diff options
Diffstat (limited to '76255-0.txt')
| -rw-r--r-- | 76255-0.txt | 12090 |
1 files changed, 12090 insertions, 0 deletions
diff --git a/76255-0.txt b/76255-0.txt new file mode 100644 index 0000000..1885ec4 --- /dev/null +++ b/76255-0.txt @@ -0,0 +1,12090 @@ + +*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 76255 *** + + +JÓKAI MÓR + +HÁTRAHAGYOTT MŰVEI + +A JÓKAI MÓR ÖTVENÉVES IRÓI JUBILEUMA ALKALMÁBÓL KÖZREBOCSÁTOTT NEMZETI +DÍSZKIADÁS KIEGÉSZÍTŐ SOROZATA + +VI. KÖTET + +FORRADALOM ALATT IRT MŰVEK + +BUDAPEST + +RÉVAI TESTVÉREK IRODALMI INTÉZET RÉSZVÉNYTÁRSASÁG + +1912 + +FORRADALOM ALATT IRT MŰVEK + +IRTA + +JÓKAI MÓR + +BUDAPEST + +RÉVAI TESTVÉREK IRODALMI INTÉZET RÉSZVÉNYTÁRSASÁG + +1912 + + + + + + +FORRADALOM ALATT. + + + + +ELŐSZÓ.[1] + +Két esztendő ki volt szakítva eddigelé írói életemből. A két +legsúlyosabb, legnevezetesebb év: 1848 és 1849. + +A mit ez idő alatt írtam, három olyan lapban jelent meg, melyeknek +példányai ma már csak mint unicumok léteznek s megjelenésük idején is +nagyon kevéssé voltak elterjedve. + +E műveimet, melyek részint szépirodalmi és történelmi munkálatok, +részint a napi kérdésekkel foglalkozó humoristicumok, részint politikai +irányeszmék, most összegyűjtve, rendezve és megrostálva adom által a +nyilvánosságnak. + +Erre több indok buzdított. + +Legfőbb az, hogy e műveimet nem tartom elveszendőnek. E művekben látom +írói kedélyem ifjúságát, átmelegítve a legmerészebb reményektől; a +követelő fantáziát, mely a sorstul ábrándjai megvalósítását várja, mely +kéjeleg a csodálatos napok sugárözönében s dühöng a réméjszakák +vérvilágításában s túlzó csapongásaival egy nemzet hangulatát követi +csupán. – Soha úgy írni, miként akkor, nem tudnék többé; – soha úgy +érezni a leirottat, úgy visszaadni a szív igaz keservét és örömét, és +soha oly bátran kimondani azt, a mit kigondoltam. + +Másik ok, a mi e műveim sajtó alá rendezésére indított, az, hogy e két +év alatt írott munkálataim között sok van olyan is, melynek műveim +gyűjteményébe fölvételét nem óhajtom. Vannak hangok, a miknek +kisérteties skáláját ha a rendkívüli napok szenvedélye érthetővé teszi +is; ha a történelem azokat a rémkorszak vészkiáltásai viszhangjainak +vallja is; de a kőltészet, a szépműtan, a jó ízlés nem igazolja soha. A +viszhangnak nincs joga szólítatlanul újra feltámadni. Mind azt, a mi +jelen könyvemben e két év alatt írt műveimből benn nem foglaltatik, +megsemmisítettnek nyilvánítok: a mihez joga egyedül a szerzőnek van, ki +a midőn ezen jogát használja, az által felmenti műveinek halála utáni +összegyüjtőjét attól a kényszerű választástól, hogy vagy censora legyen +az írónak, vagy mindent kiadjon tőle válogatatlanul, a mit elől-utól +talál. + +De a mit a költészet és szépműtan itélete alá merek bocsátani, bárha +merész hangja a mai korra nézve szokatlan is, azt mind fölvettem e +könyvbe. Egy korszakot festenek azok. E korszak elmult, el van temetve. +Ég őrizze hazánkat attól, hogy az eltemetett halott még valaha +feltámadjon! De a síroknak emlék is kell. S az elhantolt kor irodalma a +legelevenebb emlék. + +Az olvasó nyomrul nyomra fogja kisérhetni magát a korszak jellemét +műveimnél, s annak behatását emezekre. A sajtó felszabadulása, a vér +nélkül kivívottnak vélt nagy társadalmi forradalom legelső hatása a +szépirodalmi és történelmi munkálatokon látszik meg; majd később az +irányeszméken is, a mikben a mindenkitől osztott rajongás hangja +uralkodik. A szabadság kéjérzete párosul a bocsánattal a multak +keserveiért s a bizalommal a jelen iránt. A hit és testvérszeretet +illuminál s tüzijátékot rendez. Később a tűz nem játék már, hanem vész. +A sorokat a boszú, az elkeseredés, a hon élete fölötti kétségbeesés +mondatolja. Átvonaglik rajtok egy-egy keserű kaczaj. A kínra +csiklándottnak ádáz nevetése. Az országos jajszót sokszorozni, a +segélykiáltást siettetni, az alvókat fölrázni törekesznek e hangok. – S +mikor a paroxismust felváltja a megtérő egészség, hideg vérrel, tisztán +látva, ugyanazon haza életének féltése, ugyanazon szabadságnak +megőrizése: nem a szenvedély szilajságával többé; de a megyőződés +elszántságával s a veszély nagyságának s az önfeláldozás bizonyosságának +komoly tudatával. – Ez – nem műveimnek, de azon korszak hangulatának +jellemzése. + +Mily ellentétek a márcziusi irányeszmék s a «szegény király!» között! De +a napok, melyeken megirattak, ép oly ellentétei voltak egymásnak. Ott a +napfényes bizalom, itt a pokoli kétségbeesés. Ott a trón a nép minden +óhajtását teljesíti; ád szabadságot, emberjogokat, feloldja a szellemet +és a földet hosszú szolgasága alul; emitt visszavesz mindent. Amott azt +hiszszük, hogy diadalunk csak játékba kerül: emitt átlátjuk, hogy az +eredmény volt a játék. Elvesztve mindent, kigunyolva, megalázva, +leggyűlöltebb ellenfeleinknek kiszolgáltatva, vertük vissza e hangokat +az égre s azokra, kik az eget e földön képviselik. + +Erre az időszakra esnek (csaknem egy rövid hó időközére) életem +legválságosabb időpontjai. Események egy huszonhárom éves életben. + +Pétőfivel, kivel lélekben egygyé voltunk forrva eddig, kétszeresen +meghasonlottam. Először, mint társszerkesztő, a Vörösmartyhoz írt s +általam nem helyeselt költeménye miatt; másodszor, mint férfi, oly +családi ügyeimbe avatkozás miatt, a mik a legbensőbb barátra nézve is +szentélyt képeznek. + +Azon napokban nősültem meg. + +Azon napokban égett le szülötte házam Komáromban: otthonom rommá lett. + +Azon napokban vettem vállamra a fegyvert s követtem vezéremet a +honszabadítás halálos munkájába. + +A hon veszedelme fölötti elkeseredésen kívül önlelkem büszkesége is +sarkantyúzott. Be akartam bizonyítani, hogy nem egy az enyimnél forróbb +lélek lángja gyújtott fel eddig: tőle elszakadva is tudok égni! +Petőfivel nem érintkezve többé, iparkodtam őt túlszárnyalni a szabadság +bálványozásában. + +A nagy események nagy kiábrándulásokat hoztak magukkal. + +A schwechati napoktul a debreczeni idény kezdetéig csupa üres lapok +vannak előttem. + +Meggyőződtem róla, hogy mint harczos, kevesebbet; mint író, többet +teljesítek a szükségesnél. + +A magyar kormány új székhelyén válságszerűen léptem összeköttetésbe a +haza sorsát intéző legkiválóbb kormányférfiakkal. Látköröm egyszerre +kiszélesedett. Nagy embereket tanultam igen közelről megismerni, nagy +események előkészítő gépezetébe beletekinteni. + +Azt hittem, nekem is kötelességem a gép valami alkatrészének beállani. +Kiadtam és szerkesztettem egy napilapot Esti Lapok czíme alatt. + +A közvélemény mind e mai napig azt hiszi, hogy e lap egy «békepárt» +közlönye volt. (Hiszen csak egyetlen egy példány maradt fenn belőle; de +az sem könnyen hozzájárulható helyen.) Olvassa el a közönség a +bennefoglaltakat, mik e jelen könyv III-ik részét képezik és itéljen +felőle. + +Ma nincs Magyarországon ellenzéki párt, mely nézeteivel oly messze menne +s én nem írnám most azokat alá. + +Akkor a helyzet kényszerűségének szüleményei voltak azok. + +Több czikkét e korszakbeli működésemnek jegyzeteim kisérik, +felvilágosítva a helyzetet, mely azokat előidézte. A mi bennük magánügy +s egyes emberekre, vagy egymagamra vonatkozik; azt mind eltemettem. – A +napnak is vannak foltjai; de a napfoltok elmulnak: – s hazánk +szabadságharcza volt a «nap.» + +Budapesten, 1874. október 15-én. + +_Jókai Mór._ + + + + +ÉLETKÉPEK. + +1848. + + +Budapest. + +_Forradalom vér nélkül._[2] + +(Márczius 15-ike. 1848.) + +A mennydörgés azt mondja: «le térdeidre, ember: az Isten beszél!» A nép +szava is megdördült és mondá: «föl térdeidről, rabszolga: a nép beszél!» +Tartsátok tiszteletben e napot, melyen a nép szava először megszólalt. +Márczius 15-ike az, írjátok föl sziveitekbe és el ne felejtsétek. + +A magyar nemzet szabadsága e naptól kezdődik. + +A nemzet történetében ez volt az epochalis nap. + +Ezentúl minden nap új dicsőséget fog számotokra hozni; a nép fölébredt, +a nép követelte századok óta megtagadott jogait, a nép kivítta jogait, +miknek lánczait legközelebb találta. Martius 15-dikén reggel a fővárosi +fiatalság, mely a józanabb pártnak nevezett töredék által ajánlott +türelmet és várakozást sérelmei gyógyszeréül nem tartotta elegendőnek, +adandó reformlakomája fölött tanácskozni egybe gyülekezvén, ez +alkalommal Jókai Mór következő proclamatiót kiáltott ki barátaihoz: +«Testvéreim! A pillanat, melyet élünk, komolyabb teendőkre szólít fel +bennünket. Európa minden népe halad és boldogul: haladnunk, boldogulnunk +kell nekünk is. Legyen béke, szabadság és egyetértés! Követeljük +jogainkat, melyeket eddig tőlünk elvontak s kivánjuk, hogy legyenek azok +közösök mindenkivel. Kivánjuk a sajtószabadságot, censura rögtöni +eltörlését; a felelős miniszteriumot Budapesten; évenkénti országgyűlést +Pesten, és azt rögtön! Törvény előtti egyenlőséget, polgári és vallási +tekintetben; kivánjuk, hogy a nemzeti őrsereg rögtön fölállíttassék, +védje hazáját minden férfi; egyenruha ne legyen; közös teherviselést; az +urbéri viszonyok megszüntetését; esküdtszéket képviselet alapján, magunk +választjuk biráinkat magunk közül; nemzeti bankot; idegen bankjegyeket +nem akarunk elfogadni. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar +katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. + +A politikai statusfoglyok bocsáttassanak szabadon. + +Unio Erdély és Magyarország között! Ezen jogokat követelni tartozik a +nemzet, bízni önerejében, s az igaz ügy Istenében! Egyenlőség, +szabadság, testvériség!» + +E proclamatio minden egyes pontjait mennydörgő helyesléssel fogadta a +nép, s kinyilatkoztatá, hogy azt saját manifestumául fogadja el. + +Ekkor Petőfi Sándor lépe fel, s ezen honfidalt szavalá el a nép között: + + Talpra magyar, hí a haza! + Itt az idő: most vagy soha! + Rabok legyünk vagy szabadok? + Ez a kérdés: válaszszatok! + A magyarok Istenére + Esküszünk, + Esküszünk, hogy rabok tovább + Nem leszünk. + + Rabok voltunk mostanáig, + Kárhozottak ősapáink, + Kik szabadon éltek, haltak, + Szolgaföldben nem nyughatnak. + A magyarok Istenére + Esküszünk, + Esküszünk, hogy rabok tovább + Nem leszünk. + + Sehonnai bitang ember, + Ki most, ha kell, halni nem mer, + Kinek drágább rongy élete, + Mint a haza becsülete. + A magyarok Istenére + Esküszünk, + Esküszünk, hogy rabok tovább + Nem leszünk. + + Fényesebb a láncznál a kard: + Jobban ékesíti a kart + És mi mégis lánczot hordtunk! + Ide veled régi kardunk! + A magyarok Istenére + Esküszünk, + Esküszünk, hogy rabok tovább + Nem leszünk. + + A magyar nép megint szép lesz: + Méltó régi nagy hiréhez; + Mit rákentek a századok, + Lemossuk a gyalázatot. + A magyarok Istenére + Esküszünk, + Esküszünk, hogy rabok tovább + Nem leszünk. + + Hol sirjaink domborulnak, + Unokáink leborulnak, + És áldó imádság mellett + Mondják el szent neveinket. + A magyarok Istenére + Esküszünk, + Esküszünk, hogy rabok tovább + Nem leszünk. + +A vers utósorait dörögve esküdte utána a nép, s innét ment egyenesen az +egyetemi fiatalsággal egyesülni, először az orvosi kar csatlakozott +hozzá, azután a mérnöki, legvégül a jogászi, egyedül ezen kar tanára +szegült ellen a nemzet akaratának; senki sem hallgatott rá. Vasvári Pál +hitta fel közgyűlésre a tanuló ifjúságot, s az egyakarattal követte a +vezéreket; künn az egyetemi piacz közepén, már ekkor túláradt néptömeg +közepette adá elő Vidats Pál, mikép gátoltatott az egyetemi fiatalság e +mozgalmakbani részvételtől? tanáraik mily kicsinyes fenyegetődzésekkel +akarták a meggyúladt lángot eloltogatni? Mondá, hogy megötödöltetéssel +fenyegettetének (kaczaj és zúgás). Ekkor a nép szónokai közül Jókai +harmadszor is nyilt piaczon felolvasá a proclamatiót s Petőfi elszavalá +fentebbi dalát, melynek végeztével rögtön elhatároztatott, hogy a nép a +proclamatió első pontját, a sajtószabadságot, saját önhatalmánál fogva +teljesülésbe veendi, mit meg is tett, innét tömegestül Landerer és +Heckenast nyomdájára menvén, hová a rend és béke föntartása +tekintetéből, választmányi tagokul Petőfi, Vasvári, Vidats és Jókai +küldetének be, a nyomdatulajdonost felszólítandók, hogy kivánja-e az el +nem kerülhető kényszerítés be nem vártával, a kikiáltott tizenkét pontu +programmot, s Petőfi felolvasott költeményét censura nélkül kinyomatni? +A nyomdatulajdonos engedett, s a kivánt iratok rögtön németre is +lefordítva, nehány pillanat mulva a gyorssajtó alól ezerével kerültek +elő, melynek példányai egész délig osztattak ki, a szakadó eső daczára +szüntelen gyülekező közönségnek. E közben többen kezdtek szónokolni a +néphez. Szólt Irányi József, Vasvári, Bulyovszki, Egressi Gábor, Irányi, +Vidats, Jókai s néhány németül is, mi annak manifestuma, hogy ez ügyet +idegen ajkú polgártársaink is fölkarolták. A déli harangszó egy óráig +félbe szakasztotta a mozgalmakat, s ekkor gyülekezethelyül a nemzeti +múzeum tere tüzetett ki. + +Az eső szüntelen esett! Jó jel, mondá a nép, Párisban, Palermóban és +Bécsben, mikor a nép jogait követelte, szintén esett. Délután a múzeum +terén összegyűlt nép elhatározá a városházra menni, ott a polgári kart +és a városi tanácsot ez egyesülésre s kivánatai aláírására felszólítani. +A tanács-terem megnyittatott s tartott a nyilvános ülés, a piaczra +összegyülekezett nép szabadság mennydörgései között. A tanácsnak +benyújtattak a programm pontjai, s a tanácsjegyző mondá: hogy azok el +vannak fogadva; utána Holovics tanácsnok kivánt gondolkozási időt, +melyben a pontok tanácskozás alá vetethessenek. Megczáfolta őtet +Rottenbiller alpolgármester, kimondva: hogy már egész délelőtt +tanácskoztak e fölött; azután szónokolt Nyáry Pál, pestmegyei alispán, s +a pontokat pártolta, utána Klauzál Gábor, ki az első és 11-ik pontok +rögtöni életbe léptetését is kivánta, a pontok a tanács által +aláirattak, s az ablakon át a népnek felmutattatának. E pontokat azóta +minden utczaszegleten olvashatták. A nép ideiglenes választmányát a +tanács és polgárság választmányával egyesítendő kimondani kivánta: hogy +Stancsics Mihály, ki sajtói állítólagos vétség miatt fogva van, Budán, +miután kimondotta, hogy censurai törvény nálunk nincs, nem is volt soha, +szabadon bocsáttassék, s a censurale collegium rögtön mentessék fel +hivatalától, e kivánata teljesítésére átment Budára, s a hatósági épület +udvarán, zászlója körül gyülve állhatatosan állt jogai kivánata mellett, +s míg válaszmánya által kijelenteték, hogy a helytartó tanács e három +pontba egyezett bele, Stancsics kiadatása, censura eltörlése, +sajtó-biróságnak a nép közüli választtatása, egyúttal kimondá, hogy a +katonaságot csak azon esetben fogja kirendelni, ha azzal maga a nép, +saját czéljai rendes kivitelére, kivánna rendelkezni. + +Ez nap délutánján, a nép kivánta a szinházi aligazgató Bajza Józseftől, +hogy a szinházban e nap ünnepélyére teljes kivilágítás mellett «Bánk +bán» adassék elő. Bajza mondá, hogy szívesen teszi; a szinház oltár volt +ma, a közönség szine volt most jelen ünnepi arczokkal, ünnepi ruháiban, +a nemzeti cocarda volt minden férfi, minden nő keblére föltűzve. Középen +a nemzeti zászló. Ezalatt a nép a megszabadított Stancsics kocsiját +önkezeivel vonva át Budáról a szinháztérig, bevonult a szinházba, mely +mindenki számára ingyen megnyittatott. A páholy-birtokosok is megnyiták +páholyaikat a nép számára, ki még e közforradalom perczében is oly +tiszteletben tartá a gyöngédebb érzelmeket, hogy egy páholyt sem foglalt +el, melyben hölgyek ültek. A zenekar fölváltva a Rákóczi-indulót, +Marseillaiset és Hunyadi László szebb helyeit hangoztatá. Később Egressi +Gábor szavalá el Petőfinek fenn kitett költeményét, a nép ezreinek +harsogó esküvése mellett. Ugyanazt rögtön Szerdahelyi által zenére téve, +a szinházi polgártársak kara éneklé el, a közönség ismételteté a +szavalmányt és dalt. + +A közönség nagy része óhajtá Stancsicsot a szinpadon megjelenve látni, +azonban értesülve a tisztelt polgártárs gyengélkedő állapotáról, +kivánatával felhagyott, s a legnagyobb csend és béke között eltávozék. +Az állandó választmány azonban reggelig együtt ült. Másnap legelső +teendője volt a népnek, a nemzetőrség tettleges életbeléptetését +követelni, s e végre aláirások nyittattak meg azok számára, kik a +nemzetőrséget alkotni kivánják; néhány óra alatt több ezerre ment az +aláirás, a nép követelte a fegyvereket. A katonai hatóság jelenté, hogy +csak 500 fegyvert adhat, mert a többi Komáromba vitetett. Ezt Lederer +tábornagy katonai becsületszavára állítá. S az arsenált fölnyitni nem +akará. Lenn pedig a nép, mely már ekkor 20–25 ezerre ment, követelte a +fegyvereket s fenyegetődzék, hogy az arsenált feltöri, ha fegyvert nem +kap. Ekkor alválasztmány neveztetett ki a fegyverek kiosztása tárgyában, +s egy órai tanácskozmány után, Rottenbiller alpolgármester a teremben, +Jókai pedig a városháztéren összegyűlt népet nyugtatá meg, azon tervezet +közzétételével, hogy az illető tömeg, városnegyedenként, külön oszolván, +száz-száz férfit választana ki maga közül, kik óránkint felváltva, mint +nemzetőrök, az éjjel diadalfényben kivilágított város nyugalma fölött +őrködjenek, a többi fegyverek kiadása a következő napon fog sürgettetni. +Este a két testvérváros ki volt világítva, az utczákon lelkesült +néptömeg forrongott, harsogtatva: éljen a szabadság! az ablakokon +nemzeti lobogók függtek alá a szabadság nevével beírva. Egész éjjel rend +és nyugalom őrködött a város fölött, a portyázó nemzetőrök több helyeken +bujkáló csavargókat fogtak el, s hivatásuknak minden tekintetben +megfeleltek. Martius 17-kén az ideiglenes kormányzó választmány által +(mely állt a nép-tanács, megyei polgárság és egyetemi fiatalság +küldötteiből, közte három héber) elhatároztatott, hogy a mostani napok +örök emlékére az egyetemi tér, hol a forradalom legelőször kikiáltatott +«martius 15-kei térnek», a hatvani-utcza, hol a sajtó elfoglaltatott, +«szabadsajtó-utczának», a városház-tér pedig «szabadsajtó-térnek» fog +ezentúl elneveztetni, mely határozatot a tanács azonnal foganatba is +vette, s Landerer rögtön nagy betűkkel nyomatta az utczák eddigi nevei +helyébe a megörökítendő dicsőség szavait. Ugyanekkor kimondatott, hogy +minden czímek eltöröltessenek, semmi tekintetes és nagyságos többé. A +kivánalom, a mit a Bécsbe induló küldöttség, a király elé terjeszt, így +kezdődik: «Felséges haza!» Egy küldöttség átment Budára fegyvereket +követelni, miknek nyombani kiszolgáltatását a helytartó-tanács egész +örömmel igérte, s jelenleg a nemzetőrség óráról-órára szaporodik. A +kétfejü sasok minden királyi hivatal homlokáról levétettek, helyökbe a +nemzeti czímer tétetett. + +A feketesárga szinek helyébe a nemzeti háromszinű festetett, mult éjjel +még a nádori palota is ki volt világítva, mi ez életben először +történik, sok más, soha nem történtekkel együtt. Tegnap a fehér zászlót +egy hölgy (Szatmáriné) vitte a nép előtt, a nép választottai ezért +nemzeti czimerrel tisztelték meg. Az egyetem is beadta reformkérdése +pontjait: szabad tanulás, szabad oktatás, a pénzügynek a nemzet általi +kezeltetése, ezeknek főpontjai maguk a tanárok és az összes fiatalság +által aláírva. A csend és béke e forradalom mellett oly jó lábon állnak, +mint még soha. + +A boltok kirakatai nyitvák, a vásár rendben foly, a nemzetőrök minden +utczában portyáznak. Éljen a magyar szabadság! E három szót hallani +minden ajkról, minden utczán, minden zászlón ez van kifestve. + +Dicsőség a népnek, mely jogait egy csepp vér elfolyása nélkül ki tudta +vívni, mely önmagát saját becsérzete által hagyja kormányozni! Kik a +lelkesülés szent perczében sem feledkeztek meg a kötelességről, mivel +magányosak személyi és vagyonbátorságának tartoztak. Kiket hon- és +emberszeretet gyulasztott lángra, s kik közül egyetlen egynek tette sem +piszkolá be önérdekü kihágással a nemzet nagy ünnepét. + +Mit más népek karddal vívtak ki maguknak, azt e nép puszta kézzel, +csupán szent lelkesülésének tüze által egyetértve, elleneit nem +legyőzve, de megtérítve, tette magáévá. + + + + +NYILT SZAVAK HONUNK FIATALSÁGÁHOZ. + +(1848 martius 15. Életképek.) + +Itt az idő, testvéreim, hogy elveinket kimondjuk. Első volt szavunk a +forradalom piaczán, elsők voltunk kimondani a jelszót: legyen szabadság! +És lőn szabadság. Most midőn önerőnket ismerjük, és benne bizhatunk, +tegyük, hogy ez egyesült fiatal erő honunknak mindig jobb keze legyen: +áldásthozó az igaz ügynek, romlást az ellennek. Két fegyver van +kezünkben, a sajtó és a kard. Az igaz honfitűz, mely e kettőt kezünkbe +adá, egyszer meggyujtva, nem fog kialudni többé, hanem napként fog égni +a haza egén, hogy világot és meleget áraszszon széjjel. A holtak +föltámadásának napja eljött. A századoktól eltemetett nemzeti dicsőség, +a börtönben tartott szabadságérzet voltak e halottak. Most ne keressük +őket e sírokban: ők feltámadának, a magyar nemzet ismét dicső és szabad! +Magyar hang, magyar nemzeti szín, magyar érzelem minden ajkon, minden +lobogón, minden kebelben. + +Választottaink a belrend, dandáraink a külnyugalom fölött őrködnek, mi +pedig lépjünk föl a szabadsajtó terére, vegyük őrködésünk alá a +szellemet. A szerkesztőség ezennel tért nyit minden a szabadság, +emberiség és a haza ügyeit érdeklő nyilatkozatnak, melyek a fiatalság +kimondott elveivel megegyeznek, bárkitől jőjjenek is azok. Legelsőbben +felszólítunk minden hazafit, hogy a nemzetőrség zászlói alá gyülekezni +siessen. Mert minden eddigi győzelmeink biztosítása egyedül csak a +fegyveres önerő, s nem tudjuk, melyik perczben lesz rá szükség? A nép +legyen bizalommal választottai iránt, ezek pedig tartsák e bizodalmat +minden egyéb megtiszteltetésnél becsesebbnek, s a nép érdekeit soha és +sehol el ne felejtsék; igyekezzünk honunk idegen ajkú fiatalságát +magunkhoz testvéri kapcsokkal csatolni; rontsuk le a századok óta +keblünkben megkövesült válaszfalat, mely bennünket rokonainktól eddig +elkülönzött, s fogjunk kezet mindenkivel, a kinek jelszava a szabadság. +Irtó háború minden hiuságnak! az embert nem a ruha teszi többé, hanem a +mi keblén belül van; szoktassuk hozzá a népet, hogy az egyszerűséget +kezdje el szeretni. A nemzetőrség öltözete legyen egyszerű, és viseljük +azt büszkeséggel mindenkor és mindenütt, az arszlán szó ne legyen ismert +fogalom többé. Legyen mindenki annyi, a mennyit a haza előtt ér. +Magánkötelességeinket a forradalom alatt ne feledjük el: mihelyt a +kardot letettük, térjünk napi munkáinkhoz, adjunk példát a népnek, mint +tettük a forradalom kikiáltásakor. A sajtószabadságot ne használjuk +személyeskedési czélokra, legyen előttünk szent és isteni minden, minek +neve szabadság. Ezért komolyan megrójuk mindazokat, kik jelen időben, +midőn az izgatott kedélyeket rend és béke eszméire kellene téríteni, a +vak lázadás üszkét szórják a nép közé, kik a népet a fegyveres katonaság +ellen bujtogatják, kik a kasztokat egymás elleni irigységre költik, s +kinyilatkoztatjuk, hogy mi egyéb ellenséget nem ismerünk, mint kik +kitűzött jelszavainkat tiszteletben nem tartják. + +Ezen jelszavak «béke, egyenlőség és szabadság!» + +Ellenségeink tehát, kik a véres lázadásra izgatnak, kik a helyett, hogy +a nép választmánya által adja tudtára akaratát az igazgató +választmánynak, tömegestül – via facta – akarják azt a síkra vezetni. +Kik a hon lakosai bármely osztályának a nemzetőrségből leendő +kirekesztésére munkálódnak. Kik a zsidók ellen, mely osztály a +forradalom leghevesebb perczében erősen részt vett a tett mezején, a +polgárok között izgatnak és viszont; kimondtuk az egyenlőség elvét, +különbséget ember és ember között csak a becsület és jellem tisztasága +tesz: ezek fölött határozni ott van az osztályozó bizottmány, mely mind +azoknak, kik a nemzetőrségnek becsületére nem lennének, fegyvert adni +nem fog; a szabadság jótékonysága alól kizárni senkit sem szabad: ezen +idő az, mikor egymásnak minden ellenszenvet, minden sérelmet meg kell +bocsátanunk, ezen idő az, melyben a régi fogalmak mind halomba vannak +döntve s új évszak kezdődik, mely a mult vétkeinek sírja fölött emeli az +emberiség nevében oltárát. Vége a kaszt-gyűlöletnek: kiket a régi +fogalom korhadt omladékainak pártolói maguktól elűznek, azokat mi +fogadjuk védelmünk alá, és esküdjünk pártfogást mindennek, a mi +elnyomott, üldözött és méltatlanul bántott: az üldözöttek asyluma a mi +körünk legyen. S legszebb diadalunk legyen az, hogy mindenki, ki +méltatlanul nyomva érzi magát, hozzánk jő, bántalmai orvoslása végett. +Az elmultakért semmi szemrehányás! + +Martius 15-én az egész haza újjá született, vele együtt minden egyes +hazafi. Legyen gondunk a jövőre, nem a multra. + +Egyenlőség, szabadság, testvériség. Éljen a haza! + + + + +NŐSZABADSÁG. + +(1848 mart. 23.) + +A szabadság órája ütött. A világ megváltozott! + +Verjétek le a bilincseket, nyissátok meg a börtönöket mondjátok meg a +rabszolgának, hogy a szabadság órája ütött! + +A világ uralkodó bálványainak oltárán kialudt a tűz. + +Áldozzon mindenki saját keble Istenének. + +A lélek szabad, a gondolat kimenekült föld alatti börtönéből, melyben a +hazugság tisztelői fogva tarták, s most röpülni fog szabad ég alatt, +szabad szárnyaival, s hirdetni fogja az igazságot. + +Legyen világosság. + +Jaj azoknak, kik most uralkodni akarnak, kik fejüket fölemelik, hogy +mást lenézzenek, kik az Isten arczát viselő lények között különbséget +akarnak tenni, kik az ártatlant üldözik! + +A szellem fegyvere égő pallos, mely védelmére kell az üldözöttnek, +pártfogása alá veszi a gyöngét s sujtani fogja az üldözőt, a bitort. A +mindenható szellem! + +Jaj azoknak, kik ellene fegyveröket fölemelik. + +De áldás azoknak, kik szent zászlója alá esküsznek, s föllelkesülnek +arcza tündökléseitől. + +Hazám hölgyei, polgártársnőim! + +Új időket érünk. Martius tizenötödikén mindnyájan másodszor születtünk a +világra. Ébredjetek fel a szabadság hajnalára ti is. Mikor martius +15-kén, a szabadság első reggelén, a küzdők melleire lelkesült nők +tűzdelték fel az első cocárdát, mikor a szabadság első jelszavát nők +szegezték ki ablakaikban, s lobogóikon mutatták fel a szent nevet, +melyért a nép küzdött, mikor a nép közé egy nő hozta a legelső fehér +zászlót, melyért az élni és halni esküdött; mikor Petőfi, a forradalom +költőjének ifjú neje ezt mondá, a megfordító percz előtt férjének: «ha +halni kell, ez a legszebb halál, légy erős»! akkor mutatták meg +hölgyeink, hogy mi a nő hivatása? Ha nő kezében a zászló, férfi kezében +a kard, ott a győzelem bizonyos. + +A nőkre ezentúl nagy, fönséges hivatás vár. + +Minden férfinak van egy védangyala, kinek nevétől föllelkesül, kinek +emléke az élet útján vezeti, ki élete és halála fölött határoz, ki őt +jóvá vagy roszszá teheti. + +E védangyal a nő, a gyermeknek anyja, az ifjúnak kedvese, a férfinak +neje. + +Ha az anya azt mondaná fiának: légy becsületes ember, csak a becsületes +független: lelked erejét senkinek el ne add! érezz nemesen, s ha lesz, a +ki megérti érzelmeidet, azt szeresd, légy hozzá hű, érzelmed szentségét +semmiért el ne add! nem lenne a becsületes ember ritka, mint a fehér +holló. + +Ha az anya azt mondaná fiának: tanulj nélkülözni; ki senkire sem szorul, +annak mindene van; hajolj le ahhoz, a ki alattad van, de ne az előtt, a +ki fölötted áll! nem támadnának légiói a gyáva ördögöknek. + +A spártai anya, midőn fölköté fia baljára a paizst, e szókkal bocsátá a +csatába: ezzel vagy ezen. Ki elesett, azt paizson kisérék a sírba +társai, ki elfutott, az elveté magától a vértet; a spártai nő inkább +akarta fiát halva, mint meggyalázva látni! + +Itt az idő, melyben a nők kötelessége a szellem lángjait szítani. + +Együtt meghalni dicsően inkább, mint együtt élni gyalázatosan. Föl a +tett mezejére, polgártársnőim! + +A hazának minden erejére szüksége van, hogy az Isten áldása foganatos +legyen rajta. + +Vétkezik a haza oltára ellen, ki most visszavonulni akar. + +Ha vannak fiaitok, kik lelkeitek büszkesége, tűzzétek föl kebleikre a +szabadság háromszinő rózsáit. + +Ha van, kinek nevére ifjú szivetek föndobog, kinek nemes tetteire +arczotok szinte lángtól pirul el, ha van kedvestek, tűzzétek föl keblére +a nemzeti cocárdát. Istenemre, míg ott leszen az, nem fog kezeikből a +kard kihullani. + +A ti szavaitok fogják őket csodadolgok kivitelére lelkesíteni, mint a +kereszténység első hirdetőit a szentlélek szavai. Szégyen a gyávára, ki +hazája védelmére föl nem ébred! + +Ne legyen nő, ki őt szeretni tudja. + +Átok az árulóra, kinek önérdeke előbb jut eszébe, mint a haza +boldogsága! Ne legyen nő, ki őt szeretni tudja. + +De legyen áldás azon, ki a hon boldogításában elfáradt, női kezek +törüljék le homloka izzadságát. + +Legyen áldás a férfin, ki sebét a hon védelmében nyerte. + +Női kezek kössék be sebeit. + +Legyen áldva a sír, hová a szabadság bajnokait temetik, női kezek +ültessenek rá virágokat, nők könyei legyenek az édes harmat e virágokon. +Adjátok kezeiteket… Mondjatok áldást fegyvereinkre, kössétek föl a +szalagot kalpagjainkra. Könyet, de örömkönyet lássunk szemeitekben. +Halljuk a jelszót édes ajkaitokról! Szabadság! Dicsőség! Honszerelem! S +aztán Isten velünk! Éljen a haza! + + + + +A NAPOK HANGULATA. + +(1848 april 2.) + +Az ingerültség folyvást növekszik. Bennünket csalnak! A miniszterium még +mindig nincs megerősítve. A király 12 nap alatt nem írta alá, a mit +megigért. Mit tesz ez? Lehet-e a királyról föltenni, hogy arról +gondolkodjék, hogy adott királyi szavát megtartsa-e vagy nem? Ki merné +ezt koronás fejedelmünkre ráfogni? Az egész ország talpon van, az egész +nemzet fegyverben áll. Debreczen, Kecskemét, Vácz, Esztergom, Szarvas, +az egész Jász-Kunság, Szeged, Czegléd, Szentes, Győr, Pancsova, s majd +minden nevezetesebb város és helység, a megyék nagyobb része a +forradalom elveihez csatlakozott. A határszélek kiverték a katonai +hatóságot, a főparancsnok asszonyruhában akart megszökni, a nők +észrevették és kikorbácsolták, Radeczkyt kiverték Olaszországból, a +magyar katonaság a fölkelőket segítette. Marinovics admirált lefejezték, +fejét karóra húzták; az egész világ vérben úszik, a forradalom egének +futó csillagai, futó királyok, futó miniszterek szerteszét hullva, +mondanak iszonyú példát a szomszédoknak, s ki gondolná, hogy ilyenkor a +király ráérjen 12 napig azon gondolkozni, hogy beváltsa-e nyilt adott +szavát vagy se? Ha a király személye szent, akkor adott szava is szent +legyen. A nép felnyitotta szemeit, s nem fél többé azon kisértetektől, +miknek ismeretébe bele nevelték. A király számára népének szeretete +maradt hátra; s a király ezt nem az által fogja megtartani, ha a nép +gyülöletének kijelöltjei tanácsára hallgat. Kiben lehet saját népén +kívül bíznia? Minisztereiben? Azok fantomok, a napvilág elveri őket. +Katonáiban? Azok is megszüntek automatok, zsoldosok lenni, s tudnak +érezni a hazáért, s hogy tudnak érezni a szabadságért is, megmutatták +magyar seregeink Olaszországban. Szövetségeseiben? Föl akarja-e forgatni +az egész Európát, hogy egy pár bukott miniszter életét pár perczczel +meghosszabbítsa s koczkára tegyen mindent – semmiért? S ilyenkor a +király 12 napig gondolkozik! Tizenkét napig kormány nélkül van az +ország. Isten irgalma őrzi, hogy fenekestül fel nem fordul. + +Az országgyűlés, a municipiumok nem kormány többé, mert nem képviselik a +népet, a ministerium nem kormány, mert nincs megerősítve, a nép maga +kormányozza magát; ki áll itt jót a holnapi napért? + +Szavaink jól tudjuk: hogy nem jutnak el a király elé, s ez baj, melyen +segítenünk kell. Szivünk fáj, hogy a magyar korona a ködös távolban +fényét veszti s a király környezőihez bizalmunk nem lehet. A magyar +királynak Budán kellene lakni, ez régen meg volt érezve, meg volt +mondva; ily fejevett nemzet tovább nem lehetünk, melynek királya az +országon kívül él, s míg őt mézes-mázos környezői azzal áltatják, hogy a +nép boldog, a nép dicső hymnusokat énekel, addig másfelől a népet +rabolják, törpítik, vagy boszantják s azt mondják: _ezt a király akarja +így_, s midőn eljön az adósságok fizetésének napja, megszöknek a király +oldala mellől, mint hálátlan ebek, kiknek korpája kifogyott. Ez nem +tarthat így soká. A királynak fel kell ébrednie. A távolból erjedező +moraj kezd fel-felzúdulni. Még nem tudni, égből jön-e vagy föld alól? +vihar-e vagy földindulás? Ha égből jön, villámok fognak hullani, sok +nagy fa kidől, mi szirt ormába verte gyökerét, de a levegő megtisztul +utána s annál ragyogóbban fog kisütni a nap! De ha föld alól jön, akkor +hol az Isten ki bennünket megment? Ki tudja, hogy a megrázkódó föld nem +úgy fogja-e ledönteni a templomokat és a hegyek koronáit, a +várpalotákat, mint a polgár hajlékát, melynek gazdája vérével festette a +küszöböt? + +Csak egy szavatokba kerülne és e vihar elkerülné hazánkat. Mondjátok ki +e szót, és a nép boldog lesz. Ne higyjétek, hogy a nép egyes emberek +tömege. A nép elementum, olyan, mint a tűz, mint a vihar, mint a tenger, +mely ha föltámad, emberi erő nem uralkodik rajta. + +Melyitek érzi magát erősnek a földindulástól megrázkódó hegy alatt +megállani, melyitek akarja tenyérrel elfödni a kitörő vulcánt, melyitek +akarja a fölháborodó tengert vesszővel megfenyíteni? + +Hijába bíztok villámhárítóitokban, azok csak vonják magokhoz a villámot, +de el nem ijesztik. + +Legyetek a népnek igazságos birái. Az Isten él s az itélet, mit ma +kimondtatok, lehet hogy holnap ti rátok fog kimondatni. + +Legyetek a népnek igazságos itélő birái. + +Isten szent lelke legyen a királylyal!!! + + + + +SZOMORÚ IDŐK. ELŐSZÓ ILY CZÍMŰ REGÉNYHEZ. + +(Életképek, 1848. április 30.) + +Az ember jót, rosszat elfelejt. + +A természet, az Isten ujja minden emberéletet mint egy tanúságokkal +teljes könyvet mutat fel, melynek lapjai – a leélt eseményes évek – örök +igazság tudományával vannak beírva. De e tudományt még senkinek sem +jutott eszébe tanulni. Az ember meghal, sírján összenő a mezők füve, a +könyv be van zárva, a sírkő a puszta czímlapot mutatja fölötte. Mennyit +szenvedett életében s mennyit vétkezett, hogy e szenvedést megérdemelje, +hányszor eltévedt élte útjain, míg sírjára talált, hány átkot, hány +áldást vitt magával oda?… A sír néma, nem mondja senkinek. Az emberek +elfeledték, nem okultak utána. Pedig minden halott egy-egy elveszett +kézirat, melynek ismeretlen tartalma tán senkinek sem fog újra eszébe +jutni s melyet ha végig tanulna, bölcs lenne az ember. + +Néha a természet, az Isten irtó keze egész népeknek ad fenyítő tanítást, +meglátogatja őket súlyos balkezével, hogy ébredjenek föl alvó +nyugalmaikból s tanuljanak látni múltat és jövőt s élni a szerint a +jelenben s hogy el ne felejtsék, vérökkel írja föl a tanítást oly +könyvbe, melynek neve temető s melynek soraiban minden betű egy-egy +sírhalom. Az ember sír a csapások alatt mint megfenyített gyermek s +holnap elfelejti, hogy miért sírt. Emlékében marad ugyan a fájdalom, +melynek tövise szívében benntörött, megtanul rettegni a polgárhadak +vériszonyaitól, a ragálytól, elemek dühétől, a sápadt éhhalál +kétségbeesésétől, de azt nem tanulja meg, hogy ezekben Isten keze +nyilvánít nagyszerű titkokat, miket ha képes volna megérteni, a halál +nem lenne halál és a fájdalom nem lenne fájdalom többé. + +Kísértsünk meg egyet e történeti sírhalmok közül fölbontani. Még friss e +sír, a koporsó, mely benne rejtve van, még el sem porhadt; – ne féljetek +azt fölnyitva látni! Sötét események, a balsors útmutatásai vannak abba +bezárva, miket ismerni és el nem feledni üdvös. Tán nem egy szív leend, +mely fájni fog, ha a hangját vesztett húrt, melynek szava egykor +kétségbeejté, újra megpendítjük, tán nem egy leend, ki megdöbbenve fog +ráeszmélni egyes epizódok végig olvastánál: «Ez velem, ez az enyéimmel +történt!» – «Én ott voltam, én borzadva emlékezem reá. Én láttam ezt.» – +Annál jobb, az élő emlékezet fog tenni tanúbizonyságot szavaink igazsága +felől s az előidézett megdöbbenés, a megújult fájdalom üdvös leend. + +«1831» van azon év sírkövére írva, melynek eseményeit rajzolni +készülünk. + +Sötét emlékű, fekete ünnepekkel teljes év; ha egy sírkertet végig +tekintünk, a fejfákon az év száma van legsűrűbben. – Azóta messze haladt +az a távol ködeibe, honnét mint bús felleg, mely a napot lenyugtában a +láthatárra kísérte, alaktalan homályként gyászlik felénk, minden új év +új ködöt hagy előtte, míg ez is a többivel a feledség éjszakájában +összefoly. + +A világesemények minden nagyobbszerű catasrophjait meg szokta előre +jóslani a természet rendhagyott folyása. Titokteljes jelenetek, félig +mysticus babona, félig természetkihágás symbolumai, mikből az úgy hítt +«köznép» ösztönszerű hitgerjedelme vészeket sejt s azáltal, hogy előre +gyanítja a fátumot, elkerülhetlenné teszi annak rettegett beteljesültét. +Fényes üstökös csillagok járnak át az égen, mintha egyenes égő kardok +kerülgetnék egymást odafenn. Csöndes éjszakákon fegyvercsattogás +hallatik a felhőtelen tejút körül, csillagok hullanak sűrűen, +sziporkázva; néhol véres eső esik s égő vasdarabok hullanak alá a +légből: a föld növényei elfajulnak, a tiszta búza rozszsá változik, +négylábú madarak s fejeiket fonákul elcserélt házi állatok jőnek a +világra, természet csodái: kosfejű lovak, a vízekből emberarczú halakat +húznak ki, a vándormadarak nyár derekán elhagyják a tájat, fényes délben +be lehet a napba nézni, esténként nagy fekete pillangók jőnek elő +ismeretlen rejtekeikből, miknek hátára halálfej van festve, nyáron derek +járnak és nehéz kék ködök, télen a nap éget. A házi ebek mély gödröket +kaparnak az udvaron s naplemente után a föld szokatlanul világít s +madarak jelennek meg távol tartományokból, minőket addig senki sem +látott. + +És a nép ajkain élő hagyomány megjövendöli, hogy mi fog ezekre +következni. Éhség, döghalál, vérengző háborúk, vízáradások, lázadó +népek, nagy földindulás, múlt időkről hozva következést, melyekben +hasonló jelek mutatták magukat hasonló esetek előtt. + +Ilyenkor a nép mindentől fél s ezért mindent elhisz. Izgatható s +kétségbeejtett föllobbanásokra kész, menekülni vágyik félelmei +börtönéből s ha akad coriphäusa, ki vakhitből vagy rosszakaratból +téveszmék magvait hinti el közötte, azokat tettei evangeliomául fogadja +el s irtózatos leend, ha a kétségbeesés vérszemével útat tör magának, +messze az ámítók pokolfáklyája vezeti. + +* + +Ilyszerű nyugtalanító előjelenségek közt kezdődött az 1831-ik év +tavasza. + +Mindenfelől nyomor és éhinségről beszéltek a terjengő hírek, falvak +égtek porrá, apró folyamok áradtak pusztító özönné, egész vidékek lakói +jutottak koldúsbotra. Fiatal gyermekek kezdtek öngyilkosok lenni, tél +végén szokatlan villámcsapások ütöttek le több helyütt, mik magas +templomokról verték le a keresztet. Hegyek szakadtak alá az alattok +századok óta fekvő falvakra. Éjenként vízbefúlók sírását hallották a +tavak és folyamok partjain. A városokban őrült féleszűek jártak az +utczákon, vad jóslatokat kiabálva a nép közé. A magasabb körökben, a +salonok és casinók gyűlhelyein rejtett, titkolt hírekről kezdtek +suttogni, mikről úgy látszék, mintha rejtekben akarták volna tartani a +köznép előtt: a köznép is suttogott piaczokon, utczák szögletein s +titokban terjedő idegeskedés kezde támadni urak és szegények között. + +A tél vége derült volt. Januárban az ibolya nyílt, a hó elolvadt, a +mezők, a vetések zöldülni kezdtek. Februárban a fák rügyei kezdtek +fakadni, a pacsirtát lehetett hallani a falvak végein. A nap meleg +mosolyára lefoszlott a természet álma. Vidám, derült lett a környék, +mint szokott tavasz elején lenni: az a friss, zsenge zöldszín, azok az +egynapos életű virágok, a vidám, szökdelő tarka bogarak számtalanjai, az +a hízelgő melegű ég fehér fellegeivel s a fehér virágokkal rakott +gyümölcsfák, minőknek csak hónapok múlva lett volna itt az ideje. + +De a vándormadarak nem jöttek el s mintha titkos ösztön sugallta volna +az embereknek is, hogy e kora tavaszlásnak nincsen mit örülni, hogy ez +csak egy közelgő rendkívüli vész előkészülete, melytől visszaborzadtában +fölébred téli álma közepén a természet s megváltoztatja rendes folyását. + +Én emlékezem ez időkre, emlékezem a sújtó aggodalomra, mely az arczokról +leolvasható volt. Mindenki leverten várta, hogy mi lesz ezeknek a vége. + +Soha a templomok látogatottabbak, a köz-mulatóhelyek üresebbek nem +voltak, mint akkor. + +Márczius elején virradóra, derült éjszaka után váratlanul sűrű vastag +köd ereszkedett a földre, mely csak délutánra szakadozott fel, végtelen +felleg alakjában terülve szét az égen. Estefelé minden madár +elhallgatott, a virágok becsukták kelyheiket, a fák levelei lelankadtak. +A künn járók fulasztó köhögésről kezdtek panaszkodni s ez időtől kezdve +vetve volt minden természetelleni betegség magva minden fűbe, minden +gyömölcsbe, meg volt vesztegetve a folyamok víze, az emberi forró vér, +beteg volt maga a levegő is s az ég elveszté kék zománczát, mintha +valami lázas sápadtság terült volna szét rajta s míg olykor legderültebb +ég mellett orkáni viharok zaklatták a vidéket, másszor napokig elállt +egy és ugyazon felhőtömeg egyes városok fölött, ott függött feketén, +mozdulatlanul s egy csepp víz nem hullott belőle és az álló tavak +fenékig kiszikkadtak. + + + + +DÉLIBÁB. + +(1848 május 7.) + +Én nem tagadlak meg, költészet istene! + +Elpártolt mindenki tőled, főként kiknek fejére magad tevéd föl a +koszorút, ki hagyták aludni oltárodon a vesztalángot, elszórták +lantjaikat és kardot ragadtak s arczodat – elfeledék. + +De én nem tagadlak meg soha! + +Legkisebb vagyok azok közt, kik templomod küszöbén beléptek, de +legutolsó, a ki azt elhagyom. + +Imádtalak a nyugalom óráiban, s te velem leendsz, ha küzdeni fogok, +velem, ha meghalok. + +Te fogsz kisérni engemet, ha vándorúton járok, keresve számkiűzött +feleimmel boldogabb hont, dicsőségesebb sírt. S én elmondandom nekik, +nézzétek ezt a fehér hattyút, mely a szabad égben, oly szabadon röpül, +melegebb táj felé! nem a szülőföld! a szabadság a haza. A hol szabadság +van, ott van a mi hazánk. A börtön nem haza, ha aranyrostély van is +ablakán. + +Jertek el innét, hadd omoljon össze az apai ház, hadd teremjen küszöbén +vad virág, hadd legeljenek utczáinkon nyájak, ne nézzetek vissza, +töröljétek ki a könyet szemeitekből. + +Nagy a világ. + +A sír még nagyobb. + +Egyik vagy másik majd csak ád hazát! + +Nézzétek, mint repül az a fehér hattyú!… Fel fogsz keresni engem, hol +csaták viharai közt vértől pirult arczczal, vértől pirult földön, isten +és ördögök, ember és rabszolgák, küzdenek életre-halálra, örök életre +vagy örök halálra. S ha olykor a szél elkapja a fegyvercsattogást, ha a +küzdők lankadtan elpihennek, hallatni fog a Bard vad éneke. + +Csatára, csatára! + +Dalt, dalt! a szabadság istenének. + +Aczélok énekét, halálhörgést, lovak nyerítését. Csatára! + +A keleti párducz küzd az északi sassal, vérük festi a földet, karmaikat +egymás csontjaiba vágják. + +Ne hagyd magad, te keleti oroszlán, leharaptad egyik fejét a sasnak, +harapd le a másikat is, hadd folyjon el a vére, a mi még el nem folyt. +Csatára! + +Reggeltől estig víttatok, piros volt a nap, mikor fölkelt, most a föld +piros, a nap sápadtan megy nyugodni, ki tudja feljön-e számunkra többé? + +Ha lemegy a nap, majd feljön a hold, holdvilágnál fogunk tovább vívni. +Csatára, csatára!… + +Fel fogsz keresni engem, ha szemem elborul, ha a zászló kiesik a +kezemből s a szivemből kiömlő vér halványan hagyja arczomat. Lefekszem +földedre, mit a te kezed virágokkal ültetett be; kérni fogom e +virágokat, hogy véremtől ne száradjanak el, ha jön egy új tavasz, szép +zöld fű alatt legyen álmom. + +Megcsókolom a földet, mely megiszsza véremet és el fog felejteni. + +Csatára, csatára! + +Ha futni akartok, hagyjátok mellettem kardomat és ezt a zászlót. + +Ha győzni akartok, vegyétek föl mellőlem: az én kezeim nem emelik meg +többé őket. + +S majd eljőnek az erdők madarai s eltemetnek szépen. + +Eljőnek a hegyek viharai és megsiratnak. + +Eljön éjenkint a holdvilág s elbeszéli, mi történik naponta idefent? + +Te pedig örökre velem maradsz, s nem hagyod virágtalan síromat. + +Ha valaki sírom fölé egykor házat épít, meg lesz átkozva küszöbe és a +virág, mely szivemből szítta életét, kisarjadzik háza küszöbén és túléli +a ház urát. + +Költészet Istene, nem tagadlak meg tégedet soha. + +* + +Ha az unio Erdélylyel megtörténik, mi lesz nemzeti szineinkből s e két +ország czímeréből? + +A magyar czímer szinei vörös, fehér, zöld. + +Az erdélyi czímeréi kék, arany, vörös. + +Ha egyesülünk, mind ez ötféle színt fogjuk-e viselni? Ez maga egy +szivárvány lenne, mely hazánk egére ugyan igen illenék, de zászlónak +igen tarka. + +Vagy pedig egyikünk szineit sem viseljük, hanem csinálunk a kettőből +egyet. + +Magyar honunk czímeréből úgyis megeshető, hogy a négy ezüst folyó közül +elvesztünk kettőt (Dráva, Száva), el a hármas halmot (Tátra, Fátra, +Mátra). A kettős keresztet eddig is kihagyhatjuk, miután +vallásegyenlőséget mondtunk ki a hazában. + +Nem marad számunkra hátra más, mint a vörös mező. + +Ha a régiekre akarnánk visszatérni, elfogadhatnók az egyfejű sast, mely +Árpád zászlaján lobogott, hazát kereső ősapáink előtt e czímer alatt +volt egy a magyar nemzet ezelőtt kilenczszáz ötven évvel. Bár e +czímerrel mindazokat föltámaszthatnók, kik akkor ennek hűséget +esküvének. + +Ha pedig el akarjuk felejteni a multat, újat akarunk teremteni, akkor: + +Legyen czímerünk: vörös mezőben fehér kard: vagy pedig fehér mezőben +vörös kard.[3] + + + + +A FORRADALOM KÖLTÉSZETE. + +(1848 május 18.) + +Ne ijedjetek meg e szótól: forradalom. + +Nem villám ez: csak napsugár, mely szemeitekbe süt. + +Minden, mi szép, minden, mi fönséges, e szóban benne van. + +Isten-irgalom, emberszeretet, férfi-erény, nőszerelem, néphatalom és +világszabadság, minden, minden e szóban: forradalom. + +Éj után hajnal jön. Az álmok elfutnak. A sötétség visszatér kriptáiba, a +hegyek aranynyal festik ormaikat, a nap sugarait szétlöveli. Minden, mi +sötét és sötétség lakója, visszafut odvába, de fölébred minden, a mi +szép és az Istené. Millió csillag, az ég millió gyémántos királya tünik +el egy sugarától a napnak. Nem látja senki, hogy hova lettek, nem tudja +senki, hogy vannak-e? Életök csak a ragyogásban látszik, s a ragyogás +elmulik, mihelyt az ég megszünik sötét lenni. + +Helyettök ott fenn a pacsirta zengi énekét. + +Lássátok: ez a forradalom. + +A hajnal nem gyilkol meg senkit, hogy az éjt nappallá változtassa. Az éj +mindenkit elaltat, hogy uralkodhassék. + +A hajnal pirulása nem az a pir, a mi a szívből kiömlik, hanem a mely a +hős arczán pirul, midőn sisakját fölteszi. + +Az éj halált oszt mindenkinek. Még az élő is elalszik, s a virág +becsukja kelyhét. + +A hajnal életet oszt szét, még a sír is kivirágzik, s a tengerfenék +növény-erdőt nevel, hová szeme elhat, s kicsalja a börtönnyiláson át az +eltemetett halovány virágot. + +Lássátok: ez a forradalom. + +Változik minden. Ég és föld más alakot ölt. + +De életre változik minden. Világ és szabadság terjed szét mindenütt. + +Ki boldogtalan volt, a forradalom szivét meggyógyítja, ki fél, bátorrá +teszi, a vak szeméről a hályogot letépi, mindent ád mindenkinek s még +sem vesz el semmit. Igazságot tesz mindenkinek s még sem áll boszút +senkin. + +Mindenkit megvéd, s még sem üldöz senkit. + +Mert fegyvere nem halált, hanem életet oszt. + +Lássátok: ez a forradalom. + +* + +Vannak, kik azt hiszik, hogy a forradalom eszméje egy a +zsarnok-gyilkolással. + +Ez lehetett akkor, mikor a zsarnokok a népet üldözték, mikor a nép +szabadság után sóvárgott, s ezért egy Brutusnak kelle születni minden +Cæsar mellé, hogy a nép szabadsága biztosítva legyen. + +Ujabb időkben a zsarnokok találtak módot, hogy a népet magokba +szerelmessé tegyék, s ha ledül egy, a nép másikat emel helyébe. + +Ilyenkor nem a zsarnokokat: a rabszolgákat kell kiirtani. + +Mihelyt nem lesznek rabszolgák, nem lesznek zsarnokok. + +S ide nem kell kard, nem kell guillotin, ezt tenni fogja a szabadság +szelleme. + +A keresztyén vallást nem fegyver terjeszté el a világon. + +Forradalom volt az is, mit a földön, az égben és a föld alatt +előidézett, csatát vívott emberekkel, ördögökkel és hamis istenekkel, +csatát magával a halállal és győzött, mert fegyvere a szent igazság +volt. + +A hamis istenek oltárán kihamvadt a tűz, az ördögöket nem hitte többé +senki, s a halál fejéről leesett a korona. + +A halál megszünt öldöklő angyal lenni, új élet angyala lett belőle. Mert +úgy akarta az örök hatalom szelleme. + +E szent lélek újra eljöend! + +Nem hoz magával semmi fegyvert, mint igazsága szavát. + +Nem öl meg senkit, de mindenkit újra teremt. + +A félistenekből egész emberek lesznek, s a késő utókor bámulni fogja +azon csecsebecséket, babonás népfetisheket, miket egykor a nép térdre +omolva imádott. + +Ha a nép ember előtt hajtja porba arczát, nem azt kell porba sújtani, +kit bálványul körülvesz, hanem őt kell kiemelni a porból s tudtára adni: +hogy ki asszonytól született, az nem isten, de nem is igavonó barom. + +S ezt fogja tenni a forradalom. + + + + +CONGRÉV-RAKÉTÁK PILLANATNYI FÉNYÜL, NÉMELY SÖTÉTEBB HELYEKRE.[4] + +(1848 május 21.) + + +I. _Fiatalság._ + +A fiatalságnál három osztályt kell megkülönböztetni. + +A nyugalom, forradalom és a zavargások embereit. + +Az elsőbbek, kik minden áron békét: az utóbbiak, kik minden áron zavart +akarnának. + +Amazokat hivataluk, emezeket hivataltalanságuk szólítja fel az ellenkező +elvre. + +A forradalmi fiatalság azonban ezeknek egyikéhez sem tartozik. Elve: +mindent áldozni, a hol mindent nyerni lehet; semmit sem áldozni, hol a +látható végeredmény semmi. Nem indítani meg mozgalmakat, mik a közrendet +gátolják: a nélkül, hogy a közüdvöt előre vinnék; de nem látni a +magánérdeket ott, hol a haza ügye forog kérdésben. Nem függeni senkitől, +mint saját becsületszavától. Ez az egyetlen korlátlan hatalom, melynek +zsarnokságát tisztelni tudja. + +Keresni az egyetértést, de a háborútól sem félni. + +Tenni nyiltan, szólni nyiltan, szem-szembe, nem orozva, nem sötétben, +nem más háta mögött. + +Ez a forradalmi fiatalság. Ez a márcziusi clubb. + +Sok, mi legujabb időkben a fiatalság nevében történik, bitorolja e +nevet. + +Mindazon apró, kiskörű lázítások, ingerlő fenyegető zések, politikai +színt nélkülöző demonstrátiók, mik e firma alatt történnek, +meghamisított pecsét alatt jutnak a közönség elé. Ki a +zsidó-bujtogatásnál verekedett, ki imitt-amott éjjelenként +macskazenézett, ki a háziurakat késsel vagy kanóczczal fenyegette, az +nem a forradalmi fiatalság volt. + +Mert ha ez okot talál, eléggé méltót, hogy a síkra kilépjen s megmondja +sérelmeit annak, a kit nem szeret, azt teszi nyiltan, fényes nappal, s +arról fogjátok őt megismerhetni, hogy ha megtámadtatik, nem fut el; +hanem azonnal helyt áll és győz vagy elhull az utolsóig. + +Azok, kik a budai macskazenén voltak, nem lehettek közüle valók, mert +futottak. + +Azok, kik Lederert in effigie fel akarták akasztani, nem lehettek +közülök valók, mert ők nem mennek százan egy ellen, kivált ha az az egy +is tehetetlen szalmakép. + +A forradalmi fiatalság nem húzza ki kardját igaz ok nélkül, s nem dugja +vissza becsület nélkül. + +Erről fogjátok őket megismerni. + + +II. _Pesti polgárság._ + +A pesti polgárság, mint a kerek világon minden polgárság, szereti a +békét. + +Mert az ipar csak a béke alatt virágzik. S a ki a mindennapi keze +munkája után él, megunja a nyolczhéti munka-feltartóztatást; a jövendő +reménye nem kenyér, mivel családját tarthassa. + +Ezért a pesti polgárság unja a zavart. + +S azt hiszi, hogy ennek a pesti fiatalság az oka. + +Ha ezt kivernék a városból, minden rendben lenne. + +Nem sejti, hogy az egész világ forr; s minket csak a habok ragadnak, +miket e nagy tenger zajgása vet. + +S e tengert kanállal kimerni nem lehet. + +Jobb volna, ha a helyett: hogy száz oldalról bontjuk a hajót, mely édes +mindnyájunkat visz magával, iparkodnánk azt összetartani, mert ha +elmerül az, vagy szirthez ütődik, együtt szenvedjük a hajótörést. + +A polgárság vétke az, hogy a nemességet szereti előjogaitól megfosztva +látni, de saját előjogait a néppel megosztani nem. Örül az aristocratia +megbukásán s azt hiszi, hogy ez örökségben reá marad. + +Nem, uraim, az aristocratia nem azért rakta le koronáit, hogy azok +mentül többeké, hanem azért, hogy senkié se legyenek. + +Azért e megszólító szó helyett «polgártárs»; más nevet kell kitalálnunk, +mert attól tartok: hogy ide s tova czím lesz belőle. + + +III. _Nép._ + +Mi magunkat igen hosszú ideig csaltuk. Azt hittük, hogy népünk van; +pedig nincs. + +Mig volt, nemességünk volt az. A földmívelő nagy tömeg előtt ismeretlen +fogalom volt e szó: «haza». + +Még most is az; szabadságaért akárki más iránt háladatos, csak hazája +iránt nem. + +Ha azt mondjátok neki, hogy keljen fel honát védelmezni a muszka ellen, +sírva fakad s azt mondja: hogy inkább robotol és éhezik. + +A kabátos embert gyülöli; nem hisz neki. A nemzeti szineket nem érti; +neki addig a törvény sem törvény, míg a császár pecsétje alatta nincs +nagy kétfejű sassal. + +Értünk fegyvert nem fog, szavainkban nem bizik, terveinkben nem segít; +bünteti bennünk Isten apáink vétkeit. + +De mi föltettük magunkban, hogy a népet szabad úrrá teszszük, mert kell, +hogy legyen magyar nép: szabad és úr, mint volt hajdan. + +Semmi sem valószinübb, mint hogy e közben magunk veszünk el, minket +kövez meg, minket feszít meg a nép. + +Gúny és átok fog sírunkhoz kisérni. + +De az mindegy. Sírunk fölött boldog leend az utánunk következő nemzedék, +és mi nyugodni fogunk. + +Neveinket nem fogja tudni senki, nem a sírt, hol alszunk; de ott +nyugodtan fogunk alunni. S Magyarország boldog lesz és élvezni fogja a +szabadság édes gyümölcsét, melynek keserű magvait a mi szivünk vére +öntözte. + +Czélunk el lesz érve, nem fogjuk látni, de nyugodni fogunk. Azért, még +azon perczben is, midőn keresztre feszít bennünket a nép, éljen a nép! + + +IV. _Nemesség és táblabirák._ + +Minek bántjuk mi annyira a táblabirákat, a volt nemességet? + +Ha a nemesi előjogok meghaltak, illik-e gúnyolni a halottakat? + +Ha nevetségesek, ha rosszak voltak, miért ne? + +De hát azok voltak-e? Ez a kérdés… + +Nekünk népünk nem volt, az alkotmányon kívül eső osztály nem ismer +hazát, neki semmije sem volt a hazában. + +Az ábrándos hazaszeretet s honfenntartás előjogai a nemesé voltak. +Ezeket a nemesség nem veszté el, csak megosztá a néppel. Neki eddig sem +volt az vétke, hogy ezekkel bírt. Mert ezek minden embert illetnek. A +korszellem vétke volt, mely nekik megadta csak a mivel tartozott s a +népnek nem. + +Most minden megváltozott. + +A nemesség megosztá mindenét a mije volt, vagyonát és jogait. S ezt egy +percz alatt téve minden vonakodás nélkül. + +De az ábrándos honszerelem még mindig él szivében, ezt fájdalom! hogy +nem oszthatá fel egy percz alatt a nép között; arra évtized kell. S +ezért gúnyolni kell-e őt? + +Gúnyolni kell-e azon osztályt, mely hazánk törvényeit kiszolgáltatá, +népe fölött virrasztott, alkotmányát védte, igazságát kezelé, nyelvét +föntartá, mely biró, építész, mérnök, diplomata, kereskedő, tudós, egy +szóval minden volt a világon, oly csekély jutalomért, minő egy +táblabírói czím? + +S most mi e jutalmat akarjuk a pelengérre tűzni? + +Ne legyünk hálátlanok önvérünk iránt. + +Ezen czímnek nincs jövője többé, de van multja. + +Ha e czímet egy szembehunyással örökre elfeledtté tudnók is tenni, +megmaradnának az egyesek, kik a mozdulatlanságot képviselik, nemcsak a +nemesség között, megmaradnának a nép minden osztályaiban, fönt és alant, +meg magában a fiatalságban is, melynek tűzvérű a neve. Küzdjünk valahára +elvek, ne firmák ellen. + +Nemességünk el van keserülve. + +Mindenét odaadta. Mivel apái bírtak, ő nem bír azzal többé. Mindent +elvesztett, mivel az előtte való generatió bírt. El czímerét, el +választási előjogát, földeit, keresetmódját, értéke nagyobb részét, +hivatalait, s mindezt nyugodtan, önkényt veszté el, nem erőszak +kényszeríté rá. Odaadta ingyen. + +E veszteségnek áldozat a neve. + +S mi ez áldozatért gúnyolni fogjuk-e őt? Akkor fogjuk-e arczul verni, +midőn koszorút érdemel? + +Én magam is lemondtam nemesi előjogaimról. De ha elhagytam nevemből a +nemesi czímet, meg akarom azt lelkem számára tartani s nem szeretném, ha +oda jutna a világ, hogy ki nemesen tenni, nemesen érzeni tud, az legyen +a köznevetség tárgya. + +Ha Francziaország üldözte a nemességet, jól tette, mert ott ellensége +volt az a népnek, s a nép vérrel vette el tőle emberi jogait. De +minálunk a nemesség, hogy a népnek, mely jogait követelni nem tudta, +azokat megadhassa, vérén kívül minden egyebet föláldozott, s ha kell, +ezt is fel fogja áldozni tudni s még nem tudjuk, hogy nem lesz-e e vérre +szükség? + +A haza üdvére népet kell teremteni. + +Hogy e nép teremtve legyen, a nemesség mindent föláldoz, mindent +elkövet. + +Ha ezt nem teszi, akkor irtsátok ki és sirassátok meg! de ha +kötelességét teljesíté, nem mondom, hogy dicsőítsétek érte, mert hiszen +csak kötelességét teljesíté, de legalább ne nevessétek ki. + + + + +SZEGÉNY KIRÁLY. + +(1848 oct. 22.) + +Midőn a királyok a népek fejére ültek s Isten nevében nyomorú életet és +nyomorú halált osztogattak édes fiaiknak, midőn a királyok kivették a +nép szájából a kenyeret, szivéből a vért s adtak nekik helyette +rabszolgaságot és koldusbotot, midőn a királyok játszottak a nemzetek +fejével, adták, vették, osztották az országokat; – a jó királyok akkor +sem feledkeztek el keresztyén voltukról s kiket nyomorékká tevének, +megsiratták és mondák: szegény nép! + +A nép éhezett, a nép sírt, a nép elvérzett. + +Szegény nép! azt mondá a király. + +A nép viselte lánczait, viselte koldusbotját, gályát húzott vagy +földönfutó lett. + +Szegény nép! azt mondá a király… + +Fordult a koczka. + +Jön az idő! Jön megállíthatlanul, midőn a bálványimádásoknak vége +szakad, a nép nem fog aranyos fejű halandók előtt térdelni többé, nem +csókolandja a tigris körmöket, miken önvérének szagát érzi, hanem +ledobja nyakáról álszenteit. + +Semmik vagytok! + +Dicsőségtek álom. Volt és nincs és nem lehet többé. + +Ez az idő nem messze van, talán már benne is vagyunk, + +Illő, hogy a népnek is jusson eszébe keresztyén volta. + +Legyünk emberek; s midőn e fölkent szerencsétleneket bujdosni eresztjük, +ne mulaszszuk el őket megsiratni: szegény király, szegény koronás +király! + +Milyen magasról estél alá és milyen mélyen. + +Mikor mindenki szomorú volt, te voltál egyedül a kéjelgő, most, midőn +mindenki örül, te magad vagy, a ki sírsz. + +Mikor mindenki rabszolga volt, te voltál egyedül, kinek minden szabad +volt: – most, midőn mindenki szabad, te magad vagy a számüzött. + +Süket voltál, mikor a nép fájdalmai szaván beszélt hozzád, most néma +vagy, midőn neked fáj és nem mered kimondani, hogy mi?