1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150
151
152
153
154
155
156
157
158
159
160
161
162
163
164
165
166
167
168
169
170
171
172
173
174
175
176
177
178
179
180
181
182
183
184
185
186
187
188
189
190
191
192
193
194
195
196
197
198
199
200
201
202
203
204
205
206
207
208
209
210
211
212
213
214
215
216
217
218
219
220
221
222
223
224
225
226
227
228
229
230
231
232
233
234
235
236
237
238
239
240
241
242
243
244
245
246
247
248
249
250
251
252
253
254
255
256
257
258
259
260
261
262
263
264
265
266
267
268
269
270
271
272
273
274
275
276
277
278
279
280
281
282
283
284
285
286
287
288
289
290
291
292
293
294
295
296
297
298
299
300
301
302
303
304
305
306
307
308
309
310
311
312
313
314
315
316
317
318
319
320
321
322
323
324
325
326
327
328
329
330
331
332
333
334
335
336
337
338
339
340
341
342
343
344
345
346
347
348
349
350
351
352
353
354
355
356
357
358
359
360
361
362
363
364
365
366
367
368
369
370
371
372
373
374
375
376
377
378
379
380
381
382
383
384
385
386
387
388
389
390
391
392
393
394
395
396
397
398
399
400
401
402
403
404
405
406
407
408
409
410
411
412
413
414
415
416
417
418
419
420
421
422
423
424
425
426
427
428
429
430
431
432
433
434
435
436
437
438
439
440
441
442
443
444
445
446
447
448
449
450
451
452
453
454
455
456
457
458
459
460
461
462
463
464
465
466
467
468
469
470
471
472
473
474
475
476
477
478
479
480
481
482
483
484
485
486
487
488
489
490
491
492
493
494
495
496
497
498
499
500
501
502
503
504
505
506
507
508
509
510
511
512
513
514
515
516
517
518
519
520
521
522
523
524
525
526
527
528
529
530
531
532
533
534
535
536
537
538
539
540
541
542
543
544
545
546
547
548
549
550
551
552
553
554
555
556
557
558
559
560
561
562
563
564
565
566
567
568
569
570
571
572
573
574
575
576
577
578
579
580
581
582
583
584
585
586
587
588
589
590
591
592
593
594
595
596
597
598
599
600
601
602
603
604
605
606
607
608
609
610
611
612
613
614
615
616
617
618
619
620
621
622
623
624
625
626
627
628
629
630
631
632
633
634
635
636
637
638
639
640
641
642
643
644
645
646
647
648
649
650
651
652
653
654
655
656
657
658
659
660
661
662
663
664
665
666
667
668
669
670
671
672
673
674
675
676
677
678
679
680
681
682
683
684
685
686
687
688
689
690
691
692
693
694
695
696
697
698
699
700
701
702
703
704
705
706
707
708
709
710
711
712
713
714
715
716
717
718
719
720
721
722
723
724
725
726
727
728
729
730
731
732
733
734
735
736
737
738
739
740
741
742
743
744
745
746
747
748
749
750
751
752
753
754
755
756
757
758
759
760
761
762
763
764
765
766
767
768
769
770
771
772
773
774
775
776
777
778
779
780
781
782
783
784
785
786
787
788
789
790
791
792
793
794
795
796
797
798
799
800
801
802
803
804
805
806
807
808
809
810
811
812
813
814
815
816
817
818
819
820
821
822
823
824
825
826
827
828
829
830
831
832
833
834
835
836
837
838
839
840
841
842
843
844
845
846
847
848
849
850
851
852
853
854
855
856
857
858
859
860
861
862
863
864
865
866
867
868
869
870
871
872
873
874
875
876
877
878
879
880
881
882
883
884
885
886
887
888
889
890
891
892
893
894
895
896
897
898
899
900
901
902
903
904
905
906
907
908
909
910
911
912
913
914
915
916
917
918
919
920
921
922
923
924
925
926
927
928
929
930
931
932
933
934
935
936
937
938
939
940
941
942
943
944
945
946
947
948
949
950
951
952
953
954
955
956
957
958
959
960
961
962
963
964
965
966
967
968
969
970
971
972
973
974
975
976
977
978
979
980
981
982
983
984
985
986
987
988
989
990
991
992
993
994
995
996
997
998
999
1000
1001
1002
1003
1004
1005
1006
1007
1008
1009
1010
1011
1012
1013
1014
1015
1016
1017
1018
1019
1020
1021
1022
1023
1024
1025
1026
1027
1028
1029
1030
1031
1032
1033
1034
1035
1036
1037
1038
1039
1040
1041
1042
1043
1044
1045
1046
1047
1048
1049
1050
1051
1052
1053
1054
1055
1056
1057
1058
1059
1060
1061
1062
1063
1064
1065
1066
1067
1068
1069
1070
1071
1072
1073
1074
1075
1076
1077
1078
1079
1080
1081
1082
1083
1084
1085
1086
1087
1088
1089
1090
1091
1092
1093
1094
1095
1096
1097
1098
1099
1100
1101
1102
1103
1104
1105
1106
1107
1108
1109
1110
1111
1112
1113
1114
1115
1116
1117
1118
1119
1120
1121
1122
1123
1124
1125
1126
1127
1128
1129
1130
1131
1132
1133
1134
1135
1136
1137
1138
1139
1140
1141
1142
1143
1144
1145
1146
1147
1148
1149
1150
1151
1152
1153
1154
1155
1156
1157
1158
1159
1160
1161
1162
1163
1164
1165
1166
1167
1168
1169
1170
1171
1172
1173
1174
1175
1176
1177
1178
1179
1180
1181
1182
1183
1184
1185
1186
1187
1188
1189
1190
1191
1192
1193
1194
1195
1196
1197
1198
1199
1200
1201
1202
1203
1204
1205
1206
1207
1208
1209
1210
1211
1212
1213
1214
1215
1216
1217
1218
1219
1220
1221
1222
1223
1224
1225
1226
1227
1228
1229
1230
1231
1232
1233
1234
1235
1236
1237
1238
1239
1240
1241
1242
1243
1244
1245
1246
1247
1248
1249
1250
1251
1252
1253
1254
1255
1256
1257
1258
1259
1260
1261
1262
1263
1264
1265
1266
1267
1268
1269
1270
1271
1272
1273
1274
1275
1276
1277
1278
1279
1280
1281
1282
1283
1284
1285
1286
1287
1288
1289
1290
1291
1292
1293
1294
1295
1296
1297
1298
1299
1300
1301
1302
1303
1304
1305
1306
1307
1308
1309
1310
1311
1312
1313
1314
1315
1316
1317
1318
1319
1320
1321
1322
1323
1324
1325
1326
1327
1328
1329
1330
1331
1332
1333
1334
1335
1336
1337
1338
1339
1340
1341
1342
1343
1344
1345
1346
1347
1348
1349
1350
1351
1352
1353
1354
1355
1356
1357
1358
1359
1360
1361
1362
1363
1364
1365
1366
1367
1368
1369
1370
1371
1372
1373
1374
1375
1376
1377
1378
1379
1380
1381
1382
1383
1384
1385
1386
1387
1388
1389
1390
1391
1392
1393
1394
1395
1396
1397
1398
1399
1400
1401
1402
1403
1404
1405
1406
1407
1408
1409
1410
1411
1412
1413
1414
1415
1416
1417
1418
1419
1420
1421
1422
1423
1424
1425
1426
1427
1428
1429
1430
1431
1432
1433
1434
1435
1436
1437
1438
1439
1440
1441
1442
1443
1444
1445
1446
1447
1448
1449
1450
1451
1452
1453
1454
1455
1456
1457
1458
1459
1460
1461
1462
1463
1464
1465
1466
1467
1468
1469
1470
1471
1472
1473
1474
1475
1476
1477
1478
1479
1480
1481
1482
1483
1484
1485
1486
1487
1488
1489
1490
1491
1492
1493
1494
1495
1496
1497
1498
1499
1500
1501
1502
1503
1504
1505
1506
1507
1508
1509
1510
1511
1512
1513
1514
1515
1516
1517
1518
1519
1520
1521
1522
1523
1524
1525
1526
1527
1528
1529
1530
1531
1532
1533
1534
1535
1536
1537
1538
1539
1540
1541
1542
1543
1544
1545
1546
1547
1548
1549
1550
1551
1552
1553
1554
1555
1556
1557
1558
1559
1560
1561
1562
1563
1564
1565
1566
1567
1568
1569
1570
1571
1572
1573
1574
1575
1576
1577
1578
1579
1580
1581
1582
1583
1584
1585
1586
1587
1588
1589
1590
1591
1592
1593
1594
1595
1596
1597
1598
1599
1600
1601
1602
1603
1604
1605
1606
1607
1608
1609
1610
1611
1612
1613
1614
1615
1616
1617
1618
1619
1620
1621
1622
1623
1624
1625
1626
1627
1628
1629
1630
1631
1632
1633
1634
1635
1636
1637
1638
1639
1640
1641
1642
1643
1644
1645
1646
1647
1648
1649
1650
1651
1652
1653
1654
1655
1656
1657
1658
1659
1660
1661
1662
1663
1664
1665
1666
1667
1668
1669
1670
1671
1672
1673
1674
1675
1676
1677
1678
1679
1680
1681
1682
1683
1684
1685
1686
1687
1688
1689
1690
1691
1692
1693
1694
1695
1696
1697
1698
1699
1700
1701
1702
1703
1704
1705
1706
1707
1708
1709
1710
1711
1712
1713
1714
1715
1716
1717
1718
1719
1720
1721
1722
1723
1724
1725
1726
1727
1728
1729
1730
1731
1732
1733
1734
1735
1736
1737
1738
1739
1740
1741
1742
1743
1744
1745
1746
1747
1748
1749
1750
1751
1752
1753
1754
1755
1756
1757
1758
1759
1760
1761
1762
1763
1764
1765
1766
1767
1768
1769
1770
1771
1772
1773
1774
1775
1776
1777
1778
1779
1780
1781
1782
1783
1784
1785
1786
1787
1788
1789
1790
1791
1792
1793
1794
1795
1796
1797
1798
1799
1800
1801
1802
1803
1804
1805
1806
1807
1808
1809
1810
1811
1812
1813
1814
1815
1816
1817
1818
1819
1820
1821
1822
1823
1824
1825
1826
1827
1828
1829
1830
1831
1832
1833
1834
1835
1836
1837
1838
1839
1840
1841
1842
1843
1844
1845
1846
1847
1848
1849
1850
1851
1852
1853
1854
1855
1856
1857
1858
1859
1860
1861
1862
1863
1864
1865
1866
1867
1868
1869
1870
1871
1872
1873
1874
1875
1876
1877
1878
1879
1880
1881
1882
1883
1884
1885
1886
1887
1888
1889
1890
1891
1892
1893
1894
1895
1896
1897
1898
1899
1900
1901
1902
1903
1904
1905
1906
1907
1908
1909
1910
1911
1912
1913
1914
1915
1916
1917
1918
1919
1920
1921
1922
1923
1924
1925
1926
1927
1928
1929
1930
1931
1932
1933
1934
1935
1936
1937
1938
1939
1940
1941
1942
1943
1944
1945
1946
1947
1948
1949
1950
1951
1952
1953
1954
1955
1956
1957
1958
1959
1960
1961
1962
1963
1964
1965
1966
1967
1968
1969
1970
1971
1972
1973
1974
1975
1976
1977
1978
1979
1980
1981
1982
1983
1984
1985
1986
1987
1988
1989
1990
1991
1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
2012
2013
2014
2015
2016
2017
2018
2019
2020
2021
2022
2023
2024
2025
2026
2027
2028
2029
2030
2031
2032
2033
2034
2035
2036
2037
2038
2039
2040
2041
2042
2043
2044
2045
2046
2047
2048
2049
2050
2051
2052
2053
2054
2055
2056
2057
2058
2059
2060
2061
2062
2063
2064
2065
2066
2067
2068
2069
2070
2071
2072
2073
2074
2075
2076
2077
2078
2079
2080
2081
2082
2083
2084
2085
2086
2087
2088
2089
2090
2091
2092
2093
2094
2095
2096
2097
2098
2099
2100
2101
2102
2103
2104
2105
2106
2107
2108
2109
2110
2111
2112
2113
2114
2115
2116
2117
2118
2119
2120
2121
2122
2123
2124
2125
2126
2127
2128
2129
2130
2131
2132
2133
2134
2135
2136
2137
2138
2139
2140
2141
2142
2143
2144
2145
2146
2147
2148
2149
2150
2151
2152
2153
2154
2155
2156
2157
2158
2159
2160
2161
2162
2163
2164
2165
2166
2167
2168
2169
2170
2171
2172
2173
2174
2175
2176
2177
2178
2179
2180
2181
2182
2183
2184
2185
2186
2187
2188
2189
2190
2191
2192
2193
2194
2195
2196
2197
2198
2199
2200
2201
2202
2203
2204
2205
2206
2207
2208
2209
2210
2211
2212
2213
2214
2215
2216
2217
2218
2219
2220
2221
2222
2223
2224
2225
2226
2227
2228
2229
2230
2231
2232
2233
2234
2235
2236
2237
2238
2239
2240
2241
2242
2243
2244
2245
2246
2247
2248
2249
2250
2251
2252
2253
2254
2255
2256
2257
2258
2259
2260
2261
2262
2263
2264
2265
2266
2267
2268
2269
2270
2271
2272
2273
2274
2275
2276
2277
2278
2279
2280
2281
2282
2283
2284
2285
2286
2287
2288
2289
2290
2291
2292
2293
2294
2295
2296
2297
2298
2299
2300
2301
2302
2303
2304
2305
2306
2307
2308
2309
2310
2311
2312
2313
2314
2315
2316
2317
2318
2319
2320
2321
2322
2323
2324
2325
2326
2327
2328
2329
2330
2331
2332
2333
2334
2335
2336
2337
2338
2339
2340
2341
2342
2343
2344
2345
2346
2347
2348
2349
2350
2351
2352
2353
2354
2355
2356
2357
2358
2359
2360
2361
2362
2363
2364
2365
2366
2367
2368
2369
2370
2371
2372
2373
2374
2375
2376
2377
2378
2379
2380
2381
2382
2383
2384
2385
2386
2387
2388
2389
2390
2391
2392
2393
2394
2395
2396
2397
2398
2399
2400
2401
2402
2403
2404
2405
2406
2407
2408
2409
2410
2411
2412
2413
2414
2415
2416
2417
2418
2419
2420
2421
2422
2423
2424
2425
2426
2427
2428
2429
2430
2431
2432
2433
2434
2435
2436
2437
2438
2439
2440
2441
2442
2443
2444
2445
2446
2447
2448
2449
2450
2451
2452
2453
2454
2455
2456
2457
2458
2459
2460
2461
2462
2463
2464
2465
2466
2467
2468
2469
2470
2471
2472
2473
2474
2475
2476
2477
2478
2479
2480
2481
2482
2483
2484
2485
2486
2487
2488
2489
2490
2491
2492
2493
2494
2495
2496
2497
2498
2499
2500
2501
2502
2503
2504
2505
2506
2507
2508
2509
2510
2511
2512
2513
2514
2515
2516
2517
2518
2519
2520
2521
2522
2523
2524
2525
2526
2527
2528
2529
2530
2531
2532
2533
2534
2535
2536
2537
2538
2539
2540
2541
2542
2543
2544
2545
2546
2547
2548
2549
2550
2551
2552
2553
2554
2555
2556
2557
2558
2559
2560
2561
2562
2563
2564
2565
2566
2567
2568
2569
2570
2571
2572
2573
2574
2575
2576
2577
2578
2579
2580
2581
2582
2583
2584
2585
2586
2587
2588
2589
2590
2591
2592
2593
2594
2595
2596
2597
2598
2599
2600
2601
2602
2603
2604
2605
2606
2607
2608
2609
2610
2611
2612
2613
2614
2615
2616
2617
2618
2619
2620
2621
2622
2623
2624
2625
2626
2627
2628
2629
2630
2631
2632
2633
2634
2635
2636
2637
2638
2639
2640
2641
2642
2643
2644
2645
2646
2647
2648
2649
2650
2651
2652
2653
2654
2655
2656
2657
2658
2659
2660
2661
2662
2663
2664
2665
2666
2667
2668
2669
2670
2671
2672
2673
2674
2675
2676
2677
2678
2679
2680
2681
2682
2683
2684
2685
2686
2687
2688
2689
2690
2691
2692
2693
2694
2695
2696
2697
2698
2699
2700
2701
2702
2703
2704
2705
2706
2707
2708
2709
2710
2711
2712
2713
2714
2715
2716
2717
2718
2719
2720
2721
2722
2723
2724
2725
2726
2727
2728
2729
2730
2731
2732
2733
2734
2735
2736
2737
2738
2739
2740
2741
2742
2743
2744
2745
2746
2747
2748
2749
2750
2751
2752
2753
2754
2755
2756
2757
2758
2759
2760
2761
2762
2763
2764
2765
2766
2767
2768
2769
2770
2771
2772
2773
2774
2775
2776
2777
2778
2779
2780
2781
2782
2783
2784
2785
2786
2787
2788
2789
2790
2791
2792
2793
2794
2795
2796
2797
2798
2799
2800
2801
2802
2803
2804
2805
2806
2807
2808
2809
2810
2811
2812
2813
2814
2815
2816
2817
2818
2819
2820
2821
2822
2823
2824
2825
2826
2827
2828
2829
2830
2831
2832
2833
2834
2835
2836
2837
2838
2839
2840
2841
2842
2843
2844
2845
2846
2847
2848
2849
2850
2851
2852
2853
2854
2855
2856
2857
2858
2859
2860
2861
2862
2863
2864
2865
2866
2867
2868
2869
2870
2871
2872
2873
2874
2875
2876
2877
2878
2879
2880
2881
2882
2883
2884
2885
2886
2887
2888
2889
2890
2891
2892
2893
2894
2895
2896
2897
2898
2899
2900
2901
2902
2903
2904
2905
2906
2907
2908
2909
2910
2911
2912
2913
2914
2915
2916
2917
2918
2919
2920
2921
2922
2923
2924
2925
2926
2927
2928
2929
2930
2931
2932
2933
2934
2935
2936
2937
2938
2939
2940
2941
2942
2943
2944
2945
2946
2947
2948
2949
2950
2951
2952
2953
2954
2955
2956
2957
2958
2959
2960
2961
2962
2963
2964
2965
2966
2967
2968
2969
2970
2971
2972
2973
2974
2975
2976
2977
2978
2979
2980
2981
2982
2983
2984
2985
2986
2987
2988
2989
2990
2991
2992
2993
2994
2995
2996
2997
2998
2999
3000
3001
3002
3003
3004
3005
3006
3007
3008
3009
3010
3011
3012
3013
3014
3015
3016
3017
3018
3019
3020
3021
3022
3023
3024
3025
3026
3027
3028
3029
3030
3031
3032
3033
3034
3035
3036
3037
3038
3039
3040
3041
3042
3043
3044
3045
3046
3047
3048
3049
3050
3051
3052
3053
3054
3055
3056
3057
3058
3059
3060
3061
3062
3063
3064
3065
3066
3067
3068
3069
3070
3071
3072
3073
3074
3075
3076
3077
3078
3079
3080
3081
3082
3083
3084
3085
3086
3087
3088
3089
3090
3091
3092
3093
3094
3095
3096
3097
3098
3099
3100
3101
3102
3103
3104
3105
3106
3107
3108
3109
3110
3111
3112
3113
3114
3115
3116
3117
3118
3119
3120
3121
3122
3123
3124
3125
3126
3127
3128
3129
3130
3131
3132
3133
3134
3135
3136
3137
3138
3139
3140
3141
3142
3143
3144
3145
3146
3147
3148
3149
3150
3151
3152
3153
3154
3155
3156
3157
3158
3159
3160
3161
3162
3163
3164
3165
3166
3167
3168
3169
3170
3171
3172
3173
3174
3175
3176
3177
3178
3179
3180
3181
3182
3183
3184
3185
3186
3187
3188
3189
3190
3191
3192
3193
3194
3195
3196
3197
3198
3199
3200
3201
3202
3203
3204
3205
3206
3207
3208
3209
3210
3211
3212
3213
3214
3215
3216
3217
3218
3219
3220
3221
3222
3223
3224
3225
3226
3227
3228
3229
3230
3231
3232
3233
3234
3235
3236
3237
3238
3239
3240
3241
3242
3243
3244
3245
3246
3247
3248
3249
3250
3251
3252
3253
3254
3255
3256
3257
3258
3259
3260
3261
3262
3263
3264
3265
3266
3267
3268
3269
3270
3271
3272
3273
3274
3275
3276
3277
3278
3279
3280
3281
3282
3283
3284
3285
3286
3287
3288
3289
3290
3291
3292
3293
3294
3295
3296
3297
3298
3299
3300
3301
3302
3303
3304
3305
3306
3307
3308
3309
3310
3311
3312
3313
3314
3315
3316
3317
3318
3319
3320
3321
3322
3323
3324
3325
3326
3327
3328
3329
3330
3331
3332
3333
3334
3335
3336
3337
3338
3339
3340
3341
3342
3343
3344
3345
3346
3347
3348
3349
3350
3351
3352
3353
3354
3355
3356
3357
3358
3359
3360
3361
3362
3363
3364
3365
3366
3367
3368
3369
3370
3371
3372
3373
3374
3375
3376
3377
3378
3379
3380
3381
3382
3383
3384
3385
3386
3387
3388
3389
3390
3391
3392
3393
3394
3395
3396
3397
3398
3399
3400
3401
3402
3403
3404
3405
3406
3407
3408
3409
3410
3411
3412
3413
3414
3415
3416
3417
3418
3419
3420
3421
3422
3423
3424
3425
3426
3427
3428
3429
3430
3431
3432
3433
3434
3435
3436
3437
3438
3439
3440
3441
3442
3443
3444
3445
3446
3447
3448
3449
3450
3451
3452
3453
3454
3455
3456
3457
3458
3459
3460
3461
3462
3463
3464
3465
3466
3467
3468
3469
3470
3471
3472
3473
3474
3475
3476
3477
3478
3479
3480
3481
3482
3483
3484
3485
3486
3487
3488
3489
3490
3491
3492
3493
3494
3495
3496
3497
3498
3499
3500
3501
3502
3503
3504
3505
3506
3507
3508
3509
3510
3511
3512
3513
3514
3515
3516
3517
3518
3519
3520
3521
3522
3523
3524
3525
3526
3527
3528
3529
3530
3531
3532
3533
3534
3535
3536
3537
3538
3539
3540
3541
3542
3543
3544
3545
3546
3547
3548
3549
3550
3551
3552
3553
3554
3555
3556
3557
3558
3559
3560
3561
3562
3563
3564
3565
3566
3567
3568
3569
3570
3571
3572
3573
3574
3575
3576
3577
3578
3579
3580
3581
3582
3583
3584
3585
3586
3587
3588
3589
3590
3591
3592
3593
3594
3595
3596
3597
3598
3599
3600
3601
3602
3603
3604
3605
3606
3607
3608
3609
3610
3611
3612
3613
3614
3615
3616
3617
3618
3619
3620
3621
3622
3623
3624
3625
3626
3627
3628
3629
3630
3631
3632
3633
3634
3635
3636
3637
3638
3639
3640
3641
3642
3643
3644
3645
3646
3647
3648
3649
3650
3651
3652
3653
3654
3655
3656
3657
3658
3659
3660
3661
3662
3663
3664
3665
3666
3667
3668
3669
3670
3671
3672
3673
3674
3675
3676
3677
3678
3679
3680
3681
3682
3683
3684
3685
3686
3687
3688
3689
3690
3691
3692
3693
3694
3695
3696
3697
3698
3699
3700
3701
3702
3703
3704
3705
3706
3707
3708
3709
3710
3711
3712
3713
3714
3715
3716
3717
3718
3719
3720
3721
3722
3723
3724
3725
3726
3727
3728
3729
3730
3731
3732
3733
3734
3735
3736
3737
3738
3739
3740
3741
3742
3743
3744
3745
3746
3747
3748
3749
3750
3751
3752
3753
3754
3755
3756
3757
3758
3759
3760
3761
3762
3763
3764
3765
3766
3767
3768
3769
3770
3771
3772
3773
3774
3775
3776
3777
3778
3779
3780
3781
3782
3783
3784
3785
3786
3787
3788
3789
3790
3791
3792
3793
3794
3795
3796
3797
3798
3799
3800
3801
3802
3803
3804
3805
3806
3807
3808
3809
3810
3811
3812
3813
3814
3815
3816
3817
3818
3819
3820
3821
3822
3823
3824
3825
3826
3827
3828
3829
3830
3831
3832
3833
3834
3835
3836
3837
3838
3839
3840
3841
3842
3843
3844
3845
3846
3847
3848
3849
3850
3851
3852
3853
3854
3855
3856
3857
3858
3859
3860
3861
3862
3863
3864
3865
3866
3867
3868
3869
3870
3871
3872
3873
3874
3875
3876
3877
3878
3879
3880
3881
3882
3883
3884
3885
3886
3887
3888
3889
3890
3891
3892
3893
3894
3895
3896
3897
3898
3899
3900
3901
3902
3903
3904
3905
3906
3907
3908
3909
3910
3911
3912
3913
3914
3915
3916
3917
3918
3919
3920
3921
3922
3923
3924
3925
3926
3927
3928
3929
3930
3931
3932
3933
3934
3935
3936
3937
3938
3939
3940
3941
3942
3943
3944
3945
3946
3947
3948
3949
3950
3951
3952
3953
3954
3955
3956
3957
3958
3959
3960
3961
3962
3963
3964
3965
3966
3967
3968
3969
3970
3971
3972
3973
3974
3975
3976
3977
3978
3979
3980
3981
3982
3983
3984
3985
3986
3987
3988
3989
3990
3991
3992
3993
3994
3995
3996
3997
3998
3999
4000
4001
4002
4003
4004
4005
4006
4007
4008
4009
4010
4011
4012
4013
4014
4015
4016
4017
4018
4019
4020
4021
4022
4023
4024
4025
4026
4027
4028
4029
4030
4031
4032
4033
4034
4035
4036
4037
4038
4039
4040
4041
4042
4043
4044
4045
4046
4047
4048
4049
4050
4051
4052
4053
4054
4055
4056
4057
4058
4059
4060
4061
4062
4063
4064
4065
4066
4067
4068
4069
4070
4071
4072
4073
4074
4075
4076
4077
4078
4079
4080
4081
4082
4083
4084
4085
4086
4087
4088
4089
4090
4091
4092
4093
4094
4095
4096
4097
4098
4099
4100
4101
4102
4103
4104
4105
4106
4107
4108
4109
4110
4111
4112
4113
4114
4115
4116
4117
4118
4119
4120
4121
4122
4123
4124
4125
4126
4127
4128
4129
4130
4131
4132
4133
4134
4135
4136
4137
4138
4139
4140
4141
4142
4143
4144
4145
4146
4147
4148
4149
4150
4151
4152
4153
4154
4155
4156
4157
4158
4159
4160
4161
4162
4163
4164
4165
4166
4167
4168
4169
4170
4171
4172
4173
4174
4175
4176
4177
4178
4179
4180
4181
4182
4183
4184
4185
4186
4187
4188
4189
4190
4191
4192
4193
4194
4195
4196
4197
4198
4199
4200
4201
4202
4203
4204
4205
4206
4207
4208
4209
4210
4211
4212
4213
4214
4215
4216
4217
4218
4219
4220
4221
4222
4223
4224
4225
4226
4227
4228
4229
4230
4231
4232
4233
4234
4235
4236
4237
4238
4239
4240
4241
4242
4243
4244
4245
4246
4247
4248
4249
4250
4251
4252
4253
4254
4255
4256
4257
4258
4259
4260
4261
4262
4263
4264
4265
4266
4267
4268
4269
4270
4271
4272
4273
4274
4275
4276
4277
4278
4279
4280
4281
4282
4283
4284
4285
4286
4287
4288
4289
4290
4291
4292
4293
4294
4295
4296
4297
4298
4299
4300
4301
4302
4303
4304
4305
4306
4307
4308
4309
4310
4311
4312
4313
4314
4315
4316
4317
4318
4319
4320
4321
4322
4323
4324
4325
4326
4327
4328
4329
4330
4331
4332
4333
4334
4335
4336
4337
4338
4339
4340
4341
4342
4343
4344
4345
4346
4347
4348
4349
4350
4351
4352
4353
4354
4355
4356
4357
4358
4359
4360
4361
4362
4363
4364
4365
4366
4367
4368
4369
4370
4371
4372
4373
4374
4375
4376
4377
4378
4379
4380
4381
4382
4383
4384
4385
4386
4387
4388
4389
4390
4391
4392
4393
4394
4395
4396
4397
4398
4399
4400
4401
4402
4403
4404
4405
4406
4407
4408
4409
4410
4411
4412
4413
4414
4415
4416
4417
4418
4419
4420
4421
4422
4423
4424
4425
4426
4427
4428
4429
4430
4431
4432
4433
4434
4435
4436
4437
4438
4439
4440
4441
4442
4443
4444
4445
4446
4447
4448
4449
4450
4451
4452
4453
4454
4455
4456
4457
4458
4459
4460
4461
4462
4463
4464
4465
4466
4467
4468
4469
4470
4471
4472
4473
4474
4475
4476
4477
4478
4479
4480
4481
4482
4483
4484
4485
4486
4487
4488
4489
4490
4491
4492
4493
4494
4495
4496
4497
4498
4499
4500
4501
4502
4503
4504
4505
4506
4507
4508
4509
4510
4511
4512
4513
4514
4515
4516
4517
4518
4519
4520
4521
4522
4523
4524
4525
4526
4527
4528
4529
4530
4531
4532
4533
4534
4535
4536
4537
4538
4539
4540
4541
4542
4543
4544
4545
4546
4547
4548
4549
4550
4551
4552
4553
4554
4555
4556
4557
4558
4559
4560
4561
4562
4563
4564
4565
4566
4567
4568
4569
4570
4571
4572
4573
4574
4575
4576
4577
4578
4579
4580
4581
4582
4583
4584
4585
4586
4587
4588
4589
4590
4591
4592
4593
4594
4595
4596
4597
4598
4599
4600
4601
4602
4603
4604
4605
4606
4607
4608
4609
4610
4611
4612
4613
4614
4615
4616
4617
4618
4619
4620
4621
4622
4623
4624
4625
4626
4627
4628
4629
4630
4631
4632
4633
4634
4635
4636
4637
4638
4639
4640
4641
4642
4643
4644
4645
4646
4647
4648
4649
4650
4651
4652
4653
4654
4655
4656
4657
4658
4659
4660
4661
4662
4663
4664
4665
4666
4667
4668
4669
4670
4671
4672
4673
4674
4675
4676
4677
4678
4679
4680
4681
4682
4683
4684
4685
4686
4687
4688
4689
4690
4691
4692
4693
4694
4695
4696
4697
4698
4699
4700
4701
4702
4703
4704
4705
4706
4707
4708
4709
4710
4711
4712
4713
4714
4715
4716
4717
4718
4719
4720
4721
4722
4723
4724
4725
4726
4727
4728
4729
4730
4731
4732
4733
4734
4735
4736
4737
4738
4739
4740
4741
4742
4743
4744
4745
4746
4747
4748
4749
4750
4751
4752
4753
4754
4755
4756
4757
4758
4759
4760
4761
4762
4763
4764
4765
4766
4767
4768
4769
4770
4771
4772
4773
4774
4775
4776
4777
4778
4779
4780
4781
4782
4783
4784
4785
4786
4787
4788
4789
4790
4791
4792
4793
4794
4795
4796
4797
4798
4799
4800
4801
4802
4803
4804
4805
4806
4807
4808
4809
4810
4811
4812
4813
4814
4815
4816
4817
4818
4819
4820
4821
4822
4823
4824
4825
4826
4827
4828
4829
4830
4831
4832
4833
4834
4835
4836
4837
4838
4839
4840
4841
4842
4843
4844
4845
4846
4847
4848
4849
4850
4851
4852
4853
4854
4855
4856
4857
4858
4859
4860
4861
4862
4863
4864
4865
4866
4867
4868
4869
4870
4871
4872
4873
4874
4875
4876
4877
4878
4879
4880
4881
4882
4883
4884
4885
4886
4887
4888
4889
4890
4891
4892
4893
4894
4895
4896
4897
4898
4899
4900
4901
4902
4903
4904
4905
4906
4907
4908
4909
4910
4911
4912
4913
4914
4915
4916
4917
4918
4919
4920
4921
4922
4923
4924
4925
4926
4927
4928
4929
4930
4931
4932
4933
4934
4935
4936
4937
4938
4939
4940
4941
4942
4943
4944
4945
4946
4947
4948
4949
4950
4951
4952
4953
4954
4955
4956
4957
4958
4959
4960
4961
4962
4963
4964
4965
4966
4967
4968
4969
4970
4971
4972
4973
4974
4975
4976
4977
4978
4979
4980
4981
4982
4983
4984
4985
4986
4987
4988
4989
4990
4991
4992
4993
4994
4995
4996
4997
4998
4999
5000
5001
5002
5003
5004
5005
5006
5007
5008
5009
5010
5011
5012
5013
5014
5015
5016
5017
5018
5019
5020
5021
5022
5023
5024
5025
5026
5027
5028
5029
5030
5031
5032
5033
5034
5035
5036
5037
5038
5039
5040
5041
5042
5043
5044
5045
5046
5047
5048
5049
5050
5051
5052
5053
5054
5055
5056
5057
5058
5059
5060
5061
5062
5063
5064
5065
5066
5067
5068
5069
5070
5071
5072
5073
5074
5075
5076
5077
5078
5079
5080
5081
5082
5083
5084
5085
5086
5087
5088
5089
5090
5091
5092
5093
5094
5095
5096
5097
5098
5099
5100
5101
5102
5103
5104
5105
5106
5107
5108
5109
5110
5111
5112
5113
5114
5115
5116
5117
5118
5119
5120
5121
5122
5123
5124
5125
5126
5127
5128
5129
5130
5131
5132
5133
5134
5135
5136
5137
5138
5139
5140
5141
5142
5143
5144
5145
5146
5147
5148
5149
5150
5151
5152
5153
5154
5155
5156
5157
5158
5159
5160
5161
5162
5163
5164
5165
5166
5167
5168
5169
5170
5171
5172
5173
5174
5175
5176
5177
5178
5179
5180
5181
5182
5183
5184
5185
5186
5187
5188
5189
5190
5191
5192
5193
5194
5195
5196
5197
5198
5199
5200
5201
5202
5203
5204
5205
5206
5207
5208
5209
5210
5211
5212
5213
5214
5215
5216
5217
5218
5219
5220
5221
5222
5223
5224
5225
5226
5227
5228
5229
5230
5231
5232
5233
5234
5235
5236
5237
5238
5239
5240
5241
5242
5243
5244
5245
5246
5247
5248
5249
5250
5251
5252
5253
5254
5255
5256
5257
5258
5259
5260
5261
5262
5263
5264
5265
5266
5267
5268
5269
5270
5271
5272
5273
5274
5275
5276
5277
5278
5279
5280
5281
5282
5283
5284
5285
5286
5287
5288
5289
5290
5291
5292
5293
5294
5295
5296
5297
5298
5299
5300
5301
5302
5303
5304
5305
5306
5307
5308
5309
5310
5311
5312
5313
5314
5315
5316
5317
5318
5319
5320
5321
5322
5323
5324
5325
5326
5327
5328
5329
5330
5331
5332
5333
5334
5335
5336
5337
5338
5339
5340
5341
5342
5343
5344
5345
5346
5347
5348
5349
5350
5351
5352
5353
5354
5355
5356
5357
5358
5359
5360
5361
5362
5363
5364
5365
5366
5367
5368
5369
5370
5371
5372
5373
5374
5375
5376
5377
5378
5379
5380
5381
5382
5383
5384
5385
5386
5387
5388
5389
5390
5391
5392
5393
5394
5395
5396
5397
5398
5399
5400
5401
5402
5403
5404
5405
5406
5407
5408
5409
5410
5411
5412
5413
5414
5415
5416
5417
5418
5419
5420
5421
5422
5423
5424
5425
5426
5427
5428
5429
5430
5431
5432
5433
5434
5435
5436
5437
5438
5439
5440
5441
5442
5443
5444
5445
5446
5447
5448
5449
5450
5451
5452
5453
5454
5455
5456
5457
5458
5459
5460
5461
5462
5463
5464
5465
5466
5467
5468
5469
5470
5471
5472
5473
5474
5475
5476
5477
5478
5479
5480
5481
5482
5483
5484
5485
5486
5487
5488
5489
5490
5491
5492
5493
5494
5495
5496
5497
5498
5499
5500
5501
5502
5503
5504
5505
5506
5507
5508
5509
5510
5511
5512
5513
5514
5515
5516
5517
5518
5519
5520
5521
5522
5523
5524
5525
5526
5527
5528
5529
5530
5531
5532
5533
5534
5535
5536
5537
5538
5539
5540
5541
5542
5543
5544
5545
5546
5547
5548
5549
5550
5551
5552
5553
5554
5555
5556
5557
5558
5559
5560
5561
5562
5563
5564
5565
5566
5567
5568
5569
5570
5571
5572
5573
5574
5575
5576
5577
5578
5579
5580
5581
5582
5583
5584
5585
5586
5587
5588
5589
5590
5591
5592
5593
5594
5595
5596
5597
5598
5599
5600
5601
5602
5603
5604
5605
5606
5607
5608
5609
5610
5611
5612
5613
5614
5615
5616
5617
5618
5619
5620
5621
5622
5623
5624
5625
5626
5627
5628
5629
5630
5631
5632
5633
5634
5635
5636
5637
5638
5639
5640
5641
5642
5643
5644
5645
5646
5647
5648
5649
5650
5651
5652
5653
5654
5655
5656
5657
5658
5659
5660
5661
5662
5663
5664
5665
5666
5667
5668
5669
5670
5671
5672
5673
5674
5675
5676
5677
5678
5679
5680
5681
5682
5683
5684
5685
5686
5687
5688
5689
5690
5691
5692
5693
5694
5695
5696
5697
5698
5699
5700
5701
5702
5703
5704
5705
5706
5707
5708
5709
5710
5711
5712
5713
5714
5715
5716
5717
5718
5719
5720
5721
5722
5723
5724
5725
5726
5727
5728
5729
5730
5731
5732
5733
5734
5735
5736
5737
5738
5739
5740
5741
5742
5743
5744
5745
5746
5747
5748
5749
5750
5751
5752
5753
5754
5755
5756
5757
5758
5759
5760
5761
5762
5763
5764
5765
5766
5767
5768
5769
5770
5771
5772
5773
5774
5775
5776
5777
5778
5779
5780
5781
5782
5783
5784
5785
5786
5787
5788
5789
5790
5791
5792
5793
5794
5795
5796
5797
5798
5799
5800
5801
5802
5803
5804
5805
5806
5807
5808
5809
5810
5811
5812
5813
5814
5815
5816
5817
5818
5819
5820
5821
5822
5823
5824
5825
5826
5827
5828
5829
5830
5831
5832
5833
5834
5835
5836
5837
5838
5839
5840
5841
5842
5843
5844
5845
5846
5847
5848
5849
5850
5851
5852
5853
5854
5855
5856
5857
5858
5859
5860
5861
5862
5863
5864
5865
5866
5867
5868
5869
5870
5871
5872
5873
5874
5875
5876
5877
5878
5879
5880
5881
5882
5883
5884
5885
5886
5887
5888
5889
5890
5891
5892
5893
5894
5895
5896
5897
5898
5899
5900
5901
5902
5903
5904
5905
5906
5907
5908
5909
5910
5911
5912
5913
5914
5915
5916
5917
5918
5919
5920
5921
5922
5923
5924
5925
5926
5927
5928
5929
5930
5931
5932
5933
5934
5935
5936
5937
5938
5939
5940
5941
5942
5943
5944
5945
5946
5947
5948
5949
5950
5951
5952
5953
5954
5955
5956
5957
5958
5959
5960
5961
5962
5963
5964
5965
5966
5967
5968
5969
5970
5971
5972
5973
5974
5975
5976
5977
5978
5979
5980
5981
5982
5983
5984
5985
5986
5987
5988
5989
5990
5991
5992
5993
5994
5995
5996
5997
5998
5999
6000
6001
6002
6003
6004
6005
6006
6007
6008
6009
6010
6011
6012
6013
6014
6015
6016
6017
6018
6019
6020
6021
6022
6023
6024
6025
6026
6027
6028
6029
6030
6031
6032
6033
6034
6035
6036
6037
6038
6039
6040
6041
6042
6043
6044
6045
6046
6047
6048
6049
6050
6051
6052
6053
6054
6055
6056
6057
6058
6059
6060
6061
6062
6063
6064
6065
6066
6067
6068
6069
6070
6071
6072
6073
6074
6075
6076
6077
6078
6079
6080
6081
6082
6083
6084
6085
6086
6087
6088
6089
6090
6091
6092
6093
6094
6095
6096
6097
6098
6099
6100
6101
6102
6103
6104
6105
6106
6107
6108
6109
6110
6111
6112
6113
6114
6115
6116
6117
6118
6119
6120
6121
6122
6123
6124
6125
6126
6127
6128
6129
6130
6131
6132
6133
6134
6135
6136
6137
6138
6139
6140
6141
6142
6143
6144
6145
6146
6147
6148
6149
6150
6151
6152
6153
6154
6155
6156
6157
6158
6159
6160
6161
6162
6163
6164
6165
6166
6167
6168
6169
6170
6171
6172
6173
6174
6175
6176
6177
6178
6179
6180
6181
6182
6183
6184
6185
6186
6187
6188
6189
6190
6191
6192
6193
6194
6195
6196
6197
6198
6199
6200
6201
6202
6203
6204
6205
6206
6207
6208
6209
6210
6211
6212
6213
6214
6215
6216
6217
6218
6219
6220
6221
6222
6223
6224
6225
6226
6227
6228
6229
6230
6231
6232
6233
6234
6235
6236
6237
6238
6239
6240
6241
6242
6243
6244
6245
6246
6247
6248
6249
6250
6251
6252
6253
6254
6255
6256
6257
6258
6259
6260
6261
6262
6263
6264
6265
6266
6267
6268
6269
6270
6271
6272
6273
6274
6275
6276
6277
6278
6279
6280
6281
6282
6283
6284
6285
6286
6287
6288
6289
6290
6291
6292
6293
6294
6295
6296
6297
6298
6299
6300
6301
6302
6303
6304
6305
6306
6307
6308
6309
6310
6311
6312
6313
6314
6315
6316
6317
6318
6319
6320
6321
6322
6323
6324
6325
6326
6327
6328
6329
6330
6331
6332
6333
6334
6335
6336
6337
6338
6339
6340
6341
6342
6343
6344
6345
6346
6347
6348
6349
6350
6351
6352
6353
6354
6355
6356
6357
6358
6359
6360
6361
6362
6363
6364
6365
6366
6367
6368
6369
6370
6371
6372
6373
6374
6375
6376
6377
6378
6379
6380
6381
6382
6383
6384
6385
6386
6387
6388
6389
6390
6391
6392
6393
6394
6395
6396
6397
6398
6399
6400
6401
6402
6403
6404
6405
6406
6407
6408
6409
6410
6411
6412
6413
6414
6415
6416
6417
6418
6419
6420
6421
6422
6423
6424
6425
6426
6427
6428
6429
6430
6431
6432
6433
6434
6435
6436
6437
6438
6439
6440
6441
6442
6443
6444
6445
6446
6447
6448
6449
6450
6451
6452
6453
6454
6455
6456
6457
6458
6459
6460
6461
6462
6463
6464
6465
6466
6467
6468
6469
6470
6471
6472
6473
6474
6475
6476
6477
6478
6479
6480
6481
6482
6483
6484
6485
6486
6487
6488
6489
6490
6491
6492
6493
6494
6495
6496
6497
6498
6499
6500
6501
6502
6503
6504
6505
6506
6507
6508
6509
6510
6511
6512
6513
6514
6515
6516
6517
6518
6519
6520
6521
6522
6523
6524
6525
6526
6527
6528
6529
6530
6531
6532
6533
6534
6535
6536
6537
6538
6539
6540
6541
6542
6543
6544
6545
6546
6547
6548
6549
6550
6551
6552
6553
6554
6555
6556
6557
6558
6559
6560
6561
6562
6563
6564
6565
6566
6567
6568
6569
6570
6571
6572
6573
6574
6575
6576
6577
6578
6579
6580
6581
6582
6583
6584
6585
6586
6587
6588
6589
6590
6591
6592
6593
6594
6595
6596
6597
6598
6599
6600
6601
6602
6603
6604
6605
6606
6607
6608
6609
6610
6611
6612
6613
6614
6615
6616
6617
6618
6619
6620
6621
6622
6623
6624
6625
6626
6627
6628
6629
6630
6631
6632
6633
6634
6635
6636
6637
6638
6639
6640
6641
6642
6643
6644
6645
6646
6647
6648
6649
6650
6651
6652
6653
6654
6655
6656
6657
6658
6659
6660
6661
6662
6663
6664
6665
6666
6667
6668
6669
6670
6671
6672
6673
6674
6675
6676
6677
6678
6679
6680
6681
6682
6683
6684
6685
6686
6687
6688
6689
6690
6691
6692
6693
6694
6695
6696
6697
6698
6699
6700
6701
6702
6703
6704
6705
6706
6707
6708
6709
6710
6711
6712
6713
6714
6715
6716
6717
6718
6719
6720
6721
6722
6723
6724
6725
6726
6727
6728
6729
6730
6731
6732
6733
6734
6735
6736
6737
6738
6739
6740
6741
6742
6743
6744
6745
6746
6747
6748
6749
6750
6751
6752
6753
6754
6755
6756
6757
6758
6759
6760
6761
6762
6763
6764
6765
6766
6767
6768
6769
6770
6771
6772
6773
6774
6775
6776
6777
6778
6779
6780
6781
6782
6783
6784
6785
6786
6787
6788
6789
6790
6791
6792
6793
6794
6795
6796
6797
6798
6799
6800
6801
6802
6803
6804
6805
6806
6807
6808
6809
6810
6811
6812
6813
6814
6815
6816
6817
6818
6819
6820
6821
6822
6823
6824
6825
6826
6827
6828
6829
6830
6831
6832
6833
6834
6835
6836
6837
6838
6839
6840
6841
6842
6843
6844
6845
6846
6847
6848
6849
6850
6851
6852
6853
6854
6855
6856
6857
6858
6859
6860
6861
6862
6863
6864
6865
6866
6867
6868
6869
6870
6871
6872
6873
6874
6875
6876
6877
6878
6879
6880
6881
6882
6883
6884
6885
6886
6887
6888
6889
6890
6891
6892
6893
6894
6895
6896
6897
6898
6899
6900
6901
6902
6903
6904
6905
6906
6907
6908
6909
6910
6911
6912
6913
6914
6915
6916
6917
6918
6919
6920
6921
6922
6923
6924
6925
6926
6927
6928
6929
6930
6931
6932
6933
6934
6935
6936
6937
6938
6939
6940
6941
6942
6943
6944
6945
6946
6947
6948
6949
6950
6951
6952
6953
6954
6955
6956
6957
6958
6959
6960
6961
6962
6963
6964
6965
6966
6967
6968
6969
6970
6971
6972
6973
6974
6975
6976
6977
6978
6979
6980
6981
6982
6983
6984
6985
6986
6987
6988
6989
6990
6991
6992
6993
6994
6995
6996
6997
6998
6999
7000
7001
7002
7003
7004
7005
7006
7007
7008
7009
7010
7011
7012
7013
7014
7015
7016
7017
7018
7019
7020
7021
7022
7023
7024
7025
7026
7027
7028
7029
7030
7031
7032
7033
7034
7035
7036
7037
7038
7039
7040
7041
7042
7043
7044
7045
7046
7047
7048
7049
7050
7051
7052
7053
7054
7055
7056
7057
7058
7059
7060
7061
7062
7063
7064
7065
7066
7067
7068
7069
7070
7071
7072
7073
7074
7075
7076
7077
7078
7079
7080
7081
7082
7083
7084
7085
7086
7087
7088
7089
7090
7091
7092
7093
7094
7095
7096
7097
7098
7099
7100
7101
7102
7103
7104
7105
7106
7107
7108
7109
7110
7111
7112
7113
7114
7115
7116
7117
7118
7119
7120
7121
7122
7123
7124
7125
7126
7127
7128
7129
7130
7131
7132
7133
7134
7135
7136
7137
7138
7139
7140
7141
7142
7143
7144
7145
7146
7147
7148
7149
7150
7151
7152
7153
7154
7155
7156
7157
7158
7159
7160
7161
7162
7163
7164
7165
7166
7167
7168
7169
7170
7171
7172
7173
7174
7175
7176
7177
7178
7179
7180
7181
7182
7183
7184
7185
7186
7187
7188
7189
7190
7191
7192
7193
7194
7195
7196
7197
7198
7199
7200
7201
7202
7203
7204
7205
7206
7207
7208
7209
7210
7211
7212
7213
7214
7215
7216
7217
7218
7219
7220
7221
7222
7223
7224
7225
7226
7227
7228
7229
7230
7231
7232
7233
7234
7235
7236
7237
7238
7239
7240
7241
7242
7243
7244
7245
7246
7247
7248
7249
7250
7251
7252
7253
7254
7255
7256
7257
7258
7259
7260
7261
7262
7263
7264
7265
7266
7267
7268
7269
7270
7271
7272
7273
7274
7275
7276
7277
7278
7279
7280
7281
7282
7283
7284
7285
7286
7287
7288
7289
7290
7291
7292
7293
7294
7295
7296
7297
7298
7299
7300
7301
7302
7303
7304
7305
7306
7307
7308
7309
7310
7311
7312
7313
7314
7315
7316
7317
7318
7319
7320
7321
7322
7323
7324
7325
7326
7327
7328
7329
7330
7331
7332
7333
7334
7335
7336
7337
7338
7339
7340
7341
7342
7343
7344
7345
7346
7347
7348
7349
7350
7351
7352
7353
7354
7355
7356
7357
7358
7359
7360
7361
7362
7363
7364
7365
7366
7367
7368
7369
7370
7371
7372
7373
7374
7375
7376
7377
7378
7379
7380
7381
7382
7383
7384
7385
7386
7387
7388
7389
7390
7391
7392
7393
7394
7395
7396
7397
7398
7399
7400
7401
7402
7403
7404
7405
7406
7407
7408
7409
7410
7411
7412
7413
7414
7415
7416
7417
7418
7419
7420
7421
7422
7423
7424
7425
7426
7427
7428
7429
7430
7431
7432
7433
7434
7435
7436
7437
7438
7439
7440
7441
7442
7443
7444
7445
7446
7447
7448
7449
7450
7451
7452
7453
7454
7455
7456
7457
7458
7459
7460
7461
7462
7463
7464
7465
7466
7467
7468
7469
7470
7471
7472
7473
7474
7475
7476
7477
7478
7479
7480
7481
7482
7483
7484
7485
7486
7487
7488
7489
7490
7491
7492
7493
7494
7495
7496
7497
7498
7499
7500
7501
7502
7503
7504
7505
7506
7507
7508
7509
7510
7511
7512
7513
7514
7515
7516
7517
7518
7519
7520
7521
7522
7523
7524
7525
7526
7527
7528
7529
7530
7531
7532
7533
7534
7535
7536
7537
7538
7539
7540
7541
7542
7543
7544
7545
7546
7547
7548
7549
7550
7551
7552
7553
7554
7555
7556
7557
7558
7559
7560
7561
7562
7563
7564
7565
7566
7567
7568
7569
7570
7571
7572
7573
7574
7575
7576
7577
7578
7579
7580
7581
7582
7583
7584
7585
7586
7587
7588
7589
7590
7591
7592
7593
7594
7595
7596
7597
7598
7599
7600
7601
7602
7603
7604
7605
7606
7607
7608
7609
7610
7611
7612
7613
7614
7615
7616
7617
7618
7619
7620
7621
7622
7623
7624
7625
7626
7627
7628
7629
7630
7631
7632
7633
7634
7635
7636
7637
7638
7639
7640
7641
7642
7643
7644
7645
7646
7647
7648
7649
7650
7651
7652
7653
7654
7655
7656
7657
7658
7659
7660
7661
7662
7663
7664
7665
7666
7667
7668
7669
7670
7671
7672
7673
7674
7675
7676
7677
7678
7679
7680
7681
7682
7683
7684
7685
7686
7687
7688
7689
7690
7691
7692
7693
7694
7695
7696
7697
7698
7699
7700
7701
7702
7703
7704
7705
7706
7707
7708
7709
7710
7711
7712
7713
7714
7715
7716
7717
7718
7719
7720
7721
7722
7723
7724
7725
7726
7727
7728
7729
7730
7731
7732
7733
7734
7735
7736
7737
7738
7739
7740
7741
7742
7743
7744
7745
7746
7747
7748
7749
7750
7751
7752
7753
7754
7755
7756
7757
7758
7759
7760
7761
7762
7763
7764
7765
7766
7767
7768
7769
7770
7771
7772
7773
7774
7775
7776
7777
7778
7779
7780
7781
7782
7783
7784
7785
7786
7787
7788
7789
7790
7791
7792
7793
7794
7795
7796
7797
7798
7799
7800
7801
7802
7803
7804
7805
7806
7807
7808
7809
7810
7811
7812
7813
7814
7815
7816
7817
7818
7819
7820
7821
7822
7823
7824
7825
7826
7827
7828
7829
7830
7831
7832
7833
7834
7835
7836
7837
7838
7839
7840
7841
7842
7843
7844
7845
7846
7847
7848
7849
7850
7851
7852
7853
7854
7855
7856
7857
7858
7859
7860
7861
7862
7863
7864
7865
7866
7867
7868
7869
7870
7871
7872
7873
7874
7875
7876
7877
7878
7879
7880
7881
7882
7883
7884
7885
7886
7887
7888
7889
7890
7891
7892
7893
7894
7895
7896
7897
7898
7899
7900
7901
7902
7903
7904
7905
7906
7907
7908
7909
7910
7911
7912
7913
7914
7915
7916
7917
7918
7919
7920
7921
7922
7923
7924
7925
7926
7927
7928
7929
7930
7931
7932
7933
7934
7935
7936
7937
7938
7939
7940
7941
7942
7943
7944
7945
7946
7947
7948
7949
7950
7951
7952
7953
7954
7955
7956
7957
7958
7959
7960
7961
7962
7963
7964
7965
7966
7967
7968
7969
7970
7971
7972
7973
7974
7975
7976
7977
7978
7979
7980
7981
7982
7983
7984
7985
7986
7987
7988
7989
7990
7991
7992
7993
7994
7995
7996
7997
7998
7999
8000
8001
8002
8003
8004
8005
8006
8007
8008
8009
8010
8011
8012
8013
8014
8015
8016
8017
8018
8019
8020
8021
8022
8023
8024
8025
8026
8027
8028
8029
8030
8031
8032
8033
8034
8035
8036
8037
8038
8039
8040
8041
8042
8043
8044
8045
8046
8047
8048
8049
8050
8051
8052
8053
8054
8055
8056
8057
8058
8059
8060
8061
8062
8063
8064
8065
8066
8067
8068
8069
8070
8071
8072
8073
8074
8075
8076
8077
8078
8079
8080
8081
8082
8083
8084
8085
8086
8087
8088
8089
8090
8091
8092
8093
8094
8095
8096
8097
8098
8099
8100
8101
8102
8103
8104
8105
8106
8107
8108
8109
8110
8111
8112
8113
8114
8115
8116
8117
8118
8119
8120
8121
8122
8123
8124
8125
8126
8127
8128
8129
8130
8131
8132
8133
8134
8135
8136
8137
8138
8139
8140
8141
8142
8143
8144
8145
8146
8147
8148
8149
8150
8151
8152
8153
8154
8155
8156
8157
8158
8159
8160
8161
8162
8163
8164
8165
8166
8167
8168
8169
8170
8171
8172
8173
8174
8175
8176
8177
8178
8179
8180
8181
8182
8183
8184
8185
8186
8187
8188
8189
8190
8191
8192
8193
8194
8195
8196
8197
8198
8199
8200
8201
8202
8203
8204
8205
8206
8207
8208
8209
8210
8211
8212
8213
8214
8215
8216
8217
8218
8219
8220
8221
8222
8223
8224
8225
8226
8227
8228
8229
8230
8231
8232
8233
8234
8235
8236
8237
8238
8239
8240
8241
8242
8243
8244
8245
8246
8247
8248
8249
8250
8251
8252
8253
8254
8255
8256
8257
8258
8259
8260
8261
8262
8263
8264
8265
8266
8267
8268
8269
8270
8271
8272
8273
8274
8275
8276
8277
8278
8279
8280
8281
8282
8283
8284
8285
8286
8287
8288
8289
8290
8291
8292
8293
8294
8295
8296
8297
8298
8299
8300
8301
8302
8303
8304
8305
8306
8307
8308
8309
8310
8311
8312
8313
8314
8315
8316
8317
8318
8319
8320
8321
8322
8323
8324
8325
8326
8327
8328
8329
8330
8331
8332
8333
8334
8335
8336
8337
8338
8339
8340
8341
8342
8343
8344
8345
8346
8347
8348
8349
8350
8351
8352
8353
8354
8355
8356
8357
8358
8359
8360
8361
8362
8363
8364
8365
8366
8367
8368
8369
8370
8371
8372
8373
8374
8375
8376
8377
8378
8379
8380
8381
8382
8383
8384
8385
8386
8387
8388
8389
8390
8391
8392
8393
8394
8395
8396
8397
8398
8399
8400
8401
8402
8403
8404
8405
8406
8407
8408
8409
8410
8411
8412
8413
8414
8415
8416
8417
8418
8419
8420
8421
8422
8423
8424
8425
8426
8427
8428
8429
8430
8431
8432
8433
8434
8435
8436
8437
8438
8439
8440
8441
8442
8443
8444
8445
8446
8447
8448
8449
8450
8451
8452
8453
8454
8455
8456
8457
8458
8459
8460
8461
8462
8463
8464
8465
8466
8467
8468
8469
8470
8471
8472
8473
8474
8475
8476
8477
8478
8479
8480
8481
8482
8483
8484
8485
8486
8487
8488
8489
8490
8491
8492
8493
8494
8495
8496
8497
8498
8499
8500
8501
8502
8503
8504
8505
8506
8507
8508
8509
8510
8511
8512
8513
8514
8515
8516
8517
8518
8519
8520
8521
8522
8523
8524
8525
8526
8527
8528
8529
8530
8531
8532
8533
8534
8535
8536
8537
8538
8539
8540
8541
8542
8543
8544
8545
8546
8547
8548
8549
8550
8551
8552
8553
8554
8555
8556
8557
8558
8559
8560
8561
8562
8563
8564
8565
8566
8567
8568
8569
8570
8571
8572
8573
8574
8575
8576
8577
8578
8579
8580
8581
8582
8583
8584
8585
8586
8587
8588
8589
8590
8591
8592
8593
8594
8595
8596
8597
8598
8599
8600
8601
8602
8603
8604
8605
8606
8607
8608
8609
8610
8611
8612
8613
8614
8615
8616
8617
8618
8619
8620
8621
8622
8623
8624
8625
8626
8627
8628
8629
8630
8631
8632
8633
8634
8635
8636
8637
8638
8639
8640
8641
8642
8643
8644
8645
8646
8647
8648
8649
8650
8651
8652
8653
8654
8655
8656
8657
8658
8659
8660
8661
8662
8663
8664
8665
8666
8667
8668
8669
8670
8671
8672
8673
8674
8675
8676
8677
8678
8679
8680
8681
8682
8683
8684
8685
8686
8687
8688
8689
8690
8691
8692
8693
8694
8695
8696
8697
8698
8699
8700
8701
8702
8703
8704
8705
8706
8707
8708
8709
8710
8711
8712
8713
8714
8715
8716
8717
8718
8719
8720
8721
8722
8723
8724
8725
8726
8727
8728
8729
8730
8731
8732
8733
8734
8735
8736
8737
8738
8739
8740
8741
8742
8743
8744
8745
8746
8747
8748
8749
8750
8751
8752
8753
8754
8755
8756
8757
8758
8759
8760
8761
8762
8763
8764
8765
8766
8767
8768
8769
8770
8771
8772
8773
8774
8775
8776
8777
8778
8779
8780
8781
8782
8783
8784
8785
8786
8787
8788
8789
8790
8791
8792
8793
8794
8795
8796
8797
8798
8799
8800
8801
8802
8803
8804
8805
8806
8807
8808
8809
8810
8811
8812
8813
8814
8815
8816
8817
8818
8819
8820
8821
8822
8823
8824
8825
8826
8827
8828
8829
8830
8831
8832
8833
8834
8835
8836
8837
8838
8839
8840
8841
8842
8843
8844
8845
8846
8847
8848
8849
8850
8851
8852
8853
8854
8855
8856
8857
8858
8859
8860
8861
8862
8863
8864
8865
8866
8867
8868
8869
8870
8871
8872
8873
8874
8875
8876
8877
8878
8879
8880
8881
8882
8883
8884
8885
8886
8887
8888
8889
8890
8891
8892
8893
8894
8895
8896
8897
8898
8899
8900
8901
8902
8903
8904
8905
8906
8907
8908
8909
8910
8911
8912
8913
8914
8915
8916
8917
8918
8919
8920
8921
8922
8923
8924
8925
8926
8927
8928
8929
8930
8931
8932
8933
8934
8935
8936
8937
8938
8939
8940
8941
8942
8943
8944
8945
8946
8947
8948
8949
8950
8951
8952
8953
8954
8955
8956
8957
8958
8959
8960
8961
8962
8963
8964
8965
8966
8967
8968
8969
8970
8971
8972
8973
8974
8975
8976
8977
8978
8979
8980
8981
8982
8983
8984
8985
8986
8987
8988
8989
8990
8991
8992
8993
8994
8995
8996
8997
8998
8999
9000
9001
9002
9003
9004
9005
9006
9007
9008
9009
9010
9011
9012
9013
9014
9015
9016
9017
9018
9019
9020
9021
9022
9023
9024
9025
9026
9027
9028
9029
9030
9031
9032
9033
9034
9035
9036
9037
9038
9039
9040
9041
9042
9043
9044
9045
9046
9047
9048
9049
9050
9051
9052
9053
9054
9055
9056
9057
9058
9059
9060
9061
9062
9063
9064
9065
9066
9067
9068
9069
9070
9071
9072
9073
9074
9075
9076
9077
9078
9079
9080
9081
9082
9083
9084
9085
9086
9087
9088
9089
9090
9091
9092
9093
9094
9095
9096
9097
9098
9099
9100
9101
9102
9103
9104
9105
9106
9107
9108
9109
9110
9111
9112
9113
9114
9115
9116
9117
9118
9119
9120
9121
9122
9123
9124
9125
9126
9127
9128
9129
9130
9131
9132
9133
9134
9135
9136
9137
9138
9139
9140
9141
9142
9143
9144
9145
9146
9147
9148
9149
9150
9151
9152
9153
9154
9155
9156
9157
9158
9159
9160
9161
9162
9163
9164
9165
9166
9167
9168
9169
9170
9171
9172
9173
9174
9175
9176
9177
9178
9179
9180
9181
9182
9183
9184
9185
9186
9187
9188
9189
9190
9191
9192
9193
9194
9195
9196
9197
9198
9199
9200
9201
9202
9203
9204
9205
9206
9207
9208
9209
9210
9211
9212
9213
9214
9215
9216
9217
9218
9219
9220
9221
9222
9223
9224
9225
9226
9227
9228
9229
9230
9231
9232
9233
9234
9235
9236
9237
9238
9239
9240
9241
9242
9243
9244
9245
9246
9247
9248
9249
9250
9251
9252
9253
9254
9255
9256
9257
9258
9259
9260
9261
9262
9263
9264
9265
9266
9267
9268
9269
9270
9271
9272
9273
9274
9275
9276
9277
9278
9279
9280
9281
9282
9283
9284
9285
9286
9287
9288
9289
9290
9291
9292
9293
9294
9295
9296
9297
9298
9299
9300
9301
9302
9303
9304
9305
9306
9307
9308
9309
9310
9311
9312
9313
9314
9315
9316
9317
9318
9319
9320
9321
9322
9323
9324
9325
9326
9327
9328
9329
9330
9331
9332
9333
9334
9335
9336
9337
9338
9339
9340
9341
9342
9343
9344
9345
9346
9347
9348
9349
9350
9351
9352
9353
9354
9355
9356
9357
9358
9359
9360
9361
9362
9363
9364
9365
9366
9367
9368
9369
9370
9371
9372
9373
9374
9375
9376
9377
9378
9379
9380
9381
9382
9383
9384
9385
9386
9387
9388
9389
9390
9391
9392
9393
9394
9395
9396
9397
9398
9399
9400
9401
9402
9403
9404
9405
9406
9407
9408
9409
9410
9411
9412
9413
9414
9415
9416
9417
9418
9419
9420
9421
9422
9423
9424
9425
9426
9427
9428
9429
9430
9431
9432
9433
9434
9435
9436
9437
9438
9439
9440
9441
9442
9443
9444
9445
9446
9447
9448
9449
9450
9451
9452
9453
9454
9455
9456
9457
9458
9459
9460
9461
9462
9463
9464
9465
9466
9467
9468
9469
9470
9471
9472
9473
9474
9475
9476
9477
9478
9479
9480
9481
9482
9483
9484
9485
9486
9487
9488
9489
9490
9491
9492
9493
9494
9495
9496
9497
9498
9499
9500
9501
9502
9503
9504
9505
9506
9507
9508
9509
9510
9511
9512
9513
9514
9515
9516
9517
9518
9519
9520
9521
9522
9523
9524
9525
9526
9527
9528
9529
9530
9531
9532
9533
9534
9535
9536
9537
9538
9539
9540
9541
9542
9543
9544
9545
9546
9547
9548
9549
9550
9551
9552
9553
9554
9555
9556
9557
9558
9559
9560
9561
9562
9563
9564
9565
9566
9567
9568
9569
9570
9571
9572
9573
9574
9575
9576
9577
9578
9579
9580
9581
9582
9583
9584
9585
9586
9587
9588
9589
9590
9591
9592
9593
9594
9595
9596
9597
9598
9599
9600
9601
9602
9603
9604
9605
9606
9607
9608
9609
9610
9611
9612
9613
9614
9615
9616
9617
9618
9619
9620
9621
9622
9623
9624
9625
9626
9627
9628
9629
9630
9631
9632
9633
9634
9635
9636
9637
9638
9639
9640
9641
9642
9643
9644
9645
9646
9647
9648
9649
9650
9651
9652
9653
9654
9655
9656
9657
9658
9659
9660
9661
9662
9663
9664
9665
9666
9667
9668
9669
9670
9671
9672
9673
9674
9675
9676
9677
9678
9679
9680
9681
9682
9683
9684
9685
9686
9687
9688
9689
9690
9691
9692
9693
9694
9695
9696
9697
9698
9699
9700
9701
9702
9703
9704
9705
9706
9707
9708
9709
9710
9711
9712
9713
9714
9715
9716
9717
9718
9719
9720
9721
9722
9723
9724
9725
9726
9727
9728
9729
9730
9731
9732
9733
9734
9735
9736
9737
9738
9739
9740
9741
9742
9743
9744
9745
9746
9747
9748
9749
9750
9751
9752
9753
9754
9755
9756
9757
9758
9759
9760
9761
9762
9763
9764
9765
9766
9767
9768
9769
9770
9771
9772
9773
9774
9775
9776
9777
9778
9779
9780
9781
9782
9783
9784
9785
9786
9787
9788
9789
9790
9791
9792
9793
9794
9795
9796
9797
9798
9799
9800
9801
9802
9803
9804
9805
9806
9807
9808
9809
9810
9811
9812
9813
9814
9815
9816
9817
9818
9819
9820
9821
9822
9823
9824
9825
9826
9827
9828
9829
9830
9831
9832
9833
9834
9835
9836
9837
9838
9839
9840
9841
9842
9843
9844
9845
9846
9847
9848
9849
9850
9851
9852
9853
9854
9855
9856
9857
9858
9859
9860
9861
9862
9863
9864
9865
9866
9867
9868
9869
9870
9871
9872
9873
9874
9875
9876
9877
9878
9879
9880
9881
9882
9883
9884
9885
9886
9887
9888
9889
9890
9891
9892
9893
9894
9895
9896
9897
9898
9899
9900
9901
9902
9903
9904
9905
9906
9907
9908
9909
9910
9911
9912
9913
9914
9915
9916
9917
9918
9919
9920
9921
9922
9923
9924
9925
9926
9927
9928
9929
9930
9931
9932
9933
9934
9935
9936
9937
9938
9939
9940
9941
9942
9943
9944
9945
9946
9947
9948
9949
9950
9951
9952
9953
9954
9955
9956
9957
9958
9959
9960
9961
9962
9963
9964
9965
9966
9967
9968
9969
9970
9971
9972
9973
9974
9975
9976
9977
9978
9979
9980
9981
9982
9983
9984
9985
9986
9987
9988
9989
9990
9991
9992
9993
9994
9995
9996
9997
9998
9999
10000
10001
10002
10003
10004
10005
10006
10007
10008
10009
10010
10011
10012
10013
10014
10015
10016
10017
10018
10019
10020
10021
10022
10023
10024
10025
10026
10027
10028
10029
10030
10031
10032
10033
10034
10035
10036
10037
10038
10039
10040
10041
10042
10043
10044
10045
10046
10047
10048
10049
10050
10051
10052
10053
10054
10055
10056
10057
10058
10059
10060
10061
10062
10063
10064
10065
10066
10067
10068
10069
10070
10071
10072
10073
10074
10075
10076
10077
10078
10079
10080
10081
10082
10083
10084
10085
10086
10087
10088
10089
10090
10091
10092
10093
10094
10095
10096
10097
10098
10099
10100
10101
10102
10103
10104
10105
10106
10107
10108
10109
10110
10111
10112
10113
10114
10115
10116
10117
10118
10119
10120
10121
10122
10123
10124
10125
10126
10127
10128
10129
10130
10131
10132
10133
10134
10135
10136
10137
10138
10139
10140
10141
10142
10143
10144
10145
10146
10147
10148
10149
10150
10151
10152
10153
10154
10155
10156
10157
10158
10159
10160
10161
10162
10163
10164
10165
10166
10167
10168
10169
10170
10171
10172
10173
10174
10175
10176
10177
10178
10179
10180
10181
10182
10183
10184
10185
10186
10187
10188
10189
10190
10191
10192
10193
10194
10195
10196
10197
10198
10199
10200
10201
10202
10203
10204
10205
10206
10207
10208
10209
10210
10211
10212
10213
10214
10215
10216
10217
10218
10219
10220
10221
10222
10223
10224
10225
10226
10227
10228
10229
10230
10231
10232
10233
10234
10235
10236
10237
10238
10239
10240
10241
10242
10243
10244
10245
10246
10247
10248
10249
10250
10251
10252
10253
10254
10255
10256
10257
10258
10259
10260
10261
10262
10263
10264
10265
10266
10267
10268
10269
10270
10271
10272
10273
10274
10275
10276
10277
10278
10279
10280
10281
10282
10283
10284
10285
10286
10287
10288
10289
10290
10291
10292
10293
10294
10295
10296
10297
10298
10299
10300
10301
10302
10303
10304
10305
10306
10307
10308
10309
10310
10311
10312
10313
10314
10315
10316
10317
10318
10319
10320
10321
10322
10323
10324
10325
10326
10327
10328
10329
10330
10331
10332
10333
10334
10335
10336
10337
10338
10339
10340
10341
10342
10343
10344
10345
10346
10347
10348
10349
10350
10351
10352
10353
10354
10355
10356
10357
|
<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN"
"http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd">
<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
<head>
<meta name="generator" content=
"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" />
<meta http-equiv="Content-Type" content=
"text/html; charset=utf-8" />
<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />
<title>Forradalom alatt irt művek | Project Gutenberg</title>
<style type="text/css">
/*<![CDATA[*/
body {
margin-left: 10%;
margin-right: 10%;
}
h1,h2,h3,h4,h5 {
text-align: center;
clear: both;
line-height: 200%;
}
h2,h3 {
margin-top: 2em;
}
h2 span.smaller {
font-size: 80%;
}
p {
margin-top: 0.75em;
margin-bottom: 0.75em;
}
body > p {
text-align: justify;
text-indent: 1.5em;
}
p.i2 {
text-indent: 3em;
}
hr {
width: 33%;
margin-top: 2em;
margin-bottom: 2em;
margin-left: auto;
margin-right: auto;
clear: both;
}
hr.chap {width: 65%}
.pagenum {
/* visibility: hidden; */
/* display: none; */
position: absolute;
right: 2%;
color: gray;
font-size: smaller;
text-align: right;
text-indent:0;
}
.blockquot {
margin-left: 3em;
margin-right: 0%;
text-align: justify;
text-indent: 1.5em;
}
.center {
text-align: center;
text-indent: 0;
}
.right {
text-align: right;
margin-right: 1.5em;
}
.smcap {
font-variant: small-caps;
}
.caption {font-weight: bold;}
.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;}
.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;}
.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;}
.figleft {
float: left;
clear: left;
margin: 0 4px 0 0;
padding: 0;
text-align: center;
width: 48%;
}
.figright {
float: right;
clear: right;
margin: 0 0 0 4px;
padding: 0;
text-align: center;
width: 48%;
}
.footnotes {
border: dashed 1px;
}
.footnote {
margin-left: 10%;
margin-right: 10%;
font-size: 0.9em;
text-align: justify;
}
.footnote .label {
position: absolute;
right: 84%;
text-align: right;
}
.fnanchor {
vertical-align: super;
font-size: .8em;
text-decoration: none;
}
.poem {
font-size: 0.9em;
display: table;
margin: auto;
text-align: left;
}
.poem .stanza {
margin: 1em 0em 1em 0em;
}
.poem span.i0 {
display: block;
margin-left: 0em;
padding-left: 3em;
text-indent: -3em;
}
ul.TOC {
list-style-type: none;
padding-left: 10%;
text-indent: -5%;
width: 70%;
text-align: justify;
}
ul.TOC li {
margin-top: 0.25em;
}
span.ralign {
position: absolute;
text-align: right;
right: 15%;
top: auto;
}
p .ibm {
display: inline-block;
vertical-align: middle;
text-indent: 0;
line-height: 2em
}
span.curly2 {
line-height: 100%
}
/*]]>*/
</style>
</head>
<body>
<div style='text-align:center'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 76255 ***</div>
<hr class="chap" />
<div class="chapter"></div>
<p class="center"><span class="caption-largest">JÓKAI
MÓR<br /></span> <span class="caption-large">HÁTRAHAGYOTT
MŰVEI</span></p>
<p> </p>
<p class="center"><span class="caption">A JÓKAI MÓR ÖTVENÉVES IRÓI
JUBILEUMA ALKALMÁBÓL KÖZREBOCSÁTOTT NEMZETI DÍSZKIADÁS KIEGÉSZÍTŐ
SOROZATA</span></p>
<p> </p>
<p class="center"><span class="caption">VI. KÖTET</span></p>
<p class="center"><span class="caption">FORRADALOM ALATT IRT
MŰVEK</span></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p class="center"><span class="caption-large">BUDAPEST</span></p>
<p class="center"><span class="caption">RÉVAI TESTVÉREK IRODALMI
INTÉZET<br />
RÉSZVÉNYTÁRSASÁG</span></p>
<p class="center"><span class="caption">1912</span></p>
<hr class="chap" />
<h1>FORRADALOM ALATT IRT MŰVEK</h1>
<p> </p>
<p class="center"><span class="caption">IRTA</span></p>
<p class="center"><span class="caption-150">JÓKAI MÓR</span></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p class="center"><span class="caption-large">BUDAPEST</span></p>
<p class="center"><span class="caption">RÉVAI TESTVÉREK IRODALMI
INTÉZET<br />
RÉSZVÉNYTÁRSASÁG</span></p>
<p class="center"><span class="caption">1912</span></p>
<hr class="chap" />
<div class="chapter"></div>
<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id=
"Page_1">-1-</a></span></p>
<p class="center"><span class="caption-largest">FORRADALOM
ALATT.</span></p>
<p><span class="pagenum"><a name="Page_2" id=
"Page_2">-2-</a></span></p>
<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3"><br />
-3-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>ELŐSZÓ.<a name="FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href=
"#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a></h2>
</div>
<p>Két esztendő ki volt szakítva eddigelé írói életemből. A két
legsúlyosabb, legnevezetesebb év: 1848 és 1849.</p>
<p>A mit ez idő alatt írtam, három olyan lapban jelent meg,
melyeknek példányai ma már csak mint unicumok léteznek s
megjelenésük idején is nagyon kevéssé voltak elterjedve.</p>
<p>E műveimet, melyek részint szépirodalmi és történelmi
munkálatok, részint a napi kérdésekkel foglalkozó humoristicumok,
részint politikai irányeszmék, most összegyűjtve, rendezve és
megrostálva adom által a nyilvánosságnak.</p>
<p>Erre több indok buzdított.</p>
<p>Legfőbb az, hogy e műveimet nem tartom elveszendőnek. E művekben
látom írói kedélyem ifjúságát, átmelegítve a legmerészebb
reményektől; a követelő fantáziát, mely a sorstul ábrándjai
megvalósítását várja, mely kéjeleg a csodálatos napok sugárözönében
s dühöng a réméjszakák vérvilágításában s túlzó csapongásaival egy
nemzet hangulatát követi csupán. – Soha úgy írni, miként akkor, nem
tudnék többé; – soha úgy érezni a leirottat, úgy visszaadni a szív
igaz keservét és örömét, és soha oly bátran kimondani azt, a mit
kigondoltam.</p>
<p>Másik ok, a mi e műveim sajtó alá rendezésére indított, az, hogy
e két év alatt írott munkálataim között <span class=
"pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> sok van olyan
is, melynek műveim gyűjteményébe fölvételét nem óhajtom. Vannak
hangok, a miknek kisérteties skáláját ha a rendkívüli napok
szenvedélye érthetővé teszi is; ha a történelem azokat a rémkorszak
vészkiáltásai viszhangjainak vallja is; de a kőltészet, a
szépműtan, a jó ízlés nem igazolja soha. A viszhangnak nincs joga
szólítatlanul újra feltámadni. Mind azt, a mi jelen könyvemben e
két év alatt írt műveimből benn nem foglaltatik, megsemmisítettnek
nyilvánítok: a mihez joga egyedül a szerzőnek van, ki a midőn ezen
jogát használja, az által felmenti műveinek halála utáni
összegyüjtőjét attól a kényszerű választástól, hogy vagy censora
legyen az írónak, vagy mindent kiadjon tőle válogatatlanul, a mit
elől-utól talál.</p>
<p>De a mit a költészet és szépműtan itélete alá merek bocsátani,
bárha merész hangja a mai korra nézve szokatlan is, azt mind
fölvettem e könyvbe. Egy korszakot festenek azok. E korszak elmult,
el van temetve. Ég őrizze hazánkat attól, hogy az eltemetett halott
még valaha feltámadjon! De a síroknak emlék is kell. S az elhantolt
kor irodalma a legelevenebb emlék.</p>
<p>Az olvasó nyomrul nyomra fogja kisérhetni magát a korszak
jellemét műveimnél, s annak behatását emezekre. A sajtó
felszabadulása, a vér nélkül kivívottnak vélt nagy társadalmi
forradalom legelső hatása a szépirodalmi és történelmi munkálatokon
látszik meg; majd később az irányeszméken is, a mikben a
mindenkitől osztott rajongás hangja uralkodik. A szabadság
kéjérzete párosul a bocsánattal a multak keserveiért s a bizalommal
a jelen iránt. A hit és testvérszeretet illuminál s tüzijátékot
rendez. Később a tűz nem játék már, hanem vész. A sorokat a boszú,
az elkeseredés, a hon élete fölötti kétségbeesés mondatolja.
Átvonaglik rajtok egy-egy keserű kaczaj. A kínra csiklándottnak
ádáz nevetése. Az országos jajszót sokszorozni, a segélykiáltást
siettetni, az alvókat fölrázni törekesznek e hangok. <span class=
"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> – S mikor a
paroxismust felváltja a megtérő egészség, hideg vérrel, tisztán
látva, ugyanazon haza életének féltése, ugyanazon szabadságnak
megőrizése: nem a szenvedély szilajságával többé; de a megyőződés
elszántságával s a veszély nagyságának s az önfeláldozás
bizonyosságának komoly tudatával. – Ez – nem műveimnek, de azon
korszak hangulatának jellemzése.</p>
<p>Mily ellentétek a márcziusi irányeszmék s a «szegény király!»
között! De a napok, melyeken megirattak, ép oly ellentétei voltak
egymásnak. Ott a napfényes bizalom, itt a pokoli kétségbeesés. Ott
a trón a nép minden óhajtását teljesíti; ád szabadságot,
emberjogokat, feloldja a szellemet és a földet hosszú szolgasága
alul; emitt visszavesz mindent. Amott azt hiszszük, hogy diadalunk
csak játékba kerül: emitt átlátjuk, hogy az eredmény volt a játék.
Elvesztve mindent, kigunyolva, megalázva, leggyűlöltebb
ellenfeleinknek kiszolgáltatva, vertük vissza e hangokat az égre s
azokra, kik az eget e földön képviselik.</p>
<p>Erre az időszakra esnek (csaknem egy rövid hó időközére) életem
legválságosabb időpontjai. Események egy huszonhárom éves
életben.</p>
<p>Pétőfivel, kivel lélekben egygyé voltunk forrva eddig,
kétszeresen meghasonlottam. Először, mint társszerkesztő, a
Vörösmartyhoz írt s általam nem helyeselt költeménye miatt;
másodszor, mint férfi, oly családi ügyeimbe avatkozás miatt, a mik
a legbensőbb barátra nézve is szentélyt képeznek.</p>
<p>Azon napokban nősültem meg.</p>
<p>Azon napokban égett le szülötte házam Komáromban: otthonom rommá
lett.</p>
<p>Azon napokban vettem vállamra a fegyvert s követtem vezéremet a
honszabadítás halálos munkájába.</p>
<p>A hon veszedelme fölötti elkeseredésen kívül önlelkem büszkesége
is sarkantyúzott. Be akartam bizonyítani, hogy nem egy az enyimnél
forróbb lélek lángja gyújtott <span class="pagenum"><a name=
"Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> fel eddig: tőle elszakadva is
tudok égni! Petőfivel nem érintkezve többé, iparkodtam őt
túlszárnyalni a szabadság bálványozásában.</p>
<p>A nagy események nagy kiábrándulásokat hoztak magukkal.</p>
<p>A schwechati napoktul a debreczeni idény kezdetéig csupa üres
lapok vannak előttem.</p>
<p>Meggyőződtem róla, hogy mint harczos, kevesebbet; mint író,
többet teljesítek a szükségesnél.</p>
<p>A magyar kormány új székhelyén válságszerűen léptem
összeköttetésbe a haza sorsát intéző legkiválóbb kormányférfiakkal.
Látköröm egyszerre kiszélesedett. Nagy embereket tanultam igen
közelről megismerni, nagy események előkészítő gépezetébe
beletekinteni.</p>
<p>Azt hittem, nekem is kötelességem a gép valami alkatrészének
beállani. Kiadtam és szerkesztettem egy napilapot Esti Lapok czíme
alatt.</p>
<p>A közvélemény mind e mai napig azt hiszi, hogy e lap egy
«békepárt» közlönye volt. (Hiszen csak egyetlen egy példány maradt
fenn belőle; de az sem könnyen hozzájárulható helyen.) Olvassa el a
közönség a bennefoglaltakat, mik e jelen könyv III-ik részét
képezik és itéljen felőle.</p>
<p>Ma nincs Magyarországon ellenzéki párt, mely nézeteivel oly
messze menne s én nem írnám most azokat alá.</p>
<p>Akkor a helyzet kényszerűségének szüleményei voltak azok.</p>
<p>Több czikkét e korszakbeli működésemnek jegyzeteim kisérik,
felvilágosítva a helyzetet, mely azokat előidézte. A mi bennük
magánügy s egyes emberekre, vagy egymagamra vonatkozik; azt mind
eltemettem. – A napnak is vannak foltjai; de a napfoltok elmulnak:
– s hazánk szabadságharcza volt a «nap.»</p>
<p>Budapesten, 1874. október 15-én.</p>
<p class="right"><i>Jókai Mór.</i></p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_7" id=
"Page_7">-7-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>ÉLETKÉPEK.</h2>
</div>
<p class="center">1848.</p>
<h3>Budapest.</h3>
<p class="center"><i>Forradalom vér nélkül.</i><a name="FNanchor_2"
id="FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class=
"fnanchor">2)</a></p>
<p class="center">(Márczius 15-ike. 1848.)</p>
<p>A mennydörgés azt mondja: «le térdeidre, ember: az Isten
beszél!» A nép szava is megdördült és mondá: «föl térdeidről,
rabszolga: a nép beszél!» Tartsátok tiszteletben e napot, melyen a
nép szava először megszólalt. Márczius 15-ike az, írjátok föl
sziveitekbe és el ne felejtsétek.</p>
<p>A magyar nemzet szabadsága e naptól kezdődik.</p>
<p>A nemzet történetében ez volt az epochalis nap.</p>
<p>Ezentúl minden nap új dicsőséget fog számotokra hozni; a nép
fölébredt, a nép követelte századok óta megtagadott jogait, a nép
kivítta jogait, miknek lánczait legközelebb találta. Martius
15-dikén reggel a fővárosi <span class="pagenum"><a name="Page_8"
id="Page_8">-8-</a></span> fiatalság, mely a józanabb pártnak
nevezett töredék által ajánlott türelmet és várakozást sérelmei
gyógyszeréül nem tartotta elegendőnek, adandó reformlakomája fölött
tanácskozni egybe gyülekezvén, ez alkalommal Jókai Mór következő
proclamatiót kiáltott ki barátaihoz: «Testvéreim! A pillanat,
melyet élünk, komolyabb teendőkre szólít fel bennünket. Európa
minden népe halad és boldogul: haladnunk, boldogulnunk kell nekünk
is. Legyen béke, szabadság és egyetértés! Követeljük jogainkat,
melyeket eddig tőlünk elvontak s kivánjuk, hogy legyenek azok
közösök mindenkivel. Kivánjuk a sajtószabadságot, censura rögtöni
eltörlését; a felelős miniszteriumot Budapesten; évenkénti
országgyűlést Pesten, és azt rögtön! Törvény előtti egyenlőséget,
polgári és vallási tekintetben; kivánjuk, hogy a nemzeti őrsereg
rögtön fölállíttassék, védje hazáját minden férfi; egyenruha ne
legyen; közös teherviselést; az urbéri viszonyok megszüntetését;
esküdtszéket képviselet alapján, magunk választjuk biráinkat magunk
közül; nemzeti bankot; idegen bankjegyeket nem akarunk elfogadni. A
katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék
külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk.</p>
<p>A politikai statusfoglyok bocsáttassanak szabadon. <span class=
"pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span></p>
<p>Unio Erdély és Magyarország között! Ezen jogokat követelni
tartozik a nemzet, bízni önerejében, s az igaz ügy Istenében!
Egyenlőség, szabadság, testvériség!»</p>
<p>E proclamatio minden egyes pontjait mennydörgő helyesléssel
fogadta a nép, s kinyilatkoztatá, hogy azt saját manifestumául
fogadja el.</p>
<p>Ekkor Petőfi Sándor lépe fel, s ezen honfidalt szavalá el a nép
között:</p>
<div class="poem">
<div class="stanza"><span class="i0">Talpra magyar, hí a
haza!<br /></span> <span class="i0">Itt az idő: most vagy
soha!<br /></span> <span class="i0">Rabok legyünk vagy
szabadok?<br /></span> <span class="i0">Ez a kérdés:
válaszszatok!<br /></span> <span class="i0">A magyarok
Istenére<br /></span> <span class="i0">Esküszünk,<br /></span>
<span class="i0">Esküszünk, hogy rabok tovább<br /></span>
<span class="i0">Nem leszünk.<br /></span></div>
<div class="stanza"><span class="i0">Rabok voltunk
mostanáig,<br /></span> <span class="i0">Kárhozottak
ősapáink,<br /></span> <span class="i0">Kik szabadon éltek,
haltak,<br /></span> <span class="i0">Szolgaföldben nem
nyughatnak.<br /></span> <span class="i0">A magyarok
Istenére<br /></span> <span class="i0">Esküszünk,<br /></span>
<span class="i0">Esküszünk, hogy rabok tovább<br /></span>
<span class="i0">Nem leszünk.<br /></span> <span class=
"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span></div>
<div class="stanza"><span class="i0">Sehonnai bitang
ember,<br /></span> <span class="i0">Ki most, ha kell, halni nem
mer,<br /></span> <span class="i0">Kinek drágább rongy
élete,<br /></span> <span class="i0">Mint a haza
becsülete.<br /></span> <span class="i0">A magyarok
Istenére<br /></span> <span class="i0">Esküszünk,<br /></span>
<span class="i0">Esküszünk, hogy rabok tovább<br /></span>
<span class="i0">Nem leszünk.<br /></span></div>
<div class="stanza"><span class="i0">Fényesebb a láncznál a
kard:<br /></span> <span class="i0">Jobban ékesíti a
kart<br /></span> <span class="i0">És mi mégis lánczot
hordtunk!<br /></span> <span class="i0">Ide veled régi
kardunk!<br /></span> <span class="i0">A magyarok
Istenére<br /></span> <span class="i0">Esküszünk,<br /></span>
<span class="i0">Esküszünk, hogy rabok tovább<br /></span>
<span class="i0">Nem leszünk.<br /></span></div>
<div class="stanza"><span class="i0">A magyar nép megint szép
lesz:<br /></span> <span class="i0">Méltó régi nagy
hiréhez;<br /></span> <span class="i0">Mit rákentek a
századok,<br /></span> <span class="i0">Lemossuk a
gyalázatot.<br /></span> <span class="i0">A magyarok
Istenére<br /></span> <span class="i0">Esküszünk,<br /></span>
<span class="i0">Esküszünk, hogy rabok tovább<br /></span>
<span class="i0">Nem leszünk.<br /></span> <span class=
"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span></div>
<div class="stanza"><span class="i0">Hol sirjaink
domborulnak,<br /></span> <span class="i0">Unokáink
leborulnak,<br /></span> <span class="i0">És áldó imádság
mellett<br /></span> <span class="i0">Mondják el szent
neveinket.<br /></span> <span class="i0">A magyarok
Istenére<br /></span> <span class="i0">Esküszünk,<br /></span>
<span class="i0">Esküszünk, hogy rabok tovább<br /></span>
<span class="i0">Nem leszünk.<br /></span></div>
</div>
<p>A vers utósorait dörögve esküdte utána a nép, s innét ment
egyenesen az egyetemi fiatalsággal egyesülni, először az orvosi kar
csatlakozott hozzá, azután a mérnöki, legvégül a jogászi, egyedül
ezen kar tanára szegült ellen a nemzet akaratának; senki sem
hallgatott rá. Vasvári Pál hitta fel közgyűlésre a tanuló
ifjúságot, s az egyakarattal követte a vezéreket; künn az egyetemi
piacz közepén, már ekkor túláradt néptömeg közepette adá elő Vidats
Pál, mikép gátoltatott az egyetemi fiatalság e mozgalmakbani
részvételtől? tanáraik mily kicsinyes fenyegetődzésekkel akarták a
meggyúladt lángot eloltogatni? Mondá, hogy megötödöltetéssel
fenyegettetének (kaczaj és zúgás). Ekkor a nép szónokai közül Jókai
harmadszor is nyilt piaczon felolvasá a proclamatiót s Petőfi
elszavalá fentebbi dalát, melynek végeztével rögtön
elhatároztatott, hogy a nép a proclamatió első pontját, a
sajtószabadságot, saját önhatalmánál fogva teljesülésbe veendi, mit
meg is tett, innét tömegestül Landerer és Heckenast nyomdájára
menvén, hová a rend és béke föntartása tekintetéből, választmányi
tagokul Petőfi, Vasvári, Vidats és Jókai küldetének be, a
nyomdatulajdonost felszólítandók, hogy kivánja-e az el nem
kerülhető kényszerítés be nem vártával, a kikiáltott tizenkét pontu
programmot, s Petőfi felolvasott költeményét censura nélkül
kinyomatni? A nyomdatulajdonos engedett, s a kivánt iratok rögtön
németre is lefordítva, nehány pillanat mulva a gyorssajtó alól
ezerével kerültek elő, melynek példányai egész délig osztattak
<span class="pagenum"><a name="Page_12" id=
"Page_12">-12-</a></span> ki, a szakadó eső daczára szüntelen
gyülekező közönségnek. E közben többen kezdtek szónokolni a néphez.
