diff options
Diffstat (limited to '76255-h/76255-h.htm')
| -rw-r--r-- | 76255-h/76255-h.htm | 10357 |
1 files changed, 10357 insertions, 0 deletions
diff --git a/76255-h/76255-h.htm b/76255-h/76255-h.htm new file mode 100644 index 0000000..99db4b2 --- /dev/null +++ b/76255-h/76255-h.htm @@ -0,0 +1,10357 @@ +<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" + "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> +<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> +<head> +<meta name="generator" content= +"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> +<meta http-equiv="Content-Type" content= +"text/html; charset=utf-8" /> +<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> +<title>Forradalom alatt irt művek | Project Gutenberg</title> + +<style type="text/css"> +/*<![CDATA[*/ +body { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; +} + +h1,h2,h3,h4,h5 { + text-align: center; + clear: both; + line-height: 200%; +} + +h2,h3 { + margin-top: 2em; +} + +h2 span.smaller { + font-size: 80%; +} + +p { + margin-top: 0.75em; + margin-bottom: 0.75em; +} + +body > p { + text-align: justify; + text-indent: 1.5em; +} + +p.i2 { + text-indent: 3em; +} + +hr { + width: 33%; + margin-top: 2em; + margin-bottom: 2em; + margin-left: auto; + margin-right: auto; + clear: both; +} + +hr.chap {width: 65%} + +.pagenum { +/* visibility: hidden; */ +/* display: none; */ + position: absolute; + right: 2%; + color: gray; + font-size: smaller; + text-align: right; + text-indent:0; +} + +.blockquot { + margin-left: 3em; + margin-right: 0%; + text-align: justify; + text-indent: 1.5em; +} + +.center { + text-align: center; + text-indent: 0; +} + +.right { + text-align: right; + margin-right: 1.5em; +} + +.smcap { + font-variant: small-caps; +} + +.caption {font-weight: bold;} + +.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} + +.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} + +.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} + +.figleft { + float: left; + clear: left; + margin: 0 4px 0 0; + padding: 0; + text-align: center; + width: 48%; +} + +.figright { + float: right; + clear: right; + margin: 0 0 0 4px; + padding: 0; + text-align: center; + width: 48%; +} + +.footnotes { + border: dashed 1px; +} + +.footnote { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; + font-size: 0.9em; + text-align: justify; +} + +.footnote .label { + position: absolute; + right: 84%; + text-align: right; +} + +.fnanchor { + vertical-align: super; + font-size: .8em; + text-decoration: none; +} + +.poem { + font-size: 0.9em; + display: table; + margin: auto; + text-align: left; +} + +.poem .stanza { + margin: 1em 0em 1em 0em; +} + +.poem span.i0 { + display: block; + margin-left: 0em; + padding-left: 3em; + text-indent: -3em; +} + +ul.TOC { + list-style-type: none; + padding-left: 10%; + text-indent: -5%; + width: 70%; + text-align: justify; +} + +ul.TOC li { + margin-top: 0.25em; +} + +span.ralign { + position: absolute; + text-align: right; + right: 15%; + top: auto; +} + +p .ibm { + display: inline-block; + vertical-align: middle; + text-indent: 0; + line-height: 2em +} +span.curly2 { + line-height: 100% +} +/*]]>*/ +</style> +</head> +<body> +<div style='text-align:center'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 76255 ***</div> +<hr class="chap" /> +<div class="chapter"></div> +<p class="center"><span class="caption-largest">JÓKAI +MÓR<br /></span> <span class="caption-large">HÁTRAHAGYOTT +MŰVEI</span></p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">A JÓKAI MÓR ÖTVENÉVES IRÓI +JUBILEUMA ALKALMÁBÓL KÖZREBOCSÁTOTT NEMZETI DÍSZKIADÁS KIEGÉSZÍTŐ +SOROZATA</span></p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">VI. KÖTET</span></p> +<p class="center"><span class="caption">FORRADALOM ALATT IRT +MŰVEK</span></p> +<p> </p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption-large">BUDAPEST</span></p> +<p class="center"><span class="caption">RÉVAI TESTVÉREK IRODALMI +INTÉZET<br /> +RÉSZVÉNYTÁRSASÁG</span></p> +<p class="center"><span class="caption">1912</span></p> +<hr class="chap" /> +<h1>FORRADALOM ALATT IRT MŰVEK</h1> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">IRTA</span></p> +<p class="center"><span class="caption-150">JÓKAI MÓR</span></p> +<p> </p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption-large">BUDAPEST</span></p> +<p class="center"><span class="caption">RÉVAI TESTVÉREK IRODALMI +INTÉZET<br /> +RÉSZVÉNYTÁRSASÁG</span></p> +<p class="center"><span class="caption">1912</span></p> +<hr class="chap" /> +<div class="chapter"></div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= +"Page_1">-1-</a></span></p> +<p class="center"><span class="caption-largest">FORRADALOM +ALATT.</span></p> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_2" id= +"Page_2">-2-</a></span></p> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3"><br /> +-3-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>ELŐSZÓ.<a name="FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href= +"#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a></h2> +</div> +<p>Két esztendő ki volt szakítva eddigelé írói életemből. A két +legsúlyosabb, legnevezetesebb év: 1848 és 1849.</p> +<p>A mit ez idő alatt írtam, három olyan lapban jelent meg, +melyeknek példányai ma már csak mint unicumok léteznek s +megjelenésük idején is nagyon kevéssé voltak elterjedve.</p> +<p>E műveimet, melyek részint szépirodalmi és történelmi +munkálatok, részint a napi kérdésekkel foglalkozó humoristicumok, +részint politikai irányeszmék, most összegyűjtve, rendezve és +megrostálva adom által a nyilvánosságnak.</p> +<p>Erre több indok buzdított.</p> +<p>Legfőbb az, hogy e műveimet nem tartom elveszendőnek. E művekben +látom írói kedélyem ifjúságát, átmelegítve a legmerészebb +reményektől; a követelő fantáziát, mely a sorstul ábrándjai +megvalósítását várja, mely kéjeleg a csodálatos napok sugárözönében +s dühöng a réméjszakák vérvilágításában s túlzó csapongásaival egy +nemzet hangulatát követi csupán. – Soha úgy írni, miként akkor, nem +tudnék többé; – soha úgy érezni a leirottat, úgy visszaadni a szív +igaz keservét és örömét, és soha oly bátran kimondani azt, a mit +kigondoltam.</p> +<p>Másik ok, a mi e műveim sajtó alá rendezésére indított, az, hogy +e két év alatt írott munkálataim között <span class= +"pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> sok van olyan +is, melynek műveim gyűjteményébe fölvételét nem óhajtom. Vannak +hangok, a miknek kisérteties skáláját ha a rendkívüli napok +szenvedélye érthetővé teszi is; ha a történelem azokat a rémkorszak +vészkiáltásai viszhangjainak vallja is; de a kőltészet, a +szépműtan, a jó ízlés nem igazolja soha. A viszhangnak nincs joga +szólítatlanul újra feltámadni. Mind azt, a mi jelen könyvemben e +két év alatt írt műveimből benn nem foglaltatik, megsemmisítettnek +nyilvánítok: a mihez joga egyedül a szerzőnek van, ki a midőn ezen +jogát használja, az által felmenti műveinek halála utáni +összegyüjtőjét attól a kényszerű választástól, hogy vagy censora +legyen az írónak, vagy mindent kiadjon tőle válogatatlanul, a mit +elől-utól talál.</p> +<p>De a mit a költészet és szépműtan itélete alá merek bocsátani, +bárha merész hangja a mai korra nézve szokatlan is, azt mind +fölvettem e könyvbe. Egy korszakot festenek azok. E korszak elmult, +el van temetve. Ég őrizze hazánkat attól, hogy az eltemetett halott +még valaha feltámadjon! De a síroknak emlék is kell. S az elhantolt +kor irodalma a legelevenebb emlék.</p> +<p>Az olvasó nyomrul nyomra fogja kisérhetni magát a korszak +jellemét műveimnél, s annak behatását emezekre. A sajtó +felszabadulása, a vér nélkül kivívottnak vélt nagy társadalmi +forradalom legelső hatása a szépirodalmi és történelmi munkálatokon +látszik meg; majd később az irányeszméken is, a mikben a +mindenkitől osztott rajongás hangja uralkodik. A szabadság +kéjérzete párosul a bocsánattal a multak keserveiért s a bizalommal +a jelen iránt. A hit és testvérszeretet illuminál s tüzijátékot +rendez. Később a tűz nem játék már, hanem vész. A sorokat a boszú, +az elkeseredés, a hon élete fölötti kétségbeesés mondatolja. +Átvonaglik rajtok egy-egy keserű kaczaj. A kínra csiklándottnak +ádáz nevetése. Az országos jajszót sokszorozni, a segélykiáltást +siettetni, az alvókat fölrázni törekesznek e hangok. <span class= +"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> – S mikor a +paroxismust felváltja a megtérő egészség, hideg vérrel, tisztán +látva, ugyanazon haza életének féltése, ugyanazon szabadságnak +megőrizése: nem a szenvedély szilajságával többé; de a megyőződés +elszántságával s a veszély nagyságának s az önfeláldozás +bizonyosságának komoly tudatával. – Ez – nem műveimnek, de azon +korszak hangulatának jellemzése.</p> +<p>Mily ellentétek a márcziusi irányeszmék s a «szegény király!» +között! De a napok, melyeken megirattak, ép oly ellentétei voltak +egymásnak. Ott a napfényes bizalom, itt a pokoli kétségbeesés. Ott +a trón a nép minden óhajtását teljesíti; ád szabadságot, +emberjogokat, feloldja a szellemet és a földet hosszú szolgasága +alul; emitt visszavesz mindent. Amott azt hiszszük, hogy diadalunk +csak játékba kerül: emitt átlátjuk, hogy az eredmény volt a játék. +Elvesztve mindent, kigunyolva, megalázva, leggyűlöltebb +ellenfeleinknek kiszolgáltatva, vertük vissza e hangokat az égre s +azokra, kik az eget e földön képviselik.</p> +<p>Erre az időszakra esnek (csaknem egy rövid hó időközére) életem +legválságosabb időpontjai. Események egy huszonhárom éves +életben.</p> +<p>Pétőfivel, kivel lélekben egygyé voltunk forrva eddig, +kétszeresen meghasonlottam. Először, mint társszerkesztő, a +Vörösmartyhoz írt s általam nem helyeselt költeménye miatt; +másodszor, mint férfi, oly családi ügyeimbe avatkozás miatt, a mik +a legbensőbb barátra nézve is szentélyt képeznek.</p> +<p>Azon napokban nősültem meg.</p> +<p>Azon napokban égett le szülötte házam Komáromban: otthonom rommá +lett.</p> +<p>Azon napokban vettem vállamra a fegyvert s követtem vezéremet a +honszabadítás halálos munkájába.</p> +<p>A hon veszedelme fölötti elkeseredésen kívül önlelkem büszkesége +is sarkantyúzott. Be akartam bizonyítani, hogy nem egy az enyimnél +forróbb lélek lángja gyújtott <span class="pagenum"><a name= +"Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> fel eddig: tőle elszakadva is +tudok égni! Petőfivel nem érintkezve többé, iparkodtam őt +túlszárnyalni a szabadság bálványozásában.</p> +<p>A nagy események nagy kiábrándulásokat hoztak magukkal.</p> +<p>A schwechati napoktul a debreczeni idény kezdetéig csupa üres +lapok vannak előttem.</p> +<p>Meggyőződtem róla, hogy mint harczos, kevesebbet; mint író, +többet teljesítek a szükségesnél.</p> +<p>A magyar kormány új székhelyén válságszerűen léptem +összeköttetésbe a haza sorsát intéző legkiválóbb kormányférfiakkal. +Látköröm egyszerre kiszélesedett. Nagy embereket tanultam igen +közelről megismerni, nagy események előkészítő gépezetébe +beletekinteni.</p> +<p>Azt hittem, nekem is kötelességem a gép valami alkatrészének +beállani. Kiadtam és szerkesztettem egy napilapot Esti Lapok czíme +alatt.</p> +<p>A közvélemény mind e mai napig azt hiszi, hogy e lap egy +«békepárt» közlönye volt. (Hiszen csak egyetlen egy példány maradt +fenn belőle; de az sem könnyen hozzájárulható helyen.) Olvassa el a +közönség a bennefoglaltakat, mik e jelen könyv III-ik részét +képezik és itéljen felőle.</p> +<p>Ma nincs Magyarországon ellenzéki párt, mely nézeteivel oly +messze menne s én nem írnám most azokat alá.</p> +<p>Akkor a helyzet kényszerűségének szüleményei voltak azok.</p> +<p>Több czikkét e korszakbeli működésemnek jegyzeteim kisérik, +felvilágosítva a helyzetet, mely azokat előidézte. A mi bennük +magánügy s egyes emberekre, vagy egymagamra vonatkozik; azt mind +eltemettem. – A napnak is vannak foltjai; de a napfoltok elmulnak: +– s hazánk szabadságharcza volt a «nap.»</p> +<p>Budapesten, 1874. október 15-én.</p> +<p class="right"><i>Jókai Mór.</i></p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_7" id= +"Page_7">-7-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>ÉLETKÉPEK.</h2> +</div> +<p class="center">1848.</p> +<h3>Budapest.</h3> +<p class="center"><i>Forradalom vér nélkül.</i><a name="FNanchor_2" +id="FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class= +"fnanchor">2)</a></p> +<p class="center">(Márczius 15-ike. 1848.)</p> +<p>A mennydörgés azt mondja: «le térdeidre, ember: az Isten +beszél!» A nép szava is megdördült és mondá: «föl térdeidről, +rabszolga: a nép beszél!» Tartsátok tiszteletben e napot, melyen a +nép szava először megszólalt. Márczius 15-ike az, írjátok föl +sziveitekbe és el ne felejtsétek.</p> +<p>A magyar nemzet szabadsága e naptól kezdődik.</p> +<p>A nemzet történetében ez volt az epochalis nap.</p> +<p>Ezentúl minden nap új dicsőséget fog számotokra hozni; a nép +fölébredt, a nép követelte századok óta megtagadott jogait, a nép +kivítta jogait, miknek lánczait legközelebb találta. Martius +15-dikén reggel a fővárosi <span class="pagenum"><a name="Page_8" +id="Page_8">-8-</a></span> fiatalság, mely a józanabb pártnak +nevezett töredék által ajánlott türelmet és várakozást sérelmei +gyógyszeréül nem tartotta elegendőnek, adandó reformlakomája fölött +tanácskozni egybe gyülekezvén, ez alkalommal Jókai Mór következő +proclamatiót kiáltott ki barátaihoz: «Testvéreim! A pillanat, +melyet élünk, komolyabb teendőkre szólít fel bennünket. Európa +minden népe halad és boldogul: haladnunk, boldogulnunk kell nekünk +is. Legyen béke, szabadság és egyetértés! Követeljük jogainkat, +melyeket eddig tőlünk elvontak s kivánjuk, hogy legyenek azok +közösök mindenkivel. Kivánjuk a sajtószabadságot, censura rögtöni +eltörlését; a felelős miniszteriumot Budapesten; évenkénti +országgyűlést Pesten, és azt rögtön! Törvény előtti egyenlőséget, +polgári és vallási tekintetben; kivánjuk, hogy a nemzeti őrsereg +rögtön fölállíttassék, védje hazáját minden férfi; egyenruha ne +legyen; közös teherviselést; az urbéri viszonyok megszüntetését; +esküdtszéket képviselet alapján, magunk választjuk biráinkat magunk +közül; nemzeti bankot; idegen bankjegyeket nem akarunk elfogadni. A +katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék +külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk.</p> +<p>A politikai statusfoglyok bocsáttassanak szabadon. <span class= +"pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span></p> +<p>Unio Erdély és Magyarország között! Ezen jogokat követelni +tartozik a nemzet, bízni önerejében, s az igaz ügy Istenében! +Egyenlőség, szabadság, testvériség!»</p> +<p>E proclamatio minden egyes pontjait mennydörgő helyesléssel +fogadta a nép, s kinyilatkoztatá, hogy azt saját manifestumául +fogadja el.</p> +<p>Ekkor Petőfi Sándor lépe fel, s ezen honfidalt szavalá el a nép +között:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Talpra magyar, hí a +haza!<br /></span> <span class="i0">Itt az idő: most vagy +soha!<br /></span> <span class="i0">Rabok legyünk vagy +szabadok?<br /></span> <span class="i0">Ez a kérdés: +válaszszatok!<br /></span> <span class="i0">A magyarok +Istenére<br /></span> <span class="i0">Esküszünk,<br /></span> +<span class="i0">Esküszünk, hogy rabok tovább<br /></span> +<span class="i0">Nem leszünk.<br /></span></div> +<div class="stanza"><span class="i0">Rabok voltunk +mostanáig,<br /></span> <span class="i0">Kárhozottak +ősapáink,<br /></span> <span class="i0">Kik szabadon éltek, +haltak,<br /></span> <span class="i0">Szolgaföldben nem +nyughatnak.<br /></span> <span class="i0">A magyarok +Istenére<br /></span> <span class="i0">Esküszünk,<br /></span> +<span class="i0">Esküszünk, hogy rabok tovább<br /></span> +<span class="i0">Nem leszünk.<br /></span> <span class= +"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span></div> +<div class="stanza"><span class="i0">Sehonnai bitang +ember,<br /></span> <span class="i0">Ki most, ha kell, halni nem +mer,<br /></span> <span class="i0">Kinek drágább rongy +élete,<br /></span> <span class="i0">Mint a haza +becsülete.<br /></span> <span class="i0">A magyarok +Istenére<br /></span> <span class="i0">Esküszünk,<br /></span> +<span class="i0">Esküszünk, hogy rabok tovább<br /></span> +<span class="i0">Nem leszünk.<br /></span></div> +<div class="stanza"><span class="i0">Fényesebb a láncznál a +kard:<br /></span> <span class="i0">Jobban ékesíti a +kart<br /></span> <span class="i0">És mi mégis lánczot +hordtunk!<br /></span> <span class="i0">Ide veled régi +kardunk!<br /></span> <span class="i0">A magyarok +Istenére<br /></span> <span class="i0">Esküszünk,<br /></span> +<span class="i0">Esküszünk, hogy rabok tovább<br /></span> +<span class="i0">Nem leszünk.<br /></span></div> +<div class="stanza"><span class="i0">A magyar nép megint szép +lesz:<br /></span> <span class="i0">Méltó régi nagy +hiréhez;<br /></span> <span class="i0">Mit rákentek a +századok,<br /></span> <span class="i0">Lemossuk a +gyalázatot.<br /></span> <span class="i0">A magyarok +Istenére<br /></span> <span class="i0">Esküszünk,<br /></span> +<span class="i0">Esküszünk, hogy rabok tovább<br /></span> +<span class="i0">Nem leszünk.<br /></span> <span class= +"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span></div> +<div class="stanza"><span class="i0">Hol sirjaink +domborulnak,<br /></span> <span class="i0">Unokáink +leborulnak,<br /></span> <span class="i0">És áldó imádság +mellett<br /></span> <span class="i0">Mondják el szent +neveinket.<br /></span> <span class="i0">A magyarok +Istenére<br /></span> <span class="i0">Esküszünk,<br /></span> +<span class="i0">Esküszünk, hogy rabok tovább<br /></span> +<span class="i0">Nem leszünk.<br /></span></div> +</div> +<p>A vers utósorait dörögve esküdte utána a nép, s innét ment +egyenesen az egyetemi fiatalsággal egyesülni, először az orvosi kar +csatlakozott hozzá, azután a mérnöki, legvégül a jogászi, egyedül +ezen kar tanára szegült ellen a nemzet akaratának; senki sem +hallgatott rá. Vasvári Pál hitta fel közgyűlésre a tanuló +ifjúságot, s az egyakarattal követte a vezéreket; künn az egyetemi +piacz közepén, már ekkor túláradt néptömeg közepette adá elő Vidats +Pál, mikép gátoltatott az egyetemi fiatalság e mozgalmakbani +részvételtől? tanáraik mily kicsinyes fenyegetődzésekkel akarták a +meggyúladt lángot eloltogatni? Mondá, hogy megötödöltetéssel +fenyegettetének (kaczaj és zúgás). Ekkor a nép szónokai közül Jókai +harmadszor is nyilt piaczon felolvasá a proclamatiót s Petőfi +elszavalá fentebbi dalát, melynek végeztével rögtön +elhatároztatott, hogy a nép a proclamatió első pontját, a +sajtószabadságot, saját önhatalmánál fogva teljesülésbe veendi, mit +meg is tett, innét tömegestül Landerer és Heckenast nyomdájára +menvén, hová a rend és béke föntartása tekintetéből, választmányi +tagokul Petőfi, Vasvári, Vidats és Jókai küldetének be, a +nyomdatulajdonost felszólítandók, hogy kivánja-e az el nem +kerülhető kényszerítés be nem vártával, a kikiáltott tizenkét pontu +programmot, s Petőfi felolvasott költeményét censura nélkül +kinyomatni? A nyomdatulajdonos engedett, s a kivánt iratok rögtön +németre is lefordítva, nehány pillanat mulva a gyorssajtó alól +ezerével kerültek elő, melynek példányai egész délig osztattak +<span class="pagenum"><a name="Page_12" id= +"Page_12">-12-</a></span> ki, a szakadó eső daczára szüntelen +gyülekező közönségnek. E közben többen kezdtek szónokolni a néphez. +Szólt Irányi József, Vasvári, Bulyovszki, Egressi Gábor, Irányi, +Vidats, Jókai s néhány németül is, mi annak manifestuma, hogy ez +ügyet idegen ajkú polgártársaink is fölkarolták. A déli harangszó +egy óráig félbe szakasztotta a mozgalmakat, s ekkor +gyülekezethelyül a nemzeti múzeum tere tüzetett ki.</p> +<p>Az eső szüntelen esett! Jó jel, mondá a nép, Párisban, +Palermóban és Bécsben, mikor a nép jogait követelte, szintén esett. +Délután a múzeum terén összegyűlt nép elhatározá a városházra +menni, ott a polgári kart és a városi tanácsot ez egyesülésre s +kivánatai aláírására felszólítani. A tanács-terem megnyittatott s +tartott a nyilvános ülés, a piaczra összegyülekezett nép szabadság +mennydörgései között. A tanácsnak benyújtattak a programm pontjai, +s a tanácsjegyző mondá: hogy azok el vannak fogadva; utána Holovics +tanácsnok kivánt gondolkozási időt, melyben a pontok tanácskozás +alá vetethessenek. Megczáfolta őtet Rottenbiller alpolgármester, +kimondva: hogy már egész délelőtt tanácskoztak e fölött; azután +szónokolt Nyáry Pál, pestmegyei alispán, s a pontokat pártolta, +utána Klauzál Gábor, ki az első és 11-ik pontok rögtöni életbe +léptetését is kivánta, a pontok a tanács által aláirattak, s az +ablakon át a népnek felmutattatának. E pontokat azóta minden +utczaszegleten olvashatták. A nép ideiglenes választmányát a tanács +és polgárság választmányával egyesítendő kimondani kivánta: hogy +Stancsics Mihály, ki sajtói állítólagos vétség miatt fogva van, +Budán, miután kimondotta, hogy censurai törvény nálunk nincs, nem +is volt soha, szabadon bocsáttassék, s a censurale collegium rögtön +mentessék fel hivatalától, e kivánata teljesítésére átment Budára, +s a hatósági épület udvarán, zászlója körül gyülve állhatatosan +állt jogai kivánata mellett, s míg válaszmánya által kijelenteték, +hogy a helytartó tanács <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= +"Page_13">-13-</a></span> e három pontba egyezett bele, Stancsics +kiadatása, censura eltörlése, sajtó-biróságnak a nép közüli +választtatása, egyúttal kimondá, hogy a katonaságot csak azon +esetben fogja kirendelni, ha azzal maga a nép, saját czéljai rendes +kivitelére, kivánna rendelkezni.</p> +<p>Ez nap délutánján, a nép kivánta a szinházi aligazgató Bajza +Józseftől, hogy a szinházban e nap ünnepélyére teljes kivilágítás +mellett «Bánk bán» adassék elő. Bajza mondá, hogy szívesen teszi; a +szinház oltár volt ma, a közönség szine volt most jelen ünnepi +arczokkal, ünnepi ruháiban, a nemzeti cocarda volt minden férfi, +minden nő keblére föltűzve. Középen a nemzeti zászló. Ezalatt a nép +a megszabadított Stancsics kocsiját önkezeivel vonva át Budáról a +szinháztérig, bevonult a szinházba, mely mindenki számára ingyen +megnyittatott. A páholy-birtokosok is megnyiták páholyaikat a nép +számára, ki még e közforradalom perczében is oly tiszteletben tartá +a gyöngédebb érzelmeket, hogy egy páholyt sem foglalt el, melyben +hölgyek ültek. A zenekar fölváltva a Rákóczi-indulót, Marseillaiset +és Hunyadi László szebb helyeit hangoztatá. Később Egressi Gábor +szavalá el Petőfinek fenn kitett költeményét, a nép ezreinek +harsogó esküvése mellett. Ugyanazt rögtön Szerdahelyi által zenére +téve, a szinházi polgártársak kara éneklé el, a közönség +ismételteté a szavalmányt és dalt.</p> +<p>A közönség nagy része óhajtá Stancsicsot a szinpadon megjelenve +látni, azonban értesülve a tisztelt polgártárs gyengélkedő +állapotáról, kivánatával felhagyott, s a legnagyobb csend és béke +között eltávozék. Az állandó választmány azonban reggelig együtt +ült. Másnap legelső teendője volt a népnek, a nemzetőrség tettleges +életbeléptetését követelni, s e végre aláirások nyittattak meg azok +számára, kik a nemzetőrséget alkotni kivánják; néhány óra alatt +több ezerre ment az aláirás, a nép követelte a fegyvereket. A +katonai hatóság jelenté, hogy csak 500 fegyvert adhat, mert a többi +Komáromba <span class="pagenum"><a name="Page_14" id= +"Page_14">-14-</a></span> vitetett. Ezt Lederer tábornagy katonai +becsületszavára állítá. S az arsenált fölnyitni nem akará. Lenn +pedig a nép, mely már ekkor 20–25 ezerre ment, követelte a +fegyvereket s fenyegetődzék, hogy az arsenált feltöri, ha fegyvert +nem kap. Ekkor alválasztmány neveztetett ki a fegyverek kiosztása +tárgyában, s egy órai tanácskozmány után, Rottenbiller +alpolgármester a teremben, Jókai pedig a városháztéren összegyűlt +népet nyugtatá meg, azon tervezet közzétételével, hogy az illető +tömeg, városnegyedenként, külön oszolván, száz-száz férfit +választana ki maga közül, kik óránkint felváltva, mint nemzetőrök, +az éjjel diadalfényben kivilágított város nyugalma fölött +őrködjenek, a többi fegyverek kiadása a következő napon fog +sürgettetni. Este a két testvérváros ki volt világítva, az utczákon +lelkesült néptömeg forrongott, harsogtatva: éljen a szabadság! az +ablakokon nemzeti lobogók függtek alá a szabadság nevével beírva. +Egész éjjel rend és nyugalom őrködött a város fölött, a portyázó +nemzetőrök több helyeken bujkáló csavargókat fogtak el, s +hivatásuknak minden tekintetben megfeleltek. Martius 17-kén az +ideiglenes kormányzó választmány által (mely állt a nép-tanács, +megyei polgárság és egyetemi fiatalság küldötteiből, közte három +héber) elhatároztatott, hogy a mostani napok örök emlékére az +egyetemi tér, hol a forradalom legelőször kikiáltatott «martius +15-kei térnek», a hatvani-utcza, hol a sajtó elfoglaltatott, +«szabadsajtó-utczának», a városház-tér pedig «szabadsajtó-térnek» +fog ezentúl elneveztetni, mely határozatot a tanács azonnal +foganatba is vette, s Landerer rögtön nagy betűkkel nyomatta az +utczák eddigi nevei helyébe a megörökítendő dicsőség szavait. +Ugyanekkor kimondatott, hogy minden czímek eltöröltessenek, semmi +tekintetes és nagyságos többé. A kivánalom, a mit a Bécsbe induló +küldöttség, a király elé terjeszt, így kezdődik: «Felséges haza!» +Egy küldöttség átment Budára fegyvereket követelni, miknek nyombani +<span class="pagenum"><a name="Page_15" id= +"Page_15">-15-</a></span> kiszolgáltatását a helytartó-tanács egész +örömmel igérte, s jelenleg a nemzetőrség óráról-órára szaporodik. A +kétfejü sasok minden királyi hivatal homlokáról levétettek, +helyökbe a nemzeti czímer tétetett.</p> +<p>A feketesárga szinek helyébe a nemzeti háromszinű festetett, +mult éjjel még a nádori palota is ki volt világítva, mi ez életben +először történik, sok más, soha nem történtekkel együtt. Tegnap a +fehér zászlót egy hölgy (Szatmáriné) vitte a nép előtt, a nép +választottai ezért nemzeti czimerrel tisztelték meg. Az egyetem is +beadta reformkérdése pontjait: szabad tanulás, szabad oktatás, a +pénzügynek a nemzet általi kezeltetése, ezeknek főpontjai maguk a +tanárok és az összes fiatalság által aláírva. A csend és béke e +forradalom mellett oly jó lábon állnak, mint még soha.</p> +<p>A boltok kirakatai nyitvák, a vásár rendben foly, a nemzetőrök +minden utczában portyáznak. Éljen a magyar szabadság! E három szót +hallani minden ajkról, minden utczán, minden zászlón ez van +kifestve.</p> +<p>Dicsőség a népnek, mely jogait egy csepp vér elfolyása nélkül ki +tudta vívni, mely önmagát saját becsérzete által hagyja +kormányozni! Kik a lelkesülés szent perczében sem feledkeztek meg a +kötelességről, mivel magányosak személyi és vagyonbátorságának +tartoztak. Kiket hon- és emberszeretet gyulasztott lángra, s kik +közül egyetlen egynek tette sem piszkolá be önérdekü kihágással a +nemzet nagy ünnepét.</p> +<p>Mit más népek karddal vívtak ki maguknak, azt e nép puszta +kézzel, csupán szent lelkesülésének tüze által egyetértve, elleneit +nem legyőzve, de megtérítve, tette magáévá.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_16" id= +"Page_16">-16-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>NYILT SZAVAK HONUNK FIATALSÁGÁHOZ.</h2> +</div> +<p class="center">(1848 martius 15. Életképek.)</p> +<p>Itt az idő, testvéreim, hogy elveinket kimondjuk. Első volt +szavunk a forradalom piaczán, elsők voltunk kimondani a jelszót: +legyen szabadság! És lőn szabadság. Most midőn önerőnket ismerjük, +és benne bizhatunk, tegyük, hogy ez egyesült fiatal erő honunknak +mindig jobb keze legyen: áldásthozó az igaz ügynek, romlást az +ellennek. Két fegyver van kezünkben, a sajtó és a kard. Az igaz +honfitűz, mely e kettőt kezünkbe adá, egyszer meggyujtva, nem fog +kialudni többé, hanem napként fog égni a haza egén, hogy világot és +meleget áraszszon széjjel. A holtak föltámadásának napja eljött. A +századoktól eltemetett nemzeti dicsőség, a börtönben tartott +szabadságérzet voltak e halottak. Most ne keressük őket e sírokban: +ők feltámadának, a magyar nemzet ismét dicső és szabad! Magyar +hang, magyar nemzeti szín, magyar érzelem minden ajkon, minden +lobogón, minden kebelben.</p> +<p>Választottaink a belrend, dandáraink a külnyugalom fölött +őrködnek, mi pedig lépjünk föl a szabadsajtó terére, vegyük +őrködésünk alá a szellemet. A szerkesztőség ezennel tért nyit +minden a szabadság, emberiség és a haza ügyeit érdeklő +nyilatkozatnak, melyek a fiatalság kimondott elveivel megegyeznek, +bárkitől jőjjenek is azok. Legelsőbben felszólítunk minden hazafit, +<span class="pagenum"><a name="Page_17" id= +"Page_17">-17-</a></span> hogy a nemzetőrség zászlói alá gyülekezni +siessen. Mert minden eddigi győzelmeink biztosítása egyedül csak a +fegyveres önerő, s nem tudjuk, melyik perczben lesz rá szükség? A +nép legyen bizalommal választottai iránt, ezek pedig tartsák e +bizodalmat minden egyéb megtiszteltetésnél becsesebbnek, s a nép +érdekeit soha és sehol el ne felejtsék; igyekezzünk honunk idegen +ajkú fiatalságát magunkhoz testvéri kapcsokkal csatolni; rontsuk le +a századok óta keblünkben megkövesült válaszfalat, mely bennünket +rokonainktól eddig elkülönzött, s fogjunk kezet mindenkivel, a +kinek jelszava a szabadság. Irtó háború minden hiuságnak! az embert +nem a ruha teszi többé, hanem a mi keblén belül van; szoktassuk +hozzá a népet, hogy az egyszerűséget kezdje el szeretni. A +nemzetőrség öltözete legyen egyszerű, és viseljük azt büszkeséggel +mindenkor és mindenütt, az arszlán szó ne legyen ismert fogalom +többé. Legyen mindenki annyi, a mennyit a haza előtt ér. +Magánkötelességeinket a forradalom alatt ne feledjük el: mihelyt a +kardot letettük, térjünk napi munkáinkhoz, adjunk példát a népnek, +mint tettük a forradalom kikiáltásakor. A sajtószabadságot ne +használjuk személyeskedési czélokra, legyen előttünk szent és +isteni minden, minek neve szabadság. Ezért komolyan megrójuk +mindazokat, kik jelen időben, midőn az izgatott kedélyeket rend és +béke eszméire kellene téríteni, a vak lázadás üszkét szórják a nép +közé, kik a népet a fegyveres katonaság ellen bujtogatják, kik a +kasztokat egymás elleni irigységre költik, s kinyilatkoztatjuk, +hogy mi egyéb ellenséget nem ismerünk, mint kik kitűzött +jelszavainkat tiszteletben nem tartják.</p> +<p>Ezen jelszavak «béke, egyenlőség és szabadság!»</p> +<p>Ellenségeink tehát, kik a véres lázadásra izgatnak, kik a +helyett, hogy a nép választmánya által adja tudtára akaratát az +igazgató választmánynak, tömegestül – via facta – akarják azt a +síkra vezetni. Kik a hon <span class="pagenum"><a name="Page_18" +id="Page_18">-18-</a></span> lakosai bármely osztályának a +nemzetőrségből leendő kirekesztésére munkálódnak. Kik a zsidók +ellen, mely osztály a forradalom leghevesebb perczében erősen részt +vett a tett mezején, a polgárok között izgatnak és viszont; +kimondtuk az egyenlőség elvét, különbséget ember és ember között +csak a becsület és jellem tisztasága tesz: ezek fölött határozni +ott van az osztályozó bizottmány, mely mind azoknak, kik a +nemzetőrségnek becsületére nem lennének, fegyvert adni nem fog; a +szabadság jótékonysága alól kizárni senkit sem szabad: ezen idő az, +mikor egymásnak minden ellenszenvet, minden sérelmet meg kell +bocsátanunk, ezen idő az, melyben a régi fogalmak mind halomba +vannak döntve s új évszak kezdődik, mely a mult vétkeinek sírja +fölött emeli az emberiség nevében oltárát. Vége a +kaszt-gyűlöletnek: kiket a régi fogalom korhadt omladékainak +pártolói maguktól elűznek, azokat mi fogadjuk védelmünk alá, és +esküdjünk pártfogást mindennek, a mi elnyomott, üldözött és +méltatlanul bántott: az üldözöttek asyluma a mi körünk legyen. S +legszebb diadalunk legyen az, hogy mindenki, ki méltatlanul nyomva +érzi magát, hozzánk jő, bántalmai orvoslása végett. Az elmultakért +semmi szemrehányás!</p> +<p>Martius 15-én az egész haza újjá született, vele együtt minden +egyes hazafi. Legyen gondunk a jövőre, nem a multra.</p> +<p>Egyenlőség, szabadság, testvériség. Éljen a haza!</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_19" id= +"Page_19">-19-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>NŐSZABADSÁG.</h2> +</div> +<p class="center">(1848 mart. 23.)</p> +<p>A szabadság órája ütött. A világ megváltozott!</p> +<p>Verjétek le a bilincseket, nyissátok meg a börtönöket mondjátok +meg a rabszolgának, hogy a szabadság órája ütött!</p> +<p>A világ uralkodó bálványainak oltárán kialudt a tűz.</p> +<p>Áldozzon mindenki saját keble Istenének.</p> +<p>A lélek szabad, a gondolat kimenekült föld alatti börtönéből, +melyben a hazugság tisztelői fogva tarták, s most röpülni fog +szabad ég alatt, szabad szárnyaival, s hirdetni fogja az +igazságot.</p> +<p>Legyen világosság.</p> +<p>Jaj azoknak, kik most uralkodni akarnak, kik fejüket fölemelik, +hogy mást lenézzenek, kik az Isten arczát viselő lények között +különbséget akarnak tenni, kik az ártatlant üldözik!</p> +<p>A szellem fegyvere égő pallos, mely védelmére kell az +üldözöttnek, pártfogása alá veszi a gyöngét s sujtani fogja az +üldözőt, a bitort. A mindenható szellem!</p> +<p>Jaj azoknak, kik ellene fegyveröket fölemelik.</p> +<p>De áldás azoknak, kik szent zászlója alá esküsznek, s +föllelkesülnek arcza tündökléseitől. <span class="pagenum"><a name= +"Page_20" id="Page_20">-20-</a></span></p> +<p>Hazám hölgyei, polgártársnőim!</p> +<p>Új időket érünk. Martius tizenötödikén mindnyájan másodszor +születtünk a világra. Ébredjetek fel a szabadság hajnalára ti is. +Mikor martius 15-kén, a szabadság első reggelén, a küzdők melleire +lelkesült nők tűzdelték fel az első cocárdát, mikor a szabadság +első jelszavát nők szegezték ki ablakaikban, s lobogóikon mutatták +fel a szent nevet, melyért a nép küzdött, mikor a nép közé egy nő +hozta a legelső fehér zászlót, melyért az élni és halni esküdött; +mikor Petőfi, a forradalom költőjének ifjú neje ezt mondá, a +megfordító percz előtt férjének: «ha halni kell, ez a legszebb +halál, légy erős»! akkor mutatták meg hölgyeink, hogy mi a nő +hivatása? Ha nő kezében a zászló, férfi kezében a kard, ott a +győzelem bizonyos.</p> +<p>A nőkre ezentúl nagy, fönséges hivatás vár.</p> +<p>Minden férfinak van egy védangyala, kinek nevétől föllelkesül, +kinek emléke az élet útján vezeti, ki élete és halála fölött +határoz, ki őt jóvá vagy roszszá teheti.</p> +<p>E védangyal a nő, a gyermeknek anyja, az ifjúnak kedvese, a +férfinak neje.</p> +<p>Ha az anya azt mondaná fiának: légy becsületes ember, csak a +becsületes független: lelked erejét senkinek el ne add! érezz +nemesen, s ha lesz, a ki megérti érzelmeidet, azt szeresd, légy +hozzá hű, érzelmed szentségét semmiért el ne add! nem lenne a +becsületes ember ritka, mint a fehér holló.</p> +<p>Ha az anya azt mondaná fiának: tanulj nélkülözni; ki senkire sem +szorul, annak mindene van; hajolj le ahhoz, a ki alattad van, de ne +az előtt, a ki fölötted áll! nem támadnának légiói a gyáva +ördögöknek.</p> +<p>A spártai anya, midőn fölköté fia baljára a paizst, e szókkal +bocsátá a csatába: ezzel vagy ezen. Ki elesett, azt paizson kisérék +a sírba társai, ki elfutott, az elveté magától a vértet; a spártai +nő inkább akarta fiát halva, mint meggyalázva látni! <span class= +"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span></p> +<p>Itt az idő, melyben a nők kötelessége a szellem lángjait +szítani.</p> +<p>Együtt meghalni dicsően inkább, mint együtt élni gyalázatosan. +Föl a tett mezejére, polgártársnőim!</p> +<p>A hazának minden erejére szüksége van, hogy az Isten áldása +foganatos legyen rajta.</p> +<p>Vétkezik a haza oltára ellen, ki most visszavonulni akar.</p> +<p>Ha vannak fiaitok, kik lelkeitek büszkesége, tűzzétek föl +kebleikre a szabadság háromszinő rózsáit.</p> +<p>Ha van, kinek nevére ifjú szivetek föndobog, kinek nemes +tetteire arczotok szinte lángtól pirul el, ha van kedvestek, +tűzzétek föl keblére a nemzeti cocárdát. Istenemre, míg ott leszen +az, nem fog kezeikből a kard kihullani.</p> +<p>A ti szavaitok fogják őket csodadolgok kivitelére lelkesíteni, +mint a kereszténység első hirdetőit a szentlélek szavai. Szégyen a +gyávára, ki hazája védelmére föl nem ébred!</p> +<p>Ne legyen nő, ki őt szeretni tudja.</p> +<p>Átok az árulóra, kinek önérdeke előbb jut eszébe, mint a haza +boldogsága! Ne legyen nő, ki őt szeretni tudja.</p> +<p>De legyen áldás azon, ki a hon boldogításában elfáradt, női +kezek törüljék le homloka izzadságát.</p> +<p>Legyen áldás a férfin, ki sebét a hon védelmében nyerte.</p> +<p>Női kezek kössék be sebeit.</p> +<p>Legyen áldva a sír, hová a szabadság bajnokait temetik, női +kezek ültessenek rá virágokat, nők könyei legyenek az édes harmat e +virágokon. Adjátok kezeiteket… Mondjatok áldást fegyvereinkre, +kössétek föl a szalagot kalpagjainkra. Könyet, de örömkönyet +lássunk szemeitekben. Halljuk a jelszót édes ajkaitokról! +Szabadság! Dicsőség! Honszerelem! S aztán Isten velünk! Éljen a +haza!</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_22" id= +"Page_22">-22-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A NAPOK HANGULATA.</h2> +</div> +<p class="center">(1848 april 2.)</p> +<p>Az ingerültség folyvást növekszik. Bennünket csalnak! A +miniszterium még mindig nincs megerősítve. A király 12 nap alatt +nem írta alá, a mit megigért. Mit tesz ez? Lehet-e a királyról +föltenni, hogy arról gondolkodjék, hogy adott királyi szavát +megtartsa-e vagy nem? Ki merné ezt koronás fejedelmünkre ráfogni? +Az egész ország talpon van, az egész nemzet fegyverben áll. +Debreczen, Kecskemét, Vácz, Esztergom, Szarvas, az egész +Jász-Kunság, Szeged, Czegléd, Szentes, Győr, Pancsova, s majd +minden nevezetesebb város és helység, a megyék nagyobb része a +forradalom elveihez csatlakozott. A határszélek kiverték a katonai +hatóságot, a főparancsnok asszonyruhában akart megszökni, a nők +észrevették és kikorbácsolták, Radeczkyt kiverték Olaszországból, a +magyar katonaság a fölkelőket segítette. Marinovics admirált +lefejezték, fejét karóra húzták; az egész világ vérben úszik, a +forradalom egének futó csillagai, futó királyok, futó miniszterek +szerteszét hullva, mondanak iszonyú példát a szomszédoknak, s ki +gondolná, hogy ilyenkor a király ráérjen 12 napig azon gondolkozni, +hogy beváltsa-e nyilt adott szavát vagy se? Ha a király személye +szent, akkor adott szava is szent legyen. A nép felnyitotta +szemeit, s nem fél többé azon kisértetektől, miknek ismeretébe bele +nevelték. <span class="pagenum"><a name="Page_23" id= +"Page_23">-23-</a></span> A király számára népének szeretete maradt +hátra; s a király ezt nem az által fogja megtartani, ha a nép +gyülöletének kijelöltjei tanácsára hallgat. Kiben lehet saját népén +kívül bíznia? Minisztereiben? Azok fantomok, a napvilág elveri +őket. Katonáiban? Azok is megszüntek automatok, zsoldosok lenni, s +tudnak érezni a hazáért, s hogy tudnak érezni a szabadságért is, +megmutatták magyar seregeink Olaszországban. Szövetségeseiben? Föl +akarja-e forgatni az egész Európát, hogy egy pár bukott miniszter +életét pár perczczel meghosszabbítsa s koczkára tegyen mindent – +semmiért? S ilyenkor a király 12 napig gondolkozik! Tizenkét napig +kormány nélkül van az ország. Isten irgalma őrzi, hogy fenekestül +fel nem fordul.</p> +<p>Az országgyűlés, a municipiumok nem kormány többé, mert nem +képviselik a népet, a ministerium nem kormány, mert nincs +megerősítve, a nép maga kormányozza magát; ki áll itt jót a holnapi +napért?</p> +<p>Szavaink jól tudjuk: hogy nem jutnak el a király elé, s ez baj, +melyen segítenünk kell. Szivünk fáj, hogy a magyar korona a ködös +távolban fényét veszti s a király környezőihez bizalmunk nem lehet. +A magyar királynak Budán kellene lakni, ez régen meg volt érezve, +meg volt mondva; ily fejevett nemzet tovább nem lehetünk, melynek +királya az országon kívül él, s míg őt mézes-mázos környezői azzal +áltatják, hogy a nép boldog, a nép dicső hymnusokat énekel, addig +másfelől a népet rabolják, törpítik, vagy boszantják s azt mondják: +<i>ezt a király akarja így</i>, s midőn eljön az adósságok +fizetésének napja, megszöknek a király oldala mellől, mint hálátlan +ebek, kiknek korpája kifogyott. Ez nem tarthat így soká. A +királynak fel kell ébrednie. A távolból erjedező moraj kezd +fel-felzúdulni. Még nem tudni, égből jön-e vagy föld alól? vihar-e +vagy földindulás? Ha égből jön, villámok fognak hullani, sok nagy +fa kidől, mi szirt ormába verte gyökerét, de <span class= +"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> a levegő +megtisztul utána s annál ragyogóbban fog kisütni a nap! De ha föld +alól jön, akkor hol az Isten ki bennünket megment? Ki tudja, hogy a +megrázkódó föld nem úgy fogja-e ledönteni a templomokat és a hegyek +koronáit, a várpalotákat, mint a polgár hajlékát, melynek gazdája +vérével festette a küszöböt?</p> +<p>Csak egy szavatokba kerülne és e vihar elkerülné hazánkat. +Mondjátok ki e szót, és a nép boldog lesz. Ne higyjétek, hogy a nép +egyes emberek tömege. A nép elementum, olyan, mint a tűz, mint a +vihar, mint a tenger, mely ha föltámad, emberi erő nem uralkodik +rajta.</p> +<p>Melyitek érzi magát erősnek a földindulástól megrázkódó hegy +alatt megállani, melyitek akarja tenyérrel elfödni a kitörő +vulcánt, melyitek akarja a fölháborodó tengert vesszővel +megfenyíteni?</p> +<p>Hijába bíztok villámhárítóitokban, azok csak vonják magokhoz a +villámot, de el nem ijesztik.</p> +<p>Legyetek a népnek igazságos birái. Az Isten él s az itélet, mit +ma kimondtatok, lehet hogy holnap ti rátok fog kimondatni.</p> +<p>Legyetek a népnek igazságos itélő birái.</p> +<p>Isten szent lelke legyen a királylyal!!!</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_25" id= +"Page_25">-25-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>SZOMORÚ IDŐK.<br /> +<span class="smaller">ELŐSZÓ ILY CZÍMŰ REGÉNYHEZ.</span></h2> +</div> +<p class="center">(Életképek, 1848. április 30.)</p> +<p>Az ember jót, rosszat elfelejt.</p> +<p>A természet, az Isten ujja minden emberéletet mint egy +tanúságokkal teljes könyvet mutat fel, melynek lapjai – a leélt +eseményes évek – örök igazság tudományával vannak beírva. De e +tudományt még senkinek sem jutott eszébe tanulni. Az ember meghal, +sírján összenő a mezők füve, a könyv be van zárva, a sírkő a puszta +czímlapot mutatja fölötte. Mennyit szenvedett életében s mennyit +vétkezett, hogy e szenvedést megérdemelje, hányszor eltévedt élte +útjain, míg sírjára talált, hány átkot, hány áldást vitt magával +oda?… A sír néma, nem mondja senkinek. Az emberek elfeledték, nem +okultak utána. Pedig minden halott egy-egy elveszett kézirat, +melynek ismeretlen tartalma tán senkinek sem fog újra eszébe jutni +s melyet ha végig tanulna, bölcs lenne az ember.</p> +<p>Néha a természet, az Isten irtó keze egész népeknek ad fenyítő +tanítást, meglátogatja őket súlyos balkezével, hogy ébredjenek föl +alvó nyugalmaikból s tanuljanak látni múltat és jövőt s élni a +szerint a jelenben s hogy el ne felejtsék, vérökkel írja föl a +tanítást oly könyvbe, melynek neve temető s melynek soraiban minden +betű egy-egy sírhalom. Az ember sír a csapások alatt mint +<span class="pagenum"><a name="Page_26" id= +"Page_26">-26-</a></span> megfenyített gyermek s holnap elfelejti, +hogy miért sírt. Emlékében marad ugyan a fájdalom, melynek tövise +szívében benntörött, megtanul rettegni a polgárhadak +vériszonyaitól, a ragálytól, elemek dühétől, a sápadt éhhalál +kétségbeesésétől, de azt nem tanulja meg, hogy ezekben Isten keze +nyilvánít nagyszerű titkokat, miket ha képes volna megérteni, a +halál nem lenne halál és a fájdalom nem lenne fájdalom többé.</p> +<p>Kísértsünk meg egyet e történeti sírhalmok közül fölbontani. Még +friss e sír, a koporsó, mely benne rejtve van, még el sem porhadt; +– ne féljetek azt fölnyitva látni! Sötét események, a balsors +útmutatásai vannak abba bezárva, miket ismerni és el nem feledni +üdvös. Tán nem egy szív leend, mely fájni fog, ha a hangját +vesztett húrt, melynek szava egykor kétségbeejté, újra +megpendítjük, tán nem egy leend, ki megdöbbenve fog ráeszmélni +egyes epizódok végig olvastánál: «Ez velem, ez az enyéimmel +történt!» – «Én ott voltam, én borzadva emlékezem reá. Én láttam +ezt.» – Annál jobb, az élő emlékezet fog tenni tanúbizonyságot +szavaink igazsága felől s az előidézett megdöbbenés, a megújult +fájdalom üdvös leend.</p> +<p>«1831» van azon év sírkövére írva, melynek eseményeit rajzolni +készülünk.</p> +<p>Sötét emlékű, fekete ünnepekkel teljes év; ha egy sírkertet +végig tekintünk, a fejfákon az év száma van legsűrűbben. – Azóta +messze haladt az a távol ködeibe, honnét mint bús felleg, mely a +napot lenyugtában a láthatárra kísérte, alaktalan homályként +gyászlik felénk, minden új év új ködöt hagy előtte, míg ez is a +többivel a feledség éjszakájában összefoly.</p> +<p>A világesemények minden nagyobbszerű catasrophjait meg szokta +előre jóslani a természet rendhagyott folyása. Titokteljes +jelenetek, félig mysticus babona, félig természetkihágás +symbolumai, mikből az úgy hítt «köznép» ösztönszerű hitgerjedelme +vészeket sejt s azáltal, <span class="pagenum"><a name="Page_27" +id="Page_27">-27-</a></span> hogy előre gyanítja a fátumot, +elkerülhetlenné teszi annak rettegett beteljesültét. Fényes üstökös +csillagok járnak át az égen, mintha egyenes égő kardok kerülgetnék +egymást odafenn. Csöndes éjszakákon fegyvercsattogás hallatik a +felhőtelen tejút körül, csillagok hullanak sűrűen, sziporkázva; +néhol véres eső esik s égő vasdarabok hullanak alá a légből: a föld +növényei elfajulnak, a tiszta búza rozszsá változik, négylábú +madarak s fejeiket fonákul elcserélt házi állatok jőnek a világra, +természet csodái: kosfejű lovak, a vízekből emberarczú halakat +húznak ki, a vándormadarak nyár derekán elhagyják a tájat, fényes +délben be lehet a napba nézni, esténként nagy fekete pillangók +jőnek elő ismeretlen rejtekeikből, miknek hátára halálfej van +festve, nyáron derek járnak és nehéz kék ködök, télen a nap éget. A +házi ebek mély gödröket kaparnak az udvaron s naplemente után a +föld szokatlanul világít s madarak jelennek meg távol +tartományokból, minőket addig senki sem látott.</p> +<p>És a nép ajkain élő hagyomány megjövendöli, hogy mi fog ezekre +következni. Éhség, döghalál, vérengző háborúk, vízáradások, lázadó +népek, nagy földindulás, múlt időkről hozva következést, melyekben +hasonló jelek mutatták magukat hasonló esetek előtt.</p> +<p>Ilyenkor a nép mindentől fél s ezért mindent elhisz. Izgatható s +kétségbeejtett föllobbanásokra kész, menekülni vágyik félelmei +börtönéből s ha akad coriphäusa, ki vakhitből vagy rosszakaratból +téveszmék magvait hinti el közötte, azokat tettei evangeliomául +fogadja el s irtózatos leend, ha a kétségbeesés vérszemével útat +tör magának, messze az ámítók pokolfáklyája vezeti.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Ilyszerű nyugtalanító előjelenségek közt kezdődött az 1831-ik év +tavasza.</p> +<p>Mindenfelől nyomor és éhinségről beszéltek a terjengő +<span class="pagenum"><a name="Page_28" id= +"Page_28">-28-</a></span> hírek, falvak égtek porrá, apró folyamok +áradtak pusztító özönné, egész vidékek lakói jutottak koldúsbotra. +Fiatal gyermekek kezdtek öngyilkosok lenni, tél végén szokatlan +villámcsapások ütöttek le több helyütt, mik magas templomokról +verték le a keresztet. Hegyek szakadtak alá az alattok századok óta +fekvő falvakra. Éjenként vízbefúlók sírását hallották a tavak és +folyamok partjain. A városokban őrült féleszűek jártak az utczákon, +vad jóslatokat kiabálva a nép közé. A magasabb körökben, a salonok +és casinók gyűlhelyein rejtett, titkolt hírekről kezdtek suttogni, +mikről úgy látszék, mintha rejtekben akarták volna tartani a köznép +előtt: a köznép is suttogott piaczokon, utczák szögletein s +titokban terjedő idegeskedés kezde támadni urak és szegények +között.</p> +<p>A tél vége derült volt. Januárban az ibolya nyílt, a hó +elolvadt, a mezők, a vetések zöldülni kezdtek. Februárban a fák +rügyei kezdtek fakadni, a pacsirtát lehetett hallani a falvak +végein. A nap meleg mosolyára lefoszlott a természet álma. Vidám, +derült lett a környék, mint szokott tavasz elején lenni: az a +friss, zsenge zöldszín, azok az egynapos életű virágok, a vidám, +szökdelő tarka bogarak számtalanjai, az a hízelgő melegű ég fehér +fellegeivel s a fehér virágokkal rakott gyümölcsfák, minőknek csak +hónapok múlva lett volna itt az ideje.</p> +<p>De a vándormadarak nem jöttek el s mintha titkos ösztön sugallta +volna az embereknek is, hogy e kora tavaszlásnak nincsen mit +örülni, hogy ez csak egy közelgő rendkívüli vész előkészülete, +melytől visszaborzadtában fölébred téli álma közepén a természet s +megváltoztatja rendes folyását.</p> +<p>Én emlékezem ez időkre, emlékezem a sújtó aggodalomra, mely az +arczokról leolvasható volt. Mindenki leverten várta, hogy mi lesz +ezeknek a vége.</p> +<p>Soha a templomok látogatottabbak, a köz-mulatóhelyek üresebbek +nem voltak, mint akkor. <span class="pagenum"><a name="Page_29" id= +"Page_29">-29-</a></span></p> +<p>Márczius elején virradóra, derült éjszaka után váratlanul sűrű +vastag köd ereszkedett a földre, mely csak délutánra szakadozott +fel, végtelen felleg alakjában terülve szét az égen. Estefelé +minden madár elhallgatott, a virágok becsukták kelyheiket, a fák +levelei lelankadtak. A künn járók fulasztó köhögésről kezdtek +panaszkodni s ez időtől kezdve vetve volt minden természetelleni +betegség magva minden fűbe, minden gyömölcsbe, meg volt vesztegetve +a folyamok víze, az emberi forró vér, beteg volt maga a levegő is s +az ég elveszté kék zománczát, mintha valami lázas sápadtság terült +volna szét rajta s míg olykor legderültebb ég mellett orkáni +viharok zaklatták a vidéket, másszor napokig elállt egy és ugyazon +felhőtömeg egyes városok fölött, ott függött feketén, mozdulatlanul +s egy csepp víz nem hullott belőle és az álló tavak fenékig +kiszikkadtak.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_30" id= +"Page_30">-30-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>DÉLIBÁB.</h2> +</div> +<p class="center">(1848 május 7.)</p> +<p>Én nem tagadlak meg, költészet istene!</p> +<p>Elpártolt mindenki tőled, főként kiknek fejére magad tevéd föl a +koszorút, ki hagyták aludni oltárodon a vesztalángot, elszórták +lantjaikat és kardot ragadtak s arczodat – elfeledék.</p> +<p>De én nem tagadlak meg soha!</p> +<p>Legkisebb vagyok azok közt, kik templomod küszöbén beléptek, de +legutolsó, a ki azt elhagyom.</p> +<p>Imádtalak a nyugalom óráiban, s te velem leendsz, ha küzdeni +fogok, velem, ha meghalok.</p> +<p>Te fogsz kisérni engemet, ha vándorúton járok, keresve +számkiűzött feleimmel boldogabb hont, dicsőségesebb sírt. S én +elmondandom nekik, nézzétek ezt a fehér hattyút, mely a szabad +égben, oly szabadon röpül, melegebb táj felé! nem a szülőföld! a +szabadság a haza. A hol szabadság van, ott van a mi hazánk. A +börtön nem haza, ha aranyrostély van is ablakán.</p> +<p>Jertek el innét, hadd omoljon össze az apai ház, hadd teremjen +küszöbén vad virág, hadd legeljenek utczáinkon nyájak, ne nézzetek +vissza, töröljétek ki a könyet szemeitekből.</p> +<p>Nagy a világ.</p> +<p>A sír még nagyobb.</p> +<p>Egyik vagy másik majd csak ád hazát!</p> +<p>Nézzétek, mint repül az a fehér hattyú!… Fel fogsz keresni +engem, hol csaták viharai közt vértől <span class= +"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> pirult +arczczal, vértől pirult földön, isten és ördögök, ember és +rabszolgák, küzdenek életre-halálra, örök életre vagy örök halálra. +S ha olykor a szél elkapja a fegyvercsattogást, ha a küzdők +lankadtan elpihennek, hallatni fog a Bard vad éneke.</p> +<p>Csatára, csatára!</p> +<p>Dalt, dalt! a szabadság istenének.</p> +<p>Aczélok énekét, halálhörgést, lovak nyerítését. Csatára!</p> +<p>A keleti párducz küzd az északi sassal, vérük festi a földet, +karmaikat egymás csontjaiba vágják.</p> +<p>Ne hagyd magad, te keleti oroszlán, leharaptad egyik fejét a +sasnak, harapd le a másikat is, hadd folyjon el a vére, a mi még el +nem folyt. Csatára!</p> +<p>Reggeltől estig víttatok, piros volt a nap, mikor fölkelt, most +a föld piros, a nap sápadtan megy nyugodni, ki tudja feljön-e +számunkra többé?</p> +<p>Ha lemegy a nap, majd feljön a hold, holdvilágnál fogunk tovább +vívni. Csatára, csatára!…</p> +<p>Fel fogsz keresni engem, ha szemem elborul, ha a zászló kiesik a +kezemből s a szivemből kiömlő vér halványan hagyja arczomat. +Lefekszem földedre, mit a te kezed virágokkal ültetett be; kérni +fogom e virágokat, hogy véremtől ne száradjanak el, ha jön egy új +tavasz, szép zöld fű alatt legyen álmom.</p> +<p>Megcsókolom a földet, mely megiszsza véremet és el fog +felejteni.</p> +<p>Csatára, csatára!</p> +<p>Ha futni akartok, hagyjátok mellettem kardomat és ezt a +zászlót.</p> +<p>Ha győzni akartok, vegyétek föl mellőlem: az én kezeim nem +emelik meg többé őket.</p> +<p>S majd eljőnek az erdők madarai s eltemetnek szépen.</p> +<p>Eljőnek a hegyek viharai és megsiratnak.</p> +<p>Eljön éjenkint a holdvilág s elbeszéli, mi történik naponta +idefent? <span class="pagenum"><a name="Page_32" id= +"Page_32">-32-</a></span></p> +<p>Te pedig örökre velem maradsz, s nem hagyod virágtalan +síromat.</p> +<p>Ha valaki sírom fölé egykor házat épít, meg lesz átkozva küszöbe +és a virág, mely szivemből szítta életét, kisarjadzik háza küszöbén +és túléli a ház urát.</p> +<p>Költészet Istene, nem tagadlak meg tégedet soha.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Ha az unio Erdélylyel megtörténik, mi lesz nemzeti szineinkből s +e két ország czímeréből?</p> +<p>A magyar czímer szinei vörös, fehér, zöld.</p> +<p>Az erdélyi czímeréi kék, arany, vörös.</p> +<p>Ha egyesülünk, mind ez ötféle színt fogjuk-e viselni? Ez maga +egy szivárvány lenne, mely hazánk egére ugyan igen illenék, de +zászlónak igen tarka.</p> +<p>Vagy pedig egyikünk szineit sem viseljük, hanem csinálunk a +kettőből egyet.</p> +<p>Magyar honunk czímeréből úgyis megeshető, hogy a négy ezüst +folyó közül elvesztünk kettőt (Dráva, Száva), el a hármas halmot +(Tátra, Fátra, Mátra). A kettős keresztet eddig is kihagyhatjuk, +miután vallásegyenlőséget mondtunk ki a hazában.</p> +<p>Nem marad számunkra hátra más, mint a vörös mező.</p> +<p>Ha a régiekre akarnánk visszatérni, elfogadhatnók az egyfejű +sast, mely Árpád zászlaján lobogott, hazát kereső ősapáink előtt e +czímer alatt volt egy a magyar nemzet ezelőtt kilenczszáz ötven +évvel. Bár e czímerrel mindazokat föltámaszthatnók, kik akkor ennek +hűséget esküvének.</p> +<p>Ha pedig el akarjuk felejteni a multat, újat akarunk teremteni, +akkor:</p> +<p>Legyen czímerünk: vörös mezőben fehér kard: vagy pedig fehér +mezőben vörös kard.<a name="FNanchor_3" id= +"FNanchor_3"></a><a href="#Footnote_3" class="fnanchor">3)</a></p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_33" id= +"Page_33">-33-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A FORRADALOM KÖLTÉSZETE.</h2> +</div> +<p class="center">(1848 május 18.)</p> +<p>Ne ijedjetek meg e szótól: forradalom.</p> +<p>Nem villám ez: csak napsugár, mely szemeitekbe süt.</p> +<p>Minden, mi szép, minden, mi fönséges, e szóban benne van.</p> +<p>Isten-irgalom, emberszeretet, férfi-erény, nőszerelem, +néphatalom és világszabadság, minden, minden e szóban: +forradalom.</p> +<p>Éj után hajnal jön. Az álmok elfutnak. A sötétség visszatér +kriptáiba, a hegyek aranynyal festik ormaikat, a nap sugarait +szétlöveli. Minden, mi sötét és sötétség lakója, visszafut odvába, +de fölébred minden, a mi szép és az Istené. Millió csillag, az ég +millió gyémántos királya tünik el egy sugarától a napnak. Nem látja +senki, hogy hova lettek, nem tudja senki, hogy vannak-e? Életök +csak a ragyogásban látszik, s a ragyogás elmulik, mihelyt az ég +megszünik sötét lenni.</p> +<p>Helyettök ott fenn a pacsirta zengi énekét.</p> +<p>Lássátok: ez a forradalom.</p> +<p>A hajnal nem gyilkol meg senkit, hogy az éjt nappallá +változtassa. Az éj mindenkit elaltat, hogy uralkodhassék.</p> +<p>A hajnal pirulása nem az a pir, a mi a szívből kiömlik, hanem a +mely a hős arczán pirul, midőn sisakját fölteszi. <span class= +"pagenum"><a name="Page_34" id="Page_34">-34-</a></span></p> +<p>Az éj halált oszt mindenkinek. Még az élő is elalszik, s a virág +becsukja kelyhét.</p> +<p>A hajnal életet oszt szét, még a sír is kivirágzik, s a +tengerfenék növény-erdőt nevel, hová szeme elhat, s kicsalja a +börtönnyiláson át az eltemetett halovány virágot.</p> +<p>Lássátok: ez a forradalom.</p> +<p>Változik minden. Ég és föld más alakot ölt.</p> +<p>De életre változik minden. Világ és szabadság terjed szét +mindenütt.</p> +<p>Ki boldogtalan volt, a forradalom szivét meggyógyítja, ki fél, +bátorrá teszi, a vak szeméről a hályogot letépi, mindent ád +mindenkinek s még sem vesz el semmit. Igazságot tesz mindenkinek s +még sem áll boszút senkin.</p> +<p>Mindenkit megvéd, s még sem üldöz senkit.</p> +<p>Mert fegyvere nem halált, hanem életet oszt.</p> +<p>Lássátok: ez a forradalom.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Vannak, kik azt hiszik, hogy a forradalom eszméje egy a +zsarnok-gyilkolással.</p> +<p>Ez lehetett akkor, mikor a zsarnokok a népet üldözték, mikor a +nép szabadság után sóvárgott, s ezért egy Brutusnak kelle születni +minden Cæsar mellé, hogy a nép szabadsága biztosítva legyen.</p> +<p>Ujabb időkben a zsarnokok találtak módot, hogy a népet magokba +szerelmessé tegyék, s ha ledül egy, a nép másikat emel helyébe.</p> +<p>Ilyenkor nem a zsarnokokat: a rabszolgákat kell kiirtani.</p> +<p>Mihelyt nem lesznek rabszolgák, nem lesznek zsarnokok.</p> +<p>S ide nem kell kard, nem kell guillotin, ezt tenni fogja a +szabadság szelleme.</p> +<p>A keresztyén vallást nem fegyver terjeszté el a világon.</p> +<p>Forradalom volt az is, mit a földön, az égben és a <span class= +"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> föld alatt +előidézett, csatát vívott emberekkel, ördögökkel és hamis +istenekkel, csatát magával a halállal és győzött, mert fegyvere a +szent igazság volt.</p> +<p>A hamis istenek oltárán kihamvadt a tűz, az ördögöket nem hitte +többé senki, s a halál fejéről leesett a korona.</p> +<p>A halál megszünt öldöklő angyal lenni, új élet angyala lett +belőle. Mert úgy akarta az örök hatalom szelleme.</p> +<p>E szent lélek újra eljöend!</p> +<p>Nem hoz magával semmi fegyvert, mint igazsága szavát.</p> +<p>Nem öl meg senkit, de mindenkit újra teremt.</p> +<p>A félistenekből egész emberek lesznek, s a késő utókor bámulni +fogja azon csecsebecséket, babonás népfetisheket, miket egykor a +nép térdre omolva imádott.</p> +<p>Ha a nép ember előtt hajtja porba arczát, nem azt kell porba +sújtani, kit bálványul körülvesz, hanem őt kell kiemelni a porból s +tudtára adni: hogy ki asszonytól született, az nem isten, de nem is +igavonó barom.</p> +<p>S ezt fogja tenni a forradalom.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_36" id= +"Page_36">-36-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>CONGRÉV-RAKÉTÁK<br /> +<span class="smaller">PILLANATNYI FÉNYÜL, NÉMELY SÖTÉTEBB +HELYEKRE.</span><a name="FNanchor_4" id="FNanchor_4"></a><a href= +"#Footnote_4" class="fnanchor">4)</a></h2> +</div> +<p class="center">(1848 május 21.)</p> +<h3>I.<br /> +<i>Fiatalság.</i></h3> +<p>A fiatalságnál három osztályt kell megkülönböztetni.</p> +<p>A nyugalom, forradalom és a zavargások embereit.</p> +<p>Az elsőbbek, kik minden áron békét: az utóbbiak, kik minden áron +zavart akarnának.</p> +<p>Amazokat hivataluk, emezeket hivataltalanságuk szólítja fel az +ellenkező elvre.</p> +<p>A forradalmi fiatalság azonban ezeknek egyikéhez sem tartozik. +Elve: mindent áldozni, a hol mindent nyerni lehet; semmit sem +áldozni, hol a látható végeredmény semmi. Nem indítani meg +mozgalmakat, mik a közrendet gátolják: a nélkül, hogy a közüdvöt +előre vinnék; de nem látni a magánérdeket ott, hol a haza ügye +forog kérdésben. Nem függeni senkitől, mint saját becsületszavától. +Ez az egyetlen korlátlan hatalom, melynek zsarnokságát tisztelni +tudja.</p> +<p>Keresni az egyetértést, de a háborútól sem félni.</p> +<p>Tenni nyiltan, szólni nyiltan, szem-szembe, nem orozva, nem +sötétben, nem más háta mögött.</p> +<p>Ez a forradalmi fiatalság. Ez a márcziusi clubb. <span class= +"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span></p> +<p>Sok, mi legujabb időkben a fiatalság nevében történik, bitorolja +e nevet.</p> +<p>Mindazon apró, kiskörű lázítások, ingerlő fenyegető zések, +politikai színt nélkülöző demonstrátiók, mik e firma alatt +történnek, meghamisított pecsét alatt jutnak a közönség elé. Ki a +zsidó-bujtogatásnál verekedett, ki imitt-amott éjjelenként +macskazenézett, ki a háziurakat késsel vagy kanóczczal fenyegette, +az nem a forradalmi fiatalság volt.</p> +<p>Mert ha ez okot talál, eléggé méltót, hogy a síkra kilépjen s +megmondja sérelmeit annak, a kit nem szeret, azt teszi nyiltan, +fényes nappal, s arról fogjátok őt megismerhetni, hogy ha +megtámadtatik, nem fut el; hanem azonnal helyt áll és győz vagy +elhull az utolsóig.</p> +<p>Azok, kik a budai macskazenén voltak, nem lehettek közüle valók, +mert futottak.</p> +<p>Azok, kik Lederert in effigie fel akarták akasztani, nem +lehettek közülök valók, mert ők nem mennek százan egy ellen, kivált +ha az az egy is tehetetlen szalmakép.</p> +<p>A forradalmi fiatalság nem húzza ki kardját igaz ok nélkül, s +nem dugja vissza becsület nélkül.</p> +<p>Erről fogjátok őket megismerni.</p> +<h3>II.<br /> +<i>Pesti polgárság.</i></h3> +<p>A pesti polgárság, mint a kerek világon minden polgárság, +szereti a békét.</p> +<p>Mert az ipar csak a béke alatt virágzik. S a ki a mindennapi +keze munkája után él, megunja a nyolczhéti munka-feltartóztatást; a +jövendő reménye nem kenyér, mivel családját tarthassa.</p> +<p>Ezért a pesti polgárság unja a zavart.</p> +<p>S azt hiszi, hogy ennek a pesti fiatalság az oka. <span class= +"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span></p> +<p>Ha ezt kivernék a városból, minden rendben lenne.</p> +<p>Nem sejti, hogy az egész világ forr; s minket csak a habok +ragadnak, miket e nagy tenger zajgása vet.</p> +<p>S e tengert kanállal kimerni nem lehet.</p> +<p>Jobb volna, ha a helyett: hogy száz oldalról bontjuk a hajót, +mely édes mindnyájunkat visz magával, iparkodnánk azt összetartani, +mert ha elmerül az, vagy szirthez ütődik, együtt szenvedjük a +hajótörést.</p> +<p>A polgárság vétke az, hogy a nemességet szereti előjogaitól +megfosztva látni, de saját előjogait a néppel megosztani nem. Örül +az aristocratia megbukásán s azt hiszi, hogy ez örökségben reá +marad.</p> +<p>Nem, uraim, az aristocratia nem azért rakta le koronáit, hogy +azok mentül többeké, hanem azért, hogy senkié se legyenek.</p> +<p>Azért e megszólító szó helyett «polgártárs»; más nevet kell +kitalálnunk, mert attól tartok: hogy ide s tova czím lesz +belőle.</p> +<h3>III.<br /> +<i>Nép.</i></h3> +<p>Mi magunkat igen hosszú ideig csaltuk. Azt hittük, hogy népünk +van; pedig nincs.</p> +<p>Mig volt, nemességünk volt az. A földmívelő nagy tömeg előtt +ismeretlen fogalom volt e szó: «haza».</p> +<p>Még most is az; szabadságaért akárki más iránt háladatos, csak +hazája iránt nem.</p> +<p>Ha azt mondjátok neki, hogy keljen fel honát védelmezni a muszka +ellen, sírva fakad s azt mondja: hogy inkább robotol és éhezik.</p> +<p>A kabátos embert gyülöli; nem hisz neki. A nemzeti szineket nem +érti; neki addig a törvény sem törvény, míg a császár pecsétje +alatta nincs nagy kétfejű sassal.</p> +<p>Értünk fegyvert nem fog, szavainkban nem bizik, terveinkben nem +segít; bünteti bennünk Isten apáink vétkeit. <span class= +"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span></p> +<p>De mi föltettük magunkban, hogy a népet szabad úrrá teszszük, +mert kell, hogy legyen magyar nép: szabad és úr, mint volt +hajdan.</p> +<p>Semmi sem valószinübb, mint hogy e közben magunk veszünk el, +minket kövez meg, minket feszít meg a nép.</p> +<p>Gúny és átok fog sírunkhoz kisérni.</p> +<p>De az mindegy. Sírunk fölött boldog leend az utánunk következő +nemzedék, és mi nyugodni fogunk.</p> +<p>Neveinket nem fogja tudni senki, nem a sírt, hol alszunk; de ott +nyugodtan fogunk alunni. S Magyarország boldog lesz és élvezni +fogja a szabadság édes gyümölcsét, melynek keserű magvait a mi +szivünk vére öntözte.</p> +<p>Czélunk el lesz érve, nem fogjuk látni, de nyugodni fogunk. +Azért, még azon perczben is, midőn keresztre feszít bennünket a +nép, éljen a nép!</p> +<h3>IV.<br /> +<i>Nemesség és táblabirák.</i></h3> +<p>Minek bántjuk mi annyira a táblabirákat, a volt nemességet?</p> +<p>Ha a nemesi előjogok meghaltak, illik-e gúnyolni a +halottakat?</p> +<p>Ha nevetségesek, ha rosszak voltak, miért ne?</p> +<p>De hát azok voltak-e? Ez a kérdés…</p> +<p>Nekünk népünk nem volt, az alkotmányon kívül eső osztály nem +ismer hazát, neki semmije sem volt a hazában.</p> +<p>Az ábrándos hazaszeretet s honfenntartás előjogai a nemesé +voltak. Ezeket a nemesség nem veszté el, csak megosztá a néppel. +Neki eddig sem volt az vétke, hogy ezekkel bírt. Mert ezek minden +embert illetnek. A korszellem vétke volt, mely nekik megadta csak a +mivel tartozott s a népnek nem. <span class="pagenum"><a name= +"Page_40" id="Page_40">-40-</a></span></p> +<p>Most minden megváltozott.</p> +<p>A nemesség megosztá mindenét a mije volt, vagyonát és jogait. S +ezt egy percz alatt téve minden vonakodás nélkül.</p> +<p>De az ábrándos honszerelem még mindig él szivében, ezt fájdalom! +hogy nem oszthatá fel egy percz alatt a nép között; arra évtized +kell. S ezért gúnyolni kell-e őt?</p> +<p>Gúnyolni kell-e azon osztályt, mely hazánk törvényeit +kiszolgáltatá, népe fölött virrasztott, alkotmányát védte, +igazságát kezelé, nyelvét föntartá, mely biró, építész, mérnök, +diplomata, kereskedő, tudós, egy szóval minden volt a világon, oly +csekély jutalomért, minő egy táblabírói czím?</p> +<p>S most mi e jutalmat akarjuk a pelengérre tűzni?</p> +<p>Ne legyünk hálátlanok önvérünk iránt.</p> +<p>Ezen czímnek nincs jövője többé, de van multja.</p> +<p>Ha e czímet egy szembehunyással örökre elfeledtté tudnók is +tenni, megmaradnának az egyesek, kik a mozdulatlanságot képviselik, +nemcsak a nemesség között, megmaradnának a nép minden osztályaiban, +fönt és alant, meg magában a fiatalságban is, melynek tűzvérű a +neve. Küzdjünk valahára elvek, ne firmák ellen.</p> +<p>Nemességünk el van keserülve.</p> +<p>Mindenét odaadta. Mivel apái bírtak, ő nem bír azzal többé. +Mindent elvesztett, mivel az előtte való generatió bírt. El +czímerét, el választási előjogát, földeit, keresetmódját, értéke +nagyobb részét, hivatalait, s mindezt nyugodtan, önkényt veszté el, +nem erőszak kényszeríté rá. Odaadta ingyen.</p> +<p>E veszteségnek áldozat a neve.</p> +<p>S mi ez áldozatért gúnyolni fogjuk-e őt? Akkor fogjuk-e arczul +verni, midőn koszorút érdemel?</p> +<p>Én magam is lemondtam nemesi előjogaimról. De ha elhagytam +nevemből a nemesi czímet, meg akarom azt lelkem számára tartani s +nem szeretném, ha oda jutna <span class="pagenum"><a name="Page_41" +id="Page_41">-41-</a></span> a világ, hogy ki nemesen tenni, +nemesen érzeni tud, az legyen a köznevetség tárgya.</p> +<p>Ha Francziaország üldözte a nemességet, jól tette, mert ott +ellensége volt az a népnek, s a nép vérrel vette el tőle emberi +jogait. De minálunk a nemesség, hogy a népnek, mely jogait +követelni nem tudta, azokat megadhassa, vérén kívül minden egyebet +föláldozott, s ha kell, ezt is fel fogja áldozni tudni s még nem +tudjuk, hogy nem lesz-e e vérre szükség?</p> +<p>A haza üdvére népet kell teremteni.</p> +<p>Hogy e nép teremtve legyen, a nemesség mindent föláldoz, mindent +elkövet.</p> +<p>Ha ezt nem teszi, akkor irtsátok ki és sirassátok meg! de ha +kötelességét teljesíté, nem mondom, hogy dicsőítsétek érte, mert +hiszen csak kötelességét teljesíté, de legalább ne nevessétek +ki.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_42" id= +"Page_42">-42-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>SZEGÉNY KIRÁLY.</h2> +</div> +<p class="center">(1848 oct. 22.)</p> +<p>Midőn a királyok a népek fejére ültek s Isten nevében nyomorú +életet és nyomorú halált osztogattak édes fiaiknak, midőn a +királyok kivették a nép szájából a kenyeret, szivéből a vért s +adtak nekik helyette rabszolgaságot és koldusbotot, midőn a +királyok játszottak a nemzetek fejével, adták, vették, osztották az +országokat; – a jó királyok akkor sem feledkeztek el keresztyén +voltukról s kiket nyomorékká tevének, megsiratták és mondák: +szegény nép!</p> +<p>A nép éhezett, a nép sírt, a nép elvérzett.</p> +<p>Szegény nép! azt mondá a király.</p> +<p>A nép viselte lánczait, viselte koldusbotját, gályát húzott vagy +földönfutó lett.</p> +<p>Szegény nép! azt mondá a király…</p> +<p>Fordult a koczka.</p> +<p>Jön az idő! Jön megállíthatlanul, midőn a bálványimádásoknak +vége szakad, a nép nem fog aranyos fejű halandók előtt térdelni +többé, nem csókolandja a tigris körmöket, miken önvérének szagát +érzi, hanem ledobja nyakáról álszenteit.</p> +<p>Semmik vagytok!</p> +<p>Dicsőségtek álom. Volt és nincs és nem lehet többé.</p> +<p>Ez az idő nem messze van, talán már benne is vagyunk, +<span class="pagenum"><a name="Page_43" id= +"Page_43">-43-</a></span></p> +<p>Illő, hogy a népnek is jusson eszébe keresztyén volta.