Initial commitHEADmain

5 files changed, 13821 insertions, 0 deletions

diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes
new file mode 100644
index 0000000..d7b82bc
--- /dev/null
+++ b/.gitattributes
@@ -0,0 +1,4 @@
+*.txt text eol=lf
+*.htm text eol=lf
+*.html text eol=lf
+*.md text eol=lf
diff --git a/76238-0.txt b/76238-0.txt
new file mode 100644
index 0000000..609d2ce
--- /dev/null
+++ b/76238-0.txt
@@ -0,0 +1,6338 @@
+
+*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 76238 ***
+
+
+KULTURA ÉS TUDOMÁNY
+
+KELET NAGY GONDOLKODÓI
+
+ÍRTA Dr MESTER JÁNOS
+
+BUDAPEST
+
+FRANKLIN-TÁRSULAT
+
+MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA
+
+KIADÁSA
+
+KELET NAGY GONDOLKODÓI
+
+ÍRTA
+
+Dr MESTER JÁNOS
+
+BUDAPEST
+
+FRANKLIN-TÁRSULAT
+
+MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA
+
+KIADÁSA
+
+FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.
+
+
+
+
+BEVEZETŐ RÉSZ.
+
+
+I. ELŐSZÓ.
+
+1. A kísérleti lélektannak kevéssé kiemelt, de legnagyobb jelentőségű
+törvénye az eszmék rugalmassága, lappangó energiája, melynél fogva
+sarkalnak bennünket megvalósításuk, a tettek felé. Ezért ha valamely
+népnek külső hatások következtében romlik az erkölcse, de tiszta marad
+az irodalma, nemes a gondolatvilága, ne essünk kétségbe, hamar
+felocsudik az aléltságból, kijózanodik a mámorból; ha azonban lapjai
+mételyezik a közvéleményt, irodalma támadja az életfenntartó elveket:
+vallást, hazát, otthont és családot, akkor már kongatja önmaga fölött a
+lélekharangot. A bírói székek betöltői, a fegyházak előljárói
+tapasztalatból tudják, mennyire igaza van Proalnak, a francia
+államügyésznek, ki már a múlt század vége óta hirdeti: «A bűntények és
+öngyilkosságok okainak felderítésére nem elég hangoztatnunk: keresd az
+asszonyt, hanem azt is hozzá kell tennünk: keresd a könyvet, mert a
+könyvek az emberiség legnagyobb jótevői, de egyúttal legnagyobb
+gonosztevői, legveszedelmesebb felbujtói.»[1]
+
+Az eszmék hatalma azonban nemcsak a közéletben érvényesül, hanem az
+egyéni jellem kialakításában is. Jól mondja Bourget, a nagy lélekelemző:
+«Lelke mélyére szállva mindenki elismeri, hogy nem volna ugyanaz az
+ember, ha nem olvasta volna ezt vagy azt a művet.»[2] Hányan köszönik
+életirányuk megváltozását egy-egy olvasmánynak; hányan sülyednek
+erkölcsi romlásba fércművek meggondolatlan olvasásával! Proal szerint a
+csábítók a fiatal leányoknak regényt kölcsönöznek és gyorsan elérik
+céljukat, a züllött leányok pedig, kiket bánt társnőjük ártatlansága,
+szintén regénykölcsönzéssel kezdik sátánművüket.[3]
+
+Nagy kérdés azonban, melyek az igazi, életet irányító emberi okmányok,
+milyenek a hatásos könyvek? Az észhez vagy a képzelet útján a szívhez
+szólók? Ha a közvetlen hatást vesszük szemügyre, akkor bizonyára azok,
+amelyek kielégítik a kíváncsiságot, felcsigázzák a képzelő erőt, mint a
+mozgóképekben megszemélyesített, a regényekben felhigított gondolatok.
+De tulajdonképpen mégis csak ezek a kölcsönkért _gondolatok kormányozzák
+a világot_. Egyetlen regényíró vagy költő se dicsekedhetik oly döntő
+befolyással a XIX. század szellemi életére, mint Kant, Darwin vagy Marx
+Károly. Újságok és regények az ő gondolataikat váltják aprópénzre.
+
+Végeredményben tehát mégis a bölcselők az emberiség jótevői vagy
+gonosztevői, akár öntudatosan, akár öntudatlanul. A nagy emberek
+gondolatai nem szürke elméletek, mint az epigonok füstfaragása, hanem
+életet adó, nemzetet alkotó hatalmasságok.
+
+Ennélfogva minden művelt emberhez méltó, hogy ne csak higításban
+tized-századkézből fogadja el az emberiséget mozgató nagy eszméket,
+hanem merítsen a forrásokból, ismerkedjék meg Kelet és Nyugat legnagyobb
+gondolkodóival.
+
+2. A keleti bölcseletet modern történetíróink szeretik elhanyagolni. Az
+egyébként joggal világhírű Überweg legújabb kiadása még 1926-ban is
+három lapot szentel Kelet összes gondolkodóinak.[4]
+
+Legtöbben azért nem foglalkoznak velük, mert «Keleten minden vallás, ott
+nincsen filozófia.» Ez az állítás azonban nagyon elhamarkodottnak
+látszik. A vallás lényege Isten iránti szeretet és istentisztelet, ezért
+Isten nélkül nincsen vallás. Már pedig Buddha istentagadó, Konfucius
+agnosztikus, Lao-ce panteista, eredeti rendszerük tehát nem lehet
+vallás; ők sokkal több jogon bölcselők, mint vallásalapítók. Zarathustra
+viszont az emberi elme legnagyobb teljesítményével és legmélyebb
+gondolataival állítja helyre az ősi monoteizmust és alakítja ki az ó-kor
+legtökéletesebb erkölcsbölcseletét; bizonyára ő is megérdemli, hogy a
+gondolkodók sorába iktassuk. A vedantáról végül olyan komoly tudósok,
+mint Deussen, azt tartják, hogy a világ legtökéletesebb rendszere,
+melyet Európa még mindig nem ért utól.
+
+Mások ismét arra hivatkoznak, hogy Keletről még kevés biztosat tudunk; a
+szaktudomány – főleg a kínai és perzsa gondolkodókra nézve – nem fejezte
+még be feladatát, és különben is a távol Kelet minket nem érdekel, nem
+érinti az európai gondolkodást.
+
+Erre az a válaszunk, hogy a szakkutatás végét nem lehet megvárnunk; a
+tudományos haladás a hosszú analitikus munka után szinte kívánja a
+szintézist, másszóval mindannak rendszerbefoglalását, amit különböző
+szerzők egy tárgyról, egy emberről megállapítottak. E nélkül az
+analitikus abban a veszélyben forog, hogy elmerül az aprólékos
+megkülönböztetésekben és figyelmen kívül hagyja a tárgy nagy egészét;
+viszont a szintétikus írónak attól kell óvakodnia, hogy a külsőleg
+egyenlő jelenségekben szem elől ne tévessze a változatos belső
+magatartást. Erre figyelve a fővonalakat már most is meg lehet
+rajzolnunk, bár a részletekben a szakemberek még sokszor eltérnek
+egymástól.
+
+Az érdeklődés terén is kezd már megtörni a jég. Az európai kultúra
+veszedelme sok fáradt lélek figyelmét Keletre irányította, és lassanként
+milliók fordulnak az ősrégi gondolkodók felé, kik a brahmanizmusban és
+buddhizmusban az emberiség egyharmadának életfelfogását harmadfélezredév
+óta irányítják. A mai vajudó világon misztikus törtetés vonaglik át és
+Kelet titokzatosnak vélt rejtelmeitől vár vigasztalást: Ex oriente lux!
+azt hiszik, hogy kelet felől világosság támad.
+
+
+II. A BÖLCSELET-TÖRTÉNELEM TÉNYEZŐI ÉS IRÁNYAI.
+
+1. A filozófiai rendszerek értékben joggal hasonlíthatók a
+műalkotásokhoz. Platon eszmetana vagy Aristoteles és Zarathustra etikája
+van olyan műremek, mint Ráfael Disputája vagy Homeros Iliasa. Amint a
+nagy műalkotások nem évülnek el valamely kornak letűnésével, hasonlókép
+állandó értéket képviselnek a nagy gondolkodók meglátásai. A forgandó
+idő kevésbbé érinti őket, mint a természettudományok hipotéziseit vagy a
+kultúra külső kereteit. A nagy nemzetek kihalnak, a világbirodalmak
+összeomlanak, de a nagy vallások mellett a nagy bölcseleti rendszerek
+túlélnek minden katasztrófát. Egyik a másikat nem rontja le, inkább
+kiegészíti, amint Sophokles egyszerű drámája ma is odaállítható
+Shakespeare és Madách fejlett technikája mellé. Fennmaradásuk titkát
+magyarázza hatásuk is, melyet az előszóban fejtegettünk.
+
+Amint a műalkotásokat, úgy a nagy rendszerek keletkezését is a következő
+három nagy tényező érteti meg: az egyetemes emberi, a kultúrtörténeti és
+az egyéni.[5]
+
+_I. Az egyetemes emberi tényező_ fejti meg előttünk, hogy a filozófiai
+problémák adottságok, a lét örök rejtelmei, melyek ott szunnyadnak
+minden kornak és minden embernek keblében.
+
+Az ember először is éhezi és szomjúhozza az igazságot, azért épít
+magának a szórványos tapasztalatokból és a szaktudományok dirib-darab
+ismereteiből világnézetet: metafizikát és természetbölcseletet. Az
+igazsághoz hasonlóan áhítozik másodszor az igazság útjának
+felfedezésére; ezt kutatja a logikában és ismeretelméletben. Harmadszor
+nem boldogítja a rideg tudás, ennél többet kíván: szeretni és
+szerettetni, bízni és remélni, odasímulni az örök szeretethez,
+gyengeségének tudatában odamenekülni a végtelen erőshöz. Ezért avatja
+Aristoteles nagy lelkének vágyódása a metafizikát teológiává; ezért nem
+lehet a bölcseletet sohasem egészen elszakítani a vallástól, mindig
+állást foglal vele szemben, nemcsak keleten, hanem a legújabb nyugati
+irodalomban is. Végül negyedszer minden ember az ösztönök erős
+dualizmusát tapasztalja önmagában, s az érzéki és szellemi vágyak
+tusájában keresi a kellő magatartást és ezzel megalapítja a filozófia
+koronáját: az etikát.
+
+_II. A kultúrtörténeti tényező._ A lét rejtelmeiből melyek kerülnek
+egy-egy gondolkodó életében homloktérbe, az függ a korszellemtől, a
+benne izzó problémáktól, a nép lelkében forrongó vágyaktól és
+ösztönöktől. Rendszerint a nagy emberek érzik át legmélyebben népük
+nyomorúságát, hazájuk ügyét-baját, és így a nemzeti lélek szunnyadó
+vágyait és érzelmeit ők ismerik fel, ők fogalmazzák meg legvilágosabban
+és öntik maradandó rendszerbe. Ők tanítják az átlagembert gondolkodni és
+érezni és így bennük eszmél magára a nemzet és a kor. Ezért az irodalom,
+a néprajz és a kultúrtörténelem nem hanyagolhatják el a filozófia
+történetét; de viszont a bölcselők gondolatvilágának megértésére sem
+mellőzhető a kor képe, a föld arculata, a nép lelke, melyből származnak
+és melyben élnek. Sokszor megértjük ezekből, hogyan kerülnek egymástól
+messzefekvő kérdések egy lélekben egymás mellé; a problémák bonyodalma
+és a mutatkozó ellentmondások megvilágosodnak előttünk.
+
+A szociológusok gyakran túlbecsülik a kultúrtörténeti tényezőt.
+Gumplovitz szerint: «Ami az emberben gondolkozik, az nem ő maga, hanem a
+társadalom; gondolkodásának forrása nem benne rejlik, hanem a társadalmi
+környezetben, amelyben él.»[6] Ezzel szemben nyugodtan megállapíthatjuk,
+hogy az egyetemes emberi természet és a kultúrtörténeti tényező
+önmagukban csak logikai konstrukciók, mert elvégre is a társadalom
+egyedekből áll, és pedig egyéni tudattal és elhatározással rendelkező
+egyedekből. És amint nincsen igaza a régi filozófiai történetíróknak,
+kik rendszert halmoztak rendszer mellé, mintha gombamódra egymástól
+függetlenül nőttek volna ki a földből; még kevésbbé van igaza azoknak,
+kik az emberi gondolkodás önállóságát tagadják meg.
+
+_III. Az egyéni tényező._ Igaz, hogy a nagy emberek is koruk gyermekei,
+nemzetük fiai, mégis többnyire szembefordulnak a korral és üldözés az
+osztályrészük. Konfucius és Aristoteles önkéntes száműzetésbe mennek;
+Zarathustra ellen népének a zöme szítja a forradalmat és megöli a nemzet
+nagy bölcsét; Sokratest szintén a többség ítéli halálra; nem
+gondolkodott tehát bennük a társadalom, amint a szociológusok vélik. Ők
+a hétköznapi életben is örök problémákat látnak és a lelkek mélyén
+szunnyadó képességeket, vágyat ébresztgetnek és így szembe kerülnek a
+felületes közvéleménnyel, a megszokás hatalmával.
+
+Az egyéniség kétfélét jelent: Ellentéte az egyetemesnek, van tehát
+valami megkülönböztető jele, valamilyen sajátsága, ami nincsen meg
+másokban; de jelezzük vele azt is, hogy ellentéte a sokaságnak, a
+tömegnek, mert valamilyen sajátságot olyan kiváló mértékben találunk meg
+benne, hogy éppen ez a kiválóság választja el másoktól. A nagy emberek
+kiemelkedő sajátsága a hatalmas teremtőerő, a kezdeményezőképesség.
+
+Seltz, a teremtő erőről írt nagy munkáiban arra az eredményre jut, hogy
+az alkotó tevékenység nem egyéb, mint célok és eszközök meglátása. A
+feltaláló vagy eszközöket keres élményeiben előre kitűzött feladatok,
+célok elérésére vagy meglátja a véletlenül felbukkanó tüneményben a
+törvényt, a célt, a feladatot.[7] Ezen az alapon megtaláljuk az egyéni
+tényező szerepét az emberi gondolkodás történetében: először problémákat
+keres; másodszor megoldásokat lát, harmadszor diadalra segíti az eszmét.
+
+1. _A nagy elme problémákat lát_ abban is, amit mások szó nélkül
+elfogadnak; kivezető ösvényt talál ott is, hol a sokaság már elveszti a
+fejét. Ezt fejezi ki Platon mondása: A filozófia kezdete a csodálkozás
+és nem szükségképpen a kételkedés, mint Descartes hirdeti.
+
+A megszokás eltompítja az elmét, a tömeg nyomorúságos helyzetbe is
+beletörődik, miért is messzelátó elmére és mélyen érző szívre van
+szükség, hogy felrázza közönyéből. A szociális mozgalmak és reformok nem
+a szenvedő tömegből indulnak ki, hanem a gondolkodók táborából.
+
+2. _A nagy ember önállóan jár el a problémák megoldásában._ A mellékes
+dolgok tengeréből kiválogatja a lényeget és a szétszórt darabokat
+egységes egészbe önti. Konfucius, hiába szerénykedik: «Én csak
+átszármaztató vagyok és nem teremtő», mégis ő a kínai gondolkodók
+királya. Nem kritika nélkül fogadja el a régi tanokat, hanem belőlük
+megalkotja a kínai ember és az egységes mennyei birodalom eszményképét;
+az ezredéves történelemben fölismeri a célravezető eszközöket.
+
+3. _A nagy egyéniség diadalra segíti az eszmét és a terveket._ Az
+önmagában értékes gondolat igen könnyen terméketlen marad. Az elvont
+fogalom csak olyan, mint a lavina fenn a hegyek ormán, hol még egy kis
+pásztorfiú megállítja és szétveri a botjával. Ha azonban a szürke
+fogalom világosan jelenik meg, szemléletes képpé válik, mely ezer meg
+ezer emléket ébreszt, erős érzést fakaszt, akkor oly végzetes hatalommá
+nő, mint a völgybe gördülő lavina, mely fákat tép ki gyökerestől és
+falvakat sodor el magával.
+
+Amint Michel Angelo Mózesét nemcsak kézzel, vésővel alkotta, hanem
+belelehelte egész óriás egyéniségét, hasonlókép a nagy bölcselők sem
+száraz gondolkodó gépek, a nagy rendszereket is egész ember írja
+meggyőződésének erejével, érzése tüzével és sokat tépelődő, gyötrődő
+lelkével. Ezért értjük, hogy az így született gondolatnak hatása van,
+sőt a nagy egyéniség ereje hatásossá teszi az eszmét még akkor is, ha
+mástól vette kölcsön. Buddhának alig van eredeti gondolata, de amit
+magáévá tesz, azt feltétlenül győzelemre viszi megigéző példájával,
+ékesszólásával és akaratának mindent lenyügöző erejével.
+
+Az egyéni tényező a bölcselettörténelem sok kérdésére derít
+világosságot. Megfejti először azt a tényt, hogy a bölcselő ritkán
+fejleszti mások művét, hanem mindegyik újra kezdi az egész épületet;
+akárcsak a művész, mindent újra termel a maga lelkéből. Aristoteles
+ajkára adják a mondást, de majd mindenki követi: Barátom Platon, barátom
+Sokrates, de legjobb barátom az igazság.
+
+Az egyéniség érteti meg velünk, hogy egy-egy rendszerben a filozófia
+ágai nem járhatnak külön utakon, mert mindegyik egy lélekből fakad.
+Ezért nincsen metafizika megfelelő etikai alkalmazás nélkül, és a
+világnézet kiépítése többnyire megpendíti az ismeretelméleti
+problémákat. Ezért találkozunk annyiszor Kelet nagy gondolkodóinál
+Platon eszmetanával. Az egyéni tényező utal minket arra is, hogy a
+filozófia története nem nélkülözheti az érzelmek logikáját. A tudományos
+logika borotvaélével értékelhetünk, de a bölcselőt így megérteni nem
+fogjuk. A panteizmus és individualizmus, az idealizmus és materializmus
+forrása nem annyira az agyból, mint a szívből buzog. Régi mondás:
+«Amilyen az ember, olyan a munkája», tegyük hozzá, olyan az eszménye,
+olyan a filozófiája.
+
+_2. A három nagy tényezőnek megfelelően három irányt különböztetünk meg
+a filozófia történetírásában._
+
+Az egyetemes emberit domborítják ki elsősorban azok az írók, akik a
+philosophia perennis, az örök filozófia alapját keresik a multban és a
+ma is élő problémák kialakulását és megoldását kutatják. Így járnak el a
+skolasztikusok, Hegel és Herbart követői és a legújabb nagy vállalat, a
+müncheni Handbuch der Philosophie szerzői.[8]
+
+A kultúrtörténeti tényezőt fejtik ki elsősorban a szociológusok és azok
+az írók, akik a filozófiát valamely nép vagy kor kultúrája fontos
+kiegészítő részének, koronájának és forrásának tekintik, mert az akkori
+társadalmi életre nagy befolyást gyakorolt. Így járt el Kuno Fischer
+terjedelmes monográfiáiban és Windelband nagyobb műveiben.
+
+Végül a személyi tényezőt emelik ki azok, akik mintegy odaszegődnek a
+nagy gondolkodók tanítványai mellé, igyekeznek belepillantani a nagy
+lélek nagy törekvéseibe, benne iparkodnak megérteni a kort és a népet és
+csak azután veszik elő az alanyi és tárgyi kritika fegyvertárát.
+
+_Alanyi, immanens kritikán_ értjük valamely rendszer logikai
+felépítésének, művészi elrendezésének megítélését. Keressük a
+forrásokat, melyekből az író merített és az átalakítást, mely saját
+lelkéből származott.
+
+_A tárgyi kritika_ viszont a rendszer hatását, eredményét és
+igazságértékét világítja meg. Minden filozófia és minden tudomány azon
+az ős feltevésen alapszik, hogy van igazság és ez az igazság
+megismerhető. Mihelyt ezt kétségbevonja valaki, szárnyát szegi minden
+kutatásnak, minden gondolatnak. Az objektív igazság néhány mozaikképe
+feltalálható minden rendszerben, különben nem tudott volna az egyetemes
+emberi lélek előtt érvényesülni és emléke sem maradt volna reánk.
+
+A szerző a nagy egyéniséget tartja a történelem legfontosabb
+tényezőjének. Ezért foglalkozik elsősorban a nagy gondolkodókkal és a
+kisebb rendszereket csak mellékesen érinti, amennyiben a kor
+gondolatainak és a nép lelkének megértését kiegészítik. Ezen az úton
+kívánja vezetni olvasóit is.
+
+
+
+
+INDIAI GONDOLKODÓK.
+
+
+AZ INDIAI LÉLEK.
+
+1. India lelki szemeink előtt mindig titokzatos színben tűnik fel, mint
+a rejtelmek, álmok és a mesék tündérvilága. Minél jobban behatolunk
+rejtelmeibe, annál világosabbá lesz előttünk, hogy ott fakadt az
+emberiség régi kultúráinak egyik főforrása. Az emberi gondolkodás is
+talán ott vetette fel először kínzó, gyötrő és mégis boldogító nagy
+kérdéseit: honnan és hová? mi a boldogság és miért a szenvedés?
+
+Ha Indiának legmélyebb titkát, a lelkét kívánjuk némileg megérteni,
+tisztában kell lennünk azzal, mit nevezünk népléleknek, faji vagy
+nemzeti léleknek. Manapság már senki sem tartja a társadalom lelkét
+Fechnerrel és Paulsennel valami nagy egyetemes tudatnak, mely magában
+foglal bennünket, mint a nagyobb kör a kisebbiket. Ez nem volna egyéb,
+mint logikai konstrukciónak elvont általános fogalomnak
+megszemélyesítése. Nemzeti lelken értjük azokat a közös vezető
+gondolatokat, eszményeket, főtörekvéseket, azt a szokásos magatartást és
+életmódot, mely egy nép történelmében vagy mostani társadalmi életében
+megnyilvánul.
+
+2. Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy _az ind_ _lélek alapösztöne és
+eszménye az egységre és nyugalomra törés_.[9] Mindenáron békét,
+harmóniát akar teremteni önmagában és ezért a nagy célért mindent
+feláldoz, érzéki örömet, a kultúra jótéteményeit, sőt magát a
+tapasztalást is, ha ellentétbe kerül főcéljával.
+
+Ebből érthető meg intellektualizmusa is, hiszen egységet az értelem
+teremt, mely mindent magába foglal, mindent rendszerez. Egész lelki
+életüknek, vallásos gyakorlataiknak és bölcseleti elmélyedésüknek ez a
+nagy egyetemes célja: a szellem felszabadítása, az értelem emancipálása
+minden önös érzelemtől, a külső környezet csábításától és a test
+elszórakozásától.
+
+Innen az az általános misztikus vonás, mely elérni akarja már itt a
+földön az elérhetetlent, felfogni a felfoghatatlant, eggyé óhajt lenni a
+mindenséggel, az Istennel. Ezért teszi fel arcára a keleti embert
+annyira jellemző szociális álarcot, a nyugodtságot, a közönyt, ezért
+nézi le az indulatos vagy lelkesedő európait, mint aki elfeledi emberi
+méltóságát. Csak ne elégedetlenkedjünk, ne türelmetlenkedjünk, minden
+úgy van jól, ahogy éppen történik: ahogy esik, úgy puffan. «Az idő
+mindent elvesz, az idő mér ránk mindent, az idő mindent megad.»
+
+Gondoljuk el a hindu eszmény tipikus megvalósítóját, a fiatal jogint,
+amint gyékényen lótusz helyzetben összegörnyed. Lábait keresztben
+egészen a combjára rakja fel, keresztbe fonja a karjait és kezével
+megfogja a lába nagyujját. Két szemét orra hegyére mereszti és megkezdi
+lélekzőgyakorlatait. Pontosan szabályozza a belélegzést, kilélegzést,
+röviden, majd mindig hosszabban visszafojtja lélegzetét. Közbe
+számtalanszor ismétli a titokzatos «Om» szótagot, mely eget, földet,
+istent és mindent jelent. Végül elhallgat a zümmögés is, megmerevedve
+ül, mint valami élő Buddha szobor, elérte a legmagasabb lelkiállapotot,
+a legfőbb boldogságot és gyönyörűséget, mi ezen a földön elérhető. A
+babonás hindu borzalommal siet el mellette, a részeg kigúnyolja, de «az
+igaz tudós» tisztelettel közeledik felé, megdörzsöli és új életre
+kelti.[10]
+
+A léleknek ezt az eszményi állapotát Kelet szent könyvei így írják le:
+«Ebben a helyzetben a léleknek nincsen sem külső, sem belső szemlélete,
+nem ismer meg sem külső, sem belső tárgyakat, állapota nem is nevezhető
+megismerésnek; nem tudatos, de nem is tudatlan, láthatatlan,
+megfoghatatlan, el nem érhető, le nem írható, meg sem jelölhető; csak
+önmagáról bizonyos nyugodt, boldog, teljesen egységes (kettőződés nélkül
+való, nem tudatos)»[11]
+
+Ha lélektanilag elemezzük ezt a helyet és egybevetjük néhány hasonlóval
+úgy, az elragadtatásról (turija, exstasis) a következők állapíthatók
+meg: 1. megszűnik az érzéki szemlélet, meg minden érzet és azok
+elrendezése térben és időben; 2. megáll az asszociációs gépezet, a
+képzetek önkénytelen, örökké zakatoló áradata; 3. abbamarad az ítélet és
+következtetés s a fogalmak minden csűrés-csavarása; 4. a lélek nem tesz
+többé különbséget az én és nem én között, megszűnik a tudatnak ez a
+legősibb analizise, legelemibb tevékenysége; 5. végül bekövetkezik az
+abszolutnak, a magánvalónak megtapasztalása, a mindenség egybeolvadása a
+lélekkel és a lélek összeforrása az istenséggel. Ez a boldogító
+legmélyebb álom, melyben nincsen többé csalódás, nincsen álmodás, csak a
+lélek tudomása önmagáról, teljes egység, nem kettősség.
+
+Ezt az állapotot akarja elérni Keleten valamennyi rendszeralkotó, ebben
+megegyezik az orthodox brahman és a buddhista, a szánkhja vagy a
+vaisesika. Ezt az eszményt hirdették nemcsak a patriarchák korában,
+hanem ma is. A nagy hindu misztikus Ramakrishma például (1833–1886) Káli
+nevű istennőt tekintette anyjának és a mindenség alkotójának. Hogy őt
+színről-színre megláthassa, 12 esztendeig a legválogatottabb kínzásokkal
+gyötri önmagát. Egy alkalommal egy más irányú aszkéta – talán
+irígységből – leszólja, hóbortosnak nevezi, ki még azt se tudja, mit
+akar, ki az anyja. Erre így válaszol: «Anyám az istennő, nem az én vagy
+a te, nem is valami személyes isten, hanem az abszolutum, a magánvaló,
+mely fölülmúl minden szót, meghalad minden fogalmat… az egyetemes tudat,
+a világ lelke (cosmic conscientness), ez az én anyám, ez az én
+istenem.»[12]
+
+3. Örökké ébren aludni, álmatlan álomban szenderegni, íme ez a keleti
+ember vágyainak netovábbja; ez számára az egység, ez a béke és
+boldogság. Az ébrenlét maga már rossz, alacsony állapot, mert tőle
+elválaszthatatlan a szenvedés. Ebből megértjük _a hindu ember második
+nagy jellemvonását: közömbösségét a való élettel szemben, a hirhedt
+fatalizmust és passzivitást_. Nincs a föld kerekségén más terület, mely
+a természeti kincsek oly bőségével rendelkeznék, mint a keleti
+spekuláció otthona, a Gangesz mente. A rizs és a búza kevés munkával dús
+termést hoz, 42-féle pálma terem, gazdagon ontja gyümölcsét a banán, a
+kenyér- és a mangófa. Itt az anyaföld gondoskodik a lét fenntartásáról,
+a gondtalan életről; ráérnek az emberek töprengeni, fantáziával
+gondolkozni. A forró klima szintén hajlamossá teszi őket a
+passzivitásra, A melegtől eltikkadva szeretnek árnyas fák alá vonulva
+üldögélni, holdvilágos hűs estéken ábrándokat szőni, s így lelki
+világukban könnyen uralkodóvá lesz a mnémé, az asszociációk játéka, vagy
+az üres szemlélődés, a semmibe nézés.
+
+Meglepő ellentétben áll a környezettel a keleti lélek _harmadik vonása,
+a sötét pesszimizmus_. Az áldott föld, a szunnyadó, de erős érzékiség
+mást kívánna, a néplélek azonban hajlik a szenvelgő felfogásra.
+Betegség, öregség, halál, minden földi lét mulandósága ólomsúlyként hat
+reá. Ettől a nyomasztó hangulattól szabadulni kíván, innen erős vágya a
+megváltás után. Ennek a megváltásnak azonban nincsen nála erkölcsi
+jellege. A bűn csak annyiban érdekli, amennyiben a szenvedés kútfeje és
+forrása. Szabadulni a szenvedéstől, az ébrenléttől, íme számára ez a
+kérdések kérdése; nem tudni semmiről semmit, ez a vágya.
+
+4. Az asszociatív gondolkodás uralkodó helyzetéből érthető a keleti
+lélek _negyedik sajátsága, a bámulatos következetlenség_. Ne keressünk
+európai logikával összefüggést valamely rendszer különböző tételei vagy
+harmóniát a gondolatok és a tettek között. A mi alapelveinken könnyen
+túlteszi magát: fantáziával, elmés hasonlatokkal hidalja át a kirívó
+ellenmondásokat már elméleti téren, még kevésbbé számol a gyakorlati
+következményekkel. Elfogadja velünk a kétszer kettőt, talán még a
+négyszer négyet is; de már hogy 14 × 12 mennyi, hiába magyarázzuk,
+szorozgatjuk előtte, nem fogjuk meggyőzni.
+
+Ez a következetlenség a keleti gondolkodás igazi spekulatív jellegének
+természetes következménye. _A spekuláció_ valamely kép szemléléséből,
+vagy egy képzeten tűnődésből származó racionálista ízű elmélkedés. Már
+pedig a szemléletes tárgyban, képben igen könnyű egyszer egyik, másszor
+másik mozzanatot kiragadnunk és így homlok-egyenest ellenkező
+véleményeket állítani fel róla. Ha tehát a keleti bölcselő magáévá tesz
+egy tételt, ne várjuk, hogy egyirányú következményeket vonjon le belőle,
+mint az európai ember, mert ő a maga asszociatív gondolkodásával
+kiszámíthatatlan utakon jár. Így a szeme előtt lejátszódó gazdag élet
+mulandóságából, az egyéni lét kicsinységéből az indiai aszkéta, a tibeti
+szerzetes a világ kerülését és önsanyargatást, tevékenységtől tartózkodó
+passzív életet lát indokoltnak; a japán katona és hadvezér viszont
+ugyanezen az alapon nem törődik oly jelentéktelen semmiségekkel, mint az
+egyén sorsa, ezért a vitézség, a tetterő csodáit viszi végbe; az
+agyafurt keleti világfi pedig inkább Csárváka elvére esküszik; «Addig
+mulass, ameddig élsz, mert a halálnak úgyse lehet ellenállni.»[13]
+
+5. Ez a következetlenség képesíti arra, hogy különböző irányú belső
+szükségleteknek eleget tegyen. Érzi alaptörekvését a béke, harmónia után
+és követi a végletekig, egészen Isten és a lélek egybeolvasztásáig s
+ezzel a kaosz felidézéséig. De megpillantja belső világában mint
+letagadhatatlan tényt az egyén önállóságát, függetlenségét, nagyon is
+átérzi a lelkiismeret szavát, a felelősség érzetét, ezért fejleszti ki a
+karma-tant és a szamszarát, az érdem fennmaradásának és a
+lélekvándorlásnak tanát. Az ember földi sorsa, kasztja, egészsége,
+gazdagsága, szerencséje nem egyéb, mint megelőző életének jutalma vagy
+büntetése. És viszont a jelen élet tetteinek jutalma lesz sorsa a halál
+után. A jelen élet nem volt egyéb, mint egy felvonás az ember
+tragédiájából, vagy komédiájából, mely elhúzódik ezredévekig és csak a
+teljes kiegyenlítődés után ér véget a megváltásban. Élénken szemlélteti
+ezt a tant a Mahabharáta egyik jelenete: A mérges kígyó megmarja a
+vadász fiát, aki belehal a harapásba. Az apa számon kéri a kígyótól
+gyermekét, de ez a halál istenére hárítja a felelősséget, ez pedig az
+idő istenére, ki végül a karmával oldja meg a rejtélyt, a gyermeknek és
+anyjának előbbi életében elkövetett tettével: «Nem én vagyok a fiú
+halálának oka, sem a halál istene vagy a kígyó, hanem a tett, mit fiad
+elkövetett,… saját cselekedete ölte meg.»[14]
+
+Ez a felelősségérzet gyakran annyira uralkodóvá lesz a lélekben, hogy
+elnémítja a méltányosságot és a szeretetet. «Volt már ezer meg ezer
+atyánk és anyánk, száz meg száz feleségünk meg gyermekünk és lesz
+mégegyszer annyi mindegyikből; valósággal kihez tartozzunk tehát? Semmi
+közöd hozzájuk és nekik sincs semmi közük tehozzád; a saját tetteik
+következtében keletkeznek, te is saját tetteid útján jársz… Azt a
+kincset szerezd meg magadnak, amit se király, se tolvaj el nem lophat,
+ami elkísér halálod után. Odaát nem válik el senki tetteitől, sem
+tetteit nem tévesztik össze mással, mindenkinek azt fizetik vissza, ami
+megilleti.»[15]
+
+Ugyanez a felfogás dívik szerte Indiában most is. Deussen mondja el,
+hogy indiai útján elvezettek hozzá egy vak panditot, kitől részvéttel
+érdeklődött szerencsétlenségének oka iránt; de az egész kedélyesen csak
+annyit felelt: Rossz fát tettem a tűzre valamelyik előbbi életemben.
+
+A következetlenség kísértete nem hagyja el a keleti embert még
+érzésvilágában sem. Amikor azt hiszi, hogy széttört minden bilincset,
+elérte a jogin eszményt s elmerült annyira a szemlélésben, hogy kővé
+vált tőle szíve-lelke, akkor is kitör a márvány álarc alól az örök ember
+örök kívánsága a szeretet megnyilvánulása iránt, amint ezt szemléletesen
+mutatja be egy ősi Buddha-legenda, mellyel Mereskovszki a stoikusok
+hiábavaló fáradozásait jellemzi: Sákja Muni éveken át ült a pusztában
+némán és égre vetette tekintetét. Látta az örökkévalóságot és közel volt
+a Nirvánához. Kinyujtott karja kiszáradt és rajta a fecskék, amelyek őt
+kőnek nézték, fészket raktak vala és minden évben visszatértek rá. De
+egyszer elrepültek és nem tértek hozzá vissza. És akkor Sákja Muni – aki
+minden vágyat elnémított már lelkében, akinek nem volt akarata, aki már
+nem gondolkodott és nem szenvedett, aki a Nirvána boldogságában teljesen
+elmerült és akit már maguk az istenek is megirigyeltek – mikor látta,
+hogy a fecskék nem térnek vissza hozzá, keservesen sírt…[16]
+
+6. Fővonásokba foglalva, az ind lélek világában benne van az örök ember
+minden izzó problémája, égető kérdése a maga nagyszerűségében, de
+egyszersmind az emberi gyarlóság torz vonásaival. Minden tettének,
+vágyának kútforrása a kívánkozás a végtelen meglátása után, törekvés a
+boldogok viziója felé. Másik kiemelkedő sajátsága annak az átérzése,
+hogy kimondhatatlan tisztának kell lenni a léleknek, ha a végtelenhez
+kíván hasonló lenni, vele egyesülni. Íme ezeket az örök tanokat hirdeti
+Kelet, a keleti lélek legfőbb típusa, Indiának minden vallása, minden
+rendszere, történetének minden korszaka. Ghandinak, a mostani indiai
+mozgalmak vezérének beszédeiben ugyanazokkal a gondolatokkal
+találkozunk, mint a vedantákban Kr. e. ötszáz esztendővel. Szava elhatol
+az Indiai-Óceántól a Himalájáig, mert bár ötven nyelven beszélnek
+Indiában, azért gondolkodásukban, cselekvésükben mindnyájan igazi
+hinduk. Az indiai ég és a termőföld hatása megérzik valamennyin. Ez
+mutatja, hogy a néplélek kialakulásában nem a fajta, nem a távoli
+leszármazás, még csak nem is a nyelv a döntő erejű, hanem az évezredes
+elvek és szokások, melyek benne élnek a köztudatban, s a környezet
+földrajzi és kulturális feltételei: a néplélek geopszichológikus
+szempontjai.
+
+
+A VÉDÁK BÖLCSELETE.
+
+
+I. A Véda.
+
+1. A legtöbb keleti népnél a filozófiai gondolkodás teljesen
+egybeforrott a vallással. E tekintetben India az egyetlen kivétel, hol
+kifejezett filozófiai rendszerekkel találkozunk, bár ezeknek is
+középpontja a szent tudomány könyve: a Véda. Az egész mű ó-ind nyelven
+íródott és terjedelemben hatszor nagyobb a szentírásnál.[17]
+
+Tartalmát, szerkezetét és beosztását legjobban megértjük, ha elképzeljük
+az áldozat bemutatásánál a hindu szertartás lefolyását. _Négy különböző
+rangú és műveltségű pap szerepel benne._ Az első a szavaló, kiáltó
+(hotár), ki az istenektől származó és előttük kedves himnuszokat oly
+tökéletesen adja elő, hogy az áldozattal egyenlő mértékben
+gyönyörködteti, lelkesíti, sőt erősíti a hindu pantheon lakóit. «Mint
+tehén a borját, úgy nyalogatja az istent és bőg utána.»[18] 2. Az éneklő
+(udgatár), a kántor, ki az áldozat előkészítését és bemutatását kíséri
+énekkel (saman). 3. Az áldozópap (adhvarju), ki az áldozatot előkészíti,
+a bemutatás cselekedetét végzi és közben megfelelő formulákat mond
+(jadzsus), végül a 4. főpap, a brámán, ki az egész szertartást vezeti, a
+többiekre felügyel, mindenkinek kijelöli a helyét és megszabja, mikor
+mit kell tennie.
+
+_Mind a négy számára évezredes hagyományok alapján külön-külön
+kézikönyvet_ állítottak egybe. A szavaló kézikönyve a Rig-véda, a versek
+tudománya; ez az indogermán kultúra legősibb emléke. Az éneklőé a
+Szama-véda, szövege alig egyéb, mint a Rig-véda szemelvénye. Az áldozó
+papé a Jadzsur-véda, a cselekmények és szertartások foglalata, misztikus
+jelentőségük magyarázatával. A brámánnak tulajdonképpen nincsen
+kézikönyve, mert neki tudnia kell mind a három védát. Később azonban,
+mint negyedik könyvet az Atharvavédát, az áldozathoz nem tartozó
+varázsló formulák gyüjteményét hozzák vele összefüggésbe azért, hogy fel
+lehessen venni a védákba. Ezek mondják meg, hogyan lehet az ellenséget
+megrontani, idegen varázslatokat meghiúsítani, szerencsét kierőszakolni
+az istenektől születéskor, lakománál, betegségben, temetéskor.
+
+2. _Minden papi kézikönyvnek három része van;_ 1. az imakönyv, benne
+találhatók a himnuszok, énekek és formulák; ez a _Szanhita_, mely a
+mantrákat tartalmazza. 2. utasítások (rubrikák) arra, mikor milyen
+himnusszal, formulával kell élni; ezek mind a négy védában az
+úgynevezett _brahmanák_. – Filozófiai szempontból ez a szent könyvek
+legfontosabb része, mert megmagyarázza a ritusok értelmét, sok legendát
+gyüjt egybe. Minden könyv végéhez hozzáfűzték a titkos tanokat, a nagy
+brahmanok és az erdei remeték bizalmas beszélgetéseit. Ezek az
+upanisadok (bizalmas ülések) vagy vedanták, a vedák végén levő tanok,
+melyek nem egyszer ellentétben állnak magukkal a védákkal. 3. Ilyen nagy
+liturgikus könyv nem használható s főleg meg nem tanulható jó
+tartalomjegyzék, index nélkül, ezt nyujtják a _szutrák_, rövidre fogott
+tömör vezérszavak gyüjteményei, melyek külön meg sem érthetők magyarázat
+nélkül. Ezek háromféleképpen csoportosítják a védák tartalmát a szerint,
+amint nyilvános istentiszteletre, házi ájtatosságra vagy a napi élet
+teendőire alkalmazhatóbb. Ez utóbbi a dharma-szutra, az indiai
+jogirodalom kezdete, belőle származik Manu, az első ember törvénykönyve,
+mely a kasztok életét és kötelességét szabályozza. A szutrák sajátos,
+nekünk idegenszerű irodalmi műfajjá fejlődtek; verses formájuk karika
+néven szerepel.[19]
+
+3. A négy véda három-három tagozása mellett, fel lehet még osztani az
+egész Védát tartalma szerint is: külső vallásos gyakorlatokra és
+filozófiai vagy inkább teozófikus elmélkedésre. Így határozza meg egyik
+német fordítója Ludwig: «A védák nem embertől származó legfőbb
+tekintélyű kijelentésekből állanak, melyek _a dharmát és a bráhmánt
+tanítják_.»[20] A dharma annyi, mint törvénygyüjtemény, az előírások
+valóságos tengere, gyakorlati tanítás arra nézve, hogyan állhat az ember
+jó lábon az istenekkel, sőt varázsigékkel, áldozatokkal hogyan
+parancsolhat nekik és így itt a földön mindenben szerencsésen élhet. A
+bráhmán nem törődik az egész törvénnyel, se áldozattal, se külső
+istentisztelettel, a legmagasabb szemlélődés útját jelöli ki, mely az
+embert az abszolut való boldogító látásának részesévé teszi és így
+megváltja minden földi szenvedéstől.
+
+A külső istentisztelet és a belső áhítat között oly merev ellenmondásra
+találunk itten, melyet négyezer esztendő vergődésének sem sikerült
+áthidalnia. Már a szent könyvek alapgondolata szerint kétféle a vallás,
+más a tudósé, más a tudatlané: kétféle a tudás, az egyik merő látszat,
+érzéki világ, másik a színvalóság; kétféle az igazság, egyik a nép,
+másik a bráhmán számára.
+
+4. A védákat és a hindu irodalmat filozófiai szempontból legalaposabban
+Deussen, a kieli egyetem tanára tanulmányozta át. A német tudós
+hangya-szorgalmával 35 évig búvárkodott, végzett nagy tanulmányutakat,
+míg megírta a filozófia egyetemes történetét, melyben két kötetet (1500
+lapot) szánt a védák és a vedanták rendszerének. Kiválók még M. Müller
+Oldenberg, Dahlmann, S. J. Hardy stb.
+
+Deussen az indus gondolkodásban három korszakot különböztet meg. I. a
+régi védák, a himnuszok vagy a Rig-véda korszaka, Kr. e. legalább
+1500–1000-ig. II. az újabb védák, a brahmanák bölcselete, Kr. e.
+1000–500-ig, III. a vedanták vagy upanisadok bölcselete és a védák utáni
+korszak Kr. e. 500-tól a jelenkorig.[21]
+
+
+II. A himnuszok, a Rig-véda kora.
+
+1. Ezek a himnuszok régebbiek az asszír és babiloni emlékeknél,
+régebbiek az ékírásnál. Max Müller és Deussen szerint legalább 1500-tól
+1000-ig keletkeztek, de már Häusler O. S. B. az Anthroposban Varuna
+isten kultuszának virágkorát Kr. e. harmadik vagy negyedik ezredévbe, az
+indo-germán népek őstörténetébe helyezi.[22] Mint egy rég letűnt világ
+romjaiból magaslik ki a többi himnusz közül Dyaus Pitar (a görög Zeus
+pater) Varuna, Aszura, az Úr, a mennyei atya, vagy egyszerűen; «az atya»
+tisztelete. Az árja vallás jellemző vonása ez, hogy inkább atyának
+tekinti az Istent, mint félelmes nagy úrnak, bosszuálló igazságos
+Istennek; ez az utóbbi felfogás a sémieknél áll előtérben.
+
+A varuna-dalok a mennyei atya himnuszai fenkölt lelkiségükben és a benső
+érzés melegével a zsoltárokra emlékeztetnek. Kägi svájci tudós
+fejezetekre menő párhuzamos helyeket állított össze a Szentírás és a
+régi véda-dalok között.[23] Varuna szántja meg az égbolton a nap
+barázdáját, vezeti a nagy folyók hullámait, ő teremtette a holdat, mint
+valami arany hintát. Magasztalják az Istent, mint mindenek alkotóját, ki
+a mi atyánk és teremtőnk, aki mint a világ nagy rendezője ismer minden
+teremtett dolgot. Különbözik a földtől és az égtől, az égi istenektől,
+mert «Ő az, aki van (szat)», az egyetlen létező, ki senkitől se
+származott.[24]
+
+A szanszkrit irodalom nagy ismerői, Max Müller, Hardy, Deussen, Dahlmann
+stb. a divatos csordaember evoluciós rendszerével szemben általában
+elismerik, hogy minél régebbi okmányokkal foglalkoznak, annál tisztább
+istenfogalmakra és annál erkölcsösebb tartalmú istentiszteletre akadnak.
+A Rig-védák ősi részében előforduló három isten Varuna, Mithra,
+Arjaman,[25] még az ősi hit visszhangja, nem három különálló személy
+elnevezése, hanem az egy Isten dícsérete három szempontból: mint a föld
+pora fölé emelkedő mennyei atyáé, mint a föld teremtményéhez leereszkedő
+Istené és mint képmásában, az emberben megjelenő alkotóé.
+
+2. De az emberiség általános sorsa eléri az Indiában letelepedő
+indogermán népeket is, amennyiben a monoteizmust, az egy Isten etikai
+kultuszát felváltja náluk is _a sok-isten-hívés naturalista kultusza_, a
+politeizmus. Az életjelenségeket fantáziával magyarázzák;
+megszemélyesítik a természet törvényeit és így egymásután hozzák be az
+előbbi tiszta vallásba a mitológiai elemeket. A nap útja nem egyéb, mint
+fáradhatatlan vándor járkálása; a szél haragos vadász műve, ki
+íjjal-nyíllal űzi maga előtt a felhőket, a vihar ellenséges hatalmak
+háborúja… A természet erőin kívül megszemélyesítik a vallás erkölcsi
+elemeit is. Érzik a lelkiismeret hatalmát, mely folyton szembeszáll az
+önös emberi érdekkel. Parancsoló erejét nem tudják önmagukból
+kimagyarázni, ezt is külön istennek tulajdonítják. A politeizmus
+valamennyire életetadó marad, míg az erkölcsi elemet el nem homályosítja
+a mitológiai elem. De az a folyamat már a Rig-védában megkezdődik; a
+mitológia és a ritus túltengenek az erkölcsök rovására. Jónak
+minősítenek mindenkit, ki árja és bőségesen mutatja be az áldozatot,
+mellyel egyenesen hatalmában tartja az isteneket; rossz pedig a nem-árja
+és az, aki fukarkodik az áldozatokkal.
+
+Varunának, a mennyei atyának trónját, _Indra_, a háborúnak, a haragnak
+és bosszúállásnak istene foglalja el. Ez már úgy szerepel, mint akinek a
+hasa az istene. Állandóan szomjas, verekedést kereső óriás, aki
+egyenesen kéjeleg az áldozatokban. Agni, a tűzisten megsüt számára
+egyszerre háromszáz bivalyt és Indra valamennyit fölfalja, kiiszik rájuk
+három szóma (szeszes ital) tavat és hangos jókedvvel énekli nótáit. «Ide
+vágjam-e a földet íziben, vagy amoda? Az égben van az egyik felem, a
+földön tántorog a másik. Rettentő nagy vagyok én, a felhőkig érek én.