… + +Szegény király, szegény koronás király. + +Mindenkinek van hazája; neked nincs. Mindenkinek van öröme, reménye; +neked nincs. + +Szegény király. + +Szegény megbukott fél-isten. Sem Isten, sem ördög nem lehet belőled, +mert ember vagy: s ember nem lehetsz többé, mert király voltál. + +Midőn fejedre hagytad tenni az aranyszarvakat, beírtad nevedet azon +boldogtalanok sorába, kik milliók közül kiválva erőszakot tesznek a +természeten, hogy számukra külön teremtsen minden örömöt. + +Kiknek ülő-széke a népek sírja, kiknek itala vér, kiknek a nemzetek +nyögése dajka-ének, kiknek nyugalma a rablánczok zörgése, játéka háború. + +Hová fogsz menni? Étlen, szomjan, álmatlanul, örömtelenül. + +Mert a te életed nem emberi élet, álmod nem emberi álom, örömöd nem +emberi öröm. + +Ez a világ nem a te világod. Az emberiség nem fogad fiává. + +A menyország nem a te hazád. Áldozataid képe visszarettent onnan. + +A pokolban sincs helyed. Az kikaczagja halvány arczodat. + +Hová fogsz menni? Testvértelenül fogod társaiddal bejárni a világot s ha +találkozol magadhoz hasonlóval, vissza fogsz rettenni tőle, s ha +forrásból inni akarsz, vissza fogsz rettenni saját arczulatodtól… + +Szegény király, szegény koronás király. + +És ha meghalsz? + +Ha Isten megengedi, hogy olyan halálod legyen, minő embernek szokott +lenni, ha a föld beveszi csontjaidat, azon a helyen nem fog megteremni +Istennek semmi virága, puszta lesz az; megátkozott porod miatt messze +téren kivesz minden, a mi zöld, s századok mulva a késő nemzedék, hol +kopár fűtelen tért talál, arról fogja tudni, hogy oda egy király van +temetve. + +A népek pedig boldogok leendnek, s örömeik zaja nem hagyand aludni mély +sírod fenekén. + +A templomokban sokáig fogják nevedet az imádságban emlegetni: ott hol az +árvízről, döghalálról s az Isten egyéb csapásairól van szó. + +És senki, senki nem fog megsiratní téged. + +A gyávák megszünnek félni, a bátrak gyülölni tégedet; rokonaid +megszünnek szeretni és megtagadnak. + +Elfeled mindenki, elmúlsz, elenyészel… + +Szegény király, szegény koronás király! + + + + +NEM SZERETEM A SÁPADT ARCZOKAT. + +(1848. okt. 9.) + +Túl vagyunk a Rubiconon. Felszedtük magunk után a hidat, hogy vissza ne +mehessünk. + +Válaszfal van multunk és jelenünk között; az egyik álom, a másik +ébrenlét. Történeteik nincsenek egymáshoz kötve; az egyik végződött, a +másik kezdődik és nem folyik egymásból. + +Túl vagyunk azon, hogy még valaha alázatos, hűséges, királyokban hivő +nép legyünk. + +Számunkra csak kétféle jövendő lehet hátra. + +Ha vesztünk, sorsunk két szóban le van írva, e két szó: halál és +rabszolgaság. + +Akkor sem lesz királyotok többé; a szívtelen önkény fog ülni a vérrel +festett széken, s azt a koronát, mit eddig szentelt fej viselt, +zsámolyul fogja tenni jogtapadó sarkai alá. + +Ki egymásra uszítja a népeket: hogy hosszú tusák után egymás vérét +vesztve erőtlenül hulljanak zsámolyához, könyörögve, mint összemart +ebek, hogy adjon nekik békét és kölcsönös lánczot. + +Ez sorsa azoknak, a kik életben maradnak, ha veszténk. + +De ha nyertünk… akkor… + +Akkor eljönnek a számolás napjai. + +A büntetés nem érheti azon népeket, kik ellenünk támadtak; hanem azokat, +kik őket ellenünk vezették. + +… Jaj nekünk, ha azt hiszszük, hogy van még egy harmadik jövendő szép +csendes megnyugtató eszmékkel tele, mely nekünk is boldogságot adjon, +ellenségeinket is kielégítse. + +Jaj nekünk, ha azt hiszszük, hogy minket zsarnokaink még szeretni +fognak. + +Szeretni akkor, ha megalázzuk őket; holott akkor sem szerettek, mikor +felmagasztalók. + +Vagy szeretni akkor, ha ők törnek le minket: holott akkor sem szerettek, +midön féltek tőlünk. + +Jaj nektek, kik még most is bízni tudtok: elsők lesztek, kik kétségbe +fogtok esni. + +Jaj nektek sápadt arczok emberei, kik azt mondjátok: még nincs ideje… +még tíz év kell rá, még várni fogunk…! + +E tíz évet nem fogjátok megérni. + +Ellenségtek nem mondja: hogy még tíz év kell rá, hogy titeket kiírtson. + +Holnap, vagy ma, vagy egy óra múlva, mihelyt úr lehet, ismét fejetek +fölött a pálcza. Ti meg nem csaljátok őt, mint ő megcsalt titeket. Ti +hiába mondjátok neki: hogy őt teljes életetekben szerettétek, nem fogja +elhinni, mint ti elhittétek neki. Olvassátok meg a történetet, akadtok +vérrel írt sorokra, mikből megtanulhatjátok: hogy midőn a királyok +legyőzték alattvalóikat, kik szabadságukért küzdöttek, azoknak még a +tejszopó gyermekeit is legyilkolák. Vagy azt hiszitek, hogy azóta a +királyok jobb erkölcsöket tanultak? Kárhozott, a ki emberben hiszen! + +Napok, órák és perczek vannak számotokra hátra. + +Hét hónapot elpazarolt az új életből emberben-hivéstek. Megalkudtatok-e +a sorssal, hogy még új hét napot adjon a sárbavetett időhöz? + +Szabadság Istene! Ha egy Martinovicsnak, ha egy Szentmarjainak hét +hónapot adott volna a sors, hogy cselekedjék az alatt, a mit e honra +üdvösnek, jónak talál, kezébe adta volna az ország kormányzatát, a +nemzet bizalmát, milliók egyetértését, magyar pénzt, magyar +hadseregeket, szabadsajtót, szabad szólásjogot, s a mi legfőbb: +ellenségeink széttört, megalázott erejét; mit tett volna az ennyi drága +idő alatt! + +Midőn bátor lelke volt tenni, szólani, izgatni, ezreket egyesíteni egy +közös czél kivitelére akkor is, mikor azt tette egy elnyomott országban, +titokban, minden perczben fejét koczkáztatva, nem tudva: hogy kit +barátjának hisz, nem lesz-e árulója? nem bírva sem pénzt, sem fegyvert, +csak szabadulni vágyása kétségbeesett érzetét, mikor minden kimondott +szónak, minden leírt betűnek bírája volt és bakója: s még sem sápadott +el azt leírni, azt kimondani…! + +S ti, kiket most a szerencse tenyerére vett, még mindig féltek, még +mindig kétkedtek kimondani a szót, melyet megvédeni fegyver van +kezeitekben, midőn a szabad szó kimondásával nem a gyalázatos vérpad, +nem a vérvörös bakó, hanem a dicsőséges nyilt harczmező s a sápadt +ellenség áll szemben? Midőn szólani lehet az egybegyült néphez, ki +_halál_ helyett _életet_ dörg vissza szavaitokra! Midőn írni lehet s +bátran alá tenni neveiteket? Ti hazám fiatal költői, kik míg apró +csecsebecsékről kellett szólani, ezerenként álltatok elő s most midőn +itt volna az ideje, hogy azok, kiknek lelkében Isten ihletésének +szikrája ég, menjenek azzal világot és lángot gyújtani a népek lelkében, +most hallgattok, mint viharban az erdei madarak? + +Nem szállt-e reátok az Isten szent lelke? + +Hajdan tizenkét egyszerű ember képes volt a világ minden hamis isteneit +legyőzni a kettős tüzes nyelvnek erejével. Most nem akadna-e tizenkét +apostol, ki az újabbkor álisteneit leverje trónusaikból? + +Nem jött-e el hazátok Messiása? Nem láttátok-e csodatételeit, nem +láttátok-e mint aludt szavaira a bálványok oltárain az áldozat tüze? s +mint gyuladt örökké égő láng a nép szívében a szabadság istenének +tiszteletére? + +A szabadság megváltója megkezdte újvilágteremtő bucsújárását: föl, ki +magában a tűzlelket érzi! nem eljövendő többé: jelen van az idő, mely +Isten országát meghozza a földre: menjetek szét és tanítsátok meg a +népeket: _hogy Isten minden emberek fölött van és ember nincsen emberek +fölött!_ + + + + +KESERŰ HANGOK. + +(1848. nov. 12.) + +Annyi ember lesz földönfutóvá! + +Annyi becsületes férfi, ki honát és a szabadságot imádta, veszté el +hazáját, de nem a szabadságot. + +Kizavarta őket anyai fészkükből a koronázott bűn, a hű polgárok vándor +madarakká lettek. De jön még tavasz, melyben a vándor madarak fészkeikbe +ismét visszatérnek s futni fog a zsarnok s nem fogja követni senki, csak +gyilkos tetteinek kisértő emléke. + +És azok, kiket a szolgák királya hontalanokká tett, találni fognak egy +közös hazát, hol tán inséggel fognak küzdeni, de nem rabszolgasággal. + +A szabadság vándorai mindenütt feltalálják egymást Legyen e hon +Francziaország vagy Magyarország, az olaszföld vagy a Kaukasus, ott +találkozni fognak azoknak arczai, kiknek lelkei együtt jártak a szabad +eszmék szellemországában, s azon föld, mely őket befogadja, szent lesz +az emberek és az Isten előtt, határait sem zsarnok, sem szolga át nem +fogja lépni. Ott lesz a szabadság Jeruzsáleme, melyhez a tiszta lelküek +messz e földről vándorolni fognak, ott fogják őrizni a legyilkolt +népszeretet örök frigyládáját, onnét fognak szétmenni hirdetni a +népeknek, hogy a szabadság Jézusa nem halt meg, hanem föltámadott! + +Talán a te földed lesz az én hazám! mely hivatva van arra, hogy vérrel +kereszteltessék meg s jövendő neve _minden szabad népek hona_ legyen. + +Forr, gyűlöng határaidon belül a népség, minden ajku nemzet, melynek +szabadsága össze van tiporva, siet szent földekre: kezében fegyvert hoz, +szívében lázas keserű érzeményt: a boszú reményét. + +Országod szívében, fővárosod utczáin naponta harczi zene mellett idegen +férfiak fegyveres csoporti vonulnak, fiaid táborába sietve. + +Lengyelek, olaszok, tyrolok, francziák, németek esküsznek szent zászlóid +háromszíne alá. + +Kiket kiűzött minden országból a koronás önkény, itt jönnek össze, ide +vonja őket szabadságuk közös veszedelme, a közös elkeseredés. + +Tehát itt jönnek össze a vándormadarak… + +Tehát itt lesz a véres oltár, melyen vagy a szabadság hősei, vagy annak +zsarnokai fognak megáldoztatni… + +… Óh kedves szép hazám! Kedves – édes – hazám!… + + + + +A FORRADALMAK METEMPSYCHOSISA. + +A franczia forradalom okai voltak: az aristocratia romlott erkölcsisége, +az udvar zsarnoksága, több mint egy milliard status-adósság. Nem így +van-e most? Ugyanazon okok: ugyanazok a következmények. + +Mi volt akkor XVI. Lajos? Egy trónba festett király – király, mert +korona alá született, különben gyönge fejű ingatag ember, környezetének +bábja, gyermek, kinek kezébe kést adtak: – ugyanaz, a mi ötödik +Ferdinánd. – Ugyanazon koronás személyek. + +Az 1789-iki országgyűlési küldöttek nagyobbára a szegényebb rendből +származtak, az 1848-dikiak szintén. + +A harmadik néposztály képviselői akkor is egy bálteremben tartották az +országgyűlést, mint most. + +Ezen gyűlést parancs által akarta a király feloszlatni, melyre Mirabeau +azt felelte: hogy őket csak szuronyok fogják elűzhetni. Emlékezzetek +Lamberg gróf esetére. + +Lajos király, mikor a nemzetőrség felett szemlét tartott, e szókat hallá +kiáltatni: «vive la nation!» Ferdinánd királynak épen ily alkalommal a +nép Fuchsliedet énekelte. + +Amott Foulont, itt Latourt akasztotta fel a nép a forradalom előtt, +mindkettőt lámpásfára, mindkettőt a városház előtt. XVI. Lajos +Versaillesban, V. Ferdinánd Insbruckban zárta el magát népeitől, +mindkettőt kényszeríteni kellett: hogy fővárosába visszatérjen. + +Október hatodika volt 1789-ben midőn a párisi nép reggeli 5 órától déli +12-ig XVI. Lajos testőrségét felkonczolta. Október hatodika volt +1848-ban, midőn a bécsi nép reggeli 5 órától déli 12-ig ugyanazt tette +Ferdinánd zsoldosaival. Akkor Orleans herczeg, most István herczeg volt, +kit a forradalom trónussal kinált, mindkettőt megfosztá e kilátástól a +király futása. + +XVI. Lajos úgy futott, mint V-ik Ferdinánd. + +E percztől fogva respublica volt mind a két ország. + +Ötszázhetvenhét nap múlva XVI. Lajos a guillotin alatt elvérzett… + +Királyok! koronás emberek! Miért nem olvassátok a történeteket, miért +nem olvassátok azon rémséges sorokat, mik egy koronás király vérével +vannak írva? + +Hajh e sorok után hány vörös lap van még! A vörös sorokban mennyi +polgári vér! a fehér sorokban mennyi keserű köny! + + + + +DIPLOMATICUS BAROMETRUMOK. + +Az ember akár keresi, akár nem, minden nyomon talál olyan embereket, a +kinek a képéről menten leolvashatja: hogy mi történt a világban, jó-e, +vagy gonosz. + +Ezek: ha valahol ütközetet nyertünk, ha valami jó hírt hallani, mindjárt +a fellegekre kapaszkodnak s oly képet csinálnak hozzá, mint mikor az új +prókátor az első forumon kedvező itéletet kap. Nem lehet szóhoz jutni +tőlük. + +Pedig ám még hátra van a sok apellata, az oppositio és a novum. + +Ha pedig valahol a szokottnál erősebben megraknak bennünket, olyan +hosszú képeket vágnak hozzá, mintha már itt volna a világ vége, +lamentálnak úton-útfélen, búsulnak, hogy az embernek szinte megesik a +szíve rajtuk s ijesztgetik azokat is, a kik nem akarnak félni. + +Pedig, édes hazámfiai, ehhez hozzá kell szoknunk. + +A háború olyan dolog, a hol egyszer minket ütnek, egyszer mi ütünk mást. + +Egyszer-másszor ütközetet vesztünk, de még azért nincs ott a minden +napok vége. + +Veszthetünk eldöntő csatákat, de még azért nem veszett el Magyarország. + +A szerencse fordul, kik ma alul vagyunk, holnap lehetünk felül és ha sem +ma, sem holnap nem lenne szerencsénk, egyszer csakugyan mink fogunk +győzni. + +Nem férfi, nem becsületes ember, ki e reményt eldobja magától. + +Elfoglalhatnak tőlünk nyomról-nyomra minden talpalattnyi földet a magyar +határból, de azért Magyarország nem lesz meghódítva. Bevehetik országunk +fővárosát, de még azért ott nem lesz vége Magyarország históriájának. +Mentül összébb szorítanak bennünket, annál bizonyosabbak leszünk: hogy +_szét_ nem vernek bennünket. + + + + +A PESTI HIRLAP PROGRAMMJA.[5] + +_A Pesti Hirlap leendő szerkesztőségének nyilatkozata._ + +(Életképek, 1848 decz. 3.) + +Itt az ideje: hogy hazánk ügyeinek vezérletét emancipáljuk a véletlen és +vakesetek befolyása alól. + +Eddigelé a körülmények jó vagy rossz fordulatai tanítottak bennünket +elhatározottaknak vagy óvatosaknak lenni. Minden új nap új arczot adott +politikai mozgalmainknak s legnevesebb organumaink egyedül a napi +politika változékony jellemét iparkodtak visszaadni. + +Ez másként mindekkorig nem is lehetett. Saját jövőnk tervezetéről oly +kevéssé tudtunk valamit, mint ellenfeleinkéről. + +Most, miután ellenfeleink végczélja előttünk ismeretes, nagy ideje, hogy +magunkat sorsunk urává tegyük s törekvéseink központját kijelölve, +mindent, mi a körülmények szerint mellettünk, vagy ellenünk történik, a +végeredménynek alárendelve, terveinkben az által sem siettetve, sem +gátolva ne legyünk. + +A mit ezentúl teendünk, úgy kell tennünk, hogy annak necsak a +pillanatra, de örök-mindenkorra hatása legyen. + +Rendeznünk kell ügyeinket előre, nyugodtan, hogy mindenki láthassa: +mikép nem egy kalandos episodot, hanem egy új életre hivó epochát +akarunk előkészíteni nemzetünk számára. + +A _szabadság_ és _nemzetiség_ neveit vettük zászlóinkra; számukra +bizonyossá kell tennünk a győzelmet, nehogy valaha megátkozzák e két +szent nevet azok, a kik bennök hittek. + +Terveink alapokra vannak építve, miket az események, bárminők legyenek +is, csak szilárdítani fognak. + +Ellenfeleink megtanítottak bennünket, mint lehet felhasználni a nép +lelkületét, fogékonyságát, a sajtó erejét, a katonaság szellemét, hely- +és nemzetiségi érdeket, külesemények szövetségét; – mi eltanuljuk tőlük +e fegyverekkel bánást, s azokkal fogjuk őket leküzdeni; mi ismerni +fogjuk azon mérgek antidotumait, miket halálunkra főztek. + +El vagyunk készülve minden balesetre: vesztett csatákra, – elleneink +ravaszságára, – saját jószívü ügyetlenségeinkre, megbizottaink +hitszegésére, mindenre, a mi leverő, de soha sem fogjuk a pillanat +veszteségét évek kárával pótolni vissza, soha alkudni, soha feladni +elkezdett harczunkat, soha az elcsüggedésnek egy hangját le nem írni. + +Ellenségünk megverhet, de zavarba nem hozhat soha. + +El vagyunk készülve másfelől mindenre, mit az Istenség keze számunkra +kedvezőt fog hozni; a nélkül, hogy túlbizakodottság mámorában oly +lépésre hagynók magunkat csábíttatni, mely a győzelem eredményét ránk +nézve paralyzálná. + +Ezért előre határozottan kimondjuk: hogy bárminő áldozattal küzdendjük +is le a terroristicus absolutista pártot, új terrorismust nem fogunk +tanácsolni soha, mely később, vagy korább megboszulja önmagát. + +Ellenfeleink a felizgatott nemzetiségek természetelleni harczából +szívják kölcsönzött erejöket. Nekünk azon kell lennünk, hogy e kútforrás +mentől hamarább kiapadjon. + +Békét, rendet szerezni saját földünkön, áldozattal s ha úgy nem lehet, +fegyveres erélylyel, de békét és nem terrorismust, mint amazok ott +Bécsben s Lembergben és mindenütt: hol lábaiknak véres nyoma látszik. + +Oly hatalom, mely anarchián alapul, sokáig nem tarthat. Igen jól látják +ezt elleneink magok is, mert már is oly elemeket támasztottak fel +védelmükre, melyek nemsokára tulajdon urokat fogják eltemetni: a népek +szabadságérzetét. Ez lesz a kétélü fegyver, mely nemsokára annak fejére +fog visszacsapni, ki azt kiköszörülte. De ők csak percznyi életre +számítottak, – ők a kétségbeesés jelenjét élék. + +Látszik, hogy semmit sem akarnak unokáiknak hátrahagyni, mint a népek +átkát s a trónok romjait. + +Jövője csak a mi ügyünknek van, azért úgy kell intéznünk jelenünk minden +mozzanatát, mint ki örök életet készít elő magának s a halált +lahetetlennek tartja. + +S ez, mit a nemzet előtt ki kell mutatnunk: hogy ügyünk győzelme nem +kétséges kimenetelü ábránd, mely alatt mindenki saját önérdekeit hiszi +rejleni, hanem egy határozott elengedhetlen eszme: Magyarhon független +_egysége_. + +Ezt nekünk tudnunk kellett, mielőtt a szabadság-harczot megkezdők s ki +kell mondanunk, mielőtt az be lenne végezve. + +Lehetnek szomorú catastrophok e harcz alatt, de végeredmény +nemzetiségünk győzelme leend. + +Ügyünk igazságát látja az isten, de arra: hogy azt Európa népei is +meglássák, győzelem kell, azt csak győzelmünk bizonyítandja be. + +S ez – hiszszük istenünk – nem soká fog késni. + +Eszméink nyilvánítására e lapok fognak organumul szolgálni. A sajtó a +leghatályosabb szövetség, mely kapocsban tartja a rokonelvüek szétszórt +seregét s melynek nyilatkozatai, mint villanyütés, egy perczben hatják +keresztül az egész nemzetet; s míg irányának becsületessége s üdvös +volta belátható, míg nem ámít és nem szenvedélyeskedik, a sajtó az +őskori próféták és apostolok személyét képviseli. + +Ha isten úgy akarja: hogy e nagy és szent törekvést egykor teljesülve +lássuk, övé legyen és hazánké a dicsőség. Ellenkező esetet soha hinni +nem fogunk, megérni nem akarunk. + +A mit mi el nem érünk, el fogják érni utódaink, a mit mi nem élvezénk, +élvezni fogják ők, nekünk így kell vetnünk örök nyugalmaink ágyát: hogy +onnan unokák átka fel ne zavarjon. + +Sokat kell tennünk, minek nem a mostani nemzedék fogja hasznát venni, +melynek magasztos hivatása bünhődni a multakért és fáradni a jövőért és +nem élvezni a jelent. + +Adja ég, hogy e szent hivatását betöltse. + +Lapunk részletes szerkezetéről még újév előtt bővebben fogjuk értesíteni +elv- és hontársainkat. + +Pest, nov. 30-án 1848. + +_Jókai Mór,_ a Pesti Hirlap leendő szerkesztője. + + + + +A KÖZLÖNYBŐL. + +1849. + +Magyarhon népei![6] + + +I. + +Úgy legyen rajtunk Isten áldása, a mint tinektek igazat fogunk mondani s +legnagyobb áldása legyen az: hogy ti elhigyjetek szavainkat. + +A mit tinektek mondunk, a mit számotokra leírunk, a mindenható +ítélőszéke előtt legyen mondva és leírva. + +Hallja meg az Isten, hallja meg a nemzet igazságunk szavát s legyen ég +és föld bírája fölkarolt ügyünknek s hozza meg reánk itéletét, oly +igazságosat, oly részrehajlatlant, minőt csak Isten és nemzet hozhat. + +Országunk feje, a király, ki magát ellenségünkké tette, idézett +bennünket e törvényszék elé, mindőn bennünket pártütőknek nevezett. + +Mi megjelenénk e törvényszék előtt, s higgadtan, komolyan, mint illik +férfiakhoz, kik egy nemzet nevében szólanak s kiknek szavait nemzetek +hallgatják, felelünk e vádra. + +Mi nem vagyunk, mi nem voltunk pártütők soha. + +Nem egy párt, nem egy felekezet, nem egy nemzetiség érdeke az, melyet mi +védünk; egy alkotmány az, mely mindenkié, ki ez ország földén lakik: +magyar, szláv, vagy oláh; óhitü vagy protestáns; úr vagy szegény. + +Ez alkotmányt mi nem kértük, nem kaptuk a királytól. + +Miénk volt az, mióta e földet Magyarhonnak híják! azon frigyláda ez, +melyre a királyok esküdtek, mely egy a nemzet életével, összetartó +kapocs egy ország népei közt, egyesek jogainak biztosítéka, mely úr a +király és a nemzet fölött. + +Ki ez alkotmány ellen föltámad, az a pártütő. + +Mi ez alkotmányt védni, a király megsemmisítni fogott fegyvert. S mégis +a király minket nevez pártütöknek, s mi mégsem neveztük a királyt +pártütőnek soha. + +Midőn Isten kegyéből viruló hazánkat tulajdon jobbágya a polgárháborúval +támadta meg, a király e lázadót nyiltan pártütőnek nevezte, s bennünket +felhivott fegyveres önvédelemre a belháború támasztója ellen; s most a +király ugyanezen pártütőnek megkezdett harczát folytatja ellenünk, +ugyanazon seregeket küldi országunkra, melyeket saját királyi szavával +pártütőkké bélyegzett. + +S mégis a király minket nevez pártütőknek, s mi mégsem neveztük a +királyt pártütőnek soha. + +Országunk vérbe, lángba van borítva: a népfajok egymással írtó háborút +viselnek, névtelen szörnytettek kiáltanak az égre. Ki idézte elő ez +iszonyú harczot? Kinek szavára támadtak egymásra a századok óta nyugvó +elemek? Nem királyi parancs gyújtá-e meg a lángokat, miket most emberi +kéz eloltani nem bír, nem a királyi czímer volt-e a vérengzők +megismertető jele? Nem segítette-e őket a király pénzzel és fegyverrel +és tanácsadással emberiség-szennyező dulongásaikban? S nem nevezték-e a +gyilkosokat a király személyének helyettesítői testvéreiknek, +barátaiknak? S mégis a király minket nevez pártütőknek, és mi mégsem +neveztük a királyt pártütőnek soha! + +_Nem neveztük őtet annak, mert nem akartuk elzárni a kibékülés útját._ + +Egy nemzet nem másíthatja meg szavait, mint egyes emberek. + +Kit a nemzet egyszer pártütőnek nevez, azt többé királyának nem +nevezheti, az iránt többé más viszonya nem lehet egyéb, mint a birónak a +vétkező iránt. És a magyar nemzet még nem nevezte királyát pártütőnek. +Még akkor sem, midőn általa annak neveztetett, s midőn azt önmentségére +kellett volna kimondania. + +_Mert becses volt előtte a polgárvér; mert meg akarta óvni hazáját a +háború pusztításaitól, s mert imádta hazáját jobban, mint a dicsőséget_ +s inkább akart érte áldozni, mint neki sebeket szerezni. + +Ime, mielőtt a harczot elfogadtuk volna, megkisértők a kibékülés útját. +Nem kértünk semmit, a mi nem a mienk s igértünk áldozatot mindenből, +kivéve alkotmányos jogainkat. Ajánlatainkat nem volt ki elfogadja. + +Dicsvágyó hadvezér, kinek eleme a háború, kihallgatta békeajánlatainkat, +és visszavetette. Elutasított bennünket a harczok itélőszéke elé. Mi +számot vetettünk magunkkal, megmértük erőnket s kiálltunk a síkra. +Nekünk nem lehetett az elég: hogy _igazságunk_ van azt tenni, a mit +teszünk, azt is kellett tudnunk, hogy _erőnk_ van hozzá. S e tudatunkban +nem csalatkoztunk. + +Erő, akarat, lelkesedés, maga a sors biztatólag jött elénk. De a mint a +nehezebb napok elcsüggedésre, úgy a derültebbek elbizottságra nem +ragadtak bennünket. + +_Mi még most is azt mondjuk: mi nem akarjuk a királyt trónjától +megfosztani, hanem azt akarjuk, hogy teljesítse kötelességét, a mi egy +király kötelessége._ + +Ezt mondjuk mi az eldöntő csaták előtt. Még nem dült el a harczi koczka, +még nem jött el a minden napok vége, még van idő megállni. De mi a harcz +kezdetén lehetséges volt, az nem fog az lenni a harcz végén. + +Mi ha vesztünk, mindent elvesztünk; de a király is mindent elveszthet, +ha a sors számára vetett vakot. Néki a mi veszteségünkből semmi haszna, +nekünk az övéből semmi sincs. És a harcz kimenetele kétséges. + +Mi féltett kincsnek tartjuk alkotmányunkat ily kétséges kimenetelre +koczkáztatni s óhajtjuk: hogy a király is tartsa ily féltett kincsnek +koronáját. Mi a harczot nem kezdtük, mi a harczot nem dicsvágyból +fogadtuk el, _mi megtámadott alkotmányos jogainkat védni fogtunk +fegyvert, s mihelyt azok biztosítva leendnek, megszününk áldozni a +nemzet vérével, s legyen bárki, ki Magyarországot hitünk és +meggyőződésünk szerint boldogítni_ _bírja, helyt adunk neki az ország +kormányán; más föltétel alatt soha és senkinek._[7] + + +II. + +Debreczen, 1849. február 8. + +E napokban egy oly tüneménynek voltunk szemlélői nemzetünk életében, +mely lelkünket annyi sebhedés után a vigasztaló szó csodaerejével érinti +újra. + +Honunk azon vidékeiről, miket az ellenség megszállott, jöttek több +rendbeli követségek a honvédelmi bizottmányhoz, hűségüket, +ragaszkodásukat a nemzet ügyét képviselő kormányhoz nyilvánítandók. + +Messze útról, számtalan veszélyen keresztül, eljöttek megmondani +Magyarhon kormányának: hogy az a nép, mely őket diadalünnepeiken +zászlókat lodogtatva fogadta, nem hagyta el őket a veszélyek +próbaidején, hogy csak egy intést, csak egy buzdító szót vár tőlük, s +mint egyetlen Isten-erejű kar fog seregestül föltámadni s követni a +legelső zászlót, melyre szabadságának jelszava van írva, s ha mindenki +elhagyná is e hazát, ők nem hagyják el azt soha, s ha mindenki eladná is +szabadságát, tőlük csak az élettel együtt lehet azt elvenni. + +Nem! Ilyen népet nem lehet meghódítani. + +Elöntheti határainkat az ellenség tengerhatalmával, de nem öntheti el +szíveinkben a honszeretet lángját, mely fiúról-fiúra marad s megőrzi a +nemzetet a meghalástól. E nép élete és halála többé nincs emberi +kezekben. Kik együtt tudnak tartani, midőn vezér nélkül maradnak, kik +nem hagyják el a zászlót, midőn a szerencse elhagyta, kik bízni tudnak a +kétségbeesés óráiban, kik a veszély közepett emelnek kardot, kiáltva: +nemzet ne hagyd magad! megvédnek fiaid! azokkal Isten van, azokon ember +nem vehet hatalmat. + +Mi lelkünk belső nyugalmával merjük kimondani, hogy e nemzet élete többé +nem függ emberek éltétől, nem a mi életünktől. + +A mi éltünk lehet a nemzet javára, a nélkül, hogy halálunk kárára +leendne. + +S ha napjaink számlálva vannak, akár milyen legyen is azoknak vége, +dicső vagy dicstelen, e nemzet napja azért még fönmarad, s ha mi +alászállunk, támadnak helyettünk jobbak és erősebbek, mint mi valánk, s +ez, úgy hiszszük, magas vigasztalás a halál órájában. Veszthetünk +csatákat, de a nemzetet nem. Elfoglalhatják várainkat, városainkat, de +nem népünk szivét. Bátran nézhetünk sirunk fenekére, ott nem fogjuk a +nemzet koporsóját látni. + + +III. + +Debreczen, 1849. febr. 8. + +A Wiener Zeitung nemrég egyik számában prostituálja a magyar +kormányférfiakat, arra figyelmeztetve a közönséget, hogy e férfiak +szökni készülnek Magyarországból, s e végett közli személyes leirásukat, +hogy őket mindenki rögtön elfoghassa. Azt nem csodáljuk az érintett +osztrák kormánylapban: hogy becsületes emberekről magának nem szerzett +fogalmat, bennünket kalandoroknak fest maga előtt, kik szöknek, ha +buktak, s nevet, nemzetet és jellemet tudnak változtatni, mint szinpadi +ruhákat; miért hinne ő akárkit is jobbnak Metternichnél vagy Lajos +Fülöpnél? Hanem azon jámbor gondolat érdemel itt figyelmet, miszerint +elleneink Magyarország meghódítását, a szabadságharcz legyőzését oly +véghezvitt dolognak tartják, mely után már nem következik egyéb, mint a +vezérek megszökése? + +Az ilyen hirek csak a börzepapirosok kedveért iratnak. Vagy tán volna, a +ki azt hinné: hogy a vezérek el fogják hagyni a csatatért, midőn +seregeik öt helyen állanak még zászlóik körül? Midőn a nép elkeseredése +még a legyőzöttekbe is új lelket önt, midőn a nemzeti zászlók még meg +sem rongyolva lobognak váraink ormán: midőn a harczi koczkán, mit a +tegnap elveszt, azt a holnap visszanyeri, ilyenkor kecsegteti magát +valaki azzal: hogy a vezérek el fognak szökni? + +Nem vége ez még; csak kezdete a harcznak. + +De ha vége volna is. + +Ha mindaz teljesülne is, mire istenhivő lélek gondolni sem képes, ha +szabad volna annak megtörténni, hogy a gonoszak a becsületeseken, a +gyávák az erőseken diadalmaskodjanak, ha veszve volna minden, szabadság, +s haza és a remény azokat valaha visszanyerhetni és ha volna akkor még +egy másik Magyarország, mely azokat, kik itt élni nem akarnak, keblébe +fogadja, ne várjátok: hogy e hon határait elhagyná egy is azok közül, +kiknek szava a szabadság eszméit életre költé. + +Nézzétek meg a népet, mikor bejött a császári hadsereg fehér szalagokkal +fövegén, volt-e egy is, ki elébe ment kezet nyújtani, volt-e ki biztató +szóval fogadta, volt-e ki megtagadta magyar lételét? Sehol, senki. + +S ők, kik a népnek szakasztott közepéből nőttek a nemzet kormányára, ők +ne hasonlítanának-e az anyához, ki őket felnevelte? + +Nézzétek meg a hadsereget, midőn a császári kegyelem közéjök szóratott, +volt-e egy is ki meghunyászkodva le tette volna fegyvereit, ki lábaihoz +csúszott volna a hódítónak? Sehol senki. S ők, kik midőn egyedül +fegyvertelenül állottak is fegyvertelen néptömeg élén, bátran léptek a +trón zsámolyára, hogy az lépésüktől megingadozott, számot kérni a nemzet +életéről, ők sápadnának el akkor, midőn mindenki arczát a harczvágy +pirítja? + +Ne vigasztaljátok magatokat azzal. + +Irtózatos erő van a becsületességben. + +A becsületérzés több embert itélt halálra, mint a törvényszékek. + +Mi készek vagyunk itéletére. + +Azt nem tudjuk, hogy halálunk hol és mikor leend, betegágyban-e, vagy +csatamezőn, vagy a vérpadon? De hogy becsületes leend, arra esküszünk. + +A haza nálunk nélkül meg fog élni, de mi a haza nélkül soha. + +Nekünk csak e földön van jövendőnk, vagy e föld alatt. + + +IV. + +Debreczen, 1849. február 8. + +Ellenségeink azzal vélik a magyar népet magokhoz édesgetni, hogy +hadseregeikben szigorú hadi-fenyítéket tartanak. + +Az igaz, hogy a mi seregeinkben ez nem történik mindenütt oly +szigorúsággal. + +S mégis a nép derült, vidám arczot mutat, ha honvédeinket látja +közelítni, eltűri a hadfi csintalanságát: de sötéten marad és +elzárkózik, ha amazok jönnek, s kárba vész rajta a kényszerű hizelgés. + +Imádjátok a népet! Isten fönséges arczát nem egyes emberek, hanem népek +hordják. + +Látjátok: e népnek nem fáj az, hogy kenyerét elveszik, nem bánja, hogy +fut, fárad, adózik, még véréből is tizedet fizet: Isten neki, a hazáért +teszi, éhezik, nélkülöz, sebeit kötözi és büszke reá. De fáj neki az: +hogy elveszik szabadságát! Nincs kárpótlás, nincs kérlelés, melyért azt +elfeledje. Nem bánja, ha vagyona elpusztul, nem bánja ha szegény emberré +lesz, de a hazáért, láthatlan szentségért tud érezni, de rabszolga lenni +nem tud, nem akar. + +Az ilyen népet nem azzal kell az ellenség elé vinni, hogy az majd +falvait égetendi föl s gyermekeit gyilkolja le; hazáról kell beszélni +ennek és a szabadságról. E szókra fel fog dobogni kebele, mert ott nemes +szív lakik s oda nem hatnak földhöz ragadt eszmék. + + +V. + +Windischgrätz több proclamatiói egyikében azzal vádol bennünket, hogy +kormánybiztosaink által meg akartuk mérgeztetni a győri élelmiszereket. + +Ha volna kormányunk vezetői közt valaki, kiről ily intézkedést +feltehetnénk: ha elhihetnők, hogy ilyesmi csakugyan kisérletbe vétetett, +bizonyára e szándék védelmét nem vállalnánk magunkra. + +Az immoralitást nincs mivel menteni. De mi ezt rágalomnak nyilvánítjuk. + +Kormányunk ilyesmit nem parancsolhatott! + +Ha tette valaki, a kormány helybenhagyása nélkül tette. + +Mi oka lett volna a kormánynak ilyesmit parancsolni? + +Mikor hadseregei állanak az ellenséggel szemközt, mi oka lett volna +orgyilkosságra? + +Lehetett volna-e ilyen parancsot kivinni? lehetett volna-e eredményt +várni tőle? És ha lehetett volna, minő eredmény leendett volna az?! + +A népjogok lábbal tapodása, szentségtörés az emberiség törvényeiben, +fölhivás minden bűnre, minden alacsonyságra. + +A lelkesedés harczában a szent ügyről ily alacsonyság minden zománczot +letörölne. + +Jaj volna nekünk, ha elleneink becsületesebbek tudnának lenni, mint mi. +És ha nem akarnának azok lenni, nem állana-e ugyan azon fegyver +hatalmunkban, melyet mi vettünk kezünkbe s kinek volna akkor kedve egy +harczot fölidézni, melyben azé a győzelem, ki legtöbb alacsonyságot tud +elkövetni? + +Átkozott volna, ki a magyar nemzetet ily gyalázattal akarná +megbélyegezni. + +E vád ellen a nemzet és minden becsületes ember nevében tiltakozunk. + +Ha akarta ezt valaki tenni, az nem lehetett magyar, nem lehetett mi +közülünk való. + +És ha közülünk való volt, akkor komolyan igényeljük a kormánytól, hogy +ez ügyünket és nemzetiségünket megbecstelenítő vádat szigorú vizsgálat +alá vegye. + + +VI. + +Debreczen, február 8. + +Pest elfoglalása mindenesetre próbaköve volt sok embernek. Még pedig nem +csupán a becsületesség próbaköve, hanem egyúttal az okosságé is. + +Azok, kik tőlünk átmentek az ellenséghez, csak két egyenlő nagyságú +rossz között választottak. + +Megmutatta a következés. + +Windischgrätz meghagyta nekik a meztelen életet, és jószágaikat minden +hódolatnyilvánítás daczára elfoglalta. És az természetes. + +Windischgrätznek emberekre nincs szüksége, hanem jószágaikra igen. +Embereket kap ő szilárdabbakat, okosabbakat, becsületesebbeket tulajdon +felei közt, mint kik mitőlünk, gyáván, bűnbánó képpel vándorolnak hozzá. +Ezeket egyszerűen kifosztja s hagyja futni. + +Ennél rosszabb azon esetre sem történhetett volna velök, ha a mi +seregeinkből, mint hadifoglyok estek volna, az ellenség kezébe. Ha +tökéletesen legyőzettünk volna akkor is csak azon nyomorú sors várt +reájok, a mit igy nyertek. És ha győzni fogunk, mi vár reájok akkor? + +Nem halál, mert hiszen _mi nem szennyezzük be polgárvérrel ügyünket_. Ők +élni fognak. De hát élet-e az, mely legdrágább kincsét, a becsületet +elvesztette? Nem nézhetni szemébe a legkisebb embernek, ki +becsületességében állhatatos maradt. Gyávának, hazaárulónak neveztetni +ismerőseitől. Kit rokonai kerülnek, barátai nem ismernek, kire semmi +nemesebb öröm nem vár a világon többé. Az ilyen életnél jobb a halál. És +ezt magok szerezték maguknak. Fölfedték jellemök gyöngeségét a világ +alatt. + +Elvesztették a fejöket, és épen akkor, mikor legjobban féltették.[8] + + +VII. + +Debreczen, február 8. + +Mentül beljebb megyünk a harczi mozgalmakba, annál több adatunk van +arról meggyőződni: _hogy sem a császár, sem a praetendens, sem tán maga +az egész császári család nem factor a mostani eseményekben._ + +Hogy a császári család személyileg nem vesz részt nagyobbszerű politikai +combinátiókban, az régi dolog, és mindég úgy volt. Vagy capacitás +hiánya, vagy testi gyöngesége, vagy hajlamok gátolták ebben. Egyszóval +ők mindég inkább hagyták magukat jó embereknek, mint eszes embereknek +nevezni s ez dicséretökre válik. Jelenleg is a császár Prágában, a +prætendens és István herczeg a Hradsinban, mind a hárman hihetőleg +orvosi felügyelés alatt vannak, Zsófia herczegasszony az alatt +Münchenben, János herczeg pedig Frankfurtban mulat. + +Mindannyian távol e mozgalmak színhelyétől, még tán hirétől is. Azonban +itt nem a dynastiát képviselő személyekről, hanem azoknak érdekeiről van +szó. Épen ezen érdekek nincsenek e háború factoraiban képviselve. + +Windischgrätz által ugyan sehogy sem. A dynastia érdekei: + +1. Osztatlan ausztriai monarchia. + +2. Statusadósságok letisztázása. + +Lássuk; minő haladást tettek a császári vezérek ezen érdekek elérése +vegett? + +Ausztria egysége meg van ingatva, annál jobban, mennél tovább tart a +háború. + +Kik magukról azt mondják, hogy a dynastia érdekeit képviselik, csak +bontottak, a helyett: hogy egyesítettek volna. + +Oly népségeket izgattak föl territorialis önállóság követelésére, miknek +historiai léte nem volt soha, oly kapcsokat szakgattak széllyel, miket +összeforrasztani többé nem birnak. + +Eltépték Magyarországtól Horvátországot s igértek neki független nemzeti +lételt. Föllázították egy önálló Illyria követelésére. Amott a +szerbeknek veték oda a Banatust s adtak nekik zászlókat egy támadandó új +Szerbia kivivására. Erdélyt elszakították természetes testvérétől, s +lángba boríták, hogy egy soha nem létezett Dacorománia égjen ki belőle. +Erőszakos kényszerrel lázíták föl az egymást soha nem gyűlölt +nemzetiségeket, gyalázatos, természetelleni, történetszennyező harczra. +Ezek mind a bomlás eszméi, nem az egyesülésé. + +Jaj azon birodalomnak, mely maga magának belháborút készít, azt +táplálja, terjeszti, mint a bukást érző adós, akkor pazarol legjobban, +mikor már semmije sincs. Ha azok, kik a dynastia nevét viselik +szájukban, Ausztria egységére gondoltak volna, lehetetlen hogy +Magyarországot ily körülményekbe hozzák. + +_Ausztriának csak ott lehet középpontja, hol legtöbb ereje van. Mutatják +a tények, hogy a középpont Magyarország._ + +Elfoglalva minden oldalról nemtelen belháborúval, mégis annyi +erőkifejtéssel tudott fellépni az összes monarchia reá nehezülő hatalma +ellen: hogyha azt első találkozásra le nem győzte is, de mindenesetre +félelmes vetélytársul mutatta be magát. + +Ha az ausztriai monarchia egy akart maradni, azon perczben, midőn +Magyarország alkuval kinálta; ennek pártfogását, nem meghódítását +kellett volna keresnie. + +Hogy ez nem történt, azt igen jól tudjuk. Ausztria háborút csinált békés +tartományainak: hogy azokat szövetségeseiből meghódítottaivá tegye. Itt +világosan látható, hogy nem a dynastia: hanem egyesek érdeke dolgozik. + +Hódítással egyesített birodalom soha sem élt soká. Azon fejedelem, ki +midőn a szeretetet választhatná, a félelmet választja kormánybotul, +rosszul gondoskodik az utódjairól. + +Pedig a habsburgi fejedelmi család mindég jól tudott gondoskodni unokái +jövendőjéről. E harcz fordulhat jóra, fordulhat rosszra, a dynastiának +csak kára van belőle. + +Birodalma foltokra van tépve, tekintélye megingatva, székhelye +elpusztítva. Hogy ebből nem következik a birodalom egysége, azt látja +mindenki, beszél róla és cselekszik ellene. + +De senki sem tesz ellene annyit, mint maguk a császári hadvezérek. + +Ausztriának statusadósságai vannak. + +Ha ezeknek letisztázása a hadvezérekre van bízva, akkor ezek ismét +rosszul képviselik a dynastia érdekeit, ha egy beláthatlan végü háborút +kezdenek a tartományokkal. A háború költségbe kerül, szaporítja az +adósságot. A háborúi költségeket a legyőzött fél viseli. De itt a +legyőzött fél magának a monarchiának egy része; a mit attól elvesz, +magától veszi el, a mit azon pusztít, önmagán pusztítja. + +A tartományok inségre jutnak. + +A harcz elfogja a munkáskezeket a földtől. A hadjáratok fölemésztik az +élelemfölösleget. Ipar és kereskedés pang és a capitálisták kiköltöznek. + +Az érczpénz lassankint eltünik. + +A hadvezérek sarczolják a gazdagabb városokat. + +Összelövették Milánót, össze Bécset, Prágát, Lemberget. Maga Milanó +százezer lakossal kevesebbet számlál, mint egy év előtt. Olaszország +pompás vízvezetői semmivé téve, kereskedése pusztulásban. Galicziában +éhinség, a Banátus depopulálva, falvai leégetve, hidak, utak, folyók +elrontva, – elzárva. + +A népek minden oldalróli zaklatások által megfosztva a munkavágytól. +Mindenütt előkészületek egy általános elszegényüléshez, mely, ha az +osztrák generálisok terveikhez hívek maradnak s azokat keresztül +vihetik, okvetlenül be fog következni. Ily tönkretevési procedura nem +állhat érdekében egy oly dynastiának, mely népei segítségével +küladósságaitól akar menekülni. _Mert egy belháború költségeit győztes, +legyőzött egyformán viseli._ Belháborút egy uralkodó család nem +folytathat, mihelyt azt haszonnal bevégezheti. Belháború nem ad +dicsőséget, sem hasznot az uralkodónak, még teljes győzelem esetére sem. +Az pedig, hogy valaki csupa vérengzési vágyból, tulajdon haszna ellen +tartományokat depopuláljon, ha emberi szenvedély volna is, de bizonyára +nem a habsburgi család szenvedélye. Itt egyesek érdekei dolgoznak. +Főszerepet visznek mindenesetre a cseh aristocratia követelései. Még a +mult nyáron tervben voltak ezen fellépések a birodalom minden részeiben +felmerülő democrat tendentiák ellen, mint erről akkori kormányférfiaink +egyike körülményesen értesítve is lőn, s adja Isten, hogy csalódjunk, de +mi azt hiszszük, hogy e tervezetben az egész birodalmi aristocratia +kisebb-nagyobb részben be van avatva. + +Ezek esküdtek össze a népérdekek ellen, kimondatták a királylyal, hogy +nem volt joga aláírni azon törvényeket, melyek a nép jogait szentesítik, +kényszeríték koronájáról lemondani, impossibilissé tették az uralkodó +család többi tagjait. Egyiket elküldték alkotmányos szemfényvesztést +játszani, másikkal eljátszatták egy egész ország bizalmát, a királyt +tehetetlennek hagyták kikiáltani, a királynét visszaküldték rokonaihoz, +Zsófia herczegasszonyt, miután minden gyalázást el hagytak rajta +követni, szinte elküldték rokonaihoz, s akkor kezükbe vették az elejtett +királyi pálczát. + +Ezek a háború geniusai. + +Mit bánják ezek: ha az országok depopulálva lesznek, ha a monarchia +szétbomlik, ha a status megbukik s utána esik a dynastia; – az ő +érdekeik sértetlen maradnak, – az aristocratia hatalma annál nagyobb +lesz. A pénzaristokratia mennél kisebb, a születési aristocratia annál +nagyobb. S mikor az ipar és kereskedelem forrásai kiszáradtak, a +családfák és czimerek akkor vannak legszebb virágukban. Az oligarchák +hatalma akkor legnagyobb, mikor a nép és fejedelem egymással háborút +viselnek. + +Itt van a kigyónak a feje. + +Nem az a mi vétkünk, hogy önálló kormányt követelünk, nem az, hogy a +király szemébe kemény szavakat mondtunk, nem az, hogy magyarok vagyunk, +nem az, hogy a statusadósságokat el nem vállaltuk; hanem az: hogy a mit +tettünk, mindazt a nép nevében, a nép érdekében tettük. + +Ez szerzett mi nekünk ellenségeket, kik midőn engesztelő jobbunkat +nyujtottuk, azt felelték: «föltétlen megadást!» + +E szórul ismertünk rájok. Jaj a dynastiának, ha ők fognak győzni! + +Jaj neki, mert barátai helyett ellenségeire bízta jövendőjét… + +E reactió vezére herczeg Windischgrätz. Ő az, ki legerősebben kovácsol +Magyarország leigázásán s a népérdekek felforgatásán; nem azért, mintha +mindannyi között ő volna a legjobb hadvezér, vagy legerősebb gyülölője a +magyar nemzetnek, hanem azért, mert iránta a dynastia némi pénzbeli +tartozással van lekötelezve, melyet azon esetre vél megnyerhetőnek, ha +egyszer valahára az uralkodócsaládot adóssából hitelezőjévé teheti. Mint +tudjuk, a habsburgi család nem a leghíresebb adósságfizető s egy +legázolt nép a legjobb fundus egyes olygarchák meggazdagodására. + +Jaj nekünk, jaj az igazságnak, ha bennünket ily érdekek emberei le +tudnak igázni. De jaj a dynastiának is, mely birodalma jövőjét +olygarchák kezeire bízta. + + +VIII. + +Fel munkára! + +Nem összetett kezekkel, hanem dolgozókkal kell imádni az Istent. Ne +méregesse senki erejét, ne számítsa azokat, kik még háta megett vannak, +hanem tegyen úgy és annyit, mintha senkitől sem várhatna segélyt. Nincs +oly kicsiny embere a hazának, kire szüksége ne volna. Nincs férfi, nincs +nő, kinek tennivalója ne lenne, kinek segélyét a hon nélkülözni tudja. +Mindenkinek annyi a kötelessége, mennyit elbír. S mindenki elbír annyit, +a mennyit komolyan es elszántan föltesz magában. Nem a tömeg nagysága, +hanem az erő nagysága teszi óriássá a nemzetet. + +Fel munkára! a halál a küszöbön van. Kik az életnek hasznát nem veszik, +megszünnek élni. Tegyen mindenki annyit, a mennyit elbír. A férfiak +legyenek ébren, vigyázzanak minden bejövőre és kimenőre, keressék fel az +árulókat és kémeket, és tegyék őket ártalmatlanokká. Ássák el vermekbe +az eleséget, hogy hadseregünk ne legyen azt kénytelen az ellenség előtt +felégetni. + +Árkoljanak körül minden falut, hogy egyes portyázók be ne járhassanak +zsákmányolni. Készítsen mindenki magának fegyvert, olyat, a milyet tud. + +Gyakorolja magát annak forgatásában, az ügyes férfi kezében a bot is +különb fegyver, mint ügyetlenében a kard. + +Tulajdon hadseregünk számára gyűjtsenek élelmiszereket, tűzelőfát, és +vigyék helyébe, az állam kárpótlást nyújtand értök. Hol a folyóvizek be +vannak fagyva, vagdalják be a jeget, hol erdőkön megy keresztül az út, +vágják le a fákat, s rakják keresztül az utakon. A dombokra építsenek +őrgunyhókat, a hol egymást felváltva, éjjel és nappal vigyázzanak arra, +a mi körülöttük történik. Gyanús embereket fogjanak el. Az ellenség +közeledtét vagy távoztát adják hirül, verjék félre a harangokat. + +Hol ellentállani nem tanácsos, vonuljanak félre, ne hagyjanak a +helységben semmit, s mihelyt az ellen távozott, térjenek újra vissza s +rakjanak gátakat a visszavonulásra. A holtakat és sebesülteket, kiket +vagy magunk, vagy elleneink kénytelenítettek hátrahagyni, szedjék össze: +a holtakat temessék el rögtön, a sebesülteket ápolják. Tulajdon +sebesülteinket testvéri kötelessségből, az ellenét pedig azért, hogy +értök majd azon honfitársainkat, kik hasonlónl estek az ellen kezébe, +visszaválthassuk. + +Kiket a nép vezetőül választ, érdemeljék meg a bizalmat. Buzdítsák, +világosítsák fel társaikat, beszéljenek velök a közügyekről, tudósítsák +őket a nemzet helyzetéről, a főcsaták kimeneteléről, öntsék beléjök a +hon szeretetét, menjenek elő példával, hol áldozatra vagy bátorságra van +szükség. + +Legyenek mindig a nép között, ne kiméljék a fáradságot. + +Ha minden egyes embert külön kell is megnyerniök az igaz ügynek, dicső +fáradság az. + +Előbb férfiakat nyerünk, aztán csatákat. Jó vezér csinálja a jó +hadsereget, jó tanácsadó a jó népet. Tekintse magát mindenki a szabadság +apostolának s érezni fogja magában a szent lelket, mely a némát szólani +tanítja, mely az érzéketlent föllelkesíti, és a gyávát hőssé szenteli, +mely tömegeket térít meg és tart meg. Hangoztatni kell az igazságot, +hogy azt mindenki hallja és mindig hallja. Tartani kell népgyüléseket: +ki magában legtöbb lelket érez, lépjen fel, szóljon egyszerűen, mondjon +igazat, híja segítségül az Istent, híja segítségül a népet, és ők meg +fognak jelenni, és segélyük naponként közelebb, és naponként erősebb +leend. Ki magában legtöbb bátorságot érez, álljon elő, esküdjék meg, +hogy házát és hazáját minden módon és mindenki ellen védelmezni fogja, +és a nép együtt fog vele esküdni s megtartja esküjét. + +A nők legyenek mindenttevők családi körükben. Csaták idejében ápoló +kezekre van szükség. + +Ha valaha, most kell takarékosnak lenni. Semmit se venni, a mire +mulhatatlanul szükség nincsen s mindent megszerezni, a mi szükséges, +lelkesíteni a kételkedőket, ápolni a szenvedőket, és a bátrakat +buzdítani, ez a nők szent kötelessége. Ne legyen egy nő, ki miatt egy +férfi kötelességét elfelejtse. + +A gyermekek, kiket még nem illet meg a fegyverviselés, készüljenek oly +életmódhoz, mely kenyeret ád, mely mellett az ember már ifjú korában +önmagáé lehet. + +Ezentúl nem a henyélőké leend a szép haza, s azok, kiknek munkás +kezeitől fel fog virágozni, nem leendnek többé mostoha fiai. Kik a +munkát, a szorgalmat nem szégyenlik azoké leend a boldogság és a nemzet +tisztelete. + +Föl a munkára! Mindenki! Mindenütt! Munkás kezek imáját hallgatja meg az +Isten. Munkás kezek szabadítják meg a hazát. + + +IX. + +Nem csalódunk, ha azt hisszük, hogy nálunk van olyan párt, mely a +koronát imádja, és van olyan, melyik gyülöli. + +Imádói azt éneklik: hogy Magyarország egységét csak a korona tartja +fenn, hogy Magyarországnak azért kell fenmaradnia, mert van egy +szentséges koronája, melyet angyalok hoztak a mennyországból, ez szerzi +neki a nemzetiségi autonomiát. + +Ezek monarchisták, nem elvből, hanem félelemből. + +Ha Magyarországnak egyéb oka nem volna arra, hogy legyen, mint az, hogy +koronája van; már maga ez elég ok volna arra, hogy ne legyen. + +Jövőjével, nem multjával kell bebizonyítani existentiája szükségességét. +A második párt pedig nagyon haragszik a koronára, s azt hiszi, hogy ha +ez megszünne lenni, mindjárt respublica lenne Magyarország. Ezek a +republicanusok, nem elvből, hanem mulatságból. + +Gyönyörű gazdálkodás lenne itt minálunk, ha a koronán kívül semmi egyéb +nyomai a királyságnak el nem tünnének láb alól. Ha a trónt felrúgnók s +monarchicus és aristocraticus institutióink tömkelegét meghagynók in +statu quo. + +Lenne akkor – minden faj – külön respublica. Minden kerület – külön +respublica. Minden vármegye és nagy város – külön respublica. Minden +hadvezér – külön kormányzó. Minden hadsereg – külön turma prætoriána. + +Minden olygarcha – külön kis konzul. + +Ez lenne aztán a – Musterrepublik. Már mi azt hisszük, hogy minden +tornyot alulról kell kezdeni építeni s aztán tanakodni róla: hogy +keresztet tegyünk-e tetejére vagy kakast? A kormányformákróli +tanakodásra s alkotmány-ujrakészítésre békességes idők kellenek. + + +X. + +Bár csak örökké béke volna a világon, sóhajt fennhangon ilyenkor a +félvilág, mikor háború van. Azoknak a kedvéért, kik az örök békét valami +igen szép állapotnak tartják, mi is leirjuk a magunk eszméjét, a +milyennek mi képzeltük azt magunkban. + +Chinában vagyunk. Nem, ott sem vagyunk. Eldorádóban vagyunk. + +Az emberek egytől-egyig, mind becsületes emberek. Nincs senkinek semmi +vágya, semmi bűne, semmi szenvedélye. + +Áll a communismus. + +Minden közös; a status tart minden embert, a status ad mindenkinek +ebédet, minden városban egyszerre tizenkét órakor, egyenlő adagokban. + +Mindenki minden hivatalt visel és nem kap érte fizetést. A miniszter +maga varr magának csizmát és a varga manifestumokat s +törvényjavaslatokat szab. Pénz nincsen, minden a statusé. Ingyen kapni +mindent. Ur nincsen; mindenki egyenlő, nyáron szánt, vet minden ember, +télen országgyűlést tart és phlilosophál. + +Iskola nincsen. Minden ember professor és tanítja maga-magát. Templom +nincsen. Minden ember prédikál maga-magának. Feleség nincsen. Az emberek +mind testvérek. A gyermekeket nevelteti a status. Utak nincsenek, mert +kereskedés nincsen, senkinek semmi dolga a szomszédban. Ujságok +nincsenek. Mert a világon ugysem történik semmi. Nincs sem háború, sem +kereskedés, sem diplomatia, sem tisztujítások, sem bálok, sem szinházak, +sem posták, kik az előfizetést elfogadják. Nincs sehol semmi, mert +mindenütt van minden. Az egész világ pedig egy akol, melynek pásztora +nincsen. Örök békesség van a földön, az egész emberinem egy közös +család, ki mind egyforma kaputban jár. Van egy közös nyelv, mely 3459 +nyelvből van szerkesztve: azt beszéli minden ember. Nincsenek sem +törökök, sem angolok többé. Van egy közös viselet, melyet egyenruhaképen +hord minden ember, még azok a nemzetek is, melyek különben úgy szoktak +járni, a mint őket az isten gondviselés a világra hozta. + +Van egy közös szín, melyet minden ember fölvesz az arczára: fehérek, +feketék, olajszínűek és rézpénzszínű ábrázatuak. + +Van egy közös statuscassa, melyben semmi sincsen. + +Végtére van egy közös mennyország, a hova minden ember egyenlő +fáradsággal bejut, minden orvosi és papi segedelem nelkül. + +Ilyen lesz az örök béke. + +Így élnek az emberek, mint a halak a vízben. + +S ez valóban szép czéltérés, mikor az ember annyira qualificálta magát a +tökéletesedésben, hogy a halakhoz is hasonlít. + +Milyen szép lesz így az ember. + +Minden tudomány nélkül; mert minek lenne akkor a tudomány? Házakat nem +kell építeni, földeket nem kell fölmérni, várakat nem kell emelni, +bányákat nem kell ásni, képeket nem kell festeni, törvényt nem kell +alkotni, históriát nem kell irni, hadat nem kell viselni. + +Minden szeretet nélkül. + +Kit? Mit szeressen? + +Apját, anyját nem fogja ismerni, nevelteti a status. + +Ez lesz száraz dajkája. + +Hazáját? Az egész világ lesz hazája. Családját? Senkinek sem lesz +családja. Az emberiséget? Minek? Senki sem fog a másikra szorulni. A +status gondoskodik mindenkiről. + +Bátorság nélkül. Minek lenne ez? Háborút nem kell viselni, tengerre nem +kell szállani, vad állatokat nem kell öldösni. A status mindenkinek ád +hust, kenyeret és ruhát. + +Szorgalom nélkül. Ki lenne szorgalmatos? Holtig fog élni mindenki, s ha +összedugja a kezét és pipázik, vagy reggeltől estig fut, fárad: mindegy, +nem veszthet semmít, nem nyerhet semmit. + +Szeretet és gyülölet, erény és bűn, nagy és kicsiny, mind elmulik, a +communismus, a világbéke mindent egyformává tesz. + +Az emberek születnek hivatás nélkül, élnek baj és öröm nélkül, meghalnak +remény és félelem nélkül. Ilyen szép eszme az örök béke eszméje. + +Örök szélcsend nincsen a természetben, nem lehet a történetben. + +A háború oly szükséges a világnak, mint a vihar a levegőnek. + +Ujjá teremti azt. + +Kell reá, hogy az emberi nemben minden nemesb érzés ujra feléledjen, +miket a hosszas tespedés tőzsér szellemével lassankint kiöldös. +Bátorság, jellemerő, honszeretet, becsületérzés; minden, a mi az emberi +lélekben szép és dicső, a harczban fejlik ki. + +A háborút csak emberi lélek találhatta fel; megmutatva, hogy nem fél +játszani a halállal. + +Si vis pacem, para bellum. + +Ez régi közmondás. + +Harcz után esik jól a béke. + +Midőn egy nemzet új életet kezd, illő, hogy először törjön keresztül a +halálon. + + +XI. + +Debreczen, febr. 10. + +Batthyányi Lajos a budai jogbitorló katonai törvényszék elé állíttatott. + +«Én, úgy monda, azon tetteimért, miket mint miniszter tettem, egyedül a +nemzetnek vagyok felelős. E törvényszéket jogtalannak nyilvánítom és +biráimnak el nem ismerem. Bármit fognak önök tőlem kérdezni, egy szót +sem felelek reá.» + +Rövid; de minden. + +E szókról ismerünk reá. + +Azon hajthatatlan őserejű character, mely czímer nélkül is megmutatta, +hogy ez is egyike azon igaz nemeseknek, kik megszokták egy egész ország +lelkét viselni magokban. + +Büszke; mert van oka reá. + +Nem imád senkit, de senkitől sem is fél. Nem ismer hatalmat, mely előtt +meghajolna, csak a nemzetet. + +Büszkén emeli fel arczát a király előtt, büszkén a halál előtt. Életében +és halálában örökké következetes. + +Őt jelleme tette fogolylyá. + +Büszke volt eljönni ellenségei elől, de még büszkébb megadni magát s +bevárta sorsát, úgy a mint jött. + +És ellenségeink úgy bántak vele, miként mi foglyaink legkisebbikével +sem. + +Mint mondják: egy hétig nem is fűtötték börtönét. + +Mit fog vele ezentúl cselekedni? Azt nem tudjuk. Ő bizonyára nem fog +okot arra adni, hogy szépen bánjanak vele. Mi csak azt tudjuk, hogy a mi +kezeinkben is vannak fogoly-tábornokok, kik bárha hárman sem érnek fel +egy Batthyányi Lajossal, de kik ellenségeinknek szintoly becsesek +lehetnek, minő becses minekünk Batthyányi, s kikről nagyon rosszul volna +azon esetben gondoskodva elleneink által, ha ők Batthyányival oly tényt +találnának elkövetni, melyet helyrehozni nem lehet. + + +XII. + +Debreczen, febr. 9. + +Ellenfeleink kezdenek humorisálni. Olvastuk a nagyméltóságú bécsi +miniszterium egy rendeletét, mely szóról-szóra ekképen hangzik: «A +hochlöbl. etc. etc. miniszterium, szem előtt tartva a nemzetiségi +egyenjogokat (gleiche Berechtigung der Nationalitäten), ennek elveinél +fogva rendeli, miszerint mindazon ruthen községekben, melyeknek közép- +és elemi iskoláik vannak, a tanítási nyelv ezentúl a német leend, a +ruthen nyelv, mint «obligater Gegenstand» taníttatván.» Még ilyen szépen +értelmezve nem láttuk a «gleiche Berechtigung der Nationalitäten» +annyiszor vesszőparipázott eszméjét. Mi sohasem tudtuk megfejteni, hogy +lehessen annyi különböző nemzetiségnek egyenlő mekkoraságú és minőségű +joga egy birodalomban? + +Ausztria megfejtette. + +Ekkor mindnyájan egyenlők lesznek. S nehogy egyik vagy másik nemzetiség +protegáltatni láttassék s ezáltal a többit irigységre gerjeszsze, legyen +egyenlően elnyomva mind, még anyanyelvétől is megfosztva, annak +használatától még elemi tanodáiban is eltiltva. Ekkor mindnyájan +tökéletesen egyenjogúak lesznek. + +Mit mondanak a gordiusi csomónak ilyszerű megfejtéséhez szláv +testvéreink? Ez igazán karddal van ketté vágva. Át fogják-e látni +valahára, hogy nemzeteknek soha sincs okuk egymással harczot vívni. Jobb +lenne minekünk jó szomszédoknak maradnunk magunk jóléteért, mint +czivakodást folytatnunk mások örömére. + + +XIII. + +Debreczen, február 9, 1849. + +E háború sokáig nem fog tarthatni. + +Még pedig azon egyszerű okból nem, mert Ausztria részéről idestova +elfogy a nervus belli, a pénz. Soha Ausztria financialis tekintetben +rosszabb lábon nem állott, mint most. + +Tetemes mennyiségű status-adóssággal terhelve, melynek nem akar gazdája +akadni. E mellett két leggazdagabb országában minden jövedelemforrás egy +év óta végképen elzárva. + +A kremziri országgyűlés ugyan elhatározta a nyolczvan millió kölcsönt, +de nem mondta meg, hogy honnan. + +Külső pénzhatalmasságoktól? + +A Rothschild-család elkezdte liquidatióit és nem kölcsönöz senkinek. + +Angliának ott vannak éhen haldokló népei. + +Az orosz kincstömegei csak a mesevilágban léteznek. Gazdaggá vagy +kereskedelem, vagy ipar, vagy termesztés tehet egy birodalmat. +Oroszország ezeknek egyikéről sem híres s azért ha dobra nem üti is +családi dolgait, van neki mit dolgozni tulajdon határain belül. Különben +is dynastiáknál a perfidia nem lélekben járó dolog s Ausztria jól érzi +azt, hogy Oroszország egy nyügös vetélytársától szabadul meg a monarchia +felbomlása esetén. + +Nem marad hátra egyéb, mint tulajdon népeire vetni ki a kölcsönt. + +Itt ismét az a kérdés áll elő: hova és mire? + +Csehországra? Ennek minden gazdagsága az aristokratáknál van, azokra +adót vetni nem lehet, a szegény cseh földműves keskeny telkén pedig +eddig is annyi adóteher fekszik, hogy azon egy fillérrel több el nem +fér. Galicziában sem teremnek a fenyőfák aranyat, Olaszország, +Magyarország csatamezőre van téve, kereskedés nincs, útak, vámok, pósták +jövedelem nélkül maradtak, az ipar hanyatló félben. Egyszóval sehol +kilátás alapot nyerhetni csak egy milliónyi új adóra. + +Vagy tán érczjegyeket fog kibocsátani, mint eddig? Status-papirosokat, +újabb felelevenítésére a börze-játéknak? + +Ez ugyan immorális dolog, de egy statusnak minden szabad, a mi lehet. + +Mi nem hisszük, hogy lehető legyen. + +Kinek lenne kedve egy játékasztalhoz ülni, hol bizonyosan tudja még az +összeget is, a mennyit a bankárnak nyernie kell? Nem, annyira nem +haragusznak az emberek egymásra, hogy egy harmadik kedveért akarnák +egymást kirabolni. + +Vagy tán tontinákat, életbiztosító intézeteket fog alakítani? Ily +időben, mikor az emberek nem számítnak a megöregedésre, a tontinák élete +sincsen biztosítva. + +Vagy sorsjátékot hirdetend egy-egy galicziai uradalomra, melynek +földesurát a parasztokkal agyonverették, hogy legyen a dynastiának mit +ellutrizni, sőt tán éppen egy-egy magyar rebellis jószága jut ily +koczkajátékra, ki alázatosan visszament hódolni Windischgrätzhez s ki +nagyon fog örülni, hogy tulajdon jószágára sorsjegyeket vehet? Még ez +legnépszerűbb eszme. Az emberek szeretnek a hirtelen meggazdagodásról +gondolkozni s így rendesen az olyan realitás, mely becsűár szerint megér +kétszázezer forintot, be szokott hozni a lutrizónak rendesen másfél +milliót. Ha simplex ember tenné, azt mondanók rá, hogy csal. Azonban a +dynastiának minden szabad, – a mi lehet. + +Hátra van végre a bibliai kifogyhatatlan olajos korsó, a papiros pénz. +Ez legrövidebb útja a kölcsönfelvételnek. Annyi száz millió bevallott és +kétannyi be nem vallott forgásban levő papirpénz mellett még lehet +akármennyit utána erőltetni, csakhogy háború idején ezzel hamar +megcsalja magát a kibocsátó, mert mentől többet ad ki, annál inkább +emeli a reálértéket, annál többe kerül magamagának az élelmi szerek s +háborúi készletek beszerzése, magamagára árverez a papirosok által. Ha +pedig árszabályt hoz be, akkor éppen semmit sem kap. Példa rá II. József +császár a török háborúban. + +Egyszóval Ausztriának nagyon nagy kilátásai vannak a küszöbön álló +egyiptomi hét-sovány esztendőkre. + +Ezért mondjuk mi, hogy e háború nem fog sokáig tartani. + + +XIV. + +Debreczen, február 9. + +Lassankint kitanulgatjuk ellenfeleink politikáját, melyet irányunkban +követnek. + +Ennek egyik sarkalatos elve: véghetetlen ellenszenv az igazmondás ellen, +melyből azután következnek a többi árnyéklatok. + +Mikor ők az országot haddal támadják meg, mikor ők két kézzel intézik a +belháborút, akkor ők mondják azt, hogy mi forgatjuk fel a népek +nyugodalmát, kik azt védeni fogtunk fegyvert. + +Mikor ők törvényeinket, alkotmányunkat semmivé teszik s mi vérünket +áldozzuk azoknak megtartásáért, akkor azt mondják, hogy mi vagyunk +pártütők és ők a törvényes hatalom. + +Mikor ők elnyomják a szólásszabadságot, sőt még a tollak viselésében is +betiltanak mindennemű véleménynyilatkozatot, mikor ők még a neutrálisnak +maradókat is bebörtönözik, akasztják, lövetik, akkor ők neveznek minket +terroristáknak, kik, Isten látja, még az evidens árulást sem büntetjük +érdeme szerint. Mikor ők a mi hadi foglyainkat embertelenül kínozzák, +megölik, akkor ők neveznek bennünket rablóknak, kik az ő foglyaikkal úgy +bánunk, mint vendégeinkkel. + +Ilyenforma sophismákat is vesznek praxisba. + +Megszállanak egy várost vagy vármegyét. Onnan a jóravaló tisztviselőket +szétkergetik. Beraknak helyettük egy csoport lelketlen creaturát, a +milyenek minden földben megteremnek, ezekkel aláiratnak egy alázatos +hódolat-nyilatkozatot, azt közzé teszik valamennyi organumokban s akkor +azt mondják, hogy ez és ez a város és megye _meghódolt_. Az a város vagy +megye ugyan azért felküldi Debreczenbe a maga ujonczilletőségét, tényleg +és népe szellemében mindenestől a mienk, hanem ők azért számítják azt a +meghódítottak közé és örülnek rajta. Hadd legyen örömük _nagy_, úgyis +_rövid_ lesz. + +Vagy: beállanak egy pár divisio vasas némettel Kecskemétre, ott +dictiókat tartanak, mikben megmagyaráztatik, hogy ők a népnek barátai, +hogy ők a népet _bántani_ nem akarják. Nem bizony, feleli a kecskeméti +ember, mert féltek, hogy mi fogunk titeket _bántani_. + +Az a szerencse, hogy a magyar nép gondolkozni szeret. Ha megcsalják is, +tudja ő azt jól, csak restel utálkodni érte. + +Ha valahol ütközet volt, természetesen övék a győzelem, a mieink soha +nem vesztenek kevesebbet, mint kétezer embert, számtalan ágyút és egész +szekereket, tele aranynyal. Kossuth mindenik ütközetben elesik egy +párszor s a huszárok mindannyiszor tömegestől hozzájuk állanak. + +Sőt már annyira vitték, hogy ugyanazon szégyenletes, árulási tényeket, +mik Schlick csatáiban ellenünk intézve voltak, mint a fehér kendőkkeli +csalogatás, a csókolózások, az álkapitulatiók, szépen, úgy mint +történtek, lefordítják németre s trávesztálják szóról szóra mi ránk, +mintha azokat a mi seregeink tették volna s e közben tulajdon népeink +előtt széltére «der Feind»-nak czímezik seregeinket. + +Az olyan apró eltéréseket az igazságtól, mint minőkben Pest négy órai +bombáztatása hirdettetik, minők a császári seregek diadalmas bevonulása +Debreczenbe s a képviselőház Váradra menekülése, Vasvári Pál elfogatása, +Komárom bevétele s több eféle csekély tévedések, minők a Figyelmezőben, +a catholico-politicus Magyarőrben, a Pesther és Wiener Zeitungban +naponkint előfordulnak, számba sem vesszük. + +Ez tehát egyik maximája ellenfeleinknek: semmit sem mondani úgy, a mint +van és semmit sem tenni úgy, a mint mondva van. S ez tagadhatatlanul +igen jó maxima annak, a ki hasznát tudja venni, csak az a két hibája +van, hogy hamar kiismerik s akkor ha igazat mondanak sem hisznek nekik +és aztán az ilyen országlási tanok mellett gyakran a tanítványok csalják +meg a mestert. + + +XV. + +Debreczen, február 11. + +A reactiónak két erős positiója van, melyből azt ki kell zavarnunk. Egy +az: hogy Windischgrätz és társai azt állítják magukról, hogy ők a király +nevében teszik operatióikat. + +Másik az: hogy minket és mindazokat, kik a nemzet érdekeiért, kik +alkotmányos jogainkért küzdünk, Kossuth pártjának neveznek. Az első +állítást, úgy hiszszük, nagyon rövid szavakkal meg lehet czáfolnunk. Egy +előre bocsátott czikkünkben törekedtünk azt kimutatni, kiknek áll +érdekében a király nevét szentségtelen czélokra bitorlani; azt azonban +kénytelenek vagyunk nyiltan kimondani: hogy mi Windischgrätz és hódító +társai személyében nem akarjuk föltalálni egy király személyét, ki magát +népeinél instelláltatja. Windischgrätz a király nimbusát használja +paizsul, már ha ezt a király oda engedte is neki, mi nem tartjuk +eszélyes dolognak a paizst ütni, hanem magát annak viselőjét. + +Ellenségeink mindenütt felhasználják a népben és a katonaságban még +töredékül megmaradt pietást a király neve iránt: saját átkozott czéljaik +elérésére, s ezt nekünk nem szabad ignorálnunk. A katona a király +parancsára esküdött meg az alkotmányt védeni, a katona az eskűhöz hű +maradt, s most, ha az a kérdés: hivek maradtak-e azok is, kik most +ellenünk küzdenek, bizonyára a pártütő név nem mi reánk fog szállani. + +Mi azt, mit Windischgrätz a király nevében tesz, igér, vagy fenyeget, +diplomatiai hazugságnak nyilvánítjuk, s ezt teszszük az ámító szavakkal +kisértett nép érdekében. Ki minket, ki alkotmányunkat, törvényeinket +fegyveres kézzel támadja meg, az ellenség, az pártütő. + +Ki az ellenséggel czimborázik, annak nem királypárt a neve, hanem +hazaáruló. + +Másik vára ellenségeinknek azon szempont, melyből bennünket pártütőknek +nevezve, azt iparkodnak a néppel elhitetni, hogy mi csupán néhányak +kalandos érdekeiért harczolunk, hogy e mozgalmak csak azon egy férfi +hatalmának érdekéből történnek, kit a nemzet legjobbjai tisztelve +emlegetnek; nem azért, mert hatalmát félik, hanem azért, mert eddigi +érdemei által leginkább központosítva látják benne a nemzet bizalmát. +Minden szavuk, minden törekvésük elleneinknek oda czéloz: hogy ez összes +nemzetet, mely mint egyetlen ajk szólalt fel jogai követelésére, s midőn +e hangot a király nem akarta meghallani, mint egyetlen kar támadott fel +a végpusztulásra itélt ország védelmezésére, egy emberérdekű párttá, +egyetlen hatalomra vágyó töredék ligájává törpítsék. Isten, ki a +sziveket vizsgálja, legyen tanunk: hogy Kossuth nem az a férfi, ki +valaha önérdekért egy hangot emelt, kinek, midőn a hatalom non plus +ultrája kezében volt, egy gondolatja lett volna magát naggyá tenni. Ha ő +most legnagyobb az országban, azzá őt honfiai tevék. Az ő kormányának +hatalma a nép szerelme s ezt neki semmi más, mint becsületessége s +honszerelme adta. Kossuth a nemzet első hivatalnoka és nem egyéb. Neki +azon polcz, a melyen áll, nem adott hazája érdekein, hazája örömein +kívül semmi érdeket, semmi örömöt. + +Azért, ha Kossuth elől áll azok között, kik a korona árnya alatt szőtt +cselszövényeket leküzdeni feltámadtak, azért Kossuth nem vágyik e +koronára, sem semmire, a mi ezalatt van. És ha van jutalmazó igazság az +égben s ez itélő sors enged választást a jutalmak közt, e nemzet +veszélyeinek elmultával Kossuthnak nem leend nagyobb öröme, minha ez +ország felvirágzását, mint egyes polgár, kinek nincs egyéb czíme a +honmentőnél, s egyéb rangja a néptiszteletnél, mint egy Washington fogja +szemlélhetni. Ezt Kossuth maga nyilatkoztatá ki lelkének egy ihletett +perczében, s azok, kik őt ismerik, tudni fogják: hogy ez nem üres szó. + +Nem is azért azonosítják ellenségeink e nevet a nemzet ügyeivel, mintha +ez ennek szégyenére válnék; tulajdon bűneiket akarják ezzel elrejteni, +ez a fügefa-levél, mely rosszul rejti meztelenségüket, mely a nemzeten +és az Istenen elkövetett. Ők tudják jól, hogy nem Kossuth, hanem a +szabadság ellen fogtak fegyvert; hogy nem Kossuthot, hanem a magyar +nemzet életét megölni hoztak hadat az országra; hogy nem Kossuth javait, +hanem az alkotmányt jöttek elvenni vasas kezeikkel; ők tudják jól, hogy +midőn a nemzet mindenütt királyi emissariusok által föllovalt +rablóseregektől megtámadtatva, vég elszántsággal fegyvert ragadott, azt +se Kossuth, se senki másnak érdekében nem tevé, hanem tette, mert nem +akart gyáván leorgyilkoltatni, s most azt hiszik, hogy van még ember +Magyarországon, a ki ne tudná: hogy a magyar nemzetnek magát megadni +annyi, mint meghalni. Minden addig kibocsátott úgynevezett királyi +manifestumokban úgy van nemzetünk prostituálva, mint Kossuth és pártütő +társai. + +Nem úgy uram! + +Nem egy ember, nem pártütők, egy egész nemzet az, kit te a csatatérre +híttál számadásra; nem egy ember érdekei vannak itt czélúl kitűzve, egy +ország mindene az, melyért az élet-halál harcz fölidéztetett. Nem egy +Zápolya János, nem egy Bocskai, nem egy trónkövetelő vezeti most ellened +seregét, kivel ha feléje fordult a harcz szerencséje, az ország felében +meg lehetett alkudnod. Egy egész nemzet az, mely egész mindenéért +gerjedett fel reád, mely tőled nem kéri sem az országnak felét, sem a +korona darabjait, sem pénzt, sem hivatalokat; hanem kéri tőled +törvényeit, miket királyok esküje szentesít s miket semmivé akarsz +tenni. Nem Kossuth Lajos pártja, egy egész nemzet áll a zászlók alatt, +vérrel fizetni a vérért. Mi törvényeinket kérjük, ha te minket +pártütőknek nevezesz, azzal kimondád, hogy törvényeinket nem akarod +megtartani, s ezzel kimondtad, hogy nem Kossuth Lajos ellen: hanem e +nemzet minden szentségei ellen indítottál háborút. + +Azonban ez hasztalan fáradság, egy személyhez beszélni, ki azt, a mit +neki mondanak, ha akarná sem hallhatná. A mit mondtunk, azt inkább saját +nemzetünknek mondtuk. + +Figyelmeztetni akartuk a nemzetet arra, hogy azok, kik magukat a király +nevében mondják cselekedni, hazudnak, önérdekeikért vívnak; a midőn a +király nevében tesznek igéreteket, hazudnak, igéretek nekik vannak téve +s ezek a nép rovására mennek. + +Ők tiszteletet követelnek a király iránt és ők maguk bábként játszanak +vele. És kik viszont azt mondják, hogy az egész had Kossuth érdekében +történik, hazudnak. Kossuth a vezér, de a nemzet a souverain. + +Kossuthnak egy érdeke, egy vágya nincs a nemzet érdekén, a nemzet +vágyain túl. Amazok egy király nimbusát akarják felvenni a nép előtt, +míg ellenben a nemzetet egyetlen ember halvány alakjában akarják neki +bemutatni. + +E szándékukat észrevettük, szóltunk ellene; ha tévedtünk, szándékunk jó +volt és igaz. + + +XVI. + +Debreczen, febr. 14. 