diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | 76238-0.txt | 6338 | ||||
| -rw-r--r-- | 76238-h/76238-h.htm | 7466 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 |
5 files changed, 13821 insertions, 0 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/76238-0.txt b/76238-0.txt new file mode 100644 index 0000000..609d2ce --- /dev/null +++ b/76238-0.txt @@ -0,0 +1,6338 @@ + +*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 76238 *** + + +KULTURA ÉS TUDOMÁNY + +KELET NAGY GONDOLKODÓI + +ÍRTA Dr MESTER JÁNOS + +BUDAPEST + +FRANKLIN-TÁRSULAT + +MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA + +KIADÁSA + +KELET NAGY GONDOLKODÓI + +ÍRTA + +Dr MESTER JÁNOS + +BUDAPEST + +FRANKLIN-TÁRSULAT + +MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA + +KIADÁSA + +FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA. + + + + +BEVEZETŐ RÉSZ. + + +I. ELŐSZÓ. + +1. A kísérleti lélektannak kevéssé kiemelt, de legnagyobb jelentőségű +törvénye az eszmék rugalmassága, lappangó energiája, melynél fogva +sarkalnak bennünket megvalósításuk, a tettek felé. Ezért ha valamely +népnek külső hatások következtében romlik az erkölcse, de tiszta marad +az irodalma, nemes a gondolatvilága, ne essünk kétségbe, hamar +felocsudik az aléltságból, kijózanodik a mámorból; ha azonban lapjai +mételyezik a közvéleményt, irodalma támadja az életfenntartó elveket: +vallást, hazát, otthont és családot, akkor már kongatja önmaga fölött a +lélekharangot. A bírói székek betöltői, a fegyházak előljárói +tapasztalatból tudják, mennyire igaza van Proalnak, a francia +államügyésznek, ki már a múlt század vége óta hirdeti: «A bűntények és +öngyilkosságok okainak felderítésére nem elég hangoztatnunk: keresd az +asszonyt, hanem azt is hozzá kell tennünk: keresd a könyvet, mert a +könyvek az emberiség legnagyobb jótevői, de egyúttal legnagyobb +gonosztevői, legveszedelmesebb felbujtói.»[1] + +Az eszmék hatalma azonban nemcsak a közéletben érvényesül, hanem az +egyéni jellem kialakításában is. Jól mondja Bourget, a nagy lélekelemző: +«Lelke mélyére szállva mindenki elismeri, hogy nem volna ugyanaz az +ember, ha nem olvasta volna ezt vagy azt a művet.»[2] Hányan köszönik +életirányuk megváltozását egy-egy olvasmánynak; hányan sülyednek +erkölcsi romlásba fércművek meggondolatlan olvasásával! Proal szerint a +csábítók a fiatal leányoknak regényt kölcsönöznek és gyorsan elérik +céljukat, a züllött leányok pedig, kiket bánt társnőjük ártatlansága, +szintén regénykölcsönzéssel kezdik sátánművüket.[3] + +Nagy kérdés azonban, melyek az igazi, életet irányító emberi okmányok, +milyenek a hatásos könyvek? Az észhez vagy a képzelet útján a szívhez +szólók? Ha a közvetlen hatást vesszük szemügyre, akkor bizonyára azok, +amelyek kielégítik a kíváncsiságot, felcsigázzák a képzelő erőt, mint a +mozgóképekben megszemélyesített, a regényekben felhigított gondolatok. +De tulajdonképpen mégis csak ezek a kölcsönkért _gondolatok kormányozzák +a világot_. Egyetlen regényíró vagy költő se dicsekedhetik oly döntő +befolyással a XIX. század szellemi életére, mint Kant, Darwin vagy Marx +Károly. Újságok és regények az ő gondolataikat váltják aprópénzre. + +Végeredményben tehát mégis a bölcselők az emberiség jótevői vagy +gonosztevői, akár öntudatosan, akár öntudatlanul. A nagy emberek +gondolatai nem szürke elméletek, mint az epigonok füstfaragása, hanem +életet adó, nemzetet alkotó hatalmasságok. + +Ennélfogva minden művelt emberhez méltó, hogy ne csak higításban +tized-századkézből fogadja el az emberiséget mozgató nagy eszméket, +hanem merítsen a forrásokból, ismerkedjék meg Kelet és Nyugat legnagyobb +gondolkodóival. + +2. A keleti bölcseletet modern történetíróink szeretik elhanyagolni. Az +egyébként joggal világhírű Überweg legújabb kiadása még 1926-ban is +három lapot szentel Kelet összes gondolkodóinak.[4] + +Legtöbben azért nem foglalkoznak velük, mert «Keleten minden vallás, ott +nincsen filozófia.» Ez az állítás azonban nagyon elhamarkodottnak +látszik. A vallás lényege Isten iránti szeretet és istentisztelet, ezért +Isten nélkül nincsen vallás. Már pedig Buddha istentagadó, Konfucius +agnosztikus, Lao-ce panteista, eredeti rendszerük tehát nem lehet +vallás; ők sokkal több jogon bölcselők, mint vallásalapítók. Zarathustra +viszont az emberi elme legnagyobb teljesítményével és legmélyebb +gondolataival állítja helyre az ősi monoteizmust és alakítja ki az ó-kor +legtökéletesebb erkölcsbölcseletét; bizonyára ő is megérdemli, hogy a +gondolkodók sorába iktassuk. A vedantáról végül olyan komoly tudósok, +mint Deussen, azt tartják, hogy a világ legtökéletesebb rendszere, +melyet Európa még mindig nem ért utól. + +Mások ismét arra hivatkoznak, hogy Keletről még kevés biztosat tudunk; a +szaktudomány – főleg a kínai és perzsa gondolkodókra nézve – nem fejezte +még be feladatát, és különben is a távol Kelet minket nem érdekel, nem +érinti az európai gondolkodást. + +Erre az a válaszunk, hogy a szakkutatás végét nem lehet megvárnunk; a +tudományos haladás a hosszú analitikus munka után szinte kívánja a +szintézist, másszóval mindannak rendszerbefoglalását, amit különböző +szerzők egy tárgyról, egy emberről megállapítottak. E nélkül az +analitikus abban a veszélyben forog, hogy elmerül az aprólékos +megkülönböztetésekben és figyelmen kívül hagyja a tárgy nagy egészét; +viszont a szintétikus írónak attól kell óvakodnia, hogy a külsőleg +egyenlő jelenségekben szem elől ne tévessze a változatos belső +magatartást. Erre figyelve a fővonalakat már most is meg lehet +rajzolnunk, bár a részletekben a szakemberek még sokszor eltérnek +egymástól. + +Az érdeklődés terén is kezd már megtörni a jég. Az európai kultúra +veszedelme sok fáradt lélek figyelmét Keletre irányította, és lassanként +milliók fordulnak az ősrégi gondolkodók felé, kik a brahmanizmusban és +buddhizmusban az emberiség egyharmadának életfelfogását harmadfélezredév +óta irányítják. A mai vajudó világon misztikus törtetés vonaglik át és +Kelet titokzatosnak vélt rejtelmeitől vár vigasztalást: Ex oriente lux! +azt hiszik, hogy kelet felől világosság támad. + + +II. A BÖLCSELET-TÖRTÉNELEM TÉNYEZŐI ÉS IRÁNYAI. + +1. A filozófiai rendszerek értékben joggal hasonlíthatók a +műalkotásokhoz. Platon eszmetana vagy Aristoteles és Zarathustra etikája +van olyan műremek, mint Ráfael Disputája vagy Homeros Iliasa. Amint a +nagy műalkotások nem évülnek el valamely kornak letűnésével, hasonlókép +állandó értéket képviselnek a nagy gondolkodók meglátásai. A forgandó +idő kevésbbé érinti őket, mint a természettudományok hipotéziseit vagy a +kultúra külső kereteit. A nagy nemzetek kihalnak, a világbirodalmak +összeomlanak, de a nagy vallások mellett a nagy bölcseleti rendszerek +túlélnek minden katasztrófát. Egyik a másikat nem rontja le, inkább +kiegészíti, amint Sophokles egyszerű drámája ma is odaállítható +Shakespeare és Madách fejlett technikája mellé. Fennmaradásuk titkát +magyarázza hatásuk is, melyet az előszóban fejtegettünk. + +Amint a műalkotásokat, úgy a nagy rendszerek keletkezését is a következő +három nagy tényező érteti meg: az egyetemes emberi, a kultúrtörténeti és +az egyéni.[5] + +_I. Az egyetemes emberi tényező_ fejti meg előttünk, hogy a filozófiai +problémák adottságok, a lét örök rejtelmei, melyek ott szunnyadnak +minden kornak és minden embernek keblében. + +Az ember először is éhezi és szomjúhozza az igazságot, azért épít +magának a szórványos tapasztalatokból és a szaktudományok dirib-darab +ismereteiből világnézetet: metafizikát és természetbölcseletet. Az +igazsághoz hasonlóan áhítozik másodszor az igazság útjának +felfedezésére; ezt kutatja a logikában és ismeretelméletben. Harmadszor +nem boldogítja a rideg tudás, ennél többet kíván: szeretni és +szerettetni, bízni és remélni, odasímulni az örök szeretethez, +gyengeségének tudatában odamenekülni a végtelen erőshöz. Ezért avatja +Aristoteles nagy lelkének vágyódása a metafizikát teológiává; ezért nem +lehet a bölcseletet sohasem egészen elszakítani a vallástól, mindig +állást foglal vele szemben, nemcsak keleten, hanem a legújabb nyugati +irodalomban is. Végül negyedszer minden ember az ösztönök erős +dualizmusát tapasztalja önmagában, s az érzéki és szellemi vágyak +tusájában keresi a kellő magatartást és ezzel megalapítja a filozófia +koronáját: az etikát. + +_II. A kultúrtörténeti tényező._ A lét rejtelmeiből melyek kerülnek +egy-egy gondolkodó életében homloktérbe, az függ a korszellemtől, a +benne izzó problémáktól, a nép lelkében forrongó vágyaktól és +ösztönöktől. Rendszerint a nagy emberek érzik át legmélyebben népük +nyomorúságát, hazájuk ügyét-baját, és így a nemzeti lélek szunnyadó +vágyait és érzelmeit ők ismerik fel, ők fogalmazzák meg legvilágosabban +és öntik maradandó rendszerbe. Ők tanítják az átlagembert gondolkodni és +érezni és így bennük eszmél magára a nemzet és a kor. Ezért az irodalom, +a néprajz és a kultúrtörténelem nem hanyagolhatják el a filozófia +történetét; de viszont a bölcselők gondolatvilágának megértésére sem +mellőzhető a kor képe, a föld arculata, a nép lelke, melyből származnak +és melyben élnek. Sokszor megértjük ezekből, hogyan kerülnek egymástól +messzefekvő kérdések egy lélekben egymás mellé; a problémák bonyodalma +és a mutatkozó ellentmondások megvilágosodnak előttünk. + +A szociológusok gyakran túlbecsülik a kultúrtörténeti tényezőt. +Gumplovitz szerint: «Ami az emberben gondolkozik, az nem ő maga, hanem a +társadalom; gondolkodásának forrása nem benne rejlik, hanem a társadalmi +környezetben, amelyben él.»[6] Ezzel szemben nyugodtan megállapíthatjuk, +hogy az egyetemes emberi természet és a kultúrtörténeti tényező +önmagukban csak logikai konstrukciók, mert elvégre is a társadalom +egyedekből áll, és pedig egyéni tudattal és elhatározással rendelkező +egyedekből. És amint nincsen igaza a régi filozófiai történetíróknak, +kik rendszert halmoztak rendszer mellé, mintha gombamódra egymástól +függetlenül nőttek volna ki a földből; még kevésbbé van igaza azoknak, +kik az emberi gondolkodás önállóságát tagadják meg. + +_III. Az egyéni tényező._ Igaz, hogy a nagy emberek is koruk gyermekei, +nemzetük fiai, mégis többnyire szembefordulnak a korral és üldözés az +osztályrészük. Konfucius és Aristoteles önkéntes száműzetésbe mennek; +Zarathustra ellen népének a zöme szítja a forradalmat és megöli a nemzet +nagy bölcsét; Sokratest szintén a többség ítéli halálra; nem +gondolkodott tehát bennük a társadalom, amint a szociológusok vélik. Ők +a hétköznapi életben is örök problémákat látnak és a lelkek mélyén +szunnyadó képességeket, vágyat ébresztgetnek és így szembe kerülnek a +felületes közvéleménnyel, a megszokás hatalmával. + +Az egyéniség kétfélét jelent: Ellentéte az egyetemesnek, van tehát +valami megkülönböztető jele, valamilyen sajátsága, ami nincsen meg +másokban; de jelezzük vele azt is, hogy ellentéte a sokaságnak, a +tömegnek, mert valamilyen sajátságot olyan kiváló mértékben találunk meg +benne, hogy éppen ez a kiválóság választja el másoktól. A nagy emberek +kiemelkedő sajátsága a hatalmas teremtőerő, a kezdeményezőképesség. + +Seltz, a teremtő erőről írt nagy munkáiban arra az eredményre jut, hogy +az alkotó tevékenység nem egyéb, mint célok és eszközök meglátása. A +feltaláló vagy eszközöket keres élményeiben előre kitűzött feladatok, +célok elérésére vagy meglátja a véletlenül felbukkanó tüneményben a +törvényt, a célt, a feladatot.[7] Ezen az alapon megtaláljuk az egyéni +tényező szerepét az emberi gondolkodás történetében: először problémákat +keres; másodszor megoldásokat lát, harmadszor diadalra segíti az eszmét. + +1. _A nagy elme problémákat lát_ abban is, amit mások szó nélkül +elfogadnak; kivezető ösvényt talál ott is, hol a sokaság már elveszti a +fejét. Ezt fejezi ki Platon mondása: A filozófia kezdete a csodálkozás +és nem szükségképpen a kételkedés, mint Descartes hirdeti. + +A megszokás eltompítja az elmét, a tömeg nyomorúságos helyzetbe is +beletörődik, miért is messzelátó elmére és mélyen érző szívre van +szükség, hogy felrázza közönyéből. A szociális mozgalmak és reformok nem +a szenvedő tömegből indulnak ki, hanem a gondolkodók táborából. + +2. _A nagy ember önállóan jár el a problémák megoldásában._ A mellékes +dolgok tengeréből kiválogatja a lényeget és a szétszórt darabokat +egységes egészbe önti. Konfucius, hiába szerénykedik: «Én csak +átszármaztató vagyok és nem teremtő», mégis ő a kínai gondolkodók +királya. Nem kritika nélkül fogadja el a régi tanokat, hanem belőlük +megalkotja a kínai ember és az egységes mennyei birodalom eszményképét; +az ezredéves történelemben fölismeri a célravezető eszközöket. + +3. _A nagy egyéniség diadalra segíti az eszmét és a terveket._ Az +önmagában értékes gondolat igen könnyen terméketlen marad. Az elvont +fogalom csak olyan, mint a lavina fenn a hegyek ormán, hol még egy kis +pásztorfiú megállítja és szétveri a botjával. Ha azonban a szürke +fogalom világosan jelenik meg, szemléletes képpé válik, mely ezer meg +ezer emléket ébreszt, erős érzést fakaszt, akkor oly végzetes hatalommá +nő, mint a völgybe gördülő lavina, mely fákat tép ki gyökerestől és +falvakat sodor el magával. + +Amint Michel Angelo Mózesét nemcsak kézzel, vésővel alkotta, hanem +belelehelte egész óriás egyéniségét, hasonlókép a nagy bölcselők sem +száraz gondolkodó gépek, a nagy rendszereket is egész ember írja +meggyőződésének erejével, érzése tüzével és sokat tépelődő, gyötrődő +lelkével. Ezért értjük, hogy az így született gondolatnak hatása van, +sőt a nagy egyéniség ereje hatásossá teszi az eszmét még akkor is, ha +mástól vette kölcsön. Buddhának alig van eredeti gondolata, de amit +magáévá tesz, azt feltétlenül győzelemre viszi megigéző példájával, +ékesszólásával és akaratának mindent lenyügöző erejével. + +Az egyéni tényező a bölcselettörténelem sok kérdésére derít +világosságot. Megfejti először azt a tényt, hogy a bölcselő ritkán +fejleszti mások művét, hanem mindegyik újra kezdi az egész épületet; +akárcsak a művész, mindent újra termel a maga lelkéből. Aristoteles +ajkára adják a mondást, de majd mindenki követi: Barátom Platon, barátom +Sokrates, de legjobb barátom az igazság. + +Az egyéniség érteti meg velünk, hogy egy-egy rendszerben a filozófia +ágai nem járhatnak külön utakon, mert mindegyik egy lélekből fakad. +Ezért nincsen metafizika megfelelő etikai alkalmazás nélkül, és a +világnézet kiépítése többnyire megpendíti az ismeretelméleti +problémákat. Ezért találkozunk annyiszor Kelet nagy gondolkodóinál +Platon eszmetanával. Az egyéni tényező utal minket arra is, hogy a +filozófia története nem nélkülözheti az érzelmek logikáját. A tudományos +logika borotvaélével értékelhetünk, de a bölcselőt így megérteni nem +fogjuk. A panteizmus és individualizmus, az idealizmus és materializmus +forrása nem annyira az agyból, mint a szívből buzog. Régi mondás: +«Amilyen az ember, olyan a munkája», tegyük hozzá, olyan az eszménye, +olyan a filozófiája. + +_2. A három nagy tényezőnek megfelelően három irányt különböztetünk meg +a filozófia történetírásában._ + +Az egyetemes emberit domborítják ki elsősorban azok az írók, akik a +philosophia perennis, az örök filozófia alapját keresik a multban és a +ma is élő problémák kialakulását és megoldását kutatják. Így járnak el a +skolasztikusok, Hegel és Herbart követői és a legújabb nagy vállalat, a +müncheni Handbuch der Philosophie szerzői.[8] + +A kultúrtörténeti tényezőt fejtik ki elsősorban a szociológusok és azok +az írók, akik a filozófiát valamely nép vagy kor kultúrája fontos +kiegészítő részének, koronájának és forrásának tekintik, mert az akkori +társadalmi életre nagy befolyást gyakorolt. Így járt el Kuno Fischer +terjedelmes monográfiáiban és Windelband nagyobb műveiben. + +Végül a személyi tényezőt emelik ki azok, akik mintegy odaszegődnek a +nagy gondolkodók tanítványai mellé, igyekeznek belepillantani a nagy +lélek nagy törekvéseibe, benne iparkodnak megérteni a kort és a népet és +csak azután veszik elő az alanyi és tárgyi kritika fegyvertárát. + +_Alanyi, immanens kritikán_ értjük valamely rendszer logikai +felépítésének, művészi elrendezésének megítélését. Keressük a +forrásokat, melyekből az író merített és az átalakítást, mely saját +lelkéből származott. + +_A tárgyi kritika_ viszont a rendszer hatását, eredményét és +igazságértékét világítja meg. Minden filozófia és minden tudomány azon +az ős feltevésen alapszik, hogy van igazság és ez az igazság +megismerhető. Mihelyt ezt kétségbevonja valaki, szárnyát szegi minden +kutatásnak, minden gondolatnak. Az objektív igazság néhány mozaikképe +feltalálható minden rendszerben, különben nem tudott volna az egyetemes +emberi lélek előtt érvényesülni és emléke sem maradt volna reánk. + +A szerző a nagy egyéniséget tartja a történelem legfontosabb +tényezőjének. Ezért foglalkozik elsősorban a nagy gondolkodókkal és a +kisebb rendszereket csak mellékesen érinti, amennyiben a kor +gondolatainak és a nép lelkének megértését kiegészítik. Ezen az úton +kívánja vezetni olvasóit is. + + + + +INDIAI GONDOLKODÓK. + + +AZ INDIAI LÉLEK. + +1. India lelki szemeink előtt mindig titokzatos színben tűnik fel, mint +a rejtelmek, álmok és a mesék tündérvilága. Minél jobban behatolunk +rejtelmeibe, annál világosabbá lesz előttünk, hogy ott fakadt az +emberiség régi kultúráinak egyik főforrása. Az emberi gondolkodás is +talán ott vetette fel először kínzó, gyötrő és mégis boldogító nagy +kérdéseit: honnan és hová? mi a boldogság és miért a szenvedés? + +Ha Indiának legmélyebb titkát, a lelkét kívánjuk némileg megérteni, +tisztában kell lennünk azzal, mit nevezünk népléleknek, faji vagy +nemzeti léleknek. Manapság már senki sem tartja a társadalom lelkét +Fechnerrel és Paulsennel valami nagy egyetemes tudatnak, mely magában +foglal bennünket, mint a nagyobb kör a kisebbiket. Ez nem volna egyéb, +mint logikai konstrukciónak elvont általános fogalomnak +megszemélyesítése. Nemzeti lelken értjük azokat a közös vezető +gondolatokat, eszményeket, főtörekvéseket, azt a szokásos magatartást és +életmódot, mely egy nép történelmében vagy mostani társadalmi életében +megnyilvánul. + +2. Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy _az ind_ _lélek alapösztöne és +eszménye az egységre és nyugalomra törés_.[9] Mindenáron békét, +harmóniát akar teremteni önmagában és ezért a nagy célért mindent +feláldoz, érzéki örömet, a kultúra jótéteményeit, sőt magát a +tapasztalást is, ha ellentétbe kerül főcéljával. + +Ebből érthető meg intellektualizmusa is, hiszen egységet az értelem +teremt, mely mindent magába foglal, mindent rendszerez. Egész lelki +életüknek, vallásos gyakorlataiknak és bölcseleti elmélyedésüknek ez a +nagy egyetemes célja: a szellem felszabadítása, az értelem emancipálása +minden önös érzelemtől, a külső környezet csábításától és a test +elszórakozásától. + +Innen az az általános misztikus vonás, mely elérni akarja már itt a +földön az elérhetetlent, felfogni a felfoghatatlant, eggyé óhajt lenni a +mindenséggel, az Istennel. Ezért teszi fel arcára a keleti embert +annyira jellemző szociális álarcot, a nyugodtságot, a közönyt, ezért +nézi le az indulatos vagy lelkesedő európait, mint aki elfeledi emberi +méltóságát. Csak ne elégedetlenkedjünk, ne türelmetlenkedjünk, minden +úgy van jól, ahogy éppen történik: ahogy esik, úgy puffan. «Az idő +mindent elvesz, az idő mér ránk mindent, az idő mindent megad.» + +Gondoljuk el a hindu eszmény tipikus megvalósítóját, a fiatal jogint, +amint gyékényen lótusz helyzetben összegörnyed. Lábait keresztben +egészen a combjára rakja fel, keresztbe fonja a karjait és kezével +megfogja a lába nagyujját. Két szemét orra hegyére mereszti és megkezdi +lélekzőgyakorlatait. Pontosan szabályozza a belélegzést, kilélegzést, +röviden, majd mindig hosszabban visszafojtja lélegzetét. Közbe +számtalanszor ismétli a titokzatos «Om» szótagot, mely eget, földet, +istent és mindent jelent. Végül elhallgat a zümmögés is, megmerevedve +ül, mint valami élő Buddha szobor, elérte a legmagasabb lelkiállapotot, +a legfőbb boldogságot és gyönyörűséget, mi ezen a földön elérhető. A +babonás hindu borzalommal siet el mellette, a részeg kigúnyolja, de «az +igaz tudós» tisztelettel közeledik felé, megdörzsöli és új életre +kelti.[10] + +A léleknek ezt az eszményi állapotát Kelet szent könyvei így írják le: +«Ebben a helyzetben a léleknek nincsen sem külső, sem belső szemlélete, +nem ismer meg sem külső, sem belső tárgyakat, állapota nem is nevezhető +megismerésnek; nem tudatos, de nem is tudatlan, láthatatlan, +megfoghatatlan, el nem érhető, le nem írható, meg sem jelölhető; csak +önmagáról bizonyos nyugodt, boldog, teljesen egységes (kettőződés nélkül +való, nem tudatos)»[11] + +Ha lélektanilag elemezzük ezt a helyet és egybevetjük néhány hasonlóval +úgy, az elragadtatásról (turija, exstasis) a következők állapíthatók +meg: 1. megszűnik az érzéki szemlélet, meg minden érzet és azok +elrendezése térben és időben; 2. megáll az asszociációs gépezet, a +képzetek önkénytelen, örökké zakatoló áradata; 3. abbamarad az ítélet és +következtetés s a fogalmak minden csűrés-csavarása; 4. a lélek nem tesz +többé különbséget az én és nem én között, megszűnik a tudatnak ez a +legősibb analizise, legelemibb tevékenysége; 5. végül bekövetkezik az +abszolutnak, a magánvalónak megtapasztalása, a mindenség egybeolvadása a +lélekkel és a lélek összeforrása az istenséggel. Ez a boldogító +legmélyebb álom, melyben nincsen többé csalódás, nincsen álmodás, csak a +lélek tudomása önmagáról, teljes egység, nem kettősség. + +Ezt az állapotot akarja elérni Keleten valamennyi rendszeralkotó, ebben +megegyezik az orthodox brahman és a buddhista, a szánkhja vagy a +vaisesika. Ezt az eszményt hirdették nemcsak a patriarchák korában, +hanem ma is. A nagy hindu misztikus Ramakrishma például (1833–1886) Káli +nevű istennőt tekintette anyjának és a mindenség alkotójának. Hogy őt +színről-színre megláthassa, 12 esztendeig a legválogatottabb kínzásokkal +gyötri önmagát. Egy alkalommal egy más irányú aszkéta – talán +irígységből – leszólja, hóbortosnak nevezi, ki még azt se tudja, mit +akar, ki az anyja. Erre így válaszol: «Anyám az istennő, nem az én vagy +a te, nem is valami személyes isten, hanem az abszolutum, a magánvaló, +mely fölülmúl minden szót, meghalad minden fogalmat… az egyetemes tudat, +a világ lelke (cosmic conscientness), ez az én anyám, ez az én +istenem.»[12] + +3. Örökké ébren aludni, álmatlan álomban szenderegni, íme ez a keleti +ember vágyainak netovábbja; ez számára az egység, ez a béke és +boldogság. Az ébrenlét maga már rossz, alacsony állapot, mert tőle +elválaszthatatlan a szenvedés. Ebből megértjük _a hindu ember második +nagy jellemvonását: közömbösségét a való élettel szemben, a hirhedt +fatalizmust és passzivitást_. Nincs a föld kerekségén más terület, mely +a természeti kincsek oly bőségével rendelkeznék, mint a keleti +spekuláció otthona, a Gangesz mente. A rizs és a búza kevés munkával dús +termést hoz, 42-féle pálma terem, gazdagon ontja gyümölcsét a banán, a +kenyér- és a mangófa. Itt az anyaföld gondoskodik a lét fenntartásáról, +a gondtalan életről; ráérnek az emberek töprengeni, fantáziával +gondolkozni. A forró klima szintén hajlamossá teszi őket a +passzivitásra, A melegtől eltikkadva szeretnek árnyas fák alá vonulva +üldögélni, holdvilágos hűs estéken ábrándokat szőni, s így lelki +világukban könnyen uralkodóvá lesz a mnémé, az asszociációk játéka, vagy +az üres szemlélődés, a semmibe nézés. + +Meglepő ellentétben áll a környezettel a keleti lélek _harmadik vonása, +a sötét pesszimizmus_. Az áldott föld, a szunnyadó, de erős érzékiség +mást kívánna, a néplélek azonban hajlik a szenvelgő felfogásra. +Betegség, öregség, halál, minden földi lét mulandósága ólomsúlyként hat +reá. Ettől a nyomasztó hangulattól szabadulni kíván, innen erős vágya a +megváltás után. Ennek a megváltásnak azonban nincsen nála erkölcsi +jellege. A bűn csak annyiban érdekli, amennyiben a szenvedés kútfeje és +forrása. Szabadulni a szenvedéstől, az ébrenléttől, íme számára ez a +kérdések kérdése; nem tudni semmiről semmit, ez a vágya. + +4. Az asszociatív gondolkodás uralkodó helyzetéből érthető a keleti +lélek _negyedik sajátsága, a bámulatos következetlenség_. Ne keressünk +európai logikával összefüggést valamely rendszer különböző tételei vagy +harmóniát a gondolatok és a tettek között. A mi alapelveinken könnyen +túlteszi magát: fantáziával, elmés hasonlatokkal hidalja át a kirívó +ellenmondásokat már elméleti téren, még kevésbbé számol a gyakorlati +következményekkel. Elfogadja velünk a kétszer kettőt, talán még a +négyszer négyet is; de már hogy 14 × 12 mennyi, hiába magyarázzuk, +szorozgatjuk előtte, nem fogjuk meggyőzni. + +Ez a következetlenség a keleti gondolkodás igazi spekulatív jellegének +természetes következménye. _A spekuláció_ valamely kép szemléléséből, +vagy egy képzeten tűnődésből származó racionálista ízű elmélkedés. Már +pedig a szemléletes tárgyban, képben igen könnyű egyszer egyik, másszor +másik mozzanatot kiragadnunk és így homlok-egyenest ellenkező +véleményeket állítani fel róla. Ha tehát a keleti bölcselő magáévá tesz +egy tételt, ne várjuk, hogy egyirányú következményeket vonjon le belőle, +mint az európai ember, mert ő a maga asszociatív gondolkodásával +kiszámíthatatlan utakon jár. Így a szeme előtt lejátszódó gazdag élet +mulandóságából, az egyéni lét kicsinységéből az indiai aszkéta, a tibeti +szerzetes a világ kerülését és önsanyargatást, tevékenységtől tartózkodó +passzív életet lát indokoltnak; a japán katona és hadvezér viszont +ugyanezen az alapon nem törődik oly jelentéktelen semmiségekkel, mint az +egyén sorsa, ezért a vitézség, a tetterő csodáit viszi végbe; az +agyafurt keleti világfi pedig inkább Csárváka elvére esküszik; «Addig +mulass, ameddig élsz, mert a halálnak úgyse lehet ellenállni.»[13] + +5. Ez a következetlenség képesíti arra, hogy különböző irányú belső +szükségleteknek eleget tegyen. Érzi alaptörekvését a béke, harmónia után +és követi a végletekig, egészen Isten és a lélek egybeolvasztásáig s +ezzel a kaosz felidézéséig. De megpillantja belső világában mint +letagadhatatlan tényt az egyén önállóságát, függetlenségét, nagyon is +átérzi a lelkiismeret szavát, a felelősség érzetét, ezért fejleszti ki a +karma-tant és a szamszarát, az érdem fennmaradásának és a +lélekvándorlásnak tanát. Az ember földi sorsa, kasztja, egészsége, +gazdagsága, szerencséje nem egyéb, mint megelőző életének jutalma vagy +büntetése. És viszont a jelen élet tetteinek jutalma lesz sorsa a halál +után. A jelen élet nem volt egyéb, mint egy felvonás az ember +tragédiájából, vagy komédiájából, mely elhúzódik ezredévekig és csak a +teljes kiegyenlítődés után ér véget a megváltásban. Élénken szemlélteti +ezt a tant a Mahabharáta egyik jelenete: A mérges kígyó megmarja a +vadász fiát, aki belehal a harapásba. Az apa számon kéri a kígyótól +gyermekét, de ez a halál istenére hárítja a felelősséget, ez pedig az +idő istenére, ki végül a karmával oldja meg a rejtélyt, a gyermeknek és +anyjának előbbi életében elkövetett tettével: «Nem én vagyok a fiú +halálának oka, sem a halál istene vagy a kígyó, hanem a tett, mit fiad +elkövetett,… saját cselekedete ölte meg.»[14] + +Ez a felelősségérzet gyakran annyira uralkodóvá lesz a lélekben, hogy +elnémítja a méltányosságot és a szeretetet. «Volt már ezer meg ezer +atyánk és anyánk, száz meg száz feleségünk meg gyermekünk és lesz +mégegyszer annyi mindegyikből; valósággal kihez tartozzunk tehát? Semmi +közöd hozzájuk és nekik sincs semmi közük tehozzád; a saját tetteik +következtében keletkeznek, te is saját tetteid útján jársz… Azt a +kincset szerezd meg magadnak, amit se király, se tolvaj el nem lophat, +ami elkísér halálod után. Odaát nem válik el senki tetteitől, sem +tetteit nem tévesztik össze mással, mindenkinek azt fizetik vissza, ami +megilleti.»[15] + +Ugyanez a felfogás dívik szerte Indiában most is. Deussen mondja el, +hogy indiai útján elvezettek hozzá egy vak panditot, kitől részvéttel +érdeklődött szerencsétlenségének oka iránt; de az egész kedélyesen csak +annyit felelt: Rossz fát tettem a tűzre valamelyik előbbi életemben. + +A következetlenség kísértete nem hagyja el a keleti embert még +érzésvilágában sem. Amikor azt hiszi, hogy széttört minden bilincset, +elérte a jogin eszményt s elmerült annyira a szemlélésben, hogy kővé +vált tőle szíve-lelke, akkor is kitör a márvány álarc alól az örök ember +örök kívánsága a szeretet megnyilvánulása iránt, amint ezt szemléletesen +mutatja be egy ősi Buddha-legenda, mellyel Mereskovszki a stoikusok +hiábavaló fáradozásait jellemzi: Sákja Muni éveken át ült a pusztában +némán és égre vetette tekintetét. Látta az örökkévalóságot és közel volt +a Nirvánához. Kinyujtott karja kiszáradt és rajta a fecskék, amelyek őt +kőnek nézték, fészket raktak vala és minden évben visszatértek rá. De +egyszer elrepültek és nem tértek hozzá vissza. És akkor Sákja Muni – aki +minden vágyat elnémított már lelkében, akinek nem volt akarata, aki már +nem gondolkodott és nem szenvedett, aki a Nirvána boldogságában teljesen +elmerült és akit már maguk az istenek is megirigyeltek – mikor látta, +hogy a fecskék nem térnek vissza hozzá, keservesen sírt…[16] + +6. Fővonásokba foglalva, az ind lélek világában benne van az örök ember +minden izzó problémája, égető kérdése a maga nagyszerűségében, de +egyszersmind az emberi gyarlóság torz vonásaival. Minden tettének, +vágyának kútforrása a kívánkozás a végtelen meglátása után, törekvés a +boldogok viziója felé. Másik kiemelkedő sajátsága annak az átérzése, +hogy kimondhatatlan tisztának kell lenni a léleknek, ha a végtelenhez +kíván hasonló lenni, vele egyesülni. Íme ezeket az örök tanokat hirdeti +Kelet, a keleti lélek legfőbb típusa, Indiának minden vallása, minden +rendszere, történetének minden korszaka. Ghandinak, a mostani indiai +mozgalmak vezérének beszédeiben ugyanazokkal a gondolatokkal +találkozunk, mint a vedantákban Kr. e. ötszáz esztendővel. Szava elhatol +az Indiai-Óceántól a Himalájáig, mert bár ötven nyelven beszélnek +Indiában, azért gondolkodásukban, cselekvésükben mindnyájan igazi +hinduk. Az indiai ég és a termőföld hatása megérzik valamennyin. Ez +mutatja, hogy a néplélek kialakulásában nem a fajta, nem a távoli +leszármazás, még csak nem is a nyelv a döntő erejű, hanem az évezredes +elvek és szokások, melyek benne élnek a köztudatban, s a környezet +földrajzi és kulturális feltételei: a néplélek geopszichológikus +szempontjai. + + +A VÉDÁK BÖLCSELETE. + + +I. A Véda. + +1. A legtöbb keleti népnél a filozófiai gondolkodás teljesen +egybeforrott a vallással. E tekintetben India az egyetlen kivétel, hol +kifejezett filozófiai rendszerekkel találkozunk, bár ezeknek is +középpontja a szent tudomány könyve: a Véda. Az egész mű ó-ind nyelven +íródott és terjedelemben hatszor nagyobb a szentírásnál.[17] + +Tartalmát, szerkezetét és beosztását legjobban megértjük, ha elképzeljük +az áldozat bemutatásánál a hindu szertartás lefolyását. _Négy különböző +rangú és műveltségű pap szerepel benne._ Az első a szavaló, kiáltó +(hotár), ki az istenektől származó és előttük kedves himnuszokat oly +tökéletesen adja elő, hogy az áldozattal egyenlő mértékben +gyönyörködteti, lelkesíti, sőt erősíti a hindu pantheon lakóit. «Mint +tehén a borját, úgy nyalogatja az istent és bőg utána.»[18] 2. Az éneklő +(udgatár), a kántor, ki az áldozat előkészítését és bemutatását kíséri +énekkel (saman). 3. Az áldozópap (adhvarju), ki az áldozatot előkészíti, +a bemutatás cselekedetét végzi és közben megfelelő formulákat mond +(jadzsus), végül a 4. főpap, a brámán, ki az egész szertartást vezeti, a +többiekre felügyel, mindenkinek kijelöli a helyét és megszabja, mikor +mit kell tennie. + +_Mind a négy számára évezredes hagyományok alapján külön-külön +kézikönyvet_ állítottak egybe. A szavaló kézikönyve a Rig-véda, a versek +tudománya; ez az indogermán kultúra legősibb emléke. Az éneklőé a +Szama-véda, szövege alig egyéb, mint a Rig-véda szemelvénye. Az áldozó +papé a Jadzsur-véda, a cselekmények és szertartások foglalata, misztikus +jelentőségük magyarázatával. A brámánnak tulajdonképpen nincsen +kézikönyve, mert neki tudnia kell mind a három védát. Később azonban, +mint negyedik könyvet az Atharvavédát, az áldozathoz nem tartozó +varázsló formulák gyüjteményét hozzák vele összefüggésbe azért, hogy fel +lehessen venni a védákba. Ezek mondják meg, hogyan lehet az ellenséget +megrontani, idegen varázslatokat meghiúsítani, szerencsét kierőszakolni +az istenektől születéskor, lakománál, betegségben, temetéskor. + +2. _Minden papi kézikönyvnek három része van;_ 1. az imakönyv, benne +találhatók a himnuszok, énekek és formulák; ez a _Szanhita_, mely a +mantrákat tartalmazza. 2. utasítások (rubrikák) arra, mikor milyen +himnusszal, formulával kell élni; ezek mind a négy védában az +úgynevezett _brahmanák_. – Filozófiai szempontból ez a szent könyvek +legfontosabb része, mert megmagyarázza a ritusok értelmét, sok legendát +gyüjt egybe. Minden könyv végéhez hozzáfűzték a titkos tanokat, a nagy +brahmanok és az erdei remeték bizalmas beszélgetéseit. Ezek az +upanisadok (bizalmas ülések) vagy vedanták, a vedák végén levő tanok, +melyek nem egyszer ellentétben állnak magukkal a védákkal. 3. Ilyen nagy +liturgikus könyv nem használható s főleg meg nem tanulható jó +tartalomjegyzék, index nélkül, ezt nyujtják a _szutrák_, rövidre fogott +tömör vezérszavak gyüjteményei, melyek külön meg sem érthetők magyarázat +nélkül. Ezek háromféleképpen csoportosítják a védák tartalmát a szerint, +amint nyilvános istentiszteletre, házi ájtatosságra vagy a napi élet +teendőire alkalmazhatóbb. Ez utóbbi a dharma-szutra, az indiai +jogirodalom kezdete, belőle származik Manu, az első ember törvénykönyve, +mely a kasztok életét és kötelességét szabályozza. A szutrák sajátos, +nekünk idegenszerű irodalmi műfajjá fejlődtek; verses formájuk karika +néven szerepel.[19] + +3. A négy véda három-három tagozása mellett, fel lehet még osztani az +egész Védát tartalma szerint is: külső vallásos gyakorlatokra és +filozófiai vagy inkább teozófikus elmélkedésre. Így határozza meg egyik +német fordítója Ludwig: «A védák nem embertől származó legfőbb +tekintélyű kijelentésekből állanak, melyek _a dharmát és a bráhmánt +tanítják_.»[20] A dharma annyi, mint törvénygyüjtemény, az előírások +valóságos tengere, gyakorlati tanítás arra nézve, hogyan állhat az ember +jó lábon az istenekkel, sőt varázsigékkel, áldozatokkal hogyan +parancsolhat nekik és így itt a földön mindenben szerencsésen élhet. A +bráhmán nem törődik az egész törvénnyel, se áldozattal, se külső +istentisztelettel, a legmagasabb szemlélődés útját jelöli ki, mely az +embert az abszolut való boldogító látásának részesévé teszi és így +megváltja minden földi szenvedéstől. + +A külső istentisztelet és a belső áhítat között oly merev ellenmondásra +találunk itten, melyet négyezer esztendő vergődésének sem sikerült +áthidalnia. Már a szent könyvek alapgondolata szerint kétféle a vallás, +más a tudósé, más a tudatlané: kétféle a tudás, az egyik merő látszat, +érzéki világ, másik a színvalóság; kétféle az igazság, egyik a nép, +másik a bráhmán számára. + +4. A védákat és a hindu irodalmat filozófiai szempontból legalaposabban +Deussen, a kieli egyetem tanára tanulmányozta át. A német tudós +hangya-szorgalmával 35 évig búvárkodott, végzett nagy tanulmányutakat, +míg megírta a filozófia egyetemes történetét, melyben két kötetet (1500 +lapot) szánt a védák és a vedanták rendszerének. Kiválók még M. Müller +Oldenberg, Dahlmann, S. J. Hardy stb. + +Deussen az indus gondolkodásban három korszakot különböztet meg. I. a +régi védák, a himnuszok vagy a Rig-véda korszaka, Kr. e. legalább +1500–1000-ig. II. az újabb védák, a brahmanák bölcselete, Kr. e. +1000–500-ig, III. a vedanták vagy upanisadok bölcselete és a védák utáni +korszak Kr. e. 500-tól a jelenkorig.[21] + + +II. A himnuszok, a Rig-véda kora. + +1. Ezek a himnuszok régebbiek az asszír és babiloni emlékeknél, +régebbiek az ékírásnál. Max Müller és Deussen szerint legalább 1500-tól +1000-ig keletkeztek, de már Häusler O. S. B. az Anthroposban Varuna +isten kultuszának virágkorát Kr. e. harmadik vagy negyedik ezredévbe, az +indo-germán népek őstörténetébe helyezi.[22] Mint egy rég letűnt világ +romjaiból magaslik ki a többi himnusz közül Dyaus Pitar (a görög Zeus +pater) Varuna, Aszura, az Úr, a mennyei atya, vagy egyszerűen; «az atya» +tisztelete. Az árja vallás jellemző vonása ez, hogy inkább atyának +tekinti az Istent, mint félelmes nagy úrnak, bosszuálló igazságos +Istennek; ez az utóbbi felfogás a sémieknél áll előtérben. + +A varuna-dalok a mennyei atya himnuszai fenkölt lelkiségükben és a benső +érzés melegével a zsoltárokra emlékeztetnek. Kägi svájci tudós +fejezetekre menő párhuzamos helyeket állított össze a Szentírás és a +régi véda-dalok között.[23] Varuna szántja meg az égbolton a nap +barázdáját, vezeti a nagy folyók hullámait, ő teremtette a holdat, mint +valami arany hintát. Magasztalják az Istent, mint mindenek alkotóját, ki +a mi atyánk és teremtőnk, aki mint a világ nagy rendezője ismer minden +teremtett dolgot. Különbözik a földtől és az égtől, az égi istenektől, +mert «Ő az, aki van (szat)», az egyetlen létező, ki senkitől se +származott.[24] + +A szanszkrit irodalom nagy ismerői, Max Müller, Hardy, Deussen, Dahlmann +stb. a divatos csordaember evoluciós rendszerével szemben általában +elismerik, hogy minél régebbi okmányokkal foglalkoznak, annál tisztább +istenfogalmakra és annál erkölcsösebb tartalmú istentiszteletre akadnak. +A Rig-védák ősi részében előforduló három isten Varuna, Mithra, +Arjaman,[25] még az ősi hit visszhangja, nem három különálló személy +elnevezése, hanem az egy Isten dícsérete három szempontból: mint a föld +pora fölé emelkedő mennyei atyáé, mint a föld teremtményéhez leereszkedő +Istené és mint képmásában, az emberben megjelenő alkotóé. + +2. De az emberiség általános sorsa eléri az Indiában letelepedő +indogermán népeket is, amennyiben a monoteizmust, az egy Isten etikai +kultuszát felváltja náluk is _a sok-isten-hívés naturalista kultusza_, a +politeizmus. Az életjelenségeket fantáziával magyarázzák; +megszemélyesítik a természet törvényeit és így egymásután hozzák be az +előbbi tiszta vallásba a mitológiai elemeket. A nap útja nem egyéb, mint +fáradhatatlan vándor járkálása; a szél haragos vadász műve, ki +íjjal-nyíllal űzi maga előtt a felhőket, a vihar ellenséges hatalmak +háborúja… A természet erőin kívül megszemélyesítik a vallás erkölcsi +elemeit is. Érzik a lelkiismeret hatalmát, mely folyton szembeszáll az +önös emberi érdekkel. Parancsoló erejét nem tudják önmagukból +kimagyarázni, ezt is külön istennek tulajdonítják. A politeizmus +valamennyire életetadó marad, míg az erkölcsi elemet el nem homályosítja +a mitológiai elem. De az a folyamat már a Rig-védában megkezdődik; a +mitológia és a ritus túltengenek az erkölcsök rovására. Jónak +minősítenek mindenkit, ki árja és bőségesen mutatja be az áldozatot, +mellyel egyenesen hatalmában tartja az isteneket; rossz pedig a nem-árja +és az, aki fukarkodik az áldozatokkal. + +Varunának, a mennyei atyának trónját, _Indra_, a háborúnak, a haragnak +és bosszúállásnak istene foglalja el. Ez már úgy szerepel, mint akinek a +hasa az istene. Állandóan szomjas, verekedést kereső óriás, aki +egyenesen kéjeleg az áldozatokban. Agni, a tűzisten megsüt számára +egyszerre háromszáz bivalyt és Indra valamennyit fölfalja, kiiszik rájuk +három szóma (szeszes ital) tavat és hangos jókedvvel énekli nótáit. «Ide +vágjam-e a földet íziben, vagy amoda? Az égben van az egyik felem, a +földön tántorog a másik. Rettentő nagy vagyok én, a felhőkig érek én. +Haj, így tesz velem a szóma-ital.» E mellett szeszélyes, +kiszámíthatatlan; ma jóbarát, holnap ellenség. Főelve: dehi-me, +dada-mi-te, adj nekem és én is adok neked lovat, marhát, aranyat, +ezüstöt, hosszú életet és összetöröm ellenséged csontját.[26] + +Nagy zavar keletkezik; se szeri, se száma, annyi lesz az isten. Az ember +élete tele félelemmel, nem tudja, kinek tegyen eleget, kit kell +engesztelnie. S ebben a nyüzsgő rajban hiányzik az igazi főisten. Így +alakul ki a politeizmusban a _henoteizmus_ (katenotheizmus), mely +Oldenberg szerint nem egyéb udvariassági formulánál, mellyel a +himnusz-éneklő mindenkinek hízeleg, mindenkit legfőbbnek, legnagyobbnak +nevez.[27] Az istenek életében szereplő nyers vonás, durva áldozatok s a +sok külsőség az egész istentiszteletben nem elégítették ki a gondolkodni +szerető és befelé néző embereket, s így egész természetes, hogy a +Ríg-védák újabb részéből már kicsendül a kétely és bármily gondosan +tisztogatják a brahmánok, felhangzik a gúnyvers az istenek, főleg Indra +ellen. «Olyan sokan mondják: Nincsen Indra, ki látta őt?» + +Az emberi szellem nem szenvedheti az ilyen zürzavart, nem tűrheti a +felháborító visszaélést a legszentebbel és önkéntelenül keresi a +kivezető utat ebből a zagyvaságból s így jut el a dharmából a +brahmánhoz, a politeizmusból a panteizmushoz, a henoteizmusból a +monizmushoz. Az isteneszmének visszafejlődő sorozata tehát a +Rig-védában: monoteizmus, politeizmus, henoteizmus, panteizmus. + +3. Az istentisztelet mellett már a Rig-véda korában _a lélek sorsa_ +izgatja legjobban a gondolkozó embereket: miért élünk, mi lesz belőlünk, +hová megyünk ez után az arasznyi lét után. Erre a nagy kérdésre +háromféle válasz lehetséges, 1. jöhetne a teljes megsemmisülés; ez ellen +azonban tiltakozik egész valónk. 2. Várhat reánk örök jutalom a mennyben +vagy örök büntetés a pokolban. De természetes elménk számára az ok és +okozat nincsenek arányban egymással. A tapasztalat azt mutatja, a +legtöbb ember nem oly gonosz, hogy megérett volna az örök tűzre, viszont +nem is oly jó, hogy nyugodt lelkiismerettel Isten színe elé állhasson. +Marad tehát a harmadik eshetőség, megtisztulás a halál után. Ezt éri el +a kereszténység a másvilágon a tisztítótűzzel, a későbbi hindu +vallásbölcselet pedig ezen a földön a lélekvándorlással. A régi védák +még a második álláspontot foglalják el. Azt tanítják, hogy a jók lelkei +az első ember (Jáma) vezetése mellett boldogan élnek az istenek +társaságában, a gonoszok pedig sötét verembe kerülnek. Jáma a +legmagasabb ég örök világosságában, a hajnal ölében kapott királyi +széket. Őhozzá sereglenek a jók, hogy irányításával Indrát, Varunát, sőt +a személytelen brahmánt is meglássák. Ehhez azonban nem elég semmiféle +áldozat, ehhez kevés az önsanyargatás, ide csak az igaz tudás révén +lehet eljutni.[28] A lélekvándorlás gondolata a brahmanákban merül fel +először és csak az upanisadokban alakul ki teljesen. + + +III. Az újabb védák (brahmanák, ritusok) korszaka, Kr. e. 1000–500. + +1. Az előbbi kor végén megtörtént a nagy kiábrándulás a politeizmusból s +a gondolkozók körében megindul a kutatás és a törtetés az ismeretlen +Isten felé. Deussen három egymást keresztező időszakot különböztet meg +benne. Az elsőben uralkodik még a mitológiai elem, melyben a +véda-pantheon vezető istenévé Pradzsapati emelkedik. Ő a teremtmények +ura, minden dolog ősforrása, amennyiben átalakul minden dologgá és +megmarad a létrehozott világ éltető lelkének, kormányzójának. A +másodikban a mitológiai elem nem filozófiában végződik, mint a +görögöknél, hanem szertartásokra vezet át és megalkotja a világ +legterjedelmesebb rituális munkáját, a brahmanákat és velük a sajátos +indiai istenfogalmat: a brahmant. Végül a harmadik, a túlzó +idealisztikus kor, melyben az egyéni lélek, az atman, tölti be a két +előbbi irány szerepét és belőle szövődik ki a mindenség. + +_Két alapvető fogalom alakul ki tehát szinte párhuzamosan egymás +mellett, a brahman és az atman._ + +2. A sokszíntjátszó _brahman_ szó értelmébe legjobban behatolunk, ha +szem előtt tartjuk a védák két nagy ellentmondó irányzatát, a külső és a +belső vallásosságot. A brahmannak mindegyikben háromféle értelme van. + +_A külső vallásosságban a brahman_ szó a mitológiai elemhez csatlakozik +és jelenti tulajdonképpeni értelemben a varázsigét, mely az égieket +leköti és az ember szolgájává teszi. Jelenti továbbá átvitt értelmében a +főpapok kasztját, kik értenek a varázsigék használatához és így +parancsolnak az isteneknek. Ezek az emberi természetű istenek nemcsak a +szóma italban kéjelegnek, hanem gyönyörködnek a vele járó dalokban is. +Változatos ütemes szerkezetük esztétikai élvezetet szerez számukra és +erősíti őket a kérések teljesítésében. De az esztétikai hatású ima +csakhamar mágikus erejűvé válik; nem az istenek teljesítik már a kérést, +hanem az ige, a szó maga, az istenek kénytelen-kelletlen +közreműködésével. A ráimádkozás, a ráolvasás gyógyítja a betegségeket, +megrontja az ellenséget és elűzi a gonosz szellemeket. + +_A belső vallásosságra_ törekvő lélek idegenkedik mindenféle +varázslástól, emberi természetű istenektől, számára brahman +tulajdonképpeni értelme nem varázserő, hanem először imádságos áhítat, +belső egyesülés az istennel és brahman másodszor átvitt értelembena +védák szava is, amennyiben ezt az egyesülést kifejezi és előidézi. +Brahman harmadszor, a személytelen isten, kivel a lélek egyesül. Az +ember saját erejével nem érheti fel az istent, a védák igéit nem ember +írja, hanem: «Varuna adja az imát, hozzá, az útmutatóhoz fordulunk, +tökéletesítse emberi szavunkat, élesítse belátásunkat és a tudnivágyók +elmeélét.» «Ágni, tőled jönnek a költői adományok, az áhítat dalai, a +dicsérő ének, és csak ha tőled származnak, akkor van hatásuk.»[29] A +brahman jelenti tehát a védát, az áhítatot és az áhítat tárgyát, az +abszolutumot, a többé-kevésbbé személytelen magán-valót, s ezzel +előttünk áll _a sajátos indiai istenfogalom_. + +A mi Szentírásunkban Isten semmiből teremti a világot és bár fenntartja, +áthatja, mindenütt örökké jelen van és munkálkodik, de tőle különböző +személyes Isten marad. Ő küld ihletett prófétákat, szent írókat s végül +egyszülött Fiát, kik a kinyilatkoztatást az emberi nemnek tudtára adják. +A biblia Isten szava, de nem Isten. + +Brahman ezzel szemben nem semmiből teremti a világot, hanem önmaga az +alkotó és az anyag is; ő önmagának oka (causa sui), a világ ősanyaga +(causa materialis) és a világ képezője (causa efficiens), ki azért, hogy +áldozatot élvezhessen, kiszövi önmagából a világot, áldozatokat mutat be +önmagának. + +A kinyilatkoztatás igéje, a Véda nem különbözik a kinyilatkoztató +istentől, hanem a Véda szintén brahman, ezért ritmusa a mindenség +törvénye. Az egyik versforma a nap járását szabályozza, a másik az egész +csillagos eget; a harmadik kijelöli a víz, a levegő, a szél és a +növények szerepét a világban. Amint Spinozánál a mindenségnek két +határozmánya van, a kiterjedés és a gondolat, hasonlóképpen brahman is +kétféle módon jelenik meg, először a kiterjedt világban, másodszor a +tudásnak, a «Védának» minden szavában és versformájában. Ezért a Véda +örökkévaló. Az emberek, a világ, sőt a hitregék istenei is elmúlnak, de +a Véda nem múlik el és brahma új világokban ugyanezt az igét fogja +kinyilvánítani. A Véda megértése tehát behatolás Isten örök lényegébe. +Erre a megértésre a nyelvtani analizis vezet, melynek koronája Panini +csodálatos nyelvtani alkotása. + +3. A belső áhítat eleinte Isten ajándéka és az isteni akarat kifejezése, +melyben a lélek egyesül az Istennel. De ebből az egyesülésből csakhamar +teozófia, panteisztikus misztika keletkezik. _Az egyéni lélek az áhítat +alanya, az atman_ brahman fölé, az áhítat tárgya fölé kerekedik s most +már belőle származik az egész világ és alkotója, az Isten. «Az áhítatban +önmaga fölé emelt szemlélődő saját keblének titokzatos mélységében olyan +hatalmat vesz észre, mely meghaladja a teremtés minden hatalmát; oly +isteni erőt érez, mely az égen és földön mindenben lakozik, mindent +kormányoz: rajta alapszik minden világ és minden isten; tőle való +félelméből éget a tűz, süt a nap és végzi pusztító munkáját a halál és a +zivatar.»[30] Az atman az alany, melyben az emberi életerő és minden +működése gyökerezik, jelentése a lehelet, átvitt értelemben az én, +ellentétben mindazzal, ami nem én. A bonyodalmat szerető keleti lélekre +valló _relatív-negatív_ fogalom ez.[31] Relatív, mert összeköttetésben +van vele, ami nem én; negatív, mert a pozitív tartalom nem benne van, +hanem abban, amit kizár. Lényegét és végső fejlődését megvilágítja +Schopenhauernál és a német romantikusoknál szállóigévé lett: «_Tat tvam +asi, – ez vagy Te!_» Egész összefüggésében a vedanták a következőképpen +adják elő: «Kedvesem, ha ezt a nagy fát gyökerénél megvágjuk, akkor +csepeg az életnedű, mert a fa él; ha a közepén vagy a csúcsán vágjuk +meg, akkor szintén csepeg, mert él. Élő öntudattal eltelve büszkén +örvendve áll. De ha az élő elhagy egy ágat, akkor ez elszárad, ha a +másikat hagyja el, ha a fát hagyja el, az is elszárad. Amit az élet +elhagy, az meghal; de az élet maga nem hal meg. A finom, a szerves, +melyből a mindenség létezővé lesz, ez az igaz, ez maga az élet, ez vagy +Te (tat tvam asi), óh Svetaketu. + +Tanítsd tovább Nagytiszteletű, mi az a finom. + +Legyen, hozz ide a nyagrodha-fa gyümölcséből. + +Itt van Nagytekintetű. – Vágd föl. – Megtörtént, Nagytekintetű. – Mit +látsz benne? – Finom magvakat látok, Nagytekintetű. – Vágj egyet ketté! +– Megtörtént, Nagytekintetű. – Mit látsz? – Semmit se, Nagytekintetű. – +Látod, ebből a finom valóságból, mit nem látsz, nőtt ez a nagy +nyagrodha-fa. Hidd el, Kedvesem, ez az, amiben a mindenség léte rejlik, +ez az igazság, ez az élet maga, ez vagy te, Svetaketu.»[32] + +Nem ily szemléletes, de mélyebben szánt a következő hely: «Mi az emberi +én? Emberi test, mely tápláló vérből áll; de ez csak burok, ez a külső. +Ha lefejtjük a testet, eljutunk az igazi élő, páraszerű, lehelletszerű +énhez. Ennek eltávolításával a szellemszerű énhez, végül ettől az ember +tulajdonképpeni lényegéhez, a gyönyörszerű énhez. Itt meg kell állnunk, +ha valaki ebben a láthatatlan testnélküli, kimondhatatlan, ésszel fel +nem érhetőben megnyugszik, akkor elérkezett az örök nyugalomba; de ha +még ebben is alanyt és tárgyat keres, akkor nem lesz békéje soha, nyomon +kíséri a tudákos emberek nyugtalansága.»[33] Ezek alapján _az atman +szónak is legalább ötféle értelmét különböztetjük meg_. Az én jelenti 1. +saját testünket ellentétben a külvilággal; 2. törzsünket és belső +részeinket ellentétben a végtagokkal; 3. az életerőt ellentétben a +testtel; 4. a szellemet és gyakorlati észt ellentétben az ösztönös +élettel; 5. a lényeget ellentétben a lényegtelennel. A következő korban +ez a lényeges én vetíti ki a maga tudatvilágából az isteneket, a +dolgokat, a világokat: «Agni, a tűzisten bennerejlik a beszédemben… a +szélisten a leheletemben; a nap itt nyugszik az én szememben; a hold a +szellememben… a világlélek az én lelkemben.»[34]… + + +IV. A vedanták vagy upanisadok bölcselete. + +1. A vedanták az áldozati ritust leíró és magyarázó brahmanák záró +fejezetei, melyek sokszor ellentétben állanak a Véda többi részével. Így +pl.: «Aki más istenséget tisztel, mint önmagát (atman) s azt állítja, +más az isten és más vagyok én, az nem értelmes ember, hanem az istenek +barma. Amint az embernek hasznos a sok jószág, hasonlóképpen minden +ilyen ember hasznára van az isteneknek. S mint már az is kellemetlen, ha +a háziállatok közül csak egyet is elidegenítenek, mennyivel inkább, ha +sokat; ezért kellemetlen az isteneknek is, ha ezt az igazságot tudják az +emberek.»[35] + +Több tanubizonyság szerint ezt az atman-tant a brahmánok a katonáktól, a +kshatrija kaszttól vették át s hozzáfűzték a brahmanákhoz. Az +áldozatokkal való éles ellentétet allegórikus magyarázatokkal igyekeztek +áthidalni. + +2. A vedanták alapgondolata a mindenség egysége: «az írók sokféleképpen +nevezik el azt, ami önmagában véve csak egy.» Az alapgondolat +következetes kiépítése a legszélsőbb idealizmusba vezet, mely a +következő három tételbe foglalható: 1. az atman bennem a megismerő +alany; 2. ez az ismerő alany megismerhetetlen; 3. ez az alany a +mindenség, ezaz egyedüli valóság. + +A két első tétel megvilágítására szolgáljanak a következők: «Valóban az +örökkévaló lát, de nem látható; hall, de nem hallható; ért, de föl nem +érhető; ismer, de meg nem ismerhető. Rajta kívül nincsen látó, nincsen +halló, értő és megismerő. Az Örökkévalóval egybeszövődik a tér…» «Ő a +világosságok világossága, melyet a mély álomban érünk el, mikor a lélek +(az atman) saját alakjában jelentkezik…» «Nem láthatod a látás látóját, +nem hallhatod a hallás hallóját.» «Bármilyen fogalmat akarunk reá +alkalmazni, csak annyit mondhatunk, hogy Ő van; ezzel az igével fogható +fel és nem mással.»[36] Azonban ez a létezés nem valami empirikus +fogalom, nem tapasztalható meg, ezért mint az atmannak, ennek is negatív +a jelentése. Negatív a gondolkodás is, mely nem egyéb, mint a való lét +tagadása, hasonlókép negatív a gyönyörűség is, mely csak annyit jelent, +hogy elnyomunk, tagadunk minden szenvedést; a mély, álomnélküli alvás +felel meg ennek az állapotnak. _A 3. tétel, mely szerint az atman az +egyetlen való, a vedanta-spekuláció magaslata._ Azonosítja a gondolatot +a léttel, a világszemléletet a valóságos világgal. Állításának alapja az +a tény, hogy a megismerő lélek mindent magába fogad (intelligendo fit +omnia), mindent megismer az égen és a földön; szinte gyüjtőmedence a +mindenség számára, mint az óceán a vizek számára. A Csandogja upanisad +következőképpen szemlélteti a főtételt. A tanító mondja a tanítványnak:… +«Ebben a brahman városban van egy ház, a házban egy kis lótuszvirág, a +lótuszvirágban egy kis tér; ami ebben a térben van, azt kell +felkutatnunk, annak a megismerésére kell törekednünk. A város a mi +testünk, a ház a mi életünk, a virág a mi szívünk, a kis tér a lelkünk, +vagyis az öntudatunk.» A tanítvány megérti a tanítás első részét, de nem +tudja felfogni a másodikat, azért kérdi: «Ebben a brahman városban van +egy ház, a házban egy kis virág és ebben egy kis tér; de mi van ott a +térben, mit fel kell kutatnunk, aminek a megismerésére kell +törekednünk.» Erre mondá a tanító: «Valóba amilyen nagy ez a világür, +olyan nagy ez a kis tér szívünk kellős közepében; benne foglaltatik mind +a kettő, az ég és a föld; mind a kettő, a tűz és a szél; mind a kettő, a +nap és a hold; a villám és a csillagok s minden, ami ezen a világon van, +s minden, ami nincsen a világon, mindezt magában foglalja.»[37] Ez a +mindenség a brahman, tiszteljük csendben, mint a dolgok kezdetét, +mivoltát és tisztulását. Szellem az anyaga, élet a teste, fény az +alakja, végzése igazság s ő maga a mindenséget betöltő éter (akazsa); +mindent cselekvő, mindenre vágyó, mindent szagló, mindent ízlő, a +mindenséget átfogó… Ez az én lelkem, az atman a szív belsejében; kisebb, +mint a rizs vagy az árpakása, kisebb, mint a mustár vagy a köles magva, +mint a köles magvának a csírája. Ez az én lelkem a szív belsejében, +nagyobb mint a föld, nagyobb mint az ég, nagyobb mint minden világ… Ő +vele fogok innen eltávozva egyesülni.»[38] A meghaló bölcs lelkéből lesz +tehát a brahman, viszont ő is beolvad brahmánba, kivel már itt a földön +is azonos volt. + +3. _Amíg a lélek eléri ezt a legfőbb célját, négy állapoton kell +keresztülmennie._ Ezek közül 1. az éber állapot, 2. az álmodás, 3. a +legmélyebb álomnélküli alvás, 4. a turija, a révület, melyben a lélek +már ebben az életben átmenetileg eggyé lesz brahmannal.[39] + +_Az éber állapot_ az ember célját tekintve a legcsekélyebb értékű, mert +ebben az igazi emberi én fel se ébred, nem látja a valóságot, hanem csak +káprázatokban él. Szemléletei éppen úgy, mint az álmok világa, csak +belőlünk származnak. S amint az álom valóságát megcáfolja a felébredés, +éppúgy meghazudtolja az ébrenlét tárgyainak valóságát az álom, melyben +megszűnnek. + +_Az álmodás_ már magasabbrendű, mint az ébrenlét, mert a lélek teremtő +állapota. Az éber világból veszi épületének anyagát, de teljesen a saját +világossága, lénye, tervei szerint építi fel. Ott nincs kocsi, ott +nincsen út, de teremt magának kocsit, lovat, utakat, tavat és folyókat. +Nincsen öröm és gyönyörűség, de a teremtő lélek magamagának +elővarázsolja. Egyik felfogás szerint a lélek egészen kilép a testből, +külön világban él, s azért nem szabad senkit hirtelen felkölteni, mert a +lélek nem találja meg a testét. + +_A mély alvás állapota_ a régi upanisadok szerint az élet legfőbb célja, +melyben már eggyé lesz brahmánnal s így eléri legfőbb boldogságát, +gyönyörűségét, ami a világon egyáltalán elérhető. Az álomban királynak, +istennek álmodja magát az ember, de a mély álomban magát a mindenség +tudatát éri el, ahol nincsen semmiféle tárgy vele szemben, nincsen már +kettősség, hanem ő lett az egy és a minden. Amint a sólyom és a sas +egyideig kering a levegőben s azután bevonja szárnyait és fáradtan +megpihen, hasonlóképpen az alvó lélek is kering egyideig az álmok egében +s azután siet az állapot felé, hol már nem érez többé vágyat, ahol +teljes nyugalom és békesség van. + +_A turiját, az elragadtatást_, a lélek extatikus állapotát a régi +upanisadák nem ismerték, a jógin gyakorlatok jutottak el hozzá. Benne, +mint a mély álomban megszűnik a külvilág tudata, szünetel az álom és az +éntudat; a lélek eggyé lesz brahmannal, de nem öntudatlanul, mint a mély +álomban, hanem teljes öntudattal. «Nincs sem külső, sem belső +szemlélete, állapota nem is megismerés, nem tudatos és nem tudattalan, +le nem írható, felfoghatatlan, csak önmagáról bizonyos, nyugodt, boldog +és egységes.»[40] + +4. Ennek a négy lelki állapotnak pszichológiai elemzése rávilágít a +keleti filozófiában oly nagy szerepet játszó _megváltás gondolatára_ is. +Amint a régi védaistenek helyét brahman, majd atman foglalják el, egész +természetesen megváltozik a lélek sorsáról alkotott felfogásuk. Nincsen +már másvilág, hol az első emberrel és az istenekkel egyesülten él a +lélek, mert hiszen az embernek a saját lelkével nem kell egyesülnie. +Elég, ha valaki felismerte, hogy én vagyok a brahman, én vagyok minden +és mindenki, akkor már részesévé lett a megváltásnak, akkor már +üdvözült. Ha elemezzük a megváltásnak ezt az állapotát, főképpen két +jelenségből áll: 1. az egység tudata, a sokaság, a többféleség tudatának +eltűnése; 2. ennek következménye minden vágynak kialvása, minden +szenvedésnek megszűnése. Ennek a kétféle mozzanatnak mesterséges úton +való elérése jellemzi az egész későbbi indus kultúrát. Az egységre +törekvés történik elméletileg a vedanta-, gyakorlatilag a +jóga-rendszerben, mely megszünteti az érzéki megismerést és saját +magábamélyedéssel kíván szabadulni ettől az árnyékvilágtól és ráeszmélni +arra, hogy ő egy a világlélekkel. A második mozzanatot ragadja meg a +szannyásza életmód, mely nem annyira megismerésre törekszik, mint inkább +a vágyat kívánja kiölni önmagából. Elszakad az otthontól, lemond a +vagyonról, családról és mindenről, mi emberi vágyának tárgyul +szolgálhatna, így iparkodik megszabadulni minden földi köteléktől, +minden bilincstől. Ámde mi történik azokkal, kik nem tudják belátni, +hogy ők egyenlők a mindenséggel? A brahmanák szerint még a másvilágon +veszik el tetteik jutalmát és ott szenvednek szinte új halált. Az +upanisadok szerint ezen a földön veszik el tetteik jutalmát és +büntetését, amennyiben testből testbe vándorolnak a legkülönbözőbb +állapotban, amíg méltók lesznek arra, hogy a megváltó tudást elérjék. A +régi és az új tanokat szokott következetlenséggel egybe is foglalják és +hirdetik a kétszeres jutalom, a kétszeres büntetés tanát. A másvilágon +addig vándorol a lélek, amíg elveszi tettei jutalmát és csak azután +születik újra a földön. + +5. _Az upanisadok ellentmondásai és a megoldást célzó rendszerek._ + +Az ind gondolkodás eddigi kifejtésében az európai olvasó folyton +kérdezheti önmagától, hogyan lehetséges ez, hiszen egyik állítás +ellenkezik a másikkal; amit egyik felépít, a másik lerontja. Igen, ez +Kelet szent könyveinek természete; főleg az upanisadok tele vannak +ellentmondásokkal. + +Egyszer részletesen ismertetik a lélekvándorlást a legkülönbözőbb +állapotokon, testeken keresztül, máskor ismét azt tanítják, hogy az +egész folyamat a nagy világilluzióhoz tartozik, melyet minden érdemmel, +karmával együtt megsemmisít annak az igazságnak belátása, hogy a lélek +azonos az örök változhatatlan brahmánnal. Hirdetik minden élő +egyenlőségét, viszont fenntartják a kaszt-rendszert, az egyéni lélek +sajátságait, tetteinek jutalmát és büntetését. + +Istenük lényegét, életét majd keleti fantáziával színezik, majd +egyszerűen kijelentik, hogy brahmán teljesen kimondhatatlan, +felismerhetetlen. + +Több ízben részletesen leírják a világ teremtését és kicsordulását +(emanációját), de legalább ugyanannyiszor hangoztatják, hogy az egész +világ léte nem egyéb, mint káprázat, agyrém vagy délibáb. Az upanisadok +ellentétben állnak a védák rituális részével (a brahmanákkal) mely +brahmántól különböző sok lelket vesz fel. Főleg ellentétben állnak +brahmán és az én viszonyát illetőleg minden józan emberi tapasztalattal. +Brahmán a legegységesebb, melyben nincsen kettősség, sokféleség, a vele +állítólag egyenlő világ pedig sokféle égitestből, porszemből és az élő +lények milliárdjaiból van összetéve. Elméletük számára a világ csak +álom, látszat és mi mégis minden pillanatban kénytelenek vagyunk benne +élni, rá vagyunk utalva; felhasználjuk vagy beleütközünk. Számunkra a +világ nem álmodás, nem a fellegekben, hanem a földön járunk, lélegzünk, +táplálkozunk s az istenséggel egyesülés tapasztalatunk számára inkább +csak a jövendő reménye. Az elmélet számára az én lelkem a brahmán, és +mégis minden élményünkben elvitázhatatlanul benne van az éntudat; én +ítélek, gondolkozom, beszélek, tehát vagyok. Descartes elvét vagy +Rousseau gondolatát ott is, akkor is átélték már a józan emberek: bátor +vagyok gondolkozni, akár mit szóljon hozzá a filozófia. + +Valóban látjuk, ez az évszázadokon át folyó gondolatszövés mennyire +igazolja a logika tételét: a lehetetlenből minden következik (ex +impossibili sequitur quodlibet). Ebből a lehetetlen alaptételből, hogy +az én minden és mindenki, valóban mindenféle tan következhetik. Így nem +is feltünő, hogy Buddha fellépésekor 62-féle rendszer hadakozik egymás +ellen, és a túlzó ideálizmustól lefelé a legdurvább materializmusig a +mai rendszerek minden árnyalata feltalálható bennük. _Ebből az +ellenmondásból európai logikával csak három kivezető utat gondolhatunk._ +Vagy követi a hindu az emberi lélek ősi ösztönét az egység, a valóság +egyszerű látása felé, s akkor diadalmaskodik brahman gondolata és nem +szabad többé hinnie saját szemének, saját fülének, egész tapasztalati +világa csalódás, merő délibáb; ezt az utat követi az ind idealizmus, a +_vedanta-rendszer_. Vagy meghallgatja a tapasztalat és a józan ész +szavát és akkor elhomályosul brahman, amint ez a realisztikus +_szánkhja-jógarendszerben_ látható. Vagy végül ráun az ismeretelméleti +szőrszálhasogatásokra és eléri a _buddhizmus_ pozitivista álláspontját +(és a szélső materializmust). A következőkben ezzel a három uralkodó +rendszerrel foglalkozunk. + + +V. A vedanta-rendszer. + +1. Az upanisadok szerint a mindenség csak a saját lelkünk kis világában +tárul elénk; tudatvilágunk jelenségei képezik számunkra az egyedül +biztos valót. Megegyeznek ebben azokkal az újkori filozófusokkal, akik +azt állítják: esse est percipi, vagy a világ az én képzetem, az én +álmom. Ez a legszélsőbb, de legkövetkezetesebb ideálizmus, a mindenség +lélektani felfogása. + +Az emberi értelem valóságot kereső hajlama ebbe az álomfilozófiába még +Indiában sem tudott belenyugodni. Azért valóságnak fogadta el a +tudatvilágon kívül a nagy világot is, a mikrokosmoson kívül a +makrokosmost. Az upanisadok azonban mindent egybeolvasztó hajlamukat +követve azonosítják ezt a valóságos világot a bennünk működő lélekkel és +így haladnak a szubjektív ideálizmusból az objektív ideálizmus felé. +Bennük lappang az annyira modernnek vélt gondolat, hogy fogalmaink nem +merítik ki a valóságot, azért valamikép át kell élni az élet lendületét, +a világ folyamatát önmagunkban, így fedezzük fel magunkban a brahmánt, a +mindent és kialakul bennünk az ideálizmus mellett a panteizmus, a +lélektani felfogás mellett a panteizáló világfelfogás. + +Ámde a mi arasznyi tudatvilágunknak és a mérhetetlen nagy világnak +azonossága ismét elviselhetetlen gondolat. Ezért az azonosság elve mellé +oda kerül az okság elve is és az egyéni lélek mellé egy végtelen nagy +lélek. Így sarjad ki a panteizmusból a teizmus. Ebben a háromféle +világfelfogásban hullámzott az upanisadok világnézete és minden orthodox +bölcseleti rendszer. + +A realisztikus hajlam azonban nem tud megmaradni a Véda ellentmondásai +keretében és vele szembe helyezkedve először istent, mint világszellemet +tagadja le a szánkhja rendszerben, majd az egyéni lelket is +fölöslegesnek minősíti a buddhizmusban és végül kigúnyol minden vallást, +minden magasabbra törő filozófiát a szenzualisztikus Csárváka +rendszerében. A vallásos gyakorlatok terén még nagyobb zavar +keletkezett, mint a filozófiában. + +Az upanisadok atman-tanával összekeveredik a visnuizmus, és sivaizmus és +az irányoknak, istentiszteleteknek és isteneknek száma beláthatatlan. + +A Védák tisztelői erre jobban tömörülni kezdenek, meg akarják tisztítani +ősi tanaikat a sok salaktól, amely körülvette. Ebből a harcból kerül ki +az Indiában több, mint ezer éve uralkodó és manapság is egyetlen élő +rendszer: a Vedanta. Ennek, ha nem is alapítója, de mindenesetre +legkiválóbb rendszerbe foglalója egy Kr. u. VIII–X. században élő +kolduló szerzetes: _Sankara_. Buddha mellett ő a leghatalmasabb +egyéniség az indiai gondolkodás történetében. Mint győzelmes hadvezér +járja be a városokat és a falvakat és ellenfelein, még a buddhistákon is +mindenütt diadalmaskodik, visszaállítja a Védák régi tanait és +megalapítja ezek egyeduralmát az indiai szellem birodalmában. Tanait +írásba is foglalja és mint a régi szutrák magyarázatát irja meg +Zsariraka-bhasjam című hosszadalmas könyvében, mely az egész indiai +filozófia koronája és főműve egész napjainkig. A megváltásra törő művelt +indiai embernek most is ez az igazi kézikönyve, minden más irodalmi mű +csak kiegészítésére szolgál. + +2. Sankara jól látja, hogy az upanisadok alapgondolata, mely szerint a +lélek teljesen egyenlő brahmánnal, ellenkezik mind a tapasztalattal, +mind a védák rituális részével. Ez a rész ugyanis brahmantól különböző +lelkeket tételez fel, akik Brahmának áldozatokat mutatnak be és +tetteiknek megfelelően nagyon is különböző módon élnek egymást követő +születéseik után. _Megoldást a kétféle igazság, a kétféle tudás tanában +talál._ Mind a két ellenvetés csak nemtudáson, felületes tudáson +alapszik. Olyan ez, mint az álomkép, csak addig tartjuk igaznak, míg fel +nem ébredünk. A köznép örökké alvajáró gyermek marad, számára elég a +külső (exoterikus) tudás; a bölcs azonban magasabb (esoterikus) +magaslatra tör. _A felületes tudás_ a velünk született realizmus, a +tapasztalat tudatlansága és ez abban áll, hogy a lélek nem tudja magát +megkülönböztetni a saját tevékenységétől, a lelki képességektől, a +testétől, egyszóval a határozmányoktól, melyek körülveszik. Ezek közül a +halálban csak a test semmisül meg, a többi követi a lelket a +lélekvándorlásban is. _Az igaz tudásban_ a lélek megkülönbözteti magát +határozmányaitól, belátja, hogy ezek csak szemfényvesztések (mája), +önmaga pedig a tárgy nélküli alany, a kettőség nélküli egységes lét, a +brahman, mely mindent önmagába foglal, s ezért aki megismerte a lelket, +megismerte a világot, tapasztalatra nem szorul rá. Ismerd meg magad! ez +tehát a nagy teendő. Ezt az önismeretet azonban sem a tapasztalat, sem +az ész, sem a hagyomány nem adja, csak a kinyilatkozatás, a védák belső +áhítattal foglalkozó része. A filozófia és a hagyomány csak közvetve +segítik elő, amennyiben a kinyilatkoztatás megértésére alkalmasak. A +Véda rituális része alacsonyabb tudást nyujt azok számára, akik még nem +képesek a magasabbhoz felemelkedni. + +_A kétféle tudás brahmánra is érvényes._ A magasabb tudás tárgya a +magasabb brahman (param brahman) és egyetlen gyümölcse a megváltás. A +magasabb brahmánnak nincs alakja, minősége vagy képessége, csak annyit +mondhatunk róla, «neti-neti», sem nem ilyen, se nem olyan. Bahva-t, a +nagy bölcset kérdezi tanítványa: Taníts meg engem Tiszteletreméltó, mi a +brahman? A tudós erre mélyen hallgat, csak sokára szólal meg: «Én +tanítalak, de te nem értesz meg: az atman nem egyéb, mint a csend, a +hallgatás, emberi nyelven ki nem mondható». Annyit mégis tanít Sankara a +tulajdonságnélküli brahmanról, hogy ő a lét és a léte szellemi, tehát +szellemi lény. Később még hozzáadja azt is, hogy ő az öröm, de ez is +negatív tulajdonság, csak annyit mond, benne nincsen szenvedés, s +viszont mindennek, mi tőle különbözik, szenvedés az osztályrésze. +Brahman azért megismerhetetlen, mert atman, azaz minden megismerésben +alanyként szerepel és így tárgy sohasem lehet. Csak a bölcs szemléli, +midőn teljesen magára szegzi a figyelmét és ekkép eléri a megváltás +állapotát. + +_Az alacsonyabbrendű tudás tárgya az alsóbbrendű brahman._ Eredménye a +szerencsés élet, jobb újjászületés. Ezt a brahmant az istentisztelet +miatt ruházzák fel olyan tulajdonságokkal, melyek lényegét éppoly +kevéssé változtatják, mint a vízben tükröződő kép a napot és a holdat +vagy a mozgó testek a teret. Az alacsony brahman tulajdonságait a már +említett háromféle felfogás szerint három csoportba oszthatjuk: 1. a +világszellem, 2. az egyéni lélek, 3. a személyes isten sajátságaira. + +1. A világszellemet írják le panteisztikus felfogás szerint a +megszemélyesítések. A nap és hold a szeme, az égitájak a fülei, a szél a +lehelete; ő a fényforrás, az éther, melyből a dolgok származnak. Ő a +világ szétrombolója, ki minden teremtményét elnyeli, magába fogadja. 2. +Pszichológiai felfogás szerint a brahman az egyéni lélek, mint lelki +életünk alanya, ki szívünk lótuszvirágába zárkózik, vagy rejtőzik, s +kisebb mint a köleskása. 3. Teológiai téren mint személyes Isten, Isvara +jelenik meg. Ez a felfogás az upanisadokban ritkán található, de a +rendszerben igen fontos szerepet játszik, mert tőle függ a +lélekvándorlás útja, s az ő kegyelme a megváltó szemlélet, vagy +intuició. Ez azok számára való istenfogalom, kik még nem tudnak +felemelkedni a teljes egységhez, az istenséghez. + +_Sankara a világtanban és a lélektanban is megkülönböztet alsóbbrendű és +magasabbrendű tudást,_ tapasztalati és metafizikai álláspontot. A +világtanban a metafizikai álláspont mindenütt brahman és a világ +azonosságát hirdeti s azáltal magyarázza, hogy az ok és az okozat +azonosak; bizonyítja ezt a substancia állandósága a változásokban. A +tapasztalati álláspont a _szervetlen világ_ keletkezését emanációval, +kicsordulással fejti meg. Brahmánból először az éther, a mindent átható +finom anyagból álló tér árad ki; ebben brahman a szél, a levegő alakját +veszi fel; a levegőből átalakul tűzzé, vízzé, végre földdé. A világ +pusztulásánál fordított folyamat áll be. A föld vízzé lesz, a víz tűzzé, +levegővé, étherré és végre visszatér brahmánba. + +_Az élők világa_ azáltal keletkezik, hogy a brahmanban szunnyadó lelkek +felébrednek az álomból és világ kezdetétől fogva egész a világ végéig +tetteiknek megfelelő alakban és állapotban vándorolnak mint növények, +állatok, emberek vagy istenek. Akik nagyon kitüntetik magukat, istenekké +válnak és megmaradnak ebben az állapotban, míg brahman ezt a világot meg +nem semmisíti. Az istenek trónusa is csak magas hivatal, melyben +változnak a személyek. Más világban Indra méltóságát más személy tölti +be. + +_A lélektanban_ metafizikai szempontból a lelket ugyanazok a +tulajdonságok illetik meg, mint brahmánt. Mindenütt jelenlévő, +mindentudó, mindenható… Se nem cselekvő, se nem élvező és ezért számára +nincsen lélekvándorlás, nincsen szamszara. A megismerő alany nem +változik, nem pusztul el a testtel, mert lényege az örök tudat, az örök +jelenlét. + +A tapasztalati tudás a lélek előtt elrejti igaz valóját és +határozmányokkal a lelket egyénivé, cselekvővé, élvezővé és szenvedővé +teszi. A lélek ilyen határozmánya a világon és a testen kívül még a +szervekben működő öt érző- és öt cselekvőképesség; ezt a tíz képességet +a manasz, a gyakorlati ész kormányozza. Ez csak olyan, mint a tű hegye +és a szívben lakik. A szellemi képességek mellett magában hordja még a +lélek az élet csíráját és a test csíráját, az úgynevezett finom testet, +mely átlátszó elemekből áll, azért nem lehet látni a lélek elköltözése +alkalmával, bár ez is vele megy. Ezenkívül van még a léleknek erkölcsi +tulajdonsága is (karma), mely a végzett cselekedetekből kristályosodik +ki. Ez is követi a halálba és a halál után ez határozza meg új életének +minőségét. + +3. _A vándorló léleknek négy állapota van:_ az ébrenlét, az álmodás, a +mély alvás és a halál. Az álmodásban a tíz képesség a manaszba, a +gyakorlati értelembe vonul vissza. A mély álomban a manasz a lélekbe +vonul vissza, melynek éltetőképessége fenntartja még a testet, de ő maga +brahmanná lett, megszabadult a tulajdonságoktól, határozmányától és +egyéniségétől. Ha felébred, akkor ismét kifejlődnek tulajdonságai és +mint egyéni lélek működík. A halálban az egész életerő a szívbe vonul, +innen az alsóbbrendű tudással rendelkezők lelke a fej nagy véredényein +keresztül távozik el, míg a tudatlanoké a test többi száz főerén +keresztül. + +_A halál után négyféle állapotban élhet a lélek._ 1. Gonoszok azok, kik +sem tudással, sem jócselekedettel nem rendelkeznek. Sorsukkal nincsen +tisztában Sankara, csak általában említi, hogy Jámának hét poklába +merülnek el. 2. A jócselekedetekkel rendelkezők állapota, akiknek +nincsen ugyan alsóbbrendű tudásuk sem, de sokat áldoztak az isteneknek. +Ezek az atyák útján (pitrinája) szállnak fel a holdba és ott +cselekedeteiknek megfelelő időtartamon át boldog életet élnek. Mikor +mértékük letelt, visszaszállnak a világba cselekedeteiknek megfelelő +állapotba. 3. Az alsóbbrendű tudással rendelkezők, kik ismerik a +brahmanok tudományának egy részét, de nem tudnak felemelkedni arra a +magaslatra, hogy ők egyek brahmannal, hanem őt maguktól különböző +istennek képzelik, ezek az istenek útján (devajána) elérnek az alsó +brahmanhoz, gyakorlati értelmükkel szemlélik őt és az istenekhez hasonló +dicsőségben részesülnek. Mikor vége lesz ennek a világrendnek, akkor ott +az égben elnyerik a megváltás fokát: belátják, hogy azonosak brahmánnal. +4. Az igazi bölcsek azok, kik már ezen a világon ráeszméltek brahmannal +egyenlő voltukra. Belátják, hogy minden, ami tőle különböző, +szenvedéssel van tele és az egész világ öröm nélkül való. Mihelyt a +magasabb ismeretet elnyerik, megszűnik minden fájdalmuk. Aki szenved, az +még nem érte el a legmagasabb fokot. + +4. _Bár a megváltás az atman önkinyilatkoztatása,_ _mégis két eszközzel +lehet elősegíteni, gyorsítani: jócselekedetekkel és elmélkedésekkel._ A +jócselekedetek eltávolítják a magasabb tudás akadályait. Lehetnek külső +és belső aszketikus cselekedetek. Külső a védák tanulása, áldozat, +alamizsna, penitenciatartás és bőjt. Belső aszkézis pedig a +fegyelmezettség, nyugalom, lemondás, türelem és magábaszállás. Az +elmélkedés a védák szavának áhítatos megfontolása. Hasonlít a +csépléshez, addig kell ismételnünk, míg a tudás belőle ki nem sarjad. A +gyengébb tehetségűnek és a kételkedőnek több időre van szüksége célja +elérésére. A magasabb tudás elérésével elenyészik az elmélkedés, mert +elért a célhoz. A magasabb tudás megszünteti a fájdalmat, a cselekedetek +hatását (karmát), csak azokat a tetteket nem semmisíti meg, amelyek már +csírából sudárba szöktek. Ezért nem hal meg a megváltott, mert a mult +életéből valóra vált cselekedetekért még élnie kell. De tudatában van +annak, hogy ez a továbbélés puszta látszat, mint ahogy a beteg szem +kettős holdat, kettős napot lát, bár tudjuk, hogy a valóságban csak egy +létezik. A csírában levő cselekedetek a tudással megsemmisülnek és a +boldog megváltott siet brahmával egyesülni, mint a folyók sietnek a +tengerbe, hol nevüket, alakjukat veszítve megpihennek. + + +VI. A védák és a vedantarendszer értékelése. + +1. Az életfilozófia nagy mesterei Chesterton és James ismételten +hangoztatják, hogy nem szabad elválasztanunk a hitet az élettől, az +elméletet a gyakorlattól, a világnézetet az életszemlélettől. És pedig +azért nem, mert minden embernek, minden népnek megvan a maga filozófiája +és a gyakorlati életben éppen ez számára a legfontosabb erőforrás. «A +fogadós számára fontos, hogy ismerje lakójának jövedelmét, de még +fontosabb, hogy ismerje a filozófiáját. A háborúba készülő hadvezér +számára igen fontos ugyan, hogy tudja az ellenség haderejét, de még +fontosabb, hogy ismerje a filozófiáját.»[41] + +A védákkal és a vedantával foglalkozva bizonyára vonzó számunkra +végigjárni egy nagy nemzet gondolatvilágának magaslatain, mert a védák +és a merész vedantarendszer tulajdonképpen az indus nép lelkéből +lelkedzett idealisztikus bölcselkedés. A realisztikus szánkja minden +szellemessége dacára csak vele kibékülve tudott egyidőre gyökeret verni, +s a buddhizmusnak a legnagyobb és leghatalmasabb uralkodók pártfogása +dacára úgyszólván nyoma veszett Indiában; a vedanta pedig a forrongások +Sturm és Drangjának néhány századán kívül évezredeken át virágzik. +Buddha lehet talán Ázsia többi részének világossága, de Indiának a napja +ez az évezredeken át kristályosodott idealizmus. Még századunkban is a +nyomtatásban megjelent számos filozófiai munkák túlnyomó része Sankara +fejtegetéseit fogadja el. Ebben látja Mahatma Ghandi a hindu nép +erősségét,[42] ezzel akarja boldogítani Tagóre a hitevesztett Európát és +ennek fantasztikus magyarázatát nyujtja az egész világon elterjedt, +nálunk is külön folyóirattal rendelkező teozófia. Felfedezése alkalmával +a német romantikusok, majd Schopenhauer azt hiszik, az indiai filozófia +hivatott arra, hogy megteremtse az európai gondolkodás új +renaissance-át. Ha nincs is igaza Deussen-nek, ki hosszú búvárkodás után +ebben találja az emberi gondolkodás legmélyebb alkotását, mindenesetre +több igazságot és tanulságot rejt magában, mint a német katedrákon +felburjánzó rendszerek, melyeket a kieli professzor hosszú életében maga +mellett felszökkenni és elhervadni látott. + +Ha keressük, milyen eszközök biztosítják a rendszer számára e +kétségkívül nagy sikert, a következőkre bukkanunk. 1. Bizonyára minden +olvasót csodálkozás fog el, honnan az emberi gondolkodás bölcsőjénél ez +az olthatatlan szomjúság és kívánkozás a végtelenség után. Honnan ez a +hamar eltelés, ez az ősi elégedetlenség mindennel, ami véges és mulandó? +Hiszen tapasztalatunk inkább a mérges Heraklitosnak ad igazat: minden +hullámzó, minden eliramlik és elmúlik, «panta rei». Müller Miksa megáll +ennél a sajátságos tüneménynél és megállapítja, hogy az emberi lélek +mélyén ott szunnyad a végtelenség megsejtése, melyet felébreszt ugyan a +világgal való érintkezés, de soha le nem csillapítja. Kavargó örvény ez, +melybe beletemethetünk minden kincset, hírt, nevet, örömet, szerelmet… +de ki nem elégítjük, be nem töltjük, míg a nagy hippói gondolkodó +szerint: «el nem pihen benned, Istenem». + +2. Tiszteletet parancsoló a mindenáron egységretörés, mely a +végtelenséget érintő kérdésekben iparkodik eltüntetni az ellentmondást. +Az új etnológia itt is Müller Miksának adott igazat azzal a +megállapítással, hogy a henoteizmus és a politeizmus öntudatlanul is +magában rejti az egy Isten gondolatát. «Az istenekben való hiedelem csak +az egy Isten hite után következik be. Egyetlen nyelvben sincsen +többesszám az egyesszám előtt. Sohasem alkotta volna meg az emberi elme +az istenek képzetét, ha nem fogja fel előbb az egy Isten fogalmát.»[43] +A logika és a lélektan is azt kívánja, hogy a sokaság az egységből +származzék. Nem gondolhatunk el millió búzaszemet, ha hírét se hallottuk +egynek sem; a vakon született nem foghat fel ezerszínben tündöklő tájat, +ha nem látott soha egy színfoltot sem. + +3. Minden gondolkodó számára bizonyság ez a rendszer arra, hogy az +emberi elme nem éri be sejtelmekkel, hanem világos, biztos világnézetet +kíván. Íme ez a gyökere a megváltó intuició, a misztikus elragadtatás +utáni hő vágyakozásnak. Az idők folyamán kifejlett körmönfont dialektika +a maga tizenhatféle fogásával, az ötven-hatvan apró-cseprő bölcseleti +rendszer a maga örökös csete-patéival csak arra való, hogy +elhomályosítsa az igazságot. És ezért az indus elmélkedő nem vitatkozni, +nem töprengeni kíván, hanem mindenáron látni akar. Ismerni önnmagát és +szemlélni az istent és mivel közvetlen látás csak a tudatvilágban +lehetséges, ott keresi önnönvalóját és istenét: atmant és brahmant. + +4. Élénken szemlélteti az emberi gondolkodás nagy műveleteit, amennyiben +keresi a jelenségek felett a törvényt, mint a véda ritmusát; a +mellékesben a lényegest: a véda igéjét; működésben és tulajdonságban az +alanyt, tökéletlenben a tökéletest, a relatívumban az abszolutumot, a +változatosságban az állandót; keresi az élet célját s elérésére az +utat-módot. Igaz, hogy nagyot téved, mikor az abszolutum mellett +letagadja a relatívumot, az örökkévaló mellett a látható mulandó +világot, de a tévedés nem semmisíti meg a tanban rejlő igazságot. + +5. Mély bölcseségre vall annak felismerése, hogy nem a dolgok tesznek +bennünket boldoggá vagy boldogtalanná, hanem a mi felfogásunk a +dolgokról. Bajaink nagy része képzelgés és belátás hiánya; olyan +töviskoszorú, melyet saját magunk fonunk homlokunk köré. Valóban ilyen +képzelgés a lélekvándorlás, a legnagyobb rossz is, melytől egész Kelet +szabadulni akar. Abban is igazuk van, fokozzuk le igényeinket és +kevesebb lesz a fájdalmunk; ha pedig teljesen megszűnhetnének igényeink, +akkor teljesen megszűnnék minden szenvedés. A vágy és a megismerés +összefüggését is megtaláljuk az aszketikus rendszerekben. Az életvágy a +tapasztalati tudásból származik, viszont a vágy leküzdése elősegíti +annak a megváltó belátásnak létrejövetelét, hogy egyéni lét nincsen. Ez +az alapvető felfogás kiinduló pontja és célja valamennyi indiai +rendszernek. Mindegyik ismerettel, intuicióval kíván szabadulni a +lélekvándorlástól. Ebben megegyeznek brahmánok, buddhisták és +dzsain-nisták.[44] + +6. A filozófiai gondolkodás kezdetén látható, hogy a vallás nem +ellensége a filozófiának, hanem édesanyja, nevelő dajkája, s a +történelem azóta is azt mutatja, hogy mind a kettő csak addig marad +életadó, amíg karöltve járnak, míg a hit és a tudás szétválasztása +végzetessé válik mind a kettőre és átok a népre, melynek kebelében +megtörténik. Élő eleven példa erre ismét India, hol az ősi egység a hit +és a gondolkodás között már a Rig-védák korszakában kezdett +elhomályosodni. A védák tartalma állandóan úgy tűnik fel előttünk, mint +valami Janus bifrons, kétarcú Janus isten, melynek ábrázatait csak +mesterségesen lehet összetákolni. + +Magára maradva a hit és az istentisztelet alacsony szenvedélyek durva +rabságába süllyed s eljut a minden józan ésszel ellenkező +bálványimádásba, hol az egyisten helyét a dühöngő Indra óriás, majd a +hullák királya, a romboló Siva és ocsmány feleségei, Káli és Durga +foglalják el. Ezek fajtalanságát örökítik meg templomaikban, ezek +tiszteletére szervezik a szent rablóbandákat (thugs), melyek száz meg +száz békés kereskedőt fojtanak meg az utakon, és a különböző kiskirályok +versengenek támogatásukban, mert a zsákmányban busásan részesítik kegyes +pártfogóikat.[45] Meghonosul a véres emberáldozat, a leánycsecsemők +meggyilkolása, az özvegyek élve elégetése, s mindez a hajmeresztő +gaztett a vallásosság örve alatt.[46] + +Az upanisadok titkos tanaiból viszont a magára maradt, a vallástól +elszigetelt filozófiai elmélkedésből minden nemes törekvés dacára +teozófia lett. Nem jó értelemben, mint az isteni bölcseség forrása, +hanem oly bölcseleti rendszer, mely a teremtés fogalmát nem ismeri, és +melyben az emberi lélek arra tör, hogy egyenlővé legyen a mindenséggel, +az Istennel. _A vedanta-rendszeren megtalálható a hamis miszticizmusnak +minden jellemző vonása._ + +A misztikus eltévelyedések mindenekelőtt _panteizmusra_ törnek. +Határtalan egységretörésükben egybeforrasztanak anyagot és szellemet, +testet és lelket, istent és világot. A védák bölcse is elmondhatja: +minden én vagyok. A mérges kígyó, amely megmar, a tigris, mely földhöz +lapít és összeroppantja csontomat, mindez az én csalódásom, az én +képzetem. Az ellenségem azt gondolja, amit én gondolok, azt cselekszi, +amit én óhajtok; egy az ártatlan és a gonosztevő, a gyilkos és a +meggyilkolt, a rabló és a kirabolt, a csábító és az áldozat, a hulla és +az élő… De hagyjuk ezt a káoszt, melyben nincs világosság, nincs +szeretet, hála és tisztelet, mert nincs, akit szeressünk, tiszteljünk. +Ha egy az alany és a tárgy, az ok és okozat, akkor igaz, hogy nincsen +többé szenvedés, de nincsen cselekvés sem, nincsen gondolkodás, érzelem, +akarás. Akkor megszűnt a hallás, látás, minden tapasztalati tudás, +minden tudomány, társadalmi munka, Isten, család, haza s mindez ezért az +agyrémért: «Aham brahman aszmi; én vagyok a brahman», én vagyok minden +és mindenki. + +Ez a világnézet tompítja el a hindu lélek érzékét a +természettudományokkal szemben. Így a benáresi főiskolának fizikatanára +rendkívül gyenge előadásokat tart a villamosságról, de belemerül a +szanszkrit nyelvtan legfogósabb kérdéseibe, hogy a védákat minél jobban +megérthesse. S az annyira művelt Tagore is azt vallja, hogy aki a +magasabb tudást megszerezte, aki a hindu szemlélődéshez ért, az ismeri a +mikrokosmost és fölöslegessé válik számára a nagy világgal való +foglalkozás.[47] + +_A hamis misztika másodszor hamis individualizmusra vezet._ A magasabb +tudással rendelkező brahmánok földön járó isteneknek tartják magukat: +«Kétféle isten van: a tulajdonképpeni istenek és a tudós brahmánok, kik +a Védát könyv nélkül tudják. A brahman megszemélyesíti az isteneket, sőt +ő az istenek istene. A nemesek és a királyok felett magasan áll.»[48] + +Milyen gyarlók ezek a földi istenek, mutatja határtalan kapzsiságuk. +Egy-egy nagyobb áldozatért elkérhetnek tízezer, sőt még több +szarvasmarhát is. Mennyire züllött lehetett a családi életük, kitűnik +rituális könyveikből. A brahmanák arra kötelezik őket, hogy legalább +addig, míg a szent szertartások tartanak, más nejével ne kövessenek el +házasságtörést; ha pedig nem tudnák megtartani ezt az előírást, akkor +mutassanak be engesztelésül szóma áldozatot Varunának és Mitrának. +Ezekben az ú. n. szent könyvekben még az is olvasható, hogy csak a +brahmanok megölése igazi gyilkosság, a többi emberé már nem az. Vagy ha +a brahman pereskedik nem brahmannal, akkor a bíró mindig a brahmannak +adjon igazat. Manu törvénykönyve szerint a brahman nem fizet adót, még +akkor sem, ha a királyok éhen pusztulnak. A brahman minden szudrát (a +bennszülöttek kasztja) rabszolgának tarthat és elveheti a vagyonát, mert +a rabszolga jószága az uráé.[49] + +Ez a mérhetetlen önzés fejlesztette ki India átkát, a kaszt-rendszert. +Az ismeretes négy főkaszt az idők folyamán felszaporodott háromezerre. +Azok a halászok, kik balról kezdik a háló kötését, nem egyenrangúak +azokkal, akik jobbról kezdik; gyermekeik nem házasodhatnak össze, egyik +a másiktól ételt-italt nem fogadhat el.[50] Ime az önistenítés egyik +következménye a nép teljes szétdarabolása, tehetetlensége és gyengesége. +Indiában nincsen egységes hindu nép, hanem ezer meg ezer egymást lenéző +és megvető társadalmi klikk agyarkodik egymás ellen. Az ilyen népnek az +ügyes hódítók könnyen nyakára ülhetnek. + +_A hamis miszticizmus hajlik harmadszor a szélső intellektualizmusra és +quietizmusra._ A megváltást csak a tudás-látás hozhatja meg. Bármilyen +istentisztelet vagy jócselekedet újra elveti az élet csíráját, új meg új +reinkarnációra vezet, ezért a teljes quietizmus az egyedül célravezető, +mely tartózkodik minden cselekvéstől, még a gondolkodástól is, hogy +szemlélje az örök valót. Ki tudja, nincs-e igaza Leuba-nak a legtöbb +ilyen szemlélődőre nézve; szerinte az a képzelt örök való nem egyéb, +mint az eltompult elmék szürke semmisége, bárgyu semmibenézés. + +Az ilyen misztika ellensége minden külső istentiszteletnek, minden +hierarchikus szervezetnek. A késői upanisadok elvetik a kultuszt, +áldozatot a jócselekedetekkel együtt, csak a tudatlanságot ostorozzák, +«Tudatlanságukba bonyolódva azt hiszik a bolondok, hogy célt érnek… Az +áldozatokat és jócselekedeteket tartják a legjobbnak, nem ismernek más +üdvöt a bolondok. De majd ha fönn az égben felélték jócselekedeteik +gyümölcsét, megint lekerülnek a világba, vagy még mélyebbre.»[51] A +gondolkozók kasztja mérhetetlenül hisz önmagában, saját +mindenhatóságában és ezért az egész látható világot lenézi. Elvesztette +érzékét aziránt, ami van és beteges ösztönnel belefúrja magát a töprengő +elmék álomvilágába. + +A brahmanizmus a világról való teljes lemondásban látta az élet +magaslatát. A három felső kaszt tagjai négyféle életmódon mentek +keresztül. 1. ifjú korukban tanulják a Védát; 2. mint családatyák +gondosan bemutatják a ritusokban előírt áldozatot, 3. erdei remetének +megy el a családapa, amikor őszbe vegyül a haja és homlokán jelentkeznek +a ráncok; majd midőn remeteségében eleget vezekelt, akkor eléri a +negyedik életmódot, a szannyászát, ekkor emelkedik a szentség +magaslatára, ahonnan mindent lenéz és mindent elhagy. Zarándok, mert +nincsen otthona, koldus, mert nincsen semmi vagyona; a gyámolításra +szoruló öregember kóboroljon teljesen egyedül «félve az emberektől mint +a kigyótól, a kényelemtől mint a pokoltól és az asszonyoktól mint a +hulláktól».[52] Sokan átugrották a fokozatokat és már fiatal korukban a +remetékhez csatlakoztak. Müller Miksa szerint még most is vannak brahman +családok, melyekben a fiú az ősi szent énekeket szórul-szóra könyv +nélkül tanulja, melyekben az atya aggályos pontossággal végzi rituális +kötelmeit, míg a nagyatya minden szokásos szertartást hiábavalónak tart. +Szemében a Véda-istenek nem egyebek, mint puszta szavak annak jelzésére, +ki minden emberi szót és fogalmat meghalad. Ő ott keresi a békét, ahol +egyedül található fel, a filozófia elmélyedésben, mely számára egyúttal +a legfőbb vallás. Ez a filozófia a vedanta, a Véda célja és +beteljesedése. + +A miszticizmus negyedik jellemző sajátsága az emberiségben élő +_megváltás gondolatának eltorzítása_… + +Sankara rendszere eltorzítja a megváltás eszméjét és vele a kegyelem +fogalmát, mint általában minden miszticizmus. A megváltás nem is a +bűntől és a bűnre vivő hajlandóságtól szabadít meg, hanem merőben +elképzelt lidércnyomástól, a lélekvándorlástól. + +A magát istenítő tudós önmagát váltja meg, kegyelemre tulajdonképpen +nincsen szüksége. A rendszer egyik nagy következetlensége, hogy az +intuició elérésére az illuzórius személyes isten, az alsóbbrendű brahmán +ajándékáról beszél. + +Elismerjük, hogy a lélekvándorlás sötét tanának forrása világosságból +ered, mert az a meggyőződés az alapja, hogy semmi sem történik +véletlenül; nincsen meg nem érdemelt jó, vagy balsors, hanem mindenki a +maga szerencséjének kovácsa. Ez a meggyőződés adott a hindu népnek +évezredeken át a szenvedések elviselésére olyan türelmet, melyet +megcsodál minden idegen. Mégis ha jobban szemügyre vesszük ezt a tant, +nem oldja meg a társadalmi és egyéni élet nagy problémáit: a szenvedést +és a földi javak igazságtalan elosztását. + +Nem oldja meg, mert nincsen alapja sem a nép történetében, sem a józan +észben. Hirtelen merül fel a «Százösvényű brahmanában» és szinte +indokolás nélkül hódítja meg a közvéleményt. Amint a történelem, úgy +belső tapasztalatunk sem állapít meg semmit előbbi életünkről; +tudatvilágunkban nyoma sincsen. Mondják ugyan, hogy néhány kivételes +egyéniség, Buddha és Pythagoras néhány áldott pillanatban mult életük +egész sorozatát áttekintették, sőt a teozófusok ma is követelik maguk +számára a látók jogát. Itt bizonyára a képzetek objektíváló ereje csalja +meg a jámbor látókat és álmaik szerint az emberiség zöme olyan személyes +bűnért szenvedne, melyről soha semmiféle tudomással nem birt, mely +következésképpen nem is lehet bűn, mert a tudomásnélküli személyes bűn +fából vaskarika (contradictio in adiecto). Hivatkoznak ugyan arra, hogy +ennek a hiedelemnek nyomai az újszövetségben is megtalálhatók. Maguk az +apostolok kérdezik Jézustól: «Rabbi, ki vétkezett, ez-e, vagy az ő +szülei, hogy vakon született?» Krisztus válasza azonban minden kétséget +kizár: «Sem ő nem vétkezett, sem a szülei, hanem hogy Isten cselekedetei +kijelentessenek őbenne.»[53] + +Az erkölcsi rossz és az átöröklés nehéz problémáját a lélekvándorlás +nemcsak hogy nem oldja meg, hanem még inkább elmérgesíti. Ha ez a tan +igaz, akkor ne segítsük többé a szegényt, a nyomorgót, ne szánjuk a +süketet, a némát és a nyomorékot, mert ezek előbbi életük gaztetteiért +most veszik el méltó büntetésüket. A nyomorúság mellett még pellengérre +is állítja a szerencsétleneket, mint a társadalom bélyegzetteit, kiknek +még az érintése is beszennyez bennünket. Meggátol minden társadalmi +reformot. Minek változtatásra törekedni? Ellenkezésbe kerülünk az +igazságossággal: arasson mindenki, amint vetett, vegye el előbbi +életének méltó jutalmát vagy büntetését. + +Garbe, az indus kultúra nagy ismerője szerint ez a szerencsétlen balhit +az oka annak is, hogy a lelkeken úrrá lett a pesszimizmus. A Rig-védák +idejében még ártatlan gyermeki öröm cseng ki a dalokból; az egész nép +életfelfogása vidám, mert a jámborok hisznek az örök életben, a jónak +diadalában. Ennek a babonának elfogadása azonban megerősíti a kasztokat, +igazságosságnak lát minden társadalmi különbséget, minden +kizsákmányolást és barbárságot. Hiába álmodik tehát szépeket a +lélekvándorlásról a teozófia, az új buddhizmus és a regényirodalomban +Gjellerup híres könyve «Zarándok Kamanita», a történelmi tények +széjjeltépik a tündérálmokat. + +7. _Mindezzel szemben az örökérvényű bölcselet a philosophia perennis +nyujtja az igazi monizmust_, az igazi egységet, az egy Isten és a +teremtés fogalmával. Egy a mindenség létesítő oka: a teremtő Isten; egy +a célja: Isten dicsősége; egy az eszményképe és minden gondolatának +forrása: Isten természete, lényege és az isteni lényeget tükröző örök +ige. + +A keresztény látókat, a nagy misztikusokat nem quietismus, hanem +hatalmas tetterő jellemzi; jelszavuk: Krisztus szeretete ösztönöz és +sürget minket, Charitas Christi urget nos! Pál apostol, ki +elragadtatásban részesül a hetedik égig, Krisztus iránti szeretetből +bejárja a félvilágot, örömmel vállal magára minden szenvedést, minden +üldözést. Követői között a legnagyobb jellemek egyszersmind a legnagyobb +alkotók is. Szt. Vazul egész várost épít a beteg szegények számára, Szt. +Ágoston félvilággal szembeszáll Krisztus tanának igazságáért; Szt. +Bernát tűzbe hozza Európát a szent sírért, Loyolai Ignác neveli Európa +ifjúságát és hithirdetőket küld négy világrészbe, Szt. Terézia +negyven-negyvenöt rendházat alapít és megreformálja Karmel mind a két +rendjét. Íme a bensőséges kereszténység csupa tetterő, csupa +kezdeményezés. + +Az egy Isten elismerése és a teremtés gondolata mély alázatosságra +szoktatja a keresztény lelket, és ez volt mindig egyik kiemelkedő +jellemvonása. A szent atyák ezt tartják minden erény alapjának és +tanítójának és az igazi életszentség próbakövének. Szt. Ágoston szerint +ez az erény majdnem az egész keresztény törvény.[54] Nagy Szt. Gergely +szerint egyedül ennek az erénynek tanításáért lett kicsinnyé Krisztus +egész a kereszthalálig.[55] Szt. Ágoston sokat köszön a keleti +bölcsekkel összeköttetésben levő új-platonikusoknak és mégis ezt mondja: +«Ama bölcselők könyveiben semmi sincs a Szentírás jámborságának +arculatából; ott nincs szó töredelmes megvallásról, gyötrődő lélek +áldozatáról, alázatos és töredelmes szívről, néped üdvösségéről, +jegyesvárosodról, a Szentlélek zálogáról, megváltásunk kelyhéről… Ott +nem lehet a hívogató szót hallani: jöjjetek hozzám, kik fáradoztak; azok +restelnek tanulni Tőle, mert Ő szelid és alázatos szívű. Ha ismerik is +az ilyenek Istent, nem úgy dicsőítik, mint Istent és nem adnak neki +hálát, hanem hiúkká válnak gondolataikban, esztelen szívük +meghomályosodik és magukat bölcseknek mondván bolondokká válnak.»[56] + + +A SZÁNKJA, A JÓGA ÉS A KISEBB RENDSZEREK. + + +I. A szánkja filozófia. + +Míg a vedanta-rendszer az emberi szellem egységesítő törekvésének +engedve mindent egybeforraszt, testet és lelket, anyagot, szellemet, +Istent és világot, addig a szánkja-rendszer alapítója Kapila szembeszáll +az upanisadok monisztikus törekvésével. Erős realisztikus érzékével nem +találja meg önmagában a lét végtelen gazdagságát; ő maga nem minden és +mindenki, csak egy a természetet szemlélő megszámlálhatatlan emberi +lelkek közül. Megfigyelő, számító ésszel inkább az egységet áldozza fel, +mint a tapasztalatot és elkendőzés helyett inkább kiélezi az +ellentéteket: az örök változást, mint tárgyat és a változatlan megismerő +alanyt. _Rendszere realizmus és merev dualizmus._ Két örökké létező, +egymástól teljesen különböző dolgot vesz fel. 1. Anyagi természetet, +mely komoly valóság és nem délibáb, mint az upanisadok tanították. Ez a +nőnemű, örökké mozgékony, cselekvő-táncoló és mutatványokat rendező +természet a prakriti. 