diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | 76255-0.txt | 12090 | ||||
| -rw-r--r-- | 76255-h/76255-h.htm | 10357 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 |
5 files changed, 22464 insertions, 0 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/76255-0.txt b/76255-0.txt new file mode 100644 index 0000000..1885ec4 --- /dev/null +++ b/76255-0.txt @@ -0,0 +1,12090 @@ + +*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 76255 *** + + +JÓKAI MÓR + +HÁTRAHAGYOTT MŰVEI + +A JÓKAI MÓR ÖTVENÉVES IRÓI JUBILEUMA ALKALMÁBÓL KÖZREBOCSÁTOTT NEMZETI +DÍSZKIADÁS KIEGÉSZÍTŐ SOROZATA + +VI. KÖTET + +FORRADALOM ALATT IRT MŰVEK + +BUDAPEST + +RÉVAI TESTVÉREK IRODALMI INTÉZET RÉSZVÉNYTÁRSASÁG + +1912 + +FORRADALOM ALATT IRT MŰVEK + +IRTA + +JÓKAI MÓR + +BUDAPEST + +RÉVAI TESTVÉREK IRODALMI INTÉZET RÉSZVÉNYTÁRSASÁG + +1912 + + + + + + +FORRADALOM ALATT. + + + + +ELŐSZÓ.[1] + +Két esztendő ki volt szakítva eddigelé írói életemből. A két +legsúlyosabb, legnevezetesebb év: 1848 és 1849. + +A mit ez idő alatt írtam, három olyan lapban jelent meg, melyeknek +példányai ma már csak mint unicumok léteznek s megjelenésük idején is +nagyon kevéssé voltak elterjedve. + +E műveimet, melyek részint szépirodalmi és történelmi munkálatok, +részint a napi kérdésekkel foglalkozó humoristicumok, részint politikai +irányeszmék, most összegyűjtve, rendezve és megrostálva adom által a +nyilvánosságnak. + +Erre több indok buzdított. + +Legfőbb az, hogy e műveimet nem tartom elveszendőnek. E művekben látom +írói kedélyem ifjúságát, átmelegítve a legmerészebb reményektől; a +követelő fantáziát, mely a sorstul ábrándjai megvalósítását várja, mely +kéjeleg a csodálatos napok sugárözönében s dühöng a réméjszakák +vérvilágításában s túlzó csapongásaival egy nemzet hangulatát követi +csupán. – Soha úgy írni, miként akkor, nem tudnék többé; – soha úgy +érezni a leirottat, úgy visszaadni a szív igaz keservét és örömét, és +soha oly bátran kimondani azt, a mit kigondoltam. + +Másik ok, a mi e műveim sajtó alá rendezésére indított, az, hogy e két +év alatt írott munkálataim között sok van olyan is, melynek műveim +gyűjteményébe fölvételét nem óhajtom. Vannak hangok, a miknek +kisérteties skáláját ha a rendkívüli napok szenvedélye érthetővé teszi +is; ha a történelem azokat a rémkorszak vészkiáltásai viszhangjainak +vallja is; de a kőltészet, a szépműtan, a jó ízlés nem igazolja soha. A +viszhangnak nincs joga szólítatlanul újra feltámadni. Mind azt, a mi +jelen könyvemben e két év alatt írt műveimből benn nem foglaltatik, +megsemmisítettnek nyilvánítok: a mihez joga egyedül a szerzőnek van, ki +a midőn ezen jogát használja, az által felmenti műveinek halála utáni +összegyüjtőjét attól a kényszerű választástól, hogy vagy censora legyen +az írónak, vagy mindent kiadjon tőle válogatatlanul, a mit elől-utól +talál. + +De a mit a költészet és szépműtan itélete alá merek bocsátani, bárha +merész hangja a mai korra nézve szokatlan is, azt mind fölvettem e +könyvbe. Egy korszakot festenek azok. E korszak elmult, el van temetve. +Ég őrizze hazánkat attól, hogy az eltemetett halott még valaha +feltámadjon! De a síroknak emlék is kell. S az elhantolt kor irodalma a +legelevenebb emlék. + +Az olvasó nyomrul nyomra fogja kisérhetni magát a korszak jellemét +műveimnél, s annak behatását emezekre. A sajtó felszabadulása, a vér +nélkül kivívottnak vélt nagy társadalmi forradalom legelső hatása a +szépirodalmi és történelmi munkálatokon látszik meg; majd később az +irányeszméken is, a mikben a mindenkitől osztott rajongás hangja +uralkodik. A szabadság kéjérzete párosul a bocsánattal a multak +keserveiért s a bizalommal a jelen iránt. A hit és testvérszeretet +illuminál s tüzijátékot rendez. Később a tűz nem játék már, hanem vész. +A sorokat a boszú, az elkeseredés, a hon élete fölötti kétségbeesés +mondatolja. Átvonaglik rajtok egy-egy keserű kaczaj. A kínra +csiklándottnak ádáz nevetése. Az országos jajszót sokszorozni, a +segélykiáltást siettetni, az alvókat fölrázni törekesznek e hangok. – S +mikor a paroxismust felváltja a megtérő egészség, hideg vérrel, tisztán +látva, ugyanazon haza életének féltése, ugyanazon szabadságnak +megőrizése: nem a szenvedély szilajságával többé; de a megyőződés +elszántságával s a veszély nagyságának s az önfeláldozás bizonyosságának +komoly tudatával. – Ez – nem műveimnek, de azon korszak hangulatának +jellemzése. + +Mily ellentétek a márcziusi irányeszmék s a «szegény király!» között! De +a napok, melyeken megirattak, ép oly ellentétei voltak egymásnak. Ott a +napfényes bizalom, itt a pokoli kétségbeesés. Ott a trón a nép minden +óhajtását teljesíti; ád szabadságot, emberjogokat, feloldja a szellemet +és a földet hosszú szolgasága alul; emitt visszavesz mindent. Amott azt +hiszszük, hogy diadalunk csak játékba kerül: emitt átlátjuk, hogy az +eredmény volt a játék. Elvesztve mindent, kigunyolva, megalázva, +leggyűlöltebb ellenfeleinknek kiszolgáltatva, vertük vissza e hangokat +az égre s azokra, kik az eget e földön képviselik. + +Erre az időszakra esnek (csaknem egy rövid hó időközére) életem +legválságosabb időpontjai. Események egy huszonhárom éves életben. + +Pétőfivel, kivel lélekben egygyé voltunk forrva eddig, kétszeresen +meghasonlottam. Először, mint társszerkesztő, a Vörösmartyhoz írt s +általam nem helyeselt költeménye miatt; másodszor, mint férfi, oly +családi ügyeimbe avatkozás miatt, a mik a legbensőbb barátra nézve is +szentélyt képeznek. + +Azon napokban nősültem meg. + +Azon napokban égett le szülötte házam Komáromban: otthonom rommá lett. + +Azon napokban vettem vállamra a fegyvert s követtem vezéremet a +honszabadítás halálos munkájába. + +A hon veszedelme fölötti elkeseredésen kívül önlelkem büszkesége is +sarkantyúzott. Be akartam bizonyítani, hogy nem egy az enyimnél forróbb +lélek lángja gyújtott fel eddig: tőle elszakadva is tudok égni! +Petőfivel nem érintkezve többé, iparkodtam őt túlszárnyalni a szabadság +bálványozásában. + +A nagy események nagy kiábrándulásokat hoztak magukkal. + +A schwechati napoktul a debreczeni idény kezdetéig csupa üres lapok +vannak előttem. + +Meggyőződtem róla, hogy mint harczos, kevesebbet; mint író, többet +teljesítek a szükségesnél. + +A magyar kormány új székhelyén válságszerűen léptem összeköttetésbe a +haza sorsát intéző legkiválóbb kormányférfiakkal. Látköröm egyszerre +kiszélesedett. Nagy embereket tanultam igen közelről megismerni, nagy +események előkészítő gépezetébe beletekinteni. + +Azt hittem, nekem is kötelességem a gép valami alkatrészének beállani. +Kiadtam és szerkesztettem egy napilapot Esti Lapok czíme alatt. + +A közvélemény mind e mai napig azt hiszi, hogy e lap egy «békepárt» +közlönye volt. (Hiszen csak egyetlen egy példány maradt fenn belőle; de +az sem könnyen hozzájárulható helyen.) Olvassa el a közönség a +bennefoglaltakat, mik e jelen könyv III-ik részét képezik és itéljen +felőle. + +Ma nincs Magyarországon ellenzéki párt, mely nézeteivel oly messze menne +s én nem írnám most azokat alá. + +Akkor a helyzet kényszerűségének szüleményei voltak azok. + +Több czikkét e korszakbeli működésemnek jegyzeteim kisérik, +felvilágosítva a helyzetet, mely azokat előidézte. A mi bennük magánügy +s egyes emberekre, vagy egymagamra vonatkozik; azt mind eltemettem. – A +napnak is vannak foltjai; de a napfoltok elmulnak: – s hazánk +szabadságharcza volt a «nap.» + +Budapesten, 1874. október 15-én. + +_Jókai Mór._ + + + + +ÉLETKÉPEK. + +1848. + + +Budapest. + +_Forradalom vér nélkül._[2] + +(Márczius 15-ike. 1848.) + +A mennydörgés azt mondja: «le térdeidre, ember: az Isten beszél!» A nép +szava is megdördült és mondá: «föl térdeidről, rabszolga: a nép beszél!» +Tartsátok tiszteletben e napot, melyen a nép szava először megszólalt. +Márczius 15-ike az, írjátok föl sziveitekbe és el ne felejtsétek. + +A magyar nemzet szabadsága e naptól kezdődik. + +A nemzet történetében ez volt az epochalis nap. + +Ezentúl minden nap új dicsőséget fog számotokra hozni; a nép fölébredt, +a nép követelte századok óta megtagadott jogait, a nép kivítta jogait, +miknek lánczait legközelebb találta. Martius 15-dikén reggel a fővárosi +fiatalság, mely a józanabb pártnak nevezett töredék által ajánlott +türelmet és várakozást sérelmei gyógyszeréül nem tartotta elegendőnek, +adandó reformlakomája fölött tanácskozni egybe gyülekezvén, ez +alkalommal Jókai Mór következő proclamatiót kiáltott ki barátaihoz: +«Testvéreim! A pillanat, melyet élünk, komolyabb teendőkre szólít fel +bennünket. Európa minden népe halad és boldogul: haladnunk, boldogulnunk +kell nekünk is. Legyen béke, szabadság és egyetértés! Követeljük +jogainkat, melyeket eddig tőlünk elvontak s kivánjuk, hogy legyenek azok +közösök mindenkivel. Kivánjuk a sajtószabadságot, censura rögtöni +eltörlését; a felelős miniszteriumot Budapesten; évenkénti országgyűlést +Pesten, és azt rögtön! Törvény előtti egyenlőséget, polgári és vallási +tekintetben; kivánjuk, hogy a nemzeti őrsereg rögtön fölállíttassék, +védje hazáját minden férfi; egyenruha ne legyen; közös teherviselést; az +urbéri viszonyok megszüntetését; esküdtszéket képviselet alapján, magunk +választjuk biráinkat magunk közül; nemzeti bankot; idegen bankjegyeket +nem akarunk elfogadni. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar +katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. + +A politikai statusfoglyok bocsáttassanak szabadon. + +Unio Erdély és Magyarország között! Ezen jogokat követelni tartozik a +nemzet, bízni önerejében, s az igaz ügy Istenében! Egyenlőség, +szabadság, testvériség!» + +E proclamatio minden egyes pontjait mennydörgő helyesléssel fogadta a +nép, s kinyilatkoztatá, hogy azt saját manifestumául fogadja el. + +Ekkor Petőfi Sándor lépe fel, s ezen honfidalt szavalá el a nép között: + + Talpra magyar, hí a haza! + Itt az idő: most vagy soha! + Rabok legyünk vagy szabadok? + Ez a kérdés: válaszszatok! + A magyarok Istenére + Esküszünk, + Esküszünk, hogy rabok tovább + Nem leszünk. + + Rabok voltunk mostanáig, + Kárhozottak ősapáink, + Kik szabadon éltek, haltak, + Szolgaföldben nem nyughatnak. + A magyarok Istenére + Esküszünk, + Esküszünk, hogy rabok tovább + Nem leszünk. + + Sehonnai bitang ember, + Ki most, ha kell, halni nem mer, + Kinek drágább rongy élete, + Mint a haza becsülete. + A magyarok Istenére + Esküszünk, + Esküszünk, hogy rabok tovább + Nem leszünk. + + Fényesebb a láncznál a kard: + Jobban ékesíti a kart + És mi mégis lánczot hordtunk! + Ide veled régi kardunk! + A magyarok Istenére + Esküszünk, + Esküszünk, hogy rabok tovább + Nem leszünk. + + A magyar nép megint szép lesz: + Méltó régi nagy hiréhez; + Mit rákentek a századok, + Lemossuk a gyalázatot. + A magyarok Istenére + Esküszünk, + Esküszünk, hogy rabok tovább + Nem leszünk. + + Hol sirjaink domborulnak, + Unokáink leborulnak, + És áldó imádság mellett + Mondják el szent neveinket. + A magyarok Istenére + Esküszünk, + Esküszünk, hogy rabok tovább + Nem leszünk. + +A vers utósorait dörögve esküdte utána a nép, s innét ment egyenesen az +egyetemi fiatalsággal egyesülni, először az orvosi kar csatlakozott +hozzá, azután a mérnöki, legvégül a jogászi, egyedül ezen kar tanára +szegült ellen a nemzet akaratának; senki sem hallgatott rá. Vasvári Pál +hitta fel közgyűlésre a tanuló ifjúságot, s az egyakarattal követte a +vezéreket; künn az egyetemi piacz közepén, már ekkor túláradt néptömeg +közepette adá elő Vidats Pál, mikép gátoltatott az egyetemi fiatalság e +mozgalmakbani részvételtől? tanáraik mily kicsinyes fenyegetődzésekkel +akarták a meggyúladt lángot eloltogatni? Mondá, hogy megötödöltetéssel +fenyegettetének (kaczaj és zúgás). Ekkor a nép szónokai közül Jókai +harmadszor is nyilt piaczon felolvasá a proclamatiót s Petőfi elszavalá +fentebbi dalát, melynek végeztével rögtön elhatároztatott, hogy a nép a +proclamatió első pontját, a sajtószabadságot, saját önhatalmánál fogva +teljesülésbe veendi, mit meg is tett, innét tömegestül Landerer és +Heckenast nyomdájára menvén, hová a rend és béke föntartása +tekintetéből, választmányi tagokul Petőfi, Vasvári, Vidats és Jókai +küldetének be, a nyomdatulajdonost felszólítandók, hogy kivánja-e az el +nem kerülhető kényszerítés be nem vártával, a kikiáltott tizenkét pontu +programmot, s Petőfi felolvasott költeményét censura nélkül kinyomatni? +A nyomdatulajdonos engedett, s a kivánt iratok rögtön németre is +lefordítva, nehány pillanat mulva a gyorssajtó alól ezerével kerültek +elő, melynek példányai egész délig osztattak ki, a szakadó eső daczára +szüntelen gyülekező közönségnek. E közben többen kezdtek szónokolni a +néphez. Szólt Irányi József, Vasvári, Bulyovszki, Egressi Gábor, Irányi, +Vidats, Jókai s néhány németül is, mi annak manifestuma, hogy ez ügyet +idegen ajkú polgártársaink is fölkarolták. A déli harangszó egy óráig +félbe szakasztotta a mozgalmakat, s ekkor gyülekezethelyül a nemzeti +múzeum tere tüzetett ki. + +Az eső szüntelen esett! Jó jel, mondá a nép, Párisban, Palermóban és +Bécsben, mikor a nép jogait követelte, szintén esett. Délután a múzeum +terén összegyűlt nép elhatározá a városházra menni, ott a polgári kart +és a városi tanácsot ez egyesülésre s kivánatai aláírására felszólítani. +A tanács-terem megnyittatott s tartott a nyilvános ülés, a piaczra +összegyülekezett nép szabadság mennydörgései között. A tanácsnak +benyújtattak a programm pontjai, s a tanácsjegyző mondá: hogy azok el +vannak fogadva; utána Holovics tanácsnok kivánt gondolkozási időt, +melyben a pontok tanácskozás alá vetethessenek. Megczáfolta őtet +Rottenbiller alpolgármester, kimondva: hogy már egész délelőtt +tanácskoztak e fölött; azután szónokolt Nyáry Pál, pestmegyei alispán, s +a pontokat pártolta, utána Klauzál Gábor, ki az első és 11-ik pontok +rögtöni életbe léptetését is kivánta, a pontok a tanács által +aláirattak, s az ablakon át a népnek felmutattatának. E pontokat azóta +minden utczaszegleten olvashatták. A nép ideiglenes választmányát a +tanács és polgárság választmányával egyesítendő kimondani kivánta: hogy +Stancsics Mihály, ki sajtói állítólagos vétség miatt fogva van, Budán, +miután kimondotta, hogy censurai törvény nálunk nincs, nem is volt soha, +szabadon bocsáttassék, s a censurale collegium rögtön mentessék fel +hivatalától, e kivánata teljesítésére átment Budára, s a hatósági épület +udvarán, zászlója körül gyülve állhatatosan állt jogai kivánata mellett, +s míg válaszmánya által kijelenteték, hogy a helytartó tanács e három +pontba egyezett bele, Stancsics kiadatása, censura eltörlése, +sajtó-biróságnak a nép közüli választtatása, egyúttal kimondá, hogy a +katonaságot csak azon esetben fogja kirendelni, ha azzal maga a nép, +saját czéljai rendes kivitelére, kivánna rendelkezni. + +Ez nap délutánján, a nép kivánta a szinházi aligazgató Bajza Józseftől, +hogy a szinházban e nap ünnepélyére teljes kivilágítás mellett «Bánk +bán» adassék elő. Bajza mondá, hogy szívesen teszi; a szinház oltár volt +ma, a közönség szine volt most jelen ünnepi arczokkal, ünnepi ruháiban, +a nemzeti cocarda volt minden férfi, minden nő keblére föltűzve. Középen +a nemzeti zászló. Ezalatt a nép a megszabadított Stancsics kocsiját +önkezeivel vonva át Budáról a szinháztérig, bevonult a szinházba, mely +mindenki számára ingyen megnyittatott. A páholy-birtokosok is megnyiták +páholyaikat a nép számára, ki még e közforradalom perczében is oly +tiszteletben tartá a gyöngédebb érzelmeket, hogy egy páholyt sem foglalt +el, melyben hölgyek ültek. A zenekar fölváltva a Rákóczi-indulót, +Marseillaiset és Hunyadi László szebb helyeit hangoztatá. Később Egressi +Gábor szavalá el Petőfinek fenn kitett költeményét, a nép ezreinek +harsogó esküvése mellett. Ugyanazt rögtön Szerdahelyi által zenére téve, +a szinházi polgártársak kara éneklé el, a közönség ismételteté a +szavalmányt és dalt. + +A közönség nagy része óhajtá Stancsicsot a szinpadon megjelenve látni, +azonban értesülve a tisztelt polgártárs gyengélkedő állapotáról, +kivánatával felhagyott, s a legnagyobb csend és béke között eltávozék. +Az állandó választmány azonban reggelig együtt ült. Másnap legelső +teendője volt a népnek, a nemzetőrség tettleges életbeléptetését +követelni, s e végre aláirások nyittattak meg azok számára, kik a +nemzetőrséget alkotni kivánják; néhány óra alatt több ezerre ment az +aláirás, a nép követelte a fegyvereket. A katonai hatóság jelenté, hogy +csak 500 fegyvert adhat, mert a többi Komáromba vitetett. Ezt Lederer +tábornagy katonai becsületszavára állítá. S az arsenált fölnyitni nem +akará. Lenn pedig a nép, mely már ekkor 20–25 ezerre ment, követelte a +fegyvereket s fenyegetődzék, hogy az arsenált feltöri, ha fegyvert nem +kap. Ekkor alválasztmány neveztetett ki a fegyverek kiosztása tárgyában, +s egy órai tanácskozmány után, Rottenbiller alpolgármester a teremben, +Jókai pedig a városháztéren összegyűlt népet nyugtatá meg, azon tervezet +közzétételével, hogy az illető tömeg, városnegyedenként, külön oszolván, +száz-száz férfit választana ki maga közül, kik óránkint felváltva, mint +nemzetőrök, az éjjel diadalfényben kivilágított város nyugalma fölött +őrködjenek, a többi fegyverek kiadása a következő napon fog sürgettetni. +Este a két testvérváros ki volt világítva, az utczákon lelkesült +néptömeg forrongott, harsogtatva: éljen a szabadság! az ablakokon +nemzeti lobogók függtek alá a szabadság nevével beírva. Egész éjjel rend +és nyugalom őrködött a város fölött, a portyázó nemzetőrök több helyeken +bujkáló csavargókat fogtak el, s hivatásuknak minden tekintetben +megfeleltek. Martius 17-kén az ideiglenes kormányzó választmány által +(mely állt a nép-tanács, megyei polgárság és egyetemi fiatalság +küldötteiből, közte három héber) elhatároztatott, hogy a mostani napok +örök emlékére az egyetemi tér, hol a forradalom legelőször kikiáltatott +«martius 15-kei térnek», a hatvani-utcza, hol a sajtó elfoglaltatott, +«szabadsajtó-utczának», a városház-tér pedig «szabadsajtó-térnek» fog +ezentúl elneveztetni, mely határozatot a tanács azonnal foganatba is +vette, s Landerer rögtön nagy betűkkel nyomatta az utczák eddigi nevei +helyébe a megörökítendő dicsőség szavait. Ugyanekkor kimondatott, hogy +minden czímek eltöröltessenek, semmi tekintetes és nagyságos többé. A +kivánalom, a mit a Bécsbe induló küldöttség, a király elé terjeszt, így +kezdődik: «Felséges haza!» Egy küldöttség átment Budára fegyvereket +követelni, miknek nyombani kiszolgáltatását a helytartó-tanács egész +örömmel igérte, s jelenleg a nemzetőrség óráról-órára szaporodik. A +kétfejü sasok minden királyi hivatal homlokáról levétettek, helyökbe a +nemzeti czímer tétetett. + +A feketesárga szinek helyébe a nemzeti háromszinű festetett, mult éjjel +még a nádori palota is ki volt világítva, mi ez életben először +történik, sok más, soha nem történtekkel együtt. Tegnap a fehér zászlót +egy hölgy (Szatmáriné) vitte a nép előtt, a nép választottai ezért +nemzeti czimerrel tisztelték meg. Az egyetem is beadta reformkérdése +pontjait: szabad tanulás, szabad oktatás, a pénzügynek a nemzet általi +kezeltetése, ezeknek főpontjai maguk a tanárok és az összes fiatalság +által aláírva. A csend és béke e forradalom mellett oly jó lábon állnak, +mint még soha. + +A boltok kirakatai nyitvák, a vásár rendben foly, a nemzetőrök minden +utczában portyáznak. Éljen a magyar szabadság! E három szót hallani +minden ajkról, minden utczán, minden zászlón ez van kifestve. + +Dicsőség a népnek, mely jogait egy csepp vér elfolyása nélkül ki tudta +vívni, mely önmagát saját becsérzete által hagyja kormányozni! Kik a +lelkesülés szent perczében sem feledkeztek meg a kötelességről, mivel +magányosak személyi és vagyonbátorságának tartoztak. Kiket hon- és +emberszeretet gyulasztott lángra, s kik közül egyetlen egynek tette sem +piszkolá be önérdekü kihágással a nemzet nagy ünnepét. + +Mit más népek karddal vívtak ki maguknak, azt e nép puszta kézzel, +csupán szent lelkesülésének tüze által egyetértve, elleneit nem +legyőzve, de megtérítve, tette magáévá. + + + + +NYILT SZAVAK HONUNK FIATALSÁGÁHOZ. + +(1848 martius 15. Életképek.) + +Itt az idő, testvéreim, hogy elveinket kimondjuk. Első volt szavunk a +forradalom piaczán, elsők voltunk kimondani a jelszót: legyen szabadság! +És lőn szabadság. Most midőn önerőnket ismerjük, és benne bizhatunk, +tegyük, hogy ez egyesült fiatal erő honunknak mindig jobb keze legyen: +áldásthozó az igaz ügynek, romlást az ellennek. Két fegyver van +kezünkben, a sajtó és a kard. Az igaz honfitűz, mely e kettőt kezünkbe +adá, egyszer meggyujtva, nem fog kialudni többé, hanem napként fog égni +a haza egén, hogy világot és meleget áraszszon széjjel. A holtak +föltámadásának napja eljött. A századoktól eltemetett nemzeti dicsőség, +a börtönben tartott szabadságérzet voltak e halottak. Most ne keressük +őket e sírokban: ők feltámadának, a magyar nemzet ismét dicső és szabad! +Magyar hang, magyar nemzeti szín, magyar érzelem minden ajkon, minden +lobogón, minden kebelben. + +Választottaink a belrend, dandáraink a külnyugalom fölött őrködnek, mi +pedig lépjünk föl a szabadsajtó terére, vegyük őrködésünk alá a +szellemet. A szerkesztőség ezennel tért nyit minden a szabadság, +emberiség és a haza ügyeit érdeklő nyilatkozatnak, melyek a fiatalság +kimondott elveivel megegyeznek, bárkitől jőjjenek is azok. Legelsőbben +felszólítunk minden hazafit, hogy a nemzetőrség zászlói alá gyülekezni +siessen. Mert minden eddigi győzelmeink biztosítása egyedül csak a +fegyveres önerő, s nem tudjuk, melyik perczben lesz rá szükség? A nép +legyen bizalommal választottai iránt, ezek pedig tartsák e bizodalmat +minden egyéb megtiszteltetésnél becsesebbnek, s a nép érdekeit soha és +sehol el ne felejtsék; igyekezzünk honunk idegen ajkú fiatalságát +magunkhoz testvéri kapcsokkal csatolni; rontsuk le a századok óta +keblünkben megkövesült válaszfalat, mely bennünket rokonainktól eddig +elkülönzött, s fogjunk kezet mindenkivel, a kinek jelszava a szabadság. +Irtó háború minden hiuságnak! az embert nem a ruha teszi többé, hanem a +mi keblén belül van; szoktassuk hozzá a népet, hogy az egyszerűséget +kezdje el szeretni. A nemzetőrség öltözete legyen egyszerű, és viseljük +azt büszkeséggel mindenkor és mindenütt, az arszlán szó ne legyen ismert +fogalom többé. Legyen mindenki annyi, a mennyit a haza előtt ér. +Magánkötelességeinket a forradalom alatt ne feledjük el: mihelyt a +kardot letettük, térjünk napi munkáinkhoz, adjunk példát a népnek, mint +tettük a forradalom kikiáltásakor. A sajtószabadságot ne használjuk +személyeskedési czélokra, legyen előttünk szent és isteni minden, minek +neve szabadság. Ezért komolyan megrójuk mindazokat, kik jelen időben, +midőn az izgatott kedélyeket rend és béke eszméire kellene téríteni, a +vak lázadás üszkét szórják a nép közé, kik a népet a fegyveres katonaság +ellen bujtogatják, kik a kasztokat egymás elleni irigységre költik, s +kinyilatkoztatjuk, hogy mi egyéb ellenséget nem ismerünk, mint kik +kitűzött jelszavainkat tiszteletben nem tartják. + +Ezen jelszavak «béke, egyenlőség és szabadság!» + +Ellenségeink tehát, kik a véres lázadásra izgatnak, kik a helyett, hogy +a nép választmánya által adja tudtára akaratát az igazgató +választmánynak, tömegestül – via facta – akarják azt a síkra vezetni. +Kik a hon lakosai bármely osztályának a nemzetőrségből leendő +kirekesztésére munkálódnak. Kik a zsidók ellen, mely osztály a +forradalom leghevesebb perczében erősen részt vett a tett mezején, a +polgárok között izgatnak és viszont; kimondtuk az egyenlőség elvét, +különbséget ember és ember között csak a becsület és jellem tisztasága +tesz: ezek fölött határozni ott van az osztályozó bizottmány, mely mind +azoknak, kik a nemzetőrségnek becsületére nem lennének, fegyvert adni +nem fog; a szabadság jótékonysága alól kizárni senkit sem szabad: ezen +idő az, mikor egymásnak minden ellenszenvet, minden sérelmet meg kell +bocsátanunk, ezen idő az, melyben a régi fogalmak mind halomba vannak +döntve s új évszak kezdődik, mely a mult vétkeinek sírja fölött emeli az +emberiség nevében oltárát. Vége a kaszt-gyűlöletnek: kiket a régi +fogalom korhadt omladékainak pártolói maguktól elűznek, azokat mi +fogadjuk védelmünk alá, és esküdjünk pártfogást mindennek, a mi +elnyomott, üldözött és méltatlanul bántott: az üldözöttek asyluma a mi +körünk legyen. S legszebb diadalunk legyen az, hogy mindenki, ki +méltatlanul nyomva érzi magát, hozzánk jő, bántalmai orvoslása végett. +Az elmultakért semmi szemrehányás! + +Martius 15-én az egész haza újjá született, vele együtt minden egyes +hazafi. Legyen gondunk a jövőre, nem a multra. + +Egyenlőség, szabadság, testvériség. Éljen a haza! + + + + +NŐSZABADSÁG. + +(1848 mart. 23.) + +A szabadság órája ütött. A világ megváltozott! + +Verjétek le a bilincseket, nyissátok meg a börtönöket mondjátok meg a +rabszolgának, hogy a szabadság órája ütött! + +A világ uralkodó bálványainak oltárán kialudt a tűz. + +Áldozzon mindenki saját keble Istenének. + +A lélek szabad, a gondolat kimenekült föld alatti börtönéből, melyben a +hazugság tisztelői fogva tarták, s most röpülni fog szabad ég alatt, +szabad szárnyaival, s hirdetni fogja az igazságot. + +Legyen világosság. + +Jaj azoknak, kik most uralkodni akarnak, kik fejüket fölemelik, hogy +mást lenézzenek, kik az Isten arczát viselő lények között különbséget +akarnak tenni, kik az ártatlant üldözik! + +A szellem fegyvere égő pallos, mely védelmére kell az üldözöttnek, +pártfogása alá veszi a gyöngét s sujtani fogja az üldözőt, a bitort. A +mindenható szellem! + +Jaj azoknak, kik ellene fegyveröket fölemelik. + +De áldás azoknak, kik szent zászlója alá esküsznek, s föllelkesülnek +arcza tündökléseitől. + +Hazám hölgyei, polgártársnőim! + +Új időket érünk. Martius tizenötödikén mindnyájan másodszor születtünk a +világra. Ébredjetek fel a szabadság hajnalára ti is. Mikor martius +15-kén, a szabadság első reggelén, a küzdők melleire lelkesült nők +tűzdelték fel az első cocárdát, mikor a szabadság első jelszavát nők +szegezték ki ablakaikban, s lobogóikon mutatták fel a szent nevet, +melyért a nép küzdött, mikor a nép közé egy nő hozta a legelső fehér +zászlót, melyért az élni és halni esküdött; mikor Petőfi, a forradalom +költőjének ifjú neje ezt mondá, a megfordító percz előtt férjének: «ha +halni kell, ez a legszebb halál, légy erős»! akkor mutatták meg +hölgyeink, hogy mi a nő hivatása? Ha nő kezében a zászló, férfi kezében +a kard, ott a győzelem bizonyos. + +A nőkre ezentúl nagy, fönséges hivatás vár. + +Minden férfinak van egy védangyala, kinek nevétől föllelkesül, kinek +emléke az élet útján vezeti, ki élete és halála fölött határoz, ki őt +jóvá vagy roszszá teheti. + +E védangyal a nő, a gyermeknek anyja, az ifjúnak kedvese, a férfinak +neje. + +Ha az anya azt mondaná fiának: légy becsületes ember, csak a becsületes +független: lelked erejét senkinek el ne add! érezz nemesen, s ha lesz, a +ki megérti érzelmeidet, azt szeresd, légy hozzá hű, érzelmed szentségét +semmiért el ne add! nem lenne a becsületes ember ritka, mint a fehér +holló. + +Ha az anya azt mondaná fiának: tanulj nélkülözni; ki senkire sem szorul, +annak mindene van; hajolj le ahhoz, a ki alattad van, de ne az előtt, a +ki fölötted áll! nem támadnának légiói a gyáva ördögöknek. + +A spártai anya, midőn fölköté fia baljára a paizst, e szókkal bocsátá a +csatába: ezzel vagy ezen. Ki elesett, azt paizson kisérék a sírba +társai, ki elfutott, az elveté magától a vértet; a spártai nő inkább +akarta fiát halva, mint meggyalázva látni! + +Itt az idő, melyben a nők kötelessége a szellem lángjait szítani. + +Együtt meghalni dicsően inkább, mint együtt élni gyalázatosan. Föl a +tett mezejére, polgártársnőim! + +A hazának minden erejére szüksége van, hogy az Isten áldása foganatos +legyen rajta. + +Vétkezik a haza oltára ellen, ki most visszavonulni akar. + +Ha vannak fiaitok, kik lelkeitek büszkesége, tűzzétek föl kebleikre a +szabadság háromszinő rózsáit. + +Ha van, kinek nevére ifjú szivetek föndobog, kinek nemes tetteire +arczotok szinte lángtól pirul el, ha van kedvestek, tűzzétek föl keblére +a nemzeti cocárdát. Istenemre, míg ott leszen az, nem fog kezeikből a +kard kihullani. + +A ti szavaitok fogják őket csodadolgok kivitelére lelkesíteni, mint a +kereszténység első hirdetőit a szentlélek szavai. Szégyen a gyávára, ki +hazája védelmére föl nem ébred! + +Ne legyen nő, ki őt szeretni tudja. + +Átok az árulóra, kinek önérdeke előbb jut eszébe, mint a haza +boldogsága! Ne legyen nő, ki őt szeretni tudja. + +De legyen áldás azon, ki a hon boldogításában elfáradt, női kezek +törüljék le homloka izzadságát. + +Legyen áldás a férfin, ki sebét a hon védelmében nyerte. + +Női kezek kössék be sebeit. + +Legyen áldva a sír, hová a szabadság bajnokait temetik, női kezek +ültessenek rá virágokat, nők könyei legyenek az édes harmat e virágokon. +Adjátok kezeiteket… Mondjatok áldást fegyvereinkre, kössétek föl a +szalagot kalpagjainkra. Könyet, de örömkönyet lássunk szemeitekben. +Halljuk a jelszót édes ajkaitokról! Szabadság! Dicsőség! Honszerelem! S +aztán Isten velünk! Éljen a haza! + + + + +A NAPOK HANGULATA. + +(1848 april 2.) + +Az ingerültség folyvást növekszik. Bennünket csalnak! A miniszterium még +mindig nincs megerősítve. A király 12 nap alatt nem írta alá, a mit +megigért. Mit tesz ez? Lehet-e a királyról föltenni, hogy arról +gondolkodjék, hogy adott királyi szavát megtartsa-e vagy nem? Ki merné +ezt koronás fejedelmünkre ráfogni? Az egész ország talpon van, az egész +nemzet fegyverben áll. Debreczen, Kecskemét, Vácz, Esztergom, Szarvas, +az egész Jász-Kunság, Szeged, Czegléd, Szentes, Győr, Pancsova, s majd +minden nevezetesebb város és helység, a megyék nagyobb része a +forradalom elveihez csatlakozott. A határszélek kiverték a katonai +hatóságot, a főparancsnok asszonyruhában akart megszökni, a nők +észrevették és kikorbácsolták, Radeczkyt kiverték Olaszországból, a +magyar katonaság a fölkelőket segítette. Marinovics admirált lefejezték, +fejét karóra húzták; az egész világ vérben úszik, a forradalom egének +futó csillagai, futó királyok, futó miniszterek szerteszét hullva, +mondanak iszonyú példát a szomszédoknak, s ki gondolná, hogy ilyenkor a +király ráérjen 12 napig azon gondolkozni, hogy beváltsa-e nyilt adott +szavát vagy se? Ha a király személye szent, akkor adott szava is szent +legyen. A nép felnyitotta szemeit, s nem fél többé azon kisértetektől, +miknek ismeretébe bele nevelték. A király számára népének szeretete +maradt hátra; s a király ezt nem az által fogja megtartani, ha a nép +gyülöletének kijelöltjei tanácsára hallgat. Kiben lehet saját népén +kívül bíznia? Minisztereiben? Azok fantomok, a napvilág elveri őket. +Katonáiban? Azok is megszüntek automatok, zsoldosok lenni, s tudnak +érezni a hazáért, s hogy tudnak érezni a szabadságért is, megmutatták +magyar seregeink Olaszországban. Szövetségeseiben? Föl akarja-e forgatni +az egész Európát, hogy egy pár bukott miniszter életét pár perczczel +meghosszabbítsa s koczkára tegyen mindent – semmiért? S ilyenkor a +király 12 napig gondolkozik! Tizenkét napig kormány nélkül van az +ország. Isten irgalma őrzi, hogy fenekestül fel nem fordul. + +Az országgyűlés, a municipiumok nem kormány többé, mert nem képviselik a +népet, a ministerium nem kormány, mert nincs megerősítve, a nép maga +kormányozza magát; ki áll itt jót a holnapi napért? + +Szavaink jól tudjuk: hogy nem jutnak el a király elé, s ez baj, melyen +segítenünk kell. Szivünk fáj, hogy a magyar korona a ködös távolban +fényét veszti s a király környezőihez bizalmunk nem lehet. A magyar +királynak Budán kellene lakni, ez régen meg volt érezve, meg volt +mondva; ily fejevett nemzet tovább nem lehetünk, melynek királya az +országon kívül él, s míg őt mézes-mázos környezői azzal áltatják, hogy a +nép boldog, a nép dicső hymnusokat énekel, addig másfelől a népet +rabolják, törpítik, vagy boszantják s azt mondják: _ezt a király akarja +így_, s midőn eljön az adósságok fizetésének napja, megszöknek a király +oldala mellől, mint hálátlan ebek, kiknek korpája kifogyott. Ez nem +tarthat így soká. A királynak fel kell ébrednie. A távolból erjedező +moraj kezd fel-felzúdulni. Még nem tudni, égből jön-e vagy föld alól? +vihar-e vagy földindulás? Ha égből jön, villámok fognak hullani, sok +nagy fa kidől, mi szirt ormába verte gyökerét, de a levegő megtisztul +utána s annál ragyogóbban fog kisütni a nap! De ha föld alól jön, akkor +hol az Isten ki bennünket megment? Ki tudja, hogy a megrázkódó föld nem +úgy fogja-e ledönteni a templomokat és a hegyek koronáit, a +várpalotákat, mint a polgár hajlékát, melynek gazdája vérével festette a +küszöböt? + +Csak egy szavatokba kerülne és e vihar elkerülné hazánkat. Mondjátok ki +e szót, és a nép boldog lesz. Ne higyjétek, hogy a nép egyes emberek +tömege. A nép elementum, olyan, mint a tűz, mint a vihar, mint a tenger, +mely ha föltámad, emberi erő nem uralkodik rajta. + +Melyitek érzi magát erősnek a földindulástól megrázkódó hegy alatt +megállani, melyitek akarja tenyérrel elfödni a kitörő vulcánt, melyitek +akarja a fölháborodó tengert vesszővel megfenyíteni? + +Hijába bíztok villámhárítóitokban, azok csak vonják magokhoz a villámot, +de el nem ijesztik. + +Legyetek a népnek igazságos birái. Az Isten él s az itélet, mit ma +kimondtatok, lehet hogy holnap ti rátok fog kimondatni. + +Legyetek a népnek igazságos itélő birái. + +Isten szent lelke legyen a királylyal!!! + + + + +SZOMORÚ IDŐK. ELŐSZÓ ILY CZÍMŰ REGÉNYHEZ. + +(Életképek, 1848. április 30.) + +Az ember jót, rosszat elfelejt. + +A természet, az Isten ujja minden emberéletet mint egy tanúságokkal +teljes könyvet mutat fel, melynek lapjai – a leélt eseményes évek – örök +igazság tudományával vannak beírva. De e tudományt még senkinek sem +jutott eszébe tanulni. Az ember meghal, sírján összenő a mezők füve, a +könyv be van zárva, a sírkő a puszta czímlapot mutatja fölötte. Mennyit +szenvedett életében s mennyit vétkezett, hogy e szenvedést megérdemelje, +hányszor eltévedt élte útjain, míg sírjára talált, hány átkot, hány +áldást vitt magával oda?… A sír néma, nem mondja senkinek. Az emberek +elfeledték, nem okultak utána. Pedig minden halott egy-egy elveszett +kézirat, melynek ismeretlen tartalma tán senkinek sem fog újra eszébe +jutni s melyet ha végig tanulna, bölcs lenne az ember. + +Néha a természet, az Isten irtó keze egész népeknek ad fenyítő tanítást, +meglátogatja őket súlyos balkezével, hogy ébredjenek föl alvó +nyugalmaikból s tanuljanak látni múltat és jövőt s élni a szerint a +jelenben s hogy el ne felejtsék, vérökkel írja föl a tanítást oly +könyvbe, melynek neve temető s melynek soraiban minden betű egy-egy +sírhalom. Az ember sír a csapások alatt mint megfenyített gyermek s +holnap elfelejti, hogy miért sírt. Emlékében marad ugyan a fájdalom, +melynek tövise szívében benntörött, megtanul rettegni a polgárhadak +vériszonyaitól, a ragálytól, elemek dühétől, a sápadt éhhalál +kétségbeesésétől, de azt nem tanulja meg, hogy ezekben Isten keze +nyilvánít nagyszerű titkokat, miket ha képes volna megérteni, a halál +nem lenne halál és a fájdalom nem lenne fájdalom többé. + +Kísértsünk meg egyet e történeti sírhalmok közül fölbontani. Még friss e +sír, a koporsó, mely benne rejtve van, még el sem porhadt; – ne féljetek +azt fölnyitva látni! Sötét események, a balsors útmutatásai vannak abba +bezárva, miket ismerni és el nem feledni üdvös. Tán nem egy szív leend, +mely fájni fog, ha a hangját vesztett húrt, melynek szava egykor +kétségbeejté, újra megpendítjük, tán nem egy leend, ki megdöbbenve fog +ráeszmélni egyes epizódok végig olvastánál: «Ez velem, ez az enyéimmel +történt!» – «Én ott voltam, én borzadva emlékezem reá. Én láttam ezt.» – +Annál jobb, az élő emlékezet fog tenni tanúbizonyságot szavaink igazsága +felől s az előidézett megdöbbenés, a megújult fájdalom üdvös leend. + +«1831» van azon év sírkövére írva, melynek eseményeit rajzolni +készülünk. + +Sötét emlékű, fekete ünnepekkel teljes év; ha egy sírkertet végig +tekintünk, a fejfákon az év száma van legsűrűbben. – Azóta messze haladt +az a távol ködeibe, honnét mint bús felleg, mely a napot lenyugtában a +láthatárra kísérte, alaktalan homályként gyászlik felénk, minden új év +új ködöt hagy előtte, míg ez is a többivel a feledség éjszakájában +összefoly. + +A világesemények minden nagyobbszerű catasrophjait meg szokta előre +jóslani a természet rendhagyott folyása. Titokteljes jelenetek, félig +mysticus babona, félig természetkihágás symbolumai, mikből az úgy hítt +«köznép» ösztönszerű hitgerjedelme vészeket sejt s azáltal, hogy előre +gyanítja a fátumot, elkerülhetlenné teszi annak rettegett beteljesültét. +Fényes üstökös csillagok járnak át az égen, mintha egyenes égő kardok +kerülgetnék egymást odafenn. Csöndes éjszakákon fegyvercsattogás +hallatik a felhőtelen tejút körül, csillagok hullanak sűrűen, +sziporkázva; néhol véres eső esik s égő vasdarabok hullanak alá a +légből: a föld növényei elfajulnak, a tiszta búza rozszsá változik, +négylábú madarak s fejeiket fonákul elcserélt házi állatok jőnek a +világra, természet csodái: kosfejű lovak, a vízekből emberarczú halakat +húznak ki, a vándormadarak nyár derekán elhagyják a tájat, fényes délben +be lehet a napba nézni, esténként nagy fekete pillangók jőnek elő +ismeretlen rejtekeikből, miknek hátára halálfej van festve, nyáron derek +járnak és nehéz kék ködök, télen a nap éget. A házi ebek mély gödröket +kaparnak az udvaron s naplemente után a föld szokatlanul világít s +madarak jelennek meg távol tartományokból, minőket addig senki sem +látott. + +És a nép ajkain élő hagyomány megjövendöli, hogy mi fog ezekre +következni. Éhség, döghalál, vérengző háborúk, vízáradások, lázadó +népek, nagy földindulás, múlt időkről hozva következést, melyekben +hasonló jelek mutatták magukat hasonló esetek előtt. + +Ilyenkor a nép mindentől fél s ezért mindent elhisz. Izgatható s +kétségbeejtett föllobbanásokra kész, menekülni vágyik félelmei +börtönéből s ha akad coriphäusa, ki vakhitből vagy rosszakaratból +téveszmék magvait hinti el közötte, azokat tettei evangeliomául fogadja +el s irtózatos leend, ha a kétségbeesés vérszemével útat tör magának, +messze az ámítók pokolfáklyája vezeti. + +* + +Ilyszerű nyugtalanító előjelenségek közt kezdődött az 1831-ik év +tavasza. + +Mindenfelől nyomor és éhinségről beszéltek a terjengő hírek, falvak +égtek porrá, apró folyamok áradtak pusztító özönné, egész vidékek lakói +jutottak koldúsbotra. Fiatal gyermekek kezdtek öngyilkosok lenni, tél +végén szokatlan villámcsapások ütöttek le több helyütt, mik magas +templomokról verték le a keresztet. Hegyek szakadtak alá az alattok +századok óta fekvő falvakra. Éjenként vízbefúlók sírását hallották a +tavak és folyamok partjain. A városokban őrült féleszűek jártak az +utczákon, vad jóslatokat kiabálva a nép közé. A magasabb körökben, a +salonok és casinók gyűlhelyein rejtett, titkolt hírekről kezdtek +suttogni, mikről úgy látszék, mintha rejtekben akarták volna tartani a +köznép előtt: a köznép is suttogott piaczokon, utczák szögletein s +titokban terjedő idegeskedés kezde támadni urak és szegények között. + +A tél vége derült volt. Januárban az ibolya nyílt, a hó elolvadt, a +mezők, a vetések zöldülni kezdtek. Februárban a fák rügyei kezdtek +fakadni, a pacsirtát lehetett hallani a falvak végein. A nap meleg +mosolyára lefoszlott a természet álma. Vidám, derült lett a környék, +mint szokott tavasz elején lenni: az a friss, zsenge zöldszín, azok az +egynapos életű virágok, a vidám, szökdelő tarka bogarak számtalanjai, az +a hízelgő melegű ég fehér fellegeivel s a fehér virágokkal rakott +gyümölcsfák, minőknek csak hónapok múlva lett volna itt az ideje. + +De a vándormadarak nem jöttek el s mintha titkos ösztön sugallta volna +az embereknek is, hogy e kora tavaszlásnak nincsen mit örülni, hogy ez +csak egy közelgő rendkívüli vész előkészülete, melytől visszaborzadtában +fölébred téli álma közepén a természet s megváltoztatja rendes folyását. + +Én emlékezem ez időkre, emlékezem a sújtó aggodalomra, mely az arczokról +leolvasható volt. Mindenki leverten várta, hogy mi lesz ezeknek a vége. + +Soha a templomok látogatottabbak, a köz-mulatóhelyek üresebbek nem +voltak, mint akkor. + +Márczius elején virradóra, derült éjszaka után váratlanul sűrű vastag +köd ereszkedett a földre, mely csak délutánra szakadozott fel, végtelen +felleg alakjában terülve szét az égen. Estefelé minden madár +elhallgatott, a virágok becsukták kelyheiket, a fák levelei lelankadtak. +A künn járók fulasztó köhögésről kezdtek panaszkodni s ez időtől kezdve +vetve volt minden természetelleni betegség magva minden fűbe, minden +gyömölcsbe, meg volt vesztegetve a folyamok víze, az emberi forró vér, +beteg volt maga a levegő is s az ég elveszté kék zománczát, mintha +valami lázas sápadtság terült volna szét rajta s míg olykor legderültebb +ég mellett orkáni viharok zaklatták a vidéket, másszor napokig elállt +egy és ugyazon felhőtömeg egyes városok fölött, ott függött feketén, +mozdulatlanul s egy csepp víz nem hullott belőle és az álló tavak +fenékig kiszikkadtak. + + + + +DÉLIBÁB. + +(1848 május 7.) + +Én nem tagadlak meg, költészet istene! + +Elpártolt mindenki tőled, főként kiknek fejére magad tevéd föl a +koszorút, ki hagyták aludni oltárodon a vesztalángot, elszórták +lantjaikat és kardot ragadtak s arczodat – elfeledék. + +De én nem tagadlak meg soha! + +Legkisebb vagyok azok közt, kik templomod küszöbén beléptek, de +legutolsó, a ki azt elhagyom. + +Imádtalak a nyugalom óráiban, s te velem leendsz, ha küzdeni fogok, +velem, ha meghalok. + +Te fogsz kisérni engemet, ha vándorúton járok, keresve számkiűzött +feleimmel boldogabb hont, dicsőségesebb sírt. S én elmondandom nekik, +nézzétek ezt a fehér hattyút, mely a szabad égben, oly szabadon röpül, +melegebb táj felé! nem a szülőföld! a szabadság a haza. A hol szabadság +van, ott van a mi hazánk. A börtön nem haza, ha aranyrostély van is +ablakán. + +Jertek el innét, hadd omoljon össze az apai ház, hadd teremjen küszöbén +vad virág, hadd legeljenek utczáinkon nyájak, ne nézzetek vissza, +töröljétek ki a könyet szemeitekből. + +Nagy a világ. + +A sír még nagyobb. + +Egyik vagy másik majd csak ád hazát! + +Nézzétek, mint repül az a fehér hattyú!… Fel fogsz keresni engem, hol +csaták viharai közt vértől pirult arczczal, vértől pirult földön, isten +és ördögök, ember és rabszolgák, küzdenek életre-halálra, örök életre +vagy örök halálra. S ha olykor a szél elkapja a fegyvercsattogást, ha a +küzdők lankadtan elpihennek, hallatni fog a Bard vad éneke. + +Csatára, csatára! + +Dalt, dalt! a szabadság istenének. + +Aczélok énekét, halálhörgést, lovak nyerítését. Csatára! + +A keleti párducz küzd az északi sassal, vérük festi a földet, karmaikat +egymás csontjaiba vágják. + +Ne hagyd magad, te keleti oroszlán, leharaptad egyik fejét a sasnak, +harapd le a másikat is, hadd folyjon el a vére, a mi még el nem folyt. +Csatára! + +Reggeltől estig víttatok, piros volt a nap, mikor fölkelt, most a föld +piros, a nap sápadtan megy nyugodni, ki tudja feljön-e számunkra többé? + +Ha lemegy a nap, majd feljön a hold, holdvilágnál fogunk tovább vívni. +Csatára, csatára!… + +Fel fogsz keresni engem, ha szemem elborul, ha a zászló kiesik a +kezemből s a szivemből kiömlő vér halványan hagyja arczomat. Lefekszem +földedre, mit a te kezed virágokkal ültetett be; kérni fogom e +virágokat, hogy véremtől ne száradjanak el, ha jön egy új tavasz, szép +zöld fű alatt legyen álmom. + +Megcsókolom a földet, mely megiszsza véremet és el fog felejteni. + +Csatára, csatára! + +Ha futni akartok, hagyjátok mellettem kardomat és ezt a zászlót. + +Ha győzni akartok, vegyétek föl mellőlem: az én kezeim nem emelik meg +többé őket. + +S majd eljőnek az erdők madarai s eltemetnek szépen. + +Eljőnek a hegyek viharai és megsiratnak. + +Eljön éjenkint a holdvilág s elbeszéli, mi történik naponta idefent? + +Te pedig örökre velem maradsz, s nem hagyod virágtalan síromat. + +Ha valaki sírom fölé egykor házat épít, meg lesz átkozva küszöbe és a +virág, mely szivemből szítta életét, kisarjadzik háza küszöbén és túléli +a ház urát. + +Költészet Istene, nem tagadlak meg tégedet soha. + +* + +Ha az unio Erdélylyel megtörténik, mi lesz nemzeti szineinkből s e két +ország czímeréből? + +A magyar czímer szinei vörös, fehér, zöld. + +Az erdélyi czímeréi kék, arany, vörös. + +Ha egyesülünk, mind ez ötféle színt fogjuk-e viselni? Ez maga egy +szivárvány lenne, mely hazánk egére ugyan igen illenék, de zászlónak +igen tarka. + +Vagy pedig egyikünk szineit sem viseljük, hanem csinálunk a kettőből +egyet. + +Magyar honunk czímeréből úgyis megeshető, hogy a négy ezüst folyó közül +elvesztünk kettőt (Dráva, Száva), el a hármas halmot (Tátra, Fátra, +Mátra). A kettős keresztet eddig is kihagyhatjuk, miután +vallásegyenlőséget mondtunk ki a hazában. + +Nem marad számunkra hátra más, mint a vörös mező. + +Ha a régiekre akarnánk visszatérni, elfogadhatnók az egyfejű sast, mely +Árpád zászlaján lobogott, hazát kereső ősapáink előtt e czímer alatt +volt egy a magyar nemzet ezelőtt kilenczszáz ötven évvel. Bár e +czímerrel mindazokat föltámaszthatnók, kik akkor ennek hűséget +esküvének. + +Ha pedig el akarjuk felejteni a multat, újat akarunk teremteni, akkor: + +Legyen czímerünk: vörös mezőben fehér kard: vagy pedig fehér mezőben +vörös kard.[3] + + + + +A FORRADALOM KÖLTÉSZETE. + +(1848 május 18.) + +Ne ijedjetek meg e szótól: forradalom. + +Nem villám ez: csak napsugár, mely szemeitekbe süt. + +Minden, mi szép, minden, mi fönséges, e szóban benne van. + +Isten-irgalom, emberszeretet, férfi-erény, nőszerelem, néphatalom és +világszabadság, minden, minden e szóban: forradalom. + +Éj után hajnal jön. Az álmok elfutnak. A sötétség visszatér kriptáiba, a +hegyek aranynyal festik ormaikat, a nap sugarait szétlöveli. Minden, mi +sötét és sötétség lakója, visszafut odvába, de fölébred minden, a mi +szép és az Istené. Millió csillag, az ég millió gyémántos királya tünik +el egy sugarától a napnak. Nem látja senki, hogy hova lettek, nem tudja +senki, hogy vannak-e? Életök csak a ragyogásban látszik, s a ragyogás +elmulik, mihelyt az ég megszünik sötét lenni. + +Helyettök ott fenn a pacsirta zengi énekét. + +Lássátok: ez a forradalom. + +A hajnal nem gyilkol meg senkit, hogy az éjt nappallá változtassa. Az éj +mindenkit elaltat, hogy uralkodhassék. + +A hajnal pirulása nem az a pir, a mi a szívből kiömlik, hanem a mely a +hős arczán pirul, midőn sisakját fölteszi. + +Az éj halált oszt mindenkinek. Még az élő is elalszik, s a virág +becsukja kelyhét. + +A hajnal életet oszt szét, még a sír is kivirágzik, s a tengerfenék +növény-erdőt nevel, hová szeme elhat, s kicsalja a börtönnyiláson át az +eltemetett halovány virágot. + +Lássátok: ez a forradalom. + +Változik minden. Ég és föld más alakot ölt. + +De életre változik minden. Világ és szabadság terjed szét mindenütt. + +Ki boldogtalan volt, a forradalom szivét meggyógyítja, ki fél, bátorrá +teszi, a vak szeméről a hályogot letépi, mindent ád mindenkinek s még +sem vesz el semmit. Igazságot tesz mindenkinek s még sem áll boszút +senkin. + +Mindenkit megvéd, s még sem üldöz senkit. + +Mert fegyvere nem halált, hanem életet oszt. + +Lássátok: ez a forradalom. + +* + +Vannak, kik azt hiszik, hogy a forradalom eszméje egy a +zsarnok-gyilkolással. + +Ez lehetett akkor, mikor a zsarnokok a népet üldözték, mikor a nép +szabadság után sóvárgott, s ezért egy Brutusnak kelle születni minden +Cæsar mellé, hogy a nép szabadsága biztosítva legyen. + +Ujabb időkben a zsarnokok találtak módot, hogy a népet magokba +szerelmessé tegyék, s ha ledül egy, a nép másikat emel helyébe. + +Ilyenkor nem a zsarnokokat: a rabszolgákat kell kiirtani. + +Mihelyt nem lesznek rabszolgák, nem lesznek zsarnokok. + +S ide nem kell kard, nem kell guillotin, ezt tenni fogja a szabadság +szelleme. + +A keresztyén vallást nem fegyver terjeszté el a világon. + +Forradalom volt az is, mit a földön, az égben és a föld alatt +előidézett, csatát vívott emberekkel, ördögökkel és hamis istenekkel, +csatát magával a halállal és győzött, mert fegyvere a szent igazság +volt. + +A hamis istenek oltárán kihamvadt a tűz, az ördögöket nem hitte többé +senki, s a halál fejéről leesett a korona. + +A halál megszünt öldöklő angyal lenni, új élet angyala lett belőle. Mert +úgy akarta az örök hatalom szelleme. + +E szent lélek újra eljöend! + +Nem hoz magával semmi fegyvert, mint igazsága szavát. + +Nem öl meg senkit, de mindenkit újra teremt. + +A félistenekből egész emberek lesznek, s a késő utókor bámulni fogja +azon csecsebecséket, babonás népfetisheket, miket egykor a nép térdre +omolva imádott. + +Ha a nép ember előtt hajtja porba arczát, nem azt kell porba sújtani, +kit bálványul körülvesz, hanem őt kell kiemelni a porból s tudtára adni: +hogy ki asszonytól született, az nem isten, de nem is igavonó barom. + +S ezt fogja tenni a forradalom. + + + + +CONGRÉV-RAKÉTÁK PILLANATNYI FÉNYÜL, NÉMELY SÖTÉTEBB HELYEKRE.[4] + +(1848 május 21.) + + +I. _Fiatalság._ + +A fiatalságnál három osztályt kell megkülönböztetni. + +A nyugalom, forradalom és a zavargások embereit. + +Az elsőbbek, kik minden áron békét: az utóbbiak, kik minden áron zavart +akarnának. + +Amazokat hivataluk, emezeket hivataltalanságuk szólítja fel az ellenkező +elvre. + +A forradalmi fiatalság azonban ezeknek egyikéhez sem tartozik. Elve: +mindent áldozni, a hol mindent nyerni lehet; semmit sem áldozni, hol a +látható végeredmény semmi. Nem indítani meg mozgalmakat, mik a közrendet +gátolják: a nélkül, hogy a közüdvöt előre vinnék; de nem látni a +magánérdeket ott, hol a haza ügye forog kérdésben. Nem függeni senkitől, +mint saját becsületszavától. Ez az egyetlen korlátlan hatalom, melynek +zsarnokságát tisztelni tudja. + +Keresni az egyetértést, de a háborútól sem félni. + +Tenni nyiltan, szólni nyiltan, szem-szembe, nem orozva, nem sötétben, +nem más háta mögött. + +Ez a forradalmi fiatalság. Ez a márcziusi clubb. + +Sok, mi legujabb időkben a fiatalság nevében történik, bitorolja e +nevet. + +Mindazon apró, kiskörű lázítások, ingerlő fenyegető zések, politikai +színt nélkülöző demonstrátiók, mik e firma alatt történnek, +meghamisított pecsét alatt jutnak a közönség elé. Ki a +zsidó-bujtogatásnál verekedett, ki imitt-amott éjjelenként +macskazenézett, ki a háziurakat késsel vagy kanóczczal fenyegette, az +nem a forradalmi fiatalság volt. + +Mert ha ez okot talál, eléggé méltót, hogy a síkra kilépjen s megmondja +sérelmeit annak, a kit nem szeret, azt teszi nyiltan, fényes nappal, s +arról fogjátok őt megismerhetni, hogy ha megtámadtatik, nem fut el; +hanem azonnal helyt áll és győz vagy elhull az utolsóig. + +Azok, kik a budai macskazenén voltak, nem lehettek közüle valók, mert +futottak. + +Azok, kik Lederert in effigie fel akarták akasztani, nem lehettek +közülök valók, mert ők nem mennek százan egy ellen, kivált ha az az egy +is tehetetlen szalmakép. + +A forradalmi fiatalság nem húzza ki kardját igaz ok nélkül, s nem dugja +vissza becsület nélkül. + +Erről fogjátok őket megismerni. + + +II. _Pesti polgárság._ + +A pesti polgárság, mint a kerek világon minden polgárság, szereti a +békét. + +Mert az ipar csak a béke alatt virágzik. S a ki a mindennapi keze +munkája után él, megunja a nyolczhéti munka-feltartóztatást; a jövendő +reménye nem kenyér, mivel családját tarthassa. + +Ezért a pesti polgárság unja a zavart. + +S azt hiszi, hogy ennek a pesti fiatalság az oka. + +Ha ezt kivernék a városból, minden rendben lenne. + +Nem sejti, hogy az egész világ forr; s minket csak a habok ragadnak, +miket e nagy tenger zajgása vet. + +S e tengert kanállal kimerni nem lehet. + +Jobb volna, ha a helyett: hogy száz oldalról bontjuk a hajót, mely édes +mindnyájunkat visz magával, iparkodnánk azt összetartani, mert ha +elmerül az, vagy szirthez ütődik, együtt szenvedjük a hajótörést. + +A polgárság vétke az, hogy a nemességet szereti előjogaitól megfosztva +látni, de saját előjogait a néppel megosztani nem. Örül az aristocratia +megbukásán s azt hiszi, hogy ez örökségben reá marad. + +Nem, uraim, az aristocratia nem azért rakta le koronáit, hogy azok +mentül többeké, hanem azért, hogy senkié se legyenek. + +Azért e megszólító szó helyett «polgártárs»; más nevet kell kitalálnunk, +mert attól tartok: hogy ide s tova czím lesz belőle. + + +III. _Nép._ + +Mi magunkat igen hosszú ideig csaltuk. Azt hittük, hogy népünk van; +pedig nincs. + +Mig volt, nemességünk volt az. A földmívelő nagy tömeg előtt ismeretlen +fogalom volt e szó: «haza». + +Még most is az; szabadságaért akárki más iránt háladatos, csak hazája +iránt nem. + +Ha azt mondjátok neki, hogy keljen fel honát védelmezni a muszka ellen, +sírva fakad s azt mondja: hogy inkább robotol és éhezik. + +A kabátos embert gyülöli; nem hisz neki. A nemzeti szineket nem érti; +neki addig a törvény sem törvény, míg a császár pecsétje alatta nincs +nagy kétfejű sassal. + +Értünk fegyvert nem fog, szavainkban nem bizik, terveinkben nem segít; +bünteti bennünk Isten apáink vétkeit. + +De mi föltettük magunkban, hogy a népet szabad úrrá teszszük, mert kell, +hogy legyen magyar nép: szabad és úr, mint volt hajdan. + +Semmi sem valószinübb, mint hogy e közben magunk veszünk el, minket +kövez meg, minket feszít meg a nép. + +Gúny és átok fog sírunkhoz kisérni. + +De az mindegy. Sírunk fölött boldog leend az utánunk következő nemzedék, +és mi nyugodni fogunk. + +Neveinket nem fogja tudni senki, nem a sírt, hol alszunk; de ott +nyugodtan fogunk alunni. S Magyarország boldog lesz és élvezni fogja a +szabadság édes gyümölcsét, melynek keserű magvait a mi szivünk vére +öntözte. + +Czélunk el lesz érve, nem fogjuk látni, de nyugodni fogunk. Azért, még +azon perczben is, midőn keresztre feszít bennünket a nép, éljen a nép! + + +IV. _Nemesség és táblabirák._ + +Minek bántjuk mi annyira a táblabirákat, a volt nemességet? + +Ha a nemesi előjogok meghaltak, illik-e gúnyolni a halottakat? + +Ha nevetségesek, ha rosszak voltak, miért ne? + +De hát azok voltak-e? Ez a kérdés… + +Nekünk népünk nem volt, az alkotmányon kívül eső osztály nem ismer +hazát, neki semmije sem volt a hazában. + +Az ábrándos hazaszeretet s honfenntartás előjogai a nemesé voltak. +Ezeket a nemesség nem veszté el, csak megosztá a néppel. Neki eddig sem +volt az vétke, hogy ezekkel bírt. Mert ezek minden embert illetnek. A +korszellem vétke volt, mely nekik megadta csak a mivel tartozott s a +népnek nem. + +Most minden megváltozott. + +A nemesség megosztá mindenét a mije volt, vagyonát és jogait. S ezt egy +percz alatt téve minden vonakodás nélkül. + +De az ábrándos honszerelem még mindig él szivében, ezt fájdalom! hogy +nem oszthatá fel egy percz alatt a nép között; arra évtized kell. S +ezért gúnyolni kell-e őt? + +Gúnyolni kell-e azon osztályt, mely hazánk törvényeit kiszolgáltatá, +népe fölött virrasztott, alkotmányát védte, igazságát kezelé, nyelvét +föntartá, mely biró, építész, mérnök, diplomata, kereskedő, tudós, egy +szóval minden volt a világon, oly csekély jutalomért, minő egy +táblabírói czím? + +S most mi e jutalmat akarjuk a pelengérre tűzni? + +Ne legyünk hálátlanok önvérünk iránt. + +Ezen czímnek nincs jövője többé, de van multja. + +Ha e czímet egy szembehunyással örökre elfeledtté tudnók is tenni, +megmaradnának az egyesek, kik a mozdulatlanságot képviselik, nemcsak a +nemesség között, megmaradnának a nép minden osztályaiban, fönt és alant, +meg magában a fiatalságban is, melynek tűzvérű a neve. Küzdjünk valahára +elvek, ne firmák ellen. + +Nemességünk el van keserülve. + +Mindenét odaadta. Mivel apái bírtak, ő nem bír azzal többé. Mindent +elvesztett, mivel az előtte való generatió bírt. El czímerét, el +választási előjogát, földeit, keresetmódját, értéke nagyobb részét, +hivatalait, s mindezt nyugodtan, önkényt veszté el, nem erőszak +kényszeríté rá. Odaadta ingyen. + +E veszteségnek áldozat a neve. + +S mi ez áldozatért gúnyolni fogjuk-e őt? Akkor fogjuk-e arczul verni, +midőn koszorút érdemel? + +Én magam is lemondtam nemesi előjogaimról. De ha elhagytam nevemből a +nemesi czímet, meg akarom azt lelkem számára tartani s nem szeretném, ha +oda jutna a világ, hogy ki nemesen tenni, nemesen érzeni tud, az legyen +a köznevetség tárgya. + +Ha Francziaország üldözte a nemességet, jól tette, mert ott ellensége +volt az a népnek, s a nép vérrel vette el tőle emberi jogait. De +minálunk a nemesség, hogy a népnek, mely jogait követelni nem tudta, +azokat megadhassa, vérén kívül minden egyebet föláldozott, s ha kell, +ezt is fel fogja áldozni tudni s még nem tudjuk, hogy nem lesz-e e vérre +szükség? + +A haza üdvére népet kell teremteni. + +Hogy e nép teremtve legyen, a nemesség mindent föláldoz, mindent +elkövet. + +Ha ezt nem teszi, akkor irtsátok ki és sirassátok meg! de ha +kötelességét teljesíté, nem mondom, hogy dicsőítsétek érte, mert hiszen +csak kötelességét teljesíté, de legalább ne nevessétek ki. + + + + +SZEGÉNY KIRÁLY. + +(1848 oct. 22.) + +Midőn a királyok a népek fejére ültek s Isten nevében nyomorú életet és +nyomorú halált osztogattak édes fiaiknak, midőn a királyok kivették a +nép szájából a kenyeret, szivéből a vért s adtak nekik helyette +rabszolgaságot és koldusbotot, midőn a királyok játszottak a nemzetek +fejével, adták, vették, osztották az országokat; – a jó királyok akkor +sem feledkeztek el keresztyén voltukról s kiket nyomorékká tevének, +megsiratták és mondák: szegény nép! + +A nép éhezett, a nép sírt, a nép elvérzett. + +Szegény nép! azt mondá a király. + +A nép viselte lánczait, viselte koldusbotját, gályát húzott vagy +földönfutó lett. + +Szegény nép! azt mondá a király… + +Fordult a koczka. + +Jön az idő! Jön megállíthatlanul, midőn a bálványimádásoknak vége +szakad, a nép nem fog aranyos fejű halandók előtt térdelni többé, nem +csókolandja a tigris körmöket, miken önvérének szagát érzi, hanem +ledobja nyakáról álszenteit. + +Semmik vagytok! + +Dicsőségtek álom. Volt és nincs és nem lehet többé. + +Ez az idő nem messze van, talán már benne is vagyunk, + +Illő, hogy a népnek is jusson eszébe keresztyén volta. + +Legyünk emberek; s midőn e fölkent szerencsétleneket bujdosni eresztjük, +ne mulaszszuk el őket megsiratni: szegény király, szegény koronás +király! + +Milyen magasról estél alá és milyen mélyen. + +Mikor mindenki szomorú volt, te voltál egyedül a kéjelgő, most, midőn +mindenki örül, te magad vagy, a ki sírsz. + +Mikor mindenki rabszolga volt, te voltál egyedül, kinek minden szabad +volt: – most, midőn mindenki szabad, te magad vagy a számüzött. + +Süket voltál, mikor a nép fájdalmai szaván beszélt hozzád, most néma +vagy, midőn neked fáj és nem mered kimondani, hogy mi?… + +Szegény király, szegény koronás király. + +Mindenkinek van hazája; neked nincs. Mindenkinek van öröme, reménye; +neked nincs. + +Szegény király. + +Szegény megbukott fél-isten. Sem Isten, sem ördög nem lehet belőled, +mert ember vagy: s ember nem lehetsz többé, mert király voltál. + +Midőn fejedre hagytad tenni az aranyszarvakat, beírtad nevedet azon +boldogtalanok sorába, kik milliók közül kiválva erőszakot tesznek a +természeten, hogy számukra külön teremtsen minden örömöt. + +Kiknek ülő-széke a népek sírja, kiknek itala vér, kiknek a nemzetek +nyögése dajka-ének, kiknek nyugalma a rablánczok zörgése, játéka háború. + +Hová fogsz menni? Étlen, szomjan, álmatlanul, örömtelenül. + +Mert a te életed nem emberi élet, álmod nem emberi álom, örömöd nem +emberi öröm. + +Ez a világ nem a te világod. Az emberiség nem fogad fiává. + +A menyország nem a te hazád. Áldozataid képe visszarettent onnan. + +A pokolban sincs helyed. Az kikaczagja halvány arczodat. + +Hová fogsz menni? Testvértelenül fogod társaiddal bejárni a világot s ha +találkozol magadhoz hasonlóval, vissza fogsz rettenni tőle, s ha +forrásból inni akarsz, vissza fogsz rettenni saját arczulatodtól… + +Szegény király, szegény koronás király. + +És ha meghalsz? + +Ha Isten megengedi, hogy olyan halálod legyen, minő embernek szokott +lenni, ha a föld beveszi csontjaidat, azon a helyen nem fog megteremni +Istennek semmi virága, puszta lesz az; megátkozott porod miatt messze +téren kivesz minden, a mi zöld, s századok mulva a késő nemzedék, hol +kopár fűtelen tért talál, arról fogja tudni, hogy oda egy király van +temetve. + +A népek pedig boldogok leendnek, s örömeik zaja nem hagyand aludni mély +sírod fenekén. + +A templomokban sokáig fogják nevedet az imádságban emlegetni: ott hol az +árvízről, döghalálról s az Isten egyéb csapásairól van szó. + +És senki, senki nem fog megsiratní téged. + +A gyávák megszünnek félni, a bátrak gyülölni tégedet; rokonaid +megszünnek szeretni és megtagadnak. + +Elfeled mindenki, elmúlsz, elenyészel… + +Szegény király, szegény koronás király! + + + + +NEM SZERETEM A SÁPADT ARCZOKAT. + +(1848. okt. 9.) + +Túl vagyunk a Rubiconon. Felszedtük magunk után a hidat, hogy vissza ne +mehessünk. + +Válaszfal van multunk és jelenünk között; az egyik álom, a másik +ébrenlét. Történeteik nincsenek egymáshoz kötve; az egyik végződött, a +másik kezdődik és nem folyik egymásból. + +Túl vagyunk azon, hogy még valaha alázatos, hűséges, királyokban hivő +nép legyünk. + +Számunkra csak kétféle jövendő lehet hátra. + +Ha vesztünk, sorsunk két szóban le van írva, e két szó: halál és +rabszolgaság. + +Akkor sem lesz királyotok többé; a szívtelen önkény fog ülni a vérrel +festett széken, s azt a koronát, mit eddig szentelt fej viselt, +zsámolyul fogja tenni jogtapadó sarkai alá. + +Ki egymásra uszítja a népeket: hogy hosszú tusák után egymás vérét +vesztve erőtlenül hulljanak zsámolyához, könyörögve, mint összemart +ebek, hogy adjon nekik békét és kölcsönös lánczot. + +Ez sorsa azoknak, a kik életben maradnak, ha veszténk. + +De ha nyertünk… akkor… + +Akkor eljönnek a számolás napjai. + +A büntetés nem érheti azon népeket, kik ellenünk támadtak; hanem azokat, +kik őket ellenünk vezették. + +… Jaj nekünk, ha azt hiszszük, hogy van még egy harmadik jövendő szép +csendes megnyugtató eszmékkel tele, mely nekünk is boldogságot adjon, +ellenségeinket is kielégítse. + +Jaj nekünk, ha azt hiszszük, hogy minket zsarnokaink még szeretni +fognak. + +Szeretni akkor, ha megalázzuk őket; holott akkor sem szerettek, mikor +felmagasztalók. + +Vagy szeretni akkor, ha ők törnek le minket: holott akkor sem szerettek, +midön féltek tőlünk. + +Jaj nektek, kik még most is bízni tudtok: elsők lesztek, kik kétségbe +fogtok esni. + +Jaj nektek sápadt arczok emberei, kik azt mondjátok: még nincs ideje… +még tíz év kell rá, még várni fogunk…! + +E tíz évet nem fogjátok megérni. + +Ellenségtek nem mondja: hogy még tíz év kell rá, hogy titeket kiírtson. + +Holnap, vagy ma, vagy egy óra múlva, mihelyt úr lehet, ismét fejetek +fölött a pálcza. Ti meg nem csaljátok őt, mint ő megcsalt titeket. Ti +hiába mondjátok neki: hogy őt teljes életetekben szerettétek, nem fogja +elhinni, mint ti elhittétek neki. Olvassátok meg a történetet, akadtok +vérrel írt sorokra, mikből megtanulhatjátok: hogy midőn a királyok +legyőzték alattvalóikat, kik szabadságukért küzdöttek, azoknak még a +tejszopó gyermekeit is legyilkolák. Vagy azt hiszitek, hogy azóta a +királyok jobb erkölcsöket tanultak? Kárhozott, a ki emberben hiszen! + +Napok, órák és perczek vannak számotokra hátra. + +Hét hónapot elpazarolt az új életből emberben-hivéstek. Megalkudtatok-e +a sorssal, hogy még új hét napot adjon a sárbavetett időhöz? + +Szabadság Istene! Ha egy Martinovicsnak, ha egy Szentmarjainak hét +hónapot adott volna a sors, hogy cselekedjék az alatt, a mit e honra +üdvösnek, jónak talál, kezébe adta volna az ország kormányzatát, a +nemzet bizalmát, milliók egyetértését, magyar pénzt, magyar +hadseregeket, szabadsajtót, szabad szólásjogot, s a mi legfőbb: +ellenségeink széttört, megalázott erejét; mit tett volna az ennyi drága +idő alatt! + +Midőn bátor lelke volt tenni, szólani, izgatni, ezreket egyesíteni egy +közös czél kivitelére akkor is, mikor azt tette egy elnyomott országban, +titokban, minden perczben fejét koczkáztatva, nem tudva: hogy kit +barátjának hisz, nem lesz-e árulója? nem bírva sem pénzt, sem fegyvert, +csak szabadulni vágyása kétségbeesett érzetét, mikor minden kimondott +szónak, minden leírt betűnek bírája volt és bakója: s még sem sápadott +el azt leírni, azt kimondani…! + +S ti, kiket most a szerencse tenyerére vett, még mindig féltek, még +mindig kétkedtek kimondani a szót, melyet megvédeni fegyver van +kezeitekben, midőn a szabad szó kimondásával nem a gyalázatos vérpad, +nem a vérvörös bakó, hanem a dicsőséges nyilt harczmező s a sápadt +ellenség áll szemben? Midőn szólani lehet az egybegyült néphez, ki +_halál_ helyett _életet_ dörg vissza szavaitokra! Midőn írni lehet s +bátran alá tenni neveiteket? Ti hazám fiatal költői, kik míg apró +csecsebecsékről kellett szólani, ezerenként álltatok elő s most midőn +itt volna az ideje, hogy azok, kiknek lelkében Isten ihletésének +szikrája ég, menjenek azzal világot és lángot gyújtani a népek lelkében, +most hallgattok, mint viharban az erdei madarak? + +Nem szállt-e reátok az Isten szent lelke? + +Hajdan tizenkét egyszerű ember képes volt a világ minden hamis isteneit +legyőzni a kettős tüzes nyelvnek erejével. Most nem akadna-e tizenkét +apostol, ki az újabbkor álisteneit leverje trónusaikból? + +Nem jött-e el hazátok Messiása? Nem láttátok-e csodatételeit, nem +láttátok-e mint aludt szavaira a bálványok oltárain az áldozat tüze? s +mint gyuladt örökké égő láng a nép szívében a szabadság istenének +tiszteletére? + +A szabadság megváltója megkezdte újvilágteremtő bucsújárását: föl, ki +magában a tűzlelket érzi! nem eljövendő többé: jelen van az idő, mely +Isten országát meghozza a földre: menjetek szét és tanítsátok meg a +népeket: _hogy Isten minden emberek fölött van és ember nincsen emberek +fölött!_ + + + + +KESERŰ HANGOK. + +(1848. nov. 12.) + +Annyi ember lesz földönfutóvá! + +Annyi becsületes férfi, ki honát és a szabadságot imádta, veszté el +hazáját, de nem a szabadságot. + +Kizavarta őket anyai fészkükből a koronázott bűn, a hű polgárok vándor +madarakká lettek. De jön még tavasz, melyben a vándor madarak fészkeikbe +ismét visszatérnek s futni fog a zsarnok s nem fogja követni senki, csak +gyilkos tetteinek kisértő emléke. + +És azok, kiket a szolgák királya hontalanokká tett, találni fognak egy +közös hazát, hol tán inséggel fognak küzdeni, de nem rabszolgasággal. + +A szabadság vándorai mindenütt feltalálják egymást Legyen e hon +Francziaország vagy Magyarország, az olaszföld vagy a Kaukasus, ott +találkozni fognak azoknak arczai, kiknek lelkei együtt jártak a szabad +eszmék szellemországában, s azon föld, mely őket befogadja, szent lesz +az emberek és az Isten előtt, határait sem zsarnok, sem szolga át nem +fogja lépni. Ott lesz a szabadság Jeruzsáleme, melyhez a tiszta lelküek +messz e földről vándorolni fognak, ott fogják őrizni a legyilkolt +népszeretet örök frigyládáját, onnét fognak szétmenni hirdetni a +népeknek, hogy a szabadság Jézusa nem halt meg, hanem föltámadott! + +Talán a te földed lesz az én hazám! mely hivatva van arra, hogy vérrel +kereszteltessék meg s jövendő neve _minden szabad népek hona_ legyen. + +Forr, gyűlöng határaidon belül a népség, minden ajku nemzet, melynek +szabadsága össze van tiporva, siet szent földekre: kezében fegyvert hoz, +szívében lázas keserű érzeményt: a boszú reményét. + +Országod szívében, fővárosod utczáin naponta harczi zene mellett idegen +férfiak fegyveres csoporti vonulnak, fiaid táborába sietve. + +Lengyelek, olaszok, tyrolok, francziák, németek esküsznek szent zászlóid +háromszíne alá. + +Kiket kiűzött minden országból a koronás önkény, itt jönnek össze, ide +vonja őket szabadságuk közös veszedelme, a közös elkeseredés. + +Tehát itt jönnek össze a vándormadarak… + +Tehát itt lesz a véres oltár, melyen vagy a szabadság hősei, vagy annak +zsarnokai fognak megáldoztatni… + +… Óh kedves szép hazám! Kedves – édes – hazám!… + + + + +A FORRADALMAK METEMPSYCHOSISA. + +A franczia forradalom okai voltak: az aristocratia romlott erkölcsisége, +az udvar zsarnoksága, több mint egy milliard status-adósság. Nem így +van-e most? Ugyanazon okok: ugyanazok a következmények. + +Mi volt akkor XVI. Lajos? Egy trónba festett király – király, mert +korona alá született, különben gyönge fejű ingatag ember, környezetének +bábja, gyermek, kinek kezébe kést adtak: – ugyanaz, a mi ötödik +Ferdinánd. – Ugyanazon koronás személyek. + +Az 1789-iki országgyűlési küldöttek nagyobbára a szegényebb rendből +származtak, az 1848-dikiak szintén. + +A harmadik néposztály képviselői akkor is egy bálteremben tartották az +országgyűlést, mint most. + +Ezen gyűlést parancs által akarta a király feloszlatni, melyre Mirabeau +azt felelte: hogy őket csak szuronyok fogják elűzhetni. Emlékezzetek +Lamberg gróf esetére. + +Lajos király, mikor a nemzetőrség felett szemlét tartott, e szókat hallá +kiáltatni: «vive la nation!» Ferdinánd királynak épen ily alkalommal a +nép Fuchsliedet énekelte. + +Amott Foulont, itt Latourt akasztotta fel a nép a forradalom előtt, +mindkettőt lámpásfára, mindkettőt a városház előtt. XVI. Lajos +Versaillesban, V. Ferdinánd Insbruckban zárta el magát népeitől, +mindkettőt kényszeríteni kellett: hogy fővárosába visszatérjen. + +Október hatodika volt 1789-ben midőn a párisi nép reggeli 5 órától déli +12-ig XVI. Lajos testőrségét felkonczolta. Október hatodika volt +1848-ban, midőn a bécsi nép reggeli 5 órától déli 12-ig ugyanazt tette +Ferdinánd zsoldosaival. Akkor Orleans herczeg, most István herczeg volt, +kit a forradalom trónussal kinált, mindkettőt megfosztá e kilátástól a +király futása. + +XVI. Lajos úgy futott, mint V-ik Ferdinánd. + +E percztől fogva respublica volt mind a két ország. + +Ötszázhetvenhét nap múlva XVI. Lajos a guillotin alatt elvérzett… + +Királyok! koronás emberek! Miért nem olvassátok a történeteket, miért +nem olvassátok azon rémséges sorokat, mik egy koronás király vérével +vannak írva? + +Hajh e sorok után hány vörös lap van még! A vörös sorokban mennyi +polgári vér! a fehér sorokban mennyi keserű köny! + + + + +DIPLOMATICUS BAROMETRUMOK. + +Az ember akár keresi, akár nem, minden nyomon talál olyan embereket, a +kinek a képéről menten leolvashatja: hogy mi történt a világban, jó-e, +vagy gonosz. + +Ezek: ha valahol ütközetet nyertünk, ha valami jó hírt hallani, mindjárt +a fellegekre kapaszkodnak s oly képet csinálnak hozzá, mint mikor az új +prókátor az első forumon kedvező itéletet kap. Nem lehet szóhoz jutni +tőlük. + +Pedig ám még hátra van a sok apellata, az oppositio és a novum. + +Ha pedig valahol a szokottnál erősebben megraknak bennünket, olyan +hosszú képeket vágnak hozzá, mintha már itt volna a világ vége, +lamentálnak úton-útfélen, búsulnak, hogy az embernek szinte megesik a +szíve rajtuk s ijesztgetik azokat is, a kik nem akarnak félni. + +Pedig, édes hazámfiai, ehhez hozzá kell szoknunk. + +A háború olyan dolog, a hol egyszer minket ütnek, egyszer mi ütünk mást. + +Egyszer-másszor ütközetet vesztünk, de még azért nincs ott a minden +napok vége. + +Veszthetünk eldöntő csatákat, de még azért nem veszett el Magyarország. + +A szerencse fordul, kik ma alul vagyunk, holnap lehetünk felül és ha sem +ma, sem holnap nem lenne szerencsénk, egyszer csakugyan mink fogunk +győzni. + +Nem férfi, nem becsületes ember, ki e reményt eldobja magától. + +Elfoglalhatnak tőlünk nyomról-nyomra minden talpalattnyi földet a magyar +határból, de azért Magyarország nem lesz meghódítva. Bevehetik országunk +fővárosát, de még azért ott nem lesz vége Magyarország históriájának. +Mentül összébb szorítanak bennünket, annál bizonyosabbak leszünk: hogy +_szét_ nem vernek bennünket. + + + + +A PESTI HIRLAP PROGRAMMJA.[5] + +_A Pesti Hirlap leendő szerkesztőségének nyilatkozata._ + +(Életképek, 1848 decz. 3.) + +Itt az ideje: hogy hazánk ügyeinek vezérletét emancipáljuk a véletlen és +vakesetek befolyása alól. + +Eddigelé a körülmények jó vagy rossz fordulatai tanítottak bennünket +elhatározottaknak vagy óvatosaknak lenni. Minden új nap új arczot adott +politikai mozgalmainknak s legnevesebb organumaink egyedül a napi +politika változékony jellemét iparkodtak visszaadni. + +Ez másként mindekkorig nem is lehetett. Saját jövőnk tervezetéről oly +kevéssé tudtunk valamit, mint ellenfeleinkéről. + +Most, miután ellenfeleink végczélja előttünk ismeretes, nagy ideje, hogy +magunkat sorsunk urává tegyük s törekvéseink központját kijelölve, +mindent, mi a körülmények szerint mellettünk, vagy ellenünk történik, a +végeredménynek alárendelve, terveinkben az által sem siettetve, sem +gátolva ne legyünk. + +A mit ezentúl teendünk, úgy kell tennünk, hogy annak necsak a +pillanatra, de örök-mindenkorra hatása legyen. + +Rendeznünk kell ügyeinket előre, nyugodtan, hogy mindenki láthassa: +mikép nem egy kalandos episodot, hanem egy új életre hivó epochát +akarunk előkészíteni nemzetünk számára. + +A _szabadság_ és _nemzetiség_ neveit vettük zászlóinkra; számukra +bizonyossá kell tennünk a győzelmet, nehogy valaha megátkozzák e két +szent nevet azok, a kik bennök hittek. + +Terveink alapokra vannak építve, miket az események, bárminők legyenek +is, csak szilárdítani fognak. + +Ellenfeleink megtanítottak bennünket, mint lehet felhasználni a nép +lelkületét, fogékonyságát, a sajtó erejét, a katonaság szellemét, hely- +és nemzetiségi érdeket, külesemények szövetségét; – mi eltanuljuk tőlük +e fegyverekkel bánást, s azokkal fogjuk őket leküzdeni; mi ismerni +fogjuk azon mérgek antidotumait, miket halálunkra főztek. + +El vagyunk készülve minden balesetre: vesztett csatákra, – elleneink +ravaszságára, – saját jószívü ügyetlenségeinkre, megbizottaink +hitszegésére, mindenre, a mi leverő, de soha sem fogjuk a pillanat +veszteségét évek kárával pótolni vissza, soha alkudni, soha feladni +elkezdett harczunkat, soha az elcsüggedésnek egy hangját le nem írni. + +Ellenségünk megverhet, de zavarba nem hozhat soha. + +El vagyunk készülve másfelől mindenre, mit az Istenség keze számunkra +kedvezőt fog hozni; a nélkül, hogy túlbizakodottság mámorában oly +lépésre hagynók magunkat csábíttatni, mely a győzelem eredményét ránk +nézve paralyzálná. + +Ezért előre határozottan kimondjuk: hogy bárminő áldozattal küzdendjük +is le a terroristicus absolutista pártot, új terrorismust nem fogunk +tanácsolni soha, mely később, vagy korább megboszulja önmagát. + +Ellenfeleink a felizgatott nemzetiségek természetelleni harczából +szívják kölcsönzött erejöket. Nekünk azon kell lennünk, hogy e kútforrás +mentől hamarább kiapadjon. + +Békét, rendet szerezni saját földünkön, áldozattal s ha úgy nem lehet, +fegyveres erélylyel, de békét és nem terrorismust, mint amazok ott +Bécsben s Lembergben és mindenütt: hol lábaiknak véres nyoma látszik. + +Oly hatalom, mely anarchián alapul, sokáig nem tarthat. Igen jól látják +ezt elleneink magok is, mert már is oly elemeket támasztottak fel +védelmükre, melyek nemsokára tulajdon urokat fogják eltemetni: a népek +szabadságérzetét. Ez lesz a kétélü fegyver, mely nemsokára annak fejére +fog visszacsapni, ki azt kiköszörülte. De ők csak percznyi életre +számítottak, – ők a kétségbeesés jelenjét élék. + +Látszik, hogy semmit sem akarnak unokáiknak hátrahagyni, mint a népek +átkát s a trónok romjait. + +Jövője csak a mi ügyünknek van, azért úgy kell intéznünk jelenünk minden +mozzanatát, mint ki örök életet készít elő magának s a halált +lahetetlennek tartja. + +S ez, mit a nemzet előtt ki kell mutatnunk: hogy ügyünk győzelme nem +kétséges kimenetelü ábránd, mely alatt mindenki saját önérdekeit hiszi +rejleni, hanem egy határozott elengedhetlen eszme: Magyarhon független +_egysége_. + +Ezt nekünk tudnunk kellett, mielőtt a szabadság-harczot megkezdők s ki +kell mondanunk, mielőtt az be lenne végezve. + +Lehetnek szomorú catastrophok e harcz alatt, de végeredmény +nemzetiségünk győzelme leend. + +Ügyünk igazságát látja az isten, de arra: hogy azt Európa népei is +meglássák, győzelem kell, azt csak győzelmünk bizonyítandja be. + +S ez – hiszszük istenünk – nem soká fog késni. + +Eszméink nyilvánítására e lapok fognak organumul szolgálni. A sajtó a +leghatályosabb szövetség, mely kapocsban tartja a rokonelvüek szétszórt +seregét s melynek nyilatkozatai, mint villanyütés, egy perczben hatják +keresztül az egész nemzetet; s míg irányának becsületessége s üdvös +volta belátható, míg nem ámít és nem szenvedélyeskedik, a sajtó az +őskori próféták és apostolok személyét képviseli. + +Ha isten úgy akarja: hogy e nagy és szent törekvést egykor teljesülve +lássuk, övé legyen és hazánké a dicsőség. Ellenkező esetet soha hinni +nem fogunk, megérni nem akarunk. + +A mit mi el nem érünk, el fogják érni utódaink, a mit mi nem élvezénk, +élvezni fogják ők, nekünk így kell vetnünk örök nyugalmaink ágyát: hogy +onnan unokák átka fel ne zavarjon. + +Sokat kell tennünk, minek nem a mostani nemzedék fogja hasznát venni, +melynek magasztos hivatása bünhődni a multakért és fáradni a jövőért és +nem élvezni a jelent. + +Adja ég, hogy e szent hivatását betöltse. + +Lapunk részletes szerkezetéről még újév előtt bővebben fogjuk értesíteni +elv- és hontársainkat. + +Pest, nov. 30-án 1848. + +_Jókai Mór,_ a Pesti Hirlap leendő szerkesztője. + + + + +A KÖZLÖNYBŐL. + +1849. + +Magyarhon népei![6] + + +I. + +Úgy legyen rajtunk Isten áldása, a mint tinektek igazat fogunk mondani s +legnagyobb áldása legyen az: hogy ti elhigyjetek szavainkat. + +A mit tinektek mondunk, a mit számotokra leírunk, a mindenható +ítélőszéke előtt legyen mondva és leírva. + +Hallja meg az Isten, hallja meg a nemzet igazságunk szavát s legyen ég +és föld bírája fölkarolt ügyünknek s hozza meg reánk itéletét, oly +igazságosat, oly részrehajlatlant, minőt csak Isten és nemzet hozhat. + +Országunk feje, a király, ki magát ellenségünkké tette, idézett +bennünket e törvényszék elé, mindőn bennünket pártütőknek nevezett. + +Mi megjelenénk e törvényszék előtt, s higgadtan, komolyan, mint illik +férfiakhoz, kik egy nemzet nevében szólanak s kiknek szavait nemzetek +hallgatják, felelünk e vádra. + +Mi nem vagyunk, mi nem voltunk pártütők soha. + +Nem egy párt, nem egy felekezet, nem egy nemzetiség érdeke az, melyet mi +védünk; egy alkotmány az, mely mindenkié, ki ez ország földén lakik: +magyar, szláv, vagy oláh; óhitü vagy protestáns; úr vagy szegény. + +Ez alkotmányt mi nem kértük, nem kaptuk a királytól. + +Miénk volt az, mióta e földet Magyarhonnak híják! azon frigyláda ez, +melyre a királyok esküdtek, mely egy a nemzet életével, összetartó +kapocs egy ország népei közt, egyesek jogainak biztosítéka, mely úr a +király és a nemzet fölött. + +Ki ez alkotmány ellen föltámad, az a pártütő. + +Mi ez alkotmányt védni, a király megsemmisítni fogott fegyvert. S mégis +a király minket nevez pártütöknek, s mi mégsem neveztük a királyt +pártütőnek soha. + +Midőn Isten kegyéből viruló hazánkat tulajdon jobbágya a polgárháborúval +támadta meg, a király e lázadót nyiltan pártütőnek nevezte, s bennünket +felhivott fegyveres önvédelemre a belháború támasztója ellen; s most a +király ugyanezen pártütőnek megkezdett harczát folytatja ellenünk, +ugyanazon seregeket küldi országunkra, melyeket saját királyi szavával +pártütőkké bélyegzett. + +S mégis a király minket nevez pártütőknek, s mi mégsem neveztük a +királyt pártütőnek soha. + +Országunk vérbe, lángba van borítva: a népfajok egymással írtó háborút +viselnek, névtelen szörnytettek kiáltanak az égre. Ki idézte elő ez +iszonyú harczot? Kinek szavára támadtak egymásra a századok óta nyugvó +elemek? Nem királyi parancs gyújtá-e meg a lángokat, miket most emberi +kéz eloltani nem bír, nem a királyi czímer volt-e a vérengzők +megismertető jele? Nem segítette-e őket a király pénzzel és fegyverrel +és tanácsadással emberiség-szennyező dulongásaikban? S nem nevezték-e a +gyilkosokat a király személyének helyettesítői testvéreiknek, +barátaiknak? S mégis a király minket nevez pártütőknek, és mi mégsem +neveztük a királyt pártütőnek soha! + +_Nem neveztük őtet annak, mert nem akartuk elzárni a kibékülés útját._ + +Egy nemzet nem másíthatja meg szavait, mint egyes emberek. + +Kit a nemzet egyszer pártütőnek nevez, azt többé királyának nem +nevezheti, az iránt többé más viszonya nem lehet egyéb, mint a birónak a +vétkező iránt. És a magyar nemzet még nem nevezte királyát pártütőnek. +Még akkor sem, midőn általa annak neveztetett, s midőn azt önmentségére +kellett volna kimondania. + +_Mert becses volt előtte a polgárvér; mert meg akarta óvni hazáját a +háború pusztításaitól, s mert imádta hazáját jobban, mint a dicsőséget_ +s inkább akart érte áldozni, mint neki sebeket szerezni. + +Ime, mielőtt a harczot elfogadtuk volna, megkisértők a kibékülés útját. +Nem kértünk semmit, a mi nem a mienk s igértünk áldozatot mindenből, +kivéve alkotmányos jogainkat. Ajánlatainkat nem volt ki elfogadja. + +Dicsvágyó hadvezér, kinek eleme a háború, kihallgatta békeajánlatainkat, +és visszavetette. Elutasított bennünket a harczok itélőszéke elé. Mi +számot vetettünk magunkkal, megmértük erőnket s kiálltunk a síkra. +Nekünk nem lehetett az elég: hogy _igazságunk_ van azt tenni, a mit +teszünk, azt is kellett tudnunk, hogy _erőnk_ van hozzá. S e tudatunkban +nem csalatkoztunk. + +Erő, akarat, lelkesedés, maga a sors biztatólag jött elénk. De a mint a +nehezebb napok elcsüggedésre, úgy a derültebbek elbizottságra nem +ragadtak bennünket. + +_Mi még most is azt mondjuk: mi nem akarjuk a királyt trónjától +megfosztani, hanem azt akarjuk, hogy teljesítse kötelességét, a mi egy +király kötelessége._ + +Ezt mondjuk mi az eldöntő csaták előtt. Még nem dült el a harczi koczka, +még nem jött el a minden napok vége, még van idő megállni. De mi a harcz +kezdetén lehetséges volt, az nem fog az lenni a harcz végén. + +Mi ha vesztünk, mindent elvesztünk; de a király is mindent elveszthet, +ha a sors számára vetett vakot. Néki a mi veszteségünkből semmi haszna, +nekünk az övéből semmi sincs. És a harcz kimenetele kétséges. + +Mi féltett kincsnek tartjuk alkotmányunkat ily kétséges kimenetelre +koczkáztatni s óhajtjuk: hogy a király is tartsa ily féltett kincsnek +koronáját. Mi a harczot nem kezdtük, mi a harczot nem dicsvágyból +fogadtuk el, _mi megtámadott alkotmányos jogainkat védni fogtunk +fegyvert, s mihelyt azok biztosítva leendnek, megszününk áldozni a +nemzet vérével, s legyen bárki, ki Magyarországot hitünk és +meggyőződésünk szerint boldogítni_ _bírja, helyt adunk neki az ország +kormányán; más föltétel alatt soha és senkinek._[7] + + +II. + +Debreczen, 1849. február 8. + +E napokban egy oly tüneménynek voltunk szemlélői nemzetünk életében, +mely lelkünket annyi sebhedés után a vigasztaló szó csodaerejével érinti +újra. + +Honunk azon vidékeiről, miket az ellenség megszállott, jöttek több +rendbeli követségek a honvédelmi bizottmányhoz, hűségüket, +ragaszkodásukat a nemzet ügyét képviselő kormányhoz nyilvánítandók. + +Messze útról, számtalan veszélyen keresztül, eljöttek megmondani +Magyarhon kormányának: hogy az a nép, mely őket diadalünnepeiken +zászlókat lodogtatva fogadta, nem hagyta el őket a veszélyek +próbaidején, hogy csak egy intést, csak egy buzdító szót vár tőlük, s +mint egyetlen Isten-erejű kar fog seregestül föltámadni s követni a +legelső zászlót, melyre szabadságának jelszava van írva, s ha mindenki +elhagyná is e hazát, ők nem hagyják el azt soha, s ha mindenki eladná is +szabadságát, tőlük csak az élettel együtt lehet azt elvenni. + +Nem! Ilyen népet nem lehet meghódítani. + +Elöntheti határainkat az ellenség tengerhatalmával, de nem öntheti el +szíveinkben a honszeretet lángját, mely fiúról-fiúra marad s megőrzi a +nemzetet a meghalástól. E nép élete és halála többé nincs emberi +kezekben. Kik együtt tudnak tartani, midőn vezér nélkül maradnak, kik +nem hagyják el a zászlót, midőn a szerencse elhagyta, kik bízni tudnak a +kétségbeesés óráiban, kik a veszély közepett emelnek kardot, kiáltva: +nemzet ne hagyd magad! megvédnek fiaid! azokkal Isten van, azokon ember +nem vehet hatalmat. + +Mi lelkünk belső nyugalmával merjük kimondani, hogy e nemzet élete többé +nem függ emberek éltétől, nem a mi életünktől. + +A mi éltünk lehet a nemzet javára, a nélkül, hogy halálunk kárára +leendne. + +S ha napjaink számlálva vannak, akár milyen legyen is azoknak vége, +dicső vagy dicstelen, e nemzet napja azért még fönmarad, s ha mi +alászállunk, támadnak helyettünk jobbak és erősebbek, mint mi valánk, s +ez, úgy hiszszük, magas vigasztalás a halál órájában. Veszthetünk +csatákat, de a nemzetet nem. Elfoglalhatják várainkat, városainkat, de +nem népünk szivét. Bátran nézhetünk sirunk fenekére, ott nem fogjuk a +nemzet koporsóját látni. + + +III. + +Debreczen, 1849. febr. 8. + +A Wiener Zeitung nemrég egyik számában prostituálja a magyar +kormányférfiakat, arra figyelmeztetve a közönséget, hogy e férfiak +szökni készülnek Magyarországból, s e végett közli személyes leirásukat, +hogy őket mindenki rögtön elfoghassa. Azt nem csodáljuk az érintett +osztrák kormánylapban: hogy becsületes emberekről magának nem szerzett +fogalmat, bennünket kalandoroknak fest maga előtt, kik szöknek, ha +buktak, s nevet, nemzetet és jellemet tudnak változtatni, mint szinpadi +ruhákat; miért hinne ő akárkit is jobbnak Metternichnél vagy Lajos +Fülöpnél? Hanem azon jámbor gondolat érdemel itt figyelmet, miszerint +elleneink Magyarország meghódítását, a szabadságharcz legyőzését oly +véghezvitt dolognak tartják, mely után már nem következik egyéb, mint a +vezérek megszökése? + +Az ilyen hirek csak a börzepapirosok kedveért iratnak. Vagy tán volna, a +ki azt hinné: hogy a vezérek el fogják hagyni a csatatért, midőn +seregeik öt helyen állanak még zászlóik körül? Midőn a nép elkeseredése +még a legyőzöttekbe is új lelket önt, midőn a nemzeti zászlók még meg +sem rongyolva lobognak váraink ormán: midőn a harczi koczkán, mit a +tegnap elveszt, azt a holnap visszanyeri, ilyenkor kecsegteti magát +valaki azzal: hogy a vezérek el fognak szökni? + +Nem vége ez még; csak kezdete a harcznak. + +De ha vége volna is. + +Ha mindaz teljesülne is, mire istenhivő lélek gondolni sem képes, ha +szabad volna annak megtörténni, hogy a gonoszak a becsületeseken, a +gyávák az erőseken diadalmaskodjanak, ha veszve volna minden, szabadság, +s haza és a remény azokat valaha visszanyerhetni és ha volna akkor még +egy másik Magyarország, mely azokat, kik itt élni nem akarnak, keblébe +fogadja, ne várjátok: hogy e hon határait elhagyná egy is azok közül, +kiknek szava a szabadság eszméit életre költé. + +Nézzétek meg a népet, mikor bejött a császári hadsereg fehér szalagokkal +fövegén, volt-e egy is, ki elébe ment kezet nyújtani, volt-e ki biztató +szóval fogadta, volt-e ki megtagadta magyar lételét? Sehol, senki. + +S ők, kik a népnek szakasztott közepéből nőttek a nemzet kormányára, ők +ne hasonlítanának-e az anyához, ki őket felnevelte? + +Nézzétek meg a hadsereget, midőn a császári kegyelem közéjök szóratott, +volt-e egy is ki meghunyászkodva le tette volna fegyvereit, ki lábaihoz +csúszott volna a hódítónak? Sehol senki. S ők, kik midőn egyedül +fegyvertelenül állottak is fegyvertelen néptömeg élén, bátran léptek a +trón zsámolyára, hogy az lépésüktől megingadozott, számot kérni a nemzet +életéről, ők sápadnának el akkor, midőn mindenki arczát a harczvágy +pirítja? + +Ne vigasztaljátok magatokat azzal. + +Irtózatos erő van a becsületességben. + +A becsületérzés több embert itélt halálra, mint a törvényszékek. + +Mi készek vagyunk itéletére. + +Azt nem tudjuk, hogy halálunk hol és mikor leend, betegágyban-e, vagy +csatamezőn, vagy a vérpadon? De hogy becsületes leend, arra esküszünk. + +A haza nálunk nélkül meg fog élni, de mi a haza nélkül soha. + +Nekünk csak e földön van jövendőnk, vagy e föld alatt. + + +IV. + +Debreczen, 1849. február 8. + +Ellenségeink azzal vélik a magyar népet magokhoz édesgetni, hogy +hadseregeikben szigorú hadi-fenyítéket tartanak. + +Az igaz, hogy a mi seregeinkben ez nem történik mindenütt oly +szigorúsággal. + +S mégis a nép derült, vidám arczot mutat, ha honvédeinket látja +közelítni, eltűri a hadfi csintalanságát: de sötéten marad és +elzárkózik, ha amazok jönnek, s kárba vész rajta a kényszerű hizelgés. + +Imádjátok a népet! Isten fönséges arczát nem egyes emberek, hanem népek +hordják. + +Látjátok: e népnek nem fáj az, hogy kenyerét elveszik, nem bánja, hogy +fut, fárad, adózik, még véréből is tizedet fizet: Isten neki, a hazáért +teszi, éhezik, nélkülöz, sebeit kötözi és büszke reá. De fáj neki az: +hogy elveszik szabadságát! Nincs kárpótlás, nincs kérlelés, melyért azt +elfeledje. Nem bánja, ha vagyona elpusztul, nem bánja ha szegény emberré +lesz, de a hazáért, láthatlan szentségért tud érezni, de rabszolga lenni +nem tud, nem akar. + +Az ilyen népet nem azzal kell az ellenség elé vinni, hogy az majd +falvait égetendi föl s gyermekeit gyilkolja le; hazáról kell beszélni +ennek és a szabadságról. E szókra fel fog dobogni kebele, mert ott nemes +szív lakik s oda nem hatnak földhöz ragadt eszmék. + + +V. + +Windischgrätz több proclamatiói egyikében azzal vádol bennünket, hogy +kormánybiztosaink által meg akartuk mérgeztetni a győri élelmiszereket. + +Ha volna kormányunk vezetői közt valaki, kiről ily intézkedést +feltehetnénk: ha elhihetnők, hogy ilyesmi csakugyan kisérletbe vétetett, +bizonyára e szándék védelmét nem vállalnánk magunkra. + +Az immoralitást nincs mivel menteni. De mi ezt rágalomnak nyilvánítjuk. + +Kormányunk ilyesmit nem parancsolhatott! + +Ha tette valaki, a kormány helybenhagyása nélkül tette. + +Mi oka lett volna a kormánynak ilyesmit parancsolni? + +Mikor hadseregei állanak az ellenséggel szemközt, mi oka lett volna +orgyilkosságra? + +Lehetett volna-e ilyen parancsot kivinni? lehetett volna-e eredményt +várni tőle? És ha lehetett volna, minő eredmény leendett volna az?! + +A népjogok lábbal tapodása, szentségtörés az emberiség törvényeiben, +fölhivás minden bűnre, minden alacsonyságra. + +A lelkesedés harczában a szent ügyről ily alacsonyság minden zománczot +letörölne. + +Jaj volna nekünk, ha elleneink becsületesebbek tudnának lenni, mint mi. +És ha nem akarnának azok lenni, nem állana-e ugyan azon fegyver +hatalmunkban, melyet mi vettünk kezünkbe s kinek volna akkor kedve egy +harczot fölidézni, melyben azé a győzelem, ki legtöbb alacsonyságot tud +elkövetni? + +Átkozott volna, ki a magyar nemzetet ily gyalázattal akarná +megbélyegezni. + +E vád ellen a nemzet és minden becsületes ember nevében tiltakozunk. + +Ha akarta ezt valaki tenni, az nem lehetett magyar, nem lehetett mi +közülünk való. + +És ha közülünk való volt, akkor komolyan igényeljük a kormánytól, hogy +ez ügyünket és nemzetiségünket megbecstelenítő vádat szigorú vizsgálat +alá vegye. + + +VI. + +Debreczen, február 8. + +Pest elfoglalása mindenesetre próbaköve volt sok embernek. Még pedig nem +csupán a becsületesség próbaköve, hanem egyúttal az okosságé is. + +Azok, kik tőlünk átmentek az ellenséghez, csak két egyenlő nagyságú +rossz között választottak. + +Megmutatta a következés. + +Windischgrätz meghagyta nekik a meztelen életet, és jószágaikat minden +hódolatnyilvánítás daczára elfoglalta. És az természetes. + +Windischgrätznek emberekre nincs szüksége, hanem jószágaikra igen. +Embereket kap ő szilárdabbakat, okosabbakat, becsületesebbeket tulajdon +felei közt, mint kik mitőlünk, gyáván, bűnbánó képpel vándorolnak hozzá. +Ezeket egyszerűen kifosztja s hagyja futni. + +Ennél rosszabb azon esetre sem történhetett volna velök, ha a mi +seregeinkből, mint hadifoglyok estek volna, az ellenség kezébe. Ha +tökéletesen legyőzettünk volna akkor is csak azon nyomorú sors várt +reájok, a mit igy nyertek. És ha győzni fogunk, mi vár reájok akkor? + +Nem halál, mert hiszen _mi nem szennyezzük be polgárvérrel ügyünket_. Ők +élni fognak. De hát élet-e az, mely legdrágább kincsét, a becsületet +elvesztette? Nem nézhetni szemébe a legkisebb embernek, ki +becsületességében állhatatos maradt. Gyávának, hazaárulónak neveztetni +ismerőseitől. Kit rokonai kerülnek, barátai nem ismernek, kire semmi +nemesebb öröm nem vár a világon többé. Az ilyen életnél jobb a halál. És +ezt magok szerezték maguknak. Fölfedték jellemök gyöngeségét a világ +alatt. + +Elvesztették a fejöket, és épen akkor, mikor legjobban féltették.[8] + + +VII. + +Debreczen, február 8. + +Mentül beljebb megyünk a harczi mozgalmakba, annál több adatunk van +arról meggyőződni: _hogy sem a császár, sem a praetendens, sem tán maga +az egész császári család nem factor a mostani eseményekben._ + +Hogy a császári család személyileg nem vesz részt nagyobbszerű politikai +combinátiókban, az régi dolog, és mindég úgy volt. Vagy capacitás +hiánya, vagy testi gyöngesége, vagy hajlamok gátolták ebben. Egyszóval +ők mindég inkább hagyták magukat jó embereknek, mint eszes embereknek +nevezni s ez dicséretökre válik. Jelenleg is a császár Prágában, a +prætendens és István herczeg a Hradsinban, mind a hárman hihetőleg +orvosi felügyelés alatt vannak, Zsófia herczegasszony az alatt +Münchenben, János herczeg pedig Frankfurtban mulat. + +Mindannyian távol e mozgalmak színhelyétől, még tán hirétől is. Azonban +itt nem a dynastiát képviselő személyekről, hanem azoknak érdekeiről van +szó. Épen ezen érdekek nincsenek e háború factoraiban képviselve. + +Windischgrätz által ugyan sehogy sem. A dynastia érdekei: + +1. Osztatlan ausztriai monarchia. + +2. Statusadósságok letisztázása. + +Lássuk; minő haladást tettek a császári vezérek ezen érdekek elérése +vegett? + +Ausztria egysége meg van ingatva, annál jobban, mennél tovább tart a +háború. + +Kik magukról azt mondják, hogy a dynastia érdekeit képviselik, csak +bontottak, a helyett: hogy egyesítettek volna. + +Oly népségeket izgattak föl territorialis önállóság követelésére, miknek +historiai léte nem volt soha, oly kapcsokat szakgattak széllyel, miket +összeforrasztani többé nem birnak. + +Eltépték Magyarországtól Horvátországot s igértek neki független nemzeti +lételt. Föllázították egy önálló Illyria követelésére. Amott a +szerbeknek veték oda a Banatust s adtak nekik zászlókat egy támadandó új +Szerbia kivivására. Erdélyt elszakították természetes testvérétől, s +lángba boríták, hogy egy soha nem létezett Dacorománia égjen ki belőle. +Erőszakos kényszerrel lázíták föl az egymást soha nem gyűlölt +nemzetiségeket, gyalázatos, természetelleni, történetszennyező harczra. +Ezek mind a bomlás eszméi, nem az egyesülésé. + +Jaj azon birodalomnak, mely maga magának belháborút készít, azt +táplálja, terjeszti, mint a bukást érző adós, akkor pazarol legjobban, +mikor már semmije sincs. Ha azok, kik a dynastia nevét viselik +szájukban, Ausztria egységére gondoltak volna, lehetetlen hogy +Magyarországot ily körülményekbe hozzák. + +_Ausztriának csak ott lehet középpontja, hol legtöbb ereje van. Mutatják +a tények, hogy a középpont Magyarország._ + +Elfoglalva minden oldalról nemtelen belháborúval, mégis annyi +erőkifejtéssel tudott fellépni az összes monarchia reá nehezülő hatalma +ellen: hogyha azt első találkozásra le nem győzte is, de mindenesetre +félelmes vetélytársul mutatta be magát. + +Ha az ausztriai monarchia egy akart maradni, azon perczben, midőn +Magyarország alkuval kinálta; ennek pártfogását, nem meghódítását +kellett volna keresnie. + +Hogy ez nem történt, azt igen jól tudjuk. Ausztria háborút csinált békés +tartományainak: hogy azokat szövetségeseiből meghódítottaivá tegye. Itt +világosan látható, hogy nem a dynastia: hanem egyesek érdeke dolgozik. + +Hódítással egyesített birodalom soha sem élt soká. Azon fejedelem, ki +midőn a szeretetet választhatná, a félelmet választja kormánybotul, +rosszul gondoskodik az utódjairól. + +Pedig a habsburgi fejedelmi család mindég jól tudott gondoskodni unokái +jövendőjéről. E harcz fordulhat jóra, fordulhat rosszra, a dynastiának +csak kára van belőle. + +Birodalma foltokra van tépve, tekintélye megingatva, székhelye +elpusztítva. Hogy ebből nem következik a birodalom egysége, azt látja +mindenki, beszél róla és cselekszik ellene. + +De senki sem tesz ellene annyit, mint maguk a császári hadvezérek. + +Ausztriának statusadósságai vannak. + +Ha ezeknek letisztázása a hadvezérekre van bízva, akkor ezek ismét +rosszul képviselik a dynastia érdekeit, ha egy beláthatlan végü háborút +kezdenek a tartományokkal. A háború költségbe kerül, szaporítja az +adósságot. A háborúi költségeket a legyőzött fél viseli. De itt a +legyőzött fél magának a monarchiának egy része; a mit attól elvesz, +magától veszi el, a mit azon pusztít, önmagán pusztítja. + +A tartományok inségre jutnak. + +A harcz elfogja a munkáskezeket a földtől. A hadjáratok fölemésztik az +élelemfölösleget. Ipar és kereskedés pang és a capitálisták kiköltöznek. + +Az érczpénz lassankint eltünik. + +A hadvezérek sarczolják a gazdagabb városokat. + +Összelövették Milánót, össze Bécset, Prágát, Lemberget. Maga Milanó +százezer lakossal kevesebbet számlál, mint egy év előtt. Olaszország +pompás vízvezetői semmivé téve, kereskedése pusztulásban. Galicziában +éhinség, a Banátus depopulálva, falvai leégetve, hidak, utak, folyók +elrontva, – elzárva. + +A népek minden oldalróli zaklatások által megfosztva a munkavágytól. +Mindenütt előkészületek egy általános elszegényüléshez, mely, ha az +osztrák generálisok terveikhez hívek maradnak s azokat keresztül +vihetik, okvetlenül be fog következni. Ily tönkretevési procedura nem +állhat érdekében egy oly dynastiának, mely népei segítségével +küladósságaitól akar menekülni. _Mert egy belháború költségeit győztes, +legyőzött egyformán viseli._ Belháborút egy uralkodó család nem +folytathat, mihelyt azt haszonnal bevégezheti. Belháború nem ad +dicsőséget, sem hasznot az uralkodónak, még teljes győzelem esetére sem. +Az pedig, hogy valaki csupa vérengzési vágyból, tulajdon haszna ellen +tartományokat depopuláljon, ha emberi szenvedély volna is, de bizonyára +nem a habsburgi család szenvedélye. Itt egyesek érdekei dolgoznak. +Főszerepet visznek mindenesetre a cseh aristocratia követelései. Még a +mult nyáron tervben voltak ezen fellépések a birodalom minden részeiben +felmerülő democrat tendentiák ellen, mint erről akkori kormányférfiaink +egyike körülményesen értesítve is lőn, s adja Isten, hogy csalódjunk, de +mi azt hiszszük, hogy e tervezetben az egész birodalmi aristocratia +kisebb-nagyobb részben be van avatva. + +Ezek esküdtek össze a népérdekek ellen, kimondatták a királylyal, hogy +nem volt joga aláírni azon törvényeket, melyek a nép jogait szentesítik, +kényszeríték koronájáról lemondani, impossibilissé tették az uralkodó +család többi tagjait. Egyiket elküldték alkotmányos szemfényvesztést +játszani, másikkal eljátszatták egy egész ország bizalmát, a királyt +tehetetlennek hagyták kikiáltani, a királynét visszaküldték rokonaihoz, +Zsófia herczegasszonyt, miután minden gyalázást el hagytak rajta +követni, szinte elküldték rokonaihoz, s akkor kezükbe vették az elejtett +királyi pálczát. + +Ezek a háború geniusai. + +Mit bánják ezek: ha az országok depopulálva lesznek, ha a monarchia +szétbomlik, ha a status megbukik s utána esik a dynastia; – az ő +érdekeik sértetlen maradnak, – az aristocratia hatalma annál nagyobb +lesz. A pénzaristokratia mennél kisebb, a születési aristocratia annál +nagyobb. S mikor az ipar és kereskedelem forrásai kiszáradtak, a +családfák és czimerek akkor vannak legszebb virágukban. Az oligarchák +hatalma akkor legnagyobb, mikor a nép és fejedelem egymással háborút +viselnek. + +Itt van a kigyónak a feje. + +Nem az a mi vétkünk, hogy önálló kormányt követelünk, nem az, hogy a +király szemébe kemény szavakat mondtunk, nem az, hogy magyarok vagyunk, +nem az, hogy a statusadósságokat el nem vállaltuk; hanem az: hogy a mit +tettünk, mindazt a nép nevében, a nép érdekében tettük. + +Ez szerzett mi nekünk ellenségeket, kik midőn engesztelő jobbunkat +nyujtottuk, azt felelték: «föltétlen megadást!» + +E szórul ismertünk rájok. Jaj a dynastiának, ha ők fognak győzni! + +Jaj neki, mert barátai helyett ellenségeire bízta jövendőjét… + +E reactió vezére herczeg Windischgrätz. Ő az, ki legerősebben kovácsol +Magyarország leigázásán s a népérdekek felforgatásán; nem azért, mintha +mindannyi között ő volna a legjobb hadvezér, vagy legerősebb gyülölője a +magyar nemzetnek, hanem azért, mert iránta a dynastia némi pénzbeli +tartozással van lekötelezve, melyet azon esetre vél megnyerhetőnek, ha +egyszer valahára az uralkodócsaládot adóssából hitelezőjévé teheti. Mint +tudjuk, a habsburgi család nem a leghíresebb adósságfizető s egy +legázolt nép a legjobb fundus egyes olygarchák meggazdagodására. + +Jaj nekünk, jaj az igazságnak, ha bennünket ily érdekek emberei le +tudnak igázni. De jaj a dynastiának is, mely birodalma jövőjét +olygarchák kezeire bízta. + + +VIII. + +Fel munkára! + +Nem összetett kezekkel, hanem dolgozókkal kell imádni az Istent. Ne +méregesse senki erejét, ne számítsa azokat, kik még háta megett vannak, +hanem tegyen úgy és annyit, mintha senkitől sem várhatna segélyt. Nincs +oly kicsiny embere a hazának, kire szüksége ne volna. Nincs férfi, nincs +nő, kinek tennivalója ne lenne, kinek segélyét a hon nélkülözni tudja. +Mindenkinek annyi a kötelessége, mennyit elbír. S mindenki elbír annyit, +a mennyit komolyan es elszántan föltesz magában. Nem a tömeg nagysága, +hanem az erő nagysága teszi óriássá a nemzetet. + +Fel munkára! a halál a küszöbön van. Kik az életnek hasznát nem veszik, +megszünnek élni. Tegyen mindenki annyit, a mennyit elbír. A férfiak +legyenek ébren, vigyázzanak minden bejövőre és kimenőre, keressék fel az +árulókat és kémeket, és tegyék őket ártalmatlanokká. Ássák el vermekbe +az eleséget, hogy hadseregünk ne legyen azt kénytelen az ellenség előtt +felégetni. + +Árkoljanak körül minden falut, hogy egyes portyázók be ne járhassanak +zsákmányolni. Készítsen mindenki magának fegyvert, olyat, a milyet tud. + +Gyakorolja magát annak forgatásában, az ügyes férfi kezében a bot is +különb fegyver, mint ügyetlenében a kard. + +Tulajdon hadseregünk számára gyűjtsenek élelmiszereket, tűzelőfát, és +vigyék helyébe, az állam kárpótlást nyújtand értök. Hol a folyóvizek be +vannak fagyva, vagdalják be a jeget, hol erdőkön megy keresztül az út, +vágják le a fákat, s rakják keresztül az utakon. A dombokra építsenek +őrgunyhókat, a hol egymást felváltva, éjjel és nappal vigyázzanak arra, +a mi körülöttük történik. Gyanús embereket fogjanak el. Az ellenség +közeledtét vagy távoztát adják hirül, verjék félre a harangokat. + +Hol ellentállani nem tanácsos, vonuljanak félre, ne hagyjanak a +helységben semmit, s mihelyt az ellen távozott, térjenek újra vissza s +rakjanak gátakat a visszavonulásra. A holtakat és sebesülteket, kiket +vagy magunk, vagy elleneink kénytelenítettek hátrahagyni, szedjék össze: +a holtakat temessék el rögtön, a sebesülteket ápolják. Tulajdon +sebesülteinket testvéri kötelessségből, az ellenét pedig azért, hogy +értök majd azon honfitársainkat, kik hasonlónl estek az ellen kezébe, +visszaválthassuk. + +Kiket a nép vezetőül választ, érdemeljék meg a bizalmat. Buzdítsák, +világosítsák fel társaikat, beszéljenek velök a közügyekről, tudósítsák +őket a nemzet helyzetéről, a főcsaták kimeneteléről, öntsék beléjök a +hon szeretetét, menjenek elő példával, hol áldozatra vagy bátorságra van +szükség. + +Legyenek mindig a nép között, ne kiméljék a fáradságot. + +Ha minden egyes embert külön kell is megnyerniök az igaz ügynek, dicső +fáradság az. + +Előbb férfiakat nyerünk, aztán csatákat. Jó vezér csinálja a jó +hadsereget, jó tanácsadó a jó népet. Tekintse magát mindenki a szabadság +apostolának s érezni fogja magában a szent lelket, mely a némát szólani +tanítja, mely az érzéketlent föllelkesíti, és a gyávát hőssé szenteli, +mely tömegeket térít meg és tart meg. Hangoztatni kell az igazságot, +hogy azt mindenki hallja és mindig hallja. Tartani kell népgyüléseket: +ki magában legtöbb lelket érez, lépjen fel, szóljon egyszerűen, mondjon +igazat, híja segítségül az Istent, híja segítségül a népet, és ők meg +fognak jelenni, és segélyük naponként közelebb, és naponként erősebb +leend. Ki magában legtöbb bátorságot érez, álljon elő, esküdjék meg, +hogy házát és hazáját minden módon és mindenki ellen védelmezni fogja, +és a nép együtt fog vele esküdni s megtartja esküjét. + +A nők legyenek mindenttevők családi körükben. Csaták idejében ápoló +kezekre van szükség. + +Ha valaha, most kell takarékosnak lenni. Semmit se venni, a mire +mulhatatlanul szükség nincsen s mindent megszerezni, a mi szükséges, +lelkesíteni a kételkedőket, ápolni a szenvedőket, és a bátrakat +buzdítani, ez a nők szent kötelessége. Ne legyen egy nő, ki miatt egy +férfi kötelességét elfelejtse. + +A gyermekek, kiket még nem illet meg a fegyverviselés, készüljenek oly +életmódhoz, mely kenyeret ád, mely mellett az ember már ifjú korában +önmagáé lehet. + +Ezentúl nem a henyélőké leend a szép haza, s azok, kiknek munkás +kezeitől fel fog virágozni, nem leendnek többé mostoha fiai. Kik a +munkát, a szorgalmat nem szégyenlik azoké leend a boldogság és a nemzet +tisztelete. + +Föl a munkára! Mindenki! Mindenütt! Munkás kezek imáját hallgatja meg az +Isten. Munkás kezek szabadítják meg a hazát. + + +IX. + +Nem csalódunk, ha azt hisszük, hogy nálunk van olyan párt, mely a +koronát imádja, és van olyan, melyik gyülöli. + +Imádói azt éneklik: hogy Magyarország egységét csak a korona tartja +fenn, hogy Magyarországnak azért kell fenmaradnia, mert van egy +szentséges koronája, melyet angyalok hoztak a mennyországból, ez szerzi +neki a nemzetiségi autonomiát. + +Ezek monarchisták, nem elvből, hanem félelemből. + +Ha Magyarországnak egyéb oka nem volna arra, hogy legyen, mint az, hogy +koronája van; már maga ez elég ok volna arra, hogy ne legyen. + +Jövőjével, nem multjával kell bebizonyítani existentiája szükségességét. +A második párt pedig nagyon haragszik a koronára, s azt hiszi, hogy ha +ez megszünne lenni, mindjárt respublica lenne Magyarország. Ezek a +republicanusok, nem elvből, hanem mulatságból. + +Gyönyörű gazdálkodás lenne itt minálunk, ha a koronán kívül semmi egyéb +nyomai a királyságnak el nem tünnének láb alól. Ha a trónt felrúgnók s +monarchicus és aristocraticus institutióink tömkelegét meghagynók in +statu quo. + +Lenne akkor – minden faj – külön respublica. Minden kerület – külön +respublica. Minden vármegye és nagy város – külön respublica. Minden +hadvezér – külön kormányzó. Minden hadsereg – külön turma prætoriána. + +Minden olygarcha – külön kis konzul. + +Ez lenne aztán a – Musterrepublik. Már mi azt hisszük, hogy minden +tornyot alulról kell kezdeni építeni s aztán tanakodni róla: hogy +keresztet tegyünk-e tetejére vagy kakast? A kormányformákróli +tanakodásra s alkotmány-ujrakészítésre békességes idők kellenek. + + +X. + +Bár csak örökké béke volna a világon, sóhajt fennhangon ilyenkor a +félvilág, mikor háború van. Azoknak a kedvéért, kik az örök békét valami +igen szép állapotnak tartják, mi is leirjuk a magunk eszméjét, a +milyennek mi képzeltük azt magunkban. + +Chinában vagyunk. Nem, ott sem vagyunk. Eldorádóban vagyunk. + +Az emberek egytől-egyig, mind becsületes emberek. Nincs senkinek semmi +vágya, semmi bűne, semmi szenvedélye. + +Áll a communismus. + +Minden közös; a status tart minden embert, a status ad mindenkinek +ebédet, minden városban egyszerre tizenkét órakor, egyenlő adagokban. + +Mindenki minden hivatalt visel és nem kap érte fizetést. A miniszter +maga varr magának csizmát és a varga manifestumokat s +törvényjavaslatokat szab. Pénz nincsen, minden a statusé. Ingyen kapni +mindent. Ur nincsen; mindenki egyenlő, nyáron szánt, vet minden ember, +télen országgyűlést tart és phlilosophál. + +Iskola nincsen. Minden ember professor és tanítja maga-magát. Templom +nincsen. Minden ember prédikál maga-magának. Feleség nincsen. Az emberek +mind testvérek. A gyermekeket nevelteti a status. Utak nincsenek, mert +kereskedés nincsen, senkinek semmi dolga a szomszédban. Ujságok +nincsenek. Mert a világon ugysem történik semmi. Nincs sem háború, sem +kereskedés, sem diplomatia, sem tisztujítások, sem bálok, sem szinházak, +sem posták, kik az előfizetést elfogadják. Nincs sehol semmi, mert +mindenütt van minden. Az egész világ pedig egy akol, melynek pásztora +nincsen. Örök békesség van a földön, az egész emberinem egy közös +család, ki mind egyforma kaputban jár. Van egy közös nyelv, mely 3459 +nyelvből van szerkesztve: azt beszéli minden ember. Nincsenek sem +törökök, sem angolok többé. Van egy közös viselet, melyet egyenruhaképen +hord minden ember, még azok a nemzetek is, melyek különben úgy szoktak +járni, a mint őket az isten gondviselés a világra hozta. + +Van egy közös szín, melyet minden ember fölvesz az arczára: fehérek, +feketék, olajszínűek és rézpénzszínű ábrázatuak. + +Van egy közös statuscassa, melyben semmi sincsen. + +Végtére van egy közös mennyország, a hova minden ember egyenlő +fáradsággal bejut, minden orvosi és papi segedelem nelkül. + +Ilyen lesz az örök béke. + +Így élnek az emberek, mint a halak a vízben. + +S ez valóban szép czéltérés, mikor az ember annyira qualificálta magát a +tökéletesedésben, hogy a halakhoz is hasonlít. + +Milyen szép lesz így az ember. + +Minden tudomány nélkül; mert minek lenne akkor a tudomány? Házakat nem +kell építeni, földeket nem kell fölmérni, várakat nem kell emelni, +bányákat nem kell ásni, képeket nem kell festeni, törvényt nem kell +alkotni, históriát nem kell irni, hadat nem kell viselni. + +Minden szeretet nélkül. + +Kit? Mit szeressen? + +Apját, anyját nem fogja ismerni, nevelteti a status. + +Ez lesz száraz dajkája. + +Hazáját? Az egész világ lesz hazája. Családját? Senkinek sem lesz +családja. Az emberiséget? Minek? Senki sem fog a másikra szorulni. A +status gondoskodik mindenkiről. + +Bátorság nélkül. Minek lenne ez? Háborút nem kell viselni, tengerre nem +kell szállani, vad állatokat nem kell öldösni. A status mindenkinek ád +hust, kenyeret és ruhát. + +Szorgalom nélkül. Ki lenne szorgalmatos? Holtig fog élni mindenki, s ha +összedugja a kezét és pipázik, vagy reggeltől estig fut, fárad: mindegy, +nem veszthet semmít, nem nyerhet semmit. + +Szeretet és gyülölet, erény és bűn, nagy és kicsiny, mind elmulik, a +communismus, a világbéke mindent egyformává tesz. + +Az emberek születnek hivatás nélkül, élnek baj és öröm nélkül, meghalnak +remény és félelem nélkül. Ilyen szép eszme az örök béke eszméje. + +Örök szélcsend nincsen a természetben, nem lehet a történetben. + +A háború oly szükséges a világnak, mint a vihar a levegőnek. + +Ujjá teremti azt. + +Kell reá, hogy az emberi nemben minden nemesb érzés ujra feléledjen, +miket a hosszas tespedés tőzsér szellemével lassankint kiöldös. +Bátorság, jellemerő, honszeretet, becsületérzés; minden, a mi az emberi +lélekben szép és dicső, a harczban fejlik ki. + +A háborút csak emberi lélek találhatta fel; megmutatva, hogy nem fél +játszani a halállal. + +Si vis pacem, para bellum. + +Ez régi közmondás. + +Harcz után esik jól a béke. + +Midőn egy nemzet új életet kezd, illő, hogy először törjön keresztül a +halálon. + + +XI. + +Debreczen, febr. 10. + +Batthyányi Lajos a budai jogbitorló katonai törvényszék elé állíttatott. + +«Én, úgy monda, azon tetteimért, miket mint miniszter tettem, egyedül a +nemzetnek vagyok felelős. E törvényszéket jogtalannak nyilvánítom és +biráimnak el nem ismerem. Bármit fognak önök tőlem kérdezni, egy szót +sem felelek reá.» + +Rövid; de minden. + +E szókról ismerünk reá. + +Azon hajthatatlan őserejű character, mely czímer nélkül is megmutatta, +hogy ez is egyike azon igaz nemeseknek, kik megszokták egy egész ország +lelkét viselni magokban. + +Büszke; mert van oka reá. + +Nem imád senkit, de senkitől sem is fél. Nem ismer hatalmat, mely előtt +meghajolna, csak a nemzetet. + +Büszkén emeli fel arczát a király előtt, büszkén a halál előtt. Életében +és halálában örökké következetes. + +Őt jelleme tette fogolylyá. + +Büszke volt eljönni ellenségei elől, de még büszkébb megadni magát s +bevárta sorsát, úgy a mint jött. + +És ellenségeink úgy bántak vele, miként mi foglyaink legkisebbikével +sem. + +Mint mondják: egy hétig nem is fűtötték börtönét. + +Mit fog vele ezentúl cselekedni? Azt nem tudjuk. Ő bizonyára nem fog +okot arra adni, hogy szépen bánjanak vele. Mi csak azt tudjuk, hogy a mi +kezeinkben is vannak fogoly-tábornokok, kik bárha hárman sem érnek fel +egy Batthyányi Lajossal, de kik ellenségeinknek szintoly becsesek +lehetnek, minő becses minekünk Batthyányi, s kikről nagyon rosszul volna +azon esetben gondoskodva elleneink által, ha ők Batthyányival oly tényt +találnának elkövetni, melyet helyrehozni nem lehet. + + +XII. + +Debreczen, febr. 9. + +Ellenfeleink kezdenek humorisálni. Olvastuk a nagyméltóságú bécsi +miniszterium egy rendeletét, mely szóról-szóra ekképen hangzik: «A +hochlöbl. etc. etc. miniszterium, szem előtt tartva a nemzetiségi +egyenjogokat (gleiche Berechtigung der Nationalitäten), ennek elveinél +fogva rendeli, miszerint mindazon ruthen községekben, melyeknek közép- +és elemi iskoláik vannak, a tanítási nyelv ezentúl a német leend, a +ruthen nyelv, mint «obligater Gegenstand» taníttatván.» Még ilyen szépen +értelmezve nem láttuk a «gleiche Berechtigung der Nationalitäten» +annyiszor vesszőparipázott eszméjét. Mi sohasem tudtuk megfejteni, hogy +lehessen annyi különböző nemzetiségnek egyenlő mekkoraságú és minőségű +joga egy birodalomban? + +Ausztria megfejtette. + +Ekkor mindnyájan egyenlők lesznek. S nehogy egyik vagy másik nemzetiség +protegáltatni láttassék s ezáltal a többit irigységre gerjeszsze, legyen +egyenlően elnyomva mind, még anyanyelvétől is megfosztva, annak +használatától még elemi tanodáiban is eltiltva. Ekkor mindnyájan +tökéletesen egyenjogúak lesznek. + +Mit mondanak a gordiusi csomónak ilyszerű megfejtéséhez szláv +testvéreink? Ez igazán karddal van ketté vágva. Át fogják-e látni +valahára, hogy nemzeteknek soha sincs okuk egymással harczot vívni. Jobb +lenne minekünk jó szomszédoknak maradnunk magunk jóléteért, mint +czivakodást folytatnunk mások örömére. + + +XIII. + +Debreczen, február 9, 1849. + +E háború sokáig nem fog tarthatni. + +Még pedig azon egyszerű okból nem, mert Ausztria részéről idestova +elfogy a nervus belli, a pénz. Soha Ausztria financialis tekintetben +rosszabb lábon nem állott, mint most. + +Tetemes mennyiségű status-adóssággal terhelve, melynek nem akar gazdája +akadni. E mellett két leggazdagabb országában minden jövedelemforrás egy +év óta végképen elzárva. + +A kremziri országgyűlés ugyan elhatározta a nyolczvan millió kölcsönt, +de nem mondta meg, hogy honnan. + +Külső pénzhatalmasságoktól? + +A Rothschild-család elkezdte liquidatióit és nem kölcsönöz senkinek. + +Angliának ott vannak éhen haldokló népei. + +Az orosz kincstömegei csak a mesevilágban léteznek. Gazdaggá vagy +kereskedelem, vagy ipar, vagy termesztés tehet egy birodalmat. +Oroszország ezeknek egyikéről sem híres s azért ha dobra nem üti is +családi dolgait, van neki mit dolgozni tulajdon határain belül. Különben +is dynastiáknál a perfidia nem lélekben járó dolog s Ausztria jól érzi +azt, hogy Oroszország egy nyügös vetélytársától szabadul meg a monarchia +felbomlása esetén. + +Nem marad hátra egyéb, mint tulajdon népeire vetni ki a kölcsönt. + +Itt ismét az a kérdés áll elő: hova és mire? + +Csehországra? Ennek minden gazdagsága az aristokratáknál van, azokra +adót vetni nem lehet, a szegény cseh földműves keskeny telkén pedig +eddig is annyi adóteher fekszik, hogy azon egy fillérrel több el nem +fér. Galicziában sem teremnek a fenyőfák aranyat, Olaszország, +Magyarország csatamezőre van téve, kereskedés nincs, útak, vámok, pósták +jövedelem nélkül maradtak, az ipar hanyatló félben. Egyszóval sehol +kilátás alapot nyerhetni csak egy milliónyi új adóra. + +Vagy tán érczjegyeket fog kibocsátani, mint eddig? Status-papirosokat, +újabb felelevenítésére a börze-játéknak? + +Ez ugyan immorális dolog, de egy statusnak minden szabad, a mi lehet. + +Mi nem hisszük, hogy lehető legyen. + +Kinek lenne kedve egy játékasztalhoz ülni, hol bizonyosan tudja még az +összeget is, a mennyit a bankárnak nyernie kell? Nem, annyira nem +haragusznak az emberek egymásra, hogy egy harmadik kedveért akarnák +egymást kirabolni. + +Vagy tán tontinákat, életbiztosító intézeteket fog alakítani? Ily +időben, mikor az emberek nem számítnak a megöregedésre, a tontinák élete +sincsen biztosítva. + +Vagy sorsjátékot hirdetend egy-egy galicziai uradalomra, melynek +földesurát a parasztokkal agyonverették, hogy legyen a dynastiának mit +ellutrizni, sőt tán éppen egy-egy magyar rebellis jószága jut ily +koczkajátékra, ki alázatosan visszament hódolni Windischgrätzhez s ki +nagyon fog örülni, hogy tulajdon jószágára sorsjegyeket vehet? Még ez +legnépszerűbb eszme. Az emberek szeretnek a hirtelen meggazdagodásról +gondolkozni s így rendesen az olyan realitás, mely becsűár szerint megér +kétszázezer forintot, be szokott hozni a lutrizónak rendesen másfél +milliót. Ha simplex ember tenné, azt mondanók rá, hogy csal. Azonban a +dynastiának minden szabad, – a mi lehet. + +Hátra van végre a bibliai kifogyhatatlan olajos korsó, a papiros pénz. +Ez legrövidebb útja a kölcsönfelvételnek. Annyi száz millió bevallott és +kétannyi be nem vallott forgásban levő papirpénz mellett még lehet +akármennyit utána erőltetni, csakhogy háború idején ezzel hamar +megcsalja magát a kibocsátó, mert mentől többet ad ki, annál inkább +emeli a reálértéket, annál többe kerül magamagának az élelmi szerek s +háborúi készletek beszerzése, magamagára árverez a papirosok által. Ha +pedig árszabályt hoz be, akkor éppen semmit sem kap. Példa rá II. József +császár a török háborúban. + +Egyszóval Ausztriának nagyon nagy kilátásai vannak a küszöbön álló +egyiptomi hét-sovány esztendőkre. + +Ezért mondjuk mi, hogy e háború nem fog sokáig tartani. + + +XIV. + +Debreczen, február 9. + +Lassankint kitanulgatjuk ellenfeleink politikáját, melyet irányunkban +követnek. + +Ennek egyik sarkalatos elve: véghetetlen ellenszenv az igazmondás ellen, +melyből azután következnek a többi árnyéklatok. + +Mikor ők az országot haddal támadják meg, mikor ők két kézzel intézik a +belháborút, akkor ők mondják azt, hogy mi forgatjuk fel a népek +nyugodalmát, kik azt védeni fogtunk fegyvert. + +Mikor ők törvényeinket, alkotmányunkat semmivé teszik s mi vérünket +áldozzuk azoknak megtartásáért, akkor azt mondják, hogy mi vagyunk +pártütők és ők a törvényes hatalom. + +Mikor ők elnyomják a szólásszabadságot, sőt még a tollak viselésében is +betiltanak mindennemű véleménynyilatkozatot, mikor ők még a neutrálisnak +maradókat is bebörtönözik, akasztják, lövetik, akkor ők neveznek minket +terroristáknak, kik, Isten látja, még az evidens árulást sem büntetjük +érdeme szerint. Mikor ők a mi hadi foglyainkat embertelenül kínozzák, +megölik, akkor ők neveznek bennünket rablóknak, kik az ő foglyaikkal úgy +bánunk, mint vendégeinkkel. + +Ilyenforma sophismákat is vesznek praxisba. + +Megszállanak egy várost vagy vármegyét. Onnan a jóravaló tisztviselőket +szétkergetik. Beraknak helyettük egy csoport lelketlen creaturát, a +milyenek minden földben megteremnek, ezekkel aláiratnak egy alázatos +hódolat-nyilatkozatot, azt közzé teszik valamennyi organumokban s akkor +azt mondják, hogy ez és ez a város és megye _meghódolt_. Az a város vagy +megye ugyan azért felküldi Debreczenbe a maga ujonczilletőségét, tényleg +és népe szellemében mindenestől a mienk, hanem ők azért számítják azt a +meghódítottak közé és örülnek rajta. Hadd legyen örömük _nagy_, úgyis +_rövid_ lesz. + +Vagy: beállanak egy pár divisio vasas némettel Kecskemétre, ott +dictiókat tartanak, mikben megmagyaráztatik, hogy ők a népnek barátai, +hogy ők a népet _bántani_ nem akarják. Nem bizony, feleli a kecskeméti +ember, mert féltek, hogy mi fogunk titeket _bántani_. + +Az a szerencse, hogy a magyar nép gondolkozni szeret. Ha megcsalják is, +tudja ő azt jól, csak restel utálkodni érte. + +Ha valahol ütközet volt, természetesen övék a győzelem, a mieink soha +nem vesztenek kevesebbet, mint kétezer embert, számtalan ágyút és egész +szekereket, tele aranynyal. Kossuth mindenik ütközetben elesik egy +párszor s a huszárok mindannyiszor tömegestől hozzájuk állanak. + +Sőt már annyira vitték, hogy ugyanazon szégyenletes, árulási tényeket, +mik Schlick csatáiban ellenünk intézve voltak, mint a fehér kendőkkeli +csalogatás, a csókolózások, az álkapitulatiók, szépen, úgy mint +történtek, lefordítják németre s trávesztálják szóról szóra mi ránk, +mintha azokat a mi seregeink tették volna s e közben tulajdon népeink +előtt széltére «der Feind»-nak czímezik seregeinket. + +Az olyan apró eltéréseket az igazságtól, mint minőkben Pest négy órai +bombáztatása hirdettetik, minők a császári seregek diadalmas bevonulása +Debreczenbe s a képviselőház Váradra menekülése, Vasvári Pál elfogatása, +Komárom bevétele s több eféle csekély tévedések, minők a Figyelmezőben, +a catholico-politicus Magyarőrben, a Pesther és Wiener Zeitungban +naponkint előfordulnak, számba sem vesszük. + +Ez tehát egyik maximája ellenfeleinknek: semmit sem mondani úgy, a mint +van és semmit sem tenni úgy, a mint mondva van. S ez tagadhatatlanul +igen jó maxima annak, a ki hasznát tudja venni, csak az a két hibája +van, hogy hamar kiismerik s akkor ha igazat mondanak sem hisznek nekik +és aztán az ilyen országlási tanok mellett gyakran a tanítványok csalják +meg a mestert. + + +XV. + +Debreczen, február 11. + +A reactiónak két erős positiója van, melyből azt ki kell zavarnunk. Egy +az: hogy Windischgrätz és társai azt állítják magukról, hogy ők a király +nevében teszik operatióikat. + +Másik az: hogy minket és mindazokat, kik a nemzet érdekeiért, kik +alkotmányos jogainkért küzdünk, Kossuth pártjának neveznek. Az első +állítást, úgy hiszszük, nagyon rövid szavakkal meg lehet czáfolnunk. Egy +előre bocsátott czikkünkben törekedtünk azt kimutatni, kiknek áll +érdekében a király nevét szentségtelen czélokra bitorlani; azt azonban +kénytelenek vagyunk nyiltan kimondani: hogy mi Windischgrätz és hódító +társai személyében nem akarjuk föltalálni egy király személyét, ki magát +népeinél instelláltatja. Windischgrätz a király nimbusát használja +paizsul, már ha ezt a király oda engedte is neki, mi nem tartjuk +eszélyes dolognak a paizst ütni, hanem magát annak viselőjét. + +Ellenségeink mindenütt felhasználják a népben és a katonaságban még +töredékül megmaradt pietást a király neve iránt: saját átkozott czéljaik +elérésére, s ezt nekünk nem szabad ignorálnunk. A katona a király +parancsára esküdött meg az alkotmányt védeni, a katona az eskűhöz hű +maradt, s most, ha az a kérdés: hivek maradtak-e azok is, kik most +ellenünk küzdenek, bizonyára a pártütő név nem mi reánk fog szállani. + +Mi azt, mit Windischgrätz a király nevében tesz, igér, vagy fenyeget, +diplomatiai hazugságnak nyilvánítjuk, s ezt teszszük az ámító szavakkal +kisértett nép érdekében. Ki minket, ki alkotmányunkat, törvényeinket +fegyveres kézzel támadja meg, az ellenség, az pártütő. + +Ki az ellenséggel czimborázik, annak nem királypárt a neve, hanem +hazaáruló. + +Másik vára ellenségeinknek azon szempont, melyből bennünket pártütőknek +nevezve, azt iparkodnak a néppel elhitetni, hogy mi csupán néhányak +kalandos érdekeiért harczolunk, hogy e mozgalmak csak azon egy férfi +hatalmának érdekéből történnek, kit a nemzet legjobbjai tisztelve +emlegetnek; nem azért, mert hatalmát félik, hanem azért, mert eddigi +érdemei által leginkább központosítva látják benne a nemzet bizalmát. +Minden szavuk, minden törekvésük elleneinknek oda czéloz: hogy ez összes +nemzetet, mely mint egyetlen ajk szólalt fel jogai követelésére, s midőn +e hangot a király nem akarta meghallani, mint egyetlen kar támadott fel +a végpusztulásra itélt ország védelmezésére, egy emberérdekű párttá, +egyetlen hatalomra vágyó töredék ligájává törpítsék. Isten, ki a +sziveket vizsgálja, legyen tanunk: hogy Kossuth nem az a férfi, ki +valaha önérdekért egy hangot emelt, kinek, midőn a hatalom non plus +ultrája kezében volt, egy gondolatja lett volna magát naggyá tenni. Ha ő +most legnagyobb az országban, azzá őt honfiai tevék. Az ő kormányának +hatalma a nép szerelme s ezt neki semmi más, mint becsületessége s +honszerelme adta. Kossuth a nemzet első hivatalnoka és nem egyéb. Neki +azon polcz, a melyen áll, nem adott hazája érdekein, hazája örömein +kívül semmi érdeket, semmi örömöt. + +Azért, ha Kossuth elől áll azok között, kik a korona árnya alatt szőtt +cselszövényeket leküzdeni feltámadtak, azért Kossuth nem vágyik e +koronára, sem semmire, a mi ezalatt van. És ha van jutalmazó igazság az +égben s ez itélő sors enged választást a jutalmak közt, e nemzet +veszélyeinek elmultával Kossuthnak nem leend nagyobb öröme, minha ez +ország felvirágzását, mint egyes polgár, kinek nincs egyéb czíme a +honmentőnél, s egyéb rangja a néptiszteletnél, mint egy Washington fogja +szemlélhetni. Ezt Kossuth maga nyilatkoztatá ki lelkének egy ihletett +perczében, s azok, kik őt ismerik, tudni fogják: hogy ez nem üres szó. + +Nem is azért azonosítják ellenségeink e nevet a nemzet ügyeivel, mintha +ez ennek szégyenére válnék; tulajdon bűneiket akarják ezzel elrejteni, +ez a fügefa-levél, mely rosszul rejti meztelenségüket, mely a nemzeten +és az Istenen elkövetett. Ők tudják jól, hogy nem Kossuth, hanem a +szabadság ellen fogtak fegyvert; hogy nem Kossuthot, hanem a magyar +nemzet életét megölni hoztak hadat az országra; hogy nem Kossuth javait, +hanem az alkotmányt jöttek elvenni vasas kezeikkel; ők tudják jól, hogy +midőn a nemzet mindenütt királyi emissariusok által föllovalt +rablóseregektől megtámadtatva, vég elszántsággal fegyvert ragadott, azt +se Kossuth, se senki másnak érdekében nem tevé, hanem tette, mert nem +akart gyáván leorgyilkoltatni, s most azt hiszik, hogy van még ember +Magyarországon, a ki ne tudná: hogy a magyar nemzetnek magát megadni +annyi, mint meghalni. Minden addig kibocsátott úgynevezett királyi +manifestumokban úgy van nemzetünk prostituálva, mint Kossuth és pártütő +társai. + +Nem úgy uram! + +Nem egy ember, nem pártütők, egy egész nemzet az, kit te a csatatérre +híttál számadásra; nem egy ember érdekei vannak itt czélúl kitűzve, egy +ország mindene az, melyért az élet-halál harcz fölidéztetett. Nem egy +Zápolya János, nem egy Bocskai, nem egy trónkövetelő vezeti most ellened +seregét, kivel ha feléje fordult a harcz szerencséje, az ország felében +meg lehetett alkudnod. Egy egész nemzet az, mely egész mindenéért +gerjedett fel reád, mely tőled nem kéri sem az országnak felét, sem a +korona darabjait, sem pénzt, sem hivatalokat; hanem kéri tőled +törvényeit, miket királyok esküje szentesít s miket semmivé akarsz +tenni. Nem Kossuth Lajos pártja, egy egész nemzet áll a zászlók alatt, +vérrel fizetni a vérért. Mi törvényeinket kérjük, ha te minket +pártütőknek nevezesz, azzal kimondád, hogy törvényeinket nem akarod +megtartani, s ezzel kimondtad, hogy nem Kossuth Lajos ellen: hanem e +nemzet minden szentségei ellen indítottál háborút. + +Azonban ez hasztalan fáradság, egy személyhez beszélni, ki azt, a mit +neki mondanak, ha akarná sem hallhatná. A mit mondtunk, azt inkább saját +nemzetünknek mondtuk. + +Figyelmeztetni akartuk a nemzetet arra, hogy azok, kik magukat a király +nevében mondják cselekedni, hazudnak, önérdekeikért vívnak; a midőn a +király nevében tesznek igéreteket, hazudnak, igéretek nekik vannak téve +s ezek a nép rovására mennek. + +Ők tiszteletet követelnek a király iránt és ők maguk bábként játszanak +vele. És kik viszont azt mondják, hogy az egész had Kossuth érdekében +történik, hazudnak. Kossuth a vezér, de a nemzet a souverain. + +Kossuthnak egy érdeke, egy vágya nincs a nemzet érdekén, a nemzet +vágyain túl. Amazok egy király nimbusát akarják felvenni a nép előtt, +míg ellenben a nemzetet egyetlen ember halvány alakjában akarják neki +bemutatni. + +E szándékukat észrevettük, szóltunk ellene; ha tévedtünk, szándékunk jó +volt és igaz. + + +XVI. + +Debreczen, febr. 14. 1849. + + +_A trójai fa-ló német kiadásban._ + +Komárom most a mi Trójánk. + +Strategicus szempontból a legerősebb helyen, bevehetlen bástyával, +vízzel egészen körülkerítve, ellátva évekre eleséggel és lőszerekkel, +tizezer ember és nyolczszáz ágyú számára, úgy látszik: hogy ha az +ellenségnek kedve tartaná Komáromot ostromolni, ez ostrom története alig +lenne rövidebb, mint maga az Ilias. + +Most Komárom a felső magyarországi népek Sionja. + +Ide járnak Pozsony-, Esztergom-, Nyitramegyékből a jószellemű nép +küldöttei, erős szent szövetséget kötve egymással: el nem hagyni a +hazát, még azon esetben sem, ha az önmagát elhagyná, – innen csapnak ki +a kemény-öklű csallóköziek a szomszéd határokba, vészt, halált vive az +ellenségre magukkal, s ide térnek vissza, ha az nagyobb erővel támad +falvaikra. + +Ma két hete: hogy az ellenség, nem akarván erejét Komárom bástyáin +csúffá tenni, azt is átlátva: hogy e bástyák őrei nem azon emberek, +kiket meg lehet vesztegetni, egy históriailag ismeretes cselhez +folyamodott, a fügét mutató márványszűz meghódítására, melyet hajdan a +görögök használtak Trója bevételénél. + +Ezek egy falovat béleltek ki katonákkal, Windischgrätz pedig egy +gőzhajót. + +Két zászlóalj legvitézebbnek tartott granátost felöltöztetett népies +ruhákba, azokat betömte a Maria Anna gőzös remorqueurjeibe, néhány földi +embert megvesztegetett azon tisztes czélból, hogy azokat majd a nép közé +kibocsájtva általuk azon hírt terjeszsze el: hogy e gőzöst a népfelkelés +foglalta el a németektől, s így nagy diadallal kikötve Komárom váránál, +abba masquirozott katonáit becsempészhesse. + +Azonban a mieink észrevették a cselt s a mint a kedves gőzös szép +felnemzetilobogózva, egy ponyváján nagy betűkkel, _Éljen Kossuth!