1849. + + +_A trójai fa-ló német kiadásban._ + +Komárom most a mi Trójánk. + +Strategicus szempontból a legerősebb helyen, bevehetlen bástyával, +vízzel egészen körülkerítve, ellátva évekre eleséggel és lőszerekkel, +tizezer ember és nyolczszáz ágyú számára, úgy látszik: hogy ha az +ellenségnek kedve tartaná Komáromot ostromolni, ez ostrom története alig +lenne rövidebb, mint maga az Ilias. + +Most Komárom a felső magyarországi népek Sionja. + +Ide járnak Pozsony-, Esztergom-, Nyitramegyékből a jószellemű nép +küldöttei, erős szent szövetséget kötve egymással: el nem hagyni a +hazát, még azon esetben sem, ha az önmagát elhagyná, – innen csapnak ki +a kemény-öklű csallóköziek a szomszéd határokba, vészt, halált vive az +ellenségre magukkal, s ide térnek vissza, ha az nagyobb erővel támad +falvaikra. + +Ma két hete: hogy az ellenség, nem akarván erejét Komárom bástyáin +csúffá tenni, azt is átlátva: hogy e bástyák őrei nem azon emberek, +kiket meg lehet vesztegetni, egy históriailag ismeretes cselhez +folyamodott, a fügét mutató márványszűz meghódítására, melyet hajdan a +görögök használtak Trója bevételénél. + +Ezek egy falovat béleltek ki katonákkal, Windischgrätz pedig egy +gőzhajót. + +Két zászlóalj legvitézebbnek tartott granátost felöltöztetett népies +ruhákba, azokat betömte a Maria Anna gőzös remorqueurjeibe, néhány földi +embert megvesztegetett azon tisztes czélból, hogy azokat majd a nép közé +kibocsájtva általuk azon hírt terjeszsze el: hogy e gőzöst a népfelkelés +foglalta el a németektől, s így nagy diadallal kikötve Komárom váránál, +abba masquirozott katonáit becsempészhesse. + +Azonban a mieink észrevették a cselt s a mint a kedves gőzös szép +felnemzetilobogózva, egy ponyváján nagy betűkkel, _Éljen Kossuth!_ +háromszínüen felírva épen egy ágyúlövésnyire érkezett, oly hatalmas +salvéval üdvözlék, hogy az első lövésre rögtön három sebet kapva, jónak +látta be nem várni a másodikat s nagy szégyennel visszatakarodott. + +Az egyik lövés az üstöt sértette meg, a másik a hajó oldalán berontva +egy tükröt tört szét, melynek egy üvegdarabja egy katonatiszt koponyáját +sértette meg, ki negyednapra meghalt, a harmadik egy közkatonát ölt meg. + +Másnap a «Pester Zeitung» hivatalos hír szerint közlé, hogy Komárom +ostromoltatik, s hogy három napnál tovább semmi esetre sem tarthatja +magát. + + +_Katonauralgás. Soldatenregierung._ + +Még az októberi események előtt, mikor nagy divatban volt szlavismusról, +germanismusról, magyarismusról s egyéb nemzetiségi nisusokról beszélni, +egy ilyen discussio alkalmával Windischgrätz herczeg így nyilatkozott: + +«Már nekem mindegy, akár szláv lesz a monarchia, akár német; de +katonauralgás alatt kell lennie.» + +Erre nagyon röviden lehetett volna felelnünk, mondván: Jó, uralkodjék +tehát Magyarországon a magyar katona, ti is uralkodjatok oda haza, ki-ki +a maga országában. + +Háborús időkben különben is veszti minden polgári törvényszék a +hatáskörét, rendkívüli körülmények rendkívüli módszereket igényelnek, a +státus követelései komolyabbak az egyesek iránt, minden polgár +kötelességei szigorúbb teljesítést kívánnak, az exceptiváknak, +pörorvoslatoknak, tekervényességeknek vége, az ítéletek rövidek, +határozottak: legyen tehát nálunk katonai kormány, de magyar. + +Azonban Windischgrätz ezt úgy látszik, nem ilyenformán értette. + +Egy kemény vasjáromnak képzelte ő a katonauralgást, mely mint leigázott +barmokat, tartja együtt a különféle nemzetiségeket, uralkodást nem a +katonának, hanem katonaságot az uralkodónak. + +Mi tiszteljük a katonákat, elismerjük: hogy háborúban több érdemeik +vannak valamennyi törvény-forgatónál; de valamint a háborút normális +állapotnak nem képzeljük, úgy a katonauralgást nem tartjuk permanens +kormányzási formának. + +Végveszély idején egy katonai talentum teheti magát dictatorrá, de ez +csak addig tart, míg a veszély tartott, azzal együtt ez is elmulik. + +Egyébiránt mind ezen kivételes formákrai törekvések arra mutatnak: hogy +a nagyszerű Ausztria nehéz betegségek idejét éli, e heroicus +gyógyszerek, ez amputatiók, e vérpazarlás mind közellevő +megoszlattatását jövendölik. + +Ugyanazon symptomák, melyek a római birodalom összeroskadását +megelőzték. + +Szövetkezések a barbariessel a civilizáció ellen, végképeni depravatio, +mely felülről veszi eredetét, császárváltoztatási intriguek, s végre a +katonauralgás eszméi; épen mint Róma a halála előtti évtizedekben. + +A katonauralgásróli delirium utolsó stadiuma a crisisnek. + + +XVII. + +Debreczen, február 15.[9] + +Magyar nép! + +Ne higyj az ellenségnek. Hallgasd meg, a mit mond és nézd meg, a mit +tesz és vigyázz magadra. Ha valaha, most ne hagyd elámítani magadat, egy +percznyi megcsalás kell csak, s a mi azután következik, az a halál, +nemzeted halála, tulajdon halálod. + +Ne higyj neki. Ellenséged volt négyszáz esztendő óta, gyilkolta, rabolta +országodat, mióta lábát bele tette, minden magyar vér, mi négy század +óta kifolyt, ő miatta folyt ki, minden nyomor, vér, a minden keserűség ő +tőle jött rád. Ne higyj neki. + +Megesküdött, hogy ki fog irtani a föld szinéről, mert magyar vagy, mert +a magyarral vele születik a szabadság; még az anyja szive alatt alvó +csecsemőt is meg fogja gyilkolni, hogy szabadságot ne szüljenek a magyar +nők többé. Ne higyj neki. Mikor azt mondja, hogy úgy jő mint barátod, +gondolj reá, hogy rabló csordái egész Szegedig üressé tették az +országot, fölégették a békés falvakat, megölték a férfit, elevenen +eltemették a siró gyermeket s anyját elrabolták, gondolj reá és ne higyj +neki. Mikor igéretet tesz a király nevében, emlékezzél reá: hányszor +volt a király nevében adott szó egy év alatt megszegve, mennyi szent +esküvés, mennyi irott törvény, miket királyi törvény biztosított, s lett +egy év alatt meghazudolva, elfelejtve, kicsufolva; gondolj reá, és ne +higyj neki. Mikor hazád legjobb férfiait gyalázza előtted, mikor +rágalmakat mond azokra, kikről eddig csak tisztelettel hallottál +beszélni; gondolj reá, hogy e férfiak hazánk igazságos, szentséges +ügyeért minden pillanatba készek életöket áldozni, hogy míg ők élnek, +addig Isten szeme van ez országon, de átok és kárhozat száll reá, ha +ellenségeid vehetnek rajta hatalmat, gondolj reá. + +Mikor győzelmeit hirdeti előtted, akkor palástolja legjobban sebeit, +mikor erejéről beszél, akkor félti legjobban hatalmát, mikor téged +ijeszt, akkor fél tőled legjobban. Ne higyj neki. + +Ne higyj neki, ha igér, ne higyj neki, ha fenyeget, ne higyj neki, ha +imádkozik. Ellenséged ő. Az ő élete a te halálod. Véredből él. Gondolj +azokra, a kiket már megölt és vigyázz magadra, mert téged is megölni +készül. Ne higyj neki. + + +XVIII. + +Debreczen, febr. 18. 1849. + +Testvéreink! Hazánkfiai! Magyarok! + +Szálljon reátok az egyetértés szent lelke az égből. + +Most, midőn vérben, lángban áll az ország, midőn a nemzet közös veszélye +minden érdeket egyesíte, ismerjétek meg egymásban a testvért, nyújtsatok +egymásnak kezet, felejtsétek el a múlt bűneit és a jövő érdekeit, +mindent, mindent, a mi emberi s gondoljatok a hazára, ki most az +egyedüli istenség, melynek oltárán áldozni szabad és kötelesség. + +Az ég keményen próbálja e hazát, isten látogató keze ellene hagyta +lázadni idegen ajkú fiait, kitette őt a harczok mezejére, vérrel és +könynyel hagyta megáztatni földét, – de egy áldása még akkor is maradt +rajta: – az, hogy magyar nem küzd magyar ellen. + +Körül mindenütt ellenség, de míg mi, kik megtámadtatánk, egymásnak +testvérei maradunk, addig isten nem hagyta el e hazát. + +Mindenki ellenünk küzd és mi mindenki ellen, de hála a sorsnak, még nem +magunk ellen. + +A magyarnak nem ez az első szabadsága, de ez a legdicsőbb. + +A Zápolyák, a Rákócziak szabadságharczaiban két ellenséges tábor volt a +magyar, mely egymás vesztére ellenségeivel kötött szövetséget, egyik az +osztrákkal, másik a törökkel, hogy magának ártson; most minden határról +ellenség tör reánk, sehol sincs barátunk, de azért a nemzet meg fogja +érni győzelme napját, mert a magyar önmagával kötött szövetséget, mert a +magyart csak a magyar győzte le mindig, most a magyar nemzet egy. + +Egy nép, egy érdek, egy óhajtás, egy élet, egy halál. + +Kívül harcz, belül egyetértés. + +Míg mi el nem hagytuk egymást, addig isten nem hagyta el e hazát. + +Míg mi önmagunknak jó baráti vagyunk, addig a magyarnak nincs félelmes +ellensége. + +Adja az ég: hogy ez mindig így legyen, akkor a magyar nép örökké fog +élni. + +Ne virradjon meg az a nap soha, mely Magyarországot pártokra szakadva +találja, ne ünnepeljen meg ily napot halálos ellenségünk. + +Ha van közöttünk ember, ki szívében személyes gyülöletet visel, mely őt +testvérei bármelyikének ellenségévé teszi, gondoljon rá: hogy e hazának +csak egy ellensége van s minden gyülöletet ez egy számára kell +fentartani. + +Ha van közöttünk, kit egy fellengősebb eszme társai sorából kiválaszt, +gondoljon rá, hogy semmi sem magasabb eszme a hon életénél, és ez +egyetlen és legelső, mire hazafinak most gondolni szabad. + +Ha van közöttünk, kit dicsvágy vagy sértett hiúság hontársai bármelyike +ellen daczolásra hív fel, gondoljon rá: hogy most csak egy dicsőség van, +s az a harczmezőn terem, csak egy hiúság s az a hon megmentése. + +Ha van közöttünk, kinek önérdeke eszébe tud jutni, gondoljon rá: hogy +csak egy haza van és ez minden, ha ez elveszett, akkor minden érdemnek +vége. + +Magyarok! + +A mely nemzet magához hű marad, örökké él. A nemzet örök élete +kezetekben van, azt tőletek csak a visszavonás veheti el. + +E küzdő hon szentséges nevében! Őrizzétek meg az egyetértés kincsét. +Felejtse el mindenki önérdekét, felejtse el a gyülöletet, a hiúságot, a +pártköltő chimaerákat, felejtse el és gondoljon a hazára. + +E nemzet addig él, míg egy marad. + +Kívül harcz, belül béke s élni fog Magyarország! + + +XIX. + +Debreczen, febr. 25-kén. + +Egy hazánkfia Pestről nemrég ezt izente kormányunknak: + +«Adjátok fel a harczot, _mit akartok ti küzdeni százhuszezer gyermekkel, +hatvanezer férfi ellen!_» + +Ki a fehér sorokban olvasni tud, ezt így fogja érteni: + +«Jőjjetek bátran, erőtök kétannyi, mint az ellenségé!» + +És ha gyermekek volnánk is mind, jó nekünk ez iskolába járni: hol a +háborút tanítják; ki tanulni tudott, az majd tanítani is tud. S az a +katona, ki tudományainak legelső alpháját a harczmezőn tanulta, fél év +alatt mestere lesz annak, ki hat évig tanult sarkon fordulni s dobszóra +lépni. + +Ilyenek voltak Napoleon _legelső_ katonái s ilyenekből váltak a +_legelső_ katonák a világon. + +Bízzatok ti ezen gyermekekben. + +Rövid idő férfiakat fog csinálni ezen gyermekekből, rövid idő halottakat +fog csinálni ama férfiakból. + +A csatamező, az ágyúk dörgése, az ellenség vére férfiúvá tesz mindenkit. +Nemsokára azt fogjátok mondani: százhúszezer hős, hatvanezer +kényszerített zsoldos ellen. + +És ha megfordítva volna is az arány, azt mondanók: ne csüggedj magyar +nép. Nincs még oda Magyarország! + +És ha nem volna egy katonánk is: hogy meg kell halnunk, azt mondanók; ne +csüggedj magyar nép, ha meg nem mentheted éltedet, mentsd meg +becsületedet, előre! + + + + +ESTI LAPOK. + + +Debreczen. + +1849. + + +_Politikai Schiboleth._ + +Nézeteket, elveket mai napokban felállítani nem lehet. + +A körülmények felül kerekedtek a sorson s most ezek kormányozzák a +világot. + +Ezért semmi politikai elvnek sincs jelenben mától holnapig biztosított +jövendője, semmi politikai nézet sem csinálhat magának konsolidált +pártot, minthogy a főeszme, a haza megmentése jelenleg minden +pártnézetek fölött prædominál. + +Van azonban e főeszme tekintetében is irányzat, mely minthogy +ellensarkára is talált, erős demarkationális vonal kezd lenni ugyanazon +egy érdek két felei között. + +Ezen irányzat vezértűje: úgy intézni jelenünk minden mozzanatát, hogy az +által a jövő semmi lehetőségeinek útját be ne vágjuk. + +A jövőt csinálni lehetetlen, de elrontani nagyon is lehető. + +Vannak, kik velünk ellenkezően oda állítják a dolgokat, hol a +kimenetelre csak egy út marad hátra, kik nem számítnak arra, a mi lehet, +hanem a minek kellene lenni. Kik csak egy alternativát hagynak fenn, +vagy ellenségeink végpusztulását, vagy hazánkét. + +Ezek irányában mi azt mondjuk, hogy mi nem gyűlöljük annyira +ellenségeinket, mint a mennyire szeretjük hazánkat s ily drága kincs +felett koczkázni magunk sem akarunk, másnak sem hagyunk. + +S ez azon Schiboleth, melyről a velünk egyetértőkre ismerünk. + +Ez elvből fogjuk fel mindazt, a mit az események kezükre adandnak, jót +és rosszat, semmit sem mondani, semmit sem tenni, mi Magyarország ügyét +koczkajátékká tegye. + + +_Országgyülés._ + +Mi e jelen országgyülést legnagyobb tiszteletben kivánjuk tartani. + +Egyetlen konstituált hatalom az országban, egyetlen összetartó kapocs és +biztosíték minden megtörténhető scissiók ellen. + +Elvitázhatlan érdeme az egyes tagoknak, hogy e nehéz napokban együtt +tudtak maradni, érdeme az egésznek, hogy sem balsors, sem jó szerencse +oly lépésre nem kényszeríté, mely elcsüggedést vagy elbizakodást +tanusított volna. + +Ez érdem megtalálta jutalmát azon bizalomban, melylyel e hon minden +részei és a hadseregek ez országgyülés iránt viseltetnek. + +Óhajtjuk, hogy e koszorúját sokáig viselje. + +Óhajtjuk, hogy a képviselők soha sem tettel, sem szóval meg ne +kisebbítsék azon tiszteletet, melylyel a nép irántuk oly örömest +viseltetik. + +A tiszteletet semmi hatalom sem adja meg s a kormányt semmi hatalom sem +teendi oly erőssé, mint azon morális hatás, mit a nemzet közbizalma tett +kezébe. + +Mi rajta leszünk, hogy a tisztelet kívülről senki által ne +gyöngíttessék, úgy más részről nem mulasztandjuk el figyelmeztetni az +illetőket, ha azt belülről látnók fenyegetve. + + +_A kormány._ + +Kormányunk erejét és hatását nevelni minden becsületes hazafinak +kötelessége. + +E kötelességet mi nem abban véljük feltalálni, ha e kormányt mentől több +személyzetből kivánjuk összeállítani, sőt jöhet elő eset, mikor +kénytelennek találhatjuk magunkat azon gondolatra vetemedni, mintha a +kormány közegeinek megfogyatkozásával éppen annak hatályossága +növekednék. + +Világosabban szólva, mi a kormány tekintélyét fenntartani törekszünk s e +czélból megkivánjuk, hogy e törekvéseinket a kormány kezelői közül senki +lehetetlenné ne tegye. + + +_Jog és érdek._ + +Eddigelé országos ügyeink eldöntése körül szüntelen a jogosság kérdése +határozott. + +Ez nekünk természetünk. Prókátor nemzet voltunk. Mutatják százados +pörfolyamaink, mennyit el tudott két ember egymással huzakodni, ha mind +a kettő azt hitte, hogy ő van a jogos úton. + +Most is úgy tettünk. Ha Ausztria tőlünk valamit követelt, soha sem +kérdeztük azt, hogy érdekünkben van-e neki azt megadni, hanem azt, hogy +van-e neki joga ezt tőlünk kérni? + +Pedig a jog bemutatása mindig demonstratioval jár s az ilyen +demonstratio aztán rendesen többe kerül, mint a mennyit az ember +érdekeiből feláldozott volna. + +A jog utoljára is csak írott malaszt s addig tart, míg azt erőnk van +megtartani, míg az érdekek egysége mindenkor biztos alap s nem +szerencséltet semmit. + +Megpróbáltuk a hazát megmenteni, mint prókátorok, ez nem sikerült. Most +megpróbáljuk őt megmenteni mint katonák, – ne adja Isten, de ha az sem +sikerülne, akkor próbáljuk megmenteni, mint politikusok. + + +_Nemzetiségi kérdések._ + +Ausztria igéreteket tett a tőlünk különböző nemzetiségeknek, mikről +előre tudta, hogy nem teljesíthetők. + +Hamarább jött el az idő, mint vártuk, melyben azok észre fogják venni +megcsalatásukat. + +Zágrábban és Karloviczon kitűzték a veres lobogót s a császári sasokat a +földhöz verték. + +E tényekből természetesen következik az, hogy most e nemzetiségek a +velünk folytatott természetelleni harczot felhagyva, alkupontokkal +fordulandnak hozzánk. + +Mit tegyünk mi ez esetben? + +Jelen pillanatban nagy előnyünk volna a dinasztiával szemben, ha nekünk +nem kellene határvédő harczot folytatnunk s erőnket szétosztanunk s e +tekintetből mi képesek vagyunk sokat áldozni, – elmondjuk, hogy mennyit. + +Készek vagyunk elfeledni mindazt a vért, a mi kiomlott, Isten áldása és +bocsánata legyen rajta. Készek vagyunk a fölégetett falvak helyébe +újakat építeni. Készek vagyunk egy általános amnesztiát hirdetni ki a +megtérőkre. + +A mi egy népnek boldogságot, jóllétet ad, mindazt megosztjuk +mindenkivel, ki e haza földén lakik. + +Az alkotmányos jogok kiterjesztésében senkinek, semmi pártnak, semmi +felekezetnek a másik felett bitorlott előjogokat nem adunk. + +Azoktól, kik törvényeink jótékonyságában részesülnek, nem kivánunk egyéb +teherviselést, mint a mit e törvények általánosan mindenkire szabtak. + +Nyelvét, nemzetiségét senkinek erőszakkal meg nem támadjuk. + +A mi a közigazgatási formákat s a helyérdekeket illeti, ezek tárgyában +részrehajlatlanok leszünk. + +Mindezeket megigérhetjük és megadhatjuk. + +Csak olyasmit ne igérjünk, a mit megadni sem hatalmunk, sem akaratunk +nincsen. + +Igérhetnők mi is mindazt, a mit a dinasztia igért, megcsalta őket a +dinasztia a maga érdekében, mi is tehetnők ezt velük a magunkéban. De a +csalás mindig rossz basisa a jövendőnek. A perfidia megboszulta magát +mindig, megboszulandja ezentúl is. + +Fellengős chimærák a politikában mindig csak arra valók, hogy takaróul +szolgáljanak igen prózai motivumoknak. + +Az abszolutizmus a szabadság szárnyszegésére a nemzetiségi prætensiók +szitását találta föl, ezen fellengős eszme alatt kezdett harczot a +demokratia ellen. + +Ha azok, kik magukat a dinasztia által igért nemzetségi egyenjogosítás +által rászedve látják, az _elvben_ érzik megcsalatásukat, úgy belőlük +ismét igen jó testvérek válhatnak, de ha csupán a _dinasztiában_ látják +csalatkozásukat, nekünk az ellenség által kezdett ármányt folytatnunk +nem szabad. + +Oly igéretet, melynek teljesítése nemcsak nekünk, de a sorsnak sincs +hatalmában, meggondolatlanságból tenni nevetség, kiszámításból perfidia +volna. + +Egy nemzetnek pedig mindkettőt kerülni kell. + + +_Szláv szimpathia._ + +Sokan csodának tartják, hogy felsővidéki szláv rokonaink hazánk és +szabadságunk ügyét oly forrón pártolják. + +Látjuk a tényeket. + +Az évek óta oltogatott panszlavismus apostolai nemcsak hogy pártolást +nem találnak, sőt kiveretnek a szláv ajkú községekből. + +A felső vidékek örömmel küldik adójukat és ujonczaikat a haza +szolgálatára. + +Mindnyájan szóval és tettel a mienknek vallják magukat. + +Kinek az érdeme ez? + +Egyetlen néplapnak (Prjatel Ludu), mely jó szellemű czikkei által e +népet idejekorán felvilágosítva, elválhatlanul hozzánk csatolta. + +Kár, hogy e becsületes irányú lapot kormányunk nem terjeszteti azon +erélylyel, melylyel elkezdte. + +Az állodalmi nyomdát holmi hiábavaló debreczeni fidibusok helyett bátran +lehetne ily okosabb nemű vállalatokra használni. + +Azon nép nem tudja mire vélni hallgatásunkat, ilyenkor egy maga helyén +levő értesítés egy hadsereggel felér. + + +_A kormány és a hadsereg._ + +E kettő alkotja jelenben a nemzetet, e kettőnek tökéletesen meg kell +érteni egymást. + +Mindkettőnek vannak egymás iránt jogai és kötelességei. + +Joga a kormánynak a hadseregtől a hon és törvények védelmét megkivánni. + +Kötelessége a hadseregnek a kormányt, mint Magyarország egyetlen +konstituált hatalmát elismerni. + +Joga a hadseregnek megkérdezni, hogy miért küzd. + +Kötelessége a kormánynak végletes czélokra nem koczkáztatni haderejét. + +Kerülnünk kell minden okot az összeütközésre. + +Itt nem két pártról van szó, mely közül akármelyik egy egész marad, az +egy testnek két fele, mely csak addig él, míg egy marad. + +Szakadást itt előidézni nem mesterség. Csak rossz akarat vagy ostobaság +kell hozzá. Az indulatokat túlhajtani nem boszorkányság. + +Kikerülni szinte nem nagy mesterség. Csak jó akarat és egy kis +domestikus ész. A végletek óvatos kikerülése. Parva sapientia regitur +mundus. + + +_Ne bántsátok meg a katonát!_ + +Nem képzelünk könnyelműbb petulantiát, mintha literátus emberek a +katonákat gúnyolják, satyrizálják. + +Olyan emberek, kik itthon szép kényelmesen lógázzák a lábukat, olyan +emberekről, kik minden perczben életükkel fedezik a hazát, csak +tisztelettel szólhatnak. + +Katona becsülete nem olyan, mint más emberé. + +Rajta nemcsak a gyalázat, de a gyalázatnak még az árnyéka is meglátszik. + +Katonára nézve a könnyelmű gúny is több, mint egy arczul csapás. + +Kivált most, midőn azt követeljük, hogy ellenségeink tisztelettel +viseltessenek fegyvereink iránt, nincs nagyobb könnyelműség, mintha +éppen mi magunk piszkoljuk be e fegyverek viselőit. + +Nekünk hazafiúi kötelességünk azokat, kik tán gyöngébbek a veszély előtt +megállani, szóval és tettel lelkesedésre, bátorságra buzdítani, nem +pedig azokat, kik a csatából tán elfutottak, gúnyolni akkor, midőn mi +oda sem mentünk. + +S ha volnának is a katonák közt egyeseknek gyarlóságai, azokat +kötelességünk az egész testületért kimélettel érinteni, mert minden +egyes katonában az egész van meggyalázva. Ha vannak a katonának hibái, +azokat rója meg az, ki nála jobb katona, de ne az, kinek fegyvere nem +oldalára, hanem nyelvére van kötve. + +Tiszteljétek a katonát. Ki hazájáért sebet visel, annak fáj, ha tollal +karczolják. + +A katona erénye most az egyetlen erény, melyet a nemzet jutalmazni +tartozik s egyéb jutalmat úgy sem adhat, de nagyobbat sem, mint a +köztiszteletet. + +Ki ezt ily időben, ily körülmények közt meg tudja sérteni, az vagy +őrült, vagy rosszlelkű, vagy mind a kettő. + + + + +ESTI LAPOK.[10] + +A czivakodás nem nagy mesterség. + +Pörpatvarok csinálásához akárki ért. + +De a ki a kibékülés időpontját ügyesen fel tudná használni, az volna az +igazi ember. + +Mi a kiegyenlítés, szövetkezés eszméjét több ízben felemlegettük, +mindannyiszor pereatot mondtak a fejünkre miatta. Most tehát még tovább +megyünk és elmondjuk, hogy kivel kellene szövetkeznünk, kibékülnünk és +hogyan? + +Mi nem prédikálunk kibékülést Windischgrätzczel, ha ő nyujtaná is kezét, +azt mondanók: ne fogadjuk el, mert rászed. + +Mi nem prédikálunk kibékülést laptársainkkal. Mi természetesnek +találjuk, hogy mindenki félti monopoliumát. Uj lap ellen rendesen +háborút szoktak indítani a régiek, hanem azért az ország meg nem bomlik. +Ez így volt mindig, mióta a papirost feltalálták. + +Mi még csak azt sem mondjuk, hogy azon becsületes embereknek hagyjatok +békét, kikben most a nemzet van képviselve. + +Sőt szidjátok őket, hajigáljátok be sárral, hadd mutassák meg, hogy +minden méltatlanság, félreismerés, gyanusítás daczára, tudnak jó +hazafiak lenni. Ez legyen jellemük critériuma. + +Hanem azt mondjuk, hogy nézzetek körül. + +Az osztrák had megszállotta fél Magyarországot – azon népek, melyek +egykor csak langy melegek voltak a hazaszeretetben, most imádják a +hazát, mert _gyülölik az osztrákot_. Karloviczet Stratimirovics +ostromállapotba tette, s felmondta az engedelmességet Theodorovicsnak; a +szerbek kitűzték tornyaikra nemzeti szineiket s letépték onnan a +feketesárga zászlókat, mert gyülölik az osztrákot. + +A kremziri gyülés baloldala, a lengyel párt, megtagadta a kényszerített +adót, meg a negyvenezer ujonczot, mert gyülöli az osztrákot. + +Horvátország egyetlen organuma be van tiltva, mert követelte az +igéreteket, miket az osztrák tett neki és követelte most, mikor azokat +megadni Ausztriának leginkább van érdekében, de legkevésbé van +hatalmában. + +S ti még most sem látjátok: hogy kik a mi természetes szövetségeseink? + +Nem veszitek észre, hogy a közös gyülölet pártja az, melyen a végletek +egymást érintik. + +Nen vártátok-e e perczet, midőn az ellenünk lázasztott nemzetiségek +megcsalatásukat észrevéve, egyszerre fognak Ausztriára támadni s +követelni fogják tőle, hogy haljon meg! mint ő követelte mi tőlünk. + +S nem sejtitek-e, hogy e percz igen közel, hogy e percz jelen van? + +Nem sejtitek-e, hogy az volna most a mindenható, ki a pillanat erejét +felhasználva, az egymásra támadt fegyverek csapásainak egy új irányt +tudna adni; hogy e csapásból elég lenne egy ellenséget semmivé tenni?… + +Ezt kellene tudnotok és tennetek, ha nem jogokért küzdenétek, hanem +eredményért. + +* + +Nagy napok előperczeit éljük. + +Magyar nemzet, nem dobog-e szived? + +Örök élted vagy örök halálod előórája ez. + +Nem érzed-e, hogy e perczben valamennyi zászlód együtt van? Nem érzed-e, +hogy e perczben 50 ezer fiatal egyesült egy karrá, megrázni a bálványt, +kinek hatalma alatt nyögsz? Nem sejted-e, hogy egy nap vagy tán egy óra +mulva egyetlen óriási hang fogja betölteni az eget és a földet, mely +dicsőségedet hirdetendi? Nem hallod-e olykor az ágyúk távoli moraját? +Nem álmodol-e győzelemről, szabadságról, örök boldogságról? + +Isten, ki mindenható vagy, ne hagyd el e hazát! + +Nép! ki Isten után mindenható vagy, ne hagyd el e hazát! + +Seregeink szemközt állanak az ellenség soraival, a zászlók lobognak a +halmokon, egyetlen viharos kiáltás tölti be az eget és földet: Éljen +Magyarország! + +A zsarnok népe hallgat, még jobban is fog hallgatni. + +Férfiak fegyverre! nők imára! Isten nevében. Rajta! Éljen Magyarország! + +* + +Magyarország boldog leend. De nem mi általunk. + +Mi elkéstünk. Hijába biztatjuk, hijába vigasztaljuk magunkat, ily vén +fiak nem illenek ily fiatal menyasszonyhoz, mint a mi hazánk. + +Kell jőni egy újabb nemzedéknek, mely nálunk jobb legyen. + +Az apák bűneit örököltük: kell hogy sirba vigyük azokat magunkkal, s ne +adjuk át többé az unokáknak. + +Az ősi visszavonásnak, testvérgyülöletnek, az ősi hiúságnak, minden ősi +rossznak magva szakad bennünk. Mi leszünk az utolsók, kik ha elfogyánk, +Magyarország új históriát kezd és ragyogóbbat. + +Lesznek nálunk jobbak és okosabbak, kik nem fognak törekedni egymás +fejéről letépni a babért, de kik a polgárérdem előtt meg fognak hajolni. +Mi nem leszünk; de lesz Magyarország. + +Isten nem vitt be az igéret földébe senkit, ki a husz éven felül volt. + +Szerencse reád, új nemzedék, ki a husz éven alul vagy, te oda fogsz +jutni. + +Akkor is áldva légy hazám: hisz a boldog hazának még a halottai is +boldogok. + + + + +MI LESZ BELŐLÜNK? + +Az ellenséget meg kell vernünk. + +Meg kell! mondom, bármibe kerüljön is, bármikorra végződjék, azt le kell +győznünk; azután kérdhetjük, hogy mi lesz tovább? + +Az ellenséget meg kell vernünk, bármennyi pénzbe, bármennyi vérbe +kerüljön. + +Mindenért mindent! + +És ez meg fog történni. + +Bennem él a hit, hogy meg fog történni: ez oly szent hit, mint a +fanaticusnak a túlvilág s napjaim gondolatja, éjeim álma, halálom +vigasztalása. + +Mi lesz akkor Magyarországból? + +Azon nemzetből, mely küzdött a szabadságért, nemzetiségeért, +törvényeiért és győzött… + +E kérdésre az idők fognak felelni, nem is azért tettem: hogy feleljek +rá; hanem azért: hogy más valaki ne találjon rá felelni, emberi kezekkel +irva bele a jövendők könyvébe, melynek sorait nem olvashatja senki. + +A mi jövendőnket Európa sorsa dönti el. Meglehet, hogy a mi sorsunk +dönti el Európa jövendőjét: valószínűbb az első. + +A mit mondok, nem azért mondom, hogy vagy egyiket vagy másikat inkább +óhajtanám; hanem azért, hogy gondolkozzunk rajta; látandjátok: hogy én +sem az egyik, sem a másik eszmének nem hizelgem. + +Meglehet: hogy Francziaország, mint valódi köztársaság consolidálja +magát – hogy a német egység kérdése a demokrátia részére dől el, – hogy +Rómában és Sardiniában meghonosulnak, gyökeret vernek a republikánus +eszmék, gondolkozzatok róla, mi lesz akkor Magyarországból? + +Meglehet: hogy Napoleon kormánya megerősödik; meglehet: hogy az orosz +influentiák egész Európa ereiben szétszivárognak. + +Meglehet: hogy egy Hohenzollern magához ragadhatja a német császári +koronát, egy Habsburg a lombardvelenczeit, s egy Bourbon Siciliát; +gondolkozzatok róla, mi lesz akkor Magyarországból? + +Meglehet: hogy a nemzetiségi törekvések számára egy új æra nyílik; +meglehet, hogy a Dunapartig terjedő Görögország, egy Dacorománia, egy +Slavonia s egy egyesült Olaszország eszméi életté válnak: gondolkozzatok +róla, mi lesz akkor Magyarországból? + +Meglehet: hogy Párisban a hegyipárt győz; meglehet: hogy a katonaság a +nép mellé áll s a nép a vörös respublica mellett nyilatkozik; meglehet: +hogy egész Európában a politikai forradalmak socialisticus forradalommá +változnak: gondolkozzatok róla, mi leend akkor Magyarországból? + +Csak azt ne mondjátok: hogy mindenesetre ennek vagy annak kell lennie. + +Akármely előre kimondott forma vakmerő anticipátiója volna a jövendőnek. + +Magyarország minden lehet, csak semmivé nem szabad lennie. + +S ettől megóvják őt vitéz seregeink. + + + + +MIÉRT KÜZDÜNK? + +Minden hadviselésnek megvolt a maga catechismusa. + +A görög harczolt szabadságért, Róma dicsőségért. + +A népköltözések harczai földért, a vallásháborúk mennyországért folytak. + +Oroszország harczol Circassiában hadi iskoláért, az osztrák katona +harczol fegyelemből és nem kérdi miért? + +Magyarország háborúban nőtt és fogyott. Harczolt, hogy hazát szerezzen; +harczolt a keresztért; – harczolt határaiért; – harczolt koronájáért. + +Hát most miért küzdünk? + +E kérdésre felelettel tartozunk azoknak, kik a csatát viselik. + +S e feleletnek határozottnak kell lennie. + +E felelet világossá teendi: hogy harczunk végczélja nem adhat politikai +véleményszakadásokra okot. + +A ki hazafi, az mellette van; a ki ellene van, az hazaáruló. + +Harczolunk _törvényeink épségbentartásáért_. + +Harczolunk nemzetiségünkért. + +Harczolunk határainkért. + +Harczolunk azon helyért, mely hazánkat az európai hatalmasságok között +méltán megilleti. + +Ez a czél, ez a lényeg; – a többi formaság s nem ad nevet a háborúnak. + + + + +PRO MEMORIA. + +Sorsunk részletei naponként változnak. + +De azért kell valaminek lenni, a mi soha nem változik: öntudatos +bizalmunk minmagunkban. + +Vétkeztünk volna, ha egy harcz megvivását elkezdjük a nélkül, hogy előre +tudnók: lesz-e elég erőnk hozzá? + +Vétkeztünk volna, ha egy népnek nyugalmát felzavarjuk a nélkül, hogy azt +ismét boldoggá tudnók tenni. + +Vétkeztünk volna, ha egy ország kormányát kezünkbe ragadjuk a világvihar +közepett, a nélkül, hogy tudnók, miszerint azon kéz képes lesz azt +megszabadítani. + +Mi nem vethettünk koczkát a sorssal egy nép élete felett, mint könnyelmű +kalandorok szokták. + +Mi nekünk nem lehetett az elég: hogy igazságunk van, tenni azt a mit +teszünk; nekünk azt is kellett tudnunk, hogy erőnk van hozzá. + +S e tudatban nem csalatkozánk. + +Isten és a nép nem vonták meg tőlünk segítségöket. + +Erő, akarat, lelkesülés, maga a sors biztatólag jött elénk. + +A nép megtette kötelességét, tett annyit, mennyit még nép soha. + +Most rajtunk a sor. + +Isten és emberek előtt, egyedül rajtunk a felelősség azért, a mik +ezentúl történni fognak. + +Ha e felelősséget elvállaltuk, kell hogy számot vetettünk legyen +magunkkal és jövendőnkkel. + +Nem a mai nap: századok sorsa függ egy ballépéstől, nem egy élet: egy +nemzet élete, mit megnyerni vagy elveszteni lehet. + +Istent kisértenünk nem szabad. A ránk bizott harcz nem a miénk, +millióké! + +Egy élet szenvedéseit egy percz alatt beváltja a halál, de mit egy percz +elront, azt egy század sem teheti jóvá. + +Nekünk nem szabad gondolnunk a halálra; mely, ha örömeinket mind +elveszténk, fájdalmainktól megszabadít; hanem gondolnunk kell az élőkre, +kik utánunk itt maradnak. + +Gondoljunk mindennek a végére elébb, mielőtt megkezdenőnk. + +Ne rontsuk el azt, mit felépíteni nem vagyunk képesek. + +Nem az a mindenható, ki a világot elrontja, hanem az, a ki teremti. + +Tőlünk soha ne halljon a nép egy szót, melyet később meg találnánk +bánni. + +Hanem lássa a nép: hogy a neki adott tanácsokat mi vagyunk elsők +megtartani. + +Lássa a nép, hogy midőn őt áldozatokra felhivjuk, mi magunk vagyunk az +elsők, kik önérdekünkre nem gondolunk. + +Kiket a nemzet akarata egyesített, egyesítsük magunkban a nemzet +akaratát. + +Tegyük magunkat központjává azon érzelmeknek, miknek befolyása alatt a +nemzet ez ideig egy maradt, s fordítsuk minden törekvéseinket arra, hogy +ezentúl is egy maradjon. + +Ne állítsuk ügyeinket azon térre, hol akár győzünk, akár vesztünk, +szakadásnak nézünk elébe. + +_Mi a harczot nem kezdtük, mi a harczot nem dicsvágyból fogadtuk el: mi +megtámadott alkotmányos jogainkat védni fogtunk fegyvert, s mihelyt azok +nem leendnek megtámadva többé, megszününk_ áldozni e nép vérével. + + + + +MIKOR MEGYÜNK VISSZA PESTRE? + +Kinek van ennél most forróbb óhajtása? + +Kinek nem első gondolatja ez, ha ébred, utolsó, ha lefekszik? + +Ki nem álmodja magát oda éjjelenkint, hová lelke önkénytelen viszi? A +kedves, az imádott Pest falai közé, – ott járni az ismert utczákban, – +az otthonos szobák ablakán kinézni, találkozni rég nem látott +ismerősökkel, elmondani egymásnak a túlélt szenvedéseket, látni a +csendes Duna tükrét, a mint a nap képe fürdik benne s a kizöldült +Gellért nézegeti benne tulajdon megifjodott képét! + +Mint ragyognak Mátyás palotájának ablakai! A gőzösök hogy repülnek el a +lánczhid alatt, ezüstös nyomot hagyva az égszínkék Duna tükrén. + +Az utczákon mint sürg, forg a nép. Mindenki mellén háromszínű rózsa, +minden ablakon háromszínű zászló! + +Víg hadfiak járnak karöltve s danolják: «Egy esztendő nem a világ, éljen +a magyar szabadság!» – danájuk lassankint elhangzik a távolban. + +Beesteledik; az utczák ragyognak a lámpafénytől. Hintók robognak +egymásután. A Nemzeti Szinházban Hunyadit, Rákóczit, Bánkot adják elő. A +nép magán kívül van, sír, tapsol s beleénekel a karzenébe. + +Azután fáklyás zenével vonul hadvezére ablakához. A fáklyavilág +rózsaszínűre festi a házak oldalait, a magyar zene rég nem hallott +imádott hangjai felköltenek minden alvót, felköltik minden szívben az +alvó honszerelmet s az egygyé forrt kiáltása százezer ajaknak, az egygyé +olvadt óhajtása millió szívnek útat tör az égbe s beszél az Istennel: +hogy Magyarországnak élnie kell! + +Azután megy mindenki ismét édes, nyugalmas családi körébe. Gyermekek, +apa, anya, nő fogadják, mosolyognak egymásra, azután sírnak és áldják az +Istent, hogy annyi viszontagság után őket ismét össszehozta! + +Kinek ne volna ilyen álma? Ki ne álmodnék így minden éjjel? + +Határokat szabunk magunknak az időben: ekkor és ekkor már otthon +leszünk. Egy hó mulva. Vagy tán egy negyedév múlva? De félév múlva +bizonyosan s várjuk, óhajtjuk a félév elmulását, számlálunk egyik napot +a másik után s jól esik addig mindennap álmodni arról, a mi oly messze +van. + +Pedig nagyon messze van. + +Nem azért, mintha nem volna erőnk azt visszavenni, vagy mintha félnénk +attól, hogy Pest lakói szívesebben ne lássanak bennünket házaik +romjainál, mint az ellenséget azok pompájában. A halált nem gyűlölik +úgy, mint a zsarnok népét. + +Hanem azért, mert nekünk Pestre csak akkor szabad bevonulnunk, midőn +Magyarország szabad lesz és tiszta az ellenségtől. + +Ha csak az lett volna a czél, hogy Pest miénk maradjon, azt megvédhettük +volna Pestről. De nagyobb, nehezebb eszme volt az, mit Magyarhon fiainak +ki kelle vinni s míg ez végrehajtva nincs, addig mi nem fogunk +örömünnepeket tartani. + +Semmivé kell előbb lenni az ellenségnek, kifáradni, beleveszni a +harczba, magától széthullani, érzeni a terhet, mely alatt küzd s melyet +nem tud magáról lerázni. Sikertelen, eredménytelen harczot vívni sokáig +haszontalanul. Meggyalázva, elgyengülve vánszorogni kénytelen-kelletlen +csatáról-csatára, megfosztva még a nagyszerű vesztés dicsőségétől, meg +még attól is, hogy vesztét egy köny kísérje. + +Oda kell jőni a dolognak, hogy azok, kik oly magasan kezdték, kik +büszkén, zsarnok arczczal jöttek közénk, mint egy elzsibbadt kar, mint +egy szélhűdött test rogyjanak lábainkhoz, önkénytelen vallomást téve +róla, hogy a jövendő századokat az Isten Magyarország számára teremté. + +Mi sokszor fogjuk még Pestet látni álmainkban, de azért nem leend +szívünkben kétségnek helye, ha élő szemeink még egy ideig nem találnak +reá. + + + + +MARTIUS 15. + +Egy év eseményei vonultak el szemeink előtt, mint egy tüneményes +álomkép. + +Ha visszagondolunk rá: egy év volt-e ez vagy egy század, vagy egy +átálmodott éjszaka?… + +A martiusi ragyogó napok, egy két hétig tartó folytonos ünnep, melyen át +az egész nemzet lázas örömérzettől elragadtatva, ifjú menyasszonya, a +szabadság ölében ülte mámoros mézes heteit. + +A testvériség eszméinek ideál-képe, mint az ég boltozatja, mely alá +hajlik a földre s még sem éri a földet sehol. + +Azután a sötétben mozgó árulás, mint a megfagyott kigyó, mely lassanként +kienged a nap melegétől, s bujkálva csuszik a fűben fejét aláhúzva. + +Egy új ismeretlen istenség támadása, kinek neve nép! s kinek hatalma, +mint hajdan a kereszté: kioltja a bálvány istenek életét. + +Nagy emberek támadtak, nagyok enyésztek el. + +Megjelent kendőzött arczával az álhazafiasság, s követ dobott a +rágalmazott erényre. + +Emberek játszottak isteni dolgokkal. Hangzott a hamis esküvés a trón +magasából, pártot ütött a király tulajdon népe ellen, lábával illette a +koronát, szitokkal az Istent. + +Jött a fölavatott pártütő, hozta a lánczot, s mikor sirt a nemzet, akkor +nevetett az árulás leghangosabban. + +A nép pedig fölemelte óriási karját, és mondta: én vagyok a te urad! + +Harcz kezdődék, Isten és ördögök között. + +Ezeknek száma legio, – míg Isten csak egy van. De ő minden mindenekben. + +Most benne vagyunk a viharban. Zápor helyett vér folyik, körül sötét +minden, nem tudjuk, hogy felleges látkörünkön túl mi történik, de tudjuk +azt, hogy ott egy Isten él, ki minket nem hagy el. + +Hazám! + +Egy év előtt martius 15-ike láncz nélkül kezeden, most fegyverrel +kezedben talált; adja ég, hogy egy év mulva koszorúval fejeden találjon! + + + + +WINDISCHGRÄTZ DÜHÖDIK. + +Nem elég, hogy az ártatlan bankókon töltötte boszúját, most meg egy +parancsot adott ki, melyben kinyilatkoztatja, hogy ezentúl semmiért sem +fog fizetni, a mit a katonái megemésztenek, hanem requirálni fog +mindenkitől. Még pedig a következő okoknál fogva: + +Azoktól, kik ellene harczolnak, azért, hogy miért harczolnak ellene? + +Azoktól, kik nem harczolnak ellene, azért, hogy miért nem harczoltak +mellette? + +A gazdagoktól azért, hogy van nekik. A szegényektől azért, hogy +raboljanak a gazdagoktól. + +Azon hivatalnokoktól, kik helyben maradnak, azért, hogy miért fogadták a +honvédelmi bizottmány parancsait, azoktól, a kik elfutottak, azért, hogy +miért nem maradtak ott? + +Azoktól, a kik a császárnak hívei, azért, hogy hűségüket azáltal is +bemutassák, azoktól, kik nem hívei, azért, hogy őket hűségre tanítsa. + +És végtére mindenféle rangú emberektől azon feltétel alatt, hogy majd +visszafizeti neki a mi lefoglalt vagyonainkból s ha ebből ki nem telik, +megfizetteti a vármegyével. + +Így beszél Windischgrätz a szolnoki csata után. Nem csuda, serege +díszét, a Hardegg-ezredet itt tették semmivé. + +E vandalizmus is egy halálszeplő a dinasztián. + +Így csíp a légy is őszszel, mikor pusztulását érzi. + + + + +OROSZ INTERVENTIÓ. + +Megtörtént, megesett, többé nem lehet nem tudnunk. + +Orosz katonák voltak Erdélyben, küzdöttek seregeink ellen s többen +foglyul estek. Kezünkben van a corpus delicti. + +De mi még most is szeretnők, ha ezt más uton lehetne megtorlani, mint +elleninterventió utján. + +Mi nem tartunk attól, hogy ha az orosz sereg egyfelől határainkra belép, +a franczia seregek másfelől ugyanazt ne tegyék. + +S ha e tény Oroszország vesztét nem hozná is magával, de bizonyára sok +véres napot hozna számára. + +Európai háború lenne. Óriások küzdenének egymással, a világ más alakot +nyerne, a históriának új évszaka kezdődnék. + +S ez eszme szép, nagyszerű és magasztos, úgy a levegőbe festve. + +De ez egészen máskép veszi ki magát: ha ide a földre hozzuk. + +Ha meggondoljuk, hogy az európai háború itt, a mi földünkön lenne +megvivandó, hogy e tülekedő óriások véres lábnyomaikat a mi hazánkban +fognák hagyni: elmegyen minden kedvünk e nagyszerű drámától. + +Válassz magadnak: oh világhistória, más szinpadot, más csatatért véres +küzdelmeidnek; ne a mi kedves, a mi imádott hazánkat. + +A mit a huszár mondott imádságában: azt mondjuk mi Európának. + +«Nem kivánom én, hogy te minket segíts, csak azt tedd meg, hogy a +németet ne segítsed, hanem ülj le szépen s nézd, hogy mit csinál a +magyar azzal, a kire haragszik. Majd elvégezzük mi egymással magunk.» + +Ha pedig egyáltalában hadakozni akartok, menjetek édes feleim a +tengerre, ott elég a hely, ott senki faluját fel nem égetitek, senki +testvéreit le nem tiporjátok. + +Ti pedig édes hazámfiai, se ne féljetek attól a tizezer orosztól, kiket +Bem megpacskolt, majd kitisztulnak ők onnan eszük nélkül, de ne is +örüljetek neki, mert az az európai háború ugyan igen szép dolog, de nem +úgy, hogy Magyarország viselje a perköltségeket. + +Mi jobb szeretnők a quasi interventiót diplomatiai úton kiegyenlítve, +mint fegyverrel eldöntve látni. + + + + +SZERKESZTŐI NYILATKOZAT. + +Tudtomra esvén: miszerint előttem ismeretlen emberek, ismeretlen okokból +eléggé lelketlenek vitéz hadseregünkben az által ingerültséget szítani, +mintha e lapokban valami czélzás vagy hajlam lett volna nyilvánítva a +dynastiávali egyezkedésre. Kik e lapokat olvasták, és igazat mondani +szoktak, tanúim, hogy a legszomorúbb időkben sem terhelték magukat e +lapok ily váddal, mint ezt lapjaim 5-dik száma is bizonyítja, lelkem +istenére bizonyítom: hogy míg nevem ott álland, nem is terhelendik. Ha +egy közös ellensége nem volna a hazának, azokat nevezném ellenségeimnek, +kik erővel igyekeznek a magyar polgárok és magyar hadsereg közt +szakadást előidézni: most nincs hozzájuk komolyabb szavam, mint az: hogy +a morális testvérgyilkolást, mit máskor mint férfi fognék megtorlani: +most mint hazafi türelemmel hagyom magamon megtörténni s inkább azoknak +nyujtok békülő kezet, kik lelkemet tépik, mint azoknak, kik hazámat +dulják. + +Szabadság! Nemzetiség! volt mindig jelszavam; legyen birám a nép. Legyen +birám az Isten: Vétettem-e valaha ellenük? + + + + +HABSBURGHÁZ. + +Mit ezelőtt két hóval mondék: hogy a Habsburg-dynastia tulajdon érdekei +ellen küzd, fényesen van bizonyítva a márczius 6-iki manifestum által. + +Megvallom: hogy ennyi eszélytelenséget nem vártam a Habsburgoktól. + +Hittem, hogy a visszavonulás útját nem fogják elzárni maguktól; hittem: +hogy azon esetre, ha mindent elvesztettek, megtartják azt a magasztos +álarczot, melylyel egy Mária Terézia oly nagy hatást tudott gyakorolni +szorult állapotjában. + +Hittem: hogy majd, ha a felzaklatott nemzetiségek előállnak megcsalatott +igényeikkel, ha Ausztriáról lehull a kölcsönzött erő, ha a habsburgi +királyok járnak egyik néptől a másikhoz, kérve a multak feledését, s +igérve mindent a jövőben; hittem: hogy akkor a magyar lesz a legutolsó, +kihez kétségbeestökben bocsánatért és oltalomért fordulandnak, s a +legelső a ki vétkeiket el fogja feledni. + +E lehetőség elenyészett. + +A dynastia kimondá: hogy számára nem létezik többé Magyarország. + +Erre nem lehet más felelet, mint ugyanaz megforditva. + +Míg bennünket csak vert, addig talán hihettük, hogy királyunk akar +lenni, de most azt mondja: hogy meg vagyunk halva s tulajdon létünk +temetésére hív meg. + +Ebben irta alá uralkodása halálos itéletét. Mert ez többé nem +belviszony. Ez az Európai diplomátiát érdeklő tény s azzal tréfálni nem +lehet. + + + + +1848-IKI TÖRVÉNY. + +Sokan és sokat beszéltek ezen törvényekről. + +Némelyek ezeket tették küzdelmeink czéljává, mások épen ezek ellen +támasztották a lármát, ismét mások ezek alapján hittek egy végül +bekövetkezhető békekötést. + +Korszerűek-e ezen törvények, voltak-e azok, vagy lesznek-e, arról itt +nem akarok beszélni; csupán az iránt akarok némi derűt előidézni, miért +félnek némelyek e törvényektől? + +E törvények régi alkotmányos jogainkon épültek. Általuk nekünk a +dynastia semmit ajándékba nem adott; mégis úgy látszik, mintha e +törvények keletkezése nem lett volna ingyen. Mintha azok, kik ezeket +kieszközölték, viszont a nemzet nevében igéreteket tettek volna, miknek +megadását a nemzet egyhangúlag visszautasította. + +Ezért most a harcz. + +E harcz végével akár jobbra düljön az, akár balra, az 1848-iki +törvényeknek nem nagy szerep jutott. + +Ha a dynastia e törvényeket minden ellenigéret nélkül aláirta, megölte +magát: ha őt ennyire lehet kényszeríteni, akkor annyi erővel újra +alkothatjuk az egész constitutiót. + +Ha pedig ő kényszeríthetne bennünket arra, hogy alkotmányunkért angáriát +fizessünk, ugyanannyi erővel meg is semmisíthetné az egész constitutiót. + +Ezt látszik, hogy akarja is tenni. + +Az intermediáló törvényekhez úgy látszik, sem a nemzetnek, sem a +dynastiának nincs nagy ragaszkodása. + +Ezért nem hiszem: hogy azoknak, minden benfoglalt szép és jó mellett is, +nagy szerep jusson a jövendőben. + + + + +POLITIKAI HOROSCOP.[11] + + +I. + +Szép Magyarország, mi lesz belőled? + +Minő sors, minő élet vár reád a napok eljövetelében? Mikor lesz +szenvedéseidnek vége és mi által? + +Ma tán ütközet napja van. Az emberek nem félnek többé egy ütközet +kimenetelétől. + +Valami túl tán a győzelmen, túl a veszteségen, valami ismeretlen jövendő +képe foglalkoztatja a lelkeket, melyet óhajtunk és mégis félünk. + +Van-e bátorságunk lelkeket idézni? Idézzük fel a multat és jövendőt s +kérjünk tőlünk tanácsot: hogy mit tegyünk a jelenben? + + +_Respublica._ + +Legmagasabb, legerősebb név, mely mint eszme véleményeken uralkodik, +félik vagy imádják, de hisznek benne. + +Nem ez eszme áll-e a szabadságharcz végén? + +A nép uralkodása, szabadság, respublica. + +Megtagadom ifjú lelkem ábrándjait, s szólok ez eszméről komolyan, +földiesen. + +Nem a ragyogó kép áll előttem, mit magamnak alkoték, hanem a természetes +való, mit mindenki lát. + +E harcz örökké nem fog tartani. + +Ellenségünk megverhet sokszor, de le nem győzhet soha. + +A legrosszabb esetben sem. + +Az európai diplomatia végre magáévá teendi a kérdést. Közbenjárul s +ekkor két választás lesz számunkra hátra. + +Választás: királyság és respublica között. + +A Habsburgokról szó sincs; ha ők bennünket le nem győztek, Európában +senki sem fog értök szót emelni. Eddig is csak képzelt hatalmukat +támogatták, mihelyt e hatalom élőforrása kiapadt, érdekeik megszüntek +Európa érdekei lenni. + +Azon érdek, melynél fogva Ausztria eddigelé constituált hatalomnak +tartatott, átszálland Magyarországra s a magyar politikusok nem fognak +oly nevetségesek lenni, hogy oly erőtlen érdekhez kössék magukat, +melynek magának is subsidiumra van szüksége. + +Nem bűnei, hanem erőtlensége miatt a habsburgi háznak, a magyar nemzet +kénytelen lesz más pontot keresni, hová lételének legelső alapkövét +letegye. + +Választhat egy Napoleont, egy caninoi herczeget vagy egy Coburgot vagy +egy Leuchtenberget megürült trónjára. + +E választások bármelyike által okvetlenül maga ellen ízgatná a mellőzött +érdekeket. + +Napoleonnal megnyerné a francziát, Coburggal az angolt, Leuchtenberggel +az oroszt, bármelyikkel azonban maga ellen támasztaná a másik kettőt. + +Egyet megnyerne, hogy kettőt elveszítsen. + +Hogy magyar ember viselje a koronát, attól a gondolattól épen mentsen +meg az Isten. + +Ez alternativából egyedül a respublicai kormányforma nyujt menekülést. + +Ezt kell elfogadnunk, ha hazánkat végetlen európai háború szinpadává nem +akarjuk tenni. + +Ha a Habsburgház decheancea ki van mondva, más jövendőt nem fogadhatunk +el, mint a respublicát. + +És ezt minden sympathia leszámítása mellett azért, hogy neutralitások +maradhassunk. + +Bármi királyválasztás féltékenységet idézne elő. Tehát ne válaszszunk +senkit. + +A forma különben nem teszi a lényeget, ha a status institutiói életre +valók, élni fognak, akár præsidens, akár király áll élükön. + +S miután a küzdelem csakugyan megvan, ha egyszerre be lehet az +átalakulás munkáját fejezni, minek volna azt elhalasztani, bennhagyni a +vérző sebekben, újabb s tán véresebb és szomorúbb küzdelmek gyujtó +fulánkját? + + +II. _Békepárt._ + +Hallották, hogy harangoztak, de nem tudják, hogy hol? + +Hiresztelik, hogy van egy békepárt, vagy legalább akar lenni, és hisznek +benne. + +Sőt azt is hiresztelik, hogy az a békepárt itt közöttünk van, s azt is +elhiszik. + +Arra, hogy valaki ezt hiresztelje, lehet oka, de arra, hogy elhigyje, +nem lehet. + +Békéről csak akkor lehet szó, ha vagy mi győzünk, vagy mi győzetünk le. + +Első esetben mi kötjük azt, de nem az ausztriai házzal, másodikban az +ausztriai ház, de nem mi velünk. + +Az ausztriai ház vétett a mostani Magyarország ellen annyit, mennyi elég +rá, hogy vele minden békepropositum paradoxonná legyen. + +Ha győzünk, nem fogjuk Ausztriától kérdeni, hanem Európától és a magunk +népétől, hogy minő sorsot határozott el Magyarország számára. + +Ha legyőzetünk, nem tőlünk fogja Ausztria kérdeni a föltételeket, miken +békét vásároljon. + +Nem tőlünk, nem is ettől a Magyarországtól. + +Hanem előállana akkor egy egészen másik Magyarország, egy soha nem +nevezett, soha hangot nem adott párt, mindazok, kik mind a két elv +mellett és ellen compromittálták magukat, ott lenne a békepárt. + +E párthoz senki sem tartozhatik, ki végig az elv mellett maradt és azt +kimondá. + +Tehát senki azok közül, kik ez országgyülésen jelen vannak. + +Senki közülünk. + +E párt még nincs, s e párt nem is fog lenni, mert e párt csak akkor +lehetne, ha teljesen, végképen legyőzetnénk s ezt ép emberészszel +elhinni nem lehet. + + +III. _Kaputosok._ + +Nem beszélek az ingerültség hangján. + +Vannak saját feleink között, kik a népet a kaputosok ellen igazgatják. + +Ez a veszélyesség szempontjából nem sokat árt. A magyar nép józan és +becsületes, az bizony nem fog revolutiót csinálni azért: hogy egyik +ember posztóban jár, a másik vászonban. + +Többet árthat azonban ez agitatió politikai szempontból. + +Tegyük fel: hogy ez elv vérré válik a népben. + +(Én ugyan nem szeretem ezt a különböztetést tenni, előttem minden +honpolgár a néphez tartozik, nem csupán azok, kik posztóruhát nem +viselnek.) + +Akkor a legelső új országgyülésen ilyen szép pártcombinátiók lesznek. + +Egy szláv párt, mely oly férfiakból állana, kik azon csekély hiány +mellett: hogy kaputot nem hordanak, nemcsak a magyar érdekeket, de még a +magyar nyelvet sem fognák ismerni. + +Lenne egy másik román párt, egy harmadik szerb párt, és Isten tudja +hányféle nemzetiségi párt. + +Mert a nemzetiségi kerületek ez ideig választották ugyan azokat, kikben +bizalmuk összpontosult, de legalább olyan embereket, kik +felvilágosultságoknál fogva nemzetiségünk előhaladásának nem kerékkötő +lánczai. + +S mindez miért? + +Azért, hogy a kaputos országgyűlés nem határozott még az +élethalál-perczekben a regáliák felől. + +Az olyan statusférfiakat sem irigyeljük senki álladalmának, kiknek +diplomaticus utópiái nem terjednek túl a bormérésen. + + +IV. + +Kérdeztem egykor egy, magát nagy republicánusnak tartó embertől, hogy +miért óhajtja ő a köztársaságot? + +Mert a királyt gyülöli, úgymond. Mert a király rosszul bánt népeivel. + +Tehát ha jól bánt volna velök, akkor ő nem volna republicánus. + +A mi republicánusaink nagy részének nem a királyság alapeszméje, hanem a +perfid Habsburgok ellen van kifogása. + +Ily alapon nagyon rövid jövendője volna a republicánus elveknek. + +Én a királyoktól nem várok soha semmi jót; nem ők az okai, hogy nem +lehetnek jó emberek, hanem a vak fátum, mely belőlök isteneket akart +faragni. + +Királyság mellett az országnak mindig kétféle érdeke van: egyik a +nemzeté, másik az uralkodóé. + +Legtöbbször, mikor a nemzet érdeke a béke, akkor a királyé a háború és +megfordítva. + +Azért én azt mondom: hogy míg kénytelenek vagyunk vele, tűrjük a +királyokat mint szükséges rosszat, de ha ellehetünk nélkülök, ne +kérdjük: hogy melyik volt jó, melyik volt rossz.? + +Az: hogy volt, magában elég ok arra: hogy ne legyen. + +De még azt elmondani: hogy a Habsburgok rosszul bántak velünk, nem elég +ok arra: hogy a trónt elégessük. + +Gondolkozzatok róla, republicánusnak lenni nem annyit tesz, mint a +Habsburg családot detronizálni. + + +V. _Aristokraták és demokraták._ + +Míg a világ világ lesz, az emberek soha sem fognak egymással egyenlők +lenni. + +Mindig lesznek törpék és óriások. + +S a törpék mindig fogják mondani: hogy ők demokraták, az óriásokat +arisztokratáknak fogják szidni. + +Mindig lesznek emberek, kik lelkük ereje által fölülemelkednek a tömegen +a nép bámulata tárgyaiul, s lesznek, kiket őrült kapaszkodásaik daczára +a világ kinevet, vagy észre sem vesz és ezek magokat demokratáknak, +amazokat aristokratáknak fogják nevezni. + +Mindig lesznek emberek, kik becsületes szorgalmuk és takarékosságuk +által polgári kényelmet, vagyoni tehetőséget szereznek magoknak, és +lesznek, kiket tékozlás, restség és szenvedély a nyomor útjára visz és +azok, kiknek ruhái rongyosak, magukat demokratáknak, azokat pedig, kik +tisztességesen járnak, aristokratáknak fogják nevezni. + +Lesznek végre emberek, kiknek becsületessége, jelleme előtt kalapot emel +az elismerő világ, míg azokat, kiket lelki rongyaikban bűneik undok +ruházatában megismert, eltaszítandja magától, és ezek a megvetettek +magukat és söpredék kiséretüket demokratáknak fogják árulni, míg azokra, +kiknek jelleméhez föl nem tudnak emelkedni, az aristokrata czím sarát +dobálandják. + +Ne értsetek félre. Nem az aristokrata eszméit mentem én, hanem azokat, +kiket e névvel meghajigálnak s nem vádlom a demokratia eszméit, hanem +azon embereket, kik meghentergetőzve az utczai szenvedélyek sarában, +előállnak s azt mondják: én vagyok a nép! ezek a nagypénteki komédiások, +kik a Krisztus szenvedéséből csinálnak szinpadot. + +Az fáj nekik, hogy olyan magasra nem mehetnek, mint mehet az igazi +érdem, s ezért kiálltják rá: le vele! + +Legyen az is oly alacsony, mint ők. + +Ilyen emberek mindig lesznek a világon. + +De olyanok is lesznek, kik a felismerő nép kaczaja közt az ő fejeikre +fognak gázolni. + + +VI. _Odiosus elnevezések._ + +Mindig voltak, kivált a magyar közéletnek, szeretett vagy gyülölt +czímzetei, miket úgy osztott szét mindenki, a mint valakit üldözött vagy +kegyelt. + +Hajdan a kurucz és labancz, nemrég a pecsovics és a liberális, +legújabban a republicánus és császári. Még csak két év előtt is nagyon +rossz állapot volt liberálisnak neveztetni; ha valakire ilyen név csak +az utczán ragadt is, az nem kapott hivatalt, az pöreit elvesztette, azt +mindenféle vexa érte az ég alatt. + +Most épen így vagyunk a császári elnevezéssel. Ebben a népnek, a +nemzetnek utálata van kifejezve. + +Akkor a császár uralkodott, most a nemzet. + +Mi igen sok embert ismerünk, kik két év előtt magukat pecsovicsoknak +hagyták nevezni, s most ugyan republicánusok. Akkor abból volt hasznok, +most emebből. Ők következetesek maradtak. + +Ezen emberek minket, kik őket nem szeretjük s bizony nem elveikért, +minőket tőlük soha nem hallottunk, hanem egész más dolgokért, most +elkezdenek bennünket feketesárgának, royalistáknak, reactionariusoknak s +több effélének nevezgetni. + +Mi okuk van rá? Én ugyan nem szoktam akárminő politikai elvemet +keresztapámmá tenni, hanem még is kérdem: hogy nem iszonyú tirociniumra +mutat-e az a politikában, ha valaki egy tőle különböző pártnézetet csak +az által tud magának megjegyezni: ha azt semmirekellőnek és hazaárulónak +nevezi? + +A jacobinusok is ellenei voltak a girondistáknak, meg is ölték őket, de +az soha sem jutott eszükbe: hogy őket royalistáknak nevezzék, pedig +elvekben ugyan különböztek. + +S nagy kérdés: hogy ha őket le nem győzik, nincs-e elébb félszázaddal +egész Európa? + +S ti nem tudtok soha rosszabbat mondani a mi elveinkről: mint azt a +százszor hallott, de soha nem igazolt ráfogást, hogy azok feketesárgák. + +Ez egyébiránt nekem nem fáj. Mondhattok reám, a mit tetszik, mondhattok +akár veszett royalistának, csak magatokat ne nevezzétek republicánusnak, +mert az keserű. + +A monarchia eszméinek senki