2. Felvesz egyéni lelkeket (purusa), melyek nem az +egységes világlélek hullámai (emanációi), hanem egymástól különböző +végtelen sokaságot alkotnak. Megfelelnek a szemlélődő férfiléleknek, +mely örökké azonos, míg megismerésének tárgya örökké változik, mint a +tenger hulláma vagy a szélvész rohanása. + +Az anyagi természetet nagy elmeéllel végső okára vezeti vissza, mely nem +egyéb, mint valamely ősanyag határozott fejlődési állapota. A jelen +állapotból a megelőzők is feltárhatók és elvezetnek ahhoz az állapothoz, +mely már nem okozat, hanem csak ok. Az anyagi világ három elemi +substantia, guna keveredéséből áll. 1. A szattva uralkodik az istenek +világában; fényes, könnyű és örvendetes. 2. A radsasz az emberi lélek +anyaga; tulajdonságai a mozgás, indítás, szenvedés és fájdalom. 3. Végül +a növény- és ásványvilágban uralkodó tamasz, mely sötét, merev, nehéz, +mindenütt gátlást, akadályozást létesít. A természet ősállapotában ez a +három elem egyensúlyban volt egymással. Valamilyen, közelebbről meg nem +határozott tényező következtében az egyensúly megbomlik, a három +alkotórész küzd egymás ellen és megkezdődik a nagy világfolyamat, mely +nem egyéb, mint küzdelem a hatalomért és a létért, szinte a heraklitosi +(pantón pater ho polemos) mindennek atyja a háború. Az ős összhangból +először finom anyag keletkezik, a léleknek a természetbe eső finom +vetülete. Ez a finom látó, halló, tapintó test végzi a lélekvándorlást, +amennyiben érdemei szerint különböző durva formát ölt magára, mint a +színész, ki különböző szerepeket játszik, koldust vagy királyt. Ami +tehát nekünk lelkiéletnek tetszik, az nem egyéb, mint a természet +folyamata. A finom anyagi elemekből fejlődik ki az érzékelhető öt durva +elem, a jelenségek világa, az emberi durva test. A világ egy korszakának +végén a visszafejlődés fordított sorrendben történik (reabsorpció). A +visszafejlődés után új világ alakul, és ennek a körforgásnak sohase volt +kezdete, sohase lesz vége. + +Az anyag állandó körforgása teljesen érthetetlen volna szellemi tényező +nélkül s ez a tényező az egyéni lelkek sokasága, kik körülveszik az +anyagi világ mutatványait és szemlélődésük az a mágnes, mely az anyagot +a maga kifejlődésére rábírja. A lélek teljesen különböző az anyagtól, +csak abban egyeznek meg, hogy mindkettő örökké való: az anyag az örök +változó, a lélek örökkéváltozhatatlan. A lélekről csak annyit tudunk, +hogy tiszta szellem, minden egyéb róla alkotott fogalmunk negatív; így a +lélek oszthatatlan, cselekvés- és akaratnélküli, nem érinti öröm vagy +fájdalom. Ám a jelenségek közelléte mégis hat a lélekre, amint a piros +virág tükröződése pirossá teszi a tiszta, színtelen kristályt, s amint a +tolvajok társaságába jutott ártatlan ember maga is fogságba kerül; úgy a +szemlélő lélek is cselekvőnek látszik a gunákkal, mert reávetődik a +természetben látszó minden szenvedés, betegség, öregség, folytonos +halál, vándorlás egyik testből a másikba. A lélek azonban minden +passzivitása dacára sem fölösleges; a természet folyamatai tudattalanok +maradnának, ha a lélek meg nem világosítaná, tudatossá nem tenné őket. A +lélek megismerő, de nem cselekvő. A lélekből tehát tudatosító erő árad +ki, melynek segítségével a belső szervek egyetlen működése sem marad +tudattalan. Megegyezik azokkal a modern teóriákkal, melyek a tudat +teljes passzivitását hangoztatják. + +Mint a többi indus rendszer, úgy a szánkja is a megváltáshoz akar +eljuttatni, sőt talán egyik sem annyira pesszimista, mint ez a rendszer, +mely Isten fogalmát teljesen kiküszöböli tanaiból. Szerinte az egész +tudatos élet szenvedés, még a gyönyör is, mert szenvedést teremt. A +lélek és a szenvedés összeköttetése abban áll, hogy a lélek a szenvedést +tudatossá teszi, nem különböztetvén meg a szellemi lélektől az anyag +tevékenységét, az érzéki megismerést és a többi tudatjelenséget. Ennek a +meg nem különböztetésnek oka a karma, oly velünk született kárhozatos +diszpozició, melyet előbbi életünkből örököltünk. A megváltásnak +egyetlen eszköze a megkülönböztető felismerés, mely felfogja az anyag és +szellem teljes különállóságát. Amint erre a magaslatra elérünk és +belátjuk, hogy a szellemi ént semmi változás nem érheti, felvirrad +számunkra a megváltás napja. Az anyag nem végez többé lelkünk előtt +mutatványokat és visszavonul, mint a táncosnő, ha a szemlélők beteltek +látásával. Miért élnek az üdvözültek még tovább a megváltó belátás után? +Ezt a fogas kérdést valamennyi indus rendszer egyenlően magyarázza. A +mostani élet olyan cselekedetek következménye, melyek csírája már +kikelt; ezek végigjárják az emberi élet természetes lendületét, mint a +fazekas korongja a nyert lendületnél fogva tovább kering még akkor is, +ha készen áll az edény. + +De a látó lélek átmenetileg itt is elérheti a boldogságot az ájulásban, +az álomnélküli alvásban és a tudattalanságig fokozott elragadtatásban. +Olyan ebben a lélek, mint a látó, ki már semmit sem lát; mint a +tengerszem, melyben nem tükröződik vissza semmi sem; mint a tiszta +zavartalan fénysugár, mely semmit sem világít meg, sem hegyet, sem +völgyet, sem élőlényt s megmarad az örök, békés magányban, hol eltűnik +az én, meg a te és az egész káprázatos, szenvedéssel teli világ. + +_Értékelés._ A szánkja-rendszer, legkiválóbb ismerője Garbe szerint, már +a mai alakjában egyidős a régi upanisadokkal; ezek idealisztikus +monizmusa ellen lépett fel. Készen állott tehát már Buddha fellépése +előtt, Kr. e. a VI. században. A többi rendszer között kitűnik egy +szerzőre valló következetességével, világosságával és biztonságával. +Ennek köszönheti, hogy India művelt köreiben évszázadon át uralkodóvá +lett. Magáévá tette Buddha és a jóga-rendszer alapítója. Sőt Kr. u. az +első századokban még a brahmanok is elfogadják és összeegyeztetik +valahogy a védákkal. Ekkor hatott a keresztény gnosztikusokra és az +újplatonikus iskolára. Jelenleg azonban már csak történeti értékű, alig +akad híve egész Indiában. + +Rokonságot érzünk benne Aristoteles elmeélével és rendszerével, s +akadnak olyan történetírók, kik a nagy Stagirita gondolatait keletről +származtatják. + +A vedanta-rendszertől főleg három pontban különbözik. 1. A megismerő +alany benne nem egységes világszellem, hanem végtelen sok egyéni lélek. +2. Az anyagi világ nem csalódás, hanem valósággal létezik és elegendő +energiával rendelkezik arra, hogy önmagát fenntartsa; és ezért 3. +brahman, a világ szelleme és fenntartója feleslegessé válik a +rendszerben. Magasabb tudásnak sem tárgya, mert ennek feladata a lélek +megkülönböztetése az anyagi világtól. + +Sokszor hangoztatott világossága és állítólagos következetessége dacára +Kelet szokásos ellenmondásait még alapvető tanaiban sem kerüli el. +Deussen utal arra, hogy Kapila végtelen sok lelket vesz fel és mégis a +megváltás tanában úgy beszél, mintha csak egy lélek léteznék az egész +világon. A természet ősforrása anyag, de mégsem különbözik egészen a +szellemtől, mert a lelki jelenségek benne játszódnak le és ezek finom +anyagából származik a test finom anyaga, melyet velök teljesen +ellentétes tulajdonságokkal ruház fel. «Valóságos contradictio in +adiecto, fából vaskarika.» + +Ezenfelül semmiképen sem fejti meg, honnan a léleknek ez a végnélküli +szenvedése, melyből minden élet, minden szenvedés fakad. Még kevésbbé +magyarázza meg, honnan szerzi a tévedés azt a varázserejét, mely +létrehozza a nagy mindenségnek ezer meg ezer faját és a lelki világ +kimeríthetetlen gazdagságát. Végül nem fejti meg az indiai lélek nagy +problémáját, honnan és hogyan lehetséges a szenvedés? hiszen szerinte a +természet érzéketlen minden fájdalom iránt, a lélek pedig látja, hogy a +szenvedés nem is az övé. A hiányos megfejtés dacára legjobban kiszínezi +a lélek nyomorúságát, betegségét, az öregséget, halált; így a +legsötétebb és legpesszimisztikusabb valamennyi rendszer között. A +világszemlélet nagy kérdéseiből tehát egyetlenegyet sem old meg +kielégítően, és így teljesen érthető, hogy ennek a rendszernek a +csillaga végleg leáldozott: «Bánatos holdját egészen elemésztette az idő +fényes napja», a vedanta-rendszer. + + +II. A jóga-rendszer. + +1. A jogin életmód a legeredetibb az egész indiai kultúréletben, +módszeres felépítésében páratlanul áll az egész világon. Alapítójául +tévesen Kr. e. a II. sz. élt nyelvészt, Patandzsalit emlegetik, de ő +csak a rendszer első ránk maradt tankönyvét, a jóga-szutrákat írta meg, +melyekben azonban ősi hagyományokat foglalt írásba.[57] + +Nálunk indiai fakirokról szokás beszélni. A fakir szó a modern indiai +nyelvnek arabs származású jövevényszava, mely a mohamedán vallású +aszkéták jelölésére szolgál. Tulajdonképpeni értelme szegény koldus. A +hindu aszkéták neve jogin.[58] Számuk meglehetősen nagy, mert egész +Indiában otthonos az a felfogás, hogy csak bőjttel és szigorú +önsanyargatással lehet magasabb lelkierőre szert tenni. Nyomai már a +Rig-védákban is feltalálhatók, az upanisadok atman-tanának pedig +egyenesen követelménye. Brahmant, a mindenség okát és foglalatát nem +kell messze keresnünk, mert hiszen ő minden megismerésünkben az alany. +Tanuljuk meg tehát teljesen bensőnkre szegezni figyelmünket és +felidézzük önmagunkban a mindenséget. Akaratunknak és figyelmünknek ez a +szándékos erőfeszítése a jóga; a jóga-rendszer pedig a vele +összefüggésben levő tanok foglalata.[59] + +2. Az indiai irodalom történetírói a rendszert a szánkja egyik ágának +tekintik és közös néven szánkja-jogának nevezik, mert azonos a világ- és +lélektanuk s a megváltás-elméletük. _A rendszer jellemző sajátságai_: 1. +A szánkja istentagadásának átváltoztatása deizmusra. 2. A révület +elmélete, az elmélyedés gyakorlata, melynek segítségével legjobban el +lehet jutni a szánkja megváltásba, a természetet és a lelket egymástól +megkülönböztető megismerésre, vagy pedig saját magunkban a brahman-atman +egységének felfedezésére és annak belátására, hogy az egész világ csak +káprázat és álom.[60] Ettől a gyakorlattól kapta a rendszer a nevét, +mert a jóga jelenti azt az erőfeszítést, mely érzékeinket elvonja a +külvilágtól, a tudatjelenségeket elfojtja és a gondolkodást a belső +világra koncentrálja. A következőkben _a két jellemző sajátsággal +foglalkozunk_. + +_Az istenfogalom_ árnyékszerű, nem illik bele a rendszerbe és nincsen +benne semmiféle szerepe. Isten nem teremti, nem kormányozza a világot; +nem jutalmazza, vagy bünteti az emberek cselekedeteit. Az isteni szellem +nem olyan, mint a tiszta, megváltott emberi lélek, mert az ember egyéni +lelke a megváltás után semmiféle összeköttetésben nincs az anyagi +természettel (prakriti) és így nincsenek tudatjelenségei, nincsen tudata +sem; az isten azonban az anyag legtisztább, legnemesebb részével áll +örök, elválaszthatatlan összeköttetésben és így legmagasabb fokú a tudat +élete, legmélyebb a bölcsesége és legnagyobb a jósága. A lét körforgása +őt nem érinti, örök békében és boldogságban él, menten minden +érzelemtől, érdemtől (karma) és életcsírától, mely a többi élőlényt örök +vándorlásra kényszeríti. Jelképe a szent «Om» szótag, melynek mormolása +és átgondolása nagyon előnyös a jóga-cél, az istennel való egyesülés +elérésére.[61] + +Az emberekkel szemben isten egész szerepe abban áll, hogy jóságával +segít az üdvösség útjában álló akadályokat elhárítani, de egyébként az +üdvözülés itt is teljesen az ember érdeme, sorsa természeti törvény +kényszerűségével következik tetteiből. A későbbi upanisadok +következtében Isten és a lélek viszonya bensőségesebbé válik és az +emberi szív szükséglete a jógában a szánkja-rendszer merev szabályai +fölé kerekedik. Az ember célja nem marad tisztán negatív, nem merül ki +az anyagot és szellemet megkülönböztető megismerésben, mint a +szánkja-rendszernél, hanem pozitív tényként előtérbe lép az Istennel +való egyesülés. + +_A jóga-rendszer második megkülönböztető sajátsága_ _az elmélyedés, a +révület gyakorlása._ Ebben nagy szerepet játszik a gondolatok állandóan +egy tárgyra irányítása és ezáltal a megváltó, az anyagot és lelket +megkülönböztető megismerés, mint cél; mint eszköz pedig a testnek +hipnotikus, kataleptikus álomba ringatása, a tudatos élet elnyomása. A +tudatnak ötféle működését különböztetik meg: 1. az igaz megismerés, 2. a +hamis, 3. a kétes ismeret, 4. az álomban előforduló nemismerés, 5. az +emlékezetben szereplő ráismerés. Ezek önként és szabadon is +kifejlődhetnének, de zavarja őket az akarat a maga öt sebével (klesa), +helyesebben öt hajlamával, öt szokásával, melyek a következők: a +nemismerés és a belőle származó egyéni tudat, a szeretet, gyűlölet, a +világhoz való ragaszkodás. Ezektől kell tehát annak megszabadulnia, ki +az igaz megismerés fokát el akarja érni. Ez a szabadulás Patandzsali +első könyvében egyszerűen gyakorlattal és önsanyargatással, a +szenvedélyek elnyomásával történik. + +3. _A későbbi könyvek a jóga nyolc tagját különböztetik meg:_ 1. a +fegyelmezettség másokkal szemben, 2. önfegyelem, 3. a kellő ülés, 4. a +helyes lélekzés, 5. az érzékszervek eltompítása, 6. a tudat +lebilincselése, 7. az elmélkedés és 8. a révület vagy elragadtatás. Az +első két tag az állandó erkölcsi magatartást szabályozza másokkal és +önmagával szemben; ez a kettő még csak előfeltétel a tulajdonképpeni +gyakorlatokhoz, melyek közül az első három tag testi gyakorlatokat, +külső önmegtagadást tanít; az utolsó három pedig szellemi gyakorlatokat, +belső aszkézist tartalmaz. + +_Az elsőfokon_ másokkal szemben tanusítandó magatartás megegyezik +úgyszólván a buddhizmussal. 1. parancs: ne ölj, ne árts semmiféle +élőlénynek. Ezzel már a külső istentisztelet, a véres áldozatok ellen +foglal állást; 2. parancs: ne paráználkodjál; 3. ne orozz; 4. mondj +igazat, ne hazudj; 5. ne legyen semmiféle vagyonod.[62] + +_A második tagozat_ önmagával szemben is öt erényt kíván a jogintól. 1. +teljes erkölcsi és rituális tisztaságot, 2. igénytelenséget, 3. igazi +akarataszkézist, éhség és szomjúság, hideg és meleg elviselését, 4. a +védák és szent könyvek állandó tanulmányozását vagy állandó imádkozást, +5. odaadást, maga átengedését istennek, megnyugvást az ő végzéseiben. A +parancsok maguk nemes erkölcsi felfogást tükröznek, de már a +megtartásukért ígért jutalomban sok a túlzás és szertelenség. Így pl. a +szegénység megszerzi az előbbi születések és életek szemléletét. A +véda-tanulmányozásból fejlődik ki az egység tudata azzal az istennel, +akihez szól az ének. Aki ezeket az előfeltételeket teljesítette, akinek +erkölcsi magatartása állandóan megfelel ezeknek a követelményeknek, csak +az foghat hozzá a tulajdonképpeni révületig vezető gyakorlatokhoz. + +_A harmadik fok_ azt kívánja, hogy a jogin megfelelő ülőhelyzetet +foglaljon el. 84-féle helyzetet különböztetnek meg, melyeket állítólag +Siva isten 8.400,000 közül válogatott ki számukra.[63] Minden helyzet +legyen szilárd, elég kényelmes, szabadítson meg az örömtől és +fájdalomtól, a hideg és meleg érzésétől. Lényeges alkotórész +mindegyikben valamely hipnózist eredményező magatartás. Így pl. a +tatraka kis tárgy merev, rebbenésnélküli nézése addig, míg a szemek +könnyezni kezdenek. A tárgy lehet a nyelv hegye, az orr hegye, a köldök +vagy valamely fénylő pont. A lótusz-ülést ismertettük az indiai lélek +jellemzésénél. + +A tetszhalált előidéző módszer a khecsari. Ebben az idejekorán felvágott +és mesterségesen meghosszabbított nyelv visszafelé hajtva elzárja a +garatot és a két szem a két szemöldök közti orrtőre mered. Ezt azonban +évekig tartó lélekzőgyakorlatok és a lélekzet mindig hosszabb +visszatartása előzi meg. + +_Negyedik fokon_ következnek a lélekzőgyakorlatok: belélekzés, +kilélekzés és visszatartás. Ezekre titkos neveket használnak. Deussen +jogin barátainak élőszóval előadott magyarázata szerint a gyakorlatok +lefolyása a következő: a jobbkéz hüvelyk ujja befogja a jobb orrlyukat, +a két utolsó ujj a bal orrlyukat. A jógin hüvelykujjával kinyitja a jobb +orrlyukat és lassan mély lélekzetet vesz annyi ideig, míg négy sor +hosszú védavers elmondható (15 másodperc); ugyanannyi ideig tartja +vissza a lélekzetet mindkét orrlyukat befogva, és végül a bal orrlyukat +megnyitva, ugyancsak 15 másodpercig engedi kiáramlani a levegőt. A +gyakorlat nehezebbé, bonyolultabbá válik a kilélekzés utáni +visszatartással. A lélekző gyakorlatok eredményeként lehull a lepel, +mely elfedi szemeink előtt a belső világosságot, a purusát vagy az +atmánt, és a figyelmet alkalmassá teszi arra, hogy teljesen egy pontra +rögzíthessék.[64] + +_Ötödik fok_ az öt érző és öt mozgatószerv eltompulása. Amint a csiga +bevonja szarvait, a teknősbéka a tagjait, úgy vonja be a lélek a belső +tudatba a maga érzékeit. Nem nyujt tárgyat a szemnek az egy pontra +meresztéssel, és így a szem tényleg nem lát semmit, a fül nem hall, az +orr nem érez semmit… Az ilyen külső aszketikus (3–5-ig) jóga-gyakorlatok +végeredménye a jogin-alvás, a teljes öntudatlanságba merülés. +Bekövetkezése előtt a hindu szent a test belsejében, a szívben, a +homlokürben és a garatban különböző hangokat hall. Hallomásainak +sorozata rendszerint a következő: dobpergés, tengermorajlás, távoli +mennydörgés, harangszó, kagylózúgás, távoli fuvolajáték és végül +méhdöngicsélés. Ügyes hipnotizőr ezeket nálunk is ugyanilyen sorrendben +át tudja éltetni kísérleti alanyával. + +_A három testi gyakorlat után következik a három szellemi gyakorlat_, +mely tulajdonkép nem egyéb, mint egy folyamatnak hármas mozzanata. A +hatodik a tudatnak megkötése, a figyelemnek egy helyre rögzítése. Ez +főkép annak a következménye, hogy a jogin az orrára, a nyelve hegyére, +szívére vagy köldökére mereszti a két szemét. Minden pszichiáter tudja, +hogy az ilyen gyakorlat a lélekzet visszafojtása mellett milyen alkalmas +az autoszuggesztió előidézésére. + +_A hetedik_ az elmélkedés, az előbbi negatív jellegű mozzanatnak pozitív +kiegészítése. Az előbbi elvonja a figyelmet az elszórakozástól, ez pedig +egy tárgyra, egy gondolatra pl. az isten valamely tulajdonságára vagy +«Om» szóra irányítja. + +_Nyolcadik_ a szamádhi, a lélekzetnélküliség, a tulajdonképpeni révület. +Akkor áll be, ha az elmélkedő annyira elmerül a tárgyba, hogy saját +magáról egészen megfeledkezik. Hasonlít valamennyire ahhoz, amit a +lélektan a legmagasabb esztétikai elmélyedésről megállapít. + +Hat-nyolc fokozat együttvéve még csak alacsonyabb színvonalú elmélyedés +és csak időről-időre végzett gyakorlatokat jelent, melyek még nem ölik +ki az élethez ragaszkodás csíráit és a tudatos élet gyökereit. Ezek +lassanként még magasabb fokra emelkednek, melyben megszűnik a tudat +csírája és az egész élet. Ekkor a szánkja-bölcselet szerint szétfoszlik +a tudatvilág délibábja, a csalfa játék szétfolyik, mint a hegyek ormán a +víz és kimagaslik a tiszta szellemi lélek, a purusa és ezzel a jogin +törekvés elérte célját, megkülönböztette az anyagtól a szellemet, +megváltotta önmagát. + +4. _A gyakorlatok hatásai._ A figyelem óriási koncentrációja, mely +bennük érvényesül, sajátságos mellékhatásokat ér el. Nyugodtan +állíthatjuk, hogy a joginoknak sikerült az európaiakat 2500 esztendővel +megelőzni a hipnotikus-magnetikus jelenségek fölfedezésével és +gyakorolni az auto- és heteroszuggesztiót és mindazt, amit +mutatványosaink ezekkel kapcsolatban elő szoktak adni. Minden +kisműveltségű nép, de főleg az indiai nagyon hajlandó arra, hogy higyjen +a varázslatokban és mindenféle megbabonázásban. Már a Rig-védákban is +található ilyen értelmű himnusz és az egész Atharvavéda nem egyéb, mint +varázsigék gyüjteménye. Ezek segélyével lehet betegséggel megverni +valakit, ördögöt űzni, betegséget megszüntetni, feleséget, férjet +szerezni, fiúgyermek születését, hosszú életet, az állattenyésztésben +sikert elérni és az ellenséget mindenféleképpen megrontani. A buddhista +szentek éppúgy értenek a varázsláshoz, mint a brahmánok; a sivaizmus +pedig a boszorkányság valóságos rendszerét és elméletét eszelte ki. Az +époszokban és drámákban igen gyakran a fehér és fekete mágia dönt a hős +győzelme vagy kárhozata felett.[65] + +A csodára éhes nép a jogin rendkívüli életétől rendkívüli tetteket vár +és tényleg a hipnotikus állapottal járó sajátságos jelenségek +kielégítették várakozását. A szutrák szerzői szerint a megszerzett nagy +koncentrációs erő a következő «hatalmakkal» ruházza fel a jogint; +megismeri a multat és jövendőt, saját halálának idejét, megérti az +állatok hangját, szemléli más ember lelkivilágát és láthatatlanná teheti +önmagát. Ha elefántra gondol, erős lesz, mint az elefánt; ha pedig a +csillagokra, akkor megismeri ezek pályáját és járását. Ha saját testére +rögzíti figyelmét, feltárul előtte egész szervezete, szűnik szomjúsága +és éhsége; megérti a természetet (prakriti) és mint ehhez tartozót, a +lelkijelenségek világát; de látja ezenfelül a tiszta, jelenségeknélküli +lelket, az atmant vagy a purusát. Ki tud bújni a testéből, átköltözni +másba, más helyre mehet tűzön, vizen és mocsáron keresztül, vagy +lebeghet szabadon a levegőben. Teljes uralmat gyakorol a természet +felett, szinte mindentudó, mindenható, abszolut tökéletes, ő a +magánvaló, ő az Isten.[66] + + +III. A jóga rendszer értékelése. + +1. Megengedhetjük a tulságosan jóindulatú Deussennek, hogy a +jóga-rendszer alapgondolata a szellem felszabadítása a természet +zsarnoki uralma alól. A rendkívüli jelenségeket az igazi komoly, +gondolkodó elmék kevésre becsülik. Többnyire megemlítik, hogy ezek csak +éber állapotban jelentenek tökéletességet és erőt, az elragadtatás +állapotát azonban inkább akadályozzák és gátolják. Figyelmeztetik az +aszkétákat, hogy a rendkívüliségek hajhászása elbizakodásra, gőgre és a +világ szeretetére vezet. Végül azt is beismerik, hogy ezek az +úgynevezett «hatalmak» gyógynövényekkel és varázsigékkel is elérhetők, +nemcsak jóga-gyakorlatokkal. A legfőbb célt, az anyag és szellem +megkülönböztetését csak az érheti el, aki elfogulatlan az ilyen erőkkel +szemben és nem ragaszkodik hozzájuk. + +A jóga a vedantával és a modern idealizmussal egyetértve hirdeti, hogy a +világ megértésének titka saját bensőnkben tárul elénk. Módszeres +koncentrációs gyakorlatokkal kíván saját lelke mélyére pillantani és +ezen a téren megelőzte a modern lélektani laboratóriumi képzést, mely +újabban nem bízva az úgynevezett objektív pszichológiában, módszeres +önmegfigyelésre szoktatja növendékeit.[67] + +Az egész életmód elismerésreméltó célja annak a balhitnek megszüntetése, +hogy a tudat jelenségei alkotják a tulajdonképpeni ént, az atmant, vagy +a realisztikus szánkja nyelvén a purusát. + +Így a rendszer főgondolata, főfeladata ellentétben áll a később vele +összeköttetésbe kerülő Buddhának aktualista filozófiájával és már +réges-régen magában foglalja a modern asszociációs, léleknélküli +lélektan cáfolatát. Dícséretére válik az is, hogy az erkölcsi erények +gyakorlását tekinti a komoly törekvés feltételének és ismertető +jegyének. + +2. Mégis mivel maga a koncentrációs gyakorlat független a tárgytól, a +legkülönbözőbb célok elérésére fordítható. Így érthető, hogy az aszkéták +között található korunkban is a nemeslelkű, mélyen gondolkozó +Ramakrishna; de viszont bőven akadnak olyanok, kik a hipnotikus +állapotot sportszerűen űzik és eldicsekszenek olyan tettekkel, olyan +látomásokkal, amilyenekben sohasem volt részük. Nálunk még emlékezetes a +milléniumi kiállítás két fakírjának esete, kik egymást felváltva +hipnotizálták és állítólag nyolc-tíz napig feküdtek tetszhalottként +üvegkoporsóban. Török Aurél budapesti anthropologus és Benedikt bécsi +ideggyógyász valamennyire ellenőrizte őket, de tulajdonképpen a +hitetlenkedni kezdő közönség leplezte le. Egy pár úriember ugyanis +elrejtőzött a magát tetszhalottként mutogató fakír üvegkoporsója mellett +és éjjel, néhány órával a pavillon zárása után azt vették észre, hogy +mozdul a koporsó fedele, a fakír óvatosan kimászik és pompás étvággyal +kezd fogyasztani egy szép kalácsot és egy üveg tejet. Ekkor előugrottak, +megragadták a csalót és a két fakír nyomban eltűnt Budapestről, de a +legközelebbi gyorsvonaton és nem a láthatatlanná tevő erők segítségével. +Garbe általában megjegyzi, hogy a hindu jellem annyira megbízhatatlan, +hogy ha valamilyen rendkívüli eseményről csak bennszülött forrás +tanuskodik, nem fogadhatjuk el igaznak. Kiemelkedő nemzeti vonásuk, a +hiúság sokszor üres dicsekvésre ragadja íróikat és előadóikat.[68] + +3. A történelmileg hiteles ú. n. csodatetteket erős szuggesztív +akarattal rendelkező orvosok nálunk is el tudják végeztetni az +alvajárókkal. Ilyenek pl. a hiperesztéziák és anesztéziák. Hipnotikus +állapotban a hőérzék és a szaglás négyszer erősebb lesz, a látás ereje +pedig szinte egészen rendkívüli. A hipnózisba merült lát csukott +szemhéjakkal, mikroszkopikus készítményeket lerajzol szabad szemmel, +messzefekvő szobából leolvassa a toronyórát. Anesztéziás állapotban nem +érzi a tű szúrását, a vágás sebe nem vérzik, narkózis nélkül nagy +operációt sem vesz észre. Részletesen leírja Tóth Béla egy egri tanuló +esetét a «Magyar Ritkaságok»-ban. Könnyen és híven beleéli magát más +ember szerepébe. Szuggerálhatják neki, hogy ő Napoleon és kezd feszesen +járni, erős vonásokkal írni stb. Nehezebben bár, de állatnak, sőt +élettelen dolognak, pl. szőnyegnek tartja magát. + +Hogy mennyire hasonlítanak egymáshoz a jogin elbeszélések és a +hipnotikus jelenségek, szolgáljon ennek megvilágítására a következő két +példa. Garbenak megígéri Benaresben egyik jogin ismerőse, hogy ha majd +visszatér Königsbergbe, meg fogja látni, egyszerre ott terem révületi +állapotban az íróasztalánál. Sajnos, ez a látogatás elmaradt, helyette +az a hír érkezett, hogy barátját elragadta a pestis. Párizsban M. Richet +elaltatja egyik jóbarátját és szuggerálja neki: Jőjj! szálljunk +léghajóba… emelkedünk… elhagyjuk a légkört… közeledünk a holdhoz… +megérkeztünk. Erre hangos nevetésbe tör ki az alvó: «Nézd csak azt a +nagy fénylő hólyagot odalent!»[69]. Tehát annyira beleélte magát a +helyzetbe, hogy maga előtt látta a földet, mint valami nagy izzó golyót. +Hasonlókép éli magát bele a jogin hipnotikus álom közben különböző +csodálatos látogatásokba és lebegő helyzetekbe. + +A kataleptikus érzéktelenség magyarázza meg azokat a borzalmas +kínzásokat, melyeket ki tudnak állni. Így Zumbró amerikai misszionárius +1913-ban fedezett fel Madraszban egy eddig ismeretlen jogin központot, +hol évenként kétszer végeznek istentisztelet gyanánt vezekléseket. Egyik +jogint tanítványa lábainál fogva felakasztotta és félórahosszatt tüzet +égetett a feje alatt, úgyhogy a füst állandóan a jogin arcába szállott +és láng nyaldosta. A másik szent egyik kezét mankóra támasztva hónapokon +át mozdulatlanul tartotta, míg a mankó elkorhadt, a kar mereven és +szabadon állott, izmai teljesen megszáradtak. Néhány nő egész éjjel és +egész nappal térdmozdulás nélkül törzshajlításokat végzett előre és a +földet érintette újjaival. Az egyik kisgyermekre olyan nehéz követ +tettek, amilyet éppen még elbírt agyonnyomás nélkül; egy másik ártatlan +csöppséget a szülei egy rakás tövisre fektettek és nem törődtek a +sírásával; majd megszokja! Az indiai kormányzóság eltiltotta egyik +főmutatványukat, de itt még ez is látható, az ú. n. «árboc körüli tánc». +Az egyik jogin hátizmaiba mészáros kampót veret, kötélen felhúzatja +magát egy fiatal hajlékony fára, mely állandóan ide-oda mozog a furcsa +teher alatt.[70] + +4. A tetszhalálra és az élő eltemettetésre történelmi hitelességgel csak +Haridas nevű joginról állapítható meg négy eset.[71] + +A kataleptikus állapotba került jogint a nép halottnak tartotta és ha +újra éledt, akkor mint szentet a legnagyobb tisztelettel rajongta körül. +Ez a kivételes tisztelet annyira legyezgette a hiúságot, a hindu népnek +jellemző vonását, hogy a letargia és katalepszia egész sportszerű +gyakorlat lett Indiában. Spiritiszta és teozófikus iratok szerint az +élve eltemetés és újraélesztés igen gyakori és közkeletű az egész +félszigeten. Alapos tanulmányok azonban kiderítették, hogy valamennyi +hiteles hír csak egyetlen emberre, Haridas joginra vonatkozik, ki 1820 +és 1830 között négyszer eltemettette magát, amint erről magasrangú angol +állami tisztviselők és katonatisztek tanuskodnak. Sem előtte, sem utána +nem lehetett kimutatni senkiről sem. Mások elásatják ugyan magukat +sírszerűen üregekbe, de egy kis résen levegő és napfény áramlik be +hozzájuk. Mivel Haridas mutatványa az ember téliálomszerű állapotára +páratlan eset az egész történelemben, érdemes vele kissé jobban +megismerkednünk a lahore-i maharadzsa udvarában élő angol követ +jelentése és Honigberger János Márton brassói származású orvos leírása +alapján, aki 35 évet töltött keleten és öt évig működött, mint a lahorei +maharadzsa udvari orvosa. + +Haridas korán felvágatta nyelvét, mesterségesen meghosszabbította és +visszafelé hajtva teljesen el tudta vele zárni a garatot. Éveken át +gyakorolta a lélekzés minél hosszabb visszatartását is. Élve +eltemetésére a következő előkészületeket tette. Hashajtót szedett és +utána napokon át tiszta tejjel táplálkozott. Az eltemetés napján már nem +vett táplálékot magához, hanem lenyelt egy három újjnyi széles és 30 öl +hosszú vászon szalagot. Ezután ismét visszahúzta és így alaposan +kitisztította a gyomrát; majd vállig bele ült meleg vízbe, melyet csövön +át a belekbe bocsátott. Azután a test nyílásait, orrát, fülét illatos +viaszdugókkal zárta el, a garatot pedig a nyelvével. Mellén keresztbe +fonta karjait és tetszhalálhoz hasonló álomba merült. Vászonba +göngyölték, melyet feje felett összekötöttek és lepecsételték a +maharadzsa gyűrűjével. A testet ládába tették, melyet a maharadzsa +sajátkezűleg különleges lakattal zárt le, mert maga is alaposan +kételkedett az újraébredés lehetőségében. A ládát egy négyszögletű, +befalazott ablakú kerti épületbe helyezték el, melynek ajtaját ismét +lepecsételték és agyaggal erősen betapasztották, hogy levegő ne +juthasson az épületbe. A maharadzsa saját testőrségéből két századot +helyezett el az épület közelében, ezek közül felváltva éjjel-nappal négy +ember őrizte az épületet és az udvarmester naponként többször +ellenőrizte az őrséget. Más esetben az angolok őríztették a földbe +temetett ládát hindukat gyűlölő mohamedán katonákkal, kik oly +lelkiismeretesen teljesítették tisztüket, hogy még egy porszemet sem +engedtek elvinni a sírhantról, melyet pedig a babonás nép ereklyeként +akart szétkapkodni. Negyven nap mulva feltörték a zárakat, a maharadzsa +és az angol követ beléptek a sötét üregbe, hol három láb mélyen a lezárt +szekrény állott. A kinyitást a katonaság salve lövésekkel üdvözölte, a +tömeg előretört és valamennyien megnézhették a nyirkos, penészes +vászonba gyöngyölt alakot. Mikor kíváncsiságukat kielégítették, az angol +követ kérésére kibontották a zsákot, a kíséretében lévő orvos alaposan +megvizsgálta a jogint és érverést sehol sem észlelt rajta. Azután +megkezdődött az újraélesztési eljárás. A jogin kitanított szolgája meleg +vízzel öntözte a testet és lassan, óvatosan kinyujtotta a kezét és +lábát. A maharadzsa és a követ dörzsölték a lábakat és a szolga +kétszer-háromszor forró kovásszal borogatta a koponyát, azután +eltávolította az orrból és a fülből a gyapot- és viaszdugaszokat. A +fogakat késheggyel feszítette szét, nagy erővel kinyitotta a száját és a +torokból kihúzta a nyelvét. Néhány másodpercig vajjal dörzsölgette a +szemhéjakat és széthúzta. A szemüregből mozdulatlan, fénytelen szemek +meredtek elő. A fejre alkalmazott harmadik kovászos borogatás után az +egész test görcsösen megrándult, az orrlyukak kitágultak és az eddig +ráncos, összeaszott tagok teltebbé váltak. A nyelvre vajat tett, melyet +Haridas nehezen lenyelt. Néhány perc mulva a szemgolyó jobban kidülledt, +visszanyerte természetes fényét és a jogin a mellette ülő maharadzsától +alig hallható, síri hangon kérdezte: Hiszel most már nekem? A maharadzsa +igennel válaszolt; felöltöztette díszruhába, felékesítette gyöngy +nyaklánccal, arany karperecekkel. Az egész élesztési eljárás félóráig +tartott. Másik félóra mulva Haridas az angol követtel és környezetével +gyenge hangon elbeszélgetett. + +A gondos előkészület és az élesztési eljárás részletes leírása mindenkit +meggyőzhet arról, hogy ebben a hosszas tetszhalálban az emberi szervezet +végletekig menő teljesítőképességéről van szó és nem valami +természetfeletti jelenségről. A lélekzés szünetelése nem teljes, mert +eltekintve attól, hogy a légi utak elzárása sem tökéletes, a lélekzés +történhetik a bőrön át is. És egy üregben felállított vagy más esetben +háromlábnyira elásott faszekrénybe hatolhat még annyi levegő, amennyi a +vita minima, a legelemibb életműködés fenntartásához szükséges. +Táplálékot a saját zsírszöveteiből merített, mert nagyon lesoványodott, +akárcsak a téli álomba merült állatok. + +Erkölcsi tökéletességet sem jelent az önkínzás vagy tetszhalál +gyakorlása, amint ezt Haridasnak élete igazolja. A nép módfelett +ünnepelte a szent embert, de életmódja olyan botrányos volt, hogy a +maharadzsa már ki akarta toloncoltatni országa területéről. Ennek a +szándékának neszét véve megszökött egyik jótevőjének fiatal feleségével. +Nemsokára azonban komolyan meghalt és a népszokás szerint máglyán +elégették. Indiai források regélnek még arról is, hogy jogint háromszáz +esztendő mulva ástak ki a földből, de ez természetesen csak legenda, +történeti értékű bizonyíték nincsen rá. + +Az egész rendszerről és gyakorlatról elmondhatjuk, hogy hamis +fiziológián és egyoldalú lélektani megfigyeléseken alapszik. A sok +befelénézéstől eltompul az igazi megfigyelő erő és nem veszi figyelembe +az éntudat rendes jelenségeit sem, melyekből könnyű, biztos +következtetéssel jutunk el a lélek megismerésére, ha nem is +intuiciójára. A természet és szellem megkülönböztetése végett nincsen +tehát a szellem eltompítására szükség. + +Az ilyen aszkézis alkalmas az indiai lélek fantasztikus hajlamának +előmozdítására, hallucinációk ébresztésére, de a tevékeny termelő munka, +a valóságot alakító élet elvész benne. Nem tesz különbséget az +eltompító, kataleptikus, hisztérikus révület és a teremtő elme tárgyban +elmerülő szemlélődése között. Leubával erős lehet a gyanunk arra, hogy +az ilyen aszkéták túlnyomó többségénél a szellem elszegényedése, +elárvulása áll be és ezért teljesen indokolatlan a teozofusok +lelkesedése irántuk és a jogin műszavakkal való dobálódzás. + + +IV. Kisebb rendszerek. + +A nagy, kiépített rendszerek mellett az idők folyamán egész sereg +vélemény hullámzott Indiában. A dzsai-nák 363 filozófiai rendszert, a +baudhák 62-t emlegetnek. Ezek közül a következő hatot ismerik el +orthodox rendszernek. Az eddig ismertetett vedanta, szánkja, jóga +mellett még a purva-mimanzát, a vajsesika- és a njája-rendszert. A +védákkal ellenkező tanok közül legnevezetesebb a buddhizmus és a +materializmus. + +Az indiai világnézet teljesebb ismertetésére még a kisebb rendszerekről +is megemlékezünk néhány szóval. + +1. _A purva-mimanza-rendszer._ Ez a brahmanok legsajátosabb tudománya. +Az orthodox rendszerek között a vedanta kiegészítőjének és +ellenlábasának szokás tekinteni, amennyiben a véda rituális részével, a +brahmanák fejtegetésével foglalkozik. Innen származik már neve is; +purva-mimanza annyi, mint első kutatás, első fejtegetés. Másik neve +karma-mimanza, az érdemszerző cselekedetek taglalása, vele ellentétben a +vedanta-rendszer az uttara-mimanza, második fejtegetés, vagy +brahma-mimanza, a világlélek tárgyalása. A purva-mimanza tankönyvét, a +mimanza-szutrákat a vedanta-szutrákkal egyidőben Dzsajmini +szerkesztette, valamivel Krisztus születése előtt. + +Inkább rituális kazuisztika ez, nem pedig tulajdonképpeni filozófiai +rendszer; nincsen sem önálló metafizikája, sem etikája. A ritusok +könyvéből elhagyja a terjengős magyarázatokat, szemléltető történeteket +és pontosan meghatározza, hogy az áldozatok bemutatásánál mi a pap, mi a +hívő teendője. Pl. a tűzisten, Agni áldozatánál használt kavicsokat nem +szézám-olajjal kell megkenni, hanem vajjal. Pontosan felsorolja az +áldozatok fajait, mindegyiknél szükséges papok számát és ezek teendőit, +az áldozati állatokat és földolgozásuk módját. Megállapítja minden +cselekedet jutalmát és büntetését s ebben teljesen a hasznossági elv +alapján áll. Minden cselekedet meghozza a maga gyümölcsét (karma), vagy +ebben az életben egészséggel, vagyonnal és hosszú élettel, vagy a másik +életben, mely addig lesz szerencsés, míg a tetteinkért járó érdemeket +fel nem éljük. + +Valószínűleg szabatosan felépített logikai formájának köszöni, hogy +bölcseleti tanok híján is a többi orthodox rendszerrel egyenlőrangúnak +ismerik el. Minden kérdést a következő schéma szerint tárgyal: 1. kitűzi +a tételt; 2. módszeres kételyt támaszt, ellenvetéseket hoz fel; 3. +megindokolja az ellenvetéseket; 4. cáfolja az ellenfél érveit és vele +szemben felállítja a helyes bizonyítékokat; 5. összefoglalja az +eredményt. Ezekben az érvelésekben elvétve filozófiai kérdések is +kerülnek szőnyegre. Legértékesebb közöttük az a vélemény, hogy a szó és +jelentménye között az összefüggés nem az emberek tetszésétől függ, hanem +a dolog természetéből származik. Ezzel akarja bizonyítani, hogy a Véda +nem emberi alkotás, nem is sugalmazott könyv, hanem maga az örökkévaló +érvényesség. Egyszerű szótagja olyan szilárd, olyan egyetemes, mint a +nap és mint a tenger, a szó azonban megjelenik a betűkben, mint a nap a +sugaraiban, a tenger hullámaiban. + +Ez a rendszer olyan emberek szemében állhat meg, akik csak egyetlen +nyelvet ismernek és nem tudják megítélni, hogy egy fogalomnak hányféle +kifejezés felelhet meg. A sok körmönfont előírás és kicsinyes szabály +nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a gondolkodó embereket elidegenítette az +istentisztelettől és a védáktól és sokan az ellentétes végletbe csaptak +át, az indiai materializmusba. + +2. _Az indiai materializmus._ A bráhminok műveltségéhez hozzátartozik az +is, hogy ismerjék a védákat támadó materializmust. Ezt a könnyű fajsúlyú +rendszert az ékesen szóló Csárváka, «az istentagadók fejének koszorúja» +dolgozta ki. Ő azonban arra hivatkozik, hogy az emberszerető Brhaspati +istentől tanulta, ki a Véda-pantheon vezető teológusa és az upanisadok +szerint jókedvében a gonosz szellemeket megtanította arra, hogyan lehet +okossággal a jót rosszá, a rosszat jóvá átalakítani. + +A rendszer a kicsinyes ritusok ellenhatásaképpen igen korán +keletkezhetett. A legrégibb buddhista iratok már teljesen kiforrott +alakban ismertetik, jeléül annak, hogy a buddhizmusnál jóval régebbi +keletű. + +Jelszavuk: csak azt tartjuk igaznak, amit látunk, hallunk és ízlelünk. +Minden magasabb tudásról szóló tan népámítás és szófia beszéd. A +brahmánok csalók és csufondáros tréfagyártók; a védák nem egyebek, mint +üres koholmányok, csak abban az egyben van igazuk, hogy nincsen +semmiféle élet a megváltás után. Ilyen megváltás azonban minden halál. +Az ember megismerő lelke az elemekből keletkezik és ezekkel pusztul el. +Négy elem keveredéséből származik a test és a testet mindig nyomon +kíséri a lélek, mint az italok keverésével együtt jár a mámorba ringató +erő. Az emberi élet egyetlen célja a gyönyörűség: eszem-iszom és +szeretkezés. De amint a halevéshez érteni kell, ügyesen kiválogatni az +ízletes húsból a szálkát és porcokat, hasonlóképpen csak az a bölcs +ember, ki a szenvedésekből kiválogatja az örömet, élvezi az életet, sok +pénzt kér kölcsön és nem a brahmánoknak hagyja, hanem maga issza meg a +jó vajas italt. Értékelésére kár volna szót vesztegetni, ez nem +filozófia, inkább olcsó szellemeskedés. + +3. _A vaisésika- és a njája-rendszer._ A vaisésika-rendszer alapítója +Kanada a njája alapítójának, Gótamának kortársa. Egészséges realizmust +hirdet mind a két rendszer. Szerintük ha kellően használjuk +megismerőképességeinket, elérjük az igazságot. Akik azt állítják, semmi +sem létezik, minden csak látszat, bizonyítsák be az állításukat; az ő +bizonyítékuk sem létezik, ez is csak látszat, amint alapelvükből +következik. + +Oldenberg szerint Kanada rendszerét még csak kezdetlegesen ismerjük. +Annyit tudunk, hogy _bízik a valóság megismerhetésében és legfőbb +törzsfogalmakat, kategóriákat keres,_ melyek segítségével áttekinteni +kívánja a mindenséget. Hat kategóriát állít fel: szubsztancia, minőség, +mozgás, egyetemesség, inherencia és egyéniség. Emlékeztetnek ezek +Aristoteles kategóriáira és világképére, amint ez már a szánkjánál, a +másik realisztikus rendszernél látható volt. De ezek a kategóriák a +védák törvényt tartalmazó részén alapulnak, nem pedig a panteisztikus +upanisadokon. A mindenség négy elemből áll elő: földből, vízből, fényből +és levegőből. Ezek végtelen kicsiny, szemmel nem látható finom részeket +tartalmaznak és ez a végtelen apró rész a paranam, az atóm, mely minden +további elemzést kizár és egyenlő a napsugárban lebegő porszem +hatodrészével. A négy anyag eredetileg harmóniában nyugszik, míg +valamely önző szellem vágya mozgásba nem hozza, és így alkotja a szellem +számára a testet, melyet mint valami bilincset, az igazság törvényét, +tetteinek következményét kell hordoznia. A négyféle atóm nemcsak +négyféle elemet alkot, hanem a nekik megfelelő érzékszerveket is. A szem +ilyen módon nem egyéb, mint látószervvé kristályosodott fénysugár, mely +a saját alkotóelemére irányul. A fül hallószervvé alakult levegő, az +ízlés a víz szerve és végül a szaglás földszerű. _Hasonlót tehát +hasonlóval ismerünk meg, amint Platon is tanítja._ A tanok végére +ismételten odabiggyeszti, hogy ezek ismerete hozza meg az üdvösséget. De +már érezzük, hogy ez az összefüggés a védák törvényeivel erőltetett +külsőség, mellyel a közvélemény miatt nem akar szakítani, de tulajdonkép +minden misztikus szemlélettől eltérő világképet keres. Kiindulópontja +lehetett volna a természettudományos kutatásnak, de a néplélekben nem +talált visszhangra. + +_A njája-tannak főcélja szintén az egyéni tudás megszűnése_ és +megszabadulás e siralmas világból, de ez már nem Kanadának realisztikus +kategóriáival, hanem ezek teljes elfogadása mellett főképpen dialektikus +ismeretekkel szerezhető meg. Leginkább a deduktív következtetéssel +foglalkozik, az ítéletet csak érinti, a fogalom meghatározását pedig +teljesen mellőzi. A rendszer büszkesége a bonyolult öttagú +következtetés, a szillogizmus elmélete. Rendes szemléltető példája +Oldenberg szerint a következő: + +1. állítás: a hegyen tűz van; + +2. ok: mert füstöl; + +3. példa: ahol füst van, ott tűz is van, mint a konyhában; + +4. alkalmazás: de ezen a hegyen így van; + +5. következmény: tehát ezen a hegyen is tűz van. + +A harmadik helyen lévő példa beillesztése alkalom lett volna az indukció +kifejlesztésére, de ezzel nem törődnek; megelégszenek a példák minden +kritikanélküli felemlítésével. Az egész rendszer elmés játékszer erdőben +hűsölő remeték számára, akik egymással szellemi sakktornát folytatnak és +ennek szabályait pontosan körvonalazzák. Egyébként Indiában még ma is +népszerű; a magasabb műveltség előkészítő iskolájának tekintik. + + +BUDDHA. + + +I. Élete és jelleme. + +1. Kr. e. a VI. század az emberi művelődéstörténet egyik legnagyobb +százada. Athén ekkor fogadja el Solon alkotmányát; Kisázsiában Thales és +a miletosiak felvetik a nyugati filozófia főbb problémáit; Cyrus +megalapítja a perzsa birodalmat és megengedi, hogy a zsidók a babiloni +fogság után újra építhessék jeruzsálemi templomukat. Látomásait ekkor +látta Ezekiel, ekkor zengette Jeremiás próféta örökbecsű siralmait. A +messze keleten Laoce és Kon-fu-ce megírják a kínai művelődés mindmáig +alapvető műveit. Indiában szintén ekkortájt fejlődik ki számos önálló +filozófiai rendszer és a szofisták után fellép a hindú Sokrates, Ázsia +világossága, Gautáma Buddha. + +A népek fejletlen valóságérzéke ebben az időben még a nagy emberek +életét mondával szövi át meg át. Mennyit mesélnek még a józan görögök is +Homerosról, Orpheusról vagy Pythagorasról? Nem csoda tehát, ha a keleti +fantázia Buddha életét a történeti kritikát szinte kétségbeejtő ködbe +burkolta. A szóbeli hagyományokat Buddha halála után csak ötszáz, +hatszáz esztendővel foglalták írásba, leginkább kétféle változatban: +páli nyelven Ceylon szigetén és szanszkrit nyelven az északi +országokban, Nepálban és Tibetben. + +A páli hagyomány egyszerűbb, világosabb, jobban megközelíti a történeti +valóságot. Hármas gyüjteményét hármas kosár, Tipitaka néven foglalták +egybe. Terjedelme körülbelül kétszer akkora, mint a Szentírás. Az első a +fegyelem kosara; magában foglalja a szerzetesek szabályait, a gyónási +formulát, a megbocsátható és meg nem bocsátható bűnök jegyzékét. Második +a dhamma, mely Buddha beszédeit és a régi bölcsek mondásait tartalmazza; +ez a buddhizmus dogmatikája és erkölcstana. A harmadik rész (az +abidhammapitaka) a másodiknak, a törvénynek mintegy toldaléka, +kodicillusa: a rövid feleletek és kétes esetek megvilágítása.[72] + +1903–1914-ig német, francia, japán expediciók az északi iratok +foglalatának, a szanszkritkánonnak nagy részét is felfedezték és +megállapították, hogy az északi legendairodalomban sok a hitelt érdemlő +adat, mely nincsen meg a déli könyvekben.[73] + +Az északi könyvek terjedelme már kétszázszor akkora, mint a Szentírás; +magyarázatokkal együtt pedig a Japánban készült 1679-iki kiadás több +mint kétezer kötetet számlál és egysorba helyezve harmincnégy méter +hosszú polcot foglal el.[74] + +Buddha filozófiájában alig akad eredeti gondolat; Garbe, Jakobi, Pischel +arról vannak meggyőződve, hogy teljesen a szánkja-rendszert teszi +magáévá; Deussen pedig a védákból idézi majd minden alapgondolatát. +Buddha tehát nem annyira tanaival, mint inkább életével és egyéniségével +hatott, ezért az északi források mérsékelt igénybevételével vázoljuk +életét és jellemét. + +2. A katonai kaszthoz tartozó Sákja-nemzetségnek Gautáma (Gotáma) ágából +született Kr. e. 580 körül Sziddhartha (a célhoz ért) nevű fiú, aki +később önmaga Buddha (fölvilágosított, magára eszmélt) nevet vett fel. +Tisztelői elnevezték Sákja-muni-nak, a sákják bölcsének vagy +Tathagatha-nak, magasztosnak, tökéletes életűnek. Élete folyásáról +történeti bizonyossággal nagyon keveset tudunk. Anyja Mája, a gyermek +születése után néhány napra meghal és nagynénje gondoskodik a kisdedről. +Nemesi nevelésben részesül, 16 éves korában megnősül; ezután még 13 évig +gondtalanul éli világát. Ettől az erősen érzéki élettől megcsömörlik és +29 éves korában elhagyja palotáját, nejét, újszülött fiát. Hat álló +esztendeig vezeklő életet él, de nem tudja elérni az upanisadok magasabb +tudását és kijelenti, hogy a belátás nem származik önsanyargatásból. +Éppen egy fügefa alatt üldögél, mikor egy Sujáta nevű leány jó reggelit +hoz számára. Elfogyasztja, elragadtatásba esik, ekkor látja meg a négy +megváltó igazságot és ettől a pillanattól fogva használja a Buddha, a +fölvilágosodott nevet. 40 esztendeig hirdeti ezeket az igazságokat és +meghal 80 éves korában. Elhalálozásának évére vonatkozólag 543-tól +368-ig ingadoznak a vélemények; Müller Miksa középúton járva, 477-et +tartja legvalószínűbbnek.[75] + +3. Születését, megtérését és halálát legendákkal veszik körül, melyek a +világirodalom nevezetes termékei közé tartoznak és bizonyára elég híven +megvilágítják hősük szellemi fejlődését, fő jellemvonásait. Születése +szemlélteti túlságos önérzetét, megtérése akaraterejét és misztikus +hajlamait, vándorélete hatalmas tanítói egyéniségét, halála pedig +együttvéve valamennyi jellegzetes tulajdonságát. + +_Születése._ Anyja, Mája hosszú gyermektelen házasság után azt álmodja, +hogy egy szép tavaszi napon a Himalája ormain járt és ott egy hatagyarú +fehér elefánt hatolt az oldalába. Atyja, Suddhodáma fejedelem, összehív +huszonnégy brahmánt, kik következőképpen fejtik meg az álmot. Májának +fia születik, kiből vagy világverő hatalmas király, vagy világot megvető +aszkéta válik. Tíz hónap mulva Buddha kilép anyja kebeléből, talpraáll, +hét-hét lépést tesz a világ négy tája felé és oroszlánhangon ordítja: +«Én vagyok a legnagyobb ezen a világon; ez az én utolsó születésem. Én +vetek véget a születésnek, öregségnek és szenvedésnek.» Hangjára a +világok megremegnek, csodás fény hatja át az égi tereket, virágeső esik, +két felhő hoz meleg fürdőt az anyának és gyermekének. A vakok látnak, +süketek hallanak, a bénák járnak, a hangszerek maguktól megszólalnak, az +állatok csengő hangon énekelnek, az istenek ujjonganak, énekelnek és +táncolnak.[76] Ez a hely rávilágít Buddhának és követőinek végtelen nagy +önérzetére. Nem ismer maga felett se istent, se embert; önmagától lesz a +maga és a világ megváltója. + +4. _A megtérés híres legendája bámulatos akaraterejét mutatja be._ Atyja +hisz a brahmánok jóslatában és mindenáron arra tör, hogy fiából +világhódító királyt és ne világmegvető aszkétát neveljen. Ezért +távoltart fiától mindent, ami a remeteélet felé vonzhatná; gondoskodik +róla, hogy ne lásson öregséget, betegséget, halált és aszkétát. Három +palotát épít számára; egyet a hűvös, másikat a forró, harmadikat az esős +időjárás tartamára. Gyönyörű kertek veszik körül a palotákat, ezerszínű +lótuszvirág, tavi rózsa, vízililiom pompázik mindenütt a tavakon. +Szépséges rabnők ezerszámra táncolnak, énekelnek az ifjú herceg körül, +aki úgy él velük, mint egy isten az istennők között. Tizenhatéves +korában nőül veszi Gopa hercegnőt és éli a világát még tizenhárom éven +át. Huszonkilenc éves korában, mikor már fenékig ürítette az élvezetek +poharát, kikocsizásai alkalmával az istenek sorra küldenek elé egy +lázas, poklos beteget, elesett öreg embert, férges hullát, és mikor ez a +látvány megrendíti, kedvét veszi az élettől, ekkor jelenik meg előtte +békét sugárzó arccal egy sárgaruhás szerzetes, mintha hívná és mondaná: +«Én legyőztem a világot.» + +Visszatérve hallja, hogy felesége beteg, fia született, kinek atyja +Rahula nevet adott. Ekkor ezekre a szavakra fakadt: «Rahula született, +bilincs született számomra.» Hiába jelennek meg előtte a rabnők, hogy +zenével, tánccal felvidámítsák, rájuk se néz, csakhamar elalszik és +utána a nők is. Éjjel felébredve látja, hogy a lant kihullott a +kezükből, nyál folyik a szájukból; egyik hortyog, a másik fogát +csikorgatja vagy kísértetiesen beszél álmában… Gyönyörű lakása, melyet +eddig Indra isten palotájához hasonlított, úgy tűnik fel most előtte, +mint egy temető, rothadó hullákkal teleszórtan. Sietve felkel és a +nélkül, hogy feleségétől, fiától elbúcsúznék, lóra kap és hű kocsisa +kíséretében nekivág a sötét éjnek, hogy békességet szerezzen magának, a +világnak és az isteneknek. Harmincórai lovaglás után megérkezik két +jógin tanítóhoz, itt angyalkézből megkapja a szerzetesnek nyolc tárgyból +álló felszerelését és elbocsátja kocsisát. Hű lovának szíve megszakad +bánatában és mint angyal születik újra az istenek egében. + +Buddha óriási akaraterejét kitűnően szemlélteti a legenda. Kedvenc lova, +táncosnői, atyja, anyja, felesége, újszülött gyermeke, szóval mindaz, +ami közönséges embert eltéríthet elhatározásától és hozzábilincseli a +földi léthez, őt mindez nem ingatja meg. Gazdaságban, gyönyörűségben +üresnek érezte szívét-lelkét. Elégedetlensége nőttön-nőtt és elvette az +élvezetek minden varázsát; ő maga pedig mindentől megcsömörlött. + +Az érzéki gyönyörűségekben nem lelve örömet, másik szélsőségbe esik. Két +brahmán tanítója hiába tartóztatja, a jógin gyakorlatok nem elégítik ki. +Beljebb hatol Uruvéla erdejébe és mindig kegyetlenebb önsanyargatással +iparkodik kierőszakolni a magasabb tudás megváltó pillanatát. +Mezitelenül vagy piszkos rongyokban él, a vezeklők szőringébe öltözik, +kővé meredten mozdulatlanul áll vagy rothadó csontokon fekszik, koplal +az éhenhalásig, megeszi a borjúk ganéját és a saját maga ürülékét +(Schmidt). A testén lerakódott piszokréteget éveken át nem mossa le +magáról. Vergődéséről maga így nyilatkozik: «Összeszorítottam a fogamat, +ínyemre tapasztottam a nyelvemet, elnyomtam vagy kínosan visszatartottam +a gondolataimat, úgy hogy az erőlködéstől izzadság patakzott a hónom +alatt. De azért tovább gyakoroltam az appana-elmélyedést. +Visszatartottam a lélekzetemet, minek következtében hatalmas zúgást +hallottam a fülemben, gyötrő főfájásom támadt, mintha erős szíjjal +szorongatnák, ropogtatnák a fejemet és a gyomrom úgy égett, mintha egy +ügyes mészároslegény késével hasogatta volna. Egész testem csupa tűz +volt. Olyanná lettem, mint a fonnyadt dinnye, mint a fekete árnyék, úgy +hogy csak fekete Gotamának hívtak. De ezzel a sanyargatással sem értem +el a teljes tudást és a szenvedés megszűnését. Az istenek azt mondották: +«Gotama aszkéta, így elpusztulsz, ne fogd magad vissza az ételektől, +mert különben bőröd pórusain át életnedűt sajtolunk beléd. Buddha erre +elgondolkozik; ez hamisság, ez csalás volna, hogy az istenek ily titkos +módon tartsanak el. Visszautasította ajánlatukat és bő táplálékot vett +magához. Visszaemlékezett az elragadtatás boldog pillanataira, melyben +már az atyai házban részesült. Négy hétig ül elragadtatásban a különböző +fák alatt és új belátását megvédelmezi a halál istenének, Marának heves +támadásai, kísértései ellen.[77] + +Oldenberg legmélyebb meggyőződése, hogy a jóga-gyakorlatok Buddha +életében igen nagy szerepet játszottak. Már kora ifjúságában hajlamosnak +látszik hallucinációra, melyben csodás látomások tárulnak elé. «A +rózsa-almafa hűs árnyékában ültem és elszakadtam az érzéki +gyönyörűségtől, minden tisztátalan lénytől, az elmélkedéssel járó, +magányból származó örömmel és megelégedéssel teljes elsőfokú +elragadtatásba estem és ebben kitartottam.» Megvilágosodása, Buddhasága +sem volt egyéb, mint ifjúkori gyakorlatainak megismétlése, felemelkedése +az elragadtatás negyedik fokára és az itteni intuitív belátás +eredményének színigazságként elfogadása. Az őt követő aszkéták jutalma +sem egyéb, mint a jógagyakorlatoknak négy magasabb fokából származó öröm +és békesség. Életének vége felé már annyira otthonos ezekben a +gyakorlatokban, hogy egyik elragadtatásból a másikba esik és a negyedik +fok többszöri elérése után szenderül örök nyugalomra, lép át a +nirvánába.[78] + +5. _Tanítói egyénisége._ Nem hiába mondják Buddhát Kelet Sokratesének, +fölvilágosodása után egész tevékenysége beszédekben és vitatkozásban +merül ki. Kérdez és kérdezteti magát, de tulajdonképpen mindig ő viszi a +szót. Tanítványai áhítattal hallgatják, ellenfelei pedig elnémulnak vagy +megtérnek. Sikerének fontos tényezője személyes megjelenése. A páli +szövegek szerint Buddha külső alakja szép, csinos, tetszetős; tekintete +barátságos, nyílt és derült; magatartása rendkívül fegyelmezett, szigorú +erkölcsre valló. Hangja zengzetes; választékosan, világosan beszél és +egész fellépése a szentség és magasztosság benyomását kelti. + +Tanítói egyéniségének egyik hiteles és feltűnő vonása a tisztán elvont +és elméleti igazságok iránti ellenszenve. Indiában még most is közszájon +forog, hogyan gúnyolta ki a meddő filozófiai vitákat az _elefánt és a +vakok meséjével_. Valóságos korkép ez az akkori szellemi életből, miért +is jórészét ideiktatjuk. + +«Egy alkalommal Szavatthi-ban tartózkodott a Magasztos és ugyanakkor +kéregetni jött ide sok aszkéta, brahmán és különböző szektákhoz tartozó +vándor szerzetes. Ezek teljesen különböztek egymástól abban, amit tudtak +és tanítottak. Voltak aszkéták és brahmánok, akik azt tanították és +hitték: «A világ örökkévaló; csak ez az igazság és minden más vélemény +dőreség.» Voltak ott aszkéták és brahmánok, akik tanították és hitték: +«A világ nem örökkévaló. Csak ez az igazság és bolondság minden más ezen +a világon.» Ilyen hosszadalmas módon állítja még egymással szembe a +következő véleményeket: a világ véges és végtelen, a lélek és a test +azonos vagy nem azonos. A tökéletes lélek létezik a halál után és nem +létezik, vagy létezik is, nem is létezik… Ilyeneken veszekedtek +egymással, civakodtak, mérges beszédük nyilával sebezgették egymást. +Buddha szerzetesei kéregető úton hallják ezt a nagy vitát és előadják +mesterüknek, tanítójuknak, mire ő a következőképpen válaszolt: +«Szerzetesek! a többi felekezet vándor barátai vakok és nincsen szemük; +nem tudják, mi van és mi nincsen, mi az igazság és mi a hamis tan. + +Volt itt Szavatthiban egy király, aki meghagyta udvari emberének: Menj +kedves szolgám és gyüjtsd össze Szavatthi minden vakon született emberét +egy helyre… és mutass a született vakoknak egy elefántot. Az udvari +ember összegyüjtötte a vakokat, megmutatta egyrészüknek az elefánt +fejét: No nézzétek vakok, ilyen az elefánt. Másik résznek mutatta a +fülét… ismét másoknak az agyarát, orrmányát, törzsét, hátát és végül az +utolsó csoportnak a farkát. És, mint aki jól végezte dolgát, elment a +királyhoz és jelentette: Uram, a vakok látták az elefántot, tégy velük, +amit jónak tartasz. A király lement a vakokhoz és mondá nekik: Láttátok +az elefántot? Igen, uram, láttuk. Mondjátok meg, mihez hasonlít az +elefánt? Azok, kik az elefánt fejét tapogatták végig, így feleltek: +Király, az elefánt olyan, mint egy nagy fazék. Akik az elefánt fülét +fogták meg, azt mondották: Király, az elefánt olyan, mint egy +szórólapát. Akik az agyarát érintették, azt válaszolták, olyan, mint a +csoroszlya; akik az orrmányát, mint az ekerúdja; akik a derekát, olyan, +mint egy csűr; akik a lábát, mint egy oszlop, akik a farkát, mint egy +nagy söprű. Elkezdtek egymással vitatkozni, a vita mindig hevesebb lett +és ököllel agyba-főbe verték egymást. A király pedig nagyon jól mulatott +mindezen. + +Látjátok szerzeteseim, ilyen vakok és világtalanok a többi felekezet +szerzetesei. Nem tudják, mi létezik és mi nem létezik; mi az igaz és mi +a hamis, és ezért gyűlölködve, civakodva, veszekedve töltik az +életüket…» + +Buddha nem akar belevegyülni a körülötte hullámzó hatvan-hetvenféle +filozófiai rendszer végnélküli szócsatájába. Az ő célja gyakorlati: +megváltani a világot a szenvedéstől az igaz tudással, annak a +beláttatásával, hogy a világ hiúságok hiúsága és minden csak hiúság. + +Más alkalommal egyik leghívebb tanítványa, a tiszteletreméltó +Malunkjaputta jött hozzá azzal a szándékkal, hogy ő mégis +felvilágosítást kér az előbb említett vitás kérdésekről és ha nem adja +meg a Magasztos, ő nem engedi magát letorkoltatni, abbahagyja az aszkéta +életet és visszatér a világba. Buddha kérdőre vonja: «Vajjon azt +mondottam neked: Jöjj, légy a tanítványom, élj szent életet és én +megmagyarázom neked, hogy a világ örökké való, vagy nem örökkévaló, +véges, vagy végtelen… + +Nem mondottad uram. – Most ha valaki így szólna: Nem fogok addig a +Magasztossal szent életet élni, míg meg nem magyarázza, hogy a világ +örökkévaló, vagy nem örökkévaló… az az ember elpusztulna, mielőtt a +Magasztos mindezt megmagyarázná. Úgy tenne az ilyen tanítvány, mint az +az ember, kit mérges nyíl talál; rokonai, barátai orvost hívnak és ő azt +hajtogatja: Nem engedem addig kihúzatni a nyilat, amíg meg nem tudom, +hogy az az ember, aki meglőtt, melyik kasztból való… mi a neve, milyen a +termete, az arcszíne, hol lakik; míg nem ismerem meg az íjjat, amivel +lőtt… – itt részletesen elsorolja az íjj részeit – mielőtt mindezt +megtudná, elpusztulna a sebében. Akár örökkévaló a világ, akár nem +örökkévaló stb… mindegyik esetben van születés, öregség és halál, kín és +jajgatás, fájdalom és gond, minek legyőzését itt a földön én hirdetem. +Azért, amit meg nem magyaráztam, hagyd azt magyarázás nélkül. Miért nem +magyaráztam meg? Mert nem vezet célhoz, nem tartozik a szent élet +alapjaihoz, nem vezet a világról való lemondáshoz… a világosság +megszerzéséhez, nem juttat el a nirvánába; ezért nem magyaráztam meg. Én +azt magyarázom, mi a szenvedés, a szenvedés keletkezése, a szenvedés +megszűnése… Ez vezet a világossághoz, ez juttat el a nirvánába.»[79] + +Ime, ez a pár jelenet Buddha életéből minden magyarázatnál jobban +megvilágítja, milyen szuggesztiv erejű, milyen szemléletes lehetett +Buddha beszélgetése, de egyszersmind felvilágosítást nyujt szellemének +gyakorlati voltáról, pozitív irányáról. + +Modorát, magatartását jellemzik szerzetesrendjének szabályai. Amit a +szerzetesekről mond, bizonyára önmagáról is írhatja. «A szerzetes +felhagy a rágalmazásokkal; amit egy helyen hallott, nem mondja el +máshol, hogy egyenetlenséget ne támasszon. Kibékíti azokat, akik +összekülönböztek; megerősíti a jóban azokat, kik egyetértenek. +Egyetértés a gyönyörűsége és öröme, ezért egységet teremtő szavakat +mond. Felhagy a durva, sértő beszédekkel; kifogástalan, kellemes, +tapintatos, szívreható, udvarias, a népnek kedves szavakat ejt.»[80] +Ezekben jellemzi önmagát és a vázolt korviszonyok között megérteti +velünk sikerének titkát. + +6. _Buddha halála._ 44 esztendeig vándorolva híveket szerez főleg a +királyok, brahmánok és nemesek között, mert az egyszerű nép nem ért reá +még az ilyen érthetőbb alakban nyujtott tanain se töprengeni. Igazi +híveit szerzetesrendbe tömöríti, melybe később nagy ellenkezés után +nőket is vesz fel. Megjövendöli, hogy éppen a nők felvétele miatt tanai +most már csak 500 esztendeig fognak élni. 80 éves korában Szunda kovács +omlós, leveses, porhanyó vadkanhússal kínálja meg. Buddhának kitűnően +ízlik az étel, de a kovácsnak mégis meghagyja: «Szunda, ami a te +porhanyó vadkan-húsodból megmarad, ásd el jól egy árokba. Senkit se +tudok ezen a világon, se az istenek közt – élükön Brahmánnal – se +sátánt, sem aszkétát vagy brahmint, se istent, sem embert, aki ezt az +ételt elköltve jól meg tudná emészteni, csak a Magasztos.» De sajnos, a +Magasztos is vérhast kapott ettől az ételtől és nemsokára Kuszinára +határában lefekszik halálos betegen. Lázas viziói itt is jellemzik +egyéniségét. Megparancsolja pl. tiszteletreméltó Upanavának, ne álljon +elébe: «Tíz világrendszerből összecsődültek az istenségek, hogy lássák a +Tökéletest. Tizenkét mérföldnyire köröskörül nincsen egy gombostűnyi +tér, melyet az istenek be ne töltöttek volna és fel vannak háborodva. +«Messziről jöttünk, hogy meglássuk a Tökéletest. Csak ritkán, néhanapján +jelennek meg a világon a tökéletesek, a legfőbb szent buddhák. Ma éjjel +a Tökéletes átlép a nirvánába és ez a vállas erős barát elfedi őt +előlünk és nem láthatjuk a Tökéletest a végső pillanatban.» Íme, Ananda, +ezért háborognak az istenek.» Két ikerfa között készült virágos ágyon +ezer számra veszik körül a szerzetesek, kérdezi és tanaiban erősíti +őket; végül lelkükre köti: «Az én elköltözésem után a nektek hirdetett +tan és a szerzetes szabályzat, a dharma és a szangha a ti mesteretek.» +Felszólítja őket, hogyha valaki kételkednék Buddhában, tanában és +szerzetében, lépjen még elő. Nem akadt ilyen egyetlenegy sem. Ekkor +utolsó szavait intézi hozzájuk: «Nosza szerzetesek, én mondom nektek, +minden mulandó, ami keletkezett; törekedjetek lankadatlanul.» + +Ezután – leghívebb barátja és tanítványa Ananda megfigyelése szerint – +felemelkedik az elragadtatás első fokára, a tér végtelenségébe, majd +belép a másodikba, az ismeret végtelenségébe; a harmadikba, a +létnélküliségbe és érzésnélküliségbe. A negyedikből visszaesik az első +fokra, majd ismét sorra felemelkedik a negyedikre és ebből lép át a +nirvánába. Ekkor megrendült a föld, az istenek hajmeresztően doboltak. A +tökéletlen szerzetesek, akik még nem szabadultak meg a szenvedélyektől, +a földre borulva jajveszékeltek; azok pedig, akik szabadok voltak a +szenvedélyektől, öntudatosan fogadták a csapást: «Minden mulandó, ami +keletkezett. Hogy is lehetne máskép?»[81] + +Ime, Buddha halála egybefoglalva tünteti fel mindazt, amit jellemzésére +eddig mondottunk. Jógin révületek gyakorlása közben szenderül el, ez +sajátos indiai vonás egész életében, mely minden nyugati bölcselőtől +megkülönbözteti. Az indus jellem másik kiemelkedő tulajdonsága, a hiúság +szintén nagy szerepet játszik a rózsákkal borított halálos ágyon. +Mennyire az istenek fölött állónak hiszi magát, hiszen az istenek még +arra sem méltók, hogy szerzetébe tartozzanak, csak mint tekintélyes +világiak, a szerzetesek körén kívül foglalhatnak helyet. Nem +csodálkozhatunk, ha hívei neki is megadják az isteni tiszteletet. +Tanítására a régi közvetlen módszerével teszi fel a koronát, amikor +megfelel minden kérdésre, eloszlat minden kételyt. Végül dicsekvő +önérzetből származó erős akaratával bámulatraméltó türelemmel visel +minden szenvedést. De mennyire szegényes e leírás a János-passzióhoz +képest! + + +II. Buddha tanai. + +A nagy Buddha-kutató, Oldenberg Hermann, utolsó és már csak halála után +megjelent munkájában (Buddha’s Reden XXIII–XXV) úgy nyilatkozik, hogy a +Buddhának tulajdonított számtalan terjengős beszéd közül leghitelesebb +első benáresi beszéde, mely a négy főigazsággal foglalkozik. Ezenkívül +nagyon valószínűen Buddhától származik a lélek nemlétezéséről szóló tan, +mely megfelel a modern asszociációs, aktualista léleknélküli lélektan +elméletének. Valószínűleg tőle való a 12 tagból álló oksági kapcsolat +(lánckövetkeztetés) és végül a szerzetében kéthetenként felolvasott +gyónási tükör, a megbocsátható és meg nem bocsátható hibák foglalata, +erkölcstanának veleje. Oldenbergnek ezt a véleményét alapul véve +ismertetjük: 1. a benáresi beszéd négy nemes igazságát; 2. a lélek +nemlétét és a helyette felvett öt létmozzanatot: (szkandhá-t); 3. a 12 +tagú oksági formulát; 4. Buddha etikáját. + +1. A benáresi beszéd szövege a következő: «Szerzetesek, két végletbe nem +szabad esnie annak, aki lemond a világi életről. Melyik ez a kettő? +Egyik a kéjhajhászó élet, mely gyönyörűségekben és élvezetekben merül +el; ez aljas, közönséges, lelketlen, nemtelen élet, mely nem vezet el +célhoz. A másik az önsanyargatás gyakorlata, mely fájdalmas, nemtelen és +a célhoz mégsem ér el. Szerzetesek, a Magasztos a két végletet elkerülve +rátalált a középútra, mely megnyitja a szemeket és az értelmet, mely +nyugalomra, ismeretre, világosságra, a nirvánába vezet. + +És szerzetesek, melyik az az út, melyre a Magasztos rátalált, mely +megnyitja a szemeket, az értelmet, majd nyugalomra, ismeretre, +világosságra és nirvánába vezet? + +Ez a nemes nyolcas út, mely nem egyéb, mint helyes hit, helyes +elhatározás, helyes szó, helyes tett, helyes élet, helyes igyekezet, +helyes emlékezet (vizsgálódás), helyes elmélyedés. Ezt a középutat +találta meg a Magasztos, ez nyitja meg a szemeket, világosítja fel az +értelmet, ez vezet nyugalomra, ismeretre, világosságra, a nirvánába. + +Szerzetesek, ez a szenvedés nemes igazsága. Szenvedés a születés, +szenvedés az öregség, szenvedés a betegség, szenvedés a halál; szenvedés +olyannal együttélni, akit nem szeretünk, szenvedés elválasztva lenni +attól, akit szeretünk; szenvedés el nem érni, ami után kívánkozunk: +szóval szenvedés a földhözragaszkodásnak mind az öt mozzanata és öt +tárgya (szkandha). + +Szerzetesek, ez a szenvedés származásának nemes igazsága; az +újjászületést az élet szomja idézi elő, mely örömmel és szenvedéllyel +itt is, ott is kénye-kedvét tölti; a gyönyör szomjazása a keletkezés +szomjazása, a hatalom szomjazása. + +Szerzetesek, a szenvedés megszüntetésének nemes igazsága annak az +életszomjnak kioltása, mely újjászületést idéz elő, örömmel és +szenvedéllyel itt is, ott is kénye-kedvét tölti; tegyünk le róla, adjunk +túl rajta, oszlassuk fel, távolítsuk el. + +Szerzetesek, ez a szenvedés megszüntetésére vezető út nemes igazsága, ez +a nemes nyolcas ösvény a következő: a helyes hit, a helyes elhatározás, +a helyes szó, a helyes tett, a helyes élet, a helyes igyekezet, a helyes +megemlékezés és a helyes elmélyedés (az igazi elragadtatás)… Világosság +támadt bennem és láttam, hogy enyém a szellem elveszíthetetlen +megváltása, hogy ez az én utolsó születésem és számomra nincsen többé +újjászületés.» Beszédét volt szerzetestársai örömmel üdvözölték. +Fölveszi őket a saját új rendjébe és tovább tagolja előttük a megváltó +megismerést, mely úgy látszik, nem egyéb, mint a szánkja-bölcselet +alaptana: «sem a test, sem a lélek, sem ezek bárminő szenvedése nem az +enyém, nem az én.»[82] + +Ez a beszéd Buddhának tulajdonképpeni programmbeszéde: a hegyi beszéd. +Mint minden indiai bölcseleti rendszerben a kiindulópont itt is a +szenvedés. A kutató elme nem tudta felderíteni a lét titkát és így a +filozófiából a lét szenvedéseinek csillapító gyógyszere lett (remedium +doloris). Sikerén ne csodálkozzunk; az emberiség mindig szívesen +hallgatja azt, aki részvéttel elismeri szenvedéseit és segíteni akar +rajta. + +Mivel _a négy nemes igazság Buddhának tulajdonképpeni evangéliuma, sőt +ez az egyedüli biztos tana, azért érdemes vele kissé behatóbban +foglalkoznunk._ + +Az _első igazság_ a legendának megfelelően sorolja fel a szenvedés négy +válfaját: születést, betegséget, öregséget, halált. Emlékezzünk fia +születésére, a bélpoklosra, az aggastyánra és a hulla megpillantására. +Bőbeszédűségére jellemző, hogy már itt említi a szenvedés forrását, mint +kívánkozást az után, amit nem értünk el. E szerint a szenvedés lényege +abban áll, hogy a lét öt mozzanatában a mulandó világhoz ragaszkodunk. +Az öt mozzanat, az öt szkandha számunkra érthetően a következő: 1. a +testiség: ez testünk, mint külső tapasztalatunk tárgya; azután +következik lelki életünk három mozzanata: 2. szkandha a megismerés; 3. +az érzelem; 4. akarás, végül az 5. a tudatvilágunk, mint valamennyinek a +foglalata.[83] + +A _második igazságban_ az élet szomját jelöli meg, mint a szenvedés +okát. Ez a metafizikai kútforrás, mely megvolt már születés előtt, +megmarad születés után és amelyből az egész jelen élet fakad. + +Minden élvezet annyi új vágyat ébreszt és ezek oly ritkán találnak +kielégülést, hogy tulajdonképpen az élvezet is fájdalmat jelent. A lét +oka éppen az a kívánság, melyet táplálunk, de ki nem elégítünk. Az +életszomj elágazásai: a gyönyör kívánsága, a továbbfejlődés kívánsága és +végül a hatalom kívánsága. + +Ennek a gondolatnak a veleje már a védákban föllelhető. Ezek szerint «az +ember egészen vágyból keletkezett és amilyen a vágya, olyan a belátása; +amilyen a belátása, olyan a cselekedete; amilyen a cselekedete, olyan a +további sorsa.»[84] + +_Harmadik főigazság az egész buddhizmus magva:_ a szenvedést akkor +szüntetjük meg, ha elapasztjuk a forrást, melyből származik, ha kiirtjuk +az életszomját. Ez is benne van a védákban: «Ha valakinek nincsen +kívánsága, saját maga lett a maga kívánságává és így életereje nem +távozik többé el, hanem ő maga a brahman és teljesen beleolvad +brahmánba.» Ez a brahmával egyesülés a Mahabharáta-époszban a +brahma-nirvána vagy egyszerűen a _nirvána_. Íme, ez lebegett Buddha +egész kora előtt, mint az ember megvalósítandó célja. Ezért hagyta el ő +is otthonát, palotáit és ezt találta meg a fügefa alatt. A nirvána az ő +szemében brahmántól elvonatkoztatva az a hely, ahol nincsen születés, +nincsen betegség, öregség, halál. + +Minden ind tudós megegyezik abban, hogy a nirvána a buddhizmus végcélja, +szabadulás a szenvedéstől, pihenés az élet nyugtalan vándorlásaiban. +Logikus következménye ez Buddha filozófiájának, melynek sarkalatos elve +az istentagadás és lélektagadás. Buddha utolsó szava: «Minden elmúlik, +ami keletkezett; törekedjetek ernyedetlenül.» Ebből legtöbben arra +következtetnek, hogy csak olyan dolgok létezhetnek, amelyek valamilyen +okból jönnek létre, amelyek tehát mulandók, sőt pillanatnyiak. E szerint +tehát a nirvána örök nyugalom, de egyszersmind örök megsemmisülés. + +Mit értsünk ezen a megsemmisülésen, arra nézve megoszlanak a vélemények. +A legtöbben európai logikával Buddha teljes nihilizmusára következtetnek +(Childers, Rhys, Pischl stb.), Barth és Oldenberg szintén osztják ezt a +véleményt. A buddhisták látták, hogy tanaik ezt a következményt rejtik +magukban, de nagyon vigasztalannak tartották és azért nem vonják le +világosan, sőt helyette valamilyen kárpótlást akarnak nyujtani a +boldogságra szomjazó emberi léleknek. Erre a kárpótlásra háromféle +vélemény alakul ki. Sokan pozitivizmust tulajdonítanak Buddhának, ki +tanítványainak megtiltja, hogy ilyen elméleti kérdésekkel bibelődjenek; +ez csak a látóknak fenntartott igazság. + +A pozitivizmus elvont magaslatait azonban a legtöbb ember meg sem érti +és azért a buddhista tudósok állandóan hímeztek-hámoztak, szép szavakba +burkolták a szomorú valót: a nirvána a halhatatlanság, az örökkévalóság, +a boldogság szigete és a legfőbb oltalom. + +Azok, akik nem érték be üres frázisokkal, a nirvánát titokzatos hellyé +változtatták át és főleg a tömeg szemében a nirvána a buddhista +mennyországgá lett, melyben a lélekvándorlás során bekerült istenek +nagyon is jól érzik magukat és nem kívánkoznak az állítólagos végső cél, +a boldogító megsemmisülés után. + +Ezeket a tanokat nagy készültséggel ismerteti de la Vallée-Poussin és +Dahlmannal megegyezően azt vitatja, hogy ez a felfogás nem egyéb, mint +nyugati ferdítés. A nirvána kialvást, nyugalmat jelent ugyan, de a tűz +kialvása nem egyenlő a megsemmisüléssel. A nirvána az abszolut való, +melyre nem illik rá a mi lét- vagy nemlétfogalmunk; az örök élet +teljessége ez, mely tagadja az élet szomját, vágyát; a teljes +tökéletesség, mely nem születik és nem hal meg, nem lehet beteg és +nyomorék, nem bajlódik és nem szenved.[85] + +A vélemények útvesztőjébe és a szavak hüvelyezésébe nem bocsátkozhatunk. +Szerintünk a hindu lélek alapjában ugyanaz, mint az európai lélek. Benne +is teljes mértékben érvényes az emberi lélek gravitációs törvénye: a +boldogságra való törekvés; de megáll ennek a törvénynek negatív +oldalánál, annál a boldogságnál, mely megszüntet minden hiányérzést, +letörül minden könnyet, begyógyít minden sebet; örök békét, egységet és +harmóniát ad. + +_A negyedik főigazságban_ kifejti a középutat, mely a beszéde elején +említett két véglet között nyugalomra, ismeretre, világosságra, a +nirvánába vezet. Az első lépés ezen az úton Buddha tanításának +elfogadása, az igaz hit, mely három gyümölcsöt terem: igaz gondolatot, +igaz szót és cselekedetet. Az ötödik helyen álló helyes élet az előbbi +három összefoglalása. Ez a gondolatmenet eddig megtalálható a védákban, +az iráni és a keresztény erkölcstanban. A hatodik, a helyes igyekezet +mérsékelt aszketikus gyakorlatokat jelent. Helyes megemlékezés nem +egyéb, mint Buddha életére, tanaira mindennap történő visszagondolás. A +nyolcadik a végcél, az igazi elragadtatás, melyet annyira becsül, hogy +ezzel az állapottal való dicsekvést a meg nem bocsátható bűnök közé +sorolja és a dicsekvőt kiteszi szerzetéből. + +A négy főigazságot számtalanszor megismétli hallgatósága előtt és +megtérésük után hozzáfűzi jelszavát és utolsó szavát: «Aminek kezdete +volt, végének is kell lennie. Ennek világos belátása maga az üdvösség.» +A jelmondatnak összefüggése a négy igazsággal valószínűleg úgy oldható +meg, hogy a szenvedés végső oka mindennek a mulandósága, semmisége és +ennek a semmiségnek felismerése adja a megszabadulást, a megváltást. + +2. _A lélek nem létezése._ Deussen szerint Buddha nem adott választ arra +nézve, van-e az embernek lelke vagy nincsen és a léleknélküli lélektan +későbbi tanítványok véleménye.[86] Ezzel szemben Oldenberg olyan +részleteket közöl Buddha leghitelesebb beszédének, a híres benáresi +prédikációnak folytatásaként, melyek legalább is nagyon valószínűvé +teszik, hogy az aktualizmus magára Buddhára vezethető vissza. + +Az első szerzetesek felavatása után beszélget még velük: + +«Szerzetesek! először testiségünk nem az én, mert ha az volna, nem lenne +betegségnek, változásnak alávetve és mondhatnók róla: ilyen legyen az én +testem és olyan ne legyen; másodszor érzésünk nem az én; harmadszor +képzeteink, negyedszer lelki képződményeink vagy inkább akaratunk és +végül ötödször tudatvilágunk nem az énünk… Mondhatjuk-e arról, ami +állhatatlan, ami szenvedésnek és változásnak alávetett, mondhatjuk-e: ez +az enyém, ez vagyok én, ez az én énem?… + +Ezért, szerzetesek, tanaim értelmes, nemes hallgatója elfordul a lét öt +mozzanatától, az öt szkandha-tól: a testiségtől, az érzésektől, a +képzetektől, az akarástól és a tudatos ismeréstől. Amennyiben ezektől +elfordul, annyiban szabadul meg az élnivágyástól. Ez a vágytól mentesség +megváltja őt és felmerül benne annak a belátása: megváltattam! +Megsemmisül a születés, tökéletessé lesz a szent élet, betelik a +kötelesség; nincsen többé visszatérés erre a világra. Íme, ezt ismeri +meg.» Így beszélt a Magasztos. Az öt szerzetes örömmel üdvözölte; lelkük +megszabadult az élethez ragaszkodástól, megmenekült minden szenvedéstől. +Ebben a percben hat szent élt a világon, t. i. Buddha és az őt megértő +szerzetesek öten.[87] + +Mi az _az öt életmozzanat_, az öt szkandha, amit Buddha itt mindjárt +beszédében felsorol, erre nézve a buddhista íróknál bábeli zürzavar +uralkodik. A testiség magyarázatánál 28-féle alfajt sorolnak fel, az +érzésnél 18, az akaratnál 52 és a tudatnál nem kevesebbet, mint +89-félét. + +Igaza van Deussennek, a fogalmak megmagyarázásánál nyugodtan +támaszkodhatunk a saját lélektani tapasztalatunkra, mely a buddhisták +lelki szemei előtt éppúgy tárva-nyitva volt, mint mielőttünk. Az első a +testiség, magában foglalja mindazt, amit mi a külső tapasztalat +tárgyának nevezünk, a másik négy pedig a lelki világot tartalmazza: az +érzést, megismerést, akarást és mint valamennyi foglalatát, a tudatot. +Ez az ötféle belső tevékenység az öt lételem, melyből minden +összetevődik. De tulajdonképpen test, lélek, isten vagy bármilyen +cselekvő alany nem létezik. Így a buddhizmus a hindu idealisztikus +bölcselet fejlődésének végső tagja. A vedantarendszer merész idealizmusa +panteizmusra, kozmogóniára és teizmusra vezet, mely az atmánt egy +személyes istenre és sok egyéni lélekre (purusa) tagolta szét. A szánkja +feleslegesnek találta Isten működését és így eljutott az +istentagadáshoz. Buddha ezt magáévá teszi, de tovább megy, ő már a +lelket, a megismerő alanyt sem tartja szükségesnek és eljut Csárvákának +a pszichizmusára. Ezt az annyira modernnek gondolt tant főképviselőinél, +Ebbinghausnál és Wundtnál szemléletesebben világítja meg a páli irodalom +legszebb terméke a «Milinda-panja, Milinda kérdései» című +kultúrtörténeti regény. + +Milinda tulajdonképpen Menandros ión király, Nagy Sándornak egyik +legkiválóbb utóda, ki sorra cáfolja a buddhista bölcselőket, míg össze +nem kerül a leghíresebbel, Nagaszénával és ezt is kérdezi: «Ha nincsen +cselekvő alany, akkor ki az, aki nektek adja a mindennapi táplálékot és +ki az, aki az adományokat elfogadja? Ki az, aki jót és rosszat +cselekszik? Ha igazatok volna, akkor nem léteznék sem cselekvő, sem +élvező, se érdem vagy bűn, se jutalom vagy büntetés. Ha valaki téged +megölne, nem követne el gyilkosságot.» Kérdezi tovább, vajjon a tudós +haját, körmét nevezik-e Nagaszénának, vajjon a fogait, csontját, bőrét, +testi alakját, érzését, képzetét, vagy pedig ezenkívül létezik-e +cselekvő alany, mert ha nincsen, akkor nincsen Nagaszéna. Most a bölcsre +kerül a sor és ő felszólítja a királyt, magyarázza meg a kocsit, amelyen +jött: Vajjon a rúd-e a kocsi, vagy a tengely, a kerék, a küllő, a +szíjak, vagy ezeknek a részeknek egysége, vagy valami a kocsin kívül. A +király tagadó válaszára a hallgatóság óriási tetszése mellett alkalmazza +a retorziót: Akkor tehát a királynak nincsen kocsija. A király erre +megjegyzi: hogy ahol rúd, tengely, kerék együtt vannak, ott használják a +kocsi kifejezést. Ezzel a nominalisztikus magyarázattal Nagaszéna +malmára hajtja a vizet, ki a király válaszát önmagára alkalmazza. + +«Amint a kocsi szót használják ott, ahol a kocsi részei együtt vannak, +úgy a lélek, a személy kifejezést használjuk ott, hol a lét öt mozzanata +találkozik.» + +«Pompás, bámulatos a válaszod, tiszteletreméltó Nagaszéna, ha Buddha +élne, bizonyára ő is legmagasabb tetszéséről biztosítana téged.»[88] + +Hogyan fér össze ez a tan a lélekvándorlással és a megváltó nirvánával; +hogy lehet a nem létező ember felelős a tetteiért? Ezt Nagaszéna a +király kérésére több hasonlattal magyarázgatja. Gondoljuk el, hogy egy +ember, ki mangó gyümölcsöt lopott, a törvény előtt így védekezik: én nem +loptam el ennek az embernek a mangóját, mert az a gyümölcs, amit ő +ültetett nem azonos azzal, amit én elvittem; tehát semmiféle büntetést +nem érdemlek meg és mégis a bírák joggal ítélik el a tolvajt, mert az +ellopott gyümölcs termése az elültetett gyümölcsnek. Vagy lámpát visz +valaki a padlásra, tüzet fog tőle a ház és leég tőle a fél falu. +Földieivel szemben védekezhetik-e így ez az ember: nem én gyujtottam fel +a falut, mert az a tűz, mely a községet felperzselte, különbözött attól +a lámpától, amit én a padlásra vittem. Itt is az elítélő bíráknak van +igaza, mert egyik tűz a másik eredménye. Ugyanez a kapcsolat forog fenn +az emberi név és alak között, létének különböző formáiban. Amint az +éjjeli mécs lángja nem ugyanaz az éj első szakában és az utolsóban, de a +lámpa ugyanaz marad, úgy a személyiség elemei is folyton váltakoznak, de +a személy folytonossága megmarad. Minden pillanatban olyan és annyi az +ember, amennyinek tudatában van. A lámpa a testet, a láng a tudat +folyton hullámzó tartalmát jelzi.[89] + +A hasonlatok tényleg szellemesebbek, mint azok, amelyek akár +Heraklitosnál, akár Wundt-nál vagy Paulsen-nél találhatók, de a szép +képek már akkor sem elégítettek ki mindenkit olyan könnyen, mint a +regényben Milinda királyt. Azért, hogy Buddhának egész rendszere a +lélekvándorlással, megváltó nirvánával együtt össze ne omoljon és szét +ne essék, a buddhista bölcselők visszatérnek a védák karma tanához. A +halál pillanatában felbomlik ugyan a lét öt mozzanatának egysége, de +megmarad a tettek gyümölcse, erkölcsi érdeme a karma, mely az elemeket +újra egybegyüjti és új életre kényszeríti. Ez a titokzatos fogalom alig +egyéb, mint a lélek tagadása és a másvilági jutalom közt fennálló +ellentmondás homályba burkolása. + +3. _A tizenkéttagú oksági kapcsolat._ A benáresi beszédben a négy nemes +igazságon és az öt létmozzanaton kívül Buddha említi a tizenkéttagú +lánckövetkeztetést, melynek felfedezése őt az egész világon a +legmagasztosabb igazság meglátójává tette, az istenek, brahmán, sátán, +minden aszkéta és brahmin fölé emelte. + +Ez a tizenkéttagú oksági elv a négy főigazság hármas tagozásából áll elő +(3 × 4 = 12), de oly homályos, zavaros, hogy a benne elmélyedők sem +tudnak vele zöldágra vergődni. Nem hiába ismétli meg 21-szer maga Buddha +is a megismerés fája alatt elejétől végéig és végétől elejéig. Kedvenc +tanítványa Ananda egyszer próbál dicsekedni vele, hogy a gondolatmenet +most már egész világos előtte; Buddha azonban leinti. Ne beszéljen ilyen +dőreséget, ez a formula olyan mélységes kinyilatkoztatás, hogy az +emberiség nem fogja megérteni és éppen azért nem képes megszabadulni a +lélekvándorlástól és nem jut be a nirvánába. + +Az egész formula – úgy látszik – nem egyéb, mint nyakatekert kísérlet +arra, hogy Buddha a maga tanát a védákkal és a szánkja-rendszerrel +egybeforrassza, amennyiben a szenvedést okozó életszomjat a védákban és +szánkjában annyit szereplő tudatlanságra vezeti vissza. Ez a tudatlanság +nála természetesen az ő tanainak nemtudása: bizonyítandó tétele tehát a +következő: Buddha tanának nemtudásából származik minden szenvedés. Ennek +igazolására építi fel a következő láncolatot: + +1. Aki Buddha tanait nem ismeri, el nem hiszi, nem szabadul meg az +élniakarástól és ezzel az újjászületés csírájától. + +2. Az újjászületés csírájából származik az egész tudatvilág. + +3. A tudatvilág, másszóval a lelki tevékenységek összege alkotja a +tapasztalati ént, a lélektani egyéniséget. + +4. A lélektani egyéniséggel együttjár hat szerv, hat képesség (öt érzék +és a szellem, manasz). + +5. A hat érzék késztet arra, hogy érintkezésbe lépjünk a külvilággal és +így létrehozza az érzetet, képzetet. + +6. Az érzeteket állandóan kíséri az érzés, a gyönyörűség. + +7. A gyönyörűségből az ember mindig többet kíván és így ebből származik +az élet szomja, a test kívánsága. + +8. A test kívánságából, az élet szomjából származik ehhez a léthez +tapadás. + +9. A léthez tapadás magával hozza a fogantatások sorozatát, tehát az +örökké megújuló létet. + +10. A fogantatásból következik a születés. + +11. A születésből ered az öregség, a halál, a fájdalom, szomorúság, +kétségbeesés. + +12. A lánckövetkeztetés zárótétele tehát: Buddha tanainak nemtudásából +keletkezik a születés, a halál, az öregség, szenvedés és fájdalom. + +Lehet, hogy Buddha egész eredetinek tartotta ezt a gondolatmenetét, +pedig az általa ismert szánkja- és jóga-rendszerben fellelhető. Láttuk, +hogy ezek szerint a természetben a prakriti-ben alakul ki a lelki élet +valamilyen csalódás hatása alatt és ez a lelki élet teljesen független +magától a tehetetlen lélektől. Buddha elejti ezt a henye fogalmat és az +ő tanainak nemtudását állítja a purusa tévedése helyére. + +A tanok mélyebb értelme megegyezik a modern aktualizmussal: nincsen +világ, isten, lélek, test, vagy bármilyen magánvaló (substantia), hanem +csak keletkezés és elmúlás, örök történés, mely örökérvényű törvényeknek +van alávetve. A buddhizmus tehát abban is megegyezik a modern +pozitivizmussal, hogy a törvényt megszemélyesíti, mindenek fölé emeli, a +test és a lélek szerepét vele tölteti be.[90] + +4. _Buddha erkölcstana._ Emlékezzünk arra, hogy a védák mindenkit +remeteéletre köteleznek. Az öregembernek teljesen egyedül kell +kóborolnia «félve a tömegtől, mint a kígyótól, a kényelemtől, mint a +pokoltól, és az asszonyoktól, mint a hullától».[91] Buddha is ilyen +remetékből toborozza tanítványait, és később is csak az lehet igazán +híve, aki odahagyja otthonát, vagyonát, teljesen koldús életre szánja el +magát és belép a szanghába, a szerzetbe. Kolduló társadalom azonban +magában nem állhat fenn, azért a szerzeteseken kívül szükség volt +tisztelőkre, világi testvérekre, akik a teljesen szemlélődő életet élő +és semmiféle termelő munkával nem foglalkozó szerzeteseket eltartották +és ennek fejében lelki vigaszt nyertek. + +A szangha nem ismeri a nyugati szerzetes élet legfőbb fogadalmát, az +engedelmességet, csak az öregeknek járó tiszteletet. Annál szigorúbban +betartja a szegénységet és a tisztaságot. Kéthetenként tartott gyónási +ünnepeken felolvasták a bűnök ősrégi jegyzékét. Ebben a négy meg nem +bocsátható bűn a következő: 1. A nemi élettől való teljes tartózkodás +megszegése. 2. Aki tolvaj szándékkal bármit elvesz, legyen bár az egy +fűszál vagy egy fillér, az már nem tanítványa a Sákja-finak. 3. Egyetlen +élőlényt, egy férget vagy hangyát sem szabad megölni. 4. Emberfeletti +tökéletességgel nem szabad kérkedni, még azzal sem «Szívesen ülök hideg +szobában», még kevésbbé elragadtatással, vagy valamilyen magasabb +lelkiállapottal.[92] Ezek elleni vétség a szerzetből való kizárást vonja +maga után. Van még egész sereg hiba, mely lefokozással, ideiglenes +felfüggesztéssel jár. Buddha azt kívánta, hogy a kolduló szerzetes, az +esős időt kivéve, szabad ég alatt lakjék. Halála után ezt a parancsot +nem vették szigorúan és a gazdag világi testvérek a szangha számára +hatalmas kolostorokat, egész városrészeket építettek. Igaz, hogy ezek +szűk celláiban alig található más, mint egy fekvőhelyül szolgáló +gyékény. + +Ha Buddha tanaiból európai logikával vonná le az erkölcsi szabályokat, +akkor ki kellett volna jelentenie: minden cselekvés rossz, mert karmát +eredményez, meghosszabbítja a lélekvándorlást és gátolja a nirvánába +érkezést. Szerencsésnek nevezhető következetlenség, hogy a nirvánát, +mint nehezen elérhető távoli célt csak a szerzetesek számára tűzi ki; a +világi hívek elé inkább a hozzá vezető utat, az erényes életet állítja. +Az ember jócselekedeteivel biztosíthat magának jobb sorsot, szebb +jövendőt. Maga Buddha is ötszáz életet élt át, míg elég érdemet szerzett +arra, hogy elérkezzék a nirvánába. A jó cselekedetekért nem ígér örök +jutalmat, de egy-egy emberöltőn át tartó szép jövőt; a rossz tettekért +pedig kemény büntetést. + +Az érdemszerző cselekedetek között a világiak számára legelső helyen áll +a szangha eltartása. Ezenkívül még öt parancsot kellett betartaniok: 1. +ne ölj, 2. ne lopj, 3. ne paráználkodjál, 4. ne hazudj, 5. ne igyál +részegítő italt. + +Az első parancsot mindenekelőtt emberekre érti. A buddhista soha +fegyverrel és erőszakkal nem terjesztette a vallást, e tekintetben +egyenes ellentéte az izlamnak. A híres Aszóka király még azt is +hozzáfűzi: ne magasztald a magad vallását, szerzetét és ne gyalázd a +másét, mert amikor a vallásod és szerzeted dicsőségét a legnagyobbra +akarod emelni, akkor ártasz neki legjobban; legszebb az egyetértés, +mikor egyik meghallgatja a másik véleményét.»[93] Ez a nagy türelmesség +veszedelmet hozott Buddha tanára mindenütt, hol a mohamedánizmussal +került érintkezésbe. + +A parancsot azonban kiterjeszti az állatvilágra is, mert még a legutolsó +féreg is ember lehetett azelőtt, talán éppen az arra járó atyja vagy +nagyatyja. Gyakorlatilag ez a parancsolat a mérges kígyók és tigrisek +hazájában sohasem valósítható meg egészen, de mindenesetre nemesítőleg +hatott Buddha követőire. Az állatoknak sehol a világon nincsen olyan jó +dolga, mint buddhista vidéken. A házak tetején majmok játszadoznak; a +verebek, a gyík a szobában, sőt az asztalon szedegetik a morzsákat és a +mérges kígyó egész otthonosan telepszik meg a ruhaszekrény fiókjában +vagy az ágy takarója alatt. + +Amint a többi parancs mutatja, az egész erkölcstanon végigvonul a +szenvedélyek és vágyak fékezése. «Amint a várost őrzik kívül és belül, +úgy kell őrködnöd önmagad felett. Aki visszatartja a keletkező haragot, +azt nevezem én kocsisnak; másik, ki ezt nem teszi, kezében tartja a +gyeplőt, de nem tudja felhasználni.» + +A világi hívő eszményét a következőképpen rajzolja meg. + +«Támogassa mindenki atyját és anyját; szeresse nejét és gyermekeit; +keresse kenyerét békességben: mert ez a legnagyobb áldás. + +Adjon alamizsnát, éljen vallásosan, segítse rokonait és cselekedjék +tisztességesen: mert ez a legnagyobb áldás. + +Legyen türelmes, beszéljen udvariasan, keresse a vallásos emberek +társaságát, imádkozza el a meghatározott időben a törvény megfelelő +részeit: mert ez a legnagyobb áldás. + +Legyen tisztességtudó és alázatos, elégedett és háladatos; hallgassa meg +a törvény felolvasását a meghatározott időben: mert ez a legnagyobb +áldás. + +Legyen önmegtagadó és szemérmetes, tisztalelkű; ismerje meg a négy nagy +igazságot és értse meg a nirvánát: mert ez a legnagyobb áldás.»[94] + +A családi élet szépségének megbecsülésében a buddhista az európai ember +felett állónak érzi magát. A példás, mindenekfelett álló gyermeki +szeretetet alapozza meg Buddha, amikor hangoztatja, hogy a szülők +tisztelete többet ér, mint a mennyei istenek tisztelete. + +Teljesen elismerjük ezeknek a tanoknak a szépségét, keresztény író sem +nyilatkozhatna róluk szebben, de nem feledjük el a szellem +különbözőségét és erre térünk rá a buddhizmus értékelésében. + + +III. A buddhizmus értékelése. + +1. A déli szövegek szerint, ahol Buddha oroszlán ordítását hallatta, +odasiettek a tömegek és odahagyták előbbi tanítóikat. Ennek dacára ő +maga sötéten ítéli meg a helyzetét. Amikor nagynénje és mostoha anyja +hosszas rimánkodására nőket is vesz fel rendjébe, többször emlegeti +Szavatthi árnyas, hűvös berkeiben, hogy ezer évig tartott volna a +szangha, de most már a nők felvétele miatt: «Ananda nem sokáig fogják a +szent életet élni; most már csak ötszáz esztendeig tart az igazság +tana.» Buddha rossz próféta volt, amint jövendölései átlag, úgy ez se +vált be. 500 esztendő mulva tanaitól visszhangzik egész India, hívei +áthatolnak a Himalája jégmezőin, Ázsia forró homokpusztáin és olyan +nemzeteket nyernek meg, melyeknek még a nevét sem ismerték ezelőtt +Indiában.[95] + +Hazájából aránylag hamar kiszorítja a Brahmanizmus és a vedanta-rendszer +megerősödése, csak Ceylonban és Hátsó-Indiában marad mintegy +harmincmillió híve. A veszteségért azonban bőségesen kárpótolják az +északi országok: Tibet, Kína és Japán. Brockhaus 1907-ben kiadott +vallásstatisztikája szerint négyszázötvenmillió híve van Sákja-Muninak, +míg a brahmanizmus összes híveinek száma kétszázhúszmillió. E szerint a +föld lakosságának negyedrésze Buddha követője. Hívei nek száma +fölülmulja a katholikus egyház vagy a többi összes keresztény felekezet +számát. Katholikus háromszázhúszonötmillió, másfajta keresztény +háromszázhúszmillió. + +Szeghy a saját szemlélete és tanulmányai alapján sülyedőfélben levőnek +itéli a buddhizmust. Kínában rohamosan hódít az izlam, Japánban a +racionalizmus üríti ki templomait és kolostorait. A modern japán +shintoizmusban születik, racionalista módra él és mint buddhista hal +meg. Erre a kérdésre, mi a vallása, rendszerint feleletet sem tud adni. +Kényelmes életelve: «Tiszteld a mikádót és tedd, ami neked tetszik.» Az +ilyen buddhizmus tényleg nem sokat jelent. Mindazonáltal, ha a fogalom +tartalmát jobban megszorítjuk, akkor is marad még Buddhának +száz-kétszázmillió követője. + +2. Ennek a sikernek kétségkívül megvolt az alapja. A hindut felmentette +a rendkívül költséges és időrabló áldozatok bemutatásától. Merev +külsőségek helyett előtérbe állítja a belső áhítatot, hirdeti a nemes +erkölcsöt. «A brahman szertartások, minthogy az erkölcshöz semmi közük, +teljesen feleslegesek és hiábavalók. Ha lehetséges volna a bűnöket +vízzel lemosni, akkor a mennybe jutnának a vízi állatok, a békák, +teknősök, vízikígyók és delfinek is, sőt akkor a víz a jócselekedeteket +is lemosná. Kerülni kell a bűnt, nem lemosni, közben a vízben dideregni +és meghűlni. Aki bűnt követett el, az bűnös; nem tisztíthatja meg a +tehénganéjjal való bedörzsölés, sem a tűz körüljárása, sem a naphoz +imádkozás.»[96] + +Más országokban a buddhizmus lett az ind kultúra terjesztője, magával +vitte a szelid erkölcsöket, az irodalmat és művészetet. Művelő hatásának +és terjedésének oka az a szerencsés következetlensége, hogy a +vigasztalan végcélt, a nehezen érthető és még nehezebben elérhető +nirvánát elhanyagolja és helyére vezéreszmének a hozzávezető utat, az +erkölcsös életet állítja. Az üres, lelketlen kultusz helyett belső lelki +egyensúlyt, a szenvedélyek fékezését és a legmerészebb emberi +autonómiát, az önmegváltást tanítja. A szenvedélyek állandó fékezése, a +szülők nagy tisztelete, a családi élet szépsége teljes elismerést +érdemelnek. De ne feledjük el, hogy ezek az elvek megvoltak már a mózesi +törvényhozásban 1000 esztendővel Buddha fellépése előtt. Megvolt és +megvan most is az őskultúrfokon megmaradt népeknél az egy Istenbe vetett +hit sziklaszilárd talajára építve. Buddhánál pedig az erkölcsi +cselekedet rúgója egyedül a cselekvő személy, ki a cselekedeteiből eredő +jutalmat vagy büntetést szemléli. Megváltó, jutalmazó, büntető és +bűnbocsátó Isten nincsen; mindenki maga váltja meg önmagát, maga +erejével éri el a célt. Az emberi autonómia istenítése dacára Buddha +mégis pontosan kidolgozott törvénykönyvet ad híveinek, megkülönbözteti a +megbocsátható és meg nem bocsátható bűnöket. + +Sikerének titka tehát nem annyira pozitív tan, mint inkább az a +határozottság, mellyel a boldogságra törő ember kérdéseit tárgyalja. +Nagy megértéssel viseltetik a szenvedő lelkekkel szemben és biztos +gyógyulást ígér nekik minden testi-lelki bajban. Főleg a szenvelgő, +fáradt lelkek követik megilletődéssel. Ők már lemondanak a pozitív +boldogságról, csak nyugalmat, békét óhajtanak: elűzni az örök büntetés, +az örök vándorlás borzasztó gondolatát. Ázsia világossága még Európa +rohanó, tülekedő világában is vonzza a bensőségre vágyó lelkeket +elmélyedésével, a megváltó tudás ígéretével. + +Elméleti alapja azonban nagyon szegényes. Egyetlen haladás a vedantákkal +szemben az a mai tudományos gondolkodásra emlékeztető felfogás, hogy a +természetben mindenütt rend és törvényszerűség található. «A tanokban +jártas nemes hallgató gondolja el a dolgok keletkezését okaikból, ha ez +fennáll, akkor emez is fennáll: ha ez megtörténik, akkor az is.» + +A régi tanokból megtart Buddha kettőt: a lélekvándorlást és a +megváltást. A nirvána maga, ha nem vigasztalan megsemmisülést, akkor +brahmánra emlékeztető tanokat rejt magában. Az upanisadok évszázados +gondolatait mellőzi és végtelen egyformasággal ismétli a maga hármas +tanát: a négy nemes igazságot, az öt létmozzanatot és a tizenkéttagú +oksági láncot. Nem csoda, ha Sankara a maga mélyenszántó spekulatív +elméjével dőre, üres fecsegésnek minősíti Buddha tanait, és ha a későbbi +upanisadok gúnyolódva emlegetik a négyféle buddhista szekta +vitatkozását: «Bár a magasztos Buddha egyetlen tanítója valamennyinek, +követői mégis négyféle felfogásra szakadtak, amint a nap leáldozása után +a kéjencek, a tolvajok, a védatanulók ösztönüket követve elérkezettnek +látják az időt vagy a találkára, vagy az idegen vagyon elrablására, vagy +erkölcsös életre.»