_ +háromszínüen felírva épen egy ágyúlövésnyire érkezett, oly hatalmas +salvéval üdvözlék, hogy az első lövésre rögtön három sebet kapva, jónak +látta be nem várni a másodikat s nagy szégyennel visszatakarodott. + +Az egyik lövés az üstöt sértette meg, a másik a hajó oldalán berontva +egy tükröt tört szét, melynek egy üvegdarabja egy katonatiszt koponyáját +sértette meg, ki negyednapra meghalt, a harmadik egy közkatonát ölt meg. + +Másnap a «Pester Zeitung» hivatalos hír szerint közlé, hogy Komárom +ostromoltatik, s hogy három napnál tovább semmi esetre sem tarthatja +magát. + + +_Katonauralgás. Soldatenregierung._ + +Még az októberi események előtt, mikor nagy divatban volt szlavismusról, +germanismusról, magyarismusról s egyéb nemzetiségi nisusokról beszélni, +egy ilyen discussio alkalmával Windischgrätz herczeg így nyilatkozott: + +«Már nekem mindegy, akár szláv lesz a monarchia, akár német; de +katonauralgás alatt kell lennie.» + +Erre nagyon röviden lehetett volna felelnünk, mondván: Jó, uralkodjék +tehát Magyarországon a magyar katona, ti is uralkodjatok oda haza, ki-ki +a maga országában. + +Háborús időkben különben is veszti minden polgári törvényszék a +hatáskörét, rendkívüli körülmények rendkívüli módszereket igényelnek, a +státus követelései komolyabbak az egyesek iránt, minden polgár +kötelességei szigorúbb teljesítést kívánnak, az exceptiváknak, +pörorvoslatoknak, tekervényességeknek vége, az ítéletek rövidek, +határozottak: legyen tehát nálunk katonai kormány, de magyar. + +Azonban Windischgrätz ezt úgy látszik, nem ilyenformán értette. + +Egy kemény vasjáromnak képzelte ő a katonauralgást, mely mint leigázott +barmokat, tartja együtt a különféle nemzetiségeket, uralkodást nem a +katonának, hanem katonaságot az uralkodónak. + +Mi tiszteljük a katonákat, elismerjük: hogy háborúban több érdemeik +vannak valamennyi törvény-forgatónál; de valamint a háborút normális +állapotnak nem képzeljük, úgy a katonauralgást nem tartjuk permanens +kormányzási formának. + +Végveszély idején egy katonai talentum teheti magát dictatorrá, de ez +csak addig tart, míg a veszély tartott, azzal együtt ez is elmulik. + +Egyébiránt mind ezen kivételes formákrai törekvések arra mutatnak: hogy +a nagyszerű Ausztria nehéz betegségek idejét éli, e heroicus +gyógyszerek, ez amputatiók, e vérpazarlás mind közellevő +megoszlattatását jövendölik. + +Ugyanazon symptomák, melyek a római birodalom összeroskadását +megelőzték. + +Szövetkezések a barbariessel a civilizáció ellen, végképeni depravatio, +mely felülről veszi eredetét, császárváltoztatási intriguek, s végre a +katonauralgás eszméi; épen mint Róma a halála előtti évtizedekben. + +A katonauralgásróli delirium utolsó stadiuma a crisisnek. + + +XVII. + +Debreczen, február 15.[9] + +Magyar nép! + +Ne higyj az ellenségnek. Hallgasd meg, a mit mond és nézd meg, a mit +tesz és vigyázz magadra. Ha valaha, most ne hagyd elámítani magadat, egy +percznyi megcsalás kell csak, s a mi azután következik, az a halál, +nemzeted halála, tulajdon halálod. + +Ne higyj neki. Ellenséged volt négyszáz esztendő óta, gyilkolta, rabolta +országodat, mióta lábát bele tette, minden magyar vér, mi négy század +óta kifolyt, ő miatta folyt ki, minden nyomor, vér, a minden keserűség ő +tőle jött rád. Ne higyj neki. + +Megesküdött, hogy ki fog irtani a föld szinéről, mert magyar vagy, mert +a magyarral vele születik a szabadság; még az anyja szive alatt alvó +csecsemőt is meg fogja gyilkolni, hogy szabadságot ne szüljenek a magyar +nők többé. Ne higyj neki. Mikor azt mondja, hogy úgy jő mint barátod, +gondolj reá, hogy rabló csordái egész Szegedig üressé tették az +országot, fölégették a békés falvakat, megölték a férfit, elevenen +eltemették a siró gyermeket s anyját elrabolták, gondolj reá és ne higyj +neki. Mikor igéretet tesz a király nevében, emlékezzél reá: hányszor +volt a király nevében adott szó egy év alatt megszegve, mennyi szent +esküvés, mennyi irott törvény, miket királyi törvény biztosított, s lett +egy év alatt meghazudolva, elfelejtve, kicsufolva; gondolj reá, és ne +higyj neki. Mikor hazád legjobb férfiait gyalázza előtted, mikor +rágalmakat mond azokra, kikről eddig csak tisztelettel hallottál +beszélni; gondolj reá, hogy e férfiak hazánk igazságos, szentséges +ügyeért minden pillanatba készek életöket áldozni, hogy míg ők élnek, +addig Isten szeme van ez országon, de átok és kárhozat száll reá, ha +ellenségeid vehetnek rajta hatalmat, gondolj reá. + +Mikor győzelmeit hirdeti előtted, akkor palástolja legjobban sebeit, +mikor erejéről beszél, akkor félti legjobban hatalmát, mikor téged +ijeszt, akkor fél tőled legjobban. Ne higyj neki. + +Ne higyj neki, ha igér, ne higyj neki, ha fenyeget, ne higyj neki, ha +imádkozik. Ellenséged ő. Az ő élete a te halálod. Véredből él. Gondolj +azokra, a kiket már megölt és vigyázz magadra, mert téged is megölni +készül. Ne higyj neki. + + +XVIII. + +Debreczen, febr. 18. 1849. + +Testvéreink! Hazánkfiai! Magyarok! + +Szálljon reátok az egyetértés szent lelke az égből. + +Most, midőn vérben, lángban áll az ország, midőn a nemzet közös veszélye +minden érdeket egyesíte, ismerjétek meg egymásban a testvért, nyújtsatok +egymásnak kezet, felejtsétek el a múlt bűneit és a jövő érdekeit, +mindent, mindent, a mi emberi s gondoljatok a hazára, ki most az +egyedüli istenség, melynek oltárán áldozni szabad és kötelesség. + +Az ég keményen próbálja e hazát, isten látogató keze ellene hagyta +lázadni idegen ajkú fiait, kitette őt a harczok mezejére, vérrel és +könynyel hagyta megáztatni földét, – de egy áldása még akkor is maradt +rajta: – az, hogy magyar nem küzd magyar ellen. + +Körül mindenütt ellenség, de míg mi, kik megtámadtatánk, egymásnak +testvérei maradunk, addig isten nem hagyta el e hazát. + +Mindenki ellenünk küzd és mi mindenki ellen, de hála a sorsnak, még nem +magunk ellen. + +A magyarnak nem ez az első szabadsága, de ez a legdicsőbb. + +A Zápolyák, a Rákócziak szabadságharczaiban két ellenséges tábor volt a +magyar, mely egymás vesztére ellenségeivel kötött szövetséget, egyik az +osztrákkal, másik a törökkel, hogy magának ártson; most minden határról +ellenség tör reánk, sehol sincs barátunk, de azért a nemzet meg fogja +érni győzelme napját, mert a magyar önmagával kötött szövetséget, mert a +magyart csak a magyar győzte le mindig, most a magyar nemzet egy. + +Egy nép, egy érdek, egy óhajtás, egy élet, egy halál. + +Kívül harcz, belül egyetértés. + +Míg mi el nem hagytuk egymást, addig isten nem hagyta el e hazát. + +Míg mi önmagunknak jó baráti vagyunk, addig a magyarnak nincs félelmes +ellensége. + +Adja az ég: hogy ez mindig így legyen, akkor a magyar nép örökké fog +élni. + +Ne virradjon meg az a nap soha, mely Magyarországot pártokra szakadva +találja, ne ünnepeljen meg ily napot halálos ellenségünk. + +Ha van közöttünk ember, ki szívében személyes gyülöletet visel, mely őt +testvérei bármelyikének ellenségévé teszi, gondoljon rá: hogy e hazának +csak egy ellensége van s minden gyülöletet ez egy számára kell +fentartani. + +Ha van közöttünk, kit egy fellengősebb eszme társai sorából kiválaszt, +gondoljon rá, hogy semmi sem magasabb eszme a hon életénél, és ez +egyetlen és legelső, mire hazafinak most gondolni szabad. + +Ha van közöttünk, kit dicsvágy vagy sértett hiúság hontársai bármelyike +ellen daczolásra hív fel, gondoljon rá: hogy most csak egy dicsőség van, +s az a harczmezőn terem, csak egy hiúság s az a hon megmentése. + +Ha van közöttünk, kinek önérdeke eszébe tud jutni, gondoljon rá: hogy +csak egy haza van és ez minden, ha ez elveszett, akkor minden érdemnek +vége. + +Magyarok! + +A mely nemzet magához hű marad, örökké él. A nemzet örök élete +kezetekben van, azt tőletek csak a visszavonás veheti el. + +E küzdő hon szentséges nevében! Őrizzétek meg az egyetértés kincsét. +Felejtse el mindenki önérdekét, felejtse el a gyülöletet, a hiúságot, a +pártköltő chimaerákat, felejtse el és gondoljon a hazára. + +E nemzet addig él, míg egy marad. + +Kívül harcz, belül béke s élni fog Magyarország! + + +XIX. + +Debreczen, febr. 25-kén. + +Egy hazánkfia Pestről nemrég ezt izente kormányunknak: + +«Adjátok fel a harczot, _mit akartok ti küzdeni százhuszezer gyermekkel, +hatvanezer férfi ellen!_» + +Ki a fehér sorokban olvasni tud, ezt így fogja érteni: + +«Jőjjetek bátran, erőtök kétannyi, mint az ellenségé!» + +És ha gyermekek volnánk is mind, jó nekünk ez iskolába járni: hol a +háborút tanítják; ki tanulni tudott, az majd tanítani is tud. S az a +katona, ki tudományainak legelső alpháját a harczmezőn tanulta, fél év +alatt mestere lesz annak, ki hat évig tanult sarkon fordulni s dobszóra +lépni. + +Ilyenek voltak Napoleon _legelső_ katonái s ilyenekből váltak a +_legelső_ katonák a világon. + +Bízzatok ti ezen gyermekekben. + +Rövid idő férfiakat fog csinálni ezen gyermekekből, rövid idő halottakat +fog csinálni ama férfiakból. + +A csatamező, az ágyúk dörgése, az ellenség vére férfiúvá tesz mindenkit. +Nemsokára azt fogjátok mondani: százhúszezer hős, hatvanezer +kényszerített zsoldos ellen. + +És ha megfordítva volna is az arány, azt mondanók: ne csüggedj magyar +nép. Nincs még oda Magyarország! + +És ha nem volna egy katonánk is: hogy meg kell halnunk, azt mondanók; ne +csüggedj magyar nép, ha meg nem mentheted éltedet, mentsd meg +becsületedet, előre! + + + + +ESTI LAPOK. + + +Debreczen. + +1849. + + +_Politikai Schiboleth._ + +Nézeteket, elveket mai napokban felállítani nem lehet. + +A körülmények felül kerekedtek a sorson s most ezek kormányozzák a +világot. + +Ezért semmi politikai elvnek sincs jelenben mától holnapig biztosított +jövendője, semmi politikai nézet sem csinálhat magának konsolidált +pártot, minthogy a főeszme, a haza megmentése jelenleg minden +pártnézetek fölött prædominál. + +Van azonban e főeszme tekintetében is irányzat, mely minthogy +ellensarkára is talált, erős demarkationális vonal kezd lenni ugyanazon +egy érdek két felei között. + +Ezen irányzat vezértűje: úgy intézni jelenünk minden mozzanatát, hogy az +által a jövő semmi lehetőségeinek útját be ne vágjuk. + +A jövőt csinálni lehetetlen, de elrontani nagyon is lehető. + +Vannak, kik velünk ellenkezően oda állítják a dolgokat, hol a +kimenetelre csak egy út marad hátra, kik nem számítnak arra, a mi lehet, +hanem a minek kellene lenni. Kik csak egy alternativát hagynak fenn, +vagy ellenségeink végpusztulását, vagy hazánkét. + +Ezek irányában mi azt mondjuk, hogy mi nem gyűlöljük annyira +ellenségeinket, mint a mennyire szeretjük hazánkat s ily drága kincs +felett koczkázni magunk sem akarunk, másnak sem hagyunk. + +S ez azon Schiboleth, melyről a velünk egyetértőkre ismerünk. + +Ez elvből fogjuk fel mindazt, a mit az események kezükre adandnak, jót +és rosszat, semmit sem mondani, semmit sem tenni, mi Magyarország ügyét +koczkajátékká tegye. + + +_Országgyülés._ + +Mi e jelen országgyülést legnagyobb tiszteletben kivánjuk tartani. + +Egyetlen konstituált hatalom az országban, egyetlen összetartó kapocs és +biztosíték minden megtörténhető scissiók ellen. + +Elvitázhatlan érdeme az egyes tagoknak, hogy e nehéz napokban együtt +tudtak maradni, érdeme az egésznek, hogy sem balsors, sem jó szerencse +oly lépésre nem kényszeríté, mely elcsüggedést vagy elbizakodást +tanusított volna. + +Ez érdem megtalálta jutalmát azon bizalomban, melylyel e hon minden +részei és a hadseregek ez országgyülés iránt viseltetnek. + +Óhajtjuk, hogy e koszorúját sokáig viselje. + +Óhajtjuk, hogy a képviselők soha sem tettel, sem szóval meg ne +kisebbítsék azon tiszteletet, melylyel a nép irántuk oly örömest +viseltetik. + +A tiszteletet semmi hatalom sem adja meg s a kormányt semmi hatalom sem +teendi oly erőssé, mint azon morális hatás, mit a nemzet közbizalma tett +kezébe. + +Mi rajta leszünk, hogy a tisztelet kívülről senki által ne +gyöngíttessék, úgy más részről nem mulasztandjuk el figyelmeztetni az +illetőket, ha azt belülről látnók fenyegetve. + + +_A kormány._ + +Kormányunk erejét és hatását nevelni minden becsületes hazafinak +kötelessége. + +E kötelességet mi nem abban véljük feltalálni, ha e kormányt mentől több +személyzetből kivánjuk összeállítani, sőt jöhet elő eset, mikor +kénytelennek találhatjuk magunkat azon gondolatra vetemedni, mintha a +kormány közegeinek megfogyatkozásával éppen annak hatályossága +növekednék. + +Világosabban szólva, mi a kormány tekintélyét fenntartani törekszünk s e +czélból megkivánjuk, hogy e törekvéseinket a kormány kezelői közül senki +lehetetlenné ne tegye. + + +_Jog és érdek._ + +Eddigelé országos ügyeink eldöntése körül szüntelen a jogosság kérdése +határozott. + +Ez nekünk természetünk. Prókátor nemzet voltunk. Mutatják százados +pörfolyamaink, mennyit el tudott két ember egymással huzakodni, ha mind +a kettő azt hitte, hogy ő van a jogos úton. + +Most is úgy tettünk. Ha Ausztria tőlünk valamit követelt, soha sem +kérdeztük azt, hogy érdekünkben van-e neki azt megadni, hanem azt, hogy +van-e neki joga ezt tőlünk kérni? + +Pedig a jog bemutatása mindig demonstratioval jár s az ilyen +demonstratio aztán rendesen többe kerül, mint a mennyit az ember +érdekeiből feláldozott volna. + +A jog utoljára is csak írott malaszt s addig tart, míg azt erőnk van +megtartani, míg az érdekek egysége mindenkor biztos alap s nem +szerencséltet semmit. + +Megpróbáltuk a hazát megmenteni, mint prókátorok, ez nem sikerült. Most +megpróbáljuk őt megmenteni mint katonák, – ne adja Isten, de ha az sem +sikerülne, akkor próbáljuk megmenteni, mint politikusok. + + +_Nemzetiségi kérdések._ + +Ausztria igéreteket tett a tőlünk különböző nemzetiségeknek, mikről +előre tudta, hogy nem teljesíthetők. + +Hamarább jött el az idő, mint vártuk, melyben azok észre fogják venni +megcsalatásukat. + +Zágrábban és Karloviczon kitűzték a veres lobogót s a császári sasokat a +földhöz verték. + +E tényekből természetesen következik az, hogy most e nemzetiségek a +velünk folytatott természetelleni harczot felhagyva, alkupontokkal +fordulandnak hozzánk. + +Mit tegyünk mi ez esetben? + +Jelen pillanatban nagy előnyünk volna a dinasztiával szemben, ha nekünk +nem kellene határvédő harczot folytatnunk s erőnket szétosztanunk s e +tekintetből mi képesek vagyunk sokat áldozni, – elmondjuk, hogy mennyit. + +Készek vagyunk elfeledni mindazt a vért, a mi kiomlott, Isten áldása és +bocsánata legyen rajta. Készek vagyunk a fölégetett falvak helyébe +újakat építeni. Készek vagyunk egy általános amnesztiát hirdetni ki a +megtérőkre. + +A mi egy népnek boldogságot, jóllétet ad, mindazt megosztjuk +mindenkivel, ki e haza földén lakik. + +Az alkotmányos jogok kiterjesztésében senkinek, semmi pártnak, semmi +felekezetnek a másik felett bitorlott előjogokat nem adunk. + +Azoktól, kik törvényeink jótékonyságában részesülnek, nem kivánunk egyéb +teherviselést, mint a mit e törvények általánosan mindenkire szabtak. + +Nyelvét, nemzetiségét senkinek erőszakkal meg nem támadjuk. + +A mi a közigazgatási formákat s a helyérdekeket illeti, ezek tárgyában +részrehajlatlanok leszünk. + +Mindezeket megigérhetjük és megadhatjuk. + +Csak olyasmit ne igérjünk, a mit megadni sem hatalmunk, sem akaratunk +nincsen. + +Igérhetnők mi is mindazt, a mit a dinasztia igért, megcsalta őket a +dinasztia a maga érdekében, mi is tehetnők ezt velük a magunkéban. De a +csalás mindig rossz basisa a jövendőnek. A perfidia megboszulta magát +mindig, megboszulandja ezentúl is. + +Fellengős chimærák a politikában mindig csak arra valók, hogy takaróul +szolgáljanak igen prózai motivumoknak. + +Az abszolutizmus a szabadság szárnyszegésére a nemzetiségi prætensiók +szitását találta föl, ezen fellengős eszme alatt kezdett harczot a +demokratia ellen. + +Ha azok, kik magukat a dinasztia által igért nemzetségi egyenjogosítás +által rászedve látják, az _elvben_ érzik megcsalatásukat, úgy belőlük +ismét igen jó testvérek válhatnak, de ha csupán a _dinasztiában_ látják +csalatkozásukat, nekünk az ellenség által kezdett ármányt folytatnunk +nem szabad. + +Oly igéretet, melynek teljesítése nemcsak nekünk, de a sorsnak sincs +hatalmában, meggondolatlanságból tenni nevetség, kiszámításból perfidia +volna. + +Egy nemzetnek pedig mindkettőt kerülni kell. + + +_Szláv szimpathia._ + +Sokan csodának tartják, hogy felsővidéki szláv rokonaink hazánk és +szabadságunk ügyét oly forrón pártolják. + +Látjuk a tényeket. + +Az évek óta oltogatott panszlavismus apostolai nemcsak hogy pártolást +nem találnak, sőt kiveretnek a szláv ajkú községekből. + +A felső vidékek örömmel küldik adójukat és ujonczaikat a haza +szolgálatára. + +Mindnyájan szóval és tettel a mienknek vallják magukat. + +Kinek az érdeme ez? + +Egyetlen néplapnak (Prjatel Ludu), mely jó szellemű czikkei által e +népet idejekorán felvilágosítva, elválhatlanul hozzánk csatolta. + +Kár, hogy e becsületes irányú lapot kormányunk nem terjeszteti azon +erélylyel, melylyel elkezdte. + +Az állodalmi nyomdát holmi hiábavaló debreczeni fidibusok helyett bátran +lehetne ily okosabb nemű vállalatokra használni. + +Azon nép nem tudja mire vélni hallgatásunkat, ilyenkor egy maga helyén +levő értesítés egy hadsereggel felér. + + +_A kormány és a hadsereg._ + +E kettő alkotja jelenben a nemzetet, e kettőnek tökéletesen meg kell +érteni egymást. + +Mindkettőnek vannak egymás iránt jogai és kötelességei. + +Joga a kormánynak a hadseregtől a hon és törvények védelmét megkivánni. + +Kötelessége a hadseregnek a kormányt, mint Magyarország egyetlen +konstituált hatalmát elismerni. + +Joga a hadseregnek megkérdezni, hogy miért küzd. + +Kötelessége a kormánynak végletes czélokra nem koczkáztatni haderejét. + +Kerülnünk kell minden okot az összeütközésre. + +Itt nem két pártról van szó, mely közül akármelyik egy egész marad, az +egy testnek két fele, mely csak addig él, míg egy marad. + +Szakadást itt előidézni nem mesterség. Csak rossz akarat vagy ostobaság +kell hozzá. Az indulatokat túlhajtani nem boszorkányság. + +Kikerülni szinte nem nagy mesterség. Csak jó akarat és egy kis +domestikus ész. A végletek óvatos kikerülése. Parva sapientia regitur +mundus. + + +_Ne bántsátok meg a katonát!_ + +Nem képzelünk könnyelműbb petulantiát, mintha literátus emberek a +katonákat gúnyolják, satyrizálják. + +Olyan emberek, kik itthon szép kényelmesen lógázzák a lábukat, olyan +emberekről, kik minden perczben életükkel fedezik a hazát, csak +tisztelettel szólhatnak. + +Katona becsülete nem olyan, mint más emberé. + +Rajta nemcsak a gyalázat, de a gyalázatnak még az árnyéka is meglátszik. + +Katonára nézve a könnyelmű gúny is több, mint egy arczul csapás. + +Kivált most, midőn azt követeljük, hogy ellenségeink tisztelettel +viseltessenek fegyvereink iránt, nincs nagyobb könnyelműség, mintha +éppen mi magunk piszkoljuk be e fegyverek viselőit. + +Nekünk hazafiúi kötelességünk azokat, kik tán gyöngébbek a veszély előtt +megállani, szóval és tettel lelkesedésre, bátorságra buzdítani, nem +pedig azokat, kik a csatából tán elfutottak, gúnyolni akkor, midőn mi +oda sem mentünk. + +S ha volnának is a katonák közt egyeseknek gyarlóságai, azokat +kötelességünk az egész testületért kimélettel érinteni, mert minden +egyes katonában az egész van meggyalázva. Ha vannak a katonának hibái, +azokat rója meg az, ki nála jobb katona, de ne az, kinek fegyvere nem +oldalára, hanem nyelvére van kötve. + +Tiszteljétek a katonát. Ki hazájáért sebet visel, annak fáj, ha tollal +karczolják. + +A katona erénye most az egyetlen erény, melyet a nemzet jutalmazni +tartozik s egyéb jutalmat úgy sem adhat, de nagyobbat sem, mint a +köztiszteletet. + +Ki ezt ily időben, ily körülmények közt meg tudja sérteni, az vagy +őrült, vagy rosszlelkű, vagy mind a kettő. + + + + +ESTI LAPOK.[10] + +A czivakodás nem nagy mesterség. + +Pörpatvarok csinálásához akárki ért. + +De a ki a kibékülés időpontját ügyesen fel tudná használni, az volna az +igazi ember. + +Mi a kiegyenlítés, szövetkezés eszméjét több ízben felemlegettük, +mindannyiszor pereatot mondtak a fejünkre miatta. Most tehát még tovább +megyünk és elmondjuk, hogy kivel kellene szövetkeznünk, kibékülnünk és +hogyan? + +Mi nem prédikálunk kibékülést Windischgrätzczel, ha ő nyujtaná is kezét, +azt mondanók: ne fogadjuk el, mert rászed. + +Mi nem prédikálunk kibékülést laptársainkkal. Mi természetesnek +találjuk, hogy mindenki félti monopoliumát. Uj lap ellen rendesen +háborút szoktak indítani a régiek, hanem azért az ország meg nem bomlik. +Ez így volt mindig, mióta a papirost feltalálták. + +Mi még csak azt sem mondjuk, hogy azon becsületes embereknek hagyjatok +békét, kikben most a nemzet van képviselve. + +Sőt szidjátok őket, hajigáljátok be sárral, hadd mutassák meg, hogy +minden méltatlanság, félreismerés, gyanusítás daczára, tudnak jó +hazafiak lenni. Ez legyen jellemük critériuma. + +Hanem azt mondjuk, hogy nézzetek körül. + +Az osztrák had megszállotta fél Magyarországot – azon népek, melyek +egykor csak langy melegek voltak a hazaszeretetben, most imádják a +hazát, mert _gyülölik az osztrákot_. Karloviczet Stratimirovics +ostromállapotba tette, s felmondta az engedelmességet Theodorovicsnak; a +szerbek kitűzték tornyaikra nemzeti szineiket s letépték onnan a +feketesárga zászlókat, mert gyülölik az osztrákot. + +A kremziri gyülés baloldala, a lengyel párt, megtagadta a kényszerített +adót, meg a negyvenezer ujonczot, mert gyülöli az osztrákot. + +Horvátország egyetlen organuma be van tiltva, mert követelte az +igéreteket, miket az osztrák tett neki és követelte most, mikor azokat +megadni Ausztriának leginkább van érdekében, de legkevésbé van +hatalmában. + +S ti még most sem látjátok: hogy kik a mi természetes szövetségeseink? + +Nem veszitek észre, hogy a közös gyülölet pártja az, melyen a végletek +egymást érintik. + +Nen vártátok-e e perczet, midőn az ellenünk lázasztott nemzetiségek +megcsalatásukat észrevéve, egyszerre fognak Ausztriára támadni s +követelni fogják tőle, hogy haljon meg! mint ő követelte mi tőlünk. + +S nem sejtitek-e, hogy e percz igen közel, hogy e percz jelen van? + +Nem sejtitek-e, hogy az volna most a mindenható, ki a pillanat erejét +felhasználva, az egymásra támadt fegyverek csapásainak egy új irányt +tudna adni; hogy e csapásból elég lenne egy ellenséget semmivé tenni?… + +Ezt kellene tudnotok és tennetek, ha nem jogokért küzdenétek, hanem +eredményért. + +* + +Nagy napok előperczeit éljük. + +Magyar nemzet, nem dobog-e szived? + +Örök élted vagy örök halálod előórája ez. + +Nem érzed-e, hogy e perczben valamennyi zászlód együtt van? Nem érzed-e, +hogy e perczben 50 ezer fiatal egyesült egy karrá, megrázni a bálványt, +kinek hatalma alatt nyögsz? Nem sejted-e, hogy egy nap vagy tán egy óra +mulva egyetlen óriási hang fogja betölteni az eget és a földet, mely +dicsőségedet hirdetendi? Nem hallod-e olykor az ágyúk távoli moraját? +Nem álmodol-e győzelemről, szabadságról, örök boldogságról? + +Isten, ki mindenható vagy, ne hagyd el e hazát! + +Nép! ki Isten után mindenható vagy, ne hagyd el e hazát! + +Seregeink szemközt állanak az ellenség soraival, a zászlók lobognak a +halmokon, egyetlen viharos kiáltás tölti be az eget és földet: Éljen +Magyarország! + +A zsarnok népe hallgat, még jobban is fog hallgatni. + +Férfiak fegyverre! nők imára! Isten nevében. Rajta! Éljen Magyarország! + +* + +Magyarország boldog leend. De nem mi általunk. + +Mi elkéstünk. Hijába biztatjuk, hijába vigasztaljuk magunkat, ily vén +fiak nem illenek ily fiatal menyasszonyhoz, mint a mi hazánk. + +Kell jőni egy újabb nemzedéknek, mely nálunk jobb legyen. + +Az apák bűneit örököltük: kell hogy sirba vigyük azokat magunkkal, s ne +adjuk át többé az unokáknak. + +Az ősi visszavonásnak, testvérgyülöletnek, az ősi hiúságnak, minden ősi +rossznak magva szakad bennünk. Mi leszünk az utolsók, kik ha elfogyánk, +Magyarország új históriát kezd és ragyogóbbat. + +Lesznek nálunk jobbak és okosabbak, kik nem fognak törekedni egymás +fejéről letépni a babért, de kik a polgárérdem előtt meg fognak hajolni. +Mi nem leszünk; de lesz Magyarország. + +Isten nem vitt be az igéret földébe senkit, ki a husz éven felül volt. + +Szerencse reád, új nemzedék, ki a husz éven alul vagy, te oda fogsz +jutni. + +Akkor is áldva légy hazám: hisz a boldog hazának még a halottai is +boldogok. + + + + +MI LESZ BELŐLÜNK? + +Az ellenséget meg kell vernünk. + +Meg kell! mondom, bármibe kerüljön is, bármikorra végződjék, azt le kell +győznünk; azután kérdhetjük, hogy mi lesz tovább? + +Az ellenséget meg kell vernünk, bármennyi pénzbe, bármennyi vérbe +kerüljön. + +Mindenért mindent! + +És ez meg fog történni. + +Bennem él a hit, hogy meg fog történni: ez oly szent hit, mint a +fanaticusnak a túlvilág s napjaim gondolatja, éjeim álma, halálom +vigasztalása. + +Mi lesz akkor Magyarországból? + +Azon nemzetből, mely küzdött a szabadságért, nemzetiségeért, +törvényeiért és győzött… + +E kérdésre az idők fognak felelni, nem is azért tettem: hogy feleljek +rá; hanem azért: hogy más valaki ne találjon rá felelni, emberi kezekkel +irva bele a jövendők könyvébe, melynek sorait nem olvashatja senki. + +A mi jövendőnket Európa sorsa dönti el. Meglehet, hogy a mi sorsunk +dönti el Európa jövendőjét: valószínűbb az első. + +A mit mondok, nem azért mondom, hogy vagy egyiket vagy másikat inkább +óhajtanám; hanem azért, hogy gondolkozzunk rajta; látandjátok: hogy én +sem az egyik, sem a másik eszmének nem hizelgem. + +Meglehet: hogy Francziaország, mint valódi köztársaság consolidálja +magát – hogy a német egység kérdése a demokrátia részére dől el, – hogy +Rómában és Sardiniában meghonosulnak, gyökeret vernek a republikánus +eszmék, gondolkozzatok róla, mi lesz akkor Magyarországból? + +Meglehet: hogy Napoleon kormánya megerősödik; meglehet: hogy az orosz +influentiák egész Európa ereiben szétszivárognak. + +Meglehet: hogy egy Hohenzollern magához ragadhatja a német császári +koronát, egy Habsburg a lombardvelenczeit, s egy Bourbon Siciliát; +gondolkozzatok róla, mi lesz akkor Magyarországból? + +Meglehet: hogy a nemzetiségi törekvések számára egy új æra nyílik; +meglehet, hogy a Dunapartig terjedő Görögország, egy Dacorománia, egy +Slavonia s egy egyesült Olaszország eszméi életté válnak: gondolkozzatok +róla, mi lesz akkor Magyarországból? + +Meglehet: hogy Párisban a hegyipárt győz; meglehet: hogy a katonaság a +nép mellé áll s a nép a vörös respublica mellett nyilatkozik; meglehet: +hogy egész Európában a politikai forradalmak socialisticus forradalommá +változnak: gondolkozzatok róla, mi leend akkor Magyarországból? + +Csak azt ne mondjátok: hogy mindenesetre ennek vagy annak kell lennie. + +Akármely előre kimondott forma vakmerő anticipátiója volna a jövendőnek. + +Magyarország minden lehet, csak semmivé nem szabad lennie. + +S ettől megóvják őt vitéz seregeink. + + + + +MIÉRT KÜZDÜNK? + +Minden hadviselésnek megvolt a maga catechismusa. + +A görög harczolt szabadságért, Róma dicsőségért. + +A népköltözések harczai földért, a vallásháborúk mennyországért folytak. + +Oroszország harczol Circassiában hadi iskoláért, az osztrák katona +harczol fegyelemből és nem kérdi miért? + +Magyarország háborúban nőtt és fogyott. Harczolt, hogy hazát szerezzen; +harczolt a keresztért; – harczolt határaiért; – harczolt koronájáért. + +Hát most miért küzdünk? + +E kérdésre felelettel tartozunk azoknak, kik a csatát viselik. + +S e feleletnek határozottnak kell lennie. + +E felelet világossá teendi: hogy harczunk végczélja nem adhat politikai +véleményszakadásokra okot. + +A ki hazafi, az mellette van; a ki ellene van, az hazaáruló. + +Harczolunk _törvényeink épségbentartásáért_. + +Harczolunk nemzetiségünkért. + +Harczolunk határainkért. + +Harczolunk azon helyért, mely hazánkat az európai hatalmasságok között +méltán megilleti. + +Ez a czél, ez a lényeg; – a többi formaság s nem ad nevet a háborúnak. + + + + +PRO MEMORIA. + +Sorsunk részletei naponként változnak. + +De azért kell valaminek lenni, a mi soha nem változik: öntudatos +bizalmunk minmagunkban. + +Vétkeztünk volna, ha egy harcz megvivását elkezdjük a nélkül, hogy előre +tudnók: lesz-e elég erőnk hozzá? + +Vétkeztünk volna, ha egy népnek nyugalmát felzavarjuk a nélkül, hogy azt +ismét boldoggá tudnók tenni. + +Vétkeztünk volna, ha egy ország kormányát kezünkbe ragadjuk a világvihar +közepett, a nélkül, hogy tudnók, miszerint azon kéz képes lesz azt +megszabadítani. + +Mi nem vethettünk koczkát a sorssal egy nép élete felett, mint könnyelmű +kalandorok szokták. + +Mi nekünk nem lehetett az elég: hogy igazságunk van, tenni azt a mit +teszünk; nekünk azt is kellett tudnunk, hogy erőnk van hozzá. + +S e tudatban nem csalatkozánk. + +Isten és a nép nem vonták meg tőlünk segítségöket. + +Erő, akarat, lelkesülés, maga a sors biztatólag jött elénk. + +A nép megtette kötelességét, tett annyit, mennyit még nép soha. + +Most rajtunk a sor. + +Isten és emberek előtt, egyedül rajtunk a felelősség azért, a mik +ezentúl történni fognak. + +Ha e felelősséget elvállaltuk, kell hogy számot vetettünk legyen +magunkkal és jövendőnkkel. + +Nem a mai nap: századok sorsa függ egy ballépéstől, nem egy élet: egy +nemzet élete, mit megnyerni vagy elveszteni lehet. + +Istent kisértenünk nem szabad. A ránk bizott harcz nem a miénk, +millióké! + +Egy élet szenvedéseit egy percz alatt beváltja a halál, de mit egy percz +elront, azt egy század sem teheti jóvá. + +Nekünk nem szabad gondolnunk a halálra; mely, ha örömeinket mind +elveszténk, fájdalmainktól megszabadít; hanem gondolnunk kell az élőkre, +kik utánunk itt maradnak. + +Gondoljunk mindennek a végére elébb, mielőtt megkezdenőnk. + +Ne rontsuk el azt, mit felépíteni nem vagyunk képesek. + +Nem az a mindenható, ki a világot elrontja, hanem az, a ki teremti. + +Tőlünk soha ne halljon a nép egy szót, melyet később meg találnánk +bánni. + +Hanem lássa a nép: hogy a neki adott tanácsokat mi vagyunk elsők +megtartani. + +Lássa a nép, hogy midőn őt áldozatokra felhivjuk, mi magunk vagyunk az +elsők, kik önérdekünkre nem gondolunk. + +Kiket a nemzet akarata egyesített, egyesítsük magunkban a nemzet +akaratát. + +Tegyük magunkat központjává azon érzelmeknek, miknek befolyása alatt a +nemzet ez ideig egy maradt, s fordítsuk minden törekvéseinket arra, hogy +ezentúl is egy maradjon. + +Ne állítsuk ügyeinket azon térre, hol akár győzünk, akár vesztünk, +szakadásnak nézünk elébe. + +_Mi a harczot nem kezdtük, mi a harczot nem dicsvágyból fogadtuk el: mi +megtámadott alkotmányos jogainkat védni fogtunk fegyvert, s mihelyt azok +nem leendnek megtámadva többé, megszününk_ áldozni e nép vérével. + + + + +MIKOR MEGYÜNK VISSZA PESTRE? + +Kinek van ennél most forróbb óhajtása? + +Kinek nem első gondolatja ez, ha ébred, utolsó, ha lefekszik? + +Ki nem álmodja magát oda éjjelenkint, hová lelke önkénytelen viszi? A +kedves, az imádott Pest falai közé, – ott járni az ismert utczákban, – +az otthonos szobák ablakán kinézni, találkozni rég nem látott +ismerősökkel, elmondani egymásnak a túlélt szenvedéseket, látni a +csendes Duna tükrét, a mint a nap képe fürdik benne s a kizöldült +Gellért nézegeti benne tulajdon megifjodott képét! + +Mint ragyognak Mátyás palotájának ablakai! A gőzösök hogy repülnek el a +lánczhid alatt, ezüstös nyomot hagyva az égszínkék Duna tükrén. + +Az utczákon mint sürg, forg a nép. Mindenki mellén háromszínű rózsa, +minden ablakon háromszínű zászló! + +Víg hadfiak járnak karöltve s danolják: «Egy esztendő nem a világ, éljen +a magyar szabadság!» – danájuk lassankint elhangzik a távolban. + +Beesteledik; az utczák ragyognak a lámpafénytől. Hintók robognak +egymásután. A Nemzeti Szinházban Hunyadit, Rákóczit, Bánkot adják elő. A +nép magán kívül van, sír, tapsol s beleénekel a karzenébe. + +Azután fáklyás zenével vonul hadvezére ablakához. A fáklyavilág +rózsaszínűre festi a házak oldalait, a magyar zene rég nem hallott +imádott hangjai felköltenek minden alvót, felköltik minden szívben az +alvó honszerelmet s az egygyé forrt kiáltása százezer ajaknak, az egygyé +olvadt óhajtása millió szívnek útat tör az égbe s beszél az Istennel: +hogy Magyarországnak élnie kell! + +Azután megy mindenki ismét édes, nyugalmas családi körébe. Gyermekek, +apa, anya, nő fogadják, mosolyognak egymásra, azután sírnak és áldják az +Istent, hogy annyi viszontagság után őket ismét össszehozta! + +Kinek ne volna ilyen álma? Ki ne álmodnék így minden éjjel? + +Határokat szabunk magunknak az időben: ekkor és ekkor már otthon +leszünk. Egy hó mulva. Vagy tán egy negyedév múlva? De félév múlva +bizonyosan s várjuk, óhajtjuk a félév elmulását, számlálunk egyik napot +a másik után s jól esik addig mindennap álmodni arról, a mi oly messze +van. + +Pedig nagyon messze van. + +Nem azért, mintha nem volna erőnk azt visszavenni, vagy mintha félnénk +attól, hogy Pest lakói szívesebben ne lássanak bennünket házaik +romjainál, mint az ellenséget azok pompájában. A halált nem gyűlölik +úgy, mint a zsarnok népét. + +Hanem azért, mert nekünk Pestre csak akkor szabad bevonulnunk, midőn +Magyarország szabad lesz és tiszta az ellenségtől. + +Ha csak az lett volna a czél, hogy Pest miénk maradjon, azt megvédhettük +volna Pestről. De nagyobb, nehezebb eszme volt az, mit Magyarhon fiainak +ki kelle vinni s míg ez végrehajtva nincs, addig mi nem fogunk +örömünnepeket tartani. + +Semmivé kell előbb lenni az ellenségnek, kifáradni, beleveszni a +harczba, magától széthullani, érzeni a terhet, mely alatt küzd s melyet +nem tud magáról lerázni. Sikertelen, eredménytelen harczot vívni sokáig +haszontalanul. Meggyalázva, elgyengülve vánszorogni kénytelen-kelletlen +csatáról-csatára, megfosztva még a nagyszerű vesztés dicsőségétől, meg +még attól is, hogy vesztét egy köny kísérje. + +Oda kell jőni a dolognak, hogy azok, kik oly magasan kezdték, kik +büszkén, zsarnok arczczal jöttek közénk, mint egy elzsibbadt kar, mint +egy szélhűdött test rogyjanak lábainkhoz, önkénytelen vallomást téve +róla, hogy a jövendő századokat az Isten Magyarország számára teremté. + +Mi sokszor fogjuk még Pestet látni álmainkban, de azért nem leend +szívünkben kétségnek helye, ha élő szemeink még egy ideig nem találnak +reá. + + + + +MARTIUS 15. + +Egy év eseményei vonultak el szemeink előtt, mint egy tüneményes +álomkép. + +Ha visszagondolunk rá: egy év volt-e ez vagy egy század, vagy egy +átálmodott éjszaka?… + +A martiusi ragyogó napok, egy két hétig tartó folytonos ünnep, melyen át +az egész nemzet lázas örömérzettől elragadtatva, ifjú menyasszonya, a +szabadság ölében ülte mámoros mézes heteit. + +A testvériség eszméinek ideál-képe, mint az ég boltozatja, mely alá +hajlik a földre s még sem éri a földet sehol. + +Azután a sötétben mozgó árulás, mint a megfagyott kigyó, mely lassanként +kienged a nap melegétől, s bujkálva csuszik a fűben fejét aláhúzva. + +Egy új ismeretlen istenség támadása, kinek neve nép! s kinek hatalma, +mint hajdan a kereszté: kioltja a bálvány istenek életét. + +Nagy emberek támadtak, nagyok enyésztek el. + +Megjelent kendőzött arczával az álhazafiasság, s követ dobott a +rágalmazott erényre. + +Emberek játszottak isteni dolgokkal. Hangzott a hamis esküvés a trón +magasából, pártot ütött a király tulajdon népe ellen, lábával illette a +koronát, szitokkal az Istent. + +Jött a fölavatott pártütő, hozta a lánczot, s mikor sirt a nemzet, akkor +nevetett az árulás leghangosabban. + +A nép pedig fölemelte óriási karját, és mondta: én vagyok a te urad! + +Harcz kezdődék, Isten és ördögök között. + +Ezeknek száma legio, – míg Isten csak egy van. De ő minden mindenekben. + +Most benne vagyunk a viharban. Zápor helyett vér folyik, körül sötét +minden, nem tudjuk, hogy felleges látkörünkön túl mi történik, de tudjuk +azt, hogy ott egy Isten él, ki minket nem hagy el. + +Hazám! + +Egy év előtt martius 15-ike láncz nélkül kezeden, most fegyverrel +kezedben talált; adja ég, hogy egy év mulva koszorúval fejeden találjon! + + + + +WINDISCHGRÄTZ DÜHÖDIK. + +Nem elég, hogy az ártatlan bankókon töltötte boszúját, most meg egy +parancsot adott ki, melyben kinyilatkoztatja, hogy ezentúl semmiért sem +fog fizetni, a mit a katonái megemésztenek, hanem requirálni fog +mindenkitől. Még pedig a következő okoknál fogva: + +Azoktól, kik ellene harczolnak, azért, hogy miért harczolnak ellene? + +Azoktól, kik nem harczolnak ellene, azért, hogy miért nem harczoltak +mellette? + +A gazdagoktól azért, hogy van nekik. A szegényektől azért, hogy +raboljanak a gazdagoktól. + +Azon hivatalnokoktól, kik helyben maradnak, azért, hogy miért fogadták a +honvédelmi bizottmány parancsait, azoktól, a kik elfutottak, azért, hogy +miért nem maradtak ott? + +Azoktól, a kik a császárnak hívei, azért, hogy hűségüket azáltal is +bemutassák, azoktól, kik nem hívei, azért, hogy őket hűségre tanítsa. + +És végtére mindenféle rangú emberektől azon feltétel alatt, hogy majd +visszafizeti neki a mi lefoglalt vagyonainkból s ha ebből ki nem telik, +megfizetteti a vármegyével. + +Így beszél Windischgrätz a szolnoki csata után. Nem csuda, serege +díszét, a Hardegg-ezredet itt tették semmivé. + +E vandalizmus is egy halálszeplő a dinasztián. + +Így csíp a légy is őszszel, mikor pusztulását érzi. + + + + +OROSZ INTERVENTIÓ. + +Megtörtént, megesett, többé nem lehet nem tudnunk. + +Orosz katonák voltak Erdélyben, küzdöttek seregeink ellen s többen +foglyul estek. Kezünkben van a corpus delicti. + +De mi még most is szeretnők, ha ezt más uton lehetne megtorlani, mint +elleninterventió utján. + +Mi nem tartunk attól, hogy ha az orosz sereg egyfelől határainkra belép, +a franczia seregek másfelől ugyanazt ne tegyék. + +S ha e tény Oroszország vesztét nem hozná is magával, de bizonyára sok +véres napot hozna számára. + +Európai háború lenne. Óriások küzdenének egymással, a világ más alakot +nyerne, a históriának új évszaka kezdődnék. + +S ez eszme szép, nagyszerű és magasztos, úgy a levegőbe festve. + +De ez egészen máskép veszi ki magát: ha ide a földre hozzuk. + +Ha meggondoljuk, hogy az európai háború itt, a mi földünkön lenne +megvivandó, hogy e tülekedő óriások véres lábnyomaikat a mi hazánkban +fognák hagyni: elmegyen minden kedvünk e nagyszerű drámától. + +Válassz magadnak: oh világhistória, más szinpadot, más csatatért véres +küzdelmeidnek; ne a mi kedves, a mi imádott hazánkat. + +A mit a huszár mondott imádságában: azt mondjuk mi Európának. + +«Nem kivánom én, hogy te minket segíts, csak azt tedd meg, hogy a +németet ne segítsed, hanem ülj le szépen s nézd, hogy mit csinál a +magyar azzal, a kire haragszik. Majd elvégezzük mi egymással magunk.» + +Ha pedig egyáltalában hadakozni akartok, menjetek édes feleim a +tengerre, ott elég a hely, ott senki faluját fel nem égetitek, senki +testvéreit le nem tiporjátok. + +Ti pedig édes hazámfiai, se ne féljetek attól a tizezer orosztól, kiket +Bem megpacskolt, majd kitisztulnak ők onnan eszük nélkül, de ne is +örüljetek neki, mert az az európai háború ugyan igen szép dolog, de nem +úgy, hogy Magyarország viselje a perköltségeket. + +Mi jobb szeretnők a quasi interventiót diplomatiai úton kiegyenlítve, +mint fegyverrel eldöntve látni. + + + + +SZERKESZTŐI NYILATKOZAT. + +Tudtomra esvén: miszerint előttem ismeretlen emberek, ismeretlen okokból +eléggé lelketlenek vitéz hadseregünkben az által ingerültséget szítani, +mintha e lapokban valami czélzás vagy hajlam lett volna nyilvánítva a +dynastiávali egyezkedésre. Kik e lapokat olvasták, és igazat mondani +szoktak, tanúim, hogy a legszomorúbb időkben sem terhelték magukat e +lapok ily váddal, mint ezt lapjaim 5-dik száma is bizonyítja, lelkem +istenére bizonyítom: hogy míg nevem ott álland, nem is terhelendik. Ha +egy közös ellensége nem volna a hazának, azokat nevezném ellenségeimnek, +kik erővel igyekeznek a magyar polgárok és magyar hadsereg közt +szakadást előidézni: most nincs hozzájuk komolyabb szavam, mint az: hogy +a morális testvérgyilkolást, mit máskor mint férfi fognék megtorlani: +most mint hazafi türelemmel hagyom magamon megtörténni s inkább azoknak +nyujtok békülő kezet, kik lelkemet tépik, mint azoknak, kik hazámat +dulják. + +Szabadság! Nemzetiség! volt mindig jelszavam; legyen birám a nép. Legyen +birám az Isten: Vétettem-e valaha ellenük? + + + + +HABSBURGHÁZ. + +Mit ezelőtt két hóval mondék: hogy a Habsburg-dynastia tulajdon érdekei +ellen küzd, fényesen van bizonyítva a márczius 6-iki manifestum által. + +Megvallom: hogy ennyi eszélytelenséget nem vártam a Habsburgoktól. + +Hittem, hogy a visszavonulás útját nem fogják elzárni maguktól; hittem: +hogy azon esetre, ha mindent elvesztettek, megtartják azt a magasztos +álarczot, melylyel egy Mária Terézia oly nagy hatást tudott gyakorolni +szorult állapotjában. + +Hittem: hogy majd, ha a felzaklatott nemzetiségek előállnak megcsalatott +igényeikkel, ha Ausztriáról lehull a kölcsönzött erő, ha a habsburgi +királyok járnak egyik néptől a másikhoz, kérve a multak feledését, s +igérve mindent a jövőben; hittem: hogy akkor a magyar lesz a legutolsó, +kihez kétségbeestökben bocsánatért és oltalomért fordulandnak, s a +legelső a ki vétkeiket el fogja feledni. + +E lehetőség elenyészett. + +A dynastia kimondá: hogy számára nem létezik többé Magyarország. + +Erre nem lehet más felelet, mint ugyanaz megforditva. + +Míg bennünket csak vert, addig talán hihettük, hogy királyunk akar +lenni, de most azt mondja: hogy meg vagyunk halva s tulajdon létünk +temetésére hív meg. + +Ebben irta alá uralkodása halálos itéletét. Mert ez többé nem +belviszony. Ez az Európai diplomátiát érdeklő tény s azzal tréfálni nem +lehet. + + + + +1848-IKI TÖRVÉNY. + +Sokan és sokat beszéltek ezen törvényekről. + +Némelyek ezeket tették küzdelmeink czéljává, mások épen ezek ellen +támasztották a lármát, ismét mások ezek alapján hittek egy végül +bekövetkezhető békekötést. + +Korszerűek-e ezen törvények, voltak-e azok, vagy lesznek-e, arról itt +nem akarok beszélni; csupán az iránt akarok némi derűt előidézni, miért +félnek némelyek e törvényektől? + +E törvények régi alkotmányos jogainkon épültek. Általuk nekünk a +dynastia semmit ajándékba nem adott; mégis úgy látszik, mintha e +törvények keletkezése nem lett volna ingyen. Mintha azok, kik ezeket +kieszközölték, viszont a nemzet nevében igéreteket tettek volna, miknek +megadását a nemzet egyhangúlag visszautasította. + +Ezért most a harcz. + +E harcz végével akár jobbra düljön az, akár balra, az 1848-iki +törvényeknek nem nagy szerep jutott. + +Ha a dynastia e törvényeket minden ellenigéret nélkül aláirta, megölte +magát: ha őt ennyire lehet kényszeríteni, akkor annyi erővel újra +alkothatjuk az egész constitutiót. + +Ha pedig ő kényszeríthetne bennünket arra, hogy alkotmányunkért angáriát +fizessünk, ugyanannyi erővel meg is semmisíthetné az egész constitutiót. + +Ezt látszik, hogy akarja is tenni. + +Az intermediáló törvényekhez úgy látszik, sem a nemzetnek, sem a +dynastiának nincs nagy ragaszkodása. + +Ezért nem hiszem: hogy azoknak, minden benfoglalt szép és jó mellett is, +nagy szerep jusson a jövendőben. + + + + +POLITIKAI HOROSCOP.[11] + + +I. + +Szép Magyarország, mi lesz belőled? + +Minő sors, minő élet vár reád a napok eljövetelében? Mikor lesz +szenvedéseidnek vége és mi által? + +Ma tán ütközet napja van. Az emberek nem félnek többé egy ütközet +kimenetelétől. + +Valami túl tán a győzelmen, túl a veszteségen, valami ismeretlen jövendő +képe foglalkoztatja a lelkeket, melyet óhajtunk és mégis félünk. + +Van-e bátorságunk lelkeket idézni? Idézzük fel a multat és jövendőt s +kérjünk tőlünk tanácsot: hogy mit tegyünk a jelenben? + + +_Respublica._ + +Legmagasabb, legerősebb név, mely mint eszme véleményeken uralkodik, +félik vagy imádják, de hisznek benne. + +Nem ez eszme áll-e a szabadságharcz végén? + +A nép uralkodása, szabadság, respublica. + +Megtagadom ifjú lelkem ábrándjait, s szólok ez eszméről komolyan, +földiesen. + +Nem a ragyogó kép áll előttem, mit magamnak alkoték, hanem a természetes +való, mit mindenki lát. + +E harcz örökké nem fog tartani. + +Ellenségünk megverhet sokszor, de le nem győzhet soha. + +A legrosszabb esetben sem. + +Az európai diplomatia végre magáévá teendi a kérdést. Közbenjárul s +ekkor két választás lesz számunkra hátra. + +Választás: királyság és respublica között. + +A Habsburgokról szó sincs; ha ők bennünket le nem győztek, Európában +senki sem fog értök szót emelni. Eddig is csak képzelt hatalmukat +támogatták, mihelyt e hatalom élőforrása kiapadt, érdekeik megszüntek +Európa érdekei lenni. + +Azon érdek, melynél fogva Ausztria eddigelé constituált hatalomnak +tartatott, átszálland Magyarországra s a magyar politikusok nem fognak +oly nevetségesek lenni, hogy oly erőtlen érdekhez kössék magukat, +melynek magának is subsidiumra van szüksége. + +Nem bűnei, hanem erőtlensége miatt a habsburgi háznak, a magyar nemzet +kénytelen lesz más pontot keresni, hová lételének legelső alapkövét +letegye. + +Választhat egy Napoleont, egy caninoi herczeget vagy egy Coburgot vagy +egy Leuchtenberget megürült trónjára. + +E választások bármelyike által okvetlenül maga ellen ízgatná a mellőzött +érdekeket. + +Napoleonnal megnyerné a francziát, Coburggal az angolt, Leuchtenberggel +az oroszt, bármelyikkel azonban maga ellen támasztaná a másik kettőt. + +Egyet megnyerne, hogy kettőt elveszítsen. + +Hogy magyar ember viselje a koronát, attól a gondolattól épen mentsen +meg az Isten. + +Ez alternativából egyedül a respublicai kormányforma nyujt menekülést. + +Ezt kell elfogadnunk, ha hazánkat végetlen európai háború szinpadává nem +akarjuk tenni. + +Ha a Habsburgház decheancea ki van mondva, más jövendőt nem fogadhatunk +el, mint a respublicát. + +És ezt minden sympathia leszámítása mellett azért, hogy neutralitások +maradhassunk. + +Bármi királyválasztás féltékenységet idézne elő. Tehát ne válaszszunk +senkit. + +A forma különben nem teszi a lényeget, ha a status institutiói életre +valók, élni fognak, akár præsidens, akár király áll élükön. + +S miután a küzdelem csakugyan megvan, ha egyszerre be lehet az +átalakulás munkáját fejezni, minek volna azt elhalasztani, bennhagyni a +vérző sebekben, újabb s tán véresebb és szomorúbb küzdelmek gyujtó +fulánkját? + + +II. _Békepárt._ + +Hallották, hogy harangoztak, de nem tudják, hogy hol? + +Hiresztelik, hogy van egy békepárt, vagy legalább akar lenni, és hisznek +benne. + +Sőt azt is hiresztelik, hogy az a békepárt itt közöttünk van, s azt is +elhiszik. + +Arra, hogy valaki ezt hiresztelje, lehet oka, de arra, hogy elhigyje, +nem lehet. + +Békéről csak akkor lehet szó, ha vagy mi győzünk, vagy mi győzetünk le. + +Első esetben mi kötjük azt, de nem az ausztriai házzal, másodikban az +ausztriai ház, de nem mi velünk. + +Az ausztriai ház vétett a mostani Magyarország ellen annyit, mennyi elég +rá, hogy vele minden békepropositum paradoxonná legyen. + +Ha győzünk, nem fogjuk Ausztriától kérdeni, hanem Európától és a magunk +népétől, hogy minő sorsot határozott el Magyarország számára. + +Ha legyőzetünk, nem tőlünk fogja Ausztria kérdeni a föltételeket, miken +békét vásároljon. + +Nem tőlünk, nem is ettől a Magyarországtól. + +Hanem előállana akkor egy egészen másik Magyarország, egy soha nem +nevezett, soha hangot nem adott párt, mindazok, kik mind a két elv +mellett és ellen compromittálták magukat, ott lenne a békepárt. + +E párthoz senki sem tartozhatik, ki végig az elv mellett maradt és azt +kimondá. + +Tehát senki azok közül, kik ez országgyülésen jelen vannak. + +Senki közülünk. + +E párt még nincs, s e párt nem is fog lenni, mert e párt csak akkor +lehetne, ha teljesen, végképen legyőzetnénk s ezt ép emberészszel +elhinni nem lehet. + + +III. _Kaputosok._ + +Nem beszélek az ingerültség hangján. + +Vannak saját feleink között, kik a népet a kaputosok ellen igazgatják. + +Ez a veszélyesség szempontjából nem sokat árt. A magyar nép józan és +becsületes, az bizony nem fog revolutiót csinálni azért: hogy egyik +ember posztóban jár, a másik vászonban. + +Többet árthat azonban ez agitatió politikai szempontból. + +Tegyük fel: hogy ez elv vérré válik a népben. + +(Én ugyan nem szeretem ezt a különböztetést tenni, előttem minden +honpolgár a néphez tartozik, nem csupán azok, kik posztóruhát nem +viselnek.) + +Akkor a legelső új országgyülésen ilyen szép pártcombinátiók lesznek. + +Egy szláv párt, mely oly férfiakból állana, kik azon csekély hiány +mellett: hogy kaputot nem hordanak, nemcsak a magyar érdekeket, de még a +magyar nyelvet sem fognák ismerni. + +Lenne egy másik román párt, egy harmadik szerb párt, és Isten tudja +hányféle nemzetiségi párt. + +Mert a nemzetiségi kerületek ez ideig választották ugyan azokat, kikben +bizalmuk összpontosult, de legalább olyan embereket, kik +felvilágosultságoknál fogva nemzetiségünk előhaladásának nem kerékkötő +lánczai. + +S mindez miért? + +Azért, hogy a kaputos országgyűlés nem határozott még az +élethalál-perczekben a regáliák felől. + +Az olyan statusférfiakat sem irigyeljük senki álladalmának, kiknek +diplomaticus utópiái nem terjednek túl a bormérésen. + + +IV. + +Kérdeztem egykor egy, magát nagy republicánusnak tartó embertől, hogy +miért óhajtja ő a köztársaságot? + +Mert a királyt gyülöli, úgymond. Mert a király rosszul bánt népeivel. + +Tehát ha jól bánt volna velök, akkor ő nem volna republicánus. + +A mi republicánusaink nagy részének nem a királyság alapeszméje, hanem a +perfid Habsburgok ellen van kifogása. + +Ily alapon nagyon rövid jövendője volna a republicánus elveknek. + +Én a királyoktól nem várok soha semmi jót; nem ők az okai, hogy nem +lehetnek jó emberek, hanem a vak fátum, mely belőlök isteneket akart +faragni. + +Királyság mellett az országnak mindig kétféle érdeke van: egyik a +nemzeté, másik az uralkodóé. + +Legtöbbször, mikor a nemzet érdeke a béke, akkor a királyé a háború és +megfordítva. + +Azért én azt mondom: hogy míg kénytelenek vagyunk vele, tűrjük a +királyokat mint szükséges rosszat, de ha ellehetünk nélkülök, ne +kérdjük: hogy melyik volt jó, melyik volt rossz.? + +Az: hogy volt, magában elég ok arra: hogy ne legyen. + +De még azt elmondani: hogy a Habsburgok rosszul bántak velünk, nem elég +ok arra: hogy a trónt elégessük. + +Gondolkozzatok róla, republicánusnak lenni nem annyit tesz, mint a +Habsburg családot detronizálni. + + +V. _Aristokraták és demokraták._ + +Míg a világ világ lesz, az emberek soha sem fognak egymással egyenlők +lenni. + +Mindig lesznek törpék és óriások. + +S a törpék mindig fogják mondani: hogy ők demokraták, az óriásokat +arisztokratáknak fogják szidni. + +Mindig lesznek emberek, kik lelkük ereje által fölülemelkednek a tömegen +a nép bámulata tárgyaiul, s lesznek, kiket őrült kapaszkodásaik daczára +a világ kinevet, vagy észre sem vesz és ezek magokat demokratáknak, +amazokat aristokratáknak fogják nevezni. + +Mindig lesznek emberek, kik becsületes szorgalmuk és takarékosságuk +által polgári kényelmet, vagyoni tehetőséget szereznek magoknak, és +lesznek, kiket tékozlás, restség és szenvedély a nyomor útjára visz és +azok, kiknek ruhái rongyosak, magukat demokratáknak, azokat pedig, kik +tisztességesen járnak, aristokratáknak fogják nevezni. + +Lesznek végre emberek, kiknek becsületessége, jelleme előtt kalapot emel +az elismerő világ, míg azokat, kiket lelki rongyaikban bűneik undok +ruházatában megismert, eltaszítandja magától, és ezek a megvetettek +magukat és söpredék kiséretüket demokratáknak fogják árulni, míg azokra, +kiknek jelleméhez föl nem tudnak emelkedni, az aristokrata czím sarát +dobálandják. + +Ne értsetek félre. Nem az aristokrata eszméit mentem én, hanem azokat, +kiket e névvel meghajigálnak s nem vádlom a demokratia eszméit, hanem +azon embereket, kik meghentergetőzve az utczai szenvedélyek sarában, +előállnak s azt mondják: én vagyok a nép! ezek a nagypénteki komédiások, +kik a Krisztus szenvedéséből csinálnak szinpadot. + +Az fáj nekik, hogy olyan magasra nem mehetnek, mint mehet az igazi +érdem, s ezért kiálltják rá: le vele! + +Legyen az is oly alacsony, mint ők. + +Ilyen emberek mindig lesznek a világon. + +De olyanok is lesznek, kik a felismerő nép kaczaja közt az ő fejeikre +fognak gázolni. + + +VI. _Odiosus elnevezések._ + +Mindig voltak, kivált a magyar közéletnek, szeretett vagy gyülölt +czímzetei, miket úgy osztott szét mindenki, a mint valakit üldözött vagy +kegyelt. + +Hajdan a kurucz és labancz, nemrég a pecsovics és a liberális, +legújabban a republicánus és császári. Még csak két év előtt is nagyon +rossz állapot volt liberálisnak neveztetni; ha valakire ilyen név csak +az utczán ragadt is, az nem kapott hivatalt, az pöreit elvesztette, azt +mindenféle vexa érte az ég alatt. + +Most épen így vagyunk a császári elnevezéssel. Ebben a népnek, a +nemzetnek utálata van kifejezve. + +Akkor a császár uralkodott, most a nemzet. + +Mi igen sok embert ismerünk, kik két év előtt magukat pecsovicsoknak +hagyták nevezni, s most ugyan republicánusok. Akkor abból volt hasznok, +most emebből. Ők következetesek maradtak. + +Ezen emberek minket, kik őket nem szeretjük s bizony nem elveikért, +minőket tőlük soha nem hallottunk, hanem egész más dolgokért, most +elkezdenek bennünket feketesárgának, royalistáknak, reactionariusoknak s +több effélének nevezgetni. + +Mi okuk van rá? Én ugyan nem szoktam akárminő politikai elvemet +keresztapámmá tenni, hanem még is kérdem: hogy nem iszonyú tirociniumra +mutat-e az a politikában, ha valaki egy tőle különböző pártnézetet csak +az által tud magának megjegyezni: ha azt semmirekellőnek és hazaárulónak +nevezi? + +A jacobinusok is ellenei voltak a girondistáknak, meg is ölték őket, de +az soha sem jutott eszükbe: hogy őket royalistáknak nevezzék, pedig +elvekben ugyan különböztek. + +S nagy kérdés: hogy ha őket le nem győzik, nincs-e elébb félszázaddal +egész Európa? + +S ti nem tudtok soha rosszabbat mondani a mi elveinkről: mint azt a +százszor hallott, de soha nem igazolt ráfogást, hogy azok feketesárgák. + +Ez egyébiránt nekem nem fáj. Mondhattok reám, a mit tetszik, mondhattok +akár veszett royalistának, csak magatokat ne nevezzétek republicánusnak, +mert az keserű. + +A monarchia eszméinek senki sem ártott annyit, mint a monarchák magok. A +respublica eszméinek senki annyit, mint ti magatok. + + +VII. + +Egyike a legfülhasgatóbb szónokaitoknak egyszer, hol, hol nem, valami +clubbconferentián azt mondta: + +«Inkább akarok szabad szláv lenni, mint rabszolga magyar.» Látjátok, itt +van az éles, határozott demarcationális vonal köztünk és köztetek. + +Minden politikai pártnak van egy idoluma, mely körül alárendeltebb +eszméi forognak, melynek képét szivében, s színeit szalagján viseli, +melynek nevét neve mellett hordja, mely elvei között az uralkodó. + +E politikai idol tinálatok a respublica. + +Mi nálunk a nemzetiség. + +Mi nem tagadjuk meg a ti bálványaitoktól a fönséges nevet, ti tagadjátok +meg azt a mienktől. + +Úgy vagyunk vele, mint a török a prófétáival; – elismeri: hogy Mózes is +próféta volt, Krisztus is az volt, de neki első a Mahomed. + +Nekünk is első Magyarország, aztán a respublica. + +S ha egyiket fel kellene a másikért áldoznunk, kimondjuk, hogy az elsőt +választanók. + +Kimondjuk: hogy mi e nemzetiséget imádjuk, imádjuk nyelvében, ős +jellemében, sajátságaiban, még dallamaíban is, imádjuk mindenekfelett. + +S ha kell érte tűrnünk, tűrünk érte mindent, még a megaláztatást is. + +S nincs a világon az a magasztos eszme, mely ennek elvesztéseért nekünk +kárpótlást nyujthatna. + +Számunkra Magyarország földén kívül nincsen élet. + +Ti azt mondjátok: hogy a respublica eszméjeért megosztjátok a +népfajokkal Magyarországot, nevét, erejét; megtagadjátok, hogy magyarok +vagytok, kerestek helyet: hol nem lakik magyar, de lakik a szabadság. + +Mi azt mondjuk, hogy inkább leszünk a börtönben, inkább a sírban, de +Magyarországon, mint a szabadság levegőjében, de idegen földön. + +A ti elveitek titeket boldogítanak, mert ha elvesz Magyarország, marad +még a földön elég hely, hol szabad emberek laknak: – nekünk hitvallásunk +a veszteség esetére csak fájdalmakat ád, mert bennünket e nemzet minden +fájdalmaiban osztozni kényszerít. Ezért vagyunk mi féltékenyebbek népünk +lételére, mint tik, azért őrizkedünk mink koczkajátékot játszani, soha +vissza nem nyerhető szentségre. + +Ebben különbözünk mi tőletek. + + +VIII. + +Flectere si nequeo superos, Acheronta movebo. + +Hajdan Zápolya mondta ez ominosus jelszót, midőn nem birva az +osztrákkal, a török védszárnyai alá veté magát. + +Fordult a sors. Most e mondat Ausztria jelszava lőn, midőn nem birva a +szabadság százkezű óriásával, az orosz segélye után nyujtja ki kezét. + +Fuitis Trœs! + +Ruet Ilium et ingens Gloria Parthenopes… + +Mint érzik rajtatok e tettről a halál szaga… + +Erdélyben megtörtént az orosz segélyadás: de a szakállas muszka hadfiak +sírva futottak ki székelyeink szuronyai elől. + +Bukarestben a török hadparancsnok lefegyverezteté Puchner oda menekült +seregét, s megtiltá azoknak élelmezését. Elhullanak az utczán, mint a +gazdátlan ebek. + +Törökország százötvenezernyi sereget állít ki az orosz ellen. + +S az orosz légiók az angol konzul egy parancsára átvonultak a Pruth +túlpartjára. + +Midőn a tegnapelőtti csatában seregeink Hatvant elfoglalták az +ellenségtől, ott Windischgrätz plakátjait lelték a falakra fölragasztva, +mikben biztatja seregeit: hogy ne féljenek, mert nemsokára nagyszerű +segítséget fognak kapni az oroszoktól. + +Tehát elismeri: hogy nem bir velünk. Elismeri tehetetlenségét. Elismeri +a magyar nép életrevalóságát, ki midőn küzködnie kellett hatféle +nemzetiséggel, tulajdon urával és árulóival: nem győzetett le, hanem +istene segélyével s önereje által fentartotta magát. + +A nimbusz eloszlott, mely Ausztriát bálványnyá szentelé. + +Az idegen segélyhez folyamodás megrontotta őt és nem gyógyítá meg. + +Rövid napok mulva nem maradand hátra számára egyéb, mint a kétségbeesés. + +Az orosznak magának is idestova más segélyre lesz szüksége. + + +IX. _Ápril 14-ike._ + +Jegyezze föl a história e napot, mert a magyar nép jövő élete e naptól +fogja számítani új esztendejét. + +A Habsburg-dinasztia száműzetett. + +Száműzetett e nemzet földéről, száműzetett e nemzet által. + +Isten áldása legyen e napon és annak eredményein. + +E nagy napot nagy tettek kövessék. + +Legnagyobb tett legyen az tőlünk, hogy egyetértsünk, hogy pártokra ne +szakadjunk. + +Nincs a magyarnak oly ellensége, ki őt le bírja győzni, csak egyedül a +magyar. + +Temessünk el minden pártérdeket, nézetkülönbséget, szenvedélyeskedést s +akkor eltemettük a magyar nemzet legnagyobb ellenségeit. + +Külellenségtől megvéd bennünket az Isten, belellenség által megver. + +Áldás van a véren, mely a hon védelmében foly ki, átok azon, melyet +testvérkéz eresztett. + +Isten és önlelkünk őrizzen meg bennünket minden visszavonástól. + +Azoknak, kiket e lépés ne tán megdöbbente, legyen annyi mondva: nem az a +magyar nemzet vétke, hogy jogait követeli, nem az, hogy a Habsburgokat +szívéből megveti, nem az, hogy vérét és vagyonát pazarlani nem engedi, +hanem az, hogy él és ereje van! + +Adja Isten, hogy e vétke legyen legnagyobb erénye. + +Mit érzett irántunk a Habsburg, megmondá márczius hatodikán. Elég időnk +volt azt ápril 14-ig megérteni, hogy rá feleljünk. + +E felelettel előbb vagy utóbb tartoztunk magunknak. + +Szerettük volna, ha a feleletet Pesten adhattuk volna az ellenségnek. +Korábban történt és megnyugszunk benne. + +Ellenségeink erejét ezáltal nem növeltük s hisszük, hogy a magunkét sem +fogyasztottuk. + +Mi a békét szerettük, de nem a halál alakjában s ha a nemzet életének +egyedüli feltétele az, hogy küzdjön, legyen bármilyen hosszú a küzdelem, +elfogadjuk. + +Magyarország kormányzójává Kossuth Lajos neveztetett ki. + +Ki becsületességben, hazafiságban, polgár erényben hisz, nyugodt lehet. + +Mi üdvözöljük a kormányzót. + +Üdvözöljük benne Magyarország függetlenségének elvét. S szavainkat +tettekkel fogjuk igazolni. + +Erőnk kevés, de az egészen a hazáé. + +Éljen a szabad Magyarország! + + +X. _Windischgrätz._ + +Windischgrätz nem fogja Pestet lövethetni. + +Hétezer betege volt Pesten a kápolnai csata után, most a szolnoki, bagi, +bicskei és isaszegi ütközetek után van 15 ezer sebesültje és betege, +kikkel Pesten minden középület telve van. + +Ezeket ő nem szándékozik magával vinni, nem is vihetné őket a hátán, +hanem rábízza az ellenfél nagylelküségére. + +Ha ezért a nagylelküségért bombákkal akarná lefizetni a felpénzt, igen +rosszul lenne gondoskodva arról a tömérdek sebesültjeiről. + +* + +Windischgrätz elmondhatja magáról, hogy cirkumdederunt me. + +Egyfelől a magyar seregek, másfelől a császári család szorítják. + +Jaj neki, ha megáll, jaj neki, ha elfut. + +Húsz millióval volt adósa az osztrák családnak, az fundusul +Magyarországot mutatta ki neki; az exekutio nem sikerült s a császári +család nagyban viseli a pörköltségeket. + +A német lapok teli vannak Windischgrätz szidásával. + +Megérdemli. + +Nyomorult pénzérdekért szegődött hóhérává ajánlkozott a dinasztiának, +alkudott egy népnek vérére s megcsalta a dinasztiát magát. + +Annyi győzelemről hazudott neki, hogy az magát egészen rábízva, oly +nagyszerű lépést tett, melylyel mint az álomjáró a toronyról, kiléptette +magát az élők sorából. + +Windischgrätz sokat vétett Magyarország ellen, sokat a szabadság ellen, +de az az egy érdeme megmarad, hogy Ausztriát ő tette semmivé. + +* + +Ausztria betiltotta tulajdon hazánk földén magyar bankjegyeinket. + +És mi mégis késünk hasonlót hasonlóval fizetni vissza. + +Többé nincsenek számunkra kiengesztelés eszközei, meg kell ölnünk +ellenségeinket. + +Igen: hogyha mi az osztrák bankjegyeket betiltjuk, ellenségévé tesszük +ügyünknek az egész tőzsér világot, csak az a kérdés, hogy nagyobb +ellenségünk lesz-e akkor, mint volt eddig? És az is igaz, hogy azontúl +az osztrák banknak nincs hosszú élete. + +Mi úgy hisszük ez eljárásnál a zavarokat elkerülhetőknek, hogy a kormány +az osztrák bankjegyeit váltsa be magyarokra, határidőt tűzvén ki, melyen +túl azok el nem fogadtatnak. S mi itt sem tanácsoljuk Windischgrätz +eljárását, ki beváltás helyett nyugtatványozott. + +Nem jó minekünk ellenségeinktől tanulnunk, sem eszük, sem erényeik, +miket tőlük irigyelni okunk lehetne. + + +XI. + +Nekünk az új alkotmány készítésénél egyre kell figyelnünk, hogy azt ne a +külföld mintáiból, ne más nemzetek alkotmányairól tanuljuk el, hanem +tulajdon belviszonyainkból. + +Annak a mi vérünkből valónak kell lenni, nem idegen statusok +tükörképének. + +Minden nemzetnek meg vannak ősi sajátságai, az alkotmány évek során +ezekből növi ki magát, s ha kell változnia, változik a nép szükségeihez +képest. + +A mi aristokratiánk nem oly hatalmas, mint az angolé, hogy +alkotmányunkat reá építhessük, minket az ő gabona-törvényeik nem +érdekelnek, mi kereskedő nemzet sem helyzetünknél, sem népünk +charakterénél fogva nem leszünk; mi az angol alkotmányt magyarra nem +fordíthatjuk. + +Francziaország egy század óta küzd önmagával, hol politikai, hol +sociális téren s azon változások, mik ez idő alatt alkotmányos életében +történtek, tanusítják: hogy nekünk tőle tanulni nem szabad. + +Vannak a mi népünknek saját szükségei, saját fájdalmai, miket orvosolni +kell, vannak erényei, mikben bízni lehet, vannak saját hibái, miket fel +kell fedezni; – ki ezeket tanulta ismerni, azt mondhatja magáról: én +készítendem a magyarok új alkotmányát! + +* + +Az emberek csinálnak maguknak ijesztő képeket, hogy azoktól féljenek, +mint festettek hajdan isteneket maguknak, hogy azokat imádják. + +Ilyen félő kép a muszka. + +Mindenki fejcsóválva emlékezik rá és mondja magában: csak azt ne. + +Kérdjük meg tőle: hogy miért ne? + +Mert földje nagy. + +Hátha e föld szegény, néptelen, hátha ezeknek megtartása többe kerül, +mint a mennyit birhatása behoz, hátha e földek olyanok, miknek lakóival +a birtokos folytonos háborúban él? Ki tud róluk valami emlékeztetőt, +valami nevezetest? + +Vagy tán ereje nagy? + +Látjuk. Évek óta nem bir a maroknyi cserkesz néppel, a lengyeleket nem +birta leigázni. Lengyelt kelle a lengyelre támasztani, hogy őket +legyőzhesse. Az elgyengült török birodalom képes ellenében jogait +fentartani, s mikor egyszer lett volna módjában vitézségét megmutatni +Napoleon ellen, az elemek segítségéhez folyamodott. + +Vagy pénze sok? + +Csalódnak, kik azt hiszik: hogy a királyok a leggazdagabb emberek. + +Gazdag a nép, gazdagság a hitel; hol a nép koldus, ott a birodalom +szegény. + +Oroszországnak sem kereskedelme, sem ipara, sem földészete nem virágzó, +a mi adót népessége behajt, azt a kormány fölemészti. + +Mi okunk van hát a muszkától félni? + +Alkalmasint az, a mi minden félelemnek alapja, a nem ismerés. + +Kisértet az csak, közel kell menni hozzá. + + +XII. + +Az április 20-iki ülés ismét egyike volt parlamentáris életünk +sarkpontjainak. + +Nem azért, mert Madarász politikai életét bevégezé. Ő kicsiny pont a +magyar históriában: ha ellenségünk irandja azt, hallgatni fog róla, mert +érdemeiről nem tudand; ha barátunk, mellőzendi, mert ismeri hibáit. + +Nem mentette őt senki, még tulajdon maga sem. + +A vádra adott válasza, mert mentségnek nem nevezhető, miután a tárgyról +nem beszélt, nehezebb volt, mint maga a vád. + +Ellenfelei megsajnálták, barátai elitélték. Béke hamvaira. + +Nem az ő esete teszi nevezetessé a tegnapi ülést. + +Hanem az: hogy egy képviselő még ez eset után is azt mondá: azért nem +szününk meg áldozni annál az oltárnál, a mely előtt az áldozók között +tisztátalan is találtatott. Tehát a képviselő még most is érzi egy «mi +és ti» választó vonal lételét, mely a nemzetet két külön erővé, két +külön párttá osztja. + +Mi és ti… + +Átkozott a percz, mely e szót először hallotta hangzani. + +De akkor tán lehetett ok ezt mondani, a mint most nincs. + +Lehetett két párt: személyek pártjai. + +Lehetett két párt, kik közül az egyik a végletekre akart menni, a másik +minden lehetőségnek fenn akarta tartani útját. S ezek nevezheték egymást +e gyülöletvevő szóval: mi és ti! + +Most személyek nem csinálnak pártot többé. + +Magas biró a közvélemény, ez itélt fölöttünk, elhullottak, kihullottak a +pártból: – és a pártok még is fogják-e egymást úgy nevezni: mi és ti? + +Az események itéltek az elvek fölött, a possibilitások elvei +elhullottak, csak egy lehetőség maradt fenn: élni, együtt +Magyarországgal vagy együtt meghalni vele; megölni az ellenséget vagy +megöletni általa és a pártok is fogják-e egymást így nevezni: mi és ti? + +Mi azon oltár, melynél az említett képviselő tovább is áldozni akar ezen +firma alatt «mi»- és nem akar másokat engedni áldozni, kiket «ti»-nek +nevez? + +A szabadság oltára e? Ott áldozunk mi is. És nem tegnapóta; mióta élünk. + +A gyülölet oltára-e? Ott is füstölögnek áldozataink, nem gyülölte senki +elébb a zsarnokokat, mint mi, és senki keserűbben. + +A honszeretet oltára-e? Ha azok közt, kik ez oltár körül járnak, volt +különbség: az lehetett, hogy egyik az oltárra rakta áldozatait, a másik +elvette onnan. E különbség nincs köztünk többé. Egyikünk többet, +másikunk kevesebbet áldozott, de mindnyájan mindenünket és mindnyáján +örömest. Ott is egyenlők vagyunk. + +Miért tehát: hogy mégis mi és tinek nevezzük egymast? + +Tán mert egyikünk a hatalomban, a másikunk azon kívül van? + +Ez csak egy testnek két része, nem két különböző test. + +Két kar, mely egymásnak segít, és nem egymással küzd. Mikor nevezte a +balkéz a jobbkezet mi vagy tinek? + +Tán mert egyikünk építeni, a másikunk rontani akar. + +Együtt jár mind a kettő, csak a mit és hogyan? kérdések teszik a +különbséget. + +Mondjon bárki jót, üdvöst, elérhetőt, mi pártolandjuk és hiszszük azt +is: hogy ha a jó, az üdvös, az elérhető, tőlünk fog származni, annak is +barátai lesznek azok, kik a hazának, kik a szabadságnak barátai, bárha +nem neveztetünk nostrasoknak. + +Ki itt, ki most a mi és ti vezér fonalát feltudja találni, annak csak +személyek, csak érdek adják a pártkérdést, nem elv. + +Elv csak egy van: szabadság, nemzetiség. + +És ez senkinek sem tulajdona. + +De nem is fegyvere. + +Midőn valaki a képviselők soraiból harczot kezdett a visszaélések ellen, +ti azt a szabadság ellenének; ki vele egyetértett, szabadság elleni +pártnak neveztétek vagy hagytátok nevezni, mert az, ki ellen a harcz +intézve volt, mentség helyett, mellét verte és mondá: én a szabadság +vértanuja vagyok. Ellenünk emeltétek védelmére a szabadság paizsát. + +Mi inkább hagytuk magunkat sujtani a fegyverrel, melynek neve szabadság, +mint azt azon kézben összetörjük, mely azt ránk emelte. + +Most látjátok, hogy kit védtetek e fegyverrel? ismeritek a kezet, mely +azt elejté, újra fel akarjátok-e venni? + +A helyett, hogy azt mondanátok: csalódtunk, ellenségeinknek láttunk, de +jól esik tudnunk: hogy ha voltatok is ellenségeink, nem voltatok a +szabadság ellenségei, akartok-e pártharczot folytatni, melynek okát nem +tudjátok adni? + +Mi nem mondjuk tinektek, hogy ellenségeink vagytok, mert Madarásznak +vagytok barátai, de ti se mondjátok azt: hogy nem vagyunk barátaitok, +mert nem áldozunk a ti oltáraitokon. + +Mi nem küzdünk ellenetek, közületek támadt egyéniségek vétkeivel, ti se +küzdjetek ellenünk elvek hatalmával, melyek mieink voltak mindig és +lesznek mindig, mint a tieitek. + +Nekünk nem fegyver a ti barátaitok bűne, nektek nem paizs barátaitok +erénye. + +És egyik sem ok arra: hogy magunknak külön oltárokat építsünk, hol külön +áldozzék a Juda, külön Israel. + + + + +KLAPKA LEVELE.[12] + +Mult napokban országgyűlésileg is tárgyalt tény volt; miszerint +hadseregünkben azon hír terjesztetik, mintha lapjaink nemzetellenes +békekötés és Olaszország ellen megadandó hadsereg mellett szólottak +volna, s e miatt támadható zavaroktól lehetne félni. + +Mi nem a magunk védelmeért, mert erre magunkat igen kicsiny pontnak +tartjuk, hanem minden netalán támadható visszavonás megelőzésére, +megküldők lapjaink minden számát Klapka tábornok úrnak, kérve őt, hogy +azokat valakivel, a ki épen ráér, átnézetve, győződjék meg a terjesztett +hirek alaptalanságáról. + +Ez volt a legegyenesebb út, és a legbecsületesebb, mit követnünk kelle. + +Hittük, a tábornok úr a mily vitéz katona, olyan igazságos biró is fog +lenni, s nem csalódánk. + +Ma egy levelet vettünk, melyet mint várt itéletet, egy elismert +tekintélytől, jónak látunk közönségünkkel megismertetni, mint +következik: + +Igen tisztelt szerkesztő ur! + +Becses levele következtében van szerencsém szerkesztő úrnak válaszolni: +hogy az átnézet végett átküldeni tetszett példányaiból az «Esti +Lapoknak» melyeket a mai nap a fáradalmas hadi foglalatosságok miatt +olvasni csak gyéren volt alkalmam, tökéletesen meggyőződtem arról, hogy +a minap, tisztelt kormányelnök úrnak, csupán mások állítása után +beszédközben előhozott szavaim, mintha az ön által szerkesztett lap a +mindenároni békekötést és az elnyomott Olaszország elleni segítségadás +szellemében működnék, most midőn az érintett lap minden számait +átolvastam, alaptalannak mutatkozik, s azért is azt visszavonni s azon +egyszersmind szives örömemet kifejezni el nem mulaszthatom, miképen az +átnézetnél e lapnak irányát a hadsereg tulajdon érdeke szellemében +szerkesztve és pedig egészen máskép találtam, mint arról ezelőtt mások +által értesültem. + +Engedjen meg tisztelt szerkesztő úr ezen minden további jelentőség +nélkül kiejtett s önnek tán kellemetlenséget is okozó szavaimért, s +legyen meggyőződve arról, hogy a szabadsajtónak, melyet mindenkor a +valódi szabadság kútfejének tekintettem s mint a szabadság legfőbb +kincsét tiszteltem, nincs nagyobb tömjénezője mint + +_Klapka_ m. k. + +Mi tisztelt tábornok úr előbbi aggodalmában tisztelni tudtuk a haza és a +szabadság szeretetét, mely őt annyi álhirterjesztés után féltékenynyé +tevé annyi áldozat eredményére. + +Ő mint hazafi, mint hős, mint becsületes ember nem mellőzhette +hallgatásával a vádakat, mikkel terhelve voltunk s végére kivánt járni. +Mi itélete alá bocsátók magunkat, s ez itélet a legfényesebb elégtétel, +mit becsületes ember magának óhajthat. + +Mi a tisztelt tábornok ur figyelme által csak megtisztelve érzők +magunkat, s most, miután meggyőződését van szerencsénk birni, nyugodtan +állunk a közönség előtt; minden igaztalan vád ellen, melylyel bennünket +az önzés és roszakarat megtámad, kárpótlást találva egyetlen férfi +nyilatkozatában, ki a haza osztatlan tiszteletét vivta ki nevének. + +A tábornok úrnak a sajtóról ekkénti nyilatkozata kétszerte becsesebbekké +teszi azon babérokat, miket számára a harczmező terem. + + + + +PESTI LEVELEK. + +1849. + +Levelek Debreczenbe. + + +I. + +Barátom Lajos! + +Egy bomba épen most döntötte le a redoute homlokzatát, egy másik az Esti +Lapok hivatala előtt furódott a kövezetbe, mintegy félölnyire. A +Trattner ház ég. + +Minő költői toll volna az, mely a jelenetet le tudná irni. A +szakadatlanul menydörgő bombák, mik fejünk fölött szétszakadnak egy-egy +gömbölyű fekete füst foltot hagyva magok után a világos égen. Az ember +azt hinné, hogy a pokol felül kerekedett az égen s onnan támad reánk. + +Minő nagyszerű volna e jelenet, ha Pesten nem volna. A nép halálosan fel +van ingerelve, nincs a szeretetnek egy szikrája többé, nincs a +gyávaságnak egy cseppje szivében. Gyülől! gyülölete olyan, a mely +örökségbe marad fiuról-fiura, mint a vallás. Látod, ez a gyülölete az +ellenségnek erősebb alap, mint a hazaszeretet. + +Minő nagyszerű volna e tanitás, ha Pesten nem volna! + +Nehány nap, vagy ha Isten úgy akarja, nehány hét után hallani fogjátok, +hogy Buda elesett. A vár leégetve, védői leölve. + +Én sirtam, mikor Pestre beléptem, sirtam mint a gyermek, ki anyját +viszontlátja. Sirtam, mikor a szabadság háromszínű zászlóit láttam +minden utczán, minden házon repkedni. + +Ha Pestre jöttök, sirni fogtok ti is tán más okból, tán keserűbb okból, +de azért, ha romokban fogjátok is találni az imádott várost, e romok +fölött mindenütt ott fog lobogni a nemzeti zászló. + +Sok seb van már ütve a haza szivén, de egy sem ilyen fájó, egy sem ilyen +örök. + +Gondolkodtok-e róla, hogy begyógyítsátok? + +Sok áldozatot hozott a nemzet a szabadság oltárára, de egy sem volt +ilyen nagy, egy sem volt ily nehéz, mint Pest. + +És senkit sem hallani panaszkodni. Nem egy ember cselekszik itt: egy +nép, egy Isten. + +Háládatosak legyetek a magyar nép iránt, háládatosak legyetek Pest +iránt, ha eljön a jutalomosztások ideje, mert a nehéz idők érdemei nem +egyeseké: a népé, az Istené és Pesté. + +Én láttam, én hallottam, én éreztem, mit szenvedett Pest? + +Oh, az több, mint egész Magyarország szenvedése. Mindennap moralis +hóhérpadra vonták lelkét, mindennap megölték és mindennap feltámadt +újra. S mit most szenved, azt Magyarország szenvedi. + +Mennyit fog még szenvedni, azt az Isten tudja, de hogy azt honfi +türelemmel fogja elviselni, az bizonyos. + +A nőket kiküldtük a városból, de azért a férfiak helyt állanak, ennek +tulajdonítsd, hogy eddigelé több mint kétezer lövés közül, mely +városunkat érte, csak egy birt tüzet gyujtani, a többit rögtön, ezt is +fél óra alatt eloltották, pedig olyankor legerősebben lőnek az égő +házra. + +A megyeházat két bomba igen megrongálta, egyik a börtönt, másik a mint +mondják Nyáry szállását ütötte át. Nyáry az előtt fél órával +szabadította ki a rabokat s vitte Pilisre. + +Ha csöndesebb idők lesznek, s azokat megérjük, fel fogjuk keresni a +magas jellemvonásokat, mikkel Pest négy havi története tömve van, +elkezdve a legmagasabb régióktól és le az olvasni nem tudó napszámos +családköréig. + +Ha már jutalmuk nem lesz, ismerje meg neveiket, lelkeiket a haza, az +utókor. + +Ti vészbiróságot állítottatok, ti a bűn megtorlásáról gondoskodtatok; mi +egyszerű napi emberek erénybiróságot fogunk állítani, ki az elfeledett +vagy nem ismert érdemeket egy elismerő szóval jutalmazza. + +Csekély jutalom, de mégis az. + +Mondd meg azoknak, kik a törvényeket hozzák, hogy míg büntetéseket +szabnak az árulókra, kiket – Istennek hála – ujjainkon fölszámlálhatunk, +ne feledkezzenek meg az áldozókról, kiknek neve «millió.» + +Mondd meg nekik, hogy a nemzet háládatos legyen fővárosa iránt. + + +II. + +Barátom, Lajos! + +Pestnek legszebb része elégett. + +Fáj bennem a lélek, fenékig keserű a szívem ennyi pusztulás láttára. +Szegény Pest! + +Azonban most nincs idő verseket írni a pusztulás képeiről. A romok +nagyszerűségében eszembe jut, hogy e romok a mieink. Ki fogja őket újra +fölépíteni? + +És kellett e keserű csepp az örömpohárba. Ez megóv bennünket a mámortól, +mit a győzelmi hírek hallásából ittunk. Eszünkbe jut róla, hogy egy +megnyert csata után mennyi sebet kell bekötöznünk! + +Emberek sebeit meggyógyítja az Isten, vagy a halál, hát azon sebek +behegesztéséről, mik egy ország jóllétén vannak ütve, gondolkozik-e +valaki? + +Jut-e eszetekbe, mikor a harczi jeleneteket hirlapokból olvassátok, vagy +halljátok elmondani a szószékről, hogy ott igen sok fájdalom volt, mi +nincs leírva, minek nincs hang adva? + +Gondolkoztok-e róla, hogy e fájdalomnak orvoslásra van szüksége? Hogy a +nemzetnek, míg egyik kezében a kardot fogja, másik kezével házat kell +építenie, földét szántani s sebeit kötözni? + +Leégtek falvaink, a Bánát földei vetetlenek, Arad, N.-Enyed, Komárom +romok, Pestre nem ismersz rá, vidékeink kiélve, ipar, kereskedés törpén, +népességünk megfogyva. + +Én nem tartozom kapacitásaitok közé, kik eszméik és hatáskörük erejével +a nemzetet boldogítani tudják és hiszem, hogy fogják is. Én csak a +mindennapi emberek egyike vagyok, ki vele érez a tömeggel s ki titeket +figyelmeztet, hogy hol kell tenni és mikor, ki elmondja, hogy hol fáj +legjobban s hol sürgetős a segély. + +Nem szólok egyesekről, hisz én is vesztettem sokat, de az nem jut +eszembe, fiatal vagyok, majd visszaszerzem. Vesztette más félkarját s +mégsem zúgolódik. De a mit a haza vesztett, annak gondja nehezül +lelkemre. + +Egyesek kárait megtérítheti az ország de hát az ország kárát mely isten +térítendi meg? + +Hidd meg nekem, ha az átkozott emlékű dinasztiának sikerült volna +bennünket legyőzni, elveszett volna azon pusztítás miatt, mit tulajdon +országain elkövetett. + +Magyarország kipusztítva, kirabolva jutott vissza reánk. + +Egygyel ugyan gazdagabb, mije soha sem volt: a szabadsággal. + +De a szabadság, a dicsőség még nem elég a nemzetnagyságra. + +Oda jólét, anyagi jólét kell. Egy egész ország jóléte. + +S ide nagyszerű eszközök kellenek. + +Most már semmi provinciális érdek sem szorítja Magyarországot háttérbe, +alkalma leend nagygyá, tehetőssé lenni. + +Földészete, ipara, kereskedése, bányászata leend. Hisz mindene, mindene +van. De most mindene meg van rongálva. + +Ezeket kellene helyrehoznotok. Sok köztetek az okos ember, ők tudni +fogják, miként kell. Én csak annyit tudok, hogy «kell». + +És azt kell rögtön. A hol legkisebb tere van a működésnek, el kell azt +foglalni. A ki nem harczol, dolgozzék, tegye azt, a mihez ért. Erre nem +lehet azt felelni: most nehéz napok vannak, nem érünk rá gyárakat +állítani, vizeket szabályozni, épicier gondokkal szerződni; éppen e +nehéz napok okai annak, hogy mindenki minden módon siessen használni +hazájának. Mert a csaták napjainál még nehezebb napok is vannak és azok +az éhség napjai. + + +III. + +Barátom, Lajos! + +A politikának itt most nincs nagy kelete. + +A fegyverek hangja elnémít minden okoskodást. + +Itt csak a fegyvernek van népszerűsége, abból is az ágyújának és abból +is a huszonnégy fontosának. Különben a bomba is tiszteletben tartatik, +kivált az olyan százötven fontos, a milyen három emeleten keresztül +esik. + +A nép itt senkiről sem beszél, mint Görgeiről és Bemről és azokról, a +kik ott a hegyeken vannak, kik Budát ágyúzzák s kiknek hogy csak az +ágyúfüstjét láthassa, kitolakodik a Dunapartra tömegestől s fel sem +veszi, ha közibe kartácsolnak a várból. + +Hát vajjon az országgyülés mit csinál Debreczenben? + +Miért nem tudat magáról semmit az itteni néppel? Csak egy rövid kis +buzdítás, egy elismerő szózat, egy bátorító igéret jönne a kormánytól, +vagy a nemzetgyüléstől vagy akárkitől, a ki Debreczenben országos ember. + +Nem volna-e érdemes tárgy egy unalmas délután összeülni s a többek +között előhozni, hogy Buda bevétele ugyan igen fontos esemény, de éppen +azért annak a nemzetgyülésnek, mely præponderantiáját a nép fölött fenn +akarja tartani, szellemileg jelen kell lennie ez eseménynél s e +jelenléte által is éreztetni souverainitását az országgal. + +Ha például a nemzetgyülés nevében a kormány vagy a kormányzó ilyenforma +felszólítást küldene a pesti néphez: + +«A nemzet ismeri érzelmeiteket, ismeri szenvedéseiteket. Tekintetbe +fogja venni. A nemzet nem akarja, hogy polgárai a hazaszeretet miatt +koldusbotra jussanak, a mit egyesek veszítenek a hazáért, azt az egész +haza veszti. Legyetek nyugton, az Isten megőriz és a haza megjutalmaz; a +nemzetgyülésnek gondja van reátok.» + +Ilyenformán. Ti szebben tudnátok és okosabban s ez itt végtelen hatással +leendene most. Magamforma simplex embertől semmit sem ér, én nem +igérhetek a nemzet nevében semmit. + +Én ugyan meg vagyok felőle győződve, hogy ti előbb jöttetek e +gondolatra, mint én azt leírtam s e perczben már tanakodtok is róla, +hogy minő buzdítással legyetek a főváros iránt, de már egy hete elmúlt, +hogy ostrom alatt vagyunk, az ellenség minden pontját a városnak +dominálja s mi egyet sem védhetünk s ti még mindig nem szóltatok +hozzánk. + +Én tisztelem azon nyugalmat, melylyel ti most az ország alkotmányát +rendezitek, de nagyon szeretném, ha ezalatt a nemzetgyülés leendő +székhelyén iparkodnátok népszerűségteket fenntartani. + +A néphez beszélni kell, mert a ki hallgat, azt elfelejtik. + +Ne vedd rossz néven a jóakaratot tőlem. Az itteni helyzeteket nem +ismerheti más, mint a ki benne van. + + +IV. + +Csodákról írok, csodák napjait éljük. + +Az Isten világos tettekben adja tudtára az emberi nemnek, hogy él és nem +szünt meg az igazaknak őriző paizsa, a gonoszoknak itélő birája lenni. + +Tegnap leverték a magyar fegyverek a feketesárga zászlót a budai vár +fokáról. + +Férfi férfi ellen, fegyver fegyver ellen foglalta el a magyar sereg a +megfertőzött budai sánczokat, három zászlóalj honvéd három zászlóalj +zsoldos ellen tört fel legelől. + +E három dicső zászlóalj a 10-ik, 40-ik és 54-ik. + +Nem ármány, nem árulás, nem félelem juttatá kezünkbe a büszke várat, +kétségbeesett, dühös védelem után lett az mienk, védőinek nagy része +halott, a várparancsnok meglőve, a tüzérek leölve mind. + +Mikor térdre esve kérték a kegyelmet a honvéd előtt, «nézz Pestre!» +felelének azok s nem adtak egynek is kegyelmet. Pest romjaira mutattak +nekik s leölték mind. A horvátokat a vár ablakain hányták alá s véres +fejeket szúrva fegyvereikre, véres kezekkel álltak ki a vár ormaira. Úgy +tudatták Pest népeivel, hogy a boszúállás istene dolgozik. + +Így veszett el Ausztriának két legjobb zászlóalja: az oguliniak, így +vesszen el a többi! + +Mikor már zászlónk a vár falán lobogott, egy ezredes az ellenség +seregéből, a neve Auer, a lánczhidat akarta fölvettetni. Az aknász, kire +e herosztrati tett volt bízva, vonakodott azt végrehajtani. Auer főbe +lőtte a vonakodót s maga indult az aknákat fölvettetni. De él az Isten! +A múlt esőzés alatt megnyirkosodtak az aknakemenczéket összekötő +salétromos kötelek, a megáradt Duna beszivárgott a minákba s a legelső +kemenczének fellobbanása semmi kárt sem tett a hidban, hanem Auert +szaggatá darabokra. Átkozott legyen a sír porában is. + +Itt volt alkalmunk az Istent színről-színre látni. Velünk küzdött, +fejünk felett állt, hozzánk beszélt. + +Mikor városunk üszkei égtek, esőt adott az égből, eloltá a tüzet s a mi +kárt az ellenség egy év alatt tett Magyarországnak, egy hét alatt bőven +visszafizeté mindazt. Arany hullott az égből, mondják a földmívelők. + +Mikor fegyvereink Buda falait ostromolták, velünk volt, reá szakasztá +felhőit az ellenség pokol tüzére s eloltá azt, elvette erejét s mikor az +utczák vérrel voltak végig festve, mikor a csatának vége volt, +kifacsarta felhőit Buda köveire s lemosta róluk a vért s e közben +mennyköveivel belevert az elátkozott falakba, mintha mondta volna, hogy +azokat mind le kell dönteni az utolsó kőig, fundamentomostól, hogy helye +se maradjon. + +Hiszek egy Istenben, mindenható atyában… + +E percz óta pietista vagyok. S bármi történjék, ember hatalmától nem +féltem Magyarországot többé. + + +V. + +Míg Magyarországnak igen kevés talpalattnyi földe volt, meg tudtuk vetni +a lábunkat rajta, most, midőn majdnem egész Magyarország a miénk, nem +tudom, hogy hol állok? Veletek semmi szellemi közlekedésben nem lehetvén +(ezen egyébiránt segítünk) olyan formán orientálom magamat, mint a kinek +a kalapot a fejébe húzták. + +Azzal a meggyőződéssel szivemben, hogy az administratio terén lényeges +változásoknak kelle történni, mindenütt a régi roszszal kell +találkoznom, a mikor aztán erősen meg vagyok akadva nem tudva, hogy e +gyomok journalisticus irtogatásával teszek-e ügyünknek jót, vagy ha +azokat elhallgatva a közönség előtt, csupán veletek tudatom, mely utóbbi +esetben ismét nem tudom, hogy mért kellett születnem +papirosfogyasztónak? + +A régi kormánybiztos rendszer még mindig ugyanazon járvány, a mely volt; +ezek a mindenünnen összehajtott csizmadiák, ketten-hárman grassálnak egy +és ugyanazon helyen, egy és ugyanazon ügyben mindenféle aláirású +megbizatásokkal s tesznek egymásnak rettentően ellentmondó +intézkedéseket. Egy félkegyelmű itt, valami B. nevű (tavaly asztalos +legény volt) széltére sequestrálja a honárulók javait, például báró +Nyáryét, a kinek a fia nálunk honvéd hadnagy; azok az emberek aztán +nyakra-főre szöknek és lesz belőlük forcirozott honáruló. Áll pedig a +vagyon lefoglalás abból, hogy az ember a birtokos lovait elhajtja a maga +számára. + +Ez a férfiú itt rendeleteket ad ki, mik egy Kara-Mustafának becsületére +válnának. + +Ez lehetetlen, hogy a mi elveink kifolyása legyen. + +Rossz, igen rossz sensatiót csinált azon elv gyakorlatba vétele is: +miszerint a meghódolt megyék tisztviselői minden előleges inquisitio +nélkül cassáltatnak. + +Tolvajoknak, rablóknak egy kerülök-fordulok alatt meg van engedve a +rehabilitatio, s azoknak, kik politikai hibát követtek el, nincs. Aztán +nagyon jól tudják ám itt az emberek, hogy azok, kik most gyávákra, +kétségbeesettekre itéletet hoznak, a kisértetek napjaiban nem voltak +kevésbé esendők, mint akárki más. + +Aztán, ha azon elv nem forogna is fenn, hogy ne csináljunk magunknak par +force egy halálra sértett reactionárius pártot, abból a csekély prosai +okból, hogy hát azok, kiket értök cserébe veszünk, jobbak lesznek-e +náluknál? Nem találok ez eljáráson tanácslandót. + +Nekem még az nem ok: valakit jó embernek nevezni, hogy semmi, rosszat +nem tett. + +Hiszen nézzétek meg *megye új tisztviselőségét. Tisztelet, becsület +legyen neki, de én nem szeretnék viczispánja lenni. Ha ez mindenütt ily +szépen megy, ide s tova a belügyminister sorsát nem irigyleném. + +Ily időben, hol minden valamit tudó főre halálos szükségünk van, egy +tollvonással leszorítunk annyi practicus embert az administratió teréről +s szerzünk magunknak egy legió tisztviselőt, a kik meglehet, hogy igen +szép piros tollakat hordanak, de most tanulják az ábéczét. + +Az ember igazán nem tudja: a régiek elvesztése-e a nagyobb baj vagy az +újak acquisitiója? + +E végtére is legjobb barátja az embernek a megtért ellenség és +legrosszabb ellensége az elpártolt barát. + +Kár volt nekünk azt az egyet Windischgrätztől eltanulnunk. + +Pedig mást is tanultunk tőle. Azoknak a hódolatnyilatkozatoknak +közzétételét – a hivatalos lapban. + +Hogy valaki – a város vagy megye – privata diligentia – köszöntőt irjon +a kormánynak, az ellen nincs kifogásom; de hogy a kormány ezt +közzétegye, vagy plane a nyilatkozatokat elrendelje, azt nem értem. +Magyarország nyilatkozzék, hogy elismeri-e természetes és törvényes +kormányát? Lehet-e ezt valakinek kérdésbe hozni, ki ügyünk igaz voltát +ismeri? + +Magyarország meghódoljon maga magának? Kivánni attól a néptől, mely +önként adta a hazának vagyonát, nyugalmát, lelkesedését, vérét: hogy +most szavakban nyilatkozzék. Nem beszélnek-e tettei? Nem beszélnek-e +áldozatai? + +Azt, hogy Windischgrätz nyilatkozatokat közlött, értem; irás kellett +neki arról, a mivel effective nem birt; de a magyar csak tulajdonát +kapta vissza. S végtére hódolhat-e a nemzet tulajdon kormányának, +tulajdon tisztviselőinek? Ti a nemzetnek választottai vagytok, nem urai: +ti a nemzetet képviselitek, hát azok kiket képviselnek, kik hozzátok a +nemzet nevében hódolat-nyilatkozatot irnak? + +Ha ti irnátok ki hódolatot egy tőletek külön vált souverainitásnak, azt +érteném; de itt ti magatok vagytok nemzet és souverain. + + +VI. + +Egy körülményre, úgy látszik, ti ott Debreczenben teljesen nem is +figyelmeztek. + +Budapest elhagyatottságára s mindenre, mi ezt szükségkép kiséri. + +Budapest Windischgrätz és Hentzy által megkapta a keresztséget s +fővárossá keresztelteték fel. + +Nevezetes csatákat vivott a magyar, nagy győzedelmeket említhet fel, de +győzelmeiben az epochális tény fővárosa visszavétele. + +A télen azt tanultuk, hogy Debreczenből is vissza lehet Magyarországot +szerezni; de azt is, hogy Magyarországot csak Budapestről lehet +kormányozni. + +Mi is megtanultuk, mi nekünk Budapest, a főváros is megtanulta ismerni +önbecsét, öntudatra jutott, s azt nektek ignorálni nem volna szabad. + +A téli szenvedések, az elzáratás után, s az utolsó bombáztatás által +Budapest megifjodva lépett ki a viharokból. + +Fogoly volt nehéz börtönben, kinozva és sanyargatva őrei által, de +megtanulta azoknak becsét érezni, kiktől elszakíttatott. Elzárva nem is +tudta mennyit epedtünk utána, nem – mennyit fáradott a sereg +visszaszerzéseért? + +Mienk lett újra, inkább mienk, mint valaha volt – de nem szabad vele +elhagyatottságát éreztetnünk. + +A főváros hónapokig más életet élt, mint mink. Lemosta szelleméből a +börtön a multak emlékeit. Elfogultság, elővélemények nélkül nyilt meg +számunkra, kész minden impressio befogadására, ami tőlünk jő. + +És nincs, ki szóljon hozzá a mi nyelvünkön, azon hangon, mely után +epedett annyi hónapig. + +A főváros elmaradt közéletünk közelebbi fejlődésétől, hol mi vagyunk ma, +a tér idegen s ismeretlen neki. Bámulja, hol találta meg s hogyan, kiket +elvesztett? de hogy jutottunk ide? nem tudja, nincs ki elmondaná neki. + +Szólhat hozzá a multról, szólhat a jövendőről bárki, nem tudja kinek +higyjen, kitől óvja magát? + +Keres mindenfelé minket és nem leli azokat, kik erősek voltak a hitben, +s kiknek Isten megadta a győzedelem örömét. + +Nem látja sehol a magyar kormányt, annak halvány képe él néha +placátjaiban a biztosnak. + +Mindez nem elégítheti ki a fővárost. Nem lehet a nemzetben erős rendes +élet, míg a vérforgás nem szivből indul ki. + +Szeretnék elmondani mindent, mit gondolok, de mondani nem is akarok, +hogy meggyőzzelek, miszerint minden percz drága, hogy itt legyetek. + +Minden emberen látszik a kegyelet kormányunk iránt, mindenki keres okot +késedelméért, de oly nehéz lelni, mi valószinű volna s megnyugtatná. + +Jertek minél előbb s jőjjetek, mint hódítók s béke angyalai. A +megtisztult főváros szenvedésekben megtisztultnak tart benneteket is, s +repesni fog szive örömében, ha befogad ismét. + +Istenért ne késsetek. + + +VII. + +Ha hét bűnös között egy ártatlant elvesztetek, többet ártotok vele, mint +ha egy ártatlanért hét bűnösnek kegyelmet adtok. + +Mit fog szülni a meghódolt megyék tisztviselőségének általános +abandonirozása? + +Mit fog szülni ez elv, melyet a theoria nem ajánl, a praxis el nem +fogad? + +A mostani magyar kormánynak oly hatalma van a nép fölött, minő nem volt +egy ország kormányának soha: – a szeretet. + +Mikor Magyarország területének nyolcz tizedrésze ki volt véve a +törvényes és természetes kormány fizikai behatása alól, mi tartotta +volna meg a nemzet számára az elfoglalt részeket? Nem a szeretet-e? Az +imádás, semmi kényszerítés, semmi ámítás által meg nem adható +ragaszkodás egy ügyhöz, mely veszni látszott, de a mely szent volt. + +Míg az osztrák zsoldosokat halálosztó fenyíték veri a csatába, mi tartja +össze a magyar seregeket, kik még tegnap a földet szántották s ma az +ágyúknak rohannak? Nem a szeretet-e? E szeretet, mely mindent, a mi +szép, a mi nagy, Istent, hazát, szülötte földet, jogot és dicsőséget +egybefoglal. + +Míg az osztrák császár minden darab kenyérért, mit e föld terme, de nem +az ő számára, pecsétes levelet kénytelen kiadni, kemény sanctiójával a +kötélhalálnak, míg minden utczaszegleten kémeket, minden faluban +vészbiróságot kénytelen fölállítani, hogy az emberek ne beszéljék azt, a +mit ő hallani nem akar; mi varázs az, mely minden szívet és minden ajkat +megnyit, hogy érezze, hogy mondja azt, mit egy egyszerű polgár nem +parancsol, – kér a haza nevében; mi iszonyú erő az, mely a semmiből +hadsereget teremt, mely e hadseregnek semmiből enni ád, fizeti, ruházza, +ha fogy, kiegészíti, mely a földművesnek azt mondja, vedd el falatodat, +add a hazának, oszd meg ruházatod vele, hagyd el tűzhelyedet s menj érte +csatázni, szedd le templomod harangjait s önts ágyút belőle, ha +meghalsz, ne sírj, kiálts éljent a hazának! Nem az a végtelen +szeretet-e, melyről csak az ábrándozóknak volt tiszta fogalmuk, míg +tettekben nem nyilatkozott, örök és való tettekben, minő az ércz? + +Erősebb kormányzási pálczának hiszitek-e a félelmet, mint a szeretetet? + +Azt fogjátok rá felelhetni: igen, a bűnnek legyen félelme a törvény +szigorúsága iránt. + +De a kormányzat nem törvények kiszolgáltatása. + +Ti a törvényeket hozzátok, de azoknak kiszolgáltatói nem vagytok, ti még +azt sem tudhatjátok, hogy azon törvények, miket ti szigorúaknak +alkottatok, szigorúan fognak-e végrehajtatni? + +Így azon rendelet, mely a meghódolt megyei tisztviselők kassatióját +elhatározza, azokra nézve, kik szívükben vétkeztek a haza ellen, kis +büntetés; azokra nézve, kik bensőleg hívek maradtak, igen nagy. + +A magyar Corpus Juris szoros egybefüggésben van Magyarország +históriájával. + +A hol valamely bűnre élesebb törvény van hozva: ott tudni lehet, hogy +azon bűn nagyon el volt terjedve. A magyar törvényhozók sok törvényt +megalkottak, de egyet sem ok nélkül. + +Ha a kassaló rendelet egykor törvényeink közt helyet foglaland, a +historikus azt fogja belőle kiolvashatni, hogy 1849 januárjában igen sok +hazaáruló lehetett Magyarországon. + +Mi azonban tudni fogjuk, hogy akkor nem a hazaárulók száma volt sok, +hanem azoké, kik a haza jövendője fölött kétségbe voltak esve. + +Hogy igazat mondtam, nem hivatkozom azon körülményekre, mik közt az +ellenség által megszállott földek tisztviselői voltak, hanem utasítom a +nemhivőket azon inquisitionális aktákra, mik a gyémánt-pör részleteiben +adatokul szolgálnak. Azok megmagyarázandják, hogy mint hittek a haza +jövendőjében azok, kik legjobban diktálták a guillotint a +kétségeskedőkre és eltántorultakra. + +Én részemről nem akarnék e tények számára a törvénykönyvben monumentumot +építeni, hallgatok róluk orczapirulással s azóta nem jut gyűlöletemnek +egy-egy szikrája sem azok számára, kik szájjal vétkeztek, de tán +lelkükben, vagy éppen tetteikben hívek maradtak az egy igaz hazához. + + + + +CHARIVARI. + +Életképek. + + +1848. Martius 23. + + +1. + +Egy úgynevezett feketesereg is alakult e napokban fekete zászlóval, +halálfő a közepén. Itt vonult össze a néhai aristocratiának vert +maradványa. Hadd gyászolja mindenki a maga halottjait, ki fehérben, ki +feketében. + +Már most csak az a kérdés, hogy szin-e a fekete? Az optica azt mondja, +hogy az a szinek hiánya. Egy szóval olyan _neutralis_ valami. + + +2. + +Azt beszélik, hogy Metternich itt van valahol Pesten. Sokan már azt is +tudják, hogy boltot akar nyitni az életében összevásárolt lelkekkel +kereskedendő. Hagyja abba: jó bornak nem kell czégér; _becsületes_ +ember, ha el akarja a lelkét adni, mindig talál vevőre. + + +3. + +Két angol utazó érkezett mart. 15-kén városunkba. + +Ezek Palermoban voltak, mikor ott a forradalom kiütött; békeszerető +lordok lévén, onnan rögtön eltisztultak Mailandba. A mint oda érnek, +kiüt a forradalom. Innen szintén odább kelve, utaznak Párisba. Alig +vannak ott egy hétig, kiüt a forradalom. Itt ismét felpakolnak, mennek +Münchenbe: alig szállnak le a kocsiról, kiüt a forradalom. Rohannak +Bécsbe: itt végig se mennek még a városon, már áll a forradalom. Végre +is Pestre kergeti őket a sors: s a mint lábukat a partra teszik, itt is +kiüt a forradalom. Igy ezek mindenütt magukkal vitték a forradalmat. – +Csak odább-odább még mylordok! Itt meg ne állapodjanak, menjenek, járják +be az egész világot. + + +4. + +A huszár-nemzetőrség is erősen verbuvál, száma túlhaladja már a +háromszázat, mind gyönyörű válogatott szép hazafiak, az egyenruha alig +kerül többe háromszáz forintnál. – Tegnap odamegy közibök egy zsiros +suhancz, gyönyörűen kitisztítva, mintha sasokkal küzdött s kéményen bujt +volna keresztül, s be akarja magát iratni. Kérdik, hogy kicsoda? – +_Alföldi nemes_ ember. – (Alföldinek elég alföldi, hanem nemes embernek +kissé nagyon ittas volt a fiu.) – De ló kell ám majd ide! – Hiszen ha +csak ló kell! (mondaná Bandi a «Csikós»-ban). + + +5. + +Hogy fejlődék a jellem a forradalomban: többeknek a nép szónokai közül a +forradalom alatt kalapja, pálczája vagy köpenye tévedt el, s másnap a +nép fölkereste őket: hogy kezükbe szolgáltathassa elvesztett +tulajdonaikat. + + +6. + +Hir szerint Angliában is köztársaság van már. Az ördög nem alszik, +mondja az egyik fél. Nem rövidült meg az isten keze, mondja a másik. + + +7. + +Kecskeméten is kitűzetett a városházára a forradalmi lobogó. Ezt a +tanodai fiatalság követelte, mondván: ha a tanács ki nem tűzi, majd +kitűzzük mi. + +A helybeli katonaságnak megizené a helyhatóság, hogy szépen viselje +magát. Fölösleges volt. Azok azt felelték: csak minket ne bántsanak, mi +nem bántunk senkit. Nem is volna tréfa, ha a kecskeméti húszezer +vasvillás nationalgarde nekitámadna egy mélyen tisztelt lovasezrednek, +két óra mulva nem lehetne megismerni: melyik volt az ember, melyik volt +a ló? + +Hanem a kőrösiek maig sem hisznek semmit. Azt mondják: Schneiderribillió +az egész. Aludjunk még egy kicsit. + + +8. + +Egy mélyen tisztelt főbiró úr, a mint a helytartó-tanács rendeletét +vette a censura eltörlése felől, ilyenformán irt alispánjának: «a +helybeli censort felfüggesztettem s a sajtótörvények kidolgoztatásáig +magam vettem által a censori hivatalt.» + + +9. + +Mi lesz már most ezekből a szegény censorokból? (csakhogy már egyszer +megértük, hogy sajnálhatjuk őket!) Kovácsmesterek nem lehetnek, mert ők +csak békókat tanultak csinálni s ezekre szükség többé nincsen. – +Kertészek nem lehetnek, mert ők a virágokat gyomlálnák ki s a +maszlagokat tennék üvegházba. – Szabók nem lehetnek, mert az ő ollójuk +szabása után a carbonari köpönyegből is gályarab kámzsa támadna. – Ha +molnárok lennének, ott igen értenének a vámoláshoz. Legjobb lenne nekik +most lapszerkesztőkké lenni s mind azon dolgokat, miket egykor más +lapokból kitörültek, egyenkint kiadogatni. Ebből gyönyörű ragout +kerekednék s alkalmasint eltartana ebben a században. + + +10. + +Pesti írók nejei egy szépen himzett zászlóval fogják megajándékozni a +nemzetőrséget. Ily kedves kezektől varrott zászló alatt aztán öröm lesz +csatázni a hazáért. Petőfi ezelőtt két hónappal megirta azon verset, +melynek refrainje ez: varrd meg azt a zászlót, feleségem! A költők a +világesemények látnokai. + + +11. + +Lajos Fülöpnek a párizsi proletárok collecta útján alamizsnát +szándékoznak küldeni. Szegény még útiköltséget is elfelejtett magával +vinni. Az volna még szép, ha mint Abdolonymus király, földművelésre +szorulna az egykor rettegett monarcha: hogy éhen ne haljon. + + +12. + +Pestmegye rendei közgyülésileg elhatározák, hogy ezentúl minden czímeket +megszünteknek fognak tekinteni. Semmi nagyságos, semmi méltóságos, +tekintetes, nemes nemzetes urak és asszonyságok többé. Az egyszerű +«polgártárs» és «polgártársnő» czimzetek foglalandnak helyet a törvényes +nyelvben is. A közéletben eddig is széltére divatoznak már. A chinai +falak a szellem egy lehelletétől leomlottak. Több tekintetes nemes +vármegyék táblabirái bámulva kérdezik: hát minket hogyan fognak ezentúl +titulálni? + + +13. + +Pesten hölgy-nemzetőrsereg van alakulóban; nem volna rossz gondolat. Ha +ránk bizná valaki, tudnánk mi oly bataillont összeválogatni, mely előtt +lerakná az egész armádia a fegyvert. Egy ilyen amazoni tekintettel több +ellenséget le tudnánk győzni, mint valamennyi rozsdás karabinnal, miket +méltóságos báró Lederer főhadikormányzó ő excellentiája számunkra +kiválogattatott. Mint illenék a szép fürtökre a kócsagos kalap lengő +tollaival, a karcsú derékra a bogláros kardkötő: s a fehér kezekbe a még +ragyogóbb aczél. Föl, szép amazonaink, a haza mindnyájunké. Víjjuk ki az +egri nevet! Adjunk példát a férfiaknak, mutassuk meg nekik, hogy a nők +sem félnek az egyenruhától. + + +14. + +Bon soir citoyen Széhenyi! mond valaki a nemes grófnak. – Bon nuit +citoyen sansculotte – felelt rá a nemes gróf. + + +15. + +Egy bonmot hallottunk jelszavainkra mondatni s minthogy a tréfa talpra +esett, mielőtt elleneink közül valaki elmondaná, magunk teszszük közzé. + +Egy citoyen sansculotte neki esik a másiknak s azt hátba üti, mondván: +«_szabadság!_» a másik visszafordul: detto hátba üti és azt mondja: +«_egyenlőség!_» ezzel kibékülnek, kezet nyújtanak és összeölelkezve +mondják: «_testvériség_». + + +16. + +Az országgyülés hozott sajtótörvényeket. Ezek is oly formán ütöttek ki, +mind mikor a földműves esőért imádkozik, aztán jégesőt kap. Köszönjük mi +az ilyen sajtószabadságot. 10 _ezer pengőt kell_ készpénzben +biztosítékul lefizetni annak, ki martius 20. óta divatlapot, 20 _ezeret_ +a ki napi lapot ad ki; ki ezt nem tette, egy évi fogságra büntettetik. E +szerint mi valamennyien, kiknek azóta lapja megjelent, ingyen szállást +kapnánk egy esztendeig. Nem volna rossz gondolat, így igen jól +kijátszhatnók a háziurakat. Kisebb-nagyobb vétségekért _egy naptól_ +fogva négy évi börtönt remélhetnek az illető írók. Honoráriumnak elég +bőkezüen van osztva. _Nem szabad megsérteni a törvényhozó testületet._ +Ez legmulatságosabb. + +Vajjon mikor a tens rendek a váltótörvényeket hozták, miért nem kötötték +ki, hogy a törvényhozó-testület tagjait nem szabad exequálni? Könnyű +volna így törvényeket hozni, hogy maga a törvényhozó-testület kivétel +legyen alóla. Csak a mi az Istenhez megy és az Istentől jön, az a szent; +a többi megbiráltatik. Önök el látszanak felejteni: hogy önök nem urai a +népnek, hanem csak küldöttei. _Megsérteni_ senkit sem szabad a sajtónak, +de _megmondani az igazat_ mindenkinek szabad és kötelesség. + + +17. + +Van itt körülünk egy (talán több is) újdonan sült nemes ember, ki tavaly +vásárolta a nemességet, persze nem vérén, mint Árpád alatt bejött +ősapáink, hanem jó pénzen, mint sok más egyéb megvásárolható dolgokat; +most ez azt kérdi: hogy hát ő neki ki adja vissza a pénzét, a mit a +czímeért adott? – A kutyabőr így hangzik: «birja pedig ő és az ő +maradékai mind ezen jogokat _örökkön örökké tartandó időkig_.» Ennek is +furcsa fogalmai támadhatnak az örökkévalóságról. + + +18. + +– Nem értem én ezt, – mond egyik communista a másiknak, – ha mindent +egyenlően felosztunk egymás közt s te holnap a te részedet mind beiszod, +mi lesz akkor? + +– Ujra osztozunk! + + +April 2. + + +19. + +Édes öcsém, te is azt mondod, a többi is azt mondja: _utolsó_ csepp +vérünket a szabadságért! Szeretném már azt is látni, a ki az első csepp +vérét felajánlaná! + + +20. + +– Kaptál «_Ferencz-emlék-pénzt?_ Kérdi egyik bécsi a másikat? + +– Nem én. + +– Nesze, adok én egyet. S ezzel kezébe nyom egy – két garasost a +harmincz krajczár felirattal. + + +21. + +Egy püspöknek a szivét holta után bebalzsamozták. Testét eltemették a +k*i sírboltba, szivét a sz*ibe. A teste fölé ily sírfeliratot tőnek: +«itt fekszik egy _szivtelen ember_». A szive fölé pedig ezt: «itt +fekszik egy _embertelen sziv_». + + +22. + +Egy censor nem tudott francziául s ezért minden franczia szót kitörült, +a mi elébe akadt, irgalom nélkül. Azt mondta, hogy őtet nem lehet +azáltal megcsalni, hogy az ember dolgokat ír, miket ő nem ért. – Egy +másik pedig nem értette az új szavakat, s ezért mindent a párizpápaiban +keresett utána. Egyszer Döbrentei egy kéziratát birálta. Látja e szót: +«kontár». Quid hoc est? Non intelligo. Posui ipsi «kantár». Másutt látja +e szót: «erény». Nem érti. Teszi helyette «remény» stb. + + +23. + +Az elhatározó percz itt van. Midőn e sorokat irjuk, éjfél van, a +szabadság tere tömve van néppel, mely rivallja: fegyverre! fegyverre! +Fáklyavilágnál olvassák föl a ministerek a királyi kegyelmes leiratot, +mely tudtunkra adja: hogy a király adott szavát nem akarja beváltani. A +nép rivallja: Megcsaltak bennünket, fegyverre, fegyverre! A harangokat +félre akarják verni. – Most vagy soha! ezen szavakkal végzi beszédét az +egyik minister. Ki kell hirdetni az országban: hogy a haza veszélyben +van. Itt vannak késedelmeskedésünk keserü gyümölcsei. Mindennap hinni, +mindennap megcsalatni és mégis mindennap ujra reményleni! A végső +perczre jutottunk. Ki fog a polgárvérről felelni, mely a vakhit miatt +omolni talál? Egyetlen reményünket még a nádorban helyezzük. Kívüle csak +az Isten és a kétségbeesés velünk. – Szegény hazám, szegény hazám! – – – + +Ápr. 1. Vége az aggodalmaknak. A király mindenbe beleegyezett. A +ministerium fel van állítva. Egy óra óta mindenütt béke és rend. + +* + +Az országgyűlés eloszlik. Ez nem nagy baj, ennél nagyobb +szerencsétlenség is történt már Pannoniában. Azzal rágalmazzák a haza +aranygombos atyjait, hogy félnek hazamenni. Félnek? Ugyan miért? Nem +féltek akkor, mikor minden diæta végével ujnál-ujabb terheket vittek +haza a népek nyakába, s félnek most, midőn a szabadság hírével térnek +haza? Most félnek a hazameneteltől? + +Tán még jobban félnek az ismét el nem jöveteltől? + +Könnyen megeshetik. A jövő országgyűlésnek alkalmasint más arcza lesz, +mint az eddigieknek. Ezt megjövendölheti az ember, a nélkül, hogy +Sybilla volna. + + +24. + +X. lap szerkesztője megköveti a tens nemes vármegyét: hogy adják vissza +neki a censorát, mert ő nem akar senki fiáért felelős lenni. Bizony +pedig már Oroszországban is el van törülve a censura, a mennyiben +tudniillik semmit sem szabad nyomatni. + + +April 9. + + +25. + +A pesti polgárság szörnyen haragszik a _vörös_ szinre. Azt hiszi, hogy +ez mindjárt _guillotint_ jelent. Az «_egyenlőségi_» század bajnokainak +ismertető jele vörös szalag lévén, szombaton délután ezek közül +nehánynak osztattak ki a legelső forradalmi ütlegek; szalagaik +letépetvén karjaikról. Sőt annyira ment a vörös szín elleni harag s a +nemzeti szín iránti szeretet, hogy a kocsmárosoknak megizentetett: mikép +a paprika tartó mellé só és majoránna-tartót is tegyenek, s ezentúl +minden veres-szakallú ember zöldet, fehéret tartozik a szakállában +viselni; különben botba fut. + + +26. + +N. K… i atyánkfiainak körülbelől ilyen dictionariumot adtak a kezébe +illető hatósági vezéreik, mikből aztán nagyot érthet a ki akar; de nem +az igazit. + +_Szabadsajtó:_ Ugy mint szabad lesz szüretkor minden embernek bort +mérni. + +_Reform:_ Minden ember református fog lenni, azaz: kálvinista. + +_Egyenlőség:_ Kinek mije van, azon megosztozunk. + +_Szabadság:_ Üthetjük már a zsidót; senki sem bánt érte. + +_Nemzeti őrsereg:_ Igy akarják a szegény embert beverbuválni a +katonaságba, elvinni Muszkaországba. Köszönjük akkor az estáncziát! + +_Közteherviselés:_ Nem fizetünk többet a papnak. + +_Urbéri viszonyok megszüntetése:_ Ezentúl a földesúr szántja a jobbágy +földjét. + +_Esküdtszék:_ Kikergetjük a senatorokat a városból. + + +27. + +_A nemesség megszüntetése._ Hát nem lesz többé haute-volée bál? Hát a +parasztnak is be szabad jönni a casinóba? Hát a leeresztett hajú +leány-asszonynak is le szabad ülni arra a padra, hol a kalapos +kisasszony ül? Hát a varga leánynak is szabad lesz már parazolt hordani? +Hát a kékbeli ember semmivel sem lesz alábbvaló, mint a zöldbeli ember? +Hát civis lesz már most minden ember? Hát nem lesz már most a +theatrumban sem első hely, sem kakasülő? Hát nem csapjuk meg már a +parasztot többet? – Eh, hisz ez égbekiáltó! + + +28. _Nemzetőrség._ + +– Jobbra kanyarodj! + +– Mit gondol szomszéd, komám uram, nem jobb volna balra kanyarodni? + + +Ápril 16. + + +29. + +Mi hir Kis-Ázsiában? Kis-Ázsiában annyira divatba jöttek a +fáklyás-zenék, hogy jelenleg egy kölcsön-fáklyás-zenét-adó-társulat +látta jónak a világra jövetelt, mely által minden részvényes tag +sorshúzás útján részesülni fog e megtiszteltetés nemében. Ha a társaság +például 365 tagból álland, mindennap egynek neve kihuzatik s az, +fáklyás-zene kiséret mellett, körülbelől ilyenforma dictióval fog +felköszöntetni: «Tekintetes táblabiró úr! Önnek érdemei +elszámlálhatatlanok, nem szűkség őket hosszasan felemlítenem, de nem is +czélszerű, mert a fáklya drága, s pedig holnapra is kell; elég legyen ön +magasztalására annyit felhoznom, hogy ön a részvényét pontosan +lefizette, minélfogva van szerencsénk önnek háza elejét szurokfüsttel +megdicsőíteni; éljen!» A fáklyák pedig ott helyben rögtön eloltatnak, s +gazdálkodás tekintetéből másnapra eltétetnek s ez így megyen, míg az év +lejár, minden istenáldott éjjel. + + +30. + +Az erdélyi kormányzó ilyen szép atyai szavakkal nyugtatá meg a petitiót +benyujtó népet: «hallottam: majd meglátom; most pedig _takarodjanak önök +haza_.» Nem hosszú, de szép! + + +31. + +Egy nógrádmegyei faluban kérdi a földművelő nép a paptól: ki adta nekünk +a szabadságot? A pap felelé: a császár, a ti apátok! Elmentek azután a +zsidóhoz, a ki pálinkát mér, kérdik tőle ugyanazt, ez azt felelé: a +nemes urak adták e jókat. Melyik mondott már most igazat? Kérdik végre a +szolgabirótól. Ez is azt felelé: hogy a kaputos urak voltak olyan jók. +«Na, mond erre a falu szája, ha ez így van, nem kell nekünk a pap; hanem +a zsidót megteszszük a jövő restellatión esküdtnek. + + +32. _Insurrectionalus jelenet._ + +Jön az éjjeli őrvonal. A laktanya előtt nadrágbadugott kézzel pipázik a +strázsa és nem mozdul. Kérdé a patrouille-vezér: hogy mért nem kiált +queraust? Van eszem, felel a táblabiró-silbak rendületlen phlegmával, +mikor azok odabenn a meleg szobában makaóznak, ordíthatok én, a meddig +tetszik, még sem jönnek elő. + + +April 23. + + +33. + +Párisnak egy városnegyedében már nem fizetnek házbért. A zsellérek a +communismus elveihez csatlakoztak, a háziurak ki vannak barricadozva. A +minapi népgyűlésen a pestiek is gyakorlatba akarták hozni e nemadózási +rendszert. Persze, ha voksolásra kerülne a dolog, a háziurak iszonyú +kisebbségben maradnának. Annyival is inkább, mert az okoskodás nagyon is +gubára ragadó. A háziurak az ő zselléreiknek zsarnokai: mind meg annyi +Lajos Fülöp en miniature. Egy orosz czár mindegyik külön. + +A háziuraság eszméje egy az absolutismussal, egy a zsarnoksággal. + +Mert: + +1. A zsarnokokat nem a nép választja, a háziurakat sem. Maguk teszik +magukat háziurakká. + +2. A zsarnokok a népet szertelen adóval szokták terhelni; a háziurak +szintén. + +3. A háziurak még csak nem is «Isten kegyelméből» uralkodók, mint ezt a +királyok szokták neveik után irni. + +4. A háziurak a világosságnak esküdt ellenségei, bízonyítja ezt +Budapesten minden lépcső és folyosó. + +5. A háziurak csupán megvesztegethető ministereket tartanak, kiket a +köznapi világ házmestereknek nevez. + +6. A háziurak egytől-egyig absolut monarchák, dalai lámák, orosz czárok, +török sultánok, Nérók, Caligulák és Dsingiszkánok, házmestereik +mindmegannyi Guizot, Metternich, Paskevics, Apponyi, Radeczky, török +basák, mandarinok, hetmanok és administrátorok! + +Minthogy pedig republikánus országban ejusdem farinæ urak számára +nincsen türelem többé, azért Párisban a háziurak ünnepélyesen +detronizáltattak. + +Csak hogy ne ebben kezdjétek Párist utánozni, kedves magyarjaim. + + +34. + +A mult napokban ismét nagy rakétás ünnep volt: az ablakok jól ki voltak +világitva, a görögtüz is meglehetősen sikerült, sok helyütt olajos +papirosra festett képek látszottak. A nép bámulta őket. + +A többek között legnevezetesebb volt egy tömlöcz ablaka a megye házában, +ez is ki volt világitva. A benne lakó raboknak mart. 15-kén kellett +volna a magok évnegyedes huszonöt pálczaütését fölvenni. A forradalom +napjai róluk is elvonták a baromi büntetést. Utolsó garasaikat tették +össze, hogy tömlöczük ablakát e nagy nap emlékére illően +kivilágíthassák. + + +35. + +A vidéken egy zsidó-árendás megfogad egy nemes legényt kocsisnak. A +nemes legény teljes életében illő büszkeséggel utálván a dolgozást, a +mint hallja, hogy nincs többé robot, fut a gazdájához, kezébe nyomja az +ostort s búcsúzik tőle, mondván: «megjött a szabadság, Iczik gazda; nem +dolgozom én kendnek többet.» – A zsidó megérti a dolgot s azt mondja: +«no János, ez ugyan nagyon jól van; még eddig nem mertem kendnek +megmondani; de már most, ha eljött a szabadság, én is meg mondom +kendnek, hogy kend egy semmirekellő lusta filkó. Isten megáldja János. + + +April 30. + + +36. + +A miniszteriumhoz ez ideig 1642 folyamodvány nyujtatott be. Mind +hivatalt kérnek, de egyik sem mondja meg, hogy mifélét? Magyar ember +természetesen universalgenie szokott lenni, kivált ha még táblabiró +fajta. Kilencz iskola padjába belefaragta a nevét s mikor a tizedikből +kimenekül, ott van, hogy mindent tud a világon, a mire szüksége nincsen. +Ilyenkor aztán csak az a kérdés, hogy cserzővarga legyen-e, vagy +miniszter? Mindkét pályára egyenlő előkészletei vannak. Mikor magyar +nemes ember a fiát iskolába küldi, azt mondja neki: «tanulj fiam; +tebelőled még palatinus is lehet.» S az aztán szörnyű baj, mikor +egynehány százezer ember egyebet nem tanul, mint minek csak palatinus +korában vehetné hasznát. + + +37. + +A minap oda megy egy német Klauzál miniszterhez, mint sok más német. + +– Karsamadiner! – Jó napot, polgártárs! + +– Ah, excellenz, nem ismer engem? + +– Nincs szerencsém, polgártárs. + +– Én vagyok az a friseur, a ki ő excellentiájához a premier miniszterhez +jártam tavaly országgyülés előtt. + +– Ah! nagyon szép! mivel szolgálhatok önnek polgártárs? + +– Nagyon furcsa körülmény hajtott ide excellentiádhoz, magam sem tudom, +hogy kezdjem? de nem volt máshoz bizodalmam. Eddig az volt a czímerem +egyik felére felirva, hogy «friseur» a másik felére pedig az hogy:» +coiffeur», jobb lett volna ugyan azt irni helyette, hogy: «perruquier», +mert ez szebb is, nobelabb is és legalább magyarul van; hanem már most +meg akarom változtatni a feliratom a miniszterium tiszteletére s e +végett bátorkodtam folyamodni, vajjon méltóztatik-e beleegyezni, hogy +így irjam «fodrász?» vagy pedig igy, hogy «hajfodrász?» Én a miniszter +úr ő excellentiája válaszában tökéletesen meg fogok nyugodni. + +Képzeljük már most e kérdéshez Klauzálnak elpusztíthatatlan türelmű +szelid képét, melylyel ő a folyamodónak egész türelmesen felelé: legjobb +lesz, irja ön igy: «hajfodrász!» + +Milyen huszonötöt csapatott volna erre egy torontálmegyei szolgabiró! + + +Május 7. + + +38. + +Egy sógor-lap csunyán kifakadt ellenünk. Azt mondja, hogy köszönik a +németek a mi _csókjainkat_, ha mi pénzt meg katonát nem adunk nekik +Olaszország ellen. + +Hát te azért jöttél ide csókolózni, mert azt hitted, hogy ez a jó bolond +magyar neked minden csókért kád aranyat ajándékoz? + +Tiz milliót egy csókért! Te! Hisz ennyit _Cleopatra_ sem kapott. Nálunk +becsületes magyar ember, ha valakit megcsókol, tartja tisztességnek, s a +ki itt pénzt kér a csókért, annak nem szabad nappal járni az utczán. + + +39. + +A dicsőségesen elmult fáklyás-zenék egyikénél egy budapesti +nemzetőrkapitány kirendelte a századját – fáklyát vinni. Vajjon nem +fognak bennünket majdan kukoriczafosztásra és hajtóvadászatra st. eff. +is kirendelni? + +Nem értjük mi egymást. + +A nemzetőrség eszméje pogányul el van sántítva. + +A nemzetőr nem silbak. A nemzetőrnek nem kell prezentirozni tudni, nem +is szabad. + +A nemzetőr nem drabant. A nemzetőr nem arravaló, hogy éjjel a korcsmákat +vizsgálja, s a proletáriusokat pórázra szedje. + +A nemzetőr nem bakter. A nemzetőr nem azért van a világon: hogy a +tisztelt házi urak nyugodtan fekhessenek az ő füleiken. + +A nemzetőr nem díszpolgár. A nemzetőrnek nem az a dolga, hogy tarka +ruháját és fényes fegyvereit parádézni hordja, mikor nagyuraknak kell +gyönyörűséget szerezni. + +A nemzetőr tisztán bajnok, semmi más. A nemzetőr kötelessége víni, lőni, +hadakozni, farkas-szemet nézni az ellenséggel, barricadokat csinálni, s +béke idején e műtételekben magát gyakorolni. A strázsát-állás, +patrouillozás, prezentirozás maradjon a tisztelt bakter uraknak, +katonauraknak és aranymentés uraknak; ők arra valók. + + +40. + +Az erdélyhoni oláhoknál ilyen jó színben állanak mozgalmaink: + +«A szerecsen császár háborút izent a magyar királynak. Ennek oka az: +hogy miután Szerecsenországban minden férfinak tíz feleséget kell +tartani, hát a szerecsen császár most a szomszédból hordatja össze az +asszonyokat. E végett mind Magyarországban, – mely Szerecsenországhoz +legközelebb esik, – mind Erdélyben össze fogják szedni a nők közül a +barnákat s odaadják a szerecseneknek. + +De már ezt nem engedjük!» + + +41. + +Valahol már megint nagy ünnepély készül. Sütnek, főznek, borokat +fejtenek. Érzem a rántás szagot. Azt mondják, hogy az orosz követeket +várják. Ők is el akarják fogadni a pesti tizenkét pontot s nekik is +felelős miniszterium kell, – olyan mint a mienk. + +Isten neki. Megosztjuk velök is, a mink nincsen. + +Kell pénz barátaim? Itt van, vigyétek! van nekünk annyi mint a polyva; +hozzatok zsákot, hordókat, kádakat, szapullókat; a mi csak van. Adunk +mink, a mennyi kell, örülünk, hogy szabadulhatunk tőle. + +Itt van mindjárt Bécsnek tiz millió esztendőnkint. – Tessék! – Aranyban, +ezüstben. + +Itt van Lengyelországnak másik tiz millió. Csak kocsit kell érte +küldeni. + +Szerbiának – no ennek elég lesz hat millió. Ha több kell, csak +szóljanak. + +Moldáviának, még nem tudjuk, hogy mennyi kell? Előlegesen tessék a három +millió. Ezért interest sem kérünk. + +Olaszországnak – ah ennek kell küldeni husz milliót! Legalább! Mi az +nekünk? + +Csehországnak detto tiz millió. Azok is jó emberek. + +Törökország – te is gyere elő. Szólj: mennyi kell? A magyar nemzet nem +tud hová lenni nagylelkűségében, megful a maga zsirjában. Segítsetek +rajta! + +Tessék, tessék. + +Kell katona? Azt is adunk. Kinek volna az, ha nekünk nem! Annyi van, +hogy mint midőn Xerxes felállt egy hegyre, onnan nem látta a katonái +sorának végét: azonképen mi is, ha egy hegyre felállunk, hát egyet sem +látunk. + + +42. + +Egy gazdag táblabiró, ki mint kiszolgált hadastyán, szintén kapott oly +rézpecsétet, a milyet a katonák szoktak a gyomrukon hordani, s a mit +Isten tudja miféle érdemekért osztogat a császár, – hát azt a pecsétet +elvesztette. + +Másnap kihirdetteti, hogy a ki ezt az elvesztett érdemdísz-rendjelt neki +megtalálja és haza viszi, kap jutalmul öt forintot, persze fekete +bankóban. + +Nagyon szerette a pecsétjét, büszke volt rá; hát nem lehet csodálni, +hogy oly feligért érte. + +Harmadnap (abban a városban történetesen sok katona volt) kilenczvenhat +ilyen érdemdísz-rendjelt vittek a nyakára, darabját öt forintjával. +Egyecskét _vesztett_ el s kilenczvenhatot _találtak_ neki harmadnapra. + + +43. + +A városháznál megint dictióznak a zsidók és a magyarok ellen. Aesopus +meséiben a barmok beszélnek úgy mint az emberek; itt megfordítva kezd +lenni a dolog. + + +44. + +Istentelen világ! + +Képzeljétek csak minden világ keresztyén népei: Pesten husvét első +napján a magyar szinházban játszottak! + +Oh te Szodoma és Gomora, te Ninivé, te Babylon! Te bűnnek leánya: Husvét +első napján bűnös világi mulatságnak nyitni meg a comédiaházat! nem +félsz, hogy elsülyedsz? + +Nem, nem, sokáig nem állhat a világ. Az özönviz már nem messze van. Én +megyek, váltok jó előre jegyet a Noé bárkájára. + + +45. + +E napokban jött közénk egy pár lengyel, kik egyenesen Krakkóból szöknek. + +Egyiknek meg volt lőve a lába. + +Ott is szép dolgok történtek. + +A kormány megengedte nekik a national convent összehivását. + +S mikor szépen együtt voltak, akkor elkezdte őket kartácscsal lövetni. +Nem rossz módja a capacitatiónak. Az ilyen véleményre persze nem lehet +másképen, mint barricadokkal felelni. + +Szegényeket azonban szétverték onnan is, s most már igazán földönfutók. + +Tépjétek le az égről Sobieski paizsát s dobjátok a kútba. + +Ha ti egykor e paizszsal meg nem véditek Bécset, most ennek a Bécsnek +kövein a kecskék legelnek s a denevérek készítenek fészket és ti +szabadok vagytok. + +Nem gyilkolt volna meg benneteket – hálából, a miért megszabadítátok, +midőn a halál szeplői kiverték, midőn patkányait kezdte már megenni. + + +46. + +Quod nova testa capit, etc. A ki egyszer táblabirónak születék stb. +Kimondtuk, hogy nincsenek többé titulusok s alig számolunk hatot, megint +benne vagyunk a titulusokban. + +Most már mindenki oda teszi a neve után: N. N. nemzetőr, X. Y. közlegény +a XX. nemzetőrszázadban I. A. a XVI. század nemzetőrség felcserje. O. J. +hadifőjegyző. Q. Q. nemzetőr-ezredes. Csak kitörik a szeg a zsákból. +Elhagytuk a «tekintetest» s behoztuk a «citoyent.» + +A titulus nem azért titulus, mert czifraság; hanem: mert erre a +kérdésre, hogy: kicsoda? azt feleli, hogy: micsoda? + + +Május 14. + + +47. + +Sopronmegyében egy falu jobbágysága föl akarta osztani a földes ur +jószágát. + +Szerencsére a katonaság jókor közbejött s a lázadók kegyesen +megszeppenve oldalogtak haza. + +Nehányan a falu bölcsei közül, tartva attól, hogy e kudarczot vallott +revolutiónak még következései is lehetnek, megkérdezték a notáriust, +hogy mi bajuk történhetik ezért? + +A notárius tanult ember levén, azt mondá: + +«Ezért kigyelmetek közül ötöt hatot felakasztanak, a többit elviszik +katonának.» + +«Uram, notárus uram, nem jól lesz az, segitsen fejünkön!» + +«Bizony nem segithetek én, édes atyámfiai, ha csak kentek magok meg nem +előzik a statariumot, s az egész faluban mindenkit, a ki csak résztvett +a nyugtalankodásban, huszonötig nem csapnak. + +Ezeknek sem kellett több, mentek rögtön a biróhoz. + +«Biró uram ne sajnáljon ránk huszonötöt csapatni.» + +A birónak mit volt mit tenni? előhuzatta a derest, lekapatta sorba, +betűrendbe s huszonötig csapatta az egész falut. + +Akkor aztán magát a birót hasaltatták neki. Mit volt mit tennie? kiállta +ő is az ő huszonötjét s már most áldják mindnyájan az ég urát: hogy ily +szépen megszabadultak a véres büntetéstől. + + +48. + +Egyszer Mária Terézia alatt felzendült Bécs legalsóbb osztályú népe. + +Kérdi a királyné: hogy mi baja a canaillenak? + +– Nincsen _kenyerük_ szegényeknek, – felelék neki. + +– Minő finyáskodás! – szól erre méltó indignatióval a királyné, – ha +nincs _kenyerük_, hát mért nem esznek _zsemlyét?_ + + +49. + +Ferenc király egykor egy feldmarsalával ferblizett a táborban. + +A király beszerelt, a marsal aussizott: azután gustirozott mind a kettő. + +Ekkor a király ijeszteni akart s hivott két huszast, a marsal megadta és +visszavágott még hatot s kérdezte mije van? + +A király kivágta: + +– Három király, magam vagyok a negyedik. – S nyult a cassa után. + +A marsal legkevésbbé se jött erre konfusióba, ő is kivágta a magáét: + +– Három disznó, magam vagyok a negyedik. S beseperte a cassát. + + +Május 18. + + +50. + +Kérdés. Miben különbözik a franczia forradalom a magyar forradalomtól? + +Felelet. Abban: hogy a francziák _el akarták kergetni_ a királyukat s ez +nekik _sikerült;_ a magyarok pedig örömest _haza hozták_ volna a +királyukat s ez meg nekik _nem sikerült_. + + +51. + +Kérdés. Micsoda titkos jelentéseik vannak az érdemjeleknek, miket a +királyok osztogatnak? + +Felelet. _A kereszt_ azt jelenti: «ime te is segitettél a népek +megváltóit keresztre feszíteni, viseld érdemed jelét a nyakadra kötve.» + +Az _aranykulcs:_ «hű tömlöcztartója voltál a szabadságnak; viseld +porkolábi érdemeid diszjelét magadon.» + +Az _aranyláncz:_ «engedelmes igavonója voltál a te uradnak, legyen +megaranyozva a láncz, melylyel zsámolyához vagy kötve.» + +Az _arany sarkantyú:_ – «első voltál ott, a hol futni kellett, legyen +mivel sarkantyúznod a lovadat, ha háborúba mégy.» + +Az _arany gyapjú:_ – «jámbor birkája voltál a te uradnak: viseld +tulajdon bőrödet.» + +A _térdkötő:_ – «köszönd e harisnyakötőt azon érdemeidnek, miket +magadnak az udvarhölgyek körül szereztél.» + +A _tárcza_ végre ilyenformát jelenthet: – «tömted a gazdád tárczáját a +nemzet pénzével, már most emlékül tartsd meg magadnak a bugyillárist.» + + +52. + +Kérdés. Mit csinálnál te Jellacsicssal, ha te volnál a nagy mogul? + +Felelet. Először szép szóval kérném meg: hogy ne sajnálja magát +fölakasztani. + +Kérdés. S ha szót nem fogadna? + +Felelet. Akkor iszonyú chriát irnék neki számtalan periodus +quadrimembrisekkel, phrasisokkal, similitudokkal, citatumokkal, +syllogismus catenatusokkal, flosculusokkal, locus topicusokkal, +emblémákkal, chronostichonokkal s mindennemű rhetoricai figurákkal +felfegyverkezve, melynek prologusában a haza boldogságáról, epilogusában +pedig azon édes kötelességről szólanék, melyben részesülni fog, ha e +chria folytán magát rögtön felakasztja. Adnectálván a ministeriális +ferman mellé egyúttal a szolgálattevő selyemzsinórt. + +Kérdés. S ha még akkor sem akarna engedelmeskedni? + +Felelet. Akkor elküldeném neki a magyar tudós társaság szótárát, azzal a +világos fenyegetéssel, hogy ha periodusaimnak rögtön nem enged, nem +marad e szótárban egy ige, melyet ellene nem küldök, szabályozott +glédába állított hadi rendben. Kérdés. S ha még ekkor is megbicsakolná +magát? Felelet. Na – akkor elővenném nagylelkűségemet és +_megkegyelmeznék_ neki. + + +53. + +Azt beszélik, hogy ministereink egyike, midőn Párisban járt, +meglátogatta Madame Lenormand-ot, azt a világhírű jósló nőt. + +E hölgy négy jóslatot tett neki, melyek mindegyike képtelenség volt azon +időben. + +I. Megszünik gazdag lenni. (Családja egyike volt a legtehetősebbeknek +Magyarországon.) Ez beteljesült. + +II. Egy nemesnek lesz sógora, s egy köznemesnek veje. (Apja zászlós úr +volt és magas aristocrata.) Ez is megtörtént. + +III. Magyar minister leend. (Akkor még ily hivatalnak a czíme sem +létezett.) Ez is beteljesült. + +IV. Le fogják nyakazni, – (őrizze magát feketeruhás környezőitől!) + +Ha az egész mese nem volna, még megijesztené az embert.[13] + + +Május 21. + + +54. + +Legújabb hir szerint Bécsben nagy lázadás van; a király eltávozott +Bécsből, s Innsbruckba ment. + +Miért nem jő egyenesen közénk? Sehol biztosabb nem leendene, mint a +magyar nép közepett. + +Félisten lehetne itt! A magyar nemzet minden pártu, ajkú és színezetű +osztályai egyesülnének körülötte s megvédnék, mint megvédték ősét Máriát +az egész világ ellen. + +Mit ezelőtt egy héttel jövendőlénk, az korábban kezd beteljesülni, mint +gondoltuk vala. + +V. Ferdinándnak nem marad egyéb hátra, mint Magyarhon karjai közé vetni +magát, s e karok csodákat fognának kivinni érte! + + +55. + +Kedv látni az önkénytes hadfogadást.[14] + +A nép töri magát fegyvert ragadhatni a hazáért. Ifjak, vének, szegények +és gazdagok. + +Egy apa, tehetős földesúr, hozta oda egyetlen fiát: + +«Ime én is átadom egyetlen fiam a hon védelmére.» + +A fiú jó kedvvel állt be, alig volt tizennyolcz esztendős. + +Három ügyvéd, öt jogász, több tanuló, művész és kereskedő iratta be +magát a bajnokok soraiba. + +Fölcsapott egy nagy kereskedő fia is: gyönyörű tisztaarczú dívatos +legényke. Mondták neki: hogy addig is, mig társai e felében szennyes +zsiros alföldi legények, napszámosok, kocsisok, proletáriusok, csinosabb +alakká mosakodtak, lakjék odahaza, ne az őr tanyán. + +«Nincsen többé úr és szegény között különbség,» felelt meg a derék fiú s +összeölelte bajtársait, kiknek barátsága többet fog érni majd a +lőporfüst közt, mint az illatos dandyké idehaza. + + +Május 28. + + +56. + +Együnk, igyunk, vigadjunk. Hisz holnap úgyis meghalunk. Imádlak magyar +nép! mikor küszöbödön a baj, akkor van legszélesebb kedved, tánczolva +mégy a halál elé s szemébe nevetsz a töltött ágyunak… Sokáig élj! + +Meghaltál nem egyszer, föltámadtál mindannyiszor, kutyába se vetted a +halált; ha megvertek ma, nagyot aludtál rá s holnap kiheverted; ha +mindened elvették, borod, búzád maradt s eb volt, a ki búsult; te sirva +is tudtál vigadni… Sokáig élj! + +Körüled ég a világ, alattad reng a föld, mit bánod te azt? ha házad +leég, terem nád elég, újra fölépíted; ha reng a föld, jó tánczolni +rajta, nem érzi az ember. Körüled minden nép küzd azért, a mije nincs; +vérét ontja, gyötri, fárasztja magát; bánod is te! Neked mindened van. +Lesz jó termés, lesz jó szüret, s ha egyszer kedve van az embernek, mért +ne tánczolhatna a vulkán tetején?… Sokáig élj! + +Nem félsz te senkitől, van neked jó széles tenyered, bele híres fokosod; +ha ellenség kerülget, ajtót sem zársz előle; azt mondod: hadd jöjjön! ha +baja van veled, majd meglássuk, melyikünk eszi meg a másikat? de te +ugyan kocsit nem küldesz érte, sem helyébe nem mégy; legalább ha +helyedbe jő, neki is lesz mit enni, s ha egyébről nem, arról megemleget, +s ha jól lakott, majd megúnja magát és odább megy… Sokáig élj! + +Imádom a philosophiádat! + + +57. + +Egy úri dáma itt Pesten azt felelte az önkénytes hadfogadási +segélygyüjtőknek: + +– Ejh, mit bolondoznak az urak? «én bizony semmit sem adok; én nem +szeretem a háborút.» + +Bizony más sem szereti azt. + +Egyébiránt nincs attól mit félni nagysádnak. Nem olyan irtózatos dolog +ám az a háború. + +Egy reggel, mikor fölébred nagyságod, hallani fog egy kis +ágyú-durrogatást messziről, arra felsétál a muzeumba, onnét +opernguckeren szerte néz, s látni fog távolról négy falut szép romantice +égni; onnét haza megy. Ebédnél meghallja, hogy a muszka megverte a +magyar ármádiát, s estére betoppan nagysádhoz egy pár meglehetősen +szakállas és bajuszos kozákhadnagy, egész illedelmesen meghajtja magát, +kezet csókol és tudtára adandja nagysádnak, hogy huszad magával oda van +kvártélyozva. + +Nagysád meghívja őket ozsonnára. A közkatonák salonban, a tisztek a +kabinetben, a közkatonák pálinkát, a tisztek theát kapnak, s ez így tart +vagy hat hétig, azután a regement odább vonul; a közkatonák a salonból +egyet-mást elvisznek, a tisztek pedig a boudoirban egyet-mást ott +hagynak, nagysád pedig egy este meg tudja: hogy férje ki van nevezve +orosz statustitkárnak. + +Ilyen lesz – nagysádkám – az a háború. + +Nem kell azoktól a katonáktól úgy félni. + +Mióta be van bizonyítva: hogy a nők is emberek, azóta a katona csupa +emberszeretet. + + +58. + +Petőfi mult szerdán könyvtárát árverezteté el s a begyült összeget a +hadfogadási költségek pénztárának ajándékozta. + +Korponai hadi érdemeiért nyert érdem-pénzét, mely harmincz aranyat nyom, +ajándékozá ugyan e czélra. + +Széchenyi és Batthyányi grófok minden ezüstnéműiket tevék a haza +oltárára. Zichy Manó gróf öt mázsa ezüstjét küldte a pénzverdébe. + +A Károlyi család több mázsa ezüstneműit küldte el a nemzeti bank +alapjához. + +A miniszterek egy évi fizetésöket adták vissza a nemzet pénztárának. + +A nemzeti kaszinó minden ezüst készletét és 20 ezer ftnyi összeget adott +át. + +Czegléd város a felszólítás előtt 9600 p. ftig járult az önkénytes +adakozásokhoz. + +Önkényteseink serege naponként szaporodik. + +Tömérdeken, a legszegényebb fiúk, a husz forintot, melyet beállásukkal +kapnak, nehány garas levonásával rögtön visszaadják. + +Egy fiatal ember mostanában kapta ki tizezer forintnyi osztályrészét, s +azt rögtön átadta a nemzeti kincstárnak, maga pedig önkénytesnek állt +be. A rendes katonaság közül is számtalanan ide soroztatták be magukat. + +A nemzeti szinház tagjai négyezer pforintot adtak át a hazának. Wodjaner +másfél mázsa ezüstöt. (Akkor sem kellett hozzá commentár. J. M.) + + +59. + +Horvátország május 10-dikén hadat üzent Magyarországnak. Reménylem: hogy +nem fogjuk őket helyünkbe várni. Megyünk: mindenki elmegy. Ilyenkor nem +tudom, azt kell-e bámulnom inkább, a ki elmegy, mint azt, a ki itthon +marad? + +Ez utóbbi határos volna a vakmerőséggel. + +Hah, mily dicső lesz! + +Az őrtűz körül letelepedve véres papirrongyokra dobhátán irni csodás +jeleneteket, a minőkről a mai kor gyermekeinek sejtelme sem lehet. Látni +a halált teljes pompájában s lefesteni arczát Hallani a csaták +rivalgását s leirni szavait. + +Vinni a zászlót előre, hol legsűrűbben hull a golyó, küzdeni érte, +kicsavarni az ellen kezéből, megcsóválni a levegőben, és meghalni érte. +Hah mint fog tántorogni a lerészegült föld, a vérrel itatott föld, s a +gyávákat, kik házaikból nem mernek kijönni, mint temetendi téglafalai +közé! Mint fog megnyilni, hogy a holtak kijöhessenek sirjaikból! + +Újra fogják látni egy Hunyadi arczát, Kinizsit, Rákóczyt, Lehelt és +Botondot, az ős István király szentelt koronáját, Kapistrán barátot, +Dobót az egri hőst, a hét _magyar vezért_, Zrinyi Ilonkát, egri +asszonyokat! ők mind fel fognak támadni újra, föltámadnak unokáik +unokáiban, s föltámad velök a hajdani magyar dicsőség! + +Magyarország földjét újra el kell foglalnunk. Karddal és tűzzel mutatni +meg, hogy a magyar nép életet érdemel. Karddal és tűzzel bizonyítani be, +hogy e hazában csak egy Isten lehet úr, a magyarok istene. + +Ezt tenni fogjuk. Úgy áldjon meg az ég! + + +60. + +Egy reformált gyülekezet minden ezüst és arany edényeit felküldte a +hadi-kincstárba. Rajtunk a sor catholica szentegyházak! Ha most +áldoztok, elveszthetitek ezüst szentjeiteket; de megmenthetitek a +catholicismust; ha fösvénykedtek, majd a muszka ezüstjeiteket is elviszi +s tetejében még görögöt is csinál belőletek.