Szólt Irányi József, Vasvári, Bulyovszki, Egressi Gábor, Irányi,
Vidats, Jókai s néhány németül is, mi annak manifestuma, hogy ez
ügyet idegen ajkú polgártársaink is fölkarolták. A déli harangszó
egy óráig félbe szakasztotta a mozgalmakat, s ekkor
gyülekezethelyül a nemzeti múzeum tere tüzetett ki.</p>
<p>Az eső szüntelen esett! Jó jel, mondá a nép, Párisban,
Palermóban és Bécsben, mikor a nép jogait követelte, szintén esett.
Délután a múzeum terén összegyűlt nép elhatározá a városházra
menni, ott a polgári kart és a városi tanácsot ez egyesülésre s
kivánatai aláírására felszólítani. A tanács-terem megnyittatott s
tartott a nyilvános ülés, a piaczra összegyülekezett nép szabadság
mennydörgései között. A tanácsnak benyújtattak a programm pontjai,
s a tanácsjegyző mondá: hogy azok el vannak fogadva; utána Holovics
tanácsnok kivánt gondolkozási időt, melyben a pontok tanácskozás
alá vetethessenek. Megczáfolta őtet Rottenbiller alpolgármester,
kimondva: hogy már egész délelőtt tanácskoztak e fölött; azután
szónokolt Nyáry Pál, pestmegyei alispán, s a pontokat pártolta,
utána Klauzál Gábor, ki az első és 11-ik pontok rögtöni életbe
léptetését is kivánta, a pontok a tanács által aláirattak, s az
ablakon át a népnek felmutattatának. E pontokat azóta minden
utczaszegleten olvashatták. A nép ideiglenes választmányát a tanács
és polgárság választmányával egyesítendő kimondani kivánta: hogy
Stancsics Mihály, ki sajtói állítólagos vétség miatt fogva van,
Budán, miután kimondotta, hogy censurai törvény nálunk nincs, nem
is volt soha, szabadon bocsáttassék, s a censurale collegium rögtön
mentessék fel hivatalától, e kivánata teljesítésére átment Budára,
s a hatósági épület udvarán, zászlója körül gyülve állhatatosan
állt jogai kivánata mellett, s míg válaszmánya által kijelenteték,
hogy a helytartó tanács <span class="pagenum"><a name="Page_13" id=
"Page_13">-13-</a></span> e három pontba egyezett bele, Stancsics
kiadatása, censura eltörlése, sajtó-biróságnak a nép közüli
választtatása, egyúttal kimondá, hogy a katonaságot csak azon
esetben fogja kirendelni, ha azzal maga a nép, saját czéljai rendes
kivitelére, kivánna rendelkezni.</p>
<p>Ez nap délutánján, a nép kivánta a szinházi aligazgató Bajza
Józseftől, hogy a szinházban e nap ünnepélyére teljes kivilágítás
mellett «Bánk bán» adassék elő. Bajza mondá, hogy szívesen teszi; a
szinház oltár volt ma, a közönség szine volt most jelen ünnepi
arczokkal, ünnepi ruháiban, a nemzeti cocarda volt minden férfi,
minden nő keblére föltűzve. Középen a nemzeti zászló. Ezalatt a nép
a megszabadított Stancsics kocsiját önkezeivel vonva át Budáról a
szinháztérig, bevonult a szinházba, mely mindenki számára ingyen
megnyittatott. A páholy-birtokosok is megnyiták páholyaikat a nép
számára, ki még e közforradalom perczében is oly tiszteletben tartá
a gyöngédebb érzelmeket, hogy egy páholyt sem foglalt el, melyben
hölgyek ültek. A zenekar fölváltva a Rákóczi-indulót, Marseillaiset
és Hunyadi László szebb helyeit hangoztatá. Később Egressi Gábor
szavalá el Petőfinek fenn kitett költeményét, a nép ezreinek
harsogó esküvése mellett. Ugyanazt rögtön Szerdahelyi által zenére
téve, a szinházi polgártársak kara éneklé el, a közönség
ismételteté a szavalmányt és dalt.</p>
<p>A közönség nagy része óhajtá Stancsicsot a szinpadon megjelenve
látni, azonban értesülve a tisztelt polgártárs gyengélkedő
állapotáról, kivánatával felhagyott, s a legnagyobb csend és béke
között eltávozék. Az állandó választmány azonban reggelig együtt
ült. Másnap legelső teendője volt a népnek, a nemzetőrség tettleges
életbeléptetését követelni, s e végre aláirások nyittattak meg azok
számára, kik a nemzetőrséget alkotni kivánják; néhány óra alatt
több ezerre ment az aláirás, a nép követelte a fegyvereket. A
katonai hatóság jelenté, hogy csak 500 fegyvert adhat, mert a többi
Komáromba <span class="pagenum"><a name="Page_14" id=
"Page_14">-14-</a></span> vitetett. Ezt Lederer tábornagy katonai
becsületszavára állítá. S az arsenált fölnyitni nem akará. Lenn
pedig a nép, mely már ekkor 20–25 ezerre ment, követelte a
fegyvereket s fenyegetődzék, hogy az arsenált feltöri, ha fegyvert
nem kap. Ekkor alválasztmány neveztetett ki a fegyverek kiosztása
tárgyában, s egy órai tanácskozmány után, Rottenbiller
alpolgármester a teremben, Jókai pedig a városháztéren összegyűlt
népet nyugtatá meg, azon tervezet közzétételével, hogy az illető
tömeg, városnegyedenként, külön oszolván, száz-száz férfit
választana ki maga közül, kik óránkint felváltva, mint nemzetőrök,
az éjjel diadalfényben kivilágított város nyugalma fölött
őrködjenek, a többi fegyverek kiadása a következő napon fog
sürgettetni. Este a két testvérváros ki volt világítva, az utczákon
lelkesült néptömeg forrongott, harsogtatva: éljen a szabadság! az
ablakokon nemzeti lobogók függtek alá a szabadság nevével beírva.
Egész éjjel rend és nyugalom őrködött a város fölött, a portyázó
nemzetőrök több helyeken bujkáló csavargókat fogtak el, s
hivatásuknak minden tekintetben megfeleltek. Martius 17-kén az
ideiglenes kormányzó választmány által (mely állt a nép-tanács,
megyei polgárság és egyetemi fiatalság küldötteiből, közte három
héber) elhatároztatott, hogy a mostani napok örök emlékére az
egyetemi tér, hol a forradalom legelőször kikiáltatott «martius
15-kei térnek», a hatvani-utcza, hol a sajtó elfoglaltatott,
«szabadsajtó-utczának», a városház-tér pedig «szabadsajtó-térnek»
fog ezentúl elneveztetni, mely határozatot a tanács azonnal
foganatba is vette, s Landerer rögtön nagy betűkkel nyomatta az
utczák eddigi nevei helyébe a megörökítendő dicsőség szavait.
Ugyanekkor kimondatott, hogy minden czímek eltöröltessenek, semmi
tekintetes és nagyságos többé. A kivánalom, a mit a Bécsbe induló
küldöttség, a király elé terjeszt, így kezdődik: «Felséges haza!»
Egy küldöttség átment Budára fegyvereket követelni, miknek nyombani
<span class="pagenum"><a name="Page_15" id=
"Page_15">-15-</a></span> kiszolgáltatását a helytartó-tanács egész
örömmel igérte, s jelenleg a nemzetőrség óráról-órára szaporodik. A
kétfejü sasok minden királyi hivatal homlokáról levétettek,
helyökbe a nemzeti czímer tétetett.</p>
<p>A feketesárga szinek helyébe a nemzeti háromszinű festetett,
mult éjjel még a nádori palota is ki volt világítva, mi ez életben
először történik, sok más, soha nem történtekkel együtt. Tegnap a
fehér zászlót egy hölgy (Szatmáriné) vitte a nép előtt, a nép
választottai ezért nemzeti czimerrel tisztelték meg. Az egyetem is
beadta reformkérdése pontjait: szabad tanulás, szabad oktatás, a
pénzügynek a nemzet általi kezeltetése, ezeknek főpontjai maguk a
tanárok és az összes fiatalság által aláírva. A csend és béke e
forradalom mellett oly jó lábon állnak, mint még soha.</p>
<p>A boltok kirakatai nyitvák, a vásár rendben foly, a nemzetőrök
minden utczában portyáznak. Éljen a magyar szabadság! E három szót
hallani minden ajkról, minden utczán, minden zászlón ez van
kifestve.</p>
<p>Dicsőség a népnek, mely jogait egy csepp vér elfolyása nélkül ki
tudta vívni, mely önmagát saját becsérzete által hagyja
kormányozni! Kik a lelkesülés szent perczében sem feledkeztek meg a
kötelességről, mivel magányosak személyi és vagyonbátorságának
tartoztak. Kiket hon- és emberszeretet gyulasztott lángra, s kik
közül egyetlen egynek tette sem piszkolá be önérdekü kihágással a
nemzet nagy ünnepét.</p>
<p>Mit más népek karddal vívtak ki maguknak, azt e nép puszta
kézzel, csupán szent lelkesülésének tüze által egyetértve, elleneit
nem legyőzve, de megtérítve, tette magáévá.</p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_16" id=
"Page_16">-16-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>NYILT SZAVAK HONUNK FIATALSÁGÁHOZ.</h2>
</div>
<p class="center">(1848 martius 15. Életképek.)</p>
<p>Itt az idő, testvéreim, hogy elveinket kimondjuk. Első volt
szavunk a forradalom piaczán, elsők voltunk kimondani a jelszót:
legyen szabadság! És lőn szabadság. Most midőn önerőnket ismerjük,
és benne bizhatunk, tegyük, hogy ez egyesült fiatal erő honunknak
mindig jobb keze legyen: áldásthozó az igaz ügynek, romlást az
ellennek. Két fegyver van kezünkben, a sajtó és a kard. Az igaz
honfitűz, mely e kettőt kezünkbe adá, egyszer meggyujtva, nem fog
kialudni többé, hanem napként fog égni a haza egén, hogy világot és
meleget áraszszon széjjel. A holtak föltámadásának napja eljött. A
századoktól eltemetett nemzeti dicsőség, a börtönben tartott
szabadságérzet voltak e halottak. Most ne keressük őket e sírokban:
ők feltámadának, a magyar nemzet ismét dicső és szabad! Magyar
hang, magyar nemzeti szín, magyar érzelem minden ajkon, minden
lobogón, minden kebelben.</p>
<p>Választottaink a belrend, dandáraink a külnyugalom fölött
őrködnek, mi pedig lépjünk föl a szabadsajtó terére, vegyük
őrködésünk alá a szellemet. A szerkesztőség ezennel tért nyit
minden a szabadság, emberiség és a haza ügyeit érdeklő
nyilatkozatnak, melyek a fiatalság kimondott elveivel megegyeznek,
bárkitől jőjjenek is azok. Legelsőbben felszólítunk minden hazafit,
<span class="pagenum"><a name="Page_17" id=
"Page_17">-17-</a></span> hogy a nemzetőrség zászlói alá gyülekezni
siessen. Mert minden eddigi győzelmeink biztosítása egyedül csak a
fegyveres önerő, s nem tudjuk, melyik perczben lesz rá szükség? A
nép legyen bizalommal választottai iránt, ezek pedig tartsák e
bizodalmat minden egyéb megtiszteltetésnél becsesebbnek, s a nép
érdekeit soha és sehol el ne felejtsék; igyekezzünk honunk idegen
ajkú fiatalságát magunkhoz testvéri kapcsokkal csatolni; rontsuk le
a századok óta keblünkben megkövesült válaszfalat, mely bennünket
rokonainktól eddig elkülönzött, s fogjunk kezet mindenkivel, a
kinek jelszava a szabadság. Irtó háború minden hiuságnak! az embert
nem a ruha teszi többé, hanem a mi keblén belül van; szoktassuk
hozzá a népet, hogy az egyszerűséget kezdje el szeretni. A
nemzetőrség öltözete legyen egyszerű, és viseljük azt büszkeséggel
mindenkor és mindenütt, az arszlán szó ne legyen ismert fogalom
többé. Legyen mindenki annyi, a mennyit a haza előtt ér.
Magánkötelességeinket a forradalom alatt ne feledjük el: mihelyt a
kardot letettük, térjünk napi munkáinkhoz, adjunk példát a népnek,
mint tettük a forradalom kikiáltásakor. A sajtószabadságot ne
használjuk személyeskedési czélokra, legyen előttünk szent és
isteni minden, minek neve szabadság. Ezért komolyan megrójuk
mindazokat, kik jelen időben, midőn az izgatott kedélyeket rend és
béke eszméire kellene téríteni, a vak lázadás üszkét szórják a nép
közé, kik a népet a fegyveres katonaság ellen bujtogatják, kik a
kasztokat egymás elleni irigységre költik, s kinyilatkoztatjuk,
hogy mi egyéb ellenséget nem ismerünk, mint kik kitűzött
jelszavainkat tiszteletben nem tartják.</p>
<p>Ezen jelszavak «béke, egyenlőség és szabadság!»</p>
<p>Ellenségeink tehát, kik a véres lázadásra izgatnak, kik a
helyett, hogy a nép választmánya által adja tudtára akaratát az
igazgató választmánynak, tömegestül – via facta – akarják azt a
síkra vezetni. Kik a hon <span class="pagenum"><a name="Page_18"
id="Page_18">-18-</a></span> lakosai bármely osztályának a
nemzetőrségből leendő kirekesztésére munkálódnak. Kik a zsidók
ellen, mely osztály a forradalom leghevesebb perczében erősen részt
vett a tett mezején, a polgárok között izgatnak és viszont;
kimondtuk az egyenlőség elvét, különbséget ember és ember között
csak a becsület és jellem tisztasága tesz: ezek fölött határozni
ott van az osztályozó bizottmány, mely mind azoknak, kik a
nemzetőrségnek becsületére nem lennének, fegyvert adni nem fog; a
szabadság jótékonysága alól kizárni senkit sem szabad: ezen idő az,
mikor egymásnak minden ellenszenvet, minden sérelmet meg kell
bocsátanunk, ezen idő az, melyben a régi fogalmak mind halomba
vannak döntve s új évszak kezdődik, mely a mult vétkeinek sírja
fölött emeli az emberiség nevében oltárát. Vége a
kaszt-gyűlöletnek: kiket a régi fogalom korhadt omladékainak
pártolói maguktól elűznek, azokat mi fogadjuk védelmünk alá, és
esküdjünk pártfogást mindennek, a mi elnyomott, üldözött és
méltatlanul bántott: az üldözöttek asyluma a mi körünk legyen. S
legszebb diadalunk legyen az, hogy mindenki, ki méltatlanul nyomva
érzi magát, hozzánk jő, bántalmai orvoslása végett. Az elmultakért
semmi szemrehányás!</p>
<p>Martius 15-én az egész haza újjá született, vele együtt minden
egyes hazafi. Legyen gondunk a jövőre, nem a multra.</p>
<p>Egyenlőség, szabadság, testvériség. Éljen a haza!</p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_19" id=
"Page_19">-19-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>NŐSZABADSÁG.</h2>
</div>
<p class="center">(1848 mart. 23.)</p>
<p>A szabadság órája ütött. A világ megváltozott!</p>
<p>Verjétek le a bilincseket, nyissátok meg a börtönöket mondjátok
meg a rabszolgának, hogy a szabadság órája ütött!</p>
<p>A világ uralkodó bálványainak oltárán kialudt a tűz.</p>
<p>Áldozzon mindenki saját keble Istenének.</p>
<p>A lélek szabad, a gondolat kimenekült föld alatti börtönéből,
melyben a hazugság tisztelői fogva tarták, s most röpülni fog
szabad ég alatt, szabad szárnyaival, s hirdetni fogja az
igazságot.</p>
<p>Legyen világosság.</p>
<p>Jaj azoknak, kik most uralkodni akarnak, kik fejüket fölemelik,
hogy mást lenézzenek, kik az Isten arczát viselő lények között
különbséget akarnak tenni, kik az ártatlant üldözik!</p>
<p>A szellem fegyvere égő pallos, mely védelmére kell az
üldözöttnek, pártfogása alá veszi a gyöngét s sujtani fogja az
üldözőt, a bitort. A mindenható szellem!</p>
<p>Jaj azoknak, kik ellene fegyveröket fölemelik.</p>
<p>De áldás azoknak, kik szent zászlója alá esküsznek, s
föllelkesülnek arcza tündökléseitől. <span class="pagenum"><a name=
"Page_20" id="Page_20">-20-</a></span></p>
<p>Hazám hölgyei, polgártársnőim!</p>
<p>Új időket érünk. Martius tizenötödikén mindnyájan másodszor
születtünk a világra. Ébredjetek fel a szabadság hajnalára ti is.
Mikor martius 15-kén, a szabadság első reggelén, a küzdők melleire
lelkesült nők tűzdelték fel az első cocárdát, mikor a szabadság
első jelszavát nők szegezték ki ablakaikban, s lobogóikon mutatták
fel a szent nevet, melyért a nép küzdött, mikor a nép közé egy nő
hozta a legelső fehér zászlót, melyért az élni és halni esküdött;
mikor Petőfi, a forradalom költőjének ifjú neje ezt mondá, a
megfordító percz előtt férjének: «ha halni kell, ez a legszebb
halál, légy erős»! akkor mutatták meg hölgyeink, hogy mi a nő
hivatása? Ha nő kezében a zászló, férfi kezében a kard, ott a
győzelem bizonyos.</p>
<p>A nőkre ezentúl nagy, fönséges hivatás vár.</p>
<p>Minden férfinak van egy védangyala, kinek nevétől föllelkesül,
kinek emléke az élet útján vezeti, ki élete és halála fölött
határoz, ki őt jóvá vagy roszszá teheti.</p>
<p>E védangyal a nő, a gyermeknek anyja, az ifjúnak kedvese, a
férfinak neje.</p>
<p>Ha az anya azt mondaná fiának: légy becsületes ember, csak a
becsületes független: lelked erejét senkinek el ne add! érezz
nemesen, s ha lesz, a ki megérti érzelmeidet, azt szeresd, légy
hozzá hű, érzelmed szentségét semmiért el ne add! nem lenne a
becsületes ember ritka, mint a fehér holló.</p>
<p>Ha az anya azt mondaná fiának: tanulj nélkülözni; ki senkire sem
szorul, annak mindene van; hajolj le ahhoz, a ki alattad van, de ne
az előtt, a ki fölötted áll! nem támadnának légiói a gyáva
ördögöknek.</p>
<p>A spártai anya, midőn fölköté fia baljára a paizst, e szókkal
bocsátá a csatába: ezzel vagy ezen. Ki elesett, azt paizson kisérék
a sírba társai, ki elfutott, az elveté magától a vértet; a spártai
nő inkább akarta fiát halva, mint meggyalázva látni! <span class=
"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span></p>
<p>Itt az idő, melyben a nők kötelessége a szellem lángjait
szítani.</p>
<p>Együtt meghalni dicsően inkább, mint együtt élni gyalázatosan.
Föl a tett mezejére, polgártársnőim!</p>
<p>A hazának minden erejére szüksége van, hogy az Isten áldása
foganatos legyen rajta.</p>
<p>Vétkezik a haza oltára ellen, ki most visszavonulni akar.</p>
<p>Ha vannak fiaitok, kik lelkeitek büszkesége, tűzzétek föl
kebleikre a szabadság háromszinő rózsáit.</p>
<p>Ha van, kinek nevére ifjú szivetek föndobog, kinek nemes
tetteire arczotok szinte lángtól pirul el, ha van kedvestek,
tűzzétek föl keblére a nemzeti cocárdát. Istenemre, míg ott leszen
az, nem fog kezeikből a kard kihullani.</p>
<p>A ti szavaitok fogják őket csodadolgok kivitelére lelkesíteni,
mint a kereszténység első hirdetőit a szentlélek szavai. Szégyen a
gyávára, ki hazája védelmére föl nem ébred!</p>
<p>Ne legyen nő, ki őt szeretni tudja.</p>
<p>Átok az árulóra, kinek önérdeke előbb jut eszébe, mint a haza
boldogsága! Ne legyen nő, ki őt szeretni tudja.</p>
<p>De legyen áldás azon, ki a hon boldogításában elfáradt, női
kezek törüljék le homloka izzadságát.</p>
<p>Legyen áldás a férfin, ki sebét a hon védelmében nyerte.</p>
<p>Női kezek kössék be sebeit.</p>
<p>Legyen áldva a sír, hová a szabadság bajnokait temetik, női
kezek ültessenek rá virágokat, nők könyei legyenek az édes harmat e
virágokon. Adjátok kezeiteket… Mondjatok áldást fegyvereinkre,
kössétek föl a szalagot kalpagjainkra. Könyet, de örömkönyet
lássunk szemeitekben. Halljuk a jelszót édes ajkaitokról!
Szabadság! Dicsőség! Honszerelem! S aztán Isten velünk! Éljen a
haza!</p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_22" id=
"Page_22">-22-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>A NAPOK HANGULATA.</h2>
</div>
<p class="center">(1848 april 2.)</p>
<p>Az ingerültség folyvást növekszik. Bennünket csalnak! A
miniszterium még mindig nincs megerősítve. A király 12 nap alatt
nem írta alá, a mit megigért. Mit tesz ez? Lehet-e a királyról
föltenni, hogy arról gondolkodjék, hogy adott királyi szavát
megtartsa-e vagy nem? Ki merné ezt koronás fejedelmünkre ráfogni?
Az egész ország talpon van, az egész nemzet fegyverben áll.
Debreczen, Kecskemét, Vácz, Esztergom, Szarvas, az egész
Jász-Kunság, Szeged, Czegléd, Szentes, Győr, Pancsova, s majd
minden nevezetesebb város és helység, a megyék nagyobb része a
forradalom elveihez csatlakozott. A határszélek kiverték a katonai
hatóságot, a főparancsnok asszonyruhában akart megszökni, a nők
észrevették és kikorbácsolták, Radeczkyt kiverték Olaszországból, a
magyar katonaság a fölkelőket segítette. Marinovics admirált
lefejezték, fejét karóra húzták; az egész világ vérben úszik, a
forradalom egének futó csillagai, futó királyok, futó miniszterek
szerteszét hullva, mondanak iszonyú példát a szomszédoknak, s ki
gondolná, hogy ilyenkor a király ráérjen 12 napig azon gondolkozni,
hogy beváltsa-e nyilt adott szavát vagy se? Ha a király személye
szent, akkor adott szava is szent legyen. A nép felnyitotta
szemeit, s nem fél többé azon kisértetektől, miknek ismeretébe bele
nevelték. <span class="pagenum"><a name="Page_23" id=
"Page_23">-23-</a></span> A király számára népének szeretete maradt
hátra; s a király ezt nem az által fogja megtartani, ha a nép
gyülöletének kijelöltjei tanácsára hallgat. Kiben lehet saját népén
kívül bíznia? Minisztereiben? Azok fantomok, a napvilág elveri
őket. Katonáiban? Azok is megszüntek automatok, zsoldosok lenni, s
tudnak érezni a hazáért, s hogy tudnak érezni a szabadságért is,
megmutatták magyar seregeink Olaszországban. Szövetségeseiben? Föl
akarja-e forgatni az egész Európát, hogy egy pár bukott miniszter
életét pár perczczel meghosszabbítsa s koczkára tegyen mindent –
semmiért? S ilyenkor a király 12 napig gondolkozik! Tizenkét napig
kormány nélkül van az ország. Isten irgalma őrzi, hogy fenekestül
fel nem fordul.</p>
<p>Az országgyűlés, a municipiumok nem kormány többé, mert nem
képviselik a népet, a ministerium nem kormány, mert nincs
megerősítve, a nép maga kormányozza magát; ki áll itt jót a holnapi
napért?</p>
<p>Szavaink jól tudjuk: hogy nem jutnak el a király elé, s ez baj,
melyen segítenünk kell. Szivünk fáj, hogy a magyar korona a ködös
távolban fényét veszti s a király környezőihez bizalmunk nem lehet.
A magyar királynak Budán kellene lakni, ez régen meg volt érezve,
meg volt mondva; ily fejevett nemzet tovább nem lehetünk, melynek
királya az országon kívül él, s míg őt mézes-mázos környezői azzal
áltatják, hogy a nép boldog, a nép dicső hymnusokat énekel, addig
másfelől a népet rabolják, törpítik, vagy boszantják s azt mondják:
<i>ezt a király akarja így</i>, s midőn eljön az adósságok
fizetésének napja, megszöknek a király oldala mellől, mint hálátlan
ebek, kiknek korpája kifogyott. Ez nem tarthat így soká. A
királynak fel kell ébrednie. A távolból erjedező moraj kezd
fel-felzúdulni. Még nem tudni, égből jön-e vagy föld alól? vihar-e
vagy földindulás? Ha égből jön, villámok fognak hullani, sok nagy
fa kidől, mi szirt ormába verte gyökerét, de <span class=
"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> a levegő
megtisztul utána s annál ragyogóbban fog kisütni a nap! De ha föld
alól jön, akkor hol az Isten ki bennünket megment? Ki tudja, hogy a
megrázkódó föld nem úgy fogja-e ledönteni a templomokat és a hegyek
koronáit, a várpalotákat, mint a polgár hajlékát, melynek gazdája
vérével festette a küszöböt?</p>
<p>Csak egy szavatokba kerülne és e vihar elkerülné hazánkat.
Mondjátok ki e szót, és a nép boldog lesz. Ne higyjétek, hogy a nép
egyes emberek tömege. A nép elementum, olyan, mint a tűz, mint a
vihar, mint a tenger, mely ha föltámad, emberi erő nem uralkodik
rajta.</p>
<p>Melyitek érzi magát erősnek a földindulástól megrázkódó hegy
alatt megállani, melyitek akarja tenyérrel elfödni a kitörő
vulcánt, melyitek akarja a fölháborodó tengert vesszővel
megfenyíteni?</p>
<p>Hijába bíztok villámhárítóitokban, azok csak vonják magokhoz a
villámot, de el nem ijesztik.</p>
<p>Legyetek a népnek igazságos birái. Az Isten él s az itélet, mit
ma kimondtatok, lehet hogy holnap ti rátok fog kimondatni.</p>
<p>Legyetek a népnek igazságos itélő birái.</p>
<p>Isten szent lelke legyen a királylyal!!!</p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_25" id=
"Page_25">-25-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>SZOMORÚ IDŐK.<br />
<span class="smaller">ELŐSZÓ ILY CZÍMŰ REGÉNYHEZ.</span></h2>
</div>
<p class="center">(Életképek, 1848. április 30.)</p>
<p>Az ember jót, rosszat elfelejt.</p>
<p>A természet, az Isten ujja minden emberéletet mint egy
tanúságokkal teljes könyvet mutat fel, melynek lapjai – a leélt
eseményes évek – örök igazság tudományával vannak beírva. De e
tudományt még senkinek sem jutott eszébe tanulni. Az ember meghal,
sírján összenő a mezők füve, a könyv be van zárva, a sírkő a puszta
czímlapot mutatja fölötte. Mennyit szenvedett életében s mennyit
vétkezett, hogy e szenvedést megérdemelje, hányszor eltévedt élte
útjain, míg sírjára talált, hány átkot, hány áldást vitt magával
oda?… A sír néma, nem mondja senkinek. Az emberek elfeledték, nem
okultak utána. Pedig minden halott egy-egy elveszett kézirat,
melynek ismeretlen tartalma tán senkinek sem fog újra eszébe jutni
s melyet ha végig tanulna, bölcs lenne az ember.</p>
<p>Néha a természet, az Isten irtó keze egész népeknek ad fenyítő
tanítást, meglátogatja őket súlyos balkezével, hogy ébredjenek föl
alvó nyugalmaikból s tanuljanak látni múltat és jövőt s élni a
szerint a jelenben s hogy el ne felejtsék, vérökkel írja föl a
tanítást oly könyvbe, melynek neve temető s melynek soraiban minden
betű egy-egy sírhalom. Az ember sír a csapások alatt mint
<span class="pagenum"><a name="Page_26" id=
"Page_26">-26-</a></span> megfenyített gyermek s holnap elfelejti,
hogy miért sírt. Emlékében marad ugyan a fájdalom, melynek tövise
szívében benntörött, megtanul rettegni a polgárhadak
vériszonyaitól, a ragálytól, elemek dühétől, a sápadt éhhalál
kétségbeesésétől, de azt nem tanulja meg, hogy ezekben Isten keze
nyilvánít nagyszerű titkokat, miket ha képes volna megérteni, a
halál nem lenne halál és a fájdalom nem lenne fájdalom többé.</p>
<p>Kísértsünk meg egyet e történeti sírhalmok közül fölbontani. Még
friss e sír, a koporsó, mely benne rejtve van, még el sem porhadt;
– ne féljetek azt fölnyitva látni! Sötét események, a balsors
útmutatásai vannak abba bezárva, miket ismerni és el nem feledni
üdvös. Tán nem egy szív leend, mely fájni fog, ha a hangját
vesztett húrt, melynek szava egykor kétségbeejté, újra
megpendítjük, tán nem egy leend, ki megdöbbenve fog ráeszmélni
egyes epizódok végig olvastánál: «Ez velem, ez az enyéimmel
történt!» – «Én ott voltam, én borzadva emlékezem reá. Én láttam
ezt.» – Annál jobb, az élő emlékezet fog tenni tanúbizonyságot
szavaink igazsága felől s az előidézett megdöbbenés, a megújult
fájdalom üdvös leend.</p>
<p>«1831» van azon év sírkövére írva, melynek eseményeit rajzolni
készülünk.</p>
<p>Sötét emlékű, fekete ünnepekkel teljes év; ha egy sírkertet
végig tekintünk, a fejfákon az év száma van legsűrűbben. – Azóta
messze haladt az a távol ködeibe, honnét mint bús felleg, mely a
napot lenyugtában a láthatárra kísérte, alaktalan homályként
gyászlik felénk, minden új év új ködöt hagy előtte, míg ez is a
többivel a feledség éjszakájában összefoly.</p>
<p>A világesemények minden nagyobbszerű catasrophjait meg szokta
előre jóslani a természet rendhagyott folyása. Titokteljes
jelenetek, félig mysticus babona, félig természetkihágás
symbolumai, mikből az úgy hítt «köznép» ösztönszerű hitgerjedelme
vészeket sejt s azáltal, <span class="pagenum"><a name="Page_27"
id="Page_27">-27-</a></span> hogy előre gyanítja a fátumot,
elkerülhetlenné teszi annak rettegett beteljesültét. Fényes üstökös
csillagok járnak át az égen, mintha egyenes égő kardok kerülgetnék
egymást odafenn. Csöndes éjszakákon fegyvercsattogás hallatik a
felhőtelen tejút körül, csillagok hullanak sűrűen, sziporkázva;
néhol véres eső esik s égő vasdarabok hullanak alá a légből: a föld
növényei elfajulnak, a tiszta búza rozszsá változik, négylábú
madarak s fejeiket fonákul elcserélt házi állatok jőnek a világra,
természet csodái: kosfejű lovak, a vízekből emberarczú halakat
húznak ki, a vándormadarak nyár derekán elhagyják a tájat, fényes
délben be lehet a napba nézni, esténként nagy fekete pillangók
jőnek elő ismeretlen rejtekeikből, miknek hátára halálfej van
festve, nyáron derek járnak és nehéz kék ködök, télen a nap éget. A
házi ebek mély gödröket kaparnak az udvaron s naplemente után a
föld szokatlanul világít s madarak jelennek meg távol
tartományokból, minőket addig senki sem látott.</p>
<p>És a nép ajkain élő hagyomány megjövendöli, hogy mi fog ezekre
következni. Éhség, döghalál, vérengző háborúk, vízáradások, lázadó
népek, nagy földindulás, múlt időkről hozva következést, melyekben
hasonló jelek mutatták magukat hasonló esetek előtt.</p>
<p>Ilyenkor a nép mindentől fél s ezért mindent elhisz. Izgatható s
kétségbeejtett föllobbanásokra kész, menekülni vágyik félelmei
börtönéből s ha akad coriphäusa, ki vakhitből vagy rosszakaratból
téveszmék magvait hinti el közötte, azokat tettei evangeliomául
fogadja el s irtózatos leend, ha a kétségbeesés vérszemével útat
tör magának, messze az ámítók pokolfáklyája vezeti.</p>
<p class="center">*</p>
<p>Ilyszerű nyugtalanító előjelenségek közt kezdődött az 1831-ik év
tavasza.</p>
<p>Mindenfelől nyomor és éhinségről beszéltek a terjengő
<span class="pagenum"><a name="Page_28" id=
"Page_28">-28-</a></span> hírek, falvak égtek porrá, apró folyamok
áradtak pusztító özönné, egész vidékek lakói jutottak koldúsbotra.
Fiatal gyermekek kezdtek öngyilkosok lenni, tél végén szokatlan
villámcsapások ütöttek le több helyütt, mik magas templomokról
verték le a keresztet. Hegyek szakadtak alá az alattok századok óta
fekvő falvakra. Éjenként vízbefúlók sírását hallották a tavak és
folyamok partjain. A városokban őrült féleszűek jártak az utczákon,
vad jóslatokat kiabálva a nép közé. A magasabb körökben, a salonok
és casinók gyűlhelyein rejtett, titkolt hírekről kezdtek suttogni,
mikről úgy látszék, mintha rejtekben akarták volna tartani a köznép
előtt: a köznép is suttogott piaczokon, utczák szögletein s
titokban terjedő idegeskedés kezde támadni urak és szegények
között.</p>
<p>A tél vége derült volt. Januárban az ibolya nyílt, a hó
elolvadt, a mezők, a vetések zöldülni kezdtek. Februárban a fák
rügyei kezdtek fakadni, a pacsirtát lehetett hallani a falvak
végein. A nap meleg mosolyára lefoszlott a természet álma. Vidám,
derült lett a környék, mint szokott tavasz elején lenni: az a
friss, zsenge zöldszín, azok az egynapos életű virágok, a vidám,
szökdelő tarka bogarak számtalanjai, az a hízelgő melegű ég fehér
fellegeivel s a fehér virágokkal rakott gyümölcsfák, minőknek csak
hónapok múlva lett volna itt az ideje.</p>
<p>De a vándormadarak nem jöttek el s mintha titkos ösztön sugallta
volna az embereknek is, hogy e kora tavaszlásnak nincsen mit
örülni, hogy ez csak egy közelgő rendkívüli vész előkészülete,
melytől visszaborzadtában fölébred téli álma közepén a természet s
megváltoztatja rendes folyását.</p>
<p>Én emlékezem ez időkre, emlékezem a sújtó aggodalomra, mely az
arczokról leolvasható volt. Mindenki leverten várta, hogy mi lesz
ezeknek a vége.</p>
<p>Soha a templomok látogatottabbak, a köz-mulatóhelyek üresebbek
nem voltak, mint akkor. <span class="pagenum"><a name="Page_29" id=
"Page_29">-29-</a></span></p>
<p>Márczius elején virradóra, derült éjszaka után váratlanul sűrű
vastag köd ereszkedett a földre, mely csak délutánra szakadozott
fel, végtelen felleg alakjában terülve szét az égen. Estefelé
minden madár elhallgatott, a virágok becsukták kelyheiket, a fák
levelei lelankadtak. A künn járók fulasztó köhögésről kezdtek
panaszkodni s ez időtől kezdve vetve volt minden természetelleni
betegség magva minden fűbe, minden gyömölcsbe, meg volt vesztegetve
a folyamok víze, az emberi forró vér, beteg volt maga a levegő is s
az ég elveszté kék zománczát, mintha valami lázas sápadtság terült
volna szét rajta s míg olykor legderültebb ég mellett orkáni
viharok zaklatták a vidéket, másszor napokig elállt egy és ugyazon
felhőtömeg egyes városok fölött, ott függött feketén, mozdulatlanul
s egy csepp víz nem hullott belőle és az álló tavak fenékig
kiszikkadtak.</p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_30" id=
"Page_30">-30-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>DÉLIBÁB.</h2>
</div>
<p class="center">(1848 május 7.)</p>
<p>Én nem tagadlak meg, költészet istene!</p>
<p>Elpártolt mindenki tőled, főként kiknek fejére magad tevéd föl a
koszorút, ki hagyták aludni oltárodon a vesztalángot, elszórták
lantjaikat és kardot ragadtak s arczodat – elfeledék.</p>
<p>De én nem tagadlak meg soha!</p>
<p>Legkisebb vagyok azok közt, kik templomod küszöbén beléptek, de
legutolsó, a ki azt elhagyom.</p>
<p>Imádtalak a nyugalom óráiban, s te velem leendsz, ha küzdeni
fogok, velem, ha meghalok.</p>
<p>Te fogsz kisérni engemet, ha vándorúton járok, keresve
számkiűzött feleimmel boldogabb hont, dicsőségesebb sírt. S én
elmondandom nekik, nézzétek ezt a fehér hattyút, mely a szabad
égben, oly szabadon röpül, melegebb táj felé! nem a szülőföld! a
szabadság a haza. A hol szabadság van, ott van a mi hazánk. A
börtön nem haza, ha aranyrostély van is ablakán.</p>
<p>Jertek el innét, hadd omoljon össze az apai ház, hadd teremjen
küszöbén vad virág, hadd legeljenek utczáinkon nyájak, ne nézzetek
vissza, töröljétek ki a könyet szemeitekből.</p>
<p>Nagy a világ.</p>
<p>A sír még nagyobb.</p>
<p>Egyik vagy másik majd csak ád hazát!</p>
<p>Nézzétek, mint repül az a fehér hattyú!… Fel fogsz keresni
engem, hol csaták viharai közt vértől <span class=
"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> pirult
arczczal, vértől pirult földön, isten és ördögök, ember és
rabszolgák, küzdenek életre-halálra, örök életre vagy örök halálra.
S ha olykor a szél elkapja a fegyvercsattogást, ha a küzdők
lankadtan elpihennek, hallatni fog a Bard vad éneke.</p>
<p>Csatára, csatára!</p>
<p>Dalt, dalt! a szabadság istenének.</p>
<p>Aczélok énekét, halálhörgést, lovak nyerítését. Csatára!</p>
<p>A keleti párducz küzd az északi sassal, vérük festi a földet,
karmaikat egymás csontjaiba vágják.</p>
<p>Ne hagyd magad, te keleti oroszlán, leharaptad egyik fejét a
sasnak, harapd le a másikat is, hadd folyjon el a vére, a mi még el
nem folyt. Csatára!</p>
<p>Reggeltől estig víttatok, piros volt a nap, mikor fölkelt, most
a föld piros, a nap sápadtan megy nyugodni, ki tudja feljön-e
számunkra többé?</p>
<p>Ha lemegy a nap, majd feljön a hold, holdvilágnál fogunk tovább
vívni. Csatára, csatára!…</p>
<p>Fel fogsz keresni engem, ha szemem elborul, ha a zászló kiesik a
kezemből s a szivemből kiömlő vér halványan hagyja arczomat.
Lefekszem földedre, mit a te kezed virágokkal ültetett be; kérni
fogom e virágokat, hogy véremtől ne száradjanak el, ha jön egy új
tavasz, szép zöld fű alatt legyen álmom.</p>
<p>Megcsókolom a földet, mely megiszsza véremet és el fog
felejteni.</p>
<p>Csatára, csatára!</p>
<p>Ha futni akartok, hagyjátok mellettem kardomat és ezt a
zászlót.</p>
<p>Ha győzni akartok, vegyétek föl mellőlem: az én kezeim nem
emelik meg többé őket.</p>
<p>S majd eljőnek az erdők madarai s eltemetnek szépen.</p>
<p>Eljőnek a hegyek viharai és megsiratnak.</p>
<p>Eljön éjenkint a holdvilág s elbeszéli, mi történik naponta
idefent? <span class="pagenum"><a name="Page_32" id=
"Page_32">-32-</a></span></p>
<p>Te pedig örökre velem maradsz, s nem hagyod virágtalan
síromat.</p>
<p>Ha valaki sírom fölé egykor házat épít, meg lesz átkozva küszöbe
és a virág, mely szivemből szítta életét, kisarjadzik háza küszöbén
és túléli a ház urát.</p>
<p>Költészet Istene, nem tagadlak meg tégedet soha.</p>
<p class="center">*</p>
<p>Ha az unio Erdélylyel megtörténik, mi lesz nemzeti szineinkből s
e két ország czímeréből?</p>
<p>A magyar czímer szinei vörös, fehér, zöld.</p>
<p>Az erdélyi czímeréi kék, arany, vörös.</p>
<p>Ha egyesülünk, mind ez ötféle színt fogjuk-e viselni? Ez maga
egy szivárvány lenne, mely hazánk egére ugyan igen illenék, de
zászlónak igen tarka.</p>
<p>Vagy pedig egyikünk szineit sem viseljük, hanem csinálunk a
kettőből egyet.</p>
<p>Magyar honunk czímeréből úgyis megeshető, hogy a négy ezüst
folyó közül elvesztünk kettőt (Dráva, Száva), el a hármas halmot
(Tátra, Fátra, Mátra). A kettős keresztet eddig is kihagyhatjuk,
miután vallásegyenlőséget mondtunk ki a hazában.</p>
<p>Nem marad számunkra hátra más, mint a vörös mező.</p>
<p>Ha a régiekre akarnánk visszatérni, elfogadhatnók az egyfejű
sast, mely Árpád zászlaján lobogott, hazát kereső ősapáink előtt e
czímer alatt volt egy a magyar nemzet ezelőtt kilenczszáz ötven
évvel. Bár e czímerrel mindazokat föltámaszthatnók, kik akkor ennek
hűséget esküvének.</p>
<p>Ha pedig el akarjuk felejteni a multat, újat akarunk teremteni,
akkor:</p>
<p>Legyen czímerünk: vörös mezőben fehér kard: vagy pedig fehér
mezőben vörös kard.<a name="FNanchor_3" id=
"FNanchor_3"></a><a href="#Footnote_3" class="fnanchor">3)</a></p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_33" id=
"Page_33">-33-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>A FORRADALOM KÖLTÉSZETE.</h2>
</div>
<p class="center">(1848 május 18.)</p>
<p>Ne ijedjetek meg e szótól: forradalom.</p>
<p>Nem villám ez: csak napsugár, mely szemeitekbe süt.</p>
<p>Minden, mi szép, minden, mi fönséges, e szóban benne van.</p>
<p>Isten-irgalom, emberszeretet, férfi-erény, nőszerelem,
néphatalom és világszabadság, minden, minden e szóban:
forradalom.</p>
<p>Éj után hajnal jön. Az álmok elfutnak. A sötétség visszatér
kriptáiba, a hegyek aranynyal festik ormaikat, a nap sugarait
szétlöveli. Minden, mi sötét és sötétség lakója, visszafut odvába,
de fölébred minden, a mi szép és az Istené. Millió csillag, az ég
millió gyémántos királya tünik el egy sugarától a napnak. Nem látja
senki, hogy hova lettek, nem tudja senki, hogy vannak-e? Életök
csak a ragyogásban látszik, s a ragyogás elmulik, mihelyt az ég
megszünik sötét lenni.</p>
<p>Helyettök ott fenn a pacsirta zengi énekét.</p>
<p>Lássátok: ez a forradalom.</p>
<p>A hajnal nem gyilkol meg senkit, hogy az éjt nappallá
változtassa. Az éj mindenkit elaltat, hogy uralkodhassék.</p>
<p>A hajnal pirulása nem az a pir, a mi a szívből kiömlik, hanem a
mely a hős arczán pirul, midőn sisakját fölteszi. <span class=
"pagenum"><a name="Page_34" id="Page_34">-34-</a></span></p>
<p>Az éj halált oszt mindenkinek. Még az élő is elalszik, s a virág
becsukja kelyhét.</p>
<p>A hajnal életet oszt szét, még a sír is kivirágzik, s a
tengerfenék növény-erdőt nevel, hová szeme elhat, s kicsalja a
börtönnyiláson át az eltemetett halovány virágot.</p>
<p>Lássátok: ez a forradalom.</p>
<p>Változik minden. Ég és föld más alakot ölt.</p>
<p>De életre változik minden. Világ és szabadság terjed szét
mindenütt.</p>
<p>Ki boldogtalan volt, a forradalom szivét meggyógyítja, ki fél,
bátorrá teszi, a vak szeméről a hályogot letépi, mindent ád
mindenkinek s még sem vesz el semmit. Igazságot tesz mindenkinek s
még sem áll boszút senkin.</p>
<p>Mindenkit megvéd, s még sem üldöz senkit.</p>
<p>Mert fegyvere nem halált, hanem életet oszt.</p>
<p>Lássátok: ez a forradalom.</p>
<p class="center">*</p>
<p>Vannak, kik azt hiszik, hogy a forradalom eszméje egy a
zsarnok-gyilkolással.</p>
<p>Ez lehetett akkor, mikor a zsarnokok a népet üldözték, mikor a
nép szabadság után sóvárgott, s ezért egy Brutusnak kelle születni
minden Cæsar mellé, hogy a nép szabadsága biztosítva legyen.</p>
<p>Ujabb időkben a zsarnokok találtak módot, hogy a népet magokba
szerelmessé tegyék, s ha ledül egy, a nép másikat emel helyébe.</p>
<p>Ilyenkor nem a zsarnokokat: a rabszolgákat kell kiirtani.</p>
<p>Mihelyt nem lesznek rabszolgák, nem lesznek zsarnokok.</p>
<p>S ide nem kell kard, nem kell guillotin, ezt tenni fogja a
szabadság szelleme.</p>
<p>A keresztyén vallást nem fegyver terjeszté el a világon.</p>
<p>Forradalom volt az is, mit a földön, az égben és a <span class=
"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> föld alatt
előidézett, csatát vívott emberekkel, ördögökkel és hamis
istenekkel, csatát magával a halállal és győzött, mert fegyvere a
szent igazság volt.</p>
<p>A hamis istenek oltárán kihamvadt a tűz, az ördögöket nem hitte
többé senki, s a halál fejéről leesett a korona.</p>
<p>A halál megszünt öldöklő angyal lenni, új élet angyala lett
belőle. Mert úgy akarta az örök hatalom szelleme.</p>
<p>E szent lélek újra eljöend!</p>
<p>Nem hoz magával semmi fegyvert, mint igazsága szavát.</p>
<p>Nem öl meg senkit, de mindenkit újra teremt.</p>
<p>A félistenekből egész emberek lesznek, s a késő utókor bámulni
fogja azon csecsebecséket, babonás népfetisheket, miket egykor a
nép térdre omolva imádott.</p>
<p>Ha a nép ember előtt hajtja porba arczát, nem azt kell porba
sújtani, kit bálványul körülvesz, hanem őt kell kiemelni a porból s
tudtára adni: hogy ki asszonytól született, az nem isten, de nem is
igavonó barom.</p>
<p>S ezt fogja tenni a forradalom.</p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_36" id=
"Page_36">-36-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>CONGRÉV-RAKÉTÁK<br />
<span class="smaller">PILLANATNYI FÉNYÜL, NÉMELY SÖTÉTEBB
HELYEKRE.</span><a name="FNanchor_4" id="FNanchor_4"></a><a href=
"#Footnote_4" class="fnanchor">4)</a></h2>
</div>
<p class="center">(1848 május 21.)</p>
<h3>I.<br />
<i>Fiatalság.</i></h3>
<p>A fiatalságnál három osztályt kell megkülönböztetni.</p>
<p>A nyugalom, forradalom és a zavargások embereit.</p>
<p>Az elsőbbek, kik minden áron békét: az utóbbiak, kik minden áron
zavart akarnának.</p>
<p>Amazokat hivataluk, emezeket hivataltalanságuk szólítja fel az
ellenkező elvre.</p>
<p>A forradalmi fiatalság azonban ezeknek egyikéhez sem tartozik.
Elve: mindent áldozni, a hol mindent nyerni lehet; semmit sem
áldozni, hol a látható végeredmény semmi. Nem indítani meg
mozgalmakat, mik a közrendet gátolják: a nélkül, hogy a közüdvöt
előre vinnék; de nem látni a magánérdeket ott, hol a haza ügye
forog kérdésben. Nem függeni senkitől, mint saját becsületszavától.
Ez az egyetlen korlátlan hatalom, melynek zsarnokságát tisztelni
tudja.</p>
<p>Keresni az egyetértést, de a háborútól sem félni.</p>
<p>Tenni nyiltan, szólni nyiltan, szem-szembe, nem orozva, nem
sötétben, nem más háta mögött.</p>
<p>Ez a forradalmi fiatalság. Ez a márcziusi clubb. <span class=
"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span></p>
<p>Sok, mi legujabb időkben a fiatalság nevében történik, bitorolja
e nevet.</p>
<p>Mindazon apró, kiskörű lázítások, ingerlő fenyegető zések,
politikai színt nélkülöző demonstrátiók, mik e firma alatt
történnek, meghamisított pecsét alatt jutnak a közönség elé. Ki a
zsidó-bujtogatásnál verekedett, ki imitt-amott éjjelenként
macskazenézett, ki a háziurakat késsel vagy kanóczczal fenyegette,
az nem a forradalmi fiatalság volt.</p>
<p>Mert ha ez okot talál, eléggé méltót, hogy a síkra kilépjen s
megmondja sérelmeit annak, a kit nem szeret, azt teszi nyiltan,
fényes nappal, s arról fogjátok őt megismerhetni, hogy ha
megtámadtatik, nem fut el; hanem azonnal helyt áll és győz vagy
elhull az utolsóig.</p>
<p>Azok, kik a budai macskazenén voltak, nem lehettek közüle valók,
mert futottak.</p>
<p>Azok, kik Lederert in effigie fel akarták akasztani, nem
lehettek közülök valók, mert ők nem mennek százan egy ellen, kivált
ha az az egy is tehetetlen szalmakép.</p>
<p>A forradalmi fiatalság nem húzza ki kardját igaz ok nélkül, s
nem dugja vissza becsület nélkül.</p>
<p>Erről fogjátok őket megismerni.</p>
<h3>II.<br />
<i>Pesti polgárság.</i></h3>
<p>A pesti polgárság, mint a kerek világon minden polgárság,
szereti a békét.</p>
<p>Mert az ipar csak a béke alatt virágzik. S a ki a mindennapi
keze munkája után él, megunja a nyolczhéti munka-feltartóztatást; a
jövendő reménye nem kenyér, mivel családját tarthassa.</p>
<p>Ezért a pesti polgárság unja a zavart.</p>
<p>S azt hiszi, hogy ennek a pesti fiatalság az oka. <span class=
"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span></p>
<p>Ha ezt kivernék a városból, minden rendben lenne.</p>
<p>Nem sejti, hogy az egész világ forr; s minket csak a habok
ragadnak, miket e nagy tenger zajgása vet.</p>
<p>S e tengert kanállal kimerni nem lehet.</p>
<p>Jobb volna, ha a helyett: hogy száz oldalról bontjuk a hajót,
mely édes mindnyájunkat visz magával, iparkodnánk azt összetartani,
mert ha elmerül az, vagy szirthez ütődik, együtt szenvedjük a
hajótörést.</p>
<p>A polgárság vétke az, hogy a nemességet szereti előjogaitól
megfosztva látni, de saját előjogait a néppel megosztani nem. Örül
az aristocratia megbukásán s azt hiszi, hogy ez örökségben reá
marad.</p>
<p>Nem, uraim, az aristocratia nem azért rakta le koronáit, hogy
azok mentül többeké, hanem azért, hogy senkié se legyenek.</p>
<p>Azért e megszólító szó helyett «polgártárs»; más nevet kell
kitalálnunk, mert attól tartok: hogy ide s tova czím lesz
belőle.</p>
<h3>III.<br />
<i>Nép.</i></h3>
<p>Mi magunkat igen hosszú ideig csaltuk. Azt hittük, hogy népünk
van; pedig nincs.</p>
<p>Mig volt, nemességünk volt az. A földmívelő nagy tömeg előtt
ismeretlen fogalom volt e szó: «haza».</p>
<p>Még most is az; szabadságaért akárki más iránt háladatos, csak
hazája iránt nem.</p>
<p>Ha azt mondjátok neki, hogy keljen fel honát védelmezni a muszka
ellen, sírva fakad s azt mondja: hogy inkább robotol és éhezik.</p>
<p>A kabátos embert gyülöli; nem hisz neki. A nemzeti szineket nem
érti; neki addig a törvény sem törvény, míg a császár pecsétje
alatta nincs nagy kétfejű sassal.</p>
<p>Értünk fegyvert nem fog, szavainkban nem bizik, terveinkben nem
segít; bünteti bennünk Isten apáink vétkeit. <span class=
"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span></p>
<p>De mi föltettük magunkban, hogy a népet szabad úrrá teszszük,
mert kell, hogy legyen magyar nép: szabad és úr, mint volt
hajdan.</p>
<p>Semmi sem valószinübb, mint hogy e közben magunk veszünk el,
minket kövez meg, minket feszít meg a nép.</p>
<p>Gúny és átok fog sírunkhoz kisérni.</p>
<p>De az mindegy. Sírunk fölött boldog leend az utánunk következő
nemzedék, és mi nyugodni fogunk.</p>
<p>Neveinket nem fogja tudni senki, nem a sírt, hol alszunk; de ott
nyugodtan fogunk alunni. S Magyarország boldog lesz és élvezni
fogja a szabadság édes gyümölcsét, melynek keserű magvait a mi
szivünk vére öntözte.</p>
<p>Czélunk el lesz érve, nem fogjuk látni, de nyugodni fogunk.
Azért, még azon perczben is, midőn keresztre feszít bennünket a
nép, éljen a nép!</p>
<h3>IV.<br />
<i>Nemesség és táblabirák.</i></h3>
<p>Minek bántjuk mi annyira a táblabirákat, a volt nemességet?</p>
<p>Ha a nemesi előjogok meghaltak, illik-e gúnyolni a
halottakat?</p>
<p>Ha nevetségesek, ha rosszak voltak, miért ne?</p>
<p>De hát azok voltak-e? Ez a kérdés…</p>
<p>Nekünk népünk nem volt, az alkotmányon kívül eső osztály nem
ismer hazát, neki semmije sem volt a hazában.</p>
<p>Az ábrándos hazaszeretet s honfenntartás előjogai a nemesé
voltak. Ezeket a nemesség nem veszté el, csak megosztá a néppel.
Neki eddig sem volt az vétke, hogy ezekkel bírt. Mert ezek minden
embert illetnek. A korszellem vétke volt, mely nekik megadta csak a
mivel tartozott s a népnek nem. <span class="pagenum"><a name=
"Page_40" id="Page_40">-40-</a></span></p>
<p>Most minden megváltozott.</p>
<p>A nemesség megosztá mindenét a mije volt, vagyonát és jogait. S
ezt egy percz alatt téve minden vonakodás nélkül.</p>
<p>De az ábrándos honszerelem még mindig él szivében, ezt fájdalom!
hogy nem oszthatá fel egy percz alatt a nép között; arra évtized
kell. S ezért gúnyolni kell-e őt?</p>
<p>Gúnyolni kell-e azon osztályt, mely hazánk törvényeit
kiszolgáltatá, népe fölött virrasztott, alkotmányát védte,
igazságát kezelé, nyelvét föntartá, mely biró, építész, mérnök,
diplomata, kereskedő, tudós, egy szóval minden volt a világon, oly
csekély jutalomért, minő egy táblabírói czím?</p>
<p>S most mi e jutalmat akarjuk a pelengérre tűzni?</p>
<p>Ne legyünk hálátlanok önvérünk iránt.</p>
<p>Ezen czímnek nincs jövője többé, de van multja.</p>
<p>Ha e czímet egy szembehunyással örökre elfeledtté tudnók is
tenni, megmaradnának az egyesek, kik a mozdulatlanságot képviselik,
nemcsak a nemesség között, megmaradnának a nép minden osztályaiban,
fönt és alant, meg magában a fiatalságban is, melynek tűzvérű a
neve. Küzdjünk valahára elvek, ne firmák ellen.</p>
<p>Nemességünk el van keserülve.</p>
<p>Mindenét odaadta. Mivel apái bírtak, ő nem bír azzal többé.
Mindent elvesztett, mivel az előtte való generatió bírt. El
czímerét, el választási előjogát, földeit, keresetmódját, értéke
nagyobb részét, hivatalait, s mindezt nyugodtan, önkényt veszté el,
nem erőszak kényszeríté rá. Odaadta ingyen.</p>
<p>E veszteségnek áldozat a neve.</p>
<p>S mi ez áldozatért gúnyolni fogjuk-e őt? Akkor fogjuk-e arczul
verni, midőn koszorút érdemel?</p>
<p>Én magam is lemondtam nemesi előjogaimról. De ha elhagytam
nevemből a nemesi czímet, meg akarom azt lelkem számára tartani s
nem szeretném, ha oda jutna <span class="pagenum"><a name="Page_41"
id="Page_41">-41-</a></span> a világ, hogy ki nemesen tenni,
nemesen érzeni tud, az legyen a köznevetség tárgya.</p>
<p>Ha Francziaország üldözte a nemességet, jól tette, mert ott
ellensége volt az a népnek, s a nép vérrel vette el tőle emberi
jogait. De minálunk a nemesség, hogy a népnek, mely jogait
követelni nem tudta, azokat megadhassa, vérén kívül minden egyebet
föláldozott, s ha kell, ezt is fel fogja áldozni tudni s még nem
tudjuk, hogy nem lesz-e e vérre szükség?</p>
<p>A haza üdvére népet kell teremteni.</p>
<p>Hogy e nép teremtve legyen, a nemesség mindent föláldoz, mindent
elkövet.</p>
<p>Ha ezt nem teszi, akkor irtsátok ki és sirassátok meg! de ha
kötelességét teljesíté, nem mondom, hogy dicsőítsétek érte, mert
hiszen csak kötelességét teljesíté, de legalább ne nevessétek
ki.</p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_42" id=
"Page_42">-42-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>SZEGÉNY KIRÁLY.</h2>
</div>
<p class="center">(1848 oct. 22.)</p>
<p>Midőn a királyok a népek fejére ültek s Isten nevében nyomorú
életet és nyomorú halált osztogattak édes fiaiknak, midőn a
királyok kivették a nép szájából a kenyeret, szivéből a vért s
adtak nekik helyette rabszolgaságot és koldusbotot, midőn a
királyok játszottak a nemzetek fejével, adták, vették, osztották az
országokat; – a jó királyok akkor sem feledkeztek el keresztyén
voltukról s kiket nyomorékká tevének, megsiratták és mondák:
szegény nép!</p>
<p>A nép éhezett, a nép sírt, a nép elvérzett.</p>
<p>Szegény nép! azt mondá a király.</p>
<p>A nép viselte lánczait, viselte koldusbotját, gályát húzott vagy
földönfutó lett.</p>
<p>Szegény nép! azt mondá a király…</p>
<p>Fordult a koczka.</p>
<p>Jön az idő! Jön megállíthatlanul, midőn a bálványimádásoknak
vége szakad, a nép nem fog aranyos fejű halandók előtt térdelni
többé, nem csókolandja a tigris körmöket, miken önvérének szagát
érzi, hanem ledobja nyakáról álszenteit.</p>
<p>Semmik vagytok!</p>
<p>Dicsőségtek álom. Volt és nincs és nem lehet többé.</p>
<p>Ez az idő nem messze van, talán már benne is vagyunk,
<span class="pagenum"><a name="Page_43" id=
"Page_43">-43-</a></span></p>
<p>Illő, hogy a népnek is jusson eszébe keresztyén volta.</p>
<p>Legyünk emberek; s midőn e fölkent szerencsétleneket bujdosni
eresztjük, ne mulaszszuk el őket megsiratni: szegény király,
szegény koronás király!</p>
<p>Milyen magasról estél alá és milyen mélyen.</p>
<p>Mikor mindenki szomorú volt, te voltál egyedül a kéjelgő, most,
midőn mindenki örül, te magad vagy, a ki sírsz.</p>
<p>Mikor mindenki rabszolga volt, te voltál egyedül, kinek minden
szabad volt: – most, midőn mindenki szabad, te magad vagy a
számüzött.</p>
<p>Süket voltál, mikor a nép fájdalmai szaván beszélt hozzád, most
néma vagy, midőn neked fáj és nem mered kimondani, hogy mi?…</p>
<p>Szegény király, szegény koronás király.</p>
<p>Mindenkinek van hazája; neked nincs. Mindenkinek van öröme,
reménye; neked nincs.</p>
<p>Szegény király.</p>
<p>Szegény megbukott fél-isten. Sem Isten, sem ördög nem lehet
belőled, mert ember vagy: s ember nem lehetsz többé, mert király
voltál.</p>
<p>Midőn fejedre hagytad tenni az aranyszarvakat, beírtad nevedet
azon boldogtalanok sorába, kik milliók közül kiválva erőszakot
tesznek a természeten, hogy számukra külön teremtsen minden
örömöt.</p>
<p>Kiknek ülő-széke a népek sírja, kiknek itala vér, kiknek a
nemzetek nyögése dajka-ének, kiknek nyugalma a rablánczok zörgése,
játéka háború.</p>
<p>Hová fogsz menni? Étlen, szomjan, álmatlanul, örömtelenül.</p>
<p>Mert a te életed nem emberi élet, álmod nem emberi álom, örömöd
nem emberi öröm.</p>
<p>Ez a világ nem a te világod. Az emberiség nem fogad fiává.</p>
<p>A menyország nem a te hazád. Áldozataid képe visszarettent
onnan. <span class="pagenum"><a name="Page_44" id=
"Page_44">-44-</a></span></p>
<p>A pokolban sincs helyed. Az kikaczagja halvány arczodat.</p>
<p>Hová fogsz menni? Testvértelenül fogod társaiddal bejárni a
világot s ha találkozol magadhoz hasonlóval, vissza fogsz rettenni
tőle, s ha forrásból inni akarsz, vissza fogsz rettenni saját
arczulatodtól…</p>
<p>Szegény király, szegény koronás király.</p>
<p>És ha meghalsz?</p>
<p>Ha Isten megengedi, hogy olyan halálod legyen, minő embernek
szokott lenni, ha a föld beveszi csontjaidat, azon a helyen nem fog
megteremni Istennek semmi virága, puszta lesz az; megátkozott porod
miatt messze téren kivesz minden, a mi zöld, s századok mulva a
késő nemzedék, hol kopár fűtelen tért talál, arról fogja tudni,
hogy oda egy király van temetve.</p>
<p>A népek pedig boldogok leendnek, s örömeik zaja nem hagyand
aludni mély sírod fenekén.</p>
<p>A templomokban sokáig fogják nevedet az imádságban emlegetni:
ott hol az árvízről, döghalálról s az Isten egyéb csapásairól van
szó.</p>
<p>És senki, senki nem fog megsiratní téged.</p>
<p>A gyávák megszünnek félni, a bátrak gyülölni tégedet; rokonaid
megszünnek szeretni és megtagadnak.</p>
<p>Elfeled mindenki, elmúlsz, elenyészel…</p>
<p>Szegény király, szegény koronás király!</p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_45" id=
"Page_45">-45-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>NEM SZERETEM A SÁPADT ARCZOKAT.</h2>
</div>
<p class="center">(1848. okt. 9.)</p>
<p>Túl vagyunk a Rubiconon. Felszedtük magunk után a hidat, hogy
vissza ne mehessünk.</p>
<p>Válaszfal van multunk és jelenünk között; az egyik álom, a másik
ébrenlét. Történeteik nincsenek egymáshoz kötve; az egyik
végződött, a másik kezdődik és nem folyik egymásból.</p>
<p>Túl vagyunk azon, hogy még valaha alázatos, hűséges, királyokban
hivő nép legyünk.</p>
<p>Számunkra csak kétféle jövendő lehet hátra.</p>
<p>Ha vesztünk, sorsunk két szóban le van írva, e két szó: halál és
rabszolgaság.</p>
<p>Akkor sem lesz királyotok többé; a szívtelen önkény fog ülni a
vérrel festett széken, s azt a koronát, mit eddig szentelt fej
viselt, zsámolyul fogja tenni jogtapadó sarkai alá.</p>
<p>Ki egymásra uszítja a népeket: hogy hosszú tusák után egymás
vérét vesztve erőtlenül hulljanak zsámolyához, könyörögve, mint
összemart ebek, hogy adjon nekik békét és kölcsönös lánczot.</p>
<p>Ez sorsa azoknak, a kik életben maradnak, ha veszténk.</p>
<p>De ha nyertünk… akkor…</p>
<p>Akkor eljönnek a számolás napjai.</p>
<p>A büntetés nem érheti azon népeket, kik ellenünk támadtak; hanem
azokat, kik őket ellenünk vezették. <span class="pagenum"><a name=
"Page_46" id="Page_46">-46-</a></span></p>
<p>… Jaj nekünk, ha azt hiszszük, hogy van még egy harmadik jövendő
szép csendes megnyugtató eszmékkel tele, mely nekünk is boldogságot
adjon, ellenségeinket is kielégítse.</p>
<p>Jaj nekünk, ha azt hiszszük, hogy minket zsarnokaink még
szeretni fognak.</p>
<p>Szeretni akkor, ha megalázzuk őket; holott akkor sem szerettek,
mikor felmagasztalók.</p>
<p>Vagy szeretni akkor, ha ők törnek le minket: holott akkor sem
szerettek, midön féltek tőlünk.</p>
<p>Jaj nektek, kik még most is bízni tudtok: elsők lesztek, kik
kétségbe fogtok esni.</p>
<p>Jaj nektek sápadt arczok emberei, kik azt mondjátok: még nincs
ideje… még tíz év kell rá, még várni fogunk…!</p>
<p>E tíz évet nem fogjátok megérni.</p>
<p>Ellenségtek nem mondja: hogy még tíz év kell rá, hogy titeket
kiírtson.</p>
<p>Holnap, vagy ma, vagy egy óra múlva, mihelyt úr lehet, ismét
fejetek fölött a pálcza. Ti meg nem csaljátok őt, mint ő megcsalt
titeket. Ti hiába mondjátok neki: hogy őt teljes életetekben
szerettétek, nem fogja elhinni, mint ti elhittétek neki. Olvassátok
meg a történetet, akadtok vérrel írt sorokra, mikből
megtanulhatjátok: hogy midőn a királyok legyőzték alattvalóikat,
kik szabadságukért küzdöttek, azoknak még a tejszopó gyermekeit is
legyilkolák. Vagy azt hiszitek, hogy azóta a királyok jobb
erkölcsöket tanultak? Kárhozott, a ki emberben hiszen!</p>
<p>Napok, órák és perczek vannak számotokra hátra.</p>
<p>Hét hónapot elpazarolt az új életből emberben-hivéstek.
Megalkudtatok-e a sorssal, hogy még új hét napot adjon a
sárbavetett időhöz?</p>
<p>Szabadság Istene! Ha egy Martinovicsnak, ha egy Szentmarjainak
hét hónapot adott volna a sors, hogy cselekedjék az alatt, a mit e
honra üdvösnek, jónak <span class="pagenum"><a name="Page_47" id=
"Page_47">-47-</a></span> talál, kezébe adta volna az ország
kormányzatát, a nemzet bizalmát, milliók egyetértését, magyar
pénzt, magyar hadseregeket, szabadsajtót, szabad szólásjogot, s a
mi legfőbb: ellenségeink széttört, megalázott erejét; mit tett
volna az ennyi drága idő alatt!</p>
<p>Midőn bátor lelke volt tenni, szólani, izgatni, ezreket
egyesíteni egy közös czél kivitelére akkor is, mikor azt tette egy
elnyomott országban, titokban, minden perczben fejét koczkáztatva,
nem tudva: hogy kit barátjának hisz, nem lesz-e árulója? nem bírva
sem pénzt, sem fegyvert, csak szabadulni vágyása kétségbeesett
érzetét, mikor minden kimondott szónak, minden leírt betűnek bírája
volt és bakója: s még sem sápadott el azt leírni, azt
kimondani…!</p>
<p>S ti, kiket most a szerencse tenyerére vett, még mindig féltek,
még mindig kétkedtek kimondani a szót, melyet megvédeni fegyver van
kezeitekben, midőn a szabad szó kimondásával nem a gyalázatos
vérpad, nem a vérvörös bakó, hanem a dicsőséges nyilt harczmező s a
sápadt ellenség áll szemben? Midőn szólani lehet az egybegyült
néphez, ki <i>halál</i> helyett <i>életet</i> dörg vissza
szavaitokra! Midőn írni lehet s bátran alá tenni neveiteket? Ti
hazám fiatal költői, kik míg apró csecsebecsékről kellett szólani,
ezerenként álltatok elő s most midőn itt volna az ideje, hogy azok,
kiknek lelkében Isten ihletésének szikrája ég, menjenek azzal
világot és lángot gyújtani a népek lelkében, most hallgattok, mint
viharban az erdei madarak?</p>
<p>Nem szállt-e reátok az Isten szent lelke?</p>
<p>Hajdan tizenkét egyszerű ember képes volt a világ minden hamis
isteneit legyőzni a kettős tüzes nyelvnek erejével. Most nem
akadna-e tizenkét apostol, ki az újabbkor álisteneit leverje
trónusaikból?</p>
<p>Nem jött-e el hazátok Messiása? Nem láttátok-e csodatételeit,
nem láttátok-e mint aludt szavaira a bálványok oltárain az áldozat
tüze? s mint gyuladt örökké <span class="pagenum"><a name="Page_48"
id="Page_48">-48-</a></span> égő láng a nép szívében a szabadság
istenének tiszteletére?</p>
<p>A szabadság megváltója megkezdte újvilágteremtő bucsújárását:
föl, ki magában a tűzlelket érzi! nem eljövendő többé: jelen van az
idő, mely Isten országát meghozza a földre: menjetek szét és
tanítsátok meg a népeket: <i>hogy Isten minden emberek fölött van
és ember nincsen emberek fölött!</i></p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_49" id=
"Page_49">-49-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>KESERŰ HANGOK.</h2>
</div>
<p class="center">(1848. nov. 12.)</p>
<p>Annyi ember lesz földönfutóvá!</p>
<p>Annyi becsületes férfi, ki honát és a szabadságot imádta, veszté
el hazáját, de nem a szabadságot.</p>
<p>Kizavarta őket anyai fészkükből a koronázott bűn, a hű polgárok
vándor madarakká lettek. De jön még tavasz, melyben a vándor
madarak fészkeikbe ismét visszatérnek s futni fog a zsarnok s nem
fogja követni senki, csak gyilkos tetteinek kisértő emléke.</p>
<p>És azok, kiket a szolgák királya hontalanokká tett, találni
fognak egy közös hazát, hol tán inséggel fognak küzdeni, de nem
rabszolgasággal.</p>
<p>A szabadság vándorai mindenütt feltalálják egymást Legyen e hon
Francziaország vagy Magyarország, az olaszföld vagy a Kaukasus, ott
találkozni fognak azoknak arczai, kiknek lelkei együtt jártak a
szabad eszmék szellemországában, s azon föld, mely őket befogadja,
szent lesz az emberek és az Isten előtt, határait sem zsarnok, sem
szolga át nem fogja lépni. Ott lesz a szabadság Jeruzsáleme,
melyhez a tiszta lelküek messz e földről vándorolni fognak, ott
fogják őrizni a legyilkolt népszeretet örök frigyládáját, onnét
fognak szétmenni hirdetni a népeknek, hogy a szabadság Jézusa nem
halt meg, hanem föltámadott!</p>
<p>Talán a te földed lesz az én hazám! mely hivatva van
<span class="pagenum"><a name="Page_50" id=
"Page_50">-50-</a></span> arra, hogy vérrel kereszteltessék meg s
jövendő neve <i>minden szabad népek hona</i> legyen.</p>
<p>Forr, gyűlöng határaidon belül a népség, minden ajku nemzet,
melynek szabadsága össze van tiporva, siet szent földekre: kezében
fegyvert hoz, szívében lázas keserű érzeményt: a boszú
reményét.</p>
<p>Országod szívében, fővárosod utczáin naponta harczi zene mellett
idegen férfiak fegyveres csoporti vonulnak, fiaid táborába
sietve.</p>
<p>Lengyelek, olaszok, tyrolok, francziák, németek esküsznek szent
zászlóid háromszíne alá.</p>
<p>Kiket kiűzött minden országból a koronás önkény, itt jönnek
össze, ide vonja őket szabadságuk közös veszedelme, a közös
elkeseredés.</p>
<p>Tehát itt jönnek össze a vándormadarak…</p>
<p>Tehát itt lesz a véres oltár, melyen vagy a szabadság hősei,
vagy annak zsarnokai fognak megáldoztatni…</p>
<p>… Óh kedves szép hazám! Kedves – édes – hazám!…</p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_51" id=
"Page_51">-51-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>A FORRADALMAK METEMPSYCHOSISA.</h2>
</div>
<p>A franczia forradalom okai voltak: az aristocratia romlott
erkölcsisége, az udvar zsarnoksága, több mint egy milliard
status-adósság. Nem így van-e most? Ugyanazon okok: ugyanazok a
következmények.</p>
<p>Mi volt akkor XVI. Lajos? Egy trónba festett király – király,
mert korona alá született, különben gyönge fejű ingatag ember,
környezetének bábja, gyermek, kinek kezébe kést adtak: – ugyanaz, a
mi ötödik Ferdinánd. – Ugyanazon koronás személyek.</p>
<p>Az 1789-iki országgyűlési küldöttek nagyobbára a szegényebb
rendből származtak, az 1848-dikiak szintén.</p>
<p>A harmadik néposztály képviselői akkor is egy bálteremben
tartották az országgyűlést, mint most.</p>
<p>Ezen gyűlést parancs által akarta a király feloszlatni, melyre
Mirabeau azt felelte: hogy őket csak szuronyok fogják elűzhetni.
Emlékezzetek Lamberg gróf esetére.</p>
<p>Lajos király, mikor a nemzetőrség felett szemlét tartott, e
szókat hallá kiáltatni: «vive la nation!» Ferdinánd királynak épen
ily alkalommal a nép Fuchsliedet énekelte.</p>
<p>Amott Foulont, itt Latourt akasztotta fel a nép a forradalom
előtt, mindkettőt lámpásfára, mindkettőt a városház előtt. XVI.
Lajos Versaillesban, V. Ferdinánd Insbruckban zárta el magát
népeitől, mindkettőt kényszeríteni kellett: hogy fővárosába
visszatérjen.</p>
<p>Október hatodika volt 1789-ben midőn a párisi nép reggeli 5
órától déli 12-ig XVI. Lajos testőrségét felkonczolta. <span class=
"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> Október
hatodika volt 1848-ban, midőn a bécsi nép reggeli 5 órától déli
12-ig ugyanazt tette Ferdinánd zsoldosaival. Akkor Orleans herczeg,
most István herczeg volt, kit a forradalom trónussal kinált,
mindkettőt megfosztá e kilátástól a király futása.</p>
<p>XVI. Lajos úgy futott, mint V-ik Ferdinánd.</p>
<p>E percztől fogva respublica volt mind a két ország.</p>
<p>Ötszázhetvenhét nap múlva XVI. Lajos a guillotin alatt
elvérzett…</p>
<p>Királyok! koronás emberek! Miért nem olvassátok a történeteket,
miért nem olvassátok azon rémséges sorokat, mik egy koronás király
vérével vannak írva?</p>
<p>Hajh e sorok után hány vörös lap van még! A vörös sorokban
mennyi polgári vér! a fehér sorokban mennyi keserű köny!</p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_53" id=
"Page_53">-53-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>DIPLOMATICUS BAROMETRUMOK.</h2>
</div>
<p>Az ember akár keresi, akár nem, minden nyomon talál olyan
embereket, a kinek a képéről menten leolvashatja: hogy mi történt a
világban, jó-e, vagy gonosz.</p>
<p>Ezek: ha valahol ütközetet nyertünk, ha valami jó hírt hallani,
mindjárt a fellegekre kapaszkodnak s oly képet csinálnak hozzá,
mint mikor az új prókátor az első forumon kedvező itéletet kap. Nem
lehet szóhoz jutni tőlük.</p>
<p>Pedig ám még hátra van a sok apellata, az oppositio és a
novum.</p>
<p>Ha pedig valahol a szokottnál erősebben megraknak bennünket,
olyan hosszú képeket vágnak hozzá, mintha már itt volna a világ
vége, lamentálnak úton-útfélen, búsulnak, hogy az embernek szinte
megesik a szíve rajtuk s ijesztgetik azokat is, a kik nem akarnak
félni.</p>
<p>Pedig, édes hazámfiai, ehhez hozzá kell szoknunk.</p>
<p>A háború olyan dolog, a hol egyszer minket ütnek, egyszer mi
ütünk mást.</p>
<p>Egyszer-másszor ütközetet vesztünk, de még azért nincs ott a
minden napok vége.</p>
<p>Veszthetünk eldöntő csatákat, de még azért nem veszett el
Magyarország.</p>
<p>A szerencse fordul, kik ma alul vagyunk, holnap lehetünk felül
és ha sem ma, sem holnap nem lenne szerencsénk, egyszer csakugyan
mink fogunk győzni. <span class="pagenum"><a name="Page_54" id=
"Page_54">-54-</a></span></p>
<p>Nem férfi, nem becsületes ember, ki e reményt eldobja
magától.</p>
<p>Elfoglalhatnak tőlünk nyomról-nyomra minden talpalattnyi földet
a magyar határból, de azért Magyarország nem lesz meghódítva.
Bevehetik országunk fővárosát, de még azért ott nem lesz vége
Magyarország históriájának. Mentül összébb szorítanak bennünket,
annál bizonyosabbak leszünk: hogy <i>szét</i> nem vernek
bennünket.</p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_55" id=
"Page_55">-55-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>A PESTI HIRLAP PROGRAMMJA.<a name="FNanchor_5" id=
"FNanchor_5"></a><a href="#Footnote_5" class="fnanchor">5)</a></h2>
</div>
<p class="center"><i>A Pesti Hirlap leendő szerkesztőségének
nyilatkozata.</i></p>
<p class="center">(Életképek, 1848 decz. 3.)</p>
<p>Itt az ideje: hogy hazánk ügyeinek vezérletét emancipáljuk a
véletlen és vakesetek befolyása alól.</p>
<p>Eddigelé a körülmények jó vagy rossz fordulatai tanítottak
bennünket elhatározottaknak vagy óvatosaknak lenni. Minden új nap
új arczot adott politikai mozgalmainknak s legnevesebb organumaink
egyedül a napi politika változékony jellemét iparkodtak
visszaadni.</p>
<p>Ez másként mindekkorig nem is lehetett. Saját jövőnk
tervezetéről oly kevéssé tudtunk valamit, mint
ellenfeleinkéről.</p>
<p>Most, miután ellenfeleink végczélja előttünk ismeretes, nagy
ideje, hogy magunkat sorsunk urává tegyük s törekvéseink központját
kijelölve, mindent, mi a körülmények szerint mellettünk, vagy
ellenünk történik, a végeredménynek alárendelve, terveinkben az
által sem siettetve, sem gátolva ne legyünk.</p>
<p>A mit ezentúl teendünk, úgy kell tennünk, hogy annak necsak a
pillanatra, de örök-mindenkorra hatása legyen. <span class=
"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span></p>
<p>Rendeznünk kell ügyeinket előre, nyugodtan, hogy mindenki
láthassa: mikép nem egy kalandos episodot, hanem egy új életre hivó
epochát akarunk előkészíteni nemzetünk számára.</p>
<p>A <i>szabadság</i> és <i>nemzetiség</i> neveit vettük
zászlóinkra; számukra bizonyossá kell tennünk a győzelmet, nehogy
valaha megátkozzák e két szent nevet azok, a kik bennök hittek.</p>
<p>Terveink alapokra vannak építve, miket az események, bárminők
legyenek is, csak szilárdítani fognak.</p>
<p>Ellenfeleink megtanítottak bennünket, mint lehet felhasználni a
nép lelkületét, fogékonyságát, a sajtó erejét, a katonaság
szellemét, hely- és nemzetiségi érdeket, külesemények szövetségét;
– mi eltanuljuk tőlük e fegyverekkel bánást, s azokkal fogjuk őket
leküzdeni; mi ismerni fogjuk azon mérgek antidotumait, miket
halálunkra főztek.</p>
<p>El vagyunk készülve minden balesetre: vesztett csatákra, –
elleneink ravaszságára, – saját jószívü ügyetlenségeinkre,
megbizottaink hitszegésére, mindenre, a mi leverő, de soha sem
fogjuk a pillanat veszteségét évek kárával pótolni vissza, soha
alkudni, soha feladni elkezdett harczunkat, soha az elcsüggedésnek
egy hangját le nem írni.</p>
<p>Ellenségünk megverhet, de zavarba nem hozhat soha.</p>
<p>El vagyunk készülve másfelől mindenre, mit az Istenség keze
számunkra kedvezőt fog hozni; a nélkül, hogy túlbizakodottság
mámorában oly lépésre hagynók magunkat csábíttatni, mely a győzelem
eredményét ránk nézve paralyzálná.</p>
<p>Ezért előre határozottan kimondjuk: hogy bárminő áldozattal
küzdendjük is le a terroristicus absolutista pártot, új
terrorismust nem fogunk tanácsolni soha, mely később, vagy korább
megboszulja önmagát.</p>
<p>Ellenfeleink a felizgatott nemzetiségek természetelleni
harczából szívják kölcsönzött erejöket. Nekünk azon kell lennünk,
hogy e kútforrás mentől hamarább kiapadjon. <span class=
"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span></p>
<p>Békét, rendet szerezni saját földünkön, áldozattal s ha úgy nem
lehet, fegyveres erélylyel, de békét és nem terrorismust, mint
amazok ott Bécsben s Lembergben és mindenütt: hol lábaiknak véres
nyoma látszik.</p>
<p>Oly hatalom, mely anarchián alapul, sokáig nem tarthat. Igen jól
látják ezt elleneink magok is, mert már is oly elemeket
támasztottak fel védelmükre, melyek nemsokára tulajdon urokat
fogják eltemetni: a népek szabadságérzetét. Ez lesz a kétélü
fegyver, mely nemsokára annak fejére fog visszacsapni, ki azt
kiköszörülte. De ők csak percznyi életre számítottak, – ők a
kétségbeesés jelenjét élék.</p>
<p>Látszik, hogy semmit sem akarnak unokáiknak hátrahagyni, mint a
népek átkát s a trónok romjait.</p>
<p>Jövője csak a mi ügyünknek van, azért úgy kell intéznünk
jelenünk minden mozzanatát, mint ki örök életet készít elő magának
s a halált lahetetlennek tartja.</p>
<p>S ez, mit a nemzet előtt ki kell mutatnunk: hogy ügyünk győzelme
nem kétséges kimenetelü ábránd, mely alatt mindenki saját
önérdekeit hiszi rejleni, hanem egy határozott elengedhetlen eszme:
Magyarhon független <i>egysége</i>.</p>
<p>Ezt nekünk tudnunk kellett, mielőtt a szabadság-harczot
megkezdők s ki kell mondanunk, mielőtt az be lenne végezve.</p>
<p>Lehetnek szomorú catastrophok e harcz alatt, de végeredmény
nemzetiségünk győzelme leend.</p>
<p>Ügyünk igazságát látja az isten, de arra: hogy azt Európa népei
is meglássák, győzelem kell, azt csak győzelmünk bizonyítandja
be.</p>
<p>S ez – hiszszük istenünk – nem soká fog késni.</p>
<p>Eszméink nyilvánítására e lapok fognak organumul szolgálni. A
sajtó a leghatályosabb szövetség, mely kapocsban tartja a
rokonelvüek szétszórt seregét s melynek nyilatkozatai, mint
villanyütés, egy perczben hatják keresztül az egész nemzetet; s míg
irányának becsületessége <span class="pagenum"><a name="Page_58"
id="Page_58">-58-</a></span> s üdvös volta belátható, míg nem ámít
és nem szenvedélyeskedik, a sajtó az őskori próféták és apostolok
személyét képviseli.</p>
<p>Ha isten úgy akarja: hogy e nagy és szent törekvést egykor
teljesülve lássuk, övé legyen és hazánké a dicsőség. Ellenkező
esetet soha hinni nem fogunk, megérni nem akarunk.</p>
<p>A mit mi el nem érünk, el fogják érni utódaink, a mit mi nem
élvezénk, élvezni fogják ők, nekünk így kell vetnünk örök
nyugalmaink ágyát: hogy onnan unokák átka fel ne zavarjon.</p>
<p>Sokat kell tennünk, minek nem a mostani nemzedék fogja hasznát
venni, melynek magasztos hivatása bünhődni a multakért és fáradni a
jövőért és nem élvezni a jelent.</p>
<p>Adja ég, hogy e szent hivatását betöltse.</p>
<p>Lapunk részletes szerkezetéről még újév előtt bővebben fogjuk
értesíteni elv- és hontársainkat.</p>
<p>Pest, nov. 30-án 1848.</p>
<div class="figright">
<p><i>Jókai Mór,</i><br />
a Pesti Hirlap leendő szerkesztője.</p>
</div>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_59" id=
"Page_59">-59-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>A KÖZLÖNYBŐL.</h2>
</div>
<p class="center">1849.</p>
<p class="center">Magyarhon népei!<a name="FNanchor_6" id=
"FNanchor_6"></a><a href="#Footnote_6" class="fnanchor">6)</a></p>
<h3>I.</h3>
<p>Úgy legyen rajtunk Isten áldása, a mint tinektek igazat fogunk
mondani s legnagyobb áldása legyen az: hogy ti elhigyjetek
szavainkat.</p>
<p>A mit tinektek mondunk, a mit számotokra leírunk, a mindenható
ítélőszéke előtt legyen mondva és leírva.</p>
<p>Hallja meg az Isten, hallja meg a nemzet igazságunk szavát s
legyen ég és föld bírája fölkarolt ügyünknek s hozza meg reánk
itéletét, oly igazságosat, oly részrehajlatlant, minőt csak Isten
és nemzet hozhat. <span class="pagenum"><a name="Page_60" id=
"Page_60">-60-</a></span></p>
<p>Országunk feje, a király, ki magát ellenségünkké tette, idézett
bennünket e törvényszék elé, mindőn bennünket pártütőknek
nevezett.</p>
<p>Mi megjelenénk e törvényszék előtt, s higgadtan, komolyan, mint
illik férfiakhoz, kik egy nemzet nevében szólanak s kiknek szavait
nemzetek hallgatják, felelünk e vádra.</p>
<p>Mi nem vagyunk, mi nem voltunk pártütők soha.</p>
<p>Nem egy párt, nem egy felekezet, nem egy nemzetiség érdeke az,
melyet mi védünk; egy alkotmány az, mely mindenkié, ki ez ország
földén lakik: magyar, szláv, vagy oláh; óhitü vagy protestáns; úr
vagy szegény.</p>
<p>Ez alkotmányt mi nem kértük, nem kaptuk a királytól.</p>
<p>Miénk volt az, mióta e földet Magyarhonnak híják! azon frigyláda
ez, melyre a királyok esküdtek, mely egy a nemzet életével,
összetartó kapocs egy ország népei közt, egyesek jogainak
biztosítéka, mely úr a király és a nemzet fölött. <span class=
"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span></p>
<p>Ki ez alkotmány ellen föltámad, az a pártütő.</p>
<p>Mi ez alkotmányt védni, a király megsemmisítni fogott fegyvert.
S mégis a király minket nevez pártütöknek, s mi mégsem neveztük a
királyt pártütőnek soha.</p>
<p>Midőn Isten kegyéből viruló hazánkat tulajdon jobbágya a
polgárháborúval támadta meg, a király e lázadót nyiltan pártütőnek
nevezte, s bennünket felhivott fegyveres önvédelemre a belháború
támasztója ellen; s most a király ugyanezen pártütőnek megkezdett
harczát folytatja ellenünk, ugyanazon seregeket küldi országunkra,
melyeket saját királyi szavával pártütőkké bélyegzett.</p>
<p>S mégis a király minket nevez pártütőknek, s mi mégsem neveztük
a királyt pártütőnek soha.</p>
<p>Országunk vérbe, lángba van borítva: a népfajok egymással írtó
háborút viselnek, névtelen szörnytettek kiáltanak az égre. Ki
idézte elő ez iszonyú harczot? Kinek szavára támadtak egymásra a
századok óta nyugvó elemek? Nem királyi parancs gyújtá-e meg a
lángokat, <span class="pagenum"><a name="Page_62" id=
"Page_62">-62-</a></span> miket most emberi kéz eloltani nem bír,
nem a királyi czímer volt-e a vérengzők megismertető jele? Nem
segítette-e őket a király pénzzel és fegyverrel és tanácsadással
emberiség-szennyező dulongásaikban? S nem nevezték-e a gyilkosokat
a király személyének helyettesítői testvéreiknek, barátaiknak? S
mégis a király minket nevez pártütőknek, és mi mégsem neveztük a
királyt pártütőnek soha!</p>
<p><i>Nem neveztük őtet annak, mert nem akartuk elzárni a kibékülés
útját.</i></p>
<p>Egy nemzet nem másíthatja meg szavait, mint egyes emberek.</p>
<p>Kit a nemzet egyszer pártütőnek nevez, azt többé királyának nem
nevezheti, az iránt többé más viszonya nem lehet egyéb, mint a
birónak a vétkező iránt. És a magyar nemzet még nem nevezte
királyát pártütőnek. Még akkor sem, midőn általa annak neveztetett,
s midőn azt önmentségére kellett volna kimondania. <span class=
"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span></p>
<p><i>Mert becses volt előtte a polgárvér; mert meg akarta óvni
hazáját a háború pusztításaitól, s mert imádta hazáját jobban, mint
a dicsőséget</i> s inkább akart érte áldozni, mint neki sebeket
szerezni.</p>
<p>Ime, mielőtt a harczot elfogadtuk volna, megkisértők a kibékülés
útját. Nem kértünk semmit, a mi nem a mienk s igértünk áldozatot
mindenből, kivéve alkotmányos jogainkat. Ajánlatainkat nem volt ki
elfogadja.</p>
<p>Dicsvágyó hadvezér, kinek eleme a háború, kihallgatta
békeajánlatainkat, és visszavetette. Elutasított bennünket a
harczok itélőszéke elé. Mi számot vetettünk magunkkal, megmértük
erőnket s kiálltunk a síkra. Nekünk nem lehetett az elég: hogy
<i>igazságunk</i> van azt tenni, a mit teszünk, azt is kellett
tudnunk, hogy <i>erőnk</i> van hozzá. S e tudatunkban nem
csalatkoztunk.</p>
<p>Erő, akarat, lelkesedés, maga a sors biztatólag jött elénk. De a
mint a nehezebb napok elcsüggedésre, úgy a derültebbek
elbizottságra nem ragadtak bennünket. <span class=
"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span></p>
<p><i>Mi még most is azt mondjuk: mi nem akarjuk a királyt
trónjától megfosztani, hanem azt akarjuk, hogy teljesítse
kötelességét, a mi egy király kötelessége.</i></p>
<p>Ezt mondjuk mi az eldöntő csaták előtt. Még nem dült el a harczi
koczka, még nem jött el a minden napok vége, még van idő megállni.