[97] + +Végeredményben elmondhatjuk róla, hogy a végtelenre vágyó emberi elme +egyetlen nagy kérdését sem oldja meg, akár csak a szánkja bölcselet, +amelynek függvénye. Lehet, hogy ez a tan Ázsia világossága, de olyan, +mint az őszi napsugár, mely enyészetre szánt világ felett ragyog, nem +melegít, nem termékenyít és nem örvendeztet meg. + +3. Mindig többen mutatnak rá arra a tényre, hogy az emberiség +kétharmadának életét két nagy próféta, két nagy lélek irányítja: _Jézus +és Buddha_. Tanaikat egymás mellé állítják, életükben párhuzamokat +keresnek, pedig _mind életük, mind világnézetük teljes ellentéte +egymásnak_. + +Buddha élete megtört, szélsőségekben mozgó élet. A férfikor delén még +vergődve keresi az igaz élet útját. Egyik végletből a másikba téved és +amikor révbe jut, akkor is a halál és a szenvedés fúriái üldözik, +akárcsak a mi korunkban Leopardit és Byront, Ibsent és Tolsztojt. + +Krisztus kezdettől fogva tisztában van önmagával. Nála nincsen habozás, +nincsen ingadozás; mindig tudja, mit kell tennie, aggályokat nem ismer. +Ő az a gyöngykereső, aki megtalálta az igazgyöngyöt; az a kincsásó, aki +kezdettől fogva látja az elásott kincset. Élete egyenesvonalú, biztos, +szilárd élet. Első gondolatait feljegyzi számunkra Szt. Pál: «E világra +bejövén így szól: áldozatot és ajándékot nem akartál, testet pedig +alkottál nekem. Akkor mondám: íme jövök, hogy cselekedjem Isten a te +akaratodat.» Nyilvános életének ugyanez a jelszava: «Az én eledelem az, +hogy annak akaratát cselekedjem, aki engem küldött, hogy végezzem az Ő +művét.»[98] Az atya akarata előtt hajlik meg az olajfák hegyén, ezt +teljesíti be a kereszten. + +Amilyen különböző az életük, annyira elütő a _haláluk_ is. Buddha +negyven esztendei tanítás után elrontja gyomrát a déli éghajlathoz nem +való étellel és jogin gyakorlatok közben ünnepelten távozik a nirvánába. +Krisztus kínszenvedése pedig – Lessing szerint – a legfölségesebb kép, +melyet valaha rajzolt a legnagyobb művész, a világtörténelem. Annyira +telve drámai eseménnyel, plasztikus részlettel, hogy egy mákszemnyi hely +sem található benne, mely alkalmat s gondolatot nem szolgáltatna művészi +alkotásra, – és tegyük hozzá – mely több vigasztalást, enyhülést +nyujtott az emberiségnek, mint minden műalkotás, minden gyönyörűség és +minden szórakozás együttvéve. + +Áthidalhatatlan az ellentét a _világnézetükben_. Buddha tulajdonképpen +istentagadó, aki megveti az egész isteni bandát és még arra sem tartja +őket méltónak, hogy szerzetébe belépjenek; legföljebb kültagok lehetnek, +a laikus fráterek rangját érdemlik meg. «Én vagyok a legnagyobb a +mindenségben», ez fejezi ki lelkületét. Önmaga vívta ki a bölcseséget, +semmiféle küldőt nem ismer el. Ő a nagy romboló, aki lerontja nemcsak +atyái hitét, hanem mindent, amit népe ezer éven át gondolt és +tiszteletben tartott. Semmire se becsüli és a kritika maró savával +öntözi a Védát. + +Krisztus lelke végtelen hódolattal imádja az Atyát és mindenben +meghajlik parancsa előtt. «Ne véljétek, hogy fölbontani jöttem, a +törvényt, vagy a prófétákat; nem jöttem fölbontani, hanem beteljesíteni. + +Két ellentétes pólus _a két életfelfogás:_ Buddha eszménye az élő +halott, kiben a nagy kaszás nem talál többé életcsírát, végcélja az örök +nyugalom. Ő csak azért él, hogy végre ötszáz születés után megpihenjen, +igazán meghaljon. Krisztus azért hal meg, hogy feltámadjon, az atya +jobbján örökké éljen, mindenkit magához vonzzon és boldogítson. Krisztus +az emberi lelket végtelen nagyra becsüli: «Mit használ az embernek, ha +az egész világot megnyeri is, de lelkének kárát vallja». Buddha a lelket +olcsó szofizmával letagadja, okozatot tételez fel ok nélkül, életet élő +nélkül, ismerést ismerő nélkül, cselekvést alany nélkül. + +Buddha nem látja be, hogy legfőbb problémája, a rossznak lényege, +tulajdonképpen harmóniahiánya az ember belső világában és csak nagyobb +ellentétet létesít az emberi természet és az eszmény, a lét és a +gondolat, az értelem és az akarat között. Az akarat működése hozza létre +az átkos érdemet, a karmát, mely új meg új születéseket teremt. Az +értelem látása ellenben az az ibolyántúli sugár, mely kiöli a csírákat +és meghozza a megváltó halált. + +Krisztus minden jót meglát és mindenütt harmóniát létesít. A veréb a +háztetőről sem esik le, hajunk szála nem görbül meg a mennyei atya tudta +és beleegyezése nélkül. Krisztus azért jön, hogy a felsőbb embert +uralomra segítse bennünk, hogy igazi életet, minél bőségesebb életet +adjon. + +Buddha parancsolja a szűzességet, mert így szűnik meg az élet vágya, így +szűnik meg a rossz gyarapodása, és a házasságot csak mint rosszat tűri +meg laikus elemek számára. Krisztus megtartja és tanácsolja a +szűzességet Isten nagyobb szeretetéért és az apostoli hivatás jobb +betöltése kedvéért; a házasságot viszont szentségi magaslatra emeli és +ezzel megszenteli a családot, Isten előtt egyenlő rangúvá teszi a férfit +a nővel, végtelen értékűvé avatja a gyermek életét és lelke tisztaságát. +«Ha valaki megbotránkoztat egyet a kicsinyek közül, jobb lett volna +annak nem születni»… + +Buddha egész erkölcstanának negatív jellege van. A tökéletes ember, a +szerzetes, nem dolgozik, nem tanul, csak elmélkedik és imádkozik. Ám mit +jelent ez az imádság ott, ahol nincsen Isten, kihez felemelkedjék a +lélek? Az egész a tanok gépies ismétlése és betanulása. Nem csoda, ha +helyettesíthető szélben lobogó zászlókkal, keringő imagépekkel, melyek +Tibetben minden útszélen, minden kerítésen ott forognak, minden patakban +ott zúgnak a misztikus felírással: «OM mani padme hum; igen te drágakő a +lótuszban, amen.» Ezt a négy szót tanulja meg az egyszerű ember a +buddhizmusból, ez a gyermek gagyogása, ez a haldokló utolsó szava. +Mennyire eltörpül ez az értelmetlen szóvirág a keresztény Miatyánk +végtelen egyszerűsége és gazdagsága mellett. + +Pischel a buddhizmus alaptanául fogadja el az emberszeretetet, de már +utóda és átdolgozója nem osztja nézetét. Ez a szeretet inkább passzív +részvét a szenvedőkkel szemben. Nem akar senkinek sem ártani azért, hogy +a szenvedést a világon ne gyarapítsa és a maga nyugalmát ne zavarja. Az +eszmény tulajdonképpen a hideg, kővé vált ember, «akinek nincsen +szeretete, nincsen reménye». Ezekkel az emlékezetes szavakkal jellemzi +Pál apostol a pogányságot és vele szembeállítja a szeretet fölséges +énekét a korinthusiakhoz írt első levelében. Hogy mennyire igaz a +szeretetnek ez a negatív felfogása, arra elég lehet a következő példa: + +«Aki százfélét szeret, annak százféle szenvedése van, ki kilencvenfélét +szeret, annak kilencvenféle szenvedése van… Ezt ismétli végig az egész +számsoron és befejezi: «Aki egyet szeret, egy szenvedése van, aki semmit +se szeret, nincsen szenvedése.»[99] Buddha szerint tehát az élet +magaslata: ne szeressetek igazán semmit, legyetek érzéktelenek, mint a +kövek. Igaz, a kövek nem szenvednek, de nem is szeretnek. Ezt +gyakorolják mesterük halálakor legjobb hívei: «Minden elmúlik, ami +keletkezik, hogy is lehetne máskép?» Ennyiben nyilvánul fagyos részvétük +nagy tanítójuk halála fölött. Nem látni, nem hallani semmit, nem érezni, +íme ez a legfőbb gyönyör ebben a keserves világban. Öljön ki az ember +minden tetterőt és nemes eszményt, tartózkodjék minden cselekedettől, +mert minden cselekedet a jövendő élet csíráját foglalja magában, a +részvét, a szeretet és jócselekedet csak alsóbbrangú lényekhez illő +gyarlóság. + +Félreismeri az emberiség örök vágyát a végtelen után, mikor rendszerének +két intézményét, a törvényt és a szerzetet emeli oltárra és ezekkel +kívánja betölteni az Isten felé áhítozó lelket. Nem csoda tehát, ha +saját felfogásával teljes ellentétben mindjárt halála után hívei őt +avatják istenné, mellé helyezik a törvényt és a szerzetet, és így +kialakul a buddhisták szent háromsága: Buddha, Dhamma és a Szangha, mely +előtt követői leborulnak és Isten gyanánt imádják. A politeizmus +kifejlődik csakhamar, erre alkalmat szolgáltat a boddhiszhatvák, a +Buddha-jelöltek tana. Ezek azok, akik már fenn vannak az égi istenek +között, még csak egyszer öltenek testet, egyszer lesznek emberré és +azután bemennek a nirvánába. A jelenlegi világkorszaknak öt Buddhája +van, Gotáma a negyedik volt. Az ő méltóságát Matreya, a szeretetteljes +örökölte, ki az emberek sorsát az égből nagy szeretettel és +érdeklődéssel kísérte és majd ötezer év mulva lesz eljövendő. Az északi +buddhizmus szerint minden embernek hatalmában áll a boddhiszhatva +méltóság elérése és így a déli egyetlen Matreyával szemben északon +nagyon elszaporodott a számuk. Jól is érzik magukat, nem kívánkoznak a +nirvánába. Az égi lakók felvételéből alakult ki a sokistenhívés a +buddhizmus keretében is. Az istenek időről-időre emberi alakot öltenek, +legismertebb és legkiválóbb közöttük a Dalai Láma, ki itt a földön is +teljes istentiszteletben részesül, akárcsak a Cézárok Rómában. Itt +látjuk ismét a hamis miszticizmus útját, az istentagadástól a +sokistenhívésig, Buddhának önistenítésétől az emberimádásig. + +A művelődéstörténelem nagy tanulsága, hogy a kultúra hanyatlását, a +művelt népek alkonyát csak a vallás tudja megállítani, amennyiben fékezi +a kultúrellenes élvezethajhászatot, az önzést és fenntartja a nemes és +igazán termékeny altruizmust. A nagy vallások azonban együtt sülyedtek a +kultúrával. Az erkölcs elválasztása az istentisztelettől, a tudás +szembeszállása a hittel erőtlenné tette őket. Két kivétel látszik a +sülyedés alól: a buddhizmus és kereszténység. A buddhizmus kultúrértéke +azonban csak látszólagos, hiszen ha végig tekintünk rajta, az egész +világfelfogása nem egyéb, mint bonyolult rendszerbe foglalt kétségbeesés +a kultúrtörekvések fölött. Ez az elfáradt pesszimizmus hosszas +köntörfalazás után ugyanarra az eredményre jut, ahová modern tisztelője +és követője Hartmann; ki szerint az egész kultúrhaladás csak arra való, +hogy a nyomorúság érzését egész az elviselhetetlenségig fokozza; egész +addig a határig, míg az egész emberiség tömeges öngyilkosságra határozza +el magát. Igaz, a buddhizmus megsemmisíti az önző kívánságokat, de olyan +gyökeres módon, hogy vele együtt kiöl és kipusztít minden kívánságot. +Nem teremt örömmel dolgozó altruizmust, hanem azt a fásult részvétet, +mellyel szomorú sorsban egyik társ viseltetik a másikkal szemben és +amelyből mindnyájan csak megsemmisüléssel tudnak szabadulni. A +buddhizmus sehol sem iparkodott hanyatló kultúrát megállítani, vagy újra +felvirágoztatni. Tibetnek és Hátsó-Indiának közepes kultúráját nem +emelte, a kínai és japán művelődésbe nem vitt új erőt, új lendületet, és +ahol hanyatlás mutatkozott, megállítani nem tudta. + +Túlzásai dacára igen helyesen mondja Chamberlain: «Mi alapította meg +Buddhának világbirodalmát? Nem a tana, hanem a példája és hősies +cselekedete; emberfeletti akaratának ez a megnyilvánulása igézte meg az +emberiség millióit és ez kényszeríti őket igába mind máig. De +Krisztusban még magasztosabb akarat nyilatkozik meg; nem kell futnia a +világból, nem kerüli a szépet, megbecsüli a szeretetből eredő drága +illatszereknek használatát, amit tanítványai szemétnek neveztek; nem +vonul vissza a pusztába, hanem úgy lép elő a magányból, mint valami +diadalmas hadvezér, ki örvendetes hírt hoz az emberiségnek, nem a +halált, hanem az igaz megváltást! Buddha egy magát kiélt, tévútra került +kultúrának alkonyát jelenti, Krisztus azonban az emberiség új napjának, +új korszakának hajnalát. Újra ifjúvá tette a megvénült emberiséget és +így lett az életerős, a fiatal indo-európaiak Istenévé. A kereszt +jegyében az ó-világ romjain lassanként új kultúra támad, melyen még +sokat kell munkálkodnunk, hogy majd a távol jövőben megérdemelje a +keresztény nevet.»[100] + + + + +KÍNAI GONDOLKODÓK. + + +A KÍNAI LÉLEK. + +A mennyei birodalomban találjuk az emberiségnek egyik legrégibb és +legönállóbb kultúráját. Kr. e. kétezer esztendővel van már iskolája és a +XII. századtól fogva az egész birodalomra kiterjedő egységes vizsgálati +rendszere. Ugyanekkor kiadott építési szabályrendelete aprólékosan +előírja, milyen rangú ember, hány oszlopos, milyen magas és milyen színű +házat emelhet.[101] Buddhizmust megelőző műveltsége és irodalma minden +idegen befolyástól mentes; szakembernek eddig nem sikerült semmiféle +turáni leszármazás vagy az északi samanizmustól való függés +földerítése.[102] A kínai kultúra elszigetelten álló nemzeti lélek +alkotása, mely az őskor messzeségéből nyúlik át napjainkba. Négyezer +esztendős irodalommal rendelkező hatalmas nagy nép áll itt előttünk, +melynek lelkülete az európai ember számára szinte érthetetlen. Krause +müncheni sinologus jelenleg vezető műve szerint a felületes könyvek +egész serege terjeszti Kelet-Ázsiáról a tudatlanságot.[103] A képek, a +nyomdai kiállítás fényes; a teozófikus frázisok nagyszerűen konganak, de +a szöveg tudományos értéke minden kritikán aluli. Az eddigi amatőr +sinológusok serege mindjobban hamis prófétának bizonyul. A nagy kutatók +műveiben a kínai lélek következő vonásai domborodnak ki. + +1. Mindenekelőtt _erősen fejlett benne a családi érzék és a +fajszeretet_. Bármiként változnak a dinasztiák és a kormányzati +rendszerek, bármennyire versengettek az oligarchák és a mindent elnyomó +bürokrácia, a kínai nép mindig megőrizte egyéniségét és erejét, mert ez +a családi élet nagyrabecsülésében rejlett és nem változott sem +uralkodókkal, sem rendszerekkel. Náluk a gyermek egész jóléte a földön a +szülők és az ősök megbecsülésétől függ. Ezért áldoznak az ősök +szellemének, ezért gondozzák babonás kegyelettel a mindenfelé szétszórt +sírokat. Ezek kedvéért akasztották meg az óriási birodalom közlekedését, +úthálózatának és vasútvonalának kiépítését, mert az élők járhatnak +másfelé és elköltözhetnek, de a halottat nyugalmában megzavarni nem +lehet. + +Az ősök tiszteletével vetekszik a császárok és nagy emberek tisztelete +és ezzel a fajhoz való ragaszkodás. Közmondásos a kínai copf szeretete. +De nemcsak a copfját tartja drága kincsnek, hanem végtelenül +nagyrabecsüli egész viseletét, étkezését, szokásait, babonás néphitét. A +japán könnyen elfogadja az európai kabátot, a katonai egyenruhát, +kivetkőzik faji külsőségéből, a kínai azonban sohasem. Más fajjal nem +keveredik, át nem házasodik; ezért az egész világtörténelemben az +egyetlen nép, mely teljesen megtartotta nemzeti bélyegét, nem mozdult ki +arról a helyről, hol a történelem szemhatárán először feltűnt és semmi +lényeges változást életmódja nem mutat az ősidőktől a XX. század +forradalmi mozgalmáig. Még ennek se tulajdonítsunk nagy jelentőséget; a +négyszáz millió lakos közül alig egymillió vesz részt benne. + +Az erős faj- és családszeretetnek _árnyoldala az erős érzékiség_. Amily +igénytelennek látszik a kínai, alapjában véve éppoly gyönyörhajhászó és +haszonleső. Pauli heidelbergi orvosprofesszor szemrehányást tesz az +ópiumszívóknak és ezt a választ nyeri: «Az a félesztendő, amit boldogító +mámorban eltöltünk, felér azzal a tíz-húsz nyomorúságos esztendővel, +amivel megrövidítjük életünket.» A legraffináltabb izgatószereket ők +termelik és fogyasztják hihetetlen mennyiségben. A nőtlen életet nem +értékelik és nem értik meg, ennek követelése volt évszázadokon át a +buddhizmus terjedésének fő akadálya. Ha házasuló korban levő fiú +komolyan megbetegszik, rögtön megházasítják; ha pedig meghal a házasság +előtt, a fiúgyermek lelkét a halál után is összeadják valamely korán +elhúnyt leány lelkével.[104] A hagyományok túlbecsülése, a kultúra +megállása és kővé változása szintén a család túlzó szeretetének +következménye: «Így szántott az apám és az ükapám, hogyan szántsak én +másképpen.» Csak az a jó, amit az ősök végeztek. Innen van az, hogy Kína +történelmének csak első századában volt produktív, míg a hagyományok +ólomsúlya rá nem nehezedett. Később minden újítást, minden haladást mint +eretnekséget vagy államellenes vétséget kárhoztatott. + +2. _A kínai lélek második nagy tulajdonsága a gyakorlati értelem +túltengő uralma._ Ebben az országban minden ember majd minden tetténél +azt kérdezi, mennyi haszon lesz belőle. Kitűnik ez már legrégibb +legendás könyvükből, a nagy szabályból, melyet állítólag Kr. e. 2000 +esztendővel kapott a császár az égből. Az egész nem egyéb, mint +gyakorlati ismeretek halmaza és a mű vége mint kínai eszményt a +következő öt boldogságot sorolja fel: hosszú élet, gazdagság, nyugalom, +erényszeretet és jó halál. Ezek ellentéte az öt csapás: a szerencsétlen +és korai halál, szegénység, búbánat, erkölcsi züllés és gyengeség.[105] +A hegyi beszéd nyolc boldogságából egyet sem találunk meg; az +istenországa előttük számot nem tevő tényező. Még legelvontabb +gondolkodója, a magábavonuló Lao-ce sem éri be merő elmélettel, inkább +arra nyujt útmutatást, hogyan szerezhetünk egész életünkre döntő +élményt, a világrend szemléletét. Ők a földi életért, az öt boldogságért +túrják a földet, kutatják a természetet, rójják a betűket. +Megvalósítására legalkalmasabbnak tartják a szent foglalkozást, a +földművelést és a kereskedelmet. Maga a császár is minden évben +felszántott és bevetett egy darab földet. Az elfoglalt területeket +mindig a földműveléssel hódították meg igazán és ezzel jobban magukhoz +láncolták, mint fegyverekkel. + +A földművelés a legszentebb, de a kereskedelem a legkedveltebb +foglalkozásuk. A keleti kereskedelem úgyszólván kezükben van. +Szibériától kezdve le egészen Malakka félszigetig mindenütt ők az +üzlettulajdonosok, vagy legalább cégtársak, főleg a gyárakban és +bankokban. Hamar megtanulják minden nép nyelvét, főleg az angolt. Maguk +mellől minden nemzetet kiszorítanak, minden árut a legolcsóbban kínálnak +és az udvarias bókokban, sima beszédben felülmulhatatlanok. E mellett +üzleti életükben nagyon megbízhatók. Amit egyszer megígérnek, azt +megtartják akkor is, ha belepusztulnak. Az európai pénzemberek nem +emlékeznek, hogy kínai ember megcsalta volna őket. + +3. _Jellemző főleg szellemi életükre az atomisztikus, kazuisztikus +gondolkodás_ és ennek következménye az igazi teremtő képzelet hiánya. +Szeretnek egyes esetekkel bibelődni, egy embernek egy cselekvését apróra +megfigyelni. Így lesz náluk az etika a gondolkodás kezdete. A nyugati +ember az egyetemesből indul ki, a nagy mindenséggel foglalkozik és +metafizikát alkot. Az erkölcstan nyugaton a filozófia koronája, melyet +csak a sokratesi korszak emel tudományos színvonalra. Ezzel ellentétben +a régi Kínának nincsen rendszeres metafizikája, nincsen ismeretelmélete. +Ezt a mozaikszerű gondolkodást fejezi ki a klasszikus irodalom +aforisztikus töredékes szerkezete. A bölcsek mondásaiban többnyire egyes +esetre illő gyakorlati tanácsok szerepelnek. A mindenség kezdete, vége +nem érdekli őket. + +Első pillanatra úgy látszik, hogy ennek a föltevésnek ellene mond a +kínai nyelv és a kínai írás egész szerkezete. A szerkezet matematikai +pontosságú és az írás nem betűt, hanem elvont fogalmakat, szavakat +jelent. Úgy látszik, mintha ez a nyelv a filozófiai gondolkodás számára +volna teremtve. Minden szó gyök, a gyökök pontos összeállításából áll a +mondat, melyben az elhelyezés és a hangzás magassága szerint a gyök +főnevet, igét, melléknevet, vagy határozót jelent. Ez a szerkezet +azonban megtévesztő. A nyelv nevezett mennyiséggel, milyenséggel +foglalkozik, nem pedig nevezetlen nagyságokkal, mint a matematika, és +épp azért hátrány, hogy a szószegény nyelv kevés gyöke rendkívül +sokfélét jelent. Legtöbb értelmük van éppen azoknak a jegyeknek, +melyeket a kínai bölcsek legjobban kedvelnek. Például «sin» +alapjelentése szív, de mellékesen használják még szellem, érzület és +szándék helyett. «Ming» az egyik dinasztia és Konfucius neve, eredetileg +annyi, mint parancs, parancsolni, de jelöli még az ég parancsát, +rendelkezését, az ember sorsát, rendeltetését és végül az életet, mint +minden teremtmény végzetét. «Li» vallásos szertartás és ezenfelül +illemszabály, tapintat, illem iránti érzék.[106] Ez a néhány példa +szemlélteti, hogy a nyelvtani szerkezet minden pontossága dacára a +mondatok logikai elemzése rendkívül nehéz. A következtetésben is egészen +más a forma és a tartalom. Betarthatja valaki pontosan a szillogizmus +szerkezetét, de ha badarsággal tölti meg, még sem következtet semmit. A +kínai szójátékra emlékeztet a következő szofizma: ami Hong-kong-ban van, +az nincsen Sang-hai-ban. De Hong-kong-ban nappal van; tehát Sang-hai-ban +nincsen nappal. A forma kitűnő; az értelem élclapba való. + +Az atomisztikus gondolkodásnak tudható be az is, hogy a _gépiesség és +külső forma_ uralkodik mindenben. A vallásban fő a ritus, mellékes a +tan. A nevelésben fő az emlékezetbe vésett anyag; minden egyéni +gondolat, minden eredetiség hibaszámba megy. A társas életben fő a külső +illem, az érzülettel kevesebbet törődnek. Erős gyüjtő szenvedéllyel +tudományos téren nagy ismeretanyagot halmoznak fel, de belső +összefüggést már nem keresnek; e nélkül pedig nincsen tudományos +gondolkodás. Gyüjtő szenvedélyükhöz járul erős hajlamuk a +schematizálásra, amely nem töri a fejét okok keresésén, hanem ismereteit +hamarosan kieszelt kategóriákba szorítja és ezeknél megmarad időtlen +időkig. Igy például az említett «Nagy szabály» kategóriája a négy évszak +mellett: öt világtáj, öt alkotó elem, öt szín, hang, íz és zsiger. Egyik +sorban a negyedik helyen levő tag kapcsolatban áll minden sornak +negyedik tagjával. Így keletnek megfelel évszakban a tavasz, elemek +között a fa, színben a zöld és zsigerek közül a máj. Az ilyen +mondvacsinált összefüggésekre alapították orvostudományukat, helyesebben +kuruzslásukat, jóslásaikat és magatartásuk nagy részét. + +Atomisztikus gondolkodás következménye az is, hogy _hiányzik bennük az +igazi teremtő képzelet_. Fő művészetük a festészet, de erejük itt is +finomkodásban merül ki. Gondosan megfigyelik a természet örökké változó +tárházát és az ebből merített díszítő elem méltán lebilincseli a nyugati +szemlélőt; de kompoziciót, művészi szerkesztést, lendületet, árnyékolást +hiába keres náluk. Költészetükben két és félezer esztendőn át csak a +lírai műfaj szerepelt, melyhez aránylag kevés képzelőerő szükséges. A +regény és a dráma csak Kr. u. a XIII. században lépett fel, akkor is +inkább indiai mintára készült. Ennek a régi nagy népnek nincsen igazi +önálló drámája, regénye, nincsen igazi nemzeti éposza sem. A vallásnak +nincsen mitológiája, a babonás néphit buddhista hatásra alakul ki. + +Alkotásban a művészet testvére a filozófia. Nem csoda, ha ez is mostoha +bánásmódban részesül a mennyei birodalomban. Szorgalmasan gyakorolják +itt az ősök tiszteletét, de e mellett nem izgatja őket a kérdés, van-e +örökélet, hogyan és hol élnek ezek a szellemek. Így érthető, hogy az +emberi szellem története egyetlen elméleti igazságot sem köszön nekik és +ha a kínai nép sohasem élt volna a földön, ugyanannyit tudnánk, mint +manapság; az emberi szellem kultúrpalotájához nem szállítottak egy +szegletkövet sem. + + +KONFUCIUS. + + +I. Konfucius élete, jelleme és szerepe. + +1. Nemcsak nemzetének bölcse, mint Cato, Kant, vagy Sokrates, hanem +kétezredév óta az egész mennyei birodalomnak valósággal koronázatlan +királya. Születési évét olyan fordulópontnak tartják Kína történetében, +mint amilyen Jézus megjelenése nyugaton. A kínai történetírók Konfucius +előtti és utáni kort különböztetnek meg.[107] + +2. _Származása._ Konfucius eredeti nevén K’ung K’iu született Küo Li +helységben Tsu város mellett, Lu államban Kr. e. 552-ik esztendő X. +hónapjának 21-ik napján. Atyja katonatiszt, ki a régi időkben Sung +államban uralkodó királyi családból származott, de nagyon elszegényedett +és már a gyermek három éves korában meghalt.[108] Az özvegy szegényesen +nevelhette a gyermeket, ki jóideig csűröket, majd nyájakat őrzött az +egyik főnemesi család uradalmában.[109] + +3. Már ekkor feltűnést keltett becsületességével, okosságával és a kínai +életben oly nagy szerepet játszó _szertartások kitűnő ismeretével_. +Kisgyermek korában az volt a szórakozása, hogy az ellesett cerimóniákat +begyakorolta. Később folyton tökéletesíti magát ezekben. Ha nagy temetés +megy végbe, ha fejedelmi látogatás érkezik, odaférkőzik a közelbe, +kikérdez és apróra megfigyel mindent. Felnövekedve meglátja a ritusok +szellemét és életstílust, harmónikus cselekvést keres benne. +Önkénytelenül megérzi a divat óriás hatalmát és ezt kívánja a nemzeti +élet szolgálatába állítani. A régiek szertartásokkal szőtték át egész +társadalmi életüket: a születésnapnak, a nagykorúsításnak, az esküvőnek, +versenynyilazásnak és vendégfogadásnak… egész a temetésig mindennek +megvolt a maga rendje-módja. Mindezekben a császári udvar volt a mérvadó +és a művelt körök társas életében csak az vehetett részt, aki ismerte a +társadalmi formákat. Háromszáz fontos és háromezer kevésbbé fontos +szabályt kellett minden művelt embernek begyakorolnia. Viszont ezek +tudása megadta a föllépés biztosságát és könnyedségét; a szokásokat tudó +férfi mindenben ember a talpán és még a legveszedelmesebb helyzetben is +sikert arat; ráléphet akár a tigris farkára, még az sem harapja +meg.[110] Főképpen ezért a rituális tudományáért nyeri már húszéves +korában a Fu-ce, azaz mester nevet és így kerül be a történelembe, mint +_Kong-Fu-ce_. + +4. _Európai életírói mellőzték egyik legvonzóbb jellemvonását: a zene +iránti nagy szeretetét._[111] Pompásan énekelt, kitűnően játszott +citerán és csengő köveken, úgy hogy a császári udvar karmestere őt +hallgatva bámulattal kiálta fel: ez az ember hivatott arra, hogy +újjáteremtse az emberiség tönkrement kultúráját. Ezen a téren folyton +tovább képezi magát. Meghallja a tánccal, pantomimmel kisért «sao» zenét +és oly buzgalommal tanulja három hónapig, hogy «mellette elfelejtette a +hús ízét», mert a legfőbb szépség és a legnagyobb jóság csendült ki +belőle. Ő a zenében is az erkölcsi emelkedést vagy sülyedést érezte. +Hogyan értékelte a zenét, kitűnik a tanulásából. Egy citeradarabnál tíz +napig maradt, jóllehet mestere sürgette: eléggé tudja már, haladjanak +tovább. Kung mentségeket hoz fel: «Még nem vagyok biztos az ütemben; még +nem fogtam fel a dal mély értelmét és nem értem a szerző lelkét.» Végül +a tizedik napon megállapítja tisztán a játékból, hogy «a dal szerzője +komoly, mélyen gondolkozó, messzelátó elme; nagylelkű és megelégedett +nemes szív. Most már látom is a szerzőt. Barna az arca, magas a termete +és a szeme olyan, mint a tenger mélye. Ugyan ki lehetne más mint Wen +király?» Tanára ezt hallva tisztelettudóan felkel, mélyen meghajtotta +magát és üdvözölte: «Te bölcs és szent férfiú vagy, ez a dallam tényleg +Wen királytól való.» Ez a jelenet elébünk tárja alaposságát, elméjének +megfigyelő erejét és képességét arra, hogy teljesen beleérezze magát más +lelkébe. Kiérezzük lelkesedését a régi szép kultúra iránt. + +5. _Hivatása._ Harmincnégy éves korában, mint főnemesi gyermekek +nevelője elkerült Lo-ba a birodalom akkori székvárosába, hol tudatára +ébred nemzetmentő hivatásának.[112] Egymás mellett szemléli itt a szent +királyok és a vérengző zsarnokok képét. Vérzik a szíve, ha hazájának +korabeli állapotára gondol. Északon a mongolok törtek be és fenyegetik +állandóan; délen a határőrvidék hatalmas főurai megtagadják az +engedelmességet a császárnak és folytonosan küzdenek egymás ellen. +Mindenfelé pártütés és felfordulás. Lu tartományban az utolsó kétszáz év +alatt harminchat fejedelmet gyilkoltak meg és nem egyszer a trónörökös +tulajdon édesatyját. Mágnás családok tartották kézben a nemzeti vagyont, +bitorolták a főhatalmat; udvaraikban viszont táncosnők és heterák voltak +a mindenhatók.[113] Különösen meghatja Tsu herceg és kormányzó képe, ki +visszautasítja a felajánlott koronát és karjára véve a trón jogos +örökösét, a kis királyt, kihallgatást tart és intézi az ország +ügyét-baját. Ő volt a nemzet utolsó nagy bölcse, ki még tovább építette +a nemzeti művelődést. Kong-fu-ce úgy érezte, hogy a nagyherceg kérdőn +tekint reá és hallani vélte szavát: «Ki fogja megőrizni nagy +örökségemet, ki folytatja tovább a kultúra úttörőinek sorát?» Kung +megértette a tekintetet és ettől a pillanattól fogva hivatottnak vélte +magát arra, hogy a régi nagy királyok szent örökségét a késő unokákra +átszármaztassa. Mély titok gyanánt őrízte ezt a vágyat még tanítványai +előtt is, csak nehéz megpróbáltatások idején tolult ajkára a panasz: +«Már a végét járom, mert régen nem láttam álmomban Tsu herceget.» Íme az +eszmény ott lebegett előtte éjjel-nappal és elkísérte álmaiban. Ezentúl +a Tsu dinasztia elkorcsosult tagjairól mindig jobban a régi kor nagy +uralkodóira függeszti tekintetét és felvillan benne a forradalmi +szándék, hogy mint egy új dinasztiának mindenható minisztere menti meg +hazáját az összeomlástól.[114] + +6. _Reformtevékenysége._ Alig tér vissza hazájába, elűzik a tartomány +törvényes fejedelmét, kit hűségből száműzetésbe követ és jó ideig +kivonja magát a politikai tevékenységből. E helyett nagystílű a tanítói +tevékenysége. Csak ötvenegy éves korában nyílik alkalma arra, hogy +államférfiúi képességeit a gyakorlatban is kimutassa. Az új fejedelem a +főváros első előljárójává avatja. Egy év alatt úgy rendbe hozott +mindent, hogy a szomszéd fejedelmek csodájára járnak, utánozzák +rendeleteit és irígyelni kezdik sikerét. A találkozásokon gyors +pillantással átlátja a cselszövést és több vitás területet megment +fejedelmének, ki hálából közmunka miniszterré teszi. Hatalmát arra +használja, hogy megvizsgáltatja az egész ország talaját és elrendeli, +hogy minden talajban a legmegfelelőbb fát és gabonát termesszék. +Hamarosan elnyeri az ország legfontosabb állását, legkényesebb tisztét: +az igazságügyi miniszteri széket. A hagyomány szerint három hónap alatt +olyan rendet teremt, hogy büntetésre nem is volt többé szükség, mert +mindenki önként tartotta be a jó szokásokat és erkölcsöket, melyeket +példájával és az egész udvar tekintélyével uralkodó divattá emelt. + +Kétféle ellenségre talált újító munkájában: örökké kritizáló +pesszimistákra és szájas pártvezérekre. A pesszimista kritikusokkal nem +sokat törődött; ezeknek legjobb cáfolata maga a tett, a siker. _De +komolyan félt a szószátyár demagógoktól_, kiket alábbvalóknak tartott a +rablóknál és gyilkosoknál. Ezeket úgy hallgattatta el, hogy közülük a +legtekintélyesebbet, Sao-Csong-Mao-t már minisztersége hetedik napján +felköttette és elrettentő példa gyanánt feldarabolt testét a királyi +palota előtt közszemlére tetette ki. Mikor ezért a kegyetlenségért +tanítványai szemrehányást tesznek neki, így magyarázza meg tettét: «Öt +gaztett van a földön, mely alávalóbb a rablásnál és gyilkosságnál: első +az engedetlen, lázadó lelkület, álnoksággal egybekötve; második a +makacssággal, megátalkodottsággal járó gonosz cselekedet; harmadik a +hazug beszéd, ha ékesszólás járul hozzá; negyedik a botrányok gyüjtése +és ezek terjesztése széles ismeretkörben; ötödik a gaztettek helyeslése +és feldícsérése. Ez a Sao-Csong valamennyit egyesítette magában. Amerre +járt, mindenütt pártot alakított és lázongott, a tömegbe államellenes +véleményeket hintett; erőszakos fellépésével elhomályosította a jog és +jogtalanság fogalmát és mindenütt csak saját érvényesülését kereste. +Tizenhárompróbás gazember volt, ezért kellett eltenni láb alól». A régi +császárok hét példájával igazolja tettét. «Ha a felforgató elemek +hordákba gyülekezhetnek, akkor már nagy ok van a búbánatra».[115] + +7. Kon-fu-ce kegyetlen tettét, mint _kormányzati bölcseséget_ tünteti +fel; szeret mindenben mélyre látni, a bűntények okát és megelőzését +keresi. Legfőbb oknak tapasztalja a ferde közvéleményt, azért szerinte +_minden kormány legfőbb teendője a nép zavaros fogalmainak +helyreigazítása_. Öreg korában magasállású tanítványa, Tsi-Lu magához +hívja: «We fejedelme vár rád, mester, hogy hatalmát irányítsad. Mihez +fognál legelőször?» «Minden bizonnyal – válaszolja Kung-ce – a fogalmak +helyreigazításához.» A katonás Tsi-Lu megvetően legyint erre. «Csak a +fogalmak forognának kockán? Nagyon tévedsz mester. Mire jó ezeknek az +igazítása?» A mester válasza: «Milyen faragatlan vagy te, Ju! Nemeslelkű +ember nyílt kérdésnek tekinti vagy elmellőzi azt, amit nem ért meg. Ha a +fogalmak nem helyesek, akkor helytelenek a beszédek; ha a beszédek nem +helyesek, nem jönnek létre a jó tettek… nem virágzik az erkölcs és a +művészet, nem érnek célt a büntetések és végül a nép azt sem tudja, hova +tegye kezét-lábát. Ezért a nemes embernek szeges gondja van arra, hogy +fogalmait minden körülmények között helyes szavakba öntse és szavait +valóra váltsa. A nemes ember nem tűri, hogy beszédében bármi pontatlan +vagy félreérthető legyen.»[116] + +Még gyakorlatibb módon hangsúlyozza a tiszta fogalmak jelentőségét a +következő hely. Tsi fejedelme kérdi tőle, mi a jó kormányzás titka? +Kung-ce válaszol: «A fejedelem legyen fejedelem, az alattvaló legyen +alattvaló, az atya legyen atya, a fiú legyen fiú.» Szóval mindenki +töltse be pontosan kötelességét és törekedjék eszményképe után.»[117] + +A szavak jelentése nem egyéb, mint szokás, melynek meggyökereztetéséhez +tekintélyre van szükség. Ezért a _tiszta fogalmak megteremtésének +eszköze a tekintély_. Tekintély pedig csak ott lehet, ahol 1. van +társadalmi különbség és olyanok az uralkodó rendek és az előljárók, hogy +a nép tisztelettudóan tekinthet fel reájuk. _A tisztelettudás_ az egész +társadalmi és nemzeti élet alapja. Ahol az arcátlanság elharapódzik, ott +vége a társadalmi rendnek és békének. Ezért tartja 2. a társadalom +alapjának a szülők iránti tiszteletet és szeretetet, mert legkönnyebb +tiszteletre nevelni ott, hol erre segít a vérségi kötelék és a szülők +iránt érzett hála. Tisztelettudásra ifjú korban kell még nevelnünk, +mikor fogékony rá az ember. Ez a kormányzati bölcseség főtitka. + +A fogalmak helyreigazításával egyenlő fontosnak tartja a _példaadást_, a +kifejlett egyéniségből áradó belső vonzást, amit napjainkban W. Förster +így fejez ki: «Das Sein erzieht, nicht das Tun.» Mi a kormányzás +lényege, kérdi tőle Ki herceg. «Kormányozni annyi, mint helyesen élni. +Ha felséged vezet a becsületességben, ki merészel akkor még becstelen +maradni.» Más alkalommal azt kérdi, hogy lehet megszüntetni a rablók +garázdálkodását. Konfucius azonnal kész a válasszal: «Ha Felséged nem +kívánja, még akkor sem fog a nép lopni, ha díjat tűznek ki érette.» +Szerinte ugyanis a nép a fejedelem árnyéka és a kormány tükörképe. Ha a +nép között tolvajok garázdálkodnak, ez annak a jele, hogy a kormány se +tisztakezű, nem egyenes úton szerzi a pénzt. Másik érdekes feladott +kérdés, hogy lehet a népet szófogadóvá tenni. Föl kell emelni a nyílt, +egyenes embereket, hogy elnyomják a körmönfontakat, így engedékeny lesz +a nép; ha pedig emelik az álnok képmutatókat, ezek elnyomják a nyílt +embereket és nem fogad szót a nép.[118] + +A kormányzat fontos eszközének tartja még _az erkölcsös nemzeti zenét_, +mert a kellő cselekvés harmónikus kedélyt tételez fel; a szív +harmóniáját pedig a zene teremti meg legkönnyebben. Ezért foglalkozik ő +maga is legszivesebben a zenével, ezért fárad a nemzeti zene reformján, +ezért hagyja az utókorra az ódák könyvét, a Si-King-et. + +A kormányhatalommal rendelkezők főtulajdonsága nem annyira a szaktudás, +mint inkább a hazának és _a népnek nagy szeretete_. A részleteket +elvégezhetik az alkalmazott tisztviselők, de az egész világot csak arra +lehet rábízni, ki önmagában az egész világot szereti. Az ilyet a nép nem +érzi elnyomónak, rendelkezéseit sem találja terhesnek, mert elnyomás +helyett inkább szárnyakat ad népének az öntevékenység nagyobb +kifejtésére. «Ha valaki egyéniségével uralkodik és szokásával tart +rendet, lelkiismeretes lesz a népe; ha pedig valaki rendeletekkel +kormányoz és büntetéssel tart rendet, kijátssza a nép és +lelkiismeretlenné válik… Ha valaki egész lényével uralkodik, hasonlít a +sarkcsillaghoz, mely nyugodtan marad a maga helyén és mégis körülötte +forog az egész csillagos ég.»[119] + +8. _Bukása._ Ilyen elvek és kormányzat mellett Lu fejedelmének nagyon +megnövekedett a hatalma és tekintélye és a szomszéd fejedelmek sanda +szemekkel néztek Konfuciusra. Attól tartottak, hogy Lu így nemsokára a +birodalom első államává, fejedelme pedig császárrá lesz. Próbálkoztak +tehát Konfucius ellen rágalmazással és amikor ez nem sikerült, a +következő fondorlattal éltek: Összeszedték hét országnak legszebb +nyolcvan lányát, megtanították őket érzéki dalokra, észbódító táncra, +felöltöztették káprázatos szép ruhákba és kitűnő zenészek kíséretében +elküldötték őket ajándékba harminc fogaton Lu fejedelmének. Ez először +csak a városon kívül szállásolja el őket és inkognitóban keresi fel a +kis tábort, de annyira levették lábáról, hogy már másnap ünnepi menetben +vezette őket székvárosába. Dinom-dánomban teltek a napok, elintézetlenül +hevertek az ország ügyei és a téli nagy áldozatok alkalmával a +tisztviselők már nem kapták meg az őket megillető jutalmat és +tisztességet. Ekkor belátta Konfucius: «Itt az idő a visszavonulásra!» +és dalba öntötte keservét: «A nők éneke űzött el és kényszerít életem +végéig vándorlásra.»[120] + +9. _Tanítói egyénisége._ Bukása és önkéntes száműzetése után sem adja +fel a reményt, hogy talál még uralkodóra, aki őt megérti és segíti arra, +hogy boldoggá és naggyá tehesse népét. Államról államra vándorol; majd +mindenütt tisztelettel fogadják, gondoskodnak róla és tanítványai +megélhetéséről. A fejedelmek szóba állnak vele, némelyik meg is +valósítja egyik-másik gondolatát, de senki sem meri egész hatalmas +tervét magáévá tenni. + +Hatvan éves korában nagy fordulat történt életében. Kezdi veszíteni a +reményt, hogy ő a maga személyében megmenti nemzetét. De amit maga nem +tehet, örökségkép kívánja hagyni tanítványainak és az utókornak és így +még öregkorában is folytatja és fokozza nevelői és írói tevékenységét. + +Milyen lehetett tanítási módja, erre nézve beszélgetései nyujtják az +egyetlen hiteles forrást. Hiába keresünk nála hosszadalmas +fejtegetéseket, mint Buddhánál, vagy mélyen szántó okoskodást, mint a +vedanták bölcseinél. Tanítványai a vándorélet tarkaságában apró-cseprő +kérdéseket tesznek fel, ezekre ad szűkszavú feleleteket. Válaszát +csattanós rövidség, fülbemászó ritmus és emlékezetbe tapadó forma +jellemzi. Ő a tettek embere. Legjobban szeretne cselekedni, nem +beszélni. Tanítványai előtt többször odanyilatkozik: jobb szeretne +semmit se mondani, soha többé nem beszélni. «Ha a mester nem beszél, mit +írjunk mi tanítványok.» «Nézzetek az égre, vajjon beszél-e. A négy +évszak jár a maga útján, létrehoz mindent. Vajjon beszél-e az ég? +Működik inkább.»[121] + +Legbátrabb és egyik legkiválóbb tanítványának felvétele jellemzi +mindkettőjüket. Tsi-Lu kakastollal ékesítve hetykén áll oda a híres +tanító elé. Ennek tetszik a kemény legény és kérdi tőle: «Mit szeretsz +legjobban?» «A hosszú kardomat» – válaszolja az ifjú. «Ha ehhez az +erőhöz még tanulsz is valamit, kiváló ember válik belőled.» «Mit használ +nekem a tanulás? Ott a déli hegyeken magától nő fel a bambusz hibátlanul +és egyenesen. Ha levágják, olyan nyilat lehet belőle faragni, hogy még +az orrszarvú bőrét is átjárja.» «Helyes, de ha acélheggyel és tollal +látod el, akkor még mélyebbre hatol.» Tsi-Lu erre az elmés válaszra +meghajol kétszer és kéri felvételét a tanítványok seregébe.[122] + +_Hogyan gondolja a nevelés célját_, láttuk egész életében. Az ő szemében +az az igaz ember, aki mindig fején találja a szöget, minden helyzetben +megőrzi a lélekjelenlétét és embertársaival szemben mindig és mindenütt +kellő módon viselkedik. Erre csak a jó szokások segíthetik, miért is a +nevelés főcélja az erények, a jó szokások begyakorlása. Ezek rendszeres +csoportosítása szerzi az igaz jellemet. A szociális és állampolgári +nevelés alapja szerinte a tisztelettudás és tekintélytisztelet. Ha ez +veszendőbe megy és az arcátlanság harapódzik el, akkor az államnak +bealkonyodott. + +_Nevelőeszközei._ A jó szokásra nevelést a legkönnyebben kell kezdeni; +ez a kisgyermekkorban a szülők iránti tisztelet, szeretet és +engedelmesség. A jó szokás maradandóbb lesz, ha _összekötjük a +vallással_. Ezért veszi körül vallásos kegyelettel a szülők iránti +tiszteletet és pontosan megszabja a temetés meg a gyászolás módját, a +sírok gondozását. A temetés ne legyen ugyan fényűző, de mégis olyan, +hogy mély benyomást keltsen a fájdalom őszinteségével és a külső +szertartás komolyságával. Az atya halála vésődjék olyan mélyen a gyermek +szívébe, hogy emlékét soha el ne felejtse. Ezért rendel el hároméves +gyászt. A gyermek három évig szorul rá atyja, anyja karjára, ennyi ideig +teljesen igénybe veszi szeretetüket, ennyi ideig gyászoljon tehát +érettük. + +A jó megszokását nemcsak a vallással köti össze, hanem erősíti a zenével +és így az _etikát egybe kívánja forrasztani az esztétikával_. Saját maga +tapasztalatból tudja, hogy milyen nagy a zenének etikai ereje. Amiért is +elítéli az érzéki és érzelgő romanticizmust és visszatér az ősök gazdag, +de mégis egyszerű dallamaihoz és nemesen lejtett pantomim táncjátékához. +Sajnos, ennek a működésének emléke nem maradt reánk. + +Láttuk azt is, hogy a zenét emberismeret mélyítésére használta fel. +Teljesen bele tudta magát élni a szerző lelki világába, sőt maga előtt +látta külső megjelenését. + +10. _Írói tevékenysége._ A régi irodalom termékeiből három könyvet +állított össze, ezek _az I-king, a Su-king és a Si-king_. Az I-king +annyi, mint változások könyve. Nehezen érthető szimbólikus könyv, tele +varázsigékkel és jóslatokkal. Öreg korában sokat foglalkozik vele +Konfucius, összegyüjti benne mindazt, amit az őskínai világnézetből +célja elérésére alkalmasnak tart. Második a Si-king, az ódák, nemzeti +dalok könyve. Háromezer régi nemzeti énekből a legkifejezőbb háromszázat +csoportosítja benne a saját nevelő célzatával. Harmadik a Su-king, az +okmányok és krónikák könyve. Régi törvényeket, szokásokat és a régi nagy +császárok példáit sorolja fel benne. + +A Su-king kiegészítése gyanánt saját maga írta meg a kínaiak negyedik +szent könyvét: «_A tavasz és ősz évkönyveit_», a «_Ts’un Ts’iu_»-t. +Látszólag száraz krónika ez is, amilyet minden államban vezettek a +fejedelem tetteiről. Saját államának, Lu-nak történetét foglalja itt +össze. Keveset változtat az eredeti szövegen, de minden változtatása +elevenbe vágott. Így például csak báróknak címezi a lázadó fejedelmeket, +akik magukat már királyoknak hívták. Vagy ha egy vérengző zsarnokot +meggyilkoltak, csak annyit ír, egy gonosztevőt végeztek ki. A császárt +kényszerítik a fejedelmek, hogy a gyűlésükön megjelenjék, ő ezt így +jegyzi fel: vadászni ment a folyó északi partjára. A tervezett «fogalmak +helyreigazítása» volt ez nagy stílben. Hatása óriási volt; amikor +elterjedt, rettegni kezdettek az áruló trónbitorlók és a lázadó +alattvalók. + +Ötödik könyv gyanánt hozzájárul ezekhez _a szertartások könyve_: +_Li-Ki_. A magva mindenesetre Konfuciustól való, de mennyi benne az +eredeti, senki sem tudja eldönteni. + +Műveiben kitűzi a nemzeti eszményt és megjelöli a megvalósítás módját. +Az eszményt a multba helyezi, hogy élő, eleven vonásokkal rajzolhassa +meg. Az esztétikai alkotás azonban a kisebb gondja. Ő mindenáron +gyakorlati kötelességérzetet kíván ébreszteni. Ne csak ismerjük szép +multunkat, hanem kövessük, ami szép és nagy volt benne és így ismét +valósággá lesz közöttünk. Bírálja továbbá a jelen viszonyokat és +kimutatja, mennyiben térnek el az eszménytől. Ám kritikája sohasem merül +el üres zsörtölődésbe és sohasem tétlen «laudator temporis acti», hanem +átérzi és átérezteti az alkotmányos reformok szükségét. + +Irodalmi működését az esztétikai nevelés szolgálatába is állítja. Erre +vonatkozó irányelvét legkedvesebb tanítványa, Jen Huy kérdésére fejti +ki. Mi az erkölcs lényege? «Győzzük le magunkat és _forduljunk a szép +törvényéhez, ezáltal gyakoroljuk az erkölcsiséget_. Ha az emberek csak +egyetlenegy nap legyőznék magukat és a szép törvényéhez igazodnának, az +egész világ erkölcsös lenne. Ami nem felel meg a szép törvényének, azt +ne nézd meg. Ami nem felel meg a szép törvényének, arra ne hallgass… +arról ne szólj… azt ne tedd.»[123] + +Végül mind nevelői, mind _írói működését saját maga jellemzi_ legszebben +a következő lemondó nyilatkozattal: «Közvetítek és nem teremtek, hű +vagyok a régi korhoz és szeretem azt: ebben össze merem magam +hasonlítani ami jó P’ong-unkkal» (talán Lao-ce-vel).[124] Megrajzolta a +nemzeti eszményt, megvalósítására elkészítette a terveket és a jövőbe +nézve várta a nagy embert, aki megérti a titkos jeleket és megépíti az +új kultúrát. + +11. _Halála._ Se nevelő, se írói tevékenysége mellett nem adta fel a +reménységet, hogy talál még uralkodóra, aki hajt a szavára és aki +mellett rövid három esztendő alatt rendet teremt az egész birodalomban. +Hetvennégy éves korában hallja, hogy a szomszéd állam királyát az egyik +trónkövetelő herceg meggyilkolta. A lakosság fel volt háborodva, több +mint a fele ellenezte a gonosztevő trónrajutását. Az ősz Kon-fu-ce +megfürdött, felöltözött díszruhájába és odaállott fejedelme elé: +«Cseu-Csong meggyilkolta az urát; torold meg, kérlek!» A fejedelem +azonban elutasítja, fél a főúri családoktól. Füstbe ment utolsó reménye, +hogy a fejedelem most megembereli magát és akkor övé a szomszéd állam és +hamarosan övé a főhatalom az egész mennyei birodalomban. Megtörten +indult hazafelé és ezentúl sejtelmes álmokat látott. Álmában templomban +trónuson piros oszlopok között ül és a halál sejtése fogja el. Egy +reggel nagyon korán kelt fel, kezét hátratéve, botját maga után húzva +ment ki az udvarra, hol fel és alá járva dudolta: «A nagy Taisán-hegynek +porrá kell mállnia; az erős gerendának el kell törnie és a bölcs +kiszárad, mint a növény.» Tanítványa kérdi, mi az értelme dalának és ő +elmondja álmait és hozzáfűzi utolsó ismeretes szavát: «Nem támad bölcs +király, ki meghallgatna engem. Ideje meghalnom!» Lefeküdt és hetednapra +meghalt. Sírjára lehetne vésni önjellemzését: «Nem zugolódom az Isten +ellen és nem haragszom az emberekre. Lenn kutatok, de lelki szemeim fenn +az égen.»[125] + +Tanítványai három évig gyászolják, akárcsak édesatyjukat. Sőt az egyik +sátort veret a sírnál és hat álló esztendeig siratja benne mesterét. +Körülötte mások is megtelepszenek és így keletkezett Konfucius faluja +(K’ungli). Lu fejedelme nemsokára síremléket emelt számára, melyben +tisztelői gyülekeztek, a nélkül azonban, hogy isten gyanánt imádták +volna. Tisztelete azonban mindig jobban terjed, tanai uralkodóvá lesznek +és ő maga a nemzet géniuszává magasztosul. 194-ben Kr. e. a +Hán-dinasztia első császára meglátogatta sírját; szellemének, akárcsak +az ég nagy szellemének ökröt áldozott és nemsokára templomot épített. +Így lett a konfuciánizmus államvallássá, míg ellenfelének, Lao-cenek +rendszere titkos tanná sülyedt.[126] + +Kr. u. a VI. században a birodalom minden kerületében templomot emeltek +neki, melyben minden hónap elsején és tizenötödikén áldozatot mutattak +be. Később minden tudós és minden tisztviselő, mielőtt valamilyen +fokozatot vagy állást elnyert, köteles volt Konfuciusnak áldozni. Még +1907-ben a bukófélben levő császár Konfuciust a legmagasabb +istenségekkel, az éggel és a földdel egyenlő rangra emelte. Ezzel akarta +megalkotni a kínai szentháromságot, melyben a nemzet nagy tanítója és a +császári trón hűséges őrzője a harmadik személy. A forradalmi kormány +első tette volt, hogy megszüntette Konfucius tiszteletét, de Juan-Si-Káj +1914-ben már ismét nagy ünnepséggel áldozatot mutat be neki. Konfucius +szelleme hatalmasabb, mint a forradalmak és kormányváltozások, mert +lelke egybeforrott nemzetének lelkével. + + +II. Konfucius világnézete. + +1. Orelli, Harles, Zottoli vallástörténetírók szerint: «minél messzebb +szállunk vissza Kína szellemtörténetében a régi időbe, annál jobban +_kimagaslik a Mindenható égi Isten_, kinek neve (Zottoli szerint magni +cœli supremus dominus) az idők folyamán változáson ment át, de a benne +való hit és az imádat fennállott még Konfucius korában is.[127] +Legrégibb neve úgy látszik Shang-Ti, legfőbb hatalmasság vagy Tao, az +igaz egyetlen létező és minden létezőnek a forrása. A legrégibb +forrásokban Jang, a későbbi pozitív teremtőerő, mint tudatosan cselekvő +személy, mint személyes Isten jelenik meg, ki jóságos és irgalmas, tehát +nem könyörtelen, mint a vak sors, mint a személytelen természeti erők +játéka. Jósága mellett szigorú és igazságos, mert nemcsak áldást hoz, +hanem csapást is küld és a gonoszokkal érezteti haragját. Ismeri az +emberi szív minden gondolatát, szívének minden titkát. Cseng király szép +imái szerint: «Járjunk tisztelettudón, mert az ég nyitott felettünk. Ne +mondjuk, hogy magasan van, messze esik tőlünk, mert körüllengi minden +cselekedetünket és mindenütt figyel minket.»[128] Nem öltözhetik emberi +alakba, emberi nyelven nem szólalhat meg, ezért a régi kínai vallás nem +is ismer pozitív kinyilatkoztatást… A legmagasabb ég csak működik +állandóan minden beszéd nélkül. Akarata örök és változhatatlan és minden +erkölcsi és természeti törvény forrása. Az ódák és az okmányok könyvében +ismételten megcsendül a tiszta monoteizmus. A föld akkor még nem volt +egyenrangú az Istennel, nem is szerepel mint felesége, mert eredetileg a +neve is hímnemű, mint az égé, csak Konfuce korában lesz kettőssé az ős +jel, hímnemű és nőnemű. _Lassanként a régi monoteizmusból deizmus alakul +ki_, az ég ura szerepét elfoglalja az ég a nappal, holddal, csillagokkal +és természetes erőivel. A személyes Isten mindinkább háttérbe szorul és +kifejlődik a _természetimádás_. Az égi jelenségeket, a föld alakulatait, +hegyet-völgyet az ősi erők megnyilvánulásának tekintik és lassanként +átlelkesítik. A személytelen erők helyére személyeket helyeznek és így +mindenütt szellemeket és isteneket fedeznek fel. Ekkép alakul ki a +természet imádásából a _szellemimádás_, midőn az égi erőket összekötik +az ősök tiszteletével és életüket valósággal békóba verik mindenféle +babonás szokással. Állandóan rettegésben kezdenek élni, vajjon eleget +tettek-e ennek vagy annak a nagy szellemnek. + +Krause szerint ez a kínai vallás valóságos alakulása és az eddigi +sokféle elnevezés: animizmus, animalizmus, totemizmus, samanizmus, +asztralizmus, csak arra való, hogy a dolgok lényegét tudományosnak +látszó ködbe burkolja. + +A babonás szokások annyira mentek, hogy a föld oltárán emberáldozatokat +mutattak be és a társadalmi bajokat bűbájos szertartásokkal próbálták +orvosolni. A nagy nemzeti szerencsétlenségek az örökös lázongás, +pártoskodás megingatták a gondviselő Istenbe vetett hitet. + +_Kong-fu-ce tulajdonképpen a babonát akarja kiirtani a népből és +visszatérést hirdet a régi egyszerűbb, tisztább világnézethez._ Ezért +állítja össze az I-king homályos, számára is érthetetlen szimbólumait és +öreg korában annyit forgatja, hogy két bőrkötést is lekoptat róla. +Megemlíti még benne, hogy a régi bölcsek az ég nagy Urának mutattak be +áldozatot és vele együtt tisztelték őseiket. Ebben állott egész +istentiszteletük. Az égről még szó sem esett.[129] De maga Konfucius már +a természetvallás és a deizmus alapjára helyezkedik és a homályos könyv +tartalmát a következőkép értelmezi. + +A természet változásainak megmagyarázására két őserőt kell felvennünk: +az eget és a földet és harmadiknak, mint a kettő legteljesebb +megjelenését, az embert. Ezt a dualista felfogást Kínának minden ortodox +bölcselője elfogadja. _Ez a híres Jang-Jin-tan._ + +_Jang_ a férfi teremtőerő, meleg és aktív elem, mely testet ölt a +napban, az égben, a déli égtájban és az élénkpiros színben. Személyes +vagy öntudatlan erő-e, nem dönthető el. _Jin_ a női elem, mely sötét és +hideg, megjelenik a földben, a holdban, az északi tájban és a fekete +színben. Kölcsönhatásuk hoz létre minden dolgot és benne vannak minden +jelenségben. Az ég a mindenség atyja, a föld az anyja. Az ég alkotja a +csillagokat, az évszakokat, a föld hozza a termést. A Jang és Jin örök +változásából örök törvény (Tao) szerint keletkeznek a folyamatok. Ez az +örök törvény jut kifejezésre a nap és hold rendszeres keringésében, az +eső és szél termésthozó tevékenységében, a villámlásban és +mennydörgésben, a hideg és meleg egymásutánjában. + +Az ember a természet egyik része, lelkét Jangtól nyeri, testét Jin-től; +benne egyesül az ég és a föld, benne föllelhető az egész világ. A +természet rendje a legfőbb törvény (Tao), melynek minden ember minden +tette alá van vetve. De viszont az ember minden tette befolyásolja a +természet tüneményeit. A kínai úgy hiszi, hogy az égbolt beborul és +elkomorul az emberek vétkei miatt. Ezért oly nagy az aggodalmuk +napfogyatkozáskor. Ha az ember boldog akar lenni, a természet +törvényéhez kell alkalmazkodnia. Ezért az emberi tudás főfeladata a +természet megfigyelése és az emberi élettel kapcsolatba hozatala. A +kormány egyik főgondja a jó naptárkészítés, mert ez az igazi útmutató +minden cselekvésre. Az előljárók azért legyenek tudósok, mert így +ismerik az ég és föld járását, nem tévedhetnek és erősek az +emberszeretetben.[130] + +A régi hagyományokból ezeket a tanokat hagyja meg Konfucius. Ha a +tanítványok saját véleményét kérdik, rendesen kitérő választ ád, +hittételekről elvből nem beszél. Az érzékfeletti világot teljesen +mellőzi. Ha faggatják az égről vagy a természet erőiről, a kérdéseket +kereken elutasítja: «Még ezt a földi életet sem ismerjük, minek +törődjünk tehát azzal, mi következik a halál után. Még az embereknek sem +tudunk eléggé szolgálni, hogyan szolgáljunk a szellemeknek; az életet +sem ismerjük, hogyan ismerhetnénk a halált.» Nem tagadja istent és a +szellemeket, hiszen az ódák és okmányok könyvében megőrzi a tiszta +monoteizmus emlékeit, de szkeptikusnak és agnosztikusnak látszik. Ő +mindenekfelett a tettek embere. Számára az a nagy kérdés: mit és hogyan +kell tenni kellő időben és kellő helyen? Vallásának lényege inkább az +ősi szertartásokban merül ki. Ezeket mindenkinek lelkére köti, mert +felismeri nagy fajfenntartó erejüket. Pontos betartásukra maga is példát +ád egész életével. Ebben is igazi kínainak bizonyul: a forma, a ritus +minden; a dogma nem számít. A régi kínai birodalomban hiányzik a +vallásra vonatkozó kifejezés. Nem volt külön fogalomjegyük se bánatra, +se bűnhődésre, sem elégtételre. + + +III. Konfucius életfelfogása. + +1. Mi a nagy élet? kérdi egy francia író és szellemes választ ad reá: +«Egy ifjúkori nagy gondolat, melyet az ember érett korban megvalósít.» +Az ifjú Konfuciusnak volt egy ilyen nagy gondolata, melynek +megvalósítására föltette életét: az erős, hatalmas, egységes mennyei +birodalom. És ha legújabb életrajzírója, Wilhelm, azt gondolja, hogy +elítéli a nemzeti gondolatot és az egész emberiséget tartja szem előtt, +nincsen igaza, mert Konfucius kínainak képzeli az egész emberiséget és +nemzetiségen legföljebb az egymással hadakozó főurakat és tartományokat +érti. Ő elsősorban hazáját akarja a régi magaslatra emelni azáltal, hogy +visszavezeti a régi tiszta erkölcshöz. + +_Etikai rendszere messzemenő kollektivizmus_, mely az egyént teljesen +alárendeli a család és az állam érdekeinek. Az egyes embernek csak mint +a társadalom tagjának van értéke, önálló létjoga nincsen. A szociális +egyenlőség gondolatát határozottan elveti. Mert a társadalmat szervesen +fogja föl. Az állam legkisebb alkotó egysége nem az egyén, hanem a +család; amint az élő szervezetnek eleme nem az atóm, hanem az élő sejt. +Demokratikus monarchiának mondható, amit ajánl. A család előbbrevaló, +mint az állam, a népjogok tulajdonképpeni hordozói a családfők, még a +császárral szemben is ők képviselik az ég akaratát. A császár hatalma +csak eszköz a család és a nép jólétének elérésére. Az államnak akkor van +jó sora, ha virágzik a családi élet. A családi életben viszont nagy +szerepet játszik az önművelés, melynek alapja az önismeret. Erre +törekedjék az egyes ember, mert csak így töltheti be hivatásos +kötelességét. Csak így éri el a célját. Ez a kínai kategórikus +imperativus. Amint látjuk, Kant gondolatának egész szépsége és értéke, +de egyszersmind egyoldalúsága is benne van. + +2. Más kultúrákban az eszmény és a valóság ellentétben állanak +egymással, ő azonban a maga józan pedantériájával nem álmodik vissza +aranykort és emberfeletti lényeket, «Übermensch»-eket, hanem nemzeti +vonásokból és bár eszményített, de valóságos történelemből állít népe +elé mintaképet. «Közvetítő vagyok és nem teremtő, hiszek a multban és +szeretem.» (Grube 65. l.) Eszménye az átlagos, normális kínai ember +képe, mely érthető mindenki számára és vonzza évezredeken át a nemzet +nagy többségét. Így lett Konfucius a nemzeti nagy gondolat +letéteményese, népének nagy nevelője. + +Nevelés és kormányzás szempontjából _nagy optimista_. Az emberbe a Jang, +az égi erő, csak jó hajlamokat hintett. Véleményét tükrözi a még most is +széltében használt kis ABC-és könyv példamondása: «Az ember lelkülete +jó, természeténél fogva szívén hordja egyik a másik sorsát, csak a +szokások idegenítik el őket egymástól.» Bizonyára úgy érti ezt, mint +legnagyobb követője, Mong-ce (372–289-ig): az embernek képessége van +minden jóra, de a jó csírákat öntözni és fejleszteni kell, mert különben +a szív parlagon marad. Nincs született gonosztevő, de kész jellemet sem +kapunk örökségbe. + +Az eszményi jellemben a következő négy fővonást, négy sarkalatos erényt +különbözteti meg az ég négy tulajdonságát utánozva: emberiesség, +kötelességérzet, udvariasság és tanultság, azaz a klasszikus irodalom +ismerete. Mind a négy a gyermeki tiszteletből és engedelmességből +fakad.[131] + +_Főerény az emberiesség_, mely nem egyéb, mint jóakarat és kellő +magatartás a hozzánktartozókkal szemben. A felebaráti szeretet nála csak +rokoni szeretet, a mindent átfogó emberbecsüléshez nem emelkedik fel, +mert ez a családi kötelék meglazulására vezet és így alapjában +megrendíti az államot. Az emberiességre vonatkozó leghíresebb +nyilatkozata, életének aranyszabálya a következő. Ce-Kung kérdezi +tanítóját: «Létezik-e egyetlen vezérszó, mely minket egész életünkön át +eligazít?» Kung mester válasza azonnal kész: «Mindenesetre: a +kölcsönösség. Amit nem akarsz, hogy neked tegyenek, te se tedd azt +másnak.» Máshol kiegészíti: «Ha valamilyen eljárást gyűlölsz az +előljáródon, ne tanusítsd azt az alattvalóddal szemben; amit gyűlölsz az +elődön, ne adj példát arra az utódnak; amit gyűlölsz a jobboldali +szomszédon, ne kövesd el azt a baloldali szomszéd ellen.»[132] + +Ha figyeljük ezt a kétségkívül szépen hangzó mondást, feltűnik a negatív +formája és ez jellemzi is a kínai rokonszeretetet. Inkább passzív +békébenhagyás, mint áldozatkész támogatás. Pozitív formáját Jézus adja +hozzá: «Ha valamit akarsz, hogy neked cselekedjenek az emberek, te is +azt cselekedd nekik.» A kínai szeretet nagyon számító, nagyon önző. +Ce-Kung tovább kérdezi mesterét: «Ha az emberszerető bölcs látja, hogy +valaki a kútba ugrik, vajjon utána ugorjék a megmentésére?» «Ugyan miért +– kérdi – a nemeslelkű indíttatva érzi magát, hogy odamenjen, de nem +arra, hogy a kútba fulladjon; eltűri, hogy megcsalják, de soh’sem engedi +magát bolonddá tenni.» Az öreg Konfuce szeretetére igen jellemző epizód +utolsó éveinek egyik legnagyobb szomorúsága, kedvenc tanítványának, +Jen-Huinak halála. Olyan keservesen megsiratja az elhúnytat, hogy több +tanítványa egészen megütközik rajta. Őszinte gyásza előnyösen tér el +Buddha fagyos, erőszakolt nyugalmától. Jen-Hui atyja ki akarja használni +ezt a mondhatatlan fájdalmat és arra kéri a mestert, adja el a kocsiját +és az árán vegyen szép kőkoporsót a halottnak. Azonnal a +leghatározottabban elleneszegül a kívánságnak: «Mindenki elsősorban a +gyermekéről gondoskodik, akár tehetséges az, akár tehetségtelen. Amikor +az én Li fiam meghalt, csak egyszerű fakoporsóba temettem el. Nem +járhatok gyalog azért, hogy kőkoporsót vásároljak. Magas tisztséget +viseltem, nem illik gyalog járnom.»[133] + +_Ellenségszeretetet sem ismer._ Ha kérdezik: «Kell-e a rosszat jóval +visszafizetni?» Csattanósan felel: «Mivel akarod akkor visszafizetni a +jót? Fizesd vissza a rosszat igazságossággal, a jót jósággal.»[134] + +_Második főerény a kötelességérzet._ Tízféle kötelességet különböztet +meg, ez azonban nem egyéb, mint a társadalom alapját alkotó ötféle +viszony, mely az élő szervezet tagjai között áll fenn. «Mi az ember +kötelessége? Az ember kötelessége ez a tíz dolog: legyen az atya szelíd, +a fiú tisztelettudó; a testvérbátyja barátságos, öccse +hozzáalkalmazkodó; a férj igazságos, a feleség engedelmes; az öreg +jóságos, az ifjú engedékeny; az uralkodó szeretetteljes, az alattvaló +lelkiismeretes.» Három családi és két társadalmi összeköttetést +csoportosít ezen a helyen és pedig elvont fogalmak helyett kézzelfogható +példákat említ. Az atyáról és fiúról szól, de ez egész természetesen +magában foglalja a nagyatya és az unoka, az anya és fia, az anya és +leánya közti kapcsolatot. Érti általában az idősebb és ifjabb nemzedék +kellő magatartását egymással szemben. Az uralkodó és alattvaló +kötelességén érti minden fellebbvaló, minden munkaadó és munkás +teendőit. Sőt minden jog kötelességet is hord magával. A munkásnak +nemcsak kötelessége a munka, hanem joga is van munkabérére.[135] + +3. Leggyakrabban tárgyalja a gyermeki tiszteletet és engedelmességet, _a +fejedelem és alattvaló viszonyát;_ méltassuk ez utóbbit életfelfogásában +különös figyelemre. A kormányzás nem egyéb, mint jóravezetés, azért a +fejedelem elsősorban életével kormányozzon. Uralkodói hatalmát +tulajdonképpen erénye adja meg: azért rendelkezik isteni joggal, mert +isteni az élete és jelleme. «A fogalmak helyreigazítása» a gyakorlatban +egész végzetes lehet. A legnagyobb konfuciánusnak, Mong-ce-nek hírül +hozzák: «Vu meggyilkolta a fejedelmét és ezzel súlyos bűntényt követett +el». Mong-ce válaszol: «Én csak azt hallottam, hogy egy alávaló embert +gyilkoltak meg, nem pedig fejedelmet.» A fejedelem cím nála csak azt +illeti meg, akiben a következő öt tulajdonság találtatik: «Legyen jó +vezető, az állami jólét kútforrása, jóságos és általános bizalomnak +örvendő és méltányosan bánjék a hatalommal.» Ha ebből az öt jegyből csak +egy is hiányzik, akkor a fejedelem név már nem illeti meg az uralkodót: +«A fogalmakat ki kell igazítani.» Jogát már a fejedelemségre +elveszítette, megölése nem királygyilkosság, hanem csak egy gonosztevő +kivégzése. Mong-ce még tovább élezi ezeket a tanokat. A nép előbbvaló, +mint a fejedelem, az ég rendeli ugyan a fejedelmet, de akarata a nép +akaratában nyilvánul meg és a király isteni hivatásának egyik jele az +is, hogy az egész nép elfogadja. Vox populi, vox dei. A méltatlan +császárt szabad megbírálni, elűzni, sőt megölni. Az állam első +tisztviselőjének kötelessége megróni az uralkodót, ha rossz útra téved. +A népjogok tulajdonképpeni képviselői a családapák. A császárral szemben +is ők képviselik az ég akaratát.[136] + +Az uralkodónak és kormánynak azon kell lennie, hogy a nép bizalmát +állandóan megőrizze. Ez akkor sikerül, ha anyagi jólétet és műveltséget +biztosít számára. A jó családból származó jónevelésű emberek önként +követik a jót és megerőltetés nélkül kerülik a rosszat. Legyen nagy +gondjuk az ősök tiszteletének fenntartására, mert így megőrzik a +gyermeki tisztelettudást, melyen alapszik minden társadalmi erény. Ne +rendelettel és büntetéssel kormányozzanak, hanem jellemerővel és +jóraszoktatással. + +4. Konfucius életfelfogásának és kormányzó bölcseségének mélyére +hatolunk, ha iparkodunk megérteni, _milyen társadalmi törvényeket és +módszereket hámoz ki az I-king rejtelmes vonalaiból._ + +Nála az őserők nem rosszak; baj mindig akkor következik be, ha a gyenge +Jin uralkodni akar az erős Jang felett. Ennek megakadályozására meg kell +figyelnünk a természet nagy törvényeit és hozzájuk alkalmazkodnunk. +_Három törvényt_ _különböztet meg: A változások, a képek és az ítéletek +törvényét_.[137] + +_A változások törvénye a lassúság._ Minden történésben benne rejlik a +két tényező: a Jang és Jin. Az erős törvénye az, hogy mozgása +észrevétlenül, könnyen kezdődik, lassan gyorsul, míg a veszedelmes és +nehéz fordulópontot eléri. A gyenge változása is lassú. Egyszerűen +kezdődik és mindig bonyolultabbá lesz. Ha lázadás tör ki, ha a szolgák +megölik az urukat, a fiú az atyját, nem egy napnak vagy éjnek az +eredménye, hanem lassanként jutott el odáig és pedig azáltal, hogy az +odavezető folyamatot nem ismerte fel idejében. Jelentéktelen dolgok, ha +szabadjára engedjük őket, a legnagyobb visszaélésekre vezetnek. +Életfilozófiájának egyik alapgondolata tehát: ismerjük fel a dolgokat. +Ismerjük fel az eseményeket még lappangó csíraállapotban, irányítsuk a +folyamatot addig, amíg könnyű és egyszerű. Akadályozzuk meg a +bűntényeket, mielőtt a nép reágondol és lelkében gyökeret ver a +gondolat, hogy ilyet is el lehet követni. Ezért kell a jó szokásokat a +törvény és paragrafusok helyére állítani. + +_A képek törvénye._ Amint a változások könyvében a képek és jelek +gondolatot jelentenek, hasonlóképpen a változásokban a világ törvényét +alkotó eszmék (Platon ideái) a két alaperőn keresztül a jelenségek +világába lépnek. Minden találmányban, pl. a tűzben, a hálóban, az ekében +egy ősi eszme ölt alakot. Az eszmék fellépése és távozása hozza létre az +események változását. Aki ezeket a képeket szemléli, az előre látja, mi +következik be a valóságba. Így Konfucius előtt világos, hogy három év +alatt milyenné tudná tenni a kínai társadalmat. A vezető ember eszméje +erőt sugároz ki és átragad a tömegre. A szép formának is nagy a +gyakorlati fontossága, mert ez adja meg az igazságnak az erőt, hogy +kényszer nélkül hasson az emberekre és örömmel kövessék. + +_Az ítéletek törvénye._ A képek megmutatják a helyzetet és ennek +csíráit, de nem mutatják meg, hogy a világtörvények szellemében ez vagy +az a helyzet hová vezet. Ezt tisztázzák az ítéletek, mert az ítélet +igazsága megköveteli, hogy a helyzet megfelelő legyen a valóságnak és +ezért kell helyreigazítani a fogalmakat. Ez történik tanulással és +tanítással. A tanulás nála azonban mindig művészetet jelent, ha valamely +ismeret nem vezet működésre, akkor hiábavaló; a tanulás és a gyakorlat +karöltve járjanak. + + +IV. Konfucius méltatása. + +1. Nem bölcselő a szó szoros értelmében, de még kevésbbé vallásalapító. +Nem törődik a lét általános határozmányaival és végső okaival, de nem +foglalkozik vallásos kérdésekkel sem. Ő a gyakorlat, a tettek embere és +akkor is, amikor meggátolják az alkotásban, életfilozófiát ír; keresi a +nagy nemzeti eszményt és a hozzávezető utat. Ezen a téren érdemelte ki +«_a tudósok és tanítók királya_» címet. Az ő bölcsesége a derék élet, a +helyes tett, nem pedig a magasba szökkenő eszmélődés. + +Világos és fölséges a célkitűzése, józan az ország állapotáról alkotott +ítélete. Megmentésül csodás épületet tervez, melyben minden darab kő az +állam és a család javát szolgálja. Mindent erősen központosít. A +községek független életét teljesen ismeretlenné teszi hazájában. Az +egész Kína óriás gépezet, melyet a tisztviselők és felügyelők serege +igazgat. Ami nem illik bele a nagy gépezetbe, azt egyszerűen mellőzi +vagy elnyomja. Éppen ebben rejlik Konfuciusnak és népének a tragikuma, +hogy híven őrzi a régi kort, de ennek szellemét nem fogja fel. Nem +tekint elég mélyen az ősök lelki műhelyébe, csak a külső kultúrát, a +szellemi munka megkristályosodott eredményét veszi át. Kiöli ellenben a +szabadságérzetet, megbénítja a kezdeményező képességet, minden igaz +kultúra forrását. A tudós műveltségnek az állam alapjává tételével +megcsontosodott maga a művelődés. Nem annyira a hivatalnokok lettek +tudósok, mint inkább a tudósok hivatalnokok, s így Konfucius remekbe +alkotott rendszere minden egyéniséget kiölő bürokráciává torzult. +Bármilyen korán ismerte a kínai nép a csillagászatot, az iránytűt, mégis +messze elmaradt a haladó nemzetek mögött, mert a késő unokák csak +őrizték a régit, de nem fejlesztették, másoktól meg elszigetelték +magukat. Régi kultúrájukban bizakodva lenéztek minden nemzetet, míg az +összetűzés Nyugattal és a haladó japán észre nem térítette az +elbizakodott vezetőket. Ekkor látták, hogy az örökös gyámkodással +erőtlen és gyáva lett a népük. + +2. A pontosan körvonalozott szertartásoktól nem tagadhatunk meg bizonyos +fönséget és egyszerűséget. Az istentisztelet örve alatt Kínában nem +rendeznek orgiákat, mint a legtöbb kultúrnépnél. Nincsen féktelen és +fajtalan istenük, mint Indiában, Föniciában vagy Hellasban. Teljesen +hiányzik a vallás összekötése a nemi élettel. Az istenek életében +lejátszódó trágár jelenetek már a lamaizmus késői befolyására vezethetők +vissza. Az ősvallásban nincsenek istenképek vagy szobrok, a +bálványimádás Indiából terjed át hozzájuk. + +Mikor a keresztény hithirdetők Kínában először megjelentek, majd mindent +elfogadhattak, amit Konfucius tanított, csak az evangéliumot kellett +hozzáadniok. Az ‚ég‘ fogalmát jóideig azonosnak vették az igaz Isten +fogalmával; az ősök tiszteletét egyszerű polgári szertartásnak +minősítették és már nem jártak messze attól, hogy Krisztus vallása a +kínai birodalom hivatalos vallása legyen, mikor a viszálykodás és +üldözés kitörése minden sikerüket és tervüket meghiúsította. + +3. Konfucius erkölcsi elvei fejlett társadalmi érzékről tesznek +tanuságot. Okos és bölcs tanácsokat foglal egybe, de az evangélium +magaslatát nem éri el; az igazi felebaráti szeretet vagy az +ellenségszeretet ismeretlen fogalom előtte. Mint vérbeli politikus nem +válogatós az eszközökben. Tanaiból Mong-ce joggal vezeti le a +királygyilkosságot. A hazugságtól és esküszegéstől ő maga sem riad +vissza. Bukása utáni vándorlása közben a szigorú és nagytekintélyű +igazságügyminiszter két hadviselő sereg közé kerül. Az egyik fél +elfogja, de készséggel szabadon engedi azzal a feltétellel, hogy nem tér +vissza az ellenséges We tartományba. Ő ezt határozottan megígéri, meg is +esküszik reá és mégis szabadulása után első útja We fejedelmi udvara. +Tanítványai kérdik: «Mester, szabad az esküt megszegni?» Ő nyugodtan +hirdeti: «Ez kényszerített eskü volt, az ilyet nem hallgatják meg az +istenek.»[138] Még kémszerepre is vállalkozik, mert erősen biztatja We +urát, foglalja el a szomszédtartományt, mert amint ő látta, gyenge az +ereje, és a segítség, amire számít, el fog maradni. Ha maga a nemzet +bölcse ilyen eszközökkel él, akkor ne csodálkozzunk, ha a népben is +gyakran sekélyes az erkölcsi felfogás. + +Konfucius az erkölcsös és a vallásos életnek ütőereit metszette el, +midőn a «szent könyvek»-ből kihagyja az isteni gondviselés világos +fogalmát és hideg, élettelen deizmussal olvasztja össze a természeti +erők tiszteletét. Nagy gonddal szabályozza az ősök kultuszát, de +hallgatással mellőzi az örök életet és nagyon is kidomborítja, hogy a +holtak tisztelete nem egyéb, mint az állampolgári nevelésnek egyik +hatásos eszköze. Mindenben csak földi célokat ismer; ami a tapasztalatot +meghaladja, azt mellőzi; a dolgok lényegével keveset törődik. +Módszerének következménye, hogy a gyermekbe nevelt édeskés, udvarias +modor sokszor kegyetlen önzést, számító ravaszságot, kicsapongó +érzékiséget és vérengző kegyetlenséget takar. Ilyen módon támadhat +külsőségekben csillogó kultúra, de tudásában hiányzik a mélység, +erkölcsében az őszinteség, vallásából az áhítat, művészetéből a +gondolat. Ennek a népnek soha sincsen igazi ünnepe: a temploma sírkamra, +egyháza az állam, papja a tudákos mandarin; mélység és emelkedettség nem +terem nála sehol. + + +LAO-CE. + + +I. Élete. + +1. Életírói az emberiség egyik legnagyobb misztikusának tartják. Annyi +bizonyos, hogy ő a kínaiak igazi metafizikusa és egész Keletnek a +leghomályosabb és talán a legmélyebb gondolkodója. Az európai +bölcselőktől tősgyökeres kínai vonások különböztetik meg: atomisztikus +gondolkodás és gyakorlati irány. Igaz, hogy ő inkább elmélkedő, mint a +tettek embere, de még a legmagasabb eszmélődésben is aforizmákat szór, +ellentéteket hangoztat, akár Nietzsche, és minden tanával útmutatást +kíván nyujtani arra, hogyan lehetünk egyek a mindenséggel. Mindazok, +kiket nem elégített ki Konfucius túljózan eszménye, a kínai átlagember, +őnála kerestek vigaszt, és homályossága miatt mindenki azt találja meg +benne, amit éppen óhajt. + +Az ő eszményképe nem a polgár vagy az államférfi, hanem az elhivatott +egyén, aki önmagának keresi az igazságot és aki inkább elrejtőzik titkos +társaságokba, elvonul a kolostorok mélyére, mintsem kiálljon a közélet +porondjára. + +_Élete._ Életét annyira át- meg átszőtte a legenda, hogy komoly tudósok +még a XX. században is kételkedtek létezésén és nem tartották történeti +személynek.[139] Wilhelm szerint azonban a legújabb kínai kutatók művei +után létezését alig lehet kétségbevonni. + +2. _Életének egyetlen egész biztos adata, Konfuciussal való +találkozása._ A szertartások könyvében ugyanis Konfucius megemlíti, hogy +egy temetésre együtt mentek Lao-ce-vel, mikor egyszerre napfogyatkozás +állott be. A természettől félénk Konfuciusra ez a ritka tünemény olyan +befolyást gyakorolt, hogy egész életében nem tudta feledni. A +csillagászati adatok szerint Kínában Kr. e. 518-ban tényleg +napfogyatkozás játszódott le és ez az év teljesen megegyezik Konfucius +életének hiteles adataival. 34 éves korában kezd nevelősködni és ekkor +keresi fel Lao-Yangot, a Tsu-dinasztia fővárosát.[140] Több forrás +megegyezése egy tényre vonatkozólag annyira erős bizonyíték, hogy +Laoce-t nyugodtan elismerhetjük történeti személyiségnek. Mint az +uralkodócsalád levéltárosa sokat foglalkozott a régi történelemmel és +igen becses adatokat szolgáltathatott Konfucius hivatásához. Ez fel is +kereste őt magányában, de midőn az ősök kultuszának kérdését felvetette, +erős rendreutasításban részesült: «Akikről beszélsz, meghaltak, +csontjaik porrá váltak, csak szavaik maradtak fenn. Hallottam, hogy egy +gazdag kereskedő a szegénység látszatát vette magára, holott raktárai +telve valának kincsekkel; így a szellemi fennsőbbséggel bíró ember, +jóllehet, tökéletes, mégis ostoba külsejű lehet. Vesd le gőgös külsőd, +sok vágyad, hízelgő orcád, függetlenkedő akaratod, mert mindez nem válik +előnyödre. Ezt akartam mondani neked.» Ha hihetünk a hagyománynak, +Konfuciust nem hozták zavarba az aggastyán szavai, hanem így felelt: «Én +tudom, hogy repül a madár, úszik a hal és hogy fut a négylábú állat. A +szaladó állatot meg lehet fogni hurokkal, az úszó halat horoggal és a +madarat utóléri a nyíl. De a mennyei sárkány hogyan nyargal a szél hátán +a felhőkön át és emelkedik az égig, azt nem tudom megmondani. Ma láttam +Lao-ce-t és nem hasonlíthatom máshoz, mint e mennyei sárkányhoz.» Más +alkalommal hozzátette: «Most az egyszer valódi sárkányt láttam. Ha +összehúzódik, látható testet ölt; ha kinyujtózik, légi alakká válik, +túlhatol a felhőkön, a világos és a sötét őserőkkel, Janggal és Jinnel +táplálkozik.»[141] + +3. Családi neve Li, személyneve Tan; együttvéve tehát Li-tan; később +kapta a Lao-tan, majd a Lao-ce, az öreg mester jelzőt. Lao, az «öreg» +nevet a legenda szerint azért kapta, mert mint öreg gyermek ősz +szakállal és ősz hajjal jött a világra. Lao-ce bizonyára nem született +nyolcvan esztendős aggastyánnak, de a mesében mélyebb értelem rejlik. Ha +az utókor valamely nagyember emlékét megőrzi, rendesen kiemelkedő +jellemvonásokat örökít meg róla, bár fantasztikus alakban. A monda +veleje bizonyára az, hogy Lao-ce koraérett, magábavonuló, melanchólikus +ifjú volt. Lelke mélyén ő is fájlalta, akárcsak Konfucius, a +közállapotok romlottságát. A polgárháborúkban országok mállottak +széjjel, uralkodói családok koldusbotra jutottak; millióknak omlott a +vére, üresen tátongtak a csűrök és gaz verte fel a szántóföldeket. +Milliók szeméből kicsordult a könny és keserves panaszra fakadtak: «Jobb +lett volna nem születnünk, mint ilyen nyomorúságot megérnünk. Az ég +könyörtelenül nézi, hogyan pusztulunk szárazságban és éhségben. Nincsen +isten az égben, nincsen igaz uralkodó itt a földön, senki sem hallgatja +meg panaszunkat.» Ilyen körülmények között Lao-ce nem tudott +Konfuciusszal remélni a szebb jövőben, hanem elveszti minden hitét a +kultúrában és a társadalmi orvosságokban: «Aki cselekszik, az ront; aki +megőriz valamit, az elveszíti.» Levéltárosi állását is feladja és +visszavonul délre a Jang-ce-kiang partján valamely remeteségbe. A +Hanku-szorosnál nagyon kéri a kapus, foglalja össze tanait, mire megírja +ötezer jegyből álló művét, melyet Tao-te-king-nek, a nagy törvény és az +erény útjának neveznek. + +4. Öregkorban visszatér övéihez szülőföldjére, Tsen államnak K’uhsien +nevű helységébe. Követője, Tsuang-Tse, egész hiteltérdemlő módon ír +haláláról. «Lao-tan meghalt, Tsin-Si elment részvétét kifejezésre +juttatni. Három jajszót hallatott, azután sarkon fordult és távozott. +Egyik tanítványa kérdi: «Nem voltál Te a mi urunk barátja?» – «Ó igen!» +– «És elégnek tartod ilyen módon kifejezni fájdalmadat?» – «Igen! Azt +tartottam, hogy a mi emberünk és még sem az. Amikor beléptem, úgy +könnyeztek az aggok, mintha fiukat temetnék és úgy sírtak az ifjak, +mintha anyjukat siratnák. Mivel ennyire ragaszkodnak hozzá, olyan +szavakat kellett szólnia, amit nem szabad lett volna kiejteni és olyan +könnyeket hullatott, melyeket nem szabad lett volna elsírnia. Ez pedig +mind eltérés a mennyei élettől, mert gyarapítja az emberi indulatokat… +Aminek a végét látjuk, az csak a tűzifa, de a tűz tovább ég és nem +látjuk, mikor alszik el.»[142] Íme, Lao-cét is kétféleképpen gyászolják +tanítványai, mint Buddhát, Ázsia másik világosságát és a «tökéletesek» +fásult közönye meglepően egyezik mindkét ravatalnál. + + +II. Tanai: A Tao-te-king. + +Lao-ce-nek ez az egyetlen műve. A könyvre is ráillik az a jellemzés, +amit szerzőjéről mondott Konfucius: «Hasonlít a mesebeli sárkányhoz, +keresztülhatol a felhőkön, világossággal és sötétséggel táplálkozik.» +Határozottan kifejezett meggyőződést alig találni benne és kevés szavát +lehet szószerinti értelemben venni. Krause negyvenkétféle fordítását +említi, de nincsen egyetlen sora sem, melyet a fordítók egyenlően +értettek volna.[143] Ő nem akar nyárspolgári, alpári lelkeknek írni; +örvend, ha ezek kinevetik és akkor van megelégedve, ha nem értik meg. +Szereti a keleti ködöt, és gondolatait ellentétekbe, paradoxonba +burkolja. Terjengős kommentárjai a mű után ezer esztendővel készülnek, +azért ezek is gyakran elhomályosítják és nem tudni, mennyi bennük az +idegen hatás. + +A könyv tartalma legegyszerűbben címe szerint osztható fel. «Tao» annyi, +mint a világ nagy elve; «te» az erényt jelent; «king» klasszikus okirat. + +_A tao igen sokjelentésű szó._ Eredetileg annyi, mint út. Írásjele a +‚fejt‘ és ‚menni‘ jelények csoportosítása; olyan utat jelent tehát, +melyen feje után jár az ember, mely célhoz vezet, melynek iránya és +értelme van. Először az égi pályák jelölésére használták. Az egyenlítő a +piros út, a térítő a sárga út. Lao-ce átviszi az eszmék birodalmába és +megkülönböztet nagy Tao-t és kisebb tao-kat. A nagy Tao a végső irányt +adó hatalom, mely az ég, a föld és az ember kis tao-ját létrehozza, +igazítja és fenntartja. Az európai fordítók többféleképpen próbálják +jelentményét eltalálni: voie, cause première, parole, Weltgesetz, Sinn, +Höchstes Gut… Legközelebb jár hozzá a görög «logos», a latin «ratio» és +a Spinoza-féle causa sui, natura naturans. + +Bizonyára az ősvalláshoz tartozó fogalom ez, mely Kínában alapja minden +világnézetnek, etikának és vallásnak. Megtalálható mind Konfuciusnál, +mind Lao-cé-nél, de különböző módon. + +_Konfuciusnál a tao_ az I-king szövegében a nagy természet mechanikus +törvénye az ember erkölcsi életére alkalmazva. Külön törvénye van az +égnek, a földnek és az ember etikai világának, de mindannyinak alapja az +égi tao, az ég járása. Ezt kell a császárnak felismernie és közölnie az +alattvalókkal a szertartások előírásával. Ezekkel gondoskodik arról, +hogy az égi erők megáldják uralkodását és népét. Kung-ce-nál az a szent +ember, ki az isteni Tao-ra alapítja minden törvényét és magatartását és +a földkereksége engedelmeskedik neki.[144] + +_Lao-ce tao-ja._ Konfuciusnál a legmagasabb az égi tao és ez azt a +benyomást kelti, hogy nála ez nem egyéb, mint a személyes Isten, ki őt +egyedül ismeri, aki hivatásával megbízta és akihez nagy +megpróbáltatásokban imádsággal fordul.[145] Lao-ce szemében az ég nem +lehet végső elv. Kell lenni egy felfoghatatlannak, kimondhatatlannak, +melyet jobb kifejezés híján a «nagy Tao»-nak nevez és ez nem egyéb, mint +az égi, földi, emberi tao-k végső forrása, végső célja és minden ismeret +alapja. Semmikép se vallásos, hanem tiszta filozófiai fogalom; +istentiszteletben nem részesül, áldozatot nem mutatnak be neki és nem +imádkoznak hozzá. + +_A nagy Tao először kozmológiai elv_, mindennek létforrása, minden +teremtmény anyja, mely az ég és föld előtt fennállott már. Mindent +létrehoz, de önmaga sohasem lesz jelenséggé, azért nem tapasztalható +meg. Nem zárkózik a tér és idő keretébe, azért hiába nézünk utána, nem +látjuk meg soha. Hiába hallgatódzunk a szavára, nem hallható soha. A +szobrász nincs ott a szobrában, a festő nincs a vásznában és az atya +nincsen gyermekében. Mint világelv a két őserő (Jang és Yin) ellentétét +egyenlíti ki, mert benne minden eggyé válik. Olyan az ég és föld (Jang +és Yin), mint a megszólaló fuvola. Önmagában üres, de ha törvénye +szerint beléfújnak, csodálatos hangok áramlanak ki belőle. A fuvola a +föld, a lehelet az ég, de ki adja a leheletnek a kellő erőt és +gyorsaságot. A nagy fuvolás, a nagy Tao, ki ebből a varázsfuvolából az +egész világot elővarázsolja. + +_A nagy Tao a mindenség célja._ Minden létező tőle származik, minden +hozzá tér vissza, mint esténkint a gyermek anyja ölébe hajtja fáradt +fejét. Az embernek is ez a célja: egyesülés a nagy Taoval, amint ezt az +életfelfogásban láttuk. + +_A nagy Tao minden megismerés alapja._ A jelenségekben nem található, +azért őt magát csak _közvetlen megéléssel_, intuicióval foghatjuk fel. +Olyan ez a felfogás, mint a jóga-gyakorlat magaslata a szamadhi, melyben +a lélek elveszti öntudatát és alámerül a tudattalan örvényébe. Szerinte +ez az intuició az emberi lélek legősibb, legegyszerűbb jelensége, melyet +nem lehet levezetni és bizonyítani. A piros és kék színt nem lehet +megmagyarázni annak, akinek sohasem volt ilyen élménye; viszont aki +látta a pirosat és kéket, megérti a mondott szóból is. Hasonlóképpen +csak az érti meg Lao-ce szavát, aki már megízlelte a nagy Táo-t.[146] + +3. _Eszmetana_. A nagy Tao ős valóságában jelen vannak a dolgok fogalmi +képei (a platoni ideák) és a lélek intuiciójában ezeket is átéli, de +ezek a fogalmak ki nem mondhatók. Ilyen például a lét és a nemlét. A lét +az égnek és a földnek anyja, a nemlét pedig anyja a létnek; egymással +tulajdonképpen azonosak, csak a szavak, a jelek különböznek. + +_Ismeretelmélete realisztikus._ A szemlélő lélekben a kimondhatatlan +eszmék mintájára alakulnak kimondható fogalmak is; ime ezen alapszik a +kínai realizmus. Konfucius és Lao-ce megegyeznek abban, hogy a szavak és +kimondható fogalmak a valóságot tükrözik, mert a valóság maga a nagy Tao +és a benne rejlő kimondhatatlan fogalom; az egyéni lélek kimondható +fogalmai ezek mintájára készülnek és így a szavak kimondható fogalmakat, +a fogalmak pedig valamikép valóságot jelentenek. Amíg tehát szavainkat +ellenőrizhetjük a valósággal, a Tao átélésével szerzett +tapasztalatokkal, addig használhatók ezek a szavak a valóság rendezésére +és arra, hogy a nagy Tao-hoz igazítsák életünket. + +De az egyéni lélek önkényesen bánik lelki kincseivel és csapongó +képzelete olyan fogalmakat alkot, melyek nem felelnek meg az örök +eszméknek és így az egyéni vágyakozás olyan célt tűzhet maga elé, ami +nem felel meg a valóságnak. Így alkotja meg az ember a valósággal +ellentétben levő külön világot: az álmok és a vágyak világát. Így +keletkezik a vágy a kényelem, a gyönyör és az idegen vagyon után, mivel +pedig ez nem adatik meg mindenkinek, kezdődik a küzdelem, a pereskedés, +végül a lopás, a rablás és a gyilkosság, szóval minden, ami ellenkezik a +nagy Tao-val, a valóság nagy világrendjével. A rosszat tehát az olyan +oktalan vágyak teremtik, melyek önalkotta fogalmainkhoz tapadnak, ezért +nem lehet a bajokon segíteni emberi bölcseséggel és tudással, mert minél +jobban fárad az értelem, annál jobban szaporítja önkéntes fogalmait, +annál jobban eltávolodik a valóságtól. Ezért ne törődjünk tudással és +kultúrával, hanem bízzuk rá magunkat a természet folyamatára, a nélkül +hogy meg akarnók nevezni vagy tudással keretekbe foglalni. _Ez a maga +átengedés, a nemtudás és nem cselekvés_ ismét helyreállítja a jóviszonyt +a természet és az ember, az édes anya és a gyermeke, a nagy Tao és a +jelenségek között. + + +III. Lao-ce életfelfogása. + +1. Az embernek is a nagy Tao az alkotója és a célja. Az igaz embernek, a +szent embernek főkötelessége tehát, hogy hozzá hasonlóvá legyen, vele +egyesüljön és magában megtestesítse. Lao-ce nem annyira elméletet kíván +nyujtani, mint inkább megjelölni az utat (az emberi tao-t), mely a +jelenségek zürzavarából az örök eszmék világába vezet. + +_Két úton jut el az ember a nagy Tao-hoz: a lét és a nem lét útján._ + +_A lét útján_ a jelenségeket figyeljük. Keressük mögöttük alkotójukat és +forrásukat, a nagy Tao-t; de őt csak akkor találhatjuk meg, ha lemondunk +minden u. n. tudományos célkitűzésről és minden vágyról. Csak azt tudjuk +tárgyilagosan felfogni és megítélni, amire nézve «üressé lett a szívünk, +és így benne, mint tiszta tükörben képződhetik a nagy Tao tükörképe». Ha +ez kialakul a lelkünkben, akkor belátjuk, hogy semmi sem történhetik +máskép, mint ahogy van, nyugodtan nézzük az események játékát, amint +minden folyik, keletkezik és elmúlik. Belátjuk, hogy élvezet, tudomány, +művészet, vagyon és minden kultúra hiábavalóság; csak zavarja a tiszta +látást, eltávolít a valóság szemléletétől. + +_A nemlét útján_ az egyén lemond minden vágyról, ezzel kialszik maga az +egyéniség és helyére lép a nagy Tao. Az ember fönséges unió misztikában, +misztikus egyesülésben egyenlő lesz a mindenséggel. Amit a lét útján +csak szemlél, azt most magában éli át. A menny kapui feltárulnak előtte, +hallja a hallhatatlant, látja a láthatatlant, a tiszta fogalmak világát +és a nagy Tao-t, az ős egységet, melyben nincsen kettősség. A teste is +egyesül a mindenséggel, egyéni gyarló testből világlélekké lesz, mely +csodákat tehet és uralkodik a szellemvilágon. Az ilyen szent még egyéni +életet él, de az egyéniség álarca már nem csalja meg, keresztüllát a +cselszövésen. _Ő szemléli a világtörvényeket, a dolgok lényegét és +csíráját._ Ezeket idejekorán befolyásolja és így mágikus erőt nyer. +Látja, hogy minden ellentét egységbe olvad, egy a fény és az árnyék, egy +a kicsiny és a nagy. Megismeri a becsületet és mégis nyugodtan marad +szégyenben; engedékeny az erőszakossággal szemben és megszabadul minden +szenvedéstől. Nincs többé halandó része, nem fél a tigristől és az +orrszarvútól, páncél nélkül áthatol bármilyen felvértezett seregen.? + +2. _A nagy Tao-val megegyezés még a földi életet is meghosszabbítja_, a +teljes egyesülés pedig halhatatlanságot ad. Később ez az +életmeghosszabbítás a tao-bölcselők gyakorlati céljává lett. Az élet +forrása a lélekzés, az ember a belélekzéssel állandóan életerőt szív +magába a világegyetemből; ezért a lélekzés művészete az +életmeghosszabbítás kitűnő eszköze. Sok erőt szívjon be az ember, ezt +nyelje el, raktározza el és keveset pazaroljon belőle. Az +életmeghosszabbítás másik fontos gyakorlata a bőjt. Addig kell bőjtölni, +míg a test olyan könnyűvé válik, hogy szabadon lebeghet a levegőben. Az +ételek is igen különböznek az életerő szempontjából. A leghatásosabb +anyagokból készítik az életelixírt, melynek gyártásával állandóan +foglalkozik a tao-ista alchimia. + +A tanokat késői tanítványok élezték ki és torzították el ennyire; maga a +mester bizonyára nem látta és nem is akarhatta ezeket a +következményeket. + +3. _Etikai rendszerét negatív egoizmusnak és quietizmusnak_ nevezhetjük. +_Egoizmus_, mert benne minden társadalmi kötelék gátolja a misztikus +egyesülést, amennyiben cselekvésre késztet. A törvények és szertartások +törlendők és foglalja el az egyén örök érdeke a társadalmi kötelesség +helyét. _Negatív_ egoizmus, mert nem pozitív örömöt vagy boldogságot +keres, semmiféle tevékenységet nem sürget, hanem «a nem-cselekvést» és +minden emberi kapcsolat kerülését, mert ez könnyen vágyakat ébreszt és +megakadályozza az egybeolvadást a mindenséggel. + +Konfucius sarkalatos erényei értéktelenek. Általában a jó és rossz is +csak nevek azok számára, akik a mindenség nagy egységét még nem ismerték +meg. Az emberszeretet és igazságosság mesterkélt követelmények. Az +ügyesség, melyet gyakorlunk, a tanulás, melyet könyvekből szerzünk, +ellensége a természetes passzív viselkedésnek, mely a nagy Taohoz vezet. +Igaz erény csak az egyesülés a mindennel. Aki ezt elérte, az tanít +szavak nélkül, működik cselekedet nélkül. + +_Ez a tan destruktív és anarchista jellegűnek látszik._ Teljesen ellene +mond Konfucius elveinek és szószerint véve aláássa minden társadalom +alapját. Nagyon enyhíti az egészet az a körülmény, hogy az ember +jellemző vonásává avatja a jóságot, mert ez a nagy Tao-nak is feltűnő +sajátsága. Mindenkivel szemben jónak kell lennünk, ne tegyünk +különbséget jó és rossz ember között, mert ez a különbség csak a +szavakban és nem a valóságban van meg. Nagy érdemének tudják be az +ellenségszeretet hirdetését. A Tao-te-king 63-ik fejezetében tényleg ezt +írja: «Fizess a rosszért is jóval». A teozófusok keresztény értelmet +fedeznek fel benne. Ez azonban nagy félreértés; Lao-ce nem az +emberszeretet magaslatát tartja szem előtt, hanem a teljes +alkalmazkodást a nagy Tao-hoz. Hogy használ-e másnak a bölcs, vagy árt, +az előtte teljesen mellékes; azért ne tegyünk rosszat, mert ez +megszakítja egységünket a nagy Tao-val. Nem az ellenséggel akar tehát +jót tenni, hanem önmagával. Mong-ce mérhetetlen önzést lobbant a +tao-ista bölcsek szemére: «Egy hajszálukat sem adnák oda azért, hogy az +egész világnak használjanak vele; ilyen lelkület lehetetlenné teszi az +emberi együttélést és a társadalmat». Az ellenségszeretet tehát nem +virágzott ki az ókorban.[147] + +4. _Egyén és társadalom._ A társadalmi etika terén egész forradalmi +hangot üt meg. Minden bajnak az az oka, hogy a kormány sokat +beleavatkozik a polgárok ügyeibe. Minél több a tilalomfa, annál +szegényebb a nép; minél több a törvény és a rendelet, annál több a +tolvaj és a rabló. Az emberi természetnek ugyanis az az törvénye, hogy +minden kényszernek, tilalomnak ellenáll, leginkább az erkölcsi +kényszernek. Az elgyötört nép eleinte passzív ellenállást fejt ki a +hatalommal szemben, míg végül kitör a forradalom. Hiába a kultúra külső +máza. Építhetnek kitűnő utakat, a nép a mellékutakon jár. A fejedelmi +udvartartás fényes, de a szántóföldeket gaz veri fel és a csűrök üresen +tátonganak. Minél erősebben működik a pallos, annál kevesebbet törődnek +az emberek a halállal, annál vakmerőbbek, alattomosabbak, +engedetlenebbek lesznek és veszedelembe jut az ország. + +Konfucius hasonlóan gondolkodik az állapotok bírálatában, de a helyzet +javulását egész ellentétes utakon keresi. Szerinte a kultúra jó, a +társadalmi különbségek megtartandók és a törvények nemzeti szokássá +teendők. A tanultabb, erényesebb embernek kell befolyást biztosítani; +ezt teszi lehetővé a társadalmi rendek különbözősége. + +Lao-ce szerint, kultúrának, alkotmánynak, törvényhozásnak nincsen +önértéke. Amint a természetes szerveink akkor működnek legjobban, ha nem +vesszük őket észre, azonképpen az az igazán nagy uralkodó, akivel nem +törődik a társadalom; nem kell a népet agyonkormányozni, magától jóra +fordul minden. Az ő alapelve a társadalomban is a nemcselekvés, hagyjuk +békén a természetet és magától rendbejön minden. Ez a reformgondolat +tisztán negatív: kultúra, tudomány, erkölcs és kötelesség, művészet és +nyereség, mind kiirtandó hiúság. Mindez csak név, pára és árnyék, melyet +szokásból magasztalnak az emberek, de ezek a nevek már nem egyeznek meg +a valóság rendjével, a nagy Tao-val. Konvencionális hazugságok ezek, +melyekkel az ember áltatja magát, hogy kétségbeejtő nyomorúságát ne +lássa. + +_Minden bajnak gyökere a tudás és a fantázia._ Ezek bódítják el az +embereket. A színek, hangok, illatok játéka elvon a mélységektől, az +igaz valóságtól és felébreszti bennünk az önzést, az ábrándot és a kínzó +vágyak seregét. Ezeket az agyrémeket ki kell küszöbölni a társadalomból. +Ez azonban csak úgy lehetséges, ha a vezetők megmutatják, hogy +értéktelenek azok a dolgok, amire áhítozik a tömeg és maguk is +igénytelenűl élnek, sőt csendben eltűnnek a nép között. Nem tudós +mandarinokra, iskolára van szükség, hanem egyszerűségre: ez a boldogság +útja. + +Wilhelm megjegyzi, hogy az ilyen eszmék megvalósítása valamennyire +lehetséges volt abban az időben, amikor még kevés volt az ember, és +földmívelésel könnyen eltarthatta a családját. Általános értékű +alapgondolatuk mégis minden termelési formát meghalad: az ember +uralkodjék a termelőeszközökön és ne legyen a külső kultúra +rabszolgája.[148] + +5. _Értékelés_. Lao-ce rendszerének értékelésére elegendő annyit +mondanunk, hogy ködös nyelvezetbe burkoltan megtaláljuk benne Pláton +eszméinek világát és Aristoteles legnagyobb intuicióját, az aktus- és +potencia-elméletet. Egyébként meg kellene ismételnünk, amit a brahmán +miszticizmusról és Buddha rendszeréről mondottunk. Amikor a buddhizmus +először kopogott a kínai falon, éppen a Tao bölcselete könnyítette meg +számára a bejutást és tette lehetővé az elterjedést, mert +alapgondolataiban megegyezik vele. Ezt fejezi ki a legenda is, midőn +Lao-ce életét a messze multba helyezi, sőt nagy nyugati missziósútra +küldi és az ő tanaként tünteti fel a buddhizmus egész szellemi világát. + +A legendának abban igaza van, hogy a két rendszer, az indiai és kinai +negativizmus ugyanazokra az eredményekre jut el. A nirvánát kinai +nyelvre Lao-ce műszavával, a nemcselekvés elvével (vu-vei) fordították +és de Groot szerint igen helyesen, mert a két fogalom teljesen +megegyezik; a tao-izmus és a buddhizmus ikertestvérek, mind a kettő +közös ázsiai világszemléletből, az ú. n. univerzismusból ered.[149] + +E megegyezés következtében a tao-izmus könnyen elfogadja a késői +buddhisták mitológiáját, isteneit, templomait, szertartásait és +kolostorait, csak a nőtlenséget utasítja vissza, mert ez ellentétben áll +a kínai nép családi érzékével és érzékiségével. A külső keretek és +eredmények megegyeznek, de az éltető szellem mind a kettőben más. Lao-ce +követői mindig megőriznek valamit népük optimizmusából és reális +érzékéből. A kínai eszmetörténetben szereplő három nagy ember +különbségét jól szemlélteti egy régi parabola: Sakjamuni, Konfucius és +Lao-ce együtt ültek egy ecetes kancsó mellett, mely az ember földi +életét jelképezte. Mind a három belemártotta az ujját, hogy megízlelje, +mi van benne. A valóságot szerető Konfucius mindjárt rámondotta: ez +savanyú. Buddha a maga pesszimizmusával keserűnek találta; Lao-ce +azonban, mint életművész, kijelentette, hogy ez édes»[150] + + + + +AZ IRÁNI LÉLEK. + + +ZARATHUSTRA. + +1. «Zarathustrát tiszteljük, az egész anyagi világ urát és mesterét, a +legkiválóbb hívő lelket, a legbölcsebb, legdicsőbb királyi lényt, a +legméltóbbat arra, hogy megbecsüljük és segítségül hívjuk; magasztaljuk +a vágyak emberét!…»[151] Így tiszteli a nemeslelkű iráni nép hazája +bölcsét, a nemzet szentjét, «az iráni Mózest», aki Izrael nagy +prófétájával majdnem egy időben élt és hozzá hasonló nagy lélek. Népét +megszabadítja a babonaságtól és erkölcsi romlástól. Világnézetében +visszaállítja az ősi monoteizmust a maga régi tündöklő tisztaságában és +csak mohamedán rágalmak következtében terjedt el róla az a vélemény, +hogy dualisztikus vallást alapít. Ő csak a régi vallást állítja helyre, +maga inkább bölcselő, rendszeralkotó és egész életfelfogását bölcseleti +elvekre alapítja. A zsidóknál fennmaradt ősi kinyilatkoztatás mellett +megalkotja a legrégibb, legtisztább és legegészségesebb erkölcstant, +mely a földkerekségén található. + +2. A régi tanok és jóerkölcsök diadalát azonban elősegítette _az iráni +néplélek konzervatív gondolkodása és tekintélytisztelete, optimizmusa és +igazságszeretete_. + +Az indiai árják őshazája valószínűleg Déloroszországban terült el.[152] +Innen hatoltak Ázsiába, hol sokszáz esztendőt töltöttek aránylag békében +és nyugalomban. De az északi népek támadása és a természetes szaporodás +következtében mindig nehezebb lett a megélhetés, világnézeti téren is +megoszlottak a vélemények. A hevesebbek, tüzesebb vérűek nagyobb +szabadságra, nagyobb területre, harcias életre áhítoztak. Átlépték tehát +a magas hegyeket és elfoglalták maguknak Indiát. A konzervatív elem +továbbra is ragaszkodott az északi Baktriához és a régi Persis +területéhez. Békésebb természetük az oka nemcsak az ősi hagyományok +megőrzésének, hanem elvesztésének is, mert nem tudnak ellenállni a görög +szellem hódításának és az Izlam fegyverének. Zarathustra a maga nagy +lelkével sem tudta megacélozni népét. + +Jellemző továbbá az iráni néplélekre a _tekintélytisztelet_, ami főleg a +szülők iránti szeretetben és a nagy egyéniségek kultuszában +megnyilvánul. Míg a hindu égen csakhamar kialakul az istenek tarka-barka +serege, melyben egyszer egyik, másszor másik kerekedik felül, náluk +mindig tisztán ragyog a régi, Ahura’, az indus, Varuna’, a felséges nagy +Úr tisztelete. Még a gonosz birodalmában is szinte vasvillával, +kényúrként uralkodik az őskaján, a főgonosz: Angra-maniu (Ármány). A sok +szavaló és magát istenítő brahmin helyett itt az egy Istennek egy +prófétája él: Zarathustra. Egyéni életükben a pillanat nyüzsgő vágyai +felett uralkodik a nagy életcél: a világosság győzelme a sötétségen. +Társadalmi életükben sokáig megőrzik az egynejűséget és az ind +királyocskákkal szemben náluk a hatalmas Achemänidák dinasztiája +uralkodik. Az iráni népnek ezt a két nagy jellemvonását régi feliratok +hirdetik mindenfelé kősziklába vésve, nagy könyvtárak számára agyagba +égetve és ércbe öntve a várak tornyain. Mutatóba álljon itt nagy Dárius +királynak egyik ékírásos kiáltványa: «Egyetlen nagy Isten Aura-Mazda, +aki ezt a földet teremtette, aki azt az eget teremtette, aki az embert +teremtette, az ember számára a boldogságot rendelte, aki Dáriust +királlyá tette… egyetlen uralkodóvá számos alattvaló felett.»