</p> +<p>Legyünk emberek; s midőn e fölkent szerencsétleneket bujdosni +eresztjük, ne mulaszszuk el őket megsiratni: szegény király, +szegény koronás király!</p> +<p>Milyen magasról estél alá és milyen mélyen.</p> +<p>Mikor mindenki szomorú volt, te voltál egyedül a kéjelgő, most, +midőn mindenki örül, te magad vagy, a ki sírsz.</p> +<p>Mikor mindenki rabszolga volt, te voltál egyedül, kinek minden +szabad volt: – most, midőn mindenki szabad, te magad vagy a +számüzött.</p> +<p>Süket voltál, mikor a nép fájdalmai szaván beszélt hozzád, most +néma vagy, midőn neked fáj és nem mered kimondani, hogy mi?…</p> +<p>Szegény király, szegény koronás király.</p> +<p>Mindenkinek van hazája; neked nincs. Mindenkinek van öröme, +reménye; neked nincs.</p> +<p>Szegény király.</p> +<p>Szegény megbukott fél-isten. Sem Isten, sem ördög nem lehet +belőled, mert ember vagy: s ember nem lehetsz többé, mert király +voltál.</p> +<p>Midőn fejedre hagytad tenni az aranyszarvakat, beírtad nevedet +azon boldogtalanok sorába, kik milliók közül kiválva erőszakot +tesznek a természeten, hogy számukra külön teremtsen minden +örömöt.</p> +<p>Kiknek ülő-széke a népek sírja, kiknek itala vér, kiknek a +nemzetek nyögése dajka-ének, kiknek nyugalma a rablánczok zörgése, +játéka háború.</p> +<p>Hová fogsz menni? Étlen, szomjan, álmatlanul, örömtelenül.</p> +<p>Mert a te életed nem emberi élet, álmod nem emberi álom, örömöd +nem emberi öröm.</p> +<p>Ez a világ nem a te világod. Az emberiség nem fogad fiává.</p> +<p>A menyország nem a te hazád. Áldozataid képe visszarettent +onnan. <span class="pagenum"><a name="Page_44" id= +"Page_44">-44-</a></span></p> +<p>A pokolban sincs helyed. Az kikaczagja halvány arczodat.</p> +<p>Hová fogsz menni? Testvértelenül fogod társaiddal bejárni a +világot s ha találkozol magadhoz hasonlóval, vissza fogsz rettenni +tőle, s ha forrásból inni akarsz, vissza fogsz rettenni saját +arczulatodtól…</p> +<p>Szegény király, szegény koronás király.</p> +<p>És ha meghalsz?</p> +<p>Ha Isten megengedi, hogy olyan halálod legyen, minő embernek +szokott lenni, ha a föld beveszi csontjaidat, azon a helyen nem fog +megteremni Istennek semmi virága, puszta lesz az; megátkozott porod +miatt messze téren kivesz minden, a mi zöld, s századok mulva a +késő nemzedék, hol kopár fűtelen tért talál, arról fogja tudni, +hogy oda egy király van temetve.</p> +<p>A népek pedig boldogok leendnek, s örömeik zaja nem hagyand +aludni mély sírod fenekén.</p> +<p>A templomokban sokáig fogják nevedet az imádságban emlegetni: +ott hol az árvízről, döghalálról s az Isten egyéb csapásairól van +szó.</p> +<p>És senki, senki nem fog megsiratní téged.</p> +<p>A gyávák megszünnek félni, a bátrak gyülölni tégedet; rokonaid +megszünnek szeretni és megtagadnak.</p> +<p>Elfeled mindenki, elmúlsz, elenyészel…</p> +<p>Szegény király, szegény koronás király!</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_45" id= +"Page_45">-45-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>NEM SZERETEM A SÁPADT ARCZOKAT.</h2> +</div> +<p class="center">(1848. okt. 9.)</p> +<p>Túl vagyunk a Rubiconon. Felszedtük magunk után a hidat, hogy +vissza ne mehessünk.</p> +<p>Válaszfal van multunk és jelenünk között; az egyik álom, a másik +ébrenlét. Történeteik nincsenek egymáshoz kötve; az egyik +végződött, a másik kezdődik és nem folyik egymásból.</p> +<p>Túl vagyunk azon, hogy még valaha alázatos, hűséges, királyokban +hivő nép legyünk.</p> +<p>Számunkra csak kétféle jövendő lehet hátra.</p> +<p>Ha vesztünk, sorsunk két szóban le van írva, e két szó: halál és +rabszolgaság.</p> +<p>Akkor sem lesz királyotok többé; a szívtelen önkény fog ülni a +vérrel festett széken, s azt a koronát, mit eddig szentelt fej +viselt, zsámolyul fogja tenni jogtapadó sarkai alá.</p> +<p>Ki egymásra uszítja a népeket: hogy hosszú tusák után egymás +vérét vesztve erőtlenül hulljanak zsámolyához, könyörögve, mint +összemart ebek, hogy adjon nekik békét és kölcsönös lánczot.</p> +<p>Ez sorsa azoknak, a kik életben maradnak, ha veszténk.</p> +<p>De ha nyertünk… akkor…</p> +<p>Akkor eljönnek a számolás napjai.</p> +<p>A büntetés nem érheti azon népeket, kik ellenünk támadtak; hanem +azokat, kik őket ellenünk vezették. <span class="pagenum"><a name= +"Page_46" id="Page_46">-46-</a></span></p> +<p>… Jaj nekünk, ha azt hiszszük, hogy van még egy harmadik jövendő +szép csendes megnyugtató eszmékkel tele, mely nekünk is boldogságot +adjon, ellenségeinket is kielégítse.</p> +<p>Jaj nekünk, ha azt hiszszük, hogy minket zsarnokaink még +szeretni fognak.</p> +<p>Szeretni akkor, ha megalázzuk őket; holott akkor sem szerettek, +mikor felmagasztalók.</p> +<p>Vagy szeretni akkor, ha ők törnek le minket: holott akkor sem +szerettek, midön féltek tőlünk.</p> +<p>Jaj nektek, kik még most is bízni tudtok: elsők lesztek, kik +kétségbe fogtok esni.</p> +<p>Jaj nektek sápadt arczok emberei, kik azt mondjátok: még nincs +ideje… még tíz év kell rá, még várni fogunk…!</p> +<p>E tíz évet nem fogjátok megérni.</p> +<p>Ellenségtek nem mondja: hogy még tíz év kell rá, hogy titeket +kiírtson.</p> +<p>Holnap, vagy ma, vagy egy óra múlva, mihelyt úr lehet, ismét +fejetek fölött a pálcza. Ti meg nem csaljátok őt, mint ő megcsalt +titeket. Ti hiába mondjátok neki: hogy őt teljes életetekben +szerettétek, nem fogja elhinni, mint ti elhittétek neki. Olvassátok +meg a történetet, akadtok vérrel írt sorokra, mikből +megtanulhatjátok: hogy midőn a királyok legyőzték alattvalóikat, +kik szabadságukért küzdöttek, azoknak még a tejszopó gyermekeit is +legyilkolák. Vagy azt hiszitek, hogy azóta a királyok jobb +erkölcsöket tanultak? Kárhozott, a ki emberben hiszen!</p> +<p>Napok, órák és perczek vannak számotokra hátra.</p> +<p>Hét hónapot elpazarolt az új életből emberben-hivéstek. +Megalkudtatok-e a sorssal, hogy még új hét napot adjon a +sárbavetett időhöz?</p> +<p>Szabadság Istene! Ha egy Martinovicsnak, ha egy Szentmarjainak +hét hónapot adott volna a sors, hogy cselekedjék az alatt, a mit e +honra üdvösnek, jónak <span class="pagenum"><a name="Page_47" id= +"Page_47">-47-</a></span> talál, kezébe adta volna az ország +kormányzatát, a nemzet bizalmát, milliók egyetértését, magyar +pénzt, magyar hadseregeket, szabadsajtót, szabad szólásjogot, s a +mi legfőbb: ellenségeink széttört, megalázott erejét; mit tett +volna az ennyi drága idő alatt!</p> +<p>Midőn bátor lelke volt tenni, szólani, izgatni, ezreket +egyesíteni egy közös czél kivitelére akkor is, mikor azt tette egy +elnyomott országban, titokban, minden perczben fejét koczkáztatva, +nem tudva: hogy kit barátjának hisz, nem lesz-e árulója? nem bírva +sem pénzt, sem fegyvert, csak szabadulni vágyása kétségbeesett +érzetét, mikor minden kimondott szónak, minden leírt betűnek bírája +volt és bakója: s még sem sápadott el azt leírni, azt +kimondani…!</p> +<p>S ti, kiket most a szerencse tenyerére vett, még mindig féltek, +még mindig kétkedtek kimondani a szót, melyet megvédeni fegyver van +kezeitekben, midőn a szabad szó kimondásával nem a gyalázatos +vérpad, nem a vérvörös bakó, hanem a dicsőséges nyilt harczmező s a +sápadt ellenség áll szemben? Midőn szólani lehet az egybegyült +néphez, ki <i>halál</i> helyett <i>életet</i> dörg vissza +szavaitokra! Midőn írni lehet s bátran alá tenni neveiteket? Ti +hazám fiatal költői, kik míg apró csecsebecsékről kellett szólani, +ezerenként álltatok elő s most midőn itt volna az ideje, hogy azok, +kiknek lelkében Isten ihletésének szikrája ég, menjenek azzal +világot és lángot gyújtani a népek lelkében, most hallgattok, mint +viharban az erdei madarak?</p> +<p>Nem szállt-e reátok az Isten szent lelke?</p> +<p>Hajdan tizenkét egyszerű ember képes volt a világ minden hamis +isteneit legyőzni a kettős tüzes nyelvnek erejével. Most nem +akadna-e tizenkét apostol, ki az újabbkor álisteneit leverje +trónusaikból?</p> +<p>Nem jött-e el hazátok Messiása? Nem láttátok-e csodatételeit, +nem láttátok-e mint aludt szavaira a bálványok oltárain az áldozat +tüze? s mint gyuladt örökké <span class="pagenum"><a name="Page_48" +id="Page_48">-48-</a></span> égő láng a nép szívében a szabadság +istenének tiszteletére?</p> +<p>A szabadság megváltója megkezdte újvilágteremtő bucsújárását: +föl, ki magában a tűzlelket érzi! nem eljövendő többé: jelen van az +idő, mely Isten országát meghozza a földre: menjetek szét és +tanítsátok meg a népeket: <i>hogy Isten minden emberek fölött van +és ember nincsen emberek fölött!</i></p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_49" id= +"Page_49">-49-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>KESERŰ HANGOK.</h2> +</div> +<p class="center">(1848. nov. 12.)</p> +<p>Annyi ember lesz földönfutóvá!</p> +<p>Annyi becsületes férfi, ki honát és a szabadságot imádta, veszté +el hazáját, de nem a szabadságot.</p> +<p>Kizavarta őket anyai fészkükből a koronázott bűn, a hű polgárok +vándor madarakká lettek. De jön még tavasz, melyben a vándor +madarak fészkeikbe ismét visszatérnek s futni fog a zsarnok s nem +fogja követni senki, csak gyilkos tetteinek kisértő emléke.</p> +<p>És azok, kiket a szolgák királya hontalanokká tett, találni +fognak egy közös hazát, hol tán inséggel fognak küzdeni, de nem +rabszolgasággal.</p> +<p>A szabadság vándorai mindenütt feltalálják egymást Legyen e hon +Francziaország vagy Magyarország, az olaszföld vagy a Kaukasus, ott +találkozni fognak azoknak arczai, kiknek lelkei együtt jártak a +szabad eszmék szellemországában, s azon föld, mely őket befogadja, +szent lesz az emberek és az Isten előtt, határait sem zsarnok, sem +szolga át nem fogja lépni. Ott lesz a szabadság Jeruzsáleme, +melyhez a tiszta lelküek messz e földről vándorolni fognak, ott +fogják őrizni a legyilkolt népszeretet örök frigyládáját, onnét +fognak szétmenni hirdetni a népeknek, hogy a szabadság Jézusa nem +halt meg, hanem föltámadott!</p> +<p>Talán a te földed lesz az én hazám! mely hivatva van +<span class="pagenum"><a name="Page_50" id= +"Page_50">-50-</a></span> arra, hogy vérrel kereszteltessék meg s +jövendő neve <i>minden szabad népek hona</i> legyen.</p> +<p>Forr, gyűlöng határaidon belül a népség, minden ajku nemzet, +melynek szabadsága össze van tiporva, siet szent földekre: kezében +fegyvert hoz, szívében lázas keserű érzeményt: a boszú +reményét.</p> +<p>Országod szívében, fővárosod utczáin naponta harczi zene mellett +idegen férfiak fegyveres csoporti vonulnak, fiaid táborába +sietve.</p> +<p>Lengyelek, olaszok, tyrolok, francziák, németek esküsznek szent +zászlóid háromszíne alá.</p> +<p>Kiket kiűzött minden országból a koronás önkény, itt jönnek +össze, ide vonja őket szabadságuk közös veszedelme, a közös +elkeseredés.</p> +<p>Tehát itt jönnek össze a vándormadarak…</p> +<p>Tehát itt lesz a véres oltár, melyen vagy a szabadság hősei, +vagy annak zsarnokai fognak megáldoztatni…</p> +<p>… Óh kedves szép hazám! Kedves – édes – hazám!…</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_51" id= +"Page_51">-51-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A FORRADALMAK METEMPSYCHOSISA.</h2> +</div> +<p>A franczia forradalom okai voltak: az aristocratia romlott +erkölcsisége, az udvar zsarnoksága, több mint egy milliard +status-adósság. Nem így van-e most? Ugyanazon okok: ugyanazok a +következmények.</p> +<p>Mi volt akkor XVI. Lajos? Egy trónba festett király – király, +mert korona alá született, különben gyönge fejű ingatag ember, +környezetének bábja, gyermek, kinek kezébe kést adtak: – ugyanaz, a +mi ötödik Ferdinánd. – Ugyanazon koronás személyek.</p> +<p>Az 1789-iki országgyűlési küldöttek nagyobbára a szegényebb +rendből származtak, az 1848-dikiak szintén.</p> +<p>A harmadik néposztály képviselői akkor is egy bálteremben +tartották az országgyűlést, mint most.</p> +<p>Ezen gyűlést parancs által akarta a király feloszlatni, melyre +Mirabeau azt felelte: hogy őket csak szuronyok fogják elűzhetni. +Emlékezzetek Lamberg gróf esetére.</p> +<p>Lajos király, mikor a nemzetőrség felett szemlét tartott, e +szókat hallá kiáltatni: «vive la nation!» Ferdinánd királynak épen +ily alkalommal a nép Fuchsliedet énekelte.</p> +<p>Amott Foulont, itt Latourt akasztotta fel a nép a forradalom +előtt, mindkettőt lámpásfára, mindkettőt a városház előtt. XVI. +Lajos Versaillesban, V. Ferdinánd Insbruckban zárta el magát +népeitől, mindkettőt kényszeríteni kellett: hogy fővárosába +visszatérjen.</p> +<p>Október hatodika volt 1789-ben midőn a párisi nép reggeli 5 +órától déli 12-ig XVI. Lajos testőrségét felkonczolta. <span class= +"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> Október +hatodika volt 1848-ban, midőn a bécsi nép reggeli 5 órától déli +12-ig ugyanazt tette Ferdinánd zsoldosaival. Akkor Orleans herczeg, +most István herczeg volt, kit a forradalom trónussal kinált, +mindkettőt megfosztá e kilátástól a király futása.</p> +<p>XVI. Lajos úgy futott, mint V-ik Ferdinánd.</p> +<p>E percztől fogva respublica volt mind a két ország.</p> +<p>Ötszázhetvenhét nap múlva XVI. Lajos a guillotin alatt +elvérzett…</p> +<p>Királyok! koronás emberek! Miért nem olvassátok a történeteket, +miért nem olvassátok azon rémséges sorokat, mik egy koronás király +vérével vannak írva?</p> +<p>Hajh e sorok után hány vörös lap van még! A vörös sorokban +mennyi polgári vér! a fehér sorokban mennyi keserű köny!</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_53" id= +"Page_53">-53-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>DIPLOMATICUS BAROMETRUMOK.</h2> +</div> +<p>Az ember akár keresi, akár nem, minden nyomon talál olyan +embereket, a kinek a képéről menten leolvashatja: hogy mi történt a +világban, jó-e, vagy gonosz.</p> +<p>Ezek: ha valahol ütközetet nyertünk, ha valami jó hírt hallani, +mindjárt a fellegekre kapaszkodnak s oly képet csinálnak hozzá, +mint mikor az új prókátor az első forumon kedvező itéletet kap. Nem +lehet szóhoz jutni tőlük.</p> +<p>Pedig ám még hátra van a sok apellata, az oppositio és a +novum.</p> +<p>Ha pedig valahol a szokottnál erősebben megraknak bennünket, +olyan hosszú képeket vágnak hozzá, mintha már itt volna a világ +vége, lamentálnak úton-útfélen, búsulnak, hogy az embernek szinte +megesik a szíve rajtuk s ijesztgetik azokat is, a kik nem akarnak +félni.</p> +<p>Pedig, édes hazámfiai, ehhez hozzá kell szoknunk.</p> +<p>A háború olyan dolog, a hol egyszer minket ütnek, egyszer mi +ütünk mást.</p> +<p>Egyszer-másszor ütközetet vesztünk, de még azért nincs ott a +minden napok vége.</p> +<p>Veszthetünk eldöntő csatákat, de még azért nem veszett el +Magyarország.</p> +<p>A szerencse fordul, kik ma alul vagyunk, holnap lehetünk felül +és ha sem ma, sem holnap nem lenne szerencsénk, egyszer csakugyan +mink fogunk győzni. <span class="pagenum"><a name="Page_54" id= +"Page_54">-54-</a></span></p> +<p>Nem férfi, nem becsületes ember, ki e reményt eldobja +magától.</p> +<p>Elfoglalhatnak tőlünk nyomról-nyomra minden talpalattnyi földet +a magyar határból, de azért Magyarország nem lesz meghódítva. +Bevehetik országunk fővárosát, de még azért ott nem lesz vége +Magyarország históriájának. Mentül összébb szorítanak bennünket, +annál bizonyosabbak leszünk: hogy <i>szét</i> nem vernek +bennünket.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_55" id= +"Page_55">-55-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A PESTI HIRLAP PROGRAMMJA.<a name="FNanchor_5" id= +"FNanchor_5"></a><a href="#Footnote_5" class="fnanchor">5)</a></h2> +</div> +<p class="center"><i>A Pesti Hirlap leendő szerkesztőségének +nyilatkozata.</i></p> +<p class="center">(Életképek, 1848 decz. 3.)</p> +<p>Itt az ideje: hogy hazánk ügyeinek vezérletét emancipáljuk a +véletlen és vakesetek befolyása alól.</p> +<p>Eddigelé a körülmények jó vagy rossz fordulatai tanítottak +bennünket elhatározottaknak vagy óvatosaknak lenni. Minden új nap +új arczot adott politikai mozgalmainknak s legnevesebb organumaink +egyedül a napi politika változékony jellemét iparkodtak +visszaadni.</p> +<p>Ez másként mindekkorig nem is lehetett. Saját jövőnk +tervezetéről oly kevéssé tudtunk valamit, mint +ellenfeleinkéről.</p> +<p>Most, miután ellenfeleink végczélja előttünk ismeretes, nagy +ideje, hogy magunkat sorsunk urává tegyük s törekvéseink központját +kijelölve, mindent, mi a körülmények szerint mellettünk, vagy +ellenünk történik, a végeredménynek alárendelve, terveinkben az +által sem siettetve, sem gátolva ne legyünk.</p> +<p>A mit ezentúl teendünk, úgy kell tennünk, hogy annak necsak a +pillanatra, de örök-mindenkorra hatása legyen. <span class= +"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span></p> +<p>Rendeznünk kell ügyeinket előre, nyugodtan, hogy mindenki +láthassa: mikép nem egy kalandos episodot, hanem egy új életre hivó +epochát akarunk előkészíteni nemzetünk számára.</p> +<p>A <i>szabadság</i> és <i>nemzetiség</i> neveit vettük +zászlóinkra; számukra bizonyossá kell tennünk a győzelmet, nehogy +valaha megátkozzák e két szent nevet azok, a kik bennök hittek.</p> +<p>Terveink alapokra vannak építve, miket az események, bárminők +legyenek is, csak szilárdítani fognak.</p> +<p>Ellenfeleink megtanítottak bennünket, mint lehet felhasználni a +nép lelkületét, fogékonyságát, a sajtó erejét, a katonaság +szellemét, hely- és nemzetiségi érdeket, külesemények szövetségét; +– mi eltanuljuk tőlük e fegyverekkel bánást, s azokkal fogjuk őket +leküzdeni; mi ismerni fogjuk azon mérgek antidotumait, miket +halálunkra főztek.</p> +<p>El vagyunk készülve minden balesetre: vesztett csatákra, – +elleneink ravaszságára, – saját jószívü ügyetlenségeinkre, +megbizottaink hitszegésére, mindenre, a mi leverő, de soha sem +fogjuk a pillanat veszteségét évek kárával pótolni vissza, soha +alkudni, soha feladni elkezdett harczunkat, soha az elcsüggedésnek +egy hangját le nem írni.</p> +<p>Ellenségünk megverhet, de zavarba nem hozhat soha.</p> +<p>El vagyunk készülve másfelől mindenre, mit az Istenség keze +számunkra kedvezőt fog hozni; a nélkül, hogy túlbizakodottság +mámorában oly lépésre hagynók magunkat csábíttatni, mely a győzelem +eredményét ránk nézve paralyzálná.</p> +<p>Ezért előre határozottan kimondjuk: hogy bárminő áldozattal +küzdendjük is le a terroristicus absolutista pártot, új +terrorismust nem fogunk tanácsolni soha, mely később, vagy korább +megboszulja önmagát.</p> +<p>Ellenfeleink a felizgatott nemzetiségek természetelleni +harczából szívják kölcsönzött erejöket. Nekünk azon kell lennünk, +hogy e kútforrás mentől hamarább kiapadjon. <span class= +"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span></p> +<p>Békét, rendet szerezni saját földünkön, áldozattal s ha úgy nem +lehet, fegyveres erélylyel, de békét és nem terrorismust, mint +amazok ott Bécsben s Lembergben és mindenütt: hol lábaiknak véres +nyoma látszik.</p> +<p>Oly hatalom, mely anarchián alapul, sokáig nem tarthat. Igen jól +látják ezt elleneink magok is, mert már is oly elemeket +támasztottak fel védelmükre, melyek nemsokára tulajdon urokat +fogják eltemetni: a népek szabadságérzetét. Ez lesz a kétélü +fegyver, mely nemsokára annak fejére fog visszacsapni, ki azt +kiköszörülte. De ők csak percznyi életre számítottak, – ők a +kétségbeesés jelenjét élék.</p> +<p>Látszik, hogy semmit sem akarnak unokáiknak hátrahagyni, mint a +népek átkát s a trónok romjait.</p> +<p>Jövője csak a mi ügyünknek van, azért úgy kell intéznünk +jelenünk minden mozzanatát, mint ki örök életet készít elő magának +s a halált lahetetlennek tartja.</p> +<p>S ez, mit a nemzet előtt ki kell mutatnunk: hogy ügyünk győzelme +nem kétséges kimenetelü ábránd, mely alatt mindenki saját +önérdekeit hiszi rejleni, hanem egy határozott elengedhetlen eszme: +Magyarhon független <i>egysége</i>.</p> +<p>Ezt nekünk tudnunk kellett, mielőtt a szabadság-harczot +megkezdők s ki kell mondanunk, mielőtt az be lenne végezve.</p> +<p>Lehetnek szomorú catastrophok e harcz alatt, de végeredmény +nemzetiségünk győzelme leend.</p> +<p>Ügyünk igazságát látja az isten, de arra: hogy azt Európa népei +is meglássák, győzelem kell, azt csak győzelmünk bizonyítandja +be.</p> +<p>S ez – hiszszük istenünk – nem soká fog késni.</p> +<p>Eszméink nyilvánítására e lapok fognak organumul szolgálni. A +sajtó a leghatályosabb szövetség, mely kapocsban tartja a +rokonelvüek szétszórt seregét s melynek nyilatkozatai, mint +villanyütés, egy perczben hatják keresztül az egész nemzetet; s míg +irányának becsületessége <span class="pagenum"><a name="Page_58" +id="Page_58">-58-</a></span> s üdvös volta belátható, míg nem ámít +és nem szenvedélyeskedik, a sajtó az őskori próféták és apostolok +személyét képviseli.</p> +<p>Ha isten úgy akarja: hogy e nagy és szent törekvést egykor +teljesülve lássuk, övé legyen és hazánké a dicsőség. Ellenkező +esetet soha hinni nem fogunk, megérni nem akarunk.</p> +<p>A mit mi el nem érünk, el fogják érni utódaink, a mit mi nem +élvezénk, élvezni fogják ők, nekünk így kell vetnünk örök +nyugalmaink ágyát: hogy onnan unokák átka fel ne zavarjon.</p> +<p>Sokat kell tennünk, minek nem a mostani nemzedék fogja hasznát +venni, melynek magasztos hivatása bünhődni a multakért és fáradni a +jövőért és nem élvezni a jelent.</p> +<p>Adja ég, hogy e szent hivatását betöltse.</p> +<p>Lapunk részletes szerkezetéről még újév előtt bővebben fogjuk +értesíteni elv- és hontársainkat.</p> +<p>Pest, nov. 30-án 1848.</p> +<div class="figright"> +<p><i>Jókai Mór,</i><br /> +a Pesti Hirlap leendő szerkesztője.</p> +</div> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_59" id= +"Page_59">-59-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A KÖZLÖNYBŐL.</h2> +</div> +<p class="center">1849.</p> +<p class="center">Magyarhon népei!<a name="FNanchor_6" id= +"FNanchor_6"></a><a href="#Footnote_6" class="fnanchor">6)</a></p> +<h3>I.</h3> +<p>Úgy legyen rajtunk Isten áldása, a mint tinektek igazat fogunk +mondani s legnagyobb áldása legyen az: hogy ti elhigyjetek +szavainkat.</p> +<p>A mit tinektek mondunk, a mit számotokra leírunk, a mindenható +ítélőszéke előtt legyen mondva és leírva.</p> +<p>Hallja meg az Isten, hallja meg a nemzet igazságunk szavát s +legyen ég és föld bírája fölkarolt ügyünknek s hozza meg reánk +itéletét, oly igazságosat, oly részrehajlatlant, minőt csak Isten +és nemzet hozhat. <span class="pagenum"><a name="Page_60" id= +"Page_60">-60-</a></span></p> +<p>Országunk feje, a király, ki magát ellenségünkké tette, idézett +bennünket e törvényszék elé, mindőn bennünket pártütőknek +nevezett.</p> +<p>Mi megjelenénk e törvényszék előtt, s higgadtan, komolyan, mint +illik férfiakhoz, kik egy nemzet nevében szólanak s kiknek szavait +nemzetek hallgatják, felelünk e vádra.</p> +<p>Mi nem vagyunk, mi nem voltunk pártütők soha.</p> +<p>Nem egy párt, nem egy felekezet, nem egy nemzetiség érdeke az, +melyet mi védünk; egy alkotmány az, mely mindenkié, ki ez ország +földén lakik: magyar, szláv, vagy oláh; óhitü vagy protestáns; úr +vagy szegény.</p> +<p>Ez alkotmányt mi nem kértük, nem kaptuk a királytól.</p> +<p>Miénk volt az, mióta e földet Magyarhonnak híják! azon frigyláda +ez, melyre a királyok esküdtek, mely egy a nemzet életével, +összetartó kapocs egy ország népei közt, egyesek jogainak +biztosítéka, mely úr a király és a nemzet fölött. <span class= +"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span></p> +<p>Ki ez alkotmány ellen föltámad, az a pártütő.</p> +<p>Mi ez alkotmányt védni, a király megsemmisítni fogott fegyvert. +S mégis a király minket nevez pártütöknek, s mi mégsem neveztük a +királyt pártütőnek soha.</p> +<p>Midőn Isten kegyéből viruló hazánkat tulajdon jobbágya a +polgárháborúval támadta meg, a király e lázadót nyiltan pártütőnek +nevezte, s bennünket felhivott fegyveres önvédelemre a belháború +támasztója ellen; s most a király ugyanezen pártütőnek megkezdett +harczát folytatja ellenünk, ugyanazon seregeket küldi országunkra, +melyeket saját királyi szavával pártütőkké bélyegzett.</p> +<p>S mégis a király minket nevez pártütőknek, s mi mégsem neveztük +a királyt pártütőnek soha.</p> +<p>Országunk vérbe, lángba van borítva: a népfajok egymással írtó +háborút viselnek, névtelen szörnytettek kiáltanak az égre. Ki +idézte elő ez iszonyú harczot? Kinek szavára támadtak egymásra a +századok óta nyugvó elemek? Nem királyi parancs gyújtá-e meg a +lángokat, <span class="pagenum"><a name="Page_62" id= +"Page_62">-62-</a></span> miket most emberi kéz eloltani nem bír, +nem a királyi czímer volt-e a vérengzők megismertető jele? Nem +segítette-e őket a király pénzzel és fegyverrel és tanácsadással +emberiség-szennyező dulongásaikban? S nem nevezték-e a gyilkosokat +a király személyének helyettesítői testvéreiknek, barátaiknak? S +mégis a király minket nevez pártütőknek, és mi mégsem neveztük a +királyt pártütőnek soha!</p> +<p><i>Nem neveztük őtet annak, mert nem akartuk elzárni a kibékülés +útját.</i></p> +<p>Egy nemzet nem másíthatja meg szavait, mint egyes emberek.</p> +<p>Kit a nemzet egyszer pártütőnek nevez, azt többé királyának nem +nevezheti, az iránt többé más viszonya nem lehet egyéb, mint a +birónak a vétkező iránt. És a magyar nemzet még nem nevezte +királyát pártütőnek. Még akkor sem, midőn általa annak neveztetett, +s midőn azt önmentségére kellett volna kimondania. <span class= +"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span></p> +<p><i>Mert becses volt előtte a polgárvér; mert meg akarta óvni +hazáját a háború pusztításaitól, s mert imádta hazáját jobban, mint +a dicsőséget</i> s inkább akart érte áldozni, mint neki sebeket +szerezni.</p> +<p>Ime, mielőtt a harczot elfogadtuk volna, megkisértők a kibékülés +útját. Nem kértünk semmit, a mi nem a mienk s igértünk áldozatot +mindenből, kivéve alkotmányos jogainkat. Ajánlatainkat nem volt ki +elfogadja.</p> +<p>Dicsvágyó hadvezér, kinek eleme a háború, kihallgatta +békeajánlatainkat, és visszavetette. Elutasított bennünket a +harczok itélőszéke elé. Mi számot vetettünk magunkkal, megmértük +erőnket s kiálltunk a síkra. Nekünk nem lehetett az elég: hogy +<i>igazságunk</i> van azt tenni, a mit teszünk, azt is kellett +tudnunk, hogy <i>erőnk</i> van hozzá. S e tudatunkban nem +csalatkoztunk.</p> +<p>Erő, akarat, lelkesedés, maga a sors biztatólag jött elénk. De a +mint a nehezebb napok elcsüggedésre, úgy a derültebbek +elbizottságra nem ragadtak bennünket. <span class= +"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span></p> +<p><i>Mi még most is azt mondjuk: mi nem akarjuk a királyt +trónjától megfosztani, hanem azt akarjuk, hogy teljesítse +kötelességét, a mi egy király kötelessége.</i></p> +<p>Ezt mondjuk mi az eldöntő csaták előtt. Még nem dült el a harczi +koczka, még nem jött el a minden napok vége, még van idő megállni. +De mi a harcz kezdetén lehetséges volt, az nem fog az lenni a harcz +végén.</p> +<p>Mi ha vesztünk, mindent elvesztünk; de a király is mindent +elveszthet, ha a sors számára vetett vakot. Néki a mi +veszteségünkből semmi haszna, nekünk az övéből semmi sincs. És a +harcz kimenetele kétséges.</p> +<p>Mi féltett kincsnek tartjuk alkotmányunkat ily kétséges +kimenetelre koczkáztatni s óhajtjuk: hogy a király is tartsa ily +féltett kincsnek koronáját. Mi a harczot nem kezdtük, mi a harczot +nem dicsvágyból fogadtuk el, <i>mi megtámadott alkotmányos +jogainkat védni fogtunk fegyvert, s mihelyt azok biztosítva +leendnek, megszününk áldozni a nemzet vérével, s legyen bárki, ki +Magyarországot hitünk és meggyőződésünk szerint boldogítni</i> +<span class="pagenum"><a name="Page_65" id= +"Page_65">-65-</a></span> <i>bírja, helyt adunk neki az ország +kormányán; más föltétel alatt soha és senkinek.</i><a name= +"FNanchor_7" id="FNanchor_7"></a><a href="#Footnote_7" class= +"fnanchor">7)</a></p> +<h3>II.</h3> +<p class="right">Debreczen, 1849. február 8.</p> +<p>E napokban egy oly tüneménynek voltunk szemlélői nemzetünk +életében, mely lelkünket annyi sebhedés után a vigasztaló szó +csodaerejével érinti újra.</p> +<p>Honunk azon vidékeiről, miket az ellenség megszállott, jöttek +több rendbeli követségek a honvédelmi bizottmányhoz, hűségüket, +ragaszkodásukat a nemzet ügyét képviselő kormányhoz +nyilvánítandók.</p> +<p>Messze útról, számtalan veszélyen keresztül, eljöttek megmondani +Magyarhon kormányának: hogy az a nép, mely őket diadalünnepeiken +zászlókat lodogtatva fogadta, nem hagyta el őket a veszélyek +próbaidején, hogy csak egy intést, csak egy buzdító szót vár tőlük, +s mint egyetlen Isten-erejű kar fog seregestül föltámadni s +<span class="pagenum"><a name="Page_66" id= +"Page_66">-66-</a></span> követni a legelső zászlót, melyre +szabadságának jelszava van írva, s ha mindenki elhagyná is e hazát, +ők nem hagyják el azt soha, s ha mindenki eladná is szabadságát, +tőlük csak az élettel együtt lehet azt elvenni.</p> +<p>Nem! Ilyen népet nem lehet meghódítani.</p> +<p>Elöntheti határainkat az ellenség tengerhatalmával, de nem +öntheti el szíveinkben a honszeretet lángját, mely fiúról-fiúra +marad s megőrzi a nemzetet a meghalástól. E nép élete és halála +többé nincs emberi kezekben. Kik együtt tudnak tartani, midőn vezér +nélkül maradnak, kik nem hagyják el a zászlót, midőn a szerencse +elhagyta, kik bízni tudnak a kétségbeesés óráiban, kik a veszély +közepett emelnek kardot, kiáltva: nemzet ne hagyd magad! megvédnek +fiaid! azokkal Isten van, azokon ember nem vehet hatalmat.</p> +<p>Mi lelkünk belső nyugalmával merjük kimondani, hogy e nemzet +élete többé nem függ emberek éltétől, nem a mi életünktől.</p> +<p>A mi éltünk lehet a nemzet javára, a nélkül, hogy halálunk +kárára leendne.</p> +<p>S ha napjaink számlálva vannak, akár milyen legyen <span class= +"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> is azoknak +vége, dicső vagy dicstelen, e nemzet napja azért még fönmarad, s ha +mi alászállunk, támadnak helyettünk jobbak és erősebbek, mint mi +valánk, s ez, úgy hiszszük, magas vigasztalás a halál órájában. +Veszthetünk csatákat, de a nemzetet nem. Elfoglalhatják várainkat, +városainkat, de nem népünk szivét. Bátran nézhetünk sirunk +fenekére, ott nem fogjuk a nemzet koporsóját látni.</p> +<h3>III.</h3> +<p class="right">Debreczen, 1849. febr. 8.</p> +<p>A Wiener Zeitung nemrég egyik számában prostituálja a magyar +kormányférfiakat, arra figyelmeztetve a közönséget, hogy e férfiak +szökni készülnek Magyarországból, s e végett közli személyes +leirásukat, hogy őket mindenki <span class="pagenum"><a name= +"Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> rögtön elfoghassa. Azt nem +csodáljuk az érintett osztrák kormánylapban: hogy becsületes +emberekről magának nem szerzett fogalmat, bennünket kalandoroknak +fest maga előtt, kik szöknek, ha buktak, s nevet, nemzetet és +jellemet tudnak változtatni, mint szinpadi ruhákat; miért hinne ő +akárkit is jobbnak Metternichnél vagy Lajos Fülöpnél? Hanem azon +jámbor gondolat érdemel itt figyelmet, miszerint elleneink +Magyarország meghódítását, a szabadságharcz legyőzését oly +véghezvitt dolognak tartják, mely után már nem következik egyéb, +mint a vezérek megszökése?</p> +<p>Az ilyen hirek csak a börzepapirosok kedveért iratnak. Vagy tán +volna, a ki azt hinné: hogy a vezérek el fogják hagyni a csatatért, +midőn seregeik öt helyen állanak még zászlóik körül? Midőn a nép +elkeseredése még a legyőzöttekbe is új lelket önt, midőn a nemzeti +zászlók még meg sem rongyolva lobognak váraink ormán: <span class= +"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span> midőn a +harczi koczkán, mit a tegnap elveszt, azt a holnap visszanyeri, +ilyenkor kecsegteti magát valaki azzal: hogy a vezérek el fognak +szökni?</p> +<p>Nem vége ez még; csak kezdete a harcznak.</p> +<p>De ha vége volna is.</p> +<p>Ha mindaz teljesülne is, mire istenhivő lélek gondolni sem +képes, ha szabad volna annak megtörténni, hogy a gonoszak a +becsületeseken, a gyávák az erőseken diadalmaskodjanak, ha veszve +volna minden, szabadság, s haza és a remény azokat valaha +visszanyerhetni és ha volna akkor még egy másik Magyarország, mely +azokat, kik itt élni nem akarnak, keblébe fogadja, ne várjátok: +hogy e hon határait elhagyná egy is azok közül, kiknek szava a +szabadság eszméit életre költé.</p> +<p>Nézzétek meg a népet, mikor bejött a császári hadsereg fehér +szalagokkal fövegén, volt-e egy is, ki elébe <span class= +"pagenum"><a name="Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> ment kezet +nyújtani, volt-e ki biztató szóval fogadta, volt-e ki megtagadta +magyar lételét? Sehol, senki.</p> +<p>S ők, kik a népnek szakasztott közepéből nőttek a nemzet +kormányára, ők ne hasonlítanának-e az anyához, ki őket +felnevelte?</p> +<p>Nézzétek meg a hadsereget, midőn a császári kegyelem közéjök +szóratott, volt-e egy is ki meghunyászkodva le tette volna +fegyvereit, ki lábaihoz csúszott volna a hódítónak? Sehol senki. S +ők, kik midőn egyedül fegyvertelenül állottak is fegyvertelen +néptömeg élén, bátran léptek a trón zsámolyára, hogy az lépésüktől +megingadozott, számot kérni a nemzet életéről, ők sápadnának el +akkor, midőn mindenki arczát a harczvágy pirítja?</p> +<p>Ne vigasztaljátok magatokat azzal.</p> +<p>Irtózatos erő van a becsületességben.</p> +<p>A becsületérzés több embert itélt halálra, mint a törvényszékek. +<span class="pagenum"><a name="Page_71" id= +"Page_71">-71-</a></span></p> +<p>Mi készek vagyunk itéletére.</p> +<p>Azt nem tudjuk, hogy halálunk hol és mikor leend, betegágyban-e, +vagy csatamezőn, vagy a vérpadon? De hogy becsületes leend, arra +esküszünk.</p> +<p>A haza nálunk nélkül meg fog élni, de mi a haza nélkül soha.</p> +<p>Nekünk csak e földön van jövendőnk, vagy e föld alatt.</p> +<h3>IV.</h3> +<p class="right">Debreczen, 1849. február 8.</p> +<p>Ellenségeink azzal vélik a magyar népet magokhoz édesgetni, hogy +hadseregeikben szigorú hadi-fenyítéket tartanak.</p> +<p>Az igaz, hogy a mi seregeinkben ez nem történik mindenütt oly +szigorúsággal.</p> +<p>S mégis a nép derült, vidám arczot mutat, ha honvédeinket +<span class="pagenum"><a name="Page_72" id= +"Page_72">-72-</a></span> látja közelítni, eltűri a hadfi +csintalanságát: de sötéten marad és elzárkózik, ha amazok jönnek, s +kárba vész rajta a kényszerű hizelgés.</p> +<p>Imádjátok a népet! Isten fönséges arczát nem egyes emberek, +hanem népek hordják.</p> +<p>Látjátok: e népnek nem fáj az, hogy kenyerét elveszik, nem +bánja, hogy fut, fárad, adózik, még véréből is tizedet fizet: Isten +neki, a hazáért teszi, éhezik, nélkülöz, sebeit kötözi és büszke +reá. De fáj neki az: hogy elveszik szabadságát! Nincs kárpótlás, +nincs kérlelés, melyért azt elfeledje. Nem bánja, ha vagyona +elpusztul, nem bánja ha szegény emberré lesz, de a hazáért, +láthatlan szentségért tud érezni, de rabszolga lenni nem tud, nem +akar.</p> +<p>Az ilyen népet nem azzal kell az ellenség elé vinni, hogy az +majd falvait égetendi föl s gyermekeit gyilkolja le; hazáról kell +beszélni ennek és a szabadságról. <span class="pagenum"><a name= +"Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> E szókra fel fog dobogni +kebele, mert ott nemes szív lakik s oda nem hatnak földhöz ragadt +eszmék.</p> +<h3>V.</h3> +<p>Windischgrätz több proclamatiói egyikében azzal vádol bennünket, +hogy kormánybiztosaink által meg akartuk mérgeztetni a győri +élelmiszereket.</p> +<p>Ha volna kormányunk vezetői közt valaki, kiről ily intézkedést +feltehetnénk: ha elhihetnők, hogy ilyesmi csakugyan kisérletbe +vétetett, bizonyára e szándék védelmét nem vállalnánk magunkra.</p> +<p>Az immoralitást nincs mivel menteni. De mi ezt rágalomnak +nyilvánítjuk.</p> +<p>Kormányunk ilyesmit nem parancsolhatott!</p> +<p>Ha tette valaki, a kormány helybenhagyása nélkül tette. +<span class="pagenum"><a name="Page_74" id= +"Page_74">-74-</a></span></p> +<p>Mi oka lett volna a kormánynak ilyesmit parancsolni?</p> +<p>Mikor hadseregei állanak az ellenséggel szemközt, mi oka lett +volna orgyilkosságra?</p> +<p>Lehetett volna-e ilyen parancsot kivinni? lehetett volna-e +eredményt várni tőle? És ha lehetett volna, minő eredmény leendett +volna az?!</p> +<p>A népjogok lábbal tapodása, szentségtörés az emberiség +törvényeiben, fölhivás minden bűnre, minden alacsonyságra.</p> +<p>A lelkesedés harczában a szent ügyről ily alacsonyság minden +zománczot letörölne.</p> +<p>Jaj volna nekünk, ha elleneink becsületesebbek tudnának lenni, +mint mi. És ha nem akarnának azok lenni, nem állana-e ugyan azon +fegyver hatalmunkban, melyet mi vettünk kezünkbe s kinek volna +akkor kedve egy harczot fölidézni, melyben azé a győzelem, ki +legtöbb alacsonyságot tud elkövetni? <span class="pagenum"><a name= +"Page_75" id="Page_75">-75-</a></span></p> +<p>Átkozott volna, ki a magyar nemzetet ily gyalázattal akarná +megbélyegezni.</p> +<p>E vád ellen a nemzet és minden becsületes ember nevében +tiltakozunk.</p> +<p>Ha akarta ezt valaki tenni, az nem lehetett magyar, nem lehetett +mi közülünk való.</p> +<p>És ha közülünk való volt, akkor komolyan igényeljük a +kormánytól, hogy ez ügyünket és nemzetiségünket megbecstelenítő +vádat szigorú vizsgálat alá vegye.</p> +<h3>VI.</h3> +<p class="right">Debreczen, február 8.</p> +<p>Pest elfoglalása mindenesetre próbaköve volt sok embernek. Még +pedig nem csupán a becsületesség próbaköve, hanem egyúttal az +okosságé is.</p> +<p>Azok, kik tőlünk átmentek az ellenséghez, csak két egyenlő +nagyságú rossz között választottak. <span class="pagenum"><a name= +"Page_76" id="Page_76">-76-</a></span></p> +<p>Megmutatta a következés.</p> +<p>Windischgrätz meghagyta nekik a meztelen életet, és jószágaikat +minden hódolatnyilvánítás daczára elfoglalta. És az +természetes.</p> +<p>Windischgrätznek emberekre nincs szüksége, hanem jószágaikra +igen. Embereket kap ő szilárdabbakat, okosabbakat, +becsületesebbeket tulajdon felei közt, mint kik mitőlünk, gyáván, +bűnbánó képpel vándorolnak hozzá. Ezeket egyszerűen kifosztja s +hagyja futni.</p> +<p>Ennél rosszabb azon esetre sem történhetett volna velök, ha a mi +seregeinkből, mint hadifoglyok estek volna, az ellenség kezébe. Ha +tökéletesen legyőzettünk volna akkor is csak azon nyomorú sors várt +reájok, a mit igy nyertek. És ha győzni fogunk, mi vár reájok +akkor?</p> +<p>Nem halál, mert hiszen <i>mi nem szennyezzük be polgárvérrel +ügyünket</i>. Ők élni fognak. De hát élet-e <span class= +"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> az, mely +legdrágább kincsét, a becsületet elvesztette? Nem nézhetni szemébe +a legkisebb embernek, ki becsületességében állhatatos maradt. +Gyávának, hazaárulónak neveztetni ismerőseitől. Kit rokonai +kerülnek, barátai nem ismernek, kire semmi nemesebb öröm nem vár a +világon többé. Az ilyen életnél jobb a halál. És ezt magok +szerezték maguknak. Fölfedték jellemök gyöngeségét a világ +alatt.</p> +<p>Elvesztették a fejöket, és épen akkor, mikor legjobban +féltették.<a name="FNanchor_8" id="FNanchor_8"></a><a href= +"#Footnote_8" class="fnanchor">8)</a></p> +<h3>VII.</h3> +<p class="right">Debreczen, február 8.</p> +<p>Mentül beljebb megyünk a harczi mozgalmakba, annál több adatunk +van arról meggyőződni: <i>hogy sem a császár, sem a praetendens, +sem tán maga az egész császári család nem factor a mostani +eseményekben.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_78" id= +"Page_78">-78-</a></span></p> +<p>Hogy a császári család személyileg nem vesz részt nagyobbszerű +politikai combinátiókban, az régi dolog, és mindég úgy volt. Vagy +capacitás hiánya, vagy testi gyöngesége, vagy hajlamok gátolták +ebben. Egyszóval ők mindég inkább hagyták magukat jó embereknek, +mint eszes embereknek nevezni s ez dicséretökre válik. Jelenleg is +a császár Prágában, a prætendens és István herczeg a Hradsinban, +mind a hárman hihetőleg orvosi felügyelés alatt vannak, Zsófia +herczegasszony az alatt Münchenben, János herczeg pedig +Frankfurtban mulat.</p> +<p>Mindannyian távol e mozgalmak színhelyétől, még tán hirétől is. +Azonban itt nem a dynastiát képviselő személyekről, hanem azoknak +érdekeiről van szó. Épen ezen érdekek nincsenek e háború +factoraiban képviselve.</p> +<p>Windischgrätz által ugyan sehogy sem. A dynastia érdekei:</p> +<p>1. Osztatlan ausztriai monarchia.</p> +<p>2. Statusadósságok letisztázása.</p> +<p>Lássuk; minő haladást tettek a császári vezérek ezen érdekek +elérése vegett?</p> +<p>Ausztria egysége meg van ingatva, annál jobban, mennél tovább +tart a háború.</p> +<p>Kik magukról azt mondják, hogy a dynastia érdekeit képviselik, +csak bontottak, a helyett: hogy egyesítettek volna.</p> +<p>Oly népségeket izgattak föl territorialis önállóság +követelésére, miknek historiai léte nem volt soha, oly <span class= +"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> kapcsokat +szakgattak széllyel, miket összeforrasztani többé nem birnak.</p> +<p>Eltépték Magyarországtól Horvátországot s igértek neki független +nemzeti lételt. Föllázították egy önálló Illyria követelésére. +Amott a szerbeknek veték oda a Banatust s adtak nekik zászlókat egy +támadandó új Szerbia kivivására. Erdélyt elszakították természetes +testvérétől, s lángba boríták, hogy egy soha nem létezett +Dacorománia égjen ki belőle. Erőszakos kényszerrel lázíták föl az +egymást soha nem gyűlölt nemzetiségeket, gyalázatos, +természetelleni, történetszennyező harczra. Ezek mind a bomlás +eszméi, nem az egyesülésé.</p> +<p>Jaj azon birodalomnak, mely maga magának belháborút készít, azt +táplálja, terjeszti, mint a bukást érző adós, akkor pazarol +legjobban, mikor már semmije sincs. Ha azok, kik a dynastia nevét +viselik szájukban, Ausztria egységére gondoltak volna, lehetetlen +hogy Magyarországot ily körülményekbe hozzák.</p> +<p><i>Ausztriának csak ott lehet középpontja, hol legtöbb ereje +van. Mutatják a tények, hogy a középpont Magyarország.</i></p> +<p>Elfoglalva minden oldalról nemtelen belháborúval, mégis annyi +erőkifejtéssel tudott fellépni az összes monarchia reá nehezülő +hatalma ellen: hogyha azt első találkozásra le nem győzte is, de +mindenesetre félelmes vetélytársul mutatta be magát.</p> +<p>Ha az ausztriai monarchia egy akart maradni, azon perczben, +midőn Magyarország alkuval kinálta; ennek pártfogását, nem +meghódítását kellett volna keresnie.</p> +<p>Hogy ez nem történt, azt igen jól tudjuk. Ausztria háborút +csinált békés tartományainak: hogy azokat szövetségeseiből +meghódítottaivá tegye. Itt világosan látható, hogy nem a dynastia: +hanem egyesek érdeke dolgozik.</p> +<p>Hódítással egyesített birodalom soha sem élt soká. Azon +fejedelem, ki midőn a szeretetet választhatná, a <span class= +"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> félelmet +választja kormánybotul, rosszul gondoskodik az utódjairól.</p> +<p>Pedig a habsburgi fejedelmi család mindég jól tudott gondoskodni +unokái jövendőjéről. E harcz fordulhat jóra, fordulhat rosszra, a +dynastiának csak kára van belőle.</p> +<p>Birodalma foltokra van tépve, tekintélye megingatva, székhelye +elpusztítva. Hogy ebből nem következik a birodalom egysége, azt +látja mindenki, beszél róla és cselekszik ellene.</p> +<p>De senki sem tesz ellene annyit, mint maguk a császári +hadvezérek.</p> +<p>Ausztriának statusadósságai vannak.</p> +<p>Ha ezeknek letisztázása a hadvezérekre van bízva, akkor ezek +ismét rosszul képviselik a dynastia érdekeit, ha egy beláthatlan +végü háborút kezdenek a tartományokkal. A háború költségbe kerül, +szaporítja az adósságot. A háborúi költségeket a legyőzött fél +viseli. De itt a legyőzött fél magának a monarchiának egy része; a +mit attól elvesz, magától veszi el, a mit azon pusztít, önmagán +pusztítja.</p> +<p>A tartományok inségre jutnak.</p> +<p>A harcz elfogja a munkáskezeket a földtől. A hadjáratok +fölemésztik az élelemfölösleget. Ipar és kereskedés pang és a +capitálisták kiköltöznek.</p> +<p>Az érczpénz lassankint eltünik.</p> +<p>A hadvezérek sarczolják a gazdagabb városokat.</p> +<p>Összelövették Milánót, össze Bécset, Prágát, Lemberget. Maga +Milanó százezer lakossal kevesebbet számlál, mint egy év előtt. +Olaszország pompás vízvezetői semmivé téve, kereskedése +pusztulásban. Galicziában éhinség, a Banátus depopulálva, falvai +leégetve, hidak, utak, folyók elrontva, – elzárva.</p> +<p>A népek minden oldalróli zaklatások által megfosztva a +munkavágytól. Mindenütt előkészületek egy általános +elszegényüléshez, mely, ha az osztrák generálisok terveikhez hívek +maradnak s azokat keresztül vihetik, <span class="pagenum"><a name= +"Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> okvetlenül be fog +következni. Ily tönkretevési procedura nem állhat érdekében egy oly +dynastiának, mely népei segítségével küladósságaitól akar +menekülni. <i>Mert egy belháború költségeit győztes, legyőzött +egyformán viseli.</i> Belháborút egy uralkodó család nem +folytathat, mihelyt azt haszonnal bevégezheti. Belháború nem ad +dicsőséget, sem hasznot az uralkodónak, még teljes győzelem esetére +sem. Az pedig, hogy valaki csupa vérengzési vágyból, tulajdon +haszna ellen tartományokat depopuláljon, ha emberi szenvedély volna +is, de bizonyára nem a habsburgi család szenvedélye. Itt egyesek +érdekei dolgoznak. Főszerepet visznek mindenesetre a cseh +aristocratia követelései. Még a mult nyáron tervben voltak ezen +fellépések a birodalom minden részeiben felmerülő democrat +tendentiák ellen, mint erről akkori kormányférfiaink egyike +körülményesen értesítve is lőn, s adja Isten, hogy csalódjunk, de +mi azt hiszszük, hogy e tervezetben az egész birodalmi aristocratia +kisebb-nagyobb részben be van avatva.</p> +<p>Ezek esküdtek össze a népérdekek ellen, kimondatták a +királylyal, hogy nem volt joga aláírni azon törvényeket, melyek a +nép jogait szentesítik, kényszeríték koronájáról lemondani, +impossibilissé tették az uralkodó család többi tagjait. Egyiket +elküldték alkotmányos szemfényvesztést játszani, másikkal +eljátszatták egy egész ország bizalmát, a királyt tehetetlennek +hagyták kikiáltani, a királynét visszaküldték rokonaihoz, Zsófia +herczegasszonyt, miután minden gyalázást el hagytak rajta követni, +szinte elküldték rokonaihoz, s akkor kezükbe vették az elejtett +királyi pálczát.</p> +<p>Ezek a háború geniusai.</p> +<p>Mit bánják ezek: ha az országok depopulálva lesznek, ha a +monarchia szétbomlik, ha a status megbukik s utána esik a dynastia; +– az ő érdekeik sértetlen maradnak, – az aristocratia hatalma annál +nagyobb lesz. A pénzaristokratia mennél kisebb, a születési +aristocratia <span class="pagenum"><a name="Page_82" id= +"Page_82">-82-</a></span> annál nagyobb. S mikor az ipar és +kereskedelem forrásai kiszáradtak, a családfák és czimerek akkor +vannak legszebb virágukban. Az oligarchák hatalma akkor legnagyobb, +mikor a nép és fejedelem egymással háborút viselnek.</p> +<p>Itt van a kigyónak a feje.</p> +<p>Nem az a mi vétkünk, hogy önálló kormányt követelünk, nem az, +hogy a király szemébe kemény szavakat mondtunk, nem az, hogy +magyarok vagyunk, nem az, hogy a statusadósságokat el nem +vállaltuk; hanem az: hogy a mit tettünk, mindazt a nép nevében, a +nép érdekében tettük.</p> +<p>Ez szerzett mi nekünk ellenségeket, kik midőn engesztelő +jobbunkat nyujtottuk, azt felelték: «föltétlen megadást!»</p> +<p>E szórul ismertünk rájok. Jaj a dynastiának, ha ők fognak +győzni!</p> +<p>Jaj neki, mert barátai helyett ellenségeire bízta +jövendőjét…</p> +<p>E reactió vezére herczeg Windischgrätz. Ő az, ki legerősebben +kovácsol Magyarország leigázásán s a népérdekek felforgatásán; nem +azért, mintha mindannyi között ő volna a legjobb hadvezér, vagy +legerősebb gyülölője a magyar nemzetnek, hanem azért, mert iránta a +dynastia némi pénzbeli tartozással van lekötelezve, melyet azon +esetre vél megnyerhetőnek, ha egyszer valahára az uralkodócsaládot +adóssából hitelezőjévé teheti. Mint tudjuk, a habsburgi család nem +a leghíresebb adósságfizető s egy legázolt nép a legjobb fundus +egyes olygarchák meggazdagodására.</p> +<p>Jaj nekünk, jaj az igazságnak, ha bennünket ily érdekek emberei +le tudnak igázni. De jaj a dynastiának is, mely birodalma jövőjét +olygarchák kezeire bízta. <span class="pagenum"><a name="Page_83" +id="Page_83">-83-</a></span></p> +<h3>VIII.</h3> +<p>Fel munkára!</p> +<p>Nem összetett kezekkel, hanem dolgozókkal kell imádni az Istent. +Ne méregesse senki erejét, ne számítsa azokat, kik még háta megett +vannak, hanem tegyen úgy és annyit, mintha senkitől sem várhatna +segélyt. Nincs oly kicsiny embere a hazának, kire szüksége ne +volna. Nincs férfi, nincs nő, kinek tennivalója ne lenne, kinek +segélyét a hon nélkülözni tudja. Mindenkinek annyi a kötelessége, +mennyit elbír. S mindenki elbír annyit, a mennyit komolyan es +elszántan föltesz magában. Nem a tömeg nagysága, hanem az erő +nagysága teszi óriássá a nemzetet.</p> +<p>Fel munkára! a halál a küszöbön van. Kik az életnek hasznát nem +veszik, megszünnek élni. Tegyen mindenki annyit, a mennyit elbír. A +férfiak legyenek ébren, vigyázzanak minden bejövőre és kimenőre, +keressék fel az árulókat és kémeket, és tegyék őket +ártalmatlanokká. Ássák el vermekbe az eleséget, hogy hadseregünk ne +legyen azt kénytelen az ellenség előtt felégetni.</p> +<p>Árkoljanak körül minden falut, hogy egyes portyázók be ne +járhassanak zsákmányolni. Készítsen mindenki magának fegyvert, +olyat, a milyet tud.</p> +<p>Gyakorolja magát annak forgatásában, az ügyes férfi kezében a +bot is különb fegyver, mint ügyetlenében a kard.</p> +<p>Tulajdon hadseregünk számára gyűjtsenek élelmiszereket, +tűzelőfát, és vigyék helyébe, az állam kárpótlást nyújtand értök. +Hol a folyóvizek be vannak fagyva, vagdalják be a jeget, hol +erdőkön megy keresztül az út, vágják le a fákat, s rakják keresztül +az utakon. A dombokra építsenek őrgunyhókat, a hol egymást +felváltva, éjjel és nappal vigyázzanak arra, a mi körülöttük +történik. Gyanús embereket fogjanak el. Az ellenség közeledtét vagy +távoztát adják hirül, verjék félre a harangokat. <span class= +"pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span></p> +<p>Hol ellentállani nem tanácsos, vonuljanak félre, ne hagyjanak a +helységben semmit, s mihelyt az ellen távozott, térjenek újra +vissza s rakjanak gátakat a visszavonulásra. A holtakat és +sebesülteket, kiket vagy magunk, vagy elleneink kénytelenítettek +hátrahagyni, szedjék össze: a holtakat temessék el rögtön, a +sebesülteket ápolják. Tulajdon sebesülteinket testvéri +kötelessségből, az ellenét pedig azért, hogy értök majd azon +honfitársainkat, kik hasonlónl estek az ellen kezébe, +visszaválthassuk.</p> +<p>Kiket a nép vezetőül választ, érdemeljék meg a bizalmat. +Buzdítsák, világosítsák fel társaikat, beszéljenek velök a +közügyekről, tudósítsák őket a nemzet helyzetéről, a főcsaták +kimeneteléről, öntsék beléjök a hon szeretetét, menjenek elő +példával, hol áldozatra vagy bátorságra van szükség.</p> +<p>Legyenek mindig a nép között, ne kiméljék a fáradságot.</p> +<p>Ha minden egyes embert külön kell is megnyerniök az igaz ügynek, +dicső fáradság az.</p> +<p>Előbb férfiakat nyerünk, aztán csatákat. Jó vezér csinálja a jó +hadsereget, jó tanácsadó a jó népet. Tekintse magát mindenki a +szabadság apostolának s érezni fogja magában a szent lelket, mely a +némát szólani tanítja, mely az érzéketlent föllelkesíti, és a +gyávát hőssé szenteli, mely tömegeket térít meg és tart meg. +Hangoztatni kell az igazságot, hogy azt mindenki hallja és mindig +hallja. Tartani kell népgyüléseket: ki magában legtöbb lelket érez, +lépjen fel, szóljon egyszerűen, mondjon igazat, híja segítségül az +Istent, híja segítségül a népet, és ők meg fognak jelenni, és +segélyük naponként közelebb, és naponként erősebb leend. Ki magában +legtöbb bátorságot érez, álljon elő, esküdjék meg, hogy házát és +hazáját minden módon és mindenki ellen védelmezni fogja, és a nép +együtt fog vele esküdni s megtartja esküjét.</p> +<p>A nők legyenek mindenttevők családi körükben. Csaták idejében +ápoló kezekre van szükség. <span class="pagenum"><a name="Page_85" +id="Page_85">-85-</a></span></p> +<p>Ha valaha, most kell takarékosnak lenni. Semmit se venni, a mire +mulhatatlanul szükség nincsen s mindent megszerezni, a mi +szükséges, lelkesíteni a kételkedőket, ápolni a szenvedőket, és a +bátrakat buzdítani, ez a nők szent kötelessége. Ne legyen egy nő, +ki miatt egy férfi kötelességét elfelejtse.</p> +<p>A gyermekek, kiket még nem illet meg a fegyverviselés, +készüljenek oly életmódhoz, mely kenyeret ád, mely mellett az ember +már ifjú korában önmagáé lehet.</p> +<p>Ezentúl nem a henyélőké leend a szép haza, s azok, kiknek munkás +kezeitől fel fog virágozni, nem leendnek többé mostoha fiai. Kik a +munkát, a szorgalmat nem szégyenlik azoké leend a boldogság és a +nemzet tisztelete.</p> +<p>Föl a munkára! Mindenki! Mindenütt! Munkás kezek imáját +hallgatja meg az Isten. Munkás kezek szabadítják meg a hazát.</p> +<h3>IX.</h3> +<p>Nem csalódunk, ha azt hisszük, hogy nálunk van olyan párt, mely +a koronát imádja, és van olyan, melyik gyülöli.</p> +<p>Imádói azt éneklik: hogy Magyarország egységét csak a korona +tartja fenn, hogy Magyarországnak azért kell fenmaradnia, mert van +egy szentséges koronája, melyet angyalok hoztak a mennyországból, +ez szerzi neki a nemzetiségi autonomiát.</p> +<p>Ezek monarchisták, nem elvből, hanem félelemből.</p> +<p>Ha Magyarországnak egyéb oka nem volna arra, hogy legyen, mint +az, hogy koronája van; már maga ez elég ok volna arra, hogy ne +legyen.</p> +<p>Jövőjével, nem multjával kell bebizonyítani existentiája +szükségességét. A második párt pedig nagyon haragszik a koronára, s +azt hiszi, hogy ha ez megszünne lenni, mindjárt respublica lenne +Magyarország. Ezek a republicanusok, nem elvből, hanem +mulatságból.</p> +<p>Gyönyörű gazdálkodás lenne itt minálunk, ha a koronán +<span class="pagenum"><a name="Page_86" id= +"Page_86">-86-</a></span> kívül semmi egyéb nyomai a királyságnak +el nem tünnének láb alól. Ha a trónt felrúgnók s monarchicus és +aristocraticus institutióink tömkelegét meghagynók in statu +quo.</p> +<p>Lenne akkor – minden faj – külön respublica. Minden kerület – +külön respublica. Minden vármegye és nagy város – külön respublica. +Minden hadvezér – külön kormányzó. Minden hadsereg – külön turma +prætoriána.</p> +<p>Minden olygarcha – külön kis konzul.</p> +<p>Ez lenne aztán a – Musterrepublik. Már mi azt hisszük, hogy +minden tornyot alulról kell kezdeni építeni s aztán tanakodni róla: +hogy keresztet tegyünk-e tetejére vagy kakast? A kormányformákróli +tanakodásra s alkotmány-ujrakészítésre békességes idők +kellenek.</p> +<h3>X.</h3> +<p>Bár csak örökké béke volna a világon, sóhajt fennhangon ilyenkor +a félvilág, mikor háború van. Azoknak a kedvéért, kik az örök békét +valami igen szép állapotnak tartják, mi is leirjuk a magunk +eszméjét, a milyennek mi képzeltük azt magunkban.</p> +<p>Chinában vagyunk. Nem, ott sem vagyunk. Eldorádóban vagyunk.</p> +<p>Az emberek egytől-egyig, mind becsületes emberek. Nincs senkinek +semmi vágya, semmi bűne, semmi szenvedélye.</p> +<p>Áll a communismus.</p> +<p>Minden közös; a status tart minden embert, a status ad +mindenkinek ebédet, minden városban egyszerre tizenkét órakor, +egyenlő adagokban.</p> +<p>Mindenki minden hivatalt visel és nem kap érte fizetést. A +miniszter maga varr magának csizmát és a varga manifestumokat s +törvényjavaslatokat szab. Pénz nincsen, minden a statusé. Ingyen +kapni mindent. Ur <span class="pagenum"><a name="Page_87" id= +"Page_87">-87-</a></span> nincsen; mindenki egyenlő, nyáron szánt, +vet minden ember, télen országgyűlést tart és phlilosophál.</p> +<p>Iskola nincsen. Minden ember professor és tanítja maga-magát. +Templom nincsen. Minden ember prédikál maga-magának. Feleség +nincsen. Az emberek mind testvérek. A gyermekeket nevelteti a +status. Utak nincsenek, mert kereskedés nincsen, senkinek semmi +dolga a szomszédban. Ujságok nincsenek. Mert a világon ugysem +történik semmi. Nincs sem háború, sem kereskedés, sem diplomatia, +sem tisztujítások, sem bálok, sem szinházak, sem posták, kik az +előfizetést elfogadják. Nincs sehol semmi, mert mindenütt van +minden. Az egész világ pedig egy akol, melynek pásztora nincsen. +Örök békesség van a földön, az egész emberinem egy közös család, ki +mind egyforma kaputban jár. Van egy közös nyelv, mely 3459 nyelvből +van szerkesztve: azt beszéli minden ember. Nincsenek sem törökök, +sem angolok többé. Van egy közös viselet, melyet egyenruhaképen +hord minden ember, még azok a nemzetek is, melyek különben úgy +szoktak járni, a mint őket az isten gondviselés a világra +hozta.</p> +<p>Van egy közös szín, melyet minden ember fölvesz az arczára: +fehérek, feketék, olajszínűek és rézpénzszínű ábrázatuak.</p> +<p>Van egy közös statuscassa, melyben semmi sincsen.</p> +<p>Végtére van egy közös mennyország, a hova minden ember egyenlő +fáradsággal bejut, minden orvosi és papi segedelem nelkül.</p> +<p>Ilyen lesz az örök béke.</p> +<p>Így élnek az emberek, mint a halak a vízben.</p> +<p>S ez valóban szép czéltérés, mikor az ember annyira qualificálta +magát a tökéletesedésben, hogy a halakhoz is hasonlít.</p> +<p>Milyen szép lesz így az ember.</p> +<p>Minden tudomány nélkül; mert minek lenne akkor a tudomány? +Házakat nem kell építeni, földeket nem <span class= +"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> kell +fölmérni, várakat nem kell emelni, bányákat nem kell ásni, képeket +nem kell festeni, törvényt nem kell alkotni, históriát nem kell +irni, hadat nem kell viselni.</p> +<p>Minden szeretet nélkül.</p> +<p>Kit? Mit szeressen?</p> +<p>Apját, anyját nem fogja ismerni, nevelteti a status.</p> +<p>Ez lesz száraz dajkája.</p> +<p>Hazáját? Az egész világ lesz hazája. Családját? Senkinek sem +lesz családja. Az emberiséget? Minek? Senki sem fog a másikra +szorulni. A status gondoskodik mindenkiről.</p> +<p>Bátorság nélkül. Minek lenne ez? Háborút nem kell viselni, +tengerre nem kell szállani, vad állatokat nem kell öldösni. A +status mindenkinek ád hust, kenyeret és ruhát.</p> +<p>Szorgalom nélkül. Ki lenne szorgalmatos? Holtig fog élni +mindenki, s ha összedugja a kezét és pipázik, vagy reggeltől estig +fut, fárad: mindegy, nem veszthet semmít, nem nyerhet semmit.</p> +<p>Szeretet és gyülölet, erény és bűn, nagy és kicsiny, mind +elmulik, a communismus, a világbéke mindent egyformává tesz.</p> +<p>Az emberek születnek hivatás nélkül, élnek baj és öröm nélkül, +meghalnak remény és félelem nélkül. Ilyen szép eszme az örök béke +eszméje.</p> +<p>Örök szélcsend nincsen a természetben, nem lehet a +történetben.</p> +<p>A háború oly szükséges a világnak, mint a vihar a levegőnek.</p> +<p>Ujjá teremti azt.</p> +<p>Kell reá, hogy az emberi nemben minden nemesb érzés ujra +feléledjen, miket a hosszas tespedés tőzsér szellemével lassankint +kiöldös. Bátorság, jellemerő, honszeretet, becsületérzés; minden, a +mi az emberi lélekben szép és dicső, a harczban fejlik ki.</p> +<p>A háborút csak emberi lélek találhatta fel; megmutatva, hogy nem +fél játszani a halállal. <span class="pagenum"><a name="Page_89" +id="Page_89">-89-</a></span></p> +<p>Si vis pacem, para bellum.</p> +<p>Ez régi közmondás.</p> +<p>Harcz után esik jól a béke.</p> +<p>Midőn egy nemzet új életet kezd, illő, hogy először törjön +keresztül a halálon.</p> +<h3>XI.</h3> +<p class="right">Debreczen, febr. 10.</p> +<p>Batthyányi Lajos a budai jogbitorló katonai törvényszék elé +állíttatott.</p> +<p>«Én, úgy monda, azon tetteimért, miket mint miniszter tettem, +egyedül a nemzetnek vagyok felelős. E törvényszéket jogtalannak +nyilvánítom és biráimnak el nem ismerem. Bármit fognak önök tőlem +kérdezni, egy szót sem felelek reá.»</p> +<p>Rövid; de minden.</p> +<p>E szókról ismerünk reá.</p> +<p>Azon hajthatatlan őserejű character, mely czímer nélkül is +megmutatta, hogy ez is egyike azon igaz nemeseknek, kik megszokták +egy egész ország lelkét viselni magokban.</p> +<p>Büszke; mert van oka reá.</p> +<p>Nem imád senkit, de senkitől sem is fél. Nem ismer hatalmat, +mely előtt meghajolna, csak a nemzetet.</p> +<p>Büszkén emeli fel arczát a király előtt, büszkén a halál előtt. +Életében és halálában örökké következetes.</p> +<p>Őt jelleme tette fogolylyá.</p> +<p>Büszke volt eljönni ellenségei elől, de még büszkébb megadni +magát s bevárta sorsát, úgy a mint jött.</p> +<p>És ellenségeink úgy bántak vele, miként mi foglyaink +legkisebbikével sem.</p> +<p>Mint mondják: egy hétig nem is fűtötték börtönét.</p> +<p>Mit fog vele ezentúl cselekedni? Azt nem tudjuk. Ő bizonyára nem +fog okot arra adni, hogy szépen bánjanak vele. Mi csak azt tudjuk, +hogy a mi kezeinkben <span class="pagenum"><a name="Page_90" id= +"Page_90">-90-</a></span> is vannak fogoly-tábornokok, kik bárha +hárman sem érnek fel egy Batthyányi Lajossal, de kik +ellenségeinknek szintoly becsesek lehetnek, minő becses minekünk +Batthyányi, s kikről nagyon rosszul volna azon esetben gondoskodva +elleneink által, ha ők Batthyányival oly tényt találnának +elkövetni, melyet helyrehozni nem lehet.</p> +<h3>XII.</h3> +<p class="right">Debreczen, febr. 9.</p> +<p>Ellenfeleink kezdenek humorisálni. Olvastuk a nagyméltóságú +bécsi miniszterium egy rendeletét, mely szóról-szóra ekképen +hangzik: «A hochlöbl. etc. etc. miniszterium, szem előtt tartva a +nemzetiségi egyenjogokat (gleiche Berechtigung der Nationalitäten), +ennek elveinél fogva rendeli, miszerint mindazon ruthen +községekben, melyeknek közép- és elemi iskoláik vannak, a tanítási +nyelv ezentúl a német leend, a ruthen nyelv, mint «obligater +Gegenstand» taníttatván.» Még ilyen szépen értelmezve nem láttuk a +«gleiche Berechtigung der Nationalitäten» annyiszor +vesszőparipázott eszméjét. Mi sohasem tudtuk megfejteni, hogy +lehessen annyi különböző nemzetiségnek egyenlő mekkoraságú és +minőségű joga egy birodalomban?</p> +<p>Ausztria megfejtette.</p> +<p>Ekkor mindnyájan egyenlők lesznek. S nehogy egyik vagy másik +nemzetiség protegáltatni láttassék s ezáltal a többit irigységre +gerjeszsze, legyen egyenlően elnyomva mind, még anyanyelvétől is +megfosztva, annak használatától még elemi tanodáiban is eltiltva. +Ekkor mindnyájan tökéletesen egyenjogúak lesznek.</p> +<p>Mit mondanak a gordiusi csomónak ilyszerű megfejtéséhez szláv +testvéreink? Ez igazán karddal van ketté vágva. Át fogják-e látni +valahára, hogy nemzeteknek soha sincs okuk egymással harczot vívni. +Jobb lenne minekünk jó szomszédoknak maradnunk magunk jóléteért, +mint czivakodást folytatnunk mások örömére. <span class= +"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span></p> +<h3>XIII.</h3> +<p class="right">Debreczen, február 9, 1849.</p> +<p>E háború sokáig nem fog tarthatni.</p> +<p>Még pedig azon egyszerű okból nem, mert Ausztria részéről +idestova elfogy a nervus belli, a pénz. Soha Ausztria financialis +tekintetben rosszabb lábon nem állott, mint most.</p> +<p>Tetemes mennyiségű status-adóssággal terhelve, melynek nem akar +gazdája akadni. E mellett két leggazdagabb országában minden +jövedelemforrás egy év óta végképen elzárva.</p> +<p>A kremziri országgyűlés ugyan elhatározta a nyolczvan millió +kölcsönt, de nem mondta meg, hogy honnan.</p> +<p>Külső pénzhatalmasságoktól?</p> +<p>A Rothschild-család elkezdte liquidatióit és nem kölcsönöz +senkinek.</p> +<p>Angliának ott vannak éhen haldokló népei.</p> +<p>Az orosz kincstömegei csak a mesevilágban léteznek. Gazdaggá +vagy kereskedelem, vagy ipar, vagy termesztés tehet egy birodalmat. +Oroszország ezeknek egyikéről sem híres s azért ha dobra nem üti is +családi dolgait, van neki mit dolgozni tulajdon határain belül. +Különben is dynastiáknál a perfidia nem lélekben járó dolog s +Ausztria jól érzi azt, hogy Oroszország egy nyügös vetélytársától +szabadul meg a monarchia felbomlása esetén.</p> +<p>Nem marad hátra egyéb, mint tulajdon népeire vetni ki a +kölcsönt.</p> +<p>Itt ismét az a kérdés áll elő: hova és mire?</p> +<p>Csehországra? Ennek minden gazdagsága az aristokratáknál van, +azokra adót vetni nem lehet, a szegény cseh földműves keskeny +telkén pedig eddig is annyi adóteher fekszik, hogy azon egy +fillérrel több el nem fér. Galicziában sem teremnek a fenyőfák +aranyat, Olaszország, Magyarország csatamezőre van téve, kereskedés +<span class="pagenum"><a name="Page_92" id= +"Page_92">-92-</a></span> nincs, útak, vámok, pósták jövedelem +nélkül maradtak, az ipar hanyatló félben. Egyszóval sehol kilátás +alapot nyerhetni csak egy milliónyi új adóra.</p> +<p>Vagy tán érczjegyeket fog kibocsátani, mint eddig? +Status-papirosokat, újabb felelevenítésére a börze-játéknak?</p> +<p>Ez ugyan immorális dolog, de egy statusnak minden szabad, a mi +lehet.</p> +<p>Mi nem hisszük, hogy lehető legyen.</p> +<p>Kinek lenne kedve egy játékasztalhoz ülni, hol bizonyosan tudja +még az összeget is, a mennyit a bankárnak nyernie kell? Nem, +annyira nem haragusznak az emberek egymásra, hogy egy harmadik +kedveért akarnák egymást kirabolni.</p> +<p>Vagy tán tontinákat, életbiztosító intézeteket fog alakítani? +Ily időben, mikor az emberek nem számítnak a megöregedésre, a +tontinák élete sincsen biztosítva.</p> +<p>Vagy sorsjátékot hirdetend egy-egy galicziai uradalomra, melynek +földesurát a parasztokkal agyonverették, hogy legyen a dynastiának +mit ellutrizni, sőt tán éppen egy-egy magyar rebellis jószága jut +ily koczkajátékra, ki alázatosan visszament hódolni +Windischgrätzhez s ki nagyon fog örülni, hogy tulajdon jószágára +sorsjegyeket vehet? Még ez legnépszerűbb eszme. Az emberek +szeretnek a hirtelen meggazdagodásról gondolkozni s így rendesen az +olyan realitás, mely becsűár szerint megér kétszázezer forintot, be +szokott hozni a lutrizónak rendesen másfél milliót. Ha simplex +ember tenné, azt mondanók rá, hogy csal. Azonban a dynastiának +minden szabad, – a mi lehet.</p> +<p>Hátra van végre a bibliai kifogyhatatlan olajos korsó, a papiros +pénz. Ez legrövidebb útja a kölcsönfelvételnek. Annyi száz millió +bevallott és kétannyi be nem vallott forgásban levő papirpénz +mellett még lehet akármennyit utána erőltetni, csakhogy háború +idején ezzel hamar <span class="pagenum"><a name="Page_93" id= +"Page_93">-93-</a></span> megcsalja magát a kibocsátó, mert mentől +többet ad ki, annál inkább emeli a reálértéket, annál többe kerül +magamagának az élelmi szerek s háborúi készletek beszerzése, +magamagára árverez a papirosok által. Ha pedig árszabályt hoz be, +akkor éppen semmit sem kap. Példa rá II. József császár a török +háborúban.</p> +<p>Egyszóval Ausztriának nagyon nagy kilátásai vannak a küszöbön +álló egyiptomi hét-sovány esztendőkre.</p> +<p>Ezért mondjuk mi, hogy e háború nem fog sokáig tartani.</p> +<h3>XIV.</h3> +<p class="right">Debreczen, február 9.</p> +<p>Lassankint kitanulgatjuk ellenfeleink politikáját, melyet +irányunkban követnek.</p> +<p>Ennek egyik sarkalatos elve: véghetetlen ellenszenv az +igazmondás ellen, melyből azután következnek a többi +árnyéklatok.</p> +<p>Mikor ők az országot haddal támadják meg, mikor ők két kézzel +intézik a belháborút, akkor ők mondják azt, hogy mi forgatjuk fel a +népek nyugodalmát, kik azt védeni fogtunk fegyvert.</p> +<p>Mikor ők törvényeinket, alkotmányunkat semmivé teszik s mi +vérünket áldozzuk azoknak megtartásáért, akkor azt mondják, hogy mi +vagyunk pártütők és ők a törvényes hatalom.</p> +<p>Mikor ők elnyomják a szólásszabadságot, sőt még a tollak +viselésében is betiltanak mindennemű véleménynyilatkozatot, mikor +ők még a neutrálisnak maradókat is bebörtönözik, akasztják, +lövetik, akkor ők neveznek minket terroristáknak, kik, Isten látja, +még az evidens árulást sem büntetjük érdeme szerint. Mikor ők a mi +hadi foglyainkat embertelenül kínozzák, megölik, akkor ők neveznek +bennünket rablóknak, kik az ő foglyaikkal úgy bánunk, mint +vendégeinkkel.</p> +<p>Ilyenforma sophismákat is vesznek praxisba. <span class= +"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span></p> +<p>Megszállanak egy várost vagy vármegyét. Onnan a jóravaló +tisztviselőket szétkergetik. Beraknak helyettük egy csoport +lelketlen creaturát, a milyenek minden földben megteremnek, ezekkel +aláiratnak egy alázatos hódolat-nyilatkozatot, azt közzé teszik +valamennyi organumokban s akkor azt mondják, hogy ez és ez a város +és megye <i>meghódolt</i>. Az a város vagy megye ugyan azért +felküldi Debreczenbe a maga ujonczilletőségét, tényleg és népe +szellemében mindenestől a mienk, hanem ők azért számítják azt a +meghódítottak közé és örülnek rajta. Hadd legyen örömük +<i>nagy</i>, úgyis <i>rövid</i> lesz.</p> +<p>Vagy: beállanak egy pár divisio vasas némettel Kecskemétre, ott +dictiókat tartanak, mikben megmagyaráztatik, hogy ők a népnek +barátai, hogy ők a népet <i>bántani</i> nem akarják. Nem bizony, +feleli a kecskeméti ember, mert féltek, hogy mi fogunk titeket +<i>bántani</i>.</p> +<p>Az a szerencse, hogy a magyar nép gondolkozni szeret. Ha +megcsalják is, tudja ő azt jól, csak restel utálkodni érte.</p> +<p>Ha valahol ütközet volt, természetesen övék a győzelem, a mieink +soha nem vesztenek kevesebbet, mint kétezer embert, számtalan ágyút +és egész szekereket, tele aranynyal. Kossuth mindenik ütközetben +elesik egy párszor s a huszárok mindannyiszor tömegestől hozzájuk +állanak.</p> +<p>Sőt már annyira vitték, hogy ugyanazon szégyenletes, árulási +tényeket, mik Schlick csatáiban ellenünk intézve voltak, mint a +fehér kendőkkeli csalogatás, a csókolózások, az álkapitulatiók, +szépen, úgy mint történtek, lefordítják németre s trávesztálják +szóról szóra mi ránk, mintha azokat a mi seregeink tették volna s e +közben tulajdon népeink előtt széltére «der Feind»-nak czímezik +seregeinket.