De mi a harcz kezdetén lehetséges volt, az nem fog az lenni a harcz
végén.</p>
<p>Mi ha vesztünk, mindent elvesztünk; de a király is mindent
elveszthet, ha a sors számára vetett vakot. Néki a mi
veszteségünkből semmi haszna, nekünk az övéből semmi sincs. És a
harcz kimenetele kétséges.</p>
<p>Mi féltett kincsnek tartjuk alkotmányunkat ily kétséges
kimenetelre koczkáztatni s óhajtjuk: hogy a király is tartsa ily
féltett kincsnek koronáját. Mi a harczot nem kezdtük, mi a harczot
nem dicsvágyból fogadtuk el, <i>mi megtámadott alkotmányos
jogainkat védni fogtunk fegyvert, s mihelyt azok biztosítva
leendnek, megszününk áldozni a nemzet vérével, s legyen bárki, ki
Magyarországot hitünk és meggyőződésünk szerint boldogítni</i>
<span class="pagenum"><a name="Page_65" id=
"Page_65">-65-</a></span> <i>bírja, helyt adunk neki az ország
kormányán; más föltétel alatt soha és senkinek.</i><a name=
"FNanchor_7" id="FNanchor_7"></a><a href="#Footnote_7" class=
"fnanchor">7)</a></p>
<h3>II.</h3>
<p class="right">Debreczen, 1849. február 8.</p>
<p>E napokban egy oly tüneménynek voltunk szemlélői nemzetünk
életében, mely lelkünket annyi sebhedés után a vigasztaló szó
csodaerejével érinti újra.</p>
<p>Honunk azon vidékeiről, miket az ellenség megszállott, jöttek
több rendbeli követségek a honvédelmi bizottmányhoz, hűségüket,
ragaszkodásukat a nemzet ügyét képviselő kormányhoz
nyilvánítandók.</p>
<p>Messze útról, számtalan veszélyen keresztül, eljöttek megmondani
Magyarhon kormányának: hogy az a nép, mely őket diadalünnepeiken
zászlókat lodogtatva fogadta, nem hagyta el őket a veszélyek
próbaidején, hogy csak egy intést, csak egy buzdító szót vár tőlük,
s mint egyetlen Isten-erejű kar fog seregestül föltámadni s
<span class="pagenum"><a name="Page_66" id=
"Page_66">-66-</a></span> követni a legelső zászlót, melyre
szabadságának jelszava van írva, s ha mindenki elhagyná is e hazát,
ők nem hagyják el azt soha, s ha mindenki eladná is szabadságát,
tőlük csak az élettel együtt lehet azt elvenni.</p>
<p>Nem! Ilyen népet nem lehet meghódítani.</p>
<p>Elöntheti határainkat az ellenség tengerhatalmával, de nem
öntheti el szíveinkben a honszeretet lángját, mely fiúról-fiúra
marad s megőrzi a nemzetet a meghalástól. E nép élete és halála
többé nincs emberi kezekben. Kik együtt tudnak tartani, midőn vezér
nélkül maradnak, kik nem hagyják el a zászlót, midőn a szerencse
elhagyta, kik bízni tudnak a kétségbeesés óráiban, kik a veszély
közepett emelnek kardot, kiáltva: nemzet ne hagyd magad! megvédnek
fiaid! azokkal Isten van, azokon ember nem vehet hatalmat.</p>
<p>Mi lelkünk belső nyugalmával merjük kimondani, hogy e nemzet
élete többé nem függ emberek éltétől, nem a mi életünktől.</p>
<p>A mi éltünk lehet a nemzet javára, a nélkül, hogy halálunk
kárára leendne.</p>
<p>S ha napjaink számlálva vannak, akár milyen legyen <span class=
"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> is azoknak
vége, dicső vagy dicstelen, e nemzet napja azért még fönmarad, s ha
mi alászállunk, támadnak helyettünk jobbak és erősebbek, mint mi
valánk, s ez, úgy hiszszük, magas vigasztalás a halál órájában.
Veszthetünk csatákat, de a nemzetet nem. Elfoglalhatják várainkat,
városainkat, de nem népünk szivét. Bátran nézhetünk sirunk
fenekére, ott nem fogjuk a nemzet koporsóját látni.</p>
<h3>III.</h3>
<p class="right">Debreczen, 1849. febr. 8.</p>
<p>A Wiener Zeitung nemrég egyik számában prostituálja a magyar
kormányférfiakat, arra figyelmeztetve a közönséget, hogy e férfiak
szökni készülnek Magyarországból, s e végett közli személyes
leirásukat, hogy őket mindenki <span class="pagenum"><a name=
"Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> rögtön elfoghassa. Azt nem
csodáljuk az érintett osztrák kormánylapban: hogy becsületes
emberekről magának nem szerzett fogalmat, bennünket kalandoroknak
fest maga előtt, kik szöknek, ha buktak, s nevet, nemzetet és
jellemet tudnak változtatni, mint szinpadi ruhákat; miért hinne ő
akárkit is jobbnak Metternichnél vagy Lajos Fülöpnél? Hanem azon
jámbor gondolat érdemel itt figyelmet, miszerint elleneink
Magyarország meghódítását, a szabadságharcz legyőzését oly
véghezvitt dolognak tartják, mely után már nem következik egyéb,
mint a vezérek megszökése?</p>
<p>Az ilyen hirek csak a börzepapirosok kedveért iratnak. Vagy tán
volna, a ki azt hinné: hogy a vezérek el fogják hagyni a csatatért,
midőn seregeik öt helyen állanak még zászlóik körül? Midőn a nép
elkeseredése még a legyőzöttekbe is új lelket önt, midőn a nemzeti
zászlók még meg sem rongyolva lobognak váraink ormán: <span class=
"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span> midőn a
harczi koczkán, mit a tegnap elveszt, azt a holnap visszanyeri,
ilyenkor kecsegteti magát valaki azzal: hogy a vezérek el fognak
szökni?</p>
<p>Nem vége ez még; csak kezdete a harcznak.</p>
<p>De ha vége volna is.</p>
<p>Ha mindaz teljesülne is, mire istenhivő lélek gondolni sem
képes, ha szabad volna annak megtörténni, hogy a gonoszak a
becsületeseken, a gyávák az erőseken diadalmaskodjanak, ha veszve
volna minden, szabadság, s haza és a remény azokat valaha
visszanyerhetni és ha volna akkor még egy másik Magyarország, mely
azokat, kik itt élni nem akarnak, keblébe fogadja, ne várjátok:
hogy e hon határait elhagyná egy is azok közül, kiknek szava a
szabadság eszméit életre költé.</p>
<p>Nézzétek meg a népet, mikor bejött a császári hadsereg fehér
szalagokkal fövegén, volt-e egy is, ki elébe <span class=
"pagenum"><a name="Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> ment kezet
nyújtani, volt-e ki biztató szóval fogadta, volt-e ki megtagadta
magyar lételét? Sehol, senki.</p>
<p>S ők, kik a népnek szakasztott közepéből nőttek a nemzet
kormányára, ők ne hasonlítanának-e az anyához, ki őket
felnevelte?</p>
<p>Nézzétek meg a hadsereget, midőn a császári kegyelem közéjök
szóratott, volt-e egy is ki meghunyászkodva le tette volna
fegyvereit, ki lábaihoz csúszott volna a hódítónak? Sehol senki. S
ők, kik midőn egyedül fegyvertelenül állottak is fegyvertelen
néptömeg élén, bátran léptek a trón zsámolyára, hogy az lépésüktől
megingadozott, számot kérni a nemzet életéről, ők sápadnának el
akkor, midőn mindenki arczát a harczvágy pirítja?</p>
<p>Ne vigasztaljátok magatokat azzal.</p>
<p>Irtózatos erő van a becsületességben.</p>
<p>A becsületérzés több embert itélt halálra, mint a törvényszékek.
<span class="pagenum"><a name="Page_71" id=
"Page_71">-71-</a></span></p>
<p>Mi készek vagyunk itéletére.</p>
<p>Azt nem tudjuk, hogy halálunk hol és mikor leend, betegágyban-e,
vagy csatamezőn, vagy a vérpadon? De hogy becsületes leend, arra
esküszünk.</p>
<p>A haza nálunk nélkül meg fog élni, de mi a haza nélkül soha.</p>
<p>Nekünk csak e földön van jövendőnk, vagy e föld alatt.</p>
<h3>IV.</h3>
<p class="right">Debreczen, 1849. február 8.</p>
<p>Ellenségeink azzal vélik a magyar népet magokhoz édesgetni, hogy
hadseregeikben szigorú hadi-fenyítéket tartanak.</p>
<p>Az igaz, hogy a mi seregeinkben ez nem történik mindenütt oly
szigorúsággal.</p>
<p>S mégis a nép derült, vidám arczot mutat, ha honvédeinket
<span class="pagenum"><a name="Page_72" id=
"Page_72">-72-</a></span> látja közelítni, eltűri a hadfi
csintalanságát: de sötéten marad és elzárkózik, ha amazok jönnek, s
kárba vész rajta a kényszerű hizelgés.</p>
<p>Imádjátok a népet! Isten fönséges arczát nem egyes emberek,
hanem népek hordják.</p>
<p>Látjátok: e népnek nem fáj az, hogy kenyerét elveszik, nem
bánja, hogy fut, fárad, adózik, még véréből is tizedet fizet: Isten
neki, a hazáért teszi, éhezik, nélkülöz, sebeit kötözi és büszke
reá. De fáj neki az: hogy elveszik szabadságát! Nincs kárpótlás,
nincs kérlelés, melyért azt elfeledje. Nem bánja, ha vagyona
elpusztul, nem bánja ha szegény emberré lesz, de a hazáért,
láthatlan szentségért tud érezni, de rabszolga lenni nem tud, nem
akar.</p>
<p>Az ilyen népet nem azzal kell az ellenség elé vinni, hogy az
majd falvait égetendi föl s gyermekeit gyilkolja le; hazáról kell
beszélni ennek és a szabadságról. <span class="pagenum"><a name=
"Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> E szókra fel fog dobogni
kebele, mert ott nemes szív lakik s oda nem hatnak földhöz ragadt
eszmék.</p>
<h3>V.</h3>
<p>Windischgrätz több proclamatiói egyikében azzal vádol bennünket,
hogy kormánybiztosaink által meg akartuk mérgeztetni a győri
élelmiszereket.</p>
<p>Ha volna kormányunk vezetői közt valaki, kiről ily intézkedést
feltehetnénk: ha elhihetnők, hogy ilyesmi csakugyan kisérletbe
vétetett, bizonyára e szándék védelmét nem vállalnánk magunkra.</p>
<p>Az immoralitást nincs mivel menteni. De mi ezt rágalomnak
nyilvánítjuk.</p>
<p>Kormányunk ilyesmit nem parancsolhatott!</p>
<p>Ha tette valaki, a kormány helybenhagyása nélkül tette.
<span class="pagenum"><a name="Page_74" id=
"Page_74">-74-</a></span></p>
<p>Mi oka lett volna a kormánynak ilyesmit parancsolni?</p>
<p>Mikor hadseregei állanak az ellenséggel szemközt, mi oka lett
volna orgyilkosságra?</p>
<p>Lehetett volna-e ilyen parancsot kivinni? lehetett volna-e
eredményt várni tőle? És ha lehetett volna, minő eredmény leendett
volna az?!</p>
<p>A népjogok lábbal tapodása, szentségtörés az emberiség
törvényeiben, fölhivás minden bűnre, minden alacsonyságra.</p>
<p>A lelkesedés harczában a szent ügyről ily alacsonyság minden
zománczot letörölne.</p>
<p>Jaj volna nekünk, ha elleneink becsületesebbek tudnának lenni,
mint mi. És ha nem akarnának azok lenni, nem állana-e ugyan azon
fegyver hatalmunkban, melyet mi vettünk kezünkbe s kinek volna
akkor kedve egy harczot fölidézni, melyben azé a győzelem, ki
legtöbb alacsonyságot tud elkövetni? <span class="pagenum"><a name=
"Page_75" id="Page_75">-75-</a></span></p>
<p>Átkozott volna, ki a magyar nemzetet ily gyalázattal akarná
megbélyegezni.</p>
<p>E vád ellen a nemzet és minden becsületes ember nevében
tiltakozunk.</p>
<p>Ha akarta ezt valaki tenni, az nem lehetett magyar, nem lehetett
mi közülünk való.</p>
<p>És ha közülünk való volt, akkor komolyan igényeljük a
kormánytól, hogy ez ügyünket és nemzetiségünket megbecstelenítő
vádat szigorú vizsgálat alá vegye.</p>
<h3>VI.</h3>
<p class="right">Debreczen, február 8.</p>
<p>Pest elfoglalása mindenesetre próbaköve volt sok embernek. Még
pedig nem csupán a becsületesség próbaköve, hanem egyúttal az
okosságé is.</p>
<p>Azok, kik tőlünk átmentek az ellenséghez, csak két egyenlő
nagyságú rossz között választottak. <span class="pagenum"><a name=
"Page_76" id="Page_76">-76-</a></span></p>
<p>Megmutatta a következés.</p>
<p>Windischgrätz meghagyta nekik a meztelen életet, és jószágaikat
minden hódolatnyilvánítás daczára elfoglalta. És az
természetes.</p>
<p>Windischgrätznek emberekre nincs szüksége, hanem jószágaikra
igen. Embereket kap ő szilárdabbakat, okosabbakat,
becsületesebbeket tulajdon felei közt, mint kik mitőlünk, gyáván,
bűnbánó képpel vándorolnak hozzá. Ezeket egyszerűen kifosztja s
hagyja futni.</p>
<p>Ennél rosszabb azon esetre sem történhetett volna velök, ha a mi
seregeinkből, mint hadifoglyok estek volna, az ellenség kezébe. Ha
tökéletesen legyőzettünk volna akkor is csak azon nyomorú sors várt
reájok, a mit igy nyertek. És ha győzni fogunk, mi vár reájok
akkor?</p>
<p>Nem halál, mert hiszen <i>mi nem szennyezzük be polgárvérrel
ügyünket</i>. Ők élni fognak. De hát élet-e <span class=
"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> az, mely
legdrágább kincsét, a becsületet elvesztette? Nem nézhetni szemébe
a legkisebb embernek, ki becsületességében állhatatos maradt.
Gyávának, hazaárulónak neveztetni ismerőseitől. Kit rokonai
kerülnek, barátai nem ismernek, kire semmi nemesebb öröm nem vár a
világon többé. Az ilyen életnél jobb a halál. És ezt magok
szerezték maguknak. Fölfedték jellemök gyöngeségét a világ
alatt.</p>
<p>Elvesztették a fejöket, és épen akkor, mikor legjobban
féltették.<a name="FNanchor_8" id="FNanchor_8"></a><a href=
"#Footnote_8" class="fnanchor">8)</a></p>
<h3>VII.</h3>
<p class="right">Debreczen, február 8.</p>
<p>Mentül beljebb megyünk a harczi mozgalmakba, annál több adatunk
van arról meggyőződni: <i>hogy sem a császár, sem a praetendens,
sem tán maga az egész császári család nem factor a mostani
eseményekben.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_78" id=
"Page_78">-78-</a></span></p>
<p>Hogy a császári család személyileg nem vesz részt nagyobbszerű
politikai combinátiókban, az régi dolog, és mindég úgy volt. Vagy
capacitás hiánya, vagy testi gyöngesége, vagy hajlamok gátolták
ebben. Egyszóval ők mindég inkább hagyták magukat jó embereknek,
mint eszes embereknek nevezni s ez dicséretökre válik. Jelenleg is
a császár Prágában, a prætendens és István herczeg a Hradsinban,
mind a hárman hihetőleg orvosi felügyelés alatt vannak, Zsófia
herczegasszony az alatt Münchenben, János herczeg pedig
Frankfurtban mulat.</p>
<p>Mindannyian távol e mozgalmak színhelyétől, még tán hirétől is.
Azonban itt nem a dynastiát képviselő személyekről, hanem azoknak
érdekeiről van szó. Épen ezen érdekek nincsenek e háború
factoraiban képviselve.</p>
<p>Windischgrätz által ugyan sehogy sem. A dynastia érdekei:</p>
<p>1. Osztatlan ausztriai monarchia.</p>
<p>2. Statusadósságok letisztázása.</p>
<p>Lássuk; minő haladást tettek a császári vezérek ezen érdekek
elérése vegett?</p>
<p>Ausztria egysége meg van ingatva, annál jobban, mennél tovább
tart a háború.</p>
<p>Kik magukról azt mondják, hogy a dynastia érdekeit képviselik,
csak bontottak, a helyett: hogy egyesítettek volna.</p>
<p>Oly népségeket izgattak föl territorialis önállóság
követelésére, miknek historiai léte nem volt soha, oly <span class=
"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> kapcsokat
szakgattak széllyel, miket összeforrasztani többé nem birnak.</p>
<p>Eltépték Magyarországtól Horvátországot s igértek neki független
nemzeti lételt. Föllázították egy önálló Illyria követelésére.
Amott a szerbeknek veték oda a Banatust s adtak nekik zászlókat egy
támadandó új Szerbia kivivására. Erdélyt elszakították természetes
testvérétől, s lángba boríták, hogy egy soha nem létezett
Dacorománia égjen ki belőle. Erőszakos kényszerrel lázíták föl az
egymást soha nem gyűlölt nemzetiségeket, gyalázatos,
természetelleni, történetszennyező harczra. Ezek mind a bomlás
eszméi, nem az egyesülésé.</p>
<p>Jaj azon birodalomnak, mely maga magának belháborút készít, azt
táplálja, terjeszti, mint a bukást érző adós, akkor pazarol
legjobban, mikor már semmije sincs. Ha azok, kik a dynastia nevét
viselik szájukban, Ausztria egységére gondoltak volna, lehetetlen
hogy Magyarországot ily körülményekbe hozzák.</p>
<p><i>Ausztriának csak ott lehet középpontja, hol legtöbb ereje
van. Mutatják a tények, hogy a középpont Magyarország.</i></p>
<p>Elfoglalva minden oldalról nemtelen belháborúval, mégis annyi
erőkifejtéssel tudott fellépni az összes monarchia reá nehezülő
hatalma ellen: hogyha azt első találkozásra le nem győzte is, de
mindenesetre félelmes vetélytársul mutatta be magát.</p>
<p>Ha az ausztriai monarchia egy akart maradni, azon perczben,
midőn Magyarország alkuval kinálta; ennek pártfogását, nem
meghódítását kellett volna keresnie.</p>
<p>Hogy ez nem történt, azt igen jól tudjuk. Ausztria háborút
csinált békés tartományainak: hogy azokat szövetségeseiből
meghódítottaivá tegye. Itt világosan látható, hogy nem a dynastia:
hanem egyesek érdeke dolgozik.</p>
<p>Hódítással egyesített birodalom soha sem élt soká. Azon
fejedelem, ki midőn a szeretetet választhatná, a <span class=
"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> félelmet
választja kormánybotul, rosszul gondoskodik az utódjairól.</p>
<p>Pedig a habsburgi fejedelmi család mindég jól tudott gondoskodni
unokái jövendőjéről. E harcz fordulhat jóra, fordulhat rosszra, a
dynastiának csak kára van belőle.</p>
<p>Birodalma foltokra van tépve, tekintélye megingatva, székhelye
elpusztítva. Hogy ebből nem következik a birodalom egysége, azt
látja mindenki, beszél róla és cselekszik ellene.</p>
<p>De senki sem tesz ellene annyit, mint maguk a császári
hadvezérek.</p>
<p>Ausztriának statusadósságai vannak.</p>
<p>Ha ezeknek letisztázása a hadvezérekre van bízva, akkor ezek
ismét rosszul képviselik a dynastia érdekeit, ha egy beláthatlan
végü háborút kezdenek a tartományokkal. A háború költségbe kerül,
szaporítja az adósságot. A háborúi költségeket a legyőzött fél
viseli. De itt a legyőzött fél magának a monarchiának egy része; a
mit attól elvesz, magától veszi el, a mit azon pusztít, önmagán
pusztítja.</p>
<p>A tartományok inségre jutnak.</p>
<p>A harcz elfogja a munkáskezeket a földtől. A hadjáratok
fölemésztik az élelemfölösleget. Ipar és kereskedés pang és a
capitálisták kiköltöznek.</p>
<p>Az érczpénz lassankint eltünik.</p>
<p>A hadvezérek sarczolják a gazdagabb városokat.</p>
<p>Összelövették Milánót, össze Bécset, Prágát, Lemberget. Maga
Milanó százezer lakossal kevesebbet számlál, mint egy év előtt.
Olaszország pompás vízvezetői semmivé téve, kereskedése
pusztulásban. Galicziában éhinség, a Banátus depopulálva, falvai
leégetve, hidak, utak, folyók elrontva, – elzárva.</p>
<p>A népek minden oldalróli zaklatások által megfosztva a
munkavágytól. Mindenütt előkészületek egy általános
elszegényüléshez, mely, ha az osztrák generálisok terveikhez hívek
maradnak s azokat keresztül vihetik, <span class="pagenum"><a name=
"Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> okvetlenül be fog
következni. Ily tönkretevési procedura nem állhat érdekében egy oly
dynastiának, mely népei segítségével küladósságaitól akar
menekülni. <i>Mert egy belháború költségeit győztes, legyőzött
egyformán viseli.</i> Belháborút egy uralkodó család nem
folytathat, mihelyt azt haszonnal bevégezheti. Belháború nem ad
dicsőséget, sem hasznot az uralkodónak, még teljes győzelem esetére
sem. Az pedig, hogy valaki csupa vérengzési vágyból, tulajdon
haszna ellen tartományokat depopuláljon, ha emberi szenvedély volna
is, de bizonyára nem a habsburgi család szenvedélye. Itt egyesek
érdekei dolgoznak. Főszerepet visznek mindenesetre a cseh
aristocratia követelései. Még a mult nyáron tervben voltak ezen
fellépések a birodalom minden részeiben felmerülő democrat
tendentiák ellen, mint erről akkori kormányférfiaink egyike
körülményesen értesítve is lőn, s adja Isten, hogy csalódjunk, de
mi azt hiszszük, hogy e tervezetben az egész birodalmi aristocratia
kisebb-nagyobb részben be van avatva.</p>
<p>Ezek esküdtek össze a népérdekek ellen, kimondatták a
királylyal, hogy nem volt joga aláírni azon törvényeket, melyek a
nép jogait szentesítik, kényszeríték koronájáról lemondani,
impossibilissé tették az uralkodó család többi tagjait. Egyiket
elküldték alkotmányos szemfényvesztést játszani, másikkal
eljátszatták egy egész ország bizalmát, a királyt tehetetlennek
hagyták kikiáltani, a királynét visszaküldték rokonaihoz, Zsófia
herczegasszonyt, miután minden gyalázást el hagytak rajta követni,
szinte elküldték rokonaihoz, s akkor kezükbe vették az elejtett
királyi pálczát.</p>
<p>Ezek a háború geniusai.</p>
<p>Mit bánják ezek: ha az országok depopulálva lesznek, ha a
monarchia szétbomlik, ha a status megbukik s utána esik a dynastia;
– az ő érdekeik sértetlen maradnak, – az aristocratia hatalma annál
nagyobb lesz. A pénzaristokratia mennél kisebb, a születési
aristocratia <span class="pagenum"><a name="Page_82" id=
"Page_82">-82-</a></span> annál nagyobb. S mikor az ipar és
kereskedelem forrásai kiszáradtak, a családfák és czimerek akkor
vannak legszebb virágukban. Az oligarchák hatalma akkor legnagyobb,
mikor a nép és fejedelem egymással háborút viselnek.</p>
<p>Itt van a kigyónak a feje.</p>
<p>Nem az a mi vétkünk, hogy önálló kormányt követelünk, nem az,
hogy a király szemébe kemény szavakat mondtunk, nem az, hogy
magyarok vagyunk, nem az, hogy a statusadósságokat el nem
vállaltuk; hanem az: hogy a mit tettünk, mindazt a nép nevében, a
nép érdekében tettük.</p>
<p>Ez szerzett mi nekünk ellenségeket, kik midőn engesztelő
jobbunkat nyujtottuk, azt felelték: «föltétlen megadást!»</p>
<p>E szórul ismertünk rájok. Jaj a dynastiának, ha ők fognak
győzni!</p>
<p>Jaj neki, mert barátai helyett ellenségeire bízta
jövendőjét…</p>
<p>E reactió vezére herczeg Windischgrätz. Ő az, ki legerősebben
kovácsol Magyarország leigázásán s a népérdekek felforgatásán; nem
azért, mintha mindannyi között ő volna a legjobb hadvezér, vagy
legerősebb gyülölője a magyar nemzetnek, hanem azért, mert iránta a
dynastia némi pénzbeli tartozással van lekötelezve, melyet azon
esetre vél megnyerhetőnek, ha egyszer valahára az uralkodócsaládot
adóssából hitelezőjévé teheti. Mint tudjuk, a habsburgi család nem
a leghíresebb adósságfizető s egy legázolt nép a legjobb fundus
egyes olygarchák meggazdagodására.</p>
<p>Jaj nekünk, jaj az igazságnak, ha bennünket ily érdekek emberei
le tudnak igázni. De jaj a dynastiának is, mely birodalma jövőjét
olygarchák kezeire bízta. <span class="pagenum"><a name="Page_83"
id="Page_83">-83-</a></span></p>
<h3>VIII.</h3>
<p>Fel munkára!</p>
<p>Nem összetett kezekkel, hanem dolgozókkal kell imádni az Istent.
Ne méregesse senki erejét, ne számítsa azokat, kik még háta megett
vannak, hanem tegyen úgy és annyit, mintha senkitől sem várhatna
segélyt. Nincs oly kicsiny embere a hazának, kire szüksége ne
volna. Nincs férfi, nincs nő, kinek tennivalója ne lenne, kinek
segélyét a hon nélkülözni tudja. Mindenkinek annyi a kötelessége,
mennyit elbír. S mindenki elbír annyit, a mennyit komolyan es
elszántan föltesz magában. Nem a tömeg nagysága, hanem az erő
nagysága teszi óriássá a nemzetet.</p>
<p>Fel munkára! a halál a küszöbön van. Kik az életnek hasznát nem
veszik, megszünnek élni. Tegyen mindenki annyit, a mennyit elbír. A
férfiak legyenek ébren, vigyázzanak minden bejövőre és kimenőre,
keressék fel az árulókat és kémeket, és tegyék őket
ártalmatlanokká. Ássák el vermekbe az eleséget, hogy hadseregünk ne
legyen azt kénytelen az ellenség előtt felégetni.</p>
<p>Árkoljanak körül minden falut, hogy egyes portyázók be ne
járhassanak zsákmányolni. Készítsen mindenki magának fegyvert,
olyat, a milyet tud.</p>
<p>Gyakorolja magát annak forgatásában, az ügyes férfi kezében a
bot is különb fegyver, mint ügyetlenében a kard.</p>
<p>Tulajdon hadseregünk számára gyűjtsenek élelmiszereket,
tűzelőfát, és vigyék helyébe, az állam kárpótlást nyújtand értök.
Hol a folyóvizek be vannak fagyva, vagdalják be a jeget, hol
erdőkön megy keresztül az út, vágják le a fákat, s rakják keresztül
az utakon. A dombokra építsenek őrgunyhókat, a hol egymást
felváltva, éjjel és nappal vigyázzanak arra, a mi körülöttük
történik. Gyanús embereket fogjanak el. Az ellenség közeledtét vagy
távoztát adják hirül, verjék félre a harangokat. <span class=
"pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span></p>
<p>Hol ellentállani nem tanácsos, vonuljanak félre, ne hagyjanak a
helységben semmit, s mihelyt az ellen távozott, térjenek újra
vissza s rakjanak gátakat a visszavonulásra. A holtakat és
sebesülteket, kiket vagy magunk, vagy elleneink kénytelenítettek
hátrahagyni, szedjék össze: a holtakat temessék el rögtön, a
sebesülteket ápolják. Tulajdon sebesülteinket testvéri
kötelessségből, az ellenét pedig azért, hogy értök majd azon
honfitársainkat, kik hasonlónl estek az ellen kezébe,
visszaválthassuk.</p>
<p>Kiket a nép vezetőül választ, érdemeljék meg a bizalmat.
Buzdítsák, világosítsák fel társaikat, beszéljenek velök a
közügyekről, tudósítsák őket a nemzet helyzetéről, a főcsaták
kimeneteléről, öntsék beléjök a hon szeretetét, menjenek elő
példával, hol áldozatra vagy bátorságra van szükség.</p>
<p>Legyenek mindig a nép között, ne kiméljék a fáradságot.</p>
<p>Ha minden egyes embert külön kell is megnyerniök az igaz ügynek,
dicső fáradság az.</p>
<p>Előbb férfiakat nyerünk, aztán csatákat. Jó vezér csinálja a jó
hadsereget, jó tanácsadó a jó népet. Tekintse magát mindenki a
szabadság apostolának s érezni fogja magában a szent lelket, mely a
némát szólani tanítja, mely az érzéketlent föllelkesíti, és a
gyávát hőssé szenteli, mely tömegeket térít meg és tart meg.
Hangoztatni kell az igazságot, hogy azt mindenki hallja és mindig
hallja. Tartani kell népgyüléseket: ki magában legtöbb lelket érez,
lépjen fel, szóljon egyszerűen, mondjon igazat, híja segítségül az
Istent, híja segítségül a népet, és ők meg fognak jelenni, és
segélyük naponként közelebb, és naponként erősebb leend. Ki magában
legtöbb bátorságot érez, álljon elő, esküdjék meg, hogy házát és
hazáját minden módon és mindenki ellen védelmezni fogja, és a nép
együtt fog vele esküdni s megtartja esküjét.</p>
<p>A nők legyenek mindenttevők családi körükben. Csaták idejében
ápoló kezekre van szükség. <span class="pagenum"><a name="Page_85"
id="Page_85">-85-</a></span></p>
<p>Ha valaha, most kell takarékosnak lenni. Semmit se venni, a mire
mulhatatlanul szükség nincsen s mindent megszerezni, a mi
szükséges, lelkesíteni a kételkedőket, ápolni a szenvedőket, és a
bátrakat buzdítani, ez a nők szent kötelessége. Ne legyen egy nő,
ki miatt egy férfi kötelességét elfelejtse.</p>
<p>A gyermekek, kiket még nem illet meg a fegyverviselés,
készüljenek oly életmódhoz, mely kenyeret ád, mely mellett az ember
már ifjú korában önmagáé lehet.</p>
<p>Ezentúl nem a henyélőké leend a szép haza, s azok, kiknek munkás
kezeitől fel fog virágozni, nem leendnek többé mostoha fiai. Kik a
munkát, a szorgalmat nem szégyenlik azoké leend a boldogság és a
nemzet tisztelete.</p>
<p>Föl a munkára! Mindenki! Mindenütt! Munkás kezek imáját
hallgatja meg az Isten. Munkás kezek szabadítják meg a hazát.</p>
<h3>IX.</h3>
<p>Nem csalódunk, ha azt hisszük, hogy nálunk van olyan párt, mely
a koronát imádja, és van olyan, melyik gyülöli.</p>
<p>Imádói azt éneklik: hogy Magyarország egységét csak a korona
tartja fenn, hogy Magyarországnak azért kell fenmaradnia, mert van
egy szentséges koronája, melyet angyalok hoztak a mennyországból,
ez szerzi neki a nemzetiségi autonomiát.</p>
<p>Ezek monarchisták, nem elvből, hanem félelemből.</p>
<p>Ha Magyarországnak egyéb oka nem volna arra, hogy legyen, mint
az, hogy koronája van; már maga ez elég ok volna arra, hogy ne
legyen.</p>
<p>Jövőjével, nem multjával kell bebizonyítani existentiája
szükségességét. A második párt pedig nagyon haragszik a koronára, s
azt hiszi, hogy ha ez megszünne lenni, mindjárt respublica lenne
Magyarország. Ezek a republicanusok, nem elvből, hanem
mulatságból.</p>
<p>Gyönyörű gazdálkodás lenne itt minálunk, ha a koronán
<span class="pagenum"><a name="Page_86" id=
"Page_86">-86-</a></span> kívül semmi egyéb nyomai a királyságnak
el nem tünnének láb alól. Ha a trónt felrúgnók s monarchicus és
aristocraticus institutióink tömkelegét meghagynók in statu
quo.</p>
<p>Lenne akkor – minden faj – külön respublica. Minden kerület –
külön respublica. Minden vármegye és nagy város – külön respublica.
Minden hadvezér – külön kormányzó. Minden hadsereg – külön turma
prætoriána.</p>
<p>Minden olygarcha – külön kis konzul.</p>
<p>Ez lenne aztán a – Musterrepublik. Már mi azt hisszük, hogy
minden tornyot alulról kell kezdeni építeni s aztán tanakodni róla:
hogy keresztet tegyünk-e tetejére vagy kakast? A kormányformákróli
tanakodásra s alkotmány-ujrakészítésre békességes idők
kellenek.</p>
<h3>X.</h3>
<p>Bár csak örökké béke volna a világon, sóhajt fennhangon ilyenkor
a félvilág, mikor háború van. Azoknak a kedvéért, kik az örök békét
valami igen szép állapotnak tartják, mi is leirjuk a magunk
eszméjét, a milyennek mi képzeltük azt magunkban.</p>
<p>Chinában vagyunk. Nem, ott sem vagyunk. Eldorádóban vagyunk.</p>
<p>Az emberek egytől-egyig, mind becsületes emberek. Nincs senkinek
semmi vágya, semmi bűne, semmi szenvedélye.</p>
<p>Áll a communismus.</p>
<p>Minden közös; a status tart minden embert, a status ad
mindenkinek ebédet, minden városban egyszerre tizenkét órakor,
egyenlő adagokban.</p>
<p>Mindenki minden hivatalt visel és nem kap érte fizetést. A
miniszter maga varr magának csizmát és a varga manifestumokat s
törvényjavaslatokat szab. Pénz nincsen, minden a statusé. Ingyen
kapni mindent. Ur <span class="pagenum"><a name="Page_87" id=
"Page_87">-87-</a></span> nincsen; mindenki egyenlő, nyáron szánt,
vet minden ember, télen országgyűlést tart és phlilosophál.</p>
<p>Iskola nincsen. Minden ember professor és tanítja maga-magát.
Templom nincsen. Minden ember prédikál maga-magának. Feleség
nincsen. Az emberek mind testvérek. A gyermekeket nevelteti a
status. Utak nincsenek, mert kereskedés nincsen, senkinek semmi
dolga a szomszédban. Ujságok nincsenek. Mert a világon ugysem
történik semmi. Nincs sem háború, sem kereskedés, sem diplomatia,
sem tisztujítások, sem bálok, sem szinházak, sem posták, kik az
előfizetést elfogadják. Nincs sehol semmi, mert mindenütt van
minden. Az egész világ pedig egy akol, melynek pásztora nincsen.
Örök békesség van a földön, az egész emberinem egy közös család, ki
mind egyforma kaputban jár. Van egy közös nyelv, mely 3459 nyelvből
van szerkesztve: azt beszéli minden ember. Nincsenek sem törökök,
sem angolok többé. Van egy közös viselet, melyet egyenruhaképen
hord minden ember, még azok a nemzetek is, melyek különben úgy
szoktak járni, a mint őket az isten gondviselés a világra
hozta.</p>
<p>Van egy közös szín, melyet minden ember fölvesz az arczára:
fehérek, feketék, olajszínűek és rézpénzszínű ábrázatuak.</p>
<p>Van egy közös statuscassa, melyben semmi sincsen.</p>
<p>Végtére van egy közös mennyország, a hova minden ember egyenlő
fáradsággal bejut, minden orvosi és papi segedelem nelkül.</p>
<p>Ilyen lesz az örök béke.</p>
<p>Így élnek az emberek, mint a halak a vízben.</p>
<p>S ez valóban szép czéltérés, mikor az ember annyira qualificálta
magát a tökéletesedésben, hogy a halakhoz is hasonlít.</p>
<p>Milyen szép lesz így az ember.</p>
<p>Minden tudomány nélkül; mert minek lenne akkor a tudomány?
Házakat nem kell építeni, földeket nem <span class=
"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> kell
fölmérni, várakat nem kell emelni, bányákat nem kell ásni, képeket
nem kell festeni, törvényt nem kell alkotni, históriát nem kell
irni, hadat nem kell viselni.</p>
<p>Minden szeretet nélkül.</p>
<p>Kit? Mit szeressen?</p>
<p>Apját, anyját nem fogja ismerni, nevelteti a status.</p>
<p>Ez lesz száraz dajkája.</p>
<p>Hazáját? Az egész világ lesz hazája. Családját? Senkinek sem
lesz családja. Az emberiséget? Minek? Senki sem fog a másikra
szorulni. A status gondoskodik mindenkiről.</p>
<p>Bátorság nélkül. Minek lenne ez? Háborút nem kell viselni,
tengerre nem kell szállani, vad állatokat nem kell öldösni. A
status mindenkinek ád hust, kenyeret és ruhát.</p>
<p>Szorgalom nélkül. Ki lenne szorgalmatos? Holtig fog élni
mindenki, s ha összedugja a kezét és pipázik, vagy reggeltől estig
fut, fárad: mindegy, nem veszthet semmít, nem nyerhet semmit.</p>
<p>Szeretet és gyülölet, erény és bűn, nagy és kicsiny, mind
elmulik, a communismus, a világbéke mindent egyformává tesz.</p>
<p>Az emberek születnek hivatás nélkül, élnek baj és öröm nélkül,
meghalnak remény és félelem nélkül. Ilyen szép eszme az örök béke
eszméje.</p>
<p>Örök szélcsend nincsen a természetben, nem lehet a
történetben.</p>
<p>A háború oly szükséges a világnak, mint a vihar a levegőnek.</p>
<p>Ujjá teremti azt.</p>
<p>Kell reá, hogy az emberi nemben minden nemesb érzés ujra
feléledjen, miket a hosszas tespedés tőzsér szellemével lassankint
kiöldös. Bátorság, jellemerő, honszeretet, becsületérzés; minden, a
mi az emberi lélekben szép és dicső, a harczban fejlik ki.</p>
<p>A háborút csak emberi lélek találhatta fel; megmutatva, hogy nem
fél játszani a halállal. <span class="pagenum"><a name="Page_89"
id="Page_89">-89-</a></span></p>
<p>Si vis pacem, para bellum.</p>
<p>Ez régi közmondás.</p>
<p>Harcz után esik jól a béke.</p>
<p>Midőn egy nemzet új életet kezd, illő, hogy először törjön
keresztül a halálon.</p>
<h3>XI.</h3>
<p class="right">Debreczen, febr. 10.</p>
<p>Batthyányi Lajos a budai jogbitorló katonai törvényszék elé
állíttatott.</p>
<p>«Én, úgy monda, azon tetteimért, miket mint miniszter tettem,
egyedül a nemzetnek vagyok felelős. E törvényszéket jogtalannak
nyilvánítom és biráimnak el nem ismerem. Bármit fognak önök tőlem
kérdezni, egy szót sem felelek reá.»</p>
<p>Rövid; de minden.</p>
<p>E szókról ismerünk reá.</p>
<p>Azon hajthatatlan őserejű character, mely czímer nélkül is
megmutatta, hogy ez is egyike azon igaz nemeseknek, kik megszokták
egy egész ország lelkét viselni magokban.</p>
<p>Büszke; mert van oka reá.</p>
<p>Nem imád senkit, de senkitől sem is fél. Nem ismer hatalmat,
mely előtt meghajolna, csak a nemzetet.</p>
<p>Büszkén emeli fel arczát a király előtt, büszkén a halál előtt.
Életében és halálában örökké következetes.</p>
<p>Őt jelleme tette fogolylyá.</p>
<p>Büszke volt eljönni ellenségei elől, de még büszkébb megadni
magát s bevárta sorsát, úgy a mint jött.</p>
<p>És ellenségeink úgy bántak vele, miként mi foglyaink
legkisebbikével sem.</p>
<p>Mint mondják: egy hétig nem is fűtötték börtönét.</p>
<p>Mit fog vele ezentúl cselekedni? Azt nem tudjuk. Ő bizonyára nem
fog okot arra adni, hogy szépen bánjanak vele. Mi csak azt tudjuk,
hogy a mi kezeinkben <span class="pagenum"><a name="Page_90" id=
"Page_90">-90-</a></span> is vannak fogoly-tábornokok, kik bárha
hárman sem érnek fel egy Batthyányi Lajossal, de kik
ellenségeinknek szintoly becsesek lehetnek, minő becses minekünk
Batthyányi, s kikről nagyon rosszul volna azon esetben gondoskodva
elleneink által, ha ők Batthyányival oly tényt találnának
elkövetni, melyet helyrehozni nem lehet.</p>
<h3>XII.</h3>
<p class="right">Debreczen, febr. 9.</p>
<p>Ellenfeleink kezdenek humorisálni. Olvastuk a nagyméltóságú
bécsi miniszterium egy rendeletét, mely szóról-szóra ekképen
hangzik: «A hochlöbl. etc. etc. miniszterium, szem előtt tartva a
nemzetiségi egyenjogokat (gleiche Berechtigung der Nationalitäten),
ennek elveinél fogva rendeli, miszerint mindazon ruthen
községekben, melyeknek közép- és elemi iskoláik vannak, a tanítási
nyelv ezentúl a német leend, a ruthen nyelv, mint «obligater
Gegenstand» taníttatván.» Még ilyen szépen értelmezve nem láttuk a
«gleiche Berechtigung der Nationalitäten» annyiszor
vesszőparipázott eszméjét. Mi sohasem tudtuk megfejteni, hogy
lehessen annyi különböző nemzetiségnek egyenlő mekkoraságú és
minőségű joga egy birodalomban?</p>
<p>Ausztria megfejtette.</p>
<p>Ekkor mindnyájan egyenlők lesznek. S nehogy egyik vagy másik
nemzetiség protegáltatni láttassék s ezáltal a többit irigységre
gerjeszsze, legyen egyenlően elnyomva mind, még anyanyelvétől is
megfosztva, annak használatától még elemi tanodáiban is eltiltva.
Ekkor mindnyájan tökéletesen egyenjogúak lesznek.</p>
<p>Mit mondanak a gordiusi csomónak ilyszerű megfejtéséhez szláv
testvéreink? Ez igazán karddal van ketté vágva. Át fogják-e látni
valahára, hogy nemzeteknek soha sincs okuk egymással harczot vívni.
Jobb lenne minekünk jó szomszédoknak maradnunk magunk jóléteért,
mint czivakodást folytatnunk mások örömére. <span class=
"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span></p>
<h3>XIII.</h3>
<p class="right">Debreczen, február 9, 1849.</p>
<p>E háború sokáig nem fog tarthatni.</p>
<p>Még pedig azon egyszerű okból nem, mert Ausztria részéről
idestova elfogy a nervus belli, a pénz. Soha Ausztria financialis
tekintetben rosszabb lábon nem állott, mint most.</p>
<p>Tetemes mennyiségű status-adóssággal terhelve, melynek nem akar
gazdája akadni. E mellett két leggazdagabb országában minden
jövedelemforrás egy év óta végképen elzárva.</p>
<p>A kremziri országgyűlés ugyan elhatározta a nyolczvan millió
kölcsönt, de nem mondta meg, hogy honnan.</p>
<p>Külső pénzhatalmasságoktól?</p>
<p>A Rothschild-család elkezdte liquidatióit és nem kölcsönöz
senkinek.</p>
<p>Angliának ott vannak éhen haldokló népei.</p>
<p>Az orosz kincstömegei csak a mesevilágban léteznek. Gazdaggá
vagy kereskedelem, vagy ipar, vagy termesztés tehet egy birodalmat.
Oroszország ezeknek egyikéről sem híres s azért ha dobra nem üti is
családi dolgait, van neki mit dolgozni tulajdon határain belül.
Különben is dynastiáknál a perfidia nem lélekben járó dolog s
Ausztria jól érzi azt, hogy Oroszország egy nyügös vetélytársától
szabadul meg a monarchia felbomlása esetén.</p>
<p>Nem marad hátra egyéb, mint tulajdon népeire vetni ki a
kölcsönt.</p>
<p>Itt ismét az a kérdés áll elő: hova és mire?</p>
<p>Csehországra? Ennek minden gazdagsága az aristokratáknál van,
azokra adót vetni nem lehet, a szegény cseh földműves keskeny
telkén pedig eddig is annyi adóteher fekszik, hogy azon egy
fillérrel több el nem fér. Galicziában sem teremnek a fenyőfák
aranyat, Olaszország, Magyarország csatamezőre van téve, kereskedés
<span class="pagenum"><a name="Page_92" id=
"Page_92">-92-</a></span> nincs, útak, vámok, pósták jövedelem
nélkül maradtak, az ipar hanyatló félben. Egyszóval sehol kilátás
alapot nyerhetni csak egy milliónyi új adóra.</p>
<p>Vagy tán érczjegyeket fog kibocsátani, mint eddig?
Status-papirosokat, újabb felelevenítésére a börze-játéknak?</p>
<p>Ez ugyan immorális dolog, de egy statusnak minden szabad, a mi
lehet.</p>
<p>Mi nem hisszük, hogy lehető legyen.</p>
<p>Kinek lenne kedve egy játékasztalhoz ülni, hol bizonyosan tudja
még az összeget is, a mennyit a bankárnak nyernie kell? Nem,
annyira nem haragusznak az emberek egymásra, hogy egy harmadik
kedveért akarnák egymást kirabolni.</p>
<p>Vagy tán tontinákat, életbiztosító intézeteket fog alakítani?
Ily időben, mikor az emberek nem számítnak a megöregedésre, a
tontinák élete sincsen biztosítva.</p>
<p>Vagy sorsjátékot hirdetend egy-egy galicziai uradalomra, melynek
földesurát a parasztokkal agyonverették, hogy legyen a dynastiának
mit ellutrizni, sőt tán éppen egy-egy magyar rebellis jószága jut
ily koczkajátékra, ki alázatosan visszament hódolni
Windischgrätzhez s ki nagyon fog örülni, hogy tulajdon jószágára
sorsjegyeket vehet? Még ez legnépszerűbb eszme. Az emberek
szeretnek a hirtelen meggazdagodásról gondolkozni s így rendesen az
olyan realitás, mely becsűár szerint megér kétszázezer forintot, be
szokott hozni a lutrizónak rendesen másfél milliót. Ha simplex
ember tenné, azt mondanók rá, hogy csal. Azonban a dynastiának
minden szabad, – a mi lehet.</p>
<p>Hátra van végre a bibliai kifogyhatatlan olajos korsó, a papiros
pénz. Ez legrövidebb útja a kölcsönfelvételnek. Annyi száz millió
bevallott és kétannyi be nem vallott forgásban levő papirpénz
mellett még lehet akármennyit utána erőltetni, csakhogy háború
idején ezzel hamar <span class="pagenum"><a name="Page_93" id=
"Page_93">-93-</a></span> megcsalja magát a kibocsátó, mert mentől
többet ad ki, annál inkább emeli a reálértéket, annál többe kerül
magamagának az élelmi szerek s háborúi készletek beszerzése,
magamagára árverez a papirosok által. Ha pedig árszabályt hoz be,
akkor éppen semmit sem kap. Példa rá II. József császár a török
háborúban.</p>
<p>Egyszóval Ausztriának nagyon nagy kilátásai vannak a küszöbön
álló egyiptomi hét-sovány esztendőkre.</p>
<p>Ezért mondjuk mi, hogy e háború nem fog sokáig tartani.</p>
<h3>XIV.</h3>
<p class="right">Debreczen, február 9.</p>
<p>Lassankint kitanulgatjuk ellenfeleink politikáját, melyet
irányunkban követnek.</p>
<p>Ennek egyik sarkalatos elve: véghetetlen ellenszenv az
igazmondás ellen, melyből azután következnek a többi
árnyéklatok.</p>
<p>Mikor ők az országot haddal támadják meg, mikor ők két kézzel
intézik a belháborút, akkor ők mondják azt, hogy mi forgatjuk fel a
népek nyugodalmát, kik azt védeni fogtunk fegyvert.</p>
<p>Mikor ők törvényeinket, alkotmányunkat semmivé teszik s mi
vérünket áldozzuk azoknak megtartásáért, akkor azt mondják, hogy mi
vagyunk pártütők és ők a törvényes hatalom.</p>
<p>Mikor ők elnyomják a szólásszabadságot, sőt még a tollak
viselésében is betiltanak mindennemű véleménynyilatkozatot, mikor
ők még a neutrálisnak maradókat is bebörtönözik, akasztják,
lövetik, akkor ők neveznek minket terroristáknak, kik, Isten látja,
még az evidens árulást sem büntetjük érdeme szerint. Mikor ők a mi
hadi foglyainkat embertelenül kínozzák, megölik, akkor ők neveznek
bennünket rablóknak, kik az ő foglyaikkal úgy bánunk, mint
vendégeinkkel.</p>
<p>Ilyenforma sophismákat is vesznek praxisba. <span class=
"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span></p>
<p>Megszállanak egy várost vagy vármegyét. Onnan a jóravaló
tisztviselőket szétkergetik. Beraknak helyettük egy csoport
lelketlen creaturát, a milyenek minden földben megteremnek, ezekkel
aláiratnak egy alázatos hódolat-nyilatkozatot, azt közzé teszik
valamennyi organumokban s akkor azt mondják, hogy ez és ez a város
és megye <i>meghódolt</i>. Az a város vagy megye ugyan azért
felküldi Debreczenbe a maga ujonczilletőségét, tényleg és népe
szellemében mindenestől a mienk, hanem ők azért számítják azt a
meghódítottak közé és örülnek rajta. Hadd legyen örömük
<i>nagy</i>, úgyis <i>rövid</i> lesz.</p>
<p>Vagy: beállanak egy pár divisio vasas némettel Kecskemétre, ott
dictiókat tartanak, mikben megmagyaráztatik, hogy ők a népnek
barátai, hogy ők a népet <i>bántani</i> nem akarják. Nem bizony,
feleli a kecskeméti ember, mert féltek, hogy mi fogunk titeket
<i>bántani</i>.</p>
<p>Az a szerencse, hogy a magyar nép gondolkozni szeret. Ha
megcsalják is, tudja ő azt jól, csak restel utálkodni érte.</p>
<p>Ha valahol ütközet volt, természetesen övék a győzelem, a mieink
soha nem vesztenek kevesebbet, mint kétezer embert, számtalan ágyút
és egész szekereket, tele aranynyal. Kossuth mindenik ütközetben
elesik egy párszor s a huszárok mindannyiszor tömegestől hozzájuk
állanak.</p>
<p>Sőt már annyira vitték, hogy ugyanazon szégyenletes, árulási
tényeket, mik Schlick csatáiban ellenünk intézve voltak, mint a
fehér kendőkkeli csalogatás, a csókolózások, az álkapitulatiók,
szépen, úgy mint történtek, lefordítják németre s trávesztálják
szóról szóra mi ránk, mintha azokat a mi seregeink tették volna s e
közben tulajdon népeink előtt széltére «der Feind»-nak czímezik
seregeinket.</p>
<p>Az olyan apró eltéréseket az igazságtól, mint minőkben Pest négy
órai bombáztatása hirdettetik, minők a <span class=
"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> császári
seregek diadalmas bevonulása Debreczenbe s a képviselőház Váradra
menekülése, Vasvári Pál elfogatása, Komárom bevétele s több eféle
csekély tévedések, minők a Figyelmezőben, a catholico-politicus
Magyarőrben, a Pesther és Wiener Zeitungban naponkint előfordulnak,
számba sem vesszük.</p>
<p>Ez tehát egyik maximája ellenfeleinknek: semmit sem mondani úgy,
a mint van és semmit sem tenni úgy, a mint mondva van. S ez
tagadhatatlanul igen jó maxima annak, a ki hasznát tudja venni,
csak az a két hibája van, hogy hamar kiismerik s akkor ha igazat
mondanak sem hisznek nekik és aztán az ilyen országlási tanok
mellett gyakran a tanítványok csalják meg a mestert.</p>
<h3>XV.</h3>
<p class="right">Debreczen, február 11.</p>
<p>A reactiónak két erős positiója van, melyből azt ki kell
zavarnunk. Egy az: hogy Windischgrätz és társai azt állítják
magukról, hogy ők a király nevében teszik operatióikat.</p>
<p>Másik az: hogy minket és mindazokat, kik a nemzet érdekeiért,
kik alkotmányos jogainkért küzdünk, Kossuth pártjának neveznek. Az
első állítást, úgy hiszszük, nagyon rövid szavakkal meg lehet
czáfolnunk. Egy előre bocsátott czikkünkben törekedtünk azt
kimutatni, kiknek áll érdekében a király nevét szentségtelen
czélokra bitorlani; azt azonban kénytelenek vagyunk nyiltan
kimondani: hogy mi Windischgrätz és hódító társai személyében nem
akarjuk föltalálni egy király személyét, ki magát népeinél
instelláltatja. Windischgrätz a király nimbusát használja paizsul,
már ha ezt a király oda engedte is neki, mi nem tartjuk eszélyes
dolognak a paizst ütni, hanem magát annak viselőjét.</p>
<p>Ellenségeink mindenütt felhasználják a népben és a katonaságban
még töredékül megmaradt pietást a király <span class=
"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> neve
iránt: saját átkozott czéljaik elérésére, s ezt nekünk nem szabad
ignorálnunk. A katona a király parancsára esküdött meg az
alkotmányt védeni, a katona az eskűhöz hű maradt, s most, ha az a
kérdés: hivek maradtak-e azok is, kik most ellenünk küzdenek,
bizonyára a pártütő név nem mi reánk fog szállani.</p>
<p>Mi azt, mit Windischgrätz a király nevében tesz, igér, vagy
fenyeget, diplomatiai hazugságnak nyilvánítjuk, s ezt teszszük az
ámító szavakkal kisértett nép érdekében. Ki minket, ki
alkotmányunkat, törvényeinket fegyveres kézzel támadja meg, az
ellenség, az pártütő.</p>
<p>Ki az ellenséggel czimborázik, annak nem királypárt a neve,
hanem hazaáruló.</p>
<p>Másik vára ellenségeinknek azon szempont, melyből bennünket
pártütőknek nevezve, azt iparkodnak a néppel elhitetni, hogy mi
csupán néhányak kalandos érdekeiért harczolunk, hogy e mozgalmak
csak azon egy férfi hatalmának érdekéből történnek, kit a nemzet
legjobbjai tisztelve emlegetnek; nem azért, mert hatalmát félik,
hanem azért, mert eddigi érdemei által leginkább központosítva
látják benne a nemzet bizalmát. Minden szavuk, minden törekvésük
elleneinknek oda czéloz: hogy ez összes nemzetet, mely mint
egyetlen ajk szólalt fel jogai követelésére, s midőn e hangot a
király nem akarta meghallani, mint egyetlen kar támadott fel a
végpusztulásra itélt ország védelmezésére, egy emberérdekű párttá,
egyetlen hatalomra vágyó töredék ligájává törpítsék. Isten, ki a
sziveket vizsgálja, legyen tanunk: hogy Kossuth nem az a férfi, ki
valaha önérdekért egy hangot emelt, kinek, midőn a hatalom non plus
ultrája kezében volt, egy gondolatja lett volna magát naggyá tenni.
Ha ő most legnagyobb az országban, azzá őt honfiai tevék. Az ő
kormányának hatalma a nép szerelme s ezt neki semmi más, mint
becsületessége s honszerelme adta. Kossuth a nemzet első
hivatalnoka és nem egyéb. Neki azon polcz, a melyen áll,
<span class="pagenum"><a name="Page_97" id=
"Page_97">-97-</a></span> nem adott hazája érdekein, hazája örömein
kívül semmi érdeket, semmi örömöt.</p>
<p>Azért, ha Kossuth elől áll azok között, kik a korona árnya alatt
szőtt cselszövényeket leküzdeni feltámadtak, azért Kossuth nem
vágyik e koronára, sem semmire, a mi ezalatt van. És ha van
jutalmazó igazság az égben s ez itélő sors enged választást a
jutalmak közt, e nemzet veszélyeinek elmultával Kossuthnak nem
leend nagyobb öröme, minha ez ország felvirágzását, mint egyes
polgár, kinek nincs egyéb czíme a honmentőnél, s egyéb rangja a
néptiszteletnél, mint egy Washington fogja szemlélhetni. Ezt
Kossuth maga nyilatkoztatá ki lelkének egy ihletett perczében, s
azok, kik őt ismerik, tudni fogják: hogy ez nem üres szó.</p>
<p>Nem is azért azonosítják ellenségeink e nevet a nemzet ügyeivel,
mintha ez ennek szégyenére válnék; tulajdon bűneiket akarják ezzel
elrejteni, ez a fügefa-levél, mely rosszul rejti meztelenségüket,
mely a nemzeten és az Istenen elkövetett. Ők tudják jól, hogy nem
Kossuth, hanem a szabadság ellen fogtak fegyvert; hogy nem
Kossuthot, hanem a magyar nemzet életét megölni hoztak hadat az
országra; hogy nem Kossuth javait, hanem az alkotmányt jöttek
elvenni vasas kezeikkel; ők tudják jól, hogy midőn a nemzet
mindenütt királyi emissariusok által föllovalt rablóseregektől
megtámadtatva, vég elszántsággal fegyvert ragadott, azt se Kossuth,
se senki másnak érdekében nem tevé, hanem tette, mert nem akart
gyáván leorgyilkoltatni, s most azt hiszik, hogy van még ember
Magyarországon, a ki ne tudná: hogy a magyar nemzetnek magát
megadni annyi, mint meghalni. Minden addig kibocsátott úgynevezett
királyi manifestumokban úgy van nemzetünk prostituálva, mint
Kossuth és pártütő társai.</p>
<p>Nem úgy uram!</p>
<p>Nem egy ember, nem pártütők, egy egész nemzet az, kit te a
csatatérre híttál számadásra; nem egy ember <span class=
"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span> érdekei
vannak itt czélúl kitűzve, egy ország mindene az, melyért az
élet-halál harcz fölidéztetett. Nem egy Zápolya János, nem egy
Bocskai, nem egy trónkövetelő vezeti most ellened seregét, kivel ha
feléje fordult a harcz szerencséje, az ország felében meg lehetett
alkudnod. Egy egész nemzet az, mely egész mindenéért gerjedett fel
reád, mely tőled nem kéri sem az országnak felét, sem a korona
darabjait, sem pénzt, sem hivatalokat; hanem kéri tőled törvényeit,
miket királyok esküje szentesít s miket semmivé akarsz tenni. Nem
Kossuth Lajos pártja, egy egész nemzet áll a zászlók alatt, vérrel
fizetni a vérért. Mi törvényeinket kérjük, ha te minket pártütőknek
nevezesz, azzal kimondád, hogy törvényeinket nem akarod megtartani,
s ezzel kimondtad, hogy nem Kossuth Lajos ellen: hanem e nemzet
minden szentségei ellen indítottál háborút.</p>
<p>Azonban ez hasztalan fáradság, egy személyhez beszélni, ki azt,
a mit neki mondanak, ha akarná sem hallhatná. A mit mondtunk, azt
inkább saját nemzetünknek mondtuk.</p>
<p>Figyelmeztetni akartuk a nemzetet arra, hogy azok, kik magukat a
király nevében mondják cselekedni, hazudnak, önérdekeikért vívnak;
a midőn a király nevében tesznek igéreteket, hazudnak, igéretek
nekik vannak téve s ezek a nép rovására mennek.</p>
<p>Ők tiszteletet követelnek a király iránt és ők maguk bábként
játszanak vele. És kik viszont azt mondják, hogy az egész had
Kossuth érdekében történik, hazudnak. Kossuth a vezér, de a nemzet
a souverain.</p>
<p>Kossuthnak egy érdeke, egy vágya nincs a nemzet érdekén, a
nemzet vágyain túl. Amazok egy király nimbusát akarják felvenni a
nép előtt, míg ellenben a nemzetet egyetlen ember halvány alakjában
akarják neki bemutatni.</p>
<p>E szándékukat észrevettük, szóltunk ellene; ha tévedtünk,
szándékunk jó volt és igaz. <span class="pagenum"><a name="Page_99"
id="Page_99">-99-</a></span></p>
<h3>XVI.</h3>
<p class="right">Debreczen, febr. 14. 1849.</p>
<h4><i>A trójai fa-ló német kiadásban.</i></h4>
<p>Komárom most a mi Trójánk.</p>
<p>Strategicus szempontból a legerősebb helyen, bevehetlen
bástyával, vízzel egészen körülkerítve, ellátva évekre eleséggel és
lőszerekkel, tizezer ember és nyolczszáz ágyú számára, úgy látszik:
hogy ha az ellenségnek kedve tartaná Komáromot ostromolni, ez
ostrom története alig lenne rövidebb, mint maga az Ilias.</p>
<p>Most Komárom a felső magyarországi népek Sionja.</p>
<p>Ide járnak Pozsony-, Esztergom-, Nyitramegyékből a jószellemű
nép küldöttei, erős szent szövetséget kötve egymással: el nem
hagyni a hazát, még azon esetben sem, ha az önmagát elhagyná, –
innen csapnak ki a kemény-öklű csallóköziek a szomszéd határokba,
vészt, halált vive az ellenségre magukkal, s ide térnek vissza, ha
az nagyobb erővel támad falvaikra.</p>
<p>Ma két hete: hogy az ellenség, nem akarván erejét Komárom
bástyáin csúffá tenni, azt is átlátva: hogy e bástyák őrei nem azon
emberek, kiket meg lehet vesztegetni, egy históriailag ismeretes
cselhez folyamodott, a fügét mutató márványszűz meghódítására,
melyet hajdan a görögök használtak Trója bevételénél.</p>
<p>Ezek egy falovat béleltek ki katonákkal, Windischgrätz pedig egy
gőzhajót.</p>
<p>Két zászlóalj legvitézebbnek tartott granátost felöltöztetett
népies ruhákba, azokat betömte a Maria Anna gőzös remorqueurjeibe,
néhány földi embert megvesztegetett azon tisztes czélból, hogy
azokat majd a nép közé kibocsájtva általuk azon hírt terjeszsze el:
hogy e gőzöst a népfelkelés foglalta el a németektől, s így nagy
diadallal kikötve Komárom váránál, abba masquirozott katonáit
becsempészhesse. <span class="pagenum"><a name="Page_100" id=
"Page_100">-100-</a></span></p>
<p>Azonban a mieink észrevették a cselt s a mint a kedves gőzös
szép felnemzetilobogózva, egy ponyváján nagy betűkkel, <i>Éljen
Kossuth!</i> háromszínüen felírva épen egy ágyúlövésnyire érkezett,
oly hatalmas salvéval üdvözlék, hogy az első lövésre rögtön három
sebet kapva, jónak látta be nem várni a másodikat s nagy szégyennel
visszatakarodott.</p>
<p>Az egyik lövés az üstöt sértette meg, a másik a hajó oldalán
berontva egy tükröt tört szét, melynek egy üvegdarabja egy
katonatiszt koponyáját sértette meg, ki negyednapra meghalt, a
harmadik egy közkatonát ölt meg.</p>
<p>Másnap a «Pester Zeitung» hivatalos hír szerint közlé, hogy
Komárom ostromoltatik, s hogy három napnál tovább semmi esetre sem
tarthatja magát.</p>
<h4><i>Katonauralgás. Soldatenregierung.</i></h4>
<p>Még az októberi események előtt, mikor nagy divatban volt
szlavismusról, germanismusról, magyarismusról s egyéb nemzetiségi
nisusokról beszélni, egy ilyen discussio alkalmával Windischgrätz
herczeg így nyilatkozott:</p>
<p>«Már nekem mindegy, akár szláv lesz a monarchia, akár német; de
katonauralgás alatt kell lennie.»</p>
<p>Erre nagyon röviden lehetett volna felelnünk, mondván: Jó,
uralkodjék tehát Magyarországon a magyar katona, ti is uralkodjatok
oda haza, ki-ki a maga országában.</p>
<p>Háborús időkben különben is veszti minden polgári törvényszék a
hatáskörét, rendkívüli körülmények rendkívüli módszereket
igényelnek, a státus követelései komolyabbak az egyesek iránt,
minden polgár kötelességei szigorúbb teljesítést kívánnak, az
exceptiváknak, pörorvoslatoknak, tekervényességeknek vége, az
ítéletek rövidek, határozottak: legyen tehát nálunk katonai
kormány, de magyar. <span class="pagenum"><a name="Page_101" id=
"Page_101">-101-</a></span></p>
<p>Azonban Windischgrätz ezt úgy látszik, nem ilyenformán
értette.</p>
<p>Egy kemény vasjáromnak képzelte ő a katonauralgást, mely mint
leigázott barmokat, tartja együtt a különféle nemzetiségeket,
uralkodást nem a katonának, hanem katonaságot az uralkodónak.</p>
<p>Mi tiszteljük a katonákat, elismerjük: hogy háborúban több
érdemeik vannak valamennyi törvény-forgatónál; de valamint a
háborút normális állapotnak nem képzeljük, úgy a katonauralgást nem
tartjuk permanens kormányzási formának.</p>
<p>Végveszély idején egy katonai talentum teheti magát dictatorrá,
de ez csak addig tart, míg a veszély tartott, azzal együtt ez is
elmulik.</p>
<p>Egyébiránt mind ezen kivételes formákrai törekvések arra
mutatnak: hogy a nagyszerű Ausztria nehéz betegségek idejét éli, e
heroicus gyógyszerek, ez amputatiók, e vérpazarlás mind közellevő
megoszlattatását jövendölik.</p>
<p>Ugyanazon symptomák, melyek a római birodalom összeroskadását
megelőzték.</p>
<p>Szövetkezések a barbariessel a civilizáció ellen, végképeni
depravatio, mely felülről veszi eredetét, császárváltoztatási
intriguek, s végre a katonauralgás eszméi; épen mint Róma a halála
előtti évtizedekben.</p>
<p>A katonauralgásróli delirium utolsó stadiuma a crisisnek.</p>
<h3>XVII.</h3>
<p class="right">Debreczen, február 15.<a name="FNanchor_9" id=
"FNanchor_9"></a><a href="#Footnote_9" class="fnanchor">9)</a></p>
<p>Magyar nép!</p>
<p>Ne higyj az ellenségnek. Hallgasd meg, a mit mond és nézd meg, a
mit tesz és vigyázz magadra. Ha valaha, most ne hagyd elámítani
magadat, egy percznyi <span class="pagenum"><a name="Page_102" id=
"Page_102">-102-</a></span> megcsalás kell csak, s a mi azután
következik, az a halál, nemzeted halála, tulajdon halálod.</p>
<p>Ne higyj neki. Ellenséged volt négyszáz esztendő óta, gyilkolta,
rabolta országodat, mióta lábát bele tette, minden magyar vér, mi
négy század óta kifolyt, ő miatta folyt ki, minden nyomor, vér, a
minden keserűség ő tőle jött rád. Ne higyj neki.</p>
<p>Megesküdött, hogy ki fog irtani a föld szinéről, mert magyar
vagy, mert a magyarral vele születik a szabadság; még az anyja
szive alatt alvó csecsemőt is meg fogja gyilkolni, hogy szabadságot
ne szüljenek a magyar nők többé. Ne higyj neki. Mikor azt mondja,
hogy úgy jő mint barátod, gondolj reá, hogy rabló csordái egész
Szegedig üressé tették az országot, fölégették a békés falvakat,
megölték a férfit, elevenen eltemették a siró gyermeket s anyját
elrabolták, gondolj reá és ne higyj neki. Mikor igéretet tesz a
király nevében, emlékezzél reá: hányszor volt a király nevében
adott szó egy év alatt megszegve, mennyi szent esküvés,
<span class="pagenum"><a name="Page_103" id=
"Page_103">-103-</a></span> mennyi irott törvény, miket királyi
törvény biztosított, s lett egy év alatt meghazudolva, elfelejtve,
kicsufolva; gondolj reá, és ne higyj neki. Mikor hazád legjobb
férfiait gyalázza előtted, mikor rágalmakat mond azokra, kikről
eddig csak tisztelettel hallottál beszélni; gondolj reá, hogy e
férfiak hazánk igazságos, szentséges ügyeért minden pillanatba
készek életöket áldozni, hogy míg ők élnek, addig Isten szeme van
ez országon, de átok és kárhozat száll reá, ha ellenségeid vehetnek
rajta hatalmat, gondolj reá.</p>
<p>Mikor győzelmeit hirdeti előtted, akkor palástolja legjobban
sebeit, mikor erejéről beszél, akkor félti legjobban hatalmát,
mikor téged ijeszt, akkor fél tőled legjobban. Ne higyj neki.</p>
<p>Ne higyj neki, ha igér, ne higyj neki, ha fenyeget, ne higyj
neki, ha imádkozik. Ellenséged ő. Az ő élete a te halálod. Véredből
él. Gondolj azokra, a kiket már megölt és vigyázz magadra, mert
téged is megölni készül. Ne higyj neki. <span class=
"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span></p>
<h3>XVIII.</h3>
<p class="right">Debreczen, febr. 18. 1849.</p>
<p>Testvéreink! Hazánkfiai! Magyarok!</p>
<p>Szálljon reátok az egyetértés szent lelke az égből.</p>
<p>Most, midőn vérben, lángban áll az ország, midőn a nemzet közös
veszélye minden érdeket egyesíte, ismerjétek meg egymásban a
testvért, nyújtsatok egymásnak kezet, felejtsétek el a múlt bűneit
és a jövő érdekeit, mindent, mindent, a mi emberi s gondoljatok a
hazára, ki most az egyedüli istenség, melynek oltárán áldozni
szabad és kötelesség.</p>
<p>Az ég keményen próbálja e hazát, isten látogató keze ellene
hagyta lázadni idegen ajkú fiait, kitette őt a harczok mezejére,
vérrel és könynyel hagyta megáztatni földét, – de egy áldása még
akkor is maradt rajta: – az, hogy magyar nem küzd magyar ellen.</p>
<p>Körül mindenütt ellenség, de míg mi, kik megtámadtatánk,
egymásnak testvérei maradunk, addig isten nem hagyta el e
hazát.</p>
<p>Mindenki ellenünk küzd és mi mindenki ellen, de hála a sorsnak,
még nem magunk ellen. <span class="pagenum"><a name="Page_105" id=
"Page_105">-105-</a></span></p>
<p>A magyarnak nem ez az első szabadsága, de ez a legdicsőbb.</p>
<p>A Zápolyák, a Rákócziak szabadságharczaiban két ellenséges tábor
volt a magyar, mely egymás vesztére ellenségeivel kötött
szövetséget, egyik az osztrákkal, másik a törökkel, hogy magának
ártson; most minden határról ellenség tör reánk, sehol sincs
barátunk, de azért a nemzet meg fogja érni győzelme napját, mert a
magyar önmagával kötött szövetséget, mert a magyart csak a magyar
győzte le mindig, most a magyar nemzet egy.</p>
<p>Egy nép, egy érdek, egy óhajtás, egy élet, egy halál.</p>
<p>Kívül harcz, belül egyetértés.</p>
<p>Míg mi el nem hagytuk egymást, addig isten nem hagyta el e
hazát.</p>
<p>Míg mi önmagunknak jó baráti vagyunk, addig a magyarnak nincs
félelmes ellensége.</p>
<p>Adja az ég: hogy ez mindig így legyen, akkor a magyar nép örökké
fog élni.</p>
<p>Ne virradjon meg az a nap soha, mely Magyarországot pártokra
szakadva találja, ne ünnepeljen meg ily napot halálos
ellenségünk.</p>
<p>Ha van közöttünk ember, ki szívében személyes gyülöletet visel,
mely őt testvérei bármelyikének ellenségévé teszi, gondoljon rá:
hogy e hazának csak egy ellensége van s minden gyülöletet ez egy
számára kell fentartani.</p>
<p>Ha van közöttünk, kit egy fellengősebb eszme társai sorából
kiválaszt, gondoljon rá, hogy semmi sem magasabb eszme a hon
életénél, és ez egyetlen és legelső, mire hazafinak most gondolni
szabad.</p>
<p>Ha van közöttünk, kit dicsvágy vagy sértett hiúság hontársai
bármelyike ellen daczolásra hív fel, gondoljon rá: hogy most csak
egy dicsőség van, s az a harczmezőn terem, csak egy hiúság s az a
hon megmentése.</p>
<p>Ha van közöttünk, kinek önérdeke eszébe tud jutni, <span class=
"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span>
gondoljon rá: hogy csak egy haza van és ez minden, ha ez elveszett,
akkor minden érdemnek vége.</p>
<p>Magyarok!</p>
<p>A mely nemzet magához hű marad, örökké él. A nemzet örök élete
kezetekben van, azt tőletek csak a visszavonás veheti el.</p>
<p>E küzdő hon szentséges nevében! Őrizzétek meg az egyetértés
kincsét. Felejtse el mindenki önérdekét, felejtse el a gyülöletet,
a hiúságot, a pártköltő chimaerákat, felejtse el és gondoljon a
hazára.</p>
<p>E nemzet addig él, míg egy marad.</p>
<p>Kívül harcz, belül béke s élni fog Magyarország!</p>
<h3>XIX.</h3>
<p class="right">Debreczen, febr. 25-kén.</p>
<p>Egy hazánkfia Pestről nemrég ezt izente kormányunknak:</p>
<p>«Adjátok fel a harczot, <i>mit akartok ti küzdeni százhuszezer
gyermekkel, hatvanezer férfi ellen!</i>»</p>
<p>Ki a fehér sorokban olvasni tud, ezt így fogja érteni:</p>
<p>«Jőjjetek bátran, erőtök kétannyi, mint az ellenségé!»</p>
<p>És ha gyermekek volnánk is mind, jó nekünk ez iskolába járni:
hol a háborút tanítják; ki tanulni tudott, az majd tanítani is tud.
S az a katona, ki tudományainak legelső alpháját a harczmezőn
tanulta, fél év alatt mestere lesz annak, ki hat évig tanult sarkon
fordulni s dobszóra lépni.</p>
<p>Ilyenek voltak Napoleon <i>legelső</i> katonái s ilyenekből
váltak a <i>legelső</i> katonák a világon.</p>
<p>Bízzatok ti ezen gyermekekben.</p>
<p>Rövid idő férfiakat fog csinálni ezen gyermekekből, rövid idő
halottakat fog csinálni ama férfiakból.</p>
<p>A csatamező, az ágyúk dörgése, az ellenség vére férfiúvá tesz
mindenkit. Nemsokára azt fogjátok mondani: <span class=
"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span>
százhúszezer hős, hatvanezer kényszerített zsoldos ellen.</p>
<p>És ha megfordítva volna is az arány, azt mondanók: ne csüggedj
magyar nép. Nincs még oda Magyarország!</p>
<p>És ha nem volna egy katonánk is: hogy meg kell halnunk, azt
mondanók; ne csüggedj magyar nép, ha meg nem mentheted éltedet,
mentsd meg becsületedet, előre!</p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_108" id=
"Page_108">-108-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>ESTI LAPOK.</h2>
</div>
<h3>Debreczen.</h3>
<p class="center">1849.</p>
<h4><i>Politikai Schiboleth.</i></h4>
<p>Nézeteket, elveket mai napokban felállítani nem lehet.</p>
<p>A körülmények felül kerekedtek a sorson s most ezek kormányozzák
a világot.</p>
<p>Ezért semmi politikai elvnek sincs jelenben mától holnapig
biztosított jövendője, semmi politikai nézet sem csinálhat magának
konsolidált pártot, minthogy a főeszme, a haza megmentése jelenleg
minden pártnézetek fölött prædominál.</p>
<p>Van azonban e főeszme tekintetében is irányzat, mely minthogy
ellensarkára is talált, erős demarkationális vonal kezd lenni
ugyanazon egy érdek két felei között.</p>
<p>Ezen irányzat vezértűje: úgy intézni jelenünk minden mozzanatát,
hogy az által a jövő semmi lehetőségeinek útját be ne vágjuk.</p>
<p>A jövőt csinálni lehetetlen, de elrontani nagyon is lehető.</p>
<p>Vannak, kik velünk ellenkezően oda állítják a dolgokat, hol a
kimenetelre csak egy út marad hátra, kik nem számítnak arra, a mi
lehet, hanem a minek kellene lenni. Kik csak egy alternativát
hagynak fenn, vagy ellenségeink végpusztulását, vagy hazánkét.</p>
<p>Ezek irányában mi azt mondjuk, hogy mi nem gyűlöljük
<span class="pagenum"><a name="Page_109" id=
"Page_109">-109-</a></span> annyira ellenségeinket, mint a mennyire
szeretjük hazánkat s ily drága kincs felett koczkázni magunk sem
akarunk, másnak sem hagyunk.</p>
<p>S ez azon Schiboleth, melyről a velünk egyetértőkre
ismerünk.</p>
<p>Ez elvből fogjuk fel mindazt, a mit az események kezükre
adandnak, jót és rosszat, semmit sem mondani, semmit sem tenni, mi
Magyarország ügyét koczkajátékká tegye.</p>
<h4><i>Országgyülés.</i></h4>
<p>Mi e jelen országgyülést legnagyobb tiszteletben kivánjuk
tartani.</p>
<p>Egyetlen konstituált hatalom az országban, egyetlen összetartó
kapocs és biztosíték minden megtörténhető scissiók ellen.</p>
<p>Elvitázhatlan érdeme az egyes tagoknak, hogy e nehéz napokban
együtt tudtak maradni, érdeme az egésznek, hogy sem balsors, sem jó
szerencse oly lépésre nem kényszeríté, mely elcsüggedést vagy
elbizakodást tanusított volna.</p>
<p>Ez érdem megtalálta jutalmát azon bizalomban, melylyel e hon
minden részei és a hadseregek ez országgyülés iránt
viseltetnek.</p>
<p>Óhajtjuk, hogy e koszorúját sokáig viselje.</p>
<p>Óhajtjuk, hogy a képviselők soha sem tettel, sem szóval meg ne
kisebbítsék azon tiszteletet, melylyel a nép irántuk oly örömest
viseltetik.</p>
<p>A tiszteletet semmi hatalom sem adja meg s a kormányt semmi
hatalom sem teendi oly erőssé, mint azon morális hatás, mit a
nemzet közbizalma tett kezébe.</p>
<p>Mi rajta leszünk, hogy a tisztelet kívülről senki által ne
gyöngíttessék, úgy más részről nem mulasztandjuk el figyelmeztetni
az illetőket, ha azt belülről látnók fenyegetve. <span class=
"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span></p>
<h4><i>A kormány.</i></h4>
<p>Kormányunk erejét és hatását nevelni minden becsületes hazafinak
kötelessége.</p>
<p>E kötelességet mi nem abban véljük feltalálni, ha e kormányt
mentől több személyzetből kivánjuk összeállítani, sőt jöhet elő
eset, mikor kénytelennek találhatjuk magunkat azon gondolatra
vetemedni, mintha a kormány közegeinek megfogyatkozásával éppen
annak hatályossága növekednék.</p>
<p>Világosabban szólva, mi a kormány tekintélyét fenntartani
törekszünk s e czélból megkivánjuk, hogy e törekvéseinket a kormány
kezelői közül senki lehetetlenné ne tegye.</p>
<h4><i>Jog és érdek.</i></h4>
<p>Eddigelé országos ügyeink eldöntése körül szüntelen a jogosság
kérdése határozott.</p>
<p>Ez nekünk természetünk. Prókátor nemzet voltunk. Mutatják
százados pörfolyamaink, mennyit el tudott két ember egymással
huzakodni, ha mind a kettő azt hitte, hogy ő van a jogos úton.</p>
<p>Most is úgy tettünk. Ha Ausztria tőlünk valamit követelt, soha
sem kérdeztük azt, hogy érdekünkben van-e neki azt megadni, hanem
azt, hogy van-e neki joga ezt tőlünk kérni?</p>
<p>Pedig a jog bemutatása mindig demonstratioval jár s az ilyen
demonstratio aztán rendesen többe kerül, mint a mennyit az ember
érdekeiből feláldozott volna.</p>
<p>A jog utoljára is csak írott malaszt s addig tart, míg azt erőnk
van megtartani, míg az érdekek egysége mindenkor biztos alap s nem
szerencséltet semmit.</p>
<p>Megpróbáltuk a hazát megmenteni, mint prókátorok, ez nem
sikerült. Most megpróbáljuk őt megmenteni mint katonák, – ne adja
Isten, de ha az sem sikerülne, akkor próbáljuk megmenteni, mint
politikusok. <span class="pagenum"><a name="Page_111" id=
"Page_111">-111-</a></span></p>
<h4><i>Nemzetiségi kérdések.</i></h4>
<p>Ausztria igéreteket tett a tőlünk különböző nemzetiségeknek,
mikről előre tudta, hogy nem teljesíthetők.</p>
<p>Hamarább jött el az idő, mint vártuk, melyben azok észre fogják
venni megcsalatásukat.</p>
<p>Zágrábban és Karloviczon kitűzték a veres lobogót s a császári
sasokat a földhöz verték.</p>
<p>E tényekből természetesen következik az, hogy most e
nemzetiségek a velünk folytatott természetelleni harczot felhagyva,
alkupontokkal fordulandnak hozzánk.</p>
<p>Mit tegyünk mi ez esetben?</p>
<p>Jelen pillanatban nagy előnyünk volna a dinasztiával szemben, ha
nekünk nem kellene határvédő harczot folytatnunk s erőnket
szétosztanunk s e tekintetből mi képesek vagyunk sokat áldozni, –
elmondjuk, hogy mennyit.</p>
<p>Készek vagyunk elfeledni mindazt a vért, a mi kiomlott, Isten
áldása és bocsánata legyen rajta. Készek vagyunk a fölégetett
falvak helyébe újakat építeni. Készek vagyunk egy általános
amnesztiát hirdetni ki a megtérőkre.</p>
<p>A mi egy népnek boldogságot, jóllétet ad, mindazt megosztjuk
mindenkivel, ki e haza földén lakik.</p>
<p>Az alkotmányos jogok kiterjesztésében senkinek, semmi pártnak,
semmi felekezetnek a másik felett bitorlott előjogokat nem
adunk.</p>
<p>Azoktól, kik törvényeink jótékonyságában részesülnek, nem
kivánunk egyéb teherviselést, mint a mit e törvények általánosan
mindenkire szabtak.</p>
<p>Nyelvét, nemzetiségét senkinek erőszakkal meg nem támadjuk.</p>
<p>A mi a közigazgatási formákat s a helyérdekeket illeti, ezek
tárgyában részrehajlatlanok leszünk.</p>
<p>Mindezeket megigérhetjük és megadhatjuk.</p>
<p>Csak olyasmit ne igérjünk, a mit megadni sem hatalmunk, sem
akaratunk nincsen. <span class="pagenum"><a name="Page_112" id=
"Page_112">-112-</a></span></p>
<p>Igérhetnők mi is mindazt, a mit a dinasztia igért, megcsalta
őket a dinasztia a maga érdekében, mi is tehetnők ezt velük a
magunkéban. De a csalás mindig rossz basisa a jövendőnek. A
perfidia megboszulta magát mindig, megboszulandja ezentúl is.</p>
<p>Fellengős chimærák a politikában mindig csak arra valók, hogy
takaróul szolgáljanak igen prózai motivumoknak.</p>
<p>Az abszolutizmus a szabadság szárnyszegésére a nemzetiségi
prætensiók szitását találta föl, ezen fellengős eszme alatt kezdett
harczot a demokratia ellen.</p>
<p>Ha azok, kik magukat a dinasztia által igért nemzetségi
egyenjogosítás által rászedve látják, az <i>elvben</i> érzik
megcsalatásukat, úgy belőlük ismét igen jó testvérek válhatnak, de
ha csupán a <i>dinasztiában</i> látják csalatkozásukat, nekünk az
ellenség által kezdett ármányt folytatnunk nem szabad.</p>
<p>Oly igéretet, melynek teljesítése nemcsak nekünk, de a sorsnak
sincs hatalmában, meggondolatlanságból tenni nevetség,
kiszámításból perfidia volna.</p>
<p>Egy nemzetnek pedig mindkettőt kerülni kell.</p>
<h4><i>Szláv szimpathia.</i></h4>
<p>Sokan csodának tartják, hogy felsővidéki szláv rokonaink hazánk
és szabadságunk ügyét oly forrón pártolják.</p>
<p>Látjuk a tényeket.</p>
<p>Az évek óta oltogatott panszlavismus apostolai nemcsak hogy
pártolást nem találnak, sőt kiveretnek a szláv ajkú
községekből.</p>
<p>A felső vidékek örömmel küldik adójukat és ujonczaikat a haza
szolgálatára.</p>
<p>Mindnyájan szóval és tettel a mienknek vallják magukat.</p>
<p>Kinek az érdeme ez? <span class="pagenum"><a name="Page_113" id=
"Page_113">-113-</a></span></p>
<p>Egyetlen néplapnak (Prjatel Ludu), mely jó szellemű czikkei
által e népet idejekorán felvilágosítva, elválhatlanul hozzánk
csatolta.</p>
<p>Kár, hogy e becsületes irányú lapot kormányunk nem terjeszteti
azon erélylyel, melylyel elkezdte.</p>
<p>Az állodalmi nyomdát holmi hiábavaló debreczeni fidibusok
helyett bátran lehetne ily okosabb nemű vállalatokra használni.</p>
<p>Azon nép nem tudja mire vélni hallgatásunkat, ilyenkor egy maga
helyén levő értesítés egy hadsereggel felér.</p>
<h4><i>A kormány és a hadsereg.</i></h4>
<p>E kettő alkotja jelenben a nemzetet, e kettőnek tökéletesen meg
kell érteni egymást.</p>
<p>Mindkettőnek vannak egymás iránt jogai és kötelességei.</p>
<p>Joga a kormánynak a hadseregtől a hon és törvények védelmét
megkivánni.</p>
<p>Kötelessége a hadseregnek a kormányt, mint Magyarország egyetlen
konstituált hatalmát elismerni.</p>
<p>Joga a hadseregnek megkérdezni, hogy miért küzd.</p>
<p>Kötelessége a kormánynak végletes czélokra nem koczkáztatni
haderejét.</p>
<p>Kerülnünk kell minden okot az összeütközésre.</p>
<p>Itt nem két pártról van szó, mely közül akármelyik egy egész
marad, az egy testnek két fele, mely csak addig él, míg egy
marad.</p>
<p>Szakadást itt előidézni nem mesterség. Csak rossz akarat vagy
ostobaság kell hozzá. Az indulatokat túlhajtani nem
boszorkányság.</p>
<p>Kikerülni szinte nem nagy mesterség. Csak jó akarat és egy kis
domestikus ész. A végletek óvatos kikerülése. Parva sapientia
regitur mundus. <span class="pagenum"><a name="Page_114" id=
"Page_114">-114-</a></span></p>
<h4><i>Ne bántsátok meg a katonát!</i></h4>
<p>Nem képzelünk könnyelműbb petulantiát, mintha literátus emberek
a katonákat gúnyolják, satyrizálják.</p>
<p>Olyan emberek, kik itthon szép kényelmesen lógázzák a lábukat,
olyan emberekről, kik minden perczben életükkel fedezik a hazát,
csak tisztelettel szólhatnak.</p>
<p>Katona becsülete nem olyan, mint más emberé.</p>
<p>Rajta nemcsak a gyalázat, de a gyalázatnak még az árnyéka is
meglátszik.</p>
<p>Katonára nézve a könnyelmű gúny is több, mint egy arczul
csapás.</p>
<p>Kivált most, midőn azt követeljük, hogy ellenségeink
tisztelettel viseltessenek fegyvereink iránt, nincs nagyobb
könnyelműség, mintha éppen mi magunk piszkoljuk be e fegyverek
viselőit.</p>
<p>Nekünk hazafiúi kötelességünk azokat, kik tán gyöngébbek a
veszély előtt megállani, szóval és tettel lelkesedésre, bátorságra
buzdítani, nem pedig azokat, kik a csatából tán elfutottak,
gúnyolni akkor, midőn mi oda sem mentünk.</p>
<p>S ha volnának is a katonák közt egyeseknek gyarlóságai, azokat
kötelességünk az egész testületért kimélettel érinteni, mert minden
egyes katonában az egész van meggyalázva. Ha vannak a katonának
hibái, azokat rója meg az, ki nála jobb katona, de ne az, kinek
fegyvere nem oldalára, hanem nyelvére van kötve.</p>
<p>Tiszteljétek a katonát. Ki hazájáért sebet visel, annak fáj, ha
tollal karczolják.</p>
<p>A katona erénye most az egyetlen erény, melyet a nemzet
jutalmazni tartozik s egyéb jutalmat úgy sem adhat, de nagyobbat
sem, mint a köztiszteletet.</p>
<p>Ki ezt ily időben, ily körülmények közt meg tudja sérteni, az
vagy őrült, vagy rosszlelkű, vagy mind a kettő.</p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_115" id=
"Page_115">-115-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>ESTI LAPOK.<a name="FNanchor_10" id="FNanchor_10"></a><a href=
"#Footnote_10" class="fnanchor">10)</a></h2>
</div>
<p>A czivakodás nem nagy mesterség.</p>
<p>Pörpatvarok csinálásához akárki ért.</p>
<p>De a ki a kibékülés időpontját ügyesen fel tudná használni, az
volna az igazi ember.</p>
<p>Mi a kiegyenlítés, szövetkezés eszméjét több ízben
felemlegettük, mindannyiszor pereatot mondtak a fejünkre miatta.
Most tehát még tovább megyünk és elmondjuk, hogy kivel kellene
szövetkeznünk, kibékülnünk és hogyan?</p>
<p>Mi nem prédikálunk kibékülést Windischgrätzczel, ha ő nyujtaná
is kezét, azt mondanók: ne fogadjuk el, mert rászed.</p>
<p>Mi nem prédikálunk kibékülést laptársainkkal. Mi természetesnek
találjuk, hogy mindenki félti monopoliumát. <span class=
"pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span> Uj lap
ellen rendesen háborút szoktak indítani a régiek, hanem azért az
ország meg nem bomlik. Ez így volt mindig, mióta a papirost
feltalálták.</p>
<p>Mi még csak azt sem mondjuk, hogy azon becsületes embereknek
hagyjatok békét, kikben most a nemzet van képviselve.</p>
<p>Sőt szidjátok őket, hajigáljátok be sárral, hadd mutassák meg,
hogy minden méltatlanság, félreismerés, gyanusítás daczára, tudnak
jó hazafiak lenni. Ez legyen jellemük critériuma.</p>
<p>Hanem azt mondjuk, hogy nézzetek körül.</p>
<p>Az osztrák had megszállotta fél Magyarországot – azon népek,
melyek egykor csak langy melegek voltak a hazaszeretetben, most
imádják a hazát, mert <i>gyülölik az osztrákot</i>. Karloviczet
Stratimirovics ostromállapotba tette, s felmondta az
engedelmességet Theodorovicsnak; a szerbek kitűzték tornyaikra
nemzeti szineiket s letépték onnan a feketesárga zászlókat, mert
gyülölik az osztrákot.</p>
<p>A kremziri gyülés baloldala, a lengyel párt, megtagadta a
kényszerített adót, meg a negyvenezer ujonczot, mert gyülöli az
osztrákot.</p>
<p>Horvátország egyetlen organuma be van tiltva, mert követelte az
igéreteket, miket az osztrák tett neki és követelte most, mikor
azokat megadni Ausztriának leginkább van érdekében, de legkevésbé
van hatalmában. <span class="pagenum"><a name="Page_117" id=
"Page_117">-117-</a></span></p>
<p>S ti még most sem látjátok: hogy kik a mi természetes
szövetségeseink?</p>
<p>Nem veszitek észre, hogy a közös gyülölet pártja az, melyen a
végletek egymást érintik.</p>
<p>Nen vártátok-e e perczet, midőn az ellenünk lázasztott
nemzetiségek megcsalatásukat észrevéve, egyszerre fognak Ausztriára
támadni s követelni fogják tőle, hogy haljon meg! mint ő követelte
mi tőlünk.</p>
<p>S nem sejtitek-e, hogy e percz igen közel, hogy e percz jelen
van?</p>
<p>Nem sejtitek-e, hogy az volna most a mindenható, ki a pillanat
erejét felhasználva, az egymásra támadt fegyverek csapásainak egy
új irányt tudna adni; hogy e csapásból elég lenne egy ellenséget
semmivé tenni?…</p>
<p>Ezt kellene tudnotok és tennetek, ha nem jogokért küzdenétek,
hanem eredményért.</p>
<p class="center">*</p>
<p>Nagy napok előperczeit éljük.</p>
<p>Magyar nemzet, nem dobog-e szived?</p>
<p>Örök élted vagy örök halálod előórája ez.</p>
<p>Nem érzed-e, hogy e perczben valamennyi zászlód együtt van? Nem
érzed-e, hogy e perczben 50 ezer fiatal egyesült egy karrá,
megrázni a bálványt, kinek hatalma alatt nyögsz? Nem sejted-e, hogy
egy nap vagy tán egy óra mulva egyetlen óriási hang fogja betölteni
az eget és a földet, mely dicsőségedet hirdetendi? Nem hallod-e
olykor az ágyúk távoli moraját? Nem álmodol-e győzelemről,
szabadságról, örök boldogságról?</p>
<p>Isten, ki mindenható vagy, ne hagyd el e hazát!</p>
<p>Nép! ki Isten után mindenható vagy, ne hagyd el e hazát!</p>
<p>Seregeink szemközt állanak az ellenség soraival, a zászlók
lobognak a halmokon, egyetlen viharos kiáltás tölti be az eget és
földet: Éljen Magyarország!</p>
<p>A zsarnok népe hallgat, még jobban is fog hallgatni.