+Haj, így tesz velem a szóma-ital.» E mellett szeszélyes,
+kiszámíthatatlan; ma jóbarát, holnap ellenség. Főelve: dehi-me,
+dada-mi-te, adj nekem és én is adok neked lovat, marhát, aranyat,
+ezüstöt, hosszú életet és összetöröm ellenséged csontját.[26]
+
+Nagy zavar keletkezik; se szeri, se száma, annyi lesz az isten. Az ember
+élete tele félelemmel, nem tudja, kinek tegyen eleget, kit kell
+engesztelnie. S ebben a nyüzsgő rajban hiányzik az igazi főisten. Így
+alakul ki a politeizmusban a _henoteizmus_ (katenotheizmus), mely
+Oldenberg szerint nem egyéb udvariassági formulánál, mellyel a
+himnusz-éneklő mindenkinek hízeleg, mindenkit legfőbbnek, legnagyobbnak
+nevez.[27] Az istenek életében szereplő nyers vonás, durva áldozatok s a
+sok külsőség az egész istentiszteletben nem elégítették ki a gondolkodni
+szerető és befelé néző embereket, s így egész természetes, hogy a
+Ríg-védák újabb részéből már kicsendül a kétely és bármily gondosan
+tisztogatják a brahmánok, felhangzik a gúnyvers az istenek, főleg Indra
+ellen. «Olyan sokan mondják: Nincsen Indra, ki látta őt?»
+
+Az emberi szellem nem szenvedheti az ilyen zürzavart, nem tűrheti a
+felháborító visszaélést a legszentebbel és önkéntelenül keresi a
+kivezető utat ebből a zagyvaságból s így jut el a dharmából a
+brahmánhoz, a politeizmusból a panteizmushoz, a henoteizmusból a
+monizmushoz. Az isteneszmének visszafejlődő sorozata tehát a
+Rig-védában: monoteizmus, politeizmus, henoteizmus, panteizmus.
+
+3. Az istentisztelet mellett már a Rig-véda korában _a lélek sorsa_
+izgatja legjobban a gondolkozó embereket: miért élünk, mi lesz belőlünk,
+hová megyünk ez után az arasznyi lét után. Erre a nagy kérdésre
+háromféle válasz lehetséges, 1. jöhetne a teljes megsemmisülés; ez ellen
+azonban tiltakozik egész valónk. 2. Várhat reánk örök jutalom a mennyben
+vagy örök büntetés a pokolban. De természetes elménk számára az ok és
+okozat nincsenek arányban egymással. A tapasztalat azt mutatja, a
+legtöbb ember nem oly gonosz, hogy megérett volna az örök tűzre, viszont
+nem is oly jó, hogy nyugodt lelkiismerettel Isten színe elé állhasson.
+Marad tehát a harmadik eshetőség, megtisztulás a halál után. Ezt éri el
+a kereszténység a másvilágon a tisztítótűzzel, a későbbi hindu
+vallásbölcselet pedig ezen a földön a lélekvándorlással. A régi védák
+még a második álláspontot foglalják el. Azt tanítják, hogy a jók lelkei
+az első ember (Jáma) vezetése mellett boldogan élnek az istenek
+társaságában, a gonoszok pedig sötét verembe kerülnek. Jáma a
+legmagasabb ég örök világosságában, a hajnal ölében kapott királyi
+széket. Őhozzá sereglenek a jók, hogy irányításával Indrát, Varunát, sőt
+a személytelen brahmánt is meglássák. Ehhez azonban nem elég semmiféle
+áldozat, ehhez kevés az önsanyargatás, ide csak az igaz tudás révén
+lehet eljutni.[28] A lélekvándorlás gondolata a brahmanákban merül fel
+először és csak az upanisadokban alakul ki teljesen.
+
+
+III. Az újabb védák (brahmanák, ritusok) korszaka, Kr. e. 1000–500.
+
+1. Az előbbi kor végén megtörtént a nagy kiábrándulás a politeizmusból s
+a gondolkozók körében megindul a kutatás és a törtetés az ismeretlen
+Isten felé. Deussen három egymást keresztező időszakot különböztet meg
+benne. Az elsőben uralkodik még a mitológiai elem, melyben a
+véda-pantheon vezető istenévé Pradzsapati emelkedik. Ő a teremtmények
+ura, minden dolog ősforrása, amennyiben átalakul minden dologgá és
+megmarad a létrehozott világ éltető lelkének, kormányzójának. A
+másodikban a mitológiai elem nem filozófiában végződik, mint a
+görögöknél, hanem szertartásokra vezet át és megalkotja a világ
+legterjedelmesebb rituális munkáját, a brahmanákat és velük a sajátos
+indiai istenfogalmat: a brahmant. Végül a harmadik, a túlzó
+idealisztikus kor, melyben az egyéni lélek, az atman, tölti be a két
+előbbi irány szerepét és belőle szövődik ki a mindenség.
+
+_Két alapvető fogalom alakul ki tehát szinte párhuzamosan egymás
+mellett, a brahman és az atman._
+
+2. A sokszíntjátszó _brahman_ szó értelmébe legjobban behatolunk, ha
+szem előtt tartjuk a védák két nagy ellentmondó irányzatát, a külső és a
+belső vallásosságot. A brahmannak mindegyikben háromféle értelme van.
+
+_A külső vallásosságban a brahman_ szó a mitológiai elemhez csatlakozik
+és jelenti tulajdonképpeni értelemben a varázsigét, mely az égieket
+leköti és az ember szolgájává teszi. Jelenti továbbá átvitt értelmében a
+főpapok kasztját, kik értenek a varázsigék használatához és így
+parancsolnak az isteneknek. Ezek az emberi természetű istenek nemcsak a
+szóma italban kéjelegnek, hanem gyönyörködnek a vele járó dalokban is.
+Változatos ütemes szerkezetük esztétikai élvezetet szerez számukra és
+erősíti őket a kérések teljesítésében. De az esztétikai hatású ima
+csakhamar mágikus erejűvé válik; nem az istenek teljesítik már a kérést,
+hanem az ige, a szó maga, az istenek kénytelen-kelletlen
+közreműködésével. A ráimádkozás, a ráolvasás gyógyítja a betegségeket,
+megrontja az ellenséget és elűzi a gonosz szellemeket.
+
+_A belső vallásosságra_ törekvő lélek idegenkedik mindenféle
+varázslástól, emberi természetű istenektől, számára brahman
+tulajdonképpeni értelme nem varázserő, hanem először imádságos áhítat,
+belső egyesülés az istennel és brahman másodszor átvitt értelembena
+védák szava is, amennyiben ezt az egyesülést kifejezi és előidézi.
+Brahman harmadszor, a személytelen isten, kivel a lélek egyesül. Az
+ember saját erejével nem érheti fel az istent, a védák igéit nem ember
+írja, hanem: «Varuna adja az imát, hozzá, az útmutatóhoz fordulunk,
+tökéletesítse emberi szavunkat, élesítse belátásunkat és a tudnivágyók
+elmeélét.» «Ágni, tőled jönnek a költői adományok, az áhítat dalai, a
+dicsérő ének, és csak ha tőled származnak, akkor van hatásuk.»[29] A
+brahman jelenti tehát a védát, az áhítatot és az áhítat tárgyát, az
+abszolutumot, a többé-kevésbbé személytelen magán-valót, s ezzel
+előttünk áll _a sajátos indiai istenfogalom_.
+
+A mi Szentírásunkban Isten semmiből teremti a világot és bár fenntartja,
+áthatja, mindenütt örökké jelen van és munkálkodik, de tőle különböző
+személyes Isten marad. Ő küld ihletett prófétákat, szent írókat s végül
+egyszülött Fiát, kik a kinyilatkoztatást az emberi nemnek tudtára adják.
+A biblia Isten szava, de nem Isten.
+
+Brahman ezzel szemben nem semmiből teremti a világot, hanem önmaga az
+alkotó és az anyag is; ő önmagának oka (causa sui), a világ ősanyaga
+(causa materialis) és a világ képezője (causa efficiens), ki azért, hogy
+áldozatot élvezhessen, kiszövi önmagából a világot, áldozatokat mutat be
+önmagának.
+
+A kinyilatkoztatás igéje, a Véda nem különbözik a kinyilatkoztató
+istentől, hanem a Véda szintén brahman, ezért ritmusa a mindenség
+törvénye. Az egyik versforma a nap járását szabályozza, a másik az egész
+csillagos eget; a harmadik kijelöli a víz, a levegő, a szél és a
+növények szerepét a világban. Amint Spinozánál a mindenségnek két
+határozmánya van, a kiterjedés és a gondolat, hasonlóképpen brahman is
+kétféle módon jelenik meg, először a kiterjedt világban, másodszor a
+tudásnak, a «Védának» minden szavában és versformájában. Ezért a Véda
+örökkévaló. Az emberek, a világ, sőt a hitregék istenei is elmúlnak, de
+a Véda nem múlik el és brahma új világokban ugyanezt az igét fogja
+kinyilvánítani. A Véda megértése tehát behatolás Isten örök lényegébe.
+Erre a megértésre a nyelvtani analizis vezet, melynek koronája Panini
+csodálatos nyelvtani alkotása.
+
+3. A belső áhítat eleinte Isten ajándéka és az isteni akarat kifejezése,
+melyben a lélek egyesül az Istennel. De ebből az egyesülésből csakhamar
+teozófia, panteisztikus misztika keletkezik. _Az egyéni lélek az áhítat
+alanya, az atman_ brahman fölé, az áhítat tárgya fölé kerekedik s most
+már belőle származik az egész világ és alkotója, az Isten. «Az áhítatban
+önmaga fölé emelt szemlélődő saját keblének titokzatos mélységében olyan
+hatalmat vesz észre, mely meghaladja a teremtés minden hatalmát; oly
+isteni erőt érez, mely az égen és földön mindenben lakozik, mindent
+kormányoz: rajta alapszik minden világ és minden isten; tőle való
+félelméből éget a tűz, süt a nap és végzi pusztító munkáját a halál és a
+zivatar.»[30] Az atman az alany, melyben az emberi életerő és minden
+működése gyökerezik, jelentése a lehelet, átvitt értelemben az én,
+ellentétben mindazzal, ami nem én. A bonyodalmat szerető keleti lélekre
+valló _relatív-negatív_ fogalom ez.[31] Relatív, mert összeköttetésben
+van vele, ami nem én; negatív, mert a pozitív tartalom nem benne van,
+hanem abban, amit kizár. Lényegét és végső fejlődését megvilágítja
+Schopenhauernál és a német romantikusoknál szállóigévé lett: «_Tat tvam
+asi, – ez vagy Te!_» Egész összefüggésében a vedanták a következőképpen
+adják elő: «Kedvesem, ha ezt a nagy fát gyökerénél megvágjuk, akkor
+csepeg az életnedű, mert a fa él; ha a közepén vagy a csúcsán vágjuk
+meg, akkor szintén csepeg, mert él. Élő öntudattal eltelve büszkén
+örvendve áll. De ha az élő elhagy egy ágat, akkor ez elszárad, ha a
+másikat hagyja el, ha a fát hagyja el, az is elszárad. Amit az élet
+elhagy, az meghal; de az élet maga nem hal meg. A finom, a szerves,
+melyből a mindenség létezővé lesz, ez az igaz, ez maga az élet, ez vagy
+Te (tat tvam asi), óh Svetaketu.
+
+Tanítsd tovább Nagytiszteletű, mi az a finom.
+
+Legyen, hozz ide a nyagrodha-fa gyümölcséből.
+
+Itt van Nagytekintetű. – Vágd föl. – Megtörtént, Nagytekintetű. – Mit
+látsz benne? – Finom magvakat látok, Nagytekintetű. – Vágj egyet ketté!
+– Megtörtént, Nagytekintetű. – Mit látsz? – Semmit se, Nagytekintetű. –
+Látod, ebből a finom valóságból, mit nem látsz, nőtt ez a nagy
+nyagrodha-fa. Hidd el, Kedvesem, ez az, amiben a mindenség léte rejlik,
+ez az igazság, ez az élet maga, ez vagy te, Svetaketu.»[32]
+
+Nem ily szemléletes, de mélyebben szánt a következő hely: «Mi az emberi
+én? Emberi test, mely tápláló vérből áll; de ez csak burok, ez a külső.
+Ha lefejtjük a testet, eljutunk az igazi élő, páraszerű, lehelletszerű
+énhez. Ennek eltávolításával a szellemszerű énhez, végül ettől az ember
+tulajdonképpeni lényegéhez, a gyönyörszerű énhez. Itt meg kell állnunk,
+ha valaki ebben a láthatatlan testnélküli, kimondhatatlan, ésszel fel
+nem érhetőben megnyugszik, akkor elérkezett az örök nyugalomba; de ha
+még ebben is alanyt és tárgyat keres, akkor nem lesz békéje soha, nyomon
+kíséri a tudákos emberek nyugtalansága.»[33] Ezek alapján _az atman
+szónak is legalább ötféle értelmét különböztetjük meg_. Az én jelenti 1.
+saját testünket ellentétben a külvilággal; 2. törzsünket és belső
+részeinket ellentétben a végtagokkal; 3. az életerőt ellentétben a
+testtel; 4. a szellemet és gyakorlati észt ellentétben az ösztönös
+élettel; 5. a lényeget ellentétben a lényegtelennel. A következő korban
+ez a lényeges én vetíti ki a maga tudatvilágából az isteneket, a
+dolgokat, a világokat: «Agni, a tűzisten bennerejlik a beszédemben… a
+szélisten a leheletemben; a nap itt nyugszik az én szememben; a hold a
+szellememben… a világlélek az én lelkemben.»[34]…
+
+
+IV. A vedanták vagy upanisadok bölcselete.
+
+1. A vedanták az áldozati ritust leíró és magyarázó brahmanák záró
+fejezetei, melyek sokszor ellentétben állanak a Véda többi részével. Így
+pl.: «Aki más istenséget tisztel, mint önmagát (atman) s azt állítja,
+más az isten és más vagyok én, az nem értelmes ember, hanem az istenek
+barma. Amint az embernek hasznos a sok jószág, hasonlóképpen minden
+ilyen ember hasznára van az isteneknek. S mint már az is kellemetlen, ha
+a háziállatok közül csak egyet is elidegenítenek, mennyivel inkább, ha
+sokat; ezért kellemetlen az isteneknek is, ha ezt az igazságot tudják az
+emberek.»[35]
+
+Több tanubizonyság szerint ezt az atman-tant a brahmánok a katonáktól, a
+kshatrija kaszttól vették át s hozzáfűzték a brahmanákhoz. Az
+áldozatokkal való éles ellentétet allegórikus magyarázatokkal igyekeztek
+áthidalni.
+
+2. A vedanták alapgondolata a mindenség egysége: «az írók sokféleképpen
+nevezik el azt, ami önmagában véve csak egy.» Az alapgondolat
+következetes kiépítése a legszélsőbb idealizmusba vezet, mely a
+következő három tételbe foglalható: 1. az atman bennem a megismerő
+alany; 2. ez az ismerő alany megismerhetetlen; 3. ez az alany a
+mindenség, ezaz egyedüli valóság.
+
+A két első tétel megvilágítására szolgáljanak a következők: «Valóban az
+örökkévaló lát, de nem látható; hall, de nem hallható; ért, de föl nem
+érhető; ismer, de meg nem ismerhető. Rajta kívül nincsen látó, nincsen
+halló, értő és megismerő. Az Örökkévalóval egybeszövődik a tér…» «Ő a
+világosságok világossága, melyet a mély álomban érünk el, mikor a lélek
+(az atman) saját alakjában jelentkezik…» «Nem láthatod a látás látóját,
+nem hallhatod a hallás hallóját.» «Bármilyen fogalmat akarunk reá
+alkalmazni, csak annyit mondhatunk, hogy Ő van; ezzel az igével fogható
+fel és nem mással.»[36] Azonban ez a létezés nem valami empirikus
+fogalom, nem tapasztalható meg, ezért mint az atmannak, ennek is negatív
+a jelentése. Negatív a gondolkodás is, mely nem egyéb, mint a való lét
+tagadása, hasonlókép negatív a gyönyörűség is, mely csak annyit jelent,
+hogy elnyomunk, tagadunk minden szenvedést; a mély, álomnélküli alvás
+felel meg ennek az állapotnak. _A 3. tétel, mely szerint az atman az
+egyetlen való, a vedanta-spekuláció magaslata._ Azonosítja a gondolatot
+a léttel, a világszemléletet a valóságos világgal. Állításának alapja az
+a tény, hogy a megismerő lélek mindent magába fogad (intelligendo fit
+omnia), mindent megismer az égen és a földön; szinte gyüjtőmedence a
+mindenség számára, mint az óceán a vizek számára. A Csandogja upanisad
+következőképpen szemlélteti a főtételt. A tanító mondja a tanítványnak:…
+«Ebben a brahman városban van egy ház, a házban egy kis lótuszvirág, a
+lótuszvirágban egy kis tér; ami ebben a térben van, azt kell
+felkutatnunk, annak a megismerésére kell törekednünk. A város a mi
+testünk, a ház a mi életünk, a virág a mi szívünk, a kis tér a lelkünk,
+vagyis az öntudatunk.» A tanítvány megérti a tanítás első részét, de nem
+tudja felfogni a másodikat, azért kérdi: «Ebben a brahman városban van
+egy ház, a házban egy kis virág és ebben egy kis tér; de mi van ott a
+térben, mit fel kell kutatnunk, aminek a megismerésére kell
+törekednünk.» Erre mondá a tanító: «Valóba amilyen nagy ez a világür,
+olyan nagy ez a kis tér szívünk kellős közepében; benne foglaltatik mind
+a kettő, az ég és a föld; mind a kettő, a tűz és a szél; mind a kettő, a
+nap és a hold; a villám és a csillagok s minden, ami ezen a világon van,
+s minden, ami nincsen a világon, mindezt magában foglalja.»[37] Ez a
+mindenség a brahman, tiszteljük csendben, mint a dolgok kezdetét,
+mivoltát és tisztulását. Szellem az anyaga, élet a teste, fény az
+alakja, végzése igazság s ő maga a mindenséget betöltő éter (akazsa);
+mindent cselekvő, mindenre vágyó, mindent szagló, mindent ízlő, a
+mindenséget átfogó… Ez az én lelkem, az atman a szív belsejében; kisebb,
+mint a rizs vagy az árpakása, kisebb, mint a mustár vagy a köles magva,
+mint a köles magvának a csírája. Ez az én lelkem a szív belsejében,
+nagyobb mint a föld, nagyobb mint az ég, nagyobb mint minden világ… Ő
+vele fogok innen eltávozva egyesülni.»[38] A meghaló bölcs lelkéből lesz
+tehát a brahman, viszont ő is beolvad brahmánba, kivel már itt a földön
+is azonos volt.
+
+3. _Amíg a lélek eléri ezt a legfőbb célját, négy állapoton kell
+keresztülmennie._ Ezek közül 1. az éber állapot, 2. az álmodás, 3. a
+legmélyebb álomnélküli alvás, 4. a turija, a révület, melyben a lélek
+már ebben az életben átmenetileg eggyé lesz brahmannal.[39]
+
+_Az éber állapot_ az ember célját tekintve a legcsekélyebb értékű, mert
+ebben az igazi emberi én fel se ébred, nem látja a valóságot, hanem csak
+káprázatokban él. Szemléletei éppen úgy, mint az álmok világa, csak
+belőlünk származnak. S amint az álom valóságát megcáfolja a felébredés,
+éppúgy meghazudtolja az ébrenlét tárgyainak valóságát az álom, melyben
+megszűnnek.
+
+_Az álmodás_ már magasabbrendű, mint az ébrenlét, mert a lélek teremtő
+állapota. Az éber világból veszi épületének anyagát, de teljesen a saját
+világossága, lénye, tervei szerint építi fel. Ott nincs kocsi, ott
+nincsen út, de teremt magának kocsit, lovat, utakat, tavat és folyókat.
+Nincsen öröm és gyönyörűség, de a teremtő lélek magamagának
+elővarázsolja. Egyik felfogás szerint a lélek egészen kilép a testből,
+külön világban él, s azért nem szabad senkit hirtelen felkölteni, mert a
+lélek nem találja meg a testét.
+
+_A mély alvás állapota_ a régi upanisadok szerint az élet legfőbb célja,
+melyben már eggyé lesz brahmánnal s így eléri legfőbb boldogságát,
+gyönyörűségét, ami a világon egyáltalán elérhető. Az álomban királynak,
+istennek álmodja magát az ember, de a mély álomban magát a mindenség
+tudatát éri el, ahol nincsen semmiféle tárgy vele szemben, nincsen már
+kettősség, hanem ő lett az egy és a minden. Amint a sólyom és a sas
+egyideig kering a levegőben s azután bevonja szárnyait és fáradtan
+megpihen, hasonlóképpen az alvó lélek is kering egyideig az álmok egében
+s azután siet az állapot felé, hol már nem érez többé vágyat, ahol
+teljes nyugalom és békesség van.
+
+_A turiját, az elragadtatást_, a lélek extatikus állapotát a régi
+upanisadák nem ismerték, a jógin gyakorlatok jutottak el hozzá. Benne,
+mint a mély álomban megszűnik a külvilág tudata, szünetel az álom és az
+éntudat; a lélek eggyé lesz brahmannal, de nem öntudatlanul, mint a mély
+álomban, hanem teljes öntudattal. «Nincs sem külső, sem belső
+szemlélete, állapota nem is megismerés, nem tudatos és nem tudattalan,
+le nem írható, felfoghatatlan, csak önmagáról bizonyos, nyugodt, boldog
+és egységes.»[40]
+
+4. Ennek a négy lelki állapotnak pszichológiai elemzése rávilágít a
+keleti filozófiában oly nagy szerepet játszó _megváltás gondolatára_ is.
+Amint a régi védaistenek helyét brahman, majd atman foglalják el, egész
+természetesen megváltozik a lélek sorsáról alkotott felfogásuk. Nincsen
+már másvilág, hol az első emberrel és az istenekkel egyesülten él a
+lélek, mert hiszen az embernek a saját lelkével nem kell egyesülnie.
+Elég, ha valaki felismerte, hogy én vagyok a brahman, én vagyok minden
+és mindenki, akkor már részesévé lett a megváltásnak, akkor már
+üdvözült. Ha elemezzük a megváltásnak ezt az állapotát, főképpen két
+jelenségből áll: 1. az egység tudata, a sokaság, a többféleség tudatának
+eltűnése; 2. ennek következménye minden vágynak kialvása, minden
+szenvedésnek megszűnése. Ennek a kétféle mozzanatnak mesterséges úton
+való elérése jellemzi az egész későbbi indus kultúrát. Az egységre
+törekvés történik elméletileg a vedanta-, gyakorlatilag a
+jóga-rendszerben, mely megszünteti az érzéki megismerést és saját
+magábamélyedéssel kíván szabadulni ettől az árnyékvilágtól és ráeszmélni
+arra, hogy ő egy a világlélekkel. A második mozzanatot ragadja meg a
+szannyásza életmód, mely nem annyira megismerésre törekszik, mint inkább
+a vágyat kívánja kiölni önmagából. Elszakad az otthontól, lemond a
+vagyonról, családról és mindenről, mi emberi vágyának tárgyul
+szolgálhatna, így iparkodik megszabadulni minden földi köteléktől,
+minden bilincstől. Ámde mi történik azokkal, kik nem tudják belátni,
+hogy ők egyenlők a mindenséggel? A brahmanák szerint még a másvilágon
+veszik el tetteik jutalmát és ott szenvednek szinte új halált. Az
+upanisadok szerint ezen a földön veszik el tetteik jutalmát és
+büntetését, amennyiben testből testbe vándorolnak a legkülönbözőbb
+állapotban, amíg méltók lesznek arra, hogy a megváltó tudást elérjék. A
+régi és az új tanokat szokott következetlenséggel egybe is foglalják és
+hirdetik a kétszeres jutalom, a kétszeres büntetés tanát. A másvilágon
+addig vándorol a lélek, amíg elveszi tettei jutalmát és csak azután
+születik újra a földön.
+
+5. _Az upanisadok ellentmondásai és a megoldást célzó rendszerek._
+
+Az ind gondolkodás eddigi kifejtésében az európai olvasó folyton
+kérdezheti önmagától, hogyan lehetséges ez, hiszen egyik állítás
+ellenkezik a másikkal; amit egyik felépít, a másik lerontja. Igen, ez
+Kelet szent könyveinek természete; főleg az upanisadok tele vannak
+ellentmondásokkal.
+
+Egyszer részletesen ismertetik a lélekvándorlást a legkülönbözőbb
+állapotokon, testeken keresztül, máskor ismét azt tanítják, hogy az
+egész folyamat a nagy világilluzióhoz tartozik, melyet minden érdemmel,
+karmával együtt megsemmisít annak az igazságnak belátása, hogy a lélek
+azonos az örök változhatatlan brahmánnal. Hirdetik minden élő
+egyenlőségét, viszont fenntartják a kaszt-rendszert, az egyéni lélek
+sajátságait, tetteinek jutalmát és büntetését.
+
+Istenük lényegét, életét majd keleti fantáziával színezik, majd
+egyszerűen kijelentik, hogy brahmán teljesen kimondhatatlan,
+felismerhetetlen.
+
+Több ízben részletesen leírják a világ teremtését és kicsordulását
+(emanációját), de legalább ugyanannyiszor hangoztatják, hogy az egész
+világ léte nem egyéb, mint káprázat, agyrém vagy délibáb. Az upanisadok
+ellentétben állnak a védák rituális részével (a brahmanákkal) mely
+brahmántól különböző sok lelket vesz fel. Főleg ellentétben állnak
+brahmán és az én viszonyát illetőleg minden józan emberi tapasztalattal.
+Brahmán a legegységesebb, melyben nincsen kettősség, sokféleség, a vele
+állítólag egyenlő világ pedig sokféle égitestből, porszemből és az élő
+lények milliárdjaiból van összetéve. Elméletük számára a világ csak
+álom, látszat és mi mégis minden pillanatban kénytelenek vagyunk benne
+élni, rá vagyunk utalva; felhasználjuk vagy beleütközünk. Számunkra a
+világ nem álmodás, nem a fellegekben, hanem a földön járunk, lélegzünk,
+táplálkozunk s az istenséggel egyesülés tapasztalatunk számára inkább
+csak a jövendő reménye. Az elmélet számára az én lelkem a brahmán, és
+mégis minden élményünkben elvitázhatatlanul benne van az éntudat; én
+ítélek, gondolkozom, beszélek, tehát vagyok. Descartes elvét vagy
+Rousseau gondolatát ott is, akkor is átélték már a józan emberek: bátor
+vagyok gondolkozni, akár mit szóljon hozzá a filozófia.
+
+Valóban látjuk, ez az évszázadokon át folyó gondolatszövés mennyire
+igazolja a logika tételét: a lehetetlenből minden következik (ex
+impossibili sequitur quodlibet). Ebből a lehetetlen alaptételből, hogy
+az én minden és mindenki, valóban mindenféle tan következhetik. Így nem
+is feltünő, hogy Buddha fellépésekor 62-féle rendszer hadakozik egymás
+ellen, és a túlzó ideálizmustól lefelé a legdurvább materializmusig a
+mai rendszerek minden árnyalata feltalálható bennük. _Ebből az
+ellenmondásból európai logikával csak három kivezető utat gondolhatunk._
+Vagy követi a hindu az emberi lélek ősi ösztönét az egység, a valóság
+egyszerű látása felé, s akkor diadalmaskodik brahman gondolata és nem
+szabad többé hinnie saját szemének, saját fülének, egész tapasztalati
+világa csalódás, merő délibáb; ezt az utat követi az ind idealizmus, a
+_vedanta-rendszer_. Vagy meghallgatja a tapasztalat és a józan ész
+szavát és akkor elhomályosul brahman, amint ez a realisztikus
+_szánkhja-jógarendszerben_ látható. Vagy végül ráun az ismeretelméleti
+szőrszálhasogatásokra és eléri a _buddhizmus_ pozitivista álláspontját
+(és a szélső materializmust). A következőkben ezzel a három uralkodó
+rendszerrel foglalkozunk.
+
+
+V. A vedanta-rendszer.
+
+1. Az upanisadok szerint a mindenség csak a saját lelkünk kis világában
+tárul elénk; tudatvilágunk jelenségei képezik számunkra az egyedül
+biztos valót. Megegyeznek ebben azokkal az újkori filozófusokkal, akik
+azt állítják: esse est percipi, vagy a világ az én képzetem, az én
+álmom. Ez a legszélsőbb, de legkövetkezetesebb ideálizmus, a mindenség
+lélektani felfogása.
+
+Az emberi értelem valóságot kereső hajlama ebbe az álomfilozófiába még
+Indiában sem tudott belenyugodni. Azért valóságnak fogadta el a
+tudatvilágon kívül a nagy világot is, a mikrokosmoson kívül a
+makrokosmost. Az upanisadok azonban mindent egybeolvasztó hajlamukat
+követve azonosítják ezt a valóságos világot a bennünk működő lélekkel és
+így haladnak a szubjektív ideálizmusból az objektív ideálizmus felé.
+Bennük lappang az annyira modernnek vélt gondolat, hogy fogalmaink nem
+merítik ki a valóságot, azért valamikép át kell élni az élet lendületét,
+a világ folyamatát önmagunkban, így fedezzük fel magunkban a brahmánt, a
+mindent és kialakul bennünk az ideálizmus mellett a panteizmus, a
+lélektani felfogás mellett a panteizáló világfelfogás.
+
+Ámde a mi arasznyi tudatvilágunknak és a mérhetetlen nagy világnak
+azonossága ismét elviselhetetlen gondolat. Ezért az azonosság elve mellé
+oda kerül az okság elve is és az egyéni lélek mellé egy végtelen nagy
+lélek. Így sarjad ki a panteizmusból a teizmus. Ebben a háromféle
+világfelfogásban hullámzott az upanisadok világnézete és minden orthodox
+bölcseleti rendszer.
+
+A realisztikus hajlam azonban nem tud megmaradni a Véda ellentmondásai
+keretében és vele szembe helyezkedve először istent, mint világszellemet
+tagadja le a szánkhja rendszerben, majd az egyéni lelket is
+fölöslegesnek minősíti a buddhizmusban és végül kigúnyol minden vallást,
+minden magasabbra törő filozófiát a szenzualisztikus Csárváka
+rendszerében. A vallásos gyakorlatok terén még nagyobb zavar
+keletkezett, mint a filozófiában.
+
+Az upanisadok atman-tanával összekeveredik a visnuizmus, és sivaizmus és
+az irányoknak, istentiszteleteknek és isteneknek száma beláthatatlan.
+
+A Védák tisztelői erre jobban tömörülni kezdenek, meg akarják tisztítani
+ősi tanaikat a sok salaktól, amely körülvette. Ebből a harcból kerül ki
+az Indiában több, mint ezer éve uralkodó és manapság is egyetlen élő
+rendszer: a Vedanta. Ennek, ha nem is alapítója, de mindenesetre
+legkiválóbb rendszerbe foglalója egy Kr. u. VIII–X. században élő
+kolduló szerzetes: _Sankara_. Buddha mellett ő a leghatalmasabb
+egyéniség az indiai gondolkodás történetében. Mint győzelmes hadvezér
+járja be a városokat és a falvakat és ellenfelein, még a buddhistákon is
+mindenütt diadalmaskodik, visszaállítja a Védák régi tanait és
+megalapítja ezek egyeduralmát az indiai szellem birodalmában. Tanait
+írásba is foglalja és mint a régi szutrák magyarázatát irja meg
+Zsariraka-bhasjam című hosszadalmas könyvében, mely az egész indiai
+filozófia koronája és főműve egész napjainkig. A megváltásra törő művelt
+indiai embernek most is ez az igazi kézikönyve, minden más irodalmi mű
+csak kiegészítésére szolgál.
+
+2. Sankara jól látja, hogy az upanisadok alapgondolata, mely szerint a
+lélek teljesen egyenlő brahmánnal, ellenkezik mind a tapasztalattal,
+mind a védák rituális részével. Ez a rész ugyanis brahmantól különböző
+lelkeket tételez fel, akik Brahmának áldozatokat mutatnak be és
+tetteiknek megfelelően nagyon is különböző módon élnek egymást követő
+születéseik után. _Megoldást a kétféle igazság, a kétféle tudás tanában
+talál._ Mind a két ellenvetés csak nemtudáson, felületes tudáson
+alapszik. Olyan ez, mint az álomkép, csak addig tartjuk igaznak, míg fel
+nem ébredünk. A köznép örökké alvajáró gyermek marad, számára elég a
+külső (exoterikus) tudás; a bölcs azonban magasabb (esoterikus)
+magaslatra tör. _A felületes tudás_ a velünk született realizmus, a
+tapasztalat tudatlansága és ez abban áll, hogy a lélek nem tudja magát
+megkülönböztetni a saját tevékenységétől, a lelki képességektől, a
+testétől, egyszóval a határozmányoktól, melyek körülveszik. Ezek közül a
+halálban csak a test semmisül meg, a többi követi a lelket a
+lélekvándorlásban is. _Az igaz tudásban_ a lélek megkülönbözteti magát
+határozmányaitól, belátja, hogy ezek csak szemfényvesztések (mája),
+önmaga pedig a tárgy nélküli alany, a kettőség nélküli egységes lét, a
+brahman, mely mindent önmagába foglal, s ezért aki megismerte a lelket,
+megismerte a világot, tapasztalatra nem szorul rá. Ismerd meg magad! ez
+tehát a nagy teendő. Ezt az önismeretet azonban sem a tapasztalat, sem
+az ész, sem a hagyomány nem adja, csak a kinyilatkozatás, a védák belső
+áhítattal foglalkozó része. A filozófia és a hagyomány csak közvetve
+segítik elő, amennyiben a kinyilatkoztatás megértésére alkalmasak. A
+Véda rituális része alacsonyabb tudást nyujt azok számára, akik még nem
+képesek a magasabbhoz felemelkedni.
+
+_A kétféle tudás brahmánra is érvényes._ A magasabb tudás tárgya a
+magasabb brahman (param brahman) és egyetlen gyümölcse a megváltás. A
+magasabb brahmánnak nincs alakja, minősége vagy képessége, csak annyit
+mondhatunk róla, «neti-neti», sem nem ilyen, se nem olyan. Bahva-t, a
+nagy bölcset kérdezi tanítványa: Taníts meg engem Tiszteletreméltó, mi a
+brahman? A tudós erre mélyen hallgat, csak sokára szólal meg: «Én
+tanítalak, de te nem értesz meg: az atman nem egyéb, mint a csend, a
+hallgatás, emberi nyelven ki nem mondható». Annyit mégis tanít Sankara a
+tulajdonságnélküli brahmanról, hogy ő a lét és a léte szellemi, tehát
+szellemi lény. Később még hozzáadja azt is, hogy ő az öröm, de ez is
+negatív tulajdonság, csak annyit mond, benne nincsen szenvedés, s
+viszont mindennek, mi tőle különbözik, szenvedés az osztályrésze.
+Brahman azért megismerhetetlen, mert atman, azaz minden megismerésben
+alanyként szerepel és így tárgy sohasem lehet. Csak a bölcs szemléli,
+midőn teljesen magára szegzi a figyelmét és ekkép eléri a megváltás
+állapotát.
+
+_Az alacsonyabbrendű tudás tárgya az alsóbbrendű brahman._ Eredménye a
+szerencsés élet, jobb újjászületés. Ezt a brahmant az istentisztelet
+miatt ruházzák fel olyan tulajdonságokkal, melyek lényegét éppoly
+kevéssé változtatják, mint a vízben tükröződő kép a napot és a holdat
+vagy a mozgó testek a teret. Az alacsony brahman tulajdonságait a már
+említett háromféle felfogás szerint három csoportba oszthatjuk: 1. a
+világszellem, 2. az egyéni lélek, 3. a személyes isten sajátságaira.
+
+1. A világszellemet írják le panteisztikus felfogás szerint a
+megszemélyesítések. A nap és hold a szeme, az égitájak a fülei, a szél a
+lehelete; ő a fényforrás, az éther, melyből a dolgok származnak. Ő a
+világ szétrombolója, ki minden teremtményét elnyeli, magába fogadja. 2.
+Pszichológiai felfogás szerint a brahman az egyéni lélek, mint lelki
+életünk alanya, ki szívünk lótuszvirágába zárkózik, vagy rejtőzik, s
+kisebb mint a köleskása. 3. Teológiai téren mint személyes Isten, Isvara
+jelenik meg. Ez a felfogás az upanisadokban ritkán található, de a
+rendszerben igen fontos szerepet játszik, mert tőle függ a
+lélekvándorlás útja, s az ő kegyelme a megváltó szemlélet, vagy
+intuició. Ez azok számára való istenfogalom, kik még nem tudnak
+felemelkedni a teljes egységhez, az istenséghez.
+
+_Sankara a világtanban és a lélektanban is megkülönböztet alsóbbrendű és
+magasabbrendű tudást,_ tapasztalati és metafizikai álláspontot. A
+világtanban a metafizikai álláspont mindenütt brahman és a világ
+azonosságát hirdeti s azáltal magyarázza, hogy az ok és az okozat
+azonosak; bizonyítja ezt a substancia állandósága a változásokban. A
+tapasztalati álláspont a _szervetlen világ_ keletkezését emanációval,
+kicsordulással fejti meg. Brahmánból először az éther, a mindent átható
+finom anyagból álló tér árad ki; ebben brahman a szél, a levegő alakját
+veszi fel; a levegőből átalakul tűzzé, vízzé, végre földdé. A világ
+pusztulásánál fordított folyamat áll be. A föld vízzé lesz, a víz tűzzé,
+levegővé, étherré és végre visszatér brahmánba.
+
+_Az élők világa_ azáltal keletkezik, hogy a brahmanban szunnyadó lelkek
+felébrednek az álomból és világ kezdetétől fogva egész a világ végéig
+tetteiknek megfelelő alakban és állapotban vándorolnak mint növények,
+állatok, emberek vagy istenek. Akik nagyon kitüntetik magukat, istenekké
+válnak és megmaradnak ebben az állapotban, míg brahman ezt a világot meg
+nem semmisíti. Az istenek trónusa is csak magas hivatal, melyben
+változnak a személyek. Más világban Indra méltóságát más személy tölti
+be.
+
+_A lélektanban_ metafizikai szempontból a lelket ugyanazok a
+tulajdonságok illetik meg, mint brahmánt. Mindenütt jelenlévő,
+mindentudó, mindenható… Se nem cselekvő, se nem élvező és ezért számára
+nincsen lélekvándorlás, nincsen szamszara. A megismerő alany nem
+változik, nem pusztul el a testtel, mert lényege az örök tudat, az örök
+jelenlét.
+
+A tapasztalati tudás a lélek előtt elrejti igaz valóját és
+határozmányokkal a lelket egyénivé, cselekvővé, élvezővé és szenvedővé
+teszi. A lélek ilyen határozmánya a világon és a testen kívül még a
+szervekben működő öt érző- és öt cselekvőképesség; ezt a tíz képességet
+a manasz, a gyakorlati ész kormányozza. Ez csak olyan, mint a tű hegye
+és a szívben lakik. A szellemi képességek mellett magában hordja még a
+lélek az élet csíráját és a test csíráját, az úgynevezett finom testet,
+mely átlátszó elemekből áll, azért nem lehet látni a lélek elköltözése
+alkalmával, bár ez is vele megy. Ezenkívül van még a léleknek erkölcsi
+tulajdonsága is (karma), mely a végzett cselekedetekből kristályosodik
+ki. Ez is követi a halálba és a halál után ez határozza meg új életének
+minőségét.
+
+3. _A vándorló léleknek négy állapota van:_ az ébrenlét, az álmodás, a
+mély alvás és a halál. Az álmodásban a tíz képesség a manaszba, a
+gyakorlati értelembe vonul vissza. A mély álomban a manasz a lélekbe
+vonul vissza, melynek éltetőképessége fenntartja még a testet, de ő maga
+brahmanná lett, megszabadult a tulajdonságoktól, határozmányától és
+egyéniségétől. Ha felébred, akkor ismét kifejlődnek tulajdonságai és
+mint egyéni lélek működík. A halálban az egész életerő a szívbe vonul,
+innen az alsóbbrendű tudással rendelkezők lelke a fej nagy véredényein
+keresztül távozik el, míg a tudatlanoké a test többi száz főerén
+keresztül.
+
+_A halál után négyféle állapotban élhet a lélek._ 1. Gonoszok azok, kik
+sem tudással, sem jócselekedettel nem rendelkeznek. Sorsukkal nincsen
+tisztában Sankara, csak általában említi, hogy Jámának hét poklába
+merülnek el. 2. A jócselekedetekkel rendelkezők állapota, akiknek
+nincsen ugyan alsóbbrendű tudásuk sem, de sokat áldoztak az isteneknek.
+Ezek az atyák útján (pitrinája) szállnak fel a holdba és ott
+cselekedeteiknek megfelelő időtartamon át boldog életet élnek. Mikor
+mértékük letelt, visszaszállnak a világba cselekedeteiknek megfelelő
+állapotba. 3. Az alsóbbrendű tudással rendelkezők, kik ismerik a
+brahmanok tudományának egy részét, de nem tudnak felemelkedni arra a
+magaslatra, hogy ők egyek brahmannal, hanem őt maguktól különböző
+istennek képzelik, ezek az istenek útján (devajána) elérnek az alsó
+brahmanhoz, gyakorlati értelmükkel szemlélik őt és az istenekhez hasonló
+dicsőségben részesülnek. Mikor vége lesz ennek a világrendnek, akkor ott
+az égben elnyerik a megváltás fokát: belátják, hogy azonosak brahmánnal.
+4. Az igazi bölcsek azok, kik már ezen a világon ráeszméltek brahmannal
+egyenlő voltukra. Belátják, hogy minden, ami tőle különböző,
+szenvedéssel van tele és az egész világ öröm nélkül való. Mihelyt a
+magasabb ismeretet elnyerik, megszűnik minden fájdalmuk. Aki szenved, az
+még nem érte el a legmagasabb fokot.
+
+4. _Bár a megváltás az atman önkinyilatkoztatása,_ _mégis két eszközzel
+lehet elősegíteni, gyorsítani: jócselekedetekkel és elmélkedésekkel._ A
+jócselekedetek eltávolítják a magasabb tudás akadályait. Lehetnek külső
+és belső aszketikus cselekedetek. Külső a védák tanulása, áldozat,
+alamizsna, penitenciatartás és bőjt. Belső aszkézis pedig a
+fegyelmezettség, nyugalom, lemondás, türelem és magábaszállás. Az
+elmélkedés a védák szavának áhítatos megfontolása. Hasonlít a
+csépléshez, addig kell ismételnünk, míg a tudás belőle ki nem sarjad. A
+gyengébb tehetségűnek és a kételkedőnek több időre van szüksége célja
+elérésére. A magasabb tudás elérésével elenyészik az elmélkedés, mert
+elért a célhoz. A magasabb tudás megszünteti a fájdalmat, a cselekedetek
+hatását (karmát), csak azokat a tetteket nem semmisíti meg, amelyek már
+csírából sudárba szöktek. Ezért nem hal meg a megváltott, mert a mult
+életéből valóra vált cselekedetekért még élnie kell. De tudatában van
+annak, hogy ez a továbbélés puszta látszat, mint ahogy a beteg szem
+kettős holdat, kettős napot lát, bár tudjuk, hogy a valóságban csak egy
+létezik. A csírában levő cselekedetek a tudással megsemmisülnek és a
+boldog megváltott siet brahmával egyesülni, mint a folyók sietnek a
+tengerbe, hol nevüket, alakjukat veszítve megpihennek.
+
+
+VI. A védák és a vedantarendszer értékelése.
+
+1. Az életfilozófia nagy mesterei Chesterton és James ismételten
+hangoztatják, hogy nem szabad elválasztanunk a hitet az élettől, az
+elméletet a gyakorlattól, a világnézetet az életszemlélettől. És pedig
+azért nem, mert minden embernek, minden népnek megvan a maga filozófiája
+és a gyakorlati életben éppen ez számára a legfontosabb erőforrás. «A
+fogadós számára fontos, hogy ismerje lakójának jövedelmét, de még
+fontosabb, hogy ismerje a filozófiáját. A háborúba készülő hadvezér
+számára igen fontos ugyan, hogy tudja az ellenség haderejét, de még
+fontosabb, hogy ismerje a filozófiáját.»[41]
+
+A védákkal és a vedantával foglalkozva bizonyára vonzó számunkra
+végigjárni egy nagy nemzet gondolatvilágának magaslatain, mert a védák
+és a merész vedantarendszer tulajdonképpen az indus nép lelkéből
+lelkedzett idealisztikus bölcselkedés. A realisztikus szánkja minden
+szellemessége dacára csak vele kibékülve tudott egyidőre gyökeret verni,
+s a buddhizmusnak a legnagyobb és leghatalmasabb uralkodók pártfogása
+dacára úgyszólván nyoma veszett Indiában; a vedanta pedig a forrongások
+Sturm és Drangjának néhány századán kívül évezredeken át virágzik.
+Buddha lehet talán Ázsia többi részének világossága, de Indiának a napja
+ez az évezredeken át kristályosodott idealizmus. Még századunkban is a
+nyomtatásban megjelent számos filozófiai munkák túlnyomó része Sankara
+fejtegetéseit fogadja el. Ebben látja Mahatma Ghandi a hindu nép
+erősségét,[42] ezzel akarja boldogítani Tagóre a hitevesztett Európát és
+ennek fantasztikus magyarázatát nyujtja az egész világon elterjedt,
+nálunk is külön folyóirattal rendelkező teozófia. Felfedezése alkalmával
+a német romantikusok, majd Schopenhauer azt hiszik, az indiai filozófia
+hivatott arra, hogy megteremtse az európai gondolkodás új
+renaissance-át. Ha nincs is igaza Deussen-nek, ki hosszú búvárkodás után
+ebben találja az emberi gondolkodás legmélyebb alkotását, mindenesetre
+több igazságot és tanulságot rejt magában, mint a német katedrákon
+felburjánzó rendszerek, melyeket a kieli professzor hosszú életében maga
+mellett felszökkenni és elhervadni látott.
+
+Ha keressük, milyen eszközök biztosítják a rendszer számára e
+kétségkívül nagy sikert, a következőkre bukkanunk. 1. Bizonyára minden
+olvasót csodálkozás fog el, honnan az emberi gondolkodás bölcsőjénél ez
+az olthatatlan szomjúság és kívánkozás a végtelenség után. Honnan ez a
+hamar eltelés, ez az ősi elégedetlenség mindennel, ami véges és mulandó?
+Hiszen tapasztalatunk inkább a mérges Heraklitosnak ad igazat: minden
+hullámzó, minden eliramlik és elmúlik, «panta rei». Müller Miksa megáll
+ennél a sajátságos tüneménynél és megállapítja, hogy az emberi lélek
+mélyén ott szunnyad a végtelenség megsejtése, melyet felébreszt ugyan a
+világgal való érintkezés, de soha le nem csillapítja. Kavargó örvény ez,
+melybe beletemethetünk minden kincset, hírt, nevet, örömet, szerelmet…
+de ki nem elégítjük, be nem töltjük, míg a nagy hippói gondolkodó
+szerint: «el nem pihen benned, Istenem».
+
+2. Tiszteletet parancsoló a mindenáron egységretörés, mely a
+végtelenséget érintő kérdésekben iparkodik eltüntetni az ellentmondást.
+Az új etnológia itt is Müller Miksának adott igazat azzal a
+megállapítással, hogy a henoteizmus és a politeizmus öntudatlanul is
+magában rejti az egy Isten gondolatát. «Az istenekben való hiedelem csak
+az egy Isten hite után következik be. Egyetlen nyelvben sincsen
+többesszám az egyesszám előtt. Sohasem alkotta volna meg az emberi elme
+az istenek képzetét, ha nem fogja fel előbb az egy Isten fogalmát.»[43]
+A logika és a lélektan is azt kívánja, hogy a sokaság az egységből
+származzék. Nem gondolhatunk el millió búzaszemet, ha hírét se hallottuk
+egynek sem; a vakon született nem foghat fel ezerszínben tündöklő tájat,
+ha nem látott soha egy színfoltot sem.
+
+3. Minden gondolkodó számára bizonyság ez a rendszer arra, hogy az
+emberi elme nem éri be sejtelmekkel, hanem világos, biztos világnézetet
+kíván. Íme ez a gyökere a megváltó intuició, a misztikus elragadtatás
+utáni hő vágyakozásnak. Az idők folyamán kifejlett körmönfont dialektika
+a maga tizenhatféle fogásával, az ötven-hatvan apró-cseprő bölcseleti
+rendszer a maga örökös csete-patéival csak arra való, hogy
+elhomályosítsa az igazságot. És ezért az indus elmélkedő nem vitatkozni,
+nem töprengeni kíván, hanem mindenáron látni akar. Ismerni önnmagát és
+szemlélni az istent és mivel közvetlen látás csak a tudatvilágban
+lehetséges, ott keresi önnönvalóját és istenét: atmant és brahmant.