</p> +<p>Az olyan apró eltéréseket az igazságtól, mint minőkben Pest négy +órai bombáztatása hirdettetik, minők a <span class= +"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> császári +seregek diadalmas bevonulása Debreczenbe s a képviselőház Váradra +menekülése, Vasvári Pál elfogatása, Komárom bevétele s több eféle +csekély tévedések, minők a Figyelmezőben, a catholico-politicus +Magyarőrben, a Pesther és Wiener Zeitungban naponkint előfordulnak, +számba sem vesszük.</p> +<p>Ez tehát egyik maximája ellenfeleinknek: semmit sem mondani úgy, +a mint van és semmit sem tenni úgy, a mint mondva van. S ez +tagadhatatlanul igen jó maxima annak, a ki hasznát tudja venni, +csak az a két hibája van, hogy hamar kiismerik s akkor ha igazat +mondanak sem hisznek nekik és aztán az ilyen országlási tanok +mellett gyakran a tanítványok csalják meg a mestert.</p> +<h3>XV.</h3> +<p class="right">Debreczen, február 11.</p> +<p>A reactiónak két erős positiója van, melyből azt ki kell +zavarnunk. Egy az: hogy Windischgrätz és társai azt állítják +magukról, hogy ők a király nevében teszik operatióikat.</p> +<p>Másik az: hogy minket és mindazokat, kik a nemzet érdekeiért, +kik alkotmányos jogainkért küzdünk, Kossuth pártjának neveznek. Az +első állítást, úgy hiszszük, nagyon rövid szavakkal meg lehet +czáfolnunk. Egy előre bocsátott czikkünkben törekedtünk azt +kimutatni, kiknek áll érdekében a király nevét szentségtelen +czélokra bitorlani; azt azonban kénytelenek vagyunk nyiltan +kimondani: hogy mi Windischgrätz és hódító társai személyében nem +akarjuk föltalálni egy király személyét, ki magát népeinél +instelláltatja. Windischgrätz a király nimbusát használja paizsul, +már ha ezt a király oda engedte is neki, mi nem tartjuk eszélyes +dolognak a paizst ütni, hanem magát annak viselőjét.</p> +<p>Ellenségeink mindenütt felhasználják a népben és a katonaságban +még töredékül megmaradt pietást a király <span class= +"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> neve +iránt: saját átkozott czéljaik elérésére, s ezt nekünk nem szabad +ignorálnunk. A katona a király parancsára esküdött meg az +alkotmányt védeni, a katona az eskűhöz hű maradt, s most, ha az a +kérdés: hivek maradtak-e azok is, kik most ellenünk küzdenek, +bizonyára a pártütő név nem mi reánk fog szállani.</p> +<p>Mi azt, mit Windischgrätz a király nevében tesz, igér, vagy +fenyeget, diplomatiai hazugságnak nyilvánítjuk, s ezt teszszük az +ámító szavakkal kisértett nép érdekében. Ki minket, ki +alkotmányunkat, törvényeinket fegyveres kézzel támadja meg, az +ellenség, az pártütő.</p> +<p>Ki az ellenséggel czimborázik, annak nem királypárt a neve, +hanem hazaáruló.</p> +<p>Másik vára ellenségeinknek azon szempont, melyből bennünket +pártütőknek nevezve, azt iparkodnak a néppel elhitetni, hogy mi +csupán néhányak kalandos érdekeiért harczolunk, hogy e mozgalmak +csak azon egy férfi hatalmának érdekéből történnek, kit a nemzet +legjobbjai tisztelve emlegetnek; nem azért, mert hatalmát félik, +hanem azért, mert eddigi érdemei által leginkább központosítva +látják benne a nemzet bizalmát. Minden szavuk, minden törekvésük +elleneinknek oda czéloz: hogy ez összes nemzetet, mely mint +egyetlen ajk szólalt fel jogai követelésére, s midőn e hangot a +király nem akarta meghallani, mint egyetlen kar támadott fel a +végpusztulásra itélt ország védelmezésére, egy emberérdekű párttá, +egyetlen hatalomra vágyó töredék ligájává törpítsék. Isten, ki a +sziveket vizsgálja, legyen tanunk: hogy Kossuth nem az a férfi, ki +valaha önérdekért egy hangot emelt, kinek, midőn a hatalom non plus +ultrája kezében volt, egy gondolatja lett volna magát naggyá tenni. +Ha ő most legnagyobb az országban, azzá őt honfiai tevék. Az ő +kormányának hatalma a nép szerelme s ezt neki semmi más, mint +becsületessége s honszerelme adta. Kossuth a nemzet első +hivatalnoka és nem egyéb. Neki azon polcz, a melyen áll, +<span class="pagenum"><a name="Page_97" id= +"Page_97">-97-</a></span> nem adott hazája érdekein, hazája örömein +kívül semmi érdeket, semmi örömöt.</p> +<p>Azért, ha Kossuth elől áll azok között, kik a korona árnya alatt +szőtt cselszövényeket leküzdeni feltámadtak, azért Kossuth nem +vágyik e koronára, sem semmire, a mi ezalatt van. És ha van +jutalmazó igazság az égben s ez itélő sors enged választást a +jutalmak közt, e nemzet veszélyeinek elmultával Kossuthnak nem +leend nagyobb öröme, minha ez ország felvirágzását, mint egyes +polgár, kinek nincs egyéb czíme a honmentőnél, s egyéb rangja a +néptiszteletnél, mint egy Washington fogja szemlélhetni. Ezt +Kossuth maga nyilatkoztatá ki lelkének egy ihletett perczében, s +azok, kik őt ismerik, tudni fogják: hogy ez nem üres szó.</p> +<p>Nem is azért azonosítják ellenségeink e nevet a nemzet ügyeivel, +mintha ez ennek szégyenére válnék; tulajdon bűneiket akarják ezzel +elrejteni, ez a fügefa-levél, mely rosszul rejti meztelenségüket, +mely a nemzeten és az Istenen elkövetett. Ők tudják jól, hogy nem +Kossuth, hanem a szabadság ellen fogtak fegyvert; hogy nem +Kossuthot, hanem a magyar nemzet életét megölni hoztak hadat az +országra; hogy nem Kossuth javait, hanem az alkotmányt jöttek +elvenni vasas kezeikkel; ők tudják jól, hogy midőn a nemzet +mindenütt királyi emissariusok által föllovalt rablóseregektől +megtámadtatva, vég elszántsággal fegyvert ragadott, azt se Kossuth, +se senki másnak érdekében nem tevé, hanem tette, mert nem akart +gyáván leorgyilkoltatni, s most azt hiszik, hogy van még ember +Magyarországon, a ki ne tudná: hogy a magyar nemzetnek magát +megadni annyi, mint meghalni. Minden addig kibocsátott úgynevezett +királyi manifestumokban úgy van nemzetünk prostituálva, mint +Kossuth és pártütő társai.</p> +<p>Nem úgy uram!</p> +<p>Nem egy ember, nem pártütők, egy egész nemzet az, kit te a +csatatérre híttál számadásra; nem egy ember <span class= +"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span> érdekei +vannak itt czélúl kitűzve, egy ország mindene az, melyért az +élet-halál harcz fölidéztetett. Nem egy Zápolya János, nem egy +Bocskai, nem egy trónkövetelő vezeti most ellened seregét, kivel ha +feléje fordult a harcz szerencséje, az ország felében meg lehetett +alkudnod. Egy egész nemzet az, mely egész mindenéért gerjedett fel +reád, mely tőled nem kéri sem az országnak felét, sem a korona +darabjait, sem pénzt, sem hivatalokat; hanem kéri tőled törvényeit, +miket királyok esküje szentesít s miket semmivé akarsz tenni. Nem +Kossuth Lajos pártja, egy egész nemzet áll a zászlók alatt, vérrel +fizetni a vérért. Mi törvényeinket kérjük, ha te minket pártütőknek +nevezesz, azzal kimondád, hogy törvényeinket nem akarod megtartani, +s ezzel kimondtad, hogy nem Kossuth Lajos ellen: hanem e nemzet +minden szentségei ellen indítottál háborút.</p> +<p>Azonban ez hasztalan fáradság, egy személyhez beszélni, ki azt, +a mit neki mondanak, ha akarná sem hallhatná. A mit mondtunk, azt +inkább saját nemzetünknek mondtuk.</p> +<p>Figyelmeztetni akartuk a nemzetet arra, hogy azok, kik magukat a +király nevében mondják cselekedni, hazudnak, önérdekeikért vívnak; +a midőn a király nevében tesznek igéreteket, hazudnak, igéretek +nekik vannak téve s ezek a nép rovására mennek.</p> +<p>Ők tiszteletet követelnek a király iránt és ők maguk bábként +játszanak vele. És kik viszont azt mondják, hogy az egész had +Kossuth érdekében történik, hazudnak. Kossuth a vezér, de a nemzet +a souverain.</p> +<p>Kossuthnak egy érdeke, egy vágya nincs a nemzet érdekén, a +nemzet vágyain túl. Amazok egy király nimbusát akarják felvenni a +nép előtt, míg ellenben a nemzetet egyetlen ember halvány alakjában +akarják neki bemutatni.</p> +<p>E szándékukat észrevettük, szóltunk ellene; ha tévedtünk, +szándékunk jó volt és igaz. <span class="pagenum"><a name="Page_99" +id="Page_99">-99-</a></span></p> +<h3>XVI.</h3> +<p class="right">Debreczen, febr. 14. 1849.</p> +<h4><i>A trójai fa-ló német kiadásban.</i></h4> +<p>Komárom most a mi Trójánk.</p> +<p>Strategicus szempontból a legerősebb helyen, bevehetlen +bástyával, vízzel egészen körülkerítve, ellátva évekre eleséggel és +lőszerekkel, tizezer ember és nyolczszáz ágyú számára, úgy látszik: +hogy ha az ellenségnek kedve tartaná Komáromot ostromolni, ez +ostrom története alig lenne rövidebb, mint maga az Ilias.</p> +<p>Most Komárom a felső magyarországi népek Sionja.</p> +<p>Ide járnak Pozsony-, Esztergom-, Nyitramegyékből a jószellemű +nép küldöttei, erős szent szövetséget kötve egymással: el nem +hagyni a hazát, még azon esetben sem, ha az önmagát elhagyná, – +innen csapnak ki a kemény-öklű csallóköziek a szomszéd határokba, +vészt, halált vive az ellenségre magukkal, s ide térnek vissza, ha +az nagyobb erővel támad falvaikra.</p> +<p>Ma két hete: hogy az ellenség, nem akarván erejét Komárom +bástyáin csúffá tenni, azt is átlátva: hogy e bástyák őrei nem azon +emberek, kiket meg lehet vesztegetni, egy históriailag ismeretes +cselhez folyamodott, a fügét mutató márványszűz meghódítására, +melyet hajdan a görögök használtak Trója bevételénél.</p> +<p>Ezek egy falovat béleltek ki katonákkal, Windischgrätz pedig egy +gőzhajót.</p> +<p>Két zászlóalj legvitézebbnek tartott granátost felöltöztetett +népies ruhákba, azokat betömte a Maria Anna gőzös remorqueurjeibe, +néhány földi embert megvesztegetett azon tisztes czélból, hogy +azokat majd a nép közé kibocsájtva általuk azon hírt terjeszsze el: +hogy e gőzöst a népfelkelés foglalta el a németektől, s így nagy +diadallal kikötve Komárom váránál, abba masquirozott katonáit +becsempészhesse. <span class="pagenum"><a name="Page_100" id= +"Page_100">-100-</a></span></p> +<p>Azonban a mieink észrevették a cselt s a mint a kedves gőzös +szép felnemzetilobogózva, egy ponyváján nagy betűkkel, <i>Éljen +Kossuth!</i> háromszínüen felírva épen egy ágyúlövésnyire érkezett, +oly hatalmas salvéval üdvözlék, hogy az első lövésre rögtön három +sebet kapva, jónak látta be nem várni a másodikat s nagy szégyennel +visszatakarodott.</p> +<p>Az egyik lövés az üstöt sértette meg, a másik a hajó oldalán +berontva egy tükröt tört szét, melynek egy üvegdarabja egy +katonatiszt koponyáját sértette meg, ki negyednapra meghalt, a +harmadik egy közkatonát ölt meg.</p> +<p>Másnap a «Pester Zeitung» hivatalos hír szerint közlé, hogy +Komárom ostromoltatik, s hogy három napnál tovább semmi esetre sem +tarthatja magát.</p> +<h4><i>Katonauralgás. Soldatenregierung.</i></h4> +<p>Még az októberi események előtt, mikor nagy divatban volt +szlavismusról, germanismusról, magyarismusról s egyéb nemzetiségi +nisusokról beszélni, egy ilyen discussio alkalmával Windischgrätz +herczeg így nyilatkozott:</p> +<p>«Már nekem mindegy, akár szláv lesz a monarchia, akár német; de +katonauralgás alatt kell lennie.»</p> +<p>Erre nagyon röviden lehetett volna felelnünk, mondván: Jó, +uralkodjék tehát Magyarországon a magyar katona, ti is uralkodjatok +oda haza, ki-ki a maga országában.</p> +<p>Háborús időkben különben is veszti minden polgári törvényszék a +hatáskörét, rendkívüli körülmények rendkívüli módszereket +igényelnek, a státus követelései komolyabbak az egyesek iránt, +minden polgár kötelességei szigorúbb teljesítést kívánnak, az +exceptiváknak, pörorvoslatoknak, tekervényességeknek vége, az +ítéletek rövidek, határozottak: legyen tehát nálunk katonai +kormány, de magyar. <span class="pagenum"><a name="Page_101" id= +"Page_101">-101-</a></span></p> +<p>Azonban Windischgrätz ezt úgy látszik, nem ilyenformán +értette.</p> +<p>Egy kemény vasjáromnak képzelte ő a katonauralgást, mely mint +leigázott barmokat, tartja együtt a különféle nemzetiségeket, +uralkodást nem a katonának, hanem katonaságot az uralkodónak.</p> +<p>Mi tiszteljük a katonákat, elismerjük: hogy háborúban több +érdemeik vannak valamennyi törvény-forgatónál; de valamint a +háborút normális állapotnak nem képzeljük, úgy a katonauralgást nem +tartjuk permanens kormányzási formának.</p> +<p>Végveszély idején egy katonai talentum teheti magát dictatorrá, +de ez csak addig tart, míg a veszély tartott, azzal együtt ez is +elmulik.</p> +<p>Egyébiránt mind ezen kivételes formákrai törekvések arra +mutatnak: hogy a nagyszerű Ausztria nehéz betegségek idejét éli, e +heroicus gyógyszerek, ez amputatiók, e vérpazarlás mind közellevő +megoszlattatását jövendölik.</p> +<p>Ugyanazon symptomák, melyek a római birodalom összeroskadását +megelőzték.</p> +<p>Szövetkezések a barbariessel a civilizáció ellen, végképeni +depravatio, mely felülről veszi eredetét, császárváltoztatási +intriguek, s végre a katonauralgás eszméi; épen mint Róma a halála +előtti évtizedekben.</p> +<p>A katonauralgásróli delirium utolsó stadiuma a crisisnek.</p> +<h3>XVII.</h3> +<p class="right">Debreczen, február 15.<a name="FNanchor_9" id= +"FNanchor_9"></a><a href="#Footnote_9" class="fnanchor">9)</a></p> +<p>Magyar nép!</p> +<p>Ne higyj az ellenségnek. Hallgasd meg, a mit mond és nézd meg, a +mit tesz és vigyázz magadra. Ha valaha, most ne hagyd elámítani +magadat, egy percznyi <span class="pagenum"><a name="Page_102" id= +"Page_102">-102-</a></span> megcsalás kell csak, s a mi azután +következik, az a halál, nemzeted halála, tulajdon halálod.</p> +<p>Ne higyj neki. Ellenséged volt négyszáz esztendő óta, gyilkolta, +rabolta országodat, mióta lábát bele tette, minden magyar vér, mi +négy század óta kifolyt, ő miatta folyt ki, minden nyomor, vér, a +minden keserűség ő tőle jött rád. Ne higyj neki.</p> +<p>Megesküdött, hogy ki fog irtani a föld szinéről, mert magyar +vagy, mert a magyarral vele születik a szabadság; még az anyja +szive alatt alvó csecsemőt is meg fogja gyilkolni, hogy szabadságot +ne szüljenek a magyar nők többé. Ne higyj neki. Mikor azt mondja, +hogy úgy jő mint barátod, gondolj reá, hogy rabló csordái egész +Szegedig üressé tették az országot, fölégették a békés falvakat, +megölték a férfit, elevenen eltemették a siró gyermeket s anyját +elrabolták, gondolj reá és ne higyj neki. Mikor igéretet tesz a +király nevében, emlékezzél reá: hányszor volt a király nevében +adott szó egy év alatt megszegve, mennyi szent esküvés, +<span class="pagenum"><a name="Page_103" id= +"Page_103">-103-</a></span> mennyi irott törvény, miket királyi +törvény biztosított, s lett egy év alatt meghazudolva, elfelejtve, +kicsufolva; gondolj reá, és ne higyj neki. Mikor hazád legjobb +férfiait gyalázza előtted, mikor rágalmakat mond azokra, kikről +eddig csak tisztelettel hallottál beszélni; gondolj reá, hogy e +férfiak hazánk igazságos, szentséges ügyeért minden pillanatba +készek életöket áldozni, hogy míg ők élnek, addig Isten szeme van +ez országon, de átok és kárhozat száll reá, ha ellenségeid vehetnek +rajta hatalmat, gondolj reá.</p> +<p>Mikor győzelmeit hirdeti előtted, akkor palástolja legjobban +sebeit, mikor erejéről beszél, akkor félti legjobban hatalmát, +mikor téged ijeszt, akkor fél tőled legjobban. Ne higyj neki.</p> +<p>Ne higyj neki, ha igér, ne higyj neki, ha fenyeget, ne higyj +neki, ha imádkozik. Ellenséged ő. Az ő élete a te halálod. Véredből +él. Gondolj azokra, a kiket már megölt és vigyázz magadra, mert +téged is megölni készül. Ne higyj neki. <span class= +"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span></p> +<h3>XVIII.</h3> +<p class="right">Debreczen, febr. 18. 1849.</p> +<p>Testvéreink! Hazánkfiai! Magyarok!</p> +<p>Szálljon reátok az egyetértés szent lelke az égből.</p> +<p>Most, midőn vérben, lángban áll az ország, midőn a nemzet közös +veszélye minden érdeket egyesíte, ismerjétek meg egymásban a +testvért, nyújtsatok egymásnak kezet, felejtsétek el a múlt bűneit +és a jövő érdekeit, mindent, mindent, a mi emberi s gondoljatok a +hazára, ki most az egyedüli istenség, melynek oltárán áldozni +szabad és kötelesség.</p> +<p>Az ég keményen próbálja e hazát, isten látogató keze ellene +hagyta lázadni idegen ajkú fiait, kitette őt a harczok mezejére, +vérrel és könynyel hagyta megáztatni földét, – de egy áldása még +akkor is maradt rajta: – az, hogy magyar nem küzd magyar ellen.</p> +<p>Körül mindenütt ellenség, de míg mi, kik megtámadtatánk, +egymásnak testvérei maradunk, addig isten nem hagyta el e +hazát.</p> +<p>Mindenki ellenünk küzd és mi mindenki ellen, de hála a sorsnak, +még nem magunk ellen. <span class="pagenum"><a name="Page_105" id= +"Page_105">-105-</a></span></p> +<p>A magyarnak nem ez az első szabadsága, de ez a legdicsőbb.</p> +<p>A Zápolyák, a Rákócziak szabadságharczaiban két ellenséges tábor +volt a magyar, mely egymás vesztére ellenségeivel kötött +szövetséget, egyik az osztrákkal, másik a törökkel, hogy magának +ártson; most minden határról ellenség tör reánk, sehol sincs +barátunk, de azért a nemzet meg fogja érni győzelme napját, mert a +magyar önmagával kötött szövetséget, mert a magyart csak a magyar +győzte le mindig, most a magyar nemzet egy.</p> +<p>Egy nép, egy érdek, egy óhajtás, egy élet, egy halál.</p> +<p>Kívül harcz, belül egyetértés.</p> +<p>Míg mi el nem hagytuk egymást, addig isten nem hagyta el e +hazát.</p> +<p>Míg mi önmagunknak jó baráti vagyunk, addig a magyarnak nincs +félelmes ellensége.</p> +<p>Adja az ég: hogy ez mindig így legyen, akkor a magyar nép örökké +fog élni.</p> +<p>Ne virradjon meg az a nap soha, mely Magyarországot pártokra +szakadva találja, ne ünnepeljen meg ily napot halálos +ellenségünk.</p> +<p>Ha van közöttünk ember, ki szívében személyes gyülöletet visel, +mely őt testvérei bármelyikének ellenségévé teszi, gondoljon rá: +hogy e hazának csak egy ellensége van s minden gyülöletet ez egy +számára kell fentartani.</p> +<p>Ha van közöttünk, kit egy fellengősebb eszme társai sorából +kiválaszt, gondoljon rá, hogy semmi sem magasabb eszme a hon +életénél, és ez egyetlen és legelső, mire hazafinak most gondolni +szabad.</p> +<p>Ha van közöttünk, kit dicsvágy vagy sértett hiúság hontársai +bármelyike ellen daczolásra hív fel, gondoljon rá: hogy most csak +egy dicsőség van, s az a harczmezőn terem, csak egy hiúság s az a +hon megmentése.</p> +<p>Ha van közöttünk, kinek önérdeke eszébe tud jutni, <span class= +"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span> +gondoljon rá: hogy csak egy haza van és ez minden, ha ez elveszett, +akkor minden érdemnek vége.</p> +<p>Magyarok!</p> +<p>A mely nemzet magához hű marad, örökké él. A nemzet örök élete +kezetekben van, azt tőletek csak a visszavonás veheti el.</p> +<p>E küzdő hon szentséges nevében! Őrizzétek meg az egyetértés +kincsét. Felejtse el mindenki önérdekét, felejtse el a gyülöletet, +a hiúságot, a pártköltő chimaerákat, felejtse el és gondoljon a +hazára.</p> +<p>E nemzet addig él, míg egy marad.</p> +<p>Kívül harcz, belül béke s élni fog Magyarország!</p> +<h3>XIX.</h3> +<p class="right">Debreczen, febr. 25-kén.</p> +<p>Egy hazánkfia Pestről nemrég ezt izente kormányunknak:</p> +<p>«Adjátok fel a harczot, <i>mit akartok ti küzdeni százhuszezer +gyermekkel, hatvanezer férfi ellen!</i>»</p> +<p>Ki a fehér sorokban olvasni tud, ezt így fogja érteni:</p> +<p>«Jőjjetek bátran, erőtök kétannyi, mint az ellenségé!»</p> +<p>És ha gyermekek volnánk is mind, jó nekünk ez iskolába járni: +hol a háborút tanítják; ki tanulni tudott, az majd tanítani is tud. +S az a katona, ki tudományainak legelső alpháját a harczmezőn +tanulta, fél év alatt mestere lesz annak, ki hat évig tanult sarkon +fordulni s dobszóra lépni.</p> +<p>Ilyenek voltak Napoleon <i>legelső</i> katonái s ilyenekből +váltak a <i>legelső</i> katonák a világon.</p> +<p>Bízzatok ti ezen gyermekekben.</p> +<p>Rövid idő férfiakat fog csinálni ezen gyermekekből, rövid idő +halottakat fog csinálni ama férfiakból.</p> +<p>A csatamező, az ágyúk dörgése, az ellenség vére férfiúvá tesz +mindenkit. Nemsokára azt fogjátok mondani: <span class= +"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> +százhúszezer hős, hatvanezer kényszerített zsoldos ellen.</p> +<p>És ha megfordítva volna is az arány, azt mondanók: ne csüggedj +magyar nép. Nincs még oda Magyarország!</p> +<p>És ha nem volna egy katonánk is: hogy meg kell halnunk, azt +mondanók; ne csüggedj magyar nép, ha meg nem mentheted éltedet, +mentsd meg becsületedet, előre!</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_108" id= +"Page_108">-108-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>ESTI LAPOK.</h2> +</div> +<h3>Debreczen.</h3> +<p class="center">1849.</p> +<h4><i>Politikai Schiboleth.</i></h4> +<p>Nézeteket, elveket mai napokban felállítani nem lehet.</p> +<p>A körülmények felül kerekedtek a sorson s most ezek kormányozzák +a világot.</p> +<p>Ezért semmi politikai elvnek sincs jelenben mától holnapig +biztosított jövendője, semmi politikai nézet sem csinálhat magának +konsolidált pártot, minthogy a főeszme, a haza megmentése jelenleg +minden pártnézetek fölött prædominál.</p> +<p>Van azonban e főeszme tekintetében is irányzat, mely minthogy +ellensarkára is talált, erős demarkationális vonal kezd lenni +ugyanazon egy érdek két felei között.</p> +<p>Ezen irányzat vezértűje: úgy intézni jelenünk minden mozzanatát, +hogy az által a jövő semmi lehetőségeinek útját be ne vágjuk.</p> +<p>A jövőt csinálni lehetetlen, de elrontani nagyon is lehető.</p> +<p>Vannak, kik velünk ellenkezően oda állítják a dolgokat, hol a +kimenetelre csak egy út marad hátra, kik nem számítnak arra, a mi +lehet, hanem a minek kellene lenni. Kik csak egy alternativát +hagynak fenn, vagy ellenségeink végpusztulását, vagy hazánkét.</p> +<p>Ezek irányában mi azt mondjuk, hogy mi nem gyűlöljük +<span class="pagenum"><a name="Page_109" id= +"Page_109">-109-</a></span> annyira ellenségeinket, mint a mennyire +szeretjük hazánkat s ily drága kincs felett koczkázni magunk sem +akarunk, másnak sem hagyunk.</p> +<p>S ez azon Schiboleth, melyről a velünk egyetértőkre +ismerünk.</p> +<p>Ez elvből fogjuk fel mindazt, a mit az események kezükre +adandnak, jót és rosszat, semmit sem mondani, semmit sem tenni, mi +Magyarország ügyét koczkajátékká tegye.</p> +<h4><i>Országgyülés.</i></h4> +<p>Mi e jelen országgyülést legnagyobb tiszteletben kivánjuk +tartani.</p> +<p>Egyetlen konstituált hatalom az országban, egyetlen összetartó +kapocs és biztosíték minden megtörténhető scissiók ellen.</p> +<p>Elvitázhatlan érdeme az egyes tagoknak, hogy e nehéz napokban +együtt tudtak maradni, érdeme az egésznek, hogy sem balsors, sem jó +szerencse oly lépésre nem kényszeríté, mely elcsüggedést vagy +elbizakodást tanusított volna.</p> +<p>Ez érdem megtalálta jutalmát azon bizalomban, melylyel e hon +minden részei és a hadseregek ez országgyülés iránt +viseltetnek.</p> +<p>Óhajtjuk, hogy e koszorúját sokáig viselje.</p> +<p>Óhajtjuk, hogy a képviselők soha sem tettel, sem szóval meg ne +kisebbítsék azon tiszteletet, melylyel a nép irántuk oly örömest +viseltetik.</p> +<p>A tiszteletet semmi hatalom sem adja meg s a kormányt semmi +hatalom sem teendi oly erőssé, mint azon morális hatás, mit a +nemzet közbizalma tett kezébe.</p> +<p>Mi rajta leszünk, hogy a tisztelet kívülről senki által ne +gyöngíttessék, úgy más részről nem mulasztandjuk el figyelmeztetni +az illetőket, ha azt belülről látnók fenyegetve. <span class= +"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span></p> +<h4><i>A kormány.</i></h4> +<p>Kormányunk erejét és hatását nevelni minden becsületes hazafinak +kötelessége.</p> +<p>E kötelességet mi nem abban véljük feltalálni, ha e kormányt +mentől több személyzetből kivánjuk összeállítani, sőt jöhet elő +eset, mikor kénytelennek találhatjuk magunkat azon gondolatra +vetemedni, mintha a kormány közegeinek megfogyatkozásával éppen +annak hatályossága növekednék.</p> +<p>Világosabban szólva, mi a kormány tekintélyét fenntartani +törekszünk s e czélból megkivánjuk, hogy e törekvéseinket a kormány +kezelői közül senki lehetetlenné ne tegye.</p> +<h4><i>Jog és érdek.</i></h4> +<p>Eddigelé országos ügyeink eldöntése körül szüntelen a jogosság +kérdése határozott.</p> +<p>Ez nekünk természetünk. Prókátor nemzet voltunk. Mutatják +százados pörfolyamaink, mennyit el tudott két ember egymással +huzakodni, ha mind a kettő azt hitte, hogy ő van a jogos úton.</p> +<p>Most is úgy tettünk. Ha Ausztria tőlünk valamit követelt, soha +sem kérdeztük azt, hogy érdekünkben van-e neki azt megadni, hanem +azt, hogy van-e neki joga ezt tőlünk kérni?</p> +<p>Pedig a jog bemutatása mindig demonstratioval jár s az ilyen +demonstratio aztán rendesen többe kerül, mint a mennyit az ember +érdekeiből feláldozott volna.</p> +<p>A jog utoljára is csak írott malaszt s addig tart, míg azt erőnk +van megtartani, míg az érdekek egysége mindenkor biztos alap s nem +szerencséltet semmit.</p> +<p>Megpróbáltuk a hazát megmenteni, mint prókátorok, ez nem +sikerült. Most megpróbáljuk őt megmenteni mint katonák, – ne adja +Isten, de ha az sem sikerülne, akkor próbáljuk megmenteni, mint +politikusok. <span class="pagenum"><a name="Page_111" id= +"Page_111">-111-</a></span></p> +<h4><i>Nemzetiségi kérdések.</i></h4> +<p>Ausztria igéreteket tett a tőlünk különböző nemzetiségeknek, +mikről előre tudta, hogy nem teljesíthetők.</p> +<p>Hamarább jött el az idő, mint vártuk, melyben azok észre fogják +venni megcsalatásukat.</p> +<p>Zágrábban és Karloviczon kitűzték a veres lobogót s a császári +sasokat a földhöz verték.</p> +<p>E tényekből természetesen következik az, hogy most e +nemzetiségek a velünk folytatott természetelleni harczot felhagyva, +alkupontokkal fordulandnak hozzánk.</p> +<p>Mit tegyünk mi ez esetben?</p> +<p>Jelen pillanatban nagy előnyünk volna a dinasztiával szemben, ha +nekünk nem kellene határvédő harczot folytatnunk s erőnket +szétosztanunk s e tekintetből mi képesek vagyunk sokat áldozni, – +elmondjuk, hogy mennyit.</p> +<p>Készek vagyunk elfeledni mindazt a vért, a mi kiomlott, Isten +áldása és bocsánata legyen rajta. Készek vagyunk a fölégetett +falvak helyébe újakat építeni. Készek vagyunk egy általános +amnesztiát hirdetni ki a megtérőkre.</p> +<p>A mi egy népnek boldogságot, jóllétet ad, mindazt megosztjuk +mindenkivel, ki e haza földén lakik.</p> +<p>Az alkotmányos jogok kiterjesztésében senkinek, semmi pártnak, +semmi felekezetnek a másik felett bitorlott előjogokat nem +adunk.</p> +<p>Azoktól, kik törvényeink jótékonyságában részesülnek, nem +kivánunk egyéb teherviselést, mint a mit e törvények általánosan +mindenkire szabtak.</p> +<p>Nyelvét, nemzetiségét senkinek erőszakkal meg nem támadjuk.</p> +<p>A mi a közigazgatási formákat s a helyérdekeket illeti, ezek +tárgyában részrehajlatlanok leszünk.</p> +<p>Mindezeket megigérhetjük és megadhatjuk.</p> +<p>Csak olyasmit ne igérjünk, a mit megadni sem hatalmunk, sem +akaratunk nincsen. <span class="pagenum"><a name="Page_112" id= +"Page_112">-112-</a></span></p> +<p>Igérhetnők mi is mindazt, a mit a dinasztia igért, megcsalta +őket a dinasztia a maga érdekében, mi is tehetnők ezt velük a +magunkéban. De a csalás mindig rossz basisa a jövendőnek. A +perfidia megboszulta magát mindig, megboszulandja ezentúl is.</p> +<p>Fellengős chimærák a politikában mindig csak arra valók, hogy +takaróul szolgáljanak igen prózai motivumoknak.</p> +<p>Az abszolutizmus a szabadság szárnyszegésére a nemzetiségi +prætensiók szitását találta föl, ezen fellengős eszme alatt kezdett +harczot a demokratia ellen.</p> +<p>Ha azok, kik magukat a dinasztia által igért nemzetségi +egyenjogosítás által rászedve látják, az <i>elvben</i> érzik +megcsalatásukat, úgy belőlük ismét igen jó testvérek válhatnak, de +ha csupán a <i>dinasztiában</i> látják csalatkozásukat, nekünk az +ellenség által kezdett ármányt folytatnunk nem szabad.</p> +<p>Oly igéretet, melynek teljesítése nemcsak nekünk, de a sorsnak +sincs hatalmában, meggondolatlanságból tenni nevetség, +kiszámításból perfidia volna.</p> +<p>Egy nemzetnek pedig mindkettőt kerülni kell.</p> +<h4><i>Szláv szimpathia.</i></h4> +<p>Sokan csodának tartják, hogy felsővidéki szláv rokonaink hazánk +és szabadságunk ügyét oly forrón pártolják.</p> +<p>Látjuk a tényeket.</p> +<p>Az évek óta oltogatott panszlavismus apostolai nemcsak hogy +pártolást nem találnak, sőt kiveretnek a szláv ajkú +községekből.</p> +<p>A felső vidékek örömmel küldik adójukat és ujonczaikat a haza +szolgálatára.</p> +<p>Mindnyájan szóval és tettel a mienknek vallják magukat.</p> +<p>Kinek az érdeme ez? <span class="pagenum"><a name="Page_113" id= +"Page_113">-113-</a></span></p> +<p>Egyetlen néplapnak (Prjatel Ludu), mely jó szellemű czikkei +által e népet idejekorán felvilágosítva, elválhatlanul hozzánk +csatolta.</p> +<p>Kár, hogy e becsületes irányú lapot kormányunk nem terjeszteti +azon erélylyel, melylyel elkezdte.</p> +<p>Az állodalmi nyomdát holmi hiábavaló debreczeni fidibusok +helyett bátran lehetne ily okosabb nemű vállalatokra használni.</p> +<p>Azon nép nem tudja mire vélni hallgatásunkat, ilyenkor egy maga +helyén levő értesítés egy hadsereggel felér.</p> +<h4><i>A kormány és a hadsereg.</i></h4> +<p>E kettő alkotja jelenben a nemzetet, e kettőnek tökéletesen meg +kell érteni egymást.</p> +<p>Mindkettőnek vannak egymás iránt jogai és kötelességei.</p> +<p>Joga a kormánynak a hadseregtől a hon és törvények védelmét +megkivánni.</p> +<p>Kötelessége a hadseregnek a kormányt, mint Magyarország egyetlen +konstituált hatalmát elismerni.</p> +<p>Joga a hadseregnek megkérdezni, hogy miért küzd.</p> +<p>Kötelessége a kormánynak végletes czélokra nem koczkáztatni +haderejét.</p> +<p>Kerülnünk kell minden okot az összeütközésre.</p> +<p>Itt nem két pártról van szó, mely közül akármelyik egy egész +marad, az egy testnek két fele, mely csak addig él, míg egy +marad.</p> +<p>Szakadást itt előidézni nem mesterség. Csak rossz akarat vagy +ostobaság kell hozzá. Az indulatokat túlhajtani nem +boszorkányság.</p> +<p>Kikerülni szinte nem nagy mesterség. Csak jó akarat és egy kis +domestikus ész. A végletek óvatos kikerülése. Parva sapientia +regitur mundus. <span class="pagenum"><a name="Page_114" id= +"Page_114">-114-</a></span></p> +<h4><i>Ne bántsátok meg a katonát!</i></h4> +<p>Nem képzelünk könnyelműbb petulantiát, mintha literátus emberek +a katonákat gúnyolják, satyrizálják.</p> +<p>Olyan emberek, kik itthon szép kényelmesen lógázzák a lábukat, +olyan emberekről, kik minden perczben életükkel fedezik a hazát, +csak tisztelettel szólhatnak.</p> +<p>Katona becsülete nem olyan, mint más emberé.</p> +<p>Rajta nemcsak a gyalázat, de a gyalázatnak még az árnyéka is +meglátszik.</p> +<p>Katonára nézve a könnyelmű gúny is több, mint egy arczul +csapás.</p> +<p>Kivált most, midőn azt követeljük, hogy ellenségeink +tisztelettel viseltessenek fegyvereink iránt, nincs nagyobb +könnyelműség, mintha éppen mi magunk piszkoljuk be e fegyverek +viselőit.</p> +<p>Nekünk hazafiúi kötelességünk azokat, kik tán gyöngébbek a +veszély előtt megállani, szóval és tettel lelkesedésre, bátorságra +buzdítani, nem pedig azokat, kik a csatából tán elfutottak, +gúnyolni akkor, midőn mi oda sem mentünk.</p> +<p>S ha volnának is a katonák közt egyeseknek gyarlóságai, azokat +kötelességünk az egész testületért kimélettel érinteni, mert minden +egyes katonában az egész van meggyalázva. Ha vannak a katonának +hibái, azokat rója meg az, ki nála jobb katona, de ne az, kinek +fegyvere nem oldalára, hanem nyelvére van kötve.</p> +<p>Tiszteljétek a katonát. Ki hazájáért sebet visel, annak fáj, ha +tollal karczolják.</p> +<p>A katona erénye most az egyetlen erény, melyet a nemzet +jutalmazni tartozik s egyéb jutalmat úgy sem adhat, de nagyobbat +sem, mint a köztiszteletet.</p> +<p>Ki ezt ily időben, ily körülmények közt meg tudja sérteni, az +vagy őrült, vagy rosszlelkű, vagy mind a kettő.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_115" id= +"Page_115">-115-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>ESTI LAPOK.<a name="FNanchor_10" id="FNanchor_10"></a><a href= +"#Footnote_10" class="fnanchor">10)</a></h2> +</div> +<p>A czivakodás nem nagy mesterség.</p> +<p>Pörpatvarok csinálásához akárki ért.</p> +<p>De a ki a kibékülés időpontját ügyesen fel tudná használni, az +volna az igazi ember.</p> +<p>Mi a kiegyenlítés, szövetkezés eszméjét több ízben +felemlegettük, mindannyiszor pereatot mondtak a fejünkre miatta. +Most tehát még tovább megyünk és elmondjuk, hogy kivel kellene +szövetkeznünk, kibékülnünk és hogyan?</p> +<p>Mi nem prédikálunk kibékülést Windischgrätzczel, ha ő nyujtaná +is kezét, azt mondanók: ne fogadjuk el, mert rászed.</p> +<p>Mi nem prédikálunk kibékülést laptársainkkal. Mi természetesnek +találjuk, hogy mindenki félti monopoliumát. <span class= +"pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span> Uj lap +ellen rendesen háborút szoktak indítani a régiek, hanem azért az +ország meg nem bomlik. Ez így volt mindig, mióta a papirost +feltalálták.</p> +<p>Mi még csak azt sem mondjuk, hogy azon becsületes embereknek +hagyjatok békét, kikben most a nemzet van képviselve.</p> +<p>Sőt szidjátok őket, hajigáljátok be sárral, hadd mutassák meg, +hogy minden méltatlanság, félreismerés, gyanusítás daczára, tudnak +jó hazafiak lenni. Ez legyen jellemük critériuma.</p> +<p>Hanem azt mondjuk, hogy nézzetek körül.</p> +<p>Az osztrák had megszállotta fél Magyarországot – azon népek, +melyek egykor csak langy melegek voltak a hazaszeretetben, most +imádják a hazát, mert <i>gyülölik az osztrákot</i>. Karloviczet +Stratimirovics ostromállapotba tette, s felmondta az +engedelmességet Theodorovicsnak; a szerbek kitűzték tornyaikra +nemzeti szineiket s letépték onnan a feketesárga zászlókat, mert +gyülölik az osztrákot.</p> +<p>A kremziri gyülés baloldala, a lengyel párt, megtagadta a +kényszerített adót, meg a negyvenezer ujonczot, mert gyülöli az +osztrákot.</p> +<p>Horvátország egyetlen organuma be van tiltva, mert követelte az +igéreteket, miket az osztrák tett neki és követelte most, mikor +azokat megadni Ausztriának leginkább van érdekében, de legkevésbé +van hatalmában. <span class="pagenum"><a name="Page_117" id= +"Page_117">-117-</a></span></p> +<p>S ti még most sem látjátok: hogy kik a mi természetes +szövetségeseink?</p> +<p>Nem veszitek észre, hogy a közös gyülölet pártja az, melyen a +végletek egymást érintik.</p> +<p>Nen vártátok-e e perczet, midőn az ellenünk lázasztott +nemzetiségek megcsalatásukat észrevéve, egyszerre fognak Ausztriára +támadni s követelni fogják tőle, hogy haljon meg! mint ő követelte +mi tőlünk.</p> +<p>S nem sejtitek-e, hogy e percz igen közel, hogy e percz jelen +van?</p> +<p>Nem sejtitek-e, hogy az volna most a mindenható, ki a pillanat +erejét felhasználva, az egymásra támadt fegyverek csapásainak egy +új irányt tudna adni; hogy e csapásból elég lenne egy ellenséget +semmivé tenni?…</p> +<p>Ezt kellene tudnotok és tennetek, ha nem jogokért küzdenétek, +hanem eredményért.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Nagy napok előperczeit éljük.</p> +<p>Magyar nemzet, nem dobog-e szived?</p> +<p>Örök élted vagy örök halálod előórája ez.</p> +<p>Nem érzed-e, hogy e perczben valamennyi zászlód együtt van? Nem +érzed-e, hogy e perczben 50 ezer fiatal egyesült egy karrá, +megrázni a bálványt, kinek hatalma alatt nyögsz? Nem sejted-e, hogy +egy nap vagy tán egy óra mulva egyetlen óriási hang fogja betölteni +az eget és a földet, mely dicsőségedet hirdetendi? Nem hallod-e +olykor az ágyúk távoli moraját? Nem álmodol-e győzelemről, +szabadságról, örök boldogságról?</p> +<p>Isten, ki mindenható vagy, ne hagyd el e hazát!</p> +<p>Nép! ki Isten után mindenható vagy, ne hagyd el e hazát!</p> +<p>Seregeink szemközt állanak az ellenség soraival, a zászlók +lobognak a halmokon, egyetlen viharos kiáltás tölti be az eget és +földet: Éljen Magyarország!</p> +<p>A zsarnok népe hallgat, még jobban is fog hallgatni. +<span class="pagenum"><a name="Page_118" id= +"Page_118">-118-</a></span></p> +<p>Férfiak fegyverre! nők imára! Isten nevében. Rajta! Éljen +Magyarország!</p> +<p class="center">*</p> +<p>Magyarország boldog leend. De nem mi általunk.</p> +<p>Mi elkéstünk. Hijába biztatjuk, hijába vigasztaljuk magunkat, +ily vén fiak nem illenek ily fiatal menyasszonyhoz, mint a mi +hazánk.</p> +<p>Kell jőni egy újabb nemzedéknek, mely nálunk jobb legyen.</p> +<p>Az apák bűneit örököltük: kell hogy sirba vigyük azokat +magunkkal, s ne adjuk át többé az unokáknak.</p> +<p>Az ősi visszavonásnak, testvérgyülöletnek, az ősi hiúságnak, +minden ősi rossznak magva szakad bennünk. Mi leszünk az utolsók, +kik ha elfogyánk, Magyarország új históriát kezd és +ragyogóbbat.</p> +<p>Lesznek nálunk jobbak és okosabbak, kik nem fognak törekedni +egymás fejéről letépni a babért, de kik a polgárérdem előtt meg +fognak hajolni. Mi nem leszünk; de lesz Magyarország.</p> +<p>Isten nem vitt be az igéret földébe senkit, ki a husz éven felül +volt.</p> +<p>Szerencse reád, új nemzedék, ki a husz éven alul vagy, te oda +fogsz jutni.</p> +<p>Akkor is áldva légy hazám: hisz a boldog hazának még a halottai +is boldogok.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_119" id= +"Page_119">-119-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>MI LESZ BELŐLÜNK?</h2> +</div> +<p>Az ellenséget meg kell vernünk.</p> +<p>Meg kell! mondom, bármibe kerüljön is, bármikorra végződjék, azt +le kell győznünk; azután kérdhetjük, hogy mi lesz tovább?</p> +<p>Az ellenséget meg kell vernünk, bármennyi pénzbe, bármennyi +vérbe kerüljön.</p> +<p>Mindenért mindent!</p> +<p>És ez meg fog történni.</p> +<p>Bennem él a hit, hogy meg fog történni: ez oly szent hit, mint a +fanaticusnak a túlvilág s napjaim gondolatja, éjeim álma, halálom +vigasztalása.</p> +<p>Mi lesz akkor Magyarországból?</p> +<p>Azon nemzetből, mely küzdött a szabadságért, nemzetiségeért, +törvényeiért és győzött…</p> +<p>E kérdésre az idők fognak felelni, nem is azért tettem: hogy +feleljek rá; hanem azért: hogy más valaki ne találjon rá felelni, +emberi kezekkel irva bele a jövendők könyvébe, melynek sorait nem +olvashatja senki.</p> +<p>A mi jövendőnket Európa sorsa dönti el. Meglehet, hogy a mi +sorsunk dönti el Európa jövendőjét: valószínűbb az első.</p> +<p>A mit mondok, nem azért mondom, hogy vagy egyiket vagy másikat +inkább óhajtanám; hanem azért, hogy gondolkozzunk rajta; +látandjátok: hogy én sem az egyik, sem a másik eszmének nem +hizelgem. <span class="pagenum"><a name="Page_120" id= +"Page_120">-120-</a></span></p> +<p>Meglehet: hogy Francziaország, mint valódi köztársaság +consolidálja magát – hogy a német egység kérdése a demokrátia +részére dől el, – hogy Rómában és Sardiniában meghonosulnak, +gyökeret vernek a republikánus eszmék, gondolkozzatok róla, mi lesz +akkor Magyarországból?</p> +<p>Meglehet: hogy Napoleon kormánya megerősödik; meglehet: hogy az +orosz influentiák egész Európa ereiben szétszivárognak.</p> +<p>Meglehet: hogy egy Hohenzollern magához ragadhatja a német +császári koronát, egy Habsburg a lombardvelenczeit, s egy Bourbon +Siciliát; gondolkozzatok róla, mi lesz akkor Magyarországból?</p> +<p>Meglehet: hogy a nemzetiségi törekvések számára egy új æra +nyílik; meglehet, hogy a Dunapartig terjedő Görögország, egy +Dacorománia, egy Slavonia s egy egyesült Olaszország eszméi életté +válnak: gondolkozzatok róla, mi lesz akkor Magyarországból?</p> +<p>Meglehet: hogy Párisban a hegyipárt győz; meglehet: hogy a +katonaság a nép mellé áll s a nép a vörös respublica mellett +nyilatkozik; meglehet: hogy egész Európában a politikai forradalmak +socialisticus forradalommá változnak: gondolkozzatok róla, mi leend +akkor Magyarországból?</p> +<p>Csak azt ne mondjátok: hogy mindenesetre ennek vagy annak kell +lennie.</p> +<p>Akármely előre kimondott forma vakmerő anticipátiója volna a +jövendőnek.</p> +<p>Magyarország minden lehet, csak semmivé nem szabad lennie.</p> +<p>S ettől megóvják őt vitéz seregeink.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_121" id= +"Page_121">-121-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>MIÉRT KÜZDÜNK?</h2> +</div> +<p>Minden hadviselésnek megvolt a maga catechismusa.</p> +<p>A görög harczolt szabadságért, Róma dicsőségért.</p> +<p>A népköltözések harczai földért, a vallásháborúk mennyországért +folytak.</p> +<p>Oroszország harczol Circassiában hadi iskoláért, az osztrák +katona harczol fegyelemből és nem kérdi miért?</p> +<p>Magyarország háborúban nőtt és fogyott. Harczolt, hogy hazát +szerezzen; harczolt a keresztért; – harczolt határaiért; – harczolt +koronájáért.</p> +<p>Hát most miért küzdünk?</p> +<p>E kérdésre felelettel tartozunk azoknak, kik a csatát +viselik.</p> +<p>S e feleletnek határozottnak kell lennie.</p> +<p>E felelet világossá teendi: hogy harczunk végczélja nem adhat +politikai véleményszakadásokra okot.</p> +<p>A ki hazafi, az mellette van; a ki ellene van, az hazaáruló.</p> +<p>Harczolunk <i>törvényeink épségbentartásáért</i>.</p> +<p>Harczolunk nemzetiségünkért.</p> +<p>Harczolunk határainkért.</p> +<p>Harczolunk azon helyért, mely hazánkat az európai hatalmasságok +között méltán megilleti.</p> +<p>Ez a czél, ez a lényeg; – a többi formaság s nem ad nevet a +háborúnak.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_122" id= +"Page_122">-122-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>PRO MEMORIA.</h2> +</div> +<p>Sorsunk részletei naponként változnak.</p> +<p>De azért kell valaminek lenni, a mi soha nem változik: öntudatos +bizalmunk minmagunkban.</p> +<p>Vétkeztünk volna, ha egy harcz megvivását elkezdjük a nélkül, +hogy előre tudnók: lesz-e elég erőnk hozzá?</p> +<p>Vétkeztünk volna, ha egy népnek nyugalmát felzavarjuk a nélkül, +hogy azt ismét boldoggá tudnók tenni.</p> +<p>Vétkeztünk volna, ha egy ország kormányát kezünkbe ragadjuk a +világvihar közepett, a nélkül, hogy tudnók, miszerint azon kéz +képes lesz azt megszabadítani.</p> +<p>Mi nem vethettünk koczkát a sorssal egy nép élete felett, mint +könnyelmű kalandorok szokták.</p> +<p>Mi nekünk nem lehetett az elég: hogy igazságunk van, tenni azt a +mit teszünk; nekünk azt is kellett tudnunk, hogy erőnk van +hozzá.</p> +<p>S e tudatban nem csalatkozánk.</p> +<p>Isten és a nép nem vonták meg tőlünk segítségöket.</p> +<p>Erő, akarat, lelkesülés, maga a sors biztatólag jött elénk.</p> +<p>A nép megtette kötelességét, tett annyit, mennyit még nép +soha.</p> +<p>Most rajtunk a sor.</p> +<p>Isten és emberek előtt, egyedül rajtunk a felelősség azért, a +mik ezentúl történni fognak.</p> +<p>Ha e felelősséget elvállaltuk, kell hogy számot vetettünk legyen +magunkkal és jövendőnkkel.</p> +<p>Nem a mai nap: századok sorsa függ egy ballépéstől, <span class= +"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> nem egy +élet: egy nemzet élete, mit megnyerni vagy elveszteni lehet.</p> +<p>Istent kisértenünk nem szabad. A ránk bizott harcz nem a miénk, +millióké!</p> +<p>Egy élet szenvedéseit egy percz alatt beváltja a halál, de mit +egy percz elront, azt egy század sem teheti jóvá.</p> +<p>Nekünk nem szabad gondolnunk a halálra; mely, ha örömeinket mind +elveszténk, fájdalmainktól megszabadít; hanem gondolnunk kell az +élőkre, kik utánunk itt maradnak.</p> +<p>Gondoljunk mindennek a végére elébb, mielőtt megkezdenőnk.</p> +<p>Ne rontsuk el azt, mit felépíteni nem vagyunk képesek.</p> +<p>Nem az a mindenható, ki a világot elrontja, hanem az, a ki +teremti.</p> +<p>Tőlünk soha ne halljon a nép egy szót, melyet később meg +találnánk bánni.</p> +<p>Hanem lássa a nép: hogy a neki adott tanácsokat mi vagyunk elsők +megtartani.</p> +<p>Lássa a nép, hogy midőn őt áldozatokra felhivjuk, mi magunk +vagyunk az elsők, kik önérdekünkre nem gondolunk.</p> +<p>Kiket a nemzet akarata egyesített, egyesítsük magunkban a nemzet +akaratát.</p> +<p>Tegyük magunkat központjává azon érzelmeknek, miknek befolyása +alatt a nemzet ez ideig egy maradt, s fordítsuk minden +törekvéseinket arra, hogy ezentúl is egy maradjon.</p> +<p>Ne állítsuk ügyeinket azon térre, hol akár győzünk, akár +vesztünk, szakadásnak nézünk elébe.</p> +<p><i>Mi a harczot nem kezdtük, mi a harczot nem dicsvágyból +fogadtuk el: mi megtámadott alkotmányos jogainkat védni fogtunk +fegyvert, s mihelyt azok nem leendnek megtámadva többé, +megszününk</i> áldozni e nép vérével.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_124" id= +"Page_124">-124-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>MIKOR MEGYÜNK VISSZA PESTRE?</h2> +</div> +<p>Kinek van ennél most forróbb óhajtása?</p> +<p>Kinek nem első gondolatja ez, ha ébred, utolsó, ha +lefekszik?</p> +<p>Ki nem álmodja magát oda éjjelenkint, hová lelke önkénytelen +viszi? A kedves, az imádott Pest falai közé, – ott járni az ismert +utczákban, – az otthonos szobák ablakán kinézni, találkozni rég nem +látott ismerősökkel, elmondani egymásnak a túlélt szenvedéseket, +látni a csendes Duna tükrét, a mint a nap képe fürdik benne s a +kizöldült Gellért nézegeti benne tulajdon megifjodott képét!</p> +<p>Mint ragyognak Mátyás palotájának ablakai! A gőzösök hogy +repülnek el a lánczhid alatt, ezüstös nyomot hagyva az égszínkék +Duna tükrén.</p> +<p>Az utczákon mint sürg, forg a nép. Mindenki mellén háromszínű +rózsa, minden ablakon háromszínű zászló!</p> +<p>Víg hadfiak járnak karöltve s danolják: «Egy esztendő nem a +világ, éljen a magyar szabadság!» – danájuk lassankint elhangzik a +távolban.</p> +<p>Beesteledik; az utczák ragyognak a lámpafénytől. Hintók robognak +egymásután. A Nemzeti Szinházban Hunyadit, Rákóczit, Bánkot adják +elő. A nép magán kívül van, sír, tapsol s beleénekel a +karzenébe.</p> +<p>Azután fáklyás zenével vonul hadvezére ablakához. A fáklyavilág +rózsaszínűre festi a házak oldalait, a <span class= +"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> magyar +zene rég nem hallott imádott hangjai felköltenek minden alvót, +felköltik minden szívben az alvó honszerelmet s az egygyé forrt +kiáltása százezer ajaknak, az egygyé olvadt óhajtása millió szívnek +útat tör az égbe s beszél az Istennel: hogy Magyarországnak élnie +kell!</p> +<p>Azután megy mindenki ismét édes, nyugalmas családi körébe. +Gyermekek, apa, anya, nő fogadják, mosolyognak egymásra, azután +sírnak és áldják az Istent, hogy annyi viszontagság után őket ismét +össszehozta!</p> +<p>Kinek ne volna ilyen álma? Ki ne álmodnék így minden éjjel?</p> +<p>Határokat szabunk magunknak az időben: ekkor és ekkor már otthon +leszünk. Egy hó mulva. Vagy tán egy negyedév múlva? De félév múlva +bizonyosan s várjuk, óhajtjuk a félév elmulását, számlálunk egyik +napot a másik után s jól esik addig mindennap álmodni arról, a mi +oly messze van.</p> +<p>Pedig nagyon messze van.</p> +<p>Nem azért, mintha nem volna erőnk azt visszavenni, vagy mintha +félnénk attól, hogy Pest lakói szívesebben ne lássanak bennünket +házaik romjainál, mint az ellenséget azok pompájában. A halált nem +gyűlölik úgy, mint a zsarnok népét.</p> +<p>Hanem azért, mert nekünk Pestre csak akkor szabad bevonulnunk, +midőn Magyarország szabad lesz és tiszta az ellenségtől.</p> +<p>Ha csak az lett volna a czél, hogy Pest miénk maradjon, azt +megvédhettük volna Pestről. De nagyobb, nehezebb eszme volt az, mit +Magyarhon fiainak ki kelle vinni s míg ez végrehajtva nincs, addig +mi nem fogunk örömünnepeket tartani.</p> +<p>Semmivé kell előbb lenni az ellenségnek, kifáradni, beleveszni a +harczba, magától széthullani, érzeni a terhet, mely alatt küzd s +melyet nem tud magáról lerázni. Sikertelen, eredménytelen harczot +vívni sokáig haszontalanul. <span class="pagenum"><a name= +"Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> Meggyalázva, elgyengülve +vánszorogni kénytelen-kelletlen csatáról-csatára, megfosztva még a +nagyszerű vesztés dicsőségétől, meg még attól is, hogy vesztét egy +köny kísérje.</p> +<p>Oda kell jőni a dolognak, hogy azok, kik oly magasan kezdték, +kik büszkén, zsarnok arczczal jöttek közénk, mint egy elzsibbadt +kar, mint egy szélhűdött test rogyjanak lábainkhoz, önkénytelen +vallomást téve róla, hogy a jövendő századokat az Isten +Magyarország számára teremté.</p> +<p>Mi sokszor fogjuk még Pestet látni álmainkban, de azért nem +leend szívünkben kétségnek helye, ha élő szemeink még egy ideig nem +találnak reá.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_127" id= +"Page_127">-127-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>MARTIUS 15.</h2> +</div> +<p>Egy év eseményei vonultak el szemeink előtt, mint egy tüneményes +álomkép.</p> +<p>Ha visszagondolunk rá: egy év volt-e ez vagy egy század, vagy +egy átálmodott éjszaka?…</p> +<p>A martiusi ragyogó napok, egy két hétig tartó folytonos ünnep, +melyen át az egész nemzet lázas örömérzettől elragadtatva, ifjú +menyasszonya, a szabadság ölében ülte mámoros mézes heteit.</p> +<p>A testvériség eszméinek ideál-képe, mint az ég boltozatja, mely +alá hajlik a földre s még sem éri a földet sehol.</p> +<p>Azután a sötétben mozgó árulás, mint a megfagyott kigyó, mely +lassanként kienged a nap melegétől, s bujkálva csuszik a fűben +fejét aláhúzva.</p> +<p>Egy új ismeretlen istenség támadása, kinek neve nép! s kinek +hatalma, mint hajdan a kereszté: kioltja a bálvány istenek +életét.</p> +<p>Nagy emberek támadtak, nagyok enyésztek el.</p> +<p>Megjelent kendőzött arczával az álhazafiasság, s követ dobott a +rágalmazott erényre.</p> +<p>Emberek játszottak isteni dolgokkal. Hangzott a hamis esküvés a +trón magasából, pártot ütött a király tulajdon népe ellen, lábával +illette a koronát, szitokkal az Istent.</p> +<p>Jött a fölavatott pártütő, hozta a lánczot, s mikor sirt a +nemzet, akkor nevetett az árulás leghangosabban. <span class= +"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span></p> +<p>A nép pedig fölemelte óriási karját, és mondta: én vagyok a te +urad!</p> +<p>Harcz kezdődék, Isten és ördögök között.</p> +<p>Ezeknek száma legio, – míg Isten csak egy van. De ő minden +mindenekben.</p> +<p>Most benne vagyunk a viharban. Zápor helyett vér folyik, körül +sötét minden, nem tudjuk, hogy felleges látkörünkön túl mi +történik, de tudjuk azt, hogy ott egy Isten él, ki minket nem hagy +el.</p> +<p>Hazám!</p> +<p>Egy év előtt martius 15-ike láncz nélkül kezeden, most +fegyverrel kezedben talált; adja ég, hogy egy év mulva koszorúval +fejeden találjon!</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_129" id= +"Page_129">-129-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>WINDISCHGRÄTZ DÜHÖDIK.</h2> +</div> +<p>Nem elég, hogy az ártatlan bankókon töltötte boszúját, most meg +egy parancsot adott ki, melyben kinyilatkoztatja, hogy ezentúl +semmiért sem fog fizetni, a mit a katonái megemésztenek, hanem +requirálni fog mindenkitől. Még pedig a következő okoknál +fogva:</p> +<p>Azoktól, kik ellene harczolnak, azért, hogy miért harczolnak +ellene?</p> +<p>Azoktól, kik nem harczolnak ellene, azért, hogy miért nem +harczoltak mellette?</p> +<p>A gazdagoktól azért, hogy van nekik. A szegényektől azért, hogy +raboljanak a gazdagoktól.</p> +<p>Azon hivatalnokoktól, kik helyben maradnak, azért, hogy miért +fogadták a honvédelmi bizottmány parancsait, azoktól, a kik +elfutottak, azért, hogy miért nem maradtak ott?</p> +<p>Azoktól, a kik a császárnak hívei, azért, hogy hűségüket azáltal +is bemutassák, azoktól, kik nem hívei, azért, hogy őket hűségre +tanítsa.</p> +<p>És végtére mindenféle rangú emberektől azon feltétel alatt, hogy +majd visszafizeti neki a mi lefoglalt vagyonainkból s ha ebből ki +nem telik, megfizetteti a vármegyével.</p> +<p>Így beszél Windischgrätz a szolnoki csata után. Nem csuda, +serege díszét, a Hardegg-ezredet itt tették semmivé.</p> +<p>E vandalizmus is egy halálszeplő a dinasztián.</p> +<p>Így csíp a légy is őszszel, mikor pusztulását érzi.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_130" id= +"Page_130">-130-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>OROSZ INTERVENTIÓ.</h2> +</div> +<p>Megtörtént, megesett, többé nem lehet nem tudnunk.</p> +<p>Orosz katonák voltak Erdélyben, küzdöttek seregeink ellen s +többen foglyul estek. Kezünkben van a corpus delicti.</p> +<p>De mi még most is szeretnők, ha ezt más uton lehetne megtorlani, +mint elleninterventió utján.</p> +<p>Mi nem tartunk attól, hogy ha az orosz sereg egyfelől +határainkra belép, a franczia seregek másfelől ugyanazt ne +tegyék.</p> +<p>S ha e tény Oroszország vesztét nem hozná is magával, de +bizonyára sok véres napot hozna számára.</p> +<p>Európai háború lenne. Óriások küzdenének egymással, a világ más +alakot nyerne, a históriának új évszaka kezdődnék.</p> +<p>S ez eszme szép, nagyszerű és magasztos, úgy a levegőbe +festve.</p> +<p>De ez egészen máskép veszi ki magát: ha ide a földre hozzuk.</p> +<p>Ha meggondoljuk, hogy az európai háború itt, a mi földünkön +lenne megvivandó, hogy e tülekedő óriások véres lábnyomaikat a mi +hazánkban fognák hagyni: elmegyen minden kedvünk e nagyszerű +drámától.</p> +<p>Válassz magadnak: oh világhistória, más szinpadot, más csatatért +véres küzdelmeidnek; ne a mi kedves, a mi imádott hazánkat.</p> +<p>A mit a huszár mondott imádságában: azt mondjuk mi Európának. +<span class="pagenum"><a name="Page_131" id= +"Page_131">-131-</a></span></p> +<p>«Nem kivánom én, hogy te minket segíts, csak azt tedd meg, hogy +a németet ne segítsed, hanem ülj le szépen s nézd, hogy mit csinál +a magyar azzal, a kire haragszik. Majd elvégezzük mi egymással +magunk.»</p> +<p>Ha pedig egyáltalában hadakozni akartok, menjetek édes feleim a +tengerre, ott elég a hely, ott senki faluját fel nem égetitek, +senki testvéreit le nem tiporjátok.</p> +<p>Ti pedig édes hazámfiai, se ne féljetek attól a tizezer +orosztól, kiket Bem megpacskolt, majd kitisztulnak ők onnan eszük +nélkül, de ne is örüljetek neki, mert az az európai háború ugyan +igen szép dolog, de nem úgy, hogy Magyarország viselje a +perköltségeket.</p> +<p>Mi jobb szeretnők a quasi interventiót diplomatiai úton +kiegyenlítve, mint fegyverrel eldöntve látni.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_132" id= +"Page_132">-132-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>SZERKESZTŐI NYILATKOZAT.</h2> +</div> +<p>Tudtomra esvén: miszerint előttem ismeretlen emberek, ismeretlen +okokból eléggé lelketlenek vitéz hadseregünkben az által +ingerültséget szítani, mintha e lapokban valami czélzás vagy hajlam +lett volna nyilvánítva a dynastiávali egyezkedésre. Kik e lapokat +olvasták, és igazat mondani szoktak, tanúim, hogy a legszomorúbb +időkben sem terhelték magukat e lapok ily váddal, mint ezt lapjaim +5-dik száma is bizonyítja, lelkem istenére bizonyítom: hogy míg +nevem ott álland, nem is terhelendik. Ha egy közös ellensége nem +volna a hazának, azokat nevezném ellenségeimnek, kik erővel +igyekeznek a magyar polgárok és magyar hadsereg közt szakadást +előidézni: most nincs hozzájuk komolyabb szavam, mint az: hogy a +morális testvérgyilkolást, mit máskor mint férfi fognék megtorlani: +most mint hazafi türelemmel hagyom magamon megtörténni s inkább +azoknak nyujtok békülő kezet, kik lelkemet tépik, mint azoknak, kik +hazámat dulják.</p> +<p>Szabadság! Nemzetiség! volt mindig jelszavam; legyen birám a +nép. Legyen birám az Isten: Vétettem-e valaha ellenük?</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_133" id= +"Page_133">-133-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>HABSBURGHÁZ.</h2> +</div> +<p>Mit ezelőtt két hóval mondék: hogy a Habsburg-dynastia tulajdon +érdekei ellen küzd, fényesen van bizonyítva a márczius 6-iki +manifestum által.</p> +<p>Megvallom: hogy ennyi eszélytelenséget nem vártam a +Habsburgoktól.</p> +<p>Hittem, hogy a visszavonulás útját nem fogják elzárni maguktól; +hittem: hogy azon esetre, ha mindent elvesztettek, megtartják azt a +magasztos álarczot, melylyel egy Mária Terézia oly nagy hatást +tudott gyakorolni szorult állapotjában.</p> +<p>Hittem: hogy majd, ha a felzaklatott nemzetiségek előállnak +megcsalatott igényeikkel, ha Ausztriáról lehull a kölcsönzött erő, +ha a habsburgi királyok járnak egyik néptől a másikhoz, kérve a +multak feledését, s igérve mindent a jövőben; hittem: hogy akkor a +magyar lesz a legutolsó, kihez kétségbeestökben bocsánatért és +oltalomért fordulandnak, s a legelső a ki vétkeiket el fogja +feledni.</p> +<p>E lehetőség elenyészett.</p> +<p>A dynastia kimondá: hogy számára nem létezik többé +Magyarország.</p> +<p>Erre nem lehet más felelet, mint ugyanaz megforditva.</p> +<p>Míg bennünket csak vert, addig talán hihettük, hogy királyunk +akar lenni, de most azt mondja: hogy meg vagyunk halva s tulajdon +létünk temetésére hív meg.</p> +<p>Ebben irta alá uralkodása halálos itéletét. Mert ez többé nem +belviszony. Ez az Európai diplomátiát érdeklő tény s azzal tréfálni +nem lehet.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_134" id= +"Page_134">-134-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>1848-IKI TÖRVÉNY.</h2> +</div> +<p>Sokan és sokat beszéltek ezen törvényekről.</p> +<p>Némelyek ezeket tették küzdelmeink czéljává, mások épen ezek +ellen támasztották a lármát, ismét mások ezek alapján hittek egy +végül bekövetkezhető békekötést.</p> +<p>Korszerűek-e ezen törvények, voltak-e azok, vagy lesznek-e, +arról itt nem akarok beszélni; csupán az iránt akarok némi derűt +előidézni, miért félnek némelyek e törvényektől?</p> +<p>E törvények régi alkotmányos jogainkon épültek. Általuk nekünk a +dynastia semmit ajándékba nem adott; mégis úgy látszik, mintha e +törvények keletkezése nem lett volna ingyen. Mintha azok, kik +ezeket kieszközölték, viszont a nemzet nevében igéreteket tettek +volna, miknek megadását a nemzet egyhangúlag visszautasította.</p> +<p>Ezért most a harcz.</p> +<p>E harcz végével akár jobbra düljön az, akár balra, az 1848-iki +törvényeknek nem nagy szerep jutott.</p> +<p>Ha a dynastia e törvényeket minden ellenigéret nélkül aláirta, +megölte magát: ha őt ennyire lehet kényszeríteni, akkor annyi +erővel újra alkothatjuk az egész constitutiót.</p> +<p>Ha pedig ő kényszeríthetne bennünket arra, hogy alkotmányunkért +angáriát fizessünk, ugyanannyi erővel meg is semmisíthetné az egész +constitutiót.</p> +<p>Ezt látszik, hogy akarja is tenni.</p> +<p>Az intermediáló törvényekhez úgy látszik, sem a nemzetnek, sem a +dynastiának nincs nagy ragaszkodása.</p> +<p>Ezért nem hiszem: hogy azoknak, minden benfoglalt szép és jó +mellett is, nagy szerep jusson a jövendőben.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_135" id= +"Page_135">-135-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>POLITIKAI HOROSCOP.<a name="FNanchor_11" id= +"FNanchor_11"></a><a href="#Footnote_11" class= +"fnanchor">11)</a></h2> +</div> +<h3>I.</h3> +<p>Szép Magyarország, mi lesz belőled?</p> +<p>Minő sors, minő élet vár reád a napok eljövetelében? Mikor lesz +szenvedéseidnek vége és mi által?</p> +<p>Ma tán ütközet napja van. Az emberek nem félnek többé egy +ütközet kimenetelétől.</p> +<p>Valami túl tán a győzelmen, túl a veszteségen, valami ismeretlen +jövendő képe foglalkoztatja a lelkeket, melyet óhajtunk és mégis +félünk. <span class="pagenum"><a name="Page_136" id= +"Page_136">-136-</a></span></p> +<p>Van-e bátorságunk lelkeket idézni? Idézzük fel a multat és +jövendőt s kérjünk tőlünk tanácsot: hogy mit tegyünk a +jelenben?</p> +<h4><i>Respublica.</i></h4> +<p>Legmagasabb, legerősebb név, mely mint eszme véleményeken +uralkodik, félik vagy imádják, de hisznek benne.</p> +<p>Nem ez eszme áll-e a szabadságharcz végén?</p> +<p>A nép uralkodása, szabadság, respublica.</p> +<p>Megtagadom ifjú lelkem ábrándjait, s szólok ez eszméről +komolyan, földiesen.</p> +<p>Nem a ragyogó kép áll előttem, mit magamnak alkoték, hanem a +természetes való, mit mindenki lát.</p> +<p>E harcz örökké nem fog tartani.</p> +<p>Ellenségünk megverhet sokszor, de le nem győzhet soha.</p> +<p>A legrosszabb esetben sem.</p> +<p>Az európai diplomatia végre magáévá teendi a kérdést. +Közbenjárul s ekkor két választás lesz számunkra hátra. +<span class="pagenum"><a name="Page_137" id= +"Page_137">-137-</a></span></p> +<p>Választás: királyság és respublica között.</p> +<p>A Habsburgokról szó sincs; ha ők bennünket le nem győztek, +Európában senki sem fog értök szót emelni. Eddig is csak képzelt +hatalmukat támogatták, mihelyt e hatalom élőforrása kiapadt, +érdekeik megszüntek Európa érdekei lenni.</p> +<p>Azon érdek, melynél fogva Ausztria eddigelé constituált +hatalomnak tartatott, átszálland Magyarországra s a magyar +politikusok nem fognak oly nevetségesek lenni, hogy oly erőtlen +érdekhez kössék magukat, melynek magának is subsidiumra van +szüksége.</p> +<p>Nem bűnei, hanem erőtlensége miatt a habsburgi háznak, a magyar +nemzet kénytelen lesz más pontot keresni, hová lételének legelső +alapkövét letegye.</p> +<p>Választhat egy Napoleont, egy caninoi herczeget vagy egy +Coburgot vagy egy Leuchtenberget megürült trónjára.</p> +<p>E választások bármelyike által okvetlenül maga ellen ízgatná a +mellőzött érdekeket.</p> +<p>Napoleonnal megnyerné a francziát, Coburggal az <span class= +"pagenum"><a name="Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> angolt, +Leuchtenberggel az oroszt, bármelyikkel azonban maga ellen +támasztaná a másik kettőt.</p> +<p>Egyet megnyerne, hogy kettőt elveszítsen.</p> +<p>Hogy magyar ember viselje a koronát, attól a gondolattól épen +mentsen meg az Isten.</p> +<p>Ez alternativából egyedül a respublicai kormányforma nyujt +menekülést.</p> +<p>Ezt kell elfogadnunk, ha hazánkat végetlen európai háború +szinpadává nem akarjuk tenni.</p> +<p>Ha a Habsburgház decheancea ki van mondva, más jövendőt nem +fogadhatunk el, mint a respublicát.</p> +<p>És ezt minden sympathia leszámítása mellett azért, hogy +neutralitások maradhassunk.</p> +<p>Bármi királyválasztás féltékenységet idézne elő. Tehát ne +válaszszunk senkit.</p> +<p>A forma különben nem teszi a lényeget, ha a status institutiói +életre valók, élni fognak, akár præsidens, akár király áll +élükön.</p> +<p>S miután a küzdelem csakugyan megvan, ha egyszerre be lehet az +átalakulás munkáját fejezni, minek volna azt elhalasztani, +bennhagyni a vérző sebekben, újabb s tán véresebb és szomorúbb +küzdelmek gyujtó fulánkját?</p> +<h3>II.<br /> +<i>Békepárt.</i></h3> +<p>Hallották, hogy harangoztak, de nem tudják, hogy hol?</p> +<p>Hiresztelik, hogy van egy békepárt, vagy legalább akar lenni, és +hisznek benne.</p> +<p>Sőt azt is hiresztelik, hogy az a békepárt itt közöttünk van, s +azt is elhiszik.</p> +<p>Arra, hogy valaki ezt hiresztelje, lehet oka, de arra, hogy +elhigyje, nem lehet.</p> +<p>Békéről csak akkor lehet szó, ha vagy mi győzünk, vagy mi +győzetünk le. <span class="pagenum"><a name="Page_139" id= +"Page_139">-139-</a></span></p> +<p>Első esetben mi kötjük azt, de nem az ausztriai házzal, +másodikban az ausztriai ház, de nem mi velünk.</p> +<p>Az ausztriai ház vétett a mostani Magyarország ellen annyit, +mennyi elég rá, hogy vele minden békepropositum paradoxonná +legyen.</p> +<p>Ha győzünk, nem fogjuk Ausztriától kérdeni, hanem Európától és a +magunk népétől, hogy minő sorsot határozott el Magyarország +számára.</p> +<p>Ha legyőzetünk, nem tőlünk fogja Ausztria kérdeni a +föltételeket, miken békét vásároljon.</p> +<p>Nem tőlünk, nem is ettől a Magyarországtól.</p> +<p>Hanem előállana akkor egy egészen másik Magyarország, egy soha +nem nevezett, soha hangot nem adott párt, mindazok, kik mind a két +elv mellett és ellen compromittálták magukat, ott lenne a +békepárt.</p> +<p>E párthoz senki sem tartozhatik, ki végig az elv mellett maradt +és azt kimondá.</p> +<p>Tehát senki azok közül, kik ez országgyülésen jelen vannak.</p> +<p>Senki közülünk.</p> +<p>E párt még nincs, s e párt nem is fog lenni, mert e párt csak +akkor lehetne, ha teljesen, végképen legyőzetnénk s ezt ép +emberészszel elhinni nem lehet.</p> +<h3>III.<br /> +<i>Kaputosok.</i></h3> +<p>Nem beszélek az ingerültség hangján.</p> +<p>Vannak saját feleink között, kik a népet a kaputosok ellen +igazgatják.</p> +<p>Ez a veszélyesség szempontjából nem sokat árt. A magyar nép +józan és becsületes, az bizony nem fog revolutiót csinálni azért: +hogy egyik ember posztóban jár, a másik vászonban.</p> +<p>Többet árthat azonban ez agitatió politikai szempontból. +<span class="pagenum"><a name="Page_140" id= +"Page_140">-140-</a></span></p> +<p>Tegyük fel: hogy ez elv vérré válik a népben.</p> +<p>(Én ugyan nem szeretem ezt a különböztetést tenni, előttem +minden honpolgár a néphez tartozik, nem csupán azok, kik +posztóruhát nem viselnek.)</p> +<p>Akkor a legelső új országgyülésen ilyen szép pártcombinátiók +lesznek.</p> +<p>Egy szláv párt, mely oly férfiakból állana, kik azon csekély +hiány mellett: hogy kaputot nem hordanak, nemcsak a magyar +érdekeket, de még a magyar nyelvet sem fognák ismerni.</p> +<p>Lenne egy másik román párt, egy harmadik szerb párt, és Isten +tudja hányféle nemzetiségi párt.</p> +<p>Mert a nemzetiségi kerületek ez ideig választották ugyan azokat, +kikben bizalmuk összpontosult, de legalább olyan embereket, kik +felvilágosultságoknál fogva nemzetiségünk előhaladásának nem +kerékkötő lánczai.</p> +<p>S mindez miért?</p> +<p>Azért, hogy a kaputos országgyűlés nem határozott még az +élethalál-perczekben a regáliák felől.</p> +<p>Az olyan statusférfiakat sem irigyeljük senki álladalmának, +kiknek diplomaticus utópiái nem terjednek túl a bormérésen.</p> +<h3>IV.</h3> +<p>Kérdeztem egykor egy, magát nagy republicánusnak tartó embertől, +hogy miért óhajtja ő a köztársaságot?</p> +<p>Mert a királyt gyülöli, úgymond. Mert a király rosszul bánt +népeivel.</p> +<p>Tehát ha jól bánt volna velök, akkor ő nem volna +republicánus.</p> +<p>A mi republicánusaink nagy részének nem a királyság alapeszméje, +hanem a perfid Habsburgok ellen van kifogása.</p> +<p>Ily alapon nagyon rövid jövendője volna a republicánus +elveknek.</p> +<p>Én a királyoktól nem várok soha semmi jót; nem <span class= +"pagenum"><a name="Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> ők az +okai, hogy nem lehetnek jó emberek, hanem a vak fátum, mely belőlök +isteneket akart faragni.</p> +<p>Királyság mellett az országnak mindig kétféle érdeke van: egyik +a nemzeté, másik az uralkodóé.</p> +<p>Legtöbbször, mikor a nemzet érdeke a béke, akkor a királyé a +háború és megfordítva.</p> +<p>Azért én azt mondom: hogy míg kénytelenek vagyunk vele, tűrjük a +királyokat mint szükséges rosszat, de ha ellehetünk nélkülök, ne +kérdjük: hogy melyik volt jó, melyik volt rossz.?</p> +<p>Az: hogy volt, magában elég ok arra: hogy ne legyen.</p> +<p>De még azt elmondani: hogy a Habsburgok rosszul bántak velünk, +nem elég ok arra: hogy a trónt elégessük.</p> +<p>Gondolkozzatok róla, republicánusnak lenni nem annyit tesz, mint +a Habsburg családot detronizálni.</p> +<h3>V.<br /> +<i>Aristokraták és demokraták.</i></h3> +<p>Míg a világ világ lesz, az emberek soha sem fognak egymással +egyenlők lenni.</p> +<p>Mindig lesznek törpék és óriások.</p> +<p>S a törpék mindig fogják mondani: hogy ők demokraták, az +óriásokat arisztokratáknak fogják szidni.</p> +<p>Mindig lesznek emberek, kik lelkük ereje által fölülemelkednek a +tömegen a nép bámulata tárgyaiul, s lesznek, kiket őrült +kapaszkodásaik daczára a világ kinevet, vagy észre sem vesz és ezek +magokat demokratáknak, amazokat aristokratáknak fogják nevezni.</p> +<p>Mindig lesznek emberek, kik becsületes szorgalmuk és +takarékosságuk által polgári kényelmet, vagyoni tehetőséget +szereznek magoknak, és lesznek, kiket tékozlás, restség és +szenvedély a nyomor útjára visz és azok, kiknek ruhái rongyosak, +magukat demokratáknak, azokat pedig, kik tisztességesen járnak, +aristokratáknak fogják nevezni. <span class="pagenum"><a name= +"Page_142" id="Page_142">-142-</a></span></p> +<p>Lesznek végre emberek, kiknek becsületessége, jelleme előtt +kalapot emel az elismerő világ, míg azokat, kiket lelki rongyaikban +bűneik undok ruházatában megismert, eltaszítandja magától, és ezek +a megvetettek magukat és söpredék kiséretüket demokratáknak fogják +árulni, míg azokra, kiknek jelleméhez föl nem tudnak emelkedni, az +aristokrata czím sarát dobálandják.</p> +<p>Ne értsetek félre. Nem az aristokrata eszméit mentem én, hanem +azokat, kiket e névvel meghajigálnak s nem vádlom a demokratia +eszméit, hanem azon embereket, kik meghentergetőzve az utczai +szenvedélyek sarában, előállnak s azt mondják: én vagyok a nép! +ezek a nagypénteki komédiások, kik a Krisztus szenvedéséből +csinálnak szinpadot.</p> +<p>Az fáj nekik, hogy olyan magasra nem mehetnek, mint mehet az +igazi érdem, s ezért kiálltják rá: le vele!</p> +<p>Legyen az is oly alacsony, mint ők.</p> +<p>Ilyen emberek mindig lesznek a világon.</p> +<p>De olyanok is lesznek, kik a felismerő nép kaczaja közt az ő +fejeikre fognak gázolni.</p> +<h3>VI.<br /> +<i>Odiosus elnevezések.</i></h3> +<p>Mindig voltak, kivált a magyar közéletnek, szeretett vagy +gyülölt czímzetei, miket úgy osztott szét mindenki, a mint valakit +üldözött vagy kegyelt.</p> +<p>Hajdan a kurucz és labancz, nemrég a pecsovics és a liberális, +legújabban a republicánus és császári. Még csak két év előtt is +nagyon rossz állapot volt liberálisnak neveztetni; ha valakire +ilyen név csak az utczán ragadt is, az nem kapott hivatalt, az +pöreit elvesztette, azt mindenféle vexa érte az ég alatt.</p> +<p>Most épen így vagyunk a császári elnevezéssel. Ebben a népnek, a +nemzetnek utálata van kifejezve. <span class="pagenum"><a name= +"Page_143" id="Page_143">-143-</a></span></p> +<p>Akkor a császár uralkodott, most a nemzet.</p> +<p>Mi igen sok embert ismerünk, kik két év előtt magukat +pecsovicsoknak hagyták nevezni, s most ugyan republicánusok. Akkor +abból volt hasznok, most emebből. Ők következetesek maradtak.</p> +<p>Ezen emberek minket, kik őket nem szeretjük s bizony nem +elveikért, minőket tőlük soha nem hallottunk, hanem egész más +dolgokért, most elkezdenek bennünket feketesárgának, royalistáknak, +reactionariusoknak s több effélének nevezgetni.