<span class="pagenum"><a name="Page_118" id=
"Page_118">-118-</a></span></p>
<p>Férfiak fegyverre! nők imára! Isten nevében. Rajta! Éljen
Magyarország!</p>
<p class="center">*</p>
<p>Magyarország boldog leend. De nem mi általunk.</p>
<p>Mi elkéstünk. Hijába biztatjuk, hijába vigasztaljuk magunkat,
ily vén fiak nem illenek ily fiatal menyasszonyhoz, mint a mi
hazánk.</p>
<p>Kell jőni egy újabb nemzedéknek, mely nálunk jobb legyen.</p>
<p>Az apák bűneit örököltük: kell hogy sirba vigyük azokat
magunkkal, s ne adjuk át többé az unokáknak.</p>
<p>Az ősi visszavonásnak, testvérgyülöletnek, az ősi hiúságnak,
minden ősi rossznak magva szakad bennünk. Mi leszünk az utolsók,
kik ha elfogyánk, Magyarország új históriát kezd és
ragyogóbbat.</p>
<p>Lesznek nálunk jobbak és okosabbak, kik nem fognak törekedni
egymás fejéről letépni a babért, de kik a polgárérdem előtt meg
fognak hajolni. Mi nem leszünk; de lesz Magyarország.</p>
<p>Isten nem vitt be az igéret földébe senkit, ki a husz éven felül
volt.</p>
<p>Szerencse reád, új nemzedék, ki a husz éven alul vagy, te oda
fogsz jutni.</p>
<p>Akkor is áldva légy hazám: hisz a boldog hazának még a halottai
is boldogok.</p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_119" id=
"Page_119">-119-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>MI LESZ BELŐLÜNK?</h2>
</div>
<p>Az ellenséget meg kell vernünk.</p>
<p>Meg kell! mondom, bármibe kerüljön is, bármikorra végződjék, azt
le kell győznünk; azután kérdhetjük, hogy mi lesz tovább?</p>
<p>Az ellenséget meg kell vernünk, bármennyi pénzbe, bármennyi
vérbe kerüljön.</p>
<p>Mindenért mindent!</p>
<p>És ez meg fog történni.</p>
<p>Bennem él a hit, hogy meg fog történni: ez oly szent hit, mint a
fanaticusnak a túlvilág s napjaim gondolatja, éjeim álma, halálom
vigasztalása.</p>
<p>Mi lesz akkor Magyarországból?</p>
<p>Azon nemzetből, mely küzdött a szabadságért, nemzetiségeért,
törvényeiért és győzött…</p>
<p>E kérdésre az idők fognak felelni, nem is azért tettem: hogy
feleljek rá; hanem azért: hogy más valaki ne találjon rá felelni,
emberi kezekkel irva bele a jövendők könyvébe, melynek sorait nem
olvashatja senki.</p>
<p>A mi jövendőnket Európa sorsa dönti el. Meglehet, hogy a mi
sorsunk dönti el Európa jövendőjét: valószínűbb az első.</p>
<p>A mit mondok, nem azért mondom, hogy vagy egyiket vagy másikat
inkább óhajtanám; hanem azért, hogy gondolkozzunk rajta;
látandjátok: hogy én sem az egyik, sem a másik eszmének nem
hizelgem. <span class="pagenum"><a name="Page_120" id=
"Page_120">-120-</a></span></p>
<p>Meglehet: hogy Francziaország, mint valódi köztársaság
consolidálja magát – hogy a német egység kérdése a demokrátia
részére dől el, – hogy Rómában és Sardiniában meghonosulnak,
gyökeret vernek a republikánus eszmék, gondolkozzatok róla, mi lesz
akkor Magyarországból?</p>
<p>Meglehet: hogy Napoleon kormánya megerősödik; meglehet: hogy az
orosz influentiák egész Európa ereiben szétszivárognak.</p>
<p>Meglehet: hogy egy Hohenzollern magához ragadhatja a német
császári koronát, egy Habsburg a lombardvelenczeit, s egy Bourbon
Siciliát; gondolkozzatok róla, mi lesz akkor Magyarországból?</p>
<p>Meglehet: hogy a nemzetiségi törekvések számára egy új æra
nyílik; meglehet, hogy a Dunapartig terjedő Görögország, egy
Dacorománia, egy Slavonia s egy egyesült Olaszország eszméi életté
válnak: gondolkozzatok róla, mi lesz akkor Magyarországból?</p>
<p>Meglehet: hogy Párisban a hegyipárt győz; meglehet: hogy a
katonaság a nép mellé áll s a nép a vörös respublica mellett
nyilatkozik; meglehet: hogy egész Európában a politikai forradalmak
socialisticus forradalommá változnak: gondolkozzatok róla, mi leend
akkor Magyarországból?</p>
<p>Csak azt ne mondjátok: hogy mindenesetre ennek vagy annak kell
lennie.</p>
<p>Akármely előre kimondott forma vakmerő anticipátiója volna a
jövendőnek.</p>
<p>Magyarország minden lehet, csak semmivé nem szabad lennie.</p>
<p>S ettől megóvják őt vitéz seregeink.</p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_121" id=
"Page_121">-121-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>MIÉRT KÜZDÜNK?</h2>
</div>
<p>Minden hadviselésnek megvolt a maga catechismusa.</p>
<p>A görög harczolt szabadságért, Róma dicsőségért.</p>
<p>A népköltözések harczai földért, a vallásháborúk mennyországért
folytak.</p>
<p>Oroszország harczol Circassiában hadi iskoláért, az osztrák
katona harczol fegyelemből és nem kérdi miért?</p>
<p>Magyarország háborúban nőtt és fogyott. Harczolt, hogy hazát
szerezzen; harczolt a keresztért; – harczolt határaiért; – harczolt
koronájáért.</p>
<p>Hát most miért küzdünk?</p>
<p>E kérdésre felelettel tartozunk azoknak, kik a csatát
viselik.</p>
<p>S e feleletnek határozottnak kell lennie.</p>
<p>E felelet világossá teendi: hogy harczunk végczélja nem adhat
politikai véleményszakadásokra okot.</p>
<p>A ki hazafi, az mellette van; a ki ellene van, az hazaáruló.</p>
<p>Harczolunk <i>törvényeink épségbentartásáért</i>.</p>
<p>Harczolunk nemzetiségünkért.</p>
<p>Harczolunk határainkért.</p>
<p>Harczolunk azon helyért, mely hazánkat az európai hatalmasságok
között méltán megilleti.</p>
<p>Ez a czél, ez a lényeg; – a többi formaság s nem ad nevet a
háborúnak.</p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_122" id=
"Page_122">-122-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>PRO MEMORIA.</h2>
</div>
<p>Sorsunk részletei naponként változnak.</p>
<p>De azért kell valaminek lenni, a mi soha nem változik: öntudatos
bizalmunk minmagunkban.</p>
<p>Vétkeztünk volna, ha egy harcz megvivását elkezdjük a nélkül,
hogy előre tudnók: lesz-e elég erőnk hozzá?</p>
<p>Vétkeztünk volna, ha egy népnek nyugalmát felzavarjuk a nélkül,
hogy azt ismét boldoggá tudnók tenni.</p>
<p>Vétkeztünk volna, ha egy ország kormányát kezünkbe ragadjuk a
világvihar közepett, a nélkül, hogy tudnók, miszerint azon kéz
képes lesz azt megszabadítani.</p>
<p>Mi nem vethettünk koczkát a sorssal egy nép élete felett, mint
könnyelmű kalandorok szokták.</p>
<p>Mi nekünk nem lehetett az elég: hogy igazságunk van, tenni azt a
mit teszünk; nekünk azt is kellett tudnunk, hogy erőnk van
hozzá.</p>
<p>S e tudatban nem csalatkozánk.</p>
<p>Isten és a nép nem vonták meg tőlünk segítségöket.</p>
<p>Erő, akarat, lelkesülés, maga a sors biztatólag jött elénk.</p>
<p>A nép megtette kötelességét, tett annyit, mennyit még nép
soha.</p>
<p>Most rajtunk a sor.</p>
<p>Isten és emberek előtt, egyedül rajtunk a felelősség azért, a
mik ezentúl történni fognak.</p>
<p>Ha e felelősséget elvállaltuk, kell hogy számot vetettünk legyen
magunkkal és jövendőnkkel.</p>
<p>Nem a mai nap: századok sorsa függ egy ballépéstől, <span class=
"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> nem egy
élet: egy nemzet élete, mit megnyerni vagy elveszteni lehet.</p>
<p>Istent kisértenünk nem szabad. A ránk bizott harcz nem a miénk,
millióké!</p>
<p>Egy élet szenvedéseit egy percz alatt beváltja a halál, de mit
egy percz elront, azt egy század sem teheti jóvá.</p>
<p>Nekünk nem szabad gondolnunk a halálra; mely, ha örömeinket mind
elveszténk, fájdalmainktól megszabadít; hanem gondolnunk kell az
élőkre, kik utánunk itt maradnak.</p>
<p>Gondoljunk mindennek a végére elébb, mielőtt megkezdenőnk.</p>
<p>Ne rontsuk el azt, mit felépíteni nem vagyunk képesek.</p>
<p>Nem az a mindenható, ki a világot elrontja, hanem az, a ki
teremti.</p>
<p>Tőlünk soha ne halljon a nép egy szót, melyet később meg
találnánk bánni.</p>
<p>Hanem lássa a nép: hogy a neki adott tanácsokat mi vagyunk elsők
megtartani.</p>
<p>Lássa a nép, hogy midőn őt áldozatokra felhivjuk, mi magunk
vagyunk az elsők, kik önérdekünkre nem gondolunk.</p>
<p>Kiket a nemzet akarata egyesített, egyesítsük magunkban a nemzet
akaratát.</p>
<p>Tegyük magunkat központjává azon érzelmeknek, miknek befolyása
alatt a nemzet ez ideig egy maradt, s fordítsuk minden
törekvéseinket arra, hogy ezentúl is egy maradjon.</p>
<p>Ne állítsuk ügyeinket azon térre, hol akár győzünk, akár
vesztünk, szakadásnak nézünk elébe.</p>
<p><i>Mi a harczot nem kezdtük, mi a harczot nem dicsvágyból
fogadtuk el: mi megtámadott alkotmányos jogainkat védni fogtunk
fegyvert, s mihelyt azok nem leendnek megtámadva többé,
megszününk</i> áldozni e nép vérével.</p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_124" id=
"Page_124">-124-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>MIKOR MEGYÜNK VISSZA PESTRE?</h2>
</div>
<p>Kinek van ennél most forróbb óhajtása?</p>
<p>Kinek nem első gondolatja ez, ha ébred, utolsó, ha
lefekszik?</p>
<p>Ki nem álmodja magát oda éjjelenkint, hová lelke önkénytelen
viszi? A kedves, az imádott Pest falai közé, – ott járni az ismert
utczákban, – az otthonos szobák ablakán kinézni, találkozni rég nem
látott ismerősökkel, elmondani egymásnak a túlélt szenvedéseket,
látni a csendes Duna tükrét, a mint a nap képe fürdik benne s a
kizöldült Gellért nézegeti benne tulajdon megifjodott képét!</p>
<p>Mint ragyognak Mátyás palotájának ablakai! A gőzösök hogy
repülnek el a lánczhid alatt, ezüstös nyomot hagyva az égszínkék
Duna tükrén.</p>
<p>Az utczákon mint sürg, forg a nép. Mindenki mellén háromszínű
rózsa, minden ablakon háromszínű zászló!</p>
<p>Víg hadfiak járnak karöltve s danolják: «Egy esztendő nem a
világ, éljen a magyar szabadság!» – danájuk lassankint elhangzik a
távolban.</p>
<p>Beesteledik; az utczák ragyognak a lámpafénytől. Hintók robognak
egymásután. A Nemzeti Szinházban Hunyadit, Rákóczit, Bánkot adják
elő. A nép magán kívül van, sír, tapsol s beleénekel a
karzenébe.</p>
<p>Azután fáklyás zenével vonul hadvezére ablakához. A fáklyavilág
rózsaszínűre festi a házak oldalait, a <span class=
"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> magyar
zene rég nem hallott imádott hangjai felköltenek minden alvót,
felköltik minden szívben az alvó honszerelmet s az egygyé forrt
kiáltása százezer ajaknak, az egygyé olvadt óhajtása millió szívnek
útat tör az égbe s beszél az Istennel: hogy Magyarországnak élnie
kell!</p>
<p>Azután megy mindenki ismét édes, nyugalmas családi körébe.
Gyermekek, apa, anya, nő fogadják, mosolyognak egymásra, azután
sírnak és áldják az Istent, hogy annyi viszontagság után őket ismét
össszehozta!</p>
<p>Kinek ne volna ilyen álma? Ki ne álmodnék így minden éjjel?</p>
<p>Határokat szabunk magunknak az időben: ekkor és ekkor már otthon
leszünk. Egy hó mulva. Vagy tán egy negyedév múlva? De félév múlva
bizonyosan s várjuk, óhajtjuk a félév elmulását, számlálunk egyik
napot a másik után s jól esik addig mindennap álmodni arról, a mi
oly messze van.</p>
<p>Pedig nagyon messze van.</p>
<p>Nem azért, mintha nem volna erőnk azt visszavenni, vagy mintha
félnénk attól, hogy Pest lakói szívesebben ne lássanak bennünket
házaik romjainál, mint az ellenséget azok pompájában. A halált nem
gyűlölik úgy, mint a zsarnok népét.</p>
<p>Hanem azért, mert nekünk Pestre csak akkor szabad bevonulnunk,
midőn Magyarország szabad lesz és tiszta az ellenségtől.</p>
<p>Ha csak az lett volna a czél, hogy Pest miénk maradjon, azt
megvédhettük volna Pestről. De nagyobb, nehezebb eszme volt az, mit
Magyarhon fiainak ki kelle vinni s míg ez végrehajtva nincs, addig
mi nem fogunk örömünnepeket tartani.</p>
<p>Semmivé kell előbb lenni az ellenségnek, kifáradni, beleveszni a
harczba, magától széthullani, érzeni a terhet, mely alatt küzd s
melyet nem tud magáról lerázni. Sikertelen, eredménytelen harczot
vívni sokáig haszontalanul. <span class="pagenum"><a name=
"Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> Meggyalázva, elgyengülve
vánszorogni kénytelen-kelletlen csatáról-csatára, megfosztva még a
nagyszerű vesztés dicsőségétől, meg még attól is, hogy vesztét egy
köny kísérje.</p>
<p>Oda kell jőni a dolognak, hogy azok, kik oly magasan kezdték,
kik büszkén, zsarnok arczczal jöttek közénk, mint egy elzsibbadt
kar, mint egy szélhűdött test rogyjanak lábainkhoz, önkénytelen
vallomást téve róla, hogy a jövendő századokat az Isten
Magyarország számára teremté.</p>
<p>Mi sokszor fogjuk még Pestet látni álmainkban, de azért nem
leend szívünkben kétségnek helye, ha élő szemeink még egy ideig nem
találnak reá.</p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_127" id=
"Page_127">-127-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>MARTIUS 15.</h2>
</div>
<p>Egy év eseményei vonultak el szemeink előtt, mint egy tüneményes
álomkép.</p>
<p>Ha visszagondolunk rá: egy év volt-e ez vagy egy század, vagy
egy átálmodott éjszaka?…</p>
<p>A martiusi ragyogó napok, egy két hétig tartó folytonos ünnep,
melyen át az egész nemzet lázas örömérzettől elragadtatva, ifjú
menyasszonya, a szabadság ölében ülte mámoros mézes heteit.</p>
<p>A testvériség eszméinek ideál-képe, mint az ég boltozatja, mely
alá hajlik a földre s még sem éri a földet sehol.</p>
<p>Azután a sötétben mozgó árulás, mint a megfagyott kigyó, mely
lassanként kienged a nap melegétől, s bujkálva csuszik a fűben
fejét aláhúzva.</p>
<p>Egy új ismeretlen istenség támadása, kinek neve nép! s kinek
hatalma, mint hajdan a kereszté: kioltja a bálvány istenek
életét.</p>
<p>Nagy emberek támadtak, nagyok enyésztek el.</p>
<p>Megjelent kendőzött arczával az álhazafiasság, s követ dobott a
rágalmazott erényre.</p>
<p>Emberek játszottak isteni dolgokkal. Hangzott a hamis esküvés a
trón magasából, pártot ütött a király tulajdon népe ellen, lábával
illette a koronát, szitokkal az Istent.</p>
<p>Jött a fölavatott pártütő, hozta a lánczot, s mikor sirt a
nemzet, akkor nevetett az árulás leghangosabban. <span class=
"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span></p>
<p>A nép pedig fölemelte óriási karját, és mondta: én vagyok a te
urad!</p>
<p>Harcz kezdődék, Isten és ördögök között.</p>
<p>Ezeknek száma legio, – míg Isten csak egy van. De ő minden
mindenekben.</p>
<p>Most benne vagyunk a viharban. Zápor helyett vér folyik, körül
sötét minden, nem tudjuk, hogy felleges látkörünkön túl mi
történik, de tudjuk azt, hogy ott egy Isten él, ki minket nem hagy
el.</p>
<p>Hazám!</p>
<p>Egy év előtt martius 15-ike láncz nélkül kezeden, most
fegyverrel kezedben talált; adja ég, hogy egy év mulva koszorúval
fejeden találjon!</p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_129" id=
"Page_129">-129-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>WINDISCHGRÄTZ DÜHÖDIK.</h2>
</div>
<p>Nem elég, hogy az ártatlan bankókon töltötte boszúját, most meg
egy parancsot adott ki, melyben kinyilatkoztatja, hogy ezentúl
semmiért sem fog fizetni, a mit a katonái megemésztenek, hanem
requirálni fog mindenkitől. Még pedig a következő okoknál
fogva:</p>
<p>Azoktól, kik ellene harczolnak, azért, hogy miért harczolnak
ellene?</p>
<p>Azoktól, kik nem harczolnak ellene, azért, hogy miért nem
harczoltak mellette?</p>
<p>A gazdagoktól azért, hogy van nekik. A szegényektől azért, hogy
raboljanak a gazdagoktól.</p>
<p>Azon hivatalnokoktól, kik helyben maradnak, azért, hogy miért
fogadták a honvédelmi bizottmány parancsait, azoktól, a kik
elfutottak, azért, hogy miért nem maradtak ott?</p>
<p>Azoktól, a kik a császárnak hívei, azért, hogy hűségüket azáltal
is bemutassák, azoktól, kik nem hívei, azért, hogy őket hűségre
tanítsa.</p>
<p>És végtére mindenféle rangú emberektől azon feltétel alatt, hogy
majd visszafizeti neki a mi lefoglalt vagyonainkból s ha ebből ki
nem telik, megfizetteti a vármegyével.</p>
<p>Így beszél Windischgrätz a szolnoki csata után. Nem csuda,
serege díszét, a Hardegg-ezredet itt tették semmivé.</p>
<p>E vandalizmus is egy halálszeplő a dinasztián.</p>
<p>Így csíp a légy is őszszel, mikor pusztulását érzi.</p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_130" id=
"Page_130">-130-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>OROSZ INTERVENTIÓ.</h2>
</div>
<p>Megtörtént, megesett, többé nem lehet nem tudnunk.</p>
<p>Orosz katonák voltak Erdélyben, küzdöttek seregeink ellen s
többen foglyul estek. Kezünkben van a corpus delicti.</p>
<p>De mi még most is szeretnők, ha ezt más uton lehetne megtorlani,
mint elleninterventió utján.</p>
<p>Mi nem tartunk attól, hogy ha az orosz sereg egyfelől
határainkra belép, a franczia seregek másfelől ugyanazt ne
tegyék.</p>
<p>S ha e tény Oroszország vesztét nem hozná is magával, de
bizonyára sok véres napot hozna számára.</p>
<p>Európai háború lenne. Óriások küzdenének egymással, a világ más
alakot nyerne, a históriának új évszaka kezdődnék.</p>
<p>S ez eszme szép, nagyszerű és magasztos, úgy a levegőbe
festve.</p>
<p>De ez egészen máskép veszi ki magát: ha ide a földre hozzuk.</p>
<p>Ha meggondoljuk, hogy az európai háború itt, a mi földünkön
lenne megvivandó, hogy e tülekedő óriások véres lábnyomaikat a mi
hazánkban fognák hagyni: elmegyen minden kedvünk e nagyszerű
drámától.</p>
<p>Válassz magadnak: oh világhistória, más szinpadot, más csatatért
véres küzdelmeidnek; ne a mi kedves, a mi imádott hazánkat.</p>
<p>A mit a huszár mondott imádságában: azt mondjuk mi Európának.
<span class="pagenum"><a name="Page_131" id=
"Page_131">-131-</a></span></p>
<p>«Nem kivánom én, hogy te minket segíts, csak azt tedd meg, hogy
a németet ne segítsed, hanem ülj le szépen s nézd, hogy mit csinál
a magyar azzal, a kire haragszik. Majd elvégezzük mi egymással
magunk.»</p>
<p>Ha pedig egyáltalában hadakozni akartok, menjetek édes feleim a
tengerre, ott elég a hely, ott senki faluját fel nem égetitek,
senki testvéreit le nem tiporjátok.</p>
<p>Ti pedig édes hazámfiai, se ne féljetek attól a tizezer
orosztól, kiket Bem megpacskolt, majd kitisztulnak ők onnan eszük
nélkül, de ne is örüljetek neki, mert az az európai háború ugyan
igen szép dolog, de nem úgy, hogy Magyarország viselje a
perköltségeket.</p>
<p>Mi jobb szeretnők a quasi interventiót diplomatiai úton
kiegyenlítve, mint fegyverrel eldöntve látni.</p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_132" id=
"Page_132">-132-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>SZERKESZTŐI NYILATKOZAT.</h2>
</div>
<p>Tudtomra esvén: miszerint előttem ismeretlen emberek, ismeretlen
okokból eléggé lelketlenek vitéz hadseregünkben az által
ingerültséget szítani, mintha e lapokban valami czélzás vagy hajlam
lett volna nyilvánítva a dynastiávali egyezkedésre. Kik e lapokat
olvasták, és igazat mondani szoktak, tanúim, hogy a legszomorúbb
időkben sem terhelték magukat e lapok ily váddal, mint ezt lapjaim
5-dik száma is bizonyítja, lelkem istenére bizonyítom: hogy míg
nevem ott álland, nem is terhelendik. Ha egy közös ellensége nem
volna a hazának, azokat nevezném ellenségeimnek, kik erővel
igyekeznek a magyar polgárok és magyar hadsereg közt szakadást
előidézni: most nincs hozzájuk komolyabb szavam, mint az: hogy a
morális testvérgyilkolást, mit máskor mint férfi fognék megtorlani:
most mint hazafi türelemmel hagyom magamon megtörténni s inkább
azoknak nyujtok békülő kezet, kik lelkemet tépik, mint azoknak, kik
hazámat dulják.</p>
<p>Szabadság! Nemzetiség! volt mindig jelszavam; legyen birám a
nép. Legyen birám az Isten: Vétettem-e valaha ellenük?</p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_133" id=
"Page_133">-133-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>HABSBURGHÁZ.</h2>
</div>
<p>Mit ezelőtt két hóval mondék: hogy a Habsburg-dynastia tulajdon
érdekei ellen küzd, fényesen van bizonyítva a márczius 6-iki
manifestum által.</p>
<p>Megvallom: hogy ennyi eszélytelenséget nem vártam a
Habsburgoktól.</p>
<p>Hittem, hogy a visszavonulás útját nem fogják elzárni maguktól;
hittem: hogy azon esetre, ha mindent elvesztettek, megtartják azt a
magasztos álarczot, melylyel egy Mária Terézia oly nagy hatást
tudott gyakorolni szorult állapotjában.</p>
<p>Hittem: hogy majd, ha a felzaklatott nemzetiségek előállnak
megcsalatott igényeikkel, ha Ausztriáról lehull a kölcsönzött erő,
ha a habsburgi királyok járnak egyik néptől a másikhoz, kérve a
multak feledését, s igérve mindent a jövőben; hittem: hogy akkor a
magyar lesz a legutolsó, kihez kétségbeestökben bocsánatért és
oltalomért fordulandnak, s a legelső a ki vétkeiket el fogja
feledni.</p>
<p>E lehetőség elenyészett.</p>
<p>A dynastia kimondá: hogy számára nem létezik többé
Magyarország.</p>
<p>Erre nem lehet más felelet, mint ugyanaz megforditva.</p>
<p>Míg bennünket csak vert, addig talán hihettük, hogy királyunk
akar lenni, de most azt mondja: hogy meg vagyunk halva s tulajdon
létünk temetésére hív meg.</p>
<p>Ebben irta alá uralkodása halálos itéletét. Mert ez többé nem
belviszony. Ez az Európai diplomátiát érdeklő tény s azzal tréfálni
nem lehet.</p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_134" id=
"Page_134">-134-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>1848-IKI TÖRVÉNY.</h2>
</div>
<p>Sokan és sokat beszéltek ezen törvényekről.</p>
<p>Némelyek ezeket tették küzdelmeink czéljává, mások épen ezek
ellen támasztották a lármát, ismét mások ezek alapján hittek egy
végül bekövetkezhető békekötést.</p>
<p>Korszerűek-e ezen törvények, voltak-e azok, vagy lesznek-e,
arról itt nem akarok beszélni; csupán az iránt akarok némi derűt
előidézni, miért félnek némelyek e törvényektől?</p>
<p>E törvények régi alkotmányos jogainkon épültek. Általuk nekünk a
dynastia semmit ajándékba nem adott; mégis úgy látszik, mintha e
törvények keletkezése nem lett volna ingyen. Mintha azok, kik
ezeket kieszközölték, viszont a nemzet nevében igéreteket tettek
volna, miknek megadását a nemzet egyhangúlag visszautasította.</p>
<p>Ezért most a harcz.</p>
<p>E harcz végével akár jobbra düljön az, akár balra, az 1848-iki
törvényeknek nem nagy szerep jutott.</p>
<p>Ha a dynastia e törvényeket minden ellenigéret nélkül aláirta,
megölte magát: ha őt ennyire lehet kényszeríteni, akkor annyi
erővel újra alkothatjuk az egész constitutiót.</p>
<p>Ha pedig ő kényszeríthetne bennünket arra, hogy alkotmányunkért
angáriát fizessünk, ugyanannyi erővel meg is semmisíthetné az egész
constitutiót.</p>
<p>Ezt látszik, hogy akarja is tenni.</p>
<p>Az intermediáló törvényekhez úgy látszik, sem a nemzetnek, sem a
dynastiának nincs nagy ragaszkodása.</p>
<p>Ezért nem hiszem: hogy azoknak, minden benfoglalt szép és jó
mellett is, nagy szerep jusson a jövendőben.</p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_135" id=
"Page_135">-135-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>POLITIKAI HOROSCOP.<a name="FNanchor_11" id=
"FNanchor_11"></a><a href="#Footnote_11" class=
"fnanchor">11)</a></h2>
</div>
<h3>I.</h3>
<p>Szép Magyarország, mi lesz belőled?</p>
<p>Minő sors, minő élet vár reád a napok eljövetelében? Mikor lesz
szenvedéseidnek vége és mi által?</p>
<p>Ma tán ütközet napja van. Az emberek nem félnek többé egy
ütközet kimenetelétől.</p>
<p>Valami túl tán a győzelmen, túl a veszteségen, valami ismeretlen
jövendő képe foglalkoztatja a lelkeket, melyet óhajtunk és mégis
félünk. <span class="pagenum"><a name="Page_136" id=
"Page_136">-136-</a></span></p>
<p>Van-e bátorságunk lelkeket idézni? Idézzük fel a multat és
jövendőt s kérjünk tőlünk tanácsot: hogy mit tegyünk a
jelenben?</p>
<h4><i>Respublica.</i></h4>
<p>Legmagasabb, legerősebb név, mely mint eszme véleményeken
uralkodik, félik vagy imádják, de hisznek benne.</p>
<p>Nem ez eszme áll-e a szabadságharcz végén?</p>
<p>A nép uralkodása, szabadság, respublica.</p>
<p>Megtagadom ifjú lelkem ábrándjait, s szólok ez eszméről
komolyan, földiesen.</p>
<p>Nem a ragyogó kép áll előttem, mit magamnak alkoték, hanem a
természetes való, mit mindenki lát.</p>
<p>E harcz örökké nem fog tartani.</p>
<p>Ellenségünk megverhet sokszor, de le nem győzhet soha.</p>
<p>A legrosszabb esetben sem.</p>
<p>Az európai diplomatia végre magáévá teendi a kérdést.
Közbenjárul s ekkor két választás lesz számunkra hátra.
<span class="pagenum"><a name="Page_137" id=
"Page_137">-137-</a></span></p>
<p>Választás: királyság és respublica között.</p>
<p>A Habsburgokról szó sincs; ha ők bennünket le nem győztek,
Európában senki sem fog értök szót emelni. Eddig is csak képzelt
hatalmukat támogatták, mihelyt e hatalom élőforrása kiapadt,
érdekeik megszüntek Európa érdekei lenni.</p>
<p>Azon érdek, melynél fogva Ausztria eddigelé constituált
hatalomnak tartatott, átszálland Magyarországra s a magyar
politikusok nem fognak oly nevetségesek lenni, hogy oly erőtlen
érdekhez kössék magukat, melynek magának is subsidiumra van
szüksége.</p>
<p>Nem bűnei, hanem erőtlensége miatt a habsburgi háznak, a magyar
nemzet kénytelen lesz más pontot keresni, hová lételének legelső
alapkövét letegye.</p>
<p>Választhat egy Napoleont, egy caninoi herczeget vagy egy
Coburgot vagy egy Leuchtenberget megürült trónjára.</p>
<p>E választások bármelyike által okvetlenül maga ellen ízgatná a
mellőzött érdekeket.</p>
<p>Napoleonnal megnyerné a francziát, Coburggal az <span class=
"pagenum"><a name="Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> angolt,
Leuchtenberggel az oroszt, bármelyikkel azonban maga ellen
támasztaná a másik kettőt.</p>
<p>Egyet megnyerne, hogy kettőt elveszítsen.</p>
<p>Hogy magyar ember viselje a koronát, attól a gondolattól épen
mentsen meg az Isten.</p>
<p>Ez alternativából egyedül a respublicai kormányforma nyujt
menekülést.</p>
<p>Ezt kell elfogadnunk, ha hazánkat végetlen európai háború
szinpadává nem akarjuk tenni.</p>
<p>Ha a Habsburgház decheancea ki van mondva, más jövendőt nem
fogadhatunk el, mint a respublicát.</p>
<p>És ezt minden sympathia leszámítása mellett azért, hogy
neutralitások maradhassunk.</p>
<p>Bármi királyválasztás féltékenységet idézne elő. Tehát ne
válaszszunk senkit.</p>
<p>A forma különben nem teszi a lényeget, ha a status institutiói
életre valók, élni fognak, akár præsidens, akár király áll
élükön.</p>
<p>S miután a küzdelem csakugyan megvan, ha egyszerre be lehet az
átalakulás munkáját fejezni, minek volna azt elhalasztani,
bennhagyni a vérző sebekben, újabb s tán véresebb és szomorúbb
küzdelmek gyujtó fulánkját?</p>
<h3>II.<br />
<i>Békepárt.</i></h3>
<p>Hallották, hogy harangoztak, de nem tudják, hogy hol?</p>
<p>Hiresztelik, hogy van egy békepárt, vagy legalább akar lenni, és
hisznek benne.</p>
<p>Sőt azt is hiresztelik, hogy az a békepárt itt közöttünk van, s
azt is elhiszik.</p>
<p>Arra, hogy valaki ezt hiresztelje, lehet oka, de arra, hogy
elhigyje, nem lehet.</p>
<p>Békéről csak akkor lehet szó, ha vagy mi győzünk, vagy mi
győzetünk le. <span class="pagenum"><a name="Page_139" id=
"Page_139">-139-</a></span></p>
<p>Első esetben mi kötjük azt, de nem az ausztriai házzal,
másodikban az ausztriai ház, de nem mi velünk.</p>
<p>Az ausztriai ház vétett a mostani Magyarország ellen annyit,
mennyi elég rá, hogy vele minden békepropositum paradoxonná
legyen.</p>
<p>Ha győzünk, nem fogjuk Ausztriától kérdeni, hanem Európától és a
magunk népétől, hogy minő sorsot határozott el Magyarország
számára.</p>
<p>Ha legyőzetünk, nem tőlünk fogja Ausztria kérdeni a
föltételeket, miken békét vásároljon.</p>
<p>Nem tőlünk, nem is ettől a Magyarországtól.</p>
<p>Hanem előállana akkor egy egészen másik Magyarország, egy soha
nem nevezett, soha hangot nem adott párt, mindazok, kik mind a két
elv mellett és ellen compromittálták magukat, ott lenne a
békepárt.</p>
<p>E párthoz senki sem tartozhatik, ki végig az elv mellett maradt
és azt kimondá.</p>
<p>Tehát senki azok közül, kik ez országgyülésen jelen vannak.</p>
<p>Senki közülünk.</p>
<p>E párt még nincs, s e párt nem is fog lenni, mert e párt csak
akkor lehetne, ha teljesen, végképen legyőzetnénk s ezt ép
emberészszel elhinni nem lehet.</p>
<h3>III.<br />
<i>Kaputosok.</i></h3>
<p>Nem beszélek az ingerültség hangján.</p>
<p>Vannak saját feleink között, kik a népet a kaputosok ellen
igazgatják.</p>
<p>Ez a veszélyesség szempontjából nem sokat árt. A magyar nép
józan és becsületes, az bizony nem fog revolutiót csinálni azért:
hogy egyik ember posztóban jár, a másik vászonban.</p>
<p>Többet árthat azonban ez agitatió politikai szempontból.
<span class="pagenum"><a name="Page_140" id=
"Page_140">-140-</a></span></p>
<p>Tegyük fel: hogy ez elv vérré válik a népben.</p>
<p>(Én ugyan nem szeretem ezt a különböztetést tenni, előttem
minden honpolgár a néphez tartozik, nem csupán azok, kik
posztóruhát nem viselnek.)</p>
<p>Akkor a legelső új országgyülésen ilyen szép pártcombinátiók
lesznek.</p>
<p>Egy szláv párt, mely oly férfiakból állana, kik azon csekély
hiány mellett: hogy kaputot nem hordanak, nemcsak a magyar
érdekeket, de még a magyar nyelvet sem fognák ismerni.</p>
<p>Lenne egy másik román párt, egy harmadik szerb párt, és Isten
tudja hányféle nemzetiségi párt.</p>
<p>Mert a nemzetiségi kerületek ez ideig választották ugyan azokat,
kikben bizalmuk összpontosult, de legalább olyan embereket, kik
felvilágosultságoknál fogva nemzetiségünk előhaladásának nem
kerékkötő lánczai.</p>
<p>S mindez miért?</p>
<p>Azért, hogy a kaputos országgyűlés nem határozott még az
élethalál-perczekben a regáliák felől.</p>
<p>Az olyan statusférfiakat sem irigyeljük senki álladalmának,
kiknek diplomaticus utópiái nem terjednek túl a bormérésen.</p>
<h3>IV.</h3>
<p>Kérdeztem egykor egy, magát nagy republicánusnak tartó embertől,
hogy miért óhajtja ő a köztársaságot?</p>
<p>Mert a királyt gyülöli, úgymond. Mert a király rosszul bánt
népeivel.</p>
<p>Tehát ha jól bánt volna velök, akkor ő nem volna
republicánus.</p>
<p>A mi republicánusaink nagy részének nem a királyság alapeszméje,
hanem a perfid Habsburgok ellen van kifogása.</p>
<p>Ily alapon nagyon rövid jövendője volna a republicánus
elveknek.</p>
<p>Én a királyoktól nem várok soha semmi jót; nem <span class=
"pagenum"><a name="Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> ők az
okai, hogy nem lehetnek jó emberek, hanem a vak fátum, mely belőlök
isteneket akart faragni.</p>
<p>Királyság mellett az országnak mindig kétféle érdeke van: egyik
a nemzeté, másik az uralkodóé.</p>
<p>Legtöbbször, mikor a nemzet érdeke a béke, akkor a királyé a
háború és megfordítva.</p>
<p>Azért én azt mondom: hogy míg kénytelenek vagyunk vele, tűrjük a
királyokat mint szükséges rosszat, de ha ellehetünk nélkülök, ne
kérdjük: hogy melyik volt jó, melyik volt rossz.?</p>
<p>Az: hogy volt, magában elég ok arra: hogy ne legyen.</p>
<p>De még azt elmondani: hogy a Habsburgok rosszul bántak velünk,
nem elég ok arra: hogy a trónt elégessük.</p>
<p>Gondolkozzatok róla, republicánusnak lenni nem annyit tesz, mint
a Habsburg családot detronizálni.</p>
<h3>V.<br />
<i>Aristokraták és demokraták.</i></h3>
<p>Míg a világ világ lesz, az emberek soha sem fognak egymással
egyenlők lenni.</p>
<p>Mindig lesznek törpék és óriások.</p>
<p>S a törpék mindig fogják mondani: hogy ők demokraták, az
óriásokat arisztokratáknak fogják szidni.</p>
<p>Mindig lesznek emberek, kik lelkük ereje által fölülemelkednek a
tömegen a nép bámulata tárgyaiul, s lesznek, kiket őrült
kapaszkodásaik daczára a világ kinevet, vagy észre sem vesz és ezek
magokat demokratáknak, amazokat aristokratáknak fogják nevezni.</p>
<p>Mindig lesznek emberek, kik becsületes szorgalmuk és
takarékosságuk által polgári kényelmet, vagyoni tehetőséget
szereznek magoknak, és lesznek, kiket tékozlás, restség és
szenvedély a nyomor útjára visz és azok, kiknek ruhái rongyosak,
magukat demokratáknak, azokat pedig, kik tisztességesen járnak,
aristokratáknak fogják nevezni. <span class="pagenum"><a name=
"Page_142" id="Page_142">-142-</a></span></p>
<p>Lesznek végre emberek, kiknek becsületessége, jelleme előtt
kalapot emel az elismerő világ, míg azokat, kiket lelki rongyaikban
bűneik undok ruházatában megismert, eltaszítandja magától, és ezek
a megvetettek magukat és söpredék kiséretüket demokratáknak fogják
árulni, míg azokra, kiknek jelleméhez föl nem tudnak emelkedni, az
aristokrata czím sarát dobálandják.</p>
<p>Ne értsetek félre. Nem az aristokrata eszméit mentem én, hanem
azokat, kiket e névvel meghajigálnak s nem vádlom a demokratia
eszméit, hanem azon embereket, kik meghentergetőzve az utczai
szenvedélyek sarában, előállnak s azt mondják: én vagyok a nép!
ezek a nagypénteki komédiások, kik a Krisztus szenvedéséből
csinálnak szinpadot.</p>
<p>Az fáj nekik, hogy olyan magasra nem mehetnek, mint mehet az
igazi érdem, s ezért kiálltják rá: le vele!</p>
<p>Legyen az is oly alacsony, mint ők.</p>
<p>Ilyen emberek mindig lesznek a világon.</p>
<p>De olyanok is lesznek, kik a felismerő nép kaczaja közt az ő
fejeikre fognak gázolni.</p>
<h3>VI.<br />
<i>Odiosus elnevezések.</i></h3>
<p>Mindig voltak, kivált a magyar közéletnek, szeretett vagy
gyülölt czímzetei, miket úgy osztott szét mindenki, a mint valakit
üldözött vagy kegyelt.</p>
<p>Hajdan a kurucz és labancz, nemrég a pecsovics és a liberális,
legújabban a republicánus és császári. Még csak két év előtt is
nagyon rossz állapot volt liberálisnak neveztetni; ha valakire
ilyen név csak az utczán ragadt is, az nem kapott hivatalt, az
pöreit elvesztette, azt mindenféle vexa érte az ég alatt.</p>
<p>Most épen így vagyunk a császári elnevezéssel. Ebben a népnek, a
nemzetnek utálata van kifejezve. <span class="pagenum"><a name=
"Page_143" id="Page_143">-143-</a></span></p>
<p>Akkor a császár uralkodott, most a nemzet.</p>
<p>Mi igen sok embert ismerünk, kik két év előtt magukat
pecsovicsoknak hagyták nevezni, s most ugyan republicánusok. Akkor
abból volt hasznok, most emebből. Ők következetesek maradtak.</p>
<p>Ezen emberek minket, kik őket nem szeretjük s bizony nem
elveikért, minőket tőlük soha nem hallottunk, hanem egész más
dolgokért, most elkezdenek bennünket feketesárgának, royalistáknak,
reactionariusoknak s több effélének nevezgetni.</p>
<p>Mi okuk van rá? Én ugyan nem szoktam akárminő politikai elvemet
keresztapámmá tenni, hanem még is kérdem: hogy nem iszonyú
tirociniumra mutat-e az a politikában, ha valaki egy tőle különböző
pártnézetet csak az által tud magának megjegyezni: ha azt
semmirekellőnek és hazaárulónak nevezi?</p>
<p>A jacobinusok is ellenei voltak a girondistáknak, meg is ölték
őket, de az soha sem jutott eszükbe: hogy őket royalistáknak
nevezzék, pedig elvekben ugyan különböztek.</p>
<p>S nagy kérdés: hogy ha őket le nem győzik, nincs-e elébb
félszázaddal egész Európa?</p>
<p>S ti nem tudtok soha rosszabbat mondani a mi elveinkről: mint
azt a százszor hallott, de soha nem igazolt ráfogást, hogy azok
feketesárgák.</p>
<p>Ez egyébiránt nekem nem fáj. Mondhattok reám, a mit tetszik,
mondhattok akár veszett royalistának, csak magatokat ne nevezzétek
republicánusnak, mert az keserű.</p>
<p>A monarchia eszméinek senki sem ártott annyit, mint a monarchák
magok. A respublica eszméinek senki annyit, mint ti magatok.</p>
<h3>VII.</h3>
<p>Egyike a legfülhasgatóbb szónokaitoknak egyszer, hol, hol nem,
valami clubbconferentián azt mondta:</p>
<p>«Inkább akarok szabad szláv lenni, mint rabszolga <span class=
"pagenum"><a name="Page_144" id="Page_144">-144-</a></span>
magyar.» Látjátok, itt van az éles, határozott demarcationális
vonal köztünk és köztetek.</p>
<p>Minden politikai pártnak van egy idoluma, mely körül
alárendeltebb eszméi forognak, melynek képét szivében, s színeit
szalagján viseli, melynek nevét neve mellett hordja, mely elvei
között az uralkodó.</p>
<p>E politikai idol tinálatok a respublica.</p>
<p>Mi nálunk a nemzetiség.</p>
<p>Mi nem tagadjuk meg a ti bálványaitoktól a fönséges nevet, ti
tagadjátok meg azt a mienktől.</p>
<p>Úgy vagyunk vele, mint a török a prófétáival; – elismeri: hogy
Mózes is próféta volt, Krisztus is az volt, de neki első a
Mahomed.</p>
<p>Nekünk is első Magyarország, aztán a respublica.</p>
<p>S ha egyiket fel kellene a másikért áldoznunk, kimondjuk, hogy
az elsőt választanók.</p>
<p>Kimondjuk: hogy mi e nemzetiséget imádjuk, imádjuk nyelvében, ős
jellemében, sajátságaiban, még dallamaíban is, imádjuk
mindenekfelett.</p>
<p>S ha kell érte tűrnünk, tűrünk érte mindent, még a megaláztatást
is.</p>
<p>S nincs a világon az a magasztos eszme, mely ennek elvesztéseért
nekünk kárpótlást nyujthatna.</p>
<p>Számunkra Magyarország földén kívül nincsen élet.</p>
<p>Ti azt mondjátok: hogy a respublica eszméjeért megosztjátok a
népfajokkal Magyarországot, nevét, erejét; megtagadjátok, hogy
magyarok vagytok, kerestek helyet: hol nem lakik magyar, de lakik a
szabadság.</p>
<p>Mi azt mondjuk, hogy inkább leszünk a börtönben, inkább a
sírban, de Magyarországon, mint a szabadság levegőjében, de idegen
földön.</p>
<p>A ti elveitek titeket boldogítanak, mert ha elvesz Magyarország,
marad még a földön elég hely, hol szabad emberek laknak: – nekünk
hitvallásunk a veszteség esetére csak fájdalmakat ád, mert
bennünket e nemzet minden fájdalmaiban osztozni kényszerít. Ezért
vagyunk <span class="pagenum"><a name="Page_145" id=
"Page_145">-145-</a></span> mi féltékenyebbek népünk lételére, mint
tik, azért őrizkedünk mink koczkajátékot játszani, soha vissza nem
nyerhető szentségre.</p>
<p>Ebben különbözünk mi tőletek.</p>
<h3>VIII.</h3>
<p>Flectere si nequeo superos, Acheronta movebo.</p>
<p>Hajdan Zápolya mondta ez ominosus jelszót, midőn nem birva az
osztrákkal, a török védszárnyai alá veté magát.</p>
<p>Fordult a sors. Most e mondat Ausztria jelszava lőn, midőn nem
birva a szabadság százkezű óriásával, az orosz segélye után nyujtja
ki kezét.</p>
<p>Fuitis Trœs!</p>
<p>Ruet Ilium et ingens Gloria Parthenopes…</p>
<p>Mint érzik rajtatok e tettről a halál szaga…</p>
<p>Erdélyben megtörtént az orosz segélyadás: de a szakállas muszka
hadfiak sírva futottak ki székelyeink szuronyai elől.</p>
<p>Bukarestben a török hadparancsnok lefegyverezteté Puchner oda
menekült seregét, s megtiltá azoknak élelmezését. Elhullanak az
utczán, mint a gazdátlan ebek.</p>
<p>Törökország százötvenezernyi sereget állít ki az orosz
ellen.</p>
<p>S az orosz légiók az angol konzul egy parancsára átvonultak a
Pruth túlpartjára.</p>
<p>Midőn a tegnapelőtti csatában seregeink Hatvant elfoglalták az
ellenségtől, ott Windischgrätz plakátjait lelték a falakra
fölragasztva, mikben biztatja seregeit: hogy ne féljenek, mert
nemsokára nagyszerű segítséget fognak kapni az oroszoktól.</p>
<p>Tehát elismeri: hogy nem bir velünk. Elismeri tehetetlenségét.
Elismeri a magyar nép életrevalóságát, ki midőn küzködnie kellett
hatféle nemzetiséggel, tulajdon urával és árulóival: nem győzetett
le, hanem istene segélyével s önereje által fentartotta magát.
<span class="pagenum"><a name="Page_146" id=
"Page_146">-146-</a></span></p>
<p>A nimbusz eloszlott, mely Ausztriát bálványnyá szentelé.</p>
<p>Az idegen segélyhez folyamodás megrontotta őt és nem gyógyítá
meg.</p>
<p>Rövid napok mulva nem maradand hátra számára egyéb, mint a
kétségbeesés.</p>
<p>Az orosznak magának is idestova más segélyre lesz szüksége.</p>
<h3>IX.<br />
<i>Ápril 14-ike.</i></h3>
<p>Jegyezze föl a história e napot, mert a magyar nép jövő élete e
naptól fogja számítani új esztendejét.</p>
<p>A Habsburg-dinasztia száműzetett.</p>
<p>Száműzetett e nemzet földéről, száműzetett e nemzet által.</p>
<p>Isten áldása legyen e napon és annak eredményein.</p>
<p>E nagy napot nagy tettek kövessék.</p>
<p>Legnagyobb tett legyen az tőlünk, hogy egyetértsünk, hogy
pártokra ne szakadjunk.</p>
<p>Nincs a magyarnak oly ellensége, ki őt le bírja győzni, csak
egyedül a magyar.</p>
<p>Temessünk el minden pártérdeket, nézetkülönbséget,
szenvedélyeskedést s akkor eltemettük a magyar nemzet legnagyobb
ellenségeit.</p>
<p>Külellenségtől megvéd bennünket az Isten, belellenség által
megver.</p>
<p>Áldás van a véren, mely a hon védelmében foly ki, átok azon,
melyet testvérkéz eresztett.</p>
<p>Isten és önlelkünk őrizzen meg bennünket minden
visszavonástól.</p>
<p>Azoknak, kiket e lépés ne tán megdöbbente, legyen annyi mondva:
nem az a magyar nemzet vétke, hogy jogait követeli, nem az, hogy a
Habsburgokat szívéből megveti, nem az, hogy vérét és vagyonát
pazarlani nem engedi, hanem az, hogy él és ereje van! <span class=
"pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span></p>
<p>Adja Isten, hogy e vétke legyen legnagyobb erénye.</p>
<p>Mit érzett irántunk a Habsburg, megmondá márczius hatodikán.
Elég időnk volt azt ápril 14-ig megérteni, hogy rá feleljünk.</p>
<p>E felelettel előbb vagy utóbb tartoztunk magunknak.</p>
<p>Szerettük volna, ha a feleletet Pesten adhattuk volna az
ellenségnek. Korábban történt és megnyugszunk benne.</p>
<p>Ellenségeink erejét ezáltal nem növeltük s hisszük, hogy a
magunkét sem fogyasztottuk.</p>
<p>Mi a békét szerettük, de nem a halál alakjában s ha a nemzet
életének egyedüli feltétele az, hogy küzdjön, legyen bármilyen
hosszú a küzdelem, elfogadjuk.</p>
<p>Magyarország kormányzójává Kossuth Lajos neveztetett ki.</p>
<p>Ki becsületességben, hazafiságban, polgár erényben hisz, nyugodt
lehet.</p>
<p>Mi üdvözöljük a kormányzót.</p>
<p>Üdvözöljük benne Magyarország függetlenségének elvét. S
szavainkat tettekkel fogjuk igazolni.</p>
<p>Erőnk kevés, de az egészen a hazáé.</p>
<p>Éljen a szabad Magyarország!</p>
<h3>X.<br />
<i>Windischgrätz.</i></h3>
<p>Windischgrätz nem fogja Pestet lövethetni.</p>
<p>Hétezer betege volt Pesten a kápolnai csata után, most a
szolnoki, bagi, bicskei és isaszegi ütközetek után van 15 ezer
sebesültje és betege, kikkel Pesten minden középület telve van.</p>
<p>Ezeket ő nem szándékozik magával vinni, nem is vihetné őket a
hátán, hanem rábízza az ellenfél nagylelküségére.</p>
<p>Ha ezért a nagylelküségért bombákkal akarná lefizetni
<span class="pagenum"><a name="Page_148" id=
"Page_148">-148-</a></span> a felpénzt, igen rosszul lenne
gondoskodva arról a tömérdek sebesültjeiről.</p>
<p class="center">*</p>
<p>Windischgrätz elmondhatja magáról, hogy cirkumdederunt me.</p>
<p>Egyfelől a magyar seregek, másfelől a császári család
szorítják.</p>
<p>Jaj neki, ha megáll, jaj neki, ha elfut.</p>
<p>Húsz millióval volt adósa az osztrák családnak, az fundusul
Magyarországot mutatta ki neki; az exekutio nem sikerült s a
császári család nagyban viseli a pörköltségeket.</p>
<p>A német lapok teli vannak Windischgrätz szidásával.</p>
<p>Megérdemli.</p>
<p>Nyomorult pénzérdekért szegődött hóhérává ajánlkozott a
dinasztiának, alkudott egy népnek vérére s megcsalta a dinasztiát
magát.</p>
<p>Annyi győzelemről hazudott neki, hogy az magát egészen rábízva,
oly nagyszerű lépést tett, melylyel mint az álomjáró a toronyról,
kiléptette magát az élők sorából.</p>
<p>Windischgrätz sokat vétett Magyarország ellen, sokat a szabadság
ellen, de az az egy érdeme megmarad, hogy Ausztriát ő tette
semmivé.</p>
<p class="center">*</p>
<p>Ausztria betiltotta tulajdon hazánk földén magyar
bankjegyeinket.</p>
<p>És mi mégis késünk hasonlót hasonlóval fizetni vissza.</p>
<p>Többé nincsenek számunkra kiengesztelés eszközei, meg kell
ölnünk ellenségeinket.</p>
<p>Igen: hogyha mi az osztrák bankjegyeket betiltjuk, ellenségévé
tesszük ügyünknek az egész tőzsér világot, csak az a kérdés, hogy
nagyobb ellenségünk lesz-e akkor, mint volt eddig? És az is igaz,
hogy azontúl az osztrák banknak nincs hosszú élete. <span class=
"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span></p>
<p>Mi úgy hisszük ez eljárásnál a zavarokat elkerülhetőknek, hogy a
kormány az osztrák bankjegyeit váltsa be magyarokra, határidőt
tűzvén ki, melyen túl azok el nem fogadtatnak. S mi itt sem
tanácsoljuk Windischgrätz eljárását, ki beváltás helyett
nyugtatványozott.</p>
<p>Nem jó minekünk ellenségeinktől tanulnunk, sem eszük, sem
erényeik, miket tőlük irigyelni okunk lehetne.</p>
<h3>XI.</h3>
<p>Nekünk az új alkotmány készítésénél egyre kell figyelnünk, hogy
azt ne a külföld mintáiból, ne más nemzetek alkotmányairól tanuljuk
el, hanem tulajdon belviszonyainkból.</p>
<p>Annak a mi vérünkből valónak kell lenni, nem idegen statusok
tükörképének.</p>
<p>Minden nemzetnek meg vannak ősi sajátságai, az alkotmány évek
során ezekből növi ki magát, s ha kell változnia, változik a nép
szükségeihez képest.</p>
<p>A mi aristokratiánk nem oly hatalmas, mint az angolé, hogy
alkotmányunkat reá építhessük, minket az ő gabona-törvényeik nem
érdekelnek, mi kereskedő nemzet sem helyzetünknél, sem népünk
charakterénél fogva nem leszünk; mi az angol alkotmányt magyarra
nem fordíthatjuk.</p>
<p>Francziaország egy század óta küzd önmagával, hol politikai, hol
sociális téren s azon változások, mik ez idő alatt alkotmányos
életében történtek, tanusítják: hogy nekünk tőle tanulni nem
szabad.</p>
<p>Vannak a mi népünknek saját szükségei, saját fájdalmai, miket
orvosolni kell, vannak erényei, mikben bízni lehet, vannak saját
hibái, miket fel kell fedezni; – ki ezeket tanulta ismerni, azt
mondhatja magáról: én készítendem a magyarok új alkotmányát!</p>
<p class="center">*</p>
<p><span class="pagenum"><a name="Page_150" id=
"Page_150">-150-</a></span></p>
<p>Az emberek csinálnak maguknak ijesztő képeket, hogy azoktól
féljenek, mint festettek hajdan isteneket maguknak, hogy azokat
imádják.</p>
<p>Ilyen félő kép a muszka.</p>
<p>Mindenki fejcsóválva emlékezik rá és mondja magában: csak azt
ne.</p>
<p>Kérdjük meg tőle: hogy miért ne?</p>
<p>Mert földje nagy.</p>
<p>Hátha e föld szegény, néptelen, hátha ezeknek megtartása többe
kerül, mint a mennyit birhatása behoz, hátha e földek olyanok,
miknek lakóival a birtokos folytonos háborúban él? Ki tud róluk
valami emlékeztetőt, valami nevezetest?</p>
<p>Vagy tán ereje nagy?</p>
<p>Látjuk. Évek óta nem bir a maroknyi cserkesz néppel, a
lengyeleket nem birta leigázni. Lengyelt kelle a lengyelre
támasztani, hogy őket legyőzhesse. Az elgyengült török birodalom
képes ellenében jogait fentartani, s mikor egyszer lett volna
módjában vitézségét megmutatni Napoleon ellen, az elemek
segítségéhez folyamodott.</p>
<p>Vagy pénze sok?</p>
<p>Csalódnak, kik azt hiszik: hogy a királyok a leggazdagabb
emberek.</p>
<p>Gazdag a nép, gazdagság a hitel; hol a nép koldus, ott a
birodalom szegény.</p>
<p>Oroszországnak sem kereskedelme, sem ipara, sem földészete nem
virágzó, a mi adót népessége behajt, azt a kormány fölemészti.</p>
<p>Mi okunk van hát a muszkától félni?</p>
<p>Alkalmasint az, a mi minden félelemnek alapja, a nem
ismerés.</p>
<p>Kisértet az csak, közel kell menni hozzá.</p>
<h3>XII.</h3>
<p>Az április 20-iki ülés ismét egyike volt parlamentáris életünk
sarkpontjainak. <span class="pagenum"><a name="Page_151" id=
"Page_151">-151-</a></span></p>
<p>Nem azért, mert Madarász politikai életét bevégezé. Ő kicsiny
pont a magyar históriában: ha ellenségünk irandja azt, hallgatni
fog róla, mert érdemeiről nem tudand; ha barátunk, mellőzendi, mert
ismeri hibáit.</p>
<p>Nem mentette őt senki, még tulajdon maga sem.</p>
<p>A vádra adott válasza, mert mentségnek nem nevezhető, miután a
tárgyról nem beszélt, nehezebb volt, mint maga a vád.</p>
<p>Ellenfelei megsajnálták, barátai elitélték. Béke hamvaira.</p>
<p>Nem az ő esete teszi nevezetessé a tegnapi ülést.</p>
<p>Hanem az: hogy egy képviselő még ez eset után is azt mondá:
azért nem szününk meg áldozni annál az oltárnál, a mely előtt az
áldozók között tisztátalan is találtatott. Tehát a képviselő még
most is érzi egy «mi és ti» választó vonal lételét, mely a nemzetet
két külön erővé, két külön párttá osztja.</p>
<p>Mi és ti…</p>
<p>Átkozott a percz, mely e szót először hallotta hangzani.</p>
<p>De akkor tán lehetett ok ezt mondani, a mint most nincs.</p>
<p>Lehetett két párt: személyek pártjai.</p>
<p>Lehetett két párt, kik közül az egyik a végletekre akart menni,
a másik minden lehetőségnek fenn akarta tartani útját. S ezek
nevezheték egymást e gyülöletvevő szóval: mi és ti!</p>
<p>Most személyek nem csinálnak pártot többé.</p>
<p>Magas biró a közvélemény, ez itélt fölöttünk, elhullottak,
kihullottak a pártból: – és a pártok még is fogják-e egymást úgy
nevezni: mi és ti?</p>
<p>Az események itéltek az elvek fölött, a possibilitások elvei
elhullottak, csak egy lehetőség maradt fenn: élni, együtt
Magyarországgal vagy együtt meghalni vele; megölni az ellenséget
vagy megöletni általa és a pártok is fogják-e egymást így nevezni:
mi és ti? <span class="pagenum"><a name="Page_152" id=
"Page_152">-152-</a></span></p>
<p>Mi azon oltár, melynél az említett képviselő tovább is áldozni
akar ezen firma alatt «mi»- és nem akar másokat engedni áldozni,
kiket «ti»-nek nevez?</p>
<p>A szabadság oltára e? Ott áldozunk mi is. És nem tegnapóta;
mióta élünk.</p>
<p>A gyülölet oltára-e? Ott is füstölögnek áldozataink, nem
gyülölte senki elébb a zsarnokokat, mint mi, és senki
keserűbben.</p>
<p>A honszeretet oltára-e? Ha azok közt, kik ez oltár körül járnak,
volt különbség: az lehetett, hogy egyik az oltárra rakta
áldozatait, a másik elvette onnan. E különbség nincs köztünk többé.
Egyikünk többet, másikunk kevesebbet áldozott, de mindnyájan
mindenünket és mindnyáján örömest. Ott is egyenlők vagyunk.</p>
<p>Miért tehát: hogy mégis mi és tinek nevezzük egymast?</p>
<p>Tán mert egyikünk a hatalomban, a másikunk azon kívül van?</p>
<p>Ez csak egy testnek két része, nem két különböző test.</p>
<p>Két kar, mely egymásnak segít, és nem egymással küzd. Mikor
nevezte a balkéz a jobbkezet mi vagy tinek?</p>
<p>Tán mert egyikünk építeni, a másikunk rontani akar.</p>
<p>Együtt jár mind a kettő, csak a mit és hogyan? kérdések teszik a
különbséget.</p>
<p>Mondjon bárki jót, üdvöst, elérhetőt, mi pártolandjuk és
hiszszük azt is: hogy ha a jó, az üdvös, az elérhető, tőlünk fog
származni, annak is barátai lesznek azok, kik a hazának, kik a
szabadságnak barátai, bárha nem neveztetünk nostrasoknak.</p>
<p>Ki itt, ki most a mi és ti vezér fonalát feltudja találni, annak
csak személyek, csak érdek adják a pártkérdést, nem elv.</p>
<p>Elv csak egy van: szabadság, nemzetiség.</p>
<p>És ez senkinek sem tulajdona.</p>
<p>De nem is fegyvere.</p>
<p>Midőn valaki a képviselők soraiból harczot kezdett a
visszaélések ellen, ti azt a szabadság ellenének; ki <span class=
"pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> vele
egyetértett, szabadság elleni pártnak neveztétek vagy hagytátok
nevezni, mert az, ki ellen a harcz intézve volt, mentség helyett,
mellét verte és mondá: én a szabadság vértanuja vagyok. Ellenünk
emeltétek védelmére a szabadság paizsát.</p>
<p>Mi inkább hagytuk magunkat sujtani a fegyverrel, melynek neve
szabadság, mint azt azon kézben összetörjük, mely azt ránk
emelte.</p>
<p>Most látjátok, hogy kit védtetek e fegyverrel? ismeritek a
kezet, mely azt elejté, újra fel akarjátok-e venni?</p>
<p>A helyett, hogy azt mondanátok: csalódtunk, ellenségeinknek
láttunk, de jól esik tudnunk: hogy ha voltatok is ellenségeink, nem
voltatok a szabadság ellenségei, akartok-e pártharczot folytatni,
melynek okát nem tudjátok adni?</p>
<p>Mi nem mondjuk tinektek, hogy ellenségeink vagytok, mert
Madarásznak vagytok barátai, de ti se mondjátok azt: hogy nem
vagyunk barátaitok, mert nem áldozunk a ti oltáraitokon.</p>
<p>Mi nem küzdünk ellenetek, közületek támadt egyéniségek
vétkeivel, ti se küzdjetek ellenünk elvek hatalmával, melyek mieink
voltak mindig és lesznek mindig, mint a tieitek.</p>
<p>Nekünk nem fegyver a ti barátaitok bűne, nektek nem paizs
barátaitok erénye.</p>
<p>És egyik sem ok arra: hogy magunknak külön oltárokat építsünk,
hol külön áldozzék a Juda, külön Israel.</p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_154" id=
"Page_154">-154-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>KLAPKA LEVELE.<a name="FNanchor_12" id=
"FNanchor_12"></a><a href="#Footnote_12" class=
"fnanchor">12)</a></h2>
</div>
<p>Mult napokban országgyűlésileg is tárgyalt tény volt; miszerint
hadseregünkben azon hír terjesztetik, mintha lapjaink nemzetellenes
békekötés és Olaszország ellen megadandó hadsereg mellett szólottak
volna, s e miatt támadható zavaroktól lehetne félni.</p>
<p>Mi nem a magunk védelmeért, mert erre magunkat igen kicsiny
pontnak tartjuk, hanem minden netalán támadható visszavonás
megelőzésére, megküldők lapjaink minden számát Klapka tábornok
úrnak, kérve őt, hogy azokat valakivel, a ki épen ráér, átnézetve,
győződjék meg a terjesztett hirek alaptalanságáról.</p>
<p>Ez volt a legegyenesebb út, és a legbecsületesebb, mit követnünk
kelle.</p>
<p>Hittük, a tábornok úr a mily vitéz katona, olyan igazságos biró
is fog lenni, s nem csalódánk. <span class="pagenum"><a name=
"Page_155" id="Page_155">-155-</a></span></p>
<p>Ma egy levelet vettünk, melyet mint várt itéletet, egy elismert
tekintélytől, jónak látunk közönségünkkel megismertetni, mint
következik:</p>
<div class="blockquot">
<p class="i2">Igen tisztelt szerkesztő ur!</p>
<p>Becses levele következtében van szerencsém szerkesztő úrnak
válaszolni: hogy az átnézet végett átküldeni tetszett példányaiból
az «Esti Lapoknak» melyeket a mai nap a fáradalmas hadi
foglalatosságok miatt olvasni csak gyéren volt alkalmam,
tökéletesen meggyőződtem arról, hogy a minap, tisztelt kormányelnök
úrnak, csupán mások állítása után beszédközben előhozott szavaim,
mintha az ön által szerkesztett lap a mindenároni békekötést és az
elnyomott Olaszország elleni segítségadás szellemében működnék,
most midőn az érintett lap minden számait átolvastam, alaptalannak
mutatkozik, s azért is azt visszavonni s azon egyszersmind szives
örömemet kifejezni el nem mulaszthatom, miképen az átnézetnél e
lapnak irányát a hadsereg tulajdon érdeke szellemében szerkesztve
és pedig egészen máskép találtam, mint arról ezelőtt mások által
értesültem.</p>
<p>Engedjen meg tisztelt szerkesztő úr ezen minden további
jelentőség nélkül kiejtett s önnek tán kellemetlenséget is okozó
szavaimért, s legyen meggyőződve <span class="pagenum"><a name=
"Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> arról, hogy a
szabadsajtónak, melyet mindenkor a valódi szabadság kútfejének
tekintettem s mint a szabadság legfőbb kincsét tiszteltem, nincs
nagyobb tömjénezője mint</p>
<p class="right"><i>Klapka</i> m. k.</p>
</div>
<p>Mi tisztelt tábornok úr előbbi aggodalmában tisztelni tudtuk a
haza és a szabadság szeretetét, mely őt annyi álhirterjesztés után
féltékenynyé tevé annyi áldozat eredményére.</p>
<p>Ő mint hazafi, mint hős, mint becsületes ember nem mellőzhette
hallgatásával a vádakat, mikkel terhelve voltunk s végére kivánt
járni. Mi itélete alá bocsátók magunkat, s ez itélet a legfényesebb
elégtétel, mit becsületes ember magának óhajthat.</p>
<p>Mi a tisztelt tábornok ur figyelme által csak megtisztelve érzők
magunkat, s most, miután meggyőződését van szerencsénk birni,
nyugodtan állunk a közönség előtt; minden igaztalan vád ellen,
melylyel bennünket az önzés és roszakarat megtámad, kárpótlást
találva egyetlen férfi nyilatkozatában, ki a haza osztatlan
tiszteletét vivta ki nevének.</p>
<p>A tábornok úrnak a sajtóról ekkénti nyilatkozata kétszerte
becsesebbekké teszi azon babérokat, miket számára a harczmező
terem.</p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_157" id=
"Page_157">-157-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>PESTI LEVELEK.</h2>
</div>
<p class="center">1849.</p>
<p class="center">Levelek Debreczenbe.</p>
<h3>I.</h3>
<p class="i2">Barátom Lajos!</p>
<p>Egy bomba épen most döntötte le a redoute homlokzatát, egy másik
az Esti Lapok hivatala előtt furódott a kövezetbe, mintegy
félölnyire. A Trattner ház ég.</p>
<p>Minő költői toll volna az, mely a jelenetet le tudná irni. A
szakadatlanul menydörgő bombák, mik fejünk fölött szétszakadnak
egy-egy gömbölyű fekete füst foltot hagyva magok után a világos
égen. Az ember azt hinné, hogy a pokol felül kerekedett az égen s
onnan támad reánk.</p>
<p>Minő nagyszerű volna e jelenet, ha Pesten nem volna. A nép
halálosan fel van ingerelve, nincs a szeretetnek egy szikrája
többé, nincs a gyávaságnak egy cseppje szivében. Gyülől! gyülölete
olyan, a mely örökségbe marad fiuról-fiura, mint a vallás. Látod,
ez a gyülölete az ellenségnek erősebb alap, mint a
hazaszeretet.</p>
<p>Minő nagyszerű volna e tanitás, ha Pesten nem volna!</p>
<p>Nehány nap, vagy ha Isten úgy akarja, nehány hét után hallani
fogjátok, hogy Buda elesett. A vár leégetve, védői leölve.</p>
<p>Én sirtam, mikor Pestre beléptem, sirtam mint a gyermek, ki
anyját viszontlátja. Sirtam, mikor a szabadság háromszínű zászlóit
láttam minden utczán, minden házon repkedni. <span class=
"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span></p>
<p>Ha Pestre jöttök, sirni fogtok ti is tán más okból, tán keserűbb
okból, de azért, ha romokban fogjátok is találni az imádott várost,
e romok fölött mindenütt ott fog lobogni a nemzeti zászló.</p>
<p>Sok seb van már ütve a haza szivén, de egy sem ilyen fájó, egy
sem ilyen örök.</p>
<p>Gondolkodtok-e róla, hogy begyógyítsátok?</p>
<p>Sok áldozatot hozott a nemzet a szabadság oltárára, de egy sem
volt ilyen nagy, egy sem volt ily nehéz, mint Pest.</p>
<p>És senkit sem hallani panaszkodni. Nem egy ember cselekszik itt:
egy nép, egy Isten.</p>
<p>Háládatosak legyetek a magyar nép iránt, háládatosak legyetek
Pest iránt, ha eljön a jutalomosztások ideje, mert a nehéz idők
érdemei nem egyeseké: a népé, az Istené és Pesté.</p>
<p>Én láttam, én hallottam, én éreztem, mit szenvedett Pest?</p>
<p>Oh, az több, mint egész Magyarország szenvedése. Mindennap
moralis hóhérpadra vonták lelkét, mindennap megölték és mindennap
feltámadt újra. S mit most szenved, azt Magyarország szenvedi.</p>
<p>Mennyit fog még szenvedni, azt az Isten tudja, de hogy azt honfi
türelemmel fogja elviselni, az bizonyos.</p>
<p>A nőket kiküldtük a városból, de azért a férfiak helyt állanak,
ennek tulajdonítsd, hogy eddigelé több mint kétezer lövés közül,
mely városunkat érte, csak egy birt tüzet gyujtani, a többit
rögtön, ezt is fél óra alatt eloltották, pedig olyankor
legerősebben lőnek az égő házra.</p>
<p>A megyeházat két bomba igen megrongálta, egyik a börtönt, másik
a mint mondják Nyáry szállását ütötte át. Nyáry az előtt fél órával
szabadította ki a rabokat s vitte Pilisre.</p>
<p>Ha csöndesebb idők lesznek, s azokat megérjük, fel fogjuk
keresni a magas jellemvonásokat, mikkel Pest négy havi története
tömve van, elkezdve a legmagasabb <span class="pagenum"><a name=
"Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> régióktól és le az
olvasni nem tudó napszámos családköréig.</p>
<p>Ha már jutalmuk nem lesz, ismerje meg neveiket, lelkeiket a
haza, az utókor.</p>
<p>Ti vészbiróságot állítottatok, ti a bűn megtorlásáról
gondoskodtatok; mi egyszerű napi emberek erénybiróságot fogunk
állítani, ki az elfeledett vagy nem ismert érdemeket egy elismerő
szóval jutalmazza.</p>
<p>Csekély jutalom, de mégis az.</p>
<p>Mondd meg azoknak, kik a törvényeket hozzák, hogy míg
büntetéseket szabnak az árulókra, kiket – Istennek hála – ujjainkon
fölszámlálhatunk, ne feledkezzenek meg az áldozókról, kiknek neve
«millió.»</p>
<p>Mondd meg nekik, hogy a nemzet háládatos legyen fővárosa
iránt.</p>
<h3>II.</h3>
<p>Barátom, Lajos!</p>
<p>Pestnek legszebb része elégett.</p>
<p>Fáj bennem a lélek, fenékig keserű a szívem ennyi pusztulás
láttára. Szegény Pest!</p>
<p>Azonban most nincs idő verseket írni a pusztulás képeiről. A
romok nagyszerűségében eszembe jut, hogy e romok a mieink. Ki fogja
őket újra fölépíteni?</p>
<p>És kellett e keserű csepp az örömpohárba. Ez megóv bennünket a
mámortól, mit a győzelmi hírek hallásából ittunk. Eszünkbe jut
róla, hogy egy megnyert csata után mennyi sebet kell
bekötöznünk!</p>
<p>Emberek sebeit meggyógyítja az Isten, vagy a halál, hát azon
sebek behegesztéséről, mik egy ország jóllétén vannak ütve,
gondolkozik-e valaki?</p>
<p>Jut-e eszetekbe, mikor a harczi jeleneteket hirlapokból
olvassátok, vagy halljátok elmondani a szószékről, hogy ott igen
sok fájdalom volt, mi nincs leírva, minek nincs hang adva?</p>
<p>Gondolkoztok-e róla, hogy e fájdalomnak orvoslásra <span class=
"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> van
szüksége? Hogy a nemzetnek, míg egyik kezében a kardot fogja, másik
kezével házat kell építenie, földét szántani s sebeit kötözni?</p>
<p>Leégtek falvaink, a Bánát földei vetetlenek, Arad, N.-Enyed,
Komárom romok, Pestre nem ismersz rá, vidékeink kiélve, ipar,
kereskedés törpén, népességünk megfogyva.</p>
<p>Én nem tartozom kapacitásaitok közé, kik eszméik és hatáskörük
erejével a nemzetet boldogítani tudják és hiszem, hogy fogják is.
Én csak a mindennapi emberek egyike vagyok, ki vele érez a tömeggel
s ki titeket figyelmeztet, hogy hol kell tenni és mikor, ki
elmondja, hogy hol fáj legjobban s hol sürgetős a segély.</p>
<p>Nem szólok egyesekről, hisz én is vesztettem sokat, de az nem
jut eszembe, fiatal vagyok, majd visszaszerzem. Vesztette más
félkarját s mégsem zúgolódik. De a mit a haza vesztett, annak
gondja nehezül lelkemre.</p>
<p>Egyesek kárait megtérítheti az ország de hát az ország kárát
mely isten térítendi meg?</p>
<p>Hidd meg nekem, ha az átkozott emlékű dinasztiának sikerült
volna bennünket legyőzni, elveszett volna azon pusztítás miatt, mit
tulajdon országain elkövetett.</p>
<p>Magyarország kipusztítva, kirabolva jutott vissza reánk.</p>
<p>Egygyel ugyan gazdagabb, mije soha sem volt: a szabadsággal.</p>
<p>De a szabadság, a dicsőség még nem elég a nemzetnagyságra.</p>
<p>Oda jólét, anyagi jólét kell. Egy egész ország jóléte.</p>
<p>S ide nagyszerű eszközök kellenek.</p>
<p>Most már semmi provinciális érdek sem szorítja Magyarországot
háttérbe, alkalma leend nagygyá, tehetőssé lenni.</p>
<p>Földészete, ipara, kereskedése, bányászata leend. Hisz mindene,
mindene van. De most mindene meg van rongálva. <span class=
"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span></p>
<p>Ezeket kellene helyrehoznotok. Sok köztetek az okos ember, ők
tudni fogják, miként kell. Én csak annyit tudok, hogy «kell».</p>
<p>És azt kell rögtön. A hol legkisebb tere van a működésnek, el
kell azt foglalni. A ki nem harczol, dolgozzék, tegye azt, a mihez
ért. Erre nem lehet azt felelni: most nehéz napok vannak, nem érünk
rá gyárakat állítani, vizeket szabályozni, épicier gondokkal
szerződni; éppen e nehéz napok okai annak, hogy mindenki minden
módon siessen használni hazájának. Mert a csaták napjainál még
nehezebb napok is vannak és azok az éhség napjai.</p>
<h3>III.</h3>
<p>Barátom, Lajos!</p>
<p>A politikának itt most nincs nagy kelete.</p>
<p>A fegyverek hangja elnémít minden okoskodást.</p>
<p>Itt csak a fegyvernek van népszerűsége, abból is az ágyújának és
abból is a huszonnégy fontosának. Különben a bomba is tiszteletben
tartatik, kivált az olyan százötven fontos, a milyen három emeleten
keresztül esik.</p>
<p>A nép itt senkiről sem beszél, mint Görgeiről és Bemről és
azokról, a kik ott a hegyeken vannak, kik Budát ágyúzzák s kiknek
hogy csak az ágyúfüstjét láthassa, kitolakodik a Dunapartra
tömegestől s fel sem veszi, ha közibe kartácsolnak a várból.</p>
<p>Hát vajjon az országgyülés mit csinál Debreczenben?</p>
<p>Miért nem tudat magáról semmit az itteni néppel? Csak egy rövid
kis buzdítás, egy elismerő szózat, egy bátorító igéret jönne a
kormánytól, vagy a nemzetgyüléstől vagy akárkitől, a ki
Debreczenben országos ember.</p>
<p>Nem volna-e érdemes tárgy egy unalmas délután összeülni s a
többek között előhozni, hogy Buda bevétele ugyan igen fontos
esemény, de éppen azért annak a nemzetgyülésnek, mely
præponderantiáját a nép <span class="pagenum"><a name="Page_162"
id="Page_162">-162-</a></span> fölött fenn akarja tartani,
szellemileg jelen kell lennie ez eseménynél s e jelenléte által is
éreztetni souverainitását az országgal.</p>
<p>Ha például a nemzetgyülés nevében a kormány vagy a kormányzó
ilyenforma felszólítást küldene a pesti néphez:</p>
<p>«A nemzet ismeri érzelmeiteket, ismeri szenvedéseiteket.
Tekintetbe fogja venni. A nemzet nem akarja, hogy polgárai a
hazaszeretet miatt koldusbotra jussanak, a mit egyesek veszítenek a
hazáért, azt az egész haza veszti. Legyetek nyugton, az Isten
megőriz és a haza megjutalmaz; a nemzetgyülésnek gondja van
reátok.»</p>
<p>Ilyenformán. Ti szebben tudnátok és okosabban s ez itt végtelen
hatással leendene most. Magamforma simplex embertől semmit sem ér,
én nem igérhetek a nemzet nevében semmit.</p>
<p>Én ugyan meg vagyok felőle győződve, hogy ti előbb jöttetek e
gondolatra, mint én azt leírtam s e perczben már tanakodtok is
róla, hogy minő buzdítással legyetek a főváros iránt, de már egy
hete elmúlt, hogy ostrom alatt vagyunk, az ellenség minden pontját
a városnak dominálja s mi egyet sem védhetünk s ti még mindig nem
szóltatok hozzánk.</p>
<p>Én tisztelem azon nyugalmat, melylyel ti most az ország
alkotmányát rendezitek, de nagyon szeretném, ha ezalatt a
nemzetgyülés leendő székhelyén iparkodnátok népszerűségteket
fenntartani.</p>
<p>A néphez beszélni kell, mert a ki hallgat, azt elfelejtik.</p>
<p>Ne vedd rossz néven a jóakaratot tőlem. Az itteni helyzeteket
nem ismerheti más, mint a ki benne van.</p>
<h3>IV.</h3>
<p>Csodákról írok, csodák napjait éljük.</p>
<p>Az Isten világos tettekben adja tudtára az emberi <span class=
"pagenum"><a name="Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> nemnek,
hogy él és nem szünt meg az igazaknak őriző paizsa, a gonoszoknak
itélő birája lenni.</p>
<p>Tegnap leverték a magyar fegyverek a feketesárga zászlót a budai
vár fokáról.</p>
<p>Férfi férfi ellen, fegyver fegyver ellen foglalta el a magyar
sereg a megfertőzött budai sánczokat, három zászlóalj honvéd három
zászlóalj zsoldos ellen tört fel legelől.</p>
<p>E három dicső zászlóalj a 10-ik, 40-ik és 54-ik.</p>
<p>Nem ármány, nem árulás, nem félelem juttatá kezünkbe a büszke
várat, kétségbeesett, dühös védelem után lett az mienk, védőinek
nagy része halott, a várparancsnok meglőve, a tüzérek leölve
mind.</p>
<p>Mikor térdre esve kérték a kegyelmet a honvéd előtt, «nézz
Pestre!» felelének azok s nem adtak egynek is kegyelmet. Pest
romjaira mutattak nekik s leölték mind. A horvátokat a vár ablakain
hányták alá s véres fejeket szúrva fegyvereikre, véres kezekkel
álltak ki a vár ormaira. Úgy tudatták Pest népeivel, hogy a
boszúállás istene dolgozik.</p>
<p>Így veszett el Ausztriának két legjobb zászlóalja: az oguliniak,
így vesszen el a többi!</p>
<p>Mikor már zászlónk a vár falán lobogott, egy ezredes az ellenség
seregéből, a neve Auer, a lánczhidat akarta fölvettetni. Az aknász,
kire e herosztrati tett volt bízva, vonakodott azt végrehajtani.
Auer főbe lőtte a vonakodót s maga indult az aknákat fölvettetni.
De él az Isten! A múlt esőzés alatt megnyirkosodtak az
aknakemenczéket összekötő salétromos kötelek, a megáradt Duna
beszivárgott a minákba s a legelső kemenczének fellobbanása semmi
kárt sem tett a hidban, hanem Auert szaggatá darabokra. Átkozott
legyen a sír porában is.</p>
<p>Itt volt alkalmunk az Istent színről-színre látni. Velünk
küzdött, fejünk felett állt, hozzánk beszélt.</p>
<p>Mikor városunk üszkei égtek, esőt adott az égből, <span class=
"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> eloltá
a tüzet s a mi kárt az ellenség egy év alatt tett Magyarországnak,
egy hét alatt bőven visszafizeté mindazt. Arany hullott az égből,
mondják a földmívelők.</p>
<p>Mikor fegyvereink Buda falait ostromolták, velünk volt, reá
szakasztá felhőit az ellenség pokol tüzére s eloltá azt, elvette
erejét s mikor az utczák vérrel voltak végig festve, mikor a
csatának vége volt, kifacsarta felhőit Buda köveire s lemosta róluk
a vért s e közben mennyköveivel belevert az elátkozott falakba,
mintha mondta volna, hogy azokat mind le kell dönteni az utolsó
kőig, fundamentomostól, hogy helye se maradjon.</p>
<p>Hiszek egy Istenben, mindenható atyában…</p>
<p>E percz óta pietista vagyok. S bármi történjék, ember hatalmától
nem féltem Magyarországot többé.</p>
<h3>V.</h3>
<p>Míg Magyarországnak igen kevés talpalattnyi földe volt, meg
tudtuk vetni a lábunkat rajta, most, midőn majdnem egész
Magyarország a miénk, nem tudom, hogy hol állok? Veletek semmi
szellemi közlekedésben nem lehetvén (ezen egyébiránt segítünk)
olyan formán orientálom magamat, mint a kinek a kalapot a fejébe
húzták.</p>
<p>Azzal a meggyőződéssel szivemben, hogy az administratio terén
lényeges változásoknak kelle történni, mindenütt a régi roszszal
kell találkoznom, a mikor aztán erősen meg vagyok akadva nem tudva,
hogy e gyomok journalisticus irtogatásával teszek-e ügyünknek jót,
vagy ha azokat elhallgatva a közönség előtt, csupán veletek
tudatom, mely utóbbi esetben ismét nem tudom, hogy mért kellett
születnem papirosfogyasztónak?</p>
<p>A régi kormánybiztos rendszer még mindig ugyanazon járvány, a
mely volt; ezek a mindenünnen összehajtott <span class=
"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span>
csizmadiák, ketten-hárman grassálnak egy és ugyanazon helyen, egy
és ugyanazon ügyben mindenféle aláirású megbizatásokkal s tesznek
egymásnak rettentően ellentmondó intézkedéseket. Egy félkegyelmű
itt, valami B. nevű (tavaly asztalos legény volt) széltére
sequestrálja a honárulók javait, például báró Nyáryét, a kinek a
fia nálunk honvéd hadnagy; azok az emberek aztán nyakra-főre
szöknek és lesz belőlük forcirozott honáruló. Áll pedig a vagyon
lefoglalás abból, hogy az ember a birtokos lovait elhajtja a maga
számára.</p>
<p>Ez a férfiú itt rendeleteket ad ki, mik egy Kara-Mustafának
becsületére válnának.</p>
<p>Ez lehetetlen, hogy a mi elveink kifolyása legyen.</p>
<p>Rossz, igen rossz sensatiót csinált azon elv gyakorlatba vétele
is: miszerint a meghódolt megyék tisztviselői minden előleges
inquisitio nélkül cassáltatnak.</p>
<p>Tolvajoknak, rablóknak egy kerülök-fordulok alatt meg van
engedve a rehabilitatio, s azoknak, kik politikai hibát követtek
el, nincs. Aztán nagyon jól tudják ám itt az emberek, hogy azok,
kik most gyávákra, kétségbeesettekre itéletet hoznak, a kisértetek
napjaiban nem voltak kevésbé esendők, mint akárki más.</p>
<p>Aztán, ha azon elv nem forogna is fenn, hogy ne csináljunk
magunknak par force egy halálra sértett reactionárius pártot, abból
a csekély prosai okból, hogy hát azok, kiket értök cserébe veszünk,
jobbak lesznek-e náluknál? Nem találok ez eljáráson
tanácslandót.</p>
<p>Nekem még az nem ok: valakit jó embernek nevezni, hogy semmi,
rosszat nem tett.</p>
<p>Hiszen nézzétek meg *megye új tisztviselőségét. Tisztelet,
becsület legyen neki, de én nem szeretnék viczispánja lenni. Ha ez
mindenütt ily szépen megy, ide s tova a belügyminister sorsát nem
irigyleném.</p>
<p>Ily időben, hol minden valamit tudó főre halálos szükségünk van,
egy tollvonással leszorítunk annyi practicus embert az
administratió teréről s szerzünk <span class="pagenum"><a name=
"Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> magunknak egy legió
tisztviselőt, a kik meglehet, hogy igen szép piros tollakat
hordanak, de most tanulják az ábéczét.</p>
<p>Az ember igazán nem tudja: a régiek elvesztése-e a nagyobb baj
vagy az újak acquisitiója?</p>
<p>E végtére is legjobb barátja az embernek a megtért ellenség és
legrosszabb ellensége az elpártolt barát.</p>
<p>Kár volt nekünk azt az egyet Windischgrätztől eltanulnunk.</p>
<p>Pedig mást is tanultunk tőle. Azoknak a hódolatnyilatkozatoknak
közzétételét – a hivatalos lapban.</p>
<p>Hogy valaki – a város vagy megye – privata diligentia –
köszöntőt irjon a kormánynak, az ellen nincs kifogásom; de hogy a
kormány ezt közzétegye, vagy plane a nyilatkozatokat elrendelje,
azt nem értem. Magyarország nyilatkozzék, hogy elismeri-e
természetes és törvényes kormányát? Lehet-e ezt valakinek kérdésbe
hozni, ki ügyünk igaz voltát ismeri?</p>
<p>Magyarország meghódoljon maga magának? Kivánni attól a néptől,
mely önként adta a hazának vagyonát, nyugalmát, lelkesedését,
vérét: hogy most szavakban nyilatkozzék. Nem beszélnek-e tettei?