[153] + +Szép vonása még az iráni népnek minden komolysága mellett a bizakodó +optimizmus. Küzdve küzd a mostoha viszonyokkal, de bízva bízik a jóság, +az igazság győzelmében. + +Herodotos szerint legnagyobb gyalázatnak tekintették a hazugságot és +első kötelességnek az igazmondást.[154] Míg a hindu szavában nem lehet +hinni és minden adata megbízhatatlan, addig a parszi megtartja szavát és +az egyszer megkötött szerződést állja mindvégig. Fejlett jogérzékük +hatása megérzik az annyira magasztalt babiloni jogrendszeren is, és még +a ravasz görög nép sem tudja egészen kivonni magát hatása alól. Ez az a +nép, mely hivatott lett volna arra, hogy tisztult erkölcsi felfogással +ajándékozza meg az ókori világot. + + +I. Zarathustra élete. + +Zarathustra korát és életét mindmáig mélységes homály fedi. Elsőrangú +tudósok, köztük Darmesteter, «Kelet szentkönyvei»-ben a Zendaveszta +fordítója a vihar megszemélyesítőjének és így mitológiai alaknak tartja, +akárcsak Bacchust, Theseust vagy Heraklest.[155] Arab és szír források +szerint azonos volna Baruch-hal, Jeremiás próféta íródiákjával. Mivel +nem nyert prófétaküldetést, azért elpártolt mesterétől és idegen nép +között írta meg «sátáni művét», az Avesztát.[156] A görögök +beláthatatlan messzeségbe burkolták tanait, azért, hogy annál nagyobb +tekintélyt kölcsönözzenek neki. Szerintük a trójai háború előtt 5000, +Plátó előtt 6000 esztendővel tanított. Ezek a nagy számok azt árulják +el, hogy nem tekintették történeti személynek. + +Oldenberg az összehasonlító nyelvészet alapján a védákkal méri össze és +Kr. e. 900–800 esztendőre helyezi az Aveszta régi himnuszai keletkezését +és ezzel Zarathustra életét. Az Orientalische Litteratur-Zeitung pedig +legújabban az 1000 évet tartja legvalószínűbbnek.[157] + +A Zarathustra ellen szórt vádakból bizonyos, hogy nem volt perzsa, hanem +Baktriában, az iráni felföld keleti részén született, hol a magas hegyek +a sivataggal érintkeznek, hol a perzselő nyár dermesztő téllel +váltakozik és megedzi, felvértezi fiát arra, hogy vitézül védekezzék az +északról portyázó turáni törzsek ellen. A hagyomány szerint anyja +csodálatos álmokat lát és születésekor a gyermek nem sír, hanem hangosan +felnevet; ámde nevetése nem vidámsággal, hanem csodálattal és +rettegéssel tölti el a rokonságot.[158] Ez a rege szemlélteti életének +egész nagyságát és tragédiáját: leghitelesebb, legrégibb himnuszaiban a +bölcs egész emberi módon jelenik meg. Élete telve derűvel és borúval, +gonddal és vigasztalással. Egyszer aljas üldözők serege, másszor ismét +hűséges barátok veszik körül. + +A nép között jártában-keltében nagy lelke már ifjú korában felháborodik +az esőcsinálók és varázslók üzelmein és megvetéssel fordul el a +néphitben kavargó garázda istenek hadától; az idegenből beözönlő +bálványokat is lelke mélyéből utálja. Ilyen lelkülettel 15 éves korában +kikéri jussát az atyjától és visszavonul a pusztába, ahol hét évet tölt +el imában és elmélkedésben. Isten megengedi, hogy kérdezze és állandóan +válaszol neki. Beavatja a végső dolgok titkaiba és a világtörténelem +törvényeibe. Zarathustra alázattal fogadja az igét és visszatérve a +társadalomba, szenvedélyes buzgalommal hirdeti az igazságot. Gyűlölettől +izzó hangon támadja a babonás tanok előcsahosait és fejedelmét nem +egyszer felszólítja, hogy hányassa őket kardélre, irtsa ki az ivadékukat +mind egy lábig. Merész szereplése dacára egyideig békés családi életet +él. Nőül veszi egyik legelőkelőbb hívének, Frasaostrának leányát. Fiát +olyan gonddal neveli, hogy később legnagyobb támasza az igazság +hirdetésében. Legkisebb lányát, Porucsisztát, szintén előkelő gazdag +ifjú veszi nőül. Az esküvőn megjelenik Visztapsza fejedelem és maga +Zarathustra ír igen szép alkalmi éneket. Mennyire telve volt a gonoszok +elleni gyűlölettel, legjobban bizonyítja az a tény, hogy még lakodalmas +énekében is átkot szór ellenük és burkoltan felszólítja a fejedelmet, +hogy hallgasson Mazda szavára, rendezzen vérfürdőt a gonoszok között és +biztosítsa ellenük a vidám falvak tartós békéjét.[159] + +Ilyen hang mellett nem csoda, ha a dévaimádók üldözni és rágalmazni +kezdik. Az uralkodó ennek dacára állandóan kegyesen fogadja, az Aveszta +olvasása meggyőzi Zarathustra isteni küldetéséről, elfogadja egyszerű +tanát és terjeszti királyi hatalmával. A néphit őrei azonban mindig +jobban szitották a parazsat, föllázadtak a király ellen; elfoglalták, +kizsákmányolták a fővárost, Zarathustrát fogságba ejtették és megölték. + + +II. Az Aveszta. + +1. A görög és perzsa hagyomány szerint Zarathustra írta Irán szent +könyvét. Mégis mivel az egésznek gyüjteményjellege van és az egyes +részek nyelvi szempontból elütnek egymástól, a legtöbb szaktudós csak a +régi himnuszok – Bartholomae szerint versbe foglalt prédikációk – +szerzőjének tekinti Zarathustrát; a többi rész is az ő tanai nyomán, de +nem egészen az ő szellemében készült. Az izlám tűzzel-vassal +pusztította, mint ‚sátáni művet‘, ezért alig negyedrésze maradt reánk, +ez is több helyen megromolva, töredékesen. + +2. _Megkülönböztetnek nagy és kis Avesztát._ A nagyot csak eredeti ősi +iráni nyelven őrizték meg fordítás és magyarázat nélkül és a nyilvános +istentiszteleteken kézikönyvül használták. A kis Aveszta inkább +magánájtatosságok végzésére szolgált. + +A nagy Aveszta három részre oszlik. I. _Jaszna_, lithurgikus imák és +énekek könyve. Ennek legrégibb része a _Gatha-k_, 17 mély vallásosságra +valló himnusz, melyet egyenesen Zarathustrának tulajdonítanak. Szűk +látókörében kevés, de nagy eszmékre bukkanunk. Komoly lelkület mellett +hatalmas, erős érzés lobog benne. Az újabb sívár részek olvasása után +szinte fellélegzik az ember, ha egy-egy ilyen ódára talál. Tartalmuk azt +mutatja, hogy Zarathustra nagy műve, a nép lelki megújhodása még csak a +kezdet kezdetén áll. Néhány befolyásos ember állott még csak mellé, az +ellentábor igen hatalmas és a próféta többször kételkedve kérdi, vajjon +be tudja-e tölteni hivatását. + +_II. Viszprat._ Nem egyéb, mint a Jaszna kiegészítő része. + +_III. Videvdat (vendidat)_ a dévák, a gonosz szellemek elleni +törvénykönyv, mely a különböző tisztulási szertartásokat ismerteti +kimerítő részletességgel és hosszadalmasan. + +A kis Aveszta részei: ‚Hoszbén‘, a napfelkeltekor végzendő imák; Jaszt, +az egyes szellemek és istenségek dicsőítése; Xartak–Apasztak, a +hitvallások könyve; Afrinaka, az áldások gyüjteménye stb.[160] + +Az egész mű létezéséről és tartalmáról a XVIII. századig csak a régi +görög és római írók nyujtottak felvilágosítást. 1723-ban került az első +kézirata Oxfordba, hol Bodlean Librery könyvesboltjában erős láncokkal a +falhoz erősítve, mint valami érthetetlen titkos könyvet mutogatták. +Titokzatos volta ösztönözte a francia Auquetil Duperront, hogy Indiában +felkeresse a parszi doktorokat (daszkurokat) és tőlük megtanulja az ősi +iráni nyelvet. Ezek először csak hitegették, ámították, de sikerült neki +túljárni az eszükön, tényleg megtanulta az ős nyelvet, szerzett magának +becses kéziratot és lefordította az egész Avesztát. + +A szöveg általános elképedést és csalódást váltott ki, mindenki felséges +ódákat, magasszárnyalású bölcseleti elmélkedéseket várt, és e helyett +unalmas litániákat, végnélküli és kicsinyes tisztulási szertartásokat +talált. Voltaire két lapot se tud elolvasni Zoroaszter útálatos művéből, +a nélkül, hogy szánalom ne fogja el az emberi természet iránt, mely +ilyen silány lim-lommal bibelődött. Mások egyenesen lehetetlennek +tartották, hogy a bölcs Zoroaszter, kit Platon annyira magasztal, ilyen +bárgyuságot firkált volna össze; a hiszékeny Auquetil bizonyára +valamilyen szélhámos áldozatává lett. Herder nyílt elméje azonban a sok +aprólékos lim-lom között fölfedezte az Avesztában rejlő igazgyöngyöket +és gúnyolta a franciákat, hogy egy párizsi lapszerkesztő hangzatos +szólamait keresik a nagy Zoroaszterben. Ő maga nem annyira tudományos +elmélyedéssel, mint inkább magasröptű képzeletének sejtelmével írja: «E +szerint a rendszer szerint az embernek, mint Isten látható képének kell +élnie és uralkodnia a szellem birodalmában, eszményi fényességben.»[161] + +Az alapeszmét Herder helyesen érezte meg, de a tudományos megértés a mai +napig sem tökéletes és nincsen minden tekintetben kielégítő fordítása. + + +III. Az Aveszta világnézete. + +1. Az iráni szent könyvek legrégibb részének tartják a Gátha-kat, a +Jaszna himnuszait, melyekben a legfőbb lényt többnyire _Ahura-Mazda_ +névvel jelölik. Ahura annyi, mint úr, az ég és minden létező ura. Azonos +a védákban szereplő Asurával vagy Varunával. Mazda «a mindentudó +végtelenül bölcs, akit senki meg nem csalhat, aki mindent megfigyel és +igaz mértékkel mér vissza; hűséges, mindent alkotó, mindenhez értő, +változhatatlan.»[162] Nyugaton Platon óta Ahura-Mazdát Ormuzdnak hívják; +ellenfelét pedig, a gonosz szellemet, Angra-manju-t Ariman-nak. + +Amint a többi indogermán nép, úgy bizonyára az iráni is minden +szükségletét, örömét és fájdalmát mitológiai alakokban testesítette meg. +Zarathustra nagy tette az volt, hogy a néphit önállóvá lett isteneiben +meglátja az egy Isten tulajdonságait és így a szellemeket ismét elvont +fogalmakká avatja, vagy istenekből Ahura-Mazda szolgáivá, angyalaivá +tette. Ez volt az emberi gondolkodásnak legelső és legsikerültebb +formája arra, hogy a politeizmust és panteizmust kiküszöbölje. + +_Ahura-Mazdán kívül az Aveszta a következő négyféle lényt ismeri:_ 1. +Amesa-spenták vagy főangyalok, 2. a Jazdák, angyalok; 3. fravasik, az +ősök szellemei; 4. a dolgok elemei: tűz, víz, föld és levegő. + +_A hét főangyal Amesa-spenták_ gyüjtőneve a Gathákban és az ékiratokban +nem fordul elő, a Jast azonban már úgy sorolja fel őket, mint +szellemeket. A Gathákban még mint elvont isteni tulajdonságok +szerepelnek: a legfőbb jó és áldásos uralom, jótékony jámborság, +egészség, halhatatlanság, bölcseség, helyes értelem. _Első közöttük +Asa_, a jog, az igazság, a legfőbb jó. Mint személy Ahura-Mazda +főtanácsadója és végrehajtó ereje; képviseli és jelenti magát a +paradicsomot is, mint igaz hívőnek járó jogos jutalmat.[163] Második +_Vohu-Mana_, mint tulajdonság jó lelkületet, irgalmat jelent, mint +személy pedig Ahura-Mazda legfőbb miniszterét.[164] Harmadik +Spenta-Armatai, a tökéletes bölcseség és jámborság; mint személy pedig a +földnek szelleme. + +_A másodrangú angyalok_ között legnevezetesebb szerepet játszik Mithra, +a Zarathustra előtti kor egyik főistene, kit Ahura magához hasonló +nagynak teremt. Tisztelete később elterjedt az egész római birodalomban. +Aquincumban is fedeztek fel szentélyét. A Gathákban a neve sem fordul +elő, de a Jast tizedik fejezete már egészen róla szól. Úgy látszik, a +védák hasonnevű isteneivel egyezően világosságot, fényességet jelent és +mint személy a nap istenét.[165] + +A harmadik csoportot a fravasik, Ahura fényes serege alkotják, +megfelelnek az indus pitriknek, az atyák szellemének, kik a gonosz +elleni küzdelemben segítik az embereket. A Jast 13–31. fejezetig +foglalkozik velük. E szerint nemcsak minden embernek, hanem minden +háziállatnak, sőt maguknak a fravasiknak is megvan a fravasija, a maga +oltalmazó szelleme. A fravasik tana Auquetil szerint a teremtő +gondolatnak legtökéletesebb kifejezése; Platon eszméjéhez hasonlóan ezek +alkotják a teremtmények mintaképét, mértékét, lényegét és minden erők +forrását. Emlékeztetnek még Sokrates daimonionjára és Aristoteles +entelecheia tanára. A gondolat felfedezésére az a törekvésük +szolgáltatott alkalmat, hogy mindenben a tisztát, az Asa birodalmához +méltót keresik. Pl. az ősi tűz, a tűz fravasija a legtisztább mintaképe +a föld tüzének, melyet alig tudnak megközelíteni kilenc tisztítás után. + +Az ember égi osztályrésze is ilyen fravasi, mely öröktől fogva élt már +az ember születése előtt. Nem egyéb, mint lelki alaperő, mely élteti már +az embriót, neveli és fenntartja egész a haláláig és a nagy feltámadás +napján ismét összeszedi csontjait. Ez Platon præexistencia-tanának régi +kiadása.[166] + +Az elemek közül legnagyobb szerepet játszik _a tűz;_ a parszik mindmáig +tűzáldozatot mutatnak be. Fontos továbbá _a jó víz_ és az eső +tisztelete, mely később Anahita néven mint a perzsák egyik főistennője, +mint Ahura leánya és felesége szerepel. Ahura-Mazdával és Mithrával +együtt emlegetik. Tisztelete azonosnak látszik a babiloni Militta, a +kisázsiai Aphrodité és Artemis-kultusszal. Amint Mithra, a fényisten, +mindenütt áldást hint a föld színére a napsugárral, hasonlókép kísérője, +a vizek istennője is.[167] + +2. _A rossz problémája, dualizmus._ Zarathustra a sokféle istentől +eljutott a világ alkotójának és gondviselőjének megismeréséhez. +Megkísérli ezzel kapcsolatban a másik örök filozófiai probléma +megoldását is, a világ értékelését. Amint Buddhát és a védák bölcseit, +úgy Zarathustrát is állandóan foglalkoztatja a gondolat, honnan van a +sok baj és gyötrelem ezen a világon. Az emberiség létét fenntartó +javakat, a fényt, tüzet, vizet és a táplálékot adó tehenet állandóan +ellenséges hatalmaktól kell védeni. A jónak és a fénynek birodalma +állandóan hadilábon áll a sötétségnek és a hazugságnak birodalmával. +Ebben a nagy küzdelemben az ember mellett résztvesz az állatvilág és az +egész teremtés. A jó pártjára áll a kakas, a nap első hírnöke, a kutya, +a nyáj hűséges őre. A gonosz mellé szegődik a kígyó, a farkas és a +hangya, mely a gabonát ellepi. Az emberek közül a rossz táborába +tartozik a hitetlen, a bűbájos és a fajtalan életű. + +A régi néphit mindenféle gonosz szellemet, manót és ördögöt ismer. Ezt +alakította át Zarathustra, midőn a teremtésben minden rosszat és minden +gonosz szellemet egy főelvre, az ős kajánra vagy ős gonoszra: Anra +Manjura vezet vissza. Véleményét következőkép foglalja össze: + +«Két szellem volt kezdetben: a jó és a rossz, gondolatban, szóval, +tettel; látomásomban mint ikertestvérek jelentek meg, az értelmes ember +helyesen választott közöttük, az értelmetlen helytelenül. Mikor a két +szellem találkozott, megállapították a halál és az élet idejét és azt +is, hogy a világ végén a hitetlenekre a legrosszabb sor, az igazhívőkre +pedig a legjobb élet vár.»[168] + +A Gathák még nem említik a fő gonosz nevét és a behisztáni ékiratok +egyáltalán nem ismerik. Ezek a halált és minden büntetést még Ahura +Mazdának tulajdonítják. Oldenberg szerint a gonosz szellem +Zarathustránál sem egyéb, mint elvont logikus schéma, mely még nem +öltött testet-lelket.[169] Az Aveszta későbbi részeiben már nagy +szerepet játszik a gonosz szellem: Anra Manju. Ebből lesz Aristotelesnél +Ahriman, a középperzsa pehlévi nyelven Aharmán (a magyar Ármány). Neki +sincs kezdete, akárcsak Mazdának, de ezzel mégsem egyenlő erejű +ellenfél, mert Ahura bölcseségével szemben balga és csak azt tudja, amit +Ahura megenged neki. Végre is teljesen elveszíti a nagy +világküzdelmet.[170] + +A modern párszik, így Modi is, a Jaszna 44 fejezetére hivatkozva +_Zarathustra filozófiájában nem engedik meg a dualizmust_. Zarathustra +ezen a helyen szónoki kérdéseket tesz fel, melyek magukban foglalják a +feleletet. «Azt kérdem Tőled ó Ahura! adj nekem helyes választ: ki +teremtette jótékonyan a fényt és sötétséget? ki teremtette jótékonyan az +álmot és ébrenlétet? A reggelt, a delet, az éjjelt, melyek az értelmes +embert kötelességére intik.»[171] + +Ezen a helyen Mazda alkotja a fényt és sötétséget, a nappalt és az +éjjelt, miből következtetik, hogy a két szellemet is, kiknek az Aveszta +újabb részei ezek létrehozását tulajdonítják. Zarathustra nem tartja +összeegyeztethetőnek Isten jóságával és szentségével a világban +tapasztalható töméntelen aljasságot és bölcseletileg úgy oldja meg a +rossz problémáját, hogy Mazda két szellemet alkot, akik teremtenek és +rombolnak, világosságot és sötétséget alkotnak. A mai világrend +megmagyarázására mind a kettő nélkülözhetetlen és úgy összetartozik, +mint a nappal és az éjjel. Az életet a jó szellem a Spenta Manju +fakasztja, de Anra Manju oltja ki. Spenta kelti fel az embert, őrzi és +ösztökéli lelkiismeretét; Anra viszont ellankasztja, érzéki gyönyörre +hívja, álomba ringatja.[172] + +Ez a szép tan megengedhető az Aveszta régi részére, sőt valószínűleg +Zarathustra személyes felfogására nézve is. De az újabb részekben nem +Spenta Manjuval száll szembe, hanem egyenesen Ahura Mazdával. A Videvdat +első fejezetében Ahura 17 szebbnél-szebb helyet teremt az ember számára +és Anra Manju valamennyit megmételyezi.[173] + +3. _Az emberi lélek._ Mazda az embert is két szellem segítségével +alkotta és ezek működnek benne. Vohumana a jó szellem és Akamana a rossz +szellem, a rosszakarat. A jóakarat arra kéri, hogy mindig és mindenütt +jót gondoljon, jót beszéljen és jót cselekedjék. Maga Ahura szólítja fel +az első embert, Jimát (az ind Jámát), hogy gyarapítsa birodalmát, legyen +ennek a világnak őre és oltalmazója és átadja neki a hatalom jelvényeit: +az arany nyilat és arannyal kivert korbácsot.[174] + +A rosszakarat azonban ösztökéli már az első embert, hogy a gonoszok +útján járjon és a hazugság atyjának szolgálatába szegődjék. Az első +nemzedék bőségben, tiszteletben és teljes megelégedésben élt, míg +gondolatban elkezdett foglalkozni a hazug beszéddel és kiesett a régi +jósorsából, jóhíréből; elrejtette magát és bolyongani kezdett a +földön.[175] Majd Ahura parancsára várat épített, hogy megmentse +ivadékait és az állatvilágot a föld kerekségét sujtó kemény telek elől. +A vízözön helyett az Avesztában jégmező és hóözön szerepel.[176] Jima, +az első ember, egyesíti magában azokat a vonásokat, melyeket Mózes első +könyve Ádámnak és Noénak tulajdonít. + +Az egész rendszer alapvető tana a rendületlen hit a lélek +halhatatlanságában. Az emberiség új nemzedékké alakul, mely nem +öregszik, nem hal meg, nem porlad el, örökké él, örökké virágzik és +kénye-kedve szerint rendezi élete sorát.[177] Ha az ember meghal, lelke +még három napig marad a földön és a gonosz szellem részéről mindenféle +incselkedést kell elszenvednie. A harmadik nap hajnalán átmegy az idő +ösvényén és eljut a Csinvat-hídhoz. Itt kérdőre vonják, mennyi része +volt a földön vagyonban, jólétben (talán inkább jótettekben). «Egy szép +teremtés, derék, jól megtermett ügyes leány két kutyájával és kötéllel +megjelenik előtte. A tévhitű gonosz lelket a sötétségbe rántja, az +igazhívő lelket pedig a magas Harán-hegyen át a Csinvat-hídon keresztül +az égi szellemek partvidékére helyezi. Itt a jóakarat főangyala +felemelkedik a trónjáról és kihirdeti: «Igazhívő lélek, idejöttél a +veszedelmes létből a veszedelemnélküli létbe.» Erre az igaz lélek az +arany trónon ülő Ahura Mazdához, majd a hét főangyalhoz járul és bevonul +a dicsőség hajlékába.»[178] + + +IV. Zarathustra erkölcsbölcselete. + +1. Zarathustra erkölcsbölcseletét sziklára építi, az egy Isten +tulajdonságaira és a lélek halhatatlanságára. Ahura Mazdának igazság a +lelke, fényesség a teste, napsugár a szeme, kék ég a ruhája. Csupa fény +és tisztaság, bölcseség és színigazság benne minden. Ellensége minden +hazugságnak, minden kétértelmű köntörfalazásnak. + +Mazda teremti Asát, a szentséget és tisztaságot, az igazság országát és +a jogrendet, hűséget minden törvény betartásában. «Asa a legnagyobb jó! +(Asa ist das beste Gut)»; ez az Avesztának első és utolsó szava, ezzel +zárul a Videvdat törvénykönyv minden fejezete, ez a párszi hívő +főimádsága. _Asát, a szentséges tiszta lelkületet kell a jó embernek +megvalósítania gondolatban, szóval, tettel._ A gondolat, szó és +cselekedet Zarathustra erkölcstanának három oszlopa. Ezen alapul a három +főerény: becsületérzés, igazmondás és jószívű cselekedet. + +Mindenekelőtt a _jó gondolatot_ hangsúlyozza, mert a tett értéke akkor +teljes, ha jószándékból történik. A jó gondolatot segíti hatalomra a +mindennapi kötelező imádság: reggel, délben, este. Ebben ismétli meg +mindenki a maga teendőjét, szeme elé tűzi az eszményt, melyet napközben +meg akar valósítani. Herodotos írja, hogy a perzsa nemcsak magáért +imádkozik ilyenkor, hanem a községért és királyért. + +_Beszédben_ az igazmondást tartják a legfőbb jónak, mert aki a szavát +meghamisítja, nem tartozik már Asa birodalmához, hanem átpártolt Anra +Manju seregébe. + +_A tettekben_ megkívánja a munkaszeretetet, a gonosz minden +szövetségesének pusztítását és a gazdagoktól a szegény hívők segítését. +A nép minden rendű-rangú tagja dolgozzék lelkiismeretesen a mindennapi +kenyérért. Maga a föld megáldja a becsületes munkát és megátkozza azt, +ki a napot lopja. Aki tétlen életmódot folytat, éppolyan bűnt követ el, +mint a gazdag ember, aki nem segíti az érdemes szegényt és vagyonát +vétkes gyönyörűségre pazarolja. Nagy bűn az is, ha a gazdag elvonja a +munkás bérét. Modi szerint az Aveszta minden dolgozó embernek nyolcórai +alvást és tökéletes munkaszünetet tanácsol. Bizonyára más könyvből +merítheti ezt, mert Wolff gondos szószerinti fordításában nem +található.[179] + +_A jótékonyságnak különösen három faját_ dícséri a Videvdat: 1. segíteni +a szegényt; 2. fiataloknak lehetővé tenni a házasságot és arra +képesíteni őket, hogy erényes, tisztességes életet folytassanak; 3. +oktatáshoz juttatni azokat, akik igazán tanulni szeretnének. A párszik +ma is a jótékonyságnak ezt a három nemét művelik a legnagyobb +szeretettel. Bombayban csak egy hatóságnál 48 millió rupia alapítványt +helyeztek el; megfelel ez körülbelül hetven millió arany és száz +milliárd papírkoronának.[180] + +Az indus bölcselőkkel ellentétben Zarathustra elítéli az önsanyargatást +és a bőjtölést, de viszont nagyrabecsüli a _mértékletességet_, mert ez a +Videvdat szerint «a jó kutyák és a jó papok erénye.»[181] Strabo és +Xenophon nem győzik eléggé dícsérni a perzsák józanságát és +igénytelenségét. + +Minden hívőnek fontos kötelessége még a kártékony állatok és rovarok +pusztítása. A pap hordjon mindig fegyvert magával és mutasson ezen a +téren is jó példát. A földnek megművelése, tövistől és bojtorjántól +tisztítása is oly dícséretreméltó dolog, mint a szentség és jámborság +ügyének támogatása, mert aki pusztaságot művelés alá fog, növeli a +lakosok jólétét és segíti a szegényt, hogy tisztességes munkával +kenyérhez jusson. A Videvdat ötfajta boldog földet különböztet meg. +Boldog először az a földterület, ahol templomot építettek és ahol +imádsággal fordulnak istenhez; másodszor boldog az a föld, ahol derék +házaspárok boldogan élnek gyermekeikkel. Harmadszor, ahol nedves, +mocsaras földet száraz, megművelhető területté alakítanak, negyedszer az +a mező, ahol nyájakat és csordákat őriznek. Ötödször boldog az a +földterület, ahol nagy tömegben gyűlnek össze a csordák a kereskedelem +céljaira.[182] + +Szép tan még _a jó- és a gonosztettek kamatozása_. A jótett állandóan jó +gyümölcsöt hoz, a gonosztett pedig rossz gyümölcsöt. Az a jó, melyet +valaki 20 éves korában tesz, kétszer annyit ér, mint amit 40 éves +korában visz véghez; hasonlóképpen a gonosztett is növekedik kamatos +kamattal. Ezért hamar eleget kell tenni érte, megvallani a papnak és a +megfelelő tisztulási eljárást elvégezni. Kereskedői nyelven +szemléletesen fejezi ki ez a tan a szokás hatalmát, mely minden lélekre +ránehezedik.[183] + +2. _A családi élet._ Zarathustra a házasságot előírja az igazhívő +számára, mert ezzel gyarapítja Ahura Mazda tisztelőit és mert a +gyermekek a szülő halála után is imádkoznak érte. Sőt a szülő tettének +kamatozása kiterjed még a gyermekekre is. Ha a gyermek gonoszat +cselekszik atyja halála után, Ahura még ekkor is betudja ezt az atyának. +Ha pedig a fiú jót cselekszik, növekszik az atya dicsősége is, ő is +osztozik a gyermek érdemében. Ezért a nevelés igen nagyjelentőségű +kérdés a parsziknál. + +Családi életről világos képet nyujt az az imádság, melyet a parszi lány +imádkozni szokott. Imádkozik 1. azért, hogy jó férje legyen; 2. hogy ki +tudja érdemelni a jó férjnek osztatlan szerelmét, bizalmát és +tiszteletét; 3. egészséges gyermekekért; 4. hogy áldott állapota és a +gyermekágy baj nélkül menjen végbe; 5. hogy szerencsés szülés után +elegendő teje legyen és hőn óhajtott gyermekét maga táplálhassa. +Zarathustriánus szempontból nagy bűn az, ha az anya ki akar bújni +gyermekének szoptatása alól és idegenek kényére bízza. A parszi könyvek +szerint az az anya, aki saját keblén táplálja gyermekét, megőrzi +családja vérének tisztaságát és eléri azt, hogyha gyermeke felnő, +szeretettel, tisztelettel és hálával viseltetik iránta; 6. végül azért +imádkozik a párszi nő, hogy gyermeke értelmes, erős emberré váljék, aki +okosan tud résztvenni a község életében és öregbíti családjának, +városának, országának dicsőségét. + +A feleség főerénye megegyezés a férjével. Kérdezze meg tőle mindennap: +«Mik a Te gondolataid? hogy egy lehessek Veled gondolatban; mik a Te +szavaid? hogy egy lehessek Veled a beszédben; mik a Te tetteid? hogy egy +lehessek Veled a cselekvésben. Igaz, hogy Zarathustra követőinél +megkívánják a feleségtől, hogy nagyon engedelmes legyen a férje iránt, +de ennek fejében tiszteletreméltóbb helyet foglal el a társadalomban, +mint aminőt bármely keleti nép juttatott neki.[184] Részben ennek volt +köszönhető a régi perzsák civilizációjának előrehaladottsága, hogy nagy +tisztelettel övezték a nőket. Bátorlelkű vállalkozásuknak indító oka és +jutalma ők voltak. Ezért a párszi könyvek éppoly fontosságot +tulajdonítottak a leánynevelésnek, mint a fiúnevelésnek. + +3. _Az iráni alkotmányt és erkölcsöt jellemzi a Jaszna következő helye:_ +«Mazda igét hirdet, melyet szolgálatkészséggel be lehet tölteni. Ez az +ige három verssort, négy társadalmi osztályt és öt előljárót foglal +magában. + +Melyek a verssorok? a jó gondolat, a jó szó és a jó cselekedet. + +Melyek a társadalmi osztályok? A pap, a katona, az állattenyésztő +földműves, az iparos… (hiányos szöveg). Mindegyikben lehet igazhitű +férfi, akinek a gondolata, szava és cselekedete helyes, aki előljárójára +hallgat és akinek cselekedete az igazság birodalmát gyarapítja. + +Kik az előljárók? A házé, a községé, a kerületé, az országé, az ötödik +Zarathustra… Így szólott Mazda. Kihez szólott? Testi-lelki hívéhez. +Milyen volt, aki szólott? A legjobb király. Milyen volt, akinek szólott? +Igazhívő, legjobb és engedelmes.»[185] + + +V. A rendszer értéke. + +1. Zarathustra fohászkodik Ahura Mazdához: «Ó igazán-tisztelt Világ +teremtője! mennyivel nagyobb, jobb, szebb nagyságban, jóságban, +szépségben ez a sátánellenes Zarathustra-törvény más tanításoknál?» Erre +Ahura Mazda válaszol. «Ez úgy értendő, ó Pitama Zarathustra! hogy ez a +sátánellenes törvény nagyságban, jóságban, szépségben annyival nagyobb a +többi tanításnál, amennyivel a legnagyobb tó, Vorukása, nagyobb a többi +víznél… mint amennyivel nagyobb a legnagyobb fa a kis csemetéknél… mint +a minket környező ég ott ennél a földnél.»[186] + +Zarathustra látomásának igazat kell adnunk. Az ő tana az egész ókorban +az emberi szellem leghatalmasabb törekvése arra, hogy kibontakozzék a +politeizmus és panteizmus sorvasztó légköréből. Az ind bölcselők is +világmegvető elszántsággal keresik a mindenség legfőbb elvét és mégis +csak ködös, alaktalan káoszba jutnak el: Brahmanhoz, kiben megszűnik +minden személy, minden tudatos tevékenység, akinek a neve csupa tagadás: +«Neti, neti, se nem ilyen, se nem olyan.» Zarathustra istenfogalma +legközelebb áll a Biblia fogalmához, tisztaságban felülmúlja Sokrates, +Platon és Aristoteles isten tanait. + +Nemcsak a személyes Isten egységét állította helyre, hanem az +istentiszteletnek legősibb, legjellegzetesebb árja formáját is: a +hódolatot a tűz, Isten legtökéletesebb jelképe iránt. Megfelel ez +fennkölt felfogásának, mely az Istent örök fényességnek tekinti. A +tiszta, mocsoktalan láng bizonyára legfölségesebb ábrázolója Őneki, aki +az örök fény, az örök világosság… A zsidó vallás legfölségesebb és +legdöntőbb mozzanataiban fénylő láng és égő tűz szerepel Isten +fölségének és jelenlétének jelképe gyanánt.[187] + +2. Erkölcsbölcseletének tisztasága, józansága szintén az ókor magaslatán +áll. A nemkeresztény kultúrnépek családjában és az ókor bölcsei között +senki sem domborítja ki annyira, mint ő, hogy mindenki a maga +cselekedetének jutalmát veszi el itt és a másvilágon: mindenki úgy arat, +amint vetett. + +Míg Buddhában fáradt világkerülő remeték ünnepelik és istenítik a +legnagyobb gondolkodót, ki az értelem erejével megoldotta a szenvedés +problémáját és elérkezett a megsemmisülés boldogságába; addig a párszik +gyermeki lelkülettel magasztalják nemzeti bölcsük személyében a +legnagyobb ember királyi erejét és bizalommal várják, hogy Ahura seregét +győzelemre vezérli a sötétség birodalma ellen. Zarathustra nem a földi +élet megvetésére, hanem cselekvő, bátor életre sarkalja népét. És a nép +fölséges nagy emberként tiszteli prófétáját, de azért mindig ember marad +számára és nem isteníti, mint Buddha követői mesterüket. + +Konfucius társadalmi erényei sorra feltalálhatók nála. Fenntartja a +családi élet tisztaságát, ráneveli a gyermeket korán, hogy +engedelmeskedjék szüleinek, ragaszkodjék tanítóihoz és tisztelje az +öregebbet. A párszi anya azért imádkozik mindennap, hogy gyermeke okosan +vegyen részt a község nyilvános életében és a kormány tanácskozásaiban. + +Megengedhetjük az ősz párszi tudósnak, Modinak, azt is, hogy a Videvdat +néhány fejezete a maga gondos tisztulási szertartásával a párszik +egészségügyi kodexét alkotja és több rendelkezése ki fogja állni minden +idők egészségtudományának bírálatát. + +Még azt is megértjük, hogy a régi kezdetleges egészségtan számára nagy +veszedelmet jelentett a holttetemből áradó ragály és ezt a mithos +nyelvén úgy fejezték ki, hogy a halál démona megszállja. Ezért nem +szabad érinteni a halottat, nem szabad a földbe ásni, vízbe sülyeszteni, +a szent tűzzel elégetni, hanem a hegyek ormán vagy külön erre a célra +épített tornyokban a keselyűknek vagy kutyáknak dobják oda étkül. + +3. Viszont ha valaki beletekint a _rituális tisztálkodás_ leírásába, +megengedi nekünk annak nevetséges kicsinyességét vagy visszataszító +kínos voltát. Fő tisztítóeszközük a marhavizelet, ezzel mossák le +háromszor már az újszülött csecsemőt és ez a mosakodás szerepel majd +minden szertartásban. Ez bizonyára sem az egészségügyet, sem az +esztétikai érzéket nem szolgálja. A százával osztott korbácsütés, a +kilencnapos végehosszanélküli cerimóniák és az aránytalanul nagy +büntetés még a nem szándékos hibákért is, mindez mutatja, hogy +Zarathustra mennyire korának a gyermeke volt. Ő sem tudott szabadulni a +szokás hatalmától, de ezeket a furcsaságokat értékessé kívánta tenni +azáltal, hogy bekapcsolta őket a jószellemnek a gonosz ellen folytatott +küzdelmébe. + +_Ne feledjük továbbá a sötét foltokat erkölcstanában; így például a +vérfertőző házasságok gyalázatos_ _szokását_.[188] Az Aveszta nagy +érdemnek tekintette és többször magasztalja a legközelebbi rokonok +házasságát. Strabo, Herodotos és Ktesias szerint régi iráni szokás, hogy +az apa nőül veszi lányát, testvér a testvérét. Így Kambyses király nőül +vette nővérét, mert «a rokonok házassága az égben köttetik meg.» Az +egészséges emberi természet tiltakozott ez ellen az égbekiáltó bűn ellen +és azért aránylag ritkán fordul elő, de annál nagyobb érdemnek +tekintették. Az is igaz, hogy az iráni próféta a házaséletre sok bölcs +szabályt állít fel, de visszataszítólag hat, hogy a nőstény kutyákról +jobban gondoskodik, mint az emberekről.[189] A házasság ugyan +felbonthatatlan, de a férfinak joga van másik nőt maga mellé venni, ha +az első feleségtől nincsen gyermeke. Nem hiába az emberiség legnagyobb +szenvedélyéről van itten szó, ezen a téren minden engedékenység +keservesen megbosszulja magát és beláthatatlan visszaélésekre vezet. +Herodotos szerint az ő idejében (Kr. e. 484–425.) már általános szokás +Perzsiában a többnejűség.[190] Végül Zarathustra ismételt felhívása a +vérfürdőre, az ellenfelek pusztítására, minden ivadékuk kiirtására, +megmagyarázza a perzsa történelemben előforduló szörnyű +kegyetlenségeket.[191] + +Ezek következtében nem írhatjuk alá azt a dícséretet, amit Modi és +Francis Cobbe zengenek: «Mi lenne ma az emberi hit, ha Zarathustra nem +élt volna.»[192] De készséggel megállapítjuk, hogy a rendszer a nép +lelkéből nőtt ki, vele összeforrott, virágzott is évszázadokon keresztül +otthonában és mindenütt, hová az iráni kultúra elhatolt. Átélte Nagy +Sándor veszedelmes korát és csillaga újra felragyog, mikor a Sassanidák +visszaállítják Nagy Dárius országát. Bukását az izlám fegyveres támadása +és rágalmai idézték elő. Most még alig 100,000 parszi őrzi a nemes +hagyományokat Perzsiában és Bombay környékén. + +Zarathustra szelleme végül megtermékenyítette a görög gondolkozást. +Pythagorasról írja Porphyrios, hogy az istentiszteletet és a kellő +életmódot a perzsa mágusoktól tanulta el. Heraklitos műveiben az iráni +hatást a szakemberek közül senki sem tagadhatja. Protagoras nyilvánosan +dicsekszik vele, hogy Zoroaszter titkos iratait megszerezte. Platon az +istenek előtt kedveltnek tartja Zoroaszter mágikus tanát és +Demokritosszal együtt elfogadja az ember föltámadására vonatkozó +nézetét. Aristoteles (elkallódott) művet írt a mágusok tanáról és +metafizikájában is dícsérettel adózik iránta.[193] + +Végeredményben adjunk igazat az ókorra nézve Müller Miksának: «Ha a +marathoni és salamisi csaták elvesztek volna és Görögország meghódol +Perzsiának, akkor Cyrus birodalmának államvallása válhatott volna az +egész civilizált világ vallásává. Perzsia beolvasztotta volna az asszir +és babiloni birodalmakat… Egyiptom szent építményeit perzsa katonák keze +dúlta volna szét. A királyok királyának parancsait szétküldenék Indiába, +Görögországba, Scythiába és Egyiptomba és ha Ahura Mazda kegyelméből +Dárius letiporja Görögország szabadságát, Zarathustra tisztább vallása +könnyen kiszoríthatta volna az olymposi regéket.»[194] + + + + +JEGYZETEK. + + +A bevezető részhez. + +1: Proal, Crimes et suicides passionels. Paris, 1900. X. és XI. fej. +314., 410., 661. l. + +2: Bourget, Essais de psychologie contemporaine. Paris, 1883. Előszó. + +3: Proal i. m. 416. l. + +4: Überweg, Geschichte d. Phil. Berlin, 1926. I. k. + +5: Windelband, Lehrbuch d. Geschichte d. Philos. Tübingen, 1912. 7–16. + +6: Gumplovicz, Grundriss d. Sociologie. Wien, 1885. 167. l. + +7: O. Selz, Die Gesetze der produktiven und reproduktiven +Geistestätigkeit. Bonn, 1924. + +8: Handbuch d. Philosophie, herausgegeben v. A. Bäumler u. M. Schröter. +München, 1926. Vorwort. + + +Az indiai lélek fejezethez. + +9: Dr. Betty Heimann hallei magántanár cikke (Kant-Studien, Bd. XXX. +1925, 1–23. l.). «Zur Struktur des indischen Denkens», az indiai +gondolkodás centrumába az őserdő képéből levont következő tételt +állítja: az ember azonos a természet többi részével és vele egyenlő +értékű. (4. l.) A természet egyes részei egymás mellé rendeltségben +állanak és csak másodlagosan sorakoznak egységgé az ősanyag képzetében, +melyből az egyéni alakulatok mechanikusan erednek. (6. l.) Ez nehezen +egyeztethető össze a nagy felelősségérzettel, mely a hindu minden +szertartásos ténykedését kíséri; továbbá azzal a kifejlett +idealizmussal, mely Parmenidesre, sőt Fichtére emlékeztet. Ezért +nyugodtan tartható fenn az a megállapítás, hogy az indiai gondolkodás +centruma az egységretörés. A Heimann-féle merev egymásmellé rendelés +inkább fogyatékossága az indiai léleknek, mely az asszociatív +gondolkodásból származik, de nem nyitja problémáinak és nem tetteinek +rúgója. Taine a részvétben látja a buddhizmus főtényezőjét (le fait +générateur), melyből egész életmódja és világfelfogása levezethető. +Tévedését Oldenberg mutatja ki: Aus Indien u. Iran. Berlin, 1899. +120–128. l. + +10: Oldenberg, Die indische Philosophie. Die Kultur d. Gegenwart. Allg. +Gesch. d. Philos. Teubner. 1913. 46. l. + +11: Deussen, Allgemeine Geschichte der Philosophie. I. k. 2. rész. +Leipzig, 1906. Die Pilosophie der Upanishad’s. 279. l. + +12: Max Müller, Ramakrishna. London, 1910. 48. l. + +13: Oldenberg i. m. 52. l. + +14: Deussen, Allg. Gesch. d. Phil. 1. k. 3. rész: Die nachvedische Phil. +der Inder. Leipzig, 1908. 76. l. + +15: Deussen I. k. 3. r. 102. l. – Garbe, Beiträge zur indischen +Kulturgeschichte. Berlin, 1903. 43. l. + +16: Id. Mereskovszki, Örök útitársaink. Budapest, 1921. 85. l. + +Nemzeti Ujság, Vasárnapi melléklet. 1926. I. 21. 17. l. Egy nap Mahatma +Ghandinál. – Baktay, Mahatma Ghandi válogatott beszédei és írásai. +Budapest, 1925. + + +A védák fogalma. + +17: Deussen, Allgemeine Gesch. I. k. 1. rész első fejezetei. Willmann, +Geschichte des Idealismus. Braunschweig, 1907. I. k. 84–101. l. – +Schmidt, Az ind filozófia. Budapest, 1925. 7–9. l. + +18: Oldenberg, Die Veden, die ältesten Religionsurkunden Indiens. Halle, +1911. 11. l. + +19: Oldenberg, Die indische Philosophie. 35. l. + +20: Willmann, Gsch. d. Idealismus. I. k. 150. l. + +21: Deussen, Allgemeine Gesch. d. Ph. I. 1. r. 12. l. + + +A Rig-védák kora. + +22: P. Häusler, Streiflichter über die Urreligion der arischen Inder. +Anthropos. Internationale Revue f. Völker u. Sprachenkunde. 1911. VI. B. +185., 193–199. l. Hasonlóan vélekedik Oldenberg, Die Veden. Halle, 1911. +5. l. R. Roth, Z. f. Deutsche Morgenl. Gesellsch. VI. 70. l. + +23: A. Kägi, Der Rigveda. 1881. id. Seitz, Natürliche +Religionsbegründung. Regensburg, 1914. 611. l. + +24: Willmann, Gesch. d. Id. I. 88. l. + +25: Deussen, Allg. Gesch. d. Ph. I. 1., 118. l. + +26: Oldenberg, Die ind. Phil. 65. l. + +27: A henotheismust Oldenberggel ellentétben nagyon komolyan veszi +Deussen, Allg. G. d. Ph. I. 1., 104. l.; az igazság bizonyára itt is +középúton jár. + +28: Deussen, Allg. Gesch. d. Phil. I. 2. rész záró fejezetei. Jacobi, +Die Entwicklung der Gottesidee bei den Indern und deren Beweise für das +Dasein Gottes, Bonn, 1923, nem ismeri a kultúrtörténeti módszert, régi +evoluciós alapon politeizmust vesz fel a Rig-védában, de megengedi «es +fehlt nicht an Ansätzen an rein spekulative Götter.» + + +A Brahmanák kora. + +Deussen, Allg. G. d. Phil. I. k. 2. rész. + +29: Deussen i. m. I. 1. r. 242.; 116. l. + +30: U. o. I. 2. rész 244. l. + +31: U. o. l. 2. r. 286. l. + +32: Oldenberg, Die indischen Religionen. Teubner, 1913. (Kultur d. +Gegenwart I. 3., 1.) 70. l. – Az idézett hely inkább a következő +korszakhoz tartozik, de mint irodalmi példa igen alkalmas a fogalom +megvilágítására. Cf: Deussen, Allg. G. I. 3. r. 632., 658. l. + +33: Deussen, System des Vedanta. Leipzig, 1906. 53. l. + +34: Oldenberg, Buddha, 28. l. + + +Az upanisadok kora. + +35: Deussen, I. 2. r. 357. l. + +36: I. m. 361. l. + +37: Deussen, System des Vedanta. 171. l. + +38: I. m. 52. l. + +39: Deussen, Allg. Gesch. d. Phil. I. 2. r. 271–279. l. + +40: I. m. I. 2. r. 366. kv. l. + + +Ellenmondások és megoldások. + +Pischel, Leben u. Lehre des Buddha. Teubner, 1917. 13. l. + +Deussen, 1. 2. r. 213. kv. l. 3. r. 582. l. + + +Vedanta-rendszer. + +Deussen I. 3., 586–614. l. + + +A védák és a vedanta-rendszer értékelése. + +41: Id. Klimke, Hauptprobleme d. Weltanschauung. Kempten, 1911. 31. l. + +42: Mahatma Ghandi, Válogatott írásai és beszédei. Fordította Baktay +Ervin. Budapest, 1920. 155–167. l. + +43: Max Müller, Essays I. 306. l. + +44: Garbe, Beiträge. 47. l. + +45: Garbe, Beiträge. 183–199. l. + +46: Garbe i. m. 141–183. l. + +47: Engelhardt, Rabindranath Tagore. Berlin, 1922, 235–269. l. + +48: Garbe i. m. 4–5. l. + +49: Garbe, 10. l. + +50: Garbe, 237. l. + +51: Schmidt, Az ind filozófia. Budapest, 1925. 33–34. l. + +52: Deuss. I. 3, 90. Max Müller, Religion u. Philos. Deutsche Rundschau. +1879. 1. 69. + +53: Ján. 9, 2–3. l. + +54: Augustinus, Sermo 351. n. 4. P. L. t. 39. col. 1538. – Civit. Dei 1, +14. c. 13. t. 41. col. 748. + +55: Gregor, M. Moralia 1. 34. c. 23. P. L. t. 76. col. 748. l. + +56: Vass József, Sz. Ágoston vallomásai. Budapest, 1925. I. 269. 250. l. + + +Szánkja-rendszer. + +Deussen I. 3. – Oldenberg, Indische Philosophie. Kultur d. Gegenw. I. V. +Leipzig, 1913. 36–40. l. – Schmidt, Az ind filozófia. 42–49. l. – Garbe, +Die Sankhja-Philosophie. 1917. – Garbe, Beiträge 37–94. l. – Schlüter, +Aristoteles’ Metaphysik, eine Tochter der Sankhjalehre. 1874. + + +Jóga-rendszer. + +57: Deussen, I. 3, 560. l. + +58: Garbe, Beiträge. 204. l. + +59: Deussen, I. 3, 507. l. + +60: U. o. 559. l. + +61: U. o. 546. l. Jacobi, Die Entwicklung der Gottesidee bei den Indern +und deren Beweise für das Dasein Gottes, Bonn, 1923, a közfelfogással +ellentétben az indusok egyhangú hagyományára támaszkodva azt vitatja, +hogy a Jóga-rendszer kezdettől fogva teisztikus; hasonlóképpen a Nyája +és a Vaisesika. + +62: Deussen, I. 3, 563. l. + +63: Oldenberg, Indische Philosophie. 47. l. + +64: Deussen i. m. 566. l. + +65: Oldenberg, Die Veden. 8. l. + +66: Deussen i. m. 524., 530–535. l. + +67: Giese, Psychotechnisches Praktikum. Halle, 1923. első gyakorlatai. + +68: Garbe, Beiträge, 163., 208., 211., 239. – U. o. 207. l. + +69: Paulhan, Activité mental. Paris, 1913. 26. l. + +70: Germania Beilage; Pressburger Tagblatt 1914. III. 24. – A hipnózis +hatásait jól összefoglalja Fröbes, Experimentelle Psychologie. Freiburg, +1920. II. 592–593. l. – Az autoszuggesztiót ismerteti Jaspers, +Allgemeine Psychopathologie. Berlin, 1923. 235. l. + +71: Részletesen közli Stoll, Suggestion und Hypnose in der Völkerkunde. +Leipzig, 1904. 75–83. + + +Kisebb rendszerek. + +Deussen, Oldenberg, Garbe és Schmidt idézett művei nyomán. Velük szemben +Jacobi, Die Entwicklung der Gottesidee bei den Indern und deren Beweise +für das Dasein Gottes, Bonn, 1923, a nyája-rendszer tudósainak +tulajdonítja a legerősebb ind istenérvet, mely szerint a dolgok +keletkezése értelmes alkotót kíván, mert minden, ami keletkezik, mástól +keletkezik. + + +Buddha. + +72: Deussen, I. 3. 122–125. l. + +73: Pischel, Leben und Lehre Buddha’s. Leipzig, 1910. 8–9. l. Oldenberg, +Buddhas Reden, Lehre, Verse, Erzählungen, übersetzt v. H. Oldenberg. +München, 1922. XV. 1. (Posthumus munka.) + +74: Szeghy, Buddhizmus és kereszténység. Budapest, 1909. 39. l. + +75: Pischel i. m. 44. l. + +76: Deussen i. m. 127. l. Schmidt, Buddha. Budapest, 1920. 20. l. + +77: Schmidt, 68; Deussen 134. Buddha’s Reden. 18–21. l. + +78: Buddha’s Reden, 21., 117. l. + +79: U. o. 126–130. l. + +80: Pischel 83. l. + +81: Buddha’s Reden, 116–117. l. + +82: U. o. 45–50. l. – Schmidt 30–31. l. – Deussen 150–151. l. + +83: Deussen 149. l. + +84: U. o. 151. l. + +85: De la Vallée-Poussin, Nirvana. Paris, 1925. I–XXIV. 10. – Buddha’s +Reden 291. l. – J. Dahlmann, Eine Studie zur Vorgeschichte des +Buddhismus. Berlin, 1896. + +86: Deussen 158. l. + +87: Buddha’s Reden, 48–49. l. + +88: Garbe, Beiträge, 126–127. l. – Schmidt, Buddha, 107–108. l. + +89: Garbe i. m. 130–131. l. + +90: Buddha’s Reden, XXXIII. 47. l. – Schmidt i. m. 102. – Pischel, +60–65. l. + +91: Deussen, I. 3., 90. l. + +92: Buddha’s Reden, 314–315. l. + +93: Pischel, 79. l. + +94: Szeghy, 46–47. l. – Ward, The Ethics of Gotama Buddha. London, 1923. +Buddha erkölcstanát Epikuros gyakorlati etikájával tartja egyenrangúnak. +A nyolcas ösvény és a nirvána csak illuziók benne. + +95: Oldenberg, Buddha, vége. + +96: Szeghy, 79. l. – Schmidt, 63. l. + +97: Oldenberg, Indische Philosophie, 40. l. + +98: Zsid. 10., 5–7., Ján. 4., 34. + +99: Oldenberg, Buddha. 205. l. + +100: H. St. Chamberlain, Die Grundlagen des XIX. Jahrhunderts. München, +1908. 244–245. l. + + +A kínai lélek. + +101: Kapdebo, Az építőművészet története az ókorban. Budapest, 1903. +136. l. + +102: F. Krause, Ju-Tao-Fo, Die religiösen u. philosophischen Systeme +Ostasiens. München, 1924 19–21. l. – Wilhelm, Die Seele Chinas. Berlin, +1926. – Ku-Hung-Ming, Der Geist des chinesischen Volkes. Jena, 1924. + +103: Krause i, m. 8. l. + +104: Westermarck, Az emberi házasság története. Budapest, 1910. 87. l. + +105: W. Grube, Die chinesische Philosophie. Kultur d. Gegenwart. I. Abt. +V. Leipzig, 1913. 62–63. l. + +106: Grube i. m. 61. l. + + +Konfucius. + +107: Krause, Ju-Tao-Fo. München, 1924. 69. l. + +108: R. Wilhelm, Kung-tse. Leben und Werk. (Frommans Klassiker d. Phil. +25. k.) Stuttgart, 1925. 1. l. + +109: Wilhelm i. m. 139–140. l. + +110: U. o. 6., 8., 192. l. + +111: U. o. 4., 74. l. + +112: Weber–Baldamus, Weltgeschichte. Leipzig, 1921. I. 33–38. l. – +Wilhelm i. m. 84. l. + +113: Krause i. m. 78. l. + +114: Wilhelm i. m. 198. 85. l. + +115: Wilhelm 50., 128. l. + +116: U. o. 107., 135. l. + +117: U. o. 52. l. + +118: Wilhelm, 112–113. l. + +119: U. o. 29–30. l. + +120: U. o. 78. l. + +121: Wilhelm, 17. l. + +122: U. o. 59. l. + +123: U. o. 79. l. + +124: De Broglie, Problèmes et questions de l’histoire des religions, +Paris; magyar fordítás Temesvár, 1894. 146–147. l. – Wilhelm, 62–63., +79. l. + +125: Krause, Ju-Tao-Fo. 18. l. – A kingeket szószerint fordította +latinra Angelo Zottoli S. J., Cursus litteraturæ Sinicæ. 1879. 3. +k.-ben. Magyarázatokkal angolra fordította Legge, The Chinese Classics. +1880. szintén 3. k. Németre a Si-kinget fordította Strauss–Torney +1880-ban. + +126: Orelli, Allgemeine Religionsgeschichte. Bonn, 1911. 58. l. – +Harlez, Les religions de la Chine. Leipzig, 1891. 35–48. l. – Zottoli, +Cursus, Su-king. 345., 383., 399. – Si-king, I. 6., 1.; 10., 8.; 11., +6.; II. 5., 4–6. l. + +127: Harlez i. m. 38. l. + +128: Grube, Die chinesische Philosophie. 64–65. l. – Krause, 34. l. + +129: Wilhelm, 163., 208. l. + +130: Krause, 150., 545. l. + +131: Wilhelm, 69–70. l. + +132: Wilhelm, 59. l. + +133: Grube, 73. l. + +134: Wilhelm, 107–109. l. + +135: Krause, 81–83. l. – Wilhelm, 135. l. + +136: Wilhelm, 114–128. l. + +137: Wilhelm, 32. l. + + +Lao-ce. + +138: Grube, Die chinesische Philosophie. 71. l. + +139: Wilhelm, Kung-tse. 5–6. l. + +140: Wilhelm, Lao-tse und der Taoismus. (Frommans Klassiker d. +Philosophie. XXVI. k.) Stuttgart, 1925. 19. l. – de Broglie i. m. 145. +l. + +141: Wilhelm, Lao-tse 22. l. + +142: Krause, Ju-Tao-Fo. 144., 545. – Magyar fordítása és magyarázata +teozófikus szempontból készült: Stojits Iván, Laoce életbölcselete. +Tao-te-king. Budapest, 1907. A mai pontosabb német fordítások mellett +már nem használható. + +143: Krause, Ju-Tao-Fo. 144–155. l. + +144: Wilhelm, Lao-tse 34. l. + +145: U. o. 30–40. l. + +146: U. o. 42–50. l. + +147: Grube, 73. l. – Krause, 546. l. + +148: Wilhelm, 68–69. l. + +149: Krause, 452. l. + +150: U. o. 583. l. + + +Zarathustra. + +151: H. Oldenberg, Aus Indien und Iran. Berlin, 1899. 159. l. + +152: Carnoy, Les Indo-Européens. Préhistoire. Bruxelles, 1921. + +153: Oldenberg i. m. 149–150. l. + +154: Herodotos, Historia. Leipzig, 1830. I. 138. l. + +155: Darmesteter, Le Zend-Avesta, traduction nouvelle. Paris, 1892. + +156: Oldenberg, Aus Indien. 130. l. + +157: Oriental. Litteratur Zeitung. 1925. 537–540. l. – U. o. 951. l. – +Hertel, Achaemeniden und Kayaniden, Leipzig, 1924, azt vitatja, hogy +Zarathustra Nagy Dárius atyja idejében, tehát Kr. e. a VII. században +élt volna. + +158: Oldenberg, Aus Indien. 145. l. + +159: Bartholomae, Die Gatha’s des Avesta, Zarathustra’s Verspredigten. +Strassburg, 1905. 117., 119., 133. l. – Magyarra Zajti Ferenc, +Zarathustra Zendavesztája címmel fordította a Gathákat 1912; beleélés +alapján készült. + +160: Avesta, die heil. Bücher der Parsen, übersetzt auf der Grundlage v. +Chr. Bartholomae’s altiranischem Wörterbuch von Fritz Wolff. Berlin, +1924. XI. l. + +161: Oldenberg, Aus Indien. 131–134. l. + +162: Jaszna, 43., 3–16.; 44, 4–7.; 45, 6.; 31., 8. l. – Bartholomae, Die +Gatha’s. 49–54.; 59–60.; 70., 20. l. – Harlez, Lenormant és többen +feltételezik itt a semmiből teremtés gondolatát; ez azonban a helyekből +nem tűnik ki világosan; emanaciós származással is összeegyeztethetők. + +163: Jaszna, 44, 3–5. – Bartholomae, 59–60. l. + +164: Bartholomae, 132. l. + +165: Jast, 10. f. – Wolff, 199–221., 232. l. + +166: Jast, 13. f. – Wolff, 229–258. l. – Willmann, Geschichte des +Idealismus. Braunschweig, 1907. I. 73. l. + +167: Schanz, Der Parsismus. Philos. Jahrbuch. 1895. VIII. k. 153–154. l. + +168: Jaszna, 30., 3. – Bartholomae, 13. l. + +169: Oldenberg, Aus Indien, 155. l. + +170: Jast, 13., 77.; 19., 96. – Videvdat, 19., 43. l. – Wolff, 240., +297., 433. l. + +171: Jaszna, 44., 3–5. – Bartholomae, 59. l. + +172: Dr. Modi, A Zend-Aveszta vallási rendszere. Budapest, 1925. 16–21. +l. + +173: Videvdat, 1. f. – Wolff 317–319. l. + +174: Videvdat, 2., 4–6. – Wolff, 320. l. + +175: Jast, 10., 34–35. – Wolff, 289. l. + +176: Videvdat, 2., 22–42. – Wolff, 322–325. l. + +177: Jast, 19., 11., 49. – Wolff, 286., 296. l. + +178: Videvdat, 19., 28–32. – Wolff, 430–436. l. + +179: Modi i. m. 54. l.-on Jaszna 62., 5.-re hivatkozik; itt azonban +Wolff szószerinti gondos fordításában nem található. + +180: Modi, 53. l. + +181: Videvdat, 13., 45. – Wolff, 402. l. + +182: Videvdat, 3., 23–33. – Wolff 328–330. l. – Modi 49–50. l. + +183: Modi 30. l. + +184: Modi 56–58. l. + +185: Jaszna 19., 16–20. – Wolff 52. l. + +186: Videvdat 5., 22–25. – Wolff 344. l. + +187: Meurin, Le Christ et Zarathustra; id. Modi 10., 32–33. A szerző +Bombay apost. vikáriusa volt. + +188: Jaszna 12., 9.; Gah 4., 8.; Videvdat 8., 13. – Wolff 41., 150., +366. l. – Schantz, Der Parsismus. Phil. Jahrbuch. VII. 396. l. – +Döllinger, Heidentum und Judentum. Regensburg, 1857. 2771.-on +bizonyságul idézi Sotiont, Strabot, Agathont. + +189: Videvdat 5., 8., 13., 15. fejezetei. + +190: Herodotost és Strabot id. Döllinger 376. l. + +191: Schanz i. m. 399. l. + +192: Modi 60. l. + +193: Willmann, Geschichte des Idealismus. Braunschweig, 1907. I. 73. l. + +194: Id. Modi 10. l. + + +A gyakran és rövidítve idézett művek teljes címe. + +_Avesta_, Die heiligen Bücher der Parsen, übersetzt auf der Grundlage v. +Chr. Bartholomae’s altiranischem Wörterbuch von Fritz Wolff. Berlin, +1924. Főrészei: Jaszna, Jast, Videvdat. + +_Bartholomae_, Die Gatha’s des Avesta, Zarathustra’s Verspredigten. +Strassburg, 1905. + +_Buddha’s Reden_, Lehre, Verse, Erzählungen, übersetzt von H. Oldenberg. +München, 1922. (Posthumus munka.) + +_Deussen_, Allgemeine Geschichte d. Philosophie. I. B. 1. Abteilung: +Allgemeine Einleitung und die Philosophie des Veda bis auf die +Upanishad’s. 2. Abt. Die Philosophie der Upanishad’s. 3. Abt. Die +nachvedische Philosophie der Inder. Leipzig, 1894–1908. + +_Deussen_, Das System des Vedanta. Leipzig, 1906. + +_Garbe_, Beiträge zur indischen Kulturgeschichte. Leipzig, 1903. + +_Grube_, Die chinesische Philosophie. Kultur d. Gegenwart. I., I. Abt. +V. Leipzig, 1913. + +_Krause_, Ju–Tao–Fo. Die religiösen u. philosophischen Systeme +Ostasiens. München, 1924. + +_Modi_, A Zend-Aveszta vallási rendszere. Budapest, 1925. + +_Oldenberg_, Aus Indien und Iran. Gesammelte Aufsätze. Berlin, 1899. +Buddha, sein Leben, seine Lehre, seine Gemeinde. Berlin, 1921. Die +indische Philosophie. Kultur der Gegenwart. I. I. Abt. V. Leipzig, 1913. +Die indischen Religionen. Kultur der Gegenwart. I. 3., l. Leipzig, 1913. +Die Veden, die ältesten Religionsurkunden Indiens. Halle, 1911. + +_Pischel_, Leben und Lehre Buddha’s. Leipzig, 1910. + +_Schmidt_, Buddha. Budapest, 1920. + +_Schmidt_, Az ind filozófia. Budapest, 1925. + +_Wilhelm_, Kung-tse. Leben und Werk. (Fromanns Klassiker d. Philosophie. +25. k.) Stuttgart, 1925. + +_Wilhelm_, Lao-tse und der Taoismus. (Fromanns Klassiker d. Phil. 26. +k.) Stuttgart, 1925. + +_Willmann_, Geschichte des Idealismus. Braunschweig, 1907. I. k. + +_Zottoli_, Cursus litteraturæ Sinicæ. Shangai, 1879–1882. + + + + +TARTALOM. + + +BEVEZETŐ RÉSZ. + +_I. Előszó._ + +1. Az eszmék hatalma a köz- és magánéletben; bölcselőknél és népszerű +íróknál. 2. Miért nem foglalkoztak a keleti bölcselőkkel? 5 + +_II. A bölcselet-történelem tényezői és irányai._ + +1. A filozófiai rendszert mint műalkotást három tényező érteti meg: az +egyetemes emberi, a kultúrtörténeti és az egyéni. 2. A három tényező +szerint három irány különböztethető meg. Az alanyi és tárgyi kritika 8 + + +INDIAI GONDOLKODÓK. + + +Az indiai lélek. + +1. A néplélek fogalma. 2. Az indiai lélek sajátságai, az egységre, békés +harmóniára törés, miszticizmus. Eszménye a jogin-révület, ennek +lélektani analizise. 3. Asszociációs gondolkodás, passzivitás, +fatalizmus és pesszimizmus. 4. A következetlenség, mint a spekuláció +következménye. 5. Erős felelősségérzet. 6. Összefoglalás 16 + + +A védák bölcselete és a vedanta-rendszer. + +_I. A Véda._ + +1. A védák fogalma; négy papi kézikönyv: Rig-, Száma-, Jadsur-, +Atharvavéda. 2. Mindegyik három része: formulák (szanhita), rubrikák +(brahmana), index (szutra). 3. Tartalmuk: dharma, az áldozatok +bemutatása és brahmán, filozófiai elmélkedések. 4. Deussen műve 24 + +_II. A régi védák (a himnuszok) kora._ + +1. Az istenfogalom; az ősvallás a monotheizmus; az egy Isten három +elnevezése. 2. Az ősvallásból keletkezik a politeizmus, a henoteizmus, +panteizmus, monizmus. 3. A lélek sorsa 28 + +_III. Az újabb védák (brahmanák) kora._ + +1. Három iránya; az elsőben uralkodik a mitológia. Másodikban Brahmán +kifejlődik sajátos indiai istenfogalommá. Harmadikban atman, az egyéni +lélek egyesül Brahmánnal és fölékerekedik. Az atman relatív-negatív +fogalom; megvilágítják a szállóigék 32 + +_IV. Az upanisadok (vedanták) kora._ + +1. Ellentétük a védákkal. 2. Alapgondolatuk a brahman-atman egysége. +Három tételük: az atman az ismerő alany; megismerhetetlen; egyedüli +valóság. 3. A lélek négy állapota. 4. A megváltás gondolata. 5. Az +upanisadok ellentmondásai és a megoldást célzó rendszerek 37 + +_V. A vedantarendszer._ + +1. Lélektani és történeti keletkezése. 2. Lényege a kétféle tudás. 3. A +vándorló lélek állapotai. 4. A jó cselekedetek és az elmélkedés 45 + +_VI. A védabölcselet és a vedanta-rendszer értékelése._ + +1. A néplélekből sarjad. 2–4. Alapja a törekvés az egység és a +végtelenség felé. 5. Felismeri, hogy a boldogság bennünk van. 6. +Eredendő hibája a vallás és a filozófia szembeállítása: a vallásból így +babona, a filozófiából miszticizmus lesz. A lélekvándorlás a problémákat +elmérgesíti, pesszimizmust idéz elő. 7. A philosophia perennis hatásai +53 + + +A szánkja, a jóga és a kisebb rendszerek. + +_I. A szánkja-rendszer._ + +Realizmus és merev dualizmus; a vedantától három pontban különbözik. Az +ind lélek problémáit nem oldja meg, érthető az eltűnése 66 + +_II. A jóga-rendszer._ + +1. Az indiai kultúrélet legeredetibb jelensége. 2. Két jellemző +tulajdonsága az istenfogalom és a révület. 3. A nyolc gyakorlat. 4. A +gyakorlatok csodás hatása 72 + +_III. A jóga-rendszer értékelése._ + +Az igaz jogin komolyan törekszik az erényre; sok a visszaélés. A +milléniumi kiállítás fakirjai. A hipnotikus-kataleptikus jelenségek. +Önkínzások. Csak egy temettette el magát élve, életmódja botrányos 80 + +_VI. A kisebb rendszerek._ + +1. Purva-mimanza. 2. Az indiai materializmus. 3. A vaisésika és njája +89 + + +Buddha. + +_I. Élete és jelleme._ + +1. A források. 2. Életének hiteles adatai. 3. Jellemzése a legendák +alapján. Születése szemlélteti önérzetét; 4. megtérése akaraterejét és +révületre hajló természetét; 5. vándorélete tanítói egyéniségét; 6. +halála egész jellemét 94 + +_II. Tanai._ + +1. A négy nemes igazság a benaresi beszédben; nirvána. 2. A lélek +tagadása, az öt létmozzanat (skandha). 3. A 12 tagú oksági kapcsolat. 4. +Erkölcstana 108 + +_III. A buddhizmus értékelése._ + +1. Elterjedése. 2. Ennek okai: elítéli a külsőséges kultuszt, nemes +erkölcsöt hirdet, az ind kultúra terjesztője; Buddha nagy egyénisége. 3. +Jézus és Buddha: életük, haláluk és világnézetük ellentéte 125 + + +KÍNAI GONDOLKODÓK. + + +A kínai lélek. + +Ősrégi a kultúrája; felületes írók és szaktudósok véleménye. Jellemző +vonásai: 1. család- és fajszeretet; árnyoldala az erős érzékiség. 2. +Túltengő gyakorlati értelem, üzleti szellem. 3. Atomisztikus +gondolkodás; a kínai nyelv és írás szerkezete. Gépiesség. +Teremtőképzelet hiánya 137 + + +Konfucius. + +_I. Élete, jelleme és szerepe._ + +1. Jelentősége. 2. Származása. 3. Kedveli a szertartásokat. Ezzel szerzi +a Kon-fu-ce nevet. 4. Zene iránti szeretete. 5. Hivatása. 6. Reform +tevékenysége. Fővárosi előljáró, munkaügyi miniszter. Az ellenzék +vezérét kivégezteti. 7. Kormányzati bölcsesége: Főteendő a fogalmak +helyreállítása, ennek eszközei: _a)_ A tekintély, tisztelettudás, szülők +iránti szeretet. _b)_ Előljárók jó példája. _c)_ Erkölcsös nemzeti zene. +_d)_ A tisztviselők nagy szeretete a nép iránt. 8. Bukása. «A nők éneke +űzött el.» 9. Tanítói egyénisége. A nevelés célja és eszközei. 10. Írói +tevékenysége. A szent könyvek összeállítása: I-king, Su-king, Síking. A +tavasz és ősz könyvei. A szertartások könyve. A szép törvénye. 11. +Halála; tiszteletének fejlődése 144 + +_II. Világnézete._ + +1. A kínai vallás Konfucius előtt, monoteizmus, deizmus, babonás +természet- és szellemimádás. 2. Konfucius a monoteizmus emlékét megőrzi, +maga agnosztikus. A Jang-Jin-elmélet 159 + +_III. Életfelfogása._ + +1. Etikai rendszere kollektivizmus; demokratikus monarchia. 2. Eszménye +az átlagos kínai ember négy jellemvonása. Az emberiesség nem pozitív +szeretet. A 10 kötelesség. Az államfenntartó öt viszony. 3. A fejedelem +és alattvaló. A méltatlan király elűzhető, megölhető. 4. Társadalmi +törvények: a változások, képek és ítéletek törvénye 164 + +_IV. Méltatása._ + +1. A tettek embere. Tragikuma: őrzi a régit, de szellemébe nem hatol; +megcsontosodik a művelődés. 2. Világnézete és a keresztény hithirdetők. +3. Erkölcsi téren vérbeli politikus. Hamis esküje, kémszerepe. 4. +Alkotása külsőséges kultúra 171 + + +Lao-ce. + +_I. Élete._ + +1. Kína misztikusa és metafizikusa. 2. Életének egyetlen bizonyos adata +találkozása Konfuciussal. 3. Elveszti hitét a kultúrában. 4. Halála 175 + +_II. Tanai: A Tao-te-king._ + +1. A világ leghomályosabb könyve. 2. A tao jelentése Konfuciusnál, +Lao-ce-nél: a lét forrása, célja, megismerésének alapja. 3. Eszmetana. A +platoni eszmék. A kimondhatatlan és kimondható fogalmak, a szavak. Az +önalkotta fogalom minden rossz forrása, eltávolít a természettől, a +«vu-vei» a nemcselekvés egyesít vele 179 + +_III. Lao-ce életfelfogása._ + +Két út a nagy Tao-hoz: a lét és nemlét útja. 2. Az élet +meghosszabbítása, alchimia. 3. Rendszere negatív egoizmus, destruktív. +Ellenségszeretete. 4. Egyén és társadalom. A bajok oka: a kormány +beavatkozása az életbe, a tudás és a kultúra. 5. Értékelés 183 + + +AZ IRÁNI LÉLEK. + + +Zarathustra. + +1. Ő a nemzet bölcse, az iráni Mózes. 2. Az iráni lélek konzervatív, +tekintélytisztelő, optimista, igazságszerető 191 + +_I. Élete._ + +1. Baktriában Kr. e. 1000 körül született. 2. A pusztába vonul, +kinyilatkoztatást nyer. 3. Családi élete, üldöztetése és halála 193 + +_II. Az Aveszta._ + +1. Zarathustra írta a legrégibb részét. 2. A nagy és kis Aveszta +könyvei; európai sorsuk. Auquetil, Voltaire és Herder 196 + +_III. Az Aveszta világnézete._ + +1. Ahura-Mazda az egy Isten, négyféle lényt teremt: főangyalokat, +angyalokat, szellemeket, eszméket és elemeket. Asa, Mithra, Anahita. A +platoni eszme, præexistentia és a fravasik tana. 2. A rossz problémája. +Mennyiben tanít Zarathustra dualizmust? 3. Az emberi lélek. Őstörténet +és halhatatlanság 198 + +_IV. Zarathustra erkölcsbölcselete._ + +1. Az egyénnek Asát, az igazságot kell megvalósítania gondolatban, +szóval, cselekedettel. Jótékonyság, mértékletesség. Az érdemek +kamatozása. 2. A családi élet kötelessége. A párszi lány imádsága. A +feleség főerénye. A notisztelet. 3. Az iráni társadalom 205 + +_V. A rendszer értéke._ + +1. Leszámol a politeizmussal, panteizmussal és a babonás áldozatokkal. +2. Erkölcsbölcseletében meghaladja Buddhát és Konfuciust. 3. +Árnyoldalak: a rituális tisztálkodás visszataszító, vérfertőző +házasságra, többnejűségre és kegyetlenségre ad alkalmat. 4. +Megtermékenyítette a görög gondolkodást 210 + +A bevezető részhez: + Az indiai gondolkodók fejezeteihez 215 + A kínai gondolkodókhoz 220 + Zarathustrához 222 + +Jegyzetek 215 + +Gyakran, rövidítve idézett művek 225 + + + + +*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 76238 *** diff --git a/76238-h/76238-h.htm b/76238-h/76238-h.htm new file mode 100644 index 0000000..0d5370b --- /dev/null +++ b/76238-h/76238-h.htm @@ -0,0 +1,7466 @@ +<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Transitional//EN" + "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-transitional.dtd"> +<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> +<head> +<meta name="generator" content= +"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> +<meta http-equiv="Content-Type" content= +"text/html; charset=utf-8" /> +<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> +<title>Kelet nagy gondolkodói by János Mester | Project +Gutenberg</title> + +<style type="text/css"> +/*<![CDATA[*/ +body { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; +} + +h1,h2,h3,h4 { + text-align: center; + clear: both; + line-height: 200%; +} + +h2,h3 { + margin-top: 2em; +} + +p { + margin-top: 0.75em; + margin-bottom: 0.75em; +} + +body > p { + text-align: justify; + text-indent: 1.5em; +} + +hr { + width: 33%; + margin-top: 2em; + margin-bottom: 2em; + margin-left: auto; + margin-right: auto; + clear: both; +} + +hr.chap {width: 65%} + +.pagenum { + position: absolute; + right: 2%; + color: gray; + font-size: smaller; + text-align: right; + text-indent:0; +} + +.center { + text-align: center; + text-indent: 0; +} + +.smcap { + font-variant: small-caps; +} + +.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} + +.caption {font-weight: bold;} + +.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} + +.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} + +.footnote { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; + font-size: 0.9em; + text-align: justify; +} + +.footnote .label { + position: absolute; + right: 84%; + text-align: right; +} + +.fnanchor { + vertical-align: super; + font-size: .8em; + text-decoration: none; +} + +ul.TOC { + list-style-type: none; + padding-left: 10%; + text-indent: -5%; + width: 70%; + text-align: justify; +} + +ul.TOC li { + margin-top: 0.25em; +} + +ul.TOC li.li2 { + margin-top: 0.75em; +} + +li.li2 { + padding-left: 1em; + text-indent: 0; +} + +span.ralign { + position: absolute; + text-align: right; + right: 15%; + top: auto; +} +/*]]>*/ +</style> +</head> +<body> +<div style='text-align:center'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 76238 ***</div> +<hr class="chap" /> +<div class="chapter"></div> +<p class="center"><span class="caption-largest"><u><span class= +"smcap">KULTURA és TUDOMÁNY</span></u></span></p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption-largest">KELET NAGY +GONDOLKODÓI</span></p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">ÍRTA D<sup>r</sup> MESTER +JÁNOS</span></p> +<p> </p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> +<p class="center"><span class= +"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> +<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET +ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p> +<p class="center"><span class="caption">KIADÁSA</span></p> +<hr class="chap" /> +<h1>KELET NAGY GONDOLKODÓI</h1> +<p class="center"><span class="caption-small">ÍRTA</span></p> +<p class="center"><span class="caption-large">D<sup>r</sup> MESTER +JÁNOS</span></p> +<p> </p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> +<p class="center"><span class= +"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> +<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET +ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p> +<p class="center"><span class="caption">KIADÁSA</span></p> +<p class="center"><span class="caption-small">FRANKLIN-TÁRSULAT +NYOMDÁJA.</span></p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_5" id= +"Page_5">-5-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>BEVEZETŐ RÉSZ.</h2> +</div> +<h3>I. ELŐSZÓ.</h3> +<p>1. A kísérleti lélektannak kevéssé kiemelt, de legnagyobb +jelentőségű törvénye az eszmék rugalmassága, lappangó energiája, +melynél fogva sarkalnak bennünket megvalósításuk, a tettek felé. +Ezért ha valamely népnek külső hatások következtében romlik az +erkölcse, de tiszta marad az irodalma, nemes a gondolatvilága, ne +essünk kétségbe, hamar felocsudik az aléltságból, kijózanodik a +mámorból; ha azonban lapjai mételyezik a közvéleményt, irodalma +támadja az életfenntartó elveket: vallást, hazát, otthont és +családot, akkor már kongatja önmaga fölött a lélekharangot. A bírói +székek betöltői, a fegyházak előljárói tapasztalatból tudják, +mennyire igaza van Proalnak, a francia államügyésznek, ki már a +múlt század vége óta hirdeti: «A bűntények és öngyilkosságok +okainak felderítésére nem elég hangoztatnunk: keresd az asszonyt, +hanem azt is hozzá kell tennünk: keresd a könyvet, mert a könyvek +az emberiség legnagyobb jótevői, de egyúttal legnagyobb +gonosztevői, legveszedelmesebb felbujtói.»<a name="FNanchor_1" id= +"FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a></p> +<p>Az eszmék hatalma azonban nemcsak a közéletben érvényesül, hanem +az egyéni jellem kialakításában <span class="pagenum"><a name= +"Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> is. Jól mondja Bourget, a nagy +lélekelemző: «Lelke mélyére szállva mindenki elismeri, hogy nem +volna ugyanaz az ember, ha nem olvasta volna ezt vagy azt a +művet.»<a name="FNanchor_2" id="FNanchor_2"></a><a href= +"#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a> Hányan köszönik életirányuk +megváltozását egy-egy olvasmánynak; hányan sülyednek erkölcsi +romlásba fércművek meggondolatlan olvasásával! Proal szerint a +csábítók a fiatal leányoknak regényt kölcsönöznek és gyorsan elérik +céljukat, a züllött leányok pedig, kiket bánt társnőjük +ártatlansága, szintén regénykölcsönzéssel kezdik +sátánművüket.<a name="FNanchor_3" id="FNanchor_3"></a><a href= +"#Footnote_3" class="fnanchor">3)</a></p> +<p>Nagy kérdés azonban, melyek az igazi, életet irányító emberi +okmányok, milyenek a hatásos könyvek? Az észhez vagy a képzelet +útján a szívhez szólók? Ha a közvetlen hatást vesszük szemügyre, +akkor bizonyára azok, amelyek kielégítik a kíváncsiságot, +felcsigázzák a képzelő erőt, mint a mozgóképekben +megszemélyesített, a regényekben felhigított gondolatok. De +tulajdonképpen mégis csak ezek a kölcsönkért <i>gondolatok +kormányozzák a világot</i>. Egyetlen regényíró vagy költő se +dicsekedhetik oly döntő befolyással a XIX. század szellemi életére, +mint Kant, Darwin vagy Marx Károly. Újságok és regények az ő +gondolataikat váltják aprópénzre.</p> +<p>Végeredményben tehát mégis a bölcselők az emberiség jótevői vagy +gonosztevői, akár öntudatosan, akár öntudatlanul. A nagy emberek +gondolatai nem szürke elméletek, mint az epigonok füstfaragása, +hanem életet adó, nemzetet alkotó hatalmasságok.</p> +<p>Ennélfogva minden művelt emberhez méltó, hogy ne csak higításban +tized-századkézből fogadja <span class="pagenum"><a name="Page_7" +id="Page_7">-7-</a></span> el az emberiséget mozgató nagy eszméket, +hanem merítsen a forrásokból, ismerkedjék meg Kelet és Nyugat +legnagyobb gondolkodóival.</p> +<p>2. A keleti bölcseletet modern történetíróink szeretik +elhanyagolni. Az egyébként joggal világhírű Überweg legújabb +kiadása még 1926-ban is három lapot szentel Kelet összes +gondolkodóinak.<a name="FNanchor_4" id="FNanchor_4"></a><a href= +"#Footnote_4" class="fnanchor">4)</a></p> +<p>Legtöbben azért nem foglalkoznak velük, mert «Keleten minden +vallás, ott nincsen filozófia.» Ez az állítás azonban nagyon +elhamarkodottnak látszik. A vallás lényege Isten iránti szeretet és +istentisztelet, ezért Isten nélkül nincsen vallás. Már pedig Buddha +istentagadó, Konfucius agnosztikus, Lao-ce panteista, eredeti +rendszerük tehát nem lehet vallás; ők sokkal több jogon bölcselők, +mint vallásalapítók. Zarathustra viszont az emberi elme legnagyobb +teljesítményével és legmélyebb gondolataival állítja helyre az ősi +monoteizmust és alakítja ki az ó-kor legtökéletesebb +erkölcsbölcseletét; bizonyára ő is megérdemli, hogy a gondolkodók +sorába iktassuk. A vedantáról végül olyan komoly tudósok, mint +Deussen, azt tartják, hogy a világ legtökéletesebb rendszere, +melyet Európa még mindig nem ért utól.</p> +<p>Mások ismét arra hivatkoznak, hogy Keletről még kevés biztosat +tudunk; a szaktudomány – főleg a kínai és perzsa gondolkodókra +nézve – nem fejezte még be feladatát, és különben is a távol Kelet +minket nem érdekel, nem érinti az európai gondolkodást.</p> +<p>Erre az a válaszunk, hogy a szakkutatás végét nem lehet +megvárnunk; a tudományos haladás a hosszú analitikus munka után +szinte kívánja a szintézist, másszóval mindannak +rendszerbefoglalását, <span class="pagenum"><a name="Page_8" id= +"Page_8">-8-</a></span> amit különböző szerzők egy tárgyról, egy +emberről megállapítottak. E nélkül az analitikus abban a veszélyben +forog, hogy elmerül az aprólékos megkülönböztetésekben és figyelmen +kívül hagyja a tárgy nagy egészét; viszont a szintétikus írónak +attól kell óvakodnia, hogy a külsőleg egyenlő jelenségekben szem +elől ne tévessze a változatos belső magatartást. Erre figyelve a +fővonalakat már most is meg lehet rajzolnunk, bár a részletekben a +szakemberek még sokszor eltérnek egymástól.</p> +<p>Az érdeklődés terén is kezd már megtörni a jég. Az európai +kultúra veszedelme sok fáradt lélek figyelmét Keletre irányította, +és lassanként milliók fordulnak az ősrégi gondolkodók felé, kik a +brahmanizmusban és buddhizmusban az emberiség egyharmadának +életfelfogását harmadfélezredév óta irányítják. A mai vajudó +világon misztikus törtetés vonaglik át és Kelet titokzatosnak vélt +rejtelmeitől vár vigasztalást: Ex oriente lux! azt hiszik, hogy +kelet felől világosság támad.</p> +<h3>II. A BÖLCSELET-TÖRTÉNELEM TÉNYEZŐI ÉS IRÁNYAI.</h3> +<p>1. A filozófiai rendszerek értékben joggal hasonlíthatók a +műalkotásokhoz. Platon eszmetana vagy Aristoteles és Zarathustra +etikája van olyan műremek, mint Ráfael Disputája vagy Homeros +Iliasa. Amint a nagy műalkotások nem évülnek el valamely kornak +letűnésével, hasonlókép állandó értéket képviselnek a nagy +gondolkodók meglátásai. A forgandó idő kevésbbé érinti őket, mint +<span class="pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> a +természettudományok hipotéziseit vagy a kultúra külső kereteit. A +nagy nemzetek kihalnak, a világbirodalmak összeomlanak, de a nagy +vallások mellett a nagy bölcseleti rendszerek túlélnek minden +katasztrófát. Egyik a másikat nem rontja le, inkább kiegészíti, +amint Sophokles egyszerű drámája ma is odaállítható Shakespeare és +Madách fejlett technikája mellé. Fennmaradásuk titkát magyarázza +hatásuk is, melyet az előszóban fejtegettünk.</p> +<p>Amint a műalkotásokat, úgy a nagy rendszerek keletkezését is a +következő három nagy tényező érteti meg: az egyetemes emberi, a +kultúrtörténeti és az egyéni.<a name="FNanchor_5" id= +"FNanchor_5"></a><a href="#Footnote_5" class="fnanchor">5)</a></p> +<p><i>I. Az egyetemes emberi tényező</i> fejti meg előttünk, hogy a +filozófiai problémák adottságok, a lét örök rejtelmei, melyek ott +szunnyadnak minden kornak és minden embernek keblében.</p> +<p>Az ember először is éhezi és szomjúhozza az igazságot, azért +épít magának a szórványos tapasztalatokból és a szaktudományok +dirib-darab ismereteiből világnézetet: metafizikát és +természetbölcseletet. Az igazsághoz hasonlóan áhítozik másodszor az +igazság útjának felfedezésére; ezt kutatja a logikában és +ismeretelméletben. Harmadszor nem boldogítja a rideg tudás, ennél +többet kíván: szeretni és szerettetni, bízni és remélni, odasímulni +az örök szeretethez, gyengeségének tudatában odamenekülni a +végtelen erőshöz. Ezért avatja Aristoteles nagy lelkének vágyódása +a metafizikát teológiává; ezért nem lehet a bölcseletet sohasem +egészen elszakítani a vallástól, mindig állást foglal vele szemben, +nemcsak keleten, hanem a legújabb nyugati irodalomban <span class= +"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> is. Végül +negyedszer minden ember az ösztönök erős dualizmusát tapasztalja +önmagában, s az érzéki és szellemi vágyak tusájában keresi a kellő +magatartást és ezzel megalapítja a filozófia koronáját: az +etikát.</p> +<p><i>II. A kultúrtörténeti tényező.</i> A lét rejtelmeiből melyek +kerülnek egy-egy gondolkodó életében homloktérbe, az függ a +korszellemtől, a benne izzó problémáktól, a nép lelkében forrongó +vágyaktól és ösztönöktől. Rendszerint a nagy emberek érzik át +legmélyebben népük nyomorúságát, hazájuk ügyét-baját, és így a +nemzeti lélek szunnyadó vágyait és érzelmeit ők ismerik fel, ők +fogalmazzák meg legvilágosabban és öntik maradandó rendszerbe. Ők +tanítják az átlagembert gondolkodni és érezni és így bennük eszmél +magára a nemzet és a kor. Ezért az irodalom, a néprajz és a +kultúrtörténelem nem hanyagolhatják el a filozófia történetét; de +viszont a bölcselők gondolatvilágának megértésére sem mellőzhető a +kor képe, a föld arculata, a nép lelke, melyből származnak és +melyben élnek. Sokszor megértjük ezekből, hogyan kerülnek egymástól +messzefekvő kérdések egy lélekben egymás mellé; a problémák +bonyodalma és a mutatkozó ellentmondások megvilágosodnak +előttünk.</p> +<p>A szociológusok gyakran túlbecsülik a kultúrtörténeti tényezőt. +Gumplovitz szerint: «Ami az emberben gondolkozik, az nem ő maga, +hanem a társadalom; gondolkodásának forrása nem benne rejlik, hanem +a társadalmi környezetben, amelyben él.»<a name="FNanchor_6" id= +"FNanchor_6"></a><a href="#Footnote_6" class="fnanchor">6)</a> +Ezzel szemben nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az egyetemes emberi +természet és a kultúrtörténeti tényező önmagukban <span class= +"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> csak +logikai konstrukciók, mert elvégre is a társadalom egyedekből áll, +és pedig egyéni tudattal és elhatározással rendelkező egyedekből. +És amint nincsen igaza a régi filozófiai történetíróknak, kik +rendszert halmoztak rendszer mellé, mintha gombamódra egymástól +függetlenül nőttek volna ki a földből; még kevésbbé van igaza +azoknak, kik az emberi gondolkodás önállóságát tagadják meg.</p> +<p><i>III. Az egyéni tényező.</i> Igaz, hogy a nagy emberek is +koruk gyermekei, nemzetük fiai, mégis többnyire szembefordulnak a +korral és üldözés az osztályrészük. Konfucius és Aristoteles +önkéntes száműzetésbe mennek; Zarathustra ellen népének a zöme +szítja a forradalmat és megöli a nemzet nagy bölcsét; Sokratest +szintén a többség ítéli halálra; nem gondolkodott tehát bennük a +társadalom, amint a szociológusok vélik. Ők a hétköznapi életben is +örök problémákat látnak és a lelkek mélyén szunnyadó képességeket, +vágyat ébresztgetnek és így szembe kerülnek a felületes +közvéleménnyel, a megszokás hatalmával.</p> +<p>Az egyéniség kétfélét jelent: Ellentéte az egyetemesnek, van +tehát valami megkülönböztető jele, valamilyen sajátsága, ami +nincsen meg másokban; de jelezzük vele azt is, hogy ellentéte a +sokaságnak, a tömegnek, mert valamilyen sajátságot olyan kiváló +mértékben találunk meg benne, hogy éppen ez a kiválóság választja +el másoktól. A nagy emberek kiemelkedő sajátsága a hatalmas +teremtőerő, a kezdeményezőképesség.</p> +<p>Seltz, a teremtő erőről írt nagy munkáiban arra az eredményre +jut, hogy az alkotó tevékenység nem egyéb, mint célok és eszközök +meglátása. <span class="pagenum"><a name="Page_12" id= +"Page_12">-12-</a></span> A feltaláló vagy eszközöket keres +élményeiben előre kitűzött feladatok, célok elérésére vagy meglátja +a véletlenül felbukkanó tüneményben a törvényt, a célt, a +feladatot.<a name="FNanchor_7" id="FNanchor_7"></a><a href= +"#Footnote_7" class="fnanchor">7)</a> Ezen az alapon megtaláljuk az +egyéni tényező szerepét az emberi gondolkodás történetében: először +problémákat keres; másodszor megoldásokat lát, harmadszor diadalra +segíti az eszmét.</p> +<p>1. <i>A nagy elme problémákat lát</i> abban is, amit mások szó +nélkül elfogadnak; kivezető ösvényt talál ott is, hol a sokaság már +elveszti a fejét. Ezt fejezi ki Platon mondása: A filozófia kezdete +a csodálkozás és nem szükségképpen a kételkedés, mint Descartes +hirdeti.</p> +<p>A megszokás eltompítja az elmét, a tömeg nyomorúságos helyzetbe +is beletörődik, miért is messzelátó elmére és mélyen érző szívre +van szükség, hogy felrázza közönyéből. A szociális mozgalmak és +reformok nem a szenvedő tömegből indulnak ki, hanem a gondolkodók +táborából.</p> +<p>2. <i>A nagy ember önállóan jár el a problémák megoldásában.</i> +A mellékes dolgok tengeréből kiválogatja a lényeget és a szétszórt +darabokat egységes egészbe önti. Konfucius, hiába szerénykedik: «Én +csak átszármaztató vagyok és nem teremtő», mégis ő a kínai +gondolkodók királya. Nem kritika nélkül fogadja el a régi tanokat, +hanem belőlük megalkotja a kínai ember és az egységes mennyei +birodalom eszményképét; az ezredéves történelemben fölismeri a +célravezető eszközöket.</p> +<p>3. <i>A nagy egyéniség diadalra segíti az eszmét és a +terveket.</i> Az önmagában értékes gondolat igen könnyen +terméketlen marad. Az elvont fogalom <span class="pagenum"><a name= +"Page_13" id="Page_13">-13-</a></span> csak olyan, mint a lavina +fenn a hegyek ormán, hol még egy kis pásztorfiú megállítja és +szétveri a botjával. Ha azonban a szürke fogalom világosan jelenik +meg, szemléletes képpé válik, mely ezer meg ezer emléket ébreszt, +erős érzést fakaszt, akkor oly végzetes hatalommá nő, mint a +völgybe gördülő lavina, mely fákat tép ki gyökerestől és falvakat +sodor el magával.</p> +<p>Amint Michel Angelo Mózesét nemcsak kézzel, vésővel alkotta, +hanem belelehelte egész óriás egyéniségét, hasonlókép a nagy +bölcselők sem száraz gondolkodó gépek, a nagy rendszereket is egész +ember írja meggyőződésének erejével, érzése tüzével és sokat +tépelődő, gyötrődő lelkével. Ezért értjük, hogy az így született +gondolatnak hatása van, sőt a nagy egyéniség ereje hatásossá teszi +az eszmét még akkor is, ha mástól vette kölcsön. Buddhának alig van +eredeti gondolata, de amit magáévá tesz, azt feltétlenül győzelemre +viszi megigéző példájával, ékesszólásával és akaratának mindent +lenyügöző erejével.</p> +<p>Az egyéni tényező a bölcselettörténelem sok kérdésére derít +világosságot. Megfejti először azt a tényt, hogy a bölcselő ritkán +fejleszti mások művét, hanem mindegyik újra kezdi az egész +épületet; akárcsak a művész, mindent újra termel a maga lelkéből. +Aristoteles ajkára adják a mondást, de majd mindenki követi: +Barátom Platon, barátom Sokrates, de legjobb barátom az +igazság.</p> +<p>Az egyéniség érteti meg velünk, hogy egy-egy rendszerben a +filozófia ágai nem járhatnak külön utakon, mert mindegyik egy +lélekből fakad. Ezért nincsen metafizika megfelelő etikai +alkalmazás <span class="pagenum"><a name="Page_14" id= +"Page_14">-14-</a></span> nélkül, és a világnézet kiépítése +többnyire megpendíti az ismeretelméleti problémákat. Ezért +találkozunk annyiszor Kelet nagy gondolkodóinál Platon +eszmetanával. Az egyéni tényező utal minket arra is, hogy a +filozófia története nem nélkülözheti az érzelmek logikáját. A +tudományos logika borotvaélével értékelhetünk, de a bölcselőt így +megérteni nem fogjuk. A panteizmus és individualizmus, az +idealizmus és materializmus forrása nem annyira az agyból, mint a +szívből buzog. Régi mondás: «Amilyen az ember, olyan a munkája», +tegyük hozzá, olyan az eszménye, olyan a filozófiája.</p> +<p><i>2. A három nagy tényezőnek megfelelően három irányt +különböztetünk meg a filozófia történetírásában.</i></p> +<p>Az egyetemes emberit domborítják ki elsősorban azok az írók, +akik a philosophia perennis, az örök filozófia alapját keresik a +multban és a ma is élő problémák kialakulását és megoldását +kutatják. Így járnak el a skolasztikusok, Hegel és Herbart követői +és a legújabb nagy vállalat, a müncheni Handbuch der Philosophie +szerzői.<a name="FNanchor_8" id="FNanchor_8"></a><a href= +"#Footnote_8" class="fnanchor">8)</a></p> +<p>A kultúrtörténeti tényezőt fejtik ki elsősorban a szociológusok +és azok az írók, akik a filozófiát valamely nép vagy kor kultúrája +fontos kiegészítő részének, koronájának és forrásának tekintik, +mert az akkori társadalmi életre nagy befolyást gyakorolt. Így járt +el Kuno Fischer terjedelmes monográfiáiban és Windelband nagyobb +műveiben.</p> +<p>Végül a személyi tényezőt emelik ki azok, akik mintegy +odaszegődnek a nagy gondolkodók tanítványai mellé, igyekeznek +belepillantani a nagy lélek nagy törekvéseibe, benne iparkodnak +megérteni <span class="pagenum"><a name="Page_15" id= +"Page_15">-15-</a></span> a kort és a népet és csak azután veszik +elő az alanyi és tárgyi kritika fegyvertárát.</p> +<p><i>Alanyi, immanens kritikán</i> értjük valamely rendszer +logikai felépítésének, művészi elrendezésének megítélését. Keressük +a forrásokat, melyekből az író merített és az átalakítást, mely +saját lelkéből származott.</p> +<p><i>A tárgyi kritika</i> viszont a rendszer hatását, eredményét +és igazságértékét világítja meg. Minden filozófia és minden +tudomány azon az ős feltevésen alapszik, hogy van igazság és ez az +igazság megismerhető. Mihelyt ezt kétségbevonja valaki, szárnyát +szegi minden kutatásnak, minden gondolatnak. Az objektív igazság +néhány mozaikképe feltalálható minden rendszerben, különben nem +tudott volna az egyetemes emberi lélek előtt érvényesülni és emléke +sem maradt volna reánk.</p> +<p>A szerző a nagy egyéniséget tartja a történelem legfontosabb +tényezőjének. Ezért foglalkozik elsősorban a nagy gondolkodókkal és +a kisebb rendszereket csak mellékesen érinti, amennyiben a kor +gondolatainak és a nép lelkének megértését kiegészítik. Ezen az +úton kívánja vezetni olvasóit is.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_16" id= +"Page_16">-16-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>INDIAI GONDOLKODÓK.</h2> +</div> +<h3>AZ INDIAI LÉLEK.</h3> +<p>1. India lelki szemeink előtt mindig titokzatos színben tűnik +fel, mint a rejtelmek, álmok és a mesék tündérvilága. Minél jobban +behatolunk rejtelmeibe, annál világosabbá lesz előttünk, hogy ott +fakadt az emberiség régi kultúráinak egyik főforrása. Az emberi +gondolkodás is talán ott vetette fel először kínzó, gyötrő és mégis +boldogító nagy kérdéseit: honnan és hová? mi a boldogság és miért a +szenvedés?</p> +<p>Ha Indiának legmélyebb titkát, a lelkét kívánjuk némileg +megérteni, tisztában kell lennünk azzal, mit nevezünk népléleknek, +faji vagy nemzeti léleknek. Manapság már senki sem tartja a +társadalom lelkét Fechnerrel és Paulsennel valami nagy egyetemes +tudatnak, mely magában foglal bennünket, mint a nagyobb kör a +kisebbiket. Ez nem volna egyéb, mint logikai konstrukciónak elvont +általános fogalomnak megszemélyesítése. Nemzeti lelken értjük +azokat a közös vezető gondolatokat, eszményeket, főtörekvéseket, +azt a szokásos magatartást és életmódot, mely egy nép történelmében +vagy mostani társadalmi életében megnyilvánul.</p> +<p>2. Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy <i>az ind</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> <i>lélek +alapösztöne és eszménye az egységre és nyugalomra +törés</i>.<a name="FNanchor_9" id="FNanchor_9"></a><a href= +"#Footnote_9" class="fnanchor">9)</a> Mindenáron békét, harmóniát +akar teremteni önmagában és ezért a nagy célért mindent feláldoz, +érzéki örömet, a kultúra jótéteményeit, sőt magát a tapasztalást +is, ha ellentétbe kerül főcéljával.</p> +<p>Ebből érthető meg intellektualizmusa is, hiszen egységet az +értelem teremt, mely mindent magába foglal, mindent rendszerez. +Egész lelki életüknek, vallásos gyakorlataiknak és bölcseleti +elmélyedésüknek ez a nagy egyetemes célja: a szellem +felszabadítása, az értelem emancipálása minden önös érzelemtől, a +külső környezet csábításától és a test elszórakozásától.</p> +<p>Innen az az általános misztikus vonás, mely elérni akarja már +itt a földön az elérhetetlent, felfogni a felfoghatatlant, eggyé +óhajt lenni a mindenséggel, az Istennel. Ezért teszi fel arcára a +keleti embert annyira jellemző szociális álarcot, a nyugodtságot, a +közönyt, ezért nézi le az indulatos vagy lelkesedő európait, mint +aki elfeledi emberi méltóságát. Csak ne elégedetlenkedjünk, ne +türelmetlenkedjünk, minden úgy van jól, ahogy éppen történik: ahogy +esik, úgy puffan. «Az idő mindent elvesz, az idő mér ránk mindent, +az idő mindent megad.»</p> +<p>Gondoljuk el a hindu eszmény tipikus megvalósítóját, a fiatal +jogint, amint gyékényen lótusz helyzetben összegörnyed. Lábait +keresztben egészen a combjára rakja fel, keresztbe fonja a karjait +és kezével megfogja a lába nagyujját. Két szemét orra hegyére +mereszti és megkezdi lélekzőgyakorlatait. Pontosan szabályozza a +belélegzést, kilélegzést, röviden, majd mindig hosszabban +<span class="pagenum"><a name="Page_18" id= +"Page_18">-18-</a></span> visszafojtja lélegzetét. Közbe +számtalanszor ismétli a titokzatos «Om» szótagot, mely eget, +földet, istent és mindent jelent. Végül elhallgat a zümmögés is, +megmerevedve ül, mint valami élő Buddha szobor, elérte a +legmagasabb lelkiállapotot, a legfőbb boldogságot és gyönyörűséget, +mi ezen a földön elérhető. A babonás hindu borzalommal siet el +mellette, a részeg kigúnyolja, de «az igaz tudós» tisztelettel +közeledik felé, megdörzsöli és új életre kelti.<a name= +"FNanchor_10" id="FNanchor_10"></a><a href="#Footnote_10" class= +"fnanchor">10)</a></p> +<p>A léleknek ezt az eszményi állapotát Kelet szent könyvei így +írják le: «Ebben a helyzetben a léleknek nincsen sem külső, sem +belső szemlélete, nem ismer meg sem külső, sem belső tárgyakat, +állapota nem is nevezhető megismerésnek; nem tudatos, de nem is +tudatlan, láthatatlan, megfoghatatlan, el nem érhető, le nem +írható, meg sem jelölhető; csak önmagáról bizonyos nyugodt, boldog, +teljesen egységes (kettőződés nélkül való, nem tudatos)»<a name= +"FNanchor_11" id="FNanchor_11"></a><a href="#Footnote_11" class= +"fnanchor">11)</a></p> +<p>Ha lélektanilag elemezzük ezt a helyet és egybevetjük néhány +hasonlóval úgy, az elragadtatásról (turija, exstasis) a következők +állapíthatók meg: 1. megszűnik az érzéki szemlélet, meg minden +érzet és azok elrendezése térben és időben; 2. megáll az +asszociációs gépezet, a képzetek önkénytelen, örökké zakatoló +áradata; 3. abbamarad az ítélet és következtetés s a fogalmak +minden csűrés-csavarása; 4. a lélek nem tesz többé különbséget az +én és nem én között, megszűnik a tudatnak ez a legősibb analizise, +legelemibb tevékenysége; 5. végül bekövetkezik az abszolutnak, a +magánvalónak megtapasztalása, a mindenség egybeolvadása a lélekkel +és a lélek <span class="pagenum"><a name="Page_19" id= +"Page_19">-19-</a></span> összeforrása az istenséggel. Ez a +boldogító legmélyebb álom, melyben nincsen többé csalódás, nincsen +álmodás, csak a lélek tudomása önmagáról, teljes egység, nem +kettősség.</p> +<p>Ezt az állapotot akarja elérni Keleten valamennyi +rendszeralkotó, ebben megegyezik az orthodox brahman és a +buddhista, a szánkhja vagy a vaisesika. Ezt az eszményt hirdették +nemcsak a patriarchák korában, hanem ma is. A nagy hindu misztikus +Ramakrishma például (1833–1886) Káli nevű istennőt tekintette +anyjának és a mindenség alkotójának. Hogy őt színről-színre +megláthassa, 12 esztendeig a legválogatottabb kínzásokkal gyötri +önmagát. Egy alkalommal egy más irányú aszkéta – talán irígységből +– leszólja, hóbortosnak nevezi, ki még azt se tudja, mit akar, ki +az anyja. Erre így válaszol: «Anyám az istennő, nem az én vagy a +te, nem is valami személyes isten, hanem az abszolutum, a +magánvaló, mely fölülmúl minden szót, meghalad minden fogalmat… az +egyetemes tudat, a világ lelke (cosmic conscientness), ez az én +anyám, ez az én istenem.»<a name="FNanchor_12" id= +"FNanchor_12"></a><a href="#Footnote_12" class= +"fnanchor">12)</a></p> +<p>3. Örökké ébren aludni, álmatlan álomban szenderegni, íme ez a +keleti ember vágyainak netovábbja; ez számára az egység, ez a béke +és boldogság. Az ébrenlét maga már rossz, alacsony állapot, mert +tőle elválaszthatatlan a szenvedés. Ebből megértjük <i>a hindu +ember második nagy jellemvonását: közömbösségét a való élettel +szemben, a hirhedt fatalizmust és passzivitást</i>. Nincs a föld +kerekségén más terület, mely a természeti kincsek oly bőségével +rendelkeznék, mint a keleti spekuláció otthona, a Gangesz mente. A +rizs és <span class="pagenum"><a name="Page_20" id= +"Page_20">-20-</a></span> a búza kevés munkával dús termést hoz, +42-féle pálma terem, gazdagon ontja gyümölcsét a banán, a kenyér- +és a mangófa. Itt az anyaföld gondoskodik a lét fenntartásáról, a +gondtalan életről; ráérnek az emberek töprengeni, fantáziával +gondolkozni. A forró klima szintén hajlamossá teszi őket a +passzivitásra, A melegtől eltikkadva szeretnek árnyas fák alá +vonulva üldögélni, holdvilágos hűs estéken ábrándokat szőni, s így +lelki világukban könnyen uralkodóvá lesz a mnémé, az asszociációk +játéka, vagy az üres szemlélődés, a semmibe nézés.</p> +<p>Meglepő ellentétben áll a környezettel a keleti lélek +<i>harmadik vonása, a sötét pesszimizmus</i>. Az áldott föld, a +szunnyadó, de erős érzékiség mást kívánna, a néplélek azonban +hajlik a szenvelgő felfogásra. Betegség, öregség, halál, minden +földi lét mulandósága ólomsúlyként hat reá. Ettől a nyomasztó +hangulattól szabadulni kíván, innen erős vágya a megváltás után. +Ennek a megváltásnak azonban nincsen nála erkölcsi jellege. A bűn +csak annyiban érdekli, amennyiben a szenvedés kútfeje és forrása. +Szabadulni a szenvedéstől, az ébrenléttől, íme számára ez a +kérdések kérdése; nem tudni semmiről semmit, ez a vágya.</p> +<p>4. Az asszociatív gondolkodás uralkodó helyzetéből érthető a +keleti lélek <i>negyedik sajátsága, a bámulatos +következetlenség</i>. Ne keressünk európai logikával összefüggést +valamely rendszer különböző tételei vagy harmóniát a gondolatok és +a tettek között. A mi alapelveinken könnyen túlteszi magát: +fantáziával, elmés hasonlatokkal hidalja át a kirívó +ellenmondásokat már elméleti téren, még kevésbbé számol a +gyakorlati következményekkel. <span class="pagenum"><a name= +"Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> Elfogadja velünk a kétszer +kettőt, talán még a négyszer négyet is; de már hogy 14 × 12 mennyi, +hiába magyarázzuk, szorozgatjuk előtte, nem fogjuk meggyőzni.</p> +<p>Ez a következetlenség a keleti gondolkodás igazi spekulatív +jellegének természetes következménye. <i>A spekuláció</i> valamely +kép szemléléséből, vagy egy képzeten tűnődésből származó +racionálista ízű elmélkedés. Már pedig a szemléletes tárgyban, +képben igen könnyű egyszer egyik, másszor másik mozzanatot +kiragadnunk és így homlok-egyenest ellenkező véleményeket állítani +fel róla. Ha tehát a keleti bölcselő magáévá tesz egy tételt, ne +várjuk, hogy egyirányú következményeket vonjon le belőle, mint az +európai ember, mert ő a maga asszociatív gondolkodásával +kiszámíthatatlan utakon jár. Így a szeme előtt lejátszódó gazdag +élet mulandóságából, az egyéni lét kicsinységéből az indiai +aszkéta, a tibeti szerzetes a világ kerülését és önsanyargatást, +tevékenységtől tartózkodó passzív életet lát indokoltnak; a japán +katona és hadvezér viszont ugyanezen az alapon nem törődik oly +jelentéktelen semmiségekkel, mint az egyén sorsa, ezért a vitézség, +a tetterő csodáit viszi végbe; az agyafurt keleti világfi pedig +inkább Csárváka elvére esküszik; «Addig mulass, ameddig élsz, mert +a halálnak úgyse lehet ellenállni.»<a name="FNanchor_13" id= +"FNanchor_13"></a><a href="#Footnote_13" class= +"fnanchor">13)</a></p> +<p>5. Ez a következetlenség képesíti arra, hogy különböző irányú +belső szükségleteknek eleget tegyen. Érzi alaptörekvését a béke, +harmónia után és követi a végletekig, egészen Isten és a lélek +egybeolvasztásáig s ezzel a kaosz felidézéséig. De megpillantja +belső világában mint letagadhatatlan <span class="pagenum"><a name= +"Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> tényt az egyén önállóságát, +függetlenségét, nagyon is átérzi a lelkiismeret szavát, a +felelősség érzetét, ezért fejleszti ki a karma-tant és a +szamszarát, az érdem fennmaradásának és a lélekvándorlásnak tanát. +Az ember földi sorsa, kasztja, egészsége, gazdagsága, szerencséje +nem egyéb, mint megelőző életének jutalma vagy büntetése. És +viszont a jelen élet tetteinek jutalma lesz sorsa a halál után. A +jelen élet nem volt egyéb, mint egy felvonás az ember +tragédiájából, vagy komédiájából, mely elhúzódik ezredévekig és +csak a teljes kiegyenlítődés után ér véget a megváltásban. Élénken +szemlélteti ezt a tant a Mahabharáta egyik jelenete: A mérges kígyó +megmarja a vadász fiát, aki belehal a harapásba. Az apa számon kéri +a kígyótól gyermekét, de ez a halál istenére hárítja a +felelősséget, ez pedig az idő istenére, ki végül a karmával oldja +meg a rejtélyt, a gyermeknek és anyjának előbbi életében elkövetett +tettével: «Nem én vagyok a fiú halálának oka, sem a halál istene +vagy a kígyó, hanem a tett, mit fiad elkövetett,… saját cselekedete +ölte meg.»<a name="FNanchor_14" id="FNanchor_14"></a><a href= +"#Footnote_14" class="fnanchor">14)</a></p> +<p>Ez a felelősségérzet gyakran annyira uralkodóvá lesz a lélekben, +hogy elnémítja a méltányosságot és a szeretetet. «Volt már ezer meg +ezer atyánk és anyánk, száz meg száz feleségünk meg gyermekünk és +lesz mégegyszer annyi mindegyikből; valósággal kihez tartozzunk +tehát? Semmi közöd hozzájuk és nekik sincs semmi közük tehozzád; a +saját tetteik következtében keletkeznek, te is saját tetteid útján +jársz… Azt a kincset szerezd meg magadnak, amit se király, se +tolvaj el nem lophat, ami elkísér halálod után. Odaát nem válik +<span class="pagenum"><a name="Page_23" id= +"Page_23">-23-</a></span> el senki tetteitől, sem tetteit nem +tévesztik össze mással, mindenkinek azt fizetik vissza, ami +megilleti.»<a name="FNanchor_15" id="FNanchor_15"></a><a href= +"#Footnote_15" class="fnanchor">15)</a></p> +<p>Ugyanez a felfogás dívik szerte Indiában most is. Deussen mondja +el, hogy indiai útján elvezettek hozzá egy vak panditot, kitől +részvéttel érdeklődött szerencsétlenségének oka iránt; de az egész +kedélyesen csak annyit felelt: Rossz fát tettem a tűzre valamelyik +előbbi életemben.</p> +<p>A következetlenség kísértete nem hagyja el a keleti embert még +érzésvilágában sem. Amikor azt hiszi, hogy széttört minden +bilincset, elérte a jogin eszményt s elmerült annyira a +szemlélésben, hogy kővé vált tőle szíve-lelke, akkor is kitör a +márvány álarc alól az örök ember örök kívánsága a szeretet +megnyilvánulása iránt, amint ezt szemléletesen mutatja be egy ősi +Buddha-legenda, mellyel Mereskovszki a stoikusok hiábavaló +fáradozásait jellemzi: Sákja Muni éveken át ült a pusztában némán +és égre vetette tekintetét. Látta az örökkévalóságot és közel volt +a Nirvánához. Kinyujtott karja kiszáradt és rajta a fecskék, +amelyek őt kőnek nézték, fészket raktak vala és minden évben +visszatértek rá. De egyszer elrepültek és nem tértek hozzá vissza. +És akkor Sákja Muni – aki minden vágyat elnémított már lelkében, +akinek nem volt akarata, aki már nem gondolkodott és nem +szenvedett, aki a Nirvána boldogságában teljesen elmerült és akit +már maguk az istenek is megirigyeltek – mikor látta, hogy a fecskék +nem térnek vissza hozzá, keservesen sírt…<a name="FNanchor_16" id= +"FNanchor_16"></a><a href="#Footnote_16" class= +"fnanchor">16)</a></p> +<p>6. Fővonásokba foglalva, az ind lélek világában benne van az +örök ember minden izzó problémája, <span class="pagenum"><a name= +"Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> égető kérdése a maga +nagyszerűségében, de egyszersmind az emberi gyarlóság torz +vonásaival. Minden tettének, vágyának kútforrása a kívánkozás a +végtelen meglátása után, törekvés a boldogok viziója felé. Másik +kiemelkedő sajátsága annak az átérzése, hogy kimondhatatlan +tisztának kell lenni a léleknek, ha a végtelenhez kíván hasonló +lenni, vele egyesülni. Íme ezeket az örök tanokat hirdeti Kelet, a +keleti lélek legfőbb típusa, Indiának minden vallása, minden +rendszere, történetének minden korszaka. Ghandinak, a mostani +indiai mozgalmak vezérének beszédeiben ugyanazokkal a gondolatokkal +találkozunk, mint a vedantákban Kr. e. ötszáz esztendővel. Szava +elhatol az Indiai-Óceántól a Himalájáig, mert bár ötven nyelven +beszélnek Indiában, azért gondolkodásukban, cselekvésükben +mindnyájan igazi hinduk. Az indiai ég és a termőföld hatása +megérzik valamennyin. Ez mutatja, hogy a néplélek kialakulásában +nem a fajta, nem a távoli leszármazás, még csak nem is a nyelv a +döntő erejű, hanem az évezredes elvek és szokások, melyek benne +élnek a köztudatban, s a környezet földrajzi és kulturális +feltételei: a néplélek geopszichológikus szempontjai.