</p> +<p>Mi okuk van rá? Én ugyan nem szoktam akárminő politikai elvemet +keresztapámmá tenni, hanem még is kérdem: hogy nem iszonyú +tirociniumra mutat-e az a politikában, ha valaki egy tőle különböző +pártnézetet csak az által tud magának megjegyezni: ha azt +semmirekellőnek és hazaárulónak nevezi?</p> +<p>A jacobinusok is ellenei voltak a girondistáknak, meg is ölték +őket, de az soha sem jutott eszükbe: hogy őket royalistáknak +nevezzék, pedig elvekben ugyan különböztek.</p> +<p>S nagy kérdés: hogy ha őket le nem győzik, nincs-e elébb +félszázaddal egész Európa?</p> +<p>S ti nem tudtok soha rosszabbat mondani a mi elveinkről: mint +azt a százszor hallott, de soha nem igazolt ráfogást, hogy azok +feketesárgák.</p> +<p>Ez egyébiránt nekem nem fáj. Mondhattok reám, a mit tetszik, +mondhattok akár veszett royalistának, csak magatokat ne nevezzétek +republicánusnak, mert az keserű.</p> +<p>A monarchia eszméinek senki sem ártott annyit, mint a monarchák +magok. A respublica eszméinek senki annyit, mint ti magatok.</p> +<h3>VII.</h3> +<p>Egyike a legfülhasgatóbb szónokaitoknak egyszer, hol, hol nem, +valami clubbconferentián azt mondta:</p> +<p>«Inkább akarok szabad szláv lenni, mint rabszolga <span class= +"pagenum"><a name="Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> +magyar.» Látjátok, itt van az éles, határozott demarcationális +vonal köztünk és köztetek.</p> +<p>Minden politikai pártnak van egy idoluma, mely körül +alárendeltebb eszméi forognak, melynek képét szivében, s színeit +szalagján viseli, melynek nevét neve mellett hordja, mely elvei +között az uralkodó.</p> +<p>E politikai idol tinálatok a respublica.</p> +<p>Mi nálunk a nemzetiség.</p> +<p>Mi nem tagadjuk meg a ti bálványaitoktól a fönséges nevet, ti +tagadjátok meg azt a mienktől.</p> +<p>Úgy vagyunk vele, mint a török a prófétáival; – elismeri: hogy +Mózes is próféta volt, Krisztus is az volt, de neki első a +Mahomed.</p> +<p>Nekünk is első Magyarország, aztán a respublica.</p> +<p>S ha egyiket fel kellene a másikért áldoznunk, kimondjuk, hogy +az elsőt választanók.</p> +<p>Kimondjuk: hogy mi e nemzetiséget imádjuk, imádjuk nyelvében, ős +jellemében, sajátságaiban, még dallamaíban is, imádjuk +mindenekfelett.</p> +<p>S ha kell érte tűrnünk, tűrünk érte mindent, még a megaláztatást +is.</p> +<p>S nincs a világon az a magasztos eszme, mely ennek elvesztéseért +nekünk kárpótlást nyujthatna.</p> +<p>Számunkra Magyarország földén kívül nincsen élet.</p> +<p>Ti azt mondjátok: hogy a respublica eszméjeért megosztjátok a +népfajokkal Magyarországot, nevét, erejét; megtagadjátok, hogy +magyarok vagytok, kerestek helyet: hol nem lakik magyar, de lakik a +szabadság.</p> +<p>Mi azt mondjuk, hogy inkább leszünk a börtönben, inkább a +sírban, de Magyarországon, mint a szabadság levegőjében, de idegen +földön.</p> +<p>A ti elveitek titeket boldogítanak, mert ha elvesz Magyarország, +marad még a földön elég hely, hol szabad emberek laknak: – nekünk +hitvallásunk a veszteség esetére csak fájdalmakat ád, mert +bennünket e nemzet minden fájdalmaiban osztozni kényszerít. Ezért +vagyunk <span class="pagenum"><a name="Page_145" id= +"Page_145">-145-</a></span> mi féltékenyebbek népünk lételére, mint +tik, azért őrizkedünk mink koczkajátékot játszani, soha vissza nem +nyerhető szentségre.</p> +<p>Ebben különbözünk mi tőletek.</p> +<h3>VIII.</h3> +<p>Flectere si nequeo superos, Acheronta movebo.</p> +<p>Hajdan Zápolya mondta ez ominosus jelszót, midőn nem birva az +osztrákkal, a török védszárnyai alá veté magát.</p> +<p>Fordult a sors. Most e mondat Ausztria jelszava lőn, midőn nem +birva a szabadság százkezű óriásával, az orosz segélye után nyujtja +ki kezét.</p> +<p>Fuitis Trœs!</p> +<p>Ruet Ilium et ingens Gloria Parthenopes…</p> +<p>Mint érzik rajtatok e tettről a halál szaga…</p> +<p>Erdélyben megtörtént az orosz segélyadás: de a szakállas muszka +hadfiak sírva futottak ki székelyeink szuronyai elől.</p> +<p>Bukarestben a török hadparancsnok lefegyverezteté Puchner oda +menekült seregét, s megtiltá azoknak élelmezését. Elhullanak az +utczán, mint a gazdátlan ebek.</p> +<p>Törökország százötvenezernyi sereget állít ki az orosz +ellen.</p> +<p>S az orosz légiók az angol konzul egy parancsára átvonultak a +Pruth túlpartjára.</p> +<p>Midőn a tegnapelőtti csatában seregeink Hatvant elfoglalták az +ellenségtől, ott Windischgrätz plakátjait lelték a falakra +fölragasztva, mikben biztatja seregeit: hogy ne féljenek, mert +nemsokára nagyszerű segítséget fognak kapni az oroszoktól.</p> +<p>Tehát elismeri: hogy nem bir velünk. Elismeri tehetetlenségét. +Elismeri a magyar nép életrevalóságát, ki midőn küzködnie kellett +hatféle nemzetiséggel, tulajdon urával és árulóival: nem győzetett +le, hanem istene segélyével s önereje által fentartotta magát. +<span class="pagenum"><a name="Page_146" id= +"Page_146">-146-</a></span></p> +<p>A nimbusz eloszlott, mely Ausztriát bálványnyá szentelé.</p> +<p>Az idegen segélyhez folyamodás megrontotta őt és nem gyógyítá +meg.</p> +<p>Rövid napok mulva nem maradand hátra számára egyéb, mint a +kétségbeesés.</p> +<p>Az orosznak magának is idestova más segélyre lesz szüksége.</p> +<h3>IX.<br /> +<i>Ápril 14-ike.</i></h3> +<p>Jegyezze föl a história e napot, mert a magyar nép jövő élete e +naptól fogja számítani új esztendejét.</p> +<p>A Habsburg-dinasztia száműzetett.</p> +<p>Száműzetett e nemzet földéről, száműzetett e nemzet által.</p> +<p>Isten áldása legyen e napon és annak eredményein.</p> +<p>E nagy napot nagy tettek kövessék.</p> +<p>Legnagyobb tett legyen az tőlünk, hogy egyetértsünk, hogy +pártokra ne szakadjunk.</p> +<p>Nincs a magyarnak oly ellensége, ki őt le bírja győzni, csak +egyedül a magyar.</p> +<p>Temessünk el minden pártérdeket, nézetkülönbséget, +szenvedélyeskedést s akkor eltemettük a magyar nemzet legnagyobb +ellenségeit.</p> +<p>Külellenségtől megvéd bennünket az Isten, belellenség által +megver.</p> +<p>Áldás van a véren, mely a hon védelmében foly ki, átok azon, +melyet testvérkéz eresztett.</p> +<p>Isten és önlelkünk őrizzen meg bennünket minden +visszavonástól.</p> +<p>Azoknak, kiket e lépés ne tán megdöbbente, legyen annyi mondva: +nem az a magyar nemzet vétke, hogy jogait követeli, nem az, hogy a +Habsburgokat szívéből megveti, nem az, hogy vérét és vagyonát +pazarlani nem engedi, hanem az, hogy él és ereje van! <span class= +"pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span></p> +<p>Adja Isten, hogy e vétke legyen legnagyobb erénye.</p> +<p>Mit érzett irántunk a Habsburg, megmondá márczius hatodikán. +Elég időnk volt azt ápril 14-ig megérteni, hogy rá feleljünk.</p> +<p>E felelettel előbb vagy utóbb tartoztunk magunknak.</p> +<p>Szerettük volna, ha a feleletet Pesten adhattuk volna az +ellenségnek. Korábban történt és megnyugszunk benne.</p> +<p>Ellenségeink erejét ezáltal nem növeltük s hisszük, hogy a +magunkét sem fogyasztottuk.</p> +<p>Mi a békét szerettük, de nem a halál alakjában s ha a nemzet +életének egyedüli feltétele az, hogy küzdjön, legyen bármilyen +hosszú a küzdelem, elfogadjuk.</p> +<p>Magyarország kormányzójává Kossuth Lajos neveztetett ki.</p> +<p>Ki becsületességben, hazafiságban, polgár erényben hisz, nyugodt +lehet.</p> +<p>Mi üdvözöljük a kormányzót.</p> +<p>Üdvözöljük benne Magyarország függetlenségének elvét. S +szavainkat tettekkel fogjuk igazolni.</p> +<p>Erőnk kevés, de az egészen a hazáé.</p> +<p>Éljen a szabad Magyarország!</p> +<h3>X.<br /> +<i>Windischgrätz.</i></h3> +<p>Windischgrätz nem fogja Pestet lövethetni.</p> +<p>Hétezer betege volt Pesten a kápolnai csata után, most a +szolnoki, bagi, bicskei és isaszegi ütközetek után van 15 ezer +sebesültje és betege, kikkel Pesten minden középület telve van.</p> +<p>Ezeket ő nem szándékozik magával vinni, nem is vihetné őket a +hátán, hanem rábízza az ellenfél nagylelküségére.</p> +<p>Ha ezért a nagylelküségért bombákkal akarná lefizetni +<span class="pagenum"><a name="Page_148" id= +"Page_148">-148-</a></span> a felpénzt, igen rosszul lenne +gondoskodva arról a tömérdek sebesültjeiről.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Windischgrätz elmondhatja magáról, hogy cirkumdederunt me.</p> +<p>Egyfelől a magyar seregek, másfelől a császári család +szorítják.</p> +<p>Jaj neki, ha megáll, jaj neki, ha elfut.</p> +<p>Húsz millióval volt adósa az osztrák családnak, az fundusul +Magyarországot mutatta ki neki; az exekutio nem sikerült s a +császári család nagyban viseli a pörköltségeket.</p> +<p>A német lapok teli vannak Windischgrätz szidásával.</p> +<p>Megérdemli.</p> +<p>Nyomorult pénzérdekért szegődött hóhérává ajánlkozott a +dinasztiának, alkudott egy népnek vérére s megcsalta a dinasztiát +magát.</p> +<p>Annyi győzelemről hazudott neki, hogy az magát egészen rábízva, +oly nagyszerű lépést tett, melylyel mint az álomjáró a toronyról, +kiléptette magát az élők sorából.</p> +<p>Windischgrätz sokat vétett Magyarország ellen, sokat a szabadság +ellen, de az az egy érdeme megmarad, hogy Ausztriát ő tette +semmivé.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Ausztria betiltotta tulajdon hazánk földén magyar +bankjegyeinket.</p> +<p>És mi mégis késünk hasonlót hasonlóval fizetni vissza.</p> +<p>Többé nincsenek számunkra kiengesztelés eszközei, meg kell +ölnünk ellenségeinket.</p> +<p>Igen: hogyha mi az osztrák bankjegyeket betiltjuk, ellenségévé +tesszük ügyünknek az egész tőzsér világot, csak az a kérdés, hogy +nagyobb ellenségünk lesz-e akkor, mint volt eddig? És az is igaz, +hogy azontúl az osztrák banknak nincs hosszú élete. <span class= +"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span></p> +<p>Mi úgy hisszük ez eljárásnál a zavarokat elkerülhetőknek, hogy a +kormány az osztrák bankjegyeit váltsa be magyarokra, határidőt +tűzvén ki, melyen túl azok el nem fogadtatnak. S mi itt sem +tanácsoljuk Windischgrätz eljárását, ki beváltás helyett +nyugtatványozott.</p> +<p>Nem jó minekünk ellenségeinktől tanulnunk, sem eszük, sem +erényeik, miket tőlük irigyelni okunk lehetne.</p> +<h3>XI.</h3> +<p>Nekünk az új alkotmány készítésénél egyre kell figyelnünk, hogy +azt ne a külföld mintáiból, ne más nemzetek alkotmányairól tanuljuk +el, hanem tulajdon belviszonyainkból.</p> +<p>Annak a mi vérünkből valónak kell lenni, nem idegen statusok +tükörképének.</p> +<p>Minden nemzetnek meg vannak ősi sajátságai, az alkotmány évek +során ezekből növi ki magát, s ha kell változnia, változik a nép +szükségeihez képest.</p> +<p>A mi aristokratiánk nem oly hatalmas, mint az angolé, hogy +alkotmányunkat reá építhessük, minket az ő gabona-törvényeik nem +érdekelnek, mi kereskedő nemzet sem helyzetünknél, sem népünk +charakterénél fogva nem leszünk; mi az angol alkotmányt magyarra +nem fordíthatjuk.</p> +<p>Francziaország egy század óta küzd önmagával, hol politikai, hol +sociális téren s azon változások, mik ez idő alatt alkotmányos +életében történtek, tanusítják: hogy nekünk tőle tanulni nem +szabad.</p> +<p>Vannak a mi népünknek saját szükségei, saját fájdalmai, miket +orvosolni kell, vannak erényei, mikben bízni lehet, vannak saját +hibái, miket fel kell fedezni; – ki ezeket tanulta ismerni, azt +mondhatja magáról: én készítendem a magyarok új alkotmányát!</p> +<p class="center">*</p> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_150" id= +"Page_150">-150-</a></span></p> +<p>Az emberek csinálnak maguknak ijesztő képeket, hogy azoktól +féljenek, mint festettek hajdan isteneket maguknak, hogy azokat +imádják.</p> +<p>Ilyen félő kép a muszka.</p> +<p>Mindenki fejcsóválva emlékezik rá és mondja magában: csak azt +ne.</p> +<p>Kérdjük meg tőle: hogy miért ne?</p> +<p>Mert földje nagy.</p> +<p>Hátha e föld szegény, néptelen, hátha ezeknek megtartása többe +kerül, mint a mennyit birhatása behoz, hátha e földek olyanok, +miknek lakóival a birtokos folytonos háborúban él? Ki tud róluk +valami emlékeztetőt, valami nevezetest?</p> +<p>Vagy tán ereje nagy?</p> +<p>Látjuk. Évek óta nem bir a maroknyi cserkesz néppel, a +lengyeleket nem birta leigázni. Lengyelt kelle a lengyelre +támasztani, hogy őket legyőzhesse. Az elgyengült török birodalom +képes ellenében jogait fentartani, s mikor egyszer lett volna +módjában vitézségét megmutatni Napoleon ellen, az elemek +segítségéhez folyamodott.</p> +<p>Vagy pénze sok?</p> +<p>Csalódnak, kik azt hiszik: hogy a királyok a leggazdagabb +emberek.</p> +<p>Gazdag a nép, gazdagság a hitel; hol a nép koldus, ott a +birodalom szegény.</p> +<p>Oroszországnak sem kereskedelme, sem ipara, sem földészete nem +virágzó, a mi adót népessége behajt, azt a kormány fölemészti.</p> +<p>Mi okunk van hát a muszkától félni?</p> +<p>Alkalmasint az, a mi minden félelemnek alapja, a nem +ismerés.</p> +<p>Kisértet az csak, közel kell menni hozzá.</p> +<h3>XII.</h3> +<p>Az április 20-iki ülés ismét egyike volt parlamentáris életünk +sarkpontjainak. <span class="pagenum"><a name="Page_151" id= +"Page_151">-151-</a></span></p> +<p>Nem azért, mert Madarász politikai életét bevégezé. Ő kicsiny +pont a magyar históriában: ha ellenségünk irandja azt, hallgatni +fog róla, mert érdemeiről nem tudand; ha barátunk, mellőzendi, mert +ismeri hibáit.</p> +<p>Nem mentette őt senki, még tulajdon maga sem.</p> +<p>A vádra adott válasza, mert mentségnek nem nevezhető, miután a +tárgyról nem beszélt, nehezebb volt, mint maga a vád.</p> +<p>Ellenfelei megsajnálták, barátai elitélték. Béke hamvaira.</p> +<p>Nem az ő esete teszi nevezetessé a tegnapi ülést.</p> +<p>Hanem az: hogy egy képviselő még ez eset után is azt mondá: +azért nem szününk meg áldozni annál az oltárnál, a mely előtt az +áldozók között tisztátalan is találtatott. Tehát a képviselő még +most is érzi egy «mi és ti» választó vonal lételét, mely a nemzetet +két külön erővé, két külön párttá osztja.</p> +<p>Mi és ti…</p> +<p>Átkozott a percz, mely e szót először hallotta hangzani.</p> +<p>De akkor tán lehetett ok ezt mondani, a mint most nincs.</p> +<p>Lehetett két párt: személyek pártjai.</p> +<p>Lehetett két párt, kik közül az egyik a végletekre akart menni, +a másik minden lehetőségnek fenn akarta tartani útját. S ezek +nevezheték egymást e gyülöletvevő szóval: mi és ti!</p> +<p>Most személyek nem csinálnak pártot többé.</p> +<p>Magas biró a közvélemény, ez itélt fölöttünk, elhullottak, +kihullottak a pártból: – és a pártok még is fogják-e egymást úgy +nevezni: mi és ti?</p> +<p>Az események itéltek az elvek fölött, a possibilitások elvei +elhullottak, csak egy lehetőség maradt fenn: élni, együtt +Magyarországgal vagy együtt meghalni vele; megölni az ellenséget +vagy megöletni általa és a pártok is fogják-e egymást így nevezni: +mi és ti? <span class="pagenum"><a name="Page_152" id= +"Page_152">-152-</a></span></p> +<p>Mi azon oltár, melynél az említett képviselő tovább is áldozni +akar ezen firma alatt «mi»- és nem akar másokat engedni áldozni, +kiket «ti»-nek nevez?</p> +<p>A szabadság oltára e? Ott áldozunk mi is. És nem tegnapóta; +mióta élünk.</p> +<p>A gyülölet oltára-e? Ott is füstölögnek áldozataink, nem +gyülölte senki elébb a zsarnokokat, mint mi, és senki +keserűbben.</p> +<p>A honszeretet oltára-e? Ha azok közt, kik ez oltár körül járnak, +volt különbség: az lehetett, hogy egyik az oltárra rakta +áldozatait, a másik elvette onnan. E különbség nincs köztünk többé. +Egyikünk többet, másikunk kevesebbet áldozott, de mindnyájan +mindenünket és mindnyáján örömest. Ott is egyenlők vagyunk.</p> +<p>Miért tehát: hogy mégis mi és tinek nevezzük egymast?</p> +<p>Tán mert egyikünk a hatalomban, a másikunk azon kívül van?</p> +<p>Ez csak egy testnek két része, nem két különböző test.</p> +<p>Két kar, mely egymásnak segít, és nem egymással küzd. Mikor +nevezte a balkéz a jobbkezet mi vagy tinek?</p> +<p>Tán mert egyikünk építeni, a másikunk rontani akar.</p> +<p>Együtt jár mind a kettő, csak a mit és hogyan? kérdések teszik a +különbséget.</p> +<p>Mondjon bárki jót, üdvöst, elérhetőt, mi pártolandjuk és +hiszszük azt is: hogy ha a jó, az üdvös, az elérhető, tőlünk fog +származni, annak is barátai lesznek azok, kik a hazának, kik a +szabadságnak barátai, bárha nem neveztetünk nostrasoknak.</p> +<p>Ki itt, ki most a mi és ti vezér fonalát feltudja találni, annak +csak személyek, csak érdek adják a pártkérdést, nem elv.</p> +<p>Elv csak egy van: szabadság, nemzetiség.</p> +<p>És ez senkinek sem tulajdona.</p> +<p>De nem is fegyvere.</p> +<p>Midőn valaki a képviselők soraiból harczot kezdett a +visszaélések ellen, ti azt a szabadság ellenének; ki <span class= +"pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> vele +egyetértett, szabadság elleni pártnak neveztétek vagy hagytátok +nevezni, mert az, ki ellen a harcz intézve volt, mentség helyett, +mellét verte és mondá: én a szabadság vértanuja vagyok. Ellenünk +emeltétek védelmére a szabadság paizsát.</p> +<p>Mi inkább hagytuk magunkat sujtani a fegyverrel, melynek neve +szabadság, mint azt azon kézben összetörjük, mely azt ránk +emelte.</p> +<p>Most látjátok, hogy kit védtetek e fegyverrel? ismeritek a +kezet, mely azt elejté, újra fel akarjátok-e venni?</p> +<p>A helyett, hogy azt mondanátok: csalódtunk, ellenségeinknek +láttunk, de jól esik tudnunk: hogy ha voltatok is ellenségeink, nem +voltatok a szabadság ellenségei, akartok-e pártharczot folytatni, +melynek okát nem tudjátok adni?</p> +<p>Mi nem mondjuk tinektek, hogy ellenségeink vagytok, mert +Madarásznak vagytok barátai, de ti se mondjátok azt: hogy nem +vagyunk barátaitok, mert nem áldozunk a ti oltáraitokon.</p> +<p>Mi nem küzdünk ellenetek, közületek támadt egyéniségek +vétkeivel, ti se küzdjetek ellenünk elvek hatalmával, melyek mieink +voltak mindig és lesznek mindig, mint a tieitek.</p> +<p>Nekünk nem fegyver a ti barátaitok bűne, nektek nem paizs +barátaitok erénye.</p> +<p>És egyik sem ok arra: hogy magunknak külön oltárokat építsünk, +hol külön áldozzék a Juda, külön Israel.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_154" id= +"Page_154">-154-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>KLAPKA LEVELE.<a name="FNanchor_12" id= +"FNanchor_12"></a><a href="#Footnote_12" class= +"fnanchor">12)</a></h2> +</div> +<p>Mult napokban országgyűlésileg is tárgyalt tény volt; miszerint +hadseregünkben azon hír terjesztetik, mintha lapjaink nemzetellenes +békekötés és Olaszország ellen megadandó hadsereg mellett szólottak +volna, s e miatt támadható zavaroktól lehetne félni.</p> +<p>Mi nem a magunk védelmeért, mert erre magunkat igen kicsiny +pontnak tartjuk, hanem minden netalán támadható visszavonás +megelőzésére, megküldők lapjaink minden számát Klapka tábornok +úrnak, kérve őt, hogy azokat valakivel, a ki épen ráér, átnézetve, +győződjék meg a terjesztett hirek alaptalanságáról.</p> +<p>Ez volt a legegyenesebb út, és a legbecsületesebb, mit követnünk +kelle.</p> +<p>Hittük, a tábornok úr a mily vitéz katona, olyan igazságos biró +is fog lenni, s nem csalódánk. <span class="pagenum"><a name= +"Page_155" id="Page_155">-155-</a></span></p> +<p>Ma egy levelet vettünk, melyet mint várt itéletet, egy elismert +tekintélytől, jónak látunk közönségünkkel megismertetni, mint +következik:</p> +<div class="blockquot"> +<p class="i2">Igen tisztelt szerkesztő ur!</p> +<p>Becses levele következtében van szerencsém szerkesztő úrnak +válaszolni: hogy az átnézet végett átküldeni tetszett példányaiból +az «Esti Lapoknak» melyeket a mai nap a fáradalmas hadi +foglalatosságok miatt olvasni csak gyéren volt alkalmam, +tökéletesen meggyőződtem arról, hogy a minap, tisztelt kormányelnök +úrnak, csupán mások állítása után beszédközben előhozott szavaim, +mintha az ön által szerkesztett lap a mindenároni békekötést és az +elnyomott Olaszország elleni segítségadás szellemében működnék, +most midőn az érintett lap minden számait átolvastam, alaptalannak +mutatkozik, s azért is azt visszavonni s azon egyszersmind szives +örömemet kifejezni el nem mulaszthatom, miképen az átnézetnél e +lapnak irányát a hadsereg tulajdon érdeke szellemében szerkesztve +és pedig egészen máskép találtam, mint arról ezelőtt mások által +értesültem.</p> +<p>Engedjen meg tisztelt szerkesztő úr ezen minden további +jelentőség nélkül kiejtett s önnek tán kellemetlenséget is okozó +szavaimért, s legyen meggyőződve <span class="pagenum"><a name= +"Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> arról, hogy a +szabadsajtónak, melyet mindenkor a valódi szabadság kútfejének +tekintettem s mint a szabadság legfőbb kincsét tiszteltem, nincs +nagyobb tömjénezője mint</p> +<p class="right"><i>Klapka</i> m. k.</p> +</div> +<p>Mi tisztelt tábornok úr előbbi aggodalmában tisztelni tudtuk a +haza és a szabadság szeretetét, mely őt annyi álhirterjesztés után +féltékenynyé tevé annyi áldozat eredményére.</p> +<p>Ő mint hazafi, mint hős, mint becsületes ember nem mellőzhette +hallgatásával a vádakat, mikkel terhelve voltunk s végére kivánt +járni. Mi itélete alá bocsátók magunkat, s ez itélet a legfényesebb +elégtétel, mit becsületes ember magának óhajthat.</p> +<p>Mi a tisztelt tábornok ur figyelme által csak megtisztelve érzők +magunkat, s most, miután meggyőződését van szerencsénk birni, +nyugodtan állunk a közönség előtt; minden igaztalan vád ellen, +melylyel bennünket az önzés és roszakarat megtámad, kárpótlást +találva egyetlen férfi nyilatkozatában, ki a haza osztatlan +tiszteletét vivta ki nevének.</p> +<p>A tábornok úrnak a sajtóról ekkénti nyilatkozata kétszerte +becsesebbekké teszi azon babérokat, miket számára a harczmező +terem.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_157" id= +"Page_157">-157-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>PESTI LEVELEK.</h2> +</div> +<p class="center">1849.</p> +<p class="center">Levelek Debreczenbe.</p> +<h3>I.</h3> +<p class="i2">Barátom Lajos!</p> +<p>Egy bomba épen most döntötte le a redoute homlokzatát, egy másik +az Esti Lapok hivatala előtt furódott a kövezetbe, mintegy +félölnyire. A Trattner ház ég.</p> +<p>Minő költői toll volna az, mely a jelenetet le tudná irni. A +szakadatlanul menydörgő bombák, mik fejünk fölött szétszakadnak +egy-egy gömbölyű fekete füst foltot hagyva magok után a világos +égen. Az ember azt hinné, hogy a pokol felül kerekedett az égen s +onnan támad reánk.</p> +<p>Minő nagyszerű volna e jelenet, ha Pesten nem volna. A nép +halálosan fel van ingerelve, nincs a szeretetnek egy szikrája +többé, nincs a gyávaságnak egy cseppje szivében. Gyülől! gyülölete +olyan, a mely örökségbe marad fiuról-fiura, mint a vallás. Látod, +ez a gyülölete az ellenségnek erősebb alap, mint a +hazaszeretet.</p> +<p>Minő nagyszerű volna e tanitás, ha Pesten nem volna!</p> +<p>Nehány nap, vagy ha Isten úgy akarja, nehány hét után hallani +fogjátok, hogy Buda elesett. A vár leégetve, védői leölve.</p> +<p>Én sirtam, mikor Pestre beléptem, sirtam mint a gyermek, ki +anyját viszontlátja. Sirtam, mikor a szabadság háromszínű zászlóit +láttam minden utczán, minden házon repkedni. <span class= +"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span></p> +<p>Ha Pestre jöttök, sirni fogtok ti is tán más okból, tán keserűbb +okból, de azért, ha romokban fogjátok is találni az imádott várost, +e romok fölött mindenütt ott fog lobogni a nemzeti zászló.</p> +<p>Sok seb van már ütve a haza szivén, de egy sem ilyen fájó, egy +sem ilyen örök.</p> +<p>Gondolkodtok-e róla, hogy begyógyítsátok?</p> +<p>Sok áldozatot hozott a nemzet a szabadság oltárára, de egy sem +volt ilyen nagy, egy sem volt ily nehéz, mint Pest.</p> +<p>És senkit sem hallani panaszkodni. Nem egy ember cselekszik itt: +egy nép, egy Isten.</p> +<p>Háládatosak legyetek a magyar nép iránt, háládatosak legyetek +Pest iránt, ha eljön a jutalomosztások ideje, mert a nehéz idők +érdemei nem egyeseké: a népé, az Istené és Pesté.</p> +<p>Én láttam, én hallottam, én éreztem, mit szenvedett Pest?</p> +<p>Oh, az több, mint egész Magyarország szenvedése. Mindennap +moralis hóhérpadra vonták lelkét, mindennap megölték és mindennap +feltámadt újra. S mit most szenved, azt Magyarország szenvedi.</p> +<p>Mennyit fog még szenvedni, azt az Isten tudja, de hogy azt honfi +türelemmel fogja elviselni, az bizonyos.</p> +<p>A nőket kiküldtük a városból, de azért a férfiak helyt állanak, +ennek tulajdonítsd, hogy eddigelé több mint kétezer lövés közül, +mely városunkat érte, csak egy birt tüzet gyujtani, a többit +rögtön, ezt is fél óra alatt eloltották, pedig olyankor +legerősebben lőnek az égő házra.</p> +<p>A megyeházat két bomba igen megrongálta, egyik a börtönt, másik +a mint mondják Nyáry szállását ütötte át. Nyáry az előtt fél órával +szabadította ki a rabokat s vitte Pilisre.</p> +<p>Ha csöndesebb idők lesznek, s azokat megérjük, fel fogjuk +keresni a magas jellemvonásokat, mikkel Pest négy havi története +tömve van, elkezdve a legmagasabb <span class="pagenum"><a name= +"Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> régióktól és le az +olvasni nem tudó napszámos családköréig.</p> +<p>Ha már jutalmuk nem lesz, ismerje meg neveiket, lelkeiket a +haza, az utókor.</p> +<p>Ti vészbiróságot állítottatok, ti a bűn megtorlásáról +gondoskodtatok; mi egyszerű napi emberek erénybiróságot fogunk +állítani, ki az elfeledett vagy nem ismert érdemeket egy elismerő +szóval jutalmazza.</p> +<p>Csekély jutalom, de mégis az.</p> +<p>Mondd meg azoknak, kik a törvényeket hozzák, hogy míg +büntetéseket szabnak az árulókra, kiket – Istennek hála – ujjainkon +fölszámlálhatunk, ne feledkezzenek meg az áldozókról, kiknek neve +«millió.»</p> +<p>Mondd meg nekik, hogy a nemzet háládatos legyen fővárosa +iránt.</p> +<h3>II.</h3> +<p>Barátom, Lajos!</p> +<p>Pestnek legszebb része elégett.</p> +<p>Fáj bennem a lélek, fenékig keserű a szívem ennyi pusztulás +láttára. Szegény Pest!</p> +<p>Azonban most nincs idő verseket írni a pusztulás képeiről. A +romok nagyszerűségében eszembe jut, hogy e romok a mieink. Ki fogja +őket újra fölépíteni?</p> +<p>És kellett e keserű csepp az örömpohárba. Ez megóv bennünket a +mámortól, mit a győzelmi hírek hallásából ittunk. Eszünkbe jut +róla, hogy egy megnyert csata után mennyi sebet kell +bekötöznünk!</p> +<p>Emberek sebeit meggyógyítja az Isten, vagy a halál, hát azon +sebek behegesztéséről, mik egy ország jóllétén vannak ütve, +gondolkozik-e valaki?</p> +<p>Jut-e eszetekbe, mikor a harczi jeleneteket hirlapokból +olvassátok, vagy halljátok elmondani a szószékről, hogy ott igen +sok fájdalom volt, mi nincs leírva, minek nincs hang adva?</p> +<p>Gondolkoztok-e róla, hogy e fájdalomnak orvoslásra <span class= +"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> van +szüksége? Hogy a nemzetnek, míg egyik kezében a kardot fogja, másik +kezével házat kell építenie, földét szántani s sebeit kötözni?</p> +<p>Leégtek falvaink, a Bánát földei vetetlenek, Arad, N.-Enyed, +Komárom romok, Pestre nem ismersz rá, vidékeink kiélve, ipar, +kereskedés törpén, népességünk megfogyva.</p> +<p>Én nem tartozom kapacitásaitok közé, kik eszméik és hatáskörük +erejével a nemzetet boldogítani tudják és hiszem, hogy fogják is. +Én csak a mindennapi emberek egyike vagyok, ki vele érez a tömeggel +s ki titeket figyelmeztet, hogy hol kell tenni és mikor, ki +elmondja, hogy hol fáj legjobban s hol sürgetős a segély.</p> +<p>Nem szólok egyesekről, hisz én is vesztettem sokat, de az nem +jut eszembe, fiatal vagyok, majd visszaszerzem. Vesztette más +félkarját s mégsem zúgolódik. De a mit a haza vesztett, annak +gondja nehezül lelkemre.</p> +<p>Egyesek kárait megtérítheti az ország de hát az ország kárát +mely isten térítendi meg?</p> +<p>Hidd meg nekem, ha az átkozott emlékű dinasztiának sikerült +volna bennünket legyőzni, elveszett volna azon pusztítás miatt, mit +tulajdon országain elkövetett.</p> +<p>Magyarország kipusztítva, kirabolva jutott vissza reánk.</p> +<p>Egygyel ugyan gazdagabb, mije soha sem volt: a szabadsággal.</p> +<p>De a szabadság, a dicsőség még nem elég a nemzetnagyságra.</p> +<p>Oda jólét, anyagi jólét kell. Egy egész ország jóléte.</p> +<p>S ide nagyszerű eszközök kellenek.</p> +<p>Most már semmi provinciális érdek sem szorítja Magyarországot +háttérbe, alkalma leend nagygyá, tehetőssé lenni.</p> +<p>Földészete, ipara, kereskedése, bányászata leend. Hisz mindene, +mindene van. De most mindene meg van rongálva. <span class= +"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span></p> +<p>Ezeket kellene helyrehoznotok. Sok köztetek az okos ember, ők +tudni fogják, miként kell. Én csak annyit tudok, hogy «kell».</p> +<p>És azt kell rögtön. A hol legkisebb tere van a működésnek, el +kell azt foglalni. A ki nem harczol, dolgozzék, tegye azt, a mihez +ért. Erre nem lehet azt felelni: most nehéz napok vannak, nem érünk +rá gyárakat állítani, vizeket szabályozni, épicier gondokkal +szerződni; éppen e nehéz napok okai annak, hogy mindenki minden +módon siessen használni hazájának. Mert a csaták napjainál még +nehezebb napok is vannak és azok az éhség napjai.</p> +<h3>III.</h3> +<p>Barátom, Lajos!</p> +<p>A politikának itt most nincs nagy kelete.</p> +<p>A fegyverek hangja elnémít minden okoskodást.</p> +<p>Itt csak a fegyvernek van népszerűsége, abból is az ágyújának és +abból is a huszonnégy fontosának. Különben a bomba is tiszteletben +tartatik, kivált az olyan százötven fontos, a milyen három emeleten +keresztül esik.</p> +<p>A nép itt senkiről sem beszél, mint Görgeiről és Bemről és +azokról, a kik ott a hegyeken vannak, kik Budát ágyúzzák s kiknek +hogy csak az ágyúfüstjét láthassa, kitolakodik a Dunapartra +tömegestől s fel sem veszi, ha közibe kartácsolnak a várból.</p> +<p>Hát vajjon az országgyülés mit csinál Debreczenben?</p> +<p>Miért nem tudat magáról semmit az itteni néppel? Csak egy rövid +kis buzdítás, egy elismerő szózat, egy bátorító igéret jönne a +kormánytól, vagy a nemzetgyüléstől vagy akárkitől, a ki +Debreczenben országos ember.</p> +<p>Nem volna-e érdemes tárgy egy unalmas délután összeülni s a +többek között előhozni, hogy Buda bevétele ugyan igen fontos +esemény, de éppen azért annak a nemzetgyülésnek, mely +præponderantiáját a nép <span class="pagenum"><a name="Page_162" +id="Page_162">-162-</a></span> fölött fenn akarja tartani, +szellemileg jelen kell lennie ez eseménynél s e jelenléte által is +éreztetni souverainitását az országgal.</p> +<p>Ha például a nemzetgyülés nevében a kormány vagy a kormányzó +ilyenforma felszólítást küldene a pesti néphez:</p> +<p>«A nemzet ismeri érzelmeiteket, ismeri szenvedéseiteket. +Tekintetbe fogja venni. A nemzet nem akarja, hogy polgárai a +hazaszeretet miatt koldusbotra jussanak, a mit egyesek veszítenek a +hazáért, azt az egész haza veszti. Legyetek nyugton, az Isten +megőriz és a haza megjutalmaz; a nemzetgyülésnek gondja van +reátok.»</p> +<p>Ilyenformán. Ti szebben tudnátok és okosabban s ez itt végtelen +hatással leendene most. Magamforma simplex embertől semmit sem ér, +én nem igérhetek a nemzet nevében semmit.</p> +<p>Én ugyan meg vagyok felőle győződve, hogy ti előbb jöttetek e +gondolatra, mint én azt leírtam s e perczben már tanakodtok is +róla, hogy minő buzdítással legyetek a főváros iránt, de már egy +hete elmúlt, hogy ostrom alatt vagyunk, az ellenség minden pontját +a városnak dominálja s mi egyet sem védhetünk s ti még mindig nem +szóltatok hozzánk.</p> +<p>Én tisztelem azon nyugalmat, melylyel ti most az ország +alkotmányát rendezitek, de nagyon szeretném, ha ezalatt a +nemzetgyülés leendő székhelyén iparkodnátok népszerűségteket +fenntartani.</p> +<p>A néphez beszélni kell, mert a ki hallgat, azt elfelejtik.</p> +<p>Ne vedd rossz néven a jóakaratot tőlem. Az itteni helyzeteket +nem ismerheti más, mint a ki benne van.</p> +<h3>IV.</h3> +<p>Csodákról írok, csodák napjait éljük.</p> +<p>Az Isten világos tettekben adja tudtára az emberi <span class= +"pagenum"><a name="Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> nemnek, +hogy él és nem szünt meg az igazaknak őriző paizsa, a gonoszoknak +itélő birája lenni.</p> +<p>Tegnap leverték a magyar fegyverek a feketesárga zászlót a budai +vár fokáról.</p> +<p>Férfi férfi ellen, fegyver fegyver ellen foglalta el a magyar +sereg a megfertőzött budai sánczokat, három zászlóalj honvéd három +zászlóalj zsoldos ellen tört fel legelől.</p> +<p>E három dicső zászlóalj a 10-ik, 40-ik és 54-ik.</p> +<p>Nem ármány, nem árulás, nem félelem juttatá kezünkbe a büszke +várat, kétségbeesett, dühös védelem után lett az mienk, védőinek +nagy része halott, a várparancsnok meglőve, a tüzérek leölve +mind.</p> +<p>Mikor térdre esve kérték a kegyelmet a honvéd előtt, «nézz +Pestre!» felelének azok s nem adtak egynek is kegyelmet. Pest +romjaira mutattak nekik s leölték mind. A horvátokat a vár ablakain +hányták alá s véres fejeket szúrva fegyvereikre, véres kezekkel +álltak ki a vár ormaira. Úgy tudatták Pest népeivel, hogy a +boszúállás istene dolgozik.</p> +<p>Így veszett el Ausztriának két legjobb zászlóalja: az oguliniak, +így vesszen el a többi!</p> +<p>Mikor már zászlónk a vár falán lobogott, egy ezredes az ellenség +seregéből, a neve Auer, a lánczhidat akarta fölvettetni. Az aknász, +kire e herosztrati tett volt bízva, vonakodott azt végrehajtani. +Auer főbe lőtte a vonakodót s maga indult az aknákat fölvettetni. +De él az Isten! A múlt esőzés alatt megnyirkosodtak az +aknakemenczéket összekötő salétromos kötelek, a megáradt Duna +beszivárgott a minákba s a legelső kemenczének fellobbanása semmi +kárt sem tett a hidban, hanem Auert szaggatá darabokra. Átkozott +legyen a sír porában is.</p> +<p>Itt volt alkalmunk az Istent színről-színre látni. Velünk +küzdött, fejünk felett állt, hozzánk beszélt.</p> +<p>Mikor városunk üszkei égtek, esőt adott az égből, <span class= +"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> eloltá +a tüzet s a mi kárt az ellenség egy év alatt tett Magyarországnak, +egy hét alatt bőven visszafizeté mindazt. Arany hullott az égből, +mondják a földmívelők.</p> +<p>Mikor fegyvereink Buda falait ostromolták, velünk volt, reá +szakasztá felhőit az ellenség pokol tüzére s eloltá azt, elvette +erejét s mikor az utczák vérrel voltak végig festve, mikor a +csatának vége volt, kifacsarta felhőit Buda köveire s lemosta róluk +a vért s e közben mennyköveivel belevert az elátkozott falakba, +mintha mondta volna, hogy azokat mind le kell dönteni az utolsó +kőig, fundamentomostól, hogy helye se maradjon.</p> +<p>Hiszek egy Istenben, mindenható atyában…</p> +<p>E percz óta pietista vagyok. S bármi történjék, ember hatalmától +nem féltem Magyarországot többé.</p> +<h3>V.</h3> +<p>Míg Magyarországnak igen kevés talpalattnyi földe volt, meg +tudtuk vetni a lábunkat rajta, most, midőn majdnem egész +Magyarország a miénk, nem tudom, hogy hol állok? Veletek semmi +szellemi közlekedésben nem lehetvén (ezen egyébiránt segítünk) +olyan formán orientálom magamat, mint a kinek a kalapot a fejébe +húzták.</p> +<p>Azzal a meggyőződéssel szivemben, hogy az administratio terén +lényeges változásoknak kelle történni, mindenütt a régi roszszal +kell találkoznom, a mikor aztán erősen meg vagyok akadva nem tudva, +hogy e gyomok journalisticus irtogatásával teszek-e ügyünknek jót, +vagy ha azokat elhallgatva a közönség előtt, csupán veletek +tudatom, mely utóbbi esetben ismét nem tudom, hogy mért kellett +születnem papirosfogyasztónak?</p> +<p>A régi kormánybiztos rendszer még mindig ugyanazon járvány, a +mely volt; ezek a mindenünnen összehajtott <span class= +"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span> +csizmadiák, ketten-hárman grassálnak egy és ugyanazon helyen, egy +és ugyanazon ügyben mindenféle aláirású megbizatásokkal s tesznek +egymásnak rettentően ellentmondó intézkedéseket. Egy félkegyelmű +itt, valami B. nevű (tavaly asztalos legény volt) széltére +sequestrálja a honárulók javait, például báró Nyáryét, a kinek a +fia nálunk honvéd hadnagy; azok az emberek aztán nyakra-főre +szöknek és lesz belőlük forcirozott honáruló. Áll pedig a vagyon +lefoglalás abból, hogy az ember a birtokos lovait elhajtja a maga +számára.</p> +<p>Ez a férfiú itt rendeleteket ad ki, mik egy Kara-Mustafának +becsületére válnának.</p> +<p>Ez lehetetlen, hogy a mi elveink kifolyása legyen.</p> +<p>Rossz, igen rossz sensatiót csinált azon elv gyakorlatba vétele +is: miszerint a meghódolt megyék tisztviselői minden előleges +inquisitio nélkül cassáltatnak.</p> +<p>Tolvajoknak, rablóknak egy kerülök-fordulok alatt meg van +engedve a rehabilitatio, s azoknak, kik politikai hibát követtek +el, nincs. Aztán nagyon jól tudják ám itt az emberek, hogy azok, +kik most gyávákra, kétségbeesettekre itéletet hoznak, a kisértetek +napjaiban nem voltak kevésbé esendők, mint akárki más.</p> +<p>Aztán, ha azon elv nem forogna is fenn, hogy ne csináljunk +magunknak par force egy halálra sértett reactionárius pártot, abból +a csekély prosai okból, hogy hát azok, kiket értök cserébe veszünk, +jobbak lesznek-e náluknál? Nem találok ez eljáráson +tanácslandót.</p> +<p>Nekem még az nem ok: valakit jó embernek nevezni, hogy semmi, +rosszat nem tett.</p> +<p>Hiszen nézzétek meg *megye új tisztviselőségét. Tisztelet, +becsület legyen neki, de én nem szeretnék viczispánja lenni. Ha ez +mindenütt ily szépen megy, ide s tova a belügyminister sorsát nem +irigyleném.</p> +<p>Ily időben, hol minden valamit tudó főre halálos szükségünk van, +egy tollvonással leszorítunk annyi practicus embert az +administratió teréről s szerzünk <span class="pagenum"><a name= +"Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> magunknak egy legió +tisztviselőt, a kik meglehet, hogy igen szép piros tollakat +hordanak, de most tanulják az ábéczét.</p> +<p>Az ember igazán nem tudja: a régiek elvesztése-e a nagyobb baj +vagy az újak acquisitiója?</p> +<p>E végtére is legjobb barátja az embernek a megtért ellenség és +legrosszabb ellensége az elpártolt barát.</p> +<p>Kár volt nekünk azt az egyet Windischgrätztől eltanulnunk.</p> +<p>Pedig mást is tanultunk tőle. Azoknak a hódolatnyilatkozatoknak +közzétételét – a hivatalos lapban.</p> +<p>Hogy valaki – a város vagy megye – privata diligentia – +köszöntőt irjon a kormánynak, az ellen nincs kifogásom; de hogy a +kormány ezt közzétegye, vagy plane a nyilatkozatokat elrendelje, +azt nem értem. Magyarország nyilatkozzék, hogy elismeri-e +természetes és törvényes kormányát? Lehet-e ezt valakinek kérdésbe +hozni, ki ügyünk igaz voltát ismeri?</p> +<p>Magyarország meghódoljon maga magának? Kivánni attól a néptől, +mely önként adta a hazának vagyonát, nyugalmát, lelkesedését, +vérét: hogy most szavakban nyilatkozzék. Nem beszélnek-e tettei? +Nem beszélnek-e áldozatai?</p> +<p>Azt, hogy Windischgrätz nyilatkozatokat közlött, értem; irás +kellett neki arról, a mivel effective nem birt; de a magyar csak +tulajdonát kapta vissza. S végtére hódolhat-e a nemzet tulajdon +kormányának, tulajdon tisztviselőinek? Ti a nemzetnek választottai +vagytok, nem urai: ti a nemzetet képviselitek, hát azok kiket +képviselnek, kik hozzátok a nemzet nevében hódolat-nyilatkozatot +irnak?</p> +<p>Ha ti irnátok ki hódolatot egy tőletek külön vált +souverainitásnak, azt érteném; de itt ti magatok vagytok nemzet és +souverain. <span class="pagenum"><a name="Page_167" id= +"Page_167">-167-</a></span></p> +<h3>VI.</h3> +<p>Egy körülményre, úgy látszik, ti ott Debreczenben teljesen nem +is figyelmeztek.</p> +<p>Budapest elhagyatottságára s mindenre, mi ezt szükségkép +kiséri.</p> +<p>Budapest Windischgrätz és Hentzy által megkapta a keresztséget s +fővárossá keresztelteték fel.</p> +<p>Nevezetes csatákat vivott a magyar, nagy győzedelmeket említhet +fel, de győzelmeiben az epochális tény fővárosa visszavétele.</p> +<p>A télen azt tanultuk, hogy Debreczenből is vissza lehet +Magyarországot szerezni; de azt is, hogy Magyarországot csak +Budapestről lehet kormányozni.</p> +<p>Mi is megtanultuk, mi nekünk Budapest, a főváros is megtanulta +ismerni önbecsét, öntudatra jutott, s azt nektek ignorálni nem +volna szabad.</p> +<p>A téli szenvedések, az elzáratás után, s az utolsó bombáztatás +által Budapest megifjodva lépett ki a viharokból.</p> +<p>Fogoly volt nehéz börtönben, kinozva és sanyargatva őrei által, +de megtanulta azoknak becsét érezni, kiktől elszakíttatott. Elzárva +nem is tudta mennyit epedtünk utána, nem – mennyit fáradott a sereg +visszaszerzéseért?</p> +<p>Mienk lett újra, inkább mienk, mint valaha volt – de nem szabad +vele elhagyatottságát éreztetnünk.</p> +<p>A főváros hónapokig más életet élt, mint mink. Lemosta +szelleméből a börtön a multak emlékeit. Elfogultság, elővélemények +nélkül nyilt meg számunkra, kész minden impressio befogadására, ami +tőlünk jő.</p> +<p>És nincs, ki szóljon hozzá a mi nyelvünkön, azon hangon, mely +után epedett annyi hónapig.</p> +<p>A főváros elmaradt közéletünk közelebbi fejlődésétől, hol mi +vagyunk ma, a tér idegen s ismeretlen neki. Bámulja, hol találta +meg s hogyan, kiket elvesztett? de hogy jutottunk ide? nem tudja, +nincs ki elmondaná neki. <span class="pagenum"><a name="Page_168" +id="Page_168">-168-</a></span></p> +<p>Szólhat hozzá a multról, szólhat a jövendőről bárki, nem tudja +kinek higyjen, kitől óvja magát?</p> +<p>Keres mindenfelé minket és nem leli azokat, kik erősek voltak a +hitben, s kiknek Isten megadta a győzedelem örömét.</p> +<p>Nem látja sehol a magyar kormányt, annak halvány képe él néha +placátjaiban a biztosnak.</p> +<p>Mindez nem elégítheti ki a fővárost. Nem lehet a nemzetben erős +rendes élet, míg a vérforgás nem szivből indul ki.</p> +<p>Szeretnék elmondani mindent, mit gondolok, de mondani nem is +akarok, hogy meggyőzzelek, miszerint minden percz drága, hogy itt +legyetek.</p> +<p>Minden emberen látszik a kegyelet kormányunk iránt, mindenki +keres okot késedelméért, de oly nehéz lelni, mi valószinű volna s +megnyugtatná.</p> +<p>Jertek minél előbb s jőjjetek, mint hódítók s béke angyalai. A +megtisztult főváros szenvedésekben megtisztultnak tart benneteket +is, s repesni fog szive örömében, ha befogad ismét.</p> +<p>Istenért ne késsetek.</p> +<h3>VII.</h3> +<p>Ha hét bűnös között egy ártatlant elvesztetek, többet ártotok +vele, mint ha egy ártatlanért hét bűnösnek kegyelmet adtok.</p> +<p>Mit fog szülni a meghódolt megyék tisztviselőségének általános +abandonirozása?</p> +<p>Mit fog szülni ez elv, melyet a theoria nem ajánl, a praxis el +nem fogad?</p> +<p>A mostani magyar kormánynak oly hatalma van a nép fölött, minő +nem volt egy ország kormányának soha: – a szeretet.</p> +<p>Mikor Magyarország területének nyolcz tizedrésze ki volt véve a +törvényes és természetes kormány fizikai behatása alól, mi tartotta +volna meg a nemzet számára <span class="pagenum"><a name="Page_169" +id="Page_169">-169-</a></span> az elfoglalt részeket? Nem a +szeretet-e? Az imádás, semmi kényszerítés, semmi ámítás által meg +nem adható ragaszkodás egy ügyhöz, mely veszni látszott, de a mely +szent volt.</p> +<p>Míg az osztrák zsoldosokat halálosztó fenyíték veri a csatába, +mi tartja össze a magyar seregeket, kik még tegnap a földet +szántották s ma az ágyúknak rohannak? Nem a szeretet-e? E szeretet, +mely mindent, a mi szép, a mi nagy, Istent, hazát, szülötte földet, +jogot és dicsőséget egybefoglal.</p> +<p>Míg az osztrák császár minden darab kenyérért, mit e föld terme, +de nem az ő számára, pecsétes levelet kénytelen kiadni, kemény +sanctiójával a kötélhalálnak, míg minden utczaszegleten kémeket, +minden faluban vészbiróságot kénytelen fölállítani, hogy az emberek +ne beszéljék azt, a mit ő hallani nem akar; mi varázs az, mely +minden szívet és minden ajkat megnyit, hogy érezze, hogy mondja +azt, mit egy egyszerű polgár nem parancsol, – kér a haza nevében; +mi iszonyú erő az, mely a semmiből hadsereget teremt, mely e +hadseregnek semmiből enni ád, fizeti, ruházza, ha fogy, kiegészíti, +mely a földművesnek azt mondja, vedd el falatodat, add a hazának, +oszd meg ruházatod vele, hagyd el tűzhelyedet s menj érte csatázni, +szedd le templomod harangjait s önts ágyút belőle, ha meghalsz, ne +sírj, kiálts éljent a hazának! Nem az a végtelen szeretet-e, +melyről csak az ábrándozóknak volt tiszta fogalmuk, míg tettekben +nem nyilatkozott, örök és való tettekben, minő az ércz?</p> +<p>Erősebb kormányzási pálczának hiszitek-e a félelmet, mint a +szeretetet?</p> +<p>Azt fogjátok rá felelhetni: igen, a bűnnek legyen félelme a +törvény szigorúsága iránt.</p> +<p>De a kormányzat nem törvények kiszolgáltatása.</p> +<p>Ti a törvényeket hozzátok, de azoknak kiszolgáltatói nem +vagytok, ti még azt sem tudhatjátok, hogy azon <span class= +"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> +törvények, miket ti szigorúaknak alkottatok, szigorúan fognak-e +végrehajtatni?</p> +<p>Így azon rendelet, mely a meghódolt megyei tisztviselők +kassatióját elhatározza, azokra nézve, kik szívükben vétkeztek a +haza ellen, kis büntetés; azokra nézve, kik bensőleg hívek +maradtak, igen nagy.</p> +<p>A magyar Corpus Juris szoros egybefüggésben van Magyarország +históriájával.</p> +<p>A hol valamely bűnre élesebb törvény van hozva: ott tudni lehet, +hogy azon bűn nagyon el volt terjedve. A magyar törvényhozók sok +törvényt megalkottak, de egyet sem ok nélkül.</p> +<p>Ha a kassaló rendelet egykor törvényeink közt helyet foglaland, +a historikus azt fogja belőle kiolvashatni, hogy 1849 januárjában +igen sok hazaáruló lehetett Magyarországon.</p> +<p>Mi azonban tudni fogjuk, hogy akkor nem a hazaárulók száma volt +sok, hanem azoké, kik a haza jövendője fölött kétségbe voltak +esve.</p> +<p>Hogy igazat mondtam, nem hivatkozom azon körülményekre, mik közt +az ellenség által megszállott földek tisztviselői voltak, hanem +utasítom a nemhivőket azon inquisitionális aktákra, mik a +gyémánt-pör részleteiben adatokul szolgálnak. Azok +megmagyarázandják, hogy mint hittek a haza jövendőjében azok, kik +legjobban diktálták a guillotint a kétségeskedőkre és +eltántorultakra.</p> +<p>Én részemről nem akarnék e tények számára a törvénykönyvben +monumentumot építeni, hallgatok róluk orczapirulással s azóta nem +jut gyűlöletemnek egy-egy szikrája sem azok számára, kik szájjal +vétkeztek, de tán lelkükben, vagy éppen tetteikben hívek maradtak +az egy igaz hazához.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_171" id= +"Page_171">-171-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>CHARIVARI.</h2> +</div> +<p class="center">Életképek.</p> +<h3>1848. Martius 23.</h3> +<h4>1.</h4> +<p>Egy úgynevezett feketesereg is alakult e napokban fekete +zászlóval, halálfő a közepén. Itt vonult össze a néhai +aristocratiának vert maradványa. Hadd gyászolja mindenki a maga +halottjait, ki fehérben, ki feketében.</p> +<p>Már most csak az a kérdés, hogy szin-e a fekete? Az optica azt +mondja, hogy az a szinek hiánya. Egy szóval olyan <i>neutralis</i> +valami.</p> +<h4>2.</h4> +<p>Azt beszélik, hogy Metternich itt van valahol Pesten. Sokan már +azt is tudják, hogy boltot akar nyitni az életében összevásárolt +lelkekkel kereskedendő. Hagyja abba: jó bornak nem kell czégér; +<i>becsületes</i> ember, ha el akarja a lelkét adni, mindig talál +vevőre.</p> +<h4>3.</h4> +<p>Két angol utazó érkezett mart. 15-kén városunkba.</p> +<p>Ezek Palermoban voltak, mikor ott a forradalom kiütött; +békeszerető lordok lévén, onnan rögtön eltisztultak Mailandba. A +mint oda érnek, kiüt a forradalom. <span class="pagenum"><a name= +"Page_172" id="Page_172">-172-</a></span> Innen szintén odább +kelve, utaznak Párisba. Alig vannak ott egy hétig, kiüt a +forradalom. Itt ismét felpakolnak, mennek Münchenbe: alig szállnak +le a kocsiról, kiüt a forradalom. Rohannak Bécsbe: itt végig se +mennek még a városon, már áll a forradalom. Végre is Pestre kergeti +őket a sors: s a mint lábukat a partra teszik, itt is kiüt a +forradalom. Igy ezek mindenütt magukkal vitték a forradalmat. – +Csak odább-odább még mylordok! Itt meg ne állapodjanak, menjenek, +járják be az egész világot.</p> +<h4>4.</h4> +<p>A huszár-nemzetőrség is erősen verbuvál, száma túlhaladja már a +háromszázat, mind gyönyörű válogatott szép hazafiak, az egyenruha +alig kerül többe háromszáz forintnál. – Tegnap odamegy közibök egy +zsiros suhancz, gyönyörűen kitisztítva, mintha sasokkal küzdött s +kéményen bujt volna keresztül, s be akarja magát iratni. Kérdik, +hogy kicsoda? – <i>Alföldi nemes</i> ember. – (Alföldinek elég +alföldi, hanem nemes embernek kissé nagyon ittas volt a fiu.) – De +ló kell ám majd ide! – Hiszen ha csak ló kell! (mondaná Bandi a +«Csikós»-ban).</p> +<h4>5.</h4> +<p>Hogy fejlődék a jellem a forradalomban: többeknek a nép szónokai +közül a forradalom alatt kalapja, pálczája vagy köpenye tévedt el, +s másnap a nép fölkereste őket: hogy kezükbe szolgáltathassa +elvesztett tulajdonaikat.</p> +<h4>6.</h4> +<p>Hir szerint Angliában is köztársaság van már. Az ördög nem +alszik, mondja az egyik fél. Nem rövidült meg az isten keze, mondja +a másik. <span class="pagenum"><a name="Page_173" id= +"Page_173">-173-</a></span></p> +<h4>7.</h4> +<p>Kecskeméten is kitűzetett a városházára a forradalmi lobogó. Ezt +a tanodai fiatalság követelte, mondván: ha a tanács ki nem tűzi, +majd kitűzzük mi.</p> +<p>A helybeli katonaságnak megizené a helyhatóság, hogy szépen +viselje magát. Fölösleges volt. Azok azt felelték: csak minket ne +bántsanak, mi nem bántunk senkit. Nem is volna tréfa, ha a +kecskeméti húszezer vasvillás nationalgarde nekitámadna egy mélyen +tisztelt lovasezrednek, két óra mulva nem lehetne megismerni: +melyik volt az ember, melyik volt a ló?</p> +<p>Hanem a kőrösiek maig sem hisznek semmit. Azt mondják: +Schneiderribillió az egész. Aludjunk még egy kicsit.</p> +<h4>8.</h4> +<p>Egy mélyen tisztelt főbiró úr, a mint a helytartó-tanács +rendeletét vette a censura eltörlése felől, ilyenformán irt +alispánjának: «a helybeli censort felfüggesztettem s a +sajtótörvények kidolgoztatásáig magam vettem által a censori +hivatalt.»</p> +<h4>9.</h4> +<p>Mi lesz már most ezekből a szegény censorokból? (csakhogy már +egyszer megértük, hogy sajnálhatjuk őket!) Kovácsmesterek nem +lehetnek, mert ők csak békókat tanultak csinálni s ezekre szükség +többé nincsen. – Kertészek nem lehetnek, mert ők a virágokat +gyomlálnák ki s a maszlagokat tennék üvegházba. – Szabók nem +lehetnek, mert az ő ollójuk szabása után a carbonari köpönyegből is +gályarab kámzsa támadna. – Ha molnárok lennének, ott igen értenének +a vámoláshoz. Legjobb lenne nekik most lapszerkesztőkké lenni s +mind azon dolgokat, miket egykor más lapokból kitörültek, +<span class="pagenum"><a name="Page_174" id= +"Page_174">-174-</a></span> egyenkint kiadogatni. Ebből gyönyörű +ragout kerekednék s alkalmasint eltartana ebben a században.</p> +<h4>10.</h4> +<p>Pesti írók nejei egy szépen himzett zászlóval fogják +megajándékozni a nemzetőrséget. Ily kedves kezektől varrott zászló +alatt aztán öröm lesz csatázni a hazáért. Petőfi ezelőtt két +hónappal megirta azon verset, melynek refrainje ez: varrd meg azt a +zászlót, feleségem! A költők a világesemények látnokai.</p> +<h4>11.</h4> +<p>Lajos Fülöpnek a párizsi proletárok collecta útján alamizsnát +szándékoznak küldeni. Szegény még útiköltséget is elfelejtett +magával vinni. Az volna még szép, ha mint Abdolonymus király, +földművelésre szorulna az egykor rettegett monarcha: hogy éhen ne +haljon.</p> +<h4>12.</h4> +<p>Pestmegye rendei közgyülésileg elhatározák, hogy ezentúl minden +czímeket megszünteknek fognak tekinteni. Semmi nagyságos, semmi +méltóságos, tekintetes, nemes nemzetes urak és asszonyságok többé. +Az egyszerű «polgártárs» és «polgártársnő» czimzetek foglalandnak +helyet a törvényes nyelvben is. A közéletben eddig is széltére +divatoznak már. A chinai falak a szellem egy lehelletétől +leomlottak. Több tekintetes nemes vármegyék táblabirái bámulva +kérdezik: hát minket hogyan fognak ezentúl titulálni?</p> +<h4>13.</h4> +<p>Pesten hölgy-nemzetőrsereg van alakulóban; nem volna rossz +gondolat. Ha ránk bizná valaki, tudnánk mi oly <span class= +"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span> +bataillont összeválogatni, mely előtt lerakná az egész armádia a +fegyvert. Egy ilyen amazoni tekintettel több ellenséget le tudnánk +győzni, mint valamennyi rozsdás karabinnal, miket méltóságos báró +Lederer főhadikormányzó ő excellentiája számunkra kiválogattatott. +Mint illenék a szép fürtökre a kócsagos kalap lengő tollaival, a +karcsú derékra a bogláros kardkötő: s a fehér kezekbe a még +ragyogóbb aczél. Föl, szép amazonaink, a haza mindnyájunké. Víjjuk +ki az egri nevet! Adjunk példát a férfiaknak, mutassuk meg nekik, +hogy a nők sem félnek az egyenruhától.</p> +<h4>14.</h4> +<p>Bon soir citoyen Széhenyi! mond valaki a nemes grófnak. – Bon +nuit citoyen sansculotte – felelt rá a nemes gróf.</p> +<h4>15.</h4> +<p>Egy bonmot hallottunk jelszavainkra mondatni s minthogy a tréfa +talpra esett, mielőtt elleneink közül valaki elmondaná, magunk +teszszük közzé.</p> +<p>Egy citoyen sansculotte neki esik a másiknak s azt hátba üti, +mondván: «<i>szabadság!</i>» a másik visszafordul: detto hátba üti +és azt mondja: «<i>egyenlőség!</i>» ezzel kibékülnek, kezet +nyújtanak és összeölelkezve mondják: «<i>testvériség</i>».</p> +<h4>16.</h4> +<p>Az országgyülés hozott sajtótörvényeket. Ezek is oly formán +ütöttek ki, mind mikor a földműves esőért imádkozik, aztán jégesőt +kap. Köszönjük mi az ilyen sajtószabadságot. 10 <i>ezer pengőt +kell</i> készpénzben biztosítékul lefizetni annak, ki martius 20. +óta divatlapot, 20 <i>ezeret</i> a ki napi lapot ad ki; ki ezt nem +tette, egy évi fogságra büntettetik. E szerint mi valamennyien, +kiknek azóta lapja megjelent, ingyen szállást kapnánk <span class= +"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span> egy +esztendeig. Nem volna rossz gondolat, így igen jól kijátszhatnók a +háziurakat. Kisebb-nagyobb vétségekért <i>egy naptól</i> fogva négy +évi börtönt remélhetnek az illető írók. Honoráriumnak elég bőkezüen +van osztva. <i>Nem szabad megsérteni a törvényhozó testületet.</i> +Ez legmulatságosabb.</p> +<p>Vajjon mikor a tens rendek a váltótörvényeket hozták, miért nem +kötötték ki, hogy a törvényhozó-testület tagjait nem szabad +exequálni? Könnyű volna így törvényeket hozni, hogy maga a +törvényhozó-testület kivétel legyen alóla. Csak a mi az Istenhez +megy és az Istentől jön, az a szent; a többi megbiráltatik. Önök el +látszanak felejteni: hogy önök nem urai a népnek, hanem csak +küldöttei. <i>Megsérteni</i> senkit sem szabad a sajtónak, de +<i>megmondani az igazat</i> mindenkinek szabad és kötelesség.</p> +<h4>17.</h4> +<p>Van itt körülünk egy (talán több is) újdonan sült nemes ember, +ki tavaly vásárolta a nemességet, persze nem vérén, mint Árpád +alatt bejött ősapáink, hanem jó pénzen, mint sok más egyéb +megvásárolható dolgokat; most ez azt kérdi: hogy hát ő neki ki adja +vissza a pénzét, a mit a czímeért adott? – A kutyabőr így hangzik: +«birja pedig ő és az ő maradékai mind ezen jogokat <i>örökkön +örökké tartandó időkig</i>.» Ennek is furcsa fogalmai támadhatnak +az örökkévalóságról.</p> +<h4>18.</h4> +<p>– Nem értem én ezt, – mond egyik communista a másiknak, – ha +mindent egyenlően felosztunk egymás közt s te holnap a te részedet +mind beiszod, mi lesz akkor?</p> +<p>– Ujra osztozunk! <span class="pagenum"><a name="Page_177" id= +"Page_177">-177-</a></span></p> +<h3>April 2.</h3> +<h4>19.</h4> +<p>Édes öcsém, te is azt mondod, a többi is azt mondja: +<i>utolsó</i> csepp vérünket a szabadságért! Szeretném már azt is +látni, a ki az első csepp vérét felajánlaná!</p> +<h4>20.</h4> +<p>– Kaptál «<i>Ferencz-emlék-pénzt?</i> Kérdi egyik bécsi a +másikat?</p> +<p>– Nem én.</p> +<p>– Nesze, adok én egyet. S ezzel kezébe nyom egy – két garasost a +harmincz krajczár felirattal.</p> +<h4>21.</h4> +<p>Egy püspöknek a szivét holta után bebalzsamozták. Testét +eltemették a k*i sírboltba, szivét a sz*ibe. A teste fölé ily +sírfeliratot tőnek: «itt fekszik egy <i>szivtelen ember</i>». A +szive fölé pedig ezt: «itt fekszik egy <i>embertelen sziv</i>».</p> +<h4>22.</h4> +<p>Egy censor nem tudott francziául s ezért minden franczia szót +kitörült, a mi elébe akadt, irgalom nélkül. Azt mondta, hogy őtet +nem lehet azáltal megcsalni, hogy az ember dolgokat ír, miket ő nem +ért. – Egy másik pedig nem értette az új szavakat, s ezért mindent +a párizpápaiban keresett utána. Egyszer Döbrentei egy kéziratát +birálta. Látja e szót: «kontár». Quid hoc est? Non intelligo. Posui +ipsi «kantár». Másutt látja e szót: «erény». Nem érti. Teszi +helyette «remény» stb. <span class="pagenum"><a name="Page_178" id= +"Page_178">-178-</a></span></p> +<h4>23.</h4> +<p>Az elhatározó percz itt van. Midőn e sorokat irjuk, éjfél van, a +szabadság tere tömve van néppel, mely rivallja: fegyverre! +fegyverre! Fáklyavilágnál olvassák föl a ministerek a királyi +kegyelmes leiratot, mely tudtunkra adja: hogy a király adott szavát +nem akarja beváltani. A nép rivallja: Megcsaltak bennünket, +fegyverre, fegyverre! A harangokat félre akarják verni. – Most vagy +soha! ezen szavakkal végzi beszédét az egyik minister. Ki kell +hirdetni az országban: hogy a haza veszélyben van. Itt vannak +késedelmeskedésünk keserü gyümölcsei. Mindennap hinni, mindennap +megcsalatni és mégis mindennap ujra reményleni! A végső perczre +jutottunk. Ki fog a polgárvérről felelni, mely a vakhit miatt +omolni talál? Egyetlen reményünket még a nádorban helyezzük. Kívüle +csak az Isten és a kétségbeesés velünk. – Szegény hazám, szegény +hazám! – – –</p> +<p>Ápr. 1. Vége az aggodalmaknak. A király mindenbe beleegyezett. A +ministerium fel van állítva. Egy óra óta mindenütt béke és +rend.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Az országgyűlés eloszlik. Ez nem nagy baj, ennél nagyobb +szerencsétlenség is történt már Pannoniában. Azzal rágalmazzák a +haza aranygombos atyjait, hogy félnek hazamenni. Félnek? Ugyan +miért? Nem féltek akkor, mikor minden diæta végével ujnál-ujabb +terheket vittek haza a népek nyakába, s félnek most, midőn a +szabadság hírével térnek haza? Most félnek a hazameneteltől?</p> +<p>Tán még jobban félnek az ismét el nem jöveteltől?</p> +<p>Könnyen megeshetik. A jövő országgyűlésnek alkalmasint más arcza +lesz, mint az eddigieknek. Ezt megjövendölheti az ember, a nélkül, +hogy Sybilla volna. <span class="pagenum"><a name="Page_179" id= +"Page_179">-179-</a></span></p> +<h4>24.</h4> +<p>X. lap szerkesztője megköveti a tens nemes vármegyét: hogy adják +vissza neki a censorát, mert ő nem akar senki fiáért felelős lenni. +Bizony pedig már Oroszországban is el van törülve a censura, a +mennyiben tudniillik semmit sem szabad nyomatni.</p> +<h3>April 9.</h3> +<h4>25.</h4> +<p>A pesti polgárság szörnyen haragszik a <i>vörös</i> szinre. Azt +hiszi, hogy ez mindjárt <i>guillotint</i> jelent. Az +«<i>egyenlőségi</i>» század bajnokainak ismertető jele vörös szalag +lévén, szombaton délután ezek közül nehánynak osztattak ki a +legelső forradalmi ütlegek; szalagaik letépetvén karjaikról. Sőt +annyira ment a vörös szín elleni harag s a nemzeti szín iránti +szeretet, hogy a kocsmárosoknak megizentetett: mikép a paprika +tartó mellé só és majoránna-tartót is tegyenek, s ezentúl minden +veres-szakallú ember zöldet, fehéret tartozik a szakállában +viselni; különben botba fut.</p> +<h4>26.</h4> +<p>N. K… i atyánkfiainak körülbelől ilyen dictionariumot adtak a +kezébe illető hatósági vezéreik, mikből aztán nagyot érthet a ki +akar; de nem az igazit.</p> +<p><i>Szabadsajtó:</i> Ugy mint szabad lesz szüretkor minden +embernek bort mérni.</p> +<p><i>Reform:</i> Minden ember református fog lenni, azaz: +kálvinista.</p> +<p><i>Egyenlőség:</i> Kinek mije van, azon megosztozunk.</p> +<p><i>Szabadság:</i> Üthetjük már a zsidót; senki sem bánt érte. +<span class="pagenum"><a name="Page_180" id= +"Page_180">-180-</a></span></p> +<p><i>Nemzeti őrsereg:</i> Igy akarják a szegény embert +beverbuválni a katonaságba, elvinni Muszkaországba. Köszönjük akkor +az estáncziát!</p> +<p><i>Közteherviselés:</i> Nem fizetünk többet a papnak.</p> +<p><i>Urbéri viszonyok megszüntetése:</i> Ezentúl a földesúr +szántja a jobbágy földjét.</p> +<p><i>Esküdtszék:</i> Kikergetjük a senatorokat a városból.</p> +<h4>27.</h4> +<p><i>A nemesség megszüntetése.</i> Hát nem lesz többé haute-volée +bál? Hát a parasztnak is be szabad jönni a casinóba? Hát a +leeresztett hajú leány-asszonynak is le szabad ülni arra a padra, +hol a kalapos kisasszony ül? Hát a varga leánynak is szabad lesz +már parazolt hordani? Hát a kékbeli ember semmivel sem lesz +alábbvaló, mint a zöldbeli ember? Hát civis lesz már most minden +ember? Hát nem lesz már most a theatrumban sem első hely, sem +kakasülő? Hát nem csapjuk meg már a parasztot többet? – Eh, hisz ez +égbekiáltó!</p> +<h4>28.<br /> +<i>Nemzetőrség.</i></h4> +<p>– Jobbra kanyarodj!</p> +<p>– Mit gondol szomszéd, komám uram, nem jobb volna balra +kanyarodni?</p> +<h3>Ápril 16.</h3> +<h4>29.</h4> +<p>Mi hir Kis-Ázsiában? Kis-Ázsiában annyira divatba jöttek a +fáklyás-zenék, hogy jelenleg egy kölcsön-fáklyás-zenét-adó-társulat +látta jónak a világra jövetelt, mely által minden részvényes tag +sorshúzás útján részesülni <span class="pagenum"><a name="Page_181" +id="Page_181">-181-</a></span> fog e megtiszteltetés nemében. Ha a +társaság például 365 tagból álland, mindennap egynek neve kihuzatik +s az, fáklyás-zene kiséret mellett, körülbelől ilyenforma dictióval +fog felköszöntetni: «Tekintetes táblabiró úr! Önnek érdemei +elszámlálhatatlanok, nem szűkség őket hosszasan felemlítenem, de +nem is czélszerű, mert a fáklya drága, s pedig holnapra is kell; +elég legyen ön magasztalására annyit felhoznom, hogy ön a +részvényét pontosan lefizette, minélfogva van szerencsénk önnek +háza elejét szurokfüsttel megdicsőíteni; éljen!» A fáklyák pedig +ott helyben rögtön eloltatnak, s gazdálkodás tekintetéből másnapra +eltétetnek s ez így megyen, míg az év lejár, minden istenáldott +éjjel.</p> +<h4>30.</h4> +<p>Az erdélyi kormányzó ilyen szép atyai szavakkal nyugtatá meg a +petitiót benyujtó népet: «hallottam: majd meglátom; most pedig +<i>takarodjanak önök haza</i>.» Nem hosszú, de szép!</p> +<h4>31.</h4> +<p>Egy nógrádmegyei faluban kérdi a földművelő nép a paptól: ki +adta nekünk a szabadságot? A pap felelé: a császár, a ti apátok! +Elmentek azután a zsidóhoz, a ki pálinkát mér, kérdik tőle +ugyanazt, ez azt felelé: a nemes urak adták e jókat. Melyik mondott +már most igazat? Kérdik végre a szolgabirótól. Ez is azt felelé: +hogy a kaputos urak voltak olyan jók. «Na, mond erre a falu szája, +ha ez így van, nem kell nekünk a pap; hanem a zsidót megteszszük a +jövő restellatión esküdtnek.</p> +<h4>32.<br /> +<i>Insurrectionalus jelenet.</i></h4> +<p>Jön az éjjeli őrvonal. A laktanya előtt nadrágbadugott kézzel +pipázik a strázsa és nem mozdul. Kérdé <span class= +"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span> a +patrouille-vezér: hogy mért nem kiált queraust? Van eszem, felel a +táblabiró-silbak rendületlen phlegmával, mikor azok odabenn a meleg +szobában makaóznak, ordíthatok én, a meddig tetszik, még sem jönnek +elő.</p> +<h3>April 23.</h3> +<h4>33.</h4> +<p>Párisnak egy városnegyedében már nem fizetnek házbért. A +zsellérek a communismus elveihez csatlakoztak, a háziurak ki vannak +barricadozva. A minapi népgyűlésen a pestiek is gyakorlatba akarták +hozni e nemadózási rendszert. Persze, ha voksolásra kerülne a +dolog, a háziurak iszonyú kisebbségben maradnának. Annyival is +inkább, mert az okoskodás nagyon is gubára ragadó. A háziurak az ő +zselléreiknek zsarnokai: mind meg annyi Lajos Fülöp en miniature. +Egy orosz czár mindegyik külön.</p> +<p>A háziuraság eszméje egy az absolutismussal, egy a +zsarnoksággal.</p> +<p>Mert:</p> +<p>1. A zsarnokokat nem a nép választja, a háziurakat sem. Maguk +teszik magukat háziurakká.</p> +<p>2. A zsarnokok a népet szertelen adóval szokták terhelni; a +háziurak szintén.</p> +<p>3. A háziurak még csak nem is «Isten kegyelméből» uralkodók, +mint ezt a királyok szokták neveik után irni.</p> +<p>4. A háziurak a világosságnak esküdt ellenségei, bízonyítja ezt +Budapesten minden lépcső és folyosó.</p> +<p>5. A háziurak csupán megvesztegethető ministereket tartanak, +kiket a köznapi világ házmestereknek nevez.</p> +<p>6. A háziurak egytől-egyig absolut monarchák, dalai lámák, orosz +czárok, török sultánok, Nérók, Caligulák és Dsingiszkánok, +házmestereik mindmegannyi Guizot, Metternich, Paskevics, Apponyi, +Radeczky, török basák, mandarinok, hetmanok és administrátorok! +<span class="pagenum"><a name="Page_183" id= +"Page_183">-183-</a></span></p> +<p>Minthogy pedig republikánus országban ejusdem farinæ urak +számára nincsen türelem többé, azért Párisban a háziurak +ünnepélyesen detronizáltattak.</p> +<p>Csak hogy ne ebben kezdjétek Párist utánozni, kedves +magyarjaim.</p> +<h4>34.</h4> +<p>A mult napokban ismét nagy rakétás ünnep volt: az ablakok jól ki +voltak világitva, a görögtüz is meglehetősen sikerült, sok helyütt +olajos papirosra festett képek látszottak. A nép bámulta őket.</p> +<p>A többek között legnevezetesebb volt egy tömlöcz ablaka a megye +házában, ez is ki volt világitva. A benne lakó raboknak mart. +15-kén kellett volna a magok évnegyedes huszonöt pálczaütését +fölvenni. A forradalom napjai róluk is elvonták a baromi büntetést. +Utolsó garasaikat tették össze, hogy tömlöczük ablakát e nagy nap +emlékére illően kivilágíthassák.</p> +<h4>35.</h4> +<p>A vidéken egy zsidó-árendás megfogad egy nemes legényt +kocsisnak. A nemes legény teljes életében illő büszkeséggel utálván +a dolgozást, a mint hallja, hogy nincs többé robot, fut a +gazdájához, kezébe nyomja az ostort s búcsúzik tőle, mondván: +«megjött a szabadság, Iczik gazda; nem dolgozom én kendnek többet.» +– A zsidó megérti a dolgot s azt mondja: «no János, ez ugyan nagyon +jól van; még eddig nem mertem kendnek megmondani; de már most, ha +eljött a szabadság, én is meg mondom kendnek, hogy kend egy +semmirekellő lusta filkó. Isten megáldja János. <span class= +"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span></p> +<h3>April 30.</h3> +<h4>36.</h4> +<p>A miniszteriumhoz ez ideig 1642 folyamodvány nyujtatott be. Mind +hivatalt kérnek, de egyik sem mondja meg, hogy mifélét? Magyar +ember természetesen universalgenie szokott lenni, kivált ha még +táblabiró fajta. Kilencz iskola padjába belefaragta a nevét s mikor +a tizedikből kimenekül, ott van, hogy mindent tud a világon, a mire +szüksége nincsen. Ilyenkor aztán csak az a kérdés, hogy cserzővarga +legyen-e, vagy miniszter? Mindkét pályára egyenlő előkészletei +vannak. Mikor magyar nemes ember a fiát iskolába küldi, azt mondja +neki: «tanulj fiam; tebelőled még palatinus is lehet.» S az aztán +szörnyű baj, mikor egynehány százezer ember egyebet nem tanul, mint +minek csak palatinus korában vehetné hasznát.</p> +<h4>37.</h4> +<p>A minap oda megy egy német Klauzál miniszterhez, mint sok más +német.</p> +<p>– Karsamadiner! – Jó napot, polgártárs!</p> +<p>– Ah, excellenz, nem ismer engem?</p> +<p>– Nincs szerencsém, polgártárs.</p> +<p>– Én vagyok az a friseur, a ki ő excellentiájához a premier +miniszterhez jártam tavaly országgyülés előtt.</p> +<p>– Ah! nagyon szép! mivel szolgálhatok önnek polgártárs?</p> +<p>– Nagyon furcsa körülmény hajtott ide excellentiádhoz, magam sem +tudom, hogy kezdjem? de nem volt máshoz bizodalmam. Eddig az volt a +czímerem egyik felére felirva, hogy «friseur» a másik felére pedig +az hogy:» coiffeur», jobb lett volna ugyan azt irni helyette, hogy: +«perruquier», mert ez szebb is, nobelabb is és <span class= +"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> +legalább magyarul van; hanem már most meg akarom változtatni a +feliratom a miniszterium tiszteletére s e végett bátorkodtam +folyamodni, vajjon méltóztatik-e beleegyezni, hogy így irjam +«fodrász?» vagy pedig igy, hogy «hajfodrász?» Én a miniszter úr ő +excellentiája válaszában tökéletesen meg fogok nyugodni.</p> +<p>Képzeljük már most e kérdéshez Klauzálnak elpusztíthatatlan +türelmű szelid képét, melylyel ő a folyamodónak egész türelmesen +felelé: legjobb lesz, irja ön igy: «hajfodrász!»</p> +<p>Milyen huszonötöt csapatott volna erre egy torontálmegyei +szolgabiró!</p> +<h3>Május 7.</h3> +<h4>38.</h4> +<p>Egy sógor-lap csunyán kifakadt ellenünk. Azt mondja, hogy +köszönik a németek a mi <i>csókjainkat</i>, ha mi pénzt meg katonát +nem adunk nekik Olaszország ellen.</p> +<p>Hát te azért jöttél ide csókolózni, mert azt hitted, hogy ez a +jó bolond magyar neked minden csókért kád aranyat ajándékoz?</p> +<p>Tiz milliót egy csókért! Te! Hisz ennyit <i>Cleopatra</i> sem +kapott. Nálunk becsületes magyar ember, ha valakit megcsókol, +tartja tisztességnek, s a ki itt pénzt kér a csókért, annak nem +szabad nappal járni az utczán.</p> +<h4>39.</h4> +<p>A dicsőségesen elmult fáklyás-zenék egyikénél egy budapesti +nemzetőrkapitány kirendelte a századját – fáklyát vinni. Vajjon nem +fognak bennünket majdan kukoriczafosztásra és hajtóvadászatra st. +eff. is kirendelni?</p> +<p>Nem értjük mi egymást.</p> +<p>A nemzetőrség eszméje pogányul el van sántítva. <span class= +"pagenum"><a name="Page_186" id="Page_186">-186-</a></span></p> +<p>A nemzetőr nem silbak. A nemzetőrnek nem kell prezentirozni +tudni, nem is szabad.</p> +<p>A nemzetőr nem drabant. A nemzetőr nem arravaló, hogy éjjel a +korcsmákat vizsgálja, s a proletáriusokat pórázra szedje.</p> +<p>A nemzetőr nem bakter. A nemzetőr nem azért van a világon: hogy +a tisztelt házi urak nyugodtan fekhessenek az ő füleiken.