[15] + + +61. _Bécsi forradalmi jelenet._ + +– Nyissatok utat a barricádon. A minister parancsolja. + +– Bizony nem nyitunk mi!!! otthon parancsoljon a minister. + +– Nyissatok utat! Itt a placatumok. + +– Csak azért sem nyitunk. Süsd meg a placatumodat. + +– Nyissatok utat! Jönnek az ágyúk! + +– Állunk elibök! + +– Le a barricáddal! A sörhordó szekér nem mehet keresztül. + +Erre a szóra hanyat dőlt a barricád. + + +62. + +Vannak, kik egy nagy Ráczországról álmadoznak, melynek határa +Kecskemétig terjedne. + +No, no! Ominosus hely ti nektek ez a Kecskemét! Emlékeztek-e még rá, +mikor a ráczok egy éjjel hadastul rajtamentek Kecskemétre, azt +felgyújtották s a szép magyar nőket szőrkötelen hurczolták el lovaik +mellé hurkolva? + +A kecskeméti biró azonban hirtelen összegyűjtötte a fegyverfogható +férfiakat s lóra kaptak, utána eredtek a rabló csordának. Solt körül +utolérték s ott a lápságnak szorítva, egyig levágták az egész rácz +tábort. Hirmondó sem ment közülök haza. + +A szekér maig is embercsontokon jár ott. + +Megvan ám még az a nép; mely e csontokkal a földet behintette. + +Ez a nép atyafinak nagyon jó atyafi, de ellenségnek nagyon rossz +ellenség. + + +63. + +Eljött hát a várvavárt ünnepélyes alkalom! + +A katonaság, miután azokat, kik felesküdni nem akartak, elküldték +Komáromba – csakugyan felesküdött az alkotmányra. + +Azaz: hogy új esküformájában benne van ez a szó is: «alkotmány,» +olyformán, mint mikor Aesopusnak meghagyta a gazdája, hogy főzzön neki +_lencsét_, ez aztán főzött neki _egy szem lencsét_ egy nagy tálban. + +Ez ünnepélyes alkalommal, midőn e szavakat kellett volna a katonaságnak +utánmondani: «esküszünk hűséget _első_ Ferdinánd _ausztriai +császárnak_», az olasz katonaság egy torokkal kiáltá: «no – no!» (nem!) +s nem esküdött addig, míg így nem mondaték neki: «Ötödik Ferdinánd, +magyar királynak.» + + +64. _Nostradamus jövendölése a XIX. század közepéről._ + +Az egész földön egyszerre fog kezdődni a tavasz. A Vezuvius kitör. +Olaszország lángba borul. + +Asszonyok fognak hadakozni, gyermekek a piaczon szónokolni, holtak +támadnak fel sírjaikból. + +A kakas háromszor kukorít. + +Új, soha nem látott nap jön fel az égre, mely soha le nem megyen, +sugáraitól az egész világ új színbe öltözik. + +A sárga hold a fekete égen elhalványul, elvész, a szivárvány lejön az +emberek keblére. + +A kutyák elhagyják gazdáikat s a farkasok föltámadnak a sasok ellen. + +Nem fognak lánczok készíttetni többé. A börtön neve meg lesz átkozva és +elfelejtetik. + +Nem fog senki kardot hordani többé. A vérontás meg lesz átkozva és +elfelejtetik. + +Megszünik a gyűlölet, a félelem, a kevélység; szeretet lesz úr a +világon. + +A pénz elmúlik, nem lesz különbség gazdag és szegény közt. Munkálkodni +fog mindenki és boldog leend. + +Az isten maga fogja kormányozni a világot, maga tanítandja a népeket s +kik e dolgokat helyette végezték, elmúlnak. + +A férfi nem fog úr lenni a nő felett. Mindkettő egyenlő joggal fog bírni +az isten előtt. + +Addig pedig sok anya fogja halálkínok közt szülni fiait és álmaiban +véres képeket látand, és a föld megmozduland előérzetében. + +A holdban látni fogjátok a véres foltokat s éjjel tiszta égben +menydörgés fog hallatni. + +A népeket éh- és döghalál látogatandja meg. A templomokban imádkozás +közben sokan fölkaczagnak s az ebek vonítani fognak a várak és paloták +kapui előtt. + +Éjenként magától megszólamlik a tornyokban a halálcsengetyű s nagy +fekete pillangók repkednek a levegőben, miknek hátára halálfej van +festve. + +Ha ezek elmúlnak, az ördög leviszi családját a föld alá s az emberek nem +fognak szarvakat viselni sem aranyból, sem ezüstből. + + +Junius 18. + + +65. _Egy bukott pecsovics lapszerkesztő licitálja lelkiismeretét._[16] + +«A ki vesz, annak lesz, ki ád többet érte?» + +Tessék, tessék szép tarka lelkiismeret, fele fehér, fele fekete, ha +kifordítom balkézre való, ha befordítom jobb kézre való, ki ád többet +érte? + +Voltunk mi dühös hazafiak, lettünk hidegvérű hazaárulók, most ismét +gazda nélkül vagyunk, ajánljuk magunkat a többet igérőnek. + +Kell haragos szabadsághős? itt vagyunk mi. Kell alattomos jezsuita? +Nálunknál jobb nem akad. Kell republicanus? communista? oda esküszünk. + +Kell áruló, szentségtörő? parancsoljatok velünk. Ez a bőr nyúlik szépen, +s minthogy goromba és fekete, nem igen piszkolódik. + +Ki ád többet érte? + +Mi készek vagyunk összeveszni az egész világgal, vagy hizelkedni az +egész világnak, a mint parancsoltatik nekünk. + +Akarnak az előfizetők lapunkban egymással összeveszni? Tessék. Akarnak +saját magunk képére mászni? Tessék. Mi nyilt tért engedünk mindenkinek +minden kigondolható gorombaságokra. + +Haragszik valakire a közönség, haragszunk mi is. Szeret valakit, azt mi +is szeretjük. + +Kinek tetszik szép fiókos lelkiismeret? Rejtek-ajtós, csappantyús, dupla +fenekű lelkiismeret? Ki ád többet érte? + +Nem tetszik a közönségnek nevünk? keresztnevünk? vezetéknevünk? +prædicatumunk? Tessék bennünket újra keresztelni, újra bérmálni. Tessék +lapunk nevét újra megváltoztatni. Mi minden indítványt elfogadunk, +minden előfizetőnknek van joga egy tetszése szerinti nevet adni a +lapnak. Mi mind elfogadjuk és e neveket mind kinyomatjuk a lap homlokára +egyiket nagyobb betűvel, mint a másikat. Akár egész lapban egyebet se +adjunk, mint csupa czímet. + +Vannak igen szép kalendáriomi nevek, mik nagyon ránk illenek, például: +Köpönyegforgató. – Hazugságok tárháza. – Herkules csizmája. – Nappali +denevér. – Herostrat fáklyája. – Sötétség temploma. – Dupla mákvirág. – +Mindenki szolgája. – Irodalmi bravó. – Cosmopolitikus csizmadia. – +Szalonnatakaró. – Oroszlánbőr idegen háton. – Liliputi hiradó. – +Pokróczhelyettes. – Ildomos szélvitorla. – Patriotikus hernyó. – +Hopponmaradt renegát. – Surrogatum ipecacuanhaé steff. + +Tessék még többeket is ajánlani. + +A ki vesz, annak lesz. + +Egy forint, két forint? Ki ád többet érte? + + +66. _Egy szomorú éj._ + +Pünkösd vasárnapja volt; a hon atyjai szépen pipáztak és fagylaltoztak a +kioszkban öt órától kilenczig. + +A nagy kaszárnyában pedig az önkénytesek verekedtek a sorkatonasággal öt +órától kilenczig. + +Potomság volt az egész, alig érdemlé a rendőrség figyelmét, egy kicsinyt +lármáztak, egy kicsinyt kiabáltak, s kilencz óráig mindössze is alig +vertek agyon két embert, egy önkénytest és egy katonát. + +Kilencz órakor azonban hirtelen lövések verték fel a várost nyugalmából. + +A szinházból kifutott a nép, az utczákon a lármadobot verték, a +tornyokon félrebeszéltek a harangok. Irtózatos zavar lett. + +Az ünnepien öltözött néptömeg között neki vadult alakok rohantak veszett +futásban ordítva: «fegyverre! fegyverre!» + +A lövések egyre ropogtak. Szabályszerűen, százával egyszerre +parancsszóra. Benn irtózatos volt az ordítás, a fegyvertelen önkénytesek +az ablakokból kiáltoztak alá: hogy adjanak nekik fegyvert, mert őket le +orgyilkolják. Künn a néptömeg egyre növekedett, egyre nőtt a düh, de a +kapuk be voltak zárva, s a sötét ablaksorokból az alant állókra +lövöldöztek. + +Lassankint szálinkózott össze a nemzetőrség: kinek nem volt puskája, +kinek meg lőpora; a legtöbb puskák gyutacsosok voltak, s ilyen egész +Pesten nem kapható. + +Megjelent a polgárőrség, és a huszárok. + +Némelyek a kaszárnyát fel akarták gyujtani, mások fellövöldöztek az +ablakokra; a legnagyobb rész nem tudta mit tegyen. + +Jöttek elvégre a miniszterek. Bátran mentek a legnagyobb veszély közé és +buzdíták a népet. + +Jött Szemere, lőport és golyókat osztatott a nemzetőrsegnek. Jött +Mészáros, s be akart törni a kaszárnya kapuján. Széchenyi is ott +lovagolt az utczákon. + +Az összesereglett nép ekkor fejszékkel, dorongokkal esett neki a +kapunak, s azt betörte. Mészáros bement. + +Gyilkos fegyverropogás fogadta, a mint belépett. Mellette rogyott le +halva segédje, báró Haasburg, nyolcz golyótól találva és Galovics +kapitány, a kit sziven lőttek. Vissza kellett vonulnia. + +Ekkor áthozattak Budáról a granátosok. Jött később a nehéz lovasság, s +ezekkel egyesülve a nép élén, másodszor is betört a hadügyminiszter a +nyitott kapun. A kaszárnya többi kapui pedig el voltak torlaszolva. + +Ez történt éjfél előtt fél órával. + +Egész addig mindig zúgtak a harangok, harsogtak a trombiták, üvöltött a +nép. Egész addig mindig dultak ott benn, az egymás ellen bőszített +önkénytesek és katonák. Emezek töltött fegyverekkel, azok letépett +ablakvasakkal, s ellenük puskáiról lefacsart szuronyokkal vaságyaik +darabjaival, vagy puszta kézzel. + +Künn ezalatt nehány őrt is levertek lábairól. + +Az olasz katonák elzárták magukat folyosóik mögé, az önkénytesek +segélyére pedig a barricadeurok rohantak fel roppant rézbuzogányokkal. + +A tömeg egész reggelig nem tágított az ostromlott kaszárnyától. Szünet +nélkül lehetett pörére vetkezett férfiakat látni, izmos fa- és +vasdorongokkal, kik az utczákat s a kaszárnya kapuit elállták. Néha +egy-egy holtat vagy sebesültet vittek el közülük, a többi meg sem +mozdult. + +Reggel felé az volt a hír, hogy a katonaság még most sem akarja lerakni +a fegyvert. S a hadügyminiszter 8 ágyút szegeztetett a kaszárnya +kapujának, déli 12 óra volt határidőül kitűzve, ha akkorra meg nem adják +magukat, leágyúztatnak. + +Délben lerakták fegyvereiket, s lefegyverzetten két sor nemzetőrség +kiséretében a Dunáig kisértettek, onnét gőzhajón Komáromba +szállíttattak. + +S a nép csak egy szidalmazó kiáltással sem állt boszút a +lefegyverzetteken. + +A katonák részéről úgy, mint az önkénytesekéről egyenlő számmal vannak a +holtak és sebesültek. A nép közé tett lövések pusztításáról nem tudni +semmi elhihetőt. + + +67. + +E lázadás nem történt Isten hírével. Az itt működött kezeket meg +lehetett ismerni fekete nyomaikról. Ezt királyunk környezői s +királyunknak és nemzetünknek ellenségei tevék. + +Mi czéljuk volt vele? + +Igen sok. Először az, hogy az országban kapjon lábra az olasz és magyar +közti gyülölet, hogy Magyarhon küldjön hadat Olaszország ellen. + +Az olaszok mi nekünk legjobb barátaink voltak, de tiszteik, kik +többnyire illyrek, elhitették velük, hogy mi önkényteseinket az olaszok +ellen akarjuk küldeni. + +Másodszor az, hogy kitünjék, miszerint Pestnek nincs ereje. Ezzel +egyébiránt felsültek, mert a nép kimutatta, hogy van. + +Harmadszor az: hogy ország-világ átláthassa: hogy a katonaság +miniszteriumunktól megtagadja az engedelmességet, hogy tőlünk függni nem +akar. Negyedszer, hogy a királynak oka legyen félni a Pestre jöveteltől. + + +68. + +Már két óra óta járnak-kelnek itt bécsi emissáriusok, kik a nép +legalsóbb osztályait a respublica iránti hajlamra bujtogatják. Pokolra +veletek! nem _republicánusok_ vagytok ti; hanem reactionariusok. + +Tegyétek le e szent álarczot ördög képeitekről; nem rabló csordák +alkotmánya a respublica. + +A respublica nem földön érik meg, hanem a magasban, nem csinál az zavart +magának, hanem világít. + +Ne higyjetek nekik! csalnak, midőn azt mondják, meg vagytok rá érve. A +respublica Isten ajándéka. S az nem adatik olyan bűnös népnek, mint ti +vagytok; azt meg kell először érdemelni. Ahoz republicánus erkölcsök +kellenek. Jaj ti nektek, ha hivatlanul akartok templomába lépni! Az áldó +istenség helyett a villámok istenét találnátok benne és elvesznétek. A +napot nem kell meggyujtani, feljön az magától is. S mielőtt feljönne, a +hajnalt küldi maga előtt, nem a lidérczeket. + + +69. + +Azoknak megnyugtatására, kik az ellenségtől tartanak, biztosan +állíthatjuk: hogy a pesti fegyver-gyár folyó évi _octóber_ elsején +elkezdi működését. + +Addig bizhatunk a kalendárium valamennyi szentjeiben. + + +70. + +K… a nemzetőrség fegyvergyakorlat alkalmával szépszámú nézők +jelenlétében a kapitánytól úgy comandirozott; balszárny ka-ny-ar-odj; de +ne a zsidó leányok felé! + +Ne bizony, hanem Horvátország felé! + + +71. + +«Hol volt ön a _mult éjjel_ a kaszárnya ostrom alatt?» + +«Én ott voltam kezdetétől végig; puska volt a kezemben.» + +«Sehol sem láttam önt, pedig én is ott voltam.» + +«Meghiszem; mert én benn voltam a kapu alatt. Épen mellettem lőtték le +Masburg bárót, egy golyó a csákómon is keresztül ment. Nagyobb igazság +kedvéért az órámat is ellopták.» + +Alig mondta ezt el a hős, jön az inasa és hozza az órát. + +«Hát megkaptátok? kinél volt?» + +«A pinczében volt nagy uram. Ott tetszett az ágy alatt felejteni a _mult +éjjel_.» + + +72. + +«Merre van kérem a rebellió?» kérdi egy mordialiter felpuskázott +díszpolgár a másikat. + +«Épen egyenesen arra, a merre szaladni méltóztatik.» + +«Épen arra? no úgy hát másfelé megyek.» + + +73. + +A zavar óráiban általános volt a panasz: hogy a nemzetőrségnek fegyvere +ugyan van; de tölténye nincs. + +Szégyen gyalázat arra, a kinek nincs! A ki két garast restel lőporra +adni, a ki azt várja: hogy még ilyen alakban is repüljön a szájába a +sült galamb. + +A rómaiaknál, ha valaki lovának nem viselte gondját, elvették a lovát; +ha nemzetőreink fegyvereiknek nem tudják hasznát venni, adják azokat +vidéki buzgóbb hazánkfiainak, kik jobban meg fogják azokat becsülni +tudni. + +Inkább magamnak ne legyen mit enni, mint fegyveremnek. Szeretőm iránt +nem tudnék több figyelemmel lenni, mint lőszerem iránt. Még puskáitokat +is a miniszterium töltse meg úgy-e? + +A fehérvári káptalan önkényt felajánlá a hazának nem csak minden világi +értékét, sőt saját tagjait is személyesen a haza védelmére. Megérték a +kor sugallatát. Élni fognak. + + +74. _Radicális miatyánk._ + +Mi királyunk Ferdinánd, ki vagy Innsbrucban; irassék a te neved V-iknek, +jőjjön el a te udvarod ide Pestre, teljesüljön a te akaratod, miképen +Budán, azonképen Zágrábban is. A mi alkotmányos jogainkat add meg +minekünk ma. És engedd el minekünk a statusadóságokat, miképen mi is +elengedjük a te őseidnek a devalvatiót, békekötési számadásokat és a só +árát. És ne vigy minket Bécsbe többet, de szabadíts meg a te +tanácsosaidtól, mert tied Magyarország, Hajdu-Böszörmény[17] és a +miniszterium. Ámen. + + +75. _Republicánus hiszekegy._ + +Hiszek egy magyarok Istenében, mindenható atyában, kunoknak és +székelyeknek teremtőjében. + +Hiszek egy magyar szabadságban, ő egy szülött fiában, minden uraknak +urában, ki fogantaték kiomlott szent vérből, született Rákóczy +kardjától, szenvede Ausztriának alatta, megfeszítteték és meghala, és +eltemetteték a vérpadon. Szálla alá a szegény nép közé. Martius 15-ikén +halottaiból feltámada, felmene Bécsbe, üle a császár fejére, onnan +lészen eljövendő itélni radicalokat és pecsovicsokat. Hiszek szent +népszellemben, hiszek egy közönséges európai respublicában, nemzetek +közti egyezséget, háborúk elmulását, régi hírünk feltámadását, +Magyarország örök életét. Ámen. + + +76. _Pecsovics hiszekegy._ + +Hiszek egy császárban, mindenhez látó atyában, bankoknak és lutriknak +teremtőjében. + +Hiszek a camarillában, ő tudtán kívül született fiában, mi +reménységünkben, ki fogantaték Metternichtől, született szűz **tól, +szenvede a barricadok alatt, megkövezteték és meghala és nyugdíjaztaték. +Szálla alá a poklokra, méltó helyére, egy este a Burgból megszalada, +felméne Tirolba, üle a császárnak jobbjára, onnan lészen eljövendő +ránczba szedni a magyarokat és németeket. + +Hiszek a reactióban, hiszek egy közönséges muszka birodalomban, +gazemberek közti egyetértésben, bűneinknek megjutalmaztatásában, a +bureaucratia feltámadásában és az örök sötétségben. Ámen. + + +77. _Táblabiró hiszekegy._ + +Hiszek egy miniszteriumban, mindenható atyában, hivataloknak és +püspökségeknek osztogatójában. + +És a corpus jurisban. Ő egy szülött fiában, mi urunkban, ki fogantaték +Verbőczitől, született szűz vállú nemes táblabiráktól, szenvede sok +szolgabirának alatta, megtanultaték Ensel Sándor táblabirától könyv +nélkül s meghala és spiritusba téteték. Szálla a zöld asztal alá, harmad +napon ismét elő véteték és felméne Budára és üle a sajtótörvények +készítőjének jobbjára, onnan lészen eljövendő agyba-főbe verni +republicánusokat és vörös tollasokat. + +Hiszek a szent pragmatica sanctióban és az arany bullában, hiszek egy +közönséges municipalis Eldorádót, kaputusoknak egyességét, urbarialis +kármentesítést, testünknek meghizását és a sült galambokat. Ámen. + + +78. + +Szent és nem szent háromságok: + +Három szentet imád a magyar. Istent, hazát becsületet. + +Hármat utál: a sátánt, a böjtöt, és a portiót. + +Három édes van az életben: az anyatej, a bor és a szerelem. + +Három keserü: az elválás, az ürömessentia és a halál. + +Három ritkaság: fehér holló, kövér poéta és sovány pap. + +Három fekete: az ördög, a tinta és a reverenda. + +Három emléke van a magyarnak: Sajó, Várna és Mohács. + +Három nevezetes királya: Szent István, Mátyás és Dobzse László. + +Három nagy hadvezére: Hunyady, Kinizsi és Alvinczy. + +Három védszentje: szent István, szent László és a furkósbot. + +Háromért haragszik a magyar: ha tótnak mondják, ha a pipáját bántják és +ha pénzt kérnek tőle. + +Háromszor iszik e magyar: mikor jó kedve van, mikor rossz kedve van és +mikor ihatnék. + +Három a nemzeti ünnep: Szent István napja, úrszine változása, meg a +korhely csütörtök. + +Három a magyar találmány: a kulacs, a nadrágszíj, meg a corpus juris. + +Háromtól fél a magyar: az üres zsáktól, a nyelves asszonytól, meg a +krumpli levestől. + +Háromféle adót fizet a magyar: a királynak, a papnak, meg a zsidónak. + +Három nemzet ellensége a magyarnak: a tót, a német, meg a pecsovics. + + +79. _Diplomaticus virágnyelv._ + +_Élek-e, halok-e?_ Hol van a proféta, a ki nekünk megmondja, élünk-e, +halunk-e? + +Tíz esztendő mulva lesz-e még több magyar? élünk-e, halunk-e? + +Kit fog csalogatni a tünde délibáb: élünk-e, halunk-e? + +Leszünk-e a földön? vagy a föld lesz rajtunk, élünk-e, halunk-e? + +_Foghagyma._ Szeretitek a hagymát ízeért, gyülölitek szagáért. +Szeretitek a zsidót, mikor ő ád pénzt ti nektek, haragusztok rá, mikor +visszakéri. + +A ki nem akarja, hogy hagymaszagú legyen a szája, ne egyék hagymát. + +_Manna._ Extra Hungariam non est vita. Kár volt annyit emlegetni: hogy +itt az Eldoradó; már most megtudták: hogy nálunk sülten repül a galamb s +majd magunk kerülünk a juhszélre. + +_Kender._ Termeszszetek kendert. Lesz rá szükség: ruhát a katonának, +papirost a könyvnyomtatónak, kötelet az árulónak. Termeszszetek kendert. + +_Nefelejts_ kedves német szomszéd! + +Emlékezzél reá: hogy neked zsebed volt a mi pénzünkkel tele. + +Tiéd marad a zseb, miénk marad a pénz: adjő, isten veled. + +_Vergissmeinnicht._ + +Nyelvet adtál nekünk kardunkért cserében, ez osztályt ne feledd. + +Kardunk visszavesszük, nyelved visszaadjuk, adjő, isten veled. + +_Vergissmeinnicht._ + +Te a magyar népet zsiros bundájáért tudjuk nem sziveled. + +Mi meg tégedet nem plundrás bugyogódért, adjő, isten veled. + +_Vergissmeinnicht._ + + +80. + +A tudós társaság pedig mély hallgatásnak hallgatásával pihen vala, és +nem szól vala egy szót sem, ha a kerék ki esik is. Egy régi görög +példabeszéd azt mondja: «ha okos vagy és hallgatsz, azt nagyon ostobául +teszed; de ha ostoba vagy és hallgatsz, azt nagyon okosan teszed.» + +Mik volnának tehát az ő dolgai, melyeket cselekedjék ily meleg időkben? + +Nehogy mi is _okosan cselekedni_ láttassunk, midőn hallgatunk, elmondjuk +iziben. + +I. Mindazon tagjait, kik rendes évifizetést húznak a nélkül: hogy egy +okos betűvel szaporították volna valaha a tudományok országát, +dijmentesen nyugalmazni. Helyettök fejenként tíz katonát állitani a +ráczok ellen. + +II. Azon szorgalmas tagoknak, kik eddigelé a tudós nevet megérdemlették, +számra vagy tizenketten, következő szép foglalatosságokat tenni +kötelességükké: + +_a)_ A philologiai osztály iparkodjék hasonlatosságokat keresni a +magyar, német és franczia nyelvek között, melynél fogva valószinübbé +tétessék a nemzetek tervezett coalitiója. + +_b)_ A philosophiai osztály iparkodjék Pillersdorf logikájának a nyomára +jönni, melynélfogva kimagyarázható legyen: hogy miért kér _ő tőlünk +tízezer forintot_ abból a százötvenezer forintból vissza, melyet +_ellenségeinknek adott;_ miért nem az egész százötvenezeret? + +_c)_ A törvénykezési osztály készítsen egy új közjogi kézikönyvet, +egyszersmind disseráljon róla, valjon melyik szilárdabb közigazgatási +rendszer? A mogyorófa vagy a kancsuka? + +_d)_ A históriai osztály írja meg a mai idők eseményeit a nélkül: hogy +valakinek hízelkedjék. + +_e)_ A physiologiai osztály határozza meg, vajjon a forró ázsiai magyar +vér eltürheti-e a kamtsatkai climát vagy sem? + +_f)_ Az archaeologiai osztály keresse fel a magyarok eredetét s ha +megtalálja, vigyen magával vagy tizenkét prokátort s indítson +successionális pört osztozatlan testvérek között. + +_g)_ A mathematikai osztály fejtse meg: hogy ha Ausztria adósságait +senki sem fogja fizetni, ki fogja akkor voltaképen fizetni? + +_h)_ Az irodalmi és politikai osztály végre, minthogy nem létezik, ne +tegyen semmit. + + +81. _Népek tíz parancsolatja._ + +Én vagyok a te urad: a nemzet; ki téged fölemeltelek. + +I. Ne legyenek te neked idegen érdekeid én előttem. + +II. Ne csinálj te nekem papiros-pénzeket, se semminemü hasonlatosságokat +azoknak formájára, melyek odafenn a bécsi bankban vagy odalenn a fekete +bankók alvilágában vannak. Mert én vagyok a te urad, a nemzet, ki +megfizettetem az apák adósságait a fiakkal harmad, negyed izíglen, mind +azokkal, a kik engem gyűlölnek; de örök életet adok azoknak, a kik engem +szeretnek és az én parancsolataimat megtartják. + +III. A te uradnak, a nemzetnek nyelvét hiába el ne vegyed. + +IV. Megemlékezzél martius 15-ről, hogy azt megünnepeljed. + +V. Tiszteljed a te atyádat, a nemzetet, és a te anyádat, a hazát, hogy +hosszú idejü légy ez országban, melyet a te urad, a nép ád te néked. + +VI. Katonáinkat ne vidd idegen háborúba. + +VII. Szállítsd le a só árát. + +VIII. Gondoskodjál trónörökösről. + +IX. Ne mondj részrehajló itéletet. + +X. Ne kivánd a te szomszédjaidnak országát, ne kivánd a te +alattvalóidnak szabadságát, sem ökrét, sem szamarát, sem semminemü +táblabiráit, valamelyek a te alattvalóidé. + + +82. _Muszka tízparancsolat._ + +Én vagyok a te pápád, a czár, ki téged kivitetlek Sziberiába, a +szolgálatnak házába! + +I. Ne legyenek te neked idegen pápáid én előttem. + +II. Ne csinálj te magadnak képeket a szabadságról, sem semminemü +hasonlatosságot azoknak formájára, melyek odafenn Francziaországban, +vagy odalenn Magyarországban vannak. + +III. Alkotmánynak, respublicának nevét nyelvedre ne vegyed. + +IV. Megemlékezzél az adófizetés napjáról. A te uradnak a czárnak +vasárnapja van ekkor. Háromszázhatvannégy napokon munkálkodjál; hogy a +háromszázhatvanötödiken lefizethesd a mivel tartozol. +Háromszázhatvannégy napokon át bőjtölj és koplalj, a +háromszázhatvanötödik napon pedig ne egyél semmit, se magad, se fiad, se +leányod, mert háromszázhatvannégy nap alatt elkölté a te urad, a czár, +az eget és földet, s szüksége van a pénzre. + +V. Tiszteljed a kancsukát és akasztófát, melyet a te urad, a czár ad +tenéked, hogy hosszú uralkodása legyen e földön. + +VI. Ne tarts fegyvert. + +VII. Ne lopd el, a mi a czáré. + +VIII. Kerüld a vegyes házasságot. + +IX. Ne panaszkodjál a czár kegyessége ellen. + +X. Ne kivánd azt, a mid nincs. Ne kivánj szabad földet, adóleszállítást, +kancsuka-eltörlést; ne kivánj alkotmányt, sajtószabadságot, +országgyülést, emberek közti egyenlőséget, sem semminemü szabadságot, +valami a szomszéd népeknek vagyon. + + +83. + +A lánczhid utolsó lánczának felhuzása rosszul talált kiütni. A felvonó +gépnek egy kereke eltört, s a több ezer mázsás láncz az alatta levő +hajó-hidra esett. Mondják: hogy ezen is voltak emberek. Nagyobb +szerencsétlenség ez ideig tudva nincs. + +Na majd fognak ezen nyargalni a táblabirák. + +Lesz hire: hogy a lánczhidon még rajta sem jártak, máris leszakadt; +hátha még B. táblabiró rámenne, három mázsás hasával és harminczhárom +mázsás irodalmi érdemeivel. + +Lesz híre: hogy a lánczhid összedült, fundamentumostúl felfordult, +pokolra vált. + +Nem akarja a táblabirák istene látni, mint állítják meg a nemes embert, +hogy fizessen ezüst krajczárokat, midőn a Dunán keresztül megyen, azon a +Dunán, melyet Árpád lóháton úszott át, s örökségbe hagyta azt táblabiró +unokáinak. + +Milyen jubilaeum lesz erre a hirre, hogy a lánczhid összedült! Ez a +szálka a municipiumok szemében, ez a szeplője a nemesi szüzességnek, ez +a láncz a privilegiatus nemzet lábain. Ez az ellenséges vár az ország +közepében, mely által sarcz vettetik az egész nemzetre, gonoszabb mint a +török és tatár, mert az csak a parasztot gyötörte, ez a Bábel tornya +elpusztult, beleesett a Dunába, elnyelte a czethal… + +Mint fognak összeesküdni a táblabirák: hogy soha rá nem teszik lábaikat +ez ördög hidjára, inkább gyalog járnak a vizen, mint compostellai szent +Jakab, inkább felkerülnek Esztergomnak, inkább átvitetik magukat azon +ladikon, melyen országbiró ő méltósága fogja Charonként átszállítani a +kárhozattól rettegőket. + + +84. A ráczok Magyarországon. + +Látványos spectaculum két szakaszban, trombita és dobzenével, +ágyuzással, csoportozatokkal, görög tüzekkel és tableux-kal. Irta az +öreg ördög: magyarra feketesomázta szent Jakab, macskazenéjét szerezte +Jellacsics. + +Első szakasz. A minisztertanács. + +_Személyei:_ + +Absolutismus. Európa koronás fejedelme. + +Monarchia. Ennek édes leánya, egy kicsit festi magát. + +Aristocratia. Ennek imádottja. Különben inas Absolutismusnál. + +Statusadósság. Monarchia kisasszony vétkes szerelmének titkolt magzatja, +különben jól felnőtt kamasz. + +Jesuitismus. A fejedelem testvére. + +Corpus Juris. Nagyhasú tekintély a táblabiró nemzetnél. + +Urbarium. Liberiás hajdu ennek szolgálatában. + +Censura. Hóhér Absolutismus szolgálatában. + +Devalvatio. Hazajáró lélek. + +Municipium. Egy csoda, kinek ötvenkét szája van és egy keze sincs. + +Respublica. Az új népvándorlás vezére. + +Revolutió. A barrikád-csinálás rendes professora. + +Constitutió. Egy börtönben tartott fogoly. + +Democratia. Egy nyersnyakas paraszt, kivel az urak nem örömest kötnek +ki. + +Hungaria. + +Transylvania. + +Házaspárok, kik nem laknak együtt. + +Unio. Veszedelmes házasság-szerző. + +Communismus. Egy rongyos léhütő, a ki a máséból szeretne élni. + +Sajtószaradság. Egy mennyországi ördög, ki az embereket nem hagyja +alunni. + +Miniszterek, mint kengyelfutók, királyok és herczegek mint commis +voyageurök; fél-negyed és ötödrészmágnások; fekete bankók, veres bankók +és régi két garasosak. Főpapok és nagy papok. Farkasok báránybőrbe +öltözve. Törvényczikkelyek, decisiók és mandátumok, füstpénzek, dézsmák, +kilenczedek, forspontok és robotok és olvasatlan huszonötök, dictiók, +oratiók és repræsentatiók, táblabirák, szolgabirák, országbirák, és más +egyéb megboldogult lelkek. Barricadeurok, sansculotteok, cocárdák és +nemzeti szalagok, házi-adók, közteherviselések, népszabadság, veres +tollak, jacobinus sipkák s több gonosz szellemek. + +Történik a barrikádok között. + +Második szakasz. A trójai fa-ló. + +_Személyei:_ + +Mammuth Király. A kancsuka birodalom fejedelme. + +Absolutismus. Földönfutó száműzött. + +Monarchia. Ennek árvája. + +Aristocratia. Egy savanyú ábrázat. + +Statusadósság. A majorennitás napjaihoz közeledő siheder. + +Corpus Juris. Egy bebalzsamozott mumia. + +Municipium. Egy ötvenkétlábú csuda, kinek feje nincsen. + +Pan Jelasics. Egy «kedves rebellis». + +Constitutió. Egy papirosra festett pecsenye. + +Sajtószabadság. Damoclesi kard. + +Liberalismus. Fordított köpönyeg. + +Pragmatica Sanctió. Pápista prædestinatió. + +Camarilla. Hajdan kétfejű sas, most hétfejű sárkány. + +Radicalismus. Eretnek a hivők és bizalmasok ellenében. + +Unió. Örömanya. + +Nemzetnagyság + +Önállóság + +Szabadság + +Egyenlőség + +a délibáb gyermekei. + +Minoritás. Egy törpe, kinek kezében fullánk vagyon + +Majoritás. Egy óriás, kinek kezében pöröly + +vagyon. + +Kozákok és illirek, bevert fejek, királyi billetdoux-k, ágyuk, kétfejü +sasok, tajtékpipák és armálisok, fáklyás-zenék, és népgyülések, sok +szavak és kevés kezek; ritka puskák és sűrű paragrafusok. Játék végén a +Trójai fa-ló keresztül czipeltetik a színen, csengő helyett egy pár +republicanus a kötőfékjén, rajta ül az Absolutismus, kezében olajággal, +fehérbe öltözve; a reverenda alól kilátszanak a kecskelábak. A fa-ló +belsejében elrejtezve 200 ezer fekete-sárga kokárda a nemzeti katonaság +számára, 200 millió statusadósság, háromszáz censor, háromezer +pecsovics, harmincz gőzguillotin, háromszázezer gályaláncz, félmillió +kancsuka; a lovat huzza 323 táblabiró. A diadalmenetet berekeszti négy +zászlót vivő néptömeg. Egyik zászlón van irva: Éljen a szabadság. Ezt +követi hatvan lánczra vert republicanus és vagy ötven farkas-guzsba +kötött radical ujságiró. Másik zászlón van irva: Éljen az egyenlőség. +Ezt követi egy sereg megtépászott zsidó. A harmadikon: Éljen a +testvériség. Ezt követi egy pár regement olasz bevert fejekkel. A +negyediken: Éljen a békesség. Ezt követi egy legió ágyu és bombavető s +más gyönyörű előkészület az olasz és franczia háborura. + +Az egészet berekeszti egy pompás görögtűz; fáklyás-zene, törökmuzsika +hallik. A «Gott erhalte» megzendül, a fa-ló ünnepélyesen beszenteltetik: +egy régi pallossal négyet vágnak a világ négy levegője felé, az +alkotmányra egy kicsit rá olvasnak, azután körösztöt vetnek rá; mondanak +dictiót, irnak protestatiót, pecsétet ütnek rá; neveznek ki főispánokat, +és táblabirákat, s azzal a táblabiró nemzet a feje alá teszi a +pragmatica sanctiót s aluszik nyugodtan, mint kinek a ládáját ellopták, +de tudja hogy visszahozzák, mert a ládakulcs a zsebében maradt. + +S ezzel a comediának vége van.[18] + + +85. _Szolnoki mellképek._ + +à la Lisznyai Kálmán. + + – Amott ül keményen vitéz Bónis Samu, + Kinek beszédében sok tűz, kevés hamu. – + – Más felől mozog már Bernát Zsigmond szája. + Kapkod a mennykőhöz, mint egykor druszája. – + – Szelid türő arczczal csendesen pauzál + Miniszteri székben az áldott Klauzál. – + – Közfelkivánatra táblabiró Chyky + (Tán e titulusért párbajra nem hí ki?)[19] + Órál s dictumából nagy talentum rí ki. – + – De ha neki kerül a radikal Perczel, + Bárha el talált is késni egy pár perczczel[20] + Tele Chyky úrnak szeme szája Sterczczel. – + – Csak te ne szólj bele szép fiam Repeczky, + Mert a tudománytól még te sem repedsz ki. + – Hát az ott kicsoda, ki mosolyg untalan, + Szétnéz, coquettiroz és nem is hasztalan. + Mindenki őt nézi, bámulja fent alant. + Le a süveggel! ő Szemere Bertalan. + – Úgy ült itten egykor elnökül Palóczy, + Mint kisdedei között rector Pesztalóczy. + A felső táblánál szörnyen elnök Majláth + Senkit sem bánt, de ha haragszik, majd ád. + Miről nevezetes vitéz Német Albert? + Szinte lerázta a falakról a maltert.[21] + Voltam a míg voltam Cornelius Balogh, + De most már, azt tartom, csak haza ballagok, + Eljöttem szekéren, vissza megyek gyalog.[22] + Hasonlóképen járt spectabilis Kapi, + Kinek dicsősége vala csak egy napi. + Hát a két nép fia: egyik Szivák Miklós[23] + Másik Táncsics Mihály, a kit külde Siklós.[24] + Látod azt ki fölkel, – az óriás Besze. + Azért, hogy nagy ember, van ám annak esze. + Sajtszinű szakállal amottan ül Hajnik, + Se jobbra, se balra nem egy könnyen hajlik. + Megfujja a kürtöt jó Kazinczi Gábor, + A jobbik oldalon ő maga egy tábor. + Egy kezében irón, másikban a rovás, + Valjon, mit registrál Ludovicus Kovács? + Legvégire hagytam a javát: – Teleki. + Soh sem kell ám ennek mondani: te! le! ki! + Mert habár nincsenek is számos teleki, + Belőle legdicsőbb követünk tele ki.[25] + Van még egy, a kinek élte nem egy nyári, + És mint sok más egyéb, nem oly lárifári. (Nyáry.) + Nevét rossz nyelvedre ne vedd charivari. + Itt vannak továbbá Irinyi, Irányi, + Erényi, Kerényi, Merényi, Korányi, + Arányi, Virányi, Srányi, Csoltoványi. + Kiknél szebbet, jobbat, nem lehet kivánnyi.[26] + Mindezeket írta egy lúdtoll calamus, + Fogván az öklébe fráter diák Kalmus. + + +86. + +A bécsiek is fényes deputatiót lódítottak Innsbrucknak, a pestiek is, +felkérendők Ferdinánd ő felségét, hogy menjen közibük lakni. Most válik +el: hogy igazán Isten képe-e a király? tud-e egyszerre két helyen lenni? + +Kossuth azt mondja: hogy legyen _két_ királyunk. Egyik lakjék ott, a hol +maga akarja, a másik lakjék ott, a hol mi akarjuk. + +Madarász azt mondta rá: hogy _egy_ is elég. + +Mi pedig azt mondjuk rá: hogy mivel a magyar nemzet oly nagy mértékben +királysági érzelmű, legyen _minden vármegyében egy_. Teljék kedvünk. Az +ausztriai házból úgy hiszem, kitelik. Ha Németországnak lehetett +harminczkilencz királya, miért ne lehetne Magyarországnak ötvenkettő? + +Istenem, minő aranyidő következnék Magyarországra! + +Ötvenkét ország lenne belőle. Ötvenkétféle politikai harczmezeje +ötvenkétféle szinezetű pártnak. + +Ötvenkét országgyülés, ötvenkét külön miniszterium (minden ember +hivatalba jutna), ötvenkét hivatalos Közlöny, ötvenkét Gyurmán Adolffal. + +Ötvenkét vámrendszer, ötvenkét primás (Biharvármegyében persze +kálvinista), ötvenkét királyi tábla. + +Minden héten királyi névnap, vagy születésünnep, illuminatiók, rakéták, +ágyúpuffogások. + +Magyarországon, ha van 520 ezer nemes ember, minden tizezredik lenne +palatinus, országbiró, főlovászmester, főfütőmester, főszakácsmester, +főpinczemester, s több eféle mesterember. + +Minden ezredik lenne miniszter, minden századik lenne követ, minden +tizedik generális; minden negyedik consiliarus és minden második gróf +vagy báró. + +És minden monarchiában volna egy residencialis Stadt Ofen, a hol az +egész világ németül beszélne és a táblabirák sarkantyus csizmában +járnának. + +Minő corpus juris teremne ez összes ötvenkét országban! + +Rágondolni is gyönyörüség. + + +87. + +A Pesti Hirlap szerint azon hírre, hogy a magyar miniszterium megbukott, +Bécsben rögtön felszöktek a statuspapirok a rendes keletárra. Ejnye! be +könnyü volna így a németet megcsalni. + +A miniszterium egy pár hétre elbujna, azt mondanók: hogy _nincs_, nem +tudjuk hová lett? + +Erre a hirre rögtön felmenne a papirosok ára; minden öt pengőst 16 +huszassal váltanánk vissza; mi nyakra-főre beváltanók minden +papirosainkat s akkor hirtelen előtűnne megint a miniszterium! + +Az az egy pár heti pauzálás meg sem látszanék a közügyekben. + + +88. _Lassan járj, tovább érsz._ + +Már hiszen a mi a lassan járást illeti, nem hiszem: hogy akadjon nemzet +a hold alatt, mely a concurrentiát velünk kiállhassa. + +S ha a példabeszéd igaz volna, ez óta Magyarországnak meg kellett volna +kerülni a földet. + +Száz esztendő kellett neki: hogy a misébe bele tanuljon. Ezer esztendő, +hogy észrevegye: hogy a világon van. Háromszáz esztendeig tudott tűrni +és várta: hogy a német megjavítsa magát, s mikor egy rántással ledobta a +nyakáról, négy hónapig egyebet sem tett, mint maga magát bámulta. + +De ne menjünk olyan messze: Csak vegyük ezt az elmult négy hónapot. + +Tizenkét nap kellett a királynak arra; hogy nevét aláirja, minden betüre +24 óra. + +Két hét az országgyülésnek arra, hogy feloszlása _után_ szétoszoljon. + +Két hónap a hivatalos lap szerkesztésére. + +Három az országgyülés összehivására. + +Három a katonaság felesketésére. + +Öt a bankók nyomtatására. + +Egy hónap verificálásra, másik hónap bizalomszavazásra, harmadik hónap +elbucsuzásra. + +De már így nem félek: hogy valaha elveszünk. Mert ha az egész világ +elpusztul és elvész, nekünk még akkor is hátra kell maradnunk egy pár +századdal s hiszem: hogy a föltámadás trombitájára, a ki legutoljára +ébred fel, az magyar táblabiró leend és a legelső szó, a mit exeptivául +kimond a nagy álomháborító ellen: «mindazonáltal». + + +89. + +Mint lehet jelenleg Pesten _öt pengő_ forintból úri módon élni +véghetetlen időkig, úgy hogy utoljára még az embernek az öt forintja is +megmaradjon? + +Reggel elmégy akármelyik kávéházba, kávézol nyugodtan, pálinkát is +kapsz, ha kell: mikor menni akarsz, oda adod a pinczérnek az öt +forintod. Az savanyú képet fog csinálni, egy ideig vakarni fogja a +fejét, azután kivallja: hogy nincs aprópénze, nem tud váltani; arról te +persze nem tehetsz; a kávét megittad, egészségedre vált, az öt forintot +elteszed s még te káromkodhatol. + +Ugyanígy fogsz tenni, a hol szivart vásárolsz, a vendéglőben, a hol +ebédelsz, a fagylaldában, a hol uzsonnázol. Az öt forintodat sehol sem +váltják fel. Inkább mindent ingyen adnak. + +Másnap ugyanezt a manoeuvret veszed elő, arra vigyázva, hogy soha sem +mégy olyan kávéházba, vendéglőbe stb., a hol már egyszer voltál. +Mindenütt elengedik a fizetést s még kérni fognak, hogy ne haragudjál. + +Egy idő óta oly ritkaság nálunk az ezüst pénz: hogy ha valaki közhelyen +többet tud előmutatni négy huszasnál, mindenki otthagy asztalt, +biliárdot és őtet rohan bámulni, mintha eleven krokodilust mutogatna. + +Még csak egész huszast is csak imitt-amott halászhatni el, többnyire egy +huszas fejében kap az ember két ötöst, három greslit, meg egy vastag +krajczárt s négy kiadott tizes között, nagyon nagy szerencse, ha három +nem lyukas. + + +90. + +A Vasárnapi Ujság azt mondja; hogy tiszteli, becsüli ő a boldogságos +szüzet, de még is jobban szeretné, hogy ha a magyar czimert láthatná új +huszasainkon. + +Lássa ön, tisztelt szerkesztő úr, ez nem lehet. + +Nem lehet először, mert akkor itt a földön senki sem fogadná el a magyar +ezüst pénzt: mind a nyakunkon maradna. + +De hát még odafenn a mennyországban mekkora resensust csinálnánk vele! + +A szentek, a martirok, a pápák lelkei, a canonisált királyok, az +elevenen mennybe ment próféták, az arkangyalok, és minorum gentium +angyalok, egy szóval az egész mennyországi aristocratia, hogy +felzendülnének ellenünk! + +Azt mondanák: hogy mi még a mennyországba is respublicát és +jogegyenlőséget akarunk bevinni, hogy mi még a másvilágon sem akarunk +igazhivők és eretnekek között különbséget ismerni, hogy mi azt +prédikáljuk: hogy a ki embernek született, ne imádtassa magát +emberekkel; s ki Istent akar játszani az emberek között, ne egyék, ne +igyék, hanem tömjénfüsttel éljen; pedig lássa ön: ez által sokat +vesztenénk. Meglehet: hogy még a jeruzsálemi királyság is oda lenne. + + +91. + +Magyar bankjegyeink végtére valahára megjelentek. Két miniszter +készítette, három metsző metszette, hét nyomda dolgozott rajta, három +hónapig csinálták; még is lefelejtették róla, a mi meglehetősen lényeges +állapot: a _kibocsátás határnapját_. + + +92. + +E napokban a szeretetreméltó öreg úrnak, kinek neve Osztrák birodalom, +vagy lakodalma lesz, vagy halotti tora.[27] + +Ha _férjül_ megy az uralkodásra termett Germaniához, papucs alá jut. + +Ha vonakodik, meghal és száll alá poklokra. + +Mind a két eset örömünnep mi ránk nézve, régóta szenvedő mostoha fiaira. + +Illő tehát: hogy az örömünnepet régi szokás szerint hét országra szóló +lakomával koronázzuk meg s erre mint búcsúlakomára, hijuk meg az öreg +tátit, ki bennünket háromszáz esztendeig traktált katzentischliről; hadd +lakjék jól utoljára a más emberségéből s azután járjon Isten szent +hírével! + +Ha tehát meg nem bántom a gyámsága napjai alól kiszabadult nemzetet, +elkészítettem volna a Speiszedlit, a mint következik. Ha valaki jobbat +tud ajánlani: nem bánom, retirálok. + +_Levesek._ + +1. _Korhelyleves._ (Végy háromszáz külföldön lakó magyar mágnást, detto +háromszáz regalistát és absentistát; vágd négy felé.) + +2. _Zöld leves._ (Fogj meg kilencz megyei oratort, hagyd őket beszélni, +míg ki nem fáradnak s levesed illendőképen meg nem zöldül tőle.) + +3. _Muszka leves._ (Végy szibériai jéghegyeket, olvaszd fel kiontott +lengyel vérben s verj huszonötöt kancsukával a talpára, a kit hozzá +ültetsz.) + +4. _Fekete leves_, németül Prügelsuppen. (Végy egy általános +néplázadást, főzd össze XVI-ik Lajos emlékével, apríts bele tizenkétezer +millió statusadósságot s főzz bele egy kis illuminatiót, hogy nagyon +keserü ne legyen annak a ki megissza.) + +_Assiettek._ + +_Egy tál lefőzött pecsovics:_ hivatalból kicseppenés mártásában. + +_Egy tál felsült táblabiró:_ nemzeti garnirunggal. + +_Páczolt ökörnyelv:_ «pártoljuk» és «maradjon» mártásban. + +_Vastag ételek._ + +_B* táblabiró úrnak egy közkivánatra tartott dictiója_, mint boeuf à la +mode. + +_Liberalis árticsóka:_ phrasis haché faché-val. + +_Tengeri rákok:_ táblabiró politicával töltve. + +_Becsináltak._ + +_Grillirozott birkafejek._ (Szedd össze a Jellasichnak +fáklyászenézetteket, hitesd el velök: hogy egy rácz megeszik tíz magyart +s így tálald fel.) + +_Kopófülek à la barátfülek:_ (fogj össze kétszáz polizeispitzlit, vágd +le a füleiket s tedd fel a gazdájuk elé). + +_Intricus libamáj._ (Végy egy élemedett udvarhölgyet, engedj neki +álmodni egy kicsinyt, páczold be nagyravágyással, hízlald embervérrel, +sózd meg népek átkaival s ha meghal, balzsamozd be szivét és gyomrát s +építtess neki mauzoleumot.) + +_Tésztások._ + +_Tiroli rétes_, camarilla falatokkal töltve. + +_Olasz maccaroni._ (Küldj negyvenezer katonát Olaszországba s várd meg, +míg azokat ott macaronivá aprítják, akkor légy nagylelkü, s kűldj másik +negyvenezeret, a kik visszahozzák.) + +_Fordított kása._ (Végy félmillió megtért pecsovicsot, rakd őket +hivatalba s vigyázz: hogy meg ne égesse a szádat.) + +_Barátfülek:_ (tout à la nature). + +_Püspökfalat:_ (papi jószágok elvételének félelmével). + +_Plumpudding à la monarchie._ (Végy kilencz nyomorúságban élő népet, +főzd ki a zsirját s hintsd be sötétséggel, rakj fölibe papokat és +főrendeket, hints rájuk egy réteg titulust, tedd fejükre a trónt, ültess +bele egy mézeskalács-bábot, s támogasd meg szuronyokkal és kötözd meg +lánczokkal, hogy el ne düljön.) + +_Sültek._ + +_Systematicus tekenősbéka._ (Süsd meg a táblabiró politikát, tégy hozzá +logikát és szerecsendió virágot, rakd körül okos gombával és ne egyél +belőle.) + +_Egy tál fekete sárga császármadár._ + +_Egész bárány lefőzve._ (Ezt legjobban tudja készíteni a Martius. +Czélzás egy hasonnevű népszónokra.) + +_Tolnai szarvas czímer à la Alvinczy_ (nemzeti szalmalángnál +megpiritva.) + +_Foglyok kirántva:_ (tudniillik: statusfoglyok, kirántva tömlöczeikből.) + +_Fontolva haladó csigák._ + +_Udvari keresztes dámák:_ (mint schnepfek.) + +_Torták._ + +_Keserü mandulatorta:_ (közteherviselés és jogegyenlőség mintájába +öntve.) + +_Olla potrida à la corpus juris:_ (összetépett armálisok, elavult +privilégiumok, tyukodi fütykösök, diplomák, nemesi czimerek, longae +litis pörök stb.) + +Végre jön a _püspök ital_. + +És legvégül, mint illik, a _fekete leves_ (l. 4. sz. alatt). + + +93. _Bizalmi hévmérő._ + +40. fok. Forrpont. Az 1848-dik III. Törv.-czikkely kihirdettetik. + +_Ünnepélyes proczessiók_ zászlókkal és fáklyákkal, gratuláló dictiók, +népgyülések, kokárdák, vörös tollak és égrevigyorgó boldogságos arczok. + +39. fok. Sajtószabadság. + +Placatumok minden utcza-szegleten, vörösek, fehérek, zöldek: némelyik +nagyon is zöld; proclamatiók tele hadizenéssel, meg nem történt ujságok, +kardcsörgető versek, puska-, ágyu-ropogás: papirosra festve. Ellenséget +nem találván, mindenfelé győzedelmeskedünk. Vicczek a censorokra. + +38. fok. Népszabadság; úrbér-elengedés. + +Háromezer földesúr örömtől ragyogó arczczal hirdeti jobbágyainak: hogy +többé nem szolgálnak nekik. + +Az ajándékot adók igen nagylelkü, az ajándékot kapók pedig igen savanyú +képeket csinálnak. Amazok gondolnak a kármentesítésre, emezek pedig nem +tudják: hogy a török jön-e, vagy a tatár? + +37. fok. Magyar szinek. + +A pántlika-árusoknak nagyon jól megy. + +36. fok. Lutrik bezáratása. + +Mindenki várja, hogy mikor mond a császár kridát? + +35. fok. «A miniszterium a hadügy kezelését átveszi.» + +A budai várparancsnok eldug 30 mázsa lőport s nem akarja felnyitni az +arsenált. + +34. fok. A németek lejönnek Bécsből csókolózni. + +A nemzeti szinház kivilágíttatik, zászlók adatnak cserébe. + +33. fok. A Martius valamit mond. + +Harminczezer nemzetőr kiáll a papiroson a miniszterium védelmére. + +32. fok. Hivatalok osztogattatnak. + +A miniszterelnök kapuja előtt egyik hintó a másikat éri. Vannak elégült +és elégületlen arczok. + +31. fok. A hadügyminiszter megérkezik Olaszországból. + +Jubileum. Mind azt hiszszük: hogy már most magyar hadseregeink is utána +jönnek. + +30. fok. Király ő felsége megkinálja a hű magyar nemzetet kétszáz millió +statusadósággal. + +A hirlapok kirántják a papiros kardot, s azt mondják: nem! soha! semmit! + +29. fok. Az Unio Erdélyországgal megtörténik. + +Te Deum laudamus. Mindenki hiszi: hogy már most olcsóbb lesz a só. + +28. fok. Kétszázezer nemzetőr fogadást tesz az utolsó elhulltáig védni a +hazát. + +Mindenik azt hiszi: _azaz utolsó én leszek_. + +27. fok. Hire támad, hogy a székely katonák már megindultak. + +Mindenfelé csak székelyvitézségről hallani anekdotákat. + +26. fok. Deputatiók jönnek Bécsből, Párisból és Sztambulból a magyar +nemzet rokonszenvét kikérendők. + +Deputatiók küldetnek vissza a rokonelvü nemzeteket a magyarok +segítségéről biztosítandók. + +25. fok. Az olaszok folyvást győzedelmeskednek. + +_Az ellenzéki körbe IX. Pius pápa_ rendes tagnak bevétetik. (Valóban így +volt. J. M.) + +24. fok. A pragmatica sanctio ellen beszédek tartatnak. + +Az emberek egymásra néznek s azt kérdik: ki az? + +23. fok. A Felséges császár Bécsből elutazik, nem tudni hová. + +A jó magyar nemzet kosztot, quartélyt ingyen kinál neki, csak jöjjön +ide. + +22. fok. Zágrábban valami krawall történik. + +A táblabirók azt hiszik, hogy pipaszárral szét lehet verni az egészet. + +21. fok. A kétfejű sasok repülni tanulnak. + +Szerencsés utat kivánunk nekik. + +20. fok. Az Ypsilonok ünnepélyesen kiküszöböltetnek. + +Chyky táblabiró áldozatokat tesz a hazáért, de hisz örömest hagyja +elvérezni ypsilonjait, mert ez a hon üdveért történik. + +19. fok. Az egyenlőség elve polgári és vallási tekintetben kimondatik. + +Melynek következtében miniszteri parancsnál fogva csakugyan be is +záratnak – Kassán – a _zsidó boltok_. + +18. fok. Pesten elhatároztatik: hogy házbér nem fog fizetődni. + +A kormány nem egyez a petitióba. Ez kissé megingatja a bizalmat. + +17. fok. A «Budapesti Hiradó» nem tudja hogy mit beszéljen? + +Sokan azt hiszik, hogy megtért. + +16. fok. A nemzetőrök kirendeltetnek fáklyászenékre fáklyát vinni. + +Nemkülönben bizalmat szavazni a hatvani utczában. (A miniszterelnöknek. +Ekkor még nagy barátságban voltunk a Martiussal. J. M.) + +15. fok. A macskazenék divatba jönnek. + +A magyar nép kezdi a nagy nemzetek czivilisált szokásait elsajátítani. + +14. fok. Báró Lederer macskazenét kap. (Budai várkormányzó volt. Híres +pöreset lett e macskazenéből. J. M.) + +Báró Lederer egy pár macskazene-dilettanst agyonveret. A barricadok nem +akarnak sikerülni. + +13. fok. A katonaság felesküszik az alkotmányra. + +Nagy ünnepély, mézeskalácsot árulnak, mindenki hiszi, hogy ezzel meg van +mentve a haza. + +12. fok. Ő Felsége hosszú levelet ír az ő horvátjaihoz. Jellasichot +ünnepélyesen leteszi hivatalából s hazaárulónak nyilatkoztatja. + +Magyarországon nincs ember, a ki ne hinné, hogy no most Jellasichnak +vége, fejét veszik, felakasztják, a horvátok meg fognak ijedni. + +11. fok. Neveztetnek ki számtalan tisztek számtalan zászlóaljakhoz. + +Magyar ember szentül hiszi, hogy azok a zászlóaljak csakugyan léteznek +valahol. + +10. fok. A katonatiszteknek megengedtetik bajuszt ereszteni. + +Ez hatalmas coup d’état volt, mondja magában a táblabiró. + +9. fok. Magyar pénzek veretnek. + +Lesz tehát a miről bennünket megemlegessen a maradék! + +8. fok. A Közlöny csatahireket közöl. + +Vidéken azt hiszik, a kik a Közlönyben hisznek, hogy a magyarok vasból, +a ráczok pedig vajból vannak. + +7. fok. Rettenetes sok magány hír kószál. + +Elesett tízezer rácz, két annyi elfogatott, három annyi a Tiszába +fulladt, Jellasich fogva van; a préda felszámíthatatlan; a magyarok +közül a veszteség egy lovas, két gyalog, három sebesült. Egy kapitánynak +keresztül lőtték a sisakját. Egyéb baj nem történt. A táblabiró hisz és +üdvezül. + +6. fok. Az országgyülés pedig összeül. + +Könnyebken lélekzik az egész nemzet. Szép szavakban nem lesz +fogyatkozás. + +5. fok. «A kétszázezer katona és 42 millió adó hevenyében +megszavaztatik. + +Országos jubilæum. Magyarország boldogsága alá van irva; az édes kedves +optimisták azt hiszik, hogy e kétszázezer vitéznek egyéb dolga sem lesz, +mint Magyarországot megvédelmezni. + +4. fok. A minoritás végképeni eltörpültetése. + +A táblabiró mászodszor hisz és idvezül. A táblabiró harmadszor is hisz +és idvezül. + +3. fok. A király megigéri: hogy Budára jő lakni. + +A jólelküek azt hiszik: hogy már építik is számára a királyi lakot. + +2. fok. Mészáros Lázár le megy a ráczok ellen. + +Mindenki hiszi: hogy addig vissza sem jő, míg őket szét nem veri. + +1. fok. Az országgyűlés két nap disserál a pálinkafőzésről. + +Ez már aztán a parlament, gondolja magában Bárány táblabiró. + +0. fok. Rossz hirek és jó hirek. + +A politika rendes kosztosai nem tudják: hogy mit higyjenek. Országos sem +ide sem oda. + +1. fok. Minus! Zágrábban leteszik a királyt. + +Mi a tatár? nem akasztatja fel őket a miniszterium? + +2. fok. Megégetik a nádor arczképét. + +Ezeket sem akasztatja fel a miniszterium? + +3. fok. A ráczok pusztítnak mindenfelé. + +Hát már senkit sem akasztat fel a miniszterium? A táblabiró restelkedni +kezd. + +4. fok. Az olasz ügyben veszt a baloldal. + +A jobboldal sem igen látszik dicsekedni a győzelemmel. + +5. fok. A katonaság nem akar engedelmeskedni a magyar kormánynak. + +A táblabiró nép leereszti fülét farkát, s gondolkodóba esik. + +6. fok. A katonaügy nem úgy üt ki, a mint hittük. A fekete-sárga +zászlók, a kétfejű sasok, a rexum-linxum, a fehér frakk és +mogyoró-pálcza visszajönnek. + +A táblabiró kiveri pipáját s azt mondja: hogy de már ez furcsa. + +7. fok. A szent-tamási ütközetet elvesztjük, a katonák a nemzetőröket +szídják, a nemzetőrök a katonákat: az ujságirók mind a kettőt. + +A táblabiró haragszik, de nem meri magának megvallani, hogy kire? + +8. fok. A statusadósságok elfogadtatnak. + +Országos káromkodás, a nemzet csóválja a fejét. A táblabiró nyugodtan +várja: hogy csakugyan teremt-e az Isten semmiből valamit? Magyarország +üres ládájából kétszáz millió forintot? + +9. fok. A kormány odaengedi a horvátoknak Horvátországot, a ráczoknak a +Bánátot, az oláhoknak Erdélyt, a tótoknak Felső-Magyarországot, a +németeknek a királyi városokat. + +A táblabiró félni kezd: hogy ha ez így megy, egyszer majd előkerülnek a +Marahánok és Dákok utódai, s úgy visszakövetelik Kecskemétet és a +Kunságot, hogy jobban sem kell. + +9. fok. Radeczky minden ujságirót felakasztat, az ártatlan Közlönyét +kivéve. + +Patrona Hungariæ ora pro nobis! + +10. fok. Magyarország alkotmány helyett kap kancsukát, a hivatalok +németekkel töltetnek be. Az ország adó alá vettetik, a kaputos emberek +fejeire díj szabatik. + +Vannak, kik gyanakodni kezdenek, hogy aligha mennek igen jól a dolgok. +Azonban még ez csak sejtelem. + +11. fok. Kimondatik: hogy ezentul Magyarországot Colonia Sclavának +fogják nevezni; Jellasich kineveztetik propreatornak.[28] + +A táblabiró szeme egyszerre felnyilik, káromkodnék, de nem ér rá. +Bújában az egész nemzet elkezd verseket írni, keservesnél +keservesebbeket. + +12. fok. Következik Sziberia. + +Ott pedig hideg van. + + +94. + +Próbáljátok csak az alföldi emberrel elhitetni: hogy jön a rácz; azt +fogja rá mondani, hogy ő azt a sipkájával leborítja. + +Próbáljátok a kunokkal, hajdukkal elhitetni, hogy bizony bátor legények +azok a ráczok is, hogy egy nap alatt sánczot hánynak maguk előtt: hogy +igen jól lőnek, s esőt és zivatart és napszurást ki tudnak állani, ti se +legyetek hát lusták, hanem keljetek föl; mert az ellenséget nem győzi le +a megvetés; meg sem merem mondani, hogy mit kapnátok érte? + +Mit tettünk a legveszélyesebb időkben? + +Mindig kibeszéltük, a mit tenni akartunk. + +S soha sem tettük azt, a mit kibeszéltünk. + +Ez aztán nem vers, hanem igaz. + +Ha még e philosophiának soká lesz kelete, megérjük, mitől isten és saját +jó voltunk őrizzen meg bennünket: hogy + +Intra Hungariam non est vita. + + +95. + +Variatiók e théma fölött: _a király beteg_.[29] + +A király az Isten képe. Hát az Isten képe beteg? + +Ha az Isten beteg volna, a nap elvesztené fényét, a csillagok +megfagynának, a föld nem hozna virágot, az ég kék helyett zöld lenne, a +hegyek tüzet okádnának, a holdból piros vér folyna, a tejut megfeketülne +s égő üstökös csillagok járnák keresztül-kasul a világot. Akkor volna a +pokolban drága dolog! + +Hátha a földi Isten megbetegszik; ne legyen az is nagyszerű? + +Ne érezzék-e a népek keservesen: hogy a király beteg? + +Ne folyjon-e a népek szivéből piros vér, szemeikből égő könny? ne +legyen-e szabadságok letiporva; mert a király beteg? + +Ne érezze-e meg egy egész ország fogcsikorgatással: hogy a király beteg? + +Ha egy embernek feje fáj, nyakára tesznek flastromot. + +Ha egy nemzetnek feje beteg, a nemzet nyakára tesznek érte jármot. + +Ha az embernek a feje fáj, nadályokat raknak keblére, s karján +eresztenek vért? + +Ha egy nemzetnek a feje fáj, a nemzet keblére kell rakni a nadályokat, a +nemzet karján kell eret vágni? + +Miért van hát az embernek feje? Azért: hogy legyen a kalapját hová +tenni? + +Imádkozzatok: hogy a király ne legyen beteg! + +Doctor camarilla elkészítette a reczipét: imádkozzatok. + +Kétszáz millió statusadósság ezüstben, aranyban, az első orvosság: +adjátok meg és imádkozzatok! + +Kétszáz ezer katona, frakkban, német lábon, a második orvosság. Adjátok +meg és imádkozzatok! + +Kétszázezer pecsovics és jezsuita, mint magyar hivatalnok, harmadik +orvosság: vegyétek be és imádkozzatok! + +Pénz és hadügyi tárczák; negyedik orvosság. Adjátok vissza és +imádkozzatok! + +Pragmatica sanctio, ötödik orvosság; higyjetek benne és imádkozzatok! + +Alkotmányos szabadság, porrá törve és elpárolgatva: felejtsétek és +imádkozzatok! + +Háromszáz democrata feje, mint hideglelést üző labdacs. Hetedik +orvosság. Vágjátok le és imádkozzatok. + +Hogy a király gyógyuljon meg! Hogy az Isten képe ne legyen beteg, hogy a +nemzet feje ne gyöngélkedjék. + + +96. + +Ezennel közhirré teszszük: hogy ha mi egy tarokkártyát ketté vágunk s +arra ráirjuk: hogy _egy forint_, az azonnal pénz. A ki el nem fogadja, +azt felakasztatjuk. + +Gaymüller financ. + +Báró Jellachich, ia Pannonia királya. (P. H.) + + +97. + +A legelső magyar proclamatiókat a katonasághoz _Hajdu János_ huszár +osztotta ki Lembergben. + +Ő egy lengyel utastól kapta azokat, oly utasítással: hogy csak magyar +katonáknak adjon belőle. + +A jó huszárok aztán elvitték egy ősz öreg strázsamesterükhöz a kapott +nyomtatványt s kérték, hogy olvassa el nekik; két nap alatt megtanulta +mindegyik a mi benne volt könyv nélkül; s harmadnap megszökött +Lembergből valamennyi. + +Hanem szegény Hajdu Jánost elcsipték, hadi törvényszék elé állították s +elitélték tizesztendei fogságra. + +Történt azonban, hogy egy transport katonaságnak olasz tisztje meglátta +a kezébe adott foglyot s őt maga elé rendelvén kérdezé: hogy hova maradt +a regementjétől? + +Ő felelé: hogy ezrede Magyarországra ment. + +«Hát kend ilyen amolyan adta szedte vette, káromkodék a tiszt, mért nem +ment vele? mit eszi kend itt hiába a lengyel kenyeret? takarodjék +mindjárt haza! erre amarra teringette!» + +Hajdu János uram alig akart hinni s füleinek, s azt felelte: hogy +köszöni. + +Hát a lova hol van kendnek? + +Hát megkövetem, lovon mehetek haza? + +Enyje hát még kend azt sem tudja felérni ököllel, hogy a ki huszár, az +lovon jár? + +Szegény Hajdu János alig tudta magát tartóztatni, hogy kezet ne +csókoljon az áldott tisztnek, az pedig még egyszer összeteremtettézte +katonái előtt, adott neki egy pár forintot s fegyveres erővel kisértette +a határszélig, megparancsolva, hogy vissza ne merjen jönni! + +Nem is állt meg a jó ember, míg az ezredéhez nem ért. + +Hanem azt az olasz tisztet a hányszor említi, mindannyiszor megemeli a +süvegét. + + +98. + +Fiam, ha háborúba mégy, e következendő dolgokra figyelmezz: + +Soha se számláld meg az ellenséget, mert az æquatiókat nem a háboru +számára találták föl. + +Soha se fuss az ellenség elől, mert kimelegedel s tüdőgyuladást kapsz s +abban halsz meg. + +Soha se fordulj meg a golyóbis előtt, mert annak mindegy, akár hátul +talál, akár elől. + +Soha se vigy pénzt magaddal a csatába, mert mindig azon lesz az eszed. + +Soha se zörgess, ha be van zárva az ajtó, hanem menj be az ablakon. + +Soha se kérdezd, hogy miért? ha neked parancsolnak; soha se felelj, hogy +miért? ha te parancsolsz másnak. + +Soha se egyél magad elébb, mint a lovad; mert te ülsz rajta, nem az te +rajtad. + +Soha se kérj és soha se adj pardont. Nem vagy te császár, hogy kegyelmet +osztogass, ellenfeled sem az. + +Soha se bántsd a közkatonát, míg tisztet látsz magad előtt. Csak az +arany paszomántra czélozz. + +Néma légy, ha sebet kapsz; süket légy, ha sebet adsz. + +Így aztán csak megélsz. + + +99. + +Bécsből írják: hogy nagyszombati veszteségünk örömére Jellasics a +Burgban tánczestélyt adott. + +Ugyanezen levelezőnk megjegyzi, hogy a horvát tisztek igen jól +tánczolnak s Jellasics maga nemcsak a walzerben ritkítja párját, de még +a hegedűben is virtuoz. + +Ugyanis a szünóra alatt felragadva egy hegedűt az orchestrumból, azon a +legügyesebben hegedülte el az egész Ernani ouverturet. + +Kérték a jelenlevő hölgyek, hogy húzzon egy nemzeti horvát nótát, a +pákozdi hős engedett az unszolásnak s húzott egyet, a melyről azt +mondták, hogy igen szép. + +Jelen volt levelezőnk írja, hogy az nem volt egyéb, mint Egressy Béninek +a Tiszaparti csárdása. Alkalmasint nekünk tanulta be a szomszéd s itt +Pesten akarta elhegedülni s most Bécsben horvátnak mutatja be. + + +100. + +Rövid időre közönségünktől búcsút veszek. + +A csaták végeig s ez úgy hiszem rövid leend. + +A hazának szüksége van karom erejére s én nem ismerek előbbrevaló +érdeket, mint hazámét. + +Ha vissza nem jövendek, lapomat Ludasy Mór fogja az év végéig +szerkeszteni. + +De hiszem Istenem: hogy látnom kell Magyarország függetlensége +kivívását. + +Hiszem Istenem: hogy az égbekiáltó gazság nem fog diadalt ütni az igazak +elvesztén. + +Hiszem Istenem: hogy ama gyülevésznép, mely még rabolni is gyáva, ha +szembeszállandunk vele, a vérig bántott nemzet egy kézütésétől földre +hulland, mint az őszi légy. + +S akkor fölemelt arczczal térendek újra vissza. + +Ha ott maradnék, meg ne sirassatok. + +Ha elesem s a haza veszt, sirassátok meg a hazát, s azokat, kik benne +élnek, ne azokat, a kik meghaltak. + +Ha elesem s a haza győz, örüljetek s meg ne bántsátok az Istent a +fájdalom könyüivel. + +Adjon Isten szebb napokat.[30] + + +101. + +A bécsiek 3 tonna aranyat és 15 tonna- ezüstöt küld tek szerb +elleneinknek. Azonban Pesten lefoglalták a felfedezett küldeményt. + +Valjon megengedi-e a pragmatica sanctió, hogy ha Ausztria-Magyarország +ellenségeinek pénzt küld, azt a magyar kormány lefoglalhassa? + +Szabad-e ez? illik-e ez? A pragmatica sanctiót így megsérteni? + +Mikor ő felsége iszonyú hatrőfös placatumban elmondja: hogy ő hív +magyarjait mennyire szereti, az illir mozgalmakat hogyanképen rosszalja, +Jellasichot hivatalaiból kirakja s a békességet helyreállítani +törekszik; illik-e fölfedezni, hogy ugyanakkor a bécsi kormány +ellenségeinket titokban pénzzel és fegyverrel segíti? illik-e +kibeszélni, hogy ugyanakkor a kedves rebellis – urunk királyunk fölséges +rokonainál theaestélyeken van? + +Szégyeld magad, nemes magyar nemzet ily lovagiatlannak lenni. Szégyeld +magad, te, ki oly hűséges vagy urad királyod iránt, észrevenni: hogy az +ő szavai nem tartatnak meg. A te fő erényed a bizalomszavazás, hivés és +engedelmesség. Mit gondolsz, ha meghallaná a világ: hogy te urad +királyod szavában kételkedel? A nemes, nagylelkü, bizalmas magyar nemzet +kételkedik? + +Hogy kerülhetnél más népek szeme elé? + + +102. + +Egy különben derék ember azt mondá: hogy Galiczia is Magyarországhoz +tartozik. + +Ez is olyanformán jön ki, mint mikor az egyszeri czigánytól kérdezték: + +– Kié ez a kilencz _meztelen_ purdé? + +A czigány meg azt felelé rá: nyolcz az enyim, a kilenczediket is én +_ruházom_. + + +103. + +Mint lettek az emberek hajdan herczegekké? + +Dicsőségesen országlott főkötős királyunk, Mária Terézia, ki uralkodása +utolsó éveiben a szó teljes értelmében népek anyja volt, egyszer a +prágai várhegyen lefelé kocsikázván, hintajának kerékkötője elszakadt s +a hegy lejtőjén aláfelé rohanó hintó már-már semmivé teendő vala a +pragmatica sanctiót, midőn egy az útfélen lakozó kovácsmester odaugrott, +megragadta izmos kezeivel a republicanus tendentiáju szekeret s eképen a +fölséges kezeket és lábakat megmenté az összetöréstől. + +Ez a kovácsmester lett később herczeg Kolowrat. + +S ha még hozzá teszszük: hogy Kolowratnak egy csinos, termetes, jól +kinőtt katonafia volt, kit Mária Terézia udvarában neveltetett, az egész +sorsfordulatot senki sem fogja valami bámulatosan természetfölöttinek +találni. + + +104. + +Biztos recipe az ellen, hogy az embert a háborúban golyó ne találja. + +A mint meglátod, hogy valakit lelőttek, állj a helyére. + +Lefebre híres mathematikus kiszámította, hogy úgy áll, mint 11,000 az +1-hez az a valószínüség, hogy oda többet nem fognak lőni. + + +105. + +Egy – nem tudni, mi okból – hazatért nemzetőr hosszasan dicsekvék vele, +hogy ő a csatában két rácznak levágta a lábát. + +– Mért nem inkább a fejét vágtad le? – kérdék a vitéztől. + +– Mert már azt levágta valaki, mire én odajutottam. + + +106. + +Édes apám: kérdi egy kis kecskeméti magyar fiú, háborúba menendő apját: +hoznak-e azok a horvátok magukkal kis fiúkat is? + +Minek neked azok a kis fiúk, kis szolgám? + +Hát én meg majd akkor azokkal a horvát gyerekekkel verekedem. + + +107. + +Meglát egy vidéki atyánkfia egy huszártisztet teljes parádéban. +Odamegyen hozzá s bámulja sokáig czifra öltözetét. + +Leginkább látszott figyelmét magára vonni a töltéstartó szájára aplikált +rézoroszlánpofa. Végtére megszólal. + +«Ugy-e bizony kérem ez ő felségének a képe?» + +«Az ám; volt a felelet.» + +«Ugyancsak megvénült. + + +108. + +A szegedi várbörtönből kiszabadított rejtélyes státusfoglyok (többnyire +olaszok), Kossuthnak egy szép faragványt készítettek emlékül. Kossuth a +muzeumnak ajándékozá e tiszta szív nyujtotta hálaoltárt. + +Szegény emberek, mennyit szenvedtek és mennyi idő óta! + +Némelyik azt sem tudja, miért fogatott el s miért kínoztatott éveken +keresztül? + +Többnyire a legjobb családból való férfiak. + +Egy orosz porkolábjuk volt nekik. + +Egyszer egy öreg rab azt találta mondani, midőn a silány árpakenyeret +kiosztá közöttük. + +«Minő ez a kenyér!» + +S az a nemember e szavaiért megkötöztette a nyomorultat egy koporsószerű +ládában hasra fektette, s úgy tartotta egy fülkében negyvennyolcz óráig. + +Mennyi nemét találták fel számukra e kínzásnak! + + +109. _II. Rákóczy Ferencz fogsága._ + +Négy nap alatt háromszor került e mű szinpadra, a szinház mindannyiszor +csordultig tele. + +A közönség újra él e darabban. + +Minden helyzete, minden szava e műnek hű a multhoz és igaz a jelenhez. +Rákóczy Ferencz mint gyermek jezsuiták által jezsuitának nevelteték, +körül volt véve a bécsi udvarban fürkésző kémekkel, kik minden szavát, +minden pillantását ellesték a rettegett oroszlán-fajzatnak. + +És a nyiltszivű magyar megtanulta nevelőitől a tettetést, megcsalta +azokat, kik őt meg akarták csalni, s midőn anyja Zrinyi Ilona, buzdítani +jő, rég nem látott fiát: hogy ragadjon fegyvert a hazát megmenteni; – +Rákóczy, tudva: hogy a falaknak fülei vannak, azt feleli rá: + +«Én? a jó császár ellen fegyvert fogjak?» + +Hallottátok volna azt a kaczajt, azt a convulsiv vidámságot, melyre e +szavak után a közönség rendesen kitör. Minő nevetséges eszme! minő +groteszk gondolat! Egy férfi, ki a jó császár ellen fegyvert fogni nem +akar! + +Az ember nem bír az arczának elég tettetést parancsolni, hogy mégis +mindenki meg ne lássa rajta: hogy hisz ez a fiú most tréfál. + +Még ha kipiszegték volna azt a mondást, akkor csak volna reménység; de +kikaczagták, dörgő hahotával kikaczagták! + +És hallottátok volna azt a felzajgó lelkesedést, mit Zrinyi Ilona +buzdító szavai idéznek elő; mint mikor a szél lecsap a tengerre s millió +hullám veti föl magát, egy szavára letörölve arczáról a maga hazudott ég +tükörképét. + +Nem a légből vett ideál, nem kicsikart fantomok – hanem a nép lelkéből +támadó igazság van itt a költészet élő alakjával felruházva. S végre +midőn a távolban a lelkesítő Rákóczy-induló megszólal, a tömeg fölordít, +mintha mindenki szivének legérzékenyebb húrján el volna találva, egy +kitartó névtelen kiáltás emeli a levegőt, minden arcz ragyog, minden +szem sír, minden kéz tapsol vagy oldalához kap s fegyverét keresi. + +Szent hivatása az a költőnek – a nép szivében oly szenvedélyeket +fölkelteni, mik ha fölébrednek, nem halnak el soha, hanem átszállanak +apáról fiúra, s későn vagy korán, lángra gyujtják az életet. + + +110. + +Az angol királynő mégis csak gondoskodik az ő népeiről. + +Irlandban nagy az éhség, az emberek hullanak mint a légy őszkor +krumplihiány miatt. + +Victoria asszony meghallja azt: hogy az ő népei nagy fogyatkozást látnak +a krumpliban s rögtön parancsot ad ki szakácsainak: hogy többé krumplit +ne merjen főzni a királyi asztalra. Igen helyesen, mentül kevesebb +krumplit eszik meg a királyné asszony, annál több marad a szegényeknek. + + +111. _Feladat sakkozók számára._ + +A partie így áll: + +A feketesárga részen van egy _király_ meg egy _királyné_. + +Van egy _futó_, ez _Jellasics_. + +Van egy _bástya_, ez _Windischgrätz_. + +Van egy _ló_, ez _Récsei Ádám_. + +Van két _pion_, – ezek a _ráczok_ és _oláhok_. + +A három szinű részen – _sem király, sem királyné_. + +Van egy _futó_, ez – _Baldacci_. + +Van két _bástya_: ez _Perczel_ és _Görgei_. + +Van egy _ló_, – ez _Teleki Ádám_. + +Van hat _pion_, – ezek a _magyarok, székelyek, olaszok, bécsiek, +lengyelek és tirolok_. + +Kérdés: hogy lehet a feketesárga királynak és királynénak két húzással +_mattot_ adni? + + +112. _Expeditió Simonichiana._ + +Motto: + +Elmentünk mind, le vágtuk mind, haza hoztuk mind, tudniillik a sok +semmit. – – + +Mentünk mentünk mendegéltünk, – – – az az: hogy dehogy mentünk, +felültettek bennünket Pozsonynál háromszáz szekérre, mert azt mondták, +hogy a pesti nemzetőrök nem tudnak gyalogolni. + +Később azonban kisült, hogy azért ültettek bennünket szekérre: hogy +hamarább ott legyünk. – A szekerek elé ökrök voltak fogva, néhol +változtatás kedveért bivalyok is. + +Így aztán nincs rajta mit csudálni, hogy fél nap alatt egy egész +mértföldet utaztunk, még pedig tót mértföldet, következésképen hosszút. + +Hogy vigan voltunk, azt tán mondanom sem kell, magyar ember rendesen +víg, ha háborúba megy, ha egy kicsinyt német is. + +Ha eső esett, káromkodtunk, ha a nap sütött, danoltunk, ha sem nap nem +sütött, sem kenyerünk nem volt, lefekhettünk és aludtunk, ki milyen +hosszú volt, olyan hosszan az édes haza földén, a csillagos szent ég +alatt. + +Végtére valahára bebotlottunk fényes Leopold várára. Nem azért, mintha +verset akarnék mondani, de ez a vár csakugyan erős vár. Olyan bástyái +vannak, mint egy kálvinista asztag, aztán czik-czak erre is amarra is, +még ha az ember benne van is eltéved, hátha kívül van rajta! + +De ugyan fel is volt ám szerelve ez a rettentő erősség! + +Bezzeg ki volt fektetve a sánczra négy, olvasd 4 egész sugár ágyú, +három-három fontos mindenik, csak úgy mint az Isten megteremtette, +felszerelés, munitió, strázsa és minden egyéb nélkül a világon. + +Tán ha ledobta volna az ember a sánczról, agyon is lehetett volna ütni +vele vagy két embert, a ki oda állt volna alá. + +Vezér biztosunk Thanhoffer (nem kell a nevétől megijedni, egy szót se +tud németül, se tótul) előhivatja a várnagyot és kérdi: hogy hol a +munitió? + +A várnagy azt feleli: hogy van minden ágyúhoz három golyóbis, ha +belefér; két ágyútisztító mind a négyhez, meg egy kananér. + +Thanhoffer azt felelte erre a feleletre: hogy ha Simonics ezt a várat +beveszi, nyugodjék meg abban a várnagy úr, hogy legelőször őtet +akasztatja föl. + +A várnagy úr igen megörült ennek a szép igéretnek s egy óra mulva +visszajő csodálkozó képpel Thanhofferhez: + +«Gondolja csak, milyen csoda történt? Hát lemegyek a kaszamatákba, ott +találok hordókat: megkoczogtatom a pálczámmal, hát tele vannak, hát mi +van bennük? Hát ágyú, puskapor és golyóbis és más mindenféle vagy két +ezer lövésre való.» + +Ejnye be jó, hogy az a várnagy megnézte: hogy mi van azokban a +hordókban? Rögtön felrántottunk vagy harmincz ágyút oda a bástyákra. Két +nap alatt betatanulták embereink az ágyúkkal való bánást s már most nem +volt egyéb hátra: minthogy jőjjön Simonics és hagyjon magába lőni. + +De volt annak esze. Látva: hogy az ember egy csizmába mind a két lábát +bele nem dughatja, ott hagyott bennünket s elment a széles világba. + +Mi pedig azalatt vigadtunk jó Leopold várában. + +Első nap volt: serünk, borunk, pálinkánk. + +Második nap: bor és pálinka. + +Harmadik nap: pálinka. + +Negyedik nap: igen jó víz. Sokszor a mennyországból is kaptunk hozzá +zulagot. + +Egyszer aztán híre futamodott; hogy a mai szent napon Simonics-csal +fogunk verekedni Jabloniczánál. + +Utczu erre lóra kaptunk – na de először elmondom: hogy miként kaptunk +lóra? + +Hát lovunk persze nem volt; de ez se baj, ott volt gróf yné asszonyság ő +méltósága. + +Tehát el ment hozzá egy hadnagy, egy tizedes, meg tiz jó legény lovat +kérni. + +A tisztelt grófnő igen magas tonushoz lévén szokva, a mit még akkor +tanult, mikor Bécsben pogácsát és más egyebet is árult, tehát a hadnagy +igen megbecsülte s kérte tőle a lovakat jó pénzért. + +Van a grófnénál egy sárgaképű, feketefogú obester, mit csinál ott, mit +nem csinál, az nem ide tartozik, hanem úgy látszott: hogy ezúttal ő volt +a tolmács. + +«Bizony nincs lovunk uraim, a ménesen van valamennyi és mind igen +szilaj, nem lehet megfogni.» + +«Köszönjük azt, a mit nem lehet megfogni, de majd megnézem én előbb az +istállót»! mond a hadnagy. + +«Soha se fáraszsza magát, nincs ott két strupirt parádégaulnál egyéb.» + +De biz a hadnagy lefárasztotta magát s utána fáradt a Herr Obester s hát +az istállóban száz darab szebbnél szebb lóra akadtak. + +A hadnagy válogatni kezdett. Az obester az elsőre azt mondta: ezt nem +lehet, a másodikra: azt sem lehet. + +«Nem lehet, kiált a hadnagy: tizedes! meg vannak-e töltve a fegyverek»? +Meg! kiáltá tizenegy torok. + +Ekkor aztán mindjárt lehetett. + +Ötven lovat kiválogattunk. Utalványoztuk négyszáz pengővel darabját, s +ott hagytuk az ötvenet, meg a vén Obestert. Lovagolhat rajtuk a grófné +még eleget. + +Reggeli tiz órakor kiállítottak bennünket s délután háromkor indítottak +el. Ez alatt vezérőrnagyunk Galgóczra jár s az alatt Simonics kiszökött +az orrunk elől. + +Mi aztán egész nap ütöttük a nyomát, egész nap masiroztunk, mindig +láttunk magunk előtt félig fekete, félig fehér alakokat: az ott +Simonics! azok a svalisérek! s mire oda értünk, asszonyok voltak, kik a +felső viganójukat a fejökre terítve portyáztak, a falun kívül. Hallottuk +is: hogy az oldalunk mellett a hegyen túl szörnyen ágyúztak. Sejtettük, +hogy ott aligha nem lövöldöznek. + +Siettünk aztán, toltuk az ágyúkat mi is, hogy el ne maradjunk a +requiemtől, s két órai dühös gyaloglás után kibukkanunk a sikra, hát egy +falu előtt ott áll a nagy sereg, megakadva egy lerontott híd előtt, +melyen az ágyúkat nem tudta átszállítani. + +Neki rugtatunk tehát a nagy seregnek mi is bátran és elszántan, kivált +miután láttuk, hogy az tulajdon seregünk, mely hátulról támadta meg +Simonicsot, míg mi nekünk elébe kellett volna kerülnünk. + +Az már akkor túl volt az operenczián. + +Na de igazán mondom, mikor rábukkantunk a táborra, azt gondoltuk, hogy +az az ellenség s azzal a jó szándékkal mentünk rá: hogy közébe +puskázunk. + +Egész ellenkezően járt velünk vagy tizenhat polyák katona, az meg +tulajdon seregének nézett bennünket s közibénk jött s alig hitte: hogy +nem abba a companiába tartozik, míg nyakon nem ragadtuk. + +Ezeket az eleven trophæumokat el is hoztuk magunkkal. Jól jártak +szegények. + +A magyaroknál a hadi foglyoknak jobban van dolguk, mint Simonicsnál a +kapitányoknak. + +Így végződött a híres kimenetelű Leopoldvári expeditió. + +Mi nyugodt lélekkel térhetünk haza; senkit sem öltünk meg, minket sem +ölt meg senki. + + +113. + +Komárom leégett. + +A kedves szép város a két Duna közt, melyet ártatlan tréfáink annyi +előszeretettel kerestek fel mindig s melyet most könnyező szemeink +fognak megtalálni, szomorúan, lerontva, elhamvadva. + +Több mint ezer ház, a város legszebb helyei, a főutczák, a piaczok, a +városház-tere, a legszebb templomok, a nagyszerű megyeház, mind, mind +gyászszal behúzva, melyet a pusztulás hagyott maga után, feketén, mintha +rajtuk száradt volna az éjszaka, mely semmivé tette. + +Szegény, szegény szülötte földem, milyen szomorú lehet a te arczod! Hová +ha mentem, minden ház egy édes emlék, minden arcz egy vidám mosoly volt +számomra, most minden rom egy bánatos siremlék, minden arcz egy +könnyeiből kifogyott kép. + +Hát a födél, mely alatt születtem? Hát a rokonok, kikkel annyi évet +töltöttem együtt? s kiket még csak siratnom sem szabad?… + +Szegény becsületes nép. Így adóztál hazádhozi ragaszkodásodért. + +Büntetést kap az erény, jutalmat az árulás… + +De él még az Isten az égben, ki az ártatlanok könnyei és vérének +hullását számlálja odafenn s ki előtt a megolajozott homlok nem tesz +kivételt az emberek közül, ki itéletet mond koldus és király fölött. + +Él még az Isten! S ti földi istenek egykor sápadtan, koronátlanul fogtok +előtte állani s a milyen magasan voltatok egykor az emberek fölött, oly +mélyen fogtok hullani az elitéltek sorai közé. + +Ti, kiknek neve vihar és pusztulás a földön, kiknek étvágya éhhalála a +népnek, kiknek betegsége döghalál az országon, nem féltek-e: hogy az a +szellem, kinek képmásává hazudott benneteket az ezredéves sötétség, +felemeli világító karját s oly példát szolgáltat rajtatok a világnak, +minőt emberi szív kigondolni nem bír. + +Ti, kik koldusok és hazátlanok üldözésében örökítétek meg neveiteket, +nem féltek-e: hogy jöhet idő, mikor senki sem vár reá, mely titeket +látand idegen ház küszöbén koldulni, hazátlanul, senkitől nem félve, +senkitől nem szeretve? + +Átkozott leend, ki ha fáradtak lesztek, házába befogad, ha fáztok, +tűzhelyéhez bocsát, ha meghaltok, eltemet. Átkozott leend a sír, mely +hantjaitok benyeli, átkozott a fű, mely azon megterem, és áldott az, +mely palotáitok küszöbét fogja lepni. + + +114. + +Azt beszélik, hogy a király lemondott koronájáról Ferencz herczeg +javára. + +Szegény öreg. + +Biz azt hiszi, hogy még van, a ki hallgat a szavára. + +Okoskodhatol te már édes jó királyom, hallottuk gyalázatos hitszegő +szavadat, hallottuk ágyúid dörgését, mindkettőt megszoktuk immár s nem +félünk és nem szeretünk többé. + +Akár lemondasz, akár nem mondasz, semmit sem mondasz vele. + +Szent voltál addig míg kétszázezer zsoldos hirdette igéidet, szeretett, +a ki félt tőled, most szerencséd elhagyott, ember vagy, még annál is +rosszabb s kaczag fölötted, a ki nem gyűlöl. + +Vagy eszed, vagy szíved hiányzik, de annyi bizonyos: hogy koronádat +elkártyáztad. + + +115. + +A császár fölgyujtatta saját palotáját. + +Hol fog most szegény kitelelni? + +Az idő ide s tova télre válik s ő födél nélkül maradt, talán +tűzkármentesítve sem volt a háza s a nagy sietségben meglehet, hogy még +téli kaputot sem vitt magával. Még meg találja magát hűteni. + +Igaz ugyan: hogy Lombardiában s ha isten úgy akarja, nálunk is keményen +be fognak neki fűteni, de mikor azok a rézkályhák oly iszonyúan +füstölnek; – az ember inkább fázik, minthogy az ilyen tűznél melegedjék. + +Aztán télen az a szokása a fáknak: hogy gyümölcsöt nem teremnek, kivéve +ezúttal az akasztófákat. Szegény császár, mit eszik a télen? hol alszik +a télen? házát felgyujtatta, kincseit beledobáltatta a sárba, +zsoldosoknak fizette. + +Hát azután: ha egyszer kitelik a conventiója, micsoda mesterségre fogja +adni magát? + +Sorra fogja járni birodalmait, országról-országra, ide is bebukkant, oda +is bebukkant, kérdezve: hogy kinek kell császár? mindenütt el fogják +utasítani. Egyik azt mondandja: + +«Menjen kend isten hirével, szűk idő van, nem tarthatunk annyi +cselédet.» + +A másik: «hittuk kendet, de kendnek nem tetszett, most tetszenék, de +nekünk nem tetszik.» + +A harmadik: «Poslovenszki? ha nem poslovenszki, ott kinn tágasabb.» + +A császár-mesterség nagyon meg fog csökkenni. + +A bandioknak, metallikoknak, érdemkereszteknek, sorsjegyeknek, +titulusoknak, nemességeknek s több efféle császári iparczikkeknek nem +akad vevője. A sok összevásárlott lelkiismeret mind a nyakán marad, a +koronára a zsidók nem contóznak többé, és a zsiványok nem lopnak többé a +császár számára, hanem kiki magának, a mint illik. + +Fölséges uram, az ebugattát, valami mesterség után kell látni, mert +felkopik az állunk. + +Vegyük elő: mit tanultunk? mit tudunk? mihez értünk? + +Kovácsmesterség? Bilincseket csinálni? Ez a galanteria czikk kiment a +divatból. + +Szabó mesterség? Jó magyar katonáknak fecskefrakkot szabni? nem mód +ruha. Nem ér semmit. + +Mészáros mesterség? Békességes népeknek háborút csinálni? Ah – az +emberek nem állatok többé s a hentesseregek szét vannak üzetve. + +Alchymista mesterség? Papirosból pénzt csinálni? Minden nép maga készíti +azt magának, a mennyi elég a napi szükségeire. + +Mindennek kijövünk a gyakorlatából, fölséges uram. + +A könyvnyomtatás elvette a szépírók kenyerét, a gőzhajó a fuvarosokét, a +reformátió a pápákét a szabadság elveendi a királyokét. + +Elavultunk, kijöttünk a divatból s koronáink és királyi pálczánk ide s +tova ott fognak állani a múzeumokban, hol a régi paizsok és kézíjjak +állanak, miket a puskapor hasztalanokká tett. + +Ámen. + + +116. + +A király leköszönt. + +A koronaörökös is leköszönt. + +Nolunt acerbam sumere. + +A koronákat és a státus adósságokat örökölte Ferencz József. + +Josephus sine terra. + +A kedves kis fiú. + +Még alig tudja a nyakravalóját megkötni s kapja magát: császár lesz. + +Hjaj fiatal barátom, míg az ember a császárságot megtanulja, sok szép +víz lefolyik addig a Dunán. + +Nagyot kell még magának addig nőni, míg azt mind megeszi, a mit +urabátyja megevett. + +Tudja-e maga, mi az a diplomatika? Tud-e maga csalni, lopni, hazudni s +mind ezekhez szent képeket vágni? + +Tudja-e maga, mi az az entente cordiale? Tudja-e maga, hogy mikor az +egyik császár tolvaj, akkor a másik császárnak orgazdának kell lenni? + +Tudja-e maga, mi az a népszeretet? Tudja-e maga, mire valók a hóhérok, a +katonák, az akasztófák, ágyúk és a börtönök? + +Tudja-e maga, mi az a politica? + +Tud-e maga mindent igérni, mikor meg van szorulva, azzal a szent +szándékkal: hogy semmit sem fog megadni? + +Tudja-e maga, mi az a heraldica? Tud-e maga hamisan esküdni koronájára, +czímerére, evangeliumára s azt mondani: hogy mikor esküdött, nem volt +esze? + +Tudja-e maga, mi az a jus gentium? Össze tudja-e ön veszteni a népeket, +tud-e ön polgárháborút csinálni, falvakat égetni, népfajokat írtani? + +Tudja-e maga, mi az a tactica? Egy néptől mindenét ajándékba elvenni s +aztán háladatosságból meggyilkolni? + +Tudja-e maga, mi az a sanctió pragmatica? Törvényeket csinálni s azokat +meg nem tartani? + +Tudja-e maga, mi az a státus œconomia? Tud-e maga adósságokat csinálni s +azokat soha ki nem fizetni. + +Tudja-e maga, mi az az alchimia? Tud-e maga papirosból aranyat és +ezüstöt csinálni? + +Tudja-e maga, mik azok a Flankenbewegungok? Tud-e ön ildomosan szökni, +futni, retirálni és dispercalni, mikor a státus érdeke úgy kivánja? + +Míg maga, fiatal barátom, mindezen tudományokból az exament le nem +teszi, addig ne neveztesse ki magát császárnak. + + +117. + +Elég komoly lehet az ember, mikor aluszik s lesz ideje hallgatni: ha +meghal, de mi szemébe nevetünk a halálnak, míg szemünket le nem csukja. + +Most ugyan látkörünkbe nem sok nevetni való kép téved. De azért ne +legyen rajtunk az ördögnek azon diadala, hogy bennünket egy perczig +szomorúknak lásson. + +Féljetek a nevető arcztól! Ki a csata előtt kaczagni tud, az nem hátrál +a golyók előtt. + +Ki az ágyúgolyót kigúnyolja, attól megszégyenli magát a golyó és +kikerüli. + + +118. + +E lapok utolsó számával szerkesztőségem ideje letelt. + +Ha hazám istene komolyabb gondokat nem rakott volna rám, tán soha sem +váltam volna meg e tértől. + +Ha voltak e lapnak érdemei, azoknak legkisebb része az enyim, az által, +hogy én eltávozom tőle, e lap nem változik, sőt hiszem, hogy jobb leend. + +Két hibámat kell közönségem előtt bevallanom. + +Egyik az: hogy ama fenséges nevet bitorló rabszolgaléleknek arczképét +kiadtam. + +Pirulva kell megvallanom: hogy ez embertől én egy időben hazám +boldogítását vártam. + +Csalódtam, mint velem együtt milliók s most pirulva kell kérnem azokat, +kiknél még az arczkép megvan: hogy azt égessék el. + +Másik az: hogy e félév elején egy beszélyt kezdtem el közleni, melynek +végét nem adtam ki. + +Oka volt az: hogy benne a história eseményeihez híven azon +kegyetlenkedések voltak előadva: miket 1831-ben a felsőmegyei szláv +ajkuak követtek el. + +A dolgok úgy találtak fordulni: hogy jelen időinkben épen e szláv +testvéreink buzganak legerősebben szabadságunk igaz ügye mellett minden +idegen ajkú hontársaink között. Ezek ellen izgatni, most a legnagyobb +eszélytelenség volna. Kénytelen voltam tulajdon művemnek censora lenni. +Beszélyemnek egész második részét kitörültem. + +Inkább magam itéltem el tulajdon műveimet, minthogy azokat más itélje +el. + +Én megbocsátok magamnak ez itéletért s reménylem: hogy olvasóim is meg +fognak bocsátani. + +Munkatársaimnak ezennel megköszönöm szorgalmas működésüket s kérem, +irántam tanusított szivességeiket utódommal is éreztessék. + +Utódomat pedig közönségünknek e lapok szerkesztőivel évek során át +éreztetett kegyeibe ajánlom. + +Üdv minden igaznak, áldás a hazára! + + + + +ESTI LAPOK. + +1849. márt. 15. + + +I. + +Ha én kend, kend is kend. + +_Kedves Táncsics komám!_ + +Kend igen becsületes, jóravaló, jámbor életű ember! + +Kend igen tiszteletreméltó republicánus érzelmü, szabadelvü fiatal +ember. + +De ha én kendnek azt mondanám: hogy én kendnél soha életemben okosabb +embert nem láttam, akkor nálamnál szemtelenebb hizelgő nem volna +Európában. + +No iszen besavanyított kend azzal az alkotmányjavaslattal a tegnapi +napnak! ezt még a sült ökör sem hozhatta helyre. + +Pusztítmány az lelkem, nem alkotmány. + +Itt már kend nem csak a földet hiszi feloszthatónak, hanem még az emberi +ész tehetségeit is. + +Kend azt akarja: hogy senki se viseljen tovább egy évnél egy hivatalt, +18 évtől 20-ig legyen katona, ha hivatalt akar kapni. + +Szép gondolat ez Táncsics, sokért ne adja kend. + +Már most képzeljen kend magának egy húsz esztendős katona ifjút, ki 21 +éves korában lesz fiscális, 22-ben jegyző, 23-ban mérnök, 24-ben +polgármester, 25-ben orvos, 26-ban tábori kovács, 27-ben szinházi +director, 28-ban alispán, 29-ben pandur-káplár, 30-ban philosophiæ +professor, 31-ben harangozó, 32-ben Közlönyszerkesztő, 33-ban +calefactor, 34-ben rendőrminiszter, 35-ben tömlöcztartó, 36-ban +generális, 37-ben kisbiró, 38-ban egyházfi, 39-ben pénztárnok, 40-ben +orgonista, 41-ben jánitor, 42-ben esztergomi érsek, 43-ban szőlőpásztor, +44-ben postamester, 45-ben miniszterelnök, 46-ban főpallér, 47-ben +kasznár és így tovább. + +Gyönyörű dolog volna az, úgy-e Táncsics, ha így sorba menne a hivatal az +emberen? senki sem tudná: hogy egy esztendő mulva mi fog lenni? s mikor +észrevétlenül belejutna, rögtön értene mindenhez, a mit rá nyomtak? +Hiszi-e azt kend, Táncsics: hogy vannak olyan hivatalok, a mikre +szerencse, ha egy városban egy hozzáértő ember akad; hiszi-e azt kend: +hogy a világon minden hivatalra előre kell készülni, néha még az +előrekészűlés is kevés, ha az ember természettől arra nincsen szánva? +Már pedig higyje el, hogy úgy van. + +Kend azt akarja, hogy minden hivatalnok egyenlő fizetést kapjon. + +Ez által azt nyerné kend, hogy az olyan hivatalokra, a mik nagy +fejtöréssel járnak, nem kapna arra való embert; nem mondom, hogy nem +akadna egy csomó kukoriczapásztor, aki ezer forintért elvállalná a +finánczminiszterséget, hanem ha azt akarja kend, hogy olyan embereket +rakhassan hivatalba, a kik a magok szakmányához értenek, bizony meg kell +azt fizetni édes komám, akármilyen republicánus időkben. + +Nem azt fizeti itt meg a státus, hogy ki mennyit bir dolgozni, aránylag +mennyit bir megenni, hanem hogy kire mennyi szüksége van? + +Hanem már azért csakugyan nagyon le lenne kötelezve a státus a kend +feltaláló tehetségei iránt, ha ezek nyomán minden 18–20 éves ifju katona +lenne. + +Ebből az a kettős haszon volna, hogy eképen soha sem lenne a státusnak +veterán katonája, hanem e helyett tartana egy millió ujonczot s ez +darabját 150 p. fttal számítva, kerülne a státusnak 150 millió +forintjába évenkint. + +Kendből nem lesz finánczminiszter, Táncsics. + +Kend azoknak, kik a szabadságharczban résztvesznek, de földjük nincs, +igér fejenkint 20 hold földet a pártütők vagyonából. Ebben a harczban ez +ideig legalább résztvett 400 ezer ember. És így kellene kendnek +kiosztani 8 millió hold földet. De hátha még, mint alább indítványozza +kend, az egész népnek fel kellene támadni, mintegy 8 millió ember közt +lenne kiosztandó 160 millió hold föld. Ennyi tán egész Európából sem +telik ki. + +A mit kend a vármegyei reformról szól, az ellen nincs kifogásom. Nem +merek hozzá szólani, mert nem értem: hogy mit akart kend ott mondani? + +Abban is igazsága van kendnek: hogy a falusi tanítóknak épen annyi +szüksége van, mint a városiaknak, kivált miután Eldorádóban a városi +élet nem drágább mint a falusi. + +Hanem az adókulcsot egy kissé sokallom. Száz forint értéktől 4 forintot +fizetni adóba, nem tréfa; egy hold föld árendája évenkint 3 forint, egy +hold föld értéke száz forint és így fizetne az ember a földétől egy +forinttal többet, mint a mennyit bevesz. Kendtől Táncsics az ember +megvárta volna, hogy semmiféle adót se fizettesen vele. + +Legjobb pont az egészben a 45-dik, melyben kinyilatkoztatik: hogy ezek +helyett más fog készítődni. + +A mi ott a harmadik szakaszban van nyomtatva, azt vagy én nem értem, +vagy kend nem érti, s így quittek vagyunk; a II-dik szakaszban kend +magát, mint hadvezéri talentumot mutatja be, melyből ismét az a +tanulság: hogy kend igen derék becsületes ember, de aztán semmi egyéb. + + +II. _A király felesége._ + +Halljátok csak, milyen szép anecdotákat talál ki a katonaember, ha +elbusulja magát. + +A felső táborban általános hír, hogy a volt királyné egyetért velünk, +együtt jár hadseregünkkel. + +Egy titkos, rejtélyes asszony, ki mindenűtt jelen van, a hol valami +szükség akad elő, a ki mindenkit biztat, mindenkit segít, és szídja, +káromolja Windischgrätzet, mint egy granatéros. + +Ha jön egy csapat, melynek fegyvere nincs, mindjárt ott terem a titkos +asszony s felfegyverzi őket pompás puskákkal. + +Ha valahol megakad egy pusztában a sereg és nincs mit enni, rögtön ott +van a titkos asszony s mintha a földből nőne, úgy támad ott mindenfelé +kenyér, bor és pecsenye. + +Ha valamelyik katonának nem akarnak váltani, ismét segít a titkos +asszony s osztja a huszast, mint a kukoriczát és váltja a bankót fényes +aranyokra. + +Gyakran látják őt éjjel a vezérek tanyái közt előtünedezni, s mikor ő +megjelen, mindjárt megtudják a vezérek, hogy az ellenség hol van és mit +csinál? + +Mikor a sereget körülkerítik, ő megyen elől s vezeti őket hegyek +tetején, föld alatt keresztül az ellenség háta mögé. + +Elfogja az ellenséges hadvezérek leveleit s a mieink kezébe adja. + +Ilyen dolgokat cselekszik egy ismeretlen asszonyi alak a mi táborunkban; +a ki nem hiszi, kérdezze meg akármelyik katonától, a kí onnan jött. + +Azt hiszik, hogy ez senki egyéb, mint a detronisált királyné, ki boszút +akar állani azon méltatlanságokért, miket vele elkövettek. + + +III. _Megint Táncsics._ + +Mihály, Mihály, miért kisértesz engemet? + +Kendre nézve nevezetes nap a márczius 15-dike, azon napon szabadítá ki +kendet börtönéből a pesti nép, kit a kend tömlöcze ajtajáig Petőfi és én +vezeténk. + +Ezzel ugyan jobb lett volna elhallgatnom, mert nem hiszem, hogy az +ország érdemrendet adjon érte, hanem csak azért mondom, hogy kend +ezelőtt pár hónappal nevemet említeni hallotta, azt mondta: nem ismerem +ezt az embert. Rövid a kend emlékező tehetsége. + +Legujabban pedig egy phamphletet olvastam kendtől, melyben azt igéri: +hogy a forradalomról akar beszélni, de a melyben még eddig egy szó sincs +a forradalomról; hanem van annál több szó az Esti Lapokról, és sok +szidás és káromlás azokra, kik a Habsburg-dynasztiával egyezkedni +akarnának. + +Kend ugyan váltig elismeri: hogy az Esti Lapok soha egy szót sem szóltak +e tárgyról, még azt is elismerhetné: hogy épen az ellenkezőről +beszéltek, hanem azért mégis minden harmadik sorban az a korollarium: +hogy így amúgy ütné, nyúzná az Esti Lapokat, ha azok valaha alkudozni +kezdenének. + +Kend czitál a Martiusból valamit az Esti Lapok ellen, a mit a Martius +nem mondott; azt kend ott rögtőn egy ülőhelyében elhiszi, bebizonyítja, +refutálja, megint nem hiszi el, s utoljára azt mondja: hogy ha valaki +ezt vagy amazt gondolná magában, akkor kend vörös zászlót venne a kezébe +és mindjárt elmenne vele Vámos-Pircsre gyalog és sok más dolgokat +cselekednék. + +Kend épen úgy tesz, mint az egyszeri strázsamester, ki, mikor +pofonütötte a közlegényt, azt mondta neki: «Te! te most magadban +bizonyosan azt gondolod: hogy én gazember vagyok; ha még egyszer azt +mered gondolni, lehuzatlak s huszonötöt vágatok rád.» + +Kend aztán mond drága dolgokat azokról a czikkeimről, a miket a +Közlönyben irtam. Meglehet: hogy kend azokat nem értette, valamint én +sem értek mindent, a mit kend ír? ez mindkettőnk közös hibája. + +S mind ezekből végre szépen kisüti kend: hogy van egy párt, mely a +Habsburgokkal alkudozni akar, azt meg kell ölni, nyársra kell húzni; +kend ugyan nem állítja, hogy az a párt az Esti Lapokbban van, de nem is +tanácsolja. + +Hallja kend Táncsics! + +Hogy esnék kendnek: ha én elkezdenék itt arról beszélni, hogy milyen +üdvös és szükséges dolog volna Magyarországon egy Bedlámot építeni, s +minden harmadik szóban előhoznám: hogy én ugyan nem akartam Táncsics +Mihályra egy szóval sem czélozni, s a közben folyvást beszélnék a dijoni +és bicetrei elmétlenek intézetéről, s kendet folyvást emlegetném? + +Úgy-e furcsa volna? + +No de én ezt nem teszem, hanem szólok kendhez barátságosan. + +Kend igen derék, becsületes, talentumos fiatal ember. + +Kendből még lehet igen jó festő, tán muzsikus is, vagy mechanicus vagy +egyéb efféle. De politikához annyit sem ért kend, mint tyuk az +ábéczéhez, politikus nem lesz kendből soha, még csak politikus csizmadia +sem. + +Kend egyik szavában azt mondja, hogy iszonyú republicanus, a másikban +pedig azt: hogy kendnek mindegy, akárki lesz a király, – csak egy +gyereknek a szemét kellene bekötni s az nyulna a sokaság közé, egyet +kihúzna mint a lutriban és az bátran megkoronáztathatnék. + +Ezt mondja kend szóról szóra. + +Hogy lehet republicanus fővel ilyent még csak gondolni is? + +Beszél aztán kend a Márcziusról, azt meg azért szídja, hogy miért akar +alkudni a nemzetiségekkel? Már ezen a téren félek kendtől, mert engemet +kezd pártolni. + +És félelmem nem ok nélküli. Kend azokat a nemzetiségeket megaprítja, +ledögönyözi, lekaszabolja, földhöz veri, kfirtja, csakhogy a Márczius ne +szövetkezhessék velök. + +Megálljon kend. – Még a nem alkudás és a kiirtás között van egy kis tér. + +Ha valakinek új jogokat nem akarunk adni, még abból nem következik, hogy +a régieket is elvegyük tőle. Kend a Habsburgokra annyira haragszik, hogy +még nyelvrokonaikat is ki akarná irtani, de nem jut kendnek eszébe: hogy +az irtóháború a magyart is csak úgy fogyasztaná, mint a németet, s ezt +nem hinném, hogy kend nagyon kivánná. + +A mi azt a kend által készített ímádságot illeti, már megengedjen kend, +de ha az ember még olyan republicanus is, ha az Istenhez beszél, +mosdottabb szájjal beszéljen. + +Hasonlatos ama czigány prédikáczióhoz, mely így kezdődik: «Irgundum +gule, csororum sordikhécz sophengyule gagyule». + +S mely szól ilyen szép szavakban: + +«Te uram nagyszemü Jupiter! Ifriszkum, czifriszkum, czingere bingi, +őrizz meg minket minden ártalmas vadaktól, a fótos nadrágtól, a szilaj +csikók megpatkolásától és a katonaságtól.» + +Például a kend imádságában. + +«Változtasd uram azon hazánkfiát, ki tán tanácsolni fogná, hogy a +Habsburgok még egyszer Magyarország fejedelmei legyenek, változtasd őt +kérünk, olyanféle barommá, mely ökröt és szamarat együtt ábrázoljon: +szarvai és fülei közt homlokán legyenek e szavak: ez az, ki a +Habsburgokat fejedelmül óhajtotta; és e barmot alakítsd oly formán, hogy +hátán legyen egy Habsburg-ivadék, kezében korbácscsal, s a kettős +ábrázolatu barmot szünet nélkül korbácsolja: és ne engedd e barmot +legalább ezer évig megdögleni, hanem tedd kötelességévé: hogy egyik +országból a másikba tévelyegjen stb.» + +«Midőn körmöczi aranyat látnak, görcsök rántsák össze minden tagjaikat +stb.» + +«Midőn magyar huszárt és honvédet látnak, gutaütés kerülgesse őket, de +azért meg ne üsse.» + +(Mint a görög mondta: üsd ágyon, de ne nágyon, hagy szálagyon, mert nem +tudod ki vágyon.) + +«Még akkor is görcsök kinozzák őket, midőn magyarországi szénát látnak, +és neki essenek a szénának és egyék azt mint hajdan «Nabukodonozor.» + +(Suskere csalabingászkóre. Amen.) + +Hát lehet így az Istenhez beszélni édes Táncsics komám? + +* + +Megigérte kend: hogy folytatja a forradalmat, akkor majd én is folytatom +a discursust. + + +IV. _A huszár-káplár._ + +Ül a vendéglőben a vén huszár-káplár egy kancsó bor mellett, hosszú két +bajusza lóg kétfelől, mintha varjut nyelt volna le s a két szárnya +kimaradt volna a száján. + +A szomszéd asztalnál aranyos tiszt urak ülnek, hetyke tejképű urak s +beszélnek a mások viselt dolgairól. + +A vén huszár-káplár kétszer fölemeli a poharát s ráköszönti a jó tiszt +urakra, azok nem is konyitanak reá, s még egyszer akkora hátat +fordítanak neki, mint azelőtt. + +Harmadszor is felveszi poharát a vén huszár-káplár s odamegy az ékes +tiszt urak asztalához s rájuk köszönti jó szivvel még egyszer a rossz +bort. + +«Mit jön ide kend? riadnak rá az urak, menjen hátra a másik asztalhoz!» + +«Ejnye, mondja a huszár, ez ám a furcsa dolog, a harczban mindig előre +küldtek engem az urak s itt meg hátra küldenek; miért van ez?» + +«Nézd csak, milyen confidens egy paraszt ez a káplár.» + +«Hallják önök, jó uraim, igaz: hogy 20 esztendeje a mióta káplár vagyok, +de most én sem vagyok rosszabb tiszt maguknál.» + +»Káplár ruhában? + +«Nojszen, a ruha nem ember. Nézzék az urak ezt az írást s ezzel a sok +zsiros firka közül előkeres a huszár egy szép finom papirost s oda +nyujtja az asztalra a tiszt urak közé. Olvassák!» + +«Varga István, huszárkáplár, azon érdemeért, miszerint a kápolnai +csatánál kétszáz ezer p. ftot személyes vitézsége által megmentett, +továbbá Szolnoknál egymaga 13 könnyű lovast s 7 nehéz vasast levágott, +általam ezennel hadnagygyá kineveztetik. Kossuth Lajos.» + +Elállt a szeme szája erre a szép tiszt uraknak; ki elébb gorombán +elutasítá őt asztalától, most nyájaskodva nyujtá neki barátságos jobbját + +Képzelhetni, hogy a mit a huszár erre mondott, azt nem szokás papirosra +irni; megfordult, félretörölte a bajuszát s ott hagyta a megszégyenült +leventéket. + + +V. + + +1. + +*** Egy rendőrségi tanácsos a minap Erdélyben járt. A zárvonalon +megszólítják, hogy álljon meg, hol a pakszus? A consiliárius úr erre a +fülét sem billenti, hanem rákiált a kocsisra, hogy hajts! s tovább +hajtat. + +Miért is lett volna rendőrségi consiliárius? + +Mintegy másfél órai járásra aztán utólérik a lovas nemzetőrök, kiket +utána küldtek, galléron csípik s gyöngyen visszaescortirozzák Csucsára. + +Az én consiliárusom itt merőben rátámad a felügyelő tisztre, mondván, +hogy miért nem tudja az embernek az arczából kitalálni, hogy becsületes +ember? + +Uram, felelt a tiszt: én láttam Urbánt, én láttam Dimbujt, Jankut is jól +ismerem; de mondhatom, hogy mindeniknek jobb képe van, mint önnek. + + +2. + +*** Meg van irva a szent könyvben: hogy leend egy megváltó, ki ha eljön, +nagy vérontás lesz a világon, de melyet nagy egyesülés fog követni; ezen +megváltó neve pedig lészen 666. + +A felső vidékeken általánosan hiszik: hogy e név személyesítője +elérkezett. + +Számláljuk meg Kossuth nevének számértékét: + +LVDVIg CossVt. + +50.5.500.5.1.100.5 = 666. + +Ez épen 666. + + +3. + +*** Azt mondja egy német katonatiszt Pesten. + +«Die Ungarn, die kann ich noch leiden, aber die Magyaren, die sind nicht +zum ausstehen.» + +Kérdik aztán tőle: hogy magyarázza meg, mi különbséget tud a kettő +között? + +Megmagyarázta: + +Szerinte ungárok voltak, a kik megszaladtak előttük, magyarok, a kik +őket kergetik. + + +4. + +*** Ferencz császár a franczia háború végeztével lement Budára s ott a +várban, királyi szokás szerint, muzsikáltatta magát. + +Egyszerre elkezdik neki huzni a Rákóczi-nótát. Nagyon megtetszett neki. + +Was ist das für a Melodey? – kérdé. + +Mondják aztán neki, hogy ez bizony kurucz nóta. + +«Sakkerlot, da hätte ich selber Lust Kukurucz zu werden!» + +Ez az anecdota is most jutott eszembe s nem épen mal a propos. + + +5. + +*** Egy Pestre jövőtől kérdi a német: mit csinálnak a magyarok? + +Szörnyen retirálnak. + +Merre retirálnak? + +Erre Pest – felé. + + + + +A GYÉMÁNTOS MINISZTER.[31] + +(Vázlat a forradalomból.) + +Magyar forradalom! Te egetgyujtó alak! Véres arczú kép! Senkinek +gyermeke, – mégis mindenkinek halottja! Kelj föl a sirból és mulattass +bennünket! + +Míg éltél, nem festette le senki arczodat. Most jelenj meg nekem az +éjfél óráiban, mikor a temető elbocsátja kárhozott lelkeit, kik nem +tudnak aludni az önátkozta sirban, ülj festőtáblám elé és mutasd meg +arczodat képzetemnek. + +A nemes büszkeség lángja égjen azon, midőn a nép áldozatairól fogok +veled beszélni, azon népéről, melyet Isten jó kedvében teremte a +világnak, de melynek számára rossz kedvében teremté a világot. + +De szégyen pirja ömöljék el arczodon, midőn azoknak neveit hallod +említeni, kiket e nép nagygyá tett, s kik e népet semmivé tették. + +Sirj, fehérüljön el képed azok sirhalmánál, kik mások dicstelen +nagyravágyásáért dicső halált haltak. + +De fekete légy a boszútól, midőn az oltár papjait hozom emlékedbe, +kiknek kezei közt elvesztek az áldozatok. + +Némulj el. Remegj, reszkessen alakod, midőn sirást hallasz. Karének az, +millió és millió ajakról. Özvegyek, árvák, koldusok és őrültek siralma +az. Hallgass, ne szólj bele. Rejtsd el arczodat. + +De kaczagj fel és tartsd arczodat az égre, hadd lássa meg az, mint néz +ki egy lélek, mely holta után tébolyodott meg, ha meghallod, mint +vigadnak azok, kik ennyi könynek voltak teremtői. + +Azután tünj el ismét. Menj vissza a sirba. És imádj Istent: hogy +engedjen meghalnod és ne hozza el rád a föltámadás napját. + +* + +Hideg januári éjszaka volt. Sem holdja, sem csillaga nem volt az égnek, +a zúzmarás zivatarban fekete hollók falkái kóvályogtak, szüntelen +kiáltozva alá egyhangú szavakban «halál! halál!» + +A fergeteg fütyölt, az egész föld fehér szemfedővel volt leterítve, a +farkasok üvöltve felelgettek egymásnak egyik berekből a másikba. + +És e hózivataros éjszakákon kétszázezer ember nem aludt fedél alatt. + +Az ország minden részein hosszú fekete vonalak húzódtak keresztül. +Kényszerű sietséggel törekvő hadcsapatok. Éjjel és nappal, hegyeken és +rónákon, éjszaktól délig lehete látni e vonuló seregeket, a mint dobszó, +trombitahang nélkűl mindenféle irányban átszeldelék az országutakat. + +Zúzmara-lepte lovasság, utána rosszul öltözött gyalogsorok, hallgató, +beszédtelen nép. Dübörgő ágyúk, ágyúszekerek, egyik a másik után, azután +megint elrongyollott gyalognép, élén gubába burkolt vezetője nehéz +harczi ménen, azután megint lovasság, ágyúk és így tovább. A kardok, +szuronyok csillogtak az éjszakában. + +Néhol egy-egy siető dandár látszott, mely egy másikat üldözni tetszék, +az alakok sebesen vonultak el a szem előtt, mint álomárnyak, s órák +mulva vörös villogás látszék a láthatáron, s egy-egy eltévedt dörrenés +az ütközet távoli morajából. + +Azután ismét néma a lett minden. Uj csapatok jöttek és mentek. A hófuvat +behordta nyomaikat. Sehol őrtűz, sehol megállapodás, szüntelen előre, +előre pihenés nélkül. Fel a hegyeknek! Az ágyúkat nem birják a lovak, a +csatárok tolják felfelé. Maguk is leroskadnak. – Keresztül mély, meredek +sziklautakon, övig érő hófuvatagban, éhezve, szomjazva, fázva. Dübörgő +hidakon át, befagyott folyók jegén. Elől, hátul, oldalról üldöző seregek +között, golyók zápora közt. Mindig odább. Fáklyafénynél, földalatti úton +s azután ismét föl meredek hegyekre ágyútűz ellen, ágyútűz elől, +vészvihar elől és hátul, vészvihar még az égen is, s mindig előre, +végtelen, irtózatos úton. Egy-egy beteg vagy sebesült kidől a sorból. +Ott marad. A hó ellepi, megfagy, jól jár. A többi sort zár és siet, +pihenése ütközetben van csak. Nyugodt álma, ha elesik. + +És nem zúgolódik senki. Tűr, szenved, küzd és meghal. Még akkor is szent +ihlet zárja le szemeit s a haldokló nem átkozza meg a földet, mely vérét +megiszsza s testének nem ád temetőt s a tűrő nem átkozza meg a +szenvedést, mit nyugalmáért cserélt. Az áldozat panasztalan. + +Tiszteljétek a katonákat. + +* + +A rendőrminiszter úr ablakai még mind ki voltak világítva, pedig az idő +már éjfél után járt. + +«Én Istenem! sóhajtja az arra menő civis, kalapját megemelintve az +ablakok előtt, milyen szorgalmatosak ezek a haza atyjai. Még éjjel sem +alhatnak az ország gondjaitól. Bizonyosan itt készítik azt a sok ménkü +puskaport, vagy azon tanácskoznak, hogy milyen árkot húzzanak nemes +Debreczen városa körül?» + +«Szegény urak! Sem éjjelük, sem nappaluk. Majd szétreped a fejük a sok +aggodalom miatt. Nyolcz órakor összeültek s még nincs vége a +tanácskozásnak. Hja, sok mindenről kell gondoskodniok. Az egész ország +sorsa az ő kezükben van. Akármit tesznek, az sok hányás-vetés után +történik, s mennyi mindent kell pedig tenniök!» + +«Egy rendőrminiszter!» + +«Szentséges Jehova, mennyit kell annak tudni, látni, érteni, cselekedni, +kifőzni? Ő levelezésben áll valamennyi külföldi udvarokkal, megvizsgálja +a passusokat, kvártélyt rendel a deputátusoknak, elolvas minden ujságot; +a melyiket megúnta olvasni, betiltja; dictiót mond az országgyülésen, +olyan szépet: hogy senki sem érti; kisujjában viseli az egész +diplomatikát, előre tudja még azt is, a mi történni fog. Hogy fér ennyi +tudomány egy emberbe, kivált egy olyan kicsiny emberbe?» + +«Gyerünk haza, szomszéd uram, alhatunk mind a két fülünkre, virraszt mi +helyettünk a rendőrminiszter úr és végzi az ország minden állapotját.» + +Épen dolgom volt a miniszter úrnál. Benyitottam az előszobájába, a +holott is majd leütött a lábamról a pipafüst. + +A bureau 66 hivatalnokai közül csak hat volt jelen. A többi otthon volt +és aludt, mint illik rendes emberekhez. + +A hat közül kettő rettenetesen nyirt valami üres papirost, a másik kettő +a postára ment s onnan jött leveleket tördelte fel ex ofo s nagyon jól +mulatott holmi családi titkok fölfedezésén. + +A harmadik pár pedig a miniszteri salon ajtaját ülte el. Mondanom sem +kell, hogy mind a hat rettenetesen pipázott. + +– Lehet Laczival beszélni? – kérdém az egyik ajtónállót, a ki egy igen +szép szálas termetü orangutáng lehetett, míg ministeriális irnokká nem +promoveálták. + +Az én majmom végig nézett rajtam, nem csekély symptomáival a megvetésnek +s nyomatékos hangon kérdezé: «A miniszter úrral?» + +– Hát önök mióta hijják Laczit miniszternek? + +– Mióta fizetéseinket felemelte. Hanem beszélni most nem lehet vele. A +conferentia fontos. Megzavarni nem szabad. A haza, tudja ön uram, a haza +elébbrevaló minden privát dolgoknál. Tessék máskor ide fáradni. + +– De magam is közügyben jövök. S közeliték az ajtóhoz. + +– Uram, egy lépést sem tovább, – szólt a tisztelt pávián pathosszal, én +a fejemmel vagyok felelős. S elémbe állt egész hosszában. + +Nem voltam róla bizonyos, hogy nem harap-e meg? S már szinte +visszavonulni kezdék, midőn a belőli conferentiából ilyen töredék-hangok +üték meg füleimet: + +«Négy király!» + +– Ur Isten! – gondolám magamban, – mi bajuk lehet nekik egyszerre négy +királylyal? + +– Nem ér semmit, – kiálta egy másik hang, – melyet világosan Lacziénak +ismertem fel, mert az enyém négy disznó! + +Ránéztem a cerberusra. Az először el akart vörösödni, de a mi nem +sikerülvén neki, belém kapaszkodott s kifelé szorongatva erősen +allegált, hogy itt nem szabad hallgatózni. + +Birkózni kezdtünk, én erősebb voltam, s egy ügyes boxirozás segedelmével +egy flankenbewegungot tettem az ajtó fel és azt minden további +ellenállás nélkül bevevém. + +A conferentia szörnyen állt. Három asztalra volt terítve. Az egyiken +thea és punch, a másik kettőn mindenféle acták forogtak kézről-kézre, +miket a parasztvilág kártyáknak nevez. + +Az egyik asztalnál diabolkát játszottak vagy hatan, nagyon el voltak +merülve, egyik sem vett észre, a másik asztalnál præsideált a miniszter, +ott ferbliztek. + +A miniszter nem volt valami magas ember, valamivel több lehetett, mint +Tom Thumb; ha mellette ülő tanácsosa lett volna a rhodusi colossus, ő +maga pedig egy vitorlás hajó, kényelmesen áthajókázhatott volna annak +szárai közt. + +Arcza sok keletiességgel birt, teintje némileg közelített a +czigány-colorithoz. Sok vonásaiban a cercopithecusok nemzetségével +rokon; csakhogy azok persze nem tudnak olyan szépen beszélni, mint ő. + +Szakálla az övéig ért s mikor kaczagott, reszketni szokott, a mit +hajfürtei nem tehetének, a lehető legrövidebbre levén lenyírva. + +Pőrére volt vetkőzve s a rettenetes sok ránczról arczán gyanítám, hogy +kaczag. A miről később feketére nyitott szája is meggyőzött. + +Mellette jobbról egy hosszú ifjú ült. Sovány, satyricus arcza nem igen +látszott osztozni a közjókedvben. Hihetőleg valami brodsitzer volt. + +Balján egy termetes férfi. Szabályos, de kissé elhizott arcza igen +tudományosnak akart látszani egy malapropos applicált pápaszemmel. +Szakálla, haja jól soignirozva, maga tűrhetőleg elegáns és jókedvű. A +miniszter pecsétőre. + +Laczival szemközt ült egy roppant titanicus férfi, kinek nyaka és +könyökei arany paszomántba voltak húzva. Bizonyosan generális. Képéből +kilátszott, hogy ez az ember maga megenne egy hadsereget, ha valaki +előre megsütné azt számára. + +A mellett egy sejtes barna férfi, kinek arczán első perczben észrevehető +volt, hogy lengyel. + +Az asztalszegleten végre, az ördög helyén, egy kis nyápicz férfi ült, a +ki rettenetesen nyert és boszantott mindenkit. + +– Ah servusz! – kiálta rám Laczi, a mint megsejtett. Te vagy az, a kit +olyan nehezen eresztenek be? Foglalj helyet, ide mellém. Oszszatok neki +is. Aztán ott a punch. + +– Köszönöm, nem játszom, igen nagyba megy itt. – Láttam a sok aranyat és +bankjegyeket heverni az asztalon egész garmadákban. + +– Oh nem, – felelé Laczi, – mind a két lábát maga alá szedve. Egy arany +a visi. Ez nem hazard. Nemde édes generálom? + +Ez utóbbi szavak a magas athletai termetű férfiúhoz voltak intézve, ki +példás phlegmával gusztálta a sántát. Kettős álla volt. Orra, ha jól +emlékszem rá, csak egy. + +– Nem mondhatnám, – felele gordon hangon. – Már a második itcze aranyat +vesztem. + +– Haha! – nevete föl a kis nyápicz emberke az asztalszegleten, a kiről +soha sem birtam megtudni, hogy gyermek-e vagy vén ember? Annyi +éretlenség és aggottság egyesült arczán. Ugy látszék, hogy ő nyert +legtöbbet. Haha! nevete impertinens éles hangon, az én generálisom nem +is marékkal, hanem itczével méri az aranyat! Mindezt oly élesen, hogy a +fülem csengett bele. + +Erre általános lett a nevetés, mintha valami rendkívüli jó ötlet +hallatott volna, s valójában valakitől egy itcze aranyat elnyerni azon +időben, mikor az országot papirosokkal láttuk beterítve, megérdemli: +hogy az ember jókedvű legyen utána. + +Nevetett maga a miniszter is. Majd kitörte a széke hátát, annyira +nevetett s egyik lábát feltette az asztalra. + +– No meggyülik ezért majd a bajod az öreg kóficzczal, hogy elkártyáztad +a pénzt, a min kapszlikat kellett volna venned a felső hadsereg számára. +Ezt a reflexiót elég geniálisan a miniszter úr tevé. + +– Azt mondom, hogy elvesztettem a csatában. + +– Abban, a melyikről így ír egy német bulletin: General **, der den +Rückzug deckte, oder wenigstens decken sollte? + +– De megmentettem én azért a zászlómat. + +– Igen, mert elszaladtál vele az első ágyúszóra. + +Erre ismét hangos hahota keletkezett. A haza atyjai rettentőképen +mulatságosnak találták, hogy egy generálisuk az első ágyúszóra kezébe +kapta a zászlót s elfutott vele. + +Tán még most is nevetnének, ha a szomszéd asztalnál ezalatt csetepaté +nem támad. + +A zaj magára ragadta a figyelmet, a scena még inkább. + +Két gentleman volt egymással épen hajban. Az egyik egy jó szál férfi, a +másik egy még Laczinál is csekélyebb individuum, mely utóbbi, hogy +társával egyenlő lehessen, egy székre hágott fel s onnan kiabálta +csatahangon, «ez czudarság; ez lovagiatlanság, ez illoyalitás!» és tudja +a jó ég, még mi minden iszonyúságot nem. + +– Mi baja annak a fiúnak? Mi lelt fiam Hetveni? Dugjátok be a száját, ne +sikoltson olyan nagyon! Hetveni mit ordítasz! + +– Ide nézzetek! Legyetek biráim, declamált a czinegének született férfi +s hatás végett most már az asztalra lépett, ez a longurió la aranyakban +veszt s most bankókban akarja kifizetni per hat forint darabját. + +Az egész társaságban egy közös elszörnyedést jelentő «ah» hallatott. +«Szörnyűség!» + +– Az a kérdés, szólt a miniszter úr suprematiáját éreztető hangon, – +hogy minő bankjegyekben? Osztrák bankjegyekben, igenis hat forint +mostani kelete az aranynak. + +– Dehogy! – ordítá az emberaprólék türelmetlenül, – magyarokban. + +– Ah, ah! – szörnyűködék az egész cœtus, – maga a miniszter úr is úgy +rázta a fejét, mint szokta országgyüléseken, midőn a karzatnak tudtára +akarja adni, hogy valamire piszegni kell s egy földresujtó tekintetet +vetve a vádlott egyénre, szárazon kimondá rá az itéletet. + +– Magyar bankjegyekben 8 forint ára az aranynak s azzal noble +nonchalenceal vette fel ismét kártyáit és kérdezé, mi a visi? + +A pecsétőr dupla visit tett. + +– Nem hiába magad is dupla vagy, – tréfálódzék a miniszter úr, – s a +többiek kötelésségöknek érzék a tréfát megkaczagni, csupán a generális +nem kaczagott, az egész társaság közbotrányára. + +– Bizonyosan nem érti a viczczet. + +– Mit tudhatom én, hogy mi történik itt közöttetek? – míg én a hazáért a +csatatéren – + +– Szaladok. Egészíté ki a miniszter. – Mondd el neki Móricz magad a +tréfát, hadd mosolyogjon ő is. + +– A vicz jó, csak az rossz benne, hogy velem történt, – kezdé a pecsétőr +mondását. – Jól tudod: hogy én két hivatalt viselek, mint komám Laczi +is, és te édes generálom és valamennyi okos ember, a ki teheti. Egyfelől +pecsétőr vagyok, másfelől őrnagy. A legközelebbi fizetésfelvevés napján +felveszem az én ezüstös attilámat, tetejébe öltöm ezt a zsemlyeszín +kaputot s megyek a pénzügyminiszterhez tisztelkedni. Kérem tőle a +pecsétőri fizetésemet, azt előmbe számlálja, én beseprem s akkor újra +meghajtom magamat s bemutatom előtte mint ez s ez őrnagy urat, ki a +fizetését jött felvenni. Az ember nem confundálódott, megczirógatta két +kézzel a képemet s rettenetes nyájasan kért engedelmet, hogy most nincs +nála pénz, hanem egy óra mulva lesz, ne is fáradjak oda érte magam, csak +egy káplárt küldjek el a zászlóaljamból, csak egy akkora kis káplárkát, +mint a kis ujjam abból a zászlóaljból, a melynek őrnagya vagyok. + +De már erre méltán kerekedett fel az universalis röhej, mert olyan +zászlóalj nem existált sehol. + +– Valami szamár ujság aztán felkapta ezt a viczczet s bemutatott a +közönségnek, mint azt az embert, a ki nem egy ember, hanem két ember, s +szépen rajtam száradt a «dupla» epithéton. + +– Nagyon jó, – mondá rá jó kedvvel véleményét a generalis úr, kivált +miután akkor ő húzta be a nyápicz embert mintegy száz aranyig, a ki +ellenben igen silánynak találta az egész bonmot históriáját. + +– Az a furcsa, hogy diákkoromban a professorom mindig azért szidott: +hogy simplex vagyok, most meg azzal vexálnak: hogy dupla vagyok. + +A játék ezalatt tovább folyt, a miniszter úr vesztett s mentül jobban +vesztett, annál jobban kezdte szídni azokat a gyáva képviselőket, kik +minden perczben készek az alkudozásra, kik egy girondeot akarnak +Magyarországon megalapítani, és a kiket ő le fog goullotinoztatni, a +debreczeni piacz közepén, egytül egyig, mint a legyeket, s a többi s a +többi – mérgesen lehányt magáról minden öltözetet, azután megint mind +felszedte magára, szidta az egész országot, egész Európát, mind az öt +világrészt összevéve, az egész systema copernikianum valamennyi +csillagait s utoljára az egész lump compániát: hogy minek jöttek ide az +ő idejét és pénzét lopni? + +A compánia szokva volt a miniszter úr kedélyváltozásaihoz s sans gene +koppasztotta egymást, míg a miniszter úr egyre-másra vesztve és +vetkőzve, mikor már csak az volt hátra, hogy a csizmáit is lehúzza, +felugrott, hátrarúgva a székét s ment az író-szekrényéhez, új pénzerővel +jelenendő meg a csatatéren. + +A ki látott már békességesen mulató társaságot, melynek közepébe +hirtelen egy százötven fontos bomba esik be a stuckaturon keresztül, +annak lehet fogalma a következő jelenetről, senkinek másnak nem. + +A miniszter beletekinte a fiókjába, s azzal felordíta oly hangon, mintha +harmincz cserépkorsót csaptak volna egyszerre a falhoz. + +– Ki járt itt? + +Mind oda néztek. Legalább is azt hitték, hogy valaki egy puskaporos +masinát rejtett el a miniszter úr iróasztalába. + +– Ki járt itten? – Kérdé újra stentorral s öklével a fiókra mutatott. + +A társaság kővé válva nézett rá s a generalis úr épen úgy kezdé magát +érezni, mint mikor Zólyomban először meghallotta az ágyúzást. + +– Akarom tudni, hogy ki járt itt? + +– Megvesztél czimborám? Mit kiabálsz, ki bántott? – szólala fel végre a +pecsétőr. – Én is jártam ott, és más is, oda tetted a szivarokat. + +– Engem megloptak. + +– Lehetetlen. + +– Két százas volt itt fölül, most nincs. + +– Valamikor pipára gyujthattál vele. – Ez a magas satyricus ifjú +észrevétele volt, első és utolsó ez estén. + +– De nem vicz ez, hallja az úr, mert ez komoly dolog! + +– De ugyan Laczi legyen eszed, ne csinálj belőle scandalumot. Azért a +rongyos kétszáz forintért. + +– De én akarom tudni, hogy engemet ki lopott meg? Az én házamnál tolvaj +van. Az én házamnál az ország kincsei vannak. Én semmiért sem vagyok +felelős. + +– De hát mi szükséged van erre a lármára? + +– Nekem szükségem van erre a lármára. Az én házamnál az országnak több +milliót érő kincsei vannak. Én akarom tudni, hogy kitől őrizkedjem? + +De már ennyi scandalum mégis több volt, mint a mennyit egy táblabiróból +csinált generális gyomra elbir. + +– Enyje, ilyen adta vette, – káromkodék mindig magasodó hangon, míg +végre oly dörgéssé vált irtózatos szava, mintha tízezer ember beszélt +volna egy gégéből. – Hát kinek néz az úr minket? Tolvajok vagyunk mi? +Erre amarra, szedte vette! Köszönje meg az úr, hogy lealázzuk magunkat a +társaságába, nem hogy még itt bennünket dehonestáljon, mert ha itt volna +a kardom, mindjárt karmonádlinak aprítanám, a ki czigánypecsenyéje van! +Azért hogy én a statuspénzét elkártyázom, nem loptam én még senki fiától +egy garast sem, hallja az úr! Ha a policzájminiszter úr meglopatja +magát, van kopója elég, szagláltassa ki a tolvajt, de becsületes +embereket ugyan ne derogáljon, mert ha azt nem nézném, hogy Debreczenben +vagyunk, a helyett, hogy mi megyünk el innét, az úr menne most ki az +ablakon, veszedelem teringette! + +Szólt és két széket két csapással összetörött, egy ökölütéssel a +kártyaasztalt kettéhasította, a bundáját felvette, annak egy +legyintésével az egész punch-servicet leverte az asztalról! a kettős +ajtónak egyik szárnyát kivette sarkából, egy irnokot ledobott a lépcsőn +s eként szörnyű erejének tanujeleit hagyva mindenütt, hangos +káromkodással eltávozott s hazáig valamennyi civist felmorgott az +álmából. + +A többi assessorok meghunyászkodva előkeresék télikabátjaikat s +egyenként elosongatának. Legutoljára előbujt az ágy alól Hetveni úr is, +hová a csata folyama alatt egy eléggé bölcs rückgängige Bewegungot +csinált s megilletődve nyujtá kezét a háborgó miniszternek, mondván. + +– Miniszter úr! – Én rám csak nem gyanakszik ön. Hisz arról meg lehet +győződve: hogy én öntől nem lopok. + +– Jól van jól, csak eredj. + +– Hát kineveztet holnap őrnagynak? + +– Hová a pokolba? nincs üres hely. + +– Szabad csapathoz. + +– Van mindenütt. + +– A zarándi oláhok ellen még nincs. + +– Hisz azok senkit sem bántanak. + +– Majd bántanak, ha én oda megyek. + +– Jól van no. Kineveztetlek, csak vigyen a ménkü! + +Magam mindekkorig ott vártam egy pamlagra dülve a conferentia végét s +mikor hozzá juthattam, én is belekötöttem a miniszterbe. + +– Hát neked mi bajod? mond frissen. Három szóval elvégezd. + +– Nem is lesz hosszabb. Kétszáz szekerest rendeltél ide a piaczra. +Tegnap estétől itt állnak hóban, fagyban, mit akarsz velök? + +– Mond meg nekik: hogy ha eluntak állni, hát leülhetnek! – Ezzel az +instructióval kitolt az ajtón s a szegény szekeresek másik éjjel is ott +háltak a havon, hozzájok sem szólt senki. + +A miniszter pedig egyedül maradt az ő pecsétőrével. + +– Te Laczi, – szólítá ez meg a minisztert, ki hallgatva és sebesen járt +alá s fel, mint szokott, ha összeszidták. – Igazán ellopták a pénzedet? + +– Dehogy lopták. + +– Hát miért csináltál olyan nagy zajt semmiért? még az a drumo levág, +hire lesz a városban. + +– Azt te nem érted. Nekem kellett ez a zaj. Mentül nagyobb hire lesz, +annál jobb; magam is úgy akarom. De te nem értesz hozzá. + +S ezzel kiszólt az ajtón: + +– Simon! + +Egy még minden eddig előfordultaknál apróbb egyén lépett be e hivásra. +Úgy látszik, mintha a miniszter szemenszedte volna a magánál kisebb +embereket. + +– Ismersz itt valami ügyes lakatost? – Szokása volt a miniszternek +mindenkit tegezni. + +– Akárhányat. + +– Ne beszélj, szamár! Nekem nem akárhány kell, hanem egy bizonyos. Ha +lehet néma, de mindenesetre olyan, a kinek senki sem hisz és a kit +kevesen ismerjenek. Eredj, mindjárt visszajöjj. + +A küldött igen alázatosan betette az ajtót s eltávozott. + +Az előszoba is megüresült. A miniszter bezárta az ajtókat s egyedül +maradtak. + +A miniszter úr sebesen járt alá s fel, mintha a világon minden attól +függne, hogy ő meg ne állapodjék, a pecsétőr pedig végigfeküdt a +pamlagon és ásítozott. + +– Öcsém – szólala fel hirtelen megfordulva a sarkán a miniszter s a +homlokát összeránczolva. – Öcsém, igen rosszul állunk. + +– Tudom, – sóhajta fel a pecsétőr. + +– Seregeinkről azt sem tudjuk, hogy hol vannak? Az osztrák hadcsapatok +körös-körül álltak bennünket, a messzebb távolság tizenkettő, a +legközelebb hat mérföld. A magunk katonái szidnak bennünket, az ellenéi +fenyegetnek. Elől tűz, hátul víz. Huszonnégy óránál tovább itt nem +maradhatunk. + +– Rettenetes! – és nem lehet valamerre menekülni? + +– Tán nem azon gondolkodozom éjjel-nappal? + +– Tán álruhában. Én mint hentes, te mint puskamüves? + +– Nem ér semmit, hiszen nem értek a puskához. + +– De hát nem gondoltál valamit? + +– Azt hiszed? Nézz ide. Mindenféle útlevelek, csak be kell tölteni. + +– Ah! ez pompás, ez nagyon derék, mit kellene bele irni? + +– Ne törd rajta a fejedet. Magam ékszerárus leszek, te pedig a segédem. + +– Ahoz ékszerek kellenének, gyémántok s több aféle. + +– Bizony simplex ember vagy te édes öcsém, nem látod itt ezeket a +ládákat? + +Az alcovenben három különböző nagyságú láda volt egymás mellé +elhelyezve. Iszonyú vaspántos és rézczirádás ládák. Két-három nehéz +lakat lógott rajtok elől, fölül mindenféle czifraság alá rejtett +vexir-zárak és mind hatrendbeli pecséttel biztosítva. + +– Most értelek, – szólt felszökve fektéből a pecsétőr, – hisz ezek úgy +is res nullius. + +– Törődöm is én azzal! most nálam vannak, s ha holnapután Törökországba +találok velök menni, szeretném tudni, hogy ki kéri tőlem számon? + +– De hisz e végett kár volt lakatosért küldeni, vannak nekem ditricheim, +értek is egy kicsinyt az ilyesmihez. + +– S tüstént előkeresett nehány girbe-gurba eszközt, s a pecséteket +pietástalanul letépve, sok ügygyel-bajjal és nyögéssel valamennyi zárát +és lakatját felnyitotta a a kérdéses ládáknak, melyeket azután a +miniszter úrral két fülénél fogva megragadva per Pausch und Bogen +kitálaltak a legszélesebb asztalra. Sok egy és más szétgurult az ágyak +és szekrények alá, miket másnap a szobaseprő megtalált és megtakarított. + +A csodálat «ah»-ja röppent el a pecsétőr ajkairól e kincsek látásán. + +Nehéz massiv aranyláncok, ragyogó drágakövekkel rakva, nehéz arany +serlegek, ritka antik ékszerek, pompás szelenczék egyetlen darab +drágakőből faragva, remek faragványú szoborművek, mind mind tömör +aranyból és ezüstből, nagybecsü órák, fölséges boglárok, annyira +rakottak drágakövekkel, hogy izzani látszának a gyertyák világában, és a +töméntelen gyürük, mellkövek, az izlés minden választásainak eleget +tevők. Minden, mit egy aristocratikus fényvágyó olygarcha család +kincsben és pompában századokon át passionate összeszerze. + +– Ah! mi kár, hogy mindezt el nem vihetjük! + +– Mind semmi ez. Ez mind itt marad. Csak terhünkre volna. Én csupán egy +kis fekete bársony aranynyomatú futrált keresek, te választhatsz belőle +magadnak, a mi tetszik. + +Dúltak a kincsek között. + +Millió szikrát hányva hevertek azok előttük az asztalon szétszórva, +mintha ugyanannyi szem nézett volna rájok szótlan szemrehányással. + +– Itt egy chrysopras ékszer. – Igen nehéz. – Legalább a köveket szedjük +ki belőle. – Emitt nehány nagybecsü gyűrű. – Hát ez micsoda? – «Fövény a +Saharából.» – Szórd a szemétre. – Itt ismét egy gyönyörü numismaticus +gyüjtemény. – Tedd félre. Holnap kifizetjük vele a bureauszemélyzetet. – +Hát ez? «Nevezetes férfiak kézvonásai», vesd a kandallóba. – Hát ez a +gyémántos kard? – Ki vinne kardot magával. A gyémántok eljöhetnek +belőle. – És így tovább. Minden darabból volt valami elszakasztható, +elvihető. Az arany lánczokról letépettek a boglárok, az ékszerekről a +gyöngyök, a gyűrűkből a pompás faragványú camaéák, a boglárokból a ritka +nagyságú turquisek, minden, a mi csak kis helyet és nagy értéket +igényelt. + +De a fekete bársony, aranynyomatú tok nem akart előjönni. + +A miniszter arcza elsötétült. + +– Megjárnám, ha valaki megelőzött volna. + +Elővették a másik ládát. Az elébbibe visszaseperték a megvámolt +tartalmat s amazt szinte kiüríték az asztalra. + +– Jól van! – kiálta lázas örömmel a miniszter, egy tekintettel kiismerve +a sok kincs közül az igénytelen külsejü skatulyát. – Ez az, – szólt +remegő kezeibe véve a tokot. – Ez az. Látod?! + +A pecsétőr kiváncsian hajlott oda, megtudni az annyira óhajtott tok +tartalmát. + +Külön le volt pecsételve egyetlen pecséttel, melyet a kormányelnök +sajátkezüleg nyomott rá. + +A miniszter egy perczig tétovázni látszék, valjon fölmerje-e szakitani +azon pecsétet is? s remegve nézett maga elé. + +– Nos, nyisd fel hát, mi van benne? + +– Nézd, a kormányelnök pecsétje van rajta. + +– Törd fel, holnap nem leszünk itt. + +S a következő perczben nyitva volt az etuis. + +Mintha a szivárvány szállna le kristályalakban! + +Nyolcz solitair gyémántgomb. Akkorák, mint egy mogyoró, mikből millió +sugara lövelt szét a prismaticus szineknek. Vakító, kábító kincsek, +miknek mindegyike egy-egy uradalommal fölér. Mikről azoknak egykori +viselője minden diszmenetek alkalmával oly kitünő, oly nevezetes volt. + +Némán, elvarázsolva bámult a két férfi a kincsre, midőn a külső szobában +léptek hallatszának s mintha nyitná valaki kívülről a zárt ajtót. + +– Ki az! – kiáltá mindkettő ijedten, halálra sápadva. Az irnok volt, kit +lakatosért küldtek. + +– Mit akarsz? + +– A lakatost hoztam. Engedelmet kérek. + +– Ugy! – S ekkor nagy hirtelenséggel összetakarítottak mindent a +ládákba, azokat helyökre tették. Az érkezett lakatosnak nem volt egyéb +dolga, mint a ládákat ujra bezárni, mely után azokat a miniszter ad +terrorem populi a rendőrség hivatalos pecsétjével ujra biztosította. + +A lakatosnak meg kellett vallani becsületes nevét s az irnoknak +bizonyítványt adni róla, miszerint nemes Kánya Antal lakatos majszter +uram ez s ez napon az éjnek ezen s ezen órájában a rendőrminiszternél +három ládát bezárolt. Mely teketóriák Kánya Antal uramat ugy +megijesztették, miszerint az egész eseményről még a feleségének sem mert +egy szót is szólni. + +– Hát ezzel a fiuval mit tegyünk? – kérdé suttogva a pecsétőr az irnokra +czélozva. + +– Ne törődj vele. Elküldöm Pestre iratokkal, mikért bizonyosan +főbelövik. Jojczakát. + +A pecsétőr eltávozott. + +– Simon! – szólítá a fiút a miniszter. – Végy egy szekeret magadnak. Még +ez órában Pestre fogsz indulni. Ezen iratokat viszed oda, a hová +czímezve vannak. Egy perczet se késsél. Minden minuta egy század a +nemzet életére nézve. Itt ezer pengő utiköltségül: siess… + +A fiu elment. A miniszter lefeküdt. Késő éj volt az idő. + +A toronyőrök rekedten kiabálták a három órát éjfél után. + +Minden jó lélek dicséri az urat. + +És másnap az országgyülésen kemény perempterius törvény hozatott azon +képviselők ellen, kik a forradalom ügyében nem bízva, eltávoztak, vagy +meg sem jelentek. + +A törvényjavaslat a rendőrminiszter úrtól jött. + +És tartatott nagy dictió azon gyávák ellen, kik minden leverő hirre a +megbékűlésről, vagy megfutamodásról gondolkodnak. + +A dictiót a rendőrminiszter úr tartotta. + +És adatott ki veresbetüs placat, melyben azok, kik a magyar bankjegyet +az osztráknál alább becsülik, bitófával fenyegettetnek. + +E placatot a rendőrminiszter úr adta ki. + +És végre iratott egy catói vezérczikk egy olvasatlan hirlapba azon +alávaló könnyelmű emberekről, kik a haza ily szomoru napjaiban nem +átallanak a kártyaasztal mellett éjeket tölteni. + +A czikket a rendőrminiszter úr irta. + +El e rút képektől! Keressünk szebbeket. Menjünk a csatamezőre. + +Emelkedjél föl lélek, rázd le az undort magadról, mit az önzés, a +lelketlenség, az álarczos bűn látása gerjeszte benned, jer, láss vért, +láss halált, láss könnyeket és vigasztalódjál. + +Nézd amott tul a Királyhágón azt a kis, ifju, hős sereget. + +Ruhája nincs, de van dicsősége. Hazája alig ad neki mindennapi kenyeret +s ő mégis mindennap vért ad hazájának s véren vett diadalt. + +Nézd azt a kis őszhaju, őszszakállu embert, mint áll ott a golyózápor +közepett, mint ragyog arcza, ha kis seregét éljenezni hallja a golyók +süvöltéseire. + +Csak egy szót tud magyarul. E szó «előre.» Serege mindig megérti őt. + +Három sebhely van most is rajta, de a halál kerülni látszik őt, vagy nem +tudja megtalálni. + +Nézd azt a fiatal hőst. Kiáll serege elé. Buzdítva szól hozzá. A legelső +golyó őt éri, leesik lováról, vére festi a földet. Özvegye szép és +fiatal szive megszakad, de nem siratja a hőst, nem siratja, hisz halála +dicső volt. + +Nézz amoda. Ott is egy hős esik el. Nem egy seb, tiz érte egyszerre. +Ellene is becsüli a hőst. Bekötik sebeit, ápolják, mondják neki: hogy a +csata elveszett s ő letépi sebei kötelékeit és hagyja folyni vérét, +hagyja jönni halálát, mert a csata elveszett. + +Láss ott egy hidat. Két ezer ember áll előtte és védi, tul rajta iszonyú +erővel egy ostromló sereg. Nézz oda ismét. Már alig vannak ezeren. Ugy-e +nem futott el egy is! Elestek. Mire az éjszaka eljön, ezernek csak fele +marad ott, de helyéről meg nem mozdul egy sem. + +Nézz végig a Tisza mentén. Látod ama piros kis vonalt. Mily sebesen +halad előre. Egy csapat ifju az, kik piros föveget viselnek fejükön. +Micsoda tűz az, melynek szembe mennek? Ágyúk azok. Hallod ropogásaikat. +Látod mennyien hullanak el belőle. De látsz-e elfutni csak egyet is? +Most oda értek. Az ágyúdörgés elhal. + +Menj tovább. Láss ott a Duna közepén egy várost. Le van égve a porig. +Lakói a föld alá, a kriptákba rejtőztek. Ezerei a tűzgolyóknak repülnek +bele minden oldalról földrengető dörgéssel ijesztgetve a levegőket. A +városban éhség, nyomor, fagy dühöng. Nem tudja senki, a halállal hol +találkozik? De látsz e egyet is, ki megszöknék onnan? Tűrnek, szenvednek +és nem panaszkodnak. + +Látod amott azt a vezért. Csákójához emelt kézzel seregét megesketi, +hogy nem fog elfutni a csatatérről, s midőn a halál zápora ömlik, egy +kiáltás, mely túldörgi az ágyuvihart, egy kiáltás, mely azt mondja: +«Emlékezzél esküdre!» megfordítja a csata sorsát. Fele elhull a +seregnek, de a másik fele győz. + +És mindenütt, merre nézesz, nehéz csatákat látsz. Csatát a Tisza jegén, +véres harczot a folyam pánczélozott hátán, csatát a sziklás hegytetőkön, +csatát sánczok, várfalak közt, városok utczáiban, vértől vörösre festett +vizek partjainál, égő falvak éji lángja mellett… + +Az áldozat panasztalan. A dicsőség nem kérkedik. De panaszszal van tele +szája a gyávaságnak s fizetést kér a tolvaj. + +A katonák rongyosak, véresek és lelkesültek… + +A diplomata jól érzi magát. Neki nincs lelke… + +A katonának egy gondolatja van, a dicsőség! ha meghal, végsohaja a haza… + +A diplomata azt nézi, merre szökjünk?