Nem beszélnek-e áldozatai?</p>
<p>Azt, hogy Windischgrätz nyilatkozatokat közlött, értem; irás
kellett neki arról, a mivel effective nem birt; de a magyar csak
tulajdonát kapta vissza. S végtére hódolhat-e a nemzet tulajdon
kormányának, tulajdon tisztviselőinek? Ti a nemzetnek választottai
vagytok, nem urai: ti a nemzetet képviselitek, hát azok kiket
képviselnek, kik hozzátok a nemzet nevében hódolat-nyilatkozatot
irnak?</p>
<p>Ha ti irnátok ki hódolatot egy tőletek külön vált
souverainitásnak, azt érteném; de itt ti magatok vagytok nemzet és
souverain. <span class="pagenum"><a name="Page_167" id=
"Page_167">-167-</a></span></p>
<h3>VI.</h3>
<p>Egy körülményre, úgy látszik, ti ott Debreczenben teljesen nem
is figyelmeztek.</p>
<p>Budapest elhagyatottságára s mindenre, mi ezt szükségkép
kiséri.</p>
<p>Budapest Windischgrätz és Hentzy által megkapta a keresztséget s
fővárossá keresztelteték fel.</p>
<p>Nevezetes csatákat vivott a magyar, nagy győzedelmeket említhet
fel, de győzelmeiben az epochális tény fővárosa visszavétele.</p>
<p>A télen azt tanultuk, hogy Debreczenből is vissza lehet
Magyarországot szerezni; de azt is, hogy Magyarországot csak
Budapestről lehet kormányozni.</p>
<p>Mi is megtanultuk, mi nekünk Budapest, a főváros is megtanulta
ismerni önbecsét, öntudatra jutott, s azt nektek ignorálni nem
volna szabad.</p>
<p>A téli szenvedések, az elzáratás után, s az utolsó bombáztatás
által Budapest megifjodva lépett ki a viharokból.</p>
<p>Fogoly volt nehéz börtönben, kinozva és sanyargatva őrei által,
de megtanulta azoknak becsét érezni, kiktől elszakíttatott. Elzárva
nem is tudta mennyit epedtünk utána, nem – mennyit fáradott a sereg
visszaszerzéseért?</p>
<p>Mienk lett újra, inkább mienk, mint valaha volt – de nem szabad
vele elhagyatottságát éreztetnünk.</p>
<p>A főváros hónapokig más életet élt, mint mink. Lemosta
szelleméből a börtön a multak emlékeit. Elfogultság, elővélemények
nélkül nyilt meg számunkra, kész minden impressio befogadására, ami
tőlünk jő.</p>
<p>És nincs, ki szóljon hozzá a mi nyelvünkön, azon hangon, mely
után epedett annyi hónapig.</p>
<p>A főváros elmaradt közéletünk közelebbi fejlődésétől, hol mi
vagyunk ma, a tér idegen s ismeretlen neki. Bámulja, hol találta
meg s hogyan, kiket elvesztett? de hogy jutottunk ide? nem tudja,
nincs ki elmondaná neki. <span class="pagenum"><a name="Page_168"
id="Page_168">-168-</a></span></p>
<p>Szólhat hozzá a multról, szólhat a jövendőről bárki, nem tudja
kinek higyjen, kitől óvja magát?</p>
<p>Keres mindenfelé minket és nem leli azokat, kik erősek voltak a
hitben, s kiknek Isten megadta a győzedelem örömét.</p>
<p>Nem látja sehol a magyar kormányt, annak halvány képe él néha
placátjaiban a biztosnak.</p>
<p>Mindez nem elégítheti ki a fővárost. Nem lehet a nemzetben erős
rendes élet, míg a vérforgás nem szivből indul ki.</p>
<p>Szeretnék elmondani mindent, mit gondolok, de mondani nem is
akarok, hogy meggyőzzelek, miszerint minden percz drága, hogy itt
legyetek.</p>
<p>Minden emberen látszik a kegyelet kormányunk iránt, mindenki
keres okot késedelméért, de oly nehéz lelni, mi valószinű volna s
megnyugtatná.</p>
<p>Jertek minél előbb s jőjjetek, mint hódítók s béke angyalai. A
megtisztult főváros szenvedésekben megtisztultnak tart benneteket
is, s repesni fog szive örömében, ha befogad ismét.</p>
<p>Istenért ne késsetek.</p>
<h3>VII.</h3>
<p>Ha hét bűnös között egy ártatlant elvesztetek, többet ártotok
vele, mint ha egy ártatlanért hét bűnösnek kegyelmet adtok.</p>
<p>Mit fog szülni a meghódolt megyék tisztviselőségének általános
abandonirozása?</p>
<p>Mit fog szülni ez elv, melyet a theoria nem ajánl, a praxis el
nem fogad?</p>
<p>A mostani magyar kormánynak oly hatalma van a nép fölött, minő
nem volt egy ország kormányának soha: – a szeretet.</p>
<p>Mikor Magyarország területének nyolcz tizedrésze ki volt véve a
törvényes és természetes kormány fizikai behatása alól, mi tartotta
volna meg a nemzet számára <span class="pagenum"><a name="Page_169"
id="Page_169">-169-</a></span> az elfoglalt részeket? Nem a
szeretet-e? Az imádás, semmi kényszerítés, semmi ámítás által meg
nem adható ragaszkodás egy ügyhöz, mely veszni látszott, de a mely
szent volt.</p>
<p>Míg az osztrák zsoldosokat halálosztó fenyíték veri a csatába,
mi tartja össze a magyar seregeket, kik még tegnap a földet
szántották s ma az ágyúknak rohannak? Nem a szeretet-e? E szeretet,
mely mindent, a mi szép, a mi nagy, Istent, hazát, szülötte földet,
jogot és dicsőséget egybefoglal.</p>
<p>Míg az osztrák császár minden darab kenyérért, mit e föld terme,
de nem az ő számára, pecsétes levelet kénytelen kiadni, kemény
sanctiójával a kötélhalálnak, míg minden utczaszegleten kémeket,
minden faluban vészbiróságot kénytelen fölállítani, hogy az emberek
ne beszéljék azt, a mit ő hallani nem akar; mi varázs az, mely
minden szívet és minden ajkat megnyit, hogy érezze, hogy mondja
azt, mit egy egyszerű polgár nem parancsol, – kér a haza nevében;
mi iszonyú erő az, mely a semmiből hadsereget teremt, mely e
hadseregnek semmiből enni ád, fizeti, ruházza, ha fogy, kiegészíti,
mely a földművesnek azt mondja, vedd el falatodat, add a hazának,
oszd meg ruházatod vele, hagyd el tűzhelyedet s menj érte csatázni,
szedd le templomod harangjait s önts ágyút belőle, ha meghalsz, ne
sírj, kiálts éljent a hazának! Nem az a végtelen szeretet-e,
melyről csak az ábrándozóknak volt tiszta fogalmuk, míg tettekben
nem nyilatkozott, örök és való tettekben, minő az ércz?</p>
<p>Erősebb kormányzási pálczának hiszitek-e a félelmet, mint a
szeretetet?</p>
<p>Azt fogjátok rá felelhetni: igen, a bűnnek legyen félelme a
törvény szigorúsága iránt.</p>
<p>De a kormányzat nem törvények kiszolgáltatása.</p>
<p>Ti a törvényeket hozzátok, de azoknak kiszolgáltatói nem
vagytok, ti még azt sem tudhatjátok, hogy azon <span class=
"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span>
törvények, miket ti szigorúaknak alkottatok, szigorúan fognak-e
végrehajtatni?</p>
<p>Így azon rendelet, mely a meghódolt megyei tisztviselők
kassatióját elhatározza, azokra nézve, kik szívükben vétkeztek a
haza ellen, kis büntetés; azokra nézve, kik bensőleg hívek
maradtak, igen nagy.</p>
<p>A magyar Corpus Juris szoros egybefüggésben van Magyarország
históriájával.</p>
<p>A hol valamely bűnre élesebb törvény van hozva: ott tudni lehet,
hogy azon bűn nagyon el volt terjedve. A magyar törvényhozók sok
törvényt megalkottak, de egyet sem ok nélkül.</p>
<p>Ha a kassaló rendelet egykor törvényeink közt helyet foglaland,
a historikus azt fogja belőle kiolvashatni, hogy 1849 januárjában
igen sok hazaáruló lehetett Magyarországon.</p>
<p>Mi azonban tudni fogjuk, hogy akkor nem a hazaárulók száma volt
sok, hanem azoké, kik a haza jövendője fölött kétségbe voltak
esve.</p>
<p>Hogy igazat mondtam, nem hivatkozom azon körülményekre, mik közt
az ellenség által megszállott földek tisztviselői voltak, hanem
utasítom a nemhivőket azon inquisitionális aktákra, mik a
gyémánt-pör részleteiben adatokul szolgálnak. Azok
megmagyarázandják, hogy mint hittek a haza jövendőjében azok, kik
legjobban diktálták a guillotint a kétségeskedőkre és
eltántorultakra.</p>
<p>Én részemről nem akarnék e tények számára a törvénykönyvben
monumentumot építeni, hallgatok róluk orczapirulással s azóta nem
jut gyűlöletemnek egy-egy szikrája sem azok számára, kik szájjal
vétkeztek, de tán lelkükben, vagy éppen tetteikben hívek maradtak
az egy igaz hazához.</p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_171" id=
"Page_171">-171-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>CHARIVARI.</h2>
</div>
<p class="center">Életképek.</p>
<h3>1848. Martius 23.</h3>
<h4>1.</h4>
<p>Egy úgynevezett feketesereg is alakult e napokban fekete
zászlóval, halálfő a közepén. Itt vonult össze a néhai
aristocratiának vert maradványa. Hadd gyászolja mindenki a maga
halottjait, ki fehérben, ki feketében.</p>
<p>Már most csak az a kérdés, hogy szin-e a fekete? Az optica azt
mondja, hogy az a szinek hiánya. Egy szóval olyan <i>neutralis</i>
valami.</p>
<h4>2.</h4>
<p>Azt beszélik, hogy Metternich itt van valahol Pesten. Sokan már
azt is tudják, hogy boltot akar nyitni az életében összevásárolt
lelkekkel kereskedendő. Hagyja abba: jó bornak nem kell czégér;
<i>becsületes</i> ember, ha el akarja a lelkét adni, mindig talál
vevőre.</p>
<h4>3.</h4>
<p>Két angol utazó érkezett mart. 15-kén városunkba.</p>
<p>Ezek Palermoban voltak, mikor ott a forradalom kiütött;
békeszerető lordok lévén, onnan rögtön eltisztultak Mailandba. A
mint oda érnek, kiüt a forradalom. <span class="pagenum"><a name=
"Page_172" id="Page_172">-172-</a></span> Innen szintén odább
kelve, utaznak Párisba. Alig vannak ott egy hétig, kiüt a
forradalom. Itt ismét felpakolnak, mennek Münchenbe: alig szállnak
le a kocsiról, kiüt a forradalom. Rohannak Bécsbe: itt végig se
mennek még a városon, már áll a forradalom. Végre is Pestre kergeti
őket a sors: s a mint lábukat a partra teszik, itt is kiüt a
forradalom. Igy ezek mindenütt magukkal vitték a forradalmat. –
Csak odább-odább még mylordok! Itt meg ne állapodjanak, menjenek,
járják be az egész világot.</p>
<h4>4.</h4>
<p>A huszár-nemzetőrség is erősen verbuvál, száma túlhaladja már a
háromszázat, mind gyönyörű válogatott szép hazafiak, az egyenruha
alig kerül többe háromszáz forintnál. – Tegnap odamegy közibök egy
zsiros suhancz, gyönyörűen kitisztítva, mintha sasokkal küzdött s
kéményen bujt volna keresztül, s be akarja magát iratni. Kérdik,
hogy kicsoda? – <i>Alföldi nemes</i> ember. – (Alföldinek elég
alföldi, hanem nemes embernek kissé nagyon ittas volt a fiu.) – De
ló kell ám majd ide! – Hiszen ha csak ló kell! (mondaná Bandi a
«Csikós»-ban).</p>
<h4>5.</h4>
<p>Hogy fejlődék a jellem a forradalomban: többeknek a nép szónokai
közül a forradalom alatt kalapja, pálczája vagy köpenye tévedt el,
s másnap a nép fölkereste őket: hogy kezükbe szolgáltathassa
elvesztett tulajdonaikat.</p>
<h4>6.</h4>
<p>Hir szerint Angliában is köztársaság van már. Az ördög nem
alszik, mondja az egyik fél. Nem rövidült meg az isten keze, mondja
a másik. <span class="pagenum"><a name="Page_173" id=
"Page_173">-173-</a></span></p>
<h4>7.</h4>
<p>Kecskeméten is kitűzetett a városházára a forradalmi lobogó. Ezt
a tanodai fiatalság követelte, mondván: ha a tanács ki nem tűzi,
majd kitűzzük mi.</p>
<p>A helybeli katonaságnak megizené a helyhatóság, hogy szépen
viselje magát. Fölösleges volt. Azok azt felelték: csak minket ne
bántsanak, mi nem bántunk senkit. Nem is volna tréfa, ha a
kecskeméti húszezer vasvillás nationalgarde nekitámadna egy mélyen
tisztelt lovasezrednek, két óra mulva nem lehetne megismerni:
melyik volt az ember, melyik volt a ló?</p>
<p>Hanem a kőrösiek maig sem hisznek semmit. Azt mondják:
Schneiderribillió az egész. Aludjunk még egy kicsit.</p>
<h4>8.</h4>
<p>Egy mélyen tisztelt főbiró úr, a mint a helytartó-tanács
rendeletét vette a censura eltörlése felől, ilyenformán irt
alispánjának: «a helybeli censort felfüggesztettem s a
sajtótörvények kidolgoztatásáig magam vettem által a censori
hivatalt.»</p>
<h4>9.</h4>
<p>Mi lesz már most ezekből a szegény censorokból? (csakhogy már
egyszer megértük, hogy sajnálhatjuk őket!) Kovácsmesterek nem
lehetnek, mert ők csak békókat tanultak csinálni s ezekre szükség
többé nincsen. – Kertészek nem lehetnek, mert ők a virágokat
gyomlálnák ki s a maszlagokat tennék üvegházba. – Szabók nem
lehetnek, mert az ő ollójuk szabása után a carbonari köpönyegből is
gályarab kámzsa támadna. – Ha molnárok lennének, ott igen értenének
a vámoláshoz. Legjobb lenne nekik most lapszerkesztőkké lenni s
mind azon dolgokat, miket egykor más lapokból kitörültek,
<span class="pagenum"><a name="Page_174" id=
"Page_174">-174-</a></span> egyenkint kiadogatni. Ebből gyönyörű
ragout kerekednék s alkalmasint eltartana ebben a században.</p>
<h4>10.</h4>
<p>Pesti írók nejei egy szépen himzett zászlóval fogják
megajándékozni a nemzetőrséget. Ily kedves kezektől varrott zászló
alatt aztán öröm lesz csatázni a hazáért. Petőfi ezelőtt két
hónappal megirta azon verset, melynek refrainje ez: varrd meg azt a
zászlót, feleségem! A költők a világesemények látnokai.</p>
<h4>11.</h4>
<p>Lajos Fülöpnek a párizsi proletárok collecta útján alamizsnát
szándékoznak küldeni. Szegény még útiköltséget is elfelejtett
magával vinni. Az volna még szép, ha mint Abdolonymus király,
földművelésre szorulna az egykor rettegett monarcha: hogy éhen ne
haljon.</p>
<h4>12.</h4>
<p>Pestmegye rendei közgyülésileg elhatározák, hogy ezentúl minden
czímeket megszünteknek fognak tekinteni. Semmi nagyságos, semmi
méltóságos, tekintetes, nemes nemzetes urak és asszonyságok többé.
Az egyszerű «polgártárs» és «polgártársnő» czimzetek foglalandnak
helyet a törvényes nyelvben is. A közéletben eddig is széltére
divatoznak már. A chinai falak a szellem egy lehelletétől
leomlottak. Több tekintetes nemes vármegyék táblabirái bámulva
kérdezik: hát minket hogyan fognak ezentúl titulálni?</p>
<h4>13.</h4>
<p>Pesten hölgy-nemzetőrsereg van alakulóban; nem volna rossz
gondolat. Ha ránk bizná valaki, tudnánk mi oly <span class=
"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span>
bataillont összeválogatni, mely előtt lerakná az egész armádia a
fegyvert. Egy ilyen amazoni tekintettel több ellenséget le tudnánk
győzni, mint valamennyi rozsdás karabinnal, miket méltóságos báró
Lederer főhadikormányzó ő excellentiája számunkra kiválogattatott.
Mint illenék a szép fürtökre a kócsagos kalap lengő tollaival, a
karcsú derékra a bogláros kardkötő: s a fehér kezekbe a még
ragyogóbb aczél. Föl, szép amazonaink, a haza mindnyájunké. Víjjuk
ki az egri nevet! Adjunk példát a férfiaknak, mutassuk meg nekik,
hogy a nők sem félnek az egyenruhától.</p>
<h4>14.</h4>
<p>Bon soir citoyen Széhenyi! mond valaki a nemes grófnak. – Bon
nuit citoyen sansculotte – felelt rá a nemes gróf.</p>
<h4>15.</h4>
<p>Egy bonmot hallottunk jelszavainkra mondatni s minthogy a tréfa
talpra esett, mielőtt elleneink közül valaki elmondaná, magunk
teszszük közzé.</p>
<p>Egy citoyen sansculotte neki esik a másiknak s azt hátba üti,
mondván: «<i>szabadság!</i>» a másik visszafordul: detto hátba üti
és azt mondja: «<i>egyenlőség!</i>» ezzel kibékülnek, kezet
nyújtanak és összeölelkezve mondják: «<i>testvériség</i>».</p>
<h4>16.</h4>
<p>Az országgyülés hozott sajtótörvényeket. Ezek is oly formán
ütöttek ki, mind mikor a földműves esőért imádkozik, aztán jégesőt
kap. Köszönjük mi az ilyen sajtószabadságot. 10 <i>ezer pengőt
kell</i> készpénzben biztosítékul lefizetni annak, ki martius 20.
óta divatlapot, 20 <i>ezeret</i> a ki napi lapot ad ki; ki ezt nem
tette, egy évi fogságra büntettetik. E szerint mi valamennyien,
kiknek azóta lapja megjelent, ingyen szállást kapnánk <span class=
"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span> egy
esztendeig. Nem volna rossz gondolat, így igen jól kijátszhatnók a
háziurakat. Kisebb-nagyobb vétségekért <i>egy naptól</i> fogva négy
évi börtönt remélhetnek az illető írók. Honoráriumnak elég bőkezüen
van osztva. <i>Nem szabad megsérteni a törvényhozó testületet.</i>
Ez legmulatságosabb.</p>
<p>Vajjon mikor a tens rendek a váltótörvényeket hozták, miért nem
kötötték ki, hogy a törvényhozó-testület tagjait nem szabad
exequálni? Könnyű volna így törvényeket hozni, hogy maga a
törvényhozó-testület kivétel legyen alóla. Csak a mi az Istenhez
megy és az Istentől jön, az a szent; a többi megbiráltatik. Önök el
látszanak felejteni: hogy önök nem urai a népnek, hanem csak
küldöttei. <i>Megsérteni</i> senkit sem szabad a sajtónak, de
<i>megmondani az igazat</i> mindenkinek szabad és kötelesség.</p>
<h4>17.</h4>
<p>Van itt körülünk egy (talán több is) újdonan sült nemes ember,
ki tavaly vásárolta a nemességet, persze nem vérén, mint Árpád
alatt bejött ősapáink, hanem jó pénzen, mint sok más egyéb
megvásárolható dolgokat; most ez azt kérdi: hogy hát ő neki ki adja
vissza a pénzét, a mit a czímeért adott? – A kutyabőr így hangzik:
«birja pedig ő és az ő maradékai mind ezen jogokat <i>örökkön
örökké tartandó időkig</i>.» Ennek is furcsa fogalmai támadhatnak
az örökkévalóságról.</p>
<h4>18.</h4>
<p>– Nem értem én ezt, – mond egyik communista a másiknak, – ha
mindent egyenlően felosztunk egymás közt s te holnap a te részedet
mind beiszod, mi lesz akkor?</p>
<p>– Ujra osztozunk! <span class="pagenum"><a name="Page_177" id=
"Page_177">-177-</a></span></p>
<h3>April 2.</h3>
<h4>19.</h4>
<p>Édes öcsém, te is azt mondod, a többi is azt mondja:
<i>utolsó</i> csepp vérünket a szabadságért! Szeretném már azt is
látni, a ki az első csepp vérét felajánlaná!</p>
<h4>20.</h4>
<p>– Kaptál «<i>Ferencz-emlék-pénzt?</i> Kérdi egyik bécsi a
másikat?</p>
<p>– Nem én.</p>
<p>– Nesze, adok én egyet. S ezzel kezébe nyom egy – két garasost a
harmincz krajczár felirattal.</p>
<h4>21.</h4>
<p>Egy püspöknek a szivét holta után bebalzsamozták. Testét
eltemették a k*i sírboltba, szivét a sz*ibe. A teste fölé ily
sírfeliratot tőnek: «itt fekszik egy <i>szivtelen ember</i>». A
szive fölé pedig ezt: «itt fekszik egy <i>embertelen sziv</i>».</p>
<h4>22.</h4>
<p>Egy censor nem tudott francziául s ezért minden franczia szót
kitörült, a mi elébe akadt, irgalom nélkül. Azt mondta, hogy őtet
nem lehet azáltal megcsalni, hogy az ember dolgokat ír, miket ő nem
ért. – Egy másik pedig nem értette az új szavakat, s ezért mindent
a párizpápaiban keresett utána. Egyszer Döbrentei egy kéziratát
birálta. Látja e szót: «kontár». Quid hoc est? Non intelligo. Posui
ipsi «kantár». Másutt látja e szót: «erény». Nem érti. Teszi
helyette «remény» stb. <span class="pagenum"><a name="Page_178" id=
"Page_178">-178-</a></span></p>
<h4>23.</h4>
<p>Az elhatározó percz itt van. Midőn e sorokat irjuk, éjfél van, a
szabadság tere tömve van néppel, mely rivallja: fegyverre!
fegyverre! Fáklyavilágnál olvassák föl a ministerek a királyi
kegyelmes leiratot, mely tudtunkra adja: hogy a király adott szavát
nem akarja beváltani. A nép rivallja: Megcsaltak bennünket,
fegyverre, fegyverre! A harangokat félre akarják verni. – Most vagy
soha! ezen szavakkal végzi beszédét az egyik minister. Ki kell
hirdetni az országban: hogy a haza veszélyben van. Itt vannak
késedelmeskedésünk keserü gyümölcsei. Mindennap hinni, mindennap
megcsalatni és mégis mindennap ujra reményleni! A végső perczre
jutottunk. Ki fog a polgárvérről felelni, mely a vakhit miatt
omolni talál? Egyetlen reményünket még a nádorban helyezzük. Kívüle
csak az Isten és a kétségbeesés velünk. – Szegény hazám, szegény
hazám! – – –</p>
<p>Ápr. 1. Vége az aggodalmaknak. A király mindenbe beleegyezett. A
ministerium fel van állítva. Egy óra óta mindenütt béke és
rend.</p>
<p class="center">*</p>
<p>Az országgyűlés eloszlik. Ez nem nagy baj, ennél nagyobb
szerencsétlenség is történt már Pannoniában. Azzal rágalmazzák a
haza aranygombos atyjait, hogy félnek hazamenni. Félnek? Ugyan
miért? Nem féltek akkor, mikor minden diæta végével ujnál-ujabb
terheket vittek haza a népek nyakába, s félnek most, midőn a
szabadság hírével térnek haza? Most félnek a hazameneteltől?</p>
<p>Tán még jobban félnek az ismét el nem jöveteltől?</p>
<p>Könnyen megeshetik. A jövő országgyűlésnek alkalmasint más arcza
lesz, mint az eddigieknek. Ezt megjövendölheti az ember, a nélkül,
hogy Sybilla volna. <span class="pagenum"><a name="Page_179" id=
"Page_179">-179-</a></span></p>
<h4>24.</h4>
<p>X. lap szerkesztője megköveti a tens nemes vármegyét: hogy adják
vissza neki a censorát, mert ő nem akar senki fiáért felelős lenni.
Bizony pedig már Oroszországban is el van törülve a censura, a
mennyiben tudniillik semmit sem szabad nyomatni.</p>
<h3>April 9.</h3>
<h4>25.</h4>
<p>A pesti polgárság szörnyen haragszik a <i>vörös</i> szinre. Azt
hiszi, hogy ez mindjárt <i>guillotint</i> jelent. Az
«<i>egyenlőségi</i>» század bajnokainak ismertető jele vörös szalag
lévén, szombaton délután ezek közül nehánynak osztattak ki a
legelső forradalmi ütlegek; szalagaik letépetvén karjaikról. Sőt
annyira ment a vörös szín elleni harag s a nemzeti szín iránti
szeretet, hogy a kocsmárosoknak megizentetett: mikép a paprika
tartó mellé só és majoránna-tartót is tegyenek, s ezentúl minden
veres-szakallú ember zöldet, fehéret tartozik a szakállában
viselni; különben botba fut.</p>
<h4>26.</h4>
<p>N. K… i atyánkfiainak körülbelől ilyen dictionariumot adtak a
kezébe illető hatósági vezéreik, mikből aztán nagyot érthet a ki
akar; de nem az igazit.</p>
<p><i>Szabadsajtó:</i> Ugy mint szabad lesz szüretkor minden
embernek bort mérni.</p>
<p><i>Reform:</i> Minden ember református fog lenni, azaz:
kálvinista.</p>
<p><i>Egyenlőség:</i> Kinek mije van, azon megosztozunk.</p>
<p><i>Szabadság:</i> Üthetjük már a zsidót; senki sem bánt érte.
<span class="pagenum"><a name="Page_180" id=
"Page_180">-180-</a></span></p>
<p><i>Nemzeti őrsereg:</i> Igy akarják a szegény embert
beverbuválni a katonaságba, elvinni Muszkaországba. Köszönjük akkor
az estáncziát!</p>
<p><i>Közteherviselés:</i> Nem fizetünk többet a papnak.</p>
<p><i>Urbéri viszonyok megszüntetése:</i> Ezentúl a földesúr
szántja a jobbágy földjét.</p>
<p><i>Esküdtszék:</i> Kikergetjük a senatorokat a városból.</p>
<h4>27.</h4>
<p><i>A nemesség megszüntetése.</i> Hát nem lesz többé haute-volée
bál? Hát a parasztnak is be szabad jönni a casinóba? Hát a
leeresztett hajú leány-asszonynak is le szabad ülni arra a padra,
hol a kalapos kisasszony ül? Hát a varga leánynak is szabad lesz
már parazolt hordani? Hát a kékbeli ember semmivel sem lesz
alábbvaló, mint a zöldbeli ember? Hát civis lesz már most minden
ember? Hát nem lesz már most a theatrumban sem első hely, sem
kakasülő? Hát nem csapjuk meg már a parasztot többet? – Eh, hisz ez
égbekiáltó!</p>
<h4>28.<br />
<i>Nemzetőrség.</i></h4>
<p>– Jobbra kanyarodj!</p>
<p>– Mit gondol szomszéd, komám uram, nem jobb volna balra
kanyarodni?</p>
<h3>Ápril 16.</h3>
<h4>29.</h4>
<p>Mi hir Kis-Ázsiában? Kis-Ázsiában annyira divatba jöttek a
fáklyás-zenék, hogy jelenleg egy kölcsön-fáklyás-zenét-adó-társulat
látta jónak a világra jövetelt, mely által minden részvényes tag
sorshúzás útján részesülni <span class="pagenum"><a name="Page_181"
id="Page_181">-181-</a></span> fog e megtiszteltetés nemében. Ha a
társaság például 365 tagból álland, mindennap egynek neve kihuzatik
s az, fáklyás-zene kiséret mellett, körülbelől ilyenforma dictióval
fog felköszöntetni: «Tekintetes táblabiró úr! Önnek érdemei
elszámlálhatatlanok, nem szűkség őket hosszasan felemlítenem, de
nem is czélszerű, mert a fáklya drága, s pedig holnapra is kell;
elég legyen ön magasztalására annyit felhoznom, hogy ön a
részvényét pontosan lefizette, minélfogva van szerencsénk önnek
háza elejét szurokfüsttel megdicsőíteni; éljen!» A fáklyák pedig
ott helyben rögtön eloltatnak, s gazdálkodás tekintetéből másnapra
eltétetnek s ez így megyen, míg az év lejár, minden istenáldott
éjjel.</p>
<h4>30.</h4>
<p>Az erdélyi kormányzó ilyen szép atyai szavakkal nyugtatá meg a
petitiót benyujtó népet: «hallottam: majd meglátom; most pedig
<i>takarodjanak önök haza</i>.» Nem hosszú, de szép!</p>
<h4>31.</h4>
<p>Egy nógrádmegyei faluban kérdi a földművelő nép a paptól: ki
adta nekünk a szabadságot? A pap felelé: a császár, a ti apátok!
Elmentek azután a zsidóhoz, a ki pálinkát mér, kérdik tőle
ugyanazt, ez azt felelé: a nemes urak adták e jókat. Melyik mondott
már most igazat? Kérdik végre a szolgabirótól. Ez is azt felelé:
hogy a kaputos urak voltak olyan jók. «Na, mond erre a falu szája,
ha ez így van, nem kell nekünk a pap; hanem a zsidót megteszszük a
jövő restellatión esküdtnek.</p>
<h4>32.<br />
<i>Insurrectionalus jelenet.</i></h4>
<p>Jön az éjjeli őrvonal. A laktanya előtt nadrágbadugott kézzel
pipázik a strázsa és nem mozdul. Kérdé <span class=
"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span> a
patrouille-vezér: hogy mért nem kiált queraust? Van eszem, felel a
táblabiró-silbak rendületlen phlegmával, mikor azok odabenn a meleg
szobában makaóznak, ordíthatok én, a meddig tetszik, még sem jönnek
elő.</p>
<h3>April 23.</h3>
<h4>33.</h4>
<p>Párisnak egy városnegyedében már nem fizetnek házbért. A
zsellérek a communismus elveihez csatlakoztak, a háziurak ki vannak
barricadozva. A minapi népgyűlésen a pestiek is gyakorlatba akarták
hozni e nemadózási rendszert. Persze, ha voksolásra kerülne a
dolog, a háziurak iszonyú kisebbségben maradnának. Annyival is
inkább, mert az okoskodás nagyon is gubára ragadó. A háziurak az ő
zselléreiknek zsarnokai: mind meg annyi Lajos Fülöp en miniature.
Egy orosz czár mindegyik külön.</p>
<p>A háziuraság eszméje egy az absolutismussal, egy a
zsarnoksággal.</p>
<p>Mert:</p>
<p>1. A zsarnokokat nem a nép választja, a háziurakat sem. Maguk
teszik magukat háziurakká.</p>
<p>2. A zsarnokok a népet szertelen adóval szokták terhelni; a
háziurak szintén.</p>
<p>3. A háziurak még csak nem is «Isten kegyelméből» uralkodók,
mint ezt a királyok szokták neveik után irni.</p>
<p>4. A háziurak a világosságnak esküdt ellenségei, bízonyítja ezt
Budapesten minden lépcső és folyosó.</p>
<p>5. A háziurak csupán megvesztegethető ministereket tartanak,
kiket a köznapi világ házmestereknek nevez.</p>
<p>6. A háziurak egytől-egyig absolut monarchák, dalai lámák, orosz
czárok, török sultánok, Nérók, Caligulák és Dsingiszkánok,
házmestereik mindmegannyi Guizot, Metternich, Paskevics, Apponyi,
Radeczky, török basák, mandarinok, hetmanok és administrátorok!
<span class="pagenum"><a name="Page_183" id=
"Page_183">-183-</a></span></p>
<p>Minthogy pedig republikánus országban ejusdem farinæ urak
számára nincsen türelem többé, azért Párisban a háziurak
ünnepélyesen detronizáltattak.</p>
<p>Csak hogy ne ebben kezdjétek Párist utánozni, kedves
magyarjaim.</p>
<h4>34.</h4>
<p>A mult napokban ismét nagy rakétás ünnep volt: az ablakok jól ki
voltak világitva, a görögtüz is meglehetősen sikerült, sok helyütt
olajos papirosra festett képek látszottak. A nép bámulta őket.</p>
<p>A többek között legnevezetesebb volt egy tömlöcz ablaka a megye
házában, ez is ki volt világitva. A benne lakó raboknak mart.
15-kén kellett volna a magok évnegyedes huszonöt pálczaütését
fölvenni. A forradalom napjai róluk is elvonták a baromi büntetést.
Utolsó garasaikat tették össze, hogy tömlöczük ablakát e nagy nap
emlékére illően kivilágíthassák.</p>
<h4>35.</h4>
<p>A vidéken egy zsidó-árendás megfogad egy nemes legényt
kocsisnak. A nemes legény teljes életében illő büszkeséggel utálván
a dolgozást, a mint hallja, hogy nincs többé robot, fut a
gazdájához, kezébe nyomja az ostort s búcsúzik tőle, mondván:
«megjött a szabadság, Iczik gazda; nem dolgozom én kendnek többet.»
– A zsidó megérti a dolgot s azt mondja: «no János, ez ugyan nagyon
jól van; még eddig nem mertem kendnek megmondani; de már most, ha
eljött a szabadság, én is meg mondom kendnek, hogy kend egy
semmirekellő lusta filkó. Isten megáldja János. <span class=
"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span></p>
<h3>April 30.</h3>
<h4>36.</h4>
<p>A miniszteriumhoz ez ideig 1642 folyamodvány nyujtatott be. Mind
hivatalt kérnek, de egyik sem mondja meg, hogy mifélét? Magyar
ember természetesen universalgenie szokott lenni, kivált ha még
táblabiró fajta. Kilencz iskola padjába belefaragta a nevét s mikor
a tizedikből kimenekül, ott van, hogy mindent tud a világon, a mire
szüksége nincsen. Ilyenkor aztán csak az a kérdés, hogy cserzővarga
legyen-e, vagy miniszter? Mindkét pályára egyenlő előkészletei
vannak. Mikor magyar nemes ember a fiát iskolába küldi, azt mondja
neki: «tanulj fiam; tebelőled még palatinus is lehet.» S az aztán
szörnyű baj, mikor egynehány százezer ember egyebet nem tanul, mint
minek csak palatinus korában vehetné hasznát.</p>
<h4>37.</h4>
<p>A minap oda megy egy német Klauzál miniszterhez, mint sok más
német.</p>
<p>– Karsamadiner! – Jó napot, polgártárs!</p>
<p>– Ah, excellenz, nem ismer engem?</p>
<p>– Nincs szerencsém, polgártárs.</p>
<p>– Én vagyok az a friseur, a ki ő excellentiájához a premier
miniszterhez jártam tavaly országgyülés előtt.</p>
<p>– Ah! nagyon szép! mivel szolgálhatok önnek polgártárs?</p>
<p>– Nagyon furcsa körülmény hajtott ide excellentiádhoz, magam sem
tudom, hogy kezdjem? de nem volt máshoz bizodalmam. Eddig az volt a
czímerem egyik felére felirva, hogy «friseur» a másik felére pedig
az hogy:» coiffeur», jobb lett volna ugyan azt irni helyette, hogy:
«perruquier», mert ez szebb is, nobelabb is és <span class=
"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span>
legalább magyarul van; hanem már most meg akarom változtatni a
feliratom a miniszterium tiszteletére s e végett bátorkodtam
folyamodni, vajjon méltóztatik-e beleegyezni, hogy így irjam
«fodrász?» vagy pedig igy, hogy «hajfodrász?» Én a miniszter úr ő
excellentiája válaszában tökéletesen meg fogok nyugodni.</p>
<p>Képzeljük már most e kérdéshez Klauzálnak elpusztíthatatlan
türelmű szelid képét, melylyel ő a folyamodónak egész türelmesen
felelé: legjobb lesz, irja ön igy: «hajfodrász!»</p>
<p>Milyen huszonötöt csapatott volna erre egy torontálmegyei
szolgabiró!</p>
<h3>Május 7.</h3>
<h4>38.</h4>
<p>Egy sógor-lap csunyán kifakadt ellenünk. Azt mondja, hogy
köszönik a németek a mi <i>csókjainkat</i>, ha mi pénzt meg katonát
nem adunk nekik Olaszország ellen.</p>
<p>Hát te azért jöttél ide csókolózni, mert azt hitted, hogy ez a
jó bolond magyar neked minden csókért kád aranyat ajándékoz?</p>
<p>Tiz milliót egy csókért! Te! Hisz ennyit <i>Cleopatra</i> sem
kapott. Nálunk becsületes magyar ember, ha valakit megcsókol,
tartja tisztességnek, s a ki itt pénzt kér a csókért, annak nem
szabad nappal járni az utczán.</p>
<h4>39.</h4>
<p>A dicsőségesen elmult fáklyás-zenék egyikénél egy budapesti
nemzetőrkapitány kirendelte a századját – fáklyát vinni. Vajjon nem
fognak bennünket majdan kukoriczafosztásra és hajtóvadászatra st.
eff. is kirendelni?</p>
<p>Nem értjük mi egymást.</p>
<p>A nemzetőrség eszméje pogányul el van sántítva. <span class=
"pagenum"><a name="Page_186" id="Page_186">-186-</a></span></p>
<p>A nemzetőr nem silbak. A nemzetőrnek nem kell prezentirozni
tudni, nem is szabad.</p>
<p>A nemzetőr nem drabant. A nemzetőr nem arravaló, hogy éjjel a
korcsmákat vizsgálja, s a proletáriusokat pórázra szedje.</p>
<p>A nemzetőr nem bakter. A nemzetőr nem azért van a világon: hogy
a tisztelt házi urak nyugodtan fekhessenek az ő füleiken.</p>
<p>A nemzetőr nem díszpolgár. A nemzetőrnek nem az a dolga, hogy
tarka ruháját és fényes fegyvereit parádézni hordja, mikor
nagyuraknak kell gyönyörűséget szerezni.</p>
<p>A nemzetőr tisztán bajnok, semmi más. A nemzetőr kötelessége
víni, lőni, hadakozni, farkas-szemet nézni az ellenséggel,
barricadokat csinálni, s béke idején e műtételekben magát
gyakorolni. A strázsát-állás, patrouillozás, prezentirozás maradjon
a tisztelt bakter uraknak, katonauraknak és aranymentés uraknak; ők
arra valók.</p>
<h4>40.</h4>
<p>Az erdélyhoni oláhoknál ilyen jó színben állanak
mozgalmaink:</p>
<p>«A szerecsen császár háborút izent a magyar királynak. Ennek oka
az: hogy miután Szerecsenországban minden férfinak tíz feleséget
kell tartani, hát a szerecsen császár most a szomszédból hordatja
össze az asszonyokat. E végett mind Magyarországban, – mely
Szerecsenországhoz legközelebb esik, – mind Erdélyben össze fogják
szedni a nők közül a barnákat s odaadják a szerecseneknek.</p>
<p>De már ezt nem engedjük!»</p>
<h4>41.</h4>
<p>Valahol már megint nagy ünnepély készül. Sütnek, főznek, borokat
fejtenek. Érzem a rántás szagot. Azt <span class="pagenum"><a name=
"Page_187" id="Page_187">-187-</a></span> mondják, hogy az orosz
követeket várják. Ők is el akarják fogadni a pesti tizenkét pontot
s nekik is felelős miniszterium kell, – olyan mint a mienk.</p>
<p>Isten neki. Megosztjuk velök is, a mink nincsen.</p>
<p>Kell pénz barátaim? Itt van, vigyétek! van nekünk annyi mint a
polyva; hozzatok zsákot, hordókat, kádakat, szapullókat; a mi csak
van. Adunk mink, a mennyi kell, örülünk, hogy szabadulhatunk
tőle.</p>
<p>Itt van mindjárt Bécsnek tiz millió esztendőnkint. – Tessék! –
Aranyban, ezüstben.</p>
<p>Itt van Lengyelországnak másik tiz millió. Csak kocsit kell érte
küldeni.</p>
<p>Szerbiának – no ennek elég lesz hat millió. Ha több kell, csak
szóljanak.</p>
<p>Moldáviának, még nem tudjuk, hogy mennyi kell? Előlegesen tessék
a három millió. Ezért interest sem kérünk.</p>
<p>Olaszországnak – ah ennek kell küldeni husz milliót! Legalább!
Mi az nekünk?</p>
<p>Csehországnak detto tiz millió. Azok is jó emberek.</p>
<p>Törökország – te is gyere elő. Szólj: mennyi kell? A magyar
nemzet nem tud hová lenni nagylelkűségében, megful a maga
zsirjában. Segítsetek rajta!</p>
<p>Tessék, tessék.</p>
<p>Kell katona? Azt is adunk. Kinek volna az, ha nekünk nem! Annyi
van, hogy mint midőn Xerxes felállt egy hegyre, onnan nem látta a
katonái sorának végét: azonképen mi is, ha egy hegyre felállunk,
hát egyet sem látunk.</p>
<h4>42.</h4>
<p>Egy gazdag táblabiró, ki mint kiszolgált hadastyán, szintén
kapott oly rézpecsétet, a milyet a katonák szoktak a gyomrukon
hordani, s a mit Isten tudja miféle érdemekért osztogat a császár,
– hát azt a pecsétet elvesztette. <span class="pagenum"><a name=
"Page_188" id="Page_188">-188-</a></span></p>
<p>Másnap kihirdetteti, hogy a ki ezt az elvesztett
érdemdísz-rendjelt neki megtalálja és haza viszi, kap jutalmul öt
forintot, persze fekete bankóban.</p>
<p>Nagyon szerette a pecsétjét, büszke volt rá; hát nem lehet
csodálni, hogy oly feligért érte.</p>
<p>Harmadnap (abban a városban történetesen sok katona volt)
kilenczvenhat ilyen érdemdísz-rendjelt vittek a nyakára, darabját
öt forintjával. Egyecskét <i>vesztett</i> el s kilenczvenhatot
<i>találtak</i> neki harmadnapra.</p>
<h4>43.</h4>
<p>A városháznál megint dictióznak a zsidók és a magyarok ellen.
Aesopus meséiben a barmok beszélnek úgy mint az emberek; itt
megfordítva kezd lenni a dolog.</p>
<h4>44.</h4>
<p>Istentelen világ!</p>
<p>Képzeljétek csak minden világ keresztyén népei: Pesten husvét
első napján a magyar szinházban játszottak!</p>
<p>Oh te Szodoma és Gomora, te Ninivé, te Babylon! Te bűnnek
leánya: Husvét első napján bűnös világi mulatságnak nyitni meg a
comédiaházat! nem félsz, hogy elsülyedsz?</p>
<p>Nem, nem, sokáig nem állhat a világ. Az özönviz már nem messze
van. Én megyek, váltok jó előre jegyet a Noé bárkájára.</p>
<h4>45.</h4>
<p>E napokban jött közénk egy pár lengyel, kik egyenesen Krakkóból
szöknek.</p>
<p>Egyiknek meg volt lőve a lába.</p>
<p>Ott is szép dolgok történtek.</p>
<p>A kormány megengedte nekik a national convent összehivását.
<span class="pagenum"><a name="Page_189" id=
"Page_189">-189-</a></span></p>
<p>S mikor szépen együtt voltak, akkor elkezdte őket kartácscsal
lövetni. Nem rossz módja a capacitatiónak. Az ilyen véleményre
persze nem lehet másképen, mint barricadokkal felelni.</p>
<p>Szegényeket azonban szétverték onnan is, s most már igazán
földönfutók.</p>
<p>Tépjétek le az égről Sobieski paizsát s dobjátok a kútba.</p>
<p>Ha ti egykor e paizszsal meg nem véditek Bécset, most ennek a
Bécsnek kövein a kecskék legelnek s a denevérek készítenek fészket
és ti szabadok vagytok.</p>
<p>Nem gyilkolt volna meg benneteket – hálából, a miért
megszabadítátok, midőn a halál szeplői kiverték, midőn patkányait
kezdte már megenni.</p>
<h4>46.</h4>
<p>Quod nova testa capit, etc. A ki egyszer táblabirónak születék
stb. Kimondtuk, hogy nincsenek többé titulusok s alig számolunk
hatot, megint benne vagyunk a titulusokban.</p>
<p>Most már mindenki oda teszi a neve után: N. N. nemzetőr, X. Y.
közlegény a XX. nemzetőrszázadban I. A. a XVI. század nemzetőrség
felcserje. O. J. hadifőjegyző. Q. Q. nemzetőr-ezredes. Csak kitörik
a szeg a zsákból. Elhagytuk a «tekintetest» s behoztuk a
«citoyent.»</p>
<p>A titulus nem azért titulus, mert czifraság; hanem: mert erre a
kérdésre, hogy: kicsoda? azt feleli, hogy: micsoda?</p>
<h3>Május 14.</h3>
<h4>47.</h4>
<p>Sopronmegyében egy falu jobbágysága föl akarta osztani a földes
ur jószágát. <span class="pagenum"><a name="Page_190" id=
"Page_190">-190-</a></span></p>
<p>Szerencsére a katonaság jókor közbejött s a lázadók kegyesen
megszeppenve oldalogtak haza.</p>
<p>Nehányan a falu bölcsei közül, tartva attól, hogy e kudarczot
vallott revolutiónak még következései is lehetnek, megkérdezték a
notáriust, hogy mi bajuk történhetik ezért?</p>
<p>A notárius tanult ember levén, azt mondá:</p>
<p>«Ezért kigyelmetek közül ötöt hatot felakasztanak, a többit
elviszik katonának.»</p>
<p>«Uram, notárus uram, nem jól lesz az, segitsen fejünkön!»</p>
<p>«Bizony nem segithetek én, édes atyámfiai, ha csak kentek magok
meg nem előzik a statariumot, s az egész faluban mindenkit, a ki
csak résztvett a nyugtalankodásban, huszonötig nem csapnak.</p>
<p>Ezeknek sem kellett több, mentek rögtön a biróhoz.</p>
<p>«Biró uram ne sajnáljon ránk huszonötöt csapatni.»</p>
<p>A birónak mit volt mit tenni? előhuzatta a derest, lekapatta
sorba, betűrendbe s huszonötig csapatta az egész falut.</p>
<p>Akkor aztán magát a birót hasaltatták neki. Mit volt mit tennie?
kiállta ő is az ő huszonötjét s már most áldják mindnyájan az ég
urát: hogy ily szépen megszabadultak a véres büntetéstől.</p>
<h4>48.</h4>
<p>Egyszer Mária Terézia alatt felzendült Bécs legalsóbb osztályú
népe.</p>
<p>Kérdi a királyné: hogy mi baja a canaillenak?</p>
<p>– Nincsen <i>kenyerük</i> szegényeknek, – felelék neki.</p>
<p>– Minő finyáskodás! – szól erre méltó indignatióval a királyné,
– ha nincs <i>kenyerük</i>, hát mért nem esznek <i>zsemlyét?</i>
<span class="pagenum"><a name="Page_191" id=
"Page_191">-191-</a></span></p>
<h4>49.</h4>
<p>Ferenc király egykor egy feldmarsalával ferblizett a
táborban.</p>
<p>A király beszerelt, a marsal aussizott: azután gustirozott mind
a kettő.</p>
<p>Ekkor a király ijeszteni akart s hivott két huszast, a marsal
megadta és visszavágott még hatot s kérdezte mije van?</p>
<p>A király kivágta:</p>
<p>– Három király, magam vagyok a negyedik. – S nyult a cassa
után.</p>
<p>A marsal legkevésbbé se jött erre konfusióba, ő is kivágta a
magáét:</p>
<p>– Három disznó, magam vagyok a negyedik. S beseperte a
cassát.</p>
<h3>Május 18.</h3>
<h4>50.</h4>
<p>Kérdés. Miben különbözik a franczia forradalom a magyar
forradalomtól?</p>
<p>Felelet. Abban: hogy a francziák <i>el akarták kergetni</i> a
királyukat s ez nekik <i>sikerült;</i> a magyarok pedig örömest
<i>haza hozták</i> volna a királyukat s ez meg nekik <i>nem
sikerült</i>.</p>
<h4>51.</h4>
<p>Kérdés. Micsoda titkos jelentéseik vannak az érdemjeleknek,
miket a királyok osztogatnak?</p>
<p>Felelet. <i>A kereszt</i> azt jelenti: «ime te is segitettél a
népek megváltóit keresztre feszíteni, viseld érdemed jelét a
nyakadra kötve.»</p>
<p>Az <i>aranykulcs:</i> «hű tömlöcztartója voltál a szabadságnak;
viseld porkolábi érdemeid diszjelét magadon.» <span class=
"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span></p>
<p>Az <i>aranyláncz:</i> «engedelmes igavonója voltál a te uradnak,
legyen megaranyozva a láncz, melylyel zsámolyához vagy kötve.»</p>
<p>Az <i>arany sarkantyú:</i> – «első voltál ott, a hol futni
kellett, legyen mivel sarkantyúznod a lovadat, ha háborúba
mégy.»</p>
<p>Az <i>arany gyapjú:</i> – «jámbor birkája voltál a te uradnak:
viseld tulajdon bőrödet.»</p>
<p>A <i>térdkötő:</i> – «köszönd e harisnyakötőt azon érdemeidnek,
miket magadnak az udvarhölgyek körül szereztél.»</p>
<p>A <i>tárcza</i> végre ilyenformát jelenthet: – «tömted a gazdád
tárczáját a nemzet pénzével, már most emlékül tartsd meg magadnak a
bugyillárist.»</p>
<h4>52.</h4>
<p>Kérdés. Mit csinálnál te Jellacsicssal, ha te volnál a nagy
mogul?</p>
<p>Felelet. Először szép szóval kérném meg: hogy ne sajnálja magát
fölakasztani.</p>
<p>Kérdés. S ha szót nem fogadna?</p>
<p>Felelet. Akkor iszonyú chriát irnék neki számtalan periodus
quadrimembrisekkel, phrasisokkal, similitudokkal, citatumokkal,
syllogismus catenatusokkal, flosculusokkal, locus topicusokkal,
emblémákkal, chronostichonokkal s mindennemű rhetoricai figurákkal
felfegyverkezve, melynek prologusában a haza boldogságáról,
epilogusában pedig azon édes kötelességről szólanék, melyben
részesülni fog, ha e chria folytán magát rögtön felakasztja.
Adnectálván a ministeriális ferman mellé egyúttal a szolgálattevő
selyemzsinórt.</p>
<p>Kérdés. S ha még akkor sem akarna engedelmeskedni?</p>
<p>Felelet. Akkor elküldeném neki a magyar tudós társaság szótárát,
azzal a világos fenyegetéssel, hogy ha periodusaimnak rögtön nem
enged, nem marad e szótárban <span class="pagenum"><a name=
"Page_193" id="Page_193">-193-</a></span> egy ige, melyet ellene
nem küldök, szabályozott glédába állított hadi rendben. Kérdés. S
ha még ekkor is megbicsakolná magát? Felelet. Na – akkor elővenném
nagylelkűségemet és <i>megkegyelmeznék</i> neki.</p>
<h4>53.</h4>
<p>Azt beszélik, hogy ministereink egyike, midőn Párisban járt,
meglátogatta Madame Lenormand-ot, azt a világhírű jósló nőt.</p>
<p>E hölgy négy jóslatot tett neki, melyek mindegyike képtelenség
volt azon időben.</p>
<p>I. Megszünik gazdag lenni. (Családja egyike volt a
legtehetősebbeknek Magyarországon.) Ez beteljesült.</p>
<p>II. Egy nemesnek lesz sógora, s egy köznemesnek veje. (Apja
zászlós úr volt és magas aristocrata.) Ez is megtörtént.</p>
<p>III. Magyar minister leend. (Akkor még ily hivatalnak a czíme
sem létezett.) Ez is beteljesült.</p>
<p>IV. Le fogják nyakazni, – (őrizze magát feketeruhás
környezőitől!)</p>
<p>Ha az egész mese nem volna, még megijesztené az embert.<a name=
"FNanchor_13" id="FNanchor_13"></a><a href="#Footnote_13" class=
"fnanchor">13)</a></p>
<h3>Május 21.</h3>
<h4>54.</h4>
<p>Legújabb hir szerint Bécsben nagy lázadás van; a király
eltávozott Bécsből, s Innsbruckba ment. <span class=
"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span></p>
<p>Miért nem jő egyenesen közénk? Sehol biztosabb nem leendene,
mint a magyar nép közepett.</p>
<p>Félisten lehetne itt! A magyar nemzet minden pártu, ajkú és
színezetű osztályai egyesülnének körülötte s megvédnék, mint
megvédték ősét Máriát az egész világ ellen.</p>
<p>Mit ezelőtt egy héttel jövendőlénk, az korábban kezd
beteljesülni, mint gondoltuk vala.</p>
<p>V. Ferdinándnak nem marad egyéb hátra, mint Magyarhon karjai
közé vetni magát, s e karok csodákat fognának kivinni érte!</p>
<h4>55.</h4>
<p>Kedv látni az önkénytes hadfogadást.<a name="FNanchor_14" id=
"FNanchor_14"></a><a href="#Footnote_14" class=
"fnanchor">14)</a></p>
<p>A nép töri magát fegyvert ragadhatni a hazáért. Ifjak, vének,
szegények és gazdagok.</p>
<p>Egy apa, tehetős földesúr, hozta oda egyetlen fiát:</p>
<p>«Ime én is átadom egyetlen fiam a hon védelmére.»</p>
<p>A fiú jó kedvvel állt be, alig volt tizennyolcz esztendős.</p>
<p>Három ügyvéd, öt jogász, több tanuló, művész és kereskedő iratta
be magát a bajnokok soraiba.</p>
<p>Fölcsapott egy nagy kereskedő fia is: gyönyörű tisztaarczú
dívatos legényke. Mondták neki: hogy addig is, mig társai e felében
szennyes zsiros alföldi legények, napszámosok, kocsisok,
proletáriusok, csinosabb alakká mosakodtak, lakjék odahaza, ne az
őr tanyán.</p>
<p>«Nincsen többé úr és szegény között különbség,» felelt meg a
derék fiú s összeölelte bajtársait, kiknek barátsága többet fog
érni majd a lőporfüst közt, mint az illatos dandyké idehaza.
<span class="pagenum"><a name="Page_195" id=
"Page_195">-195-</a></span></p>
<h3>Május 28.</h3>
<h4>56.</h4>
<p>Együnk, igyunk, vigadjunk. Hisz holnap úgyis meghalunk. Imádlak
magyar nép! mikor küszöbödön a baj, akkor van legszélesebb kedved,
tánczolva mégy a halál elé s szemébe nevetsz a töltött ágyunak…
Sokáig élj!</p>
<p>Meghaltál nem egyszer, föltámadtál mindannyiszor, kutyába se
vetted a halált; ha megvertek ma, nagyot aludtál rá s holnap
kiheverted; ha mindened elvették, borod, búzád maradt s eb volt, a
ki búsult; te sirva is tudtál vigadni… Sokáig élj!</p>
<p>Körüled ég a világ, alattad reng a föld, mit bánod te azt? ha
házad leég, terem nád elég, újra fölépíted; ha reng a föld, jó
tánczolni rajta, nem érzi az ember. Körüled minden nép küzd azért,
a mije nincs; vérét ontja, gyötri, fárasztja magát; bánod is te!
Neked mindened van. Lesz jó termés, lesz jó szüret, s ha egyszer
kedve van az embernek, mért ne tánczolhatna a vulkán tetején?…
Sokáig élj!</p>
<p>Nem félsz te senkitől, van neked jó széles tenyered, bele híres
fokosod; ha ellenség kerülget, ajtót sem zársz előle; azt mondod:
hadd jöjjön! ha baja van veled, majd meglássuk, melyikünk eszi meg
a másikat? de te ugyan kocsit nem küldesz érte, sem helyébe nem
mégy; legalább ha helyedbe jő, neki is lesz mit enni, s ha egyébről
nem, arról megemleget, s ha jól lakott, majd megúnja magát és odább
megy… Sokáig élj!</p>
<p>Imádom a philosophiádat!</p>
<h4>57.</h4>
<p>Egy úri dáma itt Pesten azt felelte az önkénytes hadfogadási
segélygyüjtőknek: <span class="pagenum"><a name="Page_196" id=
"Page_196">-196-</a></span></p>
<p>– Ejh, mit bolondoznak az urak? «én bizony semmit sem adok; én
nem szeretem a háborút.»</p>
<p>Bizony más sem szereti azt.</p>
<p>Egyébiránt nincs attól mit félni nagysádnak. Nem olyan irtózatos
dolog ám az a háború.</p>
<p>Egy reggel, mikor fölébred nagyságod, hallani fog egy kis
ágyú-durrogatást messziről, arra felsétál a muzeumba, onnét
opernguckeren szerte néz, s látni fog távolról négy falut szép
romantice égni; onnét haza megy. Ebédnél meghallja, hogy a muszka
megverte a magyar ármádiát, s estére betoppan nagysádhoz egy pár
meglehetősen szakállas és bajuszos kozákhadnagy, egész illedelmesen
meghajtja magát, kezet csókol és tudtára adandja nagysádnak, hogy
huszad magával oda van kvártélyozva.</p>
<p>Nagysád meghívja őket ozsonnára. A közkatonák salonban, a
tisztek a kabinetben, a közkatonák pálinkát, a tisztek theát
kapnak, s ez így tart vagy hat hétig, azután a regement odább
vonul; a közkatonák a salonból egyet-mást elvisznek, a tisztek
pedig a boudoirban egyet-mást ott hagynak, nagysád pedig egy este
meg tudja: hogy férje ki van nevezve orosz statustitkárnak.</p>
<p>Ilyen lesz – nagysádkám – az a háború.</p>
<p>Nem kell azoktól a katonáktól úgy félni.</p>
<p>Mióta be van bizonyítva: hogy a nők is emberek, azóta a katona
csupa emberszeretet.</p>
<h4>58.</h4>
<p>Petőfi mult szerdán könyvtárát árverezteté el s a begyült
összeget a hadfogadási költségek pénztárának ajándékozta.</p>
<p>Korponai hadi érdemeiért nyert érdem-pénzét, mely harmincz
aranyat nyom, ajándékozá ugyan e czélra.</p>
<p>Széchenyi és Batthyányi grófok minden ezüstnéműiket <span class=
"pagenum"><a name="Page_197" id="Page_197">-197-</a></span> tevék a
haza oltárára. Zichy Manó gróf öt mázsa ezüstjét küldte a
pénzverdébe.</p>
<p>A Károlyi család több mázsa ezüstneműit küldte el a nemzeti bank
alapjához.</p>
<p>A miniszterek egy évi fizetésöket adták vissza a nemzet
pénztárának.</p>
<p>A nemzeti kaszinó minden ezüst készletét és 20 ezer ftnyi
összeget adott át.</p>
<p>Czegléd város a felszólítás előtt 9600 p. ftig járult az
önkénytes adakozásokhoz.</p>
<p>Önkényteseink serege naponként szaporodik.</p>
<p>Tömérdeken, a legszegényebb fiúk, a husz forintot, melyet
beállásukkal kapnak, nehány garas levonásával rögtön
visszaadják.</p>
<p>Egy fiatal ember mostanában kapta ki tizezer forintnyi
osztályrészét, s azt rögtön átadta a nemzeti kincstárnak, maga
pedig önkénytesnek állt be. A rendes katonaság közül is számtalanan
ide soroztatták be magukat.</p>
<p>A nemzeti szinház tagjai négyezer pforintot adtak át a hazának.
Wodjaner másfél mázsa ezüstöt. (Akkor sem kellett hozzá commentár.
J. M.)</p>
<h4>59.</h4>
<p>Horvátország május 10-dikén hadat üzent Magyarországnak.
Reménylem: hogy nem fogjuk őket helyünkbe várni. Megyünk: mindenki
elmegy. Ilyenkor nem tudom, azt kell-e bámulnom inkább, a ki
elmegy, mint azt, a ki itthon marad?</p>
<p>Ez utóbbi határos volna a vakmerőséggel.</p>
<p>Hah, mily dicső lesz!</p>
<p>Az őrtűz körül letelepedve véres papirrongyokra dobhátán irni
csodás jeleneteket, a minőkről a mai kor gyermekeinek sejtelme sem
lehet. Látni a halált teljes pompájában s lefesteni arczát Hallani
a csaták rivalgását s leirni szavait. <span class=
"pagenum"><a name="Page_198" id="Page_198">-198-</a></span></p>
<p>Vinni a zászlót előre, hol legsűrűbben hull a golyó, küzdeni
érte, kicsavarni az ellen kezéből, megcsóválni a levegőben, és
meghalni érte. Hah mint fog tántorogni a lerészegült föld, a vérrel
itatott föld, s a gyávákat, kik házaikból nem mernek kijönni, mint
temetendi téglafalai közé! Mint fog megnyilni, hogy a holtak
kijöhessenek sirjaikból!</p>
<p>Újra fogják látni egy Hunyadi arczát, Kinizsit, Rákóczyt, Lehelt
és Botondot, az ős István király szentelt koronáját, Kapistrán
barátot, Dobót az egri hőst, a hét <i>magyar vezért</i>, Zrinyi
Ilonkát, egri asszonyokat! ők mind fel fognak támadni újra,
föltámadnak unokáik unokáiban, s föltámad velök a hajdani magyar
dicsőség!</p>
<p>Magyarország földjét újra el kell foglalnunk. Karddal és tűzzel
mutatni meg, hogy a magyar nép életet érdemel. Karddal és tűzzel
bizonyítani be, hogy e hazában csak egy Isten lehet úr, a magyarok
istene.</p>
<p>Ezt tenni fogjuk. Úgy áldjon meg az ég!</p>
<h4>60.</h4>
<p>Egy reformált gyülekezet minden ezüst és arany edényeit
felküldte a hadi-kincstárba. Rajtunk a sor catholica szentegyházak!
Ha most áldoztok, elveszthetitek ezüst szentjeiteket; de
megmenthetitek a catholicismust; ha fösvénykedtek, majd a muszka
ezüstjeiteket is elviszi s tetejében még görögöt is csinál
belőletek.<a name="FNanchor_15" id="FNanchor_15"></a><a href=
"#Footnote_15" class="fnanchor">15)</a></p>
<h4>61.<br />
<i>Bécsi forradalmi jelenet.</i></h4>
<p>– Nyissatok utat a barricádon. A minister parancsolja.</p>
<p>– Bizony nem nyitunk mi!!! otthon parancsoljon a minister.
<span class="pagenum"><a name="Page_199" id=
"Page_199">-199-</a></span></p>
<p>– Nyissatok utat! Itt a placatumok.</p>
<p>– Csak azért sem nyitunk. Süsd meg a placatumodat.</p>
<p>– Nyissatok utat! Jönnek az ágyúk!</p>
<p>– Állunk elibök!</p>
<p>– Le a barricáddal! A sörhordó szekér nem mehet keresztül.</p>
<p>Erre a szóra hanyat dőlt a barricád.</p>
<h4>62.</h4>
<p>Vannak, kik egy nagy Ráczországról álmadoznak, melynek határa
Kecskemétig terjedne.</p>
<p>No, no! Ominosus hely ti nektek ez a Kecskemét! Emlékeztek-e még
rá, mikor a ráczok egy éjjel hadastul rajtamentek Kecskemétre, azt
felgyújtották s a szép magyar nőket szőrkötelen hurczolták el
lovaik mellé hurkolva?</p>
<p>A kecskeméti biró azonban hirtelen összegyűjtötte a
fegyverfogható férfiakat s lóra kaptak, utána eredtek a rabló
csordának. Solt körül utolérték s ott a lápságnak szorítva, egyig
levágták az egész rácz tábort. Hirmondó sem ment közülök haza.</p>
<p>A szekér maig is embercsontokon jár ott.</p>
<p>Megvan ám még az a nép; mely e csontokkal a földet
behintette.</p>
<p>Ez a nép atyafinak nagyon jó atyafi, de ellenségnek nagyon rossz
ellenség.</p>
<h4>63.</h4>
<p>Eljött hát a várvavárt ünnepélyes alkalom!</p>
<p>A katonaság, miután azokat, kik felesküdni nem akartak,
elküldték Komáromba – csakugyan felesküdött az alkotmányra.</p>
<p>Azaz: hogy új esküformájában benne van ez a szó is: «alkotmány,»
olyformán, mint mikor Aesopusnak <span class="pagenum"><a name=
"Page_200" id="Page_200">-200-</a></span> meghagyta a gazdája, hogy
főzzön neki <i>lencsét</i>, ez aztán főzött neki <i>egy szem
lencsét</i> egy nagy tálban.</p>
<p>Ez ünnepélyes alkalommal, midőn e szavakat kellett volna a
katonaságnak utánmondani: «esküszünk hűséget <i>első</i> Ferdinánd
<i>ausztriai császárnak</i>», az olasz katonaság egy torokkal
kiáltá: «no – no!» (nem!) s nem esküdött addig, míg így nem
mondaték neki: «Ötödik Ferdinánd, magyar királynak.»</p>
<h4>64.<br />
<i>Nostradamus jövendölése a XIX. század közepéről.</i></h4>
<p>Az egész földön egyszerre fog kezdődni a tavasz. A Vezuvius
kitör. Olaszország lángba borul.</p>
<p>Asszonyok fognak hadakozni, gyermekek a piaczon szónokolni,
holtak támadnak fel sírjaikból.</p>
<p>A kakas háromszor kukorít.</p>
<p>Új, soha nem látott nap jön fel az égre, mely soha le nem
megyen, sugáraitól az egész világ új színbe öltözik.</p>
<p>A sárga hold a fekete égen elhalványul, elvész, a szivárvány
lejön az emberek keblére.</p>
<p>A kutyák elhagyják gazdáikat s a farkasok föltámadnak a sasok
ellen.</p>
<p>Nem fognak lánczok készíttetni többé. A börtön neve meg lesz
átkozva és elfelejtetik.</p>
<p>Nem fog senki kardot hordani többé. A vérontás meg lesz átkozva
és elfelejtetik.</p>
<p>Megszünik a gyűlölet, a félelem, a kevélység; szeretet lesz úr a
világon.</p>
<p>A pénz elmúlik, nem lesz különbség gazdag és szegény közt.
Munkálkodni fog mindenki és boldog leend.</p>
<p>Az isten maga fogja kormányozni a világot, maga tanítandja a
népeket s kik e dolgokat helyette végezték, elmúlnak.</p>
<p>A férfi nem fog úr lenni a nő felett. Mindkettő egyenlő joggal
fog bírni az isten előtt. <span class="pagenum"><a name="Page_201"
id="Page_201">-201-</a></span></p>
<p>Addig pedig sok anya fogja halálkínok közt szülni fiait és
álmaiban véres képeket látand, és a föld megmozduland
előérzetében.</p>
<p>A holdban látni fogjátok a véres foltokat s éjjel tiszta égben
menydörgés fog hallatni.</p>
<p>A népeket éh- és döghalál látogatandja meg. A templomokban
imádkozás közben sokan fölkaczagnak s az ebek vonítani fognak a
várak és paloták kapui előtt.</p>
<p>Éjenként magától megszólamlik a tornyokban a halálcsengetyű s
nagy fekete pillangók repkednek a levegőben, miknek hátára halálfej
van festve.</p>
<p>Ha ezek elmúlnak, az ördög leviszi családját a föld alá s az
emberek nem fognak szarvakat viselni sem aranyból, sem
ezüstből.</p>
<h3>Junius 18.</h3>
<h4>65.<br />
<i>Egy bukott pecsovics lapszerkesztő licitálja
lelkiismeretét.</i><a name="FNanchor_16" id=
"FNanchor_16"></a><a href="#Footnote_16" class=
"fnanchor">16)</a></h4>
<p>«A ki vesz, annak lesz, ki ád többet érte?»</p>
<p>Tessék, tessék szép tarka lelkiismeret, fele fehér, fele fekete,
ha kifordítom balkézre való, ha befordítom jobb kézre való, ki ád
többet érte?</p>
<p>Voltunk mi dühös hazafiak, lettünk hidegvérű hazaárulók, most
ismét gazda nélkül vagyunk, ajánljuk magunkat a többet
igérőnek.</p>
<p>Kell haragos szabadsághős? itt vagyunk mi. Kell alattomos
jezsuita? Nálunknál jobb nem akad. Kell republicanus? communista?
oda esküszünk.</p>
<p>Kell áruló, szentségtörő? parancsoljatok velünk. Ez <span class=
"pagenum"><a name="Page_202" id="Page_202">-202-</a></span> a bőr
nyúlik szépen, s minthogy goromba és fekete, nem igen
piszkolódik.</p>
<p>Ki ád többet érte?</p>
<p>Mi készek vagyunk összeveszni az egész világgal, vagy hizelkedni
az egész világnak, a mint parancsoltatik nekünk.</p>
<p>Akarnak az előfizetők lapunkban egymással összeveszni? Tessék.
Akarnak saját magunk képére mászni? Tessék. Mi nyilt tért engedünk
mindenkinek minden kigondolható gorombaságokra.</p>
<p>Haragszik valakire a közönség, haragszunk mi is. Szeret valakit,
azt mi is szeretjük.</p>
<p>Kinek tetszik szép fiókos lelkiismeret? Rejtek-ajtós,
csappantyús, dupla fenekű lelkiismeret? Ki ád többet érte?</p>
<p>Nem tetszik a közönségnek nevünk? keresztnevünk? vezetéknevünk?
prædicatumunk? Tessék bennünket újra keresztelni, újra bérmálni.
Tessék lapunk nevét újra megváltoztatni. Mi minden indítványt
elfogadunk, minden előfizetőnknek van joga egy tetszése szerinti
nevet adni a lapnak. Mi mind elfogadjuk és e neveket mind
kinyomatjuk a lap homlokára egyiket nagyobb betűvel, mint a
másikat. Akár egész lapban egyebet se adjunk, mint csupa
czímet.</p>
<p>Vannak igen szép kalendáriomi nevek, mik nagyon ránk illenek,
például: Köpönyegforgató. – Hazugságok tárháza. – Herkules
csizmája. – Nappali denevér. – Herostrat fáklyája. – Sötétség
temploma. – Dupla mákvirág. – Mindenki szolgája. – Irodalmi bravó.
– Cosmopolitikus csizmadia. – Szalonnatakaró. – Oroszlánbőr idegen
háton. – Liliputi hiradó. – Pokróczhelyettes. – Ildomos
szélvitorla. – Patriotikus hernyó. – Hopponmaradt renegát. –
Surrogatum ipecacuanhaé steff.</p>
<p>Tessék még többeket is ajánlani.</p>
<p>A ki vesz, annak lesz.</p>
<p>Egy forint, két forint? Ki ád többet érte? <span class=
"pagenum"><a name="Page_203" id="Page_203">-203-</a></span></p>
<h4>66.<br />
<i>Egy szomorú éj.</i></h4>
<p>Pünkösd vasárnapja volt; a hon atyjai szépen pipáztak és
fagylaltoztak a kioszkban öt órától kilenczig.</p>
<p>A nagy kaszárnyában pedig az önkénytesek verekedtek a
sorkatonasággal öt órától kilenczig.</p>
<p>Potomság volt az egész, alig érdemlé a rendőrség figyelmét, egy
kicsinyt lármáztak, egy kicsinyt kiabáltak, s kilencz óráig
mindössze is alig vertek agyon két embert, egy önkénytest és egy
katonát.</p>
<p>Kilencz órakor azonban hirtelen lövések verték fel a várost
nyugalmából.</p>
<p>A szinházból kifutott a nép, az utczákon a lármadobot verték, a
tornyokon félrebeszéltek a harangok. Irtózatos zavar lett.</p>
<p>Az ünnepien öltözött néptömeg között neki vadult alakok rohantak
veszett futásban ordítva: «fegyverre! fegyverre!»</p>
<p>A lövések egyre ropogtak. Szabályszerűen, százával egyszerre
parancsszóra. Benn irtózatos volt az ordítás, a fegyvertelen
önkénytesek az ablakokból kiáltoztak alá: hogy adjanak nekik
fegyvert, mert őket le orgyilkolják. Künn a néptömeg egyre
növekedett, egyre nőtt a düh, de a kapuk be voltak zárva, s a sötét
ablaksorokból az alant állókra lövöldöztek.</p>
<p>Lassankint szálinkózott össze a nemzetőrség: kinek nem volt
puskája, kinek meg lőpora; a legtöbb puskák gyutacsosok voltak, s
ilyen egész Pesten nem kapható.</p>
<p>Megjelent a polgárőrség, és a huszárok.</p>
<p>Némelyek a kaszárnyát fel akarták gyujtani, mások fellövöldöztek
az ablakokra; a legnagyobb rész nem tudta mit tegyen.</p>
<p>Jöttek elvégre a miniszterek. Bátran mentek a legnagyobb veszély
közé és buzdíták a népet.</p>
<p>Jött Szemere, lőport és golyókat osztatott a nemzetőrsegnek.
<span class="pagenum"><a name="Page_204" id=
"Page_204">-204-</a></span> Jött Mészáros, s be akart törni a
kaszárnya kapuján. Széchenyi is ott lovagolt az utczákon.</p>
<p>Az összesereglett nép ekkor fejszékkel, dorongokkal esett neki a
kapunak, s azt betörte. Mészáros bement.</p>
<p>Gyilkos fegyverropogás fogadta, a mint belépett. Mellette
rogyott le halva segédje, báró Haasburg, nyolcz golyótól találva és
Galovics kapitány, a kit sziven lőttek. Vissza kellett
vonulnia.</p>
<p>Ekkor áthozattak Budáról a granátosok. Jött később a nehéz
lovasság, s ezekkel egyesülve a nép élén, másodszor is betört a
hadügyminiszter a nyitott kapun. A kaszárnya többi kapui pedig el
voltak torlaszolva.</p>
<p>Ez történt éjfél előtt fél órával.</p>
<p>Egész addig mindig zúgtak a harangok, harsogtak a trombiták,
üvöltött a nép. Egész addig mindig dultak ott benn, az egymás ellen
bőszített önkénytesek és katonák. Emezek töltött fegyverekkel, azok
letépett ablakvasakkal, s ellenük puskáiról lefacsart szuronyokkal
vaságyaik darabjaival, vagy puszta kézzel.</p>
<p>Künn ezalatt nehány őrt is levertek lábairól.</p>
<p>Az olasz katonák elzárták magukat folyosóik mögé, az önkénytesek
segélyére pedig a barricadeurok rohantak fel roppant
rézbuzogányokkal.</p>
<p>A tömeg egész reggelig nem tágított az ostromlott kaszárnyától.
Szünet nélkül lehetett pörére vetkezett férfiakat látni, izmos fa-
és vasdorongokkal, kik az utczákat s a kaszárnya kapuit elállták.
Néha egy-egy holtat vagy sebesültet vittek el közülük, a többi meg
sem mozdult.</p>
<p>Reggel felé az volt a hír, hogy a katonaság még most sem akarja
lerakni a fegyvert. S a hadügyminiszter 8 ágyút szegeztetett a
kaszárnya kapujának, déli 12 óra volt határidőül kitűzve, ha
akkorra meg nem adják magukat, leágyúztatnak.</p>
<p>Délben lerakták fegyvereiket, s lefegyverzetten két sor
nemzetőrség kiséretében a Dunáig kisértettek, onnét gőzhajón
Komáromba szállíttattak. <span class="pagenum"><a name="Page_205"
id="Page_205">-205-</a></span></p>
<p>S a nép csak egy szidalmazó kiáltással sem állt boszút a
lefegyverzetteken.</p>
<p>A katonák részéről úgy, mint az önkénytesekéről egyenlő számmal
vannak a holtak és sebesültek. A nép közé tett lövések
pusztításáról nem tudni semmi elhihetőt.</p>
<h4>67.</h4>
<p>E lázadás nem történt Isten hírével. Az itt működött kezeket meg
lehetett ismerni fekete nyomaikról. Ezt királyunk környezői s
királyunknak és nemzetünknek ellenségei tevék.</p>
<p>Mi czéljuk volt vele?</p>
<p>Igen sok. Először az, hogy az országban kapjon lábra az olasz és
magyar közti gyülölet, hogy Magyarhon küldjön hadat Olaszország
ellen.</p>
<p>Az olaszok mi nekünk legjobb barátaink voltak, de tiszteik, kik
többnyire illyrek, elhitették velük, hogy mi önkényteseinket az
olaszok ellen akarjuk küldeni.</p>
<p>Másodszor az, hogy kitünjék, miszerint Pestnek nincs ereje.
Ezzel egyébiránt felsültek, mert a nép kimutatta, hogy van.</p>
<p>Harmadszor az: hogy ország-világ átláthassa: hogy a katonaság
miniszteriumunktól megtagadja az engedelmességet, hogy tőlünk
függni nem akar. Negyedszer, hogy a királynak oka legyen félni a
Pestre jöveteltől.</p>
<h4>68.</h4>
<p>Már két óra óta járnak-kelnek itt bécsi emissáriusok, kik a nép
legalsóbb osztályait a respublica iránti hajlamra bujtogatják.
Pokolra veletek! nem <i>republicánusok</i> vagytok ti; hanem
reactionariusok.</p>
<p>Tegyétek le e szent álarczot ördög képeitekről; nem rabló
csordák alkotmánya a respublica.</p>
<p>A respublica nem földön érik meg, hanem a magasban, nem csinál
az zavart magának, hanem világít. <span class="pagenum"><a name=
"Page_206" id="Page_206">-206-</a></span></p>
<p>Ne higyjetek nekik! csalnak, midőn azt mondják, meg vagytok rá
érve. A respublica Isten ajándéka. S az nem adatik olyan bűnös
népnek, mint ti vagytok; azt meg kell először érdemelni. Ahoz
republicánus erkölcsök kellenek. Jaj ti nektek, ha hivatlanul
akartok templomába lépni! Az áldó istenség helyett a villámok
istenét találnátok benne és elvesznétek. A napot nem kell
meggyujtani, feljön az magától is. S mielőtt feljönne, a hajnalt
küldi maga előtt, nem a lidérczeket.</p>
<h4>69.</h4>
<p>Azoknak megnyugtatására, kik az ellenségtől tartanak, biztosan
állíthatjuk: hogy a pesti fegyver-gyár folyó évi <i>octóber</i>
elsején elkezdi működését.</p>
<p>Addig bizhatunk a kalendárium valamennyi szentjeiben.</p>
<h4>70.</h4>
<p>K… a nemzetőrség fegyvergyakorlat alkalmával szépszámú nézők
jelenlétében a kapitánytól úgy comandirozott; balszárny
ka-ny-ar-odj; de ne a zsidó leányok felé!</p>
<p>Ne bizony, hanem Horvátország felé!</p>
<h4>71.</h4>
<p>«Hol volt ön a <i>mult éjjel</i> a kaszárnya ostrom alatt?»</p>
<p>«Én ott voltam kezdetétől végig; puska volt a kezemben.»</p>
<p>«Sehol sem láttam önt, pedig én is ott voltam.»</p>
<p>«Meghiszem; mert én benn voltam a kapu alatt. Épen mellettem
lőtték le Masburg bárót, egy golyó a csákómon is keresztül ment.
Nagyobb igazság kedvéért az órámat is ellopták.»</p>
<p>Alig mondta ezt el a hős, jön az inasa és hozza az órát.
<span class="pagenum"><a name="Page_207" id=
"Page_207">-207-</a></span></p>
<p>«Hát megkaptátok? kinél volt?»</p>
<p>«A pinczében volt nagy uram. Ott tetszett az ágy alatt felejteni
a <i>mult éjjel</i>.»</p>
<h4>72.</h4>
<p>«Merre van kérem a rebellió?» kérdi egy mordialiter felpuskázott
díszpolgár a másikat.</p>
<p>«Épen egyenesen arra, a merre szaladni méltóztatik.»</p>
<p>«Épen arra? no úgy hát másfelé megyek.»</p>
<h4>73.</h4>
<p>A zavar óráiban általános volt a panasz: hogy a nemzetőrségnek
fegyvere ugyan van; de tölténye nincs.</p>
<p>Szégyen gyalázat arra, a kinek nincs! A ki két garast restel
lőporra adni, a ki azt várja: hogy még ilyen alakban is repüljön a
szájába a sült galamb.</p>
<p>A rómaiaknál, ha valaki lovának nem viselte gondját, elvették a
lovát; ha nemzetőreink fegyvereiknek nem tudják hasznát venni,
adják azokat vidéki buzgóbb hazánkfiainak, kik jobban meg fogják
azokat becsülni tudni.</p>
<p>Inkább magamnak ne legyen mit enni, mint fegyveremnek. Szeretőm
iránt nem tudnék több figyelemmel lenni, mint lőszerem iránt. Még
puskáitokat is a miniszterium töltse meg úgy-e?</p>
<p>A fehérvári káptalan önkényt felajánlá a hazának nem csak minden
világi értékét, sőt saját tagjait is személyesen a haza védelmére.
Megérték a kor sugallatát. Élni fognak.</p>
<h4>74.<br />
<i>Radicális miatyánk.</i></h4>
<p>Mi királyunk Ferdinánd, ki vagy Innsbrucban; irassék a te neved
V-iknek, jőjjön el a te udvarod ide Pestre, <span class=
"pagenum"><a name="Page_208" id="Page_208">-208-</a></span>
teljesüljön a te akaratod, miképen Budán, azonképen Zágrábban is. A
mi alkotmányos jogainkat add meg minekünk ma. És engedd el minekünk
a statusadóságokat, miképen mi is elengedjük a te őseidnek a
devalvatiót, békekötési számadásokat és a só árát. És ne vigy
minket Bécsbe többet, de szabadíts meg a te tanácsosaidtól, mert
tied Magyarország, Hajdu-Böszörmény<a name="FNanchor_17" id=
"FNanchor_17"></a><a href="#Footnote_17" class="fnanchor">17)</a>
és a miniszterium. Ámen.</p>
<h4>75.<br />
<i>Republicánus hiszekegy.</i></h4>
<p>Hiszek egy magyarok Istenében, mindenható atyában, kunoknak és
székelyeknek teremtőjében.</p>
<p>Hiszek egy magyar szabadságban, ő egy szülött fiában, minden
uraknak urában, ki fogantaték kiomlott szent vérből, született
Rákóczy kardjától, szenvede Ausztriának alatta, megfeszítteték és
meghala, és eltemetteték a vérpadon. Szálla alá a szegény nép közé.
Martius 15-ikén halottaiból feltámada, felmene Bécsbe, üle a
császár fejére, onnan lészen eljövendő itélni radicalokat és
pecsovicsokat. Hiszek szent népszellemben, hiszek egy közönséges
európai respublicában, nemzetek közti egyezséget, háborúk
elmulását, régi hírünk feltámadását, Magyarország örök életét.
Ámen.</p>
<h4>76.<br />
<i>Pecsovics hiszekegy.</i></h4>
<p>Hiszek egy császárban, mindenhez látó atyában, bankoknak és
lutriknak teremtőjében.</p>
<p>Hiszek a camarillában, ő tudtán kívül született fiában, mi
reménységünkben, ki fogantaték Metternichtől, <span class=
"pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span>
született szűz **tól, szenvede a barricadok alatt, megkövezteték és
meghala és nyugdíjaztaték. Szálla alá a poklokra, méltó helyére,
egy este a Burgból megszalada, felméne Tirolba, üle a császárnak
jobbjára, onnan lészen eljövendő ránczba szedni a magyarokat és
németeket.</p>
<p>Hiszek a reactióban, hiszek egy közönséges muszka birodalomban,
gazemberek közti egyetértésben, bűneinknek megjutalmaztatásában, a
bureaucratia feltámadásában és az örök sötétségben. Ámen.</p>
<h4>77.<br />
<i>Táblabiró hiszekegy.</i></h4>
<p>Hiszek egy miniszteriumban, mindenható atyában, hivataloknak és
püspökségeknek osztogatójában.</p>
<p>És a corpus jurisban. Ő egy szülött fiában, mi urunkban, ki
fogantaték Verbőczitől, született szűz vállú nemes táblabiráktól,
szenvede sok szolgabirának alatta, megtanultaték Ensel Sándor
táblabirától könyv nélkül s meghala és spiritusba téteték. Szálla a
zöld asztal alá, harmad napon ismét elő véteték és felméne Budára
és üle a sajtótörvények készítőjének jobbjára, onnan lészen
eljövendő agyba-főbe verni republicánusokat és vörös
tollasokat.</p>
<p>Hiszek a szent pragmatica sanctióban és az arany bullában,
hiszek egy közönséges municipalis Eldorádót, kaputusoknak
egyességét, urbarialis kármentesítést, testünknek meghizását és a
sült galambokat. Ámen.</p>
<h4>78.</h4>
<p>Szent és nem szent háromságok:</p>
<p>Három szentet imád a magyar. Istent, hazát becsületet.</p>
<p>Hármat utál: a sátánt, a böjtöt, és a portiót.</p>
<p>Három édes van az életben: az anyatej, a bor és a szerelem.
<span class="pagenum"><a name="Page_210" id=
"Page_210">-210-</a></span></p>
<p>Három keserü: az elválás, az ürömessentia és a halál.</p>
<p>Három ritkaság: fehér holló, kövér poéta és sovány pap.</p>
<p>Három fekete: az ördög, a tinta és a reverenda.</p>
<p>Három emléke van a magyarnak: Sajó, Várna és Mohács.</p>
<p>Három nevezetes királya: Szent István, Mátyás és Dobzse
László.</p>
<p>Három nagy hadvezére: Hunyady, Kinizsi és Alvinczy.</p>
<p>Három védszentje: szent István, szent László és a furkósbot.</p>
<p>Háromért haragszik a magyar: ha tótnak mondják, ha a pipáját
bántják és ha pénzt kérnek tőle.</p>
<p>Háromszor iszik e magyar: mikor jó kedve van, mikor rossz kedve
van és mikor ihatnék.</p>
<p>Három a nemzeti ünnep: Szent István napja, úrszine változása,
meg a korhely csütörtök.</p>
<p>Három a magyar találmány: a kulacs, a nadrágszíj, meg a corpus
juris.</p>
<p>Háromtól fél a magyar: az üres zsáktól, a nyelves asszonytól,
meg a krumpli levestől.</p>
<p>Háromféle adót fizet a magyar: a királynak, a papnak, meg a
zsidónak.</p>
<p>Három nemzet ellensége a magyarnak: a tót, a német, meg a
pecsovics.</p>
<h4>79.<br />
<i>Diplomaticus virágnyelv.</i></h4>
<p><i>Élek-e, halok-e?</i> Hol van a proféta, a ki nekünk
megmondja, élünk-e, halunk-e?</p>
<p>Tíz esztendő mulva lesz-e még több magyar? élünk-e,
halunk-e?</p>
<p>Kit fog csalogatni a tünde délibáb: élünk-e, halunk-e?</p>
<p>Leszünk-e a földön? vagy a föld lesz rajtunk, élünk-e,
halunk-e?</p>
<p><i>Foghagyma.</i> Szeretitek a hagymát ízeért, gyülölitek
<span class="pagenum"><a name="Page_211" id=
"Page_211">-211-</a></span> szagáért. Szeretitek a zsidót, mikor ő
ád pénzt ti nektek, haragusztok rá, mikor visszakéri.</p>
<p>A ki nem akarja, hogy hagymaszagú legyen a szája, ne egyék
hagymát.</p>
<p><i>Manna.</i> Extra Hungariam non est vita. Kár volt annyit
emlegetni: hogy itt az Eldoradó; már most megtudták: hogy nálunk
sülten repül a galamb s majd magunk kerülünk a juhszélre.</p>
<p><i>Kender.</i> Termeszszetek kendert. Lesz rá szükség: ruhát a
katonának, papirost a könyvnyomtatónak, kötelet az árulónak.
Termeszszetek kendert.</p>
<p><i>Nefelejts</i> kedves német szomszéd!</p>
<p>Emlékezzél reá: hogy neked zsebed volt a mi pénzünkkel tele.</p>
<p>Tiéd marad a zseb, miénk marad a pénz: adjő, isten veled.</p>
<p class="right"><i>Vergissmeinnicht.</i></p>
<p>Nyelvet adtál nekünk kardunkért cserében, ez osztályt ne
feledd.</p>
<p>Kardunk visszavesszük, nyelved visszaadjuk, adjő, isten
veled.</p>
<p class="right"><i>Vergissmeinnicht.</i></p>
<p>Te a magyar népet zsiros bundájáért tudjuk nem sziveled.</p>
<p>Mi meg tégedet nem plundrás bugyogódért, adjő, isten veled.</p>
<p class="right"><i>Vergissmeinnicht.</i></p>
<h4>80.</h4>
<p>A tudós társaság pedig mély hallgatásnak hallgatásával pihen
vala, és nem szól vala egy szót sem, ha a kerék ki esik is. Egy
régi görög példabeszéd azt mondja: «ha okos vagy és hallgatsz, azt
nagyon ostobául teszed; de ha ostoba vagy és hallgatsz, azt nagyon
okosan teszed.»</p>
<p>Mik volnának tehát az ő dolgai, melyeket cselekedjék ily meleg
időkben?</p>
<p>Nehogy mi is <i>okosan cselekedni</i> láttassunk, midőn
hallgatunk, elmondjuk iziben. <span class="pagenum"><a name=
"Page_212" id="Page_212">-212-</a></span></p>
<p>I. Mindazon tagjait, kik rendes évifizetést húznak a nélkül:
hogy egy okos betűvel szaporították volna valaha a tudományok
országát, dijmentesen nyugalmazni. Helyettök fejenként tíz katonát
állitani a ráczok ellen.</p>
<p>II. Azon szorgalmas tagoknak, kik eddigelé a tudós nevet
megérdemlették, számra vagy tizenketten, következő szép
foglalatosságokat tenni kötelességükké:</p>
<p><i>a)</i> A philologiai osztály iparkodjék hasonlatosságokat
keresni a magyar, német és franczia nyelvek között, melynél fogva
valószinübbé tétessék a nemzetek tervezett coalitiója.</p>
<p><i>b)</i> A philosophiai osztály iparkodjék Pillersdorf
logikájának a nyomára jönni, melynélfogva kimagyarázható legyen:
hogy miért kér <i>ő tőlünk tízezer forintot</i> abból a
százötvenezer forintból vissza, melyet <i>ellenségeinknek
adott;</i> miért nem az egész százötvenezeret?</p>
<p><i>c)</i> A törvénykezési osztály készítsen egy új közjogi
kézikönyvet, egyszersmind disseráljon róla, valjon melyik
szilárdabb közigazgatási rendszer? A mogyorófa vagy a kancsuka?</p>
<p><i>d)</i> A históriai osztály írja meg a mai idők eseményeit a
nélkül: hogy valakinek hízelkedjék.</p>
<p><i>e)</i> A physiologiai osztály határozza meg, vajjon a forró
ázsiai magyar vér eltürheti-e a kamtsatkai climát vagy sem?</p>
<p><i>f)</i> Az archaeologiai osztály keresse fel a magyarok
eredetét s ha megtalálja, vigyen magával vagy tizenkét prokátort s
indítson successionális pört osztozatlan testvérek között.</p>
<p><i>g)</i> A mathematikai osztály fejtse meg: hogy ha Ausztria
adósságait senki sem fogja fizetni, ki fogja akkor voltaképen
fizetni?</p>
<p><i>h)</i> Az irodalmi és politikai osztály végre, minthogy nem
létezik, ne tegyen semmit. <span class="pagenum"><a name="Page_213"
id="Page_213">-213-</a></span></p>
<h4>81.<br />
<i>Népek tíz parancsolatja.</i></h4>
<p>Én vagyok a te urad: a nemzet; ki téged fölemeltelek.</p>
<p>I. Ne legyenek te neked idegen érdekeid én előttem.</p>
<p>II. Ne csinálj te nekem papiros-pénzeket, se semminemü
hasonlatosságokat azoknak formájára, melyek odafenn a bécsi bankban
vagy odalenn a fekete bankók alvilágában vannak. Mert én vagyok a
te urad, a nemzet, ki megfizettetem az apák adósságait a fiakkal
harmad, negyed izíglen, mind azokkal, a kik engem gyűlölnek; de
örök életet adok azoknak, a kik engem szeretnek és az én
parancsolataimat megtartják.</p>
<p>III. A te uradnak, a nemzetnek nyelvét hiába el ne vegyed.</p>
<p>IV. Megemlékezzél martius 15-ről, hogy azt megünnepeljed.</p>
<p>V. Tiszteljed a te atyádat, a nemzetet, és a te anyádat, a
hazát, hogy hosszú idejü légy ez országban, melyet a te urad, a nép
ád te néked.</p>
<p>VI. Katonáinkat ne vidd idegen háborúba.</p>
<p>VII. Szállítsd le a só árát.</p>
<p>VIII. Gondoskodjál trónörökösről.</p>
<p>IX. Ne mondj részrehajló itéletet.</p>
<p>X. Ne kivánd a te szomszédjaidnak országát, ne kivánd a te
alattvalóidnak szabadságát, sem ökrét, sem szamarát, sem semminemü
táblabiráit, valamelyek a te alattvalóidé.</p>
<h4>82.<br />
<i>Muszka tízparancsolat.</i></h4>
<p>Én vagyok a te pápád, a czár, ki téged kivitetlek Sziberiába, a
szolgálatnak házába!</p>
<p>I. Ne legyenek te neked idegen pápáid én előttem. <span class=
"pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span></p>
<p>II. Ne csinálj te magadnak képeket a szabadságról, sem semminemü
hasonlatosságot azoknak formájára, melyek odafenn
Francziaországban, vagy odalenn Magyarországban vannak.</p>
<p>III. Alkotmánynak, respublicának nevét nyelvedre ne vegyed.</p>
<p>IV. Megemlékezzél az adófizetés napjáról. A te uradnak a czárnak
vasárnapja van ekkor. Háromszázhatvannégy napokon munkálkodjál;
hogy a háromszázhatvanötödiken lefizethesd a mivel tartozol.
Háromszázhatvannégy napokon át bőjtölj és koplalj, a
háromszázhatvanötödik napon pedig ne egyél semmit, se magad, se
fiad, se leányod, mert háromszázhatvannégy nap alatt elkölté a te
urad, a czár, az eget és földet, s szüksége van a pénzre.</p>
<p>V. Tiszteljed a kancsukát és akasztófát, melyet a te urad, a
czár ad tenéked, hogy hosszú uralkodása legyen e földön.</p>
<p>VI. Ne tarts fegyvert.</p>
<p>VII. Ne lopd el, a mi a czáré.</p>
<p>VIII. Kerüld a vegyes házasságot.</p>
<p>IX. Ne panaszkodjál a czár kegyessége ellen.</p>
<p>X. Ne kivánd azt, a mid nincs. Ne kivánj szabad földet,
adóleszállítást, kancsuka-eltörlést; ne kivánj alkotmányt,
sajtószabadságot, országgyülést, emberek közti egyenlőséget, sem
semminemü szabadságot, valami a szomszéd népeknek vagyon.</p>
<h4>83.</h4>
<p>A lánczhid utolsó lánczának felhuzása rosszul talált kiütni. A
felvonó gépnek egy kereke eltört, s a több ezer mázsás láncz az
alatta levő hajó-hidra esett. Mondják: hogy ezen is voltak emberek.
Nagyobb szerencsétlenség ez ideig tudva nincs.</p>
<p>Na majd fognak ezen nyargalni a táblabirák. <span class=
"pagenum"><a name="Page_215" id="Page_215">-215-</a></span></p>
<p>Lesz hire: hogy a lánczhidon még rajta sem jártak, máris
leszakadt; hátha még B. táblabiró rámenne, három mázsás hasával és
harminczhárom mázsás irodalmi érdemeivel.</p>
<p>Lesz híre: hogy a lánczhid összedült, fundamentumostúl
felfordult, pokolra vált.</p>
<p>Nem akarja a táblabirák istene látni, mint állítják meg a nemes
embert, hogy fizessen ezüst krajczárokat, midőn a Dunán keresztül
megyen, azon a Dunán, melyet Árpád lóháton úszott át, s örökségbe
hagyta azt táblabiró unokáinak.</p>
<p>Milyen jubilaeum lesz erre a hirre, hogy a lánczhid összedült!
Ez a szálka a municipiumok szemében, ez a szeplője a nemesi
szüzességnek, ez a láncz a privilegiatus nemzet lábain. Ez az
ellenséges vár az ország közepében, mely által sarcz vettetik az
egész nemzetre, gonoszabb mint a török és tatár, mert az csak a
parasztot gyötörte, ez a Bábel tornya elpusztult, beleesett a
Dunába, elnyelte a czethal…</p>
<p>Mint fognak összeesküdni a táblabirák: hogy soha rá nem teszik
lábaikat ez ördög hidjára, inkább gyalog járnak a vizen, mint
compostellai szent Jakab, inkább felkerülnek Esztergomnak, inkább
átvitetik magukat azon ladikon, melyen országbiró ő méltósága fogja
Charonként átszállítani a kárhozattól rettegőket.</p>
<h4>84.<br />
A ráczok Magyarországon.</h4>
<p class="center">Látványos spectaculum két szakaszban, trombita és
dobzenével, ágyuzással, csoportozatokkal, görög tüzekkel és
tableux-kal. Irta az öreg ördög: magyarra feketesomázta szent
Jakab, macskazenéjét szerezte Jellacsics.</p>
<h5>Első szakasz. A minisztertanács.</h5>
<p class="center"><i>Személyei:</i></p>
<p><span class="smcap">Absolutismus</span>. Európa koronás
fejedelme.</p>
<p><span class="smcap">Monarchia</span>. Ennek édes leánya, egy
kicsit festi magát. <span class="pagenum"><a name="Page_216" id=
"Page_216">-216-</a></span></p>
<p><span class="smcap">Aristocratia</span>. Ennek imádottja.
Különben inas Absolutismusnál.</p>
<p><span class="smcap">Statusadósság</span>. Monarchia kisasszony
vétkes szerelmének titkolt magzatja, különben jól felnőtt
kamasz.</p>
<p><span class="smcap">Jesuitismus</span>. A fejedelem
testvére.</p>
<p><span class="smcap">Corpus Juris</span>. Nagyhasú tekintély a
táblabiró nemzetnél.</p>
<p><span class="smcap">Urbarium</span>. Liberiás hajdu ennek
szolgálatában.</p>
<p><span class="smcap">Censura</span>. Hóhér Absolutismus
szolgálatában.</p>
<p><span class="smcap">Devalvatio</span>. Hazajáró lélek.</p>
<p><span class="smcap">Municipium</span>. Egy csoda, kinek ötvenkét
szája van és egy keze sincs.</p>
<p><span class="smcap">Respublica</span>. Az új népvándorlás
vezére.</p>
<p><span class="smcap">Revolutió</span>. A barrikád-csinálás rendes
professora.</p>
<p><span class="smcap">Constitutió</span>. Egy börtönben tartott
fogoly.</p>
<p><span class="smcap">Democratia</span>. Egy nyersnyakas paraszt,
kivel az urak nem örömest kötnek ki.</p>
<p><span class="ibm"><span class="smcap">Hungaria</span>.<br />
<span class="smcap">Transylvania</span>.</span> <span class=
"ibm curly2">⎫<br />
⎬<br />
⎭</span> <span class="ibm">Házaspárok, kik nem laknak
együtt.</span></p>
<p><span class="smcap">Unio</span>. Veszedelmes
házasság-szerző.</p>
<p><span class="smcap">Communismus</span>. Egy rongyos léhütő, a ki
a máséból szeretne élni.</p>
<p><span class="smcap">Sajtószaradság</span>. Egy mennyországi
ördög, ki az embereket nem hagyja alunni.</p>
<p><span class="smcap">Miniszterek</span>, mint kengyelfutók,
királyok és herczegek mint commis voyageurök; fél-negyed és
ötödrészmágnások; fekete bankók, veres bankók és régi két
garasosak. Főpapok és nagy papok. Farkasok báránybőrbe öltözve.