</p> +<p>A nemzetőr nem díszpolgár. A nemzetőrnek nem az a dolga, hogy +tarka ruháját és fényes fegyvereit parádézni hordja, mikor +nagyuraknak kell gyönyörűséget szerezni.</p> +<p>A nemzetőr tisztán bajnok, semmi más. A nemzetőr kötelessége +víni, lőni, hadakozni, farkas-szemet nézni az ellenséggel, +barricadokat csinálni, s béke idején e műtételekben magát +gyakorolni. A strázsát-állás, patrouillozás, prezentirozás maradjon +a tisztelt bakter uraknak, katonauraknak és aranymentés uraknak; ők +arra valók.</p> +<h4>40.</h4> +<p>Az erdélyhoni oláhoknál ilyen jó színben állanak +mozgalmaink:</p> +<p>«A szerecsen császár háborút izent a magyar királynak. Ennek oka +az: hogy miután Szerecsenországban minden férfinak tíz feleséget +kell tartani, hát a szerecsen császár most a szomszédból hordatja +össze az asszonyokat. E végett mind Magyarországban, – mely +Szerecsenországhoz legközelebb esik, – mind Erdélyben össze fogják +szedni a nők közül a barnákat s odaadják a szerecseneknek.</p> +<p>De már ezt nem engedjük!»</p> +<h4>41.</h4> +<p>Valahol már megint nagy ünnepély készül. Sütnek, főznek, borokat +fejtenek. Érzem a rántás szagot. Azt <span class="pagenum"><a name= +"Page_187" id="Page_187">-187-</a></span> mondják, hogy az orosz +követeket várják. Ők is el akarják fogadni a pesti tizenkét pontot +s nekik is felelős miniszterium kell, – olyan mint a mienk.</p> +<p>Isten neki. Megosztjuk velök is, a mink nincsen.</p> +<p>Kell pénz barátaim? Itt van, vigyétek! van nekünk annyi mint a +polyva; hozzatok zsákot, hordókat, kádakat, szapullókat; a mi csak +van. Adunk mink, a mennyi kell, örülünk, hogy szabadulhatunk +tőle.</p> +<p>Itt van mindjárt Bécsnek tiz millió esztendőnkint. – Tessék! – +Aranyban, ezüstben.</p> +<p>Itt van Lengyelországnak másik tiz millió. Csak kocsit kell érte +küldeni.</p> +<p>Szerbiának – no ennek elég lesz hat millió. Ha több kell, csak +szóljanak.</p> +<p>Moldáviának, még nem tudjuk, hogy mennyi kell? Előlegesen tessék +a három millió. Ezért interest sem kérünk.</p> +<p>Olaszországnak – ah ennek kell küldeni husz milliót! Legalább! +Mi az nekünk?</p> +<p>Csehországnak detto tiz millió. Azok is jó emberek.</p> +<p>Törökország – te is gyere elő. Szólj: mennyi kell? A magyar +nemzet nem tud hová lenni nagylelkűségében, megful a maga +zsirjában. Segítsetek rajta!</p> +<p>Tessék, tessék.</p> +<p>Kell katona? Azt is adunk. Kinek volna az, ha nekünk nem! Annyi +van, hogy mint midőn Xerxes felállt egy hegyre, onnan nem látta a +katonái sorának végét: azonképen mi is, ha egy hegyre felállunk, +hát egyet sem látunk.</p> +<h4>42.</h4> +<p>Egy gazdag táblabiró, ki mint kiszolgált hadastyán, szintén +kapott oly rézpecsétet, a milyet a katonák szoktak a gyomrukon +hordani, s a mit Isten tudja miféle érdemekért osztogat a császár, +– hát azt a pecsétet elvesztette. <span class="pagenum"><a name= +"Page_188" id="Page_188">-188-</a></span></p> +<p>Másnap kihirdetteti, hogy a ki ezt az elvesztett +érdemdísz-rendjelt neki megtalálja és haza viszi, kap jutalmul öt +forintot, persze fekete bankóban.</p> +<p>Nagyon szerette a pecsétjét, büszke volt rá; hát nem lehet +csodálni, hogy oly feligért érte.</p> +<p>Harmadnap (abban a városban történetesen sok katona volt) +kilenczvenhat ilyen érdemdísz-rendjelt vittek a nyakára, darabját +öt forintjával. Egyecskét <i>vesztett</i> el s kilenczvenhatot +<i>találtak</i> neki harmadnapra.</p> +<h4>43.</h4> +<p>A városháznál megint dictióznak a zsidók és a magyarok ellen. +Aesopus meséiben a barmok beszélnek úgy mint az emberek; itt +megfordítva kezd lenni a dolog.</p> +<h4>44.</h4> +<p>Istentelen világ!</p> +<p>Képzeljétek csak minden világ keresztyén népei: Pesten husvét +első napján a magyar szinházban játszottak!</p> +<p>Oh te Szodoma és Gomora, te Ninivé, te Babylon! Te bűnnek +leánya: Husvét első napján bűnös világi mulatságnak nyitni meg a +comédiaházat! nem félsz, hogy elsülyedsz?</p> +<p>Nem, nem, sokáig nem állhat a világ. Az özönviz már nem messze +van. Én megyek, váltok jó előre jegyet a Noé bárkájára.</p> +<h4>45.</h4> +<p>E napokban jött közénk egy pár lengyel, kik egyenesen Krakkóból +szöknek.</p> +<p>Egyiknek meg volt lőve a lába.</p> +<p>Ott is szép dolgok történtek.</p> +<p>A kormány megengedte nekik a national convent összehivását. +<span class="pagenum"><a name="Page_189" id= +"Page_189">-189-</a></span></p> +<p>S mikor szépen együtt voltak, akkor elkezdte őket kartácscsal +lövetni. Nem rossz módja a capacitatiónak. Az ilyen véleményre +persze nem lehet másképen, mint barricadokkal felelni.</p> +<p>Szegényeket azonban szétverték onnan is, s most már igazán +földönfutók.</p> +<p>Tépjétek le az égről Sobieski paizsát s dobjátok a kútba.</p> +<p>Ha ti egykor e paizszsal meg nem véditek Bécset, most ennek a +Bécsnek kövein a kecskék legelnek s a denevérek készítenek fészket +és ti szabadok vagytok.</p> +<p>Nem gyilkolt volna meg benneteket – hálából, a miért +megszabadítátok, midőn a halál szeplői kiverték, midőn patkányait +kezdte már megenni.</p> +<h4>46.</h4> +<p>Quod nova testa capit, etc. A ki egyszer táblabirónak születék +stb. Kimondtuk, hogy nincsenek többé titulusok s alig számolunk +hatot, megint benne vagyunk a titulusokban.</p> +<p>Most már mindenki oda teszi a neve után: N. N. nemzetőr, X. Y. +közlegény a XX. nemzetőrszázadban I. A. a XVI. század nemzetőrség +felcserje. O. J. hadifőjegyző. Q. Q. nemzetőr-ezredes. Csak kitörik +a szeg a zsákból. Elhagytuk a «tekintetest» s behoztuk a +«citoyent.»</p> +<p>A titulus nem azért titulus, mert czifraság; hanem: mert erre a +kérdésre, hogy: kicsoda? azt feleli, hogy: micsoda?</p> +<h3>Május 14.</h3> +<h4>47.</h4> +<p>Sopronmegyében egy falu jobbágysága föl akarta osztani a földes +ur jószágát. <span class="pagenum"><a name="Page_190" id= +"Page_190">-190-</a></span></p> +<p>Szerencsére a katonaság jókor közbejött s a lázadók kegyesen +megszeppenve oldalogtak haza.</p> +<p>Nehányan a falu bölcsei közül, tartva attól, hogy e kudarczot +vallott revolutiónak még következései is lehetnek, megkérdezték a +notáriust, hogy mi bajuk történhetik ezért?</p> +<p>A notárius tanult ember levén, azt mondá:</p> +<p>«Ezért kigyelmetek közül ötöt hatot felakasztanak, a többit +elviszik katonának.»</p> +<p>«Uram, notárus uram, nem jól lesz az, segitsen fejünkön!»</p> +<p>«Bizony nem segithetek én, édes atyámfiai, ha csak kentek magok +meg nem előzik a statariumot, s az egész faluban mindenkit, a ki +csak résztvett a nyugtalankodásban, huszonötig nem csapnak.</p> +<p>Ezeknek sem kellett több, mentek rögtön a biróhoz.</p> +<p>«Biró uram ne sajnáljon ránk huszonötöt csapatni.»</p> +<p>A birónak mit volt mit tenni? előhuzatta a derest, lekapatta +sorba, betűrendbe s huszonötig csapatta az egész falut.</p> +<p>Akkor aztán magát a birót hasaltatták neki. Mit volt mit tennie? +kiállta ő is az ő huszonötjét s már most áldják mindnyájan az ég +urát: hogy ily szépen megszabadultak a véres büntetéstől.</p> +<h4>48.</h4> +<p>Egyszer Mária Terézia alatt felzendült Bécs legalsóbb osztályú +népe.</p> +<p>Kérdi a királyné: hogy mi baja a canaillenak?</p> +<p>– Nincsen <i>kenyerük</i> szegényeknek, – felelék neki.</p> +<p>– Minő finyáskodás! – szól erre méltó indignatióval a királyné, +– ha nincs <i>kenyerük</i>, hát mért nem esznek <i>zsemlyét?</i> +<span class="pagenum"><a name="Page_191" id= +"Page_191">-191-</a></span></p> +<h4>49.</h4> +<p>Ferenc király egykor egy feldmarsalával ferblizett a +táborban.</p> +<p>A király beszerelt, a marsal aussizott: azután gustirozott mind +a kettő.</p> +<p>Ekkor a király ijeszteni akart s hivott két huszast, a marsal +megadta és visszavágott még hatot s kérdezte mije van?</p> +<p>A király kivágta:</p> +<p>– Három király, magam vagyok a negyedik. – S nyult a cassa +után.</p> +<p>A marsal legkevésbbé se jött erre konfusióba, ő is kivágta a +magáét:</p> +<p>– Három disznó, magam vagyok a negyedik. S beseperte a +cassát.</p> +<h3>Május 18.</h3> +<h4>50.</h4> +<p>Kérdés. Miben különbözik a franczia forradalom a magyar +forradalomtól?</p> +<p>Felelet. Abban: hogy a francziák <i>el akarták kergetni</i> a +királyukat s ez nekik <i>sikerült;</i> a magyarok pedig örömest +<i>haza hozták</i> volna a királyukat s ez meg nekik <i>nem +sikerült</i>.</p> +<h4>51.</h4> +<p>Kérdés. Micsoda titkos jelentéseik vannak az érdemjeleknek, +miket a királyok osztogatnak?</p> +<p>Felelet. <i>A kereszt</i> azt jelenti: «ime te is segitettél a +népek megváltóit keresztre feszíteni, viseld érdemed jelét a +nyakadra kötve.»</p> +<p>Az <i>aranykulcs:</i> «hű tömlöcztartója voltál a szabadságnak; +viseld porkolábi érdemeid diszjelét magadon.» <span class= +"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span></p> +<p>Az <i>aranyláncz:</i> «engedelmes igavonója voltál a te uradnak, +legyen megaranyozva a láncz, melylyel zsámolyához vagy kötve.»</p> +<p>Az <i>arany sarkantyú:</i> – «első voltál ott, a hol futni +kellett, legyen mivel sarkantyúznod a lovadat, ha háborúba +mégy.»</p> +<p>Az <i>arany gyapjú:</i> – «jámbor birkája voltál a te uradnak: +viseld tulajdon bőrödet.»</p> +<p>A <i>térdkötő:</i> – «köszönd e harisnyakötőt azon érdemeidnek, +miket magadnak az udvarhölgyek körül szereztél.»</p> +<p>A <i>tárcza</i> végre ilyenformát jelenthet: – «tömted a gazdád +tárczáját a nemzet pénzével, már most emlékül tartsd meg magadnak a +bugyillárist.»</p> +<h4>52.</h4> +<p>Kérdés. Mit csinálnál te Jellacsicssal, ha te volnál a nagy +mogul?</p> +<p>Felelet. Először szép szóval kérném meg: hogy ne sajnálja magát +fölakasztani.</p> +<p>Kérdés. S ha szót nem fogadna?</p> +<p>Felelet. Akkor iszonyú chriát irnék neki számtalan periodus +quadrimembrisekkel, phrasisokkal, similitudokkal, citatumokkal, +syllogismus catenatusokkal, flosculusokkal, locus topicusokkal, +emblémákkal, chronostichonokkal s mindennemű rhetoricai figurákkal +felfegyverkezve, melynek prologusában a haza boldogságáról, +epilogusában pedig azon édes kötelességről szólanék, melyben +részesülni fog, ha e chria folytán magát rögtön felakasztja. +Adnectálván a ministeriális ferman mellé egyúttal a szolgálattevő +selyemzsinórt.</p> +<p>Kérdés. S ha még akkor sem akarna engedelmeskedni?</p> +<p>Felelet. Akkor elküldeném neki a magyar tudós társaság szótárát, +azzal a világos fenyegetéssel, hogy ha periodusaimnak rögtön nem +enged, nem marad e szótárban <span class="pagenum"><a name= +"Page_193" id="Page_193">-193-</a></span> egy ige, melyet ellene +nem küldök, szabályozott glédába állított hadi rendben. Kérdés. S +ha még ekkor is megbicsakolná magát? Felelet. Na – akkor elővenném +nagylelkűségemet és <i>megkegyelmeznék</i> neki.</p> +<h4>53.</h4> +<p>Azt beszélik, hogy ministereink egyike, midőn Párisban járt, +meglátogatta Madame Lenormand-ot, azt a világhírű jósló nőt.</p> +<p>E hölgy négy jóslatot tett neki, melyek mindegyike képtelenség +volt azon időben.</p> +<p>I. Megszünik gazdag lenni. (Családja egyike volt a +legtehetősebbeknek Magyarországon.) Ez beteljesült.</p> +<p>II. Egy nemesnek lesz sógora, s egy köznemesnek veje. (Apja +zászlós úr volt és magas aristocrata.) Ez is megtörtént.</p> +<p>III. Magyar minister leend. (Akkor még ily hivatalnak a czíme +sem létezett.) Ez is beteljesült.</p> +<p>IV. Le fogják nyakazni, – (őrizze magát feketeruhás +környezőitől!)</p> +<p>Ha az egész mese nem volna, még megijesztené az embert.<a name= +"FNanchor_13" id="FNanchor_13"></a><a href="#Footnote_13" class= +"fnanchor">13)</a></p> +<h3>Május 21.</h3> +<h4>54.</h4> +<p>Legújabb hir szerint Bécsben nagy lázadás van; a király +eltávozott Bécsből, s Innsbruckba ment. <span class= +"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span></p> +<p>Miért nem jő egyenesen közénk? Sehol biztosabb nem leendene, +mint a magyar nép közepett.</p> +<p>Félisten lehetne itt! A magyar nemzet minden pártu, ajkú és +színezetű osztályai egyesülnének körülötte s megvédnék, mint +megvédték ősét Máriát az egész világ ellen.</p> +<p>Mit ezelőtt egy héttel jövendőlénk, az korábban kezd +beteljesülni, mint gondoltuk vala.</p> +<p>V. Ferdinándnak nem marad egyéb hátra, mint Magyarhon karjai +közé vetni magát, s e karok csodákat fognának kivinni érte!</p> +<h4>55.</h4> +<p>Kedv látni az önkénytes hadfogadást.<a name="FNanchor_14" id= +"FNanchor_14"></a><a href="#Footnote_14" class= +"fnanchor">14)</a></p> +<p>A nép töri magát fegyvert ragadhatni a hazáért. Ifjak, vének, +szegények és gazdagok.</p> +<p>Egy apa, tehetős földesúr, hozta oda egyetlen fiát:</p> +<p>«Ime én is átadom egyetlen fiam a hon védelmére.»</p> +<p>A fiú jó kedvvel állt be, alig volt tizennyolcz esztendős.</p> +<p>Három ügyvéd, öt jogász, több tanuló, művész és kereskedő iratta +be magát a bajnokok soraiba.</p> +<p>Fölcsapott egy nagy kereskedő fia is: gyönyörű tisztaarczú +dívatos legényke. Mondták neki: hogy addig is, mig társai e felében +szennyes zsiros alföldi legények, napszámosok, kocsisok, +proletáriusok, csinosabb alakká mosakodtak, lakjék odahaza, ne az +őr tanyán.</p> +<p>«Nincsen többé úr és szegény között különbség,» felelt meg a +derék fiú s összeölelte bajtársait, kiknek barátsága többet fog +érni majd a lőporfüst közt, mint az illatos dandyké idehaza. +<span class="pagenum"><a name="Page_195" id= +"Page_195">-195-</a></span></p> +<h3>Május 28.</h3> +<h4>56.</h4> +<p>Együnk, igyunk, vigadjunk. Hisz holnap úgyis meghalunk. Imádlak +magyar nép! mikor küszöbödön a baj, akkor van legszélesebb kedved, +tánczolva mégy a halál elé s szemébe nevetsz a töltött ágyunak… +Sokáig élj!</p> +<p>Meghaltál nem egyszer, föltámadtál mindannyiszor, kutyába se +vetted a halált; ha megvertek ma, nagyot aludtál rá s holnap +kiheverted; ha mindened elvették, borod, búzád maradt s eb volt, a +ki búsult; te sirva is tudtál vigadni… Sokáig élj!</p> +<p>Körüled ég a világ, alattad reng a föld, mit bánod te azt? ha +házad leég, terem nád elég, újra fölépíted; ha reng a föld, jó +tánczolni rajta, nem érzi az ember. Körüled minden nép küzd azért, +a mije nincs; vérét ontja, gyötri, fárasztja magát; bánod is te! +Neked mindened van. Lesz jó termés, lesz jó szüret, s ha egyszer +kedve van az embernek, mért ne tánczolhatna a vulkán tetején?… +Sokáig élj!</p> +<p>Nem félsz te senkitől, van neked jó széles tenyered, bele híres +fokosod; ha ellenség kerülget, ajtót sem zársz előle; azt mondod: +hadd jöjjön! ha baja van veled, majd meglássuk, melyikünk eszi meg +a másikat? de te ugyan kocsit nem küldesz érte, sem helyébe nem +mégy; legalább ha helyedbe jő, neki is lesz mit enni, s ha egyébről +nem, arról megemleget, s ha jól lakott, majd megúnja magát és odább +megy… Sokáig élj!</p> +<p>Imádom a philosophiádat!</p> +<h4>57.</h4> +<p>Egy úri dáma itt Pesten azt felelte az önkénytes hadfogadási +segélygyüjtőknek: <span class="pagenum"><a name="Page_196" id= +"Page_196">-196-</a></span></p> +<p>– Ejh, mit bolondoznak az urak? «én bizony semmit sem adok; én +nem szeretem a háborút.»</p> +<p>Bizony más sem szereti azt.</p> +<p>Egyébiránt nincs attól mit félni nagysádnak. Nem olyan irtózatos +dolog ám az a háború.</p> +<p>Egy reggel, mikor fölébred nagyságod, hallani fog egy kis +ágyú-durrogatást messziről, arra felsétál a muzeumba, onnét +opernguckeren szerte néz, s látni fog távolról négy falut szép +romantice égni; onnét haza megy. Ebédnél meghallja, hogy a muszka +megverte a magyar ármádiát, s estére betoppan nagysádhoz egy pár +meglehetősen szakállas és bajuszos kozákhadnagy, egész illedelmesen +meghajtja magát, kezet csókol és tudtára adandja nagysádnak, hogy +huszad magával oda van kvártélyozva.</p> +<p>Nagysád meghívja őket ozsonnára. A közkatonák salonban, a +tisztek a kabinetben, a közkatonák pálinkát, a tisztek theát +kapnak, s ez így tart vagy hat hétig, azután a regement odább +vonul; a közkatonák a salonból egyet-mást elvisznek, a tisztek +pedig a boudoirban egyet-mást ott hagynak, nagysád pedig egy este +meg tudja: hogy férje ki van nevezve orosz statustitkárnak.</p> +<p>Ilyen lesz – nagysádkám – az a háború.</p> +<p>Nem kell azoktól a katonáktól úgy félni.</p> +<p>Mióta be van bizonyítva: hogy a nők is emberek, azóta a katona +csupa emberszeretet.</p> +<h4>58.</h4> +<p>Petőfi mult szerdán könyvtárát árverezteté el s a begyült +összeget a hadfogadási költségek pénztárának ajándékozta.</p> +<p>Korponai hadi érdemeiért nyert érdem-pénzét, mely harmincz +aranyat nyom, ajándékozá ugyan e czélra.</p> +<p>Széchenyi és Batthyányi grófok minden ezüstnéműiket <span class= +"pagenum"><a name="Page_197" id="Page_197">-197-</a></span> tevék a +haza oltárára. Zichy Manó gróf öt mázsa ezüstjét küldte a +pénzverdébe.</p> +<p>A Károlyi család több mázsa ezüstneműit küldte el a nemzeti bank +alapjához.</p> +<p>A miniszterek egy évi fizetésöket adták vissza a nemzet +pénztárának.</p> +<p>A nemzeti kaszinó minden ezüst készletét és 20 ezer ftnyi +összeget adott át.</p> +<p>Czegléd város a felszólítás előtt 9600 p. ftig járult az +önkénytes adakozásokhoz.</p> +<p>Önkényteseink serege naponként szaporodik.</p> +<p>Tömérdeken, a legszegényebb fiúk, a husz forintot, melyet +beállásukkal kapnak, nehány garas levonásával rögtön +visszaadják.</p> +<p>Egy fiatal ember mostanában kapta ki tizezer forintnyi +osztályrészét, s azt rögtön átadta a nemzeti kincstárnak, maga +pedig önkénytesnek állt be. A rendes katonaság közül is számtalanan +ide soroztatták be magukat.</p> +<p>A nemzeti szinház tagjai négyezer pforintot adtak át a hazának. +Wodjaner másfél mázsa ezüstöt. (Akkor sem kellett hozzá commentár. +J. M.)</p> +<h4>59.</h4> +<p>Horvátország május 10-dikén hadat üzent Magyarországnak. +Reménylem: hogy nem fogjuk őket helyünkbe várni. Megyünk: mindenki +elmegy. Ilyenkor nem tudom, azt kell-e bámulnom inkább, a ki +elmegy, mint azt, a ki itthon marad?</p> +<p>Ez utóbbi határos volna a vakmerőséggel.</p> +<p>Hah, mily dicső lesz!</p> +<p>Az őrtűz körül letelepedve véres papirrongyokra dobhátán irni +csodás jeleneteket, a minőkről a mai kor gyermekeinek sejtelme sem +lehet. Látni a halált teljes pompájában s lefesteni arczát Hallani +a csaták rivalgását s leirni szavait. <span class= +"pagenum"><a name="Page_198" id="Page_198">-198-</a></span></p> +<p>Vinni a zászlót előre, hol legsűrűbben hull a golyó, küzdeni +érte, kicsavarni az ellen kezéből, megcsóválni a levegőben, és +meghalni érte. Hah mint fog tántorogni a lerészegült föld, a vérrel +itatott föld, s a gyávákat, kik házaikból nem mernek kijönni, mint +temetendi téglafalai közé! Mint fog megnyilni, hogy a holtak +kijöhessenek sirjaikból!</p> +<p>Újra fogják látni egy Hunyadi arczát, Kinizsit, Rákóczyt, Lehelt +és Botondot, az ős István király szentelt koronáját, Kapistrán +barátot, Dobót az egri hőst, a hét <i>magyar vezért</i>, Zrinyi +Ilonkát, egri asszonyokat! ők mind fel fognak támadni újra, +föltámadnak unokáik unokáiban, s föltámad velök a hajdani magyar +dicsőség!</p> +<p>Magyarország földjét újra el kell foglalnunk. Karddal és tűzzel +mutatni meg, hogy a magyar nép életet érdemel. Karddal és tűzzel +bizonyítani be, hogy e hazában csak egy Isten lehet úr, a magyarok +istene.</p> +<p>Ezt tenni fogjuk. Úgy áldjon meg az ég!</p> +<h4>60.</h4> +<p>Egy reformált gyülekezet minden ezüst és arany edényeit +felküldte a hadi-kincstárba. Rajtunk a sor catholica szentegyházak! +Ha most áldoztok, elveszthetitek ezüst szentjeiteket; de +megmenthetitek a catholicismust; ha fösvénykedtek, majd a muszka +ezüstjeiteket is elviszi s tetejében még görögöt is csinál +belőletek.<a name="FNanchor_15" id="FNanchor_15"></a><a href= +"#Footnote_15" class="fnanchor">15)</a></p> +<h4>61.<br /> +<i>Bécsi forradalmi jelenet.</i></h4> +<p>– Nyissatok utat a barricádon. A minister parancsolja.</p> +<p>– Bizony nem nyitunk mi!!! otthon parancsoljon a minister. +<span class="pagenum"><a name="Page_199" id= +"Page_199">-199-</a></span></p> +<p>– Nyissatok utat! Itt a placatumok.</p> +<p>– Csak azért sem nyitunk. Süsd meg a placatumodat.</p> +<p>– Nyissatok utat! Jönnek az ágyúk!</p> +<p>– Állunk elibök!</p> +<p>– Le a barricáddal! A sörhordó szekér nem mehet keresztül.</p> +<p>Erre a szóra hanyat dőlt a barricád.</p> +<h4>62.</h4> +<p>Vannak, kik egy nagy Ráczországról álmadoznak, melynek határa +Kecskemétig terjedne.</p> +<p>No, no! Ominosus hely ti nektek ez a Kecskemét! Emlékeztek-e még +rá, mikor a ráczok egy éjjel hadastul rajtamentek Kecskemétre, azt +felgyújtották s a szép magyar nőket szőrkötelen hurczolták el +lovaik mellé hurkolva?</p> +<p>A kecskeméti biró azonban hirtelen összegyűjtötte a +fegyverfogható férfiakat s lóra kaptak, utána eredtek a rabló +csordának. Solt körül utolérték s ott a lápságnak szorítva, egyig +levágták az egész rácz tábort. Hirmondó sem ment közülök haza.</p> +<p>A szekér maig is embercsontokon jár ott.</p> +<p>Megvan ám még az a nép; mely e csontokkal a földet +behintette.</p> +<p>Ez a nép atyafinak nagyon jó atyafi, de ellenségnek nagyon rossz +ellenség.</p> +<h4>63.</h4> +<p>Eljött hát a várvavárt ünnepélyes alkalom!</p> +<p>A katonaság, miután azokat, kik felesküdni nem akartak, +elküldték Komáromba – csakugyan felesküdött az alkotmányra.</p> +<p>Azaz: hogy új esküformájában benne van ez a szó is: «alkotmány,» +olyformán, mint mikor Aesopusnak <span class="pagenum"><a name= +"Page_200" id="Page_200">-200-</a></span> meghagyta a gazdája, hogy +főzzön neki <i>lencsét</i>, ez aztán főzött neki <i>egy szem +lencsét</i> egy nagy tálban.</p> +<p>Ez ünnepélyes alkalommal, midőn e szavakat kellett volna a +katonaságnak utánmondani: «esküszünk hűséget <i>első</i> Ferdinánd +<i>ausztriai császárnak</i>», az olasz katonaság egy torokkal +kiáltá: «no – no!» (nem!) s nem esküdött addig, míg így nem +mondaték neki: «Ötödik Ferdinánd, magyar királynak.»</p> +<h4>64.<br /> +<i>Nostradamus jövendölése a XIX. század közepéről.</i></h4> +<p>Az egész földön egyszerre fog kezdődni a tavasz. A Vezuvius +kitör. Olaszország lángba borul.</p> +<p>Asszonyok fognak hadakozni, gyermekek a piaczon szónokolni, +holtak támadnak fel sírjaikból.</p> +<p>A kakas háromszor kukorít.</p> +<p>Új, soha nem látott nap jön fel az égre, mely soha le nem +megyen, sugáraitól az egész világ új színbe öltözik.</p> +<p>A sárga hold a fekete égen elhalványul, elvész, a szivárvány +lejön az emberek keblére.</p> +<p>A kutyák elhagyják gazdáikat s a farkasok föltámadnak a sasok +ellen.</p> +<p>Nem fognak lánczok készíttetni többé. A börtön neve meg lesz +átkozva és elfelejtetik.</p> +<p>Nem fog senki kardot hordani többé. A vérontás meg lesz átkozva +és elfelejtetik.</p> +<p>Megszünik a gyűlölet, a félelem, a kevélység; szeretet lesz úr a +világon.</p> +<p>A pénz elmúlik, nem lesz különbség gazdag és szegény közt. +Munkálkodni fog mindenki és boldog leend.</p> +<p>Az isten maga fogja kormányozni a világot, maga tanítandja a +népeket s kik e dolgokat helyette végezték, elmúlnak.</p> +<p>A férfi nem fog úr lenni a nő felett. Mindkettő egyenlő joggal +fog bírni az isten előtt. <span class="pagenum"><a name="Page_201" +id="Page_201">-201-</a></span></p> +<p>Addig pedig sok anya fogja halálkínok közt szülni fiait és +álmaiban véres képeket látand, és a föld megmozduland +előérzetében.</p> +<p>A holdban látni fogjátok a véres foltokat s éjjel tiszta égben +menydörgés fog hallatni.</p> +<p>A népeket éh- és döghalál látogatandja meg. A templomokban +imádkozás közben sokan fölkaczagnak s az ebek vonítani fognak a +várak és paloták kapui előtt.</p> +<p>Éjenként magától megszólamlik a tornyokban a halálcsengetyű s +nagy fekete pillangók repkednek a levegőben, miknek hátára halálfej +van festve.</p> +<p>Ha ezek elmúlnak, az ördög leviszi családját a föld alá s az +emberek nem fognak szarvakat viselni sem aranyból, sem +ezüstből.</p> +<h3>Junius 18.</h3> +<h4>65.<br /> +<i>Egy bukott pecsovics lapszerkesztő licitálja +lelkiismeretét.</i><a name="FNanchor_16" id= +"FNanchor_16"></a><a href="#Footnote_16" class= +"fnanchor">16)</a></h4> +<p>«A ki vesz, annak lesz, ki ád többet érte?»</p> +<p>Tessék, tessék szép tarka lelkiismeret, fele fehér, fele fekete, +ha kifordítom balkézre való, ha befordítom jobb kézre való, ki ád +többet érte?</p> +<p>Voltunk mi dühös hazafiak, lettünk hidegvérű hazaárulók, most +ismét gazda nélkül vagyunk, ajánljuk magunkat a többet +igérőnek.</p> +<p>Kell haragos szabadsághős? itt vagyunk mi. Kell alattomos +jezsuita? Nálunknál jobb nem akad. Kell republicanus? communista? +oda esküszünk.</p> +<p>Kell áruló, szentségtörő? parancsoljatok velünk. Ez <span class= +"pagenum"><a name="Page_202" id="Page_202">-202-</a></span> a bőr +nyúlik szépen, s minthogy goromba és fekete, nem igen +piszkolódik.</p> +<p>Ki ád többet érte?</p> +<p>Mi készek vagyunk összeveszni az egész világgal, vagy hizelkedni +az egész világnak, a mint parancsoltatik nekünk.</p> +<p>Akarnak az előfizetők lapunkban egymással összeveszni? Tessék. +Akarnak saját magunk képére mászni? Tessék. Mi nyilt tért engedünk +mindenkinek minden kigondolható gorombaságokra.</p> +<p>Haragszik valakire a közönség, haragszunk mi is. Szeret valakit, +azt mi is szeretjük.</p> +<p>Kinek tetszik szép fiókos lelkiismeret? Rejtek-ajtós, +csappantyús, dupla fenekű lelkiismeret? Ki ád többet érte?</p> +<p>Nem tetszik a közönségnek nevünk? keresztnevünk? vezetéknevünk? +prædicatumunk? Tessék bennünket újra keresztelni, újra bérmálni. +Tessék lapunk nevét újra megváltoztatni. Mi minden indítványt +elfogadunk, minden előfizetőnknek van joga egy tetszése szerinti +nevet adni a lapnak. Mi mind elfogadjuk és e neveket mind +kinyomatjuk a lap homlokára egyiket nagyobb betűvel, mint a +másikat. Akár egész lapban egyebet se adjunk, mint csupa +czímet.</p> +<p>Vannak igen szép kalendáriomi nevek, mik nagyon ránk illenek, +például: Köpönyegforgató. – Hazugságok tárháza. – Herkules +csizmája. – Nappali denevér. – Herostrat fáklyája. – Sötétség +temploma. – Dupla mákvirág. – Mindenki szolgája. – Irodalmi bravó. +– Cosmopolitikus csizmadia. – Szalonnatakaró. – Oroszlánbőr idegen +háton. – Liliputi hiradó. – Pokróczhelyettes. – Ildomos +szélvitorla. – Patriotikus hernyó. – Hopponmaradt renegát. – +Surrogatum ipecacuanhaé steff.</p> +<p>Tessék még többeket is ajánlani.</p> +<p>A ki vesz, annak lesz.</p> +<p>Egy forint, két forint? Ki ád többet érte? <span class= +"pagenum"><a name="Page_203" id="Page_203">-203-</a></span></p> +<h4>66.<br /> +<i>Egy szomorú éj.</i></h4> +<p>Pünkösd vasárnapja volt; a hon atyjai szépen pipáztak és +fagylaltoztak a kioszkban öt órától kilenczig.</p> +<p>A nagy kaszárnyában pedig az önkénytesek verekedtek a +sorkatonasággal öt órától kilenczig.</p> +<p>Potomság volt az egész, alig érdemlé a rendőrség figyelmét, egy +kicsinyt lármáztak, egy kicsinyt kiabáltak, s kilencz óráig +mindössze is alig vertek agyon két embert, egy önkénytest és egy +katonát.</p> +<p>Kilencz órakor azonban hirtelen lövések verték fel a várost +nyugalmából.</p> +<p>A szinházból kifutott a nép, az utczákon a lármadobot verték, a +tornyokon félrebeszéltek a harangok. Irtózatos zavar lett.</p> +<p>Az ünnepien öltözött néptömeg között neki vadult alakok rohantak +veszett futásban ordítva: «fegyverre! fegyverre!»</p> +<p>A lövések egyre ropogtak. Szabályszerűen, százával egyszerre +parancsszóra. Benn irtózatos volt az ordítás, a fegyvertelen +önkénytesek az ablakokból kiáltoztak alá: hogy adjanak nekik +fegyvert, mert őket le orgyilkolják. Künn a néptömeg egyre +növekedett, egyre nőtt a düh, de a kapuk be voltak zárva, s a sötét +ablaksorokból az alant állókra lövöldöztek.</p> +<p>Lassankint szálinkózott össze a nemzetőrség: kinek nem volt +puskája, kinek meg lőpora; a legtöbb puskák gyutacsosok voltak, s +ilyen egész Pesten nem kapható.</p> +<p>Megjelent a polgárőrség, és a huszárok.</p> +<p>Némelyek a kaszárnyát fel akarták gyujtani, mások fellövöldöztek +az ablakokra; a legnagyobb rész nem tudta mit tegyen.</p> +<p>Jöttek elvégre a miniszterek. Bátran mentek a legnagyobb veszély +közé és buzdíták a népet.</p> +<p>Jött Szemere, lőport és golyókat osztatott a nemzetőrsegnek. +<span class="pagenum"><a name="Page_204" id= +"Page_204">-204-</a></span> Jött Mészáros, s be akart törni a +kaszárnya kapuján. Széchenyi is ott lovagolt az utczákon.</p> +<p>Az összesereglett nép ekkor fejszékkel, dorongokkal esett neki a +kapunak, s azt betörte. Mészáros bement.</p> +<p>Gyilkos fegyverropogás fogadta, a mint belépett. Mellette +rogyott le halva segédje, báró Haasburg, nyolcz golyótól találva és +Galovics kapitány, a kit sziven lőttek. Vissza kellett +vonulnia.</p> +<p>Ekkor áthozattak Budáról a granátosok. Jött később a nehéz +lovasság, s ezekkel egyesülve a nép élén, másodszor is betört a +hadügyminiszter a nyitott kapun. A kaszárnya többi kapui pedig el +voltak torlaszolva.</p> +<p>Ez történt éjfél előtt fél órával.</p> +<p>Egész addig mindig zúgtak a harangok, harsogtak a trombiták, +üvöltött a nép. Egész addig mindig dultak ott benn, az egymás ellen +bőszített önkénytesek és katonák. Emezek töltött fegyverekkel, azok +letépett ablakvasakkal, s ellenük puskáiról lefacsart szuronyokkal +vaságyaik darabjaival, vagy puszta kézzel.</p> +<p>Künn ezalatt nehány őrt is levertek lábairól.</p> +<p>Az olasz katonák elzárták magukat folyosóik mögé, az önkénytesek +segélyére pedig a barricadeurok rohantak fel roppant +rézbuzogányokkal.</p> +<p>A tömeg egész reggelig nem tágított az ostromlott kaszárnyától. +Szünet nélkül lehetett pörére vetkezett férfiakat látni, izmos fa- +és vasdorongokkal, kik az utczákat s a kaszárnya kapuit elállták. +Néha egy-egy holtat vagy sebesültet vittek el közülük, a többi meg +sem mozdult.</p> +<p>Reggel felé az volt a hír, hogy a katonaság még most sem akarja +lerakni a fegyvert. S a hadügyminiszter 8 ágyút szegeztetett a +kaszárnya kapujának, déli 12 óra volt határidőül kitűzve, ha +akkorra meg nem adják magukat, leágyúztatnak.</p> +<p>Délben lerakták fegyvereiket, s lefegyverzetten két sor +nemzetőrség kiséretében a Dunáig kisértettek, onnét gőzhajón +Komáromba szállíttattak. <span class="pagenum"><a name="Page_205" +id="Page_205">-205-</a></span></p> +<p>S a nép csak egy szidalmazó kiáltással sem állt boszút a +lefegyverzetteken.</p> +<p>A katonák részéről úgy, mint az önkénytesekéről egyenlő számmal +vannak a holtak és sebesültek. A nép közé tett lövések +pusztításáról nem tudni semmi elhihetőt.</p> +<h4>67.</h4> +<p>E lázadás nem történt Isten hírével. Az itt működött kezeket meg +lehetett ismerni fekete nyomaikról. Ezt királyunk környezői s +királyunknak és nemzetünknek ellenségei tevék.</p> +<p>Mi czéljuk volt vele?</p> +<p>Igen sok. Először az, hogy az országban kapjon lábra az olasz és +magyar közti gyülölet, hogy Magyarhon küldjön hadat Olaszország +ellen.</p> +<p>Az olaszok mi nekünk legjobb barátaink voltak, de tiszteik, kik +többnyire illyrek, elhitették velük, hogy mi önkényteseinket az +olaszok ellen akarjuk küldeni.</p> +<p>Másodszor az, hogy kitünjék, miszerint Pestnek nincs ereje. +Ezzel egyébiránt felsültek, mert a nép kimutatta, hogy van.</p> +<p>Harmadszor az: hogy ország-világ átláthassa: hogy a katonaság +miniszteriumunktól megtagadja az engedelmességet, hogy tőlünk +függni nem akar. Negyedszer, hogy a királynak oka legyen félni a +Pestre jöveteltől.</p> +<h4>68.</h4> +<p>Már két óra óta járnak-kelnek itt bécsi emissáriusok, kik a nép +legalsóbb osztályait a respublica iránti hajlamra bujtogatják. +Pokolra veletek! nem <i>republicánusok</i> vagytok ti; hanem +reactionariusok.</p> +<p>Tegyétek le e szent álarczot ördög képeitekről; nem rabló +csordák alkotmánya a respublica.</p> +<p>A respublica nem földön érik meg, hanem a magasban, nem csinál +az zavart magának, hanem világít. <span class="pagenum"><a name= +"Page_206" id="Page_206">-206-</a></span></p> +<p>Ne higyjetek nekik! csalnak, midőn azt mondják, meg vagytok rá +érve. A respublica Isten ajándéka. S az nem adatik olyan bűnös +népnek, mint ti vagytok; azt meg kell először érdemelni. Ahoz +republicánus erkölcsök kellenek. Jaj ti nektek, ha hivatlanul +akartok templomába lépni! Az áldó istenség helyett a villámok +istenét találnátok benne és elvesznétek. A napot nem kell +meggyujtani, feljön az magától is. S mielőtt feljönne, a hajnalt +küldi maga előtt, nem a lidérczeket.</p> +<h4>69.</h4> +<p>Azoknak megnyugtatására, kik az ellenségtől tartanak, biztosan +állíthatjuk: hogy a pesti fegyver-gyár folyó évi <i>octóber</i> +elsején elkezdi működését.</p> +<p>Addig bizhatunk a kalendárium valamennyi szentjeiben.</p> +<h4>70.</h4> +<p>K… a nemzetőrség fegyvergyakorlat alkalmával szépszámú nézők +jelenlétében a kapitánytól úgy comandirozott; balszárny +ka-ny-ar-odj; de ne a zsidó leányok felé!</p> +<p>Ne bizony, hanem Horvátország felé!</p> +<h4>71.</h4> +<p>«Hol volt ön a <i>mult éjjel</i> a kaszárnya ostrom alatt?»</p> +<p>«Én ott voltam kezdetétől végig; puska volt a kezemben.»</p> +<p>«Sehol sem láttam önt, pedig én is ott voltam.»</p> +<p>«Meghiszem; mert én benn voltam a kapu alatt. Épen mellettem +lőtték le Masburg bárót, egy golyó a csákómon is keresztül ment. +Nagyobb igazság kedvéért az órámat is ellopták.»</p> +<p>Alig mondta ezt el a hős, jön az inasa és hozza az órát. +<span class="pagenum"><a name="Page_207" id= +"Page_207">-207-</a></span></p> +<p>«Hát megkaptátok? kinél volt?»</p> +<p>«A pinczében volt nagy uram. Ott tetszett az ágy alatt felejteni +a <i>mult éjjel</i>.»</p> +<h4>72.</h4> +<p>«Merre van kérem a rebellió?» kérdi egy mordialiter felpuskázott +díszpolgár a másikat.</p> +<p>«Épen egyenesen arra, a merre szaladni méltóztatik.»</p> +<p>«Épen arra? no úgy hát másfelé megyek.»</p> +<h4>73.</h4> +<p>A zavar óráiban általános volt a panasz: hogy a nemzetőrségnek +fegyvere ugyan van; de tölténye nincs.</p> +<p>Szégyen gyalázat arra, a kinek nincs! A ki két garast restel +lőporra adni, a ki azt várja: hogy még ilyen alakban is repüljön a +szájába a sült galamb.</p> +<p>A rómaiaknál, ha valaki lovának nem viselte gondját, elvették a +lovát; ha nemzetőreink fegyvereiknek nem tudják hasznát venni, +adják azokat vidéki buzgóbb hazánkfiainak, kik jobban meg fogják +azokat becsülni tudni.</p> +<p>Inkább magamnak ne legyen mit enni, mint fegyveremnek. Szeretőm +iránt nem tudnék több figyelemmel lenni, mint lőszerem iránt. Még +puskáitokat is a miniszterium töltse meg úgy-e?</p> +<p>A fehérvári káptalan önkényt felajánlá a hazának nem csak minden +világi értékét, sőt saját tagjait is személyesen a haza védelmére. +Megérték a kor sugallatát. Élni fognak.</p> +<h4>74.<br /> +<i>Radicális miatyánk.</i></h4> +<p>Mi királyunk Ferdinánd, ki vagy Innsbrucban; irassék a te neved +V-iknek, jőjjön el a te udvarod ide Pestre, <span class= +"pagenum"><a name="Page_208" id="Page_208">-208-</a></span> +teljesüljön a te akaratod, miképen Budán, azonképen Zágrábban is. A +mi alkotmányos jogainkat add meg minekünk ma. És engedd el minekünk +a statusadóságokat, miképen mi is elengedjük a te őseidnek a +devalvatiót, békekötési számadásokat és a só árát. És ne vigy +minket Bécsbe többet, de szabadíts meg a te tanácsosaidtól, mert +tied Magyarország, Hajdu-Böszörmény<a name="FNanchor_17" id= +"FNanchor_17"></a><a href="#Footnote_17" class="fnanchor">17)</a> +és a miniszterium. Ámen.</p> +<h4>75.<br /> +<i>Republicánus hiszekegy.</i></h4> +<p>Hiszek egy magyarok Istenében, mindenható atyában, kunoknak és +székelyeknek teremtőjében.</p> +<p>Hiszek egy magyar szabadságban, ő egy szülött fiában, minden +uraknak urában, ki fogantaték kiomlott szent vérből, született +Rákóczy kardjától, szenvede Ausztriának alatta, megfeszítteték és +meghala, és eltemetteték a vérpadon. Szálla alá a szegény nép közé. +Martius 15-ikén halottaiból feltámada, felmene Bécsbe, üle a +császár fejére, onnan lészen eljövendő itélni radicalokat és +pecsovicsokat. Hiszek szent népszellemben, hiszek egy közönséges +európai respublicában, nemzetek közti egyezséget, háborúk +elmulását, régi hírünk feltámadását, Magyarország örök életét. +Ámen.</p> +<h4>76.<br /> +<i>Pecsovics hiszekegy.</i></h4> +<p>Hiszek egy császárban, mindenhez látó atyában, bankoknak és +lutriknak teremtőjében.</p> +<p>Hiszek a camarillában, ő tudtán kívül született fiában, mi +reménységünkben, ki fogantaték Metternichtől, <span class= +"pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span> +született szűz **tól, szenvede a barricadok alatt, megkövezteték és +meghala és nyugdíjaztaték. Szálla alá a poklokra, méltó helyére, +egy este a Burgból megszalada, felméne Tirolba, üle a császárnak +jobbjára, onnan lészen eljövendő ránczba szedni a magyarokat és +németeket.</p> +<p>Hiszek a reactióban, hiszek egy közönséges muszka birodalomban, +gazemberek közti egyetértésben, bűneinknek megjutalmaztatásában, a +bureaucratia feltámadásában és az örök sötétségben. Ámen.</p> +<h4>77.<br /> +<i>Táblabiró hiszekegy.</i></h4> +<p>Hiszek egy miniszteriumban, mindenható atyában, hivataloknak és +püspökségeknek osztogatójában.</p> +<p>És a corpus jurisban. Ő egy szülött fiában, mi urunkban, ki +fogantaték Verbőczitől, született szűz vállú nemes táblabiráktól, +szenvede sok szolgabirának alatta, megtanultaték Ensel Sándor +táblabirától könyv nélkül s meghala és spiritusba téteték. Szálla a +zöld asztal alá, harmad napon ismét elő véteték és felméne Budára +és üle a sajtótörvények készítőjének jobbjára, onnan lészen +eljövendő agyba-főbe verni republicánusokat és vörös +tollasokat.</p> +<p>Hiszek a szent pragmatica sanctióban és az arany bullában, +hiszek egy közönséges municipalis Eldorádót, kaputusoknak +egyességét, urbarialis kármentesítést, testünknek meghizását és a +sült galambokat. Ámen.</p> +<h4>78.</h4> +<p>Szent és nem szent háromságok:</p> +<p>Három szentet imád a magyar. Istent, hazát becsületet.</p> +<p>Hármat utál: a sátánt, a böjtöt, és a portiót.</p> +<p>Három édes van az életben: az anyatej, a bor és a szerelem. +<span class="pagenum"><a name="Page_210" id= +"Page_210">-210-</a></span></p> +<p>Három keserü: az elválás, az ürömessentia és a halál.</p> +<p>Három ritkaság: fehér holló, kövér poéta és sovány pap.</p> +<p>Három fekete: az ördög, a tinta és a reverenda.</p> +<p>Három emléke van a magyarnak: Sajó, Várna és Mohács.</p> +<p>Három nevezetes királya: Szent István, Mátyás és Dobzse +László.</p> +<p>Három nagy hadvezére: Hunyady, Kinizsi és Alvinczy.</p> +<p>Három védszentje: szent István, szent László és a furkósbot.</p> +<p>Háromért haragszik a magyar: ha tótnak mondják, ha a pipáját +bántják és ha pénzt kérnek tőle.</p> +<p>Háromszor iszik e magyar: mikor jó kedve van, mikor rossz kedve +van és mikor ihatnék.</p> +<p>Három a nemzeti ünnep: Szent István napja, úrszine változása, +meg a korhely csütörtök.</p> +<p>Három a magyar találmány: a kulacs, a nadrágszíj, meg a corpus +juris.</p> +<p>Háromtól fél a magyar: az üres zsáktól, a nyelves asszonytól, +meg a krumpli levestől.</p> +<p>Háromféle adót fizet a magyar: a királynak, a papnak, meg a +zsidónak.</p> +<p>Három nemzet ellensége a magyarnak: a tót, a német, meg a +pecsovics.</p> +<h4>79.<br /> +<i>Diplomaticus virágnyelv.</i></h4> +<p><i>Élek-e, halok-e?</i> Hol van a proféta, a ki nekünk +megmondja, élünk-e, halunk-e?</p> +<p>Tíz esztendő mulva lesz-e még több magyar? élünk-e, +halunk-e?</p> +<p>Kit fog csalogatni a tünde délibáb: élünk-e, halunk-e?</p> +<p>Leszünk-e a földön? vagy a föld lesz rajtunk, élünk-e, +halunk-e?</p> +<p><i>Foghagyma.</i> Szeretitek a hagymát ízeért, gyülölitek +<span class="pagenum"><a name="Page_211" id= +"Page_211">-211-</a></span> szagáért. Szeretitek a zsidót, mikor ő +ád pénzt ti nektek, haragusztok rá, mikor visszakéri.</p> +<p>A ki nem akarja, hogy hagymaszagú legyen a szája, ne egyék +hagymát.</p> +<p><i>Manna.</i> Extra Hungariam non est vita. Kár volt annyit +emlegetni: hogy itt az Eldoradó; már most megtudták: hogy nálunk +sülten repül a galamb s majd magunk kerülünk a juhszélre.</p> +<p><i>Kender.</i> Termeszszetek kendert. Lesz rá szükség: ruhát a +katonának, papirost a könyvnyomtatónak, kötelet az árulónak. +Termeszszetek kendert.</p> +<p><i>Nefelejts</i> kedves német szomszéd!</p> +<p>Emlékezzél reá: hogy neked zsebed volt a mi pénzünkkel tele.</p> +<p>Tiéd marad a zseb, miénk marad a pénz: adjő, isten veled.</p> +<p class="right"><i>Vergissmeinnicht.</i></p> +<p>Nyelvet adtál nekünk kardunkért cserében, ez osztályt ne +feledd.</p> +<p>Kardunk visszavesszük, nyelved visszaadjuk, adjő, isten +veled.</p> +<p class="right"><i>Vergissmeinnicht.</i></p> +<p>Te a magyar népet zsiros bundájáért tudjuk nem sziveled.</p> +<p>Mi meg tégedet nem plundrás bugyogódért, adjő, isten veled.</p> +<p class="right"><i>Vergissmeinnicht.</i></p> +<h4>80.</h4> +<p>A tudós társaság pedig mély hallgatásnak hallgatásával pihen +vala, és nem szól vala egy szót sem, ha a kerék ki esik is. Egy +régi görög példabeszéd azt mondja: «ha okos vagy és hallgatsz, azt +nagyon ostobául teszed; de ha ostoba vagy és hallgatsz, azt nagyon +okosan teszed.»</p> +<p>Mik volnának tehát az ő dolgai, melyeket cselekedjék ily meleg +időkben?</p> +<p>Nehogy mi is <i>okosan cselekedni</i> láttassunk, midőn +hallgatunk, elmondjuk iziben. <span class="pagenum"><a name= +"Page_212" id="Page_212">-212-</a></span></p> +<p>I. Mindazon tagjait, kik rendes évifizetést húznak a nélkül: +hogy egy okos betűvel szaporították volna valaha a tudományok +országát, dijmentesen nyugalmazni. Helyettök fejenként tíz katonát +állitani a ráczok ellen.</p> +<p>II. Azon szorgalmas tagoknak, kik eddigelé a tudós nevet +megérdemlették, számra vagy tizenketten, következő szép +foglalatosságokat tenni kötelességükké:</p> +<p><i>a)</i> A philologiai osztály iparkodjék hasonlatosságokat +keresni a magyar, német és franczia nyelvek között, melynél fogva +valószinübbé tétessék a nemzetek tervezett coalitiója.</p> +<p><i>b)</i> A philosophiai osztály iparkodjék Pillersdorf +logikájának a nyomára jönni, melynélfogva kimagyarázható legyen: +hogy miért kér <i>ő tőlünk tízezer forintot</i> abból a +százötvenezer forintból vissza, melyet <i>ellenségeinknek +adott;</i> miért nem az egész százötvenezeret?</p> +<p><i>c)</i> A törvénykezési osztály készítsen egy új közjogi +kézikönyvet, egyszersmind disseráljon róla, valjon melyik +szilárdabb közigazgatási rendszer? A mogyorófa vagy a kancsuka?</p> +<p><i>d)</i> A históriai osztály írja meg a mai idők eseményeit a +nélkül: hogy valakinek hízelkedjék.</p> +<p><i>e)</i> A physiologiai osztály határozza meg, vajjon a forró +ázsiai magyar vér eltürheti-e a kamtsatkai climát vagy sem?</p> +<p><i>f)</i> Az archaeologiai osztály keresse fel a magyarok +eredetét s ha megtalálja, vigyen magával vagy tizenkét prokátort s +indítson successionális pört osztozatlan testvérek között.</p> +<p><i>g)</i> A mathematikai osztály fejtse meg: hogy ha Ausztria +adósságait senki sem fogja fizetni, ki fogja akkor voltaképen +fizetni?</p> +<p><i>h)</i> Az irodalmi és politikai osztály végre, minthogy nem +létezik, ne tegyen semmit. <span class="pagenum"><a name="Page_213" +id="Page_213">-213-</a></span></p> +<h4>81.<br /> +<i>Népek tíz parancsolatja.</i></h4> +<p>Én vagyok a te urad: a nemzet; ki téged fölemeltelek.</p> +<p>I. Ne legyenek te neked idegen érdekeid én előttem.</p> +<p>II. Ne csinálj te nekem papiros-pénzeket, se semminemü +hasonlatosságokat azoknak formájára, melyek odafenn a bécsi bankban +vagy odalenn a fekete bankók alvilágában vannak. Mert én vagyok a +te urad, a nemzet, ki megfizettetem az apák adósságait a fiakkal +harmad, negyed izíglen, mind azokkal, a kik engem gyűlölnek; de +örök életet adok azoknak, a kik engem szeretnek és az én +parancsolataimat megtartják.</p> +<p>III. A te uradnak, a nemzetnek nyelvét hiába el ne vegyed.</p> +<p>IV. Megemlékezzél martius 15-ről, hogy azt megünnepeljed.</p> +<p>V. Tiszteljed a te atyádat, a nemzetet, és a te anyádat, a +hazát, hogy hosszú idejü légy ez országban, melyet a te urad, a nép +ád te néked.</p> +<p>VI. Katonáinkat ne vidd idegen háborúba.</p> +<p>VII. Szállítsd le a só árát.</p> +<p>VIII. Gondoskodjál trónörökösről.</p> +<p>IX. Ne mondj részrehajló itéletet.</p> +<p>X. Ne kivánd a te szomszédjaidnak országát, ne kivánd a te +alattvalóidnak szabadságát, sem ökrét, sem szamarát, sem semminemü +táblabiráit, valamelyek a te alattvalóidé.</p> +<h4>82.<br /> +<i>Muszka tízparancsolat.</i></h4> +<p>Én vagyok a te pápád, a czár, ki téged kivitetlek Sziberiába, a +szolgálatnak házába!</p> +<p>I. Ne legyenek te neked idegen pápáid én előttem. <span class= +"pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span></p> +<p>II. Ne csinálj te magadnak képeket a szabadságról, sem semminemü +hasonlatosságot azoknak formájára, melyek odafenn +Francziaországban, vagy odalenn Magyarországban vannak.</p> +<p>III. Alkotmánynak, respublicának nevét nyelvedre ne vegyed.</p> +<p>IV. Megemlékezzél az adófizetés napjáról. A te uradnak a czárnak +vasárnapja van ekkor. Háromszázhatvannégy napokon munkálkodjál; +hogy a háromszázhatvanötödiken lefizethesd a mivel tartozol. +Háromszázhatvannégy napokon át bőjtölj és koplalj, a +háromszázhatvanötödik napon pedig ne egyél semmit, se magad, se +fiad, se leányod, mert háromszázhatvannégy nap alatt elkölté a te +urad, a czár, az eget és földet, s szüksége van a pénzre.</p> +<p>V. Tiszteljed a kancsukát és akasztófát, melyet a te urad, a +czár ad tenéked, hogy hosszú uralkodása legyen e földön.</p> +<p>VI. Ne tarts fegyvert.</p> +<p>VII. Ne lopd el, a mi a czáré.</p> +<p>VIII. Kerüld a vegyes házasságot.</p> +<p>IX. Ne panaszkodjál a czár kegyessége ellen.</p> +<p>X. Ne kivánd azt, a mid nincs. Ne kivánj szabad földet, +adóleszállítást, kancsuka-eltörlést; ne kivánj alkotmányt, +sajtószabadságot, országgyülést, emberek közti egyenlőséget, sem +semminemü szabadságot, valami a szomszéd népeknek vagyon.</p> +<h4>83.</h4> +<p>A lánczhid utolsó lánczának felhuzása rosszul talált kiütni. A +felvonó gépnek egy kereke eltört, s a több ezer mázsás láncz az +alatta levő hajó-hidra esett. Mondják: hogy ezen is voltak emberek. +Nagyobb szerencsétlenség ez ideig tudva nincs.</p> +<p>Na majd fognak ezen nyargalni a táblabirák. <span class= +"pagenum"><a name="Page_215" id="Page_215">-215-</a></span></p> +<p>Lesz hire: hogy a lánczhidon még rajta sem jártak, máris +leszakadt; hátha még B. táblabiró rámenne, három mázsás hasával és +harminczhárom mázsás irodalmi érdemeivel.</p> +<p>Lesz híre: hogy a lánczhid összedült, fundamentumostúl +felfordult, pokolra vált.</p> +<p>Nem akarja a táblabirák istene látni, mint állítják meg a nemes +embert, hogy fizessen ezüst krajczárokat, midőn a Dunán keresztül +megyen, azon a Dunán, melyet Árpád lóháton úszott át, s örökségbe +hagyta azt táblabiró unokáinak.</p> +<p>Milyen jubilaeum lesz erre a hirre, hogy a lánczhid összedült! +Ez a szálka a municipiumok szemében, ez a szeplője a nemesi +szüzességnek, ez a láncz a privilegiatus nemzet lábain. Ez az +ellenséges vár az ország közepében, mely által sarcz vettetik az +egész nemzetre, gonoszabb mint a török és tatár, mert az csak a +parasztot gyötörte, ez a Bábel tornya elpusztult, beleesett a +Dunába, elnyelte a czethal…</p> +<p>Mint fognak összeesküdni a táblabirák: hogy soha rá nem teszik +lábaikat ez ördög hidjára, inkább gyalog járnak a vizen, mint +compostellai szent Jakab, inkább felkerülnek Esztergomnak, inkább +átvitetik magukat azon ladikon, melyen országbiró ő méltósága fogja +Charonként átszállítani a kárhozattól rettegőket.</p> +<h4>84.<br /> +A ráczok Magyarországon.</h4> +<p class="center">Látványos spectaculum két szakaszban, trombita és +dobzenével, ágyuzással, csoportozatokkal, görög tüzekkel és +tableux-kal. Irta az öreg ördög: magyarra feketesomázta szent +Jakab, macskazenéjét szerezte Jellacsics.</p> +<h5>Első szakasz. A minisztertanács.</h5> +<p class="center"><i>Személyei:</i></p> +<p><span class="smcap">Absolutismus</span>. Európa koronás +fejedelme.</p> +<p><span class="smcap">Monarchia</span>. Ennek édes leánya, egy +kicsit festi magát. <span class="pagenum"><a name="Page_216" id= +"Page_216">-216-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Aristocratia</span>. Ennek imádottja. +Különben inas Absolutismusnál.</p> +<p><span class="smcap">Statusadósság</span>. Monarchia kisasszony +vétkes szerelmének titkolt magzatja, különben jól felnőtt +kamasz.</p> +<p><span class="smcap">Jesuitismus</span>. A fejedelem +testvére.</p> +<p><span class="smcap">Corpus Juris</span>. Nagyhasú tekintély a +táblabiró nemzetnél.</p> +<p><span class="smcap">Urbarium</span>. Liberiás hajdu ennek +szolgálatában.</p> +<p><span class="smcap">Censura</span>. Hóhér Absolutismus +szolgálatában.</p> +<p><span class="smcap">Devalvatio</span>. Hazajáró lélek.</p> +<p><span class="smcap">Municipium</span>. Egy csoda, kinek ötvenkét +szája van és egy keze sincs.</p> +<p><span class="smcap">Respublica</span>. Az új népvándorlás +vezére.</p> +<p><span class="smcap">Revolutió</span>. A barrikád-csinálás rendes +professora.</p> +<p><span class="smcap">Constitutió</span>. Egy börtönben tartott +fogoly.</p> +<p><span class="smcap">Democratia</span>. Egy nyersnyakas paraszt, +kivel az urak nem örömest kötnek ki.</p> +<p><span class="ibm"><span class="smcap">Hungaria</span>.<br /> +<span class="smcap">Transylvania</span>.</span> <span class= +"ibm curly2">⎫<br /> +⎬<br /> +⎭</span> <span class="ibm">Házaspárok, kik nem laknak +együtt.</span></p> +<p><span class="smcap">Unio</span>. Veszedelmes +házasság-szerző.</p> +<p><span class="smcap">Communismus</span>. Egy rongyos léhütő, a ki +a máséból szeretne élni.</p> +<p><span class="smcap">Sajtószaradság</span>. Egy mennyországi +ördög, ki az embereket nem hagyja alunni.</p> +<p><span class="smcap">Miniszterek</span>, mint kengyelfutók, +királyok és herczegek mint commis voyageurök; fél-negyed és +ötödrészmágnások; fekete bankók, veres bankók és régi két +garasosak. Főpapok és nagy papok. Farkasok báránybőrbe öltözve. +Törvényczikkelyek, decisiók és mandátumok, füstpénzek, dézsmák, +kilenczedek, forspontok és robotok és olvasatlan huszonötök, +dictiók, oratiók és repræsentatiók, táblabirák, szolgabirák, +országbirák, és más egyéb megboldogult lelkek. Barricadeurok, +sansculotteok, cocárdák és nemzeti szalagok, házi-adók, +közteherviselések, népszabadság, veres tollak, jacobinus sipkák s +több gonosz szellemek.</p> +<p class="center">Történik a barrikádok között. <span class= +"pagenum"><a name="Page_217" id="Page_217">-217-</a></span></p> +<h5>Második szakasz. A trójai fa-ló.</h5> +<p class="center"><i>Személyei:</i></p> +<p><span class="smcap">Mammuth Király</span>. A kancsuka birodalom +fejedelme.</p> +<p><span class="smcap">Absolutismus</span>. Földönfutó +száműzött.</p> +<p><span class="smcap">Monarchia</span>. Ennek árvája.</p> +<p><span class="smcap">Aristocratia</span>. Egy savanyú +ábrázat.</p> +<p><span class="smcap">Statusadósság</span>. A majorennitás +napjaihoz közeledő siheder.</p> +<p><span class="smcap">Corpus Juris</span>. Egy bebalzsamozott +mumia.</p> +<p><span class="smcap">Municipium</span>. Egy ötvenkétlábú csuda, +kinek feje nincsen.</p> +<p><span class="smcap">Pan Jelasics</span>. Egy «kedves +rebellis».</p> +<p><span class="smcap">Constitutió</span>. Egy papirosra festett +pecsenye.</p> +<p><span class="smcap">Sajtószabadság</span>. Damoclesi kard.</p> +<p><span class="smcap">Liberalismus</span>. Fordított köpönyeg.</p> +<p><span class="smcap">Pragmatica Sanctió</span>. Pápista +prædestinatió.</p> +<p><span class="smcap">Camarilla</span>. Hajdan kétfejű sas, most +hétfejű sárkány.</p> +<p><span class="smcap">Radicalismus</span>. Eretnek a hivők és +bizalmasok ellenében.</p> +<p><span class="smcap">Unió</span>. Örömanya.</p> +<p><span class="ibm"><span class="smcap">Nemzetnagyság</span><br /> +<span class="smcap">Önállóság</span><br /> +<span class="smcap">Szabadság</span><br /> +<span class="smcap">Egyenlőség</span><br /></span> <span class= +"ibm curly2">⎫<br /> +⎪<br /> +⎪<br /> +⎬<br /> +⎪<br /> +⎪<br /> +⎭</span> <span class="ibm">a délibáb gyermekei.</span></p> +<p><span class="ibm"><span class="smcap">Minoritás</span>. Egy +törpe, kinek kezében fullánk<br /> +<span class="smcap">Majoritás</span>. Egy óriás, kinek kezében +pöröly</span> <span class="ibm curly2">⎫<br /> +⎬<br /> +⎭</span> <span class="ibm">vagyon.</span></p> +<p>Kozákok és illirek, bevert fejek, királyi billetdoux-k, ágyuk, +kétfejü sasok, tajtékpipák és armálisok, fáklyás-zenék, és +népgyülések, sok szavak és kevés kezek; ritka puskák és sűrű +paragrafusok. Játék végén a Trójai fa-ló keresztül czipeltetik a +színen, csengő helyett egy pár republicanus a kötőfékjén, rajta ül +az Absolutismus, kezében olajággal, fehérbe öltözve; a reverenda +alól kilátszanak a kecskelábak. A fa-ló belsejében elrejtezve 200 +ezer fekete-sárga kokárda a nemzeti katonaság számára, 200 millió +statusadósság, háromszáz censor, háromezer pecsovics, harmincz +gőzguillotin, háromszázezer <span class="pagenum"><a name= +"Page_218" id="Page_218">-218-</a></span> gályaláncz, félmillió +kancsuka; a lovat huzza 323 táblabiró. A diadalmenetet berekeszti +négy zászlót vivő néptömeg. Egyik zászlón van irva: Éljen a +szabadság. Ezt követi hatvan lánczra vert republicanus és vagy +ötven farkas-guzsba kötött radical ujságiró. Másik zászlón van +irva: Éljen az egyenlőség. Ezt követi egy sereg megtépászott zsidó. +A harmadikon: Éljen a testvériség. Ezt követi egy pár regement +olasz bevert fejekkel. A negyediken: Éljen a békesség. Ezt követi +egy legió ágyu és bombavető s más gyönyörű előkészület az olasz és +franczia háborura.</p> +<p>Az egészet berekeszti egy pompás görögtűz; fáklyás-zene, +törökmuzsika hallik. A «Gott erhalte» megzendül, a fa-ló +ünnepélyesen beszenteltetik: egy régi pallossal négyet vágnak a +világ négy levegője felé, az alkotmányra egy kicsit rá olvasnak, +azután körösztöt vetnek rá; mondanak dictiót, irnak protestatiót, +pecsétet ütnek rá; neveznek ki főispánokat, és táblabirákat, s +azzal a táblabiró nemzet a feje alá teszi a pragmatica sanctiót s +aluszik nyugodtan, mint kinek a ládáját ellopták, de tudja hogy +visszahozzák, mert a ládakulcs a zsebében maradt.</p> +<p>S ezzel a comediának vége van.<a name="FNanchor_18" id= +"FNanchor_18"></a><a href="#Footnote_18" class= +"fnanchor">18)</a></p> +<h4>85.<br /> +<i>Szolnoki mellképek.</i></h4> +<p class="center">à la Lisznyai Kálmán.</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">– Amott ül keményen vitéz +Bónis Samu,<br /></span> <span class="i0">Kinek beszédében sok tűz, +kevés hamu. –<br /></span> <span class="i0">– Más felől mozog már +Bernát Zsigmond szája.<br /></span> <span class="i0">Kapkod a +mennykőhöz, mint egykor druszája. –<br /></span> <span class="i0">– +Szelid türő arczczal csendesen pauzál<br /></span> <span class= +"i0">Miniszteri székben az áldott Klauzál. –<br /></span> +<span class="pagenum"><a name="Page_219" id= +"Page_219">-219-</a></span> <span class="i0">– Közfelkivánatra +táblabiró Chyky<br /></span> <span class="i0">(Tán e titulusért +párbajra nem hí ki?)<a name="FNanchor_19" id= +"FNanchor_19"></a><a href="#Footnote_19" class= +"fnanchor">19)</a><br /></span> <span class="i0">Órál s dictumából +nagy talentum rí ki. –<br /></span> <span class="i0">– De ha neki +kerül a radikal Perczel,<br /></span> <span class="i0">Bárha el +talált is késni egy pár perczczel<a name="FNanchor_20" id= +"FNanchor_20"></a><a href="#Footnote_20" class= +"fnanchor">20)</a><br /></span> <span class="i0">Tele Chyky úrnak +szeme szája Sterczczel. –<br /></span> <span class="i0">– Csak te +ne szólj bele szép fiam Repeczky,<br /></span> <span class= +"i0">Mert a tudománytól még te sem repedsz ki.<br /></span> +<span class="i0">– Hát az ott kicsoda, ki mosolyg +untalan,<br /></span> <span class="i0">Szétnéz, coquettiroz és nem +is hasztalan.<br /></span> <span class="i0">Mindenki őt nézi, +bámulja fent alant.<br /></span> <span class="i0">Le a süveggel! ő +Szemere Bertalan.<br /></span> <span class="i0">– Úgy ült itten +egykor elnökül Palóczy,<br /></span> <span class="i0">Mint kisdedei +között rector Pesztalóczy.<br /></span> <span class="i0">A felső +táblánál szörnyen elnök Majláth<br /></span> <span class= +"i0">Senkit sem bánt, de ha haragszik, majd ád.<br /></span> +<span class="i0">Miről nevezetes vitéz Német Albert?<br /></span> +<span class="i0">Szinte lerázta a falakról a maltert.<a name= +"FNanchor_21" id="FNanchor_21"></a><a href="#Footnote_21" class= +"fnanchor">21)</a><br /></span> <span class="i0">Voltam a míg +voltam Cornelius Balogh,<br /></span> <span class="i0">De most már, +azt tartom, csak haza ballagok,<br /></span> <span class= +"i0">Eljöttem szekéren, vissza megyek gyalog.<a name="FNanchor_22" +id="FNanchor_22"></a><a href="#Footnote_22" class= +"fnanchor">22)</a><br /></span> <span class="i0">Hasonlóképen járt +spectabilis Kapi,<br /></span> <span class="i0">Kinek dicsősége +vala csak egy napi.<br /></span> <span class="i0">Hát a két nép +fia: egyik Szivák Miklós<a name="FNanchor_23" id= +"FNanchor_23"></a><a href="#Footnote_23" class= +"fnanchor">23)</a><br /></span> <span class="i0">Másik Táncsics +Mihály, a kit külde Siklós.<a name="FNanchor_24" id= +"FNanchor_24"></a><a href="#Footnote_24" class= +"fnanchor">24)</a><br /></span> <span class="pagenum"><a name= +"Page_220" id="Page_220">-220-</a></span> <span class="i0">Látod +azt ki fölkel, – az óriás Besze.<br /></span> <span class= +"i0">Azért, hogy nagy ember, van ám annak esze.<br /></span> +<span class="i0">Sajtszinű szakállal amottan ül +Hajnik,<br /></span> <span class="i0">Se jobbra, se balra nem egy +könnyen hajlik.<br /></span> <span class="i0">Megfujja a kürtöt jó +Kazinczi Gábor,<br /></span> <span class="i0">A jobbik oldalon ő +maga egy tábor.<br /></span> <span class="i0">Egy kezében irón, +másikban a rovás,<br /></span> <span class="i0">Valjon, mit +registrál Ludovicus Kovács?<br /></span> <span class="i0">Legvégire +hagytam a javát: – Teleki.<br /></span> <span class="i0">Soh sem +kell ám ennek mondani: te! le! ki!<br /></span> <span class= +"i0">Mert habár nincsenek is számos teleki,<br /></span> +<span class="i0">Belőle legdicsőbb követünk tele ki.<a name= +"FNanchor_25" id="FNanchor_25"></a><a href="#Footnote_25" class= +"fnanchor">25)</a><br /></span> <span class="i0">Van még egy, a +kinek élte nem egy nyári,<br /></span> <span class="i0">És mint sok +más egyéb, nem oly lárifári. (Nyáry.)<br /></span> <span class= +"i0">Nevét rossz nyelvedre ne vedd charivari.<br /></span> +<span class="i0">Itt vannak továbbá Irinyi, Irányi,<br /></span> +<span class="i0">Erényi, Kerényi, Merényi, Korányi,<br /></span> +<span class="i0">Arányi, Virányi, Srányi, Csoltoványi.<br /></span> +<span class="i0">Kiknél szebbet, jobbat, nem lehet +kivánnyi.<a name="FNanchor_26" id="FNanchor_26"></a><a href= +"#Footnote_26" class="fnanchor">26)</a><br /></span> <span class= +"i0">Mindezeket írta egy lúdtoll calamus,<br /></span> <span class= +"i0">Fogván az öklébe fráter diák Kalmus.<br /></span></div> +</div> +<h4>86.</h4> +<p>A bécsiek is fényes deputatiót lódítottak Innsbrucknak, a +pestiek is, felkérendők Ferdinánd ő felségét, hogy menjen közibük +lakni. Most válik el: hogy igazán Isten képe-e a király? tud-e +egyszerre két helyen lenni?</p> +<p>Kossuth azt mondja: hogy legyen <i>két</i> királyunk. Egyik +lakjék ott, a hol maga akarja, a másik lakjék ott, a hol mi +akarjuk.</p> +<p>Madarász azt mondta rá: hogy <i>egy</i> is elég. <span class= +"pagenum"><a name="Page_221" id="Page_221">-221-</a></span></p> +<p>Mi pedig azt mondjuk rá: hogy mivel a magyar nemzet oly nagy +mértékben királysági érzelmű, legyen <i>minden vármegyében egy</i>. +Teljék kedvünk. Az ausztriai házból úgy hiszem, kitelik. Ha +Németországnak lehetett harminczkilencz királya, miért ne lehetne +Magyarországnak ötvenkettő?</p> +<p>Istenem, minő aranyidő következnék Magyarországra!</p> +<p>Ötvenkét ország lenne belőle. Ötvenkétféle politikai harczmezeje +ötvenkétféle szinezetű pártnak.</p> +<p>Ötvenkét országgyülés, ötvenkét külön miniszterium (minden ember +hivatalba jutna), ötvenkét hivatalos Közlöny, ötvenkét Gyurmán +Adolffal.</p> +<p>Ötvenkét vámrendszer, ötvenkét primás (Biharvármegyében persze +kálvinista), ötvenkét királyi tábla.</p> +<p>Minden héten királyi névnap, vagy születésünnep, illuminatiók, +rakéták, ágyúpuffogások.</p> +<p>Magyarországon, ha van 520 ezer nemes ember, minden tizezredik +lenne palatinus, országbiró, főlovászmester, főfütőmester, +főszakácsmester, főpinczemester, s több eféle mesterember.</p> +<p>Minden ezredik lenne miniszter, minden századik lenne követ, +minden tizedik generális; minden negyedik consiliarus és minden +második gróf vagy báró.</p> +<p>És minden monarchiában volna egy residencialis Stadt Ofen, a hol +az egész világ németül beszélne és a táblabirák sarkantyus +csizmában járnának.</p> +<p>Minő corpus juris teremne ez összes ötvenkét országban!</p> +<p>Rágondolni is gyönyörüség.</p> +<h4>87.</h4> +<p>A Pesti Hirlap szerint azon hírre, hogy a magyar miniszterium +megbukott, Bécsben rögtön felszöktek a statuspapirok a rendes +keletárra. Ejnye! be könnyü volna így a németet megcsalni. +<span class="pagenum"><a name="Page_222" id= +"Page_222">-222-</a></span></p> +<p>A miniszterium egy pár hétre elbujna, azt mondanók: hogy +<i>nincs</i>, nem tudjuk hová lett?</p> +<p>Erre a hirre rögtön felmenne a papirosok ára; minden öt pengőst +16 huszassal váltanánk vissza; mi nyakra-főre beváltanók minden +papirosainkat s akkor hirtelen előtűnne megint a miniszterium!</p> +<p>Az az egy pár heti pauzálás meg sem látszanék a közügyekben.</p> +<h4>88.<br /> +<i>Lassan járj, tovább érsz.</i></h4> +<p>Már hiszen a mi a lassan járást illeti, nem hiszem: hogy akadjon +nemzet a hold alatt, mely a concurrentiát velünk kiállhassa.</p> +<p>S ha a példabeszéd igaz volna, ez óta Magyarországnak meg +kellett volna kerülni a földet.</p> +<p>Száz esztendő kellett neki: hogy a misébe bele tanuljon. Ezer +esztendő, hogy észrevegye: hogy a világon van. Háromszáz esztendeig +tudott tűrni és várta: hogy a német megjavítsa magát, s mikor egy +rántással ledobta a nyakáról, négy hónapig egyebet sem tett, mint +maga magát bámulta.</p> +<p>De ne menjünk olyan messze: Csak vegyük ezt az elmult négy +hónapot.</p> +<p>Tizenkét nap kellett a királynak arra; hogy nevét aláirja, +minden betüre 24 óra.</p> +<p>Két hét az országgyülésnek arra, hogy feloszlása <i>után</i> +szétoszoljon.</p> +<p>Két hónap a hivatalos lap szerkesztésére.</p> +<p>Három az országgyülés összehivására.</p> +<p>Három a katonaság felesketésére.</p> +<p>Öt a bankók nyomtatására.</p> +<p>Egy hónap verificálásra, másik hónap bizalomszavazásra, harmadik +hónap elbucsuzásra.</p> +<p>De már így nem félek: hogy valaha elveszünk. Mert ha az egész +világ elpusztul és elvész, nekünk még <span class= +"pagenum"><a name="Page_223" id="Page_223">-223-</a></span> akkor +is hátra kell maradnunk egy pár századdal s hiszem: hogy a +föltámadás trombitájára, a ki legutoljára ébred fel, az magyar +táblabiró leend és a legelső szó, a mit exeptivául kimond a nagy +álomháborító ellen: «mindazonáltal».</p> +<h4>89.</h4> +<p>Mint lehet jelenleg Pesten <i>öt pengő</i> forintból úri módon +élni véghetetlen időkig, úgy hogy utoljára még az embernek az öt +forintja is megmaradjon?</p> +<p>Reggel elmégy akármelyik kávéházba, kávézol nyugodtan, pálinkát +is kapsz, ha kell: mikor menni akarsz, oda adod a pinczérnek az öt +forintod. Az savanyú képet fog csinálni, egy ideig vakarni fogja a +fejét, azután kivallja: hogy nincs aprópénze, nem tud váltani; +arról te persze nem tehetsz; a kávét megittad, egészségedre vált, +az öt forintot elteszed s még te káromkodhatol.</p> +<p>Ugyanígy fogsz tenni, a hol szivart vásárolsz, a vendéglőben, a +hol ebédelsz, a fagylaldában, a hol uzsonnázol. Az öt forintodat +sehol sem váltják fel. Inkább mindent ingyen adnak.</p> +<p>Másnap ugyanezt a manoeuvret veszed elő, arra vigyázva, hogy +soha sem mégy olyan kávéházba, vendéglőbe stb., a hol már egyszer +voltál. Mindenütt elengedik a fizetést s még kérni fognak, hogy ne +haragudjál.</p> +<p>Egy idő óta oly ritkaság nálunk az ezüst pénz: hogy ha valaki +közhelyen többet tud előmutatni négy huszasnál, mindenki otthagy +asztalt, biliárdot és őtet rohan bámulni, mintha eleven krokodilust +mutogatna.</p> +<p>Még csak egész huszast is csak imitt-amott halászhatni el, +többnyire egy huszas fejében kap az ember két ötöst, három greslit, +meg egy vastag krajczárt s négy kiadott tizes között, nagyon nagy +szerencse, ha három nem lyukas. <span class="pagenum"><a name= +"Page_224" id="Page_224">-224-</a></span></p> +<h4>90.</h4> +<p>A Vasárnapi Ujság azt mondja; hogy tiszteli, becsüli ő a +boldogságos szüzet, de még is jobban szeretné, hogy ha a magyar +czimert láthatná új huszasainkon.</p> +<p>Lássa ön, tisztelt szerkesztő úr, ez nem lehet.</p> +<p>Nem lehet először, mert akkor itt a földön senki sem fogadná el +a magyar ezüst pénzt: mind a nyakunkon maradna.</p> +<p>De hát még odafenn a mennyországban mekkora resensust csinálnánk +vele!</p> +<p>A szentek, a martirok, a pápák lelkei, a canonisált királyok, az +elevenen mennybe ment próféták, az arkangyalok, és minorum gentium +angyalok, egy szóval az egész mennyországi aristocratia, hogy +felzendülnének ellenünk!</p> +<p>Azt mondanák: hogy mi még a mennyországba is respublicát és +jogegyenlőséget akarunk bevinni, hogy mi még a másvilágon sem +akarunk igazhivők és eretnekek között különbséget ismerni, hogy mi +azt prédikáljuk: hogy a ki embernek született, ne imádtassa magát +emberekkel; s ki Istent akar játszani az emberek között, ne egyék, +ne igyék, hanem tömjénfüsttel éljen; pedig lássa ön: ez által sokat +vesztenénk. Meglehet: hogy még a jeruzsálemi királyság is oda +lenne.</p> +<h4>91.</h4> +<p>Magyar bankjegyeink végtére valahára megjelentek. Két miniszter +készítette, három metsző metszette, hét nyomda dolgozott rajta, +három hónapig csinálták; még is lefelejtették róla, a mi +meglehetősen lényeges állapot: a <i>kibocsátás határnapját</i>. +<span class="pagenum"><a name="Page_225" id= +"Page_225">-225-</a></span></p> +<h4>92.</h4> +<p>E napokban a szeretetreméltó öreg úrnak, kinek neve Osztrák +birodalom, vagy lakodalma lesz, vagy halotti tora.<a name= +"FNanchor_27" id="FNanchor_27"></a><a href="#Footnote_27" class= +"fnanchor">27)</a></p> +<p>Ha <i>férjül</i> megy az uralkodásra termett Germaniához, papucs +alá jut.</p> +<p>Ha vonakodik, meghal és száll alá poklokra.</p> +<p>Mind a két eset örömünnep mi ránk nézve, régóta szenvedő mostoha +fiaira.</p> +<p>Illő tehát: hogy az örömünnepet régi szokás szerint hét országra +szóló lakomával koronázzuk meg s erre mint búcsúlakomára, hijuk meg +az öreg tátit, ki bennünket háromszáz esztendeig traktált +katzentischliről; hadd lakjék jól utoljára a más emberségéből s +azután járjon Isten szent hírével!</p> +<p>Ha tehát meg nem bántom a gyámsága napjai alól kiszabadult +nemzetet, elkészítettem volna a Speiszedlit, a mint következik. Ha +valaki jobbat tud ajánlani: nem bánom, retirálok.</p> +<h5><i>Levesek.</i></h5> +<p>1. <i>Korhelyleves.</i> (Végy háromszáz külföldön lakó magyar +mágnást, detto háromszáz regalistát és absentistát; vágd négy +felé.)</p> +<p>2. <i>Zöld leves.</i> (Fogj meg kilencz megyei oratort, hagyd +őket beszélni, míg ki nem fáradnak s levesed illendőképen meg nem +zöldül tőle.)</p> +<p>3. <i>Muszka leves.</i> (Végy szibériai jéghegyeket, olvaszd fel +kiontott lengyel vérben s verj huszonötöt kancsukával a talpára, a +kit hozzá ültetsz.)</p> +<p>4. <i>Fekete leves</i>, németül Prügelsuppen. (Végy egy +általános néplázadást, főzd össze XVI-ik Lajos emlékével, +<span class="pagenum"><a name="Page_226" id= +"Page_226">-226-</a></span> apríts bele tizenkétezer millió +statusadósságot s főzz bele egy kis illuminatiót, hogy nagyon +keserü ne legyen annak a ki megissza.)</p> +<h5><i>Assiettek.</i></h5> +<p><i>Egy tál lefőzött pecsovics:</i> hivatalból kicseppenés +mártásában.</p> +<p><i>Egy tál felsült táblabiró:</i> nemzeti garnirunggal.</p> +<p><i>Páczolt ökörnyelv:</i> «pártoljuk» és «maradjon» +mártásban.</p> +<h5><i>Vastag ételek.</i></h5> +<p><i>B* táblabiró úrnak egy közkivánatra tartott dictiója</i>, +mint boeuf à la mode.</p> +<p><i>Liberalis árticsóka:</i> phrasis haché faché-val.</p> +<p><i>Tengeri rákok:</i> táblabiró politicával töltve.</p> +<h5><i>Becsináltak.</i></h5> +<p><i>Grillirozott birkafejek.</i> (Szedd össze a Jellasichnak +fáklyászenézetteket, hitesd el velök: hogy egy rácz megeszik tíz +magyart s így tálald fel.)</p> +<p><i>Kopófülek à la barátfülek:</i> (fogj össze kétszáz +polizeispitzlit, vágd le a füleiket s tedd fel a gazdájuk elé).</p> +<p><i>Intricus libamáj.</i> (Végy egy élemedett udvarhölgyet, +engedj neki álmodni egy kicsinyt, páczold be nagyravágyással, +hízlald embervérrel, sózd meg népek átkaival s ha meghal, +balzsamozd be szivét és gyomrát s építtess neki mauzoleumot.)</p> +<h5><i>Tésztások.</i></h5> +<p><i>Tiroli rétes</i>, camarilla falatokkal töltve.</p> +<p><i>Olasz maccaroni.</i> (Küldj negyvenezer katonát Olaszországba +s várd meg, míg azokat ott macaronivá aprítják, akkor légy +nagylelkü, s kűldj másik negyvenezeret, a kik visszahozzák.) +<span class="pagenum"><a name="Page_227" id= +"Page_227">-227-</a></span></p> +<p><i>Fordított kása.</i> (Végy félmillió megtért pecsovicsot, rakd +őket hivatalba s vigyázz: hogy meg ne égesse a szádat.)</p> +<p><i>Barátfülek:</i> (tout à la nature).</p> +<p><i>Püspökfalat:</i> (papi jószágok elvételének félelmével).</p> +<p><i>Plumpudding à la monarchie.