sem ártott annyit, mint a monarchák magok. A +respublica eszméinek senki annyit, mint ti magatok. + + +VII. + +Egyike a legfülhasgatóbb szónokaitoknak egyszer, hol, hol nem, valami +clubbconferentián azt mondta: + +«Inkább akarok szabad szláv lenni, mint rabszolga magyar.» Látjátok, itt +van az éles, határozott demarcationális vonal köztünk és köztetek. + +Minden politikai pártnak van egy idoluma, mely körül alárendeltebb +eszméi forognak, melynek képét szivében, s színeit szalagján viseli, +melynek nevét neve mellett hordja, mely elvei között az uralkodó. + +E politikai idol tinálatok a respublica. + +Mi nálunk a nemzetiség. + +Mi nem tagadjuk meg a ti bálványaitoktól a fönséges nevet, ti tagadjátok +meg azt a mienktől. + +Úgy vagyunk vele, mint a török a prófétáival; – elismeri: hogy Mózes is +próféta volt, Krisztus is az volt, de neki első a Mahomed. + +Nekünk is első Magyarország, aztán a respublica. + +S ha egyiket fel kellene a másikért áldoznunk, kimondjuk, hogy az elsőt +választanók. + +Kimondjuk: hogy mi e nemzetiséget imádjuk, imádjuk nyelvében, ős +jellemében, sajátságaiban, még dallamaíban is, imádjuk mindenekfelett. + +S ha kell érte tűrnünk, tűrünk érte mindent, még a megaláztatást is. + +S nincs a világon az a magasztos eszme, mely ennek elvesztéseért nekünk +kárpótlást nyujthatna. + +Számunkra Magyarország földén kívül nincsen élet. + +Ti azt mondjátok: hogy a respublica eszméjeért megosztjátok a +népfajokkal Magyarországot, nevét, erejét; megtagadjátok, hogy magyarok +vagytok, kerestek helyet: hol nem lakik magyar, de lakik a szabadság. + +Mi azt mondjuk, hogy inkább leszünk a börtönben, inkább a sírban, de +Magyarországon, mint a szabadság levegőjében, de idegen földön. + +A ti elveitek titeket boldogítanak, mert ha elvesz Magyarország, marad +még a földön elég hely, hol szabad emberek laknak: – nekünk hitvallásunk +a veszteség esetére csak fájdalmakat ád, mert bennünket e nemzet minden +fájdalmaiban osztozni kényszerít. Ezért vagyunk mi féltékenyebbek népünk +lételére, mint tik, azért őrizkedünk mink koczkajátékot játszani, soha +vissza nem nyerhető szentségre. + +Ebben különbözünk mi tőletek. + + +VIII. + +Flectere si nequeo superos, Acheronta movebo. + +Hajdan Zápolya mondta ez ominosus jelszót, midőn nem birva az +osztrákkal, a török védszárnyai alá veté magát. + +Fordult a sors. Most e mondat Ausztria jelszava lőn, midőn nem birva a +szabadság százkezű óriásával, az orosz segélye után nyujtja ki kezét. + +Fuitis Trœs! + +Ruet Ilium et ingens Gloria Parthenopes… + +Mint érzik rajtatok e tettről a halál szaga… + +Erdélyben megtörtént az orosz segélyadás: de a szakállas muszka hadfiak +sírva futottak ki székelyeink szuronyai elől. + +Bukarestben a török hadparancsnok lefegyverezteté Puchner oda menekült +seregét, s megtiltá azoknak élelmezését. Elhullanak az utczán, mint a +gazdátlan ebek. + +Törökország százötvenezernyi sereget állít ki az orosz ellen. + +S az orosz légiók az angol konzul egy parancsára átvonultak a Pruth +túlpartjára. + +Midőn a tegnapelőtti csatában seregeink Hatvant elfoglalták az +ellenségtől, ott Windischgrätz plakátjait lelték a falakra fölragasztva, +mikben biztatja seregeit: hogy ne féljenek, mert nemsokára nagyszerű +segítséget fognak kapni az oroszoktól. + +Tehát elismeri: hogy nem bir velünk. Elismeri tehetetlenségét. Elismeri +a magyar nép életrevalóságát, ki midőn küzködnie kellett hatféle +nemzetiséggel, tulajdon urával és árulóival: nem győzetett le, hanem +istene segélyével s önereje által fentartotta magát. + +A nimbusz eloszlott, mely Ausztriát bálványnyá szentelé. + +Az idegen segélyhez folyamodás megrontotta őt és nem gyógyítá meg. + +Rövid napok mulva nem maradand hátra számára egyéb, mint a kétségbeesés. + +Az orosznak magának is idestova más segélyre lesz szüksége. + + +IX. _Ápril 14-ike._ + +Jegyezze föl a história e napot, mert a magyar nép jövő élete e naptól +fogja számítani új esztendejét. + +A Habsburg-dinasztia száműzetett. + +Száműzetett e nemzet földéről, száműzetett e nemzet által. + +Isten áldása legyen e napon és annak eredményein. + +E nagy napot nagy tettek kövessék. + +Legnagyobb tett legyen az tőlünk, hogy egyetértsünk, hogy pártokra ne +szakadjunk. + +Nincs a magyarnak oly ellensége, ki őt le bírja győzni, csak egyedül a +magyar. + +Temessünk el minden pártérdeket, nézetkülönbséget, szenvedélyeskedést s +akkor eltemettük a magyar nemzet legnagyobb ellenségeit. + +Külellenségtől megvéd bennünket az Isten, belellenség által megver. + +Áldás van a véren, mely a hon védelmében foly ki, átok azon, melyet +testvérkéz eresztett. + +Isten és önlelkünk őrizzen meg bennünket minden visszavonástól. + +Azoknak, kiket e lépés ne tán megdöbbente, legyen annyi mondva: nem az a +magyar nemzet vétke, hogy jogait követeli, nem az, hogy a Habsburgokat +szívéből megveti, nem az, hogy vérét és vagyonát pazarlani nem engedi, +hanem az, hogy él és ereje van! + +Adja Isten, hogy e vétke legyen legnagyobb erénye. + +Mit érzett irántunk a Habsburg, megmondá márczius hatodikán. Elég időnk +volt azt ápril 14-ig megérteni, hogy rá feleljünk. + +E felelettel előbb vagy utóbb tartoztunk magunknak. + +Szerettük volna, ha a feleletet Pesten adhattuk volna az ellenségnek. +Korábban történt és megnyugszunk benne. + +Ellenségeink erejét ezáltal nem növeltük s hisszük, hogy a magunkét sem +fogyasztottuk. + +Mi a békét szerettük, de nem a halál alakjában s ha a nemzet életének +egyedüli feltétele az, hogy küzdjön, legyen bármilyen hosszú a küzdelem, +elfogadjuk. + +Magyarország kormányzójává Kossuth Lajos neveztetett ki. + +Ki becsületességben, hazafiságban, polgár erényben hisz, nyugodt lehet. + +Mi üdvözöljük a kormányzót. + +Üdvözöljük benne Magyarország függetlenségének elvét. S szavainkat +tettekkel fogjuk igazolni. + +Erőnk kevés, de az egészen a hazáé. + +Éljen a szabad Magyarország! + + +X. _Windischgrätz._ + +Windischgrätz nem fogja Pestet lövethetni. + +Hétezer betege volt Pesten a kápolnai csata után, most a szolnoki, bagi, +bicskei és isaszegi ütközetek után van 15 ezer sebesültje és betege, +kikkel Pesten minden középület telve van. + +Ezeket ő nem szándékozik magával vinni, nem is vihetné őket a hátán, +hanem rábízza az ellenfél nagylelküségére. + +Ha ezért a nagylelküségért bombákkal akarná lefizetni a felpénzt, igen +rosszul lenne gondoskodva arról a tömérdek sebesültjeiről. + +* + +Windischgrätz elmondhatja magáról, hogy cirkumdederunt me. + +Egyfelől a magyar seregek, másfelől a császári család szorítják. + +Jaj neki, ha megáll, jaj neki, ha elfut. + +Húsz millióval volt adósa az osztrák családnak, az fundusul +Magyarországot mutatta ki neki; az exekutio nem sikerült s a császári +család nagyban viseli a pörköltségeket. + +A német lapok teli vannak Windischgrätz szidásával. + +Megérdemli. + +Nyomorult pénzérdekért szegődött hóhérává ajánlkozott a dinasztiának, +alkudott egy népnek vérére s megcsalta a dinasztiát magát. + +Annyi győzelemről hazudott neki, hogy az magát egészen rábízva, oly +nagyszerű lépést tett, melylyel mint az álomjáró a toronyról, kiléptette +magát az élők sorából. + +Windischgrätz sokat vétett Magyarország ellen, sokat a szabadság ellen, +de az az egy érdeme megmarad, hogy Ausztriát ő tette semmivé. + +* + +Ausztria betiltotta tulajdon hazánk földén magyar bankjegyeinket. + +És mi mégis késünk hasonlót hasonlóval fizetni vissza. + +Többé nincsenek számunkra kiengesztelés eszközei, meg kell ölnünk +ellenségeinket. + +Igen: hogyha mi az osztrák bankjegyeket betiltjuk, ellenségévé tesszük +ügyünknek az egész tőzsér világot, csak az a kérdés, hogy nagyobb +ellenségünk lesz-e akkor, mint volt eddig? És az is igaz, hogy azontúl +az osztrák banknak nincs hosszú élete. + +Mi úgy hisszük ez eljárásnál a zavarokat elkerülhetőknek, hogy a kormány +az osztrák bankjegyeit váltsa be magyarokra, határidőt tűzvén ki, melyen +túl azok el nem fogadtatnak. S mi itt sem tanácsoljuk Windischgrätz +eljárását, ki beváltás helyett nyugtatványozott. + +Nem jó minekünk ellenségeinktől tanulnunk, sem eszük, sem erényeik, +miket tőlük irigyelni okunk lehetne. + + +XI. + +Nekünk az új alkotmány készítésénél egyre kell figyelnünk, hogy azt ne a +külföld mintáiból, ne más nemzetek alkotmányairól tanuljuk el, hanem +tulajdon belviszonyainkból. + +Annak a mi vérünkből valónak kell lenni, nem idegen statusok +tükörképének. + +Minden nemzetnek meg vannak ősi sajátságai, az alkotmány évek során +ezekből növi ki magát, s ha kell változnia, változik a nép szükségeihez +képest. + +A mi aristokratiánk nem oly hatalmas, mint az angolé, hogy +alkotmányunkat reá építhessük, minket az ő gabona-törvényeik nem +érdekelnek, mi kereskedő nemzet sem helyzetünknél, sem népünk +charakterénél fogva nem leszünk; mi az angol alkotmányt magyarra nem +fordíthatjuk. + +Francziaország egy század óta küzd önmagával, hol politikai, hol +sociális téren s azon változások, mik ez idő alatt alkotmányos életében +történtek, tanusítják: hogy nekünk tőle tanulni nem szabad. + +Vannak a mi népünknek saját szükségei, saját fájdalmai, miket orvosolni +kell, vannak erényei, mikben bízni lehet, vannak saját hibái, miket fel +kell fedezni; – ki ezeket tanulta ismerni, azt mondhatja magáról: én +készítendem a magyarok új alkotmányát! + +* + +Az emberek csinálnak maguknak ijesztő képeket, hogy azoktól féljenek, +mint festettek hajdan isteneket maguknak, hogy azokat imádják. + +Ilyen félő kép a muszka. + +Mindenki fejcsóválva emlékezik rá és mondja magában: csak azt ne. + +Kérdjük meg tőle: hogy miért ne? + +Mert földje nagy. + +Hátha e föld szegény, néptelen, hátha ezeknek megtartása többe kerül, +mint a mennyit birhatása behoz, hátha e földek olyanok, miknek lakóival +a birtokos folytonos háborúban él? Ki tud róluk valami emlékeztetőt, +valami nevezetest? + +Vagy tán ereje nagy? + +Látjuk. Évek óta nem bir a maroknyi cserkesz néppel, a lengyeleket nem +birta leigázni. Lengyelt kelle a lengyelre támasztani, hogy őket +legyőzhesse. Az elgyengült török birodalom képes ellenében jogait +fentartani, s mikor egyszer lett volna módjában vitézségét megmutatni +Napoleon ellen, az elemek segítségéhez folyamodott. + +Vagy pénze sok? + +Csalódnak, kik azt hiszik: hogy a királyok a leggazdagabb emberek. + +Gazdag a nép, gazdagság a hitel; hol a nép koldus, ott a birodalom +szegény. + +Oroszországnak sem kereskedelme, sem ipara, sem földészete nem virágzó, +a mi adót népessége behajt, azt a kormány fölemészti. + +Mi okunk van hát a muszkától félni? + +Alkalmasint az, a mi minden félelemnek alapja, a nem ismerés. + +Kisértet az csak, közel kell menni hozzá. + + +XII. + +Az április 20-iki ülés ismét egyike volt parlamentáris életünk +sarkpontjainak. + +Nem azért, mert Madarász politikai életét bevégezé. Ő kicsiny pont a +magyar históriában: ha ellenségünk irandja azt, hallgatni fog róla, mert +érdemeiről nem tudand; ha barátunk, mellőzendi, mert ismeri hibáit. + +Nem mentette őt senki, még tulajdon maga sem. + +A vádra adott válasza, mert mentségnek nem nevezhető, miután a tárgyról +nem beszélt, nehezebb volt, mint maga a vád. + +Ellenfelei megsajnálták, barátai elitélték. Béke hamvaira. + +Nem az ő esete teszi nevezetessé a tegnapi ülést. + +Hanem az: hogy egy képviselő még ez eset után is azt mondá: azért nem +szününk meg áldozni annál az oltárnál, a mely előtt az áldozók között +tisztátalan is találtatott. Tehát a képviselő még most is érzi egy «mi +és ti» választó vonal lételét, mely a nemzetet két külön erővé, két +külön párttá osztja. + +Mi és ti… + +Átkozott a percz, mely e szót először hallotta hangzani. + +De akkor tán lehetett ok ezt mondani, a mint most nincs. + +Lehetett két párt: személyek pártjai. + +Lehetett két párt, kik közül az egyik a végletekre akart menni, a másik +minden lehetőségnek fenn akarta tartani útját. S ezek nevezheték egymást +e gyülöletvevő szóval: mi és ti! + +Most személyek nem csinálnak pártot többé. + +Magas biró a közvélemény, ez itélt fölöttünk, elhullottak, kihullottak a +pártból: – és a pártok még is fogják-e egymást úgy nevezni: mi és ti? + +Az események itéltek az elvek fölött, a possibilitások elvei +elhullottak, csak egy lehetőség maradt fenn: élni, együtt +Magyarországgal vagy együtt meghalni vele; megölni az ellenséget vagy +megöletni általa és a pártok is fogják-e egymást így nevezni: mi és ti? + +Mi azon oltár, melynél az említett képviselő tovább is áldozni akar ezen +firma alatt «mi»- és nem akar másokat engedni áldozni, kiket «ti»-nek +nevez? + +A szabadság oltára e? Ott áldozunk mi is. És nem tegnapóta; mióta élünk. + +A gyülölet oltára-e? Ott is füstölögnek áldozataink, nem gyülölte senki +elébb a zsarnokokat, mint mi, és senki keserűbben. + +A honszeretet oltára-e? Ha azok közt, kik ez oltár körül járnak, volt +különbség: az lehetett, hogy egyik az oltárra rakta áldozatait, a másik +elvette onnan. E különbség nincs köztünk többé. Egyikünk többet, +másikunk kevesebbet áldozott, de mindnyájan mindenünket és mindnyáján +örömest. Ott is egyenlők vagyunk. + +Miért tehát: hogy mégis mi és tinek nevezzük egymast? + +Tán mert egyikünk a hatalomban, a másikunk azon kívül van? + +Ez csak egy testnek két része, nem két különböző test. + +Két kar, mely egymásnak segít, és nem egymással küzd. Mikor nevezte a +balkéz a jobbkezet mi vagy tinek? + +Tán mert egyikünk építeni, a másikunk rontani akar. + +Együtt jár mind a kettő, csak a mit és hogyan? kérdések teszik a +különbséget. + +Mondjon bárki jót, üdvöst, elérhetőt, mi pártolandjuk és hiszszük azt +is: hogy ha a jó, az üdvös, az elérhető, tőlünk fog származni, annak is +barátai lesznek azok, kik a hazának, kik a szabadságnak barátai, bárha +nem neveztetünk nostrasoknak. + +Ki itt, ki most a mi és ti vezér fonalát feltudja találni, annak csak +személyek, csak érdek adják a pártkérdést, nem elv. + +Elv csak egy van: szabadság, nemzetiség. + +És ez senkinek sem tulajdona. + +De nem is fegyvere. + +Midőn valaki a képviselők soraiból harczot kezdett a visszaélések ellen, +ti azt a szabadság ellenének; ki vele egyetértett, szabadság elleni +pártnak neveztétek vagy hagytátok nevezni, mert az, ki ellen a harcz +intézve volt, mentség helyett, mellét verte és mondá: én a szabadság +vértanuja vagyok. Ellenünk emeltétek védelmére a szabadság paizsát. + +Mi inkább hagytuk magunkat sujtani a fegyverrel, melynek neve szabadság, +mint azt azon kézben összetörjük, mely azt ránk emelte. + +Most látjátok, hogy kit védtetek e fegyverrel? ismeritek a kezet, mely +azt elejté, újra fel akarjátok-e venni? + +A helyett, hogy azt mondanátok: csalódtunk, ellenségeinknek láttunk, de +jól esik tudnunk: hogy ha voltatok is ellenségeink, nem voltatok a +szabadság ellenségei, akartok-e pártharczot folytatni, melynek okát nem +tudjátok adni? + +Mi nem mondjuk tinektek, hogy ellenségeink vagytok, mert Madarásznak +vagytok barátai, de ti se mondjátok azt: hogy nem vagyunk barátaitok, +mert nem áldozunk a ti oltáraitokon. + +Mi nem küzdünk ellenetek, közületek támadt egyéniségek vétkeivel, ti se +küzdjetek ellenünk elvek hatalmával, melyek mieink voltak mindig és +lesznek mindig, mint a tieitek. + +Nekünk nem fegyver a ti barátaitok bűne, nektek nem paizs barátaitok +erénye. + +És egyik sem ok arra: hogy magunknak külön oltárokat építsünk, hol külön +áldozzék a Juda, külön Israel. + + + + +KLAPKA LEVELE.[12] + +Mult napokban országgyűlésileg is tárgyalt tény volt; miszerint +hadseregünkben azon hír terjesztetik, mintha lapjaink nemzetellenes +békekötés és Olaszország ellen megadandó hadsereg mellett szólottak +volna, s e miatt támadható zavaroktól lehetne félni. + +Mi nem a magunk védelmeért, mert erre magunkat igen kicsiny pontnak +tartjuk, hanem minden netalán támadható visszavonás megelőzésére, +megküldők lapjaink minden számát Klapka tábornok úrnak, kérve őt, hogy +azokat valakivel, a ki épen ráér, átnézetve, győződjék meg a terjesztett +hirek alaptalanságáról. + +Ez volt a legegyenesebb út, és a legbecsületesebb, mit követnünk kelle. + +Hittük, a tábornok úr a mily vitéz katona, olyan igazságos biró is fog +lenni, s nem csalódánk. + +Ma egy levelet vettünk, melyet mint várt itéletet, egy elismert +tekintélytől, jónak látunk közönségünkkel megismertetni, mint +következik: + +Igen tisztelt szerkesztő ur! + +Becses levele következtében van szerencsém szerkesztő úrnak válaszolni: +hogy az átnézet végett átküldeni tetszett példányaiból az «Esti +Lapoknak» melyeket a mai nap a fáradalmas hadi foglalatosságok miatt +olvasni csak gyéren volt alkalmam, tökéletesen meggyőződtem arról, hogy +a minap, tisztelt kormányelnök úrnak, csupán mások állítása után +beszédközben előhozott szavaim, mintha az ön által szerkesztett lap a +mindenároni békekötést és az elnyomott Olaszország elleni segítségadás +szellemében működnék, most midőn az érintett lap minden számait +átolvastam, alaptalannak mutatkozik, s azért is azt visszavonni s azon +egyszersmind szives örömemet kifejezni el nem mulaszthatom, miképen az +átnézetnél e lapnak irányát a hadsereg tulajdon érdeke szellemében +szerkesztve és pedig egészen máskép találtam, mint arról ezelőtt mások +által értesültem. + +Engedjen meg tisztelt szerkesztő úr ezen minden további jelentőség +nélkül kiejtett s önnek tán kellemetlenséget is okozó szavaimért, s +legyen meggyőződve arról, hogy a szabadsajtónak, melyet mindenkor a +valódi szabadság kútfejének tekintettem s mint a szabadság legfőbb +kincsét tiszteltem, nincs nagyobb tömjénezője mint + +_Klapka_ m. k. + +Mi tisztelt tábornok úr előbbi aggodalmában tisztelni tudtuk a haza és a +szabadság szeretetét, mely őt annyi álhirterjesztés után féltékenynyé +tevé annyi áldozat eredményére. + +Ő mint hazafi, mint hős, mint becsületes ember nem mellőzhette +hallgatásával a vádakat, mikkel terhelve voltunk s végére kivánt járni. +Mi itélete alá bocsátók magunkat, s ez itélet a legfényesebb elégtétel, +mit becsületes ember magának óhajthat. + +Mi a tisztelt tábornok ur figyelme által csak megtisztelve érzők +magunkat, s most, miután meggyőződését van szerencsénk birni, nyugodtan +állunk a közönség előtt; minden igaztalan vád ellen, melylyel bennünket +az önzés és roszakarat megtámad, kárpótlást találva egyetlen férfi +nyilatkozatában, ki a haza osztatlan tiszteletét vivta ki nevének. + +A tábornok úrnak a sajtóról ekkénti nyilatkozata kétszerte becsesebbekké +teszi azon babérokat, miket számára a harczmező terem. + + + + +PESTI LEVELEK. + +1849. + +Levelek Debreczenbe. + + +I. + +Barátom Lajos! + +Egy bomba épen most döntötte le a redoute homlokzatát, egy másik az Esti +Lapok hivatala előtt furódott a kövezetbe, mintegy félölnyire. A +Trattner ház ég. + +Minő költői toll volna az, mely a jelenetet le tudná irni. A +szakadatlanul menydörgő bombák, mik fejünk fölött szétszakadnak egy-egy +gömbölyű fekete füst foltot hagyva magok után a világos égen. Az ember +azt hinné, hogy a pokol felül kerekedett az égen s onnan támad reánk. + +Minő nagyszerű volna e jelenet, ha Pesten nem volna. A nép halálosan fel +van ingerelve, nincs a szeretetnek egy szikrája többé, nincs a +gyávaságnak egy cseppje szivében. Gyülől! gyülölete olyan, a mely +örökségbe marad fiuról-fiura, mint a vallás. Látod, ez a gyülölete az +ellenségnek erősebb alap, mint a hazaszeretet. + +Minő nagyszerű volna e tanitás, ha Pesten nem volna! + +Nehány nap, vagy ha Isten úgy akarja, nehány hét után hallani fogjátok, +hogy Buda elesett. A vár leégetve, védői leölve. + +Én sirtam, mikor Pestre beléptem, sirtam mint a gyermek, ki anyját +viszontlátja. Sirtam, mikor a szabadság háromszínű zászlóit láttam +minden utczán, minden házon repkedni. + +Ha Pestre jöttök, sirni fogtok ti is tán más okból, tán keserűbb okból, +de azért, ha romokban fogjátok is találni az imádott várost, e romok +fölött mindenütt ott fog lobogni a nemzeti zászló. + +Sok seb van már ütve a haza szivén, de egy sem ilyen fájó, egy sem ilyen +örök. + +Gondolkodtok-e róla, hogy begyógyítsátok? + +Sok áldozatot hozott a nemzet a szabadság oltárára, de egy sem volt +ilyen nagy, egy sem volt ily nehéz, mint Pest. + +És senkit sem hallani panaszkodni. Nem egy ember cselekszik itt: egy +nép, egy Isten. + +Háládatosak legyetek a magyar nép iránt, háládatosak legyetek Pest +iránt, ha eljön a jutalomosztások ideje, mert a nehéz idők érdemei nem +egyeseké: a népé, az Istené és Pesté. + +Én láttam, én hallottam, én éreztem, mit szenvedett Pest? + +Oh, az több, mint egész Magyarország szenvedése. Mindennap moralis +hóhérpadra vonták lelkét, mindennap megölték és mindennap feltámadt +újra. S mit most szenved, azt Magyarország szenvedi. + +Mennyit fog még szenvedni, azt az Isten tudja, de hogy azt honfi +türelemmel fogja elviselni, az bizonyos. + +A nőket kiküldtük a városból, de azért a férfiak helyt állanak, ennek +tulajdonítsd, hogy eddigelé több mint kétezer lövés közül, mely +városunkat érte, csak egy birt tüzet gyujtani, a többit rögtön, ezt is +fél óra alatt eloltották, pedig olyankor legerősebben lőnek az égő +házra. + +A megyeházat két bomba igen megrongálta, egyik a börtönt, másik a mint +mondják Nyáry szállását ütötte át. Nyáry az előtt fél órával +szabadította ki a rabokat s vitte Pilisre. + +Ha csöndesebb idők lesznek, s azokat megérjük, fel fogjuk keresni a +magas jellemvonásokat, mikkel Pest négy havi története tömve van, +elkezdve a legmagasabb régióktól és le az olvasni nem tudó napszámos +családköréig. + +Ha már jutalmuk nem lesz, ismerje meg neveiket, lelkeiket a haza, az +utókor. + +Ti vészbiróságot állítottatok, ti a bűn megtorlásáról gondoskodtatok; mi +egyszerű napi emberek erénybiróságot fogunk állítani, ki az elfeledett +vagy nem ismert érdemeket egy elismerő szóval jutalmazza. + +Csekély jutalom, de mégis az. + +Mondd meg azoknak, kik a törvényeket hozzák, hogy míg büntetéseket +szabnak az árulókra, kiket – Istennek hála – ujjainkon fölszámlálhatunk, +ne feledkezzenek meg az áldozókról, kiknek neve «millió.» + +Mondd meg nekik, hogy a nemzet háládatos legyen fővárosa iránt. + + +II. + +Barátom, Lajos! + +Pestnek legszebb része elégett. + +Fáj bennem a lélek, fenékig keserű a szívem ennyi pusztulás láttára. +Szegény Pest! + +Azonban most nincs idő verseket írni a pusztulás képeiről. A romok +nagyszerűségében eszembe jut, hogy e romok a mieink. Ki fogja őket újra +fölépíteni? + +És kellett e keserű csepp az örömpohárba. Ez megóv bennünket a mámortól, +mit a győzelmi hírek hallásából ittunk. Eszünkbe jut róla, hogy egy +megnyert csata után mennyi sebet kell bekötöznünk! + +Emberek sebeit meggyógyítja az Isten, vagy a halál, hát azon sebek +behegesztéséről, mik egy ország jóllétén vannak ütve, gondolkozik-e +valaki? + +Jut-e eszetekbe, mikor a harczi jeleneteket hirlapokból olvassátok, vagy +halljátok elmondani a szószékről, hogy ott igen sok fájdalom volt, mi +nincs leírva, minek nincs hang adva? + +Gondolkoztok-e róla, hogy e fájdalomnak orvoslásra van szüksége? Hogy a +nemzetnek, míg egyik kezében a kardot fogja, másik kezével házat kell +építenie, földét szántani s sebeit kötözni? + +Leégtek falvaink, a Bánát földei vetetlenek, Arad, N.-Enyed, Komárom +romok, Pestre nem ismersz rá, vidékeink kiélve, ipar, kereskedés törpén, +népességünk megfogyva. + +Én nem tartozom kapacitásaitok közé, kik eszméik és hatáskörük erejével +a nemzetet boldogítani tudják és hiszem, hogy fogják is. Én csak a +mindennapi emberek egyike vagyok, ki vele érez a tömeggel s ki titeket +figyelmeztet, hogy hol kell tenni és mikor, ki elmondja, hogy hol fáj +legjobban s hol sürgetős a segély. + +Nem szólok egyesekről, hisz én is vesztettem sokat, de az nem jut +eszembe, fiatal vagyok, majd visszaszerzem. Vesztette más félkarját s +mégsem zúgolódik. De a mit a haza vesztett, annak gondja nehezül +lelkemre. + +Egyesek kárait megtérítheti az ország de hát az ország kárát mely isten +térítendi meg? + +Hidd meg nekem, ha az átkozott emlékű dinasztiának sikerült volna +bennünket legyőzni, elveszett volna azon pusztítás miatt, mit tulajdon +országain elkövetett. + +Magyarország kipusztítva, kirabolva jutott vissza reánk. + +Egygyel ugyan gazdagabb, mije soha sem volt: a szabadsággal. + +De a szabadság, a dicsőség még nem elég a nemzetnagyságra. + +Oda jólét, anyagi jólét kell. Egy egész ország jóléte. + +S ide nagyszerű eszközök kellenek. + +Most már semmi provinciális érdek sem szorítja Magyarországot háttérbe, +alkalma leend nagygyá, tehetőssé lenni. + +Földészete, ipara, kereskedése, bányászata leend. Hisz mindene, mindene +van. De most mindene meg van rongálva. + +Ezeket kellene helyrehoznotok. Sok köztetek az okos ember, ők tudni +fogják, miként kell. Én csak annyit tudok, hogy «kell». + +És azt kell rögtön. A hol legkisebb tere van a működésnek, el kell azt +foglalni. A ki nem harczol, dolgozzék, tegye azt, a mihez ért. Erre nem +lehet azt felelni: most nehéz napok vannak, nem érünk rá gyárakat +állítani, vizeket szabályozni, épicier gondokkal szerződni; éppen e +nehéz napok okai annak, hogy mindenki minden módon siessen használni +hazájának. Mert a csaták napjainál még nehezebb napok is vannak és azok +az éhség napjai. + + +III. + +Barátom, Lajos! + +A politikának itt most nincs nagy kelete. + +A fegyverek hangja elnémít minden okoskodást. + +Itt csak a fegyvernek van népszerűsége, abból is az ágyújának és abból +is a huszonnégy fontosának. Különben a bomba is tiszteletben tartatik, +kivált az olyan százötven fontos, a milyen három emeleten keresztül +esik. + +A nép itt senkiről sem beszél, mint Görgeiről és Bemről és azokról, a +kik ott a hegyeken vannak, kik Budát ágyúzzák s kiknek hogy csak az +ágyúfüstjét láthassa, kitolakodik a Dunapartra tömegestől s fel sem +veszi, ha közibe kartácsolnak a várból. + +Hát vajjon az országgyülés mit csinál Debreczenben? + +Miért nem tudat magáról semmit az itteni néppel? Csak egy rövid kis +buzdítás, egy elismerő szózat, egy bátorító igéret jönne a kormánytól, +vagy a nemzetgyüléstől vagy akárkitől, a ki Debreczenben országos ember. + +Nem volna-e érdemes tárgy egy unalmas délután összeülni s a többek +között előhozni, hogy Buda bevétele ugyan igen fontos esemény, de éppen +azért annak a nemzetgyülésnek, mely præponderantiáját a nép fölött fenn +akarja tartani, szellemileg jelen kell lennie ez eseménynél s e +jelenléte által is éreztetni souverainitását az országgal. + +Ha például a nemzetgyülés nevében a kormány vagy a kormányzó ilyenforma +felszólítást küldene a pesti néphez: + +«A nemzet ismeri érzelmeiteket, ismeri szenvedéseiteket. Tekintetbe +fogja venni. A nemzet nem akarja, hogy polgárai a hazaszeretet miatt +koldusbotra jussanak, a mit egyesek veszítenek a hazáért, azt az egész +haza veszti. Legyetek nyugton, az Isten megőriz és a haza megjutalmaz; a +nemzetgyülésnek gondja van reátok.» + +Ilyenformán. Ti szebben tudnátok és okosabban s ez itt végtelen hatással +leendene most. Magamforma simplex embertől semmit sem ér, én nem +igérhetek a nemzet nevében semmit. + +Én ugyan meg vagyok felőle győződve, hogy ti előbb jöttetek e +gondolatra, mint én azt leírtam s e perczben már tanakodtok is róla, +hogy minő buzdítással legyetek a főváros iránt, de már egy hete elmúlt, +hogy ostrom alatt vagyunk, az ellenség minden pontját a városnak +dominálja s mi egyet sem védhetünk s ti még mindig nem szóltatok +hozzánk. + +Én tisztelem azon nyugalmat, melylyel ti most az ország alkotmányát +rendezitek, de nagyon szeretném, ha ezalatt a nemzetgyülés leendő +székhelyén iparkodnátok népszerűségteket fenntartani. + +A néphez beszélni kell, mert a ki hallgat, azt elfelejtik. + +Ne vedd rossz néven a jóakaratot tőlem. Az itteni helyzeteket nem +ismerheti más, mint a ki benne van. + + +IV. + +Csodákról írok, csodák napjait éljük. + +Az Isten világos tettekben adja tudtára az emberi nemnek, hogy él és nem +szünt meg az igazaknak őriző paizsa, a gonoszoknak itélő birája lenni. + +Tegnap leverték a magyar fegyverek a feketesárga zászlót a budai vár +fokáról. + +Férfi férfi ellen, fegyver fegyver ellen foglalta el a magyar sereg a +megfertőzött budai sánczokat, három zászlóalj honvéd három zászlóalj +zsoldos ellen tört fel legelől. + +E három dicső zászlóalj a 10-ik, 40-ik és 54-ik. + +Nem ármány, nem árulás, nem félelem juttatá kezünkbe a büszke várat, +kétségbeesett, dühös védelem után lett az mienk, védőinek nagy része +halott, a várparancsnok meglőve, a tüzérek leölve mind. + +Mikor térdre esve kérték a kegyelmet a honvéd előtt, «nézz Pestre!» +felelének azok s nem adtak egynek is kegyelmet. Pest romjaira mutattak +nekik s leölték mind. A horvátokat a vár ablakain hányták alá s véres +fejeket szúrva fegyvereikre, véres kezekkel álltak ki a vár ormaira. Úgy +tudatták Pest népeivel, hogy a boszúállás istene dolgozik. + +Így veszett el Ausztriának két legjobb zászlóalja: az oguliniak, így +vesszen el a többi! + +Mikor már zászlónk a vár falán lobogott, egy ezredes az ellenség +seregéből, a neve Auer, a lánczhidat akarta fölvettetni. Az aknász, kire +e herosztrati tett volt bízva, vonakodott azt végrehajtani. Auer főbe +lőtte a vonakodót s maga indult az aknákat fölvettetni. De él az Isten! +A múlt esőzés alatt megnyirkosodtak az aknakemenczéket összekötő +salétromos kötelek, a megáradt Duna beszivárgott a minákba s a legelső +kemenczének fellobbanása semmi kárt sem tett a hidban, hanem Auert +szaggatá darabokra. Átkozott legyen a sír porában is. + +Itt volt alkalmunk az Istent színről-színre látni. Velünk küzdött, +fejünk felett állt, hozzánk beszélt. + +Mikor városunk üszkei égtek, esőt adott az égből, eloltá a tüzet s a mi +kárt az ellenség egy év alatt tett Magyarországnak, egy hét alatt bőven +visszafizeté mindazt. Arany hullott az égből, mondják a földmívelők. + +Mikor fegyvereink Buda falait ostromolták, velünk volt, reá szakasztá +felhőit az ellenség pokol tüzére s eloltá azt, elvette erejét s mikor az +utczák vérrel voltak végig festve, mikor a csatának vége volt, +kifacsarta felhőit Buda köveire s lemosta róluk a vért s e közben +mennyköveivel belevert az elátkozott falakba, mintha mondta volna, hogy +azokat mind le kell dönteni az utolsó kőig, fundamentomostól, hogy helye +se maradjon. + +Hiszek egy Istenben, mindenható atyában… + +E percz óta pietista vagyok. S bármi történjék, ember hatalmától nem +féltem Magyarországot többé. + + +V. + +Míg Magyarországnak igen kevés talpalattnyi földe volt, meg tudtuk vetni +a lábunkat rajta, most, midőn majdnem egész Magyarország a miénk, nem +tudom, hogy hol állok? Veletek semmi szellemi közlekedésben nem lehetvén +(ezen egyébiránt segítünk) olyan formán orientálom magamat, mint a kinek +a kalapot a fejébe húzták. + +Azzal a meggyőződéssel szivemben, hogy az administratio terén lényeges +változásoknak kelle történni, mindenütt a régi roszszal kell +találkoznom, a mikor aztán erősen meg vagyok akadva nem tudva, hogy e +gyomok journalisticus irtogatásával teszek-e ügyünknek jót, vagy ha +azokat elhallgatva a közönség előtt, csupán veletek tudatom, mely utóbbi +esetben ismét nem tudom, hogy mért kellett születnem +papirosfogyasztónak? + +A régi kormánybiztos rendszer még mindig ugyanazon járvány, a mely volt; +ezek a mindenünnen összehajtott csizmadiák, ketten-hárman grassálnak egy +és ugyanazon helyen, egy és ugyanazon ügyben mindenféle aláirású +megbizatásokkal s tesznek egymásnak rettentően ellentmondó +intézkedéseket. Egy félkegyelmű itt, valami B. nevű (tavaly asztalos +legény volt) széltére sequestrálja a honárulók javait, például báró +Nyáryét, a kinek a fia nálunk honvéd hadnagy; azok az emberek aztán +nyakra-főre szöknek és lesz belőlük forcirozott honáruló. Áll pedig a +vagyon lefoglalás abból, hogy az ember a birtokos lovait elhajtja a maga +számára. + +Ez a férfiú itt rendeleteket ad ki, mik egy Kara-Mustafának becsületére +válnának. + +Ez lehetetlen, hogy a mi elveink kifolyása legyen. + +Rossz, igen rossz sensatiót csinált azon elv gyakorlatba vétele is: +miszerint a meghódolt megyék tisztviselői minden előleges inquisitio +nélkül cassáltatnak. + +Tolvajoknak, rablóknak egy kerülök-fordulok alatt meg van engedve a +rehabilitatio, s azoknak, kik politikai hibát követtek el, nincs. Aztán +nagyon jól tudják ám itt az emberek, hogy azok, kik most gyávákra, +kétségbeesettekre itéletet hoznak, a kisértetek napjaiban nem voltak +kevésbé esendők, mint akárki más. + +Aztán, ha azon elv nem forogna is fenn, hogy ne csináljunk magunknak par +force egy halálra sértett reactionárius pártot, abból a csekély prosai +okból, hogy hát azok, kiket értök cserébe veszünk, jobbak lesznek-e +náluknál? Nem találok ez eljáráson tanácslandót. + +Nekem még az nem ok: valakit jó embernek nevezni, hogy semmi, rosszat +nem tett. + +Hiszen nézzétek meg *megye új tisztviselőségét. Tisztelet, becsület +legyen neki, de én nem szeretnék viczispánja lenni. Ha ez mindenütt ily +szépen megy, ide s tova a belügyminister sorsát nem irigyleném. + +Ily időben, hol minden valamit tudó főre halálos szükségünk van, egy +tollvonással leszorítunk annyi practicus embert az administratió teréről +s szerzünk magunknak egy legió tisztviselőt, a kik meglehet, hogy igen +szép piros tollakat hordanak, de most tanulják az ábéczét. + +Az ember igazán nem tudja: a régiek elvesztése-e a nagyobb baj vagy az +újak acquisitiója? + +E végtére is legjobb barátja az embernek a megtért ellenség és +legrosszabb ellensége az elpártolt barát. + +Kár volt nekünk azt az egyet Windischgrätztől eltanulnunk. + +Pedig mást is tanultunk tőle. Azoknak a hódolatnyilatkozatoknak +közzétételét – a hivatalos lapban. + +Hogy valaki – a város vagy megye – privata diligentia – köszöntőt irjon +a kormánynak, az ellen nincs kifogásom; de hogy a kormány ezt +közzétegye, vagy plane a nyilatkozatokat elrendelje, azt nem értem. +Magyarország nyilatkozzék, hogy elismeri-e természetes és törvényes +kormányát? Lehet-e ezt valakinek kérdésbe hozni, ki ügyünk igaz voltát +ismeri? + +Magyarország meghódoljon maga magának? Kivánni attól a néptől, mely +önként adta a hazának vagyonát, nyugalmát, lelkesedését, vérét: hogy +most szavakban nyilatkozzék. Nem beszélnek-e tettei? Nem beszélnek-e +áldozatai? + +Azt, hogy Windischgrätz nyilatkozatokat közlött, értem; irás kellett +neki arról, a mivel effective nem birt; de a magyar csak tulajdonát +kapta vissza. S végtére hódolhat-e a nemzet tulajdon kormányának, +tulajdon tisztviselőinek? Ti a nemzetnek választottai vagytok, nem urai: +ti a nemzetet képviselitek, hát azok kiket képviselnek, kik hozzátok a +nemzet nevében hódolat-nyilatkozatot irnak? + +Ha ti irnátok ki hódolatot egy tőletek külön vált souverainitásnak, azt +érteném; de itt ti magatok vagytok nemzet és souverain. + + +VI. + +Egy körülményre, úgy látszik, ti ott Debreczenben teljesen nem is +figyelmeztek. + +Budapest elhagyatottságára s mindenre, mi ezt szükségkép kiséri. + +Budapest Windischgrätz és Hentzy által megkapta a keresztséget s +fővárossá keresztelteték fel. + +Nevezetes csatákat vivott a magyar, nagy győzedelmeket említhet fel, de +győzelmeiben az epochális tény fővárosa visszavétele. + +A télen azt tanultuk, hogy Debreczenből is vissza lehet Magyarországot +szerezni; de azt is, hogy Magyarországot csak Budapestről lehet +kormányozni. + +Mi is megtanultuk, mi nekünk Budapest, a főváros is megtanulta ismerni +önbecsét, öntudatra jutott, s azt nektek ignorálni nem volna szabad. + +A téli szenvedések, az elzáratás után, s az utolsó bombáztatás által +Budapest megifjodva lépett ki a viharokból. + +Fogoly volt nehéz börtönben, kinozva és sanyargatva őrei által, de +megtanulta azoknak becsét érezni, kiktől elszakíttatott. Elzárva nem is +tudta mennyit epedtünk utána, nem – mennyit fáradott a sereg +visszaszerzéseért? + +Mienk lett újra, inkább mienk, mint valaha volt – de nem szabad vele +elhagyatottságát éreztetnünk. + +A főváros hónapokig más életet élt, mint mink. Lemosta szelleméből a +börtön a multak emlékeit. Elfogultság, elővélemények nélkül nyilt meg +számunkra, kész minden impressio befogadására, ami tőlünk jő. + +És nincs, ki szóljon hozzá a mi nyelvünkön, azon hangon, mely után +epedett annyi hónapig. + +A főváros elmaradt közéletünk közelebbi fejlődésétől, hol mi vagyunk ma, +a tér idegen s ismeretlen neki. Bámulja, hol találta meg s hogyan, kiket +elvesztett? de hogy jutottunk ide? nem tudja, nincs ki elmondaná neki. + +Szólhat hozzá a multról, szólhat a jövendőről bárki, nem tudja kinek +higyjen, kitől óvja magát? + +Keres mindenfelé minket és nem leli azokat, kik erősek voltak a hitben, +s kiknek Isten megadta a győzedelem örömét. + +Nem látja sehol a magyar kormányt, annak halvány képe él néha +placátjaiban a biztosnak. + +Mindez nem elégítheti ki a fővárost. Nem lehet a nemzetben erős rendes +élet, míg a vérforgás nem szivből indul ki. + +Szeretnék elmondani mindent, mit gondolok, de mondani nem is akarok, +hogy meggyőzzelek, miszerint minden percz drága, hogy itt legyetek. + +Minden emberen látszik a kegyelet kormányunk iránt, mindenki keres okot +késedelméért, de oly nehéz lelni, mi valószinű volna s megnyugtatná. + +Jertek minél előbb s jőjjetek, mint hódítók s béke angyalai. A +megtisztult főváros szenvedésekben megtisztultnak tart benneteket is, s +repesni fog szive örömében, ha befogad ismét. + +Istenért ne késsetek. + + +VII. + +Ha hét bűnös között egy ártatlant elvesztetek, többet ártotok vele, mint +ha egy ártatlanért hét bűnösnek kegyelmet adtok. + +Mit fog szülni a meghódolt megyék tisztviselőségének általános +abandonirozása? + +Mit fog szülni ez elv, melyet a theoria nem ajánl, a praxis el nem +fogad? + +A mostani magyar kormánynak oly hatalma van a nép fölött, minő nem volt +egy ország kormányának soha: – a szeretet. + +Mikor Magyarország területének nyolcz tizedrésze ki volt véve a +törvényes és természetes kormány fizikai behatása alól, mi tartotta +volna meg a nemzet számára az elfoglalt részeket? Nem a szeretet-e? Az +imádás, semmi kényszerítés, semmi ámítás által meg nem adható +ragaszkodás egy ügyhöz, mely veszni látszott, de a mely szent volt. + +Míg az osztrák zsoldosokat halálosztó fenyíték veri a csatába, mi tartja +össze a magyar seregeket, kik még tegnap a földet szántották s ma az +ágyúknak rohannak? Nem a szeretet-e? E szeretet, mely mindent, a mi +szép, a mi nagy, Istent, hazát, szülötte földet, jogot és dicsőséget +egybefoglal. + +Míg az osztrák császár minden darab kenyérért, mit e föld terme, de nem +az ő számára, pecsétes levelet kénytelen kiadni, kemény sanctiójával a +kötélhalálnak, míg minden utczaszegleten kémeket, minden faluban +vészbiróságot kénytelen fölállítani, hogy az emberek ne beszéljék azt, a +mit ő hallani nem akar; mi varázs az, mely minden szívet és minden ajkat +megnyit, hogy érezze, hogy mondja azt, mit egy egyszerű polgár nem +parancsol, – kér a haza nevében; mi iszonyú erő az, mely a semmiből +hadsereget teremt, mely e hadseregnek semmiből enni ád, fizeti, ruházza, +ha fogy, kiegészíti, mely a földművesnek azt mondja, vedd el falatodat, +add a hazának, oszd meg ruházatod vele, hagyd el tűzhelyedet s menj érte +csatázni, szedd le templomod harangjait s önts ágyút belőle, ha +meghalsz, ne sírj, kiálts éljent a hazának! Nem az a végtelen +szeretet-e, melyről csak az ábrándozóknak volt tiszta fogalmuk, míg +tettekben nem nyilatkozott, örök és való tettekben, minő az ércz? + +Erősebb kormányzási pálczának hiszitek-e a félelmet, mint a szeretetet? + +Azt fogjátok rá felelhetni: igen, a bűnnek legyen félelme a törvény +szigorúsága iránt. + +De a kormányzat nem törvények kiszolgáltatása. + +Ti a törvényeket hozzátok, de azoknak kiszolgáltatói nem vagytok, ti még +azt sem tudhatjátok, hogy azon törvények, miket ti szigorúaknak +alkottatok, szigorúan fognak-e végrehajtatni? + +Így azon rendelet, mely a meghódolt megyei tisztviselők kassatióját +elhatározza, azokra nézve, kik szívükben vétkeztek a haza ellen, kis +büntetés; azokra nézve, kik bensőleg hívek maradtak, igen nagy. + +A magyar Corpus Juris szoros egybefüggésben van Magyarország +históriájával. + +A hol valamely bűnre élesebb törvény van hozva: ott tudni lehet, hogy +azon bűn nagyon el volt terjedve. A magyar törvényhozók sok törvényt +megalkottak, de egyet sem ok nélkül. + +Ha a kassaló rendelet egykor törvényeink közt helyet foglaland, a +historikus azt fogja belőle kiolvashatni, hogy 1849 januárjában igen sok +hazaáruló lehetett Magyarországon. + +Mi azonban tudni fogjuk, hogy akkor nem a hazaárulók száma volt sok, +hanem azoké, kik a haza jövendője fölött kétségbe voltak esve. + +Hogy igazat mondtam, nem hivatkozom azon körülményekre, mik közt az +ellenség által megszállott földek tisztviselői voltak, hanem utasítom a +nemhivőket azon inquisitionális aktákra, mik a gyémánt-pör részleteiben +adatokul szolgálnak. Azok megmagyarázandják, hogy mint hittek a haza +jövendőjében azok, kik legjobban diktálták a guillotint a +kétségeskedőkre és eltántorultakra. + +Én részemről nem akarnék e tények számára a törvénykönyvben monumentumot +építeni, hallgatok róluk orczapirulással s azóta nem jut gyűlöletemnek +egy-egy szikrája sem azok számára, kik szájjal vétkeztek, de tán +lelkükben, vagy éppen tetteikben hívek maradtak az egy igaz hazához. + + + + +CHARIVARI. + +Életképek. + + +1848. Martius 23. + + +1. + +Egy úgynevezett feketesereg is alakult e napokban fekete zászlóval, +halálfő a közepén. Itt vonult össze a néhai aristocratiának vert +maradványa. Hadd gyászolja mindenki a maga halottjait, ki fehérben, ki +feketében. + +Már most csak az a kérdés, hogy szin-e a fekete? Az optica azt mondja, +hogy az a szinek hiánya. Egy szóval olyan _neutralis_ valami. + + +2. + +Azt beszélik, hogy Metternich itt van valahol Pesten. Sokan már azt is +tudják, hogy boltot akar nyitni az életében összevásárolt lelkekkel +kereskedendő. Hagyja abba: jó bornak nem kell czégér; _becsületes_ +ember, ha el akarja a lelkét adni, mindig talál vevőre. + + +3. + +Két angol utazó érkezett mart. 15-kén városunkba. + +Ezek Palermoban voltak, mikor ott a forradalom kiütött; békeszerető +lordok lévén, onnan rögtön eltisztultak Mailandba. A mint oda érnek, +kiüt a forradalom. Innen szintén odább kelve, utaznak Párisba. Alig +vannak ott egy hétig, kiüt a forradalom. Itt ismét felpakolnak, mennek +Münchenbe: alig szállnak le a kocsiról, kiüt a forradalom. Rohannak +Bécsbe: itt végig se mennek még a városon, már áll a forradalom. Végre +is Pestre kergeti őket a sors: s a mint lábukat a partra teszik, itt is +kiüt a forradalom. Igy ezek mindenütt magukkal vitték a forradalmat. – +Csak odább-odább még mylordok! Itt meg ne állapodjanak, menjenek, járják +be az egész világot. + + +4. + +A huszár-nemzetőrség is erősen verbuvál, száma túlhaladja már a +háromszázat, mind gyönyörű válogatott szép hazafiak, az egyenruha alig +kerül többe háromszáz forintnál. – Tegnap odamegy közibök egy zsiros +suhancz, gyönyörűen kitisztítva, mintha sasokkal küzdött s kéményen bujt +volna keresztül, s be akarja magát iratni. Kérdik, hogy kicsoda? – +_Alföldi nemes_ ember. – (Alföldinek elég alföldi, hanem nemes embernek +kissé nagyon ittas volt a fiu.) – De ló kell ám majd ide! – Hiszen ha +csak ló kell! (mondaná Bandi a «Csikós»-ban). + + +5. + +Hogy fejlődék a jellem a forradalomban: többeknek a nép szónokai közül a +forradalom alatt kalapja, pálczája vagy köpenye tévedt el, s másnap a +nép fölkereste őket: hogy kezükbe szolgáltathassa elvesztett +tulajdonaikat. + + +6. + +Hir szerint Angliában is köztársaság van már. Az ördög nem alszik, +mondja az egyik fél. Nem rövidült meg az isten keze, mondja a másik. + + +7. + +Kecskeméten is kitűzetett a városházára a forradalmi lobogó. Ezt a +tanodai fiatalság követelte, mondván: ha a tanács ki nem tűzi, majd +kitűzzük mi. + +A helybeli katonaságnak megizené a helyhatóság, hogy szépen viselje +magát. Fölösleges volt. Azok azt felelték: csak minket ne bántsanak, mi +nem bántunk senkit. Nem is volna tréfa, ha a kecskeméti húszezer +vasvillás nationalgarde nekitámadna egy mélyen tisztelt lovasezrednek, +két óra mulva nem lehetne megismerni: melyik volt az ember, melyik volt +a ló? + +Hanem a kőrösiek maig sem hisznek semmit. Azt mondják: Schneiderribillió +az egész. Aludjunk még egy kicsit. + + +8. + +Egy mélyen tisztelt főbiró úr, a mint a helytartó-tanács rendeletét +vette a censura eltörlése felől, ilyenformán irt alispánjának: «a +helybeli censort felfüggesztettem s a sajtótörvények kidolgoztatásáig +magam vettem által a censori hivatalt.» + + +9. + +Mi lesz már most ezekből a szegény censorokból? (csakhogy már egyszer +megértük, hogy sajnálhatjuk őket!) Kovácsmesterek nem lehetnek, mert ők +csak békókat tanultak csinálni s ezekre szükség többé nincsen. – +Kertészek nem lehetnek, mert ők a virágokat gyomlálnák ki s a +maszlagokat tennék üvegházba. – Szabók nem lehetnek, mert az ő ollójuk +szabása után a carbonari köpönyegből is gályarab kámzsa támadna. – Ha +molnárok lennének, ott igen értenének a vámoláshoz. Legjobb lenne nekik +most lapszerkesztőkké lenni s mind azon dolgokat, miket egykor más +lapokból kitörültek, egyenkint kiadogatni. Ebből gyönyörű ragout +kerekednék s alkalmasint eltartana ebben a században. + + +10. + +Pesti írók nejei egy szépen himzett zászlóval fogják megajándékozni a +nemzetőrséget. Ily kedves kezektől varrott zászló alatt aztán öröm lesz +csatázni a hazáért. Petőfi ezelőtt két hónappal megirta azon verset, +melynek refrainje ez: varrd meg azt a zászlót, feleségem! A költők a +világesemények látnokai. + + +11. + +Lajos Fülöpnek a párizsi proletárok collecta útján alamizsnát +szándékoznak küldeni. Szegény még útiköltséget is elfelejtett magával +vinni. Az volna még szép, ha mint Abdolonymus király, földművelésre +szorulna az egykor rettegett monarcha: hogy éhen ne haljon. + + +12. + +Pestmegye rendei közgyülésileg elhatározák, hogy ezentúl minden czímeket +megszünteknek fognak tekinteni. Semmi nagyságos, semmi méltóságos, +tekintetes, nemes nemzetes urak és asszonyságok többé. Az egyszerű +«polgártárs» és «polgártársnő» czimzetek foglalandnak helyet a törvényes +nyelvben is. A közéletben eddig is széltére divatoznak már. A chinai +falak a szellem egy lehelletétől leomlottak. Több tekintetes nemes +vármegyék táblabirái bámulva kérdezik: hát minket hogyan fognak ezentúl +titulálni? + + +13. + +Pesten hölgy-nemzetőrsereg van alakulóban; nem volna rossz gondolat. Ha +ránk bizná valaki, tudnánk mi oly bataillont összeválogatni, mely előtt +lerakná az egész armádia a fegyvert. Egy ilyen amazoni tekintettel több +ellenséget le tudnánk győzni, mint valamennyi rozsdás karabinnal, miket +méltóságos báró Lederer főhadikormányzó ő excellentiája számunkra +kiválogattatott. Mint illenék a szép fürtökre a kócsagos kalap lengő +tollaival, a karcsú derékra a bogláros kardkötő: s a fehér kezekbe a még +ragyogóbb aczél. Föl, szép amazonaink, a haza mindnyájunké. Víjjuk ki az +egri nevet! Adjunk példát a férfiaknak, mutassuk meg nekik, hogy a nők +sem félnek az egyenruhától. + + +14. + +Bon soir citoyen Széhenyi! mond valaki a nemes grófnak. – Bon nuit +citoyen sansculotte – felelt rá a nemes gróf. + + +15. + +Egy bonmot hallottunk jelszavainkra mondatni s minthogy a tréfa talpra +esett, mielőtt elleneink közül valaki elmondaná, magunk teszszük közzé. + +Egy citoyen sansculotte neki esik a másiknak s azt hátba üti, mondván: +«_szabadság!_» a másik visszafordul: detto hátba üti és azt mondja: +«_egyenlőség!_» ezzel kibékülnek, kezet nyújtanak és összeölelkezve +mondják: «_testvériség_». + + +16. + +Az országgyülés hozott sajtótörvényeket. Ezek is oly formán ütöttek ki, +mind mikor a földműves esőért imádkozik, aztán jégesőt kap. Köszönjük mi +az ilyen sajtószabadságot. 10 _ezer pengőt kell_ készpénzben +biztosítékul lefizetni annak, ki martius 20. óta divatlapot, 20 _ezeret_ +a ki napi lapot ad ki; ki ezt nem tette, egy évi fogságra büntettetik. E +szerint mi valamennyien, kiknek azóta lapja megjelent, ingyen szállást +kapnánk egy esztendeig. Nem volna rossz gondolat, így igen jól +kijátszhatnók a háziurakat. Kisebb-nagyobb vétségekért _egy naptól_ +fogva négy évi börtönt remélhetnek az illető írók. Honoráriumnak elég +bőkezüen van osztva. _Nem szabad megsérteni a törvényhozó testületet._ +Ez legmulatságosabb. + +Vajjon mikor a tens rendek a váltótörvényeket hozták, miért nem kötötték +ki, hogy a törvényhozó-testület tagjait nem szabad exequálni? Könnyű +volna így törvényeket hozni, hogy maga a törvényhozó-testület kivétel +legyen alóla. Csak a mi az Istenhez megy és az Istentől jön, az a szent; +a többi megbiráltatik. Önök el látszanak felejteni: hogy önök nem urai a +népnek, hanem csak küldöttei. _Megsérteni_ senkit sem szabad a sajtónak, +de _megmondani az igazat_ mindenkinek szabad és kötelesség. + + +17. + +Van itt körülünk egy (talán több is) újdonan sült nemes ember, ki tavaly +vásárolta a nemességet, persze nem vérén, mint Árpád alatt bejött +ősapáink, hanem jó pénzen, mint sok más egyéb megvásárolható dolgokat; +most ez azt kérdi: hogy hát ő neki ki adja vissza a pénzét, a mit a +czímeért adott? – A kutyabőr így hangzik: «birja pedig ő és az ő +maradékai mind ezen jogokat _örökkön örökké tartandó időkig_.» Ennek is +furcsa fogalmai támadhatnak az örökkévalóságról. + + +18. + +– Nem értem én ezt, – mond egyik communista a másiknak, – ha mindent +egyenlően felosztunk egymás közt s te holnap a te részedet mind beiszod, +mi lesz akkor? + +– Ujra osztozunk! + + +April 2. + + +19. + +Édes öcsém, te is azt mondod, a többi is azt mondja: _utolsó_ csepp +vérünket a szabadságért! Szeretném már azt is látni, a ki az első csepp +vérét felajánlaná! + + +20. + +– Kaptál «_Ferencz-emlék-pénzt?_ Kérdi egyik bécsi a másikat? + +– Nem én. + +– Nesze, adok én egyet. S ezzel kezébe nyom egy – két garasost a +harmincz krajczár felirattal. + + +21. + +Egy püspöknek a szivét holta után bebalzsamozták. Testét eltemették a +k*i sírboltba, szivét a sz*ibe. A teste fölé ily sírfeliratot tőnek: +«itt fekszik egy _szivtelen ember_». A szive fölé pedig ezt: «itt +fekszik egy _embertelen sziv_». + + +22. + +Egy censor nem tudott francziául s ezért minden franczia szót kitörült, +a mi elébe akadt, irgalom nélkül. Azt mondta, hogy őtet nem lehet +azáltal megcsalni, hogy az ember dolgokat ír, miket ő nem ért. – Egy +másik pedig nem értette az új szavakat, s ezért mindent a párizpápaiban +keresett utána. Egyszer Döbrentei egy kéziratát birálta. Látja e szót: +«kontár». Quid hoc est? Non intelligo. Posui ipsi «kantár». Másutt látja +e szót: «erény». Nem érti. Teszi helyette «remény» stb. + + +23. + +Az elhatározó percz itt van. Midőn e sorokat irjuk, éjfél van, a +szabadság tere tömve van néppel, mely rivallja: fegyverre! fegyverre! +Fáklyavilágnál olvassák föl a ministerek a királyi kegyelmes leiratot, +mely tudtunkra adja: hogy a király adott szavát nem akarja beváltani. A +nép rivallja: Megcsaltak bennünket, fegyverre, fegyverre! A harangokat +félre akarják verni. – Most vagy soha! ezen szavakkal végzi beszédét az +egyik minister. Ki kell hirdetni az országban: hogy a haza veszélyben +van. Itt vannak késedelmeskedésünk keserü gyümölcsei. Mindennap hinni, +mindennap megcsalatni és mégis mindennap ujra reményleni! A végső +perczre jutottunk. Ki fog a polgárvérről felelni, mely a vakhit miatt +omolni talál? Egyetlen reményünket még a nádorban helyezzük. Kívüle csak +az Isten és a kétségbeesés velünk. – Szegény hazám, szegény hazám! – – – + +Ápr. 1. Vége az aggodalmaknak. A király mindenbe beleegyezett. A +ministerium fel van állítva. Egy óra óta mindenütt béke és rend. + +* + +Az országgyűlés eloszlik. Ez nem nagy baj, ennél nagyobb +szerencsétlenség is történt már Pannoniában. Azzal rágalmazzák a haza +aranygombos atyjait, hogy félnek hazamenni. Félnek? Ugyan miért? Nem +féltek akkor, mikor minden diæta végével ujnál-ujabb terheket vittek +haza a népek nyakába, s félnek most, midőn a szabadság hírével térnek +haza? Most félnek a hazameneteltől? + +Tán még jobban félnek az ismét el nem jöveteltől? + +Könnyen megeshetik. A jövő országgyűlésnek alkalmasint más arcza lesz, +mint az eddigieknek. Ezt megjövendölheti az ember, a nélkül, hogy +Sybilla volna. + + +24. + +X. lap szerkesztője megköveti a tens nemes vármegyét: hogy adják vissza +neki a censorát, mert ő nem akar senki fiáért felelős lenni. Bizony +pedig már Oroszországban is el van törülve a censura, a mennyiben +tudniillik semmit sem szabad nyomatni. + + +April 9. + + +25. + +A pesti polgárság szörnyen haragszik a _vörös_ szinre. Azt hiszi, hogy +ez mindjárt _guillotint_ jelent. Az «_egyenlőségi_» század bajnokainak +ismertető jele vörös szalag lévén, szombaton délután ezek közül +nehánynak osztattak ki a legelső forradalmi ütlegek; szalagaik +letépetvén karjaikról. Sőt annyira ment a vörös szín elleni harag s a +nemzeti szín iránti szeretet, hogy a kocsmárosoknak megizentetett: mikép +a paprika tartó mellé só és majoránna-tartót is tegyenek, s ezentúl +minden veres-szakallú ember zöldet, fehéret tartozik a szakállában +viselni; különben botba fut. + + +26. + +N. K… i atyánkfiainak körülbelől ilyen dictionariumot adtak a kezébe +illető hatósági vezéreik, mikből aztán nagyot érthet a ki akar; de nem +az igazit. + +_Szabadsajtó:_ Ugy mint szabad lesz szüretkor minden embernek bort +mérni. + +_Reform:_ Minden ember református fog lenni, azaz: kálvinista. + +_Egyenlőség:_ Kinek mije van, azon megosztozunk. + +_Szabadság:_ Üthetjük már a zsidót; senki sem bánt érte. + +_Nemzeti őrsereg:_ Igy akarják a szegény embert beverbuválni a +katonaságba, elvinni Muszkaországba. Köszönjük akkor az estáncziát! + +_Közteherviselés:_ Nem fizetünk többet a papnak. + +_Urbéri viszonyok megszüntetése:_ Ezentúl a földesúr szántja a jobbágy +földjét. + +_Esküdtszék:_ Kikergetjük a senatorokat a városból. + + +27. + +_A nemesség megszüntetése._ Hát nem lesz többé haute-volée bál? Hát a +parasztnak is be szabad jönni a casinóba? Hát a leeresztett hajú +leány-asszonynak is le szabad ülni arra a padra, hol a kalapos +kisasszony ül? Hát a varga leánynak is szabad lesz már parazolt hordani? +Hát a kékbeli ember semmivel sem lesz alábbvaló, mint a zöldbeli ember? +Hát civis lesz már most minden ember? Hát nem lesz már most a +theatrumban sem első hely, sem kakasülő? Hát nem csapjuk meg már a +parasztot többet? – Eh, hisz ez égbekiáltó! + + +28. _Nemzetőrség._ + +– Jobbra kanyarodj! + +– Mit gondol szomszéd, komám uram, nem jobb volna balra kanyarodni? + + +Ápril 16. + + +29. + +Mi hir Kis-Ázsiában? Kis-Ázsiában annyira divatba jöttek a +fáklyás-zenék, hogy jelenleg egy kölcsön-fáklyás-zenét-adó-társulat +látta jónak a világra jövetelt, mely által minden részvényes tag +sorshúzás útján részesülni fog e megtiszteltetés nemében. Ha a társaság +például 365 tagból álland, mindennap egynek neve kihuzatik s az, +fáklyás-zene kiséret mellett, körülbelől ilyenforma dictióval fog +felköszöntetni: «Tekintetes táblabiró úr! Önnek érdemei +elszámlálhatatlanok, nem szűkség őket hosszasan felemlítenem, de nem is +czélszerű, mert a fáklya drága, s pedig holnapra is kell; elég legyen ön +magasztalására annyit felhoznom, hogy ön a részvényét pontosan +lefizette, minélfogva van szerencsénk önnek háza elejét szurokfüsttel +megdicsőíteni; éljen!» A fáklyák pedig ott helyben rögtön eloltatnak, s +gazdálkodás tekintetéből másnapra eltétetnek s ez így megyen, míg az év +lejár, minden istenáldott éjjel. + + +30. + +Az erdélyi kormányzó ilyen szép atyai szavakkal nyugtatá meg a petitiót +benyujtó népet: «hallottam: majd meglátom; most pedig _takarodjanak önök +haza_.» Nem hosszú, de szép! + + +31. + +Egy nógrádmegyei faluban kérdi a földművelő nép a paptól: ki adta nekünk +a szabadságot? A pap felelé: a császár, a ti apátok! Elmentek azután a +zsidóhoz, a ki pálinkát mér, kérdik tőle ugyanazt, ez azt felelé: a +nemes urak adták e jókat. Melyik mondott már most igazat? Kérdik végre a +szolgabirótól. Ez is azt felelé: hogy a kaputos urak voltak olyan jók. +«Na, mond erre a falu szája, ha ez így van, nem kell nekünk a pap; hanem +a zsidót megteszszük a jövő restellatión esküdtnek. + + +32. _Insurrectionalus jelenet._ + +Jön az éjjeli őrvonal. A laktanya előtt nadrágbadugott kézzel pipázik a +strázsa és nem mozdul. Kérdé a patrouille-vezér: hogy mért nem kiált +queraust? Van eszem, felel a táblabiró-silbak rendületlen phlegmával, +mikor azok odabenn a meleg szobában makaóznak, ordíthatok én, a meddig +tetszik, még sem jönnek elő. + + +April 23. + + +33. + +Párisnak egy városnegyedében már nem fizetnek házbért. A zsellérek a +communismus elveihez csatlakoztak, a háziurak ki vannak barricadozva. A +minapi népgyűlésen a pestiek is gyakorlatba akarták hozni e nemadózási +rendszert. Persze, ha voksolásra kerülne a dolog, a háziurak iszonyú +kisebbségben maradnának. Annyival is inkább, mert az okoskodás nagyon is +gubára ragadó. A háziurak az ő zselléreiknek zsarnokai: mind meg annyi +Lajos Fülöp en miniature. Egy orosz czár mindegyik külön. + +A háziuraság eszméje egy az absolutismussal, egy a zsarnoksággal. + +Mert: + +1. A zsarnokokat nem a nép választja, a háziurakat sem. Maguk teszik +magukat háziurakká. + +2. A zsarnokok a népet szertelen adóval szokták terhelni; a háziurak +szintén. + +3. A háziurak még csak nem is «Isten kegyelméből» uralkodók, mint ezt a +királyok szokták neveik után irni. + +4. A háziurak a világosságnak esküdt ellenségei, bízonyítja ezt +Budapesten minden lépcső és folyosó. + +5. A háziurak csupán megvesztegethető ministereket tartanak, kiket a +köznapi világ házmestereknek nevez. + +6. A háziurak egytől-egyig absolut monarchák, dalai lámák, orosz czárok, +török sultánok, Nérók, Caligulák és Dsingiszkánok, házmestereik +mindmegannyi Guizot, Metternich, Paskevics, Apponyi, Radeczky, török +basák, mandarinok, hetmanok és administrátorok! + +Minthogy pedig republikánus országban ejusdem farinæ urak számára +nincsen türelem többé, azért Párisban a háziurak ünnepélyesen +detronizáltattak. + +Csak hogy ne ebben kezdjétek Párist utánozni, kedves magyarjaim. + + +34. + +A mult napokban ismét nagy rakétás ünnep volt: az ablakok jól ki voltak +világitva, a görögtüz is meglehetősen sikerült, sok helyütt olajos +papirosra festett képek látszottak. A nép bámulta őket. + +A többek között legnevezetesebb volt egy tömlöcz ablaka a megye házában, +ez is ki volt világitva. A benne lakó raboknak mart. 15-kén kellett +volna a magok évnegyedes huszonöt pálczaütését fölvenni. A forradalom +napjai róluk is elvonták a baromi büntetést. Utolsó garasaikat tették +össze, hogy tömlöczük ablakát e nagy nap emlékére illően +kivilágíthassák. + + +35. + +A vidéken egy zsidó-árendás megfogad egy nemes legényt kocsisnak. A +nemes legény teljes életében illő büszkeséggel utálván a dolgozást, a +mint hallja, hogy nincs többé robot, fut a gazdájához, kezébe nyomja az +ostort s búcsúzik tőle, mondván: «megjött a szabadság, Iczik gazda; nem +dolgozom én kendnek többet.» – A zsidó megérti a dolgot s azt mondja: +«no János, ez ugyan nagyon jól van; még eddig nem mertem kendnek +megmondani; de már most, ha eljött a szabadság, én is meg mondom +kendnek, hogy kend egy semmirekellő lusta filkó. Isten megáldja János. + + +April 30. + + +36. + +A miniszteriumhoz ez ideig 1642 folyamodvány nyujtatott be. Mind +hivatalt kérnek, de egyik sem mondja meg, hogy mifélét? Magyar ember +természetesen universalgenie szokott lenni, kivált ha még táblabiró +fajta. Kilencz iskola padjába belefaragta a nevét s mikor a tizedikből +kimenekül, ott van, hogy mindent tud a világon, a mire szüksége nincsen. +Ilyenkor aztán csak az a kérdés, hogy cserzővarga legyen-e, vagy +miniszter? Mindkét pályára egyenlő előkészletei vannak. Mikor magyar +nemes ember a fiát iskolába küldi, azt mondja neki: «tanulj fiam; +tebelőled még palatinus is lehet.» S az aztán szörnyű baj, mikor +egynehány százezer ember egyebet nem tanul, mint minek csak palatinus +korában vehetné hasznát. + + +37. + +A minap oda megy egy német Klauzál miniszterhez, mint sok más német. + +– Karsamadiner! – Jó napot, polgártárs! + +– Ah, excellenz, nem ismer engem? + +– Nincs szerencsém, polgártárs. + +– Én vagyok az a friseur, a ki ő excellentiájához a premier miniszterhez +jártam tavaly országgyülés előtt. + +– Ah! nagyon szép! mivel szolgálhatok önnek polgártárs? + +– Nagyon furcsa körülmény hajtott ide excellentiádhoz, magam sem tudom, +hogy kezdjem? de nem volt máshoz bizodalmam. Eddig az volt a czímerem +egyik felére felirva, hogy «friseur» a másik felére pedig az hogy:» +coiffeur», jobb lett volna ugyan azt irni helyette, hogy: «perruquier», +mert ez szebb is, nobelabb is és legalább magyarul van; hanem már most +meg akarom változtatni a feliratom a miniszterium tiszteletére s e +végett bátorkodtam folyamodni, vajjon méltóztatik-e beleegyezni, hogy +így irjam «fodrász?» vagy pedig igy, hogy «hajfodrász?» Én a miniszter +úr ő excellentiája válaszában tökéletesen meg fogok nyugodni. + +Képzeljük már most e kérdéshez Klauzálnak elpusztíthatatlan türelmű +szelid képét, melylyel ő a folyamodónak egész türelmesen felelé: legjobb +lesz, irja ön igy: «hajfodrász!» + +Milyen huszonötöt csapatott volna erre egy torontálmegyei szolgabiró! + + +Május 7. + + +38. + +Egy sógor-lap csunyán kifakadt ellenünk. Azt mondja, hogy köszönik a +németek a mi _csókjainkat_, ha mi pénzt meg katonát nem adunk nekik +Olaszország ellen. + +Hát te azért jöttél ide csókolózni, mert azt hitted, hogy ez a jó bolond +magyar neked minden csókért kád aranyat ajándékoz? + +Tiz milliót egy csókért! Te! Hisz ennyit _Cleopatra_ sem kapott. Nálunk +becsületes magyar ember, ha valakit megcsókol, tartja tisztességnek, s a +ki itt pénzt kér a csókért, annak nem szabad nappal járni az utczán. + + +39. + +A dicsőségesen elmult fáklyás-zenék egyikénél egy budapesti +nemzetőrkapitány kirendelte a századját – fáklyát vinni. Vajjon nem +fognak bennünket majdan kukoriczafosztásra és hajtóvadászatra st. eff. +is kirendelni? + +Nem értjük mi egymást. + +A nemzetőrség eszméje pogányul el van sántítva. + +A nemzetőr nem silbak. A nemzetőrnek nem kell prezentirozni tudni, nem +is szabad. + +A nemzetőr nem drabant. A nemzetőr nem arravaló, hogy éjjel a korcsmákat +vizsgálja, s a proletáriusokat pórázra szedje. + +A nemzetőr nem bakter. A nemzetőr nem azért van a világon: hogy a +tisztelt házi urak nyugodtan fekhessenek az ő füleiken. + +A nemzetőr nem díszpolgár. A nemzetőrnek nem az a dolga, hogy tarka +ruháját és fényes fegyvereit parádézni hordja, mikor nagyuraknak kell +gyönyörűséget szerezni. + +A nemzetőr tisztán bajnok, semmi más. A nemzetőr kötelessége víni, lőni, +hadakozni, farkas-szemet nézni az ellenséggel, barricadokat csinálni, s +béke idején e műtételekben magát gyakorolni. A strázsát-állás, +patrouillozás, prezentirozás maradjon a tisztelt bakter uraknak, +katonauraknak és aranymentés uraknak; ők arra valók. + + +40. + +Az erdélyhoni oláhoknál ilyen jó színben állanak mozgalmaink: + +«A szerecsen császár háborút izent a magyar királynak. Ennek oka az: +hogy miután Szerecsenországban minden férfinak tíz feleséget kell +tartani, hát a szerecsen császár most a szomszédból hordatja össze az +asszonyokat. E végett mind Magyarországban, – mely Szerecsenországhoz +legközelebb esik, – mind Erdélyben össze fogják szedni a nők közül a +barnákat s odaadják a szerecseneknek. + +De már ezt nem engedjük!» + + +41. + +Valahol már megint nagy ünnepély készül. Sütnek, főznek, borokat +fejtenek. Érzem a rántás szagot. Azt mondják, hogy az orosz követeket +várják. Ők is el akarják fogadni a pesti tizenkét pontot s nekik is +felelős miniszterium kell, – olyan mint a mienk. + +Isten neki. Megosztjuk velök is, a mink nincsen. + +Kell pénz barátaim? Itt van, vigyétek! van nekünk annyi mint a polyva; +hozzatok zsákot, hordókat, kádakat, szapullókat; a mi csak van. Adunk +mink, a mennyi kell, örülünk, hogy szabadulhatunk tőle. + +Itt van mindjárt Bécsnek tiz millió esztendőnkint. – Tessék! – Aranyban, +ezüstben. + +Itt van Lengyelországnak másik tiz millió. Csak kocsit kell érte +küldeni. + +Szerbiának – no ennek elég lesz hat millió. Ha több kell, csak +szóljanak. + +Moldáviának, még nem tudjuk, hogy mennyi kell? Előlegesen tessék a három +millió. Ezért interest sem kérünk. + +Olaszországnak – ah ennek kell küldeni husz milliót! Legalább! Mi az +nekünk? + +Csehországnak detto tiz millió. Azok is jó emberek. + +Törökország – te is gyere elő. Szólj: mennyi kell? A magyar nemzet nem +tud hová lenni nagylelkűségében, megful a maga zsirjában. Segítsetek +rajta! + +Tessék, tessék. + +Kell katona? Azt is adunk. Kinek volna az, ha nekünk nem! Annyi van, +hogy mint midőn Xerxes felállt egy hegyre, onnan nem látta a katonái +sorának végét: azonképen mi is, ha egy hegyre felállunk, hát egyet sem +látunk. + + +42. + +Egy gazdag táblabiró, ki mint kiszolgált hadastyán, szintén kapott oly +rézpecsétet, a milyet a katonák szoktak a gyomrukon hordani, s a mit +Isten tudja miféle érdemekért osztogat a császár, – hát azt a pecsétet +elvesztette. + +Másnap kihirdetteti, hogy a ki ezt az elvesztett érdemdísz-rendjelt neki +megtalálja és haza viszi, kap jutalmul öt forintot, persze fekete +bankóban. + +Nagyon szerette a pecsétjét, büszke volt rá; hát nem lehet csodálni, +hogy oly feligért érte. + +Harmadnap (abban a városban történetesen sok katona volt) kilenczvenhat +ilyen érdemdísz-rendjelt vittek a nyakára, darabját öt forintjával. +Egyecskét _vesztett_ el s kilenczvenhatot _találtak_ neki harmadnapra. + + +43. + +A városháznál megint dictióznak a zsidók és a magyarok ellen. Aesopus +meséiben a barmok beszélnek úgy mint az emberek; itt megfordítva kezd +lenni a dolog. + + +44. + +Istentelen világ! + +Képzeljétek csak minden világ keresztyén népei: Pesten husvét első +napján a magyar szinházban játszottak! + +Oh te Szodoma és Gomora, te Ninivé, te Babylon! Te bűnnek leánya: Husvét +első napján bűnös világi mulatságnak nyitni meg a comédiaházat! nem +félsz, hogy elsülyedsz? + +Nem, nem, sokáig nem állhat a világ. Az özönviz már nem messze van. Én +megyek, váltok jó előre jegyet a Noé bárkájára. + + +45. + +E napokban jött közénk egy pár lengyel, kik egyenesen Krakkóból szöknek. + +Egyiknek meg volt lőve a lába. + +Ott is szép dolgok történtek. + +A kormány megengedte nekik a national convent összehivását. + +S mikor szépen együtt voltak, akkor elkezdte őket kartácscsal lövetni. +Nem rossz módja a capacitatiónak. Az ilyen véleményre persze nem lehet +másképen, mint barricadokkal felelni. + +Szegényeket azonban szétverték onnan is, s most már igazán földönfutók. + +Tépjétek le az égről Sobieski paizsát s dobjátok a kútba. + +Ha ti egykor e paizszsal meg nem véditek Bécset, most ennek a Bécsnek +kövein a kecskék legelnek s a denevérek készítenek fészket és ti +szabadok vagytok. + +Nem gyilkolt volna meg benneteket – hálából, a miért megszabadítátok, +midőn a halál szeplői kiverték, midőn patkányait kezdte már megenni. + + +46. + +Quod nova testa capit, etc. A ki egyszer táblabirónak születék stb. +Kimondtuk, hogy nincsenek többé titulusok s alig számolunk hatot, megint +benne vagyunk a titulusokban. + +Most már mindenki oda teszi a neve után: N. N. nemzetőr, X. Y. közlegény +a XX. nemzetőrszázadban I. A. a XVI. század nemzetőrség felcserje. O. J. +hadifőjegyző. Q. Q. nemzetőr-ezredes. Csak kitörik a szeg a zsákból. +Elhagytuk a «tekintetest» s behoztuk a «citoyent.» + +A titulus nem azért titulus, mert czifraság; hanem: mert erre a +kérdésre, hogy: kicsoda? azt feleli, hogy: micsoda? + + +Május 14. + + +47. + +Sopronmegyében egy falu jobbágysága föl akarta osztani a földes ur +jószágát. + +Szerencsére a katonaság jókor közbejött s a lázadók kegyesen +megszeppenve oldalogtak haza. + +Nehányan a falu bölcsei közül, tartva attól, hogy e kudarczot vallott +revolutiónak még következései is lehetnek, megkérdezték a notáriust, +hogy mi bajuk történhetik ezért? + +A notárius tanult ember levén, azt mondá: + +«Ezért kigyelmetek közül ötöt hatot felakasztanak, a többit elviszik +katonának.» + +«Uram, notárus uram, nem jól lesz az, segitsen fejünkön!» + +«Bizony nem segithetek én, édes atyámfiai, ha csak kentek magok meg nem +előzik a statariumot, s az egész faluban mindenkit, a ki csak résztvett +a nyugtalankodásban, huszonötig nem csapnak. + +Ezeknek sem kellett több, mentek rögtön a biróhoz. + +«Biró uram ne sajnáljon ránk huszonötöt csapatni.» + +A birónak mit volt mit tenni? előhuzatta a derest, lekapatta sorba, +betűrendbe s huszonötig csapatta az egész falut. + +Akkor aztán magát a birót hasaltatták neki. Mit volt mit tennie? kiállta +ő is az ő huszonötjét s már most áldják mindnyájan az ég urát: hogy ily +szépen megszabadultak a véres büntetéstől. + + +48. + +Egyszer Mária Terézia alatt felzendült Bécs legalsóbb osztályú népe. + +Kérdi a királyné: hogy mi baja a canaillenak? + +– Nincsen _kenyerük_ szegényeknek, – felelék neki. + +– Minő finyáskodás! – szól erre méltó indignatióval a királyné, – ha +nincs _kenyerük_, hát mért nem esznek _zsemlyét?