+
+4. Élénken szemlélteti az emberi gondolkodás nagy műveleteit, amennyiben
+keresi a jelenségek felett a törvényt, mint a véda ritmusát; a
+mellékesben a lényegest: a véda igéjét; működésben és tulajdonságban az
+alanyt, tökéletlenben a tökéletest, a relatívumban az abszolutumot, a
+változatosságban az állandót; keresi az élet célját s elérésére az
+utat-módot. Igaz, hogy nagyot téved, mikor az abszolutum mellett
+letagadja a relatívumot, az örökkévaló mellett a látható mulandó
+világot, de a tévedés nem semmisíti meg a tanban rejlő igazságot.
+
+5. Mély bölcseségre vall annak felismerése, hogy nem a dolgok tesznek
+bennünket boldoggá vagy boldogtalanná, hanem a mi felfogásunk a
+dolgokról. Bajaink nagy része képzelgés és belátás hiánya; olyan
+töviskoszorú, melyet saját magunk fonunk homlokunk köré. Valóban ilyen
+képzelgés a lélekvándorlás, a legnagyobb rossz is, melytől egész Kelet
+szabadulni akar. Abban is igazuk van, fokozzuk le igényeinket és
+kevesebb lesz a fájdalmunk; ha pedig teljesen megszűnhetnének igényeink,
+akkor teljesen megszűnnék minden szenvedés. A vágy és a megismerés
+összefüggését is megtaláljuk az aszketikus rendszerekben. Az életvágy a
+tapasztalati tudásból származik, viszont a vágy leküzdése elősegíti
+annak a megváltó belátásnak létrejövetelét, hogy egyéni lét nincsen. Ez
+az alapvető felfogás kiinduló pontja és célja valamennyi indiai
+rendszernek. Mindegyik ismerettel, intuicióval kíván szabadulni a
+lélekvándorlástól. Ebben megegyeznek brahmánok, buddhisták és
+dzsain-nisták.[44]
+
+6. A filozófiai gondolkodás kezdetén látható, hogy a vallás nem
+ellensége a filozófiának, hanem édesanyja, nevelő dajkája, s a
+történelem azóta is azt mutatja, hogy mind a kettő csak addig marad
+életadó, amíg karöltve járnak, míg a hit és a tudás szétválasztása
+végzetessé válik mind a kettőre és átok a népre, melynek kebelében
+megtörténik. Élő eleven példa erre ismét India, hol az ősi egység a hit
+és a gondolkodás között már a Rig-védák korszakában kezdett
+elhomályosodni. A védák tartalma állandóan úgy tűnik fel előttünk, mint
+valami Janus bifrons, kétarcú Janus isten, melynek ábrázatait csak
+mesterségesen lehet összetákolni.
+
+Magára maradva a hit és az istentisztelet alacsony szenvedélyek durva
+rabságába süllyed s eljut a minden józan ésszel ellenkező
+bálványimádásba, hol az egyisten helyét a dühöngő Indra óriás, majd a
+hullák királya, a romboló Siva és ocsmány feleségei, Káli és Durga
+foglalják el. Ezek fajtalanságát örökítik meg templomaikban, ezek
+tiszteletére szervezik a szent rablóbandákat (thugs), melyek száz meg
+száz békés kereskedőt fojtanak meg az utakon, és a különböző kiskirályok
+versengenek támogatásukban, mert a zsákmányban busásan részesítik kegyes
+pártfogóikat.[45] Meghonosul a véres emberáldozat, a leánycsecsemők
+meggyilkolása, az özvegyek élve elégetése, s mindez a hajmeresztő
+gaztett a vallásosság örve alatt.[46]
+
+Az upanisadok titkos tanaiból viszont a magára maradt, a vallástól
+elszigetelt filozófiai elmélkedésből minden nemes törekvés dacára
+teozófia lett. Nem jó értelemben, mint az isteni bölcseség forrása,
+hanem oly bölcseleti rendszer, mely a teremtés fogalmát nem ismeri, és
+melyben az emberi lélek arra tör, hogy egyenlővé legyen a mindenséggel,
+az Istennel. _A vedanta-rendszeren megtalálható a hamis miszticizmusnak
+minden jellemző vonása._
+
+A misztikus eltévelyedések mindenekelőtt _panteizmusra_ törnek.
+Határtalan egységretörésükben egybeforrasztanak anyagot és szellemet,
+testet és lelket, istent és világot. A védák bölcse is elmondhatja:
+minden én vagyok. A mérges kígyó, amely megmar, a tigris, mely földhöz
+lapít és összeroppantja csontomat, mindez az én csalódásom, az én
+képzetem. Az ellenségem azt gondolja, amit én gondolok, azt cselekszi,
+amit én óhajtok; egy az ártatlan és a gonosztevő, a gyilkos és a
+meggyilkolt, a rabló és a kirabolt, a csábító és az áldozat, a hulla és
+az élő… De hagyjuk ezt a káoszt, melyben nincs világosság, nincs
+szeretet, hála és tisztelet, mert nincs, akit szeressünk, tiszteljünk.
+Ha egy az alany és a tárgy, az ok és okozat, akkor igaz, hogy nincsen
+többé szenvedés, de nincsen cselekvés sem, nincsen gondolkodás, érzelem,
+akarás. Akkor megszűnt a hallás, látás, minden tapasztalati tudás,
+minden tudomány, társadalmi munka, Isten, család, haza s mindez ezért az
+agyrémért: «Aham brahman aszmi; én vagyok a brahman», én vagyok minden
+és mindenki.
+
+Ez a világnézet tompítja el a hindu lélek érzékét a
+természettudományokkal szemben. Így a benáresi főiskolának fizikatanára
+rendkívül gyenge előadásokat tart a villamosságról, de belemerül a
+szanszkrit nyelvtan legfogósabb kérdéseibe, hogy a védákat minél jobban
+megérthesse. S az annyira művelt Tagore is azt vallja, hogy aki a
+magasabb tudást megszerezte, aki a hindu szemlélődéshez ért, az ismeri a
+mikrokosmost és fölöslegessé válik számára a nagy világgal való
+foglalkozás.[47]
+
+_A hamis misztika másodszor hamis individualizmusra vezet._ A magasabb
+tudással rendelkező brahmánok földön járó isteneknek tartják magukat:
+«Kétféle isten van: a tulajdonképpeni istenek és a tudós brahmánok, kik
+a Védát könyv nélkül tudják. A brahman megszemélyesíti az isteneket, sőt
+ő az istenek istene. A nemesek és a királyok felett magasan áll.»[48]
+
+Milyen gyarlók ezek a földi istenek, mutatja határtalan kapzsiságuk.
+Egy-egy nagyobb áldozatért elkérhetnek tízezer, sőt még több
+szarvasmarhát is. Mennyire züllött lehetett a családi életük, kitűnik
+rituális könyveikből. A brahmanák arra kötelezik őket, hogy legalább
+addig, míg a szent szertartások tartanak, más nejével ne kövessenek el
+házasságtörést; ha pedig nem tudnák megtartani ezt az előírást, akkor
+mutassanak be engesztelésül szóma áldozatot Varunának és Mitrának.
+Ezekben az ú. n. szent könyvekben még az is olvasható, hogy csak a
+brahmanok megölése igazi gyilkosság, a többi emberé már nem az. Vagy ha
+a brahman pereskedik nem brahmannal, akkor a bíró mindig a brahmannak
+adjon igazat. Manu törvénykönyve szerint a brahman nem fizet adót, még
+akkor sem, ha a királyok éhen pusztulnak. A brahman minden szudrát (a
+bennszülöttek kasztja) rabszolgának tarthat és elveheti a vagyonát, mert
+a rabszolga jószága az uráé.[49]
+
+Ez a mérhetetlen önzés fejlesztette ki India átkát, a kaszt-rendszert.
+Az ismeretes négy főkaszt az idők folyamán felszaporodott háromezerre.
+Azok a halászok, kik balról kezdik a háló kötését, nem egyenrangúak
+azokkal, akik jobbról kezdik; gyermekeik nem házasodhatnak össze, egyik
+a másiktól ételt-italt nem fogadhat el.[50] Ime az önistenítés egyik
+következménye a nép teljes szétdarabolása, tehetetlensége és gyengesége.
+Indiában nincsen egységes hindu nép, hanem ezer meg ezer egymást lenéző
+és megvető társadalmi klikk agyarkodik egymás ellen. Az ilyen népnek az
+ügyes hódítók könnyen nyakára ülhetnek.
+
+_A hamis miszticizmus hajlik harmadszor a szélső intellektualizmusra és
+quietizmusra._ A megváltást csak a tudás-látás hozhatja meg. Bármilyen
+istentisztelet vagy jócselekedet újra elveti az élet csíráját, új meg új
+reinkarnációra vezet, ezért a teljes quietizmus az egyedül célravezető,
+mely tartózkodik minden cselekvéstől, még a gondolkodástól is, hogy
+szemlélje az örök valót. Ki tudja, nincs-e igaza Leuba-nak a legtöbb
+ilyen szemlélődőre nézve; szerinte az a képzelt örök való nem egyéb,
+mint az eltompult elmék szürke semmisége, bárgyu semmibenézés.
+
+Az ilyen misztika ellensége minden külső istentiszteletnek, minden
+hierarchikus szervezetnek. A késői upanisadok elvetik a kultuszt,
+áldozatot a jócselekedetekkel együtt, csak a tudatlanságot ostorozzák,
+«Tudatlanságukba bonyolódva azt hiszik a bolondok, hogy célt érnek… Az
+áldozatokat és jócselekedeteket tartják a legjobbnak, nem ismernek más
+üdvöt a bolondok. De majd ha fönn az égben felélték jócselekedeteik
+gyümölcsét, megint lekerülnek a világba, vagy még mélyebbre.»[51] A
+gondolkozók kasztja mérhetetlenül hisz önmagában, saját
+mindenhatóságában és ezért az egész látható világot lenézi. Elvesztette
+érzékét aziránt, ami van és beteges ösztönnel belefúrja magát a töprengő
+elmék álomvilágába.
+
+A brahmanizmus a világról való teljes lemondásban látta az élet
+magaslatát. A három felső kaszt tagjai négyféle életmódon mentek
+keresztül. 1. ifjú korukban tanulják a Védát; 2. mint családatyák
+gondosan bemutatják a ritusokban előírt áldozatot, 3. erdei remetének
+megy el a családapa, amikor őszbe vegyül a haja és homlokán jelentkeznek
+a ráncok; majd midőn remeteségében eleget vezekelt, akkor eléri a
+negyedik életmódot, a szannyászát, ekkor emelkedik a szentség
+magaslatára, ahonnan mindent lenéz és mindent elhagy. Zarándok, mert
+nincsen otthona, koldus, mert nincsen semmi vagyona; a gyámolításra
+szoruló öregember kóboroljon teljesen egyedül «félve az emberektől mint
+a kigyótól, a kényelemtől mint a pokoltól és az asszonyoktól mint a
+hulláktól».[52] Sokan átugrották a fokozatokat és már fiatal korukban a
+remetékhez csatlakoztak. Müller Miksa szerint még most is vannak brahman
+családok, melyekben a fiú az ősi szent énekeket szórul-szóra könyv
+nélkül tanulja, melyekben az atya aggályos pontossággal végzi rituális
+kötelmeit, míg a nagyatya minden szokásos szertartást hiábavalónak tart.
+Szemében a Véda-istenek nem egyebek, mint puszta szavak annak jelzésére,
+ki minden emberi szót és fogalmat meghalad. Ő ott keresi a békét, ahol
+egyedül található fel, a filozófia elmélyedésben, mely számára egyúttal
+a legfőbb vallás. Ez a filozófia a vedanta, a Véda célja és
+beteljesedése.
+
+A miszticizmus negyedik jellemző sajátsága az emberiségben élő
+_megváltás gondolatának eltorzítása_…
+
+Sankara rendszere eltorzítja a megváltás eszméjét és vele a kegyelem
+fogalmát, mint általában minden miszticizmus. A megváltás nem is a
+bűntől és a bűnre vivő hajlandóságtól szabadít meg, hanem merőben
+elképzelt lidércnyomástól, a lélekvándorlástól.
+
+A magát istenítő tudós önmagát váltja meg, kegyelemre tulajdonképpen
+nincsen szüksége. A rendszer egyik nagy következetlensége, hogy az
+intuició elérésére az illuzórius személyes isten, az alsóbbrendű brahmán
+ajándékáról beszél.
+
+Elismerjük, hogy a lélekvándorlás sötét tanának forrása világosságból
+ered, mert az a meggyőződés az alapja, hogy semmi sem történik
+véletlenül; nincsen meg nem érdemelt jó, vagy balsors, hanem mindenki a
+maga szerencséjének kovácsa. Ez a meggyőződés adott a hindu népnek
+évezredeken át a szenvedések elviselésére olyan türelmet, melyet
+megcsodál minden idegen. Mégis ha jobban szemügyre vesszük ezt a tant,
+nem oldja meg a társadalmi és egyéni élet nagy problémáit: a szenvedést
+és a földi javak igazságtalan elosztását.
+
+Nem oldja meg, mert nincsen alapja sem a nép történetében, sem a józan
+észben. Hirtelen merül fel a «Százösvényű brahmanában» és szinte
+indokolás nélkül hódítja meg a közvéleményt. Amint a történelem, úgy
+belső tapasztalatunk sem állapít meg semmit előbbi életünkről;
+tudatvilágunkban nyoma sincsen. Mondják ugyan, hogy néhány kivételes
+egyéniség, Buddha és Pythagoras néhány áldott pillanatban mult életük
+egész sorozatát áttekintették, sőt a teozófusok ma is követelik maguk
+számára a látók jogát. Itt bizonyára a képzetek objektíváló ereje csalja
+meg a jámbor látókat és álmaik szerint az emberiség zöme olyan személyes
+bűnért szenvedne, melyről soha semmiféle tudomással nem birt, mely
+következésképpen nem is lehet bűn, mert a tudomásnélküli személyes bűn
+fából vaskarika (contradictio in adiecto). Hivatkoznak ugyan arra, hogy
+ennek a hiedelemnek nyomai az újszövetségben is megtalálhatók. Maguk az
+apostolok kérdezik Jézustól: «Rabbi, ki vétkezett, ez-e, vagy az ő
+szülei, hogy vakon született?» Krisztus válasza azonban minden kétséget
+kizár: «Sem ő nem vétkezett, sem a szülei, hanem hogy Isten cselekedetei
+kijelentessenek őbenne.»[53]
+
+Az erkölcsi rossz és az átöröklés nehéz problémáját a lélekvándorlás
+nemcsak hogy nem oldja meg, hanem még inkább elmérgesíti. Ha ez a tan
+igaz, akkor ne segítsük többé a szegényt, a nyomorgót, ne szánjuk a
+süketet, a némát és a nyomorékot, mert ezek előbbi életük gaztetteiért
+most veszik el méltó büntetésüket. A nyomorúság mellett még pellengérre
+is állítja a szerencsétleneket, mint a társadalom bélyegzetteit, kiknek
+még az érintése is beszennyez bennünket. Meggátol minden társadalmi
+reformot. Minek változtatásra törekedni? Ellenkezésbe kerülünk az
+igazságossággal: arasson mindenki, amint vetett, vegye el előbbi
+életének méltó jutalmát vagy büntetését.
+
+Garbe, az indus kultúra nagy ismerője szerint ez a szerencsétlen balhit
+az oka annak is, hogy a lelkeken úrrá lett a pesszimizmus. A Rig-védák
+idejében még ártatlan gyermeki öröm cseng ki a dalokból; az egész nép
+életfelfogása vidám, mert a jámborok hisznek az örök életben, a jónak
+diadalában. Ennek a babonának elfogadása azonban megerősíti a kasztokat,
+igazságosságnak lát minden társadalmi különbséget, minden
+kizsákmányolást és barbárságot. Hiába álmodik tehát szépeket a
+lélekvándorlásról a teozófia, az új buddhizmus és a regényirodalomban
+Gjellerup híres könyve «Zarándok Kamanita», a történelmi tények
+széjjeltépik a tündérálmokat.
+
+7. _Mindezzel szemben az örökérvényű bölcselet a philosophia perennis
+nyujtja az igazi monizmust_, az igazi egységet, az egy Isten és a
+teremtés fogalmával. Egy a mindenség létesítő oka: a teremtő Isten; egy
+a célja: Isten dicsősége; egy az eszményképe és minden gondolatának
+forrása: Isten természete, lényege és az isteni lényeget tükröző örök
+ige.
+
+A keresztény látókat, a nagy misztikusokat nem quietismus, hanem
+hatalmas tetterő jellemzi; jelszavuk: Krisztus szeretete ösztönöz és
+sürget minket, Charitas Christi urget nos! Pál apostol, ki
+elragadtatásban részesül a hetedik égig, Krisztus iránti szeretetből
+bejárja a félvilágot, örömmel vállal magára minden szenvedést, minden
+üldözést. Követői között a legnagyobb jellemek egyszersmind a legnagyobb
+alkotók is. Szt. Vazul egész várost épít a beteg szegények számára, Szt.
+Ágoston félvilággal szembeszáll Krisztus tanának igazságáért; Szt.
+Bernát tűzbe hozza Európát a szent sírért, Loyolai Ignác neveli Európa
+ifjúságát és hithirdetőket küld négy világrészbe, Szt. Terézia
+negyven-negyvenöt rendházat alapít és megreformálja Karmel mind a két
+rendjét. Íme a bensőséges kereszténység csupa tetterő, csupa
+kezdeményezés.
+
+Az egy Isten elismerése és a teremtés gondolata mély alázatosságra
+szoktatja a keresztény lelket, és ez volt mindig egyik kiemelkedő
+jellemvonása. A szent atyák ezt tartják minden erény alapjának és
+tanítójának és az igazi életszentség próbakövének. Szt. Ágoston szerint
+ez az erény majdnem az egész keresztény törvény.[54] Nagy Szt. Gergely
+szerint egyedül ennek az erénynek tanításáért lett kicsinnyé Krisztus
+egész a kereszthalálig.[55] Szt. Ágoston sokat köszön a keleti
+bölcsekkel összeköttetésben levő új-platonikusoknak és mégis ezt mondja:
+«Ama bölcselők könyveiben semmi sincs a Szentírás jámborságának
+arculatából; ott nincs szó töredelmes megvallásról, gyötrődő lélek
+áldozatáról, alázatos és töredelmes szívről, néped üdvösségéről,
+jegyesvárosodról, a Szentlélek zálogáról, megváltásunk kelyhéről… Ott
+nem lehet a hívogató szót hallani: jöjjetek hozzám, kik fáradoztak; azok
+restelnek tanulni Tőle, mert Ő szelid és alázatos szívű. Ha ismerik is
+az ilyenek Istent, nem úgy dicsőítik, mint Istent és nem adnak neki
+hálát, hanem hiúkká válnak gondolataikban, esztelen szívük
+meghomályosodik és magukat bölcseknek mondván bolondokká válnak.»[56]
+
+
+A SZÁNKJA, A JÓGA ÉS A KISEBB RENDSZEREK.
+
+
+I. A szánkja filozófia.
+
+Míg a vedanta-rendszer az emberi szellem egységesítő törekvésének
+engedve mindent egybeforraszt, testet és lelket, anyagot, szellemet,
+Istent és világot, addig a szánkja-rendszer alapítója Kapila szembeszáll
+az upanisadok monisztikus törekvésével. Erős realisztikus érzékével nem
+találja meg önmagában a lét végtelen gazdagságát; ő maga nem minden és
+mindenki, csak egy a természetet szemlélő megszámlálhatatlan emberi
+lelkek közül. Megfigyelő, számító ésszel inkább az egységet áldozza fel,
+mint a tapasztalatot és elkendőzés helyett inkább kiélezi az
+ellentéteket: az örök változást, mint tárgyat és a változatlan megismerő
+alanyt. _Rendszere realizmus és merev dualizmus._ Két örökké létező,
+egymástól teljesen különböző dolgot vesz fel. 1. Anyagi természetet,
+mely komoly valóság és nem délibáb, mint az upanisadok tanították. Ez a
+nőnemű, örökké mozgékony, cselekvő-táncoló és mutatványokat rendező
+természet a prakriti. 2. Felvesz egyéni lelkeket (purusa), melyek nem az
+egységes világlélek hullámai (emanációi), hanem egymástól különböző
+végtelen sokaságot alkotnak. Megfelelnek a szemlélődő férfiléleknek,
+mely örökké azonos, míg megismerésének tárgya örökké változik, mint a
+tenger hulláma vagy a szélvész rohanása.
+
+Az anyagi természetet nagy elmeéllel végső okára vezeti vissza, mely nem
+egyéb, mint valamely ősanyag határozott fejlődési állapota. A jelen
+állapotból a megelőzők is feltárhatók és elvezetnek ahhoz az állapothoz,
+mely már nem okozat, hanem csak ok. Az anyagi világ három elemi
+substantia, guna keveredéséből áll. 1. A szattva uralkodik az istenek
+világában; fényes, könnyű és örvendetes. 2. A radsasz az emberi lélek
+anyaga; tulajdonságai a mozgás, indítás, szenvedés és fájdalom. 3. Végül
+a növény- és ásványvilágban uralkodó tamasz, mely sötét, merev, nehéz,
+mindenütt gátlást, akadályozást létesít. A természet ősállapotában ez a
+három elem egyensúlyban volt egymással. Valamilyen, közelebbről meg nem
+határozott tényező következtében az egyensúly megbomlik, a három
+alkotórész küzd egymás ellen és megkezdődik a nagy világfolyamat, mely
+nem egyéb, mint küzdelem a hatalomért és a létért, szinte a heraklitosi
+(pantón pater ho polemos) mindennek atyja a háború. Az ős összhangból
+először finom anyag keletkezik, a léleknek a természetbe eső finom
+vetülete. Ez a finom látó, halló, tapintó test végzi a lélekvándorlást,
+amennyiben érdemei szerint különböző durva formát ölt magára, mint a
+színész, ki különböző szerepeket játszik, koldust vagy királyt. Ami
+tehát nekünk lelkiéletnek tetszik, az nem egyéb, mint a természet
+folyamata. A finom anyagi elemekből fejlődik ki az érzékelhető öt durva
+elem, a jelenségek világa, az emberi durva test. A világ egy korszakának
+végén a visszafejlődés fordított sorrendben történik (reabsorpció). A
+visszafejlődés után új világ alakul, és ennek a körforgásnak sohase volt
+kezdete, sohase lesz vége.
+
+Az anyag állandó körforgása teljesen érthetetlen volna szellemi tényező
+nélkül s ez a tényező az egyéni lelkek sokasága, kik körülveszik az
+anyagi világ mutatványait és szemlélődésük az a mágnes, mely az anyagot
+a maga kifejlődésére rábírja. A lélek teljesen különböző az anyagtól,
+csak abban egyeznek meg, hogy mindkettő örökké való: az anyag az örök
+változó, a lélek örökkéváltozhatatlan. A lélekről csak annyit tudunk,
+hogy tiszta szellem, minden egyéb róla alkotott fogalmunk negatív; így a
+lélek oszthatatlan, cselekvés- és akaratnélküli, nem érinti öröm vagy
+fájdalom. Ám a jelenségek közelléte mégis hat a lélekre, amint a piros
+virág tükröződése pirossá teszi a tiszta, színtelen kristályt, s amint a
+tolvajok társaságába jutott ártatlan ember maga is fogságba kerül; úgy a
+szemlélő lélek is cselekvőnek látszik a gunákkal, mert reávetődik a
+természetben látszó minden szenvedés, betegség, öregség, folytonos
+halál, vándorlás egyik testből a másikba. A lélek azonban minden
+passzivitása dacára sem fölösleges; a természet folyamatai tudattalanok
+maradnának, ha a lélek meg nem világosítaná, tudatossá nem tenné őket. A
+lélek megismerő, de nem cselekvő. A lélekből tehát tudatosító erő árad
+ki, melynek segítségével a belső szervek egyetlen működése sem marad
+tudattalan. Megegyezik azokkal a modern teóriákkal, melyek a tudat
+teljes passzivitását hangoztatják.
+
+Mint a többi indus rendszer, úgy a szánkja is a megváltáshoz akar
+eljuttatni, sőt talán egyik sem annyira pesszimista, mint ez a rendszer,
+mely Isten fogalmát teljesen kiküszöböli tanaiból. Szerinte az egész
+tudatos élet szenvedés, még a gyönyör is, mert szenvedést teremt. A
+lélek és a szenvedés összeköttetése abban áll, hogy a lélek a szenvedést
+tudatossá teszi, nem különböztetvén meg a szellemi lélektől az anyag
+tevékenységét, az érzéki megismerést és a többi tudatjelenséget. Ennek a
+meg nem különböztetésnek oka a karma, oly velünk született kárhozatos
+diszpozició, melyet előbbi életünkből örököltünk. A megváltásnak
+egyetlen eszköze a megkülönböztető felismerés, mely felfogja az anyag és
+szellem teljes különállóságát. Amint erre a magaslatra elérünk és
+belátjuk, hogy a szellemi ént semmi változás nem érheti, felvirrad
+számunkra a megváltás napja. Az anyag nem végez többé lelkünk előtt
+mutatványokat és visszavonul, mint a táncosnő, ha a szemlélők beteltek
+látásával. Miért élnek az üdvözültek még tovább a megváltó belátás után?
+Ezt a fogas kérdést valamennyi indus rendszer egyenlően magyarázza. A
+mostani élet olyan cselekedetek következménye, melyek csírája már
+kikelt; ezek végigjárják az emberi élet természetes lendületét, mint a
+fazekas korongja a nyert lendületnél fogva tovább kering még akkor is,
+ha készen áll az edény.
+
+De a látó lélek átmenetileg itt is elérheti a boldogságot az ájulásban,
+az álomnélküli alvásban és a tudattalanságig fokozott elragadtatásban.
+Olyan ebben a lélek, mint a látó, ki már semmit sem lát; mint a
+tengerszem, melyben nem tükröződik vissza semmi sem; mint a tiszta
+zavartalan fénysugár, mely semmit sem világít meg, sem hegyet, sem
+völgyet, sem élőlényt s megmarad az örök, békés magányban, hol eltűnik
+az én, meg a te és az egész káprázatos, szenvedéssel teli világ.
+
+_Értékelés._ A szánkja-rendszer, legkiválóbb ismerője Garbe szerint, már
+a mai alakjában egyidős a régi upanisadokkal; ezek idealisztikus
+monizmusa ellen lépett fel. Készen állott tehát már Buddha fellépése
+előtt, Kr. e. a VI. században. A többi rendszer között kitűnik egy
+szerzőre valló következetességével, világosságával és biztonságával.
+Ennek köszönheti, hogy India művelt köreiben évszázadon át uralkodóvá
+lett. Magáévá tette Buddha és a jóga-rendszer alapítója. Sőt Kr. u. az
+első századokban még a brahmanok is elfogadják és összeegyeztetik
+valahogy a védákkal. Ekkor hatott a keresztény gnosztikusokra és az
+újplatonikus iskolára. Jelenleg azonban már csak történeti értékű, alig
+akad híve egész Indiában.
+
+Rokonságot érzünk benne Aristoteles elmeélével és rendszerével, s
+akadnak olyan történetírók, kik a nagy Stagirita gondolatait keletről
+származtatják.
+
+A vedanta-rendszertől főleg három pontban különbözik. 1. A megismerő
+alany benne nem egységes világszellem, hanem végtelen sok egyéni lélek.
+2. Az anyagi világ nem csalódás, hanem valósággal létezik és elegendő
+energiával rendelkezik arra, hogy önmagát fenntartsa; és ezért 3.
+brahman, a világ szelleme és fenntartója feleslegessé válik a
+rendszerben. Magasabb tudásnak sem tárgya, mert ennek feladata a lélek
+megkülönböztetése az anyagi világtól.
+
+Sokszor hangoztatott világossága és állítólagos következetessége dacára
+Kelet szokásos ellenmondásait még alapvető tanaiban sem kerüli el.
+Deussen utal arra, hogy Kapila végtelen sok lelket vesz fel és mégis a
+megváltás tanában úgy beszél, mintha csak egy lélek léteznék az egész
+világon. A természet ősforrása anyag, de mégsem különbözik egészen a
+szellemtől, mert a lelki jelenségek benne játszódnak le és ezek finom
+anyagából származik a test finom anyaga, melyet velök teljesen
+ellentétes tulajdonságokkal ruház fel. «Valóságos contradictio in
+adiecto, fából vaskarika.»
+
+Ezenfelül semmiképen sem fejti meg, honnan a léleknek ez a végnélküli
+szenvedése, melyből minden élet, minden szenvedés fakad. Még kevésbbé
+magyarázza meg, honnan szerzi a tévedés azt a varázserejét, mely
+létrehozza a nagy mindenségnek ezer meg ezer faját és a lelki világ
+kimeríthetetlen gazdagságát. Végül nem fejti meg az indiai lélek nagy
+problémáját, honnan és hogyan lehetséges a szenvedés? hiszen szerinte a
+természet érzéketlen minden fájdalom iránt, a lélek pedig látja, hogy a
+szenvedés nem is az övé. A hiányos megfejtés dacára legjobban kiszínezi
+a lélek nyomorúságát, betegségét, az öregséget, halált; így a
+legsötétebb és legpesszimisztikusabb valamennyi rendszer között. A
+világszemlélet nagy kérdéseiből tehát egyetlenegyet sem old meg
+kielégítően, és így teljesen érthető, hogy ennek a rendszernek a
+csillaga végleg leáldozott: «Bánatos holdját egészen elemésztette az idő
+fényes napja», a vedanta-rendszer.
+
+
+II. A jóga-rendszer.
+
+1. A jogin életmód a legeredetibb az egész indiai kultúréletben,
+módszeres felépítésében páratlanul áll az egész világon. Alapítójául
+tévesen Kr. e. a II. sz. élt nyelvészt, Patandzsalit emlegetik, de ő
+csak a rendszer első ránk maradt tankönyvét, a jóga-szutrákat írta meg,
+melyekben azonban ősi hagyományokat foglalt írásba.[57]
+
+Nálunk indiai fakirokról szokás beszélni. A fakir szó a modern indiai
+nyelvnek arabs származású jövevényszava, mely a mohamedán vallású
+aszkéták jelölésére szolgál. Tulajdonképpeni értelme szegény koldus. A
+hindu aszkéták neve jogin.[58] Számuk meglehetősen nagy, mert egész
+Indiában otthonos az a felfogás, hogy csak bőjttel és szigorú
+önsanyargatással lehet magasabb lelkierőre szert tenni. Nyomai már a
+Rig-védákban is feltalálhatók, az upanisadok atman-tanának pedig
+egyenesen követelménye. Brahmant, a mindenség okát és foglalatát nem
+kell messze keresnünk, mert hiszen ő minden megismerésünkben az alany.
+Tanuljuk meg tehát teljesen bensőnkre szegezni figyelmünket és
+felidézzük önmagunkban a mindenséget. Akaratunknak és figyelmünknek ez a
+szándékos erőfeszítése a jóga; a jóga-rendszer pedig a vele
+összefüggésben levő tanok foglalata.[59]
+
+2. Az indiai irodalom történetírói a rendszert a szánkja egyik ágának
+tekintik és közös néven szánkja-jogának nevezik, mert azonos a világ- és
+lélektanuk s a megváltás-elméletük. _A rendszer jellemző sajátságai_: 1.
+A szánkja istentagadásának átváltoztatása deizmusra. 2. A révület
+elmélete, az elmélyedés gyakorlata, melynek segítségével legjobban el
+lehet jutni a szánkja megváltásba, a természetet és a lelket egymástól
+megkülönböztető megismerésre, vagy pedig saját magunkban a brahman-atman
+egységének felfedezésére és annak belátására, hogy az egész világ csak
+káprázat és álom.[60] Ettől a gyakorlattól kapta a rendszer a nevét,
+mert a jóga jelenti azt az erőfeszítést, mely érzékeinket elvonja a
+külvilágtól, a tudatjelenségeket elfojtja és a gondolkodást a belső
+világra koncentrálja. A következőkben _a két jellemző sajátsággal
+foglalkozunk_.
+
+_Az istenfogalom_ árnyékszerű, nem illik bele a rendszerbe és nincsen
+benne semmiféle szerepe. Isten nem teremti, nem kormányozza a világot;
+nem jutalmazza, vagy bünteti az emberek cselekedeteit. Az isteni szellem
+nem olyan, mint a tiszta, megváltott emberi lélek, mert az ember egyéni
+lelke a megváltás után semmiféle összeköttetésben nincs az anyagi
+természettel (prakriti) és így nincsenek tudatjelenségei, nincsen tudata
+sem; az isten azonban az anyag legtisztább, legnemesebb részével áll
+örök, elválaszthatatlan összeköttetésben és így legmagasabb fokú a tudat
+élete, legmélyebb a bölcsesége és legnagyobb a jósága. A lét körforgása
+őt nem érinti, örök békében és boldogságban él, menten minden
+érzelemtől, érdemtől (karma) és életcsírától, mely a többi élőlényt örök
+vándorlásra kényszeríti. Jelképe a szent «Om» szótag, melynek mormolása
+és átgondolása nagyon előnyös a jóga-cél, az istennel való egyesülés
+elérésére.[61]
+
+Az emberekkel szemben isten egész szerepe abban áll, hogy jóságával
+segít az üdvösség útjában álló akadályokat elhárítani, de egyébként az
+üdvözülés itt is teljesen az ember érdeme, sorsa természeti törvény
+kényszerűségével következik tetteiből. A későbbi upanisadok
+következtében Isten és a lélek viszonya bensőségesebbé válik és az
+emberi szív szükséglete a jógában a szánkja-rendszer merev szabályai
+fölé kerekedik. Az ember célja nem marad tisztán negatív, nem merül ki
+az anyagot és szellemet megkülönböztető megismerésben, mint a
+szánkja-rendszernél, hanem pozitív tényként előtérbe lép az Istennel
+való egyesülés.
+
+_A jóga-rendszer második megkülönböztető sajátsága_ _az elmélyedés, a
+révület gyakorlása._ Ebben nagy szerepet játszik a gondolatok állandóan
+egy tárgyra irányítása és ezáltal a megváltó, az anyagot és lelket
+megkülönböztető megismerés, mint cél; mint eszköz pedig a testnek
+hipnotikus, kataleptikus álomba ringatása, a tudatos élet elnyomása. A
+tudatnak ötféle működését különböztetik meg: 1. az igaz megismerés, 2. a
+hamis, 3. a kétes ismeret, 4. az álomban előforduló nemismerés, 5. az
+emlékezetben szereplő ráismerés. Ezek önként és szabadon is
+kifejlődhetnének, de zavarja őket az akarat a maga öt sebével (klesa),
+helyesebben öt hajlamával, öt szokásával, melyek a következők: a
+nemismerés és a belőle származó egyéni tudat, a szeretet, gyűlölet, a
+világhoz való ragaszkodás. Ezektől kell tehát annak megszabadulnia, ki
+az igaz megismerés fokát el akarja érni. Ez a szabadulás Patandzsali
+első könyvében egyszerűen gyakorlattal és önsanyargatással, a
+szenvedélyek elnyomásával történik.
+
+3. _A későbbi könyvek a jóga nyolc tagját különböztetik meg:_ 1. a
+fegyelmezettség másokkal szemben, 2. önfegyelem, 3. a kellő ülés, 4. a
+helyes lélekzés, 5. az érzékszervek eltompítása, 6. a tudat
+lebilincselése, 7. az elmélkedés és 8. a révület vagy elragadtatás. Az
+első két tag az állandó erkölcsi magatartást szabályozza másokkal és
+önmagával szemben; ez a kettő még csak előfeltétel a tulajdonképpeni
+gyakorlatokhoz, melyek közül az első három tag testi gyakorlatokat,
+külső önmegtagadást tanít; az utolsó három pedig szellemi gyakorlatokat,
+belső aszkézist tartalmaz.
+
+_Az elsőfokon_ másokkal szemben tanusítandó magatartás megegyezik
+úgyszólván a buddhizmussal. 1. parancs: ne ölj, ne árts semmiféle
+élőlénynek. Ezzel már a külső istentisztelet, a véres áldozatok ellen
+foglal állást; 2. parancs: ne paráználkodjál; 3. ne orozz; 4. mondj
+igazat, ne hazudj; 5. ne legyen semmiféle vagyonod.[62]
+
+_A második tagozat_ önmagával szemben is öt erényt kíván a jogintól. 1.
+teljes erkölcsi és rituális tisztaságot, 2. igénytelenséget, 3. igazi
+akarataszkézist, éhség és szomjúság, hideg és meleg elviselését, 4. a
+védák és szent könyvek állandó tanulmányozását vagy állandó imádkozást,
+5. odaadást, maga átengedését istennek, megnyugvást az ő végzéseiben. A
+parancsok maguk nemes erkölcsi felfogást tükröznek, de már a
+megtartásukért ígért jutalomban sok a túlzás és szertelenség. Így pl. a
+szegénység megszerzi az előbbi születések és életek szemléletét. A
+véda-tanulmányozásból fejlődik ki az egység tudata azzal az istennel,
+akihez szól az ének. Aki ezeket az előfeltételeket teljesítette, akinek
+erkölcsi magatartása állandóan megfelel ezeknek a követelményeknek, csak
+az foghat hozzá a tulajdonképpeni révületig vezető gyakorlatokhoz.
+
+_A harmadik fok_ azt kívánja, hogy a jogin megfelelő ülőhelyzetet
+foglaljon el. 84-féle helyzetet különböztetnek meg, melyeket állítólag
+Siva isten 8.400,000 közül válogatott ki számukra.[63] Minden helyzet
+legyen szilárd, elég kényelmes, szabadítson meg az örömtől és
+fájdalomtól, a hideg és meleg érzésétől. Lényeges alkotórész
+mindegyikben valamely hipnózist eredményező magatartás. Így pl. a
+tatraka kis tárgy merev, rebbenésnélküli nézése addig, míg a szemek
+könnyezni kezdenek. A tárgy lehet a nyelv hegye, az orr hegye, a köldök
+vagy valamely fénylő pont. A lótusz-ülést ismertettük az indiai lélek
+jellemzésénél.
+
+A tetszhalált előidéző módszer a khecsari. Ebben az idejekorán felvágott
+és mesterségesen meghosszabbított nyelv visszafelé hajtva elzárja a
+garatot és a két szem a két szemöldök közti orrtőre mered. Ezt azonban
+évekig tartó lélekzőgyakorlatok és a lélekzet mindig hosszabb
+visszatartása előzi meg.
+
+_Negyedik fokon_ következnek a lélekzőgyakorlatok: belélekzés,
+kilélekzés és visszatartás. Ezekre titkos neveket használnak. Deussen
+jogin barátainak élőszóval előadott magyarázata szerint a gyakorlatok
+lefolyása a következő: a jobbkéz hüvelyk ujja befogja a jobb orrlyukat,
+a két utolsó ujj a bal orrlyukat. A jógin hüvelykujjával kinyitja a jobb
+orrlyukat és lassan mély lélekzetet vesz annyi ideig, míg négy sor
+hosszú védavers elmondható (15 másodperc); ugyanannyi ideig tartja
+vissza a lélekzetet mindkét orrlyukat befogva, és végül a bal orrlyukat
+megnyitva, ugyancsak 15 másodpercig engedi kiáramlani a levegőt. A
+gyakorlat nehezebbé, bonyolultabbá válik a kilélekzés utáni
+visszatartással. A lélekző gyakorlatok eredményeként lehull a lepel,
+mely elfedi szemeink előtt a belső világosságot, a purusát vagy az
+atmánt, és a figyelmet alkalmassá teszi arra, hogy teljesen egy pontra
+rögzíthessék.[64]
+
+_Ötödik fok_ az öt érző és öt mozgatószerv eltompulása. Amint a csiga
+bevonja szarvait, a teknősbéka a tagjait, úgy vonja be a lélek a belső
+tudatba a maga érzékeit. Nem nyujt tárgyat a szemnek az egy pontra
+meresztéssel, és így a szem tényleg nem lát semmit, a fül nem hall, az
+orr nem érez semmit… Az ilyen külső aszketikus (3–5-ig) jóga-gyakorlatok
+végeredménye a jogin-alvás, a teljes öntudatlanságba merülés.
+Bekövetkezése előtt a hindu szent a test belsejében, a szívben, a
+homlokürben és a garatban különböző hangokat hall. Hallomásainak
+sorozata rendszerint a következő: dobpergés, tengermorajlás, távoli
+mennydörgés, harangszó, kagylózúgás, távoli fuvolajáték és végül
+méhdöngicsélés. Ügyes hipnotizőr ezeket nálunk is ugyanilyen sorrendben
+át tudja éltetni kísérleti alanyával.
+
+_A három testi gyakorlat után következik a három szellemi gyakorlat_,
+mely tulajdonkép nem egyéb, mint egy folyamatnak hármas mozzanata. A
+hatodik a tudatnak megkötése, a figyelemnek egy helyre rögzítése. Ez
+főkép annak a következménye, hogy a jogin az orrára, a nyelve hegyére,
+szívére vagy köldökére mereszti a két szemét. Minden pszichiáter tudja,
+hogy az ilyen gyakorlat a lélekzet visszafojtása mellett milyen alkalmas
+az autoszuggesztió előidézésére.
+
+_A hetedik_ az elmélkedés, az előbbi negatív jellegű mozzanatnak pozitív
+kiegészítése. Az előbbi elvonja a figyelmet az elszórakozástól, ez pedig
+egy tárgyra, egy gondolatra pl. az isten valamely tulajdonságára vagy
+«Om» szóra irányítja.
+
+_Nyolcadik_ a szamádhi, a lélekzetnélküliség, a tulajdonképpeni révület.
+Akkor áll be, ha az elmélkedő annyira elmerül a tárgyba, hogy saját
+magáról egészen megfeledkezik. Hasonlít valamennyire ahhoz, amit a
+lélektan a legmagasabb esztétikai elmélyedésről megállapít.
+
+Hat-nyolc fokozat együttvéve még csak alacsonyabb színvonalú elmélyedés
+és csak időről-időre végzett gyakorlatokat jelent, melyek még nem ölik
+ki az élethez ragaszkodás csíráit és a tudatos élet gyökereit. Ezek
+lassanként még magasabb fokra emelkednek, melyben megszűnik a tudat
+csírája és az egész élet. Ekkor a szánkja-bölcselet szerint szétfoszlik
+a tudatvilág délibábja, a csalfa játék szétfolyik, mint a hegyek ormán a
+víz és kimagaslik a tiszta szellemi lélek, a purusa és ezzel a jogin
+törekvés elérte célját, megkülönböztette az anyagtól a szellemet,
+megváltotta önmagát.
+
+4. _A gyakorlatok hatásai._ A figyelem óriási koncentrációja, mely
+bennük érvényesül, sajátságos mellékhatásokat ér el. Nyugodtan
+állíthatjuk, hogy a joginoknak sikerült az európaiakat 2500 esztendővel
+megelőzni a hipnotikus-magnetikus jelenségek fölfedezésével és
+gyakorolni az auto- és heteroszuggesztiót és mindazt, amit
+mutatványosaink ezekkel kapcsolatban elő szoktak adni. Minden
+kisműveltségű nép, de főleg az indiai nagyon hajlandó arra, hogy higyjen
+a varázslatokban és mindenféle megbabonázásban. Már a Rig-védákban is
+található ilyen értelmű himnusz és az egész Atharvavéda nem egyéb, mint
+varázsigék gyüjteménye. Ezek segélyével lehet betegséggel megverni
+valakit, ördögöt űzni, betegséget megszüntetni, feleséget, férjet
+szerezni, fiúgyermek születését, hosszú életet, az állattenyésztésben
+sikert elérni és az ellenséget mindenféleképpen megrontani. A buddhista
+szentek éppúgy értenek a varázsláshoz, mint a brahmánok; a sivaizmus
+pedig a boszorkányság valóságos rendszerét és elméletét eszelte ki. Az
+époszokban és drámákban igen gyakran a fehér és fekete mágia dönt a hős
+győzelme vagy kárhozata felett.[65]
+
+A csodára éhes nép a jogin rendkívüli életétől rendkívüli tetteket vár
+és tényleg a hipnotikus állapottal járó sajátságos jelenségek
+kielégítették várakozását. A szutrák szerzői szerint a megszerzett nagy
+koncentrációs erő a következő «hatalmakkal» ruházza fel a jogint;
+megismeri a multat és jövendőt, saját halálának idejét, megérti az
+állatok hangját, szemléli más ember lelkivilágát és láthatatlanná teheti
+önmagát. Ha elefántra gondol, erős lesz, mint az elefánt; ha pedig a
+csillagokra, akkor megismeri ezek pályáját és járását. Ha saját testére
+rögzíti figyelmét, feltárul előtte egész szervezete, szűnik szomjúsága
+és éhsége; megérti a természetet (prakriti) és mint ehhez tartozót, a
+lelkijelenségek világát; de látja ezenfelül a tiszta, jelenségeknélküli
+lelket, az atmant vagy a purusát. Ki tud bújni a testéből, átköltözni
+másba, más helyre mehet tűzön, vizen és mocsáron keresztül, vagy
+lebeghet szabadon a levegőben. Teljes uralmat gyakorol a természet
+felett, szinte mindentudó, mindenható, abszolut tökéletes, ő a
+magánvaló, ő az Isten.[66]
+
+
+III. A jóga rendszer értékelése.
+
+1. Megengedhetjük a tulságosan jóindulatú Deussennek, hogy a
+jóga-rendszer alapgondolata a szellem felszabadítása a természet
+zsarnoki uralma alól. A rendkívüli jelenségeket az igazi komoly,
+gondolkodó elmék kevésre becsülik. Többnyire megemlítik, hogy ezek csak
+éber állapotban jelentenek tökéletességet és erőt, az elragadtatás
+állapotát azonban inkább akadályozzák és gátolják. Figyelmeztetik az
+aszkétákat, hogy a rendkívüliségek hajhászása elbizakodásra, gőgre és a
+világ szeretetére vezet. Végül azt is beismerik, hogy ezek az
+úgynevezett «hatalmak» gyógynövényekkel és varázsigékkel is elérhetők,
+nemcsak jóga-gyakorlatokkal. A legfőbb célt, az anyag és szellem
+megkülönböztetését csak az érheti el, aki elfogulatlan az ilyen erőkkel
+szemben és nem ragaszkodik hozzájuk.
+
+A jóga a vedantával és a modern idealizmussal egyetértve hirdeti, hogy a
+világ megértésének titka saját bensőnkben tárul elénk. Módszeres
+koncentrációs gyakorlatokkal kíván saját lelke mélyére pillantani és
+ezen a téren megelőzte a modern lélektani laboratóriumi képzést, mely
+újabban nem bízva az úgynevezett objektív pszichológiában, módszeres
+önmegfigyelésre szoktatja növendékeit.[67]
+
+Az egész életmód elismerésreméltó célja annak a balhitnek megszüntetése,
+hogy a tudat jelenségei alkotják a tulajdonképpeni ént, az atmant, vagy
+a realisztikus szánkja nyelvén a purusát.
+
+Így a rendszer főgondolata, főfeladata ellentétben áll a később vele
+összeköttetésbe kerülő Buddhának aktualista filozófiájával és már
+réges-régen magában foglalja a modern asszociációs, léleknélküli
+lélektan cáfolatát. Dícséretére válik az is, hogy az erkölcsi erények
+gyakorlását tekinti a komoly törekvés feltételének és ismertető
+jegyének.