</i> (Végy kilencz nyomorúságban +élő népet, főzd ki a zsirját s hintsd be sötétséggel, rakj fölibe +papokat és főrendeket, hints rájuk egy réteg titulust, tedd fejükre +a trónt, ültess bele egy mézeskalács-bábot, s támogasd meg +szuronyokkal és kötözd meg lánczokkal, hogy el ne düljön.)</p> +<h5><i>Sültek.</i></h5> +<p><i>Systematicus tekenősbéka.</i> (Süsd meg a táblabiró +politikát, tégy hozzá logikát és szerecsendió virágot, rakd körül +okos gombával és ne egyél belőle.)</p> +<p><i>Egy tál fekete sárga császármadár.</i></p> +<p><i>Egész bárány lefőzve.</i> (Ezt legjobban tudja készíteni a +Martius. Czélzás egy hasonnevű népszónokra.)</p> +<p><i>Tolnai szarvas czímer à la Alvinczy</i> (nemzeti +szalmalángnál megpiritva.)</p> +<p><i>Foglyok kirántva:</i> (tudniillik: statusfoglyok, kirántva +tömlöczeikből.)</p> +<p><i>Fontolva haladó csigák.</i></p> +<p><i>Udvari keresztes dámák:</i> (mint schnepfek.)</p> +<h5><i>Torták.</i></h5> +<p><i>Keserü mandulatorta:</i> (közteherviselés és jogegyenlőség +mintájába öntve.)</p> +<p><i>Olla potrida à la corpus juris:</i> (összetépett armálisok, +elavult privilégiumok, tyukodi fütykösök, diplomák, nemesi +czimerek, longae litis pörök stb.)</p> +<p>Végre jön a <i>püspök ital</i>.</p> +<p>És legvégül, mint illik, a <i>fekete leves</i> (l. 4. sz. +alatt). <span class="pagenum"><a name="Page_228" id= +"Page_228">-228-</a></span></p> +<h4>93.<br /> +<i>Bizalmi hévmérő.</i></h4> +<p>40. fok. Forrpont. Az 1848-dik III. Törv.-czikkely +kihirdettetik.</p> +<div class="blockquot"> +<p><i>Ünnepélyes proczessiók</i> zászlókkal és fáklyákkal, +gratuláló dictiók, népgyülések, kokárdák, vörös tollak és +égrevigyorgó boldogságos arczok.</p> +</div> +<p>39. fok. Sajtószabadság.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Placatumok minden utcza-szegleten, vörösek, fehérek, zöldek: +némelyik nagyon is zöld; proclamatiók tele hadizenéssel, meg nem +történt ujságok, kardcsörgető versek, puska-, ágyu-ropogás: +papirosra festve. Ellenséget nem találván, mindenfelé +győzedelmeskedünk. Vicczek a censorokra.</p> +</div> +<p>38. fok. Népszabadság; úrbér-elengedés.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Háromezer földesúr örömtől ragyogó arczczal hirdeti +jobbágyainak: hogy többé nem szolgálnak nekik.</p> +<p>Az ajándékot adók igen nagylelkü, az ajándékot kapók pedig igen +savanyú képeket csinálnak. Amazok gondolnak a kármentesítésre, +emezek pedig nem tudják: hogy a török jön-e, vagy a tatár?</p> +</div> +<p>37. fok. Magyar szinek.</p> +<div class="blockquot"> +<p>A pántlika-árusoknak nagyon jól megy.</p> +</div> +<p>36. fok. Lutrik bezáratása.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Mindenki várja, hogy mikor mond a császár kridát?</p> +</div> +<p>35. fok. «A miniszterium a hadügy kezelését átveszi.»</p> +<div class="blockquot"> +<p>A budai várparancsnok eldug 30 mázsa lőport s nem akarja +felnyitni az arsenált.</p> +</div> +<p>34. fok. A németek lejönnek Bécsből csókolózni.</p> +<div class="blockquot"> +<p>A nemzeti szinház kivilágíttatik, zászlók adatnak cserébe.</p> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_229" id= +"Page_229">-229-</a></span></p> +<p>33. fok. A Martius valamit mond.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Harminczezer nemzetőr kiáll a papiroson a miniszterium +védelmére.</p> +</div> +<p>32. fok. Hivatalok osztogattatnak.</p> +<div class="blockquot"> +<p>A miniszterelnök kapuja előtt egyik hintó a másikat éri. Vannak +elégült és elégületlen arczok.</p> +</div> +<p>31. fok. A hadügyminiszter megérkezik Olaszországból.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Jubileum. Mind azt hiszszük: hogy már most magyar hadseregeink +is utána jönnek.</p> +</div> +<p>30. fok. Király ő felsége megkinálja a hű magyar nemzetet +kétszáz millió statusadósággal.</p> +<div class="blockquot"> +<p>A hirlapok kirántják a papiros kardot, s azt mondják: nem! soha! +semmit!</p> +</div> +<p>29. fok. Az Unio Erdélyországgal megtörténik.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Te Deum laudamus. Mindenki hiszi: hogy már most olcsóbb lesz a +só.</p> +</div> +<p>28. fok. Kétszázezer nemzetőr fogadást tesz az utolsó elhulltáig +védni a hazát.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Mindenik azt hiszi: <i>azaz utolsó én leszek</i>.</p> +</div> +<p>27. fok. Hire támad, hogy a székely katonák már megindultak.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Mindenfelé csak székelyvitézségről hallani anekdotákat.</p> +</div> +<p>26. fok. Deputatiók jönnek Bécsből, Párisból és Sztambulból a +magyar nemzet rokonszenvét kikérendők.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Deputatiók küldetnek vissza a rokonelvü nemzeteket a magyarok +segítségéről biztosítandók.</p> +</div> +<p>25. fok. Az olaszok folyvást győzedelmeskednek.</p> +<div class="blockquot"> +<p><i>Az ellenzéki körbe IX. Pius pápa</i> rendes tagnak bevétetik. +(Valóban így volt. J. M.)</p> +</div> +<p>24. fok. A pragmatica sanctio ellen beszédek tartatnak.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Az emberek egymásra néznek s azt kérdik: ki az?</p> +</div> +<p>23. fok. A Felséges császár Bécsből elutazik, nem tudni hová. +<span class="pagenum"><a name="Page_230" id= +"Page_230">-230-</a></span></p> +<div class="blockquot"> +<p>A jó magyar nemzet kosztot, quartélyt ingyen kinál neki, csak +jöjjön ide.</p> +</div> +<p>22. fok. Zágrábban valami krawall történik.</p> +<div class="blockquot"> +<p>A táblabirók azt hiszik, hogy pipaszárral szét lehet verni az +egészet.</p> +</div> +<p>21. fok. A kétfejű sasok repülni tanulnak.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Szerencsés utat kivánunk nekik.</p> +</div> +<p>20. fok. Az Ypsilonok ünnepélyesen kiküszöböltetnek.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Chyky táblabiró áldozatokat tesz a hazáért, de hisz örömest +hagyja elvérezni ypsilonjait, mert ez a hon üdveért történik.</p> +</div> +<p>19. fok. Az egyenlőség elve polgári és vallási tekintetben +kimondatik.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Melynek következtében miniszteri parancsnál fogva csakugyan be +is záratnak – Kassán – a <i>zsidó boltok</i>.</p> +</div> +<p>18. fok. Pesten elhatároztatik: hogy házbér nem fog +fizetődni.</p> +<div class="blockquot"> +<p>A kormány nem egyez a petitióba. Ez kissé megingatja a +bizalmat.</p> +</div> +<p>17. fok. A «Budapesti Hiradó» nem tudja hogy mit beszéljen?</p> +<div class="blockquot"> +<p>Sokan azt hiszik, hogy megtért.</p> +</div> +<p>16. fok. A nemzetőrök kirendeltetnek fáklyászenékre fáklyát +vinni.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Nemkülönben bizalmat szavazni a hatvani utczában. (A +miniszterelnöknek. Ekkor még nagy barátságban voltunk a Martiussal. +J. M.)</p> +</div> +<p>15. fok. A macskazenék divatba jönnek.</p> +<div class="blockquot"> +<p>A magyar nép kezdi a nagy nemzetek czivilisált szokásait +elsajátítani.</p> +</div> +<p>14. fok. Báró Lederer macskazenét kap. (Budai várkormányzó volt. +Híres pöreset lett e macskazenéből. J. M.) <span class= +"pagenum"><a name="Page_231" id="Page_231">-231-</a></span></p> +<div class="blockquot"> +<p>Báró Lederer egy pár macskazene-dilettanst agyonveret. A +barricadok nem akarnak sikerülni.</p> +</div> +<p>13. fok. A katonaság felesküszik az alkotmányra.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Nagy ünnepély, mézeskalácsot árulnak, mindenki hiszi, hogy ezzel +meg van mentve a haza.</p> +</div> +<p>12. fok. Ő Felsége hosszú levelet ír az ő horvátjaihoz. +Jellasichot ünnepélyesen leteszi hivatalából s hazaárulónak +nyilatkoztatja.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Magyarországon nincs ember, a ki ne hinné, hogy no most +Jellasichnak vége, fejét veszik, felakasztják, a horvátok meg +fognak ijedni.</p> +</div> +<p>11. fok. Neveztetnek ki számtalan tisztek számtalan +zászlóaljakhoz.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Magyar ember szentül hiszi, hogy azok a zászlóaljak csakugyan +léteznek valahol.</p> +</div> +<p>10. fok. A katonatiszteknek megengedtetik bajuszt ereszteni.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Ez hatalmas coup d’état volt, mondja magában a táblabiró.</p> +</div> +<p>9. fok. Magyar pénzek veretnek.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Lesz tehát a miről bennünket megemlegessen a maradék!</p> +</div> +<p>8. fok. A Közlöny csatahireket közöl.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Vidéken azt hiszik, a kik a Közlönyben hisznek, hogy a magyarok +vasból, a ráczok pedig vajból vannak.</p> +</div> +<p>7. fok. Rettenetes sok magány hír kószál.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Elesett tízezer rácz, két annyi elfogatott, három annyi a +Tiszába fulladt, Jellasich fogva van; a préda felszámíthatatlan; a +magyarok közül a veszteség egy lovas, két gyalog, három sebesült. +Egy kapitánynak keresztül lőtték a sisakját. Egyéb baj nem történt. +A táblabiró hisz és üdvezül.</p> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_232" id= +"Page_232">-232-</a></span></p> +<p>6. fok. Az országgyülés pedig összeül.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Könnyebken lélekzik az egész nemzet. Szép szavakban nem lesz +fogyatkozás.</p> +</div> +<p>5. fok. «A kétszázezer katona és 42 millió adó hevenyében +megszavaztatik.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Országos jubilæum. Magyarország boldogsága alá van irva; az édes +kedves optimisták azt hiszik, hogy e kétszázezer vitéznek egyéb +dolga sem lesz, mint Magyarországot megvédelmezni.</p> +</div> +<p>4. fok. A minoritás végképeni eltörpültetése.</p> +<div class="blockquot"> +<p>A táblabiró mászodszor hisz és idvezül. A táblabiró harmadszor +is hisz és idvezül.</p> +</div> +<p>3. fok. A király megigéri: hogy Budára jő lakni.</p> +<div class="blockquot"> +<p>A jólelküek azt hiszik: hogy már építik is számára a királyi +lakot.</p> +</div> +<p>2. fok. Mészáros Lázár le megy a ráczok ellen.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Mindenki hiszi: hogy addig vissza sem jő, míg őket szét nem +veri.</p> +</div> +<p>1. fok. Az országgyűlés két nap disserál a pálinkafőzésről.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Ez már aztán a parlament, gondolja magában Bárány táblabiró.</p> +</div> +<p>0. fok. Rossz hirek és jó hirek.</p> +<div class="blockquot"> +<p>A politika rendes kosztosai nem tudják: hogy mit higyjenek. +Országos sem ide sem oda.</p> +</div> +<p>1. fok. Minus! Zágrábban leteszik a királyt.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Mi a tatár? nem akasztatja fel őket a miniszterium?</p> +</div> +<p>2. fok. Megégetik a nádor arczképét.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Ezeket sem akasztatja fel a miniszterium?</p> +</div> +<p>3. fok. A ráczok pusztítnak mindenfelé.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Hát már senkit sem akasztat fel a miniszterium? A táblabiró +restelkedni kezd.</p> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_233" id= +"Page_233">-233-</a></span></p> +<p>4. fok. Az olasz ügyben veszt a baloldal.</p> +<div class="blockquot"> +<p>A jobboldal sem igen látszik dicsekedni a győzelemmel.</p> +</div> +<p>5. fok. A katonaság nem akar engedelmeskedni a magyar +kormánynak.</p> +<div class="blockquot"> +<p>A táblabiró nép leereszti fülét farkát, s gondolkodóba esik.</p> +</div> +<p>6. fok. A katonaügy nem úgy üt ki, a mint hittük. A fekete-sárga +zászlók, a kétfejű sasok, a rexum-linxum, a fehér frakk és +mogyoró-pálcza visszajönnek.</p> +<div class="blockquot"> +<p>A táblabiró kiveri pipáját s azt mondja: hogy de már ez +furcsa.</p> +</div> +<p>7. fok. A szent-tamási ütközetet elvesztjük, a katonák a +nemzetőröket szídják, a nemzetőrök a katonákat: az ujságirók mind a +kettőt.</p> +<div class="blockquot"> +<p>A táblabiró haragszik, de nem meri magának megvallani, hogy +kire?</p> +</div> +<p>8. fok. A statusadósságok elfogadtatnak.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Országos káromkodás, a nemzet csóválja a fejét. A táblabiró +nyugodtan várja: hogy csakugyan teremt-e az Isten semmiből valamit? +Magyarország üres ládájából kétszáz millió forintot?</p> +</div> +<p>9. fok. A kormány odaengedi a horvátoknak Horvátországot, a +ráczoknak a Bánátot, az oláhoknak Erdélyt, a tótoknak +Felső-Magyarországot, a németeknek a királyi városokat.</p> +<div class="blockquot"> +<p>A táblabiró félni kezd: hogy ha ez így megy, egyszer majd +előkerülnek a Marahánok és Dákok utódai, s úgy visszakövetelik +Kecskemétet és a Kunságot, hogy jobban sem kell.</p> +</div> +<p>9. fok. Radeczky minden ujságirót felakasztat, az ártatlan +Közlönyét kivéve.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Patrona Hungariæ ora pro nobis!</p> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_234" id= +"Page_234">-234-</a></span></p> +<p>10. fok. Magyarország alkotmány helyett kap kancsukát, a +hivatalok németekkel töltetnek be. Az ország adó alá vettetik, a +kaputos emberek fejeire díj szabatik.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Vannak, kik gyanakodni kezdenek, hogy aligha mennek igen jól a +dolgok. Azonban még ez csak sejtelem.</p> +</div> +<p>11. fok. Kimondatik: hogy ezentul Magyarországot Colonia +Sclavának fogják nevezni; Jellasich kineveztetik +propreatornak.<a name="FNanchor_28" id="FNanchor_28"></a><a href= +"#Footnote_28" class="fnanchor">28)</a></p> +<div class="blockquot"> +<p>A táblabiró szeme egyszerre felnyilik, káromkodnék, de nem ér +rá. Bújában az egész nemzet elkezd verseket írni, keservesnél +keservesebbeket.</p> +</div> +<p>12. fok. Következik Sziberia.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Ott pedig hideg van.</p> +</div> +<h4>94.</h4> +<p>Próbáljátok csak az alföldi emberrel elhitetni: hogy jön a rácz; +azt fogja rá mondani, hogy ő azt a sipkájával leborítja.</p> +<p>Próbáljátok a kunokkal, hajdukkal elhitetni, hogy bizony bátor +legények azok a ráczok is, hogy egy nap alatt sánczot hánynak maguk +előtt: hogy igen jól lőnek, s esőt és zivatart és napszurást ki +tudnak állani, ti se legyetek hát lusták, hanem keljetek föl; mert +az ellenséget nem győzi le a megvetés; meg sem merem mondani, hogy +mit kapnátok érte?</p> +<p>Mit tettünk a legveszélyesebb időkben?</p> +<p>Mindig kibeszéltük, a mit tenni akartunk.</p> +<p>S soha sem tettük azt, a mit kibeszéltünk.</p> +<p>Ez aztán nem vers, hanem igaz.</p> +<p>Ha még e philosophiának soká lesz kelete, megérjük, mitől isten +és saját jó voltunk őrizzen meg bennünket: hogy</p> +<p>Intra Hungariam non est vita. <span class="pagenum"><a name= +"Page_235" id="Page_235">-235-</a></span></p> +<h4>95.</h4> +<p>Variatiók e théma fölött: <i>a király beteg</i>.<a name= +"FNanchor_29" id="FNanchor_29"></a><a href="#Footnote_29" class= +"fnanchor">29)</a></p> +<p>A király az Isten képe. Hát az Isten képe beteg?</p> +<p>Ha az Isten beteg volna, a nap elvesztené fényét, a csillagok +megfagynának, a föld nem hozna virágot, az ég kék helyett zöld +lenne, a hegyek tüzet okádnának, a holdból piros vér folyna, a +tejut megfeketülne s égő üstökös csillagok járnák keresztül-kasul a +világot. Akkor volna a pokolban drága dolog!</p> +<p>Hátha a földi Isten megbetegszik; ne legyen az is nagyszerű?</p> +<p>Ne érezzék-e a népek keservesen: hogy a király beteg?</p> +<p>Ne folyjon-e a népek szivéből piros vér, szemeikből égő könny? +ne legyen-e szabadságok letiporva; mert a király beteg?</p> +<p>Ne érezze-e meg egy egész ország fogcsikorgatással: hogy a +király beteg?</p> +<p>Ha egy embernek feje fáj, nyakára tesznek flastromot.</p> +<p>Ha egy nemzetnek feje beteg, a nemzet nyakára tesznek érte +jármot.</p> +<p>Ha az embernek a feje fáj, nadályokat raknak keblére, s karján +eresztenek vért?</p> +<p>Ha egy nemzetnek a feje fáj, a nemzet keblére kell rakni a +nadályokat, a nemzet karján kell eret vágni?</p> +<p>Miért van hát az embernek feje? Azért: hogy legyen a kalapját +hová tenni?</p> +<p>Imádkozzatok: hogy a király ne legyen beteg!</p> +<p>Doctor camarilla elkészítette a reczipét: imádkozzatok.</p> +<p>Kétszáz millió statusadósság ezüstben, aranyban, az első +orvosság: adjátok meg és imádkozzatok! <span class= +"pagenum"><a name="Page_236" id="Page_236">-236-</a></span></p> +<p>Kétszáz ezer katona, frakkban, német lábon, a második orvosság. +Adjátok meg és imádkozzatok!</p> +<p>Kétszázezer pecsovics és jezsuita, mint magyar hivatalnok, +harmadik orvosság: vegyétek be és imádkozzatok!</p> +<p>Pénz és hadügyi tárczák; negyedik orvosság. Adjátok vissza és +imádkozzatok!</p> +<p>Pragmatica sanctio, ötödik orvosság; higyjetek benne és +imádkozzatok!</p> +<p>Alkotmányos szabadság, porrá törve és elpárolgatva: felejtsétek +és imádkozzatok!</p> +<p>Háromszáz democrata feje, mint hideglelést üző labdacs. Hetedik +orvosság. Vágjátok le és imádkozzatok.</p> +<p>Hogy a király gyógyuljon meg! Hogy az Isten képe ne legyen +beteg, hogy a nemzet feje ne gyöngélkedjék.</p> +<h4>96.</h4> +<p>Ezennel közhirré teszszük: hogy ha mi egy tarokkártyát ketté +vágunk s arra ráirjuk: hogy <i>egy forint</i>, az azonnal pénz. A +ki el nem fogadja, azt felakasztatjuk.</p> +<div class="figleft"> +<p>Gaymüller<br /> +financ.</p> +</div> +<div class="figright"> +<p>Báró Jellachich, ia<br /> +Pannonia királya. (P. H.)</p> +</div> +<h4>97.</h4> +<p>A legelső magyar proclamatiókat a katonasághoz <i>Hajdu +János</i> huszár osztotta ki Lembergben.</p> +<p>Ő egy lengyel utastól kapta azokat, oly utasítással: hogy csak +magyar katonáknak adjon belőle.</p> +<p>A jó huszárok aztán elvitték egy ősz öreg strázsamesterükhöz a +kapott nyomtatványt s kérték, hogy olvassa el nekik; két nap alatt +megtanulta mindegyik a mi benne volt könyv nélkül; s harmadnap +megszökött Lembergből valamennyi.</p> +<p>Hanem szegény Hajdu Jánost elcsipték, hadi törvényszék elé +állították s elitélték tizesztendei fogságra. <span class= +"pagenum"><a name="Page_237" id="Page_237">-237-</a></span></p> +<p>Történt azonban, hogy egy transport katonaságnak olasz tisztje +meglátta a kezébe adott foglyot s őt maga elé rendelvén kérdezé: +hogy hova maradt a regementjétől?</p> +<p>Ő felelé: hogy ezrede Magyarországra ment.</p> +<p>«Hát kend ilyen amolyan adta szedte vette, káromkodék a tiszt, +mért nem ment vele? mit eszi kend itt hiába a lengyel kenyeret? +takarodjék mindjárt haza! erre amarra teringette!»</p> +<p>Hajdu János uram alig akart hinni s füleinek, s azt felelte: +hogy köszöni.</p> +<p>Hát a lova hol van kendnek?</p> +<p>Hát megkövetem, lovon mehetek haza?</p> +<p>Enyje hát még kend azt sem tudja felérni ököllel, hogy a ki +huszár, az lovon jár?</p> +<p>Szegény Hajdu János alig tudta magát tartóztatni, hogy kezet ne +csókoljon az áldott tisztnek, az pedig még egyszer +összeteremtettézte katonái előtt, adott neki egy pár forintot s +fegyveres erővel kisértette a határszélig, megparancsolva, hogy +vissza ne merjen jönni!</p> +<p>Nem is állt meg a jó ember, míg az ezredéhez nem ért.</p> +<p>Hanem azt az olasz tisztet a hányszor említi, mindannyiszor +megemeli a süvegét.</p> +<h4>98.</h4> +<p>Fiam, ha háborúba mégy, e következendő dolgokra figyelmezz:</p> +<p>Soha se számláld meg az ellenséget, mert az æquatiókat nem a +háboru számára találták föl.</p> +<p>Soha se fuss az ellenség elől, mert kimelegedel s tüdőgyuladást +kapsz s abban halsz meg.</p> +<p>Soha se fordulj meg a golyóbis előtt, mert annak mindegy, akár +hátul talál, akár elől.</p> +<p>Soha se vigy pénzt magaddal a csatába, mert mindig azon lesz az +eszed. <span class="pagenum"><a name="Page_238" id= +"Page_238">-238-</a></span></p> +<p>Soha se zörgess, ha be van zárva az ajtó, hanem menj be az +ablakon.</p> +<p>Soha se kérdezd, hogy miért? ha neked parancsolnak; soha se +felelj, hogy miért? ha te parancsolsz másnak.</p> +<p>Soha se egyél magad elébb, mint a lovad; mert te ülsz rajta, nem +az te rajtad.</p> +<p>Soha se kérj és soha se adj pardont. Nem vagy te császár, hogy +kegyelmet osztogass, ellenfeled sem az.</p> +<p>Soha se bántsd a közkatonát, míg tisztet látsz magad előtt. Csak +az arany paszomántra czélozz.</p> +<p>Néma légy, ha sebet kapsz; süket légy, ha sebet adsz.</p> +<p>Így aztán csak megélsz.</p> +<h4>99.</h4> +<p>Bécsből írják: hogy nagyszombati veszteségünk örömére Jellasics +a Burgban tánczestélyt adott.</p> +<p>Ugyanezen levelezőnk megjegyzi, hogy a horvát tisztek igen jól +tánczolnak s Jellasics maga nemcsak a walzerben ritkítja párját, de +még a hegedűben is virtuoz.</p> +<p>Ugyanis a szünóra alatt felragadva egy hegedűt az orchestrumból, +azon a legügyesebben hegedülte el az egész Ernani ouverturet.</p> +<p>Kérték a jelenlevő hölgyek, hogy húzzon egy nemzeti horvát +nótát, a pákozdi hős engedett az unszolásnak s húzott egyet, a +melyről azt mondták, hogy igen szép.</p> +<p>Jelen volt levelezőnk írja, hogy az nem volt egyéb, mint Egressy +Béninek a Tiszaparti csárdása. Alkalmasint nekünk tanulta be a +szomszéd s itt Pesten akarta elhegedülni s most Bécsben horvátnak +mutatja be.</p> +<h4>100.</h4> +<p>Rövid időre közönségünktől búcsút veszek.</p> +<p>A csaták végeig s ez úgy hiszem rövid leend. <span class= +"pagenum"><a name="Page_239" id="Page_239">-239-</a></span></p> +<p>A hazának szüksége van karom erejére s én nem ismerek +előbbrevaló érdeket, mint hazámét.</p> +<p>Ha vissza nem jövendek, lapomat Ludasy Mór fogja az év végéig +szerkeszteni.</p> +<p>De hiszem Istenem: hogy látnom kell Magyarország függetlensége +kivívását.</p> +<p>Hiszem Istenem: hogy az égbekiáltó gazság nem fog diadalt ütni +az igazak elvesztén.</p> +<p>Hiszem Istenem: hogy ama gyülevésznép, mely még rabolni is +gyáva, ha szembeszállandunk vele, a vérig bántott nemzet egy +kézütésétől földre hulland, mint az őszi légy.</p> +<p>S akkor fölemelt arczczal térendek újra vissza.</p> +<p>Ha ott maradnék, meg ne sirassatok.</p> +<p>Ha elesem s a haza veszt, sirassátok meg a hazát, s azokat, kik +benne élnek, ne azokat, a kik meghaltak.</p> +<p>Ha elesem s a haza győz, örüljetek s meg ne bántsátok az Istent +a fájdalom könyüivel.</p> +<p>Adjon Isten szebb napokat.<a name="FNanchor_30" id= +"FNanchor_30"></a><a href="#Footnote_30" class="fnanchor">30)</a> +<span class="pagenum"><a name="Page_240" id= +"Page_240">-240-</a></span></p> +<h4>101.</h4> +<p>A bécsiek 3 tonna aranyat és 15 tonna- ezüstöt küld tek szerb +elleneinknek. Azonban Pesten lefoglalták a felfedezett +küldeményt.</p> +<p>Valjon megengedi-e a pragmatica sanctió, hogy ha +Ausztria-Magyarország ellenségeinek pénzt küld, azt a magyar +kormány lefoglalhassa?</p> +<p>Szabad-e ez? illik-e ez? A pragmatica sanctiót így +megsérteni?</p> +<p>Mikor ő felsége iszonyú hatrőfös placatumban elmondja: hogy ő +hív magyarjait mennyire szereti, az illir mozgalmakat hogyanképen +rosszalja, Jellasichot hivatalaiból <span class="pagenum"><a name= +"Page_241" id="Page_241">-241-</a></span> kirakja s a békességet +helyreállítani törekszik; illik-e fölfedezni, hogy ugyanakkor a +bécsi kormány ellenségeinket titokban pénzzel és fegyverrel segíti? +illik-e kibeszélni, hogy ugyanakkor a kedves rebellis – urunk +királyunk fölséges rokonainál theaestélyeken van?</p> +<p>Szégyeld magad, nemes magyar nemzet ily lovagiatlannak lenni. +Szégyeld magad, te, ki oly hűséges vagy urad királyod iránt, +észrevenni: hogy az ő szavai nem tartatnak meg. A te fő erényed a +bizalomszavazás, hivés és engedelmesség. Mit gondolsz, ha +meghallaná a világ: hogy te urad királyod szavában kételkedel? A +nemes, nagylelkü, bizalmas magyar nemzet kételkedik?</p> +<p>Hogy kerülhetnél más népek szeme elé? <span class= +"pagenum"><a name="Page_242" id="Page_242">-242-</a></span></p> +<h4>102.</h4> +<p>Egy különben derék ember azt mondá: hogy Galiczia is +Magyarországhoz tartozik.</p> +<p>Ez is olyanformán jön ki, mint mikor az egyszeri czigánytól +kérdezték:</p> +<p>– Kié ez a kilencz <i>meztelen</i> purdé?</p> +<p>A czigány meg azt felelé rá: nyolcz az enyim, a kilenczediket is +én <i>ruházom</i>.</p> +<h4>103.</h4> +<p>Mint lettek az emberek hajdan herczegekké?</p> +<p>Dicsőségesen országlott főkötős királyunk, Mária Terézia, ki +uralkodása utolsó éveiben a szó teljes értelmében népek anyja volt, +egyszer a prágai várhegyen lefelé kocsikázván, hintajának +kerékkötője elszakadt s a hegy lejtőjén aláfelé rohanó hintó +már-már semmivé teendő vala a pragmatica sanctiót, midőn egy az +útfélen lakozó kovácsmester odaugrott, megragadta izmos kezeivel a +republicanus tendentiáju szekeret s eképen a fölséges kezeket és +lábakat megmenté az összetöréstől. <span class="pagenum"><a name= +"Page_243" id="Page_243">-243-</a></span></p> +<p>Ez a kovácsmester lett később herczeg Kolowrat.</p> +<p>S ha még hozzá teszszük: hogy Kolowratnak egy csinos, termetes, +jól kinőtt katonafia volt, kit Mária Terézia udvarában neveltetett, +az egész sorsfordulatot senki sem fogja valami bámulatosan +természetfölöttinek találni.</p> +<h4>104.</h4> +<p>Biztos recipe az ellen, hogy az embert a háborúban golyó ne +találja.</p> +<p>A mint meglátod, hogy valakit lelőttek, állj a helyére.</p> +<p>Lefebre híres mathematikus kiszámította, hogy úgy áll, mint +11,000 az 1-hez az a valószínüség, hogy oda többet nem fognak +lőni.</p> +<h4>105.</h4> +<p>Egy – nem tudni, mi okból – hazatért nemzetőr hosszasan +dicsekvék vele, hogy ő a csatában két rácznak levágta a lábát.</p> +<p>– Mért nem inkább a fejét vágtad le? – kérdék a vitéztől.</p> +<p>– Mert már azt levágta valaki, mire én odajutottam.</p> +<h4>106.</h4> +<p>Édes apám: kérdi egy kis kecskeméti magyar fiú, háborúba menendő +apját: hoznak-e azok a horvátok magukkal kis fiúkat is?</p> +<p>Minek neked azok a kis fiúk, kis szolgám?</p> +<p>Hát én meg majd akkor azokkal a horvát gyerekekkel +verekedem.</p> +<h4>107.</h4> +<p>Meglát egy vidéki atyánkfia egy huszártisztet teljes parádéban. +Odamegyen hozzá s bámulja sokáig czifra öltözetét. <span class= +"pagenum"><a name="Page_244" id="Page_244">-244-</a></span></p> +<p>Leginkább látszott figyelmét magára vonni a töltéstartó szájára +aplikált rézoroszlánpofa. Végtére megszólal.</p> +<p>«Ugy-e bizony kérem ez ő felségének a képe?»</p> +<p>«Az ám; volt a felelet.»</p> +<p>«Ugyancsak megvénült.</p> +<h4>108.</h4> +<p>A szegedi várbörtönből kiszabadított rejtélyes státusfoglyok +(többnyire olaszok), Kossuthnak egy szép faragványt készítettek +emlékül. Kossuth a muzeumnak ajándékozá e tiszta szív nyujtotta +hálaoltárt.</p> +<p>Szegény emberek, mennyit szenvedtek és mennyi idő óta!</p> +<p>Némelyik azt sem tudja, miért fogatott el s miért kínoztatott +éveken keresztül?</p> +<p>Többnyire a legjobb családból való férfiak.</p> +<p>Egy orosz porkolábjuk volt nekik.</p> +<p>Egyszer egy öreg rab azt találta mondani, midőn a silány +árpakenyeret kiosztá közöttük.</p> +<p>«Minő ez a kenyér!»</p> +<p>S az a nemember e szavaiért megkötöztette a nyomorultat egy +koporsószerű ládában hasra fektette, s úgy tartotta egy fülkében +negyvennyolcz óráig.</p> +<p>Mennyi nemét találták fel számukra e kínzásnak!</p> +<h4>109.<br /> +<i>II. Rákóczy Ferencz fogsága.</i></h4> +<p>Négy nap alatt háromszor került e mű szinpadra, a szinház +mindannyiszor csordultig tele.</p> +<p>A közönség újra él e darabban.</p> +<p>Minden helyzete, minden szava e műnek hű a multhoz és igaz a +jelenhez. Rákóczy Ferencz mint gyermek jezsuiták által jezsuitának +nevelteték, körül volt véve a bécsi udvarban fürkésző kémekkel, kik +minden szavát, minden pillantását ellesték a rettegett +oroszlán-fajzatnak. <span class="pagenum"><a name="Page_245" id= +"Page_245">-245-</a></span></p> +<p>És a nyiltszivű magyar megtanulta nevelőitől a tettetést, +megcsalta azokat, kik őt meg akarták csalni, s midőn anyja Zrinyi +Ilona, buzdítani jő, rég nem látott fiát: hogy ragadjon fegyvert a +hazát megmenteni; – Rákóczy, tudva: hogy a falaknak fülei vannak, +azt feleli rá:</p> +<p>«Én? a jó császár ellen fegyvert fogjak?»</p> +<p>Hallottátok volna azt a kaczajt, azt a convulsiv vidámságot, +melyre e szavak után a közönség rendesen kitör. Minő nevetséges +eszme! minő groteszk gondolat! Egy férfi, ki a jó császár ellen +fegyvert fogni nem akar!</p> +<p>Az ember nem bír az arczának elég tettetést parancsolni, hogy +mégis mindenki meg ne lássa rajta: hogy hisz ez a fiú most +tréfál.</p> +<p>Még ha kipiszegték volna azt a mondást, akkor csak volna +reménység; de kikaczagták, dörgő hahotával kikaczagták!</p> +<p>És hallottátok volna azt a felzajgó lelkesedést, mit Zrinyi +Ilona buzdító szavai idéznek elő; mint mikor a szél lecsap a +tengerre s millió hullám veti föl magát, egy szavára letörölve +arczáról a maga hazudott ég tükörképét.</p> +<p>Nem a légből vett ideál, nem kicsikart fantomok – hanem a nép +lelkéből támadó igazság van itt a költészet élő alakjával +felruházva. S végre midőn a távolban a lelkesítő Rákóczy-induló +megszólal, a tömeg fölordít, mintha mindenki szivének +legérzékenyebb húrján el volna találva, egy kitartó névtelen +kiáltás emeli a levegőt, minden arcz ragyog, minden szem sír, +minden kéz tapsol vagy oldalához kap s fegyverét keresi.</p> +<p>Szent hivatása az a költőnek – a nép szivében oly szenvedélyeket +fölkelteni, mik ha fölébrednek, nem halnak el soha, hanem +átszállanak apáról fiúra, s későn vagy korán, lángra gyujtják az +életet. <span class="pagenum"><a name="Page_246" id= +"Page_246">-246-</a></span></p> +<h4>110.</h4> +<p>Az angol királynő mégis csak gondoskodik az ő népeiről.</p> +<p>Irlandban nagy az éhség, az emberek hullanak mint a légy őszkor +krumplihiány miatt.</p> +<p>Victoria asszony meghallja azt: hogy az ő népei nagy +fogyatkozást látnak a krumpliban s rögtön parancsot ad ki +szakácsainak: hogy többé krumplit ne merjen főzni a királyi +asztalra. Igen helyesen, mentül kevesebb krumplit eszik meg a +királyné asszony, annál több marad a szegényeknek.</p> +<h4>111.<br /> +<i>Feladat sakkozók számára.</i></h4> +<p>A partie így áll:</p> +<p>A feketesárga részen van egy <i>király</i> meg egy +<i>királyné</i>.</p> +<p>Van egy <i>futó</i>, ez <i>Jellasics</i>.</p> +<p>Van egy <i>bástya</i>, ez <i>Windischgrätz</i>.</p> +<p>Van egy <i>ló</i>, ez <i>Récsei Ádám</i>.</p> +<p>Van két <i>pion</i>, – ezek a <i>ráczok</i> és +<i>oláhok</i>.</p> +<p>A három szinű részen – <i>sem király, sem királyné</i>.</p> +<p>Van egy <i>futó</i>, ez – <i>Baldacci</i>.</p> +<p>Van két <i>bástya</i>: ez <i>Perczel</i> és <i>Görgei</i>.</p> +<p>Van egy <i>ló</i>, – ez <i>Teleki Ádám</i>.</p> +<p>Van hat <i>pion</i>, – ezek a <i>magyarok, székelyek, olaszok, +bécsiek, lengyelek és tirolok</i>.</p> +<p>Kérdés: hogy lehet a feketesárga királynak és királynénak két +húzással <i>mattot</i> adni?</p> +<h4>112.<br /> +<i>Expeditió Simonichiana.</i></h4> +<p>Motto:</p> +<p>Elmentünk mind, le vágtuk mind, haza hoztuk mind, tudniillik a +sok semmit. – – <span class="pagenum"><a name="Page_247" id= +"Page_247">-247-</a></span></p> +<p>Mentünk mentünk mendegéltünk, – – – az az: hogy dehogy mentünk, +felültettek bennünket Pozsonynál háromszáz szekérre, mert azt +mondták, hogy a pesti nemzetőrök nem tudnak gyalogolni.</p> +<p>Később azonban kisült, hogy azért ültettek bennünket szekérre: +hogy hamarább ott legyünk. – A szekerek elé ökrök voltak fogva, +néhol változtatás kedveért bivalyok is.</p> +<p>Így aztán nincs rajta mit csudálni, hogy fél nap alatt egy egész +mértföldet utaztunk, még pedig tót mértföldet, következésképen +hosszút.</p> +<p>Hogy vigan voltunk, azt tán mondanom sem kell, magyar ember +rendesen víg, ha háborúba megy, ha egy kicsinyt német is.</p> +<p>Ha eső esett, káromkodtunk, ha a nap sütött, danoltunk, ha sem +nap nem sütött, sem kenyerünk nem volt, lefekhettünk és aludtunk, +ki milyen hosszú volt, olyan hosszan az édes haza földén, a +csillagos szent ég alatt.</p> +<p>Végtére valahára bebotlottunk fényes Leopold várára. Nem azért, +mintha verset akarnék mondani, de ez a vár csakugyan erős vár. +Olyan bástyái vannak, mint egy kálvinista asztag, aztán czik-czak +erre is amarra is, még ha az ember benne van is eltéved, hátha +kívül van rajta!</p> +<p>De ugyan fel is volt ám szerelve ez a rettentő erősség!</p> +<p>Bezzeg ki volt fektetve a sánczra négy, olvasd 4 egész sugár +ágyú, három-három fontos mindenik, csak úgy mint az Isten +megteremtette, felszerelés, munitió, strázsa és minden egyéb nélkül +a világon.</p> +<p>Tán ha ledobta volna az ember a sánczról, agyon is lehetett +volna ütni vele vagy két embert, a ki oda állt volna alá.</p> +<p>Vezér biztosunk Thanhoffer (nem kell a nevétől megijedni, egy +szót se tud németül, se tótul) előhivatja a várnagyot és kérdi: +hogy hol a munitió? <span class="pagenum"><a name="Page_248" id= +"Page_248">-248-</a></span></p> +<p>A várnagy azt feleli: hogy van minden ágyúhoz három golyóbis, ha +belefér; két ágyútisztító mind a négyhez, meg egy kananér.</p> +<p>Thanhoffer azt felelte erre a feleletre: hogy ha Simonics ezt a +várat beveszi, nyugodjék meg abban a várnagy úr, hogy legelőször +őtet akasztatja föl.</p> +<p>A várnagy úr igen megörült ennek a szép igéretnek s egy óra +mulva visszajő csodálkozó képpel Thanhofferhez:</p> +<p>«Gondolja csak, milyen csoda történt? Hát lemegyek a +kaszamatákba, ott találok hordókat: megkoczogtatom a pálczámmal, +hát tele vannak, hát mi van bennük? Hát ágyú, puskapor és golyóbis +és más mindenféle vagy két ezer lövésre való.»</p> +<p>Ejnye be jó, hogy az a várnagy megnézte: hogy mi van azokban a +hordókban? Rögtön felrántottunk vagy harmincz ágyút oda a +bástyákra. Két nap alatt betatanulták embereink az ágyúkkal való +bánást s már most nem volt egyéb hátra: minthogy jőjjön Simonics és +hagyjon magába lőni.</p> +<p>De volt annak esze. Látva: hogy az ember egy csizmába mind a két +lábát bele nem dughatja, ott hagyott bennünket s elment a széles +világba.</p> +<p>Mi pedig azalatt vigadtunk jó Leopold várában.</p> +<p>Első nap volt: serünk, borunk, pálinkánk.</p> +<p>Második nap: bor és pálinka.</p> +<p>Harmadik nap: pálinka.</p> +<p>Negyedik nap: igen jó víz. Sokszor a mennyországból is kaptunk +hozzá zulagot.</p> +<p>Egyszer aztán híre futamodott; hogy a mai szent napon +Simonics-csal fogunk verekedni Jabloniczánál.</p> +<p>Utczu erre lóra kaptunk – na de először elmondom: hogy miként +kaptunk lóra?</p> +<p>Hát lovunk persze nem volt; de ez se baj, ott volt gróf yné +asszonyság ő méltósága.</p> +<p>Tehát el ment hozzá egy hadnagy, egy tizedes, meg tiz jó legény +lovat kérni. <span class="pagenum"><a name="Page_249" id= +"Page_249">-249-</a></span></p> +<p>A tisztelt grófnő igen magas tonushoz lévén szokva, a mit még +akkor tanult, mikor Bécsben pogácsát és más egyebet is árult, tehát +a hadnagy igen megbecsülte s kérte tőle a lovakat jó pénzért.</p> +<p>Van a grófnénál egy sárgaképű, feketefogú obester, mit csinál +ott, mit nem csinál, az nem ide tartozik, hanem úgy látszott: hogy +ezúttal ő volt a tolmács.</p> +<p>«Bizony nincs lovunk uraim, a ménesen van valamennyi és mind +igen szilaj, nem lehet megfogni.»</p> +<p>«Köszönjük azt, a mit nem lehet megfogni, de majd megnézem én +előbb az istállót»! mond a hadnagy.</p> +<p>«Soha se fáraszsza magát, nincs ott két strupirt parádégaulnál +egyéb.»</p> +<p>De biz a hadnagy lefárasztotta magát s utána fáradt a Herr +Obester s hát az istállóban száz darab szebbnél szebb lóra +akadtak.</p> +<p>A hadnagy válogatni kezdett. Az obester az elsőre azt mondta: +ezt nem lehet, a másodikra: azt sem lehet.</p> +<p>«Nem lehet, kiált a hadnagy: tizedes! meg vannak-e töltve a +fegyverek»? Meg! kiáltá tizenegy torok.</p> +<p>Ekkor aztán mindjárt lehetett.</p> +<p>Ötven lovat kiválogattunk. Utalványoztuk négyszáz pengővel +darabját, s ott hagytuk az ötvenet, meg a vén Obestert. Lovagolhat +rajtuk a grófné még eleget.</p> +<p>Reggeli tiz órakor kiállítottak bennünket s délután háromkor +indítottak el. Ez alatt vezérőrnagyunk Galgóczra jár s az alatt +Simonics kiszökött az orrunk elől.</p> +<p>Mi aztán egész nap ütöttük a nyomát, egész nap masiroztunk, +mindig láttunk magunk előtt félig fekete, félig fehér alakokat: az +ott Simonics! azok a svalisérek! s mire oda értünk, asszonyok +voltak, kik a felső viganójukat a fejökre terítve portyáztak, a +falun kívül. Hallottuk is: hogy az oldalunk mellett a hegyen túl +szörnyen ágyúztak. Sejtettük, hogy ott aligha nem lövöldöznek.</p> +<p>Siettünk aztán, toltuk az ágyúkat mi is, hogy el ne maradjunk a +requiemtől, s két órai dühös gyaloglás <span class= +"pagenum"><a name="Page_250" id="Page_250">-250-</a></span> után +kibukkanunk a sikra, hát egy falu előtt ott áll a nagy sereg, +megakadva egy lerontott híd előtt, melyen az ágyúkat nem tudta +átszállítani.</p> +<p>Neki rugtatunk tehát a nagy seregnek mi is bátran és elszántan, +kivált miután láttuk, hogy az tulajdon seregünk, mely hátulról +támadta meg Simonicsot, míg mi nekünk elébe kellett volna +kerülnünk.</p> +<p>Az már akkor túl volt az operenczián.</p> +<p>Na de igazán mondom, mikor rábukkantunk a táborra, azt +gondoltuk, hogy az az ellenség s azzal a jó szándékkal mentünk rá: +hogy közébe puskázunk.</p> +<p>Egész ellenkezően járt velünk vagy tizenhat polyák katona, az +meg tulajdon seregének nézett bennünket s közibénk jött s alig +hitte: hogy nem abba a companiába tartozik, míg nyakon nem +ragadtuk.</p> +<p>Ezeket az eleven trophæumokat el is hoztuk magunkkal. Jól jártak +szegények.</p> +<p>A magyaroknál a hadi foglyoknak jobban van dolguk, mint +Simonicsnál a kapitányoknak.</p> +<p>Így végződött a híres kimenetelű Leopoldvári expeditió.</p> +<p>Mi nyugodt lélekkel térhetünk haza; senkit sem öltünk meg, +minket sem ölt meg senki.</p> +<h4>113.</h4> +<p>Komárom leégett.</p> +<p>A kedves szép város a két Duna közt, melyet ártatlan tréfáink +annyi előszeretettel kerestek fel mindig s melyet most könnyező +szemeink fognak megtalálni, szomorúan, lerontva, elhamvadva.</p> +<p>Több mint ezer ház, a város legszebb helyei, a főutczák, a +piaczok, a városház-tere, a legszebb templomok, a nagyszerű +megyeház, mind, mind gyászszal behúzva, melyet a pusztulás hagyott +maga után, feketén, mintha rajtuk száradt volna az éjszaka, mely +semmivé tette.</p> +<p>Szegény, szegény szülötte földem, milyen szomorú <span class= +"pagenum"><a name="Page_251" id="Page_251">-251-</a></span> lehet a +te arczod! Hová ha mentem, minden ház egy édes emlék, minden arcz +egy vidám mosoly volt számomra, most minden rom egy bánatos +siremlék, minden arcz egy könnyeiből kifogyott kép.</p> +<p>Hát a födél, mely alatt születtem? Hát a rokonok, kikkel annyi +évet töltöttem együtt? s kiket még csak siratnom sem szabad?…</p> +<p>Szegény becsületes nép. Így adóztál hazádhozi +ragaszkodásodért.</p> +<p>Büntetést kap az erény, jutalmat az árulás…</p> +<p>De él még az Isten az égben, ki az ártatlanok könnyei és vérének +hullását számlálja odafenn s ki előtt a megolajozott homlok nem +tesz kivételt az emberek közül, ki itéletet mond koldus és király +fölött.</p> +<p>Él még az Isten! S ti földi istenek egykor sápadtan, +koronátlanul fogtok előtte állani s a milyen magasan voltatok +egykor az emberek fölött, oly mélyen fogtok hullani az elitéltek +sorai közé.</p> +<p>Ti, kiknek neve vihar és pusztulás a földön, kiknek étvágya +éhhalála a népnek, kiknek betegsége döghalál az országon, nem +féltek-e: hogy az a szellem, kinek képmásává hazudott benneteket az +ezredéves sötétség, felemeli világító karját s oly példát +szolgáltat rajtatok a világnak, minőt emberi szív kigondolni nem +bír.</p> +<p>Ti, kik koldusok és hazátlanok üldözésében örökítétek meg +neveiteket, nem féltek-e: hogy jöhet idő, mikor senki sem vár reá, +mely titeket látand idegen ház küszöbén koldulni, hazátlanul, +senkitől nem félve, senkitől nem szeretve?</p> +<p>Átkozott leend, ki ha fáradtak lesztek, házába befogad, ha +fáztok, tűzhelyéhez bocsát, ha meghaltok, eltemet. Átkozott leend a +sír, mely hantjaitok benyeli, átkozott a fű, mely azon megterem, és +áldott az, mely palotáitok küszöbét fogja lepni. <span class= +"pagenum"><a name="Page_252" id="Page_252">-252-</a></span></p> +<h4>114.</h4> +<p>Azt beszélik, hogy a király lemondott koronájáról Ferencz +herczeg javára.</p> +<p>Szegény öreg.</p> +<p>Biz azt hiszi, hogy még van, a ki hallgat a szavára.</p> +<p>Okoskodhatol te már édes jó királyom, hallottuk gyalázatos +hitszegő szavadat, hallottuk ágyúid dörgését, mindkettőt megszoktuk +immár s nem félünk és nem szeretünk többé.</p> +<p>Akár lemondasz, akár nem mondasz, semmit sem mondasz vele.</p> +<p>Szent voltál addig míg kétszázezer zsoldos hirdette igéidet, +szeretett, a ki félt tőled, most szerencséd elhagyott, ember vagy, +még annál is rosszabb s kaczag fölötted, a ki nem gyűlöl.</p> +<p>Vagy eszed, vagy szíved hiányzik, de annyi bizonyos: hogy +koronádat elkártyáztad.</p> +<h4>115.</h4> +<p>A császár fölgyujtatta saját palotáját.</p> +<p>Hol fog most szegény kitelelni?</p> +<p>Az idő ide s tova télre válik s ő födél nélkül maradt, talán +tűzkármentesítve sem volt a háza s a nagy sietségben meglehet, hogy +még téli kaputot sem vitt magával. Még meg találja magát +hűteni.</p> +<p>Igaz ugyan: hogy Lombardiában s ha isten úgy akarja, nálunk is +keményen be fognak neki fűteni, de mikor azok a rézkályhák oly +iszonyúan füstölnek; – az ember inkább fázik, minthogy az ilyen +tűznél melegedjék.</p> +<p>Aztán télen az a szokása a fáknak: hogy gyümölcsöt nem teremnek, +kivéve ezúttal az akasztófákat. Szegény császár, mit eszik a télen? +hol alszik a télen? házát felgyujtatta, kincseit beledobáltatta a +sárba, zsoldosoknak fizette. <span class="pagenum"><a name= +"Page_253" id="Page_253">-253-</a></span></p> +<p>Hát azután: ha egyszer kitelik a conventiója, micsoda +mesterségre fogja adni magát?</p> +<p>Sorra fogja járni birodalmait, országról-országra, ide is +bebukkant, oda is bebukkant, kérdezve: hogy kinek kell császár? +mindenütt el fogják utasítani. Egyik azt mondandja:</p> +<p>«Menjen kend isten hirével, szűk idő van, nem tarthatunk annyi +cselédet.»</p> +<p>A másik: «hittuk kendet, de kendnek nem tetszett, most +tetszenék, de nekünk nem tetszik.»</p> +<p>A harmadik: «Poslovenszki? ha nem poslovenszki, ott kinn +tágasabb.»</p> +<p>A császár-mesterség nagyon meg fog csökkenni.</p> +<p>A bandioknak, metallikoknak, érdemkereszteknek, sorsjegyeknek, +titulusoknak, nemességeknek s több efféle császári iparczikkeknek +nem akad vevője. A sok összevásárlott lelkiismeret mind a nyakán +marad, a koronára a zsidók nem contóznak többé, és a zsiványok nem +lopnak többé a császár számára, hanem kiki magának, a mint +illik.</p> +<p>Fölséges uram, az ebugattát, valami mesterség után kell látni, +mert felkopik az állunk.</p> +<p>Vegyük elő: mit tanultunk? mit tudunk? mihez értünk?</p> +<p>Kovácsmesterség? Bilincseket csinálni? Ez a galanteria czikk +kiment a divatból.</p> +<p>Szabó mesterség? Jó magyar katonáknak fecskefrakkot szabni? nem +mód ruha. Nem ér semmit.</p> +<p>Mészáros mesterség? Békességes népeknek háborút csinálni? Ah – +az emberek nem állatok többé s a hentesseregek szét vannak +üzetve.</p> +<p>Alchymista mesterség? Papirosból pénzt csinálni? Minden nép maga +készíti azt magának, a mennyi elég a napi szükségeire.</p> +<p>Mindennek kijövünk a gyakorlatából, fölséges uram.</p> +<p>A könyvnyomtatás elvette a szépírók kenyerét, a gőzhajó +<span class="pagenum"><a name="Page_254" id= +"Page_254">-254-</a></span> a fuvarosokét, a reformátió a pápákét a +szabadság elveendi a királyokét.</p> +<p>Elavultunk, kijöttünk a divatból s koronáink és királyi pálczánk +ide s tova ott fognak állani a múzeumokban, hol a régi paizsok és +kézíjjak állanak, miket a puskapor hasztalanokká tett.</p> +<p>Ámen.</p> +<h4>116.</h4> +<p>A király leköszönt.</p> +<p>A koronaörökös is leköszönt.</p> +<p>Nolunt acerbam sumere.</p> +<p>A koronákat és a státus adósságokat örökölte Ferencz József.</p> +<p>Josephus sine terra.</p> +<p>A kedves kis fiú.</p> +<p>Még alig tudja a nyakravalóját megkötni s kapja magát: császár +lesz.</p> +<p>Hjaj fiatal barátom, míg az ember a császárságot megtanulja, sok +szép víz lefolyik addig a Dunán.</p> +<p>Nagyot kell még magának addig nőni, míg azt mind megeszi, a mit +urabátyja megevett.</p> +<p>Tudja-e maga, mi az a diplomatika? Tud-e maga csalni, lopni, +hazudni s mind ezekhez szent képeket vágni?</p> +<p>Tudja-e maga, mi az az entente cordiale? Tudja-e maga, hogy +mikor az egyik császár tolvaj, akkor a másik császárnak orgazdának +kell lenni?</p> +<p>Tudja-e maga, mi az a népszeretet? Tudja-e maga, mire valók a +hóhérok, a katonák, az akasztófák, ágyúk és a börtönök?</p> +<p>Tudja-e maga, mi az a politica?</p> +<p>Tud-e maga mindent igérni, mikor meg van szorulva, azzal a szent +szándékkal: hogy semmit sem fog megadni?</p> +<p>Tudja-e maga, mi az a heraldica? Tud-e maga hamisan <span class= +"pagenum"><a name="Page_255" id="Page_255">-255-</a></span> esküdni +koronájára, czímerére, evangeliumára s azt mondani: hogy mikor +esküdött, nem volt esze?</p> +<p>Tudja-e maga, mi az a jus gentium? Össze tudja-e ön veszteni a +népeket, tud-e ön polgárháborút csinálni, falvakat égetni, +népfajokat írtani?</p> +<p>Tudja-e maga, mi az a tactica? Egy néptől mindenét ajándékba +elvenni s aztán háladatosságból meggyilkolni?</p> +<p>Tudja-e maga, mi az a sanctió pragmatica? Törvényeket csinálni s +azokat meg nem tartani?</p> +<p>Tudja-e maga, mi az a státus œconomia? Tud-e maga adósságokat +csinálni s azokat soha ki nem fizetni.</p> +<p>Tudja-e maga, mi az az alchimia? Tud-e maga papirosból aranyat +és ezüstöt csinálni?</p> +<p>Tudja-e maga, mik azok a Flankenbewegungok? Tud-e ön ildomosan +szökni, futni, retirálni és dispercalni, mikor a státus érdeke úgy +kivánja?</p> +<p>Míg maga, fiatal barátom, mindezen tudományokból az exament le +nem teszi, addig ne neveztesse ki magát császárnak.</p> +<h4>117.</h4> +<p>Elég komoly lehet az ember, mikor aluszik s lesz ideje +hallgatni: ha meghal, de mi szemébe nevetünk a halálnak, míg +szemünket le nem csukja.</p> +<p>Most ugyan látkörünkbe nem sok nevetni való kép téved. De azért +ne legyen rajtunk az ördögnek azon diadala, hogy bennünket egy +perczig szomorúknak lásson.</p> +<p>Féljetek a nevető arcztól! Ki a csata előtt kaczagni tud, az nem +hátrál a golyók előtt.</p> +<p>Ki az ágyúgolyót kigúnyolja, attól megszégyenli magát a golyó és +kikerüli.</p> +<h4>118.</h4> +<p>E lapok utolsó számával szerkesztőségem ideje letelt.</p> +<p>Ha hazám istene komolyabb gondokat nem rakott volna rám, tán +soha sem váltam volna meg e tértől. <span class="pagenum"><a name= +"Page_256" id="Page_256">-256-</a></span></p> +<p>Ha voltak e lapnak érdemei, azoknak legkisebb része az enyim, az +által, hogy én eltávozom tőle, e lap nem változik, sőt hiszem, hogy +jobb leend.</p> +<p>Két hibámat kell közönségem előtt bevallanom.</p> +<p>Egyik az: hogy ama fenséges nevet bitorló rabszolgaléleknek +arczképét kiadtam.</p> +<p>Pirulva kell megvallanom: hogy ez embertől én egy időben hazám +boldogítását vártam.</p> +<p>Csalódtam, mint velem együtt milliók s most pirulva kell kérnem +azokat, kiknél még az arczkép megvan: hogy azt égessék el.</p> +<p>Másik az: hogy e félév elején egy beszélyt kezdtem el közleni, +melynek végét nem adtam ki.</p> +<p>Oka volt az: hogy benne a história eseményeihez híven azon +kegyetlenkedések voltak előadva: miket 1831-ben a felsőmegyei szláv +ajkuak követtek el.</p> +<p>A dolgok úgy találtak fordulni: hogy jelen időinkben épen e +szláv testvéreink buzganak legerősebben szabadságunk igaz ügye +mellett minden idegen ajkú hontársaink között. Ezek ellen izgatni, +most a legnagyobb eszélytelenség volna. Kénytelen voltam tulajdon +művemnek censora lenni. Beszélyemnek egész második részét +kitörültem.</p> +<p>Inkább magam itéltem el tulajdon műveimet, minthogy azokat más +itélje el.</p> +<p>Én megbocsátok magamnak ez itéletért s reménylem: hogy olvasóim +is meg fognak bocsátani.</p> +<p>Munkatársaimnak ezennel megköszönöm szorgalmas működésüket s +kérem, irántam tanusított szivességeiket utódommal is +éreztessék.</p> +<p>Utódomat pedig közönségünknek e lapok szerkesztőivel évek során +át éreztetett kegyeibe ajánlom.</p> +<p>Üdv minden igaznak, áldás a hazára!</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_257" id= +"Page_257">-257-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>ESTI LAPOK.</h2> +</div> +<p class="center">1849. márt. 15.</p> +<h3>I.</h3> +<p class="right">Ha én kend, kend is kend.</p> +<p class="i2"><i>Kedves Táncsics komám!</i></p> +<p>Kend igen becsületes, jóravaló, jámbor életű ember!</p> +<p>Kend igen tiszteletreméltó republicánus érzelmü, szabadelvü +fiatal ember.</p> +<p>De ha én kendnek azt mondanám: hogy én kendnél soha életemben +okosabb embert nem láttam, akkor nálamnál szemtelenebb hizelgő nem +volna Európában.</p> +<p>No iszen besavanyított kend azzal az alkotmányjavaslattal a +tegnapi napnak! ezt még a sült ökör sem hozhatta helyre.</p> +<p>Pusztítmány az lelkem, nem alkotmány.</p> +<p>Itt már kend nem csak a földet hiszi feloszthatónak, hanem még +az emberi ész tehetségeit is.</p> +<p>Kend azt akarja: hogy senki se viseljen tovább egy évnél egy +hivatalt, 18 évtől 20-ig legyen katona, ha hivatalt akar kapni.</p> +<p>Szép gondolat ez Táncsics, sokért ne adja kend.</p> +<p>Már most képzeljen kend magának egy húsz esztendős katona ifjút, +ki 21 éves korában lesz fiscális, 22-ben jegyző, 23-ban mérnök, +24-ben polgármester, 25-ben orvos, 26-ban tábori kovács, 27-ben +szinházi director, 28-ban alispán, 29-ben pandur-káplár, 30-ban +philosophiæ professor, 31-ben harangozó, 32-ben Közlönyszerkesztő, +33-ban calefactor, 34-ben rendőrminiszter, <span class= +"pagenum"><a name="Page_258" id="Page_258">-258-</a></span> 35-ben +tömlöcztartó, 36-ban generális, 37-ben kisbiró, 38-ban egyházfi, +39-ben pénztárnok, 40-ben orgonista, 41-ben jánitor, 42-ben +esztergomi érsek, 43-ban szőlőpásztor, 44-ben postamester, 45-ben +miniszterelnök, 46-ban főpallér, 47-ben kasznár és így tovább.</p> +<p>Gyönyörű dolog volna az, úgy-e Táncsics, ha így sorba menne a +hivatal az emberen? senki sem tudná: hogy egy esztendő mulva mi fog +lenni? s mikor észrevétlenül belejutna, rögtön értene mindenhez, a +mit rá nyomtak? Hiszi-e azt kend, Táncsics: hogy vannak olyan +hivatalok, a mikre szerencse, ha egy városban egy hozzáértő ember +akad; hiszi-e azt kend: hogy a világon minden hivatalra előre kell +készülni, néha még az előrekészűlés is kevés, ha az ember +természettől arra nincsen szánva? Már pedig higyje el, hogy úgy +van.</p> +<p>Kend azt akarja, hogy minden hivatalnok egyenlő fizetést +kapjon.</p> +<p>Ez által azt nyerné kend, hogy az olyan hivatalokra, a mik nagy +fejtöréssel járnak, nem kapna arra való embert; nem mondom, hogy +nem akadna egy csomó kukoriczapásztor, aki ezer forintért +elvállalná a finánczminiszterséget, hanem ha azt akarja kend, hogy +olyan embereket rakhassan hivatalba, a kik a magok szakmányához +értenek, bizony meg kell azt fizetni édes komám, akármilyen +republicánus időkben.</p> +<p>Nem azt fizeti itt meg a státus, hogy ki mennyit bir dolgozni, +aránylag mennyit bir megenni, hanem hogy kire mennyi szüksége +van?</p> +<p>Hanem már azért csakugyan nagyon le lenne kötelezve a státus a +kend feltaláló tehetségei iránt, ha ezek nyomán minden 18–20 éves +ifju katona lenne.</p> +<p>Ebből az a kettős haszon volna, hogy eképen soha sem lenne a +státusnak veterán katonája, hanem e helyett tartana egy millió +ujonczot s ez darabját 150 p. fttal számítva, kerülne a státusnak +150 millió forintjába évenkint. <span class="pagenum"><a name= +"Page_259" id="Page_259">-259-</a></span></p> +<p>Kendből nem lesz finánczminiszter, Táncsics.</p> +<p>Kend azoknak, kik a szabadságharczban résztvesznek, de földjük +nincs, igér fejenkint 20 hold földet a pártütők vagyonából. Ebben a +harczban ez ideig legalább résztvett 400 ezer ember. És így kellene +kendnek kiosztani 8 millió hold földet. De hátha még, mint alább +indítványozza kend, az egész népnek fel kellene támadni, mintegy 8 +millió ember közt lenne kiosztandó 160 millió hold föld. Ennyi tán +egész Európából sem telik ki.</p> +<p>A mit kend a vármegyei reformról szól, az ellen nincs kifogásom. +Nem merek hozzá szólani, mert nem értem: hogy mit akart kend ott +mondani?</p> +<p>Abban is igazsága van kendnek: hogy a falusi tanítóknak épen +annyi szüksége van, mint a városiaknak, kivált miután Eldorádóban a +városi élet nem drágább mint a falusi.</p> +<p>Hanem az adókulcsot egy kissé sokallom. Száz forint értéktől 4 +forintot fizetni adóba, nem tréfa; egy hold föld árendája évenkint +3 forint, egy hold föld értéke száz forint és így fizetne az ember +a földétől egy forinttal többet, mint a mennyit bevesz. Kendtől +Táncsics az ember megvárta volna, hogy semmiféle adót se fizettesen +vele.</p> +<p>Legjobb pont az egészben a 45-dik, melyben kinyilatkoztatik: +hogy ezek helyett más fog készítődni.</p> +<p>A mi ott a harmadik szakaszban van nyomtatva, azt vagy én nem +értem, vagy kend nem érti, s így quittek vagyunk; a II-dik +szakaszban kend magát, mint hadvezéri talentumot mutatja be, +melyből ismét az a tanulság: hogy kend igen derék becsületes ember, +de aztán semmi egyéb. <span class="pagenum"><a name="Page_260" id= +"Page_260">-260-</a></span></p> +<h3>II.<br /> +<i>A király felesége.</i></h3> +<p>Halljátok csak, milyen szép anecdotákat talál ki a katonaember, +ha elbusulja magát.</p> +<p>A felső táborban általános hír, hogy a volt királyné egyetért +velünk, együtt jár hadseregünkkel.</p> +<p>Egy titkos, rejtélyes asszony, ki mindenűtt jelen van, a hol +valami szükség akad elő, a ki mindenkit biztat, mindenkit segít, és +szídja, káromolja Windischgrätzet, mint egy granatéros.</p> +<p>Ha jön egy csapat, melynek fegyvere nincs, mindjárt ott terem a +titkos asszony s felfegyverzi őket pompás puskákkal.</p> +<p>Ha valahol megakad egy pusztában a sereg és nincs mit enni, +rögtön ott van a titkos asszony s mintha a földből nőne, úgy támad +ott mindenfelé kenyér, bor és pecsenye.</p> +<p>Ha valamelyik katonának nem akarnak váltani, ismét segít a +titkos asszony s osztja a huszast, mint a kukoriczát és váltja a +bankót fényes aranyokra.</p> +<p>Gyakran látják őt éjjel a vezérek tanyái közt előtünedezni, s +mikor ő megjelen, mindjárt megtudják a vezérek, hogy az ellenség +hol van és mit csinál?</p> +<p>Mikor a sereget körülkerítik, ő megyen elől s vezeti őket hegyek +tetején, föld alatt keresztül az ellenség háta mögé.</p> +<p>Elfogja az ellenséges hadvezérek leveleit s a mieink kezébe +adja.</p> +<p>Ilyen dolgokat cselekszik egy ismeretlen asszonyi alak a mi +táborunkban; a ki nem hiszi, kérdezze meg akármelyik katonától, a +kí onnan jött.</p> +<p>Azt hiszik, hogy ez senki egyéb, mint a detronisált királyné, ki +boszút akar állani azon méltatlanságokért, miket vele elkövettek. +<span class="pagenum"><a name="Page_261" id= +"Page_261">-261-</a></span></p> +<h3>III.<br /> +<i>Megint Táncsics.</i></h3> +<p class="right">Mihály, Mihály, miért kisértesz engemet?</p> +<p>Kendre nézve nevezetes nap a márczius 15-dike, azon napon +szabadítá ki kendet börtönéből a pesti nép, kit a kend tömlöcze +ajtajáig Petőfi és én vezeténk.</p> +<p>Ezzel ugyan jobb lett volna elhallgatnom, mert nem hiszem, hogy +az ország érdemrendet adjon érte, hanem csak azért mondom, hogy +kend ezelőtt pár hónappal nevemet említeni hallotta, azt mondta: +nem ismerem ezt az embert. Rövid a kend emlékező tehetsége.</p> +<p>Legujabban pedig egy phamphletet olvastam kendtől, melyben azt +igéri: hogy a forradalomról akar beszélni, de a melyben még eddig +egy szó sincs a forradalomról; hanem van annál több szó az Esti +Lapokról, és sok szidás és káromlás azokra, kik a +Habsburg-dynasztiával egyezkedni akarnának.</p> +<p>Kend ugyan váltig elismeri: hogy az Esti Lapok soha egy szót sem +szóltak e tárgyról, még azt is elismerhetné: hogy épen az +ellenkezőről beszéltek, hanem azért mégis minden harmadik sorban az +a korollarium: hogy így amúgy ütné, nyúzná az Esti Lapokat, ha azok +valaha alkudozni kezdenének.</p> +<p>Kend czitál a Martiusból valamit az Esti Lapok ellen, a mit a +Martius nem mondott; azt kend ott rögtőn egy ülőhelyében elhiszi, +bebizonyítja, refutálja, megint nem hiszi el, s utoljára azt +mondja: hogy ha valaki ezt vagy amazt gondolná magában, akkor kend +vörös zászlót venne a kezébe és mindjárt elmenne vele Vámos-Pircsre +gyalog és sok más dolgokat cselekednék.</p> +<p>Kend épen úgy tesz, mint az egyszeri strázsamester, ki, mikor +pofonütötte a közlegényt, azt mondta neki: «Te! te most magadban +bizonyosan azt gondolod: hogy én gazember vagyok; ha még egyszer +azt mered gondolni, lehuzatlak s huszonötöt vágatok rád.» +<span class="pagenum"><a name="Page_262" id= +"Page_262">-262-</a></span></p> +<p>Kend aztán mond drága dolgokat azokról a czikkeimről, a miket a +Közlönyben irtam. Meglehet: hogy kend azokat nem értette, valamint +én sem értek mindent, a mit kend ír? ez mindkettőnk közös +hibája.</p> +<p>S mind ezekből végre szépen kisüti kend: hogy van egy párt, mely +a Habsburgokkal alkudozni akar, azt meg kell ölni, nyársra kell +húzni; kend ugyan nem állítja, hogy az a párt az Esti Lapokbban +van, de nem is tanácsolja.</p> +<p>Hallja kend Táncsics!</p> +<p>Hogy esnék kendnek: ha én elkezdenék itt arról beszélni, hogy +milyen üdvös és szükséges dolog volna Magyarországon egy Bedlámot +építeni, s minden harmadik szóban előhoznám: hogy én ugyan nem +akartam Táncsics Mihályra egy szóval sem czélozni, s a közben +folyvást beszélnék a dijoni és bicetrei elmétlenek intézetéről, s +kendet folyvást emlegetném?</p> +<p>Úgy-e furcsa volna?</p> +<p>No de én ezt nem teszem, hanem szólok kendhez barátságosan.</p> +<p>Kend igen derék, becsületes, talentumos fiatal ember.</p> +<p>Kendből még lehet igen jó festő, tán muzsikus is, vagy +mechanicus vagy egyéb efféle. De politikához annyit sem ért kend, +mint tyuk az ábéczéhez, politikus nem lesz kendből soha, még csak +politikus csizmadia sem.</p> +<p>Kend egyik szavában azt mondja, hogy iszonyú republicanus, a +másikban pedig azt: hogy kendnek mindegy, akárki lesz a király, – +csak egy gyereknek a szemét kellene bekötni s az nyulna a sokaság +közé, egyet kihúzna mint a lutriban és az bátran +megkoronáztathatnék.</p> +<p>Ezt mondja kend szóról szóra.</p> +<p>Hogy lehet republicanus fővel ilyent még csak gondolni is?</p> +<p>Beszél aztán kend a Márcziusról, azt meg azért szídja, +<span class="pagenum"><a name="Page_263" id= +"Page_263">-263-</a></span> hogy miért akar alkudni a +nemzetiségekkel? Már ezen a téren félek kendtől, mert engemet kezd +pártolni.</p> +<p>És félelmem nem ok nélküli. Kend azokat a nemzetiségeket +megaprítja, ledögönyözi, lekaszabolja, földhöz veri, kfirtja, +csakhogy a Márczius ne szövetkezhessék velök.</p> +<p>Megálljon kend. – Még a nem alkudás és a kiirtás között van egy +kis tér.</p> +<p>Ha valakinek új jogokat nem akarunk adni, még abból nem +következik, hogy a régieket is elvegyük tőle. Kend a Habsburgokra +annyira haragszik, hogy még nyelvrokonaikat is ki akarná irtani, de +nem jut kendnek eszébe: hogy az irtóháború a magyart is csak úgy +fogyasztaná, mint a németet, s ezt nem hinném, hogy kend nagyon +kivánná.</p> +<p>A mi azt a kend által készített ímádságot illeti, már +megengedjen kend, de ha az ember még olyan republicanus is, ha az +Istenhez beszél, mosdottabb szájjal beszéljen.</p> +<p>Hasonlatos ama czigány prédikáczióhoz, mely így kezdődik: +«Irgundum gule, csororum sordikhécz sophengyule gagyule».</p> +<p>S mely szól ilyen szép szavakban:</p> +<p>«Te uram nagyszemü Jupiter! Ifriszkum, czifriszkum, czingere +bingi, őrizz meg minket minden ártalmas vadaktól, a fótos +nadrágtól, a szilaj csikók megpatkolásától és a katonaságtól.»</p> +<p>Például a kend imádságában.</p> +<p>«Változtasd uram azon hazánkfiát, ki tán tanácsolni fogná, hogy +a Habsburgok még egyszer Magyarország fejedelmei legyenek, +változtasd őt kérünk, olyanféle barommá, mely ökröt és szamarat +együtt ábrázoljon: szarvai és fülei közt homlokán legyenek e +szavak: ez az, ki a Habsburgokat fejedelmül óhajtotta; és e barmot +alakítsd oly formán, hogy hátán legyen egy Habsburg-ivadék, kezében +korbácscsal, s a kettős ábrázolatu <span class="pagenum"><a name= +"Page_264" id="Page_264">-264-</a></span> barmot szünet nélkül +korbácsolja: és ne engedd e barmot legalább ezer évig megdögleni, +hanem tedd kötelességévé: hogy egyik országból a másikba +tévelyegjen stb.»</p> +<p>«Midőn körmöczi aranyat látnak, görcsök rántsák össze minden +tagjaikat stb.»</p> +<p>«Midőn magyar huszárt és honvédet látnak, gutaütés kerülgesse +őket, de azért meg ne üsse.»</p> +<p>(Mint a görög mondta: üsd ágyon, de ne nágyon, hagy szálagyon, +mert nem tudod ki vágyon.)</p> +<p>«Még akkor is görcsök kinozzák őket, midőn magyarországi szénát +látnak, és neki essenek a szénának és egyék azt mint hajdan +«Nabukodonozor.»</p> +<p>(Suskere csalabingászkóre. Amen.)</p> +<p>Hát lehet így az Istenhez beszélni édes Táncsics komám?</p> +<p class="center">*</p> +<p>Megigérte kend: hogy folytatja a forradalmat, akkor majd én is +folytatom a discursust.</p> +<h3>IV.<br /> +<i>A huszár-káplár.</i></h3> +<p>Ül a vendéglőben a vén huszár-káplár egy kancsó bor mellett, +hosszú két bajusza lóg kétfelől, mintha varjut nyelt volna le s a +két szárnya kimaradt volna a száján.</p> +<p>A szomszéd asztalnál aranyos tiszt urak ülnek, hetyke tejképű +urak s beszélnek a mások viselt dolgairól.</p> +<p>A vén huszár-káplár kétszer fölemeli a poharát s ráköszönti a jó +tiszt urakra, azok nem is konyitanak reá, s még egyszer akkora +hátat fordítanak neki, mint azelőtt.</p> +<p>Harmadszor is felveszi poharát a vén huszár-káplár <span class= +"pagenum"><a name="Page_265" id="Page_265">-265-</a></span> s +odamegy az ékes tiszt urak asztalához s rájuk köszönti jó szivvel +még egyszer a rossz bort.</p> +<p>«Mit jön ide kend? riadnak rá az urak, menjen hátra a másik +asztalhoz!»</p> +<p>«Ejnye, mondja a huszár, ez ám a furcsa dolog, a harczban mindig +előre küldtek engem az urak s itt meg hátra küldenek; miért van +ez?»</p> +<p>«Nézd csak, milyen confidens egy paraszt ez a káplár.»</p> +<p>«Hallják önök, jó uraim, igaz: hogy 20 esztendeje a mióta káplár +vagyok, de most én sem vagyok rosszabb tiszt maguknál.»</p> +<p>»Káplár ruhában?</p> +<p>«Nojszen, a ruha nem ember. Nézzék az urak ezt az írást s ezzel +a sok zsiros firka közül előkeres a huszár egy szép finom papirost +s oda nyujtja az asztalra a tiszt urak közé. Olvassák!»</p> +<p>«Varga István, huszárkáplár, azon érdemeért, miszerint a +kápolnai csatánál kétszáz ezer p. ftot személyes vitézsége által +megmentett, továbbá Szolnoknál egymaga 13 könnyű lovast s 7 nehéz +vasast levágott, általam ezennel hadnagygyá kineveztetik. Kossuth +Lajos.»</p> +<p>Elállt a szeme szája erre a szép tiszt uraknak; ki elébb +gorombán elutasítá őt asztalától, most nyájaskodva nyujtá neki +barátságos jobbját</p> +<p>Képzelhetni, hogy a mit a huszár erre mondott, azt nem szokás +papirosra irni; megfordult, félretörölte a bajuszát s ott hagyta a +megszégyenült leventéket.</p> +<h3>V.</h3> +<h4>1.</h4> +<p><sup>*</sup><sub>*</sub><sup>*</sup> Egy rendőrségi tanácsos a +minap Erdélyben járt. A zárvonalon megszólítják, hogy álljon meg, +hol a pakszus? A consiliárius úr erre a fülét sem billenti, hanem +rákiált a kocsisra, hogy hajts! s tovább hajtat. <span class= +"pagenum"><a name="Page_266" id="Page_266">-266-</a></span></p> +<p>Miért is lett volna rendőrségi consiliárius?</p> +<p>Mintegy másfél órai járásra aztán utólérik a lovas nemzetőrök, +kiket utána küldtek, galléron csípik s gyöngyen visszaescortirozzák +Csucsára.</p> +<p>Az én consiliárusom itt merőben rátámad a felügyelő tisztre, +mondván, hogy miért nem tudja az embernek az arczából kitalálni, +hogy becsületes ember?</p> +<p>Uram, felelt a tiszt: én láttam Urbánt, én láttam Dimbujt, +Jankut is jól ismerem; de mondhatom, hogy mindeniknek jobb képe +van, mint önnek.</p> +<h4>2.</h4> +<p><sup>*</sup><sub>*</sub><sup>*</sup> Meg van irva a szent +könyvben: hogy leend egy megváltó, ki ha eljön, nagy vérontás lesz +a világon, de melyet nagy egyesülés fog követni; ezen megváltó neve +pedig lészen 666.</p> +<p>A felső vidékeken általánosan hiszik: hogy e név személyesítője +elérkezett.</p> +<p>Számláljuk meg Kossuth nevének számértékét:</p> +<p>LVDVIg CossVt.</p> +<p>50.5.500.5.1.100.5 = 666.</p> +<p>Ez épen 666.</p> +<h4>3.</h4> +<p><sup>*</sup><sub>*</sub><sup>*</sup> Azt mondja egy német +katonatiszt Pesten.</p> +<p>«Die Ungarn, die kann ich noch leiden, aber die Magyaren, die +sind nicht zum ausstehen.»</p> +<p>Kérdik aztán tőle: hogy magyarázza meg, mi különbséget tud a +kettő között?</p> +<p>Megmagyarázta:</p> +<p>Szerinte ungárok voltak, a kik megszaladtak előttük, magyarok, a +kik őket kergetik. <span class="pagenum"><a name="Page_267" id= +"Page_267">-267-</a></span></p> +<h4>4.</h4> +<p><sup>*</sup><sub>*</sub><sup>*</sup> Ferencz császár a franczia +háború végeztével lement Budára s ott a várban, királyi szokás +szerint, muzsikáltatta magát.</p> +<p>Egyszerre elkezdik neki huzni a Rákóczi-nótát. Nagyon +megtetszett neki.</p> +<p>Was ist das für a Melodey? – kérdé.</p> +<p>Mondják aztán neki, hogy ez bizony kurucz nóta.</p> +<p>«Sakkerlot, da hätte ich selber Lust Kukurucz zu werden!»</p> +<p>Ez az anecdota is most jutott eszembe s nem épen mal a +propos.</p> +<h4>5.</h4> +<p><sup>*</sup><sub>*</sub><sup>*</sup> Egy Pestre jövőtől kérdi a +német: mit csinálnak a magyarok?</p> +<p>Szörnyen retirálnak.</p> +<p>Merre retirálnak?</p> +<p>Erre Pest – felé.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_268" id= +"Page_268">-268-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A GYÉMÁNTOS MINISZTER.<a name="FNanchor_31" id= +"FNanchor_31"></a><a href="#Footnote_31" class= +"fnanchor">31)</a></h2> +</div> +<p class="center">(Vázlat a forradalomból.)</p> +<p>Magyar forradalom! Te egetgyujtó alak! Véres arczú kép! Senkinek +gyermeke, – mégis mindenkinek halottja! Kelj föl a sirból és +mulattass bennünket!</p> +<p>Míg éltél, nem festette le senki arczodat. Most jelenj meg nekem +az éjfél óráiban, mikor a temető elbocsátja kárhozott lelkeit, kik +nem tudnak aludni az önátkozta sirban, ülj festőtáblám elé és +mutasd meg arczodat képzetemnek.</p> +<p>A nemes büszkeség lángja égjen azon, midőn a nép áldozatairól +fogok veled beszélni, azon népéről, melyet Isten jó kedvében +teremte a világnak, de melynek számára rossz kedvében teremté a +világot.</p> +<p>De szégyen pirja ömöljék el arczodon, midőn azoknak <span class= +"pagenum"><a name="Page_269" id="Page_269">-269-</a></span> neveit +hallod említeni, kiket e nép nagygyá tett, s kik e népet semmivé +tették.</p> +<p>Sirj, fehérüljön el képed azok sirhalmánál, kik mások dicstelen +nagyravágyásáért dicső halált haltak.</p> +<p>De fekete légy a boszútól, midőn az oltár papjait hozom +emlékedbe, kiknek kezei közt elvesztek az áldozatok.</p> +<p>Némulj el. Remegj, reszkessen alakod, midőn sirást hallasz. +Karének az, millió és millió ajakról. Özvegyek, árvák, koldusok és +őrültek siralma az. Hallgass, ne szólj bele. Rejtsd el +arczodat.</p> +<p>De kaczagj fel és tartsd arczodat az égre, hadd lássa meg az, +mint néz ki egy lélek, mely holta után tébolyodott meg, ha +meghallod, mint vigadnak azok, kik ennyi könynek voltak +teremtői.</p> +<p>Azután tünj el ismét. Menj vissza a sirba. És imádj Istent: hogy +engedjen meghalnod és ne hozza el rád a föltámadás napját.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Hideg januári éjszaka volt. Sem holdja, sem csillaga nem volt az +égnek, a zúzmarás zivatarban fekete hollók falkái kóvályogtak, +szüntelen kiáltozva alá egyhangú szavakban «halál! halál!» +<span class="pagenum"><a name="Page_270" id= +"Page_270">-270-</a></span></p> +<p>A fergeteg fütyölt, az egész föld fehér szemfedővel volt +leterítve, a farkasok üvöltve felelgettek egymásnak egyik berekből +a másikba.</p> +<p>És e hózivataros éjszakákon kétszázezer ember nem aludt fedél +alatt.</p> +<p>Az ország minden részein hosszú fekete vonalak húzódtak +keresztül. Kényszerű sietséggel törekvő hadcsapatok. Éjjel és +nappal, hegyeken és rónákon, éjszaktól délig lehete látni e vonuló +seregeket, a mint dobszó, trombitahang nélkűl mindenféle irányban +átszeldelék az országutakat.</p> +<p>Zúzmara-lepte lovasság, utána rosszul öltözött gyalogsorok, +hallgató, beszédtelen nép. Dübörgő ágyúk, ágyúszekerek, egyik a +másik után, azután megint elrongyollott gyalognép, élén gubába +burkolt vezetője nehéz harczi ménen, azután megint lovasság, ágyúk +és így tovább. A kardok, szuronyok csillogtak az éjszakában.</p> +<p>Néhol egy-egy siető dandár látszott, mely egy másikat üldözni +tetszék, az alakok sebesen vonultak el a szem előtt, mint +álomárnyak, s órák mulva vörös villogás látszék a láthatáron, s +egy-egy eltévedt dörrenés az ütközet távoli morajából.</p> +<p>Azután ismét néma a lett minden. Uj csapatok jöttek és mentek. A +hófuvat behordta nyomaikat. Sehol őrtűz, <span class= +"pagenum"><a name="Page_271" id="Page_271">-271-</a></span> sehol +megállapodás, szüntelen előre, előre pihenés nélkül. Fel a +hegyeknek! Az ágyúkat nem birják a lovak, a csatárok tolják +felfelé. Maguk is leroskadnak. – Keresztül mély, meredek +sziklautakon, övig érő hófuvatagban, éhezve, szomjazva, fázva. +Dübörgő hidakon át, befagyott folyók jegén. Elől, hátul, oldalról +üldöző seregek között, golyók zápora közt. Mindig odább. +Fáklyafénynél, földalatti úton s azután ismét föl meredek hegyekre +ágyútűz ellen, ágyútűz elől, vészvihar elől és hátul, vészvihar még +az égen is, s mindig előre, végtelen, irtózatos úton. Egy-egy beteg +vagy sebesült kidől a sorból. Ott marad. A hó ellepi, megfagy, jól +jár. A többi sort zár és siet, pihenése ütközetben van csak. +Nyugodt álma, ha elesik.