_ + + +49. + +Ferenc király egykor egy feldmarsalával ferblizett a táborban. + +A király beszerelt, a marsal aussizott: azután gustirozott mind a kettő. + +Ekkor a király ijeszteni akart s hivott két huszast, a marsal megadta és +visszavágott még hatot s kérdezte mije van? + +A király kivágta: + +– Három király, magam vagyok a negyedik. – S nyult a cassa után. + +A marsal legkevésbbé se jött erre konfusióba, ő is kivágta a magáét: + +– Három disznó, magam vagyok a negyedik. S beseperte a cassát. + + +Május 18. + + +50. + +Kérdés. Miben különbözik a franczia forradalom a magyar forradalomtól? + +Felelet. Abban: hogy a francziák _el akarták kergetni_ a királyukat s ez +nekik _sikerült;_ a magyarok pedig örömest _haza hozták_ volna a +királyukat s ez meg nekik _nem sikerült_. + + +51. + +Kérdés. Micsoda titkos jelentéseik vannak az érdemjeleknek, miket a +királyok osztogatnak? + +Felelet. _A kereszt_ azt jelenti: «ime te is segitettél a népek +megváltóit keresztre feszíteni, viseld érdemed jelét a nyakadra kötve.» + +Az _aranykulcs:_ «hű tömlöcztartója voltál a szabadságnak; viseld +porkolábi érdemeid diszjelét magadon.» + +Az _aranyláncz:_ «engedelmes igavonója voltál a te uradnak, legyen +megaranyozva a láncz, melylyel zsámolyához vagy kötve.» + +Az _arany sarkantyú:_ – «első voltál ott, a hol futni kellett, legyen +mivel sarkantyúznod a lovadat, ha háborúba mégy.» + +Az _arany gyapjú:_ – «jámbor birkája voltál a te uradnak: viseld +tulajdon bőrödet.» + +A _térdkötő:_ – «köszönd e harisnyakötőt azon érdemeidnek, miket +magadnak az udvarhölgyek körül szereztél.» + +A _tárcza_ végre ilyenformát jelenthet: – «tömted a gazdád tárczáját a +nemzet pénzével, már most emlékül tartsd meg magadnak a bugyillárist.» + + +52. + +Kérdés. Mit csinálnál te Jellacsicssal, ha te volnál a nagy mogul? + +Felelet. Először szép szóval kérném meg: hogy ne sajnálja magát +fölakasztani. + +Kérdés. S ha szót nem fogadna? + +Felelet. Akkor iszonyú chriát irnék neki számtalan periodus +quadrimembrisekkel, phrasisokkal, similitudokkal, citatumokkal, +syllogismus catenatusokkal, flosculusokkal, locus topicusokkal, +emblémákkal, chronostichonokkal s mindennemű rhetoricai figurákkal +felfegyverkezve, melynek prologusában a haza boldogságáról, epilogusában +pedig azon édes kötelességről szólanék, melyben részesülni fog, ha e +chria folytán magát rögtön felakasztja. Adnectálván a ministeriális +ferman mellé egyúttal a szolgálattevő selyemzsinórt. + +Kérdés. S ha még akkor sem akarna engedelmeskedni? + +Felelet. Akkor elküldeném neki a magyar tudós társaság szótárát, azzal a +világos fenyegetéssel, hogy ha periodusaimnak rögtön nem enged, nem +marad e szótárban egy ige, melyet ellene nem küldök, szabályozott +glédába állított hadi rendben. Kérdés. S ha még ekkor is megbicsakolná +magát? Felelet. Na – akkor elővenném nagylelkűségemet és +_megkegyelmeznék_ neki. + + +53. + +Azt beszélik, hogy ministereink egyike, midőn Párisban járt, +meglátogatta Madame Lenormand-ot, azt a világhírű jósló nőt. + +E hölgy négy jóslatot tett neki, melyek mindegyike képtelenség volt azon +időben. + +I. Megszünik gazdag lenni. (Családja egyike volt a legtehetősebbeknek +Magyarországon.) Ez beteljesült. + +II. Egy nemesnek lesz sógora, s egy köznemesnek veje. (Apja zászlós úr +volt és magas aristocrata.) Ez is megtörtént. + +III. Magyar minister leend. (Akkor még ily hivatalnak a czíme sem +létezett.) Ez is beteljesült. + +IV. Le fogják nyakazni, – (őrizze magát feketeruhás környezőitől!) + +Ha az egész mese nem volna, még megijesztené az embert.[13] + + +Május 21. + + +54. + +Legújabb hir szerint Bécsben nagy lázadás van; a király eltávozott +Bécsből, s Innsbruckba ment. + +Miért nem jő egyenesen közénk? Sehol biztosabb nem leendene, mint a +magyar nép közepett. + +Félisten lehetne itt! A magyar nemzet minden pártu, ajkú és színezetű +osztályai egyesülnének körülötte s megvédnék, mint megvédték ősét Máriát +az egész világ ellen. + +Mit ezelőtt egy héttel jövendőlénk, az korábban kezd beteljesülni, mint +gondoltuk vala. + +V. Ferdinándnak nem marad egyéb hátra, mint Magyarhon karjai közé vetni +magát, s e karok csodákat fognának kivinni érte! + + +55. + +Kedv látni az önkénytes hadfogadást.[14] + +A nép töri magát fegyvert ragadhatni a hazáért. Ifjak, vének, szegények +és gazdagok. + +Egy apa, tehetős földesúr, hozta oda egyetlen fiát: + +«Ime én is átadom egyetlen fiam a hon védelmére.» + +A fiú jó kedvvel állt be, alig volt tizennyolcz esztendős. + +Három ügyvéd, öt jogász, több tanuló, művész és kereskedő iratta be +magát a bajnokok soraiba. + +Fölcsapott egy nagy kereskedő fia is: gyönyörű tisztaarczú dívatos +legényke. Mondták neki: hogy addig is, mig társai e felében szennyes +zsiros alföldi legények, napszámosok, kocsisok, proletáriusok, csinosabb +alakká mosakodtak, lakjék odahaza, ne az őr tanyán. + +«Nincsen többé úr és szegény között különbség,» felelt meg a derék fiú s +összeölelte bajtársait, kiknek barátsága többet fog érni majd a +lőporfüst közt, mint az illatos dandyké idehaza. + + +Május 28. + + +56. + +Együnk, igyunk, vigadjunk. Hisz holnap úgyis meghalunk. Imádlak magyar +nép! mikor küszöbödön a baj, akkor van legszélesebb kedved, tánczolva +mégy a halál elé s szemébe nevetsz a töltött ágyunak… Sokáig élj! + +Meghaltál nem egyszer, föltámadtál mindannyiszor, kutyába se vetted a +halált; ha megvertek ma, nagyot aludtál rá s holnap kiheverted; ha +mindened elvették, borod, búzád maradt s eb volt, a ki búsult; te sirva +is tudtál vigadni… Sokáig élj! + +Körüled ég a világ, alattad reng a föld, mit bánod te azt? ha házad +leég, terem nád elég, újra fölépíted; ha reng a föld, jó tánczolni +rajta, nem érzi az ember. Körüled minden nép küzd azért, a mije nincs; +vérét ontja, gyötri, fárasztja magát; bánod is te! Neked mindened van. +Lesz jó termés, lesz jó szüret, s ha egyszer kedve van az embernek, mért +ne tánczolhatna a vulkán tetején?… Sokáig élj! + +Nem félsz te senkitől, van neked jó széles tenyered, bele híres fokosod; +ha ellenség kerülget, ajtót sem zársz előle; azt mondod: hadd jöjjön! ha +baja van veled, majd meglássuk, melyikünk eszi meg a másikat? de te +ugyan kocsit nem küldesz érte, sem helyébe nem mégy; legalább ha +helyedbe jő, neki is lesz mit enni, s ha egyébről nem, arról megemleget, +s ha jól lakott, majd megúnja magát és odább megy… Sokáig élj! + +Imádom a philosophiádat! + + +57. + +Egy úri dáma itt Pesten azt felelte az önkénytes hadfogadási +segélygyüjtőknek: + +– Ejh, mit bolondoznak az urak? «én bizony semmit sem adok; én nem +szeretem a háborút.» + +Bizony más sem szereti azt. + +Egyébiránt nincs attól mit félni nagysádnak. Nem olyan irtózatos dolog +ám az a háború. + +Egy reggel, mikor fölébred nagyságod, hallani fog egy kis +ágyú-durrogatást messziről, arra felsétál a muzeumba, onnét +opernguckeren szerte néz, s látni fog távolról négy falut szép romantice +égni; onnét haza megy. Ebédnél meghallja, hogy a muszka megverte a +magyar ármádiát, s estére betoppan nagysádhoz egy pár meglehetősen +szakállas és bajuszos kozákhadnagy, egész illedelmesen meghajtja magát, +kezet csókol és tudtára adandja nagysádnak, hogy huszad magával oda van +kvártélyozva. + +Nagysád meghívja őket ozsonnára. A közkatonák salonban, a tisztek a +kabinetben, a közkatonák pálinkát, a tisztek theát kapnak, s ez így tart +vagy hat hétig, azután a regement odább vonul; a közkatonák a salonból +egyet-mást elvisznek, a tisztek pedig a boudoirban egyet-mást ott +hagynak, nagysád pedig egy este meg tudja: hogy férje ki van nevezve +orosz statustitkárnak. + +Ilyen lesz – nagysádkám – az a háború. + +Nem kell azoktól a katonáktól úgy félni. + +Mióta be van bizonyítva: hogy a nők is emberek, azóta a katona csupa +emberszeretet. + + +58. + +Petőfi mult szerdán könyvtárát árverezteté el s a begyült összeget a +hadfogadási költségek pénztárának ajándékozta. + +Korponai hadi érdemeiért nyert érdem-pénzét, mely harmincz aranyat nyom, +ajándékozá ugyan e czélra. + +Széchenyi és Batthyányi grófok minden ezüstnéműiket tevék a haza +oltárára. Zichy Manó gróf öt mázsa ezüstjét küldte a pénzverdébe. + +A Károlyi család több mázsa ezüstneműit küldte el a nemzeti bank +alapjához. + +A miniszterek egy évi fizetésöket adták vissza a nemzet pénztárának. + +A nemzeti kaszinó minden ezüst készletét és 20 ezer ftnyi összeget adott +át. + +Czegléd város a felszólítás előtt 9600 p. ftig járult az önkénytes +adakozásokhoz. + +Önkényteseink serege naponként szaporodik. + +Tömérdeken, a legszegényebb fiúk, a husz forintot, melyet beállásukkal +kapnak, nehány garas levonásával rögtön visszaadják. + +Egy fiatal ember mostanában kapta ki tizezer forintnyi osztályrészét, s +azt rögtön átadta a nemzeti kincstárnak, maga pedig önkénytesnek állt +be. A rendes katonaság közül is számtalanan ide soroztatták be magukat. + +A nemzeti szinház tagjai négyezer pforintot adtak át a hazának. Wodjaner +másfél mázsa ezüstöt. (Akkor sem kellett hozzá commentár. J. M.) + + +59. + +Horvátország május 10-dikén hadat üzent Magyarországnak. Reménylem: hogy +nem fogjuk őket helyünkbe várni. Megyünk: mindenki elmegy. Ilyenkor nem +tudom, azt kell-e bámulnom inkább, a ki elmegy, mint azt, a ki itthon +marad? + +Ez utóbbi határos volna a vakmerőséggel. + +Hah, mily dicső lesz! + +Az őrtűz körül letelepedve véres papirrongyokra dobhátán irni csodás +jeleneteket, a minőkről a mai kor gyermekeinek sejtelme sem lehet. Látni +a halált teljes pompájában s lefesteni arczát Hallani a csaták +rivalgását s leirni szavait. + +Vinni a zászlót előre, hol legsűrűbben hull a golyó, küzdeni érte, +kicsavarni az ellen kezéből, megcsóválni a levegőben, és meghalni érte. +Hah mint fog tántorogni a lerészegült föld, a vérrel itatott föld, s a +gyávákat, kik házaikból nem mernek kijönni, mint temetendi téglafalai +közé! Mint fog megnyilni, hogy a holtak kijöhessenek sirjaikból! + +Újra fogják látni egy Hunyadi arczát, Kinizsit, Rákóczyt, Lehelt és +Botondot, az ős István király szentelt koronáját, Kapistrán barátot, +Dobót az egri hőst, a hét _magyar vezért_, Zrinyi Ilonkát, egri +asszonyokat! ők mind fel fognak támadni újra, föltámadnak unokáik +unokáiban, s föltámad velök a hajdani magyar dicsőség! + +Magyarország földjét újra el kell foglalnunk. Karddal és tűzzel mutatni +meg, hogy a magyar nép életet érdemel. Karddal és tűzzel bizonyítani be, +hogy e hazában csak egy Isten lehet úr, a magyarok istene. + +Ezt tenni fogjuk. Úgy áldjon meg az ég! + + +60. + +Egy reformált gyülekezet minden ezüst és arany edényeit felküldte a +hadi-kincstárba. Rajtunk a sor catholica szentegyházak! Ha most +áldoztok, elveszthetitek ezüst szentjeiteket; de megmenthetitek a +catholicismust; ha fösvénykedtek, majd a muszka ezüstjeiteket is elviszi +s tetejében még görögöt is csinál belőletek.[15] + + +61. _Bécsi forradalmi jelenet._ + +– Nyissatok utat a barricádon. A minister parancsolja. + +– Bizony nem nyitunk mi!!! otthon parancsoljon a minister. + +– Nyissatok utat! Itt a placatumok. + +– Csak azért sem nyitunk. Süsd meg a placatumodat. + +– Nyissatok utat! Jönnek az ágyúk! + +– Állunk elibök! + +– Le a barricáddal! A sörhordó szekér nem mehet keresztül. + +Erre a szóra hanyat dőlt a barricád. + + +62. + +Vannak, kik egy nagy Ráczországról álmadoznak, melynek határa +Kecskemétig terjedne. + +No, no! Ominosus hely ti nektek ez a Kecskemét! Emlékeztek-e még rá, +mikor a ráczok egy éjjel hadastul rajtamentek Kecskemétre, azt +felgyújtották s a szép magyar nőket szőrkötelen hurczolták el lovaik +mellé hurkolva? + +A kecskeméti biró azonban hirtelen összegyűjtötte a fegyverfogható +férfiakat s lóra kaptak, utána eredtek a rabló csordának. Solt körül +utolérték s ott a lápságnak szorítva, egyig levágták az egész rácz +tábort. Hirmondó sem ment közülök haza. + +A szekér maig is embercsontokon jár ott. + +Megvan ám még az a nép; mely e csontokkal a földet behintette. + +Ez a nép atyafinak nagyon jó atyafi, de ellenségnek nagyon rossz +ellenség. + + +63. + +Eljött hát a várvavárt ünnepélyes alkalom! + +A katonaság, miután azokat, kik felesküdni nem akartak, elküldték +Komáromba – csakugyan felesküdött az alkotmányra. + +Azaz: hogy új esküformájában benne van ez a szó is: «alkotmány,» +olyformán, mint mikor Aesopusnak meghagyta a gazdája, hogy főzzön neki +_lencsét_, ez aztán főzött neki _egy szem lencsét_ egy nagy tálban. + +Ez ünnepélyes alkalommal, midőn e szavakat kellett volna a katonaságnak +utánmondani: «esküszünk hűséget _első_ Ferdinánd _ausztriai +császárnak_», az olasz katonaság egy torokkal kiáltá: «no – no!» (nem!) +s nem esküdött addig, míg így nem mondaték neki: «Ötödik Ferdinánd, +magyar királynak.» + + +64. _Nostradamus jövendölése a XIX. század közepéről._ + +Az egész földön egyszerre fog kezdődni a tavasz. A Vezuvius kitör. +Olaszország lángba borul. + +Asszonyok fognak hadakozni, gyermekek a piaczon szónokolni, holtak +támadnak fel sírjaikból. + +A kakas háromszor kukorít. + +Új, soha nem látott nap jön fel az égre, mely soha le nem megyen, +sugáraitól az egész világ új színbe öltözik. + +A sárga hold a fekete égen elhalványul, elvész, a szivárvány lejön az +emberek keblére. + +A kutyák elhagyják gazdáikat s a farkasok föltámadnak a sasok ellen. + +Nem fognak lánczok készíttetni többé. A börtön neve meg lesz átkozva és +elfelejtetik. + +Nem fog senki kardot hordani többé. A vérontás meg lesz átkozva és +elfelejtetik. + +Megszünik a gyűlölet, a félelem, a kevélység; szeretet lesz úr a +világon. + +A pénz elmúlik, nem lesz különbség gazdag és szegény közt. Munkálkodni +fog mindenki és boldog leend. + +Az isten maga fogja kormányozni a világot, maga tanítandja a népeket s +kik e dolgokat helyette végezték, elmúlnak. + +A férfi nem fog úr lenni a nő felett. Mindkettő egyenlő joggal fog bírni +az isten előtt. + +Addig pedig sok anya fogja halálkínok közt szülni fiait és álmaiban +véres képeket látand, és a föld megmozduland előérzetében. + +A holdban látni fogjátok a véres foltokat s éjjel tiszta égben +menydörgés fog hallatni. + +A népeket éh- és döghalál látogatandja meg. A templomokban imádkozás +közben sokan fölkaczagnak s az ebek vonítani fognak a várak és paloták +kapui előtt. + +Éjenként magától megszólamlik a tornyokban a halálcsengetyű s nagy +fekete pillangók repkednek a levegőben, miknek hátára halálfej van +festve. + +Ha ezek elmúlnak, az ördög leviszi családját a föld alá s az emberek nem +fognak szarvakat viselni sem aranyból, sem ezüstből. + + +Junius 18. + + +65. _Egy bukott pecsovics lapszerkesztő licitálja lelkiismeretét._[16] + +«A ki vesz, annak lesz, ki ád többet érte?» + +Tessék, tessék szép tarka lelkiismeret, fele fehér, fele fekete, ha +kifordítom balkézre való, ha befordítom jobb kézre való, ki ád többet +érte? + +Voltunk mi dühös hazafiak, lettünk hidegvérű hazaárulók, most ismét +gazda nélkül vagyunk, ajánljuk magunkat a többet igérőnek. + +Kell haragos szabadsághős? itt vagyunk mi. Kell alattomos jezsuita? +Nálunknál jobb nem akad. Kell republicanus? communista? oda esküszünk. + +Kell áruló, szentségtörő? parancsoljatok velünk. Ez a bőr nyúlik szépen, +s minthogy goromba és fekete, nem igen piszkolódik. + +Ki ád többet érte? + +Mi készek vagyunk összeveszni az egész világgal, vagy hizelkedni az +egész világnak, a mint parancsoltatik nekünk. + +Akarnak az előfizetők lapunkban egymással összeveszni? Tessék. Akarnak +saját magunk képére mászni? Tessék. Mi nyilt tért engedünk mindenkinek +minden kigondolható gorombaságokra. + +Haragszik valakire a közönség, haragszunk mi is. Szeret valakit, azt mi +is szeretjük. + +Kinek tetszik szép fiókos lelkiismeret? Rejtek-ajtós, csappantyús, dupla +fenekű lelkiismeret? Ki ád többet érte? + +Nem tetszik a közönségnek nevünk? keresztnevünk? vezetéknevünk? +prædicatumunk? Tessék bennünket újra keresztelni, újra bérmálni. Tessék +lapunk nevét újra megváltoztatni. Mi minden indítványt elfogadunk, +minden előfizetőnknek van joga egy tetszése szerinti nevet adni a +lapnak. Mi mind elfogadjuk és e neveket mind kinyomatjuk a lap homlokára +egyiket nagyobb betűvel, mint a másikat. Akár egész lapban egyebet se +adjunk, mint csupa czímet. + +Vannak igen szép kalendáriomi nevek, mik nagyon ránk illenek, például: +Köpönyegforgató. – Hazugságok tárháza. – Herkules csizmája. – Nappali +denevér. – Herostrat fáklyája. – Sötétség temploma. – Dupla mákvirág. – +Mindenki szolgája. – Irodalmi bravó. – Cosmopolitikus csizmadia. – +Szalonnatakaró. – Oroszlánbőr idegen háton. – Liliputi hiradó. – +Pokróczhelyettes. – Ildomos szélvitorla. – Patriotikus hernyó. – +Hopponmaradt renegát. – Surrogatum ipecacuanhaé steff. + +Tessék még többeket is ajánlani. + +A ki vesz, annak lesz. + +Egy forint, két forint? Ki ád többet érte? + + +66. _Egy szomorú éj._ + +Pünkösd vasárnapja volt; a hon atyjai szépen pipáztak és fagylaltoztak a +kioszkban öt órától kilenczig. + +A nagy kaszárnyában pedig az önkénytesek verekedtek a sorkatonasággal öt +órától kilenczig. + +Potomság volt az egész, alig érdemlé a rendőrség figyelmét, egy kicsinyt +lármáztak, egy kicsinyt kiabáltak, s kilencz óráig mindössze is alig +vertek agyon két embert, egy önkénytest és egy katonát. + +Kilencz órakor azonban hirtelen lövések verték fel a várost nyugalmából. + +A szinházból kifutott a nép, az utczákon a lármadobot verték, a +tornyokon félrebeszéltek a harangok. Irtózatos zavar lett. + +Az ünnepien öltözött néptömeg között neki vadult alakok rohantak veszett +futásban ordítva: «fegyverre! fegyverre!» + +A lövések egyre ropogtak. Szabályszerűen, százával egyszerre +parancsszóra. Benn irtózatos volt az ordítás, a fegyvertelen önkénytesek +az ablakokból kiáltoztak alá: hogy adjanak nekik fegyvert, mert őket le +orgyilkolják. Künn a néptömeg egyre növekedett, egyre nőtt a düh, de a +kapuk be voltak zárva, s a sötét ablaksorokból az alant állókra +lövöldöztek. + +Lassankint szálinkózott össze a nemzetőrség: kinek nem volt puskája, +kinek meg lőpora; a legtöbb puskák gyutacsosok voltak, s ilyen egész +Pesten nem kapható. + +Megjelent a polgárőrség, és a huszárok. + +Némelyek a kaszárnyát fel akarták gyujtani, mások fellövöldöztek az +ablakokra; a legnagyobb rész nem tudta mit tegyen. + +Jöttek elvégre a miniszterek. Bátran mentek a legnagyobb veszély közé és +buzdíták a népet. + +Jött Szemere, lőport és golyókat osztatott a nemzetőrsegnek. Jött +Mészáros, s be akart törni a kaszárnya kapuján. Széchenyi is ott +lovagolt az utczákon. + +Az összesereglett nép ekkor fejszékkel, dorongokkal esett neki a +kapunak, s azt betörte. Mészáros bement. + +Gyilkos fegyverropogás fogadta, a mint belépett. Mellette rogyott le +halva segédje, báró Haasburg, nyolcz golyótól találva és Galovics +kapitány, a kit sziven lőttek. Vissza kellett vonulnia. + +Ekkor áthozattak Budáról a granátosok. Jött később a nehéz lovasság, s +ezekkel egyesülve a nép élén, másodszor is betört a hadügyminiszter a +nyitott kapun. A kaszárnya többi kapui pedig el voltak torlaszolva. + +Ez történt éjfél előtt fél órával. + +Egész addig mindig zúgtak a harangok, harsogtak a trombiták, üvöltött a +nép. Egész addig mindig dultak ott benn, az egymás ellen bőszített +önkénytesek és katonák. Emezek töltött fegyverekkel, azok letépett +ablakvasakkal, s ellenük puskáiról lefacsart szuronyokkal vaságyaik +darabjaival, vagy puszta kézzel. + +Künn ezalatt nehány őrt is levertek lábairól. + +Az olasz katonák elzárták magukat folyosóik mögé, az önkénytesek +segélyére pedig a barricadeurok rohantak fel roppant rézbuzogányokkal. + +A tömeg egész reggelig nem tágított az ostromlott kaszárnyától. Szünet +nélkül lehetett pörére vetkezett férfiakat látni, izmos fa- és +vasdorongokkal, kik az utczákat s a kaszárnya kapuit elállták. Néha +egy-egy holtat vagy sebesültet vittek el közülük, a többi meg sem +mozdult. + +Reggel felé az volt a hír, hogy a katonaság még most sem akarja lerakni +a fegyvert. S a hadügyminiszter 8 ágyút szegeztetett a kaszárnya +kapujának, déli 12 óra volt határidőül kitűzve, ha akkorra meg nem adják +magukat, leágyúztatnak. + +Délben lerakták fegyvereiket, s lefegyverzetten két sor nemzetőrség +kiséretében a Dunáig kisértettek, onnét gőzhajón Komáromba +szállíttattak. + +S a nép csak egy szidalmazó kiáltással sem állt boszút a +lefegyverzetteken. + +A katonák részéről úgy, mint az önkénytesekéről egyenlő számmal vannak a +holtak és sebesültek. A nép közé tett lövések pusztításáról nem tudni +semmi elhihetőt. + + +67. + +E lázadás nem történt Isten hírével. Az itt működött kezeket meg +lehetett ismerni fekete nyomaikról. Ezt királyunk környezői s +királyunknak és nemzetünknek ellenségei tevék. + +Mi czéljuk volt vele? + +Igen sok. Először az, hogy az országban kapjon lábra az olasz és magyar +közti gyülölet, hogy Magyarhon küldjön hadat Olaszország ellen. + +Az olaszok mi nekünk legjobb barátaink voltak, de tiszteik, kik +többnyire illyrek, elhitették velük, hogy mi önkényteseinket az olaszok +ellen akarjuk küldeni. + +Másodszor az, hogy kitünjék, miszerint Pestnek nincs ereje. Ezzel +egyébiránt felsültek, mert a nép kimutatta, hogy van. + +Harmadszor az: hogy ország-világ átláthassa: hogy a katonaság +miniszteriumunktól megtagadja az engedelmességet, hogy tőlünk függni nem +akar. Negyedszer, hogy a királynak oka legyen félni a Pestre jöveteltől. + + +68. + +Már két óra óta járnak-kelnek itt bécsi emissáriusok, kik a nép +legalsóbb osztályait a respublica iránti hajlamra bujtogatják. Pokolra +veletek! nem _republicánusok_ vagytok ti; hanem reactionariusok. + +Tegyétek le e szent álarczot ördög képeitekről; nem rabló csordák +alkotmánya a respublica. + +A respublica nem földön érik meg, hanem a magasban, nem csinál az zavart +magának, hanem világít. + +Ne higyjetek nekik! csalnak, midőn azt mondják, meg vagytok rá érve. A +respublica Isten ajándéka. S az nem adatik olyan bűnös népnek, mint ti +vagytok; azt meg kell először érdemelni. Ahoz republicánus erkölcsök +kellenek. Jaj ti nektek, ha hivatlanul akartok templomába lépni! Az áldó +istenség helyett a villámok istenét találnátok benne és elvesznétek. A +napot nem kell meggyujtani, feljön az magától is. S mielőtt feljönne, a +hajnalt küldi maga előtt, nem a lidérczeket. + + +69. + +Azoknak megnyugtatására, kik az ellenségtől tartanak, biztosan +állíthatjuk: hogy a pesti fegyver-gyár folyó évi _octóber_ elsején +elkezdi működését. + +Addig bizhatunk a kalendárium valamennyi szentjeiben. + + +70. + +K… a nemzetőrség fegyvergyakorlat alkalmával szépszámú nézők +jelenlétében a kapitánytól úgy comandirozott; balszárny ka-ny-ar-odj; de +ne a zsidó leányok felé! + +Ne bizony, hanem Horvátország felé! + + +71. + +«Hol volt ön a _mult éjjel_ a kaszárnya ostrom alatt?» + +«Én ott voltam kezdetétől végig; puska volt a kezemben.» + +«Sehol sem láttam önt, pedig én is ott voltam.» + +«Meghiszem; mert én benn voltam a kapu alatt. Épen mellettem lőtték le +Masburg bárót, egy golyó a csákómon is keresztül ment. Nagyobb igazság +kedvéért az órámat is ellopták.» + +Alig mondta ezt el a hős, jön az inasa és hozza az órát. + +«Hát megkaptátok? kinél volt?» + +«A pinczében volt nagy uram. Ott tetszett az ágy alatt felejteni a _mult +éjjel_.» + + +72. + +«Merre van kérem a rebellió?» kérdi egy mordialiter felpuskázott +díszpolgár a másikat. + +«Épen egyenesen arra, a merre szaladni méltóztatik.» + +«Épen arra? no úgy hát másfelé megyek.» + + +73. + +A zavar óráiban általános volt a panasz: hogy a nemzetőrségnek fegyvere +ugyan van; de tölténye nincs. + +Szégyen gyalázat arra, a kinek nincs! A ki két garast restel lőporra +adni, a ki azt várja: hogy még ilyen alakban is repüljön a szájába a +sült galamb. + +A rómaiaknál, ha valaki lovának nem viselte gondját, elvették a lovát; +ha nemzetőreink fegyvereiknek nem tudják hasznát venni, adják azokat +vidéki buzgóbb hazánkfiainak, kik jobban meg fogják azokat becsülni +tudni. + +Inkább magamnak ne legyen mit enni, mint fegyveremnek. Szeretőm iránt +nem tudnék több figyelemmel lenni, mint lőszerem iránt. Még puskáitokat +is a miniszterium töltse meg úgy-e? + +A fehérvári káptalan önkényt felajánlá a hazának nem csak minden világi +értékét, sőt saját tagjait is személyesen a haza védelmére. Megérték a +kor sugallatát. Élni fognak. + + +74. _Radicális miatyánk._ + +Mi királyunk Ferdinánd, ki vagy Innsbrucban; irassék a te neved V-iknek, +jőjjön el a te udvarod ide Pestre, teljesüljön a te akaratod, miképen +Budán, azonképen Zágrábban is. A mi alkotmányos jogainkat add meg +minekünk ma. És engedd el minekünk a statusadóságokat, miképen mi is +elengedjük a te őseidnek a devalvatiót, békekötési számadásokat és a só +árát. És ne vigy minket Bécsbe többet, de szabadíts meg a te +tanácsosaidtól, mert tied Magyarország, Hajdu-Böszörmény[17] és a +miniszterium. Ámen. + + +75. _Republicánus hiszekegy._ + +Hiszek egy magyarok Istenében, mindenható atyában, kunoknak és +székelyeknek teremtőjében. + +Hiszek egy magyar szabadságban, ő egy szülött fiában, minden uraknak +urában, ki fogantaték kiomlott szent vérből, született Rákóczy +kardjától, szenvede Ausztriának alatta, megfeszítteték és meghala, és +eltemetteték a vérpadon. Szálla alá a szegény nép közé. Martius 15-ikén +halottaiból feltámada, felmene Bécsbe, üle a császár fejére, onnan +lészen eljövendő itélni radicalokat és pecsovicsokat. Hiszek szent +népszellemben, hiszek egy közönséges európai respublicában, nemzetek +közti egyezséget, háborúk elmulását, régi hírünk feltámadását, +Magyarország örök életét. Ámen. + + +76. _Pecsovics hiszekegy._ + +Hiszek egy császárban, mindenhez látó atyában, bankoknak és lutriknak +teremtőjében. + +Hiszek a camarillában, ő tudtán kívül született fiában, mi +reménységünkben, ki fogantaték Metternichtől, született szűz **tól, +szenvede a barricadok alatt, megkövezteték és meghala és nyugdíjaztaték. +Szálla alá a poklokra, méltó helyére, egy este a Burgból megszalada, +felméne Tirolba, üle a császárnak jobbjára, onnan lészen eljövendő +ránczba szedni a magyarokat és németeket. + +Hiszek a reactióban, hiszek egy közönséges muszka birodalomban, +gazemberek közti egyetértésben, bűneinknek megjutalmaztatásában, a +bureaucratia feltámadásában és az örök sötétségben. Ámen. + + +77. _Táblabiró hiszekegy._ + +Hiszek egy miniszteriumban, mindenható atyában, hivataloknak és +püspökségeknek osztogatójában. + +És a corpus jurisban. Ő egy szülött fiában, mi urunkban, ki fogantaték +Verbőczitől, született szűz vállú nemes táblabiráktól, szenvede sok +szolgabirának alatta, megtanultaték Ensel Sándor táblabirától könyv +nélkül s meghala és spiritusba téteték. Szálla a zöld asztal alá, harmad +napon ismét elő véteték és felméne Budára és üle a sajtótörvények +készítőjének jobbjára, onnan lészen eljövendő agyba-főbe verni +republicánusokat és vörös tollasokat. + +Hiszek a szent pragmatica sanctióban és az arany bullában, hiszek egy +közönséges municipalis Eldorádót, kaputusoknak egyességét, urbarialis +kármentesítést, testünknek meghizását és a sült galambokat. Ámen. + + +78. + +Szent és nem szent háromságok: + +Három szentet imád a magyar. Istent, hazát becsületet. + +Hármat utál: a sátánt, a böjtöt, és a portiót. + +Három édes van az életben: az anyatej, a bor és a szerelem. + +Három keserü: az elválás, az ürömessentia és a halál. + +Három ritkaság: fehér holló, kövér poéta és sovány pap. + +Három fekete: az ördög, a tinta és a reverenda. + +Három emléke van a magyarnak: Sajó, Várna és Mohács. + +Három nevezetes királya: Szent István, Mátyás és Dobzse László. + +Három nagy hadvezére: Hunyady, Kinizsi és Alvinczy. + +Három védszentje: szent István, szent László és a furkósbot. + +Háromért haragszik a magyar: ha tótnak mondják, ha a pipáját bántják és +ha pénzt kérnek tőle. + +Háromszor iszik e magyar: mikor jó kedve van, mikor rossz kedve van és +mikor ihatnék. + +Három a nemzeti ünnep: Szent István napja, úrszine változása, meg a +korhely csütörtök. + +Három a magyar találmány: a kulacs, a nadrágszíj, meg a corpus juris. + +Háromtól fél a magyar: az üres zsáktól, a nyelves asszonytól, meg a +krumpli levestől. + +Háromféle adót fizet a magyar: a királynak, a papnak, meg a zsidónak. + +Három nemzet ellensége a magyarnak: a tót, a német, meg a pecsovics. + + +79. _Diplomaticus virágnyelv._ + +_Élek-e, halok-e?_ Hol van a proféta, a ki nekünk megmondja, élünk-e, +halunk-e? + +Tíz esztendő mulva lesz-e még több magyar? élünk-e, halunk-e? + +Kit fog csalogatni a tünde délibáb: élünk-e, halunk-e? + +Leszünk-e a földön? vagy a föld lesz rajtunk, élünk-e, halunk-e? + +_Foghagyma._ Szeretitek a hagymát ízeért, gyülölitek szagáért. +Szeretitek a zsidót, mikor ő ád pénzt ti nektek, haragusztok rá, mikor +visszakéri. + +A ki nem akarja, hogy hagymaszagú legyen a szája, ne egyék hagymát. + +_Manna._ Extra Hungariam non est vita. Kár volt annyit emlegetni: hogy +itt az Eldoradó; már most megtudták: hogy nálunk sülten repül a galamb s +majd magunk kerülünk a juhszélre. + +_Kender._ Termeszszetek kendert. Lesz rá szükség: ruhát a katonának, +papirost a könyvnyomtatónak, kötelet az árulónak. Termeszszetek kendert. + +_Nefelejts_ kedves német szomszéd! + +Emlékezzél reá: hogy neked zsebed volt a mi pénzünkkel tele. + +Tiéd marad a zseb, miénk marad a pénz: adjő, isten veled. + +_Vergissmeinnicht._ + +Nyelvet adtál nekünk kardunkért cserében, ez osztályt ne feledd. + +Kardunk visszavesszük, nyelved visszaadjuk, adjő, isten veled. + +_Vergissmeinnicht._ + +Te a magyar népet zsiros bundájáért tudjuk nem sziveled. + +Mi meg tégedet nem plundrás bugyogódért, adjő, isten veled. + +_Vergissmeinnicht._ + + +80. + +A tudós társaság pedig mély hallgatásnak hallgatásával pihen vala, és +nem szól vala egy szót sem, ha a kerék ki esik is. Egy régi görög +példabeszéd azt mondja: «ha okos vagy és hallgatsz, azt nagyon ostobául +teszed; de ha ostoba vagy és hallgatsz, azt nagyon okosan teszed.» + +Mik volnának tehát az ő dolgai, melyeket cselekedjék ily meleg időkben? + +Nehogy mi is _okosan cselekedni_ láttassunk, midőn hallgatunk, elmondjuk +iziben. + +I. Mindazon tagjait, kik rendes évifizetést húznak a nélkül: hogy egy +okos betűvel szaporították volna valaha a tudományok országát, +dijmentesen nyugalmazni. Helyettök fejenként tíz katonát állitani a +ráczok ellen. + +II. Azon szorgalmas tagoknak, kik eddigelé a tudós nevet megérdemlették, +számra vagy tizenketten, következő szép foglalatosságokat tenni +kötelességükké: + +_a)_ A philologiai osztály iparkodjék hasonlatosságokat keresni a +magyar, német és franczia nyelvek között, melynél fogva valószinübbé +tétessék a nemzetek tervezett coalitiója. + +_b)_ A philosophiai osztály iparkodjék Pillersdorf logikájának a nyomára +jönni, melynélfogva kimagyarázható legyen: hogy miért kér _ő tőlünk +tízezer forintot_ abból a százötvenezer forintból vissza, melyet +_ellenségeinknek adott;_ miért nem az egész százötvenezeret? + +_c)_ A törvénykezési osztály készítsen egy új közjogi kézikönyvet, +egyszersmind disseráljon róla, valjon melyik szilárdabb közigazgatási +rendszer? A mogyorófa vagy a kancsuka? + +_d)_ A históriai osztály írja meg a mai idők eseményeit a nélkül: hogy +valakinek hízelkedjék. + +_e)_ A physiologiai osztály határozza meg, vajjon a forró ázsiai magyar +vér eltürheti-e a kamtsatkai climát vagy sem? + +_f)_ Az archaeologiai osztály keresse fel a magyarok eredetét s ha +megtalálja, vigyen magával vagy tizenkét prokátort s indítson +successionális pört osztozatlan testvérek között. + +_g)_ A mathematikai osztály fejtse meg: hogy ha Ausztria adósságait +senki sem fogja fizetni, ki fogja akkor voltaképen fizetni? + +_h)_ Az irodalmi és politikai osztály végre, minthogy nem létezik, ne +tegyen semmit. + + +81. _Népek tíz parancsolatja._ + +Én vagyok a te urad: a nemzet; ki téged fölemeltelek. + +I. Ne legyenek te neked idegen érdekeid én előttem. + +II. Ne csinálj te nekem papiros-pénzeket, se semminemü hasonlatosságokat +azoknak formájára, melyek odafenn a bécsi bankban vagy odalenn a fekete +bankók alvilágában vannak. Mert én vagyok a te urad, a nemzet, ki +megfizettetem az apák adósságait a fiakkal harmad, negyed izíglen, mind +azokkal, a kik engem gyűlölnek; de örök életet adok azoknak, a kik engem +szeretnek és az én parancsolataimat megtartják. + +III. A te uradnak, a nemzetnek nyelvét hiába el ne vegyed. + +IV. Megemlékezzél martius 15-ről, hogy azt megünnepeljed. + +V. Tiszteljed a te atyádat, a nemzetet, és a te anyádat, a hazát, hogy +hosszú idejü légy ez országban, melyet a te urad, a nép ád te néked. + +VI. Katonáinkat ne vidd idegen háborúba. + +VII. Szállítsd le a só árát. + +VIII. Gondoskodjál trónörökösről. + +IX. Ne mondj részrehajló itéletet. + +X. Ne kivánd a te szomszédjaidnak országát, ne kivánd a te +alattvalóidnak szabadságát, sem ökrét, sem szamarát, sem semminemü +táblabiráit, valamelyek a te alattvalóidé. + + +82. _Muszka tízparancsolat._ + +Én vagyok a te pápád, a czár, ki téged kivitetlek Sziberiába, a +szolgálatnak házába! + +I. Ne legyenek te neked idegen pápáid én előttem. + +II. Ne csinálj te magadnak képeket a szabadságról, sem semminemü +hasonlatosságot azoknak formájára, melyek odafenn Francziaországban, +vagy odalenn Magyarországban vannak. + +III. Alkotmánynak, respublicának nevét nyelvedre ne vegyed. + +IV. Megemlékezzél az adófizetés napjáról. A te uradnak a czárnak +vasárnapja van ekkor. Háromszázhatvannégy napokon munkálkodjál; hogy a +háromszázhatvanötödiken lefizethesd a mivel tartozol. +Háromszázhatvannégy napokon át bőjtölj és koplalj, a +háromszázhatvanötödik napon pedig ne egyél semmit, se magad, se fiad, se +leányod, mert háromszázhatvannégy nap alatt elkölté a te urad, a czár, +az eget és földet, s szüksége van a pénzre. + +V. Tiszteljed a kancsukát és akasztófát, melyet a te urad, a czár ad +tenéked, hogy hosszú uralkodása legyen e földön. + +VI. Ne tarts fegyvert. + +VII. Ne lopd el, a mi a czáré. + +VIII. Kerüld a vegyes házasságot. + +IX. Ne panaszkodjál a czár kegyessége ellen. + +X. Ne kivánd azt, a mid nincs. Ne kivánj szabad földet, adóleszállítást, +kancsuka-eltörlést; ne kivánj alkotmányt, sajtószabadságot, +országgyülést, emberek közti egyenlőséget, sem semminemü szabadságot, +valami a szomszéd népeknek vagyon. + + +83. + +A lánczhid utolsó lánczának felhuzása rosszul talált kiütni. A felvonó +gépnek egy kereke eltört, s a több ezer mázsás láncz az alatta levő +hajó-hidra esett. Mondják: hogy ezen is voltak emberek. Nagyobb +szerencsétlenség ez ideig tudva nincs. + +Na majd fognak ezen nyargalni a táblabirák. + +Lesz hire: hogy a lánczhidon még rajta sem jártak, máris leszakadt; +hátha még B. táblabiró rámenne, három mázsás hasával és harminczhárom +mázsás irodalmi érdemeivel. + +Lesz híre: hogy a lánczhid összedült, fundamentumostúl felfordult, +pokolra vált. + +Nem akarja a táblabirák istene látni, mint állítják meg a nemes embert, +hogy fizessen ezüst krajczárokat, midőn a Dunán keresztül megyen, azon a +Dunán, melyet Árpád lóháton úszott át, s örökségbe hagyta azt táblabiró +unokáinak. + +Milyen jubilaeum lesz erre a hirre, hogy a lánczhid összedült! Ez a +szálka a municipiumok szemében, ez a szeplője a nemesi szüzességnek, ez +a láncz a privilegiatus nemzet lábain. Ez az ellenséges vár az ország +közepében, mely által sarcz vettetik az egész nemzetre, gonoszabb mint a +török és tatár, mert az csak a parasztot gyötörte, ez a Bábel tornya +elpusztult, beleesett a Dunába, elnyelte a czethal… + +Mint fognak összeesküdni a táblabirák: hogy soha rá nem teszik lábaikat +ez ördög hidjára, inkább gyalog járnak a vizen, mint compostellai szent +Jakab, inkább felkerülnek Esztergomnak, inkább átvitetik magukat azon +ladikon, melyen országbiró ő méltósága fogja Charonként átszállítani a +kárhozattól rettegőket. + + +84. A ráczok Magyarországon. + +Látványos spectaculum két szakaszban, trombita és dobzenével, +ágyuzással, csoportozatokkal, görög tüzekkel és tableux-kal. Irta az +öreg ördög: magyarra feketesomázta szent Jakab, macskazenéjét szerezte +Jellacsics. + +Első szakasz. A minisztertanács. + +_Személyei:_ + +Absolutismus. Európa koronás fejedelme. + +Monarchia. Ennek édes leánya, egy kicsit festi magát. + +Aristocratia. Ennek imádottja. Különben inas Absolutismusnál. + +Statusadósság. Monarchia kisasszony vétkes szerelmének titkolt magzatja, +különben jól felnőtt kamasz. + +Jesuitismus. A fejedelem testvére. + +Corpus Juris. Nagyhasú tekintély a táblabiró nemzetnél. + +Urbarium. Liberiás hajdu ennek szolgálatában. + +Censura. Hóhér Absolutismus szolgálatában. + +Devalvatio. Hazajáró lélek. + +Municipium. Egy csoda, kinek ötvenkét szája van és egy keze sincs. + +Respublica. Az új népvándorlás vezére. + +Revolutió. A barrikád-csinálás rendes professora. + +Constitutió. Egy börtönben tartott fogoly. + +Democratia. Egy nyersnyakas paraszt, kivel az urak nem örömest kötnek +ki. + +Hungaria. + +Transylvania. + +Házaspárok, kik nem laknak együtt. + +Unio. Veszedelmes házasság-szerző. + +Communismus. Egy rongyos léhütő, a ki a máséból szeretne élni. + +Sajtószaradság. Egy mennyországi ördög, ki az embereket nem hagyja +alunni. + +Miniszterek, mint kengyelfutók, királyok és herczegek mint commis +voyageurök; fél-negyed és ötödrészmágnások; fekete bankók, veres bankók +és régi két garasosak. Főpapok és nagy papok. Farkasok báránybőrbe +öltözve. Törvényczikkelyek, decisiók és mandátumok, füstpénzek, dézsmák, +kilenczedek, forspontok és robotok és olvasatlan huszonötök, dictiók, +oratiók és repræsentatiók, táblabirák, szolgabirák, országbirák, és más +egyéb megboldogult lelkek. Barricadeurok, sansculotteok, cocárdák és +nemzeti szalagok, házi-adók, közteherviselések, népszabadság, veres +tollak, jacobinus sipkák s több gonosz szellemek. + +Történik a barrikádok között. + +Második szakasz. A trójai fa-ló. + +_Személyei:_ + +Mammuth Király. A kancsuka birodalom fejedelme. + +Absolutismus. Földönfutó száműzött. + +Monarchia. Ennek árvája. + +Aristocratia. Egy savanyú ábrázat. + +Statusadósság. A majorennitás napjaihoz közeledő siheder. + +Corpus Juris. Egy bebalzsamozott mumia. + +Municipium. Egy ötvenkétlábú csuda, kinek feje nincsen. + +Pan Jelasics. Egy «kedves rebellis». + +Constitutió. Egy papirosra festett pecsenye. + +Sajtószabadság. Damoclesi kard. + +Liberalismus. Fordított köpönyeg. + +Pragmatica Sanctió. Pápista prædestinatió. + +Camarilla. Hajdan kétfejű sas, most hétfejű sárkány. + +Radicalismus. Eretnek a hivők és bizalmasok ellenében. + +Unió. Örömanya. + +Nemzetnagyság + +Önállóság + +Szabadság + +Egyenlőség + +a délibáb gyermekei. + +Minoritás. Egy törpe, kinek kezében fullánk vagyon + +Majoritás. Egy óriás, kinek kezében pöröly + +vagyon. + +Kozákok és illirek, bevert fejek, királyi billetdoux-k, ágyuk, kétfejü +sasok, tajtékpipák és armálisok, fáklyás-zenék, és népgyülések, sok +szavak és kevés kezek; ritka puskák és sűrű paragrafusok. Játék végén a +Trójai fa-ló keresztül czipeltetik a színen, csengő helyett egy pár +republicanus a kötőfékjén, rajta ül az Absolutismus, kezében olajággal, +fehérbe öltözve; a reverenda alól kilátszanak a kecskelábak. A fa-ló +belsejében elrejtezve 200 ezer fekete-sárga kokárda a nemzeti katonaság +számára, 200 millió statusadósság, háromszáz censor, háromezer +pecsovics, harmincz gőzguillotin, háromszázezer gályaláncz, félmillió +kancsuka; a lovat huzza 323 táblabiró. A diadalmenetet berekeszti négy +zászlót vivő néptömeg. Egyik zászlón van irva: Éljen a szabadság. Ezt +követi hatvan lánczra vert republicanus és vagy ötven farkas-guzsba +kötött radical ujságiró. Másik zászlón van irva: Éljen az egyenlőség. +Ezt követi egy sereg megtépászott zsidó. A harmadikon: Éljen a +testvériség. Ezt követi egy pár regement olasz bevert fejekkel. A +negyediken: Éljen a békesség. Ezt követi egy legió ágyu és bombavető s +más gyönyörű előkészület az olasz és franczia háborura. + +Az egészet berekeszti egy pompás görögtűz; fáklyás-zene, törökmuzsika +hallik. A «Gott erhalte» megzendül, a fa-ló ünnepélyesen beszenteltetik: +egy régi pallossal négyet vágnak a világ négy levegője felé, az +alkotmányra egy kicsit rá olvasnak, azután körösztöt vetnek rá; mondanak +dictiót, irnak protestatiót, pecsétet ütnek rá; neveznek ki főispánokat, +és táblabirákat, s azzal a táblabiró nemzet a feje alá teszi a +pragmatica sanctiót s aluszik nyugodtan, mint kinek a ládáját ellopták, +de tudja hogy visszahozzák, mert a ládakulcs a zsebében maradt. + +S ezzel a comediának vége van.[18] + + +85. _Szolnoki mellképek._ + +à la Lisznyai Kálmán. + + – Amott ül keményen vitéz Bónis Samu, + Kinek beszédében sok tűz, kevés hamu. – + – Más felől mozog már Bernát Zsigmond szája. + Kapkod a mennykőhöz, mint egykor druszája. – + – Szelid türő arczczal csendesen pauzál + Miniszteri székben az áldott Klauzál. – + – Közfelkivánatra táblabiró Chyky + (Tán e titulusért párbajra nem hí ki?)[19] + Órál s dictumából nagy talentum rí ki. – + – De ha neki kerül a radikal Perczel, + Bárha el talált is késni egy pár perczczel[20] + Tele Chyky úrnak szeme szája Sterczczel. – + – Csak te ne szólj bele szép fiam Repeczky, + Mert a tudománytól még te sem repedsz ki. + – Hát az ott kicsoda, ki mosolyg untalan, + Szétnéz, coquettiroz és nem is hasztalan. + Mindenki őt nézi, bámulja fent alant. + Le a süveggel! ő Szemere Bertalan. + – Úgy ült itten egykor elnökül Palóczy, + Mint kisdedei között rector Pesztalóczy. + A felső táblánál szörnyen elnök Majláth + Senkit sem bánt, de ha haragszik, majd ád. + Miről nevezetes vitéz Német Albert? + Szinte lerázta a falakról a maltert.[21] + Voltam a míg voltam Cornelius Balogh, + De most már, azt tartom, csak haza ballagok, + Eljöttem szekéren, vissza megyek gyalog.[22] + Hasonlóképen járt spectabilis Kapi, + Kinek dicsősége vala csak egy napi. + Hát a két nép fia: egyik Szivák Miklós[23] + Másik Táncsics Mihály, a kit külde Siklós.[24] + Látod azt ki fölkel, – az óriás Besze. + Azért, hogy nagy ember, van ám annak esze. + Sajtszinű szakállal amottan ül Hajnik, + Se jobbra, se balra nem egy könnyen hajlik. + Megfujja a kürtöt jó Kazinczi Gábor, + A jobbik oldalon ő maga egy tábor. + Egy kezében irón, másikban a rovás, + Valjon, mit registrál Ludovicus Kovács? + Legvégire hagytam a javát: – Teleki. + Soh sem kell ám ennek mondani: te! le! ki! + Mert habár nincsenek is számos teleki, + Belőle legdicsőbb követünk tele ki.[25] + Van még egy, a kinek élte nem egy nyári, + És mint sok más egyéb, nem oly lárifári. (Nyáry.) + Nevét rossz nyelvedre ne vedd charivari. + Itt vannak továbbá Irinyi, Irányi, + Erényi, Kerényi, Merényi, Korányi, + Arányi, Virányi, Srányi, Csoltoványi. + Kiknél szebbet, jobbat, nem lehet kivánnyi.[26] + Mindezeket írta egy lúdtoll calamus, + Fogván az öklébe fráter diák Kalmus. + + +86. + +A bécsiek is fényes deputatiót lódítottak Innsbrucknak, a pestiek is, +felkérendők Ferdinánd ő felségét, hogy menjen közibük lakni. Most válik +el: hogy igazán Isten képe-e a király? tud-e egyszerre két helyen lenni? + +Kossuth azt mondja: hogy legyen _két_ királyunk. Egyik lakjék ott, a hol +maga akarja, a másik lakjék ott, a hol mi akarjuk. + +Madarász azt mondta rá: hogy _egy_ is elég. + +Mi pedig azt mondjuk rá: hogy mivel a magyar nemzet oly nagy mértékben +királysági érzelmű, legyen _minden vármegyében egy_. Teljék kedvünk. Az +ausztriai házból úgy hiszem, kitelik. Ha Németországnak lehetett +harminczkilencz királya, miért ne lehetne Magyarországnak ötvenkettő? + +Istenem, minő aranyidő következnék Magyarországra! + +Ötvenkét ország lenne belőle. Ötvenkétféle politikai harczmezeje +ötvenkétféle szinezetű pártnak. + +Ötvenkét országgyülés, ötvenkét külön miniszterium (minden ember +hivatalba jutna), ötvenkét hivatalos Közlöny, ötvenkét Gyurmán Adolffal. + +Ötvenkét vámrendszer, ötvenkét primás (Biharvármegyében persze +kálvinista), ötvenkét királyi tábla. + +Minden héten királyi névnap, vagy születésünnep, illuminatiók, rakéták, +ágyúpuffogások. + +Magyarországon, ha van 520 ezer nemes ember, minden tizezredik lenne +palatinus, országbiró, főlovászmester, főfütőmester, főszakácsmester, +főpinczemester, s több eféle mesterember. + +Minden ezredik lenne miniszter, minden századik lenne követ, minden +tizedik generális; minden negyedik consiliarus és minden második gróf +vagy báró. + +És minden monarchiában volna egy residencialis Stadt Ofen, a hol az +egész világ németül beszélne és a táblabirák sarkantyus csizmában +járnának. + +Minő corpus juris teremne ez összes ötvenkét országban! + +Rágondolni is gyönyörüség. + + +87. + +A Pesti Hirlap szerint azon hírre, hogy a magyar miniszterium megbukott, +Bécsben rögtön felszöktek a statuspapirok a rendes keletárra. Ejnye! be +könnyü volna így a németet megcsalni. + +A miniszterium egy pár hétre elbujna, azt mondanók: hogy _nincs_, nem +tudjuk hová lett? + +Erre a hirre rögtön felmenne a papirosok ára; minden öt pengőst 16 +huszassal váltanánk vissza; mi nyakra-főre beváltanók minden +papirosainkat s akkor hirtelen előtűnne megint a miniszterium! + +Az az egy pár heti pauzálás meg sem látszanék a közügyekben. + + +88. _Lassan járj, tovább érsz._ + +Már hiszen a mi a lassan járást illeti, nem hiszem: hogy akadjon nemzet +a hold alatt, mely a concurrentiát velünk kiállhassa. + +S ha a példabeszéd igaz volna, ez óta Magyarországnak meg kellett volna +kerülni a földet. + +Száz esztendő kellett neki: hogy a misébe bele tanuljon. Ezer esztendő, +hogy észrevegye: hogy a világon van. Háromszáz esztendeig tudott tűrni +és várta: hogy a német megjavítsa magát, s mikor egy rántással ledobta a +nyakáról, négy hónapig egyebet sem tett, mint maga magát bámulta. + +De ne menjünk olyan messze: Csak vegyük ezt az elmult négy hónapot. + +Tizenkét nap kellett a királynak arra; hogy nevét aláirja, minden betüre +24 óra. + +Két hét az országgyülésnek arra, hogy feloszlása _után_ szétoszoljon. + +Két hónap a hivatalos lap szerkesztésére. + +Három az országgyülés összehivására. + +Három a katonaság felesketésére. + +Öt a bankók nyomtatására. + +Egy hónap verificálásra, másik hónap bizalomszavazásra, harmadik hónap +elbucsuzásra. + +De már így nem félek: hogy valaha elveszünk. Mert ha az egész világ +elpusztul és elvész, nekünk még akkor is hátra kell maradnunk egy pár +századdal s hiszem: hogy a föltámadás trombitájára, a ki legutoljára +ébred fel, az magyar táblabiró leend és a legelső szó, a mit exeptivául +kimond a nagy álomháborító ellen: «mindazonáltal». + + +89. + +Mint lehet jelenleg Pesten _öt pengő_ forintból úri módon élni +véghetetlen időkig, úgy hogy utoljára még az embernek az öt forintja is +megmaradjon? + +Reggel elmégy akármelyik kávéházba, kávézol nyugodtan, pálinkát is +kapsz, ha kell: mikor menni akarsz, oda adod a pinczérnek az öt +forintod. Az savanyú képet fog csinálni, egy ideig vakarni fogja a +fejét, azután kivallja: hogy nincs aprópénze, nem tud váltani; arról te +persze nem tehetsz; a kávét megittad, egészségedre vált, az öt forintot +elteszed s még te káromkodhatol. + +Ugyanígy fogsz tenni, a hol szivart vásárolsz, a vendéglőben, a hol +ebédelsz, a fagylaldában, a hol uzsonnázol. Az öt forintodat sehol sem +váltják fel. Inkább mindent ingyen adnak. + +Másnap ugyanezt a manoeuvret veszed elő, arra vigyázva, hogy soha sem +mégy olyan kávéházba, vendéglőbe stb., a hol már egyszer voltál. +Mindenütt elengedik a fizetést s még kérni fognak, hogy ne haragudjál. + +Egy idő óta oly ritkaság nálunk az ezüst pénz: hogy ha valaki közhelyen +többet tud előmutatni négy huszasnál, mindenki otthagy asztalt, +biliárdot és őtet rohan bámulni, mintha eleven krokodilust mutogatna. + +Még csak egész huszast is csak imitt-amott halászhatni el, többnyire egy +huszas fejében kap az ember két ötöst, három greslit, meg egy vastag +krajczárt s négy kiadott tizes között, nagyon nagy szerencse, ha három +nem lyukas. + + +90. + +A Vasárnapi Ujság azt mondja; hogy tiszteli, becsüli ő a boldogságos +szüzet, de még is jobban szeretné, hogy ha a magyar czimert láthatná új +huszasainkon. + +Lássa ön, tisztelt szerkesztő úr, ez nem lehet. + +Nem lehet először, mert akkor itt a földön senki sem fogadná el a magyar +ezüst pénzt: mind a nyakunkon maradna. + +De hát még odafenn a mennyországban mekkora resensust csinálnánk vele! + +A szentek, a martirok, a pápák lelkei, a canonisált királyok, az +elevenen mennybe ment próféták, az arkangyalok, és minorum gentium +angyalok, egy szóval az egész mennyországi aristocratia, hogy +felzendülnének ellenünk! + +Azt mondanák: hogy mi még a mennyországba is respublicát és +jogegyenlőséget akarunk bevinni, hogy mi még a másvilágon sem akarunk +igazhivők és eretnekek között különbséget ismerni, hogy mi azt +prédikáljuk: hogy a ki embernek született, ne imádtassa magát +emberekkel; s ki Istent akar játszani az emberek között, ne egyék, ne +igyék, hanem tömjénfüsttel éljen; pedig lássa ön: ez által sokat +vesztenénk. Meglehet: hogy még a jeruzsálemi királyság is oda lenne. + + +91. + +Magyar bankjegyeink végtére valahára megjelentek. Két miniszter +készítette, három metsző metszette, hét nyomda dolgozott rajta, három +hónapig csinálták; még is lefelejtették róla, a mi meglehetősen lényeges +állapot: a _kibocsátás határnapját_. + + +92. + +E napokban a szeretetreméltó öreg úrnak, kinek neve Osztrák birodalom, +vagy lakodalma lesz, vagy halotti tora.[27] + +Ha _férjül_ megy az uralkodásra termett Germaniához, papucs alá jut. + +Ha vonakodik, meghal és száll alá poklokra. + +Mind a két eset örömünnep mi ránk nézve, régóta szenvedő mostoha fiaira. + +Illő tehát: hogy az örömünnepet régi szokás szerint hét országra szóló +lakomával koronázzuk meg s erre mint búcsúlakomára, hijuk meg az öreg +tátit, ki bennünket háromszáz esztendeig traktált katzentischliről; hadd +lakjék jól utoljára a más emberségéből s azután járjon Isten szent +hírével! + +Ha tehát meg nem bántom a gyámsága napjai alól kiszabadult nemzetet, +elkészítettem volna a Speiszedlit, a mint következik. Ha valaki jobbat +tud ajánlani: nem bánom, retirálok. + +_Levesek._ + +1. _Korhelyleves._ (Végy háromszáz külföldön lakó magyar mágnást, detto +háromszáz regalistát és absentistát; vágd négy felé.) + +2. _Zöld leves._ (Fogj meg kilencz megyei oratort, hagyd őket beszélni, +míg ki nem fáradnak s levesed illendőképen meg nem zöldül tőle.) + +3. _Muszka leves._ (Végy szibériai jéghegyeket, olvaszd fel kiontott +lengyel vérben s verj huszonötöt kancsukával a talpára, a kit hozzá +ültetsz.) + +4. _Fekete leves_, németül Prügelsuppen. (Végy egy általános +néplázadást, főzd össze XVI-ik Lajos emlékével, apríts bele tizenkétezer +millió statusadósságot s főzz bele egy kis illuminatiót, hogy nagyon +keserü ne legyen annak a ki megissza.) + +_Assiettek._ + +_Egy tál lefőzött pecsovics:_ hivatalból kicseppenés mártásában. + +_Egy tál felsült táblabiró:_ nemzeti garnirunggal. + +_Páczolt ökörnyelv:_ «pártoljuk» és «maradjon» mártásban. + +_Vastag ételek._ + +_B* táblabiró úrnak egy közkivánatra tartott dictiója_, mint boeuf à la +mode. + +_Liberalis árticsóka:_ phrasis haché faché-val. + +_Tengeri rákok:_ táblabiró politicával töltve. + +_Becsináltak._ + +_Grillirozott birkafejek._ (Szedd össze a Jellasichnak +fáklyászenézetteket, hitesd el velök: hogy egy rácz megeszik tíz magyart +s így tálald fel.) + +_Kopófülek à la barátfülek:_ (fogj össze kétszáz polizeispitzlit, vágd +le a füleiket s tedd fel a gazdájuk elé). + +_Intricus libamáj._ (Végy egy élemedett udvarhölgyet, engedj neki +álmodni egy kicsinyt, páczold be nagyravágyással, hízlald embervérrel, +sózd meg népek átkaival s ha meghal, balzsamozd be szivét és gyomrát s +építtess neki mauzoleumot.) + +_Tésztások._ + +_Tiroli rétes_, camarilla falatokkal töltve. + +_Olasz maccaroni._ (Küldj negyvenezer katonát Olaszországba s várd meg, +míg azokat ott macaronivá aprítják, akkor légy nagylelkü, s kűldj másik +negyvenezeret, a kik visszahozzák.) + +_Fordított kása._ (Végy félmillió megtért pecsovicsot, rakd őket +hivatalba s vigyázz: hogy meg ne égesse a szádat.) + +_Barátfülek:_ (tout à la nature). + +_Püspökfalat:_ (papi jószágok elvételének félelmével). + +_Plumpudding à la monarchie._ (Végy kilencz nyomorúságban élő népet, +főzd ki a zsirját s hintsd be sötétséggel, rakj fölibe papokat és +főrendeket, hints rájuk egy réteg titulust, tedd fejükre a trónt, ültess +bele egy mézeskalács-bábot, s támogasd meg szuronyokkal és kötözd meg +lánczokkal, hogy el ne düljön.) + +_Sültek._ + +_Systematicus tekenősbéka._ (Süsd meg a táblabiró politikát, tégy hozzá +logikát és szerecsendió virágot, rakd körül okos gombával és ne egyél +belőle.) + +_Egy tál fekete sárga császármadár._ + +_Egész bárány lefőzve._ (Ezt legjobban tudja készíteni a Martius. +Czélzás egy hasonnevű népszónokra.) + +_Tolnai szarvas czímer à la Alvinczy_ (nemzeti szalmalángnál +megpiritva.) + +_Foglyok kirántva:_ (tudniillik: statusfoglyok, kirántva tömlöczeikből.) + +_Fontolva haladó csigák._ + +_Udvari keresztes dámák:_ (mint schnepfek.) + +_Torták._ + +_Keserü mandulatorta:_ (közteherviselés és jogegyenlőség mintájába +öntve.) + +_Olla potrida à la corpus juris:_ (összetépett armálisok, elavult +privilégiumok, tyukodi fütykösök, diplomák, nemesi czimerek, longae +litis pörök stb.) + +Végre jön a _püspök ital_. + +És legvégül, mint illik, a _fekete leves_ (l. 4. sz. alatt). + + +93. _Bizalmi hévmérő._ + +40. fok. Forrpont. Az 1848-dik III. Törv.