</p> +<h3>A VÉDÁK BÖLCSELETE.</h3> +<h4>I. A Véda.</h4> +<p>1. A legtöbb keleti népnél a filozófiai gondolkodás teljesen +egybeforrott a vallással. E tekintetben India az egyetlen kivétel, +hol kifejezett filozófiai rendszerekkel találkozunk, bár ezeknek is +<span class="pagenum"><a name="Page_25" id= +"Page_25">-25-</a></span> középpontja a szent tudomány könyve: a +Véda. Az egész mű ó-ind nyelven íródott és terjedelemben hatszor +nagyobb a szentírásnál.<a name="FNanchor_17" id= +"FNanchor_17"></a><a href="#Footnote_17" class= +"fnanchor">17)</a></p> +<p>Tartalmát, szerkezetét és beosztását legjobban megértjük, ha +elképzeljük az áldozat bemutatásánál a hindu szertartás lefolyását. +<i>Négy különböző rangú és műveltségű pap szerepel benne.</i> Az +első a szavaló, kiáltó (hotár), ki az istenektől származó és +előttük kedves himnuszokat oly tökéletesen adja elő, hogy az +áldozattal egyenlő mértékben gyönyörködteti, lelkesíti, sőt erősíti +a hindu pantheon lakóit. «Mint tehén a borját, úgy nyalogatja az +istent és bőg utána.»<a name="FNanchor_18" id= +"FNanchor_18"></a><a href="#Footnote_18" class="fnanchor">18)</a> +2. Az éneklő (udgatár), a kántor, ki az áldozat előkészítését és +bemutatását kíséri énekkel (saman). 3. Az áldozópap (adhvarju), ki +az áldozatot előkészíti, a bemutatás cselekedetét végzi és közben +megfelelő formulákat mond (jadzsus), végül a 4. főpap, a brámán, ki +az egész szertartást vezeti, a többiekre felügyel, mindenkinek +kijelöli a helyét és megszabja, mikor mit kell tennie.</p> +<p><i>Mind a négy számára évezredes hagyományok alapján külön-külön +kézikönyvet</i> állítottak egybe. A szavaló kézikönyve a Rig-véda, +a versek tudománya; ez az indogermán kultúra legősibb emléke. Az +éneklőé a Szama-véda, szövege alig egyéb, mint a Rig-véda +szemelvénye. Az áldozó papé a Jadzsur-véda, a cselekmények és +szertartások foglalata, misztikus jelentőségük magyarázatával. A +brámánnak tulajdonképpen nincsen kézikönyve, mert neki tudnia kell +mind a három védát. Később azonban, mint negyedik könyvet az +Atharvavédát, az áldozathoz nem tartozó varázsló formulák +gyüjteményét hozzák vele összefüggésbe <span class= +"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> azért, +hogy fel lehessen venni a védákba. Ezek mondják meg, hogyan lehet +az ellenséget megrontani, idegen varázslatokat meghiúsítani, +szerencsét kierőszakolni az istenektől születéskor, lakománál, +betegségben, temetéskor.</p> +<p>2. <i>Minden papi kézikönyvnek három része van;</i> 1. az +imakönyv, benne találhatók a himnuszok, énekek és formulák; ez a +<i>Szanhita</i>, mely a mantrákat tartalmazza. 2. utasítások +(rubrikák) arra, mikor milyen himnusszal, formulával kell élni; +ezek mind a négy védában az úgynevezett <i>brahmanák</i>. – +Filozófiai szempontból ez a szent könyvek legfontosabb része, mert +megmagyarázza a ritusok értelmét, sok legendát gyüjt egybe. Minden +könyv végéhez hozzáfűzték a titkos tanokat, a nagy brahmanok és az +erdei remeték bizalmas beszélgetéseit. Ezek az upanisadok (bizalmas +ülések) vagy vedanták, a vedák végén levő tanok, melyek nem egyszer +ellentétben állnak magukkal a védákkal. 3. Ilyen nagy liturgikus +könyv nem használható s főleg meg nem tanulható jó tartalomjegyzék, +index nélkül, ezt nyujtják a <i>szutrák</i>, rövidre fogott tömör +vezérszavak gyüjteményei, melyek külön meg sem érthetők magyarázat +nélkül. Ezek háromféleképpen csoportosítják a védák tartalmát a +szerint, amint nyilvános istentiszteletre, házi ájtatosságra vagy a +napi élet teendőire alkalmazhatóbb. Ez utóbbi a dharma-szutra, az +indiai jogirodalom kezdete, belőle származik Manu, az első ember +törvénykönyve, mely a kasztok életét és kötelességét szabályozza. A +szutrák sajátos, nekünk idegenszerű irodalmi műfajjá fejlődtek; +verses formájuk karika néven szerepel.<a name="FNanchor_19" id= +"FNanchor_19"></a><a href="#Footnote_19" class="fnanchor">19)</a> +<span class="pagenum"><a name="Page_27" id= +"Page_27">-27-</a></span></p> +<p>3. A négy véda három-három tagozása mellett, fel lehet még +osztani az egész Védát tartalma szerint is: külső vallásos +gyakorlatokra és filozófiai vagy inkább teozófikus elmélkedésre. +Így határozza meg egyik német fordítója Ludwig: «A védák nem +embertől származó legfőbb tekintélyű kijelentésekből állanak, +melyek <i>a dharmát és a bráhmánt tanítják</i>.»<a name= +"FNanchor_20" id="FNanchor_20"></a><a href="#Footnote_20" class= +"fnanchor">20)</a> A dharma annyi, mint törvénygyüjtemény, az +előírások valóságos tengere, gyakorlati tanítás arra nézve, hogyan +állhat az ember jó lábon az istenekkel, sőt varázsigékkel, +áldozatokkal hogyan parancsolhat nekik és így itt a földön +mindenben szerencsésen élhet. A bráhmán nem törődik az egész +törvénnyel, se áldozattal, se külső istentisztelettel, a +legmagasabb szemlélődés útját jelöli ki, mely az embert az abszolut +való boldogító látásának részesévé teszi és így megváltja minden +földi szenvedéstől.</p> +<p>A külső istentisztelet és a belső áhítat között oly merev +ellenmondásra találunk itten, melyet négyezer esztendő vergődésének +sem sikerült áthidalnia. Már a szent könyvek alapgondolata szerint +kétféle a vallás, más a tudósé, más a tudatlané: kétféle a tudás, +az egyik merő látszat, érzéki világ, másik a színvalóság; kétféle +az igazság, egyik a nép, másik a bráhmán számára.</p> +<p>4. A védákat és a hindu irodalmat filozófiai szempontból +legalaposabban Deussen, a kieli egyetem tanára tanulmányozta át. A +német tudós hangya-szorgalmával 35 évig búvárkodott, végzett nagy +tanulmányutakat, míg megírta a filozófia egyetemes történetét, +melyben két kötetet (1500 lapot) szánt a védák és a vedanták +rendszerének. <span class="pagenum"><a name="Page_28" id= +"Page_28">-28-</a></span> Kiválók még M. Müller Oldenberg, +Dahlmann, S. J. Hardy stb.</p> +<p>Deussen az indus gondolkodásban három korszakot különböztet meg. +I. a régi védák, a himnuszok vagy a Rig-véda korszaka, Kr. e. +legalább 1500–1000-ig. II. az újabb védák, a brahmanák bölcselete, +Kr. e. 1000–500-ig, III. a vedanták vagy upanisadok bölcselete és a +védák utáni korszak Kr. e. 500-tól a jelenkorig.<a name= +"FNanchor_21" id="FNanchor_21"></a><a href="#Footnote_21" class= +"fnanchor">21)</a></p> +<h4>II. A himnuszok, a Rig-véda kora.</h4> +<p>1. Ezek a himnuszok régebbiek az asszír és babiloni emlékeknél, +régebbiek az ékírásnál. Max Müller és Deussen szerint legalább +1500-tól 1000-ig keletkeztek, de már Häusler O. S. B. az +Anthroposban Varuna isten kultuszának virágkorát Kr. e. harmadik +vagy negyedik ezredévbe, az indo-germán népek őstörténetébe +helyezi.<a name="FNanchor_22" id="FNanchor_22"></a><a href= +"#Footnote_22" class="fnanchor">22)</a> Mint egy rég letűnt világ +romjaiból magaslik ki a többi himnusz közül Dyaus Pitar (a görög +Zeus pater) Varuna, Aszura, az Úr, a mennyei atya, vagy egyszerűen; +«az atya» tisztelete. Az árja vallás jellemző vonása ez, hogy +inkább atyának tekinti az Istent, mint félelmes nagy úrnak, +bosszuálló igazságos Istennek; ez az utóbbi felfogás a sémieknél +áll előtérben.</p> +<p>A varuna-dalok a mennyei atya himnuszai fenkölt lelkiségükben és +a benső érzés melegével a zsoltárokra emlékeztetnek. Kägi svájci +tudós fejezetekre menő párhuzamos helyeket állított össze a +Szentírás és a régi véda-dalok között.<a name="FNanchor_23" id= +"FNanchor_23"></a><a href="#Footnote_23" class="fnanchor">23)</a> +Varuna szántja meg az égbolton a nap barázdáját, vezeti a nagy +folyók hullámait, ő teremtette a <span class="pagenum"><a name= +"Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> holdat, mint valami arany +hintát. Magasztalják az Istent, mint mindenek alkotóját, ki a mi +atyánk és teremtőnk, aki mint a világ nagy rendezője ismer minden +teremtett dolgot. Különbözik a földtől és az égtől, az égi +istenektől, mert «Ő az, aki van (szat)», az egyetlen létező, ki +senkitől se származott.<a name="FNanchor_24" id= +"FNanchor_24"></a><a href="#Footnote_24" class= +"fnanchor">24)</a></p> +<p>A szanszkrit irodalom nagy ismerői, Max Müller, Hardy, Deussen, +Dahlmann stb. a divatos csordaember evoluciós rendszerével szemben +általában elismerik, hogy minél régebbi okmányokkal foglalkoznak, +annál tisztább istenfogalmakra és annál erkölcsösebb tartalmú +istentiszteletre akadnak. A Rig-védák ősi részében előforduló három +isten Varuna, Mithra, Arjaman,<a name="FNanchor_25" id= +"FNanchor_25"></a><a href="#Footnote_25" class="fnanchor">25)</a> +még az ősi hit visszhangja, nem három különálló személy elnevezése, +hanem az egy Isten dícsérete három szempontból: mint a föld pora +fölé emelkedő mennyei atyáé, mint a föld teremtményéhez leereszkedő +Istené és mint képmásában, az emberben megjelenő alkotóé.</p> +<p>2. De az emberiség általános sorsa eléri az Indiában letelepedő +indogermán népeket is, amennyiben a monoteizmust, az egy Isten +etikai kultuszát felváltja náluk is <i>a sok-isten-hívés +naturalista kultusza</i>, a politeizmus. Az életjelenségeket +fantáziával magyarázzák; megszemélyesítik a természet törvényeit és +így egymásután hozzák be az előbbi tiszta vallásba a mitológiai +elemeket. A nap útja nem egyéb, mint fáradhatatlan vándor +járkálása; a szél haragos vadász műve, ki íjjal-nyíllal űzi maga +előtt a felhőket, a vihar ellenséges hatalmak háborúja… A természet +erőin kívül megszemélyesítik a vallás erkölcsi <span class= +"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> elemeit +is. Érzik a lelkiismeret hatalmát, mely folyton szembeszáll az önös +emberi érdekkel. Parancsoló erejét nem tudják önmagukból +kimagyarázni, ezt is külön istennek tulajdonítják. A politeizmus +valamennyire életetadó marad, míg az erkölcsi elemet el nem +homályosítja a mitológiai elem. De az a folyamat már a Rig-védában +megkezdődik; a mitológia és a ritus túltengenek az erkölcsök +rovására. Jónak minősítenek mindenkit, ki árja és bőségesen mutatja +be az áldozatot, mellyel egyenesen hatalmában tartja az isteneket; +rossz pedig a nem-árja és az, aki fukarkodik az áldozatokkal.</p> +<p>Varunának, a mennyei atyának trónját, <i>Indra</i>, a háborúnak, +a haragnak és bosszúállásnak istene foglalja el. Ez már úgy +szerepel, mint akinek a hasa az istene. Állandóan szomjas, +verekedést kereső óriás, aki egyenesen kéjeleg az áldozatokban. +Agni, a tűzisten megsüt számára egyszerre háromszáz bivalyt és +Indra valamennyit fölfalja, kiiszik rájuk három szóma (szeszes +ital) tavat és hangos jókedvvel énekli nótáit. «Ide vágjam-e a +földet íziben, vagy amoda? Az égben van az egyik felem, a földön +tántorog a másik. Rettentő nagy vagyok én, a felhőkig érek én. Haj, +így tesz velem a szóma-ital.» E mellett szeszélyes, +kiszámíthatatlan; ma jóbarát, holnap ellenség. Főelve: dehi-me, +dada-mi-te, adj nekem és én is adok neked lovat, marhát, aranyat, +ezüstöt, hosszú életet és összetöröm ellenséged csontját.<a name= +"FNanchor_26" id="FNanchor_26"></a><a href="#Footnote_26" class= +"fnanchor">26)</a></p> +<p>Nagy zavar keletkezik; se szeri, se száma, annyi lesz az isten. +Az ember élete tele félelemmel, nem tudja, kinek tegyen eleget, kit +kell engesztelnie. S ebben a nyüzsgő rajban hiányzik az igazi +<span class="pagenum"><a name="Page_31" id= +"Page_31">-31-</a></span> főisten. Így alakul ki a politeizmusban a +<i>henoteizmus</i> (katenotheizmus), mely Oldenberg szerint nem +egyéb udvariassági formulánál, mellyel a himnusz-éneklő mindenkinek +hízeleg, mindenkit legfőbbnek, legnagyobbnak nevez.<a name= +"FNanchor_27" id="FNanchor_27"></a><a href="#Footnote_27" class= +"fnanchor">27)</a> Az istenek életében szereplő nyers vonás, durva +áldozatok s a sok külsőség az egész istentiszteletben nem +elégítették ki a gondolkodni szerető és befelé néző embereket, s +így egész természetes, hogy a Ríg-védák újabb részéből már +kicsendül a kétely és bármily gondosan tisztogatják a brahmánok, +felhangzik a gúnyvers az istenek, főleg Indra ellen. «Olyan sokan +mondják: Nincsen Indra, ki látta őt?»</p> +<p>Az emberi szellem nem szenvedheti az ilyen zürzavart, nem +tűrheti a felháborító visszaélést a legszentebbel és önkéntelenül +keresi a kivezető utat ebből a zagyvaságból s így jut el a +dharmából a brahmánhoz, a politeizmusból a panteizmushoz, a +henoteizmusból a monizmushoz. Az isteneszmének visszafejlődő +sorozata tehát a Rig-védában: monoteizmus, politeizmus, +henoteizmus, panteizmus.</p> +<p>3. Az istentisztelet mellett már a Rig-véda korában <i>a lélek +sorsa</i> izgatja legjobban a gondolkozó embereket: miért élünk, mi +lesz belőlünk, hová megyünk ez után az arasznyi lét után. Erre a +nagy kérdésre háromféle válasz lehetséges, 1. jöhetne a teljes +megsemmisülés; ez ellen azonban tiltakozik egész valónk. 2. Várhat +reánk örök jutalom a mennyben vagy örök büntetés a pokolban. De +természetes elménk számára az ok és okozat nincsenek arányban +egymással. A tapasztalat azt mutatja, a legtöbb ember nem oly +<span class="pagenum"><a name="Page_32" id= +"Page_32">-32-</a></span> gonosz, hogy megérett volna az örök +tűzre, viszont nem is oly jó, hogy nyugodt lelkiismerettel Isten +színe elé állhasson. Marad tehát a harmadik eshetőség, megtisztulás +a halál után. Ezt éri el a kereszténység a másvilágon a +tisztítótűzzel, a későbbi hindu vallásbölcselet pedig ezen a földön +a lélekvándorlással. A régi védák még a második álláspontot +foglalják el. Azt tanítják, hogy a jók lelkei az első ember (Jáma) +vezetése mellett boldogan élnek az istenek társaságában, a gonoszok +pedig sötét verembe kerülnek. Jáma a legmagasabb ég örök +világosságában, a hajnal ölében kapott királyi széket. Őhozzá +sereglenek a jók, hogy irányításával Indrát, Varunát, sőt a +személytelen brahmánt is meglássák. Ehhez azonban nem elég +semmiféle áldozat, ehhez kevés az önsanyargatás, ide csak az igaz +tudás révén lehet eljutni.<a name="FNanchor_28" id= +"FNanchor_28"></a><a href="#Footnote_28" class="fnanchor">28)</a> A +lélekvándorlás gondolata a brahmanákban merül fel először és csak +az upanisadokban alakul ki teljesen.</p> +<h4>III. Az újabb védák (brahmanák, ritusok) korszaka, Kr. e. +1000–500.</h4> +<p>1. Az előbbi kor végén megtörtént a nagy kiábrándulás a +politeizmusból s a gondolkozók körében megindul a kutatás és a +törtetés az ismeretlen Isten felé. Deussen három egymást keresztező +időszakot különböztet meg benne. Az elsőben uralkodik még a +mitológiai elem, melyben a véda-pantheon vezető istenévé +Pradzsapati emelkedik. Ő a teremtmények ura, minden dolog +ősforrása, amennyiben átalakul minden dologgá és megmarad a +létrehozott világ éltető lelkének, <span class="pagenum"><a name= +"Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> kormányzójának. A másodikban +a mitológiai elem nem filozófiában végződik, mint a görögöknél, +hanem szertartásokra vezet át és megalkotja a világ +legterjedelmesebb rituális munkáját, a brahmanákat és velük a +sajátos indiai istenfogalmat: a brahmant. Végül a harmadik, a túlzó +idealisztikus kor, melyben az egyéni lélek, az atman, tölti be a +két előbbi irány szerepét és belőle szövődik ki a mindenség.</p> +<p><i>Két alapvető fogalom alakul ki tehát szinte párhuzamosan +egymás mellett, a brahman és az atman.</i></p> +<p>2. A sokszíntjátszó <i>brahman</i> szó értelmébe legjobban +behatolunk, ha szem előtt tartjuk a védák két nagy ellentmondó +irányzatát, a külső és a belső vallásosságot. A brahmannak +mindegyikben háromféle értelme van.</p> +<p><i>A külső vallásosságban a brahman</i> szó a mitológiai elemhez +csatlakozik és jelenti tulajdonképpeni értelemben a varázsigét, +mely az égieket leköti és az ember szolgájává teszi. Jelenti +továbbá átvitt értelmében a főpapok kasztját, kik értenek a +varázsigék használatához és így parancsolnak az isteneknek. Ezek az +emberi természetű istenek nemcsak a szóma italban kéjelegnek, hanem +gyönyörködnek a vele járó dalokban is. Változatos ütemes +szerkezetük esztétikai élvezetet szerez számukra és erősíti őket a +kérések teljesítésében. De az esztétikai hatású ima csakhamar +mágikus erejűvé válik; nem az istenek teljesítik már a kérést, +hanem az ige, a szó maga, az istenek kénytelen-kelletlen +közreműködésével. A ráimádkozás, a ráolvasás gyógyítja a +betegségeket, megrontja az ellenséget és elűzi a gonosz +szellemeket.</p> +<p><i>A belső vallásosságra</i> törekvő lélek idegenkedik +<span class="pagenum"><a name="Page_34" id= +"Page_34">-34-</a></span> mindenféle varázslástól, emberi +természetű istenektől, számára brahman tulajdonképpeni értelme nem +varázserő, hanem először imádságos áhítat, belső egyesülés az +istennel és brahman másodszor átvitt értelembena védák szava is, +amennyiben ezt az egyesülést kifejezi és előidézi. Brahman +harmadszor, a személytelen isten, kivel a lélek egyesül. Az ember +saját erejével nem érheti fel az istent, a védák igéit nem ember +írja, hanem: «Varuna adja az imát, hozzá, az útmutatóhoz fordulunk, +tökéletesítse emberi szavunkat, élesítse belátásunkat és a +tudnivágyók elmeélét.» «Ágni, tőled jönnek a költői adományok, az +áhítat dalai, a dicsérő ének, és csak ha tőled származnak, akkor +van hatásuk.»<a name="FNanchor_29" id="FNanchor_29"></a><a href= +"#Footnote_29" class="fnanchor">29)</a> A brahman jelenti tehát a +védát, az áhítatot és az áhítat tárgyát, az abszolutumot, a +többé-kevésbbé személytelen magán-valót, s ezzel előttünk áll <i>a +sajátos indiai istenfogalom</i>.</p> +<p>A mi Szentírásunkban Isten semmiből teremti a világot és bár +fenntartja, áthatja, mindenütt örökké jelen van és munkálkodik, de +tőle különböző személyes Isten marad. Ő küld ihletett prófétákat, +szent írókat s végül egyszülött Fiát, kik a kinyilatkoztatást az +emberi nemnek tudtára adják. A biblia Isten szava, de nem +Isten.</p> +<p>Brahman ezzel szemben nem semmiből teremti a világot, hanem +önmaga az alkotó és az anyag is; ő önmagának oka (causa sui), a +világ ősanyaga (causa materialis) és a világ képezője (causa +efficiens), ki azért, hogy áldozatot élvezhessen, kiszövi önmagából +a világot, áldozatokat mutat be önmagának.</p> +<p>A kinyilatkoztatás igéje, a Véda nem különbözik a +kinyilatkoztató istentől, hanem a Véda <span class= +"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> szintén +brahman, ezért ritmusa a mindenség törvénye. Az egyik versforma a +nap járását szabályozza, a másik az egész csillagos eget; a +harmadik kijelöli a víz, a levegő, a szél és a növények szerepét a +világban. Amint Spinozánál a mindenségnek két határozmánya van, a +kiterjedés és a gondolat, hasonlóképpen brahman is kétféle módon +jelenik meg, először a kiterjedt világban, másodszor a tudásnak, a +«Védának» minden szavában és versformájában. Ezért a Véda +örökkévaló. Az emberek, a világ, sőt a hitregék istenei is +elmúlnak, de a Véda nem múlik el és brahma új világokban ugyanezt +az igét fogja kinyilvánítani. A Véda megértése tehát behatolás +Isten örök lényegébe. Erre a megértésre a nyelvtani analizis vezet, +melynek koronája Panini csodálatos nyelvtani alkotása.</p> +<p>3. A belső áhítat eleinte Isten ajándéka és az isteni akarat +kifejezése, melyben a lélek egyesül az Istennel. De ebből az +egyesülésből csakhamar teozófia, panteisztikus misztika keletkezik. +<i>Az egyéni lélek az áhítat alanya, az atman</i> brahman fölé, az +áhítat tárgya fölé kerekedik s most már belőle származik az egész +világ és alkotója, az Isten. «Az áhítatban önmaga fölé emelt +szemlélődő saját keblének titokzatos mélységében olyan hatalmat +vesz észre, mely meghaladja a teremtés minden hatalmát; oly isteni +erőt érez, mely az égen és földön mindenben lakozik, mindent +kormányoz: rajta alapszik minden világ és minden isten; tőle való +félelméből éget a tűz, süt a nap és végzi pusztító munkáját a halál +és a zivatar.»<a name="FNanchor_30" id="FNanchor_30"></a><a href= +"#Footnote_30" class="fnanchor">30)</a> Az atman az alany, melyben +az emberi életerő és minden működése gyökerezik, jelentése a +lehelet, <span class="pagenum"><a name="Page_36" id= +"Page_36">-36-</a></span> átvitt értelemben az én, ellentétben +mindazzal, ami nem én. A bonyodalmat szerető keleti lélekre valló +<i>relatív-negatív</i> fogalom ez.<a name="FNanchor_31" id= +"FNanchor_31"></a><a href="#Footnote_31" class="fnanchor">31)</a> +Relatív, mert összeköttetésben van vele, ami nem én; negatív, mert +a pozitív tartalom nem benne van, hanem abban, amit kizár. Lényegét +és végső fejlődését megvilágítja Schopenhauernál és a német +romantikusoknál szállóigévé lett: «<i>Tat tvam asi, – ez vagy +Te!</i>» Egész összefüggésében a vedanták a következőképpen adják +elő: «Kedvesem, ha ezt a nagy fát gyökerénél megvágjuk, akkor +csepeg az életnedű, mert a fa él; ha a közepén vagy a csúcsán +vágjuk meg, akkor szintén csepeg, mert él. Élő öntudattal eltelve +büszkén örvendve áll. De ha az élő elhagy egy ágat, akkor ez +elszárad, ha a másikat hagyja el, ha a fát hagyja el, az is +elszárad. Amit az élet elhagy, az meghal; de az élet maga nem hal +meg. A finom, a szerves, melyből a mindenség létezővé lesz, ez az +igaz, ez maga az élet, ez vagy Te (tat tvam asi), óh Svetaketu.</p> +<p>Tanítsd tovább Nagytiszteletű, mi az a finom.</p> +<p>Legyen, hozz ide a nyagrodha-fa gyümölcséből.</p> +<p>Itt van Nagytekintetű. – Vágd föl. – Megtörtént, Nagytekintetű. +– Mit látsz benne? – Finom magvakat látok, Nagytekintetű. – Vágj +egyet ketté! – Megtörtént, Nagytekintetű. – Mit látsz? – Semmit se, +Nagytekintetű. – Látod, ebből a finom valóságból, mit nem látsz, +nőtt ez a nagy nyagrodha-fa. Hidd el, Kedvesem, ez az, amiben a +mindenség léte rejlik, ez az igazság, ez az élet maga, ez vagy te, +Svetaketu.»<a name="FNanchor_32" id="FNanchor_32"></a><a href= +"#Footnote_32" class="fnanchor">32)</a></p> +<p>Nem ily szemléletes, de mélyebben szánt a következő hely: «Mi az +emberi én? Emberi test, <span class="pagenum"><a name="Page_37" id= +"Page_37">-37-</a></span> mely tápláló vérből áll; de ez csak +burok, ez a külső. Ha lefejtjük a testet, eljutunk az igazi élő, +páraszerű, lehelletszerű énhez. Ennek eltávolításával a +szellemszerű énhez, végül ettől az ember tulajdonképpeni +lényegéhez, a gyönyörszerű énhez. Itt meg kell állnunk, ha valaki +ebben a láthatatlan testnélküli, kimondhatatlan, ésszel fel nem +érhetőben megnyugszik, akkor elérkezett az örök nyugalomba; de ha +még ebben is alanyt és tárgyat keres, akkor nem lesz békéje soha, +nyomon kíséri a tudákos emberek nyugtalansága.»<a name= +"FNanchor_33" id="FNanchor_33"></a><a href="#Footnote_33" class= +"fnanchor">33)</a> Ezek alapján <i>az atman szónak is legalább +ötféle értelmét különböztetjük meg</i>. Az én jelenti 1. saját +testünket ellentétben a külvilággal; 2. törzsünket és belső +részeinket ellentétben a végtagokkal; 3. az életerőt ellentétben a +testtel; 4. a szellemet és gyakorlati észt ellentétben az ösztönös +élettel; 5. a lényeget ellentétben a lényegtelennel. A következő +korban ez a lényeges én vetíti ki a maga tudatvilágából az +isteneket, a dolgokat, a világokat: «Agni, a tűzisten bennerejlik a +beszédemben… a szélisten a leheletemben; a nap itt nyugszik az én +szememben; a hold a szellememben… a világlélek az én +lelkemben.»<a name="FNanchor_34" id="FNanchor_34"></a><a href= +"#Footnote_34" class="fnanchor">34)</a>…</p> +<h4>IV. A vedanták vagy upanisadok bölcselete.</h4> +<p>1. A vedanták az áldozati ritust leíró és magyarázó brahmanák +záró fejezetei, melyek sokszor ellentétben állanak a Véda többi +részével. Így pl.: «Aki más istenséget tisztel, mint önmagát +(atman) s azt állítja, más az isten és más vagyok én, az nem +értelmes ember, hanem az <span class="pagenum"><a name="Page_38" +id="Page_38">-38-</a></span> istenek barma. Amint az embernek +hasznos a sok jószág, hasonlóképpen minden ilyen ember hasznára van +az isteneknek. S mint már az is kellemetlen, ha a háziállatok közül +csak egyet is elidegenítenek, mennyivel inkább, ha sokat; ezért +kellemetlen az isteneknek is, ha ezt az igazságot tudják az +emberek.»<a name="FNanchor_35" id="FNanchor_35"></a><a href= +"#Footnote_35" class="fnanchor">35)</a></p> +<p>Több tanubizonyság szerint ezt az atman-tant a brahmánok a +katonáktól, a kshatrija kaszttól vették át s hozzáfűzték a +brahmanákhoz. Az áldozatokkal való éles ellentétet allegórikus +magyarázatokkal igyekeztek áthidalni.</p> +<p>2. A vedanták alapgondolata a mindenség egysége: «az írók +sokféleképpen nevezik el azt, ami önmagában véve csak egy.» Az +alapgondolat következetes kiépítése a legszélsőbb idealizmusba +vezet, mely a következő három tételbe foglalható: 1. az atman +bennem a megismerő alany; 2. ez az ismerő alany megismerhetetlen; +3. ez az alany a mindenség, ezaz egyedüli valóság.</p> +<p>A két első tétel megvilágítására szolgáljanak a következők: +«Valóban az örökkévaló lát, de nem látható; hall, de nem hallható; +ért, de föl nem érhető; ismer, de meg nem ismerhető. Rajta kívül +nincsen látó, nincsen halló, értő és megismerő. Az Örökkévalóval +egybeszövődik a tér…» «Ő a világosságok világossága, melyet a mély +álomban érünk el, mikor a lélek (az atman) saját alakjában +jelentkezik…» «Nem láthatod a látás látóját, nem hallhatod a hallás +hallóját.» «Bármilyen fogalmat akarunk reá alkalmazni, csak annyit +mondhatunk, hogy Ő van; ezzel az igével fogható fel és nem +mással.»<a name="FNanchor_36" id="FNanchor_36"></a><a href= +"#Footnote_36" class="fnanchor">36)</a> Azonban ez a létezés nem +valami empirikus fogalom, nem tapasztalható <span class= +"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span> meg, ezért +mint az atmannak, ennek is negatív a jelentése. Negatív a +gondolkodás is, mely nem egyéb, mint a való lét tagadása, +hasonlókép negatív a gyönyörűség is, mely csak annyit jelent, hogy +elnyomunk, tagadunk minden szenvedést; a mély, álomnélküli alvás +felel meg ennek az állapotnak. <i>A 3. tétel, mely szerint az atman +az egyetlen való, a vedanta-spekuláció magaslata.</i> Azonosítja a +gondolatot a léttel, a világszemléletet a valóságos világgal. +Állításának alapja az a tény, hogy a megismerő lélek mindent magába +fogad (intelligendo fit omnia), mindent megismer az égen és a +földön; szinte gyüjtőmedence a mindenség számára, mint az óceán a +vizek számára. A Csandogja upanisad következőképpen szemlélteti a +főtételt. A tanító mondja a tanítványnak:… «Ebben a brahman +városban van egy ház, a házban egy kis lótuszvirág, a +lótuszvirágban egy kis tér; ami ebben a térben van, azt kell +felkutatnunk, annak a megismerésére kell törekednünk. A város a mi +testünk, a ház a mi életünk, a virág a mi szívünk, a kis tér a +lelkünk, vagyis az öntudatunk.» A tanítvány megérti a tanítás első +részét, de nem tudja felfogni a másodikat, azért kérdi: «Ebben a +brahman városban van egy ház, a házban egy kis virág és ebben egy +kis tér; de mi van ott a térben, mit fel kell kutatnunk, aminek a +megismerésére kell törekednünk.» Erre mondá a tanító: «Valóba +amilyen nagy ez a világür, olyan nagy ez a kis tér szívünk kellős +közepében; benne foglaltatik mind a kettő, az ég és a föld; mind a +kettő, a tűz és a szél; mind a kettő, a nap és a hold; a villám és +a csillagok s minden, ami ezen <span class="pagenum"><a name= +"Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> a világon van, s minden, ami +nincsen a világon, mindezt magában foglalja.»<a name="FNanchor_37" +id="FNanchor_37"></a><a href="#Footnote_37" class= +"fnanchor">37)</a> Ez a mindenség a brahman, tiszteljük csendben, +mint a dolgok kezdetét, mivoltát és tisztulását. Szellem az anyaga, +élet a teste, fény az alakja, végzése igazság s ő maga a +mindenséget betöltő éter (akazsa); mindent cselekvő, mindenre +vágyó, mindent szagló, mindent ízlő, a mindenséget átfogó… Ez az én +lelkem, az atman a szív belsejében; kisebb, mint a rizs vagy az +árpakása, kisebb, mint a mustár vagy a köles magva, mint a köles +magvának a csírája. Ez az én lelkem a szív belsejében, nagyobb mint +a föld, nagyobb mint az ég, nagyobb mint minden világ… Ő vele fogok +innen eltávozva egyesülni.»<a name="FNanchor_38" id= +"FNanchor_38"></a><a href="#Footnote_38" class="fnanchor">38)</a> A +meghaló bölcs lelkéből lesz tehát a brahman, viszont ő is beolvad +brahmánba, kivel már itt a földön is azonos volt.</p> +<p>3. <i>Amíg a lélek eléri ezt a legfőbb célját, négy állapoton +kell keresztülmennie.</i> Ezek közül 1. az éber állapot, 2. az +álmodás, 3. a legmélyebb álomnélküli alvás, 4. a turija, a révület, +melyben a lélek már ebben az életben átmenetileg eggyé lesz +brahmannal.<a name="FNanchor_39" id="FNanchor_39"></a><a href= +"#Footnote_39" class="fnanchor">39)</a></p> +<p><i>Az éber állapot</i> az ember célját tekintve a legcsekélyebb +értékű, mert ebben az igazi emberi én fel se ébred, nem látja a +valóságot, hanem csak káprázatokban él. Szemléletei éppen úgy, mint +az álmok világa, csak belőlünk származnak. S amint az álom +valóságát megcáfolja a felébredés, éppúgy meghazudtolja az ébrenlét +tárgyainak valóságát az álom, melyben megszűnnek.</p> +<p><i>Az álmodás</i> már magasabbrendű, mint az ébrenlét, mert a +lélek teremtő állapota. Az éber világból veszi épületének anyagát, +de teljesen a <span class="pagenum"><a name="Page_41" id= +"Page_41">-41-</a></span> saját világossága, lénye, tervei szerint +építi fel. Ott nincs kocsi, ott nincsen út, de teremt magának +kocsit, lovat, utakat, tavat és folyókat. Nincsen öröm és +gyönyörűség, de a teremtő lélek magamagának elővarázsolja. Egyik +felfogás szerint a lélek egészen kilép a testből, külön világban +él, s azért nem szabad senkit hirtelen felkölteni, mert a lélek nem +találja meg a testét.</p> +<p><i>A mély alvás állapota</i> a régi upanisadok szerint az élet +legfőbb célja, melyben már eggyé lesz brahmánnal s így eléri +legfőbb boldogságát, gyönyörűségét, ami a világon egyáltalán +elérhető. Az álomban királynak, istennek álmodja magát az ember, de +a mély álomban magát a mindenség tudatát éri el, ahol nincsen +semmiféle tárgy vele szemben, nincsen már kettősség, hanem ő lett +az egy és a minden. Amint a sólyom és a sas egyideig kering a +levegőben s azután bevonja szárnyait és fáradtan megpihen, +hasonlóképpen az alvó lélek is kering egyideig az álmok egében s +azután siet az állapot felé, hol már nem érez többé vágyat, ahol +teljes nyugalom és békesség van.</p> +<p><i>A turiját, az elragadtatást</i>, a lélek extatikus állapotát +a régi upanisadák nem ismerték, a jógin gyakorlatok jutottak el +hozzá. Benne, mint a mély álomban megszűnik a külvilág tudata, +szünetel az álom és az éntudat; a lélek eggyé lesz brahmannal, de +nem öntudatlanul, mint a mély álomban, hanem teljes öntudattal. +«Nincs sem külső, sem belső szemlélete, állapota nem is megismerés, +nem tudatos és nem tudattalan, le nem írható, felfoghatatlan, csak +önmagáról bizonyos, nyugodt, boldog és egységes.»<a name= +"FNanchor_40" id="FNanchor_40"></a><a href="#Footnote_40" class= +"fnanchor">40)</a></p> +<p>4. Ennek a négy lelki állapotnak pszichológiai <span class= +"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> elemzése +rávilágít a keleti filozófiában oly nagy szerepet játszó +<i>megváltás gondolatára</i> is. Amint a régi védaistenek helyét +brahman, majd atman foglalják el, egész természetesen megváltozik a +lélek sorsáról alkotott felfogásuk. Nincsen már másvilág, hol az +első emberrel és az istenekkel egyesülten él a lélek, mert hiszen +az embernek a saját lelkével nem kell egyesülnie. Elég, ha valaki +felismerte, hogy én vagyok a brahman, én vagyok minden és mindenki, +akkor már részesévé lett a megváltásnak, akkor már üdvözült. Ha +elemezzük a megváltásnak ezt az állapotát, főképpen két jelenségből +áll: 1. az egység tudata, a sokaság, a többféleség tudatának +eltűnése; 2. ennek következménye minden vágynak kialvása, minden +szenvedésnek megszűnése. Ennek a kétféle mozzanatnak mesterséges +úton való elérése jellemzi az egész későbbi indus kultúrát. Az +egységre törekvés történik elméletileg a vedanta-, gyakorlatilag a +jóga-rendszerben, mely megszünteti az érzéki megismerést és saját +magábamélyedéssel kíván szabadulni ettől az árnyékvilágtól és +ráeszmélni arra, hogy ő egy a világlélekkel. A második mozzanatot +ragadja meg a szannyásza életmód, mely nem annyira megismerésre +törekszik, mint inkább a vágyat kívánja kiölni önmagából. Elszakad +az otthontól, lemond a vagyonról, családról és mindenről, mi emberi +vágyának tárgyul szolgálhatna, így iparkodik megszabadulni minden +földi köteléktől, minden bilincstől. Ámde mi történik azokkal, kik +nem tudják belátni, hogy ők egyenlők a mindenséggel? A brahmanák +szerint még a másvilágon veszik el tetteik jutalmát és ott +szenvednek <span class="pagenum"><a name="Page_43" id= +"Page_43">-43-</a></span> szinte új halált. Az upanisadok szerint +ezen a földön veszik el tetteik jutalmát és büntetését, amennyiben +testből testbe vándorolnak a legkülönbözőbb állapotban, amíg méltók +lesznek arra, hogy a megváltó tudást elérjék. A régi és az új +tanokat szokott következetlenséggel egybe is foglalják és hirdetik +a kétszeres jutalom, a kétszeres büntetés tanát. A másvilágon addig +vándorol a lélek, amíg elveszi tettei jutalmát és csak azután +születik újra a földön.</p> +<p>5. <i>Az upanisadok ellentmondásai és a megoldást célzó +rendszerek.</i></p> +<p>Az ind gondolkodás eddigi kifejtésében az európai olvasó folyton +kérdezheti önmagától, hogyan lehetséges ez, hiszen egyik állítás +ellenkezik a másikkal; amit egyik felépít, a másik lerontja. Igen, +ez Kelet szent könyveinek természete; főleg az upanisadok tele +vannak ellentmondásokkal.</p> +<p>Egyszer részletesen ismertetik a lélekvándorlást a +legkülönbözőbb állapotokon, testeken keresztül, máskor ismét azt +tanítják, hogy az egész folyamat a nagy világilluzióhoz tartozik, +melyet minden érdemmel, karmával együtt megsemmisít annak az +igazságnak belátása, hogy a lélek azonos az örök változhatatlan +brahmánnal. Hirdetik minden élő egyenlőségét, viszont fenntartják a +kaszt-rendszert, az egyéni lélek sajátságait, tetteinek jutalmát és +büntetését.</p> +<p>Istenük lényegét, életét majd keleti fantáziával színezik, majd +egyszerűen kijelentik, hogy brahmán teljesen kimondhatatlan, +felismerhetetlen.</p> +<p>Több ízben részletesen leírják a világ teremtését és +kicsordulását (emanációját), de legalább ugyanannyiszor +<span class="pagenum"><a name="Page_44" id= +"Page_44">-44-</a></span> hangoztatják, hogy az egész világ léte +nem egyéb, mint káprázat, agyrém vagy délibáb. Az upanisadok +ellentétben állnak a védák rituális részével (a brahmanákkal) mely +brahmántól különböző sok lelket vesz fel. Főleg ellentétben állnak +brahmán és az én viszonyát illetőleg minden józan emberi +tapasztalattal. Brahmán a legegységesebb, melyben nincsen +kettősség, sokféleség, a vele állítólag egyenlő világ pedig sokféle +égitestből, porszemből és az élő lények milliárdjaiból van +összetéve. Elméletük számára a világ csak álom, látszat és mi mégis +minden pillanatban kénytelenek vagyunk benne élni, rá vagyunk +utalva; felhasználjuk vagy beleütközünk. Számunkra a világ nem +álmodás, nem a fellegekben, hanem a földön járunk, lélegzünk, +táplálkozunk s az istenséggel egyesülés tapasztalatunk számára +inkább csak a jövendő reménye. Az elmélet számára az én lelkem a +brahmán, és mégis minden élményünkben elvitázhatatlanul benne van +az éntudat; én ítélek, gondolkozom, beszélek, tehát vagyok. +Descartes elvét vagy Rousseau gondolatát ott is, akkor is átélték +már a józan emberek: bátor vagyok gondolkozni, akár mit szóljon +hozzá a filozófia.</p> +<p>Valóban látjuk, ez az évszázadokon át folyó gondolatszövés +mennyire igazolja a logika tételét: a lehetetlenből minden +következik (ex impossibili sequitur quodlibet). Ebből a lehetetlen +alaptételből, hogy az én minden és mindenki, valóban mindenféle tan +következhetik. Így nem is feltünő, hogy Buddha fellépésekor 62-féle +rendszer hadakozik egymás ellen, és a túlzó ideálizmustól lefelé a +legdurvább materializmusig a mai rendszerek <span class= +"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> minden +árnyalata feltalálható bennük. <i>Ebből az ellenmondásból európai +logikával csak három kivezető utat gondolhatunk.</i> Vagy követi a +hindu az emberi lélek ősi ösztönét az egység, a valóság egyszerű +látása felé, s akkor diadalmaskodik brahman gondolata és nem szabad +többé hinnie saját szemének, saját fülének, egész tapasztalati +világa csalódás, merő délibáb; ezt az utat követi az ind +idealizmus, a <i>vedanta-rendszer</i>. Vagy meghallgatja a +tapasztalat és a józan ész szavát és akkor elhomályosul brahman, +amint ez a realisztikus <i>szánkhja-jógarendszerben</i> látható. +Vagy végül ráun az ismeretelméleti szőrszálhasogatásokra és eléri a +<i>buddhizmus</i> pozitivista álláspontját (és a szélső +materializmust). A következőkben ezzel a három uralkodó rendszerrel +foglalkozunk.</p> +<h4>V. A vedanta-rendszer.</h4> +<p>1. Az upanisadok szerint a mindenség csak a saját lelkünk kis +világában tárul elénk; tudatvilágunk jelenségei képezik számunkra +az egyedül biztos valót. Megegyeznek ebben azokkal az újkori +filozófusokkal, akik azt állítják: esse est percipi, vagy a világ +az én képzetem, az én álmom. Ez a legszélsőbb, de +legkövetkezetesebb ideálizmus, a mindenség lélektani felfogása.</p> +<p>Az emberi értelem valóságot kereső hajlama ebbe az +álomfilozófiába még Indiában sem tudott belenyugodni. Azért +valóságnak fogadta el a tudatvilágon kívül a nagy világot is, a +mikrokosmoson kívül a makrokosmost. Az upanisadok azonban mindent +egybeolvasztó hajlamukat követve azonosítják ezt a valóságos +világot a bennünk <span class="pagenum"><a name="Page_46" id= +"Page_46">-46-</a></span> működő lélekkel és így haladnak a +szubjektív ideálizmusból az objektív ideálizmus felé. Bennük +lappang az annyira modernnek vélt gondolat, hogy fogalmaink nem +merítik ki a valóságot, azért valamikép át kell élni az élet +lendületét, a világ folyamatát önmagunkban, így fedezzük fel +magunkban a brahmánt, a mindent és kialakul bennünk az ideálizmus +mellett a panteizmus, a lélektani felfogás mellett a panteizáló +világfelfogás.</p> +<p>Ámde a mi arasznyi tudatvilágunknak és a mérhetetlen nagy +világnak azonossága ismét elviselhetetlen gondolat. Ezért az +azonosság elve mellé oda kerül az okság elve is és az egyéni lélek +mellé egy végtelen nagy lélek. Így sarjad ki a panteizmusból a +teizmus. Ebben a háromféle világfelfogásban hullámzott az +upanisadok világnézete és minden orthodox bölcseleti rendszer.</p> +<p>A realisztikus hajlam azonban nem tud megmaradni a Véda +ellentmondásai keretében és vele szembe helyezkedve először istent, +mint világszellemet tagadja le a szánkhja rendszerben, majd az +egyéni lelket is fölöslegesnek minősíti a buddhizmusban és végül +kigúnyol minden vallást, minden magasabbra törő filozófiát a +szenzualisztikus Csárváka rendszerében. A vallásos gyakorlatok +terén még nagyobb zavar keletkezett, mint a filozófiában.</p> +<p>Az upanisadok atman-tanával összekeveredik a visnuizmus, és +sivaizmus és az irányoknak, istentiszteleteknek és isteneknek száma +beláthatatlan.</p> +<p>A Védák tisztelői erre jobban tömörülni kezdenek, meg akarják +tisztítani ősi tanaikat a sok salaktól, amely körülvette. Ebből a +harcból kerül <span class="pagenum"><a name="Page_47" id= +"Page_47">-47-</a></span> ki az Indiában több, mint ezer éve +uralkodó és manapság is egyetlen élő rendszer: a Vedanta. Ennek, ha +nem is alapítója, de mindenesetre legkiválóbb rendszerbe foglalója +egy Kr. u. VIII–X. században élő kolduló szerzetes: <i>Sankara</i>. +Buddha mellett ő a leghatalmasabb egyéniség az indiai gondolkodás +történetében. Mint győzelmes hadvezér járja be a városokat és a +falvakat és ellenfelein, még a buddhistákon is mindenütt +diadalmaskodik, visszaállítja a Védák régi tanait és megalapítja +ezek egyeduralmát az indiai szellem birodalmában. Tanait írásba is +foglalja és mint a régi szutrák magyarázatát irja meg +Zsariraka-bhasjam című hosszadalmas könyvében, mely az egész indiai +filozófia koronája és főműve egész napjainkig. A megváltásra törő +művelt indiai embernek most is ez az igazi kézikönyve, minden más +irodalmi mű csak kiegészítésére szolgál.</p> +<p>2. Sankara jól látja, hogy az upanisadok alapgondolata, mely +szerint a lélek teljesen egyenlő brahmánnal, ellenkezik mind a +tapasztalattal, mind a védák rituális részével. Ez a rész ugyanis +brahmantól különböző lelkeket tételez fel, akik Brahmának +áldozatokat mutatnak be és tetteiknek megfelelően nagyon is +különböző módon élnek egymást követő születéseik után. <i>Megoldást +a kétféle igazság, a kétféle tudás tanában talál.</i> Mind a két +ellenvetés csak nemtudáson, felületes tudáson alapszik. Olyan ez, +mint az álomkép, csak addig tartjuk igaznak, míg fel nem ébredünk. +A köznép örökké alvajáró gyermek marad, számára elég a külső +(exoterikus) tudás; a bölcs azonban magasabb (esoterikus) +magaslatra tör. <span class="pagenum"><a name="Page_48" id= +"Page_48">-48-</a></span> <i>A felületes tudás</i> a velünk +született realizmus, a tapasztalat tudatlansága és ez abban áll, +hogy a lélek nem tudja magát megkülönböztetni a saját +tevékenységétől, a lelki képességektől, a testétől, egyszóval a +határozmányoktól, melyek körülveszik. Ezek közül a halálban csak a +test semmisül meg, a többi követi a lelket a lélekvándorlásban is. +<i>Az igaz tudásban</i> a lélek megkülönbözteti magát +határozmányaitól, belátja, hogy ezek csak szemfényvesztések (mája), +önmaga pedig a tárgy nélküli alany, a kettőség nélküli egységes +lét, a brahman, mely mindent önmagába foglal, s ezért aki +megismerte a lelket, megismerte a világot, tapasztalatra nem szorul +rá. Ismerd meg magad! ez tehát a nagy teendő. Ezt az önismeretet +azonban sem a tapasztalat, sem az ész, sem a hagyomány nem adja, +csak a kinyilatkozatás, a védák belső áhítattal foglalkozó része. A +filozófia és a hagyomány csak közvetve segítik elő, amennyiben a +kinyilatkoztatás megértésére alkalmasak. A Véda rituális része +alacsonyabb tudást nyujt azok számára, akik még nem képesek a +magasabbhoz felemelkedni.</p> +<p><i>A kétféle tudás brahmánra is érvényes.</i> A magasabb tudás +tárgya a magasabb brahman (param brahman) és egyetlen gyümölcse a +megváltás. A magasabb brahmánnak nincs alakja, minősége vagy +képessége, csak annyit mondhatunk róla, «neti-neti», sem nem ilyen, +se nem olyan. Bahva-t, a nagy bölcset kérdezi tanítványa: Taníts +meg engem Tiszteletreméltó, mi a brahman? A tudós erre mélyen +hallgat, csak sokára szólal meg: «Én tanítalak, de te nem értesz +meg: az atman nem egyéb, mint a csend, a hallgatás, emberi nyelven +<span class="pagenum"><a name="Page_49" id= +"Page_49">-49-</a></span> ki nem mondható». Annyit mégis tanít +Sankara a tulajdonságnélküli brahmanról, hogy ő a lét és a léte +szellemi, tehát szellemi lény. Később még hozzáadja azt is, hogy ő +az öröm, de ez is negatív tulajdonság, csak annyit mond, benne +nincsen szenvedés, s viszont mindennek, mi tőle különbözik, +szenvedés az osztályrésze. Brahman azért megismerhetetlen, mert +atman, azaz minden megismerésben alanyként szerepel és így tárgy +sohasem lehet. Csak a bölcs szemléli, midőn teljesen magára szegzi +a figyelmét és ekkép eléri a megváltás állapotát.</p> +<p><i>Az alacsonyabbrendű tudás tárgya az alsóbbrendű brahman.</i> +Eredménye a szerencsés élet, jobb újjászületés. Ezt a brahmant az +istentisztelet miatt ruházzák fel olyan tulajdonságokkal, melyek +lényegét éppoly kevéssé változtatják, mint a vízben tükröződő kép a +napot és a holdat vagy a mozgó testek a teret. Az alacsony brahman +tulajdonságait a már említett háromféle felfogás szerint három +csoportba oszthatjuk: 1. a világszellem, 2. az egyéni lélek, 3. a +személyes isten sajátságaira.</p> +<p>1. A világszellemet írják le panteisztikus felfogás szerint a +megszemélyesítések. A nap és hold a szeme, az égitájak a fülei, a +szél a lehelete; ő a fényforrás, az éther, melyből a dolgok +származnak. Ő a világ szétrombolója, ki minden teremtményét +elnyeli, magába fogadja. 2. Pszichológiai felfogás szerint a +brahman az egyéni lélek, mint lelki életünk alanya, ki szívünk +lótuszvirágába zárkózik, vagy rejtőzik, s kisebb mint a köleskása. +3. Teológiai téren mint személyes Isten, Isvara jelenik meg. Ez a +felfogás az upanisadokban <span class="pagenum"><a name="Page_50" +id="Page_50">-50-</a></span> ritkán található, de a rendszerben +igen fontos szerepet játszik, mert tőle függ a lélekvándorlás útja, +s az ő kegyelme a megváltó szemlélet, vagy intuició. Ez azok +számára való istenfogalom, kik még nem tudnak felemelkedni a teljes +egységhez, az istenséghez.</p> +<p><i>Sankara a világtanban és a lélektanban is megkülönböztet +alsóbbrendű és magasabbrendű tudást,</i> tapasztalati és +metafizikai álláspontot. A világtanban a metafizikai álláspont +mindenütt brahman és a világ azonosságát hirdeti s azáltal +magyarázza, hogy az ok és az okozat azonosak; bizonyítja ezt a +substancia állandósága a változásokban. A tapasztalati álláspont a +<i>szervetlen világ</i> keletkezését emanációval, kicsordulással +fejti meg. Brahmánból először az éther, a mindent átható finom +anyagból álló tér árad ki; ebben brahman a szél, a levegő alakját +veszi fel; a levegőből átalakul tűzzé, vízzé, végre földdé. A világ +pusztulásánál fordított folyamat áll be. A föld vízzé lesz, a víz +tűzzé, levegővé, étherré és végre visszatér brahmánba.</p> +<p><i>Az élők világa</i> azáltal keletkezik, hogy a brahmanban +szunnyadó lelkek felébrednek az álomból és világ kezdetétől fogva +egész a világ végéig tetteiknek megfelelő alakban és állapotban +vándorolnak mint növények, állatok, emberek vagy istenek. Akik +nagyon kitüntetik magukat, istenekké válnak és megmaradnak ebben az +állapotban, míg brahman ezt a világot meg nem semmisíti. Az istenek +trónusa is csak magas hivatal, melyben változnak a személyek. Más +világban Indra méltóságát más személy tölti be.</p> +<p><i>A lélektanban</i> metafizikai szempontból a lelket +<span class="pagenum"><a name="Page_51" id= +"Page_51">-51-</a></span> ugyanazok a tulajdonságok illetik meg, +mint brahmánt. Mindenütt jelenlévő, mindentudó, mindenható… Se nem +cselekvő, se nem élvező és ezért számára nincsen lélekvándorlás, +nincsen szamszara. A megismerő alany nem változik, nem pusztul el a +testtel, mert lényege az örök tudat, az örök jelenlét.</p> +<p>A tapasztalati tudás a lélek előtt elrejti igaz valóját és +határozmányokkal a lelket egyénivé, cselekvővé, élvezővé és +szenvedővé teszi. A lélek ilyen határozmánya a világon és a testen +kívül még a szervekben működő öt érző- és öt cselekvőképesség; ezt +a tíz képességet a manasz, a gyakorlati ész kormányozza. Ez csak +olyan, mint a tű hegye és a szívben lakik. A szellemi képességek +mellett magában hordja még a lélek az élet csíráját és a test +csíráját, az úgynevezett finom testet, mely átlátszó elemekből áll, +azért nem lehet látni a lélek elköltözése alkalmával, bár ez is +vele megy. Ezenkívül van még a léleknek erkölcsi tulajdonsága is +(karma), mely a végzett cselekedetekből kristályosodik ki. Ez is +követi a halálba és a halál után ez határozza meg új életének +minőségét.</p> +<p>3. <i>A vándorló léleknek négy állapota van:</i> az ébrenlét, az +álmodás, a mély alvás és a halál. Az álmodásban a tíz képesség a +manaszba, a gyakorlati értelembe vonul vissza. A mély álomban a +manasz a lélekbe vonul vissza, melynek éltetőképessége fenntartja +még a testet, de ő maga brahmanná lett, megszabadult a +tulajdonságoktól, határozmányától és egyéniségétől. Ha felébred, +akkor ismét kifejlődnek tulajdonságai és mint egyéni lélek működík. +A halálban az <span class="pagenum"><a name="Page_52" id= +"Page_52">-52-</a></span> egész életerő a szívbe vonul, innen az +alsóbbrendű tudással rendelkezők lelke a fej nagy véredényein +keresztül távozik el, míg a tudatlanoké a test többi száz főerén +keresztül.</p> +<p><i>A halál után négyféle állapotban élhet a lélek.</i> 1. +Gonoszok azok, kik sem tudással, sem jócselekedettel nem +rendelkeznek. Sorsukkal nincsen tisztában Sankara, csak általában +említi, hogy Jámának hét poklába merülnek el. 2. A +jócselekedetekkel rendelkezők állapota, akiknek nincsen ugyan +alsóbbrendű tudásuk sem, de sokat áldoztak az isteneknek. Ezek az +atyák útján (pitrinája) szállnak fel a holdba és ott +cselekedeteiknek megfelelő időtartamon át boldog életet élnek. +Mikor mértékük letelt, visszaszállnak a világba cselekedeteiknek +megfelelő állapotba. 3. Az alsóbbrendű tudással rendelkezők, kik +ismerik a brahmanok tudományának egy részét, de nem tudnak +felemelkedni arra a magaslatra, hogy ők egyek brahmannal, hanem őt +maguktól különböző istennek képzelik, ezek az istenek útján +(devajána) elérnek az alsó brahmanhoz, gyakorlati értelmükkel +szemlélik őt és az istenekhez hasonló dicsőségben részesülnek. +Mikor vége lesz ennek a világrendnek, akkor ott az égben elnyerik a +megváltás fokát: belátják, hogy azonosak brahmánnal. 4. Az igazi +bölcsek azok, kik már ezen a világon ráeszméltek brahmannal egyenlő +voltukra. Belátják, hogy minden, ami tőle különböző, szenvedéssel +van tele és az egész világ öröm nélkül való. Mihelyt a magasabb +ismeretet elnyerik, megszűnik minden fájdalmuk. Aki szenved, az még +nem érte el a legmagasabb fokot.</p> +<p>4. <i>Bár a megváltás az atman önkinyilatkoztatása,</i> +<span class="pagenum"><a name="Page_53" id= +"Page_53">-53-</a></span> <i>mégis két eszközzel lehet elősegíteni, +gyorsítani: jócselekedetekkel és elmélkedésekkel.</i> A +jócselekedetek eltávolítják a magasabb tudás akadályait. Lehetnek +külső és belső aszketikus cselekedetek. Külső a védák tanulása, +áldozat, alamizsna, penitenciatartás és bőjt. Belső aszkézis pedig +a fegyelmezettség, nyugalom, lemondás, türelem és magábaszállás. Az +elmélkedés a védák szavának áhítatos megfontolása. Hasonlít a +csépléshez, addig kell ismételnünk, míg a tudás belőle ki nem +sarjad. A gyengébb tehetségűnek és a kételkedőnek több időre van +szüksége célja elérésére. A magasabb tudás elérésével elenyészik az +elmélkedés, mert elért a célhoz. A magasabb tudás megszünteti a +fájdalmat, a cselekedetek hatását (karmát), csak azokat a tetteket +nem semmisíti meg, amelyek már csírából sudárba szöktek. Ezért nem +hal meg a megváltott, mert a mult életéből valóra vált +cselekedetekért még élnie kell. De tudatában van annak, hogy ez a +továbbélés puszta látszat, mint ahogy a beteg szem kettős holdat, +kettős napot lát, bár tudjuk, hogy a valóságban csak egy létezik. A +csírában levő cselekedetek a tudással megsemmisülnek és a boldog +megváltott siet brahmával egyesülni, mint a folyók sietnek a +tengerbe, hol nevüket, alakjukat veszítve megpihennek.</p> +<h4>VI. A védák és a vedantarendszer értékelése.</h4> +<p>1. Az életfilozófia nagy mesterei Chesterton és James ismételten +hangoztatják, hogy nem szabad elválasztanunk a hitet az élettől, az +elméletet a <span class="pagenum"><a name="Page_54" id= +"Page_54">-54-</a></span> gyakorlattól, a világnézetet az +életszemlélettől. És pedig azért nem, mert minden embernek, minden +népnek megvan a maga filozófiája és a gyakorlati életben éppen ez +számára a legfontosabb erőforrás. «A fogadós számára fontos, hogy +ismerje lakójának jövedelmét, de még fontosabb, hogy ismerje a +filozófiáját. A háborúba készülő hadvezér számára igen fontos +ugyan, hogy tudja az ellenség haderejét, de még fontosabb, hogy +ismerje a filozófiáját.»<a name="FNanchor_41" id= +"FNanchor_41"></a><a href="#Footnote_41" class= +"fnanchor">41)</a></p> +<p>A védákkal és a vedantával foglalkozva bizonyára vonzó számunkra +végigjárni egy nagy nemzet gondolatvilágának magaslatain, mert a +védák és a merész vedantarendszer tulajdonképpen az indus nép +lelkéből lelkedzett idealisztikus bölcselkedés. A realisztikus +szánkja minden szellemessége dacára csak vele kibékülve tudott +egyidőre gyökeret verni, s a buddhizmusnak a legnagyobb és +leghatalmasabb uralkodók pártfogása dacára úgyszólván nyoma veszett +Indiában; a vedanta pedig a forrongások Sturm és Drangjának néhány +századán kívül évezredeken át virágzik. Buddha lehet talán Ázsia +többi részének világossága, de Indiának a napja ez az évezredeken +át kristályosodott idealizmus. Még századunkban is a nyomtatásban +megjelent számos filozófiai munkák túlnyomó része Sankara +fejtegetéseit fogadja el. Ebben látja Mahatma Ghandi a hindu nép +erősségét,<a name="FNanchor_42" id="FNanchor_42"></a><a href= +"#Footnote_42" class="fnanchor">42)</a> ezzel akarja boldogítani +Tagóre a hitevesztett Európát és ennek fantasztikus magyarázatát +nyujtja az egész világon elterjedt, nálunk is külön folyóirattal +rendelkező teozófia. Felfedezése alkalmával a német romantikusok, +majd Schopenhauer azt <span class="pagenum"><a name="Page_55" id= +"Page_55">-55-</a></span> hiszik, az indiai filozófia hivatott +arra, hogy megteremtse az európai gondolkodás új renaissance-át. Ha +nincs is igaza Deussen-nek, ki hosszú búvárkodás után ebben találja +az emberi gondolkodás legmélyebb alkotását, mindenesetre több +igazságot és tanulságot rejt magában, mint a német katedrákon +felburjánzó rendszerek, melyeket a kieli professzor hosszú életében +maga mellett felszökkenni és elhervadni látott.</p> +<p>Ha keressük, milyen eszközök biztosítják a rendszer számára e +kétségkívül nagy sikert, a következőkre bukkanunk. 1. Bizonyára +minden olvasót csodálkozás fog el, honnan az emberi gondolkodás +bölcsőjénél ez az olthatatlan szomjúság és kívánkozás a végtelenség +után. Honnan ez a hamar eltelés, ez az ősi elégedetlenség +mindennel, ami véges és mulandó? Hiszen tapasztalatunk inkább a +mérges Heraklitosnak ad igazat: minden hullámzó, minden eliramlik +és elmúlik, «panta rei». Müller Miksa megáll ennél a sajátságos +tüneménynél és megállapítja, hogy az emberi lélek mélyén ott +szunnyad a végtelenség megsejtése, melyet felébreszt ugyan a +világgal való érintkezés, de soha le nem csillapítja. Kavargó +örvény ez, melybe beletemethetünk minden kincset, hírt, nevet, +örömet, szerelmet… de ki nem elégítjük, be nem töltjük, míg a nagy +hippói gondolkodó szerint: «el nem pihen benned, Istenem».</p> +<p>2. Tiszteletet parancsoló a mindenáron egységretörés, mely a +végtelenséget érintő kérdésekben iparkodik eltüntetni az +ellentmondást. Az új etnológia itt is Müller Miksának adott igazat +azzal a megállapítással, hogy a henoteizmus és <span class= +"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> a +politeizmus öntudatlanul is magában rejti az egy Isten gondolatát. +«Az istenekben való hiedelem csak az egy Isten hite után következik +be. Egyetlen nyelvben sincsen többesszám az egyesszám előtt. +Sohasem alkotta volna meg az emberi elme az istenek képzetét, ha +nem fogja fel előbb az egy Isten fogalmát.»<a name="FNanchor_43" +id="FNanchor_43"></a><a href="#Footnote_43" class= +"fnanchor">43)</a> A logika és a lélektan is azt kívánja, hogy a +sokaság az egységből származzék. Nem gondolhatunk el millió +búzaszemet, ha hírét se hallottuk egynek sem; a vakon született nem +foghat fel ezerszínben tündöklő tájat, ha nem látott soha egy +színfoltot sem.</p> +<p>3. Minden gondolkodó számára bizonyság ez a rendszer arra, hogy +az emberi elme nem éri be sejtelmekkel, hanem világos, biztos +világnézetet kíván. Íme ez a gyökere a megváltó intuició, a +misztikus elragadtatás utáni hő vágyakozásnak. Az idők folyamán +kifejlett körmönfont dialektika a maga tizenhatféle fogásával, az +ötven-hatvan apró-cseprő bölcseleti rendszer a maga örökös +csete-patéival csak arra való, hogy elhomályosítsa az igazságot. És +ezért az indus elmélkedő nem vitatkozni, nem töprengeni kíván, +hanem mindenáron látni akar. Ismerni önnmagát és szemlélni az +istent és mivel közvetlen látás csak a tudatvilágban lehetséges, +ott keresi önnönvalóját és istenét: atmant és brahmant.</p> +<p>4. Élénken szemlélteti az emberi gondolkodás nagy műveleteit, +amennyiben keresi a jelenségek felett a törvényt, mint a véda +ritmusát; a mellékesben a lényegest: a véda igéjét; működésben és +tulajdonságban az alanyt, tökéletlenben a tökéletest, a +relatívumban az abszolutumot, a <span class="pagenum"><a name= +"Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> változatosságban az +állandót; keresi az élet célját s elérésére az utat-módot. Igaz, +hogy nagyot téved, mikor az abszolutum mellett letagadja a +relatívumot, az örökkévaló mellett a látható mulandó világot, de a +tévedés nem semmisíti meg a tanban rejlő igazságot.</p> +<p>5. Mély bölcseségre vall annak felismerése, hogy nem a dolgok +tesznek bennünket boldoggá vagy boldogtalanná, hanem a mi +felfogásunk a dolgokról. Bajaink nagy része képzelgés és belátás +hiánya; olyan töviskoszorú, melyet saját magunk fonunk homlokunk +köré. Valóban ilyen képzelgés a lélekvándorlás, a legnagyobb rossz +is, melytől egész Kelet szabadulni akar. Abban is igazuk van, +fokozzuk le igényeinket és kevesebb lesz a fájdalmunk; ha pedig +teljesen megszűnhetnének igényeink, akkor teljesen megszűnnék +minden szenvedés. A vágy és a megismerés összefüggését is +megtaláljuk az aszketikus rendszerekben. Az életvágy a tapasztalati +tudásból származik, viszont a vágy leküzdése elősegíti annak a +megváltó belátásnak létrejövetelét, hogy egyéni lét nincsen. Ez az +alapvető felfogás kiinduló pontja és célja valamennyi indiai +rendszernek. Mindegyik ismerettel, intuicióval kíván szabadulni a +lélekvándorlástól. Ebben megegyeznek brahmánok, buddhisták és +dzsain-nisták.<a name="FNanchor_44" id="FNanchor_44"></a><a href= +"#Footnote_44" class="fnanchor">44)</a></p> +<p>6. A filozófiai gondolkodás kezdetén látható, hogy a vallás nem +ellensége a filozófiának, hanem édesanyja, nevelő dajkája, s a +történelem azóta is azt mutatja, hogy mind a kettő csak addig marad +életadó, amíg karöltve járnak, míg a hit és a tudás szétválasztása +végzetessé válik mind a kettőre és átok a népre, melynek kebelében +<span class="pagenum"><a name="Page_58" id= +"Page_58">-58-</a></span> megtörténik. Élő eleven példa erre ismét +India, hol az ősi egység a hit és a gondolkodás között már a +Rig-védák korszakában kezdett elhomályosodni. A védák tartalma +állandóan úgy tűnik fel előttünk, mint valami Janus bifrons, +kétarcú Janus isten, melynek ábrázatait csak mesterségesen lehet +összetákolni.</p> +<p>Magára maradva a hit és az istentisztelet alacsony szenvedélyek +durva rabságába süllyed s eljut a minden józan ésszel ellenkező +bálványimádásba, hol az egyisten helyét a dühöngő Indra óriás, majd +a hullák királya, a romboló Siva és ocsmány feleségei, Káli és +Durga foglalják el. Ezek fajtalanságát örökítik meg templomaikban, +ezek tiszteletére szervezik a szent rablóbandákat (thugs), melyek +száz meg száz békés kereskedőt fojtanak meg az utakon, és a +különböző kiskirályok versengenek támogatásukban, mert a +zsákmányban busásan részesítik kegyes pártfogóikat.<a name= +"FNanchor_45" id="FNanchor_45"></a><a href="#Footnote_45" class= +"fnanchor">45)</a> Meghonosul a véres emberáldozat, a +leánycsecsemők meggyilkolása, az özvegyek élve elégetése, s mindez +a hajmeresztő gaztett a vallásosság örve alatt.<a name= +"FNanchor_46" id="FNanchor_46"></a><a href="#Footnote_46" class= +"fnanchor">46)</a></p> +<p>Az upanisadok titkos tanaiból viszont a magára maradt, a +vallástól elszigetelt filozófiai elmélkedésből minden nemes +törekvés dacára teozófia lett. Nem jó értelemben, mint az isteni +bölcseség forrása, hanem oly bölcseleti rendszer, mely a teremtés +fogalmát nem ismeri, és melyben az emberi lélek arra tör, hogy +egyenlővé legyen a mindenséggel, az Istennel. <i>A +vedanta-rendszeren megtalálható a hamis miszticizmusnak minden +jellemző vonása.</i></p> +<p>A misztikus eltévelyedések mindenekelőtt <i>panteizmusra</i> +<span class="pagenum"><a name="Page_59" id= +"Page_59">-59-</a></span> törnek. Határtalan egységretörésükben +egybeforrasztanak anyagot és szellemet, testet és lelket, istent és +világot. A védák bölcse is elmondhatja: minden én vagyok. A mérges +kígyó, amely megmar, a tigris, mely földhöz lapít és összeroppantja +csontomat, mindez az én csalódásom, az én képzetem. Az ellenségem +azt gondolja, amit én gondolok, azt cselekszi, amit én óhajtok; egy +az ártatlan és a gonosztevő, a gyilkos és a meggyilkolt, a rabló és +a kirabolt, a csábító és az áldozat, a hulla és az élő… De hagyjuk +ezt a káoszt, melyben nincs világosság, nincs szeretet, hála és +tisztelet, mert nincs, akit szeressünk, tiszteljünk. Ha egy az +alany és a tárgy, az ok és okozat, akkor igaz, hogy nincsen többé +szenvedés, de nincsen cselekvés sem, nincsen gondolkodás, érzelem, +akarás. Akkor megszűnt a hallás, látás, minden tapasztalati tudás, +minden tudomány, társadalmi munka, Isten, család, haza s mindez +ezért az agyrémért: «Aham brahman aszmi; én vagyok a brahman», én +vagyok minden és mindenki.</p> +<p>Ez a világnézet tompítja el a hindu lélek érzékét a +természettudományokkal szemben. Így a benáresi főiskolának +fizikatanára rendkívül gyenge előadásokat tart a villamosságról, de +belemerül a szanszkrit nyelvtan legfogósabb kérdéseibe, hogy a +védákat minél jobban megérthesse. S az annyira művelt Tagore is azt +vallja, hogy aki a magasabb tudást megszerezte, aki a hindu +szemlélődéshez ért, az ismeri a mikrokosmost és fölöslegessé válik +számára a nagy világgal való foglalkozás.<a name="FNanchor_47" id= +"FNanchor_47"></a><a href="#Footnote_47" class= +"fnanchor">47)</a></p> +<p><i>A hamis misztika másodszor hamis individualizmusra vezet.</i> +A magasabb tudással rendelkező <span class="pagenum"><a name= +"Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> brahmánok földön járó +isteneknek tartják magukat: «Kétféle isten van: a tulajdonképpeni +istenek és a tudós brahmánok, kik a Védát könyv nélkül tudják. A +brahman megszemélyesíti az isteneket, sőt ő az istenek istene. A +nemesek és a királyok felett magasan áll.»<a name="FNanchor_48" id= +"FNanchor_48"></a><a href="#Footnote_48" class= +"fnanchor">48)</a></p> +<p>Milyen gyarlók ezek a földi istenek, mutatja határtalan +kapzsiságuk. Egy-egy nagyobb áldozatért elkérhetnek tízezer, sőt +még több szarvasmarhát is. Mennyire züllött lehetett a családi +életük, kitűnik rituális könyveikből. A brahmanák arra kötelezik +őket, hogy legalább addig, míg a szent szertartások tartanak, más +nejével ne kövessenek el házasságtörést; ha pedig nem tudnák +megtartani ezt az előírást, akkor mutassanak be engesztelésül szóma +áldozatot Varunának és Mitrának. Ezekben az ú. n. szent könyvekben +még az is olvasható, hogy csak a brahmanok megölése igazi +gyilkosság, a többi emberé már nem az. Vagy ha a brahman pereskedik +nem brahmannal, akkor a bíró mindig a brahmannak adjon igazat. Manu +törvénykönyve szerint a brahman nem fizet adót, még akkor sem, ha a +királyok éhen pusztulnak. A brahman minden szudrát (a bennszülöttek +kasztja) rabszolgának tarthat és elveheti a vagyonát, mert a +rabszolga jószága az uráé.<a name="FNanchor_49" id= +"FNanchor_49"></a><a href="#Footnote_49" class= +"fnanchor">49)</a></p> +<p>Ez a mérhetetlen önzés fejlesztette ki India átkát, a +kaszt-rendszert. Az ismeretes négy főkaszt az idők folyamán +felszaporodott háromezerre. Azok a halászok, kik balról kezdik a +háló kötését, nem egyenrangúak azokkal, akik jobbról kezdik; +gyermekeik nem házasodhatnak össze, egyik a másiktól ételt-italt +nem fogadhat el.<a name="FNanchor_50" id="FNanchor_50"></a><a href= +"#Footnote_50" class="fnanchor">50)</a> Ime az önistenítés egyik +következménye a nép <span class="pagenum"><a name="Page_61" id= +"Page_61">-61-</a></span> teljes szétdarabolása, tehetetlensége és +gyengesége. Indiában nincsen egységes hindu nép, hanem ezer meg +ezer egymást lenéző és megvető társadalmi klikk agyarkodik egymás +ellen. Az ilyen népnek az ügyes hódítók könnyen nyakára +ülhetnek.</p> +<p><i>A hamis miszticizmus hajlik harmadszor a szélső +intellektualizmusra és quietizmusra.</i> A megváltást csak a +tudás-látás hozhatja meg. Bármilyen istentisztelet vagy +jócselekedet újra elveti az élet csíráját, új meg új reinkarnációra +vezet, ezért a teljes quietizmus az egyedül célravezető, mely +tartózkodik minden cselekvéstől, még a gondolkodástól is, hogy +szemlélje az örök valót. Ki tudja, nincs-e igaza Leuba-nak a +legtöbb ilyen szemlélődőre nézve; szerinte az a képzelt örök való +nem egyéb, mint az eltompult elmék szürke semmisége, bárgyu +semmibenézés.</p> +<p>Az ilyen misztika ellensége minden külső istentiszteletnek, +minden hierarchikus szervezetnek. A késői upanisadok elvetik a +kultuszt, áldozatot a jócselekedetekkel együtt, csak a +tudatlanságot ostorozzák, «Tudatlanságukba bonyolódva azt hiszik a +bolondok, hogy célt érnek… Az áldozatokat és jócselekedeteket +tartják a legjobbnak, nem ismernek más üdvöt a bolondok. De majd ha +fönn az égben felélték jócselekedeteik gyümölcsét, megint +lekerülnek a világba, vagy még mélyebbre.»<a name="FNanchor_51" id= +"FNanchor_51"></a><a href="#Footnote_51" class="fnanchor">51)</a> A +gondolkozók kasztja mérhetetlenül hisz önmagában, saját +mindenhatóságában és ezért az egész látható világot lenézi. +Elvesztette érzékét aziránt, ami van és beteges ösztönnel belefúrja +magát a töprengő elmék álomvilágába. <span class="pagenum"><a name= +"Page_62" id="Page_62">-62-</a></span></p> +<p>A brahmanizmus a világról való teljes lemondásban látta az élet +magaslatát. A három felső kaszt tagjai négyféle életmódon mentek +keresztül. 1. ifjú korukban tanulják a Védát; 2. mint családatyák +gondosan bemutatják a ritusokban előírt áldozatot, 3. erdei +remetének megy el a családapa, amikor őszbe vegyül a haja és +homlokán jelentkeznek a ráncok; majd midőn remeteségében eleget +vezekelt, akkor eléri a negyedik életmódot, a szannyászát, ekkor +emelkedik a szentség magaslatára, ahonnan mindent lenéz és mindent +elhagy. Zarándok, mert nincsen otthona, koldus, mert nincsen semmi +vagyona; a gyámolításra szoruló öregember kóboroljon teljesen +egyedül «félve az emberektől mint a kigyótól, a kényelemtől mint a +pokoltól és az asszonyoktól mint a hulláktól».<a name="FNanchor_52" +id="FNanchor_52"></a><a href="#Footnote_52" class= +"fnanchor">52)</a> Sokan átugrották a fokozatokat és már fiatal +korukban a remetékhez csatlakoztak. Müller Miksa szerint még most +is vannak brahman családok, melyekben a fiú az ősi szent énekeket +szórul-szóra könyv nélkül tanulja, melyekben az atya aggályos +pontossággal végzi rituális kötelmeit, míg a nagyatya minden +szokásos szertartást hiábavalónak tart. Szemében a Véda-istenek nem +egyebek, mint puszta szavak annak jelzésére, ki minden emberi szót +és fogalmat meghalad. Ő ott keresi a békét, ahol egyedül található +fel, a filozófia elmélyedésben, mely számára egyúttal a legfőbb +vallás. Ez a filozófia a vedanta, a Véda célja és +beteljesedése.</p> +<p>A miszticizmus negyedik jellemző sajátsága az emberiségben élő +<i>megváltás gondolatának eltorzítása</i>…</p> +<p>Sankara rendszere eltorzítja a megváltás eszméjét <span class= +"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> és vele a +kegyelem fogalmát, mint általában minden miszticizmus. A megváltás +nem is a bűntől és a bűnre vivő hajlandóságtól szabadít meg, hanem +merőben elképzelt lidércnyomástól, a lélekvándorlástól.</p> +<p>A magát istenítő tudós önmagát váltja meg, kegyelemre +tulajdonképpen nincsen szüksége. A rendszer egyik nagy +következetlensége, hogy az intuició elérésére az illuzórius +személyes isten, az alsóbbrendű brahmán ajándékáról beszél.</p> +<p>Elismerjük, hogy a lélekvándorlás sötét tanának forrása +világosságból ered, mert az a meggyőződés az alapja, hogy semmi sem +történik véletlenül; nincsen meg nem érdemelt jó, vagy balsors, +hanem mindenki a maga szerencséjének kovácsa. Ez a meggyőződés +adott a hindu népnek évezredeken át a szenvedések elviselésére +olyan türelmet, melyet megcsodál minden idegen. Mégis ha jobban +szemügyre vesszük ezt a tant, nem oldja meg a társadalmi és egyéni +élet nagy problémáit: a szenvedést és a földi javak igazságtalan +elosztását.</p> +<p>Nem oldja meg, mert nincsen alapja sem a nép történetében, sem a +józan észben. Hirtelen merül fel a «Százösvényű brahmanában» és +szinte indokolás nélkül hódítja meg a közvéleményt. Amint a +történelem, úgy belső tapasztalatunk sem állapít meg semmit előbbi +életünkről; tudatvilágunkban nyoma sincsen. Mondják ugyan, hogy +néhány kivételes egyéniség, Buddha és Pythagoras néhány áldott +pillanatban mult életük egész sorozatát áttekintették, sőt a +teozófusok ma is követelik maguk számára a látók jogát. Itt +bizonyára a képzetek objektíváló ereje csalja meg a jámbor +<span class="pagenum"><a name="Page_64" id= +"Page_64">-64-</a></span> látókat és álmaik szerint az emberiség +zöme olyan személyes bűnért szenvedne, melyről soha semmiféle +tudomással nem birt, mely következésképpen nem is lehet bűn, mert a +tudomásnélküli személyes bűn fából vaskarika (contradictio in +adiecto). Hivatkoznak ugyan arra, hogy ennek a hiedelemnek nyomai +az újszövetségben is megtalálhatók. Maguk az apostolok kérdezik +Jézustól: «Rabbi, ki vétkezett, ez-e, vagy az ő szülei, hogy vakon +született?» Krisztus válasza azonban minden kétséget kizár: «Sem ő +nem vétkezett, sem a szülei, hanem hogy Isten cselekedetei +kijelentessenek őbenne.»<a name="FNanchor_53" id= +"FNanchor_53"></a><a href="#Footnote_53" class= +"fnanchor">53)</a></p> +<p>Az erkölcsi rossz és az átöröklés nehéz problémáját a +lélekvándorlás nemcsak hogy nem oldja meg, hanem még inkább +elmérgesíti. Ha ez a tan igaz, akkor ne segítsük többé a szegényt, +a nyomorgót, ne szánjuk a süketet, a némát és a nyomorékot, mert +ezek előbbi életük gaztetteiért most veszik el méltó büntetésüket. +A nyomorúság mellett még pellengérre is állítja a +szerencsétleneket, mint a társadalom bélyegzetteit, kiknek még az +érintése is beszennyez bennünket. Meggátol minden társadalmi +reformot. Minek változtatásra törekedni? Ellenkezésbe kerülünk az +igazságossággal: arasson mindenki, amint vetett, vegye el előbbi +életének méltó jutalmát vagy büntetését.</p> +<p>Garbe, az indus kultúra nagy ismerője szerint ez a szerencsétlen +balhit az oka annak is, hogy a lelkeken úrrá lett a pesszimizmus. A +Rig-védák idejében még ártatlan gyermeki öröm cseng ki a dalokból; +az egész nép életfelfogása vidám, mert a jámborok hisznek az örök +életben, a jónak <span class="pagenum"><a name="Page_65" id= +"Page_65">-65-</a></span> diadalában. Ennek a babonának elfogadása +azonban megerősíti a kasztokat, igazságosságnak lát minden +társadalmi különbséget, minden kizsákmányolást és barbárságot. +Hiába álmodik tehát szépeket a lélekvándorlásról a teozófia, az új +buddhizmus és a regényirodalomban Gjellerup híres könyve «Zarándok +Kamanita», a történelmi tények széjjeltépik a tündérálmokat.</p> +<p>7. <i>Mindezzel szemben az örökérvényű bölcselet a philosophia +perennis nyujtja az igazi monizmust</i>, az igazi egységet, az egy +Isten és a teremtés fogalmával. Egy a mindenség létesítő oka: a +teremtő Isten; egy a célja: Isten dicsősége; egy az eszményképe és +minden gondolatának forrása: Isten természete, lényege és az isteni +lényeget tükröző örök ige.</p> +<p>A keresztény látókat, a nagy misztikusokat nem quietismus, hanem +hatalmas tetterő jellemzi; jelszavuk: Krisztus szeretete ösztönöz +és sürget minket, Charitas Christi urget nos! Pál apostol, ki +elragadtatásban részesül a hetedik égig, Krisztus iránti +szeretetből bejárja a félvilágot, örömmel vállal magára minden +szenvedést, minden üldözést. Követői között a legnagyobb jellemek +egyszersmind a legnagyobb alkotók is. Szt. Vazul egész várost épít +a beteg szegények számára, Szt. Ágoston félvilággal szembeszáll +Krisztus tanának igazságáért; Szt. Bernát tűzbe hozza Európát a +szent sírért, Loyolai Ignác neveli Európa ifjúságát és +hithirdetőket küld négy világrészbe, Szt. Terézia negyven-negyvenöt +rendházat alapít és megreformálja Karmel mind a két rendjét. Íme a +bensőséges kereszténység csupa tetterő, csupa kezdeményezés.</p> +<p>Az egy Isten elismerése és a teremtés gondolata <span class= +"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> mély +alázatosságra szoktatja a keresztény lelket, és ez volt mindig +egyik kiemelkedő jellemvonása. A szent atyák ezt tartják minden +erény alapjának és tanítójának és az igazi életszentség +próbakövének. Szt. Ágoston szerint ez az erény majdnem az egész +keresztény törvény.<a name="FNanchor_54" id= +"FNanchor_54"></a><a href="#Footnote_54" class="fnanchor">54)</a> +Nagy Szt. Gergely szerint egyedül ennek az erénynek tanításáért +lett kicsinnyé Krisztus egész a kereszthalálig.<a name= +"FNanchor_55" id="FNanchor_55"></a><a href="#Footnote_55" class= +"fnanchor">55)</a> Szt. Ágoston sokat köszön a keleti bölcsekkel +összeköttetésben levő új-platonikusoknak és mégis ezt mondja: «Ama +bölcselők könyveiben semmi sincs a Szentírás jámborságának +arculatából; ott nincs szó töredelmes megvallásról, gyötrődő lélek +áldozatáról, alázatos és töredelmes szívről, néped üdvösségéről, +jegyesvárosodról, a Szentlélek zálogáról, megváltásunk kelyhéről… +Ott nem lehet a hívogató szót hallani: jöjjetek hozzám, kik +fáradoztak; azok restelnek tanulni Tőle, mert Ő szelid és alázatos +szívű. Ha ismerik is az ilyenek Istent, nem úgy dicsőítik, mint +Istent és nem adnak neki hálát, hanem hiúkká válnak gondolataikban, +esztelen szívük meghomályosodik és magukat bölcseknek mondván +bolondokká válnak.»<a name="FNanchor_56" id= +"FNanchor_56"></a><a href="#Footnote_56" class= +"fnanchor">56)</a></p> +<h3>A SZÁNKJA, A JÓGA ÉS A KISEBB RENDSZEREK.</h3> +<h4>I. A szánkja filozófia</h4> +. +<p>Míg a vedanta-rendszer az emberi szellem egységesítő +törekvésének engedve mindent egybeforraszt, testet és lelket, +anyagot, szellemet, Istent és világot, addig a szánkja-rendszer +alapítója <span class="pagenum"><a name="Page_67" id= +"Page_67">-67-</a></span> Kapila szembeszáll az upanisadok +monisztikus törekvésével. Erős realisztikus érzékével nem találja +meg önmagában a lét végtelen gazdagságát; ő maga nem minden és +mindenki, csak egy a természetet szemlélő megszámlálhatatlan emberi +lelkek közül. Megfigyelő, számító ésszel inkább az egységet áldozza +fel, mint a tapasztalatot és elkendőzés helyett inkább kiélezi az +ellentéteket: az örök változást, mint tárgyat és a változatlan +megismerő alanyt. <i>Rendszere realizmus és merev dualizmus.</i> +Két örökké létező, egymástól teljesen különböző dolgot vesz fel. 1. +Anyagi természetet, mely komoly valóság és nem délibáb, mint az +upanisadok tanították. Ez a nőnemű, örökké mozgékony, +cselekvő-táncoló és mutatványokat rendező természet a prakriti. 2. +Felvesz egyéni lelkeket (purusa), melyek nem az egységes világlélek +hullámai (emanációi), hanem egymástól különböző végtelen sokaságot +alkotnak. Megfelelnek a szemlélődő férfiléleknek, mely örökké +azonos, míg megismerésének tárgya örökké változik, mint a tenger +hulláma vagy a szélvész rohanása.</p> +<p>Az anyagi természetet nagy elmeéllel végső okára vezeti vissza, +mely nem egyéb, mint valamely ősanyag határozott fejlődési +állapota. A jelen állapotból a megelőzők is feltárhatók és +elvezetnek ahhoz az állapothoz, mely már nem okozat, hanem csak ok. +Az anyagi világ három elemi substantia, guna keveredéséből áll. 1. +A szattva uralkodik az istenek világában; fényes, könnyű és +örvendetes. 2. A radsasz az emberi lélek anyaga; tulajdonságai a +mozgás, indítás, szenvedés és fájdalom. 3. Végül a növény- és +ásványvilágban <span class="pagenum"><a name="Page_68" id= +"Page_68">-68-</a></span> uralkodó tamasz, mely sötét, merev, +nehéz, mindenütt gátlást, akadályozást létesít. A természet +ősállapotában ez a három elem egyensúlyban volt egymással. +Valamilyen, közelebbről meg nem határozott tényező következtében az +egyensúly megbomlik, a három alkotórész küzd egymás ellen és +megkezdődik a nagy világfolyamat, mely nem egyéb, mint küzdelem a +hatalomért és a létért, szinte a heraklitosi (pantón pater ho +polemos) mindennek atyja a háború. Az ős összhangból először finom +anyag keletkezik, a léleknek a természetbe eső finom vetülete. Ez a +finom látó, halló, tapintó test végzi a lélekvándorlást, amennyiben +érdemei szerint különböző durva formát ölt magára, mint a színész, +ki különböző szerepeket játszik, koldust vagy királyt. Ami tehát +nekünk lelkiéletnek tetszik, az nem egyéb, mint a természet +folyamata. A finom anyagi elemekből fejlődik ki az érzékelhető öt +durva elem, a jelenségek világa, az emberi durva test. A világ egy +korszakának végén a visszafejlődés fordított sorrendben történik +(reabsorpció). A visszafejlődés után új világ alakul, és ennek a +körforgásnak sohase volt kezdete, sohase lesz vége.</p> +<p>Az anyag állandó körforgása teljesen érthetetlen volna szellemi +tényező nélkül s ez a tényező az egyéni lelkek sokasága, kik +körülveszik az anyagi világ mutatványait és szemlélődésük az a +mágnes, mely az anyagot a maga kifejlődésére rábírja. A lélek +teljesen különböző az anyagtól, csak abban egyeznek meg, hogy +mindkettő örökké való: az anyag az örök változó, a lélek +örökkéváltozhatatlan. A lélekről csak annyit tudunk, <span class= +"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span> hogy +tiszta szellem, minden egyéb róla alkotott fogalmunk negatív; így a +lélek oszthatatlan, cselekvés- és akaratnélküli, nem érinti öröm +vagy fájdalom. Ám a jelenségek közelléte mégis hat a lélekre, amint +a piros virág tükröződése pirossá teszi a tiszta, színtelen +kristályt, s amint a tolvajok társaságába jutott ártatlan ember +maga is fogságba kerül; úgy a szemlélő lélek is cselekvőnek látszik +a gunákkal, mert reávetődik a természetben látszó minden szenvedés, +betegség, öregség, folytonos halál, vándorlás egyik testből a +másikba. A lélek azonban minden passzivitása dacára sem fölösleges; +a természet folyamatai tudattalanok maradnának, ha a lélek meg nem +világosítaná, tudatossá nem tenné őket. A lélek megismerő, de nem +cselekvő. A lélekből tehát tudatosító erő árad ki, melynek +segítségével a belső szervek egyetlen működése sem marad +tudattalan. Megegyezik azokkal a modern teóriákkal, melyek a tudat +teljes passzivitását hangoztatják.</p> +<p>Mint a többi indus rendszer, úgy a szánkja is a megváltáshoz +akar eljuttatni, sőt talán egyik sem annyira pesszimista, mint ez a +rendszer, mely Isten fogalmát teljesen kiküszöböli tanaiból. +Szerinte az egész tudatos élet szenvedés, még a gyönyör is, mert +szenvedést teremt. A lélek és a szenvedés összeköttetése abban áll, +hogy a lélek a szenvedést tudatossá teszi, nem különböztetvén meg a +szellemi lélektől az anyag tevékenységét, az érzéki megismerést és +a többi tudatjelenséget. Ennek a meg nem különböztetésnek oka a +karma, oly velünk született kárhozatos diszpozició, melyet előbbi +életünkből örököltünk. <span class="pagenum"><a name="Page_70" id= +"Page_70">-70-</a></span> A megváltásnak egyetlen eszköze a +megkülönböztető felismerés, mely felfogja az anyag és szellem +teljes különállóságát. Amint erre a magaslatra elérünk és belátjuk, +hogy a szellemi ént semmi változás nem érheti, felvirrad számunkra +a megváltás napja. Az anyag nem végez többé lelkünk előtt +mutatványokat és visszavonul, mint a táncosnő, ha a szemlélők +beteltek látásával. Miért élnek az üdvözültek még tovább a megváltó +belátás után? Ezt a fogas kérdést valamennyi indus rendszer +egyenlően magyarázza. A mostani élet olyan cselekedetek +következménye, melyek csírája már kikelt; ezek végigjárják az +emberi élet természetes lendületét, mint a fazekas korongja a nyert +lendületnél fogva tovább kering még akkor is, ha készen áll az +edény.</p> +<p>De a látó lélek átmenetileg itt is elérheti a boldogságot az +ájulásban, az álomnélküli alvásban és a tudattalanságig fokozott +elragadtatásban. Olyan ebben a lélek, mint a látó, ki már semmit +sem lát; mint a tengerszem, melyben nem tükröződik vissza semmi +sem; mint a tiszta zavartalan fénysugár, mely semmit sem világít +meg, sem hegyet, sem völgyet, sem élőlényt s megmarad az örök, +békés magányban, hol eltűnik az én, meg a te és az egész +káprázatos, szenvedéssel teli világ.</p> +<p><i>Értékelés.</i> A szánkja-rendszer, legkiválóbb ismerője Garbe +szerint, már a mai alakjában egyidős a régi upanisadokkal; ezek +idealisztikus monizmusa ellen lépett fel. Készen állott tehát már +Buddha fellépése előtt, Kr. e. a VI. században. A többi rendszer +között kitűnik egy szerzőre valló következetességével, +világosságával és biztonságával. Ennek köszönheti, hogy India +művelt <span class="pagenum"><a name="Page_71" id= +"Page_71">-71-</a></span> köreiben évszázadon át uralkodóvá lett. +Magáévá tette Buddha és a jóga-rendszer alapítója. Sőt Kr. u. az +első századokban még a brahmanok is elfogadják és összeegyeztetik +valahogy a védákkal. Ekkor hatott a keresztény gnosztikusokra és az +újplatonikus iskolára. Jelenleg azonban már csak történeti értékű, +alig akad híve egész Indiában.</p> +<p>Rokonságot érzünk benne Aristoteles elmeélével és rendszerével, +s akadnak olyan történetírók, kik a nagy Stagirita gondolatait +keletről származtatják.</p> +<p>A vedanta-rendszertől főleg három pontban különbözik. 1. A +megismerő alany benne nem egységes világszellem, hanem végtelen sok +egyéni lélek. 2. Az anyagi világ nem csalódás, hanem valósággal +létezik és elegendő energiával rendelkezik arra, hogy önmagát +fenntartsa; és ezért 3. brahman, a világ szelleme és fenntartója +feleslegessé válik a rendszerben. Magasabb tudásnak sem tárgya, +mert ennek feladata a lélek megkülönböztetése az anyagi +világtól.</p> +<p>Sokszor hangoztatott világossága és állítólagos következetessége +dacára Kelet szokásos ellenmondásait még alapvető tanaiban sem +kerüli el. Deussen utal arra, hogy Kapila végtelen sok lelket vesz +fel és mégis a megváltás tanában úgy beszél, mintha csak egy lélek +léteznék az egész világon. A természet ősforrása anyag, de mégsem +különbözik egészen a szellemtől, mert a lelki jelenségek benne +játszódnak le és ezek finom anyagából származik a test finom +anyaga, melyet velök teljesen ellentétes tulajdonságokkal ruház +fel. «Valóságos contradictio in adiecto, fából vaskarika.» +<span class="pagenum"><a name="Page_72" id= +"Page_72">-72-</a></span></p> +<p>Ezenfelül semmiképen sem fejti meg, honnan a léleknek ez a +végnélküli szenvedése, melyből minden élet, minden szenvedés fakad. +Még kevésbbé magyarázza meg, honnan szerzi a tévedés azt a +varázserejét, mely létrehozza a nagy mindenségnek ezer meg ezer +faját és a lelki világ kimeríthetetlen gazdagságát. Végül nem fejti +meg az indiai lélek nagy problémáját, honnan és hogyan lehetséges a +szenvedés? hiszen szerinte a természet érzéketlen minden fájdalom +iránt, a lélek pedig látja, hogy a szenvedés nem is az övé. A +hiányos megfejtés dacára legjobban kiszínezi a lélek nyomorúságát, +betegségét, az öregséget, halált; így a legsötétebb és +legpesszimisztikusabb valamennyi rendszer között. A világszemlélet +nagy kérdéseiből tehát egyetlenegyet sem old meg kielégítően, és +így teljesen érthető, hogy ennek a rendszernek a csillaga végleg +leáldozott: «Bánatos holdját egészen elemésztette az idő fényes +napja», a vedanta-rendszer.</p> +<h4>II. A jóga-rendszer.</h4> +<p>1. A jogin életmód a legeredetibb az egész indiai kultúréletben, +módszeres felépítésében páratlanul áll az egész világon. +Alapítójául tévesen Kr. e. a II. sz. élt nyelvészt, Patandzsalit +emlegetik, de ő csak a rendszer első ránk maradt tankönyvét, a +jóga-szutrákat írta meg, melyekben azonban ősi hagyományokat +foglalt írásba.<a name="FNanchor_57" id="FNanchor_57"></a><a href= +"#Footnote_57" class="fnanchor">57)</a></p> +<p>Nálunk indiai fakirokról szokás beszélni. A fakir szó a modern +indiai nyelvnek arabs származású jövevényszava, mely a mohamedán +vallású aszkéták jelölésére szolgál. Tulajdonképpeni értelme +<span class="pagenum"><a name="Page_73" id= +"Page_73">-73-</a></span> szegény koldus. A hindu aszkéták neve +jogin.<a name="FNanchor_58" id="FNanchor_58"></a><a href= +"#Footnote_58" class="fnanchor">58)</a> Számuk meglehetősen nagy, +mert egész Indiában otthonos az a felfogás, hogy csak bőjttel és +szigorú önsanyargatással lehet magasabb lelkierőre szert tenni. +Nyomai már a Rig-védákban is feltalálhatók, az upanisadok +atman-tanának pedig egyenesen követelménye. Brahmant, a mindenség +okát és foglalatát nem kell messze keresnünk, mert hiszen ő minden +megismerésünkben az alany. Tanuljuk meg tehát teljesen bensőnkre +szegezni figyelmünket és felidézzük önmagunkban a mindenséget. +Akaratunknak és figyelmünknek ez a szándékos erőfeszítése a jóga; a +jóga-rendszer pedig a vele összefüggésben levő tanok +foglalata.<a name="FNanchor_59" id="FNanchor_59"></a><a href= +"#Footnote_59" class="fnanchor">59)</a></p> +<p>2. Az indiai irodalom történetírói a rendszert a szánkja egyik +ágának tekintik és közös néven szánkja-jogának nevezik, mert azonos +a világ- és lélektanuk s a megváltás-elméletük. <i>A rendszer +jellemző sajátságai</i>: 1. A szánkja istentagadásának +átváltoztatása deizmusra. 2. A révület elmélete, az elmélyedés +gyakorlata, melynek segítségével legjobban el lehet jutni a szánkja +megváltásba, a természetet és a lelket egymástól megkülönböztető +megismerésre, vagy pedig saját magunkban a brahman-atman egységének +felfedezésére és annak belátására, hogy az egész világ csak +káprázat és álom.<a name="FNanchor_60" id= +"FNanchor_60"></a><a href="#Footnote_60" class="fnanchor">60)</a> +Ettől a gyakorlattól kapta a rendszer a nevét, mert a jóga jelenti +azt az erőfeszítést, mely érzékeinket elvonja a külvilágtól, a +tudatjelenségeket elfojtja és a gondolkodást a belső világra +koncentrálja. A következőkben <i>a két jellemző sajátsággal +foglalkozunk</i>.</p> +<p><i>Az istenfogalom</i> árnyékszerű, nem illik bele a +<span class="pagenum"><a name="Page_74" id= +"Page_74">-74-</a></span> rendszerbe és nincsen benne semmiféle +szerepe. Isten nem teremti, nem kormányozza a világot; nem +jutalmazza, vagy bünteti az emberek cselekedeteit. Az isteni +szellem nem olyan, mint a tiszta, megváltott emberi lélek, mert az +ember egyéni lelke a megváltás után semmiféle összeköttetésben +nincs az anyagi természettel (prakriti) és így nincsenek +tudatjelenségei, nincsen tudata sem; az isten azonban az anyag +legtisztább, legnemesebb részével áll örök, elválaszthatatlan +összeköttetésben és így legmagasabb fokú a tudat élete, legmélyebb +a bölcsesége és legnagyobb a jósága. A lét körforgása őt nem +érinti, örök békében és boldogságban él, menten minden érzelemtől, +érdemtől (karma) és életcsírától, mely a többi élőlényt örök +vándorlásra kényszeríti. Jelképe a szent «Om» szótag, melynek +mormolása és átgondolása nagyon előnyös a jóga-cél, az istennel +való egyesülés elérésére.<a name="FNanchor_61" id= +"FNanchor_61"></a><a href="#Footnote_61" class= +"fnanchor">61)</a></p> +<p>Az emberekkel szemben isten egész szerepe abban áll, hogy +jóságával segít az üdvösség útjában álló akadályokat elhárítani, de +egyébként az üdvözülés itt is teljesen az ember érdeme, sorsa +természeti törvény kényszerűségével következik tetteiből. A későbbi +upanisadok következtében Isten és a lélek viszonya bensőségesebbé +válik és az emberi szív szükséglete a jógában a szánkja-rendszer +merev szabályai fölé kerekedik. Az ember célja nem marad tisztán +negatív, nem merül ki az anyagot és szellemet megkülönböztető +megismerésben, mint a szánkja-rendszernél, hanem pozitív tényként +előtérbe lép az Istennel való egyesülés.</p> +<p><i>A jóga-rendszer második megkülönböztető sajátsága</i> +<span class="pagenum"><a name="Page_75" id= +"Page_75">-75-</a></span> <i>az elmélyedés, a révület +gyakorlása.</i> Ebben nagy szerepet játszik a gondolatok állandóan +egy tárgyra irányítása és ezáltal a megváltó, az anyagot és lelket +megkülönböztető megismerés, mint cél; mint eszköz pedig a testnek +hipnotikus, kataleptikus álomba ringatása, a tudatos élet +elnyomása. A tudatnak ötféle működését különböztetik meg: 1. az +igaz megismerés, 2. a hamis, 3. a kétes ismeret, 4. az álomban +előforduló nemismerés, 5. az emlékezetben szereplő ráismerés. Ezek +önként és szabadon is kifejlődhetnének, de zavarja őket az akarat a +maga öt sebével (klesa), helyesebben öt hajlamával, öt szokásával, +melyek a következők: a nemismerés és a belőle származó egyéni +tudat, a szeretet, gyűlölet, a világhoz való ragaszkodás. Ezektől +kell tehát annak megszabadulnia, ki az igaz megismerés fokát el +akarja érni. Ez a szabadulás Patandzsali első könyvében egyszerűen +gyakorlattal és önsanyargatással, a szenvedélyek elnyomásával +történik.</p> +<p>3. <i>A későbbi könyvek a jóga nyolc tagját különböztetik +meg:</i> 1. a fegyelmezettség másokkal szemben, 2. önfegyelem, 3. a +kellő ülés, 4. a helyes lélekzés, 5. az érzékszervek eltompítása, +6. a tudat lebilincselése, 7. az elmélkedés és 8. a révület vagy +elragadtatás. Az első két tag az állandó erkölcsi magatartást +szabályozza másokkal és önmagával szemben; ez a kettő még csak +előfeltétel a tulajdonképpeni gyakorlatokhoz, melyek közül az első +három tag testi gyakorlatokat, külső önmegtagadást tanít; az utolsó +három pedig szellemi gyakorlatokat, belső aszkézist tartalmaz.</p> +<p><i>Az elsőfokon</i> másokkal szemben tanusítandó magatartás +megegyezik úgyszólván a buddhizmussal. <span class= +"pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> 1. +parancs: ne ölj, ne árts semmiféle élőlénynek. Ezzel már a külső +istentisztelet, a véres áldozatok ellen foglal állást; 2. parancs: +ne paráználkodjál; 3. ne orozz; 4. mondj igazat, ne hazudj; 5. ne +legyen semmiféle vagyonod.<a name="FNanchor_62" id= +"FNanchor_62"></a><a href="#Footnote_62" class= +"fnanchor">62)</a></p> +<p><i>A második tagozat</i> önmagával szemben is öt erényt kíván a +jogintól. 1. teljes erkölcsi és rituális tisztaságot, 2. +igénytelenséget, 3. igazi akarataszkézist, éhség és szomjúság, +hideg és meleg elviselését, 4. a védák és szent könyvek állandó +tanulmányozását vagy állandó imádkozást, 5. odaadást, maga +átengedését istennek, megnyugvást az ő végzéseiben. A parancsok +maguk nemes erkölcsi felfogást tükröznek, de már a megtartásukért +ígért jutalomban sok a túlzás és szertelenség. Így pl. a szegénység +megszerzi az előbbi születések és életek szemléletét. A +véda-tanulmányozásból fejlődik ki az egység tudata azzal az +istennel, akihez szól az ének. Aki ezeket az előfeltételeket +teljesítette, akinek erkölcsi magatartása állandóan megfelel +ezeknek a követelményeknek, csak az foghat hozzá a tulajdonképpeni +révületig vezető gyakorlatokhoz.</p> +<p><i>A harmadik fok</i> azt kívánja, hogy a jogin megfelelő +ülőhelyzetet foglaljon el. 84-féle helyzetet különböztetnek meg, +melyeket állítólag Siva isten 8.400,000 közül válogatott ki +számukra.<a name="FNanchor_63" id="FNanchor_63"></a><a href= +"#Footnote_63" class="fnanchor">63)</a> Minden helyzet legyen +szilárd, elég kényelmes, szabadítson meg az örömtől és fájdalomtól, +a hideg és meleg érzésétől. Lényeges alkotórész mindegyikben +valamely hipnózist eredményező magatartás. Így pl. a tatraka kis +tárgy merev, rebbenésnélküli nézése addig, míg a szemek könnyezni +kezdenek. A tárgy lehet a nyelv hegye, az orr hegye, a köldök +<span class="pagenum"><a name="Page_77" id= +"Page_77">-77-</a></span> vagy valamely fénylő pont. A lótusz-ülést +ismertettük az indiai lélek jellemzésénél.</p> +<p>A tetszhalált előidéző módszer a khecsari. Ebben az idejekorán +felvágott és mesterségesen meghosszabbított nyelv visszafelé hajtva +elzárja a garatot és a két szem a két szemöldök közti orrtőre +mered. Ezt azonban évekig tartó lélekzőgyakorlatok és a lélekzet +mindig hosszabb visszatartása előzi meg.</p> +<p><i>Negyedik fokon</i> következnek a lélekzőgyakorlatok: +belélekzés, kilélekzés és visszatartás. Ezekre titkos neveket +használnak. Deussen jogin barátainak élőszóval előadott magyarázata +szerint a gyakorlatok lefolyása a következő: a jobbkéz hüvelyk ujja +befogja a jobb orrlyukat, a két utolsó ujj a bal orrlyukat. A jógin +hüvelykujjával kinyitja a jobb orrlyukat és lassan mély lélekzetet +vesz annyi ideig, míg négy sor hosszú védavers elmondható (15 +másodperc); ugyanannyi ideig tartja vissza a lélekzetet mindkét +orrlyukat befogva, és végül a bal orrlyukat megnyitva, ugyancsak 15 +másodpercig engedi kiáramlani a levegőt. A gyakorlat nehezebbé, +bonyolultabbá válik a kilélekzés utáni visszatartással. A lélekző +gyakorlatok eredményeként lehull a lepel, mely elfedi szemeink +előtt a belső világosságot, a purusát vagy az atmánt, és a +figyelmet alkalmassá teszi arra, hogy teljesen egy pontra +rögzíthessék.<a name="FNanchor_64" id="FNanchor_64"></a><a href= +"#Footnote_64" class="fnanchor">64)</a></p> +<p><i>Ötödik fok</i> az öt érző és öt mozgatószerv eltompulása. +Amint a csiga bevonja szarvait, a teknősbéka a tagjait, úgy vonja +be a lélek a belső tudatba a maga érzékeit. Nem nyujt tárgyat a +szemnek az egy pontra meresztéssel, és így a szem tényleg nem lát +semmit, a fül nem hall, az orr nem érez <span class= +"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> semmit… Az +ilyen külső aszketikus (3–5-ig) jóga-gyakorlatok végeredménye a +jogin-alvás, a teljes öntudatlanságba merülés. Bekövetkezése előtt +a hindu szent a test belsejében, a szívben, a homlokürben és a +garatban különböző hangokat hall. Hallomásainak sorozata +rendszerint a következő: dobpergés, tengermorajlás, távoli +mennydörgés, harangszó, kagylózúgás, távoli fuvolajáték és végül +méhdöngicsélés. Ügyes hipnotizőr ezeket nálunk is ugyanilyen +sorrendben át tudja éltetni kísérleti alanyával.</p> +<p><i>A három testi gyakorlat után következik a három szellemi +gyakorlat</i>, mely tulajdonkép nem egyéb, mint egy folyamatnak +hármas mozzanata. A hatodik a tudatnak megkötése, a figyelemnek egy +helyre rögzítése. Ez főkép annak a következménye, hogy a jogin az +orrára, a nyelve hegyére, szívére vagy köldökére mereszti a két +szemét. Minden pszichiáter tudja, hogy az ilyen gyakorlat a +lélekzet visszafojtása mellett milyen alkalmas az autoszuggesztió +előidézésére.</p> +<p><i>A hetedik</i> az elmélkedés, az előbbi negatív jellegű +mozzanatnak pozitív kiegészítése. Az előbbi elvonja a figyelmet az +elszórakozástól, ez pedig egy tárgyra, egy gondolatra pl. az isten +valamely tulajdonságára vagy «Om» szóra irányítja.</p> +<p><i>Nyolcadik</i> a szamádhi, a lélekzetnélküliség, a +tulajdonképpeni révület. Akkor áll be, ha az elmélkedő annyira +elmerül a tárgyba, hogy saját magáról egészen megfeledkezik. +Hasonlít valamennyire ahhoz, amit a lélektan a legmagasabb +esztétikai elmélyedésről megállapít.</p> +<p>Hat-nyolc fokozat együttvéve még csak alacsonyabb színvonalú +elmélyedés és csak időről-időre <span class="pagenum"><a name= +"Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> végzett gyakorlatokat +jelent, melyek még nem ölik ki az élethez ragaszkodás csíráit és a +tudatos élet gyökereit. Ezek lassanként még magasabb fokra +emelkednek, melyben megszűnik a tudat csírája és az egész élet. +Ekkor a szánkja-bölcselet szerint szétfoszlik a tudatvilág +délibábja, a csalfa játék szétfolyik, mint a hegyek ormán a víz és +kimagaslik a tiszta szellemi lélek, a purusa és ezzel a jogin +törekvés elérte célját, megkülönböztette az anyagtól a szellemet, +megváltotta önmagát.</p> +<p>4. <i>A gyakorlatok hatásai.</i> A figyelem óriási +koncentrációja, mely bennük érvényesül, sajátságos mellékhatásokat +ér el. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a joginoknak sikerült az +európaiakat 2500 esztendővel megelőzni a hipnotikus-magnetikus +jelenségek fölfedezésével és gyakorolni az auto- és +heteroszuggesztiót és mindazt, amit mutatványosaink ezekkel +kapcsolatban elő szoktak adni. Minden kisműveltségű nép, de főleg +az indiai nagyon hajlandó arra, hogy higyjen a varázslatokban és +mindenféle megbabonázásban. Már a Rig-védákban is található ilyen +értelmű himnusz és az egész Atharvavéda nem egyéb, mint varázsigék +gyüjteménye. Ezek segélyével lehet betegséggel megverni valakit, +ördögöt űzni, betegséget megszüntetni, feleséget, férjet szerezni, +fiúgyermek születését, hosszú életet, az állattenyésztésben sikert +elérni és az ellenséget mindenféleképpen megrontani. A buddhista +szentek éppúgy értenek a varázsláshoz, mint a brahmánok; a +sivaizmus pedig a boszorkányság valóságos rendszerét és elméletét +eszelte ki. Az époszokban és drámákban igen gyakran a fehér és +fekete mágia dönt a hős győzelme vagy kárhozata felett.<a name= +"FNanchor_65" id="FNanchor_65"></a><a href="#Footnote_65" class= +"fnanchor">65)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_80" id= +"Page_80">-80-</a></span></p> +<p>A csodára éhes nép a jogin rendkívüli életétől rendkívüli +tetteket vár és tényleg a hipnotikus állapottal járó sajátságos +jelenségek kielégítették várakozását. A szutrák szerzői szerint a +megszerzett nagy koncentrációs erő a következő «hatalmakkal» +ruházza fel a jogint; megismeri a multat és jövendőt, saját +halálának idejét, megérti az állatok hangját, szemléli más ember +lelkivilágát és láthatatlanná teheti önmagát. Ha elefántra gondol, +erős lesz, mint az elefánt; ha pedig a csillagokra, akkor megismeri +ezek pályáját és járását. Ha saját testére rögzíti figyelmét, +feltárul előtte egész szervezete, szűnik szomjúsága és éhsége; +megérti a természetet (prakriti) és mint ehhez tartozót, a +lelkijelenségek világát; de látja ezenfelül a tiszta, +jelenségeknélküli lelket, az atmant vagy a purusát. Ki tud bújni a +testéből, átköltözni másba, más helyre mehet tűzön, vizen és +mocsáron keresztül, vagy lebeghet szabadon a levegőben. Teljes +uralmat gyakorol a természet felett, szinte mindentudó, mindenható, +abszolut tökéletes, ő a magánvaló, ő az Isten.