… + +* + +Debreczenben ezalatt szépen kigömbölyödtek az ábrázatok. + +Kik néhány hét előtt futásról, menekülésről elmélkedtek, most egyébről +sem akartak hallani, mint háboruról, melynek sohasem lesz vége. + +Az apró emberek egy-egy roppant vörös tollal toldták ki fejüket, hogy +kilátszassanak a tömeg közül, a miniszternek és öcscsének még ez sem +volt elég. Nekik egészen vörös kalapot kellett hordani, hogy tudhassa +mindenki, miként ők nem félnek a vértől. + +Meg lehete tudni, hogy mikor lesz a csata? Aznap rendesen teli volt +aranyos tiszt urakkal a város, kik jól megőrzék a haza számára becses +életüket, mig a honvéd olcsó életével adózott a síkon. + +Ah! Az mennyei élet volt. + +Az ember kilencz óráig igen, igen nyugodtan aludt. + +Az ember, ha hadi futár volt, vagy ministerialis hivatalnok, tartott +igen csinos társalkodónőket, kik a státus költségén utaztak vele +mindenüvé. + +Tiz órakor elment az ember a collegiumba, ott hallott iszonyú szép +dictiókat, ordithatott a montagnardoknak, a mennyit tetszett, +lepisszeghette, leröföghette az aggodalmaikat kifejezni merész +táblabirákat, és coquettirozhatott a város karzati szépeivel. + +Azután elmehetett az ember a nagy erdőre, járhatott térdig a sárban és +találkozhatott mindenféle ismerősökkel, kik mindig tele voltak +szebbnél-szebb ujságokkal. + +Délután leülhetett az ember kártyázni, elveszthette az utolsó garasát, +másnap elküldette magát futárnak és harmadnap ismét úr volt. + +Elmehetett az ember az egyenlőségi clubba, ott halálra nevethette magát, +melyért aztán másnap kárpótlásul a Közlönyből halálra unhatta magát. + +S ha néha napfényes idő volt, láthatta az ember ama minden gyönyörüséget +felülmuló látványt, mint lovagol a miniszter egy babos lovon, az ő +pecsétőre kiséretében. + +Oly kecsesen, oly possierlich vette ki magát azon a roppant tátoson, +hogy az ember semmit sem kivánt egyszerre egyebet, mint hogy bárcsak +tevén látná őt eképen ülni. + +– Ugy-e néznek utánam a dámák? – kérdi a miniszter úr pecsétőrét, mert +maga nem mert hátranézni, félt, hogy leesik. + +– Az egész világ enchantirozva van általad, csak ne csinálj púpos hátat. + +– Brrrr! Hogy tele fecskendett sárral ez a griff! Hohó ne, hohó ne! ki +hitte volna, hogy még sarat is lássunk Debreczenben? Nem azért, mintha +ritkaság volna, hanem azért, hogy mi itt értük a sáros hónapokat. + +– Az igaz. És milyen jó volt, hogy akkor el nem mentünk. Rögtön utána +másnap jöttek a győzelmi hirek. S mi néhány rongyos százezerért szinte +itt hagytuk pompás, gyönyörű állásunkat. + +– Az igaz. Nagyon belevesztettünk volna. Azóta két milliónál több +fordult meg a kezemen. + +– Mennyi van mindössze kiadva? + +– Harminczkét millió hat hónap alatt. Az előbbi hat hónap alatt csak hat +millióra volt szükség. + +– Hát számadás mennyiről van? + +– Egy batkáról sincs. + +– Nem is fognak követelni? + +– Kicsoda? Ez a soklábú országgyülés! Mernek is ezek ellenem szólni! A +minap plena sessione mondtam meg nekik: hogy mindnyáját le fogom +guillotinoztatni, egy ugyan azt kérdezte tőlem gúnyosan, hogy kiket? +Mindazokat, a kik félnek tőlem. Az ember elnevette magát, de én bizonyos +vagyok róla, hogy azóta nem tud nyugodtan aludni. + +– Csak az a baj, hogy Debreczenben vagyunk. + +– Az bizonyos, hogy nagy baj. Ez a nép oly phlegmaticus, oly rettenetes +józan, hogy épen semmi crawalt sem lehetne vele indítani. De jussunk +csak vissza Pestre! Megvannak még ott az én embereim, kiket két forint +diurnumért láthattál a redout előtt órákig ordítozni az októberi +napokban. Jussunk csak Pestre. + +– De hátha elébb belénk kötnének, mint oda jutnánk? + +– Gondoltam rá. Az egyenlőségi clubbnak meg van hagyva, hogy dolgozzék +erősen. Nyárynak legközelebb macskazenét adatok, az ilyesmin leghamarabb +megizelíti a pórnép a crawallokat; Kovácsot elfogatom, mint titkos +összeesküvőt, vele az egész békepártot. Kazinczyt, a Zeykeket, Pálfit, +Farkast, azt a rongyos ujságirót kiutasítom a városból. Ha ez sem segít, +beredelem Hetvenit az ő guerilláival s szétveretem az egész parlamentet. + +– Parbleu, ez nem ér semmit, mert meglehet, hogy Hetvenit és a +macskazenéző companiát ez a tréfát nem értő publicum meg találná botozni +s ez csak azon esetre lehetne elővehető, ha valami eclatans brutaliter +támadnának rajtad a gyülésben. De mit teendnél akkor, ha szép lassan, +körülkerülgetve, egész szelidséggel oly téren támadnak meg, hol nem +csata, hanem egy egyszerű dialog, egy nyugodt pertractatio által érheted +el megbukásodat? + +– Azt nem merik tenni. + +– Lehet, hogy nem merik, de akarják. Ezek a súgó-búgó emberek főznek +valamit s csak az alkalmat lesik, hogy elejthessenek. Félnek tőled és ez +rossz biztosság rád nézve. Sohasem szerettem ezeket az embereket. +Különös ellenszenvem volt mindig a becsületes emberek ellen. Ezek nem +valók politikusoknak. Ezek sohasem azt nézik, hogy mi hasznos, hanem +azt, hogy mi illendő? Jó professorok váltak volna belőlük. + +– Pah, pah! Félnek és van okuk rá. + +– De mégis, ha valamit kitudhatnának rád. Teszem föl azt a +ládahistóriát. + +– Csitt! Lassabban. Nem tudhatnak ki semmit. Különben gondolkoztam +felőle. + +– Simont megint itt láttam. + +– Visszahozta az ördög. Ma megint elküldtem, meg sem hagytam pihenni. +Ez, ugy hiszem, utolsó utja lesz. Egyébiránt te mindenesetre küldd el a +feleségedet a lengyelhez. Ijesszen rá erősen, most tudom, hogy egy +fillérje sincs. Sikerülni fog. + +Uj lovagok jöttek szembe. A beszéd megszakadt, s nemsokára a nagy erdő +szépei egy csapat gavalléron legeltetheték szemeiket, kik közül egy ugy +ült a lovon, mintha penitencziából tenné. + +* + +Még az nap este a pecsétőr felesége, – egy kis ravasz furfangos nő, – +fölkereste a lengyelt, kivel ama mulatságos konferenczián találkozánk, s +ki ott oly igénytelen szerepet viselt. + +A lengyelnek igen sok gyermeke volt és kevés pénze. + +Becsületes ember volt és szegény. + +Az asszonyság ezt jól tudta s épen erre a körülményre volt szüksége. + +– Édes barátom, – szólt a lengyelhez, – helyet sem foglalva nála, ön +emlékezni fog azon estélyre, mikor Laczi véletlenül fölfedezte, hogy +valaki a szekrényéből pénzt lopott el. + +– Emlékezem. + +– A pénz kétszáz pengő volt. + +– Ugy mondta. + +– Laczi azt hiszi, hogy ezt a pénzt ön vitte el. + +– Asszonyom! + +– Nekem azt mondta, hogy ön vitte el. + +– Asszonyom, ön és mindenki, a ki valaha ismert, tudhatja: hogy én +szerencsétlen vagyok, de becsületes ember. Senki egy megalázó tettet nem +vethet szememre, Sokszor éheztem, de nem loptam soha. Esküszöm az +Istenre, hogy nem láttam a miniszter pénzét. + +– Én elhiszem barátom, de Laczi gyanakszik, és Laczinak ez elég arra, +hogy önt befogassa. + +– Engemet? Minden alapos ok nélkül? S ki adott neki erre hatalmat? Ez +nem történik sehol. + +– Hjah barátom, itt nem ugy megy, mint másutt. A minap, azaz, hogy jó +minap, ezelőtt hat héttel Laczi Szemerének egy biztosát csukatta be, +csak azért, hogy őtet miniszternek nem titulálta, most is ott ül és +hihetőleg ott fog ülni, mig Szemere érte nem jön. Tegnapelőtt pedig a +tulajdon titoknokát csukatta be, a miért az Esti Lapokba mert irni. + +– De hiszen ez szörnyűség! + +– Nem tagadom, hogy az. Én önt sajnálom, önnek gyermekei vannak és ön +nem tudná őket hova tenni, ha fogságra jutna. + +A lengyel szemeibe könyek gyülekeztek. + +– Minő méltatlanság – minő gyalázat! + +– Egy esetben ki tudnám önt menteni, ha tudniillik azt a szint adnók a +dolognak, hogy ön csak tréfás bizalomból vette el azt a pénzt Laczi +fiókjából s később visszaadná. + +– De nekem asszonyom nincs, nem is volt annyi pénzem régtől fogva. + +– Arról lehetne tenni. Ön irást adhatna magáról, hogy a pénzt Laczi +fiókjából elvéve, azt, mihelyt lehet, neki visszafizetendi. + +– Azt, asszonyom, nem fogom tenni. + +– Akkor a pénzt lesz ön kénytelen előteremteni. + +– De hol vegyem azt asszonyom? + +– Azt én nem tudom. Hanem arról biztosíthatom önt, hogy ha holnap +reggelig vagy a pénzt, vagy az irást nem fogja kézbesíteni Laczinak s az +egészet bizalmas tréfára nem igyekszik fordítani, délre a börtönbe +kerül. + +– Rajta leszek, asszonyom. + +– Isten önnel. + +Az asszonyság eltávozott, a lengyelt egyedül hagyva síró gyermekeivel. + +* + +Másnap reggel a miniszternél látjuk az asszonyságot. A miniszter még +negligéeben volt. + +– Voltam a lengyelnél – mondá, – az ember sírt, megijedt nagyon. Igen +fél az elfogatástól. Egy óra mulva itt lesz. Pénze nincs, kénytelen lesz +irást adni magáról, hogy az ön pénzét elvitte. + +– Igen jól van. S azzal rögtön küldöm őt Galiczia szélére oly +megbizással, mely miatt kénytelen lesz magát rejtve tartani. Mihelyt +távol lesz, előlépek az irattal, nagy zajt ütök, hogy az én emberem +megszökött és engem meglopott. Az a bizalmasság, melylyel házamhoz ki- +és bejárt, valamint saját elismerése tökéletesen valószinűvé teendik a +mesét. A ki nem hiszi, azt hazaárulónak kiáltjuk s veszve van. A +feltörött ládák neki fognak beszámíttatni. + +A miniszter úr tovább is igen kedélyesen mulatott a fentisztelt +hölgygyel, de a mi inkább tartozván a romantica, mint a historia +köréhez, hallgatunk róla, mig egy férfias koczogtatás az ajtón ismét +historicummá teszi az elbeszélést. + +A lengyel volt, a ki belépett. + +A miniszter úr nem tudta milyen arczot csináljon egyhirtelen, bár azt +már hetek óta betanulá, de a lengyel komoly arcza kissé zavarba találta +hozni. + +– Uram, – szólt a lengyel hidegen, – ön rám gyanakszik, hogy kétszáz +forintját elvivém s fenyeget, hogy megbecstelenít, ha vissza nem adom. + +– Nem, nem öcsém – vága közbe confidens hangon a miniszter, – látod, nem +értesz, az a pénz nem volt az enyém, nekem arról számolnom kell. Én +tudom, hogy te azt most vissza nem adhatod… + +– Kérem, – vágott közbe a lengyel, az asszonyságot észrevéve, – e +párbeszéd nem igényel tanukat. + +A miniszter intett az asszonyságnak s az félre vonult az előszobába, az +ajtót félig nyitva hagyva. Ez szokás volt e háznál. + +A lengyel hideg vérrel becsukta az ajtót s közellépett a miniszterhez. + +– Uram. Ön igen jól látszik tudni, hogy a szegényt mindenkinek és a +hatalmasnak mindenkit szabad bántani. + +– Ne tüzelj öcsém, ne tüzelj! Hisz nem akarlak én megenni. Elhiheted, +hogy iratoddal én vissza nem élek, csupán a magam igazolására akarom azt +felhozni, a legbizalmasabb privát conferentiában. Csak néhány sor +elismerés, azontul ne legyen semmi gondod. Már el is van készítve, csak +alá kell irnod. + +A lengyel, a nélkül, hogy a miniszter szavait feleletre méltatná, +elővette tárczáját s belenyult. + +– Ah vagy már el is készítetted? Annál szebb, nem tesz semmit. Azért jó +barátok maradunk. + +A lengyel büszke megvetéssel számlált le tárczájából kétszáz pengőt az +asztalra. + +– Itt van a pénz. + +A miniszter elhült, elsápadt. Nem tudott mit szólani. + +– Itt van, számlálja meg. Nem csaltam-e meg? + +– Hogy jutottál hozzá? – dadogá csalatkoztában az ember. + +– Nem volna ugyan senkinek gondja rá, de elmondhatom. Eladtam +gyermekeimnek minden ruháját, el megholt nőm jegygyűrűjét; a mi ki nem +telt, azt Dembinszkytől kértem fel kölcsön becsületszóra, s ő adott, +mert tudta, hogy lengyel vagyok, s a lengyel becsület tiszta. Most tegye +el ön e pénzt. + +– De én nem igy akartam ezt. Nekem soha sem kellett volna e pént +megadnod, csupán elismerned, hogy elvivéd. + +– De nem vittem el! – kiálta a lengyel és szemei szikráztak, – én +hazudni nem fogok. E pénzt nem az adós fizeti hitelezőjének, hanem a +megtámadott utas fizeti az utonállónak váltságul életéért. Tegye ön el. + +– Takarodj! vidd pénzedet, – hadará a miniszter, – kinek jó vastag bőre +volt sértések elszivelésére, s a pénzt a lengyel markába nyomta vissza. +Elmehetsz! + +– El fogja ön venni? Vagy azt várja, hogy az arczához vágjam? – ordítá +az dühtől elsápadtan. + +– Mit jelent ez! – szólt a miniszter visszahökkenve. + +– Ez azt jelenti, hogy ilyenkor becsületes ember kardjához nyúl és +megverekszik. + +– Ah, barátom, nekem nem elvem a párbaj, ezt már kimondtam az +országgyülésen. A párbaj aristocraticus institutió, és én +testestül-lelkestül democrata vagyok. + +A lengyel fogait csikorgatta, minden izmai reszkettek a boszútól. + +– Ön egy – – gyáva! + +Magát e kifejezést négyszem közt bizton eltürte volna a miniszter, de a +lengyel oly előkészületeket kezdett tenni ökleivel, hogy Laczi jónak +látta a csengetyű felé retirálni. + +– Most elfogathat ön, de tudja meg, hogy Dembinszkynek elmondtam, mire +kell nekem e pénz. + +A miniszter mérgesen harapott ajkaiba, s ujjaival hosszú szakállát +borzolá. + +– Itt van, – szólt a lengyel, – a pénzt a törpe lábaihoz vetve. Szedje +fel ön! S egy tekintetre sem méltatva többet a kormányférfiút, +eltávozott, valamennyi szobaajtót úgy csapkodva be maga után, hogy a ház +rengett bele. + +– Tervünk füstbe ment, – szólt az asszonyság belépve a szobába, hol a +miniszter lehető legnagyobb léptekkel nyargalt fel s alá. + +– Beszélt tán kegyed vele? + +– Megállítottam. Hallani sem akart engesztelődésről. Azt mondja, +visszamegy Lengyelországba, ott legalább becsületes ellenség teszi +fogságra politicai vétekért, mig itt hóhérszerepre jutott kalandorok +üldözik oly vétekért, melynek gyanuja is megölő. + +– Ki hinné, hogy ezek a lengyelek mind oly borzasztó dölyfösek. És épen +ez? oly földhöz ragadtnak látszott. Semmit sem lehet velök ostoba +kevélységök miatt kivinni. + +– Más tervet kell kigondolnunk. + +– Már készen vagyok vele. + +– Halljuk. + +– Az egész Zichy-féle ingóságokat elárvereltetem, így nem tudják meg, mi +hiányzik belőle? és jogot nyerek a pecsétek feltörésére. + +– De hátha a táblabirák beleszólnak? + +– Letorkolom őket. Ich kenne meine Pappenheimer. A ládák uj felbontása +saját hivatalnokaim előtt megy végbe, s azok, ha kell, olyan visum +repertumot adnak róla, a milyet dictálok nekik. + +– Ezt még sem tanácsolnám. Azok ott a szegletházban erősen fujják ön +ellen a követ. Félő, hogy az árverés által gyanut kapnak. Hiba lesz, +önnek fegyvert adni ellenei kezébe. + +– A gyülésen letorkolom őket, ha pedig lapban támadnak meg, betiltom +lapjukat. + +– Én nem mernék hozzá fogni. + +– Mert nem ismeri őket úgy mint én. + +– Mert jobban ismerem őket, mint ön. + +* + +Másnap meglehetős kurta placatok hirdeték, hogy a rendőrség szállásán a +Zichy-féle holmik árvereztetni fognak. + +Az emberek a falra s onnan egymásra bámultak, mindenki kérdezett, senki +sem felelt. + +Várták az országgyülést, reménylve, hogy ott fel fog világosíttatni e +váratlan dobraütés; melynek okát senki sem tudja. + +Ugy történt. + +A reggeli ülésben több képviselő fenkölt méltatlankodással szólalt fel, +világosítást kérve ez ügyben a bizottmánytól. + +Elmondák, hogy ez árverés törvénytelen. A megöltnek törvényes itélete +nincs, vagyonait elfoglalni senkinek nem volt joga, mig rendes +processusa le nem foly, akkor is gyermekei részét elébb el kell abból +különözni, mielőtt valaki rá tehetné kezét. + +Elmondák, hogy ez árverés oktalan. Aranyat és ezüstöt elprédálni ilyen +időben kétséges papirosokért esztelenség, midőn ugyanolyan papirosokat +harminczkét nyomda ingyen készít a kormánynak. + +Elmondák, hogy ez árverés rendetlen. Ez nem tartozik a +rendőrminiszterium köréhez, hanem a pénzügyminiszteriuméhoz. + +Elmondák, hogy ez árverés nemtelen. Máskor az elitélt köntösein a +hóhérlegények osztoztak s most egy országgyülés fogja-e azokat +elkótyavetyélni? + +A szónokok határozottan, becsületesen beszéltek, látszott rajtuk, hogy +érzik, miként fejükkel játszanak, de azért is, hogy végtére le akarják +rázni onnan az oda ült hydrát. + +A miniszter valamennyi beszéd alatt folyvást mosolygott, és billegette a +fejét, mint egy gypsz pagódli s minden nyomósabb kifakadásra egy-egy +«hm, hm, – ej, ej, – lám, lám» interjectióval válaszolt. + +Végre fölkelt ülőhelyéből s miután magáról először egy piros gallérú +szürke köpönyeget, azután egy felső s végre egy alsó kabátot levetett, +elkezde dictiózni. + +Elmondá, hogy ő a kormányzónak legbenső barátja és hogy ő a respublicát +a legtökéletesebb alkotmányformának tartja, s hogy ő mennyit küzdött már +a szabadságért, s mennyit fog még érte küzdeni, hogy ő Debreczen várost +mennyire tiszteli, azt milyen strategice nevezetes pontnak tartja, mint +fogja egykor körülsánczoltatni. Hogy ő a fiatalságnak mekkora barátja, +hogy a haza üdvét egyedül azoktól várja. Hogy a ráczok milyen kegyetlen +ellenségei a magyarnak, és hogy Perczel hogy fogja őket megenni. Hogy ő +az országgyülésnek milyen imádója in solidum, néhányak kivételével, mely +néhányak szüntelen azon törekednek, hogy a hazát elárulják, hogy bármi +áron kibéküljenek, hogy a hadsereget eladják, hogy Debreczenből +elszökjenek, hogy Olmüczbe levelezzenek és a kormányzót kisebbítsék, a +ki ő neki legbenső barátja elannyira, hogy a ki őt megbántja, az a +kormányzót bántja és így az egész hazát bántja, a miből természetesen +következik: hogy a kik az ő ellenségei, azok ellenségei a hazának, azok +hazaárulók, azokat le kell nyakazni. A mi végre a kérdéses tárgyat +illeti, tudatja az országgyüléssel azon jogkifejezést, miszerint a «res +servando non servabiles» (tartva nem tartható dolgok) azoknak +gondviselője által bármikor eladathatók. + +«Éljen! éljen. Vivat!» hangzott mindenfelől; ordított mindenki +mindenféle tónusból és nyelvből, tán koszorút is hánytak a szónokra, ki +most egyenként ismét felszedé leszórt öltönyeit s fejével billegett, +mint egy gypszpagódli. + +Az interpellans képviselők ugyancsak szerencséseknek tarthaták magukat, +hogy a második emeletről az ablakon fejtetőre le nem hajigáltattak. + +Mi pedig ezuttal megtanulhattuk, hogy az arany és ezüst bizonyos fajta +emberek kezeiben el nem tartható portéka. + +«Res servando non servabiles.» Mint a miniszter úr bevallá. + +* + +Utban voltam. Karczagon, míg lovakat váltottak, betértem a vendéglőbe, +midőn unatkozásaimból szörnyű zaj riaszta fel. Kocsizörgés, kardzörgés, +ajtózörgés, káromkodás és tudja a jó ég mi mindenféle emberhalált +jelentő hangok nem. + +Már resignálva voltam arra a gondolatra, hogy vasasnémetek rohanták meg +a várost, midőn felpattan az ajtó s belép rajta egy rettenetes apró +ember, egy rettenetes nagy szál karddal az oldalán s világverő lármával +szidja a kellnereket, marqueureket, vendégfogadósokat és mindenféle +szolgálattevő lelkeket Karczag városában, a miért őt kész ebédre nem +várták reggeli tiz órakor. + +– Én futár vagyok! Egy futárral így bánni hazaárulás. Én önöket +feljelentem, én önöket leguillotinoztatom. A haza megszabadítóival így +bánni! + +A korcsmáros végre nagy alázatosan jelenté a haragos úrnak, hogy +egyszeriben készen lesz egy egész pulyka. + +– Meg két font rostélyos! – vága közbe a haza egyik megszabadítója. + +– Igenis és egy fél kuglihupf. + +– Ha egész volna, jobb volna. + +– Lehetne tán addig valami omelettet készíteni. + +– Három adagot. Bátran. + +A korcsmáros nézte: hogy maga van-e ez az ember, vagy még vár valakit? + +– Most kaptunk friss kecsegéket a Tiszából – szólt kétkedve a +korcsmáros. + +– Igen? Abból is öt fontot halászlével. S kerítsen egyúttal valami finom +konfectet. Nini, – kiálta a távozó korcsmáros után, – ott künn egy +nyúlat láttam lógni, azt pörkölje meg. + +– De könyörgöm, az sokáig fog tartani s a lovak már itt vannak. + +– Én parancsolok, ön engedelmeskedik! Addig is hozzon ide két palaczk +Madeirát. Sietve! + +A korcsmáros szaladt, az apró férfi pedig hátra tett két kézzel büszkén +sétált fel s alá a hosszú szobában véghetetlen sokat tartva arra, hogy +kardjával mentül nagyobb zajt csináljon. + +A bor megjött, a kis bőrben lakó nagy férfi csaknem az orrom alá tette a +czifra palaczkokat, s mikor töltött belőle, rám nézett, mintha mondta +volna: láttál-e már olyan embert, a ki Madeirát iszik? Pedig jobb lett +volna, ha a korcsmárosra nézett volna ilyenforma kérdéssel: láttál-e már +olyan embert, a ki megiszsza a czukorral és spiritussal kófernyált kerti +vinkót, Madeira képében? + +Az ember oly impertinens volt, hogy lehetetlen volt bele nem kötnöm. + +Pro primo a kalapjáról akkora vörös toll lógott le, hogy az ajtót +sohasem csukhatta be maga után, a nélkül, hogy azt oda ne csukta volna. +A kardját valaha akkor csinálták, mikor két kézre szokták fogni a +pallost, akkor sem az ő számára. Csizmái hónaljig értek, miket +sarkantyúk diszesítének, minőket a hochselige Ritter Fridolin +viselhetett. Tulipiros bársony mellényének mindenik zsebéből egy-egy +nehéz aranyláncz csüngött ki s humoristice kötött shawlja csokrából nagy +patheticus vatermörderek meredtek elő, különösen kedves ellentétben a +rendkívül czirmos ritka szakállu mongol ábrázathoz. + +Mondom, hogy bele kellett kötnöm. + +– Ugyan kérem, – szólítám meg, – hová tetszik utazni? + +Az ember felém fordítá arczát, végig nézett, lábát előre veté és szólt +kemény, szétmorzsoló hangon. + +– Azt ne merje ön kérdeni, tudja ön, mert az statustitok s ezzel kardja +markolatára csapott merészen, mintha azt akarta volna tudtomra adni, +hogy e titkot fegyveres kézzel is kész megőrzeni. + +Azután felemelé poharát és magas leereszkedéssel kihörpenté. + +A kerti vinkónak az a jó tulajdonsága van, hogy az ember nem részegszik +meg tőle, hanem megbolondul; kivált ha czukor és spiritus van közé +főzve, tökéletesen; de legkivált akkor, ha az ember különben is +meglehetősen bolond. + +Az én futárom is majd így járt. + +Az első pohár után mindjárt keresztbe álltak szemei, odajött hozzám és +barátjának nevezett, megszorított a kezemet s kérdezé: hogy tudom-e, +hogy ő miért megy most Pestre? + +– Hát Pestre tetszik? Nem tudom miért? Nem is találgatom. + +– Tud ön titkot tartani? + +– Nem próbáltam. Meglehet. + +– Tehát tudja meg, hogy én fontos irományokat viszek itt a zsebemben. +Látja? + +– Látom, vigyázzon ön, hogy el ne veszítse. + +– Oh attól nem tartok, mert Szolnokon mind valamennyit bevetem a +kályhába, hogy ha elfognak nálam ne kapják. Nem nagy tüzet ad ugyan ki, +de az én hátamat meglehetős borsódzásoktól menti meg. – Szólott a nagy +férfiú tréfásan és ivott. + +– De hát ez esetben kár is kegyednek Pestre befáradni, a depescheit már +Szolnokon útbaigazítja. + +– Hm. Nem csupán ez irományokkal vagyok küldve. Látja ön a többi közt +ezt a rózsa-szinű levélkét, ez bizonyosan nem statustitok, ugy-e bár? + +– Ugy gondolom. + +– Találja ki, ki küldi e levelet? + +– Kis Péter? – nem az. – Nagy Pál? – az sem. – No úgy nem találom ki, +hogy kicsoda? + +– Haha! Hát nem ismeri az irást? Hisz ez a miniszter úr irása. + +– Valóban az övé. + +– Igen ám, ő ezt egy szép hölgynek küldi. Hanem ez titok. + +– Tudom. Bizonyosan valami finom összeesküvés. + +– Dehogy az. A miniszter szerelmes. Egy hajfürtét küldi e levélben ama +szép hölgynek. Ezzel kell Pestre bemennem minden héten egyszer. + +– Tehát azért van ő olyan kopaszra lenyírva? + +– Azért ám, az a szép hölgy pedig rendesen a kandallóba veti a levelet +olvasatlanul, egyszer már le is dobatott a garádicson, azóta csak a +portásnak kézbesítem, – szólt a nagy férfiú ama kis compediumban +őszintén és ivott. + +– De hát visszatérőben nem veszik öntől számon hivatalos eljárását? – +kérdém. + +– A status dolgaiban tetteket senki sem, hanem a miniszter úr a maga +levelére annál inkább sürgeti a választ. Én azonban megveszek Pesten a +fodrásztól egy csinos hajfürtöt s válaszul azt hozom neki vissza, a mit +ő rendesen arany medaillonba zárva az inge alatt visel. + +A testileg kicsiny férfiú rettenetesen kezdett ez ötleten nevetni, jó +kedve csupán az által zavartatván meg, hogy a korcsmáros és pinczérei +eljöttek teríteni, mire ő ismét előkelő minákba kezdte szedni arczát, +szidta a pinczéreket, hogy miért olyan lusták, már egy órája, hogy itt +van, még sincs semmi. E philippica csak azért volt megkezdve, hogy +legyen oka a testileg kicsiny férfiúnak egyik óráját a másik után +kihúzni zsebéből, azokat füléhez tartani, felhuzni, s más egyéb módon +fitogtatni. + +– Szép órák, – mondám. + +– Hehö. Elhiszem azt. Egyik nyolcz kőre, másik tizenhatra. Minő emaille! +Zichy-féle mindakettő. + +– Igen? Res servando non servabilis? + +– Harmincz forintért vettem mind a kettőt, testvérek közt is megér egy +háromszázat. Nem tubákol ön? + +E kérdés csak azért vott hozzám intézve, hogy legyen miért egy gyönyörű +burnótszelenczét előhúzni zsebéből, mely egyetlen achatból faragva, s +aranynyal gazdagon befoglalva, egyike lehetett a muzeumi ritkaságoknak. + +– Ez is res servando non servabilis? + +– Igen, hat forinton vevém, már igértek értük hatvan aranyat. Ez a gyűrű +is onnan való, de ezt nem vettem. Valóságos opál, ritka nagyságú, ezt +Laczi adta, mikor lakatost hoztam neki, hanem ez statustitok, ezt, +megbocsát ön, de el nem mondhatom. + +Hozták az ebédet. A kis férfiú neki ült, magam pedig elmentem egy +helybeli ismerősömet felkeresni. Egy óra mulva vetődtem haza. A kis +férfiú akkor is ott ült, előtte üres tálak és üres poharak. Már ekkor +annyira volt, hogy nem ismert rám. + +A korcsmáros számolta az étkek árát, én pedig azt vetettem fel magamban, +hogyha a nagy férfiú ilymódon látna hozzá, mennyi idő alatt enne meg egy +nyolczvan ezer főből álló ellenséges hadsereget munitio és patrontás +nélkül? + +Végre kitámolygott a haza egyik megmentője várakozó furmányosához, +köpenyét, kardját, táskáját odabenn felejtve s azokért egyenként +küldözve be a fogadói szolgákat. Mikor elvégre már fenn ült, még egyszer +leizent, hogy hívják ki már azt a részeg gazember futárt onnan belülről, +mert ő nem vár egy perczig sem reá tovább, s csak miután esküvel +bizonyíták neki, hogy a futár ő maga, resignálta magát jelt adni a +kocsisnak az indulhatásra. + +Percz mulva elnyelte a porfelleg rohanó szekerét. Az ajtóban álló +nénémasszonyok ezer áldást sóhajtának a haza egyik megmentője után, ki +oly sietve rohan és a haza üdvét viszi magával. Isten veled hőkeblű +utazó. + +Sit tibi terra levis. Azaz, hogy a szekerednek. + +* + +Ezenben furcsa dolgok kezdtek történni Debreczennek városában. + +Esténként egy piaczi boltban transparent felirat előtt lehete látni egy +sereg minden szőrű szinű embert, a holott is egy kis fél ives lapocskát +árult egy kis kerekhasú könyvárus jó három krajczárért igazi pénzben. + +E három krajczárért csodadolgokat olvashatott az ember. + +Nem volt az előtt semmi szent, még a miniszter úr maga sem. Ki előtt +félelmesen hajolt meg az egész országgyülés, ki imponált a kormányon, ki +parancsolt egész Magyarországnak, azzal egy kis, tenyérnyi, +sajtóhibákkal teljes ujságocska szembe mert állani, hogy egyet-mást +számon kérjen tőle. + +Az eset oly hallatlan volt, mint csudálatos. + +Hogy egy kis, sajtóhibákkal teljes garasos lap a korlátlan hatalmú +miniszter hajába merjen kapni. + +Minden elkövettetett, hogy e botrány megszüntettessék. + +Fenyegettetének a lap kihordói, hogy agyonköveztetnek, de e fenyegetés +nem hozathatott teljesedésbe azon csekély okból, miszerint az ehez +megkivántató köveket harmincz mérföldnyiről kellett volna oda +szállítani. + +Tartatának egyenlőségi gyülések, miknek resultatuma azon kegyes óhajtás +lőn, hogy bárcsak itt folyna a Duna, hogy azon lap iróit bele lehetne +hajigálni. + +More patrio követeltetett a cautio, ugyanakkor, midőn maga a kormánylap +sem tette azt le. Mind hiába, másnap a cautio is készpénzben le volt +téve. + +A lap ócsároltatott úton-útfélen sajtóhibái és vádjai miatt. Hasztalan, +másnap még több sajtóhibát s még több vádat hozott a miniszter ellen. + +Indíttattak meg ellene hasonló formatumban fogdmeg lapok, a miniszter úr +saját vezetése mellett, hanem az előfizetők nemsokára instantiát adtak +be hozzá, hogy fordíttassa le magyarra, a mit ír, mert persául nem +értenek. + +Utoljára nem volt mit tenni egyéb, mint az országgyülés elébe adni a +dolgot s sajtópert kivánni a méltatlan rágalmak ellen. + +A szerencsétlen ujság földig gázoltatott. A fekete földig! + +És elrendeltetett ellene a szigorú törvényes vizsgálat. + +A vizsgálat soká tartott, a sajtóhibás lapocska azzal vádolta a +minisztert, hogy nem bánt tiszta kézzel az ország által reá bízott +vagyonok körül. + +A dologság borzasztó volt. A vizsgálat igen sokáig tartott. + +A mely nap a vizsgáló bizottmány referálandó volt, már azt előre tudta +mindenki. A karzatok tele voltak uri hölgyekkel, kik már reggel hat +órakor beültek, hogy helyet kapjanak. + +Künn a piaczon nézdelték a helyet, hogy hol fogják felállítani az +akasztófát, hány foga lesz annak, hogy minden ujságiró rá férjen, a ki a +minisztert bántotta? + +Tulajdonképen csak az volt még a kérdés, hogy vajjon akasztatni fognak-e +azok, vagy guillotinoztatni? + +A várva-várt óra végre megérkezett, az ülés megnyittatott. + +Jelen voltak a miniszter úr és párthivei, magasan ragyogó ábrázattal, +fenhangon kaczagva, handabandázva és ingerkedve. + +Jelen voltak a meggázolt férfiak is, kik mertek a miniszter úr ellen +szólni, meghúzódva, lenézve mindenkitől érdemeik szerint. Hátraültek +szegények és lehúzták fejüket, hogy szemeik ki ne égjenek a szégyen +miatt. + +Felállt végre a vizsgáló bizottmány elnöke. Alacsony ősz ember, +becsületes magyar arczczal s elmondva vizsgálatai eredményét, feszült +várakozás közben, előadását azzal rekeszté be: hogy a megvizsgált +holmikon _kétségtelen eltulajdonítás nyomai látszanak_. + +Az emberek egymásra néztek, össze-vissza hüledezve, hallgatás lőn, a +szúnyogröpülést meg lehete hallani. + +Az ősz férfiú azt hitte, hogy nem fejezte ki magát elég világosan s +újólag ismétlé. + +– Itt nem vétkes hanyagság, hanem _világos lopás_ kérdése forog fenn s +kezével esetleg-e vagy készakarva? egyenesen a miniszter felé mutatott. + +Az, mintha egy sulyokkal csaptak volna a feje lágyára, hanyatt esett +székében és néhány perczig meg volt halva. + +A mint föleszmélt azon vette észre magát, hogy egyszerre tizen beszélnek +hozzá. + +A ki csak szóhoz juthatott, válogatva, nem válogatva a szót, szidta, +mocskolta, s legjobban szidták, mocskolták elvbarátai, kik mindent +elkövettek, hogy e tett részeseinek ne látszassanak. + +Végre a sok tépés, marczangolás és püfölés után szóhoz juthatott ő is, +de ekkor meg oly furcsákat beszélt össze-vissza, hogy mindenki elkezdett +rá fenhangon kaczagni. + +A publicumnak mindegy volt, akárkin történt a scandalum. Látvány volt +elég. A scena váratlanul ugyan, de azért drolatique végződött. + +A miniszter e felvonás alatt tökéletesen pulverizáltatott. + +Midőn a teremből eltávozott, az ugyane nap kinevezett főápolónő nyujtá +neki karját támaszul, mire a debreczeni civis azt jegyezte meg, hogy a +főápolónő a legelső massacrirozott sebesültet hivatalos gondviselés alá +veszi. + +Látszott tagadhatlanul, hogy e jelenés után az országgyülés nyakára ült +a miniszter úrnak. + +Estig tartott a privát konferenczia a rendőri szálláson ez eset után s +még azon éjjel gyors futár küldetett titkos missióval Hetveni úrnak +utána. + +* + +Meredek havasok állják körül Abrudbánya városát. Hegy hátán hegy, mint +megőszült óriások, emelkednek szerte hóval fedett ormok, miknek +szakadékain feketésen zöldel a hóban lakó fenyő. + +A sziklákon járatlan ösvények vezetnek keresztül-kasul, néhol a hegyek +éles gerinczein futva végig, honnét a ködös mélység fenekét nem látni, +másutt meredeken alig tartó lépcsők viszik tovább a veszélyes útat +mélybe és magasba, a tajtékot verő hegyi patak mély örvénye fölött +egy-egy keresztül döntött fa rávetődő törzse az átvezető híd. S lenn, +lenn a visszhangzó mélységben egy egyenes út visz két magas sziklafal +között, keskenyen, rögösen a bányavárosig. + +Ez úton látjuk haladni Hetveni urat az ő csapatja élén. + +A csapat rendetlen, útjában lármáz és verekszik, ruházata a hány, +annyiféle, hanem a tiszt urak, kik világért sem elegyítik magukat a +közkatonaság közé, annál ragyogóbbak, öltözetük piros prémes zöld +dolmány ezüsttel és vörössel, a hol csak lehet, kihányva. Maga Hetveni +úr aranygallért visel. + +Csupán egy kis csapat tart szigorú rendet. Vezérük fiatal, komoly, +lelkesült arczú ifjú, maguk a fiúk mind oly érettek, oly okosak. Tán +mindnyájan egy tanoda egykori tanítványai. Sorakozva mennek, hangot csak +lépéseik tactusa ad. + +Utánuk ismét ágyúk és ágyúszekerek, mik körül sem tüzér, sem fedezet. + +Hetveni úr meghallá, hogy a magyar kormány a békülni kész románok +lefegyverezésével foglalkozik Abrudbányán, s rögtön sietett oda +hivatlanul, kéretlenül, az alku pontjaiba beavatkozandó. + +Még eddig a merre járt, a legjámborabb oláhok közt, kik soha a magyarra +egy rossz tekintetet nem vetettek, mindenütt sarczot vetett a békés +falvakra. Tudta, hogy az oláh pórnők arany és ezüst pénzeket viselnek +felfűzve. És gyüjté az aranyat és ezüstöt. + +Most úgy hivé, itt az idő Abrudbányára jönni, hol hite szerint sok +aranynak kell lakni, miután az oláhok leteszik a fegyvert. Azelőtt nem +igen volt passiója őket meglátogatni. + +A románok nagy része e közben már megadta magát, s fegyvereit a +békekövet kezeibe tevé, ki erős szavakkal igérte nekik a multak +feledését és közbocsánatot, ha ezentúl békében maradnak. + +A békülés legszebb folyamában érkezék meg Hetveni úr éhes csapatjával s +saját kincsszomjával s megállítja az alkudozásokat. + +Követelései botrányosak voltak. + +Magyar vagyok, nem akarom azokat leirni. + +Elég annyit mondanom, hogy azokat saját békekövetünk undorral utasítá +vissza. + +A guerillavezér azonban nem volt az az ember, ki szép szavakra hallgatni +szokott. + +Fegyvereseit azonnal csatarendbe állítá, bevezette a fegyverlerakás +szinhelyére s a fegyvertelen oláhok közé lövetett vele. + +Ha egy századdal később mondaná el valaki e tényt, azt felelnők rá, nem, +az nem igaz, ily alávaló tett magyartól nem származhatott soha! De +emlékezetünk még nagyon élénk s a mik ez után következtek, sokkal inkább +el vannak terjedve, minthogy valamit el lehetne belőlük titkolni. + +E galád mogrohanásra, mintha a föld okádná ki a harczosokat, ezrei és +ezrei támadtak elő a fegyveres románoknak a körülfekvő bérczeken, kik +gyanusan várták a békülés kimenetelét s még nem tevék le a fegyvert, s +most boszúra lobbanva fogták körül a guerilla-sereget, mint egyetlen +jelszóra, kürtök rivalltak mindenfelé s vérengző ordítás. + +A békekövet még csillapítani akarta őket, de azt mint árulót darabokra +tépték s a guerillákat beűzték a városba. + +Ha katona lett volna, ha magyar lett volna, utolsó csepp vérig védte +volna a védetlen várost, melyre vészt, pusztulást idéze, de nyomorú +korcs volt a silány s meg sem állapodva futott serege előtt, meg sem +állapodva, hátra sem nézve, hanem karddal vagdalva azokat, kik előtte +akartak szaladni. + +Csak egy csapat nem futott el, csak egy csapat állt ki a fenyegetett +város védelmére, a komor, hallgatag ifjú kis serege. + +Kétszer nyomta vissza a százszor nagyobb túlerőt, míg végre az oláhok +elfoglalták ágyúit. + +– Ne hagyjuk ágyúinkat fiúk! – kiáltá megvillantva véres kardját az ifjú +s elszántan a küzdő tömegbe rohant. Még egyszer elverte őket ágyúiról, +tért hagytak körüle s csapatja körül a visszaszórt oláhok, s azután +felülről a hegytetőről kövekkel hajigálták őket agyon. + +Igy esett el korunk egyik legszebb tehetsége, kiben oly forró szív, oly +magas észszel volt párosulva, hozzá és seregéhez nem méltó csatában, +ágyúit és becsületét védve. + +Ez ifjú hős – Vasvári Pál. + +E rövid ellenállás után a felbőszült nép a martalékul vetett városra +rohant. + +Mi történt azután? Ne kérdjétek. + +Azt tudni nem jó emberi léleknek. + +Fátyolt reá, sűrű fátyolt. Beszélnek úgy is eleget a kihulló könnyek a +kihullott vérről. + +Hetveni úr 1600 főnyi csapatából – hatvanad magával menekült meg, a +többi a szorosokban agyonköveztetett, anélkül, hogy csak egy +puskalövéssel védhette volna magát. + +Abrudbánya most leégetett lakatlan rom. + +Nehány nap mulva felkötött karral részvétgerjesztőleg járt Debreczen +utczáin Hetveni úr papagájszín uniformisában. + +És a miniszter úrnak rettenetes rossz kedve volt.[32] + +Ez utóbbi eset nagyon elevenig ható csapás volt a miniszterre. + +Nem ilyen véget szánt ő a gonddal és előnyökkel szervezett +guerilla-csapatnak. + +Mint hajdan Napoleon, úgy akart ő megjelenni ezek szuronyai mögött az +ellene támadt országgyülésen, de kegyencze elrontotta a tervet. + +Még egy desperatus kisérletet próbált azután meg az országgyülés ellen, +de az is siralmas eredménynyel végződött. + +Lázító czikkeket iratott bérencz lapjaiban saját sanscrit nyelvén és még +sajátabb sansesprit modorában az országgyülés tekintélye ellen, melyben +annak feloszlatását sürgeté, még pedig rögtöni feloszlatását, nehogy +ideje maradjon az ő fejére kimondani az itéletet. + +De pórul járt czikkeivel, mert az országgyülésen megmosdatták értük és +nem törülgették meg utána, a herculesi nemzetőr generalis pláne oly +névvel nevezte őt minden circumscriptio nélkül egész pereputyjával +együtt, hogy e kifejezést az elnök imparlamentárisnak nyilatkoztatta, de +melyet a jelen volt publicum osztatlan applausussal fogadott. + +A czikkiró, hogy mind ezek általi sértetlenségét s egyszersmind az egész +gyülekezet iránti lenézését kitüntesse, a tartott szellemi püfölések +közben felkapaszkodott a gyülterem contignácziós kathedrájába s onnan +kaczagott alá, fejét mindenféle oldalra billegetve, mint egy +gypszpagódli, mindaddig, míg a sértegetett rendek elkezdtek neki +mogyorót hajigálni fel, mint szokás a menageriákban kalitkázott bohókás +evetkéknek és tengeri macskáknak mogyorót hajigálni. + +Erre megszégyenlette magát és lekotródott. + +Ez történt ápril 12-én. + +Másnap ki kelle mondatni az itéletnek a hűtlen miniszter fejére, kinek +letüntetével, a kormányon elhatározó majoritásban maradandott a +békepárt; de másnap és harmadnap egészen más dolgok történtek +Debreczenben, miknek auspiciuma alatt a miniszter gyönyörűen menekült. + +Volt-e e másnapi eseményeknek összeköttetése az előbbiekkel vagy sem? +Miért kellett azoknak közvetlenül másnap bekövetkezniök? Azt mi nem +akarjuk feszegetni, annyi bizonyos, hogy azok megtörténte után a +minisztert a gyémántokért senki kérdőre nem vette. + +* + +Hová levétek ti napjai a ragyogó dicsőségnek, hová lettél te +hőstettekben gazdag időszak, te hír mámorával ittas év? + +Elmultatok, elenyésztetek. + +Hová levétek ti hősei az új históriának, kinek neveit két világrész +tanulta kimondani? + +Elvesztetek, gyászos, nyomorú halállal, nem a harczmezőnek dicső +halálával. + +Hová levétek ti szellemóriások, kik újjá akartátok alkotni a világot? + +Nyögtök lánczok között, vagy futva bujdostok, elhagyva nőt, gyermekeket, +hazát, elhagyva az ősi hajlékot, s elhagyatva örömtől, reménytől! + +Hol vagytok ti thermopilæi hősök, fiai az ifjú hadseregnek! + +Idegen tartományokban érdemjel-fosztottan bünhődtök nem önbünötökért. + +És ti, kik sohasem szerettétek, csak szoptátok a hazát, kik játszottatok +mindennel, a mi szent; ti a szabadság hamis prófétái, hol vagytok, mint +folynak napjaitok? + +Farsang van. Mulattok ugy-e bár! + +_Sajó._ + + + + +UTÓHANG. + +(1875.) + +Eddig terjednek forradalom alatti irataim, a mik azon években mind +nyomtatásban megjelentek. + +Most már csak historiai adalékok számába mennek azok: értelmük, a +korszakkal együtt, mely őket szülte, elenyészett. + +A jelen kor a nyugodt alkotás, a békés kifejlődés ærája. A jelen +nemzedék feladata csendes munkával építeni a multak romjai helyébe; se +társadalmi, se politikai forradalom nem létezik ránk nézve. + +Ma az ország és a trón érdekei egygyé vannak forrva s egymástól se külön +nem választhatók, se szembe nem állíthatók. + +A két birodalom s annak uralkodója egyedüli jó barátjaikat és biztos +szövetségeseiket egymásban ismerték fel. Oktatójuk a történelem s a +tandíj drága volt. Nem fogják azt elfelejteni. + +Azon a hangon, melyen 1848/9-ben irtam, nem fog Magyarországon többé +irni senki. Ez meggyőződésem – és imádságom. + +«Hang» az már csupán; nem «érzelem» többé. – Akkor az volt. + +Még egy történelmi adat feljegyzésével tartozom az olvasónak, ki e +műveimet kegyes volt végig lapozni? + +Hogyan lehetett az, hogy a rémuralom, mely a forradalomban részvételért +oly szigorúan osztotta büntetéseit; a sajtó kezelőit nem üldözte soha? +Ha igy irt a «békepárt» egyik szóvivője, hogyan irhattak még azok, a +kiknek ez «béke-zsolozsma» volt, s vele szembe álltak? + +Elmondom. + +A forradalom bevégezte után egyik közvádló igen is állított fel saját +kategoriát az irók számára is; s harmincznégy magyar irót jelölt ki, +mint a kivégeztetésre érdemeseket; köztük e czikkek iróját is. Ekkor egy +másik közvádló (Kossalkó János) egy terjedelmes emlékiratot nyujtott be +az akkori kormánynak, melyben történethiven kifejté, hogy a magyar +forradalmi irodalom semmi egyebet nem tett, mint visszhangját adta az +akkori közérzületnek: nem volt az vezetője, csak tolmácsa a +forradalomnak. + +Ezen emlékirat meggyőző indokolásai folytán lett mellőzve az egész +kategoria az irók részére s a forradalom alatt irt műveiért még idézve +sem lett a kijelölt harmincznégy legemlegetettebb magyar iró. + +Már az 1850-diki vésztörvényszék előtt, alig fél évvel a forradalom +befejezése után; jogelvet képezett az a felfogás, hogy az 1848/9-diki +irodalmi művek csak történelmi adalékoknak tekintendők. + +Nagy része azoknak még abban az évben egy gyüjteményben reprodukálva is +lett s az akkori kormány engedte azt megjelenni, mint történelmi +adathalmazt. + +Többre ma sem tartanak jelen műveim igényt: – ennyire ma is. + +* + +Helyén találom itt még nehány szóval rövid vázlatát adni a forradalom +második éve alatti viszontagságaimnak. + +A néphit azt tartja, hogy a mit az ember új év első napján tesz, azt +fogja aztán tenni az egész esztendőben. Ez rajtam beteljesült. 1849. +jan. 1-én elkezdtem futni. Ez volt aztán az egész év rende rám nézve. + +Debreczenből, a mint a magyar seregek Pestre bevonulását megtudtam, +siettem ide haza, s azonnal megkezdtem a Pesti Hirlapot szerkeszteni; s +azonkívül a Debreczenben hagyott Esti Lapoknak levelezni. Nehány nap +mulva családom is követett; de nem soká volt helybenmaradásunk. Buda +ostroma s Pest bombáztatása utolsó napjain nőm Nyáregyházára küldtem +Nyáry Pál rokonomhoz, s nehány nap mulva magam is utána mentem. Buda +bevétele után az Esti Lapok is Pestre kerültek s akkor aztán két lapot +szerkesztettem. Ludassy Mór volt a segédszerkesztőm. E lapokat nem +találom már sehol: azt tudom, hogy keresztes-háborút hirdettünk az +oroszok ellen. Egy este, mikor az oroszok már Hatvanban voltak, L. M. +barátom azzal a hirrel örvendeztet meg, hogy Ledru Rollin (!) +háromszázezer francziával kötött ki Triestben. – No ha Ledru Rollin még +csak Triestben van a maga háromszázezer francziájával, akkor nekem jó +lesz Pestről odább mennem. Vettem a puskámat, búcsút vettem a +családomtul s mentem – nem tudom hová. Az úton összekerültem Nyáry +Pállal. Elfogott s arra a kérdésemre, hogy mit tegyünk most? megtanított +egy tréfás népdalra, mely így kezdődik: «Szalad a kutya Szeged felé!» +Ezentul Pestmegye tisztikarával utaztam együtt. Kecskeméten közgyülést +tartottunk s megtettük Kecskemétet Pestmegye középpontjának. Három nap +mulva kerestünk neki más középpontot: Vadkertet. És így tovább: egész +Szegedig. + +Szegeden a legnagyobb elbúsulás közepett feltaláltam nőmet. Egy kedves +iskolatársam Zabolay István, utánam hozta őt Pestről, messze kerülve az +ellenséges táborok elől. Az újabb vesztett harczok után ismét futnunk +kellett egész Aradig, négyen voltunk együtt: Kőrösy Sándor hadbiró +barátom (most jogtanár Pápán) és feleségeink. + +Aradról elindultunk Nyáryval Görgeit keresni. Őt feltalálva, nőm +Schodelnéval együtt Gyulára ment Erkel Ferencz orvostudor testvéréhez, +mi vissza a magyar sereggel Aradra. A temesvári veztett csata után még +jelen voltam az ujaradi rövid ütközetben s aztán mikor mindennek vége +volt, ismét egyedül álltam az utczán. + +A gondviselés ismét egy politikai antagonistámat küldte segélyemre. +Kossuthnak egy közeli rokona s titkára Rákóczy, arra az ötletre jött, +hogy ő se ki nem szökik az országból, se meg nem adja magát; hanem félre +teszi magát okosabb időkre; vett szekeret, lovat, maga felöltözött +kocsisnak, engem felvett utasnak, keresztülhajtott vakmerően az egész +szemközt jövő orosz táboron. Az oroszok meg sem szólítottak bennünket. +Igy jutottunk el Gyulára. Ott nőm egyedül volt, már Schodelné +eltávozott. Vele együtt menekültünk egész a borsodi Bükk rengetegéig; +hol egy ismeretlen völgy rejtett falujában Tardonán Telepi sógora, a +derék becsületes hazafi, Csányi Béni birtokos vendégszerető hajléka +fogadott be. Itt éltem öt hónapig és festegettem. A külvilágról nem +tudtam semmit. Nagy jótétemény volt ez. Csak nőm tudta hollétemet s +többször meglátogatott itt, a rossz hírt elhallgatva előttem. A komáromi +kapitulácziókor Szigligeti testvére honvédőrnagy az én nevemet is +beiratta a kapituláló őrsereg közvitézei közé s nevemre szóló +Geleitscheint hozott nőmnek, ki azt maga hozta el nekem. + +A halálbüntetés alól tehát már ki voltam szabadítva. De Pestre csak +később volt tanácsos visszatérnem; akkor is álnév alatt, álöltözetben, +idegen utlevéllel, s hónapokig nem hagyhattam el a szobát. És így +beteljesült rajtam a közmondás, hogy a mit az új évben tettem, az +esztendő utolsó napján végeztem el. + +Egyáltalán ez évben annyi gondviselésszerű eset történt velem, hogy +lehetelen theosophistának nem lennem. + +Már a 48-iki őszi hónapokban azt izente nekem Pázmándy, hogy engem +bizonyosan fel fognak akasztani, ha a magyar kormány nem; hát az +osztrák. S csaknem beteljesült a jóslat – ő rajta magán, kit háromszor +állítottak a bitó alá: kétszer az egyik, egyszer a másik kormány. S ez +rajtam is megtörténhetett volna. + +Noha a hőstettek mezejét nem kerestem, mégis minden veszély utólért, +lecsapott mellém és sértetlen hagyott. Pest bombáztatásakor a lakásom +melletti földszinti házat szétvetette a bomba, hogy két fala kidült; s a +Landerer nyomda előtt szerkesztőségem ablakait zúzták be egy másik +darabjai. Az első halottja a várostromnak mellettem esett el a +Dunaparton, ágyúgolyótól találva, s Szegeden épen akkor, midőn a +városházára mentem útlevelem láttamoztatásáért, repült a légbe a +lőporraktár s az egész tér terítve lett szétszórt tégladarabokkal, míg a +légben ezernyi bomba pattogott szét egyszerre. Engem egy sem talált. + +S mikor mindnyájan elbuktunk, mikor jó barátaim nem segíthettek rajtam +többé; akkor védelmemre keltek az ellenségeim, s megszabadítottak azok. + +Ez érthetővé teszi, miért nem tudok többé s miért nem tudnék többé «úgy» +irni, a hogy e kötetben foglaltak vannak irva? + +Csöndes ember lett belőlem. + +_Jókai Mór._ + + + + +A KIADÓ MEGJEGYZÉSE. + +E kötet _bővített_ lenyomata «Forradalom alatt írt művek» 1875-iki +kiadásának. Ahhoz az anyaghoz, melyet Jókai 1875-ben e gyüjteménybe +fölvett, hozzátettük 1848–49-ben irott műveiből a következőket: + +A «Szomorú idők» cz. töredéket, az _Életképek_ 1848. ápr. 30. számából; + +a Pesti Hirlap programmját; + +a _Közlönyből_ a XIII., XIV., XVI., XVIII. és XIX. sz. czikket; + +a debreczeni _Esti Lapokból_ a «Politikai schiboleth», «Mikor megyünk +vissza Pestre», «Windischgrætz dühödik» cz. czikkeket; ugyane lapból a +«Politikai Horoszkop» cz. gyüjteményből az «Április 14-ike» és +«Windischgrætz» cz. czikkeket, a «Levelek Debreczenbe» cz. gyüjteményből +a II., III., IV. és VII. levelet és a + +«Charivari» cz. alatt összefoglalt apróságokból a 4, 5, 6, 7, 10, 11, +13, 18, 21, 22, 23, 24, 28, 32, 39, 40, 45, 48, 49, 61, 62, 63, 64, 101, +102, 103, 104, 105, 113, 114, 115, 116, 117, 118. számút. + +Bár a szerző az 1875-iki kiadásnak e kötetben is változatlanul közölt +Előszavában kijelentette, hogy «mindazt a mi jelen könyvében az +1848–49-ben irt műveiből benn nem foglaltatik, megsemmisítettnek +nyilvánít» – az itt felsorolt uj anyagnak átolvasása bárkit azonnal +meggyőz arról, hogy úgy históriai, mint irodalmi szempontból igen nagy +kár lett volna ezt az anyagot porladni hagyni még tudományos kutatókra +nézve is nehezen hozzáférhető régi ujságokban, Jókai 1849-iki lapjainak +abban az egy példányában, melyet gondosan őriz a Magyar Nemzeti Muzeum +könyvtára. Maga ez a körülmény azonban még nem bírt volna rá bennünket +arra, hogy a szerzőnek egy emberöltővel ezelőtt határozottan +kinyilvánított akaratával – ha csak látszólag is – szembehelyezkedjünk. + +De Jókainak 1903. május 31-ikén hozzánk intézett levele, mely munkáinak +dolgában a szerzőnek minden tekintetben végérvényes rendelkezéseit +tartalmazza, egyenesen kötelességünkké teszi a föntebb felsorolt +munkáknak a «Forradalom alatt irt művek» cz. gyüjteménybe való +felvételét. Az 1875-iki kiadásból kihagyott részek különben 1875-ben nem +is állottak a szerzőnek rendelkezésére; 1875-ben még a Magyar Nemzeti +Muzeumban sem volt meg a debreczeni Esti Lapok teljes példánya, a pesti +Esti Lapok teljes példánya pedig még ma sincs meg egyetlen +köz-gyüjteményünkben se. + +Megemlítjük még, hogy a «Forradalom alatt irt művek» 1875-iki kiadásából +kihagytuk e helyütt «Az utolsó fejedelem» czímű elbeszélést, mert ezt +Jókai a Nemzeti kiadásnak már a XCIV. kötetébe fölvette. + + + + +Lábjegyzetek. + +[Footnote 1: A «Forradalom alatt írt művek» 1875-iki kiadásához.] + +[Footnote 2: Mindenekelőtt egész általánosságban megjegyzem, miszerint +távol van tőlem az az igyekezet, hogy magamat valami nagy embernek +mutassam be, vagy hogy a martyrok sorában magamnak helyet akarjak +szorítani. Semmi nagy tettet nem követtem el: mentem, a merre az +események vittek, mondtam és irtam azt, a mit a _velem érintkező_ +közvélemény sugallt, jelen voltam igen nagy eseményeknél, hevültem, a +hol mindenki hevült, s aggódtam, a hol mindenki aggódott, védtem +magamat, ha megtámadtak, fiatal voltam, nem tanultam még félni +önmagamért; nagy embereket mertem megtámadni, de azok engem viszont nem +üldöztek úgy, a hogy tehették volna; sőt gyakran igen nagy válságokban +épen ellenfeleimnek irántam való kimélete szabadított meg. Tűrtem a +mozgalmas idők nyomorát, a mennyi minden egyes emberre esett belőle, s +voltam közkatona, a hogy légio számra mások, tehát e darab önéletirással +se bámulatot, se sajnálatot magam iránt támasztani nem akarok. + +A márcziusi napok eseményei elég fényesek voltak és maradnak, de mind e +fénynek annyi osztályosa van, hogy rám igen kevés jut belőle. A pesti +tizenkét pont szerkesztése eredetileg a nemzeti kör érdeme, az első +gyujtó szikra Petőfié, a fiatalság fellelkesítésében Vidats volt a +főtényező, Vasváry a népszónok, a szabadsajtó tettleg életbeléptetését +Irinyi kezdeményezte; én épen csak felolvastam a nép előtt a tizenkét +pontot; s a mi a következő napok rendén levő népszónoki diadalokat +illeti, azokban annyian részesültünk, hogy már harmadnap nehéz volt +valami ujat mondani, s negyednap már túl voltunk szárnyalva s azon +vettük észre, hogy a conservativ Bánffy Pál báró kilép a casino +erkélyére s a «papi jószágok elvételét» indítványozza 13-ik pontnak, a +hű katholikus Török János a «forradalmi klub»-ban a respublika mellett +agitál; s a jámbor helytartósági titkár Vanczák a múzeum +lépcsőkorlátjáról a communismusra haranguiroz. Az egyiket belöktük, a +másikat kilöktük, a harmadikat lelöktük; ez volt a legnagyobb érdemünk. + +Hanem büszke emberek voltunk! Mikor márczius 15-én a pestvárosi +tanácsterem zöld asztalán álltunk; azt izente Nyáry, hogy menjünk oda +hozzá; mi azt izentük neki vissza: «Mahomed jön a hegyhez: mi vagyunk a +hegy!» És csakugyan Nyáry jött oda hozzánk a zöld asztalra. Hanem később +sokszor elvitte Mahomed a hegyet magával. + +Még egy igen fényes tervünk volt, a mi csak embryoban maradt. A pesti +forradalommal még nem volt eldöntve a nagy társadalmi reformügy: hátra +volt a pozsonyi országgyűlés, melynek azt törvény-alakban kellett +elfogadnia s erősen nagy kérdés volt, hogy vajjon elfogadja-e? A +forradalmi klub elhatározá egy küldöttség Brennus kardját vetni az +ingadozó mérlegbe: nem kisebb feladattal, mint hogy a küldöttség szóljon +a karok és rendekhez a nép nevében. Úgy volt kicsinálva, hogy ha az +alsóház nagy ellenállást fejt ki, egyszerre feltárul az ajtó, s belép a +terembe a küldöttség, s annak a szónoka Vasváry Pál, nem várva a jegyző +felhivását, nem törődve az elnök csengetyűjével, eldörgi hatalmas +hangjával a nép követelő óhajtásait. Azonban a Kk és Rk egy szó +ellenmondás nélkül elfogadták a törvényjavaslatot s Vasváry +megjelenésére az országteremben nem került a sor: a mit mi akkor nagyon +sajnáltunk.] + +[Footnote 3: Megjegyzem, hogy ez utóbbi czikk akkor is szatira volt, a +mikor iratott, huszonöt év alatt pedig tökéletes komikummá érett meg. + +_J. M._] + +[Footnote 4: Megjelent az Életképekben a forradalmi fiatalság klubbjának +megbizásából.] + +[Footnote 5: Csengery Antal és Kemény Zsigmond báró a Pesti Hirlap +szerkesztéséről lemondván, a lapot kiadó czég (Landerer és Heckenast) +Jókait szerződtette a Pesti Hirlap szerkesztőjének 1849 jan. 1-től +kezdve; Jókai szerkesztői programmját az «Életképek»-ben tette közzé.] + +[Footnote 6: Deczember 30-ikán meglátogattam Nyáryt azért, hogy +megmutassam neki azokat a vezérczikkeimet, a mikkel a Pesti Hirlap új +szerkesztőségét be akarom vezetni. + +A Pesti Hirlap akkori tulajdonosai, miután Csengery Antal +kormányhivatalba lépett, engem szólítottak fel a lap szerkesztésére. +Január 1-én, tehát holnapután, kellett volna már azt kezdenem. + +Nyáry nyugalommal olvasta el azokat a czikkeket, s véleményt mondott +róluk. + +Csak azután mondta el szokott kedélyesen, hogy mi ujság? «_Perczel Mór +barátunkat a druszájánál, Mórnál, tökéletesen megverték._» + +Ismétlem, hogy mikor azt az első czikket irtam, még ezt nem tudtam. + +Mi lesz most? + +Nyáry annyit mondott nekem, hogy a honvédelmi bizottmány Vettert hívta +fel a hadviselés jövendő tervének megalkotására, s hogy Vetter azt +mondta: «_von einer unbedingten Unterwerfung ist aber keine Rede_». + +Tehát harczolni fogunk. – Minden lap, kormányi proclamatió, napiparancs +azt hirdette, hogy Budapest alatt fogjuk megvívni a döntő ütközetet. + +Ez a gondolat, mint a legvégső, megnyugtatott; s volt benne hadászati +szempontból is valami előny. Budavár bástyái, lövegei, a budai hegyek +erdősége jó védelmi állást nyujtanak s aztán Budapestnek volt tizenöt +ezer jól fegyverzett nemzetőrsége, a mely sánczok mögé elhelyezve egy +egész hadtest; míg ha a főváros elhagyatik, ez egész erő megsemmisül. + +Délután ásót, kapát vettem a vállamra s nőmmel együtt kimentünk sánczot +ásni a Gellérthegy alá. A főváros lakossága rangkülönbség nélkül +dolgozott az új védműveken. A legelegánsabb úrhölgyek talicskázták a +földet hozzá; mi pedig ástunk és és követ fejtettünk napestig. Holnap +ugyan e gödrökben már tán harczolni fogunk, s holnapután talán el +leszünk bennük temetve. Este kitisztítottam a puskámat s elkészítettem a +töltényeimet. + +Deczember 31-én reggel az utczán találkozom Pálffy Alberttel. Azt kérdi +tőlem: «hát te nem futsz még?» – «Miért? Hiszen el van határozva, hogy +Budapest alatt verekedünk.» – «Az éjjel a haditanács mást határozott, +Budapestet feladják. Menekülj te is.» S tudva azt, hogy pénzem nincsen, +ő adott kölcsön száz forintot. + +Még nem hittem, hogy így lehet. Hogy minden nagyhangú felhivásunk csak a +menekülés álczázása lett volna! Megvártam az estét. + +Még erre a napra országgyűlés volt hirdetve. Este hat órakor ült össze. +Hallottam beszélni Kossuthot, Batthyányit, Madarászt. A ki nem tudta +még, hogy Budapest alatt nem fog eldöntő harcz vivatni, alig érthette +meg, miért kel ki Madarász oly szenvedélyesen Batthyányinak azon +indítványa ellen, hogy csak a kormány távozzék el Debreczenbe, de az +országgyűlés maradjon Pesten. Madarász szerint most bátorság Debreczenbe +futni, gyávaság Pesten maradni, végszavai ezek voltak: a ki elmarad +közülünk, azt a hozzá legközelebb eső lője agyon! – Én már értettem a +vitát. Itt nem lesz ütközet, Windischgrätz csata nélkül jön be, s ha itt +találja az országgyűlést, megteheti, hogy új kormányt alakíttat vele s a +Debreczenbe távozottat megtagadtatja. Tehát a futás most hazafiui +kötelesség. Azalatt, míg az országgyűlés karzatán voltam, +zászlóalj-parancsnokom odaküldött hozzám, s elvitette fegyveremet +(sajátom volt) és lőszereimet: a budapesti nemzetőrség lefegyverezteték. +Ez aztán meggyőzött. + +Nemcsak karom, hanem a lelkem is le volt fegyverezve. + +Egyedül álltam az utczán; egyedül a világban. Nem voltam semmi. Egy +közkatona, a kit lefegyvereztek, egy lapszerkesztő, a kinek a lapja +holnap nem jelenik meg. + +Márcziusi bajtársaim mindegyike volt már valami. Petőfi Bem hadsegéde, +Pálffy tanácsos, Irinyi képviselő, Egressy kormánybiztos, Oroszhegyi +csapatvezér, Vasváry szintén, Csernátony kormányelnöki titkár, Vajda +János főhadnagy, Degre százados, Farkas János tanácsos, Vidacs hadbiró, +Lisznyay kormányi historiograph, Szegfy titkár, Királyi Pál százados, +maga a jó Táncsics is Siklós képviselője. Mind valami! Egyedül én +maradtam meg semminek: írónak. + +S már most hová futni, a kinek sehol sincs otthona, a ki senkihez sem +tartozik, a kire sehol sincsen szükség? Debreczen hat napi járó föld +most! Legszigorúbb tél kezdete van. A szolnoki vasuton befagynak a +mozdony csövei a hidegtől s én egy szellős carbonári köpönyegben megyek +neki a hófedte Hortobágynak, családommal s a velünk együtt futó +Szigligetivel. Én egy kis vánkost gomboltam a kabátom alá, hogy meg ne +fagyjak, családomat paplanokba burkoltam; s a derék Szigligeti egy tarka +virágu hálókabátot huzott felső öltönye fölé téli ruhának. Mennyit +nevettünk egymáson s együtt a délczeg Pompéryn, ki a szibériai +expeditióhoz egy hölgymuffot szerzett valahonnan. – Még most is lehet +ezen nevetni. + +A nagy dicsőségre következett egyszerre a nagy nyomorúság. + +Nem a magánéletről beszélek. Annak csak a gyönyörűségére emlékezem. +Mikor magam hordtam haza a debreczeni piaczról a köpönyegem alatt a +libamájat, meg a disznóhust s a feleségem maga főzött egész télen át a +nyitott konyhán: mikor egy szobánk volt: akkor voltunk leggazdagabbak: +aranybányánk volt a kedélyünkben: kifogyhatatlan. Magánéletemnek +legboldogabb korszaka volt a debreczeni inség idénye. + +De a közügyekben volt a nyomor. + +Naponkint eljártam Nyáryhoz. Két kormánytag lakott egy kettős szobában: +Nyáry és Patay József. Mindennap első kézből kaptam meg a Hiób-hireket. +Minden csatatéren vesztettünk. A főhadseregnek Görgey alatt hirét sem +hallottuk. Ellenben megkaptuk Görgey váczi kiáltványát. Erdélyből +népirtás hirei jöttek. Árulás, hűtlenség, gyáva megadás napirenden. A +tábornokok nem engedelmeskednek; egy közülök P. épen fenyegető levelet +ir a kormánynak, melyben azzal biztatja őket, hogy nem az ellenségre fog +menni, hanem Debreczenre s szétveri a kormányt és országgyűlést, a mért +Pestet odahagyta! A külvilágról nem tudunk semmit. Az hermetice el volt +zárva; rendőrségünk tehetetlen, mindenki lehangolva. A forrói +csatavesztés után a jó öreg Mészáros e szavakkal kezdé beszédét az +országgyűlésen: «_szeretnék pinczéből felbeszélni, hogy ne látszanék +arczom pirulása_» Csak Nyáry tartotta meg szokott humorát; de az is +olyan éles volt már, mint a választóvíz. + +Február elején azt kérdezte tőlem Nyáry, megvannak-e még azok a +czikkeim, a miket a Pesti Hirlap számára írtam? Elhoztam azokat. Egyéb +drágaságaim sem voltak. Nyáry azt mondta, hogy adjam át neki, ő kiadja +azokat a Közlönyben, s ezentúl, mint rendes munkatárs írjak czikkeket +hasonló irányban a kormány hivatalos lapjába. + +Most, mielőtt feljegyzéseimet folytatnám, kérem a tisztelt olvasót, hogy +mondjon véleményt az itt következő első czikkemről.] + +[Footnote 7: Ezen czikk megjelenése egy hétig folyó országgyűlési vitára +adott alkalmat. Ez volt az a czikk, a miért engem a «békepárt» – a +kiegyenlítésre hajló párt szóvivőjének kiáltottak ki, s megtámadtak +hirlapban és országgyűlésben. Azaz, hogy az utóbbi helyen nem engemet, +hanem a kormányt, követelve tőle, hogy nyilatkozzék: a kormány nézete-e +az, a mit én ott kifejeztem? + +Nyárynak nem volt szabad igent mondani, noha valóban az ő nézetével +találkozott az mind, s kivüle még több kormánytagéval is. Azt felelte, +hogy a Közlöny felügyelete Jósikára tartozik. Erre Jósika nyilatkozott +hirlapilag, hogy ő nem szokta a Közlöny czikkeit censurázni, csak +általános utasításokat szokott az íróknak adni. Most újra heves támadás +következett Nyáry ellen az országgyűlésen; melynek folytán elhagyta őt a +phlegmája, tudta, hogy nem engemet, hanem őtet akarják megbuktatni, +tűzbejött, lemennydörögte megtámadóit; de a kormány politikájáról megint +nem nyilatkozott. Ezzel a válaszszal a ház nem volt megelégedve. + +Ekkor én elmentem Jósikához (ez egyetlen egyszer találkoztam vele +életemben) s felkértem, hogy ámbár én ő tőle soha semmi utasítást nem +kaptam, mégis vegye elő azt az én vitatárgyává lett czikkemet, s mondja +meg nekem: mi van abban, a mi az ő utasításával valamiben ellenkezik? + +Jósika őszintén megmondta, hogy ő neki a czikk ellen semmi kifogása; – +de maga Kossuth az, a kinek az nem tetszik. + +Erre egyenesen mentem Kossuthhoz. Ő is igen egyszerű életmódot vitt, az +elfogadáshoz könnyű volt hozzájutni nála. + +Hidegen fogadott, de megbecsült vele, hogy hosszas bírálatot tartott +czikkem tartalma felett, kifejezve kedvencz maximáját, hogy «_a politika +az exigentiák tudománya_». Az volt a kifogása, hogy miért mondtam én ki, +hogy a magyar nemzet csupán alkotmánya helyreállításáért küzd s nem a +dynastia elüzéseért?» + +– Mert igaz; csak alkotmányunkért küzdünk s azzal beérjük. + +Kossuthnak nem tetszett ez a határozott hang. Visszautasítólag felelt. + +– Ha azt akarjuk is, nem helyes azt kimondanunk. Ha ellenfelünk tudja +azt előre, hogy győzelmünk esetére sem veszti el trónját, miért ne +folytatná végig a harczot? Akkor csak mi veszthetünk, ő soha sem. Miért +mondjuk mi ezt neki? + +– Azért, mert már kimondta más: s arra igent, vagy nemet kell mondanunk. + +– Kicsoda? + +– Görgey. + +– Görgey áruló! – mondá ekkor Kossuth indulatosan s okait is előadta, a +mik e megyőződésben megerősíték. (Azokat nem mondhatom el.) + +Szavai lesújtólag hatottak rám. Mindig meg volt az a gyöngeségem, hogy +mikor hazám nagy emberei egymást sújtották: az nekem jobban fájt, mint +nekik. – Általában az egész vita hasonlított egy athléta és egy gyermek +közötti harczhoz. + +Mégis volt bátorságom azt tovább folytatni. + +– De én ismerek egy még nagyobb embert, a ki kétségtelen jó hazafi s +mégis tett már lépéseket a mostani harcznak békés úton megszüntetésére. + +– Ki az? + +– Ön maga, kormányelnök úr. + +Kossuth erre elnevette magát. Kedélye hirtelen át tudott csapni a +haragból a derültségbe. + +– Igaz, hisz az nem titok; de nem is igen komoly dolog. F..cs Leó gróf, +mikor Bécsbe felutazott, oda jött hozzám s felajánlá, hogy a dynastia +tagjaival beszélni fog a békés kiegyenlítésről. Én azt mondtam neki: nem +bánom. Nem fog az azokkal beszélni. Ezt hallhatta ön. + +– Ezt én nem hallottam: de tudok egy annál komolyabb kisérletet. _Csányi +László_, a magyar kormány biztosa felhatalmaztatott rá, hogy tegye magát +a kremsieri országgyűléssel érintkezésbe a végett, hogy háború helyett +alkotmányos úton oldassék meg a két ország közötti viszály. + +Kossuth hangulata ekkor egészen megváltozott irányomban. Látta, hogy én +e kisérlet titkát birom, és azt a legkeserűbb megtámadások ellenében is +védelmemre fel nem használom; egyenesen Nyáritól tudom, s az ő +meghatalmazásából hivatkozom most erre ő előtte. Akkor aztán igen sokat +és igen szépeket beszélt; de a miket nem való már meghallani az újabb +nemzedéknek; csak beszéde végszavait jegyzem fel: szórul-szóra, a hogy +akkor rögtön leírtam. + +– A mi engemet illet, szólt Kossuth; én borzadok attól a gondolattól, +hogy mi lesz _velem_, ha e nemzet győzni fog? Ez a nép képes lesz +lelkesedésből, hálából engemet koronájával megkinálni; mitől Isten +őrizze meg az én fejemet! Ön lát szívembe, hogy erre nem vágytam soha. +Ha győz e nemzet, én visszavonulok. Akkor szükség lesz egy higgadt +államférfira, minő Deák, egy organizáló főre, minő Szemere, egy +administráló tehetségre, minő Nyáry; rám: a nép szószólójára többé +semmi! Én, hogy népszerűségem útjában ne legyen az újjáalkotásnak; még +csak polgára sem maradhatok ennek az országnak, ha fegyvereink győztek. + +Meg voltam hatva a hazafiúi nagyság e fényes nyilatkozványa által. +Meghajtám magam s azt mondám, hogy több czikket nem irok a kormány +lapjába a mai napon túl. + +– Várjon ön holnapig a lemondással, mondá Kossuth s elbocsátott. + +Ekkor írtam a XVI-ik számu utolsó czikkemet. + +És másnap Kossuth válaszolt az országgyűlésen a czikkem miatt történt +interpellatióra; ragyogóan és nemesen. Mindenki meg volt vele elégedve. +Én leginkább. Ott kimondá Kossuth, hogy nézeteihez szilárdul +ragaszkodik, de azokét is becsületes törekvésnek nyilvánítja, kik más +úton is lehetőnek tartják a hazát megmenteni; az utat nem akarja elzárni +s e nézeteknek jogot adott a kormány lapjában kifejezésre jutni. E +nyilatkozat nagy jellemet, nemes lelket mutat be. Itt közlöm azt egész +terjedelmében. (Én azonban csak egy czikket írtam még azontúl a +Közlönybe.) + +Kossuth Lajos honv. biz. elnöke válaszol: + +A tisztelt ház parancsa következtében a mult napokban történt +interpellatióra kötelességemben áll a honvédelmi bizottmány nevében +feleletet adni, azon interpellatióra, mely a Közlönyben megjelent némely +czikkekre nézve közbejött, s a melyre a honvédbizottmány egyes tagja +által adott felelettel a ház nem elégedvén meg, azt méltóztatott +határozni, hogy magától a honvédelmi bizottmánytól kiván e részben +nyilatkozatot. Legelőször is annyit kénytelen vagyok kijelenteni, miként +sajnálom, hogy az interpellatió hirlapi czikk körül forog. (Helyes!) Én +sokkal komolyabbnak tartom ezen időt, mintsem, hogy ilyessel +foglalkozzunk, s hogy erre nézve a kormánynak kelljen nyilatkozni. Ezt +előre bocsátom. Azonban a képviselőház parancsolt, s nekem nyilatkoznom +kell. A honvédelmi bizottmány érezte annak szükségét, tisztelt ház, hogy +a sajtónak hatalmas eszköze a közvélemény tájékozásában annál kevésbé +hanyagoltassék el, minthogy az ellenség a rágalmakkal, mindenféle +gyanusításokkal, és fonák előterjesztésekkel iparkodik megmérgezni és +félrevezetni. Pesten a sajtó szabadon működött, mert hiszen a magyar +országgyűlésnek, és ennek kifolyását képző honv. bizottmánynak +terrorismust vetni szemére csakugyan nem lehet; igazán mondom, sok vád +van a világon, a mi alapos, és sok a mi nem alapos, hanem ezen vád már +legyen érdem, vagy legyen hiba, igazán nevetséges, ha terrorismus +vettetik szemére akár a képviselőháznak, akár a honvédelmi +bizottmánynak. De az ellenség részéről azt mondják Pesten, a +Figyelmezőben lehet olvasni, hogy nálunk nem lehet szabadon szólani, nem +lehet szabadon írni; én pedig a mennyire tudom, elitélés csak egyetlen +egyszer, vagy egyszer sem történt; sajtónak szabad tér engedtetett azon +reményben, hogy a sajtó olyan, mint Achilles lándzsája, mely ha sebet +ver, maga legjobban gyógyítja meg. E részben nem is kellett volna annyit +engedni, a mennyit engedett, s ha hiba történt, az abban állott, hogy +egy kissé nem voltunk kemények. A pesti catastropha után nagy változás +történt a sajtóra nézve, a nyilvánosság organumai megkevesedtek és +úgyszólván az Alföldi hirlapot kivéve a magyar journalistika a Közlönyre +volt redukálva. Ezen lap rendeletésénél fogva egyáltalán nem volt más, +mint hivatalos értesítés, tényekről; és rendeletekről; de teljességgel +nem az, a mi az időszaki sajtó többi organumainak rendeltetése: hogy +véleményt képviseljen; és mivel más organum nem volt, más részről pedig +a népben csaknem általánosan elharapódzott azon gondolat, hogy a mi a +Közlönyben van, azt a kormány mondja, habár az a nem-hivatalos részben +álljon is, arról gondolkoztunk, _hogy meglévén ezen vélemény és nem +lévén más organuma a sajtónak vélemények szabad surlódás általi +tisztázására, valjon nem lehetne-e részben_ intézkednünk? hogy mi a +Közlönynek nem-hivatalos részében mint vélemény, okoskodás, raisonnement +jelenik meg, a kormány gondolkozásának lehessen mondani. Gondolkoztunk +tehát, hogy lehetne ezt elérni? de nehézséget találtunk; s őszintén +megvallom: sok journalisticai talentumot ismerek, de senkit kivéve, s +alkalmasint a ház tagjai is így vélekednek, senkiről el nem ismerem, +miként valakinek véleményét úgy tudja képviselni, hogy csak valaki is +általánosságban rá mondhassa: ez épen úgy van írva, mintha magam +mondanám. Azt gondoltuk tehát, hogy miután ezen lapnak a tulajdonosa, +úgy kellene eljárni mint egy laptulajdonos szokott, ki maga, vagy +szerkesztője által minden czikket megnézhet előre s azt mondja, hogy: +ezt felveszem, ezt nem veszem fel; s így a Közlönyben is, a mennyiben a +kormány véleményt képviselt, _megnézettek a czikkek, hogy nem ment-e az +belé, mi az országgyűlésnek, s ennek kifolyásának a honv. bizottmánynak +gondolkozásával ellenkezik?_ De ebből még nem következik, hogy mind +magáénak vallja a kormány azt, a mi belemegy, hanem csak azt, hogy _ne +menjen bele az ő nézeteivel ellenkező_. Erre nézve nem tudtunk mást +tenni, mint felkérni a képviselőházat, hogy a bizottmány részéről +kiküldött egy tag mellé, egy pár tagot rendeljen a felügyeletre. A ház +ezt nem találta jónak, mert, mint hallám, a censuráról tétetett említés, +pedig nem az volt nézete a kormánynak, csak azon viszonyban vélte magát +lelni, a mily viszonyban áll, egy lapnak szerkesztése irányában a +tulajdonos, ki azt veheti fel lapjába, mi neki tetszik. Így lévén a +dolog, a honv. bizottmány egyik tagját, Jósikát kérte meg, miként +vállalná magára a Közlöny felügyeletét, hogy ne menjen bele olyan, mi a +kormány nézetével és irányával ellenkezik, s ennek következtében azt +adta utasításul Jósikának, hogy előlegesen tekintse meg a Közlönybe +iktatandó czikkeket. Jósika azonban ezt inpracticus dolognak tartotta s +az interpellatió következtében tanácskozván a bizottmány, Jósika azt +jelentette, hogy ezen megbizásnak azáltal vélt eleget tenni, ha azoknak, +kik fel voltak ssólítva, hogy írjanak a Közlönybe, néhány átalános +utasítást ad, miszerint tájékoztassák magokat, hogy olyasmit írjanak, mi +az országgyűlés többségének politikájával nem ellenkezik, s adta neki +következő utasítást: 1-ör _Hogy a kormánynak politikája legyőzni az +ellenséget, s megmenteni a hazát;_ 2-or _az 1848-iki törvények által +biztosított országos jogoknak hatást, elfogadást és tiszteletet +szerezni;_ 3-or _kikerülni mindent, mi szakadást okozna;_ 4-er _ellenünk +szórt rágalmakat megczáfolni; s_ 5-ör _a Közlöny számára írt czikkek +stylusában azon decorumot tartani meg, mely egy hivatalos lap +fontosságával s komolyságával megegyező._ (Helyes.) Ezen utasítást adta +Jósika azon íróknak, kik a Közlöny számára czikkek írásávaf +foglalatoskodnak, s előlegesen nem nézte meg a beiktatott czikkeket. +Egyik feleletem tehát az, hogy a kérdéses czikkekről a honv. +bizottmánynak semmi előleges tudomása nincs s nem volt; hanem ha azt +kérdi a ház utólagosan, hogy hát magáénak ismeri-e a kormány azt, a mi a +Közlönyben írva van, erre nézve, átalánosságban, a nélkül, hogy +megmondatnék, mit kiván különösen, a ház, nem lehet felelni: mert nincs +a föld kerekségén egy czikk is, akárki írja, melyet részemről aláírnék, +mert lehetnek benne olyan dolgok, miről tán egyik ember azt mondja: ez +igaz, másik azt mondja: ez igaz ugyan, de nem kellett volna kimondani, a +harmadiknak pedig a stylus és az összeállítás nem tetszik. Én tehát a +hirlapi czikkeket egészen magaménak ismerni nem fogom, valamint arra sem +lehet senkit is felszólítani, hogy mondja meg, miszerint magáénak +egészen nem ismeri, mert vannak olyan dolgok a czikkben, melyeket az +ember elismer, s vannak olyanok, melyeket el nem ismer. Alázatos kérésem +tehát az volna, hogy arra nézve, vajjon a kérdéses hirlapi czikkeket a +honvédelmi bizottmány magáénak ismeri-e vagy sem, ne kivánjon a ház +feleletet. (Helyes.) Hanem, ha a ház valamely czikkben kijelentett elvre +nézve szólítja fel a kormányt, tartózhatik felelettel, s én ismervén a +háznak bölcseségét, az interpellátiót nem is értettem másképen, minthogy +a ház a kormány politikáját akarná tudni. Ha ezt méltóztattak alatta +érteni: van egy rövid, de igen rövid feleletem, s az egyértelmű azzal, +mit sok izben volt szerencsém a ház előtt nyilatkoztatni, egyértelmű +azzal, mi eddig a ház határozatait nagy körülményekben és kérdésekben +vezette. Én t. i. a politikát úgy definiálom magamnak, hogy a politika +az exigentiák tudománya. Ha tehát azt kérdi valaki a honv. +bizottmánytól, minő politikát fog követni mához három hónapra, arra nem +tudok felelni, mert a politika az exigentiák tudománya. Ha azt kérdik +tőlem, mikép akarom vagy pedig miként akarná a honvédelmi bizottmány +Magyarország dolgait bevégezni? Erre nézve mint politikai kérdésre nem +tudok felelni, mert a politika az exigentiák tudománya, mert nem ismerem +a körülményeket, melyek közt Magyarország állapotát bevégezni kell, +tehát nem tudom, miképen lehet bevégezni. Nekünk, kik a haza védelmi +terén állunk, csak kettő lehet feladatunk, t. i. _óvakodni attól, hogy +jelen körülmények vontató kötelére akarjuk vonni a jövőt, melyet nem +ismerünk, hanem védelmezni a hazát akképen, hogy Magyarország dolgai +becsületes kiegyenlítésének semmiféle útja bevágva ne legyen._ (Helyes!) +Hogy a nemzet bölcsesége és a körülmények szerint akként intézhesse el +dolgait, mint legjobb és legtanácsosabb. (Helyes!) Ha tehát a ház tőlem, +Kossuth Lajostól azt kérdi: republikánus vagyok-e vagy monarchista, erre +nem felelek, hanem ha azt kérdi: mit akar a kormány s micsoda politikát +követ? Azt mondom: _követi azt a politikát, hogy védeni kivánja a hazát +igazságtalan megtámadások ellen, s e védelem közben semmi utat nem akar +elzárni, hogy Magyarország ügyei, a nemzet jogai, becsülete és +szabadsága alapján úgy egyenlíttethessenek ki, mint a körülmények +szerint kiegyenlíteni legtanácsosabban lehet._ (Helyes, éljen.) Több +politikát nem vallok be e perczben, s többet bevallani nem lehet. Ehhez +még azt adom, hogy jövőre nézve, mi a politikát illeti, ismerem a +kormány kötelességét, hogy bármi is történjék velünk, soha semmi esetben +nem engedi Magyarország ügyeit oly irányban sodortatni, akárki által is, +hogy akárminő egyének akár egyénisége, akár politikája decidáljon a +nemzet sorsa fölött, hanem hogy mindenkor _a nemzet maga decidáljon_. +(Helyes, éljenzés.)] + +[Footnote 8: Hogy miért nem jött el több nevezetes képviselő +Debreczenbe? Annak az indokául a képviselőház volt elnökétől, Pázmándy +Dénestől, a következő eseményt hallottam elmondatni. + +A schwechati ütközetet megelőző napokban, mielőtt a magyar hadsereg a +Lajthán átkelt volna, a Bécsben székelő angol nagykövet meghatalmazottja +lejött Pozsonyba Kossuthtal értekezni, czélja volt az angol kormány jó +szolgálatait felajánlani, a két ország közötti viszály békés +kiegyenlítésére. + +Az értekezleten csak ők ketten voltak jelen; de a mellékszobában több +képviselő várta az eredményt, azok között Pázmándy is. + +Mikor vége volt a tárgyalásnak, Kossuth kikisérte az angol követ +megbizottját s a mellékszobában levőknek azt mondá: «nem lett belőle +semmi». + +Mikor Kossuth kiment a szobából, a jelen volt képviselők közül Pázmándy +összeszedte azokat az apróra széttépett papirrongyokat, a mik a padlón +szétszórva hevertek s a kalapjába téve, hazavitte szállására. Ott több +képviselővel együtt a papirdarabokat nagy fáradsággal összeillesztették, +míg azokat egy egészszé képezték, s azon a rajta levő irás elolvasható +lett. + +Az értekezlet tárgyát képező pontozatokat tartalmazá ez irás, az angol +követségtől fogalmazott alakban, melynek folytán azon ajánlat tétetik +Magyarországnak, hogy Anglia a kibékülés esetére garantirozza számára +azt a közjogi viszonyt, a miben áll Norvégia Svédországhoz. Hogy Kossuth +azt az ajánlatot visszautasítá: ez riasztá vissza Pázmándyt és többeket +a vele egy úton tovább haladástól. + +Hogy a svéd-norvég államegyesség Magyarországra nézve igen kedvező +volna: az kétségtelen; csak azt nem tudom, hogy mi módon akarta az angol +kormány ennek Ausztriával elfogadtatását garantirozni – abban az +időben?] + +[Footnote 9: Mikor a tisztelt olvasó e közlönybeli czikkek végére +jutott, hihetőleg az lesz az első kérdése, hogy mi czélja lehetett +annak, hogy ezek ekként megirattak? Hiszen hangjukra nézve sokkal +merészebbek azok, mint hogy kibékítők lehetnének. A trónnal szemközt a +fegyveres ellenállás jogosultságát vitatják. Míg tartalmukra nézve +folyton elárulják azt az irányt, hogy a király, a korona, a dynastia +különválasztassék attól az ellenségtől, a kivel harczban áll a nemzet. +Mi volt hát e czikkek létjoga? Második kérdése pedig az lehet a tisztelt +olvasónak, hogy ha már volt egy párt, mely az itt kifejezett nézeteket s +a hangot is, melyen azok elmondattak, helyeselte; miért adta ki azokat +épen a kormány hivatalos Közlönyében, miért nem egy saját alkotta +hirlapban. + +Felderíthetem e kérdést. + +Történelmileg megállapított tény, hogy a magyar hadseregben, főleg a +leghasznavehetőbb tisztek között határozott volt azon óhajtás, hogy az +ország kormánya a törvényes tért el ne hagyja; a kik legvitézebbül +verekedtek Windischgrätz ellen, akarták magukat az iránt megnyugtatni, +hogy nem a korona ellen táboroznak; de alkotmányunkért a +végelkeseredésig fognak harczolni. Ezeknek megnyugtatására voltak +irányozva azok a czikkek. Egy alább közlendő levél Klapka tábornoktól +némi világosságot fog erre vetni. Windischgrätz nemcsak ágyukkal üldözte +hadseregeinket, hanem csábító felhivásokkal is. Ezek is fenyegették, +kivált akkor még nagyon szétzilált hadseregünket, a szétrobbantással. +Ezek ellen védtük mi magunkat. + +A másik indok, a mi e czikkek közlését érthetővé teszi, a +küldiplomatiára való tekintet volt. A magyar kormánynak volt némi +érintkezése a küldiplomatiával. Megbizottai voltak Konstantinápolyban +Andrássy Gyula gróf, Párisban Teleky László gróf, Londonban Szalay +László. E három birodalomtól lehetett barátságos hajlamokat s talán +segélyt is várni. Andrássy azonban épen nem biztatott a porta +segélyével, s a mit Bem tanácsolt, hogy «il faut le compromettre» +kivihetetlen volt. Párisban a helyzet félreismerése által elvesztettük a +tért: mi Ledru Rollin pártján voltunk és Napoleon ellen. Az +elnökválasztás előtt még Teleki ezt irta Kossuthnak: Ledru Rollinnak jó +chancei vannak; mire Kossuth e marginális jegyzetet tevé: «vannak +chanceai a börtönbe». Végre Szalay László több izben, de különösen Brown +által küldött levelében tudatá kormányunkkal Palmerston nézeteit, melyek +mind oda mentek ki, hogy az angol kormány teljes rokonszenvvel +viseltetik szabadságharczunk iránt s mindaddig, míg ez csak Magyarország +és Ausztria közötti belügy marad, abba senki beleavatkozni nem fog; +ellenben, mihelyt a magyar kormány valami olyan lépést tesz, mely Európa +súlyegyenét megzavarja, Magyarországra fegyveres interventió jön, s ha +Oroszország nem volna rá elég, maga Anglia is föllép – ellenünk. – Mind +ez adatokat maga Nyáry mondta el nekem, s nemcsak nekem, de minden +egyetértő elvbarátunknak. + +S ez a tekintet indokolja e megirt czikkek erős ellenállásra buzdító +hangját, de a törvényes téren maradó irányzatát s egyúttal azt is, hogy +miért közöltettek ezek épen a hivatalos Közlönyben? Ez a lap járt a +hadsereghez is és a külföldre is, szavunkat csak az által lehetett oda +eljuttatni, a hova szánva voltak. + +Mikor ez megtörtént, akkor visszaléptem a Közlönytől. «Der Mohr hat +seine Schuldigkeit gethan etc.»] + +[Footnote 10: A Közlönytől megválva, barátaim unszolására megindítottam +egy kis félívre nyomatott lapot, Csáthy nyomdájában, Esti Lapok czíme +alatt. Magam voltam szerkesztő, író és javítnok. A lapnak előfizetője +nem volt; nem is mehetett volna messzire. Köröskörül hat-tiz mérföldnyi +kerületben ellenséges táborok fogták a kormány székhelyét körül. A napi +eladásból kellett megélnie. Ezer példányban nyomták, s az Debreczenben +minden este elkelt. Munkatársai közt voltak Kazinczy Gábor, Farkas +Lajos, Zichy Antal, Szunyoghy, Kovács Lajos, Pálffy János, a Zeykek és +több képviselő. Nyáry lapjának tartották, de ő maga soha egy betüt sem +irt bele. Antagonistái voltak a Márczius 15-ike Pálffy Albert +szerkesztése alatt, Táncsics «Munkások ujsága», s egy a rendőrfőnök +által megindított lap; de a melynek a legjobb akarat mellett sem jut +eszembe a neve. Ez ellenfelek mindennap elmondák az Esti Lapokról, hogy +az Magyarországot a dynastiával ki akarja békíteni. Mikor aztán a +forradalom elmultával a haditörvényszékek működtek, valami száz +képviselő nyilvánítá azt a vérbiróság előtt, hogy ők az «Esti Lapok» +munkatársai voltak. Az _egyetlen_ példánya pedig az Esti Lapoknak az +egyik polgári közvádló birtokában volt, a ki azt mondá az illetőknek: +«bár legalább _olvasói_ lettek volna az urak a lapnak, melyre +hivatkoznak, akkor nem mondanák, hogy _munkatársai_ voltak». – A katonai +biróság azonban csak az ellenlapok insinuatióiból ismerte az _Esti +Lapokat_ s nagy előny volt azok szerint e lap munkatársai közé +számíttatni.] + +[Footnote 11: Az olvasó kirivó ellenmondást fog találni ezen +czikkeimben, a Közlönyben megjelentekkel összevetve. + +Ez ellenmondást csak a gyorsan cselekvő korszak eseményei +világosíthatják fel. + +Az osztrák fél minden hajlamot a békülésre következetesen kiirtott. +Megmásíthatlan tényekkel zárta el az alkotmányos kiegyenlítés +lehetőségét; elvégre az orosz interventió felhivásával teljesen +lehetetlenné tett minden kisérletet a magyar nemzet és Ausztria közötti +viszálynak békés megoldására. + +Az eddig legóvatosabban működő _alkotmányos_ pártnak, mely vezetői közé +egy Nyáry Pált, Szacsvayt, Kazinczy Gábort, Szemere Bertalant, Almássy +Pált, Csengery Antalt, Kemény Zsigmondot számítá, nem maradt semmi egyéb +választása, mint az események élére állni s az előre látható +catastrophát legalább úgy közelíteni meg, hogy ha minden elvész is, a +nemzeti becsület meg legyen mentve a bukásban. + +Ezt előre látta mindenki s illusióink nem voltak. + +Az ápril 13-iki képviselői előértekezleten Nyáry minden rábeszélő +tehetségét elővette, hogy a trónvesztés kimondását megakadályozza, s +midőn a többséget maga ellen találta, akkor arra kérte elvbarátait, hogy +hallgassanak el hát; legyen a holnapi tény egyhangúlag elfogadva, s ha +kell bukjunk el együtt; és ne vesszünk össze. + +Bem, az altábornagy, mikor a végzetes határozatot megtudta: így +nyilatkozott: «jetzt ist alles verloren, wir schlagen uns noch, als gute +Soldaten, aber für Ungarn können wir nichts mehr thun.» Ezt Nyárytól és +Pataytól hallottam. Valamint azt is, hogy a nagy-sarlói ütközet után +Nagy Sándor tábornok azt mondá az izenetet vivő küldöncznek: «meg ne +mondja ön a debreczenieknek, milyen nagyszerű volt a diadal, melyet ma +kivivtunk; mert azok képesek lesznek akkor még két nagy hatalomnak +háborút üzenni.» + +Békülésről szó sem lehetett már akkor. + +Ez volt a közvélemény s ez ellen úszni nem lehetett. + +Az egykori békepárt tehát maga állt a mozzanat élére, melyet elfordítani +lehetetlen volt többé, s vezette a nemzet sorsát abban az irányban, +melyből csak egy isteni erőhatalom téríthette volna már el ez idő +szerint. Tette ezt önfeláldozásának teljes tudatával, abból a czélból, +hogy a balvégzet a becsületességet találja a vezényleten. És ezt a +czélját elérte. A magyar forradalom utolsó korszakának kormányférfiai, +bárminő botlásokat vessen is szemünkre a diplomatiai és strategiai +biráló; a fődologban, a hazafiúi becsületességben, az államférfiúi +önzetlenségben megtámadhatlan magaslaton állnak a história előtt. Tiszta +kézzel, tiszta szívvel végezte mindenik. Annyit sem mentett meg senki a +romokból a maga számára, a mennyivel magának a száraz kenyeret +biztosítsa a jövendőben. Vesztették mindenüket, azért, hogy a magyar +forradalom becsületét megtartsák. + +A fentebbi czikkek ezúttal is a nemzetre ráerőszakolt hangulat +kifejezései voltak. A kisérlet: a törvényes téren megmaradni, meghiusult +az által, hogy a másik fél, az osztrák kormány, határozottan letért +róla. + +És az egész balvégzetnek egy papírrongy volt az oka, melyre N. osztrák +tábornok a kápolnai csata után rajzónnal e szavakat írta: «Sieg über +Sieg: die Ungarn sind vernichtet.» Erre született meg a martiusi +összalkotmány. + +E tény után a «békepártnak» nem volt többé feladata a – «kibékítés».] + +[Footnote 12: Az Esti Lapok hosszas ideig kiméletlen üldözéseknek volt +tárgya. Nem a hírlapi polemiákat értem ez alatt. Az egyenlő fegyver a +harczban. Hanem értek olyan rendszabályokat, miket a hatalom alkalmaz a +védtelen ellenében. Megjelenése után rögtön követelték tőle a +sajtótörvény szabta pénzbeli biztosítékot. Egyetlen más lapnak sem volt +biztosítéka Debreczenben. Barátaim letették helyettem a tíz ezer +forintot készpénzben. Azután megdorgálták az Esti Lapokat az +országgyűlésen egy olyan vétkes közleményért, mely «nem» ott jelent meg; +hanam magában a hivatalos Közlönyben. (A kormány Majthényi helyébe +Guyont nevezte ki komáromi várparancsnoknak s másnap a Közlöny a lap +homlokán hozta a hivatalos kinevezést. Guyon zúgolódott, hogy már most +hogy jusson ő be Komáromba, mikor az ujság előre értesíti jöveteléről az +ostromzároló ellenséget? S a Közlöny helyett az Esti Lapok lett a +«percutitur catulus» a ki egy szót se szólt.) Végre pedig egész +philippika indíttatott meg az Esti Lapok ellen nyilt országos ülésben, +azon a czímen, hogy a lapok kibékítő iránya miatt a Klapka alatti +hadsereg egészen fel van zúdulva. Én tudtam, hogy Klapka táborába egy +példánya sem jár lapomnak: összeszedtem tehát minden eddig megjelent +számait s elküldtem a tábornoknak, felkérvén őt, olvassa át ezeket s +mondja meg, mit tart bennük elkárhoztatandónak? E kérdésemre írta a +tábornok a fentebbi levelet, melyet az Esti Lapokban közzétettem.] + +[Footnote 13: Ez a monda Eötvösrül szólt; most már meg van czáfolva. +Lenormand látott valami állványt a sors végén; de az nem a guillotin, +hanem az érczszobor állványa, melyet a nemzet legnagyobb fiai egyikének +emel. Au contraire: az a fő még holta után is égre emelve áll.] + +[Footnote 14: Már akkor kezdődött az aldunai lázadás, ezentúl egyre +hevültebb a közhangulat kifejezése.] + +[Footnote 15: Mint feljegyezte a történet, meg is feleltek a nemzet +várakozásának.] + +[Footnote 16: E czikket az addig reactionariusoknak ismert hírlapok +rögtöni átváltozása ultraradicalisokká idézte elő. A pecsovicsok vörös +tolla sarkukig ért le. Látható volt, hogy a forradalmi elveket ad +absurdum akarják vinni.] + +[Footnote 17: Czélzás a Petőfi verse ellen írt Hajdu-Böszörményi +tiltakozásra, melynek refrainja: van, óh van még szeretett király!] + +[Footnote 18: Iratott akkor, midőn az országgyűlés megszavazta az +Olaszország ellen adandó fegyveres segítséget.] + +[Footnote 19: Azzal fenyegette az ujságírókat (még akkor), hogy a ki ő +rá élczel, azt megduellálja.] + +[Footnote 20: Elébb ő is a kormánypárton volt.] + +[Footnote 21: Czélzás arra a beszédre: «Bár rázkódtatnák meg szavaim e +falakat».] + +[Footnote 22: Megbukott az igazolásnál, előleges szereplés után. Mint +szinte az utána következő.] + +[Footnote 23: Szivák valóságos szűrös, kék dolmányos paraszt képviselő +volt, becsületes, jó, okos ember.] + +[Footnote 24: Minthogy Táncsics semmi jogczímen nem volt választó, s így +választható sem lett volna, a nagyharsányi község egy féltelket iratott +a nevére, hogy a képesítést elnyerje.] + +[Footnote 25: Biz ez egy kis plagium, de helyén van.] + +[Footnote 26: Ez már csak az akkor divatba jött egy hangon perdülő +névalkotásokra czéloz.] + +[Footnote 27: Ez a frankfurti parlament akkor nevezetes harczai alatt +iratott.] + +[Footnote 28: Sajnos, hogy ez a jövendölés, a mi csak tréfának volt +szánva, olyan komolyan megvalósult. J. M.] + +[Footnote 29: Iratott e czikk azon keserű benyomás alatt, midőn az +országgyűlés küldöttei, kik ő felségét meghívták Budapestre, azzal a +hírrel jöttek vissza, hogy a király nem teljesítheti az ország ez +óhajtását, a mitől pedig a kitört véres viszály megszüntetése függött: – +mivel beteg.] + +[Footnote 30: A történelmi igazsághoz való ragaszkodásból megjegyzem, +hogy én bizony az egész harcz alatt se karddal, se puskával semmiféle +hőstettet nem követtem el. Boldogult jó apám is insurgens hadnagy volt a +napoleoni hadjárat alatt: volt egy kedvencz fringiája; a miről egyszer +azt kérdezém tőle: «édes apám, vágott-e le azzal sok francziát?» mire az +én lelkem apám azt felelte: «fiam; ha oda jött volna hozzám, bizony +levágtam volna». Ez volt az én harczi devisem is. Családi czímeremben is +egy ágyús vitéz van. Legelső ősöm sem engedte az ellenséget közelebb +jönni magához az ágyulövésnyinél. Nekem sem volt részem másforma +verekedésben, mint a hol ágyuznak. A halálra komolyan el voltam szánva +mindig, de a forrójába a verekedéseknek nem kerültem bele soha. Tehát a +harczi babérokból egy levélre sem tartok igényt. + +Azon expeditio, melyet itt jelzék, Jellasich betörésekor az alföldi +népfelkelés rendezése végett indult meg Kossuth vezetése alatt. Kisérték +őt Egressy Gábor, Csernátony, Rákóczy, Lopresti Árpád, s velem együtt +még többen: kiknek feladatuk volt a kormány vezérét megtámadtatás esetén +megvédni, s ha kifáradna, a népgyűléseken felváltani. Nem támadta +azonban meg senki, s nem fáradt ő ki soha. Bámulatos volt a hatás, +melyet szabad ég alatt tartott szónoklatai az alföldi nagy városok +népében felköltöttek. A nép tömegestül ragadt fegyvert, s nehány nap +alatt ötvenezer embert s e közt két ezer fölszerelt lovast állított ki. +Kossuth kifáradhatlan volt s mindent megmozdított az önvédelmi harczra. +Hódmezővásárhelyen kapta meg Rózsa Sándor folyamodását bűnbocsánatért, +ki «szegény legény» társaiból több száz főnyi szabad csapatot +ajánlkozott szervezni az aldunai ellenség ellen. Rózsa még akkor csak +kalandor volt, nem aljas rabló; s az ajánlott szolgálatra megérte a +bűnbocsánatot. Én vittem azt neki Félegyházára. Innen Pestre volt +küldetésem. Nyáryhoz, ki azonban attól a hírtől, hogy jövünk a Tisza +mellől ötvenezer emberrel, épen nem volt elragadtatva: azt kérdezte: +«hát kenyeret hoztok-e nekik»? A pákozdi csatához már csak a +fegyverszünetkötésre értem. + +Pedig Kossuth terve hasznavehető volt. (Ezt nem én mondom, hanem egy +hadászati tekintély: Rüstow.) Az ellenfél hadoszlopai ellen nagy +népfölkelési tömegeket állítani fel, s a helyett a velük szemközt álló +hadtestekből a rendes katonaságot mind a feldunai hadsereghez vonni s +azzal az ellenfél főerejét, Windischgrätz hadseregét verni le. De nem +fogadtak neki szót, minden egyes hadtestparancsnok azt állítá, hogy az ő +állása a legfontosabb, nem nélkülözheti a rendes csapatokat. + +A bécsi forradalom kitörése után Kossuth kettőnket Csernátonyval +felküldött Bécsbe, az ottani felkelő csapatok vezérét felszólítani, hogy +erélyes támadással segítsenek a már akkor a határon álló magyar +hadseregnek s szorítsuk két kéz közé az osztrákot. + +Útközben Komáromba is be kellett térnünk, az ottani várparancsnokot +Majthényit, felszólítani, minden nélkülözhető rendes csapatot és +különösen tüzérséget küldjön a Lajtha melletti táborba. Minő látvány +volt az rám nézve! mikor éjjel holdvilágnál megérkezünk Komáromba egy +ideiglenes tutajhídon át; mert a rendes híd is elpusztult; szülötte +városom egészen le volt égve; kormos falak egész utczaszámra. Minden +házat ismertem itt, lakóik barátaim, rokonaim; s most az üres ablakok +meredeznek reám; kormos gerendák zárják el a kapukat. Senki sem lakik a +városban. Nekünk a várba kellett sietnünk. Soha sem láttam nagyobb orrt +embernél mint Komárom akkori várparancsnokának volt. Tudva van, hogy I. +Napoleon a nagy orrt tartotta embereinél a hűség biztosítékának. +Majthényi azonban nem adott nekünk katonát; azt mondta: hogy a mi van, +az neki is kell. + +A legelső kiábrándulás Bécsben ért utol. Minden nehézség nélkül +jutottunk el odáig. Ellenséggel csak egy útféli csárdában találkoztunk, +vasasok voltak azok. Azokkal még kedélyesen elbeszélgettünk és +poharaztunk, mialatt a kocsisunk a lovakat itatta. Nem bánták, akármi +járatban vagyunk. Ha bánták volna, bizony talpunk alá fúj a szél. + +Bécsben azonban mondhatom, hogy sem azt a lelkesülést nem találtunk, a +mit kerestünk, sem azt a haderőt; de különösen nem a mozgalom vezetői +részéről a helyzet ismeretét. Ezek azt hitték, hogy ez még mindig csak a +forradalom és nem a háború. Torlasz, utczaharcz, népszónoklat és +kiáltvány: ebből állt strategiájuk. Nekünk topographice kimutatták, hogy +Jellasichhoz Bécsnek semmi köze; mert annak a tábora úgy van felállítva, +hogy a magyar hadsereggel néz farkasszemet: az tehát Bécsnek nem +ellensége. Épen így beszéltek a magyar tábor vezérei: azok meg azt +állították, hogy nekik nem kell Windischgrätzet megtámadni; mert az nem +Magyarország ellen jön, az csak Bécset jön leverni s még elég naivok +voltak felszólítani Windischgrätzet, hogy fegyverezze le Jellasichot, a +ki a mi ellenségünk. Az osztrák vezérek aztán nem voltak olyan +scrupulosusok; hanem a mint egyesülhettek, leverték egyiket a másik után +minden logika és ethika ellenére. + +Hanem én abból az ábrándból, hogy mi rajtunk valami szomszéd nép +segítsen, a bécsi expeditió után kigyógyultam.] + +[Footnote 31: Ez a naplószerű vázlat (az elő- és utószó kivételével) még +a forradalom alatt iratott; de csak a forradalom után jöhetett ki a +Szilágyi Sándor szerkesztette Emléklapokban, mely folyóirat a katonai +rémuralom alatt, mint egy kimagyarázhatlan lélektani talány, a +legnagyobb censurátlan sajtószabadságot élvezve, közlé valamennyi +«forradalmi csataképemet» miket «Sajó» álnév alatt írtam. Csak később a +polgári kormány jött rá, hogy mit tartalmaznak a füzetek? s azonnal +elkoboztatta a fennmaradt példányokat és betapostatta. A mi forradalmi +elbeszéléseim az ideig könyvalakban egyesítve meg nem jelentek, azokat +már csak travestálva lehetett közönség elé hozni. Így lett «Szenttamási +György»-ből mexicoi elbeszélés; a «Szökevény»-ből spanyol novella, s az +«utolsó csatár» a segesvári ütközet helyett egy töröktatár csatában +szerepel, s a forradalmi hőseim átváltoztak spanyol, creol és horvát +vitézekké. + +Ez a vázlat azonban mindenképen kimaradt. Ennek csak úgy van értelme, a +hogy meg van írva. + +Ennek is helyet kell foglalnia jelen gyüjteményemben. Ez illustrálja az +Esti Lapokban elfoglalt álláspontomat. Élesen van írva; de meg van írva, +ki is volt már nyomtatatva, s – «quod scripsi, scripsi». + +A 49-ik republikanus párt, mint párt, az episod által érintve nincs. +Annak legkiválóbb feje, a példányszerű tiszta jellem, Irányi, maga így +nyilatkozott amaz emlékezetes országos ülésben, hol az eldöntésre +került: «azért nem szününk meg áldozni azon oltárnál, melynek papjai +közül egy tisztátalannak találtatott». És én saját magam, midőn Pestre +visszakerülve, az itteni lapok a Martius 15-dike íróit és szerkesztőit +az ügybe tévesen belekeverték, siettem debreczeni politikai +antagonistáimról e vádat elhárítani és kinyilatkoztatni, hogy az ő kezük +ettől teljesen tiszta. Ezt a pesti «Esti Lapok»-ban írtam meg; melynek +példányát sem tudom többé felfedezni. + +Magára az episod hősére nézve pedig, most már huszonöt év távolán +keresztül nézve a történteket, kénytelen vagyok kimondani, hogy a +történetet ugyan agyonhallgatni nem lehet; de annak indokait én nem +keresem aljas kapzsiságban, hanem inkább politikai kicsiny hitűségben. A +republikanus párt e kiváló férfia, hitem szerint, e fatalis ügyben nem +«bűnt» követett el, hanem annál nagyobbat: «hibát». Ki hagyta az +események vezetését venni az addig felülállott párt kezéből. + +S a békepárt, mely őt megbuktatta: még ráduplázott erre a hibára, mert a +mint felül került, nem saját elveit adta az új kormányzatnak: hanem ő +vette át a republikanus irányt a régitől, a hogy ezt az új kormányelnök +Szemere republikanus programmja, Csengery új «Respublika» czímű lapja, +és saját republikanus czikkeim is constatálják. + +Ennyit megvallhatunk őszintén huszonöt év előtti viselt dolgainkról. + +Hogy miért tettük így? azt egy fentebbi jegyzetemben igyekeztem +érthetővé tenni. Isten látja; ha hibáztam is, nem tehettünk másként.] + +[Footnote 32: E leírás nem történelmileg hű; de az eset után így volt az +elbeszélve Debreczenben. J. M.] + + + + +TARTALOM. + + Előszó 3 + Életképek 7 + Nyilt szavak honunk fiatalságához 16 + Nőszabadság 19 + A napok hangulata 22 + Szomorú idők 25 + Délibáb 30 + A forradalom költészete 33 + Congrév-rakéták pillanatnyi fényül, némely sötétebb helyekre 36 + Szegény király 42 + Nem szeretem a sápadt arczokat 45 + Keserű hangok 49 + A forradalmak metempsychosisa 51 + Diplomaticus barometrumok 53 + A Pesti Hirlap programmja 55 + A Közlönyből 59 + Esti Lapok 108 + Esti Lapok 115 + Mi lesz belőlünk? 119 + Miért küzdünk? 121 + Pro memoria 122 + Mikor megyünk vissza Pestre? 124 + Martius 15. 127 + Windischgrätz dühödik 129 + Orosz interventió 130 + Szerkesztői nyilatkozat 132 + Habsburgház 133 + 1848-iki törvény 134 + Politikai horoscop 135 + Klapka levele 154 + Pesti levelek 157 + Charivari 171 + Esti Lapok 257 + A gyémántos miniszter 268 + Utóhang 312 + + A kiadó megjegyzése 317 + + + + +*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 76255 *** diff --git a/76255-h/76255-h.htm b/76255-h/76255-h.htm new file mode 100644 index 0000000..99db4b2 --- /dev/null +++ b/76255-h/76255-h.htm @@ -0,0 +1,10357 @@ +<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" + "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> +<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> +<head> +<meta name="generator" content= +"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> +<meta http-equiv="Content-Type" content= +"text/html; charset=utf-8" /> +<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> +<title>Forradalom alatt irt művek | Project Gutenberg</title> + +<style type="text/css"> +/*<![CDATA[*/ +body { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; +} + +h1,h2,h3,h4,h5 { + text-align: center; + clear: both; + line-height: 200%; +} + +h2,h3 { + margin-top: 2em; +} + +h2 span.smaller { + font-size: 80%; +} + +p { + margin-top: 0.75em; + margin-bottom: 0.75em; +} + +body > p { + text-align: justify; + text-indent: 1.5em; +} + +p.i2 { + text-indent: 3em; +} + +hr { + width: 33%; + margin-top: 2em; + margin-bottom: 2em; + margin-left: auto; + margin-right: auto; + clear: both; +} + +hr.chap {width: 65%} + +.pagenum { +/* visibility: hidden; */ +/* display: none; */ + position: absolute; + right: 2%; + color: gray; + font-size: smaller; + text-align: right; + text-indent:0; +} + +.blockquot { + margin-left: 3em; + margin-right: 0%; + text-align: justify; + text-indent: 1.5em; +} + +.center { + text-align: center; + text-indent: 0; +} + +.right { + text-align: right; + margin-right: 1.5em; +} + +.smcap { + font-variant: small-caps; +} + +.caption {font-weight: bold;} + +.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} + +.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} + +.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} + +.figleft { + float: left; + clear: left; + margin: 0 4px 0 0; + padding: 0; + text-align: center; + width: 48%; +} + +.figright { + float: right; + clear: right; + margin: 0 0 0 4px; + padding: 0; + text-align: center; + width: 48%; +} + +.footnotes { + border: dashed 1px; +} + +.footnote { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; + font-size: 0.9em; + text-align: justify; +} + +.footnote .label { + position: absolute; + right: 84%; + text-align: right; +} + +.fnanchor { + vertical-align: super; + font-size: .8em; + text-decoration: none; +} + +.poem { + font-size: 0.9em; + display: table; + margin: auto; + text-align: left; +} + +.poem .stanza { + margin: 1em 0em 1em 0em; +} + +.poem span.i0 { + display: block; + margin-left: 0em; + padding-left: 3em; + text-indent: -3em; +} + +ul.TOC { + list-style-type: none; + padding-left: 10%; + text-indent: -5%; + width: 70%; + text-align: justify; +} + +ul.TOC li { + margin-top: 0.25em; +} + +span.ralign { + position: absolute; + text-align: right; + right: 15%; + top: auto; +} + +p .ibm { + display: inline-block; + vertical-align: middle; + text-indent: 0; + line-height: 2em +} +span.curly2 { + line-height: 100% +} +/*]]>*/ +</style> +</head> +<body> +<div style='text-align:center'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 76255 ***</div> +<hr class="chap" /> +<div class="chapter"></div> +<p class="center"><span class="caption-largest">JÓKAI +MÓR<br /></span> <span class="caption-large">HÁTRAHAGYOTT +MŰVEI</span></p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">A JÓKAI MÓR ÖTVENÉVES IRÓI +JUBILEUMA ALKALMÁBÓL KÖZREBOCSÁTOTT NEMZETI DÍSZKIADÁS KIEGÉSZÍTŐ +SOROZATA</span></p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">VI. KÖTET</span></p> +<p class="center"><span class="caption">FORRADALOM ALATT IRT +MŰVEK</span></p> +<p> </p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption-large">BUDAPEST</span></p> +<p class="center"><span class="caption">RÉVAI TESTVÉREK IRODALMI +INTÉZET<br /> +RÉSZVÉNYTÁRSASÁG</span></p> +<p class="center"><span class="caption">1912</span></p> +<hr class="chap" /> +<h1>FORRADALOM ALATT IRT MŰVEK</h1> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">IRTA</span></p> +<p class="center"><span class="caption-150">JÓKAI MÓR</span></p> +<p> </p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption-large">BUDAPEST</span></p> +<p class="center"><span class="caption">RÉVAI TESTVÉREK IRODALMI +INTÉZET<br /> +RÉSZVÉNYTÁRSASÁG</span></p> +<p class="center"><span class="caption">1912</span></p> +<hr class="chap" /> +<div class="chapter"></div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= +"Page_1">-1-</a></span></p> +<p class="center"><span class="caption-largest">FORRADALOM +ALATT.</span></p> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_2" id= +"Page_2">-2-</a></span></p> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3"><br /> +-3-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>ELŐSZÓ.<a name="FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href= +"#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a></h2> +</div> +<p>Két esztendő ki volt szakítva eddigelé írói életemből. A két +legsúlyosabb, legnevezetesebb év: 1848 és 1849.</p> +<p>A mit ez idő alatt írtam, három olyan lapban jelent meg, +melyeknek példányai ma már csak mint unicumok léteznek s +megjelenésük idején is nagyon kevéssé voltak elterjedve.</p> +<p>E műveimet, melyek részint szépirodalmi és történelmi +munkálatok, részint a napi kérdésekkel foglalkozó humoristicumok, +részint politikai irányeszmék, most összegyűjtve, rendezve és +megrostálva adom által a nyilvánosságnak.</p> +<p>Erre több indok buzdított.</p> +<p>Legfőbb az, hogy e műveimet nem tartom elveszendőnek. E művekben +látom írói kedélyem ifjúságát, átmelegítve a legmerészebb +reményektől; a követelő fantáziát, mely a sorstul ábrándjai +megvalósítását várja, mely kéjeleg a csodálatos napok sugárözönében +s dühöng a réméjszakák vérvilágításában s túlzó csapongásaival egy +nemzet hangulatát követi csupán. – Soha úgy írni, miként akkor, nem +tudnék többé; – soha úgy érezni a leirottat, úgy visszaadni a szív +igaz keservét és örömét, és soha oly bátran kimondani azt, a mit +kigondoltam.</p> +<p>Másik ok, a mi e műveim sajtó alá rendezésére indított, az, hogy +e két év alatt írott munkálataim között <span class= +"pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> sok van olyan +is, melynek műveim gyűjteményébe fölvételét nem óhajtom. Vannak +hangok, a miknek kisérteties skáláját ha a rendkívüli napok +szenvedélye érthetővé teszi is; ha a történelem azokat a rémkorszak +vészkiáltásai viszhangjainak vallja is; de a kőltészet, a +szépműtan, a jó ízlés nem igazolja soha. A viszhangnak nincs joga +szólítatlanul újra feltámadni. Mind azt, a mi jelen könyvemben e +két év alatt írt műveimből benn nem foglaltatik, megsemmisítettnek +nyilvánítok: a mihez joga egyedül a szerzőnek van, ki a midőn ezen +jogát használja, az által felmenti műveinek halála utáni +összegyüjtőjét attól a kényszerű választástól, hogy vagy censora +legyen az írónak, vagy mindent kiadjon tőle válogatatlanul, a mit +elől-utól talál.</p> +<p>De a mit a költészet és szépműtan itélete alá merek bocsátani, +bárha merész hangja a mai korra nézve szokatlan is, azt mind +fölvettem e könyvbe. Egy korszakot festenek azok. E korszak elmult, +el van temetve. Ég őrizze hazánkat attól, hogy az eltemetett halott +még valaha feltámadjon! De a síroknak emlék is kell. S az elhantolt +kor irodalma a legelevenebb emlék.</p> +<p>Az olvasó nyomrul nyomra fogja kisérhetni magát a korszak +jellemét műveimnél, s annak behatását emezekre. A sajtó +felszabadulása, a vér nélkül kivívottnak vélt nagy társadalmi +forradalom legelső hatása a szépirodalmi és történelmi munkálatokon +látszik meg; majd később az irányeszméken is, a mikben a +mindenkitől osztott rajongás hangja uralkodik. A szabadság +kéjérzete párosul a bocsánattal a multak keserveiért s a bizalommal +a jelen iránt. A hit és testvérszeretet illuminál s tüzijátékot +rendez. Később a tűz nem játék már, hanem vész. A sorokat a boszú, +az elkeseredés, a hon élete fölötti kétségbeesés mondatolja. +Átvonaglik rajtok egy-egy keserű kaczaj. A kínra csiklándottnak +ádáz nevetése. Az országos jajszót sokszorozni, a segélykiáltást +siettetni, az alvókat fölrázni törekesznek e hangok. <span class= +"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> – S mikor a +paroxismust felváltja a megtérő egészség, hideg vérrel, tisztán +látva, ugyanazon haza életének féltése, ugyanazon szabadságnak +megőrizése: nem a szenvedély szilajságával többé; de a megyőződés +elszántságával s a veszély nagyságának s az önfeláldozás +bizonyosságának komoly tudatával. – Ez – nem műveimnek, de azon +korszak hangulatának jellemzése.</p> +<p>Mily ellentétek a márcziusi irányeszmék s a «szegény király!» +között! De a napok, melyeken megirattak, ép oly ellentétei voltak +egymásnak. Ott a napfényes bizalom, itt a pokoli kétségbeesés. Ott +a trón a nép minden óhajtását teljesíti; ád szabadságot, +emberjogokat, feloldja a szellemet és a földet hosszú szolgasága +alul; emitt visszavesz mindent. Amott azt hiszszük, hogy diadalunk +csak játékba kerül: emitt átlátjuk, hogy az eredmény volt a játék. +Elvesztve mindent, kigunyolva, megalázva, leggyűlöltebb +ellenfeleinknek kiszolgáltatva, vertük vissza e hangokat az égre s +azokra, kik az eget e földön képviselik.</p> +<p>Erre az időszakra esnek (csaknem egy rövid hó időközére) életem +legválságosabb időpontjai. Események egy huszonhárom éves +életben.</p> +<p>Pétőfivel, kivel lélekben egygyé voltunk forrva eddig, +kétszeresen meghasonlottam. Először, mint társszerkesztő, a +Vörösmartyhoz írt s általam nem helyeselt költeménye miatt; +másodszor, mint férfi, oly családi ügyeimbe avatkozás miatt, a mik +a legbensőbb barátra nézve is szentélyt képeznek.</p> +<p>Azon napokban nősültem meg.</p> +<p>Azon napokban égett le szülötte házam Komáromban: otthonom rommá +lett.</p> +<p>Azon napokban vettem vállamra a fegyvert s követtem vezéremet a +honszabadítás halálos munkájába.</p> +<p>A hon veszedelme fölötti elkeseredésen kívül önlelkem büszkesége +is sarkantyúzott. Be akartam bizonyítani, hogy nem egy az enyimnél +forróbb lélek lángja gyújtott <span class="pagenum"><a name= +"Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> fel eddig: tőle elszakadva is +tudok égni! Petőfivel nem érintkezve többé, iparkodtam őt +túlszárnyalni a szabadság bálványozásában.</p> +<p>A nagy események nagy kiábrándulásokat hoztak magukkal.</p> +<p>A schwechati napoktul a debreczeni idény kezdetéig csupa üres +lapok vannak előttem.</p> +<p>Meggyőződtem róla, hogy mint harczos, kevesebbet; mint író, +többet teljesítek a szükségesnél.</p> +<p>A magyar kormány új székhelyén válságszerűen léptem +összeköttetésbe a haza sorsát intéző legkiválóbb kormányférfiakkal. +Látköröm egyszerre kiszélesedett. Nagy embereket tanultam igen +közelről megismerni, nagy események előkészítő gépezetébe +beletekinteni.</p> +<p>Azt hittem, nekem is kötelességem a gép valami alkatrészének +beállani. Kiadtam és szerkesztettem egy napilapot Esti Lapok czíme +alatt.</p> +<p>A közvélemény mind e mai napig azt hiszi, hogy e lap egy +«békepárt» közlönye volt. (Hiszen csak egyetlen egy példány maradt +fenn belőle; de az sem könnyen hozzájárulható helyen.) Olvassa el a +közönség a bennefoglaltakat, mik e jelen könyv III-ik részét +képezik és itéljen felőle.</p> +<p>Ma nincs Magyarországon ellenzéki párt, mely nézeteivel oly +messze menne s én nem írnám most azokat alá.</p> +<p>Akkor a helyzet kényszerűségének szüleményei voltak azok.</p> +<p>Több czikkét e korszakbeli működésemnek jegyzeteim kisérik, +felvilágosítva a helyzetet, mely azokat előidézte. A mi bennük +magánügy s egyes emberekre, vagy egymagamra vonatkozik; azt mind +eltemettem. – A napnak is vannak foltjai; de a napfoltok elmulnak: +– s hazánk szabadságharcza volt a «nap.»</p> +<p>Budapesten, 1874. október 15-én.</p> +<p class="right"><i>Jókai Mór.</i></p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_7" id= +"Page_7">-7-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>ÉLETKÉPEK.</h2> +</div> +<p class="center">1848.</p> +<h3>Budapest.</h3> +<p class="center"><i>Forradalom vér nélkül.</i><a name="FNanchor_2" +id="FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class= +"fnanchor">2)</a></p> +<p class="center">(Márczius 15-ike. 1848.)</p> +<p>A mennydörgés azt mondja: «le térdeidre, ember: az Isten +beszél!» A nép szava is megdördült és mondá: «föl térdeidről, +rabszolga: a nép beszél!» Tartsátok tiszteletben e napot, melyen a +nép szava először megszólalt. Márczius 15-ike az, írjátok föl +sziveitekbe és el ne felejtsétek.</p> +<p>A magyar nemzet szabadsága e naptól kezdődik.</p> +<p>A nemzet történetében ez volt az epochalis nap.</p> +<p>Ezentúl minden nap új dicsőséget fog számotokra hozni; a nép +fölébredt, a nép követelte századok óta megtagadott jogait, a nép +kivítta jogait, miknek lánczait legközelebb találta. Martius +15-dikén reggel a fővárosi <span class="pagenum"><a name="Page_8" +id="Page_8">-8-</a></span> fiatalság, mely a józanabb pártnak +nevezett töredék által ajánlott türelmet és várakozást sérelmei +gyógyszeréül nem tartotta elegendőnek, adandó reformlakomája fölött +tanácskozni egybe gyülekezvén, ez alkalommal Jókai Mór következő +proclamatiót kiáltott ki barátaihoz: «Testvéreim! A pillanat, +melyet élünk, komolyabb teendőkre szólít fel bennünket. Európa +minden népe halad és boldogul: haladnunk, boldogulnunk kell nekünk +is. Legyen béke, szabadság és egyetértés! Követeljük jogainkat, +melyeket eddig tőlünk elvontak s kivánjuk, hogy legyenek azok +közösök mindenkivel. Kivánjuk a sajtószabadságot, censura rögtöni +eltörlését; a felelős miniszteriumot Budapesten; évenkénti +országgyűlést Pesten, és azt rögtön! Törvény előtti egyenlőséget, +polgári és vallási tekintetben; kivánjuk, hogy a nemzeti őrsereg +rögtön fölállíttassék, védje hazáját minden férfi; egyenruha ne +legyen; közös teherviselést; az urbéri viszonyok megszüntetését; +esküdtszéket képviselet alapján, magunk választjuk biráinkat magunk +közül; nemzeti bankot; idegen bankjegyeket nem akarunk elfogadni. A +katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék +külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk.</p> +<p>A politikai statusfoglyok bocsáttassanak szabadon. <span class= +"pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span></p> +<p>Unio Erdély és Magyarország között! Ezen jogokat követelni +tartozik a nemzet, bízni önerejében, s az igaz ügy Istenében! +Egyenlőség, szabadság, testvériség!»</p> +<p>E proclamatio minden egyes pontjait mennydörgő helyesléssel +fogadta a nép, s kinyilatkoztatá, hogy azt saját manifestumául +fogadja el.</p> +<p>Ekkor Petőfi Sándor lépe fel, s ezen honfidalt szavalá el a nép +között:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Talpra magyar, hí a +haza!<br /></span> <span class="i0">Itt az idő: most vagy +soha!<br /></span> <span class="i0">Rabok legyünk vagy +szabadok?<br /></span> <span class="i0">Ez a kérdés: +válaszszatok!<br /></span> <span class="i0">A magyarok +Istenére<br /></span> <span class="i0">Esküszünk,<br /></span> +<span class="i0">Esküszünk, hogy rabok tovább<br /></span> +<span class="i0">Nem leszünk.<br /></span></div> +<div class="stanza"><span class="i0">Rabok voltunk +mostanáig,<br /></span> <span class="i0">Kárhozottak +ősapáink,<br /></span> <span class="i0">Kik szabadon éltek, +haltak,<br /></span> <span class="i0">Szolgaföldben nem +nyughatnak.<br /></span> <span class="i0">A magyarok +Istenére<br /></span> <span class="i0">Esküszünk,<br /></span> +<span class="i0">Esküszünk, hogy rabok tovább<br /></span> +<span class="i0">Nem leszünk.<br /></span> <span class= +"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span></div> +<div class="stanza"><span class="i0">Sehonnai bitang +ember,<br /></span> <span class="i0">Ki most, ha kell, halni nem +mer,<br /></span> <span class="i0">Kinek drágább rongy +élete,<br /></span> <span class="i0">Mint a haza +becsülete.<br /></span> <span class="i0">A magyarok +Istenére<br /></span> <span class="i0">Esküszünk,<br /></span> +<span class="i0">Esküszünk, hogy rabok tovább<br /></span> +<span class="i0">Nem leszünk.<br /></span></div> +<div class="stanza"><span class="i0">Fényesebb a láncznál a +kard:<br /></span> <span class="i0">Jobban ékesíti a +kart<br /></span> <span class="i0">És mi mégis lánczot +hordtunk!<br /></span> <span class="i0">Ide veled régi +kardunk!<br /></span> <span class="i0">A magyarok +Istenére<br /></span> <span class="i0">Esküszünk,<br /></span> +<span class="i0">Esküszünk, hogy rabok tovább<br /></span> +<span class="i0">Nem leszünk.<br /></span></div> +<div class="stanza"><span class="i0">A magyar nép megint szép +lesz:<br /></span> <span class="i0">Méltó régi nagy +hiréhez;<br /></span> <span class="i0">Mit rákentek a +századok,<br /></span> <span class="i0">Lemossuk a +gyalázatot.<br /></span> <span class="i0">A magyarok +Istenére<br /></span> <span class="i0">Esküszünk,<br /></span> +<span class="i0">Esküszünk, hogy rabok tovább<br /></span> +<span class="i0">Nem leszünk.<br /></span> <span class= +"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span></div> +<div class="stanza"><span class="i0">Hol sirjaink +domborulnak,<br /></span> <span class="i0">Unokáink +leborulnak,<br /></span> <span class="i0">És áldó imádság +mellett<br /></span> <span class="i0">Mondják el szent +neveinket.<br /></span> <span class="i0">A magyarok +Istenére<br /></span> <span class="i0">Esküszünk,<br /></span> +<span class="i0">Esküszünk, hogy rabok tovább<br /></span> +<span class="i0">Nem leszünk.<br /></span></div> +</div> +<p>A vers utósorait dörögve esküdte utána a nép, s innét ment +egyenesen az egyetemi fiatalsággal egyesülni, először az orvosi kar +csatlakozott hozzá, azután a mérnöki, legvégül a jogászi, egyedül +ezen kar tanára szegült ellen a nemzet akaratának; senki sem +hallgatott rá. Vasvári Pál hitta fel közgyűlésre a tanuló +ifjúságot, s az egyakarattal követte a vezéreket; künn az egyetemi +piacz közepén, már ekkor túláradt néptömeg közepette adá elő Vidats +Pál, mikép gátoltatott az egyetemi fiatalság e mozgalmakbani +részvételtől? tanáraik mily kicsinyes fenyegetődzésekkel akarták a +meggyúladt lángot eloltogatni? Mondá, hogy megötödöltetéssel +fenyegettetének (kaczaj és zúgás). Ekkor a nép szónokai közül Jókai +harmadszor is nyilt piaczon felolvasá a proclamatiót s Petőfi +elszavalá fentebbi dalát, melynek végeztével rögtön +elhatároztatott, hogy a nép a proclamatió első pontját, a +sajtószabadságot, saját önhatalmánál fogva teljesülésbe veendi, mit +meg is tett, innét tömegestül Landerer és Heckenast nyomdájára +menvén, hová a rend és béke föntartása tekintetéből, választmányi +tagokul Petőfi, Vasvári, Vidats és Jókai küldetének be, a +nyomdatulajdonost felszólítandók, hogy kivánja-e az el nem +kerülhető kényszerítés be nem vártával, a kikiáltott tizenkét pontu +programmot, s Petőfi felolvasott költeményét censura nélkül +kinyomatni? A nyomdatulajdonos engedett, s a kivánt iratok rögtön +németre is lefordítva, nehány pillanat mulva a gyorssajtó alól +ezerével kerültek elő, melynek példányai egész délig osztattak +<span class="pagenum"><a name="Page_12" id= +"Page_12">-12-</a></span> ki, a szakadó eső daczára szüntelen +gyülekező közönségnek. E közben többen kezdtek szónokolni a néphez. +Szólt Irányi József, Vasvári, Bulyovszki, Egressi Gábor, Irányi, +Vidats, Jókai s néhány németül is, mi annak manifestuma, hogy ez +ügyet idegen ajkú polgártársaink is fölkarolták. A déli harangszó +egy óráig félbe szakasztotta a mozgalmakat, s ekkor +gyülekezethelyül a nemzeti múzeum tere tüzetett ki.</p> +<p>Az eső szüntelen esett! Jó jel, mondá a nép, Párisban, +Palermóban és Bécsben, mikor a nép jogait követelte, szintén esett. +Délután a múzeum terén összegyűlt nép elhatározá a városházra +menni, ott a polgári kart és a városi tanácsot ez egyesülésre s +kivánatai aláírására felszólítani. A tanács-terem megnyittatott s +tartott a nyilvános ülés, a piaczra összegyülekezett nép szabadság +mennydörgései között. A tanácsnak benyújtattak a programm pontjai, +s a tanácsjegyző mondá: hogy azok el vannak fogadva; utána Holovics +tanácsnok kivánt gondolkozási időt, melyben a pontok tanácskozás +alá vetethessenek. Megczáfolta őtet Rottenbiller alpolgármester, +kimondva: hogy már egész délelőtt tanácskoztak e fölött; azután +szónokolt Nyáry Pál, pestmegyei alispán, s a pontokat pártolta, +utána Klauzál Gábor, ki az első és 11-ik pontok rögtöni életbe +léptetését is kivánta, a pontok a tanács által aláirattak, s az +ablakon át a népnek felmutattatának. E pontokat azóta minden +utczaszegleten olvashatták. A nép ideiglenes választmányát a tanács +és polgárság választmányával egyesítendő kimondani kivánta: hogy +Stancsics Mihály, ki sajtói állítólagos vétség miatt fogva van, +Budán, miután kimondotta, hogy censurai törvény nálunk nincs, nem +is volt soha, szabadon bocsáttassék, s a censurale collegium rögtön +mentessék fel hivatalától, e kivánata teljesítésére átment Budára, +s a hatósági épület udvarán, zászlója körül gyülve állhatatosan +állt jogai kivánata mellett, s míg válaszmánya által kijelenteték, +hogy a helytartó tanács <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= +"Page_13">-13-</a></span> e három pontba egyezett bele, Stancsics +kiadatása, censura eltörlése, sajtó-biróságnak a nép közüli +választtatása, egyúttal kimondá, hogy a katonaságot csak azon +esetben fogja kirendelni, ha azzal maga a nép, saját czéljai rendes +kivitelére, kivánna rendelkezni.</p> +<p>Ez nap délutánján, a nép kivánta a szinházi aligazgató Bajza +Józseftől, hogy a szinházban e nap ünnepélyére teljes kivilágítás +mellett «Bánk bán» adassék elő. Bajza mondá, hogy szívesen teszi; a +szinház oltár volt ma, a közönség szine volt most jelen ünnepi +arczokkal, ünnepi ruháiban, a nemzeti cocarda volt minden férfi, +minden nő keblére föltűzve. Középen a nemzeti zászló. Ezalatt a nép +a megszabadított Stancsics kocsiját önkezeivel vonva át Budáról a +szinháztérig, bevonult a szinházba, mely mindenki számára ingyen +megnyittatott. A páholy-birtokosok is megnyiták páholyaikat a nép +számára, ki még e közforradalom perczében is oly tiszteletben tartá +a gyöngédebb érzelmeket, hogy egy páholyt sem foglalt el, melyben +hölgyek ültek. A zenekar fölváltva a Rákóczi-indulót, Marseillaiset +és Hunyadi László szebb helyeit hangoztatá. Később Egressi Gábor +szavalá el Petőfinek fenn kitett költeményét, a nép ezreinek +harsogó esküvése mellett. Ugyanazt rögtön Szerdahelyi által zenére +téve, a szinházi polgártársak kara éneklé el, a közönség +ismételteté a szavalmányt és dalt.</p> +<p>A közönség nagy része óhajtá Stancsicsot a szinpadon megjelenve +látni, azonban értesülve a tisztelt polgártárs gyengélkedő +állapotáról, kivánatával felhagyott, s a legnagyobb csend és béke +között eltávozék. Az állandó választmány azonban reggelig együtt +ült. Másnap legelső teendője volt a népnek, a nemzetőrség tettleges +életbeléptetését követelni, s e végre aláirások nyittattak meg azok +számára, kik a nemzetőrséget alkotni kivánják; néhány óra alatt +több ezerre ment az aláirás, a nép követelte a fegyvereket. A +katonai hatóság jelenté, hogy csak 500 fegyvert adhat, mert a többi +Komáromba <span class="pagenum"><a name="Page_14" id= +"Page_14">-14-</a></span> vitetett. Ezt Lederer tábornagy katonai +becsületszavára állítá. S az arsenált fölnyitni nem akará. Lenn +pedig a nép, mely már ekkor 20–25 ezerre ment, követelte a +fegyvereket s fenyegetődzék, hogy az arsenált feltöri, ha fegyvert +nem kap. Ekkor alválasztmány neveztetett ki a fegyverek kiosztása +tárgyában, s egy órai tanácskozmány után, Rottenbiller +alpolgármester a teremben, Jókai pedig a városháztéren összegyűlt +népet nyugtatá meg, azon tervezet közzétételével, hogy az illető +tömeg, városnegyedenként, külön oszolván, száz-száz férfit +választana ki maga közül, kik óránkint felváltva, mint nemzetőrök, +az éjjel diadalfényben kivilágított város nyugalma fölött +őrködjenek, a többi fegyverek kiadása a következő napon fog +sürgettetni. Este a két testvérváros ki volt világítva, az utczákon +lelkesült néptömeg forrongott, harsogtatva: éljen a szabadság! az +ablakokon nemzeti lobogók függtek alá a szabadság nevével beírva. +Egész éjjel rend és nyugalom őrködött a város fölött, a portyázó +nemzetőrök több helyeken bujkáló csavargókat fogtak el, s +hivatásuknak minden tekintetben megfeleltek. Martius 17-kén az +ideiglenes kormányzó választmány által (mely állt a nép-tanács, +megyei polgárság és egyetemi fiatalság küldötteiből, közte három +héber) elhatároztatott, hogy a mostani napok örök emlékére az +egyetemi tér, hol a forradalom legelőször kikiáltatott «martius +15-kei térnek», a hatvani-utcza, hol a sajtó elfoglaltatott, +«szabadsajtó-utczának», a városház-tér pedig «szabadsajtó-térnek» +fog ezentúl elneveztetni, mely határozatot a tanács azonnal +foganatba is vette, s Landerer rögtön nagy betűkkel nyomatta az +utczák eddigi nevei helyébe a megörökítendő dicsőség szavait. +Ugyanekkor kimondatott, hogy minden czímek eltöröltessenek, semmi +tekintetes és nagyságos többé. A kivánalom, a mit a Bécsbe induló +küldöttség, a király elé terjeszt, így kezdődik: «Felséges haza!» +Egy küldöttség átment Budára fegyvereket követelni, miknek nyombani +<span class="pagenum"><a name="Page_15" id= +"Page_15">-15-</a></span> kiszolgáltatását a helytartó-tanács egész +örömmel igérte, s jelenleg a nemzetőrség óráról-órára szaporodik. A +kétfejü sasok minden királyi hivatal homlokáról levétettek, +helyökbe a nemzeti czímer tétetett.</p> +<p>A feketesárga szinek helyébe a nemzeti háromszinű festetett, +mult éjjel még a nádori palota is ki volt világítva, mi ez életben +először történik, sok más, soha nem történtekkel együtt. Tegnap a +fehér zászlót egy hölgy (Szatmáriné) vitte a nép előtt, a nép +választottai ezért nemzeti czimerrel tisztelték meg. Az egyetem is +beadta reformkérdése pontjait: szabad tanulás, szabad oktatás, a +pénzügynek a nemzet általi kezeltetése, ezeknek főpontjai maguk a +tanárok és az összes fiatalság által aláírva. A csend és béke e +forradalom mellett oly jó lábon állnak, mint még soha.</p> +<p>A boltok kirakatai nyitvák, a vásár rendben foly, a nemzetőrök +minden utczában portyáznak. Éljen a magyar szabadság! E három szót +hallani minden ajkról, minden utczán, minden zászlón ez van +kifestve.</p> +<p>Dicsőség a népnek, mely jogait egy csepp vér elfolyása nélkül ki +tudta vívni, mely önmagát saját becsérzete által hagyja +kormányozni! Kik a lelkesülés szent perczében sem feledkeztek meg a +kötelességről, mivel magányosak személyi és vagyonbátorságának +tartoztak. Kiket hon- és emberszeretet gyulasztott lángra, s kik +közül egyetlen egynek tette sem piszkolá be önérdekü kihágással a +nemzet nagy ünnepét.</p> +<p>Mit más népek karddal vívtak ki maguknak, azt e nép puszta +kézzel, csupán szent lelkesülésének tüze által egyetértve, elleneit +nem legyőzve, de megtérítve, tette magáévá.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_16" id= +"Page_16">-16-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>NYILT SZAVAK HONUNK FIATALSÁGÁHOZ.</h2> +</div> +<p class="center">(1848 martius 15. Életképek.)</p> +<p>Itt az idő, testvéreim, hogy elveinket kimondjuk. Első volt +szavunk a forradalom piaczán, elsők voltunk kimondani a jelszót: +legyen szabadság! És lőn szabadság. Most midőn önerőnket ismerjük, +és benne bizhatunk, tegyük, hogy ez egyesült fiatal erő honunknak +mindig jobb keze legyen: áldásthozó az igaz ügynek, romlást az +ellennek. Két fegyver van kezünkben, a sajtó és a kard. Az igaz +honfitűz, mely e kettőt kezünkbe adá, egyszer meggyujtva, nem fog +kialudni többé, hanem napként fog égni a haza egén, hogy világot és +meleget áraszszon széjjel. A holtak föltámadásának napja eljött. A +századoktól eltemetett nemzeti dicsőség, a börtönben tartott +szabadságérzet voltak e halottak. Most ne keressük őket e sírokban: +ők feltámadának, a magyar nemzet ismét dicső és szabad! Magyar +hang, magyar nemzeti szín, magyar érzelem minden ajkon, minden +lobogón, minden kebelben.</p> +<p>Választottaink a belrend, dandáraink a külnyugalom fölött +őrködnek, mi pedig lépjünk föl a szabadsajtó terére, vegyük +őrködésünk alá a szellemet. A szerkesztőség ezennel tért nyit +minden a szabadság, emberiség és a haza ügyeit érdeklő +nyilatkozatnak, melyek a fiatalság kimondott elveivel megegyeznek, +bárkitől jőjjenek is azok. Legelsőbben felszólítunk minden hazafit, +<span class="pagenum"><a name="Page_17" id= +"Page_17">-17-</a></span> hogy a nemzetőrség zászlói alá gyülekezni +siessen. Mert minden eddigi győzelmeink biztosítása egyedül csak a +fegyveres önerő, s nem tudjuk, melyik perczben lesz rá szükség? A +nép legyen bizalommal választottai iránt, ezek pedig tartsák e +bizodalmat minden egyéb megtiszteltetésnél becsesebbnek, s a nép +érdekeit soha és sehol el ne felejtsék; igyekezzünk honunk idegen +ajkú fiatalságát magunkhoz testvéri kapcsokkal csatolni; rontsuk le +a századok óta keblünkben megkövesült válaszfalat, mely bennünket +rokonainktól eddig elkülönzött, s fogjunk kezet mindenkivel, a +kinek jelszava a szabadság. Irtó háború minden hiuságnak! az embert +nem a ruha teszi többé, hanem a mi keblén belül van; szoktassuk +hozzá a népet, hogy az egyszerűséget kezdje el szeretni. A +nemzetőrség öltözete legyen egyszerű, és viseljük azt büszkeséggel +mindenkor és mindenütt, az arszlán szó ne legyen ismert fogalom +többé. Legyen mindenki annyi, a mennyit a haza előtt ér. +Magánkötelességeinket a forradalom alatt ne feledjük el: mihelyt a +kardot letettük, térjünk napi munkáinkhoz, adjunk példát a népnek, +mint tettük a forradalom kikiáltásakor. A sajtószabadságot ne +használjuk személyeskedési czélokra, legyen előttünk szent és +isteni minden, minek neve szabadság. Ezért komolyan megrójuk +mindazokat, kik jelen időben, midőn az izgatott kedélyeket rend és +béke eszméire kellene téríteni, a vak lázadás üszkét szórják a nép +közé, kik a népet a fegyveres katonaság ellen bujtogatják, kik a +kasztokat egymás elleni irigységre költik, s kinyilatkoztatjuk, +hogy mi egyéb ellenséget nem ismerünk, mint kik kitűzött +jelszavainkat tiszteletben nem tartják.</p> +<p>Ezen jelszavak «béke, egyenlőség és szabadság!»</p> +<p>Ellenségeink tehát, kik a véres lázadásra izgatnak, kik a +helyett, hogy a nép választmánya által adja tudtára akaratát az +igazgató választmánynak, tömegestül – via facta – akarják azt a +síkra vezetni. Kik a hon <span class="pagenum"><a name="Page_18" +id="Page_18">-18-</a></span> lakosai bármely osztályának a +nemzetőrségből leendő kirekesztésére munkálódnak. Kik a zsidók +ellen, mely osztály a forradalom leghevesebb perczében erősen részt +vett a tett mezején, a polgárok között izgatnak és viszont; +kimondtuk az egyenlőség elvét, különbséget ember és ember között +csak a becsület és jellem tisztasága tesz: ezek fölött határozni +ott van az osztályozó bizottmány, mely mind azoknak, kik a +nemzetőrségnek becsületére nem lennének, fegyvert adni nem fog; a +szabadság jótékonysága alól kizárni senkit sem szabad: ezen idő az, +mikor egymásnak minden ellenszenvet, minden sérelmet meg kell +bocsátanunk, ezen idő az, melyben a régi fogalmak mind halomba +vannak döntve s új évszak kezdődik, mely a mult vétkeinek sírja +fölött emeli az emberiség nevében oltárát. Vége a +kaszt-gyűlöletnek: kiket a régi fogalom korhadt omladékainak +pártolói maguktól elűznek, azokat mi fogadjuk védelmünk alá, és +esküdjünk pártfogást mindennek, a mi elnyomott, üldözött és +méltatlanul bántott: az üldözöttek asyluma a mi körünk legyen. S +legszebb diadalunk legyen az, hogy mindenki, ki méltatlanul nyomva +érzi magát, hozzánk jő, bántalmai orvoslása végett. Az elmultakért +semmi szemrehányás!</p> +<p>Martius 15-én az egész haza újjá született, vele együtt minden +egyes hazafi. Legyen gondunk a jövőre, nem a multra.</p> +<p>Egyenlőség, szabadság, testvériség. Éljen a haza!</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_19" id= +"Page_19">-19-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>NŐSZABADSÁG.</h2> +</div> +<p class="center">(1848 mart. 23.)</p> +<p>A szabadság órája ütött. A világ megváltozott!</p> +<p>Verjétek le a bilincseket, nyissátok meg a börtönöket mondjátok +meg a rabszolgának, hogy a szabadság órája ütött!</p> +<p>A világ uralkodó bálványainak oltárán kialudt a tűz.</p> +<p>Áldozzon mindenki saját keble Istenének.</p> +<p>A lélek szabad, a gondolat kimenekült föld alatti börtönéből, +melyben a hazugság tisztelői fogva tarták, s most röpülni fog +szabad ég alatt, szabad szárnyaival, s hirdetni fogja az +igazságot.</p> +<p>Legyen világosság.</p> +<p>Jaj azoknak, kik most uralkodni akarnak, kik fejüket fölemelik, +hogy mást lenézzenek, kik az Isten arczát viselő lények között +különbséget akarnak tenni, kik az ártatlant üldözik!