Törvényczikkelyek, decisiók és mandátumok, füstpénzek, dézsmák,
kilenczedek, forspontok és robotok és olvasatlan huszonötök,
dictiók, oratiók és repræsentatiók, táblabirák, szolgabirák,
országbirák, és más egyéb megboldogult lelkek. Barricadeurok,
sansculotteok, cocárdák és nemzeti szalagok, házi-adók,
közteherviselések, népszabadság, veres tollak, jacobinus sipkák s
több gonosz szellemek.</p>
<p class="center">Történik a barrikádok között. <span class=
"pagenum"><a name="Page_217" id="Page_217">-217-</a></span></p>
<h5>Második szakasz. A trójai fa-ló.</h5>
<p class="center"><i>Személyei:</i></p>
<p><span class="smcap">Mammuth Király</span>. A kancsuka birodalom
fejedelme.</p>
<p><span class="smcap">Absolutismus</span>. Földönfutó
száműzött.</p>
<p><span class="smcap">Monarchia</span>. Ennek árvája.</p>
<p><span class="smcap">Aristocratia</span>. Egy savanyú
ábrázat.</p>
<p><span class="smcap">Statusadósság</span>. A majorennitás
napjaihoz közeledő siheder.</p>
<p><span class="smcap">Corpus Juris</span>. Egy bebalzsamozott
mumia.</p>
<p><span class="smcap">Municipium</span>. Egy ötvenkétlábú csuda,
kinek feje nincsen.</p>
<p><span class="smcap">Pan Jelasics</span>. Egy «kedves
rebellis».</p>
<p><span class="smcap">Constitutió</span>. Egy papirosra festett
pecsenye.</p>
<p><span class="smcap">Sajtószabadság</span>. Damoclesi kard.</p>
<p><span class="smcap">Liberalismus</span>. Fordított köpönyeg.</p>
<p><span class="smcap">Pragmatica Sanctió</span>. Pápista
prædestinatió.</p>
<p><span class="smcap">Camarilla</span>. Hajdan kétfejű sas, most
hétfejű sárkány.</p>
<p><span class="smcap">Radicalismus</span>. Eretnek a hivők és
bizalmasok ellenében.</p>
<p><span class="smcap">Unió</span>. Örömanya.</p>
<p><span class="ibm"><span class="smcap">Nemzetnagyság</span><br />
<span class="smcap">Önállóság</span><br />
<span class="smcap">Szabadság</span><br />
<span class="smcap">Egyenlőség</span><br /></span> <span class=
"ibm curly2">⎫<br />
⎪<br />
⎪<br />
⎬<br />
⎪<br />
⎪<br />
⎭</span> <span class="ibm">a délibáb gyermekei.</span></p>
<p><span class="ibm"><span class="smcap">Minoritás</span>. Egy
törpe, kinek kezében fullánk<br />
<span class="smcap">Majoritás</span>. Egy óriás, kinek kezében
pöröly</span> <span class="ibm curly2">⎫<br />
⎬<br />
⎭</span> <span class="ibm">vagyon.</span></p>
<p>Kozákok és illirek, bevert fejek, királyi billetdoux-k, ágyuk,
kétfejü sasok, tajtékpipák és armálisok, fáklyás-zenék, és
népgyülések, sok szavak és kevés kezek; ritka puskák és sűrű
paragrafusok. Játék végén a Trójai fa-ló keresztül czipeltetik a
színen, csengő helyett egy pár republicanus a kötőfékjén, rajta ül
az Absolutismus, kezében olajággal, fehérbe öltözve; a reverenda
alól kilátszanak a kecskelábak. A fa-ló belsejében elrejtezve 200
ezer fekete-sárga kokárda a nemzeti katonaság számára, 200 millió
statusadósság, háromszáz censor, háromezer pecsovics, harmincz
gőzguillotin, háromszázezer <span class="pagenum"><a name=
"Page_218" id="Page_218">-218-</a></span> gályaláncz, félmillió
kancsuka; a lovat huzza 323 táblabiró. A diadalmenetet berekeszti
négy zászlót vivő néptömeg. Egyik zászlón van irva: Éljen a
szabadság. Ezt követi hatvan lánczra vert republicanus és vagy
ötven farkas-guzsba kötött radical ujságiró. Másik zászlón van
irva: Éljen az egyenlőség. Ezt követi egy sereg megtépászott zsidó.
A harmadikon: Éljen a testvériség. Ezt követi egy pár regement
olasz bevert fejekkel. A negyediken: Éljen a békesség. Ezt követi
egy legió ágyu és bombavető s más gyönyörű előkészület az olasz és
franczia háborura.</p>
<p>Az egészet berekeszti egy pompás görögtűz; fáklyás-zene,
törökmuzsika hallik. A «Gott erhalte» megzendül, a fa-ló
ünnepélyesen beszenteltetik: egy régi pallossal négyet vágnak a
világ négy levegője felé, az alkotmányra egy kicsit rá olvasnak,
azután körösztöt vetnek rá; mondanak dictiót, irnak protestatiót,
pecsétet ütnek rá; neveznek ki főispánokat, és táblabirákat, s
azzal a táblabiró nemzet a feje alá teszi a pragmatica sanctiót s
aluszik nyugodtan, mint kinek a ládáját ellopták, de tudja hogy
visszahozzák, mert a ládakulcs a zsebében maradt.</p>
<p>S ezzel a comediának vége van.<a name="FNanchor_18" id=
"FNanchor_18"></a><a href="#Footnote_18" class=
"fnanchor">18)</a></p>
<h4>85.<br />
<i>Szolnoki mellképek.</i></h4>
<p class="center">à la Lisznyai Kálmán.</p>
<div class="poem">
<div class="stanza"><span class="i0">– Amott ül keményen vitéz
Bónis Samu,<br /></span> <span class="i0">Kinek beszédében sok tűz,
kevés hamu. –<br /></span> <span class="i0">– Más felől mozog már
Bernát Zsigmond szája.<br /></span> <span class="i0">Kapkod a
mennykőhöz, mint egykor druszája. –<br /></span> <span class="i0">–
Szelid türő arczczal csendesen pauzál<br /></span> <span class=
"i0">Miniszteri székben az áldott Klauzál. –<br /></span>
<span class="pagenum"><a name="Page_219" id=
"Page_219">-219-</a></span> <span class="i0">– Közfelkivánatra
táblabiró Chyky<br /></span> <span class="i0">(Tán e titulusért
párbajra nem hí ki?)<a name="FNanchor_19" id=
"FNanchor_19"></a><a href="#Footnote_19" class=
"fnanchor">19)</a><br /></span> <span class="i0">Órál s dictumából
nagy talentum rí ki. –<br /></span> <span class="i0">– De ha neki
kerül a radikal Perczel,<br /></span> <span class="i0">Bárha el
talált is késni egy pár perczczel<a name="FNanchor_20" id=
"FNanchor_20"></a><a href="#Footnote_20" class=
"fnanchor">20)</a><br /></span> <span class="i0">Tele Chyky úrnak
szeme szája Sterczczel. –<br /></span> <span class="i0">– Csak te
ne szólj bele szép fiam Repeczky,<br /></span> <span class=
"i0">Mert a tudománytól még te sem repedsz ki.<br /></span>
<span class="i0">– Hát az ott kicsoda, ki mosolyg
untalan,<br /></span> <span class="i0">Szétnéz, coquettiroz és nem
is hasztalan.<br /></span> <span class="i0">Mindenki őt nézi,
bámulja fent alant.<br /></span> <span class="i0">Le a süveggel! ő
Szemere Bertalan.<br /></span> <span class="i0">– Úgy ült itten
egykor elnökül Palóczy,<br /></span> <span class="i0">Mint kisdedei
között rector Pesztalóczy.<br /></span> <span class="i0">A felső
táblánál szörnyen elnök Majláth<br /></span> <span class=
"i0">Senkit sem bánt, de ha haragszik, majd ád.<br /></span>
<span class="i0">Miről nevezetes vitéz Német Albert?<br /></span>
<span class="i0">Szinte lerázta a falakról a maltert.<a name=
"FNanchor_21" id="FNanchor_21"></a><a href="#Footnote_21" class=
"fnanchor">21)</a><br /></span> <span class="i0">Voltam a míg
voltam Cornelius Balogh,<br /></span> <span class="i0">De most már,
azt tartom, csak haza ballagok,<br /></span> <span class=
"i0">Eljöttem szekéren, vissza megyek gyalog.<a name="FNanchor_22"
id="FNanchor_22"></a><a href="#Footnote_22" class=
"fnanchor">22)</a><br /></span> <span class="i0">Hasonlóképen járt
spectabilis Kapi,<br /></span> <span class="i0">Kinek dicsősége
vala csak egy napi.<br /></span> <span class="i0">Hát a két nép
fia: egyik Szivák Miklós<a name="FNanchor_23" id=
"FNanchor_23"></a><a href="#Footnote_23" class=
"fnanchor">23)</a><br /></span> <span class="i0">Másik Táncsics
Mihály, a kit külde Siklós.<a name="FNanchor_24" id=
"FNanchor_24"></a><a href="#Footnote_24" class=
"fnanchor">24)</a><br /></span> <span class="pagenum"><a name=
"Page_220" id="Page_220">-220-</a></span> <span class="i0">Látod
azt ki fölkel, – az óriás Besze.<br /></span> <span class=
"i0">Azért, hogy nagy ember, van ám annak esze.<br /></span>
<span class="i0">Sajtszinű szakállal amottan ül
Hajnik,<br /></span> <span class="i0">Se jobbra, se balra nem egy
könnyen hajlik.<br /></span> <span class="i0">Megfujja a kürtöt jó
Kazinczi Gábor,<br /></span> <span class="i0">A jobbik oldalon ő
maga egy tábor.<br /></span> <span class="i0">Egy kezében irón,
másikban a rovás,<br /></span> <span class="i0">Valjon, mit
registrál Ludovicus Kovács?<br /></span> <span class="i0">Legvégire
hagytam a javát: – Teleki.<br /></span> <span class="i0">Soh sem
kell ám ennek mondani: te! le! ki!<br /></span> <span class=
"i0">Mert habár nincsenek is számos teleki,<br /></span>
<span class="i0">Belőle legdicsőbb követünk tele ki.<a name=
"FNanchor_25" id="FNanchor_25"></a><a href="#Footnote_25" class=
"fnanchor">25)</a><br /></span> <span class="i0">Van még egy, a
kinek élte nem egy nyári,<br /></span> <span class="i0">És mint sok
más egyéb, nem oly lárifári. (Nyáry.)<br /></span> <span class=
"i0">Nevét rossz nyelvedre ne vedd charivari.<br /></span>
<span class="i0">Itt vannak továbbá Irinyi, Irányi,<br /></span>
<span class="i0">Erényi, Kerényi, Merényi, Korányi,<br /></span>
<span class="i0">Arányi, Virányi, Srányi, Csoltoványi.<br /></span>
<span class="i0">Kiknél szebbet, jobbat, nem lehet
kivánnyi.<a name="FNanchor_26" id="FNanchor_26"></a><a href=
"#Footnote_26" class="fnanchor">26)</a><br /></span> <span class=
"i0">Mindezeket írta egy lúdtoll calamus,<br /></span> <span class=
"i0">Fogván az öklébe fráter diák Kalmus.<br /></span></div>
</div>
<h4>86.</h4>
<p>A bécsiek is fényes deputatiót lódítottak Innsbrucknak, a
pestiek is, felkérendők Ferdinánd ő felségét, hogy menjen közibük
lakni. Most válik el: hogy igazán Isten képe-e a király? tud-e
egyszerre két helyen lenni?</p>
<p>Kossuth azt mondja: hogy legyen <i>két</i> királyunk. Egyik
lakjék ott, a hol maga akarja, a másik lakjék ott, a hol mi
akarjuk.</p>
<p>Madarász azt mondta rá: hogy <i>egy</i> is elég. <span class=
"pagenum"><a name="Page_221" id="Page_221">-221-</a></span></p>
<p>Mi pedig azt mondjuk rá: hogy mivel a magyar nemzet oly nagy
mértékben királysági érzelmű, legyen <i>minden vármegyében egy</i>.
Teljék kedvünk. Az ausztriai házból úgy hiszem, kitelik. Ha
Németországnak lehetett harminczkilencz királya, miért ne lehetne
Magyarországnak ötvenkettő?</p>
<p>Istenem, minő aranyidő következnék Magyarországra!</p>
<p>Ötvenkét ország lenne belőle. Ötvenkétféle politikai harczmezeje
ötvenkétféle szinezetű pártnak.</p>
<p>Ötvenkét országgyülés, ötvenkét külön miniszterium (minden ember
hivatalba jutna), ötvenkét hivatalos Közlöny, ötvenkét Gyurmán
Adolffal.</p>
<p>Ötvenkét vámrendszer, ötvenkét primás (Biharvármegyében persze
kálvinista), ötvenkét királyi tábla.</p>
<p>Minden héten királyi névnap, vagy születésünnep, illuminatiók,
rakéták, ágyúpuffogások.</p>
<p>Magyarországon, ha van 520 ezer nemes ember, minden tizezredik
lenne palatinus, országbiró, főlovászmester, főfütőmester,
főszakácsmester, főpinczemester, s több eféle mesterember.</p>
<p>Minden ezredik lenne miniszter, minden századik lenne követ,
minden tizedik generális; minden negyedik consiliarus és minden
második gróf vagy báró.</p>
<p>És minden monarchiában volna egy residencialis Stadt Ofen, a hol
az egész világ németül beszélne és a táblabirák sarkantyus
csizmában járnának.</p>
<p>Minő corpus juris teremne ez összes ötvenkét országban!</p>
<p>Rágondolni is gyönyörüség.</p>
<h4>87.</h4>
<p>A Pesti Hirlap szerint azon hírre, hogy a magyar miniszterium
megbukott, Bécsben rögtön felszöktek a statuspapirok a rendes
keletárra. Ejnye! be könnyü volna így a németet megcsalni.
<span class="pagenum"><a name="Page_222" id=
"Page_222">-222-</a></span></p>
<p>A miniszterium egy pár hétre elbujna, azt mondanók: hogy
<i>nincs</i>, nem tudjuk hová lett?</p>
<p>Erre a hirre rögtön felmenne a papirosok ára; minden öt pengőst
16 huszassal váltanánk vissza; mi nyakra-főre beváltanók minden
papirosainkat s akkor hirtelen előtűnne megint a miniszterium!</p>
<p>Az az egy pár heti pauzálás meg sem látszanék a közügyekben.</p>
<h4>88.<br />
<i>Lassan járj, tovább érsz.</i></h4>
<p>Már hiszen a mi a lassan járást illeti, nem hiszem: hogy akadjon
nemzet a hold alatt, mely a concurrentiát velünk kiállhassa.</p>
<p>S ha a példabeszéd igaz volna, ez óta Magyarországnak meg
kellett volna kerülni a földet.</p>
<p>Száz esztendő kellett neki: hogy a misébe bele tanuljon. Ezer
esztendő, hogy észrevegye: hogy a világon van. Háromszáz esztendeig
tudott tűrni és várta: hogy a német megjavítsa magát, s mikor egy
rántással ledobta a nyakáról, négy hónapig egyebet sem tett, mint
maga magát bámulta.</p>
<p>De ne menjünk olyan messze: Csak vegyük ezt az elmult négy
hónapot.</p>
<p>Tizenkét nap kellett a királynak arra; hogy nevét aláirja,
minden betüre 24 óra.</p>
<p>Két hét az országgyülésnek arra, hogy feloszlása <i>után</i>
szétoszoljon.</p>
<p>Két hónap a hivatalos lap szerkesztésére.</p>
<p>Három az országgyülés összehivására.</p>
<p>Három a katonaság felesketésére.</p>
<p>Öt a bankók nyomtatására.</p>
<p>Egy hónap verificálásra, másik hónap bizalomszavazásra, harmadik
hónap elbucsuzásra.</p>
<p>De már így nem félek: hogy valaha elveszünk. Mert ha az egész
világ elpusztul és elvész, nekünk még <span class=
"pagenum"><a name="Page_223" id="Page_223">-223-</a></span> akkor
is hátra kell maradnunk egy pár századdal s hiszem: hogy a
föltámadás trombitájára, a ki legutoljára ébred fel, az magyar
táblabiró leend és a legelső szó, a mit exeptivául kimond a nagy
álomháborító ellen: «mindazonáltal».</p>
<h4>89.</h4>
<p>Mint lehet jelenleg Pesten <i>öt pengő</i> forintból úri módon
élni véghetetlen időkig, úgy hogy utoljára még az embernek az öt
forintja is megmaradjon?</p>
<p>Reggel elmégy akármelyik kávéházba, kávézol nyugodtan, pálinkát
is kapsz, ha kell: mikor menni akarsz, oda adod a pinczérnek az öt
forintod. Az savanyú képet fog csinálni, egy ideig vakarni fogja a
fejét, azután kivallja: hogy nincs aprópénze, nem tud váltani;
arról te persze nem tehetsz; a kávét megittad, egészségedre vált,
az öt forintot elteszed s még te káromkodhatol.</p>
<p>Ugyanígy fogsz tenni, a hol szivart vásárolsz, a vendéglőben, a
hol ebédelsz, a fagylaldában, a hol uzsonnázol. Az öt forintodat
sehol sem váltják fel. Inkább mindent ingyen adnak.</p>
<p>Másnap ugyanezt a manoeuvret veszed elő, arra vigyázva, hogy
soha sem mégy olyan kávéházba, vendéglőbe stb., a hol már egyszer
voltál. Mindenütt elengedik a fizetést s még kérni fognak, hogy ne
haragudjál.</p>
<p>Egy idő óta oly ritkaság nálunk az ezüst pénz: hogy ha valaki
közhelyen többet tud előmutatni négy huszasnál, mindenki otthagy
asztalt, biliárdot és őtet rohan bámulni, mintha eleven krokodilust
mutogatna.</p>
<p>Még csak egész huszast is csak imitt-amott halászhatni el,
többnyire egy huszas fejében kap az ember két ötöst, három greslit,
meg egy vastag krajczárt s négy kiadott tizes között, nagyon nagy
szerencse, ha három nem lyukas. <span class="pagenum"><a name=
"Page_224" id="Page_224">-224-</a></span></p>
<h4>90.</h4>
<p>A Vasárnapi Ujság azt mondja; hogy tiszteli, becsüli ő a
boldogságos szüzet, de még is jobban szeretné, hogy ha a magyar
czimert láthatná új huszasainkon.</p>
<p>Lássa ön, tisztelt szerkesztő úr, ez nem lehet.</p>
<p>Nem lehet először, mert akkor itt a földön senki sem fogadná el
a magyar ezüst pénzt: mind a nyakunkon maradna.</p>
<p>De hát még odafenn a mennyországban mekkora resensust csinálnánk
vele!</p>
<p>A szentek, a martirok, a pápák lelkei, a canonisált királyok, az
elevenen mennybe ment próféták, az arkangyalok, és minorum gentium
angyalok, egy szóval az egész mennyországi aristocratia, hogy
felzendülnének ellenünk!</p>
<p>Azt mondanák: hogy mi még a mennyországba is respublicát és
jogegyenlőséget akarunk bevinni, hogy mi még a másvilágon sem
akarunk igazhivők és eretnekek között különbséget ismerni, hogy mi
azt prédikáljuk: hogy a ki embernek született, ne imádtassa magát
emberekkel; s ki Istent akar játszani az emberek között, ne egyék,
ne igyék, hanem tömjénfüsttel éljen; pedig lássa ön: ez által sokat
vesztenénk. Meglehet: hogy még a jeruzsálemi királyság is oda
lenne.</p>
<h4>91.</h4>
<p>Magyar bankjegyeink végtére valahára megjelentek. Két miniszter
készítette, három metsző metszette, hét nyomda dolgozott rajta,
három hónapig csinálták; még is lefelejtették róla, a mi
meglehetősen lényeges állapot: a <i>kibocsátás határnapját</i>.
<span class="pagenum"><a name="Page_225" id=
"Page_225">-225-</a></span></p>
<h4>92.</h4>
<p>E napokban a szeretetreméltó öreg úrnak, kinek neve Osztrák
birodalom, vagy lakodalma lesz, vagy halotti tora.<a name=
"FNanchor_27" id="FNanchor_27"></a><a href="#Footnote_27" class=
"fnanchor">27)</a></p>
<p>Ha <i>férjül</i> megy az uralkodásra termett Germaniához, papucs
alá jut.</p>
<p>Ha vonakodik, meghal és száll alá poklokra.</p>
<p>Mind a két eset örömünnep mi ránk nézve, régóta szenvedő mostoha
fiaira.</p>
<p>Illő tehát: hogy az örömünnepet régi szokás szerint hét országra
szóló lakomával koronázzuk meg s erre mint búcsúlakomára, hijuk meg
az öreg tátit, ki bennünket háromszáz esztendeig traktált
katzentischliről; hadd lakjék jól utoljára a más emberségéből s
azután járjon Isten szent hírével!</p>
<p>Ha tehát meg nem bántom a gyámsága napjai alól kiszabadult
nemzetet, elkészítettem volna a Speiszedlit, a mint következik. Ha
valaki jobbat tud ajánlani: nem bánom, retirálok.</p>
<h5><i>Levesek.</i></h5>
<p>1. <i>Korhelyleves.</i> (Végy háromszáz külföldön lakó magyar
mágnást, detto háromszáz regalistát és absentistát; vágd négy
felé.)</p>
<p>2. <i>Zöld leves.</i> (Fogj meg kilencz megyei oratort, hagyd
őket beszélni, míg ki nem fáradnak s levesed illendőképen meg nem
zöldül tőle.)</p>
<p>3. <i>Muszka leves.</i> (Végy szibériai jéghegyeket, olvaszd fel
kiontott lengyel vérben s verj huszonötöt kancsukával a talpára, a
kit hozzá ültetsz.)</p>
<p>4. <i>Fekete leves</i>, németül Prügelsuppen. (Végy egy
általános néplázadást, főzd össze XVI-ik Lajos emlékével,
<span class="pagenum"><a name="Page_226" id=
"Page_226">-226-</a></span> apríts bele tizenkétezer millió
statusadósságot s főzz bele egy kis illuminatiót, hogy nagyon
keserü ne legyen annak a ki megissza.)</p>
<h5><i>Assiettek.</i></h5>
<p><i>Egy tál lefőzött pecsovics:</i> hivatalból kicseppenés
mártásában.</p>
<p><i>Egy tál felsült táblabiró:</i> nemzeti garnirunggal.</p>
<p><i>Páczolt ökörnyelv:</i> «pártoljuk» és «maradjon»
mártásban.</p>
<h5><i>Vastag ételek.</i></h5>
<p><i>B* táblabiró úrnak egy közkivánatra tartott dictiója</i>,
mint boeuf à la mode.</p>
<p><i>Liberalis árticsóka:</i> phrasis haché faché-val.</p>
<p><i>Tengeri rákok:</i> táblabiró politicával töltve.</p>
<h5><i>Becsináltak.</i></h5>
<p><i>Grillirozott birkafejek.</i> (Szedd össze a Jellasichnak
fáklyászenézetteket, hitesd el velök: hogy egy rácz megeszik tíz
magyart s így tálald fel.)</p>
<p><i>Kopófülek à la barátfülek:</i> (fogj össze kétszáz
polizeispitzlit, vágd le a füleiket s tedd fel a gazdájuk elé).</p>
<p><i>Intricus libamáj.</i> (Végy egy élemedett udvarhölgyet,
engedj neki álmodni egy kicsinyt, páczold be nagyravágyással,
hízlald embervérrel, sózd meg népek átkaival s ha meghal,
balzsamozd be szivét és gyomrát s építtess neki mauzoleumot.)</p>
<h5><i>Tésztások.</i></h5>
<p><i>Tiroli rétes</i>, camarilla falatokkal töltve.</p>
<p><i>Olasz maccaroni.</i> (Küldj negyvenezer katonát Olaszországba
s várd meg, míg azokat ott macaronivá aprítják, akkor légy
nagylelkü, s kűldj másik negyvenezeret, a kik visszahozzák.)
<span class="pagenum"><a name="Page_227" id=
"Page_227">-227-</a></span></p>
<p><i>Fordított kása.</i> (Végy félmillió megtért pecsovicsot, rakd
őket hivatalba s vigyázz: hogy meg ne égesse a szádat.)</p>
<p><i>Barátfülek:</i> (tout à la nature).</p>
<p><i>Püspökfalat:</i> (papi jószágok elvételének félelmével).</p>
<p><i>Plumpudding à la monarchie.</i> (Végy kilencz nyomorúságban
élő népet, főzd ki a zsirját s hintsd be sötétséggel, rakj fölibe
papokat és főrendeket, hints rájuk egy réteg titulust, tedd fejükre
a trónt, ültess bele egy mézeskalács-bábot, s támogasd meg
szuronyokkal és kötözd meg lánczokkal, hogy el ne düljön.)</p>
<h5><i>Sültek.</i></h5>
<p><i>Systematicus tekenősbéka.</i> (Süsd meg a táblabiró
politikát, tégy hozzá logikát és szerecsendió virágot, rakd körül
okos gombával és ne egyél belőle.)</p>
<p><i>Egy tál fekete sárga császármadár.</i></p>
<p><i>Egész bárány lefőzve.</i> (Ezt legjobban tudja készíteni a
Martius. Czélzás egy hasonnevű népszónokra.)</p>
<p><i>Tolnai szarvas czímer à la Alvinczy</i> (nemzeti
szalmalángnál megpiritva.)</p>
<p><i>Foglyok kirántva:</i> (tudniillik: statusfoglyok, kirántva
tömlöczeikből.)</p>
<p><i>Fontolva haladó csigák.</i></p>
<p><i>Udvari keresztes dámák:</i> (mint schnepfek.)</p>
<h5><i>Torták.</i></h5>
<p><i>Keserü mandulatorta:</i> (közteherviselés és jogegyenlőség
mintájába öntve.)</p>
<p><i>Olla potrida à la corpus juris:</i> (összetépett armálisok,
elavult privilégiumok, tyukodi fütykösök, diplomák, nemesi
czimerek, longae litis pörök stb.)</p>
<p>Végre jön a <i>püspök ital</i>.</p>
<p>És legvégül, mint illik, a <i>fekete leves</i> (l. 4. sz.
alatt). <span class="pagenum"><a name="Page_228" id=
"Page_228">-228-</a></span></p>
<h4>93.<br />
<i>Bizalmi hévmérő.</i></h4>
<p>40. fok. Forrpont. Az 1848-dik III. Törv.-czikkely
kihirdettetik.</p>
<div class="blockquot">
<p><i>Ünnepélyes proczessiók</i> zászlókkal és fáklyákkal,
gratuláló dictiók, népgyülések, kokárdák, vörös tollak és
égrevigyorgó boldogságos arczok.</p>
</div>
<p>39. fok. Sajtószabadság.</p>
<div class="blockquot">
<p>Placatumok minden utcza-szegleten, vörösek, fehérek, zöldek:
némelyik nagyon is zöld; proclamatiók tele hadizenéssel, meg nem
történt ujságok, kardcsörgető versek, puska-, ágyu-ropogás:
papirosra festve. Ellenséget nem találván, mindenfelé
győzedelmeskedünk. Vicczek a censorokra.</p>
</div>
<p>38. fok. Népszabadság; úrbér-elengedés.</p>
<div class="blockquot">
<p>Háromezer földesúr örömtől ragyogó arczczal hirdeti
jobbágyainak: hogy többé nem szolgálnak nekik.</p>
<p>Az ajándékot adók igen nagylelkü, az ajándékot kapók pedig igen
savanyú képeket csinálnak. Amazok gondolnak a kármentesítésre,
emezek pedig nem tudják: hogy a török jön-e, vagy a tatár?</p>
</div>
<p>37. fok. Magyar szinek.</p>
<div class="blockquot">
<p>A pántlika-árusoknak nagyon jól megy.</p>
</div>
<p>36. fok. Lutrik bezáratása.</p>
<div class="blockquot">
<p>Mindenki várja, hogy mikor mond a császár kridát?</p>
</div>
<p>35. fok. «A miniszterium a hadügy kezelését átveszi.»</p>
<div class="blockquot">
<p>A budai várparancsnok eldug 30 mázsa lőport s nem akarja
felnyitni az arsenált.</p>
</div>
<p>34. fok. A németek lejönnek Bécsből csókolózni.</p>
<div class="blockquot">
<p>A nemzeti szinház kivilágíttatik, zászlók adatnak cserébe.</p>
</div>
<p><span class="pagenum"><a name="Page_229" id=
"Page_229">-229-</a></span></p>
<p>33. fok. A Martius valamit mond.</p>
<div class="blockquot">
<p>Harminczezer nemzetőr kiáll a papiroson a miniszterium
védelmére.</p>
</div>
<p>32. fok. Hivatalok osztogattatnak.</p>
<div class="blockquot">
<p>A miniszterelnök kapuja előtt egyik hintó a másikat éri. Vannak
elégült és elégületlen arczok.</p>
</div>
<p>31. fok. A hadügyminiszter megérkezik Olaszországból.</p>
<div class="blockquot">
<p>Jubileum. Mind azt hiszszük: hogy már most magyar hadseregeink
is utána jönnek.</p>
</div>
<p>30. fok. Király ő felsége megkinálja a hű magyar nemzetet
kétszáz millió statusadósággal.</p>
<div class="blockquot">
<p>A hirlapok kirántják a papiros kardot, s azt mondják: nem! soha!
semmit!</p>
</div>
<p>29. fok. Az Unio Erdélyországgal megtörténik.</p>
<div class="blockquot">
<p>Te Deum laudamus. Mindenki hiszi: hogy már most olcsóbb lesz a
só.</p>
</div>
<p>28. fok. Kétszázezer nemzetőr fogadást tesz az utolsó elhulltáig
védni a hazát.</p>
<div class="blockquot">
<p>Mindenik azt hiszi: <i>azaz utolsó én leszek</i>.</p>
</div>
<p>27. fok. Hire támad, hogy a székely katonák már megindultak.</p>
<div class="blockquot">
<p>Mindenfelé csak székelyvitézségről hallani anekdotákat.</p>
</div>
<p>26. fok. Deputatiók jönnek Bécsből, Párisból és Sztambulból a
magyar nemzet rokonszenvét kikérendők.</p>
<div class="blockquot">
<p>Deputatiók küldetnek vissza a rokonelvü nemzeteket a magyarok
segítségéről biztosítandók.</p>
</div>
<p>25. fok. Az olaszok folyvást győzedelmeskednek.</p>
<div class="blockquot">
<p><i>Az ellenzéki körbe IX. Pius pápa</i> rendes tagnak bevétetik.
(Valóban így volt. J. M.)</p>
</div>
<p>24. fok. A pragmatica sanctio ellen beszédek tartatnak.</p>
<div class="blockquot">
<p>Az emberek egymásra néznek s azt kérdik: ki az?</p>
</div>
<p>23. fok. A Felséges császár Bécsből elutazik, nem tudni hová.
<span class="pagenum"><a name="Page_230" id=
"Page_230">-230-</a></span></p>
<div class="blockquot">
<p>A jó magyar nemzet kosztot, quartélyt ingyen kinál neki, csak
jöjjön ide.</p>
</div>
<p>22. fok. Zágrábban valami krawall történik.</p>
<div class="blockquot">
<p>A táblabirók azt hiszik, hogy pipaszárral szét lehet verni az
egészet.</p>
</div>
<p>21. fok. A kétfejű sasok repülni tanulnak.</p>
<div class="blockquot">
<p>Szerencsés utat kivánunk nekik.</p>
</div>
<p>20. fok. Az Ypsilonok ünnepélyesen kiküszöböltetnek.</p>
<div class="blockquot">
<p>Chyky táblabiró áldozatokat tesz a hazáért, de hisz örömest
hagyja elvérezni ypsilonjait, mert ez a hon üdveért történik.</p>
</div>
<p>19. fok. Az egyenlőség elve polgári és vallási tekintetben
kimondatik.</p>
<div class="blockquot">
<p>Melynek következtében miniszteri parancsnál fogva csakugyan be
is záratnak – Kassán – a <i>zsidó boltok</i>.</p>
</div>
<p>18. fok. Pesten elhatároztatik: hogy házbér nem fog
fizetődni.</p>
<div class="blockquot">
<p>A kormány nem egyez a petitióba. Ez kissé megingatja a
bizalmat.</p>
</div>
<p>17. fok. A «Budapesti Hiradó» nem tudja hogy mit beszéljen?</p>
<div class="blockquot">
<p>Sokan azt hiszik, hogy megtért.</p>
</div>
<p>16. fok. A nemzetőrök kirendeltetnek fáklyászenékre fáklyát
vinni.</p>
<div class="blockquot">
<p>Nemkülönben bizalmat szavazni a hatvani utczában. (A
miniszterelnöknek. Ekkor még nagy barátságban voltunk a Martiussal.
J. M.)</p>
</div>
<p>15. fok. A macskazenék divatba jönnek.</p>
<div class="blockquot">
<p>A magyar nép kezdi a nagy nemzetek czivilisált szokásait
elsajátítani.</p>
</div>
<p>14. fok. Báró Lederer macskazenét kap. (Budai várkormányzó volt.
Híres pöreset lett e macskazenéből. J. M.) <span class=
"pagenum"><a name="Page_231" id="Page_231">-231-</a></span></p>
<div class="blockquot">
<p>Báró Lederer egy pár macskazene-dilettanst agyonveret. A
barricadok nem akarnak sikerülni.</p>
</div>
<p>13. fok. A katonaság felesküszik az alkotmányra.</p>
<div class="blockquot">
<p>Nagy ünnepély, mézeskalácsot árulnak, mindenki hiszi, hogy ezzel
meg van mentve a haza.</p>
</div>
<p>12. fok. Ő Felsége hosszú levelet ír az ő horvátjaihoz.
Jellasichot ünnepélyesen leteszi hivatalából s hazaárulónak
nyilatkoztatja.</p>
<div class="blockquot">
<p>Magyarországon nincs ember, a ki ne hinné, hogy no most
Jellasichnak vége, fejét veszik, felakasztják, a horvátok meg
fognak ijedni.</p>
</div>
<p>11. fok. Neveztetnek ki számtalan tisztek számtalan
zászlóaljakhoz.</p>
<div class="blockquot">
<p>Magyar ember szentül hiszi, hogy azok a zászlóaljak csakugyan
léteznek valahol.</p>
</div>
<p>10. fok. A katonatiszteknek megengedtetik bajuszt ereszteni.</p>
<div class="blockquot">
<p>Ez hatalmas coup d’état volt, mondja magában a táblabiró.</p>
</div>
<p>9. fok. Magyar pénzek veretnek.</p>
<div class="blockquot">
<p>Lesz tehát a miről bennünket megemlegessen a maradék!</p>
</div>
<p>8. fok. A Közlöny csatahireket közöl.</p>
<div class="blockquot">
<p>Vidéken azt hiszik, a kik a Közlönyben hisznek, hogy a magyarok
vasból, a ráczok pedig vajból vannak.</p>
</div>
<p>7. fok. Rettenetes sok magány hír kószál.</p>
<div class="blockquot">
<p>Elesett tízezer rácz, két annyi elfogatott, három annyi a
Tiszába fulladt, Jellasich fogva van; a préda felszámíthatatlan; a
magyarok közül a veszteség egy lovas, két gyalog, három sebesült.
Egy kapitánynak keresztül lőtték a sisakját. Egyéb baj nem történt.
A táblabiró hisz és üdvezül.</p>
</div>
<p><span class="pagenum"><a name="Page_232" id=
"Page_232">-232-</a></span></p>
<p>6. fok. Az országgyülés pedig összeül.</p>
<div class="blockquot">
<p>Könnyebken lélekzik az egész nemzet. Szép szavakban nem lesz
fogyatkozás.</p>
</div>
<p>5. fok. «A kétszázezer katona és 42 millió adó hevenyében
megszavaztatik.</p>
<div class="blockquot">
<p>Országos jubilæum. Magyarország boldogsága alá van irva; az édes
kedves optimisták azt hiszik, hogy e kétszázezer vitéznek egyéb
dolga sem lesz, mint Magyarországot megvédelmezni.</p>
</div>
<p>4. fok. A minoritás végképeni eltörpültetése.</p>
<div class="blockquot">
<p>A táblabiró mászodszor hisz és idvezül. A táblabiró harmadszor
is hisz és idvezül.</p>
</div>
<p>3. fok. A király megigéri: hogy Budára jő lakni.</p>
<div class="blockquot">
<p>A jólelküek azt hiszik: hogy már építik is számára a királyi
lakot.</p>
</div>
<p>2. fok. Mészáros Lázár le megy a ráczok ellen.</p>
<div class="blockquot">
<p>Mindenki hiszi: hogy addig vissza sem jő, míg őket szét nem
veri.</p>
</div>
<p>1. fok. Az országgyűlés két nap disserál a pálinkafőzésről.</p>
<div class="blockquot">
<p>Ez már aztán a parlament, gondolja magában Bárány táblabiró.</p>
</div>
<p>0. fok. Rossz hirek és jó hirek.</p>
<div class="blockquot">
<p>A politika rendes kosztosai nem tudják: hogy mit higyjenek.
Országos sem ide sem oda.</p>
</div>
<p>1. fok. Minus! Zágrábban leteszik a királyt.</p>
<div class="blockquot">
<p>Mi a tatár? nem akasztatja fel őket a miniszterium?</p>
</div>
<p>2. fok. Megégetik a nádor arczképét.</p>
<div class="blockquot">
<p>Ezeket sem akasztatja fel a miniszterium?</p>
</div>
<p>3. fok. A ráczok pusztítnak mindenfelé.</p>
<div class="blockquot">
<p>Hát már senkit sem akasztat fel a miniszterium? A táblabiró
restelkedni kezd.</p>
</div>
<p><span class="pagenum"><a name="Page_233" id=
"Page_233">-233-</a></span></p>
<p>4. fok. Az olasz ügyben veszt a baloldal.</p>
<div class="blockquot">
<p>A jobboldal sem igen látszik dicsekedni a győzelemmel.</p>
</div>
<p>5. fok. A katonaság nem akar engedelmeskedni a magyar
kormánynak.</p>
<div class="blockquot">
<p>A táblabiró nép leereszti fülét farkát, s gondolkodóba esik.</p>
</div>
<p>6. fok. A katonaügy nem úgy üt ki, a mint hittük. A fekete-sárga
zászlók, a kétfejű sasok, a rexum-linxum, a fehér frakk és
mogyoró-pálcza visszajönnek.</p>
<div class="blockquot">
<p>A táblabiró kiveri pipáját s azt mondja: hogy de már ez
furcsa.</p>
</div>
<p>7. fok. A szent-tamási ütközetet elvesztjük, a katonák a
nemzetőröket szídják, a nemzetőrök a katonákat: az ujságirók mind a
kettőt.</p>
<div class="blockquot">
<p>A táblabiró haragszik, de nem meri magának megvallani, hogy
kire?</p>
</div>
<p>8. fok. A statusadósságok elfogadtatnak.</p>
<div class="blockquot">
<p>Országos káromkodás, a nemzet csóválja a fejét. A táblabiró
nyugodtan várja: hogy csakugyan teremt-e az Isten semmiből valamit?
Magyarország üres ládájából kétszáz millió forintot?</p>
</div>
<p>9. fok. A kormány odaengedi a horvátoknak Horvátországot, a
ráczoknak a Bánátot, az oláhoknak Erdélyt, a tótoknak
Felső-Magyarországot, a németeknek a királyi városokat.</p>
<div class="blockquot">
<p>A táblabiró félni kezd: hogy ha ez így megy, egyszer majd
előkerülnek a Marahánok és Dákok utódai, s úgy visszakövetelik
Kecskemétet és a Kunságot, hogy jobban sem kell.</p>
</div>
<p>9. fok. Radeczky minden ujságirót felakasztat, az ártatlan
Közlönyét kivéve.</p>
<div class="blockquot">
<p>Patrona Hungariæ ora pro nobis!</p>
</div>
<p><span class="pagenum"><a name="Page_234" id=
"Page_234">-234-</a></span></p>
<p>10. fok. Magyarország alkotmány helyett kap kancsukát, a
hivatalok németekkel töltetnek be. Az ország adó alá vettetik, a
kaputos emberek fejeire díj szabatik.</p>
<div class="blockquot">
<p>Vannak, kik gyanakodni kezdenek, hogy aligha mennek igen jól a
dolgok. Azonban még ez csak sejtelem.</p>
</div>
<p>11. fok. Kimondatik: hogy ezentul Magyarországot Colonia
Sclavának fogják nevezni; Jellasich kineveztetik
propreatornak.<a name="FNanchor_28" id="FNanchor_28"></a><a href=
"#Footnote_28" class="fnanchor">28)</a></p>
<div class="blockquot">
<p>A táblabiró szeme egyszerre felnyilik, káromkodnék, de nem ér
rá. Bújában az egész nemzet elkezd verseket írni, keservesnél
keservesebbeket.</p>
</div>
<p>12. fok. Következik Sziberia.</p>
<div class="blockquot">
<p>Ott pedig hideg van.</p>
</div>
<h4>94.</h4>
<p>Próbáljátok csak az alföldi emberrel elhitetni: hogy jön a rácz;
azt fogja rá mondani, hogy ő azt a sipkájával leborítja.</p>
<p>Próbáljátok a kunokkal, hajdukkal elhitetni, hogy bizony bátor
legények azok a ráczok is, hogy egy nap alatt sánczot hánynak maguk
előtt: hogy igen jól lőnek, s esőt és zivatart és napszurást ki
tudnak állani, ti se legyetek hát lusták, hanem keljetek föl; mert
az ellenséget nem győzi le a megvetés; meg sem merem mondani, hogy
mit kapnátok érte?</p>
<p>Mit tettünk a legveszélyesebb időkben?</p>
<p>Mindig kibeszéltük, a mit tenni akartunk.</p>
<p>S soha sem tettük azt, a mit kibeszéltünk.</p>
<p>Ez aztán nem vers, hanem igaz.</p>
<p>Ha még e philosophiának soká lesz kelete, megérjük, mitől isten
és saját jó voltunk őrizzen meg bennünket: hogy</p>
<p>Intra Hungariam non est vita. <span class="pagenum"><a name=
"Page_235" id="Page_235">-235-</a></span></p>
<h4>95.</h4>
<p>Variatiók e théma fölött: <i>a király beteg</i>.<a name=
"FNanchor_29" id="FNanchor_29"></a><a href="#Footnote_29" class=
"fnanchor">29)</a></p>
<p>A király az Isten képe. Hát az Isten képe beteg?</p>
<p>Ha az Isten beteg volna, a nap elvesztené fényét, a csillagok
megfagynának, a föld nem hozna virágot, az ég kék helyett zöld
lenne, a hegyek tüzet okádnának, a holdból piros vér folyna, a
tejut megfeketülne s égő üstökös csillagok járnák keresztül-kasul a
világot. Akkor volna a pokolban drága dolog!</p>
<p>Hátha a földi Isten megbetegszik; ne legyen az is nagyszerű?</p>
<p>Ne érezzék-e a népek keservesen: hogy a király beteg?</p>
<p>Ne folyjon-e a népek szivéből piros vér, szemeikből égő könny?
ne legyen-e szabadságok letiporva; mert a király beteg?</p>
<p>Ne érezze-e meg egy egész ország fogcsikorgatással: hogy a
király beteg?</p>
<p>Ha egy embernek feje fáj, nyakára tesznek flastromot.</p>
<p>Ha egy nemzetnek feje beteg, a nemzet nyakára tesznek érte
jármot.</p>
<p>Ha az embernek a feje fáj, nadályokat raknak keblére, s karján
eresztenek vért?</p>
<p>Ha egy nemzetnek a feje fáj, a nemzet keblére kell rakni a
nadályokat, a nemzet karján kell eret vágni?</p>
<p>Miért van hát az embernek feje? Azért: hogy legyen a kalapját
hová tenni?</p>
<p>Imádkozzatok: hogy a király ne legyen beteg!</p>
<p>Doctor camarilla elkészítette a reczipét: imádkozzatok.</p>
<p>Kétszáz millió statusadósság ezüstben, aranyban, az első
orvosság: adjátok meg és imádkozzatok! <span class=
"pagenum"><a name="Page_236" id="Page_236">-236-</a></span></p>
<p>Kétszáz ezer katona, frakkban, német lábon, a második orvosság.
Adjátok meg és imádkozzatok!</p>
<p>Kétszázezer pecsovics és jezsuita, mint magyar hivatalnok,
harmadik orvosság: vegyétek be és imádkozzatok!</p>
<p>Pénz és hadügyi tárczák; negyedik orvosság. Adjátok vissza és
imádkozzatok!</p>
<p>Pragmatica sanctio, ötödik orvosság; higyjetek benne és
imádkozzatok!</p>
<p>Alkotmányos szabadság, porrá törve és elpárolgatva: felejtsétek
és imádkozzatok!</p>
<p>Háromszáz democrata feje, mint hideglelést üző labdacs. Hetedik
orvosság. Vágjátok le és imádkozzatok.</p>
<p>Hogy a király gyógyuljon meg! Hogy az Isten képe ne legyen
beteg, hogy a nemzet feje ne gyöngélkedjék.</p>
<h4>96.</h4>
<p>Ezennel közhirré teszszük: hogy ha mi egy tarokkártyát ketté
vágunk s arra ráirjuk: hogy <i>egy forint</i>, az azonnal pénz. A
ki el nem fogadja, azt felakasztatjuk.</p>
<div class="figleft">
<p>Gaymüller<br />
financ.</p>
</div>
<div class="figright">
<p>Báró Jellachich, ia<br />
Pannonia királya. (P. H.)</p>
</div>
<h4>97.</h4>
<p>A legelső magyar proclamatiókat a katonasághoz <i>Hajdu
János</i> huszár osztotta ki Lembergben.</p>
<p>Ő egy lengyel utastól kapta azokat, oly utasítással: hogy csak
magyar katonáknak adjon belőle.</p>
<p>A jó huszárok aztán elvitték egy ősz öreg strázsamesterükhöz a
kapott nyomtatványt s kérték, hogy olvassa el nekik; két nap alatt
megtanulta mindegyik a mi benne volt könyv nélkül; s harmadnap
megszökött Lembergből valamennyi.</p>
<p>Hanem szegény Hajdu Jánost elcsipték, hadi törvényszék elé
állították s elitélték tizesztendei fogságra. <span class=
"pagenum"><a name="Page_237" id="Page_237">-237-</a></span></p>
<p>Történt azonban, hogy egy transport katonaságnak olasz tisztje
meglátta a kezébe adott foglyot s őt maga elé rendelvén kérdezé:
hogy hova maradt a regementjétől?</p>
<p>Ő felelé: hogy ezrede Magyarországra ment.</p>
<p>«Hát kend ilyen amolyan adta szedte vette, káromkodék a tiszt,
mért nem ment vele? mit eszi kend itt hiába a lengyel kenyeret?
takarodjék mindjárt haza! erre amarra teringette!»</p>
<p>Hajdu János uram alig akart hinni s füleinek, s azt felelte:
hogy köszöni.</p>
<p>Hát a lova hol van kendnek?</p>
<p>Hát megkövetem, lovon mehetek haza?</p>
<p>Enyje hát még kend azt sem tudja felérni ököllel, hogy a ki
huszár, az lovon jár?</p>
<p>Szegény Hajdu János alig tudta magát tartóztatni, hogy kezet ne
csókoljon az áldott tisztnek, az pedig még egyszer
összeteremtettézte katonái előtt, adott neki egy pár forintot s
fegyveres erővel kisértette a határszélig, megparancsolva, hogy
vissza ne merjen jönni!</p>
<p>Nem is állt meg a jó ember, míg az ezredéhez nem ért.</p>
<p>Hanem azt az olasz tisztet a hányszor említi, mindannyiszor
megemeli a süvegét.</p>
<h4>98.</h4>
<p>Fiam, ha háborúba mégy, e következendő dolgokra figyelmezz:</p>
<p>Soha se számláld meg az ellenséget, mert az æquatiókat nem a
háboru számára találták föl.</p>
<p>Soha se fuss az ellenség elől, mert kimelegedel s tüdőgyuladást
kapsz s abban halsz meg.</p>
<p>Soha se fordulj meg a golyóbis előtt, mert annak mindegy, akár
hátul talál, akár elől.</p>
<p>Soha se vigy pénzt magaddal a csatába, mert mindig azon lesz az
eszed. <span class="pagenum"><a name="Page_238" id=
"Page_238">-238-</a></span></p>
<p>Soha se zörgess, ha be van zárva az ajtó, hanem menj be az
ablakon.</p>
<p>Soha se kérdezd, hogy miért? ha neked parancsolnak; soha se
felelj, hogy miért? ha te parancsolsz másnak.</p>
<p>Soha se egyél magad elébb, mint a lovad; mert te ülsz rajta, nem
az te rajtad.</p>
<p>Soha se kérj és soha se adj pardont. Nem vagy te császár, hogy
kegyelmet osztogass, ellenfeled sem az.</p>
<p>Soha se bántsd a közkatonát, míg tisztet látsz magad előtt. Csak
az arany paszomántra czélozz.</p>
<p>Néma légy, ha sebet kapsz; süket légy, ha sebet adsz.</p>
<p>Így aztán csak megélsz.</p>
<h4>99.</h4>
<p>Bécsből írják: hogy nagyszombati veszteségünk örömére Jellasics
a Burgban tánczestélyt adott.</p>
<p>Ugyanezen levelezőnk megjegyzi, hogy a horvát tisztek igen jól
tánczolnak s Jellasics maga nemcsak a walzerben ritkítja párját, de
még a hegedűben is virtuoz.</p>
<p>Ugyanis a szünóra alatt felragadva egy hegedűt az orchestrumból,
azon a legügyesebben hegedülte el az egész Ernani ouverturet.</p>
<p>Kérték a jelenlevő hölgyek, hogy húzzon egy nemzeti horvát
nótát, a pákozdi hős engedett az unszolásnak s húzott egyet, a
melyről azt mondták, hogy igen szép.</p>
<p>Jelen volt levelezőnk írja, hogy az nem volt egyéb, mint Egressy
Béninek a Tiszaparti csárdása. Alkalmasint nekünk tanulta be a
szomszéd s itt Pesten akarta elhegedülni s most Bécsben horvátnak
mutatja be.</p>
<h4>100.</h4>
<p>Rövid időre közönségünktől búcsút veszek.</p>
<p>A csaták végeig s ez úgy hiszem rövid leend. <span class=
"pagenum"><a name="Page_239" id="Page_239">-239-</a></span></p>
<p>A hazának szüksége van karom erejére s én nem ismerek
előbbrevaló érdeket, mint hazámét.</p>
<p>Ha vissza nem jövendek, lapomat Ludasy Mór fogja az év végéig
szerkeszteni.</p>
<p>De hiszem Istenem: hogy látnom kell Magyarország függetlensége
kivívását.</p>
<p>Hiszem Istenem: hogy az égbekiáltó gazság nem fog diadalt ütni
az igazak elvesztén.</p>
<p>Hiszem Istenem: hogy ama gyülevésznép, mely még rabolni is
gyáva, ha szembeszállandunk vele, a vérig bántott nemzet egy
kézütésétől földre hulland, mint az őszi légy.</p>
<p>S akkor fölemelt arczczal térendek újra vissza.</p>
<p>Ha ott maradnék, meg ne sirassatok.</p>
<p>Ha elesem s a haza veszt, sirassátok meg a hazát, s azokat, kik
benne élnek, ne azokat, a kik meghaltak.</p>
<p>Ha elesem s a haza győz, örüljetek s meg ne bántsátok az Istent
a fájdalom könyüivel.</p>
<p>Adjon Isten szebb napokat.<a name="FNanchor_30" id=
"FNanchor_30"></a><a href="#Footnote_30" class="fnanchor">30)</a>
<span class="pagenum"><a name="Page_240" id=
"Page_240">-240-</a></span></p>
<h4>101.</h4>
<p>A bécsiek 3 tonna aranyat és 15 tonna- ezüstöt küld tek szerb
elleneinknek. Azonban Pesten lefoglalták a felfedezett
küldeményt.</p>
<p>Valjon megengedi-e a pragmatica sanctió, hogy ha
Ausztria-Magyarország ellenségeinek pénzt küld, azt a magyar
kormány lefoglalhassa?</p>
<p>Szabad-e ez? illik-e ez? A pragmatica sanctiót így
megsérteni?</p>
<p>Mikor ő felsége iszonyú hatrőfös placatumban elmondja: hogy ő
hív magyarjait mennyire szereti, az illir mozgalmakat hogyanképen
rosszalja, Jellasichot hivatalaiból <span class="pagenum"><a name=
"Page_241" id="Page_241">-241-</a></span> kirakja s a békességet
helyreállítani törekszik; illik-e fölfedezni, hogy ugyanakkor a
bécsi kormány ellenségeinket titokban pénzzel és fegyverrel segíti?
illik-e kibeszélni, hogy ugyanakkor a kedves rebellis – urunk
királyunk fölséges rokonainál theaestélyeken van?</p>
<p>Szégyeld magad, nemes magyar nemzet ily lovagiatlannak lenni.
Szégyeld magad, te, ki oly hűséges vagy urad királyod iránt,
észrevenni: hogy az ő szavai nem tartatnak meg. A te fő erényed a
bizalomszavazás, hivés és engedelmesség. Mit gondolsz, ha
meghallaná a világ: hogy te urad királyod szavában kételkedel? A
nemes, nagylelkü, bizalmas magyar nemzet kételkedik?</p>
<p>Hogy kerülhetnél más népek szeme elé? <span class=
"pagenum"><a name="Page_242" id="Page_242">-242-</a></span></p>
<h4>102.</h4>
<p>Egy különben derék ember azt mondá: hogy Galiczia is
Magyarországhoz tartozik.</p>
<p>Ez is olyanformán jön ki, mint mikor az egyszeri czigánytól
kérdezték:</p>
<p>– Kié ez a kilencz <i>meztelen</i> purdé?</p>
<p>A czigány meg azt felelé rá: nyolcz az enyim, a kilenczediket is
én <i>ruházom</i>.</p>
<h4>103.</h4>
<p>Mint lettek az emberek hajdan herczegekké?</p>
<p>Dicsőségesen országlott főkötős királyunk, Mária Terézia, ki
uralkodása utolsó éveiben a szó teljes értelmében népek anyja volt,
egyszer a prágai várhegyen lefelé kocsikázván, hintajának
kerékkötője elszakadt s a hegy lejtőjén aláfelé rohanó hintó
már-már semmivé teendő vala a pragmatica sanctiót, midőn egy az
útfélen lakozó kovácsmester odaugrott, megragadta izmos kezeivel a
republicanus tendentiáju szekeret s eképen a fölséges kezeket és
lábakat megmenté az összetöréstől. <span class="pagenum"><a name=
"Page_243" id="Page_243">-243-</a></span></p>
<p>Ez a kovácsmester lett később herczeg Kolowrat.</p>
<p>S ha még hozzá teszszük: hogy Kolowratnak egy csinos, termetes,
jól kinőtt katonafia volt, kit Mária Terézia udvarában neveltetett,
az egész sorsfordulatot senki sem fogja valami bámulatosan
természetfölöttinek találni.</p>
<h4>104.</h4>
<p>Biztos recipe az ellen, hogy az embert a háborúban golyó ne
találja.</p>
<p>A mint meglátod, hogy valakit lelőttek, állj a helyére.</p>
<p>Lefebre híres mathematikus kiszámította, hogy úgy áll, mint
11,000 az 1-hez az a valószínüség, hogy oda többet nem fognak
lőni.</p>
<h4>105.</h4>
<p>Egy – nem tudni, mi okból – hazatért nemzetőr hosszasan
dicsekvék vele, hogy ő a csatában két rácznak levágta a lábát.</p>
<p>– Mért nem inkább a fejét vágtad le? – kérdék a vitéztől.</p>
<p>– Mert már azt levágta valaki, mire én odajutottam.</p>
<h4>106.</h4>
<p>Édes apám: kérdi egy kis kecskeméti magyar fiú, háborúba menendő
apját: hoznak-e azok a horvátok magukkal kis fiúkat is?</p>
<p>Minek neked azok a kis fiúk, kis szolgám?</p>
<p>Hát én meg majd akkor azokkal a horvát gyerekekkel
verekedem.</p>
<h4>107.</h4>
<p>Meglát egy vidéki atyánkfia egy huszártisztet teljes parádéban.
Odamegyen hozzá s bámulja sokáig czifra öltözetét. <span class=
"pagenum"><a name="Page_244" id="Page_244">-244-</a></span></p>
<p>Leginkább látszott figyelmét magára vonni a töltéstartó szájára
aplikált rézoroszlánpofa. Végtére megszólal.</p>
<p>«Ugy-e bizony kérem ez ő felségének a képe?»</p>
<p>«Az ám; volt a felelet.»</p>
<p>«Ugyancsak megvénült.</p>
<h4>108.</h4>
<p>A szegedi várbörtönből kiszabadított rejtélyes státusfoglyok
(többnyire olaszok), Kossuthnak egy szép faragványt készítettek
emlékül. Kossuth a muzeumnak ajándékozá e tiszta szív nyujtotta
hálaoltárt.</p>
<p>Szegény emberek, mennyit szenvedtek és mennyi idő óta!</p>
<p>Némelyik azt sem tudja, miért fogatott el s miért kínoztatott
éveken keresztül?</p>
<p>Többnyire a legjobb családból való férfiak.</p>
<p>Egy orosz porkolábjuk volt nekik.</p>
<p>Egyszer egy öreg rab azt találta mondani, midőn a silány
árpakenyeret kiosztá közöttük.</p>
<p>«Minő ez a kenyér!»</p>
<p>S az a nemember e szavaiért megkötöztette a nyomorultat egy
koporsószerű ládában hasra fektette, s úgy tartotta egy fülkében
negyvennyolcz óráig.</p>
<p>Mennyi nemét találták fel számukra e kínzásnak!</p>
<h4>109.<br />
<i>II. Rákóczy Ferencz fogsága.</i></h4>
<p>Négy nap alatt háromszor került e mű szinpadra, a szinház
mindannyiszor csordultig tele.</p>
<p>A közönség újra él e darabban.</p>
<p>Minden helyzete, minden szava e műnek hű a multhoz és igaz a
jelenhez. Rákóczy Ferencz mint gyermek jezsuiták által jezsuitának
nevelteték, körül volt véve a bécsi udvarban fürkésző kémekkel, kik
minden szavát, minden pillantását ellesték a rettegett
oroszlán-fajzatnak. <span class="pagenum"><a name="Page_245" id=
"Page_245">-245-</a></span></p>
<p>És a nyiltszivű magyar megtanulta nevelőitől a tettetést,
megcsalta azokat, kik őt meg akarták csalni, s midőn anyja Zrinyi
Ilona, buzdítani jő, rég nem látott fiát: hogy ragadjon fegyvert a
hazát megmenteni; – Rákóczy, tudva: hogy a falaknak fülei vannak,
azt feleli rá:</p>
<p>«Én? a jó császár ellen fegyvert fogjak?»</p>
<p>Hallottátok volna azt a kaczajt, azt a convulsiv vidámságot,
melyre e szavak után a közönség rendesen kitör. Minő nevetséges
eszme! minő groteszk gondolat! Egy férfi, ki a jó császár ellen
fegyvert fogni nem akar!</p>
<p>Az ember nem bír az arczának elég tettetést parancsolni, hogy
mégis mindenki meg ne lássa rajta: hogy hisz ez a fiú most
tréfál.</p>
<p>Még ha kipiszegték volna azt a mondást, akkor csak volna
reménység; de kikaczagták, dörgő hahotával kikaczagták!</p>
<p>És hallottátok volna azt a felzajgó lelkesedést, mit Zrinyi
Ilona buzdító szavai idéznek elő; mint mikor a szél lecsap a
tengerre s millió hullám veti föl magát, egy szavára letörölve
arczáról a maga hazudott ég tükörképét.</p>
<p>Nem a légből vett ideál, nem kicsikart fantomok – hanem a nép
lelkéből támadó igazság van itt a költészet élő alakjával
felruházva. S végre midőn a távolban a lelkesítő Rákóczy-induló
megszólal, a tömeg fölordít, mintha mindenki szivének
legérzékenyebb húrján el volna találva, egy kitartó névtelen
kiáltás emeli a levegőt, minden arcz ragyog, minden szem sír,
minden kéz tapsol vagy oldalához kap s fegyverét keresi.</p>
<p>Szent hivatása az a költőnek – a nép szivében oly szenvedélyeket
fölkelteni, mik ha fölébrednek, nem halnak el soha, hanem
átszállanak apáról fiúra, s későn vagy korán, lángra gyujtják az
életet. <span class="pagenum"><a name="Page_246" id=
"Page_246">-246-</a></span></p>
<h4>110.</h4>
<p>Az angol királynő mégis csak gondoskodik az ő népeiről.</p>
<p>Irlandban nagy az éhség, az emberek hullanak mint a légy őszkor
krumplihiány miatt.</p>
<p>Victoria asszony meghallja azt: hogy az ő népei nagy
fogyatkozást látnak a krumpliban s rögtön parancsot ad ki
szakácsainak: hogy többé krumplit ne merjen főzni a királyi
asztalra. Igen helyesen, mentül kevesebb krumplit eszik meg a
királyné asszony, annál több marad a szegényeknek.</p>
<h4>111.<br />
<i>Feladat sakkozók számára.</i></h4>
<p>A partie így áll:</p>
<p>A feketesárga részen van egy <i>király</i> meg egy
<i>királyné</i>.</p>
<p>Van egy <i>futó</i>, ez <i>Jellasics</i>.</p>
<p>Van egy <i>bástya</i>, ez <i>Windischgrätz</i>.</p>
<p>Van egy <i>ló</i>, ez <i>Récsei Ádám</i>.</p>
<p>Van két <i>pion</i>, – ezek a <i>ráczok</i> és
<i>oláhok</i>.</p>
<p>A három szinű részen – <i>sem király, sem királyné</i>.</p>
<p>Van egy <i>futó</i>, ez – <i>Baldacci</i>.</p>
<p>Van két <i>bástya</i>: ez <i>Perczel</i> és <i>Görgei</i>.</p>
<p>Van egy <i>ló</i>, – ez <i>Teleki Ádám</i>.</p>
<p>Van hat <i>pion</i>, – ezek a <i>magyarok, székelyek, olaszok,
bécsiek, lengyelek és tirolok</i>.</p>
<p>Kérdés: hogy lehet a feketesárga királynak és királynénak két
húzással <i>mattot</i> adni?</p>
<h4>112.<br />
<i>Expeditió Simonichiana.</i></h4>
<p>Motto:</p>
<p>Elmentünk mind, le vágtuk mind, haza hoztuk mind, tudniillik a
sok semmit. – – <span class="pagenum"><a name="Page_247" id=
"Page_247">-247-</a></span></p>
<p>Mentünk mentünk mendegéltünk, – – – az az: hogy dehogy mentünk,
felültettek bennünket Pozsonynál háromszáz szekérre, mert azt
mondták, hogy a pesti nemzetőrök nem tudnak gyalogolni.</p>
<p>Később azonban kisült, hogy azért ültettek bennünket szekérre:
hogy hamarább ott legyünk. – A szekerek elé ökrök voltak fogva,
néhol változtatás kedveért bivalyok is.</p>
<p>Így aztán nincs rajta mit csudálni, hogy fél nap alatt egy egész
mértföldet utaztunk, még pedig tót mértföldet, következésképen
hosszút.</p>
<p>Hogy vigan voltunk, azt tán mondanom sem kell, magyar ember
rendesen víg, ha háborúba megy, ha egy kicsinyt német is.</p>
<p>Ha eső esett, káromkodtunk, ha a nap sütött, danoltunk, ha sem
nap nem sütött, sem kenyerünk nem volt, lefekhettünk és aludtunk,
ki milyen hosszú volt, olyan hosszan az édes haza földén, a
csillagos szent ég alatt.</p>
<p>Végtére valahára bebotlottunk fényes Leopold várára. Nem azért,
mintha verset akarnék mondani, de ez a vár csakugyan erős vár.
Olyan bástyái vannak, mint egy kálvinista asztag, aztán czik-czak
erre is amarra is, még ha az ember benne van is eltéved, hátha
kívül van rajta!</p>
<p>De ugyan fel is volt ám szerelve ez a rettentő erősség!</p>
<p>Bezzeg ki volt fektetve a sánczra négy, olvasd 4 egész sugár
ágyú, három-három fontos mindenik, csak úgy mint az Isten
megteremtette, felszerelés, munitió, strázsa és minden egyéb nélkül
a világon.</p>
<p>Tán ha ledobta volna az ember a sánczról, agyon is lehetett
volna ütni vele vagy két embert, a ki oda állt volna alá.</p>
<p>Vezér biztosunk Thanhoffer (nem kell a nevétől megijedni, egy
szót se tud németül, se tótul) előhivatja a várnagyot és kérdi:
hogy hol a munitió? <span class="pagenum"><a name="Page_248" id=
"Page_248">-248-</a></span></p>
<p>A várnagy azt feleli: hogy van minden ágyúhoz három golyóbis, ha
belefér; két ágyútisztító mind a négyhez, meg egy kananér.</p>
<p>Thanhoffer azt felelte erre a feleletre: hogy ha Simonics ezt a
várat beveszi, nyugodjék meg abban a várnagy úr, hogy legelőször
őtet akasztatja föl.</p>
<p>A várnagy úr igen megörült ennek a szép igéretnek s egy óra
mulva visszajő csodálkozó képpel Thanhofferhez:</p>
<p>«Gondolja csak, milyen csoda történt? Hát lemegyek a
kaszamatákba, ott találok hordókat: megkoczogtatom a pálczámmal,
hát tele vannak, hát mi van bennük? Hát ágyú, puskapor és golyóbis
és más mindenféle vagy két ezer lövésre való.»</p>
<p>Ejnye be jó, hogy az a várnagy megnézte: hogy mi van azokban a
hordókban? Rögtön felrántottunk vagy harmincz ágyút oda a
bástyákra. Két nap alatt betatanulták embereink az ágyúkkal való
bánást s már most nem volt egyéb hátra: minthogy jőjjön Simonics és
hagyjon magába lőni.</p>
<p>De volt annak esze. Látva: hogy az ember egy csizmába mind a két
lábát bele nem dughatja, ott hagyott bennünket s elment a széles
világba.</p>
<p>Mi pedig azalatt vigadtunk jó Leopold várában.</p>
<p>Első nap volt: serünk, borunk, pálinkánk.</p>
<p>Második nap: bor és pálinka.</p>
<p>Harmadik nap: pálinka.</p>
<p>Negyedik nap: igen jó víz. Sokszor a mennyországból is kaptunk
hozzá zulagot.</p>
<p>Egyszer aztán híre futamodott; hogy a mai szent napon
Simonics-csal fogunk verekedni Jabloniczánál.</p>
<p>Utczu erre lóra kaptunk – na de először elmondom: hogy miként
kaptunk lóra?</p>
<p>Hát lovunk persze nem volt; de ez se baj, ott volt gróf yné
asszonyság ő méltósága.</p>
<p>Tehát el ment hozzá egy hadnagy, egy tizedes, meg tiz jó legény
lovat kérni. <span class="pagenum"><a name="Page_249" id=
"Page_249">-249-</a></span></p>
<p>A tisztelt grófnő igen magas tonushoz lévén szokva, a mit még
akkor tanult, mikor Bécsben pogácsát és más egyebet is árult, tehát
a hadnagy igen megbecsülte s kérte tőle a lovakat jó pénzért.</p>
<p>Van a grófnénál egy sárgaképű, feketefogú obester, mit csinál
ott, mit nem csinál, az nem ide tartozik, hanem úgy látszott: hogy
ezúttal ő volt a tolmács.</p>
<p>«Bizony nincs lovunk uraim, a ménesen van valamennyi és mind
igen szilaj, nem lehet megfogni.»</p>
<p>«Köszönjük azt, a mit nem lehet megfogni, de majd megnézem én
előbb az istállót»! mond a hadnagy.</p>
<p>«Soha se fáraszsza magát, nincs ott két strupirt parádégaulnál
egyéb.»</p>
<p>De biz a hadnagy lefárasztotta magát s utána fáradt a Herr
Obester s hát az istállóban száz darab szebbnél szebb lóra
akadtak.</p>
<p>A hadnagy válogatni kezdett. Az obester az elsőre azt mondta:
ezt nem lehet, a másodikra: azt sem lehet.</p>
<p>«Nem lehet, kiált a hadnagy: tizedes! meg vannak-e töltve a
fegyverek»? Meg! kiáltá tizenegy torok.</p>
<p>Ekkor aztán mindjárt lehetett.</p>
<p>Ötven lovat kiválogattunk. Utalványoztuk négyszáz pengővel
darabját, s ott hagytuk az ötvenet, meg a vén Obestert. Lovagolhat
rajtuk a grófné még eleget.</p>
<p>Reggeli tiz órakor kiállítottak bennünket s délután háromkor
indítottak el. Ez alatt vezérőrnagyunk Galgóczra jár s az alatt
Simonics kiszökött az orrunk elől.</p>
<p>Mi aztán egész nap ütöttük a nyomát, egész nap masiroztunk,
mindig láttunk magunk előtt félig fekete, félig fehér alakokat: az
ott Simonics! azok a svalisérek! s mire oda értünk, asszonyok
voltak, kik a felső viganójukat a fejökre terítve portyáztak, a
falun kívül. Hallottuk is: hogy az oldalunk mellett a hegyen túl
szörnyen ágyúztak. Sejtettük, hogy ott aligha nem lövöldöznek.</p>
<p>Siettünk aztán, toltuk az ágyúkat mi is, hogy el ne maradjunk a
requiemtől, s két órai dühös gyaloglás <span class=
"pagenum"><a name="Page_250" id="Page_250">-250-</a></span> után
kibukkanunk a sikra, hát egy falu előtt ott áll a nagy sereg,
megakadva egy lerontott híd előtt, melyen az ágyúkat nem tudta
átszállítani.</p>
<p>Neki rugtatunk tehát a nagy seregnek mi is bátran és elszántan,
kivált miután láttuk, hogy az tulajdon seregünk, mely hátulról
támadta meg Simonicsot, míg mi nekünk elébe kellett volna
kerülnünk.</p>
<p>Az már akkor túl volt az operenczián.</p>
<p>Na de igazán mondom, mikor rábukkantunk a táborra, azt
gondoltuk, hogy az az ellenség s azzal a jó szándékkal mentünk rá:
hogy közébe puskázunk.</p>
<p>Egész ellenkezően járt velünk vagy tizenhat polyák katona, az
meg tulajdon seregének nézett bennünket s közibénk jött s alig
hitte: hogy nem abba a companiába tartozik, míg nyakon nem
ragadtuk.</p>
<p>Ezeket az eleven trophæumokat el is hoztuk magunkkal. Jól jártak
szegények.</p>
<p>A magyaroknál a hadi foglyoknak jobban van dolguk, mint
Simonicsnál a kapitányoknak.</p>
<p>Így végződött a híres kimenetelű Leopoldvári expeditió.</p>
<p>Mi nyugodt lélekkel térhetünk haza; senkit sem öltünk meg,
minket sem ölt meg senki.</p>
<h4>113.</h4>
<p>Komárom leégett.</p>
<p>A kedves szép város a két Duna közt, melyet ártatlan tréfáink
annyi előszeretettel kerestek fel mindig s melyet most könnyező
szemeink fognak megtalálni, szomorúan, lerontva, elhamvadva.</p>
<p>Több mint ezer ház, a város legszebb helyei, a főutczák, a
piaczok, a városház-tere, a legszebb templomok, a nagyszerű
megyeház, mind, mind gyászszal behúzva, melyet a pusztulás hagyott
maga után, feketén, mintha rajtuk száradt volna az éjszaka, mely
semmivé tette.</p>
<p>Szegény, szegény szülötte földem, milyen szomorú <span class=
"pagenum"><a name="Page_251" id="Page_251">-251-</a></span> lehet a
te arczod! Hová ha mentem, minden ház egy édes emlék, minden arcz
egy vidám mosoly volt számomra, most minden rom egy bánatos
siremlék, minden arcz egy könnyeiből kifogyott kép.</p>
<p>Hát a födél, mely alatt születtem? Hát a rokonok, kikkel annyi
évet töltöttem együtt? s kiket még csak siratnom sem szabad?…</p>
<p>Szegény becsületes nép. Így adóztál hazádhozi
ragaszkodásodért.</p>
<p>Büntetést kap az erény, jutalmat az árulás…</p>
<p>De él még az Isten az égben, ki az ártatlanok könnyei és vérének
hullását számlálja odafenn s ki előtt a megolajozott homlok nem
tesz kivételt az emberek közül, ki itéletet mond koldus és király
fölött.</p>
<p>Él még az Isten! S ti földi istenek egykor sápadtan,
koronátlanul fogtok előtte állani s a milyen magasan voltatok
egykor az emberek fölött, oly mélyen fogtok hullani az elitéltek
sorai közé.</p>
<p>Ti, kiknek neve vihar és pusztulás a földön, kiknek étvágya
éhhalála a népnek, kiknek betegsége döghalál az országon, nem
féltek-e: hogy az a szellem, kinek képmásává hazudott benneteket az
ezredéves sötétség, felemeli világító karját s oly példát
szolgáltat rajtatok a világnak, minőt emberi szív kigondolni nem
bír.</p>
<p>Ti, kik koldusok és hazátlanok üldözésében örökítétek meg
neveiteket, nem féltek-e: hogy jöhet idő, mikor senki sem vár reá,
mely titeket látand idegen ház küszöbén koldulni, hazátlanul,
senkitől nem félve, senkitől nem szeretve?</p>
<p>Átkozott leend, ki ha fáradtak lesztek, házába befogad, ha
fáztok, tűzhelyéhez bocsát, ha meghaltok, eltemet. Átkozott leend a
sír, mely hantjaitok benyeli, átkozott a fű, mely azon megterem, és
áldott az, mely palotáitok küszöbét fogja lepni. <span class=
"pagenum"><a name="Page_252" id="Page_252">-252-</a></span></p>
<h4>114.</h4>
<p>Azt beszélik, hogy a király lemondott koronájáról Ferencz
herczeg javára.</p>
<p>Szegény öreg.</p>
<p>Biz azt hiszi, hogy még van, a ki hallgat a szavára.</p>
<p>Okoskodhatol te már édes jó királyom, hallottuk gyalázatos
hitszegő szavadat, hallottuk ágyúid dörgését, mindkettőt megszoktuk
immár s nem félünk és nem szeretünk többé.</p>
<p>Akár lemondasz, akár nem mondasz, semmit sem mondasz vele.</p>
<p>Szent voltál addig míg kétszázezer zsoldos hirdette igéidet,
szeretett, a ki félt tőled, most szerencséd elhagyott, ember vagy,
még annál is rosszabb s kaczag fölötted, a ki nem gyűlöl.</p>
<p>Vagy eszed, vagy szíved hiányzik, de annyi bizonyos: hogy
koronádat elkártyáztad.</p>
<h4>115.</h4>
<p>A császár fölgyujtatta saját palotáját.</p>
<p>Hol fog most szegény kitelelni?</p>
<p>Az idő ide s tova télre válik s ő födél nélkül maradt, talán
tűzkármentesítve sem volt a háza s a nagy sietségben meglehet, hogy
még téli kaputot sem vitt magával. Még meg találja magát
hűteni.</p>
<p>Igaz ugyan: hogy Lombardiában s ha isten úgy akarja, nálunk is
keményen be fognak neki fűteni, de mikor azok a rézkályhák oly
iszonyúan füstölnek; – az ember inkább fázik, minthogy az ilyen
tűznél melegedjék.</p>
<p>Aztán télen az a szokása a fáknak: hogy gyümölcsöt nem teremnek,
kivéve ezúttal az akasztófákat. Szegény császár, mit eszik a télen?
hol alszik a télen? házát felgyujtatta, kincseit beledobáltatta a
sárba, zsoldosoknak fizette. <span class="pagenum"><a name=
"Page_253" id="Page_253">-253-</a></span></p>
<p>Hát azután: ha egyszer kitelik a conventiója, micsoda
mesterségre fogja adni magát?</p>
<p>Sorra fogja járni birodalmait, országról-országra, ide is
bebukkant, oda is bebukkant, kérdezve: hogy kinek kell császár?
mindenütt el fogják utasítani. Egyik azt mondandja:</p>
<p>«Menjen kend isten hirével, szűk idő van, nem tarthatunk annyi
cselédet.»</p>
<p>A másik: «hittuk kendet, de kendnek nem tetszett, most
tetszenék, de nekünk nem tetszik.»</p>
<p>A harmadik: «Poslovenszki? ha nem poslovenszki, ott kinn
tágasabb.»</p>
<p>A császár-mesterség nagyon meg fog csökkenni.</p>
<p>A bandioknak, metallikoknak, érdemkereszteknek, sorsjegyeknek,
titulusoknak, nemességeknek s több efféle császári iparczikkeknek
nem akad vevője. A sok összevásárlott lelkiismeret mind a nyakán
marad, a koronára a zsidók nem contóznak többé, és a zsiványok nem
lopnak többé a császár számára, hanem kiki magának, a mint
illik.</p>
<p>Fölséges uram, az ebugattát, valami mesterség után kell látni,
mert felkopik az állunk.</p>
<p>Vegyük elő: mit tanultunk? mit tudunk? mihez értünk?</p>
<p>Kovácsmesterség? Bilincseket csinálni? Ez a galanteria czikk
kiment a divatból.</p>
<p>Szabó mesterség? Jó magyar katonáknak fecskefrakkot szabni? nem
mód ruha. Nem ér semmit.</p>
<p>Mészáros mesterség? Békességes népeknek háborút csinálni? Ah –
az emberek nem állatok többé s a hentesseregek szét vannak
üzetve.</p>
<p>Alchymista mesterség? Papirosból pénzt csinálni? Minden nép maga
készíti azt magának, a mennyi elég a napi szükségeire.</p>
<p>Mindennek kijövünk a gyakorlatából, fölséges uram.</p>
<p>A könyvnyomtatás elvette a szépírók kenyerét, a gőzhajó
<span class="pagenum"><a name="Page_254" id=
"Page_254">-254-</a></span> a fuvarosokét, a reformátió a pápákét a
szabadság elveendi a királyokét.</p>
<p>Elavultunk, kijöttünk a divatból s koronáink és királyi pálczánk
ide s tova ott fognak állani a múzeumokban, hol a régi paizsok és
kézíjjak állanak, miket a puskapor hasztalanokká tett.</p>
<p>Ámen.</p>
<h4>116.</h4>
<p>A király leköszönt.</p>
<p>A koronaörökös is leköszönt.</p>
<p>Nolunt acerbam sumere.</p>
<p>A koronákat és a státus adósságokat örökölte Ferencz József.</p>
<p>Josephus sine terra.</p>
<p>A kedves kis fiú.</p>
<p>Még alig tudja a nyakravalóját megkötni s kapja magát: császár
lesz.</p>
<p>Hjaj fiatal barátom, míg az ember a császárságot megtanulja, sok
szép víz lefolyik addig a Dunán.</p>
<p>Nagyot kell még magának addig nőni, míg azt mind megeszi, a mit
urabátyja megevett.</p>
<p>Tudja-e maga, mi az a diplomatika? Tud-e maga csalni, lopni,
hazudni s mind ezekhez szent képeket vágni?</p>
<p>Tudja-e maga, mi az az entente cordiale? Tudja-e maga, hogy
mikor az egyik császár tolvaj, akkor a másik császárnak orgazdának
kell lenni?</p>
<p>Tudja-e maga, mi az a népszeretet? Tudja-e maga, mire valók a
hóhérok, a katonák, az akasztófák, ágyúk és a börtönök?</p>
<p>Tudja-e maga, mi az a politica?</p>
<p>Tud-e maga mindent igérni, mikor meg van szorulva, azzal a szent
szándékkal: hogy semmit sem fog megadni?</p>
<p>Tudja-e maga, mi az a heraldica? Tud-e maga hamisan <span class=
"pagenum"><a name="Page_255" id="Page_255">-255-</a></span> esküdni
koronájára, czímerére, evangeliumára s azt mondani: hogy mikor
esküdött, nem volt esze?</p>
<p>Tudja-e maga, mi az a jus gentium? Össze tudja-e ön veszteni a
népeket, tud-e ön polgárháborút csinálni, falvakat égetni,
népfajokat írtani?</p>
<p>Tudja-e maga, mi az a tactica? Egy néptől mindenét ajándékba
elvenni s aztán háladatosságból meggyilkolni?</p>
<p>Tudja-e maga, mi az a sanctió pragmatica? Törvényeket csinálni s
azokat meg nem tartani?</p>
<p>Tudja-e maga, mi az a státus œconomia? Tud-e maga adósságokat
csinálni s azokat soha ki nem fizetni.</p>
<p>Tudja-e maga, mi az az alchimia? Tud-e maga papirosból aranyat
és ezüstöt csinálni?</p>
<p>Tudja-e maga, mik azok a Flankenbewegungok? Tud-e ön ildomosan
szökni, futni, retirálni és dispercalni, mikor a státus érdeke úgy
kivánja?</p>
<p>Míg maga, fiatal barátom, mindezen tudományokból az exament le
nem teszi, addig ne neveztesse ki magát császárnak.</p>
<h4>117.</h4>
<p>Elég komoly lehet az ember, mikor aluszik s lesz ideje
hallgatni: ha meghal, de mi szemébe nevetünk a halálnak, míg
szemünket le nem csukja.</p>
<p>Most ugyan látkörünkbe nem sok nevetni való kép téved. De azért
ne legyen rajtunk az ördögnek azon diadala, hogy bennünket egy
perczig szomorúknak lásson.</p>
<p>Féljetek a nevető arcztól! Ki a csata előtt kaczagni tud, az nem
hátrál a golyók előtt.</p>
<p>Ki az ágyúgolyót kigúnyolja, attól megszégyenli magát a golyó és
kikerüli.</p>
<h4>118.</h4>
<p>E lapok utolsó számával szerkesztőségem ideje letelt.</p>
<p>Ha hazám istene komolyabb gondokat nem rakott volna rám, tán
soha sem váltam volna meg e tértől. <span class="pagenum"><a name=
"Page_256" id="Page_256">-256-</a></span></p>
<p>Ha voltak e lapnak érdemei, azoknak legkisebb része az enyim, az
által, hogy én eltávozom tőle, e lap nem változik, sőt hiszem, hogy
jobb leend.</p>
<p>Két hibámat kell közönségem előtt bevallanom.</p>
<p>Egyik az: hogy ama fenséges nevet bitorló rabszolgaléleknek
arczképét kiadtam.</p>
<p>Pirulva kell megvallanom: hogy ez embertől én egy időben hazám
boldogítását vártam.</p>
<p>Csalódtam, mint velem együtt milliók s most pirulva kell kérnem
azokat, kiknél még az arczkép megvan: hogy azt égessék el.</p>
<p>Másik az: hogy e félév elején egy beszélyt kezdtem el közleni,
melynek végét nem adtam ki.</p>
<p>Oka volt az: hogy benne a história eseményeihez híven azon
kegyetlenkedések voltak előadva: miket 1831-ben a felsőmegyei szláv
ajkuak követtek el.</p>
<p>A dolgok úgy találtak fordulni: hogy jelen időinkben épen e
szláv testvéreink buzganak legerősebben szabadságunk igaz ügye
mellett minden idegen ajkú hontársaink között. Ezek ellen izgatni,
most a legnagyobb eszélytelenség volna. Kénytelen voltam tulajdon
művemnek censora lenni. Beszélyemnek egész második részét
kitörültem.</p>
<p>Inkább magam itéltem el tulajdon műveimet, minthogy azokat más
itélje el.</p>
<p>Én megbocsátok magamnak ez itéletért s reménylem: hogy olvasóim
is meg fognak bocsátani.</p>
<p>Munkatársaimnak ezennel megköszönöm szorgalmas működésüket s
kérem, irántam tanusított szivességeiket utódommal is
éreztessék.</p>
<p>Utódomat pedig közönségünknek e lapok szerkesztőivel évek során
át éreztetett kegyeibe ajánlom.</p>
<p>Üdv minden igaznak, áldás a hazára!</p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_257" id=
"Page_257">-257-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>ESTI LAPOK.</h2>
</div>
<p class="center">1849. márt. 15.</p>
<h3>I.</h3>
<p class="right">Ha én kend, kend is kend.</p>
<p class="i2"><i>Kedves Táncsics komám!</i></p>
<p>Kend igen becsületes, jóravaló, jámbor életű ember!</p>
<p>Kend igen tiszteletreméltó republicánus érzelmü, szabadelvü
fiatal ember.</p>
<p>De ha én kendnek azt mondanám: hogy én kendnél soha életemben
okosabb embert nem láttam, akkor nálamnál szemtelenebb hizelgő nem
volna Európában.</p>
<p>No iszen besavanyított kend azzal az alkotmányjavaslattal a
tegnapi napnak! ezt még a sült ökör sem hozhatta helyre.</p>
<p>Pusztítmány az lelkem, nem alkotmány.</p>
<p>Itt már kend nem csak a földet hiszi feloszthatónak, hanem még
az emberi ész tehetségeit is.</p>
<p>Kend azt akarja: hogy senki se viseljen tovább egy évnél egy
hivatalt, 18 évtől 20-ig legyen katona, ha hivatalt akar kapni.</p>
<p>Szép gondolat ez Táncsics, sokért ne adja kend.</p>
<p>Már most képzeljen kend magának egy húsz esztendős katona ifjút,
ki 21 éves korában lesz fiscális, 22-ben jegyző, 23-ban mérnök,
24-ben polgármester, 25-ben orvos, 26-ban tábori kovács, 27-ben
szinházi director, 28-ban alispán, 29-ben pandur-káplár, 30-ban
philosophiæ professor, 31-ben harangozó, 32-ben Közlönyszerkesztő,
33-ban calefactor, 34-ben rendőrminiszter, <span class=
"pagenum"><a name="Page_258" id="Page_258">-258-</a></span> 35-ben
tömlöcztartó, 36-ban generális, 37-ben kisbiró, 38-ban egyházfi,
39-ben pénztárnok, 40-ben orgonista, 41-ben jánitor, 42-ben
esztergomi érsek, 43-ban szőlőpásztor, 44-ben postamester, 45-ben
miniszterelnök, 46-ban főpallér, 47-ben kasznár és így tovább.</p>
<p>Gyönyörű dolog volna az, úgy-e Táncsics, ha így sorba menne a
hivatal az emberen? senki sem tudná: hogy egy esztendő mulva mi fog
lenni? s mikor észrevétlenül belejutna, rögtön értene mindenhez, a
mit rá nyomtak? Hiszi-e azt kend, Táncsics: hogy vannak olyan
hivatalok, a mikre szerencse, ha egy városban egy hozzáértő ember
akad; hiszi-e azt kend: hogy a világon minden hivatalra előre kell
készülni, néha még az előrekészűlés is kevés, ha az ember
természettől arra nincsen szánva? Már pedig higyje el, hogy úgy
van.</p>
<p>Kend azt akarja, hogy minden hivatalnok egyenlő fizetést
kapjon.</p>
<p>Ez által azt nyerné kend, hogy az olyan hivatalokra, a mik nagy
fejtöréssel járnak, nem kapna arra való embert; nem mondom, hogy
nem akadna egy csomó kukoriczapásztor, aki ezer forintért
elvállalná a finánczminiszterséget, hanem ha azt akarja kend, hogy
olyan embereket rakhassan hivatalba, a kik a magok szakmányához
értenek, bizony meg kell azt fizetni édes komám, akármilyen
republicánus időkben.</p>
<p>Nem azt fizeti itt meg a státus, hogy ki mennyit bir dolgozni,
aránylag mennyit bir megenni, hanem hogy kire mennyi szüksége
van?</p>
<p>Hanem már azért csakugyan nagyon le lenne kötelezve a státus a
kend feltaláló tehetségei iránt, ha ezek nyomán minden 18–20 éves
ifju katona lenne.</p>
<p>Ebből az a kettős haszon volna, hogy eképen soha sem lenne a
státusnak veterán katonája, hanem e helyett tartana egy millió
ujonczot s ez darabját 150 p. fttal számítva, kerülne a státusnak
150 millió forintjába évenkint. <span class="pagenum"><a name=
"Page_259" id="Page_259">-259-</a></span></p>
<p>Kendből nem lesz finánczminiszter, Táncsics.</p>
<p>Kend azoknak, kik a szabadságharczban résztvesznek, de földjük
nincs, igér fejenkint 20 hold földet a pártütők vagyonából. Ebben a
harczban ez ideig legalább résztvett 400 ezer ember. És így kellene
kendnek kiosztani 8 millió hold földet. De hátha még, mint alább
indítványozza kend, az egész népnek fel kellene támadni, mintegy 8
millió ember közt lenne kiosztandó 160 millió hold föld. Ennyi tán
egész Európából sem telik ki.</p>
<p>A mit kend a vármegyei reformról szól, az ellen nincs kifogásom.
Nem merek hozzá szólani, mert nem értem: hogy mit akart kend ott
mondani?</p>
<p>Abban is igazsága van kendnek: hogy a falusi tanítóknak épen
annyi szüksége van, mint a városiaknak, kivált miután Eldorádóban a
városi élet nem drágább mint a falusi.</p>
<p>Hanem az adókulcsot egy kissé sokallom. Száz forint értéktől 4
forintot fizetni adóba, nem tréfa; egy hold föld árendája évenkint
3 forint, egy hold föld értéke száz forint és így fizetne az ember
a földétől egy forinttal többet, mint a mennyit bevesz. Kendtől
Táncsics az ember megvárta volna, hogy semmiféle adót se fizettesen
vele.</p>
<p>Legjobb pont az egészben a 45-dik, melyben kinyilatkoztatik:
hogy ezek helyett más fog készítődni.</p>
<p>A mi ott a harmadik szakaszban van nyomtatva, azt vagy én nem
értem, vagy kend nem érti, s így quittek vagyunk; a II-dik
szakaszban kend magát, mint hadvezéri talentumot mutatja be,
melyből ismét az a tanulság: hogy kend igen derék becsületes ember,
de aztán semmi egyéb. <span class="pagenum"><a name="Page_260" id=
"Page_260">-260-</a></span></p>
<h3>II.<br />
<i>A király felesége.</i></h3>
<p>Halljátok csak, milyen szép anecdotákat talál ki a katonaember,
ha elbusulja magát.</p>
<p>A felső táborban általános hír, hogy a volt királyné egyetért
velünk, együtt jár hadseregünkkel.</p>
<p>Egy titkos, rejtélyes asszony, ki mindenűtt jelen van, a hol
valami szükség akad elő, a ki mindenkit biztat, mindenkit segít, és
szídja, káromolja Windischgrätzet, mint egy granatéros.</p>
<p>Ha jön egy csapat, melynek fegyvere nincs, mindjárt ott terem a
titkos asszony s felfegyverzi őket pompás puskákkal.</p>
<p>Ha valahol megakad egy pusztában a sereg és nincs mit enni,
rögtön ott van a titkos asszony s mintha a földből nőne, úgy támad
ott mindenfelé kenyér, bor és pecsenye.</p>
<p>Ha valamelyik katonának nem akarnak váltani, ismét segít a
titkos asszony s osztja a huszast, mint a kukoriczát és váltja a
bankót fényes aranyokra.</p>
<p>Gyakran látják őt éjjel a vezérek tanyái közt előtünedezni, s
mikor ő megjelen, mindjárt megtudják a vezérek, hogy az ellenség
hol van és mit csinál?</p>
<p>Mikor a sereget körülkerítik, ő megyen elől s vezeti őket hegyek
tetején, föld alatt keresztül az ellenség háta mögé.</p>
<p>Elfogja az ellenséges hadvezérek leveleit s a mieink kezébe
adja.</p>
<p>Ilyen dolgokat cselekszik egy ismeretlen asszonyi alak a mi
táborunkban; a ki nem hiszi, kérdezze meg akármelyik katonától, a
kí onnan jött.</p>
<p>Azt hiszik, hogy ez senki egyéb, mint a detronisált királyné, ki
boszút akar állani azon méltatlanságokért, miket vele elkövettek.