<a name="FNanchor_66" +id="FNanchor_66"></a><a href="#Footnote_66" class= +"fnanchor">66)</a></p> +<h4>III. A jóga rendszer értékelése.</h4> +<p>1. Megengedhetjük a tulságosan jóindulatú Deussennek, hogy a +jóga-rendszer alapgondolata a szellem felszabadítása a természet +zsarnoki uralma alól. A rendkívüli jelenségeket az igazi komoly, +gondolkodó elmék kevésre becsülik. Többnyire megemlítik, hogy ezek +csak éber állapotban jelentenek tökéletességet és erőt, az +elragadtatás állapotát azonban inkább akadályozzák és gátolják. +Figyelmeztetik az aszkétákat, <span class="pagenum"><a name= +"Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> hogy a rendkívüliségek +hajhászása elbizakodásra, gőgre és a világ szeretetére vezet. Végül +azt is beismerik, hogy ezek az úgynevezett «hatalmak» +gyógynövényekkel és varázsigékkel is elérhetők, nemcsak +jóga-gyakorlatokkal. A legfőbb célt, az anyag és szellem +megkülönböztetését csak az érheti el, aki elfogulatlan az ilyen +erőkkel szemben és nem ragaszkodik hozzájuk.</p> +<p>A jóga a vedantával és a modern idealizmussal egyetértve +hirdeti, hogy a világ megértésének titka saját bensőnkben tárul +elénk. Módszeres koncentrációs gyakorlatokkal kíván saját lelke +mélyére pillantani és ezen a téren megelőzte a modern lélektani +laboratóriumi képzést, mely újabban nem bízva az úgynevezett +objektív pszichológiában, módszeres önmegfigyelésre szoktatja +növendékeit.<a name="FNanchor_67" id="FNanchor_67"></a><a href= +"#Footnote_67" class="fnanchor">67)</a></p> +<p>Az egész életmód elismerésreméltó célja annak a balhitnek +megszüntetése, hogy a tudat jelenségei alkotják a tulajdonképpeni +ént, az atmant, vagy a realisztikus szánkja nyelvén a purusát.</p> +<p>Így a rendszer főgondolata, főfeladata ellentétben áll a később +vele összeköttetésbe kerülő Buddhának aktualista filozófiájával és +már réges-régen magában foglalja a modern asszociációs, +léleknélküli lélektan cáfolatát. Dícséretére válik az is, hogy az +erkölcsi erények gyakorlását tekinti a komoly törekvés feltételének +és ismertető jegyének.</p> +<p>2. Mégis mivel maga a koncentrációs gyakorlat független a +tárgytól, a legkülönbözőbb célok elérésére fordítható. Így érthető, +hogy az aszkéták között található korunkban is a nemeslelkű, mélyen +gondolkozó Ramakrishna; de viszont <span class="pagenum"><a name= +"Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> bőven akadnak olyanok, kik a +hipnotikus állapotot sportszerűen űzik és eldicsekszenek olyan +tettekkel, olyan látomásokkal, amilyenekben sohasem volt részük. +Nálunk még emlékezetes a milléniumi kiállítás két fakírjának esete, +kik egymást felváltva hipnotizálták és állítólag nyolc-tíz napig +feküdtek tetszhalottként üvegkoporsóban. Török Aurél budapesti +anthropologus és Benedikt bécsi ideggyógyász valamennyire +ellenőrizte őket, de tulajdonképpen a hitetlenkedni kezdő közönség +leplezte le. Egy pár úriember ugyanis elrejtőzött a magát +tetszhalottként mutogató fakír üvegkoporsója mellett és éjjel, +néhány órával a pavillon zárása után azt vették észre, hogy mozdul +a koporsó fedele, a fakír óvatosan kimászik és pompás étvággyal +kezd fogyasztani egy szép kalácsot és egy üveg tejet. Ekkor +előugrottak, megragadták a csalót és a két fakír nyomban eltűnt +Budapestről, de a legközelebbi gyorsvonaton és nem a láthatatlanná +tevő erők segítségével. Garbe általában megjegyzi, hogy a hindu +jellem annyira megbízhatatlan, hogy ha valamilyen rendkívüli +eseményről csak bennszülött forrás tanuskodik, nem fogadhatjuk el +igaznak. Kiemelkedő nemzeti vonásuk, a hiúság sokszor üres +dicsekvésre ragadja íróikat és előadóikat.<a name="FNanchor_68" id= +"FNanchor_68"></a><a href="#Footnote_68" class= +"fnanchor">68)</a></p> +<p>3. A történelmileg hiteles ú. n. csodatetteket erős szuggesztív +akarattal rendelkező orvosok nálunk is el tudják végeztetni az +alvajárókkal. Ilyenek pl. a hiperesztéziák és anesztéziák. +Hipnotikus állapotban a hőérzék és a szaglás négyszer erősebb lesz, +a látás ereje pedig szinte egészen rendkívüli. A hipnózisba merült +lát csukott szemhéjakkal, mikroszkopikus készítményeket +<span class="pagenum"><a name="Page_83" id= +"Page_83">-83-</a></span> lerajzol szabad szemmel, messzefekvő +szobából leolvassa a toronyórát. Anesztéziás állapotban nem érzi a +tű szúrását, a vágás sebe nem vérzik, narkózis nélkül nagy +operációt sem vesz észre. Részletesen leírja Tóth Béla egy egri +tanuló esetét a «Magyar Ritkaságok»-ban. Könnyen és híven beleéli +magát más ember szerepébe. Szuggerálhatják neki, hogy ő Napoleon és +kezd feszesen járni, erős vonásokkal írni stb. Nehezebben bár, de +állatnak, sőt élettelen dolognak, pl. szőnyegnek tartja magát.</p> +<p>Hogy mennyire hasonlítanak egymáshoz a jogin elbeszélések és a +hipnotikus jelenségek, szolgáljon ennek megvilágítására a következő +két példa. Garbenak megígéri Benaresben egyik jogin ismerőse, hogy +ha majd visszatér Königsbergbe, meg fogja látni, egyszerre ott +terem révületi állapotban az íróasztalánál. Sajnos, ez a látogatás +elmaradt, helyette az a hír érkezett, hogy barátját elragadta a +pestis. Párizsban M. Richet elaltatja egyik jóbarátját és +szuggerálja neki: Jőjj! szálljunk léghajóba… emelkedünk… elhagyjuk +a légkört… közeledünk a holdhoz… megérkeztünk. Erre hangos +nevetésbe tör ki az alvó: «Nézd csak azt a nagy fénylő hólyagot +odalent!»<a name="FNanchor_69" id="FNanchor_69"></a><a href= +"#Footnote_69" class="fnanchor">69)</a>. Tehát annyira beleélte +magát a helyzetbe, hogy maga előtt látta a földet, mint valami nagy +izzó golyót. Hasonlókép éli magát bele a jogin hipnotikus álom +közben különböző csodálatos látogatásokba és lebegő +helyzetekbe.</p> +<p>A kataleptikus érzéktelenség magyarázza meg azokat a borzalmas +kínzásokat, melyeket ki tudnak állni. Így Zumbró amerikai +misszionárius 1913-ban fedezett fel Madraszban egy eddig ismeretlen +<span class="pagenum"><a name="Page_84" id= +"Page_84">-84-</a></span> jogin központot, hol évenként kétszer +végeznek istentisztelet gyanánt vezekléseket. Egyik jogint +tanítványa lábainál fogva felakasztotta és félórahosszatt tüzet +égetett a feje alatt, úgyhogy a füst állandóan a jogin arcába +szállott és láng nyaldosta. A másik szent egyik kezét mankóra +támasztva hónapokon át mozdulatlanul tartotta, míg a mankó +elkorhadt, a kar mereven és szabadon állott, izmai teljesen +megszáradtak. Néhány nő egész éjjel és egész nappal térdmozdulás +nélkül törzshajlításokat végzett előre és a földet érintette +újjaival. Az egyik kisgyermekre olyan nehéz követ tettek, amilyet +éppen még elbírt agyonnyomás nélkül; egy másik ártatlan csöppséget +a szülei egy rakás tövisre fektettek és nem törődtek a sírásával; +majd megszokja! Az indiai kormányzóság eltiltotta egyik +főmutatványukat, de itt még ez is látható, az ú. n. «árboc körüli +tánc». Az egyik jogin hátizmaiba mészáros kampót veret, kötélen +felhúzatja magát egy fiatal hajlékony fára, mely állandóan ide-oda +mozog a furcsa teher alatt.<a name="FNanchor_70" id= +"FNanchor_70"></a><a href="#Footnote_70" class= +"fnanchor">70)</a></p> +<p>4. A tetszhalálra és az élő eltemettetésre történelmi +hitelességgel csak Haridas nevű joginról állapítható meg négy +eset.<a name="FNanchor_71" id="FNanchor_71"></a><a href= +"#Footnote_71" class="fnanchor">71)</a></p> +<p>A kataleptikus állapotba került jogint a nép halottnak tartotta +és ha újra éledt, akkor mint szentet a legnagyobb tisztelettel +rajongta körül. Ez a kivételes tisztelet annyira legyezgette a +hiúságot, a hindu népnek jellemző vonását, hogy a letargia és +katalepszia egész sportszerű gyakorlat lett Indiában. Spiritiszta +és teozófikus iratok szerint az élve eltemetés és újraélesztés igen +gyakori és közkeletű az egész félszigeten. Alapos <span class= +"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> +tanulmányok azonban kiderítették, hogy valamennyi hiteles hír csak +egyetlen emberre, Haridas joginra vonatkozik, ki 1820 és 1830 +között négyszer eltemettette magát, amint erről magasrangú angol +állami tisztviselők és katonatisztek tanuskodnak. Sem előtte, sem +utána nem lehetett kimutatni senkiről sem. Mások elásatják ugyan +magukat sírszerűen üregekbe, de egy kis résen levegő és napfény +áramlik be hozzájuk. Mivel Haridas mutatványa az ember +téliálomszerű állapotára páratlan eset az egész történelemben, +érdemes vele kissé jobban megismerkednünk a lahore-i maharadzsa +udvarában élő angol követ jelentése és Honigberger János Márton +brassói származású orvos leírása alapján, aki 35 évet töltött +keleten és öt évig működött, mint a lahorei maharadzsa udvari +orvosa.</p> +<p>Haridas korán felvágatta nyelvét, mesterségesen +meghosszabbította és visszafelé hajtva teljesen el tudta vele zárni +a garatot. Éveken át gyakorolta a lélekzés minél hosszabb +visszatartását is. Élve eltemetésére a következő előkészületeket +tette. Hashajtót szedett és utána napokon át tiszta tejjel +táplálkozott. Az eltemetés napján már nem vett táplálékot magához, +hanem lenyelt egy három újjnyi széles és 30 öl hosszú vászon +szalagot. Ezután ismét visszahúzta és így alaposan kitisztította a +gyomrát; majd vállig bele ült meleg vízbe, melyet csövön át a +belekbe bocsátott. Azután a test nyílásait, orrát, fülét illatos +viaszdugókkal zárta el, a garatot pedig a nyelvével. Mellén +keresztbe fonta karjait és tetszhalálhoz hasonló álomba merült. +Vászonba göngyölték, melyet feje felett összekötöttek és +lepecsételték <span class="pagenum"><a name="Page_86" id= +"Page_86">-86-</a></span> a maharadzsa gyűrűjével. A testet ládába +tették, melyet a maharadzsa sajátkezűleg különleges lakattal zárt +le, mert maga is alaposan kételkedett az újraébredés lehetőségében. +A ládát egy négyszögletű, befalazott ablakú kerti épületbe +helyezték el, melynek ajtaját ismét lepecsételték és agyaggal +erősen betapasztották, hogy levegő ne juthasson az épületbe. A +maharadzsa saját testőrségéből két századot helyezett el az épület +közelében, ezek közül felváltva éjjel-nappal négy ember őrizte az +épületet és az udvarmester naponként többször ellenőrizte az +őrséget. Más esetben az angolok őríztették a földbe temetett ládát +hindukat gyűlölő mohamedán katonákkal, kik oly lelkiismeretesen +teljesítették tisztüket, hogy még egy porszemet sem engedtek +elvinni a sírhantról, melyet pedig a babonás nép ereklyeként akart +szétkapkodni. Negyven nap mulva feltörték a zárakat, a maharadzsa +és az angol követ beléptek a sötét üregbe, hol három láb mélyen a +lezárt szekrény állott. A kinyitást a katonaság salve lövésekkel +üdvözölte, a tömeg előretört és valamennyien megnézhették a +nyirkos, penészes vászonba gyöngyölt alakot. Mikor kíváncsiságukat +kielégítették, az angol követ kérésére kibontották a zsákot, a +kíséretében lévő orvos alaposan megvizsgálta a jogint és érverést +sehol sem észlelt rajta. Azután megkezdődött az újraélesztési +eljárás. A jogin kitanított szolgája meleg vízzel öntözte a testet +és lassan, óvatosan kinyujtotta a kezét és lábát. A maharadzsa és a +követ dörzsölték a lábakat és a szolga kétszer-háromszor forró +kovásszal borogatta a koponyát, azután eltávolította az orrból és a +fülből a gyapot- és viaszdugaszokat. <span class="pagenum"><a name= +"Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> A fogakat késheggyel +feszítette szét, nagy erővel kinyitotta a száját és a torokból +kihúzta a nyelvét. Néhány másodpercig vajjal dörzsölgette a +szemhéjakat és széthúzta. A szemüregből mozdulatlan, fénytelen +szemek meredtek elő. A fejre alkalmazott harmadik kovászos +borogatás után az egész test görcsösen megrándult, az orrlyukak +kitágultak és az eddig ráncos, összeaszott tagok teltebbé váltak. A +nyelvre vajat tett, melyet Haridas nehezen lenyelt. Néhány perc +mulva a szemgolyó jobban kidülledt, visszanyerte természetes fényét +és a jogin a mellette ülő maharadzsától alig hallható, síri hangon +kérdezte: Hiszel most már nekem? A maharadzsa igennel válaszolt; +felöltöztette díszruhába, felékesítette gyöngy nyaklánccal, arany +karperecekkel. Az egész élesztési eljárás félóráig tartott. Másik +félóra mulva Haridas az angol követtel és környezetével gyenge +hangon elbeszélgetett.</p> +<p>A gondos előkészület és az élesztési eljárás részletes leírása +mindenkit meggyőzhet arról, hogy ebben a hosszas tetszhalálban az +emberi szervezet végletekig menő teljesítőképességéről van szó és +nem valami természetfeletti jelenségről. A lélekzés szünetelése nem +teljes, mert eltekintve attól, hogy a légi utak elzárása sem +tökéletes, a lélekzés történhetik a bőrön át is. És egy üregben +felállított vagy más esetben háromlábnyira elásott faszekrénybe +hatolhat még annyi levegő, amennyi a vita minima, a legelemibb +életműködés fenntartásához szükséges. Táplálékot a saját +zsírszöveteiből merített, mert nagyon lesoványodott, akárcsak a +téli álomba merült állatok.</p> +<p>Erkölcsi tökéletességet sem jelent az önkínzás <span class= +"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> vagy +tetszhalál gyakorlása, amint ezt Haridasnak élete igazolja. A nép +módfelett ünnepelte a szent embert, de életmódja olyan botrányos +volt, hogy a maharadzsa már ki akarta toloncoltatni országa +területéről. Ennek a szándékának neszét véve megszökött egyik +jótevőjének fiatal feleségével. Nemsokára azonban komolyan meghalt +és a népszokás szerint máglyán elégették. Indiai források regélnek +még arról is, hogy jogint háromszáz esztendő mulva ástak ki a +földből, de ez természetesen csak legenda, történeti értékű +bizonyíték nincsen rá.</p> +<p>Az egész rendszerről és gyakorlatról elmondhatjuk, hogy hamis +fiziológián és egyoldalú lélektani megfigyeléseken alapszik. A sok +befelénézéstől eltompul az igazi megfigyelő erő és nem veszi +figyelembe az éntudat rendes jelenségeit sem, melyekből könnyű, +biztos következtetéssel jutunk el a lélek megismerésére, ha nem is +intuiciójára. A természet és szellem megkülönböztetése végett +nincsen tehát a szellem eltompítására szükség.</p> +<p>Az ilyen aszkézis alkalmas az indiai lélek fantasztikus +hajlamának előmozdítására, hallucinációk ébresztésére, de a +tevékeny termelő munka, a valóságot alakító élet elvész benne. Nem +tesz különbséget az eltompító, kataleptikus, hisztérikus révület és +a teremtő elme tárgyban elmerülő szemlélődése között. Leubával erős +lehet a gyanunk arra, hogy az ilyen aszkéták túlnyomó többségénél a +szellem elszegényedése, elárvulása áll be és ezért teljesen +indokolatlan a teozofusok lelkesedése irántuk és a jogin +műszavakkal való dobálódzás. <span class="pagenum"><a name= +"Page_89" id="Page_89">-89-</a></span></p> +<h4>IV. Kisebb rendszerek.</h4> +<p>A nagy, kiépített rendszerek mellett az idők folyamán egész +sereg vélemény hullámzott Indiában. A dzsai-nák 363 filozófiai +rendszert, a baudhák 62-t emlegetnek. Ezek közül a következő hatot +ismerik el orthodox rendszernek. Az eddig ismertetett vedanta, +szánkja, jóga mellett még a purva-mimanzát, a vajsesika- és a +njája-rendszert. A védákkal ellenkező tanok közül legnevezetesebb a +buddhizmus és a materializmus.</p> +<p>Az indiai világnézet teljesebb ismertetésére még a kisebb +rendszerekről is megemlékezünk néhány szóval.</p> +<p>1. <i>A purva-mimanza-rendszer.</i> Ez a brahmanok legsajátosabb +tudománya. Az orthodox rendszerek között a vedanta kiegészítőjének +és ellenlábasának szokás tekinteni, amennyiben a véda rituális +részével, a brahmanák fejtegetésével foglalkozik. Innen származik +már neve is; purva-mimanza annyi, mint első kutatás, első +fejtegetés. Másik neve karma-mimanza, az érdemszerző cselekedetek +taglalása, vele ellentétben a vedanta-rendszer az uttara-mimanza, +második fejtegetés, vagy brahma-mimanza, a világlélek tárgyalása. A +purva-mimanza tankönyvét, a mimanza-szutrákat a vedanta-szutrákkal +egyidőben Dzsajmini szerkesztette, valamivel Krisztus születése +előtt.</p> +<p>Inkább rituális kazuisztika ez, nem pedig tulajdonképpeni +filozófiai rendszer; nincsen sem önálló metafizikája, sem etikája. +A ritusok könyvéből elhagyja a terjengős magyarázatokat, +szemléltető történeteket és pontosan meghatározza, <span class= +"pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span> hogy az +áldozatok bemutatásánál mi a pap, mi a hívő teendője. Pl. a +tűzisten, Agni áldozatánál használt kavicsokat nem szézám-olajjal +kell megkenni, hanem vajjal. Pontosan felsorolja az áldozatok +fajait, mindegyiknél szükséges papok számát és ezek teendőit, az +áldozati állatokat és földolgozásuk módját. Megállapítja minden +cselekedet jutalmát és büntetését s ebben teljesen a hasznossági +elv alapján áll. Minden cselekedet meghozza a maga gyümölcsét +(karma), vagy ebben az életben egészséggel, vagyonnal és hosszú +élettel, vagy a másik életben, mely addig lesz szerencsés, míg a +tetteinkért járó érdemeket fel nem éljük.</p> +<p>Valószínűleg szabatosan felépített logikai formájának köszöni, +hogy bölcseleti tanok híján is a többi orthodox rendszerrel +egyenlőrangúnak ismerik el. Minden kérdést a következő schéma +szerint tárgyal: 1. kitűzi a tételt; 2. módszeres kételyt támaszt, +ellenvetéseket hoz fel; 3. megindokolja az ellenvetéseket; 4. +cáfolja az ellenfél érveit és vele szemben felállítja a helyes +bizonyítékokat; 5. összefoglalja az eredményt. Ezekben az +érvelésekben elvétve filozófiai kérdések is kerülnek szőnyegre. +Legértékesebb közöttük az a vélemény, hogy a szó és jelentménye +között az összefüggés nem az emberek tetszésétől függ, hanem a +dolog természetéből származik. Ezzel akarja bizonyítani, hogy a +Véda nem emberi alkotás, nem is sugalmazott könyv, hanem maga az +örökkévaló érvényesség. Egyszerű szótagja olyan szilárd, olyan +egyetemes, mint a nap és mint a tenger, a szó azonban megjelenik a +betűkben, mint a nap a sugaraiban, a tenger hullámaiban. +<span class="pagenum"><a name="Page_91" id= +"Page_91">-91-</a></span></p> +<p>Ez a rendszer olyan emberek szemében állhat meg, akik csak +egyetlen nyelvet ismernek és nem tudják megítélni, hogy egy +fogalomnak hányféle kifejezés felelhet meg. A sok körmönfont +előírás és kicsinyes szabály nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a +gondolkodó embereket elidegenítette az istentisztelettől és a +védáktól és sokan az ellentétes végletbe csaptak át, az indiai +materializmusba.</p> +<p>2. <i>Az indiai materializmus.</i> A bráhminok műveltségéhez +hozzátartozik az is, hogy ismerjék a védákat támadó materializmust. +Ezt a könnyű fajsúlyú rendszert az ékesen szóló Csárváka, «az +istentagadók fejének koszorúja» dolgozta ki. Ő azonban arra +hivatkozik, hogy az emberszerető Brhaspati istentől tanulta, ki a +Véda-pantheon vezető teológusa és az upanisadok szerint jókedvében +a gonosz szellemeket megtanította arra, hogyan lehet okossággal a +jót rosszá, a rosszat jóvá átalakítani.</p> +<p>A rendszer a kicsinyes ritusok ellenhatásaképpen igen korán +keletkezhetett. A legrégibb buddhista iratok már teljesen kiforrott +alakban ismertetik, jeléül annak, hogy a buddhizmusnál jóval +régebbi keletű.</p> +<p>Jelszavuk: csak azt tartjuk igaznak, amit látunk, hallunk és +ízlelünk. Minden magasabb tudásról szóló tan népámítás és szófia +beszéd. A brahmánok csalók és csufondáros tréfagyártók; a védák nem +egyebek, mint üres koholmányok, csak abban az egyben van igazuk, +hogy nincsen semmiféle élet a megváltás után. Ilyen megváltás +azonban minden halál. Az ember megismerő lelke az elemekből +keletkezik és ezekkel pusztul el. <span class="pagenum"><a name= +"Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> Négy elem keveredéséből +származik a test és a testet mindig nyomon kíséri a lélek, mint az +italok keverésével együtt jár a mámorba ringató erő. Az emberi élet +egyetlen célja a gyönyörűség: eszem-iszom és szeretkezés. De amint +a halevéshez érteni kell, ügyesen kiválogatni az ízletes húsból a +szálkát és porcokat, hasonlóképpen csak az a bölcs ember, ki a +szenvedésekből kiválogatja az örömet, élvezi az életet, sok pénzt +kér kölcsön és nem a brahmánoknak hagyja, hanem maga issza meg a jó +vajas italt. Értékelésére kár volna szót vesztegetni, ez nem +filozófia, inkább olcsó szellemeskedés.</p> +<p>3. <i>A vaisésika- és a njája-rendszer.</i> A vaisésika-rendszer +alapítója Kanada a njája alapítójának, Gótamának kortársa. +Egészséges realizmust hirdet mind a két rendszer. Szerintük ha +kellően használjuk megismerőképességeinket, elérjük az igazságot. +Akik azt állítják, semmi sem létezik, minden csak látszat, +bizonyítsák be az állításukat; az ő bizonyítékuk sem létezik, ez is +csak látszat, amint alapelvükből következik.</p> +<p>Oldenberg szerint Kanada rendszerét még csak kezdetlegesen +ismerjük. Annyit tudunk, hogy <i>bízik a valóság megismerhetésében +és legfőbb törzsfogalmakat, kategóriákat keres,</i> melyek +segítségével áttekinteni kívánja a mindenséget. Hat kategóriát +állít fel: szubsztancia, minőség, mozgás, egyetemesség, inherencia +és egyéniség. Emlékeztetnek ezek Aristoteles kategóriáira és +világképére, amint ez már a szánkjánál, a másik realisztikus +rendszernél látható volt. De ezek a kategóriák a védák törvényt +tartalmazó részén alapulnak, nem pedig a panteisztikus +upanisadokon. A mindenség négy <span class="pagenum"><a name= +"Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> elemből áll elő: földből, +vízből, fényből és levegőből. Ezek végtelen kicsiny, szemmel nem +látható finom részeket tartalmaznak és ez a végtelen apró rész a +paranam, az atóm, mely minden további elemzést kizár és egyenlő a +napsugárban lebegő porszem hatodrészével. A négy anyag eredetileg +harmóniában nyugszik, míg valamely önző szellem vágya mozgásba nem +hozza, és így alkotja a szellem számára a testet, melyet mint +valami bilincset, az igazság törvényét, tetteinek következményét +kell hordoznia. A négyféle atóm nemcsak négyféle elemet alkot, +hanem a nekik megfelelő érzékszerveket is. A szem ilyen módon nem +egyéb, mint látószervvé kristályosodott fénysugár, mely a saját +alkotóelemére irányul. A fül hallószervvé alakult levegő, az ízlés +a víz szerve és végül a szaglás földszerű. <i>Hasonlót tehát +hasonlóval ismerünk meg, amint Platon is tanítja.</i> A tanok +végére ismételten odabiggyeszti, hogy ezek ismerete hozza meg az +üdvösséget. De már érezzük, hogy ez az összefüggés a védák +törvényeivel erőltetett külsőség, mellyel a közvélemény miatt nem +akar szakítani, de tulajdonkép minden misztikus szemlélettől eltérő +világképet keres. Kiindulópontja lehetett volna a +természettudományos kutatásnak, de a néplélekben nem talált +visszhangra.</p> +<p><i>A njája-tannak főcélja szintén az egyéni tudás megszűnése</i> +és megszabadulás e siralmas világból, de ez már nem Kanadának +realisztikus kategóriáival, hanem ezek teljes elfogadása mellett +főképpen dialektikus ismeretekkel szerezhető meg. Leginkább a +deduktív következtetéssel foglalkozik, az ítéletet csak érinti, a +fogalom meghatározását <span class="pagenum"><a name="Page_94" id= +"Page_94">-94-</a></span> pedig teljesen mellőzi. A rendszer +büszkesége a bonyolult öttagú következtetés, a szillogizmus +elmélete. Rendes szemléltető példája Oldenberg szerint a +következő:</p> +<p>1. állítás: a hegyen tűz van;</p> +<p>2. ok: mert füstöl;</p> +<p>3. példa: ahol füst van, ott tűz is van, mint a konyhában;</p> +<p>4. alkalmazás: de ezen a hegyen így van;</p> +<p>5. következmény: tehát ezen a hegyen is tűz van.</p> +<p>A harmadik helyen lévő példa beillesztése alkalom lett volna az +indukció kifejlesztésére, de ezzel nem törődnek; megelégszenek a +példák minden kritikanélküli felemlítésével. Az egész rendszer +elmés játékszer erdőben hűsölő remeték számára, akik egymással +szellemi sakktornát folytatnak és ennek szabályait pontosan +körvonalazzák. Egyébként Indiában még ma is népszerű; a magasabb +műveltség előkészítő iskolájának tekintik.</p> +<h3>BUDDHA.</h3> +<h4>I. Élete és jelleme.</h4> +<p>1. Kr. e. a VI. század az emberi művelődéstörténet egyik +legnagyobb százada. Athén ekkor fogadja el Solon alkotmányát; +Kisázsiában Thales és a miletosiak felvetik a nyugati filozófia +főbb problémáit; Cyrus megalapítja a perzsa birodalmat és +megengedi, hogy a zsidók a babiloni fogság után újra építhessék +jeruzsálemi templomukat. Látomásait ekkor látta Ezekiel, ekkor +zengette <span class="pagenum"><a name="Page_95" id= +"Page_95">-95-</a></span> Jeremiás próféta örökbecsű siralmait. A +messze keleten Laoce és Kon-fu-ce megírják a kínai művelődés +mindmáig alapvető műveit. Indiában szintén ekkortájt fejlődik ki +számos önálló filozófiai rendszer és a szofisták után fellép a +hindú Sokrates, Ázsia világossága, Gautáma Buddha.</p> +<p>A népek fejletlen valóságérzéke ebben az időben még a nagy +emberek életét mondával szövi át meg át. Mennyit mesélnek még a +józan görögök is Homerosról, Orpheusról vagy Pythagorasról? Nem +csoda tehát, ha a keleti fantázia Buddha életét a történeti +kritikát szinte kétségbeejtő ködbe burkolta. A szóbeli +hagyományokat Buddha halála után csak ötszáz, hatszáz esztendővel +foglalták írásba, leginkább kétféle változatban: páli nyelven +Ceylon szigetén és szanszkrit nyelven az északi országokban, +Nepálban és Tibetben.</p> +<p>A páli hagyomány egyszerűbb, világosabb, jobban megközelíti a +történeti valóságot. Hármas gyüjteményét hármas kosár, Tipitaka +néven foglalták egybe. Terjedelme körülbelül kétszer akkora, mint a +Szentírás. Az első a fegyelem kosara; magában foglalja a +szerzetesek szabályait, a gyónási formulát, a megbocsátható és meg +nem bocsátható bűnök jegyzékét. Második a dhamma, mely Buddha +beszédeit és a régi bölcsek mondásait tartalmazza; ez a buddhizmus +dogmatikája és erkölcstana. A harmadik rész (az abidhammapitaka) a +másodiknak, a törvénynek mintegy toldaléka, kodicillusa: a rövid +feleletek és kétes esetek megvilágítása.<a name="FNanchor_72" id= +"FNanchor_72"></a><a href="#Footnote_72" class= +"fnanchor">72)</a></p> +<p>1903–1914-ig német, francia, japán expediciók az északi iratok +foglalatának, a szanszkritkánonnak <span class="pagenum"><a name= +"Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> nagy részét is felfedezték +és megállapították, hogy az északi legendairodalomban sok a hitelt +érdemlő adat, mely nincsen meg a déli könyvekben.<a name= +"FNanchor_73" id="FNanchor_73"></a><a href="#Footnote_73" class= +"fnanchor">73)</a></p> +<p>Az északi könyvek terjedelme már kétszázszor akkora, mint a +Szentírás; magyarázatokkal együtt pedig a Japánban készült 1679-iki +kiadás több mint kétezer kötetet számlál és egysorba helyezve +harmincnégy méter hosszú polcot foglal el.<a name="FNanchor_74" id= +"FNanchor_74"></a><a href="#Footnote_74" class= +"fnanchor">74)</a></p> +<p>Buddha filozófiájában alig akad eredeti gondolat; Garbe, Jakobi, +Pischel arról vannak meggyőződve, hogy teljesen a szánkja-rendszert +teszi magáévá; Deussen pedig a védákból idézi majd minden +alapgondolatát. Buddha tehát nem annyira tanaival, mint inkább +életével és egyéniségével hatott, ezért az északi források +mérsékelt igénybevételével vázoljuk életét és jellemét.</p> +<p>2. A katonai kaszthoz tartozó Sákja-nemzetségnek Gautáma +(Gotáma) ágából született Kr. e. 580 körül Sziddhartha (a célhoz +ért) nevű fiú, aki később önmaga Buddha (fölvilágosított, magára +eszmélt) nevet vett fel. Tisztelői elnevezték Sákja-muni-nak, a +sákják bölcsének vagy Tathagatha-nak, magasztosnak, tökéletes +életűnek. Élete folyásáról történeti bizonyossággal nagyon keveset +tudunk. Anyja Mája, a gyermek születése után néhány napra meghal és +nagynénje gondoskodik a kisdedről. Nemesi nevelésben részesül, 16 +éves korában megnősül; ezután még 13 évig gondtalanul éli világát. +Ettől az erősen érzéki élettől megcsömörlik és 29 éves korában +elhagyja palotáját, nejét, újszülött fiát. Hat álló esztendeig +vezeklő életet él, de nem tudja elérni az upanisadok magasabb +tudását és kijelenti, <span class="pagenum"><a name="Page_97" id= +"Page_97">-97-</a></span> hogy a belátás nem származik +önsanyargatásból. Éppen egy fügefa alatt üldögél, mikor egy Sujáta +nevű leány jó reggelit hoz számára. Elfogyasztja, elragadtatásba +esik, ekkor látja meg a négy megváltó igazságot és ettől a +pillanattól fogva használja a Buddha, a fölvilágosodott nevet. 40 +esztendeig hirdeti ezeket az igazságokat és meghal 80 éves korában. +Elhalálozásának évére vonatkozólag 543-tól 368-ig ingadoznak a +vélemények; Müller Miksa középúton járva, 477-et tartja +legvalószínűbbnek.<a name="FNanchor_75" id= +"FNanchor_75"></a><a href="#Footnote_75" class= +"fnanchor">75)</a></p> +<p>3. Születését, megtérését és halálát legendákkal veszik körül, +melyek a világirodalom nevezetes termékei közé tartoznak és +bizonyára elég híven megvilágítják hősük szellemi fejlődését, fő +jellemvonásait. Születése szemlélteti túlságos önérzetét, megtérése +akaraterejét és misztikus hajlamait, vándorélete hatalmas tanítói +egyéniségét, halála pedig együttvéve valamennyi jellegzetes +tulajdonságát.</p> +<p><i>Születése.</i> Anyja, Mája hosszú gyermektelen házasság után +azt álmodja, hogy egy szép tavaszi napon a Himalája ormain járt és +ott egy hatagyarú fehér elefánt hatolt az oldalába. Atyja, +Suddhodáma fejedelem, összehív huszonnégy brahmánt, kik +következőképpen fejtik meg az álmot. Májának fia születik, kiből +vagy világverő hatalmas király, vagy világot megvető aszkéta válik. +Tíz hónap mulva Buddha kilép anyja kebeléből, talpraáll, hét-hét +lépést tesz a világ négy tája felé és oroszlánhangon ordítja: «Én +vagyok a legnagyobb ezen a világon; ez az én utolsó születésem. Én +vetek véget a születésnek, öregségnek és szenvedésnek.» Hangjára a +világok <span class="pagenum"><a name="Page_98" id= +"Page_98">-98-</a></span> megremegnek, csodás fény hatja át az égi +tereket, virágeső esik, két felhő hoz meleg fürdőt az anyának és +gyermekének. A vakok látnak, süketek hallanak, a bénák járnak, a +hangszerek maguktól megszólalnak, az állatok csengő hangon +énekelnek, az istenek ujjonganak, énekelnek és táncolnak.<a name= +"FNanchor_76" id="FNanchor_76"></a><a href="#Footnote_76" class= +"fnanchor">76)</a> Ez a hely rávilágít Buddhának és követőinek +végtelen nagy önérzetére. Nem ismer maga felett se istent, se +embert; önmagától lesz a maga és a világ megváltója.</p> +<p>4. <i>A megtérés híres legendája bámulatos akaraterejét mutatja +be.</i> Atyja hisz a brahmánok jóslatában és mindenáron arra tör, +hogy fiából világhódító királyt és ne világmegvető aszkétát +neveljen. Ezért távoltart fiától mindent, ami a remeteélet felé +vonzhatná; gondoskodik róla, hogy ne lásson öregséget, betegséget, +halált és aszkétát. Három palotát épít számára; egyet a hűvös, +másikat a forró, harmadikat az esős időjárás tartamára. Gyönyörű +kertek veszik körül a palotákat, ezerszínű lótuszvirág, tavi rózsa, +vízililiom pompázik mindenütt a tavakon. Szépséges rabnők +ezerszámra táncolnak, énekelnek az ifjú herceg körül, aki úgy él +velük, mint egy isten az istennők között. Tizenhatéves korában nőül +veszi Gopa hercegnőt és éli a világát még tizenhárom éven át. +Huszonkilenc éves korában, mikor már fenékig ürítette az élvezetek +poharát, kikocsizásai alkalmával az istenek sorra küldenek elé egy +lázas, poklos beteget, elesett öreg embert, férges hullát, és mikor +ez a látvány megrendíti, kedvét veszi az élettől, ekkor jelenik meg +előtte békét sugárzó arccal egy sárgaruhás szerzetes, mintha hívná +és mondaná: «Én legyőztem a világot.» <span class= +"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span></p> +<p>Visszatérve hallja, hogy felesége beteg, fia született, kinek +atyja Rahula nevet adott. Ekkor ezekre a szavakra fakadt: «Rahula +született, bilincs született számomra.» Hiába jelennek meg előtte a +rabnők, hogy zenével, tánccal felvidámítsák, rájuk se néz, +csakhamar elalszik és utána a nők is. Éjjel felébredve látja, hogy +a lant kihullott a kezükből, nyál folyik a szájukból; egyik +hortyog, a másik fogát csikorgatja vagy kísértetiesen beszél +álmában… Gyönyörű lakása, melyet eddig Indra isten palotájához +hasonlított, úgy tűnik fel most előtte, mint egy temető, rothadó +hullákkal teleszórtan. Sietve felkel és a nélkül, hogy feleségétől, +fiától elbúcsúznék, lóra kap és hű kocsisa kíséretében nekivág a +sötét éjnek, hogy békességet szerezzen magának, a világnak és az +isteneknek. Harmincórai lovaglás után megérkezik két jógin +tanítóhoz, itt angyalkézből megkapja a szerzetesnek nyolc tárgyból +álló felszerelését és elbocsátja kocsisát. Hű lovának szíve +megszakad bánatában és mint angyal születik újra az istenek +egében.</p> +<p>Buddha óriási akaraterejét kitűnően szemlélteti a legenda. +Kedvenc lova, táncosnői, atyja, anyja, felesége, újszülött +gyermeke, szóval mindaz, ami közönséges embert eltéríthet +elhatározásától és hozzábilincseli a földi léthez, őt mindez nem +ingatja meg. Gazdaságban, gyönyörűségben üresnek érezte +szívét-lelkét. Elégedetlensége nőttön-nőtt és elvette az élvezetek +minden varázsát; ő maga pedig mindentől megcsömörlött.</p> +<p>Az érzéki gyönyörűségekben nem lelve örömet, másik szélsőségbe +esik. Két brahmán tanítója hiába tartóztatja, a jógin gyakorlatok +nem elégítik <span class="pagenum"><a name="Page_100" id= +"Page_100">-100-</a></span> ki. Beljebb hatol Uruvéla erdejébe és +mindig kegyetlenebb önsanyargatással iparkodik kierőszakolni a +magasabb tudás megváltó pillanatát. Mezitelenül vagy piszkos +rongyokban él, a vezeklők szőringébe öltözik, kővé meredten +mozdulatlanul áll vagy rothadó csontokon fekszik, koplal az +éhenhalásig, megeszi a borjúk ganéját és a saját maga ürülékét +(Schmidt). A testén lerakódott piszokréteget éveken át nem mossa le +magáról. Vergődéséről maga így nyilatkozik: «Összeszorítottam a +fogamat, ínyemre tapasztottam a nyelvemet, elnyomtam vagy kínosan +visszatartottam a gondolataimat, úgy hogy az erőlködéstől izzadság +patakzott a hónom alatt. De azért tovább gyakoroltam az +appana-elmélyedést. Visszatartottam a lélekzetemet, minek +következtében hatalmas zúgást hallottam a fülemben, gyötrő +főfájásom támadt, mintha erős szíjjal szorongatnák, ropogtatnák a +fejemet és a gyomrom úgy égett, mintha egy ügyes mészároslegény +késével hasogatta volna. Egész testem csupa tűz volt. Olyanná +lettem, mint a fonnyadt dinnye, mint a fekete árnyék, úgy hogy csak +fekete Gotamának hívtak. De ezzel a sanyargatással sem értem el a +teljes tudást és a szenvedés megszűnését. Az istenek azt mondották: +«Gotama aszkéta, így elpusztulsz, ne fogd magad vissza az +ételektől, mert különben bőröd pórusain át életnedűt sajtolunk +beléd. Buddha erre elgondolkozik; ez hamisság, ez csalás volna, +hogy az istenek ily titkos módon tartsanak el. Visszautasította +ajánlatukat és bő táplálékot vett magához. Visszaemlékezett az +elragadtatás boldog pillanataira, melyben már az atyai házban +részesült. <span class="pagenum"><a name="Page_101" id= +"Page_101">-101-</a></span> Négy hétig ül elragadtatásban a +különböző fák alatt és új belátását megvédelmezi a halál istenének, +Marának heves támadásai, kísértései ellen.<a name="FNanchor_77" id= +"FNanchor_77"></a><a href="#Footnote_77" class= +"fnanchor">77)</a></p> +<p>Oldenberg legmélyebb meggyőződése, hogy a jóga-gyakorlatok +Buddha életében igen nagy szerepet játszottak. Már kora ifjúságában +hajlamosnak látszik hallucinációra, melyben csodás látomások +tárulnak elé. «A rózsa-almafa hűs árnyékában ültem és elszakadtam +az érzéki gyönyörűségtől, minden tisztátalan lénytől, az +elmélkedéssel járó, magányból származó örömmel és megelégedéssel +teljes elsőfokú elragadtatásba estem és ebben kitartottam.» +Megvilágosodása, Buddhasága sem volt egyéb, mint ifjúkori +gyakorlatainak megismétlése, felemelkedése az elragadtatás negyedik +fokára és az itteni intuitív belátás eredményének színigazságként +elfogadása. Az őt követő aszkéták jutalma sem egyéb, mint a +jógagyakorlatoknak négy magasabb fokából származó öröm és békesség. +Életének vége felé már annyira otthonos ezekben a gyakorlatokban, +hogy egyik elragadtatásból a másikba esik és a negyedik fok +többszöri elérése után szenderül örök nyugalomra, lép át a +nirvánába.<a name="FNanchor_78" id="FNanchor_78"></a><a href= +"#Footnote_78" class="fnanchor">78)</a></p> +<p>5. <i>Tanítói egyénisége.</i> Nem hiába mondják Buddhát Kelet +Sokratesének, fölvilágosodása után egész tevékenysége beszédekben +és vitatkozásban merül ki. Kérdez és kérdezteti magát, de +tulajdonképpen mindig ő viszi a szót. Tanítványai áhítattal +hallgatják, ellenfelei pedig elnémulnak vagy megtérnek. Sikerének +fontos tényezője személyes megjelenése. A páli szövegek szerint +Buddha külső alakja szép, csinos, tetszetős; tekintete barátságos, +nyílt és derült; magatartása <span class="pagenum"><a name= +"Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> rendkívül fegyelmezett, +szigorú erkölcsre valló. Hangja zengzetes; választékosan, világosan +beszél és egész fellépése a szentség és magasztosság benyomását +kelti.</p> +<p>Tanítói egyéniségének egyik hiteles és feltűnő vonása a tisztán +elvont és elméleti igazságok iránti ellenszenve. Indiában még most +is közszájon forog, hogyan gúnyolta ki a meddő filozófiai vitákat +az <i>elefánt és a vakok meséjével</i>. Valóságos korkép ez az +akkori szellemi életből, miért is jórészét ideiktatjuk.</p> +<p>«Egy alkalommal Szavatthi-ban tartózkodott a Magasztos és +ugyanakkor kéregetni jött ide sok aszkéta, brahmán és különböző +szektákhoz tartozó vándor szerzetes. Ezek teljesen különböztek +egymástól abban, amit tudtak és tanítottak. Voltak aszkéták és +brahmánok, akik azt tanították és hitték: «A világ örökkévaló; csak +ez az igazság és minden más vélemény dőreség.» Voltak ott aszkéták +és brahmánok, akik tanították és hitték: «A világ nem örökkévaló. +Csak ez az igazság és bolondság minden más ezen a világon.» Ilyen +hosszadalmas módon állítja még egymással szembe a következő +véleményeket: a világ véges és végtelen, a lélek és a test azonos +vagy nem azonos. A tökéletes lélek létezik a halál után és nem +létezik, vagy létezik is, nem is létezik… Ilyeneken veszekedtek +egymással, civakodtak, mérges beszédük nyilával sebezgették +egymást. Buddha szerzetesei kéregető úton hallják ezt a nagy vitát +és előadják mesterüknek, tanítójuknak, mire ő a következőképpen +válaszolt: «Szerzetesek! a többi felekezet vándor barátai vakok és +nincsen szemük; nem tudják, <span class="pagenum"><a name= +"Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> mi van és mi nincsen, mi +az igazság és mi a hamis tan.</p> +<p>Volt itt Szavatthiban egy király, aki meghagyta udvari +emberének: Menj kedves szolgám és gyüjtsd össze Szavatthi minden +vakon született emberét egy helyre… és mutass a született vakoknak +egy elefántot. Az udvari ember összegyüjtötte a vakokat, megmutatta +egyrészüknek az elefánt fejét: No nézzétek vakok, ilyen az elefánt. +Másik résznek mutatta a fülét… ismét másoknak az agyarát, +orrmányát, törzsét, hátát és végül az utolsó csoportnak a farkát. +És, mint aki jól végezte dolgát, elment a királyhoz és jelentette: +Uram, a vakok látták az elefántot, tégy velük, amit jónak tartasz. +A király lement a vakokhoz és mondá nekik: Láttátok az elefántot? +Igen, uram, láttuk. Mondjátok meg, mihez hasonlít az elefánt? Azok, +kik az elefánt fejét tapogatták végig, így feleltek: Király, az +elefánt olyan, mint egy nagy fazék. Akik az elefánt fülét fogták +meg, azt mondották: Király, az elefánt olyan, mint egy szórólapát. +Akik az agyarát érintették, azt válaszolták, olyan, mint a +csoroszlya; akik az orrmányát, mint az ekerúdja; akik a derekát, +olyan, mint egy csűr; akik a lábát, mint egy oszlop, akik a farkát, +mint egy nagy söprű. Elkezdtek egymással vitatkozni, a vita mindig +hevesebb lett és ököllel agyba-főbe verték egymást. A király pedig +nagyon jól mulatott mindezen.</p> +<p>Látjátok szerzeteseim, ilyen vakok és világtalanok a többi +felekezet szerzetesei. Nem tudják, mi létezik és mi nem létezik; mi +az igaz és mi a hamis, és ezért gyűlölködve, civakodva, veszekedve +töltik az életüket…» <span class="pagenum"><a name="Page_104" id= +"Page_104">-104-</a></span></p> +<p>Buddha nem akar belevegyülni a körülötte hullámzó +hatvan-hetvenféle filozófiai rendszer végnélküli szócsatájába. Az ő +célja gyakorlati: megváltani a világot a szenvedéstől az igaz +tudással, annak a beláttatásával, hogy a világ hiúságok hiúsága és +minden csak hiúság.</p> +<p>Más alkalommal egyik leghívebb tanítványa, a tiszteletreméltó +Malunkjaputta jött hozzá azzal a szándékkal, hogy ő mégis +felvilágosítást kér az előbb említett vitás kérdésekről és ha nem +adja meg a Magasztos, ő nem engedi magát letorkoltatni, abbahagyja +az aszkéta életet és visszatér a világba. Buddha kérdőre vonja: +«Vajjon azt mondottam neked: Jöjj, légy a tanítványom, élj szent +életet és én megmagyarázom neked, hogy a világ örökké való, vagy +nem örökkévaló, véges, vagy végtelen…</p> +<p>Nem mondottad uram. – Most ha valaki így szólna: Nem fogok addig +a Magasztossal szent életet élni, míg meg nem magyarázza, hogy a +világ örökkévaló, vagy nem örökkévaló… az az ember elpusztulna, +mielőtt a Magasztos mindezt megmagyarázná. Úgy tenne az ilyen +tanítvány, mint az az ember, kit mérges nyíl talál; rokonai, +barátai orvost hívnak és ő azt hajtogatja: Nem engedem addig +kihúzatni a nyilat, amíg meg nem tudom, hogy az az ember, aki +meglőtt, melyik kasztból való… mi a neve, milyen a termete, az +arcszíne, hol lakik; míg nem ismerem meg az íjjat, amivel lőtt… – +itt részletesen elsorolja az íjj részeit – mielőtt mindezt +megtudná, elpusztulna a sebében. Akár örökkévaló a világ, akár nem +örökkévaló stb… mindegyik esetben van születés, öregség és halál, +kín és jajgatás, <span class="pagenum"><a name="Page_105" id= +"Page_105">-105-</a></span> fájdalom és gond, minek legyőzését itt +a földön én hirdetem. Azért, amit meg nem magyaráztam, hagyd azt +magyarázás nélkül. Miért nem magyaráztam meg? Mert nem vezet +célhoz, nem tartozik a szent élet alapjaihoz, nem vezet a világról +való lemondáshoz… a világosság megszerzéséhez, nem juttat el a +nirvánába; ezért nem magyaráztam meg. Én azt magyarázom, mi a +szenvedés, a szenvedés keletkezése, a szenvedés megszűnése… Ez +vezet a világossághoz, ez juttat el a nirvánába.»<a name= +"FNanchor_79" id="FNanchor_79"></a><a href="#Footnote_79" class= +"fnanchor">79)</a></p> +<p>Ime, ez a pár jelenet Buddha életéből minden magyarázatnál +jobban megvilágítja, milyen szuggesztiv erejű, milyen szemléletes +lehetett Buddha beszélgetése, de egyszersmind felvilágosítást nyujt +szellemének gyakorlati voltáról, pozitív irányáról.</p> +<p>Modorát, magatartását jellemzik szerzetesrendjének szabályai. +Amit a szerzetesekről mond, bizonyára önmagáról is írhatja. «A +szerzetes felhagy a rágalmazásokkal; amit egy helyen hallott, nem +mondja el máshol, hogy egyenetlenséget ne támasszon. Kibékíti +azokat, akik összekülönböztek; megerősíti a jóban azokat, kik +egyetértenek. Egyetértés a gyönyörűsége és öröme, ezért egységet +teremtő szavakat mond. Felhagy a durva, sértő beszédekkel; +kifogástalan, kellemes, tapintatos, szívreható, udvarias, a népnek +kedves szavakat ejt.»<a name="FNanchor_80" id= +"FNanchor_80"></a><a href="#Footnote_80" class="fnanchor">80)</a> +Ezekben jellemzi önmagát és a vázolt korviszonyok között megérteti +velünk sikerének titkát.</p> +<p>6. <i>Buddha halála.</i> 44 esztendeig vándorolva híveket szerez +főleg a királyok, brahmánok és nemesek között, mert az egyszerű nép +nem ért reá még az ilyen érthetőbb alakban nyujtott tanain se +töprengeni. Igazi híveit szerzetesrendbe tömöríti, <span class= +"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span> melybe +később nagy ellenkezés után nőket is vesz fel. Megjövendöli, hogy +éppen a nők felvétele miatt tanai most már csak 500 esztendeig +fognak élni. 80 éves korában Szunda kovács omlós, leveses, porhanyó +vadkanhússal kínálja meg. Buddhának kitűnően ízlik az étel, de a +kovácsnak mégis meghagyja: «Szunda, ami a te porhanyó +vadkan-húsodból megmarad, ásd el jól egy árokba. Senkit se tudok +ezen a világon, se az istenek közt – élükön Brahmánnal – se sátánt, +sem aszkétát vagy brahmint, se istent, sem embert, aki ezt az ételt +elköltve jól meg tudná emészteni, csak a Magasztos.» De sajnos, a +Magasztos is vérhast kapott ettől az ételtől és nemsokára Kuszinára +határában lefekszik halálos betegen. Lázas viziói itt is jellemzik +egyéniségét. Megparancsolja pl. tiszteletreméltó Upanavának, ne +álljon elébe: «Tíz világrendszerből összecsődültek az istenségek, +hogy lássák a Tökéletest. Tizenkét mérföldnyire köröskörül nincsen +egy gombostűnyi tér, melyet az istenek be ne töltöttek volna és fel +vannak háborodva. «Messziről jöttünk, hogy meglássuk a Tökéletest. +Csak ritkán, néhanapján jelennek meg a világon a tökéletesek, a +legfőbb szent buddhák. Ma éjjel a Tökéletes átlép a nirvánába és ez +a vállas erős barát elfedi őt előlünk és nem láthatjuk a Tökéletest +a végső pillanatban.» Íme, Ananda, ezért háborognak az istenek.» +Két ikerfa között készült virágos ágyon ezer számra veszik körül a +szerzetesek, kérdezi és tanaiban erősíti őket; végül lelkükre köti: +«Az én elköltözésem után a nektek hirdetett tan és a szerzetes +szabályzat, a dharma és a szangha a ti mesteretek.» Felszólítja +őket, hogyha valaki kételkednék Buddhában, <span class= +"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> tanában +és szerzetében, lépjen még elő. Nem akadt ilyen egyetlenegy sem. +Ekkor utolsó szavait intézi hozzájuk: «Nosza szerzetesek, én mondom +nektek, minden mulandó, ami keletkezett; törekedjetek +lankadatlanul.»</p> +<p>Ezután – leghívebb barátja és tanítványa Ananda megfigyelése +szerint – felemelkedik az elragadtatás első fokára, a tér +végtelenségébe, majd belép a másodikba, az ismeret végtelenségébe; +a harmadikba, a létnélküliségbe és érzésnélküliségbe. A negyedikből +visszaesik az első fokra, majd ismét sorra felemelkedik a +negyedikre és ebből lép át a nirvánába. Ekkor megrendült a föld, az +istenek hajmeresztően doboltak. A tökéletlen szerzetesek, akik még +nem szabadultak meg a szenvedélyektől, a földre borulva +jajveszékeltek; azok pedig, akik szabadok voltak a szenvedélyektől, +öntudatosan fogadták a csapást: «Minden mulandó, ami keletkezett. +Hogy is lehetne máskép?»<a name="FNanchor_81" id= +"FNanchor_81"></a><a href="#Footnote_81" class= +"fnanchor">81)</a></p> +<p>Ime, Buddha halála egybefoglalva tünteti fel mindazt, amit +jellemzésére eddig mondottunk. Jógin révületek gyakorlása közben +szenderül el, ez sajátos indiai vonás egész életében, mely minden +nyugati bölcselőtől megkülönbözteti. Az indus jellem másik +kiemelkedő tulajdonsága, a hiúság szintén nagy szerepet játszik a +rózsákkal borított halálos ágyon. Mennyire az istenek fölött +állónak hiszi magát, hiszen az istenek még arra sem méltók, hogy +szerzetébe tartozzanak, csak mint tekintélyes világiak, a +szerzetesek körén kívül foglalhatnak helyet. Nem csodálkozhatunk, +ha hívei neki is megadják az isteni tiszteletet. Tanítására a régi +közvetlen módszerével teszi fel a koronát, <span class= +"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> amikor +megfelel minden kérdésre, eloszlat minden kételyt. Végül dicsekvő +önérzetből származó erős akaratával bámulatraméltó türelemmel visel +minden szenvedést. De mennyire szegényes e leírás a +János-passzióhoz képest!</p> +<h4>II. Buddha tanai.</h4> +<p>A nagy Buddha-kutató, Oldenberg Hermann, utolsó és már csak +halála után megjelent munkájában (Buddha’s Reden XXIII–XXV) úgy +nyilatkozik, hogy a Buddhának tulajdonított számtalan terjengős +beszéd közül leghitelesebb első benáresi beszéde, mely a négy +főigazsággal foglalkozik. Ezenkívül nagyon valószínűen Buddhától +származik a lélek nemlétezéséről szóló tan, mely megfelel a modern +asszociációs, aktualista léleknélküli lélektan elméletének. +Valószínűleg tőle való a 12 tagból álló oksági kapcsolat +(lánckövetkeztetés) és végül a szerzetében kéthetenként felolvasott +gyónási tükör, a megbocsátható és meg nem bocsátható hibák +foglalata, erkölcstanának veleje. Oldenbergnek ezt a véleményét +alapul véve ismertetjük: 1. a benáresi beszéd négy nemes igazságát; +2. a lélek nemlétét és a helyette felvett öt létmozzanatot: +(szkandhá-t); 3. a 12 tagú oksági formulát; 4. Buddha etikáját.</p> +<p>1. A benáresi beszéd szövege a következő: «Szerzetesek, két +végletbe nem szabad esnie annak, aki lemond a világi életről. +Melyik ez a kettő? Egyik a kéjhajhászó élet, mely gyönyörűségekben +és élvezetekben merül el; ez aljas, közönséges, lelketlen, nemtelen +élet, mely nem vezet el célhoz. A másik az önsanyargatás +gyakorlata, <span class="pagenum"><a name="Page_109" id= +"Page_109">-109-</a></span> mely fájdalmas, nemtelen és a célhoz +mégsem ér el. Szerzetesek, a Magasztos a két végletet elkerülve +rátalált a középútra, mely megnyitja a szemeket és az értelmet, +mely nyugalomra, ismeretre, világosságra, a nirvánába vezet.</p> +<p>És szerzetesek, melyik az az út, melyre a Magasztos rátalált, +mely megnyitja a szemeket, az értelmet, majd nyugalomra, ismeretre, +világosságra és nirvánába vezet?</p> +<p>Ez a nemes nyolcas út, mely nem egyéb, mint helyes hit, helyes +elhatározás, helyes szó, helyes tett, helyes élet, helyes +igyekezet, helyes emlékezet (vizsgálódás), helyes elmélyedés. Ezt a +középutat találta meg a Magasztos, ez nyitja meg a szemeket, +világosítja fel az értelmet, ez vezet nyugalomra, ismeretre, +világosságra, a nirvánába.</p> +<p>Szerzetesek, ez a szenvedés nemes igazsága. Szenvedés a +születés, szenvedés az öregség, szenvedés a betegség, szenvedés a +halál; szenvedés olyannal együttélni, akit nem szeretünk, szenvedés +elválasztva lenni attól, akit szeretünk; szenvedés el nem érni, ami +után kívánkozunk: szóval szenvedés a földhözragaszkodásnak mind az +öt mozzanata és öt tárgya (szkandha).</p> +<p>Szerzetesek, ez a szenvedés származásának nemes igazsága; az +újjászületést az élet szomja idézi elő, mely örömmel és +szenvedéllyel itt is, ott is kénye-kedvét tölti; a gyönyör +szomjazása a keletkezés szomjazása, a hatalom szomjazása.</p> +<p>Szerzetesek, a szenvedés megszüntetésének nemes igazsága annak +az életszomjnak kioltása, mely újjászületést idéz elő, örömmel és +szenvedéllyel itt is, ott is kénye-kedvét tölti; tegyünk le róla, +adjunk túl rajta, oszlassuk fel, távolítsuk el. <span class= +"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span></p> +<p>Szerzetesek, ez a szenvedés megszüntetésére vezető út nemes +igazsága, ez a nemes nyolcas ösvény a következő: a helyes hit, a +helyes elhatározás, a helyes szó, a helyes tett, a helyes élet, a +helyes igyekezet, a helyes megemlékezés és a helyes elmélyedés (az +igazi elragadtatás)… Világosság támadt bennem és láttam, hogy enyém +a szellem elveszíthetetlen megváltása, hogy ez az én utolsó +születésem és számomra nincsen többé újjászületés.» Beszédét volt +szerzetestársai örömmel üdvözölték. Fölveszi őket a saját új +rendjébe és tovább tagolja előttük a megváltó megismerést, mely úgy +látszik, nem egyéb, mint a szánkja-bölcselet alaptana: «sem a test, +sem a lélek, sem ezek bárminő szenvedése nem az enyém, nem az +én.»<a name="FNanchor_82" id="FNanchor_82"></a><a href= +"#Footnote_82" class="fnanchor">82)</a></p> +<p>Ez a beszéd Buddhának tulajdonképpeni programmbeszéde: a hegyi +beszéd. Mint minden indiai bölcseleti rendszerben a kiindulópont +itt is a szenvedés. A kutató elme nem tudta felderíteni a lét +titkát és így a filozófiából a lét szenvedéseinek csillapító +gyógyszere lett (remedium doloris). Sikerén ne csodálkozzunk; az +emberiség mindig szívesen hallgatja azt, aki részvéttel elismeri +szenvedéseit és segíteni akar rajta.</p> +<p>Mivel <i>a négy nemes igazság Buddhának tulajdonképpeni +evangéliuma, sőt ez az egyedüli biztos tana, azért érdemes vele +kissé behatóbban foglalkoznunk.</i></p> +<p>Az <i>első igazság</i> a legendának megfelelően sorolja fel a +szenvedés négy válfaját: születést, betegséget, öregséget, halált. +Emlékezzünk fia születésére, a bélpoklosra, az aggastyánra és a +hulla megpillantására. Bőbeszédűségére jellemző, hogy már itt +említi <span class="pagenum"><a name="Page_111" id= +"Page_111">-111-</a></span> a szenvedés forrását, mint kívánkozást +az után, amit nem értünk el. E szerint a szenvedés lényege abban +áll, hogy a lét öt mozzanatában a mulandó világhoz ragaszkodunk. Az +öt mozzanat, az öt szkandha számunkra érthetően a következő: 1. a +testiség: ez testünk, mint külső tapasztalatunk tárgya; azután +következik lelki életünk három mozzanata: 2. szkandha a megismerés; +3. az érzelem; 4. akarás, végül az 5. a tudatvilágunk, mint +valamennyinek a foglalata.<a name="FNanchor_83" id= +"FNanchor_83"></a><a href="#Footnote_83" class= +"fnanchor">83)</a></p> +<p>A <i>második igazságban</i> az élet szomját jelöli meg, mint a +szenvedés okát. Ez a metafizikai kútforrás, mely megvolt már +születés előtt, megmarad születés után és amelyből az egész jelen +élet fakad.</p> +<p>Minden élvezet annyi új vágyat ébreszt és ezek oly ritkán +találnak kielégülést, hogy tulajdonképpen az élvezet is fájdalmat +jelent. A lét oka éppen az a kívánság, melyet táplálunk, de ki nem +elégítünk. Az életszomj elágazásai: a gyönyör kívánsága, a +továbbfejlődés kívánsága és végül a hatalom kívánsága.</p> +<p>Ennek a gondolatnak a veleje már a védákban föllelhető. Ezek +szerint «az ember egészen vágyból keletkezett és amilyen a vágya, +olyan a belátása; amilyen a belátása, olyan a cselekedete; amilyen +a cselekedete, olyan a további sorsa.»<a name="FNanchor_84" id= +"FNanchor_84"></a><a href="#Footnote_84" class= +"fnanchor">84)</a></p> +<p><i>Harmadik főigazság az egész buddhizmus magva:</i> a +szenvedést akkor szüntetjük meg, ha elapasztjuk a forrást, melyből +származik, ha kiirtjuk az életszomját. Ez is benne van a védákban: +«Ha valakinek nincsen kívánsága, saját maga lett a maga kívánságává +és így életereje nem távozik többé el, hanem ő maga a brahman és +teljesen beleolvad brahmánba.» Ez a brahmával egyesülés +<span class="pagenum"><a name="Page_112" id= +"Page_112">-112-</a></span> a Mahabharáta-époszban a brahma-nirvána +vagy egyszerűen a <i>nirvána</i>. Íme, ez lebegett Buddha egész +kora előtt, mint az ember megvalósítandó célja. Ezért hagyta el ő +is otthonát, palotáit és ezt találta meg a fügefa alatt. A nirvána +az ő szemében brahmántól elvonatkoztatva az a hely, ahol nincsen +születés, nincsen betegség, öregség, halál.</p> +<p>Minden ind tudós megegyezik abban, hogy a nirvána a buddhizmus +végcélja, szabadulás a szenvedéstől, pihenés az élet nyugtalan +vándorlásaiban. Logikus következménye ez Buddha filozófiájának, +melynek sarkalatos elve az istentagadás és lélektagadás. Buddha +utolsó szava: «Minden elmúlik, ami keletkezett; törekedjetek +ernyedetlenül.» Ebből legtöbben arra következtetnek, hogy csak +olyan dolgok létezhetnek, amelyek valamilyen okból jönnek létre, +amelyek tehát mulandók, sőt pillanatnyiak. E szerint tehát a +nirvána örök nyugalom, de egyszersmind örök megsemmisülés.</p> +<p>Mit értsünk ezen a megsemmisülésen, arra nézve megoszlanak a +vélemények. A legtöbben európai logikával Buddha teljes +nihilizmusára következtetnek (Childers, Rhys, Pischl stb.), Barth +és Oldenberg szintén osztják ezt a véleményt. A buddhisták látták, +hogy tanaik ezt a következményt rejtik magukban, de nagyon +vigasztalannak tartották és azért nem vonják le világosan, sőt +helyette valamilyen kárpótlást akarnak nyujtani a boldogságra +szomjazó emberi léleknek. Erre a kárpótlásra háromféle vélemény +alakul ki. Sokan pozitivizmust tulajdonítanak Buddhának, ki +tanítványainak megtiltja, hogy ilyen elméleti <span class= +"pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span> +kérdésekkel bibelődjenek; ez csak a látóknak fenntartott +igazság.</p> +<p>A pozitivizmus elvont magaslatait azonban a legtöbb ember meg +sem érti és azért a buddhista tudósok állandóan hímeztek-hámoztak, +szép szavakba burkolták a szomorú valót: a nirvána a +halhatatlanság, az örökkévalóság, a boldogság szigete és a legfőbb +oltalom.</p> +<p>Azok, akik nem érték be üres frázisokkal, a nirvánát titokzatos +hellyé változtatták át és főleg a tömeg szemében a nirvána a +buddhista mennyországgá lett, melyben a lélekvándorlás során +bekerült istenek nagyon is jól érzik magukat és nem kívánkoznak az +állítólagos végső cél, a boldogító megsemmisülés után.</p> +<p>Ezeket a tanokat nagy készültséggel ismerteti de la +Vallée-Poussin és Dahlmannal megegyezően azt vitatja, hogy ez a +felfogás nem egyéb, mint nyugati ferdítés. A nirvána kialvást, +nyugalmat jelent ugyan, de a tűz kialvása nem egyenlő a +megsemmisüléssel. A nirvána az abszolut való, melyre nem illik rá a +mi lét- vagy nemlétfogalmunk; az örök élet teljessége ez, mely +tagadja az élet szomját, vágyát; a teljes tökéletesség, mely nem +születik és nem hal meg, nem lehet beteg és nyomorék, nem bajlódik +és nem szenved.<a name="FNanchor_85" id="FNanchor_85"></a><a href= +"#Footnote_85" class="fnanchor">85)</a></p> +<p>A vélemények útvesztőjébe és a szavak hüvelyezésébe nem +bocsátkozhatunk. Szerintünk a hindu lélek alapjában ugyanaz, mint +az európai lélek. Benne is teljes mértékben érvényes az emberi +lélek gravitációs törvénye: a boldogságra való törekvés; de megáll +ennek a törvénynek negatív oldalánál, annál a boldogságnál, mely +megszüntet minden hiányérzést, letörül minden <span class= +"pagenum"><a name="Page_114" id="Page_114">-114-</a></span> +könnyet, begyógyít minden sebet; örök békét, egységet és harmóniát +ad.</p> +<p><i>A negyedik főigazságban</i> kifejti a középutat, mely a +beszéde elején említett két véglet között nyugalomra, ismeretre, +világosságra, a nirvánába vezet. Az első lépés ezen az úton Buddha +tanításának elfogadása, az igaz hit, mely három gyümölcsöt terem: +igaz gondolatot, igaz szót és cselekedetet. Az ötödik helyen álló +helyes élet az előbbi három összefoglalása. Ez a gondolatmenet +eddig megtalálható a védákban, az iráni és a keresztény +erkölcstanban. A hatodik, a helyes igyekezet mérsékelt aszketikus +gyakorlatokat jelent. Helyes megemlékezés nem egyéb, mint Buddha +életére, tanaira mindennap történő visszagondolás. A nyolcadik a +végcél, az igazi elragadtatás, melyet annyira becsül, hogy ezzel az +állapottal való dicsekvést a meg nem bocsátható bűnök közé sorolja +és a dicsekvőt kiteszi szerzetéből.</p> +<p>A négy főigazságot számtalanszor megismétli hallgatósága előtt +és megtérésük után hozzáfűzi jelszavát és utolsó szavát: «Aminek +kezdete volt, végének is kell lennie. Ennek világos belátása maga +az üdvösség.» A jelmondatnak összefüggése a négy igazsággal +valószínűleg úgy oldható meg, hogy a szenvedés végső oka mindennek +a mulandósága, semmisége és ennek a semmiségnek felismerése adja a +megszabadulást, a megváltást.</p> +<p>2. <i>A lélek nem létezése.</i> Deussen szerint Buddha nem adott +választ arra nézve, van-e az embernek lelke vagy nincsen és a +léleknélküli lélektan későbbi tanítványok véleménye.<a name= +"FNanchor_86" id="FNanchor_86"></a><a href="#Footnote_86" class= +"fnanchor">86)</a> Ezzel szemben Oldenberg olyan részleteket közöl +Buddha leghitelesebb beszédének, a híres benáresi prédikációnak +<span class="pagenum"><a name="Page_115" id= +"Page_115">-115-</a></span> folytatásaként, melyek legalább is +nagyon valószínűvé teszik, hogy az aktualizmus magára Buddhára +vezethető vissza.</p> +<p>Az első szerzetesek felavatása után beszélget még velük:</p> +<p>«Szerzetesek! először testiségünk nem az én, mert ha az volna, +nem lenne betegségnek, változásnak alávetve és mondhatnók róla: +ilyen legyen az én testem és olyan ne legyen; másodszor érzésünk +nem az én; harmadszor képzeteink, negyedszer lelki képződményeink +vagy inkább akaratunk és végül ötödször tudatvilágunk nem az énünk… +Mondhatjuk-e arról, ami állhatatlan, ami szenvedésnek és +változásnak alávetett, mondhatjuk-e: ez az enyém, ez vagyok én, ez +az én énem?…</p> +<p>Ezért, szerzetesek, tanaim értelmes, nemes hallgatója elfordul a +lét öt mozzanatától, az öt szkandha-tól: a testiségtől, az +érzésektől, a képzetektől, az akarástól és a tudatos ismeréstől. +Amennyiben ezektől elfordul, annyiban szabadul meg az +élnivágyástól. Ez a vágytól mentesség megváltja őt és felmerül +benne annak a belátása: megváltattam! Megsemmisül a születés, +tökéletessé lesz a szent élet, betelik a kötelesség; nincsen többé +visszatérés erre a világra. Íme, ezt ismeri meg.» Így beszélt a +Magasztos. Az öt szerzetes örömmel üdvözölte; lelkük megszabadult +az élethez ragaszkodástól, megmenekült minden szenvedéstől. Ebben a +percben hat szent élt a világon, t. i. Buddha és az őt megértő +szerzetesek öten.<a name="FNanchor_87" id= +"FNanchor_87"></a><a href="#Footnote_87" class= +"fnanchor">87)</a></p> +<p>Mi az <i>az öt életmozzanat</i>, az öt szkandha, amit Buddha itt +mindjárt beszédében felsorol, erre <span class="pagenum"><a name= +"Page_116" id="Page_116">-116-</a></span> nézve a buddhista íróknál +bábeli zürzavar uralkodik. A testiség magyarázatánál 28-féle alfajt +sorolnak fel, az érzésnél 18, az akaratnál 52 és a tudatnál nem +kevesebbet, mint 89-félét.</p> +<p>Igaza van Deussennek, a fogalmak megmagyarázásánál nyugodtan +támaszkodhatunk a saját lélektani tapasztalatunkra, mely a +buddhisták lelki szemei előtt éppúgy tárva-nyitva volt, mint +mielőttünk. Az első a testiség, magában foglalja mindazt, amit mi a +külső tapasztalat tárgyának nevezünk, a másik négy pedig a lelki +világot tartalmazza: az érzést, megismerést, akarást és mint +valamennyi foglalatát, a tudatot. Ez az ötféle belső tevékenység az +öt lételem, melyből minden összetevődik. De tulajdonképpen test, +lélek, isten vagy bármilyen cselekvő alany nem létezik. Így a +buddhizmus a hindu idealisztikus bölcselet fejlődésének végső +tagja. A vedantarendszer merész idealizmusa panteizmusra, +kozmogóniára és teizmusra vezet, mely az atmánt egy személyes +istenre és sok egyéni lélekre (purusa) tagolta szét. A szánkja +feleslegesnek találta Isten működését és így eljutott az +istentagadáshoz. Buddha ezt magáévá teszi, de tovább megy, ő már a +lelket, a megismerő alanyt sem tartja szükségesnek és eljut +Csárvákának a pszichizmusára. Ezt az annyira modernnek gondolt tant +főképviselőinél, Ebbinghausnál és Wundtnál szemléletesebben +világítja meg a páli irodalom legszebb terméke a «Milinda-panja, +Milinda kérdései» című kultúrtörténeti regény.</p> +<p>Milinda tulajdonképpen Menandros ión király, Nagy Sándornak +egyik legkiválóbb utóda, ki sorra cáfolja a buddhista bölcselőket, +míg össze <span class="pagenum"><a name="Page_117" id= +"Page_117">-117-</a></span> nem kerül a leghíresebbel, Nagaszénával +és ezt is kérdezi: «Ha nincsen cselekvő alany, akkor ki az, aki +nektek adja a mindennapi táplálékot és ki az, aki az adományokat +elfogadja? Ki az, aki jót és rosszat cselekszik? Ha igazatok volna, +akkor nem léteznék sem cselekvő, sem élvező, se érdem vagy bűn, se +jutalom vagy büntetés. Ha valaki téged megölne, nem követne el +gyilkosságot.» Kérdezi tovább, vajjon a tudós haját, körmét +nevezik-e Nagaszénának, vajjon a fogait, csontját, bőrét, testi +alakját, érzését, képzetét, vagy pedig ezenkívül létezik-e cselekvő +alany, mert ha nincsen, akkor nincsen Nagaszéna. Most a bölcsre +kerül a sor és ő felszólítja a királyt, magyarázza meg a kocsit, +amelyen jött: Vajjon a rúd-e a kocsi, vagy a tengely, a kerék, a +küllő, a szíjak, vagy ezeknek a részeknek egysége, vagy valami a +kocsin kívül. A király tagadó válaszára a hallgatóság óriási +tetszése mellett alkalmazza a retorziót: Akkor tehát a királynak +nincsen kocsija. A király erre megjegyzi: hogy ahol rúd, tengely, +kerék együtt vannak, ott használják a kocsi kifejezést. Ezzel a +nominalisztikus magyarázattal Nagaszéna malmára hajtja a vizet, ki +a király válaszát önmagára alkalmazza.</p> +<p>«Amint a kocsi szót használják ott, ahol a kocsi részei együtt +vannak, úgy a lélek, a személy kifejezést használjuk ott, hol a lét +öt mozzanata találkozik.»</p> +<p>«Pompás, bámulatos a válaszod, tiszteletreméltó Nagaszéna, ha +Buddha élne, bizonyára ő is legmagasabb tetszéséről biztosítana +téged.»<a name="FNanchor_88" id="FNanchor_88"></a><a href= +"#Footnote_88" class="fnanchor">88)</a></p> +<p>Hogyan fér össze ez a tan a lélekvándorlással és a megváltó +nirvánával; hogy lehet a nem <span class="pagenum"><a name= +"Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> létező ember felelős a +tetteiért? Ezt Nagaszéna a király kérésére több hasonlattal +magyarázgatja. Gondoljuk el, hogy egy ember, ki mangó gyümölcsöt +lopott, a törvény előtt így védekezik: én nem loptam el ennek az +embernek a mangóját, mert az a gyümölcs, amit ő ültetett nem azonos +azzal, amit én elvittem; tehát semmiféle büntetést nem érdemlek meg +és mégis a bírák joggal ítélik el a tolvajt, mert az ellopott +gyümölcs termése az elültetett gyümölcsnek. Vagy lámpát visz valaki +a padlásra, tüzet fog tőle a ház és leég tőle a fél falu. +Földieivel szemben védekezhetik-e így ez az ember: nem én +gyujtottam fel a falut, mert az a tűz, mely a községet +felperzselte, különbözött attól a lámpától, amit én a padlásra +vittem. Itt is az elítélő bíráknak van igaza, mert egyik tűz a +másik eredménye. Ugyanez a kapcsolat forog fenn az emberi név és +alak között, létének különböző formáiban. Amint az éjjeli mécs +lángja nem ugyanaz az éj első szakában és az utolsóban, de a lámpa +ugyanaz marad, úgy a személyiség elemei is folyton váltakoznak, de +a személy folytonossága megmarad. Minden pillanatban olyan és annyi +az ember, amennyinek tudatában van. A lámpa a testet, a láng a +tudat folyton hullámzó tartalmát jelzi.<a name="FNanchor_89" id= +"FNanchor_89"></a><a href="#Footnote_89" class= +"fnanchor">89)</a></p> +<p>A hasonlatok tényleg szellemesebbek, mint azok, amelyek akár +Heraklitosnál, akár Wundt-nál vagy Paulsen-nél találhatók, de a +szép képek már akkor sem elégítettek ki mindenkit olyan könnyen, +mint a regényben Milinda királyt. Azért, hogy Buddhának egész +rendszere a lélekvándorlással, megváltó nirvánával együtt össze ne +omoljon és szét ne essék, a buddhista bölcselők <span class= +"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> +visszatérnek a védák karma tanához. A halál pillanatában felbomlik +ugyan a lét öt mozzanatának egysége, de megmarad a tettek +gyümölcse, erkölcsi érdeme a karma, mely az elemeket újra +egybegyüjti és új életre kényszeríti. Ez a titokzatos fogalom alig +egyéb, mint a lélek tagadása és a másvilági jutalom közt fennálló +ellentmondás homályba burkolása.</p> +<p>3. <i>A tizenkéttagú oksági kapcsolat.</i> A benáresi beszédben +a négy nemes igazságon és az öt létmozzanaton kívül Buddha említi a +tizenkéttagú lánckövetkeztetést, melynek felfedezése őt az egész +világon a legmagasztosabb igazság meglátójává tette, az istenek, +brahmán, sátán, minden aszkéta és brahmin fölé emelte.</p> +<p>Ez a tizenkéttagú oksági elv a négy főigazság hármas tagozásából +áll elő (3 × 4 = 12), de oly homályos, zavaros, hogy a benne +elmélyedők sem tudnak vele zöldágra vergődni. Nem hiába ismétli meg +21-szer maga Buddha is a megismerés fája alatt elejétől végéig és +végétől elejéig. Kedvenc tanítványa Ananda egyszer próbál +dicsekedni vele, hogy a gondolatmenet most már egész világos +előtte; Buddha azonban leinti. Ne beszéljen ilyen dőreséget, ez a +formula olyan mélységes kinyilatkoztatás, hogy az emberiség nem +fogja megérteni és éppen azért nem képes megszabadulni a +lélekvándorlástól és nem jut be a nirvánába.</p> +<p>Az egész formula – úgy látszik – nem egyéb, mint nyakatekert +kísérlet arra, hogy Buddha a maga tanát a védákkal és a +szánkja-rendszerrel egybeforrassza, amennyiben a szenvedést okozó +életszomjat a védákban és szánkjában annyit szereplő tudatlanságra +vezeti vissza. Ez a tudatlanság <span class="pagenum"><a name= +"Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> nála természetesen az ő +tanainak nemtudása: bizonyítandó tétele tehát a következő: Buddha +tanának nemtudásából származik minden szenvedés. Ennek igazolására +építi fel a következő láncolatot:</p> +<p>1. Aki Buddha tanait nem ismeri, el nem hiszi, nem szabadul meg +az élniakarástól és ezzel az újjászületés csírájától.</p> +<p>2. Az újjászületés csírájából származik az egész tudatvilág.</p> +<p>3. A tudatvilág, másszóval a lelki tevékenységek összege alkotja +a tapasztalati ént, a lélektani egyéniséget.</p> +<p>4. A lélektani egyéniséggel együttjár hat szerv, hat képesség +(öt érzék és a szellem, manasz).</p> +<p>5. A hat érzék késztet arra, hogy érintkezésbe lépjünk a +külvilággal és így létrehozza az érzetet, képzetet.</p> +<p>6. Az érzeteket állandóan kíséri az érzés, a gyönyörűség.</p> +<p>7. A gyönyörűségből az ember mindig többet kíván és így ebből +származik az élet szomja, a test kívánsága.</p> +<p>8. A test kívánságából, az élet szomjából származik ehhez a +léthez tapadás.</p> +<p>9. A léthez tapadás magával hozza a fogantatások sorozatát, +tehát az örökké megújuló létet.</p> +<p>10. A fogantatásból következik a születés.</p> +<p>11. A születésből ered az öregség, a halál, a fájdalom, +szomorúság, kétségbeesés.</p> +<p>12. A lánckövetkeztetés zárótétele tehát: Buddha tanainak +nemtudásából keletkezik a születés, a halál, az öregség, szenvedés +és fájdalom.</p> +<p>Lehet, hogy Buddha egész eredetinek tartotta <span class= +"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> ezt a +gondolatmenetét, pedig az általa ismert szánkja- és +jóga-rendszerben fellelhető. Láttuk, hogy ezek szerint a +természetben a prakriti-ben alakul ki a lelki élet valamilyen +csalódás hatása alatt és ez a lelki élet teljesen független magától +a tehetetlen lélektől. Buddha elejti ezt a henye fogalmat és az ő +tanainak nemtudását állítja a purusa tévedése helyére.</p> +<p>A tanok mélyebb értelme megegyezik a modern aktualizmussal: +nincsen világ, isten, lélek, test, vagy bármilyen magánvaló +(substantia), hanem csak keletkezés és elmúlás, örök történés, mely +örökérvényű törvényeknek van alávetve. A buddhizmus tehát abban is +megegyezik a modern pozitivizmussal, hogy a törvényt +megszemélyesíti, mindenek fölé emeli, a test és a lélek szerepét +vele tölteti be.<a name="FNanchor_90" id="FNanchor_90"></a><a href= +"#Footnote_90" class="fnanchor">90)</a></p> +<p>4. <i>Buddha erkölcstana.</i> Emlékezzünk arra, hogy a védák +mindenkit remeteéletre köteleznek. Az öregembernek teljesen egyedül +kell kóborolnia «félve a tömegtől, mint a kígyótól, a kényelemtől, +mint a pokoltól, és az asszonyoktól, mint a hullától».<a name= +"FNanchor_91" id="FNanchor_91"></a><a href="#Footnote_91" class= +"fnanchor">91)</a> Buddha is ilyen remetékből toborozza +tanítványait, és később is csak az lehet igazán híve, aki odahagyja +otthonát, vagyonát, teljesen koldús életre szánja el magát és belép +a szanghába, a szerzetbe. Kolduló társadalom azonban magában nem +állhat fenn, azért a szerzeteseken kívül szükség volt tisztelőkre, +világi testvérekre, akik a teljesen szemlélődő életet élő és +semmiféle termelő munkával nem foglalkozó szerzeteseket eltartották +és ennek fejében lelki vigaszt nyertek.</p> +<p>A szangha nem ismeri a nyugati szerzetes élet legfőbb +fogadalmát, az engedelmességet, csak az <span class= +"pagenum"><a name="Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> +öregeknek járó tiszteletet. Annál szigorúbban betartja a +szegénységet és a tisztaságot. Kéthetenként tartott gyónási +ünnepeken felolvasták a bűnök ősrégi jegyzékét. Ebben a négy meg +nem bocsátható bűn a következő: 1. A nemi élettől való teljes +tartózkodás megszegése. 2. Aki tolvaj szándékkal bármit elvesz, +legyen bár az egy fűszál vagy egy fillér, az már nem tanítványa a +Sákja-finak. 3. Egyetlen élőlényt, egy férget vagy hangyát sem +szabad megölni. 4. Emberfeletti tökéletességgel nem szabad +kérkedni, még azzal sem «Szívesen ülök hideg szobában», még +kevésbbé elragadtatással, vagy valamilyen magasabb +lelkiállapottal.<a name="FNanchor_92" id="FNanchor_92"></a><a href= +"#Footnote_92" class="fnanchor">92)</a> Ezek elleni vétség a +szerzetből való kizárást vonja maga után. Van még egész sereg hiba, +mely lefokozással, ideiglenes felfüggesztéssel jár. Buddha azt +kívánta, hogy a kolduló szerzetes, az esős időt kivéve, szabad ég +alatt lakjék. Halála után ezt a parancsot nem vették szigorúan és a +gazdag világi testvérek a szangha számára hatalmas kolostorokat, +egész városrészeket építettek. Igaz, hogy ezek szűk celláiban alig +található más, mint egy fekvőhelyül szolgáló gyékény.</p> +<p>Ha Buddha tanaiból európai logikával vonná le az erkölcsi +szabályokat, akkor ki kellett volna jelentenie: minden cselekvés +rossz, mert karmát eredményez, meghosszabbítja a lélekvándorlást és +gátolja a nirvánába érkezést. Szerencsésnek nevezhető +következetlenség, hogy a nirvánát, mint nehezen elérhető távoli +célt csak a szerzetesek számára tűzi ki; a világi hívek elé inkább +a hozzá vezető utat, az erényes életet állítja. Az ember +jócselekedeteivel biztosíthat magának jobb sorsot, szebb jövendőt. +Maga Buddha is ötszáz életet <span class="pagenum"><a name= +"Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> élt át, míg elég érdemet +szerzett arra, hogy elérkezzék a nirvánába. A jó cselekedetekért +nem ígér örök jutalmat, de egy-egy emberöltőn át tartó szép jövőt; +a rossz tettekért pedig kemény büntetést.</p> +<p>Az érdemszerző cselekedetek között a világiak számára legelső +helyen áll a szangha eltartása. Ezenkívül még öt parancsot kellett +betartaniok: 1. ne ölj, 2. ne lopj, 3. ne paráználkodjál, 4. ne +hazudj, 5. ne igyál részegítő italt.</p> +<p>Az első parancsot mindenekelőtt emberekre érti. A buddhista soha +fegyverrel és erőszakkal nem terjesztette a vallást, e tekintetben +egyenes ellentéte az izlamnak. A híres Aszóka király még azt is +hozzáfűzi: ne magasztald a magad vallását, szerzetét és ne gyalázd +a másét, mert amikor a vallásod és szerzeted dicsőségét a +legnagyobbra akarod emelni, akkor ártasz neki legjobban; legszebb +az egyetértés, mikor egyik meghallgatja a másik +véleményét.»<a name="FNanchor_93" id="FNanchor_93"></a><a href= +"#Footnote_93" class="fnanchor">93)</a> Ez a nagy türelmesség +veszedelmet hozott Buddha tanára mindenütt, hol a mohamedánizmussal +került érintkezésbe.</p> +<p>A parancsot azonban kiterjeszti az állatvilágra is, mert még a +legutolsó féreg is ember lehetett azelőtt, talán éppen az arra járó +atyja vagy nagyatyja. Gyakorlatilag ez a parancsolat a mérges +kígyók és tigrisek hazájában sohasem valósítható meg egészen, de +mindenesetre nemesítőleg hatott Buddha követőire. Az állatoknak +sehol a világon nincsen olyan jó dolga, mint buddhista vidéken. A +házak tetején majmok játszadoznak; a verebek, a gyík a szobában, +sőt az asztalon szedegetik a morzsákat és a mérges kígyó egész +otthonosan telepszik meg a ruhaszekrény fiókjában vagy az ágy +takarója alatt. <span class="pagenum"><a name="Page_124" id= +"Page_124">-124-</a></span></p> +<p>Amint a többi parancs mutatja, az egész erkölcstanon végigvonul +a szenvedélyek és vágyak fékezése. «Amint a várost őrzik kívül és +belül, úgy kell őrködnöd önmagad felett. Aki visszatartja a +keletkező haragot, azt nevezem én kocsisnak; másik, ki ezt nem +teszi, kezében tartja a gyeplőt, de nem tudja felhasználni.»</p> +<p>A világi hívő eszményét a következőképpen rajzolja meg.</p> +<p>«Támogassa mindenki atyját és anyját; szeresse nejét és +gyermekeit; keresse kenyerét békességben: mert ez a legnagyobb +áldás.</p> +<p>Adjon alamizsnát, éljen vallásosan, segítse rokonait és +cselekedjék tisztességesen: mert ez a legnagyobb áldás.</p> +<p>Legyen türelmes, beszéljen udvariasan, keresse a vallásos +emberek társaságát, imádkozza el a meghatározott időben a törvény +megfelelő részeit: mert ez a legnagyobb áldás.</p> +<p>Legyen tisztességtudó és alázatos, elégedett és háladatos; +hallgassa meg a törvény felolvasását a meghatározott időben: mert +ez a legnagyobb áldás.</p> +<p>Legyen önmegtagadó és szemérmetes, tisztalelkű; ismerje meg a +négy nagy igazságot és értse meg a nirvánát: mert ez a legnagyobb +áldás.»<a name="FNanchor_94" id="FNanchor_94"></a><a href= +"#Footnote_94" class="fnanchor">94)</a></p> +<p>A családi élet szépségének megbecsülésében a buddhista az +európai ember felett állónak érzi magát. A példás, mindenekfelett +álló gyermeki szeretetet alapozza meg Buddha, amikor hangoztatja, +hogy a szülők tisztelete többet ér, mint a mennyei istenek +tisztelete.</p> +<p>Teljesen elismerjük ezeknek a tanoknak a szépségét, <span class= +"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> +keresztény író sem nyilatkozhatna róluk szebben, de nem feledjük el +a szellem különbözőségét és erre térünk rá a buddhizmus +értékelésében.</p> +<h4>III. A buddhizmus értékelése.</h4> +<p>1. A déli szövegek szerint, ahol Buddha oroszlán ordítását +hallatta, odasiettek a tömegek és odahagyták előbbi tanítóikat. +Ennek dacára ő maga sötéten ítéli meg a helyzetét. Amikor nagynénje +és mostoha anyja hosszas rimánkodására nőket is vesz fel rendjébe, +többször emlegeti Szavatthi árnyas, hűvös berkeiben, hogy ezer évig +tartott volna a szangha, de most már a nők felvétele miatt: «Ananda +nem sokáig fogják a szent életet élni; most már csak ötszáz +esztendeig tart az igazság tana.» Buddha rossz próféta volt, amint +jövendölései átlag, úgy ez se vált be. 500 esztendő mulva tanaitól +visszhangzik egész India, hívei áthatolnak a Himalája jégmezőin, +Ázsia forró homokpusztáin és olyan nemzeteket nyernek meg, +melyeknek még a nevét sem ismerték ezelőtt Indiában.<a name= +"FNanchor_95" id="FNanchor_95"></a><a href="#Footnote_95" class= +"fnanchor">95)</a></p> +<p>Hazájából aránylag hamar kiszorítja a Brahmanizmus és a +vedanta-rendszer megerősödése, csak Ceylonban és Hátsó-Indiában +marad mintegy harmincmillió híve. A veszteségért azonban bőségesen +kárpótolják az északi országok: Tibet, Kína és Japán. Brockhaus +1907-ben kiadott vallásstatisztikája szerint négyszázötvenmillió +híve van Sákja-Muninak, míg a brahmanizmus összes híveinek száma +kétszázhúszmillió. E szerint a föld lakosságának negyedrésze Buddha +követője. Hívei <span class="pagenum"><a name="Page_126" id= +"Page_126">-126-</a></span> nek száma fölülmulja a katholikus +egyház vagy a többi összes keresztény felekezet számát. Katholikus +háromszázhúszonötmillió, másfajta keresztény +háromszázhúszmillió.</p> +<p>Szeghy a saját szemlélete és tanulmányai alapján sülyedőfélben +levőnek itéli a buddhizmust. Kínában rohamosan hódít az izlam, +Japánban a racionalizmus üríti ki templomait és kolostorait. A +modern japán shintoizmusban születik, racionalista módra él és mint +buddhista hal meg. Erre a kérdésre, mi a vallása, rendszerint +feleletet sem tud adni. Kényelmes életelve: «Tiszteld a mikádót és +tedd, ami neked tetszik.» Az ilyen buddhizmus tényleg nem sokat +jelent. Mindazonáltal, ha a fogalom tartalmát jobban megszorítjuk, +akkor is marad még Buddhának száz-kétszázmillió követője.</p> +<p>2. Ennek a sikernek kétségkívül megvolt az alapja. A hindut +felmentette a rendkívül költséges és időrabló áldozatok +bemutatásától. Merev külsőségek helyett előtérbe állítja a belső +áhítatot, hirdeti a nemes erkölcsöt. «A brahman szertartások, +minthogy az erkölcshöz semmi közük, teljesen feleslegesek és +hiábavalók. Ha lehetséges volna a bűnöket vízzel lemosni, akkor a +mennybe jutnának a vízi állatok, a békák, teknősök, vízikígyók és +delfinek is, sőt akkor a víz a jócselekedeteket is lemosná. Kerülni +kell a bűnt, nem lemosni, közben a vízben dideregni és meghűlni. +Aki bűnt követett el, az bűnös; nem tisztíthatja meg a +tehénganéjjal való bedörzsölés, sem a tűz körüljárása, sem a naphoz +imádkozás.»<a name="FNanchor_96" id="FNanchor_96"></a><a href= +"#Footnote_96" class="fnanchor">96)</a></p> +<p>Más országokban a buddhizmus lett az ind kultúra terjesztője, +magával vitte a szelid erkölcsöket, <span class="pagenum"><a name= +"Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> az irodalmat és +művészetet. Művelő hatásának és terjedésének oka az a szerencsés +következetlensége, hogy a vigasztalan végcélt, a nehezen érthető és +még nehezebben elérhető nirvánát elhanyagolja és helyére +vezéreszmének a hozzávezető utat, az erkölcsös életet állítja. Az +üres, lelketlen kultusz helyett belső lelki egyensúlyt, a +szenvedélyek fékezését és a legmerészebb emberi autonómiát, az +önmegváltást tanítja. A szenvedélyek állandó fékezése, a szülők +nagy tisztelete, a családi élet szépsége teljes elismerést +érdemelnek. De ne feledjük el, hogy ezek az elvek megvoltak már a +mózesi törvényhozásban 1000 esztendővel Buddha fellépése előtt. +Megvolt és megvan most is az őskultúrfokon megmaradt népeknél az +egy Istenbe vetett hit sziklaszilárd talajára építve. Buddhánál +pedig az erkölcsi cselekedet rúgója egyedül a cselekvő személy, ki +a cselekedeteiből eredő jutalmat vagy büntetést szemléli. Megváltó, +jutalmazó, büntető és bűnbocsátó Isten nincsen; mindenki maga +váltja meg önmagát, maga erejével éri el a célt. Az emberi +autonómia istenítése dacára Buddha mégis pontosan kidolgozott +törvénykönyvet ad híveinek, megkülönbözteti a megbocsátható és meg +nem bocsátható bűnöket.</p> +<p>Sikerének titka tehát nem annyira pozitív tan, mint inkább az a +határozottság, mellyel a boldogságra törő ember kérdéseit +tárgyalja. Nagy megértéssel viseltetik a szenvedő lelkekkel szemben +és biztos gyógyulást ígér nekik minden testi-lelki bajban. Főleg a +szenvelgő, fáradt lelkek követik megilletődéssel. Ők már lemondanak +a pozitív boldogságról, csak nyugalmat, békét óhajtanak: +<span class="pagenum"><a name="Page_128" id= +"Page_128">-128-</a></span> elűzni az örök büntetés, az örök +vándorlás borzasztó gondolatát. Ázsia világossága még Európa +rohanó, tülekedő világában is vonzza a bensőségre vágyó lelkeket +elmélyedésével, a megváltó tudás ígéretével.</p> +<p>Elméleti alapja azonban nagyon szegényes. Egyetlen haladás a +vedantákkal szemben az a mai tudományos gondolkodásra emlékeztető +felfogás, hogy a természetben mindenütt rend és törvényszerűség +található. «A tanokban jártas nemes hallgató gondolja el a dolgok +keletkezését okaikból, ha ez fennáll, akkor emez is fennáll: ha ez +megtörténik, akkor az is.»</p> +<p>A régi tanokból megtart Buddha kettőt: a lélekvándorlást és a +megváltást. A nirvána maga, ha nem vigasztalan megsemmisülést, +akkor brahmánra emlékeztető tanokat rejt magában. Az upanisadok +évszázados gondolatait mellőzi és végtelen egyformasággal ismétli a +maga hármas tanát: a négy nemes igazságot, az öt létmozzanatot és a +tizenkéttagú oksági láncot. Nem csoda, ha Sankara a maga +mélyenszántó spekulatív elméjével dőre, üres fecsegésnek minősíti +Buddha tanait, és ha a későbbi upanisadok gúnyolódva emlegetik a +négyféle buddhista szekta vitatkozását: «Bár a magasztos Buddha +egyetlen tanítója valamennyinek, követői mégis négyféle felfogásra +szakadtak, amint a nap leáldozása után a kéjencek, a tolvajok, a +védatanulók ösztönüket követve elérkezettnek látják az időt vagy a +találkára, vagy az idegen vagyon elrablására, vagy erkölcsös +életre.»<a name="FNanchor_97" id="FNanchor_97"></a><a href= +"#Footnote_97" class="fnanchor">97)</a></p> +<p>Végeredményben elmondhatjuk róla, hogy a végtelenre vágyó emberi +elme egyetlen nagy <span class="pagenum"><a name="Page_129" id= +"Page_129">-129-</a></span> kérdését sem oldja meg, akár csak a +szánkja bölcselet, amelynek függvénye. Lehet, hogy ez a tan Ázsia +világossága, de olyan, mint az őszi napsugár, mely enyészetre szánt +világ felett ragyog, nem melegít, nem termékenyít és nem +örvendeztet meg.</p> +<p>3. Mindig többen mutatnak rá arra a tényre, hogy az emberiség +kétharmadának életét két nagy próféta, két nagy lélek irányítja: +<i>Jézus és Buddha</i>. Tanaikat egymás mellé állítják, életükben +párhuzamokat keresnek, pedig <i>mind életük, mind világnézetük +teljes ellentéte egymásnak</i>.</p> +<p>Buddha élete megtört, szélsőségekben mozgó élet. A férfikor +delén még vergődve keresi az igaz élet útját. Egyik végletből a +másikba téved és amikor révbe jut, akkor is a halál és a szenvedés +fúriái üldözik, akárcsak a mi korunkban Leopardit és Byront, Ibsent +és Tolsztojt.</p> +<p>Krisztus kezdettől fogva tisztában van önmagával. Nála nincsen +habozás, nincsen ingadozás; mindig tudja, mit kell tennie, +aggályokat nem ismer. Ő az a gyöngykereső, aki megtalálta az +igazgyöngyöt; az a kincsásó, aki kezdettől fogva látja az elásott +kincset. Élete egyenesvonalú, biztos, szilárd élet. Első +gondolatait feljegyzi számunkra Szt. Pál: «E világra bejövén így +szól: áldozatot és ajándékot nem akartál, testet pedig alkottál +nekem. Akkor mondám: íme jövök, hogy cselekedjem Isten a te +akaratodat.» Nyilvános életének ugyanez a jelszava: «Az én eledelem +az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki engem küldött, hogy +végezzem az Ő művét.»<a name="FNanchor_98" id= +"FNanchor_98"></a><a href="#Footnote_98" class="fnanchor">98)</a> +Az atya akarata előtt hajlik meg az olajfák hegyén, ezt teljesíti +be a kereszten. <span class="pagenum"><a name="Page_130" id= +"Page_130">-130-</a></span></p> +<p>Amilyen különböző az életük, annyira elütő a <i>haláluk</i> is. +Buddha negyven esztendei tanítás után elrontja gyomrát a déli +éghajlathoz nem való étellel és jogin gyakorlatok közben ünnepelten +távozik a nirvánába. Krisztus kínszenvedése pedig – Lessing szerint +– a legfölségesebb kép, melyet valaha rajzolt a legnagyobb művész, +a világtörténelem. Annyira telve drámai eseménnyel, plasztikus +részlettel, hogy egy mákszemnyi hely sem található benne, mely +alkalmat s gondolatot nem szolgáltatna művészi alkotásra, – és +tegyük hozzá – mely több vigasztalást, enyhülést nyujtott az +emberiségnek, mint minden műalkotás, minden gyönyörűség és minden +szórakozás együttvéve.</p> +<p>Áthidalhatatlan az ellentét a <i>világnézetükben</i>. Buddha +tulajdonképpen istentagadó, aki megveti az egész isteni bandát és +még arra sem tartja őket méltónak, hogy szerzetébe belépjenek; +legföljebb kültagok lehetnek, a laikus fráterek rangját érdemlik +meg. «Én vagyok a legnagyobb a mindenségben», ez fejezi ki +lelkületét. Önmaga vívta ki a bölcseséget, semmiféle küldőt nem +ismer el. Ő a nagy romboló, aki lerontja nemcsak atyái hitét, hanem +mindent, amit népe ezer éven át gondolt és tiszteletben tartott. +Semmire se becsüli és a kritika maró savával öntözi a Védát.</p> +<p>Krisztus lelke végtelen hódolattal imádja az Atyát és mindenben +meghajlik parancsa előtt. «Ne véljétek, hogy fölbontani jöttem, a +törvényt, vagy a prófétákat; nem jöttem fölbontani, hanem +beteljesíteni.</p> +<p>Két ellentétes pólus <i>a két életfelfogás:</i> Buddha eszménye +az élő halott, kiben a nagy kaszás nem <span class= +"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span> talál +többé életcsírát, végcélja az örök nyugalom. Ő csak azért él, hogy +végre ötszáz születés után megpihenjen, igazán meghaljon. Krisztus +azért hal meg, hogy feltámadjon, az atya jobbján örökké éljen, +mindenkit magához vonzzon és boldogítson. Krisztus az emberi lelket +végtelen nagyra becsüli: «Mit használ az embernek, ha az egész +világot megnyeri is, de lelkének kárát vallja». Buddha a lelket +olcsó szofizmával letagadja, okozatot tételez fel ok nélkül, életet +élő nélkül, ismerést ismerő nélkül, cselekvést alany nélkül.</p> +<p>Buddha nem látja be, hogy legfőbb problémája, a rossznak +lényege, tulajdonképpen harmóniahiánya az ember belső világában és +csak nagyobb ellentétet létesít az emberi természet és az eszmény, +a lét és a gondolat, az értelem és az akarat között. Az akarat +működése hozza létre az átkos érdemet, a karmát, mely új meg új +születéseket teremt. Az értelem látása ellenben az az ibolyántúli +sugár, mely kiöli a csírákat és meghozza a megváltó halált.</p> +<p>Krisztus minden jót meglát és mindenütt harmóniát létesít. A +veréb a háztetőről sem esik le, hajunk szála nem görbül meg a +mennyei atya tudta és beleegyezése nélkül. Krisztus azért jön, hogy +a felsőbb embert uralomra segítse bennünk, hogy igazi életet, minél +bőségesebb életet adjon.</p> +<p>Buddha parancsolja a szűzességet, mert így szűnik meg az élet +vágya, így szűnik meg a rossz gyarapodása, és a házasságot csak +mint rosszat tűri meg laikus elemek számára. Krisztus megtartja és +tanácsolja a szűzességet Isten nagyobb szeretetéért és az apostoli +hivatás jobb betöltése kedvéért; a házasságot viszont szentségi +magaslatra <span class="pagenum"><a name="Page_132" id= +"Page_132">-132-</a></span> emeli és ezzel megszenteli a családot, +Isten előtt egyenlő rangúvá teszi a férfit a nővel, végtelen +értékűvé avatja a gyermek életét és lelke tisztaságát. «Ha valaki +megbotránkoztat egyet a kicsinyek közül, jobb lett volna annak nem +születni»…</p> +<p>Buddha egész erkölcstanának negatív jellege van. A tökéletes +ember, a szerzetes, nem dolgozik, nem tanul, csak elmélkedik és +imádkozik. Ám mit jelent ez az imádság ott, ahol nincsen Isten, +kihez felemelkedjék a lélek? Az egész a tanok gépies ismétlése és +betanulása. Nem csoda, ha helyettesíthető szélben lobogó +zászlókkal, keringő imagépekkel, melyek Tibetben minden útszélen, +minden kerítésen ott forognak, minden patakban ott zúgnak a +misztikus felírással: «OM mani padme hum; igen te drágakő a +lótuszban, amen.» Ezt a négy szót tanulja meg az egyszerű ember a +buddhizmusból, ez a gyermek gagyogása, ez a haldokló utolsó szava. +Mennyire eltörpül ez az értelmetlen szóvirág a keresztény Miatyánk +végtelen egyszerűsége és gazdagsága mellett.</p> +<p>Pischel a buddhizmus alaptanául fogadja el az emberszeretetet, +de már utóda és átdolgozója nem osztja nézetét. Ez a szeretet +inkább passzív részvét a szenvedőkkel szemben. Nem akar senkinek +sem ártani azért, hogy a szenvedést a világon ne gyarapítsa és a +maga nyugalmát ne zavarja. Az eszmény tulajdonképpen a hideg, kővé +vált ember, «akinek nincsen szeretete, nincsen reménye». Ezekkel az +emlékezetes szavakkal jellemzi Pál apostol a pogányságot és vele +szembeállítja a szeretet fölséges énekét a korinthusiakhoz írt első +levelében. Hogy mennyire igaz a szeretetnek ez a <span class= +"pagenum"><a name="Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> negatív +felfogása, arra elég lehet a következő példa:</p> +<p>«Aki százfélét szeret, annak százféle szenvedése van, ki +kilencvenfélét szeret, annak kilencvenféle szenvedése van… Ezt +ismétli végig az egész számsoron és befejezi: «Aki egyet szeret, +egy szenvedése van, aki semmit se szeret, nincsen +szenvedése.»<a name="FNanchor_99" id="FNanchor_99"></a><a href= +"#Footnote_99" class="fnanchor">99)</a> Buddha szerint tehát az +élet magaslata: ne szeressetek igazán semmit, legyetek +érzéktelenek, mint a kövek. Igaz, a kövek nem szenvednek, de nem is +szeretnek. Ezt gyakorolják mesterük halálakor legjobb hívei: +«Minden elmúlik, ami keletkezik, hogy is lehetne máskép?» Ennyiben +nyilvánul fagyos részvétük nagy tanítójuk halála fölött. Nem látni, +nem hallani semmit, nem érezni, íme ez a legfőbb gyönyör ebben a +keserves világban. Öljön ki az ember minden tetterőt és nemes +eszményt, tartózkodjék minden cselekedettől, mert minden cselekedet +a jövendő élet csíráját foglalja magában, a részvét, a szeretet és +jócselekedet csak alsóbbrangú lényekhez illő gyarlóság.</p> +<p>Félreismeri az emberiség örök vágyát a végtelen után, mikor +rendszerének két intézményét, a törvényt és a szerzetet emeli +oltárra és ezekkel kívánja betölteni az Isten felé áhítozó lelket. +Nem csoda tehát, ha saját felfogásával teljes ellentétben mindjárt +halála után hívei őt avatják istenné, mellé helyezik a törvényt és +a szerzetet, és így kialakul a buddhisták szent háromsága: Buddha, +Dhamma és a Szangha, mely előtt követői leborulnak és Isten gyanánt +imádják. A politeizmus kifejlődik csakhamar, erre alkalmat +szolgáltat a boddhiszhatvák, a Buddha-jelöltek <span class= +"pagenum"><a name="Page_134" id="Page_134">-134-</a></span> tana. +Ezek azok, akik már fenn vannak az égi istenek között, még csak +egyszer öltenek testet, egyszer lesznek emberré és azután bemennek +a nirvánába. A jelenlegi világkorszaknak öt Buddhája van, Gotáma a +negyedik volt. Az ő méltóságát Matreya, a szeretetteljes örökölte, +ki az emberek sorsát az égből nagy szeretettel és érdeklődéssel +kísérte és majd ötezer év mulva lesz eljövendő. Az északi +buddhizmus szerint minden embernek hatalmában áll a boddhiszhatva +méltóság elérése és így a déli egyetlen Matreyával szemben északon +nagyon elszaporodott a számuk. Jól is érzik magukat, nem +kívánkoznak a nirvánába. Az égi lakók felvételéből alakult ki a +sokistenhívés a buddhizmus keretében is. Az istenek időről-időre +emberi alakot öltenek, legismertebb és legkiválóbb közöttük a Dalai +Láma, ki itt a földön is teljes istentiszteletben részesül, +akárcsak a Cézárok Rómában. Itt látjuk ismét a hamis miszticizmus +útját, az istentagadástól a sokistenhívésig, Buddhának +önistenítésétől az emberimádásig.</p> +<p>A művelődéstörténelem nagy tanulsága, hogy a kultúra +hanyatlását, a művelt népek alkonyát csak a vallás tudja +megállítani, amennyiben fékezi a kultúrellenes élvezethajhászatot, +az önzést és fenntartja a nemes és igazán termékeny altruizmust. A +nagy vallások azonban együtt sülyedtek a kultúrával. Az erkölcs +elválasztása az istentisztelettől, a tudás szembeszállása a hittel +erőtlenné tette őket. Két kivétel látszik a sülyedés alól: a +buddhizmus és kereszténység. A buddhizmus kultúrértéke azonban csak +látszólagos, hiszen ha végig tekintünk rajta, az egész +világfelfogása <span class="pagenum"><a name="Page_135" id= +"Page_135">-135-</a></span> nem egyéb, mint bonyolult rendszerbe +foglalt kétségbeesés a kultúrtörekvések fölött. Ez az elfáradt +pesszimizmus hosszas köntörfalazás után ugyanarra az eredményre +jut, ahová modern tisztelője és követője Hartmann; ki szerint az +egész kultúrhaladás csak arra való, hogy a nyomorúság érzését egész +az elviselhetetlenségig fokozza; egész addig a határig, míg az +egész emberiség tömeges öngyilkosságra határozza el magát. Igaz, a +buddhizmus megsemmisíti az önző kívánságokat, de olyan gyökeres +módon, hogy vele együtt kiöl és kipusztít minden kívánságot. Nem +teremt örömmel dolgozó altruizmust, hanem azt a fásult részvétet, +mellyel szomorú sorsban egyik társ viseltetik a másikkal szemben és +amelyből mindnyájan csak megsemmisüléssel tudnak szabadulni. A +buddhizmus sehol sem iparkodott hanyatló kultúrát megállítani, vagy +újra felvirágoztatni. Tibetnek és Hátsó-Indiának közepes kultúráját +nem emelte, a kínai és japán művelődésbe nem vitt új erőt, új +lendületet, és ahol hanyatlás mutatkozott, megállítani nem +tudta.</p> +<p>Túlzásai dacára igen helyesen mondja Chamberlain: «Mi alapította +meg Buddhának világbirodalmát? Nem a tana, hanem a példája és +hősies cselekedete; emberfeletti akaratának ez a megnyilvánulása +igézte meg az emberiség millióit és ez kényszeríti őket igába mind +máig. De Krisztusban még magasztosabb akarat nyilatkozik meg; nem +kell futnia a világból, nem kerüli a szépet, megbecsüli a +szeretetből eredő drága illatszereknek használatát, amit +tanítványai szemétnek neveztek; nem vonul vissza a pusztába, hanem +úgy lép elő a magányból, mint valami <span class="pagenum"><a name= +"Page_136" id="Page_136">-136-</a></span> diadalmas hadvezér, ki +örvendetes hírt hoz az emberiségnek, nem a halált, hanem az igaz +megváltást! Buddha egy magát kiélt, tévútra került kultúrának +alkonyát jelenti, Krisztus azonban az emberiség új napjának, új +korszakának hajnalát. Újra ifjúvá tette a megvénült emberiséget és +így lett az életerős, a fiatal indo-európaiak Istenévé. A kereszt +jegyében az ó-világ romjain lassanként új kultúra támad, melyen még +sokat kell munkálkodnunk, hogy majd a távol jövőben megérdemelje a +keresztény nevet.»<a name="FNanchor_100" id= +"FNanchor_100"></a><a href="#Footnote_100" class= +"fnanchor">100)</a></p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_137" id= +"Page_137">-137-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>KÍNAI GONDOLKODÓK.</h2> +</div> +<h3>A KÍNAI LÉLEK.</h3> +<p>A mennyei birodalomban találjuk az emberiségnek egyik legrégibb +és legönállóbb kultúráját. Kr. e. kétezer esztendővel van már +iskolája és a XII. századtól fogva az egész birodalomra kiterjedő +egységes vizsgálati rendszere. Ugyanekkor kiadott építési +szabályrendelete aprólékosan előírja, milyen rangú ember, hány +oszlopos, milyen magas és milyen színű házat emelhet.<a name= +"FNanchor_101" id="FNanchor_101"></a><a href="#Footnote_101" class= +"fnanchor">101)</a> Buddhizmust megelőző műveltsége és irodalma +minden idegen befolyástól mentes; szakembernek eddig nem sikerült +semmiféle turáni leszármazás vagy az északi samanizmustól való +függés földerítése.