</p> +<p>A szellem fegyvere égő pallos, mely védelmére kell az +üldözöttnek, pártfogása alá veszi a gyöngét s sujtani fogja az +üldözőt, a bitort. A mindenható szellem!</p> +<p>Jaj azoknak, kik ellene fegyveröket fölemelik.</p> +<p>De áldás azoknak, kik szent zászlója alá esküsznek, s +föllelkesülnek arcza tündökléseitől. <span class="pagenum"><a name= +"Page_20" id="Page_20">-20-</a></span></p> +<p>Hazám hölgyei, polgártársnőim!</p> +<p>Új időket érünk. Martius tizenötödikén mindnyájan másodszor +születtünk a világra. Ébredjetek fel a szabadság hajnalára ti is. +Mikor martius 15-kén, a szabadság első reggelén, a küzdők melleire +lelkesült nők tűzdelték fel az első cocárdát, mikor a szabadság +első jelszavát nők szegezték ki ablakaikban, s lobogóikon mutatták +fel a szent nevet, melyért a nép küzdött, mikor a nép közé egy nő +hozta a legelső fehér zászlót, melyért az élni és halni esküdött; +mikor Petőfi, a forradalom költőjének ifjú neje ezt mondá, a +megfordító percz előtt férjének: «ha halni kell, ez a legszebb +halál, légy erős»! akkor mutatták meg hölgyeink, hogy mi a nő +hivatása? Ha nő kezében a zászló, férfi kezében a kard, ott a +győzelem bizonyos.</p> +<p>A nőkre ezentúl nagy, fönséges hivatás vár.</p> +<p>Minden férfinak van egy védangyala, kinek nevétől föllelkesül, +kinek emléke az élet útján vezeti, ki élete és halála fölött +határoz, ki őt jóvá vagy roszszá teheti.</p> +<p>E védangyal a nő, a gyermeknek anyja, az ifjúnak kedvese, a +férfinak neje.</p> +<p>Ha az anya azt mondaná fiának: légy becsületes ember, csak a +becsületes független: lelked erejét senkinek el ne add! érezz +nemesen, s ha lesz, a ki megérti érzelmeidet, azt szeresd, légy +hozzá hű, érzelmed szentségét semmiért el ne add! nem lenne a +becsületes ember ritka, mint a fehér holló.</p> +<p>Ha az anya azt mondaná fiának: tanulj nélkülözni; ki senkire sem +szorul, annak mindene van; hajolj le ahhoz, a ki alattad van, de ne +az előtt, a ki fölötted áll! nem támadnának légiói a gyáva +ördögöknek.</p> +<p>A spártai anya, midőn fölköté fia baljára a paizst, e szókkal +bocsátá a csatába: ezzel vagy ezen. Ki elesett, azt paizson kisérék +a sírba társai, ki elfutott, az elveté magától a vértet; a spártai +nő inkább akarta fiát halva, mint meggyalázva látni! <span class= +"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span></p> +<p>Itt az idő, melyben a nők kötelessége a szellem lángjait +szítani.</p> +<p>Együtt meghalni dicsően inkább, mint együtt élni gyalázatosan. +Föl a tett mezejére, polgártársnőim!</p> +<p>A hazának minden erejére szüksége van, hogy az Isten áldása +foganatos legyen rajta.</p> +<p>Vétkezik a haza oltára ellen, ki most visszavonulni akar.</p> +<p>Ha vannak fiaitok, kik lelkeitek büszkesége, tűzzétek föl +kebleikre a szabadság háromszinő rózsáit.</p> +<p>Ha van, kinek nevére ifjú szivetek föndobog, kinek nemes +tetteire arczotok szinte lángtól pirul el, ha van kedvestek, +tűzzétek föl keblére a nemzeti cocárdát. Istenemre, míg ott leszen +az, nem fog kezeikből a kard kihullani.</p> +<p>A ti szavaitok fogják őket csodadolgok kivitelére lelkesíteni, +mint a kereszténység első hirdetőit a szentlélek szavai. Szégyen a +gyávára, ki hazája védelmére föl nem ébred!</p> +<p>Ne legyen nő, ki őt szeretni tudja.</p> +<p>Átok az árulóra, kinek önérdeke előbb jut eszébe, mint a haza +boldogsága! Ne legyen nő, ki őt szeretni tudja.</p> +<p>De legyen áldás azon, ki a hon boldogításában elfáradt, női +kezek törüljék le homloka izzadságát.</p> +<p>Legyen áldás a férfin, ki sebét a hon védelmében nyerte.</p> +<p>Női kezek kössék be sebeit.</p> +<p>Legyen áldva a sír, hová a szabadság bajnokait temetik, női +kezek ültessenek rá virágokat, nők könyei legyenek az édes harmat e +virágokon. Adjátok kezeiteket… Mondjatok áldást fegyvereinkre, +kössétek föl a szalagot kalpagjainkra. Könyet, de örömkönyet +lássunk szemeitekben. Halljuk a jelszót édes ajkaitokról! +Szabadság! Dicsőség! Honszerelem! S aztán Isten velünk! Éljen a +haza!</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_22" id= +"Page_22">-22-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A NAPOK HANGULATA.</h2> +</div> +<p class="center">(1848 april 2.)</p> +<p>Az ingerültség folyvást növekszik. Bennünket csalnak! A +miniszterium még mindig nincs megerősítve. A király 12 nap alatt +nem írta alá, a mit megigért. Mit tesz ez? Lehet-e a királyról +föltenni, hogy arról gondolkodjék, hogy adott királyi szavát +megtartsa-e vagy nem? Ki merné ezt koronás fejedelmünkre ráfogni? +Az egész ország talpon van, az egész nemzet fegyverben áll. +Debreczen, Kecskemét, Vácz, Esztergom, Szarvas, az egész +Jász-Kunság, Szeged, Czegléd, Szentes, Győr, Pancsova, s majd +minden nevezetesebb város és helység, a megyék nagyobb része a +forradalom elveihez csatlakozott. A határszélek kiverték a katonai +hatóságot, a főparancsnok asszonyruhában akart megszökni, a nők +észrevették és kikorbácsolták, Radeczkyt kiverték Olaszországból, a +magyar katonaság a fölkelőket segítette. Marinovics admirált +lefejezték, fejét karóra húzták; az egész világ vérben úszik, a +forradalom egének futó csillagai, futó királyok, futó miniszterek +szerteszét hullva, mondanak iszonyú példát a szomszédoknak, s ki +gondolná, hogy ilyenkor a király ráérjen 12 napig azon gondolkozni, +hogy beváltsa-e nyilt adott szavát vagy se? Ha a király személye +szent, akkor adott szava is szent legyen. A nép felnyitotta +szemeit, s nem fél többé azon kisértetektől, miknek ismeretébe bele +nevelték. <span class="pagenum"><a name="Page_23" id= +"Page_23">-23-</a></span> A király számára népének szeretete maradt +hátra; s a király ezt nem az által fogja megtartani, ha a nép +gyülöletének kijelöltjei tanácsára hallgat. Kiben lehet saját népén +kívül bíznia? Minisztereiben? Azok fantomok, a napvilág elveri +őket. Katonáiban? Azok is megszüntek automatok, zsoldosok lenni, s +tudnak érezni a hazáért, s hogy tudnak érezni a szabadságért is, +megmutatták magyar seregeink Olaszországban. Szövetségeseiben? Föl +akarja-e forgatni az egész Európát, hogy egy pár bukott miniszter +életét pár perczczel meghosszabbítsa s koczkára tegyen mindent – +semmiért? S ilyenkor a király 12 napig gondolkozik! Tizenkét napig +kormány nélkül van az ország. Isten irgalma őrzi, hogy fenekestül +fel nem fordul.</p> +<p>Az országgyűlés, a municipiumok nem kormány többé, mert nem +képviselik a népet, a ministerium nem kormány, mert nincs +megerősítve, a nép maga kormányozza magát; ki áll itt jót a holnapi +napért?</p> +<p>Szavaink jól tudjuk: hogy nem jutnak el a király elé, s ez baj, +melyen segítenünk kell. Szivünk fáj, hogy a magyar korona a ködös +távolban fényét veszti s a király környezőihez bizalmunk nem lehet. +A magyar királynak Budán kellene lakni, ez régen meg volt érezve, +meg volt mondva; ily fejevett nemzet tovább nem lehetünk, melynek +királya az országon kívül él, s míg őt mézes-mázos környezői azzal +áltatják, hogy a nép boldog, a nép dicső hymnusokat énekel, addig +másfelől a népet rabolják, törpítik, vagy boszantják s azt mondják: +<i>ezt a király akarja így</i>, s midőn eljön az adósságok +fizetésének napja, megszöknek a király oldala mellől, mint hálátlan +ebek, kiknek korpája kifogyott. Ez nem tarthat így soká. A +királynak fel kell ébrednie. A távolból erjedező moraj kezd +fel-felzúdulni. Még nem tudni, égből jön-e vagy föld alól? vihar-e +vagy földindulás? Ha égből jön, villámok fognak hullani, sok nagy +fa kidől, mi szirt ormába verte gyökerét, de <span class= +"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> a levegő +megtisztul utána s annál ragyogóbban fog kisütni a nap! De ha föld +alól jön, akkor hol az Isten ki bennünket megment? Ki tudja, hogy a +megrázkódó föld nem úgy fogja-e ledönteni a templomokat és a hegyek +koronáit, a várpalotákat, mint a polgár hajlékát, melynek gazdája +vérével festette a küszöböt?</p> +<p>Csak egy szavatokba kerülne és e vihar elkerülné hazánkat. +Mondjátok ki e szót, és a nép boldog lesz. Ne higyjétek, hogy a nép +egyes emberek tömege. A nép elementum, olyan, mint a tűz, mint a +vihar, mint a tenger, mely ha föltámad, emberi erő nem uralkodik +rajta.</p> +<p>Melyitek érzi magát erősnek a földindulástól megrázkódó hegy +alatt megállani, melyitek akarja tenyérrel elfödni a kitörő +vulcánt, melyitek akarja a fölháborodó tengert vesszővel +megfenyíteni?</p> +<p>Hijába bíztok villámhárítóitokban, azok csak vonják magokhoz a +villámot, de el nem ijesztik.</p> +<p>Legyetek a népnek igazságos birái. Az Isten él s az itélet, mit +ma kimondtatok, lehet hogy holnap ti rátok fog kimondatni.</p> +<p>Legyetek a népnek igazságos itélő birái.</p> +<p>Isten szent lelke legyen a királylyal!!!</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_25" id= +"Page_25">-25-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>SZOMORÚ IDŐK.<br /> +<span class="smaller">ELŐSZÓ ILY CZÍMŰ REGÉNYHEZ.</span></h2> +</div> +<p class="center">(Életképek, 1848. április 30.)</p> +<p>Az ember jót, rosszat elfelejt.</p> +<p>A természet, az Isten ujja minden emberéletet mint egy +tanúságokkal teljes könyvet mutat fel, melynek lapjai – a leélt +eseményes évek – örök igazság tudományával vannak beírva. De e +tudományt még senkinek sem jutott eszébe tanulni. Az ember meghal, +sírján összenő a mezők füve, a könyv be van zárva, a sírkő a puszta +czímlapot mutatja fölötte. Mennyit szenvedett életében s mennyit +vétkezett, hogy e szenvedést megérdemelje, hányszor eltévedt élte +útjain, míg sírjára talált, hány átkot, hány áldást vitt magával +oda?… A sír néma, nem mondja senkinek. Az emberek elfeledték, nem +okultak utána. Pedig minden halott egy-egy elveszett kézirat, +melynek ismeretlen tartalma tán senkinek sem fog újra eszébe jutni +s melyet ha végig tanulna, bölcs lenne az ember.</p> +<p>Néha a természet, az Isten irtó keze egész népeknek ad fenyítő +tanítást, meglátogatja őket súlyos balkezével, hogy ébredjenek föl +alvó nyugalmaikból s tanuljanak látni múltat és jövőt s élni a +szerint a jelenben s hogy el ne felejtsék, vérökkel írja föl a +tanítást oly könyvbe, melynek neve temető s melynek soraiban minden +betű egy-egy sírhalom. Az ember sír a csapások alatt mint +<span class="pagenum"><a name="Page_26" id= +"Page_26">-26-</a></span> megfenyített gyermek s holnap elfelejti, +hogy miért sírt. Emlékében marad ugyan a fájdalom, melynek tövise +szívében benntörött, megtanul rettegni a polgárhadak +vériszonyaitól, a ragálytól, elemek dühétől, a sápadt éhhalál +kétségbeesésétől, de azt nem tanulja meg, hogy ezekben Isten keze +nyilvánít nagyszerű titkokat, miket ha képes volna megérteni, a +halál nem lenne halál és a fájdalom nem lenne fájdalom többé.</p> +<p>Kísértsünk meg egyet e történeti sírhalmok közül fölbontani. Még +friss e sír, a koporsó, mely benne rejtve van, még el sem porhadt; +– ne féljetek azt fölnyitva látni! Sötét események, a balsors +útmutatásai vannak abba bezárva, miket ismerni és el nem feledni +üdvös. Tán nem egy szív leend, mely fájni fog, ha a hangját +vesztett húrt, melynek szava egykor kétségbeejté, újra +megpendítjük, tán nem egy leend, ki megdöbbenve fog ráeszmélni +egyes epizódok végig olvastánál: «Ez velem, ez az enyéimmel +történt!» – «Én ott voltam, én borzadva emlékezem reá. Én láttam +ezt.» – Annál jobb, az élő emlékezet fog tenni tanúbizonyságot +szavaink igazsága felől s az előidézett megdöbbenés, a megújult +fájdalom üdvös leend.</p> +<p>«1831» van azon év sírkövére írva, melynek eseményeit rajzolni +készülünk.</p> +<p>Sötét emlékű, fekete ünnepekkel teljes év; ha egy sírkertet +végig tekintünk, a fejfákon az év száma van legsűrűbben. – Azóta +messze haladt az a távol ködeibe, honnét mint bús felleg, mely a +napot lenyugtában a láthatárra kísérte, alaktalan homályként +gyászlik felénk, minden új év új ködöt hagy előtte, míg ez is a +többivel a feledség éjszakájában összefoly.</p> +<p>A világesemények minden nagyobbszerű catasrophjait meg szokta +előre jóslani a természet rendhagyott folyása. Titokteljes +jelenetek, félig mysticus babona, félig természetkihágás +symbolumai, mikből az úgy hítt «köznép» ösztönszerű hitgerjedelme +vészeket sejt s azáltal, <span class="pagenum"><a name="Page_27" +id="Page_27">-27-</a></span> hogy előre gyanítja a fátumot, +elkerülhetlenné teszi annak rettegett beteljesültét. Fényes üstökös +csillagok járnak át az égen, mintha egyenes égő kardok kerülgetnék +egymást odafenn. Csöndes éjszakákon fegyvercsattogás hallatik a +felhőtelen tejút körül, csillagok hullanak sűrűen, sziporkázva; +néhol véres eső esik s égő vasdarabok hullanak alá a légből: a föld +növényei elfajulnak, a tiszta búza rozszsá változik, négylábú +madarak s fejeiket fonákul elcserélt házi állatok jőnek a világra, +természet csodái: kosfejű lovak, a vízekből emberarczú halakat +húznak ki, a vándormadarak nyár derekán elhagyják a tájat, fényes +délben be lehet a napba nézni, esténként nagy fekete pillangók +jőnek elő ismeretlen rejtekeikből, miknek hátára halálfej van +festve, nyáron derek járnak és nehéz kék ködök, télen a nap éget. A +házi ebek mély gödröket kaparnak az udvaron s naplemente után a +föld szokatlanul világít s madarak jelennek meg távol +tartományokból, minőket addig senki sem látott.</p> +<p>És a nép ajkain élő hagyomány megjövendöli, hogy mi fog ezekre +következni. Éhség, döghalál, vérengző háborúk, vízáradások, lázadó +népek, nagy földindulás, múlt időkről hozva következést, melyekben +hasonló jelek mutatták magukat hasonló esetek előtt.</p> +<p>Ilyenkor a nép mindentől fél s ezért mindent elhisz. Izgatható s +kétségbeejtett föllobbanásokra kész, menekülni vágyik félelmei +börtönéből s ha akad coriphäusa, ki vakhitből vagy rosszakaratból +téveszmék magvait hinti el közötte, azokat tettei evangeliomául +fogadja el s irtózatos leend, ha a kétségbeesés vérszemével útat +tör magának, messze az ámítók pokolfáklyája vezeti.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Ilyszerű nyugtalanító előjelenségek közt kezdődött az 1831-ik év +tavasza.</p> +<p>Mindenfelől nyomor és éhinségről beszéltek a terjengő +<span class="pagenum"><a name="Page_28" id= +"Page_28">-28-</a></span> hírek, falvak égtek porrá, apró folyamok +áradtak pusztító özönné, egész vidékek lakói jutottak koldúsbotra. +Fiatal gyermekek kezdtek öngyilkosok lenni, tél végén szokatlan +villámcsapások ütöttek le több helyütt, mik magas templomokról +verték le a keresztet. Hegyek szakadtak alá az alattok századok óta +fekvő falvakra. Éjenként vízbefúlók sírását hallották a tavak és +folyamok partjain. A városokban őrült féleszűek jártak az utczákon, +vad jóslatokat kiabálva a nép közé. A magasabb körökben, a salonok +és casinók gyűlhelyein rejtett, titkolt hírekről kezdtek suttogni, +mikről úgy látszék, mintha rejtekben akarták volna tartani a köznép +előtt: a köznép is suttogott piaczokon, utczák szögletein s +titokban terjedő idegeskedés kezde támadni urak és szegények +között.</p> +<p>A tél vége derült volt. Januárban az ibolya nyílt, a hó +elolvadt, a mezők, a vetések zöldülni kezdtek. Februárban a fák +rügyei kezdtek fakadni, a pacsirtát lehetett hallani a falvak +végein. A nap meleg mosolyára lefoszlott a természet álma. Vidám, +derült lett a környék, mint szokott tavasz elején lenni: az a +friss, zsenge zöldszín, azok az egynapos életű virágok, a vidám, +szökdelő tarka bogarak számtalanjai, az a hízelgő melegű ég fehér +fellegeivel s a fehér virágokkal rakott gyümölcsfák, minőknek csak +hónapok múlva lett volna itt az ideje.</p> +<p>De a vándormadarak nem jöttek el s mintha titkos ösztön sugallta +volna az embereknek is, hogy e kora tavaszlásnak nincsen mit +örülni, hogy ez csak egy közelgő rendkívüli vész előkészülete, +melytől visszaborzadtában fölébred téli álma közepén a természet s +megváltoztatja rendes folyását.</p> +<p>Én emlékezem ez időkre, emlékezem a sújtó aggodalomra, mely az +arczokról leolvasható volt. Mindenki leverten várta, hogy mi lesz +ezeknek a vége.</p> +<p>Soha a templomok látogatottabbak, a köz-mulatóhelyek üresebbek +nem voltak, mint akkor. <span class="pagenum"><a name="Page_29" id= +"Page_29">-29-</a></span></p> +<p>Márczius elején virradóra, derült éjszaka után váratlanul sűrű +vastag köd ereszkedett a földre, mely csak délutánra szakadozott +fel, végtelen felleg alakjában terülve szét az égen. Estefelé +minden madár elhallgatott, a virágok becsukták kelyheiket, a fák +levelei lelankadtak. A künn járók fulasztó köhögésről kezdtek +panaszkodni s ez időtől kezdve vetve volt minden természetelleni +betegség magva minden fűbe, minden gyömölcsbe, meg volt vesztegetve +a folyamok víze, az emberi forró vér, beteg volt maga a levegő is s +az ég elveszté kék zománczát, mintha valami lázas sápadtság terült +volna szét rajta s míg olykor legderültebb ég mellett orkáni +viharok zaklatták a vidéket, másszor napokig elállt egy és ugyazon +felhőtömeg egyes városok fölött, ott függött feketén, mozdulatlanul +s egy csepp víz nem hullott belőle és az álló tavak fenékig +kiszikkadtak.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_30" id= +"Page_30">-30-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>DÉLIBÁB.</h2> +</div> +<p class="center">(1848 május 7.)</p> +<p>Én nem tagadlak meg, költészet istene!</p> +<p>Elpártolt mindenki tőled, főként kiknek fejére magad tevéd föl a +koszorút, ki hagyták aludni oltárodon a vesztalángot, elszórták +lantjaikat és kardot ragadtak s arczodat – elfeledék.</p> +<p>De én nem tagadlak meg soha!</p> +<p>Legkisebb vagyok azok közt, kik templomod küszöbén beléptek, de +legutolsó, a ki azt elhagyom.</p> +<p>Imádtalak a nyugalom óráiban, s te velem leendsz, ha küzdeni +fogok, velem, ha meghalok.</p> +<p>Te fogsz kisérni engemet, ha vándorúton járok, keresve +számkiűzött feleimmel boldogabb hont, dicsőségesebb sírt. S én +elmondandom nekik, nézzétek ezt a fehér hattyút, mely a szabad +égben, oly szabadon röpül, melegebb táj felé! nem a szülőföld! a +szabadság a haza. A hol szabadság van, ott van a mi hazánk. A +börtön nem haza, ha aranyrostély van is ablakán.</p> +<p>Jertek el innét, hadd omoljon össze az apai ház, hadd teremjen +küszöbén vad virág, hadd legeljenek utczáinkon nyájak, ne nézzetek +vissza, töröljétek ki a könyet szemeitekből.</p> +<p>Nagy a világ.</p> +<p>A sír még nagyobb.</p> +<p>Egyik vagy másik majd csak ád hazát!</p> +<p>Nézzétek, mint repül az a fehér hattyú!… Fel fogsz keresni +engem, hol csaták viharai közt vértől <span class= +"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> pirult +arczczal, vértől pirult földön, isten és ördögök, ember és +rabszolgák, küzdenek életre-halálra, örök életre vagy örök halálra. +S ha olykor a szél elkapja a fegyvercsattogást, ha a küzdők +lankadtan elpihennek, hallatni fog a Bard vad éneke.</p> +<p>Csatára, csatára!</p> +<p>Dalt, dalt! a szabadság istenének.</p> +<p>Aczélok énekét, halálhörgést, lovak nyerítését. Csatára!</p> +<p>A keleti párducz küzd az északi sassal, vérük festi a földet, +karmaikat egymás csontjaiba vágják.</p> +<p>Ne hagyd magad, te keleti oroszlán, leharaptad egyik fejét a +sasnak, harapd le a másikat is, hadd folyjon el a vére, a mi még el +nem folyt. Csatára!</p> +<p>Reggeltől estig víttatok, piros volt a nap, mikor fölkelt, most +a föld piros, a nap sápadtan megy nyugodni, ki tudja feljön-e +számunkra többé?</p> +<p>Ha lemegy a nap, majd feljön a hold, holdvilágnál fogunk tovább +vívni. Csatára, csatára!…</p> +<p>Fel fogsz keresni engem, ha szemem elborul, ha a zászló kiesik a +kezemből s a szivemből kiömlő vér halványan hagyja arczomat. +Lefekszem földedre, mit a te kezed virágokkal ültetett be; kérni +fogom e virágokat, hogy véremtől ne száradjanak el, ha jön egy új +tavasz, szép zöld fű alatt legyen álmom.</p> +<p>Megcsókolom a földet, mely megiszsza véremet és el fog +felejteni.</p> +<p>Csatára, csatára!</p> +<p>Ha futni akartok, hagyjátok mellettem kardomat és ezt a +zászlót.</p> +<p>Ha győzni akartok, vegyétek föl mellőlem: az én kezeim nem +emelik meg többé őket.</p> +<p>S majd eljőnek az erdők madarai s eltemetnek szépen.</p> +<p>Eljőnek a hegyek viharai és megsiratnak.</p> +<p>Eljön éjenkint a holdvilág s elbeszéli, mi történik naponta +idefent? <span class="pagenum"><a name="Page_32" id= +"Page_32">-32-</a></span></p> +<p>Te pedig örökre velem maradsz, s nem hagyod virágtalan +síromat.</p> +<p>Ha valaki sírom fölé egykor házat épít, meg lesz átkozva küszöbe +és a virág, mely szivemből szítta életét, kisarjadzik háza küszöbén +és túléli a ház urát.</p> +<p>Költészet Istene, nem tagadlak meg tégedet soha.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Ha az unio Erdélylyel megtörténik, mi lesz nemzeti szineinkből s +e két ország czímeréből?</p> +<p>A magyar czímer szinei vörös, fehér, zöld.</p> +<p>Az erdélyi czímeréi kék, arany, vörös.</p> +<p>Ha egyesülünk, mind ez ötféle színt fogjuk-e viselni? Ez maga +egy szivárvány lenne, mely hazánk egére ugyan igen illenék, de +zászlónak igen tarka.</p> +<p>Vagy pedig egyikünk szineit sem viseljük, hanem csinálunk a +kettőből egyet.</p> +<p>Magyar honunk czímeréből úgyis megeshető, hogy a négy ezüst +folyó közül elvesztünk kettőt (Dráva, Száva), el a hármas halmot +(Tátra, Fátra, Mátra). A kettős keresztet eddig is kihagyhatjuk, +miután vallásegyenlőséget mondtunk ki a hazában.</p> +<p>Nem marad számunkra hátra más, mint a vörös mező.</p> +<p>Ha a régiekre akarnánk visszatérni, elfogadhatnók az egyfejű +sast, mely Árpád zászlaján lobogott, hazát kereső ősapáink előtt e +czímer alatt volt egy a magyar nemzet ezelőtt kilenczszáz ötven +évvel. Bár e czímerrel mindazokat föltámaszthatnók, kik akkor ennek +hűséget esküvének.</p> +<p>Ha pedig el akarjuk felejteni a multat, újat akarunk teremteni, +akkor:</p> +<p>Legyen czímerünk: vörös mezőben fehér kard: vagy pedig fehér +mezőben vörös kard.<a name="FNanchor_3" id= +"FNanchor_3"></a><a href="#Footnote_3" class="fnanchor">3)</a></p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_33" id= +"Page_33">-33-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A FORRADALOM KÖLTÉSZETE.</h2> +</div> +<p class="center">(1848 május 18.)</p> +<p>Ne ijedjetek meg e szótól: forradalom.</p> +<p>Nem villám ez: csak napsugár, mely szemeitekbe süt.</p> +<p>Minden, mi szép, minden, mi fönséges, e szóban benne van.</p> +<p>Isten-irgalom, emberszeretet, férfi-erény, nőszerelem, +néphatalom és világszabadság, minden, minden e szóban: +forradalom.</p> +<p>Éj után hajnal jön. Az álmok elfutnak. A sötétség visszatér +kriptáiba, a hegyek aranynyal festik ormaikat, a nap sugarait +szétlöveli. Minden, mi sötét és sötétség lakója, visszafut odvába, +de fölébred minden, a mi szép és az Istené. Millió csillag, az ég +millió gyémántos királya tünik el egy sugarától a napnak. Nem látja +senki, hogy hova lettek, nem tudja senki, hogy vannak-e? Életök +csak a ragyogásban látszik, s a ragyogás elmulik, mihelyt az ég +megszünik sötét lenni.</p> +<p>Helyettök ott fenn a pacsirta zengi énekét.</p> +<p>Lássátok: ez a forradalom.</p> +<p>A hajnal nem gyilkol meg senkit, hogy az éjt nappallá +változtassa. Az éj mindenkit elaltat, hogy uralkodhassék.</p> +<p>A hajnal pirulása nem az a pir, a mi a szívből kiömlik, hanem a +mely a hős arczán pirul, midőn sisakját fölteszi. <span class= +"pagenum"><a name="Page_34" id="Page_34">-34-</a></span></p> +<p>Az éj halált oszt mindenkinek. Még az élő is elalszik, s a virág +becsukja kelyhét.</p> +<p>A hajnal életet oszt szét, még a sír is kivirágzik, s a +tengerfenék növény-erdőt nevel, hová szeme elhat, s kicsalja a +börtönnyiláson át az eltemetett halovány virágot.</p> +<p>Lássátok: ez a forradalom.</p> +<p>Változik minden. Ég és föld más alakot ölt.</p> +<p>De életre változik minden. Világ és szabadság terjed szét +mindenütt.</p> +<p>Ki boldogtalan volt, a forradalom szivét meggyógyítja, ki fél, +bátorrá teszi, a vak szeméről a hályogot letépi, mindent ád +mindenkinek s még sem vesz el semmit. Igazságot tesz mindenkinek s +még sem áll boszút senkin.</p> +<p>Mindenkit megvéd, s még sem üldöz senkit.</p> +<p>Mert fegyvere nem halált, hanem életet oszt.</p> +<p>Lássátok: ez a forradalom.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Vannak, kik azt hiszik, hogy a forradalom eszméje egy a +zsarnok-gyilkolással.</p> +<p>Ez lehetett akkor, mikor a zsarnokok a népet üldözték, mikor a +nép szabadság után sóvárgott, s ezért egy Brutusnak kelle születni +minden Cæsar mellé, hogy a nép szabadsága biztosítva legyen.</p> +<p>Ujabb időkben a zsarnokok találtak módot, hogy a népet magokba +szerelmessé tegyék, s ha ledül egy, a nép másikat emel helyébe.</p> +<p>Ilyenkor nem a zsarnokokat: a rabszolgákat kell kiirtani.</p> +<p>Mihelyt nem lesznek rabszolgák, nem lesznek zsarnokok.</p> +<p>S ide nem kell kard, nem kell guillotin, ezt tenni fogja a +szabadság szelleme.</p> +<p>A keresztyén vallást nem fegyver terjeszté el a világon.</p> +<p>Forradalom volt az is, mit a földön, az égben és a <span class= +"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> föld alatt +előidézett, csatát vívott emberekkel, ördögökkel és hamis +istenekkel, csatát magával a halállal és győzött, mert fegyvere a +szent igazság volt.</p> +<p>A hamis istenek oltárán kihamvadt a tűz, az ördögöket nem hitte +többé senki, s a halál fejéről leesett a korona.</p> +<p>A halál megszünt öldöklő angyal lenni, új élet angyala lett +belőle. Mert úgy akarta az örök hatalom szelleme.</p> +<p>E szent lélek újra eljöend!</p> +<p>Nem hoz magával semmi fegyvert, mint igazsága szavát.</p> +<p>Nem öl meg senkit, de mindenkit újra teremt.</p> +<p>A félistenekből egész emberek lesznek, s a késő utókor bámulni +fogja azon csecsebecséket, babonás népfetisheket, miket egykor a +nép térdre omolva imádott.</p> +<p>Ha a nép ember előtt hajtja porba arczát, nem azt kell porba +sújtani, kit bálványul körülvesz, hanem őt kell kiemelni a porból s +tudtára adni: hogy ki asszonytól született, az nem isten, de nem is +igavonó barom.</p> +<p>S ezt fogja tenni a forradalom.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_36" id= +"Page_36">-36-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>CONGRÉV-RAKÉTÁK<br /> +<span class="smaller">PILLANATNYI FÉNYÜL, NÉMELY SÖTÉTEBB +HELYEKRE.</span><a name="FNanchor_4" id="FNanchor_4"></a><a href= +"#Footnote_4" class="fnanchor">4)</a></h2> +</div> +<p class="center">(1848 május 21.)</p> +<h3>I.<br /> +<i>Fiatalság.</i></h3> +<p>A fiatalságnál három osztályt kell megkülönböztetni.</p> +<p>A nyugalom, forradalom és a zavargások embereit.</p> +<p>Az elsőbbek, kik minden áron békét: az utóbbiak, kik minden áron +zavart akarnának.</p> +<p>Amazokat hivataluk, emezeket hivataltalanságuk szólítja fel az +ellenkező elvre.</p> +<p>A forradalmi fiatalság azonban ezeknek egyikéhez sem tartozik. +Elve: mindent áldozni, a hol mindent nyerni lehet; semmit sem +áldozni, hol a látható végeredmény semmi. Nem indítani meg +mozgalmakat, mik a közrendet gátolják: a nélkül, hogy a közüdvöt +előre vinnék; de nem látni a magánérdeket ott, hol a haza ügye +forog kérdésben. Nem függeni senkitől, mint saját becsületszavától. +Ez az egyetlen korlátlan hatalom, melynek zsarnokságát tisztelni +tudja.</p> +<p>Keresni az egyetértést, de a háborútól sem félni.</p> +<p>Tenni nyiltan, szólni nyiltan, szem-szembe, nem orozva, nem +sötétben, nem más háta mögött.</p> +<p>Ez a forradalmi fiatalság. Ez a márcziusi clubb. <span class= +"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span></p> +<p>Sok, mi legujabb időkben a fiatalság nevében történik, bitorolja +e nevet.</p> +<p>Mindazon apró, kiskörű lázítások, ingerlő fenyegető zések, +politikai színt nélkülöző demonstrátiók, mik e firma alatt +történnek, meghamisított pecsét alatt jutnak a közönség elé. Ki a +zsidó-bujtogatásnál verekedett, ki imitt-amott éjjelenként +macskazenézett, ki a háziurakat késsel vagy kanóczczal fenyegette, +az nem a forradalmi fiatalság volt.</p> +<p>Mert ha ez okot talál, eléggé méltót, hogy a síkra kilépjen s +megmondja sérelmeit annak, a kit nem szeret, azt teszi nyiltan, +fényes nappal, s arról fogjátok őt megismerhetni, hogy ha +megtámadtatik, nem fut el; hanem azonnal helyt áll és győz vagy +elhull az utolsóig.</p> +<p>Azok, kik a budai macskazenén voltak, nem lehettek közüle valók, +mert futottak.</p> +<p>Azok, kik Lederert in effigie fel akarták akasztani, nem +lehettek közülök valók, mert ők nem mennek százan egy ellen, kivált +ha az az egy is tehetetlen szalmakép.</p> +<p>A forradalmi fiatalság nem húzza ki kardját igaz ok nélkül, s +nem dugja vissza becsület nélkül.</p> +<p>Erről fogjátok őket megismerni.</p> +<h3>II.<br /> +<i>Pesti polgárság.</i></h3> +<p>A pesti polgárság, mint a kerek világon minden polgárság, +szereti a békét.</p> +<p>Mert az ipar csak a béke alatt virágzik. S a ki a mindennapi +keze munkája után él, megunja a nyolczhéti munka-feltartóztatást; a +jövendő reménye nem kenyér, mivel családját tarthassa.</p> +<p>Ezért a pesti polgárság unja a zavart.</p> +<p>S azt hiszi, hogy ennek a pesti fiatalság az oka. <span class= +"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span></p> +<p>Ha ezt kivernék a városból, minden rendben lenne.</p> +<p>Nem sejti, hogy az egész világ forr; s minket csak a habok +ragadnak, miket e nagy tenger zajgása vet.</p> +<p>S e tengert kanállal kimerni nem lehet.</p> +<p>Jobb volna, ha a helyett: hogy száz oldalról bontjuk a hajót, +mely édes mindnyájunkat visz magával, iparkodnánk azt összetartani, +mert ha elmerül az, vagy szirthez ütődik, együtt szenvedjük a +hajótörést.</p> +<p>A polgárság vétke az, hogy a nemességet szereti előjogaitól +megfosztva látni, de saját előjogait a néppel megosztani nem. Örül +az aristocratia megbukásán s azt hiszi, hogy ez örökségben reá +marad.</p> +<p>Nem, uraim, az aristocratia nem azért rakta le koronáit, hogy +azok mentül többeké, hanem azért, hogy senkié se legyenek.</p> +<p>Azért e megszólító szó helyett «polgártárs»; más nevet kell +kitalálnunk, mert attól tartok: hogy ide s tova czím lesz +belőle.</p> +<h3>III.<br /> +<i>Nép.</i></h3> +<p>Mi magunkat igen hosszú ideig csaltuk. Azt hittük, hogy népünk +van; pedig nincs.</p> +<p>Mig volt, nemességünk volt az. A földmívelő nagy tömeg előtt +ismeretlen fogalom volt e szó: «haza».</p> +<p>Még most is az; szabadságaért akárki más iránt háladatos, csak +hazája iránt nem.</p> +<p>Ha azt mondjátok neki, hogy keljen fel honát védelmezni a muszka +ellen, sírva fakad s azt mondja: hogy inkább robotol és éhezik.</p> +<p>A kabátos embert gyülöli; nem hisz neki. A nemzeti szineket nem +érti; neki addig a törvény sem törvény, míg a császár pecsétje +alatta nincs nagy kétfejű sassal.</p> +<p>Értünk fegyvert nem fog, szavainkban nem bizik, terveinkben nem +segít; bünteti bennünk Isten apáink vétkeit. <span class= +"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span></p> +<p>De mi föltettük magunkban, hogy a népet szabad úrrá teszszük, +mert kell, hogy legyen magyar nép: szabad és úr, mint volt +hajdan.</p> +<p>Semmi sem valószinübb, mint hogy e közben magunk veszünk el, +minket kövez meg, minket feszít meg a nép.</p> +<p>Gúny és átok fog sírunkhoz kisérni.</p> +<p>De az mindegy. Sírunk fölött boldog leend az utánunk következő +nemzedék, és mi nyugodni fogunk.</p> +<p>Neveinket nem fogja tudni senki, nem a sírt, hol alszunk; de ott +nyugodtan fogunk alunni. S Magyarország boldog lesz és élvezni +fogja a szabadság édes gyümölcsét, melynek keserű magvait a mi +szivünk vére öntözte.</p> +<p>Czélunk el lesz érve, nem fogjuk látni, de nyugodni fogunk. +Azért, még azon perczben is, midőn keresztre feszít bennünket a +nép, éljen a nép!</p> +<h3>IV.<br /> +<i>Nemesség és táblabirák.</i></h3> +<p>Minek bántjuk mi annyira a táblabirákat, a volt nemességet?</p> +<p>Ha a nemesi előjogok meghaltak, illik-e gúnyolni a +halottakat?</p> +<p>Ha nevetségesek, ha rosszak voltak, miért ne?</p> +<p>De hát azok voltak-e? Ez a kérdés…</p> +<p>Nekünk népünk nem volt, az alkotmányon kívül eső osztály nem +ismer hazát, neki semmije sem volt a hazában.</p> +<p>Az ábrándos hazaszeretet s honfenntartás előjogai a nemesé +voltak. Ezeket a nemesség nem veszté el, csak megosztá a néppel. +Neki eddig sem volt az vétke, hogy ezekkel bírt. Mert ezek minden +embert illetnek. A korszellem vétke volt, mely nekik megadta csak a +mivel tartozott s a népnek nem. <span class="pagenum"><a name= +"Page_40" id="Page_40">-40-</a></span></p> +<p>Most minden megváltozott.</p> +<p>A nemesség megosztá mindenét a mije volt, vagyonát és jogait. S +ezt egy percz alatt téve minden vonakodás nélkül.</p> +<p>De az ábrándos honszerelem még mindig él szivében, ezt fájdalom! +hogy nem oszthatá fel egy percz alatt a nép között; arra évtized +kell. S ezért gúnyolni kell-e őt?</p> +<p>Gúnyolni kell-e azon osztályt, mely hazánk törvényeit +kiszolgáltatá, népe fölött virrasztott, alkotmányát védte, +igazságát kezelé, nyelvét föntartá, mely biró, építész, mérnök, +diplomata, kereskedő, tudós, egy szóval minden volt a világon, oly +csekély jutalomért, minő egy táblabírói czím?</p> +<p>S most mi e jutalmat akarjuk a pelengérre tűzni?</p> +<p>Ne legyünk hálátlanok önvérünk iránt.</p> +<p>Ezen czímnek nincs jövője többé, de van multja.</p> +<p>Ha e czímet egy szembehunyással örökre elfeledtté tudnók is +tenni, megmaradnának az egyesek, kik a mozdulatlanságot képviselik, +nemcsak a nemesség között, megmaradnának a nép minden osztályaiban, +fönt és alant, meg magában a fiatalságban is, melynek tűzvérű a +neve. Küzdjünk valahára elvek, ne firmák ellen.</p> +<p>Nemességünk el van keserülve.</p> +<p>Mindenét odaadta. Mivel apái bírtak, ő nem bír azzal többé. +Mindent elvesztett, mivel az előtte való generatió bírt. El +czímerét, el választási előjogát, földeit, keresetmódját, értéke +nagyobb részét, hivatalait, s mindezt nyugodtan, önkényt veszté el, +nem erőszak kényszeríté rá. Odaadta ingyen.</p> +<p>E veszteségnek áldozat a neve.</p> +<p>S mi ez áldozatért gúnyolni fogjuk-e őt? Akkor fogjuk-e arczul +verni, midőn koszorút érdemel?</p> +<p>Én magam is lemondtam nemesi előjogaimról. De ha elhagytam +nevemből a nemesi czímet, meg akarom azt lelkem számára tartani s +nem szeretném, ha oda jutna <span class="pagenum"><a name="Page_41" +id="Page_41">-41-</a></span> a világ, hogy ki nemesen tenni, +nemesen érzeni tud, az legyen a köznevetség tárgya.</p> +<p>Ha Francziaország üldözte a nemességet, jól tette, mert ott +ellensége volt az a népnek, s a nép vérrel vette el tőle emberi +jogait. De minálunk a nemesség, hogy a népnek, mely jogait +követelni nem tudta, azokat megadhassa, vérén kívül minden egyebet +föláldozott, s ha kell, ezt is fel fogja áldozni tudni s még nem +tudjuk, hogy nem lesz-e e vérre szükség?</p> +<p>A haza üdvére népet kell teremteni.</p> +<p>Hogy e nép teremtve legyen, a nemesség mindent föláldoz, mindent +elkövet.</p> +<p>Ha ezt nem teszi, akkor irtsátok ki és sirassátok meg! de ha +kötelességét teljesíté, nem mondom, hogy dicsőítsétek érte, mert +hiszen csak kötelességét teljesíté, de legalább ne nevessétek +ki.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_42" id= +"Page_42">-42-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>SZEGÉNY KIRÁLY.</h2> +</div> +<p class="center">(1848 oct. 22.)</p> +<p>Midőn a királyok a népek fejére ültek s Isten nevében nyomorú +életet és nyomorú halált osztogattak édes fiaiknak, midőn a +királyok kivették a nép szájából a kenyeret, szivéből a vért s +adtak nekik helyette rabszolgaságot és koldusbotot, midőn a +királyok játszottak a nemzetek fejével, adták, vették, osztották az +országokat; – a jó királyok akkor sem feledkeztek el keresztyén +voltukról s kiket nyomorékká tevének, megsiratták és mondák: +szegény nép!</p> +<p>A nép éhezett, a nép sírt, a nép elvérzett.</p> +<p>Szegény nép! azt mondá a király.</p> +<p>A nép viselte lánczait, viselte koldusbotját, gályát húzott vagy +földönfutó lett.</p> +<p>Szegény nép! azt mondá a király…</p> +<p>Fordult a koczka.</p> +<p>Jön az idő! Jön megállíthatlanul, midőn a bálványimádásoknak +vége szakad, a nép nem fog aranyos fejű halandók előtt térdelni +többé, nem csókolandja a tigris körmöket, miken önvérének szagát +érzi, hanem ledobja nyakáról álszenteit.</p> +<p>Semmik vagytok!</p> +<p>Dicsőségtek álom. Volt és nincs és nem lehet többé.</p> +<p>Ez az idő nem messze van, talán már benne is vagyunk, +<span class="pagenum"><a name="Page_43" id= +"Page_43">-43-</a></span></p> +<p>Illő, hogy a népnek is jusson eszébe keresztyén volta.</p> +<p>Legyünk emberek; s midőn e fölkent szerencsétleneket bujdosni +eresztjük, ne mulaszszuk el őket megsiratni: szegény király, +szegény koronás király!</p> +<p>Milyen magasról estél alá és milyen mélyen.</p> +<p>Mikor mindenki szomorú volt, te voltál egyedül a kéjelgő, most, +midőn mindenki örül, te magad vagy, a ki sírsz.</p> +<p>Mikor mindenki rabszolga volt, te voltál egyedül, kinek minden +szabad volt: – most, midőn mindenki szabad, te magad vagy a +számüzött.</p> +<p>Süket voltál, mikor a nép fájdalmai szaván beszélt hozzád, most +néma vagy, midőn neked fáj és nem mered kimondani, hogy mi?…</p> +<p>Szegény király, szegény koronás király.</p> +<p>Mindenkinek van hazája; neked nincs. Mindenkinek van öröme, +reménye; neked nincs.</p> +<p>Szegény király.</p> +<p>Szegény megbukott fél-isten. Sem Isten, sem ördög nem lehet +belőled, mert ember vagy: s ember nem lehetsz többé, mert király +voltál.</p> +<p>Midőn fejedre hagytad tenni az aranyszarvakat, beírtad nevedet +azon boldogtalanok sorába, kik milliók közül kiválva erőszakot +tesznek a természeten, hogy számukra külön teremtsen minden +örömöt.</p> +<p>Kiknek ülő-széke a népek sírja, kiknek itala vér, kiknek a +nemzetek nyögése dajka-ének, kiknek nyugalma a rablánczok zörgése, +játéka háború.</p> +<p>Hová fogsz menni? Étlen, szomjan, álmatlanul, örömtelenül.</p> +<p>Mert a te életed nem emberi élet, álmod nem emberi álom, örömöd +nem emberi öröm.</p> +<p>Ez a világ nem a te világod. Az emberiség nem fogad fiává.</p> +<p>A menyország nem a te hazád. Áldozataid képe visszarettent +onnan. <span class="pagenum"><a name="Page_44" id= +"Page_44">-44-</a></span></p> +<p>A pokolban sincs helyed. Az kikaczagja halvány arczodat.</p> +<p>Hová fogsz menni? Testvértelenül fogod társaiddal bejárni a +világot s ha találkozol magadhoz hasonlóval, vissza fogsz rettenni +tőle, s ha forrásból inni akarsz, vissza fogsz rettenni saját +arczulatodtól…</p> +<p>Szegény király, szegény koronás király.</p> +<p>És ha meghalsz?</p> +<p>Ha Isten megengedi, hogy olyan halálod legyen, minő embernek +szokott lenni, ha a föld beveszi csontjaidat, azon a helyen nem fog +megteremni Istennek semmi virága, puszta lesz az; megátkozott porod +miatt messze téren kivesz minden, a mi zöld, s századok mulva a +késő nemzedék, hol kopár fűtelen tért talál, arról fogja tudni, +hogy oda egy király van temetve.</p> +<p>A népek pedig boldogok leendnek, s örömeik zaja nem hagyand +aludni mély sírod fenekén.</p> +<p>A templomokban sokáig fogják nevedet az imádságban emlegetni: +ott hol az árvízről, döghalálról s az Isten egyéb csapásairól van +szó.</p> +<p>És senki, senki nem fog megsiratní téged.</p> +<p>A gyávák megszünnek félni, a bátrak gyülölni tégedet; rokonaid +megszünnek szeretni és megtagadnak.</p> +<p>Elfeled mindenki, elmúlsz, elenyészel…</p> +<p>Szegény király, szegény koronás király!</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_45" id= +"Page_45">-45-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>NEM SZERETEM A SÁPADT ARCZOKAT.</h2> +</div> +<p class="center">(1848. okt. 9.)</p> +<p>Túl vagyunk a Rubiconon. Felszedtük magunk után a hidat, hogy +vissza ne mehessünk.</p> +<p>Válaszfal van multunk és jelenünk között; az egyik álom, a másik +ébrenlét. Történeteik nincsenek egymáshoz kötve; az egyik +végződött, a másik kezdődik és nem folyik egymásból.</p> +<p>Túl vagyunk azon, hogy még valaha alázatos, hűséges, királyokban +hivő nép legyünk.</p> +<p>Számunkra csak kétféle jövendő lehet hátra.</p> +<p>Ha vesztünk, sorsunk két szóban le van írva, e két szó: halál és +rabszolgaság.</p> +<p>Akkor sem lesz királyotok többé; a szívtelen önkény fog ülni a +vérrel festett széken, s azt a koronát, mit eddig szentelt fej +viselt, zsámolyul fogja tenni jogtapadó sarkai alá.</p> +<p>Ki egymásra uszítja a népeket: hogy hosszú tusák után egymás +vérét vesztve erőtlenül hulljanak zsámolyához, könyörögve, mint +összemart ebek, hogy adjon nekik békét és kölcsönös lánczot.</p> +<p>Ez sorsa azoknak, a kik életben maradnak, ha veszténk.</p> +<p>De ha nyertünk… akkor…</p> +<p>Akkor eljönnek a számolás napjai.</p> +<p>A büntetés nem érheti azon népeket, kik ellenünk támadtak; hanem +azokat, kik őket ellenünk vezették. <span class="pagenum"><a name= +"Page_46" id="Page_46">-46-</a></span></p> +<p>… Jaj nekünk, ha azt hiszszük, hogy van még egy harmadik jövendő +szép csendes megnyugtató eszmékkel tele, mely nekünk is boldogságot +adjon, ellenségeinket is kielégítse.</p> +<p>Jaj nekünk, ha azt hiszszük, hogy minket zsarnokaink még +szeretni fognak.</p> +<p>Szeretni akkor, ha megalázzuk őket; holott akkor sem szerettek, +mikor felmagasztalók.</p> +<p>Vagy szeretni akkor, ha ők törnek le minket: holott akkor sem +szerettek, midön féltek tőlünk.</p> +<p>Jaj nektek, kik még most is bízni tudtok: elsők lesztek, kik +kétségbe fogtok esni.</p> +<p>Jaj nektek sápadt arczok emberei, kik azt mondjátok: még nincs +ideje… még tíz év kell rá, még várni fogunk…!</p> +<p>E tíz évet nem fogjátok megérni.</p> +<p>Ellenségtek nem mondja: hogy még tíz év kell rá, hogy titeket +kiírtson.</p> +<p>Holnap, vagy ma, vagy egy óra múlva, mihelyt úr lehet, ismét +fejetek fölött a pálcza. Ti meg nem csaljátok őt, mint ő megcsalt +titeket. Ti hiába mondjátok neki: hogy őt teljes életetekben +szerettétek, nem fogja elhinni, mint ti elhittétek neki. Olvassátok +meg a történetet, akadtok vérrel írt sorokra, mikből +megtanulhatjátok: hogy midőn a királyok legyőzték alattvalóikat, +kik szabadságukért küzdöttek, azoknak még a tejszopó gyermekeit is +legyilkolák. Vagy azt hiszitek, hogy azóta a királyok jobb +erkölcsöket tanultak? Kárhozott, a ki emberben hiszen!</p> +<p>Napok, órák és perczek vannak számotokra hátra.</p> +<p>Hét hónapot elpazarolt az új életből emberben-hivéstek. +Megalkudtatok-e a sorssal, hogy még új hét napot adjon a +sárbavetett időhöz?</p> +<p>Szabadság Istene! Ha egy Martinovicsnak, ha egy Szentmarjainak +hét hónapot adott volna a sors, hogy cselekedjék az alatt, a mit e +honra üdvösnek, jónak <span class="pagenum"><a name="Page_47" id= +"Page_47">-47-</a></span> talál, kezébe adta volna az ország +kormányzatát, a nemzet bizalmát, milliók egyetértését, magyar +pénzt, magyar hadseregeket, szabadsajtót, szabad szólásjogot, s a +mi legfőbb: ellenségeink széttört, megalázott erejét; mit tett +volna az ennyi drága idő alatt!</p> +<p>Midőn bátor lelke volt tenni, szólani, izgatni, ezreket +egyesíteni egy közös czél kivitelére akkor is, mikor azt tette egy +elnyomott országban, titokban, minden perczben fejét koczkáztatva, +nem tudva: hogy kit barátjának hisz, nem lesz-e árulója? nem bírva +sem pénzt, sem fegyvert, csak szabadulni vágyása kétségbeesett +érzetét, mikor minden kimondott szónak, minden leírt betűnek bírája +volt és bakója: s még sem sápadott el azt leírni, azt +kimondani…!</p> +<p>S ti, kiket most a szerencse tenyerére vett, még mindig féltek, +még mindig kétkedtek kimondani a szót, melyet megvédeni fegyver van +kezeitekben, midőn a szabad szó kimondásával nem a gyalázatos +vérpad, nem a vérvörös bakó, hanem a dicsőséges nyilt harczmező s a +sápadt ellenség áll szemben? Midőn szólani lehet az egybegyült +néphez, ki <i>halál</i> helyett <i>életet</i> dörg vissza +szavaitokra! Midőn írni lehet s bátran alá tenni neveiteket? Ti +hazám fiatal költői, kik míg apró csecsebecsékről kellett szólani, +ezerenként álltatok elő s most midőn itt volna az ideje, hogy azok, +kiknek lelkében Isten ihletésének szikrája ég, menjenek azzal +világot és lángot gyújtani a népek lelkében, most hallgattok, mint +viharban az erdei madarak?</p> +<p>Nem szállt-e reátok az Isten szent lelke?</p> +<p>Hajdan tizenkét egyszerű ember képes volt a világ minden hamis +isteneit legyőzni a kettős tüzes nyelvnek erejével. Most nem +akadna-e tizenkét apostol, ki az újabbkor álisteneit leverje +trónusaikból?</p> +<p>Nem jött-e el hazátok Messiása? Nem láttátok-e csodatételeit, +nem láttátok-e mint aludt szavaira a bálványok oltárain az áldozat +tüze? s mint gyuladt örökké <span class="pagenum"><a name="Page_48" +id="Page_48">-48-</a></span> égő láng a nép szívében a szabadság +istenének tiszteletére?</p> +<p>A szabadság megváltója megkezdte újvilágteremtő bucsújárását: +föl, ki magában a tűzlelket érzi! nem eljövendő többé: jelen van az +idő, mely Isten országát meghozza a földre: menjetek szét és +tanítsátok meg a népeket: <i>hogy Isten minden emberek fölött van +és ember nincsen emberek fölött!</i></p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_49" id= +"Page_49">-49-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>KESERŰ HANGOK.</h2> +</div> +<p class="center">(1848. nov. 12.)</p> +<p>Annyi ember lesz földönfutóvá!</p> +<p>Annyi becsületes férfi, ki honát és a szabadságot imádta, veszté +el hazáját, de nem a szabadságot.</p> +<p>Kizavarta őket anyai fészkükből a koronázott bűn, a hű polgárok +vándor madarakká lettek. De jön még tavasz, melyben a vándor +madarak fészkeikbe ismét visszatérnek s futni fog a zsarnok s nem +fogja követni senki, csak gyilkos tetteinek kisértő emléke.</p> +<p>És azok, kiket a szolgák királya hontalanokká tett, találni +fognak egy közös hazát, hol tán inséggel fognak küzdeni, de nem +rabszolgasággal.</p> +<p>A szabadság vándorai mindenütt feltalálják egymást Legyen e hon +Francziaország vagy Magyarország, az olaszföld vagy a Kaukasus, ott +találkozni fognak azoknak arczai, kiknek lelkei együtt jártak a +szabad eszmék szellemországában, s azon föld, mely őket befogadja, +szent lesz az emberek és az Isten előtt, határait sem zsarnok, sem +szolga át nem fogja lépni. Ott lesz a szabadság Jeruzsáleme, +melyhez a tiszta lelküek messz e földről vándorolni fognak, ott +fogják őrizni a legyilkolt népszeretet örök frigyládáját, onnét +fognak szétmenni hirdetni a népeknek, hogy a szabadság Jézusa nem +halt meg, hanem föltámadott!</p> +<p>Talán a te földed lesz az én hazám! mely hivatva van +<span class="pagenum"><a name="Page_50" id= +"Page_50">-50-</a></span> arra, hogy vérrel kereszteltessék meg s +jövendő neve <i>minden szabad népek hona</i> legyen.</p> +<p>Forr, gyűlöng határaidon belül a népség, minden ajku nemzet, +melynek szabadsága össze van tiporva, siet szent földekre: kezében +fegyvert hoz, szívében lázas keserű érzeményt: a boszú +reményét.</p> +<p>Országod szívében, fővárosod utczáin naponta harczi zene mellett +idegen férfiak fegyveres csoporti vonulnak, fiaid táborába +sietve.</p> +<p>Lengyelek, olaszok, tyrolok, francziák, németek esküsznek szent +zászlóid háromszíne alá.</p> +<p>Kiket kiűzött minden országból a koronás önkény, itt jönnek +össze, ide vonja őket szabadságuk közös veszedelme, a közös +elkeseredés.</p> +<p>Tehát itt jönnek össze a vándormadarak…</p> +<p>Tehát itt lesz a véres oltár, melyen vagy a szabadság hősei, +vagy annak zsarnokai fognak megáldoztatni…</p> +<p>… Óh kedves szép hazám! Kedves – édes – hazám!…</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_51" id= +"Page_51">-51-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A FORRADALMAK METEMPSYCHOSISA.</h2> +</div> +<p>A franczia forradalom okai voltak: az aristocratia romlott +erkölcsisége, az udvar zsarnoksága, több mint egy milliard +status-adósság. Nem így van-e most? Ugyanazon okok: ugyanazok a +következmények.</p> +<p>Mi volt akkor XVI. Lajos? Egy trónba festett király – király, +mert korona alá született, különben gyönge fejű ingatag ember, +környezetének bábja, gyermek, kinek kezébe kést adtak: – ugyanaz, a +mi ötödik Ferdinánd. – Ugyanazon koronás személyek.</p> +<p>Az 1789-iki országgyűlési küldöttek nagyobbára a szegényebb +rendből származtak, az 1848-dikiak szintén.</p> +<p>A harmadik néposztály képviselői akkor is egy bálteremben +tartották az országgyűlést, mint most.</p> +<p>Ezen gyűlést parancs által akarta a király feloszlatni, melyre +Mirabeau azt felelte: hogy őket csak szuronyok fogják elűzhetni. +Emlékezzetek Lamberg gróf esetére.</p> +<p>Lajos király, mikor a nemzetőrség felett szemlét tartott, e +szókat hallá kiáltatni: «vive la nation!» Ferdinánd királynak épen +ily alkalommal a nép Fuchsliedet énekelte.</p> +<p>Amott Foulont, itt Latourt akasztotta fel a nép a forradalom +előtt, mindkettőt lámpásfára, mindkettőt a városház előtt. XVI. +Lajos Versaillesban, V. Ferdinánd Insbruckban zárta el magát +népeitől, mindkettőt kényszeríteni kellett: hogy fővárosába +visszatérjen.</p> +<p>Október hatodika volt 1789-ben midőn a párisi nép reggeli 5 +órától déli 12-ig XVI. Lajos testőrségét felkonczolta. <span class= +"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> Október +hatodika volt 1848-ban, midőn a bécsi nép reggeli 5 órától déli +12-ig ugyanazt tette Ferdinánd zsoldosaival. Akkor Orleans herczeg, +most István herczeg volt, kit a forradalom trónussal kinált, +mindkettőt megfosztá e kilátástól a király futása.</p> +<p>XVI. Lajos úgy futott, mint V-ik Ferdinánd.</p> +<p>E percztől fogva respublica volt mind a két ország.</p> +<p>Ötszázhetvenhét nap múlva XVI. Lajos a guillotin alatt +elvérzett…</p> +<p>Királyok! koronás emberek! Miért nem olvassátok a történeteket, +miért nem olvassátok azon rémséges sorokat, mik egy koronás király +vérével vannak írva?</p> +<p>Hajh e sorok után hány vörös lap van még! A vörös sorokban +mennyi polgári vér! a fehér sorokban mennyi keserű köny!</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_53" id= +"Page_53">-53-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>DIPLOMATICUS BAROMETRUMOK.</h2> +</div> +<p>Az ember akár keresi, akár nem, minden nyomon talál olyan +embereket, a kinek a képéről menten leolvashatja: hogy mi történt a +világban, jó-e, vagy gonosz.</p> +<p>Ezek: ha valahol ütközetet nyertünk, ha valami jó hírt hallani, +mindjárt a fellegekre kapaszkodnak s oly képet csinálnak hozzá, +mint mikor az új prókátor az első forumon kedvező itéletet kap. Nem +lehet szóhoz jutni tőlük.</p> +<p>Pedig ám még hátra van a sok apellata, az oppositio és a +novum.</p> +<p>Ha pedig valahol a szokottnál erősebben megraknak bennünket, +olyan hosszú képeket vágnak hozzá, mintha már itt volna a világ +vége, lamentálnak úton-útfélen, búsulnak, hogy az embernek szinte +megesik a szíve rajtuk s ijesztgetik azokat is, a kik nem akarnak +félni.</p> +<p>Pedig, édes hazámfiai, ehhez hozzá kell szoknunk.</p> +<p>A háború olyan dolog, a hol egyszer minket ütnek, egyszer mi +ütünk mást.</p> +<p>Egyszer-másszor ütközetet vesztünk, de még azért nincs ott a +minden napok vége.</p> +<p>Veszthetünk eldöntő csatákat, de még azért nem veszett el +Magyarország.</p> +<p>A szerencse fordul, kik ma alul vagyunk, holnap lehetünk felül +és ha sem ma, sem holnap nem lenne szerencsénk, egyszer csakugyan +mink fogunk győzni. <span class="pagenum"><a name="Page_54" id= +"Page_54">-54-</a></span></p> +<p>Nem férfi, nem becsületes ember, ki e reményt eldobja +magától.</p> +<p>Elfoglalhatnak tőlünk nyomról-nyomra minden talpalattnyi földet +a magyar határból, de azért Magyarország nem lesz meghódítva. +Bevehetik országunk fővárosát, de még azért ott nem lesz vége +Magyarország históriájának. Mentül összébb szorítanak bennünket, +annál bizonyosabbak leszünk: hogy <i>szét</i> nem vernek +bennünket.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_55" id= +"Page_55">-55-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A PESTI HIRLAP PROGRAMMJA.<a name="FNanchor_5" id= +"FNanchor_5"></a><a href="#Footnote_5" class="fnanchor">5)</a></h2> +</div> +<p class="center"><i>A Pesti Hirlap leendő szerkesztőségének +nyilatkozata.</i></p> +<p class="center">(Életképek, 1848 decz. 3.)</p> +<p>Itt az ideje: hogy hazánk ügyeinek vezérletét emancipáljuk a +véletlen és vakesetek befolyása alól.</p> +<p>Eddigelé a körülmények jó vagy rossz fordulatai tanítottak +bennünket elhatározottaknak vagy óvatosaknak lenni. Minden új nap +új arczot adott politikai mozgalmainknak s legnevesebb organumaink +egyedül a napi politika változékony jellemét iparkodtak +visszaadni.</p> +<p>Ez másként mindekkorig nem is lehetett. Saját jövőnk +tervezetéről oly kevéssé tudtunk valamit, mint +ellenfeleinkéről.</p> +<p>Most, miután ellenfeleink végczélja előttünk ismeretes, nagy +ideje, hogy magunkat sorsunk urává tegyük s törekvéseink központját +kijelölve, mindent, mi a körülmények szerint mellettünk, vagy +ellenünk történik, a végeredménynek alárendelve, terveinkben az +által sem siettetve, sem gátolva ne legyünk.</p> +<p>A mit ezentúl teendünk, úgy kell tennünk, hogy annak necsak a +pillanatra, de örök-mindenkorra hatása legyen. <span class= +"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span></p> +<p>Rendeznünk kell ügyeinket előre, nyugodtan, hogy mindenki +láthassa: mikép nem egy kalandos episodot, hanem egy új életre hivó +epochát akarunk előkészíteni nemzetünk számára.</p> +<p>A <i>szabadság</i> és <i>nemzetiség</i> neveit vettük +zászlóinkra; számukra bizonyossá kell tennünk a győzelmet, nehogy +valaha megátkozzák e két szent nevet azok, a kik bennök hittek.</p> +<p>Terveink alapokra vannak építve, miket az események, bárminők +legyenek is, csak szilárdítani fognak.</p> +<p>Ellenfeleink megtanítottak bennünket, mint lehet felhasználni a +nép lelkületét, fogékonyságát, a sajtó erejét, a katonaság +szellemét, hely- és nemzetiségi érdeket, külesemények szövetségét; +– mi eltanuljuk tőlük e fegyverekkel bánást, s azokkal fogjuk őket +leküzdeni; mi ismerni fogjuk azon mérgek antidotumait, miket +halálunkra főztek.</p> +<p>El vagyunk készülve minden balesetre: vesztett csatákra, – +elleneink ravaszságára, – saját jószívü ügyetlenségeinkre, +megbizottaink hitszegésére, mindenre, a mi leverő, de soha sem +fogjuk a pillanat veszteségét évek kárával pótolni vissza, soha +alkudni, soha feladni elkezdett harczunkat, soha az elcsüggedésnek +egy hangját le nem írni.</p> +<p>Ellenségünk megverhet, de zavarba nem hozhat soha.</p> +<p>El vagyunk készülve másfelől mindenre, mit az Istenség keze +számunkra kedvezőt fog hozni; a nélkül, hogy túlbizakodottság +mámorában oly lépésre hagynók magunkat csábíttatni, mely a győzelem +eredményét ránk nézve paralyzálná.</p> +<p>Ezért előre határozottan kimondjuk: hogy bárminő áldozattal +küzdendjük is le a terroristicus absolutista pártot, új +terrorismust nem fogunk tanácsolni soha, mely később, vagy korább +megboszulja önmagát.</p> +<p>Ellenfeleink a felizgatott nemzetiségek természetelleni +harczából szívják kölcsönzött erejöket. Nekünk azon kell lennünk, +hogy e kútforrás mentől hamarább kiapadjon. <span class= +"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span></p> +<p>Békét, rendet szerezni saját földünkön, áldozattal s ha úgy nem +lehet, fegyveres erélylyel, de békét és nem terrorismust, mint +amazok ott Bécsben s Lembergben és mindenütt: hol lábaiknak véres +nyoma látszik.</p> +<p>Oly hatalom, mely anarchián alapul, sokáig nem tarthat. Igen jól +látják ezt elleneink magok is, mert már is oly elemeket +támasztottak fel védelmükre, melyek nemsokára tulajdon urokat +fogják eltemetni: a népek szabadságérzetét. Ez lesz a kétélü +fegyver, mely nemsokára annak fejére fog visszacsapni, ki azt +kiköszörülte. De ők csak percznyi életre számítottak, – ők a +kétségbeesés jelenjét élék.</p> +<p>Látszik, hogy semmit sem akarnak unokáiknak hátrahagyni, mint a +népek átkát s a trónok romjait.</p> +<p>Jövője csak a mi ügyünknek van, azért úgy kell intéznünk +jelenünk minden mozzanatát, mint ki örök életet készít elő magának +s a halált lahetetlennek tartja.</p> +<p>S ez, mit a nemzet előtt ki kell mutatnunk: hogy ügyünk győzelme +nem kétséges kimenetelü ábránd, mely alatt mindenki saját +önérdekeit hiszi rejleni, hanem egy határozott elengedhetlen eszme: +Magyarhon független <i>egysége</i>.</p> +<p>Ezt nekünk tudnunk kellett, mielőtt a szabadság-harczot +megkezdők s ki kell mondanunk, mielőtt az be lenne végezve.</p> +<p>Lehetnek szomorú catastrophok e harcz alatt, de végeredmény +nemzetiségünk győzelme leend.</p> +<p>Ügyünk igazságát látja az isten, de arra: hogy azt Európa népei +is meglássák, győzelem kell, azt csak győzelmünk bizonyítandja +be.</p> +<p>S ez – hiszszük istenünk – nem soká fog késni.</p> +<p>Eszméink nyilvánítására e lapok fognak organumul szolgálni. A +sajtó a leghatályosabb szövetség, mely kapocsban tartja a +rokonelvüek szétszórt seregét s melynek nyilatkozatai, mint +villanyütés, egy perczben hatják keresztül az egész nemzetet; s míg +irányának becsületessége <span class="pagenum"><a name="Page_58" +id="Page_58">-58-</a></span> s üdvös volta belátható, míg nem ámít +és nem szenvedélyeskedik, a sajtó az őskori próféták és apostolok +személyét képviseli.</p> +<p>Ha isten úgy akarja: hogy e nagy és szent törekvést egykor +teljesülve lássuk, övé legyen és hazánké a dicsőség. Ellenkező +esetet soha hinni nem fogunk, megérni nem akarunk.</p> +<p>A mit mi el nem érünk, el fogják érni utódaink, a mit mi nem +élvezénk, élvezni fogják ők, nekünk így kell vetnünk örök +nyugalmaink ágyát: hogy onnan unokák átka fel ne zavarjon.</p> +<p>Sokat kell tennünk, minek nem a mostani nemzedék fogja hasznát +venni, melynek magasztos hivatása bünhődni a multakért és fáradni a +jövőért és nem élvezni a jelent.</p> +<p>Adja ég, hogy e szent hivatását betöltse.</p> +<p>Lapunk részletes szerkezetéről még újév előtt bővebben fogjuk +értesíteni elv- és hontársainkat.</p> +<p>Pest, nov. 30-án 1848.</p> +<div class="figright"> +<p><i>Jókai Mór,</i><br /> +a Pesti Hirlap leendő szerkesztője.</p> +</div> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_59" id= +"Page_59">-59-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A KÖZLÖNYBŐL.</h2> +</div> +<p class="center">1849.</p> +<p class="center">Magyarhon népei!<a name="FNanchor_6" id= +"FNanchor_6"></a><a href="#Footnote_6" class="fnanchor">6)</a></p> +<h3>I.</h3> +<p>Úgy legyen rajtunk Isten áldása, a mint tinektek igazat fogunk +mondani s legnagyobb áldása legyen az: hogy ti elhigyjetek +szavainkat.</p> +<p>A mit tinektek mondunk, a mit számotokra leírunk, a mindenható +ítélőszéke előtt legyen mondva és leírva.</p> +<p>Hallja meg az Isten, hallja meg a nemzet igazságunk szavát s +legyen ég és föld bírája fölkarolt ügyünknek s hozza meg reánk +itéletét, oly igazságosat, oly részrehajlatlant, minőt csak Isten +és nemzet hozhat. <span class="pagenum"><a name="Page_60" id= +"Page_60">-60-</a></span></p> +<p>Országunk feje, a király, ki magát ellenségünkké tette, idézett +bennünket e törvényszék elé, mindőn bennünket pártütőknek +nevezett.</p> +<p>Mi megjelenénk e törvényszék előtt, s higgadtan, komolyan, mint +illik férfiakhoz, kik egy nemzet nevében szólanak s kiknek szavait +nemzetek hallgatják, felelünk e vádra.</p> +<p>Mi nem vagyunk, mi nem voltunk pártütők soha.</p> +<p>Nem egy párt, nem egy felekezet, nem egy nemzetiség érdeke az, +melyet mi védünk; egy alkotmány az, mely mindenkié, ki ez ország +földén lakik: magyar, szláv, vagy oláh; óhitü vagy protestáns; úr +vagy szegény.</p> +<p>Ez alkotmányt mi nem kértük, nem kaptuk a királytól.</p> +<p>Miénk volt az, mióta e földet Magyarhonnak híják! azon frigyláda +ez, melyre a királyok esküdtek, mely egy a nemzet életével, +összetartó kapocs egy ország népei közt, egyesek jogainak +biztosítéka, mely úr a király és a nemzet fölött. <span class= +"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span></p> +<p>Ki ez alkotmány ellen föltámad, az a pártütő.</p> +<p>Mi ez alkotmányt védni, a király megsemmisítni fogott fegyvert. +S mégis a király minket nevez pártütöknek, s mi mégsem neveztük a +királyt pártütőnek soha.</p> +<p>Midőn Isten kegyéből viruló hazánkat tulajdon jobbágya a +polgárháborúval támadta meg, a király e lázadót nyiltan pártütőnek +nevezte, s bennünket felhivott fegyveres önvédelemre a belháború +támasztója ellen; s most a király ugyanezen pártütőnek megkezdett +harczát folytatja ellenünk, ugyanazon seregeket küldi országunkra, +melyeket saját királyi szavával pártütőkké bélyegzett.</p> +<p>S mégis a király minket nevez pártütőknek, s mi mégsem neveztük +a királyt pártütőnek soha.</p> +<p>Országunk vérbe, lángba van borítva: a népfajok egymással írtó +háborút viselnek, névtelen szörnytettek kiáltanak az égre. Ki +idézte elő ez iszonyú harczot? Kinek szavára támadtak egymásra a +századok óta nyugvó elemek? Nem királyi parancs gyújtá-e meg a +lángokat, <span class="pagenum"><a name="Page_62" id= +"Page_62">-62-</a></span> miket most emberi kéz eloltani nem bír, +nem a királyi czímer volt-e a vérengzők megismertető jele? Nem +segítette-e őket a király pénzzel és fegyverrel és tanácsadással +emberiség-szennyező dulongásaikban? S nem nevezték-e a gyilkosokat +a király személyének helyettesítői testvéreiknek, barátaiknak? S +mégis a király minket nevez pártütőknek, és mi mégsem neveztük a +királyt pártütőnek soha!</p> +<p><i>Nem neveztük őtet annak, mert nem akartuk elzárni a kibékülés +útját.</i></p> +<p>Egy nemzet nem másíthatja meg szavait, mint egyes emberek.</p> +<p>Kit a nemzet egyszer pártütőnek nevez, azt többé királyának nem +nevezheti, az iránt többé más viszonya nem lehet egyéb, mint a +birónak a vétkező iránt. És a magyar nemzet még nem nevezte +királyát pártütőnek. Még akkor sem, midőn általa annak neveztetett, +s midőn azt önmentségére kellett volna kimondania. <span class= +"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span></p> +<p><i>Mert becses volt előtte a polgárvér; mert meg akarta óvni +hazáját a háború pusztításaitól, s mert imádta hazáját jobban, mint +a dicsőséget</i> s inkább akart érte áldozni, mint neki sebeket +szerezni.</p> +<p>Ime, mielőtt a harczot elfogadtuk volna, megkisértők a kibékülés +útját. Nem kértünk semmit, a mi nem a mienk s igértünk áldozatot +mindenből, kivéve alkotmányos jogainkat. Ajánlatainkat nem volt ki +elfogadja.</p> +<p>Dicsvágyó hadvezér, kinek eleme a háború, kihallgatta +békeajánlatainkat, és visszavetette. Elutasított bennünket a +harczok itélőszéke elé. Mi számot vetettünk magunkkal, megmértük +erőnket s kiálltunk a síkra. Nekünk nem lehetett az elég: hogy +<i>igazságunk</i> van azt tenni, a mit teszünk, azt is kellett +tudnunk, hogy <i>erőnk</i> van hozzá. S e tudatunkban nem +csalatkoztunk.</p> +<p>Erő, akarat, lelkesedés, maga a sors biztatólag jött elénk. De a +mint a nehezebb napok elcsüggedésre, úgy a derültebbek +elbizottságra nem ragadtak bennünket. <span class= +"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span></p> +<p><i>Mi még most is azt mondjuk: mi nem akarjuk a királyt +trónjától megfosztani, hanem azt akarjuk, hogy teljesítse +kötelességét, a mi egy király kötelessége.</i></p> +<p>Ezt mondjuk mi az eldöntő csaták előtt. Még nem dült el a harczi +koczka, még nem jött el a minden napok vége, még van idő megállni. +De mi a harcz kezdetén lehetséges volt, az nem fog az lenni a harcz +végén.</p> +<p>Mi ha vesztünk, mindent elvesztünk; de a király is mindent +elveszthet, ha a sors számára vetett vakot. Néki a mi +veszteségünkből semmi haszna, nekünk az övéből semmi sincs. És a +harcz kimenetele kétséges.</p> +<p>Mi féltett kincsnek tartjuk alkotmányunkat ily kétséges +kimenetelre koczkáztatni s óhajtjuk: hogy a király is tartsa ily +féltett kincsnek koronáját. Mi a harczot nem kezdtük, mi a harczot +nem dicsvágyból fogadtuk el, <i>mi megtámadott alkotmányos +jogainkat védni fogtunk fegyvert, s mihelyt azok biztosítva +leendnek, megszününk áldozni a nemzet vérével, s legyen bárki, ki +Magyarországot hitünk és meggyőződésünk szerint boldogítni</i> +<span class="pagenum"><a name="Page_65" id= +"Page_65">-65-</a></span> <i>bírja, helyt adunk neki az ország +kormányán; más föltétel alatt soha és senkinek.</i><a name= +"FNanchor_7" id="FNanchor_7"></a><a href="#Footnote_7" class= +"fnanchor">7)</a></p> +<h3>II.</h3> +<p class="right">Debreczen, 1849. február 8.</p> +<p>E napokban egy oly tüneménynek voltunk szemlélői nemzetünk +életében, mely lelkünket annyi sebhedés után a vigasztaló szó +csodaerejével érinti újra.</p> +<p>Honunk azon vidékeiről, miket az ellenség megszállott, jöttek +több rendbeli követségek a honvédelmi bizottmányhoz, hűségüket, +ragaszkodásukat a nemzet ügyét képviselő kormányhoz +nyilvánítandók.</p> +<p>Messze útról, számtalan veszélyen keresztül, eljöttek megmondani +Magyarhon kormányának: hogy az a nép, mely őket diadalünnepeiken +zászlókat lodogtatva fogadta, nem hagyta el őket a veszélyek +próbaidején, hogy csak egy intést, csak egy buzdító szót vár tőlük, +s mint egyetlen Isten-erejű kar fog seregestül föltámadni s +<span class="pagenum"><a name="Page_66" id= +"Page_66">-66-</a></span> követni a legelső zászlót, melyre +szabadságának jelszava van írva, s ha mindenki elhagyná is e hazát, +ők nem hagyják el azt soha, s ha mindenki eladná is szabadságát, +tőlük csak az élettel együtt lehet azt elvenni.</p> +<p>Nem! Ilyen népet nem lehet meghódítani.</p> +<p>Elöntheti határainkat az ellenség tengerhatalmával, de nem +öntheti el szíveinkben a honszeretet lángját, mely fiúról-fiúra +marad s megőrzi a nemzetet a meghalástól. E nép élete és halála +többé nincs emberi kezekben. Kik együtt tudnak tartani, midőn vezér +nélkül maradnak, kik nem hagyják el a zászlót, midőn a szerencse +elhagyta, kik bízni tudnak a kétségbeesés óráiban, kik a veszély +közepett emelnek kardot, kiáltva: nemzet ne hagyd magad! megvédnek +fiaid! azokkal Isten van, azokon ember nem vehet hatalmat.</p> +<p>Mi lelkünk belső nyugalmával merjük kimondani, hogy e nemzet +élete többé nem függ emberek éltétől, nem a mi életünktől.</p> +<p>A mi éltünk lehet a nemzet javára, a nélkül, hogy halálunk +kárára leendne.</p> +<p>S ha napjaink számlálva vannak, akár milyen legyen <span class= +"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> is azoknak +vége, dicső vagy dicstelen, e nemzet napja azért még fönmarad, s ha +mi alászállunk, támadnak helyettünk jobbak és erősebbek, mint mi +valánk, s ez, úgy hiszszük, magas vigasztalás a halál órájában. +Veszthetünk csatákat, de a nemzetet nem. Elfoglalhatják várainkat, +városainkat, de nem népünk szivét. Bátran nézhetünk sirunk +fenekére, ott nem fogjuk a nemzet koporsóját látni.</p> +<h3>III.</h3> +<p class="right">Debreczen, 1849. febr. 8.</p> +<p>A Wiener Zeitung nemrég egyik számában prostituálja a magyar +kormányférfiakat, arra figyelmeztetve a közönséget, hogy e férfiak +szökni készülnek Magyarországból, s e végett közli személyes +leirásukat, hogy őket mindenki <span class="pagenum"><a name= +"Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> rögtön elfoghassa. Azt nem +csodáljuk az érintett osztrák kormánylapban: hogy becsületes +emberekről magának nem szerzett fogalmat, bennünket kalandoroknak +fest maga előtt, kik szöknek, ha buktak, s nevet, nemzetet és +jellemet tudnak változtatni, mint szinpadi ruhákat; miért hinne ő +akárkit is jobbnak Metternichnél vagy Lajos Fülöpnél? Hanem azon +jámbor gondolat érdemel itt figyelmet, miszerint elleneink +Magyarország meghódítását, a szabadságharcz legyőzését oly +véghezvitt dolognak tartják, mely után már nem következik egyéb, +mint a vezérek megszökése?</p> +<p>Az ilyen hirek csak a börzepapirosok kedveért iratnak. Vagy tán +volna, a ki azt hinné: hogy a vezérek el fogják hagyni a csatatért, +midőn seregeik öt helyen állanak még zászlóik körül? Midőn a nép +elkeseredése még a legyőzöttekbe is új lelket önt, midőn a nemzeti +zászlók még meg sem rongyolva lobognak váraink ormán: <span class= +"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span> midőn a +harczi koczkán, mit a tegnap elveszt, azt a holnap visszanyeri, +ilyenkor kecsegteti magát valaki azzal: hogy a vezérek el fognak +szökni?</p> +<p>Nem vége ez még; csak kezdete a harcznak.</p> +<p>De ha vége volna is.</p> +<p>Ha mindaz teljesülne is, mire istenhivő lélek gondolni sem +képes, ha szabad volna annak megtörténni, hogy a gonoszak a +becsületeseken, a gyávák az erőseken diadalmaskodjanak, ha veszve +volna minden, szabadság, s haza és a remény azokat valaha +visszanyerhetni és ha volna akkor még egy másik Magyarország, mely +azokat, kik itt élni nem akarnak, keblébe fogadja, ne várjátok: +hogy e hon határait elhagyná egy is azok közül, kiknek szava a +szabadság eszméit életre költé.</p> +<p>Nézzétek meg a népet, mikor bejött a császári hadsereg fehér +szalagokkal fövegén, volt-e egy is, ki elébe <span class= +"pagenum"><a name="Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> ment kezet +nyújtani, volt-e ki biztató szóval fogadta, volt-e ki megtagadta +magyar lételét? Sehol, senki.</p> +<p>S ők, kik a népnek szakasztott közepéből nőttek a nemzet +kormányára, ők ne hasonlítanának-e az anyához, ki őket +felnevelte?</p> +<p>Nézzétek meg a hadsereget, midőn a császári kegyelem közéjök +szóratott, volt-e egy is ki meghunyászkodva le tette volna +fegyvereit, ki lábaihoz csúszott volna a hódítónak? Sehol senki. S +ők, kik midőn egyedül fegyvertelenül állottak is fegyvertelen +néptömeg élén, bátran léptek a trón zsámolyára, hogy az lépésüktől +megingadozott, számot kérni a nemzet életéről, ők sápadnának el +akkor, midőn mindenki arczát a harczvágy pirítja?</p> +<p>Ne vigasztaljátok magatokat azzal.</p> +<p>Irtózatos erő van a becsületességben.</p> +<p>A becsületérzés több embert itélt halálra, mint a törvényszékek. +<span class="pagenum"><a name="Page_71" id= +"Page_71">-71-</a></span></p> +<p>Mi készek vagyunk itéletére.</p> +<p>Azt nem tudjuk, hogy halálunk hol és mikor leend, betegágyban-e, +vagy csatamezőn, vagy a vérpadon? De hogy becsületes leend, arra +esküszünk.</p> +<p>A haza nálunk nélkül meg fog élni, de mi a haza nélkül soha.</p> +<p>Nekünk csak e földön van jövendőnk, vagy e föld alatt.</p> +<h3>IV.</h3> +<p class="right">Debreczen, 1849. február 8.</p> +<p>Ellenségeink azzal vélik a magyar népet magokhoz édesgetni, hogy +hadseregeikben szigorú hadi-fenyítéket tartanak.</p> +<p>Az igaz, hogy a mi seregeinkben ez nem történik mindenütt oly +szigorúsággal.</p> +<p>S mégis a nép derült, vidám arczot mutat, ha honvédeinket +<span class="pagenum"><a name="Page_72" id= +"Page_72">-72-</a></span> látja közelítni, eltűri a hadfi +csintalanságát: de sötéten marad és elzárkózik, ha amazok jönnek, s +kárba vész rajta a kényszerű hizelgés.</p> +<p>Imádjátok a népet! Isten fönséges arczát nem egyes emberek, +hanem népek hordják.</p> +<p>Látjátok: e népnek nem fáj az, hogy kenyerét elveszik, nem +bánja, hogy fut, fárad, adózik, még véréből is tizedet fizet: Isten +neki, a hazáért teszi, éhezik, nélkülöz, sebeit kötözi és büszke +reá. De fáj neki az: hogy elveszik szabadságát! Nincs kárpótlás, +nincs kérlelés, melyért azt elfeledje. Nem bánja, ha vagyona +elpusztul, nem bánja ha szegény emberré lesz, de a hazáért, +láthatlan szentségért tud érezni, de rabszolga lenni nem tud, nem +akar.</p> +<p>Az ilyen népet nem azzal kell az ellenség elé vinni, hogy az +majd falvait égetendi föl s gyermekeit gyilkolja le; hazáról kell +beszélni ennek és a szabadságról. <span class="pagenum"><a name= +"Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> E szókra fel fog dobogni +kebele, mert ott nemes szív lakik s oda nem hatnak földhöz ragadt +eszmék.</p> +<h3>V.</h3> +<p>Windischgrätz több proclamatiói egyikében azzal vádol bennünket, +hogy kormánybiztosaink által meg akartuk mérgeztetni a győri +élelmiszereket.</p> +<p>Ha volna kormányunk vezetői közt valaki, kiről ily intézkedést +feltehetnénk: ha elhihetnők, hogy ilyesmi csakugyan kisérletbe +vétetett, bizonyára e szándék védelmét nem vállalnánk magunkra.</p> +<p>Az immoralitást nincs mivel menteni. De mi ezt rágalomnak +nyilvánítjuk.</p> +<p>Kormányunk ilyesmit nem parancsolhatott!</p> +<p>Ha tette valaki, a kormány helybenhagyása nélkül tette. +<span class="pagenum"><a name="Page_74" id= +"Page_74">-74-</a></span></p> +<p>Mi oka lett volna a kormánynak ilyesmit parancsolni?</p> +<p>Mikor hadseregei állanak az ellenséggel szemközt, mi oka lett +volna orgyilkosságra?</p> +<p>Lehetett volna-e ilyen parancsot kivinni? lehetett volna-e +eredményt várni tőle? És ha lehetett volna, minő eredmény leendett +volna az?!</p> +<p>A népjogok lábbal tapodása, szentségtörés az emberiség +törvényeiben, fölhivás minden bűnre, minden alacsonyságra.</p> +<p>A lelkesedés harczában a szent ügyről ily alacsonyság minden +zománczot letörölne.</p> +<p>Jaj volna nekünk, ha elleneink becsületesebbek tudnának lenni, +mint mi. És ha nem akarnának azok lenni, nem állana-e ugyan azon +fegyver hatalmunkban, melyet mi vettünk kezünkbe s kinek volna +akkor kedve egy harczot fölidézni, melyben azé a győzelem, ki +legtöbb alacsonyságot tud elkövetni? <span class="pagenum"><a name= +"Page_75" id="Page_75">-75-</a></span></p> +<p>Átkozott volna, ki a magyar nemzetet ily gyalázattal akarná +megbélyegezni.</p> +<p>E vád ellen a nemzet és minden becsületes ember nevében +tiltakozunk.</p> +<p>Ha akarta ezt valaki tenni, az nem lehetett magyar, nem lehetett +mi közülünk való.</p> +<p>És ha közülünk való volt, akkor komolyan igényeljük a +kormánytól, hogy ez ügyünket és nemzetiségünket megbecstelenítő +vádat szigorú vizsgálat alá vegye.</p> +<h3>VI.</h3> +<p class="right">Debreczen, február 8.</p> +<p>Pest elfoglalása mindenesetre próbaköve volt sok embernek. Még +pedig nem csupán a becsületesség próbaköve, hanem egyúttal az +okosságé is.</p> +<p>Azok, kik tőlünk átmentek az ellenséghez, csak két egyenlő +nagyságú rossz között választottak. <span class="pagenum"><a name= +"Page_76" id="Page_76">-76-</a></span></p> +<p>Megmutatta a következés.</p> +<p>Windischgrätz meghagyta nekik a meztelen életet, és jószágaikat +minden hódolatnyilvánítás daczára elfoglalta. És az +természetes.</p> +<p>Windischgrätznek emberekre nincs szüksége, hanem jószágaikra +igen. Embereket kap ő szilárdabbakat, okosabbakat, +becsületesebbeket tulajdon felei közt, mint kik mitőlünk, gyáván, +bűnbánó képpel vándorolnak hozzá. Ezeket egyszerűen kifosztja s +hagyja futni.</p> +<p>Ennél rosszabb azon esetre sem történhetett volna velök, ha a mi +seregeinkből, mint hadifoglyok estek volna, az ellenség kezébe. Ha +tökéletesen legyőzettünk volna akkor is csak azon nyomorú sors várt +reájok, a mit igy nyertek. És ha győzni fogunk, mi vár reájok +akkor?</p> +<p>Nem halál, mert hiszen <i>mi nem szennyezzük be polgárvérrel +ügyünket</i>. Ők élni fognak. De hát élet-e <span class= +"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> az, mely +legdrágább kincsét, a becsületet elvesztette? Nem nézhetni szemébe +a legkisebb embernek, ki becsületességében állhatatos maradt. +Gyávának, hazaárulónak neveztetni ismerőseitől. Kit rokonai +kerülnek, barátai nem ismernek, kire semmi nemesebb öröm nem vár a +világon többé. Az ilyen életnél jobb a halál. És ezt magok +szerezték maguknak. Fölfedték jellemök gyöngeségét a világ +alatt.</p> +<p>Elvesztették a fejöket, és épen akkor, mikor legjobban +féltették.<a name="FNanchor_8" id="FNanchor_8"></a><a href= +"#Footnote_8" class="fnanchor">8)</a></p> +<h3>VII.</h3> +<p class="right">Debreczen, február 8.</p> +<p>Mentül beljebb megyünk a harczi mozgalmakba, annál több adatunk +van arról meggyőződni: <i>hogy sem a császár, sem a praetendens, +sem tán maga az egész császári család nem factor a mostani +eseményekben.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_78" id= +"Page_78">-78-</a></span></p> +<p>Hogy a császári család személyileg nem vesz részt nagyobbszerű +politikai combinátiókban, az régi dolog, és mindég úgy volt. Vagy +capacitás hiánya, vagy testi gyöngesége, vagy hajlamok gátolták +ebben. Egyszóval ők mindég inkább hagyták magukat jó embereknek, +mint eszes embereknek nevezni s ez dicséretökre válik. Jelenleg is +a császár Prágában, a prætendens és István herczeg a Hradsinban, +mind a hárman hihetőleg orvosi felügyelés alatt vannak, Zsófia +herczegasszony az alatt Münchenben, János herczeg pedig +Frankfurtban mulat.</p> +<p>Mindannyian távol e mozgalmak színhelyétől, még tán hirétől is. +Azonban itt nem a dynastiát képviselő személyekről, hanem azoknak +érdekeiről van szó. Épen ezen érdekek nincsenek e háború +factoraiban képviselve.</p> +<p>Windischgrätz által ugyan sehogy sem. A dynastia érdekei:</p> +<p>1. Osztatlan ausztriai monarchia.</p> +<p>2. Statusadósságok letisztázása.</p> +<p>Lássuk; minő haladást tettek a császári vezérek ezen érdekek +elérése vegett?</p> +<p>Ausztria egysége meg van ingatva, annál jobban, mennél tovább +tart a háború.</p> +<p>Kik magukról azt mondják, hogy a dynastia érdekeit képviselik, +csak bontottak, a helyett: hogy egyesítettek volna.</p> +<p>Oly népségeket izgattak föl territorialis önállóság +követelésére, miknek historiai léte nem volt soha, oly <span class= +"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> kapcsokat +szakgattak széllyel, miket összeforrasztani többé nem birnak.</p> +<p>Eltépték Magyarországtól Horvátországot s igértek neki független +nemzeti lételt. Föllázították egy önálló Illyria követelésére. +Amott a szerbeknek veték oda a Banatust s adtak nekik zászlókat egy +támadandó új Szerbia kivivására. Erdélyt elszakították természetes +testvérétől, s lángba boríták, hogy egy soha nem létezett +Dacorománia égjen ki belőle. Erőszakos kényszerrel lázíták föl az +egymást soha nem gyűlölt nemzetiségeket, gyalázatos, +természetelleni, történetszennyező harczra. Ezek mind a bomlás +eszméi, nem az egyesülésé.</p> +<p>Jaj azon birodalomnak, mely maga magának belháborút készít, azt +táplálja, terjeszti, mint a bukást érző adós, akkor pazarol +legjobban, mikor már semmije sincs. Ha azok, kik a dynastia nevét +viselik szájukban, Ausztria egységére gondoltak volna, lehetetlen +hogy Magyarországot ily körülményekbe hozzák.</p> +<p><i>Ausztriának csak ott lehet középpontja, hol legtöbb ereje +van. Mutatják a tények, hogy a középpont Magyarország.</i></p> +<p>Elfoglalva minden oldalról nemtelen belháborúval, mégis annyi +erőkifejtéssel tudott fellépni az összes monarchia reá nehezülő +hatalma ellen: hogyha azt első találkozásra le nem győzte is, de +mindenesetre félelmes vetélytársul mutatta be magát.</p> +<p>Ha az ausztriai monarchia egy akart maradni, azon perczben, +midőn Magyarország alkuval kinálta; ennek pártfogását, nem +meghódítását kellett volna keresnie.</p> +<p>Hogy ez nem történt, azt igen jól tudjuk. Ausztria háborút +csinált békés tartományainak: hogy azokat szövetségeseiből +meghódítottaivá tegye. Itt világosan látható, hogy nem a dynastia: +hanem egyesek érdeke dolgozik.</p> +<p>Hódítással egyesített birodalom soha sem élt soká. Azon +fejedelem, ki midőn a szeretetet választhatná, a <span class= +"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> félelmet +választja kormánybotul, rosszul gondoskodik az utódjairól.</p> +<p>Pedig a habsburgi fejedelmi család mindég jól tudott gondoskodni +unokái jövendőjéről. E harcz fordulhat jóra, fordulhat rosszra, a +dynastiának csak kára van belőle.</p> +<p>Birodalma foltokra van tépve, tekintélye megingatva, székhelye +elpusztítva. Hogy ebből nem következik a birodalom egysége, azt +látja mindenki, beszél róla és cselekszik ellene.</p> +<p>De senki sem tesz ellene annyit, mint maguk a császári +hadvezérek.</p> +<p>Ausztriának statusadósságai vannak.</p> +<p>Ha ezeknek letisztázása a hadvezérekre van bízva, akkor ezek +ismét rosszul képviselik a dynastia érdekeit, ha egy beláthatlan +végü háborút kezdenek a tartományokkal. A háború költségbe kerül, +szaporítja az adósságot. A háborúi költségeket a legyőzött fél +viseli. De itt a legyőzött fél magának a monarchiának egy része; a +mit attól elvesz, magától veszi el, a mit azon pusztít, önmagán +pusztítja.</p> +<p>A tartományok inségre jutnak.</p> +<p>A harcz elfogja a munkáskezeket a földtől. A hadjáratok +fölemésztik az élelemfölösleget. Ipar és kereskedés pang és a +capitálisták kiköltöznek.</p> +<p>Az érczpénz lassankint eltünik.</p> +<p>A hadvezérek sarczolják a gazdagabb városokat.</p> +<p>Összelövették Milánót, össze Bécset, Prágát, Lemberget. Maga +Milanó százezer lakossal kevesebbet számlál, mint egy év előtt. +Olaszország pompás vízvezetői semmivé téve, kereskedése +pusztulásban. Galicziában éhinség, a Banátus depopulálva, falvai +leégetve, hidak, utak, folyók elrontva, – elzárva.</p> +<p>A népek minden oldalróli zaklatások által megfosztva a +munkavágytól. Mindenütt előkészületek egy általános +elszegényüléshez, mely, ha az osztrák generálisok terveikhez hívek +maradnak s azokat keresztül vihetik, <span class="pagenum"><a name= +"Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> okvetlenül be fog +következni. Ily tönkretevési procedura nem állhat érdekében egy oly +dynastiának, mely népei segítségével küladósságaitól akar +menekülni. <i>Mert egy belháború költségeit győztes, legyőzött +egyformán viseli.</i> Belháborút egy uralkodó család nem +folytathat, mihelyt azt haszonnal bevégezheti. Belháború nem ad +dicsőséget, sem hasznot az uralkodónak, még teljes győzelem esetére +sem. Az pedig, hogy valaki csupa vérengzési vágyból, tulajdon +haszna ellen tartományokat depopuláljon, ha emberi szenvedély volna +is, de bizonyára nem a habsburgi család szenvedélye. Itt egyesek +érdekei dolgoznak. Főszerepet visznek mindenesetre a cseh +aristocratia követelései. Még a mult nyáron tervben voltak ezen +fellépések a birodalom minden részeiben felmerülő democrat +tendentiák ellen, mint erről akkori kormányférfiaink egyike +körülményesen értesítve is lőn, s adja Isten, hogy csalódjunk, de +mi azt hiszszük, hogy e tervezetben az egész birodalmi aristocratia +kisebb-nagyobb részben be van avatva.</p> +<p>Ezek esküdtek össze a népérdekek ellen, kimondatták a +királylyal, hogy nem volt joga aláírni azon törvényeket, melyek a +nép jogait szentesítik, kényszeríték koronájáról lemondani, +impossibilissé tették az uralkodó család többi tagjait. Egyiket +elküldték alkotmányos szemfényvesztést játszani, másikkal +eljátszatták egy egész ország bizalmát, a királyt tehetetlennek +hagyták kikiáltani, a királynét visszaküldték rokonaihoz, Zsófia +herczegasszonyt, miután minden gyalázást el hagytak rajta követni, +szinte elküldték rokonaihoz, s akkor kezükbe vették az elejtett +királyi pálczát.</p> +<p>Ezek a háború geniusai.</p> +<p>Mit bánják ezek: ha az országok depopulálva lesznek, ha a +monarchia szétbomlik, ha a status megbukik s utána esik a dynastia; +– az ő érdekeik sértetlen maradnak, – az aristocratia hatalma annál +nagyobb lesz. A pénzaristokratia mennél kisebb, a születési +aristocratia <span class="pagenum"><a name="Page_82" id= +"Page_82">-82-</a></span> annál nagyobb. S mikor az ipar és +kereskedelem forrásai kiszáradtak, a családfák és czimerek akkor +vannak legszebb virágukban. Az oligarchák hatalma akkor legnagyobb, +mikor a nép és fejedelem egymással háborút viselnek.</p> +<p>Itt van a kigyónak a feje.</p> +<p>Nem az a mi vétkünk, hogy önálló kormányt követelünk, nem az, +hogy a király szemébe kemény szavakat mondtunk, nem az, hogy +magyarok vagyunk, nem az, hogy a statusadósságokat el nem +vállaltuk; hanem az: hogy a mit tettünk, mindazt a nép nevében, a +nép érdekében tettük.</p> +<p>Ez szerzett mi nekünk ellenségeket, kik midőn engesztelő +jobbunkat nyujtottuk, azt felelték: «föltétlen megadást!»</p> +<p>E szórul ismertünk rájok. Jaj a dynastiának, ha ők fognak +győzni!</p> +<p>Jaj neki, mert barátai helyett ellenségeire bízta +jövendőjét…</p> +<p>E reactió vezére herczeg Windischgrätz. Ő az, ki legerősebben +kovácsol Magyarország leigázásán s a népérdekek felforgatásán; nem +azért, mintha mindannyi között ő volna a legjobb hadvezér, vagy +legerősebb gyülölője a magyar nemzetnek, hanem azért, mert iránta a +dynastia némi pénzbeli tartozással van lekötelezve, melyet azon +esetre vél megnyerhetőnek, ha egyszer valahára az uralkodócsaládot +adóssából hitelezőjévé teheti. Mint tudjuk, a habsburgi család nem +a leghíresebb adósságfizető s egy legázolt nép a legjobb fundus +egyes olygarchák meggazdagodására.</p> +<p>Jaj nekünk, jaj az igazságnak, ha bennünket ily érdekek emberei +le tudnak igázni. De jaj a dynastiának is, mely birodalma jövőjét +olygarchák kezeire bízta. <span class="pagenum"><a name="Page_83" +id="Page_83">-83-</a></span></p> +<h3>VIII.</h3> +<p>Fel munkára!</p> +<p>Nem összetett kezekkel, hanem dolgozókkal kell imádni az Istent. +Ne méregesse senki erejét, ne számítsa azokat, kik még háta megett +vannak, hanem tegyen úgy és annyit, mintha senkitől sem várhatna +segélyt. Nincs oly kicsiny embere a hazának, kire szüksége ne +volna. Nincs férfi, nincs nő, kinek tennivalója ne lenne, kinek +segélyét a hon nélkülözni tudja. Mindenkinek annyi a kötelessége, +mennyit elbír. S mindenki elbír annyit, a mennyit komolyan es +elszántan föltesz magában. Nem a tömeg nagysága, hanem az erő +nagysága teszi óriássá a nemzetet.</p> +<p>Fel munkára! a halál a küszöbön van. Kik az életnek hasznát nem +veszik, megszünnek élni. Tegyen mindenki annyit, a mennyit elbír. A +férfiak legyenek ébren, vigyázzanak minden bejövőre és kimenőre, +keressék fel az árulókat és kémeket, és tegyék őket +ártalmatlanokká. Ássák el vermekbe az eleséget, hogy hadseregünk ne +legyen azt kénytelen az ellenség előtt felégetni.</p> +<p>Árkoljanak körül minden falut, hogy egyes portyázók be ne +járhassanak zsákmányolni. Készítsen mindenki magának fegyvert, +olyat, a milyet tud.</p> +<p>Gyakorolja magát annak forgatásában, az ügyes férfi kezében a +bot is különb fegyver, mint ügyetlenében a kard.</p> +<p>Tulajdon hadseregünk számára gyűjtsenek élelmiszereket, +tűzelőfát, és vigyék helyébe, az állam kárpótlást nyújtand értök. +Hol a folyóvizek be vannak fagyva, vagdalják be a jeget, hol +erdőkön megy keresztül az út, vágják le a fákat, s rakják keresztül +az utakon. A dombokra építsenek őrgunyhókat, a hol egymást +felváltva, éjjel és nappal vigyázzanak arra, a mi körülöttük +történik. Gyanús embereket fogjanak el. Az ellenség közeledtét vagy +távoztát adják hirül, verjék félre a harangokat. <span class= +"pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span></p> +<p>Hol ellentállani nem tanácsos, vonuljanak félre, ne hagyjanak a +helységben semmit, s mihelyt az ellen távozott, térjenek újra +vissza s rakjanak gátakat a visszavonulásra. A holtakat és +sebesülteket, kiket vagy magunk, vagy elleneink kénytelenítettek +hátrahagyni, szedjék össze: a holtakat temessék el rögtön, a +sebesülteket ápolják. Tulajdon sebesülteinket testvéri +kötelessségből, az ellenét pedig azért, hogy értök majd azon +honfitársainkat, kik hasonlónl estek az ellen kezébe, +visszaválthassuk.</p> +<p>Kiket a nép vezetőül választ, érdemeljék meg a bizalmat. +Buzdítsák, világosítsák fel társaikat, beszéljenek velök a +közügyekről, tudósítsák őket a nemzet helyzetéről, a főcsaták +kimeneteléről, öntsék beléjök a hon szeretetét, menjenek elő +példával, hol áldozatra vagy bátorságra van szükség.</p> +<p>Legyenek mindig a nép között, ne kiméljék a fáradságot.</p> +<p>Ha minden egyes embert külön kell is megnyerniök az igaz ügynek, +dicső fáradság az.</p> +<p>Előbb férfiakat nyerünk, aztán csatákat. Jó vezér csinálja a jó +hadsereget, jó tanácsadó a jó népet. Tekintse magát mindenki a +szabadság apostolának s érezni fogja magában a szent lelket, mely a +némát szólani tanítja, mely az érzéketlent föllelkesíti, és a +gyávát hőssé szenteli, mely tömegeket térít meg és tart meg. +Hangoztatni kell az igazságot, hogy azt mindenki hallja és mindig +hallja. Tartani kell népgyüléseket: ki magában legtöbb lelket érez, +lépjen fel, szóljon egyszerűen, mondjon igazat, híja segítségül az +Istent, híja segítségül a népet, és ők meg fognak jelenni, és +segélyük naponként közelebb, és naponként erősebb leend. Ki magában +legtöbb bátorságot érez, álljon elő, esküdjék meg, hogy házát és +hazáját minden módon és mindenki ellen védelmezni fogja, és a nép +együtt fog vele esküdni s megtartja esküjét.</p> +<p>A nők legyenek mindenttevők családi körükben. Csaták idejében +ápoló kezekre van szükség. <span class="pagenum"><a name="Page_85" +id="Page_85">-85-</a></span></p> +<p>Ha valaha, most kell takarékosnak lenni. Semmit se venni, a mire +mulhatatlanul szükség nincsen s mindent megszerezni, a mi +szükséges, lelkesíteni a kételkedőket, ápolni a szenvedőket, és a +bátrakat buzdítani, ez a nők szent kötelessége. Ne legyen egy nő, +ki miatt egy férfi kötelességét elfelejtse.</p> +<p>A gyermekek, kiket még nem illet meg a fegyverviselés, +készüljenek oly életmódhoz, mely kenyeret ád, mely mellett az ember +már ifjú korában önmagáé lehet.</p> +<p>Ezentúl nem a henyélőké leend a szép haza, s azok, kiknek munkás +kezeitől fel fog virágozni, nem leendnek többé mostoha fiai. Kik a +munkát, a szorgalmat nem szégyenlik azoké leend a boldogság és a +nemzet tisztelete.</p> +<p>Föl a munkára! Mindenki! Mindenütt! Munkás kezek imáját +hallgatja meg az Isten. Munkás kezek szabadítják meg a hazát.</p> +<h3>IX.</h3> +<p>Nem csalódunk, ha azt hisszük, hogy nálunk van olyan párt, mely +a koronát imádja, és van olyan, melyik gyülöli.</p> +<p>Imádói azt éneklik: hogy Magyarország egységét csak a korona +tartja fenn, hogy Magyarországnak azért kell fenmaradnia, mert van +egy szentséges koronája, melyet angyalok hoztak a mennyországból, +ez szerzi neki a nemzetiségi autonomiát.</p> +<p>Ezek monarchisták, nem elvből, hanem félelemből.</p> +<p>Ha Magyarországnak egyéb oka nem volna arra, hogy legyen, mint +az, hogy koronája van; már maga ez elég ok volna arra, hogy ne +legyen.</p> +<p>Jövőjével, nem multjával kell bebizonyítani existentiája +szükségességét. A második párt pedig nagyon haragszik a koronára, s +azt hiszi, hogy ha ez megszünne lenni, mindjárt respublica lenne +Magyarország. Ezek a republicanusok, nem elvből, hanem +mulatságból.</p> +<p>Gyönyörű gazdálkodás lenne itt minálunk, ha a koronán +<span class="pagenum"><a name="Page_86" id= +"Page_86">-86-</a></span> kívül semmi egyéb nyomai a királyságnak +el nem tünnének láb alól. Ha a trónt felrúgnók s monarchicus és +aristocraticus institutióink tömkelegét meghagynók in statu +quo.</p> +<p>Lenne akkor – minden faj – külön respublica. Minden kerület – +külön respublica. Minden vármegye és nagy város – külön respublica. +Minden hadvezér – külön kormányzó. Minden hadsereg – külön turma +prætoriána.</p> +<p>Minden olygarcha – külön kis konzul.</p> +<p>Ez lenne aztán a – Musterrepublik. Már mi azt hisszük, hogy +minden tornyot alulról kell kezdeni építeni s aztán tanakodni róla: +hogy keresztet tegyünk-e tetejére vagy kakast? A kormányformákróli +tanakodásra s alkotmány-ujrakészítésre békességes idők +kellenek.</p> +<h3>X.</h3> +<p>Bár csak örökké béke volna a világon, sóhajt fennhangon ilyenkor +a félvilág, mikor háború van. Azoknak a kedvéért, kik az örök békét +valami igen szép állapotnak tartják, mi is leirjuk a magunk +eszméjét, a milyennek mi képzeltük azt magunkban.</p> +<p>Chinában vagyunk. Nem, ott sem vagyunk. Eldorádóban vagyunk.</p> +<p>Az emberek egytől-egyig, mind becsületes emberek. Nincs senkinek +semmi vágya, semmi bűne, semmi szenvedélye.</p> +<p>Áll a communismus.</p> +<p>Minden közös; a status tart minden embert, a status ad +mindenkinek ebédet, minden városban egyszerre tizenkét órakor, +egyenlő adagokban.</p> +<p>Mindenki minden hivatalt visel és nem kap érte fizetést. A +miniszter maga varr magának csizmát és a varga manifestumokat s +törvényjavaslatokat szab. Pénz nincsen, minden a statusé. Ingyen +kapni mindent. Ur <span class="pagenum"><a name="Page_87" id= +"Page_87">-87-</a></span> nincsen; mindenki egyenlő, nyáron szánt, +vet minden ember, télen országgyűlést tart és phlilosophál.</p> +<p>Iskola nincsen. Minden ember professor és tanítja maga-magát. +Templom nincsen. Minden ember prédikál maga-magának. Feleség +nincsen. Az emberek mind testvérek. A gyermekeket nevelteti a +status. Utak nincsenek, mert kereskedés nincsen, senkinek semmi +dolga a szomszédban. Ujságok nincsenek. Mert a világon ugysem +történik semmi. Nincs sem háború, sem kereskedés, sem diplomatia, +sem tisztujítások, sem bálok, sem szinházak, sem posták, kik az +előfizetést elfogadják. Nincs sehol semmi, mert mindenütt van +minden. Az egész világ pedig egy akol, melynek pásztora nincsen. +Örök békesség van a földön, az egész emberinem egy közös család, ki +mind egyforma kaputban jár. Van egy közös nyelv, mely 3459 nyelvből +van szerkesztve: azt beszéli minden ember. Nincsenek sem törökök, +sem angolok többé. Van egy közös viselet, melyet egyenruhaképen +hord minden ember, még azok a nemzetek is, melyek különben úgy +szoktak járni, a mint őket az isten gondviselés a világra +hozta.</p> +<p>Van egy közös szín, melyet minden ember fölvesz az arczára: +fehérek, feketék, olajszínűek és rézpénzszínű ábrázatuak.</p> +<p>Van egy közös statuscassa, melyben semmi sincsen.</p> +<p>Végtére van egy közös mennyország, a hova minden ember egyenlő +fáradsággal bejut, minden orvosi és papi segedelem nelkül.</p> +<p>Ilyen lesz az örök béke.</p> +<p>Így élnek az emberek, mint a halak a vízben.</p> +<p>S ez valóban szép czéltérés, mikor az ember annyira qualificálta +magát a tökéletesedésben, hogy a halakhoz is hasonlít.</p> +<p>Milyen szép lesz így az ember.</p> +<p>Minden tudomány nélkül; mert minek lenne akkor a tudomány? +Házakat nem kell építeni, földeket nem <span class= +"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> kell +fölmérni, várakat nem kell emelni, bányákat nem kell ásni, képeket +nem kell festeni, törvényt nem kell alkotni, históriát nem kell +irni, hadat nem kell viselni.</p> +<p>Minden szeretet nélkül.</p> +<p>Kit? Mit szeressen?</p> +<p>Apját, anyját nem fogja ismerni, nevelteti a status.</p> +<p>Ez lesz száraz dajkája.</p> +<p>Hazáját? Az egész világ lesz hazája. Családját? Senkinek sem +lesz családja. Az emberiséget? Minek? Senki sem fog a másikra +szorulni. A status gondoskodik mindenkiről.</p> +<p>Bátorság nélkül. Minek lenne ez? Háborút nem kell viselni, +tengerre nem kell szállani, vad állatokat nem kell öldösni. A +status mindenkinek ád hust, kenyeret és ruhát.</p> +<p>Szorgalom nélkül. Ki lenne szorgalmatos? Holtig fog élni +mindenki, s ha összedugja a kezét és pipázik, vagy reggeltől estig +fut, fárad: mindegy, nem veszthet semmít, nem nyerhet semmit.</p> +<p>Szeretet és gyülölet, erény és bűn, nagy és kicsiny, mind +elmulik, a communismus, a világbéke mindent egyformává tesz.</p> +<p>Az emberek születnek hivatás nélkül, élnek baj és öröm nélkül, +meghalnak remény és félelem nélkül. Ilyen szép eszme az örök béke +eszméje.</p> +<p>Örök szélcsend nincsen a természetben, nem lehet a +történetben.</p> +<p>A háború oly szükséges a világnak, mint a vihar a levegőnek.</p> +<p>Ujjá teremti azt.</p> +<p>Kell reá, hogy az emberi nemben minden nemesb érzés ujra +feléledjen, miket a hosszas tespedés tőzsér szellemével lassankint +kiöldös. Bátorság, jellemerő, honszeretet, becsületérzés; minden, a +mi az emberi lélekben szép és dicső, a harczban fejlik ki.</p> +<p>A háborút csak emberi lélek találhatta fel; megmutatva, hogy nem +fél játszani a halállal. <span class="pagenum"><a name="Page_89" +id="Page_89">-89-</a></span></p> +<p>Si vis pacem, para bellum.</p> +<p>Ez régi közmondás.</p> +<p>Harcz után esik jól a béke.</p> +<p>Midőn egy nemzet új életet kezd, illő, hogy először törjön +keresztül a halálon.</p> +<h3>XI.</h3> +<p class="right">Debreczen, febr. 10.</p> +<p>Batthyányi Lajos a budai jogbitorló katonai törvényszék elé +állíttatott.</p> +<p>«Én, úgy monda, azon tetteimért, miket mint miniszter tettem, +egyedül a nemzetnek vagyok felelős. E törvényszéket jogtalannak +nyilvánítom és biráimnak el nem ismerem. Bármit fognak önök tőlem +kérdezni, egy szót sem felelek reá.»</p> +<p>Rövid; de minden.</p> +<p>E szókról ismerünk reá.</p> +<p>Azon hajthatatlan őserejű character, mely czímer nélkül is +megmutatta, hogy ez is egyike azon igaz nemeseknek, kik megszokták +egy egész ország lelkét viselni magokban.</p> +<p>Büszke; mert van oka reá.</p> +<p>Nem imád senkit, de senkitől sem is fél. Nem ismer hatalmat, +mely előtt meghajolna, csak a nemzetet.</p> +<p>Büszkén emeli fel arczát a király előtt, büszkén a halál előtt. +Életében és halálában örökké következetes.</p> +<p>Őt jelleme tette fogolylyá.</p> +<p>Büszke volt eljönni ellenségei elől, de még büszkébb megadni +magát s bevárta sorsát, úgy a mint jött.</p> +<p>És ellenségeink úgy bántak vele, miként mi foglyaink +legkisebbikével sem.</p> +<p>Mint mondják: egy hétig nem is fűtötték börtönét.</p> +<p>Mit fog vele ezentúl cselekedni? Azt nem tudjuk. Ő bizonyára nem +fog okot arra adni, hogy szépen bánjanak vele. Mi csak azt tudjuk, +hogy a mi kezeinkben <span class="pagenum"><a name="Page_90" id= +"Page_90">-90-</a></span> is vannak fogoly-tábornokok, kik bárha +hárman sem érnek fel egy Batthyányi Lajossal, de kik +ellenségeinknek szintoly becsesek lehetnek, minő becses minekünk +Batthyányi, s kikről nagyon rosszul volna azon esetben gondoskodva +elleneink által, ha ők Batthyányival oly tényt találnának +elkövetni, melyet helyrehozni nem lehet.</p> +<h3>XII.</h3> +<p class="right">Debreczen, febr. 9.</p> +<p>Ellenfeleink kezdenek humorisálni. Olvastuk a nagyméltóságú +bécsi miniszterium egy rendeletét, mely szóról-szóra ekképen +hangzik: «A hochlöbl. etc. etc. miniszterium, szem előtt tartva a +nemzetiségi egyenjogokat (gleiche Berechtigung der Nationalitäten), +ennek elveinél fogva rendeli, miszerint mindazon ruthen +községekben, melyeknek közép- és elemi iskoláik vannak, a tanítási +nyelv ezentúl a német leend, a ruthen nyelv, mint «obligater +Gegenstand» taníttatván.» Még ilyen szépen értelmezve nem láttuk a +«gleiche Berechtigung der Nationalitäten» annyiszor +vesszőparipázott eszméjét. Mi sohasem tudtuk megfejteni, hogy +lehessen annyi különböző nemzetiségnek egyenlő mekkoraságú és +minőségű joga egy birodalomban?</p> +<p>Ausztria megfejtette.</p> +<p>Ekkor mindnyájan egyenlők lesznek. S nehogy egyik vagy másik +nemzetiség protegáltatni láttassék s ezáltal a többit irigységre +gerjeszsze, legyen egyenlően elnyomva mind, még anyanyelvétől is +megfosztva, annak használatától még elemi tanodáiban is eltiltva. +Ekkor mindnyájan tökéletesen egyenjogúak lesznek.</p> +<p>Mit mondanak a gordiusi csomónak ilyszerű megfejtéséhez szláv +testvéreink? Ez igazán karddal van ketté vágva. Át fogják-e látni +valahára, hogy nemzeteknek soha sincs okuk egymással harczot vívni. +Jobb lenne minekünk jó szomszédoknak maradnunk magunk jóléteért, +mint czivakodást folytatnunk mások örömére. <span class= +"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span></p> +<h3>XIII.</h3> +<p class="right">Debreczen, február 9, 1849.</p> +<p>E háború sokáig nem fog tarthatni.</p> +<p>Még pedig azon egyszerű okból nem, mert Ausztria részéről +idestova elfogy a nervus belli, a pénz. Soha Ausztria financialis +tekintetben rosszabb lábon nem állott, mint most.</p> +<p>Tetemes mennyiségű status-adóssággal terhelve, melynek nem akar +gazdája akadni. E mellett két leggazdagabb országában minden +jövedelemforrás egy év óta végképen elzárva.</p> +<p>A kremziri országgyűlés ugyan elhatározta a nyolczvan millió +kölcsönt, de nem mondta meg, hogy honnan.</p> +<p>Külső pénzhatalmasságoktól?</p> +<p>A Rothschild-család elkezdte liquidatióit és nem kölcsönöz +senkinek.</p> +<p>Angliának ott vannak éhen haldokló népei.</p> +<p>Az orosz kincstömegei csak a mesevilágban léteznek. Gazdaggá +vagy kereskedelem, vagy ipar, vagy termesztés tehet egy birodalmat. +Oroszország ezeknek egyikéről sem híres s azért ha dobra nem üti is +családi dolgait, van neki mit dolgozni tulajdon határain belül. +Különben is dynastiáknál a perfidia nem lélekben járó dolog s +Ausztria jól érzi azt, hogy Oroszország egy nyügös vetélytársától +szabadul meg a monarchia felbomlása esetén.</p> +<p>Nem marad hátra egyéb, mint tulajdon népeire vetni ki a +kölcsönt.</p> +<p>Itt ismét az a kérdés áll elő: hova és mire?</p> +<p>Csehországra? Ennek minden gazdagsága az aristokratáknál van, +azokra adót vetni nem lehet, a szegény cseh földműves keskeny +telkén pedig eddig is annyi adóteher fekszik, hogy azon egy +fillérrel több el nem fér. Galicziában sem teremnek a fenyőfák +aranyat, Olaszország, Magyarország csatamezőre van téve, kereskedés +<span class="pagenum"><a name="Page_92" id= +"Page_92">-92-</a></span> nincs, útak, vámok, pósták jövedelem +nélkül maradtak, az ipar hanyatló félben. Egyszóval sehol kilátás +alapot nyerhetni csak egy milliónyi új adóra.</p> +<p>Vagy tán érczjegyeket fog kibocsátani, mint eddig? +Status-papirosokat, újabb felelevenítésére a börze-játéknak?</p> +<p>Ez ugyan immorális dolog, de egy statusnak minden szabad, a mi +lehet.</p> +<p>Mi nem hisszük, hogy lehető legyen.</p> +<p>Kinek lenne kedve egy játékasztalhoz ülni, hol bizonyosan tudja +még az összeget is, a mennyit a bankárnak nyernie kell? Nem, +annyira nem haragusznak az emberek egymásra, hogy egy harmadik +kedveért akarnák egymást kirabolni.</p> +<p>Vagy tán tontinákat, életbiztosító intézeteket fog alakítani? +Ily időben, mikor az emberek nem számítnak a megöregedésre, a +tontinák élete sincsen biztosítva.</p> +<p>Vagy sorsjátékot hirdetend egy-egy galicziai uradalomra, melynek +földesurát a parasztokkal agyonverették, hogy legyen a dynastiának +mit ellutrizni, sőt tán éppen egy-egy magyar rebellis jószága jut +ily koczkajátékra, ki alázatosan visszament hódolni +Windischgrätzhez s ki nagyon fog örülni, hogy tulajdon jószágára +sorsjegyeket vehet? Még ez legnépszerűbb eszme. Az emberek +szeretnek a hirtelen meggazdagodásról gondolkozni s így rendesen az +olyan realitás, mely becsűár szerint megér kétszázezer forintot, be +szokott hozni a lutrizónak rendesen másfél milliót. Ha simplex +ember tenné, azt mondanók rá, hogy csal. Azonban a dynastiának +minden szabad, – a mi lehet.</p> +<p>Hátra van végre a bibliai kifogyhatatlan olajos korsó, a papiros +pénz. Ez legrövidebb útja a kölcsönfelvételnek. Annyi száz millió +bevallott és kétannyi be nem vallott forgásban levő papirpénz +mellett még lehet akármennyit utána erőltetni, csakhogy háború +idején ezzel hamar <span class="pagenum"><a name="Page_93" id= +"Page_93">-93-</a></span> megcsalja magát a kibocsátó, mert mentől +többet ad ki, annál inkább emeli a reálértéket, annál többe kerül +magamagának az élelmi szerek s háborúi készletek beszerzése, +magamagára árverez a papirosok által. Ha pedig árszabályt hoz be, +akkor éppen semmit sem kap. Példa rá II. József császár a török +háborúban.</p> +<p>Egyszóval Ausztriának nagyon nagy kilátásai vannak a küszöbön +álló egyiptomi hét-sovány esztendőkre.</p> +<p>Ezért mondjuk mi, hogy e háború nem fog sokáig tartani.</p> +<h3>XIV.</h3> +<p class="right">Debreczen, február 9.</p> +<p>Lassankint kitanulgatjuk ellenfeleink politikáját, melyet +irányunkban követnek.</p> +<p>Ennek egyik sarkalatos elve: véghetetlen ellenszenv az +igazmondás ellen, melyből azután következnek a többi +árnyéklatok.</p> +<p>Mikor ők az országot haddal támadják meg, mikor ők két kézzel +intézik a belháborút, akkor ők mondják azt, hogy mi forgatjuk fel a +népek nyugodalmát, kik azt védeni fogtunk fegyvert.</p> +<p>Mikor ők törvényeinket, alkotmányunkat semmivé teszik s mi +vérünket áldozzuk azoknak megtartásáért, akkor azt mondják, hogy mi +vagyunk pártütők és ők a törvényes hatalom.</p> +<p>Mikor ők elnyomják a szólásszabadságot, sőt még a tollak +viselésében is betiltanak mindennemű véleménynyilatkozatot, mikor +ők még a neutrálisnak maradókat is bebörtönözik, akasztják, +lövetik, akkor ők neveznek minket terroristáknak, kik, Isten látja, +még az evidens árulást sem büntetjük érdeme szerint. Mikor ők a mi +hadi foglyainkat embertelenül kínozzák, megölik, akkor ők neveznek +bennünket rablóknak, kik az ő foglyaikkal úgy bánunk, mint +vendégeinkkel.</p> +<p>Ilyenforma sophismákat is vesznek praxisba. <span class= +"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span></p> +<p>Megszállanak egy várost vagy vármegyét. Onnan a jóravaló +tisztviselőket szétkergetik. Beraknak helyettük egy csoport +lelketlen creaturát, a milyenek minden földben megteremnek, ezekkel +aláiratnak egy alázatos hódolat-nyilatkozatot, azt közzé teszik +valamennyi organumokban s akkor azt mondják, hogy ez és ez a város +és megye <i>meghódolt</i>. Az a város vagy megye ugyan azért +felküldi Debreczenbe a maga ujonczilletőségét, tényleg és népe +szellemében mindenestől a mienk, hanem ők azért számítják azt a +meghódítottak közé és örülnek rajta. Hadd legyen örömük +<i>nagy</i>, úgyis <i>rövid</i> lesz.</p> +<p>Vagy: beállanak egy pár divisio vasas némettel Kecskemétre, ott +dictiókat tartanak, mikben megmagyaráztatik, hogy ők a népnek +barátai, hogy ők a népet <i>bántani</i> nem akarják. Nem bizony, +feleli a kecskeméti ember, mert féltek, hogy mi fogunk titeket +<i>bántani</i>.</p> +<p>Az a szerencse, hogy a magyar nép gondolkozni szeret. Ha +megcsalják is, tudja ő azt jól, csak restel utálkodni érte.</p> +<p>Ha valahol ütközet volt, természetesen övék a győzelem, a mieink +soha nem vesztenek kevesebbet, mint kétezer embert, számtalan ágyút +és egész szekereket, tele aranynyal. Kossuth mindenik ütközetben +elesik egy párszor s a huszárok mindannyiszor tömegestől hozzájuk +állanak.</p> +<p>Sőt már annyira vitték, hogy ugyanazon szégyenletes, árulási +tényeket, mik Schlick csatáiban ellenünk intézve voltak, mint a +fehér kendőkkeli csalogatás, a csókolózások, az álkapitulatiók, +szépen, úgy mint történtek, lefordítják németre s trávesztálják +szóról szóra mi ránk, mintha azokat a mi seregeink tették volna s e +közben tulajdon népeink előtt széltére «der Feind»-nak czímezik +seregeinket.</p> +<p>Az olyan apró eltéréseket az igazságtól, mint minőkben Pest négy +órai bombáztatása hirdettetik, minők a <span class= +"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> császári +seregek diadalmas bevonulása Debreczenbe s a képviselőház Váradra +menekülése, Vasvári Pál elfogatása, Komárom bevétele s több eféle +csekély tévedések, minők a Figyelmezőben, a catholico-politicus +Magyarőrben, a Pesther és Wiener Zeitungban naponkint előfordulnak, +számba sem vesszük.</p> +<p>Ez tehát egyik maximája ellenfeleinknek: semmit sem mondani úgy, +a mint van és semmit sem tenni úgy, a mint mondva van. S ez +tagadhatatlanul igen jó maxima annak, a ki hasznát tudja venni, +csak az a két hibája van, hogy hamar kiismerik s akkor ha igazat +mondanak sem hisznek nekik és aztán az ilyen országlási tanok +mellett gyakran a tanítványok csalják meg a mestert.</p> +<h3>XV.</h3> +<p class="right">Debreczen, február 11.</p> +<p>A reactiónak két erős positiója van, melyből azt ki kell +zavarnunk. Egy az: hogy Windischgrätz és társai azt állítják +magukról, hogy ők a király nevében teszik operatióikat.</p> +<p>Másik az: hogy minket és mindazokat, kik a nemzet érdekeiért, +kik alkotmányos jogainkért küzdünk, Kossuth pártjának neveznek. Az +első állítást, úgy hiszszük, nagyon rövid szavakkal meg lehet +czáfolnunk. Egy előre bocsátott czikkünkben törekedtünk azt +kimutatni, kiknek áll érdekében a király nevét szentségtelen +czélokra bitorlani; azt azonban kénytelenek vagyunk nyiltan +kimondani: hogy mi Windischgrätz és hódító társai személyében nem +akarjuk föltalálni egy király személyét, ki magát népeinél +instelláltatja. Windischgrätz a király nimbusát használja paizsul, +már ha ezt a király oda engedte is neki, mi nem tartjuk eszélyes +dolognak a paizst ütni, hanem magát annak viselőjét.</p> +<p>Ellenségeink mindenütt felhasználják a népben és a katonaságban +még töredékül megmaradt pietást a király <span class= +"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> neve +iránt: saját átkozott czéljaik elérésére, s ezt nekünk nem szabad +ignorálnunk. A katona a király parancsára esküdött meg az +alkotmányt védeni, a katona az eskűhöz hű maradt, s most, ha az a +kérdés: hivek maradtak-e azok is, kik most ellenünk küzdenek, +bizonyára a pártütő név nem mi reánk fog szállani.</p> +<p>Mi azt, mit Windischgrätz a király nevében tesz, igér, vagy +fenyeget, diplomatiai hazugságnak nyilvánítjuk, s ezt teszszük az +ámító szavakkal kisértett nép érdekében. Ki minket, ki +alkotmányunkat, törvényeinket fegyveres kézzel támadja meg, az +ellenség, az pártütő.</p> +<p>Ki az ellenséggel czimborázik, annak nem királypárt a neve, +hanem hazaáruló.</p> +<p>Másik vára ellenségeinknek azon szempont, melyből bennünket +pártütőknek nevezve, azt iparkodnak a néppel elhitetni, hogy mi +csupán néhányak kalandos érdekeiért harczolunk, hogy e mozgalmak +csak azon egy férfi hatalmának érdekéből történnek, kit a nemzet +legjobbjai tisztelve emlegetnek; nem azért, mert hatalmát félik, +hanem azért, mert eddigi érdemei által leginkább központosítva +látják benne a nemzet bizalmát. Minden szavuk, minden törekvésük +elleneinknek oda czéloz: hogy ez összes nemzetet, mely mint +egyetlen ajk szólalt fel jogai követelésére, s midőn e hangot a +király nem akarta meghallani, mint egyetlen kar támadott fel a +végpusztulásra itélt ország védelmezésére, egy emberérdekű párttá, +egyetlen hatalomra vágyó töredék ligájává törpítsék. Isten, ki a +sziveket vizsgálja, legyen tanunk: hogy Kossuth nem az a férfi, ki +valaha önérdekért egy hangot emelt, kinek, midőn a hatalom non plus +ultrája kezében volt, egy gondolatja lett volna magát naggyá tenni. +Ha ő most legnagyobb az országban, azzá őt honfiai tevék. Az ő +kormányának hatalma a nép szerelme s ezt neki semmi más, mint +becsületessége s honszerelme adta. Kossuth a nemzet első +hivatalnoka és nem egyéb. Neki azon polcz, a melyen áll, +<span class="pagenum"><a name="Page_97" id= +"Page_97">-97-</a></span> nem adott hazája érdekein, hazája örömein +kívül semmi érdeket, semmi örömöt.</p> +<p>Azért, ha Kossuth elől áll azok között, kik a korona árnya alatt +szőtt cselszövényeket leküzdeni feltámadtak, azért Kossuth nem +vágyik e koronára, sem semmire, a mi ezalatt van. És ha van +jutalmazó igazság az égben s ez itélő sors enged választást a +jutalmak közt, e nemzet veszélyeinek elmultával Kossuthnak nem +leend nagyobb öröme, minha ez ország felvirágzását, mint egyes +polgár, kinek nincs egyéb czíme a honmentőnél, s egyéb rangja a +néptiszteletnél, mint egy Washington fogja szemlélhetni. Ezt +Kossuth maga nyilatkoztatá ki lelkének egy ihletett perczében, s +azok, kik őt ismerik, tudni fogják: hogy ez nem üres szó.</p> +<p>Nem is azért azonosítják ellenségeink e nevet a nemzet ügyeivel, +mintha ez ennek szégyenére válnék; tulajdon bűneiket akarják ezzel +elrejteni, ez a fügefa-levél, mely rosszul rejti meztelenségüket, +mely a nemzeten és az Istenen elkövetett. Ők tudják jól, hogy nem +Kossuth, hanem a szabadság ellen fogtak fegyvert; hogy nem +Kossuthot, hanem a magyar nemzet életét megölni hoztak hadat az +országra; hogy nem Kossuth javait, hanem az alkotmányt jöttek +elvenni vasas kezeikkel; ők tudják jól, hogy midőn a nemzet +mindenütt királyi emissariusok által föllovalt rablóseregektől +megtámadtatva, vég elszántsággal fegyvert ragadott, azt se Kossuth, +se senki másnak érdekében nem tevé, hanem tette, mert nem akart +gyáván leorgyilkoltatni, s most azt hiszik, hogy van még ember +Magyarországon, a ki ne tudná: hogy a magyar nemzetnek magát +megadni annyi, mint meghalni. Minden addig kibocsátott úgynevezett +királyi manifestumokban úgy van nemzetünk prostituálva, mint +Kossuth és pártütő társai.</p> +<p>Nem úgy uram!</p> +<p>Nem egy ember, nem pártütők, egy egész nemzet az, kit te a +csatatérre híttál számadásra; nem egy ember <span class= +"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span> érdekei +vannak itt czélúl kitűzve, egy ország mindene az, melyért az +élet-halál harcz fölidéztetett. Nem egy Zápolya János, nem egy +Bocskai, nem egy trónkövetelő vezeti most ellened seregét, kivel ha +feléje fordult a harcz szerencséje, az ország felében meg lehetett +alkudnod. Egy egész nemzet az, mely egész mindenéért gerjedett fel +reád, mely tőled nem kéri sem az országnak felét, sem a korona +darabjait, sem pénzt, sem hivatalokat; hanem kéri tőled törvényeit, +miket királyok esküje szentesít s miket semmivé akarsz tenni. Nem +Kossuth Lajos pártja, egy egész nemzet áll a zászlók alatt, vérrel +fizetni a vérért. Mi törvényeinket kérjük, ha te minket pártütőknek +nevezesz, azzal kimondád, hogy törvényeinket nem akarod megtartani, +s ezzel kimondtad, hogy nem Kossuth Lajos ellen: hanem e nemzet +minden szentségei ellen indítottál háborút.</p> +<p>Azonban ez hasztalan fáradság, egy személyhez beszélni, ki azt, +a mit neki mondanak, ha akarná sem hallhatná. A mit mondtunk, azt +inkább saját nemzetünknek mondtuk.</p> +<p>Figyelmeztetni akartuk a nemzetet arra, hogy azok, kik magukat a +király nevében mondják cselekedni, hazudnak, önérdekeikért vívnak; +a midőn a király nevében tesznek igéreteket, hazudnak, igéretek +nekik vannak téve s ezek a nép rovására mennek.</p> +<p>Ők tiszteletet követelnek a király iránt és ők maguk bábként +játszanak vele. És kik viszont azt mondják, hogy az egész had +Kossuth érdekében történik, hazudnak. Kossuth a vezér, de a nemzet +a souverain.</p> +<p>Kossuthnak egy érdeke, egy vágya nincs a nemzet érdekén, a +nemzet vágyain túl. Amazok egy király nimbusát akarják felvenni a +nép előtt, míg ellenben a nemzetet egyetlen ember halvány alakjában +akarják neki bemutatni.</p> +<p>E szándékukat észrevettük, szóltunk ellene; ha tévedtünk, +szándékunk jó volt és igaz. <span class="pagenum"><a name="Page_99" +id="Page_99">-99-</a></span></p> +<h3>XVI.</h3> +<p class="right">Debreczen, febr. 14. 1849.</p> +<h4><i>A trójai fa-ló német kiadásban.</i></h4> +<p>Komárom most a mi Trójánk.</p> +<p>Strategicus szempontból a legerősebb helyen, bevehetlen +bástyával, vízzel egészen körülkerítve, ellátva évekre eleséggel és +lőszerekkel, tizezer ember és nyolczszáz ágyú számára, úgy látszik: +hogy ha az ellenségnek kedve tartaná Komáromot ostromolni, ez +ostrom története alig lenne rövidebb, mint maga az Ilias.</p> +<p>Most Komárom a felső magyarországi népek Sionja.</p> +<p>Ide járnak Pozsony-, Esztergom-, Nyitramegyékből a jószellemű +nép küldöttei, erős szent szövetséget kötve egymással: el nem +hagyni a hazát, még azon esetben sem, ha az önmagát elhagyná, – +innen csapnak ki a kemény-öklű csallóköziek a szomszéd határokba, +vészt, halált vive az ellenségre magukkal, s ide térnek vissza, ha +az nagyobb erővel támad falvaikra.</p> +<p>Ma két hete: hogy az ellenség, nem akarván erejét Komárom +bástyáin csúffá tenni, azt is átlátva: hogy e bástyák őrei nem azon +emberek, kiket meg lehet vesztegetni, egy históriailag ismeretes +cselhez folyamodott, a fügét mutató márványszűz meghódítására, +melyet hajdan a görögök használtak Trója bevételénél.</p> +<p>Ezek egy falovat béleltek ki katonákkal, Windischgrätz pedig egy +gőzhajót.</p> +<p>Két zászlóalj legvitézebbnek tartott granátost felöltöztetett +népies ruhákba, azokat betömte a Maria Anna gőzös remorqueurjeibe, +néhány földi embert megvesztegetett azon tisztes czélból, hogy +azokat majd a nép közé kibocsájtva általuk azon hírt terjeszsze el: +hogy e gőzöst a népfelkelés foglalta el a németektől, s így nagy +diadallal kikötve Komárom váránál, abba masquirozott katonáit +becsempészhesse. <span class="pagenum"><a name="Page_100" id= +"Page_100">-100-</a></span></p> +<p>Azonban a mieink észrevették a cselt s a mint a kedves gőzös +szép felnemzetilobogózva, egy ponyváján nagy betűkkel, <i>Éljen +Kossuth!</i> háromszínüen felírva épen egy ágyúlövésnyire érkezett, +oly hatalmas salvéval üdvözlék, hogy az első lövésre rögtön három +sebet kapva, jónak látta be nem várni a másodikat s nagy szégyennel +visszatakarodott.</p> +<p>Az egyik lövés az üstöt sértette meg, a másik a hajó oldalán +berontva egy tükröt tört szét, melynek egy üvegdarabja egy +katonatiszt koponyáját sértette meg, ki negyednapra meghalt, a +harmadik egy közkatonát ölt meg.</p> +<p>Másnap a «Pester Zeitung» hivatalos hír szerint közlé, hogy +Komárom ostromoltatik, s hogy három napnál tovább semmi esetre sem +tarthatja magát.</p> +<h4><i>Katonauralgás. Soldatenregierung.</i></h4> +<p>Még az októberi események előtt, mikor nagy divatban volt +szlavismusról, germanismusról, magyarismusról s egyéb nemzetiségi +nisusokról beszélni, egy ilyen discussio alkalmával Windischgrätz +herczeg így nyilatkozott:</p> +<p>«Már nekem mindegy, akár szláv lesz a monarchia, akár német; de +katonauralgás alatt kell lennie.»</p> +<p>Erre nagyon röviden lehetett volna felelnünk, mondván: Jó, +uralkodjék tehát Magyarországon a magyar katona, ti is uralkodjatok +oda haza, ki-ki a maga országában.</p> +<p>Háborús időkben különben is veszti minden polgári törvényszék a +hatáskörét, rendkívüli körülmények rendkívüli módszereket +igényelnek, a státus követelései komolyabbak az egyesek iránt, +minden polgár kötelességei szigorúbb teljesítést kívánnak, az +exceptiváknak, pörorvoslatoknak, tekervényességeknek vége, az +ítéletek rövidek, határozottak: legyen tehát nálunk katonai +kormány, de magyar. <span class="pagenum"><a name="Page_101" id= +"Page_101">-101-</a></span></p> +<p>Azonban Windischgrätz ezt úgy látszik, nem ilyenformán +értette.</p> +<p>Egy kemény vasjáromnak képzelte ő a katonauralgást, mely mint +leigázott barmokat, tartja együtt a különféle nemzetiségeket, +uralkodást nem a katonának, hanem katonaságot az uralkodónak.</p> +<p>Mi tiszteljük a katonákat, elismerjük: hogy háborúban több +érdemeik vannak valamennyi törvény-forgatónál; de valamint a +háborút normális állapotnak nem képzeljük, úgy a katonauralgást nem +tartjuk permanens kormányzási formának.</p> +<p>Végveszély idején egy katonai talentum teheti magát dictatorrá, +de ez csak addig tart, míg a veszély tartott, azzal együtt ez is +elmulik.</p> +<p>Egyébiránt mind ezen kivételes formákrai törekvések arra +mutatnak: hogy a nagyszerű Ausztria nehéz betegségek idejét éli, e +heroicus gyógyszerek, ez amputatiók, e vérpazarlás mind közellevő +megoszlattatását jövendölik.</p> +<p>Ugyanazon symptomák, melyek a római birodalom összeroskadását +megelőzték.</p> +<p>Szövetkezések a barbariessel a civilizáció ellen, végképeni +depravatio, mely felülről veszi eredetét, császárváltoztatási +intriguek, s végre a katonauralgás eszméi; épen mint Róma a halála +előtti évtizedekben.</p> +<p>A katonauralgásróli delirium utolsó stadiuma a crisisnek.</p> +<h3>XVII.</h3> +<p class="right">Debreczen, február 15.<a name="FNanchor_9" id= +"FNanchor_9"></a><a href="#Footnote_9" class="fnanchor">9)</a></p> +<p>Magyar nép!</p> +<p>Ne higyj az ellenségnek. Hallgasd meg, a mit mond és nézd meg, a +mit tesz és vigyázz magadra. Ha valaha, most ne hagyd elámítani +magadat, egy percznyi <span class="pagenum"><a name="Page_102" id= +"Page_102">-102-</a></span> megcsalás kell csak, s a mi azután +következik, az a halál, nemzeted halála, tulajdon halálod.</p> +<p>Ne higyj neki. Ellenséged volt négyszáz esztendő óta, gyilkolta, +rabolta országodat, mióta lábát bele tette, minden magyar vér, mi +négy század óta kifolyt, ő miatta folyt ki, minden nyomor, vér, a +minden keserűség ő tőle jött rád. Ne higyj neki.</p> +<p>Megesküdött, hogy ki fog irtani a föld szinéről, mert magyar +vagy, mert a magyarral vele születik a szabadság; még az anyja +szive alatt alvó csecsemőt is meg fogja gyilkolni, hogy szabadságot +ne szüljenek a magyar nők többé. Ne higyj neki. Mikor azt mondja, +hogy úgy jő mint barátod, gondolj reá, hogy rabló csordái egész +Szegedig üressé tették az országot, fölégették a békés falvakat, +megölték a férfit, elevenen eltemették a siró gyermeket s anyját +elrabolták, gondolj reá és ne higyj neki. Mikor igéretet tesz a +király nevében, emlékezzél reá: hányszor volt a király nevében +adott szó egy év alatt megszegve, mennyi szent esküvés, +<span class="pagenum"><a name="Page_103" id= +"Page_103">-103-</a></span> mennyi irott törvény, miket királyi +törvény biztosított, s lett egy év alatt meghazudolva, elfelejtve, +kicsufolva; gondolj reá, és ne higyj neki. Mikor hazád legjobb +férfiait gyalázza előtted, mikor rágalmakat mond azokra, kikről +eddig csak tisztelettel hallottál beszélni; gondolj reá, hogy e +férfiak hazánk igazságos, szentséges ügyeért minden pillanatba +készek életöket áldozni, hogy míg ők élnek, addig Isten szeme van +ez országon, de átok és kárhozat száll reá, ha ellenségeid vehetnek +rajta hatalmat, gondolj reá.</p> +<p>Mikor győzelmeit hirdeti előtted, akkor palástolja legjobban +sebeit, mikor erejéről beszél, akkor félti legjobban hatalmát, +mikor téged ijeszt, akkor fél tőled legjobban. Ne higyj neki.</p> +<p>Ne higyj neki, ha igér, ne higyj neki, ha fenyeget, ne higyj +neki, ha imádkozik. Ellenséged ő. Az ő élete a te halálod. Véredből +él. Gondolj azokra, a kiket már megölt és vigyázz magadra, mert +téged is megölni készül. Ne higyj neki. <span class= +"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span></p> +<h3>XVIII.</h3> +<p class="right">Debreczen, febr. 18. 1849.</p> +<p>Testvéreink! Hazánkfiai! Magyarok!</p> +<p>Szálljon reátok az egyetértés szent lelke az égből.</p> +<p>Most, midőn vérben, lángban áll az ország, midőn a nemzet közös +veszélye minden érdeket egyesíte, ismerjétek meg egymásban a +testvért, nyújtsatok egymásnak kezet, felejtsétek el a múlt bűneit +és a jövő érdekeit, mindent, mindent, a mi emberi s gondoljatok a +hazára, ki most az egyedüli istenség, melynek oltárán áldozni +szabad és kötelesség.</p> +<p>Az ég keményen próbálja e hazát, isten látogató keze ellene +hagyta lázadni idegen ajkú fiait, kitette őt a harczok mezejére, +vérrel és könynyel hagyta megáztatni földét, – de egy áldása még +akkor is maradt rajta: – az, hogy magyar nem küzd magyar ellen.</p> +<p>Körül mindenütt ellenség, de míg mi, kik megtámadtatánk, +egymásnak testvérei maradunk, addig isten nem hagyta el e +hazát.</p> +<p>Mindenki ellenünk küzd és mi mindenki ellen, de hála a sorsnak, +még nem magunk ellen. <span class="pagenum"><a name="Page_105" id= +"Page_105">-105-</a></span></p> +<p>A magyarnak nem ez az első szabadsága, de ez a legdicsőbb.</p> +<p>A Zápolyák, a Rákócziak szabadságharczaiban két ellenséges tábor +volt a magyar, mely egymás vesztére ellenségeivel kötött +szövetséget, egyik az osztrákkal, másik a törökkel, hogy magának +ártson; most minden határról ellenség tör reánk, sehol sincs +barátunk, de azért a nemzet meg fogja érni győzelme napját, mert a +magyar önmagával kötött szövetséget, mert a magyart csak a magyar +győzte le mindig, most a magyar nemzet egy.</p> +<p>Egy nép, egy érdek, egy óhajtás, egy élet, egy halál.</p> +<p>Kívül harcz, belül egyetértés.</p> +<p>Míg mi el nem hagytuk egymást, addig isten nem hagyta el e +hazát.</p> +<p>Míg mi önmagunknak jó baráti vagyunk, addig a magyarnak nincs +félelmes ellensége.</p> +<p>Adja az ég: hogy ez mindig így legyen, akkor a magyar nép örökké +fog élni.</p> +<p>Ne virradjon meg az a nap soha, mely Magyarországot pártokra +szakadva találja, ne ünnepeljen meg ily napot halálos +ellenségünk.</p> +<p>Ha van közöttünk ember, ki szívében személyes gyülöletet visel, +mely őt testvérei bármelyikének ellenségévé teszi, gondoljon rá: +hogy e hazának csak egy ellensége van s minden gyülöletet ez egy +számára kell fentartani.</p> +<p>Ha van közöttünk, kit egy fellengősebb eszme társai sorából +kiválaszt, gondoljon rá, hogy semmi sem magasabb eszme a hon +életénél, és ez egyetlen és legelső, mire hazafinak most gondolni +szabad.</p> +<p>Ha van közöttünk, kit dicsvágy vagy sértett hiúság hontársai +bármelyike ellen daczolásra hív fel, gondoljon rá: hogy most csak +egy dicsőség van, s az a harczmezőn terem, csak egy hiúság s az a +hon megmentése.</p> +<p>Ha van közöttünk, kinek önérdeke eszébe tud jutni, <span class= +"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span> +gondoljon rá: hogy csak egy haza van és ez minden, ha ez elveszett, +akkor minden érdemnek vége.</p> +<p>Magyarok!</p> +<p>A mely nemzet magához hű marad, örökké él. A nemzet örök élete +kezetekben van, azt tőletek csak a visszavonás veheti el.</p> +<p>E küzdő hon szentséges nevében! Őrizzétek meg az egyetértés +kincsét. Felejtse el mindenki önérdekét, felejtse el a gyülöletet, +a hiúságot, a pártköltő chimaerákat, felejtse el és gondoljon a +hazára.</p> +<p>E nemzet addig él, míg egy marad.</p> +<p>Kívül harcz, belül béke s élni fog Magyarország!</p> +<h3>XIX.</h3> +<p class="right">Debreczen, febr. 25-kén.</p> +<p>Egy hazánkfia Pestről nemrég ezt izente kormányunknak:</p> +<p>«Adjátok fel a harczot, <i>mit akartok ti küzdeni százhuszezer +gyermekkel, hatvanezer férfi ellen!</i>»</p> +<p>Ki a fehér sorokban olvasni tud, ezt így fogja érteni:</p> +<p>«Jőjjetek bátran, erőtök kétannyi, mint az ellenségé!»</p> +<p>És ha gyermekek volnánk is mind, jó nekünk ez iskolába járni: +hol a háborút tanítják; ki tanulni tudott, az majd tanítani is tud. +S az a katona, ki tudományainak legelső alpháját a harczmezőn +tanulta, fél év alatt mestere lesz annak, ki hat évig tanult sarkon +fordulni s dobszóra lépni.</p> +<p>Ilyenek voltak Napoleon <i>legelső</i> katonái s ilyenekből +váltak a <i>legelső</i> katonák a világon.</p> +<p>Bízzatok ti ezen gyermekekben.</p> +<p>Rövid idő férfiakat fog csinálni ezen gyermekekből, rövid idő +halottakat fog csinálni ama férfiakból.</p> +<p>A csatamező, az ágyúk dörgése, az ellenség vére férfiúvá tesz +mindenkit. Nemsokára azt fogjátok mondani: <span class= +"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> +százhúszezer hős, hatvanezer kényszerített zsoldos ellen.</p> +<p>És ha megfordítva volna is az arány, azt mondanók: ne csüggedj +magyar nép. Nincs még oda Magyarország!</p> +<p>És ha nem volna egy katonánk is: hogy meg kell halnunk, azt +mondanók; ne csüggedj magyar nép, ha meg nem mentheted éltedet, +mentsd meg becsületedet, előre!</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_108" id= +"Page_108">-108-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>ESTI LAPOK.</h2> +</div> +<h3>Debreczen.</h3> +<p class="center">1849.</p> +<h4><i>Politikai Schiboleth.</i></h4> +<p>Nézeteket, elveket mai napokban felállítani nem lehet.</p> +<p>A körülmények felül kerekedtek a sorson s most ezek kormányozzák +a világot.</p> +<p>Ezért semmi politikai elvnek sincs jelenben mától holnapig +biztosított jövendője, semmi politikai nézet sem csinálhat magának +konsolidált pártot, minthogy a főeszme, a haza megmentése jelenleg +minden pártnézetek fölött prædominál.</p> +<p>Van azonban e főeszme tekintetében is irányzat, mely minthogy +ellensarkára is talált, erős demarkationális vonal kezd lenni +ugyanazon egy érdek két felei között.</p> +<p>Ezen irányzat vezértűje: úgy intézni jelenünk minden mozzanatát, +hogy az által a jövő semmi lehetőségeinek útját be ne vágjuk.</p> +<p>A jövőt csinálni lehetetlen, de elrontani nagyon is lehető.</p> +<p>Vannak, kik velünk ellenkezően oda állítják a dolgokat, hol a +kimenetelre csak egy út marad hátra, kik nem számítnak arra, a mi +lehet, hanem a minek kellene lenni. Kik csak egy alternativát +hagynak fenn, vagy ellenségeink végpusztulását, vagy hazánkét.</p> +<p>Ezek irányában mi azt mondjuk, hogy mi nem gyűlöljük +<span class="pagenum"><a name="Page_109" id= +"Page_109">-109-</a></span> annyira ellenségeinket, mint a mennyire +szeretjük hazánkat s ily drága kincs felett koczkázni magunk sem +akarunk, másnak sem hagyunk.</p> +<p>S ez azon Schiboleth, melyről a velünk egyetértőkre +ismerünk.</p> +<p>Ez elvből fogjuk fel mindazt, a mit az események kezükre +adandnak, jót és rosszat, semmit sem mondani, semmit sem tenni, mi +Magyarország ügyét koczkajátékká tegye.</p> +<h4><i>Országgyülés.</i></h4> +<p>Mi e jelen országgyülést legnagyobb tiszteletben kivánjuk +tartani.</p> +<p>Egyetlen konstituált hatalom az országban, egyetlen összetartó +kapocs és biztosíték minden megtörténhető scissiók ellen.</p> +<p>Elvitázhatlan érdeme az egyes tagoknak, hogy e nehéz napokban +együtt tudtak maradni, érdeme az egésznek, hogy sem balsors, sem jó +szerencse oly lépésre nem kényszeríté, mely elcsüggedést vagy +elbizakodást tanusított volna.</p> +<p>Ez érdem megtalálta jutalmát azon bizalomban, melylyel e hon +minden részei és a hadseregek ez országgyülés iránt +viseltetnek.</p> +<p>Óhajtjuk, hogy e koszorúját sokáig viselje.</p> +<p>Óhajtjuk, hogy a képviselők soha sem tettel, sem szóval meg ne +kisebbítsék azon tiszteletet, melylyel a nép irántuk oly örömest +viseltetik.</p> +<p>A tiszteletet semmi hatalom sem adja meg s a kormányt semmi +hatalom sem teendi oly erőssé, mint azon morális hatás, mit a +nemzet közbizalma tett kezébe.</p> +<p>Mi rajta leszünk, hogy a tisztelet kívülről senki által ne +gyöngíttessék, úgy más részről nem mulasztandjuk el figyelmeztetni +az illetőket, ha azt belülről látnók fenyegetve. <span class= +"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span></p> +<h4><i>A kormány.</i></h4> +<p>Kormányunk erejét és hatását nevelni minden becsületes hazafinak +kötelessége.</p> +<p>E kötelességet mi nem abban véljük feltalálni, ha e kormányt +mentől több személyzetből kivánjuk összeállítani, sőt jöhet elő +eset, mikor kénytelennek találhatjuk magunkat azon gondolatra +vetemedni, mintha a kormány közegeinek megfogyatkozásával éppen +annak hatályossága növekednék.</p> +<p>Világosabban szólva, mi a kormány tekintélyét fenntartani +törekszünk s e czélból megkivánjuk, hogy e törekvéseinket a kormány +kezelői közül senki lehetetlenné ne tegye.</p> +<h4><i>Jog és érdek.</i></h4> +<p>Eddigelé országos ügyeink eldöntése körül szüntelen a jogosság +kérdése határozott.</p> +<p>Ez nekünk természetünk. Prókátor nemzet voltunk. Mutatják +százados pörfolyamaink, mennyit el tudott két ember egymással +huzakodni, ha mind a kettő azt hitte, hogy ő van a jogos úton.</p> +<p>Most is úgy tettünk. Ha Ausztria tőlünk valamit követelt, soha +sem kérdeztük azt, hogy érdekünkben van-e neki azt megadni, hanem +azt, hogy van-e neki joga ezt tőlünk kérni?</p> +<p>Pedig a jog bemutatása mindig demonstratioval jár s az ilyen +demonstratio aztán rendesen többe kerül, mint a mennyit az ember +érdekeiből feláldozott volna.</p> +<p>A jog utoljára is csak írott malaszt s addig tart, míg azt erőnk +van megtartani, míg az érdekek egysége mindenkor biztos alap s nem +szerencséltet semmit.</p> +<p>Megpróbáltuk a hazát megmenteni, mint prókátorok, ez nem +sikerült. Most megpróbáljuk őt megmenteni mint katonák, – ne adja +Isten, de ha az sem sikerülne, akkor próbáljuk megmenteni, mint +politikusok. <span class="pagenum"><a name="Page_111" id= +"Page_111">-111-</a></span></p> +<h4><i>Nemzetiségi kérdések.