</p> +<p>És nem zúgolódik senki. Tűr, szenved, küzd és meghal. Még akkor +is szent ihlet zárja le szemeit s a haldokló nem átkozza meg a +földet, mely vérét megiszsza s testének nem ád temetőt s a tűrő nem +átkozza meg a szenvedést, mit nyugalmáért cserélt. Az áldozat +panasztalan.</p> +<p>Tiszteljétek a katonákat.</p> +<p class="center">*</p> +<p>A rendőrminiszter úr ablakai még mind ki voltak világítva, pedig +az idő már éjfél után járt. <span class="pagenum"><a name= +"Page_272" id="Page_272">-272-</a></span></p> +<p>«Én Istenem! sóhajtja az arra menő civis, kalapját megemelintve +az ablakok előtt, milyen szorgalmatosak ezek a haza atyjai. Még +éjjel sem alhatnak az ország gondjaitól. Bizonyosan itt készítik +azt a sok ménkü puskaport, vagy azon tanácskoznak, hogy milyen +árkot húzzanak nemes Debreczen városa körül?»</p> +<p>«Szegény urak! Sem éjjelük, sem nappaluk. Majd szétreped a fejük +a sok aggodalom miatt. Nyolcz órakor összeültek s még nincs vége a +tanácskozásnak. Hja, sok mindenről kell gondoskodniok. Az egész +ország sorsa az ő kezükben van. Akármit tesznek, az sok +hányás-vetés után történik, s mennyi mindent kell pedig +tenniök!»</p> +<p>«Egy rendőrminiszter!»</p> +<p>«Szentséges Jehova, mennyit kell annak tudni, látni, érteni, +cselekedni, kifőzni? Ő levelezésben áll valamennyi külföldi +udvarokkal, megvizsgálja a passusokat, kvártélyt rendel a +deputátusoknak, elolvas minden ujságot; a melyiket megúnta olvasni, +betiltja; dictiót mond az országgyülésen, olyan szépet: hogy senki +sem érti; kisujjában viseli az egész diplomatikát, előre tudja még +azt is, a mi történni fog. Hogy fér ennyi tudomány egy emberbe, +kivált egy olyan kicsiny emberbe?»</p> +<p>«Gyerünk haza, szomszéd uram, alhatunk mind a két fülünkre, +virraszt mi helyettünk a rendőrminiszter úr és végzi az ország +minden állapotját.»</p> +<p>Épen dolgom volt a miniszter úrnál. Benyitottam az előszobájába, +a holott is majd leütött a lábamról a pipafüst.</p> +<p>A bureau 66 hivatalnokai közül csak hat volt jelen. A többi +otthon volt és aludt, mint illik rendes emberekhez.</p> +<p>A hat közül kettő rettenetesen nyirt valami üres papirost, a +másik kettő a postára ment s onnan jött leveleket tördelte fel ex +ofo s nagyon jól mulatott holmi családi titkok fölfedezésén.</p> +<p>A harmadik pár pedig a miniszteri salon ajtaját ülte +<span class="pagenum"><a name="Page_273" id= +"Page_273">-273-</a></span> el. Mondanom sem kell, hogy mind a hat +rettenetesen pipázott.</p> +<p>– Lehet Laczival beszélni? – kérdém az egyik ajtónállót, a ki +egy igen szép szálas termetü orangutáng lehetett, míg ministeriális +irnokká nem promoveálták.</p> +<p>Az én majmom végig nézett rajtam, nem csekély symptomáival a +megvetésnek s nyomatékos hangon kérdezé: «A miniszter úrral?»</p> +<p>– Hát önök mióta hijják Laczit miniszternek?</p> +<p>– Mióta fizetéseinket felemelte. Hanem beszélni most nem lehet +vele. A conferentia fontos. Megzavarni nem szabad. A haza, tudja ön +uram, a haza elébbrevaló minden privát dolgoknál. Tessék máskor ide +fáradni.</p> +<p>– De magam is közügyben jövök. S közeliték az ajtóhoz.</p> +<p>– Uram, egy lépést sem tovább, – szólt a tisztelt pávián +pathosszal, én a fejemmel vagyok felelős. S elémbe állt egész +hosszában.</p> +<p>Nem voltam róla bizonyos, hogy nem harap-e meg? S már szinte +visszavonulni kezdék, midőn a belőli conferentiából ilyen +töredék-hangok üték meg füleimet:</p> +<p>«Négy király!»</p> +<p>– Ur Isten! – gondolám magamban, – mi bajuk lehet nekik +egyszerre négy királylyal?</p> +<p>– Nem ér semmit, – kiálta egy másik hang, – melyet világosan +Lacziénak ismertem fel, mert az enyém négy disznó!</p> +<p>Ránéztem a cerberusra. Az először el akart vörösödni, de a mi +nem sikerülvén neki, belém kapaszkodott s kifelé szorongatva erősen +allegált, hogy itt nem szabad hallgatózni.</p> +<p>Birkózni kezdtünk, én erősebb voltam, s egy ügyes boxirozás +segedelmével egy flankenbewegungot tettem az ajtó fel és azt minden +további ellenállás nélkül bevevém.</p> +<p>A conferentia szörnyen állt. Három asztalra volt terítve. Az +egyiken thea és punch, a másik kettőn mindenféle <span class= +"pagenum"><a name="Page_274" id="Page_274">-274-</a></span> acták +forogtak kézről-kézre, miket a parasztvilág kártyáknak nevez.</p> +<p>Az egyik asztalnál diabolkát játszottak vagy hatan, nagyon el +voltak merülve, egyik sem vett észre, a másik asztalnál præsideált +a miniszter, ott ferbliztek.</p> +<p>A miniszter nem volt valami magas ember, valamivel több +lehetett, mint Tom Thumb; ha mellette ülő tanácsosa lett volna a +rhodusi colossus, ő maga pedig egy vitorlás hajó, kényelmesen +áthajókázhatott volna annak szárai közt.</p> +<p>Arcza sok keletiességgel birt, teintje némileg közelített a +czigány-colorithoz. Sok vonásaiban a cercopithecusok nemzetségével +rokon; csakhogy azok persze nem tudnak olyan szépen beszélni, mint +ő.</p> +<p>Szakálla az övéig ért s mikor kaczagott, reszketni szokott, a +mit hajfürtei nem tehetének, a lehető legrövidebbre levén +lenyírva.</p> +<p>Pőrére volt vetkőzve s a rettenetes sok ránczról arczán +gyanítám, hogy kaczag. A miről később feketére nyitott szája is +meggyőzött.</p> +<p>Mellette jobbról egy hosszú ifjú ült. Sovány, satyricus arcza +nem igen látszott osztozni a közjókedvben. Hihetőleg valami +brodsitzer volt.</p> +<p>Balján egy termetes férfi. Szabályos, de kissé elhizott arcza +igen tudományosnak akart látszani egy malapropos applicált +pápaszemmel. Szakálla, haja jól soignirozva, maga tűrhetőleg +elegáns és jókedvű. A miniszter pecsétőre.</p> +<p>Laczival szemközt ült egy roppant titanicus férfi, kinek nyaka +és könyökei arany paszomántba voltak húzva. Bizonyosan generális. +Képéből kilátszott, hogy ez az ember maga megenne egy hadsereget, +ha valaki előre megsütné azt számára.</p> +<p>A mellett egy sejtes barna férfi, kinek arczán első perczben +észrevehető volt, hogy lengyel.</p> +<p>Az asztalszegleten végre, az ördög helyén, egy kis <span class= +"pagenum"><a name="Page_275" id="Page_275">-275-</a></span> nyápicz +férfi ült, a ki rettenetesen nyert és boszantott mindenkit.</p> +<p>– Ah servusz! – kiálta rám Laczi, a mint megsejtett. Te vagy az, +a kit olyan nehezen eresztenek be? Foglalj helyet, ide mellém. +Oszszatok neki is. Aztán ott a punch.</p> +<p>– Köszönöm, nem játszom, igen nagyba megy itt. – Láttam a sok +aranyat és bankjegyeket heverni az asztalon egész garmadákban.</p> +<p>– Oh nem, – felelé Laczi, – mind a két lábát maga alá szedve. +Egy arany a visi. Ez nem hazard. Nemde édes generálom?</p> +<p>Ez utóbbi szavak a magas athletai termetű férfiúhoz voltak +intézve, ki példás phlegmával gusztálta a sántát. Kettős álla volt. +Orra, ha jól emlékszem rá, csak egy.</p> +<p>– Nem mondhatnám, – felele gordon hangon. – Már a második itcze +aranyat vesztem.</p> +<p>– Haha! – nevete föl a kis nyápicz emberke az asztalszegleten, a +kiről soha sem birtam megtudni, hogy gyermek-e vagy vén ember? +Annyi éretlenség és aggottság egyesült arczán. Ugy látszék, hogy ő +nyert legtöbbet. Haha! nevete impertinens éles hangon, az én +generálisom nem is marékkal, hanem itczével méri az aranyat! +Mindezt oly élesen, hogy a fülem csengett bele.</p> +<p>Erre általános lett a nevetés, mintha valami rendkívüli jó ötlet +hallatott volna, s valójában valakitől egy itcze aranyat elnyerni +azon időben, mikor az országot papirosokkal láttuk beterítve, +megérdemli: hogy az ember jókedvű legyen utána.</p> +<p>Nevetett maga a miniszter is. Majd kitörte a széke hátát, +annyira nevetett s egyik lábát feltette az asztalra.</p> +<p>– No meggyülik ezért majd a bajod az öreg kóficzczal, hogy +elkártyáztad a pénzt, a min kapszlikat kellett volna venned a felső +hadsereg számára. Ezt a reflexiót elég geniálisan a miniszter úr +tevé.</p> +<p>– Azt mondom, hogy elvesztettem a csatában. <span class= +"pagenum"><a name="Page_276" id="Page_276">-276-</a></span></p> +<p>– Abban, a melyikről így ír egy német bulletin: General **, der +den Rückzug deckte, oder wenigstens decken sollte?</p> +<p>– De megmentettem én azért a zászlómat.</p> +<p>– Igen, mert elszaladtál vele az első ágyúszóra.</p> +<p>Erre ismét hangos hahota keletkezett. A haza atyjai +rettentőképen mulatságosnak találták, hogy egy generálisuk az első +ágyúszóra kezébe kapta a zászlót s elfutott vele.</p> +<p>Tán még most is nevetnének, ha a szomszéd asztalnál ezalatt +csetepaté nem támad.</p> +<p>A zaj magára ragadta a figyelmet, a scena még inkább.</p> +<p>Két gentleman volt egymással épen hajban. Az egyik egy jó szál +férfi, a másik egy még Laczinál is csekélyebb individuum, mely +utóbbi, hogy társával egyenlő lehessen, egy székre hágott fel s +onnan kiabálta csatahangon, «ez czudarság; ez lovagiatlanság, ez +illoyalitás!» és tudja a jó ég, még mi minden iszonyúságot nem.</p> +<p>– Mi baja annak a fiúnak? Mi lelt fiam Hetveni? Dugjátok be a +száját, ne sikoltson olyan nagyon! Hetveni mit ordítasz!</p> +<p>– Ide nézzetek! Legyetek biráim, declamált a czinegének +született férfi s hatás végett most már az asztalra lépett, ez a +longurió la aranyakban veszt s most bankókban akarja kifizetni per +hat forint darabját.</p> +<p>Az egész társaságban egy közös elszörnyedést jelentő «ah» +hallatott. «Szörnyűség!»</p> +<p>– Az a kérdés, szólt a miniszter úr suprematiáját éreztető +hangon, – hogy minő bankjegyekben? Osztrák bankjegyekben, igenis +hat forint mostani kelete az aranynak.</p> +<p>– Dehogy! – ordítá az emberaprólék türelmetlenül, – +magyarokban.</p> +<p>– Ah, ah! – szörnyűködék az egész cœtus, – maga a miniszter úr +is úgy rázta a fejét, mint szokta országgyüléseken, midőn a +karzatnak tudtára akarja adni, <span class="pagenum"><a name= +"Page_277" id="Page_277">-277-</a></span> hogy valamire piszegni +kell s egy földresujtó tekintetet vetve a vádlott egyénre, szárazon +kimondá rá az itéletet.</p> +<p>– Magyar bankjegyekben 8 forint ára az aranynak s azzal noble +nonchalenceal vette fel ismét kártyáit és kérdezé, mi a visi?</p> +<p>A pecsétőr dupla visit tett.</p> +<p>– Nem hiába magad is dupla vagy, – tréfálódzék a miniszter úr, – +s a többiek kötelésségöknek érzék a tréfát megkaczagni, csupán a +generális nem kaczagott, az egész társaság közbotrányára.</p> +<p>– Bizonyosan nem érti a viczczet.</p> +<p>– Mit tudhatom én, hogy mi történik itt közöttetek? – míg én a +hazáért a csatatéren –</p> +<p>– Szaladok. Egészíté ki a miniszter. – Mondd el neki Móricz +magad a tréfát, hadd mosolyogjon ő is.</p> +<p>– A vicz jó, csak az rossz benne, hogy velem történt, – kezdé a +pecsétőr mondását. – Jól tudod: hogy én két hivatalt viselek, mint +komám Laczi is, és te édes generálom és valamennyi okos ember, a ki +teheti. Egyfelől pecsétőr vagyok, másfelől őrnagy. A legközelebbi +fizetésfelvevés napján felveszem az én ezüstös attilámat, tetejébe +öltöm ezt a zsemlyeszín kaputot s megyek a pénzügyminiszterhez +tisztelkedni. Kérem tőle a pecsétőri fizetésemet, azt előmbe +számlálja, én beseprem s akkor újra meghajtom magamat s bemutatom +előtte mint ez s ez őrnagy urat, ki a fizetését jött felvenni. Az +ember nem confundálódott, megczirógatta két kézzel a képemet s +rettenetes nyájasan kért engedelmet, hogy most nincs nála pénz, +hanem egy óra mulva lesz, ne is fáradjak oda érte magam, csak egy +káplárt küldjek el a zászlóaljamból, csak egy akkora kis káplárkát, +mint a kis ujjam abból a zászlóaljból, a melynek őrnagya +vagyok.</p> +<p>De már erre méltán kerekedett fel az universalis röhej, mert +olyan zászlóalj nem existált sehol.</p> +<p>– Valami szamár ujság aztán felkapta ezt a viczczet <span class= +"pagenum"><a name="Page_278" id="Page_278">-278-</a></span> s +bemutatott a közönségnek, mint azt az embert, a ki nem egy ember, +hanem két ember, s szépen rajtam száradt a «dupla» epithéton.</p> +<p>– Nagyon jó, – mondá rá jó kedvvel véleményét a generalis úr, +kivált miután akkor ő húzta be a nyápicz embert mintegy száz +aranyig, a ki ellenben igen silánynak találta az egész bonmot +históriáját.</p> +<p>– Az a furcsa, hogy diákkoromban a professorom mindig azért +szidott: hogy simplex vagyok, most meg azzal vexálnak: hogy dupla +vagyok.</p> +<p>A játék ezalatt tovább folyt, a miniszter úr vesztett s mentül +jobban vesztett, annál jobban kezdte szídni azokat a gyáva +képviselőket, kik minden perczben készek az alkudozásra, kik egy +girondeot akarnak Magyarországon megalapítani, és a kiket ő le fog +goullotinoztatni, a debreczeni piacz közepén, egytül egyig, mint a +legyeket, s a többi s a többi – mérgesen lehányt magáról minden +öltözetet, azután megint mind felszedte magára, szidta az egész +országot, egész Európát, mind az öt világrészt összevéve, az egész +systema copernikianum valamennyi csillagait s utoljára az egész +lump compániát: hogy minek jöttek ide az ő idejét és pénzét +lopni?</p> +<p>A compánia szokva volt a miniszter úr kedélyváltozásaihoz s sans +gene koppasztotta egymást, míg a miniszter úr egyre-másra vesztve +és vetkőzve, mikor már csak az volt hátra, hogy a csizmáit is +lehúzza, felugrott, hátrarúgva a székét s ment az író-szekrényéhez, +új pénzerővel jelenendő meg a csatatéren.</p> +<p>A ki látott már békességesen mulató társaságot, melynek közepébe +hirtelen egy százötven fontos bomba esik be a stuckaturon +keresztül, annak lehet fogalma a következő jelenetről, senkinek +másnak nem.</p> +<p>A miniszter beletekinte a fiókjába, s azzal felordíta oly +hangon, mintha harmincz cserépkorsót csaptak volna egyszerre a +falhoz. <span class="pagenum"><a name="Page_279" id= +"Page_279">-279-</a></span></p> +<p>– Ki járt itt?</p> +<p>Mind oda néztek. Legalább is azt hitték, hogy valaki egy +puskaporos masinát rejtett el a miniszter úr iróasztalába.</p> +<p>– Ki járt itten? – Kérdé újra stentorral s öklével a fiókra +mutatott.</p> +<p>A társaság kővé válva nézett rá s a generalis úr épen úgy kezdé +magát érezni, mint mikor Zólyomban először meghallotta az +ágyúzást.</p> +<p>– Akarom tudni, hogy ki járt itt?</p> +<p>– Megvesztél czimborám? Mit kiabálsz, ki bántott? – szólala fel +végre a pecsétőr. – Én is jártam ott, és más is, oda tetted a +szivarokat.</p> +<p>– Engem megloptak.</p> +<p>– Lehetetlen.</p> +<p>– Két százas volt itt fölül, most nincs.</p> +<p>– Valamikor pipára gyujthattál vele. – Ez a magas satyricus ifjú +észrevétele volt, első és utolsó ez estén.</p> +<p>– De nem vicz ez, hallja az úr, mert ez komoly dolog!</p> +<p>– De ugyan Laczi legyen eszed, ne csinálj belőle scandalumot. +Azért a rongyos kétszáz forintért.</p> +<p>– De én akarom tudni, hogy engemet ki lopott meg? Az én házamnál +tolvaj van. Az én házamnál az ország kincsei vannak. Én semmiért +sem vagyok felelős.</p> +<p>– De hát mi szükséged van erre a lármára?</p> +<p>– Nekem szükségem van erre a lármára. Az én házamnál az +országnak több milliót érő kincsei vannak. Én akarom tudni, hogy +kitől őrizkedjem?</p> +<p>De már ennyi scandalum mégis több volt, mint a mennyit egy +táblabiróból csinált generális gyomra elbir.</p> +<p>– Enyje, ilyen adta vette, – káromkodék mindig magasodó hangon, +míg végre oly dörgéssé vált irtózatos szava, mintha tízezer ember +beszélt volna egy gégéből. – Hát kinek néz az úr minket? Tolvajok +vagyunk mi? Erre amarra, szedte vette! Köszönje meg az úr, hogy +<span class="pagenum"><a name="Page_280" id= +"Page_280">-280-</a></span> lealázzuk magunkat a társaságába, nem +hogy még itt bennünket dehonestáljon, mert ha itt volna a kardom, +mindjárt karmonádlinak aprítanám, a ki czigánypecsenyéje van! Azért +hogy én a statuspénzét elkártyázom, nem loptam én még senki fiától +egy garast sem, hallja az úr! Ha a policzájminiszter úr meglopatja +magát, van kopója elég, szagláltassa ki a tolvajt, de becsületes +embereket ugyan ne derogáljon, mert ha azt nem nézném, hogy +Debreczenben vagyunk, a helyett, hogy mi megyünk el innét, az úr +menne most ki az ablakon, veszedelem teringette!</p> +<p>Szólt és két széket két csapással összetörött, egy ökölütéssel a +kártyaasztalt kettéhasította, a bundáját felvette, annak egy +legyintésével az egész punch-servicet leverte az asztalról! a +kettős ajtónak egyik szárnyát kivette sarkából, egy irnokot +ledobott a lépcsőn s eként szörnyű erejének tanujeleit hagyva +mindenütt, hangos káromkodással eltávozott s hazáig valamennyi +civist felmorgott az álmából.</p> +<p>A többi assessorok meghunyászkodva előkeresék télikabátjaikat s +egyenként elosongatának. Legutoljára előbujt az ágy alól Hetveni úr +is, hová a csata folyama alatt egy eléggé bölcs rückgängige +Bewegungot csinált s megilletődve nyujtá kezét a háborgó +miniszternek, mondván.</p> +<p>– Miniszter úr! – Én rám csak nem gyanakszik ön. Hisz arról meg +lehet győződve: hogy én öntől nem lopok.</p> +<p>– Jól van jól, csak eredj.</p> +<p>– Hát kineveztet holnap őrnagynak?</p> +<p>– Hová a pokolba? nincs üres hely.</p> +<p>– Szabad csapathoz.</p> +<p>– Van mindenütt.</p> +<p>– A zarándi oláhok ellen még nincs.</p> +<p>– Hisz azok senkit sem bántanak.</p> +<p>– Majd bántanak, ha én oda megyek. <span class= +"pagenum"><a name="Page_281" id="Page_281">-281-</a></span></p> +<p>– Jól van no. Kineveztetlek, csak vigyen a ménkü!</p> +<p>Magam mindekkorig ott vártam egy pamlagra dülve a conferentia +végét s mikor hozzá juthattam, én is belekötöttem a +miniszterbe.</p> +<p>– Hát neked mi bajod? mond frissen. Három szóval elvégezd.</p> +<p>– Nem is lesz hosszabb. Kétszáz szekerest rendeltél ide a +piaczra. Tegnap estétől itt állnak hóban, fagyban, mit akarsz +velök?</p> +<p>– Mond meg nekik: hogy ha eluntak állni, hát leülhetnek! – Ezzel +az instructióval kitolt az ajtón s a szegény szekeresek másik éjjel +is ott háltak a havon, hozzájok sem szólt senki.</p> +<p>A miniszter pedig egyedül maradt az ő pecsétőrével.</p> +<p>– Te Laczi, – szólítá ez meg a minisztert, ki hallgatva és +sebesen járt alá s fel, mint szokott, ha összeszidták. – Igazán +ellopták a pénzedet?</p> +<p>– Dehogy lopták.</p> +<p>– Hát miért csináltál olyan nagy zajt semmiért? még az a drumo +levág, hire lesz a városban.</p> +<p>– Azt te nem érted. Nekem kellett ez a zaj. Mentül nagyobb hire +lesz, annál jobb; magam is úgy akarom. De te nem értesz hozzá.</p> +<p>S ezzel kiszólt az ajtón:</p> +<p>– Simon!</p> +<p>Egy még minden eddig előfordultaknál apróbb egyén lépett be e +hivásra. Úgy látszik, mintha a miniszter szemenszedte volna a +magánál kisebb embereket.</p> +<p>– Ismersz itt valami ügyes lakatost? – Szokása volt a +miniszternek mindenkit tegezni.</p> +<p>– Akárhányat.</p> +<p>– Ne beszélj, szamár! Nekem nem akárhány kell, hanem egy +bizonyos. Ha lehet néma, de mindenesetre olyan, a kinek senki sem +hisz és a kit kevesen ismerjenek. Eredj, mindjárt visszajöjj.</p> +<p>A küldött igen alázatosan betette az ajtót s eltávozott. +<span class="pagenum"><a name="Page_282" id= +"Page_282">-282-</a></span></p> +<p>Az előszoba is megüresült. A miniszter bezárta az ajtókat s +egyedül maradtak.</p> +<p>A miniszter úr sebesen járt alá s fel, mintha a világon minden +attól függne, hogy ő meg ne állapodjék, a pecsétőr pedig +végigfeküdt a pamlagon és ásítozott.</p> +<p>– Öcsém – szólala fel hirtelen megfordulva a sarkán a miniszter +s a homlokát összeránczolva. – Öcsém, igen rosszul állunk.</p> +<p>– Tudom, – sóhajta fel a pecsétőr.</p> +<p>– Seregeinkről azt sem tudjuk, hogy hol vannak? Az osztrák +hadcsapatok körös-körül álltak bennünket, a messzebb távolság +tizenkettő, a legközelebb hat mérföld. A magunk katonái szidnak +bennünket, az ellenéi fenyegetnek. Elől tűz, hátul víz. Huszonnégy +óránál tovább itt nem maradhatunk.</p> +<p>– Rettenetes! – és nem lehet valamerre menekülni?</p> +<p>– Tán nem azon gondolkodozom éjjel-nappal?</p> +<p>– Tán álruhában. Én mint hentes, te mint puskamüves?</p> +<p>– Nem ér semmit, hiszen nem értek a puskához.</p> +<p>– De hát nem gondoltál valamit?</p> +<p>– Azt hiszed? Nézz ide. Mindenféle útlevelek, csak be kell +tölteni.</p> +<p>– Ah! ez pompás, ez nagyon derék, mit kellene bele irni?</p> +<p>– Ne törd rajta a fejedet. Magam ékszerárus leszek, te pedig a +segédem.</p> +<p>– Ahoz ékszerek kellenének, gyémántok s több aféle.</p> +<p>– Bizony simplex ember vagy te édes öcsém, nem látod itt ezeket +a ládákat?</p> +<p>Az alcovenben három különböző nagyságú láda volt egymás mellé +elhelyezve. Iszonyú vaspántos és rézczirádás ládák. Két-három nehéz +lakat lógott rajtok elől, fölül mindenféle czifraság alá rejtett +vexir-zárak és mind hatrendbeli pecséttel biztosítva. <span class= +"pagenum"><a name="Page_283" id="Page_283">-283-</a></span></p> +<p>– Most értelek, – szólt felszökve fektéből a pecsétőr, – hisz +ezek úgy is res nullius.</p> +<p>– Törődöm is én azzal! most nálam vannak, s ha holnapután +Törökországba találok velök menni, szeretném tudni, hogy ki kéri +tőlem számon?</p> +<p>– De hisz e végett kár volt lakatosért küldeni, vannak nekem +ditricheim, értek is egy kicsinyt az ilyesmihez.</p> +<p>– S tüstént előkeresett nehány girbe-gurba eszközt, s a +pecséteket pietástalanul letépve, sok ügygyel-bajjal és nyögéssel +valamennyi zárát és lakatját felnyitotta a a kérdéses ládáknak, +melyeket azután a miniszter úrral két fülénél fogva megragadva per +Pausch und Bogen kitálaltak a legszélesebb asztalra. Sok egy és más +szétgurult az ágyak és szekrények alá, miket másnap a szobaseprő +megtalált és megtakarított.</p> +<p>A csodálat «ah»-ja röppent el a pecsétőr ajkairól e kincsek +látásán.</p> +<p>Nehéz massiv aranyláncok, ragyogó drágakövekkel rakva, nehéz +arany serlegek, ritka antik ékszerek, pompás szelenczék egyetlen +darab drágakőből faragva, remek faragványú szoborművek, mind mind +tömör aranyból és ezüstből, nagybecsü órák, fölséges boglárok, +annyira rakottak drágakövekkel, hogy izzani látszának a gyertyák +világában, és a töméntelen gyürük, mellkövek, az izlés minden +választásainak eleget tevők. Minden, mit egy aristocratikus +fényvágyó olygarcha család kincsben és pompában századokon át +passionate összeszerze.</p> +<p>– Ah! mi kár, hogy mindezt el nem vihetjük!</p> +<p>– Mind semmi ez. Ez mind itt marad. Csak terhünkre volna. Én +csupán egy kis fekete bársony aranynyomatú futrált keresek, te +választhatsz belőle magadnak, a mi tetszik.</p> +<p>Dúltak a kincsek között.</p> +<p>Millió szikrát hányva hevertek azok előttük az asztalon +szétszórva, mintha ugyanannyi szem nézett volna rájok szótlan +szemrehányással. <span class="pagenum"><a name="Page_284" id= +"Page_284">-284-</a></span></p> +<p>– Itt egy chrysopras ékszer. – Igen nehéz. – Legalább a köveket +szedjük ki belőle. – Emitt nehány nagybecsü gyűrű. – Hát ez +micsoda? – «Fövény a Saharából.» – Szórd a szemétre. – Itt ismét +egy gyönyörü numismaticus gyüjtemény. – Tedd félre. Holnap +kifizetjük vele a bureauszemélyzetet. – Hát ez? «Nevezetes férfiak +kézvonásai», vesd a kandallóba. – Hát ez a gyémántos kard? – Ki +vinne kardot magával. A gyémántok eljöhetnek belőle. – És így +tovább. Minden darabból volt valami elszakasztható, elvihető. Az +arany lánczokról letépettek a boglárok, az ékszerekről a gyöngyök, +a gyűrűkből a pompás faragványú camaéák, a boglárokból a ritka +nagyságú turquisek, minden, a mi csak kis helyet és nagy értéket +igényelt.</p> +<p>De a fekete bársony, aranynyomatú tok nem akart előjönni.</p> +<p>A miniszter arcza elsötétült.</p> +<p>– Megjárnám, ha valaki megelőzött volna.</p> +<p>Elővették a másik ládát. Az elébbibe visszaseperték a megvámolt +tartalmat s amazt szinte kiüríték az asztalra.</p> +<p>– Jól van! – kiálta lázas örömmel a miniszter, egy tekintettel +kiismerve a sok kincs közül az igénytelen külsejü skatulyát. – Ez +az, – szólt remegő kezeibe véve a tokot. – Ez az. Látod?!</p> +<p>A pecsétőr kiváncsian hajlott oda, megtudni az annyira óhajtott +tok tartalmát.</p> +<p>Külön le volt pecsételve egyetlen pecséttel, melyet a +kormányelnök sajátkezüleg nyomott rá.</p> +<p>A miniszter egy perczig tétovázni látszék, valjon fölmerje-e +szakitani azon pecsétet is? s remegve nézett maga elé.</p> +<p>– Nos, nyisd fel hát, mi van benne?</p> +<p>– Nézd, a kormányelnök pecsétje van rajta.</p> +<p>– Törd fel, holnap nem leszünk itt.</p> +<p>S a következő perczben nyitva volt az etuis. <span class= +"pagenum"><a name="Page_285" id="Page_285">-285-</a></span></p> +<p>Mintha a szivárvány szállna le kristályalakban!</p> +<p>Nyolcz solitair gyémántgomb. Akkorák, mint egy mogyoró, mikből +millió sugara lövelt szét a prismaticus szineknek. Vakító, kábító +kincsek, miknek mindegyike egy-egy uradalommal fölér. Mikről +azoknak egykori viselője minden diszmenetek alkalmával oly kitünő, +oly nevezetes volt.</p> +<p>Némán, elvarázsolva bámult a két férfi a kincsre, midőn a külső +szobában léptek hallatszának s mintha nyitná valaki kívülről a zárt +ajtót.</p> +<p>– Ki az! – kiáltá mindkettő ijedten, halálra sápadva. Az irnok +volt, kit lakatosért küldtek.</p> +<p>– Mit akarsz?</p> +<p>– A lakatost hoztam. Engedelmet kérek.</p> +<p>– Ugy! – S ekkor nagy hirtelenséggel összetakarítottak mindent a +ládákba, azokat helyökre tették. Az érkezett lakatosnak nem volt +egyéb dolga, mint a ládákat ujra bezárni, mely után azokat a +miniszter ad terrorem populi a rendőrség hivatalos pecsétjével ujra +biztosította.</p> +<p>A lakatosnak meg kellett vallani becsületes nevét s az irnoknak +bizonyítványt adni róla, miszerint nemes Kánya Antal lakatos +majszter uram ez s ez napon az éjnek ezen s ezen órájában a +rendőrminiszternél három ládát bezárolt. Mely teketóriák Kánya +Antal uramat ugy megijesztették, miszerint az egész eseményről még +a feleségének sem mert egy szót is szólni.</p> +<p>– Hát ezzel a fiuval mit tegyünk? – kérdé suttogva a pecsétőr az +irnokra czélozva.</p> +<p>– Ne törődj vele. Elküldöm Pestre iratokkal, mikért bizonyosan +főbelövik. Jojczakát.</p> +<p>A pecsétőr eltávozott.</p> +<p>– Simon! – szólítá a fiút a miniszter. – Végy egy szekeret +magadnak. Még ez órában Pestre fogsz indulni. Ezen iratokat viszed +oda, a hová czímezve vannak. Egy perczet se késsél. Minden minuta +egy <span class="pagenum"><a name="Page_286" id= +"Page_286">-286-</a></span> század a nemzet életére nézve. Itt ezer +pengő utiköltségül: siess…</p> +<p>A fiu elment. A miniszter lefeküdt. Késő éj volt az idő.</p> +<p>A toronyőrök rekedten kiabálták a három órát éjfél után.</p> +<p>Minden jó lélek dicséri az urat.</p> +<p>És másnap az országgyülésen kemény perempterius törvény hozatott +azon képviselők ellen, kik a forradalom ügyében nem bízva, +eltávoztak, vagy meg sem jelentek.</p> +<p>A törvényjavaslat a rendőrminiszter úrtól jött.</p> +<p>És tartatott nagy dictió azon gyávák ellen, kik minden leverő +hirre a megbékűlésről, vagy megfutamodásról gondolkodnak.</p> +<p>A dictiót a rendőrminiszter úr tartotta.</p> +<p>És adatott ki veresbetüs placat, melyben azok, kik a magyar +bankjegyet az osztráknál alább becsülik, bitófával +fenyegettetnek.</p> +<p>E placatot a rendőrminiszter úr adta ki.</p> +<p>És végre iratott egy catói vezérczikk egy olvasatlan hirlapba +azon alávaló könnyelmű emberekről, kik a haza ily szomoru napjaiban +nem átallanak a kártyaasztal mellett éjeket tölteni.</p> +<p>A czikket a rendőrminiszter úr irta.</p> +<p>El e rút képektől! Keressünk szebbeket. Menjünk a +csatamezőre.</p> +<p>Emelkedjél föl lélek, rázd le az undort magadról, mit az önzés, +a lelketlenség, az álarczos bűn látása gerjeszte benned, jer, láss +vért, láss halált, láss könnyeket és vigasztalódjál.</p> +<p>Nézd amott tul a Királyhágón azt a kis, ifju, hős sereget.</p> +<p>Ruhája nincs, de van dicsősége. Hazája alig ad neki mindennapi +kenyeret s ő mégis mindennap vért ad hazájának s véren vett +diadalt.</p> +<p>Nézd azt a kis őszhaju, őszszakállu embert, mint áll ott a +golyózápor közepett, mint ragyog arcza, ha kis seregét éljenezni +hallja a golyók süvöltéseire. <span class="pagenum"><a name= +"Page_287" id="Page_287">-287-</a></span></p> +<p>Csak egy szót tud magyarul. E szó «előre.» Serege mindig megérti +őt.</p> +<p>Három sebhely van most is rajta, de a halál kerülni látszik őt, +vagy nem tudja megtalálni.</p> +<p>Nézd azt a fiatal hőst. Kiáll serege elé. Buzdítva szól hozzá. A +legelső golyó őt éri, leesik lováról, vére festi a földet. Özvegye +szép és fiatal szive megszakad, de nem siratja a hőst, nem siratja, +hisz halála dicső volt.</p> +<p>Nézz amoda. Ott is egy hős esik el. Nem egy seb, tiz érte +egyszerre. Ellene is becsüli a hőst. Bekötik sebeit, ápolják, +mondják neki: hogy a csata elveszett s ő letépi sebei kötelékeit és +hagyja folyni vérét, hagyja jönni halálát, mert a csata +elveszett.</p> +<p>Láss ott egy hidat. Két ezer ember áll előtte és védi, tul rajta +iszonyú erővel egy ostromló sereg. Nézz oda ismét. Már alig vannak +ezeren. Ugy-e nem futott el egy is! Elestek. Mire az éjszaka eljön, +ezernek csak fele marad ott, de helyéről meg nem mozdul egy +sem.</p> +<p>Nézz végig a Tisza mentén. Látod ama piros kis vonalt. Mily +sebesen halad előre. Egy csapat ifju az, kik piros föveget viselnek +fejükön. Micsoda tűz az, melynek szembe mennek? Ágyúk azok. Hallod +ropogásaikat. Látod mennyien hullanak el belőle. De látsz-e elfutni +csak egyet is? Most oda értek. Az ágyúdörgés elhal.</p> +<p>Menj tovább. Láss ott a Duna közepén egy várost. Le van égve a +porig. Lakói a föld alá, a kriptákba rejtőztek. Ezerei a +tűzgolyóknak repülnek bele minden oldalról földrengető dörgéssel +ijesztgetve a levegőket. A városban éhség, nyomor, fagy dühöng. Nem +tudja senki, a halállal hol találkozik? De látsz e egyet is, ki +megszöknék onnan? Tűrnek, szenvednek és nem panaszkodnak.</p> +<p>Látod amott azt a vezért. Csákójához emelt kézzel seregét +megesketi, hogy nem fog elfutni a csatatérről, s midőn a halál +zápora ömlik, egy kiáltás, mely túldörgi <span class= +"pagenum"><a name="Page_288" id="Page_288">-288-</a></span> az +ágyuvihart, egy kiáltás, mely azt mondja: «Emlékezzél esküdre!» +megfordítja a csata sorsát. Fele elhull a seregnek, de a másik fele +győz.</p> +<p>És mindenütt, merre nézesz, nehéz csatákat látsz. Csatát a Tisza +jegén, véres harczot a folyam pánczélozott hátán, csatát a sziklás +hegytetőkön, csatát sánczok, várfalak közt, városok utczáiban, +vértől vörösre festett vizek partjainál, égő falvak éji lángja +mellett…</p> +<p>Az áldozat panasztalan. A dicsőség nem kérkedik. De panaszszal +van tele szája a gyávaságnak s fizetést kér a tolvaj.</p> +<p>A katonák rongyosak, véresek és lelkesültek…</p> +<p>A diplomata jól érzi magát. Neki nincs lelke…</p> +<p>A katonának egy gondolatja van, a dicsőség! ha meghal, végsohaja +a haza…</p> +<p>A diplomata azt nézi, merre szökjünk?…</p> +<p class="center">*</p> +<p>Debreczenben ezalatt szépen kigömbölyödtek az ábrázatok.</p> +<p>Kik néhány hét előtt futásról, menekülésről elmélkedtek, most +egyébről sem akartak hallani, mint háboruról, melynek sohasem lesz +vége.</p> +<p>Az apró emberek egy-egy roppant vörös tollal toldták ki fejüket, +hogy kilátszassanak a tömeg közül, a miniszternek és öcscsének még +ez sem volt elég. Nekik egészen vörös kalapot kellett hordani, hogy +tudhassa mindenki, miként ők nem félnek a vértől.</p> +<p>Meg lehete tudni, hogy mikor lesz a csata? Aznap rendesen teli +volt aranyos tiszt urakkal a város, kik jól megőrzék a haza számára +becses életüket, mig a honvéd olcsó életével adózott a síkon.</p> +<p>Ah! Az mennyei élet volt.</p> +<p>Az ember kilencz óráig igen, igen nyugodtan aludt.</p> +<p>Az ember, ha hadi futár volt, vagy ministerialis hivatalnok, +<span class="pagenum"><a name="Page_289" id= +"Page_289">-289-</a></span> tartott igen csinos társalkodónőket, +kik a státus költségén utaztak vele mindenüvé.</p> +<p>Tiz órakor elment az ember a collegiumba, ott hallott iszonyú +szép dictiókat, ordithatott a montagnardoknak, a mennyit tetszett, +lepisszeghette, leröföghette az aggodalmaikat kifejezni merész +táblabirákat, és coquettirozhatott a város karzati szépeivel.</p> +<p>Azután elmehetett az ember a nagy erdőre, járhatott térdig a +sárban és találkozhatott mindenféle ismerősökkel, kik mindig tele +voltak szebbnél-szebb ujságokkal.</p> +<p>Délután leülhetett az ember kártyázni, elveszthette az utolsó +garasát, másnap elküldette magát futárnak és harmadnap ismét úr +volt.</p> +<p>Elmehetett az ember az egyenlőségi clubba, ott halálra +nevethette magát, melyért aztán másnap kárpótlásul a Közlönyből +halálra unhatta magát.</p> +<p>S ha néha napfényes idő volt, láthatta az ember ama minden +gyönyörüséget felülmuló látványt, mint lovagol a miniszter egy +babos lovon, az ő pecsétőre kiséretében.</p> +<p>Oly kecsesen, oly possierlich vette ki magát azon a roppant +tátoson, hogy az ember semmit sem kivánt egyszerre egyebet, mint +hogy bárcsak tevén látná őt eképen ülni.</p> +<p>– Ugy-e néznek utánam a dámák? – kérdi a miniszter úr +pecsétőrét, mert maga nem mert hátranézni, félt, hogy leesik.</p> +<p>– Az egész világ enchantirozva van általad, csak ne csinálj +púpos hátat.</p> +<p>– Brrrr! Hogy tele fecskendett sárral ez a griff! Hohó ne, hohó +ne! ki hitte volna, hogy még sarat is lássunk Debreczenben? Nem +azért, mintha ritkaság volna, hanem azért, hogy mi itt értük a +sáros hónapokat.</p> +<p>– Az igaz. És milyen jó volt, hogy akkor el nem mentünk. Rögtön +utána másnap jöttek a győzelmi hirek. S mi néhány rongyos +százezerért szinte itt hagytuk pompás, gyönyörű állásunkat. +<span class="pagenum"><a name="Page_290" id= +"Page_290">-290-</a></span></p> +<p>– Az igaz. Nagyon belevesztettünk volna. Azóta két milliónál +több fordult meg a kezemen.</p> +<p>– Mennyi van mindössze kiadva?</p> +<p>– Harminczkét millió hat hónap alatt. Az előbbi hat hónap alatt +csak hat millióra volt szükség.</p> +<p>– Hát számadás mennyiről van?</p> +<p>– Egy batkáról sincs.</p> +<p>– Nem is fognak követelni?</p> +<p>– Kicsoda? Ez a soklábú országgyülés! Mernek is ezek ellenem +szólni! A minap plena sessione mondtam meg nekik: hogy mindnyáját +le fogom guillotinoztatni, egy ugyan azt kérdezte tőlem gúnyosan, +hogy kiket? Mindazokat, a kik félnek tőlem. Az ember elnevette +magát, de én bizonyos vagyok róla, hogy azóta nem tud nyugodtan +aludni.</p> +<p>– Csak az a baj, hogy Debreczenben vagyunk.</p> +<p>– Az bizonyos, hogy nagy baj. Ez a nép oly phlegmaticus, oly +rettenetes józan, hogy épen semmi crawalt sem lehetne vele +indítani. De jussunk csak vissza Pestre! Megvannak még ott az én +embereim, kiket két forint diurnumért láthattál a redout előtt +órákig ordítozni az októberi napokban. Jussunk csak Pestre.</p> +<p>– De hátha elébb belénk kötnének, mint oda jutnánk?</p> +<p>– Gondoltam rá. Az egyenlőségi clubbnak meg van hagyva, hogy +dolgozzék erősen. Nyárynak legközelebb macskazenét adatok, az +ilyesmin leghamarabb megizelíti a pórnép a crawallokat; Kovácsot +elfogatom, mint titkos összeesküvőt, vele az egész békepártot. +Kazinczyt, a Zeykeket, Pálfit, Farkast, azt a rongyos ujságirót +kiutasítom a városból. Ha ez sem segít, beredelem Hetvenit az ő +guerilláival s szétveretem az egész parlamentet.</p> +<p>– Parbleu, ez nem ér semmit, mert meglehet, hogy Hetvenit és a +macskazenéző companiát ez a tréfát nem értő publicum meg találná +botozni s ez csak azon esetre lehetne elővehető, ha valami eclatans +brutaliter támadnának rajtad a gyülésben. De mit teendnél akkor, +<span class="pagenum"><a name="Page_291" id= +"Page_291">-291-</a></span> ha szép lassan, körülkerülgetve, egész +szelidséggel oly téren támadnak meg, hol nem csata, hanem egy +egyszerű dialog, egy nyugodt pertractatio által érheted el +megbukásodat?</p> +<p>– Azt nem merik tenni.</p> +<p>– Lehet, hogy nem merik, de akarják. Ezek a súgó-búgó emberek +főznek valamit s csak az alkalmat lesik, hogy elejthessenek. Félnek +tőled és ez rossz biztosság rád nézve. Sohasem szerettem ezeket az +embereket. Különös ellenszenvem volt mindig a becsületes emberek +ellen. Ezek nem valók politikusoknak. Ezek sohasem azt nézik, hogy +mi hasznos, hanem azt, hogy mi illendő? Jó professorok váltak volna +belőlük.</p> +<p>– Pah, pah! Félnek és van okuk rá.</p> +<p>– De mégis, ha valamit kitudhatnának rád. Teszem föl azt a +ládahistóriát.</p> +<p>– Csitt! Lassabban. Nem tudhatnak ki semmit. Különben +gondolkoztam felőle.</p> +<p>– Simont megint itt láttam.</p> +<p>– Visszahozta az ördög. Ma megint elküldtem, meg sem hagytam +pihenni. Ez, ugy hiszem, utolsó utja lesz. Egyébiránt te +mindenesetre küldd el a feleségedet a lengyelhez. Ijesszen rá +erősen, most tudom, hogy egy fillérje sincs. Sikerülni fog.</p> +<p>Uj lovagok jöttek szembe. A beszéd megszakadt, s nemsokára a +nagy erdő szépei egy csapat gavalléron legeltetheték szemeiket, kik +közül egy ugy ült a lovon, mintha penitencziából tenné.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Még az nap este a pecsétőr felesége, – egy kis ravasz furfangos +nő, – fölkereste a lengyelt, kivel ama mulatságos konferenczián +találkozánk, s ki ott oly igénytelen szerepet viselt.</p> +<p>A lengyelnek igen sok gyermeke volt és kevés pénze.</p> +<p>Becsületes ember volt és szegény. <span class="pagenum"><a name= +"Page_292" id="Page_292">-292-</a></span></p> +<p>Az asszonyság ezt jól tudta s épen erre a körülményre volt +szüksége.</p> +<p>– Édes barátom, – szólt a lengyelhez, – helyet sem foglalva +nála, ön emlékezni fog azon estélyre, mikor Laczi véletlenül +fölfedezte, hogy valaki a szekrényéből pénzt lopott el.</p> +<p>– Emlékezem.</p> +<p>– A pénz kétszáz pengő volt.</p> +<p>– Ugy mondta.</p> +<p>– Laczi azt hiszi, hogy ezt a pénzt ön vitte el.</p> +<p>– Asszonyom!</p> +<p>– Nekem azt mondta, hogy ön vitte el.</p> +<p>– Asszonyom, ön és mindenki, a ki valaha ismert, tudhatja: hogy +én szerencsétlen vagyok, de becsületes ember. Senki egy megalázó +tettet nem vethet szememre, Sokszor éheztem, de nem loptam soha. +Esküszöm az Istenre, hogy nem láttam a miniszter pénzét.</p> +<p>– Én elhiszem barátom, de Laczi gyanakszik, és Laczinak ez elég +arra, hogy önt befogassa.</p> +<p>– Engemet? Minden alapos ok nélkül? S ki adott neki erre +hatalmat? Ez nem történik sehol.</p> +<p>– Hjah barátom, itt nem ugy megy, mint másutt. A minap, azaz, +hogy jó minap, ezelőtt hat héttel Laczi Szemerének egy biztosát +csukatta be, csak azért, hogy őtet miniszternek nem titulálta, most +is ott ül és hihetőleg ott fog ülni, mig Szemere érte nem jön. +Tegnapelőtt pedig a tulajdon titoknokát csukatta be, a miért az +Esti Lapokba mert irni.</p> +<p>– De hiszen ez szörnyűség!</p> +<p>– Nem tagadom, hogy az. Én önt sajnálom, önnek gyermekei vannak +és ön nem tudná őket hova tenni, ha fogságra jutna.</p> +<p>A lengyel szemeibe könyek gyülekeztek.</p> +<p>– Minő méltatlanság – minő gyalázat!</p> +<p>– Egy esetben ki tudnám önt menteni, ha tudniillik azt a szint +adnók a dolognak, hogy ön csak tréfás bizalomból <span class= +"pagenum"><a name="Page_293" id="Page_293">-293-</a></span> vette +el azt a pénzt Laczi fiókjából s később visszaadná.</p> +<p>– De nekem asszonyom nincs, nem is volt annyi pénzem régtől +fogva.</p> +<p>– Arról lehetne tenni. Ön irást adhatna magáról, hogy a pénzt +Laczi fiókjából elvéve, azt, mihelyt lehet, neki +visszafizetendi.</p> +<p>– Azt, asszonyom, nem fogom tenni.</p> +<p>– Akkor a pénzt lesz ön kénytelen előteremteni.</p> +<p>– De hol vegyem azt asszonyom?</p> +<p>– Azt én nem tudom. Hanem arról biztosíthatom önt, hogy ha +holnap reggelig vagy a pénzt, vagy az irást nem fogja kézbesíteni +Laczinak s az egészet bizalmas tréfára nem igyekszik fordítani, +délre a börtönbe kerül.</p> +<p>– Rajta leszek, asszonyom.</p> +<p>– Isten önnel.</p> +<p>Az asszonyság eltávozott, a lengyelt egyedül hagyva síró +gyermekeivel.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Másnap reggel a miniszternél látjuk az asszonyságot. A miniszter +még negligéeben volt.</p> +<p>– Voltam a lengyelnél – mondá, – az ember sírt, megijedt nagyon. +Igen fél az elfogatástól. Egy óra mulva itt lesz. Pénze nincs, +kénytelen lesz irást adni magáról, hogy az ön pénzét elvitte.</p> +<p>– Igen jól van. S azzal rögtön küldöm őt Galiczia szélére oly +megbizással, mely miatt kénytelen lesz magát rejtve tartani. +Mihelyt távol lesz, előlépek az irattal, nagy zajt ütök, hogy az én +emberem megszökött és engem meglopott. Az a bizalmasság, melylyel +házamhoz ki- és bejárt, valamint saját elismerése tökéletesen +valószinűvé teendik a mesét. A ki nem hiszi, azt hazaárulónak +kiáltjuk s veszve van. A feltörött ládák neki fognak +beszámíttatni.</p> +<p>A miniszter úr tovább is igen kedélyesen mulatott <span class= +"pagenum"><a name="Page_294" id="Page_294">-294-</a></span> a +fentisztelt hölgygyel, de a mi inkább tartozván a romantica, mint a +historia köréhez, hallgatunk róla, mig egy férfias koczogtatás az +ajtón ismét historicummá teszi az elbeszélést.</p> +<p>A lengyel volt, a ki belépett.</p> +<p>A miniszter úr nem tudta milyen arczot csináljon egyhirtelen, +bár azt már hetek óta betanulá, de a lengyel komoly arcza kissé +zavarba találta hozni.</p> +<p>– Uram, – szólt a lengyel hidegen, – ön rám gyanakszik, hogy +kétszáz forintját elvivém s fenyeget, hogy megbecstelenít, ha +vissza nem adom.</p> +<p>– Nem, nem öcsém – vága közbe confidens hangon a miniszter, – +látod, nem értesz, az a pénz nem volt az enyém, nekem arról +számolnom kell. Én tudom, hogy te azt most vissza nem adhatod…</p> +<p>– Kérem, – vágott közbe a lengyel, az asszonyságot észrevéve, – +e párbeszéd nem igényel tanukat.</p> +<p>A miniszter intett az asszonyságnak s az félre vonult az +előszobába, az ajtót félig nyitva hagyva. Ez szokás volt e +háznál.</p> +<p>A lengyel hideg vérrel becsukta az ajtót s közellépett a +miniszterhez.</p> +<p>– Uram. Ön igen jól látszik tudni, hogy a szegényt mindenkinek +és a hatalmasnak mindenkit szabad bántani.</p> +<p>– Ne tüzelj öcsém, ne tüzelj! Hisz nem akarlak én megenni. +Elhiheted, hogy iratoddal én vissza nem élek, csupán a magam +igazolására akarom azt felhozni, a legbizalmasabb privát +conferentiában. Csak néhány sor elismerés, azontul ne legyen semmi +gondod. Már el is van készítve, csak alá kell irnod.</p> +<p>A lengyel, a nélkül, hogy a miniszter szavait feleletre +méltatná, elővette tárczáját s belenyult.</p> +<p>– Ah vagy már el is készítetted? Annál szebb, nem tesz semmit. +Azért jó barátok maradunk.</p> +<p>A lengyel büszke megvetéssel számlált le tárczájából kétszáz +pengőt az asztalra. <span class="pagenum"><a name="Page_295" id= +"Page_295">-295-</a></span></p> +<p>– Itt van a pénz.</p> +<p>A miniszter elhült, elsápadt. Nem tudott mit szólani.</p> +<p>– Itt van, számlálja meg. Nem csaltam-e meg?</p> +<p>– Hogy jutottál hozzá? – dadogá csalatkoztában az ember.</p> +<p>– Nem volna ugyan senkinek gondja rá, de elmondhatom. Eladtam +gyermekeimnek minden ruháját, el megholt nőm jegygyűrűjét; a mi ki +nem telt, azt Dembinszkytől kértem fel kölcsön becsületszóra, s ő +adott, mert tudta, hogy lengyel vagyok, s a lengyel becsület +tiszta. Most tegye el ön e pénzt.</p> +<p>– De én nem igy akartam ezt. Nekem soha sem kellett volna e pént +megadnod, csupán elismerned, hogy elvivéd.</p> +<p>– De nem vittem el! – kiálta a lengyel és szemei szikráztak, – +én hazudni nem fogok. E pénzt nem az adós fizeti hitelezőjének, +hanem a megtámadott utas fizeti az utonállónak váltságul életéért. +Tegye ön el.</p> +<p>– Takarodj! vidd pénzedet, – hadará a miniszter, – kinek jó +vastag bőre volt sértések elszivelésére, s a pénzt a lengyel +markába nyomta vissza. Elmehetsz!</p> +<p>– El fogja ön venni? Vagy azt várja, hogy az arczához vágjam? – +ordítá az dühtől elsápadtan.</p> +<p>– Mit jelent ez! – szólt a miniszter visszahökkenve.</p> +<p>– Ez azt jelenti, hogy ilyenkor becsületes ember kardjához nyúl +és megverekszik.</p> +<p>– Ah, barátom, nekem nem elvem a párbaj, ezt már kimondtam az +országgyülésen. A párbaj aristocraticus institutió, és én +testestül-lelkestül democrata vagyok.</p> +<p>A lengyel fogait csikorgatta, minden izmai reszkettek a +boszútól.</p> +<p>– Ön egy – – gyáva!</p> +<p>Magát e kifejezést négyszem közt bizton eltürte volna a +miniszter, de a lengyel oly előkészületeket kezdett tenni ökleivel, +hogy Laczi jónak látta a csengetyű felé retirálni. <span class= +"pagenum"><a name="Page_296" id="Page_296">-296-</a></span></p> +<p>– Most elfogathat ön, de tudja meg, hogy Dembinszkynek +elmondtam, mire kell nekem e pénz.</p> +<p>A miniszter mérgesen harapott ajkaiba, s ujjaival hosszú +szakállát borzolá.</p> +<p>– Itt van, – szólt a lengyel, – a pénzt a törpe lábaihoz vetve. +Szedje fel ön! S egy tekintetre sem méltatva többet a +kormányférfiút, eltávozott, valamennyi szobaajtót úgy csapkodva be +maga után, hogy a ház rengett bele.</p> +<p>– Tervünk füstbe ment, – szólt az asszonyság belépve a szobába, +hol a miniszter lehető legnagyobb léptekkel nyargalt fel s alá.</p> +<p>– Beszélt tán kegyed vele?</p> +<p>– Megállítottam. Hallani sem akart engesztelődésről. Azt mondja, +visszamegy Lengyelországba, ott legalább becsületes ellenség teszi +fogságra politicai vétekért, mig itt hóhérszerepre jutott +kalandorok üldözik oly vétekért, melynek gyanuja is megölő.</p> +<p>– Ki hinné, hogy ezek a lengyelek mind oly borzasztó dölyfösek. +És épen ez? oly földhöz ragadtnak látszott. Semmit sem lehet velök +ostoba kevélységök miatt kivinni.</p> +<p>– Más tervet kell kigondolnunk.</p> +<p>– Már készen vagyok vele.</p> +<p>– Halljuk.</p> +<p>– Az egész Zichy-féle ingóságokat elárvereltetem, így nem tudják +meg, mi hiányzik belőle? és jogot nyerek a pecsétek +feltörésére.</p> +<p>– De hátha a táblabirák beleszólnak?</p> +<p>– Letorkolom őket. Ich kenne meine Pappenheimer. A ládák uj +felbontása saját hivatalnokaim előtt megy végbe, s azok, ha kell, +olyan visum repertumot adnak róla, a milyet dictálok nekik.</p> +<p>– Ezt még sem tanácsolnám. Azok ott a szegletházban erősen +fujják ön ellen a követ. Félő, hogy az árverés által gyanut kapnak. +Hiba lesz, önnek fegyvert adni ellenei kezébe. <span class= +"pagenum"><a name="Page_297" id="Page_297">-297-</a></span></p> +<p>– A gyülésen letorkolom őket, ha pedig lapban támadnak meg, +betiltom lapjukat.</p> +<p>– Én nem mernék hozzá fogni.</p> +<p>– Mert nem ismeri őket úgy mint én.</p> +<p>– Mert jobban ismerem őket, mint ön.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Másnap meglehetős kurta placatok hirdeték, hogy a rendőrség +szállásán a Zichy-féle holmik árvereztetni fognak.</p> +<p>Az emberek a falra s onnan egymásra bámultak, mindenki +kérdezett, senki sem felelt.</p> +<p>Várták az országgyülést, reménylve, hogy ott fel fog +világosíttatni e váratlan dobraütés; melynek okát senki sem +tudja.</p> +<p>Ugy történt.</p> +<p>A reggeli ülésben több képviselő fenkölt méltatlankodással +szólalt fel, világosítást kérve ez ügyben a bizottmánytól.</p> +<p>Elmondák, hogy ez árverés törvénytelen. A megöltnek törvényes +itélete nincs, vagyonait elfoglalni senkinek nem volt joga, mig +rendes processusa le nem foly, akkor is gyermekei részét elébb el +kell abból különözni, mielőtt valaki rá tehetné kezét.</p> +<p>Elmondák, hogy ez árverés oktalan. Aranyat és ezüstöt elprédálni +ilyen időben kétséges papirosokért esztelenség, midőn ugyanolyan +papirosokat harminczkét nyomda ingyen készít a kormánynak.</p> +<p>Elmondák, hogy ez árverés rendetlen. Ez nem tartozik a +rendőrminiszterium köréhez, hanem a pénzügyminiszteriuméhoz.</p> +<p>Elmondák, hogy ez árverés nemtelen. Máskor az elitélt köntösein +a hóhérlegények osztoztak s most egy országgyülés fogja-e azokat +elkótyavetyélni?</p> +<p>A szónokok határozottan, becsületesen beszéltek, látszott +rajtuk, hogy érzik, miként fejükkel játszanak, de <span class= +"pagenum"><a name="Page_298" id="Page_298">-298-</a></span> azért +is, hogy végtére le akarják rázni onnan az oda ült hydrát.</p> +<p>A miniszter valamennyi beszéd alatt folyvást mosolygott, és +billegette a fejét, mint egy gypsz pagódli s minden nyomósabb +kifakadásra egy-egy «hm, hm, – ej, ej, – lám, lám» interjectióval +válaszolt.</p> +<p>Végre fölkelt ülőhelyéből s miután magáról először egy piros +gallérú szürke köpönyeget, azután egy felső s végre egy alsó +kabátot levetett, elkezde dictiózni.</p> +<p>Elmondá, hogy ő a kormányzónak legbenső barátja és hogy ő a +respublicát a legtökéletesebb alkotmányformának tartja, s hogy ő +mennyit küzdött már a szabadságért, s mennyit fog még érte küzdeni, +hogy ő Debreczen várost mennyire tiszteli, azt milyen strategice +nevezetes pontnak tartja, mint fogja egykor körülsánczoltatni. Hogy +ő a fiatalságnak mekkora barátja, hogy a haza üdvét egyedül azoktól +várja. Hogy a ráczok milyen kegyetlen ellenségei a magyarnak, és +hogy Perczel hogy fogja őket megenni. Hogy ő az országgyülésnek +milyen imádója in solidum, néhányak kivételével, mely néhányak +szüntelen azon törekednek, hogy a hazát elárulják, hogy bármi áron +kibéküljenek, hogy a hadsereget eladják, hogy Debreczenből +elszökjenek, hogy Olmüczbe levelezzenek és a kormányzót +kisebbítsék, a ki ő neki legbenső barátja elannyira, hogy a ki őt +megbántja, az a kormányzót bántja és így az egész hazát bántja, a +miből természetesen következik: hogy a kik az ő ellenségei, azok +ellenségei a hazának, azok hazaárulók, azokat le kell nyakazni. A +mi végre a kérdéses tárgyat illeti, tudatja az országgyüléssel azon +jogkifejezést, miszerint a «res servando non servabiles» (tartva +nem tartható dolgok) azoknak gondviselője által bármikor +eladathatók.</p> +<p>«Éljen! éljen. Vivat!» hangzott mindenfelől; ordított mindenki +mindenféle tónusból és nyelvből, tán koszorút is hánytak a +szónokra, ki most egyenként ismét felszedé <span class= +"pagenum"><a name="Page_299" id="Page_299">-299-</a></span> leszórt +öltönyeit s fejével billegett, mint egy gypszpagódli.</p> +<p>Az interpellans képviselők ugyancsak szerencséseknek tarthaták +magukat, hogy a második emeletről az ablakon fejtetőre le nem +hajigáltattak.</p> +<p>Mi pedig ezuttal megtanulhattuk, hogy az arany és ezüst bizonyos +fajta emberek kezeiben el nem tartható portéka.</p> +<p>«Res servando non servabiles.» Mint a miniszter úr bevallá.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Utban voltam. Karczagon, míg lovakat váltottak, betértem a +vendéglőbe, midőn unatkozásaimból szörnyű zaj riaszta fel. +Kocsizörgés, kardzörgés, ajtózörgés, káromkodás és tudja a jó ég mi +mindenféle emberhalált jelentő hangok nem.</p> +<p>Már resignálva voltam arra a gondolatra, hogy vasasnémetek +rohanták meg a várost, midőn felpattan az ajtó s belép rajta egy +rettenetes apró ember, egy rettenetes nagy szál karddal az oldalán +s világverő lármával szidja a kellnereket, marqueureket, +vendégfogadósokat és mindenféle szolgálattevő lelkeket Karczag +városában, a miért őt kész ebédre nem várták reggeli tiz +órakor.</p> +<p>– Én futár vagyok! Egy futárral így bánni hazaárulás. Én önöket +feljelentem, én önöket leguillotinoztatom. A haza megszabadítóival +így bánni!</p> +<p>A korcsmáros végre nagy alázatosan jelenté a haragos úrnak, hogy +egyszeriben készen lesz egy egész pulyka.</p> +<p>– Meg két font rostélyos! – vága közbe a haza egyik +megszabadítója.</p> +<p>– Igenis és egy fél kuglihupf.</p> +<p>– Ha egész volna, jobb volna.</p> +<p>– Lehetne tán addig valami omelettet készíteni.</p> +<p>– Három adagot. Bátran.</p> +<p>A korcsmáros nézte: hogy maga van-e ez az ember, vagy még vár +valakit? <span class="pagenum"><a name="Page_300" id= +"Page_300">-300-</a></span></p> +<p>– Most kaptunk friss kecsegéket a Tiszából – szólt kétkedve a +korcsmáros.</p> +<p>– Igen? Abból is öt fontot halászlével. S kerítsen egyúttal +valami finom konfectet. Nini, – kiálta a távozó korcsmáros után, – +ott künn egy nyúlat láttam lógni, azt pörkölje meg.</p> +<p>– De könyörgöm, az sokáig fog tartani s a lovak már itt +vannak.</p> +<p>– Én parancsolok, ön engedelmeskedik! Addig is hozzon ide két +palaczk Madeirát. Sietve!</p> +<p>A korcsmáros szaladt, az apró férfi pedig hátra tett két kézzel +büszkén sétált fel s alá a hosszú szobában véghetetlen sokat tartva +arra, hogy kardjával mentül nagyobb zajt csináljon.</p> +<p>A bor megjött, a kis bőrben lakó nagy férfi csaknem az orrom alá +tette a czifra palaczkokat, s mikor töltött belőle, rám nézett, +mintha mondta volna: láttál-e már olyan embert, a ki Madeirát +iszik? Pedig jobb lett volna, ha a korcsmárosra nézett volna +ilyenforma kérdéssel: láttál-e már olyan embert, a ki megiszsza a +czukorral és spiritussal kófernyált kerti vinkót, Madeira +képében?</p> +<p>Az ember oly impertinens volt, hogy lehetetlen volt bele nem +kötnöm.</p> +<p>Pro primo a kalapjáról akkora vörös toll lógott le, hogy az +ajtót sohasem csukhatta be maga után, a nélkül, hogy azt oda ne +csukta volna. A kardját valaha akkor csinálták, mikor két kézre +szokták fogni a pallost, akkor sem az ő számára. Csizmái hónaljig +értek, miket sarkantyúk diszesítének, minőket a hochselige Ritter +Fridolin viselhetett. Tulipiros bársony mellényének mindenik +zsebéből egy-egy nehéz aranyláncz csüngött ki s humoristice kötött +shawlja csokrából nagy patheticus vatermörderek meredtek elő, +különösen kedves ellentétben a rendkívül czirmos ritka szakállu +mongol ábrázathoz.</p> +<p>Mondom, hogy bele kellett kötnöm. <span class="pagenum"><a name= +"Page_301" id="Page_301">-301-</a></span></p> +<p>– Ugyan kérem, – szólítám meg, – hová tetszik utazni?</p> +<p>Az ember felém fordítá arczát, végig nézett, lábát előre veté és +szólt kemény, szétmorzsoló hangon.</p> +<p>– Azt ne merje ön kérdeni, tudja ön, mert az statustitok s ezzel +kardja markolatára csapott merészen, mintha azt akarta volna +tudtomra adni, hogy e titkot fegyveres kézzel is kész +megőrzeni.</p> +<p>Azután felemelé poharát és magas leereszkedéssel kihörpenté.</p> +<p>A kerti vinkónak az a jó tulajdonsága van, hogy az ember nem +részegszik meg tőle, hanem megbolondul; kivált ha czukor és +spiritus van közé főzve, tökéletesen; de legkivált akkor, ha az +ember különben is meglehetősen bolond.</p> +<p>Az én futárom is majd így járt.</p> +<p>Az első pohár után mindjárt keresztbe álltak szemei, odajött +hozzám és barátjának nevezett, megszorított a kezemet s kérdezé: +hogy tudom-e, hogy ő miért megy most Pestre?</p> +<p>– Hát Pestre tetszik? Nem tudom miért? Nem is találgatom.</p> +<p>– Tud ön titkot tartani?</p> +<p>– Nem próbáltam. Meglehet.</p> +<p>– Tehát tudja meg, hogy én fontos irományokat viszek itt a +zsebemben. Látja?</p> +<p>– Látom, vigyázzon ön, hogy el ne veszítse.</p> +<p>– Oh attól nem tartok, mert Szolnokon mind valamennyit bevetem a +kályhába, hogy ha elfognak nálam ne kapják. Nem nagy tüzet ad ugyan +ki, de az én hátamat meglehetős borsódzásoktól menti meg. – Szólott +a nagy férfiú tréfásan és ivott.</p> +<p>– De hát ez esetben kár is kegyednek Pestre befáradni, a +depescheit már Szolnokon útbaigazítja.</p> +<p>– Hm. Nem csupán ez irományokkal vagyok küldve. Látja ön a többi +közt ezt a rózsa-szinű levélkét, ez bizonyosan nem statustitok, +ugy-e bár? <span class="pagenum"><a name="Page_302" id= +"Page_302">-302-</a></span></p> +<p>– Ugy gondolom.</p> +<p>– Találja ki, ki küldi e levelet?</p> +<p>– Kis Péter? – nem az. – Nagy Pál? – az sem. – No úgy nem +találom ki, hogy kicsoda?</p> +<p>– Haha! Hát nem ismeri az irást? Hisz ez a miniszter úr +irása.</p> +<p>– Valóban az övé.</p> +<p>– Igen ám, ő ezt egy szép hölgynek küldi. Hanem ez titok.</p> +<p>– Tudom. Bizonyosan valami finom összeesküvés.</p> +<p>– Dehogy az. A miniszter szerelmes. Egy hajfürtét küldi e +levélben ama szép hölgynek. Ezzel kell Pestre bemennem minden héten +egyszer.</p> +<p>– Tehát azért van ő olyan kopaszra lenyírva?</p> +<p>– Azért ám, az a szép hölgy pedig rendesen a kandallóba veti a +levelet olvasatlanul, egyszer már le is dobatott a garádicson, +azóta csak a portásnak kézbesítem, – szólt a nagy férfiú ama kis +compediumban őszintén és ivott.</p> +<p>– De hát visszatérőben nem veszik öntől számon hivatalos +eljárását? – kérdém.</p> +<p>– A status dolgaiban tetteket senki sem, hanem a miniszter úr a +maga levelére annál inkább sürgeti a választ. Én azonban megveszek +Pesten a fodrásztól egy csinos hajfürtöt s válaszul azt hozom neki +vissza, a mit ő rendesen arany medaillonba zárva az inge alatt +visel.</p> +<p>A testileg kicsiny férfiú rettenetesen kezdett ez ötleten +nevetni, jó kedve csupán az által zavartatván meg, hogy a +korcsmáros és pinczérei eljöttek teríteni, mire ő ismét előkelő +minákba kezdte szedni arczát, szidta a pinczéreket, hogy miért +olyan lusták, már egy órája, hogy itt van, még sincs semmi. E +philippica csak azért volt megkezdve, hogy legyen oka a testileg +kicsiny férfiúnak egyik óráját a másik után kihúzni zsebéből, +azokat füléhez tartani, felhuzni, s más egyéb módon fitogtatni. +<span class="pagenum"><a name="Page_303" id= +"Page_303">-303-</a></span></p> +<p>– Szép órák, – mondám.</p> +<p>– Hehö. Elhiszem azt. Egyik nyolcz kőre, másik tizenhatra. Minő +emaille! Zichy-féle mindakettő.</p> +<p>– Igen? Res servando non servabilis?</p> +<p>– Harmincz forintért vettem mind a kettőt, testvérek közt is +megér egy háromszázat. Nem tubákol ön?</p> +<p>E kérdés csak azért vott hozzám intézve, hogy legyen miért egy +gyönyörű burnótszelenczét előhúzni zsebéből, mely egyetlen achatból +faragva, s aranynyal gazdagon befoglalva, egyike lehetett a muzeumi +ritkaságoknak.</p> +<p>– Ez is res servando non servabilis?</p> +<p>– Igen, hat forinton vevém, már igértek értük hatvan aranyat. Ez +a gyűrű is onnan való, de ezt nem vettem. Valóságos opál, ritka +nagyságú, ezt Laczi adta, mikor lakatost hoztam neki, hanem ez +statustitok, ezt, megbocsát ön, de el nem mondhatom.</p> +<p>Hozták az ebédet. A kis férfiú neki ült, magam pedig elmentem +egy helybeli ismerősömet felkeresni. Egy óra mulva vetődtem haza. A +kis férfiú akkor is ott ült, előtte üres tálak és üres poharak. Már +ekkor annyira volt, hogy nem ismert rám.</p> +<p>A korcsmáros számolta az étkek árát, én pedig azt vetettem fel +magamban, hogyha a nagy férfiú ilymódon látna hozzá, mennyi idő +alatt enne meg egy nyolczvan ezer főből álló ellenséges hadsereget +munitio és patrontás nélkül?</p> +<p>Végre kitámolygott a haza egyik megmentője várakozó +furmányosához, köpenyét, kardját, táskáját odabenn felejtve s +azokért egyenként küldözve be a fogadói szolgákat. Mikor elvégre +már fenn ült, még egyszer leizent, hogy hívják ki már azt a részeg +gazember futárt onnan belülről, mert ő nem vár egy perczig sem reá +tovább, s csak miután esküvel bizonyíták neki, hogy a futár ő maga, +resignálta magát jelt adni a kocsisnak az indulhatásra. +<span class="pagenum"><a name="Page_304" id= +"Page_304">-304-</a></span></p> +<p>Percz mulva elnyelte a porfelleg rohanó szekerét. Az ajtóban +álló nénémasszonyok ezer áldást sóhajtának a haza egyik megmentője +után, ki oly sietve rohan és a haza üdvét viszi magával. Isten +veled hőkeblű utazó.</p> +<p>Sit tibi terra levis. Azaz, hogy a szekerednek.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Ezenben furcsa dolgok kezdtek történni Debreczennek +városában.</p> +<p>Esténként egy piaczi boltban transparent felirat előtt lehete +látni egy sereg minden szőrű szinű embert, a holott is egy kis fél +ives lapocskát árult egy kis kerekhasú könyvárus jó három +krajczárért igazi pénzben.</p> +<p>E három krajczárért csodadolgokat olvashatott az ember.</p> +<p>Nem volt az előtt semmi szent, még a miniszter úr maga sem. Ki +előtt félelmesen hajolt meg az egész országgyülés, ki imponált a +kormányon, ki parancsolt egész Magyarországnak, azzal egy kis, +tenyérnyi, sajtóhibákkal teljes ujságocska szembe mert állani, hogy +egyet-mást számon kérjen tőle.</p> +<p>Az eset oly hallatlan volt, mint csudálatos.</p> +<p>Hogy egy kis, sajtóhibákkal teljes garasos lap a korlátlan +hatalmú miniszter hajába merjen kapni.</p> +<p>Minden elkövettetett, hogy e botrány megszüntettessék.</p> +<p>Fenyegettetének a lap kihordói, hogy agyonköveztetnek, de e +fenyegetés nem hozathatott teljesedésbe azon csekély okból, +miszerint az ehez megkivántató köveket harmincz mérföldnyiről +kellett volna oda szállítani.</p> +<p>Tartatának egyenlőségi gyülések, miknek resultatuma azon kegyes +óhajtás lőn, hogy bárcsak itt folyna a Duna, hogy azon lap iróit +bele lehetne hajigálni.</p> +<p>More patrio követeltetett a cautio, ugyanakkor, midőn maga a +kormánylap sem tette azt le. Mind hiába, másnap a cautio is +készpénzben le volt téve.</p> +<p>A lap ócsároltatott úton-útfélen sajtóhibái és vádjai +<span class="pagenum"><a name="Page_305" id= +"Page_305">-305-</a></span> miatt. Hasztalan, másnap még több +sajtóhibát s még több vádat hozott a miniszter ellen.</p> +<p>Indíttattak meg ellene hasonló formatumban fogdmeg lapok, a +miniszter úr saját vezetése mellett, hanem az előfizetők nemsokára +instantiát adtak be hozzá, hogy fordíttassa le magyarra, a mit ír, +mert persául nem értenek.</p> +<p>Utoljára nem volt mit tenni egyéb, mint az országgyülés elébe +adni a dolgot s sajtópert kivánni a méltatlan rágalmak ellen.</p> +<p>A szerencsétlen ujság földig gázoltatott. A fekete földig!</p> +<p>És elrendeltetett ellene a szigorú törvényes vizsgálat.</p> +<p>A vizsgálat soká tartott, a sajtóhibás lapocska azzal vádolta a +minisztert, hogy nem bánt tiszta kézzel az ország által reá bízott +vagyonok körül.</p> +<p>A dologság borzasztó volt. A vizsgálat igen sokáig tartott.</p> +<p>A mely nap a vizsgáló bizottmány referálandó volt, már azt előre +tudta mindenki. A karzatok tele voltak uri hölgyekkel, kik már +reggel hat órakor beültek, hogy helyet kapjanak.</p> +<p>Künn a piaczon nézdelték a helyet, hogy hol fogják felállítani +az akasztófát, hány foga lesz annak, hogy minden ujságiró rá +férjen, a ki a minisztert bántotta?</p> +<p>Tulajdonképen csak az volt még a kérdés, hogy vajjon akasztatni +fognak-e azok, vagy guillotinoztatni?</p> +<p>A várva-várt óra végre megérkezett, az ülés megnyittatott.</p> +<p>Jelen voltak a miniszter úr és párthivei, magasan ragyogó +ábrázattal, fenhangon kaczagva, handabandázva és ingerkedve.</p> +<p>Jelen voltak a meggázolt férfiak is, kik mertek a miniszter úr +ellen szólni, meghúzódva, lenézve mindenkitől érdemeik szerint. +Hátraültek szegények és lehúzták fejüket, hogy szemeik ki ne +égjenek a szégyen miatt. <span class="pagenum"><a name="Page_306" +id="Page_306">-306-</a></span></p> +<p>Felállt végre a vizsgáló bizottmány elnöke. Alacsony ősz ember, +becsületes magyar arczczal s elmondva vizsgálatai eredményét, +feszült várakozás közben, előadását azzal rekeszté be: hogy a +megvizsgált holmikon <i>kétségtelen eltulajdonítás nyomai +látszanak</i>.</p> +<p>Az emberek egymásra néztek, össze-vissza hüledezve, hallgatás +lőn, a szúnyogröpülést meg lehete hallani.</p> +<p>Az ősz férfiú azt hitte, hogy nem fejezte ki magát elég +világosan s újólag ismétlé.</p> +<p>– Itt nem vétkes hanyagság, hanem <i>világos lopás</i> kérdése +forog fenn s kezével esetleg-e vagy készakarva? egyenesen a +miniszter felé mutatott.</p> +<p>Az, mintha egy sulyokkal csaptak volna a feje lágyára, hanyatt +esett székében és néhány perczig meg volt halva.</p> +<p>A mint föleszmélt azon vette észre magát, hogy egyszerre tizen +beszélnek hozzá.</p> +<p>A ki csak szóhoz juthatott, válogatva, nem válogatva a szót, +szidta, mocskolta, s legjobban szidták, mocskolták elvbarátai, kik +mindent elkövettek, hogy e tett részeseinek ne látszassanak.</p> +<p>Végre a sok tépés, marczangolás és püfölés után szóhoz juthatott +ő is, de ekkor meg oly furcsákat beszélt össze-vissza, hogy +mindenki elkezdett rá fenhangon kaczagni.</p> +<p>A publicumnak mindegy volt, akárkin történt a scandalum. Látvány +volt elég. A scena váratlanul ugyan, de azért drolatique +végződött.</p> +<p>A miniszter e felvonás alatt tökéletesen pulverizáltatott.</p> +<p>Midőn a teremből eltávozott, az ugyane nap kinevezett főápolónő +nyujtá neki karját támaszul, mire a debreczeni civis azt jegyezte +meg, hogy a főápolónő a legelső massacrirozott sebesültet hivatalos +gondviselés alá veszi.</p> +<p>Látszott tagadhatlanul, hogy e jelenés után az országgyülés +nyakára ült a miniszter úrnak. <span class="pagenum"><a name= +"Page_307" id="Page_307">-307-</a></span></p> +<p>Estig tartott a privát konferenczia a rendőri szálláson ez eset +után s még azon éjjel gyors futár küldetett titkos missióval +Hetveni úrnak utána.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Meredek havasok állják körül Abrudbánya városát. Hegy hátán +hegy, mint megőszült óriások, emelkednek szerte hóval fedett ormok, +miknek szakadékain feketésen zöldel a hóban lakó fenyő.</p> +<p>A sziklákon járatlan ösvények vezetnek keresztül-kasul, néhol a +hegyek éles gerinczein futva végig, honnét a ködös mélység fenekét +nem látni, másutt meredeken alig tartó lépcsők viszik tovább a +veszélyes útat mélybe és magasba, a tajtékot verő hegyi patak mély +örvénye fölött egy-egy keresztül döntött fa rávetődő törzse az +átvezető híd. S lenn, lenn a visszhangzó mélységben egy egyenes út +visz két magas sziklafal között, keskenyen, rögösen a +bányavárosig.</p> +<p>Ez úton látjuk haladni Hetveni urat az ő csapatja élén.</p> +<p>A csapat rendetlen, útjában lármáz és verekszik, ruházata a +hány, annyiféle, hanem a tiszt urak, kik világért sem elegyítik +magukat a közkatonaság közé, annál ragyogóbbak, öltözetük piros +prémes zöld dolmány ezüsttel és vörössel, a hol csak lehet, +kihányva. Maga Hetveni úr aranygallért visel.</p> +<p>Csupán egy kis csapat tart szigorú rendet. Vezérük fiatal, +komoly, lelkesült arczú ifjú, maguk a fiúk mind oly érettek, oly +okosak. Tán mindnyájan egy tanoda egykori tanítványai. Sorakozva +mennek, hangot csak lépéseik tactusa ad.</p> +<p>Utánuk ismét ágyúk és ágyúszekerek, mik körül sem tüzér, sem +fedezet.</p> +<p>Hetveni úr meghallá, hogy a magyar kormány a békülni kész +románok lefegyverezésével foglalkozik Abrudbányán, s rögtön sietett +oda hivatlanul, kéretlenül, az alku pontjaiba beavatkozandó. +<span class="pagenum"><a name="Page_308" id= +"Page_308">-308-</a></span></p> +<p>Még eddig a merre járt, a legjámborabb oláhok közt, kik soha a +magyarra egy rossz tekintetet nem vetettek, mindenütt sarczot +vetett a békés falvakra. Tudta, hogy az oláh pórnők arany és ezüst +pénzeket viselnek felfűzve. És gyüjté az aranyat és ezüstöt.</p> +<p>Most úgy hivé, itt az idő Abrudbányára jönni, hol hite szerint +sok aranynak kell lakni, miután az oláhok leteszik a fegyvert. +Azelőtt nem igen volt passiója őket meglátogatni.</p> +<p>A románok nagy része e közben már megadta magát, s fegyvereit a +békekövet kezeibe tevé, ki erős szavakkal igérte nekik a multak +feledését és közbocsánatot, ha ezentúl békében maradnak.</p> +<p>A békülés legszebb folyamában érkezék meg Hetveni úr éhes +csapatjával s saját kincsszomjával s megállítja az +alkudozásokat.</p> +<p>Követelései botrányosak voltak.</p> +<p>Magyar vagyok, nem akarom azokat leirni.</p> +<p>Elég annyit mondanom, hogy azokat saját békekövetünk undorral +utasítá vissza.</p> +<p>A guerillavezér azonban nem volt az az ember, ki szép szavakra +hallgatni szokott.</p> +<p>Fegyvereseit azonnal csatarendbe állítá, bevezette a +fegyverlerakás szinhelyére s a fegyvertelen oláhok közé lövetett +vele.</p> +<p>Ha egy századdal később mondaná el valaki e tényt, azt felelnők +rá, nem, az nem igaz, ily alávaló tett magyartól nem származhatott +soha! De emlékezetünk még nagyon élénk s a mik ez után következtek, +sokkal inkább el vannak terjedve, minthogy valamit el lehetne +belőlük titkolni.</p> +<p>E galád mogrohanásra, mintha a föld okádná ki a harczosokat, +ezrei és ezrei támadtak elő a fegyveres románoknak a körülfekvő +bérczeken, kik gyanusan várták a békülés kimenetelét s még nem +tevék le a fegyvert, s most boszúra lobbanva fogták körül a +guerilla-sereget, <span class="pagenum"><a name="Page_309" id= +"Page_309">-309-</a></span> mint egyetlen jelszóra, kürtök +rivalltak mindenfelé s vérengző ordítás.</p> +<p>A békekövet még csillapítani akarta őket, de azt mint árulót +darabokra tépték s a guerillákat beűzték a városba.</p> +<p>Ha katona lett volna, ha magyar lett volna, utolsó csepp vérig +védte volna a védetlen várost, melyre vészt, pusztulást idéze, de +nyomorú korcs volt a silány s meg sem állapodva futott serege +előtt, meg sem állapodva, hátra sem nézve, hanem karddal vagdalva +azokat, kik előtte akartak szaladni.</p> +<p>Csak egy csapat nem futott el, csak egy csapat állt ki a +fenyegetett város védelmére, a komor, hallgatag ifjú kis +serege.</p> +<p>Kétszer nyomta vissza a százszor nagyobb túlerőt, míg végre az +oláhok elfoglalták ágyúit.</p> +<p>– Ne hagyjuk ágyúinkat fiúk! – kiáltá megvillantva véres kardját +az ifjú s elszántan a küzdő tömegbe rohant. Még egyszer elverte +őket ágyúiról, tért hagytak körüle s csapatja körül a visszaszórt +oláhok, s azután felülről a hegytetőről kövekkel hajigálták őket +agyon.</p> +<p>Igy esett el korunk egyik legszebb tehetsége, kiben oly forró +szív, oly magas észszel volt párosulva, hozzá és seregéhez nem +méltó csatában, ágyúit és becsületét védve.</p> +<p>Ez ifjú hős – Vasvári Pál.</p> +<p>E rövid ellenállás után a felbőszült nép a martalékul vetett +városra rohant.</p> +<p>Mi történt azután? Ne kérdjétek.</p> +<p>Azt tudni nem jó emberi léleknek.</p> +<p>Fátyolt reá, sűrű fátyolt. Beszélnek úgy is eleget a kihulló +könnyek a kihullott vérről.</p> +<p>Hetveni úr 1600 főnyi csapatából – hatvanad magával menekült +meg, a többi a szorosokban agyonköveztetett, anélkül, hogy csak egy +puskalövéssel védhette volna magát. <span class="pagenum"><a name= +"Page_310" id="Page_310">-310-</a></span></p> +<p>Abrudbánya most leégetett lakatlan rom.