+
+2. Mégis mivel maga a koncentrációs gyakorlat független a tárgytól, a
+legkülönbözőbb célok elérésére fordítható. Így érthető, hogy az aszkéták
+között található korunkban is a nemeslelkű, mélyen gondolkozó
+Ramakrishna; de viszont bőven akadnak olyanok, kik a hipnotikus
+állapotot sportszerűen űzik és eldicsekszenek olyan tettekkel, olyan
+látomásokkal, amilyenekben sohasem volt részük. Nálunk még emlékezetes a
+milléniumi kiállítás két fakírjának esete, kik egymást felváltva
+hipnotizálták és állítólag nyolc-tíz napig feküdtek tetszhalottként
+üvegkoporsóban. Török Aurél budapesti anthropologus és Benedikt bécsi
+ideggyógyász valamennyire ellenőrizte őket, de tulajdonképpen a
+hitetlenkedni kezdő közönség leplezte le. Egy pár úriember ugyanis
+elrejtőzött a magát tetszhalottként mutogató fakír üvegkoporsója mellett
+és éjjel, néhány órával a pavillon zárása után azt vették észre, hogy
+mozdul a koporsó fedele, a fakír óvatosan kimászik és pompás étvággyal
+kezd fogyasztani egy szép kalácsot és egy üveg tejet. Ekkor előugrottak,
+megragadták a csalót és a két fakír nyomban eltűnt Budapestről, de a
+legközelebbi gyorsvonaton és nem a láthatatlanná tevő erők segítségével.
+Garbe általában megjegyzi, hogy a hindu jellem annyira megbízhatatlan,
+hogy ha valamilyen rendkívüli eseményről csak bennszülött forrás
+tanuskodik, nem fogadhatjuk el igaznak. Kiemelkedő nemzeti vonásuk, a
+hiúság sokszor üres dicsekvésre ragadja íróikat és előadóikat.[68]
+
+3. A történelmileg hiteles ú. n. csodatetteket erős szuggesztív
+akarattal rendelkező orvosok nálunk is el tudják végeztetni az
+alvajárókkal. Ilyenek pl. a hiperesztéziák és anesztéziák. Hipnotikus
+állapotban a hőérzék és a szaglás négyszer erősebb lesz, a látás ereje
+pedig szinte egészen rendkívüli. A hipnózisba merült lát csukott
+szemhéjakkal, mikroszkopikus készítményeket lerajzol szabad szemmel,
+messzefekvő szobából leolvassa a toronyórát. Anesztéziás állapotban nem
+érzi a tű szúrását, a vágás sebe nem vérzik, narkózis nélkül nagy
+operációt sem vesz észre. Részletesen leírja Tóth Béla egy egri tanuló
+esetét a «Magyar Ritkaságok»-ban. Könnyen és híven beleéli magát más
+ember szerepébe. Szuggerálhatják neki, hogy ő Napoleon és kezd feszesen
+járni, erős vonásokkal írni stb. Nehezebben bár, de állatnak, sőt
+élettelen dolognak, pl. szőnyegnek tartja magát.
+
+Hogy mennyire hasonlítanak egymáshoz a jogin elbeszélések és a
+hipnotikus jelenségek, szolgáljon ennek megvilágítására a következő két
+példa. Garbenak megígéri Benaresben egyik jogin ismerőse, hogy ha majd
+visszatér Königsbergbe, meg fogja látni, egyszerre ott terem révületi
+állapotban az íróasztalánál. Sajnos, ez a látogatás elmaradt, helyette
+az a hír érkezett, hogy barátját elragadta a pestis. Párizsban M. Richet
+elaltatja egyik jóbarátját és szuggerálja neki: Jőjj! szálljunk
+léghajóba… emelkedünk… elhagyjuk a légkört… közeledünk a holdhoz…
+megérkeztünk. Erre hangos nevetésbe tör ki az alvó: «Nézd csak azt a
+nagy fénylő hólyagot odalent!»[69]. Tehát annyira beleélte magát a
+helyzetbe, hogy maga előtt látta a földet, mint valami nagy izzó golyót.
+Hasonlókép éli magát bele a jogin hipnotikus álom közben különböző
+csodálatos látogatásokba és lebegő helyzetekbe.
+
+A kataleptikus érzéktelenség magyarázza meg azokat a borzalmas
+kínzásokat, melyeket ki tudnak állni. Így Zumbró amerikai misszionárius
+1913-ban fedezett fel Madraszban egy eddig ismeretlen jogin központot,
+hol évenként kétszer végeznek istentisztelet gyanánt vezekléseket. Egyik
+jogint tanítványa lábainál fogva felakasztotta és félórahosszatt tüzet
+égetett a feje alatt, úgyhogy a füst állandóan a jogin arcába szállott
+és láng nyaldosta. A másik szent egyik kezét mankóra támasztva hónapokon
+át mozdulatlanul tartotta, míg a mankó elkorhadt, a kar mereven és
+szabadon állott, izmai teljesen megszáradtak. Néhány nő egész éjjel és
+egész nappal térdmozdulás nélkül törzshajlításokat végzett előre és a
+földet érintette újjaival. Az egyik kisgyermekre olyan nehéz követ
+tettek, amilyet éppen még elbírt agyonnyomás nélkül; egy másik ártatlan
+csöppséget a szülei egy rakás tövisre fektettek és nem törődtek a
+sírásával; majd megszokja! Az indiai kormányzóság eltiltotta egyik
+főmutatványukat, de itt még ez is látható, az ú. n. «árboc körüli tánc».
+Az egyik jogin hátizmaiba mészáros kampót veret, kötélen felhúzatja
+magát egy fiatal hajlékony fára, mely állandóan ide-oda mozog a furcsa
+teher alatt.[70]
+
+4. A tetszhalálra és az élő eltemettetésre történelmi hitelességgel csak
+Haridas nevű joginról állapítható meg négy eset.[71]
+
+A kataleptikus állapotba került jogint a nép halottnak tartotta és ha
+újra éledt, akkor mint szentet a legnagyobb tisztelettel rajongta körül.
+Ez a kivételes tisztelet annyira legyezgette a hiúságot, a hindu népnek
+jellemző vonását, hogy a letargia és katalepszia egész sportszerű
+gyakorlat lett Indiában. Spiritiszta és teozófikus iratok szerint az
+élve eltemetés és újraélesztés igen gyakori és közkeletű az egész
+félszigeten. Alapos tanulmányok azonban kiderítették, hogy valamennyi
+hiteles hír csak egyetlen emberre, Haridas joginra vonatkozik, ki 1820
+és 1830 között négyszer eltemettette magát, amint erről magasrangú angol
+állami tisztviselők és katonatisztek tanuskodnak. Sem előtte, sem utána
+nem lehetett kimutatni senkiről sem. Mások elásatják ugyan magukat
+sírszerűen üregekbe, de egy kis résen levegő és napfény áramlik be
+hozzájuk. Mivel Haridas mutatványa az ember téliálomszerű állapotára
+páratlan eset az egész történelemben, érdemes vele kissé jobban
+megismerkednünk a lahore-i maharadzsa udvarában élő angol követ
+jelentése és Honigberger János Márton brassói származású orvos leírása
+alapján, aki 35 évet töltött keleten és öt évig működött, mint a lahorei
+maharadzsa udvari orvosa.
+
+Haridas korán felvágatta nyelvét, mesterségesen meghosszabbította és
+visszafelé hajtva teljesen el tudta vele zárni a garatot. Éveken át
+gyakorolta a lélekzés minél hosszabb visszatartását is. Élve
+eltemetésére a következő előkészületeket tette. Hashajtót szedett és
+utána napokon át tiszta tejjel táplálkozott. Az eltemetés napján már nem
+vett táplálékot magához, hanem lenyelt egy három újjnyi széles és 30 öl
+hosszú vászon szalagot. Ezután ismét visszahúzta és így alaposan
+kitisztította a gyomrát; majd vállig bele ült meleg vízbe, melyet csövön
+át a belekbe bocsátott. Azután a test nyílásait, orrát, fülét illatos
+viaszdugókkal zárta el, a garatot pedig a nyelvével. Mellén keresztbe
+fonta karjait és tetszhalálhoz hasonló álomba merült. Vászonba
+göngyölték, melyet feje felett összekötöttek és lepecsételték a
+maharadzsa gyűrűjével. A testet ládába tették, melyet a maharadzsa
+sajátkezűleg különleges lakattal zárt le, mert maga is alaposan
+kételkedett az újraébredés lehetőségében. A ládát egy négyszögletű,
+befalazott ablakú kerti épületbe helyezték el, melynek ajtaját ismét
+lepecsételték és agyaggal erősen betapasztották, hogy levegő ne
+juthasson az épületbe. A maharadzsa saját testőrségéből két századot
+helyezett el az épület közelében, ezek közül felváltva éjjel-nappal négy
+ember őrizte az épületet és az udvarmester naponként többször
+ellenőrizte az őrséget. Más esetben az angolok őríztették a földbe
+temetett ládát hindukat gyűlölő mohamedán katonákkal, kik oly
+lelkiismeretesen teljesítették tisztüket, hogy még egy porszemet sem
+engedtek elvinni a sírhantról, melyet pedig a babonás nép ereklyeként
+akart szétkapkodni. Negyven nap mulva feltörték a zárakat, a maharadzsa
+és az angol követ beléptek a sötét üregbe, hol három láb mélyen a lezárt
+szekrény állott. A kinyitást a katonaság salve lövésekkel üdvözölte, a
+tömeg előretört és valamennyien megnézhették a nyirkos, penészes
+vászonba gyöngyölt alakot. Mikor kíváncsiságukat kielégítették, az angol
+követ kérésére kibontották a zsákot, a kíséretében lévő orvos alaposan
+megvizsgálta a jogint és érverést sehol sem észlelt rajta. Azután
+megkezdődött az újraélesztési eljárás. A jogin kitanított szolgája meleg
+vízzel öntözte a testet és lassan, óvatosan kinyujtotta a kezét és
+lábát. A maharadzsa és a követ dörzsölték a lábakat és a szolga
+kétszer-háromszor forró kovásszal borogatta a koponyát, azután
+eltávolította az orrból és a fülből a gyapot- és viaszdugaszokat. A
+fogakat késheggyel feszítette szét, nagy erővel kinyitotta a száját és a
+torokból kihúzta a nyelvét. Néhány másodpercig vajjal dörzsölgette a
+szemhéjakat és széthúzta. A szemüregből mozdulatlan, fénytelen szemek
+meredtek elő. A fejre alkalmazott harmadik kovászos borogatás után az
+egész test görcsösen megrándult, az orrlyukak kitágultak és az eddig
+ráncos, összeaszott tagok teltebbé váltak. A nyelvre vajat tett, melyet
+Haridas nehezen lenyelt. Néhány perc mulva a szemgolyó jobban kidülledt,
+visszanyerte természetes fényét és a jogin a mellette ülő maharadzsától
+alig hallható, síri hangon kérdezte: Hiszel most már nekem? A maharadzsa
+igennel válaszolt; felöltöztette díszruhába, felékesítette gyöngy
+nyaklánccal, arany karperecekkel. Az egész élesztési eljárás félóráig
+tartott. Másik félóra mulva Haridas az angol követtel és környezetével
+gyenge hangon elbeszélgetett.
+
+A gondos előkészület és az élesztési eljárás részletes leírása mindenkit
+meggyőzhet arról, hogy ebben a hosszas tetszhalálban az emberi szervezet
+végletekig menő teljesítőképességéről van szó és nem valami
+természetfeletti jelenségről. A lélekzés szünetelése nem teljes, mert
+eltekintve attól, hogy a légi utak elzárása sem tökéletes, a lélekzés
+történhetik a bőrön át is. És egy üregben felállított vagy más esetben
+háromlábnyira elásott faszekrénybe hatolhat még annyi levegő, amennyi a
+vita minima, a legelemibb életműködés fenntartásához szükséges.
+Táplálékot a saját zsírszöveteiből merített, mert nagyon lesoványodott,
+akárcsak a téli álomba merült állatok.
+
+Erkölcsi tökéletességet sem jelent az önkínzás vagy tetszhalál
+gyakorlása, amint ezt Haridasnak élete igazolja. A nép módfelett
+ünnepelte a szent embert, de életmódja olyan botrányos volt, hogy a
+maharadzsa már ki akarta toloncoltatni országa területéről. Ennek a
+szándékának neszét véve megszökött egyik jótevőjének fiatal feleségével.
+Nemsokára azonban komolyan meghalt és a népszokás szerint máglyán
+elégették. Indiai források regélnek még arról is, hogy jogint háromszáz
+esztendő mulva ástak ki a földből, de ez természetesen csak legenda,
+történeti értékű bizonyíték nincsen rá.
+
+Az egész rendszerről és gyakorlatról elmondhatjuk, hogy hamis
+fiziológián és egyoldalú lélektani megfigyeléseken alapszik. A sok
+befelénézéstől eltompul az igazi megfigyelő erő és nem veszi figyelembe
+az éntudat rendes jelenségeit sem, melyekből könnyű, biztos
+következtetéssel jutunk el a lélek megismerésére, ha nem is
+intuiciójára. A természet és szellem megkülönböztetése végett nincsen
+tehát a szellem eltompítására szükség.
+
+Az ilyen aszkézis alkalmas az indiai lélek fantasztikus hajlamának
+előmozdítására, hallucinációk ébresztésére, de a tevékeny termelő munka,
+a valóságot alakító élet elvész benne. Nem tesz különbséget az
+eltompító, kataleptikus, hisztérikus révület és a teremtő elme tárgyban
+elmerülő szemlélődése között. Leubával erős lehet a gyanunk arra, hogy
+az ilyen aszkéták túlnyomó többségénél a szellem elszegényedése,
+elárvulása áll be és ezért teljesen indokolatlan a teozofusok
+lelkesedése irántuk és a jogin műszavakkal való dobálódzás.
+
+
+IV. Kisebb rendszerek.
+
+A nagy, kiépített rendszerek mellett az idők folyamán egész sereg
+vélemény hullámzott Indiában. A dzsai-nák 363 filozófiai rendszert, a
+baudhák 62-t emlegetnek. Ezek közül a következő hatot ismerik el
+orthodox rendszernek. Az eddig ismertetett vedanta, szánkja, jóga
+mellett még a purva-mimanzát, a vajsesika- és a njája-rendszert. A
+védákkal ellenkező tanok közül legnevezetesebb a buddhizmus és a
+materializmus.
+
+Az indiai világnézet teljesebb ismertetésére még a kisebb rendszerekről
+is megemlékezünk néhány szóval.
+
+1. _A purva-mimanza-rendszer._ Ez a brahmanok legsajátosabb tudománya.
+Az orthodox rendszerek között a vedanta kiegészítőjének és
+ellenlábasának szokás tekinteni, amennyiben a véda rituális részével, a
+brahmanák fejtegetésével foglalkozik. Innen származik már neve is;
+purva-mimanza annyi, mint első kutatás, első fejtegetés. Másik neve
+karma-mimanza, az érdemszerző cselekedetek taglalása, vele ellentétben a
+vedanta-rendszer az uttara-mimanza, második fejtegetés, vagy
+brahma-mimanza, a világlélek tárgyalása. A purva-mimanza tankönyvét, a
+mimanza-szutrákat a vedanta-szutrákkal egyidőben Dzsajmini
+szerkesztette, valamivel Krisztus születése előtt.
+
+Inkább rituális kazuisztika ez, nem pedig tulajdonképpeni filozófiai
+rendszer; nincsen sem önálló metafizikája, sem etikája. A ritusok
+könyvéből elhagyja a terjengős magyarázatokat, szemléltető történeteket
+és pontosan meghatározza, hogy az áldozatok bemutatásánál mi a pap, mi a
+hívő teendője. Pl. a tűzisten, Agni áldozatánál használt kavicsokat nem
+szézám-olajjal kell megkenni, hanem vajjal. Pontosan felsorolja az
+áldozatok fajait, mindegyiknél szükséges papok számát és ezek teendőit,
+az áldozati állatokat és földolgozásuk módját. Megállapítja minden
+cselekedet jutalmát és büntetését s ebben teljesen a hasznossági elv
+alapján áll. Minden cselekedet meghozza a maga gyümölcsét (karma), vagy
+ebben az életben egészséggel, vagyonnal és hosszú élettel, vagy a másik
+életben, mely addig lesz szerencsés, míg a tetteinkért járó érdemeket
+fel nem éljük.
+
+Valószínűleg szabatosan felépített logikai formájának köszöni, hogy
+bölcseleti tanok híján is a többi orthodox rendszerrel egyenlőrangúnak
+ismerik el. Minden kérdést a következő schéma szerint tárgyal: 1. kitűzi
+a tételt; 2. módszeres kételyt támaszt, ellenvetéseket hoz fel; 3.
+megindokolja az ellenvetéseket; 4. cáfolja az ellenfél érveit és vele
+szemben felállítja a helyes bizonyítékokat; 5. összefoglalja az
+eredményt. Ezekben az érvelésekben elvétve filozófiai kérdések is
+kerülnek szőnyegre. Legértékesebb közöttük az a vélemény, hogy a szó és
+jelentménye között az összefüggés nem az emberek tetszésétől függ, hanem
+a dolog természetéből származik. Ezzel akarja bizonyítani, hogy a Véda
+nem emberi alkotás, nem is sugalmazott könyv, hanem maga az örökkévaló
+érvényesség. Egyszerű szótagja olyan szilárd, olyan egyetemes, mint a
+nap és mint a tenger, a szó azonban megjelenik a betűkben, mint a nap a
+sugaraiban, a tenger hullámaiban.
+
+Ez a rendszer olyan emberek szemében állhat meg, akik csak egyetlen
+nyelvet ismernek és nem tudják megítélni, hogy egy fogalomnak hányféle
+kifejezés felelhet meg. A sok körmönfont előírás és kicsinyes szabály
+nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a gondolkodó embereket elidegenítette az
+istentisztelettől és a védáktól és sokan az ellentétes végletbe csaptak
+át, az indiai materializmusba.
+
+2. _Az indiai materializmus._ A bráhminok műveltségéhez hozzátartozik az
+is, hogy ismerjék a védákat támadó materializmust. Ezt a könnyű fajsúlyú
+rendszert az ékesen szóló Csárváka, «az istentagadók fejének koszorúja»
+dolgozta ki. Ő azonban arra hivatkozik, hogy az emberszerető Brhaspati
+istentől tanulta, ki a Véda-pantheon vezető teológusa és az upanisadok
+szerint jókedvében a gonosz szellemeket megtanította arra, hogyan lehet
+okossággal a jót rosszá, a rosszat jóvá átalakítani.
+
+A rendszer a kicsinyes ritusok ellenhatásaképpen igen korán
+keletkezhetett. A legrégibb buddhista iratok már teljesen kiforrott
+alakban ismertetik, jeléül annak, hogy a buddhizmusnál jóval régebbi
+keletű.
+
+Jelszavuk: csak azt tartjuk igaznak, amit látunk, hallunk és ízlelünk.
+Minden magasabb tudásról szóló tan népámítás és szófia beszéd. A
+brahmánok csalók és csufondáros tréfagyártók; a védák nem egyebek, mint
+üres koholmányok, csak abban az egyben van igazuk, hogy nincsen
+semmiféle élet a megváltás után. Ilyen megváltás azonban minden halál.
+Az ember megismerő lelke az elemekből keletkezik és ezekkel pusztul el.
+Négy elem keveredéséből származik a test és a testet mindig nyomon
+kíséri a lélek, mint az italok keverésével együtt jár a mámorba ringató
+erő. Az emberi élet egyetlen célja a gyönyörűség: eszem-iszom és
+szeretkezés. De amint a halevéshez érteni kell, ügyesen kiválogatni az
+ízletes húsból a szálkát és porcokat, hasonlóképpen csak az a bölcs
+ember, ki a szenvedésekből kiválogatja az örömet, élvezi az életet, sok
+pénzt kér kölcsön és nem a brahmánoknak hagyja, hanem maga issza meg a
+jó vajas italt. Értékelésére kár volna szót vesztegetni, ez nem
+filozófia, inkább olcsó szellemeskedés.
+
+3. _A vaisésika- és a njája-rendszer._ A vaisésika-rendszer alapítója
+Kanada a njája alapítójának, Gótamának kortársa. Egészséges realizmust
+hirdet mind a két rendszer. Szerintük ha kellően használjuk
+megismerőképességeinket, elérjük az igazságot. Akik azt állítják, semmi
+sem létezik, minden csak látszat, bizonyítsák be az állításukat; az ő
+bizonyítékuk sem létezik, ez is csak látszat, amint alapelvükből
+következik.
+
+Oldenberg szerint Kanada rendszerét még csak kezdetlegesen ismerjük.
+Annyit tudunk, hogy _bízik a valóság megismerhetésében és legfőbb
+törzsfogalmakat, kategóriákat keres,_ melyek segítségével áttekinteni
+kívánja a mindenséget. Hat kategóriát állít fel: szubsztancia, minőség,
+mozgás, egyetemesség, inherencia és egyéniség. Emlékeztetnek ezek
+Aristoteles kategóriáira és világképére, amint ez már a szánkjánál, a
+másik realisztikus rendszernél látható volt. De ezek a kategóriák a
+védák törvényt tartalmazó részén alapulnak, nem pedig a panteisztikus
+upanisadokon. A mindenség négy elemből áll elő: földből, vízből, fényből
+és levegőből. Ezek végtelen kicsiny, szemmel nem látható finom részeket
+tartalmaznak és ez a végtelen apró rész a paranam, az atóm, mely minden
+további elemzést kizár és egyenlő a napsugárban lebegő porszem
+hatodrészével. A négy anyag eredetileg harmóniában nyugszik, míg
+valamely önző szellem vágya mozgásba nem hozza, és így alkotja a szellem
+számára a testet, melyet mint valami bilincset, az igazság törvényét,
+tetteinek következményét kell hordoznia. A négyféle atóm nemcsak
+négyféle elemet alkot, hanem a nekik megfelelő érzékszerveket is. A szem
+ilyen módon nem egyéb, mint látószervvé kristályosodott fénysugár, mely
+a saját alkotóelemére irányul. A fül hallószervvé alakult levegő, az
+ízlés a víz szerve és végül a szaglás földszerű. _Hasonlót tehát
+hasonlóval ismerünk meg, amint Platon is tanítja._ A tanok végére
+ismételten odabiggyeszti, hogy ezek ismerete hozza meg az üdvösséget. De
+már érezzük, hogy ez az összefüggés a védák törvényeivel erőltetett
+külsőség, mellyel a közvélemény miatt nem akar szakítani, de tulajdonkép
+minden misztikus szemlélettől eltérő világképet keres. Kiindulópontja
+lehetett volna a természettudományos kutatásnak, de a néplélekben nem
+talált visszhangra.
+
+_A njája-tannak főcélja szintén az egyéni tudás megszűnése_ és
+megszabadulás e siralmas világból, de ez már nem Kanadának realisztikus
+kategóriáival, hanem ezek teljes elfogadása mellett főképpen dialektikus
+ismeretekkel szerezhető meg. Leginkább a deduktív következtetéssel
+foglalkozik, az ítéletet csak érinti, a fogalom meghatározását pedig
+teljesen mellőzi. A rendszer büszkesége a bonyolult öttagú
+következtetés, a szillogizmus elmélete. Rendes szemléltető példája
+Oldenberg szerint a következő:
+
+1. állítás: a hegyen tűz van;
+
+2. ok: mert füstöl;
+
+3. példa: ahol füst van, ott tűz is van, mint a konyhában;
+
+4. alkalmazás: de ezen a hegyen így van;
+
+5. következmény: tehát ezen a hegyen is tűz van.
+
+A harmadik helyen lévő példa beillesztése alkalom lett volna az indukció
+kifejlesztésére, de ezzel nem törődnek; megelégszenek a példák minden
+kritikanélküli felemlítésével. Az egész rendszer elmés játékszer erdőben
+hűsölő remeték számára, akik egymással szellemi sakktornát folytatnak és
+ennek szabályait pontosan körvonalazzák. Egyébként Indiában még ma is
+népszerű; a magasabb műveltség előkészítő iskolájának tekintik.
+
+
+BUDDHA.
+
+
+I. Élete és jelleme.
+
+1. Kr. e. a VI. század az emberi művelődéstörténet egyik legnagyobb
+százada. Athén ekkor fogadja el Solon alkotmányát; Kisázsiában Thales és
+a miletosiak felvetik a nyugati filozófia főbb problémáit; Cyrus
+megalapítja a perzsa birodalmat és megengedi, hogy a zsidók a babiloni
+fogság után újra építhessék jeruzsálemi templomukat. Látomásait ekkor
+látta Ezekiel, ekkor zengette Jeremiás próféta örökbecsű siralmait. A
+messze keleten Laoce és Kon-fu-ce megírják a kínai művelődés mindmáig
+alapvető műveit. Indiában szintén ekkortájt fejlődik ki számos önálló
+filozófiai rendszer és a szofisták után fellép a hindú Sokrates, Ázsia
+világossága, Gautáma Buddha.
+
+A népek fejletlen valóságérzéke ebben az időben még a nagy emberek
+életét mondával szövi át meg át. Mennyit mesélnek még a józan görögök is
+Homerosról, Orpheusról vagy Pythagorasról? Nem csoda tehát, ha a keleti
+fantázia Buddha életét a történeti kritikát szinte kétségbeejtő ködbe
+burkolta. A szóbeli hagyományokat Buddha halála után csak ötszáz,
+hatszáz esztendővel foglalták írásba, leginkább kétféle változatban:
+páli nyelven Ceylon szigetén és szanszkrit nyelven az északi
+országokban, Nepálban és Tibetben.
+
+A páli hagyomány egyszerűbb, világosabb, jobban megközelíti a történeti
+valóságot. Hármas gyüjteményét hármas kosár, Tipitaka néven foglalták
+egybe. Terjedelme körülbelül kétszer akkora, mint a Szentírás. Az első a
+fegyelem kosara; magában foglalja a szerzetesek szabályait, a gyónási
+formulát, a megbocsátható és meg nem bocsátható bűnök jegyzékét. Második
+a dhamma, mely Buddha beszédeit és a régi bölcsek mondásait tartalmazza;
+ez a buddhizmus dogmatikája és erkölcstana. A harmadik rész (az
+abidhammapitaka) a másodiknak, a törvénynek mintegy toldaléka,
+kodicillusa: a rövid feleletek és kétes esetek megvilágítása.[72]
+
+1903–1914-ig német, francia, japán expediciók az északi iratok
+foglalatának, a szanszkritkánonnak nagy részét is felfedezték és
+megállapították, hogy az északi legendairodalomban sok a hitelt érdemlő
+adat, mely nincsen meg a déli könyvekben.[73]
+
+Az északi könyvek terjedelme már kétszázszor akkora, mint a Szentírás;
+magyarázatokkal együtt pedig a Japánban készült 1679-iki kiadás több
+mint kétezer kötetet számlál és egysorba helyezve harmincnégy méter
+hosszú polcot foglal el.[74]
+
+Buddha filozófiájában alig akad eredeti gondolat; Garbe, Jakobi, Pischel
+arról vannak meggyőződve, hogy teljesen a szánkja-rendszert teszi
+magáévá; Deussen pedig a védákból idézi majd minden alapgondolatát.
+Buddha tehát nem annyira tanaival, mint inkább életével és egyéniségével
+hatott, ezért az északi források mérsékelt igénybevételével vázoljuk
+életét és jellemét.
+
+2. A katonai kaszthoz tartozó Sákja-nemzetségnek Gautáma (Gotáma) ágából
+született Kr. e. 580 körül Sziddhartha (a célhoz ért) nevű fiú, aki
+később önmaga Buddha (fölvilágosított, magára eszmélt) nevet vett fel.
+Tisztelői elnevezték Sákja-muni-nak, a sákják bölcsének vagy
+Tathagatha-nak, magasztosnak, tökéletes életűnek. Élete folyásáról
+történeti bizonyossággal nagyon keveset tudunk. Anyja Mája, a gyermek
+születése után néhány napra meghal és nagynénje gondoskodik a kisdedről.
+Nemesi nevelésben részesül, 16 éves korában megnősül; ezután még 13 évig
+gondtalanul éli világát. Ettől az erősen érzéki élettől megcsömörlik és
+29 éves korában elhagyja palotáját, nejét, újszülött fiát. Hat álló
+esztendeig vezeklő életet él, de nem tudja elérni az upanisadok magasabb
+tudását és kijelenti, hogy a belátás nem származik önsanyargatásból.
+Éppen egy fügefa alatt üldögél, mikor egy Sujáta nevű leány jó reggelit
+hoz számára. Elfogyasztja, elragadtatásba esik, ekkor látja meg a négy
+megváltó igazságot és ettől a pillanattól fogva használja a Buddha, a
+fölvilágosodott nevet. 40 esztendeig hirdeti ezeket az igazságokat és
+meghal 80 éves korában. Elhalálozásának évére vonatkozólag 543-tól
+368-ig ingadoznak a vélemények; Müller Miksa középúton járva, 477-et
+tartja legvalószínűbbnek.[75]
+
+3. Születését, megtérését és halálát legendákkal veszik körül, melyek a
+világirodalom nevezetes termékei közé tartoznak és bizonyára elég híven
+megvilágítják hősük szellemi fejlődését, fő jellemvonásait. Születése
+szemlélteti túlságos önérzetét, megtérése akaraterejét és misztikus
+hajlamait, vándorélete hatalmas tanítói egyéniségét, halála pedig
+együttvéve valamennyi jellegzetes tulajdonságát.
+
+_Születése._ Anyja, Mája hosszú gyermektelen házasság után azt álmodja,
+hogy egy szép tavaszi napon a Himalája ormain járt és ott egy hatagyarú
+fehér elefánt hatolt az oldalába. Atyja, Suddhodáma fejedelem, összehív
+huszonnégy brahmánt, kik következőképpen fejtik meg az álmot. Májának
+fia születik, kiből vagy világverő hatalmas király, vagy világot megvető
+aszkéta válik. Tíz hónap mulva Buddha kilép anyja kebeléből, talpraáll,
+hét-hét lépést tesz a világ négy tája felé és oroszlánhangon ordítja:
+«Én vagyok a legnagyobb ezen a világon; ez az én utolsó születésem. Én
+vetek véget a születésnek, öregségnek és szenvedésnek.» Hangjára a
+világok megremegnek, csodás fény hatja át az égi tereket, virágeső esik,
+két felhő hoz meleg fürdőt az anyának és gyermekének. A vakok látnak,
+süketek hallanak, a bénák járnak, a hangszerek maguktól megszólalnak, az
+állatok csengő hangon énekelnek, az istenek ujjonganak, énekelnek és
+táncolnak.[76] Ez a hely rávilágít Buddhának és követőinek végtelen nagy
+önérzetére. Nem ismer maga felett se istent, se embert; önmagától lesz a
+maga és a világ megváltója.
+
+4. _A megtérés híres legendája bámulatos akaraterejét mutatja be._ Atyja
+hisz a brahmánok jóslatában és mindenáron arra tör, hogy fiából
+világhódító királyt és ne világmegvető aszkétát neveljen. Ezért
+távoltart fiától mindent, ami a remeteélet felé vonzhatná; gondoskodik
+róla, hogy ne lásson öregséget, betegséget, halált és aszkétát. Három
+palotát épít számára; egyet a hűvös, másikat a forró, harmadikat az esős
+időjárás tartamára. Gyönyörű kertek veszik körül a palotákat, ezerszínű
+lótuszvirág, tavi rózsa, vízililiom pompázik mindenütt a tavakon.
+Szépséges rabnők ezerszámra táncolnak, énekelnek az ifjú herceg körül,
+aki úgy él velük, mint egy isten az istennők között. Tizenhatéves
+korában nőül veszi Gopa hercegnőt és éli a világát még tizenhárom éven
+át. Huszonkilenc éves korában, mikor már fenékig ürítette az élvezetek
+poharát, kikocsizásai alkalmával az istenek sorra küldenek elé egy
+lázas, poklos beteget, elesett öreg embert, férges hullát, és mikor ez a
+látvány megrendíti, kedvét veszi az élettől, ekkor jelenik meg előtte
+békét sugárzó arccal egy sárgaruhás szerzetes, mintha hívná és mondaná:
+«Én legyőztem a világot.»
+
+Visszatérve hallja, hogy felesége beteg, fia született, kinek atyja
+Rahula nevet adott. Ekkor ezekre a szavakra fakadt: «Rahula született,
+bilincs született számomra.» Hiába jelennek meg előtte a rabnők, hogy
+zenével, tánccal felvidámítsák, rájuk se néz, csakhamar elalszik és
+utána a nők is. Éjjel felébredve látja, hogy a lant kihullott a
+kezükből, nyál folyik a szájukból; egyik hortyog, a másik fogát
+csikorgatja vagy kísértetiesen beszél álmában… Gyönyörű lakása, melyet
+eddig Indra isten palotájához hasonlított, úgy tűnik fel most előtte,
+mint egy temető, rothadó hullákkal teleszórtan. Sietve felkel és a
+nélkül, hogy feleségétől, fiától elbúcsúznék, lóra kap és hű kocsisa
+kíséretében nekivág a sötét éjnek, hogy békességet szerezzen magának, a
+világnak és az isteneknek. Harmincórai lovaglás után megérkezik két
+jógin tanítóhoz, itt angyalkézből megkapja a szerzetesnek nyolc tárgyból
+álló felszerelését és elbocsátja kocsisát. Hű lovának szíve megszakad
+bánatában és mint angyal születik újra az istenek egében.
+
+Buddha óriási akaraterejét kitűnően szemlélteti a legenda. Kedvenc lova,
+táncosnői, atyja, anyja, felesége, újszülött gyermeke, szóval mindaz,
+ami közönséges embert eltéríthet elhatározásától és hozzábilincseli a
+földi léthez, őt mindez nem ingatja meg. Gazdaságban, gyönyörűségben
+üresnek érezte szívét-lelkét. Elégedetlensége nőttön-nőtt és elvette az
+élvezetek minden varázsát; ő maga pedig mindentől megcsömörlött.
+
+Az érzéki gyönyörűségekben nem lelve örömet, másik szélsőségbe esik. Két
+brahmán tanítója hiába tartóztatja, a jógin gyakorlatok nem elégítik ki.
+Beljebb hatol Uruvéla erdejébe és mindig kegyetlenebb önsanyargatással
+iparkodik kierőszakolni a magasabb tudás megváltó pillanatát.
+Mezitelenül vagy piszkos rongyokban él, a vezeklők szőringébe öltözik,
+kővé meredten mozdulatlanul áll vagy rothadó csontokon fekszik, koplal
+az éhenhalásig, megeszi a borjúk ganéját és a saját maga ürülékét
+(Schmidt). A testén lerakódott piszokréteget éveken át nem mossa le
+magáról. Vergődéséről maga így nyilatkozik: «Összeszorítottam a fogamat,
+ínyemre tapasztottam a nyelvemet, elnyomtam vagy kínosan visszatartottam
+a gondolataimat, úgy hogy az erőlködéstől izzadság patakzott a hónom
+alatt. De azért tovább gyakoroltam az appana-elmélyedést.
+Visszatartottam a lélekzetemet, minek következtében hatalmas zúgást
+hallottam a fülemben, gyötrő főfájásom támadt, mintha erős szíjjal
+szorongatnák, ropogtatnák a fejemet és a gyomrom úgy égett, mintha egy
+ügyes mészároslegény késével hasogatta volna. Egész testem csupa tűz
+volt. Olyanná lettem, mint a fonnyadt dinnye, mint a fekete árnyék, úgy
+hogy csak fekete Gotamának hívtak. De ezzel a sanyargatással sem értem
+el a teljes tudást és a szenvedés megszűnését. Az istenek azt mondották:
+«Gotama aszkéta, így elpusztulsz, ne fogd magad vissza az ételektől,
+mert különben bőröd pórusain át életnedűt sajtolunk beléd. Buddha erre
+elgondolkozik; ez hamisság, ez csalás volna, hogy az istenek ily titkos
+módon tartsanak el. Visszautasította ajánlatukat és bő táplálékot vett
+magához. Visszaemlékezett az elragadtatás boldog pillanataira, melyben
+már az atyai házban részesült. Négy hétig ül elragadtatásban a különböző
+fák alatt és új belátását megvédelmezi a halál istenének, Marának heves
+támadásai, kísértései ellen.[77]
+
+Oldenberg legmélyebb meggyőződése, hogy a jóga-gyakorlatok Buddha
+életében igen nagy szerepet játszottak. Már kora ifjúságában hajlamosnak
+látszik hallucinációra, melyben csodás látomások tárulnak elé. «A
+rózsa-almafa hűs árnyékában ültem és elszakadtam az érzéki
+gyönyörűségtől, minden tisztátalan lénytől, az elmélkedéssel járó,
+magányból származó örömmel és megelégedéssel teljes elsőfokú
+elragadtatásba estem és ebben kitartottam.» Megvilágosodása, Buddhasága
+sem volt egyéb, mint ifjúkori gyakorlatainak megismétlése, felemelkedése
+az elragadtatás negyedik fokára és az itteni intuitív belátás
+eredményének színigazságként elfogadása. Az őt követő aszkéták jutalma
+sem egyéb, mint a jógagyakorlatoknak négy magasabb fokából származó öröm
+és békesség. Életének vége felé már annyira otthonos ezekben a
+gyakorlatokban, hogy egyik elragadtatásból a másikba esik és a negyedik
+fok többszöri elérése után szenderül örök nyugalomra, lép át a
+nirvánába.[78]
+
+5. _Tanítói egyénisége._ Nem hiába mondják Buddhát Kelet Sokratesének,
+fölvilágosodása után egész tevékenysége beszédekben és vitatkozásban
+merül ki. Kérdez és kérdezteti magát, de tulajdonképpen mindig ő viszi a
+szót. Tanítványai áhítattal hallgatják, ellenfelei pedig elnémulnak vagy
+megtérnek. Sikerének fontos tényezője személyes megjelenése. A páli
+szövegek szerint Buddha külső alakja szép, csinos, tetszetős; tekintete
+barátságos, nyílt és derült; magatartása rendkívül fegyelmezett, szigorú
+erkölcsre valló. Hangja zengzetes; választékosan, világosan beszél és
+egész fellépése a szentség és magasztosság benyomását kelti.
+
+Tanítói egyéniségének egyik hiteles és feltűnő vonása a tisztán elvont
+és elméleti igazságok iránti ellenszenve. Indiában még most is közszájon
+forog, hogyan gúnyolta ki a meddő filozófiai vitákat az _elefánt és a
+vakok meséjével_. Valóságos korkép ez az akkori szellemi életből, miért
+is jórészét ideiktatjuk.
+
+«Egy alkalommal Szavatthi-ban tartózkodott a Magasztos és ugyanakkor
+kéregetni jött ide sok aszkéta, brahmán és különböző szektákhoz tartozó
+vándor szerzetes. Ezek teljesen különböztek egymástól abban, amit tudtak
+és tanítottak. Voltak aszkéták és brahmánok, akik azt tanították és
+hitték: «A világ örökkévaló; csak ez az igazság és minden más vélemény
+dőreség.» Voltak ott aszkéták és brahmánok, akik tanították és hitték:
+«A világ nem örökkévaló. Csak ez az igazság és bolondság minden más ezen
+a világon.» Ilyen hosszadalmas módon állítja még egymással szembe a
+következő véleményeket: a világ véges és végtelen, a lélek és a test
+azonos vagy nem azonos. A tökéletes lélek létezik a halál után és nem
+létezik, vagy létezik is, nem is létezik… Ilyeneken veszekedtek
+egymással, civakodtak, mérges beszédük nyilával sebezgették egymást.
+Buddha szerzetesei kéregető úton hallják ezt a nagy vitát és előadják
+mesterüknek, tanítójuknak, mire ő a következőképpen válaszolt:
+«Szerzetesek! a többi felekezet vándor barátai vakok és nincsen szemük;
+nem tudják, mi van és mi nincsen, mi az igazság és mi a hamis tan.
+
+Volt itt Szavatthiban egy király, aki meghagyta udvari emberének: Menj
+kedves szolgám és gyüjtsd össze Szavatthi minden vakon született emberét
+egy helyre… és mutass a született vakoknak egy elefántot. Az udvari
+ember összegyüjtötte a vakokat, megmutatta egyrészüknek az elefánt
+fejét: No nézzétek vakok, ilyen az elefánt. Másik résznek mutatta a
+fülét… ismét másoknak az agyarát, orrmányát, törzsét, hátát és végül az
+utolsó csoportnak a farkát. És, mint aki jól végezte dolgát, elment a
+királyhoz és jelentette: Uram, a vakok látták az elefántot, tégy velük,
+amit jónak tartasz. A király lement a vakokhoz és mondá nekik: Láttátok
+az elefántot? Igen, uram, láttuk. Mondjátok meg, mihez hasonlít az
+elefánt? Azok, kik az elefánt fejét tapogatták végig, így feleltek:
+Király, az elefánt olyan, mint egy nagy fazék. Akik az elefánt fülét
+fogták meg, azt mondották: Király, az elefánt olyan, mint egy
+szórólapát. Akik az agyarát érintették, azt válaszolták, olyan, mint a
+csoroszlya; akik az orrmányát, mint az ekerúdja; akik a derekát, olyan,
+mint egy csűr; akik a lábát, mint egy oszlop, akik a farkát, mint egy
+nagy söprű. Elkezdtek egymással vitatkozni, a vita mindig hevesebb lett
+és ököllel agyba-főbe verték egymást. A király pedig nagyon jól mulatott
+mindezen.
+
+Látjátok szerzeteseim, ilyen vakok és világtalanok a többi felekezet
+szerzetesei. Nem tudják, mi létezik és mi nem létezik; mi az igaz és mi
+a hamis, és ezért gyűlölködve, civakodva, veszekedve töltik az
+életüket…»
+
+Buddha nem akar belevegyülni a körülötte hullámzó hatvan-hetvenféle
+filozófiai rendszer végnélküli szócsatájába. Az ő célja gyakorlati:
+megváltani a világot a szenvedéstől az igaz tudással, annak a
+beláttatásával, hogy a világ hiúságok hiúsága és minden csak hiúság.
+
+Más alkalommal egyik leghívebb tanítványa, a tiszteletreméltó
+Malunkjaputta jött hozzá azzal a szándékkal, hogy ő mégis
+felvilágosítást kér az előbb említett vitás kérdésekről és ha nem adja
+meg a Magasztos, ő nem engedi magát letorkoltatni, abbahagyja az aszkéta
+életet és visszatér a világba. Buddha kérdőre vonja: «Vajjon azt
+mondottam neked: Jöjj, légy a tanítványom, élj szent életet és én
+megmagyarázom neked, hogy a világ örökké való, vagy nem örökkévaló,
+véges, vagy végtelen…
+
+Nem mondottad uram. – Most ha valaki így szólna: Nem fogok addig a
+Magasztossal szent életet élni, míg meg nem magyarázza, hogy a világ
+örökkévaló, vagy nem örökkévaló… az az ember elpusztulna, mielőtt a
+Magasztos mindezt megmagyarázná. Úgy tenne az ilyen tanítvány, mint az
+az ember, kit mérges nyíl talál; rokonai, barátai orvost hívnak és ő azt
+hajtogatja: Nem engedem addig kihúzatni a nyilat, amíg meg nem tudom,
+hogy az az ember, aki meglőtt, melyik kasztból való… mi a neve, milyen a
+termete, az arcszíne, hol lakik; míg nem ismerem meg az íjjat, amivel
+lőtt… – itt részletesen elsorolja az íjj részeit – mielőtt mindezt
+megtudná, elpusztulna a sebében. Akár örökkévaló a világ, akár nem
+örökkévaló stb… mindegyik esetben van születés, öregség és halál, kín és
+jajgatás, fájdalom és gond, minek legyőzését itt a földön én hirdetem.
+Azért, amit meg nem magyaráztam, hagyd azt magyarázás nélkül. Miért nem
+magyaráztam meg? Mert nem vezet célhoz, nem tartozik a szent élet
+alapjaihoz, nem vezet a világról való lemondáshoz… a világosság
+megszerzéséhez, nem juttat el a nirvánába; ezért nem magyaráztam meg. Én
+azt magyarázom, mi a szenvedés, a szenvedés keletkezése, a szenvedés
+megszűnése… Ez vezet a világossághoz, ez juttat el a nirvánába.»[79]
+
+Ime, ez a pár jelenet Buddha életéből minden magyarázatnál jobban
+megvilágítja, milyen szuggesztiv erejű, milyen szemléletes lehetett
+Buddha beszélgetése, de egyszersmind felvilágosítást nyujt szellemének
+gyakorlati voltáról, pozitív irányáról.
+
+Modorát, magatartását jellemzik szerzetesrendjének szabályai. Amit a
+szerzetesekről mond, bizonyára önmagáról is írhatja. «A szerzetes
+felhagy a rágalmazásokkal; amit egy helyen hallott, nem mondja el
+máshol, hogy egyenetlenséget ne támasszon. Kibékíti azokat, akik
+összekülönböztek; megerősíti a jóban azokat, kik egyetértenek.
+Egyetértés a gyönyörűsége és öröme, ezért egységet teremtő szavakat
+mond. Felhagy a durva, sértő beszédekkel; kifogástalan, kellemes,
+tapintatos, szívreható, udvarias, a népnek kedves szavakat ejt.»[80]
+Ezekben jellemzi önmagát és a vázolt korviszonyok között megérteti
+velünk sikerének titkát.
+
+6. _Buddha halála._ 44 esztendeig vándorolva híveket szerez főleg a
+királyok, brahmánok és nemesek között, mert az egyszerű nép nem ért reá
+még az ilyen érthetőbb alakban nyujtott tanain se töprengeni. Igazi
+híveit szerzetesrendbe tömöríti, melybe később nagy ellenkezés után
+nőket is vesz fel. Megjövendöli, hogy éppen a nők felvétele miatt tanai
+most már csak 500 esztendeig fognak élni. 80 éves korában Szunda kovács
+omlós, leveses, porhanyó vadkanhússal kínálja meg. Buddhának kitűnően
+ízlik az étel, de a kovácsnak mégis meghagyja: «Szunda, ami a te
+porhanyó vadkan-húsodból megmarad, ásd el jól egy árokba. Senkit se
+tudok ezen a világon, se az istenek közt – élükön Brahmánnal – se
+sátánt, sem aszkétát vagy brahmint, se istent, sem embert, aki ezt az
+ételt elköltve jól meg tudná emészteni, csak a Magasztos.» De sajnos, a
+Magasztos is vérhast kapott ettől az ételtől és nemsokára Kuszinára
+határában lefekszik halálos betegen. Lázas viziói itt is jellemzik
+egyéniségét. Megparancsolja pl. tiszteletreméltó Upanavának, ne álljon
+elébe: «Tíz világrendszerből összecsődültek az istenségek, hogy lássák a
+Tökéletest. Tizenkét mérföldnyire köröskörül nincsen egy gombostűnyi
+tér, melyet az istenek be ne töltöttek volna és fel vannak háborodva.
+«Messziről jöttünk, hogy meglássuk a Tökéletest. Csak ritkán, néhanapján
+jelennek meg a világon a tökéletesek, a legfőbb szent buddhák. Ma éjjel
+a Tökéletes átlép a nirvánába és ez a vállas erős barát elfedi őt
+előlünk és nem láthatjuk a Tökéletest a végső pillanatban.» Íme, Ananda,
+ezért háborognak az istenek.» Két ikerfa között készült virágos ágyon
+ezer számra veszik körül a szerzetesek, kérdezi és tanaiban erősíti
+őket; végül lelkükre köti: «Az én elköltözésem után a nektek hirdetett
+tan és a szerzetes szabályzat, a dharma és a szangha a ti mesteretek.»
+Felszólítja őket, hogyha valaki kételkednék Buddhában, tanában és
+szerzetében, lépjen még elő. Nem akadt ilyen egyetlenegy sem. Ekkor
+utolsó szavait intézi hozzájuk: «Nosza szerzetesek, én mondom nektek,
+minden mulandó, ami keletkezett; törekedjetek lankadatlanul.»
+
+Ezután – leghívebb barátja és tanítványa Ananda megfigyelése szerint –
+felemelkedik az elragadtatás első fokára, a tér végtelenségébe, majd
+belép a másodikba, az ismeret végtelenségébe; a harmadikba, a
+létnélküliségbe és érzésnélküliségbe. A negyedikből visszaesik az első
+fokra, majd ismét sorra felemelkedik a negyedikre és ebből lép át a
+nirvánába. Ekkor megrendült a föld, az istenek hajmeresztően doboltak. A
+tökéletlen szerzetesek, akik még nem szabadultak meg a szenvedélyektől,
+a földre borulva jajveszékeltek; azok pedig, akik szabadok voltak a
+szenvedélyektől, öntudatosan fogadták a csapást: «Minden mulandó, ami
+keletkezett. Hogy is lehetne máskép?»[81]
+
+Ime, Buddha halála egybefoglalva tünteti fel mindazt, amit jellemzésére
+eddig mondottunk. Jógin révületek gyakorlása közben szenderül el, ez
+sajátos indiai vonás egész életében, mely minden nyugati bölcselőtől
+megkülönbözteti. Az indus jellem másik kiemelkedő tulajdonsága, a hiúság
+szintén nagy szerepet játszik a rózsákkal borított halálos ágyon.