-czikkely kihirdettetik. + +_Ünnepélyes proczessiók_ zászlókkal és fáklyákkal, gratuláló dictiók, +népgyülések, kokárdák, vörös tollak és égrevigyorgó boldogságos arczok. + +39. fok. Sajtószabadság. + +Placatumok minden utcza-szegleten, vörösek, fehérek, zöldek: némelyik +nagyon is zöld; proclamatiók tele hadizenéssel, meg nem történt ujságok, +kardcsörgető versek, puska-, ágyu-ropogás: papirosra festve. Ellenséget +nem találván, mindenfelé győzedelmeskedünk. Vicczek a censorokra. + +38. fok. Népszabadság; úrbér-elengedés. + +Háromezer földesúr örömtől ragyogó arczczal hirdeti jobbágyainak: hogy +többé nem szolgálnak nekik. + +Az ajándékot adók igen nagylelkü, az ajándékot kapók pedig igen savanyú +képeket csinálnak. Amazok gondolnak a kármentesítésre, emezek pedig nem +tudják: hogy a török jön-e, vagy a tatár? + +37. fok. Magyar szinek. + +A pántlika-árusoknak nagyon jól megy. + +36. fok. Lutrik bezáratása. + +Mindenki várja, hogy mikor mond a császár kridát? + +35. fok. «A miniszterium a hadügy kezelését átveszi.» + +A budai várparancsnok eldug 30 mázsa lőport s nem akarja felnyitni az +arsenált. + +34. fok. A németek lejönnek Bécsből csókolózni. + +A nemzeti szinház kivilágíttatik, zászlók adatnak cserébe. + +33. fok. A Martius valamit mond. + +Harminczezer nemzetőr kiáll a papiroson a miniszterium védelmére. + +32. fok. Hivatalok osztogattatnak. + +A miniszterelnök kapuja előtt egyik hintó a másikat éri. Vannak elégült +és elégületlen arczok. + +31. fok. A hadügyminiszter megérkezik Olaszországból. + +Jubileum. Mind azt hiszszük: hogy már most magyar hadseregeink is utána +jönnek. + +30. fok. Király ő felsége megkinálja a hű magyar nemzetet kétszáz millió +statusadósággal. + +A hirlapok kirántják a papiros kardot, s azt mondják: nem! soha! semmit! + +29. fok. Az Unio Erdélyországgal megtörténik. + +Te Deum laudamus. Mindenki hiszi: hogy már most olcsóbb lesz a só. + +28. fok. Kétszázezer nemzetőr fogadást tesz az utolsó elhulltáig védni a +hazát. + +Mindenik azt hiszi: _azaz utolsó én leszek_. + +27. fok. Hire támad, hogy a székely katonák már megindultak. + +Mindenfelé csak székelyvitézségről hallani anekdotákat. + +26. fok. Deputatiók jönnek Bécsből, Párisból és Sztambulból a magyar +nemzet rokonszenvét kikérendők. + +Deputatiók küldetnek vissza a rokonelvü nemzeteket a magyarok +segítségéről biztosítandók. + +25. fok. Az olaszok folyvást győzedelmeskednek. + +_Az ellenzéki körbe IX. Pius pápa_ rendes tagnak bevétetik. (Valóban így +volt. J. M.) + +24. fok. A pragmatica sanctio ellen beszédek tartatnak. + +Az emberek egymásra néznek s azt kérdik: ki az? + +23. fok. A Felséges császár Bécsből elutazik, nem tudni hová. + +A jó magyar nemzet kosztot, quartélyt ingyen kinál neki, csak jöjjön +ide. + +22. fok. Zágrábban valami krawall történik. + +A táblabirók azt hiszik, hogy pipaszárral szét lehet verni az egészet. + +21. fok. A kétfejű sasok repülni tanulnak. + +Szerencsés utat kivánunk nekik. + +20. fok. Az Ypsilonok ünnepélyesen kiküszöböltetnek. + +Chyky táblabiró áldozatokat tesz a hazáért, de hisz örömest hagyja +elvérezni ypsilonjait, mert ez a hon üdveért történik. + +19. fok. Az egyenlőség elve polgári és vallási tekintetben kimondatik. + +Melynek következtében miniszteri parancsnál fogva csakugyan be is +záratnak – Kassán – a _zsidó boltok_. + +18. fok. Pesten elhatároztatik: hogy házbér nem fog fizetődni. + +A kormány nem egyez a petitióba. Ez kissé megingatja a bizalmat. + +17. fok. A «Budapesti Hiradó» nem tudja hogy mit beszéljen? + +Sokan azt hiszik, hogy megtért. + +16. fok. A nemzetőrök kirendeltetnek fáklyászenékre fáklyát vinni. + +Nemkülönben bizalmat szavazni a hatvani utczában. (A miniszterelnöknek. +Ekkor még nagy barátságban voltunk a Martiussal. J. M.) + +15. fok. A macskazenék divatba jönnek. + +A magyar nép kezdi a nagy nemzetek czivilisált szokásait elsajátítani. + +14. fok. Báró Lederer macskazenét kap. (Budai várkormányzó volt. Híres +pöreset lett e macskazenéből. J. M.) + +Báró Lederer egy pár macskazene-dilettanst agyonveret. A barricadok nem +akarnak sikerülni. + +13. fok. A katonaság felesküszik az alkotmányra. + +Nagy ünnepély, mézeskalácsot árulnak, mindenki hiszi, hogy ezzel meg van +mentve a haza. + +12. fok. Ő Felsége hosszú levelet ír az ő horvátjaihoz. Jellasichot +ünnepélyesen leteszi hivatalából s hazaárulónak nyilatkoztatja. + +Magyarországon nincs ember, a ki ne hinné, hogy no most Jellasichnak +vége, fejét veszik, felakasztják, a horvátok meg fognak ijedni. + +11. fok. Neveztetnek ki számtalan tisztek számtalan zászlóaljakhoz. + +Magyar ember szentül hiszi, hogy azok a zászlóaljak csakugyan léteznek +valahol. + +10. fok. A katonatiszteknek megengedtetik bajuszt ereszteni. + +Ez hatalmas coup d’état volt, mondja magában a táblabiró. + +9. fok. Magyar pénzek veretnek. + +Lesz tehát a miről bennünket megemlegessen a maradék! + +8. fok. A Közlöny csatahireket közöl. + +Vidéken azt hiszik, a kik a Közlönyben hisznek, hogy a magyarok vasból, +a ráczok pedig vajból vannak. + +7. fok. Rettenetes sok magány hír kószál. + +Elesett tízezer rácz, két annyi elfogatott, három annyi a Tiszába +fulladt, Jellasich fogva van; a préda felszámíthatatlan; a magyarok +közül a veszteség egy lovas, két gyalog, három sebesült. Egy kapitánynak +keresztül lőtték a sisakját. Egyéb baj nem történt. A táblabiró hisz és +üdvezül. + +6. fok. Az országgyülés pedig összeül. + +Könnyebken lélekzik az egész nemzet. Szép szavakban nem lesz +fogyatkozás. + +5. fok. «A kétszázezer katona és 42 millió adó hevenyében +megszavaztatik. + +Országos jubilæum. Magyarország boldogsága alá van irva; az édes kedves +optimisták azt hiszik, hogy e kétszázezer vitéznek egyéb dolga sem lesz, +mint Magyarországot megvédelmezni. + +4. fok. A minoritás végképeni eltörpültetése. + +A táblabiró mászodszor hisz és idvezül. A táblabiró harmadszor is hisz +és idvezül. + +3. fok. A király megigéri: hogy Budára jő lakni. + +A jólelküek azt hiszik: hogy már építik is számára a királyi lakot. + +2. fok. Mészáros Lázár le megy a ráczok ellen. + +Mindenki hiszi: hogy addig vissza sem jő, míg őket szét nem veri. + +1. fok. Az országgyűlés két nap disserál a pálinkafőzésről. + +Ez már aztán a parlament, gondolja magában Bárány táblabiró. + +0. fok. Rossz hirek és jó hirek. + +A politika rendes kosztosai nem tudják: hogy mit higyjenek. Országos sem +ide sem oda. + +1. fok. Minus! Zágrábban leteszik a királyt. + +Mi a tatár? nem akasztatja fel őket a miniszterium? + +2. fok. Megégetik a nádor arczképét. + +Ezeket sem akasztatja fel a miniszterium? + +3. fok. A ráczok pusztítnak mindenfelé. + +Hát már senkit sem akasztat fel a miniszterium? A táblabiró restelkedni +kezd. + +4. fok. Az olasz ügyben veszt a baloldal. + +A jobboldal sem igen látszik dicsekedni a győzelemmel. + +5. fok. A katonaság nem akar engedelmeskedni a magyar kormánynak. + +A táblabiró nép leereszti fülét farkát, s gondolkodóba esik. + +6. fok. A katonaügy nem úgy üt ki, a mint hittük. A fekete-sárga +zászlók, a kétfejű sasok, a rexum-linxum, a fehér frakk és +mogyoró-pálcza visszajönnek. + +A táblabiró kiveri pipáját s azt mondja: hogy de már ez furcsa. + +7. fok. A szent-tamási ütközetet elvesztjük, a katonák a nemzetőröket +szídják, a nemzetőrök a katonákat: az ujságirók mind a kettőt. + +A táblabiró haragszik, de nem meri magának megvallani, hogy kire? + +8. fok. A statusadósságok elfogadtatnak. + +Országos káromkodás, a nemzet csóválja a fejét. A táblabiró nyugodtan +várja: hogy csakugyan teremt-e az Isten semmiből valamit? Magyarország +üres ládájából kétszáz millió forintot? + +9. fok. A kormány odaengedi a horvátoknak Horvátországot, a ráczoknak a +Bánátot, az oláhoknak Erdélyt, a tótoknak Felső-Magyarországot, a +németeknek a királyi városokat. + +A táblabiró félni kezd: hogy ha ez így megy, egyszer majd előkerülnek a +Marahánok és Dákok utódai, s úgy visszakövetelik Kecskemétet és a +Kunságot, hogy jobban sem kell. + +9. fok. Radeczky minden ujságirót felakasztat, az ártatlan Közlönyét +kivéve. + +Patrona Hungariæ ora pro nobis! + +10. fok. Magyarország alkotmány helyett kap kancsukát, a hivatalok +németekkel töltetnek be. Az ország adó alá vettetik, a kaputos emberek +fejeire díj szabatik. + +Vannak, kik gyanakodni kezdenek, hogy aligha mennek igen jól a dolgok. +Azonban még ez csak sejtelem. + +11. fok. Kimondatik: hogy ezentul Magyarországot Colonia Sclavának +fogják nevezni; Jellasich kineveztetik propreatornak.[28] + +A táblabiró szeme egyszerre felnyilik, káromkodnék, de nem ér rá. +Bújában az egész nemzet elkezd verseket írni, keservesnél +keservesebbeket. + +12. fok. Következik Sziberia. + +Ott pedig hideg van. + + +94. + +Próbáljátok csak az alföldi emberrel elhitetni: hogy jön a rácz; azt +fogja rá mondani, hogy ő azt a sipkájával leborítja. + +Próbáljátok a kunokkal, hajdukkal elhitetni, hogy bizony bátor legények +azok a ráczok is, hogy egy nap alatt sánczot hánynak maguk előtt: hogy +igen jól lőnek, s esőt és zivatart és napszurást ki tudnak állani, ti se +legyetek hát lusták, hanem keljetek föl; mert az ellenséget nem győzi le +a megvetés; meg sem merem mondani, hogy mit kapnátok érte? + +Mit tettünk a legveszélyesebb időkben? + +Mindig kibeszéltük, a mit tenni akartunk. + +S soha sem tettük azt, a mit kibeszéltünk. + +Ez aztán nem vers, hanem igaz. + +Ha még e philosophiának soká lesz kelete, megérjük, mitől isten és saját +jó voltunk őrizzen meg bennünket: hogy + +Intra Hungariam non est vita. + + +95. + +Variatiók e théma fölött: _a király beteg_.[29] + +A király az Isten képe. Hát az Isten képe beteg? + +Ha az Isten beteg volna, a nap elvesztené fényét, a csillagok +megfagynának, a föld nem hozna virágot, az ég kék helyett zöld lenne, a +hegyek tüzet okádnának, a holdból piros vér folyna, a tejut megfeketülne +s égő üstökös csillagok járnák keresztül-kasul a világot. Akkor volna a +pokolban drága dolog! + +Hátha a földi Isten megbetegszik; ne legyen az is nagyszerű? + +Ne érezzék-e a népek keservesen: hogy a király beteg? + +Ne folyjon-e a népek szivéből piros vér, szemeikből égő könny? ne +legyen-e szabadságok letiporva; mert a király beteg? + +Ne érezze-e meg egy egész ország fogcsikorgatással: hogy a király beteg? + +Ha egy embernek feje fáj, nyakára tesznek flastromot. + +Ha egy nemzetnek feje beteg, a nemzet nyakára tesznek érte jármot. + +Ha az embernek a feje fáj, nadályokat raknak keblére, s karján +eresztenek vért? + +Ha egy nemzetnek a feje fáj, a nemzet keblére kell rakni a nadályokat, a +nemzet karján kell eret vágni? + +Miért van hát az embernek feje? Azért: hogy legyen a kalapját hová +tenni? + +Imádkozzatok: hogy a király ne legyen beteg! + +Doctor camarilla elkészítette a reczipét: imádkozzatok. + +Kétszáz millió statusadósság ezüstben, aranyban, az első orvosság: +adjátok meg és imádkozzatok! + +Kétszáz ezer katona, frakkban, német lábon, a második orvosság. Adjátok +meg és imádkozzatok! + +Kétszázezer pecsovics és jezsuita, mint magyar hivatalnok, harmadik +orvosság: vegyétek be és imádkozzatok! + +Pénz és hadügyi tárczák; negyedik orvosság. Adjátok vissza és +imádkozzatok! + +Pragmatica sanctio, ötödik orvosság; higyjetek benne és imádkozzatok! + +Alkotmányos szabadság, porrá törve és elpárolgatva: felejtsétek és +imádkozzatok! + +Háromszáz democrata feje, mint hideglelést üző labdacs. Hetedik +orvosság. Vágjátok le és imádkozzatok. + +Hogy a király gyógyuljon meg! Hogy az Isten képe ne legyen beteg, hogy a +nemzet feje ne gyöngélkedjék. + + +96. + +Ezennel közhirré teszszük: hogy ha mi egy tarokkártyát ketté vágunk s +arra ráirjuk: hogy _egy forint_, az azonnal pénz. A ki el nem fogadja, +azt felakasztatjuk. + +Gaymüller financ. + +Báró Jellachich, ia Pannonia királya. (P. H.) + + +97. + +A legelső magyar proclamatiókat a katonasághoz _Hajdu János_ huszár +osztotta ki Lembergben. + +Ő egy lengyel utastól kapta azokat, oly utasítással: hogy csak magyar +katonáknak adjon belőle. + +A jó huszárok aztán elvitték egy ősz öreg strázsamesterükhöz a kapott +nyomtatványt s kérték, hogy olvassa el nekik; két nap alatt megtanulta +mindegyik a mi benne volt könyv nélkül; s harmadnap megszökött +Lembergből valamennyi. + +Hanem szegény Hajdu Jánost elcsipték, hadi törvényszék elé állították s +elitélték tizesztendei fogságra. + +Történt azonban, hogy egy transport katonaságnak olasz tisztje meglátta +a kezébe adott foglyot s őt maga elé rendelvén kérdezé: hogy hova maradt +a regementjétől? + +Ő felelé: hogy ezrede Magyarországra ment. + +«Hát kend ilyen amolyan adta szedte vette, káromkodék a tiszt, mért nem +ment vele? mit eszi kend itt hiába a lengyel kenyeret? takarodjék +mindjárt haza! erre amarra teringette!» + +Hajdu János uram alig akart hinni s füleinek, s azt felelte: hogy +köszöni. + +Hát a lova hol van kendnek? + +Hát megkövetem, lovon mehetek haza? + +Enyje hát még kend azt sem tudja felérni ököllel, hogy a ki huszár, az +lovon jár? + +Szegény Hajdu János alig tudta magát tartóztatni, hogy kezet ne +csókoljon az áldott tisztnek, az pedig még egyszer összeteremtettézte +katonái előtt, adott neki egy pár forintot s fegyveres erővel kisértette +a határszélig, megparancsolva, hogy vissza ne merjen jönni! + +Nem is állt meg a jó ember, míg az ezredéhez nem ért. + +Hanem azt az olasz tisztet a hányszor említi, mindannyiszor megemeli a +süvegét. + + +98. + +Fiam, ha háborúba mégy, e következendő dolgokra figyelmezz: + +Soha se számláld meg az ellenséget, mert az æquatiókat nem a háboru +számára találták föl. + +Soha se fuss az ellenség elől, mert kimelegedel s tüdőgyuladást kapsz s +abban halsz meg. + +Soha se fordulj meg a golyóbis előtt, mert annak mindegy, akár hátul +talál, akár elől. + +Soha se vigy pénzt magaddal a csatába, mert mindig azon lesz az eszed. + +Soha se zörgess, ha be van zárva az ajtó, hanem menj be az ablakon. + +Soha se kérdezd, hogy miért? ha neked parancsolnak; soha se felelj, hogy +miért? ha te parancsolsz másnak. + +Soha se egyél magad elébb, mint a lovad; mert te ülsz rajta, nem az te +rajtad. + +Soha se kérj és soha se adj pardont. Nem vagy te császár, hogy kegyelmet +osztogass, ellenfeled sem az. + +Soha se bántsd a közkatonát, míg tisztet látsz magad előtt. Csak az +arany paszomántra czélozz. + +Néma légy, ha sebet kapsz; süket légy, ha sebet adsz. + +Így aztán csak megélsz. + + +99. + +Bécsből írják: hogy nagyszombati veszteségünk örömére Jellasics a +Burgban tánczestélyt adott. + +Ugyanezen levelezőnk megjegyzi, hogy a horvát tisztek igen jól +tánczolnak s Jellasics maga nemcsak a walzerben ritkítja párját, de még +a hegedűben is virtuoz. + +Ugyanis a szünóra alatt felragadva egy hegedűt az orchestrumból, azon a +legügyesebben hegedülte el az egész Ernani ouverturet. + +Kérték a jelenlevő hölgyek, hogy húzzon egy nemzeti horvát nótát, a +pákozdi hős engedett az unszolásnak s húzott egyet, a melyről azt +mondták, hogy igen szép. + +Jelen volt levelezőnk írja, hogy az nem volt egyéb, mint Egressy Béninek +a Tiszaparti csárdása. Alkalmasint nekünk tanulta be a szomszéd s itt +Pesten akarta elhegedülni s most Bécsben horvátnak mutatja be. + + +100. + +Rövid időre közönségünktől búcsút veszek. + +A csaták végeig s ez úgy hiszem rövid leend. + +A hazának szüksége van karom erejére s én nem ismerek előbbrevaló +érdeket, mint hazámét. + +Ha vissza nem jövendek, lapomat Ludasy Mór fogja az év végéig +szerkeszteni. + +De hiszem Istenem: hogy látnom kell Magyarország függetlensége +kivívását. + +Hiszem Istenem: hogy az égbekiáltó gazság nem fog diadalt ütni az igazak +elvesztén. + +Hiszem Istenem: hogy ama gyülevésznép, mely még rabolni is gyáva, ha +szembeszállandunk vele, a vérig bántott nemzet egy kézütésétől földre +hulland, mint az őszi légy. + +S akkor fölemelt arczczal térendek újra vissza. + +Ha ott maradnék, meg ne sirassatok. + +Ha elesem s a haza veszt, sirassátok meg a hazát, s azokat, kik benne +élnek, ne azokat, a kik meghaltak. + +Ha elesem s a haza győz, örüljetek s meg ne bántsátok az Istent a +fájdalom könyüivel. + +Adjon Isten szebb napokat.[30] + + +101. + +A bécsiek 3 tonna aranyat és 15 tonna- ezüstöt küld tek szerb +elleneinknek. Azonban Pesten lefoglalták a felfedezett küldeményt. + +Valjon megengedi-e a pragmatica sanctió, hogy ha Ausztria-Magyarország +ellenségeinek pénzt küld, azt a magyar kormány lefoglalhassa? + +Szabad-e ez? illik-e ez? A pragmatica sanctiót így megsérteni? + +Mikor ő felsége iszonyú hatrőfös placatumban elmondja: hogy ő hív +magyarjait mennyire szereti, az illir mozgalmakat hogyanképen rosszalja, +Jellasichot hivatalaiból kirakja s a békességet helyreállítani +törekszik; illik-e fölfedezni, hogy ugyanakkor a bécsi kormány +ellenségeinket titokban pénzzel és fegyverrel segíti? illik-e +kibeszélni, hogy ugyanakkor a kedves rebellis – urunk királyunk fölséges +rokonainál theaestélyeken van? + +Szégyeld magad, nemes magyar nemzet ily lovagiatlannak lenni. Szégyeld +magad, te, ki oly hűséges vagy urad királyod iránt, észrevenni: hogy az +ő szavai nem tartatnak meg. A te fő erényed a bizalomszavazás, hivés és +engedelmesség. Mit gondolsz, ha meghallaná a világ: hogy te urad +királyod szavában kételkedel? A nemes, nagylelkü, bizalmas magyar nemzet +kételkedik? + +Hogy kerülhetnél más népek szeme elé? + + +102. + +Egy különben derék ember azt mondá: hogy Galiczia is Magyarországhoz +tartozik. + +Ez is olyanformán jön ki, mint mikor az egyszeri czigánytól kérdezték: + +– Kié ez a kilencz _meztelen_ purdé? + +A czigány meg azt felelé rá: nyolcz az enyim, a kilenczediket is én +_ruházom_. + + +103. + +Mint lettek az emberek hajdan herczegekké? + +Dicsőségesen országlott főkötős királyunk, Mária Terézia, ki uralkodása +utolsó éveiben a szó teljes értelmében népek anyja volt, egyszer a +prágai várhegyen lefelé kocsikázván, hintajának kerékkötője elszakadt s +a hegy lejtőjén aláfelé rohanó hintó már-már semmivé teendő vala a +pragmatica sanctiót, midőn egy az útfélen lakozó kovácsmester odaugrott, +megragadta izmos kezeivel a republicanus tendentiáju szekeret s eképen a +fölséges kezeket és lábakat megmenté az összetöréstől. + +Ez a kovácsmester lett később herczeg Kolowrat. + +S ha még hozzá teszszük: hogy Kolowratnak egy csinos, termetes, jól +kinőtt katonafia volt, kit Mária Terézia udvarában neveltetett, az egész +sorsfordulatot senki sem fogja valami bámulatosan természetfölöttinek +találni. + + +104. + +Biztos recipe az ellen, hogy az embert a háborúban golyó ne találja. + +A mint meglátod, hogy valakit lelőttek, állj a helyére. + +Lefebre híres mathematikus kiszámította, hogy úgy áll, mint 11,000 az +1-hez az a valószínüség, hogy oda többet nem fognak lőni. + + +105. + +Egy – nem tudni, mi okból – hazatért nemzetőr hosszasan dicsekvék vele, +hogy ő a csatában két rácznak levágta a lábát. + +– Mért nem inkább a fejét vágtad le? – kérdék a vitéztől. + +– Mert már azt levágta valaki, mire én odajutottam. + + +106. + +Édes apám: kérdi egy kis kecskeméti magyar fiú, háborúba menendő apját: +hoznak-e azok a horvátok magukkal kis fiúkat is? + +Minek neked azok a kis fiúk, kis szolgám? + +Hát én meg majd akkor azokkal a horvát gyerekekkel verekedem. + + +107. + +Meglát egy vidéki atyánkfia egy huszártisztet teljes parádéban. +Odamegyen hozzá s bámulja sokáig czifra öltözetét. + +Leginkább látszott figyelmét magára vonni a töltéstartó szájára aplikált +rézoroszlánpofa. Végtére megszólal. + +«Ugy-e bizony kérem ez ő felségének a képe?» + +«Az ám; volt a felelet.» + +«Ugyancsak megvénült. + + +108. + +A szegedi várbörtönből kiszabadított rejtélyes státusfoglyok (többnyire +olaszok), Kossuthnak egy szép faragványt készítettek emlékül. Kossuth a +muzeumnak ajándékozá e tiszta szív nyujtotta hálaoltárt. + +Szegény emberek, mennyit szenvedtek és mennyi idő óta! + +Némelyik azt sem tudja, miért fogatott el s miért kínoztatott éveken +keresztül? + +Többnyire a legjobb családból való férfiak. + +Egy orosz porkolábjuk volt nekik. + +Egyszer egy öreg rab azt találta mondani, midőn a silány árpakenyeret +kiosztá közöttük. + +«Minő ez a kenyér!» + +S az a nemember e szavaiért megkötöztette a nyomorultat egy koporsószerű +ládában hasra fektette, s úgy tartotta egy fülkében negyvennyolcz óráig. + +Mennyi nemét találták fel számukra e kínzásnak! + + +109. _II. Rákóczy Ferencz fogsága._ + +Négy nap alatt háromszor került e mű szinpadra, a szinház mindannyiszor +csordultig tele. + +A közönség újra él e darabban. + +Minden helyzete, minden szava e műnek hű a multhoz és igaz a jelenhez. +Rákóczy Ferencz mint gyermek jezsuiták által jezsuitának nevelteték, +körül volt véve a bécsi udvarban fürkésző kémekkel, kik minden szavát, +minden pillantását ellesték a rettegett oroszlán-fajzatnak. + +És a nyiltszivű magyar megtanulta nevelőitől a tettetést, megcsalta +azokat, kik őt meg akarták csalni, s midőn anyja Zrinyi Ilona, buzdítani +jő, rég nem látott fiát: hogy ragadjon fegyvert a hazát megmenteni; – +Rákóczy, tudva: hogy a falaknak fülei vannak, azt feleli rá: + +«Én? a jó császár ellen fegyvert fogjak?» + +Hallottátok volna azt a kaczajt, azt a convulsiv vidámságot, melyre e +szavak után a közönség rendesen kitör. Minő nevetséges eszme! minő +groteszk gondolat! Egy férfi, ki a jó császár ellen fegyvert fogni nem +akar! + +Az ember nem bír az arczának elég tettetést parancsolni, hogy mégis +mindenki meg ne lássa rajta: hogy hisz ez a fiú most tréfál. + +Még ha kipiszegték volna azt a mondást, akkor csak volna reménység; de +kikaczagták, dörgő hahotával kikaczagták! + +És hallottátok volna azt a felzajgó lelkesedést, mit Zrinyi Ilona +buzdító szavai idéznek elő; mint mikor a szél lecsap a tengerre s millió +hullám veti föl magát, egy szavára letörölve arczáról a maga hazudott ég +tükörképét. + +Nem a légből vett ideál, nem kicsikart fantomok – hanem a nép lelkéből +támadó igazság van itt a költészet élő alakjával felruházva. S végre +midőn a távolban a lelkesítő Rákóczy-induló megszólal, a tömeg fölordít, +mintha mindenki szivének legérzékenyebb húrján el volna találva, egy +kitartó névtelen kiáltás emeli a levegőt, minden arcz ragyog, minden +szem sír, minden kéz tapsol vagy oldalához kap s fegyverét keresi. + +Szent hivatása az a költőnek – a nép szivében oly szenvedélyeket +fölkelteni, mik ha fölébrednek, nem halnak el soha, hanem átszállanak +apáról fiúra, s későn vagy korán, lángra gyujtják az életet. + + +110. + +Az angol királynő mégis csak gondoskodik az ő népeiről. + +Irlandban nagy az éhség, az emberek hullanak mint a légy őszkor +krumplihiány miatt. + +Victoria asszony meghallja azt: hogy az ő népei nagy fogyatkozást látnak +a krumpliban s rögtön parancsot ad ki szakácsainak: hogy többé krumplit +ne merjen főzni a királyi asztalra. Igen helyesen, mentül kevesebb +krumplit eszik meg a királyné asszony, annál több marad a szegényeknek. + + +111. _Feladat sakkozók számára._ + +A partie így áll: + +A feketesárga részen van egy _király_ meg egy _királyné_. + +Van egy _futó_, ez _Jellasics_. + +Van egy _bástya_, ez _Windischgrätz_. + +Van egy _ló_, ez _Récsei Ádám_. + +Van két _pion_, – ezek a _ráczok_ és _oláhok_. + +A három szinű részen – _sem király, sem királyné_. + +Van egy _futó_, ez – _Baldacci_. + +Van két _bástya_: ez _Perczel_ és _Görgei_. + +Van egy _ló_, – ez _Teleki Ádám_. + +Van hat _pion_, – ezek a _magyarok, székelyek, olaszok, bécsiek, +lengyelek és tirolok_. + +Kérdés: hogy lehet a feketesárga királynak és királynénak két húzással +_mattot_ adni? + + +112. _Expeditió Simonichiana._ + +Motto: + +Elmentünk mind, le vágtuk mind, haza hoztuk mind, tudniillik a sok +semmit. – – + +Mentünk mentünk mendegéltünk, – – – az az: hogy dehogy mentünk, +felültettek bennünket Pozsonynál háromszáz szekérre, mert azt mondták, +hogy a pesti nemzetőrök nem tudnak gyalogolni. + +Később azonban kisült, hogy azért ültettek bennünket szekérre: hogy +hamarább ott legyünk. – A szekerek elé ökrök voltak fogva, néhol +változtatás kedveért bivalyok is. + +Így aztán nincs rajta mit csudálni, hogy fél nap alatt egy egész +mértföldet utaztunk, még pedig tót mértföldet, következésképen hosszút. + +Hogy vigan voltunk, azt tán mondanom sem kell, magyar ember rendesen +víg, ha háborúba megy, ha egy kicsinyt német is. + +Ha eső esett, káromkodtunk, ha a nap sütött, danoltunk, ha sem nap nem +sütött, sem kenyerünk nem volt, lefekhettünk és aludtunk, ki milyen +hosszú volt, olyan hosszan az édes haza földén, a csillagos szent ég +alatt. + +Végtére valahára bebotlottunk fényes Leopold várára. Nem azért, mintha +verset akarnék mondani, de ez a vár csakugyan erős vár. Olyan bástyái +vannak, mint egy kálvinista asztag, aztán czik-czak erre is amarra is, +még ha az ember benne van is eltéved, hátha kívül van rajta! + +De ugyan fel is volt ám szerelve ez a rettentő erősség! + +Bezzeg ki volt fektetve a sánczra négy, olvasd 4 egész sugár ágyú, +három-három fontos mindenik, csak úgy mint az Isten megteremtette, +felszerelés, munitió, strázsa és minden egyéb nélkül a világon. + +Tán ha ledobta volna az ember a sánczról, agyon is lehetett volna ütni +vele vagy két embert, a ki oda állt volna alá. + +Vezér biztosunk Thanhoffer (nem kell a nevétől megijedni, egy szót se +tud németül, se tótul) előhivatja a várnagyot és kérdi: hogy hol a +munitió? + +A várnagy azt feleli: hogy van minden ágyúhoz három golyóbis, ha +belefér; két ágyútisztító mind a négyhez, meg egy kananér. + +Thanhoffer azt felelte erre a feleletre: hogy ha Simonics ezt a várat +beveszi, nyugodjék meg abban a várnagy úr, hogy legelőször őtet +akasztatja föl. + +A várnagy úr igen megörült ennek a szép igéretnek s egy óra mulva +visszajő csodálkozó képpel Thanhofferhez: + +«Gondolja csak, milyen csoda történt? Hát lemegyek a kaszamatákba, ott +találok hordókat: megkoczogtatom a pálczámmal, hát tele vannak, hát mi +van bennük? Hát ágyú, puskapor és golyóbis és más mindenféle vagy két +ezer lövésre való.» + +Ejnye be jó, hogy az a várnagy megnézte: hogy mi van azokban a +hordókban? Rögtön felrántottunk vagy harmincz ágyút oda a bástyákra. Két +nap alatt betatanulták embereink az ágyúkkal való bánást s már most nem +volt egyéb hátra: minthogy jőjjön Simonics és hagyjon magába lőni. + +De volt annak esze. Látva: hogy az ember egy csizmába mind a két lábát +bele nem dughatja, ott hagyott bennünket s elment a széles világba. + +Mi pedig azalatt vigadtunk jó Leopold várában. + +Első nap volt: serünk, borunk, pálinkánk. + +Második nap: bor és pálinka. + +Harmadik nap: pálinka. + +Negyedik nap: igen jó víz. Sokszor a mennyországból is kaptunk hozzá +zulagot. + +Egyszer aztán híre futamodott; hogy a mai szent napon Simonics-csal +fogunk verekedni Jabloniczánál. + +Utczu erre lóra kaptunk – na de először elmondom: hogy miként kaptunk +lóra? + +Hát lovunk persze nem volt; de ez se baj, ott volt gróf yné asszonyság ő +méltósága. + +Tehát el ment hozzá egy hadnagy, egy tizedes, meg tiz jó legény lovat +kérni. + +A tisztelt grófnő igen magas tonushoz lévén szokva, a mit még akkor +tanult, mikor Bécsben pogácsát és más egyebet is árult, tehát a hadnagy +igen megbecsülte s kérte tőle a lovakat jó pénzért. + +Van a grófnénál egy sárgaképű, feketefogú obester, mit csinál ott, mit +nem csinál, az nem ide tartozik, hanem úgy látszott: hogy ezúttal ő volt +a tolmács. + +«Bizony nincs lovunk uraim, a ménesen van valamennyi és mind igen +szilaj, nem lehet megfogni.» + +«Köszönjük azt, a mit nem lehet megfogni, de majd megnézem én előbb az +istállót»! mond a hadnagy. + +«Soha se fáraszsza magát, nincs ott két strupirt parádégaulnál egyéb.» + +De biz a hadnagy lefárasztotta magát s utána fáradt a Herr Obester s hát +az istállóban száz darab szebbnél szebb lóra akadtak. + +A hadnagy válogatni kezdett. Az obester az elsőre azt mondta: ezt nem +lehet, a másodikra: azt sem lehet. + +«Nem lehet, kiált a hadnagy: tizedes! meg vannak-e töltve a fegyverek»? +Meg! kiáltá tizenegy torok. + +Ekkor aztán mindjárt lehetett. + +Ötven lovat kiválogattunk. Utalványoztuk négyszáz pengővel darabját, s +ott hagytuk az ötvenet, meg a vén Obestert. Lovagolhat rajtuk a grófné +még eleget. + +Reggeli tiz órakor kiállítottak bennünket s délután háromkor indítottak +el. Ez alatt vezérőrnagyunk Galgóczra jár s az alatt Simonics kiszökött +az orrunk elől. + +Mi aztán egész nap ütöttük a nyomát, egész nap masiroztunk, mindig +láttunk magunk előtt félig fekete, félig fehér alakokat: az ott +Simonics! azok a svalisérek! s mire oda értünk, asszonyok voltak, kik a +felső viganójukat a fejökre terítve portyáztak, a falun kívül. Hallottuk +is: hogy az oldalunk mellett a hegyen túl szörnyen ágyúztak. Sejtettük, +hogy ott aligha nem lövöldöznek. + +Siettünk aztán, toltuk az ágyúkat mi is, hogy el ne maradjunk a +requiemtől, s két órai dühös gyaloglás után kibukkanunk a sikra, hát egy +falu előtt ott áll a nagy sereg, megakadva egy lerontott híd előtt, +melyen az ágyúkat nem tudta átszállítani. + +Neki rugtatunk tehát a nagy seregnek mi is bátran és elszántan, kivált +miután láttuk, hogy az tulajdon seregünk, mely hátulról támadta meg +Simonicsot, míg mi nekünk elébe kellett volna kerülnünk. + +Az már akkor túl volt az operenczián. + +Na de igazán mondom, mikor rábukkantunk a táborra, azt gondoltuk, hogy +az az ellenség s azzal a jó szándékkal mentünk rá: hogy közébe +puskázunk. + +Egész ellenkezően járt velünk vagy tizenhat polyák katona, az meg +tulajdon seregének nézett bennünket s közibénk jött s alig hitte: hogy +nem abba a companiába tartozik, míg nyakon nem ragadtuk. + +Ezeket az eleven trophæumokat el is hoztuk magunkkal. Jól jártak +szegények. + +A magyaroknál a hadi foglyoknak jobban van dolguk, mint Simonicsnál a +kapitányoknak. + +Így végződött a híres kimenetelű Leopoldvári expeditió. + +Mi nyugodt lélekkel térhetünk haza; senkit sem öltünk meg, minket sem +ölt meg senki. + + +113. + +Komárom leégett. + +A kedves szép város a két Duna közt, melyet ártatlan tréfáink annyi +előszeretettel kerestek fel mindig s melyet most könnyező szemeink +fognak megtalálni, szomorúan, lerontva, elhamvadva. + +Több mint ezer ház, a város legszebb helyei, a főutczák, a piaczok, a +városház-tere, a legszebb templomok, a nagyszerű megyeház, mind, mind +gyászszal behúzva, melyet a pusztulás hagyott maga után, feketén, mintha +rajtuk száradt volna az éjszaka, mely semmivé tette. + +Szegény, szegény szülötte földem, milyen szomorú lehet a te arczod! Hová +ha mentem, minden ház egy édes emlék, minden arcz egy vidám mosoly volt +számomra, most minden rom egy bánatos siremlék, minden arcz egy +könnyeiből kifogyott kép. + +Hát a födél, mely alatt születtem? Hát a rokonok, kikkel annyi évet +töltöttem együtt? s kiket még csak siratnom sem szabad?… + +Szegény becsületes nép. Így adóztál hazádhozi ragaszkodásodért. + +Büntetést kap az erény, jutalmat az árulás… + +De él még az Isten az égben, ki az ártatlanok könnyei és vérének +hullását számlálja odafenn s ki előtt a megolajozott homlok nem tesz +kivételt az emberek közül, ki itéletet mond koldus és király fölött. + +Él még az Isten! S ti földi istenek egykor sápadtan, koronátlanul fogtok +előtte állani s a milyen magasan voltatok egykor az emberek fölött, oly +mélyen fogtok hullani az elitéltek sorai közé. + +Ti, kiknek neve vihar és pusztulás a földön, kiknek étvágya éhhalála a +népnek, kiknek betegsége döghalál az országon, nem féltek-e: hogy az a +szellem, kinek képmásává hazudott benneteket az ezredéves sötétség, +felemeli világító karját s oly példát szolgáltat rajtatok a világnak, +minőt emberi szív kigondolni nem bír. + +Ti, kik koldusok és hazátlanok üldözésében örökítétek meg neveiteket, +nem féltek-e: hogy jöhet idő, mikor senki sem vár reá, mely titeket +látand idegen ház küszöbén koldulni, hazátlanul, senkitől nem félve, +senkitől nem szeretve? + +Átkozott leend, ki ha fáradtak lesztek, házába befogad, ha fáztok, +tűzhelyéhez bocsát, ha meghaltok, eltemet. Átkozott leend a sír, mely +hantjaitok benyeli, átkozott a fű, mely azon megterem, és áldott az, +mely palotáitok küszöbét fogja lepni. + + +114. + +Azt beszélik, hogy a király lemondott koronájáról Ferencz herczeg +javára. + +Szegény öreg. + +Biz azt hiszi, hogy még van, a ki hallgat a szavára. + +Okoskodhatol te már édes jó királyom, hallottuk gyalázatos hitszegő +szavadat, hallottuk ágyúid dörgését, mindkettőt megszoktuk immár s nem +félünk és nem szeretünk többé. + +Akár lemondasz, akár nem mondasz, semmit sem mondasz vele. + +Szent voltál addig míg kétszázezer zsoldos hirdette igéidet, szeretett, +a ki félt tőled, most szerencséd elhagyott, ember vagy, még annál is +rosszabb s kaczag fölötted, a ki nem gyűlöl. + +Vagy eszed, vagy szíved hiányzik, de annyi bizonyos: hogy koronádat +elkártyáztad. + + +115. + +A császár fölgyujtatta saját palotáját. + +Hol fog most szegény kitelelni? + +Az idő ide s tova télre válik s ő födél nélkül maradt, talán +tűzkármentesítve sem volt a háza s a nagy sietségben meglehet, hogy még +téli kaputot sem vitt magával. Még meg találja magát hűteni. + +Igaz ugyan: hogy Lombardiában s ha isten úgy akarja, nálunk is keményen +be fognak neki fűteni, de mikor azok a rézkályhák oly iszonyúan +füstölnek; – az ember inkább fázik, minthogy az ilyen tűznél melegedjék. + +Aztán télen az a szokása a fáknak: hogy gyümölcsöt nem teremnek, kivéve +ezúttal az akasztófákat. Szegény császár, mit eszik a télen? hol alszik +a télen? házát felgyujtatta, kincseit beledobáltatta a sárba, +zsoldosoknak fizette. + +Hát azután: ha egyszer kitelik a conventiója, micsoda mesterségre fogja +adni magát? + +Sorra fogja járni birodalmait, országról-országra, ide is bebukkant, oda +is bebukkant, kérdezve: hogy kinek kell császár? mindenütt el fogják +utasítani. Egyik azt mondandja: + +«Menjen kend isten hirével, szűk idő van, nem tarthatunk annyi +cselédet.» + +A másik: «hittuk kendet, de kendnek nem tetszett, most tetszenék, de +nekünk nem tetszik.» + +A harmadik: «Poslovenszki? ha nem poslovenszki, ott kinn tágasabb.» + +A császár-mesterség nagyon meg fog csökkenni. + +A bandioknak, metallikoknak, érdemkereszteknek, sorsjegyeknek, +titulusoknak, nemességeknek s több efféle császári iparczikkeknek nem +akad vevője. A sok összevásárlott lelkiismeret mind a nyakán marad, a +koronára a zsidók nem contóznak többé, és a zsiványok nem lopnak többé a +császár számára, hanem kiki magának, a mint illik. + +Fölséges uram, az ebugattát, valami mesterség után kell látni, mert +felkopik az állunk. + +Vegyük elő: mit tanultunk? mit tudunk? mihez értünk? + +Kovácsmesterség? Bilincseket csinálni? Ez a galanteria czikk kiment a +divatból. + +Szabó mesterség? Jó magyar katonáknak fecskefrakkot szabni? nem mód +ruha. Nem ér semmit. + +Mészáros mesterség? Békességes népeknek háborút csinálni? Ah – az +emberek nem állatok többé s a hentesseregek szét vannak üzetve. + +Alchymista mesterség? Papirosból pénzt csinálni? Minden nép maga készíti +azt magának, a mennyi elég a napi szükségeire. + +Mindennek kijövünk a gyakorlatából, fölséges uram. + +A könyvnyomtatás elvette a szépírók kenyerét, a gőzhajó a fuvarosokét, a +reformátió a pápákét a szabadság elveendi a királyokét. + +Elavultunk, kijöttünk a divatból s koronáink és királyi pálczánk ide s +tova ott fognak állani a múzeumokban, hol a régi paizsok és kézíjjak +állanak, miket a puskapor hasztalanokká tett. + +Ámen. + + +116. + +A király leköszönt. + +A koronaörökös is leköszönt. + +Nolunt acerbam sumere. + +A koronákat és a státus adósságokat örökölte Ferencz József. + +Josephus sine terra. + +A kedves kis fiú. + +Még alig tudja a nyakravalóját megkötni s kapja magát: császár lesz. + +Hjaj fiatal barátom, míg az ember a császárságot megtanulja, sok szép +víz lefolyik addig a Dunán. + +Nagyot kell még magának addig nőni, míg azt mind megeszi, a mit +urabátyja megevett. + +Tudja-e maga, mi az a diplomatika? Tud-e maga csalni, lopni, hazudni s +mind ezekhez szent képeket vágni? + +Tudja-e maga, mi az az entente cordiale? Tudja-e maga, hogy mikor az +egyik császár tolvaj, akkor a másik császárnak orgazdának kell lenni? + +Tudja-e maga, mi az a népszeretet? Tudja-e maga, mire valók a hóhérok, a +katonák, az akasztófák, ágyúk és a börtönök? + +Tudja-e maga, mi az a politica? + +Tud-e maga mindent igérni, mikor meg van szorulva, azzal a szent +szándékkal: hogy semmit sem fog megadni? + +Tudja-e maga, mi az a heraldica? Tud-e maga hamisan esküdni koronájára, +czímerére, evangeliumára s azt mondani: hogy mikor esküdött, nem volt +esze? + +Tudja-e maga, mi az a jus gentium? Össze tudja-e ön veszteni a népeket, +tud-e ön polgárháborút csinálni, falvakat égetni, népfajokat írtani? + +Tudja-e maga, mi az a tactica? Egy néptől mindenét ajándékba elvenni s +aztán háladatosságból meggyilkolni? + +Tudja-e maga, mi az a sanctió pragmatica? Törvényeket csinálni s azokat +meg nem tartani? + +Tudja-e maga, mi az a státus œconomia? Tud-e maga adósságokat csinálni s +azokat soha ki nem fizetni. + +Tudja-e maga, mi az az alchimia? Tud-e maga papirosból aranyat és +ezüstöt csinálni? + +Tudja-e maga, mik azok a Flankenbewegungok? Tud-e ön ildomosan szökni, +futni, retirálni és dispercalni, mikor a státus érdeke úgy kivánja? + +Míg maga, fiatal barátom, mindezen tudományokból az exament le nem +teszi, addig ne neveztesse ki magát császárnak. + + +117. + +Elég komoly lehet az ember, mikor aluszik s lesz ideje hallgatni: ha +meghal, de mi szemébe nevetünk a halálnak, míg szemünket le nem csukja. + +Most ugyan látkörünkbe nem sok nevetni való kép téved. De azért ne +legyen rajtunk az ördögnek azon diadala, hogy bennünket egy perczig +szomorúknak lásson. + +Féljetek a nevető arcztól! Ki a csata előtt kaczagni tud, az nem hátrál +a golyók előtt. + +Ki az ágyúgolyót kigúnyolja, attól megszégyenli magát a golyó és +kikerüli. + + +118. + +E lapok utolsó számával szerkesztőségem ideje letelt. + +Ha hazám istene komolyabb gondokat nem rakott volna rám, tán soha sem +váltam volna meg e tértől. + +Ha voltak e lapnak érdemei, azoknak legkisebb része az enyim, az által, +hogy én eltávozom tőle, e lap nem változik, sőt hiszem, hogy jobb leend. + +Két hibámat kell közönségem előtt bevallanom. + +Egyik az: hogy ama fenséges nevet bitorló rabszolgaléleknek arczképét +kiadtam. + +Pirulva kell megvallanom: hogy ez embertől én egy időben hazám +boldogítását vártam. + +Csalódtam, mint velem együtt milliók s most pirulva kell kérnem azokat, +kiknél még az arczkép megvan: hogy azt égessék el. + +Másik az: hogy e félév elején egy beszélyt kezdtem el közleni, melynek +végét nem adtam ki. + +Oka volt az: hogy benne a história eseményeihez híven azon +kegyetlenkedések voltak előadva: miket 1831-ben a felsőmegyei szláv +ajkuak követtek el. + +A dolgok úgy találtak fordulni: hogy jelen időinkben épen e szláv +testvéreink buzganak legerősebben szabadságunk igaz ügye mellett minden +idegen ajkú hontársaink között. Ezek ellen izgatni, most a legnagyobb +eszélytelenség volna. Kénytelen voltam tulajdon művemnek censora lenni. +Beszélyemnek egész második részét kitörültem. + +Inkább magam itéltem el tulajdon műveimet, minthogy azokat más itélje +el. + +Én megbocsátok magamnak ez itéletért s reménylem: hogy olvasóim is meg +fognak bocsátani. + +Munkatársaimnak ezennel megköszönöm szorgalmas működésüket s kérem, +irántam tanusított szivességeiket utódommal is éreztessék. + +Utódomat pedig közönségünknek e lapok szerkesztőivel évek során át +éreztetett kegyeibe ajánlom. + +Üdv minden igaznak, áldás a hazára! + + + + +ESTI LAPOK. + +1849. márt. 15. + + +I. + +Ha én kend, kend is kend. + +_Kedves Táncsics komám!_ + +Kend igen becsületes, jóravaló, jámbor életű ember! + +Kend igen tiszteletreméltó republicánus érzelmü, szabadelvü fiatal +ember. + +De ha én kendnek azt mondanám: hogy én kendnél soha életemben okosabb +embert nem láttam, akkor nálamnál szemtelenebb hizelgő nem volna +Európában. + +No iszen besavanyított kend azzal az alkotmányjavaslattal a tegnapi +napnak! ezt még a sült ökör sem hozhatta helyre. + +Pusztítmány az lelkem, nem alkotmány. + +Itt már kend nem csak a földet hiszi feloszthatónak, hanem még az emberi +ész tehetségeit is. + +Kend azt akarja: hogy senki se viseljen tovább egy évnél egy hivatalt, +18 évtől 20-ig legyen katona, ha hivatalt akar kapni. + +Szép gondolat ez Táncsics, sokért ne adja kend. + +Már most képzeljen kend magának egy húsz esztendős katona ifjút, ki 21 +éves korában lesz fiscális, 22-ben jegyző, 23-ban mérnök, 24-ben +polgármester, 25-ben orvos, 26-ban tábori kovács, 27-ben szinházi +director, 28-ban alispán, 29-ben pandur-káplár, 30-ban philosophiæ +professor, 31-ben harangozó, 32-ben Közlönyszerkesztő, 33-ban +calefactor, 34-ben rendőrminiszter, 35-ben tömlöcztartó, 36-ban +generális, 37-ben kisbiró, 38-ban egyházfi, 39-ben pénztárnok, 40-ben +orgonista, 41-ben jánitor, 42-ben esztergomi érsek, 43-ban szőlőpásztor, +44-ben postamester, 45-ben miniszterelnök, 46-ban főpallér, 47-ben +kasznár és így tovább. + +Gyönyörű dolog volna az, úgy-e Táncsics, ha így sorba menne a hivatal az +emberen? senki sem tudná: hogy egy esztendő mulva mi fog lenni? s mikor +észrevétlenül belejutna, rögtön értene mindenhez, a mit rá nyomtak? +Hiszi-e azt kend, Táncsics: hogy vannak olyan hivatalok, a mikre +szerencse, ha egy városban egy hozzáértő ember akad; hiszi-e azt kend: +hogy a világon minden hivatalra előre kell készülni, néha még az +előrekészűlés is kevés, ha az ember természettől arra nincsen szánva? +Már pedig higyje el, hogy úgy van. + +Kend azt akarja, hogy minden hivatalnok egyenlő fizetést kapjon. + +Ez által azt nyerné kend, hogy az olyan hivatalokra, a mik nagy +fejtöréssel járnak, nem kapna arra való embert; nem mondom, hogy nem +akadna egy csomó kukoriczapásztor, aki ezer forintért elvállalná a +finánczminiszterséget, hanem ha azt akarja kend, hogy olyan embereket +rakhassan hivatalba, a kik a magok szakmányához értenek, bizony meg kell +azt fizetni édes komám, akármilyen republicánus időkben. + +Nem azt fizeti itt meg a státus, hogy ki mennyit bir dolgozni, aránylag +mennyit bir megenni, hanem hogy kire mennyi szüksége van? + +Hanem már azért csakugyan nagyon le lenne kötelezve a státus a kend +feltaláló tehetségei iránt, ha ezek nyomán minden 18–20 éves ifju katona +lenne. + +Ebből az a kettős haszon volna, hogy eképen soha sem lenne a státusnak +veterán katonája, hanem e helyett tartana egy millió ujonczot s ez +darabját 150 p. fttal számítva, kerülne a státusnak 150 millió +forintjába évenkint. + +Kendből nem lesz finánczminiszter, Táncsics. + +Kend azoknak, kik a szabadságharczban résztvesznek, de földjük nincs, +igér fejenkint 20 hold földet a pártütők vagyonából. Ebben a harczban ez +ideig legalább résztvett 400 ezer ember. És így kellene kendnek +kiosztani 8 millió hold földet. De hátha még, mint alább indítványozza +kend, az egész népnek fel kellene támadni, mintegy 8 millió ember közt +lenne kiosztandó 160 millió hold föld. Ennyi tán egész Európából sem +telik ki. + +A mit kend a vármegyei reformról szól, az ellen nincs kifogásom. Nem +merek hozzá szólani, mert nem értem: hogy mit akart kend ott mondani? + +Abban is igazsága van kendnek: hogy a falusi tanítóknak épen annyi +szüksége van, mint a városiaknak, kivált miután Eldorádóban a városi +élet nem drágább mint a falusi. + +Hanem az adókulcsot egy kissé sokallom. Száz forint értéktől 4 forintot +fizetni adóba, nem tréfa; egy hold föld árendája évenkint 3 forint, egy +hold föld értéke száz forint és így fizetne az ember a földétől egy +forinttal többet, mint a mennyit bevesz. Kendtől Táncsics az ember +megvárta volna, hogy semmiféle adót se fizettesen vele. + +Legjobb pont az egészben a 45-dik, melyben kinyilatkoztatik: hogy ezek +helyett más fog készítődni. + +A mi ott a harmadik szakaszban van nyomtatva, azt vagy én nem értem, +vagy kend nem érti, s így quittek vagyunk; a II-dik szakaszban kend +magát, mint hadvezéri talentumot mutatja be, melyből ismét az a +tanulság: hogy kend igen derék becsületes ember, de aztán semmi egyéb. + + +II. _A király felesége._ + +Halljátok csak, milyen szép anecdotákat talál ki a katonaember, ha +elbusulja magát. + +A felső táborban általános hír, hogy a volt királyné egyetért velünk, +együtt jár hadseregünkkel. + +Egy titkos, rejtélyes asszony, ki mindenűtt jelen van, a hol valami +szükség akad elő, a ki mindenkit biztat, mindenkit segít, és szídja, +káromolja Windischgrätzet, mint egy granatéros. + +Ha jön egy csapat, melynek fegyvere nincs, mindjárt ott terem a titkos +asszony s felfegyverzi őket pompás puskákkal. + +Ha valahol megakad egy pusztában a sereg és nincs mit enni, rögtön ott +van a titkos asszony s mintha a földből nőne, úgy támad ott mindenfelé +kenyér, bor és pecsenye. + +Ha valamelyik katonának nem akarnak váltani, ismét segít a titkos +asszony s osztja a huszast, mint a kukoriczát és váltja a bankót fényes +aranyokra. + +Gyakran látják őt éjjel a vezérek tanyái közt előtünedezni, s mikor ő +megjelen, mindjárt megtudják a vezérek, hogy az ellenség hol van és mit +csinál? + +Mikor a sereget körülkerítik, ő megyen elől s vezeti őket hegyek +tetején, föld alatt keresztül az ellenség háta mögé. + +Elfogja az ellenséges hadvezérek leveleit s a mieink kezébe adja. + +Ilyen dolgokat cselekszik egy ismeretlen asszonyi alak a mi táborunkban; +a ki nem hiszi, kérdezze meg akármelyik katonától, a kí onnan jött. + +Azt hiszik, hogy ez senki egyéb, mint a detronisált királyné, ki boszút +akar állani azon méltatlanságokért, miket vele elkövettek. + + +III. _Megint Táncsics._ + +Mihály, Mihály, miért kisértesz engemet? + +Kendre nézve nevezetes nap a márczius 15-dike, azon napon szabadítá ki +kendet börtönéből a pesti nép, kit a kend tömlöcze ajtajáig Petőfi és én +vezeténk. + +Ezzel ugyan jobb lett volna elhallgatnom, mert nem hiszem, hogy az +ország érdemrendet adjon érte, hanem csak azért mondom, hogy kend +ezelőtt pár hónappal nevemet említeni hallotta, azt mondta: nem ismerem +ezt az embert. Rövid a kend emlékező tehetsége. + +Legujabban pedig egy phamphletet olvastam kendtől, melyben azt igéri: +hogy a forradalomról akar beszélni, de a melyben még eddig egy szó sincs +a forradalomról; hanem van annál több szó az Esti Lapokról, és sok +szidás és káromlás azokra, kik a Habsburg-dynasztiával egyezkedni +akarnának. + +Kend ugyan váltig elismeri: hogy az Esti Lapok soha egy szót sem szóltak +e tárgyról, még azt is elismerhetné: hogy épen az ellenkezőről +beszéltek, hanem azért mégis minden harmadik sorban az a korollarium: +hogy így amúgy ütné, nyúzná az Esti Lapokat, ha azok valaha alkudozni +kezdenének. + +Kend czitál a Martiusból valamit az Esti Lapok ellen, a mit a Martius +nem mondott; azt kend ott rögtőn egy ülőhelyében elhiszi, bebizonyítja, +refutálja, megint nem hiszi el, s utoljára azt mondja: hogy ha valaki +ezt vagy amazt gondolná magában, akkor kend vörös zászlót venne a kezébe +és mindjárt elmenne vele Vámos-Pircsre gyalog és sok más dolgokat +cselekednék. + +Kend épen úgy tesz, mint az egyszeri strázsamester, ki, mikor +pofonütötte a közlegényt, azt mondta neki: «Te! te most magadban +bizonyosan azt gondolod: hogy én gazember vagyok; ha még egyszer azt +mered gondolni, lehuzatlak s huszonötöt vágatok rád.» + +Kend aztán mond drága dolgokat azokról a czikkeimről, a miket a +Közlönyben irtam. Meglehet: hogy kend azokat nem értette, valamint én +sem értek mindent, a mit kend ír? ez mindkettőnk közös hibája. + +S mind ezekből végre szépen kisüti kend: hogy van egy párt, mely a +Habsburgokkal alkudozni akar, azt meg kell ölni, nyársra kell húzni; +kend ugyan nem állítja, hogy az a párt az Esti Lapokbban van, de nem is +tanácsolja. + +Hallja kend Táncsics! + +Hogy esnék kendnek: ha én elkezdenék itt arról beszélni, hogy milyen +üdvös és szükséges dolog volna Magyarországon egy Bedlámot építeni, s +minden harmadik szóban előhoznám: hogy én ugyan nem akartam Táncsics +Mihályra egy szóval sem czélozni, s a közben folyvást beszélnék a dijoni +és bicetrei elmétlenek intézetéről, s kendet folyvást emlegetném? + +Úgy-e furcsa volna? + +No de én ezt nem teszem, hanem szólok kendhez barátságosan. + +Kend igen derék, becsületes, talentumos fiatal ember. + +Kendből még lehet igen jó festő, tán muzsikus is, vagy mechanicus vagy +egyéb efféle. De politikához annyit sem ért kend, mint tyuk az +ábéczéhez, politikus nem lesz kendből soha, még csak politikus csizmadia +sem. + +Kend egyik szavában azt mondja, hogy iszonyú republicanus, a másikban +pedig azt: hogy kendnek mindegy, akárki lesz a király, – csak egy +gyereknek a szemét kellene bekötni s az nyulna a sokaság közé, egyet +kihúzna mint a lutriban és az bátran megkoronáztathatnék. + +Ezt mondja kend szóról szóra. + +Hogy lehet republicanus fővel ilyent még csak gondolni is? + +Beszél aztán kend a Márcziusról, azt meg azért szídja, hogy miért akar +alkudni a nemzetiségekkel? Már ezen a téren félek kendtől, mert engemet +kezd pártolni. + +És félelmem nem ok nélküli. Kend azokat a nemzetiségeket megaprítja, +ledögönyözi, lekaszabolja, földhöz veri, kfirtja, csakhogy a Márczius ne +szövetkezhessék velök. + +Megálljon kend. – Még a nem alkudás és a kiirtás között van egy kis tér. + +Ha valakinek új jogokat nem akarunk adni, még abból nem következik, hogy +a régieket is elvegyük tőle. Kend a Habsburgokra annyira haragszik, hogy +még nyelvrokonaikat is ki akarná irtani, de nem jut kendnek eszébe: hogy +az irtóháború a magyart is csak úgy fogyasztaná, mint a németet, s ezt +nem hinném, hogy kend nagyon kivánná. + +A mi azt a kend által készített ímádságot illeti, már megengedjen kend, +de ha az ember még olyan republicanus is, ha az Istenhez beszél, +mosdottabb szájjal beszéljen. + +Hasonlatos ama czigány prédikáczióhoz, mely így kezdődik: «Irgundum +gule, csororum sordikhécz sophengyule gagyule». + +S mely szól ilyen szép szavakban: + +«Te uram nagyszemü Jupiter! Ifriszkum, czifriszkum, czingere bingi, +őrizz meg minket minden ártalmas vadaktól, a fótos nadrágtól, a szilaj +csikók megpatkolásától és a katonaságtól.» + +Például a kend imádságában. + +«Változtasd uram azon hazánkfiát, ki tán tanácsolni fogná, hogy a +Habsburgok még egyszer Magyarország fejedelmei legyenek, változtasd őt +kérünk, olyanféle barommá, mely ökröt és szamarat együtt ábrázoljon: +szarvai és fülei közt homlokán legyenek e szavak: ez az, ki a +Habsburgokat fejedelmül óhajtotta; és e barmot alakítsd oly formán, hogy +hátán legyen egy Habsburg-ivadék, kezében korbácscsal, s a kettős +ábrázolatu barmot szünet nélkül korbácsolja: és ne engedd e barmot +legalább ezer évig megdögleni, hanem tedd kötelességévé: hogy egyik +országból a másikba tévelyegjen stb.» + +«Midőn körmöczi aranyat látnak, görcsök rántsák össze minden tagjaikat +stb.» + +«Midőn magyar huszárt és honvédet látnak, gutaütés kerülgesse őket, de +azért meg ne üsse.» + +(Mint a görög mondta: üsd ágyon, de ne nágyon, hagy szálagyon, mert nem +tudod ki vágyon.) + +«Még akkor is görcsök kinozzák őket, midőn magyarországi szénát látnak, +és neki essenek a szénának és egyék azt mint hajdan «Nabukodonozor.» + +(Suskere csalabingászkóre. Amen.) + +Hát lehet így az Istenhez beszélni édes Táncsics komám? + +* + +Megigérte kend: hogy folytatja a forradalmat, akkor majd én is folytatom +a discursust. + + +IV. _A huszár-káplár._ + +Ül a vendéglőben a vén huszár-káplár egy kancsó bor mellett, hosszú két +bajusza lóg kétfelől, mintha varjut nyelt volna le s a két szárnya +kimaradt volna a száján. + +A szomszéd asztalnál aranyos tiszt urak ülnek, hetyke tejképű urak s +beszélnek a mások viselt dolgairól. + +A vén huszár-káplár kétszer fölemeli a poharát s ráköszönti a jó tiszt +urakra, azok nem is konyitanak reá, s még egyszer akkora hátat +fordítanak neki, mint azelőtt. + +Harmadszor is felveszi poharát a vén huszár-káplár s odamegy az ékes +tiszt urak asztalához s rájuk köszönti jó szivvel még egyszer a rossz +bort. + +«Mit jön ide kend? riadnak rá az urak, menjen hátra a másik asztalhoz!» + +«Ejnye, mondja a huszár, ez ám a furcsa dolog, a harczban mindig előre +küldtek engem az urak s itt meg hátra küldenek; miért van ez?» + +«Nézd csak, milyen confidens egy paraszt ez a káplár.» + +«Hallják önök, jó uraim, igaz: hogy 20 esztendeje a mióta káplár vagyok, +de most én sem vagyok rosszabb tiszt maguknál.» + +»Káplár ruhában? + +«Nojszen, a ruha nem ember. Nézzék az urak ezt az írást s ezzel a sok +zsiros firka közül előkeres a huszár egy szép finom papirost s oda +nyujtja az asztalra a tiszt urak közé. Olvassák!» + +«Varga István, huszárkáplár, azon érdemeért, miszerint a kápolnai +csatánál kétszáz ezer p. ftot személyes vitézsége által megmentett, +továbbá Szolnoknál egymaga 13 könnyű lovast s 7 nehéz vasast levágott, +általam ezennel hadnagygyá kineveztetik. Kossuth Lajos.» + +Elállt a szeme szája erre a szép tiszt uraknak; ki elébb gorombán +elutasítá őt asztalától, most nyájaskodva nyujtá neki barátságos jobbját + +Képzelhetni, hogy a mit a huszár erre mondott, azt nem szokás papirosra +irni; megfordult, félretörölte a bajuszát s ott hagyta a megszégyenült +leventéket. + + +V. + + +1. + +*** Egy rendőrségi tanácsos a minap Erdélyben járt. A zárvonalon +megszólítják, hogy álljon meg, hol a pakszus? A consiliárius úr erre a +fülét sem billenti, hanem rákiált a kocsisra, hogy hajts! s tovább +hajtat. + +Miért is lett volna rendőrségi consiliárius? + +Mintegy másfél órai járásra aztán utólérik a lovas nemzetőrök, kiket +utána küldtek, galléron csípik s gyöngyen visszaescortirozzák Csucsára. + +Az én consiliárusom itt merőben rátámad a felügyelő tisztre, mondván, +hogy miért nem tudja az embernek az arczából kitalálni, hogy becsületes +ember? + +Uram, felelt a tiszt: én láttam Urbánt, én láttam Dimbujt, Jankut is jól +ismerem; de mondhatom, hogy mindeniknek jobb képe van, mint önnek. + + +2. + +*** Meg van irva a szent könyvben: hogy leend egy megváltó, ki ha eljön, +nagy vérontás lesz a világon, de melyet nagy egyesülés fog követni; ezen +megváltó neve pedig lészen 666. + +A felső vidékeken általánosan hiszik: hogy e név személyesítője +elérkezett. + +Számláljuk meg Kossuth nevének számértékét: + +LVDVIg CossVt. + +50.5.500.5.1.100.5 = 666. + +Ez épen 666. + + +3. + +*** Azt mondja egy német katonatiszt Pesten. + +«Die Ungarn, die kann ich noch leiden, aber die Magyaren, die sind nicht +zum ausstehen.» + +Kérdik aztán tőle: hogy magyarázza meg, mi különbséget tud a kettő +között? + +Megmagyarázta: + +Szerinte ungárok voltak, a kik megszaladtak előttük, magyarok, a kik +őket kergetik. + + +4. + +*** Ferencz császár a franczia háború végeztével lement Budára s ott a +várban, királyi szokás szerint, muzsikáltatta magát. + +Egyszerre elkezdik neki huzni a Rákóczi-nótát. Nagyon megtetszett neki. + +Was ist das für a Melodey? – kérdé. + +Mondják aztán neki, hogy ez bizony kurucz nóta. + +«Sakkerlot, da hätte ich selber Lust Kukurucz zu werden!» + +Ez az anecdota is most jutott eszembe s nem épen mal a propos. + + +5. + +*** Egy Pestre jövőtől kérdi a német: mit csinálnak a magyarok? + +Szörnyen retirálnak. + +Merre retirálnak? + +Erre Pest – felé. + + + + +A GYÉMÁNTOS MINISZTER.