</i></h4> +<p>Ausztria igéreteket tett a tőlünk különböző nemzetiségeknek, +mikről előre tudta, hogy nem teljesíthetők.</p> +<p>Hamarább jött el az idő, mint vártuk, melyben azok észre fogják +venni megcsalatásukat.</p> +<p>Zágrábban és Karloviczon kitűzték a veres lobogót s a császári +sasokat a földhöz verték.</p> +<p>E tényekből természetesen következik az, hogy most e +nemzetiségek a velünk folytatott természetelleni harczot felhagyva, +alkupontokkal fordulandnak hozzánk.</p> +<p>Mit tegyünk mi ez esetben?</p> +<p>Jelen pillanatban nagy előnyünk volna a dinasztiával szemben, ha +nekünk nem kellene határvédő harczot folytatnunk s erőnket +szétosztanunk s e tekintetből mi képesek vagyunk sokat áldozni, – +elmondjuk, hogy mennyit.</p> +<p>Készek vagyunk elfeledni mindazt a vért, a mi kiomlott, Isten +áldása és bocsánata legyen rajta. Készek vagyunk a fölégetett +falvak helyébe újakat építeni. Készek vagyunk egy általános +amnesztiát hirdetni ki a megtérőkre.</p> +<p>A mi egy népnek boldogságot, jóllétet ad, mindazt megosztjuk +mindenkivel, ki e haza földén lakik.</p> +<p>Az alkotmányos jogok kiterjesztésében senkinek, semmi pártnak, +semmi felekezetnek a másik felett bitorlott előjogokat nem +adunk.</p> +<p>Azoktól, kik törvényeink jótékonyságában részesülnek, nem +kivánunk egyéb teherviselést, mint a mit e törvények általánosan +mindenkire szabtak.</p> +<p>Nyelvét, nemzetiségét senkinek erőszakkal meg nem támadjuk.</p> +<p>A mi a közigazgatási formákat s a helyérdekeket illeti, ezek +tárgyában részrehajlatlanok leszünk.</p> +<p>Mindezeket megigérhetjük és megadhatjuk.</p> +<p>Csak olyasmit ne igérjünk, a mit megadni sem hatalmunk, sem +akaratunk nincsen. <span class="pagenum"><a name="Page_112" id= +"Page_112">-112-</a></span></p> +<p>Igérhetnők mi is mindazt, a mit a dinasztia igért, megcsalta +őket a dinasztia a maga érdekében, mi is tehetnők ezt velük a +magunkéban. De a csalás mindig rossz basisa a jövendőnek. A +perfidia megboszulta magát mindig, megboszulandja ezentúl is.</p> +<p>Fellengős chimærák a politikában mindig csak arra valók, hogy +takaróul szolgáljanak igen prózai motivumoknak.</p> +<p>Az abszolutizmus a szabadság szárnyszegésére a nemzetiségi +prætensiók szitását találta föl, ezen fellengős eszme alatt kezdett +harczot a demokratia ellen.</p> +<p>Ha azok, kik magukat a dinasztia által igért nemzetségi +egyenjogosítás által rászedve látják, az <i>elvben</i> érzik +megcsalatásukat, úgy belőlük ismét igen jó testvérek válhatnak, de +ha csupán a <i>dinasztiában</i> látják csalatkozásukat, nekünk az +ellenség által kezdett ármányt folytatnunk nem szabad.</p> +<p>Oly igéretet, melynek teljesítése nemcsak nekünk, de a sorsnak +sincs hatalmában, meggondolatlanságból tenni nevetség, +kiszámításból perfidia volna.</p> +<p>Egy nemzetnek pedig mindkettőt kerülni kell.</p> +<h4><i>Szláv szimpathia.</i></h4> +<p>Sokan csodának tartják, hogy felsővidéki szláv rokonaink hazánk +és szabadságunk ügyét oly forrón pártolják.</p> +<p>Látjuk a tényeket.</p> +<p>Az évek óta oltogatott panszlavismus apostolai nemcsak hogy +pártolást nem találnak, sőt kiveretnek a szláv ajkú +községekből.</p> +<p>A felső vidékek örömmel küldik adójukat és ujonczaikat a haza +szolgálatára.</p> +<p>Mindnyájan szóval és tettel a mienknek vallják magukat.</p> +<p>Kinek az érdeme ez? <span class="pagenum"><a name="Page_113" id= +"Page_113">-113-</a></span></p> +<p>Egyetlen néplapnak (Prjatel Ludu), mely jó szellemű czikkei +által e népet idejekorán felvilágosítva, elválhatlanul hozzánk +csatolta.</p> +<p>Kár, hogy e becsületes irányú lapot kormányunk nem terjeszteti +azon erélylyel, melylyel elkezdte.</p> +<p>Az állodalmi nyomdát holmi hiábavaló debreczeni fidibusok +helyett bátran lehetne ily okosabb nemű vállalatokra használni.</p> +<p>Azon nép nem tudja mire vélni hallgatásunkat, ilyenkor egy maga +helyén levő értesítés egy hadsereggel felér.</p> +<h4><i>A kormány és a hadsereg.</i></h4> +<p>E kettő alkotja jelenben a nemzetet, e kettőnek tökéletesen meg +kell érteni egymást.</p> +<p>Mindkettőnek vannak egymás iránt jogai és kötelességei.</p> +<p>Joga a kormánynak a hadseregtől a hon és törvények védelmét +megkivánni.</p> +<p>Kötelessége a hadseregnek a kormányt, mint Magyarország egyetlen +konstituált hatalmát elismerni.</p> +<p>Joga a hadseregnek megkérdezni, hogy miért küzd.</p> +<p>Kötelessége a kormánynak végletes czélokra nem koczkáztatni +haderejét.</p> +<p>Kerülnünk kell minden okot az összeütközésre.</p> +<p>Itt nem két pártról van szó, mely közül akármelyik egy egész +marad, az egy testnek két fele, mely csak addig él, míg egy +marad.</p> +<p>Szakadást itt előidézni nem mesterség. Csak rossz akarat vagy +ostobaság kell hozzá. Az indulatokat túlhajtani nem +boszorkányság.</p> +<p>Kikerülni szinte nem nagy mesterség. Csak jó akarat és egy kis +domestikus ész. A végletek óvatos kikerülése. Parva sapientia +regitur mundus. <span class="pagenum"><a name="Page_114" id= +"Page_114">-114-</a></span></p> +<h4><i>Ne bántsátok meg a katonát!</i></h4> +<p>Nem képzelünk könnyelműbb petulantiát, mintha literátus emberek +a katonákat gúnyolják, satyrizálják.</p> +<p>Olyan emberek, kik itthon szép kényelmesen lógázzák a lábukat, +olyan emberekről, kik minden perczben életükkel fedezik a hazát, +csak tisztelettel szólhatnak.</p> +<p>Katona becsülete nem olyan, mint más emberé.</p> +<p>Rajta nemcsak a gyalázat, de a gyalázatnak még az árnyéka is +meglátszik.</p> +<p>Katonára nézve a könnyelmű gúny is több, mint egy arczul +csapás.</p> +<p>Kivált most, midőn azt követeljük, hogy ellenségeink +tisztelettel viseltessenek fegyvereink iránt, nincs nagyobb +könnyelműség, mintha éppen mi magunk piszkoljuk be e fegyverek +viselőit.</p> +<p>Nekünk hazafiúi kötelességünk azokat, kik tán gyöngébbek a +veszély előtt megállani, szóval és tettel lelkesedésre, bátorságra +buzdítani, nem pedig azokat, kik a csatából tán elfutottak, +gúnyolni akkor, midőn mi oda sem mentünk.</p> +<p>S ha volnának is a katonák közt egyeseknek gyarlóságai, azokat +kötelességünk az egész testületért kimélettel érinteni, mert minden +egyes katonában az egész van meggyalázva. Ha vannak a katonának +hibái, azokat rója meg az, ki nála jobb katona, de ne az, kinek +fegyvere nem oldalára, hanem nyelvére van kötve.</p> +<p>Tiszteljétek a katonát. Ki hazájáért sebet visel, annak fáj, ha +tollal karczolják.</p> +<p>A katona erénye most az egyetlen erény, melyet a nemzet +jutalmazni tartozik s egyéb jutalmat úgy sem adhat, de nagyobbat +sem, mint a köztiszteletet.</p> +<p>Ki ezt ily időben, ily körülmények közt meg tudja sérteni, az +vagy őrült, vagy rosszlelkű, vagy mind a kettő.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_115" id= +"Page_115">-115-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>ESTI LAPOK.<a name="FNanchor_10" id="FNanchor_10"></a><a href= +"#Footnote_10" class="fnanchor">10)</a></h2> +</div> +<p>A czivakodás nem nagy mesterség.</p> +<p>Pörpatvarok csinálásához akárki ért.</p> +<p>De a ki a kibékülés időpontját ügyesen fel tudná használni, az +volna az igazi ember.</p> +<p>Mi a kiegyenlítés, szövetkezés eszméjét több ízben +felemlegettük, mindannyiszor pereatot mondtak a fejünkre miatta. +Most tehát még tovább megyünk és elmondjuk, hogy kivel kellene +szövetkeznünk, kibékülnünk és hogyan?</p> +<p>Mi nem prédikálunk kibékülést Windischgrätzczel, ha ő nyujtaná +is kezét, azt mondanók: ne fogadjuk el, mert rászed.</p> +<p>Mi nem prédikálunk kibékülést laptársainkkal. Mi természetesnek +találjuk, hogy mindenki félti monopoliumát. <span class= +"pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span> Uj lap +ellen rendesen háborút szoktak indítani a régiek, hanem azért az +ország meg nem bomlik. Ez így volt mindig, mióta a papirost +feltalálták.</p> +<p>Mi még csak azt sem mondjuk, hogy azon becsületes embereknek +hagyjatok békét, kikben most a nemzet van képviselve.</p> +<p>Sőt szidjátok őket, hajigáljátok be sárral, hadd mutassák meg, +hogy minden méltatlanság, félreismerés, gyanusítás daczára, tudnak +jó hazafiak lenni. Ez legyen jellemük critériuma.</p> +<p>Hanem azt mondjuk, hogy nézzetek körül.</p> +<p>Az osztrák had megszállotta fél Magyarországot – azon népek, +melyek egykor csak langy melegek voltak a hazaszeretetben, most +imádják a hazát, mert <i>gyülölik az osztrákot</i>. Karloviczet +Stratimirovics ostromállapotba tette, s felmondta az +engedelmességet Theodorovicsnak; a szerbek kitűzték tornyaikra +nemzeti szineiket s letépték onnan a feketesárga zászlókat, mert +gyülölik az osztrákot.</p> +<p>A kremziri gyülés baloldala, a lengyel párt, megtagadta a +kényszerített adót, meg a negyvenezer ujonczot, mert gyülöli az +osztrákot.</p> +<p>Horvátország egyetlen organuma be van tiltva, mert követelte az +igéreteket, miket az osztrák tett neki és követelte most, mikor +azokat megadni Ausztriának leginkább van érdekében, de legkevésbé +van hatalmában. <span class="pagenum"><a name="Page_117" id= +"Page_117">-117-</a></span></p> +<p>S ti még most sem látjátok: hogy kik a mi természetes +szövetségeseink?</p> +<p>Nem veszitek észre, hogy a közös gyülölet pártja az, melyen a +végletek egymást érintik.</p> +<p>Nen vártátok-e e perczet, midőn az ellenünk lázasztott +nemzetiségek megcsalatásukat észrevéve, egyszerre fognak Ausztriára +támadni s követelni fogják tőle, hogy haljon meg! mint ő követelte +mi tőlünk.</p> +<p>S nem sejtitek-e, hogy e percz igen közel, hogy e percz jelen +van?</p> +<p>Nem sejtitek-e, hogy az volna most a mindenható, ki a pillanat +erejét felhasználva, az egymásra támadt fegyverek csapásainak egy +új irányt tudna adni; hogy e csapásból elég lenne egy ellenséget +semmivé tenni?…</p> +<p>Ezt kellene tudnotok és tennetek, ha nem jogokért küzdenétek, +hanem eredményért.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Nagy napok előperczeit éljük.</p> +<p>Magyar nemzet, nem dobog-e szived?</p> +<p>Örök élted vagy örök halálod előórája ez.</p> +<p>Nem érzed-e, hogy e perczben valamennyi zászlód együtt van? Nem +érzed-e, hogy e perczben 50 ezer fiatal egyesült egy karrá, +megrázni a bálványt, kinek hatalma alatt nyögsz? Nem sejted-e, hogy +egy nap vagy tán egy óra mulva egyetlen óriási hang fogja betölteni +az eget és a földet, mely dicsőségedet hirdetendi? Nem hallod-e +olykor az ágyúk távoli moraját? Nem álmodol-e győzelemről, +szabadságról, örök boldogságról?</p> +<p>Isten, ki mindenható vagy, ne hagyd el e hazát!</p> +<p>Nép! ki Isten után mindenható vagy, ne hagyd el e hazát!</p> +<p>Seregeink szemközt állanak az ellenség soraival, a zászlók +lobognak a halmokon, egyetlen viharos kiáltás tölti be az eget és +földet: Éljen Magyarország!</p> +<p>A zsarnok népe hallgat, még jobban is fog hallgatni. +<span class="pagenum"><a name="Page_118" id= +"Page_118">-118-</a></span></p> +<p>Férfiak fegyverre! nők imára! Isten nevében. Rajta! Éljen +Magyarország!</p> +<p class="center">*</p> +<p>Magyarország boldog leend. De nem mi általunk.</p> +<p>Mi elkéstünk. Hijába biztatjuk, hijába vigasztaljuk magunkat, +ily vén fiak nem illenek ily fiatal menyasszonyhoz, mint a mi +hazánk.</p> +<p>Kell jőni egy újabb nemzedéknek, mely nálunk jobb legyen.</p> +<p>Az apák bűneit örököltük: kell hogy sirba vigyük azokat +magunkkal, s ne adjuk át többé az unokáknak.</p> +<p>Az ősi visszavonásnak, testvérgyülöletnek, az ősi hiúságnak, +minden ősi rossznak magva szakad bennünk. Mi leszünk az utolsók, +kik ha elfogyánk, Magyarország új históriát kezd és +ragyogóbbat.</p> +<p>Lesznek nálunk jobbak és okosabbak, kik nem fognak törekedni +egymás fejéről letépni a babért, de kik a polgárérdem előtt meg +fognak hajolni. Mi nem leszünk; de lesz Magyarország.</p> +<p>Isten nem vitt be az igéret földébe senkit, ki a husz éven felül +volt.</p> +<p>Szerencse reád, új nemzedék, ki a husz éven alul vagy, te oda +fogsz jutni.</p> +<p>Akkor is áldva légy hazám: hisz a boldog hazának még a halottai +is boldogok.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_119" id= +"Page_119">-119-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>MI LESZ BELŐLÜNK?</h2> +</div> +<p>Az ellenséget meg kell vernünk.</p> +<p>Meg kell! mondom, bármibe kerüljön is, bármikorra végződjék, azt +le kell győznünk; azután kérdhetjük, hogy mi lesz tovább?</p> +<p>Az ellenséget meg kell vernünk, bármennyi pénzbe, bármennyi +vérbe kerüljön.</p> +<p>Mindenért mindent!</p> +<p>És ez meg fog történni.</p> +<p>Bennem él a hit, hogy meg fog történni: ez oly szent hit, mint a +fanaticusnak a túlvilág s napjaim gondolatja, éjeim álma, halálom +vigasztalása.</p> +<p>Mi lesz akkor Magyarországból?</p> +<p>Azon nemzetből, mely küzdött a szabadságért, nemzetiségeért, +törvényeiért és győzött…</p> +<p>E kérdésre az idők fognak felelni, nem is azért tettem: hogy +feleljek rá; hanem azért: hogy más valaki ne találjon rá felelni, +emberi kezekkel irva bele a jövendők könyvébe, melynek sorait nem +olvashatja senki.</p> +<p>A mi jövendőnket Európa sorsa dönti el. Meglehet, hogy a mi +sorsunk dönti el Európa jövendőjét: valószínűbb az első.</p> +<p>A mit mondok, nem azért mondom, hogy vagy egyiket vagy másikat +inkább óhajtanám; hanem azért, hogy gondolkozzunk rajta; +látandjátok: hogy én sem az egyik, sem a másik eszmének nem +hizelgem. <span class="pagenum"><a name="Page_120" id= +"Page_120">-120-</a></span></p> +<p>Meglehet: hogy Francziaország, mint valódi köztársaság +consolidálja magát – hogy a német egység kérdése a demokrátia +részére dől el, – hogy Rómában és Sardiniában meghonosulnak, +gyökeret vernek a republikánus eszmék, gondolkozzatok róla, mi lesz +akkor Magyarországból?</p> +<p>Meglehet: hogy Napoleon kormánya megerősödik; meglehet: hogy az +orosz influentiák egész Európa ereiben szétszivárognak.</p> +<p>Meglehet: hogy egy Hohenzollern magához ragadhatja a német +császári koronát, egy Habsburg a lombardvelenczeit, s egy Bourbon +Siciliát; gondolkozzatok róla, mi lesz akkor Magyarországból?</p> +<p>Meglehet: hogy a nemzetiségi törekvések számára egy új æra +nyílik; meglehet, hogy a Dunapartig terjedő Görögország, egy +Dacorománia, egy Slavonia s egy egyesült Olaszország eszméi életté +válnak: gondolkozzatok róla, mi lesz akkor Magyarországból?</p> +<p>Meglehet: hogy Párisban a hegyipárt győz; meglehet: hogy a +katonaság a nép mellé áll s a nép a vörös respublica mellett +nyilatkozik; meglehet: hogy egész Európában a politikai forradalmak +socialisticus forradalommá változnak: gondolkozzatok róla, mi leend +akkor Magyarországból?</p> +<p>Csak azt ne mondjátok: hogy mindenesetre ennek vagy annak kell +lennie.</p> +<p>Akármely előre kimondott forma vakmerő anticipátiója volna a +jövendőnek.</p> +<p>Magyarország minden lehet, csak semmivé nem szabad lennie.</p> +<p>S ettől megóvják őt vitéz seregeink.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_121" id= +"Page_121">-121-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>MIÉRT KÜZDÜNK?</h2> +</div> +<p>Minden hadviselésnek megvolt a maga catechismusa.</p> +<p>A görög harczolt szabadságért, Róma dicsőségért.</p> +<p>A népköltözések harczai földért, a vallásháborúk mennyországért +folytak.</p> +<p>Oroszország harczol Circassiában hadi iskoláért, az osztrák +katona harczol fegyelemből és nem kérdi miért?</p> +<p>Magyarország háborúban nőtt és fogyott. Harczolt, hogy hazát +szerezzen; harczolt a keresztért; – harczolt határaiért; – harczolt +koronájáért.</p> +<p>Hát most miért küzdünk?</p> +<p>E kérdésre felelettel tartozunk azoknak, kik a csatát +viselik.</p> +<p>S e feleletnek határozottnak kell lennie.</p> +<p>E felelet világossá teendi: hogy harczunk végczélja nem adhat +politikai véleményszakadásokra okot.</p> +<p>A ki hazafi, az mellette van; a ki ellene van, az hazaáruló.</p> +<p>Harczolunk <i>törvényeink épségbentartásáért</i>.</p> +<p>Harczolunk nemzetiségünkért.</p> +<p>Harczolunk határainkért.</p> +<p>Harczolunk azon helyért, mely hazánkat az európai hatalmasságok +között méltán megilleti.</p> +<p>Ez a czél, ez a lényeg; – a többi formaság s nem ad nevet a +háborúnak.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_122" id= +"Page_122">-122-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>PRO MEMORIA.</h2> +</div> +<p>Sorsunk részletei naponként változnak.</p> +<p>De azért kell valaminek lenni, a mi soha nem változik: öntudatos +bizalmunk minmagunkban.</p> +<p>Vétkeztünk volna, ha egy harcz megvivását elkezdjük a nélkül, +hogy előre tudnók: lesz-e elég erőnk hozzá?</p> +<p>Vétkeztünk volna, ha egy népnek nyugalmát felzavarjuk a nélkül, +hogy azt ismét boldoggá tudnók tenni.</p> +<p>Vétkeztünk volna, ha egy ország kormányát kezünkbe ragadjuk a +világvihar közepett, a nélkül, hogy tudnók, miszerint azon kéz +képes lesz azt megszabadítani.</p> +<p>Mi nem vethettünk koczkát a sorssal egy nép élete felett, mint +könnyelmű kalandorok szokták.</p> +<p>Mi nekünk nem lehetett az elég: hogy igazságunk van, tenni azt a +mit teszünk; nekünk azt is kellett tudnunk, hogy erőnk van +hozzá.</p> +<p>S e tudatban nem csalatkozánk.</p> +<p>Isten és a nép nem vonták meg tőlünk segítségöket.</p> +<p>Erő, akarat, lelkesülés, maga a sors biztatólag jött elénk.</p> +<p>A nép megtette kötelességét, tett annyit, mennyit még nép +soha.</p> +<p>Most rajtunk a sor.</p> +<p>Isten és emberek előtt, egyedül rajtunk a felelősség azért, a +mik ezentúl történni fognak.</p> +<p>Ha e felelősséget elvállaltuk, kell hogy számot vetettünk legyen +magunkkal és jövendőnkkel.</p> +<p>Nem a mai nap: századok sorsa függ egy ballépéstől, <span class= +"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> nem egy +élet: egy nemzet élete, mit megnyerni vagy elveszteni lehet.</p> +<p>Istent kisértenünk nem szabad. A ránk bizott harcz nem a miénk, +millióké!</p> +<p>Egy élet szenvedéseit egy percz alatt beváltja a halál, de mit +egy percz elront, azt egy század sem teheti jóvá.</p> +<p>Nekünk nem szabad gondolnunk a halálra; mely, ha örömeinket mind +elveszténk, fájdalmainktól megszabadít; hanem gondolnunk kell az +élőkre, kik utánunk itt maradnak.</p> +<p>Gondoljunk mindennek a végére elébb, mielőtt megkezdenőnk.</p> +<p>Ne rontsuk el azt, mit felépíteni nem vagyunk képesek.</p> +<p>Nem az a mindenható, ki a világot elrontja, hanem az, a ki +teremti.</p> +<p>Tőlünk soha ne halljon a nép egy szót, melyet később meg +találnánk bánni.</p> +<p>Hanem lássa a nép: hogy a neki adott tanácsokat mi vagyunk elsők +megtartani.</p> +<p>Lássa a nép, hogy midőn őt áldozatokra felhivjuk, mi magunk +vagyunk az elsők, kik önérdekünkre nem gondolunk.</p> +<p>Kiket a nemzet akarata egyesített, egyesítsük magunkban a nemzet +akaratát.</p> +<p>Tegyük magunkat központjává azon érzelmeknek, miknek befolyása +alatt a nemzet ez ideig egy maradt, s fordítsuk minden +törekvéseinket arra, hogy ezentúl is egy maradjon.</p> +<p>Ne állítsuk ügyeinket azon térre, hol akár győzünk, akár +vesztünk, szakadásnak nézünk elébe.</p> +<p><i>Mi a harczot nem kezdtük, mi a harczot nem dicsvágyból +fogadtuk el: mi megtámadott alkotmányos jogainkat védni fogtunk +fegyvert, s mihelyt azok nem leendnek megtámadva többé, +megszününk</i> áldozni e nép vérével.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_124" id= +"Page_124">-124-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>MIKOR MEGYÜNK VISSZA PESTRE?</h2> +</div> +<p>Kinek van ennél most forróbb óhajtása?</p> +<p>Kinek nem első gondolatja ez, ha ébred, utolsó, ha +lefekszik?</p> +<p>Ki nem álmodja magát oda éjjelenkint, hová lelke önkénytelen +viszi? A kedves, az imádott Pest falai közé, – ott járni az ismert +utczákban, – az otthonos szobák ablakán kinézni, találkozni rég nem +látott ismerősökkel, elmondani egymásnak a túlélt szenvedéseket, +látni a csendes Duna tükrét, a mint a nap képe fürdik benne s a +kizöldült Gellért nézegeti benne tulajdon megifjodott képét!</p> +<p>Mint ragyognak Mátyás palotájának ablakai! A gőzösök hogy +repülnek el a lánczhid alatt, ezüstös nyomot hagyva az égszínkék +Duna tükrén.</p> +<p>Az utczákon mint sürg, forg a nép. Mindenki mellén háromszínű +rózsa, minden ablakon háromszínű zászló!</p> +<p>Víg hadfiak járnak karöltve s danolják: «Egy esztendő nem a +világ, éljen a magyar szabadság!» – danájuk lassankint elhangzik a +távolban.</p> +<p>Beesteledik; az utczák ragyognak a lámpafénytől. Hintók robognak +egymásután. A Nemzeti Szinházban Hunyadit, Rákóczit, Bánkot adják +elő. A nép magán kívül van, sír, tapsol s beleénekel a +karzenébe.</p> +<p>Azután fáklyás zenével vonul hadvezére ablakához. A fáklyavilág +rózsaszínűre festi a házak oldalait, a <span class= +"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> magyar +zene rég nem hallott imádott hangjai felköltenek minden alvót, +felköltik minden szívben az alvó honszerelmet s az egygyé forrt +kiáltása százezer ajaknak, az egygyé olvadt óhajtása millió szívnek +útat tör az égbe s beszél az Istennel: hogy Magyarországnak élnie +kell!</p> +<p>Azután megy mindenki ismét édes, nyugalmas családi körébe. +Gyermekek, apa, anya, nő fogadják, mosolyognak egymásra, azután +sírnak és áldják az Istent, hogy annyi viszontagság után őket ismét +össszehozta!</p> +<p>Kinek ne volna ilyen álma? Ki ne álmodnék így minden éjjel?</p> +<p>Határokat szabunk magunknak az időben: ekkor és ekkor már otthon +leszünk. Egy hó mulva. Vagy tán egy negyedév múlva? De félév múlva +bizonyosan s várjuk, óhajtjuk a félév elmulását, számlálunk egyik +napot a másik után s jól esik addig mindennap álmodni arról, a mi +oly messze van.</p> +<p>Pedig nagyon messze van.</p> +<p>Nem azért, mintha nem volna erőnk azt visszavenni, vagy mintha +félnénk attól, hogy Pest lakói szívesebben ne lássanak bennünket +házaik romjainál, mint az ellenséget azok pompájában. A halált nem +gyűlölik úgy, mint a zsarnok népét.</p> +<p>Hanem azért, mert nekünk Pestre csak akkor szabad bevonulnunk, +midőn Magyarország szabad lesz és tiszta az ellenségtől.</p> +<p>Ha csak az lett volna a czél, hogy Pest miénk maradjon, azt +megvédhettük volna Pestről. De nagyobb, nehezebb eszme volt az, mit +Magyarhon fiainak ki kelle vinni s míg ez végrehajtva nincs, addig +mi nem fogunk örömünnepeket tartani.</p> +<p>Semmivé kell előbb lenni az ellenségnek, kifáradni, beleveszni a +harczba, magától széthullani, érzeni a terhet, mely alatt küzd s +melyet nem tud magáról lerázni. Sikertelen, eredménytelen harczot +vívni sokáig haszontalanul. <span class="pagenum"><a name= +"Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> Meggyalázva, elgyengülve +vánszorogni kénytelen-kelletlen csatáról-csatára, megfosztva még a +nagyszerű vesztés dicsőségétől, meg még attól is, hogy vesztét egy +köny kísérje.</p> +<p>Oda kell jőni a dolognak, hogy azok, kik oly magasan kezdték, +kik büszkén, zsarnok arczczal jöttek közénk, mint egy elzsibbadt +kar, mint egy szélhűdött test rogyjanak lábainkhoz, önkénytelen +vallomást téve róla, hogy a jövendő századokat az Isten +Magyarország számára teremté.</p> +<p>Mi sokszor fogjuk még Pestet látni álmainkban, de azért nem +leend szívünkben kétségnek helye, ha élő szemeink még egy ideig nem +találnak reá.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_127" id= +"Page_127">-127-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>MARTIUS 15.</h2> +</div> +<p>Egy év eseményei vonultak el szemeink előtt, mint egy tüneményes +álomkép.</p> +<p>Ha visszagondolunk rá: egy év volt-e ez vagy egy század, vagy +egy átálmodott éjszaka?…</p> +<p>A martiusi ragyogó napok, egy két hétig tartó folytonos ünnep, +melyen át az egész nemzet lázas örömérzettől elragadtatva, ifjú +menyasszonya, a szabadság ölében ülte mámoros mézes heteit.</p> +<p>A testvériség eszméinek ideál-képe, mint az ég boltozatja, mely +alá hajlik a földre s még sem éri a földet sehol.</p> +<p>Azután a sötétben mozgó árulás, mint a megfagyott kigyó, mely +lassanként kienged a nap melegétől, s bujkálva csuszik a fűben +fejét aláhúzva.</p> +<p>Egy új ismeretlen istenség támadása, kinek neve nép! s kinek +hatalma, mint hajdan a kereszté: kioltja a bálvány istenek +életét.</p> +<p>Nagy emberek támadtak, nagyok enyésztek el.</p> +<p>Megjelent kendőzött arczával az álhazafiasság, s követ dobott a +rágalmazott erényre.</p> +<p>Emberek játszottak isteni dolgokkal. Hangzott a hamis esküvés a +trón magasából, pártot ütött a király tulajdon népe ellen, lábával +illette a koronát, szitokkal az Istent.</p> +<p>Jött a fölavatott pártütő, hozta a lánczot, s mikor sirt a +nemzet, akkor nevetett az árulás leghangosabban. <span class= +"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span></p> +<p>A nép pedig fölemelte óriási karját, és mondta: én vagyok a te +urad!</p> +<p>Harcz kezdődék, Isten és ördögök között.</p> +<p>Ezeknek száma legio, – míg Isten csak egy van. De ő minden +mindenekben.</p> +<p>Most benne vagyunk a viharban. Zápor helyett vér folyik, körül +sötét minden, nem tudjuk, hogy felleges látkörünkön túl mi +történik, de tudjuk azt, hogy ott egy Isten él, ki minket nem hagy +el.</p> +<p>Hazám!</p> +<p>Egy év előtt martius 15-ike láncz nélkül kezeden, most +fegyverrel kezedben talált; adja ég, hogy egy év mulva koszorúval +fejeden találjon!</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_129" id= +"Page_129">-129-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>WINDISCHGRÄTZ DÜHÖDIK.</h2> +</div> +<p>Nem elég, hogy az ártatlan bankókon töltötte boszúját, most meg +egy parancsot adott ki, melyben kinyilatkoztatja, hogy ezentúl +semmiért sem fog fizetni, a mit a katonái megemésztenek, hanem +requirálni fog mindenkitől. Még pedig a következő okoknál +fogva:</p> +<p>Azoktól, kik ellene harczolnak, azért, hogy miért harczolnak +ellene?</p> +<p>Azoktól, kik nem harczolnak ellene, azért, hogy miért nem +harczoltak mellette?</p> +<p>A gazdagoktól azért, hogy van nekik. A szegényektől azért, hogy +raboljanak a gazdagoktól.</p> +<p>Azon hivatalnokoktól, kik helyben maradnak, azért, hogy miért +fogadták a honvédelmi bizottmány parancsait, azoktól, a kik +elfutottak, azért, hogy miért nem maradtak ott?</p> +<p>Azoktól, a kik a császárnak hívei, azért, hogy hűségüket azáltal +is bemutassák, azoktól, kik nem hívei, azért, hogy őket hűségre +tanítsa.</p> +<p>És végtére mindenféle rangú emberektől azon feltétel alatt, hogy +majd visszafizeti neki a mi lefoglalt vagyonainkból s ha ebből ki +nem telik, megfizetteti a vármegyével.</p> +<p>Így beszél Windischgrätz a szolnoki csata után. Nem csuda, +serege díszét, a Hardegg-ezredet itt tették semmivé.</p> +<p>E vandalizmus is egy halálszeplő a dinasztián.</p> +<p>Így csíp a légy is őszszel, mikor pusztulását érzi.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_130" id= +"Page_130">-130-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>OROSZ INTERVENTIÓ.</h2> +</div> +<p>Megtörtént, megesett, többé nem lehet nem tudnunk.</p> +<p>Orosz katonák voltak Erdélyben, küzdöttek seregeink ellen s +többen foglyul estek. Kezünkben van a corpus delicti.</p> +<p>De mi még most is szeretnők, ha ezt más uton lehetne megtorlani, +mint elleninterventió utján.</p> +<p>Mi nem tartunk attól, hogy ha az orosz sereg egyfelől +határainkra belép, a franczia seregek másfelől ugyanazt ne +tegyék.</p> +<p>S ha e tény Oroszország vesztét nem hozná is magával, de +bizonyára sok véres napot hozna számára.</p> +<p>Európai háború lenne. Óriások küzdenének egymással, a világ más +alakot nyerne, a históriának új évszaka kezdődnék.</p> +<p>S ez eszme szép, nagyszerű és magasztos, úgy a levegőbe +festve.</p> +<p>De ez egészen máskép veszi ki magát: ha ide a földre hozzuk.</p> +<p>Ha meggondoljuk, hogy az európai háború itt, a mi földünkön +lenne megvivandó, hogy e tülekedő óriások véres lábnyomaikat a mi +hazánkban fognák hagyni: elmegyen minden kedvünk e nagyszerű +drámától.</p> +<p>Válassz magadnak: oh világhistória, más szinpadot, más csatatért +véres küzdelmeidnek; ne a mi kedves, a mi imádott hazánkat.</p> +<p>A mit a huszár mondott imádságában: azt mondjuk mi Európának. +<span class="pagenum"><a name="Page_131" id= +"Page_131">-131-</a></span></p> +<p>«Nem kivánom én, hogy te minket segíts, csak azt tedd meg, hogy +a németet ne segítsed, hanem ülj le szépen s nézd, hogy mit csinál +a magyar azzal, a kire haragszik. Majd elvégezzük mi egymással +magunk.»</p> +<p>Ha pedig egyáltalában hadakozni akartok, menjetek édes feleim a +tengerre, ott elég a hely, ott senki faluját fel nem égetitek, +senki testvéreit le nem tiporjátok.</p> +<p>Ti pedig édes hazámfiai, se ne féljetek attól a tizezer +orosztól, kiket Bem megpacskolt, majd kitisztulnak ők onnan eszük +nélkül, de ne is örüljetek neki, mert az az európai háború ugyan +igen szép dolog, de nem úgy, hogy Magyarország viselje a +perköltségeket.</p> +<p>Mi jobb szeretnők a quasi interventiót diplomatiai úton +kiegyenlítve, mint fegyverrel eldöntve látni.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_132" id= +"Page_132">-132-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>SZERKESZTŐI NYILATKOZAT.</h2> +</div> +<p>Tudtomra esvén: miszerint előttem ismeretlen emberek, ismeretlen +okokból eléggé lelketlenek vitéz hadseregünkben az által +ingerültséget szítani, mintha e lapokban valami czélzás vagy hajlam +lett volna nyilvánítva a dynastiávali egyezkedésre. Kik e lapokat +olvasták, és igazat mondani szoktak, tanúim, hogy a legszomorúbb +időkben sem terhelték magukat e lapok ily váddal, mint ezt lapjaim +5-dik száma is bizonyítja, lelkem istenére bizonyítom: hogy míg +nevem ott álland, nem is terhelendik. Ha egy közös ellensége nem +volna a hazának, azokat nevezném ellenségeimnek, kik erővel +igyekeznek a magyar polgárok és magyar hadsereg közt szakadást +előidézni: most nincs hozzájuk komolyabb szavam, mint az: hogy a +morális testvérgyilkolást, mit máskor mint férfi fognék megtorlani: +most mint hazafi türelemmel hagyom magamon megtörténni s inkább +azoknak nyujtok békülő kezet, kik lelkemet tépik, mint azoknak, kik +hazámat dulják.</p> +<p>Szabadság! Nemzetiség! volt mindig jelszavam; legyen birám a +nép. Legyen birám az Isten: Vétettem-e valaha ellenük?</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_133" id= +"Page_133">-133-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>HABSBURGHÁZ.</h2> +</div> +<p>Mit ezelőtt két hóval mondék: hogy a Habsburg-dynastia tulajdon +érdekei ellen küzd, fényesen van bizonyítva a márczius 6-iki +manifestum által.</p> +<p>Megvallom: hogy ennyi eszélytelenséget nem vártam a +Habsburgoktól.</p> +<p>Hittem, hogy a visszavonulás útját nem fogják elzárni maguktól; +hittem: hogy azon esetre, ha mindent elvesztettek, megtartják azt a +magasztos álarczot, melylyel egy Mária Terézia oly nagy hatást +tudott gyakorolni szorult állapotjában.</p> +<p>Hittem: hogy majd, ha a felzaklatott nemzetiségek előállnak +megcsalatott igényeikkel, ha Ausztriáról lehull a kölcsönzött erő, +ha a habsburgi királyok járnak egyik néptől a másikhoz, kérve a +multak feledését, s igérve mindent a jövőben; hittem: hogy akkor a +magyar lesz a legutolsó, kihez kétségbeestökben bocsánatért és +oltalomért fordulandnak, s a legelső a ki vétkeiket el fogja +feledni.</p> +<p>E lehetőség elenyészett.</p> +<p>A dynastia kimondá: hogy számára nem létezik többé +Magyarország.</p> +<p>Erre nem lehet más felelet, mint ugyanaz megforditva.</p> +<p>Míg bennünket csak vert, addig talán hihettük, hogy királyunk +akar lenni, de most azt mondja: hogy meg vagyunk halva s tulajdon +létünk temetésére hív meg.</p> +<p>Ebben irta alá uralkodása halálos itéletét. Mert ez többé nem +belviszony. Ez az Európai diplomátiát érdeklő tény s azzal tréfálni +nem lehet.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_134" id= +"Page_134">-134-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>1848-IKI TÖRVÉNY.</h2> +</div> +<p>Sokan és sokat beszéltek ezen törvényekről.</p> +<p>Némelyek ezeket tették küzdelmeink czéljává, mások épen ezek +ellen támasztották a lármát, ismét mások ezek alapján hittek egy +végül bekövetkezhető békekötést.</p> +<p>Korszerűek-e ezen törvények, voltak-e azok, vagy lesznek-e, +arról itt nem akarok beszélni; csupán az iránt akarok némi derűt +előidézni, miért félnek némelyek e törvényektől?</p> +<p>E törvények régi alkotmányos jogainkon épültek. Általuk nekünk a +dynastia semmit ajándékba nem adott; mégis úgy látszik, mintha e +törvények keletkezése nem lett volna ingyen. Mintha azok, kik +ezeket kieszközölték, viszont a nemzet nevében igéreteket tettek +volna, miknek megadását a nemzet egyhangúlag visszautasította.</p> +<p>Ezért most a harcz.</p> +<p>E harcz végével akár jobbra düljön az, akár balra, az 1848-iki +törvényeknek nem nagy szerep jutott.</p> +<p>Ha a dynastia e törvényeket minden ellenigéret nélkül aláirta, +megölte magát: ha őt ennyire lehet kényszeríteni, akkor annyi +erővel újra alkothatjuk az egész constitutiót.</p> +<p>Ha pedig ő kényszeríthetne bennünket arra, hogy alkotmányunkért +angáriát fizessünk, ugyanannyi erővel meg is semmisíthetné az egész +constitutiót.</p> +<p>Ezt látszik, hogy akarja is tenni.</p> +<p>Az intermediáló törvényekhez úgy látszik, sem a nemzetnek, sem a +dynastiának nincs nagy ragaszkodása.</p> +<p>Ezért nem hiszem: hogy azoknak, minden benfoglalt szép és jó +mellett is, nagy szerep jusson a jövendőben.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_135" id= +"Page_135">-135-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>POLITIKAI HOROSCOP.<a name="FNanchor_11" id= +"FNanchor_11"></a><a href="#Footnote_11" class= +"fnanchor">11)</a></h2> +</div> +<h3>I.</h3> +<p>Szép Magyarország, mi lesz belőled?</p> +<p>Minő sors, minő élet vár reád a napok eljövetelében? Mikor lesz +szenvedéseidnek vége és mi által?</p> +<p>Ma tán ütközet napja van. Az emberek nem félnek többé egy +ütközet kimenetelétől.</p> +<p>Valami túl tán a győzelmen, túl a veszteségen, valami ismeretlen +jövendő képe foglalkoztatja a lelkeket, melyet óhajtunk és mégis +félünk. <span class="pagenum"><a name="Page_136" id= +"Page_136">-136-</a></span></p> +<p>Van-e bátorságunk lelkeket idézni? Idézzük fel a multat és +jövendőt s kérjünk tőlünk tanácsot: hogy mit tegyünk a +jelenben?</p> +<h4><i>Respublica.</i></h4> +<p>Legmagasabb, legerősebb név, mely mint eszme véleményeken +uralkodik, félik vagy imádják, de hisznek benne.</p> +<p>Nem ez eszme áll-e a szabadságharcz végén?</p> +<p>A nép uralkodása, szabadság, respublica.</p> +<p>Megtagadom ifjú lelkem ábrándjait, s szólok ez eszméről +komolyan, földiesen.</p> +<p>Nem a ragyogó kép áll előttem, mit magamnak alkoték, hanem a +természetes való, mit mindenki lát.</p> +<p>E harcz örökké nem fog tartani.</p> +<p>Ellenségünk megverhet sokszor, de le nem győzhet soha.</p> +<p>A legrosszabb esetben sem.</p> +<p>Az európai diplomatia végre magáévá teendi a kérdést. +Közbenjárul s ekkor két választás lesz számunkra hátra. +<span class="pagenum"><a name="Page_137" id= +"Page_137">-137-</a></span></p> +<p>Választás: királyság és respublica között.</p> +<p>A Habsburgokról szó sincs; ha ők bennünket le nem győztek, +Európában senki sem fog értök szót emelni. Eddig is csak képzelt +hatalmukat támogatták, mihelyt e hatalom élőforrása kiapadt, +érdekeik megszüntek Európa érdekei lenni.</p> +<p>Azon érdek, melynél fogva Ausztria eddigelé constituált +hatalomnak tartatott, átszálland Magyarországra s a magyar +politikusok nem fognak oly nevetségesek lenni, hogy oly erőtlen +érdekhez kössék magukat, melynek magának is subsidiumra van +szüksége.</p> +<p>Nem bűnei, hanem erőtlensége miatt a habsburgi háznak, a magyar +nemzet kénytelen lesz más pontot keresni, hová lételének legelső +alapkövét letegye.</p> +<p>Választhat egy Napoleont, egy caninoi herczeget vagy egy +Coburgot vagy egy Leuchtenberget megürült trónjára.</p> +<p>E választások bármelyike által okvetlenül maga ellen ízgatná a +mellőzött érdekeket.</p> +<p>Napoleonnal megnyerné a francziát, Coburggal az <span class= +"pagenum"><a name="Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> angolt, +Leuchtenberggel az oroszt, bármelyikkel azonban maga ellen +támasztaná a másik kettőt.</p> +<p>Egyet megnyerne, hogy kettőt elveszítsen.</p> +<p>Hogy magyar ember viselje a koronát, attól a gondolattól épen +mentsen meg az Isten.</p> +<p>Ez alternativából egyedül a respublicai kormányforma nyujt +menekülést.</p> +<p>Ezt kell elfogadnunk, ha hazánkat végetlen európai háború +szinpadává nem akarjuk tenni.</p> +<p>Ha a Habsburgház decheancea ki van mondva, más jövendőt nem +fogadhatunk el, mint a respublicát.</p> +<p>És ezt minden sympathia leszámítása mellett azért, hogy +neutralitások maradhassunk.</p> +<p>Bármi királyválasztás féltékenységet idézne elő. Tehát ne +válaszszunk senkit.</p> +<p>A forma különben nem teszi a lényeget, ha a status institutiói +életre valók, élni fognak, akár præsidens, akár király áll +élükön.</p> +<p>S miután a küzdelem csakugyan megvan, ha egyszerre be lehet az +átalakulás munkáját fejezni, minek volna azt elhalasztani, +bennhagyni a vérző sebekben, újabb s tán véresebb és szomorúbb +küzdelmek gyujtó fulánkját?</p> +<h3>II.<br /> +<i>Békepárt.</i></h3> +<p>Hallották, hogy harangoztak, de nem tudják, hogy hol?</p> +<p>Hiresztelik, hogy van egy békepárt, vagy legalább akar lenni, és +hisznek benne.</p> +<p>Sőt azt is hiresztelik, hogy az a békepárt itt közöttünk van, s +azt is elhiszik.</p> +<p>Arra, hogy valaki ezt hiresztelje, lehet oka, de arra, hogy +elhigyje, nem lehet.</p> +<p>Békéről csak akkor lehet szó, ha vagy mi győzünk, vagy mi +győzetünk le. <span class="pagenum"><a name="Page_139" id= +"Page_139">-139-</a></span></p> +<p>Első esetben mi kötjük azt, de nem az ausztriai házzal, +másodikban az ausztriai ház, de nem mi velünk.</p> +<p>Az ausztriai ház vétett a mostani Magyarország ellen annyit, +mennyi elég rá, hogy vele minden békepropositum paradoxonná +legyen.</p> +<p>Ha győzünk, nem fogjuk Ausztriától kérdeni, hanem Európától és a +magunk népétől, hogy minő sorsot határozott el Magyarország +számára.</p> +<p>Ha legyőzetünk, nem tőlünk fogja Ausztria kérdeni a +föltételeket, miken békét vásároljon.</p> +<p>Nem tőlünk, nem is ettől a Magyarországtól.</p> +<p>Hanem előállana akkor egy egészen másik Magyarország, egy soha +nem nevezett, soha hangot nem adott párt, mindazok, kik mind a két +elv mellett és ellen compromittálták magukat, ott lenne a +békepárt.</p> +<p>E párthoz senki sem tartozhatik, ki végig az elv mellett maradt +és azt kimondá.</p> +<p>Tehát senki azok közül, kik ez országgyülésen jelen vannak.</p> +<p>Senki közülünk.</p> +<p>E párt még nincs, s e párt nem is fog lenni, mert e párt csak +akkor lehetne, ha teljesen, végképen legyőzetnénk s ezt ép +emberészszel elhinni nem lehet.</p> +<h3>III.<br /> +<i>Kaputosok.</i></h3> +<p>Nem beszélek az ingerültség hangján.</p> +<p>Vannak saját feleink között, kik a népet a kaputosok ellen +igazgatják.</p> +<p>Ez a veszélyesség szempontjából nem sokat árt. A magyar nép +józan és becsületes, az bizony nem fog revolutiót csinálni azért: +hogy egyik ember posztóban jár, a másik vászonban.</p> +<p>Többet árthat azonban ez agitatió politikai szempontból. +<span class="pagenum"><a name="Page_140" id= +"Page_140">-140-</a></span></p> +<p>Tegyük fel: hogy ez elv vérré válik a népben.</p> +<p>(Én ugyan nem szeretem ezt a különböztetést tenni, előttem +minden honpolgár a néphez tartozik, nem csupán azok, kik +posztóruhát nem viselnek.)</p> +<p>Akkor a legelső új országgyülésen ilyen szép pártcombinátiók +lesznek.</p> +<p>Egy szláv párt, mely oly férfiakból állana, kik azon csekély +hiány mellett: hogy kaputot nem hordanak, nemcsak a magyar +érdekeket, de még a magyar nyelvet sem fognák ismerni.</p> +<p>Lenne egy másik román párt, egy harmadik szerb párt, és Isten +tudja hányféle nemzetiségi párt.</p> +<p>Mert a nemzetiségi kerületek ez ideig választották ugyan azokat, +kikben bizalmuk összpontosult, de legalább olyan embereket, kik +felvilágosultságoknál fogva nemzetiségünk előhaladásának nem +kerékkötő lánczai.</p> +<p>S mindez miért?</p> +<p>Azért, hogy a kaputos országgyűlés nem határozott még az +élethalál-perczekben a regáliák felől.</p> +<p>Az olyan statusférfiakat sem irigyeljük senki álladalmának, +kiknek diplomaticus utópiái nem terjednek túl a bormérésen.</p> +<h3>IV.</h3> +<p>Kérdeztem egykor egy, magát nagy republicánusnak tartó embertől, +hogy miért óhajtja ő a köztársaságot?</p> +<p>Mert a királyt gyülöli, úgymond. Mert a király rosszul bánt +népeivel.</p> +<p>Tehát ha jól bánt volna velök, akkor ő nem volna +republicánus.</p> +<p>A mi republicánusaink nagy részének nem a királyság alapeszméje, +hanem a perfid Habsburgok ellen van kifogása.</p> +<p>Ily alapon nagyon rövid jövendője volna a republicánus +elveknek.</p> +<p>Én a királyoktól nem várok soha semmi jót; nem <span class= +"pagenum"><a name="Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> ők az +okai, hogy nem lehetnek jó emberek, hanem a vak fátum, mely belőlök +isteneket akart faragni.</p> +<p>Királyság mellett az országnak mindig kétféle érdeke van: egyik +a nemzeté, másik az uralkodóé.</p> +<p>Legtöbbször, mikor a nemzet érdeke a béke, akkor a királyé a +háború és megfordítva.</p> +<p>Azért én azt mondom: hogy míg kénytelenek vagyunk vele, tűrjük a +királyokat mint szükséges rosszat, de ha ellehetünk nélkülök, ne +kérdjük: hogy melyik volt jó, melyik volt rossz.?</p> +<p>Az: hogy volt, magában elég ok arra: hogy ne legyen.</p> +<p>De még azt elmondani: hogy a Habsburgok rosszul bántak velünk, +nem elég ok arra: hogy a trónt elégessük.</p> +<p>Gondolkozzatok róla, republicánusnak lenni nem annyit tesz, mint +a Habsburg családot detronizálni.</p> +<h3>V.<br /> +<i>Aristokraták és demokraták.</i></h3> +<p>Míg a világ világ lesz, az emberek soha sem fognak egymással +egyenlők lenni.</p> +<p>Mindig lesznek törpék és óriások.</p> +<p>S a törpék mindig fogják mondani: hogy ők demokraták, az +óriásokat arisztokratáknak fogják szidni.</p> +<p>Mindig lesznek emberek, kik lelkük ereje által fölülemelkednek a +tömegen a nép bámulata tárgyaiul, s lesznek, kiket őrült +kapaszkodásaik daczára a világ kinevet, vagy észre sem vesz és ezek +magokat demokratáknak, amazokat aristokratáknak fogják nevezni.</p> +<p>Mindig lesznek emberek, kik becsületes szorgalmuk és +takarékosságuk által polgári kényelmet, vagyoni tehetőséget +szereznek magoknak, és lesznek, kiket tékozlás, restség és +szenvedély a nyomor útjára visz és azok, kiknek ruhái rongyosak, +magukat demokratáknak, azokat pedig, kik tisztességesen járnak, +aristokratáknak fogják nevezni. <span class="pagenum"><a name= +"Page_142" id="Page_142">-142-</a></span></p> +<p>Lesznek végre emberek, kiknek becsületessége, jelleme előtt +kalapot emel az elismerő világ, míg azokat, kiket lelki rongyaikban +bűneik undok ruházatában megismert, eltaszítandja magától, és ezek +a megvetettek magukat és söpredék kiséretüket demokratáknak fogják +árulni, míg azokra, kiknek jelleméhez föl nem tudnak emelkedni, az +aristokrata czím sarát dobálandják.</p> +<p>Ne értsetek félre. Nem az aristokrata eszméit mentem én, hanem +azokat, kiket e névvel meghajigálnak s nem vádlom a demokratia +eszméit, hanem azon embereket, kik meghentergetőzve az utczai +szenvedélyek sarában, előállnak s azt mondják: én vagyok a nép! +ezek a nagypénteki komédiások, kik a Krisztus szenvedéséből +csinálnak szinpadot.</p> +<p>Az fáj nekik, hogy olyan magasra nem mehetnek, mint mehet az +igazi érdem, s ezért kiálltják rá: le vele!</p> +<p>Legyen az is oly alacsony, mint ők.</p> +<p>Ilyen emberek mindig lesznek a világon.</p> +<p>De olyanok is lesznek, kik a felismerő nép kaczaja közt az ő +fejeikre fognak gázolni.</p> +<h3>VI.<br /> +<i>Odiosus elnevezések.</i></h3> +<p>Mindig voltak, kivált a magyar közéletnek, szeretett vagy +gyülölt czímzetei, miket úgy osztott szét mindenki, a mint valakit +üldözött vagy kegyelt.</p> +<p>Hajdan a kurucz és labancz, nemrég a pecsovics és a liberális, +legújabban a republicánus és császári. Még csak két év előtt is +nagyon rossz állapot volt liberálisnak neveztetni; ha valakire +ilyen név csak az utczán ragadt is, az nem kapott hivatalt, az +pöreit elvesztette, azt mindenféle vexa érte az ég alatt.</p> +<p>Most épen így vagyunk a császári elnevezéssel. Ebben a népnek, a +nemzetnek utálata van kifejezve. <span class="pagenum"><a name= +"Page_143" id="Page_143">-143-</a></span></p> +<p>Akkor a császár uralkodott, most a nemzet.</p> +<p>Mi igen sok embert ismerünk, kik két év előtt magukat +pecsovicsoknak hagyták nevezni, s most ugyan republicánusok. Akkor +abból volt hasznok, most emebből. Ők következetesek maradtak.</p> +<p>Ezen emberek minket, kik őket nem szeretjük s bizony nem +elveikért, minőket tőlük soha nem hallottunk, hanem egész más +dolgokért, most elkezdenek bennünket feketesárgának, royalistáknak, +reactionariusoknak s több effélének nevezgetni.</p> +<p>Mi okuk van rá? Én ugyan nem szoktam akárminő politikai elvemet +keresztapámmá tenni, hanem még is kérdem: hogy nem iszonyú +tirociniumra mutat-e az a politikában, ha valaki egy tőle különböző +pártnézetet csak az által tud magának megjegyezni: ha azt +semmirekellőnek és hazaárulónak nevezi?</p> +<p>A jacobinusok is ellenei voltak a girondistáknak, meg is ölték +őket, de az soha sem jutott eszükbe: hogy őket royalistáknak +nevezzék, pedig elvekben ugyan különböztek.</p> +<p>S nagy kérdés: hogy ha őket le nem győzik, nincs-e elébb +félszázaddal egész Európa?</p> +<p>S ti nem tudtok soha rosszabbat mondani a mi elveinkről: mint +azt a százszor hallott, de soha nem igazolt ráfogást, hogy azok +feketesárgák.</p> +<p>Ez egyébiránt nekem nem fáj. Mondhattok reám, a mit tetszik, +mondhattok akár veszett royalistának, csak magatokat ne nevezzétek +republicánusnak, mert az keserű.</p> +<p>A monarchia eszméinek senki sem ártott annyit, mint a monarchák +magok. A respublica eszméinek senki annyit, mint ti magatok.</p> +<h3>VII.</h3> +<p>Egyike a legfülhasgatóbb szónokaitoknak egyszer, hol, hol nem, +valami clubbconferentián azt mondta:</p> +<p>«Inkább akarok szabad szláv lenni, mint rabszolga <span class= +"pagenum"><a name="Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> +magyar.» Látjátok, itt van az éles, határozott demarcationális +vonal köztünk és köztetek.</p> +<p>Minden politikai pártnak van egy idoluma, mely körül +alárendeltebb eszméi forognak, melynek képét szivében, s színeit +szalagján viseli, melynek nevét neve mellett hordja, mely elvei +között az uralkodó.</p> +<p>E politikai idol tinálatok a respublica.</p> +<p>Mi nálunk a nemzetiség.</p> +<p>Mi nem tagadjuk meg a ti bálványaitoktól a fönséges nevet, ti +tagadjátok meg azt a mienktől.</p> +<p>Úgy vagyunk vele, mint a török a prófétáival; – elismeri: hogy +Mózes is próféta volt, Krisztus is az volt, de neki első a +Mahomed.</p> +<p>Nekünk is első Magyarország, aztán a respublica.</p> +<p>S ha egyiket fel kellene a másikért áldoznunk, kimondjuk, hogy +az elsőt választanók.</p> +<p>Kimondjuk: hogy mi e nemzetiséget imádjuk, imádjuk nyelvében, ős +jellemében, sajátságaiban, még dallamaíban is, imádjuk +mindenekfelett.</p> +<p>S ha kell érte tűrnünk, tűrünk érte mindent, még a megaláztatást +is.</p> +<p>S nincs a világon az a magasztos eszme, mely ennek elvesztéseért +nekünk kárpótlást nyujthatna.</p> +<p>Számunkra Magyarország földén kívül nincsen élet.</p> +<p>Ti azt mondjátok: hogy a respublica eszméjeért megosztjátok a +népfajokkal Magyarországot, nevét, erejét; megtagadjátok, hogy +magyarok vagytok, kerestek helyet: hol nem lakik magyar, de lakik a +szabadság.</p> +<p>Mi azt mondjuk, hogy inkább leszünk a börtönben, inkább a +sírban, de Magyarországon, mint a szabadság levegőjében, de idegen +földön.</p> +<p>A ti elveitek titeket boldogítanak, mert ha elvesz Magyarország, +marad még a földön elég hely, hol szabad emberek laknak: – nekünk +hitvallásunk a veszteség esetére csak fájdalmakat ád, mert +bennünket e nemzet minden fájdalmaiban osztozni kényszerít. Ezért +vagyunk <span class="pagenum"><a name="Page_145" id= +"Page_145">-145-</a></span> mi féltékenyebbek népünk lételére, mint +tik, azért őrizkedünk mink koczkajátékot játszani, soha vissza nem +nyerhető szentségre.</p> +<p>Ebben különbözünk mi tőletek.</p> +<h3>VIII.</h3> +<p>Flectere si nequeo superos, Acheronta movebo.</p> +<p>Hajdan Zápolya mondta ez ominosus jelszót, midőn nem birva az +osztrákkal, a török védszárnyai alá veté magát.</p> +<p>Fordult a sors. Most e mondat Ausztria jelszava lőn, midőn nem +birva a szabadság százkezű óriásával, az orosz segélye után nyujtja +ki kezét.</p> +<p>Fuitis Trœs!</p> +<p>Ruet Ilium et ingens Gloria Parthenopes…</p> +<p>Mint érzik rajtatok e tettről a halál szaga…</p> +<p>Erdélyben megtörtént az orosz segélyadás: de a szakállas muszka +hadfiak sírva futottak ki székelyeink szuronyai elől.</p> +<p>Bukarestben a török hadparancsnok lefegyverezteté Puchner oda +menekült seregét, s megtiltá azoknak élelmezését. Elhullanak az +utczán, mint a gazdátlan ebek.</p> +<p>Törökország százötvenezernyi sereget állít ki az orosz +ellen.</p> +<p>S az orosz légiók az angol konzul egy parancsára átvonultak a +Pruth túlpartjára.</p> +<p>Midőn a tegnapelőtti csatában seregeink Hatvant elfoglalták az +ellenségtől, ott Windischgrätz plakátjait lelték a falakra +fölragasztva, mikben biztatja seregeit: hogy ne féljenek, mert +nemsokára nagyszerű segítséget fognak kapni az oroszoktól.</p> +<p>Tehát elismeri: hogy nem bir velünk. Elismeri tehetetlenségét. +Elismeri a magyar nép életrevalóságát, ki midőn küzködnie kellett +hatféle nemzetiséggel, tulajdon urával és árulóival: nem győzetett +le, hanem istene segélyével s önereje által fentartotta magát. +<span class="pagenum"><a name="Page_146" id= +"Page_146">-146-</a></span></p> +<p>A nimbusz eloszlott, mely Ausztriát bálványnyá szentelé.</p> +<p>Az idegen segélyhez folyamodás megrontotta őt és nem gyógyítá +meg.</p> +<p>Rövid napok mulva nem maradand hátra számára egyéb, mint a +kétségbeesés.</p> +<p>Az orosznak magának is idestova más segélyre lesz szüksége.</p> +<h3>IX.<br /> +<i>Ápril 14-ike.</i></h3> +<p>Jegyezze föl a história e napot, mert a magyar nép jövő élete e +naptól fogja számítani új esztendejét.</p> +<p>A Habsburg-dinasztia száműzetett.</p> +<p>Száműzetett e nemzet földéről, száműzetett e nemzet által.</p> +<p>Isten áldása legyen e napon és annak eredményein.</p> +<p>E nagy napot nagy tettek kövessék.</p> +<p>Legnagyobb tett legyen az tőlünk, hogy egyetértsünk, hogy +pártokra ne szakadjunk.</p> +<p>Nincs a magyarnak oly ellensége, ki őt le bírja győzni, csak +egyedül a magyar.</p> +<p>Temessünk el minden pártérdeket, nézetkülönbséget, +szenvedélyeskedést s akkor eltemettük a magyar nemzet legnagyobb +ellenségeit.</p> +<p>Külellenségtől megvéd bennünket az Isten, belellenség által +megver.</p> +<p>Áldás van a véren, mely a hon védelmében foly ki, átok azon, +melyet testvérkéz eresztett.</p> +<p>Isten és önlelkünk őrizzen meg bennünket minden +visszavonástól.</p> +<p>Azoknak, kiket e lépés ne tán megdöbbente, legyen annyi mondva: +nem az a magyar nemzet vétke, hogy jogait követeli, nem az, hogy a +Habsburgokat szívéből megveti, nem az, hogy vérét és vagyonát +pazarlani nem engedi, hanem az, hogy él és ereje van! <span class= +"pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span></p> +<p>Adja Isten, hogy e vétke legyen legnagyobb erénye.</p> +<p>Mit érzett irántunk a Habsburg, megmondá márczius hatodikán. +Elég időnk volt azt ápril 14-ig megérteni, hogy rá feleljünk.</p> +<p>E felelettel előbb vagy utóbb tartoztunk magunknak.</p> +<p>Szerettük volna, ha a feleletet Pesten adhattuk volna az +ellenségnek. Korábban történt és megnyugszunk benne.</p> +<p>Ellenségeink erejét ezáltal nem növeltük s hisszük, hogy a +magunkét sem fogyasztottuk.</p> +<p>Mi a békét szerettük, de nem a halál alakjában s ha a nemzet +életének egyedüli feltétele az, hogy küzdjön, legyen bármilyen +hosszú a küzdelem, elfogadjuk.</p> +<p>Magyarország kormányzójává Kossuth Lajos neveztetett ki.</p> +<p>Ki becsületességben, hazafiságban, polgár erényben hisz, nyugodt +lehet.</p> +<p>Mi üdvözöljük a kormányzót.</p> +<p>Üdvözöljük benne Magyarország függetlenségének elvét. S +szavainkat tettekkel fogjuk igazolni.</p> +<p>Erőnk kevés, de az egészen a hazáé.</p> +<p>Éljen a szabad Magyarország!</p> +<h3>X.<br /> +<i>Windischgrätz.</i></h3> +<p>Windischgrätz nem fogja Pestet lövethetni.</p> +<p>Hétezer betege volt Pesten a kápolnai csata után, most a +szolnoki, bagi, bicskei és isaszegi ütközetek után van 15 ezer +sebesültje és betege, kikkel Pesten minden középület telve van.</p> +<p>Ezeket ő nem szándékozik magával vinni, nem is vihetné őket a +hátán, hanem rábízza az ellenfél nagylelküségére.</p> +<p>Ha ezért a nagylelküségért bombákkal akarná lefizetni +<span class="pagenum"><a name="Page_148" id= +"Page_148">-148-</a></span> a felpénzt, igen rosszul lenne +gondoskodva arról a tömérdek sebesültjeiről.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Windischgrätz elmondhatja magáról, hogy cirkumdederunt me.</p> +<p>Egyfelől a magyar seregek, másfelől a császári család +szorítják.</p> +<p>Jaj neki, ha megáll, jaj neki, ha elfut.</p> +<p>Húsz millióval volt adósa az osztrák családnak, az fundusul +Magyarországot mutatta ki neki; az exekutio nem sikerült s a +császári család nagyban viseli a pörköltségeket.</p> +<p>A német lapok teli vannak Windischgrätz szidásával.</p> +<p>Megérdemli.</p> +<p>Nyomorult pénzérdekért szegődött hóhérává ajánlkozott a +dinasztiának, alkudott egy népnek vérére s megcsalta a dinasztiát +magát.</p> +<p>Annyi győzelemről hazudott neki, hogy az magát egészen rábízva, +oly nagyszerű lépést tett, melylyel mint az álomjáró a toronyról, +kiléptette magát az élők sorából.</p> +<p>Windischgrätz sokat vétett Magyarország ellen, sokat a szabadság +ellen, de az az egy érdeme megmarad, hogy Ausztriát ő tette +semmivé.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Ausztria betiltotta tulajdon hazánk földén magyar +bankjegyeinket.</p> +<p>És mi mégis késünk hasonlót hasonlóval fizetni vissza.</p> +<p>Többé nincsenek számunkra kiengesztelés eszközei, meg kell +ölnünk ellenségeinket.</p> +<p>Igen: hogyha mi az osztrák bankjegyeket betiltjuk, ellenségévé +tesszük ügyünknek az egész tőzsér világot, csak az a kérdés, hogy +nagyobb ellenségünk lesz-e akkor, mint volt eddig? És az is igaz, +hogy azontúl az osztrák banknak nincs hosszú élete. <span class= +"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span></p> +<p>Mi úgy hisszük ez eljárásnál a zavarokat elkerülhetőknek, hogy a +kormány az osztrák bankjegyeit váltsa be magyarokra, határidőt +tűzvén ki, melyen túl azok el nem fogadtatnak. S mi itt sem +tanácsoljuk Windischgrätz eljárását, ki beváltás helyett +nyugtatványozott.</p> +<p>Nem jó minekünk ellenségeinktől tanulnunk, sem eszük, sem +erényeik, miket tőlük irigyelni okunk lehetne.</p> +<h3>XI.</h3> +<p>Nekünk az új alkotmány készítésénél egyre kell figyelnünk, hogy +azt ne a külföld mintáiból, ne más nemzetek alkotmányairól tanuljuk +el, hanem tulajdon belviszonyainkból.</p> +<p>Annak a mi vérünkből valónak kell lenni, nem idegen statusok +tükörképének.</p> +<p>Minden nemzetnek meg vannak ősi sajátságai, az alkotmány évek +során ezekből növi ki magát, s ha kell változnia, változik a nép +szükségeihez képest.</p> +<p>A mi aristokratiánk nem oly hatalmas, mint az angolé, hogy +alkotmányunkat reá építhessük, minket az ő gabona-törvényeik nem +érdekelnek, mi kereskedő nemzet sem helyzetünknél, sem népünk +charakterénél fogva nem leszünk; mi az angol alkotmányt magyarra +nem fordíthatjuk.</p> +<p>Francziaország egy század óta küzd önmagával, hol politikai, hol +sociális téren s azon változások, mik ez idő alatt alkotmányos +életében történtek, tanusítják: hogy nekünk tőle tanulni nem +szabad.</p> +<p>Vannak a mi népünknek saját szükségei, saját fájdalmai, miket +orvosolni kell, vannak erényei, mikben bízni lehet, vannak saját +hibái, miket fel kell fedezni; – ki ezeket tanulta ismerni, azt +mondhatja magáról: én készítendem a magyarok új alkotmányát!</p> +<p class="center">*</p> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_150" id= +"Page_150">-150-</a></span></p> +<p>Az emberek csinálnak maguknak ijesztő képeket, hogy azoktól +féljenek, mint festettek hajdan isteneket maguknak, hogy azokat +imádják.</p> +<p>Ilyen félő kép a muszka.</p> +<p>Mindenki fejcsóválva emlékezik rá és mondja magában: csak azt +ne.</p> +<p>Kérdjük meg tőle: hogy miért ne?</p> +<p>Mert földje nagy.</p> +<p>Hátha e föld szegény, néptelen, hátha ezeknek megtartása többe +kerül, mint a mennyit birhatása behoz, hátha e földek olyanok, +miknek lakóival a birtokos folytonos háborúban él? Ki tud róluk +valami emlékeztetőt, valami nevezetest?</p> +<p>Vagy tán ereje nagy?</p> +<p>Látjuk. Évek óta nem bir a maroknyi cserkesz néppel, a +lengyeleket nem birta leigázni. Lengyelt kelle a lengyelre +támasztani, hogy őket legyőzhesse. Az elgyengült török birodalom +képes ellenében jogait fentartani, s mikor egyszer lett volna +módjában vitézségét megmutatni Napoleon ellen, az elemek +segítségéhez folyamodott.</p> +<p>Vagy pénze sok?</p> +<p>Csalódnak, kik azt hiszik: hogy a királyok a leggazdagabb +emberek.</p> +<p>Gazdag a nép, gazdagság a hitel; hol a nép koldus, ott a +birodalom szegény.</p> +<p>Oroszországnak sem kereskedelme, sem ipara, sem földészete nem +virágzó, a mi adót népessége behajt, azt a kormány fölemészti.</p> +<p>Mi okunk van hát a muszkától félni?</p> +<p>Alkalmasint az, a mi minden félelemnek alapja, a nem +ismerés.</p> +<p>Kisértet az csak, közel kell menni hozzá.</p> +<h3>XII.</h3> +<p>Az április 20-iki ülés ismét egyike volt parlamentáris életünk +sarkpontjainak. <span class="pagenum"><a name="Page_151" id= +"Page_151">-151-</a></span></p> +<p>Nem azért, mert Madarász politikai életét bevégezé. Ő kicsiny +pont a magyar históriában: ha ellenségünk irandja azt, hallgatni +fog róla, mert érdemeiről nem tudand; ha barátunk, mellőzendi, mert +ismeri hibáit.</p> +<p>Nem mentette őt senki, még tulajdon maga sem.</p> +<p>A vádra adott válasza, mert mentségnek nem nevezhető, miután a +tárgyról nem beszélt, nehezebb volt, mint maga a vád.</p> +<p>Ellenfelei megsajnálták, barátai elitélték. Béke hamvaira.</p> +<p>Nem az ő esete teszi nevezetessé a tegnapi ülést.</p> +<p>Hanem az: hogy egy képviselő még ez eset után is azt mondá: +azért nem szününk meg áldozni annál az oltárnál, a mely előtt az +áldozók között tisztátalan is találtatott. Tehát a képviselő még +most is érzi egy «mi és ti» választó vonal lételét, mely a nemzetet +két külön erővé, két külön párttá osztja.</p> +<p>Mi és ti…</p> +<p>Átkozott a percz, mely e szót először hallotta hangzani.</p> +<p>De akkor tán lehetett ok ezt mondani, a mint most nincs.</p> +<p>Lehetett két párt: személyek pártjai.</p> +<p>Lehetett két párt, kik közül az egyik a végletekre akart menni, +a másik minden lehetőségnek fenn akarta tartani útját. S ezek +nevezheték egymást e gyülöletvevő szóval: mi és ti!</p> +<p>Most személyek nem csinálnak pártot többé.</p> +<p>Magas biró a közvélemény, ez itélt fölöttünk, elhullottak, +kihullottak a pártból: – és a pártok még is fogják-e egymást úgy +nevezni: mi és ti?</p> +<p>Az események itéltek az elvek fölött, a possibilitások elvei +elhullottak, csak egy lehetőség maradt fenn: élni, együtt +Magyarországgal vagy együtt meghalni vele; megölni az ellenséget +vagy megöletni általa és a pártok is fogják-e egymást így nevezni: +mi és ti? <span class="pagenum"><a name="Page_152" id= +"Page_152">-152-</a></span></p> +<p>Mi azon oltár, melynél az említett képviselő tovább is áldozni +akar ezen firma alatt «mi»- és nem akar másokat engedni áldozni, +kiket «ti»-nek nevez?</p> +<p>A szabadság oltára e? Ott áldozunk mi is. És nem tegnapóta; +mióta élünk.</p> +<p>A gyülölet oltára-e? Ott is füstölögnek áldozataink, nem +gyülölte senki elébb a zsarnokokat, mint mi, és senki +keserűbben.</p> +<p>A honszeretet oltára-e? Ha azok közt, kik ez oltár körül járnak, +volt különbség: az lehetett, hogy egyik az oltárra rakta +áldozatait, a másik elvette onnan. E különbség nincs köztünk többé. +Egyikünk többet, másikunk kevesebbet áldozott, de mindnyájan +mindenünket és mindnyáján örömest. Ott is egyenlők vagyunk.</p> +<p>Miért tehát: hogy mégis mi és tinek nevezzük egymast?</p> +<p>Tán mert egyikünk a hatalomban, a másikunk azon kívül van?</p> +<p>Ez csak egy testnek két része, nem két különböző test.</p> +<p>Két kar, mely egymásnak segít, és nem egymással küzd. Mikor +nevezte a balkéz a jobbkezet mi vagy tinek?</p> +<p>Tán mert egyikünk építeni, a másikunk rontani akar.</p> +<p>Együtt jár mind a kettő, csak a mit és hogyan? kérdések teszik a +különbséget.</p> +<p>Mondjon bárki jót, üdvöst, elérhetőt, mi pártolandjuk és +hiszszük azt is: hogy ha a jó, az üdvös, az elérhető, tőlünk fog +származni, annak is barátai lesznek azok, kik a hazának, kik a +szabadságnak barátai, bárha nem neveztetünk nostrasoknak.</p> +<p>Ki itt, ki most a mi és ti vezér fonalát feltudja találni, annak +csak személyek, csak érdek adják a pártkérdést, nem elv.</p> +<p>Elv csak egy van: szabadság, nemzetiség.</p> +<p>És ez senkinek sem tulajdona.</p> +<p>De nem is fegyvere.</p> +<p>Midőn valaki a képviselők soraiból harczot kezdett a +visszaélések ellen, ti azt a szabadság ellenének; ki <span class= +"pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> vele +egyetértett, szabadság elleni pártnak neveztétek vagy hagytátok +nevezni, mert az, ki ellen a harcz intézve volt, mentség helyett, +mellét verte és mondá: én a szabadság vértanuja vagyok. Ellenünk +emeltétek védelmére a szabadság paizsát.</p> +<p>Mi inkább hagytuk magunkat sujtani a fegyverrel, melynek neve +szabadság, mint azt azon kézben összetörjük, mely azt ránk +emelte.</p> +<p>Most látjátok, hogy kit védtetek e fegyverrel? ismeritek a +kezet, mely azt elejté, újra fel akarjátok-e venni?</p> +<p>A helyett, hogy azt mondanátok: csalódtunk, ellenségeinknek +láttunk, de jól esik tudnunk: hogy ha voltatok is ellenségeink, nem +voltatok a szabadság ellenségei, akartok-e pártharczot folytatni, +melynek okát nem tudjátok adni?</p> +<p>Mi nem mondjuk tinektek, hogy ellenségeink vagytok, mert +Madarásznak vagytok barátai, de ti se mondjátok azt: hogy nem +vagyunk barátaitok, mert nem áldozunk a ti oltáraitokon.</p> +<p>Mi nem küzdünk ellenetek, közületek támadt egyéniségek +vétkeivel, ti se küzdjetek ellenünk elvek hatalmával, melyek mieink +voltak mindig és lesznek mindig, mint a tieitek.</p> +<p>Nekünk nem fegyver a ti barátaitok bűne, nektek nem paizs +barátaitok erénye.</p> +<p>És egyik sem ok arra: hogy magunknak külön oltárokat építsünk, +hol külön áldozzék a Juda, külön Israel.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_154" id= +"Page_154">-154-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>KLAPKA LEVELE.<a name="FNanchor_12" id= +"FNanchor_12"></a><a href="#Footnote_12" class= +"fnanchor">12)</a></h2> +</div> +<p>Mult napokban országgyűlésileg is tárgyalt tény volt; miszerint +hadseregünkben azon hír terjesztetik, mintha lapjaink nemzetellenes +békekötés és Olaszország ellen megadandó hadsereg mellett szólottak +volna, s e miatt támadható zavaroktól lehetne félni.</p> +<p>Mi nem a magunk védelmeért, mert erre magunkat igen kicsiny +pontnak tartjuk, hanem minden netalán támadható visszavonás +megelőzésére, megküldők lapjaink minden számát Klapka tábornok +úrnak, kérve őt, hogy azokat valakivel, a ki épen ráér, átnézetve, +győződjék meg a terjesztett hirek alaptalanságáról.</p> +<p>Ez volt a legegyenesebb út, és a legbecsületesebb, mit követnünk +kelle.</p> +<p>Hittük, a tábornok úr a mily vitéz katona, olyan igazságos biró +is fog lenni, s nem csalódánk. <span class="pagenum"><a name= +"Page_155" id="Page_155">-155-</a></span></p> +<p>Ma egy levelet vettünk, melyet mint várt itéletet, egy elismert +tekintélytől, jónak látunk közönségünkkel megismertetni, mint +következik:</p> +<div class="blockquot"> +<p class="i2">Igen tisztelt szerkesztő ur!</p> +<p>Becses levele következtében van szerencsém szerkesztő úrnak +válaszolni: hogy az átnézet végett átküldeni tetszett példányaiból +az «Esti Lapoknak» melyeket a mai nap a fáradalmas hadi +foglalatosságok miatt olvasni csak gyéren volt alkalmam, +tökéletesen meggyőződtem arról, hogy a minap, tisztelt kormányelnök +úrnak, csupán mások állítása után beszédközben előhozott szavaim, +mintha az ön által szerkesztett lap a mindenároni békekötést és az +elnyomott Olaszország elleni segítségadás szellemében működnék, +most midőn az érintett lap minden számait átolvastam, alaptalannak +mutatkozik, s azért is azt visszavonni s azon egyszersmind szives +örömemet kifejezni el nem mulaszthatom, miképen az átnézetnél e +lapnak irányát a hadsereg tulajdon érdeke szellemében szerkesztve +és pedig egészen máskép találtam, mint arról ezelőtt mások által +értesültem.</p> +<p>Engedjen meg tisztelt szerkesztő úr ezen minden további +jelentőség nélkül kiejtett s önnek tán kellemetlenséget is okozó +szavaimért, s legyen meggyőződve <span class="pagenum"><a name= +"Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> arról, hogy a +szabadsajtónak, melyet mindenkor a valódi szabadság kútfejének +tekintettem s mint a szabadság legfőbb kincsét tiszteltem, nincs +nagyobb tömjénezője mint</p> +<p class="right"><i>Klapka</i> m. k.</p> +</div> +<p>Mi tisztelt tábornok úr előbbi aggodalmában tisztelni tudtuk a +haza és a szabadság szeretetét, mely őt annyi álhirterjesztés után +féltékenynyé tevé annyi áldozat eredményére.</p> +<p>Ő mint hazafi, mint hős, mint becsületes ember nem mellőzhette +hallgatásával a vádakat, mikkel terhelve voltunk s végére kivánt +járni. Mi itélete alá bocsátók magunkat, s ez itélet a legfényesebb +elégtétel, mit becsületes ember magának óhajthat.</p> +<p>Mi a tisztelt tábornok ur figyelme által csak megtisztelve érzők +magunkat, s most, miután meggyőződését van szerencsénk birni, +nyugodtan állunk a közönség előtt; minden igaztalan vád ellen, +melylyel bennünket az önzés és roszakarat megtámad, kárpótlást +találva egyetlen férfi nyilatkozatában, ki a haza osztatlan +tiszteletét vivta ki nevének.</p> +<p>A tábornok úrnak a sajtóról ekkénti nyilatkozata kétszerte +becsesebbekké teszi azon babérokat, miket számára a harczmező +terem.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_157" id= +"Page_157">-157-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>PESTI LEVELEK.</h2> +</div> +<p class="center">1849.</p> +<p class="center">Levelek Debreczenbe.</p> +<h3>I.</h3> +<p class="i2">Barátom Lajos!</p> +<p>Egy bomba épen most döntötte le a redoute homlokzatát, egy másik +az Esti Lapok hivatala előtt furódott a kövezetbe, mintegy +félölnyire. A Trattner ház ég.</p> +<p>Minő költői toll volna az, mely a jelenetet le tudná irni. A +szakadatlanul menydörgő bombák, mik fejünk fölött szétszakadnak +egy-egy gömbölyű fekete füst foltot hagyva magok után a világos +égen. Az ember azt hinné, hogy a pokol felül kerekedett az égen s +onnan támad reánk.</p> +<p>Minő nagyszerű volna e jelenet, ha Pesten nem volna. A nép +halálosan fel van ingerelve, nincs a szeretetnek egy szikrája +többé, nincs a gyávaságnak egy cseppje szivében. Gyülől! gyülölete +olyan, a mely örökségbe marad fiuról-fiura, mint a vallás. Látod, +ez a gyülölete az ellenségnek erősebb alap, mint a +hazaszeretet.</p> +<p>Minő nagyszerű volna e tanitás, ha Pesten nem volna!</p> +<p>Nehány nap, vagy ha Isten úgy akarja, nehány hét után hallani +fogjátok, hogy Buda elesett. A vár leégetve, védői leölve.</p> +<p>Én sirtam, mikor Pestre beléptem, sirtam mint a gyermek, ki +anyját viszontlátja. Sirtam, mikor a szabadság háromszínű zászlóit +láttam minden utczán, minden házon repkedni. <span class= +"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span></p> +<p>Ha Pestre jöttök, sirni fogtok ti is tán más okból, tán keserűbb +okból, de azért, ha romokban fogjátok is találni az imádott várost, +e romok fölött mindenütt ott fog lobogni a nemzeti zászló.</p> +<p>Sok seb van már ütve a haza szivén, de egy sem ilyen fájó, egy +sem ilyen örök.</p> +<p>Gondolkodtok-e róla, hogy begyógyítsátok?</p> +<p>Sok áldozatot hozott a nemzet a szabadság oltárára, de egy sem +volt ilyen nagy, egy sem volt ily nehéz, mint Pest.</p> +<p>És senkit sem hallani panaszkodni. Nem egy ember cselekszik itt: +egy nép, egy Isten.</p> +<p>Háládatosak legyetek a magyar nép iránt, háládatosak legyetek +Pest iránt, ha eljön a jutalomosztások ideje, mert a nehéz idők +érdemei nem egyeseké: a népé, az Istené és Pesté.</p> +<p>Én láttam, én hallottam, én éreztem, mit szenvedett Pest?</p> +<p>Oh, az több, mint egész Magyarország szenvedése. Mindennap +moralis hóhérpadra vonták lelkét, mindennap megölték és mindennap +feltámadt újra. S mit most szenved, azt Magyarország szenvedi.</p> +<p>Mennyit fog még szenvedni, azt az Isten tudja, de hogy azt honfi +türelemmel fogja elviselni, az bizonyos.</p> +<p>A nőket kiküldtük a városból, de azért a férfiak helyt állanak, +ennek tulajdonítsd, hogy eddigelé több mint kétezer lövés közül, +mely városunkat érte, csak egy birt tüzet gyujtani, a többit +rögtön, ezt is fél óra alatt eloltották, pedig olyankor +legerősebben lőnek az égő házra.</p> +<p>A megyeházat két bomba igen megrongálta, egyik a börtönt, másik +a mint mondják Nyáry szállását ütötte át. Nyáry az előtt fél órával +szabadította ki a rabokat s vitte Pilisre.</p> +<p>Ha csöndesebb idők lesznek, s azokat megérjük, fel fogjuk +keresni a magas jellemvonásokat, mikkel Pest négy havi története +tömve van, elkezdve a legmagasabb <span class="pagenum"><a name= +"Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> régióktól és le az +olvasni nem tudó napszámos családköréig.</p> +<p>Ha már jutalmuk nem lesz, ismerje meg neveiket, lelkeiket a +haza, az utókor.</p> +<p>Ti vészbiróságot állítottatok, ti a bűn megtorlásáról +gondoskodtatok; mi egyszerű napi emberek erénybiróságot fogunk +állítani, ki az elfeledett vagy nem ismert érdemeket egy elismerő +szóval jutalmazza.</p> +<p>Csekély jutalom, de mégis az.</p> +<p>Mondd meg azoknak, kik a törvényeket hozzák, hogy míg +büntetéseket szabnak az árulókra, kiket – Istennek hála – ujjainkon +fölszámlálhatunk, ne feledkezzenek meg az áldozókról, kiknek neve +«millió.»</p> +<p>Mondd meg nekik, hogy a nemzet háládatos legyen fővárosa +iránt.</p> +<h3>II.</h3> +<p>Barátom, Lajos!</p> +<p>Pestnek legszebb része elégett.</p> +<p>Fáj bennem a lélek, fenékig keserű a szívem ennyi pusztulás +láttára. Szegény Pest!</p> +<p>Azonban most nincs idő verseket írni a pusztulás képeiről. A +romok nagyszerűségében eszembe jut, hogy e romok a mieink. Ki fogja +őket újra fölépíteni?</p> +<p>És kellett e keserű csepp az örömpohárba. Ez megóv bennünket a +mámortól, mit a győzelmi hírek hallásából ittunk. Eszünkbe jut +róla, hogy egy megnyert csata után mennyi sebet kell +bekötöznünk!</p> +<p>Emberek sebeit meggyógyítja az Isten, vagy a halál, hát azon +sebek behegesztéséről, mik egy ország jóllétén vannak ütve, +gondolkozik-e valaki?</p> +<p>Jut-e eszetekbe, mikor a harczi jeleneteket hirlapokból +olvassátok, vagy halljátok elmondani a szószékről, hogy ott igen +sok fájdalom volt, mi nincs leírva, minek nincs hang adva?</p> +<p>Gondolkoztok-e róla, hogy e fájdalomnak orvoslásra <span class= +"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> van +szüksége? Hogy a nemzetnek, míg egyik kezében a kardot fogja, másik +kezével házat kell építenie, földét szántani s sebeit kötözni?</p> +<p>Leégtek falvaink, a Bánát földei vetetlenek, Arad, N.-Enyed, +Komárom romok, Pestre nem ismersz rá, vidékeink kiélve, ipar, +kereskedés törpén, népességünk megfogyva.</p> +<p>Én nem tartozom kapacitásaitok közé, kik eszméik és hatáskörük +erejével a nemzetet boldogítani tudják és hiszem, hogy fogják is. +Én csak a mindennapi emberek egyike vagyok, ki vele érez a tömeggel +s ki titeket figyelmeztet, hogy hol kell tenni és mikor, ki +elmondja, hogy hol fáj legjobban s hol sürgetős a segély.</p> +<p>Nem szólok egyesekről, hisz én is vesztettem sokat, de az nem +jut eszembe, fiatal vagyok, majd visszaszerzem. Vesztette más +félkarját s mégsem zúgolódik. De a mit a haza vesztett, annak +gondja nehezül lelkemre.</p> +<p>Egyesek kárait megtérítheti az ország de hát az ország kárát +mely isten térítendi meg?</p> +<p>Hidd meg nekem, ha az átkozott emlékű dinasztiának sikerült +volna bennünket legyőzni, elveszett volna azon pusztítás miatt, mit +tulajdon országain elkövetett.</p> +<p>Magyarország kipusztítva, kirabolva jutott vissza reánk.</p> +<p>Egygyel ugyan gazdagabb, mije soha sem volt: a szabadsággal.</p> +<p>De a szabadság, a dicsőség még nem elég a nemzetnagyságra.</p> +<p>Oda jólét, anyagi jólét kell. Egy egész ország jóléte.</p> +<p>S ide nagyszerű eszközök kellenek.</p> +<p>Most már semmi provinciális érdek sem szorítja Magyarországot +háttérbe, alkalma leend nagygyá, tehetőssé lenni.</p> +<p>Földészete, ipara, kereskedése, bányászata leend. Hisz mindene, +mindene van. De most mindene meg van rongálva. <span class= +"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span></p> +<p>Ezeket kellene helyrehoznotok. Sok köztetek az okos ember, ők +tudni fogják, miként kell. Én csak annyit tudok, hogy «kell».</p> +<p>És azt kell rögtön. A hol legkisebb tere van a működésnek, el +kell azt foglalni. A ki nem harczol, dolgozzék, tegye azt, a mihez +ért. Erre nem lehet azt felelni: most nehéz napok vannak, nem érünk +rá gyárakat állítani, vizeket szabályozni, épicier gondokkal +szerződni; éppen e nehéz napok okai annak, hogy mindenki minden +módon siessen használni hazájának. Mert a csaták napjainál még +nehezebb napok is vannak és azok az éhség napjai.</p> +<h3>III.</h3> +<p>Barátom, Lajos!</p> +<p>A politikának itt most nincs nagy kelete.</p> +<p>A fegyverek hangja elnémít minden okoskodást.</p> +<p>Itt csak a fegyvernek van népszerűsége, abból is az ágyújának és +abból is a huszonnégy fontosának. Különben a bomba is tiszteletben +tartatik, kivált az olyan százötven fontos, a milyen három emeleten +keresztül esik.</p> +<p>A nép itt senkiről sem beszél, mint Görgeiről és Bemről és +azokról, a kik ott a hegyeken vannak, kik Budát ágyúzzák s kiknek +hogy csak az ágyúfüstjét láthassa, kitolakodik a Dunapartra +tömegestől s fel sem veszi, ha közibe kartácsolnak a várból.</p> +<p>Hát vajjon az országgyülés mit csinál Debreczenben?</p> +<p>Miért nem tudat magáról semmit az itteni néppel? Csak egy rövid +kis buzdítás, egy elismerő szózat, egy bátorító igéret jönne a +kormánytól, vagy a nemzetgyüléstől vagy akárkitől, a ki +Debreczenben országos ember.</p> +<p>Nem volna-e érdemes tárgy egy unalmas délután összeülni s a +többek között előhozni, hogy Buda bevétele ugyan igen fontos +esemény, de éppen azért annak a nemzetgyülésnek, mely +præponderantiáját a nép <span class="pagenum"><a name="Page_162" +id="Page_162">-162-</a></span> fölött fenn akarja tartani, +szellemileg jelen kell lennie ez eseménynél s e jelenléte által is +éreztetni souverainitását az országgal.</p> +<p>Ha például a nemzetgyülés nevében a kormány vagy a kormányzó +ilyenforma felszólítást küldene a pesti néphez:</p> +<p>«A nemzet ismeri érzelmeiteket, ismeri szenvedéseiteket. +Tekintetbe fogja venni. A nemzet nem akarja, hogy polgárai a +hazaszeretet miatt koldusbotra jussanak, a mit egyesek veszítenek a +hazáért, azt az egész haza veszti. Legyetek nyugton, az Isten +megőriz és a haza megjutalmaz; a nemzetgyülésnek gondja van +reátok.»</p> +<p>Ilyenformán. Ti szebben tudnátok és okosabban s ez itt végtelen +hatással leendene most. Magamforma simplex embertől semmit sem ér, +én nem igérhetek a nemzet nevében semmit.</p> +<p>Én ugyan meg vagyok felőle győződve, hogy ti előbb jöttetek e +gondolatra, mint én azt leírtam s e perczben már tanakodtok is +róla, hogy minő buzdítással legyetek a főváros iránt, de már egy +hete elmúlt, hogy ostrom alatt vagyunk, az ellenség minden pontját +a városnak dominálja s mi egyet sem védhetünk s ti még mindig nem +szóltatok hozzánk.</p> +<p>Én tisztelem azon nyugalmat, melylyel ti most az ország +alkotmányát rendezitek, de nagyon szeretném, ha ezalatt a +nemzetgyülés leendő székhelyén iparkodnátok népszerűségteket +fenntartani.</p> +<p>A néphez beszélni kell, mert a ki hallgat, azt elfelejtik.</p> +<p>Ne vedd rossz néven a jóakaratot tőlem. Az itteni helyzeteket +nem ismerheti más, mint a ki benne van.</p> +<h3>IV.</h3> +<p>Csodákról írok, csodák napjait éljük.</p> +<p>Az Isten világos tettekben adja tudtára az emberi <span class= +"pagenum"><a name="Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> nemnek, +hogy él és nem szünt meg az igazaknak őriző paizsa, a gonoszoknak +itélő birája lenni.</p> +<p>Tegnap leverték a magyar fegyverek a feketesárga zászlót a budai +vár fokáról.</p> +<p>Férfi férfi ellen, fegyver fegyver ellen foglalta el a magyar +sereg a megfertőzött budai sánczokat, három zászlóalj honvéd három +zászlóalj zsoldos ellen tört fel legelől.</p> +<p>E három dicső zászlóalj a 10-ik, 40-ik és 54-ik.</p> +<p>Nem ármány, nem árulás, nem félelem juttatá kezünkbe a büszke +várat, kétségbeesett, dühös védelem után lett az mienk, védőinek +nagy része halott, a várparancsnok meglőve, a tüzérek leölve +mind.</p> +<p>Mikor térdre esve kérték a kegyelmet a honvéd előtt, «nézz +Pestre!» felelének azok s nem adtak egynek is kegyelmet. Pest +romjaira mutattak nekik s leölték mind. A horvátokat a vár ablakain +hányták alá s véres fejeket szúrva fegyvereikre, véres kezekkel +álltak ki a vár ormaira. Úgy tudatták Pest népeivel, hogy a +boszúállás istene dolgozik.</p> +<p>Így veszett el Ausztriának két legjobb zászlóalja: az oguliniak, +így vesszen el a többi!</p> +<p>Mikor már zászlónk a vár falán lobogott, egy ezredes az ellenség +seregéből, a neve Auer, a lánczhidat akarta fölvettetni. Az aknász, +kire e herosztrati tett volt bízva, vonakodott azt végrehajtani. +Auer főbe lőtte a vonakodót s maga indult az aknákat fölvettetni. +De él az Isten! A múlt esőzés alatt megnyirkosodtak az +aknakemenczéket összekötő salétromos kötelek, a megáradt Duna +beszivárgott a minákba s a legelső kemenczének fellobbanása semmi +kárt sem tett a hidban, hanem Auert szaggatá darabokra. Átkozott +legyen a sír porában is.</p> +<p>Itt volt alkalmunk az Istent színről-színre látni. Velünk +küzdött, fejünk felett állt, hozzánk beszélt.</p> +<p>Mikor városunk üszkei égtek, esőt adott az égből, <span class= +"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> eloltá +a tüzet s a mi kárt az ellenség egy év alatt tett Magyarországnak, +egy hét alatt bőven visszafizeté mindazt. Arany hullott az égből, +mondják a földmívelők.</p> +<p>Mikor fegyvereink Buda falait ostromolták, velünk volt, reá +szakasztá felhőit az ellenség pokol tüzére s eloltá azt, elvette +erejét s mikor az utczák vérrel voltak végig festve, mikor a +csatának vége volt, kifacsarta felhőit Buda köveire s lemosta róluk +a vért s e közben mennyköveivel belevert az elátkozott falakba, +mintha mondta volna, hogy azokat mind le kell dönteni az utolsó +kőig, fundamentomostól, hogy helye se maradjon.</p> +<p>Hiszek egy Istenben, mindenható atyában…</p> +<p>E percz óta pietista vagyok. S bármi történjék, ember hatalmától +nem féltem Magyarországot többé.</p> +<h3>V.</h3> +<p>Míg Magyarországnak igen kevés talpalattnyi földe volt, meg +tudtuk vetni a lábunkat rajta, most, midőn majdnem egész +Magyarország a miénk, nem tudom, hogy hol állok? Veletek semmi +szellemi közlekedésben nem lehetvén (ezen egyébiránt segítünk) +olyan formán orientálom magamat, mint a kinek a kalapot a fejébe +húzták.</p> +<p>Azzal a meggyőződéssel szivemben, hogy az administratio terén +lényeges változásoknak kelle történni, mindenütt a régi roszszal +kell találkoznom, a mikor aztán erősen meg vagyok akadva nem tudva, +hogy e gyomok journalisticus irtogatásával teszek-e ügyünknek jót, +vagy ha azokat elhallgatva a közönség előtt, csupán veletek +tudatom, mely utóbbi esetben ismét nem tudom, hogy mért kellett +születnem papirosfogyasztónak?</p> +<p>A régi kormánybiztos rendszer még mindig ugyanazon járvány, a +mely volt; ezek a mindenünnen összehajtott <span class= +"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span> +csizmadiák, ketten-hárman grassálnak egy és ugyanazon helyen, egy +és ugyanazon ügyben mindenféle aláirású megbizatásokkal s tesznek +egymásnak rettentően ellentmondó intézkedéseket. Egy félkegyelmű +itt, valami B. nevű (tavaly asztalos legény volt) széltére +sequestrálja a honárulók javait, például báró Nyáryét, a kinek a +fia nálunk honvéd hadnagy; azok az emberek aztán nyakra-főre +szöknek és lesz belőlük forcirozott honáruló. Áll pedig a vagyon +lefoglalás abból, hogy az ember a birtokos lovait elhajtja a maga +számára.</p> +<p>Ez a férfiú itt rendeleteket ad ki, mik egy Kara-Mustafának +becsületére válnának.</p> +<p>Ez lehetetlen, hogy a mi elveink kifolyása legyen.</p> +<p>Rossz, igen rossz sensatiót csinált azon elv gyakorlatba vétele +is: miszerint a meghódolt megyék tisztviselői minden előleges +inquisitio nélkül cassáltatnak.</p> +<p>Tolvajoknak, rablóknak egy kerülök-fordulok alatt meg van +engedve a rehabilitatio, s azoknak, kik politikai hibát követtek +el, nincs. Aztán nagyon jól tudják ám itt az emberek, hogy azok, +kik most gyávákra, kétségbeesettekre itéletet hoznak, a kisértetek +napjaiban nem voltak kevésbé esendők, mint akárki más.</p> +<p>Aztán, ha azon elv nem forogna is fenn, hogy ne csináljunk +magunknak par force egy halálra sértett reactionárius pártot, abból +a csekély prosai okból, hogy hát azok, kiket értök cserébe veszünk, +jobbak lesznek-e náluknál? Nem találok ez eljáráson +tanácslandót.</p> +<p>Nekem még az nem ok: valakit jó embernek nevezni, hogy semmi, +rosszat nem tett.</p> +<p>Hiszen nézzétek meg *megye új tisztviselőségét. Tisztelet, +becsület legyen neki, de én nem szeretnék viczispánja lenni. Ha ez +mindenütt ily szépen megy, ide s tova a belügyminister sorsát nem +irigyleném.</p> +<p>Ily időben, hol minden valamit tudó főre halálos szükségünk van, +egy tollvonással leszorítunk annyi practicus embert az +administratió teréről s szerzünk <span class="pagenum"><a name= +"Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> magunknak egy legió +tisztviselőt, a kik meglehet, hogy igen szép piros tollakat +hordanak, de most tanulják az ábéczét.</p> +<p>Az ember igazán nem tudja: a régiek elvesztése-e a nagyobb baj +vagy az újak acquisitiója?</p> +<p>E végtére is legjobb barátja az embernek a megtért ellenség és +legrosszabb ellensége az elpártolt barát.</p> +<p>Kár volt nekünk azt az egyet Windischgrätztől eltanulnunk.</p> +<p>Pedig mást is tanultunk tőle. Azoknak a hódolatnyilatkozatoknak +közzétételét – a hivatalos lapban.</p> +<p>Hogy valaki – a város vagy megye – privata diligentia – +köszöntőt irjon a kormánynak, az ellen nincs kifogásom; de hogy a +kormány ezt közzétegye, vagy plane a nyilatkozatokat elrendelje, +azt nem értem. Magyarország nyilatkozzék, hogy elismeri-e +természetes és törvényes kormányát? Lehet-e ezt valakinek kérdésbe +hozni, ki ügyünk igaz voltát ismeri?</p> +<p>Magyarország meghódoljon maga magának? Kivánni attól a néptől, +mely önként adta a hazának vagyonát, nyugalmát, lelkesedését, +vérét: hogy most szavakban nyilatkozzék. Nem beszélnek-e tettei? +Nem beszélnek-e áldozatai?</p> +<p>Azt, hogy Windischgrätz nyilatkozatokat közlött, értem; irás +kellett neki arról, a mivel effective nem birt; de a magyar csak +tulajdonát kapta vissza. S végtére hódolhat-e a nemzet tulajdon +kormányának, tulajdon tisztviselőinek? Ti a nemzetnek választottai +vagytok, nem urai: ti a nemzetet képviselitek, hát azok kiket +képviselnek, kik hozzátok a nemzet nevében hódolat-nyilatkozatot +irnak?</p> +<p>Ha ti irnátok ki hódolatot egy tőletek külön vált +souverainitásnak, azt érteném; de itt ti magatok vagytok nemzet és +souverain. <span class="pagenum"><a name="Page_167" id= +"Page_167">-167-</a></span></p> +<h3>VI.</h3> +<p>Egy körülményre, úgy látszik, ti ott Debreczenben teljesen nem +is figyelmeztek.</p> +<p>Budapest elhagyatottságára s mindenre, mi ezt szükségkép +kiséri.</p> +<p>Budapest Windischgrätz és Hentzy által megkapta a keresztséget s +fővárossá keresztelteték fel.</p> +<p>Nevezetes csatákat vivott a magyar, nagy győzedelmeket említhet +fel, de győzelmeiben az epochális tény fővárosa visszavétele.</p> +<p>A télen azt tanultuk, hogy Debreczenből is vissza lehet +Magyarországot szerezni; de azt is, hogy Magyarországot csak +Budapestről lehet kormányozni.</p> +<p>Mi is megtanultuk, mi nekünk Budapest, a főváros is megtanulta +ismerni önbecsét, öntudatra jutott, s azt nektek ignorálni nem +volna szabad.</p> +<p>A téli szenvedések, az elzáratás után, s az utolsó bombáztatás +által Budapest megifjodva lépett ki a viharokból.</p> +<p>Fogoly volt nehéz börtönben, kinozva és sanyargatva őrei által, +de megtanulta azoknak becsét érezni, kiktől elszakíttatott. Elzárva +nem is tudta mennyit epedtünk utána, nem – mennyit fáradott a sereg +visszaszerzéseért?</p> +<p>Mienk lett újra, inkább mienk, mint valaha volt – de nem szabad +vele elhagyatottságát éreztetnünk.</p> +<p>A főváros hónapokig más életet élt, mint mink. Lemosta +szelleméből a börtön a multak emlékeit. Elfogultság, elővélemények +nélkül nyilt meg számunkra, kész minden impressio befogadására, ami +tőlünk jő.</p> +<p>És nincs, ki szóljon hozzá a mi nyelvünkön, azon hangon, mely +után epedett annyi hónapig.</p> +<p>A főváros elmaradt közéletünk közelebbi fejlődésétől, hol mi +vagyunk ma, a tér idegen s ismeretlen neki. Bámulja, hol találta +meg s hogyan, kiket elvesztett? de hogy jutottunk ide? nem tudja, +nincs ki elmondaná neki. <span class="pagenum"><a name="Page_168" +id="Page_168">-168-</a></span></p> +<p>Szólhat hozzá a multról, szólhat a jövendőről bárki, nem tudja +kinek higyjen, kitől óvja magát?</p> +<p>Keres mindenfelé minket és nem leli azokat, kik erősek voltak a +hitben, s kiknek Isten megadta a győzedelem örömét.</p> +<p>Nem látja sehol a magyar kormányt, annak halvány képe él néha +placátjaiban a biztosnak.</p> +<p>Mindez nem elégítheti ki a fővárost. Nem lehet a nemzetben erős +rendes élet, míg a vérforgás nem szivből indul ki.</p> +<p>Szeretnék elmondani mindent, mit gondolok, de mondani nem is +akarok, hogy meggyőzzelek, miszerint minden percz drága, hogy itt +legyetek.</p> +<p>Minden emberen látszik a kegyelet kormányunk iránt, mindenki +keres okot késedelméért, de oly nehéz lelni, mi valószinű volna s +megnyugtatná.</p> +<p>Jertek minél előbb s jőjjetek, mint hódítók s béke angyalai. A +megtisztult főváros szenvedésekben megtisztultnak tart benneteket +is, s repesni fog szive örömében, ha befogad ismét.</p> +<p>Istenért ne késsetek.</p> +<h3>VII.</h3> +<p>Ha hét bűnös között egy ártatlant elvesztetek, többet ártotok +vele, mint ha egy ártatlanért hét bűnösnek kegyelmet adtok.</p> +<p>Mit fog szülni a meghódolt megyék tisztviselőségének általános +abandonirozása?</p> +<p>Mit fog szülni ez elv, melyet a theoria nem ajánl, a praxis el +nem fogad?</p> +<p>A mostani magyar kormánynak oly hatalma van a nép fölött, minő +nem volt egy ország kormányának soha: – a szeretet.</p> +<p>Mikor Magyarország területének nyolcz tizedrésze ki volt véve a +törvényes és természetes kormány fizikai behatása alól, mi tartotta +volna meg a nemzet számára <span class="pagenum"><a name="Page_169" +id="Page_169">-169-</a></span> az elfoglalt részeket? Nem a +szeretet-e? Az imádás, semmi kényszerítés, semmi ámítás által meg +nem adható ragaszkodás egy ügyhöz, mely veszni látszott, de a mely +szent volt.</p> +<p>Míg az osztrák zsoldosokat halálosztó fenyíték veri a csatába, +mi tartja össze a magyar seregeket, kik még tegnap a földet +szántották s ma az ágyúknak rohannak? Nem a szeretet-e? E szeretet, +mely mindent, a mi szép, a mi nagy, Istent, hazát, szülötte földet, +jogot és dicsőséget egybefoglal.</p> +<p>Míg az osztrák császár minden darab kenyérért, mit e föld terme, +de nem az ő számára, pecsétes levelet kénytelen kiadni, kemény +sanctiójával a kötélhalálnak, míg minden utczaszegleten kémeket, +minden faluban vészbiróságot kénytelen fölállítani, hogy az emberek +ne beszéljék azt, a mit ő hallani nem akar; mi varázs az, mely +minden szívet és minden ajkat megnyit, hogy érezze, hogy mondja +azt, mit egy egyszerű polgár nem parancsol, – kér a haza nevében; +mi iszonyú erő az, mely a semmiből hadsereget teremt, mely e +hadseregnek semmiből enni ád, fizeti, ruházza, ha fogy, kiegészíti, +mely a földművesnek azt mondja, vedd el falatodat, add a hazának, +oszd meg ruházatod vele, hagyd el tűzhelyedet s menj érte csatázni, +szedd le templomod harangjait s önts ágyút belőle, ha meghalsz, ne +sírj, kiálts éljent a hazának! Nem az a végtelen szeretet-e, +melyről csak az ábrándozóknak volt tiszta fogalmuk, míg tettekben +nem nyilatkozott, örök és való tettekben, minő az ércz?</p> +<p>Erősebb kormányzási pálczának hiszitek-e a félelmet, mint a +szeretetet?</p> +<p>Azt fogjátok rá felelhetni: igen, a bűnnek legyen félelme a +törvény szigorúsága iránt.</p> +<p>De a kormányzat nem törvények kiszolgáltatása.</p> +<p>Ti a törvényeket hozzátok, de azoknak kiszolgáltatói nem +vagytok, ti még azt sem tudhatjátok, hogy azon <span class= +"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> +törvények, miket ti szigorúaknak alkottatok, szigorúan fognak-e +végrehajtatni?</p> +<p>Így azon rendelet, mely a meghódolt megyei tisztviselők +kassatióját elhatározza, azokra nézve, kik szívükben vétkeztek a +haza ellen, kis büntetés; azokra nézve, kik bensőleg hívek +maradtak, igen nagy.</p> +<p>A magyar Corpus Juris szoros egybefüggésben van Magyarország +históriájával.</p> +<p>A hol valamely bűnre élesebb törvény van hozva: ott tudni lehet, +hogy azon bűn nagyon el volt terjedve. A magyar törvényhozók sok +törvényt megalkottak, de egyet sem ok nélkül.</p> +<p>Ha a kassaló rendelet egykor törvényeink közt helyet foglaland, +a historikus azt fogja belőle kiolvashatni, hogy 1849 januárjában +igen sok hazaáruló lehetett Magyarországon.</p> +<p>Mi azonban tudni fogjuk, hogy akkor nem a hazaárulók száma volt +sok, hanem azoké, kik a haza jövendője fölött kétségbe voltak +esve.</p> +<p>Hogy igazat mondtam, nem hivatkozom azon körülményekre, mik közt +az ellenség által megszállott földek tisztviselői voltak, hanem +utasítom a nemhivőket azon inquisitionális aktákra, mik a +gyémánt-pör részleteiben adatokul szolgálnak. Azok +megmagyarázandják, hogy mint hittek a haza jövendőjében azok, kik +legjobban diktálták a guillotint a kétségeskedőkre és +eltántorultakra.</p> +<p>Én részemről nem akarnék e tények számára a törvénykönyvben +monumentumot építeni, hallgatok róluk orczapirulással s azóta nem +jut gyűlöletemnek egy-egy szikrája sem azok számára, kik szájjal +vétkeztek, de tán lelkükben, vagy éppen tetteikben hívek maradtak +az egy igaz hazához.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_171" id= +"Page_171">-171-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>CHARIVARI.</h2> +</div> +<p class="center">Életképek.</p> +<h3>1848. Martius 23.</h3> +<h4>1.</h4> +<p>Egy úgynevezett feketesereg is alakult e napokban fekete +zászlóval, halálfő a közepén. Itt vonult össze a néhai +aristocratiának vert maradványa. Hadd gyászolja mindenki a maga +halottjait, ki fehérben, ki feketében.</p> +<p>Már most csak az a kérdés, hogy szin-e a fekete? Az optica azt +mondja, hogy az a szinek hiánya. Egy szóval olyan <i>neutralis</i> +valami.</p> +<h4>2.</h4> +<p>Azt beszélik, hogy Metternich itt van valahol Pesten. Sokan már +azt is tudják, hogy boltot akar nyitni az életében összevásárolt +lelkekkel kereskedendő. Hagyja abba: jó bornak nem kell czégér; +<i>becsületes</i> ember, ha el akarja a lelkét adni, mindig talál +vevőre.</p> +<h4>3.</h4> +<p>Két angol utazó érkezett mart. 15-kén városunkba.</p> +<p>Ezek Palermoban voltak, mikor ott a forradalom kiütött; +békeszerető lordok lévén, onnan rögtön eltisztultak Mailandba. A +mint oda érnek, kiüt a forradalom. <span class="pagenum"><a name= +"Page_172" id="Page_172">-172-</a></span> Innen szintén odább +kelve, utaznak Párisba. Alig vannak ott egy hétig, kiüt a +forradalom. Itt ismét felpakolnak, mennek Münchenbe: alig szállnak +le a kocsiról, kiüt a forradalom. Rohannak Bécsbe: itt végig se +mennek még a városon, már áll a forradalom. Végre is Pestre kergeti +őket a sors: s a mint lábukat a partra teszik, itt is kiüt a +forradalom. Igy ezek mindenütt magukkal vitték a forradalmat. – +Csak odább-odább még mylordok! Itt meg ne állapodjanak, menjenek, +járják be az egész világot.</p> +<h4>4.</h4> +<p>A huszár-nemzetőrség is erősen verbuvál, száma túlhaladja már a +háromszázat, mind gyönyörű válogatott szép hazafiak, az egyenruha +alig kerül többe háromszáz forintnál. – Tegnap odamegy közibök egy +zsiros suhancz, gyönyörűen kitisztítva, mintha sasokkal küzdött s +kéményen bujt volna keresztül, s be akarja magát iratni. Kérdik, +hogy kicsoda? – <i>Alföldi nemes</i> ember. – (Alföldinek elég +alföldi, hanem nemes embernek kissé nagyon ittas volt a fiu.) – De +ló kell ám majd ide! – Hiszen ha csak ló kell! (mondaná Bandi a +«Csikós»-ban).</p> +<h4>5.</h4> +<p>Hogy fejlődék a jellem a forradalomban: többeknek a nép szónokai +közül a forradalom alatt kalapja, pálczája vagy köpenye tévedt el, +s másnap a nép fölkereste őket: hogy kezükbe szolgáltathassa +elvesztett tulajdonaikat.</p> +<h4>6.</h4> +<p>Hir szerint Angliában is köztársaság van már. Az ördög nem +alszik, mondja az egyik fél. Nem rövidült meg az isten keze, mondja +a másik. <span class="pagenum"><a name="Page_173" id= +"Page_173">-173-</a></span></p> +<h4>7.</h4> +<p>Kecskeméten is kitűzetett a városházára a forradalmi lobogó. Ezt +a tanodai fiatalság követelte, mondván: ha a tanács ki nem tűzi, +majd kitűzzük mi.</p> +<p>A helybeli katonaságnak megizené a helyhatóság, hogy szépen +viselje magát. Fölösleges volt. Azok azt felelték: csak minket ne +bántsanak, mi nem bántunk senkit. Nem is volna tréfa, ha a +kecskeméti húszezer vasvillás nationalgarde nekitámadna egy mélyen +tisztelt lovasezrednek, két óra mulva nem lehetne megismerni: +melyik volt az ember, melyik volt a ló?</p> +<p>Hanem a kőrösiek maig sem hisznek semmit. Azt mondják: +Schneiderribillió az egész. Aludjunk még egy kicsit.</p> +<h4>8.</h4> +<p>Egy mélyen tisztelt főbiró úr, a mint a helytartó-tanács +rendeletét vette a censura eltörlése felől, ilyenformán irt +alispánjának: «a helybeli censort felfüggesztettem s a +sajtótörvények kidolgoztatásáig magam vettem által a censori +hivatalt.»</p> +<h4>9.</h4> +<p>Mi lesz már most ezekből a szegény censorokból? (csakhogy már +egyszer megértük, hogy sajnálhatjuk őket!) Kovácsmesterek nem +lehetnek, mert ők csak békókat tanultak csinálni s ezekre szükség +többé nincsen. – Kertészek nem lehetnek, mert ők a virágokat +gyomlálnák ki s a maszlagokat tennék üvegházba. – Szabók nem +lehetnek, mert az ő ollójuk szabása után a carbonari köpönyegből is +gályarab kámzsa támadna. – Ha molnárok lennének, ott igen értenének +a vámoláshoz. Legjobb lenne nekik most lapszerkesztőkké lenni s +mind azon dolgokat, miket egykor más lapokból kitörültek, +<span class="pagenum"><a name="Page_174" id= +"Page_174">-174-</a></span> egyenkint kiadogatni. Ebből gyönyörű +ragout kerekednék s alkalmasint eltartana ebben a században.</p> +<h4>10.</h4> +<p>Pesti írók nejei egy szépen himzett zászlóval fogják +megajándékozni a nemzetőrséget. Ily kedves kezektől varrott zászló +alatt aztán öröm lesz csatázni a hazáért. Petőfi ezelőtt két +hónappal megirta azon verset, melynek refrainje ez: varrd meg azt a +zászlót, feleségem! A költők a világesemények látnokai.</p> +<h4>11.</h4> +<p>Lajos Fülöpnek a párizsi proletárok collecta útján alamizsnát +szándékoznak küldeni. Szegény még útiköltséget is elfelejtett +magával vinni. Az volna még szép, ha mint Abdolonymus király, +földművelésre szorulna az egykor rettegett monarcha: hogy éhen ne +haljon.</p> +<h4>12.</h4> +<p>Pestmegye rendei közgyülésileg elhatározák, hogy ezentúl minden +czímeket megszünteknek fognak tekinteni. Semmi nagyságos, semmi +méltóságos, tekintetes, nemes nemzetes urak és asszonyságok többé. +Az egyszerű «polgártárs» és «polgártársnő» czimzetek foglalandnak +helyet a törvényes nyelvben is. A közéletben eddig is széltére +divatoznak már. A chinai falak a szellem egy lehelletétől +leomlottak. Több tekintetes nemes vármegyék táblabirái bámulva +kérdezik: hát minket hogyan fognak ezentúl titulálni?</p> +<h4>13.</h4> +<p>Pesten hölgy-nemzetőrsereg van alakulóban; nem volna rossz +gondolat. Ha ránk bizná valaki, tudnánk mi oly <span class= +"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span> +bataillont összeválogatni, mely előtt lerakná az egész armádia a +fegyvert. Egy ilyen amazoni tekintettel több ellenséget le tudnánk +győzni, mint valamennyi rozsdás karabinnal, miket méltóságos báró +Lederer főhadikormányzó ő excellentiája számunkra kiválogattatott. +Mint illenék a szép fürtökre a kócsagos kalap lengő tollaival, a +karcsú derékra a bogláros kardkötő: s a fehér kezekbe a még +ragyogóbb aczél. Föl, szép amazonaink, a haza mindnyájunké. Víjjuk +ki az egri nevet! Adjunk példát a férfiaknak, mutassuk meg nekik, +hogy a nők sem félnek az egyenruhától.</p> +<h4>14.</h4> +<p>Bon soir citoyen Széhenyi! mond valaki a nemes grófnak. – Bon +nuit citoyen sansculotte – felelt rá a nemes gróf.</p> +<h4>15.</h4> +<p>Egy bonmot hallottunk jelszavainkra mondatni s minthogy a tréfa +talpra esett, mielőtt elleneink közül valaki elmondaná, magunk +teszszük közzé.</p> +<p>Egy citoyen sansculotte neki esik a másiknak s azt hátba üti, +mondván: «<i>szabadság!</i>» a másik visszafordul: detto hátba üti +és azt mondja: «<i>egyenlőség!</i>» ezzel kibékülnek, kezet +nyújtanak és összeölelkezve mondják: «<i>testvériség</i>».</p> +<h4>16.</h4> +<p>Az országgyülés hozott sajtótörvényeket. Ezek is oly formán +ütöttek ki, mind mikor a földműves esőért imádkozik, aztán jégesőt +kap. Köszönjük mi az ilyen sajtószabadságot. 10 <i>ezer pengőt +kell</i> készpénzben biztosítékul lefizetni annak, ki martius 20. +óta divatlapot, 20 <i>ezeret</i> a ki napi lapot ad ki; ki ezt nem +tette, egy évi fogságra büntettetik. E szerint mi valamennyien, +kiknek azóta lapja megjelent, ingyen szállást kapnánk <span class= +"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span> egy +esztendeig. Nem volna rossz gondolat, így igen jól kijátszhatnók a +háziurakat. Kisebb-nagyobb vétségekért <i>egy naptól</i> fogva négy +évi börtönt remélhetnek az illető írók. Honoráriumnak elég bőkezüen +van osztva. <i>Nem szabad megsérteni a törvényhozó testületet.</i> +Ez legmulatságosabb.</p> +<p>Vajjon mikor a tens rendek a váltótörvényeket hozták, miért nem +kötötték ki, hogy a törvényhozó-testület tagjait nem szabad +exequálni? Könnyű volna így törvényeket hozni, hogy maga a +törvényhozó-testület kivétel legyen alóla. Csak a mi az Istenhez +megy és az Istentől jön, az a szent; a többi megbiráltatik. Önök el +látszanak felejteni: hogy önök nem urai a népnek, hanem csak +küldöttei. <i>Megsérteni</i> senkit sem szabad a sajtónak, de +<i>megmondani az igazat</i> mindenkinek szabad és kötelesség.</p> +<h4>17.</h4> +<p>Van itt körülünk egy (talán több is) újdonan sült nemes ember, +ki tavaly vásárolta a nemességet, persze nem vérén, mint Árpád +alatt bejött ősapáink, hanem jó pénzen, mint sok más egyéb +megvásárolható dolgokat; most ez azt kérdi: hogy hát ő neki ki adja +vissza a pénzét, a mit a czímeért adott? – A kutyabőr így hangzik: +«birja pedig ő és az ő maradékai mind ezen jogokat <i>örökkön +örökké tartandó időkig</i>.» Ennek is furcsa fogalmai támadhatnak +az örökkévalóságról.</p> +<h4>18.</h4> +<p>– Nem értem én ezt, – mond egyik communista a másiknak, – ha +mindent egyenlően felosztunk egymás közt s te holnap a te részedet +mind beiszod, mi lesz akkor?</p> +<p>– Ujra osztozunk! <span class="pagenum"><a name="Page_177" id= +"Page_177">-177-</a></span></p> +<h3>April 2.</h3> +<h4>19.</h4> +<p>Édes öcsém, te is azt mondod, a többi is azt mondja: +<i>utolsó</i> csepp vérünket a szabadságért! Szeretném már azt is +látni, a ki az első csepp vérét felajánlaná!</p> +<h4>20.</h4> +<p>– Kaptál «<i>Ferencz-emlék-pénzt?</i> Kérdi egyik bécsi a +másikat?</p> +<p>– Nem én.</p> +<p>– Nesze, adok én egyet. S ezzel kezébe nyom egy – két garasost a +harmincz krajczár felirattal.</p> +<h4>21.</h4> +<p>Egy püspöknek a szivét holta után bebalzsamozták. Testét +eltemették a k*i sírboltba, szivét a sz*ibe. A teste fölé ily +sírfeliratot tőnek: «itt fekszik egy <i>szivtelen ember</i>». A +szive fölé pedig ezt: «itt fekszik egy <i>embertelen sziv</i>».</p> +<h4>22.</h4> +<p>Egy censor nem tudott francziául s ezért minden franczia szót +kitörült, a mi elébe akadt, irgalom nélkül. Azt mondta, hogy őtet +nem lehet azáltal megcsalni, hogy az ember dolgokat ír, miket ő nem +ért. – Egy másik pedig nem értette az új szavakat, s ezért mindent +a párizpápaiban keresett utána. Egyszer Döbrentei egy kéziratát +birálta. Látja e szót: «kontár». Quid hoc est? Non intelligo. Posui +ipsi «kantár». Másutt látja e szót: «erény». Nem érti. Teszi +helyette «remény» stb. <span class="pagenum"><a name="Page_178" id= +"Page_178">-178-</a></span></p> +<h4>23.</h4> +<p>Az elhatározó percz itt van. Midőn e sorokat irjuk, éjfél van, a +szabadság tere tömve van néppel, mely rivallja: fegyverre! +fegyverre! Fáklyavilágnál olvassák föl a ministerek a királyi +kegyelmes leiratot, mely tudtunkra adja: hogy a király adott szavát +nem akarja beváltani. A nép rivallja: Megcsaltak bennünket, +fegyverre, fegyverre! A harangokat félre akarják verni. – Most vagy +soha! ezen szavakkal végzi beszédét az egyik minister. Ki kell +hirdetni az országban: hogy a haza veszélyben van. Itt vannak +késedelmeskedésünk keserü gyümölcsei. Mindennap hinni, mindennap +megcsalatni és mégis mindennap ujra reményleni! A végső perczre +jutottunk. Ki fog a polgárvérről felelni, mely a vakhit miatt +omolni talál? Egyetlen reményünket még a nádorban helyezzük. Kívüle +csak az Isten és a kétségbeesés velünk. – Szegény hazám, szegény +hazám! – – –</p> +<p>Ápr. 1. Vége az aggodalmaknak. A király mindenbe beleegyezett. A +ministerium fel van állítva. Egy óra óta mindenütt béke és +rend.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Az országgyűlés eloszlik. Ez nem nagy baj, ennél nagyobb +szerencsétlenség is történt már Pannoniában. Azzal rágalmazzák a +haza aranygombos atyjait, hogy félnek hazamenni. Félnek? Ugyan +miért? Nem féltek akkor, mikor minden diæta végével ujnál-ujabb +terheket vittek haza a népek nyakába, s félnek most, midőn a +szabadság hírével térnek haza? Most félnek a hazameneteltől?</p> +<p>Tán még jobban félnek az ismét el nem jöveteltől?</p> +<p>Könnyen megeshetik. A jövő országgyűlésnek alkalmasint más arcza +lesz, mint az eddigieknek. Ezt megjövendölheti az ember, a nélkül, +hogy Sybilla volna. <span class="pagenum"><a name="Page_179" id= +"Page_179">-179-</a></span></p> +<h4>24.</h4> +<p>X. lap szerkesztője megköveti a tens nemes vármegyét: hogy adják +vissza neki a censorát, mert ő nem akar senki fiáért felelős lenni. +Bizony pedig már Oroszországban is el van törülve a censura, a +mennyiben tudniillik semmit sem szabad nyomatni.</p> +<h3>April 9.</h3> +<h4>25.</h4> +<p>A pesti polgárság szörnyen haragszik a <i>vörös</i> szinre. Azt +hiszi, hogy ez mindjárt <i>guillotint</i> jelent. Az +«<i>egyenlőségi</i>» század bajnokainak ismertető jele vörös szalag +lévén, szombaton délután ezek közül nehánynak osztattak ki a +legelső forradalmi ütlegek; szalagaik letépetvén karjaikról. Sőt +annyira ment a vörös szín elleni harag s a nemzeti szín iránti +szeretet, hogy a kocsmárosoknak megizentetett: mikép a paprika +tartó mellé só és majoránna-tartót is tegyenek, s ezentúl minden +veres-szakallú ember zöldet, fehéret tartozik a szakállában +viselni; különben botba fut.</p> +<h4>26.</h4> +<p>N. K… i atyánkfiainak körülbelől ilyen dictionariumot adtak a +kezébe illető hatósági vezéreik, mikből aztán nagyot érthet a ki +akar; de nem az igazit.</p> +<p><i>Szabadsajtó:</i> Ugy mint szabad lesz szüretkor minden +embernek bort mérni.</p> +<p><i>Reform:</i> Minden ember református fog lenni, azaz: +kálvinista.</p> +<p><i>Egyenlőség:</i> Kinek mije van, azon megosztozunk.</p> +<p><i>Szabadság:</i> Üthetjük már a zsidót; senki sem bánt érte. +<span class="pagenum"><a name="Page_180" id= +"Page_180">-180-</a></span></p> +<p><i>Nemzeti őrsereg:</i> Igy akarják a szegény embert +beverbuválni a katonaságba, elvinni Muszkaországba. Köszönjük akkor +az estáncziát!</p> +<p><i>Közteherviselés:</i> Nem fizetünk többet a papnak.</p> +<p><i>Urbéri viszonyok megszüntetése:</i> Ezentúl a földesúr +szántja a jobbágy földjét.</p> +<p><i>Esküdtszék:</i> Kikergetjük a senatorokat a városból.</p> +<h4>27.</h4> +<p><i>A nemesség megszüntetése.</i> Hát nem lesz többé haute-volée +bál? Hát a parasztnak is be szabad jönni a casinóba? Hát a +leeresztett hajú leány-asszonynak is le szabad ülni arra a padra, +hol a kalapos kisasszony ül? Hát a varga leánynak is szabad lesz +már parazolt hordani? Hát a kékbeli ember semmivel sem lesz +alábbvaló, mint a zöldbeli ember? Hát civis lesz már most minden +ember? Hát nem lesz már most a theatrumban sem első hely, sem +kakasülő? Hát nem csapjuk meg már a parasztot többet? – Eh, hisz ez +égbekiáltó!</p> +<h4>28.<br /> +<i>Nemzetőrség.</i></h4> +<p>– Jobbra kanyarodj!</p> +<p>– Mit gondol szomszéd, komám uram, nem jobb volna balra +kanyarodni?</p> +<h3>Ápril 16.</h3> +<h4>29.</h4> +<p>Mi hir Kis-Ázsiában? Kis-Ázsiában annyira divatba jöttek a +fáklyás-zenék, hogy jelenleg egy kölcsön-fáklyás-zenét-adó-társulat +látta jónak a világra jövetelt, mely által minden részvényes tag +sorshúzás útján részesülni <span class="pagenum"><a name="Page_181" +id="Page_181">-181-</a></span> fog e megtiszteltetés nemében. Ha a +társaság például 365 tagból álland, mindennap egynek neve kihuzatik +s az, fáklyás-zene kiséret mellett, körülbelől ilyenforma dictióval +fog felköszöntetni: «Tekintetes táblabiró úr! Önnek érdemei +elszámlálhatatlanok, nem szűkség őket hosszasan felemlítenem, de +nem is czélszerű, mert a fáklya drága, s pedig holnapra is kell; +elég legyen ön magasztalására annyit felhoznom, hogy ön a +részvényét pontosan lefizette, minélfogva van szerencsénk önnek +háza elejét szurokfüsttel megdicsőíteni; éljen!» A fáklyák pedig +ott helyben rögtön eloltatnak, s gazdálkodás tekintetéből másnapra +eltétetnek s ez így megyen, míg az év lejár, minden istenáldott +éjjel.</p> +<h4>30.</h4> +<p>Az erdélyi kormányzó ilyen szép atyai szavakkal nyugtatá meg a +petitiót benyujtó népet: «hallottam: majd meglátom; most pedig +<i>takarodjanak önök haza</i>.» Nem hosszú, de szép!</p> +<h4>31.</h4> +<p>Egy nógrádmegyei faluban kérdi a földművelő nép a paptól: ki +adta nekünk a szabadságot? A pap felelé: a császár, a ti apátok! +Elmentek azután a zsidóhoz, a ki pálinkát mér, kérdik tőle +ugyanazt, ez azt felelé: a nemes urak adták e jókat. Melyik mondott +már most igazat? Kérdik végre a szolgabirótól. Ez is azt felelé: +hogy a kaputos urak voltak olyan jók. «Na, mond erre a falu szája, +ha ez így van, nem kell nekünk a pap; hanem a zsidót megteszszük a +jövő restellatión esküdtnek.</p> +<h4>32.<br /> +<i>Insurrectionalus jelenet.</i></h4> +<p>Jön az éjjeli őrvonal. A laktanya előtt nadrágbadugott kézzel +pipázik a strázsa és nem mozdul. Kérdé <span class= +"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span> a +patrouille-vezér: hogy mért nem kiált queraust? Van eszem, felel a +táblabiró-silbak rendületlen phlegmával, mikor azok odabenn a meleg +szobában makaóznak, ordíthatok én, a meddig tetszik, még sem jönnek +elő.</p> +<h3>April 23.</h3> +<h4>33.</h4> +<p>Párisnak egy városnegyedében már nem fizetnek házbért. A +zsellérek a communismus elveihez csatlakoztak, a háziurak ki vannak +barricadozva. A minapi népgyűlésen a pestiek is gyakorlatba akarták +hozni e nemadózási rendszert. Persze, ha voksolásra kerülne a +dolog, a háziurak iszonyú kisebbségben maradnának. Annyival is +inkább, mert az okoskodás nagyon is gubára ragadó. A háziurak az ő +zselléreiknek zsarnokai: mind meg annyi Lajos Fülöp en miniature. +Egy orosz czár mindegyik külön.</p> +<p>A háziuraság eszméje egy az absolutismussal, egy a +zsarnoksággal.</p> +<p>Mert:</p> +<p>1. A zsarnokokat nem a nép választja, a háziurakat sem. Maguk +teszik magukat háziurakká.</p> +<p>2. A zsarnokok a népet szertelen adóval szokták terhelni; a +háziurak szintén.</p> +<p>3. A háziurak még csak nem is «Isten kegyelméből» uralkodók, +mint ezt a királyok szokták neveik után irni.</p> +<p>4. A háziurak a világosságnak esküdt ellenségei, bízonyítja ezt +Budapesten minden lépcső és folyosó.</p> +<p>5. A háziurak csupán megvesztegethető ministereket tartanak, +kiket a köznapi világ házmestereknek nevez.</p> +<p>6. A háziurak egytől-egyig absolut monarchák, dalai lámák, orosz +czárok, török sultánok, Nérók, Caligulák és Dsingiszkánok, +házmestereik mindmegannyi Guizot, Metternich, Paskevics, Apponyi, +Radeczky, török basák, mandarinok, hetmanok és administrátorok! +<span class="pagenum"><a name="Page_183" id= +"Page_183">-183-</a></span></p> +<p>Minthogy pedig republikánus országban ejusdem farinæ urak +számára nincsen türelem többé, azért Párisban a háziurak +ünnepélyesen detronizáltattak.</p> +<p>Csak hogy ne ebben kezdjétek Párist utánozni, kedves +magyarjaim.</p> +<h4>34.</h4> +<p>A mult napokban ismét nagy rakétás ünnep volt: az ablakok jól ki +voltak világitva, a görögtüz is meglehetősen sikerült, sok helyütt +olajos papirosra festett képek látszottak. A nép bámulta őket.</p> +<p>A többek között legnevezetesebb volt egy tömlöcz ablaka a megye +házában, ez is ki volt világitva. A benne lakó raboknak mart. +15-kén kellett volna a magok évnegyedes huszonöt pálczaütését +fölvenni. A forradalom napjai róluk is elvonták a baromi büntetést. +Utolsó garasaikat tették össze, hogy tömlöczük ablakát e nagy nap +emlékére illően kivilágíthassák.</p> +<h4>35.</h4> +<p>A vidéken egy zsidó-árendás megfogad egy nemes legényt +kocsisnak. A nemes legény teljes életében illő büszkeséggel utálván +a dolgozást, a mint hallja, hogy nincs többé robot, fut a +gazdájához, kezébe nyomja az ostort s búcsúzik tőle, mondván: +«megjött a szabadság, Iczik gazda; nem dolgozom én kendnek többet.» +– A zsidó megérti a dolgot s azt mondja: «no János, ez ugyan nagyon +jól van; még eddig nem mertem kendnek megmondani; de már most, ha +eljött a szabadság, én is meg mondom kendnek, hogy kend egy +semmirekellő lusta filkó. Isten megáldja János. <span class= +"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span></p> +<h3>April 30.</h3> +<h4>36.</h4> +<p>A miniszteriumhoz ez ideig 1642 folyamodvány nyujtatott be. Mind +hivatalt kérnek, de egyik sem mondja meg, hogy mifélét? Magyar +ember természetesen universalgenie szokott lenni, kivált ha még +táblabiró fajta. Kilencz iskola padjába belefaragta a nevét s mikor +a tizedikből kimenekül, ott van, hogy mindent tud a világon, a mire +szüksége nincsen. Ilyenkor aztán csak az a kérdés, hogy cserzővarga +legyen-e, vagy miniszter? Mindkét pályára egyenlő előkészletei +vannak. Mikor magyar nemes ember a fiát iskolába küldi, azt mondja +neki: «tanulj fiam; tebelőled még palatinus is lehet.» S az aztán +szörnyű baj, mikor egynehány százezer ember egyebet nem tanul, mint +minek csak palatinus korában vehetné hasznát.</p> +<h4>37.</h4> +<p>A minap oda megy egy német Klauzál miniszterhez, mint sok más +német.</p> +<p>– Karsamadiner! – Jó napot, polgártárs!</p> +<p>– Ah, excellenz, nem ismer engem?</p> +<p>– Nincs szerencsém, polgártárs.</p> +<p>– Én vagyok az a friseur, a ki ő excellentiájához a premier +miniszterhez jártam tavaly országgyülés előtt.</p> +<p>– Ah! nagyon szép! mivel szolgálhatok önnek polgártárs?</p> +<p>– Nagyon furcsa körülmény hajtott ide excellentiádhoz, magam sem +tudom, hogy kezdjem? de nem volt máshoz bizodalmam. Eddig az volt a +czímerem egyik felére felirva, hogy «friseur» a másik felére pedig +az hogy:» coiffeur», jobb lett volna ugyan azt irni helyette, hogy: +«perruquier», mert ez szebb is, nobelabb is és <span class= +"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> +legalább magyarul van; hanem már most meg akarom változtatni a +feliratom a miniszterium tiszteletére s e végett bátorkodtam +folyamodni, vajjon méltóztatik-e beleegyezni, hogy így irjam +«fodrász?» vagy pedig igy, hogy «hajfodrász?» Én a miniszter úr ő +excellentiája válaszában tökéletesen meg fogok nyugodni.</p> +<p>Képzeljük már most e kérdéshez Klauzálnak elpusztíthatatlan +türelmű szelid képét, melylyel ő a folyamodónak egész türelmesen +felelé: legjobb lesz, irja ön igy: «hajfodrász!»</p> +<p>Milyen huszonötöt csapatott volna erre egy torontálmegyei +szolgabiró!</p> +<h3>Május 7.</h3> +<h4>38.</h4> +<p>Egy sógor-lap csunyán kifakadt ellenünk. Azt mondja, hogy +köszönik a németek a mi <i>csókjainkat</i>, ha mi pénzt meg katonát +nem adunk nekik Olaszország ellen.</p> +<p>Hát te azért jöttél ide csókolózni, mert azt hitted, hogy ez a +jó bolond magyar neked minden csókért kád aranyat ajándékoz?</p> +<p>Tiz milliót egy csókért! Te! Hisz ennyit <i>Cleopatra</i> sem +kapott. Nálunk becsületes magyar ember, ha valakit megcsókol, +tartja tisztességnek, s a ki itt pénzt kér a csókért, annak nem +szabad nappal járni az utczán.</p> +<h4>39.</h4> +<p>A dicsőségesen elmult fáklyás-zenék egyikénél egy budapesti +nemzetőrkapitány kirendelte a századját – fáklyát vinni. Vajjon nem +fognak bennünket majdan kukoriczafosztásra és hajtóvadászatra st. +eff. is kirendelni?</p> +<p>Nem értjük mi egymást.</p> +<p>A nemzetőrség eszméje pogányul el van sántítva. <span class= +"pagenum"><a name="Page_186" id="Page_186">-186-</a></span></p> +<p>A nemzetőr nem silbak. A nemzetőrnek nem kell prezentirozni +tudni, nem is szabad.</p> +<p>A nemzetőr nem drabant. A nemzetőr nem arravaló, hogy éjjel a +korcsmákat vizsgálja, s a proletáriusokat pórázra szedje.</p> +<p>A nemzetőr nem bakter. A nemzetőr nem azért van a világon: hogy +a tisztelt házi urak nyugodtan fekhessenek az ő füleiken.</p> +<p>A nemzetőr nem díszpolgár. A nemzetőrnek nem az a dolga, hogy +tarka ruháját és fényes fegyvereit parádézni hordja, mikor +nagyuraknak kell gyönyörűséget szerezni.</p> +<p>A nemzetőr tisztán bajnok, semmi más. A nemzetőr kötelessége +víni, lőni, hadakozni, farkas-szemet nézni az ellenséggel, +barricadokat csinálni, s béke idején e műtételekben magát +gyakorolni. A strázsát-állás, patrouillozás, prezentirozás maradjon +a tisztelt bakter uraknak, katonauraknak és aranymentés uraknak; ők +arra valók.</p> +<h4>40.</h4> +<p>Az erdélyhoni oláhoknál ilyen jó színben állanak +mozgalmaink:</p> +<p>«A szerecsen császár háborút izent a magyar királynak. Ennek oka +az: hogy miután Szerecsenországban minden férfinak tíz feleséget +kell tartani, hát a szerecsen császár most a szomszédból hordatja +össze az asszonyokat. E végett mind Magyarországban, – mely +Szerecsenországhoz legközelebb esik, – mind Erdélyben össze fogják +szedni a nők közül a barnákat s odaadják a szerecseneknek.</p> +<p>De már ezt nem engedjük!»</p> +<h4>41.</h4> +<p>Valahol már megint nagy ünnepély készül. Sütnek, főznek, borokat +fejtenek. Érzem a rántás szagot. Azt <span class="pagenum"><a name= +"Page_187" id="Page_187">-187-</a></span> mondják, hogy az orosz +követeket várják. Ők is el akarják fogadni a pesti tizenkét pontot +s nekik is felelős miniszterium kell, – olyan mint a mienk.</p> +<p>Isten neki. Megosztjuk velök is, a mink nincsen.</p> +<p>Kell pénz barátaim? Itt van, vigyétek! van nekünk annyi mint a +polyva; hozzatok zsákot, hordókat, kádakat, szapullókat; a mi csak +van. Adunk mink, a mennyi kell, örülünk, hogy szabadulhatunk +tőle.</p> +<p>Itt van mindjárt Bécsnek tiz millió esztendőnkint. – Tessék! – +Aranyban, ezüstben.</p> +<p>Itt van Lengyelországnak másik tiz millió. Csak kocsit kell érte +küldeni.</p> +<p>Szerbiának – no ennek elég lesz hat millió. Ha több kell, csak +szóljanak.</p> +<p>Moldáviának, még nem tudjuk, hogy mennyi kell? Előlegesen tessék +a három millió. Ezért interest sem kérünk.</p> +<p>Olaszországnak – ah ennek kell küldeni husz milliót! Legalább! +Mi az nekünk?</p> +<p>Csehországnak detto tiz millió. Azok is jó emberek.</p> +<p>Törökország – te is gyere elő. Szólj: mennyi kell? A magyar +nemzet nem tud hová lenni nagylelkűségében, megful a maga +zsirjában. Segítsetek rajta!</p> +<p>Tessék, tessék.</p> +<p>Kell katona? Azt is adunk. Kinek volna az, ha nekünk nem! Annyi +van, hogy mint midőn Xerxes felállt egy hegyre, onnan nem látta a +katonái sorának végét: azonképen mi is, ha egy hegyre felállunk, +hát egyet sem látunk.</p> +<h4>42.</h4> +<p>Egy gazdag táblabiró, ki mint kiszolgált hadastyán, szintén +kapott oly rézpecsétet, a milyet a katonák szoktak a gyomrukon +hordani, s a mit Isten tudja miféle érdemekért osztogat a császár, +– hát azt a pecsétet elvesztette. <span class="pagenum"><a name= +"Page_188" id="Page_188">-188-</a></span></p> +<p>Másnap kihirdetteti, hogy a ki ezt az elvesztett +érdemdísz-rendjelt neki megtalálja és haza viszi, kap jutalmul öt +forintot, persze fekete bankóban.</p> +<p>Nagyon szerette a pecsétjét, büszke volt rá; hát nem lehet +csodálni, hogy oly feligért érte.</p> +<p>Harmadnap (abban a városban történetesen sok katona volt) +kilenczvenhat ilyen érdemdísz-rendjelt vittek a nyakára, darabját +öt forintjával. Egyecskét <i>vesztett</i> el s kilenczvenhatot +<i>találtak</i> neki harmadnapra.</p> +<h4>43.</h4> +<p>A városháznál megint dictióznak a zsidók és a magyarok ellen. +Aesopus meséiben a barmok beszélnek úgy mint az emberek; itt +megfordítva kezd lenni a dolog.</p> +<h4>44.</h4> +<p>Istentelen világ!</p> +<p>Képzeljétek csak minden világ keresztyén népei: Pesten husvét +első napján a magyar szinházban játszottak!</p> +<p>Oh te Szodoma és Gomora, te Ninivé, te Babylon! Te bűnnek +leánya: Husvét első napján bűnös világi mulatságnak nyitni meg a +comédiaházat! nem félsz, hogy elsülyedsz?</p> +<p>Nem, nem, sokáig nem állhat a világ. Az özönviz már nem messze +van. Én megyek, váltok jó előre jegyet a Noé bárkájára.</p> +<h4>45.</h4> +<p>E napokban jött közénk egy pár lengyel, kik egyenesen Krakkóból +szöknek.</p> +<p>Egyiknek meg volt lőve a lába.</p> +<p>Ott is szép dolgok történtek.</p> +<p>A kormány megengedte nekik a national convent összehivását. +<span class="pagenum"><a name="Page_189" id= +"Page_189">-189-</a></span></p> +<p>S mikor szépen együtt voltak, akkor elkezdte őket kartácscsal +lövetni. Nem rossz módja a capacitatiónak. Az ilyen véleményre +persze nem lehet másképen, mint barricadokkal felelni.</p> +<p>Szegényeket azonban szétverték onnan is, s most már igazán +földönfutók.</p> +<p>Tépjétek le az égről Sobieski paizsát s dobjátok a kútba.</p> +<p>Ha ti egykor e paizszsal meg nem véditek Bécset, most ennek a +Bécsnek kövein a kecskék legelnek s a denevérek készítenek fészket +és ti szabadok vagytok.</p> +<p>Nem gyilkolt volna meg benneteket – hálából, a miért +megszabadítátok, midőn a halál szeplői kiverték, midőn patkányait +kezdte már megenni.</p> +<h4>46.</h4> +<p>Quod nova testa capit, etc. A ki egyszer táblabirónak születék +stb. Kimondtuk, hogy nincsenek többé titulusok s alig számolunk +hatot, megint benne vagyunk a titulusokban.</p> +<p>Most már mindenki oda teszi a neve után: N. N. nemzetőr, X. Y. +közlegény a XX. nemzetőrszázadban I. A. a XVI. század nemzetőrség +felcserje. O. J. hadifőjegyző. Q. Q. nemzetőr-ezredes. Csak kitörik +a szeg a zsákból. Elhagytuk a «tekintetest» s behoztuk a +«citoyent.»</p> +<p>A titulus nem azért titulus, mert czifraság; hanem: mert erre a +kérdésre, hogy: kicsoda? azt feleli, hogy: micsoda?</p> +<h3>Május 14.</h3> +<h4>47.</h4> +<p>Sopronmegyében egy falu jobbágysága föl akarta osztani a földes +ur jószágát. <span class="pagenum"><a name="Page_190" id= +"Page_190">-190-</a></span></p> +<p>Szerencsére a katonaság jókor közbejött s a lázadók kegyesen +megszeppenve oldalogtak haza.</p> +<p>Nehányan a falu bölcsei közül, tartva attól, hogy e kudarczot +vallott revolutiónak még következései is lehetnek, megkérdezték a +notáriust, hogy mi bajuk történhetik ezért?</p> +<p>A notárius tanult ember levén, azt mondá:</p> +<p>«Ezért kigyelmetek közül ötöt hatot felakasztanak, a többit +elviszik katonának.»</p> +<p>«Uram, notárus uram, nem jól lesz az, segitsen fejünkön!»</p> +<p>«Bizony nem segithetek én, édes atyámfiai, ha csak kentek magok +meg nem előzik a statariumot, s az egész faluban mindenkit, a ki +csak résztvett a nyugtalankodásban, huszonötig nem csapnak.</p> +<p>Ezeknek sem kellett több, mentek rögtön a biróhoz.</p> +<p>«Biró uram ne sajnáljon ránk huszonötöt csapatni.»</p> +<p>A birónak mit volt mit tenni? előhuzatta a derest, lekapatta +sorba, betűrendbe s huszonötig csapatta az egész falut.</p> +<p>Akkor aztán magát a birót hasaltatták neki. Mit volt mit tennie? +kiállta ő is az ő huszonötjét s már most áldják mindnyájan az ég +urát: hogy ily szépen megszabadultak a véres büntetéstől.</p> +<h4>48.</h4> +<p>Egyszer Mária Terézia alatt felzendült Bécs legalsóbb osztályú +népe.</p> +<p>Kérdi a királyné: hogy mi baja a canaillenak?</p> +<p>– Nincsen <i>kenyerük</i> szegényeknek, – felelék neki.</p> +<p>– Minő finyáskodás! – szól erre méltó indignatióval a királyné, +– ha nincs <i>kenyerük</i>, hát mért nem esznek <i>zsemlyét?</i> +<span class="pagenum"><a name="Page_191" id= +"Page_191">-191-</a></span></p> +<h4>49.</h4> +<p>Ferenc király egykor egy feldmarsalával ferblizett a +táborban.</p> +<p>A király beszerelt, a marsal aussizott: azután gustirozott mind +a kettő.</p> +<p>Ekkor a király ijeszteni akart s hivott két huszast, a marsal +megadta és visszavágott még hatot s kérdezte mije van?</p> +<p>A király kivágta:</p> +<p>– Három király, magam vagyok a negyedik. – S nyult a cassa +után.</p> +<p>A marsal legkevésbbé se jött erre konfusióba, ő is kivágta a +magáét:</p> +<p>– Három disznó, magam vagyok a negyedik. S beseperte a +cassát.</p> +<h3>Május 18.</h3> +<h4>50.</h4> +<p>Kérdés. Miben különbözik a franczia forradalom a magyar +forradalomtól?</p> +<p>Felelet. Abban: hogy a francziák <i>el akarták kergetni</i> a +királyukat s ez nekik <i>sikerült;</i> a magyarok pedig örömest +<i>haza hozták</i> volna a királyukat s ez meg nekik <i>nem +sikerült</i>.</p> +<h4>51.</h4> +<p>Kérdés. Micsoda titkos jelentéseik vannak az érdemjeleknek, +miket a királyok osztogatnak?</p> +<p>Felelet. <i>A kereszt</i> azt jelenti: «ime te is segitettél a +népek megváltóit keresztre feszíteni, viseld érdemed jelét a +nyakadra kötve.»</p> +<p>Az <i>aranykulcs:</i> «hű tömlöcztartója voltál a szabadságnak; +viseld porkolábi érdemeid diszjelét magadon.» <span class= +"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span></p> +<p>Az <i>aranyláncz:</i> «engedelmes igavonója voltál a te uradnak, +legyen megaranyozva a láncz, melylyel zsámolyához vagy kötve.»</p> +<p>Az <i>arany sarkantyú:</i> – «első voltál ott, a hol futni +kellett, legyen mivel sarkantyúznod a lovadat, ha háborúba +mégy.»</p> +<p>Az <i>arany gyapjú:</i> – «jámbor birkája voltál a te uradnak: +viseld tulajdon bőrödet.»</p> +<p>A <i>térdkötő:</i> – «köszönd e harisnyakötőt azon érdemeidnek, +miket magadnak az udvarhölgyek körül szereztél.»</p> +<p>A <i>tárcza</i> végre ilyenformát jelenthet: – «tömted a gazdád +tárczáját a nemzet pénzével, már most emlékül tartsd meg magadnak a +bugyillárist.»</p> +<h4>52.</h4> +<p>Kérdés. Mit csinálnál te Jellacsicssal, ha te volnál a nagy +mogul?</p> +<p>Felelet. Először szép szóval kérném meg: hogy ne sajnálja magát +fölakasztani.</p> +<p>Kérdés. S ha szót nem fogadna?</p> +<p>Felelet. Akkor iszonyú chriát irnék neki számtalan periodus +quadrimembrisekkel, phrasisokkal, similitudokkal, citatumokkal, +syllogismus catenatusokkal, flosculusokkal, locus topicusokkal, +emblémákkal, chronostichonokkal s mindennemű rhetoricai figurákkal +felfegyverkezve, melynek prologusában a haza boldogságáról, +epilogusában pedig azon édes kötelességről szólanék, melyben +részesülni fog, ha e chria folytán magát rögtön felakasztja. +Adnectálván a ministeriális ferman mellé egyúttal a szolgálattevő +selyemzsinórt.</p> +<p>Kérdés. S ha még akkor sem akarna engedelmeskedni?</p> +<p>Felelet. Akkor elküldeném neki a magyar tudós társaság szótárát, +azzal a világos fenyegetéssel, hogy ha periodusaimnak rögtön nem +enged, nem marad e szótárban <span class="pagenum"><a name= +"Page_193" id="Page_193">-193-</a></span> egy ige, melyet ellene +nem küldök, szabályozott glédába állított hadi rendben. Kérdés. S +ha még ekkor is megbicsakolná magát? Felelet. Na – akkor elővenném +nagylelkűségemet és <i>megkegyelmeznék</i> neki.</p> +<h4>53.</h4> +<p>Azt beszélik, hogy ministereink egyike, midőn Párisban járt, +meglátogatta Madame Lenormand-ot, azt a világhírű jósló nőt.</p> +<p>E hölgy négy jóslatot tett neki, melyek mindegyike képtelenség +volt azon időben.</p> +<p>I. Megszünik gazdag lenni. (Családja egyike volt a +legtehetősebbeknek Magyarországon.) Ez beteljesült.</p> +<p>II. Egy nemesnek lesz sógora, s egy köznemesnek veje. (Apja +zászlós úr volt és magas aristocrata.) Ez is megtörtént.</p> +<p>III. Magyar minister leend. (Akkor még ily hivatalnak a czíme +sem létezett.) Ez is beteljesült.</p> +<p>IV. Le fogják nyakazni, – (őrizze magát feketeruhás +környezőitől!)</p> +<p>Ha az egész mese nem volna, még megijesztené az embert.<a name= +"FNanchor_13" id="FNanchor_13"></a><a href="#Footnote_13" class= +"fnanchor">13)</a></p> +<h3>Május 21.</h3> +<h4>54.</h4> +<p>Legújabb hir szerint Bécsben nagy lázadás van; a király +eltávozott Bécsből, s Innsbruckba ment. <span class= +"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span></p> +<p>Miért nem jő egyenesen közénk? Sehol biztosabb nem leendene, +mint a magyar nép közepett.</p> +<p>Félisten lehetne itt! A magyar nemzet minden pártu, ajkú és +színezetű osztályai egyesülnének körülötte s megvédnék, mint +megvédték ősét Máriát az egész világ ellen.</p> +<p>Mit ezelőtt egy héttel jövendőlénk, az korábban kezd +beteljesülni, mint gondoltuk vala.</p> +<p>V. Ferdinándnak nem marad egyéb hátra, mint Magyarhon karjai +közé vetni magát, s e karok csodákat fognának kivinni érte!</p> +<h4>55.</h4> +<p>Kedv látni az önkénytes hadfogadást.<a name="FNanchor_14" id= +"FNanchor_14"></a><a href="#Footnote_14" class= +"fnanchor">14)</a></p> +<p>A nép töri magát fegyvert ragadhatni a hazáért. Ifjak, vének, +szegények és gazdagok.</p> +<p>Egy apa, tehetős földesúr, hozta oda egyetlen fiát:</p> +<p>«Ime én is átadom egyetlen fiam a hon védelmére.»</p> +<p>A fiú jó kedvvel állt be, alig volt tizennyolcz esztendős.</p> +<p>Három ügyvéd, öt jogász, több tanuló, művész és kereskedő iratta +be magát a bajnokok soraiba.</p> +<p>Fölcsapott egy nagy kereskedő fia is: gyönyörű tisztaarczú +dívatos legényke. Mondták neki: hogy addig is, mig társai e felében +szennyes zsiros alföldi legények, napszámosok, kocsisok, +proletáriusok, csinosabb alakká mosakodtak, lakjék odahaza, ne az +őr tanyán.</p> +<p>«Nincsen többé úr és szegény között különbség,» felelt meg a +derék fiú s összeölelte bajtársait, kiknek barátsága többet fog +érni majd a lőporfüst közt, mint az illatos dandyké idehaza. +<span class="pagenum"><a name="Page_195" id= +"Page_195">-195-</a></span></p> +<h3>Május 28.</h3> +<h4>56.</h4> +<p>Együnk, igyunk, vigadjunk. Hisz holnap úgyis meghalunk. Imádlak +magyar nép! mikor küszöbödön a baj, akkor van legszélesebb kedved, +tánczolva mégy a halál elé s szemébe nevetsz a töltött ágyunak… +Sokáig élj!</p> +<p>Meghaltál nem egyszer, föltámadtál mindannyiszor, kutyába se +vetted a halált; ha megvertek ma, nagyot aludtál rá s holnap +kiheverted; ha mindened elvették, borod, búzád maradt s eb volt, a +ki búsult; te sirva is tudtál vigadni… Sokáig élj!</p> +<p>Körüled ég a világ, alattad reng a föld, mit bánod te azt? ha +házad leég, terem nád elég, újra fölépíted; ha reng a föld, jó +tánczolni rajta, nem érzi az ember. Körüled minden nép küzd azért, +a mije nincs; vérét ontja, gyötri, fárasztja magát; bánod is te! +Neked mindened van. Lesz jó termés, lesz jó szüret, s ha egyszer +kedve van az embernek, mért ne tánczolhatna a vulkán tetején?… +Sokáig élj!</p> +<p>Nem félsz te senkitől, van neked jó széles tenyered, bele híres +fokosod; ha ellenség kerülget, ajtót sem zársz előle; azt mondod: +hadd jöjjön! ha baja van veled, majd meglássuk, melyikünk eszi meg +a másikat? de te ugyan kocsit nem küldesz érte, sem helyébe nem +mégy; legalább ha helyedbe jő, neki is lesz mit enni, s ha egyébről +nem, arról megemleget, s ha jól lakott, majd megúnja magát és odább +megy… Sokáig élj!</p> +<p>Imádom a philosophiádat!</p> +<h4>57.</h4> +<p>Egy úri dáma itt Pesten azt felelte az önkénytes hadfogadási +segélygyüjtőknek: <span class="pagenum"><a name="Page_196" id= +"Page_196">-196-</a></span></p> +<p>– Ejh, mit bolondoznak az urak? «én bizony semmit sem adok; én +nem szeretem a háborút.»</p> +<p>Bizony más sem szereti azt.</p> +<p>Egyébiránt nincs attól mit félni nagysádnak. Nem olyan irtózatos +dolog ám az a háború.</p> +<p>Egy reggel, mikor fölébred nagyságod, hallani fog egy kis +ágyú-durrogatást messziről, arra felsétál a muzeumba, onnét +opernguckeren szerte néz, s látni fog távolról négy falut szép +romantice égni; onnét haza megy. Ebédnél meghallja, hogy a muszka +megverte a magyar ármádiát, s estére betoppan nagysádhoz egy pár +meglehetősen szakállas és bajuszos kozákhadnagy, egész illedelmesen +meghajtja magát, kezet csókol és tudtára adandja nagysádnak, hogy +huszad magával oda van kvártélyozva.</p> +<p>Nagysád meghívja őket ozsonnára. A közkatonák salonban, a +tisztek a kabinetben, a közkatonák pálinkát, a tisztek theát +kapnak, s ez így tart vagy hat hétig, azután a regement odább +vonul; a közkatonák a salonból egyet-mást elvisznek, a tisztek +pedig a boudoirban egyet-mást ott hagynak, nagysád pedig egy este +meg tudja: hogy férje ki van nevezve orosz statustitkárnak.</p> +<p>Ilyen lesz – nagysádkám – az a háború.</p> +<p>Nem kell azoktól a katonáktól úgy félni.</p> +<p>Mióta be van bizonyítva: hogy a nők is emberek, azóta a katona +csupa emberszeretet.</p> +<h4>58.</h4> +<p>Petőfi mult szerdán könyvtárát árverezteté el s a begyült +összeget a hadfogadási költségek pénztárának ajándékozta.</p> +<p>Korponai hadi érdemeiért nyert érdem-pénzét, mely harmincz +aranyat nyom, ajándékozá ugyan e czélra.</p> +<p>Széchenyi és Batthyányi grófok minden ezüstnéműiket <span class= +"pagenum"><a name="Page_197" id="Page_197">-197-</a></span> tevék a +haza oltárára. Zichy Manó gróf öt mázsa ezüstjét küldte a +pénzverdébe.</p> +<p>A Károlyi család több mázsa ezüstneműit küldte el a nemzeti bank +alapjához.</p> +<p>A miniszterek egy évi fizetésöket adták vissza a nemzet +pénztárának.