<span class="pagenum"><a name="Page_261" id=
"Page_261">-261-</a></span></p>
<h3>III.<br />
<i>Megint Táncsics.</i></h3>
<p class="right">Mihály, Mihály, miért kisértesz engemet?</p>
<p>Kendre nézve nevezetes nap a márczius 15-dike, azon napon
szabadítá ki kendet börtönéből a pesti nép, kit a kend tömlöcze
ajtajáig Petőfi és én vezeténk.</p>
<p>Ezzel ugyan jobb lett volna elhallgatnom, mert nem hiszem, hogy
az ország érdemrendet adjon érte, hanem csak azért mondom, hogy
kend ezelőtt pár hónappal nevemet említeni hallotta, azt mondta:
nem ismerem ezt az embert. Rövid a kend emlékező tehetsége.</p>
<p>Legujabban pedig egy phamphletet olvastam kendtől, melyben azt
igéri: hogy a forradalomról akar beszélni, de a melyben még eddig
egy szó sincs a forradalomról; hanem van annál több szó az Esti
Lapokról, és sok szidás és káromlás azokra, kik a
Habsburg-dynasztiával egyezkedni akarnának.</p>
<p>Kend ugyan váltig elismeri: hogy az Esti Lapok soha egy szót sem
szóltak e tárgyról, még azt is elismerhetné: hogy épen az
ellenkezőről beszéltek, hanem azért mégis minden harmadik sorban az
a korollarium: hogy így amúgy ütné, nyúzná az Esti Lapokat, ha azok
valaha alkudozni kezdenének.</p>
<p>Kend czitál a Martiusból valamit az Esti Lapok ellen, a mit a
Martius nem mondott; azt kend ott rögtőn egy ülőhelyében elhiszi,
bebizonyítja, refutálja, megint nem hiszi el, s utoljára azt
mondja: hogy ha valaki ezt vagy amazt gondolná magában, akkor kend
vörös zászlót venne a kezébe és mindjárt elmenne vele Vámos-Pircsre
gyalog és sok más dolgokat cselekednék.</p>
<p>Kend épen úgy tesz, mint az egyszeri strázsamester, ki, mikor
pofonütötte a közlegényt, azt mondta neki: «Te! te most magadban
bizonyosan azt gondolod: hogy én gazember vagyok; ha még egyszer
azt mered gondolni, lehuzatlak s huszonötöt vágatok rád.»
<span class="pagenum"><a name="Page_262" id=
"Page_262">-262-</a></span></p>
<p>Kend aztán mond drága dolgokat azokról a czikkeimről, a miket a
Közlönyben irtam. Meglehet: hogy kend azokat nem értette, valamint
én sem értek mindent, a mit kend ír? ez mindkettőnk közös
hibája.</p>
<p>S mind ezekből végre szépen kisüti kend: hogy van egy párt, mely
a Habsburgokkal alkudozni akar, azt meg kell ölni, nyársra kell
húzni; kend ugyan nem állítja, hogy az a párt az Esti Lapokbban
van, de nem is tanácsolja.</p>
<p>Hallja kend Táncsics!</p>
<p>Hogy esnék kendnek: ha én elkezdenék itt arról beszélni, hogy
milyen üdvös és szükséges dolog volna Magyarországon egy Bedlámot
építeni, s minden harmadik szóban előhoznám: hogy én ugyan nem
akartam Táncsics Mihályra egy szóval sem czélozni, s a közben
folyvást beszélnék a dijoni és bicetrei elmétlenek intézetéről, s
kendet folyvást emlegetném?</p>
<p>Úgy-e furcsa volna?</p>
<p>No de én ezt nem teszem, hanem szólok kendhez barátságosan.</p>
<p>Kend igen derék, becsületes, talentumos fiatal ember.</p>
<p>Kendből még lehet igen jó festő, tán muzsikus is, vagy
mechanicus vagy egyéb efféle. De politikához annyit sem ért kend,
mint tyuk az ábéczéhez, politikus nem lesz kendből soha, még csak
politikus csizmadia sem.</p>
<p>Kend egyik szavában azt mondja, hogy iszonyú republicanus, a
másikban pedig azt: hogy kendnek mindegy, akárki lesz a király, –
csak egy gyereknek a szemét kellene bekötni s az nyulna a sokaság
közé, egyet kihúzna mint a lutriban és az bátran
megkoronáztathatnék.</p>
<p>Ezt mondja kend szóról szóra.</p>
<p>Hogy lehet republicanus fővel ilyent még csak gondolni is?</p>
<p>Beszél aztán kend a Márcziusról, azt meg azért szídja,
<span class="pagenum"><a name="Page_263" id=
"Page_263">-263-</a></span> hogy miért akar alkudni a
nemzetiségekkel? Már ezen a téren félek kendtől, mert engemet kezd
pártolni.</p>
<p>És félelmem nem ok nélküli. Kend azokat a nemzetiségeket
megaprítja, ledögönyözi, lekaszabolja, földhöz veri, kfirtja,
csakhogy a Márczius ne szövetkezhessék velök.</p>
<p>Megálljon kend. – Még a nem alkudás és a kiirtás között van egy
kis tér.</p>
<p>Ha valakinek új jogokat nem akarunk adni, még abból nem
következik, hogy a régieket is elvegyük tőle. Kend a Habsburgokra
annyira haragszik, hogy még nyelvrokonaikat is ki akarná irtani, de
nem jut kendnek eszébe: hogy az irtóháború a magyart is csak úgy
fogyasztaná, mint a németet, s ezt nem hinném, hogy kend nagyon
kivánná.</p>
<p>A mi azt a kend által készített ímádságot illeti, már
megengedjen kend, de ha az ember még olyan republicanus is, ha az
Istenhez beszél, mosdottabb szájjal beszéljen.</p>
<p>Hasonlatos ama czigány prédikáczióhoz, mely így kezdődik:
«Irgundum gule, csororum sordikhécz sophengyule gagyule».</p>
<p>S mely szól ilyen szép szavakban:</p>
<p>«Te uram nagyszemü Jupiter! Ifriszkum, czifriszkum, czingere
bingi, őrizz meg minket minden ártalmas vadaktól, a fótos
nadrágtól, a szilaj csikók megpatkolásától és a katonaságtól.»</p>
<p>Például a kend imádságában.</p>
<p>«Változtasd uram azon hazánkfiát, ki tán tanácsolni fogná, hogy
a Habsburgok még egyszer Magyarország fejedelmei legyenek,
változtasd őt kérünk, olyanféle barommá, mely ökröt és szamarat
együtt ábrázoljon: szarvai és fülei közt homlokán legyenek e
szavak: ez az, ki a Habsburgokat fejedelmül óhajtotta; és e barmot
alakítsd oly formán, hogy hátán legyen egy Habsburg-ivadék, kezében
korbácscsal, s a kettős ábrázolatu <span class="pagenum"><a name=
"Page_264" id="Page_264">-264-</a></span> barmot szünet nélkül
korbácsolja: és ne engedd e barmot legalább ezer évig megdögleni,
hanem tedd kötelességévé: hogy egyik országból a másikba
tévelyegjen stb.»</p>
<p>«Midőn körmöczi aranyat látnak, görcsök rántsák össze minden
tagjaikat stb.»</p>
<p>«Midőn magyar huszárt és honvédet látnak, gutaütés kerülgesse
őket, de azért meg ne üsse.»</p>
<p>(Mint a görög mondta: üsd ágyon, de ne nágyon, hagy szálagyon,
mert nem tudod ki vágyon.)</p>
<p>«Még akkor is görcsök kinozzák őket, midőn magyarországi szénát
látnak, és neki essenek a szénának és egyék azt mint hajdan
«Nabukodonozor.»</p>
<p>(Suskere csalabingászkóre. Amen.)</p>
<p>Hát lehet így az Istenhez beszélni édes Táncsics komám?</p>
<p class="center">*</p>
<p>Megigérte kend: hogy folytatja a forradalmat, akkor majd én is
folytatom a discursust.</p>
<h3>IV.<br />
<i>A huszár-káplár.</i></h3>
<p>Ül a vendéglőben a vén huszár-káplár egy kancsó bor mellett,
hosszú két bajusza lóg kétfelől, mintha varjut nyelt volna le s a
két szárnya kimaradt volna a száján.</p>
<p>A szomszéd asztalnál aranyos tiszt urak ülnek, hetyke tejképű
urak s beszélnek a mások viselt dolgairól.</p>
<p>A vén huszár-káplár kétszer fölemeli a poharát s ráköszönti a jó
tiszt urakra, azok nem is konyitanak reá, s még egyszer akkora
hátat fordítanak neki, mint azelőtt.</p>
<p>Harmadszor is felveszi poharát a vén huszár-káplár <span class=
"pagenum"><a name="Page_265" id="Page_265">-265-</a></span> s
odamegy az ékes tiszt urak asztalához s rájuk köszönti jó szivvel
még egyszer a rossz bort.</p>
<p>«Mit jön ide kend? riadnak rá az urak, menjen hátra a másik
asztalhoz!»</p>
<p>«Ejnye, mondja a huszár, ez ám a furcsa dolog, a harczban mindig
előre küldtek engem az urak s itt meg hátra küldenek; miért van
ez?»</p>
<p>«Nézd csak, milyen confidens egy paraszt ez a káplár.»</p>
<p>«Hallják önök, jó uraim, igaz: hogy 20 esztendeje a mióta káplár
vagyok, de most én sem vagyok rosszabb tiszt maguknál.»</p>
<p>»Káplár ruhában?</p>
<p>«Nojszen, a ruha nem ember. Nézzék az urak ezt az írást s ezzel
a sok zsiros firka közül előkeres a huszár egy szép finom papirost
s oda nyujtja az asztalra a tiszt urak közé. Olvassák!»</p>
<p>«Varga István, huszárkáplár, azon érdemeért, miszerint a
kápolnai csatánál kétszáz ezer p. ftot személyes vitézsége által
megmentett, továbbá Szolnoknál egymaga 13 könnyű lovast s 7 nehéz
vasast levágott, általam ezennel hadnagygyá kineveztetik. Kossuth
Lajos.»</p>
<p>Elállt a szeme szája erre a szép tiszt uraknak; ki elébb
gorombán elutasítá őt asztalától, most nyájaskodva nyujtá neki
barátságos jobbját</p>
<p>Képzelhetni, hogy a mit a huszár erre mondott, azt nem szokás
papirosra irni; megfordult, félretörölte a bajuszát s ott hagyta a
megszégyenült leventéket.</p>
<h3>V.</h3>
<h4>1.</h4>
<p><sup>*</sup><sub>*</sub><sup>*</sup> Egy rendőrségi tanácsos a
minap Erdélyben járt. A zárvonalon megszólítják, hogy álljon meg,
hol a pakszus? A consiliárius úr erre a fülét sem billenti, hanem
rákiált a kocsisra, hogy hajts! s tovább hajtat. <span class=
"pagenum"><a name="Page_266" id="Page_266">-266-</a></span></p>
<p>Miért is lett volna rendőrségi consiliárius?</p>
<p>Mintegy másfél órai járásra aztán utólérik a lovas nemzetőrök,
kiket utána küldtek, galléron csípik s gyöngyen visszaescortirozzák
Csucsára.</p>
<p>Az én consiliárusom itt merőben rátámad a felügyelő tisztre,
mondván, hogy miért nem tudja az embernek az arczából kitalálni,
hogy becsületes ember?</p>
<p>Uram, felelt a tiszt: én láttam Urbánt, én láttam Dimbujt,
Jankut is jól ismerem; de mondhatom, hogy mindeniknek jobb képe
van, mint önnek.</p>
<h4>2.</h4>
<p><sup>*</sup><sub>*</sub><sup>*</sup> Meg van irva a szent
könyvben: hogy leend egy megváltó, ki ha eljön, nagy vérontás lesz
a világon, de melyet nagy egyesülés fog követni; ezen megváltó neve
pedig lészen 666.</p>
<p>A felső vidékeken általánosan hiszik: hogy e név személyesítője
elérkezett.</p>
<p>Számláljuk meg Kossuth nevének számértékét:</p>
<p>LVDVIg CossVt.</p>
<p>50.5.500.5.1.100.5 = 666.</p>
<p>Ez épen 666.</p>
<h4>3.</h4>
<p><sup>*</sup><sub>*</sub><sup>*</sup> Azt mondja egy német
katonatiszt Pesten.</p>
<p>«Die Ungarn, die kann ich noch leiden, aber die Magyaren, die
sind nicht zum ausstehen.»</p>
<p>Kérdik aztán tőle: hogy magyarázza meg, mi különbséget tud a
kettő között?</p>
<p>Megmagyarázta:</p>
<p>Szerinte ungárok voltak, a kik megszaladtak előttük, magyarok, a
kik őket kergetik. <span class="pagenum"><a name="Page_267" id=
"Page_267">-267-</a></span></p>
<h4>4.</h4>
<p><sup>*</sup><sub>*</sub><sup>*</sup> Ferencz császár a franczia
háború végeztével lement Budára s ott a várban, királyi szokás
szerint, muzsikáltatta magát.</p>
<p>Egyszerre elkezdik neki huzni a Rákóczi-nótát. Nagyon
megtetszett neki.</p>
<p>Was ist das für a Melodey? – kérdé.</p>
<p>Mondják aztán neki, hogy ez bizony kurucz nóta.</p>
<p>«Sakkerlot, da hätte ich selber Lust Kukurucz zu werden!»</p>
<p>Ez az anecdota is most jutott eszembe s nem épen mal a
propos.</p>
<h4>5.</h4>
<p><sup>*</sup><sub>*</sub><sup>*</sup> Egy Pestre jövőtől kérdi a
német: mit csinálnak a magyarok?</p>
<p>Szörnyen retirálnak.</p>
<p>Merre retirálnak?</p>
<p>Erre Pest – felé.</p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_268" id=
"Page_268">-268-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>A GYÉMÁNTOS MINISZTER.<a name="FNanchor_31" id=
"FNanchor_31"></a><a href="#Footnote_31" class=
"fnanchor">31)</a></h2>
</div>
<p class="center">(Vázlat a forradalomból.)</p>
<p>Magyar forradalom! Te egetgyujtó alak! Véres arczú kép! Senkinek
gyermeke, – mégis mindenkinek halottja! Kelj föl a sirból és
mulattass bennünket!</p>
<p>Míg éltél, nem festette le senki arczodat. Most jelenj meg nekem
az éjfél óráiban, mikor a temető elbocsátja kárhozott lelkeit, kik
nem tudnak aludni az önátkozta sirban, ülj festőtáblám elé és
mutasd meg arczodat képzetemnek.</p>
<p>A nemes büszkeség lángja égjen azon, midőn a nép áldozatairól
fogok veled beszélni, azon népéről, melyet Isten jó kedvében
teremte a világnak, de melynek számára rossz kedvében teremté a
világot.</p>
<p>De szégyen pirja ömöljék el arczodon, midőn azoknak <span class=
"pagenum"><a name="Page_269" id="Page_269">-269-</a></span> neveit
hallod említeni, kiket e nép nagygyá tett, s kik e népet semmivé
tették.</p>
<p>Sirj, fehérüljön el képed azok sirhalmánál, kik mások dicstelen
nagyravágyásáért dicső halált haltak.</p>
<p>De fekete légy a boszútól, midőn az oltár papjait hozom
emlékedbe, kiknek kezei közt elvesztek az áldozatok.</p>
<p>Némulj el. Remegj, reszkessen alakod, midőn sirást hallasz.
Karének az, millió és millió ajakról. Özvegyek, árvák, koldusok és
őrültek siralma az. Hallgass, ne szólj bele. Rejtsd el
arczodat.</p>
<p>De kaczagj fel és tartsd arczodat az égre, hadd lássa meg az,
mint néz ki egy lélek, mely holta után tébolyodott meg, ha
meghallod, mint vigadnak azok, kik ennyi könynek voltak
teremtői.</p>
<p>Azután tünj el ismét. Menj vissza a sirba. És imádj Istent: hogy
engedjen meghalnod és ne hozza el rád a föltámadás napját.</p>
<p class="center">*</p>
<p>Hideg januári éjszaka volt. Sem holdja, sem csillaga nem volt az
égnek, a zúzmarás zivatarban fekete hollók falkái kóvályogtak,
szüntelen kiáltozva alá egyhangú szavakban «halál! halál!»
<span class="pagenum"><a name="Page_270" id=
"Page_270">-270-</a></span></p>
<p>A fergeteg fütyölt, az egész föld fehér szemfedővel volt
leterítve, a farkasok üvöltve felelgettek egymásnak egyik berekből
a másikba.</p>
<p>És e hózivataros éjszakákon kétszázezer ember nem aludt fedél
alatt.</p>
<p>Az ország minden részein hosszú fekete vonalak húzódtak
keresztül. Kényszerű sietséggel törekvő hadcsapatok. Éjjel és
nappal, hegyeken és rónákon, éjszaktól délig lehete látni e vonuló
seregeket, a mint dobszó, trombitahang nélkűl mindenféle irányban
átszeldelék az országutakat.</p>
<p>Zúzmara-lepte lovasság, utána rosszul öltözött gyalogsorok,
hallgató, beszédtelen nép. Dübörgő ágyúk, ágyúszekerek, egyik a
másik után, azután megint elrongyollott gyalognép, élén gubába
burkolt vezetője nehéz harczi ménen, azután megint lovasság, ágyúk
és így tovább. A kardok, szuronyok csillogtak az éjszakában.</p>
<p>Néhol egy-egy siető dandár látszott, mely egy másikat üldözni
tetszék, az alakok sebesen vonultak el a szem előtt, mint
álomárnyak, s órák mulva vörös villogás látszék a láthatáron, s
egy-egy eltévedt dörrenés az ütközet távoli morajából.</p>
<p>Azután ismét néma a lett minden. Uj csapatok jöttek és mentek. A
hófuvat behordta nyomaikat. Sehol őrtűz, <span class=
"pagenum"><a name="Page_271" id="Page_271">-271-</a></span> sehol
megállapodás, szüntelen előre, előre pihenés nélkül. Fel a
hegyeknek! Az ágyúkat nem birják a lovak, a csatárok tolják
felfelé. Maguk is leroskadnak. – Keresztül mély, meredek
sziklautakon, övig érő hófuvatagban, éhezve, szomjazva, fázva.
Dübörgő hidakon át, befagyott folyók jegén. Elől, hátul, oldalról
üldöző seregek között, golyók zápora közt. Mindig odább.
Fáklyafénynél, földalatti úton s azután ismét föl meredek hegyekre
ágyútűz ellen, ágyútűz elől, vészvihar elől és hátul, vészvihar még
az égen is, s mindig előre, végtelen, irtózatos úton. Egy-egy beteg
vagy sebesült kidől a sorból. Ott marad. A hó ellepi, megfagy, jól
jár. A többi sort zár és siet, pihenése ütközetben van csak.
Nyugodt álma, ha elesik.</p>
<p>És nem zúgolódik senki. Tűr, szenved, küzd és meghal. Még akkor
is szent ihlet zárja le szemeit s a haldokló nem átkozza meg a
földet, mely vérét megiszsza s testének nem ád temetőt s a tűrő nem
átkozza meg a szenvedést, mit nyugalmáért cserélt. Az áldozat
panasztalan.</p>
<p>Tiszteljétek a katonákat.</p>
<p class="center">*</p>
<p>A rendőrminiszter úr ablakai még mind ki voltak világítva, pedig
az idő már éjfél után járt. <span class="pagenum"><a name=
"Page_272" id="Page_272">-272-</a></span></p>
<p>«Én Istenem! sóhajtja az arra menő civis, kalapját megemelintve
az ablakok előtt, milyen szorgalmatosak ezek a haza atyjai. Még
éjjel sem alhatnak az ország gondjaitól. Bizonyosan itt készítik
azt a sok ménkü puskaport, vagy azon tanácskoznak, hogy milyen
árkot húzzanak nemes Debreczen városa körül?»</p>
<p>«Szegény urak! Sem éjjelük, sem nappaluk. Majd szétreped a fejük
a sok aggodalom miatt. Nyolcz órakor összeültek s még nincs vége a
tanácskozásnak. Hja, sok mindenről kell gondoskodniok. Az egész
ország sorsa az ő kezükben van. Akármit tesznek, az sok
hányás-vetés után történik, s mennyi mindent kell pedig
tenniök!»</p>
<p>«Egy rendőrminiszter!»</p>
<p>«Szentséges Jehova, mennyit kell annak tudni, látni, érteni,
cselekedni, kifőzni? Ő levelezésben áll valamennyi külföldi
udvarokkal, megvizsgálja a passusokat, kvártélyt rendel a
deputátusoknak, elolvas minden ujságot; a melyiket megúnta olvasni,
betiltja; dictiót mond az országgyülésen, olyan szépet: hogy senki
sem érti; kisujjában viseli az egész diplomatikát, előre tudja még
azt is, a mi történni fog. Hogy fér ennyi tudomány egy emberbe,
kivált egy olyan kicsiny emberbe?»</p>
<p>«Gyerünk haza, szomszéd uram, alhatunk mind a két fülünkre,
virraszt mi helyettünk a rendőrminiszter úr és végzi az ország
minden állapotját.»</p>
<p>Épen dolgom volt a miniszter úrnál. Benyitottam az előszobájába,
a holott is majd leütött a lábamról a pipafüst.</p>
<p>A bureau 66 hivatalnokai közül csak hat volt jelen. A többi
otthon volt és aludt, mint illik rendes emberekhez.</p>
<p>A hat közül kettő rettenetesen nyirt valami üres papirost, a
másik kettő a postára ment s onnan jött leveleket tördelte fel ex
ofo s nagyon jól mulatott holmi családi titkok fölfedezésén.</p>
<p>A harmadik pár pedig a miniszteri salon ajtaját ülte
<span class="pagenum"><a name="Page_273" id=
"Page_273">-273-</a></span> el. Mondanom sem kell, hogy mind a hat
rettenetesen pipázott.</p>
<p>– Lehet Laczival beszélni? – kérdém az egyik ajtónállót, a ki
egy igen szép szálas termetü orangutáng lehetett, míg ministeriális
irnokká nem promoveálták.</p>
<p>Az én majmom végig nézett rajtam, nem csekély symptomáival a
megvetésnek s nyomatékos hangon kérdezé: «A miniszter úrral?»</p>
<p>– Hát önök mióta hijják Laczit miniszternek?</p>
<p>– Mióta fizetéseinket felemelte. Hanem beszélni most nem lehet
vele. A conferentia fontos. Megzavarni nem szabad. A haza, tudja ön
uram, a haza elébbrevaló minden privát dolgoknál. Tessék máskor ide
fáradni.</p>
<p>– De magam is közügyben jövök. S közeliték az ajtóhoz.</p>
<p>– Uram, egy lépést sem tovább, – szólt a tisztelt pávián
pathosszal, én a fejemmel vagyok felelős. S elémbe állt egész
hosszában.</p>
<p>Nem voltam róla bizonyos, hogy nem harap-e meg? S már szinte
visszavonulni kezdék, midőn a belőli conferentiából ilyen
töredék-hangok üték meg füleimet:</p>
<p>«Négy király!»</p>
<p>– Ur Isten! – gondolám magamban, – mi bajuk lehet nekik
egyszerre négy királylyal?</p>
<p>– Nem ér semmit, – kiálta egy másik hang, – melyet világosan
Lacziénak ismertem fel, mert az enyém négy disznó!</p>
<p>Ránéztem a cerberusra. Az először el akart vörösödni, de a mi
nem sikerülvén neki, belém kapaszkodott s kifelé szorongatva erősen
allegált, hogy itt nem szabad hallgatózni.</p>
<p>Birkózni kezdtünk, én erősebb voltam, s egy ügyes boxirozás
segedelmével egy flankenbewegungot tettem az ajtó fel és azt minden
további ellenállás nélkül bevevém.</p>
<p>A conferentia szörnyen állt. Három asztalra volt terítve. Az
egyiken thea és punch, a másik kettőn mindenféle <span class=
"pagenum"><a name="Page_274" id="Page_274">-274-</a></span> acták
forogtak kézről-kézre, miket a parasztvilág kártyáknak nevez.</p>
<p>Az egyik asztalnál diabolkát játszottak vagy hatan, nagyon el
voltak merülve, egyik sem vett észre, a másik asztalnál præsideált
a miniszter, ott ferbliztek.</p>
<p>A miniszter nem volt valami magas ember, valamivel több
lehetett, mint Tom Thumb; ha mellette ülő tanácsosa lett volna a
rhodusi colossus, ő maga pedig egy vitorlás hajó, kényelmesen
áthajókázhatott volna annak szárai közt.</p>
<p>Arcza sok keletiességgel birt, teintje némileg közelített a
czigány-colorithoz. Sok vonásaiban a cercopithecusok nemzetségével
rokon; csakhogy azok persze nem tudnak olyan szépen beszélni, mint
ő.</p>
<p>Szakálla az övéig ért s mikor kaczagott, reszketni szokott, a
mit hajfürtei nem tehetének, a lehető legrövidebbre levén
lenyírva.</p>
<p>Pőrére volt vetkőzve s a rettenetes sok ránczról arczán
gyanítám, hogy kaczag. A miről később feketére nyitott szája is
meggyőzött.</p>
<p>Mellette jobbról egy hosszú ifjú ült. Sovány, satyricus arcza
nem igen látszott osztozni a közjókedvben. Hihetőleg valami
brodsitzer volt.</p>
<p>Balján egy termetes férfi. Szabályos, de kissé elhizott arcza
igen tudományosnak akart látszani egy malapropos applicált
pápaszemmel. Szakálla, haja jól soignirozva, maga tűrhetőleg
elegáns és jókedvű. A miniszter pecsétőre.</p>
<p>Laczival szemközt ült egy roppant titanicus férfi, kinek nyaka
és könyökei arany paszomántba voltak húzva. Bizonyosan generális.
Képéből kilátszott, hogy ez az ember maga megenne egy hadsereget,
ha valaki előre megsütné azt számára.</p>
<p>A mellett egy sejtes barna férfi, kinek arczán első perczben
észrevehető volt, hogy lengyel.</p>
<p>Az asztalszegleten végre, az ördög helyén, egy kis <span class=
"pagenum"><a name="Page_275" id="Page_275">-275-</a></span> nyápicz
férfi ült, a ki rettenetesen nyert és boszantott mindenkit.</p>
<p>– Ah servusz! – kiálta rám Laczi, a mint megsejtett. Te vagy az,
a kit olyan nehezen eresztenek be? Foglalj helyet, ide mellém.
Oszszatok neki is. Aztán ott a punch.</p>
<p>– Köszönöm, nem játszom, igen nagyba megy itt. – Láttam a sok
aranyat és bankjegyeket heverni az asztalon egész garmadákban.</p>
<p>– Oh nem, – felelé Laczi, – mind a két lábát maga alá szedve.
Egy arany a visi. Ez nem hazard. Nemde édes generálom?</p>
<p>Ez utóbbi szavak a magas athletai termetű férfiúhoz voltak
intézve, ki példás phlegmával gusztálta a sántát. Kettős álla volt.
Orra, ha jól emlékszem rá, csak egy.</p>
<p>– Nem mondhatnám, – felele gordon hangon. – Már a második itcze
aranyat vesztem.</p>
<p>– Haha! – nevete föl a kis nyápicz emberke az asztalszegleten, a
kiről soha sem birtam megtudni, hogy gyermek-e vagy vén ember?
Annyi éretlenség és aggottság egyesült arczán. Ugy látszék, hogy ő
nyert legtöbbet. Haha! nevete impertinens éles hangon, az én
generálisom nem is marékkal, hanem itczével méri az aranyat!
Mindezt oly élesen, hogy a fülem csengett bele.</p>
<p>Erre általános lett a nevetés, mintha valami rendkívüli jó ötlet
hallatott volna, s valójában valakitől egy itcze aranyat elnyerni
azon időben, mikor az országot papirosokkal láttuk beterítve,
megérdemli: hogy az ember jókedvű legyen utána.</p>
<p>Nevetett maga a miniszter is. Majd kitörte a széke hátát,
annyira nevetett s egyik lábát feltette az asztalra.</p>
<p>– No meggyülik ezért majd a bajod az öreg kóficzczal, hogy
elkártyáztad a pénzt, a min kapszlikat kellett volna venned a felső
hadsereg számára. Ezt a reflexiót elég geniálisan a miniszter úr
tevé.</p>
<p>– Azt mondom, hogy elvesztettem a csatában. <span class=
"pagenum"><a name="Page_276" id="Page_276">-276-</a></span></p>
<p>– Abban, a melyikről így ír egy német bulletin: General **, der
den Rückzug deckte, oder wenigstens decken sollte?</p>
<p>– De megmentettem én azért a zászlómat.</p>
<p>– Igen, mert elszaladtál vele az első ágyúszóra.</p>
<p>Erre ismét hangos hahota keletkezett. A haza atyjai
rettentőképen mulatságosnak találták, hogy egy generálisuk az első
ágyúszóra kezébe kapta a zászlót s elfutott vele.</p>
<p>Tán még most is nevetnének, ha a szomszéd asztalnál ezalatt
csetepaté nem támad.</p>
<p>A zaj magára ragadta a figyelmet, a scena még inkább.</p>
<p>Két gentleman volt egymással épen hajban. Az egyik egy jó szál
férfi, a másik egy még Laczinál is csekélyebb individuum, mely
utóbbi, hogy társával egyenlő lehessen, egy székre hágott fel s
onnan kiabálta csatahangon, «ez czudarság; ez lovagiatlanság, ez
illoyalitás!» és tudja a jó ég, még mi minden iszonyúságot nem.</p>
<p>– Mi baja annak a fiúnak? Mi lelt fiam Hetveni? Dugjátok be a
száját, ne sikoltson olyan nagyon! Hetveni mit ordítasz!</p>
<p>– Ide nézzetek! Legyetek biráim, declamált a czinegének
született férfi s hatás végett most már az asztalra lépett, ez a
longurió la aranyakban veszt s most bankókban akarja kifizetni per
hat forint darabját.</p>
<p>Az egész társaságban egy közös elszörnyedést jelentő «ah»
hallatott. «Szörnyűség!»</p>
<p>– Az a kérdés, szólt a miniszter úr suprematiáját éreztető
hangon, – hogy minő bankjegyekben? Osztrák bankjegyekben, igenis
hat forint mostani kelete az aranynak.</p>
<p>– Dehogy! – ordítá az emberaprólék türelmetlenül, –
magyarokban.</p>
<p>– Ah, ah! – szörnyűködék az egész cœtus, – maga a miniszter úr
is úgy rázta a fejét, mint szokta országgyüléseken, midőn a
karzatnak tudtára akarja adni, <span class="pagenum"><a name=
"Page_277" id="Page_277">-277-</a></span> hogy valamire piszegni
kell s egy földresujtó tekintetet vetve a vádlott egyénre, szárazon
kimondá rá az itéletet.</p>
<p>– Magyar bankjegyekben 8 forint ára az aranynak s azzal noble
nonchalenceal vette fel ismét kártyáit és kérdezé, mi a visi?</p>
<p>A pecsétőr dupla visit tett.</p>
<p>– Nem hiába magad is dupla vagy, – tréfálódzék a miniszter úr, –
s a többiek kötelésségöknek érzék a tréfát megkaczagni, csupán a
generális nem kaczagott, az egész társaság közbotrányára.</p>
<p>– Bizonyosan nem érti a viczczet.</p>
<p>– Mit tudhatom én, hogy mi történik itt közöttetek? – míg én a
hazáért a csatatéren –</p>
<p>– Szaladok. Egészíté ki a miniszter. – Mondd el neki Móricz
magad a tréfát, hadd mosolyogjon ő is.</p>
<p>– A vicz jó, csak az rossz benne, hogy velem történt, – kezdé a
pecsétőr mondását. – Jól tudod: hogy én két hivatalt viselek, mint
komám Laczi is, és te édes generálom és valamennyi okos ember, a ki
teheti. Egyfelől pecsétőr vagyok, másfelől őrnagy. A legközelebbi
fizetésfelvevés napján felveszem az én ezüstös attilámat, tetejébe
öltöm ezt a zsemlyeszín kaputot s megyek a pénzügyminiszterhez
tisztelkedni. Kérem tőle a pecsétőri fizetésemet, azt előmbe
számlálja, én beseprem s akkor újra meghajtom magamat s bemutatom
előtte mint ez s ez őrnagy urat, ki a fizetését jött felvenni. Az
ember nem confundálódott, megczirógatta két kézzel a képemet s
rettenetes nyájasan kért engedelmet, hogy most nincs nála pénz,
hanem egy óra mulva lesz, ne is fáradjak oda érte magam, csak egy
káplárt küldjek el a zászlóaljamból, csak egy akkora kis káplárkát,
mint a kis ujjam abból a zászlóaljból, a melynek őrnagya
vagyok.</p>
<p>De már erre méltán kerekedett fel az universalis röhej, mert
olyan zászlóalj nem existált sehol.</p>
<p>– Valami szamár ujság aztán felkapta ezt a viczczet <span class=
"pagenum"><a name="Page_278" id="Page_278">-278-</a></span> s
bemutatott a közönségnek, mint azt az embert, a ki nem egy ember,
hanem két ember, s szépen rajtam száradt a «dupla» epithéton.</p>
<p>– Nagyon jó, – mondá rá jó kedvvel véleményét a generalis úr,
kivált miután akkor ő húzta be a nyápicz embert mintegy száz
aranyig, a ki ellenben igen silánynak találta az egész bonmot
históriáját.</p>
<p>– Az a furcsa, hogy diákkoromban a professorom mindig azért
szidott: hogy simplex vagyok, most meg azzal vexálnak: hogy dupla
vagyok.</p>
<p>A játék ezalatt tovább folyt, a miniszter úr vesztett s mentül
jobban vesztett, annál jobban kezdte szídni azokat a gyáva
képviselőket, kik minden perczben készek az alkudozásra, kik egy
girondeot akarnak Magyarországon megalapítani, és a kiket ő le fog
goullotinoztatni, a debreczeni piacz közepén, egytül egyig, mint a
legyeket, s a többi s a többi – mérgesen lehányt magáról minden
öltözetet, azután megint mind felszedte magára, szidta az egész
országot, egész Európát, mind az öt világrészt összevéve, az egész
systema copernikianum valamennyi csillagait s utoljára az egész
lump compániát: hogy minek jöttek ide az ő idejét és pénzét
lopni?</p>
<p>A compánia szokva volt a miniszter úr kedélyváltozásaihoz s sans
gene koppasztotta egymást, míg a miniszter úr egyre-másra vesztve
és vetkőzve, mikor már csak az volt hátra, hogy a csizmáit is
lehúzza, felugrott, hátrarúgva a székét s ment az író-szekrényéhez,
új pénzerővel jelenendő meg a csatatéren.</p>
<p>A ki látott már békességesen mulató társaságot, melynek közepébe
hirtelen egy százötven fontos bomba esik be a stuckaturon
keresztül, annak lehet fogalma a következő jelenetről, senkinek
másnak nem.</p>
<p>A miniszter beletekinte a fiókjába, s azzal felordíta oly
hangon, mintha harmincz cserépkorsót csaptak volna egyszerre a
falhoz. <span class="pagenum"><a name="Page_279" id=
"Page_279">-279-</a></span></p>
<p>– Ki járt itt?</p>
<p>Mind oda néztek. Legalább is azt hitték, hogy valaki egy
puskaporos masinát rejtett el a miniszter úr iróasztalába.</p>
<p>– Ki járt itten? – Kérdé újra stentorral s öklével a fiókra
mutatott.</p>
<p>A társaság kővé válva nézett rá s a generalis úr épen úgy kezdé
magát érezni, mint mikor Zólyomban először meghallotta az
ágyúzást.</p>
<p>– Akarom tudni, hogy ki járt itt?</p>
<p>– Megvesztél czimborám? Mit kiabálsz, ki bántott? – szólala fel
végre a pecsétőr. – Én is jártam ott, és más is, oda tetted a
szivarokat.</p>
<p>– Engem megloptak.</p>
<p>– Lehetetlen.</p>
<p>– Két százas volt itt fölül, most nincs.</p>
<p>– Valamikor pipára gyujthattál vele. – Ez a magas satyricus ifjú
észrevétele volt, első és utolsó ez estén.</p>
<p>– De nem vicz ez, hallja az úr, mert ez komoly dolog!</p>
<p>– De ugyan Laczi legyen eszed, ne csinálj belőle scandalumot.
Azért a rongyos kétszáz forintért.</p>
<p>– De én akarom tudni, hogy engemet ki lopott meg? Az én házamnál
tolvaj van. Az én házamnál az ország kincsei vannak. Én semmiért
sem vagyok felelős.</p>
<p>– De hát mi szükséged van erre a lármára?</p>
<p>– Nekem szükségem van erre a lármára. Az én házamnál az
országnak több milliót érő kincsei vannak. Én akarom tudni, hogy
kitől őrizkedjem?</p>
<p>De már ennyi scandalum mégis több volt, mint a mennyit egy
táblabiróból csinált generális gyomra elbir.</p>
<p>– Enyje, ilyen adta vette, – káromkodék mindig magasodó hangon,
míg végre oly dörgéssé vált irtózatos szava, mintha tízezer ember
beszélt volna egy gégéből. – Hát kinek néz az úr minket? Tolvajok
vagyunk mi? Erre amarra, szedte vette! Köszönje meg az úr, hogy
<span class="pagenum"><a name="Page_280" id=
"Page_280">-280-</a></span> lealázzuk magunkat a társaságába, nem
hogy még itt bennünket dehonestáljon, mert ha itt volna a kardom,
mindjárt karmonádlinak aprítanám, a ki czigánypecsenyéje van! Azért
hogy én a statuspénzét elkártyázom, nem loptam én még senki fiától
egy garast sem, hallja az úr! Ha a policzájminiszter úr meglopatja
magát, van kopója elég, szagláltassa ki a tolvajt, de becsületes
embereket ugyan ne derogáljon, mert ha azt nem nézném, hogy
Debreczenben vagyunk, a helyett, hogy mi megyünk el innét, az úr
menne most ki az ablakon, veszedelem teringette!</p>
<p>Szólt és két széket két csapással összetörött, egy ökölütéssel a
kártyaasztalt kettéhasította, a bundáját felvette, annak egy
legyintésével az egész punch-servicet leverte az asztalról! a
kettős ajtónak egyik szárnyát kivette sarkából, egy irnokot
ledobott a lépcsőn s eként szörnyű erejének tanujeleit hagyva
mindenütt, hangos káromkodással eltávozott s hazáig valamennyi
civist felmorgott az álmából.</p>
<p>A többi assessorok meghunyászkodva előkeresék télikabátjaikat s
egyenként elosongatának. Legutoljára előbujt az ágy alól Hetveni úr
is, hová a csata folyama alatt egy eléggé bölcs rückgängige
Bewegungot csinált s megilletődve nyujtá kezét a háborgó
miniszternek, mondván.</p>
<p>– Miniszter úr! – Én rám csak nem gyanakszik ön. Hisz arról meg
lehet győződve: hogy én öntől nem lopok.</p>
<p>– Jól van jól, csak eredj.</p>
<p>– Hát kineveztet holnap őrnagynak?</p>
<p>– Hová a pokolba? nincs üres hely.</p>
<p>– Szabad csapathoz.</p>
<p>– Van mindenütt.</p>
<p>– A zarándi oláhok ellen még nincs.</p>
<p>– Hisz azok senkit sem bántanak.</p>
<p>– Majd bántanak, ha én oda megyek. <span class=
"pagenum"><a name="Page_281" id="Page_281">-281-</a></span></p>
<p>– Jól van no. Kineveztetlek, csak vigyen a ménkü!</p>
<p>Magam mindekkorig ott vártam egy pamlagra dülve a conferentia
végét s mikor hozzá juthattam, én is belekötöttem a
miniszterbe.</p>
<p>– Hát neked mi bajod? mond frissen. Három szóval elvégezd.</p>
<p>– Nem is lesz hosszabb. Kétszáz szekerest rendeltél ide a
piaczra. Tegnap estétől itt állnak hóban, fagyban, mit akarsz
velök?</p>
<p>– Mond meg nekik: hogy ha eluntak állni, hát leülhetnek! – Ezzel
az instructióval kitolt az ajtón s a szegény szekeresek másik éjjel
is ott háltak a havon, hozzájok sem szólt senki.</p>
<p>A miniszter pedig egyedül maradt az ő pecsétőrével.</p>
<p>– Te Laczi, – szólítá ez meg a minisztert, ki hallgatva és
sebesen járt alá s fel, mint szokott, ha összeszidták. – Igazán
ellopták a pénzedet?</p>
<p>– Dehogy lopták.</p>
<p>– Hát miért csináltál olyan nagy zajt semmiért? még az a drumo
levág, hire lesz a városban.</p>
<p>– Azt te nem érted. Nekem kellett ez a zaj. Mentül nagyobb hire
lesz, annál jobb; magam is úgy akarom. De te nem értesz hozzá.</p>
<p>S ezzel kiszólt az ajtón:</p>
<p>– Simon!</p>
<p>Egy még minden eddig előfordultaknál apróbb egyén lépett be e
hivásra. Úgy látszik, mintha a miniszter szemenszedte volna a
magánál kisebb embereket.</p>
<p>– Ismersz itt valami ügyes lakatost? – Szokása volt a
miniszternek mindenkit tegezni.</p>
<p>– Akárhányat.</p>
<p>– Ne beszélj, szamár! Nekem nem akárhány kell, hanem egy
bizonyos. Ha lehet néma, de mindenesetre olyan, a kinek senki sem
hisz és a kit kevesen ismerjenek. Eredj, mindjárt visszajöjj.</p>
<p>A küldött igen alázatosan betette az ajtót s eltávozott.
<span class="pagenum"><a name="Page_282" id=
"Page_282">-282-</a></span></p>
<p>Az előszoba is megüresült. A miniszter bezárta az ajtókat s
egyedül maradtak.</p>
<p>A miniszter úr sebesen járt alá s fel, mintha a világon minden
attól függne, hogy ő meg ne állapodjék, a pecsétőr pedig
végigfeküdt a pamlagon és ásítozott.</p>
<p>– Öcsém – szólala fel hirtelen megfordulva a sarkán a miniszter
s a homlokát összeránczolva. – Öcsém, igen rosszul állunk.</p>
<p>– Tudom, – sóhajta fel a pecsétőr.</p>
<p>– Seregeinkről azt sem tudjuk, hogy hol vannak? Az osztrák
hadcsapatok körös-körül álltak bennünket, a messzebb távolság
tizenkettő, a legközelebb hat mérföld. A magunk katonái szidnak
bennünket, az ellenéi fenyegetnek. Elől tűz, hátul víz. Huszonnégy
óránál tovább itt nem maradhatunk.</p>
<p>– Rettenetes! – és nem lehet valamerre menekülni?</p>
<p>– Tán nem azon gondolkodozom éjjel-nappal?</p>
<p>– Tán álruhában. Én mint hentes, te mint puskamüves?</p>
<p>– Nem ér semmit, hiszen nem értek a puskához.</p>
<p>– De hát nem gondoltál valamit?</p>
<p>– Azt hiszed? Nézz ide. Mindenféle útlevelek, csak be kell
tölteni.</p>
<p>– Ah! ez pompás, ez nagyon derék, mit kellene bele irni?</p>
<p>– Ne törd rajta a fejedet. Magam ékszerárus leszek, te pedig a
segédem.</p>
<p>– Ahoz ékszerek kellenének, gyémántok s több aféle.</p>
<p>– Bizony simplex ember vagy te édes öcsém, nem látod itt ezeket
a ládákat?</p>
<p>Az alcovenben három különböző nagyságú láda volt egymás mellé
elhelyezve. Iszonyú vaspántos és rézczirádás ládák. Két-három nehéz
lakat lógott rajtok elől, fölül mindenféle czifraság alá rejtett
vexir-zárak és mind hatrendbeli pecséttel biztosítva. <span class=
"pagenum"><a name="Page_283" id="Page_283">-283-</a></span></p>
<p>– Most értelek, – szólt felszökve fektéből a pecsétőr, – hisz
ezek úgy is res nullius.</p>
<p>– Törődöm is én azzal! most nálam vannak, s ha holnapután
Törökországba találok velök menni, szeretném tudni, hogy ki kéri
tőlem számon?</p>
<p>– De hisz e végett kár volt lakatosért küldeni, vannak nekem
ditricheim, értek is egy kicsinyt az ilyesmihez.</p>
<p>– S tüstént előkeresett nehány girbe-gurba eszközt, s a
pecséteket pietástalanul letépve, sok ügygyel-bajjal és nyögéssel
valamennyi zárát és lakatját felnyitotta a a kérdéses ládáknak,
melyeket azután a miniszter úrral két fülénél fogva megragadva per
Pausch und Bogen kitálaltak a legszélesebb asztalra. Sok egy és más
szétgurult az ágyak és szekrények alá, miket másnap a szobaseprő
megtalált és megtakarított.</p>
<p>A csodálat «ah»-ja röppent el a pecsétőr ajkairól e kincsek
látásán.</p>
<p>Nehéz massiv aranyláncok, ragyogó drágakövekkel rakva, nehéz
arany serlegek, ritka antik ékszerek, pompás szelenczék egyetlen
darab drágakőből faragva, remek faragványú szoborművek, mind mind
tömör aranyból és ezüstből, nagybecsü órák, fölséges boglárok,
annyira rakottak drágakövekkel, hogy izzani látszának a gyertyák
világában, és a töméntelen gyürük, mellkövek, az izlés minden
választásainak eleget tevők. Minden, mit egy aristocratikus
fényvágyó olygarcha család kincsben és pompában századokon át
passionate összeszerze.</p>
<p>– Ah! mi kár, hogy mindezt el nem vihetjük!</p>
<p>– Mind semmi ez. Ez mind itt marad. Csak terhünkre volna. Én
csupán egy kis fekete bársony aranynyomatú futrált keresek, te
választhatsz belőle magadnak, a mi tetszik.</p>
<p>Dúltak a kincsek között.</p>
<p>Millió szikrát hányva hevertek azok előttük az asztalon
szétszórva, mintha ugyanannyi szem nézett volna rájok szótlan
szemrehányással. <span class="pagenum"><a name="Page_284" id=
"Page_284">-284-</a></span></p>
<p>– Itt egy chrysopras ékszer. – Igen nehéz. – Legalább a köveket
szedjük ki belőle. – Emitt nehány nagybecsü gyűrű. – Hát ez
micsoda? – «Fövény a Saharából.» – Szórd a szemétre. – Itt ismét
egy gyönyörü numismaticus gyüjtemény. – Tedd félre. Holnap
kifizetjük vele a bureauszemélyzetet. – Hát ez? «Nevezetes férfiak
kézvonásai», vesd a kandallóba. – Hát ez a gyémántos kard? – Ki
vinne kardot magával. A gyémántok eljöhetnek belőle. – És így
tovább. Minden darabból volt valami elszakasztható, elvihető. Az
arany lánczokról letépettek a boglárok, az ékszerekről a gyöngyök,
a gyűrűkből a pompás faragványú camaéák, a boglárokból a ritka
nagyságú turquisek, minden, a mi csak kis helyet és nagy értéket
igényelt.</p>
<p>De a fekete bársony, aranynyomatú tok nem akart előjönni.</p>
<p>A miniszter arcza elsötétült.</p>
<p>– Megjárnám, ha valaki megelőzött volna.</p>
<p>Elővették a másik ládát. Az elébbibe visszaseperték a megvámolt
tartalmat s amazt szinte kiüríték az asztalra.</p>
<p>– Jól van! – kiálta lázas örömmel a miniszter, egy tekintettel
kiismerve a sok kincs közül az igénytelen külsejü skatulyát. – Ez
az, – szólt remegő kezeibe véve a tokot. – Ez az. Látod?!</p>
<p>A pecsétőr kiváncsian hajlott oda, megtudni az annyira óhajtott
tok tartalmát.</p>
<p>Külön le volt pecsételve egyetlen pecséttel, melyet a
kormányelnök sajátkezüleg nyomott rá.</p>
<p>A miniszter egy perczig tétovázni látszék, valjon fölmerje-e
szakitani azon pecsétet is? s remegve nézett maga elé.</p>
<p>– Nos, nyisd fel hát, mi van benne?</p>
<p>– Nézd, a kormányelnök pecsétje van rajta.</p>
<p>– Törd fel, holnap nem leszünk itt.</p>
<p>S a következő perczben nyitva volt az etuis. <span class=
"pagenum"><a name="Page_285" id="Page_285">-285-</a></span></p>
<p>Mintha a szivárvány szállna le kristályalakban!</p>
<p>Nyolcz solitair gyémántgomb. Akkorák, mint egy mogyoró, mikből
millió sugara lövelt szét a prismaticus szineknek. Vakító, kábító
kincsek, miknek mindegyike egy-egy uradalommal fölér. Mikről
azoknak egykori viselője minden diszmenetek alkalmával oly kitünő,
oly nevezetes volt.</p>
<p>Némán, elvarázsolva bámult a két férfi a kincsre, midőn a külső
szobában léptek hallatszának s mintha nyitná valaki kívülről a zárt
ajtót.</p>
<p>– Ki az! – kiáltá mindkettő ijedten, halálra sápadva. Az irnok
volt, kit lakatosért küldtek.</p>
<p>– Mit akarsz?</p>
<p>– A lakatost hoztam. Engedelmet kérek.</p>
<p>– Ugy! – S ekkor nagy hirtelenséggel összetakarítottak mindent a
ládákba, azokat helyökre tették. Az érkezett lakatosnak nem volt
egyéb dolga, mint a ládákat ujra bezárni, mely után azokat a
miniszter ad terrorem populi a rendőrség hivatalos pecsétjével ujra
biztosította.</p>
<p>A lakatosnak meg kellett vallani becsületes nevét s az irnoknak
bizonyítványt adni róla, miszerint nemes Kánya Antal lakatos
majszter uram ez s ez napon az éjnek ezen s ezen órájában a
rendőrminiszternél három ládát bezárolt. Mely teketóriák Kánya
Antal uramat ugy megijesztették, miszerint az egész eseményről még
a feleségének sem mert egy szót is szólni.</p>
<p>– Hát ezzel a fiuval mit tegyünk? – kérdé suttogva a pecsétőr az
irnokra czélozva.</p>
<p>– Ne törődj vele. Elküldöm Pestre iratokkal, mikért bizonyosan
főbelövik. Jojczakát.</p>
<p>A pecsétőr eltávozott.</p>
<p>– Simon! – szólítá a fiút a miniszter. – Végy egy szekeret
magadnak. Még ez órában Pestre fogsz indulni. Ezen iratokat viszed
oda, a hová czímezve vannak. Egy perczet se késsél. Minden minuta
egy <span class="pagenum"><a name="Page_286" id=
"Page_286">-286-</a></span> század a nemzet életére nézve. Itt ezer
pengő utiköltségül: siess…</p>
<p>A fiu elment. A miniszter lefeküdt. Késő éj volt az idő.</p>
<p>A toronyőrök rekedten kiabálták a három órát éjfél után.</p>
<p>Minden jó lélek dicséri az urat.</p>
<p>És másnap az országgyülésen kemény perempterius törvény hozatott
azon képviselők ellen, kik a forradalom ügyében nem bízva,
eltávoztak, vagy meg sem jelentek.</p>
<p>A törvényjavaslat a rendőrminiszter úrtól jött.</p>
<p>És tartatott nagy dictió azon gyávák ellen, kik minden leverő
hirre a megbékűlésről, vagy megfutamodásról gondolkodnak.</p>
<p>A dictiót a rendőrminiszter úr tartotta.</p>
<p>És adatott ki veresbetüs placat, melyben azok, kik a magyar
bankjegyet az osztráknál alább becsülik, bitófával
fenyegettetnek.</p>
<p>E placatot a rendőrminiszter úr adta ki.</p>
<p>És végre iratott egy catói vezérczikk egy olvasatlan hirlapba
azon alávaló könnyelmű emberekről, kik a haza ily szomoru napjaiban
nem átallanak a kártyaasztal mellett éjeket tölteni.</p>
<p>A czikket a rendőrminiszter úr irta.</p>
<p>El e rút képektől! Keressünk szebbeket. Menjünk a
csatamezőre.</p>
<p>Emelkedjél föl lélek, rázd le az undort magadról, mit az önzés,
a lelketlenség, az álarczos bűn látása gerjeszte benned, jer, láss
vért, láss halált, láss könnyeket és vigasztalódjál.</p>
<p>Nézd amott tul a Királyhágón azt a kis, ifju, hős sereget.</p>
<p>Ruhája nincs, de van dicsősége. Hazája alig ad neki mindennapi
kenyeret s ő mégis mindennap vért ad hazájának s véren vett
diadalt.</p>
<p>Nézd azt a kis őszhaju, őszszakállu embert, mint áll ott a
golyózápor közepett, mint ragyog arcza, ha kis seregét éljenezni
hallja a golyók süvöltéseire. <span class="pagenum"><a name=
"Page_287" id="Page_287">-287-</a></span></p>
<p>Csak egy szót tud magyarul. E szó «előre.» Serege mindig megérti
őt.</p>
<p>Három sebhely van most is rajta, de a halál kerülni látszik őt,
vagy nem tudja megtalálni.</p>
<p>Nézd azt a fiatal hőst. Kiáll serege elé. Buzdítva szól hozzá. A
legelső golyó őt éri, leesik lováról, vére festi a földet. Özvegye
szép és fiatal szive megszakad, de nem siratja a hőst, nem siratja,
hisz halála dicső volt.</p>
<p>Nézz amoda. Ott is egy hős esik el. Nem egy seb, tiz érte
egyszerre. Ellene is becsüli a hőst. Bekötik sebeit, ápolják,
mondják neki: hogy a csata elveszett s ő letépi sebei kötelékeit és
hagyja folyni vérét, hagyja jönni halálát, mert a csata
elveszett.</p>
<p>Láss ott egy hidat. Két ezer ember áll előtte és védi, tul rajta
iszonyú erővel egy ostromló sereg. Nézz oda ismét. Már alig vannak
ezeren. Ugy-e nem futott el egy is! Elestek. Mire az éjszaka eljön,
ezernek csak fele marad ott, de helyéről meg nem mozdul egy
sem.</p>
<p>Nézz végig a Tisza mentén. Látod ama piros kis vonalt. Mily
sebesen halad előre. Egy csapat ifju az, kik piros föveget viselnek
fejükön. Micsoda tűz az, melynek szembe mennek? Ágyúk azok. Hallod
ropogásaikat. Látod mennyien hullanak el belőle. De látsz-e elfutni
csak egyet is? Most oda értek. Az ágyúdörgés elhal.</p>
<p>Menj tovább. Láss ott a Duna közepén egy várost. Le van égve a
porig. Lakói a föld alá, a kriptákba rejtőztek. Ezerei a
tűzgolyóknak repülnek bele minden oldalról földrengető dörgéssel
ijesztgetve a levegőket. A városban éhség, nyomor, fagy dühöng. Nem
tudja senki, a halállal hol találkozik? De látsz e egyet is, ki
megszöknék onnan? Tűrnek, szenvednek és nem panaszkodnak.</p>
<p>Látod amott azt a vezért. Csákójához emelt kézzel seregét
megesketi, hogy nem fog elfutni a csatatérről, s midőn a halál
zápora ömlik, egy kiáltás, mely túldörgi <span class=
"pagenum"><a name="Page_288" id="Page_288">-288-</a></span> az
ágyuvihart, egy kiáltás, mely azt mondja: «Emlékezzél esküdre!»
megfordítja a csata sorsát. Fele elhull a seregnek, de a másik fele
győz.</p>
<p>És mindenütt, merre nézesz, nehéz csatákat látsz. Csatát a Tisza
jegén, véres harczot a folyam pánczélozott hátán, csatát a sziklás
hegytetőkön, csatát sánczok, várfalak közt, városok utczáiban,
vértől vörösre festett vizek partjainál, égő falvak éji lángja
mellett…</p>
<p>Az áldozat panasztalan. A dicsőség nem kérkedik. De panaszszal
van tele szája a gyávaságnak s fizetést kér a tolvaj.</p>
<p>A katonák rongyosak, véresek és lelkesültek…</p>
<p>A diplomata jól érzi magát. Neki nincs lelke…</p>
<p>A katonának egy gondolatja van, a dicsőség! ha meghal, végsohaja
a haza…</p>
<p>A diplomata azt nézi, merre szökjünk?…</p>
<p class="center">*</p>
<p>Debreczenben ezalatt szépen kigömbölyödtek az ábrázatok.</p>
<p>Kik néhány hét előtt futásról, menekülésről elmélkedtek, most
egyébről sem akartak hallani, mint háboruról, melynek sohasem lesz
vége.</p>
<p>Az apró emberek egy-egy roppant vörös tollal toldták ki fejüket,
hogy kilátszassanak a tömeg közül, a miniszternek és öcscsének még
ez sem volt elég. Nekik egészen vörös kalapot kellett hordani, hogy
tudhassa mindenki, miként ők nem félnek a vértől.</p>
<p>Meg lehete tudni, hogy mikor lesz a csata? Aznap rendesen teli
volt aranyos tiszt urakkal a város, kik jól megőrzék a haza számára
becses életüket, mig a honvéd olcsó életével adózott a síkon.</p>
<p>Ah! Az mennyei élet volt.</p>
<p>Az ember kilencz óráig igen, igen nyugodtan aludt.</p>
<p>Az ember, ha hadi futár volt, vagy ministerialis hivatalnok,
<span class="pagenum"><a name="Page_289" id=
"Page_289">-289-</a></span> tartott igen csinos társalkodónőket,
kik a státus költségén utaztak vele mindenüvé.</p>
<p>Tiz órakor elment az ember a collegiumba, ott hallott iszonyú
szép dictiókat, ordithatott a montagnardoknak, a mennyit tetszett,
lepisszeghette, leröföghette az aggodalmaikat kifejezni merész
táblabirákat, és coquettirozhatott a város karzati szépeivel.</p>
<p>Azután elmehetett az ember a nagy erdőre, járhatott térdig a
sárban és találkozhatott mindenféle ismerősökkel, kik mindig tele
voltak szebbnél-szebb ujságokkal.</p>
<p>Délután leülhetett az ember kártyázni, elveszthette az utolsó
garasát, másnap elküldette magát futárnak és harmadnap ismét úr
volt.</p>
<p>Elmehetett az ember az egyenlőségi clubba, ott halálra
nevethette magát, melyért aztán másnap kárpótlásul a Közlönyből
halálra unhatta magát.</p>
<p>S ha néha napfényes idő volt, láthatta az ember ama minden
gyönyörüséget felülmuló látványt, mint lovagol a miniszter egy
babos lovon, az ő pecsétőre kiséretében.</p>
<p>Oly kecsesen, oly possierlich vette ki magát azon a roppant
tátoson, hogy az ember semmit sem kivánt egyszerre egyebet, mint
hogy bárcsak tevén látná őt eképen ülni.</p>
<p>– Ugy-e néznek utánam a dámák? – kérdi a miniszter úr
pecsétőrét, mert maga nem mert hátranézni, félt, hogy leesik.</p>
<p>– Az egész világ enchantirozva van általad, csak ne csinálj
púpos hátat.</p>
<p>– Brrrr! Hogy tele fecskendett sárral ez a griff! Hohó ne, hohó
ne! ki hitte volna, hogy még sarat is lássunk Debreczenben? Nem
azért, mintha ritkaság volna, hanem azért, hogy mi itt értük a
sáros hónapokat.</p>
<p>– Az igaz. És milyen jó volt, hogy akkor el nem mentünk. Rögtön
utána másnap jöttek a győzelmi hirek. S mi néhány rongyos
százezerért szinte itt hagytuk pompás, gyönyörű állásunkat.
<span class="pagenum"><a name="Page_290" id=
"Page_290">-290-</a></span></p>
<p>– Az igaz. Nagyon belevesztettünk volna. Azóta két milliónál
több fordult meg a kezemen.</p>
<p>– Mennyi van mindössze kiadva?</p>
<p>– Harminczkét millió hat hónap alatt. Az előbbi hat hónap alatt
csak hat millióra volt szükség.</p>
<p>– Hát számadás mennyiről van?</p>
<p>– Egy batkáról sincs.</p>
<p>– Nem is fognak követelni?</p>
<p>– Kicsoda? Ez a soklábú országgyülés! Mernek is ezek ellenem
szólni! A minap plena sessione mondtam meg nekik: hogy mindnyáját
le fogom guillotinoztatni, egy ugyan azt kérdezte tőlem gúnyosan,
hogy kiket? Mindazokat, a kik félnek tőlem. Az ember elnevette
magát, de én bizonyos vagyok róla, hogy azóta nem tud nyugodtan
aludni.</p>
<p>– Csak az a baj, hogy Debreczenben vagyunk.</p>
<p>– Az bizonyos, hogy nagy baj. Ez a nép oly phlegmaticus, oly
rettenetes józan, hogy épen semmi crawalt sem lehetne vele
indítani. De jussunk csak vissza Pestre! Megvannak még ott az én
embereim, kiket két forint diurnumért láthattál a redout előtt
órákig ordítozni az októberi napokban. Jussunk csak Pestre.</p>
<p>– De hátha elébb belénk kötnének, mint oda jutnánk?</p>
<p>– Gondoltam rá. Az egyenlőségi clubbnak meg van hagyva, hogy
dolgozzék erősen. Nyárynak legközelebb macskazenét adatok, az
ilyesmin leghamarabb megizelíti a pórnép a crawallokat; Kovácsot
elfogatom, mint titkos összeesküvőt, vele az egész békepártot.
Kazinczyt, a Zeykeket, Pálfit, Farkast, azt a rongyos ujságirót
kiutasítom a városból. Ha ez sem segít, beredelem Hetvenit az ő
guerilláival s szétveretem az egész parlamentet.</p>
<p>– Parbleu, ez nem ér semmit, mert meglehet, hogy Hetvenit és a
macskazenéző companiát ez a tréfát nem értő publicum meg találná
botozni s ez csak azon esetre lehetne elővehető, ha valami eclatans
brutaliter támadnának rajtad a gyülésben. De mit teendnél akkor,
<span class="pagenum"><a name="Page_291" id=
"Page_291">-291-</a></span> ha szép lassan, körülkerülgetve, egész
szelidséggel oly téren támadnak meg, hol nem csata, hanem egy
egyszerű dialog, egy nyugodt pertractatio által érheted el
megbukásodat?</p>
<p>– Azt nem merik tenni.</p>
<p>– Lehet, hogy nem merik, de akarják. Ezek a súgó-búgó emberek
főznek valamit s csak az alkalmat lesik, hogy elejthessenek. Félnek
tőled és ez rossz biztosság rád nézve. Sohasem szerettem ezeket az
embereket. Különös ellenszenvem volt mindig a becsületes emberek
ellen. Ezek nem valók politikusoknak. Ezek sohasem azt nézik, hogy
mi hasznos, hanem azt, hogy mi illendő? Jó professorok váltak volna
belőlük.</p>
<p>– Pah, pah! Félnek és van okuk rá.</p>
<p>– De mégis, ha valamit kitudhatnának rád. Teszem föl azt a
ládahistóriát.</p>
<p>– Csitt! Lassabban. Nem tudhatnak ki semmit. Különben
gondolkoztam felőle.</p>
<p>– Simont megint itt láttam.</p>
<p>– Visszahozta az ördög. Ma megint elküldtem, meg sem hagytam
pihenni. Ez, ugy hiszem, utolsó utja lesz. Egyébiránt te
mindenesetre küldd el a feleségedet a lengyelhez. Ijesszen rá
erősen, most tudom, hogy egy fillérje sincs. Sikerülni fog.</p>
<p>Uj lovagok jöttek szembe. A beszéd megszakadt, s nemsokára a
nagy erdő szépei egy csapat gavalléron legeltetheték szemeiket, kik
közül egy ugy ült a lovon, mintha penitencziából tenné.</p>
<p class="center">*</p>
<p>Még az nap este a pecsétőr felesége, – egy kis ravasz furfangos
nő, – fölkereste a lengyelt, kivel ama mulatságos konferenczián
találkozánk, s ki ott oly igénytelen szerepet viselt.</p>
<p>A lengyelnek igen sok gyermeke volt és kevés pénze.</p>
<p>Becsületes ember volt és szegény. <span class="pagenum"><a name=
"Page_292" id="Page_292">-292-</a></span></p>
<p>Az asszonyság ezt jól tudta s épen erre a körülményre volt
szüksége.</p>
<p>– Édes barátom, – szólt a lengyelhez, – helyet sem foglalva
nála, ön emlékezni fog azon estélyre, mikor Laczi véletlenül
fölfedezte, hogy valaki a szekrényéből pénzt lopott el.</p>
<p>– Emlékezem.</p>
<p>– A pénz kétszáz pengő volt.</p>
<p>– Ugy mondta.</p>
<p>– Laczi azt hiszi, hogy ezt a pénzt ön vitte el.</p>
<p>– Asszonyom!</p>
<p>– Nekem azt mondta, hogy ön vitte el.</p>
<p>– Asszonyom, ön és mindenki, a ki valaha ismert, tudhatja: hogy
én szerencsétlen vagyok, de becsületes ember. Senki egy megalázó
tettet nem vethet szememre, Sokszor éheztem, de nem loptam soha.
Esküszöm az Istenre, hogy nem láttam a miniszter pénzét.</p>
<p>– Én elhiszem barátom, de Laczi gyanakszik, és Laczinak ez elég
arra, hogy önt befogassa.</p>
<p>– Engemet? Minden alapos ok nélkül? S ki adott neki erre
hatalmat? Ez nem történik sehol.</p>
<p>– Hjah barátom, itt nem ugy megy, mint másutt. A minap, azaz,
hogy jó minap, ezelőtt hat héttel Laczi Szemerének egy biztosát
csukatta be, csak azért, hogy őtet miniszternek nem titulálta, most
is ott ül és hihetőleg ott fog ülni, mig Szemere érte nem jön.
Tegnapelőtt pedig a tulajdon titoknokát csukatta be, a miért az
Esti Lapokba mert irni.</p>
<p>– De hiszen ez szörnyűség!</p>
<p>– Nem tagadom, hogy az. Én önt sajnálom, önnek gyermekei vannak
és ön nem tudná őket hova tenni, ha fogságra jutna.</p>
<p>A lengyel szemeibe könyek gyülekeztek.</p>
<p>– Minő méltatlanság – minő gyalázat!</p>
<p>– Egy esetben ki tudnám önt menteni, ha tudniillik azt a szint
adnók a dolognak, hogy ön csak tréfás bizalomból <span class=
"pagenum"><a name="Page_293" id="Page_293">-293-</a></span> vette
el azt a pénzt Laczi fiókjából s később visszaadná.</p>
<p>– De nekem asszonyom nincs, nem is volt annyi pénzem régtől
fogva.</p>
<p>– Arról lehetne tenni. Ön irást adhatna magáról, hogy a pénzt
Laczi fiókjából elvéve, azt, mihelyt lehet, neki
visszafizetendi.</p>
<p>– Azt, asszonyom, nem fogom tenni.</p>
<p>– Akkor a pénzt lesz ön kénytelen előteremteni.</p>
<p>– De hol vegyem azt asszonyom?</p>
<p>– Azt én nem tudom. Hanem arról biztosíthatom önt, hogy ha
holnap reggelig vagy a pénzt, vagy az irást nem fogja kézbesíteni
Laczinak s az egészet bizalmas tréfára nem igyekszik fordítani,
délre a börtönbe kerül.</p>
<p>– Rajta leszek, asszonyom.</p>
<p>– Isten önnel.</p>
<p>Az asszonyság eltávozott, a lengyelt egyedül hagyva síró
gyermekeivel.</p>
<p class="center">*</p>
<p>Másnap reggel a miniszternél látjuk az asszonyságot. A miniszter
még negligéeben volt.</p>
<p>– Voltam a lengyelnél – mondá, – az ember sírt, megijedt nagyon.
Igen fél az elfogatástól. Egy óra mulva itt lesz. Pénze nincs,
kénytelen lesz irást adni magáról, hogy az ön pénzét elvitte.</p>
<p>– Igen jól van. S azzal rögtön küldöm őt Galiczia szélére oly
megbizással, mely miatt kénytelen lesz magát rejtve tartani.
Mihelyt távol lesz, előlépek az irattal, nagy zajt ütök, hogy az én
emberem megszökött és engem meglopott. Az a bizalmasság, melylyel
házamhoz ki- és bejárt, valamint saját elismerése tökéletesen
valószinűvé teendik a mesét. A ki nem hiszi, azt hazaárulónak
kiáltjuk s veszve van. A feltörött ládák neki fognak
beszámíttatni.</p>
<p>A miniszter úr tovább is igen kedélyesen mulatott <span class=
"pagenum"><a name="Page_294" id="Page_294">-294-</a></span> a
fentisztelt hölgygyel, de a mi inkább tartozván a romantica, mint a
historia köréhez, hallgatunk róla, mig egy férfias koczogtatás az
ajtón ismét historicummá teszi az elbeszélést.</p>
<p>A lengyel volt, a ki belépett.</p>
<p>A miniszter úr nem tudta milyen arczot csináljon egyhirtelen,
bár azt már hetek óta betanulá, de a lengyel komoly arcza kissé
zavarba találta hozni.</p>
<p>– Uram, – szólt a lengyel hidegen, – ön rám gyanakszik, hogy
kétszáz forintját elvivém s fenyeget, hogy megbecstelenít, ha
vissza nem adom.</p>
<p>– Nem, nem öcsém – vága közbe confidens hangon a miniszter, –
látod, nem értesz, az a pénz nem volt az enyém, nekem arról
számolnom kell. Én tudom, hogy te azt most vissza nem adhatod…</p>
<p>– Kérem, – vágott közbe a lengyel, az asszonyságot észrevéve, –
e párbeszéd nem igényel tanukat.</p>
<p>A miniszter intett az asszonyságnak s az félre vonult az
előszobába, az ajtót félig nyitva hagyva. Ez szokás volt e
háznál.</p>
<p>A lengyel hideg vérrel becsukta az ajtót s közellépett a
miniszterhez.</p>
<p>– Uram. Ön igen jól látszik tudni, hogy a szegényt mindenkinek
és a hatalmasnak mindenkit szabad bántani.</p>
<p>– Ne tüzelj öcsém, ne tüzelj! Hisz nem akarlak én megenni.
Elhiheted, hogy iratoddal én vissza nem élek, csupán a magam
igazolására akarom azt felhozni, a legbizalmasabb privát
conferentiában. Csak néhány sor elismerés, azontul ne legyen semmi
gondod. Már el is van készítve, csak alá kell irnod.</p>
<p>A lengyel, a nélkül, hogy a miniszter szavait feleletre
méltatná, elővette tárczáját s belenyult.</p>
<p>– Ah vagy már el is készítetted? Annál szebb, nem tesz semmit.
Azért jó barátok maradunk.</p>
<p>A lengyel büszke megvetéssel számlált le tárczájából kétszáz
pengőt az asztalra. <span class="pagenum"><a name="Page_295" id=
"Page_295">-295-</a></span></p>
<p>– Itt van a pénz.</p>
<p>A miniszter elhült, elsápadt. Nem tudott mit szólani.</p>
<p>– Itt van, számlálja meg. Nem csaltam-e meg?</p>
<p>– Hogy jutottál hozzá? – dadogá csalatkoztában az ember.</p>
<p>– Nem volna ugyan senkinek gondja rá, de elmondhatom. Eladtam
gyermekeimnek minden ruháját, el megholt nőm jegygyűrűjét; a mi ki
nem telt, azt Dembinszkytől kértem fel kölcsön becsületszóra, s ő
adott, mert tudta, hogy lengyel vagyok, s a lengyel becsület
tiszta. Most tegye el ön e pénzt.</p>
<p>– De én nem igy akartam ezt. Nekem soha sem kellett volna e pént
megadnod, csupán elismerned, hogy elvivéd.</p>
<p>– De nem vittem el! – kiálta a lengyel és szemei szikráztak, –
én hazudni nem fogok. E pénzt nem az adós fizeti hitelezőjének,
hanem a megtámadott utas fizeti az utonállónak váltságul életéért.
Tegye ön el.</p>
<p>– Takarodj! vidd pénzedet, – hadará a miniszter, – kinek jó
vastag bőre volt sértések elszivelésére, s a pénzt a lengyel
markába nyomta vissza. Elmehetsz!</p>
<p>– El fogja ön venni? Vagy azt várja, hogy az arczához vágjam? –
ordítá az dühtől elsápadtan.</p>
<p>– Mit jelent ez! – szólt a miniszter visszahökkenve.</p>
<p>– Ez azt jelenti, hogy ilyenkor becsületes ember kardjához nyúl
és megverekszik.</p>
<p>– Ah, barátom, nekem nem elvem a párbaj, ezt már kimondtam az
országgyülésen. A párbaj aristocraticus institutió, és én
testestül-lelkestül democrata vagyok.</p>
<p>A lengyel fogait csikorgatta, minden izmai reszkettek a
boszútól.</p>
<p>– Ön egy – – gyáva!</p>
<p>Magát e kifejezést négyszem közt bizton eltürte volna a
miniszter, de a lengyel oly előkészületeket kezdett tenni ökleivel,
hogy Laczi jónak látta a csengetyű felé retirálni. <span class=
"pagenum"><a name="Page_296" id="Page_296">-296-</a></span></p>
<p>– Most elfogathat ön, de tudja meg, hogy Dembinszkynek
elmondtam, mire kell nekem e pénz.</p>
<p>A miniszter mérgesen harapott ajkaiba, s ujjaival hosszú
szakállát borzolá.</p>
<p>– Itt van, – szólt a lengyel, – a pénzt a törpe lábaihoz vetve.
Szedje fel ön! S egy tekintetre sem méltatva többet a
kormányférfiút, eltávozott, valamennyi szobaajtót úgy csapkodva be
maga után, hogy a ház rengett bele.</p>
<p>– Tervünk füstbe ment, – szólt az asszonyság belépve a szobába,
hol a miniszter lehető legnagyobb léptekkel nyargalt fel s alá.</p>
<p>– Beszélt tán kegyed vele?</p>
<p>– Megállítottam. Hallani sem akart engesztelődésről. Azt mondja,
visszamegy Lengyelországba, ott legalább becsületes ellenség teszi
fogságra politicai vétekért, mig itt hóhérszerepre jutott
kalandorok üldözik oly vétekért, melynek gyanuja is megölő.</p>
<p>– Ki hinné, hogy ezek a lengyelek mind oly borzasztó dölyfösek.
És épen ez? oly földhöz ragadtnak látszott. Semmit sem lehet velök
ostoba kevélységök miatt kivinni.</p>
<p>– Más tervet kell kigondolnunk.</p>
<p>– Már készen vagyok vele.</p>
<p>– Halljuk.</p>
<p>– Az egész Zichy-féle ingóságokat elárvereltetem, így nem tudják
meg, mi hiányzik belőle? és jogot nyerek a pecsétek
feltörésére.</p>
<p>– De hátha a táblabirák beleszólnak?</p>
<p>– Letorkolom őket. Ich kenne meine Pappenheimer. A ládák uj
felbontása saját hivatalnokaim előtt megy végbe, s azok, ha kell,
olyan visum repertumot adnak róla, a milyet dictálok nekik.</p>
<p>– Ezt még sem tanácsolnám. Azok ott a szegletházban erősen
fujják ön ellen a követ. Félő, hogy az árverés által gyanut kapnak.
Hiba lesz, önnek fegyvert adni ellenei kezébe. <span class=
"pagenum"><a name="Page_297" id="Page_297">-297-</a></span></p>
<p>– A gyülésen letorkolom őket, ha pedig lapban támadnak meg,
betiltom lapjukat.</p>
<p>– Én nem mernék hozzá fogni.</p>
<p>– Mert nem ismeri őket úgy mint én.</p>
<p>– Mert jobban ismerem őket, mint ön.</p>
<p class="center">*</p>
<p>Másnap meglehetős kurta placatok hirdeték, hogy a rendőrség
szállásán a Zichy-féle holmik árvereztetni fognak.</p>
<p>Az emberek a falra s onnan egymásra bámultak, mindenki
kérdezett, senki sem felelt.</p>
<p>Várták az országgyülést, reménylve, hogy ott fel fog
világosíttatni e váratlan dobraütés; melynek okát senki sem
tudja.</p>
<p>Ugy történt.</p>
<p>A reggeli ülésben több képviselő fenkölt méltatlankodással
szólalt fel, világosítást kérve ez ügyben a bizottmánytól.</p>
<p>Elmondák, hogy ez árverés törvénytelen. A megöltnek törvényes
itélete nincs, vagyonait elfoglalni senkinek nem volt joga, mig
rendes processusa le nem foly, akkor is gyermekei részét elébb el
kell abból különözni, mielőtt valaki rá tehetné kezét.</p>
<p>Elmondák, hogy ez árverés oktalan. Aranyat és ezüstöt elprédálni
ilyen időben kétséges papirosokért esztelenség, midőn ugyanolyan
papirosokat harminczkét nyomda ingyen készít a kormánynak.</p>
<p>Elmondák, hogy ez árverés rendetlen. Ez nem tartozik a
rendőrminiszterium köréhez, hanem a pénzügyminiszteriuméhoz.</p>
<p>Elmondák, hogy ez árverés nemtelen. Máskor az elitélt köntösein
a hóhérlegények osztoztak s most egy országgyülés fogja-e azokat
elkótyavetyélni?</p>
<p>A szónokok határozottan, becsületesen beszéltek, látszott
rajtuk, hogy érzik, miként fejükkel játszanak, de <span class=
"pagenum"><a name="Page_298" id="Page_298">-298-</a></span> azért
is, hogy végtére le akarják rázni onnan az oda ült hydrát.</p>
<p>A miniszter valamennyi beszéd alatt folyvást mosolygott, és
billegette a fejét, mint egy gypsz pagódli s minden nyomósabb
kifakadásra egy-egy «hm, hm, – ej, ej, – lám, lám» interjectióval
válaszolt.</p>
<p>Végre fölkelt ülőhelyéből s miután magáról először egy piros
gallérú szürke köpönyeget, azután egy felső s végre egy alsó
kabátot levetett, elkezde dictiózni.</p>
<p>Elmondá, hogy ő a kormányzónak legbenső barátja és hogy ő a
respublicát a legtökéletesebb alkotmányformának tartja, s hogy ő
mennyit küzdött már a szabadságért, s mennyit fog még érte küzdeni,
hogy ő Debreczen várost mennyire tiszteli, azt milyen strategice
nevezetes pontnak tartja, mint fogja egykor körülsánczoltatni. Hogy
ő a fiatalságnak mekkora barátja, hogy a haza üdvét egyedül azoktól
várja. Hogy a ráczok milyen kegyetlen ellenségei a magyarnak, és
hogy Perczel hogy fogja őket megenni. Hogy ő az országgyülésnek
milyen imádója in solidum, néhányak kivételével, mely néhányak
szüntelen azon törekednek, hogy a hazát elárulják, hogy bármi áron
kibéküljenek, hogy a hadsereget eladják, hogy Debreczenből
elszökjenek, hogy Olmüczbe levelezzenek és a kormányzót
kisebbítsék, a ki ő neki legbenső barátja elannyira, hogy a ki őt
megbántja, az a kormányzót bántja és így az egész hazát bántja, a
miből természetesen következik: hogy a kik az ő ellenségei, azok
ellenségei a hazának, azok hazaárulók, azokat le kell nyakazni. A
mi végre a kérdéses tárgyat illeti, tudatja az országgyüléssel azon
jogkifejezést, miszerint a «res servando non servabiles» (tartva
nem tartható dolgok) azoknak gondviselője által bármikor
eladathatók.</p>
<p>«Éljen! éljen. Vivat!» hangzott mindenfelől; ordított mindenki
mindenféle tónusból és nyelvből, tán koszorút is hánytak a
szónokra, ki most egyenként ismét felszedé <span class=
"pagenum"><a name="Page_299" id="Page_299">-299-</a></span> leszórt
öltönyeit s fejével billegett, mint egy gypszpagódli.</p>
<p>Az interpellans képviselők ugyancsak szerencséseknek tarthaták
magukat, hogy a második emeletről az ablakon fejtetőre le nem
hajigáltattak.</p>
<p>Mi pedig ezuttal megtanulhattuk, hogy az arany és ezüst bizonyos
fajta emberek kezeiben el nem tartható portéka.</p>
<p>«Res servando non servabiles.» Mint a miniszter úr bevallá.</p>
<p class="center">*</p>
<p>Utban voltam. Karczagon, míg lovakat váltottak, betértem a
vendéglőbe, midőn unatkozásaimból szörnyű zaj riaszta fel.
Kocsizörgés, kardzörgés, ajtózörgés, káromkodás és tudja a jó ég mi
mindenféle emberhalált jelentő hangok nem.</p>
<p>Már resignálva voltam arra a gondolatra, hogy vasasnémetek
rohanták meg a várost, midőn felpattan az ajtó s belép rajta egy
rettenetes apró ember, egy rettenetes nagy szál karddal az oldalán
s világverő lármával szidja a kellnereket, marqueureket,
vendégfogadósokat és mindenféle szolgálattevő lelkeket Karczag
városában, a miért őt kész ebédre nem várták reggeli tiz
órakor.</p>
<p>– Én futár vagyok! Egy futárral így bánni hazaárulás. Én önöket
feljelentem, én önöket leguillotinoztatom. A haza megszabadítóival
így bánni!</p>
<p>A korcsmáros végre nagy alázatosan jelenté a haragos úrnak, hogy
egyszeriben készen lesz egy egész pulyka.</p>
<p>– Meg két font rostélyos! – vága közbe a haza egyik
megszabadítója.</p>
<p>– Igenis és egy fél kuglihupf.</p>
<p>– Ha egész volna, jobb volna.</p>
<p>– Lehetne tán addig valami omelettet készíteni.</p>
<p>– Három adagot. Bátran.</p>
<p>A korcsmáros nézte: hogy maga van-e ez az ember, vagy még vár
valakit? <span class="pagenum"><a name="Page_300" id=
"Page_300">-300-</a></span></p>
<p>– Most kaptunk friss kecsegéket a Tiszából – szólt kétkedve a
korcsmáros.</p>
<p>– Igen? Abból is öt fontot halászlével. S kerítsen egyúttal
valami finom konfectet. Nini, – kiálta a távozó korcsmáros után, –
ott künn egy nyúlat láttam lógni, azt pörkölje meg.</p>
<p>– De könyörgöm, az sokáig fog tartani s a lovak már itt
vannak.</p>
<p>– Én parancsolok, ön engedelmeskedik! Addig is hozzon ide két
palaczk Madeirát. Sietve!</p>
<p>A korcsmáros szaladt, az apró férfi pedig hátra tett két kézzel
büszkén sétált fel s alá a hosszú szobában véghetetlen sokat tartva
arra, hogy kardjával mentül nagyobb zajt csináljon.</p>
<p>A bor megjött, a kis bőrben lakó nagy férfi csaknem az orrom alá
tette a czifra palaczkokat, s mikor töltött belőle, rám nézett,
mintha mondta volna: láttál-e már olyan embert, a ki Madeirát
iszik? Pedig jobb lett volna, ha a korcsmárosra nézett volna
ilyenforma kérdéssel: láttál-e már olyan embert, a ki megiszsza a
czukorral és spiritussal kófernyált kerti vinkót, Madeira
képében?</p>
<p>Az ember oly impertinens volt, hogy lehetetlen volt bele nem
kötnöm.</p>
<p>Pro primo a kalapjáról akkora vörös toll lógott le, hogy az
ajtót sohasem csukhatta be maga után, a nélkül, hogy azt oda ne
csukta volna. A kardját valaha akkor csinálták, mikor két kézre
szokták fogni a pallost, akkor sem az ő számára. Csizmái hónaljig
értek, miket sarkantyúk diszesítének, minőket a hochselige Ritter
Fridolin viselhetett. Tulipiros bársony mellényének mindenik
zsebéből egy-egy nehéz aranyláncz csüngött ki s humoristice kötött
shawlja csokrából nagy patheticus vatermörderek meredtek elő,
különösen kedves ellentétben a rendkívül czirmos ritka szakállu
mongol ábrázathoz.</p>
<p>Mondom, hogy bele kellett kötnöm. <span class="pagenum"><a name=
"Page_301" id="Page_301">-301-</a></span></p>
<p>– Ugyan kérem, – szólítám meg, – hová tetszik utazni?</p>
<p>Az ember felém fordítá arczát, végig nézett, lábát előre veté és
szólt kemény, szétmorzsoló hangon.</p>
<p>– Azt ne merje ön kérdeni, tudja ön, mert az statustitok s ezzel
kardja markolatára csapott merészen, mintha azt akarta volna
tudtomra adni, hogy e titkot fegyveres kézzel is kész
megőrzeni.</p>
<p>Azután felemelé poharát és magas leereszkedéssel kihörpenté.</p>
<p>A kerti vinkónak az a jó tulajdonsága van, hogy az ember nem
részegszik meg tőle, hanem megbolondul; kivált ha czukor és
spiritus van közé főzve, tökéletesen; de legkivált akkor, ha az
ember különben is meglehetősen bolond.</p>
<p>Az én futárom is majd így járt.</p>
<p>Az első pohár után mindjárt keresztbe álltak szemei, odajött
hozzám és barátjának nevezett, megszorított a kezemet s kérdezé:
hogy tudom-e, hogy ő miért megy most Pestre?</p>
<p>– Hát Pestre tetszik? Nem tudom miért? Nem is találgatom.</p>
<p>– Tud ön titkot tartani?</p>
<p>– Nem próbáltam. Meglehet.</p>
<p>– Tehát tudja meg, hogy én fontos irományokat viszek itt a
zsebemben. Látja?</p>
<p>– Látom, vigyázzon ön, hogy el ne veszítse.</p>
<p>– Oh attól nem tartok, mert Szolnokon mind valamennyit bevetem a
kályhába, hogy ha elfognak nálam ne kapják. Nem nagy tüzet ad ugyan
ki, de az én hátamat meglehetős borsódzásoktól menti meg. – Szólott
a nagy férfiú tréfásan és ivott.</p>
<p>– De hát ez esetben kár is kegyednek Pestre befáradni, a
depescheit már Szolnokon útbaigazítja.</p>
<p>– Hm. Nem csupán ez irományokkal vagyok küldve. Látja ön a többi
közt ezt a rózsa-szinű levélkét, ez bizonyosan nem statustitok,
ugy-e bár? <span class="pagenum"><a name="Page_302" id=
"Page_302">-302-</a></span></p>
<p>– Ugy gondolom.</p>
<p>– Találja ki, ki küldi e levelet?</p>
<p>– Kis Péter? – nem az. – Nagy Pál? – az sem. – No úgy nem
találom ki, hogy kicsoda?</p>
<p>– Haha! Hát nem ismeri az irást? Hisz ez a miniszter úr
irása.</p>
<p>– Valóban az övé.</p>
<p>– Igen ám, ő ezt egy szép hölgynek küldi. Hanem ez titok.</p>
<p>– Tudom. Bizonyosan valami finom összeesküvés.</p>
<p>– Dehogy az. A miniszter szerelmes. Egy hajfürtét küldi e
levélben ama szép hölgynek. Ezzel kell Pestre bemennem minden héten
egyszer.</p>
<p>– Tehát azért van ő olyan kopaszra lenyírva?</p>
<p>– Azért ám, az a szép hölgy pedig rendesen a kandallóba veti a
levelet olvasatlanul, egyszer már le is dobatott a garádicson,
azóta csak a portásnak kézbesítem, – szólt a nagy férfiú ama kis
compediumban őszintén és ivott.</p>
<p>– De hát visszatérőben nem veszik öntől számon hivatalos
eljárását? – kérdém.</p>
<p>– A status dolgaiban tetteket senki sem, hanem a miniszter úr a
maga levelére annál inkább sürgeti a választ. Én azonban megveszek
Pesten a fodrásztól egy csinos hajfürtöt s válaszul azt hozom neki
vissza, a mit ő rendesen arany medaillonba zárva az inge alatt
visel.</p>
<p>A testileg kicsiny férfiú rettenetesen kezdett ez ötleten
nevetni, jó kedve csupán az által zavartatván meg, hogy a
korcsmáros és pinczérei eljöttek teríteni, mire ő ismét előkelő
minákba kezdte szedni arczát, szidta a pinczéreket, hogy miért
olyan lusták, már egy órája, hogy itt van, még sincs semmi. E
philippica csak azért volt megkezdve, hogy legyen oka a testileg
kicsiny férfiúnak egyik óráját a másik után kihúzni zsebéből,
azokat füléhez tartani, felhuzni, s más egyéb módon fitogtatni.
<span class="pagenum"><a name="Page_303" id=
"Page_303">-303-</a></span></p>
<p>– Szép órák, – mondám.</p>
<p>– Hehö. Elhiszem azt. Egyik nyolcz kőre, másik tizenhatra. Minő
emaille! Zichy-féle mindakettő.</p>
<p>– Igen? Res servando non servabilis?</p>
<p>– Harmincz forintért vettem mind a kettőt, testvérek közt is
megér egy háromszázat. Nem tubákol ön?</p>
<p>E kérdés csak azért vott hozzám intézve, hogy legyen miért egy
gyönyörű burnótszelenczét előhúzni zsebéből, mely egyetlen achatból
faragva, s aranynyal gazdagon befoglalva, egyike lehetett a muzeumi
ritkaságoknak.</p>
<p>– Ez is res servando non servabilis?</p>
<p>– Igen, hat forinton vevém, már igértek értük hatvan aranyat. Ez
a gyűrű is onnan való, de ezt nem vettem. Valóságos opál, ritka
nagyságú, ezt Laczi adta, mikor lakatost hoztam neki, hanem ez
statustitok, ezt, megbocsát ön, de el nem mondhatom.</p>
<p>Hozták az ebédet. A kis férfiú neki ült, magam pedig elmentem
egy helybeli ismerősömet felkeresni. Egy óra mulva vetődtem haza. A
kis férfiú akkor is ott ült, előtte üres tálak és üres poharak. Már
ekkor annyira volt, hogy nem ismert rám.</p>
<p>A korcsmáros számolta az étkek árát, én pedig azt vetettem fel
magamban, hogyha a nagy férfiú ilymódon látna hozzá, mennyi idő
alatt enne meg egy nyolczvan ezer főből álló ellenséges hadsereget
munitio és patrontás nélkül?</p>
<p>Végre kitámolygott a haza egyik megmentője várakozó
furmányosához, köpenyét, kardját, táskáját odabenn felejtve s
azokért egyenként küldözve be a fogadói szolgákat. Mikor elvégre
már fenn ült, még egyszer leizent, hogy hívják ki már azt a részeg
gazember futárt onnan belülről, mert ő nem vár egy perczig sem reá
tovább, s csak miután esküvel bizonyíták neki, hogy a futár ő maga,
resignálta magát jelt adni a kocsisnak az indulhatásra.
<span class="pagenum"><a name="Page_304" id=
"Page_304">-304-</a></span></p>
<p>Percz mulva elnyelte a porfelleg rohanó szekerét. Az ajtóban
álló nénémasszonyok ezer áldást sóhajtának a haza egyik megmentője
után, ki oly sietve rohan és a haza üdvét viszi magával. Isten
veled hőkeblű utazó.</p>
<p>Sit tibi terra levis. Azaz, hogy a szekerednek.</p>
<p class="center">*</p>
<p>Ezenben furcsa dolgok kezdtek történni Debreczennek
városában.</p>
<p>Esténként egy piaczi boltban transparent felirat előtt lehete
látni egy sereg minden szőrű szinű embert, a holott is egy kis fél
ives lapocskát árult egy kis kerekhasú könyvárus jó három
krajczárért igazi pénzben.</p>
<p>E három krajczárért csodadolgokat olvashatott az ember.</p>
<p>Nem volt az előtt semmi szent, még a miniszter úr maga sem. Ki
előtt félelmesen hajolt meg az egész országgyülés, ki imponált a
kormányon, ki parancsolt egész Magyarországnak, azzal egy kis,
tenyérnyi, sajtóhibákkal teljes ujságocska szembe mert állani, hogy
egyet-mást számon kérjen tőle.</p>
<p>Az eset oly hallatlan volt, mint csudálatos.</p>
<p>Hogy egy kis, sajtóhibákkal teljes garasos lap a korlátlan
hatalmú miniszter hajába merjen kapni.</p>
<p>Minden elkövettetett, hogy e botrány megszüntettessék.</p>
<p>Fenyegettetének a lap kihordói, hogy agyonköveztetnek, de e
fenyegetés nem hozathatott teljesedésbe azon csekély okból,
miszerint az ehez megkivántató köveket harmincz mérföldnyiről
kellett volna oda szállítani.</p>
<p>Tartatának egyenlőségi gyülések, miknek resultatuma azon kegyes
óhajtás lőn, hogy bárcsak itt folyna a Duna, hogy azon lap iróit
bele lehetne hajigálni.</p>
<p>More patrio követeltetett a cautio, ugyanakkor, midőn maga a
kormánylap sem tette azt le. Mind hiába, másnap a cautio is
készpénzben le volt téve.</p>
<p>A lap ócsároltatott úton-útfélen sajtóhibái és vádjai
<span class="pagenum"><a name="Page_305" id=
"Page_305">-305-</a></span> miatt. Hasztalan, másnap még több
sajtóhibát s még több vádat hozott a miniszter ellen.</p>
<p>Indíttattak meg ellene hasonló formatumban fogdmeg lapok, a
miniszter úr saját vezetése mellett, hanem az előfizetők nemsokára
instantiát adtak be hozzá, hogy fordíttassa le magyarra, a mit ír,
mert persául nem értenek.</p>
<p>Utoljára nem volt mit tenni egyéb, mint az országgyülés elébe
adni a dolgot s sajtópert kivánni a méltatlan rágalmak ellen.</p>
<p>A szerencsétlen ujság földig gázoltatott. A fekete földig!</p>
<p>És elrendeltetett ellene a szigorú törvényes vizsgálat.</p>
<p>A vizsgálat soká tartott, a sajtóhibás lapocska azzal vádolta a
minisztert, hogy nem bánt tiszta kézzel az ország által reá bízott
vagyonok körül.</p>
<p>A dologság borzasztó volt. A vizsgálat igen sokáig tartott.</p>
<p>A mely nap a vizsgáló bizottmány referálandó volt, már azt előre
tudta mindenki. A karzatok tele voltak uri hölgyekkel, kik már
reggel hat órakor beültek, hogy helyet kapjanak.</p>
<p>Künn a piaczon nézdelték a helyet, hogy hol fogják felállítani
az akasztófát, hány foga lesz annak, hogy minden ujságiró rá
férjen, a ki a minisztert bántotta?</p>
<p>Tulajdonképen csak az volt még a kérdés, hogy vajjon akasztatni
fognak-e azok, vagy guillotinoztatni?</p>
<p>A várva-várt óra végre megérkezett, az ülés megnyittatott.</p>
<p>Jelen voltak a miniszter úr és párthivei, magasan ragyogó
ábrázattal, fenhangon kaczagva, handabandázva és ingerkedve.</p>
<p>Jelen voltak a meggázolt férfiak is, kik mertek a miniszter úr
ellen szólni, meghúzódva, lenézve mindenkitől érdemeik szerint.