+Mennyire az istenek fölött állónak hiszi magát, hiszen az istenek még
+arra sem méltók, hogy szerzetébe tartozzanak, csak mint tekintélyes
+világiak, a szerzetesek körén kívül foglalhatnak helyet. Nem
+csodálkozhatunk, ha hívei neki is megadják az isteni tiszteletet.
+Tanítására a régi közvetlen módszerével teszi fel a koronát, amikor
+megfelel minden kérdésre, eloszlat minden kételyt. Végül dicsekvő
+önérzetből származó erős akaratával bámulatraméltó türelemmel visel
+minden szenvedést. De mennyire szegényes e leírás a János-passzióhoz
+képest!
+
+
+II. Buddha tanai.
+
+A nagy Buddha-kutató, Oldenberg Hermann, utolsó és már csak halála után
+megjelent munkájában (Buddha’s Reden XXIII–XXV) úgy nyilatkozik, hogy a
+Buddhának tulajdonított számtalan terjengős beszéd közül leghitelesebb
+első benáresi beszéde, mely a négy főigazsággal foglalkozik. Ezenkívül
+nagyon valószínűen Buddhától származik a lélek nemlétezéséről szóló tan,
+mely megfelel a modern asszociációs, aktualista léleknélküli lélektan
+elméletének. Valószínűleg tőle való a 12 tagból álló oksági kapcsolat
+(lánckövetkeztetés) és végül a szerzetében kéthetenként felolvasott
+gyónási tükör, a megbocsátható és meg nem bocsátható hibák foglalata,
+erkölcstanának veleje. Oldenbergnek ezt a véleményét alapul véve
+ismertetjük: 1. a benáresi beszéd négy nemes igazságát; 2. a lélek
+nemlétét és a helyette felvett öt létmozzanatot: (szkandhá-t); 3. a 12
+tagú oksági formulát; 4. Buddha etikáját.
+
+1. A benáresi beszéd szövege a következő: «Szerzetesek, két végletbe nem
+szabad esnie annak, aki lemond a világi életről. Melyik ez a kettő?
+Egyik a kéjhajhászó élet, mely gyönyörűségekben és élvezetekben merül
+el; ez aljas, közönséges, lelketlen, nemtelen élet, mely nem vezet el
+célhoz. A másik az önsanyargatás gyakorlata, mely fájdalmas, nemtelen és
+a célhoz mégsem ér el. Szerzetesek, a Magasztos a két végletet elkerülve
+rátalált a középútra, mely megnyitja a szemeket és az értelmet, mely
+nyugalomra, ismeretre, világosságra, a nirvánába vezet.
+
+És szerzetesek, melyik az az út, melyre a Magasztos rátalált, mely
+megnyitja a szemeket, az értelmet, majd nyugalomra, ismeretre,
+világosságra és nirvánába vezet?
+
+Ez a nemes nyolcas út, mely nem egyéb, mint helyes hit, helyes
+elhatározás, helyes szó, helyes tett, helyes élet, helyes igyekezet,
+helyes emlékezet (vizsgálódás), helyes elmélyedés. Ezt a középutat
+találta meg a Magasztos, ez nyitja meg a szemeket, világosítja fel az
+értelmet, ez vezet nyugalomra, ismeretre, világosságra, a nirvánába.
+
+Szerzetesek, ez a szenvedés nemes igazsága. Szenvedés a születés,
+szenvedés az öregség, szenvedés a betegség, szenvedés a halál; szenvedés
+olyannal együttélni, akit nem szeretünk, szenvedés elválasztva lenni
+attól, akit szeretünk; szenvedés el nem érni, ami után kívánkozunk:
+szóval szenvedés a földhözragaszkodásnak mind az öt mozzanata és öt
+tárgya (szkandha).
+
+Szerzetesek, ez a szenvedés származásának nemes igazsága; az
+újjászületést az élet szomja idézi elő, mely örömmel és szenvedéllyel
+itt is, ott is kénye-kedvét tölti; a gyönyör szomjazása a keletkezés
+szomjazása, a hatalom szomjazása.
+
+Szerzetesek, a szenvedés megszüntetésének nemes igazsága annak az
+életszomjnak kioltása, mely újjászületést idéz elő, örömmel és
+szenvedéllyel itt is, ott is kénye-kedvét tölti; tegyünk le róla, adjunk
+túl rajta, oszlassuk fel, távolítsuk el.
+
+Szerzetesek, ez a szenvedés megszüntetésére vezető út nemes igazsága, ez
+a nemes nyolcas ösvény a következő: a helyes hit, a helyes elhatározás,
+a helyes szó, a helyes tett, a helyes élet, a helyes igyekezet, a helyes
+megemlékezés és a helyes elmélyedés (az igazi elragadtatás)… Világosság
+támadt bennem és láttam, hogy enyém a szellem elveszíthetetlen
+megváltása, hogy ez az én utolsó születésem és számomra nincsen többé
+újjászületés.» Beszédét volt szerzetestársai örömmel üdvözölték.
+Fölveszi őket a saját új rendjébe és tovább tagolja előttük a megváltó
+megismerést, mely úgy látszik, nem egyéb, mint a szánkja-bölcselet
+alaptana: «sem a test, sem a lélek, sem ezek bárminő szenvedése nem az
+enyém, nem az én.»[82]
+
+Ez a beszéd Buddhának tulajdonképpeni programmbeszéde: a hegyi beszéd.
+Mint minden indiai bölcseleti rendszerben a kiindulópont itt is a
+szenvedés. A kutató elme nem tudta felderíteni a lét titkát és így a
+filozófiából a lét szenvedéseinek csillapító gyógyszere lett (remedium
+doloris). Sikerén ne csodálkozzunk; az emberiség mindig szívesen
+hallgatja azt, aki részvéttel elismeri szenvedéseit és segíteni akar
+rajta.
+
+Mivel _a négy nemes igazság Buddhának tulajdonképpeni evangéliuma, sőt
+ez az egyedüli biztos tana, azért érdemes vele kissé behatóbban
+foglalkoznunk._
+
+Az _első igazság_ a legendának megfelelően sorolja fel a szenvedés négy
+válfaját: születést, betegséget, öregséget, halált. Emlékezzünk fia
+születésére, a bélpoklosra, az aggastyánra és a hulla megpillantására.
+Bőbeszédűségére jellemző, hogy már itt említi a szenvedés forrását, mint
+kívánkozást az után, amit nem értünk el. E szerint a szenvedés lényege
+abban áll, hogy a lét öt mozzanatában a mulandó világhoz ragaszkodunk.
+Az öt mozzanat, az öt szkandha számunkra érthetően a következő: 1. a
+testiség: ez testünk, mint külső tapasztalatunk tárgya; azután
+következik lelki életünk három mozzanata: 2. szkandha a megismerés; 3.
+az érzelem; 4. akarás, végül az 5. a tudatvilágunk, mint valamennyinek a
+foglalata.[83]
+
+A _második igazságban_ az élet szomját jelöli meg, mint a szenvedés
+okát. Ez a metafizikai kútforrás, mely megvolt már születés előtt,
+megmarad születés után és amelyből az egész jelen élet fakad.
+
+Minden élvezet annyi új vágyat ébreszt és ezek oly ritkán találnak
+kielégülést, hogy tulajdonképpen az élvezet is fájdalmat jelent. A lét
+oka éppen az a kívánság, melyet táplálunk, de ki nem elégítünk. Az
+életszomj elágazásai: a gyönyör kívánsága, a továbbfejlődés kívánsága és
+végül a hatalom kívánsága.
+
+Ennek a gondolatnak a veleje már a védákban föllelhető. Ezek szerint «az
+ember egészen vágyból keletkezett és amilyen a vágya, olyan a belátása;
+amilyen a belátása, olyan a cselekedete; amilyen a cselekedete, olyan a
+további sorsa.»[84]
+
+_Harmadik főigazság az egész buddhizmus magva:_ a szenvedést akkor
+szüntetjük meg, ha elapasztjuk a forrást, melyből származik, ha kiirtjuk
+az életszomját. Ez is benne van a védákban: «Ha valakinek nincsen
+kívánsága, saját maga lett a maga kívánságává és így életereje nem
+távozik többé el, hanem ő maga a brahman és teljesen beleolvad
+brahmánba.» Ez a brahmával egyesülés a Mahabharáta-époszban a
+brahma-nirvána vagy egyszerűen a _nirvána_. Íme, ez lebegett Buddha
+egész kora előtt, mint az ember megvalósítandó célja. Ezért hagyta el ő
+is otthonát, palotáit és ezt találta meg a fügefa alatt. A nirvána az ő
+szemében brahmántól elvonatkoztatva az a hely, ahol nincsen születés,
+nincsen betegség, öregség, halál.
+
+Minden ind tudós megegyezik abban, hogy a nirvána a buddhizmus végcélja,
+szabadulás a szenvedéstől, pihenés az élet nyugtalan vándorlásaiban.
+Logikus következménye ez Buddha filozófiájának, melynek sarkalatos elve
+az istentagadás és lélektagadás. Buddha utolsó szava: «Minden elmúlik,
+ami keletkezett; törekedjetek ernyedetlenül.» Ebből legtöbben arra
+következtetnek, hogy csak olyan dolgok létezhetnek, amelyek valamilyen
+okból jönnek létre, amelyek tehát mulandók, sőt pillanatnyiak. E szerint
+tehát a nirvána örök nyugalom, de egyszersmind örök megsemmisülés.
+
+Mit értsünk ezen a megsemmisülésen, arra nézve megoszlanak a vélemények.
+A legtöbben európai logikával Buddha teljes nihilizmusára következtetnek
+(Childers, Rhys, Pischl stb.), Barth és Oldenberg szintén osztják ezt a
+véleményt. A buddhisták látták, hogy tanaik ezt a következményt rejtik
+magukban, de nagyon vigasztalannak tartották és azért nem vonják le
+világosan, sőt helyette valamilyen kárpótlást akarnak nyujtani a
+boldogságra szomjazó emberi léleknek. Erre a kárpótlásra háromféle
+vélemény alakul ki. Sokan pozitivizmust tulajdonítanak Buddhának, ki
+tanítványainak megtiltja, hogy ilyen elméleti kérdésekkel bibelődjenek;
+ez csak a látóknak fenntartott igazság.
+
+A pozitivizmus elvont magaslatait azonban a legtöbb ember meg sem érti
+és azért a buddhista tudósok állandóan hímeztek-hámoztak, szép szavakba
+burkolták a szomorú valót: a nirvána a halhatatlanság, az örökkévalóság,
+a boldogság szigete és a legfőbb oltalom.
+
+Azok, akik nem érték be üres frázisokkal, a nirvánát titokzatos hellyé
+változtatták át és főleg a tömeg szemében a nirvána a buddhista
+mennyországgá lett, melyben a lélekvándorlás során bekerült istenek
+nagyon is jól érzik magukat és nem kívánkoznak az állítólagos végső cél,
+a boldogító megsemmisülés után.
+
+Ezeket a tanokat nagy készültséggel ismerteti de la Vallée-Poussin és
+Dahlmannal megegyezően azt vitatja, hogy ez a felfogás nem egyéb, mint
+nyugati ferdítés. A nirvána kialvást, nyugalmat jelent ugyan, de a tűz
+kialvása nem egyenlő a megsemmisüléssel. A nirvána az abszolut való,
+melyre nem illik rá a mi lét- vagy nemlétfogalmunk; az örök élet
+teljessége ez, mely tagadja az élet szomját, vágyát; a teljes
+tökéletesség, mely nem születik és nem hal meg, nem lehet beteg és
+nyomorék, nem bajlódik és nem szenved.[85]
+
+A vélemények útvesztőjébe és a szavak hüvelyezésébe nem bocsátkozhatunk.
+Szerintünk a hindu lélek alapjában ugyanaz, mint az európai lélek. Benne
+is teljes mértékben érvényes az emberi lélek gravitációs törvénye: a
+boldogságra való törekvés; de megáll ennek a törvénynek negatív
+oldalánál, annál a boldogságnál, mely megszüntet minden hiányérzést,
+letörül minden könnyet, begyógyít minden sebet; örök békét, egységet és
+harmóniát ad.
+
+_A negyedik főigazságban_ kifejti a középutat, mely a beszéde elején
+említett két véglet között nyugalomra, ismeretre, világosságra, a
+nirvánába vezet. Az első lépés ezen az úton Buddha tanításának
+elfogadása, az igaz hit, mely három gyümölcsöt terem: igaz gondolatot,
+igaz szót és cselekedetet. Az ötödik helyen álló helyes élet az előbbi
+három összefoglalása. Ez a gondolatmenet eddig megtalálható a védákban,
+az iráni és a keresztény erkölcstanban. A hatodik, a helyes igyekezet
+mérsékelt aszketikus gyakorlatokat jelent. Helyes megemlékezés nem
+egyéb, mint Buddha életére, tanaira mindennap történő visszagondolás. A
+nyolcadik a végcél, az igazi elragadtatás, melyet annyira becsül, hogy
+ezzel az állapottal való dicsekvést a meg nem bocsátható bűnök közé
+sorolja és a dicsekvőt kiteszi szerzetéből.
+
+A négy főigazságot számtalanszor megismétli hallgatósága előtt és
+megtérésük után hozzáfűzi jelszavát és utolsó szavát: «Aminek kezdete
+volt, végének is kell lennie. Ennek világos belátása maga az üdvösség.»
+A jelmondatnak összefüggése a négy igazsággal valószínűleg úgy oldható
+meg, hogy a szenvedés végső oka mindennek a mulandósága, semmisége és
+ennek a semmiségnek felismerése adja a megszabadulást, a megváltást.
+
+2. _A lélek nem létezése._ Deussen szerint Buddha nem adott választ arra
+nézve, van-e az embernek lelke vagy nincsen és a léleknélküli lélektan
+későbbi tanítványok véleménye.[86] Ezzel szemben Oldenberg olyan
+részleteket közöl Buddha leghitelesebb beszédének, a híres benáresi
+prédikációnak folytatásaként, melyek legalább is nagyon valószínűvé
+teszik, hogy az aktualizmus magára Buddhára vezethető vissza.
+
+Az első szerzetesek felavatása után beszélget még velük:
+
+«Szerzetesek! először testiségünk nem az én, mert ha az volna, nem lenne
+betegségnek, változásnak alávetve és mondhatnók róla: ilyen legyen az én
+testem és olyan ne legyen; másodszor érzésünk nem az én; harmadszor
+képzeteink, negyedszer lelki képződményeink vagy inkább akaratunk és
+végül ötödször tudatvilágunk nem az énünk… Mondhatjuk-e arról, ami
+állhatatlan, ami szenvedésnek és változásnak alávetett, mondhatjuk-e: ez
+az enyém, ez vagyok én, ez az én énem?…
+
+Ezért, szerzetesek, tanaim értelmes, nemes hallgatója elfordul a lét öt
+mozzanatától, az öt szkandha-tól: a testiségtől, az érzésektől, a
+képzetektől, az akarástól és a tudatos ismeréstől. Amennyiben ezektől
+elfordul, annyiban szabadul meg az élnivágyástól. Ez a vágytól mentesség
+megváltja őt és felmerül benne annak a belátása: megváltattam!
+Megsemmisül a születés, tökéletessé lesz a szent élet, betelik a
+kötelesség; nincsen többé visszatérés erre a világra. Íme, ezt ismeri
+meg.» Így beszélt a Magasztos. Az öt szerzetes örömmel üdvözölte; lelkük
+megszabadult az élethez ragaszkodástól, megmenekült minden szenvedéstől.
+Ebben a percben hat szent élt a világon, t. i. Buddha és az őt megértő
+szerzetesek öten.[87]
+
+Mi az _az öt életmozzanat_, az öt szkandha, amit Buddha itt mindjárt
+beszédében felsorol, erre nézve a buddhista íróknál bábeli zürzavar
+uralkodik. A testiség magyarázatánál 28-féle alfajt sorolnak fel, az
+érzésnél 18, az akaratnál 52 és a tudatnál nem kevesebbet, mint
+89-félét.
+
+Igaza van Deussennek, a fogalmak megmagyarázásánál nyugodtan
+támaszkodhatunk a saját lélektani tapasztalatunkra, mely a buddhisták
+lelki szemei előtt éppúgy tárva-nyitva volt, mint mielőttünk. Az első a
+testiség, magában foglalja mindazt, amit mi a külső tapasztalat
+tárgyának nevezünk, a másik négy pedig a lelki világot tartalmazza: az
+érzést, megismerést, akarást és mint valamennyi foglalatát, a tudatot.
+Ez az ötféle belső tevékenység az öt lételem, melyből minden
+összetevődik. De tulajdonképpen test, lélek, isten vagy bármilyen
+cselekvő alany nem létezik. Így a buddhizmus a hindu idealisztikus
+bölcselet fejlődésének végső tagja. A vedantarendszer merész idealizmusa
+panteizmusra, kozmogóniára és teizmusra vezet, mely az atmánt egy
+személyes istenre és sok egyéni lélekre (purusa) tagolta szét. A szánkja
+feleslegesnek találta Isten működését és így eljutott az
+istentagadáshoz. Buddha ezt magáévá teszi, de tovább megy, ő már a
+lelket, a megismerő alanyt sem tartja szükségesnek és eljut Csárvákának
+a pszichizmusára. Ezt az annyira modernnek gondolt tant főképviselőinél,
+Ebbinghausnál és Wundtnál szemléletesebben világítja meg a páli irodalom
+legszebb terméke a «Milinda-panja, Milinda kérdései» című
+kultúrtörténeti regény.
+
+Milinda tulajdonképpen Menandros ión király, Nagy Sándornak egyik
+legkiválóbb utóda, ki sorra cáfolja a buddhista bölcselőket, míg össze
+nem kerül a leghíresebbel, Nagaszénával és ezt is kérdezi: «Ha nincsen
+cselekvő alany, akkor ki az, aki nektek adja a mindennapi táplálékot és
+ki az, aki az adományokat elfogadja? Ki az, aki jót és rosszat
+cselekszik? Ha igazatok volna, akkor nem léteznék sem cselekvő, sem
+élvező, se érdem vagy bűn, se jutalom vagy büntetés. Ha valaki téged
+megölne, nem követne el gyilkosságot.» Kérdezi tovább, vajjon a tudós
+haját, körmét nevezik-e Nagaszénának, vajjon a fogait, csontját, bőrét,
+testi alakját, érzését, képzetét, vagy pedig ezenkívül létezik-e
+cselekvő alany, mert ha nincsen, akkor nincsen Nagaszéna. Most a bölcsre
+kerül a sor és ő felszólítja a királyt, magyarázza meg a kocsit, amelyen
+jött: Vajjon a rúd-e a kocsi, vagy a tengely, a kerék, a küllő, a
+szíjak, vagy ezeknek a részeknek egysége, vagy valami a kocsin kívül. A
+király tagadó válaszára a hallgatóság óriási tetszése mellett alkalmazza
+a retorziót: Akkor tehát a királynak nincsen kocsija. A király erre
+megjegyzi: hogy ahol rúd, tengely, kerék együtt vannak, ott használják a
+kocsi kifejezést. Ezzel a nominalisztikus magyarázattal Nagaszéna
+malmára hajtja a vizet, ki a király válaszát önmagára alkalmazza.
+
+«Amint a kocsi szót használják ott, ahol a kocsi részei együtt vannak,
+úgy a lélek, a személy kifejezést használjuk ott, hol a lét öt mozzanata
+találkozik.»
+
+«Pompás, bámulatos a válaszod, tiszteletreméltó Nagaszéna, ha Buddha
+élne, bizonyára ő is legmagasabb tetszéséről biztosítana téged.»[88]
+
+Hogyan fér össze ez a tan a lélekvándorlással és a megváltó nirvánával;
+hogy lehet a nem létező ember felelős a tetteiért? Ezt Nagaszéna a
+király kérésére több hasonlattal magyarázgatja. Gondoljuk el, hogy egy
+ember, ki mangó gyümölcsöt lopott, a törvény előtt így védekezik: én nem
+loptam el ennek az embernek a mangóját, mert az a gyümölcs, amit ő
+ültetett nem azonos azzal, amit én elvittem; tehát semmiféle büntetést
+nem érdemlek meg és mégis a bírák joggal ítélik el a tolvajt, mert az
+ellopott gyümölcs termése az elültetett gyümölcsnek. Vagy lámpát visz
+valaki a padlásra, tüzet fog tőle a ház és leég tőle a fél falu.
+Földieivel szemben védekezhetik-e így ez az ember: nem én gyujtottam fel
+a falut, mert az a tűz, mely a községet felperzselte, különbözött attól
+a lámpától, amit én a padlásra vittem. Itt is az elítélő bíráknak van
+igaza, mert egyik tűz a másik eredménye. Ugyanez a kapcsolat forog fenn
+az emberi név és alak között, létének különböző formáiban. Amint az
+éjjeli mécs lángja nem ugyanaz az éj első szakában és az utolsóban, de a
+lámpa ugyanaz marad, úgy a személyiség elemei is folyton váltakoznak, de
+a személy folytonossága megmarad. Minden pillanatban olyan és annyi az
+ember, amennyinek tudatában van. A lámpa a testet, a láng a tudat
+folyton hullámzó tartalmát jelzi.[89]
+
+A hasonlatok tényleg szellemesebbek, mint azok, amelyek akár
+Heraklitosnál, akár Wundt-nál vagy Paulsen-nél találhatók, de a szép
+képek már akkor sem elégítettek ki mindenkit olyan könnyen, mint a
+regényben Milinda királyt. Azért, hogy Buddhának egész rendszere a
+lélekvándorlással, megváltó nirvánával együtt össze ne omoljon és szét
+ne essék, a buddhista bölcselők visszatérnek a védák karma tanához. A
+halál pillanatában felbomlik ugyan a lét öt mozzanatának egysége, de
+megmarad a tettek gyümölcse, erkölcsi érdeme a karma, mely az elemeket
+újra egybegyüjti és új életre kényszeríti. Ez a titokzatos fogalom alig
+egyéb, mint a lélek tagadása és a másvilági jutalom közt fennálló
+ellentmondás homályba burkolása.
+
+3. _A tizenkéttagú oksági kapcsolat._ A benáresi beszédben a négy nemes
+igazságon és az öt létmozzanaton kívül Buddha említi a tizenkéttagú
+lánckövetkeztetést, melynek felfedezése őt az egész világon a
+legmagasztosabb igazság meglátójává tette, az istenek, brahmán, sátán,
+minden aszkéta és brahmin fölé emelte.
+
+Ez a tizenkéttagú oksági elv a négy főigazság hármas tagozásából áll elő
+(3 × 4 = 12), de oly homályos, zavaros, hogy a benne elmélyedők sem
+tudnak vele zöldágra vergődni. Nem hiába ismétli meg 21-szer maga Buddha
+is a megismerés fája alatt elejétől végéig és végétől elejéig. Kedvenc
+tanítványa Ananda egyszer próbál dicsekedni vele, hogy a gondolatmenet
+most már egész világos előtte; Buddha azonban leinti. Ne beszéljen ilyen
+dőreséget, ez a formula olyan mélységes kinyilatkoztatás, hogy az
+emberiség nem fogja megérteni és éppen azért nem képes megszabadulni a
+lélekvándorlástól és nem jut be a nirvánába.
+
+Az egész formula – úgy látszik – nem egyéb, mint nyakatekert kísérlet
+arra, hogy Buddha a maga tanát a védákkal és a szánkja-rendszerrel
+egybeforrassza, amennyiben a szenvedést okozó életszomjat a védákban és
+szánkjában annyit szereplő tudatlanságra vezeti vissza. Ez a tudatlanság
+nála természetesen az ő tanainak nemtudása: bizonyítandó tétele tehát a
+következő: Buddha tanának nemtudásából származik minden szenvedés. Ennek
+igazolására építi fel a következő láncolatot:
+
+1. Aki Buddha tanait nem ismeri, el nem hiszi, nem szabadul meg az
+élniakarástól és ezzel az újjászületés csírájától.
+
+2. Az újjászületés csírájából származik az egész tudatvilág.
+
+3. A tudatvilág, másszóval a lelki tevékenységek összege alkotja a
+tapasztalati ént, a lélektani egyéniséget.
+
+4. A lélektani egyéniséggel együttjár hat szerv, hat képesség (öt érzék
+és a szellem, manasz).
+
+5. A hat érzék késztet arra, hogy érintkezésbe lépjünk a külvilággal és
+így létrehozza az érzetet, képzetet.
+
+6. Az érzeteket állandóan kíséri az érzés, a gyönyörűség.
+
+7. A gyönyörűségből az ember mindig többet kíván és így ebből származik
+az élet szomja, a test kívánsága.
+
+8. A test kívánságából, az élet szomjából származik ehhez a léthez
+tapadás.
+
+9. A léthez tapadás magával hozza a fogantatások sorozatát, tehát az
+örökké megújuló létet.
+
+10. A fogantatásból következik a születés.
+
+11. A születésből ered az öregség, a halál, a fájdalom, szomorúság,
+kétségbeesés.
+
+12. A lánckövetkeztetés zárótétele tehát: Buddha tanainak nemtudásából
+keletkezik a születés, a halál, az öregség, szenvedés és fájdalom.
+
+Lehet, hogy Buddha egész eredetinek tartotta ezt a gondolatmenetét,
+pedig az általa ismert szánkja- és jóga-rendszerben fellelhető. Láttuk,
+hogy ezek szerint a természetben a prakriti-ben alakul ki a lelki élet
+valamilyen csalódás hatása alatt és ez a lelki élet teljesen független
+magától a tehetetlen lélektől. Buddha elejti ezt a henye fogalmat és az
+ő tanainak nemtudását állítja a purusa tévedése helyére.
+
+A tanok mélyebb értelme megegyezik a modern aktualizmussal: nincsen
+világ, isten, lélek, test, vagy bármilyen magánvaló (substantia), hanem
+csak keletkezés és elmúlás, örök történés, mely örökérvényű törvényeknek
+van alávetve. A buddhizmus tehát abban is megegyezik a modern
+pozitivizmussal, hogy a törvényt megszemélyesíti, mindenek fölé emeli, a
+test és a lélek szerepét vele tölteti be.[90]
+
+4. _Buddha erkölcstana._ Emlékezzünk arra, hogy a védák mindenkit
+remeteéletre köteleznek. Az öregembernek teljesen egyedül kell
+kóborolnia «félve a tömegtől, mint a kígyótól, a kényelemtől, mint a
+pokoltól, és az asszonyoktól, mint a hullától».[91] Buddha is ilyen
+remetékből toborozza tanítványait, és később is csak az lehet igazán
+híve, aki odahagyja otthonát, vagyonát, teljesen koldús életre szánja el
+magát és belép a szanghába, a szerzetbe. Kolduló társadalom azonban
+magában nem állhat fenn, azért a szerzeteseken kívül szükség volt
+tisztelőkre, világi testvérekre, akik a teljesen szemlélődő életet élő
+és semmiféle termelő munkával nem foglalkozó szerzeteseket eltartották
+és ennek fejében lelki vigaszt nyertek.
+
+A szangha nem ismeri a nyugati szerzetes élet legfőbb fogadalmát, az
+engedelmességet, csak az öregeknek járó tiszteletet. Annál szigorúbban
+betartja a szegénységet és a tisztaságot. Kéthetenként tartott gyónási
+ünnepeken felolvasták a bűnök ősrégi jegyzékét. Ebben a négy meg nem
+bocsátható bűn a következő: 1. A nemi élettől való teljes tartózkodás
+megszegése. 2. Aki tolvaj szándékkal bármit elvesz, legyen bár az egy
+fűszál vagy egy fillér, az már nem tanítványa a Sákja-finak. 3. Egyetlen
+élőlényt, egy férget vagy hangyát sem szabad megölni. 4. Emberfeletti
+tökéletességgel nem szabad kérkedni, még azzal sem «Szívesen ülök hideg
+szobában», még kevésbbé elragadtatással, vagy valamilyen magasabb
+lelkiállapottal.[92] Ezek elleni vétség a szerzetből való kizárást vonja
+maga után. Van még egész sereg hiba, mely lefokozással, ideiglenes
+felfüggesztéssel jár. Buddha azt kívánta, hogy a kolduló szerzetes, az
+esős időt kivéve, szabad ég alatt lakjék. Halála után ezt a parancsot
+nem vették szigorúan és a gazdag világi testvérek a szangha számára
+hatalmas kolostorokat, egész városrészeket építettek. Igaz, hogy ezek
+szűk celláiban alig található más, mint egy fekvőhelyül szolgáló
+gyékény.
+
+Ha Buddha tanaiból európai logikával vonná le az erkölcsi szabályokat,
+akkor ki kellett volna jelentenie: minden cselekvés rossz, mert karmát
+eredményez, meghosszabbítja a lélekvándorlást és gátolja a nirvánába
+érkezést. Szerencsésnek nevezhető következetlenség, hogy a nirvánát,
+mint nehezen elérhető távoli célt csak a szerzetesek számára tűzi ki; a
+világi hívek elé inkább a hozzá vezető utat, az erényes életet állítja.
+Az ember jócselekedeteivel biztosíthat magának jobb sorsot, szebb
+jövendőt. Maga Buddha is ötszáz életet élt át, míg elég érdemet szerzett
+arra, hogy elérkezzék a nirvánába. A jó cselekedetekért nem ígér örök
+jutalmat, de egy-egy emberöltőn át tartó szép jövőt; a rossz tettekért
+pedig kemény büntetést.
+
+Az érdemszerző cselekedetek között a világiak számára legelső helyen áll
+a szangha eltartása. Ezenkívül még öt parancsot kellett betartaniok: 1.
+ne ölj, 2. ne lopj, 3. ne paráználkodjál, 4. ne hazudj, 5. ne igyál
+részegítő italt.
+
+Az első parancsot mindenekelőtt emberekre érti. A buddhista soha
+fegyverrel és erőszakkal nem terjesztette a vallást, e tekintetben
+egyenes ellentéte az izlamnak. A híres Aszóka király még azt is
+hozzáfűzi: ne magasztald a magad vallását, szerzetét és ne gyalázd a
+másét, mert amikor a vallásod és szerzeted dicsőségét a legnagyobbra
+akarod emelni, akkor ártasz neki legjobban; legszebb az egyetértés,
+mikor egyik meghallgatja a másik véleményét.»[93] Ez a nagy türelmesség
+veszedelmet hozott Buddha tanára mindenütt, hol a mohamedánizmussal
+került érintkezésbe.
+
+A parancsot azonban kiterjeszti az állatvilágra is, mert még a legutolsó
+féreg is ember lehetett azelőtt, talán éppen az arra járó atyja vagy
+nagyatyja. Gyakorlatilag ez a parancsolat a mérges kígyók és tigrisek
+hazájában sohasem valósítható meg egészen, de mindenesetre nemesítőleg
+hatott Buddha követőire. Az állatoknak sehol a világon nincsen olyan jó
+dolga, mint buddhista vidéken. A házak tetején majmok játszadoznak; a
+verebek, a gyík a szobában, sőt az asztalon szedegetik a morzsákat és a
+mérges kígyó egész otthonosan telepszik meg a ruhaszekrény fiókjában
+vagy az ágy takarója alatt.
+
+Amint a többi parancs mutatja, az egész erkölcstanon végigvonul a
+szenvedélyek és vágyak fékezése. «Amint a várost őrzik kívül és belül,
+úgy kell őrködnöd önmagad felett. Aki visszatartja a keletkező haragot,
+azt nevezem én kocsisnak; másik, ki ezt nem teszi, kezében tartja a
+gyeplőt, de nem tudja felhasználni.»
+
+A világi hívő eszményét a következőképpen rajzolja meg.
+
+«Támogassa mindenki atyját és anyját; szeresse nejét és gyermekeit;
+keresse kenyerét békességben: mert ez a legnagyobb áldás.
+
+Adjon alamizsnát, éljen vallásosan, segítse rokonait és cselekedjék
+tisztességesen: mert ez a legnagyobb áldás.
+
+Legyen türelmes, beszéljen udvariasan, keresse a vallásos emberek
+társaságát, imádkozza el a meghatározott időben a törvény megfelelő
+részeit: mert ez a legnagyobb áldás.
+
+Legyen tisztességtudó és alázatos, elégedett és háladatos; hallgassa meg
+a törvény felolvasását a meghatározott időben: mert ez a legnagyobb
+áldás.
+
+Legyen önmegtagadó és szemérmetes, tisztalelkű; ismerje meg a négy nagy
+igazságot és értse meg a nirvánát: mert ez a legnagyobb áldás.»[94]
+
+A családi élet szépségének megbecsülésében a buddhista az európai ember
+felett állónak érzi magát. A példás, mindenekfelett álló gyermeki
+szeretetet alapozza meg Buddha, amikor hangoztatja, hogy a szülők
+tisztelete többet ér, mint a mennyei istenek tisztelete.
+
+Teljesen elismerjük ezeknek a tanoknak a szépségét, keresztény író sem
+nyilatkozhatna róluk szebben, de nem feledjük el a szellem
+különbözőségét és erre térünk rá a buddhizmus értékelésében.
+
+
+III. A buddhizmus értékelése.
+
+1. A déli szövegek szerint, ahol Buddha oroszlán ordítását hallatta,
+odasiettek a tömegek és odahagyták előbbi tanítóikat. Ennek dacára ő
+maga sötéten ítéli meg a helyzetét. Amikor nagynénje és mostoha anyja
+hosszas rimánkodására nőket is vesz fel rendjébe, többször emlegeti
+Szavatthi árnyas, hűvös berkeiben, hogy ezer évig tartott volna a
+szangha, de most már a nők felvétele miatt: «Ananda nem sokáig fogják a
+szent életet élni; most már csak ötszáz esztendeig tart az igazság
+tana.» Buddha rossz próféta volt, amint jövendölései átlag, úgy ez se
+vált be. 500 esztendő mulva tanaitól visszhangzik egész India, hívei
+áthatolnak a Himalája jégmezőin, Ázsia forró homokpusztáin és olyan
+nemzeteket nyernek meg, melyeknek még a nevét sem ismerték ezelőtt
+Indiában.[95]
+
+Hazájából aránylag hamar kiszorítja a Brahmanizmus és a vedanta-rendszer
+megerősödése, csak Ceylonban és Hátsó-Indiában marad mintegy
+harmincmillió híve. A veszteségért azonban bőségesen kárpótolják az
+északi országok: Tibet, Kína és Japán. Brockhaus 1907-ben kiadott
+vallásstatisztikája szerint négyszázötvenmillió híve van Sákja-Muninak,
+míg a brahmanizmus összes híveinek száma kétszázhúszmillió. E szerint a
+föld lakosságának negyedrésze Buddha követője. Hívei nek száma
+fölülmulja a katholikus egyház vagy a többi összes keresztény felekezet
+számát. Katholikus háromszázhúszonötmillió, másfajta keresztény
+háromszázhúszmillió.
+
+Szeghy a saját szemlélete és tanulmányai alapján sülyedőfélben levőnek
+itéli a buddhizmust. Kínában rohamosan hódít az izlam, Japánban a
+racionalizmus üríti ki templomait és kolostorait. A modern japán
+shintoizmusban születik, racionalista módra él és mint buddhista hal
+meg. Erre a kérdésre, mi a vallása, rendszerint feleletet sem tud adni.
+Kényelmes életelve: «Tiszteld a mikádót és tedd, ami neked tetszik.» Az
+ilyen buddhizmus tényleg nem sokat jelent. Mindazonáltal, ha a fogalom
+tartalmát jobban megszorítjuk, akkor is marad még Buddhának
+száz-kétszázmillió követője.
+
+2. Ennek a sikernek kétségkívül megvolt az alapja. A hindut felmentette
+a rendkívül költséges és időrabló áldozatok bemutatásától. Merev
+külsőségek helyett előtérbe állítja a belső áhítatot, hirdeti a nemes
+erkölcsöt. «A brahman szertartások, minthogy az erkölcshöz semmi közük,
+teljesen feleslegesek és hiábavalók. Ha lehetséges volna a bűnöket
+vízzel lemosni, akkor a mennybe jutnának a vízi állatok, a békák,
+teknősök, vízikígyók és delfinek is, sőt akkor a víz a jócselekedeteket
+is lemosná. Kerülni kell a bűnt, nem lemosni, közben a vízben dideregni
+és meghűlni. Aki bűnt követett el, az bűnös; nem tisztíthatja meg a
+tehénganéjjal való bedörzsölés, sem a tűz körüljárása, sem a naphoz
+imádkozás.»[96]
+
+Más országokban a buddhizmus lett az ind kultúra terjesztője, magával
+vitte a szelid erkölcsöket, az irodalmat és művészetet. Művelő hatásának
+és terjedésének oka az a szerencsés következetlensége, hogy a
+vigasztalan végcélt, a nehezen érthető és még nehezebben elérhető
+nirvánát elhanyagolja és helyére vezéreszmének a hozzávezető utat, az
+erkölcsös életet állítja. Az üres, lelketlen kultusz helyett belső lelki
+egyensúlyt, a szenvedélyek fékezését és a legmerészebb emberi
+autonómiát, az önmegváltást tanítja. A szenvedélyek állandó fékezése, a
+szülők nagy tisztelete, a családi élet szépsége teljes elismerést
+érdemelnek. De ne feledjük el, hogy ezek az elvek megvoltak már a mózesi
+törvényhozásban 1000 esztendővel Buddha fellépése előtt. Megvolt és
+megvan most is az őskultúrfokon megmaradt népeknél az egy Istenbe vetett
+hit sziklaszilárd talajára építve. Buddhánál pedig az erkölcsi
+cselekedet rúgója egyedül a cselekvő személy, ki a cselekedeteiből eredő
+jutalmat vagy büntetést szemléli. Megváltó, jutalmazó, büntető és
+bűnbocsátó Isten nincsen; mindenki maga váltja meg önmagát, maga
+erejével éri el a célt. Az emberi autonómia istenítése dacára Buddha
+mégis pontosan kidolgozott törvénykönyvet ad híveinek, megkülönbözteti a
+megbocsátható és meg nem bocsátható bűnöket.
+
+Sikerének titka tehát nem annyira pozitív tan, mint inkább az a
+határozottság, mellyel a boldogságra törő ember kérdéseit tárgyalja.
+Nagy megértéssel viseltetik a szenvedő lelkekkel szemben és biztos
+gyógyulást ígér nekik minden testi-lelki bajban. Főleg a szenvelgő,
+fáradt lelkek követik megilletődéssel. Ők már lemondanak a pozitív
+boldogságról, csak nyugalmat, békét óhajtanak: elűzni az örök büntetés,
+az örök vándorlás borzasztó gondolatát. Ázsia világossága még Európa
+rohanó, tülekedő világában is vonzza a bensőségre vágyó lelkeket
+elmélyedésével, a megváltó tudás ígéretével.
+
+Elméleti alapja azonban nagyon szegényes. Egyetlen haladás a vedantákkal
+szemben az a mai tudományos gondolkodásra emlékeztető felfogás, hogy a
+természetben mindenütt rend és törvényszerűség található. «A tanokban
+jártas nemes hallgató gondolja el a dolgok keletkezését okaikból, ha ez
+fennáll, akkor emez is fennáll: ha ez megtörténik, akkor az is.»
+
+A régi tanokból megtart Buddha kettőt: a lélekvándorlást és a
+megváltást. A nirvána maga, ha nem vigasztalan megsemmisülést, akkor
+brahmánra emlékeztető tanokat rejt magában. Az upanisadok évszázados
+gondolatait mellőzi és végtelen egyformasággal ismétli a maga hármas
+tanát: a négy nemes igazságot, az öt létmozzanatot és a tizenkéttagú
+oksági láncot. Nem csoda, ha Sankara a maga mélyenszántó spekulatív
+elméjével dőre, üres fecsegésnek minősíti Buddha tanait, és ha a későbbi
+upanisadok gúnyolódva emlegetik a négyféle buddhista szekta
+vitatkozását: «Bár a magasztos Buddha egyetlen tanítója valamennyinek,
+követői mégis négyféle felfogásra szakadtak, amint a nap leáldozása után
+a kéjencek, a tolvajok, a védatanulók ösztönüket követve elérkezettnek
+látják az időt vagy a találkára, vagy az idegen vagyon elrablására, vagy
+erkölcsös életre.»[97]
+
+Végeredményben elmondhatjuk róla, hogy a végtelenre vágyó emberi elme
+egyetlen nagy kérdését sem oldja meg, akár csak a szánkja bölcselet,
+amelynek függvénye. Lehet, hogy ez a tan Ázsia világossága, de olyan,
+mint az őszi napsugár, mely enyészetre szánt világ felett ragyog, nem
+melegít, nem termékenyít és nem örvendeztet meg.
+
+3. Mindig többen mutatnak rá arra a tényre, hogy az emberiség
+kétharmadának életét két nagy próféta, két nagy lélek irányítja: _Jézus
+és Buddha_. Tanaikat egymás mellé állítják, életükben párhuzamokat
+keresnek, pedig _mind életük, mind világnézetük teljes ellentéte
+egymásnak_.
+
+Buddha élete megtört, szélsőségekben mozgó élet. A férfikor delén még
+vergődve keresi az igaz élet útját. Egyik végletből a másikba téved és
+amikor révbe jut, akkor is a halál és a szenvedés fúriái üldözik,
+akárcsak a mi korunkban Leopardit és Byront, Ibsent és Tolsztojt.
+
+Krisztus kezdettől fogva tisztában van önmagával. Nála nincsen habozás,
+nincsen ingadozás; mindig tudja, mit kell tennie, aggályokat nem ismer.
+Ő az a gyöngykereső, aki megtalálta az igazgyöngyöt; az a kincsásó, aki
+kezdettől fogva látja az elásott kincset. Élete egyenesvonalú, biztos,
+szilárd élet. Első gondolatait feljegyzi számunkra Szt. Pál: «E világra
+bejövén így szól: áldozatot és ajándékot nem akartál, testet pedig
+alkottál nekem. Akkor mondám: íme jövök, hogy cselekedjem Isten a te
+akaratodat.» Nyilvános életének ugyanez a jelszava: «Az én eledelem az,
+hogy annak akaratát cselekedjem, aki engem küldött, hogy végezzem az Ő
+művét.»[98] Az atya akarata előtt hajlik meg az olajfák hegyén, ezt
+teljesíti be a kereszten.
+
+Amilyen különböző az életük, annyira elütő a _haláluk_ is. Buddha
+negyven esztendei tanítás után elrontja gyomrát a déli éghajlathoz nem
+való étellel és jogin gyakorlatok közben ünnepelten távozik a nirvánába.
+Krisztus kínszenvedése pedig – Lessing szerint – a legfölségesebb kép,
+melyet valaha rajzolt a legnagyobb művész, a világtörténelem. Annyira
+telve drámai eseménnyel, plasztikus részlettel, hogy egy mákszemnyi hely
+sem található benne, mely alkalmat s gondolatot nem szolgáltatna művészi
+alkotásra, – és tegyük hozzá – mely több vigasztalást, enyhülést
+nyujtott az emberiségnek, mint minden műalkotás, minden gyönyörűség és
+minden szórakozás együttvéve.
+
+Áthidalhatatlan az ellentét a _világnézetükben_. Buddha tulajdonképpen
+istentagadó, aki megveti az egész isteni bandát és még arra sem tartja
+őket méltónak, hogy szerzetébe belépjenek; legföljebb kültagok lehetnek,
+a laikus fráterek rangját érdemlik meg. «Én vagyok a legnagyobb a
+mindenségben», ez fejezi ki lelkületét. Önmaga vívta ki a bölcseséget,
+semmiféle küldőt nem ismer el. Ő a nagy romboló, aki lerontja nemcsak
+atyái hitét, hanem mindent, amit népe ezer éven át gondolt és
+tiszteletben tartott. Semmire se becsüli és a kritika maró savával
+öntözi a Védát.
+
+Krisztus lelke végtelen hódolattal imádja az Atyát és mindenben
+meghajlik parancsa előtt. «Ne véljétek, hogy fölbontani jöttem, a
+törvényt, vagy a prófétákat; nem jöttem fölbontani, hanem beteljesíteni.
+
+Két ellentétes pólus _a két életfelfogás:_ Buddha eszménye az élő
+halott, kiben a nagy kaszás nem talál többé életcsírát, végcélja az örök
+nyugalom. Ő csak azért él, hogy végre ötszáz születés után megpihenjen,
+igazán meghaljon. Krisztus azért hal meg, hogy feltámadjon, az atya
+jobbján örökké éljen, mindenkit magához vonzzon és boldogítson. Krisztus
+az emberi lelket végtelen nagyra becsüli: «Mit használ az embernek, ha
+az egész világot megnyeri is, de lelkének kárát vallja». Buddha a lelket
+olcsó szofizmával letagadja, okozatot tételez fel ok nélkül, életet élő
+nélkül, ismerést ismerő nélkül, cselekvést alany nélkül.
+
+Buddha nem látja be, hogy legfőbb problémája, a rossznak lényege,
+tulajdonképpen harmóniahiánya az ember belső világában és csak nagyobb
+ellentétet létesít az emberi természet és az eszmény, a lét és a
+gondolat, az értelem és az akarat között. Az akarat működése hozza létre
+az átkos érdemet, a karmát, mely új meg új születéseket teremt. Az
+értelem látása ellenben az az ibolyántúli sugár, mely kiöli a csírákat
+és meghozza a megváltó halált.
+
+Krisztus minden jót meglát és mindenütt harmóniát létesít. A veréb a
+háztetőről sem esik le, hajunk szála nem görbül meg a mennyei atya tudta
+és beleegyezése nélkül. Krisztus azért jön, hogy a felsőbb embert
+uralomra segítse bennünk, hogy igazi életet, minél bőségesebb életet
+adjon.
+
+Buddha parancsolja a szűzességet, mert így szűnik meg az élet vágya, így
+szűnik meg a rossz gyarapodása, és a házasságot csak mint rosszat tűri
+meg laikus elemek számára. Krisztus megtartja és tanácsolja a
+szűzességet Isten nagyobb szeretetéért és az apostoli hivatás jobb
+betöltése kedvéért; a házasságot viszont szentségi magaslatra emeli és
+ezzel megszenteli a családot, Isten előtt egyenlő rangúvá teszi a férfit
+a nővel, végtelen értékűvé avatja a gyermek életét és lelke tisztaságát.
+«Ha valaki megbotránkoztat egyet a kicsinyek közül, jobb lett volna
+annak nem születni»…
+
+Buddha egész erkölcstanának negatív jellege van. A tökéletes ember, a
+szerzetes, nem dolgozik, nem tanul, csak elmélkedik és imádkozik. Ám mit
+jelent ez az imádság ott, ahol nincsen Isten, kihez felemelkedjék a
+lélek? Az egész a tanok gépies ismétlése és betanulása. Nem csoda, ha
+helyettesíthető szélben lobogó zászlókkal, keringő imagépekkel, melyek
+Tibetben minden útszélen, minden kerítésen ott forognak, minden patakban
+ott zúgnak a misztikus felírással: «OM mani padme hum; igen te drágakő a
+lótuszban, amen.» Ezt a négy szót tanulja meg az egyszerű ember a
+buddhizmusból, ez a gyermek gagyogása, ez a haldokló utolsó szava.
+Mennyire eltörpül ez az értelmetlen szóvirág a keresztény Miatyánk
+végtelen egyszerűsége és gazdagsága mellett.