<a name="FNanchor_102" id= +"FNanchor_102"></a><a href="#Footnote_102" class= +"fnanchor">102)</a> A kínai kultúra elszigetelten álló nemzeti +lélek alkotása, mely az őskor messzeségéből nyúlik át napjainkba. +Négyezer esztendős irodalommal rendelkező hatalmas nagy nép áll itt +előttünk, melynek lelkülete az európai ember számára szinte +érthetetlen. Krause müncheni sinologus jelenleg vezető műve szerint +a felületes könyvek egész serege terjeszti Kelet-Ázsiáról a +tudatlanságot.<a name="FNanchor_103" id="FNanchor_103"></a><a href= +"#Footnote_103" class="fnanchor">103)</a> A képek, a nyomdai +kiállítás fényes; a teozófikus frázisok nagyszerűen konganak, de a +szöveg tudományos értéke minden kritikán aluli. Az eddigi amatőr +sinológusok serege mindjobban <span class="pagenum"><a name= +"Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> hamis prófétának +bizonyul. A nagy kutatók műveiben a kínai lélek következő vonásai +domborodnak ki.</p> +<p>1. Mindenekelőtt <i>erősen fejlett benne a családi érzék és a +fajszeretet</i>. Bármiként változnak a dinasztiák és a kormányzati +rendszerek, bármennyire versengettek az oligarchák és a mindent +elnyomó bürokrácia, a kínai nép mindig megőrizte egyéniségét és +erejét, mert ez a családi élet nagyrabecsülésében rejlett és nem +változott sem uralkodókkal, sem rendszerekkel. Náluk a gyermek +egész jóléte a földön a szülők és az ősök megbecsülésétől függ. +Ezért áldoznak az ősök szellemének, ezért gondozzák babonás +kegyelettel a mindenfelé szétszórt sírokat. Ezek kedvéért +akasztották meg az óriási birodalom közlekedését, úthálózatának és +vasútvonalának kiépítését, mert az élők járhatnak másfelé és +elköltözhetnek, de a halottat nyugalmában megzavarni nem lehet.</p> +<p>Az ősök tiszteletével vetekszik a császárok és nagy emberek +tisztelete és ezzel a fajhoz való ragaszkodás. Közmondásos a kínai +copf szeretete. De nemcsak a copfját tartja drága kincsnek, hanem +végtelenül nagyrabecsüli egész viseletét, étkezését, szokásait, +babonás néphitét. A japán könnyen elfogadja az európai kabátot, a +katonai egyenruhát, kivetkőzik faji külsőségéből, a kínai azonban +sohasem. Más fajjal nem keveredik, át nem házasodik; ezért az egész +világtörténelemben az egyetlen nép, mely teljesen megtartotta +nemzeti bélyegét, nem mozdult ki arról a helyről, hol a történelem +szemhatárán először feltűnt és semmi lényeges változást életmódja +nem mutat az ősidőktől a XX. század forradalmi mozgalmáig. +<span class="pagenum"><a name="Page_139" id= +"Page_139">-139-</a></span> Még ennek se tulajdonítsunk nagy +jelentőséget; a négyszáz millió lakos közül alig egymillió vesz +részt benne.</p> +<p>Az erős faj- és családszeretetnek <i>árnyoldala az erős +érzékiség</i>. Amily igénytelennek látszik a kínai, alapjában véve +éppoly gyönyörhajhászó és haszonleső. Pauli heidelbergi +orvosprofesszor szemrehányást tesz az ópiumszívóknak és ezt a +választ nyeri: «Az a félesztendő, amit boldogító mámorban +eltöltünk, felér azzal a tíz-húsz nyomorúságos esztendővel, amivel +megrövidítjük életünket.» A legraffináltabb izgatószereket ők +termelik és fogyasztják hihetetlen mennyiségben. A nőtlen életet +nem értékelik és nem értik meg, ennek követelése volt évszázadokon +át a buddhizmus terjedésének fő akadálya. Ha házasuló korban levő +fiú komolyan megbetegszik, rögtön megházasítják; ha pedig meghal a +házasság előtt, a fiúgyermek lelkét a halál után is összeadják +valamely korán elhúnyt leány lelkével.<a name="FNanchor_104" id= +"FNanchor_104"></a><a href="#Footnote_104" class= +"fnanchor">104)</a> A hagyományok túlbecsülése, a kultúra megállása +és kővé változása szintén a család túlzó szeretetének +következménye: «Így szántott az apám és az ükapám, hogyan szántsak +én másképpen.» Csak az a jó, amit az ősök végeztek. Innen van az, +hogy Kína történelmének csak első századában volt produktív, míg a +hagyományok ólomsúlya rá nem nehezedett. Később minden újítást, +minden haladást mint eretnekséget vagy államellenes vétséget +kárhoztatott.</p> +<p>2. <i>A kínai lélek második nagy tulajdonsága a gyakorlati +értelem túltengő uralma.</i> Ebben az országban minden ember majd +minden tetténél azt kérdezi, mennyi haszon lesz belőle. Kitűnik ez +<span class="pagenum"><a name="Page_140" id= +"Page_140">-140-</a></span> már legrégibb legendás könyvükből, a +nagy szabályból, melyet állítólag Kr. e. 2000 esztendővel kapott a +császár az égből. Az egész nem egyéb, mint gyakorlati ismeretek +halmaza és a mű vége mint kínai eszményt a következő öt boldogságot +sorolja fel: hosszú élet, gazdagság, nyugalom, erényszeretet és jó +halál. Ezek ellentéte az öt csapás: a szerencsétlen és korai halál, +szegénység, búbánat, erkölcsi züllés és gyengeség.<a name= +"FNanchor_105" id="FNanchor_105"></a><a href="#Footnote_105" class= +"fnanchor">105)</a> A hegyi beszéd nyolc boldogságából egyet sem +találunk meg; az istenországa előttük számot nem tevő tényező. Még +legelvontabb gondolkodója, a magábavonuló Lao-ce sem éri be merő +elmélettel, inkább arra nyujt útmutatást, hogyan szerezhetünk egész +életünkre döntő élményt, a világrend szemléletét. Ők a földi +életért, az öt boldogságért túrják a földet, kutatják a +természetet, rójják a betűket. Megvalósítására legalkalmasabbnak +tartják a szent foglalkozást, a földművelést és a kereskedelmet. +Maga a császár is minden évben felszántott és bevetett egy darab +földet. Az elfoglalt területeket mindig a földműveléssel hódították +meg igazán és ezzel jobban magukhoz láncolták, mint +fegyverekkel.</p> +<p>A földművelés a legszentebb, de a kereskedelem a legkedveltebb +foglalkozásuk. A keleti kereskedelem úgyszólván kezükben van. +Szibériától kezdve le egészen Malakka félszigetig mindenütt ők az +üzlettulajdonosok, vagy legalább cégtársak, főleg a gyárakban és +bankokban. Hamar megtanulják minden nép nyelvét, főleg az angolt. +Maguk mellől minden nemzetet kiszorítanak, minden árut a +legolcsóbban kínálnak és az udvarias bókokban, sima beszédben +felülmulhatatlanok. E mellett üzleti <span class="pagenum"><a name= +"Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> életükben nagyon +megbízhatók. Amit egyszer megígérnek, azt megtartják akkor is, ha +belepusztulnak. Az európai pénzemberek nem emlékeznek, hogy kínai +ember megcsalta volna őket.</p> +<p>3. <i>Jellemző főleg szellemi életükre az atomisztikus, +kazuisztikus gondolkodás</i> és ennek következménye az igazi +teremtő képzelet hiánya. Szeretnek egyes esetekkel bibelődni, egy +embernek egy cselekvését apróra megfigyelni. Így lesz náluk az +etika a gondolkodás kezdete. A nyugati ember az egyetemesből indul +ki, a nagy mindenséggel foglalkozik és metafizikát alkot. Az +erkölcstan nyugaton a filozófia koronája, melyet csak a sokratesi +korszak emel tudományos színvonalra. Ezzel ellentétben a régi +Kínának nincsen rendszeres metafizikája, nincsen ismeretelmélete. +Ezt a mozaikszerű gondolkodást fejezi ki a klasszikus irodalom +aforisztikus töredékes szerkezete. A bölcsek mondásaiban többnyire +egyes esetre illő gyakorlati tanácsok szerepelnek. A mindenség +kezdete, vége nem érdekli őket.</p> +<p>Első pillanatra úgy látszik, hogy ennek a föltevésnek ellene +mond a kínai nyelv és a kínai írás egész szerkezete. A szerkezet +matematikai pontosságú és az írás nem betűt, hanem elvont +fogalmakat, szavakat jelent. Úgy látszik, mintha ez a nyelv a +filozófiai gondolkodás számára volna teremtve. Minden szó gyök, a +gyökök pontos összeállításából áll a mondat, melyben az elhelyezés +és a hangzás magassága szerint a gyök főnevet, igét, melléknevet, +vagy határozót jelent. Ez a szerkezet azonban megtévesztő. A nyelv +nevezett mennyiséggel, milyenséggel foglalkozik, nem pedig +nevezetlen nagyságokkal, mint a matematika, és <span class= +"pagenum"><a name="Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> épp +azért hátrány, hogy a szószegény nyelv kevés gyöke rendkívül +sokfélét jelent. Legtöbb értelmük van éppen azoknak a jegyeknek, +melyeket a kínai bölcsek legjobban kedvelnek. Például «sin» +alapjelentése szív, de mellékesen használják még szellem, érzület +és szándék helyett. «Ming» az egyik dinasztia és Konfucius neve, +eredetileg annyi, mint parancs, parancsolni, de jelöli még az ég +parancsát, rendelkezését, az ember sorsát, rendeltetését és végül +az életet, mint minden teremtmény végzetét. «Li» vallásos +szertartás és ezenfelül illemszabály, tapintat, illem iránti +érzék.<a name="FNanchor_106" id="FNanchor_106"></a><a href= +"#Footnote_106" class="fnanchor">106)</a> Ez a néhány példa +szemlélteti, hogy a nyelvtani szerkezet minden pontossága dacára a +mondatok logikai elemzése rendkívül nehéz. A következtetésben is +egészen más a forma és a tartalom. Betarthatja valaki pontosan a +szillogizmus szerkezetét, de ha badarsággal tölti meg, még sem +következtet semmit. A kínai szójátékra emlékeztet a következő +szofizma: ami Hong-kong-ban van, az nincsen Sang-hai-ban. De +Hong-kong-ban nappal van; tehát Sang-hai-ban nincsen nappal. A +forma kitűnő; az értelem élclapba való.</p> +<p>Az atomisztikus gondolkodásnak tudható be az is, hogy a +<i>gépiesség és külső forma</i> uralkodik mindenben. A vallásban fő +a ritus, mellékes a tan. A nevelésben fő az emlékezetbe vésett +anyag; minden egyéni gondolat, minden eredetiség hibaszámba megy. A +társas életben fő a külső illem, az érzülettel kevesebbet törődnek. +Erős gyüjtő szenvedéllyel tudományos téren nagy ismeretanyagot +halmoznak fel, de belső összefüggést már nem keresnek; e nélkül +pedig nincsen tudományos gondolkodás. Gyüjtő szenvedélyükhöz +<span class="pagenum"><a name="Page_143" id= +"Page_143">-143-</a></span> járul erős hajlamuk a schematizálásra, +amely nem töri a fejét okok keresésén, hanem ismereteit hamarosan +kieszelt kategóriákba szorítja és ezeknél megmarad időtlen időkig. +Igy például az említett «Nagy szabály» kategóriája a négy évszak +mellett: öt világtáj, öt alkotó elem, öt szín, hang, íz és zsiger. +Egyik sorban a negyedik helyen levő tag kapcsolatban áll minden +sornak negyedik tagjával. Így keletnek megfelel évszakban a tavasz, +elemek között a fa, színben a zöld és zsigerek közül a máj. Az +ilyen mondvacsinált összefüggésekre alapították orvostudományukat, +helyesebben kuruzslásukat, jóslásaikat és magatartásuk nagy +részét.</p> +<p>Atomisztikus gondolkodás következménye az is, hogy <i>hiányzik +bennük az igazi teremtő képzelet</i>. Fő művészetük a festészet, de +erejük itt is finomkodásban merül ki. Gondosan megfigyelik a +természet örökké változó tárházát és az ebből merített díszítő elem +méltán lebilincseli a nyugati szemlélőt; de kompoziciót, művészi +szerkesztést, lendületet, árnyékolást hiába keres náluk. +Költészetükben két és félezer esztendőn át csak a lírai műfaj +szerepelt, melyhez aránylag kevés képzelőerő szükséges. A regény és +a dráma csak Kr. u. a XIII. században lépett fel, akkor is inkább +indiai mintára készült. Ennek a régi nagy népnek nincsen igazi +önálló drámája, regénye, nincsen igazi nemzeti éposza sem. A +vallásnak nincsen mitológiája, a babonás néphit buddhista hatásra +alakul ki.</p> +<p>Alkotásban a művészet testvére a filozófia. Nem csoda, ha ez is +mostoha bánásmódban részesül a mennyei birodalomban. Szorgalmasan +gyakorolják <span class="pagenum"><a name="Page_144" id= +"Page_144">-144-</a></span> itt az ősök tiszteletét, de e mellett +nem izgatja őket a kérdés, van-e örökélet, hogyan és hol élnek ezek +a szellemek. Így érthető, hogy az emberi szellem története egyetlen +elméleti igazságot sem köszön nekik és ha a kínai nép sohasem élt +volna a földön, ugyanannyit tudnánk, mint manapság; az emberi +szellem kultúrpalotájához nem szállítottak egy szegletkövet +sem.</p> +<h3>KONFUCIUS.</h3> +<h4>I. Konfucius élete, jelleme és szerepe.</h4> +<p>1. Nemcsak nemzetének bölcse, mint Cato, Kant, vagy Sokrates, +hanem kétezredév óta az egész mennyei birodalomnak valósággal +koronázatlan királya. Születési évét olyan fordulópontnak tartják +Kína történetében, mint amilyen Jézus megjelenése nyugaton. A kínai +történetírók Konfucius előtti és utáni kort különböztetnek +meg.<a name="FNanchor_107" id="FNanchor_107"></a><a href= +"#Footnote_107" class="fnanchor">107)</a></p> +<p>2. <i>Származása.</i> Konfucius eredeti nevén K’ung K’iu +született Küo Li helységben Tsu város mellett, Lu államban Kr. e. +552-ik esztendő X. hónapjának 21-ik napján. Atyja katonatiszt, ki a +régi időkben Sung államban uralkodó királyi családból származott, +de nagyon elszegényedett és már a gyermek három éves korában +meghalt.<a name="FNanchor_108" id="FNanchor_108"></a><a href= +"#Footnote_108" class="fnanchor">108)</a> Az özvegy szegényesen +nevelhette a gyermeket, ki jóideig csűröket, majd nyájakat őrzött +az egyik főnemesi család uradalmában.<a name="FNanchor_109" id= +"FNanchor_109"></a><a href="#Footnote_109" class= +"fnanchor">109)</a></p> +<p>3. Már ekkor feltűnést keltett becsületességével, okosságával és +a kínai életben oly nagy szerepet játszó <i>szertartások kitűnő +ismeretével</i>. Kisgyermek <span class="pagenum"><a name= +"Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> korában az volt a +szórakozása, hogy az ellesett cerimóniákat begyakorolta. Később +folyton tökéletesíti magát ezekben. Ha nagy temetés megy végbe, ha +fejedelmi látogatás érkezik, odaférkőzik a közelbe, kikérdez és +apróra megfigyel mindent. Felnövekedve meglátja a ritusok szellemét +és életstílust, harmónikus cselekvést keres benne. Önkénytelenül +megérzi a divat óriás hatalmát és ezt kívánja a nemzeti élet +szolgálatába állítani. A régiek szertartásokkal szőtték át egész +társadalmi életüket: a születésnapnak, a nagykorúsításnak, az +esküvőnek, versenynyilazásnak és vendégfogadásnak… egész a +temetésig mindennek megvolt a maga rendje-módja. Mindezekben a +császári udvar volt a mérvadó és a művelt körök társas életében +csak az vehetett részt, aki ismerte a társadalmi formákat. +Háromszáz fontos és háromezer kevésbbé fontos szabályt kellett +minden művelt embernek begyakorolnia. Viszont ezek tudása megadta a +föllépés biztosságát és könnyedségét; a szokásokat tudó férfi +mindenben ember a talpán és még a legveszedelmesebb helyzetben is +sikert arat; ráléphet akár a tigris farkára, még az sem harapja +meg.<a name="FNanchor_110" id="FNanchor_110"></a><a href= +"#Footnote_110" class="fnanchor">110)</a> Főképpen ezért a rituális +tudományáért nyeri már húszéves korában a Fu-ce, azaz mester nevet +és így kerül be a történelembe, mint <i>Kong-Fu-ce</i>.</p> +<p>4. <i>Európai életírói mellőzték egyik legvonzóbb jellemvonását: +a zene iránti nagy szeretetét.</i><a name="FNanchor_111" id= +"FNanchor_111"></a><a href="#Footnote_111" class= +"fnanchor">111)</a> Pompásan énekelt, kitűnően játszott citerán és +csengő köveken, úgy hogy a császári udvar karmestere őt hallgatva +bámulattal kiálta fel: ez az ember hivatott arra, hogy újjáteremtse +az emberiség tönkrement kultúráját. Ezen a téren folyton +<span class="pagenum"><a name="Page_146" id= +"Page_146">-146-</a></span> tovább képezi magát. Meghallja a +tánccal, pantomimmel kisért «sao» zenét és oly buzgalommal tanulja +három hónapig, hogy «mellette elfelejtette a hús ízét», mert a +legfőbb szépség és a legnagyobb jóság csendült ki belőle. Ő a +zenében is az erkölcsi emelkedést vagy sülyedést érezte. Hogyan +értékelte a zenét, kitűnik a tanulásából. Egy citeradarabnál tíz +napig maradt, jóllehet mestere sürgette: eléggé tudja már, +haladjanak tovább. Kung mentségeket hoz fel: «Még nem vagyok biztos +az ütemben; még nem fogtam fel a dal mély értelmét és nem értem a +szerző lelkét.» Végül a tizedik napon megállapítja tisztán a +játékból, hogy «a dal szerzője komoly, mélyen gondolkozó, +messzelátó elme; nagylelkű és megelégedett nemes szív. Most már +látom is a szerzőt. Barna az arca, magas a termete és a szeme +olyan, mint a tenger mélye. Ugyan ki lehetne más mint Wen király?» +Tanára ezt hallva tisztelettudóan felkel, mélyen meghajtotta magát +és üdvözölte: «Te bölcs és szent férfiú vagy, ez a dallam tényleg +Wen királytól való.» Ez a jelenet elébünk tárja alaposságát, +elméjének megfigyelő erejét és képességét arra, hogy teljesen +beleérezze magát más lelkébe. Kiérezzük lelkesedését a régi szép +kultúra iránt.</p> +<p>5. <i>Hivatása.</i> Harmincnégy éves korában, mint főnemesi +gyermekek nevelője elkerült Lo-ba a birodalom akkori székvárosába, +hol tudatára ébred nemzetmentő hivatásának.<a name="FNanchor_112" +id="FNanchor_112"></a><a href="#Footnote_112" class= +"fnanchor">112)</a> Egymás mellett szemléli itt a szent királyok és +a vérengző zsarnokok képét. Vérzik a szíve, ha hazájának korabeli +állapotára gondol. Északon a mongolok törtek be és fenyegetik +állandóan; délen a határőrvidék hatalmas főurai megtagadják az +engedelmességet <span class="pagenum"><a name="Page_147" id= +"Page_147">-147-</a></span> a császárnak és folytonosan küzdenek +egymás ellen. Mindenfelé pártütés és felfordulás. Lu tartományban +az utolsó kétszáz év alatt harminchat fejedelmet gyilkoltak meg és +nem egyszer a trónörökös tulajdon édesatyját. Mágnás családok +tartották kézben a nemzeti vagyont, bitorolták a főhatalmat; +udvaraikban viszont táncosnők és heterák voltak a +mindenhatók.<a name="FNanchor_113" id="FNanchor_113"></a><a href= +"#Footnote_113" class="fnanchor">113)</a> Különösen meghatja Tsu +herceg és kormányzó képe, ki visszautasítja a felajánlott koronát +és karjára véve a trón jogos örökösét, a kis királyt, kihallgatást +tart és intézi az ország ügyét-baját. Ő volt a nemzet utolsó nagy +bölcse, ki még tovább építette a nemzeti művelődést. Kong-fu-ce úgy +érezte, hogy a nagyherceg kérdőn tekint reá és hallani vélte +szavát: «Ki fogja megőrizni nagy örökségemet, ki folytatja tovább a +kultúra úttörőinek sorát?» Kung megértette a tekintetet és ettől a +pillanattól fogva hivatottnak vélte magát arra, hogy a régi nagy +királyok szent örökségét a késő unokákra átszármaztassa. Mély titok +gyanánt őrízte ezt a vágyat még tanítványai előtt is, csak nehéz +megpróbáltatások idején tolult ajkára a panasz: «Már a végét járom, +mert régen nem láttam álmomban Tsu herceget.» Íme az eszmény ott +lebegett előtte éjjel-nappal és elkísérte álmaiban. Ezentúl a Tsu +dinasztia elkorcsosult tagjairól mindig jobban a régi kor nagy +uralkodóira függeszti tekintetét és felvillan benne a forradalmi +szándék, hogy mint egy új dinasztiának mindenható minisztere menti +meg hazáját az összeomlástól.<a name="FNanchor_114" id= +"FNanchor_114"></a><a href="#Footnote_114" class= +"fnanchor">114)</a></p> +<p>6. <i>Reformtevékenysége.</i> Alig tér vissza hazájába, elűzik a +tartomány törvényes fejedelmét, kit <span class="pagenum"><a name= +"Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> hűségből száműzetésbe +követ és jó ideig kivonja magát a politikai tevékenységből. E +helyett nagystílű a tanítói tevékenysége. Csak ötvenegy éves +korában nyílik alkalma arra, hogy államférfiúi képességeit a +gyakorlatban is kimutassa. Az új fejedelem a főváros első +előljárójává avatja. Egy év alatt úgy rendbe hozott mindent, hogy a +szomszéd fejedelmek csodájára járnak, utánozzák rendeleteit és +irígyelni kezdik sikerét. A találkozásokon gyors pillantással +átlátja a cselszövést és több vitás területet megment fejedelmének, +ki hálából közmunka miniszterré teszi. Hatalmát arra használja, +hogy megvizsgáltatja az egész ország talaját és elrendeli, hogy +minden talajban a legmegfelelőbb fát és gabonát termesszék. +Hamarosan elnyeri az ország legfontosabb állását, legkényesebb +tisztét: az igazságügyi miniszteri széket. A hagyomány szerint +három hónap alatt olyan rendet teremt, hogy büntetésre nem is volt +többé szükség, mert mindenki önként tartotta be a jó szokásokat és +erkölcsöket, melyeket példájával és az egész udvar tekintélyével +uralkodó divattá emelt.</p> +<p>Kétféle ellenségre talált újító munkájában: örökké kritizáló +pesszimistákra és szájas pártvezérekre. A pesszimista kritikusokkal +nem sokat törődött; ezeknek legjobb cáfolata maga a tett, a siker. +<i>De komolyan félt a szószátyár demagógoktól</i>, kiket +alábbvalóknak tartott a rablóknál és gyilkosoknál. Ezeket úgy +hallgattatta el, hogy közülük a legtekintélyesebbet, +Sao-Csong-Mao-t már minisztersége hetedik napján felköttette és +elrettentő példa gyanánt feldarabolt testét a királyi palota előtt +közszemlére tetette ki. Mikor ezért <span class="pagenum"><a name= +"Page_149" id="Page_149">-149-</a></span> a kegyetlenségért +tanítványai szemrehányást tesznek neki, így magyarázza meg tettét: +«Öt gaztett van a földön, mely alávalóbb a rablásnál és +gyilkosságnál: első az engedetlen, lázadó lelkület, álnoksággal +egybekötve; második a makacssággal, megátalkodottsággal járó gonosz +cselekedet; harmadik a hazug beszéd, ha ékesszólás járul hozzá; +negyedik a botrányok gyüjtése és ezek terjesztése széles +ismeretkörben; ötödik a gaztettek helyeslése és feldícsérése. Ez a +Sao-Csong valamennyit egyesítette magában. Amerre járt, mindenütt +pártot alakított és lázongott, a tömegbe államellenes véleményeket +hintett; erőszakos fellépésével elhomályosította a jog és +jogtalanság fogalmát és mindenütt csak saját érvényesülését +kereste. Tizenhárompróbás gazember volt, ezért kellett eltenni láb +alól». A régi császárok hét példájával igazolja tettét. «Ha a +felforgató elemek hordákba gyülekezhetnek, akkor már nagy ok van a +búbánatra».<a name="FNanchor_115" id="FNanchor_115"></a><a href= +"#Footnote_115" class="fnanchor">115)</a></p> +<p>7. Kon-fu-ce kegyetlen tettét, mint <i>kormányzati +bölcseséget</i> tünteti fel; szeret mindenben mélyre látni, a +bűntények okát és megelőzését keresi. Legfőbb oknak tapasztalja a +ferde közvéleményt, azért szerinte <i>minden kormány legfőbb +teendője a nép zavaros fogalmainak helyreigazítása</i>. Öreg +korában magasállású tanítványa, Tsi-Lu magához hívja: «We fejedelme +vár rád, mester, hogy hatalmát irányítsad. Mihez fognál +legelőször?» «Minden bizonnyal – válaszolja Kung-ce – a fogalmak +helyreigazításához.» A katonás Tsi-Lu megvetően legyint erre. «Csak +a fogalmak forognának kockán? Nagyon tévedsz mester. Mire jó +ezeknek az igazítása?» A mester válasza: «Milyen <span class= +"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> +faragatlan vagy te, Ju! Nemeslelkű ember nyílt kérdésnek tekinti +vagy elmellőzi azt, amit nem ért meg. Ha a fogalmak nem helyesek, +akkor helytelenek a beszédek; ha a beszédek nem helyesek, nem +jönnek létre a jó tettek… nem virágzik az erkölcs és a művészet, +nem érnek célt a büntetések és végül a nép azt sem tudja, hova +tegye kezét-lábát. Ezért a nemes embernek szeges gondja van arra, +hogy fogalmait minden körülmények között helyes szavakba öntse és +szavait valóra váltsa. A nemes ember nem tűri, hogy beszédében +bármi pontatlan vagy félreérthető legyen.»<a name="FNanchor_116" +id="FNanchor_116"></a><a href="#Footnote_116" class= +"fnanchor">116)</a></p> +<p>Még gyakorlatibb módon hangsúlyozza a tiszta fogalmak +jelentőségét a következő hely. Tsi fejedelme kérdi tőle, mi a jó +kormányzás titka? Kung-ce válaszol: «A fejedelem legyen fejedelem, +az alattvaló legyen alattvaló, az atya legyen atya, a fiú legyen +fiú.» Szóval mindenki töltse be pontosan kötelességét és törekedjék +eszményképe után.»<a name="FNanchor_117" id= +"FNanchor_117"></a><a href="#Footnote_117" class= +"fnanchor">117)</a></p> +<p>A szavak jelentése nem egyéb, mint szokás, melynek +meggyökereztetéséhez tekintélyre van szükség. Ezért a <i>tiszta +fogalmak megteremtésének eszköze a tekintély</i>. Tekintély pedig +csak ott lehet, ahol 1. van társadalmi különbség és olyanok az +uralkodó rendek és az előljárók, hogy a nép tisztelettudóan +tekinthet fel reájuk. <i>A tisztelettudás</i> az egész társadalmi +és nemzeti élet alapja. Ahol az arcátlanság elharapódzik, ott vége +a társadalmi rendnek és békének. Ezért tartja 2. a társadalom +alapjának a szülők iránti tiszteletet és szeretetet, mert +legkönnyebb tiszteletre nevelni ott, hol erre segít a vérségi +kötelék és a szülők iránt érzett <span class="pagenum"><a name= +"Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> hála. Tisztelettudásra +ifjú korban kell még nevelnünk, mikor fogékony rá az ember. Ez a +kormányzati bölcseség főtitka.</p> +<p>A fogalmak helyreigazításával egyenlő fontosnak tartja a +<i>példaadást</i>, a kifejlett egyéniségből áradó belső vonzást, +amit napjainkban W. Förster így fejez ki: «Das Sein erzieht, nicht +das Tun.» Mi a kormányzás lényege, kérdi tőle Ki herceg. +«Kormányozni annyi, mint helyesen élni. Ha felséged vezet a +becsületességben, ki merészel akkor még becstelen maradni.» Más +alkalommal azt kérdi, hogy lehet megszüntetni a rablók +garázdálkodását. Konfucius azonnal kész a válasszal: «Ha Felséged +nem kívánja, még akkor sem fog a nép lopni, ha díjat tűznek ki +érette.» Szerinte ugyanis a nép a fejedelem árnyéka és a kormány +tükörképe. Ha a nép között tolvajok garázdálkodnak, ez annak a +jele, hogy a kormány se tisztakezű, nem egyenes úton szerzi a +pénzt. Másik érdekes feladott kérdés, hogy lehet a népet +szófogadóvá tenni. Föl kell emelni a nyílt, egyenes embereket, hogy +elnyomják a körmönfontakat, így engedékeny lesz a nép; ha pedig +emelik az álnok képmutatókat, ezek elnyomják a nyílt embereket és +nem fogad szót a nép.<a name="FNanchor_118" id= +"FNanchor_118"></a><a href="#Footnote_118" class= +"fnanchor">118)</a></p> +<p>A kormányzat fontos eszközének tartja még <i>az erkölcsös +nemzeti zenét</i>, mert a kellő cselekvés harmónikus kedélyt +tételez fel; a szív harmóniáját pedig a zene teremti meg +legkönnyebben. Ezért foglalkozik ő maga is legszivesebben a +zenével, ezért fárad a nemzeti zene reformján, ezért hagyja az +utókorra az ódák könyvét, a Si-King-et.</p> +<p>A kormányhatalommal rendelkezők főtulajdonsága nem annyira a +szaktudás, mint inkább a <span class="pagenum"><a name="Page_152" +id="Page_152">-152-</a></span> hazának és <i>a népnek nagy +szeretete</i>. A részleteket elvégezhetik az alkalmazott +tisztviselők, de az egész világot csak arra lehet rábízni, ki +önmagában az egész világot szereti. Az ilyet a nép nem érzi +elnyomónak, rendelkezéseit sem találja terhesnek, mert elnyomás +helyett inkább szárnyakat ad népének az öntevékenység nagyobb +kifejtésére. «Ha valaki egyéniségével uralkodik és szokásával tart +rendet, lelkiismeretes lesz a népe; ha pedig valaki rendeletekkel +kormányoz és büntetéssel tart rendet, kijátssza a nép és +lelkiismeretlenné válik… Ha valaki egész lényével uralkodik, +hasonlít a sarkcsillaghoz, mely nyugodtan marad a maga helyén és +mégis körülötte forog az egész csillagos ég.»<a name="FNanchor_119" +id="FNanchor_119"></a><a href="#Footnote_119" class= +"fnanchor">119)</a></p> +<p>8. <i>Bukása.</i> Ilyen elvek és kormányzat mellett Lu +fejedelmének nagyon megnövekedett a hatalma és tekintélye és a +szomszéd fejedelmek sanda szemekkel néztek Konfuciusra. Attól +tartottak, hogy Lu így nemsokára a birodalom első államává, +fejedelme pedig császárrá lesz. Próbálkoztak tehát Konfucius ellen +rágalmazással és amikor ez nem sikerült, a következő fondorlattal +éltek: Összeszedték hét országnak legszebb nyolcvan lányát, +megtanították őket érzéki dalokra, észbódító táncra, felöltöztették +káprázatos szép ruhákba és kitűnő zenészek kíséretében elküldötték +őket ajándékba harminc fogaton Lu fejedelmének. Ez először csak a +városon kívül szállásolja el őket és inkognitóban keresi fel a kis +tábort, de annyira levették lábáról, hogy már másnap ünnepi +menetben vezette őket székvárosába. Dinom-dánomban teltek a napok, +elintézetlenül hevertek az ország ügyei és a téli nagy áldozatok +<span class="pagenum"><a name="Page_153" id= +"Page_153">-153-</a></span> alkalmával a tisztviselők már nem +kapták meg az őket megillető jutalmat és tisztességet. Ekkor +belátta Konfucius: «Itt az idő a visszavonulásra!» és dalba öntötte +keservét: «A nők éneke űzött el és kényszerít életem végéig +vándorlásra.»<a name="FNanchor_120" id="FNanchor_120"></a><a href= +"#Footnote_120" class="fnanchor">120)</a></p> +<p>9. <i>Tanítói egyénisége.</i> Bukása és önkéntes száműzetése +után sem adja fel a reményt, hogy talál még uralkodóra, aki őt +megérti és segíti arra, hogy boldoggá és naggyá tehesse népét. +Államról államra vándorol; majd mindenütt tisztelettel fogadják, +gondoskodnak róla és tanítványai megélhetéséről. A fejedelmek szóba +állnak vele, némelyik meg is valósítja egyik-másik gondolatát, de +senki sem meri egész hatalmas tervét magáévá tenni.</p> +<p>Hatvan éves korában nagy fordulat történt életében. Kezdi +veszíteni a reményt, hogy ő a maga személyében megmenti nemzetét. +De amit maga nem tehet, örökségkép kívánja hagyni tanítványainak és +az utókornak és így még öregkorában is folytatja és fokozza nevelői +és írói tevékenységét.</p> +<p>Milyen lehetett tanítási módja, erre nézve beszélgetései +nyujtják az egyetlen hiteles forrást. Hiába keresünk nála +hosszadalmas fejtegetéseket, mint Buddhánál, vagy mélyen szántó +okoskodást, mint a vedanták bölcseinél. Tanítványai a vándorélet +tarkaságában apró-cseprő kérdéseket tesznek fel, ezekre ad +szűkszavú feleleteket. Válaszát csattanós rövidség, fülbemászó +ritmus és emlékezetbe tapadó forma jellemzi. Ő a tettek embere. +Legjobban szeretne cselekedni, nem beszélni. Tanítványai előtt +többször odanyilatkozik: jobb szeretne semmit se mondani, soha +többé nem beszélni. <span class="pagenum"><a name="Page_154" id= +"Page_154">-154-</a></span> «Ha a mester nem beszél, mit írjunk mi +tanítványok.» «Nézzetek az égre, vajjon beszél-e. A négy évszak jár +a maga útján, létrehoz mindent. Vajjon beszél-e az ég? Működik +inkább.»<a name="FNanchor_121" id="FNanchor_121"></a><a href= +"#Footnote_121" class="fnanchor">121)</a></p> +<p>Legbátrabb és egyik legkiválóbb tanítványának felvétele jellemzi +mindkettőjüket. Tsi-Lu kakastollal ékesítve hetykén áll oda a híres +tanító elé. Ennek tetszik a kemény legény és kérdi tőle: «Mit +szeretsz legjobban?» «A hosszú kardomat» – válaszolja az ifjú. «Ha +ehhez az erőhöz még tanulsz is valamit, kiváló ember válik +belőled.» «Mit használ nekem a tanulás? Ott a déli hegyeken magától +nő fel a bambusz hibátlanul és egyenesen. Ha levágják, olyan nyilat +lehet belőle faragni, hogy még az orrszarvú bőrét is átjárja.» +«Helyes, de ha acélheggyel és tollal látod el, akkor még mélyebbre +hatol.» Tsi-Lu erre az elmés válaszra meghajol kétszer és kéri +felvételét a tanítványok seregébe.<a name="FNanchor_122" id= +"FNanchor_122"></a><a href="#Footnote_122" class= +"fnanchor">122)</a></p> +<p><i>Hogyan gondolja a nevelés célját</i>, láttuk egész életében. +Az ő szemében az az igaz ember, aki mindig fején találja a szöget, +minden helyzetben megőrzi a lélekjelenlétét és embertársaival +szemben mindig és mindenütt kellő módon viselkedik. Erre csak a jó +szokások segíthetik, miért is a nevelés főcélja az erények, a jó +szokások begyakorlása. Ezek rendszeres csoportosítása szerzi az +igaz jellemet. A szociális és állampolgári nevelés alapja szerinte +a tisztelettudás és tekintélytisztelet. Ha ez veszendőbe megy és az +arcátlanság harapódzik el, akkor az államnak bealkonyodott.</p> +<p><i>Nevelőeszközei.</i> A jó szokásra nevelést a legkönnyebben +kell kezdeni; ez a kisgyermekkorban <span class="pagenum"><a name= +"Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> a szülők iránti +tisztelet, szeretet és engedelmesség. A jó szokás maradandóbb lesz, +ha <i>összekötjük a vallással</i>. Ezért veszi körül vallásos +kegyelettel a szülők iránti tiszteletet és pontosan megszabja a +temetés meg a gyászolás módját, a sírok gondozását. A temetés ne +legyen ugyan fényűző, de mégis olyan, hogy mély benyomást keltsen a +fájdalom őszinteségével és a külső szertartás komolyságával. Az +atya halála vésődjék olyan mélyen a gyermek szívébe, hogy emlékét +soha el ne felejtse. Ezért rendel el hároméves gyászt. A gyermek +három évig szorul rá atyja, anyja karjára, ennyi ideig teljesen +igénybe veszi szeretetüket, ennyi ideig gyászoljon tehát +érettük.</p> +<p>A jó megszokását nemcsak a vallással köti össze, hanem erősíti a +zenével és így az <i>etikát egybe kívánja forrasztani az +esztétikával</i>. Saját maga tapasztalatból tudja, hogy milyen nagy +a zenének etikai ereje. Amiért is elítéli az érzéki és érzelgő +romanticizmust és visszatér az ősök gazdag, de mégis egyszerű +dallamaihoz és nemesen lejtett pantomim táncjátékához. Sajnos, +ennek a működésének emléke nem maradt reánk.</p> +<p>Láttuk azt is, hogy a zenét emberismeret mélyítésére használta +fel. Teljesen bele tudta magát élni a szerző lelki világába, sőt +maga előtt látta külső megjelenését.</p> +<p>10. <i>Írói tevékenysége.</i> A régi irodalom termékeiből három +könyvet állított össze, ezek <i>az I-king, a Su-king és a +Si-king</i>. Az I-king annyi, mint változások könyve. Nehezen +érthető szimbólikus könyv, tele varázsigékkel és jóslatokkal. Öreg +korában sokat foglalkozik vele Konfucius, összegyüjti benne +mindazt, amit az őskínai világnézetből <span class= +"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> célja +elérésére alkalmasnak tart. Második a Si-king, az ódák, nemzeti +dalok könyve. Háromezer régi nemzeti énekből a legkifejezőbb +háromszázat csoportosítja benne a saját nevelő célzatával. Harmadik +a Su-king, az okmányok és krónikák könyve. Régi törvényeket, +szokásokat és a régi nagy császárok példáit sorolja fel benne.</p> +<p>A Su-king kiegészítése gyanánt saját maga írta meg a kínaiak +negyedik szent könyvét: «<i>A tavasz és ősz évkönyveit</i>», a +«<i>Ts’un Ts’iu</i>»-t. Látszólag száraz krónika ez is, amilyet +minden államban vezettek a fejedelem tetteiről. Saját államának, +Lu-nak történetét foglalja itt össze. Keveset változtat az eredeti +szövegen, de minden változtatása elevenbe vágott. Így például csak +báróknak címezi a lázadó fejedelmeket, akik magukat már királyoknak +hívták. Vagy ha egy vérengző zsarnokot meggyilkoltak, csak annyit +ír, egy gonosztevőt végeztek ki. A császárt kényszerítik a +fejedelmek, hogy a gyűlésükön megjelenjék, ő ezt így jegyzi fel: +vadászni ment a folyó északi partjára. A tervezett «fogalmak +helyreigazítása» volt ez nagy stílben. Hatása óriási volt; amikor +elterjedt, rettegni kezdettek az áruló trónbitorlók és a lázadó +alattvalók.</p> +<p>Ötödik könyv gyanánt hozzájárul ezekhez <i>a szertartások +könyve</i>: <i>Li-Ki</i>. A magva mindenesetre Konfuciustól való, +de mennyi benne az eredeti, senki sem tudja eldönteni.</p> +<p>Műveiben kitűzi a nemzeti eszményt és megjelöli a megvalósítás +módját. Az eszményt a multba helyezi, hogy élő, eleven vonásokkal +rajzolhassa meg. Az esztétikai alkotás azonban a kisebb gondja. Ő +mindenáron gyakorlati kötelességérzetet <span class= +"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span> kíván +ébreszteni. Ne csak ismerjük szép multunkat, hanem kövessük, ami +szép és nagy volt benne és így ismét valósággá lesz közöttünk. +Bírálja továbbá a jelen viszonyokat és kimutatja, mennyiben térnek +el az eszménytől. Ám kritikája sohasem merül el üres zsörtölődésbe +és sohasem tétlen «laudator temporis acti», hanem átérzi és +átérezteti az alkotmányos reformok szükségét.</p> +<p>Irodalmi működését az esztétikai nevelés szolgálatába is +állítja. Erre vonatkozó irányelvét legkedvesebb tanítványa, Jen Huy +kérdésére fejti ki. Mi az erkölcs lényege? «Győzzük le magunkat és +<i>forduljunk a szép törvényéhez, ezáltal gyakoroljuk az +erkölcsiséget</i>. Ha az emberek csak egyetlenegy nap legyőznék +magukat és a szép törvényéhez igazodnának, az egész világ erkölcsös +lenne. Ami nem felel meg a szép törvényének, azt ne nézd meg. Ami +nem felel meg a szép törvényének, arra ne hallgass… arról ne szólj… +azt ne tedd.»<a name="FNanchor_123" id="FNanchor_123"></a><a href= +"#Footnote_123" class="fnanchor">123)</a></p> +<p>Végül mind nevelői, mind <i>írói működését saját maga +jellemzi</i> legszebben a következő lemondó nyilatkozattal: +«Közvetítek és nem teremtek, hű vagyok a régi korhoz és szeretem +azt: ebben össze merem magam hasonlítani ami jó P’ong-unkkal» +(talán Lao-ce-vel).<a name="FNanchor_124" id= +"FNanchor_124"></a><a href="#Footnote_124" class= +"fnanchor">124)</a> Megrajzolta a nemzeti eszményt, megvalósítására +elkészítette a terveket és a jövőbe nézve várta a nagy embert, aki +megérti a titkos jeleket és megépíti az új kultúrát.</p> +<p>11. <i>Halála.</i> Se nevelő, se írói tevékenysége mellett nem +adta fel a reménységet, hogy talál még uralkodóra, aki hajt a +szavára és aki mellett rövid három esztendő alatt rendet teremt az +egész birodalomban. Hetvennégy éves korában <span class= +"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> hallja, +hogy a szomszéd állam királyát az egyik trónkövetelő herceg +meggyilkolta. A lakosság fel volt háborodva, több mint a fele +ellenezte a gonosztevő trónrajutását. Az ősz Kon-fu-ce megfürdött, +felöltözött díszruhájába és odaállott fejedelme elé: «Cseu-Csong +meggyilkolta az urát; torold meg, kérlek!» A fejedelem azonban +elutasítja, fél a főúri családoktól. Füstbe ment utolsó reménye, +hogy a fejedelem most megembereli magát és akkor övé a szomszéd +állam és hamarosan övé a főhatalom az egész mennyei birodalomban. +Megtörten indult hazafelé és ezentúl sejtelmes álmokat látott. +Álmában templomban trónuson piros oszlopok között ül és a halál +sejtése fogja el. Egy reggel nagyon korán kelt fel, kezét +hátratéve, botját maga után húzva ment ki az udvarra, hol fel és +alá járva dudolta: «A nagy Taisán-hegynek porrá kell mállnia; az +erős gerendának el kell törnie és a bölcs kiszárad, mint a növény.» +Tanítványa kérdi, mi az értelme dalának és ő elmondja álmait és +hozzáfűzi utolsó ismeretes szavát: «Nem támad bölcs király, ki +meghallgatna engem. Ideje meghalnom!» Lefeküdt és hetednapra +meghalt. Sírjára lehetne vésni önjellemzését: «Nem zugolódom az +Isten ellen és nem haragszom az emberekre. Lenn kutatok, de lelki +szemeim fenn az égen.»<a name="FNanchor_125" id= +"FNanchor_125"></a><a href="#Footnote_125" class= +"fnanchor">125)</a></p> +<p>Tanítványai három évig gyászolják, akárcsak édesatyjukat. Sőt az +egyik sátort veret a sírnál és hat álló esztendeig siratja benne +mesterét. Körülötte mások is megtelepszenek és így keletkezett +Konfucius faluja (K’ungli). Lu fejedelme nemsokára síremléket emelt +számára, melyben tisztelői gyülekeztek, a nélkül azonban, hogy +isten <span class="pagenum"><a name="Page_159" id= +"Page_159">-159-</a></span> gyanánt imádták volna. Tisztelete +azonban mindig jobban terjed, tanai uralkodóvá lesznek és ő maga a +nemzet géniuszává magasztosul. 194-ben Kr. e. a Hán-dinasztia első +császára meglátogatta sírját; szellemének, akárcsak az ég nagy +szellemének ökröt áldozott és nemsokára templomot épített. Így lett +a konfuciánizmus államvallássá, míg ellenfelének, Lao-cenek +rendszere titkos tanná sülyedt.<a name="FNanchor_126" id= +"FNanchor_126"></a><a href="#Footnote_126" class= +"fnanchor">126)</a></p> +<p>Kr. u. a VI. században a birodalom minden kerületében templomot +emeltek neki, melyben minden hónap elsején és tizenötödikén +áldozatot mutattak be. Később minden tudós és minden tisztviselő, +mielőtt valamilyen fokozatot vagy állást elnyert, köteles volt +Konfuciusnak áldozni. Még 1907-ben a bukófélben levő császár +Konfuciust a legmagasabb istenségekkel, az éggel és a földdel +egyenlő rangra emelte. Ezzel akarta megalkotni a kínai +szentháromságot, melyben a nemzet nagy tanítója és a császári trón +hűséges őrzője a harmadik személy. A forradalmi kormány első tette +volt, hogy megszüntette Konfucius tiszteletét, de Juan-Si-Káj +1914-ben már ismét nagy ünnepséggel áldozatot mutat be neki. +Konfucius szelleme hatalmasabb, mint a forradalmak és +kormányváltozások, mert lelke egybeforrott nemzetének lelkével.</p> +<h4>II. Konfucius világnézete.</h4> +<p>1. Orelli, Harles, Zottoli vallástörténetírók szerint: «minél +messzebb szállunk vissza Kína szellemtörténetében a régi időbe, +annál jobban <i>kimagaslik a Mindenható égi Isten</i>, kinek neve +<span class="pagenum"><a name="Page_160" id= +"Page_160">-160-</a></span> (Zottoli szerint magni cœli supremus +dominus) az idők folyamán változáson ment át, de a benne való hit +és az imádat fennállott még Konfucius korában is.<a name= +"FNanchor_127" id="FNanchor_127"></a><a href="#Footnote_127" class= +"fnanchor">127)</a> Legrégibb neve úgy látszik Shang-Ti, legfőbb +hatalmasság vagy Tao, az igaz egyetlen létező és minden létezőnek a +forrása. A legrégibb forrásokban Jang, a későbbi pozitív +teremtőerő, mint tudatosan cselekvő személy, mint személyes Isten +jelenik meg, ki jóságos és irgalmas, tehát nem könyörtelen, mint a +vak sors, mint a személytelen természeti erők játéka. Jósága +mellett szigorú és igazságos, mert nemcsak áldást hoz, hanem +csapást is küld és a gonoszokkal érezteti haragját. Ismeri az +emberi szív minden gondolatát, szívének minden titkát. Cseng király +szép imái szerint: «Járjunk tisztelettudón, mert az ég nyitott +felettünk. Ne mondjuk, hogy magasan van, messze esik tőlünk, mert +körüllengi minden cselekedetünket és mindenütt figyel +minket.»<a name="FNanchor_128" id="FNanchor_128"></a><a href= +"#Footnote_128" class="fnanchor">128)</a> Nem öltözhetik emberi +alakba, emberi nyelven nem szólalhat meg, ezért a régi kínai vallás +nem is ismer pozitív kinyilatkoztatást… A legmagasabb ég csak +működik állandóan minden beszéd nélkül. Akarata örök és +változhatatlan és minden erkölcsi és természeti törvény forrása. Az +ódák és az okmányok könyvében ismételten megcsendül a tiszta +monoteizmus. A föld akkor még nem volt egyenrangú az Istennel, nem +is szerepel mint felesége, mert eredetileg a neve is hímnemű, mint +az égé, csak Konfuce korában lesz kettőssé az ős jel, hímnemű és +nőnemű. <i>Lassanként a régi monoteizmusból deizmus alakul ki</i>, +az ég ura szerepét elfoglalja az ég a nappal, holddal, csillagokkal +és természetes erőivel. A személyes Isten <span class= +"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> +mindinkább háttérbe szorul és kifejlődik a <i>természetimádás</i>. +Az égi jelenségeket, a föld alakulatait, hegyet-völgyet az ősi erők +megnyilvánulásának tekintik és lassanként átlelkesítik. A +személytelen erők helyére személyeket helyeznek és így mindenütt +szellemeket és isteneket fedeznek fel. Ekkép alakul ki a természet +imádásából a <i>szellemimádás</i>, midőn az égi erőket összekötik +az ősök tiszteletével és életüket valósággal békóba verik +mindenféle babonás szokással. Állandóan rettegésben kezdenek élni, +vajjon eleget tettek-e ennek vagy annak a nagy szellemnek.</p> +<p>Krause szerint ez a kínai vallás valóságos alakulása és az +eddigi sokféle elnevezés: animizmus, animalizmus, totemizmus, +samanizmus, asztralizmus, csak arra való, hogy a dolgok lényegét +tudományosnak látszó ködbe burkolja.</p> +<p>A babonás szokások annyira mentek, hogy a föld oltárán +emberáldozatokat mutattak be és a társadalmi bajokat bűbájos +szertartásokkal próbálták orvosolni. A nagy nemzeti +szerencsétlenségek az örökös lázongás, pártoskodás megingatták a +gondviselő Istenbe vetett hitet.</p> +<p><i>Kong-fu-ce tulajdonképpen a babonát akarja kiirtani a népből +és visszatérést hirdet a régi egyszerűbb, tisztább +világnézethez.</i> Ezért állítja össze az I-king homályos, számára +is érthetetlen szimbólumait és öreg korában annyit forgatja, hogy +két bőrkötést is lekoptat róla. Megemlíti még benne, hogy a régi +bölcsek az ég nagy Urának mutattak be áldozatot és vele együtt +tisztelték őseiket. Ebben állott egész istentiszteletük. Az égről +még szó sem esett.<a name="FNanchor_129" id= +"FNanchor_129"></a><a href="#Footnote_129" class= +"fnanchor">129)</a> De maga Konfucius már a természetvallás és a +deizmus alapjára helyezkedik és a <span class="pagenum"><a name= +"Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> homályos könyv tartalmát +a következőkép értelmezi.</p> +<p>A természet változásainak megmagyarázására két őserőt kell +felvennünk: az eget és a földet és harmadiknak, mint a kettő +legteljesebb megjelenését, az embert. Ezt a dualista felfogást +Kínának minden ortodox bölcselője elfogadja. <i>Ez a híres +Jang-Jin-tan.</i></p> +<p><i>Jang</i> a férfi teremtőerő, meleg és aktív elem, mely testet +ölt a napban, az égben, a déli égtájban és az élénkpiros színben. +Személyes vagy öntudatlan erő-e, nem dönthető el. <i>Jin</i> a női +elem, mely sötét és hideg, megjelenik a földben, a holdban, az +északi tájban és a fekete színben. Kölcsönhatásuk hoz létre minden +dolgot és benne vannak minden jelenségben. Az ég a mindenség atyja, +a föld az anyja. Az ég alkotja a csillagokat, az évszakokat, a föld +hozza a termést. A Jang és Jin örök változásából örök törvény (Tao) +szerint keletkeznek a folyamatok. Ez az örök törvény jut +kifejezésre a nap és hold rendszeres keringésében, az eső és szél +termésthozó tevékenységében, a villámlásban és mennydörgésben, a +hideg és meleg egymásutánjában.</p> +<p>Az ember a természet egyik része, lelkét Jangtól nyeri, testét +Jin-től; benne egyesül az ég és a föld, benne föllelhető az egész +világ. A természet rendje a legfőbb törvény (Tao), melynek minden +ember minden tette alá van vetve. De viszont az ember minden tette +befolyásolja a természet tüneményeit. A kínai úgy hiszi, hogy az +égbolt beborul és elkomorul az emberek vétkei miatt. Ezért oly nagy +az aggodalmuk napfogyatkozáskor. Ha az ember boldog akar lenni, a +természet <span class="pagenum"><a name="Page_163" id= +"Page_163">-163-</a></span> törvényéhez kell alkalmazkodnia. Ezért +az emberi tudás főfeladata a természet megfigyelése és az emberi +élettel kapcsolatba hozatala. A kormány egyik főgondja a jó +naptárkészítés, mert ez az igazi útmutató minden cselekvésre. Az +előljárók azért legyenek tudósok, mert így ismerik az ég és föld +járását, nem tévedhetnek és erősek az emberszeretetben.<a name= +"FNanchor_130" id="FNanchor_130"></a><a href="#Footnote_130" class= +"fnanchor">130)</a></p> +<p>A régi hagyományokból ezeket a tanokat hagyja meg Konfucius. Ha +a tanítványok saját véleményét kérdik, rendesen kitérő választ ád, +hittételekről elvből nem beszél. Az érzékfeletti világot teljesen +mellőzi. Ha faggatják az égről vagy a természet erőiről, a +kérdéseket kereken elutasítja: «Még ezt a földi életet sem +ismerjük, minek törődjünk tehát azzal, mi következik a halál után. +Még az embereknek sem tudunk eléggé szolgálni, hogyan szolgáljunk a +szellemeknek; az életet sem ismerjük, hogyan ismerhetnénk a +halált.» Nem tagadja istent és a szellemeket, hiszen az ódák és +okmányok könyvében megőrzi a tiszta monoteizmus emlékeit, de +szkeptikusnak és agnosztikusnak látszik. Ő mindenekfelett a tettek +embere. Számára az a nagy kérdés: mit és hogyan kell tenni kellő +időben és kellő helyen? Vallásának lényege inkább az ősi +szertartásokban merül ki. Ezeket mindenkinek lelkére köti, mert +felismeri nagy fajfenntartó erejüket. Pontos betartásukra maga is +példát ád egész életével. Ebben is igazi kínainak bizonyul: a +forma, a ritus minden; a dogma nem számít. A régi kínai +birodalomban hiányzik a vallásra vonatkozó kifejezés. Nem volt +külön fogalomjegyük se bánatra, se bűnhődésre, sem elégtételre. +<span class="pagenum"><a name="Page_164" id= +"Page_164">-164-</a></span></p> +<h4>III. Konfucius életfelfogása.</h4> +<p>1. Mi a nagy élet? kérdi egy francia író és szellemes választ ad +reá: «Egy ifjúkori nagy gondolat, melyet az ember érett korban +megvalósít.» Az ifjú Konfuciusnak volt egy ilyen nagy gondolata, +melynek megvalósítására föltette életét: az erős, hatalmas, +egységes mennyei birodalom. És ha legújabb életrajzírója, Wilhelm, +azt gondolja, hogy elítéli a nemzeti gondolatot és az egész +emberiséget tartja szem előtt, nincsen igaza, mert Konfucius +kínainak képzeli az egész emberiséget és nemzetiségen legföljebb az +egymással hadakozó főurakat és tartományokat érti. Ő elsősorban +hazáját akarja a régi magaslatra emelni azáltal, hogy visszavezeti +a régi tiszta erkölcshöz.</p> +<p><i>Etikai rendszere messzemenő kollektivizmus</i>, mely az +egyént teljesen alárendeli a család és az állam érdekeinek. Az +egyes embernek csak mint a társadalom tagjának van értéke, önálló +létjoga nincsen. A szociális egyenlőség gondolatát határozottan +elveti. Mert a társadalmat szervesen fogja föl. Az állam legkisebb +alkotó egysége nem az egyén, hanem a család; amint az élő +szervezetnek eleme nem az atóm, hanem az élő sejt. Demokratikus +monarchiának mondható, amit ajánl. A család előbbrevaló, mint az +állam, a népjogok tulajdonképpeni hordozói a családfők, még a +császárral szemben is ők képviselik az ég akaratát. A császár +hatalma csak eszköz a család és a nép jólétének elérésére. Az +államnak akkor van jó sora, ha virágzik a családi élet. A családi +életben viszont nagy szerepet játszik az önművelés, <span class= +"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span> melynek +alapja az önismeret. Erre törekedjék az egyes ember, mert csak így +töltheti be hivatásos kötelességét. Csak így éri el a célját. Ez a +kínai kategórikus imperativus. Amint látjuk, Kant gondolatának +egész szépsége és értéke, de egyszersmind egyoldalúsága is benne +van.</p> +<p>2. Más kultúrákban az eszmény és a valóság ellentétben állanak +egymással, ő azonban a maga józan pedantériájával nem álmodik +vissza aranykort és emberfeletti lényeket, «Übermensch»-eket, hanem +nemzeti vonásokból és bár eszményített, de valóságos történelemből +állít népe elé mintaképet. «Közvetítő vagyok és nem teremtő, hiszek +a multban és szeretem.» (Grube 65. l.) Eszménye az átlagos, +normális kínai ember képe, mely érthető mindenki számára és vonzza +évezredeken át a nemzet nagy többségét. Így lett Konfucius a +nemzeti nagy gondolat letéteményese, népének nagy nevelője.</p> +<p>Nevelés és kormányzás szempontjából <i>nagy optimista</i>. Az +emberbe a Jang, az égi erő, csak jó hajlamokat hintett. Véleményét +tükrözi a még most is széltében használt kis ABC-és könyv +példamondása: «Az ember lelkülete jó, természeténél fogva szívén +hordja egyik a másik sorsát, csak a szokások idegenítik el őket +egymástól.» Bizonyára úgy érti ezt, mint legnagyobb követője, +Mong-ce (372–289-ig): az embernek képessége van minden jóra, de a +jó csírákat öntözni és fejleszteni kell, mert különben a szív +parlagon marad. Nincs született gonosztevő, de kész jellemet sem +kapunk örökségbe.</p> +<p>Az eszményi jellemben a következő négy fővonást, négy sarkalatos +erényt különbözteti meg <span class="pagenum"><a name="Page_166" +id="Page_166">-166-</a></span> az ég négy tulajdonságát utánozva: +emberiesség, kötelességérzet, udvariasság és tanultság, azaz a +klasszikus irodalom ismerete. Mind a négy a gyermeki tiszteletből +és engedelmességből fakad.<a name="FNanchor_131" id= +"FNanchor_131"></a><a href="#Footnote_131" class= +"fnanchor">131)</a></p> +<p><i>Főerény az emberiesség</i>, mely nem egyéb, mint jóakarat és +kellő magatartás a hozzánktartozókkal szemben. A felebaráti +szeretet nála csak rokoni szeretet, a mindent átfogó +emberbecsüléshez nem emelkedik fel, mert ez a családi kötelék +meglazulására vezet és így alapjában megrendíti az államot. Az +emberiességre vonatkozó leghíresebb nyilatkozata, életének +aranyszabálya a következő. Ce-Kung kérdezi tanítóját: «Létezik-e +egyetlen vezérszó, mely minket egész életünkön át eligazít?» Kung +mester válasza azonnal kész: «Mindenesetre: a kölcsönösség. Amit +nem akarsz, hogy neked tegyenek, te se tedd azt másnak.» Máshol +kiegészíti: «Ha valamilyen eljárást gyűlölsz az előljáródon, ne +tanusítsd azt az alattvalóddal szemben; amit gyűlölsz az elődön, ne +adj példát arra az utódnak; amit gyűlölsz a jobboldali szomszédon, +ne kövesd el azt a baloldali szomszéd ellen.»<a name="FNanchor_132" +id="FNanchor_132"></a><a href="#Footnote_132" class= +"fnanchor">132)</a></p> +<p>Ha figyeljük ezt a kétségkívül szépen hangzó mondást, feltűnik a +negatív formája és ez jellemzi is a kínai rokonszeretetet. Inkább +passzív békébenhagyás, mint áldozatkész támogatás. Pozitív formáját +Jézus adja hozzá: «Ha valamit akarsz, hogy neked cselekedjenek az +emberek, te is azt cselekedd nekik.» A kínai szeretet nagyon +számító, nagyon önző. Ce-Kung tovább kérdezi mesterét: «Ha az +emberszerető bölcs látja, hogy valaki a kútba ugrik, vajjon utána +ugorjék a megmentésére?» «Ugyan miért – kérdi – a nemeslelkű +<span class="pagenum"><a name="Page_167" id= +"Page_167">-167-</a></span> indíttatva érzi magát, hogy odamenjen, +de nem arra, hogy a kútba fulladjon; eltűri, hogy megcsalják, de +soh’sem engedi magát bolonddá tenni.» Az öreg Konfuce szeretetére +igen jellemző epizód utolsó éveinek egyik legnagyobb szomorúsága, +kedvenc tanítványának, Jen-Huinak halála. Olyan keservesen +megsiratja az elhúnytat, hogy több tanítványa egészen megütközik +rajta. Őszinte gyásza előnyösen tér el Buddha fagyos, erőszakolt +nyugalmától. Jen-Hui atyja ki akarja használni ezt a mondhatatlan +fájdalmat és arra kéri a mestert, adja el a kocsiját és az árán +vegyen szép kőkoporsót a halottnak. Azonnal a leghatározottabban +elleneszegül a kívánságnak: «Mindenki elsősorban a gyermekéről +gondoskodik, akár tehetséges az, akár tehetségtelen. Amikor az én +Li fiam meghalt, csak egyszerű fakoporsóba temettem el. Nem +járhatok gyalog azért, hogy kőkoporsót vásároljak. Magas tisztséget +viseltem, nem illik gyalog járnom.»<a name="FNanchor_133" id= +"FNanchor_133"></a><a href="#Footnote_133" class= +"fnanchor">133)</a></p> +<p><i>Ellenségszeretetet sem ismer.</i> Ha kérdezik: «Kell-e a +rosszat jóval visszafizetni?» Csattanósan felel: «Mivel akarod +akkor visszafizetni a jót? Fizesd vissza a rosszat igazságossággal, +a jót jósággal.»<a name="FNanchor_134" id= +"FNanchor_134"></a><a href="#Footnote_134" class= +"fnanchor">134)</a></p> +<p><i>Második főerény a kötelességérzet.</i> Tízféle kötelességet +különböztet meg, ez azonban nem egyéb, mint a társadalom alapját +alkotó ötféle viszony, mely az élő szervezet tagjai között áll +fenn. «Mi az ember kötelessége? Az ember kötelessége ez a tíz +dolog: legyen az atya szelíd, a fiú tisztelettudó; a testvérbátyja +barátságos, öccse hozzáalkalmazkodó; a férj igazságos, a feleség +engedelmes; az öreg jóságos, az ifjú engedékeny; az uralkodó +szeretetteljes, az alattvaló lelkiismeretes.» <span class= +"pagenum"><a name="Page_168" id="Page_168">-168-</a></span> Három +családi és két társadalmi összeköttetést csoportosít ezen a helyen +és pedig elvont fogalmak helyett kézzelfogható példákat említ. Az +atyáról és fiúról szól, de ez egész természetesen magában foglalja +a nagyatya és az unoka, az anya és fia, az anya és leánya közti +kapcsolatot. Érti általában az idősebb és ifjabb nemzedék kellő +magatartását egymással szemben. Az uralkodó és alattvaló +kötelességén érti minden fellebbvaló, minden munkaadó és munkás +teendőit. Sőt minden jog kötelességet is hord magával. A munkásnak +nemcsak kötelessége a munka, hanem joga is van munkabérére.<a name= +"FNanchor_135" id="FNanchor_135"></a><a href="#Footnote_135" class= +"fnanchor">135)</a></p> +<p>3. Leggyakrabban tárgyalja a gyermeki tiszteletet és +engedelmességet, <i>a fejedelem és alattvaló viszonyát;</i> +méltassuk ez utóbbit életfelfogásában különös figyelemre. A +kormányzás nem egyéb, mint jóravezetés, azért a fejedelem +elsősorban életével kormányozzon. Uralkodói hatalmát tulajdonképpen +erénye adja meg: azért rendelkezik isteni joggal, mert isteni az +élete és jelleme. «A fogalmak helyreigazítása» a gyakorlatban egész +végzetes lehet. A legnagyobb konfuciánusnak, Mong-ce-nek hírül +hozzák: «Vu meggyilkolta a fejedelmét és ezzel súlyos bűntényt +követett el». Mong-ce válaszol: «Én csak azt hallottam, hogy egy +alávaló embert gyilkoltak meg, nem pedig fejedelmet.» A fejedelem +cím nála csak azt illeti meg, akiben a következő öt tulajdonság +találtatik: «Legyen jó vezető, az állami jólét kútforrása, jóságos +és általános bizalomnak örvendő és méltányosan bánjék a +hatalommal.» Ha ebből az öt jegyből csak egy is hiányzik, akkor a +fejedelem név már nem illeti meg az uralkodót: «A fogalmakat +<span class="pagenum"><a name="Page_169" id= +"Page_169">-169-</a></span> ki kell igazítani.» Jogát már a +fejedelemségre elveszítette, megölése nem királygyilkosság, hanem +csak egy gonosztevő kivégzése. Mong-ce még tovább élezi ezeket a +tanokat. A nép előbbvaló, mint a fejedelem, az ég rendeli ugyan a +fejedelmet, de akarata a nép akaratában nyilvánul meg és a király +isteni hivatásának egyik jele az is, hogy az egész nép elfogadja. +Vox populi, vox dei. A méltatlan császárt szabad megbírálni, +elűzni, sőt megölni. Az állam első tisztviselőjének kötelessége +megróni az uralkodót, ha rossz útra téved. A népjogok +tulajdonképpeni képviselői a családapák. A császárral szemben is ők +képviselik az ég akaratát.<a name="FNanchor_136" id= +"FNanchor_136"></a><a href="#Footnote_136" class= +"fnanchor">136)</a></p> +<p>Az uralkodónak és kormánynak azon kell lennie, hogy a nép +bizalmát állandóan megőrizze. Ez akkor sikerül, ha anyagi jólétet +és műveltséget biztosít számára. A jó családból származó jónevelésű +emberek önként követik a jót és megerőltetés nélkül kerülik a +rosszat. Legyen nagy gondjuk az ősök tiszteletének fenntartására, +mert így megőrzik a gyermeki tisztelettudást, melyen alapszik +minden társadalmi erény. Ne rendelettel és büntetéssel +kormányozzanak, hanem jellemerővel és jóraszoktatással.</p> +<p>4. Konfucius életfelfogásának és kormányzó bölcseségének mélyére +hatolunk, ha iparkodunk megérteni, <i>milyen társadalmi törvényeket +és módszereket hámoz ki az I-king rejtelmes vonalaiból.</i></p> +<p>Nála az őserők nem rosszak; baj mindig akkor következik be, ha a +gyenge Jin uralkodni akar az erős Jang felett. Ennek +megakadályozására meg kell figyelnünk a természet nagy törvényeit +és hozzájuk alkalmazkodnunk. <i>Három törvényt</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> +<i>különböztet meg: A változások, a képek és az ítéletek +törvényét</i>.<a name="FNanchor_137" id="FNanchor_137"></a><a href= +"#Footnote_137" class="fnanchor">137)</a></p> +<p><i>A változások törvénye a lassúság.</i> Minden történésben +benne rejlik a két tényező: a Jang és Jin. Az erős törvénye az, +hogy mozgása észrevétlenül, könnyen kezdődik, lassan gyorsul, míg a +veszedelmes és nehéz fordulópontot eléri. A gyenge változása is +lassú. Egyszerűen kezdődik és mindig bonyolultabbá lesz. Ha lázadás +tör ki, ha a szolgák megölik az urukat, a fiú az atyját, nem egy +napnak vagy éjnek az eredménye, hanem lassanként jutott el odáig és +pedig azáltal, hogy az odavezető folyamatot nem ismerte fel +idejében. Jelentéktelen dolgok, ha szabadjára engedjük őket, a +legnagyobb visszaélésekre vezetnek. Életfilozófiájának egyik +alapgondolata tehát: ismerjük fel a dolgokat. Ismerjük fel az +eseményeket még lappangó csíraállapotban, irányítsuk a folyamatot +addig, amíg könnyű és egyszerű. Akadályozzuk meg a bűntényeket, +mielőtt a nép reágondol és lelkében gyökeret ver a gondolat, hogy +ilyet is el lehet követni. Ezért kell a jó szokásokat a törvény és +paragrafusok helyére állítani.</p> +<p><i>A képek törvénye.</i> Amint a változások könyvében a képek és +jelek gondolatot jelentenek, hasonlóképpen a változásokban a világ +törvényét alkotó eszmék (Platon ideái) a két alaperőn keresztül a +jelenségek világába lépnek. Minden találmányban, pl. a tűzben, a +hálóban, az ekében egy ősi eszme ölt alakot. Az eszmék fellépése és +távozása hozza létre az események változását. Aki ezeket a képeket +szemléli, az előre látja, mi következik be a valóságba. Így +Konfucius előtt világos, hogy három év alatt milyenné tudná tenni +<span class="pagenum"><a name="Page_171" id= +"Page_171">-171-</a></span> a kínai társadalmat. A vezető ember +eszméje erőt sugároz ki és átragad a tömegre. A szép formának is +nagy a gyakorlati fontossága, mert ez adja meg az igazságnak az +erőt, hogy kényszer nélkül hasson az emberekre és örömmel +kövessék.</p> +<p><i>Az ítéletek törvénye.</i> A képek megmutatják a helyzetet és +ennek csíráit, de nem mutatják meg, hogy a világtörvények +szellemében ez vagy az a helyzet hová vezet. Ezt tisztázzák az +ítéletek, mert az ítélet igazsága megköveteli, hogy a helyzet +megfelelő legyen a valóságnak és ezért kell helyreigazítani a +fogalmakat. Ez történik tanulással és tanítással. A tanulás nála +azonban mindig művészetet jelent, ha valamely ismeret nem vezet +működésre, akkor hiábavaló; a tanulás és a gyakorlat karöltve +járjanak.</p> +<h4>IV. Konfucius méltatása.</h4> +<p>1. Nem bölcselő a szó szoros értelmében, de még kevésbbé +vallásalapító. Nem törődik a lét általános határozmányaival és +végső okaival, de nem foglalkozik vallásos kérdésekkel sem. Ő a +gyakorlat, a tettek embere és akkor is, amikor meggátolják az +alkotásban, életfilozófiát ír; keresi a nagy nemzeti eszményt és a +hozzávezető utat. Ezen a téren érdemelte ki «<i>a tudósok és +tanítók királya</i>» címet. Az ő bölcsesége a derék élet, a helyes +tett, nem pedig a magasba szökkenő eszmélődés.</p> +<p>Világos és fölséges a célkitűzése, józan az ország állapotáról +alkotott ítélete. Megmentésül csodás épületet tervez, melyben +minden darab kő <span class="pagenum"><a name="Page_172" id= +"Page_172">-172-</a></span> az állam és a család javát szolgálja. +Mindent erősen központosít. A községek független életét teljesen +ismeretlenné teszi hazájában. Az egész Kína óriás gépezet, melyet a +tisztviselők és felügyelők serege igazgat. Ami nem illik bele a +nagy gépezetbe, azt egyszerűen mellőzi vagy elnyomja. Éppen ebben +rejlik Konfuciusnak és népének a tragikuma, hogy híven őrzi a régi +kort, de ennek szellemét nem fogja fel. Nem tekint elég mélyen az +ősök lelki műhelyébe, csak a külső kultúrát, a szellemi munka +megkristályosodott eredményét veszi át. Kiöli ellenben a +szabadságérzetet, megbénítja a kezdeményező képességet, minden igaz +kultúra forrását. A tudós műveltségnek az állam alapjává tételével +megcsontosodott maga a művelődés. Nem annyira a hivatalnokok lettek +tudósok, mint inkább a tudósok hivatalnokok, s így Konfucius +remekbe alkotott rendszere minden egyéniséget kiölő bürokráciává +torzult. Bármilyen korán ismerte a kínai nép a csillagászatot, az +iránytűt, mégis messze elmaradt a haladó nemzetek mögött, mert a +késő unokák csak őrizték a régit, de nem fejlesztették, másoktól +meg elszigetelték magukat. Régi kultúrájukban bizakodva lenéztek +minden nemzetet, míg az összetűzés Nyugattal és a haladó japán +észre nem térítette az elbizakodott vezetőket. Ekkor látták, hogy +az örökös gyámkodással erőtlen és gyáva lett a népük.</p> +<p>2. A pontosan körvonalozott szertartásoktól nem tagadhatunk meg +bizonyos fönséget és egyszerűséget. Az istentisztelet örve alatt +Kínában nem rendeznek orgiákat, mint a legtöbb kultúrnépnél. +Nincsen féktelen és fajtalan istenük, <span class= +"pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173">-173-</a></span> mint +Indiában, Föniciában vagy Hellasban. Teljesen hiányzik a vallás +összekötése a nemi élettel. Az istenek életében lejátszódó trágár +jelenetek már a lamaizmus késői befolyására vezethetők vissza. Az +ősvallásban nincsenek istenképek vagy szobrok, a bálványimádás +Indiából terjed át hozzájuk.</p> +<p>Mikor a keresztény hithirdetők Kínában először megjelentek, majd +mindent elfogadhattak, amit Konfucius tanított, csak az +evangéliumot kellett hozzáadniok. Az ‚ég‘ fogalmát jóideig +azonosnak vették az igaz Isten fogalmával; az ősök tiszteletét +egyszerű polgári szertartásnak minősítették és már nem jártak +messze attól, hogy Krisztus vallása a kínai birodalom hivatalos +vallása legyen, mikor a viszálykodás és üldözés kitörése minden +sikerüket és tervüket meghiúsította.</p> +<p>3. Konfucius erkölcsi elvei fejlett társadalmi érzékről tesznek +tanuságot. Okos és bölcs tanácsokat foglal egybe, de az evangélium +magaslatát nem éri el; az igazi felebaráti szeretet vagy az +ellenségszeretet ismeretlen fogalom előtte. Mint vérbeli politikus +nem válogatós az eszközökben. Tanaiból Mong-ce joggal vezeti le a +királygyilkosságot. A hazugságtól és esküszegéstől ő maga sem riad +vissza. Bukása utáni vándorlása közben a szigorú és nagytekintélyű +igazságügyminiszter két hadviselő sereg közé kerül. Az egyik fél +elfogja, de készséggel szabadon engedi azzal a feltétellel, hogy +nem tér vissza az ellenséges We tartományba. Ő ezt határozottan +megígéri, meg is esküszik reá és mégis szabadulása után első útja +We fejedelmi udvara. Tanítványai kérdik: <span class= +"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> +«Mester, szabad az esküt megszegni?» Ő nyugodtan hirdeti: «Ez +kényszerített eskü volt, az ilyet nem hallgatják meg az +istenek.»<a name="FNanchor_138" id="FNanchor_138"></a><a href= +"#Footnote_138" class="fnanchor">138)</a> Még kémszerepre is +vállalkozik, mert erősen biztatja We urát, foglalja el a +szomszédtartományt, mert amint ő látta, gyenge az ereje, és a +segítség, amire számít, el fog maradni. Ha maga a nemzet bölcse +ilyen eszközökkel él, akkor ne csodálkozzunk, ha a népben is +gyakran sekélyes az erkölcsi felfogás.</p> +<p>Konfucius az erkölcsös és a vallásos életnek ütőereit metszette +el, midőn a «szent könyvek»-ből kihagyja az isteni gondviselés +világos fogalmát és hideg, élettelen deizmussal olvasztja össze a +természeti erők tiszteletét. Nagy gonddal szabályozza az ősök +kultuszát, de hallgatással mellőzi az örök életet és nagyon is +kidomborítja, hogy a holtak tisztelete nem egyéb, mint az +állampolgári nevelésnek egyik hatásos eszköze. Mindenben csak földi +célokat ismer; ami a tapasztalatot meghaladja, azt mellőzi; a +dolgok lényegével keveset törődik. Módszerének következménye, hogy +a gyermekbe nevelt édeskés, udvarias modor sokszor kegyetlen +önzést, számító ravaszságot, kicsapongó érzékiséget és vérengző +kegyetlenséget takar. Ilyen módon támadhat külsőségekben csillogó +kultúra, de tudásában hiányzik a mélység, erkölcsében az +őszinteség, vallásából az áhítat, művészetéből a gondolat. Ennek a +népnek soha sincsen igazi ünnepe: a temploma sírkamra, egyháza az +állam, papja a tudákos mandarin; mélység és emelkedettség nem terem +nála sehol. <span class="pagenum"><a name="Page_175" id= +"Page_175">-175-</a></span></p> +<h3>LAO-CE.</h3> +<h4>I. Élete.</h4> +<p>1. Életírói az emberiség egyik legnagyobb misztikusának tartják. +Annyi bizonyos, hogy ő a kínaiak igazi metafizikusa és egész +Keletnek a leghomályosabb és talán a legmélyebb gondolkodója. Az +európai bölcselőktől tősgyökeres kínai vonások különböztetik meg: +atomisztikus gondolkodás és gyakorlati irány. Igaz, hogy ő inkább +elmélkedő, mint a tettek embere, de még a legmagasabb eszmélődésben +is aforizmákat szór, ellentéteket hangoztat, akár Nietzsche, és +minden tanával útmutatást kíván nyujtani arra, hogyan lehetünk +egyek a mindenséggel. Mindazok, kiket nem elégített ki Konfucius +túljózan eszménye, a kínai átlagember, őnála kerestek vigaszt, és +homályossága miatt mindenki azt találja meg benne, amit éppen +óhajt.</p> +<p>Az ő eszményképe nem a polgár vagy az államférfi, hanem az +elhivatott egyén, aki önmagának keresi az igazságot és aki inkább +elrejtőzik titkos társaságokba, elvonul a kolostorok mélyére, +mintsem kiálljon a közélet porondjára.</p> +<p><i>Élete.</i> Életét annyira át- meg átszőtte a legenda, hogy +komoly tudósok még a XX. században is kételkedtek létezésén és nem +tartották történeti személynek.<a name="FNanchor_139" id= +"FNanchor_139"></a><a href="#Footnote_139" class= +"fnanchor">139)</a> Wilhelm szerint azonban a legújabb kínai +kutatók művei után létezését alig lehet kétségbevonni.</p> +<p>2. <i>Életének egyetlen egész biztos adata, Konfuciussal való +találkozása.</i> A szertartások könyvében ugyanis <span class= +"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span> +Konfucius megemlíti, hogy egy temetésre együtt mentek Lao-ce-vel, +mikor egyszerre napfogyatkozás állott be. A természettől félénk +Konfuciusra ez a ritka tünemény olyan befolyást gyakorolt, hogy +egész életében nem tudta feledni. A csillagászati adatok szerint +Kínában Kr. e. 518-ban tényleg napfogyatkozás játszódott le és ez +az év teljesen megegyezik Konfucius életének hiteles adataival. 34 +éves korában kezd nevelősködni és ekkor keresi fel Lao-Yangot, a +Tsu-dinasztia fővárosát.<a name="FNanchor_140" id= +"FNanchor_140"></a><a href="#Footnote_140" class= +"fnanchor">140)</a> Több forrás megegyezése egy tényre vonatkozólag +annyira erős bizonyíték, hogy Laoce-t nyugodtan elismerhetjük +történeti személyiségnek. Mint az uralkodócsalád levéltárosa sokat +foglalkozott a régi történelemmel és igen becses adatokat +szolgáltathatott Konfucius hivatásához. Ez fel is kereste őt +magányában, de midőn az ősök kultuszának kérdését felvetette, erős +rendreutasításban részesült: «Akikről beszélsz, meghaltak, +csontjaik porrá váltak, csak szavaik maradtak fenn. Hallottam, hogy +egy gazdag kereskedő a szegénység látszatát vette magára, holott +raktárai telve valának kincsekkel; így a szellemi fennsőbbséggel +bíró ember, jóllehet, tökéletes, mégis ostoba külsejű lehet. Vesd +le gőgös külsőd, sok vágyad, hízelgő orcád, függetlenkedő akaratod, +mert mindez nem válik előnyödre. Ezt akartam mondani neked.» Ha +hihetünk a hagyománynak, Konfuciust nem hozták zavarba az aggastyán +szavai, hanem így felelt: «Én tudom, hogy repül a madár, úszik a +hal és hogy fut a négylábú állat. A szaladó állatot meg lehet fogni +hurokkal, az úszó halat horoggal és a madarat utóléri a nyíl. De a +mennyei sárkány <span class="pagenum"><a name="Page_177" id= +"Page_177">-177-</a></span> hogyan nyargal a szél hátán a felhőkön +át és emelkedik az égig, azt nem tudom megmondani. Ma láttam +Lao-ce-t és nem hasonlíthatom máshoz, mint e mennyei sárkányhoz.» +Más alkalommal hozzátette: «Most az egyszer valódi sárkányt láttam. +Ha összehúzódik, látható testet ölt; ha kinyujtózik, légi alakká +válik, túlhatol a felhőkön, a világos és a sötét őserőkkel, Janggal +és Jinnel táplálkozik.»<a name="FNanchor_141" id= +"FNanchor_141"></a><a href="#Footnote_141" class= +"fnanchor">141)</a></p> +<p>3. Családi neve Li, személyneve Tan; együttvéve tehát Li-tan; +később kapta a Lao-tan, majd a Lao-ce, az öreg mester jelzőt. Lao, +az «öreg» nevet a legenda szerint azért kapta, mert mint öreg +gyermek ősz szakállal és ősz hajjal jött a világra. Lao-ce +bizonyára nem született nyolcvan esztendős aggastyánnak, de a +mesében mélyebb értelem rejlik. Ha az utókor valamely nagyember +emlékét megőrzi, rendesen kiemelkedő jellemvonásokat örökít meg +róla, bár fantasztikus alakban. A monda veleje bizonyára az, hogy +Lao-ce koraérett, magábavonuló, melanchólikus ifjú volt. Lelke +mélyén ő is fájlalta, akárcsak Konfucius, a közállapotok +romlottságát. A polgárháborúkban országok mállottak széjjel, +uralkodói családok koldusbotra jutottak; millióknak omlott a vére, +üresen tátongtak a csűrök és gaz verte fel a szántóföldeket. +Milliók szeméből kicsordult a könny és keserves panaszra fakadtak: +«Jobb lett volna nem születnünk, mint ilyen nyomorúságot megérnünk. +Az ég könyörtelenül nézi, hogyan pusztulunk szárazságban és +éhségben. Nincsen isten az égben, nincsen igaz uralkodó itt a +földön, senki sem hallgatja meg panaszunkat.» Ilyen körülmények +között Lao-ce nem tudott Konfuciusszal <span class= +"pagenum"><a name="Page_178" id="Page_178">-178-</a></span> remélni +a szebb jövőben, hanem elveszti minden hitét a kultúrában és a +társadalmi orvosságokban: «Aki cselekszik, az ront; aki megőriz +valamit, az elveszíti.» Levéltárosi állását is feladja és +visszavonul délre a Jang-ce-kiang partján valamely remeteségbe. A +Hanku-szorosnál nagyon kéri a kapus, foglalja össze tanait, mire +megírja ötezer jegyből álló művét, melyet Tao-te-king-nek, a nagy +törvény és az erény útjának neveznek.</p> +<p>4. Öregkorban visszatér övéihez szülőföldjére, Tsen államnak +K’uhsien nevű helységébe. Követője, Tsuang-Tse, egész hiteltérdemlő +módon ír haláláról. «Lao-tan meghalt, Tsin-Si elment részvétét +kifejezésre juttatni. Három jajszót hallatott, azután sarkon +fordult és távozott. Egyik tanítványa kérdi: «Nem voltál Te a mi +urunk barátja?» – «Ó igen!» – «És elégnek tartod ilyen módon +kifejezni fájdalmadat?» – «Igen! Azt tartottam, hogy a mi emberünk +és még sem az. Amikor beléptem, úgy könnyeztek az aggok, mintha +fiukat temetnék és úgy sírtak az ifjak, mintha anyjukat siratnák. +Mivel ennyire ragaszkodnak hozzá, olyan szavakat kellett szólnia, +amit nem szabad lett volna kiejteni és olyan könnyeket hullatott, +melyeket nem szabad lett volna elsírnia. Ez pedig mind eltérés a +mennyei élettől, mert gyarapítja az emberi indulatokat… Aminek a +végét látjuk, az csak a tűzifa, de a tűz tovább ég és nem látjuk, +mikor alszik el.»<a name="FNanchor_142" id= +"FNanchor_142"></a><a href="#Footnote_142" class= +"fnanchor">142)</a> Íme, Lao-cét is kétféleképpen gyászolják +tanítványai, mint Buddhát, Ázsia másik világosságát és a +«tökéletesek» fásult közönye meglepően egyezik mindkét ravatalnál. +<span class="pagenum"><a name="Page_179" id= +"Page_179">-179-</a></span></p> +<h4>II. Tanai: A Tao-te-king.</h4> +<p>Lao-ce-nek ez az egyetlen műve. A könyvre is ráillik az a +jellemzés, amit szerzőjéről mondott Konfucius: «Hasonlít a mesebeli +sárkányhoz, keresztülhatol a felhőkön, világossággal és sötétséggel +táplálkozik.» Határozottan kifejezett meggyőződést alig találni +benne és kevés szavát lehet szószerinti értelemben venni. Krause +negyvenkétféle fordítását említi, de nincsen egyetlen sora sem, +melyet a fordítók egyenlően értettek volna.<a name="FNanchor_143" +id="FNanchor_143"></a><a href="#Footnote_143" class= +"fnanchor">143)</a> Ő nem akar nyárspolgári, alpári lelkeknek írni; +örvend, ha ezek kinevetik és akkor van megelégedve, ha nem értik +meg. Szereti a keleti ködöt, és gondolatait ellentétekbe, +paradoxonba burkolja. Terjengős kommentárjai a mű után ezer +esztendővel készülnek, azért ezek is gyakran elhomályosítják és nem +tudni, mennyi bennük az idegen hatás.</p> +<p>A könyv tartalma legegyszerűbben címe szerint osztható fel. +«Tao» annyi, mint a világ nagy elve; «te» az erényt jelent; «king» +klasszikus okirat.</p> +<p><i>A tao igen sokjelentésű szó.</i> Eredetileg annyi, mint út. +Írásjele a ‚fejt‘ és ‚menni‘ jelények csoportosítása; olyan utat +jelent tehát, melyen feje után jár az ember, mely célhoz vezet, +melynek iránya és értelme van. Először az égi pályák jelölésére +használták. Az egyenlítő a piros út, a térítő a sárga út. Lao-ce +átviszi az eszmék birodalmába és megkülönböztet nagy Tao-t és +kisebb tao-kat. A nagy Tao a végső irányt adó hatalom, mely az ég, +a föld és az ember kis tao-ját létrehozza, <span class= +"pagenum"><a name="Page_180" id="Page_180">-180-</a></span> +igazítja és fenntartja. Az európai fordítók többféleképpen +próbálják jelentményét eltalálni: voie, cause première, parole, +Weltgesetz, Sinn, Höchstes Gut… Legközelebb jár hozzá a görög +«logos», a latin «ratio» és a Spinoza-féle causa sui, natura +naturans.</p> +<p>Bizonyára az ősvalláshoz tartozó fogalom ez, mely Kínában alapja +minden világnézetnek, etikának és vallásnak. Megtalálható mind +Konfuciusnál, mind Lao-cé-nél, de különböző módon.</p> +<p><i>Konfuciusnál a tao</i> az I-king szövegében a nagy természet +mechanikus törvénye az ember erkölcsi életére alkalmazva. Külön +törvénye van az égnek, a földnek és az ember etikai világának, de +mindannyinak alapja az égi tao, az ég járása. Ezt kell a császárnak +felismernie és közölnie az alattvalókkal a szertartások +előírásával. Ezekkel gondoskodik arról, hogy az égi erők megáldják +uralkodását és népét. Kung-ce-nál az a szent ember, ki az isteni +Tao-ra alapítja minden törvényét és magatartását és a földkereksége +engedelmeskedik neki.<a name="FNanchor_144" id= +"FNanchor_144"></a><a href="#Footnote_144" class= +"fnanchor">144)</a></p> +<p><i>Lao-ce tao-ja.</i> Konfuciusnál a legmagasabb az égi tao és +ez azt a benyomást kelti, hogy nála ez nem egyéb, mint a személyes +Isten, ki őt egyedül ismeri, aki hivatásával megbízta és akihez +nagy megpróbáltatásokban imádsággal fordul.<a name="FNanchor_145" +id="FNanchor_145"></a><a href="#Footnote_145" class= +"fnanchor">145)</a> Lao-ce szemében az ég nem lehet végső elv. Kell +lenni egy felfoghatatlannak, kimondhatatlannak, melyet jobb +kifejezés híján a «nagy Tao»-nak nevez és ez nem egyéb, mint az +égi, földi, emberi tao-k végső forrása, végső célja és minden +ismeret alapja. Semmikép se vallásos, hanem tiszta filozófiai +fogalom; istentiszteletben nem részesül, <span class= +"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span> +áldozatot nem mutatnak be neki és nem imádkoznak hozzá.</p> +<p><i>A nagy Tao először kozmológiai elv</i>, mindennek létforrása, +minden teremtmény anyja, mely az ég és föld előtt fennállott már. +Mindent létrehoz, de önmaga sohasem lesz jelenséggé, azért nem +tapasztalható meg. Nem zárkózik a tér és idő keretébe, azért hiába +nézünk utána, nem látjuk meg soha. Hiába hallgatódzunk a szavára, +nem hallható soha. A szobrász nincs ott a szobrában, a festő nincs +a vásznában és az atya nincsen gyermekében. Mint világelv a két +őserő (Jang és Yin) ellentétét egyenlíti ki, mert benne minden +eggyé válik. Olyan az ég és föld (Jang és Yin), mint a megszólaló +fuvola. Önmagában üres, de ha törvénye szerint beléfújnak, +csodálatos hangok áramlanak ki belőle. A fuvola a föld, a lehelet +az ég, de ki adja a leheletnek a kellő erőt és gyorsaságot. A nagy +fuvolás, a nagy Tao, ki ebből a varázsfuvolából az egész világot +elővarázsolja.</p> +<p><i>A nagy Tao a mindenség célja.</i> Minden létező tőle +származik, minden hozzá tér vissza, mint esténkint a gyermek anyja +ölébe hajtja fáradt fejét. Az embernek is ez a célja: egyesülés a +nagy Taoval, amint ezt az életfelfogásban láttuk.</p> +<p><i>A nagy Tao minden megismerés alapja.</i> A jelenségekben nem +található, azért őt magát csak <i>közvetlen megéléssel</i>, +intuicióval foghatjuk fel. Olyan ez a felfogás, mint a +jóga-gyakorlat magaslata a szamadhi, melyben a lélek elveszti +öntudatát és alámerül a tudattalan örvényébe. Szerinte ez az +intuició az emberi lélek legősibb, legegyszerűbb jelensége, melyet +nem lehet levezetni és bizonyítani. A piros és kék színt nem lehet +megmagyarázni <span class="pagenum"><a name="Page_182" id= +"Page_182">-182-</a></span> annak, akinek sohasem volt ilyen +élménye; viszont aki látta a pirosat és kéket, megérti a mondott +szóból is. Hasonlóképpen csak az érti meg Lao-ce szavát, aki már +megízlelte a nagy Táo-t.<a name="FNanchor_146" id= +"FNanchor_146"></a><a href="#Footnote_146" class= +"fnanchor">146)</a></p> +<p>3. <i>Eszmetana</i>. A nagy Tao ős valóságában jelen vannak a +dolgok fogalmi képei (a platoni ideák) és a lélek intuiciójában +ezeket is átéli, de ezek a fogalmak ki nem mondhatók. Ilyen például +a lét és a nemlét. A lét az égnek és a földnek anyja, a nemlét +pedig anyja a létnek; egymással tulajdonképpen azonosak, csak a +szavak, a jelek különböznek.</p> +<p><i>Ismeretelmélete realisztikus.</i> A szemlélő lélekben a +kimondhatatlan eszmék mintájára alakulnak kimondható fogalmak is; +ime ezen alapszik a kínai realizmus. Konfucius és Lao-ce +megegyeznek abban, hogy a szavak és kimondható fogalmak a valóságot +tükrözik, mert a valóság maga a nagy Tao és a benne rejlő +kimondhatatlan fogalom; az egyéni lélek kimondható fogalmai ezek +mintájára készülnek és így a szavak kimondható fogalmakat, a +fogalmak pedig valamikép valóságot jelentenek. Amíg tehát +szavainkat ellenőrizhetjük a valósággal, a Tao átélésével szerzett +tapasztalatokkal, addig használhatók ezek a szavak a valóság +rendezésére és arra, hogy a nagy Tao-hoz igazítsák életünket.</p> +<p>De az egyéni lélek önkényesen bánik lelki kincseivel és csapongó +képzelete olyan fogalmakat alkot, melyek nem felelnek meg az örök +eszméknek és így az egyéni vágyakozás olyan célt tűzhet maga elé, +ami nem felel meg a valóságnak. Így alkotja meg az ember a +valósággal ellentétben <span class="pagenum"><a name="Page_183" id= +"Page_183">-183-</a></span> levő külön világot: az álmok és a +vágyak világát. Így keletkezik a vágy a kényelem, a gyönyör és az +idegen vagyon után, mivel pedig ez nem adatik meg mindenkinek, +kezdődik a küzdelem, a pereskedés, végül a lopás, a rablás és a +gyilkosság, szóval minden, ami ellenkezik a nagy Tao-val, a valóság +nagy világrendjével. A rosszat tehát az olyan oktalan vágyak +teremtik, melyek önalkotta fogalmainkhoz tapadnak, ezért nem lehet +a bajokon segíteni emberi bölcseséggel és tudással, mert minél +jobban fárad az értelem, annál jobban szaporítja önkéntes +fogalmait, annál jobban eltávolodik a valóságtól. Ezért ne +törődjünk tudással és kultúrával, hanem bízzuk rá magunkat a +természet folyamatára, a nélkül hogy meg akarnók nevezni vagy +tudással keretekbe foglalni. <i>Ez a maga átengedés, a nemtudás és +nem cselekvés</i> ismét helyreállítja a jóviszonyt a természet és +az ember, az édes anya és a gyermeke, a nagy Tao és a jelenségek +között.</p> +<h4>III. Lao-ce életfelfogása.</h4> +<p>1. Az embernek is a nagy Tao az alkotója és a célja. Az igaz +embernek, a szent embernek főkötelessége tehát, hogy hozzá +hasonlóvá legyen, vele egyesüljön és magában megtestesítse. Lao-ce +nem annyira elméletet kíván nyujtani, mint inkább megjelölni az +utat (az emberi tao-t), mely a jelenségek zürzavarából az örök +eszmék világába vezet.</p> +<p><i>Két úton jut el az ember a nagy Tao-hoz: a lét és a nem lét +útján.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_184" id= +"Page_184">-184-</a></span></p> +<p><i>A lét útján</i> a jelenségeket figyeljük. Keressük mögöttük +alkotójukat és forrásukat, a nagy Tao-t; de őt csak akkor +találhatjuk meg, ha lemondunk minden u. n. tudományos célkitűzésről +és minden vágyról. Csak azt tudjuk tárgyilagosan felfogni és +megítélni, amire nézve «üressé lett a szívünk, és így benne, mint +tiszta tükörben képződhetik a nagy Tao tükörképe». Ha ez kialakul a +lelkünkben, akkor belátjuk, hogy semmi sem történhetik máskép, mint +ahogy van, nyugodtan nézzük az események játékát, amint minden +folyik, keletkezik és elmúlik. Belátjuk, hogy élvezet, tudomány, +művészet, vagyon és minden kultúra hiábavalóság; csak zavarja a +tiszta látást, eltávolít a valóság szemléletétől.</p> +<p><i>A nemlét útján</i> az egyén lemond minden vágyról, ezzel +kialszik maga az egyéniség és helyére lép a nagy Tao. Az ember +fönséges unió misztikában, misztikus egyesülésben egyenlő lesz a +mindenséggel. Amit a lét útján csak szemlél, azt most magában éli +át. A menny kapui feltárulnak előtte, hallja a hallhatatlant, látja +a láthatatlant, a tiszta fogalmak világát és a nagy Tao-t, az ős +egységet, melyben nincsen kettősség. A teste is egyesül a +mindenséggel, egyéni gyarló testből világlélekké lesz, mely +csodákat tehet és uralkodik a szellemvilágon. Az ilyen szent még +egyéni életet él, de az egyéniség álarca már nem csalja meg, +keresztüllát a cselszövésen. <i>Ő szemléli a világtörvényeket, a +dolgok lényegét és csíráját.</i> Ezeket idejekorán befolyásolja és +így mágikus erőt nyer. Látja, hogy minden ellentét egységbe olvad, +egy a fény és az árnyék, egy a kicsiny és a nagy. Megismeri a +becsületet és mégis nyugodtan marad szégyenben; <span class= +"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> +engedékeny az erőszakossággal szemben és megszabadul minden +szenvedéstől. Nincs többé halandó része, nem fél a tigristől és az +orrszarvútól, páncél nélkül áthatol bármilyen felvértezett +seregen.?</p> +<p>2. <i>A nagy Tao-val megegyezés még a földi életet is +meghosszabbítja</i>, a teljes egyesülés pedig halhatatlanságot ad. +Később ez az életmeghosszabbítás a tao-bölcselők gyakorlati céljává +lett. Az élet forrása a lélekzés, az ember a belélekzéssel +állandóan életerőt szív magába a világegyetemből; ezért a lélekzés +művészete az életmeghosszabbítás kitűnő eszköze. Sok erőt szívjon +be az ember, ezt nyelje el, raktározza el és keveset pazaroljon +belőle. Az életmeghosszabbítás másik fontos gyakorlata a bőjt. +Addig kell bőjtölni, míg a test olyan könnyűvé válik, hogy szabadon +lebeghet a levegőben. Az ételek is igen különböznek az életerő +szempontjából. A leghatásosabb anyagokból készítik az életelixírt, +melynek gyártásával állandóan foglalkozik a tao-ista alchimia.</p> +<p>A tanokat késői tanítványok élezték ki és torzították el +ennyire; maga a mester bizonyára nem látta és nem is akarhatta +ezeket a következményeket.</p> +<p>3. <i>Etikai rendszerét negatív egoizmusnak és quietizmusnak</i> +nevezhetjük. <i>Egoizmus</i>, mert benne minden társadalmi kötelék +gátolja a misztikus egyesülést, amennyiben cselekvésre késztet. A +törvények és szertartások törlendők és foglalja el az egyén örök +érdeke a társadalmi kötelesség helyét. <i>Negatív</i> egoizmus, +mert nem pozitív örömöt vagy boldogságot keres, semmiféle +tevékenységet nem sürget, hanem «a nem-cselekvést» és <span class= +"pagenum"><a name="Page_186" id="Page_186">-186-</a></span> minden +emberi kapcsolat kerülését, mert ez könnyen vágyakat ébreszt és +megakadályozza az egybeolvadást a mindenséggel.</p> +<p>Konfucius sarkalatos erényei értéktelenek. Általában a jó és +rossz is csak nevek azok számára, akik a mindenség nagy egységét +még nem ismerték meg. Az emberszeretet és igazságosság mesterkélt +követelmények. Az ügyesség, melyet gyakorlunk, a tanulás, melyet +könyvekből szerzünk, ellensége a természetes passzív viselkedésnek, +mely a nagy Taohoz vezet. Igaz erény csak az egyesülés a mindennel. +Aki ezt elérte, az tanít szavak nélkül, működik cselekedet +nélkül.</p> +<p><i>Ez a tan destruktív és anarchista jellegűnek látszik.</i> +Teljesen ellene mond Konfucius elveinek és szószerint véve aláássa +minden társadalom alapját. Nagyon enyhíti az egészet az a +körülmény, hogy az ember jellemző vonásává avatja a jóságot, mert +ez a nagy Tao-nak is feltűnő sajátsága. Mindenkivel szemben jónak +kell lennünk, ne tegyünk különbséget jó és rossz ember között, mert +ez a különbség csak a szavakban és nem a valóságban van meg. Nagy +érdemének tudják be az ellenségszeretet hirdetését. A Tao-te-king +63-ik fejezetében tényleg ezt írja: «Fizess a rosszért is jóval». A +teozófusok keresztény értelmet fedeznek fel benne. Ez azonban nagy +félreértés; Lao-ce nem az emberszeretet magaslatát tartja szem +előtt, hanem a teljes alkalmazkodást a nagy Tao-hoz. Hogy használ-e +másnak a bölcs, vagy árt, az előtte teljesen mellékes; azért ne +tegyünk rosszat, mert ez megszakítja egységünket a nagy Tao-val. +Nem az ellenséggel akar tehát jót tenni, hanem önmagával. Mong-ce +mérhetetlen <span class="pagenum"><a name="Page_187" id= +"Page_187">-187-</a></span> önzést lobbant a tao-ista bölcsek +szemére: «Egy hajszálukat sem adnák oda azért, hogy az egész +világnak használjanak vele; ilyen lelkület lehetetlenné teszi az +emberi együttélést és a társadalmat». Az ellenségszeretet tehát nem +virágzott ki az ókorban.<a name="FNanchor_147" id= +"FNanchor_147"></a><a href="#Footnote_147" class= +"fnanchor">147)</a></p> +<p>4. <i>Egyén és társadalom.</i> A társadalmi etika terén egész +forradalmi hangot üt meg. Minden bajnak az az oka, hogy a kormány +sokat beleavatkozik a polgárok ügyeibe. Minél több a tilalomfa, +annál szegényebb a nép; minél több a törvény és a rendelet, annál +több a tolvaj és a rabló. Az emberi természetnek ugyanis az az +törvénye, hogy minden kényszernek, tilalomnak ellenáll, leginkább +az erkölcsi kényszernek. Az elgyötört nép eleinte passzív +ellenállást fejt ki a hatalommal szemben, míg végül kitör a +forradalom. Hiába a kultúra külső máza. Építhetnek kitűnő utakat, a +nép a mellékutakon jár. A fejedelmi udvartartás fényes, de a +szántóföldeket gaz veri fel és a csűrök üresen tátonganak. Minél +erősebben működik a pallos, annál kevesebbet törődnek az emberek a +halállal, annál vakmerőbbek, alattomosabbak, engedetlenebbek +lesznek és veszedelembe jut az ország.</p> +<p>Konfucius hasonlóan gondolkodik az állapotok bírálatában, de a +helyzet javulását egész ellentétes utakon keresi. Szerinte a +kultúra jó, a társadalmi különbségek megtartandók és a törvények +nemzeti szokássá teendők. A tanultabb, erényesebb embernek kell +befolyást biztosítani; ezt teszi lehetővé a társadalmi rendek +különbözősége.</p> +<p>Lao-ce szerint, kultúrának, alkotmánynak, törvényhozásnak +<span class="pagenum"><a name="Page_188" id= +"Page_188">-188-</a></span> nincsen önértéke. Amint a természetes +szerveink akkor működnek legjobban, ha nem vesszük őket észre, +azonképpen az az igazán nagy uralkodó, akivel nem törődik a +társadalom; nem kell a népet agyonkormányozni, magától jóra fordul +minden. Az ő alapelve a társadalomban is a nemcselekvés, hagyjuk +békén a természetet és magától rendbejön minden. Ez a +reformgondolat tisztán negatív: kultúra, tudomány, erkölcs és +kötelesség, művészet és nyereség, mind kiirtandó hiúság. Mindez +csak név, pára és árnyék, melyet szokásból magasztalnak az emberek, +de ezek a nevek már nem egyeznek meg a valóság rendjével, a nagy +Tao-val. Konvencionális hazugságok ezek, melyekkel az ember áltatja +magát, hogy kétségbeejtő nyomorúságát ne lássa.</p> +<p><i>Minden bajnak gyökere a tudás és a fantázia.</i> Ezek +bódítják el az embereket. A színek, hangok, illatok játéka elvon a +mélységektől, az igaz valóságtól és felébreszti bennünk az önzést, +az ábrándot és a kínzó vágyak seregét. Ezeket az agyrémeket ki kell +küszöbölni a társadalomból. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha a +vezetők megmutatják, hogy értéktelenek azok a dolgok, amire +áhítozik a tömeg és maguk is igénytelenűl élnek, sőt csendben +eltűnnek a nép között. Nem tudós mandarinokra, iskolára van +szükség, hanem egyszerűségre: ez a boldogság útja.</p> +<p>Wilhelm megjegyzi, hogy az ilyen eszmék megvalósítása +valamennyire lehetséges volt abban az időben, amikor még kevés volt +az ember, és földmívelésel könnyen eltarthatta a családját. +Általános értékű alapgondolatuk mégis minden termelési <span class= +"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> formát +meghalad: az ember uralkodjék a termelőeszközökön és ne legyen a +külső kultúra rabszolgája.<a name="FNanchor_148" id= +"FNanchor_148"></a><a href="#Footnote_148" class= +"fnanchor">148)</a></p> +<p>5. <i>Értékelés</i>. Lao-ce rendszerének értékelésére elegendő +annyit mondanunk, hogy ködös nyelvezetbe burkoltan megtaláljuk +benne Pláton eszméinek világát és Aristoteles legnagyobb +intuicióját, az aktus- és potencia-elméletet. Egyébként meg kellene +ismételnünk, amit a brahmán miszticizmusról és Buddha rendszeréről +mondottunk. Amikor a buddhizmus először kopogott a kínai falon, +éppen a Tao bölcselete könnyítette meg számára a bejutást és tette +lehetővé az elterjedést, mert alapgondolataiban megegyezik vele. +Ezt fejezi ki a legenda is, midőn Lao-ce életét a messze multba +helyezi, sőt nagy nyugati missziósútra küldi és az ő tanaként +tünteti fel a buddhizmus egész szellemi világát.</p> +<p>A legendának abban igaza van, hogy a két rendszer, az indiai és +kinai negativizmus ugyanazokra az eredményekre jut el. A nirvánát +kinai nyelvre Lao-ce műszavával, a nemcselekvés elvével (vu-vei) +fordították és de Groot szerint igen helyesen, mert a két fogalom +teljesen megegyezik; a tao-izmus és a buddhizmus ikertestvérek, +mind a kettő közös ázsiai világszemléletből, az ú. n. +univerzismusból ered.<a name="FNanchor_149" id= +"FNanchor_149"></a><a href="#Footnote_149" class= +"fnanchor">149)</a></p> +<p>E megegyezés következtében a tao-izmus könnyen elfogadja a késői +buddhisták mitológiáját, isteneit, templomait, szertartásait és +kolostorait, csak a nőtlenséget utasítja vissza, mert ez +ellentétben áll a kínai nép családi érzékével és érzékiségével. A +külső keretek és eredmények megegyeznek, de az éltető szellem mind +a kettőben más. <span class="pagenum"><a name="Page_190" id= +"Page_190">-190-</a></span> Lao-ce követői mindig megőriznek +valamit népük optimizmusából és reális érzékéből. A kínai +eszmetörténetben szereplő három nagy ember különbségét jól +szemlélteti egy régi parabola: Sakjamuni, Konfucius és Lao-ce +együtt ültek egy ecetes kancsó mellett, mely az ember földi életét +jelképezte. Mind a három belemártotta az ujját, hogy megízlelje, mi +van benne. A valóságot szerető Konfucius mindjárt rámondotta: ez +savanyú. Buddha a maga pesszimizmusával keserűnek találta; Lao-ce +azonban, mint életművész, kijelentette, hogy ez édes»<a name= +"FNanchor_150" id="FNanchor_150"></a><a href="#Footnote_150" class= +"fnanchor">150)</a></p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_191" id= +"Page_191">-191-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>AZ IRÁNI LÉLEK.</h2> +</div> +<h3>ZARATHUSTRA.</h3> +<p>1. «Zarathustrát tiszteljük, az egész anyagi világ urát és +mesterét, a legkiválóbb hívő lelket, a legbölcsebb, legdicsőbb +királyi lényt, a legméltóbbat arra, hogy megbecsüljük és segítségül +hívjuk; magasztaljuk a vágyak emberét!…»<a name="FNanchor_151" id= +"FNanchor_151"></a><a href="#Footnote_151" class= +"fnanchor">151)</a> Így tiszteli a nemeslelkű iráni nép hazája +bölcsét, a nemzet szentjét, «az iráni Mózest», aki Izrael nagy +prófétájával majdnem egy időben élt és hozzá hasonló nagy lélek. +Népét megszabadítja a babonaságtól és erkölcsi romlástól. +Világnézetében visszaállítja az ősi monoteizmust a maga régi +tündöklő tisztaságában és csak mohamedán rágalmak következtében +terjedt el róla az a vélemény, hogy dualisztikus vallást alapít. Ő +csak a régi vallást állítja helyre, maga inkább bölcselő, +rendszeralkotó és egész életfelfogását bölcseleti elvekre alapítja. +A zsidóknál fennmaradt ősi kinyilatkoztatás mellett megalkotja a +legrégibb, legtisztább és legegészségesebb erkölcstant, mely a +földkerekségén található.</p> +<p>2. A régi tanok és jóerkölcsök diadalát azonban elősegítette +<i>az iráni néplélek konzervatív gondolkodása és +tekintélytisztelete, optimizmusa és igazságszeretete</i>. +<span class="pagenum"><a name="Page_192" id= +"Page_192">-192-</a></span></p> +<p>Az indiai árják őshazája valószínűleg Déloroszországban terült +el.<a name="FNanchor_152" id="FNanchor_152"></a><a href= +"#Footnote_152" class="fnanchor">152)</a> Innen hatoltak Ázsiába, +hol sokszáz esztendőt töltöttek aránylag békében és nyugalomban. De +az északi népek támadása és a természetes szaporodás következtében +mindig nehezebb lett a megélhetés, világnézeti téren is +megoszlottak a vélemények. A hevesebbek, tüzesebb vérűek nagyobb +szabadságra, nagyobb területre, harcias életre áhítoztak. Átlépték +tehát a magas hegyeket és elfoglalták maguknak Indiát. A +konzervatív elem továbbra is ragaszkodott az északi Baktriához és a +régi Persis területéhez. Békésebb természetük az oka nemcsak az ősi +hagyományok megőrzésének, hanem elvesztésének is, mert nem tudnak +ellenállni a görög szellem hódításának és az Izlam fegyverének. +Zarathustra a maga nagy lelkével sem tudta megacélozni népét.</p> +<p>Jellemző továbbá az iráni néplélekre a +<i>tekintélytisztelet</i>, ami főleg a szülők iránti szeretetben és +a nagy egyéniségek kultuszában megnyilvánul. Míg a hindu égen +csakhamar kialakul az istenek tarka-barka serege, melyben egyszer +egyik, másszor másik kerekedik felül, náluk mindig tisztán ragyog a +régi, Ahura’, az indus, Varuna’, a felséges nagy Úr tisztelete. Még +a gonosz birodalmában is szinte vasvillával, kényúrként uralkodik +az őskaján, a főgonosz: Angra-maniu (Ármány). A sok szavaló és +magát istenítő brahmin helyett itt az egy Istennek egy prófétája +él: Zarathustra. Egyéni életükben a pillanat nyüzsgő vágyai felett +uralkodik a nagy életcél: a világosság győzelme a sötétségen. +Társadalmi életükben sokáig megőrzik az egynejűséget és az ind +királyocskákkal szemben náluk a hatalmas Achemänidák dinasztiája +uralkodik. <span class="pagenum"><a name="Page_193" id= +"Page_193">-193-</a></span> Az iráni népnek ezt a két nagy +jellemvonását régi feliratok hirdetik mindenfelé kősziklába vésve, +nagy könyvtárak számára agyagba égetve és ércbe öntve a várak +tornyain. Mutatóba álljon itt nagy Dárius királynak egyik ékírásos +kiáltványa: «Egyetlen nagy Isten Aura-Mazda, aki ezt a földet +teremtette, aki azt az eget teremtette, aki az embert teremtette, +az ember számára a boldogságot rendelte, aki Dáriust királlyá +tette… egyetlen uralkodóvá számos alattvaló felett.»<a name= +"FNanchor_153" id="FNanchor_153"></a><a href="#Footnote_153" class= +"fnanchor">153)</a></p> +<p>Szép vonása még az iráni népnek minden komolysága mellett a +bizakodó optimizmus. Küzdve küzd a mostoha viszonyokkal, de bízva +bízik a jóság, az igazság győzelmében.</p> +<p>Herodotos szerint legnagyobb gyalázatnak tekintették a +hazugságot és első kötelességnek az igazmondást.<a name= +"FNanchor_154" id="FNanchor_154"></a><a href="#Footnote_154" class= +"fnanchor">154)</a> Míg a hindu szavában nem lehet hinni és minden +adata megbízhatatlan, addig a parszi megtartja szavát és az egyszer +megkötött szerződést állja mindvégig. Fejlett jogérzékük hatása +megérzik az annyira magasztalt babiloni jogrendszeren is, és még a +ravasz görög nép sem tudja egészen kivonni magát hatása alól. Ez az +a nép, mely hivatott lett volna arra, hogy tisztult erkölcsi +felfogással ajándékozza meg az ókori világot.</p> +<h4>I. Zarathustra élete.