[31] + +(Vázlat a forradalomból.) + +Magyar forradalom! Te egetgyujtó alak! Véres arczú kép! Senkinek +gyermeke, – mégis mindenkinek halottja! Kelj föl a sirból és mulattass +bennünket! + +Míg éltél, nem festette le senki arczodat. Most jelenj meg nekem az +éjfél óráiban, mikor a temető elbocsátja kárhozott lelkeit, kik nem +tudnak aludni az önátkozta sirban, ülj festőtáblám elé és mutasd meg +arczodat képzetemnek. + +A nemes büszkeség lángja égjen azon, midőn a nép áldozatairól fogok +veled beszélni, azon népéről, melyet Isten jó kedvében teremte a +világnak, de melynek számára rossz kedvében teremté a világot. + +De szégyen pirja ömöljék el arczodon, midőn azoknak neveit hallod +említeni, kiket e nép nagygyá tett, s kik e népet semmivé tették. + +Sirj, fehérüljön el képed azok sirhalmánál, kik mások dicstelen +nagyravágyásáért dicső halált haltak. + +De fekete légy a boszútól, midőn az oltár papjait hozom emlékedbe, +kiknek kezei közt elvesztek az áldozatok. + +Némulj el. Remegj, reszkessen alakod, midőn sirást hallasz. Karének az, +millió és millió ajakról. Özvegyek, árvák, koldusok és őrültek siralma +az. Hallgass, ne szólj bele. Rejtsd el arczodat. + +De kaczagj fel és tartsd arczodat az égre, hadd lássa meg az, mint néz +ki egy lélek, mely holta után tébolyodott meg, ha meghallod, mint +vigadnak azok, kik ennyi könynek voltak teremtői. + +Azután tünj el ismét. Menj vissza a sirba. És imádj Istent: hogy +engedjen meghalnod és ne hozza el rád a föltámadás napját. + +* + +Hideg januári éjszaka volt. Sem holdja, sem csillaga nem volt az égnek, +a zúzmarás zivatarban fekete hollók falkái kóvályogtak, szüntelen +kiáltozva alá egyhangú szavakban «halál! halál!» + +A fergeteg fütyölt, az egész föld fehér szemfedővel volt leterítve, a +farkasok üvöltve felelgettek egymásnak egyik berekből a másikba. + +És e hózivataros éjszakákon kétszázezer ember nem aludt fedél alatt. + +Az ország minden részein hosszú fekete vonalak húzódtak keresztül. +Kényszerű sietséggel törekvő hadcsapatok. Éjjel és nappal, hegyeken és +rónákon, éjszaktól délig lehete látni e vonuló seregeket, a mint dobszó, +trombitahang nélkűl mindenféle irányban átszeldelék az országutakat. + +Zúzmara-lepte lovasság, utána rosszul öltözött gyalogsorok, hallgató, +beszédtelen nép. Dübörgő ágyúk, ágyúszekerek, egyik a másik után, azután +megint elrongyollott gyalognép, élén gubába burkolt vezetője nehéz +harczi ménen, azután megint lovasság, ágyúk és így tovább. A kardok, +szuronyok csillogtak az éjszakában. + +Néhol egy-egy siető dandár látszott, mely egy másikat üldözni tetszék, +az alakok sebesen vonultak el a szem előtt, mint álomárnyak, s órák +mulva vörös villogás látszék a láthatáron, s egy-egy eltévedt dörrenés +az ütközet távoli morajából. + +Azután ismét néma a lett minden. Uj csapatok jöttek és mentek. A hófuvat +behordta nyomaikat. Sehol őrtűz, sehol megállapodás, szüntelen előre, +előre pihenés nélkül. Fel a hegyeknek! Az ágyúkat nem birják a lovak, a +csatárok tolják felfelé. Maguk is leroskadnak. – Keresztül mély, meredek +sziklautakon, övig érő hófuvatagban, éhezve, szomjazva, fázva. Dübörgő +hidakon át, befagyott folyók jegén. Elől, hátul, oldalról üldöző seregek +között, golyók zápora közt. Mindig odább. Fáklyafénynél, földalatti úton +s azután ismét föl meredek hegyekre ágyútűz ellen, ágyútűz elől, +vészvihar elől és hátul, vészvihar még az égen is, s mindig előre, +végtelen, irtózatos úton. Egy-egy beteg vagy sebesült kidől a sorból. +Ott marad. A hó ellepi, megfagy, jól jár. A többi sort zár és siet, +pihenése ütközetben van csak. Nyugodt álma, ha elesik. + +És nem zúgolódik senki. Tűr, szenved, küzd és meghal. Még akkor is szent +ihlet zárja le szemeit s a haldokló nem átkozza meg a földet, mely vérét +megiszsza s testének nem ád temetőt s a tűrő nem átkozza meg a +szenvedést, mit nyugalmáért cserélt. Az áldozat panasztalan. + +Tiszteljétek a katonákat. + +* + +A rendőrminiszter úr ablakai még mind ki voltak világítva, pedig az idő +már éjfél után járt. + +«Én Istenem! sóhajtja az arra menő civis, kalapját megemelintve az +ablakok előtt, milyen szorgalmatosak ezek a haza atyjai. Még éjjel sem +alhatnak az ország gondjaitól. Bizonyosan itt készítik azt a sok ménkü +puskaport, vagy azon tanácskoznak, hogy milyen árkot húzzanak nemes +Debreczen városa körül?» + +«Szegény urak! Sem éjjelük, sem nappaluk. Majd szétreped a fejük a sok +aggodalom miatt. Nyolcz órakor összeültek s még nincs vége a +tanácskozásnak. Hja, sok mindenről kell gondoskodniok. Az egész ország +sorsa az ő kezükben van. Akármit tesznek, az sok hányás-vetés után +történik, s mennyi mindent kell pedig tenniök!» + +«Egy rendőrminiszter!» + +«Szentséges Jehova, mennyit kell annak tudni, látni, érteni, cselekedni, +kifőzni? Ő levelezésben áll valamennyi külföldi udvarokkal, megvizsgálja +a passusokat, kvártélyt rendel a deputátusoknak, elolvas minden ujságot; +a melyiket megúnta olvasni, betiltja; dictiót mond az országgyülésen, +olyan szépet: hogy senki sem érti; kisujjában viseli az egész +diplomatikát, előre tudja még azt is, a mi történni fog. Hogy fér ennyi +tudomány egy emberbe, kivált egy olyan kicsiny emberbe?» + +«Gyerünk haza, szomszéd uram, alhatunk mind a két fülünkre, virraszt mi +helyettünk a rendőrminiszter úr és végzi az ország minden állapotját.» + +Épen dolgom volt a miniszter úrnál. Benyitottam az előszobájába, a +holott is majd leütött a lábamról a pipafüst. + +A bureau 66 hivatalnokai közül csak hat volt jelen. A többi otthon volt +és aludt, mint illik rendes emberekhez. + +A hat közül kettő rettenetesen nyirt valami üres papirost, a másik kettő +a postára ment s onnan jött leveleket tördelte fel ex ofo s nagyon jól +mulatott holmi családi titkok fölfedezésén. + +A harmadik pár pedig a miniszteri salon ajtaját ülte el. Mondanom sem +kell, hogy mind a hat rettenetesen pipázott. + +– Lehet Laczival beszélni? – kérdém az egyik ajtónállót, a ki egy igen +szép szálas termetü orangutáng lehetett, míg ministeriális irnokká nem +promoveálták. + +Az én majmom végig nézett rajtam, nem csekély symptomáival a megvetésnek +s nyomatékos hangon kérdezé: «A miniszter úrral?» + +– Hát önök mióta hijják Laczit miniszternek? + +– Mióta fizetéseinket felemelte. Hanem beszélni most nem lehet vele. A +conferentia fontos. Megzavarni nem szabad. A haza, tudja ön uram, a haza +elébbrevaló minden privát dolgoknál. Tessék máskor ide fáradni. + +– De magam is közügyben jövök. S közeliték az ajtóhoz. + +– Uram, egy lépést sem tovább, – szólt a tisztelt pávián pathosszal, én +a fejemmel vagyok felelős. S elémbe állt egész hosszában. + +Nem voltam róla bizonyos, hogy nem harap-e meg? S már szinte +visszavonulni kezdék, midőn a belőli conferentiából ilyen töredék-hangok +üték meg füleimet: + +«Négy király!» + +– Ur Isten! – gondolám magamban, – mi bajuk lehet nekik egyszerre négy +királylyal? + +– Nem ér semmit, – kiálta egy másik hang, – melyet világosan Lacziénak +ismertem fel, mert az enyém négy disznó! + +Ránéztem a cerberusra. Az először el akart vörösödni, de a mi nem +sikerülvén neki, belém kapaszkodott s kifelé szorongatva erősen +allegált, hogy itt nem szabad hallgatózni. + +Birkózni kezdtünk, én erősebb voltam, s egy ügyes boxirozás segedelmével +egy flankenbewegungot tettem az ajtó fel és azt minden további +ellenállás nélkül bevevém. + +A conferentia szörnyen állt. Három asztalra volt terítve. Az egyiken +thea és punch, a másik kettőn mindenféle acták forogtak kézről-kézre, +miket a parasztvilág kártyáknak nevez. + +Az egyik asztalnál diabolkát játszottak vagy hatan, nagyon el voltak +merülve, egyik sem vett észre, a másik asztalnál præsideált a miniszter, +ott ferbliztek. + +A miniszter nem volt valami magas ember, valamivel több lehetett, mint +Tom Thumb; ha mellette ülő tanácsosa lett volna a rhodusi colossus, ő +maga pedig egy vitorlás hajó, kényelmesen áthajókázhatott volna annak +szárai közt. + +Arcza sok keletiességgel birt, teintje némileg közelített a +czigány-colorithoz. Sok vonásaiban a cercopithecusok nemzetségével +rokon; csakhogy azok persze nem tudnak olyan szépen beszélni, mint ő. + +Szakálla az övéig ért s mikor kaczagott, reszketni szokott, a mit +hajfürtei nem tehetének, a lehető legrövidebbre levén lenyírva. + +Pőrére volt vetkőzve s a rettenetes sok ránczról arczán gyanítám, hogy +kaczag. A miről később feketére nyitott szája is meggyőzött. + +Mellette jobbról egy hosszú ifjú ült. Sovány, satyricus arcza nem igen +látszott osztozni a közjókedvben. Hihetőleg valami brodsitzer volt. + +Balján egy termetes férfi. Szabályos, de kissé elhizott arcza igen +tudományosnak akart látszani egy malapropos applicált pápaszemmel. +Szakálla, haja jól soignirozva, maga tűrhetőleg elegáns és jókedvű. A +miniszter pecsétőre. + +Laczival szemközt ült egy roppant titanicus férfi, kinek nyaka és +könyökei arany paszomántba voltak húzva. Bizonyosan generális. Képéből +kilátszott, hogy ez az ember maga megenne egy hadsereget, ha valaki +előre megsütné azt számára. + +A mellett egy sejtes barna férfi, kinek arczán első perczben észrevehető +volt, hogy lengyel. + +Az asztalszegleten végre, az ördög helyén, egy kis nyápicz férfi ült, a +ki rettenetesen nyert és boszantott mindenkit. + +– Ah servusz! – kiálta rám Laczi, a mint megsejtett. Te vagy az, a kit +olyan nehezen eresztenek be? Foglalj helyet, ide mellém. Oszszatok neki +is. Aztán ott a punch. + +– Köszönöm, nem játszom, igen nagyba megy itt. – Láttam a sok aranyat és +bankjegyeket heverni az asztalon egész garmadákban. + +– Oh nem, – felelé Laczi, – mind a két lábát maga alá szedve. Egy arany +a visi. Ez nem hazard. Nemde édes generálom? + +Ez utóbbi szavak a magas athletai termetű férfiúhoz voltak intézve, ki +példás phlegmával gusztálta a sántát. Kettős álla volt. Orra, ha jól +emlékszem rá, csak egy. + +– Nem mondhatnám, – felele gordon hangon. – Már a második itcze aranyat +vesztem. + +– Haha! – nevete föl a kis nyápicz emberke az asztalszegleten, a kiről +soha sem birtam megtudni, hogy gyermek-e vagy vén ember? Annyi +éretlenség és aggottság egyesült arczán. Ugy látszék, hogy ő nyert +legtöbbet. Haha! nevete impertinens éles hangon, az én generálisom nem +is marékkal, hanem itczével méri az aranyat! Mindezt oly élesen, hogy a +fülem csengett bele. + +Erre általános lett a nevetés, mintha valami rendkívüli jó ötlet +hallatott volna, s valójában valakitől egy itcze aranyat elnyerni azon +időben, mikor az országot papirosokkal láttuk beterítve, megérdemli: +hogy az ember jókedvű legyen utána. + +Nevetett maga a miniszter is. Majd kitörte a széke hátát, annyira +nevetett s egyik lábát feltette az asztalra. + +– No meggyülik ezért majd a bajod az öreg kóficzczal, hogy elkártyáztad +a pénzt, a min kapszlikat kellett volna venned a felső hadsereg számára. +Ezt a reflexiót elég geniálisan a miniszter úr tevé. + +– Azt mondom, hogy elvesztettem a csatában. + +– Abban, a melyikről így ír egy német bulletin: General **, der den +Rückzug deckte, oder wenigstens decken sollte? + +– De megmentettem én azért a zászlómat. + +– Igen, mert elszaladtál vele az első ágyúszóra. + +Erre ismét hangos hahota keletkezett. A haza atyjai rettentőképen +mulatságosnak találták, hogy egy generálisuk az első ágyúszóra kezébe +kapta a zászlót s elfutott vele. + +Tán még most is nevetnének, ha a szomszéd asztalnál ezalatt csetepaté +nem támad. + +A zaj magára ragadta a figyelmet, a scena még inkább. + +Két gentleman volt egymással épen hajban. Az egyik egy jó szál férfi, a +másik egy még Laczinál is csekélyebb individuum, mely utóbbi, hogy +társával egyenlő lehessen, egy székre hágott fel s onnan kiabálta +csatahangon, «ez czudarság; ez lovagiatlanság, ez illoyalitás!» és tudja +a jó ég, még mi minden iszonyúságot nem. + +– Mi baja annak a fiúnak? Mi lelt fiam Hetveni? Dugjátok be a száját, ne +sikoltson olyan nagyon! Hetveni mit ordítasz! + +– Ide nézzetek! Legyetek biráim, declamált a czinegének született férfi +s hatás végett most már az asztalra lépett, ez a longurió la aranyakban +veszt s most bankókban akarja kifizetni per hat forint darabját. + +Az egész társaságban egy közös elszörnyedést jelentő «ah» hallatott. +«Szörnyűség!» + +– Az a kérdés, szólt a miniszter úr suprematiáját éreztető hangon, – +hogy minő bankjegyekben? Osztrák bankjegyekben, igenis hat forint +mostani kelete az aranynak. + +– Dehogy! – ordítá az emberaprólék türelmetlenül, – magyarokban. + +– Ah, ah! – szörnyűködék az egész cœtus, – maga a miniszter úr is úgy +rázta a fejét, mint szokta országgyüléseken, midőn a karzatnak tudtára +akarja adni, hogy valamire piszegni kell s egy földresujtó tekintetet +vetve a vádlott egyénre, szárazon kimondá rá az itéletet. + +– Magyar bankjegyekben 8 forint ára az aranynak s azzal noble +nonchalenceal vette fel ismét kártyáit és kérdezé, mi a visi? + +A pecsétőr dupla visit tett. + +– Nem hiába magad is dupla vagy, – tréfálódzék a miniszter úr, – s a +többiek kötelésségöknek érzék a tréfát megkaczagni, csupán a generális +nem kaczagott, az egész társaság közbotrányára. + +– Bizonyosan nem érti a viczczet. + +– Mit tudhatom én, hogy mi történik itt közöttetek? – míg én a hazáért a +csatatéren – + +– Szaladok. Egészíté ki a miniszter. – Mondd el neki Móricz magad a +tréfát, hadd mosolyogjon ő is. + +– A vicz jó, csak az rossz benne, hogy velem történt, – kezdé a pecsétőr +mondását. – Jól tudod: hogy én két hivatalt viselek, mint komám Laczi +is, és te édes generálom és valamennyi okos ember, a ki teheti. Egyfelől +pecsétőr vagyok, másfelől őrnagy. A legközelebbi fizetésfelvevés napján +felveszem az én ezüstös attilámat, tetejébe öltöm ezt a zsemlyeszín +kaputot s megyek a pénzügyminiszterhez tisztelkedni. Kérem tőle a +pecsétőri fizetésemet, azt előmbe számlálja, én beseprem s akkor újra +meghajtom magamat s bemutatom előtte mint ez s ez őrnagy urat, ki a +fizetését jött felvenni. Az ember nem confundálódott, megczirógatta két +kézzel a képemet s rettenetes nyájasan kért engedelmet, hogy most nincs +nála pénz, hanem egy óra mulva lesz, ne is fáradjak oda érte magam, csak +egy káplárt küldjek el a zászlóaljamból, csak egy akkora kis káplárkát, +mint a kis ujjam abból a zászlóaljból, a melynek őrnagya vagyok. + +De már erre méltán kerekedett fel az universalis röhej, mert olyan +zászlóalj nem existált sehol. + +– Valami szamár ujság aztán felkapta ezt a viczczet s bemutatott a +közönségnek, mint azt az embert, a ki nem egy ember, hanem két ember, s +szépen rajtam száradt a «dupla» epithéton. + +– Nagyon jó, – mondá rá jó kedvvel véleményét a generalis úr, kivált +miután akkor ő húzta be a nyápicz embert mintegy száz aranyig, a ki +ellenben igen silánynak találta az egész bonmot históriáját. + +– Az a furcsa, hogy diákkoromban a professorom mindig azért szidott: +hogy simplex vagyok, most meg azzal vexálnak: hogy dupla vagyok. + +A játék ezalatt tovább folyt, a miniszter úr vesztett s mentül jobban +vesztett, annál jobban kezdte szídni azokat a gyáva képviselőket, kik +minden perczben készek az alkudozásra, kik egy girondeot akarnak +Magyarországon megalapítani, és a kiket ő le fog goullotinoztatni, a +debreczeni piacz közepén, egytül egyig, mint a legyeket, s a többi s a +többi – mérgesen lehányt magáról minden öltözetet, azután megint mind +felszedte magára, szidta az egész országot, egész Európát, mind az öt +világrészt összevéve, az egész systema copernikianum valamennyi +csillagait s utoljára az egész lump compániát: hogy minek jöttek ide az +ő idejét és pénzét lopni? + +A compánia szokva volt a miniszter úr kedélyváltozásaihoz s sans gene +koppasztotta egymást, míg a miniszter úr egyre-másra vesztve és +vetkőzve, mikor már csak az volt hátra, hogy a csizmáit is lehúzza, +felugrott, hátrarúgva a székét s ment az író-szekrényéhez, új pénzerővel +jelenendő meg a csatatéren. + +A ki látott már békességesen mulató társaságot, melynek közepébe +hirtelen egy százötven fontos bomba esik be a stuckaturon keresztül, +annak lehet fogalma a következő jelenetről, senkinek másnak nem. + +A miniszter beletekinte a fiókjába, s azzal felordíta oly hangon, mintha +harmincz cserépkorsót csaptak volna egyszerre a falhoz. + +– Ki járt itt? + +Mind oda néztek. Legalább is azt hitték, hogy valaki egy puskaporos +masinát rejtett el a miniszter úr iróasztalába. + +– Ki járt itten? – Kérdé újra stentorral s öklével a fiókra mutatott. + +A társaság kővé válva nézett rá s a generalis úr épen úgy kezdé magát +érezni, mint mikor Zólyomban először meghallotta az ágyúzást. + +– Akarom tudni, hogy ki járt itt? + +– Megvesztél czimborám? Mit kiabálsz, ki bántott? – szólala fel végre a +pecsétőr. – Én is jártam ott, és más is, oda tetted a szivarokat. + +– Engem megloptak. + +– Lehetetlen. + +– Két százas volt itt fölül, most nincs. + +– Valamikor pipára gyujthattál vele. – Ez a magas satyricus ifjú +észrevétele volt, első és utolsó ez estén. + +– De nem vicz ez, hallja az úr, mert ez komoly dolog! + +– De ugyan Laczi legyen eszed, ne csinálj belőle scandalumot. Azért a +rongyos kétszáz forintért. + +– De én akarom tudni, hogy engemet ki lopott meg? Az én házamnál tolvaj +van. Az én házamnál az ország kincsei vannak. Én semmiért sem vagyok +felelős. + +– De hát mi szükséged van erre a lármára? + +– Nekem szükségem van erre a lármára. Az én házamnál az országnak több +milliót érő kincsei vannak. Én akarom tudni, hogy kitől őrizkedjem? + +De már ennyi scandalum mégis több volt, mint a mennyit egy táblabiróból +csinált generális gyomra elbir. + +– Enyje, ilyen adta vette, – káromkodék mindig magasodó hangon, míg +végre oly dörgéssé vált irtózatos szava, mintha tízezer ember beszélt +volna egy gégéből. – Hát kinek néz az úr minket? Tolvajok vagyunk mi? +Erre amarra, szedte vette! Köszönje meg az úr, hogy lealázzuk magunkat a +társaságába, nem hogy még itt bennünket dehonestáljon, mert ha itt volna +a kardom, mindjárt karmonádlinak aprítanám, a ki czigánypecsenyéje van! +Azért hogy én a statuspénzét elkártyázom, nem loptam én még senki fiától +egy garast sem, hallja az úr! Ha a policzájminiszter úr meglopatja +magát, van kopója elég, szagláltassa ki a tolvajt, de becsületes +embereket ugyan ne derogáljon, mert ha azt nem nézném, hogy Debreczenben +vagyunk, a helyett, hogy mi megyünk el innét, az úr menne most ki az +ablakon, veszedelem teringette! + +Szólt és két széket két csapással összetörött, egy ökölütéssel a +kártyaasztalt kettéhasította, a bundáját felvette, annak egy +legyintésével az egész punch-servicet leverte az asztalról! a kettős +ajtónak egyik szárnyát kivette sarkából, egy irnokot ledobott a lépcsőn +s eként szörnyű erejének tanujeleit hagyva mindenütt, hangos +káromkodással eltávozott s hazáig valamennyi civist felmorgott az +álmából. + +A többi assessorok meghunyászkodva előkeresék télikabátjaikat s +egyenként elosongatának. Legutoljára előbujt az ágy alól Hetveni úr is, +hová a csata folyama alatt egy eléggé bölcs rückgängige Bewegungot +csinált s megilletődve nyujtá kezét a háborgó miniszternek, mondván. + +– Miniszter úr! – Én rám csak nem gyanakszik ön. Hisz arról meg lehet +győződve: hogy én öntől nem lopok. + +– Jól van jól, csak eredj. + +– Hát kineveztet holnap őrnagynak? + +– Hová a pokolba? nincs üres hely. + +– Szabad csapathoz. + +– Van mindenütt. + +– A zarándi oláhok ellen még nincs. + +– Hisz azok senkit sem bántanak. + +– Majd bántanak, ha én oda megyek. + +– Jól van no. Kineveztetlek, csak vigyen a ménkü! + +Magam mindekkorig ott vártam egy pamlagra dülve a conferentia végét s +mikor hozzá juthattam, én is belekötöttem a miniszterbe. + +– Hát neked mi bajod? mond frissen. Három szóval elvégezd. + +– Nem is lesz hosszabb. Kétszáz szekerest rendeltél ide a piaczra. +Tegnap estétől itt állnak hóban, fagyban, mit akarsz velök? + +– Mond meg nekik: hogy ha eluntak állni, hát leülhetnek! – Ezzel az +instructióval kitolt az ajtón s a szegény szekeresek másik éjjel is ott +háltak a havon, hozzájok sem szólt senki. + +A miniszter pedig egyedül maradt az ő pecsétőrével. + +– Te Laczi, – szólítá ez meg a minisztert, ki hallgatva és sebesen járt +alá s fel, mint szokott, ha összeszidták. – Igazán ellopták a pénzedet? + +– Dehogy lopták. + +– Hát miért csináltál olyan nagy zajt semmiért? még az a drumo levág, +hire lesz a városban. + +– Azt te nem érted. Nekem kellett ez a zaj. Mentül nagyobb hire lesz, +annál jobb; magam is úgy akarom. De te nem értesz hozzá. + +S ezzel kiszólt az ajtón: + +– Simon! + +Egy még minden eddig előfordultaknál apróbb egyén lépett be e hivásra. +Úgy látszik, mintha a miniszter szemenszedte volna a magánál kisebb +embereket. + +– Ismersz itt valami ügyes lakatost? – Szokása volt a miniszternek +mindenkit tegezni. + +– Akárhányat. + +– Ne beszélj, szamár! Nekem nem akárhány kell, hanem egy bizonyos. Ha +lehet néma, de mindenesetre olyan, a kinek senki sem hisz és a kit +kevesen ismerjenek. Eredj, mindjárt visszajöjj. + +A küldött igen alázatosan betette az ajtót s eltávozott. + +Az előszoba is megüresült. A miniszter bezárta az ajtókat s egyedül +maradtak. + +A miniszter úr sebesen járt alá s fel, mintha a világon minden attól +függne, hogy ő meg ne állapodjék, a pecsétőr pedig végigfeküdt a +pamlagon és ásítozott. + +– Öcsém – szólala fel hirtelen megfordulva a sarkán a miniszter s a +homlokát összeránczolva. – Öcsém, igen rosszul állunk. + +– Tudom, – sóhajta fel a pecsétőr. + +– Seregeinkről azt sem tudjuk, hogy hol vannak? Az osztrák hadcsapatok +körös-körül álltak bennünket, a messzebb távolság tizenkettő, a +legközelebb hat mérföld. A magunk katonái szidnak bennünket, az ellenéi +fenyegetnek. Elől tűz, hátul víz. Huszonnégy óránál tovább itt nem +maradhatunk. + +– Rettenetes! – és nem lehet valamerre menekülni? + +– Tán nem azon gondolkodozom éjjel-nappal? + +– Tán álruhában. Én mint hentes, te mint puskamüves? + +– Nem ér semmit, hiszen nem értek a puskához. + +– De hát nem gondoltál valamit? + +– Azt hiszed? Nézz ide. Mindenféle útlevelek, csak be kell tölteni. + +– Ah! ez pompás, ez nagyon derék, mit kellene bele irni? + +– Ne törd rajta a fejedet. Magam ékszerárus leszek, te pedig a segédem. + +– Ahoz ékszerek kellenének, gyémántok s több aféle. + +– Bizony simplex ember vagy te édes öcsém, nem látod itt ezeket a +ládákat? + +Az alcovenben három különböző nagyságú láda volt egymás mellé +elhelyezve. Iszonyú vaspántos és rézczirádás ládák. Két-három nehéz +lakat lógott rajtok elől, fölül mindenféle czifraság alá rejtett +vexir-zárak és mind hatrendbeli pecséttel biztosítva. + +– Most értelek, – szólt felszökve fektéből a pecsétőr, – hisz ezek úgy +is res nullius. + +– Törődöm is én azzal! most nálam vannak, s ha holnapután Törökországba +találok velök menni, szeretném tudni, hogy ki kéri tőlem számon? + +– De hisz e végett kár volt lakatosért küldeni, vannak nekem ditricheim, +értek is egy kicsinyt az ilyesmihez. + +– S tüstént előkeresett nehány girbe-gurba eszközt, s a pecséteket +pietástalanul letépve, sok ügygyel-bajjal és nyögéssel valamennyi zárát +és lakatját felnyitotta a a kérdéses ládáknak, melyeket azután a +miniszter úrral két fülénél fogva megragadva per Pausch und Bogen +kitálaltak a legszélesebb asztalra. Sok egy és más szétgurult az ágyak +és szekrények alá, miket másnap a szobaseprő megtalált és megtakarított. + +A csodálat «ah»-ja röppent el a pecsétőr ajkairól e kincsek látásán. + +Nehéz massiv aranyláncok, ragyogó drágakövekkel rakva, nehéz arany +serlegek, ritka antik ékszerek, pompás szelenczék egyetlen darab +drágakőből faragva, remek faragványú szoborművek, mind mind tömör +aranyból és ezüstből, nagybecsü órák, fölséges boglárok, annyira +rakottak drágakövekkel, hogy izzani látszának a gyertyák világában, és a +töméntelen gyürük, mellkövek, az izlés minden választásainak eleget +tevők. Minden, mit egy aristocratikus fényvágyó olygarcha család +kincsben és pompában századokon át passionate összeszerze. + +– Ah! mi kár, hogy mindezt el nem vihetjük! + +– Mind semmi ez. Ez mind itt marad. Csak terhünkre volna. Én csupán egy +kis fekete bársony aranynyomatú futrált keresek, te választhatsz belőle +magadnak, a mi tetszik. + +Dúltak a kincsek között. + +Millió szikrát hányva hevertek azok előttük az asztalon szétszórva, +mintha ugyanannyi szem nézett volna rájok szótlan szemrehányással. + +– Itt egy chrysopras ékszer. – Igen nehéz. – Legalább a köveket szedjük +ki belőle. – Emitt nehány nagybecsü gyűrű. – Hát ez micsoda? – «Fövény a +Saharából.» – Szórd a szemétre. – Itt ismét egy gyönyörü numismaticus +gyüjtemény. – Tedd félre. Holnap kifizetjük vele a bureauszemélyzetet. – +Hát ez? «Nevezetes férfiak kézvonásai», vesd a kandallóba. – Hát ez a +gyémántos kard? – Ki vinne kardot magával. A gyémántok eljöhetnek +belőle. – És így tovább. Minden darabból volt valami elszakasztható, +elvihető. Az arany lánczokról letépettek a boglárok, az ékszerekről a +gyöngyök, a gyűrűkből a pompás faragványú camaéák, a boglárokból a ritka +nagyságú turquisek, minden, a mi csak kis helyet és nagy értéket +igényelt. + +De a fekete bársony, aranynyomatú tok nem akart előjönni. + +A miniszter arcza elsötétült. + +– Megjárnám, ha valaki megelőzött volna. + +Elővették a másik ládát. Az elébbibe visszaseperték a megvámolt +tartalmat s amazt szinte kiüríték az asztalra. + +– Jól van! – kiálta lázas örömmel a miniszter, egy tekintettel kiismerve +a sok kincs közül az igénytelen külsejü skatulyát. – Ez az, – szólt +remegő kezeibe véve a tokot. – Ez az. Látod?! + +A pecsétőr kiváncsian hajlott oda, megtudni az annyira óhajtott tok +tartalmát. + +Külön le volt pecsételve egyetlen pecséttel, melyet a kormányelnök +sajátkezüleg nyomott rá. + +A miniszter egy perczig tétovázni látszék, valjon fölmerje-e szakitani +azon pecsétet is? s remegve nézett maga elé. + +– Nos, nyisd fel hát, mi van benne? + +– Nézd, a kormányelnök pecsétje van rajta. + +– Törd fel, holnap nem leszünk itt. + +S a következő perczben nyitva volt az etuis. + +Mintha a szivárvány szállna le kristályalakban! + +Nyolcz solitair gyémántgomb. Akkorák, mint egy mogyoró, mikből millió +sugara lövelt szét a prismaticus szineknek. Vakító, kábító kincsek, +miknek mindegyike egy-egy uradalommal fölér. Mikről azoknak egykori +viselője minden diszmenetek alkalmával oly kitünő, oly nevezetes volt. + +Némán, elvarázsolva bámult a két férfi a kincsre, midőn a külső szobában +léptek hallatszának s mintha nyitná valaki kívülről a zárt ajtót. + +– Ki az! – kiáltá mindkettő ijedten, halálra sápadva. Az irnok volt, kit +lakatosért küldtek. + +– Mit akarsz? + +– A lakatost hoztam. Engedelmet kérek. + +– Ugy! – S ekkor nagy hirtelenséggel összetakarítottak mindent a +ládákba, azokat helyökre tették. Az érkezett lakatosnak nem volt egyéb +dolga, mint a ládákat ujra bezárni, mely után azokat a miniszter ad +terrorem populi a rendőrség hivatalos pecsétjével ujra biztosította. + +A lakatosnak meg kellett vallani becsületes nevét s az irnoknak +bizonyítványt adni róla, miszerint nemes Kánya Antal lakatos majszter +uram ez s ez napon az éjnek ezen s ezen órájában a rendőrminiszternél +három ládát bezárolt. Mely teketóriák Kánya Antal uramat ugy +megijesztették, miszerint az egész eseményről még a feleségének sem mert +egy szót is szólni. + +– Hát ezzel a fiuval mit tegyünk? – kérdé suttogva a pecsétőr az irnokra +czélozva. + +– Ne törődj vele. Elküldöm Pestre iratokkal, mikért bizonyosan +főbelövik. Jojczakát. + +A pecsétőr eltávozott. + +– Simon! – szólítá a fiút a miniszter. – Végy egy szekeret magadnak. Még +ez órában Pestre fogsz indulni. Ezen iratokat viszed oda, a hová +czímezve vannak. Egy perczet se késsél. Minden minuta egy század a +nemzet életére nézve. Itt ezer pengő utiköltségül: siess… + +A fiu elment. A miniszter lefeküdt. Késő éj volt az idő. + +A toronyőrök rekedten kiabálták a három órát éjfél után. + +Minden jó lélek dicséri az urat. + +És másnap az országgyülésen kemény perempterius törvény hozatott azon +képviselők ellen, kik a forradalom ügyében nem bízva, eltávoztak, vagy +meg sem jelentek. + +A törvényjavaslat a rendőrminiszter úrtól jött. + +És tartatott nagy dictió azon gyávák ellen, kik minden leverő hirre a +megbékűlésről, vagy megfutamodásról gondolkodnak. + +A dictiót a rendőrminiszter úr tartotta. + +És adatott ki veresbetüs placat, melyben azok, kik a magyar bankjegyet +az osztráknál alább becsülik, bitófával fenyegettetnek. + +E placatot a rendőrminiszter úr adta ki. + +És végre iratott egy catói vezérczikk egy olvasatlan hirlapba azon +alávaló könnyelmű emberekről, kik a haza ily szomoru napjaiban nem +átallanak a kártyaasztal mellett éjeket tölteni. + +A czikket a rendőrminiszter úr irta. + +El e rút képektől! Keressünk szebbeket. Menjünk a csatamezőre. + +Emelkedjél föl lélek, rázd le az undort magadról, mit az önzés, a +lelketlenség, az álarczos bűn látása gerjeszte benned, jer, láss vért, +láss halált, láss könnyeket és vigasztalódjál. + +Nézd amott tul a Királyhágón azt a kis, ifju, hős sereget. + +Ruhája nincs, de van dicsősége. Hazája alig ad neki mindennapi kenyeret +s ő mégis mindennap vért ad hazájának s véren vett diadalt. + +Nézd azt a kis őszhaju, őszszakállu embert, mint áll ott a golyózápor +közepett, mint ragyog arcza, ha kis seregét éljenezni hallja a golyók +süvöltéseire. + +Csak egy szót tud magyarul. E szó «előre.» Serege mindig megérti őt. + +Három sebhely van most is rajta, de a halál kerülni látszik őt, vagy nem +tudja megtalálni. + +Nézd azt a fiatal hőst. Kiáll serege elé. Buzdítva szól hozzá. A legelső +golyó őt éri, leesik lováról, vére festi a földet. Özvegye szép és +fiatal szive megszakad, de nem siratja a hőst, nem siratja, hisz halála +dicső volt. + +Nézz amoda. Ott is egy hős esik el. Nem egy seb, tiz érte egyszerre. +Ellene is becsüli a hőst. Bekötik sebeit, ápolják, mondják neki: hogy a +csata elveszett s ő letépi sebei kötelékeit és hagyja folyni vérét, +hagyja jönni halálát, mert a csata elveszett. + +Láss ott egy hidat. Két ezer ember áll előtte és védi, tul rajta iszonyú +erővel egy ostromló sereg. Nézz oda ismét. Már alig vannak ezeren. Ugy-e +nem futott el egy is! Elestek. Mire az éjszaka eljön, ezernek csak fele +marad ott, de helyéről meg nem mozdul egy sem. + +Nézz végig a Tisza mentén. Látod ama piros kis vonalt. Mily sebesen +halad előre. Egy csapat ifju az, kik piros föveget viselnek fejükön. +Micsoda tűz az, melynek szembe mennek? Ágyúk azok. Hallod ropogásaikat. +Látod mennyien hullanak el belőle. De látsz-e elfutni csak egyet is? +Most oda értek. Az ágyúdörgés elhal. + +Menj tovább. Láss ott a Duna közepén egy várost. Le van égve a porig. +Lakói a föld alá, a kriptákba rejtőztek. Ezerei a tűzgolyóknak repülnek +bele minden oldalról földrengető dörgéssel ijesztgetve a levegőket. A +városban éhség, nyomor, fagy dühöng. Nem tudja senki, a halállal hol +találkozik? De látsz e egyet is, ki megszöknék onnan? Tűrnek, szenvednek +és nem panaszkodnak. + +Látod amott azt a vezért. Csákójához emelt kézzel seregét megesketi, +hogy nem fog elfutni a csatatérről, s midőn a halál zápora ömlik, egy +kiáltás, mely túldörgi az ágyuvihart, egy kiáltás, mely azt mondja: +«Emlékezzél esküdre!» megfordítja a csata sorsát. Fele elhull a +seregnek, de a másik fele győz. + +És mindenütt, merre nézesz, nehéz csatákat látsz. Csatát a Tisza jegén, +véres harczot a folyam pánczélozott hátán, csatát a sziklás hegytetőkön, +csatát sánczok, várfalak közt, városok utczáiban, vértől vörösre festett +vizek partjainál, égő falvak éji lángja mellett… + +Az áldozat panasztalan. A dicsőség nem kérkedik. De panaszszal van tele +szája a gyávaságnak s fizetést kér a tolvaj. + +A katonák rongyosak, véresek és lelkesültek… + +A diplomata jól érzi magát. Neki nincs lelke… + +A katonának egy gondolatja van, a dicsőség! ha meghal, végsohaja a haza… + +A diplomata azt nézi, merre szökjünk?… + +* + +Debreczenben ezalatt szépen kigömbölyödtek az ábrázatok. + +Kik néhány hét előtt futásról, menekülésről elmélkedtek, most egyébről +sem akartak hallani, mint háboruról, melynek sohasem lesz vége. + +Az apró emberek egy-egy roppant vörös tollal toldták ki fejüket, hogy +kilátszassanak a tömeg közül, a miniszternek és öcscsének még ez sem +volt elég. Nekik egészen vörös kalapot kellett hordani, hogy tudhassa +mindenki, miként ők nem félnek a vértől. + +Meg lehete tudni, hogy mikor lesz a csata? Aznap rendesen teli volt +aranyos tiszt urakkal a város, kik jól megőrzék a haza számára becses +életüket, mig a honvéd olcsó életével adózott a síkon. + +Ah! Az mennyei élet volt. + +Az ember kilencz óráig igen, igen nyugodtan aludt. + +Az ember, ha hadi futár volt, vagy ministerialis hivatalnok, tartott +igen csinos társalkodónőket, kik a státus költségén utaztak vele +mindenüvé. + +Tiz órakor elment az ember a collegiumba, ott hallott iszonyú szép +dictiókat, ordithatott a montagnardoknak, a mennyit tetszett, +lepisszeghette, leröföghette az aggodalmaikat kifejezni merész +táblabirákat, és coquettirozhatott a város karzati szépeivel. + +Azután elmehetett az ember a nagy erdőre, járhatott térdig a sárban és +találkozhatott mindenféle ismerősökkel, kik mindig tele voltak +szebbnél-szebb ujságokkal. + +Délután leülhetett az ember kártyázni, elveszthette az utolsó garasát, +másnap elküldette magát futárnak és harmadnap ismét úr volt. + +Elmehetett az ember az egyenlőségi clubba, ott halálra nevethette magát, +melyért aztán másnap kárpótlásul a Közlönyből halálra unhatta magát. + +S ha néha napfényes idő volt, láthatta az ember ama minden gyönyörüséget +felülmuló látványt, mint lovagol a miniszter egy babos lovon, az ő +pecsétőre kiséretében. + +Oly kecsesen, oly possierlich vette ki magát azon a roppant tátoson, +hogy az ember semmit sem kivánt egyszerre egyebet, mint hogy bárcsak +tevén látná őt eképen ülni. + +– Ugy-e néznek utánam a dámák? – kérdi a miniszter úr pecsétőrét, mert +maga nem mert hátranézni, félt, hogy leesik. + +– Az egész világ enchantirozva van általad, csak ne csinálj púpos hátat. + +– Brrrr! Hogy tele fecskendett sárral ez a griff! Hohó ne, hohó ne! ki +hitte volna, hogy még sarat is lássunk Debreczenben? Nem azért, mintha +ritkaság volna, hanem azért, hogy mi itt értük a sáros hónapokat. + +– Az igaz. És milyen jó volt, hogy akkor el nem mentünk. Rögtön utána +másnap jöttek a győzelmi hirek. S mi néhány rongyos százezerért szinte +itt hagytuk pompás, gyönyörű állásunkat. + +– Az igaz. Nagyon belevesztettünk volna. Azóta két milliónál több +fordult meg a kezemen. + +– Mennyi van mindössze kiadva? + +– Harminczkét millió hat hónap alatt. Az előbbi hat hónap alatt csak hat +millióra volt szükség. + +– Hát számadás mennyiről van? + +– Egy batkáról sincs. + +– Nem is fognak követelni? + +– Kicsoda? Ez a soklábú országgyülés! Mernek is ezek ellenem szólni! A +minap plena sessione mondtam meg nekik: hogy mindnyáját le fogom +guillotinoztatni, egy ugyan azt kérdezte tőlem gúnyosan, hogy kiket? +Mindazokat, a kik félnek tőlem. Az ember elnevette magát, de én bizonyos +vagyok róla, hogy azóta nem tud nyugodtan aludni. + +– Csak az a baj, hogy Debreczenben vagyunk. + +– Az bizonyos, hogy nagy baj. Ez a nép oly phlegmaticus, oly rettenetes +józan, hogy épen semmi crawalt sem lehetne vele indítani. De jussunk +csak vissza Pestre! Megvannak még ott az én embereim, kiket két forint +diurnumért láthattál a redout előtt órákig ordítozni az októberi +napokban. Jussunk csak Pestre. + +– De hátha elébb belénk kötnének, mint oda jutnánk? + +– Gondoltam rá. Az egyenlőségi clubbnak meg van hagyva, hogy dolgozzék +erősen. Nyárynak legközelebb macskazenét adatok, az ilyesmin leghamarabb +megizelíti a pórnép a crawallokat; Kovácsot elfogatom, mint titkos +összeesküvőt, vele az egész békepártot. Kazinczyt, a Zeykeket, Pálfit, +Farkast, azt a rongyos ujságirót kiutasítom a városból. Ha ez sem segít, +beredelem Hetvenit az ő guerilláival s szétveretem az egész parlamentet. + +– Parbleu, ez nem ér semmit, mert meglehet, hogy Hetvenit és a +macskazenéző companiát ez a tréfát nem értő publicum meg találná botozni +s ez csak azon esetre lehetne elővehető, ha valami eclatans brutaliter +támadnának rajtad a gyülésben. De mit teendnél akkor, ha szép lassan, +körülkerülgetve, egész szelidséggel oly téren támadnak meg, hol nem +csata, hanem egy egyszerű dialog, egy nyugodt pertractatio által érheted +el megbukásodat? + +– Azt nem merik tenni. + +– Lehet, hogy nem merik, de akarják. Ezek a súgó-búgó emberek főznek +valamit s csak az alkalmat lesik, hogy elejthessenek. Félnek tőled és ez +rossz biztosság rád nézve. Sohasem szerettem ezeket az embereket. +Különös ellenszenvem volt mindig a becsületes emberek ellen. Ezek nem +valók politikusoknak. Ezek sohasem azt nézik, hogy mi hasznos, hanem +azt, hogy mi illendő? Jó professorok váltak volna belőlük. + +– Pah, pah! Félnek és van okuk rá. + +– De mégis, ha valamit kitudhatnának rád. Teszem föl azt a +ládahistóriát. + +– Csitt! Lassabban. Nem tudhatnak ki semmit. Különben gondolkoztam +felőle. + +– Simont megint itt láttam. + +– Visszahozta az ördög. Ma megint elküldtem, meg sem hagytam pihenni. +Ez, ugy hiszem, utolsó utja lesz. Egyébiránt te mindenesetre küldd el a +feleségedet a lengyelhez. Ijesszen rá erősen, most tudom, hogy egy +fillérje sincs. Sikerülni fog. + +Uj lovagok jöttek szembe. A beszéd megszakadt, s nemsokára a nagy erdő +szépei egy csapat gavalléron legeltetheték szemeiket, kik közül egy ugy +ült a lovon, mintha penitencziából tenné. + +* + +Még az nap este a pecsétőr felesége, – egy kis ravasz furfangos nő, – +fölkereste a lengyelt, kivel ama mulatságos konferenczián találkozánk, s +ki ott oly igénytelen szerepet viselt. + +A lengyelnek igen sok gyermeke volt és kevés pénze. + +Becsületes ember volt és szegény. + +Az asszonyság ezt jól tudta s épen erre a körülményre volt szüksége. + +– Édes barátom, – szólt a lengyelhez, – helyet sem foglalva nála, ön +emlékezni fog azon estélyre, mikor Laczi véletlenül fölfedezte, hogy +valaki a szekrényéből pénzt lopott el. + +– Emlékezem. + +– A pénz kétszáz pengő volt. + +– Ugy mondta. + +– Laczi azt hiszi, hogy ezt a pénzt ön vitte el. + +– Asszonyom! + +– Nekem azt mondta, hogy ön vitte el. + +– Asszonyom, ön és mindenki, a ki valaha ismert, tudhatja: hogy én +szerencsétlen vagyok, de becsületes ember. Senki egy megalázó tettet nem +vethet szememre, Sokszor éheztem, de nem loptam soha. Esküszöm az +Istenre, hogy nem láttam a miniszter pénzét. + +– Én elhiszem barátom, de Laczi gyanakszik, és Laczinak ez elég arra, +hogy önt befogassa. + +– Engemet? Minden alapos ok nélkül? S ki adott neki erre hatalmat? Ez +nem történik sehol. + +– Hjah barátom, itt nem ugy megy, mint másutt. A minap, azaz, hogy jó +minap, ezelőtt hat héttel Laczi Szemerének egy biztosát csukatta be, +csak azért, hogy őtet miniszternek nem titulálta, most is ott ül és +hihetőleg ott fog ülni, mig Szemere érte nem jön. Tegnapelőtt pedig a +tulajdon titoknokát csukatta be, a miért az Esti Lapokba mert irni. + +– De hiszen ez szörnyűség! + +– Nem tagadom, hogy az. Én önt sajnálom, önnek gyermekei vannak és ön +nem tudná őket hova tenni, ha fogságra jutna. + +A lengyel szemeibe könyek gyülekeztek. + +– Minő méltatlanság – minő gyalázat! + +– Egy esetben ki tudnám önt menteni, ha tudniillik azt a szint adnók a +dolognak, hogy ön csak tréfás bizalomból vette el azt a pénzt Laczi +fiókjából s később visszaadná. + +– De nekem asszonyom nincs, nem is volt annyi pénzem régtől fogva. + +– Arról lehetne tenni. Ön irást adhatna magáról, hogy a pénzt Laczi +fiókjából elvéve, azt, mihelyt lehet, neki visszafizetendi. + +– Azt, asszonyom, nem fogom tenni. + +– Akkor a pénzt lesz ön kénytelen előteremteni. + +– De hol vegyem azt asszonyom? + +– Azt én nem tudom. Hanem arról biztosíthatom önt, hogy ha holnap +reggelig vagy a pénzt, vagy az irást nem fogja kézbesíteni Laczinak s az +egészet bizalmas tréfára nem igyekszik fordítani, délre a börtönbe +kerül. + +– Rajta leszek, asszonyom. + +– Isten önnel. + +Az asszonyság eltávozott, a lengyelt egyedül hagyva síró gyermekeivel. + +* + +Másnap reggel a miniszternél látjuk az asszonyságot. A miniszter még +negligéeben volt. + +– Voltam a lengyelnél – mondá, – az ember sírt, megijedt nagyon. Igen +fél az elfogatástól. Egy óra mulva itt lesz. Pénze nincs, kénytelen lesz +irást adni magáról, hogy az ön pénzét elvitte. + +– Igen jól van. S azzal rögtön küldöm őt Galiczia szélére oly +megbizással, mely miatt kénytelen lesz magát rejtve tartani. Mihelyt +távol lesz, előlépek az irattal, nagy zajt ütök, hogy az én emberem +megszökött és engem meglopott. Az a bizalmasság, melylyel házamhoz ki- +és bejárt, valamint saját elismerése tökéletesen valószinűvé teendik a +mesét. A ki nem hiszi, azt hazaárulónak kiáltjuk s veszve van. A +feltörött ládák neki fognak beszámíttatni. + +A miniszter úr tovább is igen kedélyesen mulatott a fentisztelt +hölgygyel, de a mi inkább tartozván a romantica, mint a historia +köréhez, hallgatunk róla, mig egy férfias koczogtatás az ajtón ismét +historicummá teszi az elbeszélést. + +A lengyel volt, a ki belépett. + +A miniszter úr nem tudta milyen arczot csináljon egyhirtelen, bár azt +már hetek óta betanulá, de a lengyel komoly arcza kissé zavarba találta +hozni. + +– Uram, – szólt a lengyel hidegen, – ön rám gyanakszik, hogy kétszáz +forintját elvivém s fenyeget, hogy megbecstelenít, ha vissza nem adom. + +– Nem, nem öcsém – vága közbe confidens hangon a miniszter, – látod, nem +értesz, az a pénz nem volt az enyém, nekem arról számolnom kell. Én +tudom, hogy te azt most vissza nem adhatod… + +– Kérem, – vágott közbe a lengyel, az asszonyságot észrevéve, – e +párbeszéd nem igényel tanukat. + +A miniszter intett az asszonyságnak s az félre vonult az előszobába, az +ajtót félig nyitva hagyva. Ez szokás volt e háznál. + +A lengyel hideg vérrel becsukta az ajtót s közellépett a miniszterhez. + +– Uram. Ön igen jól látszik tudni, hogy a szegényt mindenkinek és a +hatalmasnak mindenkit szabad bántani. + +– Ne tüzelj öcsém, ne tüzelj! Hisz nem akarlak én megenni. Elhiheted, +hogy iratoddal én vissza nem élek, csupán a magam igazolására akarom azt +felhozni, a legbizalmasabb privát conferentiában. Csak néhány sor +elismerés, azontul ne legyen semmi gondod. Már el is van készítve, csak +alá kell irnod. + +A lengyel, a nélkül, hogy a miniszter szavait feleletre méltatná, +elővette tárczáját s belenyult. + +– Ah vagy már el is készítetted? Annál szebb, nem tesz semmit. Azért jó +barátok maradunk. + +A lengyel büszke megvetéssel számlált le tárczájából kétszáz pengőt az +asztalra. + +– Itt van a pénz. + +A miniszter elhült, elsápadt. Nem tudott mit szólani. + +– Itt van, számlálja meg. Nem csaltam-e meg? + +– Hogy jutottál hozzá? – dadogá csalatkoztában az ember. + +– Nem volna ugyan senkinek gondja rá, de elmondhatom. Eladtam +gyermekeimnek minden ruháját, el megholt nőm jegygyűrűjét; a mi ki nem +telt, azt Dembinszkytől kértem fel kölcsön becsületszóra, s ő adott, +mert tudta, hogy lengyel vagyok, s a lengyel becsület tiszta. Most tegye +el ön e pénzt. + +– De én nem igy akartam ezt. Nekem soha sem kellett volna e pént +megadnod, csupán elismerned, hogy elvivéd. + +– De nem vittem el! – kiálta a lengyel és szemei szikráztak, – én +hazudni nem fogok. E pénzt nem az adós fizeti hitelezőjének, hanem a +megtámadott utas fizeti az utonállónak váltságul életéért. Tegye ön el. + +– Takarodj! vidd pénzedet, – hadará a miniszter, – kinek jó vastag bőre +volt sértések elszivelésére, s a pénzt a lengyel markába nyomta vissza. +Elmehetsz! + +– El fogja ön venni? Vagy azt várja, hogy az arczához vágjam? – ordítá +az dühtől elsápadtan. + +– Mit jelent ez! – szólt a miniszter visszahökkenve. + +– Ez azt jelenti, hogy ilyenkor becsületes ember kardjához nyúl és +megverekszik. + +– Ah, barátom, nekem nem elvem a párbaj, ezt már kimondtam az +országgyülésen. A párbaj aristocraticus institutió, és én +testestül-lelkestül democrata vagyok. + +A lengyel fogait csikorgatta, minden izmai reszkettek a boszútól. + +– Ön egy – – gyáva! + +Magát e kifejezést négyszem közt bizton eltürte volna a miniszter, de a +lengyel oly előkészületeket kezdett tenni ökleivel, hogy Laczi jónak +látta a csengetyű felé retirálni. + +– Most elfogathat ön, de tudja meg, hogy Dembinszkynek elmondtam, mire +kell nekem e pénz. + +A miniszter mérgesen harapott ajkaiba, s ujjaival hosszú szakállát +borzolá. + +– Itt van, – szólt a lengyel, – a pénzt a törpe lábaihoz vetve. Szedje +fel ön! S egy tekintetre sem méltatva többet a kormányférfiút, +eltávozott, valamennyi szobaajtót úgy csapkodva be maga után, hogy a ház +rengett bele. + +– Tervünk füstbe ment, – szólt az asszonyság belépve a szobába, hol a +miniszter lehető legnagyobb léptekkel nyargalt fel s alá. + +– Beszélt tán kegyed vele? + +– Megállítottam. Hallani sem akart engesztelődésről. Azt mondja, +visszamegy Lengyelországba, ott legalább becsületes ellenség teszi +fogságra politicai vétekért, mig itt hóhérszerepre jutott kalandorok +üldözik oly vétekért, melynek gyanuja is megölő. + +– Ki hinné, hogy ezek a lengyelek mind oly borzasztó dölyfösek. És épen +ez? oly földhöz ragadtnak látszott. Semmit sem lehet velök ostoba +kevélységök miatt kivinni. + +– Más tervet kell kigondolnunk. + +– Már készen vagyok vele. + +– Halljuk. + +– Az egész Zichy-féle ingóságokat elárvereltetem, így nem tudják meg, mi +hiányzik belőle? és jogot nyerek a pecsétek feltörésére. + +– De hátha a táblabirák beleszólnak? + +– Letorkolom őket. Ich kenne meine Pappenheimer. A ládák uj felbontása +saját hivatalnokaim előtt megy végbe, s azok, ha kell, olyan visum +repertumot adnak róla, a milyet dictálok nekik. + +– Ezt még sem tanácsolnám. Azok ott a szegletházban erősen fujják ön +ellen a követ. Félő, hogy az árverés által gyanut kapnak. Hiba lesz, +önnek fegyvert adni ellenei kezébe. + +– A gyülésen letorkolom őket, ha pedig lapban támadnak meg, betiltom +lapjukat. + +– Én nem mernék hozzá fogni. + +– Mert nem ismeri őket úgy mint én. + +– Mert jobban ismerem őket, mint ön. + +* + +Másnap meglehetős kurta placatok hirdeték, hogy a rendőrség szállásán a +Zichy-féle holmik árvereztetni fognak. + +Az emberek a falra s onnan egymásra bámultak, mindenki kérdezett, senki +sem felelt. + +Várták az országgyülést, reménylve, hogy ott fel fog világosíttatni e +váratlan dobraütés; melynek okát senki sem tudja. + +Ugy történt. + +A reggeli ülésben több képviselő fenkölt méltatlankodással szólalt fel, +világosítást kérve ez ügyben a bizottmánytól. + +Elmondák, hogy ez árverés törvénytelen. A megöltnek törvényes itélete +nincs, vagyonait elfoglalni senkinek nem volt joga, mig rendes +processusa le nem foly, akkor is gyermekei részét elébb el kell abból +különözni, mielőtt valaki rá tehetné kezét. + +Elmondák, hogy ez árverés oktalan. Aranyat és ezüstöt elprédálni ilyen +időben kétséges papirosokért esztelenség, midőn ugyanolyan papirosokat +harminczkét nyomda ingyen készít a kormánynak. + +Elmondák, hogy ez árverés rendetlen. Ez nem tartozik a +rendőrminiszterium köréhez, hanem a pénzügyminiszteriuméhoz. + +Elmondák, hogy ez árverés nemtelen. Máskor az elitélt köntösein a +hóhérlegények osztoztak s most egy országgyülés fogja-e azokat +elkótyavetyélni? + +A szónokok határozottan, becsületesen beszéltek, látszott rajtuk, hogy +érzik, miként fejükkel játszanak, de azért is, hogy végtére le akarják +rázni onnan az oda ült hydrát. + +A miniszter valamennyi beszéd alatt folyvást mosolygott, és billegette a +fejét, mint egy gypsz pagódli s minden nyomósabb kifakadásra egy-egy +«hm, hm, – ej, ej, – lám, lám» interjectióval válaszolt. + +Végre fölkelt ülőhelyéből s miután magáról először egy piros gallérú +szürke köpönyeget, azután egy felső s végre egy alsó kabátot levetett, +elkezde dictiózni. + +Elmondá, hogy ő a kormányzónak legbenső barátja és hogy ő a respublicát +a legtökéletesebb alkotmányformának tartja, s hogy ő mennyit küzdött már +a szabadságért, s mennyit fog még érte küzdeni, hogy ő Debreczen várost +mennyire tiszteli, azt milyen strategice nevezetes pontnak tartja, mint +fogja egykor körülsánczoltatni. Hogy ő a fiatalságnak mekkora barátja, +hogy a haza üdvét egyedül azoktól várja. Hogy a ráczok milyen kegyetlen +ellenségei a magyarnak, és hogy Perczel hogy fogja őket megenni. Hogy ő +az országgyülésnek milyen imádója in solidum, néhányak kivételével, mely +néhányak szüntelen azon törekednek, hogy a hazát elárulják, hogy bármi +áron kibéküljenek, hogy a hadsereget eladják, hogy Debreczenből +elszökjenek, hogy Olmüczbe levelezzenek és a kormányzót kisebbítsék, a +ki ő neki legbenső barátja elannyira, hogy a ki őt megbántja, az a +kormányzót bántja és így az egész hazát bántja, a miből természetesen +következik: hogy a kik az ő ellenségei, azok ellenségei a hazának, azok +hazaárulók, azokat le kell nyakazni. A mi végre a kérdéses tárgyat +illeti, tudatja az országgyüléssel azon jogkifejezést, miszerint a «res +servando non servabiles» (tartva nem tartható dolgok) azoknak +gondviselője által bármikor eladathatók. + +«Éljen! éljen. Vivat!» hangzott mindenfelől; ordított mindenki +mindenféle tónusból és nyelvből, tán koszorút is hánytak a szónokra, ki +most egyenként ismét felszedé leszórt öltönyeit s fejével billegett, +mint egy gypszpagódli. + +Az interpellans képviselők ugyancsak szerencséseknek tarthaták magukat, +hogy a második emeletről az ablakon fejtetőre le nem hajigáltattak. + +Mi pedig ezuttal megtanulhattuk, hogy az arany és ezüst bizonyos fajta +emberek kezeiben el nem tartható portéka. + +«Res servando non servabiles.» Mint a miniszter úr bevallá. + +* + +Utban voltam. Karczagon, míg lovakat váltottak, betértem a vendéglőbe, +midőn unatkozásaimból szörnyű zaj riaszta fel. Kocsizörgés, kardzörgés, +ajtózörgés, káromkodás és tudja a jó ég mi mindenféle emberhalált +jelentő hangok nem. + +Már resignálva voltam arra a gondolatra, hogy vasasnémetek rohanták meg +a várost, midőn felpattan az ajtó s belép rajta egy rettenetes apró +ember, egy rettenetes nagy szál karddal az oldalán s világverő lármával +szidja a kellnereket, marqueureket, vendégfogadósokat és mindenféle +szolgálattevő lelkeket Karczag városában, a miért őt kész ebédre nem +várták reggeli tiz órakor. + +– Én futár vagyok! Egy futárral így bánni hazaárulás. Én önöket +feljelentem, én önöket leguillotinoztatom. A haza megszabadítóival így +bánni! + +A korcsmáros végre nagy alázatosan jelenté a haragos úrnak, hogy +egyszeriben készen lesz egy egész pulyka. + +– Meg két font rostélyos! – vága közbe a haza egyik megszabadítója. + +– Igenis és egy fél kuglihupf. + +– Ha egész volna, jobb volna. + +– Lehetne tán addig valami omelettet készíteni. + +– Három adagot. Bátran. + +A korcsmáros nézte: hogy maga van-e ez az ember, vagy még vár valakit? + +– Most kaptunk friss kecsegéket a Tiszából – szólt kétkedve a +korcsmáros. + +– Igen? Abból is öt fontot halászlével. S kerítsen egyúttal valami finom +konfectet. Nini, – kiálta a távozó korcsmáros után, – ott künn egy +nyúlat láttam lógni, azt pörkölje meg. + +– De könyörgöm, az sokáig fog tartani s a lovak már itt vannak. + +– Én parancsolok, ön engedelmeskedik! Addig is hozzon ide két palaczk +Madeirát. Sietve! + +A korcsmáros szaladt, az apró férfi pedig hátra tett két kézzel büszkén +sétált fel s alá a hosszú szobában véghetetlen sokat tartva arra, hogy +kardjával mentül nagyobb zajt csináljon. + +A bor megjött, a kis bőrben lakó nagy férfi csaknem az orrom alá tette a +czifra palaczkokat, s mikor töltött belőle, rám nézett, mintha mondta +volna: láttál-e már olyan embert, a ki Madeirát iszik? Pedig jobb lett +volna, ha a korcsmárosra nézett volna ilyenforma kérdéssel: láttál-e már +olyan embert, a ki megiszsza a czukorral és spiritussal kófernyált kerti +vinkót, Madeira képében? + +Az ember oly impertinens volt, hogy lehetetlen volt bele nem kötnöm. + +Pro primo a kalapjáról akkora vörös toll lógott le, hogy az ajtót +sohasem csukhatta be maga után, a nélkül, hogy azt oda ne csukta volna. +A kardját valaha akkor csinálták, mikor két kézre szokták fogni a +pallost, akkor sem az ő számára. Csizmái hónaljig értek, miket +sarkantyúk diszesítének, minőket a hochselige Ritter Fridolin +viselhetett. Tulipiros bársony mellényének mindenik zsebéből egy-egy +nehéz aranyláncz csüngött ki s humoristice kötött shawlja csokrából nagy +patheticus vatermörderek meredtek elő, különösen kedves ellentétben a +rendkívül czirmos ritka szakállu mongol ábrázathoz. + +Mondom, hogy bele kellett kötnöm. + +– Ugyan kérem, – szólítám meg, – hová tetszik utazni? + +Az ember felém fordítá arczát, végig nézett, lábát előre veté és szólt +kemény, szétmorzsoló hangon. + +– Azt ne merje ön kérdeni, tudja ön, mert az statustitok s ezzel kardja +markolatára csapott merészen, mintha azt akarta volna tudtomra adni, +hogy e titkot fegyveres kézzel is kész megőrzeni. + +Azután felemelé poharát és magas leereszkedéssel kihörpenté. + +A kerti vinkónak az a jó tulajdonsága van, hogy az ember nem részegszik +meg tőle, hanem megbolondul; kivált ha czukor és spiritus van közé +főzve, tökéletesen; de legkivált akkor, ha az ember különben is +meglehetősen bolond. + +Az én futárom is majd így járt. + +Az első pohár után mindjárt keresztbe álltak szemei, odajött hozzám és +barátjának nevezett, megszorított a kezemet s kérdezé: hogy tudom-e, +hogy ő miért megy most Pestre? + +– Hát Pestre tetszik? Nem tudom miért? Nem is találgatom. + +– Tud ön titkot tartani? + +– Nem próbáltam. Meglehet. + +– Tehát tudja meg, hogy én fontos irományokat viszek itt a zsebemben. +Látja? + +– Látom, vigyázzon ön, hogy el ne veszítse. + +– Oh attól nem tartok, mert Szolnokon mind valamennyit bevetem a +kályhába, hogy ha elfognak nálam ne kapják. Nem nagy tüzet ad ugyan ki, +de az én hátamat meglehetős borsódzásoktól menti meg. – Szólott a nagy +férfiú tréfásan és ivott. + +– De hát ez esetben kár is kegyednek Pestre befáradni, a depescheit már +Szolnokon útbaigazítja. + +– Hm. Nem csupán ez irományokkal vagyok küldve. Látja ön a többi közt +ezt a rózsa-szinű levélkét, ez bizonyosan nem statustitok, ugy-e bár? + +– Ugy gondolom. + +– Találja ki, ki küldi e levelet? + +– Kis Péter? – nem az. – Nagy Pál? – az sem. – No úgy nem találom ki, +hogy kicsoda? + +– Haha! Hát nem ismeri az irást? Hisz ez a miniszter úr irása. + +– Valóban az övé. + +– Igen ám, ő ezt egy szép hölgynek küldi. Hanem ez titok. + +– Tudom. Bizonyosan valami finom összeesküvés. + +– Dehogy az. A miniszter szerelmes. Egy hajfürtét küldi e levélben ama +szép hölgynek. Ezzel kell Pestre bemennem minden héten egyszer. + +– Tehát azért van ő olyan kopaszra lenyírva? + +– Azért ám, az a szép hölgy pedig rendesen a kandallóba veti a levelet +olvasatlanul, egyszer már le is dobatott a garádicson, azóta csak a +portásnak kézbesítem, – szólt a nagy férfiú ama kis compediumban +őszintén és ivott. + +– De hát visszatérőben nem veszik öntől számon hivatalos eljárását? – +kérdém. + +– A status dolgaiban tetteket senki sem, hanem a miniszter úr a maga +levelére annál inkább sürgeti a választ. Én azonban megveszek Pesten a +fodrásztól egy csinos hajfürtöt s válaszul azt hozom neki vissza, a mit +ő rendesen arany medaillonba zárva az inge alatt visel. + +A testileg kicsiny férfiú rettenetesen kezdett ez ötleten nevetni, jó +kedve csupán az által zavartatván meg, hogy a korcsmáros és pinczérei +eljöttek teríteni, mire ő ismét előkelő minákba kezdte szedni arczát, +szidta a pinczéreket, hogy miért olyan lusták, már egy órája, hogy itt +van, még sincs semmi. E philippica csak azért volt megkezdve, hogy +legyen oka a testileg kicsiny férfiúnak egyik óráját a másik után +kihúzni zsebéből, azokat füléhez tartani, felhuzni, s más egyéb módon +fitogtatni. + +– Szép órák, – mondám. + +– Hehö. Elhiszem azt. Egyik nyolcz kőre, másik tizenhatra. Minő emaille! +Zichy-féle mindakettő. + +– Igen? Res servando non servabilis? + +– Harmincz forintért vettem mind a kettőt, testvérek közt is megér egy +háromszázat. Nem tubákol ön? + +E kérdés csak azért vott hozzám intézve, hogy legyen miért egy gyönyörű +burnótszelenczét előhúzni zsebéből, mely egyetlen achatból faragva, s +aranynyal gazdagon befoglalva, egyike lehetett a muzeumi ritkaságoknak. + +– Ez is res servando non servabilis? + +– Igen, hat forinton vevém, már igértek értük hatvan aranyat. Ez a gyűrű +is onnan való, de ezt nem vettem. Valóságos opál, ritka nagyságú, ezt +Laczi adta, mikor lakatost hoztam neki, hanem ez statustitok, ezt, +megbocsát ön, de el nem mondhatom. + +Hozták az ebédet. A kis férfiú neki ült, magam pedig elmentem egy +helybeli ismerősömet felkeresni. Egy óra mulva vetődtem haza. A kis +férfiú akkor is ott ült, előtte üres tálak és üres poharak. Már ekkor +annyira volt, hogy nem ismert rám. + +A korcsmáros számolta az étkek árát, én pedig azt vetettem fel magamban, +hogyha a nagy férfiú ilymódon látna hozzá, mennyi idő alatt enne meg egy +nyolczvan ezer főből álló ellenséges hadsereget munitio és patrontás +nélkül? + +Végre kitámolygott a haza egyik megmentője várakozó furmányosához, +köpenyét, kardját, táskáját odabenn felejtve s azokért egyenként +küldözve be a fogadói szolgákat. Mikor elvégre már fenn ült, még egyszer +leizent, hogy hívják ki már azt a részeg gazember futárt onnan belülről, +mert ő nem vár egy perczig sem reá tovább, s csak miután esküvel +bizonyíták neki, hogy a futár ő maga, resignálta magát jelt adni a +kocsisnak az indulhatásra. + +Percz mulva elnyelte a porfelleg rohanó szekerét. Az ajtóban álló +nénémasszonyok ezer áldást sóhajtának a haza egyik megmentője után, ki +oly sietve rohan és a haza üdvét viszi magával. Isten veled hőkeblű +utazó. + +Sit tibi terra levis. Azaz, hogy a szekerednek. + +* + +Ezenben furcsa dolgok kezdtek történni Debreczennek városában. + +Esténként egy piaczi boltban transparent felirat előtt lehete látni egy +sereg minden szőrű szinű embert, a holott is egy kis fél ives lapocskát +árult egy kis kerekhasú könyvárus jó három krajczárért igazi pénzben. + +E három krajczárért csodadolgokat olvashatott az ember. + +Nem volt az előtt semmi szent, még a miniszter úr maga sem. Ki előtt +félelmesen hajolt meg az egész országgyülés, ki imponált a kormányon, ki +parancsolt egész Magyarországnak, azzal egy kis, tenyérnyi, +sajtóhibákkal teljes ujságocska szembe mert állani, hogy egyet-mást +számon kérjen tőle. + +Az eset oly hallatlan volt, mint csudálatos. + +Hogy egy kis, sajtóhibákkal teljes garasos lap a korlátlan hatalmú +miniszter hajába merjen kapni. + +Minden elkövettetett, hogy e botrány megszüntettessék. + +Fenyegettetének a lap kihordói, hogy agyonköveztetnek, de e fenyegetés +nem hozathatott teljesedésbe azon csekély okból, miszerint az ehez +megkivántató köveket harmincz mérföldnyiről kellett volna oda +szállítani. + +Tartatának egyenlőségi gyülések, miknek resultatuma azon kegyes óhajtás +lőn, hogy bárcsak itt folyna a Duna, hogy azon lap iróit bele lehetne +hajigálni. + +More patrio követeltetett a cautio, ugyanakkor, midőn maga a kormánylap +sem tette azt le. Mind hiába, másnap a cautio is készpénzben le volt +téve. + +A lap ócsároltatott úton-útfélen sajtóhibái és vádjai miatt. Hasztalan, +másnap még több sajtóhibát s még több vádat hozott a miniszter ellen. + +Indíttattak meg ellene hasonló formatumban fogdmeg lapok, a miniszter úr +saját vezetése mellett, hanem az előfizetők nemsokára instantiát adtak +be hozzá, hogy fordíttassa le magyarra, a mit ír, mert persául nem +értenek. + +Utoljára nem volt mit tenni egyéb, mint az országgyülés elébe adni a +dolgot s sajtópert kivánni a méltatlan rágalmak ellen. + +A szerencsétlen ujság földig gázoltatott. A fekete földig! + +És elrendeltetett ellene a szigorú törvényes vizsgálat. + +A vizsgálat soká tartott, a sajtóhibás lapocska azzal vádolta a +minisztert, hogy nem bánt tiszta kézzel az ország által reá bízott +vagyonok körül. + +A dologság borzasztó volt. A vizsgálat igen sokáig tartott. + +A mely nap a vizsgáló bizottmány referálandó volt, már azt előre tudta +mindenki. A karzatok tele voltak uri hölgyekkel, kik már reggel hat +órakor beültek, hogy helyet kapjanak. + +Künn a piaczon nézdelték a helyet, hogy hol fogják felállítani az +akasztófát, hány foga lesz annak, hogy minden ujságiró rá férjen, a ki a +minisztert bántotta? + +Tulajdonképen csak az volt még a kérdés, hogy vajjon akasztatni fognak-e +azok, vagy guillotinoztatni? + +A várva-várt óra végre megérkezett, az ülés megnyittatott. + +Jelen voltak a miniszter úr és párthivei, magasan ragyogó ábrázattal, +fenhangon kaczagva, handabandázva és ingerkedve. + +Jelen voltak a meggázolt férfiak is, kik mertek a miniszter úr ellen +szólni, meghúzódva, lenézve mindenkitől érdemeik szerint. Hátraültek +szegények és lehúzták fejüket, hogy szemeik ki ne égjenek a szégyen +miatt. + +Felállt végre a vizsgáló bizottmány elnöke. Alacsony ősz ember, +becsületes magyar arczczal s elmondva vizsgálatai eredményét, feszült +várakozás közben, előadását azzal rekeszté be: hogy a megvizsgált +holmikon _kétségtelen eltulajdonítás nyomai látszanak_. + +Az emberek egymásra néztek, össze-vissza hüledezve, hallgatás lőn, a +szúnyogröpülést meg lehete hallani. + +Az ősz férfiú azt hitte, hogy nem fejezte ki magát elég világosan s +újólag ismétlé. + +– Itt nem vétkes hanyagság, hanem _világos lopás_ kérdése forog fenn s +kezével esetleg-e vagy készakarva? egyenesen a miniszter felé mutatott. + +Az, mintha egy sulyokkal csaptak volna a feje lágyára, hanyatt esett +székében és néhány perczig meg volt halva. + +A mint föleszmélt azon vette észre magát, hogy egyszerre tizen beszélnek +hozzá. + +A ki csak szóhoz juthatott, válogatva, nem válogatva a szót, szidta, +mocskolta, s legjobban szidták, mocskolták elvbarátai, kik mindent +elkövettek, hogy e tett részeseinek ne látszassanak. + +Végre a sok tépés, marczangolás és püfölés után szóhoz juthatott ő is, +de ekkor meg oly furcsákat beszélt össze-vissza, hogy mindenki elkezdett +rá fenhangon kaczagni. + +A publicumnak mindegy volt, akárkin történt a scandalum. Látvány volt +elég. A scena váratlanul ugyan, de azért drolatique végződött. + +A miniszter e felvonás alatt tökéletesen pulverizáltatott. + +Midőn a teremből eltávozott, az ugyane nap kinevezett főápolónő nyujtá +neki karját támaszul, mire a debreczeni civis azt jegyezte meg, hogy a +főápolónő a legelső massacrirozott sebesültet hivatalos gondviselés alá +veszi. + +Látszott tagadhatlanul, hogy e jelenés után az országgyülés nyakára ült +a miniszter úrnak. + +Estig tartott a privát konferenczia a rendőri szálláson ez eset után s +még azon éjjel gyors futár küldetett titkos missióval Hetveni úrnak +utána. + +* + +Meredek havasok állják körül Abrudbánya városát. Hegy hátán hegy, mint +megőszült óriások, emelkednek szerte hóval fedett ormok, miknek +szakadékain feketésen zöldel a hóban lakó fenyő. + +A sziklákon járatlan ösvények vezetnek keresztül-kasul, néhol a hegyek +éles gerinczein futva végig, honnét a ködös mélység fenekét nem látni, +másutt meredeken alig tartó lépcsők viszik tovább a veszélyes útat +mélybe és magasba, a tajtékot verő hegyi patak mély örvénye fölött +egy-egy keresztül döntött fa rávetődő törzse az átvezető híd. S lenn, +lenn a visszhangzó mélységben egy egyenes út visz két magas sziklafal +között, keskenyen, rögösen a bányavárosig. + +Ez úton látjuk haladni Hetveni urat az ő csapatja élén. + +A csapat rendetlen, útjában lármáz és verekszik, ruházata a hány, +annyiféle, hanem a tiszt urak, kik világért sem elegyítik magukat a +közkatonaság közé, annál ragyogóbbak, öltözetük piros prémes zöld +dolmány ezüsttel és vörössel, a hol csak lehet, kihányva. Maga Hetveni +úr aranygallért visel. + +Csupán egy kis csapat tart szigorú rendet. Vezérük fiatal, komoly, +lelkesült arczú ifjú, maguk a fiúk mind oly érettek, oly okosak. Tán +mindnyájan egy tanoda egykori tanítványai. Sorakozva mennek, hangot csak +lépéseik tactusa ad. + +Utánuk ismét ágyúk és ágyúszekerek, mik körül sem tüzér, sem fedezet. + +Hetveni úr meghallá, hogy a magyar kormány a békülni kész románok +lefegyverezésével foglalkozik Abrudbányán, s rögtön sietett oda +hivatlanul, kéretlenül, az alku pontjaiba beavatkozandó. + +Még eddig a merre járt, a legjámborabb oláhok közt, kik soha a magyarra +egy rossz tekintetet nem vetettek, mindenütt sarczot vetett a békés +falvakra. Tudta, hogy az oláh pórnők arany és ezüst pénzeket viselnek +felfűzve. És gyüjté az aranyat és ezüstöt. + +Most úgy hivé, itt az idő Abrudbányára jönni, hol hite szerint sok +aranynak kell lakni, miután az oláhok leteszik a fegyvert. Azelőtt nem +igen volt passiója őket meglátogatni. + +A románok nagy része e közben már megadta magát, s fegyvereit a +békekövet kezeibe tevé, ki erős szavakkal igérte nekik a multak +feledését és közbocsánatot, ha ezentúl békében maradnak. + +A békülés legszebb folyamában érkezék meg Hetveni úr éhes csapatjával s +saját kincsszomjával s megállítja az alkudozásokat. + +Követelései botrányosak voltak. + +Magyar vagyok, nem akarom azokat leirni. + +Elég annyit mondanom, hogy azokat saját békekövetünk undorral utasítá +vissza. + +A guerillavezér azonban nem volt az az ember, ki szép szavakra hallgatni +szokott. + +Fegyvereseit azonnal csatarendbe állítá, bevezette a fegyverlerakás +szinhelyére s a fegyvertelen oláhok közé lövetett vele. + +Ha egy századdal később mondaná el valaki e tényt, azt felelnők rá, nem, +az nem igaz, ily alávaló tett magyartól nem származhatott soha! De +emlékezetünk még nagyon élénk s a mik ez után következtek, sokkal inkább +el vannak terjedve, minthogy valamit el lehetne belőlük titkolni. + +E galád mogrohanásra, mintha a föld okádná ki a harczosokat, ezrei és +ezrei támadtak elő a fegyveres románoknak a körülfekvő bérczeken, kik +gyanusan várták a békülés kimenetelét s még nem tevék le a fegyvert, s +most boszúra lobbanva fogták körül a guerilla-sereget, mint egyetlen +jelszóra, kürtök rivalltak mindenfelé s vérengző ordítás. + +A békekövet még csillapítani akarta őket, de azt mint árulót darabokra +tépték s a guerillákat beűzték a városba. + +Ha katona lett volna, ha magyar lett volna, utolsó csepp vérig védte +volna a védetlen várost, melyre vészt, pusztulást idéze, de nyomorú +korcs volt a silány s meg sem állapodva futott serege előtt, meg sem +állapodva, hátra sem nézve, hanem karddal vagdalva azokat, kik előtte +akartak szaladni. + +Csak egy csapat nem futott el, csak egy csapat állt ki a fenyegetett +város védelmére, a komor, hallgatag ifjú kis serege. + +Kétszer nyomta vissza a százszor nagyobb túlerőt, míg végre az oláhok +elfoglalták ágyúit. + +– Ne hagyjuk ágyúinkat fiúk! – kiáltá megvillantva véres kardját az ifjú +s elszántan a küzdő tömegbe rohant. Még egyszer elverte őket ágyúiról, +tért hagytak körüle s csapatja körül a visszaszórt oláhok, s azután +felülről a hegytetőről kövekkel hajigálták őket agyon. + +Igy esett el korunk egyik legszebb tehetsége, kiben oly forró szív, oly +magas észszel volt párosulva, hozzá és seregéhez nem méltó csatában, +ágyúit és becsületét védve. + +Ez ifjú hős – Vasvári Pál. + +E rövid ellenállás után a felbőszült nép a martalékul vetett városra +rohant. + +Mi történt azután? Ne kérdjétek. + +Azt tudni nem jó emberi léleknek. + +Fátyolt reá, sűrű fátyolt. Beszélnek úgy is eleget a kihulló könnyek a +kihullott vérről. + +Hetveni úr 1600 főnyi csapatából – hatvanad magával menekült meg, a +többi a szorosokban agyonköveztetett, anélkül, hogy csak egy +puskalövéssel védhette volna magát. + +Abrudbánya most leégetett lakatlan rom. + +Nehány nap mulva felkötött karral részvétgerjesztőleg járt Debreczen +utczáin Hetveni úr papagájszín uniformisában. + +És a miniszter úrnak rettenetes rossz kedve volt.