+
+Pischel a buddhizmus alaptanául fogadja el az emberszeretetet, de már
+utóda és átdolgozója nem osztja nézetét. Ez a szeretet inkább passzív
+részvét a szenvedőkkel szemben. Nem akar senkinek sem ártani azért, hogy
+a szenvedést a világon ne gyarapítsa és a maga nyugalmát ne zavarja. Az
+eszmény tulajdonképpen a hideg, kővé vált ember, «akinek nincsen
+szeretete, nincsen reménye». Ezekkel az emlékezetes szavakkal jellemzi
+Pál apostol a pogányságot és vele szembeállítja a szeretet fölséges
+énekét a korinthusiakhoz írt első levelében. Hogy mennyire igaz a
+szeretetnek ez a negatív felfogása, arra elég lehet a következő példa:
+
+«Aki százfélét szeret, annak százféle szenvedése van, ki kilencvenfélét
+szeret, annak kilencvenféle szenvedése van… Ezt ismétli végig az egész
+számsoron és befejezi: «Aki egyet szeret, egy szenvedése van, aki semmit
+se szeret, nincsen szenvedése.»[99] Buddha szerint tehát az élet
+magaslata: ne szeressetek igazán semmit, legyetek érzéktelenek, mint a
+kövek. Igaz, a kövek nem szenvednek, de nem is szeretnek. Ezt
+gyakorolják mesterük halálakor legjobb hívei: «Minden elmúlik, ami
+keletkezik, hogy is lehetne máskép?» Ennyiben nyilvánul fagyos részvétük
+nagy tanítójuk halála fölött. Nem látni, nem hallani semmit, nem érezni,
+íme ez a legfőbb gyönyör ebben a keserves világban. Öljön ki az ember
+minden tetterőt és nemes eszményt, tartózkodjék minden cselekedettől,
+mert minden cselekedet a jövendő élet csíráját foglalja magában, a
+részvét, a szeretet és jócselekedet csak alsóbbrangú lényekhez illő
+gyarlóság.
+
+Félreismeri az emberiség örök vágyát a végtelen után, mikor rendszerének
+két intézményét, a törvényt és a szerzetet emeli oltárra és ezekkel
+kívánja betölteni az Isten felé áhítozó lelket. Nem csoda tehát, ha
+saját felfogásával teljes ellentétben mindjárt halála után hívei őt
+avatják istenné, mellé helyezik a törvényt és a szerzetet, és így
+kialakul a buddhisták szent háromsága: Buddha, Dhamma és a Szangha, mely
+előtt követői leborulnak és Isten gyanánt imádják. A politeizmus
+kifejlődik csakhamar, erre alkalmat szolgáltat a boddhiszhatvák, a
+Buddha-jelöltek tana. Ezek azok, akik már fenn vannak az égi istenek
+között, még csak egyszer öltenek testet, egyszer lesznek emberré és
+azután bemennek a nirvánába. A jelenlegi világkorszaknak öt Buddhája
+van, Gotáma a negyedik volt. Az ő méltóságát Matreya, a szeretetteljes
+örökölte, ki az emberek sorsát az égből nagy szeretettel és
+érdeklődéssel kísérte és majd ötezer év mulva lesz eljövendő. Az északi
+buddhizmus szerint minden embernek hatalmában áll a boddhiszhatva
+méltóság elérése és így a déli egyetlen Matreyával szemben északon
+nagyon elszaporodott a számuk. Jól is érzik magukat, nem kívánkoznak a
+nirvánába. Az égi lakók felvételéből alakult ki a sokistenhívés a
+buddhizmus keretében is. Az istenek időről-időre emberi alakot öltenek,
+legismertebb és legkiválóbb közöttük a Dalai Láma, ki itt a földön is
+teljes istentiszteletben részesül, akárcsak a Cézárok Rómában. Itt
+látjuk ismét a hamis miszticizmus útját, az istentagadástól a
+sokistenhívésig, Buddhának önistenítésétől az emberimádásig.
+
+A művelődéstörténelem nagy tanulsága, hogy a kultúra hanyatlását, a
+művelt népek alkonyát csak a vallás tudja megállítani, amennyiben fékezi
+a kultúrellenes élvezethajhászatot, az önzést és fenntartja a nemes és
+igazán termékeny altruizmust. A nagy vallások azonban együtt sülyedtek a
+kultúrával. Az erkölcs elválasztása az istentisztelettől, a tudás
+szembeszállása a hittel erőtlenné tette őket. Két kivétel látszik a
+sülyedés alól: a buddhizmus és kereszténység. A buddhizmus kultúrértéke
+azonban csak látszólagos, hiszen ha végig tekintünk rajta, az egész
+világfelfogása nem egyéb, mint bonyolult rendszerbe foglalt kétségbeesés
+a kultúrtörekvések fölött. Ez az elfáradt pesszimizmus hosszas
+köntörfalazás után ugyanarra az eredményre jut, ahová modern tisztelője
+és követője Hartmann; ki szerint az egész kultúrhaladás csak arra való,
+hogy a nyomorúság érzését egész az elviselhetetlenségig fokozza; egész
+addig a határig, míg az egész emberiség tömeges öngyilkosságra határozza
+el magát. Igaz, a buddhizmus megsemmisíti az önző kívánságokat, de olyan
+gyökeres módon, hogy vele együtt kiöl és kipusztít minden kívánságot.
+Nem teremt örömmel dolgozó altruizmust, hanem azt a fásult részvétet,
+mellyel szomorú sorsban egyik társ viseltetik a másikkal szemben és
+amelyből mindnyájan csak megsemmisüléssel tudnak szabadulni. A
+buddhizmus sehol sem iparkodott hanyatló kultúrát megállítani, vagy újra
+felvirágoztatni. Tibetnek és Hátsó-Indiának közepes kultúráját nem
+emelte, a kínai és japán művelődésbe nem vitt új erőt, új lendületet, és
+ahol hanyatlás mutatkozott, megállítani nem tudta.
+
+Túlzásai dacára igen helyesen mondja Chamberlain: «Mi alapította meg
+Buddhának világbirodalmát? Nem a tana, hanem a példája és hősies
+cselekedete; emberfeletti akaratának ez a megnyilvánulása igézte meg az
+emberiség millióit és ez kényszeríti őket igába mind máig. De
+Krisztusban még magasztosabb akarat nyilatkozik meg; nem kell futnia a
+világból, nem kerüli a szépet, megbecsüli a szeretetből eredő drága
+illatszereknek használatát, amit tanítványai szemétnek neveztek; nem
+vonul vissza a pusztába, hanem úgy lép elő a magányból, mint valami
+diadalmas hadvezér, ki örvendetes hírt hoz az emberiségnek, nem a
+halált, hanem az igaz megváltást! Buddha egy magát kiélt, tévútra került
+kultúrának alkonyát jelenti, Krisztus azonban az emberiség új napjának,
+új korszakának hajnalát. Újra ifjúvá tette a megvénült emberiséget és
+így lett az életerős, a fiatal indo-európaiak Istenévé. A kereszt
+jegyében az ó-világ romjain lassanként új kultúra támad, melyen még
+sokat kell munkálkodnunk, hogy majd a távol jövőben megérdemelje a
+keresztény nevet.»[100]
+
+
+
+
+KÍNAI GONDOLKODÓK.
+
+
+A KÍNAI LÉLEK.
+
+A mennyei birodalomban találjuk az emberiségnek egyik legrégibb és
+legönállóbb kultúráját. Kr. e. kétezer esztendővel van már iskolája és a
+XII. századtól fogva az egész birodalomra kiterjedő egységes vizsgálati
+rendszere. Ugyanekkor kiadott építési szabályrendelete aprólékosan
+előírja, milyen rangú ember, hány oszlopos, milyen magas és milyen színű
+házat emelhet.[101] Buddhizmust megelőző műveltsége és irodalma minden
+idegen befolyástól mentes; szakembernek eddig nem sikerült semmiféle
+turáni leszármazás vagy az északi samanizmustól való függés
+földerítése.[102] A kínai kultúra elszigetelten álló nemzeti lélek
+alkotása, mely az őskor messzeségéből nyúlik át napjainkba. Négyezer
+esztendős irodalommal rendelkező hatalmas nagy nép áll itt előttünk,
+melynek lelkülete az európai ember számára szinte érthetetlen. Krause
+müncheni sinologus jelenleg vezető műve szerint a felületes könyvek
+egész serege terjeszti Kelet-Ázsiáról a tudatlanságot.[103] A képek, a
+nyomdai kiállítás fényes; a teozófikus frázisok nagyszerűen konganak, de
+a szöveg tudományos értéke minden kritikán aluli. Az eddigi amatőr
+sinológusok serege mindjobban hamis prófétának bizonyul. A nagy kutatók
+műveiben a kínai lélek következő vonásai domborodnak ki.
+
+1. Mindenekelőtt _erősen fejlett benne a családi érzék és a
+fajszeretet_. Bármiként változnak a dinasztiák és a kormányzati
+rendszerek, bármennyire versengettek az oligarchák és a mindent elnyomó
+bürokrácia, a kínai nép mindig megőrizte egyéniségét és erejét, mert ez
+a családi élet nagyrabecsülésében rejlett és nem változott sem
+uralkodókkal, sem rendszerekkel. Náluk a gyermek egész jóléte a földön a
+szülők és az ősök megbecsülésétől függ. Ezért áldoznak az ősök
+szellemének, ezért gondozzák babonás kegyelettel a mindenfelé szétszórt
+sírokat. Ezek kedvéért akasztották meg az óriási birodalom közlekedését,
+úthálózatának és vasútvonalának kiépítését, mert az élők járhatnak
+másfelé és elköltözhetnek, de a halottat nyugalmában megzavarni nem
+lehet.
+
+Az ősök tiszteletével vetekszik a császárok és nagy emberek tisztelete
+és ezzel a fajhoz való ragaszkodás. Közmondásos a kínai copf szeretete.
+De nemcsak a copfját tartja drága kincsnek, hanem végtelenül
+nagyrabecsüli egész viseletét, étkezését, szokásait, babonás néphitét. A
+japán könnyen elfogadja az európai kabátot, a katonai egyenruhát,
+kivetkőzik faji külsőségéből, a kínai azonban sohasem. Más fajjal nem
+keveredik, át nem házasodik; ezért az egész világtörténelemben az
+egyetlen nép, mely teljesen megtartotta nemzeti bélyegét, nem mozdult ki
+arról a helyről, hol a történelem szemhatárán először feltűnt és semmi
+lényeges változást életmódja nem mutat az ősidőktől a XX. század
+forradalmi mozgalmáig. Még ennek se tulajdonítsunk nagy jelentőséget; a
+négyszáz millió lakos közül alig egymillió vesz részt benne.
+
+Az erős faj- és családszeretetnek _árnyoldala az erős érzékiség_. Amily
+igénytelennek látszik a kínai, alapjában véve éppoly gyönyörhajhászó és
+haszonleső. Pauli heidelbergi orvosprofesszor szemrehányást tesz az
+ópiumszívóknak és ezt a választ nyeri: «Az a félesztendő, amit boldogító
+mámorban eltöltünk, felér azzal a tíz-húsz nyomorúságos esztendővel,
+amivel megrövidítjük életünket.» A legraffináltabb izgatószereket ők
+termelik és fogyasztják hihetetlen mennyiségben. A nőtlen életet nem
+értékelik és nem értik meg, ennek követelése volt évszázadokon át a
+buddhizmus terjedésének fő akadálya. Ha házasuló korban levő fiú
+komolyan megbetegszik, rögtön megházasítják; ha pedig meghal a házasság
+előtt, a fiúgyermek lelkét a halál után is összeadják valamely korán
+elhúnyt leány lelkével.[104] A hagyományok túlbecsülése, a kultúra
+megállása és kővé változása szintén a család túlzó szeretetének
+következménye: «Így szántott az apám és az ükapám, hogyan szántsak én
+másképpen.» Csak az a jó, amit az ősök végeztek. Innen van az, hogy Kína
+történelmének csak első századában volt produktív, míg a hagyományok
+ólomsúlya rá nem nehezedett. Később minden újítást, minden haladást mint
+eretnekséget vagy államellenes vétséget kárhoztatott.
+
+2. _A kínai lélek második nagy tulajdonsága a gyakorlati értelem
+túltengő uralma._ Ebben az országban minden ember majd minden tetténél
+azt kérdezi, mennyi haszon lesz belőle. Kitűnik ez már legrégibb
+legendás könyvükből, a nagy szabályból, melyet állítólag Kr. e. 2000
+esztendővel kapott a császár az égből. Az egész nem egyéb, mint
+gyakorlati ismeretek halmaza és a mű vége mint kínai eszményt a
+következő öt boldogságot sorolja fel: hosszú élet, gazdagság, nyugalom,
+erényszeretet és jó halál. Ezek ellentéte az öt csapás: a szerencsétlen
+és korai halál, szegénység, búbánat, erkölcsi züllés és gyengeség.[105]
+A hegyi beszéd nyolc boldogságából egyet sem találunk meg; az
+istenországa előttük számot nem tevő tényező. Még legelvontabb
+gondolkodója, a magábavonuló Lao-ce sem éri be merő elmélettel, inkább
+arra nyujt útmutatást, hogyan szerezhetünk egész életünkre döntő
+élményt, a világrend szemléletét. Ők a földi életért, az öt boldogságért
+túrják a földet, kutatják a természetet, rójják a betűket.
+Megvalósítására legalkalmasabbnak tartják a szent foglalkozást, a
+földművelést és a kereskedelmet. Maga a császár is minden évben
+felszántott és bevetett egy darab földet. Az elfoglalt területeket
+mindig a földműveléssel hódították meg igazán és ezzel jobban magukhoz
+láncolták, mint fegyverekkel.
+
+A földművelés a legszentebb, de a kereskedelem a legkedveltebb
+foglalkozásuk. A keleti kereskedelem úgyszólván kezükben van.
+Szibériától kezdve le egészen Malakka félszigetig mindenütt ők az
+üzlettulajdonosok, vagy legalább cégtársak, főleg a gyárakban és
+bankokban. Hamar megtanulják minden nép nyelvét, főleg az angolt. Maguk
+mellől minden nemzetet kiszorítanak, minden árut a legolcsóbban kínálnak
+és az udvarias bókokban, sima beszédben felülmulhatatlanok. E mellett
+üzleti életükben nagyon megbízhatók. Amit egyszer megígérnek, azt
+megtartják akkor is, ha belepusztulnak. Az európai pénzemberek nem
+emlékeznek, hogy kínai ember megcsalta volna őket.
+
+3. _Jellemző főleg szellemi életükre az atomisztikus, kazuisztikus
+gondolkodás_ és ennek következménye az igazi teremtő képzelet hiánya.
+Szeretnek egyes esetekkel bibelődni, egy embernek egy cselekvését apróra
+megfigyelni. Így lesz náluk az etika a gondolkodás kezdete. A nyugati
+ember az egyetemesből indul ki, a nagy mindenséggel foglalkozik és
+metafizikát alkot. Az erkölcstan nyugaton a filozófia koronája, melyet
+csak a sokratesi korszak emel tudományos színvonalra. Ezzel ellentétben
+a régi Kínának nincsen rendszeres metafizikája, nincsen ismeretelmélete.
+Ezt a mozaikszerű gondolkodást fejezi ki a klasszikus irodalom
+aforisztikus töredékes szerkezete. A bölcsek mondásaiban többnyire egyes
+esetre illő gyakorlati tanácsok szerepelnek. A mindenség kezdete, vége
+nem érdekli őket.
+
+Első pillanatra úgy látszik, hogy ennek a föltevésnek ellene mond a
+kínai nyelv és a kínai írás egész szerkezete. A szerkezet matematikai
+pontosságú és az írás nem betűt, hanem elvont fogalmakat, szavakat
+jelent. Úgy látszik, mintha ez a nyelv a filozófiai gondolkodás számára
+volna teremtve. Minden szó gyök, a gyökök pontos összeállításából áll a
+mondat, melyben az elhelyezés és a hangzás magassága szerint a gyök
+főnevet, igét, melléknevet, vagy határozót jelent. Ez a szerkezet
+azonban megtévesztő. A nyelv nevezett mennyiséggel, milyenséggel
+foglalkozik, nem pedig nevezetlen nagyságokkal, mint a matematika, és
+épp azért hátrány, hogy a szószegény nyelv kevés gyöke rendkívül
+sokfélét jelent. Legtöbb értelmük van éppen azoknak a jegyeknek,
+melyeket a kínai bölcsek legjobban kedvelnek. Például «sin»
+alapjelentése szív, de mellékesen használják még szellem, érzület és
+szándék helyett. «Ming» az egyik dinasztia és Konfucius neve, eredetileg
+annyi, mint parancs, parancsolni, de jelöli még az ég parancsát,
+rendelkezését, az ember sorsát, rendeltetését és végül az életet, mint
+minden teremtmény végzetét. «Li» vallásos szertartás és ezenfelül
+illemszabály, tapintat, illem iránti érzék.[106] Ez a néhány példa
+szemlélteti, hogy a nyelvtani szerkezet minden pontossága dacára a
+mondatok logikai elemzése rendkívül nehéz. A következtetésben is egészen
+más a forma és a tartalom. Betarthatja valaki pontosan a szillogizmus
+szerkezetét, de ha badarsággal tölti meg, még sem következtet semmit. A
+kínai szójátékra emlékeztet a következő szofizma: ami Hong-kong-ban van,
+az nincsen Sang-hai-ban. De Hong-kong-ban nappal van; tehát Sang-hai-ban
+nincsen nappal. A forma kitűnő; az értelem élclapba való.
+
+Az atomisztikus gondolkodásnak tudható be az is, hogy a _gépiesség és
+külső forma_ uralkodik mindenben. A vallásban fő a ritus, mellékes a
+tan. A nevelésben fő az emlékezetbe vésett anyag; minden egyéni
+gondolat, minden eredetiség hibaszámba megy. A társas életben fő a külső
+illem, az érzülettel kevesebbet törődnek. Erős gyüjtő szenvedéllyel
+tudományos téren nagy ismeretanyagot halmoznak fel, de belső
+összefüggést már nem keresnek; e nélkül pedig nincsen tudományos
+gondolkodás. Gyüjtő szenvedélyükhöz járul erős hajlamuk a
+schematizálásra, amely nem töri a fejét okok keresésén, hanem ismereteit
+hamarosan kieszelt kategóriákba szorítja és ezeknél megmarad időtlen
+időkig. Igy például az említett «Nagy szabály» kategóriája a négy évszak
+mellett: öt világtáj, öt alkotó elem, öt szín, hang, íz és zsiger. Egyik
+sorban a negyedik helyen levő tag kapcsolatban áll minden sornak
+negyedik tagjával. Így keletnek megfelel évszakban a tavasz, elemek
+között a fa, színben a zöld és zsigerek közül a máj. Az ilyen
+mondvacsinált összefüggésekre alapították orvostudományukat, helyesebben
+kuruzslásukat, jóslásaikat és magatartásuk nagy részét.
+
+Atomisztikus gondolkodás következménye az is, hogy _hiányzik bennük az
+igazi teremtő képzelet_. Fő művészetük a festészet, de erejük itt is
+finomkodásban merül ki. Gondosan megfigyelik a természet örökké változó
+tárházát és az ebből merített díszítő elem méltán lebilincseli a nyugati
+szemlélőt; de kompoziciót, művészi szerkesztést, lendületet, árnyékolást
+hiába keres náluk. Költészetükben két és félezer esztendőn át csak a
+lírai műfaj szerepelt, melyhez aránylag kevés képzelőerő szükséges. A
+regény és a dráma csak Kr. u. a XIII. században lépett fel, akkor is
+inkább indiai mintára készült. Ennek a régi nagy népnek nincsen igazi
+önálló drámája, regénye, nincsen igazi nemzeti éposza sem. A vallásnak
+nincsen mitológiája, a babonás néphit buddhista hatásra alakul ki.
+
+Alkotásban a művészet testvére a filozófia. Nem csoda, ha ez is mostoha
+bánásmódban részesül a mennyei birodalomban. Szorgalmasan gyakorolják
+itt az ősök tiszteletét, de e mellett nem izgatja őket a kérdés, van-e
+örökélet, hogyan és hol élnek ezek a szellemek. Így érthető, hogy az
+emberi szellem története egyetlen elméleti igazságot sem köszön nekik és
+ha a kínai nép sohasem élt volna a földön, ugyanannyit tudnánk, mint
+manapság; az emberi szellem kultúrpalotájához nem szállítottak egy
+szegletkövet sem.
+
+
+KONFUCIUS.
+
+
+I. Konfucius élete, jelleme és szerepe.
+
+1. Nemcsak nemzetének bölcse, mint Cato, Kant, vagy Sokrates, hanem
+kétezredév óta az egész mennyei birodalomnak valósággal koronázatlan
+királya. Születési évét olyan fordulópontnak tartják Kína történetében,
+mint amilyen Jézus megjelenése nyugaton. A kínai történetírók Konfucius
+előtti és utáni kort különböztetnek meg.[107]
+
+2. _Származása._ Konfucius eredeti nevén K’ung K’iu született Küo Li
+helységben Tsu város mellett, Lu államban Kr. e. 552-ik esztendő X.
+hónapjának 21-ik napján. Atyja katonatiszt, ki a régi időkben Sung
+államban uralkodó királyi családból származott, de nagyon elszegényedett
+és már a gyermek három éves korában meghalt.[108] Az özvegy szegényesen
+nevelhette a gyermeket, ki jóideig csűröket, majd nyájakat őrzött az
+egyik főnemesi család uradalmában.[109]
+
+3. Már ekkor feltűnést keltett becsületességével, okosságával és a kínai
+életben oly nagy szerepet játszó _szertartások kitűnő ismeretével_.
+Kisgyermek korában az volt a szórakozása, hogy az ellesett cerimóniákat
+begyakorolta. Később folyton tökéletesíti magát ezekben. Ha nagy temetés
+megy végbe, ha fejedelmi látogatás érkezik, odaférkőzik a közelbe,
+kikérdez és apróra megfigyel mindent. Felnövekedve meglátja a ritusok
+szellemét és életstílust, harmónikus cselekvést keres benne.
+Önkénytelenül megérzi a divat óriás hatalmát és ezt kívánja a nemzeti
+élet szolgálatába állítani. A régiek szertartásokkal szőtték át egész
+társadalmi életüket: a születésnapnak, a nagykorúsításnak, az esküvőnek,
+versenynyilazásnak és vendégfogadásnak… egész a temetésig mindennek
+megvolt a maga rendje-módja. Mindezekben a császári udvar volt a mérvadó
+és a művelt körök társas életében csak az vehetett részt, aki ismerte a
+társadalmi formákat. Háromszáz fontos és háromezer kevésbbé fontos
+szabályt kellett minden művelt embernek begyakorolnia. Viszont ezek
+tudása megadta a föllépés biztosságát és könnyedségét; a szokásokat tudó
+férfi mindenben ember a talpán és még a legveszedelmesebb helyzetben is
+sikert arat; ráléphet akár a tigris farkára, még az sem harapja
+meg.[110] Főképpen ezért a rituális tudományáért nyeri már húszéves
+korában a Fu-ce, azaz mester nevet és így kerül be a történelembe, mint
+_Kong-Fu-ce_.
+
+4. _Európai életírói mellőzték egyik legvonzóbb jellemvonását: a zene
+iránti nagy szeretetét._[111] Pompásan énekelt, kitűnően játszott
+citerán és csengő köveken, úgy hogy a császári udvar karmestere őt
+hallgatva bámulattal kiálta fel: ez az ember hivatott arra, hogy
+újjáteremtse az emberiség tönkrement kultúráját. Ezen a téren folyton
+tovább képezi magát. Meghallja a tánccal, pantomimmel kisért «sao» zenét
+és oly buzgalommal tanulja három hónapig, hogy «mellette elfelejtette a
+hús ízét», mert a legfőbb szépség és a legnagyobb jóság csendült ki
+belőle. Ő a zenében is az erkölcsi emelkedést vagy sülyedést érezte.
+Hogyan értékelte a zenét, kitűnik a tanulásából. Egy citeradarabnál tíz
+napig maradt, jóllehet mestere sürgette: eléggé tudja már, haladjanak
+tovább. Kung mentségeket hoz fel: «Még nem vagyok biztos az ütemben; még
+nem fogtam fel a dal mély értelmét és nem értem a szerző lelkét.» Végül
+a tizedik napon megállapítja tisztán a játékból, hogy «a dal szerzője
+komoly, mélyen gondolkozó, messzelátó elme; nagylelkű és megelégedett
+nemes szív. Most már látom is a szerzőt. Barna az arca, magas a termete
+és a szeme olyan, mint a tenger mélye. Ugyan ki lehetne más mint Wen
+király?» Tanára ezt hallva tisztelettudóan felkel, mélyen meghajtotta
+magát és üdvözölte: «Te bölcs és szent férfiú vagy, ez a dallam tényleg
+Wen királytól való.» Ez a jelenet elébünk tárja alaposságát, elméjének
+megfigyelő erejét és képességét arra, hogy teljesen beleérezze magát más
+lelkébe. Kiérezzük lelkesedését a régi szép kultúra iránt.
+
+5. _Hivatása._ Harmincnégy éves korában, mint főnemesi gyermekek
+nevelője elkerült Lo-ba a birodalom akkori székvárosába, hol tudatára
+ébred nemzetmentő hivatásának.[112] Egymás mellett szemléli itt a szent
+királyok és a vérengző zsarnokok képét. Vérzik a szíve, ha hazájának
+korabeli állapotára gondol. Északon a mongolok törtek be és fenyegetik
+állandóan; délen a határőrvidék hatalmas főurai megtagadják az
+engedelmességet a császárnak és folytonosan küzdenek egymás ellen.
+Mindenfelé pártütés és felfordulás. Lu tartományban az utolsó kétszáz év
+alatt harminchat fejedelmet gyilkoltak meg és nem egyszer a trónörökös
+tulajdon édesatyját. Mágnás családok tartották kézben a nemzeti vagyont,
+bitorolták a főhatalmat; udvaraikban viszont táncosnők és heterák voltak
+a mindenhatók.[113] Különösen meghatja Tsu herceg és kormányzó képe, ki
+visszautasítja a felajánlott koronát és karjára véve a trón jogos
+örökösét, a kis királyt, kihallgatást tart és intézi az ország
+ügyét-baját. Ő volt a nemzet utolsó nagy bölcse, ki még tovább építette
+a nemzeti művelődést. Kong-fu-ce úgy érezte, hogy a nagyherceg kérdőn
+tekint reá és hallani vélte szavát: «Ki fogja megőrizni nagy
+örökségemet, ki folytatja tovább a kultúra úttörőinek sorát?» Kung
+megértette a tekintetet és ettől a pillanattól fogva hivatottnak vélte
+magát arra, hogy a régi nagy királyok szent örökségét a késő unokákra
+átszármaztassa. Mély titok gyanánt őrízte ezt a vágyat még tanítványai
+előtt is, csak nehéz megpróbáltatások idején tolult ajkára a panasz:
+«Már a végét járom, mert régen nem láttam álmomban Tsu herceget.» Íme az
+eszmény ott lebegett előtte éjjel-nappal és elkísérte álmaiban. Ezentúl
+a Tsu dinasztia elkorcsosult tagjairól mindig jobban a régi kor nagy
+uralkodóira függeszti tekintetét és felvillan benne a forradalmi
+szándék, hogy mint egy új dinasztiának mindenható minisztere menti meg
+hazáját az összeomlástól.[114]
+
+6. _Reformtevékenysége._ Alig tér vissza hazájába, elűzik a tartomány
+törvényes fejedelmét, kit hűségből száműzetésbe követ és jó ideig
+kivonja magát a politikai tevékenységből. E helyett nagystílű a tanítói
+tevékenysége. Csak ötvenegy éves korában nyílik alkalma arra, hogy
+államférfiúi képességeit a gyakorlatban is kimutassa. Az új fejedelem a
+főváros első előljárójává avatja. Egy év alatt úgy rendbe hozott
+mindent, hogy a szomszéd fejedelmek csodájára járnak, utánozzák
+rendeleteit és irígyelni kezdik sikerét. A találkozásokon gyors
+pillantással átlátja a cselszövést és több vitás területet megment
+fejedelmének, ki hálából közmunka miniszterré teszi. Hatalmát arra
+használja, hogy megvizsgáltatja az egész ország talaját és elrendeli,
+hogy minden talajban a legmegfelelőbb fát és gabonát termesszék.
+Hamarosan elnyeri az ország legfontosabb állását, legkényesebb tisztét:
+az igazságügyi miniszteri széket. A hagyomány szerint három hónap alatt
+olyan rendet teremt, hogy büntetésre nem is volt többé szükség, mert
+mindenki önként tartotta be a jó szokásokat és erkölcsöket, melyeket
+példájával és az egész udvar tekintélyével uralkodó divattá emelt.
+
+Kétféle ellenségre talált újító munkájában: örökké kritizáló
+pesszimistákra és szájas pártvezérekre. A pesszimista kritikusokkal nem
+sokat törődött; ezeknek legjobb cáfolata maga a tett, a siker. _De
+komolyan félt a szószátyár demagógoktól_, kiket alábbvalóknak tartott a
+rablóknál és gyilkosoknál. Ezeket úgy hallgattatta el, hogy közülük a
+legtekintélyesebbet, Sao-Csong-Mao-t már minisztersége hetedik napján
+felköttette és elrettentő példa gyanánt feldarabolt testét a királyi
+palota előtt közszemlére tetette ki. Mikor ezért a kegyetlenségért
+tanítványai szemrehányást tesznek neki, így magyarázza meg tettét: «Öt
+gaztett van a földön, mely alávalóbb a rablásnál és gyilkosságnál: első
+az engedetlen, lázadó lelkület, álnoksággal egybekötve; második a
+makacssággal, megátalkodottsággal járó gonosz cselekedet; harmadik a
+hazug beszéd, ha ékesszólás járul hozzá; negyedik a botrányok gyüjtése
+és ezek terjesztése széles ismeretkörben; ötödik a gaztettek helyeslése
+és feldícsérése. Ez a Sao-Csong valamennyit egyesítette magában. Amerre
+járt, mindenütt pártot alakított és lázongott, a tömegbe államellenes
+véleményeket hintett; erőszakos fellépésével elhomályosította a jog és
+jogtalanság fogalmát és mindenütt csak saját érvényesülését kereste.
+Tizenhárompróbás gazember volt, ezért kellett eltenni láb alól». A régi
+császárok hét példájával igazolja tettét. «Ha a felforgató elemek
+hordákba gyülekezhetnek, akkor már nagy ok van a búbánatra».[115]
+
+7. Kon-fu-ce kegyetlen tettét, mint _kormányzati bölcseséget_ tünteti
+fel; szeret mindenben mélyre látni, a bűntények okát és megelőzését
+keresi. Legfőbb oknak tapasztalja a ferde közvéleményt, azért szerinte
+_minden kormány legfőbb teendője a nép zavaros fogalmainak
+helyreigazítása_. Öreg korában magasállású tanítványa, Tsi-Lu magához
+hívja: «We fejedelme vár rád, mester, hogy hatalmát irányítsad. Mihez
+fognál legelőször?» «Minden bizonnyal – válaszolja Kung-ce – a fogalmak
+helyreigazításához.» A katonás Tsi-Lu megvetően legyint erre. «Csak a
+fogalmak forognának kockán? Nagyon tévedsz mester. Mire jó ezeknek az
+igazítása?» A mester válasza: «Milyen faragatlan vagy te, Ju! Nemeslelkű
+ember nyílt kérdésnek tekinti vagy elmellőzi azt, amit nem ért meg. Ha a
+fogalmak nem helyesek, akkor helytelenek a beszédek; ha a beszédek nem
+helyesek, nem jönnek létre a jó tettek… nem virágzik az erkölcs és a
+művészet, nem érnek célt a büntetések és végül a nép azt sem tudja, hova
+tegye kezét-lábát. Ezért a nemes embernek szeges gondja van arra, hogy
+fogalmait minden körülmények között helyes szavakba öntse és szavait
+valóra váltsa. A nemes ember nem tűri, hogy beszédében bármi pontatlan
+vagy félreérthető legyen.»[116]
+
+Még gyakorlatibb módon hangsúlyozza a tiszta fogalmak jelentőségét a
+következő hely. Tsi fejedelme kérdi tőle, mi a jó kormányzás titka?
+Kung-ce válaszol: «A fejedelem legyen fejedelem, az alattvaló legyen
+alattvaló, az atya legyen atya, a fiú legyen fiú.» Szóval mindenki
+töltse be pontosan kötelességét és törekedjék eszményképe után.»[117]
+
+A szavak jelentése nem egyéb, mint szokás, melynek meggyökereztetéséhez
+tekintélyre van szükség. Ezért a _tiszta fogalmak megteremtésének
+eszköze a tekintély_. Tekintély pedig csak ott lehet, ahol 1. van
+társadalmi különbség és olyanok az uralkodó rendek és az előljárók, hogy
+a nép tisztelettudóan tekinthet fel reájuk. _A tisztelettudás_ az egész
+társadalmi és nemzeti élet alapja. Ahol az arcátlanság elharapódzik, ott
+vége a társadalmi rendnek és békének. Ezért tartja 2. a társadalom
+alapjának a szülők iránti tiszteletet és szeretetet, mert legkönnyebb
+tiszteletre nevelni ott, hol erre segít a vérségi kötelék és a szülők
+iránt érzett hála. Tisztelettudásra ifjú korban kell még nevelnünk,
+mikor fogékony rá az ember. Ez a kormányzati bölcseség főtitka.
+
+A fogalmak helyreigazításával egyenlő fontosnak tartja a _példaadást_, a
+kifejlett egyéniségből áradó belső vonzást, amit napjainkban W. Förster
+így fejez ki: «Das Sein erzieht, nicht das Tun.» Mi a kormányzás
+lényege, kérdi tőle Ki herceg. «Kormányozni annyi, mint helyesen élni.
+Ha felséged vezet a becsületességben, ki merészel akkor még becstelen
+maradni.» Más alkalommal azt kérdi, hogy lehet megszüntetni a rablók
+garázdálkodását. Konfucius azonnal kész a válasszal: «Ha Felséged nem
+kívánja, még akkor sem fog a nép lopni, ha díjat tűznek ki érette.»
+Szerinte ugyanis a nép a fejedelem árnyéka és a kormány tükörképe. Ha a
+nép között tolvajok garázdálkodnak, ez annak a jele, hogy a kormány se
+tisztakezű, nem egyenes úton szerzi a pénzt. Másik érdekes feladott
+kérdés, hogy lehet a népet szófogadóvá tenni. Föl kell emelni a nyílt,
+egyenes embereket, hogy elnyomják a körmönfontakat, így engedékeny lesz
+a nép; ha pedig emelik az álnok képmutatókat, ezek elnyomják a nyílt
+embereket és nem fogad szót a nép.[118]
+
+A kormányzat fontos eszközének tartja még _az erkölcsös nemzeti zenét_,
+mert a kellő cselekvés harmónikus kedélyt tételez fel; a szív
+harmóniáját pedig a zene teremti meg legkönnyebben. Ezért foglalkozik ő
+maga is legszivesebben a zenével, ezért fárad a nemzeti zene reformján,
+ezért hagyja az utókorra az ódák könyvét, a Si-King-et.
+
+A kormányhatalommal rendelkezők főtulajdonsága nem annyira a szaktudás,
+mint inkább a hazának és _a népnek nagy szeretete_. A részleteket
+elvégezhetik az alkalmazott tisztviselők, de az egész világot csak arra
+lehet rábízni, ki önmagában az egész világot szereti. Az ilyet a nép nem
+érzi elnyomónak, rendelkezéseit sem találja terhesnek, mert elnyomás
+helyett inkább szárnyakat ad népének az öntevékenység nagyobb
+kifejtésére. «Ha valaki egyéniségével uralkodik és szokásával tart
+rendet, lelkiismeretes lesz a népe; ha pedig valaki rendeletekkel
+kormányoz és büntetéssel tart rendet, kijátssza a nép és
+lelkiismeretlenné válik… Ha valaki egész lényével uralkodik, hasonlít a
+sarkcsillaghoz, mely nyugodtan marad a maga helyén és mégis körülötte
+forog az egész csillagos ég.»[119]
+
+8. _Bukása._ Ilyen elvek és kormányzat mellett Lu fejedelmének nagyon
+megnövekedett a hatalma és tekintélye és a szomszéd fejedelmek sanda
+szemekkel néztek Konfuciusra. Attól tartottak, hogy Lu így nemsokára a
+birodalom első államává, fejedelme pedig császárrá lesz. Próbálkoztak
+tehát Konfucius ellen rágalmazással és amikor ez nem sikerült, a
+következő fondorlattal éltek: Összeszedték hét országnak legszebb
+nyolcvan lányát, megtanították őket érzéki dalokra, észbódító táncra,
+felöltöztették káprázatos szép ruhákba és kitűnő zenészek kíséretében
+elküldötték őket ajándékba harminc fogaton Lu fejedelmének. Ez először
+csak a városon kívül szállásolja el őket és inkognitóban keresi fel a
+kis tábort, de annyira levették lábáról, hogy már másnap ünnepi menetben
+vezette őket székvárosába. Dinom-dánomban teltek a napok, elintézetlenül
+hevertek az ország ügyei és a téli nagy áldozatok alkalmával a
+tisztviselők már nem kapták meg az őket megillető jutalmat és
+tisztességet. Ekkor belátta Konfucius: «Itt az idő a visszavonulásra!»
+és dalba öntötte keservét: «A nők éneke űzött el és kényszerít életem
+végéig vándorlásra.»[120]
+
+9. _Tanítói egyénisége._ Bukása és önkéntes száműzetése után sem adja
+fel a reményt, hogy talál még uralkodóra, aki őt megérti és segíti arra,
+hogy boldoggá és naggyá tehesse népét. Államról államra vándorol; majd
+mindenütt tisztelettel fogadják, gondoskodnak róla és tanítványai
+megélhetéséről. A fejedelmek szóba állnak vele, némelyik meg is
+valósítja egyik-másik gondolatát, de senki sem meri egész hatalmas
+tervét magáévá tenni.
+
+Hatvan éves korában nagy fordulat történt életében. Kezdi veszíteni a
+reményt, hogy ő a maga személyében megmenti nemzetét. De amit maga nem
+tehet, örökségkép kívánja hagyni tanítványainak és az utókornak és így
+még öregkorában is folytatja és fokozza nevelői és írói tevékenységét.
+
+Milyen lehetett tanítási módja, erre nézve beszélgetései nyujtják az
+egyetlen hiteles forrást. Hiába keresünk nála hosszadalmas
+fejtegetéseket, mint Buddhánál, vagy mélyen szántó okoskodást, mint a
+vedanták bölcseinél. Tanítványai a vándorélet tarkaságában apró-cseprő
+kérdéseket tesznek fel, ezekre ad szűkszavú feleleteket. Válaszát
+csattanós rövidség, fülbemászó ritmus és emlékezetbe tapadó forma
+jellemzi. Ő a tettek embere. Legjobban szeretne cselekedni, nem
+beszélni. Tanítványai előtt többször odanyilatkozik: jobb szeretne
+semmit se mondani, soha többé nem beszélni. «Ha a mester nem beszél, mit
+írjunk mi tanítványok.» «Nézzetek az égre, vajjon beszél-e. A négy
+évszak jár a maga útján, létrehoz mindent. Vajjon beszél-e az ég?
+Működik inkább.»[121]
+
+Legbátrabb és egyik legkiválóbb tanítványának felvétele jellemzi
+mindkettőjüket. Tsi-Lu kakastollal ékesítve hetykén áll oda a híres
+tanító elé. Ennek tetszik a kemény legény és kérdi tőle: «Mit szeretsz
+legjobban?» «A hosszú kardomat» – válaszolja az ifjú. «Ha ehhez az
+erőhöz még tanulsz is valamit, kiváló ember válik belőled.» «Mit használ
+nekem a tanulás? Ott a déli hegyeken magától nő fel a bambusz hibátlanul
+és egyenesen. Ha levágják, olyan nyilat lehet belőle faragni, hogy még
+az orrszarvú bőrét is átjárja.» «Helyes, de ha acélheggyel és tollal
+látod el, akkor még mélyebbre hatol.» Tsi-Lu erre az elmés válaszra
+meghajol kétszer és kéri felvételét a tanítványok seregébe.[122]
+
+_Hogyan gondolja a nevelés célját_, láttuk egész életében. Az ő szemében
+az az igaz ember, aki mindig fején találja a szöget, minden helyzetben
+megőrzi a lélekjelenlétét és embertársaival szemben mindig és mindenütt
+kellő módon viselkedik. Erre csak a jó szokások segíthetik, miért is a
+nevelés főcélja az erények, a jó szokások begyakorlása. Ezek rendszeres
+csoportosítása szerzi az igaz jellemet. A szociális és állampolgári
+nevelés alapja szerinte a tisztelettudás és tekintélytisztelet. Ha ez
+veszendőbe megy és az arcátlanság harapódzik el, akkor az államnak
+bealkonyodott.
+
+_Nevelőeszközei._ A jó szokásra nevelést a legkönnyebben kell kezdeni;
+ez a kisgyermekkorban a szülők iránti tisztelet, szeretet és
+engedelmesség. A jó szokás maradandóbb lesz, ha _összekötjük a
+vallással_. Ezért veszi körül vallásos kegyelettel a szülők iránti
+tiszteletet és pontosan megszabja a temetés meg a gyászolás módját, a
+sírok gondozását. A temetés ne legyen ugyan fényűző, de mégis olyan,
+hogy mély benyomást keltsen a fájdalom őszinteségével és a külső
+szertartás komolyságával. Az atya halála vésődjék olyan mélyen a gyermek
+szívébe, hogy emlékét soha el ne felejtse. Ezért rendel el hároméves
+gyászt. A gyermek három évig szorul rá atyja, anyja karjára, ennyi ideig
+teljesen igénybe veszi szeretetüket, ennyi ideig gyászoljon tehát
+érettük.
+
+A jó megszokását nemcsak a vallással köti össze, hanem erősíti a zenével
+és így az _etikát egybe kívánja forrasztani az esztétikával_. Saját maga
+tapasztalatból tudja, hogy milyen nagy a zenének etikai ereje. Amiért is
+elítéli az érzéki és érzelgő romanticizmust és visszatér az ősök gazdag,
+de mégis egyszerű dallamaihoz és nemesen lejtett pantomim táncjátékához.
+Sajnos, ennek a működésének emléke nem maradt reánk.
+
+Láttuk azt is, hogy a zenét emberismeret mélyítésére használta fel.
+Teljesen bele tudta magát élni a szerző lelki világába, sőt maga előtt
+látta külső megjelenését.
+
+10. _Írói tevékenysége._ A régi irodalom termékeiből három könyvet
+állított össze, ezek _az I-king, a Su-king és a Si-king_. Az I-king
+annyi, mint változások könyve. Nehezen érthető szimbólikus könyv, tele
+varázsigékkel és jóslatokkal. Öreg korában sokat foglalkozik vele
+Konfucius, összegyüjti benne mindazt, amit az őskínai világnézetből
+célja elérésére alkalmasnak tart. Második a Si-king, az ódák, nemzeti
+dalok könyve. Háromezer régi nemzeti énekből a legkifejezőbb háromszázat
+csoportosítja benne a saját nevelő célzatával. Harmadik a Su-king, az
+okmányok és krónikák könyve. Régi törvényeket, szokásokat és a régi nagy
+császárok példáit sorolja fel benne.
+
+A Su-king kiegészítése gyanánt saját maga írta meg a kínaiak negyedik
+szent könyvét: «_A tavasz és ősz évkönyveit_», a «_Ts’un Ts’iu_»-t.
+Látszólag száraz krónika ez is, amilyet minden államban vezettek a
+fejedelem tetteiről. Saját államának, Lu-nak történetét foglalja itt
+össze. Keveset változtat az eredeti szövegen, de minden változtatása
+elevenbe vágott. Így például csak báróknak címezi a lázadó fejedelmeket,
+akik magukat már királyoknak hívták. Vagy ha egy vérengző zsarnokot
+meggyilkoltak, csak annyit ír, egy gonosztevőt végeztek ki. A császárt
+kényszerítik a fejedelmek, hogy a gyűlésükön megjelenjék, ő ezt így
+jegyzi fel: vadászni ment a folyó északi partjára. A tervezett «fogalmak
+helyreigazítása» volt ez nagy stílben. Hatása óriási volt; amikor
+elterjedt, rettegni kezdettek az áruló trónbitorlók és a lázadó
+alattvalók.
+
+Ötödik könyv gyanánt hozzájárul ezekhez _a szertartások könyve_:
+_Li-Ki_. A magva mindenesetre Konfuciustól való, de mennyi benne az
+eredeti, senki sem tudja eldönteni.
+
+Műveiben kitűzi a nemzeti eszményt és megjelöli a megvalósítás módját.
+Az eszményt a multba helyezi, hogy élő, eleven vonásokkal rajzolhassa
+meg. Az esztétikai alkotás azonban a kisebb gondja. Ő mindenáron
+gyakorlati kötelességérzetet kíván ébreszteni. Ne csak ismerjük szép
+multunkat, hanem kövessük, ami szép és nagy volt benne és így ismét
+valósággá lesz közöttünk. Bírálja továbbá a jelen viszonyokat és
+kimutatja, mennyiben térnek el az eszménytől. Ám kritikája sohasem merül
+el üres zsörtölődésbe és sohasem tétlen «laudator temporis acti», hanem
+átérzi és átérezteti az alkotmányos reformok szükségét.
+
+Irodalmi működését az esztétikai nevelés szolgálatába is állítja. Erre
+vonatkozó irányelvét legkedvesebb tanítványa, Jen Huy kérdésére fejti
+ki. Mi az erkölcs lényege? «Győzzük le magunkat és _forduljunk a szép
+törvényéhez, ezáltal gyakoroljuk az erkölcsiséget_. Ha az emberek csak
+egyetlenegy nap legyőznék magukat és a szép törvényéhez igazodnának, az
+egész világ erkölcsös lenne. Ami nem felel meg a szép törvényének, azt
+ne nézd meg. Ami nem felel meg a szép törvényének, arra ne hallgass…
+arról ne szólj… azt ne tedd.»[123]
+
+Végül mind nevelői, mind _írói működését saját maga jellemzi_ legszebben
+a következő lemondó nyilatkozattal: «Közvetítek és nem teremtek, hű
+vagyok a régi korhoz és szeretem azt: ebben össze merem magam
+hasonlítani ami jó P’ong-unkkal» (talán Lao-ce-vel).[124] Megrajzolta a
+nemzeti eszményt, megvalósítására elkészítette a terveket és a jövőbe
+nézve várta a nagy embert, aki megérti a titkos jeleket és megépíti az
+új kultúrát.
+
+11. _Halála._ Se nevelő, se írói tevékenysége mellett nem adta fel a
+reménységet, hogy talál még uralkodóra, aki hajt a szavára és aki
+mellett rövid három esztendő alatt rendet teremt az egész birodalomban.
+Hetvennégy éves korában hallja, hogy a szomszéd állam királyát az egyik
+trónkövetelő herceg meggyilkolta. A lakosság fel volt háborodva, több
+mint a fele ellenezte a gonosztevő trónrajutását. Az ősz Kon-fu-ce
+megfürdött, felöltözött díszruhájába és odaállott fejedelme elé:
+«Cseu-Csong meggyilkolta az urát; torold meg, kérlek!» A fejedelem
+azonban elutasítja, fél a főúri családoktól. Füstbe ment utolsó reménye,
+hogy a fejedelem most megembereli magát és akkor övé a szomszéd állam és
+hamarosan övé a főhatalom az egész mennyei birodalomban. Megtörten
+indult hazafelé és ezentúl sejtelmes álmokat látott. Álmában templomban
+trónuson piros oszlopok között ül és a halál sejtése fogja el. Egy
+reggel nagyon korán kelt fel, kezét hátratéve, botját maga után húzva
+ment ki az udvarra, hol fel és alá járva dudolta: «A nagy Taisán-hegynek
+porrá kell mállnia; az erős gerendának el kell törnie és a bölcs
+kiszárad, mint a növény.» Tanítványa kérdi, mi az értelme dalának és ő
+elmondja álmait és hozzáfűzi utolsó ismeretes szavát: «Nem támad bölcs
+király, ki meghallgatna engem. Ideje meghalnom!» Lefeküdt és hetednapra
+meghalt. Sírjára lehetne vésni önjellemzését: «Nem zugolódom az Isten
+ellen és nem haragszom az emberekre. Lenn kutatok, de lelki szemeim fenn
+az égen.»[125]
+
+Tanítványai három évig gyászolják, akárcsak édesatyjukat. Sőt az egyik
+sátort veret a sírnál és hat álló esztendeig siratja benne mesterét.
+Körülötte mások is megtelepszenek és így keletkezett Konfucius faluja
+(K’ungli). Lu fejedelme nemsokára síremléket emelt számára, melyben
+tisztelői gyülekeztek, a nélkül azonban, hogy isten gyanánt imádták
+volna. Tisztelete azonban mindig jobban terjed, tanai uralkodóvá lesznek
+és ő maga a nemzet géniuszává magasztosul. 194-ben Kr. e. a
+Hán-dinasztia első császára meglátogatta sírját; szellemének, akárcsak
+az ég nagy szellemének ökröt áldozott és nemsokára templomot épített.