</p> +<p>A nemzeti kaszinó minden ezüst készletét és 20 ezer ftnyi +összeget adott át.</p> +<p>Czegléd város a felszólítás előtt 9600 p. ftig járult az +önkénytes adakozásokhoz.</p> +<p>Önkényteseink serege naponként szaporodik.</p> +<p>Tömérdeken, a legszegényebb fiúk, a husz forintot, melyet +beállásukkal kapnak, nehány garas levonásával rögtön +visszaadják.</p> +<p>Egy fiatal ember mostanában kapta ki tizezer forintnyi +osztályrészét, s azt rögtön átadta a nemzeti kincstárnak, maga +pedig önkénytesnek állt be. A rendes katonaság közül is számtalanan +ide soroztatták be magukat.</p> +<p>A nemzeti szinház tagjai négyezer pforintot adtak át a hazának. +Wodjaner másfél mázsa ezüstöt. (Akkor sem kellett hozzá commentár. +J. M.)</p> +<h4>59.</h4> +<p>Horvátország május 10-dikén hadat üzent Magyarországnak. +Reménylem: hogy nem fogjuk őket helyünkbe várni. Megyünk: mindenki +elmegy. Ilyenkor nem tudom, azt kell-e bámulnom inkább, a ki +elmegy, mint azt, a ki itthon marad?</p> +<p>Ez utóbbi határos volna a vakmerőséggel.</p> +<p>Hah, mily dicső lesz!</p> +<p>Az őrtűz körül letelepedve véres papirrongyokra dobhátán irni +csodás jeleneteket, a minőkről a mai kor gyermekeinek sejtelme sem +lehet. Látni a halált teljes pompájában s lefesteni arczát Hallani +a csaták rivalgását s leirni szavait. <span class= +"pagenum"><a name="Page_198" id="Page_198">-198-</a></span></p> +<p>Vinni a zászlót előre, hol legsűrűbben hull a golyó, küzdeni +érte, kicsavarni az ellen kezéből, megcsóválni a levegőben, és +meghalni érte. Hah mint fog tántorogni a lerészegült föld, a vérrel +itatott föld, s a gyávákat, kik házaikból nem mernek kijönni, mint +temetendi téglafalai közé! Mint fog megnyilni, hogy a holtak +kijöhessenek sirjaikból!</p> +<p>Újra fogják látni egy Hunyadi arczát, Kinizsit, Rákóczyt, Lehelt +és Botondot, az ős István király szentelt koronáját, Kapistrán +barátot, Dobót az egri hőst, a hét <i>magyar vezért</i>, Zrinyi +Ilonkát, egri asszonyokat! ők mind fel fognak támadni újra, +föltámadnak unokáik unokáiban, s föltámad velök a hajdani magyar +dicsőség!</p> +<p>Magyarország földjét újra el kell foglalnunk. Karddal és tűzzel +mutatni meg, hogy a magyar nép életet érdemel. Karddal és tűzzel +bizonyítani be, hogy e hazában csak egy Isten lehet úr, a magyarok +istene.</p> +<p>Ezt tenni fogjuk. Úgy áldjon meg az ég!</p> +<h4>60.</h4> +<p>Egy reformált gyülekezet minden ezüst és arany edényeit +felküldte a hadi-kincstárba. Rajtunk a sor catholica szentegyházak! +Ha most áldoztok, elveszthetitek ezüst szentjeiteket; de +megmenthetitek a catholicismust; ha fösvénykedtek, majd a muszka +ezüstjeiteket is elviszi s tetejében még görögöt is csinál +belőletek.<a name="FNanchor_15" id="FNanchor_15"></a><a href= +"#Footnote_15" class="fnanchor">15)</a></p> +<h4>61.<br /> +<i>Bécsi forradalmi jelenet.</i></h4> +<p>– Nyissatok utat a barricádon. A minister parancsolja.</p> +<p>– Bizony nem nyitunk mi!!! otthon parancsoljon a minister. +<span class="pagenum"><a name="Page_199" id= +"Page_199">-199-</a></span></p> +<p>– Nyissatok utat! Itt a placatumok.</p> +<p>– Csak azért sem nyitunk. Süsd meg a placatumodat.</p> +<p>– Nyissatok utat! Jönnek az ágyúk!</p> +<p>– Állunk elibök!</p> +<p>– Le a barricáddal! A sörhordó szekér nem mehet keresztül.</p> +<p>Erre a szóra hanyat dőlt a barricád.</p> +<h4>62.</h4> +<p>Vannak, kik egy nagy Ráczországról álmadoznak, melynek határa +Kecskemétig terjedne.</p> +<p>No, no! Ominosus hely ti nektek ez a Kecskemét! Emlékeztek-e még +rá, mikor a ráczok egy éjjel hadastul rajtamentek Kecskemétre, azt +felgyújtották s a szép magyar nőket szőrkötelen hurczolták el +lovaik mellé hurkolva?</p> +<p>A kecskeméti biró azonban hirtelen összegyűjtötte a +fegyverfogható férfiakat s lóra kaptak, utána eredtek a rabló +csordának. Solt körül utolérték s ott a lápságnak szorítva, egyig +levágták az egész rácz tábort. Hirmondó sem ment közülök haza.</p> +<p>A szekér maig is embercsontokon jár ott.</p> +<p>Megvan ám még az a nép; mely e csontokkal a földet +behintette.</p> +<p>Ez a nép atyafinak nagyon jó atyafi, de ellenségnek nagyon rossz +ellenség.</p> +<h4>63.</h4> +<p>Eljött hát a várvavárt ünnepélyes alkalom!</p> +<p>A katonaság, miután azokat, kik felesküdni nem akartak, +elküldték Komáromba – csakugyan felesküdött az alkotmányra.</p> +<p>Azaz: hogy új esküformájában benne van ez a szó is: «alkotmány,» +olyformán, mint mikor Aesopusnak <span class="pagenum"><a name= +"Page_200" id="Page_200">-200-</a></span> meghagyta a gazdája, hogy +főzzön neki <i>lencsét</i>, ez aztán főzött neki <i>egy szem +lencsét</i> egy nagy tálban.</p> +<p>Ez ünnepélyes alkalommal, midőn e szavakat kellett volna a +katonaságnak utánmondani: «esküszünk hűséget <i>első</i> Ferdinánd +<i>ausztriai császárnak</i>», az olasz katonaság egy torokkal +kiáltá: «no – no!» (nem!) s nem esküdött addig, míg így nem +mondaték neki: «Ötödik Ferdinánd, magyar királynak.»</p> +<h4>64.<br /> +<i>Nostradamus jövendölése a XIX. század közepéről.</i></h4> +<p>Az egész földön egyszerre fog kezdődni a tavasz. A Vezuvius +kitör. Olaszország lángba borul.</p> +<p>Asszonyok fognak hadakozni, gyermekek a piaczon szónokolni, +holtak támadnak fel sírjaikból.</p> +<p>A kakas háromszor kukorít.</p> +<p>Új, soha nem látott nap jön fel az égre, mely soha le nem +megyen, sugáraitól az egész világ új színbe öltözik.</p> +<p>A sárga hold a fekete égen elhalványul, elvész, a szivárvány +lejön az emberek keblére.</p> +<p>A kutyák elhagyják gazdáikat s a farkasok föltámadnak a sasok +ellen.</p> +<p>Nem fognak lánczok készíttetni többé. A börtön neve meg lesz +átkozva és elfelejtetik.</p> +<p>Nem fog senki kardot hordani többé. A vérontás meg lesz átkozva +és elfelejtetik.</p> +<p>Megszünik a gyűlölet, a félelem, a kevélység; szeretet lesz úr a +világon.</p> +<p>A pénz elmúlik, nem lesz különbség gazdag és szegény közt. +Munkálkodni fog mindenki és boldog leend.</p> +<p>Az isten maga fogja kormányozni a világot, maga tanítandja a +népeket s kik e dolgokat helyette végezték, elmúlnak.</p> +<p>A férfi nem fog úr lenni a nő felett. Mindkettő egyenlő joggal +fog bírni az isten előtt. <span class="pagenum"><a name="Page_201" +id="Page_201">-201-</a></span></p> +<p>Addig pedig sok anya fogja halálkínok közt szülni fiait és +álmaiban véres képeket látand, és a föld megmozduland +előérzetében.</p> +<p>A holdban látni fogjátok a véres foltokat s éjjel tiszta égben +menydörgés fog hallatni.</p> +<p>A népeket éh- és döghalál látogatandja meg. A templomokban +imádkozás közben sokan fölkaczagnak s az ebek vonítani fognak a +várak és paloták kapui előtt.</p> +<p>Éjenként magától megszólamlik a tornyokban a halálcsengetyű s +nagy fekete pillangók repkednek a levegőben, miknek hátára halálfej +van festve.</p> +<p>Ha ezek elmúlnak, az ördög leviszi családját a föld alá s az +emberek nem fognak szarvakat viselni sem aranyból, sem +ezüstből.</p> +<h3>Junius 18.</h3> +<h4>65.<br /> +<i>Egy bukott pecsovics lapszerkesztő licitálja +lelkiismeretét.</i><a name="FNanchor_16" id= +"FNanchor_16"></a><a href="#Footnote_16" class= +"fnanchor">16)</a></h4> +<p>«A ki vesz, annak lesz, ki ád többet érte?»</p> +<p>Tessék, tessék szép tarka lelkiismeret, fele fehér, fele fekete, +ha kifordítom balkézre való, ha befordítom jobb kézre való, ki ád +többet érte?</p> +<p>Voltunk mi dühös hazafiak, lettünk hidegvérű hazaárulók, most +ismét gazda nélkül vagyunk, ajánljuk magunkat a többet +igérőnek.</p> +<p>Kell haragos szabadsághős? itt vagyunk mi. Kell alattomos +jezsuita? Nálunknál jobb nem akad. Kell republicanus? communista? +oda esküszünk.</p> +<p>Kell áruló, szentségtörő? parancsoljatok velünk. Ez <span class= +"pagenum"><a name="Page_202" id="Page_202">-202-</a></span> a bőr +nyúlik szépen, s minthogy goromba és fekete, nem igen +piszkolódik.</p> +<p>Ki ád többet érte?</p> +<p>Mi készek vagyunk összeveszni az egész világgal, vagy hizelkedni +az egész világnak, a mint parancsoltatik nekünk.</p> +<p>Akarnak az előfizetők lapunkban egymással összeveszni? Tessék. +Akarnak saját magunk képére mászni? Tessék. Mi nyilt tért engedünk +mindenkinek minden kigondolható gorombaságokra.</p> +<p>Haragszik valakire a közönség, haragszunk mi is. Szeret valakit, +azt mi is szeretjük.</p> +<p>Kinek tetszik szép fiókos lelkiismeret? Rejtek-ajtós, +csappantyús, dupla fenekű lelkiismeret? Ki ád többet érte?</p> +<p>Nem tetszik a közönségnek nevünk? keresztnevünk? vezetéknevünk? +prædicatumunk? Tessék bennünket újra keresztelni, újra bérmálni. +Tessék lapunk nevét újra megváltoztatni. Mi minden indítványt +elfogadunk, minden előfizetőnknek van joga egy tetszése szerinti +nevet adni a lapnak. Mi mind elfogadjuk és e neveket mind +kinyomatjuk a lap homlokára egyiket nagyobb betűvel, mint a +másikat. Akár egész lapban egyebet se adjunk, mint csupa +czímet.</p> +<p>Vannak igen szép kalendáriomi nevek, mik nagyon ránk illenek, +például: Köpönyegforgató. – Hazugságok tárháza. – Herkules +csizmája. – Nappali denevér. – Herostrat fáklyája. – Sötétség +temploma. – Dupla mákvirág. – Mindenki szolgája. – Irodalmi bravó. +– Cosmopolitikus csizmadia. – Szalonnatakaró. – Oroszlánbőr idegen +háton. – Liliputi hiradó. – Pokróczhelyettes. – Ildomos +szélvitorla. – Patriotikus hernyó. – Hopponmaradt renegát. – +Surrogatum ipecacuanhaé steff.</p> +<p>Tessék még többeket is ajánlani.</p> +<p>A ki vesz, annak lesz.</p> +<p>Egy forint, két forint? Ki ád többet érte? <span class= +"pagenum"><a name="Page_203" id="Page_203">-203-</a></span></p> +<h4>66.<br /> +<i>Egy szomorú éj.</i></h4> +<p>Pünkösd vasárnapja volt; a hon atyjai szépen pipáztak és +fagylaltoztak a kioszkban öt órától kilenczig.</p> +<p>A nagy kaszárnyában pedig az önkénytesek verekedtek a +sorkatonasággal öt órától kilenczig.</p> +<p>Potomság volt az egész, alig érdemlé a rendőrség figyelmét, egy +kicsinyt lármáztak, egy kicsinyt kiabáltak, s kilencz óráig +mindössze is alig vertek agyon két embert, egy önkénytest és egy +katonát.</p> +<p>Kilencz órakor azonban hirtelen lövések verték fel a várost +nyugalmából.</p> +<p>A szinházból kifutott a nép, az utczákon a lármadobot verték, a +tornyokon félrebeszéltek a harangok. Irtózatos zavar lett.</p> +<p>Az ünnepien öltözött néptömeg között neki vadult alakok rohantak +veszett futásban ordítva: «fegyverre! fegyverre!»</p> +<p>A lövések egyre ropogtak. Szabályszerűen, százával egyszerre +parancsszóra. Benn irtózatos volt az ordítás, a fegyvertelen +önkénytesek az ablakokból kiáltoztak alá: hogy adjanak nekik +fegyvert, mert őket le orgyilkolják. Künn a néptömeg egyre +növekedett, egyre nőtt a düh, de a kapuk be voltak zárva, s a sötét +ablaksorokból az alant állókra lövöldöztek.</p> +<p>Lassankint szálinkózott össze a nemzetőrség: kinek nem volt +puskája, kinek meg lőpora; a legtöbb puskák gyutacsosok voltak, s +ilyen egész Pesten nem kapható.</p> +<p>Megjelent a polgárőrség, és a huszárok.</p> +<p>Némelyek a kaszárnyát fel akarták gyujtani, mások fellövöldöztek +az ablakokra; a legnagyobb rész nem tudta mit tegyen.</p> +<p>Jöttek elvégre a miniszterek. Bátran mentek a legnagyobb veszély +közé és buzdíták a népet.</p> +<p>Jött Szemere, lőport és golyókat osztatott a nemzetőrsegnek. +<span class="pagenum"><a name="Page_204" id= +"Page_204">-204-</a></span> Jött Mészáros, s be akart törni a +kaszárnya kapuján. Széchenyi is ott lovagolt az utczákon.</p> +<p>Az összesereglett nép ekkor fejszékkel, dorongokkal esett neki a +kapunak, s azt betörte. Mészáros bement.</p> +<p>Gyilkos fegyverropogás fogadta, a mint belépett. Mellette +rogyott le halva segédje, báró Haasburg, nyolcz golyótól találva és +Galovics kapitány, a kit sziven lőttek. Vissza kellett +vonulnia.</p> +<p>Ekkor áthozattak Budáról a granátosok. Jött később a nehéz +lovasság, s ezekkel egyesülve a nép élén, másodszor is betört a +hadügyminiszter a nyitott kapun. A kaszárnya többi kapui pedig el +voltak torlaszolva.</p> +<p>Ez történt éjfél előtt fél órával.</p> +<p>Egész addig mindig zúgtak a harangok, harsogtak a trombiták, +üvöltött a nép. Egész addig mindig dultak ott benn, az egymás ellen +bőszített önkénytesek és katonák. Emezek töltött fegyverekkel, azok +letépett ablakvasakkal, s ellenük puskáiról lefacsart szuronyokkal +vaságyaik darabjaival, vagy puszta kézzel.</p> +<p>Künn ezalatt nehány őrt is levertek lábairól.</p> +<p>Az olasz katonák elzárták magukat folyosóik mögé, az önkénytesek +segélyére pedig a barricadeurok rohantak fel roppant +rézbuzogányokkal.</p> +<p>A tömeg egész reggelig nem tágított az ostromlott kaszárnyától. +Szünet nélkül lehetett pörére vetkezett férfiakat látni, izmos fa- +és vasdorongokkal, kik az utczákat s a kaszárnya kapuit elállták. +Néha egy-egy holtat vagy sebesültet vittek el közülük, a többi meg +sem mozdult.</p> +<p>Reggel felé az volt a hír, hogy a katonaság még most sem akarja +lerakni a fegyvert. S a hadügyminiszter 8 ágyút szegeztetett a +kaszárnya kapujának, déli 12 óra volt határidőül kitűzve, ha +akkorra meg nem adják magukat, leágyúztatnak.</p> +<p>Délben lerakták fegyvereiket, s lefegyverzetten két sor +nemzetőrség kiséretében a Dunáig kisértettek, onnét gőzhajón +Komáromba szállíttattak. <span class="pagenum"><a name="Page_205" +id="Page_205">-205-</a></span></p> +<p>S a nép csak egy szidalmazó kiáltással sem állt boszút a +lefegyverzetteken.</p> +<p>A katonák részéről úgy, mint az önkénytesekéről egyenlő számmal +vannak a holtak és sebesültek. A nép közé tett lövések +pusztításáról nem tudni semmi elhihetőt.</p> +<h4>67.</h4> +<p>E lázadás nem történt Isten hírével. Az itt működött kezeket meg +lehetett ismerni fekete nyomaikról. Ezt királyunk környezői s +királyunknak és nemzetünknek ellenségei tevék.</p> +<p>Mi czéljuk volt vele?</p> +<p>Igen sok. Először az, hogy az országban kapjon lábra az olasz és +magyar közti gyülölet, hogy Magyarhon küldjön hadat Olaszország +ellen.</p> +<p>Az olaszok mi nekünk legjobb barátaink voltak, de tiszteik, kik +többnyire illyrek, elhitették velük, hogy mi önkényteseinket az +olaszok ellen akarjuk küldeni.</p> +<p>Másodszor az, hogy kitünjék, miszerint Pestnek nincs ereje. +Ezzel egyébiránt felsültek, mert a nép kimutatta, hogy van.</p> +<p>Harmadszor az: hogy ország-világ átláthassa: hogy a katonaság +miniszteriumunktól megtagadja az engedelmességet, hogy tőlünk +függni nem akar. Negyedszer, hogy a királynak oka legyen félni a +Pestre jöveteltől.</p> +<h4>68.</h4> +<p>Már két óra óta járnak-kelnek itt bécsi emissáriusok, kik a nép +legalsóbb osztályait a respublica iránti hajlamra bujtogatják. +Pokolra veletek! nem <i>republicánusok</i> vagytok ti; hanem +reactionariusok.</p> +<p>Tegyétek le e szent álarczot ördög képeitekről; nem rabló +csordák alkotmánya a respublica.</p> +<p>A respublica nem földön érik meg, hanem a magasban, nem csinál +az zavart magának, hanem világít. <span class="pagenum"><a name= +"Page_206" id="Page_206">-206-</a></span></p> +<p>Ne higyjetek nekik! csalnak, midőn azt mondják, meg vagytok rá +érve. A respublica Isten ajándéka. S az nem adatik olyan bűnös +népnek, mint ti vagytok; azt meg kell először érdemelni. Ahoz +republicánus erkölcsök kellenek. Jaj ti nektek, ha hivatlanul +akartok templomába lépni! Az áldó istenség helyett a villámok +istenét találnátok benne és elvesznétek. A napot nem kell +meggyujtani, feljön az magától is. S mielőtt feljönne, a hajnalt +küldi maga előtt, nem a lidérczeket.</p> +<h4>69.</h4> +<p>Azoknak megnyugtatására, kik az ellenségtől tartanak, biztosan +állíthatjuk: hogy a pesti fegyver-gyár folyó évi <i>octóber</i> +elsején elkezdi működését.</p> +<p>Addig bizhatunk a kalendárium valamennyi szentjeiben.</p> +<h4>70.</h4> +<p>K… a nemzetőrség fegyvergyakorlat alkalmával szépszámú nézők +jelenlétében a kapitánytól úgy comandirozott; balszárny +ka-ny-ar-odj; de ne a zsidó leányok felé!</p> +<p>Ne bizony, hanem Horvátország felé!</p> +<h4>71.</h4> +<p>«Hol volt ön a <i>mult éjjel</i> a kaszárnya ostrom alatt?»</p> +<p>«Én ott voltam kezdetétől végig; puska volt a kezemben.»</p> +<p>«Sehol sem láttam önt, pedig én is ott voltam.»</p> +<p>«Meghiszem; mert én benn voltam a kapu alatt. Épen mellettem +lőtték le Masburg bárót, egy golyó a csákómon is keresztül ment. +Nagyobb igazság kedvéért az órámat is ellopták.»</p> +<p>Alig mondta ezt el a hős, jön az inasa és hozza az órát. +<span class="pagenum"><a name="Page_207" id= +"Page_207">-207-</a></span></p> +<p>«Hát megkaptátok? kinél volt?»</p> +<p>«A pinczében volt nagy uram. Ott tetszett az ágy alatt felejteni +a <i>mult éjjel</i>.»</p> +<h4>72.</h4> +<p>«Merre van kérem a rebellió?» kérdi egy mordialiter felpuskázott +díszpolgár a másikat.</p> +<p>«Épen egyenesen arra, a merre szaladni méltóztatik.»</p> +<p>«Épen arra? no úgy hát másfelé megyek.»</p> +<h4>73.</h4> +<p>A zavar óráiban általános volt a panasz: hogy a nemzetőrségnek +fegyvere ugyan van; de tölténye nincs.</p> +<p>Szégyen gyalázat arra, a kinek nincs! A ki két garast restel +lőporra adni, a ki azt várja: hogy még ilyen alakban is repüljön a +szájába a sült galamb.</p> +<p>A rómaiaknál, ha valaki lovának nem viselte gondját, elvették a +lovát; ha nemzetőreink fegyvereiknek nem tudják hasznát venni, +adják azokat vidéki buzgóbb hazánkfiainak, kik jobban meg fogják +azokat becsülni tudni.</p> +<p>Inkább magamnak ne legyen mit enni, mint fegyveremnek. Szeretőm +iránt nem tudnék több figyelemmel lenni, mint lőszerem iránt. Még +puskáitokat is a miniszterium töltse meg úgy-e?</p> +<p>A fehérvári káptalan önkényt felajánlá a hazának nem csak minden +világi értékét, sőt saját tagjait is személyesen a haza védelmére. +Megérték a kor sugallatát. Élni fognak.</p> +<h4>74.<br /> +<i>Radicális miatyánk.</i></h4> +<p>Mi királyunk Ferdinánd, ki vagy Innsbrucban; irassék a te neved +V-iknek, jőjjön el a te udvarod ide Pestre, <span class= +"pagenum"><a name="Page_208" id="Page_208">-208-</a></span> +teljesüljön a te akaratod, miképen Budán, azonképen Zágrábban is. A +mi alkotmányos jogainkat add meg minekünk ma. És engedd el minekünk +a statusadóságokat, miképen mi is elengedjük a te őseidnek a +devalvatiót, békekötési számadásokat és a só árát. És ne vigy +minket Bécsbe többet, de szabadíts meg a te tanácsosaidtól, mert +tied Magyarország, Hajdu-Böszörmény<a name="FNanchor_17" id= +"FNanchor_17"></a><a href="#Footnote_17" class="fnanchor">17)</a> +és a miniszterium. Ámen.</p> +<h4>75.<br /> +<i>Republicánus hiszekegy.</i></h4> +<p>Hiszek egy magyarok Istenében, mindenható atyában, kunoknak és +székelyeknek teremtőjében.</p> +<p>Hiszek egy magyar szabadságban, ő egy szülött fiában, minden +uraknak urában, ki fogantaték kiomlott szent vérből, született +Rákóczy kardjától, szenvede Ausztriának alatta, megfeszítteték és +meghala, és eltemetteték a vérpadon. Szálla alá a szegény nép közé. +Martius 15-ikén halottaiból feltámada, felmene Bécsbe, üle a +császár fejére, onnan lészen eljövendő itélni radicalokat és +pecsovicsokat. Hiszek szent népszellemben, hiszek egy közönséges +európai respublicában, nemzetek közti egyezséget, háborúk +elmulását, régi hírünk feltámadását, Magyarország örök életét. +Ámen.</p> +<h4>76.<br /> +<i>Pecsovics hiszekegy.</i></h4> +<p>Hiszek egy császárban, mindenhez látó atyában, bankoknak és +lutriknak teremtőjében.</p> +<p>Hiszek a camarillában, ő tudtán kívül született fiában, mi +reménységünkben, ki fogantaték Metternichtől, <span class= +"pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span> +született szűz **tól, szenvede a barricadok alatt, megkövezteték és +meghala és nyugdíjaztaték. Szálla alá a poklokra, méltó helyére, +egy este a Burgból megszalada, felméne Tirolba, üle a császárnak +jobbjára, onnan lészen eljövendő ránczba szedni a magyarokat és +németeket.</p> +<p>Hiszek a reactióban, hiszek egy közönséges muszka birodalomban, +gazemberek közti egyetértésben, bűneinknek megjutalmaztatásában, a +bureaucratia feltámadásában és az örök sötétségben. Ámen.</p> +<h4>77.<br /> +<i>Táblabiró hiszekegy.</i></h4> +<p>Hiszek egy miniszteriumban, mindenható atyában, hivataloknak és +püspökségeknek osztogatójában.</p> +<p>És a corpus jurisban. Ő egy szülött fiában, mi urunkban, ki +fogantaték Verbőczitől, született szűz vállú nemes táblabiráktól, +szenvede sok szolgabirának alatta, megtanultaték Ensel Sándor +táblabirától könyv nélkül s meghala és spiritusba téteték. Szálla a +zöld asztal alá, harmad napon ismét elő véteték és felméne Budára +és üle a sajtótörvények készítőjének jobbjára, onnan lészen +eljövendő agyba-főbe verni republicánusokat és vörös +tollasokat.</p> +<p>Hiszek a szent pragmatica sanctióban és az arany bullában, +hiszek egy közönséges municipalis Eldorádót, kaputusoknak +egyességét, urbarialis kármentesítést, testünknek meghizását és a +sült galambokat. Ámen.</p> +<h4>78.</h4> +<p>Szent és nem szent háromságok:</p> +<p>Három szentet imád a magyar. Istent, hazát becsületet.</p> +<p>Hármat utál: a sátánt, a böjtöt, és a portiót.</p> +<p>Három édes van az életben: az anyatej, a bor és a szerelem. +<span class="pagenum"><a name="Page_210" id= +"Page_210">-210-</a></span></p> +<p>Három keserü: az elválás, az ürömessentia és a halál.</p> +<p>Három ritkaság: fehér holló, kövér poéta és sovány pap.</p> +<p>Három fekete: az ördög, a tinta és a reverenda.</p> +<p>Három emléke van a magyarnak: Sajó, Várna és Mohács.</p> +<p>Három nevezetes királya: Szent István, Mátyás és Dobzse +László.</p> +<p>Három nagy hadvezére: Hunyady, Kinizsi és Alvinczy.</p> +<p>Három védszentje: szent István, szent László és a furkósbot.</p> +<p>Háromért haragszik a magyar: ha tótnak mondják, ha a pipáját +bántják és ha pénzt kérnek tőle.</p> +<p>Háromszor iszik e magyar: mikor jó kedve van, mikor rossz kedve +van és mikor ihatnék.</p> +<p>Három a nemzeti ünnep: Szent István napja, úrszine változása, +meg a korhely csütörtök.</p> +<p>Három a magyar találmány: a kulacs, a nadrágszíj, meg a corpus +juris.</p> +<p>Háromtól fél a magyar: az üres zsáktól, a nyelves asszonytól, +meg a krumpli levestől.</p> +<p>Háromféle adót fizet a magyar: a királynak, a papnak, meg a +zsidónak.</p> +<p>Három nemzet ellensége a magyarnak: a tót, a német, meg a +pecsovics.</p> +<h4>79.<br /> +<i>Diplomaticus virágnyelv.</i></h4> +<p><i>Élek-e, halok-e?</i> Hol van a proféta, a ki nekünk +megmondja, élünk-e, halunk-e?</p> +<p>Tíz esztendő mulva lesz-e még több magyar? élünk-e, +halunk-e?</p> +<p>Kit fog csalogatni a tünde délibáb: élünk-e, halunk-e?</p> +<p>Leszünk-e a földön? vagy a föld lesz rajtunk, élünk-e, +halunk-e?</p> +<p><i>Foghagyma.</i> Szeretitek a hagymát ízeért, gyülölitek +<span class="pagenum"><a name="Page_211" id= +"Page_211">-211-</a></span> szagáért. Szeretitek a zsidót, mikor ő +ád pénzt ti nektek, haragusztok rá, mikor visszakéri.</p> +<p>A ki nem akarja, hogy hagymaszagú legyen a szája, ne egyék +hagymát.</p> +<p><i>Manna.</i> Extra Hungariam non est vita. Kár volt annyit +emlegetni: hogy itt az Eldoradó; már most megtudták: hogy nálunk +sülten repül a galamb s majd magunk kerülünk a juhszélre.</p> +<p><i>Kender.</i> Termeszszetek kendert. Lesz rá szükség: ruhát a +katonának, papirost a könyvnyomtatónak, kötelet az árulónak. +Termeszszetek kendert.</p> +<p><i>Nefelejts</i> kedves német szomszéd!</p> +<p>Emlékezzél reá: hogy neked zsebed volt a mi pénzünkkel tele.</p> +<p>Tiéd marad a zseb, miénk marad a pénz: adjő, isten veled.</p> +<p class="right"><i>Vergissmeinnicht.</i></p> +<p>Nyelvet adtál nekünk kardunkért cserében, ez osztályt ne +feledd.</p> +<p>Kardunk visszavesszük, nyelved visszaadjuk, adjő, isten +veled.</p> +<p class="right"><i>Vergissmeinnicht.</i></p> +<p>Te a magyar népet zsiros bundájáért tudjuk nem sziveled.</p> +<p>Mi meg tégedet nem plundrás bugyogódért, adjő, isten veled.</p> +<p class="right"><i>Vergissmeinnicht.</i></p> +<h4>80.</h4> +<p>A tudós társaság pedig mély hallgatásnak hallgatásával pihen +vala, és nem szól vala egy szót sem, ha a kerék ki esik is. Egy +régi görög példabeszéd azt mondja: «ha okos vagy és hallgatsz, azt +nagyon ostobául teszed; de ha ostoba vagy és hallgatsz, azt nagyon +okosan teszed.»</p> +<p>Mik volnának tehát az ő dolgai, melyeket cselekedjék ily meleg +időkben?</p> +<p>Nehogy mi is <i>okosan cselekedni</i> láttassunk, midőn +hallgatunk, elmondjuk iziben. <span class="pagenum"><a name= +"Page_212" id="Page_212">-212-</a></span></p> +<p>I. Mindazon tagjait, kik rendes évifizetést húznak a nélkül: +hogy egy okos betűvel szaporították volna valaha a tudományok +országát, dijmentesen nyugalmazni. Helyettök fejenként tíz katonát +állitani a ráczok ellen.</p> +<p>II. Azon szorgalmas tagoknak, kik eddigelé a tudós nevet +megérdemlették, számra vagy tizenketten, következő szép +foglalatosságokat tenni kötelességükké:</p> +<p><i>a)</i> A philologiai osztály iparkodjék hasonlatosságokat +keresni a magyar, német és franczia nyelvek között, melynél fogva +valószinübbé tétessék a nemzetek tervezett coalitiója.</p> +<p><i>b)</i> A philosophiai osztály iparkodjék Pillersdorf +logikájának a nyomára jönni, melynélfogva kimagyarázható legyen: +hogy miért kér <i>ő tőlünk tízezer forintot</i> abból a +százötvenezer forintból vissza, melyet <i>ellenségeinknek +adott;</i> miért nem az egész százötvenezeret?</p> +<p><i>c)</i> A törvénykezési osztály készítsen egy új közjogi +kézikönyvet, egyszersmind disseráljon róla, valjon melyik +szilárdabb közigazgatási rendszer? A mogyorófa vagy a kancsuka?</p> +<p><i>d)</i> A históriai osztály írja meg a mai idők eseményeit a +nélkül: hogy valakinek hízelkedjék.</p> +<p><i>e)</i> A physiologiai osztály határozza meg, vajjon a forró +ázsiai magyar vér eltürheti-e a kamtsatkai climát vagy sem?</p> +<p><i>f)</i> Az archaeologiai osztály keresse fel a magyarok +eredetét s ha megtalálja, vigyen magával vagy tizenkét prokátort s +indítson successionális pört osztozatlan testvérek között.</p> +<p><i>g)</i> A mathematikai osztály fejtse meg: hogy ha Ausztria +adósságait senki sem fogja fizetni, ki fogja akkor voltaképen +fizetni?</p> +<p><i>h)</i> Az irodalmi és politikai osztály végre, minthogy nem +létezik, ne tegyen semmit. <span class="pagenum"><a name="Page_213" +id="Page_213">-213-</a></span></p> +<h4>81.<br /> +<i>Népek tíz parancsolatja.</i></h4> +<p>Én vagyok a te urad: a nemzet; ki téged fölemeltelek.</p> +<p>I. Ne legyenek te neked idegen érdekeid én előttem.</p> +<p>II. Ne csinálj te nekem papiros-pénzeket, se semminemü +hasonlatosságokat azoknak formájára, melyek odafenn a bécsi bankban +vagy odalenn a fekete bankók alvilágában vannak. Mert én vagyok a +te urad, a nemzet, ki megfizettetem az apák adósságait a fiakkal +harmad, negyed izíglen, mind azokkal, a kik engem gyűlölnek; de +örök életet adok azoknak, a kik engem szeretnek és az én +parancsolataimat megtartják.</p> +<p>III. A te uradnak, a nemzetnek nyelvét hiába el ne vegyed.</p> +<p>IV. Megemlékezzél martius 15-ről, hogy azt megünnepeljed.</p> +<p>V. Tiszteljed a te atyádat, a nemzetet, és a te anyádat, a +hazát, hogy hosszú idejü légy ez országban, melyet a te urad, a nép +ád te néked.</p> +<p>VI. Katonáinkat ne vidd idegen háborúba.</p> +<p>VII. Szállítsd le a só árát.</p> +<p>VIII. Gondoskodjál trónörökösről.</p> +<p>IX. Ne mondj részrehajló itéletet.</p> +<p>X. Ne kivánd a te szomszédjaidnak országát, ne kivánd a te +alattvalóidnak szabadságát, sem ökrét, sem szamarát, sem semminemü +táblabiráit, valamelyek a te alattvalóidé.</p> +<h4>82.<br /> +<i>Muszka tízparancsolat.</i></h4> +<p>Én vagyok a te pápád, a czár, ki téged kivitetlek Sziberiába, a +szolgálatnak házába!</p> +<p>I. Ne legyenek te neked idegen pápáid én előttem. <span class= +"pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span></p> +<p>II. Ne csinálj te magadnak képeket a szabadságról, sem semminemü +hasonlatosságot azoknak formájára, melyek odafenn +Francziaországban, vagy odalenn Magyarországban vannak.</p> +<p>III. Alkotmánynak, respublicának nevét nyelvedre ne vegyed.</p> +<p>IV. Megemlékezzél az adófizetés napjáról. A te uradnak a czárnak +vasárnapja van ekkor. Háromszázhatvannégy napokon munkálkodjál; +hogy a háromszázhatvanötödiken lefizethesd a mivel tartozol. +Háromszázhatvannégy napokon át bőjtölj és koplalj, a +háromszázhatvanötödik napon pedig ne egyél semmit, se magad, se +fiad, se leányod, mert háromszázhatvannégy nap alatt elkölté a te +urad, a czár, az eget és földet, s szüksége van a pénzre.</p> +<p>V. Tiszteljed a kancsukát és akasztófát, melyet a te urad, a +czár ad tenéked, hogy hosszú uralkodása legyen e földön.</p> +<p>VI. Ne tarts fegyvert.</p> +<p>VII. Ne lopd el, a mi a czáré.</p> +<p>VIII. Kerüld a vegyes házasságot.</p> +<p>IX. Ne panaszkodjál a czár kegyessége ellen.</p> +<p>X. Ne kivánd azt, a mid nincs. Ne kivánj szabad földet, +adóleszállítást, kancsuka-eltörlést; ne kivánj alkotmányt, +sajtószabadságot, országgyülést, emberek közti egyenlőséget, sem +semminemü szabadságot, valami a szomszéd népeknek vagyon.</p> +<h4>83.</h4> +<p>A lánczhid utolsó lánczának felhuzása rosszul talált kiütni. A +felvonó gépnek egy kereke eltört, s a több ezer mázsás láncz az +alatta levő hajó-hidra esett. Mondják: hogy ezen is voltak emberek. +Nagyobb szerencsétlenség ez ideig tudva nincs.</p> +<p>Na majd fognak ezen nyargalni a táblabirák. <span class= +"pagenum"><a name="Page_215" id="Page_215">-215-</a></span></p> +<p>Lesz hire: hogy a lánczhidon még rajta sem jártak, máris +leszakadt; hátha még B. táblabiró rámenne, három mázsás hasával és +harminczhárom mázsás irodalmi érdemeivel.</p> +<p>Lesz híre: hogy a lánczhid összedült, fundamentumostúl +felfordult, pokolra vált.</p> +<p>Nem akarja a táblabirák istene látni, mint állítják meg a nemes +embert, hogy fizessen ezüst krajczárokat, midőn a Dunán keresztül +megyen, azon a Dunán, melyet Árpád lóháton úszott át, s örökségbe +hagyta azt táblabiró unokáinak.</p> +<p>Milyen jubilaeum lesz erre a hirre, hogy a lánczhid összedült! +Ez a szálka a municipiumok szemében, ez a szeplője a nemesi +szüzességnek, ez a láncz a privilegiatus nemzet lábain. Ez az +ellenséges vár az ország közepében, mely által sarcz vettetik az +egész nemzetre, gonoszabb mint a török és tatár, mert az csak a +parasztot gyötörte, ez a Bábel tornya elpusztult, beleesett a +Dunába, elnyelte a czethal…</p> +<p>Mint fognak összeesküdni a táblabirák: hogy soha rá nem teszik +lábaikat ez ördög hidjára, inkább gyalog járnak a vizen, mint +compostellai szent Jakab, inkább felkerülnek Esztergomnak, inkább +átvitetik magukat azon ladikon, melyen országbiró ő méltósága fogja +Charonként átszállítani a kárhozattól rettegőket.</p> +<h4>84.<br /> +A ráczok Magyarországon.</h4> +<p class="center">Látványos spectaculum két szakaszban, trombita és +dobzenével, ágyuzással, csoportozatokkal, görög tüzekkel és +tableux-kal. Irta az öreg ördög: magyarra feketesomázta szent +Jakab, macskazenéjét szerezte Jellacsics.</p> +<h5>Első szakasz. A minisztertanács.</h5> +<p class="center"><i>Személyei:</i></p> +<p><span class="smcap">Absolutismus</span>. Európa koronás +fejedelme.</p> +<p><span class="smcap">Monarchia</span>. Ennek édes leánya, egy +kicsit festi magát. <span class="pagenum"><a name="Page_216" id= +"Page_216">-216-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Aristocratia</span>. Ennek imádottja. +Különben inas Absolutismusnál.</p> +<p><span class="smcap">Statusadósság</span>. Monarchia kisasszony +vétkes szerelmének titkolt magzatja, különben jól felnőtt +kamasz.</p> +<p><span class="smcap">Jesuitismus</span>. A fejedelem +testvére.</p> +<p><span class="smcap">Corpus Juris</span>. Nagyhasú tekintély a +táblabiró nemzetnél.</p> +<p><span class="smcap">Urbarium</span>. Liberiás hajdu ennek +szolgálatában.</p> +<p><span class="smcap">Censura</span>. Hóhér Absolutismus +szolgálatában.</p> +<p><span class="smcap">Devalvatio</span>. Hazajáró lélek.</p> +<p><span class="smcap">Municipium</span>. Egy csoda, kinek ötvenkét +szája van és egy keze sincs.</p> +<p><span class="smcap">Respublica</span>. Az új népvándorlás +vezére.</p> +<p><span class="smcap">Revolutió</span>. A barrikád-csinálás rendes +professora.</p> +<p><span class="smcap">Constitutió</span>. Egy börtönben tartott +fogoly.</p> +<p><span class="smcap">Democratia</span>. Egy nyersnyakas paraszt, +kivel az urak nem örömest kötnek ki.</p> +<p><span class="ibm"><span class="smcap">Hungaria</span>.<br /> +<span class="smcap">Transylvania</span>.</span> <span class= +"ibm curly2">⎫<br /> +⎬<br /> +⎭</span> <span class="ibm">Házaspárok, kik nem laknak +együtt.</span></p> +<p><span class="smcap">Unio</span>. Veszedelmes +házasság-szerző.</p> +<p><span class="smcap">Communismus</span>. Egy rongyos léhütő, a ki +a máséból szeretne élni.</p> +<p><span class="smcap">Sajtószaradság</span>. Egy mennyországi +ördög, ki az embereket nem hagyja alunni.</p> +<p><span class="smcap">Miniszterek</span>, mint kengyelfutók, +királyok és herczegek mint commis voyageurök; fél-negyed és +ötödrészmágnások; fekete bankók, veres bankók és régi két +garasosak. Főpapok és nagy papok. Farkasok báránybőrbe öltözve. +Törvényczikkelyek, decisiók és mandátumok, füstpénzek, dézsmák, +kilenczedek, forspontok és robotok és olvasatlan huszonötök, +dictiók, oratiók és repræsentatiók, táblabirák, szolgabirák, +országbirák, és más egyéb megboldogult lelkek. Barricadeurok, +sansculotteok, cocárdák és nemzeti szalagok, házi-adók, +közteherviselések, népszabadság, veres tollak, jacobinus sipkák s +több gonosz szellemek.</p> +<p class="center">Történik a barrikádok között. <span class= +"pagenum"><a name="Page_217" id="Page_217">-217-</a></span></p> +<h5>Második szakasz. A trójai fa-ló.</h5> +<p class="center"><i>Személyei:</i></p> +<p><span class="smcap">Mammuth Király</span>. A kancsuka birodalom +fejedelme.</p> +<p><span class="smcap">Absolutismus</span>. Földönfutó +száműzött.</p> +<p><span class="smcap">Monarchia</span>. Ennek árvája.</p> +<p><span class="smcap">Aristocratia</span>. Egy savanyú +ábrázat.</p> +<p><span class="smcap">Statusadósság</span>. A majorennitás +napjaihoz közeledő siheder.</p> +<p><span class="smcap">Corpus Juris</span>. Egy bebalzsamozott +mumia.</p> +<p><span class="smcap">Municipium</span>. Egy ötvenkétlábú csuda, +kinek feje nincsen.</p> +<p><span class="smcap">Pan Jelasics</span>. Egy «kedves +rebellis».</p> +<p><span class="smcap">Constitutió</span>. Egy papirosra festett +pecsenye.</p> +<p><span class="smcap">Sajtószabadság</span>. Damoclesi kard.</p> +<p><span class="smcap">Liberalismus</span>. Fordított köpönyeg.</p> +<p><span class="smcap">Pragmatica Sanctió</span>. Pápista +prædestinatió.</p> +<p><span class="smcap">Camarilla</span>. Hajdan kétfejű sas, most +hétfejű sárkány.</p> +<p><span class="smcap">Radicalismus</span>. Eretnek a hivők és +bizalmasok ellenében.</p> +<p><span class="smcap">Unió</span>. Örömanya.</p> +<p><span class="ibm"><span class="smcap">Nemzetnagyság</span><br /> +<span class="smcap">Önállóság</span><br /> +<span class="smcap">Szabadság</span><br /> +<span class="smcap">Egyenlőség</span><br /></span> <span class= +"ibm curly2">⎫<br /> +⎪<br /> +⎪<br /> +⎬<br /> +⎪<br /> +⎪<br /> +⎭</span> <span class="ibm">a délibáb gyermekei.</span></p> +<p><span class="ibm"><span class="smcap">Minoritás</span>. Egy +törpe, kinek kezében fullánk<br /> +<span class="smcap">Majoritás</span>. Egy óriás, kinek kezében +pöröly</span> <span class="ibm curly2">⎫<br /> +⎬<br /> +⎭</span> <span class="ibm">vagyon.</span></p> +<p>Kozákok és illirek, bevert fejek, királyi billetdoux-k, ágyuk, +kétfejü sasok, tajtékpipák és armálisok, fáklyás-zenék, és +népgyülések, sok szavak és kevés kezek; ritka puskák és sűrű +paragrafusok. Játék végén a Trójai fa-ló keresztül czipeltetik a +színen, csengő helyett egy pár republicanus a kötőfékjén, rajta ül +az Absolutismus, kezében olajággal, fehérbe öltözve; a reverenda +alól kilátszanak a kecskelábak. A fa-ló belsejében elrejtezve 200 +ezer fekete-sárga kokárda a nemzeti katonaság számára, 200 millió +statusadósság, háromszáz censor, háromezer pecsovics, harmincz +gőzguillotin, háromszázezer <span class="pagenum"><a name= +"Page_218" id="Page_218">-218-</a></span> gályaláncz, félmillió +kancsuka; a lovat huzza 323 táblabiró. A diadalmenetet berekeszti +négy zászlót vivő néptömeg. Egyik zászlón van irva: Éljen a +szabadság. Ezt követi hatvan lánczra vert republicanus és vagy +ötven farkas-guzsba kötött radical ujságiró. Másik zászlón van +irva: Éljen az egyenlőség. Ezt követi egy sereg megtépászott zsidó. +A harmadikon: Éljen a testvériség. Ezt követi egy pár regement +olasz bevert fejekkel. A negyediken: Éljen a békesség. Ezt követi +egy legió ágyu és bombavető s más gyönyörű előkészület az olasz és +franczia háborura.</p> +<p>Az egészet berekeszti egy pompás görögtűz; fáklyás-zene, +törökmuzsika hallik. A «Gott erhalte» megzendül, a fa-ló +ünnepélyesen beszenteltetik: egy régi pallossal négyet vágnak a +világ négy levegője felé, az alkotmányra egy kicsit rá olvasnak, +azután körösztöt vetnek rá; mondanak dictiót, irnak protestatiót, +pecsétet ütnek rá; neveznek ki főispánokat, és táblabirákat, s +azzal a táblabiró nemzet a feje alá teszi a pragmatica sanctiót s +aluszik nyugodtan, mint kinek a ládáját ellopták, de tudja hogy +visszahozzák, mert a ládakulcs a zsebében maradt.</p> +<p>S ezzel a comediának vége van.<a name="FNanchor_18" id= +"FNanchor_18"></a><a href="#Footnote_18" class= +"fnanchor">18)</a></p> +<h4>85.<br /> +<i>Szolnoki mellképek.</i></h4> +<p class="center">à la Lisznyai Kálmán.</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">– Amott ül keményen vitéz +Bónis Samu,<br /></span> <span class="i0">Kinek beszédében sok tűz, +kevés hamu. –<br /></span> <span class="i0">– Más felől mozog már +Bernát Zsigmond szája.<br /></span> <span class="i0">Kapkod a +mennykőhöz, mint egykor druszája. –<br /></span> <span class="i0">– +Szelid türő arczczal csendesen pauzál<br /></span> <span class= +"i0">Miniszteri székben az áldott Klauzál. –<br /></span> +<span class="pagenum"><a name="Page_219" id= +"Page_219">-219-</a></span> <span class="i0">– Közfelkivánatra +táblabiró Chyky<br /></span> <span class="i0">(Tán e titulusért +párbajra nem hí ki?)<a name="FNanchor_19" id= +"FNanchor_19"></a><a href="#Footnote_19" class= +"fnanchor">19)</a><br /></span> <span class="i0">Órál s dictumából +nagy talentum rí ki. –<br /></span> <span class="i0">– De ha neki +kerül a radikal Perczel,<br /></span> <span class="i0">Bárha el +talált is késni egy pár perczczel<a name="FNanchor_20" id= +"FNanchor_20"></a><a href="#Footnote_20" class= +"fnanchor">20)</a><br /></span> <span class="i0">Tele Chyky úrnak +szeme szája Sterczczel. –<br /></span> <span class="i0">– Csak te +ne szólj bele szép fiam Repeczky,<br /></span> <span class= +"i0">Mert a tudománytól még te sem repedsz ki.<br /></span> +<span class="i0">– Hát az ott kicsoda, ki mosolyg +untalan,<br /></span> <span class="i0">Szétnéz, coquettiroz és nem +is hasztalan.<br /></span> <span class="i0">Mindenki őt nézi, +bámulja fent alant.<br /></span> <span class="i0">Le a süveggel! ő +Szemere Bertalan.<br /></span> <span class="i0">– Úgy ült itten +egykor elnökül Palóczy,<br /></span> <span class="i0">Mint kisdedei +között rector Pesztalóczy.<br /></span> <span class="i0">A felső +táblánál szörnyen elnök Majláth<br /></span> <span class= +"i0">Senkit sem bánt, de ha haragszik, majd ád.<br /></span> +<span class="i0">Miről nevezetes vitéz Német Albert?<br /></span> +<span class="i0">Szinte lerázta a falakról a maltert.<a name= +"FNanchor_21" id="FNanchor_21"></a><a href="#Footnote_21" class= +"fnanchor">21)</a><br /></span> <span class="i0">Voltam a míg +voltam Cornelius Balogh,<br /></span> <span class="i0">De most már, +azt tartom, csak haza ballagok,<br /></span> <span class= +"i0">Eljöttem szekéren, vissza megyek gyalog.<a name="FNanchor_22" +id="FNanchor_22"></a><a href="#Footnote_22" class= +"fnanchor">22)</a><br /></span> <span class="i0">Hasonlóképen járt +spectabilis Kapi,<br /></span> <span class="i0">Kinek dicsősége +vala csak egy napi.<br /></span> <span class="i0">Hát a két nép +fia: egyik Szivák Miklós<a name="FNanchor_23" id= +"FNanchor_23"></a><a href="#Footnote_23" class= +"fnanchor">23)</a><br /></span> <span class="i0">Másik Táncsics +Mihály, a kit külde Siklós.<a name="FNanchor_24" id= +"FNanchor_24"></a><a href="#Footnote_24" class= +"fnanchor">24)</a><br /></span> <span class="pagenum"><a name= +"Page_220" id="Page_220">-220-</a></span> <span class="i0">Látod +azt ki fölkel, – az óriás Besze.<br /></span> <span class= +"i0">Azért, hogy nagy ember, van ám annak esze.<br /></span> +<span class="i0">Sajtszinű szakállal amottan ül +Hajnik,<br /></span> <span class="i0">Se jobbra, se balra nem egy +könnyen hajlik.<br /></span> <span class="i0">Megfujja a kürtöt jó +Kazinczi Gábor,<br /></span> <span class="i0">A jobbik oldalon ő +maga egy tábor.<br /></span> <span class="i0">Egy kezében irón, +másikban a rovás,<br /></span> <span class="i0">Valjon, mit +registrál Ludovicus Kovács?<br /></span> <span class="i0">Legvégire +hagytam a javát: – Teleki.<br /></span> <span class="i0">Soh sem +kell ám ennek mondani: te! le! ki!<br /></span> <span class= +"i0">Mert habár nincsenek is számos teleki,<br /></span> +<span class="i0">Belőle legdicsőbb követünk tele ki.<a name= +"FNanchor_25" id="FNanchor_25"></a><a href="#Footnote_25" class= +"fnanchor">25)</a><br /></span> <span class="i0">Van még egy, a +kinek élte nem egy nyári,<br /></span> <span class="i0">És mint sok +más egyéb, nem oly lárifári. (Nyáry.)<br /></span> <span class= +"i0">Nevét rossz nyelvedre ne vedd charivari.<br /></span> +<span class="i0">Itt vannak továbbá Irinyi, Irányi,<br /></span> +<span class="i0">Erényi, Kerényi, Merényi, Korányi,<br /></span> +<span class="i0">Arányi, Virányi, Srányi, Csoltoványi.<br /></span> +<span class="i0">Kiknél szebbet, jobbat, nem lehet +kivánnyi.<a name="FNanchor_26" id="FNanchor_26"></a><a href= +"#Footnote_26" class="fnanchor">26)</a><br /></span> <span class= +"i0">Mindezeket írta egy lúdtoll calamus,<br /></span> <span class= +"i0">Fogván az öklébe fráter diák Kalmus.<br /></span></div> +</div> +<h4>86.</h4> +<p>A bécsiek is fényes deputatiót lódítottak Innsbrucknak, a +pestiek is, felkérendők Ferdinánd ő felségét, hogy menjen közibük +lakni. Most válik el: hogy igazán Isten képe-e a király? tud-e +egyszerre két helyen lenni?</p> +<p>Kossuth azt mondja: hogy legyen <i>két</i> királyunk. Egyik +lakjék ott, a hol maga akarja, a másik lakjék ott, a hol mi +akarjuk.</p> +<p>Madarász azt mondta rá: hogy <i>egy</i> is elég. <span class= +"pagenum"><a name="Page_221" id="Page_221">-221-</a></span></p> +<p>Mi pedig azt mondjuk rá: hogy mivel a magyar nemzet oly nagy +mértékben királysági érzelmű, legyen <i>minden vármegyében egy</i>. +Teljék kedvünk. Az ausztriai házból úgy hiszem, kitelik. Ha +Németországnak lehetett harminczkilencz királya, miért ne lehetne +Magyarországnak ötvenkettő?</p> +<p>Istenem, minő aranyidő következnék Magyarországra!</p> +<p>Ötvenkét ország lenne belőle. Ötvenkétféle politikai harczmezeje +ötvenkétféle szinezetű pártnak.</p> +<p>Ötvenkét országgyülés, ötvenkét külön miniszterium (minden ember +hivatalba jutna), ötvenkét hivatalos Közlöny, ötvenkét Gyurmán +Adolffal.</p> +<p>Ötvenkét vámrendszer, ötvenkét primás (Biharvármegyében persze +kálvinista), ötvenkét királyi tábla.</p> +<p>Minden héten királyi névnap, vagy születésünnep, illuminatiók, +rakéták, ágyúpuffogások.</p> +<p>Magyarországon, ha van 520 ezer nemes ember, minden tizezredik +lenne palatinus, országbiró, főlovászmester, főfütőmester, +főszakácsmester, főpinczemester, s több eféle mesterember.</p> +<p>Minden ezredik lenne miniszter, minden századik lenne követ, +minden tizedik generális; minden negyedik consiliarus és minden +második gróf vagy báró.</p> +<p>És minden monarchiában volna egy residencialis Stadt Ofen, a hol +az egész világ németül beszélne és a táblabirák sarkantyus +csizmában járnának.</p> +<p>Minő corpus juris teremne ez összes ötvenkét országban!</p> +<p>Rágondolni is gyönyörüség.</p> +<h4>87.</h4> +<p>A Pesti Hirlap szerint azon hírre, hogy a magyar miniszterium +megbukott, Bécsben rögtön felszöktek a statuspapirok a rendes +keletárra. Ejnye! be könnyü volna így a németet megcsalni. +<span class="pagenum"><a name="Page_222" id= +"Page_222">-222-</a></span></p> +<p>A miniszterium egy pár hétre elbujna, azt mondanók: hogy +<i>nincs</i>, nem tudjuk hová lett?</p> +<p>Erre a hirre rögtön felmenne a papirosok ára; minden öt pengőst +16 huszassal váltanánk vissza; mi nyakra-főre beváltanók minden +papirosainkat s akkor hirtelen előtűnne megint a miniszterium!</p> +<p>Az az egy pár heti pauzálás meg sem látszanék a közügyekben.</p> +<h4>88.<br /> +<i>Lassan járj, tovább érsz.</i></h4> +<p>Már hiszen a mi a lassan járást illeti, nem hiszem: hogy akadjon +nemzet a hold alatt, mely a concurrentiát velünk kiállhassa.</p> +<p>S ha a példabeszéd igaz volna, ez óta Magyarországnak meg +kellett volna kerülni a földet.</p> +<p>Száz esztendő kellett neki: hogy a misébe bele tanuljon. Ezer +esztendő, hogy észrevegye: hogy a világon van. Háromszáz esztendeig +tudott tűrni és várta: hogy a német megjavítsa magát, s mikor egy +rántással ledobta a nyakáról, négy hónapig egyebet sem tett, mint +maga magát bámulta.</p> +<p>De ne menjünk olyan messze: Csak vegyük ezt az elmult négy +hónapot.</p> +<p>Tizenkét nap kellett a királynak arra; hogy nevét aláirja, +minden betüre 24 óra.</p> +<p>Két hét az országgyülésnek arra, hogy feloszlása <i>után</i> +szétoszoljon.</p> +<p>Két hónap a hivatalos lap szerkesztésére.</p> +<p>Három az országgyülés összehivására.</p> +<p>Három a katonaság felesketésére.</p> +<p>Öt a bankók nyomtatására.</p> +<p>Egy hónap verificálásra, másik hónap bizalomszavazásra, harmadik +hónap elbucsuzásra.</p> +<p>De már így nem félek: hogy valaha elveszünk. Mert ha az egész +világ elpusztul és elvész, nekünk még <span class= +"pagenum"><a name="Page_223" id="Page_223">-223-</a></span> akkor +is hátra kell maradnunk egy pár századdal s hiszem: hogy a +föltámadás trombitájára, a ki legutoljára ébred fel, az magyar +táblabiró leend és a legelső szó, a mit exeptivául kimond a nagy +álomháborító ellen: «mindazonáltal».</p> +<h4>89.</h4> +<p>Mint lehet jelenleg Pesten <i>öt pengő</i> forintból úri módon +élni véghetetlen időkig, úgy hogy utoljára még az embernek az öt +forintja is megmaradjon?</p> +<p>Reggel elmégy akármelyik kávéházba, kávézol nyugodtan, pálinkát +is kapsz, ha kell: mikor menni akarsz, oda adod a pinczérnek az öt +forintod. Az savanyú képet fog csinálni, egy ideig vakarni fogja a +fejét, azután kivallja: hogy nincs aprópénze, nem tud váltani; +arról te persze nem tehetsz; a kávét megittad, egészségedre vált, +az öt forintot elteszed s még te káromkodhatol.</p> +<p>Ugyanígy fogsz tenni, a hol szivart vásárolsz, a vendéglőben, a +hol ebédelsz, a fagylaldában, a hol uzsonnázol. Az öt forintodat +sehol sem váltják fel. Inkább mindent ingyen adnak.</p> +<p>Másnap ugyanezt a manoeuvret veszed elő, arra vigyázva, hogy +soha sem mégy olyan kávéházba, vendéglőbe stb., a hol már egyszer +voltál. Mindenütt elengedik a fizetést s még kérni fognak, hogy ne +haragudjál.</p> +<p>Egy idő óta oly ritkaság nálunk az ezüst pénz: hogy ha valaki +közhelyen többet tud előmutatni négy huszasnál, mindenki otthagy +asztalt, biliárdot és őtet rohan bámulni, mintha eleven krokodilust +mutogatna.</p> +<p>Még csak egész huszast is csak imitt-amott halászhatni el, +többnyire egy huszas fejében kap az ember két ötöst, három greslit, +meg egy vastag krajczárt s négy kiadott tizes között, nagyon nagy +szerencse, ha három nem lyukas. <span class="pagenum"><a name= +"Page_224" id="Page_224">-224-</a></span></p> +<h4>90.</h4> +<p>A Vasárnapi Ujság azt mondja; hogy tiszteli, becsüli ő a +boldogságos szüzet, de még is jobban szeretné, hogy ha a magyar +czimert láthatná új huszasainkon.</p> +<p>Lássa ön, tisztelt szerkesztő úr, ez nem lehet.</p> +<p>Nem lehet először, mert akkor itt a földön senki sem fogadná el +a magyar ezüst pénzt: mind a nyakunkon maradna.</p> +<p>De hát még odafenn a mennyországban mekkora resensust csinálnánk +vele!</p> +<p>A szentek, a martirok, a pápák lelkei, a canonisált királyok, az +elevenen mennybe ment próféták, az arkangyalok, és minorum gentium +angyalok, egy szóval az egész mennyországi aristocratia, hogy +felzendülnének ellenünk!</p> +<p>Azt mondanák: hogy mi még a mennyországba is respublicát és +jogegyenlőséget akarunk bevinni, hogy mi még a másvilágon sem +akarunk igazhivők és eretnekek között különbséget ismerni, hogy mi +azt prédikáljuk: hogy a ki embernek született, ne imádtassa magát +emberekkel; s ki Istent akar játszani az emberek között, ne egyék, +ne igyék, hanem tömjénfüsttel éljen; pedig lássa ön: ez által sokat +vesztenénk. Meglehet: hogy még a jeruzsálemi királyság is oda +lenne.</p> +<h4>91.</h4> +<p>Magyar bankjegyeink végtére valahára megjelentek. Két miniszter +készítette, három metsző metszette, hét nyomda dolgozott rajta, +három hónapig csinálták; még is lefelejtették róla, a mi +meglehetősen lényeges állapot: a <i>kibocsátás határnapját</i>. +<span class="pagenum"><a name="Page_225" id= +"Page_225">-225-</a></span></p> +<h4>92.</h4> +<p>E napokban a szeretetreméltó öreg úrnak, kinek neve Osztrák +birodalom, vagy lakodalma lesz, vagy halotti tora.<a name= +"FNanchor_27" id="FNanchor_27"></a><a href="#Footnote_27" class= +"fnanchor">27)</a></p> +<p>Ha <i>férjül</i> megy az uralkodásra termett Germaniához, papucs +alá jut.</p> +<p>Ha vonakodik, meghal és száll alá poklokra.</p> +<p>Mind a két eset örömünnep mi ránk nézve, régóta szenvedő mostoha +fiaira.</p> +<p>Illő tehát: hogy az örömünnepet régi szokás szerint hét országra +szóló lakomával koronázzuk meg s erre mint búcsúlakomára, hijuk meg +az öreg tátit, ki bennünket háromszáz esztendeig traktált +katzentischliről; hadd lakjék jól utoljára a más emberségéből s +azután járjon Isten szent hírével!</p> +<p>Ha tehát meg nem bántom a gyámsága napjai alól kiszabadult +nemzetet, elkészítettem volna a Speiszedlit, a mint következik. Ha +valaki jobbat tud ajánlani: nem bánom, retirálok.</p> +<h5><i>Levesek.</i></h5> +<p>1. <i>Korhelyleves.</i> (Végy háromszáz külföldön lakó magyar +mágnást, detto háromszáz regalistát és absentistát; vágd négy +felé.)</p> +<p>2. <i>Zöld leves.</i> (Fogj meg kilencz megyei oratort, hagyd +őket beszélni, míg ki nem fáradnak s levesed illendőképen meg nem +zöldül tőle.)</p> +<p>3. <i>Muszka leves.</i> (Végy szibériai jéghegyeket, olvaszd fel +kiontott lengyel vérben s verj huszonötöt kancsukával a talpára, a +kit hozzá ültetsz.)</p> +<p>4. <i>Fekete leves</i>, németül Prügelsuppen. (Végy egy +általános néplázadást, főzd össze XVI-ik Lajos emlékével, +<span class="pagenum"><a name="Page_226" id= +"Page_226">-226-</a></span> apríts bele tizenkétezer millió +statusadósságot s főzz bele egy kis illuminatiót, hogy nagyon +keserü ne legyen annak a ki megissza.)</p> +<h5><i>Assiettek.</i></h5> +<p><i>Egy tál lefőzött pecsovics:</i> hivatalból kicseppenés +mártásában.</p> +<p><i>Egy tál felsült táblabiró:</i> nemzeti garnirunggal.</p> +<p><i>Páczolt ökörnyelv:</i> «pártoljuk» és «maradjon» +mártásban.</p> +<h5><i>Vastag ételek.</i></h5> +<p><i>B* táblabiró úrnak egy közkivánatra tartott dictiója</i>, +mint boeuf à la mode.</p> +<p><i>Liberalis árticsóka:</i> phrasis haché faché-val.</p> +<p><i>Tengeri rákok:</i> táblabiró politicával töltve.</p> +<h5><i>Becsináltak.</i></h5> +<p><i>Grillirozott birkafejek.</i> (Szedd össze a Jellasichnak +fáklyászenézetteket, hitesd el velök: hogy egy rácz megeszik tíz +magyart s így tálald fel.)</p> +<p><i>Kopófülek à la barátfülek:</i> (fogj össze kétszáz +polizeispitzlit, vágd le a füleiket s tedd fel a gazdájuk elé).</p> +<p><i>Intricus libamáj.</i> (Végy egy élemedett udvarhölgyet, +engedj neki álmodni egy kicsinyt, páczold be nagyravágyással, +hízlald embervérrel, sózd meg népek átkaival s ha meghal, +balzsamozd be szivét és gyomrát s építtess neki mauzoleumot.)</p> +<h5><i>Tésztások.</i></h5> +<p><i>Tiroli rétes</i>, camarilla falatokkal töltve.</p> +<p><i>Olasz maccaroni.</i> (Küldj negyvenezer katonát Olaszországba +s várd meg, míg azokat ott macaronivá aprítják, akkor légy +nagylelkü, s kűldj másik negyvenezeret, a kik visszahozzák.) +<span class="pagenum"><a name="Page_227" id= +"Page_227">-227-</a></span></p> +<p><i>Fordított kása.</i> (Végy félmillió megtért pecsovicsot, rakd +őket hivatalba s vigyázz: hogy meg ne égesse a szádat.)</p> +<p><i>Barátfülek:</i> (tout à la nature).</p> +<p><i>Püspökfalat:</i> (papi jószágok elvételének félelmével).</p> +<p><i>Plumpudding à la monarchie.</i> (Végy kilencz nyomorúságban +élő népet, főzd ki a zsirját s hintsd be sötétséggel, rakj fölibe +papokat és főrendeket, hints rájuk egy réteg titulust, tedd fejükre +a trónt, ültess bele egy mézeskalács-bábot, s támogasd meg +szuronyokkal és kötözd meg lánczokkal, hogy el ne düljön.)</p> +<h5><i>Sültek.</i></h5> +<p><i>Systematicus tekenősbéka.</i> (Süsd meg a táblabiró +politikát, tégy hozzá logikát és szerecsendió virágot, rakd körül +okos gombával és ne egyél belőle.)</p> +<p><i>Egy tál fekete sárga császármadár.</i></p> +<p><i>Egész bárány lefőzve.</i> (Ezt legjobban tudja készíteni a +Martius. Czélzás egy hasonnevű népszónokra.)</p> +<p><i>Tolnai szarvas czímer à la Alvinczy</i> (nemzeti +szalmalángnál megpiritva.)</p> +<p><i>Foglyok kirántva:</i> (tudniillik: statusfoglyok, kirántva +tömlöczeikből.)</p> +<p><i>Fontolva haladó csigák.</i></p> +<p><i>Udvari keresztes dámák:</i> (mint schnepfek.)</p> +<h5><i>Torták.</i></h5> +<p><i>Keserü mandulatorta:</i> (közteherviselés és jogegyenlőség +mintájába öntve.)</p> +<p><i>Olla potrida à la corpus juris:</i> (összetépett armálisok, +elavult privilégiumok, tyukodi fütykösök, diplomák, nemesi +czimerek, longae litis pörök stb.)</p> +<p>Végre jön a <i>püspök ital</i>.</p> +<p>És legvégül, mint illik, a <i>fekete leves</i> (l. 4. sz. +alatt). <span class="pagenum"><a name="Page_228" id= +"Page_228">-228-</a></span></p> +<h4>93.<br /> +<i>Bizalmi hévmérő.</i></h4> +<p>40. fok. Forrpont. Az 1848-dik III. Törv.-czikkely +kihirdettetik.</p> +<div class="blockquot"> +<p><i>Ünnepélyes proczessiók</i> zászlókkal és fáklyákkal, +gratuláló dictiók, népgyülések, kokárdák, vörös tollak és +égrevigyorgó boldogságos arczok.</p> +</div> +<p>39. fok. Sajtószabadság.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Placatumok minden utcza-szegleten, vörösek, fehérek, zöldek: +némelyik nagyon is zöld; proclamatiók tele hadizenéssel, meg nem +történt ujságok, kardcsörgető versek, puska-, ágyu-ropogás: +papirosra festve. Ellenséget nem találván, mindenfelé +győzedelmeskedünk. Vicczek a censorokra.</p> +</div> +<p>38. fok. Népszabadság; úrbér-elengedés.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Háromezer földesúr örömtől ragyogó arczczal hirdeti +jobbágyainak: hogy többé nem szolgálnak nekik.</p> +<p>Az ajándékot adók igen nagylelkü, az ajándékot kapók pedig igen +savanyú képeket csinálnak. Amazok gondolnak a kármentesítésre, +emezek pedig nem tudják: hogy a török jön-e, vagy a tatár?</p> +</div> +<p>37. fok. Magyar szinek.</p> +<div class="blockquot"> +<p>A pántlika-árusoknak nagyon jól megy.</p> +</div> +<p>36. fok. Lutrik bezáratása.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Mindenki várja, hogy mikor mond a császár kridát?</p> +</div> +<p>35. fok. «A miniszterium a hadügy kezelését átveszi.»</p> +<div class="blockquot"> +<p>A budai várparancsnok eldug 30 mázsa lőport s nem akarja +felnyitni az arsenált.</p> +</div> +<p>34. fok. A németek lejönnek Bécsből csókolózni.</p> +<div class="blockquot"> +<p>A nemzeti szinház kivilágíttatik, zászlók adatnak cserébe.</p> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_229" id= +"Page_229">-229-</a></span></p> +<p>33. fok. A Martius valamit mond.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Harminczezer nemzetőr kiáll a papiroson a miniszterium +védelmére.</p> +</div> +<p>32. fok. Hivatalok osztogattatnak.</p> +<div class="blockquot"> +<p>A miniszterelnök kapuja előtt egyik hintó a másikat éri. Vannak +elégült és elégületlen arczok.</p> +</div> +<p>31. fok. A hadügyminiszter megérkezik Olaszországból.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Jubileum. Mind azt hiszszük: hogy már most magyar hadseregeink +is utána jönnek.</p> +</div> +<p>30. fok. Király ő felsége megkinálja a hű magyar nemzetet +kétszáz millió statusadósággal.</p> +<div class="blockquot"> +<p>A hirlapok kirántják a papiros kardot, s azt mondják: nem! soha! +semmit!</p> +</div> +<p>29. fok. Az Unio Erdélyországgal megtörténik.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Te Deum laudamus. Mindenki hiszi: hogy már most olcsóbb lesz a +só.</p> +</div> +<p>28. fok. Kétszázezer nemzetőr fogadást tesz az utolsó elhulltáig +védni a hazát.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Mindenik azt hiszi: <i>azaz utolsó én leszek</i>.</p> +</div> +<p>27. fok. Hire támad, hogy a székely katonák már megindultak.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Mindenfelé csak székelyvitézségről hallani anekdotákat.</p> +</div> +<p>26. fok. Deputatiók jönnek Bécsből, Párisból és Sztambulból a +magyar nemzet rokonszenvét kikérendők.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Deputatiók küldetnek vissza a rokonelvü nemzeteket a magyarok +segítségéről biztosítandók.</p> +</div> +<p>25. fok. Az olaszok folyvást győzedelmeskednek.</p> +<div class="blockquot"> +<p><i>Az ellenzéki körbe IX. Pius pápa</i> rendes tagnak bevétetik. +(Valóban így volt. J. M.)</p> +</div> +<p>24. fok. A pragmatica sanctio ellen beszédek tartatnak.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Az emberek egymásra néznek s azt kérdik: ki az?</p> +</div> +<p>23. fok. A Felséges császár Bécsből elutazik, nem tudni hová. +<span class="pagenum"><a name="Page_230" id= +"Page_230">-230-</a></span></p> +<div class="blockquot"> +<p>A jó magyar nemzet kosztot, quartélyt ingyen kinál neki, csak +jöjjön ide.</p> +</div> +<p>22. fok. Zágrábban valami krawall történik.</p> +<div class="blockquot"> +<p>A táblabirók azt hiszik, hogy pipaszárral szét lehet verni az +egészet.</p> +</div> +<p>21. fok. A kétfejű sasok repülni tanulnak.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Szerencsés utat kivánunk nekik.</p> +</div> +<p>20. fok. Az Ypsilonok ünnepélyesen kiküszöböltetnek.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Chyky táblabiró áldozatokat tesz a hazáért, de hisz örömest +hagyja elvérezni ypsilonjait, mert ez a hon üdveért történik.</p> +</div> +<p>19. fok. Az egyenlőség elve polgári és vallási tekintetben +kimondatik.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Melynek következtében miniszteri parancsnál fogva csakugyan be +is záratnak – Kassán – a <i>zsidó boltok</i>.</p> +</div> +<p>18. fok. Pesten elhatároztatik: hogy házbér nem fog +fizetődni.</p> +<div class="blockquot"> +<p>A kormány nem egyez a petitióba. Ez kissé megingatja a +bizalmat.</p> +</div> +<p>17. fok. A «Budapesti Hiradó» nem tudja hogy mit beszéljen?</p> +<div class="blockquot"> +<p>Sokan azt hiszik, hogy megtért.</p> +</div> +<p>16. fok. A nemzetőrök kirendeltetnek fáklyászenékre fáklyát +vinni.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Nemkülönben bizalmat szavazni a hatvani utczában. (A +miniszterelnöknek. Ekkor még nagy barátságban voltunk a Martiussal. +J. M.)</p> +</div> +<p>15. fok. A macskazenék divatba jönnek.</p> +<div class="blockquot"> +<p>A magyar nép kezdi a nagy nemzetek czivilisált szokásait +elsajátítani.</p> +</div> +<p>14. fok. Báró Lederer macskazenét kap. (Budai várkormányzó volt. +Híres pöreset lett e macskazenéből. J. M.) <span class= +"pagenum"><a name="Page_231" id="Page_231">-231-</a></span></p> +<div class="blockquot"> +<p>Báró Lederer egy pár macskazene-dilettanst agyonveret. A +barricadok nem akarnak sikerülni.</p> +</div> +<p>13. fok. A katonaság felesküszik az alkotmányra.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Nagy ünnepély, mézeskalácsot árulnak, mindenki hiszi, hogy ezzel +meg van mentve a haza.</p> +</div> +<p>12. fok. Ő Felsége hosszú levelet ír az ő horvátjaihoz. +Jellasichot ünnepélyesen leteszi hivatalából s hazaárulónak +nyilatkoztatja.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Magyarországon nincs ember, a ki ne hinné, hogy no most +Jellasichnak vége, fejét veszik, felakasztják, a horvátok meg +fognak ijedni.</p> +</div> +<p>11. fok. Neveztetnek ki számtalan tisztek számtalan +zászlóaljakhoz.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Magyar ember szentül hiszi, hogy azok a zászlóaljak csakugyan +léteznek valahol.</p> +</div> +<p>10. fok. A katonatiszteknek megengedtetik bajuszt ereszteni.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Ez hatalmas coup d’état volt, mondja magában a táblabiró.</p> +</div> +<p>9. fok. Magyar pénzek veretnek.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Lesz tehát a miről bennünket megemlegessen a maradék!</p> +</div> +<p>8. fok. A Közlöny csatahireket közöl.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Vidéken azt hiszik, a kik a Közlönyben hisznek, hogy a magyarok +vasból, a ráczok pedig vajból vannak.</p> +</div> +<p>7. fok. Rettenetes sok magány hír kószál.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Elesett tízezer rácz, két annyi elfogatott, három annyi a +Tiszába fulladt, Jellasich fogva van; a préda felszámíthatatlan; a +magyarok közül a veszteség egy lovas, két gyalog, három sebesült. +Egy kapitánynak keresztül lőtték a sisakját. Egyéb baj nem történt. +A táblabiró hisz és üdvezül.</p> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_232" id= +"Page_232">-232-</a></span></p> +<p>6. fok. Az országgyülés pedig összeül.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Könnyebken lélekzik az egész nemzet. Szép szavakban nem lesz +fogyatkozás.</p> +</div> +<p>5. fok. «A kétszázezer katona és 42 millió adó hevenyében +megszavaztatik.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Országos jubilæum. Magyarország boldogsága alá van irva; az édes +kedves optimisták azt hiszik, hogy e kétszázezer vitéznek egyéb +dolga sem lesz, mint Magyarországot megvédelmezni.</p> +</div> +<p>4. fok. A minoritás végképeni eltörpültetése.</p> +<div class="blockquot"> +<p>A táblabiró mászodszor hisz és idvezül. A táblabiró harmadszor +is hisz és idvezül.</p> +</div> +<p>3. fok. A király megigéri: hogy Budára jő lakni.</p> +<div class="blockquot"> +<p>A jólelküek azt hiszik: hogy már építik is számára a királyi +lakot.</p> +</div> +<p>2. fok. Mészáros Lázár le megy a ráczok ellen.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Mindenki hiszi: hogy addig vissza sem jő, míg őket szét nem +veri.</p> +</div> +<p>1. fok. Az országgyűlés két nap disserál a pálinkafőzésről.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Ez már aztán a parlament, gondolja magában Bárány táblabiró.</p> +</div> +<p>0. fok. Rossz hirek és jó hirek.</p> +<div class="blockquot"> +<p>A politika rendes kosztosai nem tudják: hogy mit higyjenek. +Országos sem ide sem oda.</p> +</div> +<p>1. fok. Minus! Zágrábban leteszik a királyt.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Mi a tatár? nem akasztatja fel őket a miniszterium?</p> +</div> +<p>2. fok. Megégetik a nádor arczképét.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Ezeket sem akasztatja fel a miniszterium?</p> +</div> +<p>3. fok. A ráczok pusztítnak mindenfelé.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Hát már senkit sem akasztat fel a miniszterium? A táblabiró +restelkedni kezd.</p> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_233" id= +"Page_233">-233-</a></span></p> +<p>4. fok. Az olasz ügyben veszt a baloldal.</p> +<div class="blockquot"> +<p>A jobboldal sem igen látszik dicsekedni a győzelemmel.</p> +</div> +<p>5. fok. A katonaság nem akar engedelmeskedni a magyar +kormánynak.</p> +<div class="blockquot"> +<p>A táblabiró nép leereszti fülét farkát, s gondolkodóba esik.</p> +</div> +<p>6. fok. A katonaügy nem úgy üt ki, a mint hittük. A fekete-sárga +zászlók, a kétfejű sasok, a rexum-linxum, a fehér frakk és +mogyoró-pálcza visszajönnek.</p> +<div class="blockquot"> +<p>A táblabiró kiveri pipáját s azt mondja: hogy de már ez +furcsa.</p> +</div> +<p>7. fok. A szent-tamási ütközetet elvesztjük, a katonák a +nemzetőröket szídják, a nemzetőrök a katonákat: az ujságirók mind a +kettőt.</p> +<div class="blockquot"> +<p>A táblabiró haragszik, de nem meri magának megvallani, hogy +kire?</p> +</div> +<p>8. fok. A statusadósságok elfogadtatnak.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Országos káromkodás, a nemzet csóválja a fejét. A táblabiró +nyugodtan várja: hogy csakugyan teremt-e az Isten semmiből valamit? +Magyarország üres ládájából kétszáz millió forintot?</p> +</div> +<p>9. fok. A kormány odaengedi a horvátoknak Horvátországot, a +ráczoknak a Bánátot, az oláhoknak Erdélyt, a tótoknak +Felső-Magyarországot, a németeknek a királyi városokat.</p> +<div class="blockquot"> +<p>A táblabiró félni kezd: hogy ha ez így megy, egyszer majd +előkerülnek a Marahánok és Dákok utódai, s úgy visszakövetelik +Kecskemétet és a Kunságot, hogy jobban sem kell.</p> +</div> +<p>9. fok. Radeczky minden ujságirót felakasztat, az ártatlan +Közlönyét kivéve.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Patrona Hungariæ ora pro nobis!</p> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_234" id= +"Page_234">-234-</a></span></p> +<p>10. fok. Magyarország alkotmány helyett kap kancsukát, a +hivatalok németekkel töltetnek be. Az ország adó alá vettetik, a +kaputos emberek fejeire díj szabatik.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Vannak, kik gyanakodni kezdenek, hogy aligha mennek igen jól a +dolgok. Azonban még ez csak sejtelem.</p> +</div> +<p>11. fok. Kimondatik: hogy ezentul Magyarországot Colonia +Sclavának fogják nevezni; Jellasich kineveztetik +propreatornak.<a name="FNanchor_28" id="FNanchor_28"></a><a href= +"#Footnote_28" class="fnanchor">28)</a></p> +<div class="blockquot"> +<p>A táblabiró szeme egyszerre felnyilik, káromkodnék, de nem ér +rá. Bújában az egész nemzet elkezd verseket írni, keservesnél +keservesebbeket.</p> +</div> +<p>12. fok. Következik Sziberia.</p> +<div class="blockquot"> +<p>Ott pedig hideg van.</p> +</div> +<h4>94.</h4> +<p>Próbáljátok csak az alföldi emberrel elhitetni: hogy jön a rácz; +azt fogja rá mondani, hogy ő azt a sipkájával leborítja.</p> +<p>Próbáljátok a kunokkal, hajdukkal elhitetni, hogy bizony bátor +legények azok a ráczok is, hogy egy nap alatt sánczot hánynak maguk +előtt: hogy igen jól lőnek, s esőt és zivatart és napszurást ki +tudnak állani, ti se legyetek hát lusták, hanem keljetek föl; mert +az ellenséget nem győzi le a megvetés; meg sem merem mondani, hogy +mit kapnátok érte?</p> +<p>Mit tettünk a legveszélyesebb időkben?</p> +<p>Mindig kibeszéltük, a mit tenni akartunk.</p> +<p>S soha sem tettük azt, a mit kibeszéltünk.</p> +<p>Ez aztán nem vers, hanem igaz.</p> +<p>Ha még e philosophiának soká lesz kelete, megérjük, mitől isten +és saját jó voltunk őrizzen meg bennünket: hogy</p> +<p>Intra Hungariam non est vita. <span class="pagenum"><a name= +"Page_235" id="Page_235">-235-</a></span></p> +<h4>95.</h4> +<p>Variatiók e théma fölött: <i>a király beteg</i>.<a name= +"FNanchor_29" id="FNanchor_29"></a><a href="#Footnote_29" class= +"fnanchor">29)</a></p> +<p>A király az Isten képe. Hát az Isten képe beteg?</p> +<p>Ha az Isten beteg volna, a nap elvesztené fényét, a csillagok +megfagynának, a föld nem hozna virágot, az ég kék helyett zöld +lenne, a hegyek tüzet okádnának, a holdból piros vér folyna, a +tejut megfeketülne s égő üstökös csillagok járnák keresztül-kasul a +világot. Akkor volna a pokolban drága dolog!</p> +<p>Hátha a földi Isten megbetegszik; ne legyen az is nagyszerű?</p> +<p>Ne érezzék-e a népek keservesen: hogy a király beteg?</p> +<p>Ne folyjon-e a népek szivéből piros vér, szemeikből égő könny? +ne legyen-e szabadságok letiporva; mert a király beteg?</p> +<p>Ne érezze-e meg egy egész ország fogcsikorgatással: hogy a +király beteg?</p> +<p>Ha egy embernek feje fáj, nyakára tesznek flastromot.</p> +<p>Ha egy nemzetnek feje beteg, a nemzet nyakára tesznek érte +jármot.</p> +<p>Ha az embernek a feje fáj, nadályokat raknak keblére, s karján +eresztenek vért?</p> +<p>Ha egy nemzetnek a feje fáj, a nemzet keblére kell rakni a +nadályokat, a nemzet karján kell eret vágni?</p> +<p>Miért van hát az embernek feje? Azért: hogy legyen a kalapját +hová tenni?</p> +<p>Imádkozzatok: hogy a király ne legyen beteg!</p> +<p>Doctor camarilla elkészítette a reczipét: imádkozzatok.</p> +<p>Kétszáz millió statusadósság ezüstben, aranyban, az első +orvosság: adjátok meg és imádkozzatok! <span class= +"pagenum"><a name="Page_236" id="Page_236">-236-</a></span></p> +<p>Kétszáz ezer katona, frakkban, német lábon, a második orvosság. +Adjátok meg és imádkozzatok!</p> +<p>Kétszázezer pecsovics és jezsuita, mint magyar hivatalnok, +harmadik orvosság: vegyétek be és imádkozzatok!</p> +<p>Pénz és hadügyi tárczák; negyedik orvosság. Adjátok vissza és +imádkozzatok!</p> +<p>Pragmatica sanctio, ötödik orvosság; higyjetek benne és +imádkozzatok!</p> +<p>Alkotmányos szabadság, porrá törve és elpárolgatva: felejtsétek +és imádkozzatok!</p> +<p>Háromszáz democrata feje, mint hideglelést üző labdacs. Hetedik +orvosság. Vágjátok le és imádkozzatok.</p> +<p>Hogy a király gyógyuljon meg! Hogy az Isten képe ne legyen +beteg, hogy a nemzet feje ne gyöngélkedjék.</p> +<h4>96.</h4> +<p>Ezennel közhirré teszszük: hogy ha mi egy tarokkártyát ketté +vágunk s arra ráirjuk: hogy <i>egy forint</i>, az azonnal pénz. A +ki el nem fogadja, azt felakasztatjuk.</p> +<div class="figleft"> +<p>Gaymüller<br /> +financ.</p> +</div> +<div class="figright"> +<p>Báró Jellachich, ia<br /> +Pannonia királya. (P. H.)</p> +</div> +<h4>97.</h4> +<p>A legelső magyar proclamatiókat a katonasághoz <i>Hajdu +János</i> huszár osztotta ki Lembergben.</p> +<p>Ő egy lengyel utastól kapta azokat, oly utasítással: hogy csak +magyar katonáknak adjon belőle.</p> +<p>A jó huszárok aztán elvitték egy ősz öreg strázsamesterükhöz a +kapott nyomtatványt s kérték, hogy olvassa el nekik; két nap alatt +megtanulta mindegyik a mi benne volt könyv nélkül; s harmadnap +megszökött Lembergből valamennyi.</p> +<p>Hanem szegény Hajdu Jánost elcsipték, hadi törvényszék elé +állították s elitélték tizesztendei fogságra. <span class= +"pagenum"><a name="Page_237" id="Page_237">-237-</a></span></p> +<p>Történt azonban, hogy egy transport katonaságnak olasz tisztje +meglátta a kezébe adott foglyot s őt maga elé rendelvén kérdezé: +hogy hova maradt a regementjétől?</p> +<p>Ő felelé: hogy ezrede Magyarországra ment.</p> +<p>«Hát kend ilyen amolyan adta szedte vette, káromkodék a tiszt, +mért nem ment vele? mit eszi kend itt hiába a lengyel kenyeret? +takarodjék mindjárt haza! erre amarra teringette!»</p> +<p>Hajdu János uram alig akart hinni s füleinek, s azt felelte: +hogy köszöni.</p> +<p>Hát a lova hol van kendnek?</p> +<p>Hát megkövetem, lovon mehetek haza?</p> +<p>Enyje hát még kend azt sem tudja felérni ököllel, hogy a ki +huszár, az lovon jár?</p> +<p>Szegény Hajdu János alig tudta magát tartóztatni, hogy kezet ne +csókoljon az áldott tisztnek, az pedig még egyszer +összeteremtettézte katonái előtt, adott neki egy pár forintot s +fegyveres erővel kisértette a határszélig, megparancsolva, hogy +vissza ne merjen jönni!</p> +<p>Nem is állt meg a jó ember, míg az ezredéhez nem ért.</p> +<p>Hanem azt az olasz tisztet a hányszor említi, mindannyiszor +megemeli a süvegét.</p> +<h4>98.</h4> +<p>Fiam, ha háborúba mégy, e következendő dolgokra figyelmezz:</p> +<p>Soha se számláld meg az ellenséget, mert az æquatiókat nem a +háboru számára találták föl.</p> +<p>Soha se fuss az ellenség elől, mert kimelegedel s tüdőgyuladást +kapsz s abban halsz meg.</p> +<p>Soha se fordulj meg a golyóbis előtt, mert annak mindegy, akár +hátul talál, akár elől.</p> +<p>Soha se vigy pénzt magaddal a csatába, mert mindig azon lesz az +eszed. <span class="pagenum"><a name="Page_238" id= +"Page_238">-238-</a></span></p> +<p>Soha se zörgess, ha be van zárva az ajtó, hanem menj be az +ablakon.</p> +<p>Soha se kérdezd, hogy miért? ha neked parancsolnak; soha se +felelj, hogy miért? ha te parancsolsz másnak.</p> +<p>Soha se egyél magad elébb, mint a lovad; mert te ülsz rajta, nem +az te rajtad.</p> +<p>Soha se kérj és soha se adj pardont. Nem vagy te császár, hogy +kegyelmet osztogass, ellenfeled sem az.</p> +<p>Soha se bántsd a közkatonát, míg tisztet látsz magad előtt. Csak +az arany paszomántra czélozz.</p> +<p>Néma légy, ha sebet kapsz; süket légy, ha sebet adsz.</p> +<p>Így aztán csak megélsz.</p> +<h4>99.</h4> +<p>Bécsből írják: hogy nagyszombati veszteségünk örömére Jellasics +a Burgban tánczestélyt adott.</p> +<p>Ugyanezen levelezőnk megjegyzi, hogy a horvát tisztek igen jól +tánczolnak s Jellasics maga nemcsak a walzerben ritkítja párját, de +még a hegedűben is virtuoz.</p> +<p>Ugyanis a szünóra alatt felragadva egy hegedűt az orchestrumból, +azon a legügyesebben hegedülte el az egész Ernani ouverturet.</p> +<p>Kérték a jelenlevő hölgyek, hogy húzzon egy nemzeti horvát +nótát, a pákozdi hős engedett az unszolásnak s húzott egyet, a +melyről azt mondták, hogy igen szép.</p> +<p>Jelen volt levelezőnk írja, hogy az nem volt egyéb, mint Egressy +Béninek a Tiszaparti csárdása. Alkalmasint nekünk tanulta be a +szomszéd s itt Pesten akarta elhegedülni s most Bécsben horvátnak +mutatja be.</p> +<h4>100.</h4> +<p>Rövid időre közönségünktől búcsút veszek.</p> +<p>A csaták végeig s ez úgy hiszem rövid leend. <span class= +"pagenum"><a name="Page_239" id="Page_239">-239-</a></span></p> +<p>A hazának szüksége van karom erejére s én nem ismerek +előbbrevaló érdeket, mint hazámét.</p> +<p>Ha vissza nem jövendek, lapomat Ludasy Mór fogja az év végéig +szerkeszteni.</p> +<p>De hiszem Istenem: hogy látnom kell Magyarország függetlensége +kivívását.</p> +<p>Hiszem Istenem: hogy az égbekiáltó gazság nem fog diadalt ütni +az igazak elvesztén.</p> +<p>Hiszem Istenem: hogy ama gyülevésznép, mely még rabolni is +gyáva, ha szembeszállandunk vele, a vérig bántott nemzet egy +kézütésétől földre hulland, mint az őszi légy.</p> +<p>S akkor fölemelt arczczal térendek újra vissza.</p> +<p>Ha ott maradnék, meg ne sirassatok.</p> +<p>Ha elesem s a haza veszt, sirassátok meg a hazát, s azokat, kik +benne élnek, ne azokat, a kik meghaltak.</p> +<p>Ha elesem s a haza győz, örüljetek s meg ne bántsátok az Istent +a fájdalom könyüivel.</p> +<p>Adjon Isten szebb napokat.<a name="FNanchor_30" id= +"FNanchor_30"></a><a href="#Footnote_30" class="fnanchor">30)</a> +<span class="pagenum"><a name="Page_240" id= +"Page_240">-240-</a></span></p> +<h4>101.</h4> +<p>A bécsiek 3 tonna aranyat és 15 tonna- ezüstöt küld tek szerb +elleneinknek. Azonban Pesten lefoglalták a felfedezett +küldeményt.</p> +<p>Valjon megengedi-e a pragmatica sanctió, hogy ha +Ausztria-Magyarország ellenségeinek pénzt küld, azt a magyar +kormány lefoglalhassa?</p> +<p>Szabad-e ez? illik-e ez? A pragmatica sanctiót így +megsérteni?</p> +<p>Mikor ő felsége iszonyú hatrőfös placatumban elmondja: hogy ő +hív magyarjait mennyire szereti, az illir mozgalmakat hogyanképen +rosszalja, Jellasichot hivatalaiból <span class="pagenum"><a name= +"Page_241" id="Page_241">-241-</a></span> kirakja s a békességet +helyreállítani törekszik; illik-e fölfedezni, hogy ugyanakkor a +bécsi kormány ellenségeinket titokban pénzzel és fegyverrel segíti? +illik-e kibeszélni, hogy ugyanakkor a kedves rebellis – urunk +királyunk fölséges rokonainál theaestélyeken van?</p> +<p>Szégyeld magad, nemes magyar nemzet ily lovagiatlannak lenni. +Szégyeld magad, te, ki oly hűséges vagy urad királyod iránt, +észrevenni: hogy az ő szavai nem tartatnak meg. A te fő erényed a +bizalomszavazás, hivés és engedelmesség. Mit gondolsz, ha +meghallaná a világ: hogy te urad királyod szavában kételkedel? A +nemes, nagylelkü, bizalmas magyar nemzet kételkedik?</p> +<p>Hogy kerülhetnél más népek szeme elé? <span class= +"pagenum"><a name="Page_242" id="Page_242">-242-</a></span></p> +<h4>102.</h4> +<p>Egy különben derék ember azt mondá: hogy Galiczia is +Magyarországhoz tartozik.</p> +<p>Ez is olyanformán jön ki, mint mikor az egyszeri czigánytól +kérdezték:</p> +<p>– Kié ez a kilencz <i>meztelen</i> purdé?</p> +<p>A czigány meg azt felelé rá: nyolcz az enyim, a kilenczediket is +én <i>ruházom</i>.</p> +<h4>103.</h4> +<p>Mint lettek az emberek hajdan herczegekké?</p> +<p>Dicsőségesen országlott főkötős királyunk, Mária Terézia, ki +uralkodása utolsó éveiben a szó teljes értelmében népek anyja volt, +egyszer a prágai várhegyen lefelé kocsikázván, hintajának +kerékkötője elszakadt s a hegy lejtőjén aláfelé rohanó hintó +már-már semmivé teendő vala a pragmatica sanctiót, midőn egy az +útfélen lakozó kovácsmester odaugrott, megragadta izmos kezeivel a +republicanus tendentiáju szekeret s eképen a fölséges kezeket és +lábakat megmenté az összetöréstől. <span class="pagenum"><a name= +"Page_243" id="Page_243">-243-</a></span></p> +<p>Ez a kovácsmester lett később herczeg Kolowrat.</p> +<p>S ha még hozzá teszszük: hogy Kolowratnak egy csinos, termetes, +jól kinőtt katonafia volt, kit Mária Terézia udvarában neveltetett, +az egész sorsfordulatot senki sem fogja valami bámulatosan +természetfölöttinek találni.</p> +<h4>104.</h4> +<p>Biztos recipe az ellen, hogy az embert a háborúban golyó ne +találja.</p> +<p>A mint meglátod, hogy valakit lelőttek, állj a helyére.</p> +<p>Lefebre híres mathematikus kiszámította, hogy úgy áll, mint +11,000 az 1-hez az a valószínüség, hogy oda többet nem fognak +lőni.</p> +<h4>105.</h4> +<p>Egy – nem tudni, mi okból – hazatért nemzetőr hosszasan +dicsekvék vele, hogy ő a csatában két rácznak levágta a lábát.</p> +<p>– Mért nem inkább a fejét vágtad le? – kérdék a vitéztől.</p> +<p>– Mert már azt levágta valaki, mire én odajutottam.</p> +<h4>106.</h4> +<p>Édes apám: kérdi egy kis kecskeméti magyar fiú, háborúba menendő +apját: hoznak-e azok a horvátok magukkal kis fiúkat is?</p> +<p>Minek neked azok a kis fiúk, kis szolgám?</p> +<p>Hát én meg majd akkor azokkal a horvát gyerekekkel +verekedem.</p> +<h4>107.</h4> +<p>Meglát egy vidéki atyánkfia egy huszártisztet teljes parádéban. +Odamegyen hozzá s bámulja sokáig czifra öltözetét. <span class= +"pagenum"><a name="Page_244" id="Page_244">-244-</a></span></p> +<p>Leginkább látszott figyelmét magára vonni a töltéstartó szájára +aplikált rézoroszlánpofa. Végtére megszólal.</p> +<p>«Ugy-e bizony kérem ez ő felségének a képe?»</p> +<p>«Az ám; volt a felelet.»</p> +<p>«Ugyancsak megvénült.</p> +<h4>108.</h4> +<p>A szegedi várbörtönből kiszabadított rejtélyes státusfoglyok +(többnyire olaszok), Kossuthnak egy szép faragványt készítettek +emlékül. Kossuth a muzeumnak ajándékozá e tiszta szív nyujtotta +hálaoltárt.</p> +<p>Szegény emberek, mennyit szenvedtek és mennyi idő óta!</p> +<p>Némelyik azt sem tudja, miért fogatott el s miért kínoztatott +éveken keresztül?</p> +<p>Többnyire a legjobb családból való férfiak.</p> +<p>Egy orosz porkolábjuk volt nekik.</p> +<p>Egyszer egy öreg rab azt találta mondani, midőn a silány +árpakenyeret kiosztá közöttük.</p> +<p>«Minő ez a kenyér!»</p> +<p>S az a nemember e szavaiért megkötöztette a nyomorultat egy +koporsószerű ládában hasra fektette, s úgy tartotta egy fülkében +negyvennyolcz óráig.</p> +<p>Mennyi nemét találták fel számukra e kínzásnak!</p> +<h4>109.<br /> +<i>II. Rákóczy Ferencz fogsága.</i></h4> +<p>Négy nap alatt háromszor került e mű szinpadra, a szinház +mindannyiszor csordultig tele.</p> +<p>A közönség újra él e darabban.</p> +<p>Minden helyzete, minden szava e műnek hű a multhoz és igaz a +jelenhez. Rákóczy Ferencz mint gyermek jezsuiták által jezsuitának +nevelteték, körül volt véve a bécsi udvarban fürkésző kémekkel, kik +minden szavát, minden pillantását ellesték a rettegett +oroszlán-fajzatnak. <span class="pagenum"><a name="Page_245" id= +"Page_245">-245-</a></span></p> +<p>És a nyiltszivű magyar megtanulta nevelőitől a tettetést, +megcsalta azokat, kik őt meg akarták csalni, s midőn anyja Zrinyi +Ilona, buzdítani jő, rég nem látott fiát: hogy ragadjon fegyvert a +hazát megmenteni; – Rákóczy, tudva: hogy a falaknak fülei vannak, +azt feleli rá:</p> +<p>«Én? a jó császár ellen fegyvert fogjak?»</p> +<p>Hallottátok volna azt a kaczajt, azt a convulsiv vidámságot, +melyre e szavak után a közönség rendesen kitör. Minő nevetséges +eszme! minő groteszk gondolat! Egy férfi, ki a jó császár ellen +fegyvert fogni nem akar!</p> +<p>Az ember nem bír az arczának elég tettetést parancsolni, hogy +mégis mindenki meg ne lássa rajta: hogy hisz ez a fiú most +tréfál.</p> +<p>Még ha kipiszegték volna azt a mondást, akkor csak volna +reménység; de kikaczagták, dörgő hahotával kikaczagták!</p> +<p>És hallottátok volna azt a felzajgó lelkesedést, mit Zrinyi +Ilona buzdító szavai idéznek elő; mint mikor a szél lecsap a +tengerre s millió hullám veti föl magát, egy szavára letörölve +arczáról a maga hazudott ég tükörképét.</p> +<p>Nem a légből vett ideál, nem kicsikart fantomok – hanem a nép +lelkéből támadó igazság van itt a költészet élő alakjával +felruházva. S végre midőn a távolban a lelkesítő Rákóczy-induló +megszólal, a tömeg fölordít, mintha mindenki szivének +legérzékenyebb húrján el volna találva, egy kitartó névtelen +kiáltás emeli a levegőt, minden arcz ragyog, minden szem sír, +minden kéz tapsol vagy oldalához kap s fegyverét keresi.</p> +<p>Szent hivatása az a költőnek – a nép szivében oly szenvedélyeket +fölkelteni, mik ha fölébrednek, nem halnak el soha, hanem +átszállanak apáról fiúra, s későn vagy korán, lángra gyujtják az +életet. <span class="pagenum"><a name="Page_246" id= +"Page_246">-246-</a></span></p> +<h4>110.</h4> +<p>Az angol királynő mégis csak gondoskodik az ő népeiről.</p> +<p>Irlandban nagy az éhség, az emberek hullanak mint a légy őszkor +krumplihiány miatt.</p> +<p>Victoria asszony meghallja azt: hogy az ő népei nagy +fogyatkozást látnak a krumpliban s rögtön parancsot ad ki +szakácsainak: hogy többé krumplit ne merjen főzni a királyi +asztalra. Igen helyesen, mentül kevesebb krumplit eszik meg a +királyné asszony, annál több marad a szegényeknek.</p> +<h4>111.<br /> +<i>Feladat sakkozók számára.</i></h4> +<p>A partie így áll:</p> +<p>A feketesárga részen van egy <i>király</i> meg egy +<i>királyné</i>.</p> +<p>Van egy <i>futó</i>, ez <i>Jellasics</i>.</p> +<p>Van egy <i>bástya</i>, ez <i>Windischgrätz</i>.</p> +<p>Van egy <i>ló</i>, ez <i>Récsei Ádám</i>.</p> +<p>Van két <i>pion</i>, – ezek a <i>ráczok</i> és +<i>oláhok</i>.</p> +<p>A három szinű részen – <i>sem király, sem királyné</i>.</p> +<p>Van egy <i>futó</i>, ez – <i>Baldacci</i>.</p> +<p>Van két <i>bástya</i>: ez <i>Perczel</i> és <i>Görgei</i>.</p> +<p>Van egy <i>ló</i>, – ez <i>Teleki Ádám</i>.</p> +<p>Van hat <i>pion</i>, – ezek a <i>magyarok, székelyek, olaszok, +bécsiek, lengyelek és tirolok</i>.</p> +<p>Kérdés: hogy lehet a feketesárga királynak és királynénak két +húzással <i>mattot</i> adni?</p> +<h4>112.<br /> +<i>Expeditió Simonichiana.</i></h4> +<p>Motto:</p> +<p>Elmentünk mind, le vágtuk mind, haza hoztuk mind, tudniillik a +sok semmit. – – <span class="pagenum"><a name="Page_247" id= +"Page_247">-247-</a></span></p> +<p>Mentünk mentünk mendegéltünk, – – – az az: hogy dehogy mentünk, +felültettek bennünket Pozsonynál háromszáz szekérre, mert azt +mondták, hogy a pesti nemzetőrök nem tudnak gyalogolni.</p> +<p>Később azonban kisült, hogy azért ültettek bennünket szekérre: +hogy hamarább ott legyünk. – A szekerek elé ökrök voltak fogva, +néhol változtatás kedveért bivalyok is.</p> +<p>Így aztán nincs rajta mit csudálni, hogy fél nap alatt egy egész +mértföldet utaztunk, még pedig tót mértföldet, következésképen +hosszút.</p> +<p>Hogy vigan voltunk, azt tán mondanom sem kell, magyar ember +rendesen víg, ha háborúba megy, ha egy kicsinyt német is.</p> +<p>Ha eső esett, káromkodtunk, ha a nap sütött, danoltunk, ha sem +nap nem sütött, sem kenyerünk nem volt, lefekhettünk és aludtunk, +ki milyen hosszú volt, olyan hosszan az édes haza földén, a +csillagos szent ég alatt.</p> +<p>Végtére valahára bebotlottunk fényes Leopold várára. Nem azért, +mintha verset akarnék mondani, de ez a vár csakugyan erős vár. +Olyan bástyái vannak, mint egy kálvinista asztag, aztán czik-czak +erre is amarra is, még ha az ember benne van is eltéved, hátha +kívül van rajta!</p> +<p>De ugyan fel is volt ám szerelve ez a rettentő erősség!</p> +<p>Bezzeg ki volt fektetve a sánczra négy, olvasd 4 egész sugár +ágyú, három-három fontos mindenik, csak úgy mint az Isten +megteremtette, felszerelés, munitió, strázsa és minden egyéb nélkül +a világon.</p> +<p>Tán ha ledobta volna az ember a sánczról, agyon is lehetett +volna ütni vele vagy két embert, a ki oda állt volna alá.</p> +<p>Vezér biztosunk Thanhoffer (nem kell a nevétől megijedni, egy +szót se tud németül, se tótul) előhivatja a várnagyot és kérdi: +hogy hol a munitió? <span class="pagenum"><a name="Page_248" id= +"Page_248">-248-</a></span></p> +<p>A várnagy azt feleli: hogy van minden ágyúhoz három golyóbis, ha +belefér; két ágyútisztító mind a négyhez, meg egy kananér.</p> +<p>Thanhoffer azt felelte erre a feleletre: hogy ha Simonics ezt a +várat beveszi, nyugodjék meg abban a várnagy úr, hogy legelőször +őtet akasztatja föl.</p> +<p>A várnagy úr igen megörült ennek a szép igéretnek s egy óra +mulva visszajő csodálkozó képpel Thanhofferhez:</p> +<p>«Gondolja csak, milyen csoda történt? Hát lemegyek a +kaszamatákba, ott találok hordókat: megkoczogtatom a pálczámmal, +hát tele vannak, hát mi van bennük? Hát ágyú, puskapor és golyóbis +és más mindenféle vagy két ezer lövésre való.»</p> +<p>Ejnye be jó, hogy az a várnagy megnézte: hogy mi van azokban a +hordókban? Rögtön felrántottunk vagy harmincz ágyút oda a +bástyákra. Két nap alatt betatanulták embereink az ágyúkkal való +bánást s már most nem volt egyéb hátra: minthogy jőjjön Simonics és +hagyjon magába lőni.</p> +<p>De volt annak esze. Látva: hogy az ember egy csizmába mind a két +lábát bele nem dughatja, ott hagyott bennünket s elment a széles +világba.</p> +<p>Mi pedig azalatt vigadtunk jó Leopold várában.</p> +<p>Első nap volt: serünk, borunk, pálinkánk.</p> +<p>Második nap: bor és pálinka.</p> +<p>Harmadik nap: pálinka.</p> +<p>Negyedik nap: igen jó víz. Sokszor a mennyországból is kaptunk +hozzá zulagot.</p> +<p>Egyszer aztán híre futamodott; hogy a mai szent napon +Simonics-csal fogunk verekedni Jabloniczánál.</p> +<p>Utczu erre lóra kaptunk – na de először elmondom: hogy miként +kaptunk lóra?</p> +<p>Hát lovunk persze nem volt; de ez se baj, ott volt gróf yné +asszonyság ő méltósága.</p> +<p>Tehát el ment hozzá egy hadnagy, egy tizedes, meg tiz jó legény +lovat kérni. <span class="pagenum"><a name="Page_249" id= +"Page_249">-249-</a></span></p> +<p>A tisztelt grófnő igen magas tonushoz lévén szokva, a mit még +akkor tanult, mikor Bécsben pogácsát és más egyebet is árult, tehát +a hadnagy igen megbecsülte s kérte tőle a lovakat jó pénzért.</p> +<p>Van a grófnénál egy sárgaképű, feketefogú obester, mit csinál +ott, mit nem csinál, az nem ide tartozik, hanem úgy látszott: hogy +ezúttal ő volt a tolmács.</p> +<p>«Bizony nincs lovunk uraim, a ménesen van valamennyi és mind +igen szilaj, nem lehet megfogni.»</p> +<p>«Köszönjük azt, a mit nem lehet megfogni, de majd megnézem én +előbb az istállót»! mond a hadnagy.</p> +<p>«Soha se fáraszsza magát, nincs ott két strupirt parádégaulnál +egyéb.»</p> +<p>De biz a hadnagy lefárasztotta magát s utána fáradt a Herr +Obester s hát az istállóban száz darab szebbnél szebb lóra +akadtak.</p> +<p>A hadnagy válogatni kezdett. Az obester az elsőre azt mondta: +ezt nem lehet, a másodikra: azt sem lehet.</p> +<p>«Nem lehet, kiált a hadnagy: tizedes! meg vannak-e töltve a +fegyverek»? Meg! kiáltá tizenegy torok.</p> +<p>Ekkor aztán mindjárt lehetett.</p> +<p>Ötven lovat kiválogattunk. Utalványoztuk négyszáz pengővel +darabját, s ott hagytuk az ötvenet, meg a vén Obestert. Lovagolhat +rajtuk a grófné még eleget.</p> +<p>Reggeli tiz órakor kiállítottak bennünket s délután háromkor +indítottak el. Ez alatt vezérőrnagyunk Galgóczra jár s az alatt +Simonics kiszökött az orrunk elől.</p> +<p>Mi aztán egész nap ütöttük a nyomát, egész nap masiroztunk, +mindig láttunk magunk előtt félig fekete, félig fehér alakokat: az +ott Simonics! azok a svalisérek! s mire oda értünk, asszonyok +voltak, kik a felső viganójukat a fejökre terítve portyáztak, a +falun kívül. Hallottuk is: hogy az oldalunk mellett a hegyen túl +szörnyen ágyúztak. Sejtettük, hogy ott aligha nem lövöldöznek.</p> +<p>Siettünk aztán, toltuk az ágyúkat mi is, hogy el ne maradjunk a +requiemtől, s két órai dühös gyaloglás <span class= +"pagenum"><a name="Page_250" id="Page_250">-250-</a></span> után +kibukkanunk a sikra, hát egy falu előtt ott áll a nagy sereg, +megakadva egy lerontott híd előtt, melyen az ágyúkat nem tudta +átszállítani.</p> +<p>Neki rugtatunk tehát a nagy seregnek mi is bátran és elszántan, +kivált miután láttuk, hogy az tulajdon seregünk, mely hátulról +támadta meg Simonicsot, míg mi nekünk elébe kellett volna +kerülnünk.</p> +<p>Az már akkor túl volt az operenczián.</p> +<p>Na de igazán mondom, mikor rábukkantunk a táborra, azt +gondoltuk, hogy az az ellenség s azzal a jó szándékkal mentünk rá: +hogy közébe puskázunk.</p> +<p>Egész ellenkezően járt velünk vagy tizenhat polyák katona, az +meg tulajdon seregének nézett bennünket s közibénk jött s alig +hitte: hogy nem abba a companiába tartozik, míg nyakon nem +ragadtuk.</p> +<p>Ezeket az eleven trophæumokat el is hoztuk magunkkal. Jól jártak +szegények.</p> +<p>A magyaroknál a hadi foglyoknak jobban van dolguk, mint +Simonicsnál a kapitányoknak.</p> +<p>Így végződött a híres kimenetelű Leopoldvári expeditió.</p> +<p>Mi nyugodt lélekkel térhetünk haza; senkit sem öltünk meg, +minket sem ölt meg senki.</p> +<h4>113.</h4> +<p>Komárom leégett.</p> +<p>A kedves szép város a két Duna közt, melyet ártatlan tréfáink +annyi előszeretettel kerestek fel mindig s melyet most könnyező +szemeink fognak megtalálni, szomorúan, lerontva, elhamvadva.</p> +<p>Több mint ezer ház, a város legszebb helyei, a főutczák, a +piaczok, a városház-tere, a legszebb templomok, a nagyszerű +megyeház, mind, mind gyászszal behúzva, melyet a pusztulás hagyott +maga után, feketén, mintha rajtuk száradt volna az éjszaka, mely +semmivé tette.</p> +<p>Szegény, szegény szülötte földem, milyen szomorú <span class= +"pagenum"><a name="Page_251" id="Page_251">-251-</a></span> lehet a +te arczod! Hová ha mentem, minden ház egy édes emlék, minden arcz +egy vidám mosoly volt számomra, most minden rom egy bánatos +siremlék, minden arcz egy könnyeiből kifogyott kép.</p> +<p>Hát a födél, mely alatt születtem? Hát a rokonok, kikkel annyi +évet töltöttem együtt? s kiket még csak siratnom sem szabad?…</p> +<p>Szegény becsületes nép. Így adóztál hazádhozi +ragaszkodásodért.</p> +<p>Büntetést kap az erény, jutalmat az árulás…</p> +<p>De él még az Isten az égben, ki az ártatlanok könnyei és vérének +hullását számlálja odafenn s ki előtt a megolajozott homlok nem +tesz kivételt az emberek közül, ki itéletet mond koldus és király +fölött.</p> +<p>Él még az Isten! S ti földi istenek egykor sápadtan, +koronátlanul fogtok előtte állani s a milyen magasan voltatok +egykor az emberek fölött, oly mélyen fogtok hullani az elitéltek +sorai közé.</p> +<p>Ti, kiknek neve vihar és pusztulás a földön, kiknek étvágya +éhhalála a népnek, kiknek betegsége döghalál az országon, nem +féltek-e: hogy az a szellem, kinek képmásává hazudott benneteket az +ezredéves sötétség, felemeli világító karját s oly példát +szolgáltat rajtatok a világnak, minőt emberi szív kigondolni nem +bír.</p> +<p>Ti, kik koldusok és hazátlanok üldözésében örökítétek meg +neveiteket, nem féltek-e: hogy jöhet idő, mikor senki sem vár reá, +mely titeket látand idegen ház küszöbén koldulni, hazátlanul, +senkitől nem félve, senkitől nem szeretve?</p> +<p>Átkozott leend, ki ha fáradtak lesztek, házába befogad, ha +fáztok, tűzhelyéhez bocsát, ha meghaltok, eltemet. Átkozott leend a +sír, mely hantjaitok benyeli, átkozott a fű, mely azon megterem, és +áldott az, mely palotáitok küszöbét fogja lepni. <span class= +"pagenum"><a name="Page_252" id="Page_252">-252-</a></span></p> +<h4>114.</h4> +<p>Azt beszélik, hogy a király lemondott koronájáról Ferencz +herczeg javára.</p> +<p>Szegény öreg.</p> +<p>Biz azt hiszi, hogy még van, a ki hallgat a szavára.</p> +<p>Okoskodhatol te már édes jó királyom, hallottuk gyalázatos +hitszegő szavadat, hallottuk ágyúid dörgését, mindkettőt megszoktuk +immár s nem félünk és nem szeretünk többé.</p> +<p>Akár lemondasz, akár nem mondasz, semmit sem mondasz vele.</p> +<p>Szent voltál addig míg kétszázezer zsoldos hirdette igéidet, +szeretett, a ki félt tőled, most szerencséd elhagyott, ember vagy, +még annál is rosszabb s kaczag fölötted, a ki nem gyűlöl.</p> +<p>Vagy eszed, vagy szíved hiányzik, de annyi bizonyos: hogy +koronádat elkártyáztad.</p> +<h4>115.</h4> +<p>A császár fölgyujtatta saját palotáját.</p> +<p>Hol fog most szegény kitelelni?</p> +<p>Az idő ide s tova télre válik s ő födél nélkül maradt, talán +tűzkármentesítve sem volt a háza s a nagy sietségben meglehet, hogy +még téli kaputot sem vitt magával. Még meg találja magát +hűteni.</p> +<p>Igaz ugyan: hogy Lombardiában s ha isten úgy akarja, nálunk is +keményen be fognak neki fűteni, de mikor azok a rézkályhák oly +iszonyúan füstölnek; – az ember inkább fázik, minthogy az ilyen +tűznél melegedjék.</p> +<p>Aztán télen az a szokása a fáknak: hogy gyümölcsöt nem teremnek, +kivéve ezúttal az akasztófákat. Szegény császár, mit eszik a télen? +hol alszik a télen? házát felgyujtatta, kincseit beledobáltatta a +sárba, zsoldosoknak fizette. <span class="pagenum"><a name= +"Page_253" id="Page_253">-253-</a></span></p> +<p>Hát azután: ha egyszer kitelik a conventiója, micsoda +mesterségre fogja adni magát?</p> +<p>Sorra fogja járni birodalmait, országról-országra, ide is +bebukkant, oda is bebukkant, kérdezve: hogy kinek kell császár? +mindenütt el fogják utasítani. Egyik azt mondandja:</p> +<p>«Menjen kend isten hirével, szűk idő van, nem tarthatunk annyi +cselédet.»</p> +<p>A másik: «hittuk kendet, de kendnek nem tetszett, most +tetszenék, de nekünk nem tetszik.»</p> +<p>A harmadik: «Poslovenszki? ha nem poslovenszki, ott kinn +tágasabb.»</p> +<p>A császár-mesterség nagyon meg fog csökkenni.</p> +<p>A bandioknak, metallikoknak, érdemkereszteknek, sorsjegyeknek, +titulusoknak, nemességeknek s több efféle császári iparczikkeknek +nem akad vevője. A sok összevásárlott lelkiismeret mind a nyakán +marad, a koronára a zsidók nem contóznak többé, és a zsiványok nem +lopnak többé a császár számára, hanem kiki magának, a mint +illik.</p> +<p>Fölséges uram, az ebugattát, valami mesterség után kell látni, +mert felkopik az állunk.</p> +<p>Vegyük elő: mit tanultunk? mit tudunk? mihez értünk?</p> +<p>Kovácsmesterség? Bilincseket csinálni? Ez a galanteria czikk +kiment a divatból.</p> +<p>Szabó mesterség? Jó magyar katonáknak fecskefrakkot szabni? nem +mód ruha. Nem ér semmit.</p> +<p>Mészáros mesterség? Békességes népeknek háborút csinálni? Ah – +az emberek nem állatok többé s a hentesseregek szét vannak +üzetve.</p> +<p>Alchymista mesterség? Papirosból pénzt csinálni? Minden nép maga +készíti azt magának, a mennyi elég a napi szükségeire.</p> +<p>Mindennek kijövünk a gyakorlatából, fölséges uram.</p> +<p>A könyvnyomtatás elvette a szépírók kenyerét, a gőzhajó +<span class="pagenum"><a name="Page_254" id= +"Page_254">-254-</a></span> a fuvarosokét, a reformátió a pápákét a +szabadság elveendi a királyokét.</p> +<p>Elavultunk, kijöttünk a divatból s koronáink és királyi pálczánk +ide s tova ott fognak állani a múzeumokban, hol a régi paizsok és +kézíjjak állanak, miket a puskapor hasztalanokká tett.</p> +<p>Ámen.</p> +<h4>116.</h4> +<p>A király leköszönt.</p> +<p>A koronaörökös is leköszönt.</p> +<p>Nolunt acerbam sumere.</p> +<p>A koronákat és a státus adósságokat örökölte Ferencz József.</p> +<p>Josephus sine terra.</p> +<p>A kedves kis fiú.</p> +<p>Még alig tudja a nyakravalóját megkötni s kapja magát: császár +lesz.</p> +<p>Hjaj fiatal barátom, míg az ember a császárságot megtanulja, sok +szép víz lefolyik addig a Dunán.</p> +<p>Nagyot kell még magának addig nőni, míg azt mind megeszi, a mit +urabátyja megevett.</p> +<p>Tudja-e maga, mi az a diplomatika? Tud-e maga csalni, lopni, +hazudni s mind ezekhez szent képeket vágni?</p> +<p>Tudja-e maga, mi az az entente cordiale? Tudja-e maga, hogy +mikor az egyik császár tolvaj, akkor a másik császárnak orgazdának +kell lenni?</p> +<p>Tudja-e maga, mi az a népszeretet? Tudja-e maga, mire valók a +hóhérok, a katonák, az akasztófák, ágyúk és a börtönök?</p> +<p>Tudja-e maga, mi az a politica?</p> +<p>Tud-e maga mindent igérni, mikor meg van szorulva, azzal a szent +szándékkal: hogy semmit sem fog megadni?</p> +<p>Tudja-e maga, mi az a heraldica? Tud-e maga hamisan <span class= +"pagenum"><a name="Page_255" id="Page_255">-255-</a></span> esküdni +koronájára, czímerére, evangeliumára s azt mondani: hogy mikor +esküdött, nem volt esze?</p> +<p>Tudja-e maga, mi az a jus gentium? Össze tudja-e ön veszteni a +népeket, tud-e ön polgárháborút csinálni, falvakat égetni, +népfajokat írtani?</p> +<p>Tudja-e maga, mi az a tactica? Egy néptől mindenét ajándékba +elvenni s aztán háladatosságból meggyilkolni?</p> +<p>Tudja-e maga, mi az a sanctió pragmatica? Törvényeket csinálni s +azokat meg nem tartani?</p> +<p>Tudja-e maga, mi az a státus œconomia? Tud-e maga adósságokat +csinálni s azokat soha ki nem fizetni.</p> +<p>Tudja-e maga, mi az az alchimia? Tud-e maga papirosból aranyat +és ezüstöt csinálni?</p> +<p>Tudja-e maga, mik azok a Flankenbewegungok? Tud-e ön ildomosan +szökni, futni, retirálni és dispercalni, mikor a státus érdeke úgy +kivánja?</p> +<p>Míg maga, fiatal barátom, mindezen tudományokból az exament le +nem teszi, addig ne neveztesse ki magát császárnak.</p> +<h4>117.</h4> +<p>Elég komoly lehet az ember, mikor aluszik s lesz ideje +hallgatni: ha meghal, de mi szemébe nevetünk a halálnak, míg +szemünket le nem csukja.</p> +<p>Most ugyan látkörünkbe nem sok nevetni való kép téved. De azért +ne legyen rajtunk az ördögnek azon diadala, hogy bennünket egy +perczig szomorúknak lásson.</p> +<p>Féljetek a nevető arcztól! Ki a csata előtt kaczagni tud, az nem +hátrál a golyók előtt.</p> +<p>Ki az ágyúgolyót kigúnyolja, attól megszégyenli magát a golyó és +kikerüli.</p> +<h4>118.</h4> +<p>E lapok utolsó számával szerkesztőségem ideje letelt.</p> +<p>Ha hazám istene komolyabb gondokat nem rakott volna rám, tán +soha sem váltam volna meg e tértől. <span class="pagenum"><a name= +"Page_256" id="Page_256">-256-</a></span></p> +<p>Ha voltak e lapnak érdemei, azoknak legkisebb része az enyim, az +által, hogy én eltávozom tőle, e lap nem változik, sőt hiszem, hogy +jobb leend.</p> +<p>Két hibámat kell közönségem előtt bevallanom.</p> +<p>Egyik az: hogy ama fenséges nevet bitorló rabszolgaléleknek +arczképét kiadtam.</p> +<p>Pirulva kell megvallanom: hogy ez embertől én egy időben hazám +boldogítását vártam.</p> +<p>Csalódtam, mint velem együtt milliók s most pirulva kell kérnem +azokat, kiknél még az arczkép megvan: hogy azt égessék el.</p> +<p>Másik az: hogy e félév elején egy beszélyt kezdtem el közleni, +melynek végét nem adtam ki.</p> +<p>Oka volt az: hogy benne a história eseményeihez híven azon +kegyetlenkedések voltak előadva: miket 1831-ben a felsőmegyei szláv +ajkuak követtek el.</p> +<p>A dolgok úgy találtak fordulni: hogy jelen időinkben épen e +szláv testvéreink buzganak legerősebben szabadságunk igaz ügye +mellett minden idegen ajkú hontársaink között. Ezek ellen izgatni, +most a legnagyobb eszélytelenség volna. Kénytelen voltam tulajdon +művemnek censora lenni. Beszélyemnek egész második részét +kitörültem.</p> +<p>Inkább magam itéltem el tulajdon műveimet, minthogy azokat más +itélje el.</p> +<p>Én megbocsátok magamnak ez itéletért s reménylem: hogy olvasóim +is meg fognak bocsátani.</p> +<p>Munkatársaimnak ezennel megköszönöm szorgalmas működésüket s +kérem, irántam tanusított szivességeiket utódommal is +éreztessék.</p> +<p>Utódomat pedig közönségünknek e lapok szerkesztőivel évek során +át éreztetett kegyeibe ajánlom.</p> +<p>Üdv minden igaznak, áldás a hazára!</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_257" id= +"Page_257">-257-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>ESTI LAPOK.</h2> +</div> +<p class="center">1849. márt. 15.</p> +<h3>I.</h3> +<p class="right">Ha én kend, kend is kend.</p> +<p class="i2"><i>Kedves Táncsics komám!</i></p> +<p>Kend igen becsületes, jóravaló, jámbor életű ember!</p> +<p>Kend igen tiszteletreméltó republicánus érzelmü, szabadelvü +fiatal ember.</p> +<p>De ha én kendnek azt mondanám: hogy én kendnél soha életemben +okosabb embert nem láttam, akkor nálamnál szemtelenebb hizelgő nem +volna Európában.</p> +<p>No iszen besavanyított kend azzal az alkotmányjavaslattal a +tegnapi napnak! ezt még a sült ökör sem hozhatta helyre.</p> +<p>Pusztítmány az lelkem, nem alkotmány.</p> +<p>Itt már kend nem csak a földet hiszi feloszthatónak, hanem még +az emberi ész tehetségeit is.</p> +<p>Kend azt akarja: hogy senki se viseljen tovább egy évnél egy +hivatalt, 18 évtől 20-ig legyen katona, ha hivatalt akar kapni.</p> +<p>Szép gondolat ez Táncsics, sokért ne adja kend.</p> +<p>Már most képzeljen kend magának egy húsz esztendős katona ifjút, +ki 21 éves korában lesz fiscális, 22-ben jegyző, 23-ban mérnök, +24-ben polgármester, 25-ben orvos, 26-ban tábori kovács, 27-ben +szinházi director, 28-ban alispán, 29-ben pandur-káplár, 30-ban +philosophiæ professor, 31-ben harangozó, 32-ben Közlönyszerkesztő, +33-ban calefactor, 34-ben rendőrminiszter, <span class= +"pagenum"><a name="Page_258" id="Page_258">-258-</a></span> 35-ben +tömlöcztartó, 36-ban generális, 37-ben kisbiró, 38-ban egyházfi, +39-ben pénztárnok, 40-ben orgonista, 41-ben jánitor, 42-ben +esztergomi érsek, 43-ban szőlőpásztor, 44-ben postamester, 45-ben +miniszterelnök, 46-ban főpallér, 47-ben kasznár és így tovább.</p> +<p>Gyönyörű dolog volna az, úgy-e Táncsics, ha így sorba menne a +hivatal az emberen? senki sem tudná: hogy egy esztendő mulva mi fog +lenni? s mikor észrevétlenül belejutna, rögtön értene mindenhez, a +mit rá nyomtak? Hiszi-e azt kend, Táncsics: hogy vannak olyan +hivatalok, a mikre szerencse, ha egy városban egy hozzáértő ember +akad; hiszi-e azt kend: hogy a világon minden hivatalra előre kell +készülni, néha még az előrekészűlés is kevés, ha az ember +természettől arra nincsen szánva? Már pedig higyje el, hogy úgy +van.</p> +<p>Kend azt akarja, hogy minden hivatalnok egyenlő fizetést +kapjon.</p> +<p>Ez által azt nyerné kend, hogy az olyan hivatalokra, a mik nagy +fejtöréssel járnak, nem kapna arra való embert; nem mondom, hogy +nem akadna egy csomó kukoriczapásztor, aki ezer forintért +elvállalná a finánczminiszterséget, hanem ha azt akarja kend, hogy +olyan embereket rakhassan hivatalba, a kik a magok szakmányához +értenek, bizony meg kell azt fizetni édes komám, akármilyen +republicánus időkben.</p> +<p>Nem azt fizeti itt meg a státus, hogy ki mennyit bir dolgozni, +aránylag mennyit bir megenni, hanem hogy kire mennyi szüksége +van?</p> +<p>Hanem már azért csakugyan nagyon le lenne kötelezve a státus a +kend feltaláló tehetségei iránt, ha ezek nyomán minden 18–20 éves +ifju katona lenne.</p> +<p>Ebből az a kettős haszon volna, hogy eképen soha sem lenne a +státusnak veterán katonája, hanem e helyett tartana egy millió +ujonczot s ez darabját 150 p. fttal számítva, kerülne a státusnak +150 millió forintjába évenkint. <span class="pagenum"><a name= +"Page_259" id="Page_259">-259-</a></span></p> +<p>Kendből nem lesz finánczminiszter, Táncsics.</p> +<p>Kend azoknak, kik a szabadságharczban résztvesznek, de földjük +nincs, igér fejenkint 20 hold földet a pártütők vagyonából. Ebben a +harczban ez ideig legalább résztvett 400 ezer ember. És így kellene +kendnek kiosztani 8 millió hold földet. De hátha még, mint alább +indítványozza kend, az egész népnek fel kellene támadni, mintegy 8 +millió ember közt lenne kiosztandó 160 millió hold föld. Ennyi tán +egész Európából sem telik ki.</p> +<p>A mit kend a vármegyei reformról szól, az ellen nincs kifogásom. +Nem merek hozzá szólani, mert nem értem: hogy mit akart kend ott +mondani?</p> +<p>Abban is igazsága van kendnek: hogy a falusi tanítóknak épen +annyi szüksége van, mint a városiaknak, kivált miután Eldorádóban a +városi élet nem drágább mint a falusi.</p> +<p>Hanem az adókulcsot egy kissé sokallom. Száz forint értéktől 4 +forintot fizetni adóba, nem tréfa; egy hold föld árendája évenkint +3 forint, egy hold föld értéke száz forint és így fizetne az ember +a földétől egy forinttal többet, mint a mennyit bevesz. Kendtől +Táncsics az ember megvárta volna, hogy semmiféle adót se fizettesen +vele.</p> +<p>Legjobb pont az egészben a 45-dik, melyben kinyilatkoztatik: +hogy ezek helyett más fog készítődni.</p> +<p>A mi ott a harmadik szakaszban van nyomtatva, azt vagy én nem +értem, vagy kend nem érti, s így quittek vagyunk; a II-dik +szakaszban kend magát, mint hadvezéri talentumot mutatja be, +melyből ismét az a tanulság: hogy kend igen derék becsületes ember, +de aztán semmi egyéb. <span class="pagenum"><a name="Page_260" id= +"Page_260">-260-</a></span></p> +<h3>II.<br /> +<i>A király felesége.</i></h3> +<p>Halljátok csak, milyen szép anecdotákat talál ki a katonaember, +ha elbusulja magát.</p> +<p>A felső táborban általános hír, hogy a volt királyné egyetért +velünk, együtt jár hadseregünkkel.</p> +<p>Egy titkos, rejtélyes asszony, ki mindenűtt jelen van, a hol +valami szükség akad elő, a ki mindenkit biztat, mindenkit segít, és +szídja, káromolja Windischgrätzet, mint egy granatéros.</p> +<p>Ha jön egy csapat, melynek fegyvere nincs, mindjárt ott terem a +titkos asszony s felfegyverzi őket pompás puskákkal.</p> +<p>Ha valahol megakad egy pusztában a sereg és nincs mit enni, +rögtön ott van a titkos asszony s mintha a földből nőne, úgy támad +ott mindenfelé kenyér, bor és pecsenye.</p> +<p>Ha valamelyik katonának nem akarnak váltani, ismét segít a +titkos asszony s osztja a huszast, mint a kukoriczát és váltja a +bankót fényes aranyokra.</p> +<p>Gyakran látják őt éjjel a vezérek tanyái közt előtünedezni, s +mikor ő megjelen, mindjárt megtudják a vezérek, hogy az ellenség +hol van és mit csinál?</p> +<p>Mikor a sereget körülkerítik, ő megyen elől s vezeti őket hegyek +tetején, föld alatt keresztül az ellenség háta mögé.</p> +<p>Elfogja az ellenséges hadvezérek leveleit s a mieink kezébe +adja.</p> +<p>Ilyen dolgokat cselekszik egy ismeretlen asszonyi alak a mi +táborunkban; a ki nem hiszi, kérdezze meg akármelyik katonától, a +kí onnan jött.</p> +<p>Azt hiszik, hogy ez senki egyéb, mint a detronisált királyné, ki +boszút akar állani azon méltatlanságokért, miket vele elkövettek. +<span class="pagenum"><a name="Page_261" id= +"Page_261">-261-</a></span></p> +<h3>III.<br /> +<i>Megint Táncsics.</i></h3> +<p class="right">Mihály, Mihály, miért kisértesz engemet?</p> +<p>Kendre nézve nevezetes nap a márczius 15-dike, azon napon +szabadítá ki kendet börtönéből a pesti nép, kit a kend tömlöcze +ajtajáig Petőfi és én vezeténk.</p> +<p>Ezzel ugyan jobb lett volna elhallgatnom, mert nem hiszem, hogy +az ország érdemrendet adjon érte, hanem csak azért mondom, hogy +kend ezelőtt pár hónappal nevemet említeni hallotta, azt mondta: +nem ismerem ezt az embert. Rövid a kend emlékező tehetsége.</p> +<p>Legujabban pedig egy phamphletet olvastam kendtől, melyben azt +igéri: hogy a forradalomról akar beszélni, de a melyben még eddig +egy szó sincs a forradalomról; hanem van annál több szó az Esti +Lapokról, és sok szidás és káromlás azokra, kik a +Habsburg-dynasztiával egyezkedni akarnának.</p> +<p>Kend ugyan váltig elismeri: hogy az Esti Lapok soha egy szót sem +szóltak e tárgyról, még azt is elismerhetné: hogy épen az +ellenkezőről beszéltek, hanem azért mégis minden harmadik sorban az +a korollarium: hogy így amúgy ütné, nyúzná az Esti Lapokat, ha azok +valaha alkudozni kezdenének.</p> +<p>Kend czitál a Martiusból valamit az Esti Lapok ellen, a mit a +Martius nem mondott; azt kend ott rögtőn egy ülőhelyében elhiszi, +bebizonyítja, refutálja, megint nem hiszi el, s utoljára azt +mondja: hogy ha valaki ezt vagy amazt gondolná magában, akkor kend +vörös zászlót venne a kezébe és mindjárt elmenne vele Vámos-Pircsre +gyalog és sok más dolgokat cselekednék.</p> +<p>Kend épen úgy tesz, mint az egyszeri strázsamester, ki, mikor +pofonütötte a közlegényt, azt mondta neki: «Te! te most magadban +bizonyosan azt gondolod: hogy én gazember vagyok; ha még egyszer +azt mered gondolni, lehuzatlak s huszonötöt vágatok rád.» +<span class="pagenum"><a name="Page_262" id= +"Page_262">-262-</a></span></p> +<p>Kend aztán mond drága dolgokat azokról a czikkeimről, a miket a +Közlönyben irtam. Meglehet: hogy kend azokat nem értette, valamint +én sem értek mindent, a mit kend ír? ez mindkettőnk közös +hibája.</p> +<p>S mind ezekből végre szépen kisüti kend: hogy van egy párt, mely +a Habsburgokkal alkudozni akar, azt meg kell ölni, nyársra kell +húzni; kend ugyan nem állítja, hogy az a párt az Esti Lapokbban +van, de nem is tanácsolja.</p> +<p>Hallja kend Táncsics!</p> +<p>Hogy esnék kendnek: ha én elkezdenék itt arról beszélni, hogy +milyen üdvös és szükséges dolog volna Magyarországon egy Bedlámot +építeni, s minden harmadik szóban előhoznám: hogy én ugyan nem +akartam Táncsics Mihályra egy szóval sem czélozni, s a közben +folyvást beszélnék a dijoni és bicetrei elmétlenek intézetéről, s +kendet folyvást emlegetném?</p> +<p>Úgy-e furcsa volna?</p> +<p>No de én ezt nem teszem, hanem szólok kendhez barátságosan.</p> +<p>Kend igen derék, becsületes, talentumos fiatal ember.</p> +<p>Kendből még lehet igen jó festő, tán muzsikus is, vagy +mechanicus vagy egyéb efféle. De politikához annyit sem ért kend, +mint tyuk az ábéczéhez, politikus nem lesz kendből soha, még csak +politikus csizmadia sem.</p> +<p>Kend egyik szavában azt mondja, hogy iszonyú republicanus, a +másikban pedig azt: hogy kendnek mindegy, akárki lesz a király, – +csak egy gyereknek a szemét kellene bekötni s az nyulna a sokaság +közé, egyet kihúzna mint a lutriban és az bátran +megkoronáztathatnék.</p> +<p>Ezt mondja kend szóról szóra.</p> +<p>Hogy lehet republicanus fővel ilyent még csak gondolni is?</p> +<p>Beszél aztán kend a Márcziusról, azt meg azért szídja, +<span class="pagenum"><a name="Page_263" id= +"Page_263">-263-</a></span> hogy miért akar alkudni a +nemzetiségekkel? Már ezen a téren félek kendtől, mert engemet kezd +pártolni.</p> +<p>És félelmem nem ok nélküli. Kend azokat a nemzetiségeket +megaprítja, ledögönyözi, lekaszabolja, földhöz veri, kfirtja, +csakhogy a Márczius ne szövetkezhessék velök.</p> +<p>Megálljon kend. – Még a nem alkudás és a kiirtás között van egy +kis tér.</p> +<p>Ha valakinek új jogokat nem akarunk adni, még abból nem +következik, hogy a régieket is elvegyük tőle. Kend a Habsburgokra +annyira haragszik, hogy még nyelvrokonaikat is ki akarná irtani, de +nem jut kendnek eszébe: hogy az irtóháború a magyart is csak úgy +fogyasztaná, mint a németet, s ezt nem hinném, hogy kend nagyon +kivánná.</p> +<p>A mi azt a kend által készített ímádságot illeti, már +megengedjen kend, de ha az ember még olyan republicanus is, ha az +Istenhez beszél, mosdottabb szájjal beszéljen.</p> +<p>Hasonlatos ama czigány prédikáczióhoz, mely így kezdődik: +«Irgundum gule, csororum sordikhécz sophengyule gagyule».</p> +<p>S mely szól ilyen szép szavakban:</p> +<p>«Te uram nagyszemü Jupiter! Ifriszkum, czifriszkum, czingere +bingi, őrizz meg minket minden ártalmas vadaktól, a fótos +nadrágtól, a szilaj csikók megpatkolásától és a katonaságtól.»</p> +<p>Például a kend imádságában.</p> +<p>«Változtasd uram azon hazánkfiát, ki tán tanácsolni fogná, hogy +a Habsburgok még egyszer Magyarország fejedelmei legyenek, +változtasd őt kérünk, olyanféle barommá, mely ökröt és szamarat +együtt ábrázoljon: szarvai és fülei közt homlokán legyenek e +szavak: ez az, ki a Habsburgokat fejedelmül óhajtotta; és e barmot +alakítsd oly formán, hogy hátán legyen egy Habsburg-ivadék, kezében +korbácscsal, s a kettős ábrázolatu <span class="pagenum"><a name= +"Page_264" id="Page_264">-264-</a></span> barmot szünet nélkül +korbácsolja: és ne engedd e barmot legalább ezer évig megdögleni, +hanem tedd kötelességévé: hogy egyik országból a másikba +tévelyegjen stb.»</p> +<p>«Midőn körmöczi aranyat látnak, görcsök rántsák össze minden +tagjaikat stb.»</p> +<p>«Midőn magyar huszárt és honvédet látnak, gutaütés kerülgesse +őket, de azért meg ne üsse.»</p> +<p>(Mint a görög mondta: üsd ágyon, de ne nágyon, hagy szálagyon, +mert nem tudod ki vágyon.)</p> +<p>«Még akkor is görcsök kinozzák őket, midőn magyarországi szénát +látnak, és neki essenek a szénának és egyék azt mint hajdan +«Nabukodonozor.»</p> +<p>(Suskere csalabingászkóre. Amen.)</p> +<p>Hát lehet így az Istenhez beszélni édes Táncsics komám?</p> +<p class="center">*</p> +<p>Megigérte kend: hogy folytatja a forradalmat, akkor majd én is +folytatom a discursust.</p> +<h3>IV.<br /> +<i>A huszár-káplár.</i></h3> +<p>Ül a vendéglőben a vén huszár-káplár egy kancsó bor mellett, +hosszú két bajusza lóg kétfelől, mintha varjut nyelt volna le s a +két szárnya kimaradt volna a száján.</p> +<p>A szomszéd asztalnál aranyos tiszt urak ülnek, hetyke tejképű +urak s beszélnek a mások viselt dolgairól.</p> +<p>A vén huszár-káplár kétszer fölemeli a poharát s ráköszönti a jó +tiszt urakra, azok nem is konyitanak reá, s még egyszer akkora +hátat fordítanak neki, mint azelőtt.</p> +<p>Harmadszor is felveszi poharát a vén huszár-káplár <span class= +"pagenum"><a name="Page_265" id="Page_265">-265-</a></span> s +odamegy az ékes tiszt urak asztalához s rájuk köszönti jó szivvel +még egyszer a rossz bort.</p> +<p>«Mit jön ide kend? riadnak rá az urak, menjen hátra a másik +asztalhoz!»</p> +<p>«Ejnye, mondja a huszár, ez ám a furcsa dolog, a harczban mindig +előre küldtek engem az urak s itt meg hátra küldenek; miért van +ez?»</p> +<p>«Nézd csak, milyen confidens egy paraszt ez a káplár.»</p> +<p>«Hallják önök, jó uraim, igaz: hogy 20 esztendeje a mióta káplár +vagyok, de most én sem vagyok rosszabb tiszt maguknál.»</p> +<p>»Káplár ruhában?</p> +<p>«Nojszen, a ruha nem ember. Nézzék az urak ezt az írást s ezzel +a sok zsiros firka közül előkeres a huszár egy szép finom papirost +s oda nyujtja az asztalra a tiszt urak közé. Olvassák!»</p> +<p>«Varga István, huszárkáplár, azon érdemeért, miszerint a +kápolnai csatánál kétszáz ezer p. ftot személyes vitézsége által +megmentett, továbbá Szolnoknál egymaga 13 könnyű lovast s 7 nehéz +vasast levágott, általam ezennel hadnagygyá kineveztetik. Kossuth +Lajos.»</p> +<p>Elállt a szeme szája erre a szép tiszt uraknak; ki elébb +gorombán elutasítá őt asztalától, most nyájaskodva nyujtá neki +barátságos jobbját</p> +<p>Képzelhetni, hogy a mit a huszár erre mondott, azt nem szokás +papirosra irni; megfordult, félretörölte a bajuszát s ott hagyta a +megszégyenült leventéket.</p> +<h3>V.</h3> +<h4>1.</h4> +<p><sup>*</sup><sub>*</sub><sup>*</sup> Egy rendőrségi tanácsos a +minap Erdélyben járt. A zárvonalon megszólítják, hogy álljon meg, +hol a pakszus? A consiliárius úr erre a fülét sem billenti, hanem +rákiált a kocsisra, hogy hajts! s tovább hajtat. <span class= +"pagenum"><a name="Page_266" id="Page_266">-266-</a></span></p> +<p>Miért is lett volna rendőrségi consiliárius?</p> +<p>Mintegy másfél órai járásra aztán utólérik a lovas nemzetőrök, +kiket utána küldtek, galléron csípik s gyöngyen visszaescortirozzák +Csucsára.</p> +<p>Az én consiliárusom itt merőben rátámad a felügyelő tisztre, +mondván, hogy miért nem tudja az embernek az arczából kitalálni, +hogy becsületes ember?</p> +<p>Uram, felelt a tiszt: én láttam Urbánt, én láttam Dimbujt, +Jankut is jól ismerem; de mondhatom, hogy mindeniknek jobb képe +van, mint önnek.</p> +<h4>2.</h4> +<p><sup>*</sup><sub>*</sub><sup>*</sup> Meg van irva a szent +könyvben: hogy leend egy megváltó, ki ha eljön, nagy vérontás lesz +a világon, de melyet nagy egyesülés fog követni; ezen megváltó neve +pedig lészen 666.</p> +<p>A felső vidékeken általánosan hiszik: hogy e név személyesítője +elérkezett.</p> +<p>Számláljuk meg Kossuth nevének számértékét:</p> +<p>LVDVIg CossVt.</p> +<p>50.5.500.5.1.100.5 = 666.</p> +<p>Ez épen 666.</p> +<h4>3.</h4> +<p><sup>*</sup><sub>*</sub><sup>*</sup> Azt mondja egy német +katonatiszt Pesten.</p> +<p>«Die Ungarn, die kann ich noch leiden, aber die Magyaren, die +sind nicht zum ausstehen.»</p> +<p>Kérdik aztán tőle: hogy magyarázza meg, mi különbséget tud a +kettő között?</p> +<p>Megmagyarázta:</p> +<p>Szerinte ungárok voltak, a kik megszaladtak előttük, magyarok, a +kik őket kergetik. <span class="pagenum"><a name="Page_267" id= +"Page_267">-267-</a></span></p> +<h4>4.</h4> +<p><sup>*</sup><sub>*</sub><sup>*</sup> Ferencz császár a franczia +háború végeztével lement Budára s ott a várban, királyi szokás +szerint, muzsikáltatta magát.</p> +<p>Egyszerre elkezdik neki huzni a Rákóczi-nótát. Nagyon +megtetszett neki.</p> +<p>Was ist das für a Melodey? – kérdé.</p> +<p>Mondják aztán neki, hogy ez bizony kurucz nóta.</p> +<p>«Sakkerlot, da hätte ich selber Lust Kukurucz zu werden!»</p> +<p>Ez az anecdota is most jutott eszembe s nem épen mal a +propos.</p> +<h4>5.</h4> +<p><sup>*</sup><sub>*</sub><sup>*</sup> Egy Pestre jövőtől kérdi a +német: mit csinálnak a magyarok?</p> +<p>Szörnyen retirálnak.</p> +<p>Merre retirálnak?</p> +<p>Erre Pest – felé.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_268" id= +"Page_268">-268-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A GYÉMÁNTOS MINISZTER.<a name="FNanchor_31" id= +"FNanchor_31"></a><a href="#Footnote_31" class= +"fnanchor">31)</a></h2> +</div> +<p class="center">(Vázlat a forradalomból.)</p> +<p>Magyar forradalom! Te egetgyujtó alak! Véres arczú kép! Senkinek +gyermeke, – mégis mindenkinek halottja! Kelj föl a sirból és +mulattass bennünket!</p> +<p>Míg éltél, nem festette le senki arczodat. Most jelenj meg nekem +az éjfél óráiban, mikor a temető elbocsátja kárhozott lelkeit, kik +nem tudnak aludni az önátkozta sirban, ülj festőtáblám elé és +mutasd meg arczodat képzetemnek.</p> +<p>A nemes büszkeség lángja égjen azon, midőn a nép áldozatairól +fogok veled beszélni, azon népéről, melyet Isten jó kedvében +teremte a világnak, de melynek számára rossz kedvében teremté a +világot.</p> +<p>De szégyen pirja ömöljék el arczodon, midőn azoknak <span class= +"pagenum"><a name="Page_269" id="Page_269">-269-</a></span> neveit +hallod említeni, kiket e nép nagygyá tett, s kik e népet semmivé +tették.</p> +<p>Sirj, fehérüljön el képed azok sirhalmánál, kik mások dicstelen +nagyravágyásáért dicső halált haltak.</p> +<p>De fekete légy a boszútól, midőn az oltár papjait hozom +emlékedbe, kiknek kezei közt elvesztek az áldozatok.</p> +<p>Némulj el. Remegj, reszkessen alakod, midőn sirást hallasz. +Karének az, millió és millió ajakról. Özvegyek, árvák, koldusok és +őrültek siralma az. Hallgass, ne szólj bele. Rejtsd el +arczodat.</p> +<p>De kaczagj fel és tartsd arczodat az égre, hadd lássa meg az, +mint néz ki egy lélek, mely holta után tébolyodott meg, ha +meghallod, mint vigadnak azok, kik ennyi könynek voltak +teremtői.</p> +<p>Azután tünj el ismét. Menj vissza a sirba. És imádj Istent: hogy +engedjen meghalnod és ne hozza el rád a föltámadás napját.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Hideg januári éjszaka volt. Sem holdja, sem csillaga nem volt az +égnek, a zúzmarás zivatarban fekete hollók falkái kóvályogtak, +szüntelen kiáltozva alá egyhangú szavakban «halál! halál!» +<span class="pagenum"><a name="Page_270" id= +"Page_270">-270-</a></span></p> +<p>A fergeteg fütyölt, az egész föld fehér szemfedővel volt +leterítve, a farkasok üvöltve felelgettek egymásnak egyik berekből +a másikba.</p> +<p>És e hózivataros éjszakákon kétszázezer ember nem aludt fedél +alatt.</p> +<p>Az ország minden részein hosszú fekete vonalak húzódtak +keresztül. Kényszerű sietséggel törekvő hadcsapatok. Éjjel és +nappal, hegyeken és rónákon, éjszaktól délig lehete látni e vonuló +seregeket, a mint dobszó, trombitahang nélkűl mindenféle irányban +átszeldelék az országutakat.</p> +<p>Zúzmara-lepte lovasság, utána rosszul öltözött gyalogsorok, +hallgató, beszédtelen nép. Dübörgő ágyúk, ágyúszekerek, egyik a +másik után, azután megint elrongyollott gyalognép, élén gubába +burkolt vezetője nehéz harczi ménen, azután megint lovasság, ágyúk +és így tovább. A kardok, szuronyok csillogtak az éjszakában.</p> +<p>Néhol egy-egy siető dandár látszott, mely egy másikat üldözni +tetszék, az alakok sebesen vonultak el a szem előtt, mint +álomárnyak, s órák mulva vörös villogás látszék a láthatáron, s +egy-egy eltévedt dörrenés az ütközet távoli morajából.</p> +<p>Azután ismét néma a lett minden. Uj csapatok jöttek és mentek. A +hófuvat behordta nyomaikat. Sehol őrtűz, <span class= +"pagenum"><a name="Page_271" id="Page_271">-271-</a></span> sehol +megállapodás, szüntelen előre, előre pihenés nélkül. Fel a +hegyeknek! Az ágyúkat nem birják a lovak, a csatárok tolják +felfelé. Maguk is leroskadnak. – Keresztül mély, meredek +sziklautakon, övig érő hófuvatagban, éhezve, szomjazva, fázva. +Dübörgő hidakon át, befagyott folyók jegén. Elől, hátul, oldalról +üldöző seregek között, golyók zápora közt. Mindig odább. +Fáklyafénynél, földalatti úton s azután ismét föl meredek hegyekre +ágyútűz ellen, ágyútűz elől, vészvihar elől és hátul, vészvihar még +az égen is, s mindig előre, végtelen, irtózatos úton. Egy-egy beteg +vagy sebesült kidől a sorból. Ott marad. A hó ellepi, megfagy, jól +jár. A többi sort zár és siet, pihenése ütközetben van csak. +Nyugodt álma, ha elesik.</p> +<p>És nem zúgolódik senki. Tűr, szenved, küzd és meghal. Még akkor +is szent ihlet zárja le szemeit s a haldokló nem átkozza meg a +földet, mely vérét megiszsza s testének nem ád temetőt s a tűrő nem +átkozza meg a szenvedést, mit nyugalmáért cserélt. Az áldozat +panasztalan.</p> +<p>Tiszteljétek a katonákat.</p> +<p class="center">*</p> +<p>A rendőrminiszter úr ablakai még mind ki voltak világítva, pedig +az idő már éjfél után járt. <span class="pagenum"><a name= +"Page_272" id="Page_272">-272-</a></span></p> +<p>«Én Istenem! sóhajtja az arra menő civis, kalapját megemelintve +az ablakok előtt, milyen szorgalmatosak ezek a haza atyjai. Még +éjjel sem alhatnak az ország gondjaitól. Bizonyosan itt készítik +azt a sok ménkü puskaport, vagy azon tanácskoznak, hogy milyen +árkot húzzanak nemes Debreczen városa körül?»</p> +<p>«Szegény urak! Sem éjjelük, sem nappaluk. Majd szétreped a fejük +a sok aggodalom miatt. Nyolcz órakor összeültek s még nincs vége a +tanácskozásnak. Hja, sok mindenről kell gondoskodniok. Az egész +ország sorsa az ő kezükben van. Akármit tesznek, az sok +hányás-vetés után történik, s mennyi mindent kell pedig +tenniök!»</p> +<p>«Egy rendőrminiszter!»</p> +<p>«Szentséges Jehova, mennyit kell annak tudni, látni, érteni, +cselekedni, kifőzni? Ő levelezésben áll valamennyi külföldi +udvarokkal, megvizsgálja a passusokat, kvártélyt rendel a +deputátusoknak, elolvas minden ujságot; a melyiket megúnta olvasni, +betiltja; dictiót mond az országgyülésen, olyan szépet: hogy senki +sem érti; kisujjában viseli az egész diplomatikát, előre tudja még +azt is, a mi történni fog. Hogy fér ennyi tudomány egy emberbe, +kivált egy olyan kicsiny emberbe?»</p> +<p>«Gyerünk haza, szomszéd uram, alhatunk mind a két fülünkre, +virraszt mi helyettünk a rendőrminiszter úr és végzi az ország +minden állapotját.»</p> +<p>Épen dolgom volt a miniszter úrnál. Benyitottam az előszobájába, +a holott is majd leütött a lábamról a pipafüst.</p> +<p>A bureau 66 hivatalnokai közül csak hat volt jelen. A többi +otthon volt és aludt, mint illik rendes emberekhez.</p> +<p>A hat közül kettő rettenetesen nyirt valami üres papirost, a +másik kettő a postára ment s onnan jött leveleket tördelte fel ex +ofo s nagyon jól mulatott holmi családi titkok fölfedezésén.</p> +<p>A harmadik pár pedig a miniszteri salon ajtaját ülte +<span class="pagenum"><a name="Page_273" id= +"Page_273">-273-</a></span> el. Mondanom sem kell, hogy mind a hat +rettenetesen pipázott.</p> +<p>– Lehet Laczival beszélni? – kérdém az egyik ajtónállót, a ki +egy igen szép szálas termetü orangutáng lehetett, míg ministeriális +irnokká nem promoveálták.</p> +<p>Az én majmom végig nézett rajtam, nem csekély symptomáival a +megvetésnek s nyomatékos hangon kérdezé: «A miniszter úrral?»</p> +<p>– Hát önök mióta hijják Laczit miniszternek?</p> +<p>– Mióta fizetéseinket felemelte. Hanem beszélni most nem lehet +vele. A conferentia fontos. Megzavarni nem szabad. A haza, tudja ön +uram, a haza elébbrevaló minden privát dolgoknál. Tessék máskor ide +fáradni.</p> +<p>– De magam is közügyben jövök. S közeliték az ajtóhoz.</p> +<p>– Uram, egy lépést sem tovább, – szólt a tisztelt pávián +pathosszal, én a fejemmel vagyok felelős. S elémbe állt egész +hosszában.</p> +<p>Nem voltam róla bizonyos, hogy nem harap-e meg? S már szinte +visszavonulni kezdék, midőn a belőli conferentiából ilyen +töredék-hangok üték meg füleimet:</p> +<p>«Négy király!»</p> +<p>– Ur Isten! – gondolám magamban, – mi bajuk lehet nekik +egyszerre négy királylyal?</p> +<p>– Nem ér semmit, – kiálta egy másik hang, – melyet világosan +Lacziénak ismertem fel, mert az enyém négy disznó!</p> +<p>Ránéztem a cerberusra. Az először el akart vörösödni, de a mi +nem sikerülvén neki, belém kapaszkodott s kifelé szorongatva erősen +allegált, hogy itt nem szabad hallgatózni.</p> +<p>Birkózni kezdtünk, én erősebb voltam, s egy ügyes boxirozás +segedelmével egy flankenbewegungot tettem az ajtó fel és azt minden +további ellenállás nélkül bevevém.</p> +<p>A conferentia szörnyen állt. Három asztalra volt terítve. Az +egyiken thea és punch, a másik kettőn mindenféle <span class= +"pagenum"><a name="Page_274" id="Page_274">-274-</a></span> acták +forogtak kézről-kézre, miket a parasztvilág kártyáknak nevez.</p> +<p>Az egyik asztalnál diabolkát játszottak vagy hatan, nagyon el +voltak merülve, egyik sem vett észre, a másik asztalnál præsideált +a miniszter, ott ferbliztek.</p> +<p>A miniszter nem volt valami magas ember, valamivel több +lehetett, mint Tom Thumb; ha mellette ülő tanácsosa lett volna a +rhodusi colossus, ő maga pedig egy vitorlás hajó, kényelmesen +áthajókázhatott volna annak szárai közt.</p> +<p>Arcza sok keletiességgel birt, teintje némileg közelített a +czigány-colorithoz. Sok vonásaiban a cercopithecusok nemzetségével +rokon; csakhogy azok persze nem tudnak olyan szépen beszélni, mint +ő.</p> +<p>Szakálla az övéig ért s mikor kaczagott, reszketni szokott, a +mit hajfürtei nem tehetének, a lehető legrövidebbre levén +lenyírva.</p> +<p>Pőrére volt vetkőzve s a rettenetes sok ránczról arczán +gyanítám, hogy kaczag. A miről később feketére nyitott szája is +meggyőzött.</p> +<p>Mellette jobbról egy hosszú ifjú ült. Sovány, satyricus arcza +nem igen látszott osztozni a közjókedvben. Hihetőleg valami +brodsitzer volt.</p> +<p>Balján egy termetes férfi. Szabályos, de kissé elhizott arcza +igen tudományosnak akart látszani egy malapropos applicált +pápaszemmel. Szakálla, haja jól soignirozva, maga tűrhetőleg +elegáns és jókedvű. A miniszter pecsétőre.</p> +<p>Laczival szemközt ült egy roppant titanicus férfi, kinek nyaka +és könyökei arany paszomántba voltak húzva. Bizonyosan generális. +Képéből kilátszott, hogy ez az ember maga megenne egy hadsereget, +ha valaki előre megsütné azt számára.</p> +<p>A mellett egy sejtes barna férfi, kinek arczán első perczben +észrevehető volt, hogy lengyel.</p> +<p>Az asztalszegleten végre, az ördög helyén, egy kis <span class= +"pagenum"><a name="Page_275" id="Page_275">-275-</a></span> nyápicz +férfi ült, a ki rettenetesen nyert és boszantott mindenkit.</p> +<p>– Ah servusz! – kiálta rám Laczi, a mint megsejtett. Te vagy az, +a kit olyan nehezen eresztenek be? Foglalj helyet, ide mellém. +Oszszatok neki is. Aztán ott a punch.</p> +<p>– Köszönöm, nem játszom, igen nagyba megy itt. – Láttam a sok +aranyat és bankjegyeket heverni az asztalon egész garmadákban.</p> +<p>– Oh nem, – felelé Laczi, – mind a két lábát maga alá szedve. +Egy arany a visi. Ez nem hazard. Nemde édes generálom?</p> +<p>Ez utóbbi szavak a magas athletai termetű férfiúhoz voltak +intézve, ki példás phlegmával gusztálta a sántát. Kettős álla volt. +Orra, ha jól emlékszem rá, csak egy.</p> +<p>– Nem mondhatnám, – felele gordon hangon. – Már a második itcze +aranyat vesztem.</p> +<p>– Haha! – nevete föl a kis nyápicz emberke az asztalszegleten, a +kiről soha sem birtam megtudni, hogy gyermek-e vagy vén ember? +Annyi éretlenség és aggottság egyesült arczán. Ugy látszék, hogy ő +nyert legtöbbet. Haha! nevete impertinens éles hangon, az én +generálisom nem is marékkal, hanem itczével méri az aranyat! +Mindezt oly élesen, hogy a fülem csengett bele.</p> +<p>Erre általános lett a nevetés, mintha valami rendkívüli jó ötlet +hallatott volna, s valójában valakitől egy itcze aranyat elnyerni +azon időben, mikor az országot papirosokkal láttuk beterítve, +megérdemli: hogy az ember jókedvű legyen utána.</p> +<p>Nevetett maga a miniszter is. Majd kitörte a széke hátát, +annyira nevetett s egyik lábát feltette az asztalra.</p> +<p>– No meggyülik ezért majd a bajod az öreg kóficzczal, hogy +elkártyáztad a pénzt, a min kapszlikat kellett volna venned a felső +hadsereg számára. Ezt a reflexiót elég geniálisan a miniszter úr +tevé.</p> +<p>– Azt mondom, hogy elvesztettem a csatában. <span class= +"pagenum"><a name="Page_276" id="Page_276">-276-</a></span></p> +<p>– Abban, a melyikről így ír egy német bulletin: General **, der +den Rückzug deckte, oder wenigstens decken sollte?</p> +<p>– De megmentettem én azért a zászlómat.</p> +<p>– Igen, mert elszaladtál vele az első ágyúszóra.</p> +<p>Erre ismét hangos hahota keletkezett. A haza atyjai +rettentőképen mulatságosnak találták, hogy egy generálisuk az első +ágyúszóra kezébe kapta a zászlót s elfutott vele.</p> +<p>Tán még most is nevetnének, ha a szomszéd asztalnál ezalatt +csetepaté nem támad.