[32] + +Ez utóbbi eset nagyon elevenig ható csapás volt a miniszterre. + +Nem ilyen véget szánt ő a gonddal és előnyökkel szervezett +guerilla-csapatnak. + +Mint hajdan Napoleon, úgy akart ő megjelenni ezek szuronyai mögött az +ellene támadt országgyülésen, de kegyencze elrontotta a tervet. + +Még egy desperatus kisérletet próbált azután meg az országgyülés ellen, +de az is siralmas eredménynyel végződött. + +Lázító czikkeket iratott bérencz lapjaiban saját sanscrit nyelvén és még +sajátabb sansesprit modorában az országgyülés tekintélye ellen, melyben +annak feloszlatását sürgeté, még pedig rögtöni feloszlatását, nehogy +ideje maradjon az ő fejére kimondani az itéletet. + +De pórul járt czikkeivel, mert az országgyülésen megmosdatták értük és +nem törülgették meg utána, a herculesi nemzetőr generalis pláne oly +névvel nevezte őt minden circumscriptio nélkül egész pereputyjával +együtt, hogy e kifejezést az elnök imparlamentárisnak nyilatkoztatta, de +melyet a jelen volt publicum osztatlan applausussal fogadott. + +A czikkiró, hogy mind ezek általi sértetlenségét s egyszersmind az egész +gyülekezet iránti lenézését kitüntesse, a tartott szellemi püfölések +közben felkapaszkodott a gyülterem contignácziós kathedrájába s onnan +kaczagott alá, fejét mindenféle oldalra billegetve, mint egy +gypszpagódli, mindaddig, míg a sértegetett rendek elkezdtek neki +mogyorót hajigálni fel, mint szokás a menageriákban kalitkázott bohókás +evetkéknek és tengeri macskáknak mogyorót hajigálni. + +Erre megszégyenlette magát és lekotródott. + +Ez történt ápril 12-én. + +Másnap ki kelle mondatni az itéletnek a hűtlen miniszter fejére, kinek +letüntetével, a kormányon elhatározó majoritásban maradandott a +békepárt; de másnap és harmadnap egészen más dolgok történtek +Debreczenben, miknek auspiciuma alatt a miniszter gyönyörűen menekült. + +Volt-e e másnapi eseményeknek összeköttetése az előbbiekkel vagy sem? +Miért kellett azoknak közvetlenül másnap bekövetkezniök? Azt mi nem +akarjuk feszegetni, annyi bizonyos, hogy azok megtörténte után a +minisztert a gyémántokért senki kérdőre nem vette. + +* + +Hová levétek ti napjai a ragyogó dicsőségnek, hová lettél te +hőstettekben gazdag időszak, te hír mámorával ittas év? + +Elmultatok, elenyésztetek. + +Hová levétek ti hősei az új históriának, kinek neveit két világrész +tanulta kimondani? + +Elvesztetek, gyászos, nyomorú halállal, nem a harczmezőnek dicső +halálával. + +Hová levétek ti szellemóriások, kik újjá akartátok alkotni a világot? + +Nyögtök lánczok között, vagy futva bujdostok, elhagyva nőt, gyermekeket, +hazát, elhagyva az ősi hajlékot, s elhagyatva örömtől, reménytől! + +Hol vagytok ti thermopilæi hősök, fiai az ifjú hadseregnek! + +Idegen tartományokban érdemjel-fosztottan bünhődtök nem önbünötökért. + +És ti, kik sohasem szerettétek, csak szoptátok a hazát, kik játszottatok +mindennel, a mi szent; ti a szabadság hamis prófétái, hol vagytok, mint +folynak napjaitok? + +Farsang van. Mulattok ugy-e bár! + +_Sajó._ + + + + +UTÓHANG. + +(1875.) + +Eddig terjednek forradalom alatti irataim, a mik azon években mind +nyomtatásban megjelentek. + +Most már csak historiai adalékok számába mennek azok: értelmük, a +korszakkal együtt, mely őket szülte, elenyészett. + +A jelen kor a nyugodt alkotás, a békés kifejlődés ærája. A jelen +nemzedék feladata csendes munkával építeni a multak romjai helyébe; se +társadalmi, se politikai forradalom nem létezik ránk nézve. + +Ma az ország és a trón érdekei egygyé vannak forrva s egymástól se külön +nem választhatók, se szembe nem állíthatók. + +A két birodalom s annak uralkodója egyedüli jó barátjaikat és biztos +szövetségeseiket egymásban ismerték fel. Oktatójuk a történelem s a +tandíj drága volt. Nem fogják azt elfelejteni. + +Azon a hangon, melyen 1848/9-ben irtam, nem fog Magyarországon többé +irni senki. Ez meggyőződésem – és imádságom. + +«Hang» az már csupán; nem «érzelem» többé. – Akkor az volt. + +Még egy történelmi adat feljegyzésével tartozom az olvasónak, ki e +műveimet kegyes volt végig lapozni? + +Hogyan lehetett az, hogy a rémuralom, mely a forradalomban részvételért +oly szigorúan osztotta büntetéseit; a sajtó kezelőit nem üldözte soha? +Ha igy irt a «békepárt» egyik szóvivője, hogyan irhattak még azok, a +kiknek ez «béke-zsolozsma» volt, s vele szembe álltak? + +Elmondom. + +A forradalom bevégezte után egyik közvádló igen is állított fel saját +kategoriát az irók számára is; s harmincznégy magyar irót jelölt ki, +mint a kivégeztetésre érdemeseket; köztük e czikkek iróját is. Ekkor egy +másik közvádló (Kossalkó János) egy terjedelmes emlékiratot nyujtott be +az akkori kormánynak, melyben történethiven kifejté, hogy a magyar +forradalmi irodalom semmi egyebet nem tett, mint visszhangját adta az +akkori közérzületnek: nem volt az vezetője, csak tolmácsa a +forradalomnak. + +Ezen emlékirat meggyőző indokolásai folytán lett mellőzve az egész +kategoria az irók részére s a forradalom alatt irt műveiért még idézve +sem lett a kijelölt harmincznégy legemlegetettebb magyar iró. + +Már az 1850-diki vésztörvényszék előtt, alig fél évvel a forradalom +befejezése után; jogelvet képezett az a felfogás, hogy az 1848/9-diki +irodalmi művek csak történelmi adalékoknak tekintendők. + +Nagy része azoknak még abban az évben egy gyüjteményben reprodukálva is +lett s az akkori kormány engedte azt megjelenni, mint történelmi +adathalmazt. + +Többre ma sem tartanak jelen műveim igényt: – ennyire ma is. + +* + +Helyén találom itt még nehány szóval rövid vázlatát adni a forradalom +második éve alatti viszontagságaimnak. + +A néphit azt tartja, hogy a mit az ember új év első napján tesz, azt +fogja aztán tenni az egész esztendőben. Ez rajtam beteljesült. 1849. +jan. 1-én elkezdtem futni. Ez volt aztán az egész év rende rám nézve. + +Debreczenből, a mint a magyar seregek Pestre bevonulását megtudtam, +siettem ide haza, s azonnal megkezdtem a Pesti Hirlapot szerkeszteni; s +azonkívül a Debreczenben hagyott Esti Lapoknak levelezni. Nehány nap +mulva családom is követett; de nem soká volt helybenmaradásunk. Buda +ostroma s Pest bombáztatása utolsó napjain nőm Nyáregyházára küldtem +Nyáry Pál rokonomhoz, s nehány nap mulva magam is utána mentem. Buda +bevétele után az Esti Lapok is Pestre kerültek s akkor aztán két lapot +szerkesztettem. Ludassy Mór volt a segédszerkesztőm. E lapokat nem +találom már sehol: azt tudom, hogy keresztes-háborút hirdettünk az +oroszok ellen. Egy este, mikor az oroszok már Hatvanban voltak, L. M. +barátom azzal a hirrel örvendeztet meg, hogy Ledru Rollin (!) +háromszázezer francziával kötött ki Triestben. – No ha Ledru Rollin még +csak Triestben van a maga háromszázezer francziájával, akkor nekem jó +lesz Pestről odább mennem. Vettem a puskámat, búcsút vettem a +családomtul s mentem – nem tudom hová. Az úton összekerültem Nyáry +Pállal. Elfogott s arra a kérdésemre, hogy mit tegyünk most? megtanított +egy tréfás népdalra, mely így kezdődik: «Szalad a kutya Szeged felé!» +Ezentul Pestmegye tisztikarával utaztam együtt. Kecskeméten közgyülést +tartottunk s megtettük Kecskemétet Pestmegye középpontjának. Három nap +mulva kerestünk neki más középpontot: Vadkertet. És így tovább: egész +Szegedig. + +Szegeden a legnagyobb elbúsulás közepett feltaláltam nőmet. Egy kedves +iskolatársam Zabolay István, utánam hozta őt Pestről, messze kerülve az +ellenséges táborok elől. Az újabb vesztett harczok után ismét futnunk +kellett egész Aradig, négyen voltunk együtt: Kőrösy Sándor hadbiró +barátom (most jogtanár Pápán) és feleségeink. + +Aradról elindultunk Nyáryval Görgeit keresni. Őt feltalálva, nőm +Schodelnéval együtt Gyulára ment Erkel Ferencz orvostudor testvéréhez, +mi vissza a magyar sereggel Aradra. A temesvári veztett csata után még +jelen voltam az ujaradi rövid ütközetben s aztán mikor mindennek vége +volt, ismét egyedül álltam az utczán. + +A gondviselés ismét egy politikai antagonistámat küldte segélyemre. +Kossuthnak egy közeli rokona s titkára Rákóczy, arra az ötletre jött, +hogy ő se ki nem szökik az országból, se meg nem adja magát; hanem félre +teszi magát okosabb időkre; vett szekeret, lovat, maga felöltözött +kocsisnak, engem felvett utasnak, keresztülhajtott vakmerően az egész +szemközt jövő orosz táboron. Az oroszok meg sem szólítottak bennünket. +Igy jutottunk el Gyulára. Ott nőm egyedül volt, már Schodelné +eltávozott. Vele együtt menekültünk egész a borsodi Bükk rengetegéig; +hol egy ismeretlen völgy rejtett falujában Tardonán Telepi sógora, a +derék becsületes hazafi, Csányi Béni birtokos vendégszerető hajléka +fogadott be. Itt éltem öt hónapig és festegettem. A külvilágról nem +tudtam semmit. Nagy jótétemény volt ez. Csak nőm tudta hollétemet s +többször meglátogatott itt, a rossz hírt elhallgatva előttem. A komáromi +kapitulácziókor Szigligeti testvére honvédőrnagy az én nevemet is +beiratta a kapituláló őrsereg közvitézei közé s nevemre szóló +Geleitscheint hozott nőmnek, ki azt maga hozta el nekem. + +A halálbüntetés alól tehát már ki voltam szabadítva. De Pestre csak +később volt tanácsos visszatérnem; akkor is álnév alatt, álöltözetben, +idegen utlevéllel, s hónapokig nem hagyhattam el a szobát. És így +beteljesült rajtam a közmondás, hogy a mit az új évben tettem, az +esztendő utolsó napján végeztem el. + +Egyáltalán ez évben annyi gondviselésszerű eset történt velem, hogy +lehetelen theosophistának nem lennem. + +Már a 48-iki őszi hónapokban azt izente nekem Pázmándy, hogy engem +bizonyosan fel fognak akasztani, ha a magyar kormány nem; hát az +osztrák. S csaknem beteljesült a jóslat – ő rajta magán, kit háromszor +állítottak a bitó alá: kétszer az egyik, egyszer a másik kormány. S ez +rajtam is megtörténhetett volna. + +Noha a hőstettek mezejét nem kerestem, mégis minden veszély utólért, +lecsapott mellém és sértetlen hagyott. Pest bombáztatásakor a lakásom +melletti földszinti házat szétvetette a bomba, hogy két fala kidült; s a +Landerer nyomda előtt szerkesztőségem ablakait zúzták be egy másik +darabjai. Az első halottja a várostromnak mellettem esett el a +Dunaparton, ágyúgolyótól találva, s Szegeden épen akkor, midőn a +városházára mentem útlevelem láttamoztatásáért, repült a légbe a +lőporraktár s az egész tér terítve lett szétszórt tégladarabokkal, míg a +légben ezernyi bomba pattogott szét egyszerre. Engem egy sem talált. + +S mikor mindnyájan elbuktunk, mikor jó barátaim nem segíthettek rajtam +többé; akkor védelmemre keltek az ellenségeim, s megszabadítottak azok. + +Ez érthetővé teszi, miért nem tudok többé s miért nem tudnék többé «úgy» +irni, a hogy e kötetben foglaltak vannak irva? + +Csöndes ember lett belőlem. + +_Jókai Mór._ + + + + +A KIADÓ MEGJEGYZÉSE. + +E kötet _bővített_ lenyomata «Forradalom alatt írt művek» 1875-iki +kiadásának. Ahhoz az anyaghoz, melyet Jókai 1875-ben e gyüjteménybe +fölvett, hozzátettük 1848–49-ben irott műveiből a következőket: + +A «Szomorú idők» cz. töredéket, az _Életképek_ 1848. ápr. 30. számából; + +a Pesti Hirlap programmját; + +a _Közlönyből_ a XIII., XIV., XVI., XVIII. és XIX. sz. czikket; + +a debreczeni _Esti Lapokból_ a «Politikai schiboleth», «Mikor megyünk +vissza Pestre», «Windischgrætz dühödik» cz. czikkeket; ugyane lapból a +«Politikai Horoszkop» cz. gyüjteményből az «Április 14-ike» és +«Windischgrætz» cz. czikkeket, a «Levelek Debreczenbe» cz. gyüjteményből +a II., III., IV. és VII. levelet és a + +«Charivari» cz. alatt összefoglalt apróságokból a 4, 5, 6, 7, 10, 11, +13, 18, 21, 22, 23, 24, 28, 32, 39, 40, 45, 48, 49, 61, 62, 63, 64, 101, +102, 103, 104, 105, 113, 114, 115, 116, 117, 118. számút. + +Bár a szerző az 1875-iki kiadásnak e kötetben is változatlanul közölt +Előszavában kijelentette, hogy «mindazt a mi jelen könyvében az +1848–49-ben irt műveiből benn nem foglaltatik, megsemmisítettnek +nyilvánít» – az itt felsorolt uj anyagnak átolvasása bárkit azonnal +meggyőz arról, hogy úgy históriai, mint irodalmi szempontból igen nagy +kár lett volna ezt az anyagot porladni hagyni még tudományos kutatókra +nézve is nehezen hozzáférhető régi ujságokban, Jókai 1849-iki lapjainak +abban az egy példányában, melyet gondosan őriz a Magyar Nemzeti Muzeum +könyvtára. Maga ez a körülmény azonban még nem bírt volna rá bennünket +arra, hogy a szerzőnek egy emberöltővel ezelőtt határozottan +kinyilvánított akaratával – ha csak látszólag is – szembehelyezkedjünk. + +De Jókainak 1903. május 31-ikén hozzánk intézett levele, mely munkáinak +dolgában a szerzőnek minden tekintetben végérvényes rendelkezéseit +tartalmazza, egyenesen kötelességünkké teszi a föntebb felsorolt +munkáknak a «Forradalom alatt irt művek» cz. gyüjteménybe való +felvételét. Az 1875-iki kiadásból kihagyott részek különben 1875-ben nem +is állottak a szerzőnek rendelkezésére; 1875-ben még a Magyar Nemzeti +Muzeumban sem volt meg a debreczeni Esti Lapok teljes példánya, a pesti +Esti Lapok teljes példánya pedig még ma sincs meg egyetlen +köz-gyüjteményünkben se. + +Megemlítjük még, hogy a «Forradalom alatt irt művek» 1875-iki kiadásából +kihagytuk e helyütt «Az utolsó fejedelem» czímű elbeszélést, mert ezt +Jókai a Nemzeti kiadásnak már a XCIV. kötetébe fölvette. + + + + +Lábjegyzetek. + +[Footnote 1: A «Forradalom alatt írt művek» 1875-iki kiadásához.] + +[Footnote 2: Mindenekelőtt egész általánosságban megjegyzem, miszerint +távol van tőlem az az igyekezet, hogy magamat valami nagy embernek +mutassam be, vagy hogy a martyrok sorában magamnak helyet akarjak +szorítani. Semmi nagy tettet nem követtem el: mentem, a merre az +események vittek, mondtam és irtam azt, a mit a _velem érintkező_ +közvélemény sugallt, jelen voltam igen nagy eseményeknél, hevültem, a +hol mindenki hevült, s aggódtam, a hol mindenki aggódott, védtem +magamat, ha megtámadtak, fiatal voltam, nem tanultam még félni +önmagamért; nagy embereket mertem megtámadni, de azok engem viszont nem +üldöztek úgy, a hogy tehették volna; sőt gyakran igen nagy válságokban +épen ellenfeleimnek irántam való kimélete szabadított meg. Tűrtem a +mozgalmas idők nyomorát, a mennyi minden egyes emberre esett belőle, s +voltam közkatona, a hogy légio számra mások, tehát e darab önéletirással +se bámulatot, se sajnálatot magam iránt támasztani nem akarok. + +A márcziusi napok eseményei elég fényesek voltak és maradnak, de mind e +fénynek annyi osztályosa van, hogy rám igen kevés jut belőle. A pesti +tizenkét pont szerkesztése eredetileg a nemzeti kör érdeme, az első +gyujtó szikra Petőfié, a fiatalság fellelkesítésében Vidats volt a +főtényező, Vasváry a népszónok, a szabadsajtó tettleg életbeléptetését +Irinyi kezdeményezte; én épen csak felolvastam a nép előtt a tizenkét +pontot; s a mi a következő napok rendén levő népszónoki diadalokat +illeti, azokban annyian részesültünk, hogy már harmadnap nehéz volt +valami ujat mondani, s negyednap már túl voltunk szárnyalva s azon +vettük észre, hogy a conservativ Bánffy Pál báró kilép a casino +erkélyére s a «papi jószágok elvételét» indítványozza 13-ik pontnak, a +hű katholikus Török János a «forradalmi klub»-ban a respublika mellett +agitál; s a jámbor helytartósági titkár Vanczák a múzeum +lépcsőkorlátjáról a communismusra haranguiroz. Az egyiket belöktük, a +másikat kilöktük, a harmadikat lelöktük; ez volt a legnagyobb érdemünk. + +Hanem büszke emberek voltunk! Mikor márczius 15-én a pestvárosi +tanácsterem zöld asztalán álltunk; azt izente Nyáry, hogy menjünk oda +hozzá; mi azt izentük neki vissza: «Mahomed jön a hegyhez: mi vagyunk a +hegy!» És csakugyan Nyáry jött oda hozzánk a zöld asztalra. Hanem később +sokszor elvitte Mahomed a hegyet magával. + +Még egy igen fényes tervünk volt, a mi csak embryoban maradt. A pesti +forradalommal még nem volt eldöntve a nagy társadalmi reformügy: hátra +volt a pozsonyi országgyűlés, melynek azt törvény-alakban kellett +elfogadnia s erősen nagy kérdés volt, hogy vajjon elfogadja-e? A +forradalmi klub elhatározá egy küldöttség Brennus kardját vetni az +ingadozó mérlegbe: nem kisebb feladattal, mint hogy a küldöttség szóljon +a karok és rendekhez a nép nevében. Úgy volt kicsinálva, hogy ha az +alsóház nagy ellenállást fejt ki, egyszerre feltárul az ajtó, s belép a +terembe a küldöttség, s annak a szónoka Vasváry Pál, nem várva a jegyző +felhivását, nem törődve az elnök csengetyűjével, eldörgi hatalmas +hangjával a nép követelő óhajtásait. Azonban a Kk és Rk egy szó +ellenmondás nélkül elfogadták a törvényjavaslatot s Vasváry +megjelenésére az országteremben nem került a sor: a mit mi akkor nagyon +sajnáltunk.] + +[Footnote 3: Megjegyzem, hogy ez utóbbi czikk akkor is szatira volt, a +mikor iratott, huszonöt év alatt pedig tökéletes komikummá érett meg. + +_J. M._] + +[Footnote 4: Megjelent az Életképekben a forradalmi fiatalság klubbjának +megbizásából.] + +[Footnote 5: Csengery Antal és Kemény Zsigmond báró a Pesti Hirlap +szerkesztéséről lemondván, a lapot kiadó czég (Landerer és Heckenast) +Jókait szerződtette a Pesti Hirlap szerkesztőjének 1849 jan. 1-től +kezdve; Jókai szerkesztői programmját az «Életképek»-ben tette közzé.] + +[Footnote 6: Deczember 30-ikán meglátogattam Nyáryt azért, hogy +megmutassam neki azokat a vezérczikkeimet, a mikkel a Pesti Hirlap új +szerkesztőségét be akarom vezetni. + +A Pesti Hirlap akkori tulajdonosai, miután Csengery Antal +kormányhivatalba lépett, engem szólítottak fel a lap szerkesztésére. +Január 1-én, tehát holnapután, kellett volna már azt kezdenem. + +Nyáry nyugalommal olvasta el azokat a czikkeket, s véleményt mondott +róluk. + +Csak azután mondta el szokott kedélyesen, hogy mi ujság? «_Perczel Mór +barátunkat a druszájánál, Mórnál, tökéletesen megverték._» + +Ismétlem, hogy mikor azt az első czikket irtam, még ezt nem tudtam. + +Mi lesz most? + +Nyáry annyit mondott nekem, hogy a honvédelmi bizottmány Vettert hívta +fel a hadviselés jövendő tervének megalkotására, s hogy Vetter azt +mondta: «_von einer unbedingten Unterwerfung ist aber keine Rede_». + +Tehát harczolni fogunk. – Minden lap, kormányi proclamatió, napiparancs +azt hirdette, hogy Budapest alatt fogjuk megvívni a döntő ütközetet. + +Ez a gondolat, mint a legvégső, megnyugtatott; s volt benne hadászati +szempontból is valami előny. Budavár bástyái, lövegei, a budai hegyek +erdősége jó védelmi állást nyujtanak s aztán Budapestnek volt tizenöt +ezer jól fegyverzett nemzetőrsége, a mely sánczok mögé elhelyezve egy +egész hadtest; míg ha a főváros elhagyatik, ez egész erő megsemmisül. + +Délután ásót, kapát vettem a vállamra s nőmmel együtt kimentünk sánczot +ásni a Gellérthegy alá. A főváros lakossága rangkülönbség nélkül +dolgozott az új védműveken. A legelegánsabb úrhölgyek talicskázták a +földet hozzá; mi pedig ástunk és és követ fejtettünk napestig. Holnap +ugyan e gödrökben már tán harczolni fogunk, s holnapután talán el +leszünk bennük temetve. Este kitisztítottam a puskámat s elkészítettem a +töltényeimet. + +Deczember 31-én reggel az utczán találkozom Pálffy Alberttel. Azt kérdi +tőlem: «hát te nem futsz még?» – «Miért? Hiszen el van határozva, hogy +Budapest alatt verekedünk.» – «Az éjjel a haditanács mást határozott, +Budapestet feladják. Menekülj te is.» S tudva azt, hogy pénzem nincsen, +ő adott kölcsön száz forintot. + +Még nem hittem, hogy így lehet. Hogy minden nagyhangú felhivásunk csak a +menekülés álczázása lett volna! Megvártam az estét. + +Még erre a napra országgyűlés volt hirdetve. Este hat órakor ült össze. +Hallottam beszélni Kossuthot, Batthyányit, Madarászt. A ki nem tudta +még, hogy Budapest alatt nem fog eldöntő harcz vivatni, alig érthette +meg, miért kel ki Madarász oly szenvedélyesen Batthyányinak azon +indítványa ellen, hogy csak a kormány távozzék el Debreczenbe, de az +országgyűlés maradjon Pesten. Madarász szerint most bátorság Debreczenbe +futni, gyávaság Pesten maradni, végszavai ezek voltak: a ki elmarad +közülünk, azt a hozzá legközelebb eső lője agyon! – Én már értettem a +vitát. Itt nem lesz ütközet, Windischgrätz csata nélkül jön be, s ha itt +találja az országgyűlést, megteheti, hogy új kormányt alakíttat vele s a +Debreczenbe távozottat megtagadtatja. Tehát a futás most hazafiui +kötelesség. Azalatt, míg az országgyűlés karzatán voltam, +zászlóalj-parancsnokom odaküldött hozzám, s elvitette fegyveremet +(sajátom volt) és lőszereimet: a budapesti nemzetőrség lefegyverezteték. +Ez aztán meggyőzött. + +Nemcsak karom, hanem a lelkem is le volt fegyverezve. + +Egyedül álltam az utczán; egyedül a világban. Nem voltam semmi. Egy +közkatona, a kit lefegyvereztek, egy lapszerkesztő, a kinek a lapja +holnap nem jelenik meg. + +Márcziusi bajtársaim mindegyike volt már valami. Petőfi Bem hadsegéde, +Pálffy tanácsos, Irinyi képviselő, Egressy kormánybiztos, Oroszhegyi +csapatvezér, Vasváry szintén, Csernátony kormányelnöki titkár, Vajda +János főhadnagy, Degre százados, Farkas János tanácsos, Vidacs hadbiró, +Lisznyay kormányi historiograph, Szegfy titkár, Királyi Pál százados, +maga a jó Táncsics is Siklós képviselője. Mind valami! Egyedül én +maradtam meg semminek: írónak. + +S már most hová futni, a kinek sehol sincs otthona, a ki senkihez sem +tartozik, a kire sehol sincsen szükség? Debreczen hat napi járó föld +most! Legszigorúbb tél kezdete van. A szolnoki vasuton befagynak a +mozdony csövei a hidegtől s én egy szellős carbonári köpönyegben megyek +neki a hófedte Hortobágynak, családommal s a velünk együtt futó +Szigligetivel. Én egy kis vánkost gomboltam a kabátom alá, hogy meg ne +fagyjak, családomat paplanokba burkoltam; s a derék Szigligeti egy tarka +virágu hálókabátot huzott felső öltönye fölé téli ruhának. Mennyit +nevettünk egymáson s együtt a délczeg Pompéryn, ki a szibériai +expeditióhoz egy hölgymuffot szerzett valahonnan. – Még most is lehet +ezen nevetni. + +A nagy dicsőségre következett egyszerre a nagy nyomorúság. + +Nem a magánéletről beszélek. Annak csak a gyönyörűségére emlékezem. +Mikor magam hordtam haza a debreczeni piaczról a köpönyegem alatt a +libamájat, meg a disznóhust s a feleségem maga főzött egész télen át a +nyitott konyhán: mikor egy szobánk volt: akkor voltunk leggazdagabbak: +aranybányánk volt a kedélyünkben: kifogyhatatlan. Magánéletemnek +legboldogabb korszaka volt a debreczeni inség idénye. + +De a közügyekben volt a nyomor. + +Naponkint eljártam Nyáryhoz. Két kormánytag lakott egy kettős szobában: +Nyáry és Patay József. Mindennap első kézből kaptam meg a Hiób-hireket. +Minden csatatéren vesztettünk. A főhadseregnek Görgey alatt hirét sem +hallottuk. Ellenben megkaptuk Görgey váczi kiáltványát. Erdélyből +népirtás hirei jöttek. Árulás, hűtlenség, gyáva megadás napirenden. A +tábornokok nem engedelmeskednek; egy közülök P. épen fenyegető levelet +ir a kormánynak, melyben azzal biztatja őket, hogy nem az ellenségre fog +menni, hanem Debreczenre s szétveri a kormányt és országgyűlést, a mért +Pestet odahagyta! A külvilágról nem tudunk semmit. Az hermetice el volt +zárva; rendőrségünk tehetetlen, mindenki lehangolva. A forrói +csatavesztés után a jó öreg Mészáros e szavakkal kezdé beszédét az +országgyűlésen: «_szeretnék pinczéből felbeszélni, hogy ne látszanék +arczom pirulása_» Csak Nyáry tartotta meg szokott humorát; de az is +olyan éles volt már, mint a választóvíz. + +Február elején azt kérdezte tőlem Nyáry, megvannak-e még azok a +czikkeim, a miket a Pesti Hirlap számára írtam? Elhoztam azokat. Egyéb +drágaságaim sem voltak. Nyáry azt mondta, hogy adjam át neki, ő kiadja +azokat a Közlönyben, s ezentúl, mint rendes munkatárs írjak czikkeket +hasonló irányban a kormány hivatalos lapjába. + +Most, mielőtt feljegyzéseimet folytatnám, kérem a tisztelt olvasót, hogy +mondjon véleményt az itt következő első czikkemről.] + +[Footnote 7: Ezen czikk megjelenése egy hétig folyó országgyűlési vitára +adott alkalmat. Ez volt az a czikk, a miért engem a «békepárt» – a +kiegyenlítésre hajló párt szóvivőjének kiáltottak ki, s megtámadtak +hirlapban és országgyűlésben. Azaz, hogy az utóbbi helyen nem engemet, +hanem a kormányt, követelve tőle, hogy nyilatkozzék: a kormány nézete-e +az, a mit én ott kifejeztem? + +Nyárynak nem volt szabad igent mondani, noha valóban az ő nézetével +találkozott az mind, s kivüle még több kormánytagéval is. Azt felelte, +hogy a Közlöny felügyelete Jósikára tartozik. Erre Jósika nyilatkozott +hirlapilag, hogy ő nem szokta a Közlöny czikkeit censurázni, csak +általános utasításokat szokott az íróknak adni. Most újra heves támadás +következett Nyáry ellen az országgyűlésen; melynek folytán elhagyta őt a +phlegmája, tudta, hogy nem engemet, hanem őtet akarják megbuktatni, +tűzbejött, lemennydörögte megtámadóit; de a kormány politikájáról megint +nem nyilatkozott. Ezzel a válaszszal a ház nem volt megelégedve. + +Ekkor én elmentem Jósikához (ez egyetlen egyszer találkoztam vele +életemben) s felkértem, hogy ámbár én ő tőle soha semmi utasítást nem +kaptam, mégis vegye elő azt az én vitatárgyává lett czikkemet, s mondja +meg nekem: mi van abban, a mi az ő utasításával valamiben ellenkezik? + +Jósika őszintén megmondta, hogy ő neki a czikk ellen semmi kifogása; – +de maga Kossuth az, a kinek az nem tetszik. + +Erre egyenesen mentem Kossuthhoz. Ő is igen egyszerű életmódot vitt, az +elfogadáshoz könnyű volt hozzájutni nála. + +Hidegen fogadott, de megbecsült vele, hogy hosszas bírálatot tartott +czikkem tartalma felett, kifejezve kedvencz maximáját, hogy «_a politika +az exigentiák tudománya_». Az volt a kifogása, hogy miért mondtam én ki, +hogy a magyar nemzet csupán alkotmánya helyreállításáért küzd s nem a +dynastia elüzéseért?» + +– Mert igaz; csak alkotmányunkért küzdünk s azzal beérjük. + +Kossuthnak nem tetszett ez a határozott hang. Visszautasítólag felelt. + +– Ha azt akarjuk is, nem helyes azt kimondanunk. Ha ellenfelünk tudja +azt előre, hogy győzelmünk esetére sem veszti el trónját, miért ne +folytatná végig a harczot? Akkor csak mi veszthetünk, ő soha sem. Miért +mondjuk mi ezt neki? + +– Azért, mert már kimondta más: s arra igent, vagy nemet kell mondanunk. + +– Kicsoda? + +– Görgey. + +– Görgey áruló! – mondá ekkor Kossuth indulatosan s okait is előadta, a +mik e megyőződésben megerősíték. (Azokat nem mondhatom el.) + +Szavai lesújtólag hatottak rám. Mindig meg volt az a gyöngeségem, hogy +mikor hazám nagy emberei egymást sújtották: az nekem jobban fájt, mint +nekik. – Általában az egész vita hasonlított egy athléta és egy gyermek +közötti harczhoz. + +Mégis volt bátorságom azt tovább folytatni. + +– De én ismerek egy még nagyobb embert, a ki kétségtelen jó hazafi s +mégis tett már lépéseket a mostani harcznak békés úton megszüntetésére. + +– Ki az? + +– Ön maga, kormányelnök úr. + +Kossuth erre elnevette magát. Kedélye hirtelen át tudott csapni a +haragból a derültségbe. + +– Igaz, hisz az nem titok; de nem is igen komoly dolog. F..cs Leó gróf, +mikor Bécsbe felutazott, oda jött hozzám s felajánlá, hogy a dynastia +tagjaival beszélni fog a békés kiegyenlítésről. Én azt mondtam neki: nem +bánom. Nem fog az azokkal beszélni. Ezt hallhatta ön. + +– Ezt én nem hallottam: de tudok egy annál komolyabb kisérletet. _Csányi +László_, a magyar kormány biztosa felhatalmaztatott rá, hogy tegye magát +a kremsieri országgyűléssel érintkezésbe a végett, hogy háború helyett +alkotmányos úton oldassék meg a két ország közötti viszály. + +Kossuth hangulata ekkor egészen megváltozott irányomban. Látta, hogy én +e kisérlet titkát birom, és azt a legkeserűbb megtámadások ellenében is +védelmemre fel nem használom; egyenesen Nyáritól tudom, s az ő +meghatalmazásából hivatkozom most erre ő előtte. Akkor aztán igen sokat +és igen szépeket beszélt; de a miket nem való már meghallani az újabb +nemzedéknek; csak beszéde végszavait jegyzem fel: szórul-szóra, a hogy +akkor rögtön leírtam. + +– A mi engemet illet, szólt Kossuth; én borzadok attól a gondolattól, +hogy mi lesz _velem_, ha e nemzet győzni fog? Ez a nép képes lesz +lelkesedésből, hálából engemet koronájával megkinálni; mitől Isten +őrizze meg az én fejemet! Ön lát szívembe, hogy erre nem vágytam soha. +Ha győz e nemzet, én visszavonulok. Akkor szükség lesz egy higgadt +államférfira, minő Deák, egy organizáló főre, minő Szemere, egy +administráló tehetségre, minő Nyáry; rám: a nép szószólójára többé +semmi! Én, hogy népszerűségem útjában ne legyen az újjáalkotásnak; még +csak polgára sem maradhatok ennek az országnak, ha fegyvereink győztek. + +Meg voltam hatva a hazafiúi nagyság e fényes nyilatkozványa által. +Meghajtám magam s azt mondám, hogy több czikket nem irok a kormány +lapjába a mai napon túl. + +– Várjon ön holnapig a lemondással, mondá Kossuth s elbocsátott. + +Ekkor írtam a XVI-ik számu utolsó czikkemet. + +És másnap Kossuth válaszolt az országgyűlésen a czikkem miatt történt +interpellatióra; ragyogóan és nemesen. Mindenki meg volt vele elégedve. +Én leginkább. Ott kimondá Kossuth, hogy nézeteihez szilárdul +ragaszkodik, de azokét is becsületes törekvésnek nyilvánítja, kik más +úton is lehetőnek tartják a hazát megmenteni; az utat nem akarja elzárni +s e nézeteknek jogot adott a kormány lapjában kifejezésre jutni. E +nyilatkozat nagy jellemet, nemes lelket mutat be. Itt közlöm azt egész +terjedelmében. (Én azonban csak egy czikket írtam még azontúl a +Közlönybe.) + +Kossuth Lajos honv. biz. elnöke válaszol: + +A tisztelt ház parancsa következtében a mult napokban történt +interpellatióra kötelességemben áll a honvédelmi bizottmány nevében +feleletet adni, azon interpellatióra, mely a Közlönyben megjelent némely +czikkekre nézve közbejött, s a melyre a honvédbizottmány egyes tagja +által adott felelettel a ház nem elégedvén meg, azt méltóztatott +határozni, hogy magától a honvédelmi bizottmánytól kiván e részben +nyilatkozatot. Legelőször is annyit kénytelen vagyok kijelenteni, miként +sajnálom, hogy az interpellatió hirlapi czikk körül forog. (Helyes!) Én +sokkal komolyabbnak tartom ezen időt, mintsem, hogy ilyessel +foglalkozzunk, s hogy erre nézve a kormánynak kelljen nyilatkozni. Ezt +előre bocsátom. Azonban a képviselőház parancsolt, s nekem nyilatkoznom +kell. A honvédelmi bizottmány érezte annak szükségét, tisztelt ház, hogy +a sajtónak hatalmas eszköze a közvélemény tájékozásában annál kevésbé +hanyagoltassék el, minthogy az ellenség a rágalmakkal, mindenféle +gyanusításokkal, és fonák előterjesztésekkel iparkodik megmérgezni és +félrevezetni. Pesten a sajtó szabadon működött, mert hiszen a magyar +országgyűlésnek, és ennek kifolyását képző honv. bizottmánynak +terrorismust vetni szemére csakugyan nem lehet; igazán mondom, sok vád +van a világon, a mi alapos, és sok a mi nem alapos, hanem ezen vád már +legyen érdem, vagy legyen hiba, igazán nevetséges, ha terrorismus +vettetik szemére akár a képviselőháznak, akár a honvédelmi +bizottmánynak. De az ellenség részéről azt mondják Pesten, a +Figyelmezőben lehet olvasni, hogy nálunk nem lehet szabadon szólani, nem +lehet szabadon írni; én pedig a mennyire tudom, elitélés csak egyetlen +egyszer, vagy egyszer sem történt; sajtónak szabad tér engedtetett azon +reményben, hogy a sajtó olyan, mint Achilles lándzsája, mely ha sebet +ver, maga legjobban gyógyítja meg. E részben nem is kellett volna annyit +engedni, a mennyit engedett, s ha hiba történt, az abban állott, hogy +egy kissé nem voltunk kemények. A pesti catastropha után nagy változás +történt a sajtóra nézve, a nyilvánosság organumai megkevesedtek és +úgyszólván az Alföldi hirlapot kivéve a magyar journalistika a Közlönyre +volt redukálva. Ezen lap rendeletésénél fogva egyáltalán nem volt más, +mint hivatalos értesítés, tényekről; és rendeletekről; de teljességgel +nem az, a mi az időszaki sajtó többi organumainak rendeltetése: hogy +véleményt képviseljen; és mivel más organum nem volt, más részről pedig +a népben csaknem általánosan elharapódzott azon gondolat, hogy a mi a +Közlönyben van, azt a kormány mondja, habár az a nem-hivatalos részben +álljon is, arról gondolkoztunk, _hogy meglévén ezen vélemény és nem +lévén más organuma a sajtónak vélemények szabad surlódás általi +tisztázására, valjon nem lehetne-e részben_ intézkednünk? hogy mi a +Közlönynek nem-hivatalos részében mint vélemény, okoskodás, raisonnement +jelenik meg, a kormány gondolkozásának lehessen mondani. Gondolkoztunk +tehát, hogy lehetne ezt elérni? de nehézséget találtunk; s őszintén +megvallom: sok journalisticai talentumot ismerek, de senkit kivéve, s +alkalmasint a ház tagjai is így vélekednek, senkiről el nem ismerem, +miként valakinek véleményét úgy tudja képviselni, hogy csak valaki is +általánosságban rá mondhassa: ez épen úgy van írva, mintha magam +mondanám. Azt gondoltuk tehát, hogy miután ezen lapnak a tulajdonosa, +úgy kellene eljárni mint egy laptulajdonos szokott, ki maga, vagy +szerkesztője által minden czikket megnézhet előre s azt mondja, hogy: +ezt felveszem, ezt nem veszem fel; s így a Közlönyben is, a mennyiben a +kormány véleményt képviselt, _megnézettek a czikkek, hogy nem ment-e az +belé, mi az országgyűlésnek, s ennek kifolyásának a honv. bizottmánynak +gondolkozásával ellenkezik?_ De ebből még nem következik, hogy mind +magáénak vallja a kormány azt, a mi belemegy, hanem csak azt, hogy _ne +menjen bele az ő nézeteivel ellenkező_. Erre nézve nem tudtunk mást +tenni, mint felkérni a képviselőházat, hogy a bizottmány részéről +kiküldött egy tag mellé, egy pár tagot rendeljen a felügyeletre. A ház +ezt nem találta jónak, mert, mint hallám, a censuráról tétetett említés, +pedig nem az volt nézete a kormánynak, csak azon viszonyban vélte magát +lelni, a mily viszonyban áll, egy lapnak szerkesztése irányában a +tulajdonos, ki azt veheti fel lapjába, mi neki tetszik. Így lévén a +dolog, a honv. bizottmány egyik tagját, Jósikát kérte meg, miként +vállalná magára a Közlöny felügyeletét, hogy ne menjen bele olyan, mi a +kormány nézetével és irányával ellenkezik, s ennek következtében azt +adta utasításul Jósikának, hogy előlegesen tekintse meg a Közlönybe +iktatandó czikkeket. Jósika azonban ezt inpracticus dolognak tartotta s +az interpellatió következtében tanácskozván a bizottmány, Jósika azt +jelentette, hogy ezen megbizásnak azáltal vélt eleget tenni, ha azoknak, +kik fel voltak ssólítva, hogy írjanak a Közlönybe, néhány átalános +utasítást ad, miszerint tájékoztassák magokat, hogy olyasmit írjanak, mi +az országgyűlés többségének politikájával nem ellenkezik, s adta neki +következő utasítást: 1-ör _Hogy a kormánynak politikája legyőzni az +ellenséget, s megmenteni a hazát;_ 2-or _az 1848-iki törvények által +biztosított országos jogoknak hatást, elfogadást és tiszteletet +szerezni;_ 3-or _kikerülni mindent, mi szakadást okozna;_ 4-er _ellenünk +szórt rágalmakat megczáfolni; s_ 5-ör _a Közlöny számára írt czikkek +stylusában azon decorumot tartani meg, mely egy hivatalos lap +fontosságával s komolyságával megegyező._ (Helyes.) Ezen utasítást adta +Jósika azon íróknak, kik a Közlöny számára czikkek írásávaf +foglalatoskodnak, s előlegesen nem nézte meg a beiktatott czikkeket. +Egyik feleletem tehát az, hogy a kérdéses czikkekről a honv. +bizottmánynak semmi előleges tudomása nincs s nem volt; hanem ha azt +kérdi a ház utólagosan, hogy hát magáénak ismeri-e a kormány azt, a mi a +Közlönyben írva van, erre nézve, átalánosságban, a nélkül, hogy +megmondatnék, mit kiván különösen, a ház, nem lehet felelni: mert nincs +a föld kerekségén egy czikk is, akárki írja, melyet részemről aláírnék, +mert lehetnek benne olyan dolgok, miről tán egyik ember azt mondja: ez +igaz, másik azt mondja: ez igaz ugyan, de nem kellett volna kimondani, a +harmadiknak pedig a stylus és az összeállítás nem tetszik. Én tehát a +hirlapi czikkeket egészen magaménak ismerni nem fogom, valamint arra sem +lehet senkit is felszólítani, hogy mondja meg, miszerint magáénak +egészen nem ismeri, mert vannak olyan dolgok a czikkben, melyeket az +ember elismer, s vannak olyanok, melyeket el nem ismer. Alázatos kérésem +tehát az volna, hogy arra nézve, vajjon a kérdéses hirlapi czikkeket a +honvédelmi bizottmány magáénak ismeri-e vagy sem, ne kivánjon a ház +feleletet. (Helyes.) Hanem, ha a ház valamely czikkben kijelentett elvre +nézve szólítja fel a kormányt, tartózhatik felelettel, s én ismervén a +háznak bölcseségét, az interpellátiót nem is értettem másképen, minthogy +a ház a kormány politikáját akarná tudni. Ha ezt méltóztattak alatta +érteni: van egy rövid, de igen rövid feleletem, s az egyértelmű azzal, +mit sok izben volt szerencsém a ház előtt nyilatkoztatni, egyértelmű +azzal, mi eddig a ház határozatait nagy körülményekben és kérdésekben +vezette. Én t. i. a politikát úgy definiálom magamnak, hogy a politika +az exigentiák tudománya. Ha tehát azt kérdi valaki a honv. +bizottmánytól, minő politikát fog követni mához három hónapra, arra nem +tudok felelni, mert a politika az exigentiák tudománya. Ha azt kérdik +tőlem, mikép akarom vagy pedig miként akarná a honvédelmi bizottmány +Magyarország dolgait bevégezni? Erre nézve mint politikai kérdésre nem +tudok felelni, mert a politika az exigentiák tudománya, mert nem ismerem +a körülményeket, melyek közt Magyarország állapotát bevégezni kell, +tehát nem tudom, miképen lehet bevégezni. Nekünk, kik a haza védelmi +terén állunk, csak kettő lehet feladatunk, t. i. _óvakodni attól, hogy +jelen körülmények vontató kötelére akarjuk vonni a jövőt, melyet nem +ismerünk, hanem védelmezni a hazát akképen, hogy Magyarország dolgai +becsületes kiegyenlítésének semmiféle útja bevágva ne legyen._ (Helyes!) +Hogy a nemzet bölcsesége és a körülmények szerint akként intézhesse el +dolgait, mint legjobb és legtanácsosabb. (Helyes!) Ha tehát a ház tőlem, +Kossuth Lajostól azt kérdi: republikánus vagyok-e vagy monarchista, erre +nem felelek, hanem ha azt kérdi: mit akar a kormány s micsoda politikát +követ? Azt mondom: _követi azt a politikát, hogy védeni kivánja a hazát +igazságtalan megtámadások ellen, s e védelem közben semmi utat nem akar +elzárni, hogy Magyarország ügyei, a nemzet jogai, becsülete és +szabadsága alapján úgy egyenlíttethessenek ki, mint a körülmények +szerint kiegyenlíteni legtanácsosabban lehet._ (Helyes, éljen.) Több +politikát nem vallok be e perczben, s többet bevallani nem lehet. Ehhez +még azt adom, hogy jövőre nézve, mi a politikát illeti, ismerem a +kormány kötelességét, hogy bármi is történjék velünk, soha semmi esetben +nem engedi Magyarország ügyeit oly irányban sodortatni, akárki által is, +hogy akárminő egyének akár egyénisége, akár politikája decidáljon a +nemzet sorsa fölött, hanem hogy mindenkor _a nemzet maga decidáljon_. +(Helyes, éljenzés.)] + +[Footnote 8: Hogy miért nem jött el több nevezetes képviselő +Debreczenbe? Annak az indokául a képviselőház volt elnökétől, Pázmándy +Dénestől, a következő eseményt hallottam elmondatni. + +A schwechati ütközetet megelőző napokban, mielőtt a magyar hadsereg a +Lajthán átkelt volna, a Bécsben székelő angol nagykövet meghatalmazottja +lejött Pozsonyba Kossuthtal értekezni, czélja volt az angol kormány jó +szolgálatait felajánlani, a két ország közötti viszály békés +kiegyenlítésére. + +Az értekezleten csak ők ketten voltak jelen; de a mellékszobában több +képviselő várta az eredményt, azok között Pázmándy is. + +Mikor vége volt a tárgyalásnak, Kossuth kikisérte az angol követ +megbizottját s a mellékszobában levőknek azt mondá: «nem lett belőle +semmi». + +Mikor Kossuth kiment a szobából, a jelen volt képviselők közül Pázmándy +összeszedte azokat az apróra széttépett papirrongyokat, a mik a padlón +szétszórva hevertek s a kalapjába téve, hazavitte szállására. Ott több +képviselővel együtt a papirdarabokat nagy fáradsággal összeillesztették, +míg azokat egy egészszé képezték, s azon a rajta levő irás elolvasható +lett. + +Az értekezlet tárgyát képező pontozatokat tartalmazá ez irás, az angol +követségtől fogalmazott alakban, melynek folytán azon ajánlat tétetik +Magyarországnak, hogy Anglia a kibékülés esetére garantirozza számára +azt a közjogi viszonyt, a miben áll Norvégia Svédországhoz. Hogy Kossuth +azt az ajánlatot visszautasítá: ez riasztá vissza Pázmándyt és többeket +a vele egy úton tovább haladástól. + +Hogy a svéd-norvég államegyesség Magyarországra nézve igen kedvező +volna: az kétségtelen; csak azt nem tudom, hogy mi módon akarta az angol +kormány ennek Ausztriával elfogadtatását garantirozni – abban az +időben?] + +[Footnote 9: Mikor a tisztelt olvasó e közlönybeli czikkek végére +jutott, hihetőleg az lesz az első kérdése, hogy mi czélja lehetett +annak, hogy ezek ekként megirattak? Hiszen hangjukra nézve sokkal +merészebbek azok, mint hogy kibékítők lehetnének. A trónnal szemközt a +fegyveres ellenállás jogosultságát vitatják. Míg tartalmukra nézve +folyton elárulják azt az irányt, hogy a király, a korona, a dynastia +különválasztassék attól az ellenségtől, a kivel harczban áll a nemzet. +Mi volt hát e czikkek létjoga? Második kérdése pedig az lehet a tisztelt +olvasónak, hogy ha már volt egy párt, mely az itt kifejezett nézeteket s +a hangot is, melyen azok elmondattak, helyeselte; miért adta ki azokat +épen a kormány hivatalos Közlönyében, miért nem egy saját alkotta +hirlapban. + +Felderíthetem e kérdést. + +Történelmileg megállapított tény, hogy a magyar hadseregben, főleg a +leghasznavehetőbb tisztek között határozott volt azon óhajtás, hogy az +ország kormánya a törvényes tért el ne hagyja; a kik legvitézebbül +verekedtek Windischgrätz ellen, akarták magukat az iránt megnyugtatni, +hogy nem a korona ellen táboroznak; de alkotmányunkért a +végelkeseredésig fognak harczolni. Ezeknek megnyugtatására voltak +irányozva azok a czikkek. Egy alább közlendő levél Klapka tábornoktól +némi világosságot fog erre vetni. Windischgrätz nemcsak ágyukkal üldözte +hadseregeinket, hanem csábító felhivásokkal is. Ezek is fenyegették, +kivált akkor még nagyon szétzilált hadseregünket, a szétrobbantással. +Ezek ellen védtük mi magunkat. + +A másik indok, a mi e czikkek közlését érthetővé teszi, a +küldiplomatiára való tekintet volt. A magyar kormánynak volt némi +érintkezése a küldiplomatiával. Megbizottai voltak Konstantinápolyban +Andrássy Gyula gróf, Párisban Teleky László gróf, Londonban Szalay +László. E három birodalomtól lehetett barátságos hajlamokat s talán +segélyt is várni. Andrássy azonban épen nem biztatott a porta +segélyével, s a mit Bem tanácsolt, hogy «il faut le compromettre» +kivihetetlen volt. Párisban a helyzet félreismerése által elvesztettük a +tért: mi Ledru Rollin pártján voltunk és Napoleon ellen. Az +elnökválasztás előtt még Teleki ezt irta Kossuthnak: Ledru Rollinnak jó +chancei vannak; mire Kossuth e marginális jegyzetet tevé: «vannak +chanceai a börtönbe». Végre Szalay László több izben, de különösen Brown +által küldött levelében tudatá kormányunkkal Palmerston nézeteit, melyek +mind oda mentek ki, hogy az angol kormány teljes rokonszenvvel +viseltetik szabadságharczunk iránt s mindaddig, míg ez csak Magyarország +és Ausztria közötti belügy marad, abba senki beleavatkozni nem fog; +ellenben, mihelyt a magyar kormány valami olyan lépést tesz, mely Európa +súlyegyenét megzavarja, Magyarországra fegyveres interventió jön, s ha +Oroszország nem volna rá elég, maga Anglia is föllép – ellenünk. – Mind +ez adatokat maga Nyáry mondta el nekem, s nemcsak nekem, de minden +egyetértő elvbarátunknak. + +S ez a tekintet indokolja e megirt czikkek erős ellenállásra buzdító +hangját, de a törvényes téren maradó irányzatát s egyúttal azt is, hogy +miért közöltettek ezek épen a hivatalos Közlönyben? Ez a lap járt a +hadsereghez is és a külföldre is, szavunkat csak az által lehetett oda +eljuttatni, a hova szánva voltak. + +Mikor ez megtörtént, akkor visszaléptem a Közlönytől. «Der Mohr hat +seine Schuldigkeit gethan etc.»] + +[Footnote 10: A Közlönytől megválva, barátaim unszolására megindítottam +egy kis félívre nyomatott lapot, Csáthy nyomdájában, Esti Lapok czíme +alatt. Magam voltam szerkesztő, író és javítnok. A lapnak előfizetője +nem volt; nem is mehetett volna messzire. Köröskörül hat-tiz mérföldnyi +kerületben ellenséges táborok fogták a kormány székhelyét körül. A napi +eladásból kellett megélnie. Ezer példányban nyomták, s az Debreczenben +minden este elkelt. Munkatársai közt voltak Kazinczy Gábor, Farkas +Lajos, Zichy Antal, Szunyoghy, Kovács Lajos, Pálffy János, a Zeykek és +több képviselő. Nyáry lapjának tartották, de ő maga soha egy betüt sem +irt bele. Antagonistái voltak a Márczius 15-ike Pálffy Albert +szerkesztése alatt, Táncsics «Munkások ujsága», s egy a rendőrfőnök +által megindított lap; de a melynek a legjobb akarat mellett sem jut +eszembe a neve. Ez ellenfelek mindennap elmondák az Esti Lapokról, hogy +az Magyarországot a dynastiával ki akarja békíteni. Mikor aztán a +forradalom elmultával a haditörvényszékek működtek, valami száz +képviselő nyilvánítá azt a vérbiróság előtt, hogy ők az «Esti Lapok» +munkatársai voltak. Az _egyetlen_ példánya pedig az Esti Lapoknak az +egyik polgári közvádló birtokában volt, a ki azt mondá az illetőknek: +«bár legalább _olvasói_ lettek volna az urak a lapnak, melyre +hivatkoznak, akkor nem mondanák, hogy _munkatársai_ voltak». – A katonai +biróság azonban csak az ellenlapok insinuatióiból ismerte az _Esti +Lapokat_ s nagy előny volt azok szerint e lap munkatársai közé +számíttatni.] + +[Footnote 11: Az olvasó kirivó ellenmondást fog találni ezen +czikkeimben, a Közlönyben megjelentekkel összevetve. + +Ez ellenmondást csak a gyorsan cselekvő korszak eseményei +világosíthatják fel. + +Az osztrák fél minden hajlamot a békülésre következetesen kiirtott. +Megmásíthatlan tényekkel zárta el az alkotmányos kiegyenlítés +lehetőségét; elvégre az orosz interventió felhivásával teljesen +lehetetlenné tett minden kisérletet a magyar nemzet és Ausztria közötti +viszálynak békés megoldására. + +Az eddig legóvatosabban működő _alkotmányos_ pártnak, mely vezetői közé +egy Nyáry Pált, Szacsvayt, Kazinczy Gábort, Szemere Bertalant, Almássy +Pált, Csengery Antalt, Kemény Zsigmondot számítá, nem maradt semmi egyéb +választása, mint az események élére állni s az előre látható +catastrophát legalább úgy közelíteni meg, hogy ha minden elvész is, a +nemzeti becsület meg legyen mentve a bukásban. + +Ezt előre látta mindenki s illusióink nem voltak. + +Az ápril 13-iki képviselői előértekezleten Nyáry minden rábeszélő +tehetségét elővette, hogy a trónvesztés kimondását megakadályozza, s +midőn a többséget maga ellen találta, akkor arra kérte elvbarátait, hogy +hallgassanak el hát; legyen a holnapi tény egyhangúlag elfogadva, s ha +kell bukjunk el együtt; és ne vesszünk össze. + +Bem, az altábornagy, mikor a végzetes határozatot megtudta: így +nyilatkozott: «jetzt ist alles verloren, wir schlagen uns noch, als gute +Soldaten, aber für Ungarn können wir nichts mehr thun.» Ezt Nyárytól és +Pataytól hallottam. Valamint azt is, hogy a nagy-sarlói ütközet után +Nagy Sándor tábornok azt mondá az izenetet vivő küldöncznek: «meg ne +mondja ön a debreczenieknek, milyen nagyszerű volt a diadal, melyet ma +kivivtunk; mert azok képesek lesznek akkor még két nagy hatalomnak +háborút üzenni.» + +Békülésről szó sem lehetett már akkor. + +Ez volt a közvélemény s ez ellen úszni nem lehetett. + +Az egykori békepárt tehát maga állt a mozzanat élére, melyet elfordítani +lehetetlen volt többé, s vezette a nemzet sorsát abban az irányban, +melyből csak egy isteni erőhatalom téríthette volna már el ez idő +szerint. Tette ezt önfeláldozásának teljes tudatával, abból a czélból, +hogy a balvégzet a becsületességet találja a vezényleten. És ezt a +czélját elérte. A magyar forradalom utolsó korszakának kormányférfiai, +bárminő botlásokat vessen is szemünkre a diplomatiai és strategiai +biráló; a fődologban, a hazafiúi becsületességben, az államférfiúi +önzetlenségben megtámadhatlan magaslaton állnak a história előtt. Tiszta +kézzel, tiszta szívvel végezte mindenik. Annyit sem mentett meg senki a +romokból a maga számára, a mennyivel magának a száraz kenyeret +biztosítsa a jövendőben. Vesztették mindenüket, azért, hogy a magyar +forradalom becsületét megtartsák. + +A fentebbi czikkek ezúttal is a nemzetre ráerőszakolt hangulat +kifejezései voltak. A kisérlet: a törvényes téren megmaradni, meghiusult +az által, hogy a másik fél, az osztrák kormány, határozottan letért +róla. + +És az egész balvégzetnek egy papírrongy volt az oka, melyre N. osztrák +tábornok a kápolnai csata után rajzónnal e szavakat írta: «Sieg über +Sieg: die Ungarn sind vernichtet.» Erre született meg a martiusi +összalkotmány. + +E tény után a «békepártnak» nem volt többé feladata a – «kibékítés».] + +[Footnote 12: Az Esti Lapok hosszas ideig kiméletlen üldözéseknek volt +tárgya. Nem a hírlapi polemiákat értem ez alatt. Az egyenlő fegyver a +harczban. Hanem értek olyan rendszabályokat, miket a hatalom alkalmaz a +védtelen ellenében. Megjelenése után rögtön követelték tőle a +sajtótörvény szabta pénzbeli biztosítékot. Egyetlen más lapnak sem volt +biztosítéka Debreczenben. Barátaim letették helyettem a tíz ezer +forintot készpénzben. Azután megdorgálták az Esti Lapokat az +országgyűlésen egy olyan vétkes közleményért, mely «nem» ott jelent meg; +hanam magában a hivatalos Közlönyben. (A kormány Majthényi helyébe +Guyont nevezte ki komáromi várparancsnoknak s másnap a Közlöny a lap +homlokán hozta a hivatalos kinevezést. Guyon zúgolódott, hogy már most +hogy jusson ő be Komáromba, mikor az ujság előre értesíti jöveteléről az +ostromzároló ellenséget? S a Közlöny helyett az Esti Lapok lett a +«percutitur catulus» a ki egy szót se szólt.) Végre pedig egész +philippika indíttatott meg az Esti Lapok ellen nyilt országos ülésben, +azon a czímen, hogy a lapok kibékítő iránya miatt a Klapka alatti +hadsereg egészen fel van zúdulva. Én tudtam, hogy Klapka táborába egy +példánya sem jár lapomnak: összeszedtem tehát minden eddig megjelent +számait s elküldtem a tábornoknak, felkérvén őt, olvassa át ezeket s +mondja meg, mit tart bennük elkárhoztatandónak? E kérdésemre írta a +tábornok a fentebbi levelet, melyet az Esti Lapokban közzétettem.] + +[Footnote 13: Ez a monda Eötvösrül szólt; most már meg van czáfolva. +Lenormand látott valami állványt a sors végén; de az nem a guillotin, +hanem az érczszobor állványa, melyet a nemzet legnagyobb fiai egyikének +emel. Au contraire: az a fő még holta után is égre emelve áll.] + +[Footnote 14: Már akkor kezdődött az aldunai lázadás, ezentúl egyre +hevültebb a közhangulat kifejezése.] + +[Footnote 15: Mint feljegyezte a történet, meg is feleltek a nemzet +várakozásának.] + +[Footnote 16: E czikket az addig reactionariusoknak ismert hírlapok +rögtöni átváltozása ultraradicalisokká idézte elő. A pecsovicsok vörös +tolla sarkukig ért le. Látható volt, hogy a forradalmi elveket ad +absurdum akarják vinni.] + +[Footnote 17: Czélzás a Petőfi verse ellen írt Hajdu-Böszörményi +tiltakozásra, melynek refrainja: van, óh van még szeretett király!] + +[Footnote 18: Iratott akkor, midőn az országgyűlés megszavazta az +Olaszország ellen adandó fegyveres segítséget.] + +[Footnote 19: Azzal fenyegette az ujságírókat (még akkor), hogy a ki ő +rá élczel, azt megduellálja.] + +[Footnote 20: Elébb ő is a kormánypárton volt.] + +[Footnote 21: Czélzás arra a beszédre: «Bár rázkódtatnák meg szavaim e +falakat».] + +[Footnote 22: Megbukott az igazolásnál, előleges szereplés után. Mint +szinte az utána következő.] + +[Footnote 23: Szivák valóságos szűrös, kék dolmányos paraszt képviselő +volt, becsületes, jó, okos ember.] + +[Footnote 24: Minthogy Táncsics semmi jogczímen nem volt választó, s így +választható sem lett volna, a nagyharsányi község egy féltelket iratott +a nevére, hogy a képesítést elnyerje.] + +[Footnote 25: Biz ez egy kis plagium, de helyén van.] + +[Footnote 26: Ez már csak az akkor divatba jött egy hangon perdülő +névalkotásokra czéloz.] + +[Footnote 27: Ez a frankfurti parlament akkor nevezetes harczai alatt +iratott.] + +[Footnote 28: Sajnos, hogy ez a jövendölés, a mi csak tréfának volt +szánva, olyan komolyan megvalósult. J. M.] + +[Footnote 29: Iratott e czikk azon keserű benyomás alatt, midőn az +országgyűlés küldöttei, kik ő felségét meghívták Budapestre, azzal a +hírrel jöttek vissza, hogy a király nem teljesítheti az ország ez +óhajtását, a mitől pedig a kitört véres viszály megszüntetése függött: – +mivel beteg.] + +[Footnote 30: A történelmi igazsághoz való ragaszkodásból megjegyzem, +hogy én bizony az egész harcz alatt se karddal, se puskával semmiféle +hőstettet nem követtem el. Boldogult jó apám is insurgens hadnagy volt a +napoleoni hadjárat alatt: volt egy kedvencz fringiája; a miről egyszer +azt kérdezém tőle: «édes apám, vágott-e le azzal sok francziát?» mire az +én lelkem apám azt felelte: «fiam; ha oda jött volna hozzám, bizony +levágtam volna». Ez volt az én harczi devisem is. Családi czímeremben is +egy ágyús vitéz van. Legelső ősöm sem engedte az ellenséget közelebb +jönni magához az ágyulövésnyinél. Nekem sem volt részem másforma +verekedésben, mint a hol ágyuznak. A halálra komolyan el voltam szánva +mindig, de a forrójába a verekedéseknek nem kerültem bele soha. Tehát a +harczi babérokból egy levélre sem tartok igényt. + +Azon expeditio, melyet itt jelzék, Jellasich betörésekor az alföldi +népfelkelés rendezése végett indult meg Kossuth vezetése alatt. Kisérték +őt Egressy Gábor, Csernátony, Rákóczy, Lopresti Árpád, s velem együtt +még többen: kiknek feladatuk volt a kormány vezérét megtámadtatás esetén +megvédni, s ha kifáradna, a népgyűléseken felváltani. Nem támadta +azonban meg senki, s nem fáradt ő ki soha. Bámulatos volt a hatás, +melyet szabad ég alatt tartott szónoklatai az alföldi nagy városok +népében felköltöttek. A nép tömegestül ragadt fegyvert, s nehány nap +alatt ötvenezer embert s e közt két ezer fölszerelt lovast állított ki. +Kossuth kifáradhatlan volt s mindent megmozdított az önvédelmi harczra. +Hódmezővásárhelyen kapta meg Rózsa Sándor folyamodását bűnbocsánatért, +ki «szegény legény» társaiból több száz főnyi szabad csapatot +ajánlkozott szervezni az aldunai ellenség ellen. Rózsa még akkor csak +kalandor volt, nem aljas rabló; s az ajánlott szolgálatra megérte a +bűnbocsánatot. Én vittem azt neki Félegyházára. Innen Pestre volt +küldetésem. Nyáryhoz, ki azonban attól a hírtől, hogy jövünk a Tisza +mellől ötvenezer emberrel, épen nem volt elragadtatva: azt kérdezte: +«hát kenyeret hoztok-e nekik»? A pákozdi csatához már csak a +fegyverszünetkötésre értem. + +Pedig Kossuth terve hasznavehető volt. (Ezt nem én mondom, hanem egy +hadászati tekintély: Rüstow.) Az ellenfél hadoszlopai ellen nagy +népfölkelési tömegeket állítani fel, s a helyett a velük szemközt álló +hadtestekből a rendes katonaságot mind a feldunai hadsereghez vonni s +azzal az ellenfél főerejét, Windischgrätz hadseregét verni le. De nem +fogadtak neki szót, minden egyes hadtestparancsnok azt állítá, hogy az ő +állása a legfontosabb, nem nélkülözheti a rendes csapatokat. + +A bécsi forradalom kitörése után Kossuth kettőnket Csernátonyval +felküldött Bécsbe, az ottani felkelő csapatok vezérét felszólítani, hogy +erélyes támadással segítsenek a már akkor a határon álló magyar +hadseregnek s szorítsuk két kéz közé az osztrákot. + +Útközben Komáromba is be kellett térnünk, az ottani várparancsnokot +Majthényit, felszólítani, minden nélkülözhető rendes csapatot és +különösen tüzérséget küldjön a Lajtha melletti táborba. Minő látvány +volt az rám nézve! mikor éjjel holdvilágnál megérkezünk Komáromba egy +ideiglenes tutajhídon át; mert a rendes híd is elpusztult; szülötte +városom egészen le volt égve; kormos falak egész utczaszámra. Minden +házat ismertem itt, lakóik barátaim, rokonaim; s most az üres ablakok +meredeznek reám; kormos gerendák zárják el a kapukat. Senki sem lakik a +városban. Nekünk a várba kellett sietnünk. Soha sem láttam nagyobb orrt +embernél mint Komárom akkori várparancsnokának volt. Tudva van, hogy I. +Napoleon a nagy orrt tartotta embereinél a hűség biztosítékának. +Majthényi azonban nem adott nekünk katonát; azt mondta: hogy a mi van, +az neki is kell. + +A legelső kiábrándulás Bécsben ért utol. Minden nehézség nélkül +jutottunk el odáig. Ellenséggel csak egy útféli csárdában találkoztunk, +vasasok voltak azok. Azokkal még kedélyesen elbeszélgettünk és +poharaztunk, mialatt a kocsisunk a lovakat itatta. Nem bánták, akármi +járatban vagyunk. Ha bánták volna, bizony talpunk alá fúj a szél. + +Bécsben azonban mondhatom, hogy sem azt a lelkesülést nem találtunk, a +mit kerestünk, sem azt a haderőt; de különösen nem a mozgalom vezetői +részéről a helyzet ismeretét. Ezek azt hitték, hogy ez még mindig csak a +forradalom és nem a háború. Torlasz, utczaharcz, népszónoklat és +kiáltvány: ebből állt strategiájuk. Nekünk topographice kimutatták, hogy +Jellasichhoz Bécsnek semmi köze; mert annak a tábora úgy van felállítva, +hogy a magyar hadsereggel néz farkasszemet: az tehát Bécsnek nem +ellensége. Épen így beszéltek a magyar tábor vezérei: azok meg azt +állították, hogy nekik nem kell Windischgrätzet megtámadni; mert az nem +Magyarország ellen jön, az csak Bécset jön leverni s még elég naivok +voltak felszólítani Windischgrätzet, hogy fegyverezze le Jellasichot, a +ki a mi ellenségünk. Az osztrák vezérek aztán nem voltak olyan +scrupulosusok; hanem a mint egyesülhettek, leverték egyiket a másik után +minden logika és ethika ellenére. + +Hanem én abból az ábrándból, hogy mi rajtunk valami szomszéd nép +segítsen, a bécsi expeditió után kigyógyultam.] + +[Footnote 31: Ez a naplószerű vázlat (az elő- és utószó kivételével) még +a forradalom alatt iratott; de csak a forradalom után jöhetett ki a +Szilágyi Sándor szerkesztette Emléklapokban, mely folyóirat a katonai +rémuralom alatt, mint egy kimagyarázhatlan lélektani talány, a +legnagyobb censurátlan sajtószabadságot élvezve, közlé valamennyi +«forradalmi csataképemet» miket «Sajó» álnév alatt írtam. Csak később a +polgári kormány jött rá, hogy mit tartalmaznak a füzetek? s azonnal +elkoboztatta a fennmaradt példányokat és betapostatta. A mi forradalmi +elbeszéléseim az ideig könyvalakban egyesítve meg nem jelentek, azokat +már csak travestálva lehetett közönség elé hozni. Így lett «Szenttamási +György»-ből mexicoi elbeszélés; a «Szökevény»-ből spanyol novella, s az +«utolsó csatár» a segesvári ütközet helyett egy töröktatár csatában +szerepel, s a forradalmi hőseim átváltoztak spanyol, creol és horvát +vitézekké. + +Ez a vázlat azonban mindenképen kimaradt. Ennek csak úgy van értelme, a +hogy meg van írva. + +Ennek is helyet kell foglalnia jelen gyüjteményemben. Ez illustrálja az +Esti Lapokban elfoglalt álláspontomat. Élesen van írva; de meg van írva, +ki is volt már nyomtatatva, s – «quod scripsi, scripsi». + +A 49-ik republikanus párt, mint párt, az episod által érintve nincs. +Annak legkiválóbb feje, a példányszerű tiszta jellem, Irányi, maga így +nyilatkozott amaz emlékezetes országos ülésben, hol az eldöntésre +került: «azért nem szününk meg áldozni azon oltárnál, melynek papjai +közül egy tisztátalannak találtatott». És én saját magam, midőn Pestre +visszakerülve, az itteni lapok a Martius 15-dike íróit és szerkesztőit +az ügybe tévesen belekeverték, siettem debreczeni politikai +antagonistáimról e vádat elhárítani és kinyilatkoztatni, hogy az ő kezük +ettől teljesen tiszta. Ezt a pesti «Esti Lapok»-ban írtam meg; melynek +példányát sem tudom többé felfedezni. + +Magára az episod hősére nézve pedig, most már huszonöt év távolán +keresztül nézve a történteket, kénytelen vagyok kimondani, hogy a +történetet ugyan agyonhallgatni nem lehet; de annak indokait én nem +keresem aljas kapzsiságban, hanem inkább politikai kicsiny hitűségben. A +republikanus párt e kiváló férfia, hitem szerint, e fatalis ügyben nem +«bűnt» követett el, hanem annál nagyobbat: «hibát». Ki hagyta az +események vezetését venni az addig felülállott párt kezéből. + +S a békepárt, mely őt megbuktatta: még ráduplázott erre a hibára, mert a +mint felül került, nem saját elveit adta az új kormányzatnak: hanem ő +vette át a republikanus irányt a régitől, a hogy ezt az új kormányelnök +Szemere republikanus programmja, Csengery új «Respublika» czímű lapja, +és saját republikanus czikkeim is constatálják. + +Ennyit megvallhatunk őszintén huszonöt év előtti viselt dolgainkról. + +Hogy miért tettük így? azt egy fentebbi jegyzetemben igyekeztem +érthetővé tenni. Isten látja; ha hibáztam is, nem tehettünk másként.] + +[Footnote 32: E leírás nem történelmileg hű; de az eset után így volt az +elbeszélve Debreczenben. J. M.] + + + + +TARTALOM. + + Előszó 3 + Életképek 7 + Nyilt szavak honunk fiatalságához 16 + Nőszabadság 19 + A napok hangulata 22 + Szomorú idők 25 + Délibáb 30 + A forradalom költészete 33 + Congrév-rakéták pillanatnyi fényül, némely sötétebb helyekre 36 + Szegény király 42 + Nem szeretem a sápadt arczokat 45 + Keserű hangok 49 + A forradalmak metempsychosisa 51 + Diplomaticus barometrumok 53 + A Pesti Hirlap programmja 55 + A Közlönyből 59 + Esti Lapok 108 + Esti Lapok 115 + Mi lesz belőlünk? 119 + Miért küzdünk? 121 + Pro memoria 122 + Mikor megyünk vissza Pestre? 124 + Martius 15. 127 + Windischgrätz dühödik 129 + Orosz interventió 130 + Szerkesztői nyilatkozat 132 + Habsburgház 133 + 1848-iki törvény 134 + Politikai horoscop 135 + Klapka levele 154 + Pesti levelek 157 + Charivari 171 + Esti Lapok 257 + A gyémántos miniszter 268 + Utóhang 312 + + A kiadó megjegyzése 317 + + + + +*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 76255 *** |