</h4> +<p>Zarathustra korát és életét mindmáig mélységes homály fedi. +Elsőrangú tudósok, köztük Darmesteter, «Kelet szentkönyvei»-ben a +Zendaveszta fordítója a vihar megszemélyesítőjének és így +mitológiai alaknak tartja, akárcsak Bacchust, <span class= +"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span> +Theseust vagy Heraklest.<a name="FNanchor_155" id= +"FNanchor_155"></a><a href="#Footnote_155" class= +"fnanchor">155)</a> Arab és szír források szerint azonos volna +Baruch-hal, Jeremiás próféta íródiákjával. Mivel nem nyert +prófétaküldetést, azért elpártolt mesterétől és idegen nép között +írta meg «sátáni művét», az Avesztát.<a name="FNanchor_156" id= +"FNanchor_156"></a><a href="#Footnote_156" class= +"fnanchor">156)</a> A görögök beláthatatlan messzeségbe burkolták +tanait, azért, hogy annál nagyobb tekintélyt kölcsönözzenek neki. +Szerintük a trójai háború előtt 5000, Plátó előtt 6000 esztendővel +tanított. Ezek a nagy számok azt árulják el, hogy nem tekintették +történeti személynek.</p> +<p>Oldenberg az összehasonlító nyelvészet alapján a védákkal méri +össze és Kr. e. 900–800 esztendőre helyezi az Aveszta régi +himnuszai keletkezését és ezzel Zarathustra életét. Az +Orientalische Litteratur-Zeitung pedig legújabban az 1000 évet +tartja legvalószínűbbnek.<a name="FNanchor_157" id= +"FNanchor_157"></a><a href="#Footnote_157" class= +"fnanchor">157)</a></p> +<p>A Zarathustra ellen szórt vádakból bizonyos, hogy nem volt +perzsa, hanem Baktriában, az iráni felföld keleti részén született, +hol a magas hegyek a sivataggal érintkeznek, hol a perzselő nyár +dermesztő téllel váltakozik és megedzi, felvértezi fiát arra, hogy +vitézül védekezzék az északról portyázó turáni törzsek ellen. A +hagyomány szerint anyja csodálatos álmokat lát és születésekor a +gyermek nem sír, hanem hangosan felnevet; ámde nevetése nem +vidámsággal, hanem csodálattal és rettegéssel tölti el a +rokonságot.<a name="FNanchor_158" id="FNanchor_158"></a><a href= +"#Footnote_158" class="fnanchor">158)</a> Ez a rege szemlélteti +életének egész nagyságát és tragédiáját: leghitelesebb, legrégibb +himnuszaiban a bölcs egész emberi módon jelenik meg. Élete telve +derűvel és borúval, gonddal és vigasztalással. Egyszer aljas +üldözők serege, másszor ismét hűséges barátok veszik körül. +<span class="pagenum"><a name="Page_195" id= +"Page_195">-195-</a></span></p> +<p>A nép között jártában-keltében nagy lelke már ifjú korában +felháborodik az esőcsinálók és varázslók üzelmein és megvetéssel +fordul el a néphitben kavargó garázda istenek hadától; az idegenből +beözönlő bálványokat is lelke mélyéből utálja. Ilyen lelkülettel 15 +éves korában kikéri jussát az atyjától és visszavonul a pusztába, +ahol hét évet tölt el imában és elmélkedésben. Isten megengedi, +hogy kérdezze és állandóan válaszol neki. Beavatja a végső dolgok +titkaiba és a világtörténelem törvényeibe. Zarathustra alázattal +fogadja az igét és visszatérve a társadalomba, szenvedélyes +buzgalommal hirdeti az igazságot. Gyűlölettől izzó hangon támadja a +babonás tanok előcsahosait és fejedelmét nem egyszer felszólítja, +hogy hányassa őket kardélre, irtsa ki az ivadékukat mind egy lábig. +Merész szereplése dacára egyideig békés családi életet él. Nőül +veszi egyik legelőkelőbb hívének, Frasaostrának leányát. Fiát olyan +gonddal neveli, hogy később legnagyobb támasza az igazság +hirdetésében. Legkisebb lányát, Porucsisztát, szintén előkelő +gazdag ifjú veszi nőül. Az esküvőn megjelenik Visztapsza fejedelem +és maga Zarathustra ír igen szép alkalmi éneket. Mennyire telve +volt a gonoszok elleni gyűlölettel, legjobban bizonyítja az a tény, +hogy még lakodalmas énekében is átkot szór ellenük és burkoltan +felszólítja a fejedelmet, hogy hallgasson Mazda szavára, rendezzen +vérfürdőt a gonoszok között és biztosítsa ellenük a vidám falvak +tartós békéjét.<a name="FNanchor_159" id= +"FNanchor_159"></a><a href="#Footnote_159" class= +"fnanchor">159)</a></p> +<p>Ilyen hang mellett nem csoda, ha a dévaimádók üldözni és +rágalmazni kezdik. Az uralkodó ennek dacára állandóan kegyesen +fogadja, <span class="pagenum"><a name="Page_196" id= +"Page_196">-196-</a></span> az Aveszta olvasása meggyőzi +Zarathustra isteni küldetéséről, elfogadja egyszerű tanát és +terjeszti királyi hatalmával. A néphit őrei azonban mindig jobban +szitották a parazsat, föllázadtak a király ellen; elfoglalták, +kizsákmányolták a fővárost, Zarathustrát fogságba ejtették és +megölték.</p> +<h4>II. Az Aveszta.</h4> +<p>1. A görög és perzsa hagyomány szerint Zarathustra írta Irán +szent könyvét. Mégis mivel az egésznek gyüjteményjellege van és az +egyes részek nyelvi szempontból elütnek egymástól, a legtöbb +szaktudós csak a régi himnuszok – Bartholomae szerint versbe +foglalt prédikációk – szerzőjének tekinti Zarathustrát; a többi +rész is az ő tanai nyomán, de nem egészen az ő szellemében készült. +Az izlám tűzzel-vassal pusztította, mint ‚sátáni művet‘, ezért alig +negyedrésze maradt reánk, ez is több helyen megromolva, +töredékesen.</p> +<p>2. <i>Megkülönböztetnek nagy és kis Avesztát.</i> A nagyot csak +eredeti ősi iráni nyelven őrizték meg fordítás és magyarázat nélkül +és a nyilvános istentiszteleteken kézikönyvül használták. A kis +Aveszta inkább magánájtatosságok végzésére szolgált.</p> +<p>A nagy Aveszta három részre oszlik. I. <i>Jaszna</i>, +lithurgikus imák és énekek könyve. Ennek legrégibb része a +<i>Gatha-k</i>, 17 mély vallásosságra valló himnusz, melyet +egyenesen Zarathustrának tulajdonítanak. Szűk látókörében kevés, de +nagy eszmékre bukkanunk. Komoly lelkület mellett hatalmas, erős +érzés lobog benne. Az újabb sívár részek olvasása után szinte +fellélegzik az ember, <span class="pagenum"><a name="Page_197" id= +"Page_197">-197-</a></span> ha egy-egy ilyen ódára talál. Tartalmuk +azt mutatja, hogy Zarathustra nagy műve, a nép lelki megújhodása +még csak a kezdet kezdetén áll. Néhány befolyásos ember állott még +csak mellé, az ellentábor igen hatalmas és a próféta többször +kételkedve kérdi, vajjon be tudja-e tölteni hivatását.</p> +<p><i>II. Viszprat.</i> Nem egyéb, mint a Jaszna kiegészítő +része.</p> +<p><i>III. Videvdat (vendidat)</i> a dévák, a gonosz szellemek +elleni törvénykönyv, mely a különböző tisztulási szertartásokat +ismerteti kimerítő részletességgel és hosszadalmasan.</p> +<p>A kis Aveszta részei: ‚Hoszbén‘, a napfelkeltekor végzendő imák; +Jaszt, az egyes szellemek és istenségek dicsőítése; +Xartak–Apasztak, a hitvallások könyve; Afrinaka, az áldások +gyüjteménye stb.<a name="FNanchor_160" id= +"FNanchor_160"></a><a href="#Footnote_160" class= +"fnanchor">160)</a></p> +<p>Az egész mű létezéséről és tartalmáról a XVIII. századig csak a +régi görög és római írók nyujtottak felvilágosítást. 1723-ban +került az első kézirata Oxfordba, hol Bodlean Librery +könyvesboltjában erős láncokkal a falhoz erősítve, mint valami +érthetetlen titkos könyvet mutogatták. Titokzatos volta ösztönözte +a francia Auquetil Duperront, hogy Indiában felkeresse a parszi +doktorokat (daszkurokat) és tőlük megtanulja az ősi iráni nyelvet. +Ezek először csak hitegették, ámították, de sikerült neki túljárni +az eszükön, tényleg megtanulta az ős nyelvet, szerzett magának +becses kéziratot és lefordította az egész Avesztát.</p> +<p>A szöveg általános elképedést és csalódást váltott ki, mindenki +felséges ódákat, magasszárnyalású <span class="pagenum"><a name= +"Page_198" id="Page_198">-198-</a></span> bölcseleti elmélkedéseket +várt, és e helyett unalmas litániákat, végnélküli és kicsinyes +tisztulási szertartásokat talált. Voltaire két lapot se tud +elolvasni Zoroaszter útálatos művéből, a nélkül, hogy szánalom ne +fogja el az emberi természet iránt, mely ilyen silány lim-lommal +bibelődött. Mások egyenesen lehetetlennek tartották, hogy a bölcs +Zoroaszter, kit Platon annyira magasztal, ilyen bárgyuságot firkált +volna össze; a hiszékeny Auquetil bizonyára valamilyen szélhámos +áldozatává lett. Herder nyílt elméje azonban a sok aprólékos +lim-lom között fölfedezte az Avesztában rejlő igazgyöngyöket és +gúnyolta a franciákat, hogy egy párizsi lapszerkesztő hangzatos +szólamait keresik a nagy Zoroaszterben. Ő maga nem annyira +tudományos elmélyedéssel, mint inkább magasröptű képzeletének +sejtelmével írja: «E szerint a rendszer szerint az embernek, mint +Isten látható képének kell élnie és uralkodnia a szellem +birodalmában, eszményi fényességben.»<a name="FNanchor_161" id= +"FNanchor_161"></a><a href="#Footnote_161" class= +"fnanchor">161)</a></p> +<p>Az alapeszmét Herder helyesen érezte meg, de a tudományos +megértés a mai napig sem tökéletes és nincsen minden tekintetben +kielégítő fordítása.</p> +<h4>III. Az Aveszta világnézete.</h4> +<p>1. Az iráni szent könyvek legrégibb részének tartják a +Gátha-kat, a Jaszna himnuszait, melyekben a legfőbb lényt többnyire +<i>Ahura-Mazda</i> névvel jelölik. Ahura annyi, mint úr, az ég és +minden létező ura. Azonos a védákban szereplő Asurával vagy +Varunával. Mazda «a mindentudó végtelenül bölcs, akit senki meg nem +csalhat, aki mindent <span class="pagenum"><a name="Page_199" id= +"Page_199">-199-</a></span> megfigyel és igaz mértékkel mér vissza; +hűséges, mindent alkotó, mindenhez értő, változhatatlan.»<a name= +"FNanchor_162" id="FNanchor_162"></a><a href="#Footnote_162" class= +"fnanchor">162)</a> Nyugaton Platon óta Ahura-Mazdát Ormuzdnak +hívják; ellenfelét pedig, a gonosz szellemet, Angra-manju-t +Ariman-nak.</p> +<p>Amint a többi indogermán nép, úgy bizonyára az iráni is minden +szükségletét, örömét és fájdalmát mitológiai alakokban testesítette +meg. Zarathustra nagy tette az volt, hogy a néphit önállóvá lett +isteneiben meglátja az egy Isten tulajdonságait és így a +szellemeket ismét elvont fogalmakká avatja, vagy istenekből +Ahura-Mazda szolgáivá, angyalaivá tette. Ez volt az emberi +gondolkodásnak legelső és legsikerültebb formája arra, hogy a +politeizmust és panteizmust kiküszöbölje.</p> +<p><i>Ahura-Mazdán kívül az Aveszta a következő négyféle lényt +ismeri:</i> 1. Amesa-spenták vagy főangyalok, 2. a Jazdák, +angyalok; 3. fravasik, az ősök szellemei; 4. a dolgok elemei: tűz, +víz, föld és levegő.</p> +<p><i>A hét főangyal Amesa-spenták</i> gyüjtőneve a Gathákban és az +ékiratokban nem fordul elő, a Jast azonban már úgy sorolja fel +őket, mint szellemeket. A Gathákban még mint elvont isteni +tulajdonságok szerepelnek: a legfőbb jó és áldásos uralom, jótékony +jámborság, egészség, halhatatlanság, bölcseség, helyes értelem. +<i>Első közöttük Asa</i>, a jog, az igazság, a legfőbb jó. Mint +személy Ahura-Mazda főtanácsadója és végrehajtó ereje; képviseli és +jelenti magát a paradicsomot is, mint igaz hívőnek járó jogos +jutalmat.<a name="FNanchor_163" id="FNanchor_163"></a><a href= +"#Footnote_163" class="fnanchor">163)</a> Második <i>Vohu-Mana</i>, +mint tulajdonság jó lelkületet, irgalmat jelent, mint személy pedig +Ahura-Mazda legfőbb <span class="pagenum"><a name="Page_200" id= +"Page_200">-200-</a></span> miniszterét.<a name="FNanchor_164" id= +"FNanchor_164"></a><a href="#Footnote_164" class= +"fnanchor">164)</a> Harmadik Spenta-Armatai, a tökéletes bölcseség +és jámborság; mint személy pedig a földnek szelleme.</p> +<p><i>A másodrangú angyalok</i> között legnevezetesebb szerepet +játszik Mithra, a Zarathustra előtti kor egyik főistene, kit Ahura +magához hasonló nagynak teremt. Tisztelete később elterjedt az +egész római birodalomban. Aquincumban is fedeztek fel szentélyét. A +Gathákban a neve sem fordul elő, de a Jast tizedik fejezete már +egészen róla szól. Úgy látszik, a védák hasonnevű isteneivel +egyezően világosságot, fényességet jelent és mint személy a nap +istenét.<a name="FNanchor_165" id="FNanchor_165"></a><a href= +"#Footnote_165" class="fnanchor">165)</a></p> +<p>A harmadik csoportot a fravasik, Ahura fényes serege alkotják, +megfelelnek az indus pitriknek, az atyák szellemének, kik a gonosz +elleni küzdelemben segítik az embereket. A Jast 13–31. fejezetig +foglalkozik velük. E szerint nemcsak minden embernek, hanem minden +háziállatnak, sőt maguknak a fravasiknak is megvan a fravasija, a +maga oltalmazó szelleme. A fravasik tana Auquetil szerint a teremtő +gondolatnak legtökéletesebb kifejezése; Platon eszméjéhez hasonlóan +ezek alkotják a teremtmények mintaképét, mértékét, lényegét és +minden erők forrását. Emlékeztetnek még Sokrates daimonionjára és +Aristoteles entelecheia tanára. A gondolat felfedezésére az a +törekvésük szolgáltatott alkalmat, hogy mindenben a tisztát, az Asa +birodalmához méltót keresik. Pl. az ősi tűz, a tűz fravasija a +legtisztább mintaképe a föld tüzének, melyet alig tudnak +megközelíteni kilenc tisztítás után.</p> +<p>Az ember égi osztályrésze is ilyen fravasi, mely öröktől fogva +élt már az ember születése előtt. <span class="pagenum"><a name= +"Page_201" id="Page_201">-201-</a></span> Nem egyéb, mint lelki +alaperő, mely élteti már az embriót, neveli és fenntartja egész a +haláláig és a nagy feltámadás napján ismét összeszedi csontjait. Ez +Platon præexistencia-tanának régi kiadása.<a name="FNanchor_166" +id="FNanchor_166"></a><a href="#Footnote_166" class= +"fnanchor">166)</a></p> +<p>Az elemek közül legnagyobb szerepet játszik <i>a tűz;</i> a +parszik mindmáig tűzáldozatot mutatnak be. Fontos továbbá <i>a jó +víz</i> és az eső tisztelete, mely később Anahita néven mint a +perzsák egyik főistennője, mint Ahura leánya és felesége szerepel. +Ahura-Mazdával és Mithrával együtt emlegetik. Tisztelete azonosnak +látszik a babiloni Militta, a kisázsiai Aphrodité és +Artemis-kultusszal. Amint Mithra, a fényisten, mindenütt áldást +hint a föld színére a napsugárral, hasonlókép kísérője, a vizek +istennője is.<a name="FNanchor_167" id="FNanchor_167"></a><a href= +"#Footnote_167" class="fnanchor">167)</a></p> +<p>2. <i>A rossz problémája, dualizmus.</i> Zarathustra a sokféle +istentől eljutott a világ alkotójának és gondviselőjének +megismeréséhez. Megkísérli ezzel kapcsolatban a másik örök +filozófiai probléma megoldását is, a világ értékelését. Amint +Buddhát és a védák bölcseit, úgy Zarathustrát is állandóan +foglalkoztatja a gondolat, honnan van a sok baj és gyötrelem ezen a +világon. Az emberiség létét fenntartó javakat, a fényt, tüzet, +vizet és a táplálékot adó tehenet állandóan ellenséges hatalmaktól +kell védeni. A jónak és a fénynek birodalma állandóan hadilábon áll +a sötétségnek és a hazugságnak birodalmával. Ebben a nagy +küzdelemben az ember mellett résztvesz az állatvilág és az egész +teremtés. A jó pártjára áll a kakas, a nap első hírnöke, a kutya, a +nyáj hűséges őre. A gonosz mellé szegődik a kígyó, a farkas és a +hangya, mely a gabonát ellepi. Az emberek <span class= +"pagenum"><a name="Page_202" id="Page_202">-202-</a></span> közül a +rossz táborába tartozik a hitetlen, a bűbájos és a fajtalan +életű.</p> +<p>A régi néphit mindenféle gonosz szellemet, manót és ördögöt +ismer. Ezt alakította át Zarathustra, midőn a teremtésben minden +rosszat és minden gonosz szellemet egy főelvre, az ős kajánra vagy +ős gonoszra: Anra Manjura vezet vissza. Véleményét következőkép +foglalja össze:</p> +<p>«Két szellem volt kezdetben: a jó és a rossz, gondolatban, +szóval, tettel; látomásomban mint ikertestvérek jelentek meg, az +értelmes ember helyesen választott közöttük, az értelmetlen +helytelenül. Mikor a két szellem találkozott, megállapították a +halál és az élet idejét és azt is, hogy a világ végén a +hitetlenekre a legrosszabb sor, az igazhívőkre pedig a legjobb élet +vár.»<a name="FNanchor_168" id="FNanchor_168"></a><a href= +"#Footnote_168" class="fnanchor">168)</a></p> +<p>A Gathák még nem említik a fő gonosz nevét és a behisztáni +ékiratok egyáltalán nem ismerik. Ezek a halált és minden büntetést +még Ahura Mazdának tulajdonítják. Oldenberg szerint a gonosz +szellem Zarathustránál sem egyéb, mint elvont logikus schéma, mely +még nem öltött testet-lelket.<a name="FNanchor_169" id= +"FNanchor_169"></a><a href="#Footnote_169" class= +"fnanchor">169)</a> Az Aveszta későbbi részeiben már nagy szerepet +játszik a gonosz szellem: Anra Manju. Ebből lesz Aristotelesnél +Ahriman, a középperzsa pehlévi nyelven Aharmán (a magyar Ármány). +Neki sincs kezdete, akárcsak Mazdának, de ezzel mégsem egyenlő +erejű ellenfél, mert Ahura bölcseségével szemben balga és csak azt +tudja, amit Ahura megenged neki. Végre is teljesen elveszíti a nagy +világküzdelmet.<a name="FNanchor_170" id= +"FNanchor_170"></a><a href="#Footnote_170" class= +"fnanchor">170)</a></p> +<p>A modern párszik, így Modi is, a Jaszna 44 fejezetére hivatkozva +<i>Zarathustra filozófiájában nem engedik meg a dualizmust</i>. +Zarathustra ezen a <span class="pagenum"><a name="Page_203" id= +"Page_203">-203-</a></span> helyen szónoki kérdéseket tesz fel, +melyek magukban foglalják a feleletet. «Azt kérdem Tőled ó Ahura! +adj nekem helyes választ: ki teremtette jótékonyan a fényt és +sötétséget? ki teremtette jótékonyan az álmot és ébrenlétet? A +reggelt, a delet, az éjjelt, melyek az értelmes embert +kötelességére intik.»<a name="FNanchor_171" id= +"FNanchor_171"></a><a href="#Footnote_171" class= +"fnanchor">171)</a></p> +<p>Ezen a helyen Mazda alkotja a fényt és sötétséget, a nappalt és +az éjjelt, miből következtetik, hogy a két szellemet is, kiknek az +Aveszta újabb részei ezek létrehozását tulajdonítják. Zarathustra +nem tartja összeegyeztethetőnek Isten jóságával és szentségével a +világban tapasztalható töméntelen aljasságot és bölcseletileg úgy +oldja meg a rossz problémáját, hogy Mazda két szellemet alkot, akik +teremtenek és rombolnak, világosságot és sötétséget alkotnak. A mai +világrend megmagyarázására mind a kettő nélkülözhetetlen és úgy +összetartozik, mint a nappal és az éjjel. Az életet a jó szellem a +Spenta Manju fakasztja, de Anra Manju oltja ki. Spenta kelti fel az +embert, őrzi és ösztökéli lelkiismeretét; Anra viszont +ellankasztja, érzéki gyönyörre hívja, álomba ringatja.<a name= +"FNanchor_172" id="FNanchor_172"></a><a href="#Footnote_172" class= +"fnanchor">172)</a></p> +<p>Ez a szép tan megengedhető az Aveszta régi részére, sőt +valószínűleg Zarathustra személyes felfogására nézve is. De az +újabb részekben nem Spenta Manjuval száll szembe, hanem egyenesen +Ahura Mazdával. A Videvdat első fejezetében Ahura 17 szebbnél-szebb +helyet teremt az ember számára és Anra Manju valamennyit +megmételyezi.<a name="FNanchor_173" id="FNanchor_173"></a><a href= +"#Footnote_173" class="fnanchor">173)</a></p> +<p>3. <i>Az emberi lélek.</i> Mazda az embert is két szellem +segítségével alkotta és ezek működnek benne. Vohumana a jó szellem +és Akamana a rossz szellem, a <span class="pagenum"><a name= +"Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> rosszakarat. A jóakarat +arra kéri, hogy mindig és mindenütt jót gondoljon, jót beszéljen és +jót cselekedjék. Maga Ahura szólítja fel az első embert, Jimát (az +ind Jámát), hogy gyarapítsa birodalmát, legyen ennek a világnak őre +és oltalmazója és átadja neki a hatalom jelvényeit: az arany nyilat +és arannyal kivert korbácsot.<a name="FNanchor_174" id= +"FNanchor_174"></a><a href="#Footnote_174" class= +"fnanchor">174)</a></p> +<p>A rosszakarat azonban ösztökéli már az első embert, hogy a +gonoszok útján járjon és a hazugság atyjának szolgálatába +szegődjék. Az első nemzedék bőségben, tiszteletben és teljes +megelégedésben élt, míg gondolatban elkezdett foglalkozni a hazug +beszéddel és kiesett a régi jósorsából, jóhíréből; elrejtette magát +és bolyongani kezdett a földön.<a name="FNanchor_175" id= +"FNanchor_175"></a><a href="#Footnote_175" class= +"fnanchor">175)</a> Majd Ahura parancsára várat épített, hogy +megmentse ivadékait és az állatvilágot a föld kerekségét sujtó +kemény telek elől. A vízözön helyett az Avesztában jégmező és +hóözön szerepel.<a name="FNanchor_176" id= +"FNanchor_176"></a><a href="#Footnote_176" class= +"fnanchor">176)</a> Jima, az első ember, egyesíti magában azokat a +vonásokat, melyeket Mózes első könyve Ádámnak és Noénak +tulajdonít.</p> +<p>Az egész rendszer alapvető tana a rendületlen hit a lélek +halhatatlanságában. Az emberiség új nemzedékké alakul, mely nem +öregszik, nem hal meg, nem porlad el, örökké él, örökké virágzik és +kénye-kedve szerint rendezi élete sorát.<a name="FNanchor_177" id= +"FNanchor_177"></a><a href="#Footnote_177" class= +"fnanchor">177)</a> Ha az ember meghal, lelke még három napig marad +a földön és a gonosz szellem részéről mindenféle incselkedést kell +elszenvednie. A harmadik nap hajnalán átmegy az idő ösvényén és +eljut a Csinvat-hídhoz. Itt kérdőre vonják, mennyi része volt a +földön vagyonban, jólétben (talán inkább jótettekben). «Egy szép +teremtés, derék, jól megtermett ügyes leány két kutyájával és +kötéllel megjelenik <span class="pagenum"><a name="Page_205" id= +"Page_205">-205-</a></span> előtte. A tévhitű gonosz lelket a +sötétségbe rántja, az igazhívő lelket pedig a magas Harán-hegyen át +a Csinvat-hídon keresztül az égi szellemek partvidékére helyezi. +Itt a jóakarat főangyala felemelkedik a trónjáról és kihirdeti: +«Igazhívő lélek, idejöttél a veszedelmes létből a veszedelemnélküli +létbe.» Erre az igaz lélek az arany trónon ülő Ahura Mazdához, majd +a hét főangyalhoz járul és bevonul a dicsőség hajlékába.»<a name= +"FNanchor_178" id="FNanchor_178"></a><a href="#Footnote_178" class= +"fnanchor">178)</a></p> +<h4>IV. Zarathustra erkölcsbölcselete.</h4> +<p>1. Zarathustra erkölcsbölcseletét sziklára építi, az egy Isten +tulajdonságaira és a lélek halhatatlanságára. Ahura Mazdának +igazság a lelke, fényesség a teste, napsugár a szeme, kék ég a +ruhája. Csupa fény és tisztaság, bölcseség és színigazság benne +minden. Ellensége minden hazugságnak, minden kétértelmű +köntörfalazásnak.</p> +<p>Mazda teremti Asát, a szentséget és tisztaságot, az igazság +országát és a jogrendet, hűséget minden törvény betartásában. «Asa +a legnagyobb jó! (Asa ist das beste Gut)»; ez az Avesztának első és +utolsó szava, ezzel zárul a Videvdat törvénykönyv minden fejezete, +ez a párszi hívő főimádsága. <i>Asát, a szentséges tiszta +lelkületet kell a jó embernek megvalósítania gondolatban, szóval, +tettel.</i> A gondolat, szó és cselekedet Zarathustra +erkölcstanának három oszlopa. Ezen alapul a három főerény: +becsületérzés, igazmondás és jószívű cselekedet.</p> +<p>Mindenekelőtt a <i>jó gondolatot</i> hangsúlyozza, mert a tett +értéke akkor teljes, ha jószándékból történik. A jó gondolatot +segíti hatalomra a mindennapi <span class="pagenum"><a name= +"Page_206" id="Page_206">-206-</a></span> kötelező imádság: reggel, +délben, este. Ebben ismétli meg mindenki a maga teendőjét, szeme +elé tűzi az eszményt, melyet napközben meg akar valósítani. +Herodotos írja, hogy a perzsa nemcsak magáért imádkozik ilyenkor, +hanem a községért és királyért.</p> +<p><i>Beszédben</i> az igazmondást tartják a legfőbb jónak, mert +aki a szavát meghamisítja, nem tartozik már Asa birodalmához, hanem +átpártolt Anra Manju seregébe.</p> +<p><i>A tettekben</i> megkívánja a munkaszeretetet, a gonosz minden +szövetségesének pusztítását és a gazdagoktól a szegény hívők +segítését. A nép minden rendű-rangú tagja dolgozzék +lelkiismeretesen a mindennapi kenyérért. Maga a föld megáldja a +becsületes munkát és megátkozza azt, ki a napot lopja. Aki tétlen +életmódot folytat, éppolyan bűnt követ el, mint a gazdag ember, aki +nem segíti az érdemes szegényt és vagyonát vétkes gyönyörűségre +pazarolja. Nagy bűn az is, ha a gazdag elvonja a munkás bérét. Modi +szerint az Aveszta minden dolgozó embernek nyolcórai alvást és +tökéletes munkaszünetet tanácsol. Bizonyára más könyvből merítheti +ezt, mert Wolff gondos szószerinti fordításában nem +található.<a name="FNanchor_179" id="FNanchor_179"></a><a href= +"#Footnote_179" class="fnanchor">179)</a></p> +<p><i>A jótékonyságnak különösen három faját</i> dícséri a +Videvdat: 1. segíteni a szegényt; 2. fiataloknak lehetővé tenni a +házasságot és arra képesíteni őket, hogy erényes, tisztességes +életet folytassanak; 3. oktatáshoz juttatni azokat, akik igazán +tanulni szeretnének. A párszik ma is a jótékonyságnak ezt a három +nemét művelik a legnagyobb szeretettel. Bombayban csak egy +hatóságnál 48 millió rupia alapítványt helyeztek el; megfelel +<span class="pagenum"><a name="Page_207" id= +"Page_207">-207-</a></span> ez körülbelül hetven millió arany és +száz milliárd papírkoronának.<a name="FNanchor_180" id= +"FNanchor_180"></a><a href="#Footnote_180" class= +"fnanchor">180)</a></p> +<p>Az indus bölcselőkkel ellentétben Zarathustra elítéli az +önsanyargatást és a bőjtölést, de viszont nagyrabecsüli a +<i>mértékletességet</i>, mert ez a Videvdat szerint «a jó kutyák és +a jó papok erénye.»<a name="FNanchor_181" id= +"FNanchor_181"></a><a href="#Footnote_181" class= +"fnanchor">181)</a> Strabo és Xenophon nem győzik eléggé dícsérni a +perzsák józanságát és igénytelenségét.</p> +<p>Minden hívőnek fontos kötelessége még a kártékony állatok és +rovarok pusztítása. A pap hordjon mindig fegyvert magával és +mutasson ezen a téren is jó példát. A földnek megművelése, tövistől +és bojtorjántól tisztítása is oly dícséretreméltó dolog, mint a +szentség és jámborság ügyének támogatása, mert aki pusztaságot +művelés alá fog, növeli a lakosok jólétét és segíti a szegényt, +hogy tisztességes munkával kenyérhez jusson. A Videvdat ötfajta +boldog földet különböztet meg. Boldog először az a földterület, +ahol templomot építettek és ahol imádsággal fordulnak istenhez; +másodszor boldog az a föld, ahol derék házaspárok boldogan élnek +gyermekeikkel. Harmadszor, ahol nedves, mocsaras földet száraz, +megművelhető területté alakítanak, negyedszer az a mező, ahol +nyájakat és csordákat őriznek. Ötödször boldog az a földterület, +ahol nagy tömegben gyűlnek össze a csordák a kereskedelem +céljaira.<a name="FNanchor_182" id="FNanchor_182"></a><a href= +"#Footnote_182" class="fnanchor">182)</a></p> +<p>Szép tan még <i>a jó- és a gonosztettek kamatozása</i>. A jótett +állandóan jó gyümölcsöt hoz, a gonosztett pedig rossz gyümölcsöt. +Az a jó, melyet valaki 20 éves korában tesz, kétszer annyit ér, +mint amit 40 éves korában visz véghez; hasonlóképpen a gonosztett +is növekedik kamatos kamattal. Ezért hamar eleget kell tenni érte, +megvallani a papnak <span class="pagenum"><a name="Page_208" id= +"Page_208">-208-</a></span> és a megfelelő tisztulási eljárást +elvégezni. Kereskedői nyelven szemléletesen fejezi ki ez a tan a +szokás hatalmát, mely minden lélekre ránehezedik.<a name= +"FNanchor_183" id="FNanchor_183"></a><a href="#Footnote_183" class= +"fnanchor">183)</a></p> +<p>2. <i>A családi élet.</i> Zarathustra a házasságot előírja az +igazhívő számára, mert ezzel gyarapítja Ahura Mazda tisztelőit és +mert a gyermekek a szülő halála után is imádkoznak érte. Sőt a +szülő tettének kamatozása kiterjed még a gyermekekre is. Ha a +gyermek gonoszat cselekszik atyja halála után, Ahura még ekkor is +betudja ezt az atyának. Ha pedig a fiú jót cselekszik, növekszik az +atya dicsősége is, ő is osztozik a gyermek érdemében. Ezért a +nevelés igen nagyjelentőségű kérdés a parsziknál.</p> +<p>Családi életről világos képet nyujt az az imádság, melyet a +parszi lány imádkozni szokott. Imádkozik 1. azért, hogy jó férje +legyen; 2. hogy ki tudja érdemelni a jó férjnek osztatlan +szerelmét, bizalmát és tiszteletét; 3. egészséges gyermekekért; 4. +hogy áldott állapota és a gyermekágy baj nélkül menjen végbe; 5. +hogy szerencsés szülés után elegendő teje legyen és hőn óhajtott +gyermekét maga táplálhassa. Zarathustriánus szempontból nagy bűn +az, ha az anya ki akar bújni gyermekének szoptatása alól és +idegenek kényére bízza. A parszi könyvek szerint az az anya, aki +saját keblén táplálja gyermekét, megőrzi családja vérének +tisztaságát és eléri azt, hogyha gyermeke felnő, szeretettel, +tisztelettel és hálával viseltetik iránta; 6. végül azért imádkozik +a párszi nő, hogy gyermeke értelmes, erős emberré váljék, aki +okosan tud résztvenni a község életében és öregbíti családjának, +városának, országának dicsőségét.</p> +<p>A feleség főerénye megegyezés a férjével. Kérdezze <span class= +"pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span> meg +tőle mindennap: «Mik a Te gondolataid? hogy egy lehessek Veled +gondolatban; mik a Te szavaid? hogy egy lehessek Veled a beszédben; +mik a Te tetteid? hogy egy lehessek Veled a cselekvésben. Igaz, +hogy Zarathustra követőinél megkívánják a feleségtől, hogy nagyon +engedelmes legyen a férje iránt, de ennek fejében +tiszteletreméltóbb helyet foglal el a társadalomban, mint aminőt +bármely keleti nép juttatott neki.<a name="FNanchor_184" id= +"FNanchor_184"></a><a href="#Footnote_184" class= +"fnanchor">184)</a> Részben ennek volt köszönhető a régi perzsák +civilizációjának előrehaladottsága, hogy nagy tisztelettel övezték +a nőket. Bátorlelkű vállalkozásuknak indító oka és jutalma ők +voltak. Ezért a párszi könyvek éppoly fontosságot tulajdonítottak a +leánynevelésnek, mint a fiúnevelésnek.</p> +<p>3. <i>Az iráni alkotmányt és erkölcsöt jellemzi a Jaszna +következő helye:</i> «Mazda igét hirdet, melyet szolgálatkészséggel +be lehet tölteni. Ez az ige három verssort, négy társadalmi +osztályt és öt előljárót foglal magában.</p> +<p>Melyek a verssorok? a jó gondolat, a jó szó és a jó +cselekedet.</p> +<p>Melyek a társadalmi osztályok? A pap, a katona, az +állattenyésztő földműves, az iparos… (hiányos szöveg). Mindegyikben +lehet igazhitű férfi, akinek a gondolata, szava és cselekedete +helyes, aki előljárójára hallgat és akinek cselekedete az igazság +birodalmát gyarapítja.</p> +<p>Kik az előljárók? A házé, a községé, a kerületé, az országé, az +ötödik Zarathustra… Így szólott Mazda. Kihez szólott? Testi-lelki +hívéhez. Milyen volt, aki szólott? A legjobb király. Milyen volt, +akinek szólott? Igazhívő, legjobb és engedelmes.»<a name= +"FNanchor_185" id="FNanchor_185"></a><a href="#Footnote_185" class= +"fnanchor">185)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_210" id= +"Page_210">-210-</a></span></p> +<h4>V. A rendszer értéke.</h4> +<p>1. Zarathustra fohászkodik Ahura Mazdához: «Ó igazán-tisztelt +Világ teremtője! mennyivel nagyobb, jobb, szebb nagyságban, +jóságban, szépségben ez a sátánellenes Zarathustra-törvény más +tanításoknál?» Erre Ahura Mazda válaszol. «Ez úgy értendő, ó Pitama +Zarathustra! hogy ez a sátánellenes törvény nagyságban, jóságban, +szépségben annyival nagyobb a többi tanításnál, amennyivel a +legnagyobb tó, Vorukása, nagyobb a többi víznél… mint amennyivel +nagyobb a legnagyobb fa a kis csemetéknél… mint a minket környező +ég ott ennél a földnél.»<a name="FNanchor_186" id= +"FNanchor_186"></a><a href="#Footnote_186" class= +"fnanchor">186)</a></p> +<p>Zarathustra látomásának igazat kell adnunk. Az ő tana az egész +ókorban az emberi szellem leghatalmasabb törekvése arra, hogy +kibontakozzék a politeizmus és panteizmus sorvasztó légköréből. Az +ind bölcselők is világmegvető elszántsággal keresik a mindenség +legfőbb elvét és mégis csak ködös, alaktalan káoszba jutnak el: +Brahmanhoz, kiben megszűnik minden személy, minden tudatos +tevékenység, akinek a neve csupa tagadás: «Neti, neti, se nem +ilyen, se nem olyan.» Zarathustra istenfogalma legközelebb áll a +Biblia fogalmához, tisztaságban felülmúlja Sokrates, Platon és +Aristoteles isten tanait.</p> +<p>Nemcsak a személyes Isten egységét állította helyre, hanem az +istentiszteletnek legősibb, legjellegzetesebb árja formáját is: a +hódolatot a tűz, Isten legtökéletesebb jelképe iránt. Megfelel ez +fennkölt felfogásának, mely az Istent örök fényességnek tekinti. A +tiszta, mocsoktalan láng <span class="pagenum"><a name="Page_211" +id="Page_211">-211-</a></span> bizonyára legfölségesebb ábrázolója +Őneki, aki az örök fény, az örök világosság… A zsidó vallás +legfölségesebb és legdöntőbb mozzanataiban fénylő láng és égő tűz +szerepel Isten fölségének és jelenlétének jelképe gyanánt.<a name= +"FNanchor_187" id="FNanchor_187"></a><a href="#Footnote_187" class= +"fnanchor">187)</a></p> +<p>2. Erkölcsbölcseletének tisztasága, józansága szintén az ókor +magaslatán áll. A nemkeresztény kultúrnépek családjában és az ókor +bölcsei között senki sem domborítja ki annyira, mint ő, hogy +mindenki a maga cselekedetének jutalmát veszi el itt és a +másvilágon: mindenki úgy arat, amint vetett.</p> +<p>Míg Buddhában fáradt világkerülő remeték ünnepelik és istenítik +a legnagyobb gondolkodót, ki az értelem erejével megoldotta a +szenvedés problémáját és elérkezett a megsemmisülés boldogságába; +addig a párszik gyermeki lelkülettel magasztalják nemzeti bölcsük +személyében a legnagyobb ember királyi erejét és bizalommal várják, +hogy Ahura seregét győzelemre vezérli a sötétség birodalma ellen. +Zarathustra nem a földi élet megvetésére, hanem cselekvő, bátor +életre sarkalja népét. És a nép fölséges nagy emberként tiszteli +prófétáját, de azért mindig ember marad számára és nem isteníti, +mint Buddha követői mesterüket.</p> +<p>Konfucius társadalmi erényei sorra feltalálhatók nála. +Fenntartja a családi élet tisztaságát, ráneveli a gyermeket korán, +hogy engedelmeskedjék szüleinek, ragaszkodjék tanítóihoz és +tisztelje az öregebbet. A párszi anya azért imádkozik mindennap, +hogy gyermeke okosan vegyen részt a község nyilvános életében és a +kormány tanácskozásaiban. <span class="pagenum"><a name="Page_212" +id="Page_212">-212-</a></span></p> +<p>Megengedhetjük az ősz párszi tudósnak, Modinak, azt is, hogy a +Videvdat néhány fejezete a maga gondos tisztulási szertartásával a +párszik egészségügyi kodexét alkotja és több rendelkezése ki fogja +állni minden idők egészségtudományának bírálatát.</p> +<p>Még azt is megértjük, hogy a régi kezdetleges egészségtan +számára nagy veszedelmet jelentett a holttetemből áradó ragály és +ezt a mithos nyelvén úgy fejezték ki, hogy a halál démona +megszállja. Ezért nem szabad érinteni a halottat, nem szabad a +földbe ásni, vízbe sülyeszteni, a szent tűzzel elégetni, hanem a +hegyek ormán vagy külön erre a célra épített tornyokban a +keselyűknek vagy kutyáknak dobják oda étkül.</p> +<p>3. Viszont ha valaki beletekint a <i>rituális tisztálkodás</i> +leírásába, megengedi nekünk annak nevetséges kicsinyességét vagy +visszataszító kínos voltát. Fő tisztítóeszközük a marhavizelet, +ezzel mossák le háromszor már az újszülött csecsemőt és ez a +mosakodás szerepel majd minden szertartásban. Ez bizonyára sem az +egészségügyet, sem az esztétikai érzéket nem szolgálja. A százával +osztott korbácsütés, a kilencnapos végehosszanélküli cerimóniák és +az aránytalanul nagy büntetés még a nem szándékos hibákért is, +mindez mutatja, hogy Zarathustra mennyire korának a gyermeke volt. +Ő sem tudott szabadulni a szokás hatalmától, de ezeket a +furcsaságokat értékessé kívánta tenni azáltal, hogy bekapcsolta +őket a jószellemnek a gonosz ellen folytatott küzdelmébe.</p> +<p><i>Ne feledjük továbbá a sötét foltokat erkölcstanában; így +például a vérfertőző házasságok gyalázatos</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> +<i>szokását</i>.<a name="FNanchor_188" id= +"FNanchor_188"></a><a href="#Footnote_188" class= +"fnanchor">188)</a> Az Aveszta nagy érdemnek tekintette és többször +magasztalja a legközelebbi rokonok házasságát. Strabo, Herodotos és +Ktesias szerint régi iráni szokás, hogy az apa nőül veszi lányát, +testvér a testvérét. Így Kambyses király nőül vette nővérét, mert +«a rokonok házassága az égben köttetik meg.» Az egészséges emberi +természet tiltakozott ez ellen az égbekiáltó bűn ellen és azért +aránylag ritkán fordul elő, de annál nagyobb érdemnek tekintették. +Az is igaz, hogy az iráni próféta a házaséletre sok bölcs szabályt +állít fel, de visszataszítólag hat, hogy a nőstény kutyákról jobban +gondoskodik, mint az emberekről.<a name="FNanchor_189" id= +"FNanchor_189"></a><a href="#Footnote_189" class= +"fnanchor">189)</a> A házasság ugyan felbonthatatlan, de a férfinak +joga van másik nőt maga mellé venni, ha az első feleségtől nincsen +gyermeke. Nem hiába az emberiség legnagyobb szenvedélyéről van +itten szó, ezen a téren minden engedékenység keservesen +megbosszulja magát és beláthatatlan visszaélésekre vezet. Herodotos +szerint az ő idejében (Kr. e. 484–425.) már általános szokás +Perzsiában a többnejűség.<a name="FNanchor_190" id= +"FNanchor_190"></a><a href="#Footnote_190" class= +"fnanchor">190)</a> Végül Zarathustra ismételt felhívása a +vérfürdőre, az ellenfelek pusztítására, minden ivadékuk kiirtására, +megmagyarázza a perzsa történelemben előforduló szörnyű +kegyetlenségeket.<a name="FNanchor_191" id= +"FNanchor_191"></a><a href="#Footnote_191" class= +"fnanchor">191)</a></p> +<p>Ezek következtében nem írhatjuk alá azt a dícséretet, amit Modi +és Francis Cobbe zengenek: «Mi lenne ma az emberi hit, ha +Zarathustra nem élt volna.»<a name="FNanchor_192" id= +"FNanchor_192"></a><a href="#Footnote_192" class= +"fnanchor">192)</a> De készséggel megállapítjuk, hogy a rendszer a +nép lelkéből nőtt ki, vele összeforrott, virágzott is évszázadokon +keresztül otthonában és mindenütt, hová az iráni kultúra elhatolt. +Átélte Nagy Sándor veszedelmes korát és <span class= +"pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span> +csillaga újra felragyog, mikor a Sassanidák visszaállítják Nagy +Dárius országát. Bukását az izlám fegyveres támadása és rágalmai +idézték elő. Most még alig 100,000 parszi őrzi a nemes +hagyományokat Perzsiában és Bombay környékén.</p> +<p>Zarathustra szelleme végül megtermékenyítette a görög +gondolkozást. Pythagorasról írja Porphyrios, hogy az +istentiszteletet és a kellő életmódot a perzsa mágusoktól tanulta +el. Heraklitos műveiben az iráni hatást a szakemberek közül senki +sem tagadhatja. Protagoras nyilvánosan dicsekszik vele, hogy +Zoroaszter titkos iratait megszerezte. Platon az istenek előtt +kedveltnek tartja Zoroaszter mágikus tanát és Demokritosszal együtt +elfogadja az ember föltámadására vonatkozó nézetét. Aristoteles +(elkallódott) művet írt a mágusok tanáról és metafizikájában is +dícsérettel adózik iránta.<a name="FNanchor_193" id= +"FNanchor_193"></a><a href="#Footnote_193" class= +"fnanchor">193)</a></p> +<p>Végeredményben adjunk igazat az ókorra nézve Müller Miksának: +«Ha a marathoni és salamisi csaták elvesztek volna és Görögország +meghódol Perzsiának, akkor Cyrus birodalmának államvallása +válhatott volna az egész civilizált világ vallásává. Perzsia +beolvasztotta volna az asszir és babiloni birodalmakat… Egyiptom +szent építményeit perzsa katonák keze dúlta volna szét. A királyok +királyának parancsait szétküldenék Indiába, Görögországba, +Scythiába és Egyiptomba és ha Ahura Mazda kegyelméből Dárius +letiporja Görögország szabadságát, Zarathustra tisztább vallása +könnyen kiszoríthatta volna az olymposi regéket.»<a name= +"FNanchor_194" id="FNanchor_194"></a><a href="#Footnote_194" class= +"fnanchor">194)</a></p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_215" id= +"Page_215">-215-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>JEGYZETEK.</h2> +</div> +<h3>A bevezető részhez.</h3> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= +"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Proal, Crimes et +suicides passionels. Paris, 1900. X. és XI. fej. 314., 410., 661. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= +"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Bourget, Essais de +psychologie contemporaine. Paris, 1883. Előszó.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= +"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> Proal i. m. 416. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href= +"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> Überweg, Geschichte +d. Phil. Berlin, 1926. I. k.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href= +"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> Windelband, +Lehrbuch d. Geschichte d. Philos. Tübingen, 1912. 7–16.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a> <a href= +"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a> Gumplovicz, +Grundriss d. Sociologie. Wien, 1885. 167. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_7" id="Footnote_7"></a> <a href= +"#FNanchor_7"><span class="label">7)</span></a> O. Selz, Die +Gesetze der produktiven und reproduktiven Geistestätigkeit. Bonn, +1924.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_8" id="Footnote_8"></a> <a href= +"#FNanchor_8"><span class="label">8)</span></a> Handbuch d. +Philosophie, herausgegeben v. A. Bäumler u. M. Schröter. München, +1926. Vorwort.</p> +</div> +<h3>Az indiai lélek fejezethez.</h3> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_9" id="Footnote_9"></a> <a href= +"#FNanchor_9"><span class="label">9)</span></a> Dr. Betty Heimann +hallei magántanár cikke (Kant-Studien, Bd. XXX. 1925, 1–23. l.). +«Zur Struktur des indischen Denkens», az indiai gondolkodás +centrumába az őserdő képéből levont következő tételt állítja: az +ember azonos a természet többi részével és vele egyenlő értékű. (4. +l.) A természet egyes részei egymás mellé rendeltségben állanak és +csak másodlagosan sorakoznak egységgé az ősanyag képzetében, +melyből az egyéni alakulatok mechanikusan erednek. (6. l.) Ez +nehezen egyeztethető össze a nagy felelősségérzettel, mely a hindu +minden szertartásos ténykedését kíséri; továbbá azzal a kifejlett +idealizmussal, mely Parmenidesre, sőt Fichtére emlékeztet. Ezért +nyugodtan tartható fenn az a megállapítás, hogy az indiai +gondolkodás centruma az egységretörés. A Heimann-féle merev +egymásmellé rendelés inkább fogyatékossága az indiai léleknek, mely +az asszociatív gondolkodásból származik, de nem nyitja problémáinak +és nem tetteinek rúgója. Taine a részvétben látja a buddhizmus +főtényezőjét (le fait générateur), melyből <span class= +"pagenum"><a name="Page_216" id="Page_216">-216-</a></span> egész +életmódja és világfelfogása levezethető. Tévedését Oldenberg +mutatja ki: Aus Indien u. Iran. Berlin, 1899. 120–128. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_10" id="Footnote_10"></a> <a href= +"#FNanchor_10"><span class="label">10)</span></a> Oldenberg, Die +indische Philosophie. Die Kultur d. Gegenwart. Allg. Gesch. d. +Philos. Teubner. 1913. 46. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_11" id="Footnote_11"></a> <a href= +"#FNanchor_11"><span class="label">11)</span></a> Deussen, +Allgemeine Geschichte der Philosophie. I. k. 2. rész. Leipzig, +1906. Die Pilosophie der Upanishad’s. 279. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_12" id="Footnote_12"></a> <a href= +"#FNanchor_12"><span class="label">12)</span></a> Max Müller, +Ramakrishna. London, 1910. 48. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_13" id="Footnote_13"></a> <a href= +"#FNanchor_13"><span class="label">13)</span></a> Oldenberg i. m. +52. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_14" id="Footnote_14"></a> <a href= +"#FNanchor_14"><span class="label">14)</span></a> Deussen, Allg. +Gesch. d. Phil. 1. k. 3. rész: Die nachvedische Phil. der Inder. +Leipzig, 1908. 76. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_15" id="Footnote_15"></a> <a href= +"#FNanchor_15"><span class="label">15)</span></a> Deussen I. k. 3. +r. 102. l. – Garbe, Beiträge zur indischen Kulturgeschichte. +Berlin, 1903. 43. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_16" id="Footnote_16"></a> <a href= +"#FNanchor_16"><span class="label">16)</span></a> Id. Mereskovszki, +Örök útitársaink. Budapest, 1921. 85. l.</p> +</div> +<p>Nemzeti Ujság, Vasárnapi melléklet. 1926. I. 21. 17. l. Egy nap +Mahatma Ghandinál. – Baktay, Mahatma Ghandi válogatott beszédei és +írásai. Budapest, 1925.</p> +<h3>A védák fogalma.</h3> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_17" id="Footnote_17"></a> <a href= +"#FNanchor_17"><span class="label">17)</span></a> Deussen, +Allgemeine Gesch. I. k. 1. rész első fejezetei. Willmann, +Geschichte des Idealismus. Braunschweig, 1907. I. k. 84–101. l. – +Schmidt, Az ind filozófia. Budapest, 1925. 7–9. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_18" id="Footnote_18"></a> <a href= +"#FNanchor_18"><span class="label">18)</span></a> Oldenberg, Die +Veden, die ältesten Religionsurkunden Indiens. Halle, 1911. 11. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_19" id="Footnote_19"></a> <a href= +"#FNanchor_19"><span class="label">19)</span></a> Oldenberg, Die +indische Philosophie. 35. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_20" id="Footnote_20"></a> <a href= +"#FNanchor_20"><span class="label">20)</span></a> Willmann, Gsch. +d. Idealismus. I. k. 150. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_21" id="Footnote_21"></a> <a href= +"#FNanchor_21"><span class="label">21)</span></a> Deussen, +Allgemeine Gesch. d. Ph. I. 1. r. 12. l.</p> +</div> +<h3>A Rig-védák kora.</h3> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_22" id="Footnote_22"></a> <a href= +"#FNanchor_22"><span class="label">22)</span></a> P. Häusler, +Streiflichter über die Urreligion der arischen Inder. Anthropos. +Internationale Revue f. Völker u. Sprachenkunde. 1911. VI. B. 185., +193–199. l. Hasonlóan vélekedik Oldenberg, Die Veden. Halle, 1911. +5. l. R. Roth, Z. f. Deutsche Morgenl. Gesellsch. VI. 70. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_23" id="Footnote_23"></a> <a href= +"#FNanchor_23"><span class="label">23)</span></a> A. Kägi, Der +Rigveda. 1881. id. Seitz, Natürliche Religionsbegründung. +Regensburg, 1914. 611. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_24" id="Footnote_24"></a> <a href= +"#FNanchor_24"><span class="label">24)</span></a> Willmann, Gesch. +d. Id. I. 88. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_25" id="Footnote_25"></a> <a href= +"#FNanchor_25"><span class="label">25)</span></a> Deussen, Allg. +Gesch. d. Ph. I. 1., 118. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_26" id="Footnote_26"></a> <a href= +"#FNanchor_26"><span class="label">26)</span></a> Oldenberg, Die +ind. Phil. 65. l.</p> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_217" id= +"Page_217">-217-</a></span></p> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_27" id="Footnote_27"></a> <a href= +"#FNanchor_27"><span class="label">27)</span></a> A henotheismust +Oldenberggel ellentétben nagyon komolyan veszi Deussen, Allg. G. d. +Ph. I. 1., 104. l.; az igazság bizonyára itt is középúton jár.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_28" id="Footnote_28"></a> <a href= +"#FNanchor_28"><span class="label">28)</span></a> Deussen, Allg. +Gesch. d. Phil. I. 2. rész záró fejezetei. Jacobi, Die Entwicklung +der Gottesidee bei den Indern und deren Beweise für das Dasein +Gottes, Bonn, 1923, nem ismeri a kultúrtörténeti módszert, régi +evoluciós alapon politeizmust vesz fel a Rig-védában, de megengedi +«es fehlt nicht an Ansätzen an rein spekulative Götter.»</p> +</div> +<h3>A Brahmanák kora.</h3> +<p>Deussen, Allg. G. d. Phil. I. k. 2. rész.</p> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_29" id="Footnote_29"></a> <a href= +"#FNanchor_29"><span class="label">29)</span></a> Deussen i. m. I. +1. r. 242.; 116. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_30" id="Footnote_30"></a> <a href= +"#FNanchor_30"><span class="label">30)</span></a> U. o. I. 2. rész +244. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_31" id="Footnote_31"></a> <a href= +"#FNanchor_31"><span class="label">31)</span></a> U. o. l. 2. r. +286. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_32" id="Footnote_32"></a> <a href= +"#FNanchor_32"><span class="label">32)</span></a> Oldenberg, Die +indischen Religionen. Teubner, 1913. (Kultur d. Gegenwart I. 3., +1.) 70. l. – Az idézett hely inkább a következő korszakhoz +tartozik, de mint irodalmi példa igen alkalmas a fogalom +megvilágítására. Cf: Deussen, Allg. G. I. 3. r. 632., 658. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_33" id="Footnote_33"></a> <a href= +"#FNanchor_33"><span class="label">33)</span></a> Deussen, System +des Vedanta. Leipzig, 1906. 53. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_34" id="Footnote_34"></a> <a href= +"#FNanchor_34"><span class="label">34)</span></a> Oldenberg, +Buddha, 28. l.</p> +</div> +<h3>Az upanisadok kora.</h3> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_35" id="Footnote_35"></a> <a href= +"#FNanchor_35"><span class="label">35)</span></a> Deussen, I. 2. r. +357. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_36" id="Footnote_36"></a> <a href= +"#FNanchor_36"><span class="label">36)</span></a> I. m. 361. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_37" id="Footnote_37"></a> <a href= +"#FNanchor_37"><span class="label">37)</span></a> Deussen, System +des Vedanta. 171. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_38" id="Footnote_38"></a> <a href= +"#FNanchor_38"><span class="label">38)</span></a> I. m. 52. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_39" id="Footnote_39"></a> <a href= +"#FNanchor_39"><span class="label">39)</span></a> Deussen, Allg. +Gesch. d. Phil. I. 2. r. 271–279. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_40" id="Footnote_40"></a> <a href= +"#FNanchor_40"><span class="label">40)</span></a> I. m. I. 2. r. +366. kv. l.</p> +</div> +<h3>Ellenmondások és megoldások.</h3> +<p>Pischel, Leben u. Lehre des Buddha. Teubner, 1917. 13. l.</p> +<p>Deussen, 1. 2. r. 213. kv. l. 3. r. 582. l.</p> +<h3>Vedanta-rendszer.</h3> +<p>Deussen I. 3., 586–614. l. <span class="pagenum"><a name= +"Page_218" id="Page_218">-218-</a></span></p> +<h3>A védák és a vedanta-rendszer értékelése.</h3> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_41" id="Footnote_41"></a> <a href= +"#FNanchor_41"><span class="label">41)</span></a> Id. Klimke, +Hauptprobleme d. Weltanschauung. Kempten, 1911. 31. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_42" id="Footnote_42"></a> <a href= +"#FNanchor_42"><span class="label">42)</span></a> Mahatma Ghandi, +Válogatott írásai és beszédei. Fordította Baktay Ervin. Budapest, +1920. 155–167. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_43" id="Footnote_43"></a> <a href= +"#FNanchor_43"><span class="label">43)</span></a> Max Müller, +Essays I. 306. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_44" id="Footnote_44"></a> <a href= +"#FNanchor_44"><span class="label">44)</span></a> Garbe, Beiträge. +47. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_45" id="Footnote_45"></a> <a href= +"#FNanchor_45"><span class="label">45)</span></a> Garbe, Beiträge. +183–199. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_46" id="Footnote_46"></a> <a href= +"#FNanchor_46"><span class="label">46)</span></a> Garbe i. m. +141–183. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_47" id="Footnote_47"></a> <a href= +"#FNanchor_47"><span class="label">47)</span></a> Engelhardt, +Rabindranath Tagore. Berlin, 1922, 235–269. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_48" id="Footnote_48"></a> <a href= +"#FNanchor_48"><span class="label">48)</span></a> Garbe i. m. 4–5. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_49" id="Footnote_49"></a> <a href= +"#FNanchor_49"><span class="label">49)</span></a> Garbe, 10. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_50" id="Footnote_50"></a> <a href= +"#FNanchor_50"><span class="label">50)</span></a> Garbe, 237. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_51" id="Footnote_51"></a> <a href= +"#FNanchor_51"><span class="label">51)</span></a> Schmidt, Az ind +filozófia. Budapest, 1925. 33–34. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_52" id="Footnote_52"></a> <a href= +"#FNanchor_52"><span class="label">52)</span></a> Deuss. I. 3, 90. +Max Müller, Religion u. Philos. Deutsche Rundschau. 1879. 1. +69.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_53" id="Footnote_53"></a> <a href= +"#FNanchor_53"><span class="label">53)</span></a> Ján. 9, 2–3. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_54" id="Footnote_54"></a> <a href= +"#FNanchor_54"><span class="label">54)</span></a> Augustinus, Sermo +351. n. 4. P. L. t. 39. col. 1538. – Civit. Dei 1, 14. c. 13. t. +41. col. 748.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_55" id="Footnote_55"></a> <a href= +"#FNanchor_55"><span class="label">55)</span></a> Gregor, M. +Moralia 1. 34. c. 23. P. L. t. 76. col. 748. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_56" id="Footnote_56"></a> <a href= +"#FNanchor_56"><span class="label">56)</span></a> Vass József, Sz. +Ágoston vallomásai. Budapest, 1925. I. 269. 250. l.</p> +</div> +<h3>Szánkja-rendszer.</h3> +<p>Deussen I. 3. – Oldenberg, Indische Philosophie. Kultur d. +Gegenw. I. V. Leipzig, 1913. 36–40. l. – Schmidt, Az ind filozófia. +42–49. l. – Garbe, Die Sankhja-Philosophie. 1917. – Garbe, Beiträge +37–94. l. – Schlüter, Aristoteles’ Metaphysik, eine Tochter der +Sankhjalehre. 1874.</p> +<h3>Jóga-rendszer.</h3> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_57" id="Footnote_57"></a> <a href= +"#FNanchor_57"><span class="label">57)</span></a> Deussen, I. 3, +560. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_58" id="Footnote_58"></a> <a href= +"#FNanchor_58"><span class="label">58)</span></a> Garbe, Beiträge. +204. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_59" id="Footnote_59"></a> <a href= +"#FNanchor_59"><span class="label">59)</span></a> Deussen, I. 3, +507. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_60" id="Footnote_60"></a> <a href= +"#FNanchor_60"><span class="label">60)</span></a> U. o. 559. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_61" id="Footnote_61"></a> <a href= +"#FNanchor_61"><span class="label">61)</span></a> U. o. 546. l. +Jacobi, Die Entwicklung der Gottesidee bei den Indern und deren +Beweise für das Dasein Gottes, <span class="pagenum"><a name= +"Page_219" id="Page_219">-219-</a></span> Bonn, 1923, a +közfelfogással ellentétben az indusok egyhangú hagyományára +támaszkodva azt vitatja, hogy a Jóga-rendszer kezdettől fogva +teisztikus; hasonlóképpen a Nyája és a Vaisesika.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_62" id="Footnote_62"></a> <a href= +"#FNanchor_62"><span class="label">62)</span></a> Deussen, I. 3, +563. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_63" id="Footnote_63"></a> <a href= +"#FNanchor_63"><span class="label">63)</span></a> Oldenberg, +Indische Philosophie. 47. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_64" id="Footnote_64"></a> <a href= +"#FNanchor_64"><span class="label">64)</span></a> Deussen i. m. +566. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_65" id="Footnote_65"></a> <a href= +"#FNanchor_65"><span class="label">65)</span></a> Oldenberg, Die +Veden. 8. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_66" id="Footnote_66"></a> <a href= +"#FNanchor_66"><span class="label">66)</span></a> Deussen i. m. +524., 530–535. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_67" id="Footnote_67"></a> <a href= +"#FNanchor_67"><span class="label">67)</span></a> Giese, +Psychotechnisches Praktikum. Halle, 1923. első gyakorlatai.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_68" id="Footnote_68"></a> <a href= +"#FNanchor_68"><span class="label">68)</span></a> Garbe, Beiträge, +163., 208., 211., 239. – U. o. 207. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_69" id="Footnote_69"></a> <a href= +"#FNanchor_69"><span class="label">69)</span></a> Paulhan, Activité +mental. Paris, 1913. 26. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_70" id="Footnote_70"></a> <a href= +"#FNanchor_70"><span class="label">70)</span></a> Germania Beilage; +Pressburger Tagblatt 1914. III. 24. – A hipnózis hatásait jól +összefoglalja Fröbes, Experimentelle Psychologie. Freiburg, 1920. +II. 592–593. l. – Az autoszuggesztiót ismerteti Jaspers, Allgemeine +Psychopathologie. Berlin, 1923. 235. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_71" id="Footnote_71"></a> <a href= +"#FNanchor_71"><span class="label">71)</span></a> Részletesen közli +Stoll, Suggestion und Hypnose in der Völkerkunde. Leipzig, 1904. +75–83.</p> +</div> +<h3>Kisebb rendszerek.</h3> +<p>Deussen, Oldenberg, Garbe és Schmidt idézett művei nyomán. Velük +szemben Jacobi, Die Entwicklung der Gottesidee bei den Indern und +deren Beweise für das Dasein Gottes, Bonn, 1923, a nyája-rendszer +tudósainak tulajdonítja a legerősebb ind istenérvet, mely szerint a +dolgok keletkezése értelmes alkotót kíván, mert minden, ami +keletkezik, mástól keletkezik.</p> +<h3>Buddha.</h3> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_72" id="Footnote_72"></a> <a href= +"#FNanchor_72"><span class="label">72)</span></a> Deussen, I. 3. +122–125. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_73" id="Footnote_73"></a> <a href= +"#FNanchor_73"><span class="label">73)</span></a> Pischel, Leben +und Lehre Buddha’s. Leipzig, 1910. 8–9. l. Oldenberg, Buddhas +Reden, Lehre, Verse, Erzählungen, übersetzt v. H. Oldenberg. +München, 1922. XV. 1. (Posthumus munka.)</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_74" id="Footnote_74"></a> <a href= +"#FNanchor_74"><span class="label">74)</span></a> Szeghy, +Buddhizmus és kereszténység. Budapest, 1909. 39. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_75" id="Footnote_75"></a> <a href= +"#FNanchor_75"><span class="label">75)</span></a> Pischel i. m. 44. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_76" id="Footnote_76"></a> <a href= +"#FNanchor_76"><span class="label">76)</span></a> Deussen i. m. +127. l. Schmidt, Buddha. Budapest, 1920. 20. l.</p> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_220" id= +"Page_220">-220-</a></span></p> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_77" id="Footnote_77"></a> <a href= +"#FNanchor_77"><span class="label">77)</span></a> Schmidt, 68; +Deussen 134. Buddha’s Reden. 18–21. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_78" id="Footnote_78"></a> <a href= +"#FNanchor_78"><span class="label">78)</span></a> Buddha’s Reden, +21., 117. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_79" id="Footnote_79"></a> <a href= +"#FNanchor_79"><span class="label">79)</span></a> U. o. 126–130. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_80" id="Footnote_80"></a> <a href= +"#FNanchor_80"><span class="label">80)</span></a> Pischel 83. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_81" id="Footnote_81"></a> <a href= +"#FNanchor_81"><span class="label">81)</span></a> Buddha’s Reden, +116–117. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_82" id="Footnote_82"></a> <a href= +"#FNanchor_82"><span class="label">82)</span></a> U. o. 45–50. l. – +Schmidt 30–31. l. – Deussen 150–151. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_83" id="Footnote_83"></a> <a href= +"#FNanchor_83"><span class="label">83)</span></a> Deussen 149. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_84" id="Footnote_84"></a> <a href= +"#FNanchor_84"><span class="label">84)</span></a> U. o. 151. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_85" id="Footnote_85"></a> <a href= +"#FNanchor_85"><span class="label">85)</span></a> De la +Vallée-Poussin, Nirvana. Paris, 1925. I–XXIV. 10. – Buddha’s Reden +291. l. – J. Dahlmann, Eine Studie zur Vorgeschichte des +Buddhismus. Berlin, 1896.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_86" id="Footnote_86"></a> <a href= +"#FNanchor_86"><span class="label">86)</span></a> Deussen 158. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_87" id="Footnote_87"></a> <a href= +"#FNanchor_87"><span class="label">87)</span></a> Buddha’s Reden, +48–49. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_88" id="Footnote_88"></a> <a href= +"#FNanchor_88"><span class="label">88)</span></a> Garbe, Beiträge, +126–127. l. – Schmidt, Buddha, 107–108. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_89" id="Footnote_89"></a> <a href= +"#FNanchor_89"><span class="label">89)</span></a> Garbe i. m. +130–131. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_90" id="Footnote_90"></a> <a href= +"#FNanchor_90"><span class="label">90)</span></a> Buddha’s Reden, +XXXIII. 47. l. – Schmidt i. m. 102. – Pischel, 60–65. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_91" id="Footnote_91"></a> <a href= +"#FNanchor_91"><span class="label">91)</span></a> Deussen, I. 3., +90. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_92" id="Footnote_92"></a> <a href= +"#FNanchor_92"><span class="label">92)</span></a> Buddha’s Reden, +314–315. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_93" id="Footnote_93"></a> <a href= +"#FNanchor_93"><span class="label">93)</span></a> Pischel, 79. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_94" id="Footnote_94"></a> <a href= +"#FNanchor_94"><span class="label">94)</span></a> Szeghy, 46–47. l. +– Ward, The Ethics of Gotama Buddha. London, 1923. Buddha +erkölcstanát Epikuros gyakorlati etikájával tartja egyenrangúnak. A +nyolcas ösvény és a nirvána csak illuziók benne.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_95" id="Footnote_95"></a> <a href= +"#FNanchor_95"><span class="label">95)</span></a> Oldenberg, +Buddha, vége.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_96" id="Footnote_96"></a> <a href= +"#FNanchor_96"><span class="label">96)</span></a> Szeghy, 79. l. – +Schmidt, 63. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_97" id="Footnote_97"></a> <a href= +"#FNanchor_97"><span class="label">97)</span></a> Oldenberg, +Indische Philosophie, 40. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_98" id="Footnote_98"></a> <a href= +"#FNanchor_98"><span class="label">98)</span></a> Zsid. 10., 5–7., +Ján. 4., 34.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_99" id="Footnote_99"></a> <a href= +"#FNanchor_99"><span class="label">99)</span></a> Oldenberg, +Buddha. 205. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_100" id="Footnote_100"></a> <a href= +"#FNanchor_100"><span class="label">100)</span></a> H. St. +Chamberlain, Die Grundlagen des XIX. Jahrhunderts. München, 1908. +244–245. l.</p> +</div> +<h3>A kínai lélek.</h3> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_101" id="Footnote_101"></a> <a href= +"#FNanchor_101"><span class="label">101)</span></a> Kapdebo, Az +építőművészet története az ókorban. Budapest, 1903. 136. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_102" id="Footnote_102"></a> <a href= +"#FNanchor_102"><span class="label">102)</span></a> F. Krause, +Ju-Tao-Fo, Die religiösen u. philosophischen Systeme Ostasiens. +München, 1924 19–21. l. – Wilhelm, Die Seele Chinas. Berlin, 1926. +– Ku-Hung-Ming, Der Geist des chinesischen Volkes. Jena, 1924.</p> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_221" id= +"Page_221">-221-</a></span></p> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_103" id="Footnote_103"></a> <a href= +"#FNanchor_103"><span class="label">103)</span></a> Krause i, m. 8. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_104" id="Footnote_104"></a> <a href= +"#FNanchor_104"><span class="label">104)</span></a> Westermarck, Az +emberi házasság története. Budapest, 1910. 87. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_105" id="Footnote_105"></a> <a href= +"#FNanchor_105"><span class="label">105)</span></a> W. Grube, Die +chinesische Philosophie. Kultur d. Gegenwart. I. Abt. V. Leipzig, +1913. 62–63. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_106" id="Footnote_106"></a> <a href= +"#FNanchor_106"><span class="label">106)</span></a> Grube i. m. 61. +l.</p> +</div> +<h3>Konfucius.</h3> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_107" id="Footnote_107"></a> <a href= +"#FNanchor_107"><span class="label">107)</span></a> Krause, +Ju-Tao-Fo. München, 1924. 69. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_108" id="Footnote_108"></a> <a href= +"#FNanchor_108"><span class="label">108)</span></a> R. Wilhelm, +Kung-tse. Leben und Werk. (Frommans Klassiker d. Phil. 25. k.) +Stuttgart, 1925. 1. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_109" id="Footnote_109"></a> <a href= +"#FNanchor_109"><span class="label">109)</span></a> Wilhelm i. m. +139–140. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_110" id="Footnote_110"></a> <a href= +"#FNanchor_110"><span class="label">110)</span></a> U. o. 6., 8., +192. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_111" id="Footnote_111"></a> <a href= +"#FNanchor_111"><span class="label">111)</span></a> U. o. 4., 74. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_112" id="Footnote_112"></a> <a href= +"#FNanchor_112"><span class="label">112)</span></a> Weber–Baldamus, +Weltgeschichte. Leipzig, 1921. I. 33–38. l. – Wilhelm i. m. 84. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_113" id="Footnote_113"></a> <a href= +"#FNanchor_113"><span class="label">113)</span></a> Krause i. m. +78. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_114" id="Footnote_114"></a> <a href= +"#FNanchor_114"><span class="label">114)</span></a> Wilhelm i. m. +198. 85. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_115" id="Footnote_115"></a> <a href= +"#FNanchor_115"><span class="label">115)</span></a> Wilhelm 50., +128. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_116" id="Footnote_116"></a> <a href= +"#FNanchor_116"><span class="label">116)</span></a> U. o. 107., +135. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_117" id="Footnote_117"></a> <a href= +"#FNanchor_117"><span class="label">117)</span></a> U. o. 52. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_118" id="Footnote_118"></a> <a href= +"#FNanchor_118"><span class="label">118)</span></a> Wilhelm, +112–113. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_119" id="Footnote_119"></a> <a href= +"#FNanchor_119"><span class="label">119)</span></a> U. o. 29–30. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_120" id="Footnote_120"></a> <a href= +"#FNanchor_120"><span class="label">120)</span></a> U. o. 78. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_121" id="Footnote_121"></a> <a href= +"#FNanchor_121"><span class="label">121)</span></a> Wilhelm, 17. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_122" id="Footnote_122"></a> <a href= +"#FNanchor_122"><span class="label">122)</span></a> U. o. 59. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_123" id="Footnote_123"></a> <a href= +"#FNanchor_123"><span class="label">123)</span></a> U. o. 79. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_124" id="Footnote_124"></a> <a href= +"#FNanchor_124"><span class="label">124)</span></a> De Broglie, +Problèmes et questions de l’histoire des religions, Paris; magyar +fordítás Temesvár, 1894. 146–147. l. – Wilhelm, 62–63., 79. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_125" id="Footnote_125"></a> <a href= +"#FNanchor_125"><span class="label">125)</span></a> Krause, +Ju-Tao-Fo. 18. l. – A kingeket szószerint fordította latinra Angelo +Zottoli S. J., Cursus litteraturæ Sinicæ. 1879. 3. k.-ben. +Magyarázatokkal angolra fordította Legge, The Chinese Classics. +1880. szintén 3. k. Németre a Si-kinget fordította Strauss–Torney +1880-ban.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_126" id="Footnote_126"></a> <a href= +"#FNanchor_126"><span class="label">126)</span></a> Orelli, +Allgemeine Religionsgeschichte. Bonn, 1911. 58. l. – Harlez, Les +religions de la Chine. Leipzig, 1891. 35–48. l. – Zottoli, Cursus, +Su-king. 345., 383., 399. – Si-king, I. 6., 1.; 10., 8.; 11., 6.; +II. 5., 4–6. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_127" id="Footnote_127"></a> <a href= +"#FNanchor_127"><span class="label">127)</span></a> Harlez i. m. +38. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_128" id="Footnote_128"></a> <a href= +"#FNanchor_128"><span class="label">128)</span></a> Grube, Die +chinesische Philosophie. 64–65. l. – Krause, 34. l.</p> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_222" id= +"Page_222">-222-</a></span></p> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_129" id="Footnote_129"></a> <a href= +"#FNanchor_129"><span class="label">129)</span></a> Wilhelm, 163., +208. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_130" id="Footnote_130"></a> <a href= +"#FNanchor_130"><span class="label">130)</span></a> Krause, 150., +545. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_131" id="Footnote_131"></a> <a href= +"#FNanchor_131"><span class="label">131)</span></a> Wilhelm, 69–70. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_132" id="Footnote_132"></a> <a href= +"#FNanchor_132"><span class="label">132)</span></a> Wilhelm, 59. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_133" id="Footnote_133"></a> <a href= +"#FNanchor_133"><span class="label">133)</span></a> Grube, 73. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_134" id="Footnote_134"></a> <a href= +"#FNanchor_134"><span class="label">134)</span></a> Wilhelm, +107–109. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_135" id="Footnote_135"></a> <a href= +"#FNanchor_135"><span class="label">135)</span></a> Krause, 81–83. +l. – Wilhelm, 135. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_136" id="Footnote_136"></a> <a href= +"#FNanchor_136"><span class="label">136)</span></a> Wilhelm, +114–128. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_137" id="Footnote_137"></a> <a href= +"#FNanchor_137"><span class="label">137)</span></a> Wilhelm, 32. +l.</p> +</div> +<h3>Lao-ce.</h3> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_138" id="Footnote_138"></a> <a href= +"#FNanchor_138"><span class="label">138)</span></a> Grube, Die +chinesische Philosophie. 71. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_139" id="Footnote_139"></a> <a href= +"#FNanchor_139"><span class="label">139)</span></a> Wilhelm, +Kung-tse. 5–6. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_140" id="Footnote_140"></a> <a href= +"#FNanchor_140"><span class="label">140)</span></a> Wilhelm, +Lao-tse und der Taoismus. (Frommans Klassiker d. Philosophie. XXVI. +k.) Stuttgart, 1925. 19. l. – de Broglie i. m. 145. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_141" id="Footnote_141"></a> <a href= +"#FNanchor_141"><span class="label">141)</span></a> Wilhelm, +Lao-tse 22. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_142" id="Footnote_142"></a> <a href= +"#FNanchor_142"><span class="label">142)</span></a> Krause, +Ju-Tao-Fo. 144., 545. – Magyar fordítása és magyarázata teozófikus +szempontból készült: Stojits Iván, Laoce életbölcselete. +Tao-te-king. Budapest, 1907. A mai pontosabb német fordítások +mellett már nem használható.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_143" id="Footnote_143"></a> <a href= +"#FNanchor_143"><span class="label">143)</span></a> Krause, +Ju-Tao-Fo. 144–155. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_144" id="Footnote_144"></a> <a href= +"#FNanchor_144"><span class="label">144)</span></a> Wilhelm, +Lao-tse 34. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_145" id="Footnote_145"></a> <a href= +"#FNanchor_145"><span class="label">145)</span></a> U. o. 30–40. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_146" id="Footnote_146"></a> <a href= +"#FNanchor_146"><span class="label">146)</span></a> U. o. 42–50. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_147" id="Footnote_147"></a> <a href= +"#FNanchor_147"><span class="label">147)</span></a> Grube, 73. l. – +Krause, 546. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_148" id="Footnote_148"></a> <a href= +"#FNanchor_148"><span class="label">148)</span></a> Wilhelm, 68–69. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_149" id="Footnote_149"></a> <a href= +"#FNanchor_149"><span class="label">149)</span></a> Krause, 452. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_150" id="Footnote_150"></a> <a href= +"#FNanchor_150"><span class="label">150)</span></a> U. o. 583. +l.</p> +</div> +<h3>Zarathustra.</h3> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_151" id="Footnote_151"></a> <a href= +"#FNanchor_151"><span class="label">151)</span></a> H. Oldenberg, +Aus Indien und Iran. Berlin, 1899. 159. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_152" id="Footnote_152"></a> <a href= +"#FNanchor_152"><span class="label">152)</span></a> Carnoy, Les +Indo-Européens. Préhistoire. Bruxelles, 1921.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_153" id="Footnote_153"></a> <a href= +"#FNanchor_153"><span class="label">153)</span></a> Oldenberg i. m. +149–150. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_154" id="Footnote_154"></a> <a href= +"#FNanchor_154"><span class="label">154)</span></a> Herodotos, +Historia. Leipzig, 1830. I. 138. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_155" id="Footnote_155"></a> <a href= +"#FNanchor_155"><span class="label">155)</span></a> Darmesteter, Le +Zend-Avesta, traduction nouvelle. Paris, 1892.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_156" id="Footnote_156"></a> <a href= +"#FNanchor_156"><span class="label">156)</span></a> Oldenberg, Aus +Indien. 130. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_157" id="Footnote_157"></a> <a href= +"#FNanchor_157"><span class="label">157)</span></a> Oriental. +Litteratur Zeitung. 1925. 537–540. l. – <span class= +"pagenum"><a name="Page_223" id="Page_223">-223-</a></span> U. o. +951. l. – Hertel, Achaemeniden und Kayaniden, Leipzig, 1924, azt +vitatja, hogy Zarathustra Nagy Dárius atyja idejében, tehát Kr. e. +a VII. században élt volna.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_158" id="Footnote_158"></a> <a href= +"#FNanchor_158"><span class="label">158)</span></a> Oldenberg, Aus +Indien. 145. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_159" id="Footnote_159"></a> <a href= +"#FNanchor_159"><span class="label">159)</span></a> Bartholomae, +Die Gatha’s des Avesta, Zarathustra’s Verspredigten. Strassburg, +1905. 117., 119., 133. l. – Magyarra Zajti Ferenc, Zarathustra +Zendavesztája címmel fordította a Gathákat 1912; beleélés alapján +készült.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_160" id="Footnote_160"></a> <a href= +"#FNanchor_160"><span class="label">160)</span></a> Avesta, die +heil. Bücher der Parsen, übersetzt auf der Grundlage v. Chr. +Bartholomae’s altiranischem Wörterbuch von Fritz Wolff. Berlin, +1924. XI. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_161" id="Footnote_161"></a> <a href= +"#FNanchor_161"><span class="label">161)</span></a> Oldenberg, Aus +Indien. 131–134. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_162" id="Footnote_162"></a> <a href= +"#FNanchor_162"><span class="label">162)</span></a> Jaszna, 43., +3–16.; 44, 4–7.; 45, 6.; 31., 8. l. – Bartholomae, Die Gatha’s. +49–54.; 59–60.; 70., 20. l. – Harlez, Lenormant és többen +feltételezik itt a semmiből teremtés gondolatát; ez azonban a +helyekből nem tűnik ki világosan; emanaciós származással is +összeegyeztethetők.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_163" id="Footnote_163"></a> <a href= +"#FNanchor_163"><span class="label">163)</span></a> Jaszna, 44, +3–5. – Bartholomae, 59–60. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_164" id="Footnote_164"></a> <a href= +"#FNanchor_164"><span class="label">164)</span></a> Bartholomae, +132. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_165" id="Footnote_165"></a> <a href= +"#FNanchor_165"><span class="label">165)</span></a> Jast, 10. f. – +Wolff, 199–221., 232. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_166" id="Footnote_166"></a> <a href= +"#FNanchor_166"><span class="label">166)</span></a> Jast, 13. f. – +Wolff, 229–258. l. – Willmann, Geschichte des Idealismus. +Braunschweig, 1907. I. 73. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_167" id="Footnote_167"></a> <a href= +"#FNanchor_167"><span class="label">167)</span></a> Schanz, Der +Parsismus. Philos. Jahrbuch. 1895. VIII. k. 153–154. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_168" id="Footnote_168"></a> <a href= +"#FNanchor_168"><span class="label">168)</span></a> Jaszna, 30., 3. +– Bartholomae, 13. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_169" id="Footnote_169"></a> <a href= +"#FNanchor_169"><span class="label">169)</span></a> Oldenberg, Aus +Indien, 155. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_170" id="Footnote_170"></a> <a href= +"#FNanchor_170"><span class="label">170)</span></a> Jast, 13., 77.; +19., 96. – Videvdat, 19., 43. l. – Wolff, 240., 297., 433. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_171" id="Footnote_171"></a> <a href= +"#FNanchor_171"><span class="label">171)</span></a> Jaszna, 44., +3–5. – Bartholomae, 59. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_172" id="Footnote_172"></a> <a href= +"#FNanchor_172"><span class="label">172)</span></a> Dr. Modi, A +Zend-Aveszta vallási rendszere. Budapest, 1925. 16–21. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_173" id="Footnote_173"></a> <a href= +"#FNanchor_173"><span class="label">173)</span></a> Videvdat, 1. f. +– Wolff 317–319. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_174" id="Footnote_174"></a> <a href= +"#FNanchor_174"><span class="label">174)</span></a> Videvdat, 2., +4–6. – Wolff, 320. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_175" id="Footnote_175"></a> <a href= +"#FNanchor_175"><span class="label">175)</span></a> Jast, 10., +34–35. – Wolff, 289. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_176" id="Footnote_176"></a> <a href= +"#FNanchor_176"><span class="label">176)</span></a> Videvdat, 2., +22–42. – Wolff, 322–325. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_177" id="Footnote_177"></a> <a href= +"#FNanchor_177"><span class="label">177)</span></a> Jast, 19., 11., +49. – Wolff, 286., 296. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_178" id="Footnote_178"></a> <a href= +"#FNanchor_178"><span class="label">178)</span></a> Videvdat, 19., +28–32. – Wolff, 430–436. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_179" id="Footnote_179"></a> <a href= +"#FNanchor_179"><span class="label">179)</span></a> Modi i. m. 54. +l.-on Jaszna 62., 5.-re hivatkozik; itt azonban Wolff szószerinti +gondos fordításában nem található.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_180" id="Footnote_180"></a> <a href= +"#FNanchor_180"><span class="label">180)</span></a> Modi, 53. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_181" id="Footnote_181"></a> <a href= +"#FNanchor_181"><span class="label">181)</span></a> Videvdat, 13., +45. – Wolff, 402. l.</p> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_224" id= +"Page_224">-224-</a></span></p> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_182" id="Footnote_182"></a> <a href= +"#FNanchor_182"><span class="label">182)</span></a> Videvdat, 3., +23–33. – Wolff 328–330. l. – Modi 49–50. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_183" id="Footnote_183"></a> <a href= +"#FNanchor_183"><span class="label">183)</span></a> Modi 30. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_184" id="Footnote_184"></a> <a href= +"#FNanchor_184"><span class="label">184)</span></a> Modi 56–58. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_185" id="Footnote_185"></a> <a href= +"#FNanchor_185"><span class="label">185)</span></a> Jaszna 19., +16–20. – Wolff 52. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_186" id="Footnote_186"></a> <a href= +"#FNanchor_186"><span class="label">186)</span></a> Videvdat 5., +22–25. – Wolff 344. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_187" id="Footnote_187"></a> <a href= +"#FNanchor_187"><span class="label">187)</span></a> Meurin, Le +Christ et Zarathustra; id. Modi 10., 32–33. A szerző Bombay apost. +vikáriusa volt.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_188" id="Footnote_188"></a> <a href= +"#FNanchor_188"><span class="label">188)</span></a> Jaszna 12., 9.; +Gah 4., 8.; Videvdat 8., 13. – Wolff 41., 150., 366. l. – Schantz, +Der Parsismus. Phil. Jahrbuch. VII. 396. l. – Döllinger, Heidentum +und Judentum. Regensburg, 1857. 2771.-on bizonyságul idézi Sotiont, +Strabot, Agathont.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_189" id="Footnote_189"></a> <a href= +"#FNanchor_189"><span class="label">189)</span></a> Videvdat 5., +8., 13., 15. fejezetei.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_190" id="Footnote_190"></a> <a href= +"#FNanchor_190"><span class="label">190)</span></a> Herodotost és +Strabot id. Döllinger 376. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_191" id="Footnote_191"></a> <a href= +"#FNanchor_191"><span class="label">191)</span></a> Schanz i. m. +399. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_192" id="Footnote_192"></a> <a href= +"#FNanchor_192"><span class="label">192)</span></a> Modi 60. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_193" id="Footnote_193"></a> <a href= +"#FNanchor_193"><span class="label">193)</span></a> Willmann, +Geschichte des Idealismus. Braunschweig, 1907. I. 73. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_194" id="Footnote_194"></a> <a href= +"#FNanchor_194"><span class="label">194)</span></a> Id. Modi 10. +l.</p> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_225" id= +"Page_225">-225-</a></span></p> +<h3>A gyakran és rövidítve idézett művek teljes címe.</h3> +<p><i>Avesta</i>, Die heiligen Bücher der Parsen, übersetzt auf der +Grundlage v. Chr. Bartholomae’s altiranischem Wörterbuch von Fritz +Wolff. Berlin, 1924. Főrészei: Jaszna, Jast, Videvdat.</p> +<p><i>Bartholomae</i>, Die Gatha’s des Avesta, Zarathustra’s +Verspredigten. Strassburg, 1905.</p> +<p><i>Buddha’s Reden</i>, Lehre, Verse, Erzählungen, übersetzt von +H. Oldenberg. München, 1922. (Posthumus munka.)</p> +<p><i>Deussen</i>, Allgemeine Geschichte d. Philosophie. I. B. 1. +Abteilung: Allgemeine Einleitung und die Philosophie des Veda bis +auf die Upanishad’s. 2. Abt. Die Philosophie der Upanishad’s. 3. +Abt. Die nachvedische Philosophie der Inder. Leipzig, +1894–1908.</p> +<p><i>Deussen</i>, Das System des Vedanta. Leipzig, 1906.</p> +<p><i>Garbe</i>, Beiträge zur indischen Kulturgeschichte. Leipzig, +1903.</p> +<p><i>Grube</i>, Die chinesische Philosophie. Kultur d. Gegenwart. +I., I. Abt. V. Leipzig, 1913.</p> +<p><i>Krause</i>, Ju–Tao–Fo. Die religiösen u. philosophischen +Systeme Ostasiens. München, 1924.</p> +<p><i>Modi</i>, A Zend-Aveszta vallási rendszere. Budapest, +1925.</p> +<p><i>Oldenberg</i>, Aus Indien und Iran. Gesammelte Aufsätze. +Berlin, 1899. Buddha, sein Leben, seine Lehre, seine Gemeinde. +Berlin, 1921. Die indische Philosophie. Kultur der Gegenwart. I. I. +Abt. V. Leipzig, 1913. Die indischen Religionen. Kultur der +Gegenwart. I. 3., l. Leipzig, 1913. Die Veden, die ältesten +Religionsurkunden Indiens. Halle, 1911.</p> +<p><i>Pischel</i>, Leben und Lehre Buddha’s. Leipzig, 1910.</p> +<p><i>Schmidt</i>, Buddha. Budapest, 1920.</p> +<p><i>Schmidt</i>, Az ind filozófia. Budapest, 1925.</p> +<p><i>Wilhelm</i>, Kung-tse. Leben und Werk. (Fromanns Klassiker d. +Philosophie. 25. k.) Stuttgart, 1925.</p> +<p><i>Wilhelm</i>, Lao-tse und der Taoismus. (Fromanns Klassiker d. +Phil. 26. k.) Stuttgart, 1925.</p> +<p><i>Willmann</i>, Geschichte des Idealismus. Braunschweig, 1907. +I. k.</p> +<p><i>Zottoli</i>, Cursus litteraturæ Sinicæ. Shangai, +1879–1882.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_226" id= +"Page_226">-226-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>TARTALOM.</h2> +</div> +<h3>BEVEZETŐ RÉSZ.</h3> +<p class="center"><i>I. Előszó.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. Az eszmék hatalma a köz- és magánéletben; bölcselőknél és +népszerű íróknál. 2. Miért nem foglalkoztak a keleti bölcselőkkel? +<span class="ralign"><a href="#Page_5">5</a></span></li> +</ul> +<p class="center"><i>II. A bölcselet-történelem tényezői és +irányai.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. A filozófiai rendszert mint műalkotást három tényező érteti +meg: az egyetemes emberi, a kultúrtörténeti és az egyéni. 2. A +három tényező szerint három irány különböztethető meg. Az alanyi és +tárgyi kritika <span class="ralign"><a href= +"#Page_8">8</a></span></li> +</ul> +<h3>INDIAI GONDOLKODÓK.</h3> +<h4>Az indiai lélek.</h4> +<ul class="TOC"> +<li>1. A néplélek fogalma. 2. Az indiai lélek sajátságai, az +egységre, békés harmóniára törés, miszticizmus. Eszménye a +jogin-révület, ennek lélektani analizise. 3. Asszociációs +gondolkodás, passzivitás, fatalizmus és pesszimizmus. 4. A +következetlenség, mint a spekuláció következménye. 5. Erős +felelősségérzet. 6. Összefoglalás <span class="ralign"><a href= +"#Page_16">16</a></span></li> +</ul> +<h4>A védák bölcselete és a vedanta-rendszer.</h4> +<p class="center"><i>I. A Véda.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. A védák fogalma; négy papi kézikönyv: Rig-, Száma-, Jadsur-, +Atharvavéda. 2. Mindegyik három része: formulák (szanhita), +rubrikák (brahmana), index (szutra). 3. Tartalmuk: dharma, az +áldozatok bemutatása és brahmán, filozófiai elmélkedések. 4. +Deussen műve <span class="ralign"><a href= +"#Page_24">24</a></span></li> +</ul> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_227" id= +"Page_227">-227-</a></span></p> +<p class="center"><i>II. A régi védák (a himnuszok) kora.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. Az istenfogalom; az ősvallás a monotheizmus; az egy Isten +három elnevezése. 2. Az ősvallásból keletkezik a politeizmus, a +henoteizmus, panteizmus, monizmus. 3. A lélek sorsa <span class= +"ralign"><a href="#Page_28">28</a></span></li> +</ul> +<p class="center"><i>III. Az újabb védák (brahmanák) kora.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. Három iránya; az elsőben uralkodik a mitológia. Másodikban +Brahmán kifejlődik sajátos indiai istenfogalommá. Harmadikban +atman, az egyéni lélek egyesül Brahmánnal és fölékerekedik. Az +atman relatív-negatív fogalom; megvilágítják a szállóigék +<span class="ralign"><a href="#Page_32">32</a></span></li> +</ul> +<p class="center"><i>IV. Az upanisadok (vedanták) kora.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. Ellentétük a védákkal. 2. Alapgondolatuk a brahman-atman +egysége. Három tételük: az atman az ismerő alany; megismerhetetlen; +egyedüli valóság. 3. A lélek négy állapota. 4. A megváltás +gondolata. 5. Az upanisadok ellentmondásai és a megoldást célzó +rendszerek <span class="ralign"><a href= +"#Page_37">37</a></span></li> +</ul> +<p class="center"><i>V. A vedantarendszer.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. Lélektani és történeti keletkezése. 2. Lényege a kétféle +tudás. 3. A vándorló lélek állapotai. 4. A jó cselekedetek és az +elmélkedés <span class="ralign"><a href= +"#Page_45">45</a></span></li> +</ul> +<p class="center"><i>VI. A védabölcselet és a vedanta-rendszer +értékelése.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. A néplélekből sarjad. 2–4. Alapja a törekvés az egység és a +végtelenség felé. 5. Felismeri, hogy a boldogság bennünk van. 6. +Eredendő hibája a vallás és a filozófia szembeállítása: a vallásból +így babona, a filozófiából miszticizmus lesz. A lélekvándorlás a +problémákat elmérgesíti, pesszimizmust idéz elő. 7. A philosophia +perennis hatásai <span class="ralign"><a href= +"#Page_53">53</a></span></li> +</ul> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_228" id= +"Page_228">-228-</a></span></p> +<h4>A szánkja, a jóga és a kisebb rendszerek.</h4> +<p class="center"><i>I. A szánkja-rendszer.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>Realizmus és merev dualizmus; a vedantától három pontban +különbözik. Az ind lélek problémáit nem oldja meg, érthető az +eltűnése <span class="ralign"><a href="#Page_66">66</a></span></li> +</ul> +<p class="center"><i>II. A jóga-rendszer.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. Az indiai kultúrélet legeredetibb jelensége. 2. Két jellemző +tulajdonsága az istenfogalom és a révület. 3. A nyolc gyakorlat. 4. +A gyakorlatok csodás hatása <span class="ralign"><a href= +"#Page_72">72</a></span></li> +</ul> +<p class="center"><i>III. A jóga-rendszer értékelése.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>Az igaz jogin komolyan törekszik az erényre; sok a visszaélés. +A milléniumi kiállítás fakirjai. A hipnotikus-kataleptikus +jelenségek. Önkínzások. Csak egy temettette el magát élve, +életmódja botrányos <span class="ralign"><a href= +"#Page_80">80</a></span></li> +</ul> +<p class="center"><i>VI. A kisebb rendszerek.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. Purva-mimanza. 2. Az indiai materializmus. 3. A vaisésika és +njája <span class="ralign"><a href="#Page_89">89</a></span></li> +</ul> +<h4>Buddha.</h4> +<p class="center"><i>I. Élete és jelleme.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. A források. 2. Életének hiteles adatai. 3. Jellemzése a +legendák alapján. Születése szemlélteti önérzetét; 4. megtérése +akaraterejét és révületre hajló természetét; 5. vándorélete tanítói +egyéniségét; 6. halála egész jellemét <span class="ralign"><a href= +"#Page_94">94</a></span></li> +</ul> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_229" id= +"Page_229">-229-</a></span></p> +<p class="center"><i>II. Tanai.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. A négy nemes igazság a benaresi beszédben; nirvána. 2. A +lélek tagadása, az öt létmozzanat (skandha). 3. A 12 tagú oksági +kapcsolat. 4. Erkölcstana <span class="ralign"><a href= +"#Page_108">108</a></span></li> +</ul> +<p class="center"><i>III. A buddhizmus értékelése.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. Elterjedése. 2. Ennek okai: elítéli a külsőséges kultuszt, +nemes erkölcsöt hirdet, az ind kultúra terjesztője; Buddha nagy +egyénisége. 3. Jézus és Buddha: életük, haláluk és világnézetük +ellentéte <span class="ralign"><a href= +"#Page_125">125</a></span></li> +</ul> +<h3>KÍNAI GONDOLKODÓK.</h3> +<h4>A kínai lélek.</h4> +<ul class="TOC"> +<li>Ősrégi a kultúrája; felületes írók és szaktudósok véleménye. +Jellemző vonásai: 1. család- és fajszeretet; árnyoldala az erős +érzékiség. 2. Túltengő gyakorlati értelem, üzleti szellem. 3. +Atomisztikus gondolkodás; a kínai nyelv és írás szerkezete. +Gépiesség. Teremtőképzelet hiánya <span class="ralign"><a href= +"#Page_137">137</a></span></li> +</ul> +<h4>Konfucius.</h4> +<p class="center"><i>I. Élete, jelleme és szerepe.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. Jelentősége. 2. Származása. 3. Kedveli a szertartásokat. +Ezzel szerzi a Kon-fu-ce nevet. 4. Zene iránti szeretete. 5. +Hivatása. 6. Reform tevékenysége. Fővárosi előljáró, munkaügyi +miniszter. Az ellenzék vezérét kivégezteti. 7. Kormányzati +bölcsesége: Főteendő a fogalmak helyreállítása, ennek eszközei: +<i>a)</i> A tekintély, tisztelettudás, szülők iránti szeretet. +<i>b)</i> Előljárók jó példája. <i>c)</i> Erkölcsös nemzeti zene. +<i>d)</i> A tisztviselők nagy szeretete a nép iránt. 8. Bukása. «A +nők éneke űzött el.» 9. Tanítói egyénisége. A nevelés célja és +eszközei. 10. Írói tevékenysége. A szent könyvek összeállítása: +I-king, Su-king, Síking. A tavasz és ősz könyvei. A szertartások +könyve. A szép törvénye. 11. Halála; tiszteletének fejlődése +<span class="ralign"><a href="#Page_144">144</a></span></li> +</ul> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_230" id= +"Page_230">-230-</a></span></p> +<p class="center"><i>II. Világnézete.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. A kínai vallás Konfucius előtt, monoteizmus, deizmus, +babonás természet- és szellemimádás. 2. Konfucius a monoteizmus +emlékét megőrzi, maga agnosztikus. A Jang-Jin-elmélet <span class= +"ralign"><a href="#Page_159">159</a></span></li> +</ul> +<p class="center"><i>III. Életfelfogása.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. Etikai rendszere kollektivizmus; demokratikus monarchia. 2. +Eszménye az átlagos kínai ember négy jellemvonása. Az emberiesség +nem pozitív szeretet. A 10 kötelesség. Az államfenntartó öt +viszony. 3. A fejedelem és alattvaló. A méltatlan király elűzhető, +megölhető. 4. Társadalmi törvények: a változások, képek és ítéletek +törvénye <span class="ralign"><a href= +"#Page_164">164</a></span></li> +</ul> +<p class="center"><i>IV. Méltatása.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. A tettek embere. Tragikuma: őrzi a régit, de szellemébe nem +hatol; megcsontosodik a művelődés. 2. Világnézete és a keresztény +hithirdetők. 3. Erkölcsi téren vérbeli politikus. Hamis esküje, +kémszerepe. 4. Alkotása külsőséges kultúra <span class= +"ralign"><a href="#Page_171">171</a></span></li> +</ul> +<h4>Lao-ce.</h4> +<p class="center"><i>I. Élete.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. Kína misztikusa és metafizikusa. 2. Életének egyetlen +bizonyos adata találkozása Konfuciussal. 3. Elveszti hitét a +kultúrában. 4. Halála <span class="ralign"><a href= +"#Page_175">175</a></span></li> +</ul> +<p class="center"><i>II. Tanai: A Tao-te-king.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. A világ leghomályosabb könyve. 2. A tao jelentése +Konfuciusnál, Lao-ce-nél: a lét forrása, célja, megismerésének +alapja. 3. Eszmetana. A platoni eszmék. A kimondhatatlan és +kimondható fogalmak, a szavak. Az önalkotta fogalom minden rossz +forrása, eltávolít a természettől, a «vu-vei» a nemcselekvés +egyesít vele <span class="ralign"><a href= +"#Page_179">179</a></span></li> +</ul> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_231" id= +"Page_231">-231-</a></span></p> +<p class="center"><i>III. Lao-ce életfelfogása.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>Két út a nagy Tao-hoz: a lét és nemlét útja. 2. Az élet +meghosszabbítása, alchimia. 3. Rendszere negatív egoizmus, +destruktív. Ellenségszeretete. 4. Egyén és társadalom. A bajok oka: +a kormány beavatkozása az életbe, a tudás és a kultúra. 5. +Értékelés <span class="ralign"><a href= +"#Page_183">183</a></span></li> +</ul> +<h3>AZ IRÁNI LÉLEK.</h3> +<h4>Zarathustra.</h4> +<ul class="TOC"> +<li>1. Ő a nemzet bölcse, az iráni Mózes. 2. Az iráni lélek +konzervatív, tekintélytisztelő, optimista, igazságszerető +<span class="ralign"><a href="#Page_191">191</a></span></li> +</ul> +<p class="center"><i>I. Élete.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. Baktriában Kr. e. 1000 körül született. 2. A pusztába vonul, +kinyilatkoztatást nyer. 3. Családi élete, üldöztetése és halála +<span class="ralign"><a href="#Page_193">193</a></span></li> +</ul> +<p class="center"><i>II. Az Aveszta.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. Zarathustra írta a legrégibb részét. 2. A nagy és kis +Aveszta könyvei; európai sorsuk. Auquetil, Voltaire és Herder +<span class="ralign"><a href="#Page_196">196</a></span></li> +</ul> +<p class="center"><i>III. Az Aveszta világnézete.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. Ahura-Mazda az egy Isten, négyféle lényt teremt: +főangyalokat, angyalokat, szellemeket, eszméket és elemeket. Asa, +Mithra, Anahita. A platoni eszme, præexistentia és a fravasik tana. +2. A rossz problémája. Mennyiben tanít Zarathustra dualizmust? 3. +Az emberi lélek. Őstörténet és halhatatlanság <span class= +"ralign"><a href="#Page_198">198</a></span></li> +</ul> +<p class="center"><i>IV. Zarathustra erkölcsbölcselete.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. Az egyénnek Asát, az igazságot kell megvalósítania +gondolatban, szóval, cselekedettel. Jótékonyság, mértékletesség. Az +érdemek kamatozása. 2. A családi élet kötelessége. A párszi lány +imádsága. A feleség főerénye. A notisztelet. 3. Az iráni társadalom +<span class="ralign"><a href="#Page_205">205</a></span></li> +</ul> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_232" id= +"Page_232">-232-</a></span></p> +<p class="center"><i>V. A rendszer értéke.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. Leszámol a politeizmussal, panteizmussal és a babonás +áldozatokkal. 2. Erkölcsbölcseletében meghaladja Buddhát és +Konfuciust. 3. Árnyoldalak: a rituális tisztálkodás visszataszító, +vérfertőző házasságra, többnejűségre és kegyetlenségre ad alkalmat. +4. Megtermékenyítette a görög gondolkodást <span class= +"ralign"><a href="#Page_210">210</a></span></li> +<li>A bevezető részhez:</li> +<li class="li2">Az indiai gondolkodók fejezeteihez <span class= +"ralign"><a href="#Page_215">215</a></span></li> +<li class="li2">A kínai gondolkodókhoz <span class= +"ralign"><a href="#Page_220">220</a></span></li> +<li class="li2">Zarathustrához <span class="ralign"><a href= +"#Page_222">222</a></span></li> +<li>Jegyzetek <span class="ralign"><a href= +"#Page_215">215</a></span></li> +<li>Gyakran, rövidítve idézett művek <span class="ralign"><a href= +"#Page_225">225</a></span></li> +</ul> +<hr class="chap" /> +<div style='text-align:center'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 76238 ***</div> +</body> +</html> + diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..b5dba15 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This book, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this book outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..684493f --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +book #76238 (https://www.gutenberg.org/ebooks/76238) |