+Így lett a konfuciánizmus államvallássá, míg ellenfelének, Lao-cenek
+rendszere titkos tanná sülyedt.[126]
+
+Kr. u. a VI. században a birodalom minden kerületében templomot emeltek
+neki, melyben minden hónap elsején és tizenötödikén áldozatot mutattak
+be. Később minden tudós és minden tisztviselő, mielőtt valamilyen
+fokozatot vagy állást elnyert, köteles volt Konfuciusnak áldozni. Még
+1907-ben a bukófélben levő császár Konfuciust a legmagasabb
+istenségekkel, az éggel és a földdel egyenlő rangra emelte. Ezzel akarta
+megalkotni a kínai szentháromságot, melyben a nemzet nagy tanítója és a
+császári trón hűséges őrzője a harmadik személy. A forradalmi kormány
+első tette volt, hogy megszüntette Konfucius tiszteletét, de Juan-Si-Káj
+1914-ben már ismét nagy ünnepséggel áldozatot mutat be neki. Konfucius
+szelleme hatalmasabb, mint a forradalmak és kormányváltozások, mert
+lelke egybeforrott nemzetének lelkével.
+
+
+II. Konfucius világnézete.
+
+1. Orelli, Harles, Zottoli vallástörténetírók szerint: «minél messzebb
+szállunk vissza Kína szellemtörténetében a régi időbe, annál jobban
+_kimagaslik a Mindenható égi Isten_, kinek neve (Zottoli szerint magni
+cœli supremus dominus) az idők folyamán változáson ment át, de a benne
+való hit és az imádat fennállott még Konfucius korában is.[127]
+Legrégibb neve úgy látszik Shang-Ti, legfőbb hatalmasság vagy Tao, az
+igaz egyetlen létező és minden létezőnek a forrása. A legrégibb
+forrásokban Jang, a későbbi pozitív teremtőerő, mint tudatosan cselekvő
+személy, mint személyes Isten jelenik meg, ki jóságos és irgalmas, tehát
+nem könyörtelen, mint a vak sors, mint a személytelen természeti erők
+játéka. Jósága mellett szigorú és igazságos, mert nemcsak áldást hoz,
+hanem csapást is küld és a gonoszokkal érezteti haragját. Ismeri az
+emberi szív minden gondolatát, szívének minden titkát. Cseng király szép
+imái szerint: «Járjunk tisztelettudón, mert az ég nyitott felettünk. Ne
+mondjuk, hogy magasan van, messze esik tőlünk, mert körüllengi minden
+cselekedetünket és mindenütt figyel minket.»[128] Nem öltözhetik emberi
+alakba, emberi nyelven nem szólalhat meg, ezért a régi kínai vallás nem
+is ismer pozitív kinyilatkoztatást… A legmagasabb ég csak működik
+állandóan minden beszéd nélkül. Akarata örök és változhatatlan és minden
+erkölcsi és természeti törvény forrása. Az ódák és az okmányok könyvében
+ismételten megcsendül a tiszta monoteizmus. A föld akkor még nem volt
+egyenrangú az Istennel, nem is szerepel mint felesége, mert eredetileg a
+neve is hímnemű, mint az égé, csak Konfuce korában lesz kettőssé az ős
+jel, hímnemű és nőnemű. _Lassanként a régi monoteizmusból deizmus alakul
+ki_, az ég ura szerepét elfoglalja az ég a nappal, holddal, csillagokkal
+és természetes erőivel. A személyes Isten mindinkább háttérbe szorul és
+kifejlődik a _természetimádás_. Az égi jelenségeket, a föld alakulatait,
+hegyet-völgyet az ősi erők megnyilvánulásának tekintik és lassanként
+átlelkesítik. A személytelen erők helyére személyeket helyeznek és így
+mindenütt szellemeket és isteneket fedeznek fel. Ekkép alakul ki a
+természet imádásából a _szellemimádás_, midőn az égi erőket összekötik
+az ősök tiszteletével és életüket valósággal békóba verik mindenféle
+babonás szokással. Állandóan rettegésben kezdenek élni, vajjon eleget
+tettek-e ennek vagy annak a nagy szellemnek.
+
+Krause szerint ez a kínai vallás valóságos alakulása és az eddigi
+sokféle elnevezés: animizmus, animalizmus, totemizmus, samanizmus,
+asztralizmus, csak arra való, hogy a dolgok lényegét tudományosnak
+látszó ködbe burkolja.
+
+A babonás szokások annyira mentek, hogy a föld oltárán emberáldozatokat
+mutattak be és a társadalmi bajokat bűbájos szertartásokkal próbálták
+orvosolni. A nagy nemzeti szerencsétlenségek az örökös lázongás,
+pártoskodás megingatták a gondviselő Istenbe vetett hitet.
+
+_Kong-fu-ce tulajdonképpen a babonát akarja kiirtani a népből és
+visszatérést hirdet a régi egyszerűbb, tisztább világnézethez._ Ezért
+állítja össze az I-king homályos, számára is érthetetlen szimbólumait és
+öreg korában annyit forgatja, hogy két bőrkötést is lekoptat róla.
+Megemlíti még benne, hogy a régi bölcsek az ég nagy Urának mutattak be
+áldozatot és vele együtt tisztelték őseiket. Ebben állott egész
+istentiszteletük. Az égről még szó sem esett.[129] De maga Konfucius már
+a természetvallás és a deizmus alapjára helyezkedik és a homályos könyv
+tartalmát a következőkép értelmezi.
+
+A természet változásainak megmagyarázására két őserőt kell felvennünk:
+az eget és a földet és harmadiknak, mint a kettő legteljesebb
+megjelenését, az embert. Ezt a dualista felfogást Kínának minden ortodox
+bölcselője elfogadja. _Ez a híres Jang-Jin-tan._
+
+_Jang_ a férfi teremtőerő, meleg és aktív elem, mely testet ölt a
+napban, az égben, a déli égtájban és az élénkpiros színben. Személyes
+vagy öntudatlan erő-e, nem dönthető el. _Jin_ a női elem, mely sötét és
+hideg, megjelenik a földben, a holdban, az északi tájban és a fekete
+színben. Kölcsönhatásuk hoz létre minden dolgot és benne vannak minden
+jelenségben. Az ég a mindenség atyja, a föld az anyja. Az ég alkotja a
+csillagokat, az évszakokat, a föld hozza a termést. A Jang és Jin örök
+változásából örök törvény (Tao) szerint keletkeznek a folyamatok. Ez az
+örök törvény jut kifejezésre a nap és hold rendszeres keringésében, az
+eső és szél termésthozó tevékenységében, a villámlásban és
+mennydörgésben, a hideg és meleg egymásutánjában.
+
+Az ember a természet egyik része, lelkét Jangtól nyeri, testét Jin-től;
+benne egyesül az ég és a föld, benne föllelhető az egész világ. A
+természet rendje a legfőbb törvény (Tao), melynek minden ember minden
+tette alá van vetve. De viszont az ember minden tette befolyásolja a
+természet tüneményeit. A kínai úgy hiszi, hogy az égbolt beborul és
+elkomorul az emberek vétkei miatt. Ezért oly nagy az aggodalmuk
+napfogyatkozáskor. Ha az ember boldog akar lenni, a természet
+törvényéhez kell alkalmazkodnia. Ezért az emberi tudás főfeladata a
+természet megfigyelése és az emberi élettel kapcsolatba hozatala. A
+kormány egyik főgondja a jó naptárkészítés, mert ez az igazi útmutató
+minden cselekvésre. Az előljárók azért legyenek tudósok, mert így
+ismerik az ég és föld járását, nem tévedhetnek és erősek az
+emberszeretetben.[130]
+
+A régi hagyományokból ezeket a tanokat hagyja meg Konfucius. Ha a
+tanítványok saját véleményét kérdik, rendesen kitérő választ ád,
+hittételekről elvből nem beszél. Az érzékfeletti világot teljesen
+mellőzi. Ha faggatják az égről vagy a természet erőiről, a kérdéseket
+kereken elutasítja: «Még ezt a földi életet sem ismerjük, minek
+törődjünk tehát azzal, mi következik a halál után. Még az embereknek sem
+tudunk eléggé szolgálni, hogyan szolgáljunk a szellemeknek; az életet
+sem ismerjük, hogyan ismerhetnénk a halált.» Nem tagadja istent és a
+szellemeket, hiszen az ódák és okmányok könyvében megőrzi a tiszta
+monoteizmus emlékeit, de szkeptikusnak és agnosztikusnak látszik. Ő
+mindenekfelett a tettek embere. Számára az a nagy kérdés: mit és hogyan
+kell tenni kellő időben és kellő helyen? Vallásának lényege inkább az
+ősi szertartásokban merül ki. Ezeket mindenkinek lelkére köti, mert
+felismeri nagy fajfenntartó erejüket. Pontos betartásukra maga is példát
+ád egész életével. Ebben is igazi kínainak bizonyul: a forma, a ritus
+minden; a dogma nem számít. A régi kínai birodalomban hiányzik a
+vallásra vonatkozó kifejezés. Nem volt külön fogalomjegyük se bánatra,
+se bűnhődésre, sem elégtételre.
+
+
+III. Konfucius életfelfogása.
+
+1. Mi a nagy élet? kérdi egy francia író és szellemes választ ad reá:
+«Egy ifjúkori nagy gondolat, melyet az ember érett korban megvalósít.»
+Az ifjú Konfuciusnak volt egy ilyen nagy gondolata, melynek
+megvalósítására föltette életét: az erős, hatalmas, egységes mennyei
+birodalom. És ha legújabb életrajzírója, Wilhelm, azt gondolja, hogy
+elítéli a nemzeti gondolatot és az egész emberiséget tartja szem előtt,
+nincsen igaza, mert Konfucius kínainak képzeli az egész emberiséget és
+nemzetiségen legföljebb az egymással hadakozó főurakat és tartományokat
+érti. Ő elsősorban hazáját akarja a régi magaslatra emelni azáltal, hogy
+visszavezeti a régi tiszta erkölcshöz.
+
+_Etikai rendszere messzemenő kollektivizmus_, mely az egyént teljesen
+alárendeli a család és az állam érdekeinek. Az egyes embernek csak mint
+a társadalom tagjának van értéke, önálló létjoga nincsen. A szociális
+egyenlőség gondolatát határozottan elveti. Mert a társadalmat szervesen
+fogja föl. Az állam legkisebb alkotó egysége nem az egyén, hanem a
+család; amint az élő szervezetnek eleme nem az atóm, hanem az élő sejt.
+Demokratikus monarchiának mondható, amit ajánl. A család előbbrevaló,
+mint az állam, a népjogok tulajdonképpeni hordozói a családfők, még a
+császárral szemben is ők képviselik az ég akaratát. A császár hatalma
+csak eszköz a család és a nép jólétének elérésére. Az államnak akkor van
+jó sora, ha virágzik a családi élet. A családi életben viszont nagy
+szerepet játszik az önművelés, melynek alapja az önismeret. Erre
+törekedjék az egyes ember, mert csak így töltheti be hivatásos
+kötelességét. Csak így éri el a célját. Ez a kínai kategórikus
+imperativus. Amint látjuk, Kant gondolatának egész szépsége és értéke,
+de egyszersmind egyoldalúsága is benne van.
+
+2. Más kultúrákban az eszmény és a valóság ellentétben állanak
+egymással, ő azonban a maga józan pedantériájával nem álmodik vissza
+aranykort és emberfeletti lényeket, «Übermensch»-eket, hanem nemzeti
+vonásokból és bár eszményített, de valóságos történelemből állít népe
+elé mintaképet. «Közvetítő vagyok és nem teremtő, hiszek a multban és
+szeretem.» (Grube 65. l.) Eszménye az átlagos, normális kínai ember
+képe, mely érthető mindenki számára és vonzza évezredeken át a nemzet
+nagy többségét. Így lett Konfucius a nemzeti nagy gondolat
+letéteményese, népének nagy nevelője.
+
+Nevelés és kormányzás szempontjából _nagy optimista_. Az emberbe a Jang,
+az égi erő, csak jó hajlamokat hintett. Véleményét tükrözi a még most is
+széltében használt kis ABC-és könyv példamondása: «Az ember lelkülete
+jó, természeténél fogva szívén hordja egyik a másik sorsát, csak a
+szokások idegenítik el őket egymástól.» Bizonyára úgy érti ezt, mint
+legnagyobb követője, Mong-ce (372–289-ig): az embernek képessége van
+minden jóra, de a jó csírákat öntözni és fejleszteni kell, mert különben
+a szív parlagon marad. Nincs született gonosztevő, de kész jellemet sem
+kapunk örökségbe.
+
+Az eszményi jellemben a következő négy fővonást, négy sarkalatos erényt
+különbözteti meg az ég négy tulajdonságát utánozva: emberiesség,
+kötelességérzet, udvariasság és tanultság, azaz a klasszikus irodalom
+ismerete. Mind a négy a gyermeki tiszteletből és engedelmességből
+fakad.[131]
+
+_Főerény az emberiesség_, mely nem egyéb, mint jóakarat és kellő
+magatartás a hozzánktartozókkal szemben. A felebaráti szeretet nála csak
+rokoni szeretet, a mindent átfogó emberbecsüléshez nem emelkedik fel,
+mert ez a családi kötelék meglazulására vezet és így alapjában
+megrendíti az államot. Az emberiességre vonatkozó leghíresebb
+nyilatkozata, életének aranyszabálya a következő. Ce-Kung kérdezi
+tanítóját: «Létezik-e egyetlen vezérszó, mely minket egész életünkön át
+eligazít?» Kung mester válasza azonnal kész: «Mindenesetre: a
+kölcsönösség. Amit nem akarsz, hogy neked tegyenek, te se tedd azt
+másnak.» Máshol kiegészíti: «Ha valamilyen eljárást gyűlölsz az
+előljáródon, ne tanusítsd azt az alattvalóddal szemben; amit gyűlölsz az
+elődön, ne adj példát arra az utódnak; amit gyűlölsz a jobboldali
+szomszédon, ne kövesd el azt a baloldali szomszéd ellen.»[132]
+
+Ha figyeljük ezt a kétségkívül szépen hangzó mondást, feltűnik a negatív
+formája és ez jellemzi is a kínai rokonszeretetet. Inkább passzív
+békébenhagyás, mint áldozatkész támogatás. Pozitív formáját Jézus adja
+hozzá: «Ha valamit akarsz, hogy neked cselekedjenek az emberek, te is
+azt cselekedd nekik.» A kínai szeretet nagyon számító, nagyon önző.
+Ce-Kung tovább kérdezi mesterét: «Ha az emberszerető bölcs látja, hogy
+valaki a kútba ugrik, vajjon utána ugorjék a megmentésére?» «Ugyan miért
+– kérdi – a nemeslelkű indíttatva érzi magát, hogy odamenjen, de nem
+arra, hogy a kútba fulladjon; eltűri, hogy megcsalják, de soh’sem engedi
+magát bolonddá tenni.» Az öreg Konfuce szeretetére igen jellemző epizód
+utolsó éveinek egyik legnagyobb szomorúsága, kedvenc tanítványának,
+Jen-Huinak halála. Olyan keservesen megsiratja az elhúnytat, hogy több
+tanítványa egészen megütközik rajta. Őszinte gyásza előnyösen tér el
+Buddha fagyos, erőszakolt nyugalmától. Jen-Hui atyja ki akarja használni
+ezt a mondhatatlan fájdalmat és arra kéri a mestert, adja el a kocsiját
+és az árán vegyen szép kőkoporsót a halottnak. Azonnal a
+leghatározottabban elleneszegül a kívánságnak: «Mindenki elsősorban a
+gyermekéről gondoskodik, akár tehetséges az, akár tehetségtelen. Amikor
+az én Li fiam meghalt, csak egyszerű fakoporsóba temettem el. Nem
+járhatok gyalog azért, hogy kőkoporsót vásároljak. Magas tisztséget
+viseltem, nem illik gyalog járnom.»[133]
+
+_Ellenségszeretetet sem ismer._ Ha kérdezik: «Kell-e a rosszat jóval
+visszafizetni?» Csattanósan felel: «Mivel akarod akkor visszafizetni a
+jót? Fizesd vissza a rosszat igazságossággal, a jót jósággal.»[134]
+
+_Második főerény a kötelességérzet._ Tízféle kötelességet különböztet
+meg, ez azonban nem egyéb, mint a társadalom alapját alkotó ötféle
+viszony, mely az élő szervezet tagjai között áll fenn. «Mi az ember
+kötelessége? Az ember kötelessége ez a tíz dolog: legyen az atya szelíd,
+a fiú tisztelettudó; a testvérbátyja barátságos, öccse
+hozzáalkalmazkodó; a férj igazságos, a feleség engedelmes; az öreg
+jóságos, az ifjú engedékeny; az uralkodó szeretetteljes, az alattvaló
+lelkiismeretes.» Három családi és két társadalmi összeköttetést
+csoportosít ezen a helyen és pedig elvont fogalmak helyett kézzelfogható
+példákat említ. Az atyáról és fiúról szól, de ez egész természetesen
+magában foglalja a nagyatya és az unoka, az anya és fia, az anya és
+leánya közti kapcsolatot. Érti általában az idősebb és ifjabb nemzedék
+kellő magatartását egymással szemben. Az uralkodó és alattvaló
+kötelességén érti minden fellebbvaló, minden munkaadó és munkás
+teendőit. Sőt minden jog kötelességet is hord magával. A munkásnak
+nemcsak kötelessége a munka, hanem joga is van munkabérére.[135]
+
+3. Leggyakrabban tárgyalja a gyermeki tiszteletet és engedelmességet, _a
+fejedelem és alattvaló viszonyát;_ méltassuk ez utóbbit életfelfogásában
+különös figyelemre. A kormányzás nem egyéb, mint jóravezetés, azért a
+fejedelem elsősorban életével kormányozzon. Uralkodói hatalmát
+tulajdonképpen erénye adja meg: azért rendelkezik isteni joggal, mert
+isteni az élete és jelleme. «A fogalmak helyreigazítása» a gyakorlatban
+egész végzetes lehet. A legnagyobb konfuciánusnak, Mong-ce-nek hírül
+hozzák: «Vu meggyilkolta a fejedelmét és ezzel súlyos bűntényt követett
+el». Mong-ce válaszol: «Én csak azt hallottam, hogy egy alávaló embert
+gyilkoltak meg, nem pedig fejedelmet.» A fejedelem cím nála csak azt
+illeti meg, akiben a következő öt tulajdonság találtatik: «Legyen jó
+vezető, az állami jólét kútforrása, jóságos és általános bizalomnak
+örvendő és méltányosan bánjék a hatalommal.» Ha ebből az öt jegyből csak
+egy is hiányzik, akkor a fejedelem név már nem illeti meg az uralkodót:
+«A fogalmakat ki kell igazítani.» Jogát már a fejedelemségre
+elveszítette, megölése nem királygyilkosság, hanem csak egy gonosztevő
+kivégzése. Mong-ce még tovább élezi ezeket a tanokat. A nép előbbvaló,
+mint a fejedelem, az ég rendeli ugyan a fejedelmet, de akarata a nép
+akaratában nyilvánul meg és a király isteni hivatásának egyik jele az
+is, hogy az egész nép elfogadja. Vox populi, vox dei. A méltatlan
+császárt szabad megbírálni, elűzni, sőt megölni. Az állam első
+tisztviselőjének kötelessége megróni az uralkodót, ha rossz útra téved.
+A népjogok tulajdonképpeni képviselői a családapák. A császárral szemben
+is ők képviselik az ég akaratát.[136]
+
+Az uralkodónak és kormánynak azon kell lennie, hogy a nép bizalmát
+állandóan megőrizze. Ez akkor sikerül, ha anyagi jólétet és műveltséget
+biztosít számára. A jó családból származó jónevelésű emberek önként
+követik a jót és megerőltetés nélkül kerülik a rosszat. Legyen nagy
+gondjuk az ősök tiszteletének fenntartására, mert így megőrzik a
+gyermeki tisztelettudást, melyen alapszik minden társadalmi erény. Ne
+rendelettel és büntetéssel kormányozzanak, hanem jellemerővel és
+jóraszoktatással.
+
+4. Konfucius életfelfogásának és kormányzó bölcseségének mélyére
+hatolunk, ha iparkodunk megérteni, _milyen társadalmi törvényeket és
+módszereket hámoz ki az I-king rejtelmes vonalaiból._
+
+Nála az őserők nem rosszak; baj mindig akkor következik be, ha a gyenge
+Jin uralkodni akar az erős Jang felett. Ennek megakadályozására meg kell
+figyelnünk a természet nagy törvényeit és hozzájuk alkalmazkodnunk.
+_Három törvényt_ _különböztet meg: A változások, a képek és az ítéletek
+törvényét_.[137]
+
+_A változások törvénye a lassúság._ Minden történésben benne rejlik a
+két tényező: a Jang és Jin. Az erős törvénye az, hogy mozgása
+észrevétlenül, könnyen kezdődik, lassan gyorsul, míg a veszedelmes és
+nehéz fordulópontot eléri. A gyenge változása is lassú. Egyszerűen
+kezdődik és mindig bonyolultabbá lesz. Ha lázadás tör ki, ha a szolgák
+megölik az urukat, a fiú az atyját, nem egy napnak vagy éjnek az
+eredménye, hanem lassanként jutott el odáig és pedig azáltal, hogy az
+odavezető folyamatot nem ismerte fel idejében. Jelentéktelen dolgok, ha
+szabadjára engedjük őket, a legnagyobb visszaélésekre vezetnek.
+Életfilozófiájának egyik alapgondolata tehát: ismerjük fel a dolgokat.
+Ismerjük fel az eseményeket még lappangó csíraállapotban, irányítsuk a
+folyamatot addig, amíg könnyű és egyszerű. Akadályozzuk meg a
+bűntényeket, mielőtt a nép reágondol és lelkében gyökeret ver a
+gondolat, hogy ilyet is el lehet követni. Ezért kell a jó szokásokat a
+törvény és paragrafusok helyére állítani.
+
+_A képek törvénye._ Amint a változások könyvében a képek és jelek
+gondolatot jelentenek, hasonlóképpen a változásokban a világ törvényét
+alkotó eszmék (Platon ideái) a két alaperőn keresztül a jelenségek
+világába lépnek. Minden találmányban, pl. a tűzben, a hálóban, az ekében
+egy ősi eszme ölt alakot. Az eszmék fellépése és távozása hozza létre az
+események változását. Aki ezeket a képeket szemléli, az előre látja, mi
+következik be a valóságba. Így Konfucius előtt világos, hogy három év
+alatt milyenné tudná tenni a kínai társadalmat. A vezető ember eszméje
+erőt sugároz ki és átragad a tömegre. A szép formának is nagy a
+gyakorlati fontossága, mert ez adja meg az igazságnak az erőt, hogy
+kényszer nélkül hasson az emberekre és örömmel kövessék.
+
+_Az ítéletek törvénye._ A képek megmutatják a helyzetet és ennek
+csíráit, de nem mutatják meg, hogy a világtörvények szellemében ez vagy
+az a helyzet hová vezet. Ezt tisztázzák az ítéletek, mert az ítélet
+igazsága megköveteli, hogy a helyzet megfelelő legyen a valóságnak és
+ezért kell helyreigazítani a fogalmakat. Ez történik tanulással és
+tanítással. A tanulás nála azonban mindig művészetet jelent, ha valamely
+ismeret nem vezet működésre, akkor hiábavaló; a tanulás és a gyakorlat
+karöltve járjanak.
+
+
+IV. Konfucius méltatása.
+
+1. Nem bölcselő a szó szoros értelmében, de még kevésbbé vallásalapító.
+Nem törődik a lét általános határozmányaival és végső okaival, de nem
+foglalkozik vallásos kérdésekkel sem. Ő a gyakorlat, a tettek embere és
+akkor is, amikor meggátolják az alkotásban, életfilozófiát ír; keresi a
+nagy nemzeti eszményt és a hozzávezető utat. Ezen a téren érdemelte ki
+«_a tudósok és tanítók királya_» címet. Az ő bölcsesége a derék élet, a
+helyes tett, nem pedig a magasba szökkenő eszmélődés.
+
+Világos és fölséges a célkitűzése, józan az ország állapotáról alkotott
+ítélete. Megmentésül csodás épületet tervez, melyben minden darab kő az
+állam és a család javát szolgálja. Mindent erősen központosít. A
+községek független életét teljesen ismeretlenné teszi hazájában. Az
+egész Kína óriás gépezet, melyet a tisztviselők és felügyelők serege
+igazgat. Ami nem illik bele a nagy gépezetbe, azt egyszerűen mellőzi
+vagy elnyomja. Éppen ebben rejlik Konfuciusnak és népének a tragikuma,
+hogy híven őrzi a régi kort, de ennek szellemét nem fogja fel. Nem
+tekint elég mélyen az ősök lelki műhelyébe, csak a külső kultúrát, a
+szellemi munka megkristályosodott eredményét veszi át. Kiöli ellenben a
+szabadságérzetet, megbénítja a kezdeményező képességet, minden igaz
+kultúra forrását. A tudós műveltségnek az állam alapjává tételével
+megcsontosodott maga a művelődés. Nem annyira a hivatalnokok lettek
+tudósok, mint inkább a tudósok hivatalnokok, s így Konfucius remekbe
+alkotott rendszere minden egyéniséget kiölő bürokráciává torzult.
+Bármilyen korán ismerte a kínai nép a csillagászatot, az iránytűt, mégis
+messze elmaradt a haladó nemzetek mögött, mert a késő unokák csak
+őrizték a régit, de nem fejlesztették, másoktól meg elszigetelték
+magukat. Régi kultúrájukban bizakodva lenéztek minden nemzetet, míg az
+összetűzés Nyugattal és a haladó japán észre nem térítette az
+elbizakodott vezetőket. Ekkor látták, hogy az örökös gyámkodással
+erőtlen és gyáva lett a népük.
+
+2. A pontosan körvonalozott szertartásoktól nem tagadhatunk meg bizonyos
+fönséget és egyszerűséget. Az istentisztelet örve alatt Kínában nem
+rendeznek orgiákat, mint a legtöbb kultúrnépnél. Nincsen féktelen és
+fajtalan istenük, mint Indiában, Föniciában vagy Hellasban. Teljesen
+hiányzik a vallás összekötése a nemi élettel. Az istenek életében
+lejátszódó trágár jelenetek már a lamaizmus késői befolyására vezethetők
+vissza. Az ősvallásban nincsenek istenképek vagy szobrok, a
+bálványimádás Indiából terjed át hozzájuk.
+
+Mikor a keresztény hithirdetők Kínában először megjelentek, majd mindent
+elfogadhattak, amit Konfucius tanított, csak az evangéliumot kellett
+hozzáadniok. Az ‚ég‘ fogalmát jóideig azonosnak vették az igaz Isten
+fogalmával; az ősök tiszteletét egyszerű polgári szertartásnak
+minősítették és már nem jártak messze attól, hogy Krisztus vallása a
+kínai birodalom hivatalos vallása legyen, mikor a viszálykodás és
+üldözés kitörése minden sikerüket és tervüket meghiúsította.
+
+3. Konfucius erkölcsi elvei fejlett társadalmi érzékről tesznek
+tanuságot. Okos és bölcs tanácsokat foglal egybe, de az evangélium
+magaslatát nem éri el; az igazi felebaráti szeretet vagy az
+ellenségszeretet ismeretlen fogalom előtte. Mint vérbeli politikus nem
+válogatós az eszközökben. Tanaiból Mong-ce joggal vezeti le a
+királygyilkosságot. A hazugságtól és esküszegéstől ő maga sem riad
+vissza. Bukása utáni vándorlása közben a szigorú és nagytekintélyű
+igazságügyminiszter két hadviselő sereg közé kerül. Az egyik fél
+elfogja, de készséggel szabadon engedi azzal a feltétellel, hogy nem tér
+vissza az ellenséges We tartományba. Ő ezt határozottan megígéri, meg is
+esküszik reá és mégis szabadulása után első útja We fejedelmi udvara.
+Tanítványai kérdik: «Mester, szabad az esküt megszegni?» Ő nyugodtan
+hirdeti: «Ez kényszerített eskü volt, az ilyet nem hallgatják meg az
+istenek.»[138] Még kémszerepre is vállalkozik, mert erősen biztatja We
+urát, foglalja el a szomszédtartományt, mert amint ő látta, gyenge az
+ereje, és a segítség, amire számít, el fog maradni. Ha maga a nemzet
+bölcse ilyen eszközökkel él, akkor ne csodálkozzunk, ha a népben is
+gyakran sekélyes az erkölcsi felfogás.
+
+Konfucius az erkölcsös és a vallásos életnek ütőereit metszette el,
+midőn a «szent könyvek»-ből kihagyja az isteni gondviselés világos
+fogalmát és hideg, élettelen deizmussal olvasztja össze a természeti
+erők tiszteletét. Nagy gonddal szabályozza az ősök kultuszát, de
+hallgatással mellőzi az örök életet és nagyon is kidomborítja, hogy a
+holtak tisztelete nem egyéb, mint az állampolgári nevelésnek egyik
+hatásos eszköze. Mindenben csak földi célokat ismer; ami a tapasztalatot
+meghaladja, azt mellőzi; a dolgok lényegével keveset törődik.
+Módszerének következménye, hogy a gyermekbe nevelt édeskés, udvarias
+modor sokszor kegyetlen önzést, számító ravaszságot, kicsapongó
+érzékiséget és vérengző kegyetlenséget takar. Ilyen módon támadhat
+külsőségekben csillogó kultúra, de tudásában hiányzik a mélység,
+erkölcsében az őszinteség, vallásából az áhítat, művészetéből a
+gondolat. Ennek a népnek soha sincsen igazi ünnepe: a temploma sírkamra,
+egyháza az állam, papja a tudákos mandarin; mélység és emelkedettség nem
+terem nála sehol.
+
+
+LAO-CE.
+
+
+I. Élete.
+
+1. Életírói az emberiség egyik legnagyobb misztikusának tartják. Annyi
+bizonyos, hogy ő a kínaiak igazi metafizikusa és egész Keletnek a
+leghomályosabb és talán a legmélyebb gondolkodója. Az európai
+bölcselőktől tősgyökeres kínai vonások különböztetik meg: atomisztikus
+gondolkodás és gyakorlati irány. Igaz, hogy ő inkább elmélkedő, mint a
+tettek embere, de még a legmagasabb eszmélődésben is aforizmákat szór,
+ellentéteket hangoztat, akár Nietzsche, és minden tanával útmutatást
+kíván nyujtani arra, hogyan lehetünk egyek a mindenséggel. Mindazok,
+kiket nem elégített ki Konfucius túljózan eszménye, a kínai átlagember,
+őnála kerestek vigaszt, és homályossága miatt mindenki azt találja meg
+benne, amit éppen óhajt.
+
+Az ő eszményképe nem a polgár vagy az államférfi, hanem az elhivatott
+egyén, aki önmagának keresi az igazságot és aki inkább elrejtőzik titkos
+társaságokba, elvonul a kolostorok mélyére, mintsem kiálljon a közélet
+porondjára.
+
+_Élete._ Életét annyira át- meg átszőtte a legenda, hogy komoly tudósok
+még a XX. században is kételkedtek létezésén és nem tartották történeti
+személynek.[139] Wilhelm szerint azonban a legújabb kínai kutatók művei
+után létezését alig lehet kétségbevonni.
+
+2. _Életének egyetlen egész biztos adata, Konfuciussal való
+találkozása._ A szertartások könyvében ugyanis Konfucius megemlíti, hogy
+egy temetésre együtt mentek Lao-ce-vel, mikor egyszerre napfogyatkozás
+állott be. A természettől félénk Konfuciusra ez a ritka tünemény olyan
+befolyást gyakorolt, hogy egész életében nem tudta feledni. A
+csillagászati adatok szerint Kínában Kr. e. 518-ban tényleg
+napfogyatkozás játszódott le és ez az év teljesen megegyezik Konfucius
+életének hiteles adataival. 34 éves korában kezd nevelősködni és ekkor
+keresi fel Lao-Yangot, a Tsu-dinasztia fővárosát.[140] Több forrás
+megegyezése egy tényre vonatkozólag annyira erős bizonyíték, hogy
+Laoce-t nyugodtan elismerhetjük történeti személyiségnek. Mint az
+uralkodócsalád levéltárosa sokat foglalkozott a régi történelemmel és
+igen becses adatokat szolgáltathatott Konfucius hivatásához. Ez fel is
+kereste őt magányában, de midőn az ősök kultuszának kérdését felvetette,
+erős rendreutasításban részesült: «Akikről beszélsz, meghaltak,
+csontjaik porrá váltak, csak szavaik maradtak fenn. Hallottam, hogy egy
+gazdag kereskedő a szegénység látszatát vette magára, holott raktárai
+telve valának kincsekkel; így a szellemi fennsőbbséggel bíró ember,
+jóllehet, tökéletes, mégis ostoba külsejű lehet. Vesd le gőgös külsőd,
+sok vágyad, hízelgő orcád, függetlenkedő akaratod, mert mindez nem válik
+előnyödre. Ezt akartam mondani neked.» Ha hihetünk a hagyománynak,
+Konfuciust nem hozták zavarba az aggastyán szavai, hanem így felelt: «Én
+tudom, hogy repül a madár, úszik a hal és hogy fut a négylábú állat. A
+szaladó állatot meg lehet fogni hurokkal, az úszó halat horoggal és a
+madarat utóléri a nyíl. De a mennyei sárkány hogyan nyargal a szél hátán
+a felhőkön át és emelkedik az égig, azt nem tudom megmondani. Ma láttam
+Lao-ce-t és nem hasonlíthatom máshoz, mint e mennyei sárkányhoz.» Más
+alkalommal hozzátette: «Most az egyszer valódi sárkányt láttam. Ha
+összehúzódik, látható testet ölt; ha kinyujtózik, légi alakká válik,
+túlhatol a felhőkön, a világos és a sötét őserőkkel, Janggal és Jinnel
+táplálkozik.»[141]
+
+3. Családi neve Li, személyneve Tan; együttvéve tehát Li-tan; később
+kapta a Lao-tan, majd a Lao-ce, az öreg mester jelzőt. Lao, az «öreg»
+nevet a legenda szerint azért kapta, mert mint öreg gyermek ősz
+szakállal és ősz hajjal jött a világra. Lao-ce bizonyára nem született
+nyolcvan esztendős aggastyánnak, de a mesében mélyebb értelem rejlik. Ha
+az utókor valamely nagyember emlékét megőrzi, rendesen kiemelkedő
+jellemvonásokat örökít meg róla, bár fantasztikus alakban. A monda
+veleje bizonyára az, hogy Lao-ce koraérett, magábavonuló, melanchólikus
+ifjú volt. Lelke mélyén ő is fájlalta, akárcsak Konfucius, a
+közállapotok romlottságát. A polgárháborúkban országok mállottak
+széjjel, uralkodói családok koldusbotra jutottak; millióknak omlott a
+vére, üresen tátongtak a csűrök és gaz verte fel a szántóföldeket.
+Milliók szeméből kicsordult a könny és keserves panaszra fakadtak: «Jobb
+lett volna nem születnünk, mint ilyen nyomorúságot megérnünk. Az ég
+könyörtelenül nézi, hogyan pusztulunk szárazságban és éhségben. Nincsen
+isten az égben, nincsen igaz uralkodó itt a földön, senki sem hallgatja
+meg panaszunkat.» Ilyen körülmények között Lao-ce nem tudott
+Konfuciusszal remélni a szebb jövőben, hanem elveszti minden hitét a
+kultúrában és a társadalmi orvosságokban: «Aki cselekszik, az ront; aki
+megőriz valamit, az elveszíti.» Levéltárosi állását is feladja és
+visszavonul délre a Jang-ce-kiang partján valamely remeteségbe. A
+Hanku-szorosnál nagyon kéri a kapus, foglalja össze tanait, mire megírja
+ötezer jegyből álló művét, melyet Tao-te-king-nek, a nagy törvény és az
+erény útjának neveznek.
+
+4. Öregkorban visszatér övéihez szülőföldjére, Tsen államnak K’uhsien
+nevű helységébe. Követője, Tsuang-Tse, egész hiteltérdemlő módon ír
+haláláról. «Lao-tan meghalt, Tsin-Si elment részvétét kifejezésre
+juttatni. Három jajszót hallatott, azután sarkon fordult és távozott.
+Egyik tanítványa kérdi: «Nem voltál Te a mi urunk barátja?» – «Ó igen!»
+– «És elégnek tartod ilyen módon kifejezni fájdalmadat?» – «Igen! Azt
+tartottam, hogy a mi emberünk és még sem az. Amikor beléptem, úgy
+könnyeztek az aggok, mintha fiukat temetnék és úgy sírtak az ifjak,
+mintha anyjukat siratnák. Mivel ennyire ragaszkodnak hozzá, olyan
+szavakat kellett szólnia, amit nem szabad lett volna kiejteni és olyan
+könnyeket hullatott, melyeket nem szabad lett volna elsírnia. Ez pedig
+mind eltérés a mennyei élettől, mert gyarapítja az emberi indulatokat…
+Aminek a végét látjuk, az csak a tűzifa, de a tűz tovább ég és nem
+látjuk, mikor alszik el.»[142] Íme, Lao-cét is kétféleképpen gyászolják
+tanítványai, mint Buddhát, Ázsia másik világosságát és a «tökéletesek»
+fásult közönye meglepően egyezik mindkét ravatalnál.
+
+
+II. Tanai: A Tao-te-king.
+
+Lao-ce-nek ez az egyetlen műve. A könyvre is ráillik az a jellemzés,
+amit szerzőjéről mondott Konfucius: «Hasonlít a mesebeli sárkányhoz,
+keresztülhatol a felhőkön, világossággal és sötétséggel táplálkozik.»
+Határozottan kifejezett meggyőződést alig találni benne és kevés szavát
+lehet szószerinti értelemben venni. Krause negyvenkétféle fordítását
+említi, de nincsen egyetlen sora sem, melyet a fordítók egyenlően
+értettek volna.[143] Ő nem akar nyárspolgári, alpári lelkeknek írni;
+örvend, ha ezek kinevetik és akkor van megelégedve, ha nem értik meg.
+Szereti a keleti ködöt, és gondolatait ellentétekbe, paradoxonba
+burkolja. Terjengős kommentárjai a mű után ezer esztendővel készülnek,
+azért ezek is gyakran elhomályosítják és nem tudni, mennyi bennük az
+idegen hatás.
+
+A könyv tartalma legegyszerűbben címe szerint osztható fel. «Tao» annyi,
+mint a világ nagy elve; «te» az erényt jelent; «king» klasszikus okirat.
+
+_A tao igen sokjelentésű szó._ Eredetileg annyi, mint út. Írásjele a
+‚fejt‘ és ‚menni‘ jelények csoportosítása; olyan utat jelent tehát,
+melyen feje után jár az ember, mely célhoz vezet, melynek iránya és
+értelme van. Először az égi pályák jelölésére használták. Az egyenlítő a
+piros út, a térítő a sárga út. Lao-ce átviszi az eszmék birodalmába és
+megkülönböztet nagy Tao-t és kisebb tao-kat. A nagy Tao a végső irányt
+adó hatalom, mely az ég, a föld és az ember kis tao-ját létrehozza,
+igazítja és fenntartja. Az európai fordítók többféleképpen próbálják
+jelentményét eltalálni: voie, cause première, parole, Weltgesetz, Sinn,
+Höchstes Gut… Legközelebb jár hozzá a görög «logos», a latin «ratio» és
+a Spinoza-féle causa sui, natura naturans.
+
+Bizonyára az ősvalláshoz tartozó fogalom ez, mely Kínában alapja minden
+világnézetnek, etikának és vallásnak. Megtalálható mind Konfuciusnál,
+mind Lao-cé-nél, de különböző módon.
+
+_Konfuciusnál a tao_ az I-king szövegében a nagy természet mechanikus
+törvénye az ember erkölcsi életére alkalmazva. Külön törvénye van az
+égnek, a földnek és az ember etikai világának, de mindannyinak alapja az
+égi tao, az ég járása. Ezt kell a császárnak felismernie és közölnie az
+alattvalókkal a szertartások előírásával. Ezekkel gondoskodik arról,
+hogy az égi erők megáldják uralkodását és népét. Kung-ce-nál az a szent
+ember, ki az isteni Tao-ra alapítja minden törvényét és magatartását és
+a földkereksége engedelmeskedik neki.[144]
+
+_Lao-ce tao-ja._ Konfuciusnál a legmagasabb az égi tao és ez azt a
+benyomást kelti, hogy nála ez nem egyéb, mint a személyes Isten, ki őt
+egyedül ismeri, aki hivatásával megbízta és akihez nagy
+megpróbáltatásokban imádsággal fordul.[145] Lao-ce szemében az ég nem
+lehet végső elv. Kell lenni egy felfoghatatlannak, kimondhatatlannak,
+melyet jobb kifejezés híján a «nagy Tao»-nak nevez és ez nem egyéb, mint
+az égi, földi, emberi tao-k végső forrása, végső célja és minden ismeret
+alapja. Semmikép se vallásos, hanem tiszta filozófiai fogalom;
+istentiszteletben nem részesül, áldozatot nem mutatnak be neki és nem
+imádkoznak hozzá.
+
+_A nagy Tao először kozmológiai elv_, mindennek létforrása, minden
+teremtmény anyja, mely az ég és föld előtt fennállott már. Mindent
+létrehoz, de önmaga sohasem lesz jelenséggé, azért nem tapasztalható
+meg. Nem zárkózik a tér és idő keretébe, azért hiába nézünk utána, nem
+látjuk meg soha. Hiába hallgatódzunk a szavára, nem hallható soha. A
+szobrász nincs ott a szobrában, a festő nincs a vásznában és az atya
+nincsen gyermekében. Mint világelv a két őserő (Jang és Yin) ellentétét
+egyenlíti ki, mert benne minden eggyé válik. Olyan az ég és föld (Jang
+és Yin), mint a megszólaló fuvola. Önmagában üres, de ha törvénye
+szerint beléfújnak, csodálatos hangok áramlanak ki belőle. A fuvola a
+föld, a lehelet az ég, de ki adja a leheletnek a kellő erőt és
+gyorsaságot. A nagy fuvolás, a nagy Tao, ki ebből a varázsfuvolából az
+egész világot elővarázsolja.
+
+_A nagy Tao a mindenség célja._ Minden létező tőle származik, minden
+hozzá tér vissza, mint esténkint a gyermek anyja ölébe hajtja fáradt
+fejét. Az embernek is ez a célja: egyesülés a nagy Taoval, amint ezt az
+életfelfogásban láttuk.
+
+_A nagy Tao minden megismerés alapja._ A jelenségekben nem található,
+azért őt magát csak _közvetlen megéléssel_, intuicióval foghatjuk fel.
+Olyan ez a felfogás, mint a jóga-gyakorlat magaslata a szamadhi, melyben
+a lélek elveszti öntudatát és alámerül a tudattalan örvényébe. Szerinte
+ez az intuició az emberi lélek legősibb, legegyszerűbb jelensége, melyet
+nem lehet levezetni és bizonyítani. A piros és kék színt nem lehet
+megmagyarázni annak, akinek sohasem volt ilyen élménye; viszont aki
+látta a pirosat és kéket, megérti a mondott szóból is. Hasonlóképpen
+csak az érti meg Lao-ce szavát, aki már megízlelte a nagy Táo-t.[146]
+
+3. _Eszmetana_. A nagy Tao ős valóságában jelen vannak a dolgok fogalmi
+képei (a platoni ideák) és a lélek intuiciójában ezeket is átéli, de
+ezek a fogalmak ki nem mondhatók. Ilyen például a lét és a nemlét. A lét
+az égnek és a földnek anyja, a nemlét pedig anyja a létnek; egymással
+tulajdonképpen azonosak, csak a szavak, a jelek különböznek.
+
+_Ismeretelmélete realisztikus._ A szemlélő lélekben a kimondhatatlan
+eszmék mintájára alakulnak kimondható fogalmak is; ime ezen alapszik a
+kínai realizmus. Konfucius és Lao-ce megegyeznek abban, hogy a szavak és
+kimondható fogalmak a valóságot tükrözik, mert a valóság maga a nagy Tao
+és a benne rejlő kimondhatatlan fogalom; az egyéni lélek kimondható
+fogalmai ezek mintájára készülnek és így a szavak kimondható fogalmakat,
+a fogalmak pedig valamikép valóságot jelentenek. Amíg tehát szavainkat
+ellenőrizhetjük a valósággal, a Tao átélésével szerzett
+tapasztalatokkal, addig használhatók ezek a szavak a valóság rendezésére
+és arra, hogy a nagy Tao-hoz igazítsák életünket.
+
+De az egyéni lélek önkényesen bánik lelki kincseivel és csapongó
+képzelete olyan fogalmakat alkot, melyek nem felelnek meg az örök
+eszméknek és így az egyéni vágyakozás olyan célt tűzhet maga elé, ami
+nem felel meg a valóságnak. Így alkotja meg az ember a valósággal
+ellentétben levő külön világot: az álmok és a vágyak világát. Így
+keletkezik a vágy a kényelem, a gyönyör és az idegen vagyon után, mivel
+pedig ez nem adatik meg mindenkinek, kezdődik a küzdelem, a pereskedés,
+végül a lopás, a rablás és a gyilkosság, szóval minden, ami ellenkezik a
+nagy Tao-val, a valóság nagy világrendjével. A rosszat tehát az olyan
+oktalan vágyak teremtik, melyek önalkotta fogalmainkhoz tapadnak, ezért
+nem lehet a bajokon segíteni emberi bölcseséggel és tudással, mert minél
+jobban fárad az értelem, annál jobban szaporítja önkéntes fogalmait,
+annál jobban eltávolodik a valóságtól. Ezért ne törődjünk tudással és
+kultúrával, hanem bízzuk rá magunkat a természet folyamatára, a nélkül
+hogy meg akarnók nevezni vagy tudással keretekbe foglalni. _Ez a maga
+átengedés, a nemtudás és nem cselekvés_ ismét helyreállítja a jóviszonyt
+a természet és az ember, az édes anya és a gyermeke, a nagy Tao és a
+jelenségek között.
+
+
+III. Lao-ce életfelfogása.
+
+1. Az embernek is a nagy Tao az alkotója és a célja. Az igaz embernek, a
+szent embernek főkötelessége tehát, hogy hozzá hasonlóvá legyen, vele
+egyesüljön és magában megtestesítse. Lao-ce nem annyira elméletet kíván
+nyujtani, mint inkább megjelölni az utat (az emberi tao-t), mely a
+jelenségek zürzavarából az örök eszmék világába vezet.
+
+_Két úton jut el az ember a nagy Tao-hoz: a lét és a nem lét útján._
+
+_A lét útján_ a jelenségeket figyeljük. Keressük mögöttük alkotójukat és
+forrásukat, a nagy Tao-t; de őt csak akkor találhatjuk meg, ha lemondunk
+minden u. n. tudományos célkitűzésről és minden vágyról. Csak azt tudjuk
+tárgyilagosan felfogni és megítélni, amire nézve «üressé lett a szívünk,
+és így benne, mint tiszta tükörben képződhetik a nagy Tao tükörképe». Ha
+ez kialakul a lelkünkben, akkor belátjuk, hogy semmi sem történhetik
+máskép, mint ahogy van, nyugodtan nézzük az események játékát, amint
+minden folyik, keletkezik és elmúlik. Belátjuk, hogy élvezet, tudomány,
+művészet, vagyon és minden kultúra hiábavalóság; csak zavarja a tiszta
+látást, eltávolít a valóság szemléletétől.
+
+_A nemlét útján_ az egyén lemond minden vágyról, ezzel kialszik maga az
+egyéniség és helyére lép a nagy Tao. Az ember fönséges unió misztikában,
+misztikus egyesülésben egyenlő lesz a mindenséggel. Amit a lét útján
+csak szemlél, azt most magában éli át. A menny kapui feltárulnak előtte,
+hallja a hallhatatlant, látja a láthatatlant, a tiszta fogalmak világát
+és a nagy Tao-t, az ős egységet, melyben nincsen kettősség. A teste is
+egyesül a mindenséggel, egyéni gyarló testből világlélekké lesz, mely
+csodákat tehet és uralkodik a szellemvilágon. Az ilyen szent még egyéni
+életet él, de az egyéniség álarca már nem csalja meg, keresztüllát a
+cselszövésen. _Ő szemléli a világtörvényeket, a dolgok lényegét és
+csíráját._ Ezeket idejekorán befolyásolja és így mágikus erőt nyer.