Hátraültek szegények és lehúzták fejüket, hogy szemeik ki ne
égjenek a szégyen miatt. <span class="pagenum"><a name="Page_306"
id="Page_306">-306-</a></span></p>
<p>Felállt végre a vizsgáló bizottmány elnöke. Alacsony ősz ember,
becsületes magyar arczczal s elmondva vizsgálatai eredményét,
feszült várakozás közben, előadását azzal rekeszté be: hogy a
megvizsgált holmikon <i>kétségtelen eltulajdonítás nyomai
látszanak</i>.</p>
<p>Az emberek egymásra néztek, össze-vissza hüledezve, hallgatás
lőn, a szúnyogröpülést meg lehete hallani.</p>
<p>Az ősz férfiú azt hitte, hogy nem fejezte ki magát elég
világosan s újólag ismétlé.</p>
<p>– Itt nem vétkes hanyagság, hanem <i>világos lopás</i> kérdése
forog fenn s kezével esetleg-e vagy készakarva? egyenesen a
miniszter felé mutatott.</p>
<p>Az, mintha egy sulyokkal csaptak volna a feje lágyára, hanyatt
esett székében és néhány perczig meg volt halva.</p>
<p>A mint föleszmélt azon vette észre magát, hogy egyszerre tizen
beszélnek hozzá.</p>
<p>A ki csak szóhoz juthatott, válogatva, nem válogatva a szót,
szidta, mocskolta, s legjobban szidták, mocskolták elvbarátai, kik
mindent elkövettek, hogy e tett részeseinek ne látszassanak.</p>
<p>Végre a sok tépés, marczangolás és püfölés után szóhoz juthatott
ő is, de ekkor meg oly furcsákat beszélt össze-vissza, hogy
mindenki elkezdett rá fenhangon kaczagni.</p>
<p>A publicumnak mindegy volt, akárkin történt a scandalum. Látvány
volt elég. A scena váratlanul ugyan, de azért drolatique
végződött.</p>
<p>A miniszter e felvonás alatt tökéletesen pulverizáltatott.</p>
<p>Midőn a teremből eltávozott, az ugyane nap kinevezett főápolónő
nyujtá neki karját támaszul, mire a debreczeni civis azt jegyezte
meg, hogy a főápolónő a legelső massacrirozott sebesültet hivatalos
gondviselés alá veszi.</p>
<p>Látszott tagadhatlanul, hogy e jelenés után az országgyülés
nyakára ült a miniszter úrnak. <span class="pagenum"><a name=
"Page_307" id="Page_307">-307-</a></span></p>
<p>Estig tartott a privát konferenczia a rendőri szálláson ez eset
után s még azon éjjel gyors futár küldetett titkos missióval
Hetveni úrnak utána.</p>
<p class="center">*</p>
<p>Meredek havasok állják körül Abrudbánya városát. Hegy hátán
hegy, mint megőszült óriások, emelkednek szerte hóval fedett ormok,
miknek szakadékain feketésen zöldel a hóban lakó fenyő.</p>
<p>A sziklákon járatlan ösvények vezetnek keresztül-kasul, néhol a
hegyek éles gerinczein futva végig, honnét a ködös mélység fenekét
nem látni, másutt meredeken alig tartó lépcsők viszik tovább a
veszélyes útat mélybe és magasba, a tajtékot verő hegyi patak mély
örvénye fölött egy-egy keresztül döntött fa rávetődő törzse az
átvezető híd. S lenn, lenn a visszhangzó mélységben egy egyenes út
visz két magas sziklafal között, keskenyen, rögösen a
bányavárosig.</p>
<p>Ez úton látjuk haladni Hetveni urat az ő csapatja élén.</p>
<p>A csapat rendetlen, útjában lármáz és verekszik, ruházata a
hány, annyiféle, hanem a tiszt urak, kik világért sem elegyítik
magukat a közkatonaság közé, annál ragyogóbbak, öltözetük piros
prémes zöld dolmány ezüsttel és vörössel, a hol csak lehet,
kihányva. Maga Hetveni úr aranygallért visel.</p>
<p>Csupán egy kis csapat tart szigorú rendet. Vezérük fiatal,
komoly, lelkesült arczú ifjú, maguk a fiúk mind oly érettek, oly
okosak. Tán mindnyájan egy tanoda egykori tanítványai. Sorakozva
mennek, hangot csak lépéseik tactusa ad.</p>
<p>Utánuk ismét ágyúk és ágyúszekerek, mik körül sem tüzér, sem
fedezet.</p>
<p>Hetveni úr meghallá, hogy a magyar kormány a békülni kész
románok lefegyverezésével foglalkozik Abrudbányán, s rögtön sietett
oda hivatlanul, kéretlenül, az alku pontjaiba beavatkozandó.
<span class="pagenum"><a name="Page_308" id=
"Page_308">-308-</a></span></p>
<p>Még eddig a merre járt, a legjámborabb oláhok közt, kik soha a
magyarra egy rossz tekintetet nem vetettek, mindenütt sarczot
vetett a békés falvakra. Tudta, hogy az oláh pórnők arany és ezüst
pénzeket viselnek felfűzve. És gyüjté az aranyat és ezüstöt.</p>
<p>Most úgy hivé, itt az idő Abrudbányára jönni, hol hite szerint
sok aranynak kell lakni, miután az oláhok leteszik a fegyvert.
Azelőtt nem igen volt passiója őket meglátogatni.</p>
<p>A románok nagy része e közben már megadta magát, s fegyvereit a
békekövet kezeibe tevé, ki erős szavakkal igérte nekik a multak
feledését és közbocsánatot, ha ezentúl békében maradnak.</p>
<p>A békülés legszebb folyamában érkezék meg Hetveni úr éhes
csapatjával s saját kincsszomjával s megállítja az
alkudozásokat.</p>
<p>Követelései botrányosak voltak.</p>
<p>Magyar vagyok, nem akarom azokat leirni.</p>
<p>Elég annyit mondanom, hogy azokat saját békekövetünk undorral
utasítá vissza.</p>
<p>A guerillavezér azonban nem volt az az ember, ki szép szavakra
hallgatni szokott.</p>
<p>Fegyvereseit azonnal csatarendbe állítá, bevezette a
fegyverlerakás szinhelyére s a fegyvertelen oláhok közé lövetett
vele.</p>
<p>Ha egy századdal később mondaná el valaki e tényt, azt felelnők
rá, nem, az nem igaz, ily alávaló tett magyartól nem származhatott
soha! De emlékezetünk még nagyon élénk s a mik ez után következtek,
sokkal inkább el vannak terjedve, minthogy valamit el lehetne
belőlük titkolni.</p>
<p>E galád mogrohanásra, mintha a föld okádná ki a harczosokat,
ezrei és ezrei támadtak elő a fegyveres románoknak a körülfekvő
bérczeken, kik gyanusan várták a békülés kimenetelét s még nem
tevék le a fegyvert, s most boszúra lobbanva fogták körül a
guerilla-sereget, <span class="pagenum"><a name="Page_309" id=
"Page_309">-309-</a></span> mint egyetlen jelszóra, kürtök
rivalltak mindenfelé s vérengző ordítás.</p>
<p>A békekövet még csillapítani akarta őket, de azt mint árulót
darabokra tépték s a guerillákat beűzték a városba.</p>
<p>Ha katona lett volna, ha magyar lett volna, utolsó csepp vérig
védte volna a védetlen várost, melyre vészt, pusztulást idéze, de
nyomorú korcs volt a silány s meg sem állapodva futott serege
előtt, meg sem állapodva, hátra sem nézve, hanem karddal vagdalva
azokat, kik előtte akartak szaladni.</p>
<p>Csak egy csapat nem futott el, csak egy csapat állt ki a
fenyegetett város védelmére, a komor, hallgatag ifjú kis
serege.</p>
<p>Kétszer nyomta vissza a százszor nagyobb túlerőt, míg végre az
oláhok elfoglalták ágyúit.</p>
<p>– Ne hagyjuk ágyúinkat fiúk! – kiáltá megvillantva véres kardját
az ifjú s elszántan a küzdő tömegbe rohant. Még egyszer elverte
őket ágyúiról, tért hagytak körüle s csapatja körül a visszaszórt
oláhok, s azután felülről a hegytetőről kövekkel hajigálták őket
agyon.</p>
<p>Igy esett el korunk egyik legszebb tehetsége, kiben oly forró
szív, oly magas észszel volt párosulva, hozzá és seregéhez nem
méltó csatában, ágyúit és becsületét védve.</p>
<p>Ez ifjú hős – Vasvári Pál.</p>
<p>E rövid ellenállás után a felbőszült nép a martalékul vetett
városra rohant.</p>
<p>Mi történt azután? Ne kérdjétek.</p>
<p>Azt tudni nem jó emberi léleknek.</p>
<p>Fátyolt reá, sűrű fátyolt. Beszélnek úgy is eleget a kihulló
könnyek a kihullott vérről.</p>
<p>Hetveni úr 1600 főnyi csapatából – hatvanad magával menekült
meg, a többi a szorosokban agyonköveztetett, anélkül, hogy csak egy
puskalövéssel védhette volna magát. <span class="pagenum"><a name=
"Page_310" id="Page_310">-310-</a></span></p>
<p>Abrudbánya most leégetett lakatlan rom.</p>
<p>Nehány nap mulva felkötött karral részvétgerjesztőleg járt
Debreczen utczáin Hetveni úr papagájszín uniformisában.</p>
<p>És a miniszter úrnak rettenetes rossz kedve volt.<a name=
"FNanchor_32" id="FNanchor_32"></a><a href="#Footnote_32" class=
"fnanchor">32)</a></p>
<p>Ez utóbbi eset nagyon elevenig ható csapás volt a
miniszterre.</p>
<p>Nem ilyen véget szánt ő a gonddal és előnyökkel szervezett
guerilla-csapatnak.</p>
<p>Mint hajdan Napoleon, úgy akart ő megjelenni ezek szuronyai
mögött az ellene támadt országgyülésen, de kegyencze elrontotta a
tervet.</p>
<p>Még egy desperatus kisérletet próbált azután meg az országgyülés
ellen, de az is siralmas eredménynyel végződött.</p>
<p>Lázító czikkeket iratott bérencz lapjaiban saját sanscrit
nyelvén és még sajátabb sansesprit modorában az országgyülés
tekintélye ellen, melyben annak feloszlatását sürgeté, még pedig
rögtöni feloszlatását, nehogy ideje maradjon az ő fejére kimondani
az itéletet.</p>
<p>De pórul járt czikkeivel, mert az országgyülésen megmosdatták
értük és nem törülgették meg utána, a herculesi nemzetőr generalis
pláne oly névvel nevezte őt minden circumscriptio nélkül egész
pereputyjával együtt, hogy e kifejezést az elnök imparlamentárisnak
nyilatkoztatta, de melyet a jelen volt publicum osztatlan
applausussal fogadott.</p>
<p>A czikkiró, hogy mind ezek általi sértetlenségét s egyszersmind
az egész gyülekezet iránti lenézését kitüntesse, a tartott szellemi
püfölések közben felkapaszkodott a gyülterem contignácziós
kathedrájába s onnan kaczagott alá, fejét mindenféle oldalra
billegetve, mint egy gypszpagódli, mindaddig, míg a sértegetett
rendek <span class="pagenum"><a name="Page_311" id=
"Page_311">-311-</a></span> elkezdtek neki mogyorót hajigálni fel,
mint szokás a menageriákban kalitkázott bohókás evetkéknek és
tengeri macskáknak mogyorót hajigálni.</p>
<p>Erre megszégyenlette magát és lekotródott.</p>
<p>Ez történt ápril 12-én.</p>
<p>Másnap ki kelle mondatni az itéletnek a hűtlen miniszter fejére,
kinek letüntetével, a kormányon elhatározó majoritásban maradandott
a békepárt; de másnap és harmadnap egészen más dolgok történtek
Debreczenben, miknek auspiciuma alatt a miniszter gyönyörűen
menekült.</p>
<p>Volt-e e másnapi eseményeknek összeköttetése az előbbiekkel vagy
sem? Miért kellett azoknak közvetlenül másnap bekövetkezniök? Azt
mi nem akarjuk feszegetni, annyi bizonyos, hogy azok megtörténte
után a minisztert a gyémántokért senki kérdőre nem vette.</p>
<p class="center">*</p>
<p>Hová levétek ti napjai a ragyogó dicsőségnek, hová lettél te
hőstettekben gazdag időszak, te hír mámorával ittas év?</p>
<p>Elmultatok, elenyésztetek.</p>
<p>Hová levétek ti hősei az új históriának, kinek neveit két
világrész tanulta kimondani?</p>
<p>Elvesztetek, gyászos, nyomorú halállal, nem a harczmezőnek dicső
halálával.</p>
<p>Hová levétek ti szellemóriások, kik újjá akartátok alkotni a
világot?</p>
<p>Nyögtök lánczok között, vagy futva bujdostok, elhagyva nőt,
gyermekeket, hazát, elhagyva az ősi hajlékot, s elhagyatva örömtől,
reménytől!</p>
<p>Hol vagytok ti thermopilæi hősök, fiai az ifjú hadseregnek!</p>
<p>Idegen tartományokban érdemjel-fosztottan bünhődtök nem
önbünötökért. <span class="pagenum"><a name="Page_312" id=
"Page_312">-312-</a></span></p>
<p>És ti, kik sohasem szerettétek, csak szoptátok a hazát, kik
játszottatok mindennel, a mi szent; ti a szabadság hamis prófétái,
hol vagytok, mint folynak napjaitok?</p>
<p>Farsang van. Mulattok ugy-e bár!</p>
<p class="right"><i>Sajó.</i></p>
<div class="chapter">
<h2>UTÓHANG.</h2>
</div>
<p class="center">(1875.)</p>
<p>Eddig terjednek forradalom alatti irataim, a mik azon években
mind nyomtatásban megjelentek.</p>
<p>Most már csak historiai adalékok számába mennek azok: értelmük,
a korszakkal együtt, mely őket szülte, elenyészett.</p>
<p>A jelen kor a nyugodt alkotás, a békés kifejlődés ærája. A jelen
nemzedék feladata csendes munkával építeni a multak romjai helyébe;
se társadalmi, se politikai forradalom nem létezik ránk nézve.</p>
<p>Ma az ország és a trón érdekei egygyé vannak forrva s egymástól
se külön nem választhatók, se szembe nem állíthatók.</p>
<p>A két birodalom s annak uralkodója egyedüli jó barátjaikat és
biztos szövetségeseiket egymásban ismerték fel. Oktatójuk a
történelem s a tandíj drága volt. Nem fogják azt elfelejteni.</p>
<p>Azon a hangon, melyen 1848/9-ben irtam, nem fog Magyarországon
többé irni senki. Ez meggyőződésem – és imádságom.</p>
<p>«Hang» az már csupán; nem «érzelem» többé. – Akkor az volt.</p>
<p>Még egy történelmi adat feljegyzésével tartozom az olvasónak, ki
e műveimet kegyes volt végig lapozni?</p>
<p>Hogyan lehetett az, hogy a rémuralom, mely a forradalomban
részvételért oly szigorúan osztotta büntetéseit; <span class=
"pagenum"><a name="Page_313" id="Page_313">-313-</a></span> a sajtó
kezelőit nem üldözte soha? Ha igy irt a «békepárt» egyik szóvivője,
hogyan irhattak még azok, a kiknek ez «béke-zsolozsma» volt, s vele
szembe álltak?</p>
<p>Elmondom.</p>
<p>A forradalom bevégezte után egyik közvádló igen is állított fel
saját kategoriát az irók számára is; s harmincznégy magyar irót
jelölt ki, mint a kivégeztetésre érdemeseket; köztük e czikkek
iróját is. Ekkor egy másik közvádló (Kossalkó János) egy
terjedelmes emlékiratot nyujtott be az akkori kormánynak, melyben
történethiven kifejté, hogy a magyar forradalmi irodalom semmi
egyebet nem tett, mint visszhangját adta az akkori közérzületnek:
nem volt az vezetője, csak tolmácsa a forradalomnak.</p>
<p>Ezen emlékirat meggyőző indokolásai folytán lett mellőzve az
egész kategoria az irók részére s a forradalom alatt irt műveiért
még idézve sem lett a kijelölt harmincznégy legemlegetettebb magyar
iró.</p>
<p>Már az 1850-diki vésztörvényszék előtt, alig fél évvel a
forradalom befejezése után; jogelvet képezett az a felfogás, hogy
az 1848/9-diki irodalmi művek csak történelmi adalékoknak
tekintendők.</p>
<p>Nagy része azoknak még abban az évben egy gyüjteményben
reprodukálva is lett s az akkori kormány engedte azt megjelenni,
mint történelmi adathalmazt.</p>
<p>Többre ma sem tartanak jelen műveim igényt: – ennyire ma is.</p>
<p class="center">*</p>
<p>Helyén találom itt még nehány szóval rövid vázlatát adni a
forradalom második éve alatti viszontagságaimnak.</p>
<p>A néphit azt tartja, hogy a mit az ember új év első napján tesz,
azt fogja aztán tenni az egész esztendőben. Ez rajtam beteljesült.
1849. jan. 1-én elkezdtem futni. Ez volt aztán az egész év rende
rám nézve. <span class="pagenum"><a name="Page_314" id=
"Page_314">-314-</a></span></p>
<p>Debreczenből, a mint a magyar seregek Pestre bevonulását
megtudtam, siettem ide haza, s azonnal megkezdtem a Pesti Hirlapot
szerkeszteni; s azonkívül a Debreczenben hagyott Esti Lapoknak
levelezni. Nehány nap mulva családom is követett; de nem soká volt
helybenmaradásunk. Buda ostroma s Pest bombáztatása utolsó napjain
nőm Nyáregyházára küldtem Nyáry Pál rokonomhoz, s nehány nap mulva
magam is utána mentem. Buda bevétele után az Esti Lapok is Pestre
kerültek s akkor aztán két lapot szerkesztettem. Ludassy Mór volt a
segédszerkesztőm. E lapokat nem találom már sehol: azt tudom, hogy
keresztes-háborút hirdettünk az oroszok ellen. Egy este, mikor az
oroszok már Hatvanban voltak, L. M. barátom azzal a hirrel
örvendeztet meg, hogy Ledru Rollin (!) háromszázezer francziával
kötött ki Triestben. – No ha Ledru Rollin még csak Triestben van a
maga háromszázezer francziájával, akkor nekem jó lesz Pestről odább
mennem. Vettem a puskámat, búcsút vettem a családomtul s mentem –
nem tudom hová. Az úton összekerültem Nyáry Pállal. Elfogott s arra
a kérdésemre, hogy mit tegyünk most? megtanított egy tréfás
népdalra, mely így kezdődik: «Szalad a kutya Szeged felé!» Ezentul
Pestmegye tisztikarával utaztam együtt. Kecskeméten közgyülést
tartottunk s megtettük Kecskemétet Pestmegye középpontjának. Három
nap mulva kerestünk neki más középpontot: Vadkertet. És így tovább:
egész Szegedig.</p>
<p>Szegeden a legnagyobb elbúsulás közepett feltaláltam nőmet. Egy
kedves iskolatársam Zabolay István, utánam hozta őt Pestről, messze
kerülve az ellenséges táborok elől. Az újabb vesztett harczok után
ismét futnunk kellett egész Aradig, négyen voltunk együtt: Kőrösy
Sándor hadbiró barátom (most jogtanár Pápán) és feleségeink.</p>
<p>Aradról elindultunk Nyáryval Görgeit keresni. Őt <span class=
"pagenum"><a name="Page_315" id="Page_315">-315-</a></span>
feltalálva, nőm Schodelnéval együtt Gyulára ment Erkel Ferencz
orvostudor testvéréhez, mi vissza a magyar sereggel Aradra. A
temesvári veztett csata után még jelen voltam az ujaradi rövid
ütközetben s aztán mikor mindennek vége volt, ismét egyedül álltam
az utczán.</p>
<p>A gondviselés ismét egy politikai antagonistámat küldte
segélyemre. Kossuthnak egy közeli rokona s titkára Rákóczy, arra az
ötletre jött, hogy ő se ki nem szökik az országból, se meg nem adja
magát; hanem félre teszi magát okosabb időkre; vett szekeret,
lovat, maga felöltözött kocsisnak, engem felvett utasnak,
keresztülhajtott vakmerően az egész szemközt jövő orosz táboron. Az
oroszok meg sem szólítottak bennünket. Igy jutottunk el Gyulára.
Ott nőm egyedül volt, már Schodelné eltávozott. Vele együtt
menekültünk egész a borsodi Bükk rengetegéig; hol egy ismeretlen
völgy rejtett falujában Tardonán Telepi sógora, a derék becsületes
hazafi, Csányi Béni birtokos vendégszerető hajléka fogadott be. Itt
éltem öt hónapig és festegettem. A külvilágról nem tudtam semmit.
Nagy jótétemény volt ez. Csak nőm tudta hollétemet s többször
meglátogatott itt, a rossz hírt elhallgatva előttem. A komáromi
kapitulácziókor Szigligeti testvére honvédőrnagy az én nevemet is
beiratta a kapituláló őrsereg közvitézei közé s nevemre szóló
Geleitscheint hozott nőmnek, ki azt maga hozta el nekem.</p>
<p>A halálbüntetés alól tehát már ki voltam szabadítva. De Pestre
csak később volt tanácsos visszatérnem; akkor is álnév alatt,
álöltözetben, idegen utlevéllel, s hónapokig nem hagyhattam el a
szobát. És így beteljesült rajtam a közmondás, hogy a mit az új
évben tettem, az esztendő utolsó napján végeztem el.</p>
<p>Egyáltalán ez évben annyi gondviselésszerű eset történt velem,
hogy lehetelen theosophistának nem lennem.</p>
<p>Már a 48-iki őszi hónapokban azt izente nekem <span class=
"pagenum"><a name="Page_316" id="Page_316">-316-</a></span>
Pázmándy, hogy engem bizonyosan fel fognak akasztani, ha a magyar
kormány nem; hát az osztrák. S csaknem beteljesült a jóslat – ő
rajta magán, kit háromszor állítottak a bitó alá: kétszer az egyik,
egyszer a másik kormány. S ez rajtam is megtörténhetett volna.</p>
<p>Noha a hőstettek mezejét nem kerestem, mégis minden veszély
utólért, lecsapott mellém és sértetlen hagyott. Pest
bombáztatásakor a lakásom melletti földszinti házat szétvetette a
bomba, hogy két fala kidült; s a Landerer nyomda előtt
szerkesztőségem ablakait zúzták be egy másik darabjai. Az első
halottja a várostromnak mellettem esett el a Dunaparton,
ágyúgolyótól találva, s Szegeden épen akkor, midőn a városházára
mentem útlevelem láttamoztatásáért, repült a légbe a lőporraktár s
az egész tér terítve lett szétszórt tégladarabokkal, míg a légben
ezernyi bomba pattogott szét egyszerre. Engem egy sem talált.</p>
<p>S mikor mindnyájan elbuktunk, mikor jó barátaim nem segíthettek
rajtam többé; akkor védelmemre keltek az ellenségeim, s
megszabadítottak azok.</p>
<p>Ez érthetővé teszi, miért nem tudok többé s miért nem tudnék
többé «úgy» irni, a hogy e kötetben foglaltak vannak irva?</p>
<p>Csöndes ember lett belőlem.</p>
<p class="right"><i>Jókai Mór.</i></p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_317" id=
"Page_317">-317-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>A KIADÓ MEGJEGYZÉSE.</h2>
</div>
<p>E kötet <i>bővített</i> lenyomata «Forradalom alatt írt művek»
1875-iki kiadásának. Ahhoz az anyaghoz, melyet Jókai 1875-ben e
gyüjteménybe fölvett, hozzátettük 1848–49-ben irott műveiből a
következőket:</p>
<p>A «Szomorú idők» cz. töredéket, az <i>Életképek</i> 1848. ápr.
30. számából;</p>
<p>a Pesti Hirlap programmját;</p>
<p>a <i>Közlönyből</i> a XIII., XIV., XVI., XVIII. és XIX. sz.
czikket;</p>
<p>a debreczeni <i>Esti Lapokból</i> a «Politikai schiboleth»,
«Mikor megyünk vissza Pestre», «Windischgrætz dühödik» cz.
czikkeket; ugyane lapból a «Politikai Horoszkop» cz. gyüjteményből
az «Április 14-ike» és «Windischgrætz» cz. czikkeket, a «Levelek
Debreczenbe» cz. gyüjteményből a II., III., IV. és VII. levelet és
a</p>
<p>«Charivari» cz. alatt összefoglalt apróságokból a 4, 5, 6, 7,
10, 11, 13, 18, 21, 22, 23, 24, 28, 32, 39, 40, 45, 48, 49, 61, 62,
63, 64, 101, 102, 103, 104, 105, 113, 114, 115, 116, 117, 118.
számút.</p>
<p>Bár a szerző az 1875-iki kiadásnak e kötetben is változatlanul
közölt Előszavában kijelentette, hogy «mindazt a mi jelen könyvében
az 1848–49-ben irt műveiből benn nem foglaltatik, megsemmisítettnek
nyilvánít» – az itt felsorolt uj anyagnak átolvasása bárkit azonnal
meggyőz arról, hogy úgy históriai, mint irodalmi szempontból igen
nagy kár lett volna ezt az anyagot porladni <span class=
"pagenum"><a name="Page_318" id="Page_318">-318-</a></span> hagyni
még tudományos kutatókra nézve is nehezen hozzáférhető régi
ujságokban, Jókai 1849-iki lapjainak abban az egy példányában,
melyet gondosan őriz a Magyar Nemzeti Muzeum könyvtára. Maga ez a
körülmény azonban még nem bírt volna rá bennünket arra, hogy a
szerzőnek egy emberöltővel ezelőtt határozottan kinyilvánított
akaratával – ha csak látszólag is – szembehelyezkedjünk.</p>
<p>De Jókainak 1903. május 31-ikén hozzánk intézett levele, mely
munkáinak dolgában a szerzőnek minden tekintetben végérvényes
rendelkezéseit tartalmazza, egyenesen kötelességünkké teszi a
föntebb felsorolt munkáknak a «Forradalom alatt irt művek» cz.
gyüjteménybe való felvételét. Az 1875-iki kiadásból kihagyott
részek különben 1875-ben nem is állottak a szerzőnek
rendelkezésére; 1875-ben még a Magyar Nemzeti Muzeumban sem volt
meg a debreczeni Esti Lapok teljes példánya, a pesti Esti Lapok
teljes példánya pedig még ma sincs meg egyetlen
köz-gyüjteményünkben se.</p>
<p>Megemlítjük még, hogy a «Forradalom alatt irt művek» 1875-iki
kiadásából kihagytuk e helyütt «Az utolsó fejedelem» czímű
elbeszélést, mert ezt Jókai a Nemzeti kiadásnak már a XCIV.
kötetébe fölvette.</p>
<hr class="chap" />
<div class="footnotes">
<h2>Lábjegyzetek.</h2>
<div class="footnote">
<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href=
"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> A «Forradalom alatt
írt művek» 1875-iki kiadásához.</p>
<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href=
"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Mindenekelőtt egész
általánosságban megjegyzem, miszerint távol van tőlem az az
igyekezet, hogy magamat valami nagy embernek mutassam be, vagy hogy
a martyrok sorában magamnak helyet akarjak szorítani. Semmi nagy
tettet nem követtem el: mentem, a merre az események vittek,
mondtam és irtam azt, a mit a <i>velem érintkező</i> közvélemény
sugallt, jelen voltam igen nagy eseményeknél, hevültem, a hol
mindenki hevült, s aggódtam, a hol mindenki aggódott, védtem
magamat, ha megtámadtak, fiatal voltam, nem tanultam még félni
önmagamért; nagy embereket mertem megtámadni, de azok engem viszont
nem üldöztek úgy, a hogy tehették volna; sőt gyakran igen nagy
válságokban épen ellenfeleimnek irántam való kimélete szabadított
meg. Tűrtem a mozgalmas idők nyomorát, a mennyi minden egyes
emberre esett belőle, s voltam közkatona, a hogy légio számra
mások, tehát e darab önéletirással se bámulatot, se sajnálatot
magam iránt támasztani nem akarok.</p>
<p>A márcziusi napok eseményei elég fényesek voltak és maradnak, de
mind e fénynek annyi osztályosa van, hogy rám igen kevés jut
belőle. A pesti tizenkét pont szerkesztése eredetileg a nemzeti kör
érdeme, az első gyujtó szikra Petőfié, a fiatalság
fellelkesítésében Vidats volt a főtényező, Vasváry a népszónok, a
szabadsajtó tettleg életbeléptetését Irinyi kezdeményezte; én épen
csak felolvastam a nép előtt a tizenkét pontot; s a mi a következő
napok rendén levő népszónoki diadalokat illeti, azokban annyian
részesültünk, hogy már harmadnap nehéz volt valami ujat mondani, s
negyednap már túl voltunk szárnyalva s azon vettük észre, hogy a
conservativ Bánffy Pál báró kilép a casino erkélyére s a «papi
jószágok elvételét» indítványozza 13-ik pontnak, a hű katholikus
Török János a «forradalmi klub»-ban a respublika mellett agitál; s
a jámbor helytartósági titkár Vanczák a múzeum lépcsőkorlátjáról a
communismusra haranguiroz. Az egyiket belöktük, a másikat kilöktük,
a harmadikat lelöktük; ez volt a legnagyobb érdemünk.</p>
<p>Hanem büszke emberek voltunk! Mikor márczius 15-én a pestvárosi
tanácsterem zöld asztalán álltunk; azt izente Nyáry, hogy menjünk
oda hozzá; mi azt izentük neki vissza: «Mahomed jön a hegyhez: mi
vagyunk a hegy!» És csakugyan Nyáry jött oda hozzánk a zöld
asztalra. Hanem később sokszor elvitte Mahomed a hegyet
magával.</p>
<p>Még egy igen fényes tervünk volt, a mi csak embryoban maradt. A
pesti forradalommal még nem volt eldöntve a nagy társadalmi
reformügy: hátra volt a pozsonyi országgyűlés, melynek azt
törvény-alakban kellett elfogadnia s erősen nagy kérdés volt, hogy
vajjon elfogadja-e? A forradalmi klub elhatározá egy küldöttség
Brennus kardját vetni az ingadozó mérlegbe: nem kisebb feladattal,
mint hogy a küldöttség szóljon a karok és rendekhez a nép nevében.
Úgy volt kicsinálva, hogy ha az alsóház nagy ellenállást fejt ki,
egyszerre feltárul az ajtó, s belép a terembe a küldöttség, s annak
a szónoka Vasváry Pál, nem várva a jegyző felhivását, nem törődve
az elnök csengetyűjével, eldörgi hatalmas hangjával a nép követelő
óhajtásait. Azonban a Kk és Rk egy szó ellenmondás nélkül
elfogadták a törvényjavaslatot s Vasváry megjelenésére az
országteremben nem került a sor: a mit mi akkor nagyon
sajnáltunk.</p>
<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href=
"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> Megjegyzem, hogy ez
utóbbi czikk akkor is szatira volt, a mikor iratott, huszonöt év
alatt pedig tökéletes komikummá érett meg.</p>
<p class="right"><i>J. M.</i></p>
<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href=
"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> Megjelent az
Életképekben a forradalmi fiatalság klubbjának megbizásából.</p>
<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href=
"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> Csengery Antal és
Kemény Zsigmond báró a Pesti Hirlap szerkesztéséről lemondván, a
lapot kiadó czég (Landerer és Heckenast) Jókait szerződtette a
Pesti Hirlap szerkesztőjének 1849 jan. 1-től kezdve; Jókai
szerkesztői programmját az «Életképek»-ben tette közzé.</p>
<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a> <a href=
"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a> Deczember 30-ikán
meglátogattam Nyáryt azért, hogy megmutassam neki azokat a
vezérczikkeimet, a mikkel a Pesti Hirlap új szerkesztőségét be
akarom vezetni.</p>
<p>A Pesti Hirlap akkori tulajdonosai, miután Csengery Antal
kormányhivatalba lépett, engem szólítottak fel a lap
szerkesztésére. Január 1-én, tehát holnapután, kellett volna már
azt kezdenem.</p>
<p>Nyáry nyugalommal olvasta el azokat a czikkeket, s véleményt
mondott róluk.</p>
<p>Csak azután mondta el szokott kedélyesen, hogy mi ujság?
«<i>Perczel Mór barátunkat a druszájánál, Mórnál, tökéletesen
megverték.</i>»</p>
<p>Ismétlem, hogy mikor azt az első czikket irtam, még ezt nem
tudtam.</p>
<p>Mi lesz most?</p>
<p>Nyáry annyit mondott nekem, hogy a honvédelmi bizottmány Vettert
hívta fel a hadviselés jövendő tervének megalkotására, s hogy
Vetter azt mondta: «<i>von einer unbedingten Unterwerfung ist aber
keine Rede</i>».</p>
<p>Tehát harczolni fogunk. – Minden lap, kormányi proclamatió,
napiparancs azt hirdette, hogy Budapest alatt fogjuk megvívni a
döntő ütközetet.</p>
<p>Ez a gondolat, mint a legvégső, megnyugtatott; s volt benne
hadászati szempontból is valami előny. Budavár bástyái, lövegei, a
budai hegyek erdősége jó védelmi állást nyujtanak s aztán
Budapestnek volt tizenöt ezer jól fegyverzett nemzetőrsége, a mely
sánczok mögé elhelyezve egy egész hadtest; míg ha a főváros
elhagyatik, ez egész erő megsemmisül.</p>
<p>Délután ásót, kapát vettem a vállamra s nőmmel együtt kimentünk
sánczot ásni a Gellérthegy alá. A főváros lakossága rangkülönbség
nélkül dolgozott az új védműveken. A legelegánsabb úrhölgyek
talicskázták a földet hozzá; mi pedig ástunk és és követ fejtettünk
napestig. Holnap ugyan e gödrökben már tán harczolni fogunk, s
holnapután talán el leszünk bennük temetve. Este kitisztítottam a
puskámat s elkészítettem a töltényeimet.</p>
<p>Deczember 31-én reggel az utczán találkozom Pálffy Alberttel.
Azt kérdi tőlem: «hát te nem futsz még?» – «Miért? Hiszen el van
határozva, hogy Budapest alatt verekedünk.» – «Az éjjel a
haditanács mást határozott, Budapestet feladják. Menekülj te is.» S
tudva azt, hogy pénzem nincsen, ő adott kölcsön száz forintot.</p>
<p>Még nem hittem, hogy így lehet. Hogy minden nagyhangú
felhivásunk csak a menekülés álczázása lett volna! Megvártam az
estét.</p>
<p>Még erre a napra országgyűlés volt hirdetve. Este hat órakor ült
össze. Hallottam beszélni Kossuthot, Batthyányit, Madarászt. A ki
nem tudta még, hogy Budapest alatt nem fog eldöntő harcz vivatni,
alig érthette meg, miért kel ki Madarász oly szenvedélyesen
Batthyányinak azon indítványa ellen, hogy csak a kormány távozzék
el Debreczenbe, de az országgyűlés maradjon Pesten. Madarász
szerint most bátorság Debreczenbe futni, gyávaság Pesten maradni,
végszavai ezek voltak: a ki elmarad közülünk, azt a hozzá
legközelebb eső lője agyon! – Én már értettem a vitát. Itt nem lesz
ütközet, Windischgrätz csata nélkül jön be, s ha itt találja az
országgyűlést, megteheti, hogy új kormányt alakíttat vele s a
Debreczenbe távozottat megtagadtatja. Tehát a futás most hazafiui
kötelesség. Azalatt, míg az országgyűlés karzatán voltam,
zászlóalj-parancsnokom odaküldött hozzám, s elvitette fegyveremet
(sajátom volt) és lőszereimet: a budapesti nemzetőrség
lefegyverezteték. Ez aztán meggyőzött.</p>
<p>Nemcsak karom, hanem a lelkem is le volt fegyverezve.</p>
<p>Egyedül álltam az utczán; egyedül a világban. Nem voltam semmi.
Egy közkatona, a kit lefegyvereztek, egy lapszerkesztő, a kinek a
lapja holnap nem jelenik meg.</p>
<p>Márcziusi bajtársaim mindegyike volt már valami. Petőfi Bem
hadsegéde, Pálffy tanácsos, Irinyi képviselő, Egressy
kormánybiztos, Oroszhegyi csapatvezér, Vasváry szintén, Csernátony
kormányelnöki titkár, Vajda János főhadnagy, Degre százados, Farkas
János tanácsos, Vidacs hadbiró, Lisznyay kormányi historiograph,
Szegfy titkár, Királyi Pál százados, maga a jó Táncsics is Siklós
képviselője. Mind valami! Egyedül én maradtam meg semminek:
írónak.</p>
<p>S már most hová futni, a kinek sehol sincs otthona, a ki
senkihez sem tartozik, a kire sehol sincsen szükség? Debreczen hat
napi járó föld most! Legszigorúbb tél kezdete van. A szolnoki
vasuton befagynak a mozdony csövei a hidegtől s én egy szellős
carbonári köpönyegben megyek neki a hófedte Hortobágynak,
családommal s a velünk együtt futó Szigligetivel. Én egy kis
vánkost gomboltam a kabátom alá, hogy meg ne fagyjak, családomat
paplanokba burkoltam; s a derék Szigligeti egy tarka virágu
hálókabátot huzott felső öltönye fölé téli ruhának. Mennyit
nevettünk egymáson s együtt a délczeg Pompéryn, ki a szibériai
expeditióhoz egy hölgymuffot szerzett valahonnan. – Még most is
lehet ezen nevetni.</p>
<p>A nagy dicsőségre következett egyszerre a nagy nyomorúság.</p>
<p>Nem a magánéletről beszélek. Annak csak a gyönyörűségére
emlékezem. Mikor magam hordtam haza a debreczeni piaczról a
köpönyegem alatt a libamájat, meg a disznóhust s a feleségem maga
főzött egész télen át a nyitott konyhán: mikor egy szobánk volt:
akkor voltunk leggazdagabbak: aranybányánk volt a kedélyünkben:
kifogyhatatlan. Magánéletemnek legboldogabb korszaka volt a
debreczeni inség idénye.</p>
<p>De a közügyekben volt a nyomor.</p>
<p>Naponkint eljártam Nyáryhoz. Két kormánytag lakott egy kettős
szobában: Nyáry és Patay József. Mindennap első kézből kaptam meg a
Hiób-hireket. Minden csatatéren vesztettünk. A főhadseregnek Görgey
alatt hirét sem hallottuk. Ellenben megkaptuk Görgey váczi
kiáltványát. Erdélyből népirtás hirei jöttek. Árulás, hűtlenség,
gyáva megadás napirenden. A tábornokok nem engedelmeskednek; egy
közülök P. épen fenyegető levelet ir a kormánynak, melyben azzal
biztatja őket, hogy nem az ellenségre fog menni, hanem Debreczenre
s szétveri a kormányt és országgyűlést, a mért Pestet odahagyta! A
külvilágról nem tudunk semmit. Az hermetice el volt zárva;
rendőrségünk tehetetlen, mindenki lehangolva. A forrói csatavesztés
után a jó öreg Mészáros e szavakkal kezdé beszédét az
országgyűlésen: «<i>szeretnék pinczéből felbeszélni, hogy ne
látszanék arczom pirulása</i>» Csak Nyáry tartotta meg szokott
humorát; de az is olyan éles volt már, mint a választóvíz.</p>
<p>Február elején azt kérdezte tőlem Nyáry, megvannak-e még azok a
czikkeim, a miket a Pesti Hirlap számára írtam? Elhoztam azokat.
Egyéb drágaságaim sem voltak. Nyáry azt mondta, hogy adjam át neki,
ő kiadja azokat a Közlönyben, s ezentúl, mint rendes munkatárs
írjak czikkeket hasonló irányban a kormány hivatalos lapjába.</p>
<p>Most, mielőtt feljegyzéseimet folytatnám, kérem a tisztelt
olvasót, hogy mondjon véleményt az itt következő első
czikkemről.</p>
<p><a name="Footnote_7" id="Footnote_7"></a> <a href=
"#FNanchor_7"><span class="label">7)</span></a> Ezen czikk
megjelenése egy hétig folyó országgyűlési vitára adott alkalmat. Ez
volt az a czikk, a miért engem a «békepárt» – a kiegyenlítésre
hajló párt szóvivőjének kiáltottak ki, s megtámadtak hirlapban és
országgyűlésben. Azaz, hogy az utóbbi helyen nem engemet, hanem a
kormányt, követelve tőle, hogy nyilatkozzék: a kormány nézete-e az,
a mit én ott kifejeztem?</p>
<p>Nyárynak nem volt szabad igent mondani, noha valóban az ő
nézetével találkozott az mind, s kivüle még több kormánytagéval is.
Azt felelte, hogy a Közlöny felügyelete Jósikára tartozik. Erre
Jósika nyilatkozott hirlapilag, hogy ő nem szokta a Közlöny
czikkeit censurázni, csak általános utasításokat szokott az íróknak
adni. Most újra heves támadás következett Nyáry ellen az
országgyűlésen; melynek folytán elhagyta őt a phlegmája, tudta,
hogy nem engemet, hanem őtet akarják megbuktatni, tűzbejött,
lemennydörögte megtámadóit; de a kormány politikájáról megint nem
nyilatkozott. Ezzel a válaszszal a ház nem volt megelégedve.</p>
<p>Ekkor én elmentem Jósikához (ez egyetlen egyszer találkoztam
vele életemben) s felkértem, hogy ámbár én ő tőle soha semmi
utasítást nem kaptam, mégis vegye elő azt az én vitatárgyává lett
czikkemet, s mondja meg nekem: mi van abban, a mi az ő utasításával
valamiben ellenkezik?</p>
<p>Jósika őszintén megmondta, hogy ő neki a czikk ellen semmi
kifogása; – de maga Kossuth az, a kinek az nem tetszik.</p>
<p>Erre egyenesen mentem Kossuthhoz. Ő is igen egyszerű életmódot
vitt, az elfogadáshoz könnyű volt hozzájutni nála.</p>
<p>Hidegen fogadott, de megbecsült vele, hogy hosszas bírálatot
tartott czikkem tartalma felett, kifejezve kedvencz maximáját, hogy
«<i>a politika az exigentiák tudománya</i>». Az volt a kifogása,
hogy miért mondtam én ki, hogy a magyar nemzet csupán alkotmánya
helyreállításáért küzd s nem a dynastia elüzéseért?»</p>
<p>– Mert igaz; csak alkotmányunkért küzdünk s azzal beérjük.</p>
<p>Kossuthnak nem tetszett ez a határozott hang. Visszautasítólag
felelt.</p>
<p>– Ha azt akarjuk is, nem helyes azt kimondanunk. Ha ellenfelünk
tudja azt előre, hogy győzelmünk esetére sem veszti el trónját,
miért ne folytatná végig a harczot? Akkor csak mi veszthetünk, ő
soha sem. Miért mondjuk mi ezt neki?</p>
<p>– Azért, mert már kimondta más: s arra igent, vagy nemet kell
mondanunk.</p>
<p>– Kicsoda?</p>
<p>– Görgey.</p>
<p>– Görgey áruló! – mondá ekkor Kossuth indulatosan s okait is
előadta, a mik e megyőződésben megerősíték. (Azokat nem mondhatom
el.)</p>
<p>Szavai lesújtólag hatottak rám. Mindig meg volt az a
gyöngeségem, hogy mikor hazám nagy emberei egymást sújtották: az
nekem jobban fájt, mint nekik. – Általában az egész vita
hasonlított egy athléta és egy gyermek közötti harczhoz.</p>
<p>Mégis volt bátorságom azt tovább folytatni.</p>
<p>– De én ismerek egy még nagyobb embert, a ki kétségtelen jó
hazafi s mégis tett már lépéseket a mostani harcznak békés úton
megszüntetésére.</p>
<p>– Ki az?</p>
<p>– Ön maga, kormányelnök úr.</p>
<p>Kossuth erre elnevette magát. Kedélye hirtelen át tudott csapni
a haragból a derültségbe.</p>
<p>– Igaz, hisz az nem titok; de nem is igen komoly dolog. F..cs
Leó gróf, mikor Bécsbe felutazott, oda jött hozzám s felajánlá,
hogy a dynastia tagjaival beszélni fog a békés kiegyenlítésről. Én
azt mondtam neki: nem bánom. Nem fog az azokkal beszélni. Ezt
hallhatta ön.</p>
<p>– Ezt én nem hallottam: de tudok egy annál komolyabb kisérletet.
<i>Csányi László</i>, a magyar kormány biztosa felhatalmaztatott
rá, hogy tegye magát a kremsieri országgyűléssel érintkezésbe a
végett, hogy háború helyett alkotmányos úton oldassék meg a két
ország közötti viszály.</p>
<p>Kossuth hangulata ekkor egészen megváltozott irányomban. Látta,
hogy én e kisérlet titkát birom, és azt a legkeserűbb megtámadások
ellenében is védelmemre fel nem használom; egyenesen Nyáritól
tudom, s az ő meghatalmazásából hivatkozom most erre ő előtte.
Akkor aztán igen sokat és igen szépeket beszélt; de a miket nem
való már meghallani az újabb nemzedéknek; csak beszéde végszavait
jegyzem fel: szórul-szóra, a hogy akkor rögtön leírtam.</p>
<p>– A mi engemet illet, szólt Kossuth; én borzadok attól a
gondolattól, hogy mi lesz <i>velem</i>, ha e nemzet győzni fog? Ez
a nép képes lesz lelkesedésből, hálából engemet koronájával
megkinálni; mitől Isten őrizze meg az én fejemet! Ön lát szívembe,
hogy erre nem vágytam soha. Ha győz e nemzet, én visszavonulok.
Akkor szükség lesz egy higgadt államférfira, minő Deák, egy
organizáló főre, minő Szemere, egy administráló tehetségre, minő
Nyáry; rám: a nép szószólójára többé semmi! Én, hogy népszerűségem
útjában ne legyen az újjáalkotásnak; még csak polgára sem
maradhatok ennek az országnak, ha fegyvereink győztek.</p>
<p>Meg voltam hatva a hazafiúi nagyság e fényes nyilatkozványa
által. Meghajtám magam s azt mondám, hogy több czikket nem irok a
kormány lapjába a mai napon túl.</p>
<p>– Várjon ön holnapig a lemondással, mondá Kossuth s
elbocsátott.</p>
<p>Ekkor írtam a XVI-ik számu utolsó czikkemet.</p>
<p>És másnap Kossuth válaszolt az országgyűlésen a czikkem miatt
történt interpellatióra; ragyogóan és nemesen. Mindenki meg volt
vele elégedve. Én leginkább. Ott kimondá Kossuth, hogy nézeteihez
szilárdul ragaszkodik, de azokét is becsületes törekvésnek
nyilvánítja, kik más úton is lehetőnek tartják a hazát megmenteni;
az utat nem akarja elzárni s e nézeteknek jogot adott a kormány
lapjában kifejezésre jutni. E nyilatkozat nagy jellemet, nemes
lelket mutat be. Itt közlöm azt egész terjedelmében. (Én azonban
csak egy czikket írtam még azontúl a Közlönybe.)</p>
<p>Kossuth Lajos honv. biz. elnöke válaszol:</p>
<p>A tisztelt ház parancsa következtében a mult napokban történt
interpellatióra kötelességemben áll a honvédelmi bizottmány nevében
feleletet adni, azon interpellatióra, mely a Közlönyben megjelent
némely czikkekre nézve közbejött, s a melyre a honvédbizottmány
egyes tagja által adott felelettel a ház nem elégedvén meg, azt
méltóztatott határozni, hogy magától a honvédelmi bizottmánytól
kiván e részben nyilatkozatot. Legelőször is annyit kénytelen
vagyok kijelenteni, miként sajnálom, hogy az interpellatió hirlapi
czikk körül forog. (Helyes!) Én sokkal komolyabbnak tartom ezen
időt, mintsem, hogy ilyessel foglalkozzunk, s hogy erre nézve a
kormánynak kelljen nyilatkozni. Ezt előre bocsátom. Azonban a
képviselőház parancsolt, s nekem nyilatkoznom kell. A honvédelmi
bizottmány érezte annak szükségét, tisztelt ház, hogy a sajtónak
hatalmas eszköze a közvélemény tájékozásában annál kevésbé
hanyagoltassék el, minthogy az ellenség a rágalmakkal, mindenféle
gyanusításokkal, és fonák előterjesztésekkel iparkodik megmérgezni
és félrevezetni. Pesten a sajtó szabadon működött, mert hiszen a
magyar országgyűlésnek, és ennek kifolyását képző honv.
bizottmánynak terrorismust vetni szemére csakugyan nem lehet;
igazán mondom, sok vád van a világon, a mi alapos, és sok a mi nem
alapos, hanem ezen vád már legyen érdem, vagy legyen hiba, igazán
nevetséges, ha terrorismus vettetik szemére akár a képviselőháznak,
akár a honvédelmi bizottmánynak. De az ellenség részéről azt
mondják Pesten, a Figyelmezőben lehet olvasni, hogy nálunk nem
lehet szabadon szólani, nem lehet szabadon írni; én pedig a
mennyire tudom, elitélés csak egyetlen egyszer, vagy egyszer sem
történt; sajtónak szabad tér engedtetett azon reményben, hogy a
sajtó olyan, mint Achilles lándzsája, mely ha sebet ver, maga
legjobban gyógyítja meg. E részben nem is kellett volna annyit
engedni, a mennyit engedett, s ha hiba történt, az abban állott,
hogy egy kissé nem voltunk kemények. A pesti catastropha után nagy
változás történt a sajtóra nézve, a nyilvánosság organumai
megkevesedtek és úgyszólván az Alföldi hirlapot kivéve a magyar
journalistika a Közlönyre volt redukálva. Ezen lap rendeletésénél
fogva egyáltalán nem volt más, mint hivatalos értesítés, tényekről;
és rendeletekről; de teljességgel nem az, a mi az időszaki sajtó
többi organumainak rendeltetése: hogy véleményt képviseljen; és
mivel más organum nem volt, más részről pedig a népben csaknem
általánosan elharapódzott azon gondolat, hogy a mi a Közlönyben
van, azt a kormány mondja, habár az a nem-hivatalos részben álljon
is, arról gondolkoztunk, <i>hogy meglévén ezen vélemény és nem
lévén más organuma a sajtónak vélemények szabad surlódás általi
tisztázására, valjon nem lehetne-e részben</i> intézkednünk? hogy
mi a Közlönynek nem-hivatalos részében mint vélemény, okoskodás,
raisonnement jelenik meg, a kormány gondolkozásának lehessen
mondani. Gondolkoztunk tehát, hogy lehetne ezt elérni? de
nehézséget találtunk; s őszintén megvallom: sok journalisticai
talentumot ismerek, de senkit kivéve, s alkalmasint a ház tagjai is
így vélekednek, senkiről el nem ismerem, miként valakinek
véleményét úgy tudja képviselni, hogy csak valaki is
általánosságban rá mondhassa: ez épen úgy van írva, mintha magam
mondanám. Azt gondoltuk tehát, hogy miután ezen lapnak a
tulajdonosa, úgy kellene eljárni mint egy laptulajdonos szokott, ki
maga, vagy szerkesztője által minden czikket megnézhet előre s azt
mondja, hogy: ezt felveszem, ezt nem veszem fel; s így a Közlönyben
is, a mennyiben a kormány véleményt képviselt, <i>megnézettek a
czikkek, hogy nem ment-e az belé, mi az országgyűlésnek, s ennek
kifolyásának a honv. bizottmánynak gondolkozásával ellenkezik?</i>
De ebből még nem következik, hogy mind magáénak vallja a kormány
azt, a mi belemegy, hanem csak azt, hogy <i>ne menjen bele az ő
nézeteivel ellenkező</i>. Erre nézve nem tudtunk mást tenni, mint
felkérni a képviselőházat, hogy a bizottmány részéről kiküldött egy
tag mellé, egy pár tagot rendeljen a felügyeletre. A ház ezt nem
találta jónak, mert, mint hallám, a censuráról tétetett említés,
pedig nem az volt nézete a kormánynak, csak azon viszonyban vélte
magát lelni, a mily viszonyban áll, egy lapnak szerkesztése
irányában a tulajdonos, ki azt veheti fel lapjába, mi neki tetszik.
Így lévén a dolog, a honv. bizottmány egyik tagját, Jósikát kérte
meg, miként vállalná magára a Közlöny felügyeletét, hogy ne menjen
bele olyan, mi a kormány nézetével és irányával ellenkezik, s ennek
következtében azt adta utasításul Jósikának, hogy előlegesen
tekintse meg a Közlönybe iktatandó czikkeket. Jósika azonban ezt
inpracticus dolognak tartotta s az interpellatió következtében
tanácskozván a bizottmány, Jósika azt jelentette, hogy ezen
megbizásnak azáltal vélt eleget tenni, ha azoknak, kik fel voltak
ssólítva, hogy írjanak a Közlönybe, néhány átalános utasítást ad,
miszerint tájékoztassák magokat, hogy olyasmit írjanak, mi az
országgyűlés többségének politikájával nem ellenkezik, s adta neki
következő utasítást: 1-ör <i>Hogy a kormánynak politikája legyőzni
az ellenséget, s megmenteni a hazát;</i> 2-or <i>az 1848-iki
törvények által biztosított országos jogoknak hatást, elfogadást és
tiszteletet szerezni;</i> 3-or <i>kikerülni mindent, mi szakadást
okozna;</i> 4-er <i>ellenünk szórt rágalmakat megczáfolni; s</i>
5-ör <i>a Közlöny számára írt czikkek stylusában azon decorumot
tartani meg, mely egy hivatalos lap fontosságával s komolyságával
megegyező.</i> (Helyes.) Ezen utasítást adta Jósika azon íróknak,
kik a Közlöny számára czikkek írásávaf foglalatoskodnak, s
előlegesen nem nézte meg a beiktatott czikkeket. Egyik feleletem
tehát az, hogy a kérdéses czikkekről a honv. bizottmánynak semmi
előleges tudomása nincs s nem volt; hanem ha azt kérdi a ház
utólagosan, hogy hát magáénak ismeri-e a kormány azt, a mi a
Közlönyben írva van, erre nézve, átalánosságban, a nélkül, hogy
megmondatnék, mit kiván különösen, a ház, nem lehet felelni: mert
nincs a föld kerekségén egy czikk is, akárki írja, melyet részemről
aláírnék, mert lehetnek benne olyan dolgok, miről tán egyik ember
azt mondja: ez igaz, másik azt mondja: ez igaz ugyan, de nem
kellett volna kimondani, a harmadiknak pedig a stylus és az
összeállítás nem tetszik. Én tehát a hirlapi czikkeket egészen
magaménak ismerni nem fogom, valamint arra sem lehet senkit is
felszólítani, hogy mondja meg, miszerint magáénak egészen nem
ismeri, mert vannak olyan dolgok a czikkben, melyeket az ember
elismer, s vannak olyanok, melyeket el nem ismer. Alázatos kérésem
tehát az volna, hogy arra nézve, vajjon a kérdéses hirlapi
czikkeket a honvédelmi bizottmány magáénak ismeri-e vagy sem, ne
kivánjon a ház feleletet. (Helyes.) Hanem, ha a ház valamely
czikkben kijelentett elvre nézve szólítja fel a kormányt,
tartózhatik felelettel, s én ismervén a háznak bölcseségét, az
interpellátiót nem is értettem másképen, minthogy a ház a kormány
politikáját akarná tudni. Ha ezt méltóztattak alatta érteni: van
egy rövid, de igen rövid feleletem, s az egyértelmű azzal, mit sok
izben volt szerencsém a ház előtt nyilatkoztatni, egyértelmű azzal,
mi eddig a ház határozatait nagy körülményekben és kérdésekben
vezette. Én t. i. a politikát úgy definiálom magamnak, hogy a
politika az exigentiák tudománya. Ha tehát azt kérdi valaki a honv.
bizottmánytól, minő politikát fog követni mához három hónapra, arra
nem tudok felelni, mert a politika az exigentiák tudománya. Ha azt
kérdik tőlem, mikép akarom vagy pedig miként akarná a honvédelmi
bizottmány Magyarország dolgait bevégezni? Erre nézve mint
politikai kérdésre nem tudok felelni, mert a politika az exigentiák
tudománya, mert nem ismerem a körülményeket, melyek közt
Magyarország állapotát bevégezni kell, tehát nem tudom, miképen
lehet bevégezni. Nekünk, kik a haza védelmi terén állunk, csak
kettő lehet feladatunk, t. i. <i>óvakodni attól, hogy jelen
körülmények vontató kötelére akarjuk vonni a jövőt, melyet nem
ismerünk, hanem védelmezni a hazát akképen, hogy Magyarország
dolgai becsületes kiegyenlítésének semmiféle útja bevágva ne
legyen.</i> (Helyes!) Hogy a nemzet bölcsesége és a körülmények
szerint akként intézhesse el dolgait, mint legjobb és
legtanácsosabb. (Helyes!) Ha tehát a ház tőlem, Kossuth Lajostól
azt kérdi: republikánus vagyok-e vagy monarchista, erre nem
felelek, hanem ha azt kérdi: mit akar a kormány s micsoda politikát
követ? Azt mondom: <i>követi azt a politikát, hogy védeni kivánja a
hazát igazságtalan megtámadások ellen, s e védelem közben semmi
utat nem akar elzárni, hogy Magyarország ügyei, a nemzet jogai,
becsülete és szabadsága alapján úgy egyenlíttethessenek ki, mint a
körülmények szerint kiegyenlíteni legtanácsosabban lehet.</i>
(Helyes, éljen.) Több politikát nem vallok be e perczben, s többet
bevallani nem lehet. Ehhez még azt adom, hogy jövőre nézve, mi a
politikát illeti, ismerem a kormány kötelességét, hogy bármi is
történjék velünk, soha semmi esetben nem engedi Magyarország ügyeit
oly irányban sodortatni, akárki által is, hogy akárminő egyének
akár egyénisége, akár politikája decidáljon a nemzet sorsa fölött,
hanem hogy mindenkor <i>a nemzet maga decidáljon</i>. (Helyes,
éljenzés.)</p>
<p><a name="Footnote_8" id="Footnote_8"></a> <a href=
"#FNanchor_8"><span class="label">8)</span></a> Hogy miért nem jött
el több nevezetes képviselő Debreczenbe? Annak az indokául a
képviselőház volt elnökétől, Pázmándy Dénestől, a következő
eseményt hallottam elmondatni.</p>
<p>A schwechati ütközetet megelőző napokban, mielőtt a magyar
hadsereg a Lajthán átkelt volna, a Bécsben székelő angol nagykövet
meghatalmazottja lejött Pozsonyba Kossuthtal értekezni, czélja volt
az angol kormány jó szolgálatait felajánlani, a két ország közötti
viszály békés kiegyenlítésére.</p>
<p>Az értekezleten csak ők ketten voltak jelen; de a mellékszobában
több képviselő várta az eredményt, azok között Pázmándy is.</p>
<p>Mikor vége volt a tárgyalásnak, Kossuth kikisérte az angol követ
megbizottját s a mellékszobában levőknek azt mondá: «nem lett
belőle semmi».</p>
<p>Mikor Kossuth kiment a szobából, a jelen volt képviselők közül
Pázmándy összeszedte azokat az apróra széttépett papirrongyokat, a
mik a padlón szétszórva hevertek s a kalapjába téve, hazavitte
szállására. Ott több képviselővel együtt a papirdarabokat nagy
fáradsággal összeillesztették, míg azokat egy egészszé képezték, s
azon a rajta levő irás elolvasható lett.</p>
<p>Az értekezlet tárgyát képező pontozatokat tartalmazá ez irás, az
angol követségtől fogalmazott alakban, melynek folytán azon ajánlat
tétetik Magyarországnak, hogy Anglia a kibékülés esetére
garantirozza számára azt a közjogi viszonyt, a miben áll Norvégia
Svédországhoz. Hogy Kossuth azt az ajánlatot visszautasítá: ez
riasztá vissza Pázmándyt és többeket a vele egy úton tovább
haladástól.</p>
<p>Hogy a svéd-norvég államegyesség Magyarországra nézve igen
kedvező volna: az kétségtelen; csak azt nem tudom, hogy mi módon
akarta az angol kormány ennek Ausztriával elfogadtatását
garantirozni – abban az időben?</p>
<p><a name="Footnote_9" id="Footnote_9"></a> <a href=
"#FNanchor_9"><span class="label">9)</span></a> Mikor a tisztelt
olvasó e közlönybeli czikkek végére jutott, hihetőleg az lesz az
első kérdése, hogy mi czélja lehetett annak, hogy ezek ekként
megirattak? Hiszen hangjukra nézve sokkal merészebbek azok, mint
hogy kibékítők lehetnének. A trónnal szemközt a fegyveres
ellenállás jogosultságát vitatják. Míg tartalmukra nézve folyton
elárulják azt az irányt, hogy a király, a korona, a dynastia
különválasztassék attól az ellenségtől, a kivel harczban áll a
nemzet. Mi volt hát e czikkek létjoga? Második kérdése pedig az
lehet a tisztelt olvasónak, hogy ha már volt egy párt, mely az itt
kifejezett nézeteket s a hangot is, melyen azok elmondattak,
helyeselte; miért adta ki azokat épen a kormány hivatalos
Közlönyében, miért nem egy saját alkotta hirlapban.</p>
<p>Felderíthetem e kérdést.</p>
<p>Történelmileg megállapított tény, hogy a magyar hadseregben,
főleg a leghasznavehetőbb tisztek között határozott volt azon
óhajtás, hogy az ország kormánya a törvényes tért el ne hagyja; a
kik legvitézebbül verekedtek Windischgrätz ellen, akarták magukat
az iránt megnyugtatni, hogy nem a korona ellen táboroznak; de
alkotmányunkért a végelkeseredésig fognak harczolni. Ezeknek
megnyugtatására voltak irányozva azok a czikkek. Egy alább közlendő
levél Klapka tábornoktól némi világosságot fog erre vetni.
Windischgrätz nemcsak ágyukkal üldözte hadseregeinket, hanem
csábító felhivásokkal is. Ezek is fenyegették, kivált akkor még
nagyon szétzilált hadseregünket, a szétrobbantással. Ezek ellen
védtük mi magunkat.</p>
<p>A másik indok, a mi e czikkek közlését érthetővé teszi, a
küldiplomatiára való tekintet volt. A magyar kormánynak volt némi
érintkezése a küldiplomatiával. Megbizottai voltak
Konstantinápolyban Andrássy Gyula gróf, Párisban Teleky László
gróf, Londonban Szalay László. E három birodalomtól lehetett
barátságos hajlamokat s talán segélyt is várni. Andrássy azonban
épen nem biztatott a porta segélyével, s a mit Bem tanácsolt, hogy
«il faut le compromettre» kivihetetlen volt. Párisban a helyzet
félreismerése által elvesztettük a tért: mi Ledru Rollin pártján
voltunk és Napoleon ellen. Az elnökválasztás előtt még Teleki ezt
irta Kossuthnak: Ledru Rollinnak jó chancei vannak; mire Kossuth e
marginális jegyzetet tevé: «vannak chanceai a börtönbe». Végre
Szalay László több izben, de különösen Brown által küldött
levelében tudatá kormányunkkal Palmerston nézeteit, melyek mind oda
mentek ki, hogy az angol kormány teljes rokonszenvvel viseltetik
szabadságharczunk iránt s mindaddig, míg ez csak Magyarország és
Ausztria közötti belügy marad, abba senki beleavatkozni nem fog;
ellenben, mihelyt a magyar kormány valami olyan lépést tesz, mely
Európa súlyegyenét megzavarja, Magyarországra fegyveres interventió
jön, s ha Oroszország nem volna rá elég, maga Anglia is föllép –
ellenünk. – Mind ez adatokat maga Nyáry mondta el nekem, s nemcsak
nekem, de minden egyetértő elvbarátunknak.</p>
<p>S ez a tekintet indokolja e megirt czikkek erős ellenállásra
buzdító hangját, de a törvényes téren maradó irányzatát s egyúttal
azt is, hogy miért közöltettek ezek épen a hivatalos Közlönyben? Ez
a lap járt a hadsereghez is és a külföldre is, szavunkat csak az
által lehetett oda eljuttatni, a hova szánva voltak.</p>
<p>Mikor ez megtörtént, akkor visszaléptem a Közlönytől. «Der Mohr
hat seine Schuldigkeit gethan etc.»</p>
<p><a name="Footnote_10" id="Footnote_10"></a> <a href=
"#FNanchor_10"><span class="label">10)</span></a> A Közlönytől
megválva, barátaim unszolására megindítottam egy kis félívre
nyomatott lapot, Csáthy nyomdájában, Esti Lapok czíme alatt. Magam
voltam szerkesztő, író és javítnok. A lapnak előfizetője nem volt;
nem is mehetett volna messzire. Köröskörül hat-tiz mérföldnyi
kerületben ellenséges táborok fogták a kormány székhelyét körül. A
napi eladásból kellett megélnie. Ezer példányban nyomták, s az
Debreczenben minden este elkelt. Munkatársai közt voltak Kazinczy
Gábor, Farkas Lajos, Zichy Antal, Szunyoghy, Kovács Lajos, Pálffy
János, a Zeykek és több képviselő. Nyáry lapjának tartották, de ő
maga soha egy betüt sem irt bele. Antagonistái voltak a Márczius
15-ike Pálffy Albert szerkesztése alatt, Táncsics «Munkások
ujsága», s egy a rendőrfőnök által megindított lap; de a melynek a
legjobb akarat mellett sem jut eszembe a neve. Ez ellenfelek
mindennap elmondák az Esti Lapokról, hogy az Magyarországot a
dynastiával ki akarja békíteni. Mikor aztán a forradalom elmultával
a haditörvényszékek működtek, valami száz képviselő nyilvánítá azt
a vérbiróság előtt, hogy ők az «Esti Lapok» munkatársai voltak. Az
<i>egyetlen</i> példánya pedig az Esti Lapoknak az egyik polgári
közvádló birtokában volt, a ki azt mondá az illetőknek: «bár
legalább <i>olvasói</i> lettek volna az urak a lapnak, melyre
hivatkoznak, akkor nem mondanák, hogy <i>munkatársai</i> voltak». –
A katonai biróság azonban csak az ellenlapok insinuatióiból ismerte
az <i>Esti Lapokat</i> s nagy előny volt azok szerint e lap
munkatársai közé számíttatni.</p>
<p><a name="Footnote_11" id="Footnote_11"></a> <a href=
"#FNanchor_11"><span class="label">11)</span></a> Az olvasó kirivó
ellenmondást fog találni ezen czikkeimben, a Közlönyben
megjelentekkel összevetve.</p>
<p>Ez ellenmondást csak a gyorsan cselekvő korszak eseményei
világosíthatják fel.</p>
<p>Az osztrák fél minden hajlamot a békülésre következetesen
kiirtott. Megmásíthatlan tényekkel zárta el az alkotmányos
kiegyenlítés lehetőségét; elvégre az orosz interventió felhivásával
teljesen lehetetlenné tett minden kisérletet a magyar nemzet és
Ausztria közötti viszálynak békés megoldására.</p>
<p>Az eddig legóvatosabban működő <i>alkotmányos</i> pártnak, mely
vezetői közé egy Nyáry Pált, Szacsvayt, Kazinczy Gábort, Szemere
Bertalant, Almássy Pált, Csengery Antalt, Kemény Zsigmondot
számítá, nem maradt semmi egyéb választása, mint az események élére
állni s az előre látható catastrophát legalább úgy közelíteni meg,
hogy ha minden elvész is, a nemzeti becsület meg legyen mentve a
bukásban.</p>
<p>Ezt előre látta mindenki s illusióink nem voltak.</p>
<p>Az ápril 13-iki képviselői előértekezleten Nyáry minden
rábeszélő tehetségét elővette, hogy a trónvesztés kimondását
megakadályozza, s midőn a többséget maga ellen találta, akkor arra
kérte elvbarátait, hogy hallgassanak el hát; legyen a holnapi tény
egyhangúlag elfogadva, s ha kell bukjunk el együtt; és ne vesszünk
össze.</p>
<p>Bem, az altábornagy, mikor a végzetes határozatot megtudta: így
nyilatkozott: «jetzt ist alles verloren, wir schlagen uns noch, als
gute Soldaten, aber für Ungarn können wir nichts mehr thun.» Ezt
Nyárytól és Pataytól hallottam. Valamint azt is, hogy a nagy-sarlói
ütközet után Nagy Sándor tábornok azt mondá az izenetet vivő
küldöncznek: «meg ne mondja ön a debreczenieknek, milyen nagyszerű
volt a diadal, melyet ma kivivtunk; mert azok képesek lesznek akkor
még két nagy hatalomnak háborút üzenni.»</p>
<p>Békülésről szó sem lehetett már akkor.</p>
<p>Ez volt a közvélemény s ez ellen úszni nem lehetett.</p>
<p>Az egykori békepárt tehát maga állt a mozzanat élére, melyet
elfordítani lehetetlen volt többé, s vezette a nemzet sorsát abban
az irányban, melyből csak egy isteni erőhatalom téríthette volna
már el ez idő szerint. Tette ezt önfeláldozásának teljes tudatával,
abból a czélból, hogy a balvégzet a becsületességet találja a
vezényleten. És ezt a czélját elérte. A magyar forradalom utolsó
korszakának kormányférfiai, bárminő botlásokat vessen is szemünkre
a diplomatiai és strategiai biráló; a fődologban, a hazafiúi
becsületességben, az államférfiúi önzetlenségben megtámadhatlan
magaslaton állnak a história előtt. Tiszta kézzel, tiszta szívvel
végezte mindenik. Annyit sem mentett meg senki a romokból a maga
számára, a mennyivel magának a száraz kenyeret biztosítsa a
jövendőben. Vesztették mindenüket, azért, hogy a magyar forradalom
becsületét megtartsák.</p>
<p>A fentebbi czikkek ezúttal is a nemzetre ráerőszakolt hangulat
kifejezései voltak. A kisérlet: a törvényes téren megmaradni,
meghiusult az által, hogy a másik fél, az osztrák kormány,
határozottan letért róla.</p>
<p>És az egész balvégzetnek egy papírrongy volt az oka, melyre N.
osztrák tábornok a kápolnai csata után rajzónnal e szavakat írta:
«Sieg über Sieg: die Ungarn sind vernichtet.» Erre született meg a
martiusi összalkotmány.</p>
<p>E tény után a «békepártnak» nem volt többé feladata a –
«kibékítés».</p>
<p><a name="Footnote_12" id="Footnote_12"></a> <a href=
"#FNanchor_12"><span class="label">12)</span></a> Az Esti Lapok
hosszas ideig kiméletlen üldözéseknek volt tárgya. Nem a hírlapi
polemiákat értem ez alatt. Az egyenlő fegyver a harczban. Hanem
értek olyan rendszabályokat, miket a hatalom alkalmaz a védtelen
ellenében. Megjelenése után rögtön követelték tőle a sajtótörvény
szabta pénzbeli biztosítékot. Egyetlen más lapnak sem volt
biztosítéka Debreczenben. Barátaim letették helyettem a tíz ezer
forintot készpénzben. Azután megdorgálták az Esti Lapokat az
országgyűlésen egy olyan vétkes közleményért, mely «nem» ott jelent
meg; hanam magában a hivatalos Közlönyben. (A kormány Majthényi
helyébe Guyont nevezte ki komáromi várparancsnoknak s másnap a
Közlöny a lap homlokán hozta a hivatalos kinevezést. Guyon
zúgolódott, hogy már most hogy jusson ő be Komáromba, mikor az
ujság előre értesíti jöveteléről az ostromzároló ellenséget? S a
Közlöny helyett az Esti Lapok lett a «percutitur catulus» a ki egy
szót se szólt.) Végre pedig egész philippika indíttatott meg az
Esti Lapok ellen nyilt országos ülésben, azon a czímen, hogy a
lapok kibékítő iránya miatt a Klapka alatti hadsereg egészen fel
van zúdulva. Én tudtam, hogy Klapka táborába egy példánya sem jár
lapomnak: összeszedtem tehát minden eddig megjelent számait s
elküldtem a tábornoknak, felkérvén őt, olvassa át ezeket s mondja
meg, mit tart bennük elkárhoztatandónak? E kérdésemre írta a
tábornok a fentebbi levelet, melyet az Esti Lapokban
közzétettem.</p>
<p><a name="Footnote_13" id="Footnote_13"></a> <a href=
"#FNanchor_13"><span class="label">13)</span></a> Ez a monda
Eötvösrül szólt; most már meg van czáfolva. Lenormand látott valami
állványt a sors végén; de az nem a guillotin, hanem az érczszobor
állványa, melyet a nemzet legnagyobb fiai egyikének emel. Au
contraire: az a fő még holta után is égre emelve áll.</p>
<p><a name="Footnote_14" id="Footnote_14"></a> <a href=
"#FNanchor_14"><span class="label">14)</span></a> Már akkor
kezdődött az aldunai lázadás, ezentúl egyre hevültebb a közhangulat
kifejezése.</p>
<p><a name="Footnote_15" id="Footnote_15"></a> <a href=
"#FNanchor_15"><span class="label">15)</span></a> Mint feljegyezte
a történet, meg is feleltek a nemzet várakozásának.</p>
<p><a name="Footnote_16" id="Footnote_16"></a> <a href=
"#FNanchor_16"><span class="label">16)</span></a> E czikket az
addig reactionariusoknak ismert hírlapok rögtöni átváltozása
ultraradicalisokká idézte elő. A pecsovicsok vörös tolla sarkukig
ért le. Látható volt, hogy a forradalmi elveket ad absurdum akarják
vinni.</p>
<p><a name="Footnote_17" id="Footnote_17"></a> <a href=
"#FNanchor_17"><span class="label">17)</span></a> Czélzás a Petőfi
verse ellen írt Hajdu-Böszörményi tiltakozásra, melynek refrainja:
van, óh van még szeretett király!</p>
<p><a name="Footnote_18" id="Footnote_18"></a> <a href=
"#FNanchor_18"><span class="label">18)</span></a> Iratott akkor,
midőn az országgyűlés megszavazta az Olaszország ellen adandó
fegyveres segítséget.</p>
<p><a name="Footnote_19" id="Footnote_19"></a> <a href=
"#FNanchor_19"><span class="label">19)</span></a> Azzal fenyegette
az ujságírókat (még akkor), hogy a ki ő rá élczel, azt
megduellálja.</p>
<p><a name="Footnote_20" id="Footnote_20"></a> <a href=
"#FNanchor_20"><span class="label">20)</span></a> Elébb ő is a
kormánypárton volt.</p>
<p><a name="Footnote_21" id="Footnote_21"></a> <a href=
"#FNanchor_21"><span class="label">21)</span></a> Czélzás arra a
beszédre: «Bár rázkódtatnák meg szavaim e falakat».</p>
<p><a name="Footnote_22" id="Footnote_22"></a> <a href=
"#FNanchor_22"><span class="label">22)</span></a> Megbukott az
igazolásnál, előleges szereplés után. Mint szinte az utána
következő.</p>
<p><a name="Footnote_23" id="Footnote_23"></a> <a href=
"#FNanchor_23"><span class="label">23)</span></a> Szivák valóságos
szűrös, kék dolmányos paraszt képviselő volt, becsületes, jó, okos
ember.</p>
<p><a name="Footnote_24" id="Footnote_24"></a> <a href=
"#FNanchor_24"><span class="label">24)</span></a> Minthogy Táncsics
semmi jogczímen nem volt választó, s így választható sem lett
volna, a nagyharsányi község egy féltelket iratott a nevére, hogy a
képesítést elnyerje.</p>
<p><a name="Footnote_25" id="Footnote_25"></a> <a href=
"#FNanchor_25"><span class="label">25)</span></a> Biz ez egy kis
plagium, de helyén van.</p>
<p><a name="Footnote_26" id="Footnote_26"></a> <a href=
"#FNanchor_26"><span class="label">26)</span></a> Ez már csak az
akkor divatba jött egy hangon perdülő névalkotásokra czéloz.</p>
<p><a name="Footnote_27" id="Footnote_27"></a> <a href=
"#FNanchor_27"><span class="label">27)</span></a> Ez a frankfurti
parlament akkor nevezetes harczai alatt iratott.</p>
<p><a name="Footnote_28" id="Footnote_28"></a> <a href=
"#FNanchor_28"><span class="label">28)</span></a> Sajnos, hogy ez a
jövendölés, a mi csak tréfának volt szánva, olyan komolyan
megvalósult. J. M.</p>
<p><a name="Footnote_29" id="Footnote_29"></a> <a href=
"#FNanchor_29"><span class="label">29)</span></a> Iratott e czikk
azon keserű benyomás alatt, midőn az országgyűlés küldöttei, kik ő
felségét meghívták Budapestre, azzal a hírrel jöttek vissza, hogy a
király nem teljesítheti az ország ez óhajtását, a mitől pedig a
kitört véres viszály megszüntetése függött: – mivel beteg.</p>
<p><a name="Footnote_30" id="Footnote_30"></a> <a href=
"#FNanchor_30"><span class="label">30)</span></a> A történelmi
igazsághoz való ragaszkodásból megjegyzem, hogy én bizony az egész
harcz alatt se karddal, se puskával semmiféle hőstettet nem
követtem el. Boldogult jó apám is insurgens hadnagy volt a
napoleoni hadjárat alatt: volt egy kedvencz fringiája; a miről
egyszer azt kérdezém tőle: «édes apám, vágott-e le azzal sok
francziát?» mire az én lelkem apám azt felelte: «fiam; ha oda jött
volna hozzám, bizony levágtam volna». Ez volt az én harczi devisem
is. Családi czímeremben is egy ágyús vitéz van. Legelső ősöm sem
engedte az ellenséget közelebb jönni magához az ágyulövésnyinél.
Nekem sem volt részem másforma verekedésben, mint a hol ágyuznak. A
halálra komolyan el voltam szánva mindig, de a forrójába a
verekedéseknek nem kerültem bele soha. Tehát a harczi babérokból
egy levélre sem tartok igényt.</p>
<p>Azon expeditio, melyet itt jelzék, Jellasich betörésekor az
alföldi népfelkelés rendezése végett indult meg Kossuth vezetése
alatt. Kisérték őt Egressy Gábor, Csernátony, Rákóczy, Lopresti
Árpád, s velem együtt még többen: kiknek feladatuk volt a kormány
vezérét megtámadtatás esetén megvédni, s ha kifáradna, a
népgyűléseken felváltani. Nem támadta azonban meg senki, s nem
fáradt ő ki soha. Bámulatos volt a hatás, melyet szabad ég alatt
tartott szónoklatai az alföldi nagy városok népében felköltöttek. A
nép tömegestül ragadt fegyvert, s nehány nap alatt ötvenezer embert
s e közt két ezer fölszerelt lovast állított ki. Kossuth
kifáradhatlan volt s mindent megmozdított az önvédelmi harczra.
Hódmezővásárhelyen kapta meg Rózsa Sándor folyamodását
bűnbocsánatért, ki «szegény legény» társaiból több száz főnyi
szabad csapatot ajánlkozott szervezni az aldunai ellenség ellen.
Rózsa még akkor csak kalandor volt, nem aljas rabló; s az ajánlott
szolgálatra megérte a bűnbocsánatot. Én vittem azt neki
Félegyházára. Innen Pestre volt küldetésem. Nyáryhoz, ki azonban
attól a hírtől, hogy jövünk a Tisza mellől ötvenezer emberrel, épen
nem volt elragadtatva: azt kérdezte: «hát kenyeret hoztok-e nekik»?
A pákozdi csatához már csak a fegyverszünetkötésre értem.</p>
<p>Pedig Kossuth terve hasznavehető volt. (Ezt nem én mondom, hanem
egy hadászati tekintély: Rüstow.) Az ellenfél hadoszlopai ellen
nagy népfölkelési tömegeket állítani fel, s a helyett a velük
szemközt álló hadtestekből a rendes katonaságot mind a feldunai
hadsereghez vonni s azzal az ellenfél főerejét, Windischgrätz
hadseregét verni le. De nem fogadtak neki szót, minden egyes
hadtestparancsnok azt állítá, hogy az ő állása a legfontosabb, nem
nélkülözheti a rendes csapatokat.</p>
<p>A bécsi forradalom kitörése után Kossuth kettőnket Csernátonyval
felküldött Bécsbe, az ottani felkelő csapatok vezérét felszólítani,
hogy erélyes támadással segítsenek a már akkor a határon álló
magyar hadseregnek s szorítsuk két kéz közé az osztrákot.</p>
<p>Útközben Komáromba is be kellett térnünk, az ottani
várparancsnokot Majthényit, felszólítani, minden nélkülözhető
rendes csapatot és különösen tüzérséget küldjön a Lajtha melletti
táborba. Minő látvány volt az rám nézve! mikor éjjel holdvilágnál
megérkezünk Komáromba egy ideiglenes tutajhídon át; mert a rendes
híd is elpusztult; szülötte városom egészen le volt égve; kormos
falak egész utczaszámra. Minden házat ismertem itt, lakóik
barátaim, rokonaim; s most az üres ablakok meredeznek reám; kormos
gerendák zárják el a kapukat. Senki sem lakik a városban. Nekünk a
várba kellett sietnünk. Soha sem láttam nagyobb orrt embernél mint
Komárom akkori várparancsnokának volt. Tudva van, hogy I. Napoleon
a nagy orrt tartotta embereinél a hűség biztosítékának. Majthényi
azonban nem adott nekünk katonát; azt mondta: hogy a mi van, az
neki is kell.</p>
<p>A legelső kiábrándulás Bécsben ért utol. Minden nehézség nélkül
jutottunk el odáig. Ellenséggel csak egy útféli csárdában
találkoztunk, vasasok voltak azok. Azokkal még kedélyesen
elbeszélgettünk és poharaztunk, mialatt a kocsisunk a lovakat
itatta. Nem bánták, akármi járatban vagyunk. Ha bánták volna,
bizony talpunk alá fúj a szél.</p>
<p>Bécsben azonban mondhatom, hogy sem azt a lelkesülést nem
találtunk, a mit kerestünk, sem azt a haderőt; de különösen nem a
mozgalom vezetői részéről a helyzet ismeretét. Ezek azt hitték,
hogy ez még mindig csak a forradalom és nem a háború. Torlasz,
utczaharcz, népszónoklat és kiáltvány: ebből állt strategiájuk.
Nekünk topographice kimutatták, hogy Jellasichhoz Bécsnek semmi
köze; mert annak a tábora úgy van felállítva, hogy a magyar
hadsereggel néz farkasszemet: az tehát Bécsnek nem ellensége. Épen
így beszéltek a magyar tábor vezérei: azok meg azt állították, hogy
nekik nem kell Windischgrätzet megtámadni; mert az nem Magyarország
ellen jön, az csak Bécset jön leverni s még elég naivok voltak
felszólítani Windischgrätzet, hogy fegyverezze le Jellasichot, a ki
a mi ellenségünk. Az osztrák vezérek aztán nem voltak olyan
scrupulosusok; hanem a mint egyesülhettek, leverték egyiket a másik
után minden logika és ethika ellenére.</p>
<p>Hanem én abból az ábrándból, hogy mi rajtunk valami szomszéd nép
segítsen, a bécsi expeditió után kigyógyultam.</p>
<p><a name="Footnote_31" id="Footnote_31"></a> <a href=
"#FNanchor_31"><span class="label">31)</span></a> Ez a naplószerű
vázlat (az elő- és utószó kivételével) még a forradalom alatt
iratott; de csak a forradalom után jöhetett ki a Szilágyi Sándor
szerkesztette Emléklapokban, mely folyóirat a katonai rémuralom
alatt, mint egy kimagyarázhatlan lélektani talány, a legnagyobb
censurátlan sajtószabadságot élvezve, közlé valamennyi «forradalmi
csataképemet» miket «Sajó» álnév alatt írtam. Csak később a polgári
kormány jött rá, hogy mit tartalmaznak a füzetek? s azonnal
elkoboztatta a fennmaradt példányokat és betapostatta. A mi
forradalmi elbeszéléseim az ideig könyvalakban egyesítve meg nem
jelentek, azokat már csak travestálva lehetett közönség elé hozni.
Így lett «Szenttamási György»-ből mexicoi elbeszélés; a
«Szökevény»-ből spanyol novella, s az «utolsó csatár» a segesvári
ütközet helyett egy töröktatár csatában szerepel, s a forradalmi
hőseim átváltoztak spanyol, creol és horvát vitézekké.</p>
<p>Ez a vázlat azonban mindenképen kimaradt. Ennek csak úgy van
értelme, a hogy meg van írva.</p>
<p>Ennek is helyet kell foglalnia jelen gyüjteményemben. Ez
illustrálja az Esti Lapokban elfoglalt álláspontomat. Élesen van
írva; de meg van írva, ki is volt már nyomtatatva, s – «quod
scripsi, scripsi».</p>
<p>A 49-ik republikanus párt, mint párt, az episod által érintve
nincs. Annak legkiválóbb feje, a példányszerű tiszta jellem,
Irányi, maga így nyilatkozott amaz emlékezetes országos ülésben,
hol az eldöntésre került: «azért nem szününk meg áldozni azon
oltárnál, melynek papjai közül egy tisztátalannak találtatott». És
én saját magam, midőn Pestre visszakerülve, az itteni lapok a
Martius 15-dike íróit és szerkesztőit az ügybe tévesen
belekeverték, siettem debreczeni politikai antagonistáimról e vádat
elhárítani és kinyilatkoztatni, hogy az ő kezük ettől teljesen
tiszta. Ezt a pesti «Esti Lapok»-ban írtam meg; melynek példányát
sem tudom többé felfedezni.</p>
<p>Magára az episod hősére nézve pedig, most már huszonöt év
távolán keresztül nézve a történteket, kénytelen vagyok kimondani,
hogy a történetet ugyan agyonhallgatni nem lehet; de annak indokait
én nem keresem aljas kapzsiságban, hanem inkább politikai kicsiny
hitűségben. A republikanus párt e kiváló férfia, hitem szerint, e
fatalis ügyben nem «bűnt» követett el, hanem annál nagyobbat:
«hibát». Ki hagyta az események vezetését venni az addig
felülállott párt kezéből.</p>
<p>S a békepárt, mely őt megbuktatta: még ráduplázott erre a
hibára, mert a mint felül került, nem saját elveit adta az új
kormányzatnak: hanem ő vette át a republikanus irányt a régitől, a
hogy ezt az új kormányelnök Szemere republikanus programmja,
Csengery új «Respublika» czímű lapja, és saját republikanus
czikkeim is constatálják.</p>
<p>Ennyit megvallhatunk őszintén huszonöt év előtti viselt
dolgainkról.</p>
<p>Hogy miért tettük így? azt egy fentebbi jegyzetemben igyekeztem
érthetővé tenni. Isten látja; ha hibáztam is, nem tehettünk
másként.</p>
<p><a name="Footnote_32" id="Footnote_32"></a> <a href=
"#FNanchor_32"><span class="label">32)</span></a> E leírás nem
történelmileg hű; de az eset után így volt az elbeszélve
Debreczenben. J. M.</p>
</div>
</div>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_319" id=
"Page_319">-319-</a></span></p>
<div class="chapter">
<h2>TARTALOM.</h2>
</div>
<ul class="TOC">
<li>Előszó <span class="ralign"><a href="#Page_3">3</a></span></li>
<li>Életképek <span class="ralign"><a href=
"#Page_7">7</a></span></li>
<li>Nyilt szavak honunk fiatalságához <span class="ralign"><a href=
"#Page_16">16</a></span></li>
<li>Nőszabadság <span class="ralign"><a href=
"#Page_19">19</a></span></li>
<li>A napok hangulata <span class="ralign"><a href=
"#Page_22">22</a></span></li>
<li>Szomorú idők <span class="ralign"><a href=
"#Page_25">25</a></span></li>
<li>Délibáb <span class="ralign"><a href=
"#Page_30">30</a></span></li>
<li>A forradalom költészete <span class="ralign"><a href=
"#Page_33">33</a></span></li>
<li>Congrév-rakéták pillanatnyi fényül, némely sötétebb helyekre
<span class="ralign"><a href="#Page_36">36</a></span></li>
<li>Szegény király <span class="ralign"><a href=
"#Page_42">42</a></span></li>
<li>Nem szeretem a sápadt arczokat <span class="ralign"><a href=
"#Page_45">45</a></span></li>
<li>Keserű hangok <span class="ralign"><a href=
"#Page_49">49</a></span></li>
<li>A forradalmak metempsychosisa <span class="ralign"><a href=
"#Page_51">51</a></span></li>
<li>Diplomaticus barometrumok <span class="ralign"><a href=
"#Page_53">53</a></span></li>
<li>A Pesti Hirlap programmja <span class="ralign"><a href=
"#Page_55">55</a></span></li>
<li>A Közlönyből <span class="ralign"><a href=
"#Page_59">59</a></span></li>
<li>Esti Lapok <span class="ralign"><a href=
"#Page_108">108</a></span></li>
<li>Esti Lapok <span class="ralign"><a href=
"#Page_115">115</a></span></li>
<li>Mi lesz belőlünk? <span class="ralign"><a href=
"#Page_119">119</a></span></li>
<li>Miért küzdünk? <span class="ralign"><a href=
"#Page_121">121</a></span></li>
<li>Pro memoria <span class="ralign"><a href=
"#Page_122">122</a></span></li>
<li>Mikor megyünk vissza Pestre? <span class="ralign"><a href=
"#Page_124">124</a></span></li>
<li>Martius 15. <span class="ralign"><a href=
"#Page_127">127</a></span></li>
<li>Windischgrätz dühödik <span class="ralign"><a href=
"#Page_129">129</a></span></li>
<li>Orosz interventió <span class="ralign"><a href=
"#Page_130">130</a></span></li>
<li>Szerkesztői nyilatkozat <span class="ralign"><a href=
"#Page_132">132</a></span></li>
<li><span class="pagenum"><a name="Page_320" id=
"Page_320">-320-</a></span></li>
<li>Habsburgház <span class="ralign"><a href=
"#Page_133">133</a></span></li>
<li>1848-iki törvény <span class="ralign"><a href=
"#Page_134">134</a></span></li>
<li>Politikai horoscop <span class="ralign"><a href=
"#Page_135">135</a></span></li>
<li>Klapka levele <span class="ralign"><a href=
"#Page_154">154</a></span></li>
<li>Pesti levelek <span class="ralign"><a href=
"#Page_157">157</a></span></li>
<li>Charivari <span class="ralign"><a href=
"#Page_171">171</a></span></li>
<li>Esti Lapok <span class="ralign"><a href=
"#Page_257">257</a></span></li>
<li>A gyémántos miniszter <span class="ralign"><a href=
"#Page_268">268</a></span></li>
<li>Utóhang <span class="ralign"><a href=
"#Page_312">312</a></span></li>
</ul>
<ul class="TOC">
<li>A kiadó megjegyzése <span class="ralign"><a href=
"#Page_317">317</a></span></li>
</ul>
<hr class="chap" />
<div style='text-align:center'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 76255 ***</div>
</body>
</html>
|