</p> +<p>Nehány nap mulva felkötött karral részvétgerjesztőleg járt +Debreczen utczáin Hetveni úr papagájszín uniformisában.</p> +<p>És a miniszter úrnak rettenetes rossz kedve volt.<a name= +"FNanchor_32" id="FNanchor_32"></a><a href="#Footnote_32" class= +"fnanchor">32)</a></p> +<p>Ez utóbbi eset nagyon elevenig ható csapás volt a +miniszterre.</p> +<p>Nem ilyen véget szánt ő a gonddal és előnyökkel szervezett +guerilla-csapatnak.</p> +<p>Mint hajdan Napoleon, úgy akart ő megjelenni ezek szuronyai +mögött az ellene támadt országgyülésen, de kegyencze elrontotta a +tervet.</p> +<p>Még egy desperatus kisérletet próbált azután meg az országgyülés +ellen, de az is siralmas eredménynyel végződött.</p> +<p>Lázító czikkeket iratott bérencz lapjaiban saját sanscrit +nyelvén és még sajátabb sansesprit modorában az országgyülés +tekintélye ellen, melyben annak feloszlatását sürgeté, még pedig +rögtöni feloszlatását, nehogy ideje maradjon az ő fejére kimondani +az itéletet.</p> +<p>De pórul járt czikkeivel, mert az országgyülésen megmosdatták +értük és nem törülgették meg utána, a herculesi nemzetőr generalis +pláne oly névvel nevezte őt minden circumscriptio nélkül egész +pereputyjával együtt, hogy e kifejezést az elnök imparlamentárisnak +nyilatkoztatta, de melyet a jelen volt publicum osztatlan +applausussal fogadott.</p> +<p>A czikkiró, hogy mind ezek általi sértetlenségét s egyszersmind +az egész gyülekezet iránti lenézését kitüntesse, a tartott szellemi +püfölések közben felkapaszkodott a gyülterem contignácziós +kathedrájába s onnan kaczagott alá, fejét mindenféle oldalra +billegetve, mint egy gypszpagódli, mindaddig, míg a sértegetett +rendek <span class="pagenum"><a name="Page_311" id= +"Page_311">-311-</a></span> elkezdtek neki mogyorót hajigálni fel, +mint szokás a menageriákban kalitkázott bohókás evetkéknek és +tengeri macskáknak mogyorót hajigálni.</p> +<p>Erre megszégyenlette magát és lekotródott.</p> +<p>Ez történt ápril 12-én.</p> +<p>Másnap ki kelle mondatni az itéletnek a hűtlen miniszter fejére, +kinek letüntetével, a kormányon elhatározó majoritásban maradandott +a békepárt; de másnap és harmadnap egészen más dolgok történtek +Debreczenben, miknek auspiciuma alatt a miniszter gyönyörűen +menekült.</p> +<p>Volt-e e másnapi eseményeknek összeköttetése az előbbiekkel vagy +sem? Miért kellett azoknak közvetlenül másnap bekövetkezniök? Azt +mi nem akarjuk feszegetni, annyi bizonyos, hogy azok megtörténte +után a minisztert a gyémántokért senki kérdőre nem vette.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Hová levétek ti napjai a ragyogó dicsőségnek, hová lettél te +hőstettekben gazdag időszak, te hír mámorával ittas év?</p> +<p>Elmultatok, elenyésztetek.</p> +<p>Hová levétek ti hősei az új históriának, kinek neveit két +világrész tanulta kimondani?</p> +<p>Elvesztetek, gyászos, nyomorú halállal, nem a harczmezőnek dicső +halálával.</p> +<p>Hová levétek ti szellemóriások, kik újjá akartátok alkotni a +világot?</p> +<p>Nyögtök lánczok között, vagy futva bujdostok, elhagyva nőt, +gyermekeket, hazát, elhagyva az ősi hajlékot, s elhagyatva örömtől, +reménytől!</p> +<p>Hol vagytok ti thermopilæi hősök, fiai az ifjú hadseregnek!</p> +<p>Idegen tartományokban érdemjel-fosztottan bünhődtök nem +önbünötökért. <span class="pagenum"><a name="Page_312" id= +"Page_312">-312-</a></span></p> +<p>És ti, kik sohasem szerettétek, csak szoptátok a hazát, kik +játszottatok mindennel, a mi szent; ti a szabadság hamis prófétái, +hol vagytok, mint folynak napjaitok?</p> +<p>Farsang van. Mulattok ugy-e bár!</p> +<p class="right"><i>Sajó.</i></p> +<div class="chapter"> +<h2>UTÓHANG.</h2> +</div> +<p class="center">(1875.)</p> +<p>Eddig terjednek forradalom alatti irataim, a mik azon években +mind nyomtatásban megjelentek.</p> +<p>Most már csak historiai adalékok számába mennek azok: értelmük, +a korszakkal együtt, mely őket szülte, elenyészett.</p> +<p>A jelen kor a nyugodt alkotás, a békés kifejlődés ærája. A jelen +nemzedék feladata csendes munkával építeni a multak romjai helyébe; +se társadalmi, se politikai forradalom nem létezik ránk nézve.</p> +<p>Ma az ország és a trón érdekei egygyé vannak forrva s egymástól +se külön nem választhatók, se szembe nem állíthatók.</p> +<p>A két birodalom s annak uralkodója egyedüli jó barátjaikat és +biztos szövetségeseiket egymásban ismerték fel. Oktatójuk a +történelem s a tandíj drága volt. Nem fogják azt elfelejteni.</p> +<p>Azon a hangon, melyen 1848/9-ben irtam, nem fog Magyarországon +többé irni senki. Ez meggyőződésem – és imádságom.</p> +<p>«Hang» az már csupán; nem «érzelem» többé. – Akkor az volt.</p> +<p>Még egy történelmi adat feljegyzésével tartozom az olvasónak, ki +e műveimet kegyes volt végig lapozni?</p> +<p>Hogyan lehetett az, hogy a rémuralom, mely a forradalomban +részvételért oly szigorúan osztotta büntetéseit; <span class= +"pagenum"><a name="Page_313" id="Page_313">-313-</a></span> a sajtó +kezelőit nem üldözte soha? Ha igy irt a «békepárt» egyik szóvivője, +hogyan irhattak még azok, a kiknek ez «béke-zsolozsma» volt, s vele +szembe álltak?</p> +<p>Elmondom.</p> +<p>A forradalom bevégezte után egyik közvádló igen is állított fel +saját kategoriát az irók számára is; s harmincznégy magyar irót +jelölt ki, mint a kivégeztetésre érdemeseket; köztük e czikkek +iróját is. Ekkor egy másik közvádló (Kossalkó János) egy +terjedelmes emlékiratot nyujtott be az akkori kormánynak, melyben +történethiven kifejté, hogy a magyar forradalmi irodalom semmi +egyebet nem tett, mint visszhangját adta az akkori közérzületnek: +nem volt az vezetője, csak tolmácsa a forradalomnak.</p> +<p>Ezen emlékirat meggyőző indokolásai folytán lett mellőzve az +egész kategoria az irók részére s a forradalom alatt irt műveiért +még idézve sem lett a kijelölt harmincznégy legemlegetettebb magyar +iró.</p> +<p>Már az 1850-diki vésztörvényszék előtt, alig fél évvel a +forradalom befejezése után; jogelvet képezett az a felfogás, hogy +az 1848/9-diki irodalmi művek csak történelmi adalékoknak +tekintendők.</p> +<p>Nagy része azoknak még abban az évben egy gyüjteményben +reprodukálva is lett s az akkori kormány engedte azt megjelenni, +mint történelmi adathalmazt.</p> +<p>Többre ma sem tartanak jelen műveim igényt: – ennyire ma is.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Helyén találom itt még nehány szóval rövid vázlatát adni a +forradalom második éve alatti viszontagságaimnak.</p> +<p>A néphit azt tartja, hogy a mit az ember új év első napján tesz, +azt fogja aztán tenni az egész esztendőben. Ez rajtam beteljesült. +1849. jan. 1-én elkezdtem futni. Ez volt aztán az egész év rende +rám nézve. <span class="pagenum"><a name="Page_314" id= +"Page_314">-314-</a></span></p> +<p>Debreczenből, a mint a magyar seregek Pestre bevonulását +megtudtam, siettem ide haza, s azonnal megkezdtem a Pesti Hirlapot +szerkeszteni; s azonkívül a Debreczenben hagyott Esti Lapoknak +levelezni. Nehány nap mulva családom is követett; de nem soká volt +helybenmaradásunk. Buda ostroma s Pest bombáztatása utolsó napjain +nőm Nyáregyházára küldtem Nyáry Pál rokonomhoz, s nehány nap mulva +magam is utána mentem. Buda bevétele után az Esti Lapok is Pestre +kerültek s akkor aztán két lapot szerkesztettem. Ludassy Mór volt a +segédszerkesztőm. E lapokat nem találom már sehol: azt tudom, hogy +keresztes-háborút hirdettünk az oroszok ellen. Egy este, mikor az +oroszok már Hatvanban voltak, L. M. barátom azzal a hirrel +örvendeztet meg, hogy Ledru Rollin (!) háromszázezer francziával +kötött ki Triestben. – No ha Ledru Rollin még csak Triestben van a +maga háromszázezer francziájával, akkor nekem jó lesz Pestről odább +mennem. Vettem a puskámat, búcsút vettem a családomtul s mentem – +nem tudom hová. Az úton összekerültem Nyáry Pállal. Elfogott s arra +a kérdésemre, hogy mit tegyünk most? megtanított egy tréfás +népdalra, mely így kezdődik: «Szalad a kutya Szeged felé!» Ezentul +Pestmegye tisztikarával utaztam együtt. Kecskeméten közgyülést +tartottunk s megtettük Kecskemétet Pestmegye középpontjának. Három +nap mulva kerestünk neki más középpontot: Vadkertet. És így tovább: +egész Szegedig.</p> +<p>Szegeden a legnagyobb elbúsulás közepett feltaláltam nőmet. Egy +kedves iskolatársam Zabolay István, utánam hozta őt Pestről, messze +kerülve az ellenséges táborok elől. Az újabb vesztett harczok után +ismét futnunk kellett egész Aradig, négyen voltunk együtt: Kőrösy +Sándor hadbiró barátom (most jogtanár Pápán) és feleségeink.</p> +<p>Aradról elindultunk Nyáryval Görgeit keresni. Őt <span class= +"pagenum"><a name="Page_315" id="Page_315">-315-</a></span> +feltalálva, nőm Schodelnéval együtt Gyulára ment Erkel Ferencz +orvostudor testvéréhez, mi vissza a magyar sereggel Aradra. A +temesvári veztett csata után még jelen voltam az ujaradi rövid +ütközetben s aztán mikor mindennek vége volt, ismét egyedül álltam +az utczán.</p> +<p>A gondviselés ismét egy politikai antagonistámat küldte +segélyemre. Kossuthnak egy közeli rokona s titkára Rákóczy, arra az +ötletre jött, hogy ő se ki nem szökik az országból, se meg nem adja +magát; hanem félre teszi magát okosabb időkre; vett szekeret, +lovat, maga felöltözött kocsisnak, engem felvett utasnak, +keresztülhajtott vakmerően az egész szemközt jövő orosz táboron. Az +oroszok meg sem szólítottak bennünket. Igy jutottunk el Gyulára. +Ott nőm egyedül volt, már Schodelné eltávozott. Vele együtt +menekültünk egész a borsodi Bükk rengetegéig; hol egy ismeretlen +völgy rejtett falujában Tardonán Telepi sógora, a derék becsületes +hazafi, Csányi Béni birtokos vendégszerető hajléka fogadott be. Itt +éltem öt hónapig és festegettem. A külvilágról nem tudtam semmit. +Nagy jótétemény volt ez. Csak nőm tudta hollétemet s többször +meglátogatott itt, a rossz hírt elhallgatva előttem. A komáromi +kapitulácziókor Szigligeti testvére honvédőrnagy az én nevemet is +beiratta a kapituláló őrsereg közvitézei közé s nevemre szóló +Geleitscheint hozott nőmnek, ki azt maga hozta el nekem.</p> +<p>A halálbüntetés alól tehát már ki voltam szabadítva. De Pestre +csak később volt tanácsos visszatérnem; akkor is álnév alatt, +álöltözetben, idegen utlevéllel, s hónapokig nem hagyhattam el a +szobát. És így beteljesült rajtam a közmondás, hogy a mit az új +évben tettem, az esztendő utolsó napján végeztem el.</p> +<p>Egyáltalán ez évben annyi gondviselésszerű eset történt velem, +hogy lehetelen theosophistának nem lennem.</p> +<p>Már a 48-iki őszi hónapokban azt izente nekem <span class= +"pagenum"><a name="Page_316" id="Page_316">-316-</a></span> +Pázmándy, hogy engem bizonyosan fel fognak akasztani, ha a magyar +kormány nem; hát az osztrák. S csaknem beteljesült a jóslat – ő +rajta magán, kit háromszor állítottak a bitó alá: kétszer az egyik, +egyszer a másik kormány. S ez rajtam is megtörténhetett volna.</p> +<p>Noha a hőstettek mezejét nem kerestem, mégis minden veszély +utólért, lecsapott mellém és sértetlen hagyott. Pest +bombáztatásakor a lakásom melletti földszinti házat szétvetette a +bomba, hogy két fala kidült; s a Landerer nyomda előtt +szerkesztőségem ablakait zúzták be egy másik darabjai. Az első +halottja a várostromnak mellettem esett el a Dunaparton, +ágyúgolyótól találva, s Szegeden épen akkor, midőn a városházára +mentem útlevelem láttamoztatásáért, repült a légbe a lőporraktár s +az egész tér terítve lett szétszórt tégladarabokkal, míg a légben +ezernyi bomba pattogott szét egyszerre. Engem egy sem talált.</p> +<p>S mikor mindnyájan elbuktunk, mikor jó barátaim nem segíthettek +rajtam többé; akkor védelmemre keltek az ellenségeim, s +megszabadítottak azok.</p> +<p>Ez érthetővé teszi, miért nem tudok többé s miért nem tudnék +többé «úgy» irni, a hogy e kötetben foglaltak vannak irva?</p> +<p>Csöndes ember lett belőlem.</p> +<p class="right"><i>Jókai Mór.</i></p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_317" id= +"Page_317">-317-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A KIADÓ MEGJEGYZÉSE.</h2> +</div> +<p>E kötet <i>bővített</i> lenyomata «Forradalom alatt írt művek» +1875-iki kiadásának. Ahhoz az anyaghoz, melyet Jókai 1875-ben e +gyüjteménybe fölvett, hozzátettük 1848–49-ben irott műveiből a +következőket:</p> +<p>A «Szomorú idők» cz. töredéket, az <i>Életképek</i> 1848. ápr. +30. számából;</p> +<p>a Pesti Hirlap programmját;</p> +<p>a <i>Közlönyből</i> a XIII., XIV., XVI., XVIII. és XIX. sz. +czikket;</p> +<p>a debreczeni <i>Esti Lapokból</i> a «Politikai schiboleth», +«Mikor megyünk vissza Pestre», «Windischgrætz dühödik» cz. +czikkeket; ugyane lapból a «Politikai Horoszkop» cz. gyüjteményből +az «Április 14-ike» és «Windischgrætz» cz. czikkeket, a «Levelek +Debreczenbe» cz. gyüjteményből a II., III., IV. és VII. levelet és +a</p> +<p>«Charivari» cz. alatt összefoglalt apróságokból a 4, 5, 6, 7, +10, 11, 13, 18, 21, 22, 23, 24, 28, 32, 39, 40, 45, 48, 49, 61, 62, +63, 64, 101, 102, 103, 104, 105, 113, 114, 115, 116, 117, 118. +számút.</p> +<p>Bár a szerző az 1875-iki kiadásnak e kötetben is változatlanul +közölt Előszavában kijelentette, hogy «mindazt a mi jelen könyvében +az 1848–49-ben irt műveiből benn nem foglaltatik, megsemmisítettnek +nyilvánít» – az itt felsorolt uj anyagnak átolvasása bárkit azonnal +meggyőz arról, hogy úgy históriai, mint irodalmi szempontból igen +nagy kár lett volna ezt az anyagot porladni <span class= +"pagenum"><a name="Page_318" id="Page_318">-318-</a></span> hagyni +még tudományos kutatókra nézve is nehezen hozzáférhető régi +ujságokban, Jókai 1849-iki lapjainak abban az egy példányában, +melyet gondosan őriz a Magyar Nemzeti Muzeum könyvtára. Maga ez a +körülmény azonban még nem bírt volna rá bennünket arra, hogy a +szerzőnek egy emberöltővel ezelőtt határozottan kinyilvánított +akaratával – ha csak látszólag is – szembehelyezkedjünk.</p> +<p>De Jókainak 1903. május 31-ikén hozzánk intézett levele, mely +munkáinak dolgában a szerzőnek minden tekintetben végérvényes +rendelkezéseit tartalmazza, egyenesen kötelességünkké teszi a +föntebb felsorolt munkáknak a «Forradalom alatt irt művek» cz. +gyüjteménybe való felvételét. Az 1875-iki kiadásból kihagyott +részek különben 1875-ben nem is állottak a szerzőnek +rendelkezésére; 1875-ben még a Magyar Nemzeti Muzeumban sem volt +meg a debreczeni Esti Lapok teljes példánya, a pesti Esti Lapok +teljes példánya pedig még ma sincs meg egyetlen +köz-gyüjteményünkben se.</p> +<p>Megemlítjük még, hogy a «Forradalom alatt irt művek» 1875-iki +kiadásából kihagytuk e helyütt «Az utolsó fejedelem» czímű +elbeszélést, mert ezt Jókai a Nemzeti kiadásnak már a XCIV. +kötetébe fölvette.</p> +<hr class="chap" /> +<div class="footnotes"> +<h2>Lábjegyzetek.</h2> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= +"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> A «Forradalom alatt +írt művek» 1875-iki kiadásához.</p> +<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= +"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Mindenekelőtt egész +általánosságban megjegyzem, miszerint távol van tőlem az az +igyekezet, hogy magamat valami nagy embernek mutassam be, vagy hogy +a martyrok sorában magamnak helyet akarjak szorítani. Semmi nagy +tettet nem követtem el: mentem, a merre az események vittek, +mondtam és irtam azt, a mit a <i>velem érintkező</i> közvélemény +sugallt, jelen voltam igen nagy eseményeknél, hevültem, a hol +mindenki hevült, s aggódtam, a hol mindenki aggódott, védtem +magamat, ha megtámadtak, fiatal voltam, nem tanultam még félni +önmagamért; nagy embereket mertem megtámadni, de azok engem viszont +nem üldöztek úgy, a hogy tehették volna; sőt gyakran igen nagy +válságokban épen ellenfeleimnek irántam való kimélete szabadított +meg. Tűrtem a mozgalmas idők nyomorát, a mennyi minden egyes +emberre esett belőle, s voltam közkatona, a hogy légio számra +mások, tehát e darab önéletirással se bámulatot, se sajnálatot +magam iránt támasztani nem akarok.</p> +<p>A márcziusi napok eseményei elég fényesek voltak és maradnak, de +mind e fénynek annyi osztályosa van, hogy rám igen kevés jut +belőle. A pesti tizenkét pont szerkesztése eredetileg a nemzeti kör +érdeme, az első gyujtó szikra Petőfié, a fiatalság +fellelkesítésében Vidats volt a főtényező, Vasváry a népszónok, a +szabadsajtó tettleg életbeléptetését Irinyi kezdeményezte; én épen +csak felolvastam a nép előtt a tizenkét pontot; s a mi a következő +napok rendén levő népszónoki diadalokat illeti, azokban annyian +részesültünk, hogy már harmadnap nehéz volt valami ujat mondani, s +negyednap már túl voltunk szárnyalva s azon vettük észre, hogy a +conservativ Bánffy Pál báró kilép a casino erkélyére s a «papi +jószágok elvételét» indítványozza 13-ik pontnak, a hű katholikus +Török János a «forradalmi klub»-ban a respublika mellett agitál; s +a jámbor helytartósági titkár Vanczák a múzeum lépcsőkorlátjáról a +communismusra haranguiroz. Az egyiket belöktük, a másikat kilöktük, +a harmadikat lelöktük; ez volt a legnagyobb érdemünk.</p> +<p>Hanem büszke emberek voltunk! Mikor márczius 15-én a pestvárosi +tanácsterem zöld asztalán álltunk; azt izente Nyáry, hogy menjünk +oda hozzá; mi azt izentük neki vissza: «Mahomed jön a hegyhez: mi +vagyunk a hegy!» És csakugyan Nyáry jött oda hozzánk a zöld +asztalra. Hanem később sokszor elvitte Mahomed a hegyet +magával.</p> +<p>Még egy igen fényes tervünk volt, a mi csak embryoban maradt. A +pesti forradalommal még nem volt eldöntve a nagy társadalmi +reformügy: hátra volt a pozsonyi országgyűlés, melynek azt +törvény-alakban kellett elfogadnia s erősen nagy kérdés volt, hogy +vajjon elfogadja-e? A forradalmi klub elhatározá egy küldöttség +Brennus kardját vetni az ingadozó mérlegbe: nem kisebb feladattal, +mint hogy a küldöttség szóljon a karok és rendekhez a nép nevében. +Úgy volt kicsinálva, hogy ha az alsóház nagy ellenállást fejt ki, +egyszerre feltárul az ajtó, s belép a terembe a küldöttség, s annak +a szónoka Vasváry Pál, nem várva a jegyző felhivását, nem törődve +az elnök csengetyűjével, eldörgi hatalmas hangjával a nép követelő +óhajtásait. Azonban a Kk és Rk egy szó ellenmondás nélkül +elfogadták a törvényjavaslatot s Vasváry megjelenésére az +országteremben nem került a sor: a mit mi akkor nagyon +sajnáltunk.</p> +<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= +"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> Megjegyzem, hogy ez +utóbbi czikk akkor is szatira volt, a mikor iratott, huszonöt év +alatt pedig tökéletes komikummá érett meg.</p> +<p class="right"><i>J. M.</i></p> +<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href= +"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> Megjelent az +Életképekben a forradalmi fiatalság klubbjának megbizásából.</p> +<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href= +"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> Csengery Antal és +Kemény Zsigmond báró a Pesti Hirlap szerkesztéséről lemondván, a +lapot kiadó czég (Landerer és Heckenast) Jókait szerződtette a +Pesti Hirlap szerkesztőjének 1849 jan. 1-től kezdve; Jókai +szerkesztői programmját az «Életképek»-ben tette közzé.</p> +<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a> <a href= +"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a> Deczember 30-ikán +meglátogattam Nyáryt azért, hogy megmutassam neki azokat a +vezérczikkeimet, a mikkel a Pesti Hirlap új szerkesztőségét be +akarom vezetni.</p> +<p>A Pesti Hirlap akkori tulajdonosai, miután Csengery Antal +kormányhivatalba lépett, engem szólítottak fel a lap +szerkesztésére. Január 1-én, tehát holnapután, kellett volna már +azt kezdenem.</p> +<p>Nyáry nyugalommal olvasta el azokat a czikkeket, s véleményt +mondott róluk.</p> +<p>Csak azután mondta el szokott kedélyesen, hogy mi ujság? +«<i>Perczel Mór barátunkat a druszájánál, Mórnál, tökéletesen +megverték.</i>»</p> +<p>Ismétlem, hogy mikor azt az első czikket irtam, még ezt nem +tudtam.</p> +<p>Mi lesz most?</p> +<p>Nyáry annyit mondott nekem, hogy a honvédelmi bizottmány Vettert +hívta fel a hadviselés jövendő tervének megalkotására, s hogy +Vetter azt mondta: «<i>von einer unbedingten Unterwerfung ist aber +keine Rede</i>».</p> +<p>Tehát harczolni fogunk. – Minden lap, kormányi proclamatió, +napiparancs azt hirdette, hogy Budapest alatt fogjuk megvívni a +döntő ütközetet.</p> +<p>Ez a gondolat, mint a legvégső, megnyugtatott; s volt benne +hadászati szempontból is valami előny. Budavár bástyái, lövegei, a +budai hegyek erdősége jó védelmi állást nyujtanak s aztán +Budapestnek volt tizenöt ezer jól fegyverzett nemzetőrsége, a mely +sánczok mögé elhelyezve egy egész hadtest; míg ha a főváros +elhagyatik, ez egész erő megsemmisül.</p> +<p>Délután ásót, kapát vettem a vállamra s nőmmel együtt kimentünk +sánczot ásni a Gellérthegy alá. A főváros lakossága rangkülönbség +nélkül dolgozott az új védműveken. A legelegánsabb úrhölgyek +talicskázták a földet hozzá; mi pedig ástunk és és követ fejtettünk +napestig. Holnap ugyan e gödrökben már tán harczolni fogunk, s +holnapután talán el leszünk bennük temetve. Este kitisztítottam a +puskámat s elkészítettem a töltényeimet.</p> +<p>Deczember 31-én reggel az utczán találkozom Pálffy Alberttel. +Azt kérdi tőlem: «hát te nem futsz még?» – «Miért? Hiszen el van +határozva, hogy Budapest alatt verekedünk.» – «Az éjjel a +haditanács mást határozott, Budapestet feladják. Menekülj te is.» S +tudva azt, hogy pénzem nincsen, ő adott kölcsön száz forintot.</p> +<p>Még nem hittem, hogy így lehet. Hogy minden nagyhangú +felhivásunk csak a menekülés álczázása lett volna! Megvártam az +estét.</p> +<p>Még erre a napra országgyűlés volt hirdetve. Este hat órakor ült +össze. Hallottam beszélni Kossuthot, Batthyányit, Madarászt. A ki +nem tudta még, hogy Budapest alatt nem fog eldöntő harcz vivatni, +alig érthette meg, miért kel ki Madarász oly szenvedélyesen +Batthyányinak azon indítványa ellen, hogy csak a kormány távozzék +el Debreczenbe, de az országgyűlés maradjon Pesten. Madarász +szerint most bátorság Debreczenbe futni, gyávaság Pesten maradni, +végszavai ezek voltak: a ki elmarad közülünk, azt a hozzá +legközelebb eső lője agyon! – Én már értettem a vitát. Itt nem lesz +ütközet, Windischgrätz csata nélkül jön be, s ha itt találja az +országgyűlést, megteheti, hogy új kormányt alakíttat vele s a +Debreczenbe távozottat megtagadtatja. Tehát a futás most hazafiui +kötelesség. Azalatt, míg az országgyűlés karzatán voltam, +zászlóalj-parancsnokom odaküldött hozzám, s elvitette fegyveremet +(sajátom volt) és lőszereimet: a budapesti nemzetőrség +lefegyverezteték. Ez aztán meggyőzött.</p> +<p>Nemcsak karom, hanem a lelkem is le volt fegyverezve.</p> +<p>Egyedül álltam az utczán; egyedül a világban. Nem voltam semmi. +Egy közkatona, a kit lefegyvereztek, egy lapszerkesztő, a kinek a +lapja holnap nem jelenik meg.</p> +<p>Márcziusi bajtársaim mindegyike volt már valami. Petőfi Bem +hadsegéde, Pálffy tanácsos, Irinyi képviselő, Egressy +kormánybiztos, Oroszhegyi csapatvezér, Vasváry szintén, Csernátony +kormányelnöki titkár, Vajda János főhadnagy, Degre százados, Farkas +János tanácsos, Vidacs hadbiró, Lisznyay kormányi historiograph, +Szegfy titkár, Királyi Pál százados, maga a jó Táncsics is Siklós +képviselője. Mind valami! Egyedül én maradtam meg semminek: +írónak.</p> +<p>S már most hová futni, a kinek sehol sincs otthona, a ki +senkihez sem tartozik, a kire sehol sincsen szükség? Debreczen hat +napi járó föld most! Legszigorúbb tél kezdete van. A szolnoki +vasuton befagynak a mozdony csövei a hidegtől s én egy szellős +carbonári köpönyegben megyek neki a hófedte Hortobágynak, +családommal s a velünk együtt futó Szigligetivel. Én egy kis +vánkost gomboltam a kabátom alá, hogy meg ne fagyjak, családomat +paplanokba burkoltam; s a derék Szigligeti egy tarka virágu +hálókabátot huzott felső öltönye fölé téli ruhának. Mennyit +nevettünk egymáson s együtt a délczeg Pompéryn, ki a szibériai +expeditióhoz egy hölgymuffot szerzett valahonnan. – Még most is +lehet ezen nevetni.</p> +<p>A nagy dicsőségre következett egyszerre a nagy nyomorúság.</p> +<p>Nem a magánéletről beszélek. Annak csak a gyönyörűségére +emlékezem. Mikor magam hordtam haza a debreczeni piaczról a +köpönyegem alatt a libamájat, meg a disznóhust s a feleségem maga +főzött egész télen át a nyitott konyhán: mikor egy szobánk volt: +akkor voltunk leggazdagabbak: aranybányánk volt a kedélyünkben: +kifogyhatatlan. Magánéletemnek legboldogabb korszaka volt a +debreczeni inség idénye.</p> +<p>De a közügyekben volt a nyomor.</p> +<p>Naponkint eljártam Nyáryhoz. Két kormánytag lakott egy kettős +szobában: Nyáry és Patay József. Mindennap első kézből kaptam meg a +Hiób-hireket. Minden csatatéren vesztettünk. A főhadseregnek Görgey +alatt hirét sem hallottuk. Ellenben megkaptuk Görgey váczi +kiáltványát. Erdélyből népirtás hirei jöttek. Árulás, hűtlenség, +gyáva megadás napirenden. A tábornokok nem engedelmeskednek; egy +közülök P. épen fenyegető levelet ir a kormánynak, melyben azzal +biztatja őket, hogy nem az ellenségre fog menni, hanem Debreczenre +s szétveri a kormányt és országgyűlést, a mért Pestet odahagyta! A +külvilágról nem tudunk semmit. Az hermetice el volt zárva; +rendőrségünk tehetetlen, mindenki lehangolva. A forrói csatavesztés +után a jó öreg Mészáros e szavakkal kezdé beszédét az +országgyűlésen: «<i>szeretnék pinczéből felbeszélni, hogy ne +látszanék arczom pirulása</i>» Csak Nyáry tartotta meg szokott +humorát; de az is olyan éles volt már, mint a választóvíz.</p> +<p>Február elején azt kérdezte tőlem Nyáry, megvannak-e még azok a +czikkeim, a miket a Pesti Hirlap számára írtam? Elhoztam azokat. +Egyéb drágaságaim sem voltak. Nyáry azt mondta, hogy adjam át neki, +ő kiadja azokat a Közlönyben, s ezentúl, mint rendes munkatárs +írjak czikkeket hasonló irányban a kormány hivatalos lapjába.</p> +<p>Most, mielőtt feljegyzéseimet folytatnám, kérem a tisztelt +olvasót, hogy mondjon véleményt az itt következő első +czikkemről.</p> +<p><a name="Footnote_7" id="Footnote_7"></a> <a href= +"#FNanchor_7"><span class="label">7)</span></a> Ezen czikk +megjelenése egy hétig folyó országgyűlési vitára adott alkalmat. Ez +volt az a czikk, a miért engem a «békepárt» – a kiegyenlítésre +hajló párt szóvivőjének kiáltottak ki, s megtámadtak hirlapban és +országgyűlésben. Azaz, hogy az utóbbi helyen nem engemet, hanem a +kormányt, követelve tőle, hogy nyilatkozzék: a kormány nézete-e az, +a mit én ott kifejeztem?</p> +<p>Nyárynak nem volt szabad igent mondani, noha valóban az ő +nézetével találkozott az mind, s kivüle még több kormánytagéval is. +Azt felelte, hogy a Közlöny felügyelete Jósikára tartozik. Erre +Jósika nyilatkozott hirlapilag, hogy ő nem szokta a Közlöny +czikkeit censurázni, csak általános utasításokat szokott az íróknak +adni. Most újra heves támadás következett Nyáry ellen az +országgyűlésen; melynek folytán elhagyta őt a phlegmája, tudta, +hogy nem engemet, hanem őtet akarják megbuktatni, tűzbejött, +lemennydörögte megtámadóit; de a kormány politikájáról megint nem +nyilatkozott. Ezzel a válaszszal a ház nem volt megelégedve.</p> +<p>Ekkor én elmentem Jósikához (ez egyetlen egyszer találkoztam +vele életemben) s felkértem, hogy ámbár én ő tőle soha semmi +utasítást nem kaptam, mégis vegye elő azt az én vitatárgyává lett +czikkemet, s mondja meg nekem: mi van abban, a mi az ő utasításával +valamiben ellenkezik?</p> +<p>Jósika őszintén megmondta, hogy ő neki a czikk ellen semmi +kifogása; – de maga Kossuth az, a kinek az nem tetszik.</p> +<p>Erre egyenesen mentem Kossuthhoz. Ő is igen egyszerű életmódot +vitt, az elfogadáshoz könnyű volt hozzájutni nála.</p> +<p>Hidegen fogadott, de megbecsült vele, hogy hosszas bírálatot +tartott czikkem tartalma felett, kifejezve kedvencz maximáját, hogy +«<i>a politika az exigentiák tudománya</i>». Az volt a kifogása, +hogy miért mondtam én ki, hogy a magyar nemzet csupán alkotmánya +helyreállításáért küzd s nem a dynastia elüzéseért?»</p> +<p>– Mert igaz; csak alkotmányunkért küzdünk s azzal beérjük.</p> +<p>Kossuthnak nem tetszett ez a határozott hang. Visszautasítólag +felelt.</p> +<p>– Ha azt akarjuk is, nem helyes azt kimondanunk. Ha ellenfelünk +tudja azt előre, hogy győzelmünk esetére sem veszti el trónját, +miért ne folytatná végig a harczot? Akkor csak mi veszthetünk, ő +soha sem. Miért mondjuk mi ezt neki?</p> +<p>– Azért, mert már kimondta más: s arra igent, vagy nemet kell +mondanunk.</p> +<p>– Kicsoda?</p> +<p>– Görgey.</p> +<p>– Görgey áruló! – mondá ekkor Kossuth indulatosan s okait is +előadta, a mik e megyőződésben megerősíték. (Azokat nem mondhatom +el.)</p> +<p>Szavai lesújtólag hatottak rám. Mindig meg volt az a +gyöngeségem, hogy mikor hazám nagy emberei egymást sújtották: az +nekem jobban fájt, mint nekik. – Általában az egész vita +hasonlított egy athléta és egy gyermek közötti harczhoz.</p> +<p>Mégis volt bátorságom azt tovább folytatni.</p> +<p>– De én ismerek egy még nagyobb embert, a ki kétségtelen jó +hazafi s mégis tett már lépéseket a mostani harcznak békés úton +megszüntetésére.</p> +<p>– Ki az?</p> +<p>– Ön maga, kormányelnök úr.</p> +<p>Kossuth erre elnevette magát. Kedélye hirtelen át tudott csapni +a haragból a derültségbe.</p> +<p>– Igaz, hisz az nem titok; de nem is igen komoly dolog. F..cs +Leó gróf, mikor Bécsbe felutazott, oda jött hozzám s felajánlá, +hogy a dynastia tagjaival beszélni fog a békés kiegyenlítésről. Én +azt mondtam neki: nem bánom. Nem fog az azokkal beszélni. Ezt +hallhatta ön.</p> +<p>– Ezt én nem hallottam: de tudok egy annál komolyabb kisérletet. +<i>Csányi László</i>, a magyar kormány biztosa felhatalmaztatott +rá, hogy tegye magát a kremsieri országgyűléssel érintkezésbe a +végett, hogy háború helyett alkotmányos úton oldassék meg a két +ország közötti viszály.</p> +<p>Kossuth hangulata ekkor egészen megváltozott irányomban. Látta, +hogy én e kisérlet titkát birom, és azt a legkeserűbb megtámadások +ellenében is védelmemre fel nem használom; egyenesen Nyáritól +tudom, s az ő meghatalmazásából hivatkozom most erre ő előtte. +Akkor aztán igen sokat és igen szépeket beszélt; de a miket nem +való már meghallani az újabb nemzedéknek; csak beszéde végszavait +jegyzem fel: szórul-szóra, a hogy akkor rögtön leírtam.</p> +<p>– A mi engemet illet, szólt Kossuth; én borzadok attól a +gondolattól, hogy mi lesz <i>velem</i>, ha e nemzet győzni fog? Ez +a nép képes lesz lelkesedésből, hálából engemet koronájával +megkinálni; mitől Isten őrizze meg az én fejemet! Ön lát szívembe, +hogy erre nem vágytam soha. Ha győz e nemzet, én visszavonulok. +Akkor szükség lesz egy higgadt államférfira, minő Deák, egy +organizáló főre, minő Szemere, egy administráló tehetségre, minő +Nyáry; rám: a nép szószólójára többé semmi! Én, hogy népszerűségem +útjában ne legyen az újjáalkotásnak; még csak polgára sem +maradhatok ennek az országnak, ha fegyvereink győztek.</p> +<p>Meg voltam hatva a hazafiúi nagyság e fényes nyilatkozványa +által. Meghajtám magam s azt mondám, hogy több czikket nem irok a +kormány lapjába a mai napon túl.</p> +<p>– Várjon ön holnapig a lemondással, mondá Kossuth s +elbocsátott.</p> +<p>Ekkor írtam a XVI-ik számu utolsó czikkemet.</p> +<p>És másnap Kossuth válaszolt az országgyűlésen a czikkem miatt +történt interpellatióra; ragyogóan és nemesen. Mindenki meg volt +vele elégedve. Én leginkább. Ott kimondá Kossuth, hogy nézeteihez +szilárdul ragaszkodik, de azokét is becsületes törekvésnek +nyilvánítja, kik más úton is lehetőnek tartják a hazát megmenteni; +az utat nem akarja elzárni s e nézeteknek jogot adott a kormány +lapjában kifejezésre jutni. E nyilatkozat nagy jellemet, nemes +lelket mutat be. Itt közlöm azt egész terjedelmében. (Én azonban +csak egy czikket írtam még azontúl a Közlönybe.)</p> +<p>Kossuth Lajos honv. biz. elnöke válaszol:</p> +<p>A tisztelt ház parancsa következtében a mult napokban történt +interpellatióra kötelességemben áll a honvédelmi bizottmány nevében +feleletet adni, azon interpellatióra, mely a Közlönyben megjelent +némely czikkekre nézve közbejött, s a melyre a honvédbizottmány +egyes tagja által adott felelettel a ház nem elégedvén meg, azt +méltóztatott határozni, hogy magától a honvédelmi bizottmánytól +kiván e részben nyilatkozatot. Legelőször is annyit kénytelen +vagyok kijelenteni, miként sajnálom, hogy az interpellatió hirlapi +czikk körül forog. (Helyes!) Én sokkal komolyabbnak tartom ezen +időt, mintsem, hogy ilyessel foglalkozzunk, s hogy erre nézve a +kormánynak kelljen nyilatkozni. Ezt előre bocsátom. Azonban a +képviselőház parancsolt, s nekem nyilatkoznom kell. A honvédelmi +bizottmány érezte annak szükségét, tisztelt ház, hogy a sajtónak +hatalmas eszköze a közvélemény tájékozásában annál kevésbé +hanyagoltassék el, minthogy az ellenség a rágalmakkal, mindenféle +gyanusításokkal, és fonák előterjesztésekkel iparkodik megmérgezni +és félrevezetni. Pesten a sajtó szabadon működött, mert hiszen a +magyar országgyűlésnek, és ennek kifolyását képző honv. +bizottmánynak terrorismust vetni szemére csakugyan nem lehet; +igazán mondom, sok vád van a világon, a mi alapos, és sok a mi nem +alapos, hanem ezen vád már legyen érdem, vagy legyen hiba, igazán +nevetséges, ha terrorismus vettetik szemére akár a képviselőháznak, +akár a honvédelmi bizottmánynak. De az ellenség részéről azt +mondják Pesten, a Figyelmezőben lehet olvasni, hogy nálunk nem +lehet szabadon szólani, nem lehet szabadon írni; én pedig a +mennyire tudom, elitélés csak egyetlen egyszer, vagy egyszer sem +történt; sajtónak szabad tér engedtetett azon reményben, hogy a +sajtó olyan, mint Achilles lándzsája, mely ha sebet ver, maga +legjobban gyógyítja meg. E részben nem is kellett volna annyit +engedni, a mennyit engedett, s ha hiba történt, az abban állott, +hogy egy kissé nem voltunk kemények. A pesti catastropha után nagy +változás történt a sajtóra nézve, a nyilvánosság organumai +megkevesedtek és úgyszólván az Alföldi hirlapot kivéve a magyar +journalistika a Közlönyre volt redukálva. Ezen lap rendeletésénél +fogva egyáltalán nem volt más, mint hivatalos értesítés, tényekről; +és rendeletekről; de teljességgel nem az, a mi az időszaki sajtó +többi organumainak rendeltetése: hogy véleményt képviseljen; és +mivel más organum nem volt, más részről pedig a népben csaknem +általánosan elharapódzott azon gondolat, hogy a mi a Közlönyben +van, azt a kormány mondja, habár az a nem-hivatalos részben álljon +is, arról gondolkoztunk, <i>hogy meglévén ezen vélemény és nem +lévén más organuma a sajtónak vélemények szabad surlódás általi +tisztázására, valjon nem lehetne-e részben</i> intézkednünk? hogy +mi a Közlönynek nem-hivatalos részében mint vélemény, okoskodás, +raisonnement jelenik meg, a kormány gondolkozásának lehessen +mondani. Gondolkoztunk tehát, hogy lehetne ezt elérni? de +nehézséget találtunk; s őszintén megvallom: sok journalisticai +talentumot ismerek, de senkit kivéve, s alkalmasint a ház tagjai is +így vélekednek, senkiről el nem ismerem, miként valakinek +véleményét úgy tudja képviselni, hogy csak valaki is +általánosságban rá mondhassa: ez épen úgy van írva, mintha magam +mondanám. Azt gondoltuk tehát, hogy miután ezen lapnak a +tulajdonosa, úgy kellene eljárni mint egy laptulajdonos szokott, ki +maga, vagy szerkesztője által minden czikket megnézhet előre s azt +mondja, hogy: ezt felveszem, ezt nem veszem fel; s így a Közlönyben +is, a mennyiben a kormány véleményt képviselt, <i>megnézettek a +czikkek, hogy nem ment-e az belé, mi az országgyűlésnek, s ennek +kifolyásának a honv. bizottmánynak gondolkozásával ellenkezik?</i> +De ebből még nem következik, hogy mind magáénak vallja a kormány +azt, a mi belemegy, hanem csak azt, hogy <i>ne menjen bele az ő +nézeteivel ellenkező</i>. Erre nézve nem tudtunk mást tenni, mint +felkérni a képviselőházat, hogy a bizottmány részéről kiküldött egy +tag mellé, egy pár tagot rendeljen a felügyeletre. A ház ezt nem +találta jónak, mert, mint hallám, a censuráról tétetett említés, +pedig nem az volt nézete a kormánynak, csak azon viszonyban vélte +magát lelni, a mily viszonyban áll, egy lapnak szerkesztése +irányában a tulajdonos, ki azt veheti fel lapjába, mi neki tetszik. +Így lévén a dolog, a honv. bizottmány egyik tagját, Jósikát kérte +meg, miként vállalná magára a Közlöny felügyeletét, hogy ne menjen +bele olyan, mi a kormány nézetével és irányával ellenkezik, s ennek +következtében azt adta utasításul Jósikának, hogy előlegesen +tekintse meg a Közlönybe iktatandó czikkeket. Jósika azonban ezt +inpracticus dolognak tartotta s az interpellatió következtében +tanácskozván a bizottmány, Jósika azt jelentette, hogy ezen +megbizásnak azáltal vélt eleget tenni, ha azoknak, kik fel voltak +ssólítva, hogy írjanak a Közlönybe, néhány átalános utasítást ad, +miszerint tájékoztassák magokat, hogy olyasmit írjanak, mi az +országgyűlés többségének politikájával nem ellenkezik, s adta neki +következő utasítást: 1-ör <i>Hogy a kormánynak politikája legyőzni +az ellenséget, s megmenteni a hazát;</i> 2-or <i>az 1848-iki +törvények által biztosított országos jogoknak hatást, elfogadást és +tiszteletet szerezni;</i> 3-or <i>kikerülni mindent, mi szakadást +okozna;</i> 4-er <i>ellenünk szórt rágalmakat megczáfolni; s</i> +5-ör <i>a Közlöny számára írt czikkek stylusában azon decorumot +tartani meg, mely egy hivatalos lap fontosságával s komolyságával +megegyező.</i> (Helyes.) Ezen utasítást adta Jósika azon íróknak, +kik a Közlöny számára czikkek írásávaf foglalatoskodnak, s +előlegesen nem nézte meg a beiktatott czikkeket. Egyik feleletem +tehát az, hogy a kérdéses czikkekről a honv. bizottmánynak semmi +előleges tudomása nincs s nem volt; hanem ha azt kérdi a ház +utólagosan, hogy hát magáénak ismeri-e a kormány azt, a mi a +Közlönyben írva van, erre nézve, átalánosságban, a nélkül, hogy +megmondatnék, mit kiván különösen, a ház, nem lehet felelni: mert +nincs a föld kerekségén egy czikk is, akárki írja, melyet részemről +aláírnék, mert lehetnek benne olyan dolgok, miről tán egyik ember +azt mondja: ez igaz, másik azt mondja: ez igaz ugyan, de nem +kellett volna kimondani, a harmadiknak pedig a stylus és az +összeállítás nem tetszik. Én tehát a hirlapi czikkeket egészen +magaménak ismerni nem fogom, valamint arra sem lehet senkit is +felszólítani, hogy mondja meg, miszerint magáénak egészen nem +ismeri, mert vannak olyan dolgok a czikkben, melyeket az ember +elismer, s vannak olyanok, melyeket el nem ismer. Alázatos kérésem +tehát az volna, hogy arra nézve, vajjon a kérdéses hirlapi +czikkeket a honvédelmi bizottmány magáénak ismeri-e vagy sem, ne +kivánjon a ház feleletet. (Helyes.) Hanem, ha a ház valamely +czikkben kijelentett elvre nézve szólítja fel a kormányt, +tartózhatik felelettel, s én ismervén a háznak bölcseségét, az +interpellátiót nem is értettem másképen, minthogy a ház a kormány +politikáját akarná tudni. Ha ezt méltóztattak alatta érteni: van +egy rövid, de igen rövid feleletem, s az egyértelmű azzal, mit sok +izben volt szerencsém a ház előtt nyilatkoztatni, egyértelmű azzal, +mi eddig a ház határozatait nagy körülményekben és kérdésekben +vezette. Én t. i. a politikát úgy definiálom magamnak, hogy a +politika az exigentiák tudománya. Ha tehát azt kérdi valaki a honv. +bizottmánytól, minő politikát fog követni mához három hónapra, arra +nem tudok felelni, mert a politika az exigentiák tudománya. Ha azt +kérdik tőlem, mikép akarom vagy pedig miként akarná a honvédelmi +bizottmány Magyarország dolgait bevégezni? Erre nézve mint +politikai kérdésre nem tudok felelni, mert a politika az exigentiák +tudománya, mert nem ismerem a körülményeket, melyek közt +Magyarország állapotát bevégezni kell, tehát nem tudom, miképen +lehet bevégezni. Nekünk, kik a haza védelmi terén állunk, csak +kettő lehet feladatunk, t. i. <i>óvakodni attól, hogy jelen +körülmények vontató kötelére akarjuk vonni a jövőt, melyet nem +ismerünk, hanem védelmezni a hazát akképen, hogy Magyarország +dolgai becsületes kiegyenlítésének semmiféle útja bevágva ne +legyen.</i> (Helyes!) Hogy a nemzet bölcsesége és a körülmények +szerint akként intézhesse el dolgait, mint legjobb és +legtanácsosabb. (Helyes!) Ha tehát a ház tőlem, Kossuth Lajostól +azt kérdi: republikánus vagyok-e vagy monarchista, erre nem +felelek, hanem ha azt kérdi: mit akar a kormány s micsoda politikát +követ? Azt mondom: <i>követi azt a politikát, hogy védeni kivánja a +hazát igazságtalan megtámadások ellen, s e védelem közben semmi +utat nem akar elzárni, hogy Magyarország ügyei, a nemzet jogai, +becsülete és szabadsága alapján úgy egyenlíttethessenek ki, mint a +körülmények szerint kiegyenlíteni legtanácsosabban lehet.</i> +(Helyes, éljen.) Több politikát nem vallok be e perczben, s többet +bevallani nem lehet. Ehhez még azt adom, hogy jövőre nézve, mi a +politikát illeti, ismerem a kormány kötelességét, hogy bármi is +történjék velünk, soha semmi esetben nem engedi Magyarország ügyeit +oly irányban sodortatni, akárki által is, hogy akárminő egyének +akár egyénisége, akár politikája decidáljon a nemzet sorsa fölött, +hanem hogy mindenkor <i>a nemzet maga decidáljon</i>. (Helyes, +éljenzés.)</p> +<p><a name="Footnote_8" id="Footnote_8"></a> <a href= +"#FNanchor_8"><span class="label">8)</span></a> Hogy miért nem jött +el több nevezetes képviselő Debreczenbe? Annak az indokául a +képviselőház volt elnökétől, Pázmándy Dénestől, a következő +eseményt hallottam elmondatni.</p> +<p>A schwechati ütközetet megelőző napokban, mielőtt a magyar +hadsereg a Lajthán átkelt volna, a Bécsben székelő angol nagykövet +meghatalmazottja lejött Pozsonyba Kossuthtal értekezni, czélja volt +az angol kormány jó szolgálatait felajánlani, a két ország közötti +viszály békés kiegyenlítésére.</p> +<p>Az értekezleten csak ők ketten voltak jelen; de a mellékszobában +több képviselő várta az eredményt, azok között Pázmándy is.</p> +<p>Mikor vége volt a tárgyalásnak, Kossuth kikisérte az angol követ +megbizottját s a mellékszobában levőknek azt mondá: «nem lett +belőle semmi».</p> +<p>Mikor Kossuth kiment a szobából, a jelen volt képviselők közül +Pázmándy összeszedte azokat az apróra széttépett papirrongyokat, a +mik a padlón szétszórva hevertek s a kalapjába téve, hazavitte +szállására. Ott több képviselővel együtt a papirdarabokat nagy +fáradsággal összeillesztették, míg azokat egy egészszé képezték, s +azon a rajta levő irás elolvasható lett.</p> +<p>Az értekezlet tárgyát képező pontozatokat tartalmazá ez irás, az +angol követségtől fogalmazott alakban, melynek folytán azon ajánlat +tétetik Magyarországnak, hogy Anglia a kibékülés esetére +garantirozza számára azt a közjogi viszonyt, a miben áll Norvégia +Svédországhoz. Hogy Kossuth azt az ajánlatot visszautasítá: ez +riasztá vissza Pázmándyt és többeket a vele egy úton tovább +haladástól.</p> +<p>Hogy a svéd-norvég államegyesség Magyarországra nézve igen +kedvező volna: az kétségtelen; csak azt nem tudom, hogy mi módon +akarta az angol kormány ennek Ausztriával elfogadtatását +garantirozni – abban az időben?</p> +<p><a name="Footnote_9" id="Footnote_9"></a> <a href= +"#FNanchor_9"><span class="label">9)</span></a> Mikor a tisztelt +olvasó e közlönybeli czikkek végére jutott, hihetőleg az lesz az +első kérdése, hogy mi czélja lehetett annak, hogy ezek ekként +megirattak? Hiszen hangjukra nézve sokkal merészebbek azok, mint +hogy kibékítők lehetnének. A trónnal szemközt a fegyveres +ellenállás jogosultságát vitatják. Míg tartalmukra nézve folyton +elárulják azt az irányt, hogy a király, a korona, a dynastia +különválasztassék attól az ellenségtől, a kivel harczban áll a +nemzet. Mi volt hát e czikkek létjoga? Második kérdése pedig az +lehet a tisztelt olvasónak, hogy ha már volt egy párt, mely az itt +kifejezett nézeteket s a hangot is, melyen azok elmondattak, +helyeselte; miért adta ki azokat épen a kormány hivatalos +Közlönyében, miért nem egy saját alkotta hirlapban.</p> +<p>Felderíthetem e kérdést.</p> +<p>Történelmileg megállapított tény, hogy a magyar hadseregben, +főleg a leghasznavehetőbb tisztek között határozott volt azon +óhajtás, hogy az ország kormánya a törvényes tért el ne hagyja; a +kik legvitézebbül verekedtek Windischgrätz ellen, akarták magukat +az iránt megnyugtatni, hogy nem a korona ellen táboroznak; de +alkotmányunkért a végelkeseredésig fognak harczolni. Ezeknek +megnyugtatására voltak irányozva azok a czikkek. Egy alább közlendő +levél Klapka tábornoktól némi világosságot fog erre vetni. +Windischgrätz nemcsak ágyukkal üldözte hadseregeinket, hanem +csábító felhivásokkal is. Ezek is fenyegették, kivált akkor még +nagyon szétzilált hadseregünket, a szétrobbantással. Ezek ellen +védtük mi magunkat.</p> +<p>A másik indok, a mi e czikkek közlését érthetővé teszi, a +küldiplomatiára való tekintet volt. A magyar kormánynak volt némi +érintkezése a küldiplomatiával. Megbizottai voltak +Konstantinápolyban Andrássy Gyula gróf, Párisban Teleky László +gróf, Londonban Szalay László. E három birodalomtól lehetett +barátságos hajlamokat s talán segélyt is várni. Andrássy azonban +épen nem biztatott a porta segélyével, s a mit Bem tanácsolt, hogy +«il faut le compromettre» kivihetetlen volt. Párisban a helyzet +félreismerése által elvesztettük a tért: mi Ledru Rollin pártján +voltunk és Napoleon ellen. Az elnökválasztás előtt még Teleki ezt +irta Kossuthnak: Ledru Rollinnak jó chancei vannak; mire Kossuth e +marginális jegyzetet tevé: «vannak chanceai a börtönbe». Végre +Szalay László több izben, de különösen Brown által küldött +levelében tudatá kormányunkkal Palmerston nézeteit, melyek mind oda +mentek ki, hogy az angol kormány teljes rokonszenvvel viseltetik +szabadságharczunk iránt s mindaddig, míg ez csak Magyarország és +Ausztria közötti belügy marad, abba senki beleavatkozni nem fog; +ellenben, mihelyt a magyar kormány valami olyan lépést tesz, mely +Európa súlyegyenét megzavarja, Magyarországra fegyveres interventió +jön, s ha Oroszország nem volna rá elég, maga Anglia is föllép – +ellenünk. – Mind ez adatokat maga Nyáry mondta el nekem, s nemcsak +nekem, de minden egyetértő elvbarátunknak.</p> +<p>S ez a tekintet indokolja e megirt czikkek erős ellenállásra +buzdító hangját, de a törvényes téren maradó irányzatát s egyúttal +azt is, hogy miért közöltettek ezek épen a hivatalos Közlönyben? Ez +a lap járt a hadsereghez is és a külföldre is, szavunkat csak az +által lehetett oda eljuttatni, a hova szánva voltak.</p> +<p>Mikor ez megtörtént, akkor visszaléptem a Közlönytől. «Der Mohr +hat seine Schuldigkeit gethan etc.»</p> +<p><a name="Footnote_10" id="Footnote_10"></a> <a href= +"#FNanchor_10"><span class="label">10)</span></a> A Közlönytől +megválva, barátaim unszolására megindítottam egy kis félívre +nyomatott lapot, Csáthy nyomdájában, Esti Lapok czíme alatt. Magam +voltam szerkesztő, író és javítnok. A lapnak előfizetője nem volt; +nem is mehetett volna messzire. Köröskörül hat-tiz mérföldnyi +kerületben ellenséges táborok fogták a kormány székhelyét körül. A +napi eladásból kellett megélnie. Ezer példányban nyomták, s az +Debreczenben minden este elkelt. Munkatársai közt voltak Kazinczy +Gábor, Farkas Lajos, Zichy Antal, Szunyoghy, Kovács Lajos, Pálffy +János, a Zeykek és több képviselő. Nyáry lapjának tartották, de ő +maga soha egy betüt sem irt bele. Antagonistái voltak a Márczius +15-ike Pálffy Albert szerkesztése alatt, Táncsics «Munkások +ujsága», s egy a rendőrfőnök által megindított lap; de a melynek a +legjobb akarat mellett sem jut eszembe a neve. Ez ellenfelek +mindennap elmondák az Esti Lapokról, hogy az Magyarországot a +dynastiával ki akarja békíteni. Mikor aztán a forradalom elmultával +a haditörvényszékek működtek, valami száz képviselő nyilvánítá azt +a vérbiróság előtt, hogy ők az «Esti Lapok» munkatársai voltak. Az +<i>egyetlen</i> példánya pedig az Esti Lapoknak az egyik polgári +közvádló birtokában volt, a ki azt mondá az illetőknek: «bár +legalább <i>olvasói</i> lettek volna az urak a lapnak, melyre +hivatkoznak, akkor nem mondanák, hogy <i>munkatársai</i> voltak». – +A katonai biróság azonban csak az ellenlapok insinuatióiból ismerte +az <i>Esti Lapokat</i> s nagy előny volt azok szerint e lap +munkatársai közé számíttatni.</p> +<p><a name="Footnote_11" id="Footnote_11"></a> <a href= +"#FNanchor_11"><span class="label">11)</span></a> Az olvasó kirivó +ellenmondást fog találni ezen czikkeimben, a Közlönyben +megjelentekkel összevetve.</p> +<p>Ez ellenmondást csak a gyorsan cselekvő korszak eseményei +világosíthatják fel.</p> +<p>Az osztrák fél minden hajlamot a békülésre következetesen +kiirtott. Megmásíthatlan tényekkel zárta el az alkotmányos +kiegyenlítés lehetőségét; elvégre az orosz interventió felhivásával +teljesen lehetetlenné tett minden kisérletet a magyar nemzet és +Ausztria közötti viszálynak békés megoldására.</p> +<p>Az eddig legóvatosabban működő <i>alkotmányos</i> pártnak, mely +vezetői közé egy Nyáry Pált, Szacsvayt, Kazinczy Gábort, Szemere +Bertalant, Almássy Pált, Csengery Antalt, Kemény Zsigmondot +számítá, nem maradt semmi egyéb választása, mint az események élére +állni s az előre látható catastrophát legalább úgy közelíteni meg, +hogy ha minden elvész is, a nemzeti becsület meg legyen mentve a +bukásban.</p> +<p>Ezt előre látta mindenki s illusióink nem voltak.</p> +<p>Az ápril 13-iki képviselői előértekezleten Nyáry minden +rábeszélő tehetségét elővette, hogy a trónvesztés kimondását +megakadályozza, s midőn a többséget maga ellen találta, akkor arra +kérte elvbarátait, hogy hallgassanak el hát; legyen a holnapi tény +egyhangúlag elfogadva, s ha kell bukjunk el együtt; és ne vesszünk +össze.</p> +<p>Bem, az altábornagy, mikor a végzetes határozatot megtudta: így +nyilatkozott: «jetzt ist alles verloren, wir schlagen uns noch, als +gute Soldaten, aber für Ungarn können wir nichts mehr thun.» Ezt +Nyárytól és Pataytól hallottam. Valamint azt is, hogy a nagy-sarlói +ütközet után Nagy Sándor tábornok azt mondá az izenetet vivő +küldöncznek: «meg ne mondja ön a debreczenieknek, milyen nagyszerű +volt a diadal, melyet ma kivivtunk; mert azok képesek lesznek akkor +még két nagy hatalomnak háborút üzenni.»</p> +<p>Békülésről szó sem lehetett már akkor.</p> +<p>Ez volt a közvélemény s ez ellen úszni nem lehetett.</p> +<p>Az egykori békepárt tehát maga állt a mozzanat élére, melyet +elfordítani lehetetlen volt többé, s vezette a nemzet sorsát abban +az irányban, melyből csak egy isteni erőhatalom téríthette volna +már el ez idő szerint. Tette ezt önfeláldozásának teljes tudatával, +abból a czélból, hogy a balvégzet a becsületességet találja a +vezényleten. És ezt a czélját elérte. A magyar forradalom utolsó +korszakának kormányférfiai, bárminő botlásokat vessen is szemünkre +a diplomatiai és strategiai biráló; a fődologban, a hazafiúi +becsületességben, az államférfiúi önzetlenségben megtámadhatlan +magaslaton állnak a história előtt. Tiszta kézzel, tiszta szívvel +végezte mindenik. Annyit sem mentett meg senki a romokból a maga +számára, a mennyivel magának a száraz kenyeret biztosítsa a +jövendőben. Vesztették mindenüket, azért, hogy a magyar forradalom +becsületét megtartsák.</p> +<p>A fentebbi czikkek ezúttal is a nemzetre ráerőszakolt hangulat +kifejezései voltak. A kisérlet: a törvényes téren megmaradni, +meghiusult az által, hogy a másik fél, az osztrák kormány, +határozottan letért róla.</p> +<p>És az egész balvégzetnek egy papírrongy volt az oka, melyre N. +osztrák tábornok a kápolnai csata után rajzónnal e szavakat írta: +«Sieg über Sieg: die Ungarn sind vernichtet.» Erre született meg a +martiusi összalkotmány.</p> +<p>E tény után a «békepártnak» nem volt többé feladata a – +«kibékítés».</p> +<p><a name="Footnote_12" id="Footnote_12"></a> <a href= +"#FNanchor_12"><span class="label">12)</span></a> Az Esti Lapok +hosszas ideig kiméletlen üldözéseknek volt tárgya. Nem a hírlapi +polemiákat értem ez alatt. Az egyenlő fegyver a harczban. Hanem +értek olyan rendszabályokat, miket a hatalom alkalmaz a védtelen +ellenében. Megjelenése után rögtön követelték tőle a sajtótörvény +szabta pénzbeli biztosítékot. Egyetlen más lapnak sem volt +biztosítéka Debreczenben. Barátaim letették helyettem a tíz ezer +forintot készpénzben. Azután megdorgálták az Esti Lapokat az +országgyűlésen egy olyan vétkes közleményért, mely «nem» ott jelent +meg; hanam magában a hivatalos Közlönyben. (A kormány Majthényi +helyébe Guyont nevezte ki komáromi várparancsnoknak s másnap a +Közlöny a lap homlokán hozta a hivatalos kinevezést. Guyon +zúgolódott, hogy már most hogy jusson ő be Komáromba, mikor az +ujság előre értesíti jöveteléről az ostromzároló ellenséget? S a +Közlöny helyett az Esti Lapok lett a «percutitur catulus» a ki egy +szót se szólt.) Végre pedig egész philippika indíttatott meg az +Esti Lapok ellen nyilt országos ülésben, azon a czímen, hogy a +lapok kibékítő iránya miatt a Klapka alatti hadsereg egészen fel +van zúdulva. Én tudtam, hogy Klapka táborába egy példánya sem jár +lapomnak: összeszedtem tehát minden eddig megjelent számait s +elküldtem a tábornoknak, felkérvén őt, olvassa át ezeket s mondja +meg, mit tart bennük elkárhoztatandónak? E kérdésemre írta a +tábornok a fentebbi levelet, melyet az Esti Lapokban +közzétettem.</p> +<p><a name="Footnote_13" id="Footnote_13"></a> <a href= +"#FNanchor_13"><span class="label">13)</span></a> Ez a monda +Eötvösrül szólt; most már meg van czáfolva. Lenormand látott valami +állványt a sors végén; de az nem a guillotin, hanem az érczszobor +állványa, melyet a nemzet legnagyobb fiai egyikének emel. Au +contraire: az a fő még holta után is égre emelve áll.</p> +<p><a name="Footnote_14" id="Footnote_14"></a> <a href= +"#FNanchor_14"><span class="label">14)</span></a> Már akkor +kezdődött az aldunai lázadás, ezentúl egyre hevültebb a közhangulat +kifejezése.</p> +<p><a name="Footnote_15" id="Footnote_15"></a> <a href= +"#FNanchor_15"><span class="label">15)</span></a> Mint feljegyezte +a történet, meg is feleltek a nemzet várakozásának.</p> +<p><a name="Footnote_16" id="Footnote_16"></a> <a href= +"#FNanchor_16"><span class="label">16)</span></a> E czikket az +addig reactionariusoknak ismert hírlapok rögtöni átváltozása +ultraradicalisokká idézte elő. A pecsovicsok vörös tolla sarkukig +ért le. Látható volt, hogy a forradalmi elveket ad absurdum akarják +vinni.</p> +<p><a name="Footnote_17" id="Footnote_17"></a> <a href= +"#FNanchor_17"><span class="label">17)</span></a> Czélzás a Petőfi +verse ellen írt Hajdu-Böszörményi tiltakozásra, melynek refrainja: +van, óh van még szeretett király!</p> +<p><a name="Footnote_18" id="Footnote_18"></a> <a href= +"#FNanchor_18"><span class="label">18)</span></a> Iratott akkor, +midőn az országgyűlés megszavazta az Olaszország ellen adandó +fegyveres segítséget.</p> +<p><a name="Footnote_19" id="Footnote_19"></a> <a href= +"#FNanchor_19"><span class="label">19)</span></a> Azzal fenyegette +az ujságírókat (még akkor), hogy a ki ő rá élczel, azt +megduellálja.</p> +<p><a name="Footnote_20" id="Footnote_20"></a> <a href= +"#FNanchor_20"><span class="label">20)</span></a> Elébb ő is a +kormánypárton volt.</p> +<p><a name="Footnote_21" id="Footnote_21"></a> <a href= +"#FNanchor_21"><span class="label">21)</span></a> Czélzás arra a +beszédre: «Bár rázkódtatnák meg szavaim e falakat».</p> +<p><a name="Footnote_22" id="Footnote_22"></a> <a href= +"#FNanchor_22"><span class="label">22)</span></a> Megbukott az +igazolásnál, előleges szereplés után. Mint szinte az utána +következő.</p> +<p><a name="Footnote_23" id="Footnote_23"></a> <a href= +"#FNanchor_23"><span class="label">23)</span></a> Szivák valóságos +szűrös, kék dolmányos paraszt képviselő volt, becsületes, jó, okos +ember.</p> +<p><a name="Footnote_24" id="Footnote_24"></a> <a href= +"#FNanchor_24"><span class="label">24)</span></a> Minthogy Táncsics +semmi jogczímen nem volt választó, s így választható sem lett +volna, a nagyharsányi község egy féltelket iratott a nevére, hogy a +képesítést elnyerje.</p> +<p><a name="Footnote_25" id="Footnote_25"></a> <a href= +"#FNanchor_25"><span class="label">25)</span></a> Biz ez egy kis +plagium, de helyén van.</p> +<p><a name="Footnote_26" id="Footnote_26"></a> <a href= +"#FNanchor_26"><span class="label">26)</span></a> Ez már csak az +akkor divatba jött egy hangon perdülő névalkotásokra czéloz.</p> +<p><a name="Footnote_27" id="Footnote_27"></a> <a href= +"#FNanchor_27"><span class="label">27)</span></a> Ez a frankfurti +parlament akkor nevezetes harczai alatt iratott.</p> +<p><a name="Footnote_28" id="Footnote_28"></a> <a href= +"#FNanchor_28"><span class="label">28)</span></a> Sajnos, hogy ez a +jövendölés, a mi csak tréfának volt szánva, olyan komolyan +megvalósult. J. M.</p> +<p><a name="Footnote_29" id="Footnote_29"></a> <a href= +"#FNanchor_29"><span class="label">29)</span></a> Iratott e czikk +azon keserű benyomás alatt, midőn az országgyűlés küldöttei, kik ő +felségét meghívták Budapestre, azzal a hírrel jöttek vissza, hogy a +király nem teljesítheti az ország ez óhajtását, a mitől pedig a +kitört véres viszály megszüntetése függött: – mivel beteg.</p> +<p><a name="Footnote_30" id="Footnote_30"></a> <a href= +"#FNanchor_30"><span class="label">30)</span></a> A történelmi +igazsághoz való ragaszkodásból megjegyzem, hogy én bizony az egész +harcz alatt se karddal, se puskával semmiféle hőstettet nem +követtem el. Boldogult jó apám is insurgens hadnagy volt a +napoleoni hadjárat alatt: volt egy kedvencz fringiája; a miről +egyszer azt kérdezém tőle: «édes apám, vágott-e le azzal sok +francziát?» mire az én lelkem apám azt felelte: «fiam; ha oda jött +volna hozzám, bizony levágtam volna». Ez volt az én harczi devisem +is. Családi czímeremben is egy ágyús vitéz van. Legelső ősöm sem +engedte az ellenséget közelebb jönni magához az ágyulövésnyinél. +Nekem sem volt részem másforma verekedésben, mint a hol ágyuznak. A +halálra komolyan el voltam szánva mindig, de a forrójába a +verekedéseknek nem kerültem bele soha. Tehát a harczi babérokból +egy levélre sem tartok igényt.</p> +<p>Azon expeditio, melyet itt jelzék, Jellasich betörésekor az +alföldi népfelkelés rendezése végett indult meg Kossuth vezetése +alatt. Kisérték őt Egressy Gábor, Csernátony, Rákóczy, Lopresti +Árpád, s velem együtt még többen: kiknek feladatuk volt a kormány +vezérét megtámadtatás esetén megvédni, s ha kifáradna, a +népgyűléseken felváltani. Nem támadta azonban meg senki, s nem +fáradt ő ki soha. Bámulatos volt a hatás, melyet szabad ég alatt +tartott szónoklatai az alföldi nagy városok népében felköltöttek. A +nép tömegestül ragadt fegyvert, s nehány nap alatt ötvenezer embert +s e közt két ezer fölszerelt lovast állított ki. Kossuth +kifáradhatlan volt s mindent megmozdított az önvédelmi harczra. +Hódmezővásárhelyen kapta meg Rózsa Sándor folyamodását +bűnbocsánatért, ki «szegény legény» társaiból több száz főnyi +szabad csapatot ajánlkozott szervezni az aldunai ellenség ellen. +Rózsa még akkor csak kalandor volt, nem aljas rabló; s az ajánlott +szolgálatra megérte a bűnbocsánatot. Én vittem azt neki +Félegyházára. Innen Pestre volt küldetésem. Nyáryhoz, ki azonban +attól a hírtől, hogy jövünk a Tisza mellől ötvenezer emberrel, épen +nem volt elragadtatva: azt kérdezte: «hát kenyeret hoztok-e nekik»? +A pákozdi csatához már csak a fegyverszünetkötésre értem.</p> +<p>Pedig Kossuth terve hasznavehető volt. (Ezt nem én mondom, hanem +egy hadászati tekintély: Rüstow.) Az ellenfél hadoszlopai ellen +nagy népfölkelési tömegeket állítani fel, s a helyett a velük +szemközt álló hadtestekből a rendes katonaságot mind a feldunai +hadsereghez vonni s azzal az ellenfél főerejét, Windischgrätz +hadseregét verni le. De nem fogadtak neki szót, minden egyes +hadtestparancsnok azt állítá, hogy az ő állása a legfontosabb, nem +nélkülözheti a rendes csapatokat.</p> +<p>A bécsi forradalom kitörése után Kossuth kettőnket Csernátonyval +felküldött Bécsbe, az ottani felkelő csapatok vezérét felszólítani, +hogy erélyes támadással segítsenek a már akkor a határon álló +magyar hadseregnek s szorítsuk két kéz közé az osztrákot.</p> +<p>Útközben Komáromba is be kellett térnünk, az ottani +várparancsnokot Majthényit, felszólítani, minden nélkülözhető +rendes csapatot és különösen tüzérséget küldjön a Lajtha melletti +táborba. Minő látvány volt az rám nézve! mikor éjjel holdvilágnál +megérkezünk Komáromba egy ideiglenes tutajhídon át; mert a rendes +híd is elpusztult; szülötte városom egészen le volt égve; kormos +falak egész utczaszámra. Minden házat ismertem itt, lakóik +barátaim, rokonaim; s most az üres ablakok meredeznek reám; kormos +gerendák zárják el a kapukat. Senki sem lakik a városban. Nekünk a +várba kellett sietnünk. Soha sem láttam nagyobb orrt embernél mint +Komárom akkori várparancsnokának volt. Tudva van, hogy I. Napoleon +a nagy orrt tartotta embereinél a hűség biztosítékának. Majthényi +azonban nem adott nekünk katonát; azt mondta: hogy a mi van, az +neki is kell.</p> +<p>A legelső kiábrándulás Bécsben ért utol. Minden nehézség nélkül +jutottunk el odáig. Ellenséggel csak egy útféli csárdában +találkoztunk, vasasok voltak azok. Azokkal még kedélyesen +elbeszélgettünk és poharaztunk, mialatt a kocsisunk a lovakat +itatta. Nem bánták, akármi járatban vagyunk. Ha bánták volna, +bizony talpunk alá fúj a szél.</p> +<p>Bécsben azonban mondhatom, hogy sem azt a lelkesülést nem +találtunk, a mit kerestünk, sem azt a haderőt; de különösen nem a +mozgalom vezetői részéről a helyzet ismeretét. Ezek azt hitték, +hogy ez még mindig csak a forradalom és nem a háború. Torlasz, +utczaharcz, népszónoklat és kiáltvány: ebből állt strategiájuk. +Nekünk topographice kimutatták, hogy Jellasichhoz Bécsnek semmi +köze; mert annak a tábora úgy van felállítva, hogy a magyar +hadsereggel néz farkasszemet: az tehát Bécsnek nem ellensége. Épen +így beszéltek a magyar tábor vezérei: azok meg azt állították, hogy +nekik nem kell Windischgrätzet megtámadni; mert az nem Magyarország +ellen jön, az csak Bécset jön leverni s még elég naivok voltak +felszólítani Windischgrätzet, hogy fegyverezze le Jellasichot, a ki +a mi ellenségünk. Az osztrák vezérek aztán nem voltak olyan +scrupulosusok; hanem a mint egyesülhettek, leverték egyiket a másik +után minden logika és ethika ellenére.</p> +<p>Hanem én abból az ábrándból, hogy mi rajtunk valami szomszéd nép +segítsen, a bécsi expeditió után kigyógyultam.</p> +<p><a name="Footnote_31" id="Footnote_31"></a> <a href= +"#FNanchor_31"><span class="label">31)</span></a> Ez a naplószerű +vázlat (az elő- és utószó kivételével) még a forradalom alatt +iratott; de csak a forradalom után jöhetett ki a Szilágyi Sándor +szerkesztette Emléklapokban, mely folyóirat a katonai rémuralom +alatt, mint egy kimagyarázhatlan lélektani talány, a legnagyobb +censurátlan sajtószabadságot élvezve, közlé valamennyi «forradalmi +csataképemet» miket «Sajó» álnév alatt írtam. Csak később a polgári +kormány jött rá, hogy mit tartalmaznak a füzetek? s azonnal +elkoboztatta a fennmaradt példányokat és betapostatta. A mi +forradalmi elbeszéléseim az ideig könyvalakban egyesítve meg nem +jelentek, azokat már csak travestálva lehetett közönség elé hozni. +Így lett «Szenttamási György»-ből mexicoi elbeszélés; a +«Szökevény»-ből spanyol novella, s az «utolsó csatár» a segesvári +ütközet helyett egy töröktatár csatában szerepel, s a forradalmi +hőseim átváltoztak spanyol, creol és horvát vitézekké.</p> +<p>Ez a vázlat azonban mindenképen kimaradt. Ennek csak úgy van +értelme, a hogy meg van írva.</p> +<p>Ennek is helyet kell foglalnia jelen gyüjteményemben. Ez +illustrálja az Esti Lapokban elfoglalt álláspontomat. Élesen van +írva; de meg van írva, ki is volt már nyomtatatva, s – «quod +scripsi, scripsi».</p> +<p>A 49-ik republikanus párt, mint párt, az episod által érintve +nincs. Annak legkiválóbb feje, a példányszerű tiszta jellem, +Irányi, maga így nyilatkozott amaz emlékezetes országos ülésben, +hol az eldöntésre került: «azért nem szününk meg áldozni azon +oltárnál, melynek papjai közül egy tisztátalannak találtatott». És +én saját magam, midőn Pestre visszakerülve, az itteni lapok a +Martius 15-dike íróit és szerkesztőit az ügybe tévesen +belekeverték, siettem debreczeni politikai antagonistáimról e vádat +elhárítani és kinyilatkoztatni, hogy az ő kezük ettől teljesen +tiszta. Ezt a pesti «Esti Lapok»-ban írtam meg; melynek példányát +sem tudom többé felfedezni.</p> +<p>Magára az episod hősére nézve pedig, most már huszonöt év +távolán keresztül nézve a történteket, kénytelen vagyok kimondani, +hogy a történetet ugyan agyonhallgatni nem lehet; de annak indokait +én nem keresem aljas kapzsiságban, hanem inkább politikai kicsiny +hitűségben. A republikanus párt e kiváló férfia, hitem szerint, e +fatalis ügyben nem «bűnt» követett el, hanem annál nagyobbat: +«hibát». Ki hagyta az események vezetését venni az addig +felülállott párt kezéből.</p> +<p>S a békepárt, mely őt megbuktatta: még ráduplázott erre a +hibára, mert a mint felül került, nem saját elveit adta az új +kormányzatnak: hanem ő vette át a republikanus irányt a régitől, a +hogy ezt az új kormányelnök Szemere republikanus programmja, +Csengery új «Respublika» czímű lapja, és saját republikanus +czikkeim is constatálják.</p> +<p>Ennyit megvallhatunk őszintén huszonöt év előtti viselt +dolgainkról.</p> +<p>Hogy miért tettük így? azt egy fentebbi jegyzetemben igyekeztem +érthetővé tenni. Isten látja; ha hibáztam is, nem tehettünk +másként.</p> +<p><a name="Footnote_32" id="Footnote_32"></a> <a href= +"#FNanchor_32"><span class="label">32)</span></a> E leírás nem +történelmileg hű; de az eset után így volt az elbeszélve +Debreczenben. J. M.</p> +</div> +</div> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_319" id= +"Page_319">-319-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>TARTALOM.</h2> +</div> +<ul class="TOC"> +<li>Előszó <span class="ralign"><a href="#Page_3">3</a></span></li> +<li>Életképek <span class="ralign"><a href= +"#Page_7">7</a></span></li> +<li>Nyilt szavak honunk fiatalságához <span class="ralign"><a href= +"#Page_16">16</a></span></li> +<li>Nőszabadság <span class="ralign"><a href= +"#Page_19">19</a></span></li> +<li>A napok hangulata <span class="ralign"><a href= +"#Page_22">22</a></span></li> +<li>Szomorú idők <span class="ralign"><a href= +"#Page_25">25</a></span></li> +<li>Délibáb <span class="ralign"><a href= +"#Page_30">30</a></span></li> +<li>A forradalom költészete <span class="ralign"><a href= +"#Page_33">33</a></span></li> +<li>Congrév-rakéták pillanatnyi fényül, némely sötétebb helyekre +<span class="ralign"><a href="#Page_36">36</a></span></li> +<li>Szegény király <span class="ralign"><a href= +"#Page_42">42</a></span></li> +<li>Nem szeretem a sápadt arczokat <span class="ralign"><a href= +"#Page_45">45</a></span></li> +<li>Keserű hangok <span class="ralign"><a href= +"#Page_49">49</a></span></li> +<li>A forradalmak metempsychosisa <span class="ralign"><a href= +"#Page_51">51</a></span></li> +<li>Diplomaticus barometrumok <span class="ralign"><a href= +"#Page_53">53</a></span></li> +<li>A Pesti Hirlap programmja <span class="ralign"><a href= +"#Page_55">55</a></span></li> +<li>A Közlönyből <span class="ralign"><a href= +"#Page_59">59</a></span></li> +<li>Esti Lapok <span class="ralign"><a href= +"#Page_108">108</a></span></li> +<li>Esti Lapok <span class="ralign"><a href= +"#Page_115">115</a></span></li> +<li>Mi lesz belőlünk? <span class="ralign"><a href= +"#Page_119">119</a></span></li> +<li>Miért küzdünk? <span class="ralign"><a href= +"#Page_121">121</a></span></li> +<li>Pro memoria <span class="ralign"><a href= +"#Page_122">122</a></span></li> +<li>Mikor megyünk vissza Pestre? <span class="ralign"><a href= +"#Page_124">124</a></span></li> +<li>Martius 15. <span class="ralign"><a href= +"#Page_127">127</a></span></li> +<li>Windischgrätz dühödik <span class="ralign"><a href= +"#Page_129">129</a></span></li> +<li>Orosz interventió <span class="ralign"><a href= +"#Page_130">130</a></span></li> +<li>Szerkesztői nyilatkozat <span class="ralign"><a href= +"#Page_132">132</a></span></li> +<li><span class="pagenum"><a name="Page_320" id= +"Page_320">-320-</a></span></li> +<li>Habsburgház <span class="ralign"><a href= +"#Page_133">133</a></span></li> +<li>1848-iki törvény <span class="ralign"><a href= +"#Page_134">134</a></span></li> +<li>Politikai horoscop <span class="ralign"><a href= +"#Page_135">135</a></span></li> +<li>Klapka levele <span class="ralign"><a href= +"#Page_154">154</a></span></li> +<li>Pesti levelek <span class="ralign"><a href= +"#Page_157">157</a></span></li> +<li>Charivari <span class="ralign"><a href= +"#Page_171">171</a></span></li> +<li>Esti Lapok <span class="ralign"><a href= +"#Page_257">257</a></span></li> +<li>A gyémántos miniszter <span class="ralign"><a href= +"#Page_268">268</a></span></li> +<li>Utóhang <span class="ralign"><a href= +"#Page_312">312</a></span></li> +</ul> +<ul class="TOC"> +<li>A kiadó megjegyzése <span class="ralign"><a href= +"#Page_317">317</a></span></li> +</ul> +<hr class="chap" /> +<div style='text-align:center'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 76255 ***</div> +</body> +</html> + |