</p> +<p>A zaj magára ragadta a figyelmet, a scena még inkább.</p> +<p>Két gentleman volt egymással épen hajban. Az egyik egy jó szál +férfi, a másik egy még Laczinál is csekélyebb individuum, mely +utóbbi, hogy társával egyenlő lehessen, egy székre hágott fel s +onnan kiabálta csatahangon, «ez czudarság; ez lovagiatlanság, ez +illoyalitás!» és tudja a jó ég, még mi minden iszonyúságot nem.</p> +<p>– Mi baja annak a fiúnak? Mi lelt fiam Hetveni? Dugjátok be a +száját, ne sikoltson olyan nagyon! Hetveni mit ordítasz!</p> +<p>– Ide nézzetek! Legyetek biráim, declamált a czinegének +született férfi s hatás végett most már az asztalra lépett, ez a +longurió la aranyakban veszt s most bankókban akarja kifizetni per +hat forint darabját.</p> +<p>Az egész társaságban egy közös elszörnyedést jelentő «ah» +hallatott. «Szörnyűség!»</p> +<p>– Az a kérdés, szólt a miniszter úr suprematiáját éreztető +hangon, – hogy minő bankjegyekben? Osztrák bankjegyekben, igenis +hat forint mostani kelete az aranynak.</p> +<p>– Dehogy! – ordítá az emberaprólék türelmetlenül, – +magyarokban.</p> +<p>– Ah, ah! – szörnyűködék az egész cœtus, – maga a miniszter úr +is úgy rázta a fejét, mint szokta országgyüléseken, midőn a +karzatnak tudtára akarja adni, <span class="pagenum"><a name= +"Page_277" id="Page_277">-277-</a></span> hogy valamire piszegni +kell s egy földresujtó tekintetet vetve a vádlott egyénre, szárazon +kimondá rá az itéletet.</p> +<p>– Magyar bankjegyekben 8 forint ára az aranynak s azzal noble +nonchalenceal vette fel ismét kártyáit és kérdezé, mi a visi?</p> +<p>A pecsétőr dupla visit tett.</p> +<p>– Nem hiába magad is dupla vagy, – tréfálódzék a miniszter úr, – +s a többiek kötelésségöknek érzék a tréfát megkaczagni, csupán a +generális nem kaczagott, az egész társaság közbotrányára.</p> +<p>– Bizonyosan nem érti a viczczet.</p> +<p>– Mit tudhatom én, hogy mi történik itt közöttetek? – míg én a +hazáért a csatatéren –</p> +<p>– Szaladok. Egészíté ki a miniszter. – Mondd el neki Móricz +magad a tréfát, hadd mosolyogjon ő is.</p> +<p>– A vicz jó, csak az rossz benne, hogy velem történt, – kezdé a +pecsétőr mondását. – Jól tudod: hogy én két hivatalt viselek, mint +komám Laczi is, és te édes generálom és valamennyi okos ember, a ki +teheti. Egyfelől pecsétőr vagyok, másfelől őrnagy. A legközelebbi +fizetésfelvevés napján felveszem az én ezüstös attilámat, tetejébe +öltöm ezt a zsemlyeszín kaputot s megyek a pénzügyminiszterhez +tisztelkedni. Kérem tőle a pecsétőri fizetésemet, azt előmbe +számlálja, én beseprem s akkor újra meghajtom magamat s bemutatom +előtte mint ez s ez őrnagy urat, ki a fizetését jött felvenni. Az +ember nem confundálódott, megczirógatta két kézzel a képemet s +rettenetes nyájasan kért engedelmet, hogy most nincs nála pénz, +hanem egy óra mulva lesz, ne is fáradjak oda érte magam, csak egy +káplárt küldjek el a zászlóaljamból, csak egy akkora kis káplárkát, +mint a kis ujjam abból a zászlóaljból, a melynek őrnagya +vagyok.</p> +<p>De már erre méltán kerekedett fel az universalis röhej, mert +olyan zászlóalj nem existált sehol.</p> +<p>– Valami szamár ujság aztán felkapta ezt a viczczet <span class= +"pagenum"><a name="Page_278" id="Page_278">-278-</a></span> s +bemutatott a közönségnek, mint azt az embert, a ki nem egy ember, +hanem két ember, s szépen rajtam száradt a «dupla» epithéton.</p> +<p>– Nagyon jó, – mondá rá jó kedvvel véleményét a generalis úr, +kivált miután akkor ő húzta be a nyápicz embert mintegy száz +aranyig, a ki ellenben igen silánynak találta az egész bonmot +históriáját.</p> +<p>– Az a furcsa, hogy diákkoromban a professorom mindig azért +szidott: hogy simplex vagyok, most meg azzal vexálnak: hogy dupla +vagyok.</p> +<p>A játék ezalatt tovább folyt, a miniszter úr vesztett s mentül +jobban vesztett, annál jobban kezdte szídni azokat a gyáva +képviselőket, kik minden perczben készek az alkudozásra, kik egy +girondeot akarnak Magyarországon megalapítani, és a kiket ő le fog +goullotinoztatni, a debreczeni piacz közepén, egytül egyig, mint a +legyeket, s a többi s a többi – mérgesen lehányt magáról minden +öltözetet, azután megint mind felszedte magára, szidta az egész +országot, egész Európát, mind az öt világrészt összevéve, az egész +systema copernikianum valamennyi csillagait s utoljára az egész +lump compániát: hogy minek jöttek ide az ő idejét és pénzét +lopni?</p> +<p>A compánia szokva volt a miniszter úr kedélyváltozásaihoz s sans +gene koppasztotta egymást, míg a miniszter úr egyre-másra vesztve +és vetkőzve, mikor már csak az volt hátra, hogy a csizmáit is +lehúzza, felugrott, hátrarúgva a székét s ment az író-szekrényéhez, +új pénzerővel jelenendő meg a csatatéren.</p> +<p>A ki látott már békességesen mulató társaságot, melynek közepébe +hirtelen egy százötven fontos bomba esik be a stuckaturon +keresztül, annak lehet fogalma a következő jelenetről, senkinek +másnak nem.</p> +<p>A miniszter beletekinte a fiókjába, s azzal felordíta oly +hangon, mintha harmincz cserépkorsót csaptak volna egyszerre a +falhoz. <span class="pagenum"><a name="Page_279" id= +"Page_279">-279-</a></span></p> +<p>– Ki járt itt?</p> +<p>Mind oda néztek. Legalább is azt hitték, hogy valaki egy +puskaporos masinát rejtett el a miniszter úr iróasztalába.</p> +<p>– Ki járt itten? – Kérdé újra stentorral s öklével a fiókra +mutatott.</p> +<p>A társaság kővé válva nézett rá s a generalis úr épen úgy kezdé +magát érezni, mint mikor Zólyomban először meghallotta az +ágyúzást.</p> +<p>– Akarom tudni, hogy ki járt itt?</p> +<p>– Megvesztél czimborám? Mit kiabálsz, ki bántott? – szólala fel +végre a pecsétőr. – Én is jártam ott, és más is, oda tetted a +szivarokat.</p> +<p>– Engem megloptak.</p> +<p>– Lehetetlen.</p> +<p>– Két százas volt itt fölül, most nincs.</p> +<p>– Valamikor pipára gyujthattál vele. – Ez a magas satyricus ifjú +észrevétele volt, első és utolsó ez estén.</p> +<p>– De nem vicz ez, hallja az úr, mert ez komoly dolog!</p> +<p>– De ugyan Laczi legyen eszed, ne csinálj belőle scandalumot. +Azért a rongyos kétszáz forintért.</p> +<p>– De én akarom tudni, hogy engemet ki lopott meg? Az én házamnál +tolvaj van. Az én házamnál az ország kincsei vannak. Én semmiért +sem vagyok felelős.</p> +<p>– De hát mi szükséged van erre a lármára?</p> +<p>– Nekem szükségem van erre a lármára. Az én házamnál az +országnak több milliót érő kincsei vannak. Én akarom tudni, hogy +kitől őrizkedjem?</p> +<p>De már ennyi scandalum mégis több volt, mint a mennyit egy +táblabiróból csinált generális gyomra elbir.</p> +<p>– Enyje, ilyen adta vette, – káromkodék mindig magasodó hangon, +míg végre oly dörgéssé vált irtózatos szava, mintha tízezer ember +beszélt volna egy gégéből. – Hát kinek néz az úr minket? Tolvajok +vagyunk mi? Erre amarra, szedte vette! Köszönje meg az úr, hogy +<span class="pagenum"><a name="Page_280" id= +"Page_280">-280-</a></span> lealázzuk magunkat a társaságába, nem +hogy még itt bennünket dehonestáljon, mert ha itt volna a kardom, +mindjárt karmonádlinak aprítanám, a ki czigánypecsenyéje van! Azért +hogy én a statuspénzét elkártyázom, nem loptam én még senki fiától +egy garast sem, hallja az úr! Ha a policzájminiszter úr meglopatja +magát, van kopója elég, szagláltassa ki a tolvajt, de becsületes +embereket ugyan ne derogáljon, mert ha azt nem nézném, hogy +Debreczenben vagyunk, a helyett, hogy mi megyünk el innét, az úr +menne most ki az ablakon, veszedelem teringette!</p> +<p>Szólt és két széket két csapással összetörött, egy ökölütéssel a +kártyaasztalt kettéhasította, a bundáját felvette, annak egy +legyintésével az egész punch-servicet leverte az asztalról! a +kettős ajtónak egyik szárnyát kivette sarkából, egy irnokot +ledobott a lépcsőn s eként szörnyű erejének tanujeleit hagyva +mindenütt, hangos káromkodással eltávozott s hazáig valamennyi +civist felmorgott az álmából.</p> +<p>A többi assessorok meghunyászkodva előkeresék télikabátjaikat s +egyenként elosongatának. Legutoljára előbujt az ágy alól Hetveni úr +is, hová a csata folyama alatt egy eléggé bölcs rückgängige +Bewegungot csinált s megilletődve nyujtá kezét a háborgó +miniszternek, mondván.</p> +<p>– Miniszter úr! – Én rám csak nem gyanakszik ön. Hisz arról meg +lehet győződve: hogy én öntől nem lopok.</p> +<p>– Jól van jól, csak eredj.</p> +<p>– Hát kineveztet holnap őrnagynak?</p> +<p>– Hová a pokolba? nincs üres hely.</p> +<p>– Szabad csapathoz.</p> +<p>– Van mindenütt.</p> +<p>– A zarándi oláhok ellen még nincs.</p> +<p>– Hisz azok senkit sem bántanak.</p> +<p>– Majd bántanak, ha én oda megyek. <span class= +"pagenum"><a name="Page_281" id="Page_281">-281-</a></span></p> +<p>– Jól van no. Kineveztetlek, csak vigyen a ménkü!</p> +<p>Magam mindekkorig ott vártam egy pamlagra dülve a conferentia +végét s mikor hozzá juthattam, én is belekötöttem a +miniszterbe.</p> +<p>– Hát neked mi bajod? mond frissen. Három szóval elvégezd.</p> +<p>– Nem is lesz hosszabb. Kétszáz szekerest rendeltél ide a +piaczra. Tegnap estétől itt állnak hóban, fagyban, mit akarsz +velök?</p> +<p>– Mond meg nekik: hogy ha eluntak állni, hát leülhetnek! – Ezzel +az instructióval kitolt az ajtón s a szegény szekeresek másik éjjel +is ott háltak a havon, hozzájok sem szólt senki.</p> +<p>A miniszter pedig egyedül maradt az ő pecsétőrével.</p> +<p>– Te Laczi, – szólítá ez meg a minisztert, ki hallgatva és +sebesen járt alá s fel, mint szokott, ha összeszidták. – Igazán +ellopták a pénzedet?</p> +<p>– Dehogy lopták.</p> +<p>– Hát miért csináltál olyan nagy zajt semmiért? még az a drumo +levág, hire lesz a városban.</p> +<p>– Azt te nem érted. Nekem kellett ez a zaj. Mentül nagyobb hire +lesz, annál jobb; magam is úgy akarom. De te nem értesz hozzá.</p> +<p>S ezzel kiszólt az ajtón:</p> +<p>– Simon!</p> +<p>Egy még minden eddig előfordultaknál apróbb egyén lépett be e +hivásra. Úgy látszik, mintha a miniszter szemenszedte volna a +magánál kisebb embereket.</p> +<p>– Ismersz itt valami ügyes lakatost? – Szokása volt a +miniszternek mindenkit tegezni.</p> +<p>– Akárhányat.</p> +<p>– Ne beszélj, szamár! Nekem nem akárhány kell, hanem egy +bizonyos. Ha lehet néma, de mindenesetre olyan, a kinek senki sem +hisz és a kit kevesen ismerjenek. Eredj, mindjárt visszajöjj.</p> +<p>A küldött igen alázatosan betette az ajtót s eltávozott. +<span class="pagenum"><a name="Page_282" id= +"Page_282">-282-</a></span></p> +<p>Az előszoba is megüresült. A miniszter bezárta az ajtókat s +egyedül maradtak.</p> +<p>A miniszter úr sebesen járt alá s fel, mintha a világon minden +attól függne, hogy ő meg ne állapodjék, a pecsétőr pedig +végigfeküdt a pamlagon és ásítozott.</p> +<p>– Öcsém – szólala fel hirtelen megfordulva a sarkán a miniszter +s a homlokát összeránczolva. – Öcsém, igen rosszul állunk.</p> +<p>– Tudom, – sóhajta fel a pecsétőr.</p> +<p>– Seregeinkről azt sem tudjuk, hogy hol vannak? Az osztrák +hadcsapatok körös-körül álltak bennünket, a messzebb távolság +tizenkettő, a legközelebb hat mérföld. A magunk katonái szidnak +bennünket, az ellenéi fenyegetnek. Elől tűz, hátul víz. Huszonnégy +óránál tovább itt nem maradhatunk.</p> +<p>– Rettenetes! – és nem lehet valamerre menekülni?</p> +<p>– Tán nem azon gondolkodozom éjjel-nappal?</p> +<p>– Tán álruhában. Én mint hentes, te mint puskamüves?</p> +<p>– Nem ér semmit, hiszen nem értek a puskához.</p> +<p>– De hát nem gondoltál valamit?</p> +<p>– Azt hiszed? Nézz ide. Mindenféle útlevelek, csak be kell +tölteni.</p> +<p>– Ah! ez pompás, ez nagyon derék, mit kellene bele irni?</p> +<p>– Ne törd rajta a fejedet. Magam ékszerárus leszek, te pedig a +segédem.</p> +<p>– Ahoz ékszerek kellenének, gyémántok s több aféle.</p> +<p>– Bizony simplex ember vagy te édes öcsém, nem látod itt ezeket +a ládákat?</p> +<p>Az alcovenben három különböző nagyságú láda volt egymás mellé +elhelyezve. Iszonyú vaspántos és rézczirádás ládák. Két-három nehéz +lakat lógott rajtok elől, fölül mindenféle czifraság alá rejtett +vexir-zárak és mind hatrendbeli pecséttel biztosítva. <span class= +"pagenum"><a name="Page_283" id="Page_283">-283-</a></span></p> +<p>– Most értelek, – szólt felszökve fektéből a pecsétőr, – hisz +ezek úgy is res nullius.</p> +<p>– Törődöm is én azzal! most nálam vannak, s ha holnapután +Törökországba találok velök menni, szeretném tudni, hogy ki kéri +tőlem számon?</p> +<p>– De hisz e végett kár volt lakatosért küldeni, vannak nekem +ditricheim, értek is egy kicsinyt az ilyesmihez.</p> +<p>– S tüstént előkeresett nehány girbe-gurba eszközt, s a +pecséteket pietástalanul letépve, sok ügygyel-bajjal és nyögéssel +valamennyi zárát és lakatját felnyitotta a a kérdéses ládáknak, +melyeket azután a miniszter úrral két fülénél fogva megragadva per +Pausch und Bogen kitálaltak a legszélesebb asztalra. Sok egy és más +szétgurult az ágyak és szekrények alá, miket másnap a szobaseprő +megtalált és megtakarított.</p> +<p>A csodálat «ah»-ja röppent el a pecsétőr ajkairól e kincsek +látásán.</p> +<p>Nehéz massiv aranyláncok, ragyogó drágakövekkel rakva, nehéz +arany serlegek, ritka antik ékszerek, pompás szelenczék egyetlen +darab drágakőből faragva, remek faragványú szoborművek, mind mind +tömör aranyból és ezüstből, nagybecsü órák, fölséges boglárok, +annyira rakottak drágakövekkel, hogy izzani látszának a gyertyák +világában, és a töméntelen gyürük, mellkövek, az izlés minden +választásainak eleget tevők. Minden, mit egy aristocratikus +fényvágyó olygarcha család kincsben és pompában századokon át +passionate összeszerze.</p> +<p>– Ah! mi kár, hogy mindezt el nem vihetjük!</p> +<p>– Mind semmi ez. Ez mind itt marad. Csak terhünkre volna. Én +csupán egy kis fekete bársony aranynyomatú futrált keresek, te +választhatsz belőle magadnak, a mi tetszik.</p> +<p>Dúltak a kincsek között.</p> +<p>Millió szikrát hányva hevertek azok előttük az asztalon +szétszórva, mintha ugyanannyi szem nézett volna rájok szótlan +szemrehányással. <span class="pagenum"><a name="Page_284" id= +"Page_284">-284-</a></span></p> +<p>– Itt egy chrysopras ékszer. – Igen nehéz. – Legalább a köveket +szedjük ki belőle. – Emitt nehány nagybecsü gyűrű. – Hát ez +micsoda? – «Fövény a Saharából.» – Szórd a szemétre. – Itt ismét +egy gyönyörü numismaticus gyüjtemény. – Tedd félre. Holnap +kifizetjük vele a bureauszemélyzetet. – Hát ez? «Nevezetes férfiak +kézvonásai», vesd a kandallóba. – Hát ez a gyémántos kard? – Ki +vinne kardot magával. A gyémántok eljöhetnek belőle. – És így +tovább. Minden darabból volt valami elszakasztható, elvihető. Az +arany lánczokról letépettek a boglárok, az ékszerekről a gyöngyök, +a gyűrűkből a pompás faragványú camaéák, a boglárokból a ritka +nagyságú turquisek, minden, a mi csak kis helyet és nagy értéket +igényelt.</p> +<p>De a fekete bársony, aranynyomatú tok nem akart előjönni.</p> +<p>A miniszter arcza elsötétült.</p> +<p>– Megjárnám, ha valaki megelőzött volna.</p> +<p>Elővették a másik ládát. Az elébbibe visszaseperték a megvámolt +tartalmat s amazt szinte kiüríték az asztalra.</p> +<p>– Jól van! – kiálta lázas örömmel a miniszter, egy tekintettel +kiismerve a sok kincs közül az igénytelen külsejü skatulyát. – Ez +az, – szólt remegő kezeibe véve a tokot. – Ez az. Látod?!</p> +<p>A pecsétőr kiváncsian hajlott oda, megtudni az annyira óhajtott +tok tartalmát.</p> +<p>Külön le volt pecsételve egyetlen pecséttel, melyet a +kormányelnök sajátkezüleg nyomott rá.</p> +<p>A miniszter egy perczig tétovázni látszék, valjon fölmerje-e +szakitani azon pecsétet is? s remegve nézett maga elé.</p> +<p>– Nos, nyisd fel hát, mi van benne?</p> +<p>– Nézd, a kormányelnök pecsétje van rajta.</p> +<p>– Törd fel, holnap nem leszünk itt.</p> +<p>S a következő perczben nyitva volt az etuis. <span class= +"pagenum"><a name="Page_285" id="Page_285">-285-</a></span></p> +<p>Mintha a szivárvány szállna le kristályalakban!</p> +<p>Nyolcz solitair gyémántgomb. Akkorák, mint egy mogyoró, mikből +millió sugara lövelt szét a prismaticus szineknek. Vakító, kábító +kincsek, miknek mindegyike egy-egy uradalommal fölér. Mikről +azoknak egykori viselője minden diszmenetek alkalmával oly kitünő, +oly nevezetes volt.</p> +<p>Némán, elvarázsolva bámult a két férfi a kincsre, midőn a külső +szobában léptek hallatszának s mintha nyitná valaki kívülről a zárt +ajtót.</p> +<p>– Ki az! – kiáltá mindkettő ijedten, halálra sápadva. Az irnok +volt, kit lakatosért küldtek.</p> +<p>– Mit akarsz?</p> +<p>– A lakatost hoztam. Engedelmet kérek.</p> +<p>– Ugy! – S ekkor nagy hirtelenséggel összetakarítottak mindent a +ládákba, azokat helyökre tették. Az érkezett lakatosnak nem volt +egyéb dolga, mint a ládákat ujra bezárni, mely után azokat a +miniszter ad terrorem populi a rendőrség hivatalos pecsétjével ujra +biztosította.</p> +<p>A lakatosnak meg kellett vallani becsületes nevét s az irnoknak +bizonyítványt adni róla, miszerint nemes Kánya Antal lakatos +majszter uram ez s ez napon az éjnek ezen s ezen órájában a +rendőrminiszternél három ládát bezárolt. Mely teketóriák Kánya +Antal uramat ugy megijesztették, miszerint az egész eseményről még +a feleségének sem mert egy szót is szólni.</p> +<p>– Hát ezzel a fiuval mit tegyünk? – kérdé suttogva a pecsétőr az +irnokra czélozva.</p> +<p>– Ne törődj vele. Elküldöm Pestre iratokkal, mikért bizonyosan +főbelövik. Jojczakát.</p> +<p>A pecsétőr eltávozott.</p> +<p>– Simon! – szólítá a fiút a miniszter. – Végy egy szekeret +magadnak. Még ez órában Pestre fogsz indulni. Ezen iratokat viszed +oda, a hová czímezve vannak. Egy perczet se késsél. Minden minuta +egy <span class="pagenum"><a name="Page_286" id= +"Page_286">-286-</a></span> század a nemzet életére nézve. Itt ezer +pengő utiköltségül: siess…</p> +<p>A fiu elment. A miniszter lefeküdt. Késő éj volt az idő.</p> +<p>A toronyőrök rekedten kiabálták a három órát éjfél után.</p> +<p>Minden jó lélek dicséri az urat.</p> +<p>És másnap az országgyülésen kemény perempterius törvény hozatott +azon képviselők ellen, kik a forradalom ügyében nem bízva, +eltávoztak, vagy meg sem jelentek.</p> +<p>A törvényjavaslat a rendőrminiszter úrtól jött.</p> +<p>És tartatott nagy dictió azon gyávák ellen, kik minden leverő +hirre a megbékűlésről, vagy megfutamodásról gondolkodnak.</p> +<p>A dictiót a rendőrminiszter úr tartotta.</p> +<p>És adatott ki veresbetüs placat, melyben azok, kik a magyar +bankjegyet az osztráknál alább becsülik, bitófával +fenyegettetnek.</p> +<p>E placatot a rendőrminiszter úr adta ki.</p> +<p>És végre iratott egy catói vezérczikk egy olvasatlan hirlapba +azon alávaló könnyelmű emberekről, kik a haza ily szomoru napjaiban +nem átallanak a kártyaasztal mellett éjeket tölteni.</p> +<p>A czikket a rendőrminiszter úr irta.</p> +<p>El e rút képektől! Keressünk szebbeket. Menjünk a +csatamezőre.</p> +<p>Emelkedjél föl lélek, rázd le az undort magadról, mit az önzés, +a lelketlenség, az álarczos bűn látása gerjeszte benned, jer, láss +vért, láss halált, láss könnyeket és vigasztalódjál.</p> +<p>Nézd amott tul a Királyhágón azt a kis, ifju, hős sereget.</p> +<p>Ruhája nincs, de van dicsősége. Hazája alig ad neki mindennapi +kenyeret s ő mégis mindennap vért ad hazájának s véren vett +diadalt.</p> +<p>Nézd azt a kis őszhaju, őszszakállu embert, mint áll ott a +golyózápor közepett, mint ragyog arcza, ha kis seregét éljenezni +hallja a golyók süvöltéseire. <span class="pagenum"><a name= +"Page_287" id="Page_287">-287-</a></span></p> +<p>Csak egy szót tud magyarul. E szó «előre.» Serege mindig megérti +őt.</p> +<p>Három sebhely van most is rajta, de a halál kerülni látszik őt, +vagy nem tudja megtalálni.</p> +<p>Nézd azt a fiatal hőst. Kiáll serege elé. Buzdítva szól hozzá. A +legelső golyó őt éri, leesik lováról, vére festi a földet. Özvegye +szép és fiatal szive megszakad, de nem siratja a hőst, nem siratja, +hisz halála dicső volt.</p> +<p>Nézz amoda. Ott is egy hős esik el. Nem egy seb, tiz érte +egyszerre. Ellene is becsüli a hőst. Bekötik sebeit, ápolják, +mondják neki: hogy a csata elveszett s ő letépi sebei kötelékeit és +hagyja folyni vérét, hagyja jönni halálát, mert a csata +elveszett.</p> +<p>Láss ott egy hidat. Két ezer ember áll előtte és védi, tul rajta +iszonyú erővel egy ostromló sereg. Nézz oda ismét. Már alig vannak +ezeren. Ugy-e nem futott el egy is! Elestek. Mire az éjszaka eljön, +ezernek csak fele marad ott, de helyéről meg nem mozdul egy +sem.</p> +<p>Nézz végig a Tisza mentén. Látod ama piros kis vonalt. Mily +sebesen halad előre. Egy csapat ifju az, kik piros föveget viselnek +fejükön. Micsoda tűz az, melynek szembe mennek? Ágyúk azok. Hallod +ropogásaikat. Látod mennyien hullanak el belőle. De látsz-e elfutni +csak egyet is? Most oda értek. Az ágyúdörgés elhal.</p> +<p>Menj tovább. Láss ott a Duna közepén egy várost. Le van égve a +porig. Lakói a föld alá, a kriptákba rejtőztek. Ezerei a +tűzgolyóknak repülnek bele minden oldalról földrengető dörgéssel +ijesztgetve a levegőket. A városban éhség, nyomor, fagy dühöng. Nem +tudja senki, a halállal hol találkozik? De látsz e egyet is, ki +megszöknék onnan? Tűrnek, szenvednek és nem panaszkodnak.</p> +<p>Látod amott azt a vezért. Csákójához emelt kézzel seregét +megesketi, hogy nem fog elfutni a csatatérről, s midőn a halál +zápora ömlik, egy kiáltás, mely túldörgi <span class= +"pagenum"><a name="Page_288" id="Page_288">-288-</a></span> az +ágyuvihart, egy kiáltás, mely azt mondja: «Emlékezzél esküdre!» +megfordítja a csata sorsát. Fele elhull a seregnek, de a másik fele +győz.</p> +<p>És mindenütt, merre nézesz, nehéz csatákat látsz. Csatát a Tisza +jegén, véres harczot a folyam pánczélozott hátán, csatát a sziklás +hegytetőkön, csatát sánczok, várfalak közt, városok utczáiban, +vértől vörösre festett vizek partjainál, égő falvak éji lángja +mellett…</p> +<p>Az áldozat panasztalan. A dicsőség nem kérkedik. De panaszszal +van tele szája a gyávaságnak s fizetést kér a tolvaj.</p> +<p>A katonák rongyosak, véresek és lelkesültek…</p> +<p>A diplomata jól érzi magát. Neki nincs lelke…</p> +<p>A katonának egy gondolatja van, a dicsőség! ha meghal, végsohaja +a haza…</p> +<p>A diplomata azt nézi, merre szökjünk?…</p> +<p class="center">*</p> +<p>Debreczenben ezalatt szépen kigömbölyödtek az ábrázatok.</p> +<p>Kik néhány hét előtt futásról, menekülésről elmélkedtek, most +egyébről sem akartak hallani, mint háboruról, melynek sohasem lesz +vége.</p> +<p>Az apró emberek egy-egy roppant vörös tollal toldták ki fejüket, +hogy kilátszassanak a tömeg közül, a miniszternek és öcscsének még +ez sem volt elég. Nekik egészen vörös kalapot kellett hordani, hogy +tudhassa mindenki, miként ők nem félnek a vértől.</p> +<p>Meg lehete tudni, hogy mikor lesz a csata? Aznap rendesen teli +volt aranyos tiszt urakkal a város, kik jól megőrzék a haza számára +becses életüket, mig a honvéd olcsó életével adózott a síkon.</p> +<p>Ah! Az mennyei élet volt.</p> +<p>Az ember kilencz óráig igen, igen nyugodtan aludt.</p> +<p>Az ember, ha hadi futár volt, vagy ministerialis hivatalnok, +<span class="pagenum"><a name="Page_289" id= +"Page_289">-289-</a></span> tartott igen csinos társalkodónőket, +kik a státus költségén utaztak vele mindenüvé.</p> +<p>Tiz órakor elment az ember a collegiumba, ott hallott iszonyú +szép dictiókat, ordithatott a montagnardoknak, a mennyit tetszett, +lepisszeghette, leröföghette az aggodalmaikat kifejezni merész +táblabirákat, és coquettirozhatott a város karzati szépeivel.</p> +<p>Azután elmehetett az ember a nagy erdőre, járhatott térdig a +sárban és találkozhatott mindenféle ismerősökkel, kik mindig tele +voltak szebbnél-szebb ujságokkal.</p> +<p>Délután leülhetett az ember kártyázni, elveszthette az utolsó +garasát, másnap elküldette magát futárnak és harmadnap ismét úr +volt.</p> +<p>Elmehetett az ember az egyenlőségi clubba, ott halálra +nevethette magát, melyért aztán másnap kárpótlásul a Közlönyből +halálra unhatta magát.</p> +<p>S ha néha napfényes idő volt, láthatta az ember ama minden +gyönyörüséget felülmuló látványt, mint lovagol a miniszter egy +babos lovon, az ő pecsétőre kiséretében.</p> +<p>Oly kecsesen, oly possierlich vette ki magát azon a roppant +tátoson, hogy az ember semmit sem kivánt egyszerre egyebet, mint +hogy bárcsak tevén látná őt eképen ülni.</p> +<p>– Ugy-e néznek utánam a dámák? – kérdi a miniszter úr +pecsétőrét, mert maga nem mert hátranézni, félt, hogy leesik.</p> +<p>– Az egész világ enchantirozva van általad, csak ne csinálj +púpos hátat.</p> +<p>– Brrrr! Hogy tele fecskendett sárral ez a griff! Hohó ne, hohó +ne! ki hitte volna, hogy még sarat is lássunk Debreczenben? Nem +azért, mintha ritkaság volna, hanem azért, hogy mi itt értük a +sáros hónapokat.</p> +<p>– Az igaz. És milyen jó volt, hogy akkor el nem mentünk. Rögtön +utána másnap jöttek a győzelmi hirek. S mi néhány rongyos +százezerért szinte itt hagytuk pompás, gyönyörű állásunkat. +<span class="pagenum"><a name="Page_290" id= +"Page_290">-290-</a></span></p> +<p>– Az igaz. Nagyon belevesztettünk volna. Azóta két milliónál +több fordult meg a kezemen.</p> +<p>– Mennyi van mindössze kiadva?</p> +<p>– Harminczkét millió hat hónap alatt. Az előbbi hat hónap alatt +csak hat millióra volt szükség.</p> +<p>– Hát számadás mennyiről van?</p> +<p>– Egy batkáról sincs.</p> +<p>– Nem is fognak követelni?</p> +<p>– Kicsoda? Ez a soklábú országgyülés! Mernek is ezek ellenem +szólni! A minap plena sessione mondtam meg nekik: hogy mindnyáját +le fogom guillotinoztatni, egy ugyan azt kérdezte tőlem gúnyosan, +hogy kiket? Mindazokat, a kik félnek tőlem. Az ember elnevette +magát, de én bizonyos vagyok róla, hogy azóta nem tud nyugodtan +aludni.</p> +<p>– Csak az a baj, hogy Debreczenben vagyunk.</p> +<p>– Az bizonyos, hogy nagy baj. Ez a nép oly phlegmaticus, oly +rettenetes józan, hogy épen semmi crawalt sem lehetne vele +indítani. De jussunk csak vissza Pestre! Megvannak még ott az én +embereim, kiket két forint diurnumért láthattál a redout előtt +órákig ordítozni az októberi napokban. Jussunk csak Pestre.</p> +<p>– De hátha elébb belénk kötnének, mint oda jutnánk?</p> +<p>– Gondoltam rá. Az egyenlőségi clubbnak meg van hagyva, hogy +dolgozzék erősen. Nyárynak legközelebb macskazenét adatok, az +ilyesmin leghamarabb megizelíti a pórnép a crawallokat; Kovácsot +elfogatom, mint titkos összeesküvőt, vele az egész békepártot. +Kazinczyt, a Zeykeket, Pálfit, Farkast, azt a rongyos ujságirót +kiutasítom a városból. Ha ez sem segít, beredelem Hetvenit az ő +guerilláival s szétveretem az egész parlamentet.</p> +<p>– Parbleu, ez nem ér semmit, mert meglehet, hogy Hetvenit és a +macskazenéző companiát ez a tréfát nem értő publicum meg találná +botozni s ez csak azon esetre lehetne elővehető, ha valami eclatans +brutaliter támadnának rajtad a gyülésben. De mit teendnél akkor, +<span class="pagenum"><a name="Page_291" id= +"Page_291">-291-</a></span> ha szép lassan, körülkerülgetve, egész +szelidséggel oly téren támadnak meg, hol nem csata, hanem egy +egyszerű dialog, egy nyugodt pertractatio által érheted el +megbukásodat?</p> +<p>– Azt nem merik tenni.</p> +<p>– Lehet, hogy nem merik, de akarják. Ezek a súgó-búgó emberek +főznek valamit s csak az alkalmat lesik, hogy elejthessenek. Félnek +tőled és ez rossz biztosság rád nézve. Sohasem szerettem ezeket az +embereket. Különös ellenszenvem volt mindig a becsületes emberek +ellen. Ezek nem valók politikusoknak. Ezek sohasem azt nézik, hogy +mi hasznos, hanem azt, hogy mi illendő? Jó professorok váltak volna +belőlük.</p> +<p>– Pah, pah! Félnek és van okuk rá.</p> +<p>– De mégis, ha valamit kitudhatnának rád. Teszem föl azt a +ládahistóriát.</p> +<p>– Csitt! Lassabban. Nem tudhatnak ki semmit. Különben +gondolkoztam felőle.</p> +<p>– Simont megint itt láttam.</p> +<p>– Visszahozta az ördög. Ma megint elküldtem, meg sem hagytam +pihenni. Ez, ugy hiszem, utolsó utja lesz. Egyébiránt te +mindenesetre küldd el a feleségedet a lengyelhez. Ijesszen rá +erősen, most tudom, hogy egy fillérje sincs. Sikerülni fog.</p> +<p>Uj lovagok jöttek szembe. A beszéd megszakadt, s nemsokára a +nagy erdő szépei egy csapat gavalléron legeltetheték szemeiket, kik +közül egy ugy ült a lovon, mintha penitencziából tenné.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Még az nap este a pecsétőr felesége, – egy kis ravasz furfangos +nő, – fölkereste a lengyelt, kivel ama mulatságos konferenczián +találkozánk, s ki ott oly igénytelen szerepet viselt.</p> +<p>A lengyelnek igen sok gyermeke volt és kevés pénze.</p> +<p>Becsületes ember volt és szegény. <span class="pagenum"><a name= +"Page_292" id="Page_292">-292-</a></span></p> +<p>Az asszonyság ezt jól tudta s épen erre a körülményre volt +szüksége.</p> +<p>– Édes barátom, – szólt a lengyelhez, – helyet sem foglalva +nála, ön emlékezni fog azon estélyre, mikor Laczi véletlenül +fölfedezte, hogy valaki a szekrényéből pénzt lopott el.</p> +<p>– Emlékezem.</p> +<p>– A pénz kétszáz pengő volt.</p> +<p>– Ugy mondta.</p> +<p>– Laczi azt hiszi, hogy ezt a pénzt ön vitte el.</p> +<p>– Asszonyom!</p> +<p>– Nekem azt mondta, hogy ön vitte el.</p> +<p>– Asszonyom, ön és mindenki, a ki valaha ismert, tudhatja: hogy +én szerencsétlen vagyok, de becsületes ember. Senki egy megalázó +tettet nem vethet szememre, Sokszor éheztem, de nem loptam soha. +Esküszöm az Istenre, hogy nem láttam a miniszter pénzét.</p> +<p>– Én elhiszem barátom, de Laczi gyanakszik, és Laczinak ez elég +arra, hogy önt befogassa.</p> +<p>– Engemet? Minden alapos ok nélkül? S ki adott neki erre +hatalmat? Ez nem történik sehol.</p> +<p>– Hjah barátom, itt nem ugy megy, mint másutt. A minap, azaz, +hogy jó minap, ezelőtt hat héttel Laczi Szemerének egy biztosát +csukatta be, csak azért, hogy őtet miniszternek nem titulálta, most +is ott ül és hihetőleg ott fog ülni, mig Szemere érte nem jön. +Tegnapelőtt pedig a tulajdon titoknokát csukatta be, a miért az +Esti Lapokba mert irni.</p> +<p>– De hiszen ez szörnyűség!</p> +<p>– Nem tagadom, hogy az. Én önt sajnálom, önnek gyermekei vannak +és ön nem tudná őket hova tenni, ha fogságra jutna.</p> +<p>A lengyel szemeibe könyek gyülekeztek.</p> +<p>– Minő méltatlanság – minő gyalázat!</p> +<p>– Egy esetben ki tudnám önt menteni, ha tudniillik azt a szint +adnók a dolognak, hogy ön csak tréfás bizalomból <span class= +"pagenum"><a name="Page_293" id="Page_293">-293-</a></span> vette +el azt a pénzt Laczi fiókjából s később visszaadná.</p> +<p>– De nekem asszonyom nincs, nem is volt annyi pénzem régtől +fogva.</p> +<p>– Arról lehetne tenni. Ön irást adhatna magáról, hogy a pénzt +Laczi fiókjából elvéve, azt, mihelyt lehet, neki +visszafizetendi.</p> +<p>– Azt, asszonyom, nem fogom tenni.</p> +<p>– Akkor a pénzt lesz ön kénytelen előteremteni.</p> +<p>– De hol vegyem azt asszonyom?</p> +<p>– Azt én nem tudom. Hanem arról biztosíthatom önt, hogy ha +holnap reggelig vagy a pénzt, vagy az irást nem fogja kézbesíteni +Laczinak s az egészet bizalmas tréfára nem igyekszik fordítani, +délre a börtönbe kerül.</p> +<p>– Rajta leszek, asszonyom.</p> +<p>– Isten önnel.</p> +<p>Az asszonyság eltávozott, a lengyelt egyedül hagyva síró +gyermekeivel.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Másnap reggel a miniszternél látjuk az asszonyságot. A miniszter +még negligéeben volt.</p> +<p>– Voltam a lengyelnél – mondá, – az ember sírt, megijedt nagyon. +Igen fél az elfogatástól. Egy óra mulva itt lesz. Pénze nincs, +kénytelen lesz irást adni magáról, hogy az ön pénzét elvitte.</p> +<p>– Igen jól van. S azzal rögtön küldöm őt Galiczia szélére oly +megbizással, mely miatt kénytelen lesz magát rejtve tartani. +Mihelyt távol lesz, előlépek az irattal, nagy zajt ütök, hogy az én +emberem megszökött és engem meglopott. Az a bizalmasság, melylyel +házamhoz ki- és bejárt, valamint saját elismerése tökéletesen +valószinűvé teendik a mesét. A ki nem hiszi, azt hazaárulónak +kiáltjuk s veszve van. A feltörött ládák neki fognak +beszámíttatni.</p> +<p>A miniszter úr tovább is igen kedélyesen mulatott <span class= +"pagenum"><a name="Page_294" id="Page_294">-294-</a></span> a +fentisztelt hölgygyel, de a mi inkább tartozván a romantica, mint a +historia köréhez, hallgatunk róla, mig egy férfias koczogtatás az +ajtón ismét historicummá teszi az elbeszélést.</p> +<p>A lengyel volt, a ki belépett.</p> +<p>A miniszter úr nem tudta milyen arczot csináljon egyhirtelen, +bár azt már hetek óta betanulá, de a lengyel komoly arcza kissé +zavarba találta hozni.</p> +<p>– Uram, – szólt a lengyel hidegen, – ön rám gyanakszik, hogy +kétszáz forintját elvivém s fenyeget, hogy megbecstelenít, ha +vissza nem adom.</p> +<p>– Nem, nem öcsém – vága közbe confidens hangon a miniszter, – +látod, nem értesz, az a pénz nem volt az enyém, nekem arról +számolnom kell. Én tudom, hogy te azt most vissza nem adhatod…</p> +<p>– Kérem, – vágott közbe a lengyel, az asszonyságot észrevéve, – +e párbeszéd nem igényel tanukat.</p> +<p>A miniszter intett az asszonyságnak s az félre vonult az +előszobába, az ajtót félig nyitva hagyva. Ez szokás volt e +háznál.</p> +<p>A lengyel hideg vérrel becsukta az ajtót s közellépett a +miniszterhez.</p> +<p>– Uram. Ön igen jól látszik tudni, hogy a szegényt mindenkinek +és a hatalmasnak mindenkit szabad bántani.</p> +<p>– Ne tüzelj öcsém, ne tüzelj! Hisz nem akarlak én megenni. +Elhiheted, hogy iratoddal én vissza nem élek, csupán a magam +igazolására akarom azt felhozni, a legbizalmasabb privát +conferentiában. Csak néhány sor elismerés, azontul ne legyen semmi +gondod. Már el is van készítve, csak alá kell irnod.</p> +<p>A lengyel, a nélkül, hogy a miniszter szavait feleletre +méltatná, elővette tárczáját s belenyult.</p> +<p>– Ah vagy már el is készítetted? Annál szebb, nem tesz semmit. +Azért jó barátok maradunk.</p> +<p>A lengyel büszke megvetéssel számlált le tárczájából kétszáz +pengőt az asztalra. <span class="pagenum"><a name="Page_295" id= +"Page_295">-295-</a></span></p> +<p>– Itt van a pénz.</p> +<p>A miniszter elhült, elsápadt. Nem tudott mit szólani.</p> +<p>– Itt van, számlálja meg. Nem csaltam-e meg?</p> +<p>– Hogy jutottál hozzá? – dadogá csalatkoztában az ember.</p> +<p>– Nem volna ugyan senkinek gondja rá, de elmondhatom. Eladtam +gyermekeimnek minden ruháját, el megholt nőm jegygyűrűjét; a mi ki +nem telt, azt Dembinszkytől kértem fel kölcsön becsületszóra, s ő +adott, mert tudta, hogy lengyel vagyok, s a lengyel becsület +tiszta. Most tegye el ön e pénzt.</p> +<p>– De én nem igy akartam ezt. Nekem soha sem kellett volna e pént +megadnod, csupán elismerned, hogy elvivéd.</p> +<p>– De nem vittem el! – kiálta a lengyel és szemei szikráztak, – +én hazudni nem fogok. E pénzt nem az adós fizeti hitelezőjének, +hanem a megtámadott utas fizeti az utonállónak váltságul életéért. +Tegye ön el.</p> +<p>– Takarodj! vidd pénzedet, – hadará a miniszter, – kinek jó +vastag bőre volt sértések elszivelésére, s a pénzt a lengyel +markába nyomta vissza. Elmehetsz!</p> +<p>– El fogja ön venni? Vagy azt várja, hogy az arczához vágjam? – +ordítá az dühtől elsápadtan.</p> +<p>– Mit jelent ez! – szólt a miniszter visszahökkenve.</p> +<p>– Ez azt jelenti, hogy ilyenkor becsületes ember kardjához nyúl +és megverekszik.</p> +<p>– Ah, barátom, nekem nem elvem a párbaj, ezt már kimondtam az +országgyülésen. A párbaj aristocraticus institutió, és én +testestül-lelkestül democrata vagyok.</p> +<p>A lengyel fogait csikorgatta, minden izmai reszkettek a +boszútól.</p> +<p>– Ön egy – – gyáva!</p> +<p>Magát e kifejezést négyszem közt bizton eltürte volna a +miniszter, de a lengyel oly előkészületeket kezdett tenni ökleivel, +hogy Laczi jónak látta a csengetyű felé retirálni. <span class= +"pagenum"><a name="Page_296" id="Page_296">-296-</a></span></p> +<p>– Most elfogathat ön, de tudja meg, hogy Dembinszkynek +elmondtam, mire kell nekem e pénz.</p> +<p>A miniszter mérgesen harapott ajkaiba, s ujjaival hosszú +szakállát borzolá.</p> +<p>– Itt van, – szólt a lengyel, – a pénzt a törpe lábaihoz vetve. +Szedje fel ön! S egy tekintetre sem méltatva többet a +kormányférfiút, eltávozott, valamennyi szobaajtót úgy csapkodva be +maga után, hogy a ház rengett bele.</p> +<p>– Tervünk füstbe ment, – szólt az asszonyság belépve a szobába, +hol a miniszter lehető legnagyobb léptekkel nyargalt fel s alá.</p> +<p>– Beszélt tán kegyed vele?</p> +<p>– Megállítottam. Hallani sem akart engesztelődésről. Azt mondja, +visszamegy Lengyelországba, ott legalább becsületes ellenség teszi +fogságra politicai vétekért, mig itt hóhérszerepre jutott +kalandorok üldözik oly vétekért, melynek gyanuja is megölő.</p> +<p>– Ki hinné, hogy ezek a lengyelek mind oly borzasztó dölyfösek. +És épen ez? oly földhöz ragadtnak látszott. Semmit sem lehet velök +ostoba kevélységök miatt kivinni.</p> +<p>– Más tervet kell kigondolnunk.</p> +<p>– Már készen vagyok vele.</p> +<p>– Halljuk.</p> +<p>– Az egész Zichy-féle ingóságokat elárvereltetem, így nem tudják +meg, mi hiányzik belőle? és jogot nyerek a pecsétek +feltörésére.</p> +<p>– De hátha a táblabirák beleszólnak?</p> +<p>– Letorkolom őket. Ich kenne meine Pappenheimer. A ládák uj +felbontása saját hivatalnokaim előtt megy végbe, s azok, ha kell, +olyan visum repertumot adnak róla, a milyet dictálok nekik.</p> +<p>– Ezt még sem tanácsolnám. Azok ott a szegletházban erősen +fujják ön ellen a követ. Félő, hogy az árverés által gyanut kapnak. +Hiba lesz, önnek fegyvert adni ellenei kezébe. <span class= +"pagenum"><a name="Page_297" id="Page_297">-297-</a></span></p> +<p>– A gyülésen letorkolom őket, ha pedig lapban támadnak meg, +betiltom lapjukat.</p> +<p>– Én nem mernék hozzá fogni.</p> +<p>– Mert nem ismeri őket úgy mint én.</p> +<p>– Mert jobban ismerem őket, mint ön.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Másnap meglehetős kurta placatok hirdeték, hogy a rendőrség +szállásán a Zichy-féle holmik árvereztetni fognak.</p> +<p>Az emberek a falra s onnan egymásra bámultak, mindenki +kérdezett, senki sem felelt.</p> +<p>Várták az országgyülést, reménylve, hogy ott fel fog +világosíttatni e váratlan dobraütés; melynek okát senki sem +tudja.</p> +<p>Ugy történt.</p> +<p>A reggeli ülésben több képviselő fenkölt méltatlankodással +szólalt fel, világosítást kérve ez ügyben a bizottmánytól.</p> +<p>Elmondák, hogy ez árverés törvénytelen. A megöltnek törvényes +itélete nincs, vagyonait elfoglalni senkinek nem volt joga, mig +rendes processusa le nem foly, akkor is gyermekei részét elébb el +kell abból különözni, mielőtt valaki rá tehetné kezét.</p> +<p>Elmondák, hogy ez árverés oktalan. Aranyat és ezüstöt elprédálni +ilyen időben kétséges papirosokért esztelenség, midőn ugyanolyan +papirosokat harminczkét nyomda ingyen készít a kormánynak.</p> +<p>Elmondák, hogy ez árverés rendetlen. Ez nem tartozik a +rendőrminiszterium köréhez, hanem a pénzügyminiszteriuméhoz.</p> +<p>Elmondák, hogy ez árverés nemtelen. Máskor az elitélt köntösein +a hóhérlegények osztoztak s most egy országgyülés fogja-e azokat +elkótyavetyélni?</p> +<p>A szónokok határozottan, becsületesen beszéltek, látszott +rajtuk, hogy érzik, miként fejükkel játszanak, de <span class= +"pagenum"><a name="Page_298" id="Page_298">-298-</a></span> azért +is, hogy végtére le akarják rázni onnan az oda ült hydrát.</p> +<p>A miniszter valamennyi beszéd alatt folyvást mosolygott, és +billegette a fejét, mint egy gypsz pagódli s minden nyomósabb +kifakadásra egy-egy «hm, hm, – ej, ej, – lám, lám» interjectióval +válaszolt.</p> +<p>Végre fölkelt ülőhelyéből s miután magáról először egy piros +gallérú szürke köpönyeget, azután egy felső s végre egy alsó +kabátot levetett, elkezde dictiózni.</p> +<p>Elmondá, hogy ő a kormányzónak legbenső barátja és hogy ő a +respublicát a legtökéletesebb alkotmányformának tartja, s hogy ő +mennyit küzdött már a szabadságért, s mennyit fog még érte küzdeni, +hogy ő Debreczen várost mennyire tiszteli, azt milyen strategice +nevezetes pontnak tartja, mint fogja egykor körülsánczoltatni. Hogy +ő a fiatalságnak mekkora barátja, hogy a haza üdvét egyedül azoktól +várja. Hogy a ráczok milyen kegyetlen ellenségei a magyarnak, és +hogy Perczel hogy fogja őket megenni. Hogy ő az országgyülésnek +milyen imádója in solidum, néhányak kivételével, mely néhányak +szüntelen azon törekednek, hogy a hazát elárulják, hogy bármi áron +kibéküljenek, hogy a hadsereget eladják, hogy Debreczenből +elszökjenek, hogy Olmüczbe levelezzenek és a kormányzót +kisebbítsék, a ki ő neki legbenső barátja elannyira, hogy a ki őt +megbántja, az a kormányzót bántja és így az egész hazát bántja, a +miből természetesen következik: hogy a kik az ő ellenségei, azok +ellenségei a hazának, azok hazaárulók, azokat le kell nyakazni. A +mi végre a kérdéses tárgyat illeti, tudatja az országgyüléssel azon +jogkifejezést, miszerint a «res servando non servabiles» (tartva +nem tartható dolgok) azoknak gondviselője által bármikor +eladathatók.</p> +<p>«Éljen! éljen. Vivat!» hangzott mindenfelől; ordított mindenki +mindenféle tónusból és nyelvből, tán koszorút is hánytak a +szónokra, ki most egyenként ismét felszedé <span class= +"pagenum"><a name="Page_299" id="Page_299">-299-</a></span> leszórt +öltönyeit s fejével billegett, mint egy gypszpagódli.</p> +<p>Az interpellans képviselők ugyancsak szerencséseknek tarthaták +magukat, hogy a második emeletről az ablakon fejtetőre le nem +hajigáltattak.</p> +<p>Mi pedig ezuttal megtanulhattuk, hogy az arany és ezüst bizonyos +fajta emberek kezeiben el nem tartható portéka.</p> +<p>«Res servando non servabiles.» Mint a miniszter úr bevallá.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Utban voltam. Karczagon, míg lovakat váltottak, betértem a +vendéglőbe, midőn unatkozásaimból szörnyű zaj riaszta fel. +Kocsizörgés, kardzörgés, ajtózörgés, káromkodás és tudja a jó ég mi +mindenféle emberhalált jelentő hangok nem.</p> +<p>Már resignálva voltam arra a gondolatra, hogy vasasnémetek +rohanták meg a várost, midőn felpattan az ajtó s belép rajta egy +rettenetes apró ember, egy rettenetes nagy szál karddal az oldalán +s világverő lármával szidja a kellnereket, marqueureket, +vendégfogadósokat és mindenféle szolgálattevő lelkeket Karczag +városában, a miért őt kész ebédre nem várták reggeli tiz +órakor.</p> +<p>– Én futár vagyok! Egy futárral így bánni hazaárulás. Én önöket +feljelentem, én önöket leguillotinoztatom. A haza megszabadítóival +így bánni!</p> +<p>A korcsmáros végre nagy alázatosan jelenté a haragos úrnak, hogy +egyszeriben készen lesz egy egész pulyka.</p> +<p>– Meg két font rostélyos! – vága közbe a haza egyik +megszabadítója.</p> +<p>– Igenis és egy fél kuglihupf.</p> +<p>– Ha egész volna, jobb volna.</p> +<p>– Lehetne tán addig valami omelettet készíteni.</p> +<p>– Három adagot. Bátran.</p> +<p>A korcsmáros nézte: hogy maga van-e ez az ember, vagy még vár +valakit? <span class="pagenum"><a name="Page_300" id= +"Page_300">-300-</a></span></p> +<p>– Most kaptunk friss kecsegéket a Tiszából – szólt kétkedve a +korcsmáros.</p> +<p>– Igen? Abból is öt fontot halászlével. S kerítsen egyúttal +valami finom konfectet. Nini, – kiálta a távozó korcsmáros után, – +ott künn egy nyúlat láttam lógni, azt pörkölje meg.</p> +<p>– De könyörgöm, az sokáig fog tartani s a lovak már itt +vannak.</p> +<p>– Én parancsolok, ön engedelmeskedik! Addig is hozzon ide két +palaczk Madeirát. Sietve!</p> +<p>A korcsmáros szaladt, az apró férfi pedig hátra tett két kézzel +büszkén sétált fel s alá a hosszú szobában véghetetlen sokat tartva +arra, hogy kardjával mentül nagyobb zajt csináljon.</p> +<p>A bor megjött, a kis bőrben lakó nagy férfi csaknem az orrom alá +tette a czifra palaczkokat, s mikor töltött belőle, rám nézett, +mintha mondta volna: láttál-e már olyan embert, a ki Madeirát +iszik? Pedig jobb lett volna, ha a korcsmárosra nézett volna +ilyenforma kérdéssel: láttál-e már olyan embert, a ki megiszsza a +czukorral és spiritussal kófernyált kerti vinkót, Madeira +képében?</p> +<p>Az ember oly impertinens volt, hogy lehetetlen volt bele nem +kötnöm.</p> +<p>Pro primo a kalapjáról akkora vörös toll lógott le, hogy az +ajtót sohasem csukhatta be maga után, a nélkül, hogy azt oda ne +csukta volna. A kardját valaha akkor csinálták, mikor két kézre +szokták fogni a pallost, akkor sem az ő számára. Csizmái hónaljig +értek, miket sarkantyúk diszesítének, minőket a hochselige Ritter +Fridolin viselhetett. Tulipiros bársony mellényének mindenik +zsebéből egy-egy nehéz aranyláncz csüngött ki s humoristice kötött +shawlja csokrából nagy patheticus vatermörderek meredtek elő, +különösen kedves ellentétben a rendkívül czirmos ritka szakállu +mongol ábrázathoz.</p> +<p>Mondom, hogy bele kellett kötnöm. <span class="pagenum"><a name= +"Page_301" id="Page_301">-301-</a></span></p> +<p>– Ugyan kérem, – szólítám meg, – hová tetszik utazni?</p> +<p>Az ember felém fordítá arczát, végig nézett, lábát előre veté és +szólt kemény, szétmorzsoló hangon.</p> +<p>– Azt ne merje ön kérdeni, tudja ön, mert az statustitok s ezzel +kardja markolatára csapott merészen, mintha azt akarta volna +tudtomra adni, hogy e titkot fegyveres kézzel is kész +megőrzeni.</p> +<p>Azután felemelé poharát és magas leereszkedéssel kihörpenté.</p> +<p>A kerti vinkónak az a jó tulajdonsága van, hogy az ember nem +részegszik meg tőle, hanem megbolondul; kivált ha czukor és +spiritus van közé főzve, tökéletesen; de legkivált akkor, ha az +ember különben is meglehetősen bolond.</p> +<p>Az én futárom is majd így járt.</p> +<p>Az első pohár után mindjárt keresztbe álltak szemei, odajött +hozzám és barátjának nevezett, megszorított a kezemet s kérdezé: +hogy tudom-e, hogy ő miért megy most Pestre?</p> +<p>– Hát Pestre tetszik? Nem tudom miért? Nem is találgatom.</p> +<p>– Tud ön titkot tartani?</p> +<p>– Nem próbáltam. Meglehet.</p> +<p>– Tehát tudja meg, hogy én fontos irományokat viszek itt a +zsebemben. Látja?</p> +<p>– Látom, vigyázzon ön, hogy el ne veszítse.</p> +<p>– Oh attól nem tartok, mert Szolnokon mind valamennyit bevetem a +kályhába, hogy ha elfognak nálam ne kapják. Nem nagy tüzet ad ugyan +ki, de az én hátamat meglehetős borsódzásoktól menti meg. – Szólott +a nagy férfiú tréfásan és ivott.</p> +<p>– De hát ez esetben kár is kegyednek Pestre befáradni, a +depescheit már Szolnokon útbaigazítja.</p> +<p>– Hm. Nem csupán ez irományokkal vagyok küldve. Látja ön a többi +közt ezt a rózsa-szinű levélkét, ez bizonyosan nem statustitok, +ugy-e bár? <span class="pagenum"><a name="Page_302" id= +"Page_302">-302-</a></span></p> +<p>– Ugy gondolom.</p> +<p>– Találja ki, ki küldi e levelet?</p> +<p>– Kis Péter? – nem az. – Nagy Pál? – az sem. – No úgy nem +találom ki, hogy kicsoda?</p> +<p>– Haha! Hát nem ismeri az irást? Hisz ez a miniszter úr +irása.</p> +<p>– Valóban az övé.</p> +<p>– Igen ám, ő ezt egy szép hölgynek küldi. Hanem ez titok.</p> +<p>– Tudom. Bizonyosan valami finom összeesküvés.</p> +<p>– Dehogy az. A miniszter szerelmes. Egy hajfürtét küldi e +levélben ama szép hölgynek. Ezzel kell Pestre bemennem minden héten +egyszer.</p> +<p>– Tehát azért van ő olyan kopaszra lenyírva?</p> +<p>– Azért ám, az a szép hölgy pedig rendesen a kandallóba veti a +levelet olvasatlanul, egyszer már le is dobatott a garádicson, +azóta csak a portásnak kézbesítem, – szólt a nagy férfiú ama kis +compediumban őszintén és ivott.</p> +<p>– De hát visszatérőben nem veszik öntől számon hivatalos +eljárását? – kérdém.</p> +<p>– A status dolgaiban tetteket senki sem, hanem a miniszter úr a +maga levelére annál inkább sürgeti a választ. Én azonban megveszek +Pesten a fodrásztól egy csinos hajfürtöt s válaszul azt hozom neki +vissza, a mit ő rendesen arany medaillonba zárva az inge alatt +visel.</p> +<p>A testileg kicsiny férfiú rettenetesen kezdett ez ötleten +nevetni, jó kedve csupán az által zavartatván meg, hogy a +korcsmáros és pinczérei eljöttek teríteni, mire ő ismét előkelő +minákba kezdte szedni arczát, szidta a pinczéreket, hogy miért +olyan lusták, már egy órája, hogy itt van, még sincs semmi. E +philippica csak azért volt megkezdve, hogy legyen oka a testileg +kicsiny férfiúnak egyik óráját a másik után kihúzni zsebéből, +azokat füléhez tartani, felhuzni, s más egyéb módon fitogtatni. +<span class="pagenum"><a name="Page_303" id= +"Page_303">-303-</a></span></p> +<p>– Szép órák, – mondám.</p> +<p>– Hehö. Elhiszem azt. Egyik nyolcz kőre, másik tizenhatra. Minő +emaille! Zichy-féle mindakettő.</p> +<p>– Igen? Res servando non servabilis?</p> +<p>– Harmincz forintért vettem mind a kettőt, testvérek közt is +megér egy háromszázat. Nem tubákol ön?</p> +<p>E kérdés csak azért vott hozzám intézve, hogy legyen miért egy +gyönyörű burnótszelenczét előhúzni zsebéből, mely egyetlen achatból +faragva, s aranynyal gazdagon befoglalva, egyike lehetett a muzeumi +ritkaságoknak.</p> +<p>– Ez is res servando non servabilis?</p> +<p>– Igen, hat forinton vevém, már igértek értük hatvan aranyat. Ez +a gyűrű is onnan való, de ezt nem vettem. Valóságos opál, ritka +nagyságú, ezt Laczi adta, mikor lakatost hoztam neki, hanem ez +statustitok, ezt, megbocsát ön, de el nem mondhatom.</p> +<p>Hozták az ebédet. A kis férfiú neki ült, magam pedig elmentem +egy helybeli ismerősömet felkeresni. Egy óra mulva vetődtem haza. A +kis férfiú akkor is ott ült, előtte üres tálak és üres poharak. Már +ekkor annyira volt, hogy nem ismert rám.</p> +<p>A korcsmáros számolta az étkek árát, én pedig azt vetettem fel +magamban, hogyha a nagy férfiú ilymódon látna hozzá, mennyi idő +alatt enne meg egy nyolczvan ezer főből álló ellenséges hadsereget +munitio és patrontás nélkül?</p> +<p>Végre kitámolygott a haza egyik megmentője várakozó +furmányosához, köpenyét, kardját, táskáját odabenn felejtve s +azokért egyenként küldözve be a fogadói szolgákat. Mikor elvégre +már fenn ült, még egyszer leizent, hogy hívják ki már azt a részeg +gazember futárt onnan belülről, mert ő nem vár egy perczig sem reá +tovább, s csak miután esküvel bizonyíták neki, hogy a futár ő maga, +resignálta magát jelt adni a kocsisnak az indulhatásra. +<span class="pagenum"><a name="Page_304" id= +"Page_304">-304-</a></span></p> +<p>Percz mulva elnyelte a porfelleg rohanó szekerét. Az ajtóban +álló nénémasszonyok ezer áldást sóhajtának a haza egyik megmentője +után, ki oly sietve rohan és a haza üdvét viszi magával. Isten +veled hőkeblű utazó.</p> +<p>Sit tibi terra levis. Azaz, hogy a szekerednek.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Ezenben furcsa dolgok kezdtek történni Debreczennek +városában.</p> +<p>Esténként egy piaczi boltban transparent felirat előtt lehete +látni egy sereg minden szőrű szinű embert, a holott is egy kis fél +ives lapocskát árult egy kis kerekhasú könyvárus jó három +krajczárért igazi pénzben.</p> +<p>E három krajczárért csodadolgokat olvashatott az ember.</p> +<p>Nem volt az előtt semmi szent, még a miniszter úr maga sem. Ki +előtt félelmesen hajolt meg az egész országgyülés, ki imponált a +kormányon, ki parancsolt egész Magyarországnak, azzal egy kis, +tenyérnyi, sajtóhibákkal teljes ujságocska szembe mert állani, hogy +egyet-mást számon kérjen tőle.</p> +<p>Az eset oly hallatlan volt, mint csudálatos.</p> +<p>Hogy egy kis, sajtóhibákkal teljes garasos lap a korlátlan +hatalmú miniszter hajába merjen kapni.</p> +<p>Minden elkövettetett, hogy e botrány megszüntettessék.</p> +<p>Fenyegettetének a lap kihordói, hogy agyonköveztetnek, de e +fenyegetés nem hozathatott teljesedésbe azon csekély okból, +miszerint az ehez megkivántató köveket harmincz mérföldnyiről +kellett volna oda szállítani.</p> +<p>Tartatának egyenlőségi gyülések, miknek resultatuma azon kegyes +óhajtás lőn, hogy bárcsak itt folyna a Duna, hogy azon lap iróit +bele lehetne hajigálni.</p> +<p>More patrio követeltetett a cautio, ugyanakkor, midőn maga a +kormánylap sem tette azt le. Mind hiába, másnap a cautio is +készpénzben le volt téve.</p> +<p>A lap ócsároltatott úton-útfélen sajtóhibái és vádjai +<span class="pagenum"><a name="Page_305" id= +"Page_305">-305-</a></span> miatt. Hasztalan, másnap még több +sajtóhibát s még több vádat hozott a miniszter ellen.</p> +<p>Indíttattak meg ellene hasonló formatumban fogdmeg lapok, a +miniszter úr saját vezetése mellett, hanem az előfizetők nemsokára +instantiát adtak be hozzá, hogy fordíttassa le magyarra, a mit ír, +mert persául nem értenek.</p> +<p>Utoljára nem volt mit tenni egyéb, mint az országgyülés elébe +adni a dolgot s sajtópert kivánni a méltatlan rágalmak ellen.</p> +<p>A szerencsétlen ujság földig gázoltatott. A fekete földig!</p> +<p>És elrendeltetett ellene a szigorú törvényes vizsgálat.</p> +<p>A vizsgálat soká tartott, a sajtóhibás lapocska azzal vádolta a +minisztert, hogy nem bánt tiszta kézzel az ország által reá bízott +vagyonok körül.</p> +<p>A dologság borzasztó volt. A vizsgálat igen sokáig tartott.</p> +<p>A mely nap a vizsgáló bizottmány referálandó volt, már azt előre +tudta mindenki. A karzatok tele voltak uri hölgyekkel, kik már +reggel hat órakor beültek, hogy helyet kapjanak.</p> +<p>Künn a piaczon nézdelték a helyet, hogy hol fogják felállítani +az akasztófát, hány foga lesz annak, hogy minden ujságiró rá +férjen, a ki a minisztert bántotta?</p> +<p>Tulajdonképen csak az volt még a kérdés, hogy vajjon akasztatni +fognak-e azok, vagy guillotinoztatni?</p> +<p>A várva-várt óra végre megérkezett, az ülés megnyittatott.</p> +<p>Jelen voltak a miniszter úr és párthivei, magasan ragyogó +ábrázattal, fenhangon kaczagva, handabandázva és ingerkedve.</p> +<p>Jelen voltak a meggázolt férfiak is, kik mertek a miniszter úr +ellen szólni, meghúzódva, lenézve mindenkitől érdemeik szerint. +Hátraültek szegények és lehúzták fejüket, hogy szemeik ki ne +égjenek a szégyen miatt. <span class="pagenum"><a name="Page_306" +id="Page_306">-306-</a></span></p> +<p>Felállt végre a vizsgáló bizottmány elnöke. Alacsony ősz ember, +becsületes magyar arczczal s elmondva vizsgálatai eredményét, +feszült várakozás közben, előadását azzal rekeszté be: hogy a +megvizsgált holmikon <i>kétségtelen eltulajdonítás nyomai +látszanak</i>.</p> +<p>Az emberek egymásra néztek, össze-vissza hüledezve, hallgatás +lőn, a szúnyogröpülést meg lehete hallani.</p> +<p>Az ősz férfiú azt hitte, hogy nem fejezte ki magát elég +világosan s újólag ismétlé.</p> +<p>– Itt nem vétkes hanyagság, hanem <i>világos lopás</i> kérdése +forog fenn s kezével esetleg-e vagy készakarva? egyenesen a +miniszter felé mutatott.</p> +<p>Az, mintha egy sulyokkal csaptak volna a feje lágyára, hanyatt +esett székében és néhány perczig meg volt halva.</p> +<p>A mint föleszmélt azon vette észre magát, hogy egyszerre tizen +beszélnek hozzá.</p> +<p>A ki csak szóhoz juthatott, válogatva, nem válogatva a szót, +szidta, mocskolta, s legjobban szidták, mocskolták elvbarátai, kik +mindent elkövettek, hogy e tett részeseinek ne látszassanak.</p> +<p>Végre a sok tépés, marczangolás és püfölés után szóhoz juthatott +ő is, de ekkor meg oly furcsákat beszélt össze-vissza, hogy +mindenki elkezdett rá fenhangon kaczagni.</p> +<p>A publicumnak mindegy volt, akárkin történt a scandalum. Látvány +volt elég. A scena váratlanul ugyan, de azért drolatique +végződött.</p> +<p>A miniszter e felvonás alatt tökéletesen pulverizáltatott.</p> +<p>Midőn a teremből eltávozott, az ugyane nap kinevezett főápolónő +nyujtá neki karját támaszul, mire a debreczeni civis azt jegyezte +meg, hogy a főápolónő a legelső massacrirozott sebesültet hivatalos +gondviselés alá veszi.</p> +<p>Látszott tagadhatlanul, hogy e jelenés után az országgyülés +nyakára ült a miniszter úrnak. <span class="pagenum"><a name= +"Page_307" id="Page_307">-307-</a></span></p> +<p>Estig tartott a privát konferenczia a rendőri szálláson ez eset +után s még azon éjjel gyors futár küldetett titkos missióval +Hetveni úrnak utána.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Meredek havasok állják körül Abrudbánya városát. Hegy hátán +hegy, mint megőszült óriások, emelkednek szerte hóval fedett ormok, +miknek szakadékain feketésen zöldel a hóban lakó fenyő.</p> +<p>A sziklákon járatlan ösvények vezetnek keresztül-kasul, néhol a +hegyek éles gerinczein futva végig, honnét a ködös mélység fenekét +nem látni, másutt meredeken alig tartó lépcsők viszik tovább a +veszélyes útat mélybe és magasba, a tajtékot verő hegyi patak mély +örvénye fölött egy-egy keresztül döntött fa rávetődő törzse az +átvezető híd. S lenn, lenn a visszhangzó mélységben egy egyenes út +visz két magas sziklafal között, keskenyen, rögösen a +bányavárosig.</p> +<p>Ez úton látjuk haladni Hetveni urat az ő csapatja élén.</p> +<p>A csapat rendetlen, útjában lármáz és verekszik, ruházata a +hány, annyiféle, hanem a tiszt urak, kik világért sem elegyítik +magukat a közkatonaság közé, annál ragyogóbbak, öltözetük piros +prémes zöld dolmány ezüsttel és vörössel, a hol csak lehet, +kihányva. Maga Hetveni úr aranygallért visel.</p> +<p>Csupán egy kis csapat tart szigorú rendet. Vezérük fiatal, +komoly, lelkesült arczú ifjú, maguk a fiúk mind oly érettek, oly +okosak. Tán mindnyájan egy tanoda egykori tanítványai. Sorakozva +mennek, hangot csak lépéseik tactusa ad.</p> +<p>Utánuk ismét ágyúk és ágyúszekerek, mik körül sem tüzér, sem +fedezet.</p> +<p>Hetveni úr meghallá, hogy a magyar kormány a békülni kész +románok lefegyverezésével foglalkozik Abrudbányán, s rögtön sietett +oda hivatlanul, kéretlenül, az alku pontjaiba beavatkozandó. +<span class="pagenum"><a name="Page_308" id= +"Page_308">-308-</a></span></p> +<p>Még eddig a merre járt, a legjámborabb oláhok közt, kik soha a +magyarra egy rossz tekintetet nem vetettek, mindenütt sarczot +vetett a békés falvakra. Tudta, hogy az oláh pórnők arany és ezüst +pénzeket viselnek felfűzve. És gyüjté az aranyat és ezüstöt.</p> +<p>Most úgy hivé, itt az idő Abrudbányára jönni, hol hite szerint +sok aranynak kell lakni, miután az oláhok leteszik a fegyvert. +Azelőtt nem igen volt passiója őket meglátogatni.</p> +<p>A románok nagy része e közben már megadta magát, s fegyvereit a +békekövet kezeibe tevé, ki erős szavakkal igérte nekik a multak +feledését és közbocsánatot, ha ezentúl békében maradnak.</p> +<p>A békülés legszebb folyamában érkezék meg Hetveni úr éhes +csapatjával s saját kincsszomjával s megállítja az +alkudozásokat.</p> +<p>Követelései botrányosak voltak.</p> +<p>Magyar vagyok, nem akarom azokat leirni.</p> +<p>Elég annyit mondanom, hogy azokat saját békekövetünk undorral +utasítá vissza.</p> +<p>A guerillavezér azonban nem volt az az ember, ki szép szavakra +hallgatni szokott.</p> +<p>Fegyvereseit azonnal csatarendbe állítá, bevezette a +fegyverlerakás szinhelyére s a fegyvertelen oláhok közé lövetett +vele.</p> +<p>Ha egy századdal később mondaná el valaki e tényt, azt felelnők +rá, nem, az nem igaz, ily alávaló tett magyartól nem származhatott +soha! De emlékezetünk még nagyon élénk s a mik ez után következtek, +sokkal inkább el vannak terjedve, minthogy valamit el lehetne +belőlük titkolni.</p> +<p>E galád mogrohanásra, mintha a föld okádná ki a harczosokat, +ezrei és ezrei támadtak elő a fegyveres románoknak a körülfekvő +bérczeken, kik gyanusan várták a békülés kimenetelét s még nem +tevék le a fegyvert, s most boszúra lobbanva fogták körül a +guerilla-sereget, <span class="pagenum"><a name="Page_309" id= +"Page_309">-309-</a></span> mint egyetlen jelszóra, kürtök +rivalltak mindenfelé s vérengző ordítás.</p> +<p>A békekövet még csillapítani akarta őket, de azt mint árulót +darabokra tépték s a guerillákat beűzték a városba.</p> +<p>Ha katona lett volna, ha magyar lett volna, utolsó csepp vérig +védte volna a védetlen várost, melyre vészt, pusztulást idéze, de +nyomorú korcs volt a silány s meg sem állapodva futott serege +előtt, meg sem állapodva, hátra sem nézve, hanem karddal vagdalva +azokat, kik előtte akartak szaladni.</p> +<p>Csak egy csapat nem futott el, csak egy csapat állt ki a +fenyegetett város védelmére, a komor, hallgatag ifjú kis +serege.</p> +<p>Kétszer nyomta vissza a százszor nagyobb túlerőt, míg végre az +oláhok elfoglalták ágyúit.</p> +<p>– Ne hagyjuk ágyúinkat fiúk! – kiáltá megvillantva véres kardját +az ifjú s elszántan a küzdő tömegbe rohant. Még egyszer elverte +őket ágyúiról, tért hagytak körüle s csapatja körül a visszaszórt +oláhok, s azután felülről a hegytetőről kövekkel hajigálták őket +agyon.</p> +<p>Igy esett el korunk egyik legszebb tehetsége, kiben oly forró +szív, oly magas észszel volt párosulva, hozzá és seregéhez nem +méltó csatában, ágyúit és becsületét védve.</p> +<p>Ez ifjú hős – Vasvári Pál.</p> +<p>E rövid ellenállás után a felbőszült nép a martalékul vetett +városra rohant.</p> +<p>Mi történt azután? Ne kérdjétek.</p> +<p>Azt tudni nem jó emberi léleknek.</p> +<p>Fátyolt reá, sűrű fátyolt. Beszélnek úgy is eleget a kihulló +könnyek a kihullott vérről.</p> +<p>Hetveni úr 1600 főnyi csapatából – hatvanad magával menekült +meg, a többi a szorosokban agyonköveztetett, anélkül, hogy csak egy +puskalövéssel védhette volna magát. <span class="pagenum"><a name= +"Page_310" id="Page_310">-310-</a></span></p> +<p>Abrudbánya most leégetett lakatlan rom.</p> +<p>Nehány nap mulva felkötött karral részvétgerjesztőleg járt +Debreczen utczáin Hetveni úr papagájszín uniformisában.</p> +<p>És a miniszter úrnak rettenetes rossz kedve volt.<a name= +"FNanchor_32" id="FNanchor_32"></a><a href="#Footnote_32" class= +"fnanchor">32)</a></p> +<p>Ez utóbbi eset nagyon elevenig ható csapás volt a +miniszterre.</p> +<p>Nem ilyen véget szánt ő a gonddal és előnyökkel szervezett +guerilla-csapatnak.</p> +<p>Mint hajdan Napoleon, úgy akart ő megjelenni ezek szuronyai +mögött az ellene támadt országgyülésen, de kegyencze elrontotta a +tervet.</p> +<p>Még egy desperatus kisérletet próbált azután meg az országgyülés +ellen, de az is siralmas eredménynyel végződött.</p> +<p>Lázító czikkeket iratott bérencz lapjaiban saját sanscrit +nyelvén és még sajátabb sansesprit modorában az országgyülés +tekintélye ellen, melyben annak feloszlatását sürgeté, még pedig +rögtöni feloszlatását, nehogy ideje maradjon az ő fejére kimondani +az itéletet.</p> +<p>De pórul járt czikkeivel, mert az országgyülésen megmosdatták +értük és nem törülgették meg utána, a herculesi nemzetőr generalis +pláne oly névvel nevezte őt minden circumscriptio nélkül egész +pereputyjával együtt, hogy e kifejezést az elnök imparlamentárisnak +nyilatkoztatta, de melyet a jelen volt publicum osztatlan +applausussal fogadott.</p> +<p>A czikkiró, hogy mind ezek általi sértetlenségét s egyszersmind +az egész gyülekezet iránti lenézését kitüntesse, a tartott szellemi +püfölések közben felkapaszkodott a gyülterem contignácziós +kathedrájába s onnan kaczagott alá, fejét mindenféle oldalra +billegetve, mint egy gypszpagódli, mindaddig, míg a sértegetett +rendek <span class="pagenum"><a name="Page_311" id= +"Page_311">-311-</a></span> elkezdtek neki mogyorót hajigálni fel, +mint szokás a menageriákban kalitkázott bohókás evetkéknek és +tengeri macskáknak mogyorót hajigálni.</p> +<p>Erre megszégyenlette magát és lekotródott.</p> +<p>Ez történt ápril 12-én.</p> +<p>Másnap ki kelle mondatni az itéletnek a hűtlen miniszter fejére, +kinek letüntetével, a kormányon elhatározó majoritásban maradandott +a békepárt; de másnap és harmadnap egészen más dolgok történtek +Debreczenben, miknek auspiciuma alatt a miniszter gyönyörűen +menekült.</p> +<p>Volt-e e másnapi eseményeknek összeköttetése az előbbiekkel vagy +sem? Miért kellett azoknak közvetlenül másnap bekövetkezniök? Azt +mi nem akarjuk feszegetni, annyi bizonyos, hogy azok megtörténte +után a minisztert a gyémántokért senki kérdőre nem vette.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Hová levétek ti napjai a ragyogó dicsőségnek, hová lettél te +hőstettekben gazdag időszak, te hír mámorával ittas év?</p> +<p>Elmultatok, elenyésztetek.</p> +<p>Hová levétek ti hősei az új históriának, kinek neveit két +világrész tanulta kimondani?</p> +<p>Elvesztetek, gyászos, nyomorú halállal, nem a harczmezőnek dicső +halálával.</p> +<p>Hová levétek ti szellemóriások, kik újjá akartátok alkotni a +világot?</p> +<p>Nyögtök lánczok között, vagy futva bujdostok, elhagyva nőt, +gyermekeket, hazát, elhagyva az ősi hajlékot, s elhagyatva örömtől, +reménytől!</p> +<p>Hol vagytok ti thermopilæi hősök, fiai az ifjú hadseregnek!</p> +<p>Idegen tartományokban érdemjel-fosztottan bünhődtök nem +önbünötökért. <span class="pagenum"><a name="Page_312" id= +"Page_312">-312-</a></span></p> +<p>És ti, kik sohasem szerettétek, csak szoptátok a hazát, kik +játszottatok mindennel, a mi szent; ti a szabadság hamis prófétái, +hol vagytok, mint folynak napjaitok?</p> +<p>Farsang van. Mulattok ugy-e bár!</p> +<p class="right"><i>Sajó.</i></p> +<div class="chapter"> +<h2>UTÓHANG.</h2> +</div> +<p class="center">(1875.)</p> +<p>Eddig terjednek forradalom alatti irataim, a mik azon években +mind nyomtatásban megjelentek.</p> +<p>Most már csak historiai adalékok számába mennek azok: értelmük, +a korszakkal együtt, mely őket szülte, elenyészett.</p> +<p>A jelen kor a nyugodt alkotás, a békés kifejlődés ærája. A jelen +nemzedék feladata csendes munkával építeni a multak romjai helyébe; +se társadalmi, se politikai forradalom nem létezik ránk nézve.</p> +<p>Ma az ország és a trón érdekei egygyé vannak forrva s egymástól +se külön nem választhatók, se szembe nem állíthatók.</p> +<p>A két birodalom s annak uralkodója egyedüli jó barátjaikat és +biztos szövetségeseiket egymásban ismerték fel. Oktatójuk a +történelem s a tandíj drága volt. Nem fogják azt elfelejteni.</p> +<p>Azon a hangon, melyen 1848/9-ben irtam, nem fog Magyarországon +többé irni senki. Ez meggyőződésem – és imádságom.</p> +<p>«Hang» az már csupán; nem «érzelem» többé. – Akkor az volt.</p> +<p>Még egy történelmi adat feljegyzésével tartozom az olvasónak, ki +e műveimet kegyes volt végig lapozni?</p> +<p>Hogyan lehetett az, hogy a rémuralom, mely a forradalomban +részvételért oly szigorúan osztotta büntetéseit; <span class= +"pagenum"><a name="Page_313" id="Page_313">-313-</a></span> a sajtó +kezelőit nem üldözte soha? Ha igy irt a «békepárt» egyik szóvivője, +hogyan irhattak még azok, a kiknek ez «béke-zsolozsma» volt, s vele +szembe álltak?</p> +<p>Elmondom.</p> +<p>A forradalom bevégezte után egyik közvádló igen is állított fel +saját kategoriát az irók számára is; s harmincznégy magyar irót +jelölt ki, mint a kivégeztetésre érdemeseket; köztük e czikkek +iróját is. Ekkor egy másik közvádló (Kossalkó János) egy +terjedelmes emlékiratot nyujtott be az akkori kormánynak, melyben +történethiven kifejté, hogy a magyar forradalmi irodalom semmi +egyebet nem tett, mint visszhangját adta az akkori közérzületnek: +nem volt az vezetője, csak tolmácsa a forradalomnak.</p> +<p>Ezen emlékirat meggyőző indokolásai folytán lett mellőzve az +egész kategoria az irók részére s a forradalom alatt irt műveiért +még idézve sem lett a kijelölt harmincznégy legemlegetettebb magyar +iró.</p> +<p>Már az 1850-diki vésztörvényszék előtt, alig fél évvel a +forradalom befejezése után; jogelvet képezett az a felfogás, hogy +az 1848/9-diki irodalmi művek csak történelmi adalékoknak +tekintendők.</p> +<p>Nagy része azoknak még abban az évben egy gyüjteményben +reprodukálva is lett s az akkori kormány engedte azt megjelenni, +mint történelmi adathalmazt.</p> +<p>Többre ma sem tartanak jelen műveim igényt: – ennyire ma is.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Helyén találom itt még nehány szóval rövid vázlatát adni a +forradalom második éve alatti viszontagságaimnak.</p> +<p>A néphit azt tartja, hogy a mit az ember új év első napján tesz, +azt fogja aztán tenni az egész esztendőben. Ez rajtam beteljesült. +1849. jan. 1-én elkezdtem futni. Ez volt aztán az egész év rende +rám nézve. <span class="pagenum"><a name="Page_314" id= +"Page_314">-314-</a></span></p> +<p>Debreczenből, a mint a magyar seregek Pestre bevonulását +megtudtam, siettem ide haza, s azonnal megkezdtem a Pesti Hirlapot +szerkeszteni; s azonkívül a Debreczenben hagyott Esti Lapoknak +levelezni. Nehány nap mulva családom is követett; de nem soká volt +helybenmaradásunk. Buda ostroma s Pest bombáztatása utolsó napjain +nőm Nyáregyházára küldtem Nyáry Pál rokonomhoz, s nehány nap mulva +magam is utána mentem. Buda bevétele után az Esti Lapok is Pestre +kerültek s akkor aztán két lapot szerkesztettem. Ludassy Mór volt a +segédszerkesztőm. E lapokat nem találom már sehol: azt tudom, hogy +keresztes-háborút hirdettünk az oroszok ellen. Egy este, mikor az +oroszok már Hatvanban voltak, L. M. barátom azzal a hirrel +örvendeztet meg, hogy Ledru Rollin (!) háromszázezer francziával +kötött ki Triestben. – No ha Ledru Rollin még csak Triestben van a +maga háromszázezer francziájával, akkor nekem jó lesz Pestről odább +mennem. Vettem a puskámat, búcsút vettem a családomtul s mentem – +nem tudom hová. Az úton összekerültem Nyáry Pállal. Elfogott s arra +a kérdésemre, hogy mit tegyünk most? megtanított egy tréfás +népdalra, mely így kezdődik: «Szalad a kutya Szeged felé!» Ezentul +Pestmegye tisztikarával utaztam együtt. Kecskeméten közgyülést +tartottunk s megtettük Kecskemétet Pestmegye középpontjának. Három +nap mulva kerestünk neki más középpontot: Vadkertet. És így tovább: +egész Szegedig.</p> +<p>Szegeden a legnagyobb elbúsulás közepett feltaláltam nőmet. Egy +kedves iskolatársam Zabolay István, utánam hozta őt Pestről, messze +kerülve az ellenséges táborok elől. Az újabb vesztett harczok után +ismét futnunk kellett egész Aradig, négyen voltunk együtt: Kőrösy +Sándor hadbiró barátom (most jogtanár Pápán) és feleségeink.</p> +<p>Aradról elindultunk Nyáryval Görgeit keresni. Őt <span class= +"pagenum"><a name="Page_315" id="Page_315">-315-</a></span> +feltalálva, nőm Schodelnéval együtt Gyulára ment Erkel Ferencz +orvostudor testvéréhez, mi vissza a magyar sereggel Aradra. A +temesvári veztett csata után még jelen voltam az ujaradi rövid +ütközetben s aztán mikor mindennek vége volt, ismét egyedül álltam +az utczán.</p> +<p>A gondviselés ismét egy politikai antagonistámat küldte +segélyemre. Kossuthnak egy közeli rokona s titkára Rákóczy, arra az +ötletre jött, hogy ő se ki nem szökik az országból, se meg nem adja +magát; hanem félre teszi magát okosabb időkre; vett szekeret, +lovat, maga felöltözött kocsisnak, engem felvett utasnak, +keresztülhajtott vakmerően az egész szemközt jövő orosz táboron. Az +oroszok meg sem szólítottak bennünket. Igy jutottunk el Gyulára. +Ott nőm egyedül volt, már Schodelné eltávozott. Vele együtt +menekültünk egész a borsodi Bükk rengetegéig; hol egy ismeretlen +völgy rejtett falujában Tardonán Telepi sógora, a derék becsületes +hazafi, Csányi Béni birtokos vendégszerető hajléka fogadott be. Itt +éltem öt hónapig és festegettem. A külvilágról nem tudtam semmit. +Nagy jótétemény volt ez. Csak nőm tudta hollétemet s többször +meglátogatott itt, a rossz hírt elhallgatva előttem. A komáromi +kapitulácziókor Szigligeti testvére honvédőrnagy az én nevemet is +beiratta a kapituláló őrsereg közvitézei közé s nevemre szóló +Geleitscheint hozott nőmnek, ki azt maga hozta el nekem.</p> +<p>A halálbüntetés alól tehát már ki voltam szabadítva. De Pestre +csak később volt tanácsos visszatérnem; akkor is álnév alatt, +álöltözetben, idegen utlevéllel, s hónapokig nem hagyhattam el a +szobát. És így beteljesült rajtam a közmondás, hogy a mit az új +évben tettem, az esztendő utolsó napján végeztem el.</p> +<p>Egyáltalán ez évben annyi gondviselésszerű eset történt velem, +hogy lehetelen theosophistának nem lennem.</p> +<p>Már a 48-iki őszi hónapokban azt izente nekem <span class= +"pagenum"><a name="Page_316" id="Page_316">-316-</a></span> +Pázmándy, hogy engem bizonyosan fel fognak akasztani, ha a magyar +kormány nem; hát az osztrák. S csaknem beteljesült a jóslat – ő +rajta magán, kit háromszor állítottak a bitó alá: kétszer az egyik, +egyszer a másik kormány. S ez rajtam is megtörténhetett volna.</p> +<p>Noha a hőstettek mezejét nem kerestem, mégis minden veszély +utólért, lecsapott mellém és sértetlen hagyott. Pest +bombáztatásakor a lakásom melletti földszinti házat szétvetette a +bomba, hogy két fala kidült; s a Landerer nyomda előtt +szerkesztőségem ablakait zúzták be egy másik darabjai. Az első +halottja a várostromnak mellettem esett el a Dunaparton, +ágyúgolyótól találva, s Szegeden épen akkor, midőn a városházára +mentem útlevelem láttamoztatásáért, repült a légbe a lőporraktár s +az egész tér terítve lett szétszórt tégladarabokkal, míg a légben +ezernyi bomba pattogott szét egyszerre. Engem egy sem talált.</p> +<p>S mikor mindnyájan elbuktunk, mikor jó barátaim nem segíthettek +rajtam többé; akkor védelmemre keltek az ellenségeim, s +megszabadítottak azok.</p> +<p>Ez érthetővé teszi, miért nem tudok többé s miért nem tudnék +többé «úgy» irni, a hogy e kötetben foglaltak vannak irva?</p> +<p>Csöndes ember lett belőlem.</p> +<p class="right"><i>Jókai Mór.</i></p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_317" id= +"Page_317">-317-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A KIADÓ MEGJEGYZÉSE.</h2> +</div> +<p>E kötet <i>bővített</i> lenyomata «Forradalom alatt írt művek» +1875-iki kiadásának. Ahhoz az anyaghoz, melyet Jókai 1875-ben e +gyüjteménybe fölvett, hozzátettük 1848–49-ben irott műveiből a +következőket:</p> +<p>A «Szomorú idők» cz. töredéket, az <i>Életképek</i> 1848. ápr. +30. számából;</p> +<p>a Pesti Hirlap programmját;</p> +<p>a <i>Közlönyből</i> a XIII., XIV., XVI., XVIII. és XIX. sz. +czikket;</p> +<p>a debreczeni <i>Esti Lapokból</i> a «Politikai schiboleth», +«Mikor megyünk vissza Pestre», «Windischgrætz dühödik» cz. +czikkeket; ugyane lapból a «Politikai Horoszkop» cz. gyüjteményből +az «Április 14-ike» és «Windischgrætz» cz. czikkeket, a «Levelek +Debreczenbe» cz. gyüjteményből a II., III., IV. és VII. levelet és +a</p> +<p>«Charivari» cz. alatt összefoglalt apróságokból a 4, 5, 6, 7, +10, 11, 13, 18, 21, 22, 23, 24, 28, 32, 39, 40, 45, 48, 49, 61, 62, +63, 64, 101, 102, 103, 104, 105, 113, 114, 115, 116, 117, 118. +számút.</p> +<p>Bár a szerző az 1875-iki kiadásnak e kötetben is változatlanul +közölt Előszavában kijelentette, hogy «mindazt a mi jelen könyvében +az 1848–49-ben irt műveiből benn nem foglaltatik, megsemmisítettnek +nyilvánít» – az itt felsorolt uj anyagnak átolvasása bárkit azonnal +meggyőz arról, hogy úgy históriai, mint irodalmi szempontból igen +nagy kár lett volna ezt az anyagot porladni <span class= +"pagenum"><a name="Page_318" id="Page_318">-318-</a></span> hagyni +még tudományos kutatókra nézve is nehezen hozzáférhető régi +ujságokban, Jókai 1849-iki lapjainak abban az egy példányában, +melyet gondosan őriz a Magyar Nemzeti Muzeum könyvtára. Maga ez a +körülmény azonban még nem bírt volna rá bennünket arra, hogy a +szerzőnek egy emberöltővel ezelőtt határozottan kinyilvánított +akaratával – ha csak látszólag is – szembehelyezkedjünk.</p> +<p>De Jókainak 1903. május 31-ikén hozzánk intézett levele, mely +munkáinak dolgában a szerzőnek minden tekintetben végérvényes +rendelkezéseit tartalmazza, egyenesen kötelességünkké teszi a +föntebb felsorolt munkáknak a «Forradalom alatt irt művek» cz. +gyüjteménybe való felvételét. Az 1875-iki kiadásból kihagyott +részek különben 1875-ben nem is állottak a szerzőnek +rendelkezésére; 1875-ben még a Magyar Nemzeti Muzeumban sem volt +meg a debreczeni Esti Lapok teljes példánya, a pesti Esti Lapok +teljes példánya pedig még ma sincs meg egyetlen +köz-gyüjteményünkben se.</p> +<p>Megemlítjük még, hogy a «Forradalom alatt irt művek» 1875-iki +kiadásából kihagytuk e helyütt «Az utolsó fejedelem» czímű +elbeszélést, mert ezt Jókai a Nemzeti kiadásnak már a XCIV. +kötetébe fölvette.</p> +<hr class="chap" /> +<div class="footnotes"> +<h2>Lábjegyzetek.</h2> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= +"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> A «Forradalom alatt +írt művek» 1875-iki kiadásához.</p> +<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= +"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Mindenekelőtt egész +általánosságban megjegyzem, miszerint távol van tőlem az az +igyekezet, hogy magamat valami nagy embernek mutassam be, vagy hogy +a martyrok sorában magamnak helyet akarjak szorítani. Semmi nagy +tettet nem követtem el: mentem, a merre az események vittek, +mondtam és irtam azt, a mit a <i>velem érintkező</i> közvélemény +sugallt, jelen voltam igen nagy eseményeknél, hevültem, a hol +mindenki hevült, s aggódtam, a hol mindenki aggódott, védtem +magamat, ha megtámadtak, fiatal voltam, nem tanultam még félni +önmagamért; nagy embereket mertem megtámadni, de azok engem viszont +nem üldöztek úgy, a hogy tehették volna; sőt gyakran igen nagy +válságokban épen ellenfeleimnek irántam való kimélete szabadított +meg. Tűrtem a mozgalmas idők nyomorát, a mennyi minden egyes +emberre esett belőle, s voltam közkatona, a hogy légio számra +mások, tehát e darab önéletirással se bámulatot, se sajnálatot +magam iránt támasztani nem akarok.</p> +<p>A márcziusi napok eseményei elég fényesek voltak és maradnak, de +mind e fénynek annyi osztályosa van, hogy rám igen kevés jut +belőle. A pesti tizenkét pont szerkesztése eredetileg a nemzeti kör +érdeme, az első gyujtó szikra Petőfié, a fiatalság +fellelkesítésében Vidats volt a főtényező, Vasváry a népszónok, a +szabadsajtó tettleg életbeléptetését Irinyi kezdeményezte; én épen +csak felolvastam a nép előtt a tizenkét pontot; s a mi a következő +napok rendén levő népszónoki diadalokat illeti, azokban annyian +részesültünk, hogy már harmadnap nehéz volt valami ujat mondani, s +negyednap már túl voltunk szárnyalva s azon vettük észre, hogy a +conservativ Bánffy Pál báró kilép a casino erkélyére s a «papi +jószágok elvételét» indítványozza 13-ik pontnak, a hű katholikus +Török János a «forradalmi klub»-ban a respublika mellett agitál; s +a jámbor helytartósági titkár Vanczák a múzeum lépcsőkorlátjáról a +communismusra haranguiroz. Az egyiket belöktük, a másikat kilöktük, +a harmadikat lelöktük; ez volt a legnagyobb érdemünk.</p> +<p>Hanem büszke emberek voltunk! Mikor márczius 15-én a pestvárosi +tanácsterem zöld asztalán álltunk; azt izente Nyáry, hogy menjünk +oda hozzá; mi azt izentük neki vissza: «Mahomed jön a hegyhez: mi +vagyunk a hegy!» És csakugyan Nyáry jött oda hozzánk a zöld +asztalra. Hanem később sokszor elvitte Mahomed a hegyet +magával.</p> +<p>Még egy igen fényes tervünk volt, a mi csak embryoban maradt. A +pesti forradalommal még nem volt eldöntve a nagy társadalmi +reformügy: hátra volt a pozsonyi országgyűlés, melynek azt +törvény-alakban kellett elfogadnia s erősen nagy kérdés volt, hogy +vajjon elfogadja-e? A forradalmi klub elhatározá egy küldöttség +Brennus kardját vetni az ingadozó mérlegbe: nem kisebb feladattal, +mint hogy a küldöttség szóljon a karok és rendekhez a nép nevében. +Úgy volt kicsinálva, hogy ha az alsóház nagy ellenállást fejt ki, +egyszerre feltárul az ajtó, s belép a terembe a küldöttség, s annak +a szónoka Vasváry Pál, nem várva a jegyző felhivását, nem törődve +az elnök csengetyűjével, eldörgi hatalmas hangjával a nép követelő +óhajtásait. Azonban a Kk és Rk egy szó ellenmondás nélkül +elfogadták a törvényjavaslatot s Vasváry megjelenésére az +országteremben nem került a sor: a mit mi akkor nagyon +sajnáltunk.</p> +<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= +"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> Megjegyzem, hogy ez +utóbbi czikk akkor is szatira volt, a mikor iratott, huszonöt év +alatt pedig tökéletes komikummá érett meg.</p> +<p class="right"><i>J. M.</i></p> +<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href= +"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> Megjelent az +Életképekben a forradalmi fiatalság klubbjának megbizásából.</p> +<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href= +"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> Csengery Antal és +Kemény Zsigmond báró a Pesti Hirlap szerkesztéséről lemondván, a +lapot kiadó czég (Landerer és Heckenast) Jókait szerződtette a +Pesti Hirlap szerkesztőjének 1849 jan. 1-től kezdve; Jókai +szerkesztői programmját az «Életképek»-ben tette közzé.</p> +<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a> <a href= +"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a> Deczember 30-ikán +meglátogattam Nyáryt azért, hogy megmutassam neki azokat a +vezérczikkeimet, a mikkel a Pesti Hirlap új szerkesztőségét be +akarom vezetni.</p> +<p>A Pesti Hirlap akkori tulajdonosai, miután Csengery Antal +kormányhivatalba lépett, engem szólítottak fel a lap +szerkesztésére. Január 1-én, tehát holnapután, kellett volna már +azt kezdenem.</p> +<p>Nyáry nyugalommal olvasta el azokat a czikkeket, s véleményt +mondott róluk.</p> +<p>Csak azután mondta el szokott kedélyesen, hogy mi ujság? +«<i>Perczel Mór barátunkat a druszájánál, Mórnál, tökéletesen +megverték.</i>»</p> +<p>Ismétlem, hogy mikor azt az első czikket irtam, még ezt nem +tudtam.</p> +<p>Mi lesz most?</p> +<p>Nyáry annyit mondott nekem, hogy a honvédelmi bizottmány Vettert +hívta fel a hadviselés jövendő tervének megalkotására, s hogy +Vetter azt mondta: «<i>von einer unbedingten Unterwerfung ist aber +keine Rede</i>».</p> +<p>Tehát harczolni fogunk. – Minden lap, kormányi proclamatió, +napiparancs azt hirdette, hogy Budapest alatt fogjuk megvívni a +döntő ütközetet.</p> +<p>Ez a gondolat, mint a legvégső, megnyugtatott; s volt benne +hadászati szempontból is valami előny. Budavár bástyái, lövegei, a +budai hegyek erdősége jó védelmi állást nyujtanak s aztán +Budapestnek volt tizenöt ezer jól fegyverzett nemzetőrsége, a mely +sánczok mögé elhelyezve egy egész hadtest; míg ha a főváros +elhagyatik, ez egész erő megsemmisül.</p> +<p>Délután ásót, kapát vettem a vállamra s nőmmel együtt kimentünk +sánczot ásni a Gellérthegy alá. A főváros lakossága rangkülönbség +nélkül dolgozott az új védműveken. A legelegánsabb úrhölgyek +talicskázták a földet hozzá; mi pedig ástunk és és követ fejtettünk +napestig. Holnap ugyan e gödrökben már tán harczolni fogunk, s +holnapután talán el leszünk bennük temetve. Este kitisztítottam a +puskámat s elkészítettem a töltényeimet.</p> +<p>Deczember 31-én reggel az utczán találkozom Pálffy Alberttel. +Azt kérdi tőlem: «hát te nem futsz még?» – «Miért? Hiszen el van +határozva, hogy Budapest alatt verekedünk.» – «Az éjjel a +haditanács mást határozott, Budapestet feladják. Menekülj te is.» S +tudva azt, hogy pénzem nincsen, ő adott kölcsön száz forintot.</p> +<p>Még nem hittem, hogy így lehet. Hogy minden nagyhangú +felhivásunk csak a menekülés álczázása lett volna! Megvártam az +estét.</p> +<p>Még erre a napra országgyűlés volt hirdetve. Este hat órakor ült +össze. Hallottam beszélni Kossuthot, Batthyányit, Madarászt. A ki +nem tudta még, hogy Budapest alatt nem fog eldöntő harcz vivatni, +alig érthette meg, miért kel ki Madarász oly szenvedélyesen +Batthyányinak azon indítványa ellen, hogy csak a kormány távozzék +el Debreczenbe, de az országgyűlés maradjon Pesten. Madarász +szerint most bátorság Debreczenbe futni, gyávaság Pesten maradni, +végszavai ezek voltak: a ki elmarad közülünk, azt a hozzá +legközelebb eső lője agyon! – Én már értettem a vitát. Itt nem lesz +ütközet, Windischgrätz csata nélkül jön be, s ha itt találja az +országgyűlést, megteheti, hogy új kormányt alakíttat vele s a +Debreczenbe távozottat megtagadtatja. Tehát a futás most hazafiui +kötelesség. Azalatt, míg az országgyűlés karzatán voltam, +zászlóalj-parancsnokom odaküldött hozzám, s elvitette fegyveremet +(sajátom volt) és lőszereimet: a budapesti nemzetőrség +lefegyverezteték. Ez aztán meggyőzött.</p> +<p>Nemcsak karom, hanem a lelkem is le volt fegyverezve.</p> +<p>Egyedül álltam az utczán; egyedül a világban. Nem voltam semmi. +Egy közkatona, a kit lefegyvereztek, egy lapszerkesztő, a kinek a +lapja holnap nem jelenik meg.</p> +<p>Márcziusi bajtársaim mindegyike volt már valami. Petőfi Bem +hadsegéde, Pálffy tanácsos, Irinyi képviselő, Egressy +kormánybiztos, Oroszhegyi csapatvezér, Vasváry szintén, Csernátony +kormányelnöki titkár, Vajda János főhadnagy, Degre százados, Farkas +János tanácsos, Vidacs hadbiró, Lisznyay kormányi historiograph, +Szegfy titkár, Királyi Pál százados, maga a jó Táncsics is Siklós +képviselője. Mind valami! Egyedül én maradtam meg semminek: +írónak.</p> +<p>S már most hová futni, a kinek sehol sincs otthona, a ki +senkihez sem tartozik, a kire sehol sincsen szükség? Debreczen hat +napi járó föld most! Legszigorúbb tél kezdete van. A szolnoki +vasuton befagynak a mozdony csövei a hidegtől s én egy szellős +carbonári köpönyegben megyek neki a hófedte Hortobágynak, +családommal s a velünk együtt futó Szigligetivel. Én egy kis +vánkost gomboltam a kabátom alá, hogy meg ne fagyjak, családomat +paplanokba burkoltam; s a derék Szigligeti egy tarka virágu +hálókabátot huzott felső öltönye fölé téli ruhának. Mennyit +nevettünk egymáson s együtt a délczeg Pompéryn, ki a szibériai +expeditióhoz egy hölgymuffot szerzett valahonnan. – Még most is +lehet ezen nevetni.</p> +<p>A nagy dicsőségre következett egyszerre a nagy nyomorúság.</p> +<p>Nem a magánéletről beszélek. Annak csak a gyönyörűségére +emlékezem. Mikor magam hordtam haza a debreczeni piaczról a +köpönyegem alatt a libamájat, meg a disznóhust s a feleségem maga +főzött egész télen át a nyitott konyhán: mikor egy szobánk volt: +akkor voltunk leggazdagabbak: aranybányánk volt a kedélyünkben: +kifogyhatatlan. Magánéletemnek legboldogabb korszaka volt a +debreczeni inség idénye.</p> +<p>De a közügyekben volt a nyomor.</p> +<p>Naponkint eljártam Nyáryhoz. Két kormánytag lakott egy kettős +szobában: Nyáry és Patay József. Mindennap első kézből kaptam meg a +Hiób-hireket. Minden csatatéren vesztettünk. A főhadseregnek Görgey +alatt hirét sem hallottuk. Ellenben megkaptuk Görgey váczi +kiáltványát. Erdélyből népirtás hirei jöttek. Árulás, hűtlenség, +gyáva megadás napirenden. A tábornokok nem engedelmeskednek; egy +közülök P. épen fenyegető levelet ir a kormánynak, melyben azzal +biztatja őket, hogy nem az ellenségre fog menni, hanem Debreczenre +s szétveri a kormányt és országgyűlést, a mért Pestet odahagyta! A +külvilágról nem tudunk semmit. Az hermetice el volt zárva; +rendőrségünk tehetetlen, mindenki lehangolva. A forrói csatavesztés +után a jó öreg Mészáros e szavakkal kezdé beszédét az +országgyűlésen: «<i>szeretnék pinczéből felbeszélni, hogy ne +látszanék arczom pirulása</i>» Csak Nyáry tartotta meg szokott +humorát; de az is olyan éles volt már, mint a választóvíz.</p> +<p>Február elején azt kérdezte tőlem Nyáry, megvannak-e még azok a +czikkeim, a miket a Pesti Hirlap számára írtam? Elhoztam azokat. +Egyéb drágaságaim sem voltak. Nyáry azt mondta, hogy adjam át neki, +ő kiadja azokat a Közlönyben, s ezentúl, mint rendes munkatárs +írjak czikkeket hasonló irányban a kormány hivatalos lapjába.</p> +<p>Most, mielőtt feljegyzéseimet folytatnám, kérem a tisztelt +olvasót, hogy mondjon véleményt az itt következő első +czikkemről.</p> +<p><a name="Footnote_7" id="Footnote_7"></a> <a href= +"#FNanchor_7"><span class="label">7)</span></a> Ezen czikk +megjelenése egy hétig folyó országgyűlési vitára adott alkalmat. Ez +volt az a czikk, a miért engem a «békepárt» – a kiegyenlítésre +hajló párt szóvivőjének kiáltottak ki, s megtámadtak hirlapban és +országgyűlésben. Azaz, hogy az utóbbi helyen nem engemet, hanem a +kormányt, követelve tőle, hogy nyilatkozzék: a kormány nézete-e az, +a mit én ott kifejeztem?</p> +<p>Nyárynak nem volt szabad igent mondani, noha valóban az ő +nézetével találkozott az mind, s kivüle még több kormánytagéval is. +Azt felelte, hogy a Közlöny felügyelete Jósikára tartozik. Erre +Jósika nyilatkozott hirlapilag, hogy ő nem szokta a Közlöny +czikkeit censurázni, csak általános utasításokat szokott az íróknak +adni. Most újra heves támadás következett Nyáry ellen az +országgyűlésen; melynek folytán elhagyta őt a phlegmája, tudta, +hogy nem engemet, hanem őtet akarják megbuktatni, tűzbejött, +lemennydörögte megtámadóit; de a kormány politikájáról megint nem +nyilatkozott. Ezzel a válaszszal a ház nem volt megelégedve.</p> +<p>Ekkor én elmentem Jósikához (ez egyetlen egyszer találkoztam +vele életemben) s felkértem, hogy ámbár én ő tőle soha semmi +utasítást nem kaptam, mégis vegye elő azt az én vitatárgyává lett +czikkemet, s mondja meg nekem: mi van abban, a mi az ő utasításával +valamiben ellenkezik?</p> +<p>Jósika őszintén megmondta, hogy ő neki a czikk ellen semmi +kifogása; – de maga Kossuth az, a kinek az nem tetszik.</p> +<p>Erre egyenesen mentem Kossuthhoz. Ő is igen egyszerű életmódot +vitt, az elfogadáshoz könnyű volt hozzájutni nála.</p> +<p>Hidegen fogadott, de megbecsült vele, hogy hosszas bírálatot +tartott czikkem tartalma felett, kifejezve kedvencz maximáját, hogy +«<i>a politika az exigentiák tudománya</i>». Az volt a kifogása, +hogy miért mondtam én ki, hogy a magyar nemzet csupán alkotmánya +helyreállításáért küzd s nem a dynastia elüzéseért?»</p> +<p>– Mert igaz; csak alkotmányunkért küzdünk s azzal beérjük.</p> +<p>Kossuthnak nem tetszett ez a határozott hang. Visszautasítólag +felelt.</p> +<p>– Ha azt akarjuk is, nem helyes azt kimondanunk. Ha ellenfelünk +tudja azt előre, hogy győzelmünk esetére sem veszti el trónját, +miért ne folytatná végig a harczot? Akkor csak mi veszthetünk, ő +soha sem. Miért mondjuk mi ezt neki?</p> +<p>– Azért, mert már kimondta más: s arra igent, vagy nemet kell +mondanunk.</p> +<p>– Kicsoda?</p> +<p>– Görgey.</p> +<p>– Görgey áruló! – mondá ekkor Kossuth indulatosan s okait is +előadta, a mik e megyőződésben megerősíték. (Azokat nem mondhatom +el.)</p> +<p>Szavai lesújtólag hatottak rám. Mindig meg volt az a +gyöngeségem, hogy mikor hazám nagy emberei egymást sújtották: az +nekem jobban fájt, mint nekik. – Általában az egész vita +hasonlított egy athléta és egy gyermek közötti harczhoz.</p> +<p>Mégis volt bátorságom azt tovább folytatni.</p> +<p>– De én ismerek egy még nagyobb embert, a ki kétségtelen jó +hazafi s mégis tett már lépéseket a mostani harcznak békés úton +megszüntetésére.</p> +<p>– Ki az?</p> +<p>– Ön maga, kormányelnök úr.</p> +<p>Kossuth erre elnevette magát. Kedélye hirtelen át tudott csapni +a haragból a derültségbe.</p> +<p>– Igaz, hisz az nem titok; de nem is igen komoly dolog. F..cs +Leó gróf, mikor Bécsbe felutazott, oda jött hozzám s felajánlá, +hogy a dynastia tagjaival beszélni fog a békés kiegyenlítésről. Én +azt mondtam neki: nem bánom. Nem fog az azokkal beszélni. Ezt +hallhatta ön.</p> +<p>– Ezt én nem hallottam: de tudok egy annál komolyabb kisérletet. +<i>Csányi László</i>, a magyar kormány biztosa felhatalmaztatott +rá, hogy tegye magát a kremsieri országgyűléssel érintkezésbe a +végett, hogy háború helyett alkotmányos úton oldassék meg a két +ország közötti viszály.</p> +<p>Kossuth hangulata ekkor egészen megváltozott irányomban. Látta, +hogy én e kisérlet titkát birom, és azt a legkeserűbb megtámadások +ellenében is védelmemre fel nem használom; egyenesen Nyáritól +tudom, s az ő meghatalmazásából hivatkozom most erre ő előtte. +Akkor aztán igen sokat és igen szépeket beszélt; de a miket nem +való már meghallani az újabb nemzedéknek; csak beszéde végszavait +jegyzem fel: szórul-szóra, a hogy akkor rögtön leírtam.</p> +<p>– A mi engemet illet, szólt Kossuth; én borzadok attól a +gondolattól, hogy mi lesz <i>velem</i>, ha e nemzet győzni fog? Ez +a nép képes lesz lelkesedésből, hálából engemet koronájával +megkinálni; mitől Isten őrizze meg az én fejemet! Ön lát szívembe, +hogy erre nem vágytam soha. Ha győz e nemzet, én visszavonulok. +Akkor szükség lesz egy higgadt államférfira, minő Deák, egy +organizáló főre, minő Szemere, egy administráló tehetségre, minő +Nyáry; rám: a nép szószólójára többé semmi! Én, hogy népszerűségem +útjában ne legyen az újjáalkotásnak; még csak polgára sem +maradhatok ennek az országnak, ha fegyvereink győztek.</p> +<p>Meg voltam hatva a hazafiúi nagyság e fényes nyilatkozványa +által. Meghajtám magam s azt mondám, hogy több czikket nem irok a +kormány lapjába a mai napon túl.</p> +<p>– Várjon ön holnapig a lemondással, mondá Kossuth s +elbocsátott.</p> +<p>Ekkor írtam a XVI-ik számu utolsó czikkemet.</p> +<p>És másnap Kossuth válaszolt az országgyűlésen a czikkem miatt +történt interpellatióra; ragyogóan és nemesen. Mindenki meg volt +vele elégedve. Én leginkább. Ott kimondá Kossuth, hogy nézeteihez +szilárdul ragaszkodik, de azokét is becsületes törekvésnek +nyilvánítja, kik más úton is lehetőnek tartják a hazát megmenteni; +az utat nem akarja elzárni s e nézeteknek jogot adott a kormány +lapjában kifejezésre jutni. E nyilatkozat nagy jellemet, nemes +lelket mutat be. Itt közlöm azt egész terjedelmében. (Én azonban +csak egy czikket írtam még azontúl a Közlönybe.)</p> +<p>Kossuth Lajos honv. biz. elnöke válaszol:</p> +<p>A tisztelt ház parancsa következtében a mult napokban történt +interpellatióra kötelességemben áll a honvédelmi bizottmány nevében +feleletet adni, azon interpellatióra, mely a Közlönyben megjelent +némely czikkekre nézve közbejött, s a melyre a honvédbizottmány +egyes tagja által adott felelettel a ház nem elégedvén meg, azt +méltóztatott határozni, hogy magától a honvédelmi bizottmánytól +kiván e részben nyilatkozatot. Legelőször is annyit kénytelen +vagyok kijelenteni, miként sajnálom, hogy az interpellatió hirlapi +czikk körül forog. (Helyes!) Én sokkal komolyabbnak tartom ezen +időt, mintsem, hogy ilyessel foglalkozzunk, s hogy erre nézve a +kormánynak kelljen nyilatkozni. Ezt előre bocsátom. Azonban a +képviselőház parancsolt, s nekem nyilatkoznom kell. A honvédelmi +bizottmány érezte annak szükségét, tisztelt ház, hogy a sajtónak +hatalmas eszköze a közvélemény tájékozásában annál kevésbé +hanyagoltassék el, minthogy az ellenség a rágalmakkal, mindenféle +gyanusításokkal, és fonák előterjesztésekkel iparkodik megmérgezni +és félrevezetni. Pesten a sajtó szabadon működött, mert hiszen a +magyar országgyűlésnek, és ennek kifolyását képző honv. +bizottmánynak terrorismust vetni szemére csakugyan nem lehet; +igazán mondom, sok vád van a világon, a mi alapos, és sok a mi nem +alapos, hanem ezen vád már legyen érdem, vagy legyen hiba, igazán +nevetséges, ha terrorismus vettetik szemére akár a képviselőháznak, +akár a honvédelmi bizottmánynak. De az ellenség részéről azt +mondják Pesten, a Figyelmezőben lehet olvasni, hogy nálunk nem +lehet szabadon szólani, nem lehet szabadon írni; én pedig a +mennyire tudom, elitélés csak egyetlen egyszer, vagy egyszer sem +történt; sajtónak szabad tér engedtetett azon reményben, hogy a +sajtó olyan, mint Achilles lándzsája, mely ha sebet ver, maga +legjobban gyógyítja meg. E részben nem is kellett volna annyit +engedni, a mennyit engedett, s ha hiba történt, az abban állott, +hogy egy kissé nem voltunk kemények. A pesti catastropha után nagy +változás történt a sajtóra nézve, a nyilvánosság organumai +megkevesedtek és úgyszólván az Alföldi hirlapot kivéve a magyar +journalistika a Közlönyre volt redukálva. Ezen lap rendeletésénél +fogva egyáltalán nem volt más, mint hivatalos értesítés, tényekről; +és rendeletekről; de teljességgel nem az, a mi az időszaki sajtó +többi organumainak rendeltetése: hogy véleményt képviseljen; és +mivel más organum nem volt, más részről pedig a népben csaknem +általánosan elharapódzott azon gondolat, hogy a mi a Közlönyben +van, azt a kormány mondja, habár az a nem-hivatalos részben álljon +is, arról gondolkoztunk, <i>hogy meglévén ezen vélemény és nem +lévén más organuma a sajtónak vélemények szabad surlódás általi +tisztázására, valjon nem lehetne-e részben</i> intézkednünk? hogy +mi a Közlönynek nem-hivatalos részében mint vélemény, okoskodás, +raisonnement jelenik meg, a kormány gondolkozásának lehessen +mondani. Gondolkoztunk tehát, hogy lehetne ezt elérni? de +nehézséget találtunk; s őszintén megvallom: sok journalisticai +talentumot ismerek, de senkit kivéve, s alkalmasint a ház tagjai is +így vélekednek, senkiről el nem ismerem, miként valakinek +véleményét úgy tudja képviselni, hogy csak valaki is +általánosságban rá mondhassa: ez épen úgy van írva, mintha magam +mondanám. Azt gondoltuk tehát, hogy miután ezen lapnak a +tulajdonosa, úgy kellene eljárni mint egy laptulajdonos szokott, ki +maga, vagy szerkesztője által minden czikket megnézhet előre s azt +mondja, hogy: ezt felveszem, ezt nem veszem fel; s így a Közlönyben +is, a mennyiben a kormány véleményt képviselt, <i>megnézettek a +czikkek, hogy nem ment-e az belé, mi az országgyűlésnek, s ennek +kifolyásának a honv. bizottmánynak gondolkozásával ellenkezik?</i> +De ebből még nem következik, hogy mind magáénak vallja a kormány +azt, a mi belemegy, hanem csak azt, hogy <i>ne menjen bele az ő +nézeteivel ellenkező</i>. Erre nézve nem tudtunk mást tenni, mint +felkérni a képviselőházat, hogy a bizottmány részéről kiküldött egy +tag mellé, egy pár tagot rendeljen a felügyeletre. A ház ezt nem +találta jónak, mert, mint hallám, a censuráról tétetett említés, +pedig nem az volt nézete a kormánynak, csak azon viszonyban vélte +magát lelni, a mily viszonyban áll, egy lapnak szerkesztése +irányában a tulajdonos, ki azt veheti fel lapjába, mi neki tetszik. +Így lévén a dolog, a honv. bizottmány egyik tagját, Jósikát kérte +meg, miként vállalná magára a Közlöny felügyeletét, hogy ne menjen +bele olyan, mi a kormány nézetével és irányával ellenkezik, s ennek +következtében azt adta utasításul Jósikának, hogy előlegesen +tekintse meg a Közlönybe iktatandó czikkeket. Jósika azonban ezt +inpracticus dolognak tartotta s az interpellatió következtében +tanácskozván a bizottmány, Jósika azt jelentette, hogy ezen +megbizásnak azáltal vélt eleget tenni, ha azoknak, kik fel voltak +ssólítva, hogy írjanak a Közlönybe, néhány átalános utasítást ad, +miszerint tájékoztassák magokat, hogy olyasmit írjanak, mi az +országgyűlés többségének politikájával nem ellenkezik, s adta neki +következő utasítást: 1-ör <i>Hogy a kormánynak politikája legyőzni +az ellenséget, s megmenteni a hazát;</i> 2-or <i>az 1848-iki +törvények által biztosított országos jogoknak hatást, elfogadást és +tiszteletet szerezni;</i> 3-or <i>kikerülni mindent, mi szakadást +okozna;</i> 4-er <i>ellenünk szórt rágalmakat megczáfolni; s</i> +5-ör <i>a Közlöny számára írt czikkek stylusában azon decorumot +tartani meg, mely egy hivatalos lap fontosságával s komolyságával +megegyező.</i> (Helyes.) Ezen utasítást adta Jósika azon íróknak, +kik a Közlöny számára czikkek írásávaf foglalatoskodnak, s +előlegesen nem nézte meg a beiktatott czikkeket. Egyik feleletem +tehát az, hogy a kérdéses czikkekről a honv. bizottmánynak semmi +előleges tudomása nincs s nem volt; hanem ha azt kérdi a ház +utólagosan, hogy hát magáénak ismeri-e a kormány azt, a mi a +Közlönyben írva van, erre nézve, átalánosságban, a nélkül, hogy +megmondatnék, mit kiván különösen, a ház, nem lehet felelni: mert +nincs a föld kerekségén egy czikk is, akárki írja, melyet részemről +aláírnék, mert lehetnek benne olyan dolgok, miről tán egyik ember +azt mondja: ez igaz, másik azt mondja: ez igaz ugyan, de nem +kellett volna kimondani, a harmadiknak pedig a stylus és az +összeállítás nem tetszik. Én tehát a hirlapi czikkeket egészen +magaménak ismerni nem fogom, valamint arra sem lehet senkit is +felszólítani, hogy mondja meg, miszerint magáénak egészen nem +ismeri, mert vannak olyan dolgok a czikkben, melyeket az ember +elismer, s vannak olyanok, melyeket el nem ismer. Alázatos kérésem +tehát az volna, hogy arra nézve, vajjon a kérdéses hirlapi +czikkeket a honvédelmi bizottmány magáénak ismeri-e vagy sem, ne +kivánjon a ház feleletet. (Helyes.) Hanem, ha a ház valamely +czikkben kijelentett elvre nézve szólítja fel a kormányt, +tartózhatik felelettel, s én ismervén a háznak bölcseségét, az +interpellátiót nem is értettem másképen, minthogy a ház a kormány +politikáját akarná tudni. Ha ezt méltóztattak alatta érteni: van +egy rövid, de igen rövid feleletem, s az egyértelmű azzal, mit sok +izben volt szerencsém a ház előtt nyilatkoztatni, egyértelmű azzal, +mi eddig a ház határozatait nagy körülményekben és kérdésekben +vezette. Én t. i. a politikát úgy definiálom magamnak, hogy a +politika az exigentiák tudománya. Ha tehát azt kérdi valaki a honv. +bizottmánytól, minő politikát fog követni mához három hónapra, arra +nem tudok felelni, mert a politika az exigentiák tudománya. Ha azt +kérdik tőlem, mikép akarom vagy pedig miként akarná a honvédelmi +bizottmány Magyarország dolgait bevégezni? Erre nézve mint +politikai kérdésre nem tudok felelni, mert a politika az exigentiák +tudománya, mert nem ismerem a körülményeket, melyek közt +Magyarország állapotát bevégezni kell, tehát nem tudom, miképen +lehet bevégezni. Nekünk, kik a haza védelmi terén állunk, csak +kettő lehet feladatunk, t. i. <i>óvakodni attól, hogy jelen +körülmények vontató kötelére akarjuk vonni a jövőt, melyet nem +ismerünk, hanem védelmezni a hazát akképen, hogy Magyarország +dolgai becsületes kiegyenlítésének semmiféle útja bevágva ne +legyen.</i> (Helyes!) Hogy a nemzet bölcsesége és a körülmények +szerint akként intézhesse el dolgait, mint legjobb és +legtanácsosabb. (Helyes!) Ha tehát a ház tőlem, Kossuth Lajostól +azt kérdi: republikánus vagyok-e vagy monarchista, erre nem +felelek, hanem ha azt kérdi: mit akar a kormány s micsoda politikát +követ? Azt mondom: <i>követi azt a politikát, hogy védeni kivánja a +hazát igazságtalan megtámadások ellen, s e védelem közben semmi +utat nem akar elzárni, hogy Magyarország ügyei, a nemzet jogai, +becsülete és szabadsága alapján úgy egyenlíttethessenek ki, mint a +körülmények szerint kiegyenlíteni legtanácsosabban lehet.</i> +(Helyes, éljen.) Több politikát nem vallok be e perczben, s többet +bevallani nem lehet. Ehhez még azt adom, hogy jövőre nézve, mi a +politikát illeti, ismerem a kormány kötelességét, hogy bármi is +történjék velünk, soha semmi esetben nem engedi Magyarország ügyeit +oly irányban sodortatni, akárki által is, hogy akárminő egyének +akár egyénisége, akár politikája decidáljon a nemzet sorsa fölött, +hanem hogy mindenkor <i>a nemzet maga decidáljon</i>. (Helyes, +éljenzés.)</p> +<p><a name="Footnote_8" id="Footnote_8"></a> <a href= +"#FNanchor_8"><span class="label">8)</span></a> Hogy miért nem jött +el több nevezetes képviselő Debreczenbe? Annak az indokául a +képviselőház volt elnökétől, Pázmándy Dénestől, a következő +eseményt hallottam elmondatni.</p> +<p>A schwechati ütközetet megelőző napokban, mielőtt a magyar +hadsereg a Lajthán átkelt volna, a Bécsben székelő angol nagykövet +meghatalmazottja lejött Pozsonyba Kossuthtal értekezni, czélja volt +az angol kormány jó szolgálatait felajánlani, a két ország közötti +viszály békés kiegyenlítésére.</p> +<p>Az értekezleten csak ők ketten voltak jelen; de a mellékszobában +több képviselő várta az eredményt, azok között Pázmándy is.</p> +<p>Mikor vége volt a tárgyalásnak, Kossuth kikisérte az angol követ +megbizottját s a mellékszobában levőknek azt mondá: «nem lett +belőle semmi».</p> +<p>Mikor Kossuth kiment a szobából, a jelen volt képviselők közül +Pázmándy összeszedte azokat az apróra széttépett papirrongyokat, a +mik a padlón szétszórva hevertek s a kalapjába téve, hazavitte +szállására. Ott több képviselővel együtt a papirdarabokat nagy +fáradsággal összeillesztették, míg azokat egy egészszé képezték, s +azon a rajta levő irás elolvasható lett.</p> +<p>Az értekezlet tárgyát képező pontozatokat tartalmazá ez irás, az +angol követségtől fogalmazott alakban, melynek folytán azon ajánlat +tétetik Magyarországnak, hogy Anglia a kibékülés esetére +garantirozza számára azt a közjogi viszonyt, a miben áll Norvégia +Svédországhoz. Hogy Kossuth azt az ajánlatot visszautasítá: ez +riasztá vissza Pázmándyt és többeket a vele egy úton tovább +haladástól.</p> +<p>Hogy a svéd-norvég államegyesség Magyarországra nézve igen +kedvező volna: az kétségtelen; csak azt nem tudom, hogy mi módon +akarta az angol kormány ennek Ausztriával elfogadtatását +garantirozni – abban az időben?</p> +<p><a name="Footnote_9" id="Footnote_9"></a> <a href= +"#FNanchor_9"><span class="label">9)</span></a> Mikor a tisztelt +olvasó e közlönybeli czikkek végére jutott, hihetőleg az lesz az +első kérdése, hogy mi czélja lehetett annak, hogy ezek ekként +megirattak? Hiszen hangjukra nézve sokkal merészebbek azok, mint +hogy kibékítők lehetnének. A trónnal szemközt a fegyveres +ellenállás jogosultságát vitatják. Míg tartalmukra nézve folyton +elárulják azt az irányt, hogy a király, a korona, a dynastia +különválasztassék attól az ellenségtől, a kivel harczban áll a +nemzet. Mi volt hát e czikkek létjoga? Második kérdése pedig az +lehet a tisztelt olvasónak, hogy ha már volt egy párt, mely az itt +kifejezett nézeteket s a hangot is, melyen azok elmondattak, +helyeselte; miért adta ki azokat épen a kormány hivatalos +Közlönyében, miért nem egy saját alkotta hirlapban.</p> +<p>Felderíthetem e kérdést.</p> +<p>Történelmileg megállapított tény, hogy a magyar hadseregben, +főleg a leghasznavehetőbb tisztek között határozott volt azon +óhajtás, hogy az ország kormánya a törvényes tért el ne hagyja; a +kik legvitézebbül verekedtek Windischgrätz ellen, akarták magukat +az iránt megnyugtatni, hogy nem a korona ellen táboroznak; de +alkotmányunkért a végelkeseredésig fognak harczolni. Ezeknek +megnyugtatására voltak irányozva azok a czikkek. Egy alább közlendő +levél Klapka tábornoktól némi világosságot fog erre vetni. +Windischgrätz nemcsak ágyukkal üldözte hadseregeinket, hanem +csábító felhivásokkal is. Ezek is fenyegették, kivált akkor még +nagyon szétzilált hadseregünket, a szétrobbantással. Ezek ellen +védtük mi magunkat.</p> +<p>A másik indok, a mi e czikkek közlését érthetővé teszi, a +küldiplomatiára való tekintet volt. A magyar kormánynak volt némi +érintkezése a küldiplomatiával. Megbizottai voltak +Konstantinápolyban Andrássy Gyula gróf, Párisban Teleky László +gróf, Londonban Szalay László. E három birodalomtól lehetett +barátságos hajlamokat s talán segélyt is várni. Andrássy azonban +épen nem biztatott a porta segélyével, s a mit Bem tanácsolt, hogy +«il faut le compromettre» kivihetetlen volt. Párisban a helyzet +félreismerése által elvesztettük a tért: mi Ledru Rollin pártján +voltunk és Napoleon ellen. Az elnökválasztás előtt még Teleki ezt +irta Kossuthnak: Ledru Rollinnak jó chancei vannak; mire Kossuth e +marginális jegyzetet tevé: «vannak chanceai a börtönbe». Végre +Szalay László több izben, de különösen Brown által küldött +levelében tudatá kormányunkkal Palmerston nézeteit, melyek mind oda +mentek ki, hogy az angol kormány teljes rokonszenvvel viseltetik +szabadságharczunk iránt s mindaddig, míg ez csak Magyarország és +Ausztria közötti belügy marad, abba senki beleavatkozni nem fog; +ellenben, mihelyt a magyar kormány valami olyan lépést tesz, mely +Európa súlyegyenét megzavarja, Magyarországra fegyveres interventió +jön, s ha Oroszország nem volna rá elég, maga Anglia is föllép – +ellenünk. – Mind ez adatokat maga Nyáry mondta el nekem, s nemcsak +nekem, de minden egyetértő elvbarátunknak.</p> +<p>S ez a tekintet indokolja e megirt czikkek erős ellenállásra +buzdító hangját, de a törvényes téren maradó irányzatát s egyúttal +azt is, hogy miért közöltettek ezek épen a hivatalos Közlönyben? Ez +a lap járt a hadsereghez is és a külföldre is, szavunkat csak az +által lehetett oda eljuttatni, a hova szánva voltak.</p> +<p>Mikor ez megtörtént, akkor visszaléptem a Közlönytől. «Der Mohr +hat seine Schuldigkeit gethan etc.»</p> +<p><a name="Footnote_10" id="Footnote_10"></a> <a href= +"#FNanchor_10"><span class="label">10)</span></a> A Közlönytől +megválva, barátaim unszolására megindítottam egy kis félívre +nyomatott lapot, Csáthy nyomdájában, Esti Lapok czíme alatt. Magam +voltam szerkesztő, író és javítnok. A lapnak előfizetője nem volt; +nem is mehetett volna messzire. Köröskörül hat-tiz mérföldnyi +kerületben ellenséges táborok fogták a kormány székhelyét körül. A +napi eladásból kellett megélnie. Ezer példányban nyomták, s az +Debreczenben minden este elkelt. Munkatársai közt voltak Kazinczy +Gábor, Farkas Lajos, Zichy Antal, Szunyoghy, Kovács Lajos, Pálffy +János, a Zeykek és több képviselő. Nyáry lapjának tartották, de ő +maga soha egy betüt sem irt bele. Antagonistái voltak a Márczius +15-ike Pálffy Albert szerkesztése alatt, Táncsics «Munkások +ujsága», s egy a rendőrfőnök által megindított lap; de a melynek a +legjobb akarat mellett sem jut eszembe a neve. Ez ellenfelek +mindennap elmondák az Esti Lapokról, hogy az Magyarországot a +dynastiával ki akarja békíteni. Mikor aztán a forradalom elmultával +a haditörvényszékek működtek, valami száz képviselő nyilvánítá azt +a vérbiróság előtt, hogy ők az «Esti Lapok» munkatársai voltak. Az +<i>egyetlen</i> példánya pedig az Esti Lapoknak az egyik polgári +közvádló birtokában volt, a ki azt mondá az illetőknek: «bár +legalább <i>olvasói</i> lettek volna az urak a lapnak, melyre +hivatkoznak, akkor nem mondanák, hogy <i>munkatársai</i> voltak». – +A katonai biróság azonban csak az ellenlapok insinuatióiból ismerte +az <i>Esti Lapokat</i> s nagy előny volt azok szerint e lap +munkatársai közé számíttatni.</p> +<p><a name="Footnote_11" id="Footnote_11"></a> <a href= +"#FNanchor_11"><span class="label">11)</span></a> Az olvasó kirivó +ellenmondást fog találni ezen czikkeimben, a Közlönyben +megjelentekkel összevetve.</p> +<p>Ez ellenmondást csak a gyorsan cselekvő korszak eseményei +világosíthatják fel.</p> +<p>Az osztrák fél minden hajlamot a békülésre következetesen +kiirtott. Megmásíthatlan tényekkel zárta el az alkotmányos +kiegyenlítés lehetőségét; elvégre az orosz interventió felhivásával +teljesen lehetetlenné tett minden kisérletet a magyar nemzet és +Ausztria közötti viszálynak békés megoldására.</p> +<p>Az eddig legóvatosabban működő <i>alkotmányos</i> pártnak, mely +vezetői közé egy Nyáry Pált, Szacsvayt, Kazinczy Gábort, Szemere +Bertalant, Almássy Pált, Csengery Antalt, Kemény Zsigmondot +számítá, nem maradt semmi egyéb választása, mint az események élére +állni s az előre látható catastrophát legalább úgy közelíteni meg, +hogy ha minden elvész is, a nemzeti becsület meg legyen mentve a +bukásban.</p> +<p>Ezt előre látta mindenki s illusióink nem voltak.</p> +<p>Az ápril 13-iki képviselői előértekezleten Nyáry minden +rábeszélő tehetségét elővette, hogy a trónvesztés kimondását +megakadályozza, s midőn a többséget maga ellen találta, akkor arra +kérte elvbarátait, hogy hallgassanak el hát; legyen a holnapi tény +egyhangúlag elfogadva, s ha kell bukjunk el együtt; és ne vesszünk +össze.</p> +<p>Bem, az altábornagy, mikor a végzetes határozatot megtudta: így +nyilatkozott: «jetzt ist alles verloren, wir schlagen uns noch, als +gute Soldaten, aber für Ungarn können wir nichts mehr thun.» Ezt +Nyárytól és Pataytól hallottam. Valamint azt is, hogy a nagy-sarlói +ütközet után Nagy Sándor tábornok azt mondá az izenetet vivő +küldöncznek: «meg ne mondja ön a debreczenieknek, milyen nagyszerű +volt a diadal, melyet ma kivivtunk; mert azok képesek lesznek akkor +még két nagy hatalomnak háborút üzenni.»</p> +<p>Békülésről szó sem lehetett már akkor.</p> +<p>Ez volt a közvélemény s ez ellen úszni nem lehetett.</p> +<p>Az egykori békepárt tehát maga állt a mozzanat élére, melyet +elfordítani lehetetlen volt többé, s vezette a nemzet sorsát abban +az irányban, melyből csak egy isteni erőhatalom téríthette volna +már el ez idő szerint. Tette ezt önfeláldozásának teljes tudatával, +abból a czélból, hogy a balvégzet a becsületességet találja a +vezényleten. És ezt a czélját elérte. A magyar forradalom utolsó +korszakának kormányférfiai, bárminő botlásokat vessen is szemünkre +a diplomatiai és strategiai biráló; a fődologban, a hazafiúi +becsületességben, az államférfiúi önzetlenségben megtámadhatlan +magaslaton állnak a história előtt. Tiszta kézzel, tiszta szívvel +végezte mindenik. Annyit sem mentett meg senki a romokból a maga +számára, a mennyivel magának a száraz kenyeret biztosítsa a +jövendőben. Vesztették mindenüket, azért, hogy a magyar forradalom +becsületét megtartsák.</p> +<p>A fentebbi czikkek ezúttal is a nemzetre ráerőszakolt hangulat +kifejezései voltak. A kisérlet: a törvényes téren megmaradni, +meghiusult az által, hogy a másik fél, az osztrák kormány, +határozottan letért róla.</p> +<p>És az egész balvégzetnek egy papírrongy volt az oka, melyre N. +osztrák tábornok a kápolnai csata után rajzónnal e szavakat írta: +«Sieg über Sieg: die Ungarn sind vernichtet.» Erre született meg a +martiusi összalkotmány.</p> +<p>E tény után a «békepártnak» nem volt többé feladata a – +«kibékítés».</p> +<p><a name="Footnote_12" id="Footnote_12"></a> <a href= +"#FNanchor_12"><span class="label">12)</span></a> Az Esti Lapok +hosszas ideig kiméletlen üldözéseknek volt tárgya. Nem a hírlapi +polemiákat értem ez alatt. Az egyenlő fegyver a harczban. Hanem +értek olyan rendszabályokat, miket a hatalom alkalmaz a védtelen +ellenében. Megjelenése után rögtön követelték tőle a sajtótörvény +szabta pénzbeli biztosítékot. Egyetlen más lapnak sem volt +biztosítéka Debreczenben. Barátaim letették helyettem a tíz ezer +forintot készpénzben. Azután megdorgálták az Esti Lapokat az +országgyűlésen egy olyan vétkes közleményért, mely «nem» ott jelent +meg; hanam magában a hivatalos Közlönyben. (A kormány Majthényi +helyébe Guyont nevezte ki komáromi várparancsnoknak s másnap a +Közlöny a lap homlokán hozta a hivatalos kinevezést. Guyon +zúgolódott, hogy már most hogy jusson ő be Komáromba, mikor az +ujság előre értesíti jöveteléről az ostromzároló ellenséget? S a +Közlöny helyett az Esti Lapok lett a «percutitur catulus» a ki egy +szót se szólt.) Végre pedig egész philippika indíttatott meg az +Esti Lapok ellen nyilt országos ülésben, azon a czímen, hogy a +lapok kibékítő iránya miatt a Klapka alatti hadsereg egészen fel +van zúdulva. Én tudtam, hogy Klapka táborába egy példánya sem jár +lapomnak: összeszedtem tehát minden eddig megjelent számait s +elküldtem a tábornoknak, felkérvén őt, olvassa át ezeket s mondja +meg, mit tart bennük elkárhoztatandónak? E kérdésemre írta a +tábornok a fentebbi levelet, melyet az Esti Lapokban +közzétettem.</p> +<p><a name="Footnote_13" id="Footnote_13"></a> <a href= +"#FNanchor_13"><span class="label">13)</span></a> Ez a monda +Eötvösrül szólt; most már meg van czáfolva. Lenormand látott valami +állványt a sors végén; de az nem a guillotin, hanem az érczszobor +állványa, melyet a nemzet legnagyobb fiai egyikének emel. Au +contraire: az a fő még holta után is égre emelve áll.</p> +<p><a name="Footnote_14" id="Footnote_14"></a> <a href= +"#FNanchor_14"><span class="label">14)</span></a> Már akkor +kezdődött az aldunai lázadás, ezentúl egyre hevültebb a közhangulat +kifejezése.</p> +<p><a name="Footnote_15" id="Footnote_15"></a> <a href= +"#FNanchor_15"><span class="label">15)</span></a> Mint feljegyezte +a történet, meg is feleltek a nemzet várakozásának.</p> +<p><a name="Footnote_16" id="Footnote_16"></a> <a href= +"#FNanchor_16"><span class="label">16)</span></a> E czikket az +addig reactionariusoknak ismert hírlapok rögtöni átváltozása +ultraradicalisokká idézte elő. A pecsovicsok vörös tolla sarkukig +ért le. Látható volt, hogy a forradalmi elveket ad absurdum akarják +vinni.</p> +<p><a name="Footnote_17" id="Footnote_17"></a> <a href= +"#FNanchor_17"><span class="label">17)</span></a> Czélzás a Petőfi +verse ellen írt Hajdu-Böszörményi tiltakozásra, melynek refrainja: +van, óh van még szeretett király!</p> +<p><a name="Footnote_18" id="Footnote_18"></a> <a href= +"#FNanchor_18"><span class="label">18)</span></a> Iratott akkor, +midőn az országgyűlés megszavazta az Olaszország ellen adandó +fegyveres segítséget.</p> +<p><a name="Footnote_19" id="Footnote_19"></a> <a href= +"#FNanchor_19"><span class="label">19)</span></a> Azzal fenyegette +az ujságírókat (még akkor), hogy a ki ő rá élczel, azt +megduellálja.</p> +<p><a name="Footnote_20" id="Footnote_20"></a> <a href= +"#FNanchor_20"><span class="label">20)</span></a> Elébb ő is a +kormánypárton volt.</p> +<p><a name="Footnote_21" id="Footnote_21"></a> <a href= +"#FNanchor_21"><span class="label">21)</span></a> Czélzás arra a +beszédre: «Bár rázkódtatnák meg szavaim e falakat».</p> +<p><a name="Footnote_22" id="Footnote_22"></a> <a href= +"#FNanchor_22"><span class="label">22)</span></a> Megbukott az +igazolásnál, előleges szereplés után. Mint szinte az utána +következő.</p> +<p><a name="Footnote_23" id="Footnote_23"></a> <a href= +"#FNanchor_23"><span class="label">23)</span></a> Szivák valóságos +szűrös, kék dolmányos paraszt képviselő volt, becsületes, jó, okos +ember.</p> +<p><a name="Footnote_24" id="Footnote_24"></a> <a href= +"#FNanchor_24"><span class="label">24)</span></a> Minthogy Táncsics +semmi jogczímen nem volt választó, s így választható sem lett +volna, a nagyharsányi község egy féltelket iratott a nevére, hogy a +képesítést elnyerje.</p> +<p><a name="Footnote_25" id="Footnote_25"></a> <a href= +"#FNanchor_25"><span class="label">25)</span></a> Biz ez egy kis +plagium, de helyén van.</p> +<p><a name="Footnote_26" id="Footnote_26"></a> <a href= +"#FNanchor_26"><span class="label">26)</span></a> Ez már csak az +akkor divatba jött egy hangon perdülő névalkotásokra czéloz.</p> +<p><a name="Footnote_27" id="Footnote_27"></a> <a href= +"#FNanchor_27"><span class="label">27)</span></a> Ez a frankfurti +parlament akkor nevezetes harczai alatt iratott.</p> +<p><a name="Footnote_28" id="Footnote_28"></a> <a href= +"#FNanchor_28"><span class="label">28)</span></a> Sajnos, hogy ez a +jövendölés, a mi csak tréfának volt szánva, olyan komolyan +megvalósult. J. M.</p> +<p><a name="Footnote_29" id="Footnote_29"></a> <a href= +"#FNanchor_29"><span class="label">29)</span></a> Iratott e czikk +azon keserű benyomás alatt, midőn az országgyűlés küldöttei, kik ő +felségét meghívták Budapestre, azzal a hírrel jöttek vissza, hogy a +király nem teljesítheti az ország ez óhajtását, a mitől pedig a +kitört véres viszály megszüntetése függött: – mivel beteg.</p> +<p><a name="Footnote_30" id="Footnote_30"></a> <a href= +"#FNanchor_30"><span class="label">30)</span></a> A történelmi +igazsághoz való ragaszkodásból megjegyzem, hogy én bizony az egész +harcz alatt se karddal, se puskával semmiféle hőstettet nem +követtem el. Boldogult jó apám is insurgens hadnagy volt a +napoleoni hadjárat alatt: volt egy kedvencz fringiája; a miről +egyszer azt kérdezém tőle: «édes apám, vágott-e le azzal sok +francziát?» mire az én lelkem apám azt felelte: «fiam; ha oda jött +volna hozzám, bizony levágtam volna». Ez volt az én harczi devisem +is. Családi czímeremben is egy ágyús vitéz van. Legelső ősöm sem +engedte az ellenséget közelebb jönni magához az ágyulövésnyinél. +Nekem sem volt részem másforma verekedésben, mint a hol ágyuznak. A +halálra komolyan el voltam szánva mindig, de a forrójába a +verekedéseknek nem kerültem bele soha. Tehát a harczi babérokból +egy levélre sem tartok igényt.</p> +<p>Azon expeditio, melyet itt jelzék, Jellasich betörésekor az +alföldi népfelkelés rendezése végett indult meg Kossuth vezetése +alatt. Kisérték őt Egressy Gábor, Csernátony, Rákóczy, Lopresti +Árpád, s velem együtt még többen: kiknek feladatuk volt a kormány +vezérét megtámadtatás esetén megvédni, s ha kifáradna, a +népgyűléseken felváltani. Nem támadta azonban meg senki, s nem +fáradt ő ki soha. Bámulatos volt a hatás, melyet szabad ég alatt +tartott szónoklatai az alföldi nagy városok népében felköltöttek. A +nép tömegestül ragadt fegyvert, s nehány nap alatt ötvenezer embert +s e közt két ezer fölszerelt lovast állított ki. Kossuth +kifáradhatlan volt s mindent megmozdított az önvédelmi harczra. +Hódmezővásárhelyen kapta meg Rózsa Sándor folyamodását +bűnbocsánatért, ki «szegény legény» társaiból több száz főnyi +szabad csapatot ajánlkozott szervezni az aldunai ellenség ellen. +Rózsa még akkor csak kalandor volt, nem aljas rabló; s az ajánlott +szolgálatra megérte a bűnbocsánatot. Én vittem azt neki +Félegyházára. Innen Pestre volt küldetésem. Nyáryhoz, ki azonban +attól a hírtől, hogy jövünk a Tisza mellől ötvenezer emberrel, épen +nem volt elragadtatva: azt kérdezte: «hát kenyeret hoztok-e nekik»? +A pákozdi csatához már csak a fegyverszünetkötésre értem.</p> +<p>Pedig Kossuth terve hasznavehető volt. (Ezt nem én mondom, hanem +egy hadászati tekintély: Rüstow.) Az ellenfél hadoszlopai ellen +nagy népfölkelési tömegeket állítani fel, s a helyett a velük +szemközt álló hadtestekből a rendes katonaságot mind a feldunai +hadsereghez vonni s azzal az ellenfél főerejét, Windischgrätz +hadseregét verni le. De nem fogadtak neki szót, minden egyes +hadtestparancsnok azt állítá, hogy az ő állása a legfontosabb, nem +nélkülözheti a rendes csapatokat.</p> +<p>A bécsi forradalom kitörése után Kossuth kettőnket Csernátonyval +felküldött Bécsbe, az ottani felkelő csapatok vezérét felszólítani, +hogy erélyes támadással segítsenek a már akkor a határon álló +magyar hadseregnek s szorítsuk két kéz közé az osztrákot.</p> +<p>Útközben Komáromba is be kellett térnünk, az ottani +várparancsnokot Majthényit, felszólítani, minden nélkülözhető +rendes csapatot és különösen tüzérséget küldjön a Lajtha melletti +táborba. Minő látvány volt az rám nézve! mikor éjjel holdvilágnál +megérkezünk Komáromba egy ideiglenes tutajhídon át; mert a rendes +híd is elpusztult; szülötte városom egészen le volt égve; kormos +falak egész utczaszámra. Minden házat ismertem itt, lakóik +barátaim, rokonaim; s most az üres ablakok meredeznek reám; kormos +gerendák zárják el a kapukat. Senki sem lakik a városban. Nekünk a +várba kellett sietnünk. Soha sem láttam nagyobb orrt embernél mint +Komárom akkori várparancsnokának volt. Tudva van, hogy I. Napoleon +a nagy orrt tartotta embereinél a hűség biztosítékának. Majthényi +azonban nem adott nekünk katonát; azt mondta: hogy a mi van, az +neki is kell.</p> +<p>A legelső kiábrándulás Bécsben ért utol. Minden nehézség nélkül +jutottunk el odáig. Ellenséggel csak egy útféli csárdában +találkoztunk, vasasok voltak azok. Azokkal még kedélyesen +elbeszélgettünk és poharaztunk, mialatt a kocsisunk a lovakat +itatta. Nem bánták, akármi járatban vagyunk. Ha bánták volna, +bizony talpunk alá fúj a szél.</p> +<p>Bécsben azonban mondhatom, hogy sem azt a lelkesülést nem +találtunk, a mit kerestünk, sem azt a haderőt; de különösen nem a +mozgalom vezetői részéről a helyzet ismeretét. Ezek azt hitték, +hogy ez még mindig csak a forradalom és nem a háború. Torlasz, +utczaharcz, népszónoklat és kiáltvány: ebből állt strategiájuk. +Nekünk topographice kimutatták, hogy Jellasichhoz Bécsnek semmi +köze; mert annak a tábora úgy van felállítva, hogy a magyar +hadsereggel néz farkasszemet: az tehát Bécsnek nem ellensége. Épen +így beszéltek a magyar tábor vezérei: azok meg azt állították, hogy +nekik nem kell Windischgrätzet megtámadni; mert az nem Magyarország +ellen jön, az csak Bécset jön leverni s még elég naivok voltak +felszólítani Windischgrätzet, hogy fegyverezze le Jellasichot, a ki +a mi ellenségünk. Az osztrák vezérek aztán nem voltak olyan +scrupulosusok; hanem a mint egyesülhettek, leverték egyiket a másik +után minden logika és ethika ellenére.</p> +<p>Hanem én abból az ábrándból, hogy mi rajtunk valami szomszéd nép +segítsen, a bécsi expeditió után kigyógyultam.</p> +<p><a name="Footnote_31" id="Footnote_31"></a> <a href= +"#FNanchor_31"><span class="label">31)</span></a> Ez a naplószerű +vázlat (az elő- és utószó kivételével) még a forradalom alatt +iratott; de csak a forradalom után jöhetett ki a Szilágyi Sándor +szerkesztette Emléklapokban, mely folyóirat a katonai rémuralom +alatt, mint egy kimagyarázhatlan lélektani talány, a legnagyobb +censurátlan sajtószabadságot élvezve, közlé valamennyi «forradalmi +csataképemet» miket «Sajó» álnév alatt írtam. Csak később a polgári +kormány jött rá, hogy mit tartalmaznak a füzetek? s azonnal +elkoboztatta a fennmaradt példányokat és betapostatta. A mi +forradalmi elbeszéléseim az ideig könyvalakban egyesítve meg nem +jelentek, azokat már csak travestálva lehetett közönség elé hozni. +Így lett «Szenttamási György»-ből mexicoi elbeszélés; a +«Szökevény»-ből spanyol novella, s az «utolsó csatár» a segesvári +ütközet helyett egy töröktatár csatában szerepel, s a forradalmi +hőseim átváltoztak spanyol, creol és horvát vitézekké.</p> +<p>Ez a vázlat azonban mindenképen kimaradt. Ennek csak úgy van +értelme, a hogy meg van írva.</p> +<p>Ennek is helyet kell foglalnia jelen gyüjteményemben. Ez +illustrálja az Esti Lapokban elfoglalt álláspontomat. Élesen van +írva; de meg van írva, ki is volt már nyomtatatva, s – «quod +scripsi, scripsi».</p> +<p>A 49-ik republikanus párt, mint párt, az episod által érintve +nincs. Annak legkiválóbb feje, a példányszerű tiszta jellem, +Irányi, maga így nyilatkozott amaz emlékezetes országos ülésben, +hol az eldöntésre került: «azért nem szününk meg áldozni azon +oltárnál, melynek papjai közül egy tisztátalannak találtatott». És +én saját magam, midőn Pestre visszakerülve, az itteni lapok a +Martius 15-dike íróit és szerkesztőit az ügybe tévesen +belekeverték, siettem debreczeni politikai antagonistáimról e vádat +elhárítani és kinyilatkoztatni, hogy az ő kezük ettől teljesen +tiszta. Ezt a pesti «Esti Lapok»-ban írtam meg; melynek példányát +sem tudom többé felfedezni.</p> +<p>Magára az episod hősére nézve pedig, most már huszonöt év +távolán keresztül nézve a történteket, kénytelen vagyok kimondani, +hogy a történetet ugyan agyonhallgatni nem lehet; de annak indokait +én nem keresem aljas kapzsiságban, hanem inkább politikai kicsiny +hitűségben. A republikanus párt e kiváló férfia, hitem szerint, e +fatalis ügyben nem «bűnt» követett el, hanem annál nagyobbat: +«hibát». Ki hagyta az események vezetését venni az addig +felülállott párt kezéből.</p> +<p>S a békepárt, mely őt megbuktatta: még ráduplázott erre a +hibára, mert a mint felül került, nem saját elveit adta az új +kormányzatnak: hanem ő vette át a republikanus irányt a régitől, a +hogy ezt az új kormányelnök Szemere republikanus programmja, +Csengery új «Respublika» czímű lapja, és saját republikanus +czikkeim is constatálják.</p> +<p>Ennyit megvallhatunk őszintén huszonöt év előtti viselt +dolgainkról.</p> +<p>Hogy miért tettük így? azt egy fentebbi jegyzetemben igyekeztem +érthetővé tenni. Isten látja; ha hibáztam is, nem tehettünk +másként.</p> +<p><a name="Footnote_32" id="Footnote_32"></a> <a href= +"#FNanchor_32"><span class="label">32)</span></a> E leírás nem +történelmileg hű; de az eset után így volt az elbeszélve +Debreczenben. J. M.</p> +</div> +</div> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_319" id= +"Page_319">-319-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>TARTALOM.</h2> +</div> +<ul class="TOC"> +<li>Előszó <span class="ralign"><a href="#Page_3">3</a></span></li> +<li>Életképek <span class="ralign"><a href= +"#Page_7">7</a></span></li> +<li>Nyilt szavak honunk fiatalságához <span class="ralign"><a href= +"#Page_16">16</a></span></li> +<li>Nőszabadság <span class="ralign"><a href= +"#Page_19">19</a></span></li> +<li>A napok hangulata <span class="ralign"><a href= +"#Page_22">22</a></span></li> +<li>Szomorú idők <span class="ralign"><a href= +"#Page_25">25</a></span></li> +<li>Délibáb <span class="ralign"><a href= +"#Page_30">30</a></span></li> +<li>A forradalom költészete <span class="ralign"><a href= +"#Page_33">33</a></span></li> +<li>Congrév-rakéták pillanatnyi fényül, némely sötétebb helyekre +<span class="ralign"><a href="#Page_36">36</a></span></li> +<li>Szegény király <span class="ralign"><a href= +"#Page_42">42</a></span></li> +<li>Nem szeretem a sápadt arczokat <span class="ralign"><a href= +"#Page_45">45</a></span></li> +<li>Keserű hangok <span class="ralign"><a href= +"#Page_49">49</a></span></li> +<li>A forradalmak metempsychosisa <span class="ralign"><a href= +"#Page_51">51</a></span></li> +<li>Diplomaticus barometrumok <span class="ralign"><a href= +"#Page_53">53</a></span></li> +<li>A Pesti Hirlap programmja <span class="ralign"><a href= +"#Page_55">55</a></span></li> +<li>A Közlönyből <span class="ralign"><a href= +"#Page_59">59</a></span></li> +<li>Esti Lapok <span class="ralign"><a href= +"#Page_108">108</a></span></li> +<li>Esti Lapok <span class="ralign"><a href= +"#Page_115">115</a></span></li> +<li>Mi lesz belőlünk? <span class="ralign"><a href= +"#Page_119">119</a></span></li> +<li>Miért küzdünk? <span class="ralign"><a href= +"#Page_121">121</a></span></li> +<li>Pro memoria <span class="ralign"><a href= +"#Page_122">122</a></span></li> +<li>Mikor megyünk vissza Pestre? <span class="ralign"><a href= +"#Page_124">124</a></span></li> +<li>Martius 15. <span class="ralign"><a href= +"#Page_127">127</a></span></li> +<li>Windischgrätz dühödik <span class="ralign"><a href= +"#Page_129">129</a></span></li> +<li>Orosz interventió <span class="ralign"><a href= +"#Page_130">130</a></span></li> +<li>Szerkesztői nyilatkozat <span class="ralign"><a href= +"#Page_132">132</a></span></li> +<li><span class="pagenum"><a name="Page_320" id= +"Page_320">-320-</a></span></li> +<li>Habsburgház <span class="ralign"><a href= +"#Page_133">133</a></span></li> +<li>1848-iki törvény <span class="ralign"><a href= +"#Page_134">134</a></span></li> +<li>Politikai horoscop <span class="ralign"><a href= +"#Page_135">135</a></span></li> +<li>Klapka levele <span class="ralign"><a href= +"#Page_154">154</a></span></li> +<li>Pesti levelek <span class="ralign"><a href= +"#Page_157">157</a></span></li> +<li>Charivari <span class="ralign"><a href= +"#Page_171">171</a></span></li> +<li>Esti Lapok <span class="ralign"><a href= +"#Page_257">257</a></span></li> +<li>A gyémántos miniszter <span class="ralign"><a href= +"#Page_268">268</a></span></li> +<li>Utóhang <span class="ralign"><a href= +"#Page_312">312</a></span></li> +</ul> +<ul class="TOC"> +<li>A kiadó megjegyzése <span class="ralign"><a href= +"#Page_317">317</a></span></li> +</ul> +<hr class="chap" /> +<div style='text-align:center'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 76255 ***</div> +</body> +</html> + diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..b5dba15 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This book, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this book outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..018f768 --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +book #76255 (https://www.gutenberg.org/ebooks/76255) |