+Látja, hogy minden ellentét egységbe olvad, egy a fény és az árnyék, egy
+a kicsiny és a nagy. Megismeri a becsületet és mégis nyugodtan marad
+szégyenben; engedékeny az erőszakossággal szemben és megszabadul minden
+szenvedéstől. Nincs többé halandó része, nem fél a tigristől és az
+orrszarvútól, páncél nélkül áthatol bármilyen felvértezett seregen.?
+
+2. _A nagy Tao-val megegyezés még a földi életet is meghosszabbítja_, a
+teljes egyesülés pedig halhatatlanságot ad. Később ez az
+életmeghosszabbítás a tao-bölcselők gyakorlati céljává lett. Az élet
+forrása a lélekzés, az ember a belélekzéssel állandóan életerőt szív
+magába a világegyetemből; ezért a lélekzés művészete az
+életmeghosszabbítás kitűnő eszköze. Sok erőt szívjon be az ember, ezt
+nyelje el, raktározza el és keveset pazaroljon belőle. Az
+életmeghosszabbítás másik fontos gyakorlata a bőjt. Addig kell bőjtölni,
+míg a test olyan könnyűvé válik, hogy szabadon lebeghet a levegőben. Az
+ételek is igen különböznek az életerő szempontjából. A leghatásosabb
+anyagokból készítik az életelixírt, melynek gyártásával állandóan
+foglalkozik a tao-ista alchimia.
+
+A tanokat késői tanítványok élezték ki és torzították el ennyire; maga a
+mester bizonyára nem látta és nem is akarhatta ezeket a
+következményeket.
+
+3. _Etikai rendszerét negatív egoizmusnak és quietizmusnak_ nevezhetjük.
+_Egoizmus_, mert benne minden társadalmi kötelék gátolja a misztikus
+egyesülést, amennyiben cselekvésre késztet. A törvények és szertartások
+törlendők és foglalja el az egyén örök érdeke a társadalmi kötelesség
+helyét. _Negatív_ egoizmus, mert nem pozitív örömöt vagy boldogságot
+keres, semmiféle tevékenységet nem sürget, hanem «a nem-cselekvést» és
+minden emberi kapcsolat kerülését, mert ez könnyen vágyakat ébreszt és
+megakadályozza az egybeolvadást a mindenséggel.
+
+Konfucius sarkalatos erényei értéktelenek. Általában a jó és rossz is
+csak nevek azok számára, akik a mindenség nagy egységét még nem ismerték
+meg. Az emberszeretet és igazságosság mesterkélt követelmények. Az
+ügyesség, melyet gyakorlunk, a tanulás, melyet könyvekből szerzünk,
+ellensége a természetes passzív viselkedésnek, mely a nagy Taohoz vezet.
+Igaz erény csak az egyesülés a mindennel. Aki ezt elérte, az tanít
+szavak nélkül, működik cselekedet nélkül.
+
+_Ez a tan destruktív és anarchista jellegűnek látszik._ Teljesen ellene
+mond Konfucius elveinek és szószerint véve aláássa minden társadalom
+alapját. Nagyon enyhíti az egészet az a körülmény, hogy az ember
+jellemző vonásává avatja a jóságot, mert ez a nagy Tao-nak is feltűnő
+sajátsága. Mindenkivel szemben jónak kell lennünk, ne tegyünk
+különbséget jó és rossz ember között, mert ez a különbség csak a
+szavakban és nem a valóságban van meg. Nagy érdemének tudják be az
+ellenségszeretet hirdetését. A Tao-te-king 63-ik fejezetében tényleg ezt
+írja: «Fizess a rosszért is jóval». A teozófusok keresztény értelmet
+fedeznek fel benne. Ez azonban nagy félreértés; Lao-ce nem az
+emberszeretet magaslatát tartja szem előtt, hanem a teljes
+alkalmazkodást a nagy Tao-hoz. Hogy használ-e másnak a bölcs, vagy árt,
+az előtte teljesen mellékes; azért ne tegyünk rosszat, mert ez
+megszakítja egységünket a nagy Tao-val. Nem az ellenséggel akar tehát
+jót tenni, hanem önmagával. Mong-ce mérhetetlen önzést lobbant a
+tao-ista bölcsek szemére: «Egy hajszálukat sem adnák oda azért, hogy az
+egész világnak használjanak vele; ilyen lelkület lehetetlenné teszi az
+emberi együttélést és a társadalmat». Az ellenségszeretet tehát nem
+virágzott ki az ókorban.[147]
+
+4. _Egyén és társadalom._ A társadalmi etika terén egész forradalmi
+hangot üt meg. Minden bajnak az az oka, hogy a kormány sokat
+beleavatkozik a polgárok ügyeibe. Minél több a tilalomfa, annál
+szegényebb a nép; minél több a törvény és a rendelet, annál több a
+tolvaj és a rabló. Az emberi természetnek ugyanis az az törvénye, hogy
+minden kényszernek, tilalomnak ellenáll, leginkább az erkölcsi
+kényszernek. Az elgyötört nép eleinte passzív ellenállást fejt ki a
+hatalommal szemben, míg végül kitör a forradalom. Hiába a kultúra külső
+máza. Építhetnek kitűnő utakat, a nép a mellékutakon jár. A fejedelmi
+udvartartás fényes, de a szántóföldeket gaz veri fel és a csűrök üresen
+tátonganak. Minél erősebben működik a pallos, annál kevesebbet törődnek
+az emberek a halállal, annál vakmerőbbek, alattomosabbak,
+engedetlenebbek lesznek és veszedelembe jut az ország.
+
+Konfucius hasonlóan gondolkodik az állapotok bírálatában, de a helyzet
+javulását egész ellentétes utakon keresi. Szerinte a kultúra jó, a
+társadalmi különbségek megtartandók és a törvények nemzeti szokássá
+teendők. A tanultabb, erényesebb embernek kell befolyást biztosítani;
+ezt teszi lehetővé a társadalmi rendek különbözősége.
+
+Lao-ce szerint, kultúrának, alkotmánynak, törvényhozásnak nincsen
+önértéke. Amint a természetes szerveink akkor működnek legjobban, ha nem
+vesszük őket észre, azonképpen az az igazán nagy uralkodó, akivel nem
+törődik a társadalom; nem kell a népet agyonkormányozni, magától jóra
+fordul minden. Az ő alapelve a társadalomban is a nemcselekvés, hagyjuk
+békén a természetet és magától rendbejön minden. Ez a reformgondolat
+tisztán negatív: kultúra, tudomány, erkölcs és kötelesség, művészet és
+nyereség, mind kiirtandó hiúság. Mindez csak név, pára és árnyék, melyet
+szokásból magasztalnak az emberek, de ezek a nevek már nem egyeznek meg
+a valóság rendjével, a nagy Tao-val. Konvencionális hazugságok ezek,
+melyekkel az ember áltatja magát, hogy kétségbeejtő nyomorúságát ne
+lássa.
+
+_Minden bajnak gyökere a tudás és a fantázia._ Ezek bódítják el az
+embereket. A színek, hangok, illatok játéka elvon a mélységektől, az
+igaz valóságtól és felébreszti bennünk az önzést, az ábrándot és a kínzó
+vágyak seregét. Ezeket az agyrémeket ki kell küszöbölni a társadalomból.
+Ez azonban csak úgy lehetséges, ha a vezetők megmutatják, hogy
+értéktelenek azok a dolgok, amire áhítozik a tömeg és maguk is
+igénytelenűl élnek, sőt csendben eltűnnek a nép között. Nem tudós
+mandarinokra, iskolára van szükség, hanem egyszerűségre: ez a boldogság
+útja.
+
+Wilhelm megjegyzi, hogy az ilyen eszmék megvalósítása valamennyire
+lehetséges volt abban az időben, amikor még kevés volt az ember, és
+földmívelésel könnyen eltarthatta a családját. Általános értékű
+alapgondolatuk mégis minden termelési formát meghalad: az ember
+uralkodjék a termelőeszközökön és ne legyen a külső kultúra
+rabszolgája.[148]
+
+5. _Értékelés_. Lao-ce rendszerének értékelésére elegendő annyit
+mondanunk, hogy ködös nyelvezetbe burkoltan megtaláljuk benne Pláton
+eszméinek világát és Aristoteles legnagyobb intuicióját, az aktus- és
+potencia-elméletet. Egyébként meg kellene ismételnünk, amit a brahmán
+miszticizmusról és Buddha rendszeréről mondottunk. Amikor a buddhizmus
+először kopogott a kínai falon, éppen a Tao bölcselete könnyítette meg
+számára a bejutást és tette lehetővé az elterjedést, mert
+alapgondolataiban megegyezik vele. Ezt fejezi ki a legenda is, midőn
+Lao-ce életét a messze multba helyezi, sőt nagy nyugati missziósútra
+küldi és az ő tanaként tünteti fel a buddhizmus egész szellemi világát.
+
+A legendának abban igaza van, hogy a két rendszer, az indiai és kinai
+negativizmus ugyanazokra az eredményekre jut el. A nirvánát kinai
+nyelvre Lao-ce műszavával, a nemcselekvés elvével (vu-vei) fordították
+és de Groot szerint igen helyesen, mert a két fogalom teljesen
+megegyezik; a tao-izmus és a buddhizmus ikertestvérek, mind a kettő
+közös ázsiai világszemléletből, az ú. n. univerzismusból ered.[149]
+
+E megegyezés következtében a tao-izmus könnyen elfogadja a késői
+buddhisták mitológiáját, isteneit, templomait, szertartásait és
+kolostorait, csak a nőtlenséget utasítja vissza, mert ez ellentétben áll
+a kínai nép családi érzékével és érzékiségével. A külső keretek és
+eredmények megegyeznek, de az éltető szellem mind a kettőben más. Lao-ce
+követői mindig megőriznek valamit népük optimizmusából és reális
+érzékéből. A kínai eszmetörténetben szereplő három nagy ember
+különbségét jól szemlélteti egy régi parabola: Sakjamuni, Konfucius és
+Lao-ce együtt ültek egy ecetes kancsó mellett, mely az ember földi
+életét jelképezte. Mind a három belemártotta az ujját, hogy megízlelje,
+mi van benne. A valóságot szerető Konfucius mindjárt rámondotta: ez
+savanyú. Buddha a maga pesszimizmusával keserűnek találta; Lao-ce
+azonban, mint életművész, kijelentette, hogy ez édes»[150]
+
+
+
+
+AZ IRÁNI LÉLEK.
+
+
+ZARATHUSTRA.
+
+1. «Zarathustrát tiszteljük, az egész anyagi világ urát és mesterét, a
+legkiválóbb hívő lelket, a legbölcsebb, legdicsőbb királyi lényt, a
+legméltóbbat arra, hogy megbecsüljük és segítségül hívjuk; magasztaljuk
+a vágyak emberét!…»[151] Így tiszteli a nemeslelkű iráni nép hazája
+bölcsét, a nemzet szentjét, «az iráni Mózest», aki Izrael nagy
+prófétájával majdnem egy időben élt és hozzá hasonló nagy lélek. Népét
+megszabadítja a babonaságtól és erkölcsi romlástól. Világnézetében
+visszaállítja az ősi monoteizmust a maga régi tündöklő tisztaságában és
+csak mohamedán rágalmak következtében terjedt el róla az a vélemény,
+hogy dualisztikus vallást alapít. Ő csak a régi vallást állítja helyre,
+maga inkább bölcselő, rendszeralkotó és egész életfelfogását bölcseleti
+elvekre alapítja. A zsidóknál fennmaradt ősi kinyilatkoztatás mellett
+megalkotja a legrégibb, legtisztább és legegészségesebb erkölcstant,
+mely a földkerekségén található.
+
+2. A régi tanok és jóerkölcsök diadalát azonban elősegítette _az iráni
+néplélek konzervatív gondolkodása és tekintélytisztelete, optimizmusa és
+igazságszeretete_.
+
+Az indiai árják őshazája valószínűleg Déloroszországban terült el.[152]
+Innen hatoltak Ázsiába, hol sokszáz esztendőt töltöttek aránylag békében
+és nyugalomban. De az északi népek támadása és a természetes szaporodás
+következtében mindig nehezebb lett a megélhetés, világnézeti téren is
+megoszlottak a vélemények. A hevesebbek, tüzesebb vérűek nagyobb
+szabadságra, nagyobb területre, harcias életre áhítoztak. Átlépték tehát
+a magas hegyeket és elfoglalták maguknak Indiát. A konzervatív elem
+továbbra is ragaszkodott az északi Baktriához és a régi Persis
+területéhez. Békésebb természetük az oka nemcsak az ősi hagyományok
+megőrzésének, hanem elvesztésének is, mert nem tudnak ellenállni a görög
+szellem hódításának és az Izlam fegyverének. Zarathustra a maga nagy
+lelkével sem tudta megacélozni népét.
+
+Jellemző továbbá az iráni néplélekre a _tekintélytisztelet_, ami főleg a
+szülők iránti szeretetben és a nagy egyéniségek kultuszában
+megnyilvánul. Míg a hindu égen csakhamar kialakul az istenek tarka-barka
+serege, melyben egyszer egyik, másszor másik kerekedik felül, náluk
+mindig tisztán ragyog a régi, Ahura’, az indus, Varuna’, a felséges nagy
+Úr tisztelete. Még a gonosz birodalmában is szinte vasvillával,
+kényúrként uralkodik az őskaján, a főgonosz: Angra-maniu (Ármány). A sok
+szavaló és magát istenítő brahmin helyett itt az egy Istennek egy
+prófétája él: Zarathustra. Egyéni életükben a pillanat nyüzsgő vágyai
+felett uralkodik a nagy életcél: a világosság győzelme a sötétségen.
+Társadalmi életükben sokáig megőrzik az egynejűséget és az ind
+királyocskákkal szemben náluk a hatalmas Achemänidák dinasztiája
+uralkodik. Az iráni népnek ezt a két nagy jellemvonását régi feliratok
+hirdetik mindenfelé kősziklába vésve, nagy könyvtárak számára agyagba
+égetve és ércbe öntve a várak tornyain. Mutatóba álljon itt nagy Dárius
+királynak egyik ékírásos kiáltványa: «Egyetlen nagy Isten Aura-Mazda,
+aki ezt a földet teremtette, aki azt az eget teremtette, aki az embert
+teremtette, az ember számára a boldogságot rendelte, aki Dáriust
+királlyá tette… egyetlen uralkodóvá számos alattvaló felett.»[153]
+
+Szép vonása még az iráni népnek minden komolysága mellett a bizakodó
+optimizmus. Küzdve küzd a mostoha viszonyokkal, de bízva bízik a jóság,
+az igazság győzelmében.
+
+Herodotos szerint legnagyobb gyalázatnak tekintették a hazugságot és
+első kötelességnek az igazmondást.[154] Míg a hindu szavában nem lehet
+hinni és minden adata megbízhatatlan, addig a parszi megtartja szavát és
+az egyszer megkötött szerződést állja mindvégig. Fejlett jogérzékük
+hatása megérzik az annyira magasztalt babiloni jogrendszeren is, és még
+a ravasz görög nép sem tudja egészen kivonni magát hatása alól. Ez az a
+nép, mely hivatott lett volna arra, hogy tisztult erkölcsi felfogással
+ajándékozza meg az ókori világot.
+
+
+I. Zarathustra élete.
+
+Zarathustra korát és életét mindmáig mélységes homály fedi. Elsőrangú
+tudósok, köztük Darmesteter, «Kelet szentkönyvei»-ben a Zendaveszta
+fordítója a vihar megszemélyesítőjének és így mitológiai alaknak tartja,
+akárcsak Bacchust, Theseust vagy Heraklest.[155] Arab és szír források
+szerint azonos volna Baruch-hal, Jeremiás próféta íródiákjával. Mivel
+nem nyert prófétaküldetést, azért elpártolt mesterétől és idegen nép
+között írta meg «sátáni művét», az Avesztát.[156] A görögök
+beláthatatlan messzeségbe burkolták tanait, azért, hogy annál nagyobb
+tekintélyt kölcsönözzenek neki. Szerintük a trójai háború előtt 5000,
+Plátó előtt 6000 esztendővel tanított. Ezek a nagy számok azt árulják
+el, hogy nem tekintették történeti személynek.
+
+Oldenberg az összehasonlító nyelvészet alapján a védákkal méri össze és
+Kr. e. 900–800 esztendőre helyezi az Aveszta régi himnuszai keletkezését
+és ezzel Zarathustra életét. Az Orientalische Litteratur-Zeitung pedig
+legújabban az 1000 évet tartja legvalószínűbbnek.[157]
+
+A Zarathustra ellen szórt vádakból bizonyos, hogy nem volt perzsa, hanem
+Baktriában, az iráni felföld keleti részén született, hol a magas hegyek
+a sivataggal érintkeznek, hol a perzselő nyár dermesztő téllel
+váltakozik és megedzi, felvértezi fiát arra, hogy vitézül védekezzék az
+északról portyázó turáni törzsek ellen. A hagyomány szerint anyja
+csodálatos álmokat lát és születésekor a gyermek nem sír, hanem hangosan
+felnevet; ámde nevetése nem vidámsággal, hanem csodálattal és
+rettegéssel tölti el a rokonságot.[158] Ez a rege szemlélteti életének
+egész nagyságát és tragédiáját: leghitelesebb, legrégibb himnuszaiban a
+bölcs egész emberi módon jelenik meg. Élete telve derűvel és borúval,
+gonddal és vigasztalással. Egyszer aljas üldözők serege, másszor ismét
+hűséges barátok veszik körül.
+
+A nép között jártában-keltében nagy lelke már ifjú korában felháborodik
+az esőcsinálók és varázslók üzelmein és megvetéssel fordul el a
+néphitben kavargó garázda istenek hadától; az idegenből beözönlő
+bálványokat is lelke mélyéből utálja. Ilyen lelkülettel 15 éves korában
+kikéri jussát az atyjától és visszavonul a pusztába, ahol hét évet tölt
+el imában és elmélkedésben. Isten megengedi, hogy kérdezze és állandóan
+válaszol neki. Beavatja a végső dolgok titkaiba és a világtörténelem
+törvényeibe. Zarathustra alázattal fogadja az igét és visszatérve a
+társadalomba, szenvedélyes buzgalommal hirdeti az igazságot. Gyűlölettől
+izzó hangon támadja a babonás tanok előcsahosait és fejedelmét nem
+egyszer felszólítja, hogy hányassa őket kardélre, irtsa ki az ivadékukat
+mind egy lábig. Merész szereplése dacára egyideig békés családi életet
+él. Nőül veszi egyik legelőkelőbb hívének, Frasaostrának leányát. Fiát
+olyan gonddal neveli, hogy később legnagyobb támasza az igazság
+hirdetésében. Legkisebb lányát, Porucsisztát, szintén előkelő gazdag
+ifjú veszi nőül. Az esküvőn megjelenik Visztapsza fejedelem és maga
+Zarathustra ír igen szép alkalmi éneket. Mennyire telve volt a gonoszok
+elleni gyűlölettel, legjobban bizonyítja az a tény, hogy még lakodalmas
+énekében is átkot szór ellenük és burkoltan felszólítja a fejedelmet,
+hogy hallgasson Mazda szavára, rendezzen vérfürdőt a gonoszok között és
+biztosítsa ellenük a vidám falvak tartós békéjét.[159]
+
+Ilyen hang mellett nem csoda, ha a dévaimádók üldözni és rágalmazni
+kezdik. Az uralkodó ennek dacára állandóan kegyesen fogadja, az Aveszta
+olvasása meggyőzi Zarathustra isteni küldetéséről, elfogadja egyszerű
+tanát és terjeszti királyi hatalmával. A néphit őrei azonban mindig
+jobban szitották a parazsat, föllázadtak a király ellen; elfoglalták,
+kizsákmányolták a fővárost, Zarathustrát fogságba ejtették és megölték.
+
+
+II. Az Aveszta.
+
+1. A görög és perzsa hagyomány szerint Zarathustra írta Irán szent
+könyvét. Mégis mivel az egésznek gyüjteményjellege van és az egyes
+részek nyelvi szempontból elütnek egymástól, a legtöbb szaktudós csak a
+régi himnuszok – Bartholomae szerint versbe foglalt prédikációk –
+szerzőjének tekinti Zarathustrát; a többi rész is az ő tanai nyomán, de
+nem egészen az ő szellemében készült. Az izlám tűzzel-vassal
+pusztította, mint ‚sátáni művet‘, ezért alig negyedrésze maradt reánk,
+ez is több helyen megromolva, töredékesen.
+
+2. _Megkülönböztetnek nagy és kis Avesztát._ A nagyot csak eredeti ősi
+iráni nyelven őrizték meg fordítás és magyarázat nélkül és a nyilvános
+istentiszteleteken kézikönyvül használták. A kis Aveszta inkább
+magánájtatosságok végzésére szolgált.
+
+A nagy Aveszta három részre oszlik. I. _Jaszna_, lithurgikus imák és
+énekek könyve. Ennek legrégibb része a _Gatha-k_, 17 mély vallásosságra
+valló himnusz, melyet egyenesen Zarathustrának tulajdonítanak. Szűk
+látókörében kevés, de nagy eszmékre bukkanunk. Komoly lelkület mellett
+hatalmas, erős érzés lobog benne. Az újabb sívár részek olvasása után
+szinte fellélegzik az ember, ha egy-egy ilyen ódára talál. Tartalmuk azt
+mutatja, hogy Zarathustra nagy műve, a nép lelki megújhodása még csak a
+kezdet kezdetén áll. Néhány befolyásos ember állott még csak mellé, az
+ellentábor igen hatalmas és a próféta többször kételkedve kérdi, vajjon
+be tudja-e tölteni hivatását.
+
+_II. Viszprat._ Nem egyéb, mint a Jaszna kiegészítő része.
+
+_III. Videvdat (vendidat)_ a dévák, a gonosz szellemek elleni
+törvénykönyv, mely a különböző tisztulási szertartásokat ismerteti
+kimerítő részletességgel és hosszadalmasan.
+
+A kis Aveszta részei: ‚Hoszbén‘, a napfelkeltekor végzendő imák; Jaszt,
+az egyes szellemek és istenségek dicsőítése; Xartak–Apasztak, a
+hitvallások könyve; Afrinaka, az áldások gyüjteménye stb.[160]
+
+Az egész mű létezéséről és tartalmáról a XVIII. századig csak a régi
+görög és római írók nyujtottak felvilágosítást. 1723-ban került az első
+kézirata Oxfordba, hol Bodlean Librery könyvesboltjában erős láncokkal a
+falhoz erősítve, mint valami érthetetlen titkos könyvet mutogatták.
+Titokzatos volta ösztönözte a francia Auquetil Duperront, hogy Indiában
+felkeresse a parszi doktorokat (daszkurokat) és tőlük megtanulja az ősi
+iráni nyelvet. Ezek először csak hitegették, ámították, de sikerült neki
+túljárni az eszükön, tényleg megtanulta az ős nyelvet, szerzett magának
+becses kéziratot és lefordította az egész Avesztát.
+
+A szöveg általános elképedést és csalódást váltott ki, mindenki felséges
+ódákat, magasszárnyalású bölcseleti elmélkedéseket várt, és e helyett
+unalmas litániákat, végnélküli és kicsinyes tisztulási szertartásokat
+talált. Voltaire két lapot se tud elolvasni Zoroaszter útálatos művéből,
+a nélkül, hogy szánalom ne fogja el az emberi természet iránt, mely
+ilyen silány lim-lommal bibelődött. Mások egyenesen lehetetlennek
+tartották, hogy a bölcs Zoroaszter, kit Platon annyira magasztal, ilyen
+bárgyuságot firkált volna össze; a hiszékeny Auquetil bizonyára
+valamilyen szélhámos áldozatává lett. Herder nyílt elméje azonban a sok
+aprólékos lim-lom között fölfedezte az Avesztában rejlő igazgyöngyöket
+és gúnyolta a franciákat, hogy egy párizsi lapszerkesztő hangzatos
+szólamait keresik a nagy Zoroaszterben. Ő maga nem annyira tudományos
+elmélyedéssel, mint inkább magasröptű képzeletének sejtelmével írja: «E
+szerint a rendszer szerint az embernek, mint Isten látható képének kell
+élnie és uralkodnia a szellem birodalmában, eszményi fényességben.»[161]
+
+Az alapeszmét Herder helyesen érezte meg, de a tudományos megértés a mai
+napig sem tökéletes és nincsen minden tekintetben kielégítő fordítása.
+
+
+III. Az Aveszta világnézete.
+
+1. Az iráni szent könyvek legrégibb részének tartják a Gátha-kat, a
+Jaszna himnuszait, melyekben a legfőbb lényt többnyire _Ahura-Mazda_
+névvel jelölik. Ahura annyi, mint úr, az ég és minden létező ura. Azonos
+a védákban szereplő Asurával vagy Varunával. Mazda «a mindentudó
+végtelenül bölcs, akit senki meg nem csalhat, aki mindent megfigyel és
+igaz mértékkel mér vissza; hűséges, mindent alkotó, mindenhez értő,
+változhatatlan.»[162] Nyugaton Platon óta Ahura-Mazdát Ormuzdnak hívják;
+ellenfelét pedig, a gonosz szellemet, Angra-manju-t Ariman-nak.
+
+Amint a többi indogermán nép, úgy bizonyára az iráni is minden
+szükségletét, örömét és fájdalmát mitológiai alakokban testesítette meg.
+Zarathustra nagy tette az volt, hogy a néphit önállóvá lett isteneiben
+meglátja az egy Isten tulajdonságait és így a szellemeket ismét elvont
+fogalmakká avatja, vagy istenekből Ahura-Mazda szolgáivá, angyalaivá
+tette. Ez volt az emberi gondolkodásnak legelső és legsikerültebb
+formája arra, hogy a politeizmust és panteizmust kiküszöbölje.
+
+_Ahura-Mazdán kívül az Aveszta a következő négyféle lényt ismeri:_ 1.
+Amesa-spenták vagy főangyalok, 2. a Jazdák, angyalok; 3. fravasik, az
+ősök szellemei; 4. a dolgok elemei: tűz, víz, föld és levegő.
+
+_A hét főangyal Amesa-spenták_ gyüjtőneve a Gathákban és az ékiratokban
+nem fordul elő, a Jast azonban már úgy sorolja fel őket, mint
+szellemeket. A Gathákban még mint elvont isteni tulajdonságok
+szerepelnek: a legfőbb jó és áldásos uralom, jótékony jámborság,
+egészség, halhatatlanság, bölcseség, helyes értelem. _Első közöttük
+Asa_, a jog, az igazság, a legfőbb jó. Mint személy Ahura-Mazda
+főtanácsadója és végrehajtó ereje; képviseli és jelenti magát a
+paradicsomot is, mint igaz hívőnek járó jogos jutalmat.[163] Második
+_Vohu-Mana_, mint tulajdonság jó lelkületet, irgalmat jelent, mint
+személy pedig Ahura-Mazda legfőbb miniszterét.[164] Harmadik
+Spenta-Armatai, a tökéletes bölcseség és jámborság; mint személy pedig a
+földnek szelleme.
+
+_A másodrangú angyalok_ között legnevezetesebb szerepet játszik Mithra,
+a Zarathustra előtti kor egyik főistene, kit Ahura magához hasonló
+nagynak teremt. Tisztelete később elterjedt az egész római birodalomban.
+Aquincumban is fedeztek fel szentélyét. A Gathákban a neve sem fordul
+elő, de a Jast tizedik fejezete már egészen róla szól. Úgy látszik, a
+védák hasonnevű isteneivel egyezően világosságot, fényességet jelent és
+mint személy a nap istenét.[165]
+
+A harmadik csoportot a fravasik, Ahura fényes serege alkotják,
+megfelelnek az indus pitriknek, az atyák szellemének, kik a gonosz
+elleni küzdelemben segítik az embereket. A Jast 13–31. fejezetig
+foglalkozik velük. E szerint nemcsak minden embernek, hanem minden
+háziállatnak, sőt maguknak a fravasiknak is megvan a fravasija, a maga
+oltalmazó szelleme. A fravasik tana Auquetil szerint a teremtő
+gondolatnak legtökéletesebb kifejezése; Platon eszméjéhez hasonlóan ezek
+alkotják a teremtmények mintaképét, mértékét, lényegét és minden erők
+forrását. Emlékeztetnek még Sokrates daimonionjára és Aristoteles
+entelecheia tanára. A gondolat felfedezésére az a törekvésük
+szolgáltatott alkalmat, hogy mindenben a tisztát, az Asa birodalmához
+méltót keresik. Pl. az ősi tűz, a tűz fravasija a legtisztább mintaképe
+a föld tüzének, melyet alig tudnak megközelíteni kilenc tisztítás után.
+
+Az ember égi osztályrésze is ilyen fravasi, mely öröktől fogva élt már
+az ember születése előtt. Nem egyéb, mint lelki alaperő, mely élteti már
+az embriót, neveli és fenntartja egész a haláláig és a nagy feltámadás
+napján ismét összeszedi csontjait. Ez Platon præexistencia-tanának régi
+kiadása.[166]
+
+Az elemek közül legnagyobb szerepet játszik _a tűz;_ a parszik mindmáig
+tűzáldozatot mutatnak be. Fontos továbbá _a jó víz_ és az eső
+tisztelete, mely később Anahita néven mint a perzsák egyik főistennője,
+mint Ahura leánya és felesége szerepel. Ahura-Mazdával és Mithrával
+együtt emlegetik. Tisztelete azonosnak látszik a babiloni Militta, a
+kisázsiai Aphrodité és Artemis-kultusszal. Amint Mithra, a fényisten,
+mindenütt áldást hint a föld színére a napsugárral, hasonlókép kísérője,
+a vizek istennője is.[167]
+
+2. _A rossz problémája, dualizmus._ Zarathustra a sokféle istentől
+eljutott a világ alkotójának és gondviselőjének megismeréséhez.
+Megkísérli ezzel kapcsolatban a másik örök filozófiai probléma
+megoldását is, a világ értékelését. Amint Buddhát és a védák bölcseit,
+úgy Zarathustrát is állandóan foglalkoztatja a gondolat, honnan van a
+sok baj és gyötrelem ezen a világon. Az emberiség létét fenntartó
+javakat, a fényt, tüzet, vizet és a táplálékot adó tehenet állandóan
+ellenséges hatalmaktól kell védeni. A jónak és a fénynek birodalma
+állandóan hadilábon áll a sötétségnek és a hazugságnak birodalmával.
+Ebben a nagy küzdelemben az ember mellett résztvesz az állatvilág és az
+egész teremtés. A jó pártjára áll a kakas, a nap első hírnöke, a kutya,
+a nyáj hűséges őre. A gonosz mellé szegődik a kígyó, a farkas és a
+hangya, mely a gabonát ellepi. Az emberek közül a rossz táborába
+tartozik a hitetlen, a bűbájos és a fajtalan életű.
+
+A régi néphit mindenféle gonosz szellemet, manót és ördögöt ismer. Ezt
+alakította át Zarathustra, midőn a teremtésben minden rosszat és minden
+gonosz szellemet egy főelvre, az ős kajánra vagy ős gonoszra: Anra
+Manjura vezet vissza. Véleményét következőkép foglalja össze:
+
+«Két szellem volt kezdetben: a jó és a rossz, gondolatban, szóval,
+tettel; látomásomban mint ikertestvérek jelentek meg, az értelmes ember
+helyesen választott közöttük, az értelmetlen helytelenül. Mikor a két
+szellem találkozott, megállapították a halál és az élet idejét és azt
+is, hogy a világ végén a hitetlenekre a legrosszabb sor, az igazhívőkre
+pedig a legjobb élet vár.»[168]
+
+A Gathák még nem említik a fő gonosz nevét és a behisztáni ékiratok
+egyáltalán nem ismerik. Ezek a halált és minden büntetést még Ahura
+Mazdának tulajdonítják. Oldenberg szerint a gonosz szellem
+Zarathustránál sem egyéb, mint elvont logikus schéma, mely még nem
+öltött testet-lelket.[169] Az Aveszta későbbi részeiben már nagy
+szerepet játszik a gonosz szellem: Anra Manju. Ebből lesz Aristotelesnél
+Ahriman, a középperzsa pehlévi nyelven Aharmán (a magyar Ármány). Neki
+sincs kezdete, akárcsak Mazdának, de ezzel mégsem egyenlő erejű
+ellenfél, mert Ahura bölcseségével szemben balga és csak azt tudja, amit
+Ahura megenged neki. Végre is teljesen elveszíti a nagy
+világküzdelmet.[170]
+
+A modern párszik, így Modi is, a Jaszna 44 fejezetére hivatkozva
+_Zarathustra filozófiájában nem engedik meg a dualizmust_. Zarathustra
+ezen a helyen szónoki kérdéseket tesz fel, melyek magukban foglalják a
+feleletet. «Azt kérdem Tőled ó Ahura! adj nekem helyes választ: ki
+teremtette jótékonyan a fényt és sötétséget? ki teremtette jótékonyan az
+álmot és ébrenlétet? A reggelt, a delet, az éjjelt, melyek az értelmes
+embert kötelességére intik.»[171]
+
+Ezen a helyen Mazda alkotja a fényt és sötétséget, a nappalt és az
+éjjelt, miből következtetik, hogy a két szellemet is, kiknek az Aveszta
+újabb részei ezek létrehozását tulajdonítják. Zarathustra nem tartja
+összeegyeztethetőnek Isten jóságával és szentségével a világban
+tapasztalható töméntelen aljasságot és bölcseletileg úgy oldja meg a
+rossz problémáját, hogy Mazda két szellemet alkot, akik teremtenek és
+rombolnak, világosságot és sötétséget alkotnak. A mai világrend
+megmagyarázására mind a kettő nélkülözhetetlen és úgy összetartozik,
+mint a nappal és az éjjel. Az életet a jó szellem a Spenta Manju
+fakasztja, de Anra Manju oltja ki. Spenta kelti fel az embert, őrzi és
+ösztökéli lelkiismeretét; Anra viszont ellankasztja, érzéki gyönyörre
+hívja, álomba ringatja.[172]
+
+Ez a szép tan megengedhető az Aveszta régi részére, sőt valószínűleg
+Zarathustra személyes felfogására nézve is. De az újabb részekben nem
+Spenta Manjuval száll szembe, hanem egyenesen Ahura Mazdával. A Videvdat
+első fejezetében Ahura 17 szebbnél-szebb helyet teremt az ember számára
+és Anra Manju valamennyit megmételyezi.[173]
+
+3. _Az emberi lélek._ Mazda az embert is két szellem segítségével
+alkotta és ezek működnek benne. Vohumana a jó szellem és Akamana a rossz
+szellem, a rosszakarat. A jóakarat arra kéri, hogy mindig és mindenütt
+jót gondoljon, jót beszéljen és jót cselekedjék. Maga Ahura szólítja fel
+az első embert, Jimát (az ind Jámát), hogy gyarapítsa birodalmát, legyen
+ennek a világnak őre és oltalmazója és átadja neki a hatalom jelvényeit:
+az arany nyilat és arannyal kivert korbácsot.[174]
+
+A rosszakarat azonban ösztökéli már az első embert, hogy a gonoszok
+útján járjon és a hazugság atyjának szolgálatába szegődjék. Az első
+nemzedék bőségben, tiszteletben és teljes megelégedésben élt, míg
+gondolatban elkezdett foglalkozni a hazug beszéddel és kiesett a régi
+jósorsából, jóhíréből; elrejtette magát és bolyongani kezdett a
+földön.[175] Majd Ahura parancsára várat épített, hogy megmentse
+ivadékait és az állatvilágot a föld kerekségét sujtó kemény telek elől.
+A vízözön helyett az Avesztában jégmező és hóözön szerepel.[176] Jima,
+az első ember, egyesíti magában azokat a vonásokat, melyeket Mózes első
+könyve Ádámnak és Noénak tulajdonít.
+
+Az egész rendszer alapvető tana a rendületlen hit a lélek
+halhatatlanságában. Az emberiség új nemzedékké alakul, mely nem
+öregszik, nem hal meg, nem porlad el, örökké él, örökké virágzik és
+kénye-kedve szerint rendezi élete sorát.[177] Ha az ember meghal, lelke
+még három napig marad a földön és a gonosz szellem részéről mindenféle
+incselkedést kell elszenvednie. A harmadik nap hajnalán átmegy az idő
+ösvényén és eljut a Csinvat-hídhoz. Itt kérdőre vonják, mennyi része
+volt a földön vagyonban, jólétben (talán inkább jótettekben). «Egy szép
+teremtés, derék, jól megtermett ügyes leány két kutyájával és kötéllel
+megjelenik előtte. A tévhitű gonosz lelket a sötétségbe rántja, az
+igazhívő lelket pedig a magas Harán-hegyen át a Csinvat-hídon keresztül
+az égi szellemek partvidékére helyezi. Itt a jóakarat főangyala
+felemelkedik a trónjáról és kihirdeti: «Igazhívő lélek, idejöttél a
+veszedelmes létből a veszedelemnélküli létbe.» Erre az igaz lélek az
+arany trónon ülő Ahura Mazdához, majd a hét főangyalhoz járul és bevonul
+a dicsőség hajlékába.»[178]
+
+
+IV. Zarathustra erkölcsbölcselete.
+
+1. Zarathustra erkölcsbölcseletét sziklára építi, az egy Isten
+tulajdonságaira és a lélek halhatatlanságára. Ahura Mazdának igazság a
+lelke, fényesség a teste, napsugár a szeme, kék ég a ruhája. Csupa fény
+és tisztaság, bölcseség és színigazság benne minden. Ellensége minden
+hazugságnak, minden kétértelmű köntörfalazásnak.
+
+Mazda teremti Asát, a szentséget és tisztaságot, az igazság országát és
+a jogrendet, hűséget minden törvény betartásában. «Asa a legnagyobb jó!
+(Asa ist das beste Gut)»; ez az Avesztának első és utolsó szava, ezzel
+zárul a Videvdat törvénykönyv minden fejezete, ez a párszi hívő
+főimádsága. _Asát, a szentséges tiszta lelkületet kell a jó embernek
+megvalósítania gondolatban, szóval, tettel._ A gondolat, szó és
+cselekedet Zarathustra erkölcstanának három oszlopa. Ezen alapul a három
+főerény: becsületérzés, igazmondás és jószívű cselekedet.
+
+Mindenekelőtt a _jó gondolatot_ hangsúlyozza, mert a tett értéke akkor
+teljes, ha jószándékból történik. A jó gondolatot segíti hatalomra a
+mindennapi kötelező imádság: reggel, délben, este. Ebben ismétli meg
+mindenki a maga teendőjét, szeme elé tűzi az eszményt, melyet napközben
+meg akar valósítani. Herodotos írja, hogy a perzsa nemcsak magáért
+imádkozik ilyenkor, hanem a községért és királyért.
+
+_Beszédben_ az igazmondást tartják a legfőbb jónak, mert aki a szavát
+meghamisítja, nem tartozik már Asa birodalmához, hanem átpártolt Anra
+Manju seregébe.
+
+_A tettekben_ megkívánja a munkaszeretetet, a gonosz minden
+szövetségesének pusztítását és a gazdagoktól a szegény hívők segítését.
+A nép minden rendű-rangú tagja dolgozzék lelkiismeretesen a mindennapi
+kenyérért. Maga a föld megáldja a becsületes munkát és megátkozza azt,
+ki a napot lopja. Aki tétlen életmódot folytat, éppolyan bűnt követ el,
+mint a gazdag ember, aki nem segíti az érdemes szegényt és vagyonát
+vétkes gyönyörűségre pazarolja. Nagy bűn az is, ha a gazdag elvonja a
+munkás bérét. Modi szerint az Aveszta minden dolgozó embernek nyolcórai
+alvást és tökéletes munkaszünetet tanácsol. Bizonyára más könyvből
+merítheti ezt, mert Wolff gondos szószerinti fordításában nem
+található.[179]
+
+_A jótékonyságnak különösen három faját_ dícséri a Videvdat: 1. segíteni
+a szegényt; 2. fiataloknak lehetővé tenni a házasságot és arra
+képesíteni őket, hogy erényes, tisztességes életet folytassanak; 3.
+oktatáshoz juttatni azokat, akik igazán tanulni szeretnének. A párszik
+ma is a jótékonyságnak ezt a három nemét művelik a legnagyobb
+szeretettel. Bombayban csak egy hatóságnál 48 millió rupia alapítványt
+helyeztek el; megfelel ez körülbelül hetven millió arany és száz
+milliárd papírkoronának.[180]
+
+Az indus bölcselőkkel ellentétben Zarathustra elítéli az önsanyargatást
+és a bőjtölést, de viszont nagyrabecsüli a _mértékletességet_, mert ez a
+Videvdat szerint «a jó kutyák és a jó papok erénye.»[181] Strabo és
+Xenophon nem győzik eléggé dícsérni a perzsák józanságát és
+igénytelenségét.
+
+Minden hívőnek fontos kötelessége még a kártékony állatok és rovarok
+pusztítása. A pap hordjon mindig fegyvert magával és mutasson ezen a
+téren is jó példát. A földnek megművelése, tövistől és bojtorjántól
+tisztítása is oly dícséretreméltó dolog, mint a szentség és jámborság
+ügyének támogatása, mert aki pusztaságot művelés alá fog, növeli a
+lakosok jólétét és segíti a szegényt, hogy tisztességes munkával
+kenyérhez jusson. A Videvdat ötfajta boldog földet különböztet meg.
+Boldog először az a földterület, ahol templomot építettek és ahol
+imádsággal fordulnak istenhez; másodszor boldog az a föld, ahol derék
+házaspárok boldogan élnek gyermekeikkel. Harmadszor, ahol nedves,
+mocsaras földet száraz, megművelhető területté alakítanak, negyedszer az
+a mező, ahol nyájakat és csordákat őriznek. Ötödször boldog az a
+földterület, ahol nagy tömegben gyűlnek össze a csordák a kereskedelem
+céljaira.[182]
+
+Szép tan még _a jó- és a gonosztettek kamatozása_. A jótett állandóan jó
+gyümölcsöt hoz, a gonosztett pedig rossz gyümölcsöt. Az a jó, melyet
+valaki 20 éves korában tesz, kétszer annyit ér, mint amit 40 éves
+korában visz véghez; hasonlóképpen a gonosztett is növekedik kamatos
+kamattal. Ezért hamar eleget kell tenni érte, megvallani a papnak és a
+megfelelő tisztulási eljárást elvégezni. Kereskedői nyelven
+szemléletesen fejezi ki ez a tan a szokás hatalmát, mely minden lélekre
+ránehezedik.[183]
+
+2. _A családi élet._ Zarathustra a házasságot előírja az igazhívő
+számára, mert ezzel gyarapítja Ahura Mazda tisztelőit és mert a
+gyermekek a szülő halála után is imádkoznak érte. Sőt a szülő tettének
+kamatozása kiterjed még a gyermekekre is. Ha a gyermek gonoszat
+cselekszik atyja halála után, Ahura még ekkor is betudja ezt az atyának.
+Ha pedig a fiú jót cselekszik, növekszik az atya dicsősége is, ő is
+osztozik a gyermek érdemében. Ezért a nevelés igen nagyjelentőségű
+kérdés a parsziknál.
+
+Családi életről világos képet nyujt az az imádság, melyet a parszi lány
+imádkozni szokott. Imádkozik 1. azért, hogy jó férje legyen; 2. hogy ki
+tudja érdemelni a jó férjnek osztatlan szerelmét, bizalmát és
+tiszteletét; 3. egészséges gyermekekért; 4. hogy áldott állapota és a
+gyermekágy baj nélkül menjen végbe; 5. hogy szerencsés szülés után
+elegendő teje legyen és hőn óhajtott gyermekét maga táplálhassa.
+Zarathustriánus szempontból nagy bűn az, ha az anya ki akar bújni
+gyermekének szoptatása alól és idegenek kényére bízza. A parszi könyvek
+szerint az az anya, aki saját keblén táplálja gyermekét, megőrzi
+családja vérének tisztaságát és eléri azt, hogyha gyermeke felnő,
+szeretettel, tisztelettel és hálával viseltetik iránta; 6. végül azért
+imádkozik a párszi nő, hogy gyermeke értelmes, erős emberré váljék, aki
+okosan tud résztvenni a község életében és öregbíti családjának,
+városának, országának dicsőségét.
+
+A feleség főerénye megegyezés a férjével. Kérdezze meg tőle mindennap:
+«Mik a Te gondolataid? hogy egy lehessek Veled gondolatban; mik a Te
+szavaid? hogy egy lehessek Veled a beszédben; mik a Te tetteid? hogy egy
+lehessek Veled a cselekvésben. Igaz, hogy Zarathustra követőinél
+megkívánják a feleségtől, hogy nagyon engedelmes legyen a férje iránt,
+de ennek fejében tiszteletreméltóbb helyet foglal el a társadalomban,
+mint aminőt bármely keleti nép juttatott neki.[184] Részben ennek volt
+köszönhető a régi perzsák civilizációjának előrehaladottsága, hogy nagy
+tisztelettel övezték a nőket. Bátorlelkű vállalkozásuknak indító oka és
+jutalma ők voltak. Ezért a párszi könyvek éppoly fontosságot
+tulajdonítottak a leánynevelésnek, mint a fiúnevelésnek.
+
+3. _Az iráni alkotmányt és erkölcsöt jellemzi a Jaszna következő helye:_
+«Mazda igét hirdet, melyet szolgálatkészséggel be lehet tölteni. Ez az
+ige három verssort, négy társadalmi osztályt és öt előljárót foglal
+magában.
+
+Melyek a verssorok? a jó gondolat, a jó szó és a jó cselekedet.
+
+Melyek a társadalmi osztályok? A pap, a katona, az állattenyésztő
+földműves, az iparos… (hiányos szöveg). Mindegyikben lehet igazhitű
+férfi, akinek a gondolata, szava és cselekedete helyes, aki előljárójára
+hallgat és akinek cselekedete az igazság birodalmát gyarapítja.
+
+Kik az előljárók? A házé, a községé, a kerületé, az országé, az ötödik
+Zarathustra… Így szólott Mazda. Kihez szólott? Testi-lelki hívéhez.
+Milyen volt, aki szólott? A legjobb király. Milyen volt, akinek szólott?
+Igazhívő, legjobb és engedelmes.»[185]
+
+
+V. A rendszer értéke.
+
+1. Zarathustra fohászkodik Ahura Mazdához: «Ó igazán-tisztelt Világ
+teremtője! mennyivel nagyobb, jobb, szebb nagyságban, jóságban,
+szépségben ez a sátánellenes Zarathustra-törvény más tanításoknál?» Erre
+Ahura Mazda válaszol. «Ez úgy értendő, ó Pitama Zarathustra! hogy ez a
+sátánellenes törvény nagyságban, jóságban, szépségben annyival nagyobb a
+többi tanításnál, amennyivel a legnagyobb tó, Vorukása, nagyobb a többi
+víznél… mint amennyivel nagyobb a legnagyobb fa a kis csemetéknél… mint
+a minket környező ég ott ennél a földnél.»[186]
+
+Zarathustra látomásának igazat kell adnunk. Az ő tana az egész ókorban
+az emberi szellem leghatalmasabb törekvése arra, hogy kibontakozzék a
+politeizmus és panteizmus sorvasztó légköréből. Az ind bölcselők is
+világmegvető elszántsággal keresik a mindenség legfőbb elvét és mégis
+csak ködös, alaktalan káoszba jutnak el: Brahmanhoz, kiben megszűnik
+minden személy, minden tudatos tevékenység, akinek a neve csupa tagadás:
+«Neti, neti, se nem ilyen, se nem olyan.» Zarathustra istenfogalma
+legközelebb áll a Biblia fogalmához, tisztaságban felülmúlja Sokrates,
+Platon és Aristoteles isten tanait.
+
+Nemcsak a személyes Isten egységét állította helyre, hanem az
+istentiszteletnek legősibb, legjellegzetesebb árja formáját is: a
+hódolatot a tűz, Isten legtökéletesebb jelképe iránt. Megfelel ez
+fennkölt felfogásának, mely az Istent örök fényességnek tekinti. A
+tiszta, mocsoktalan láng bizonyára legfölségesebb ábrázolója Őneki, aki
+az örök fény, az örök világosság… A zsidó vallás legfölségesebb és
+legdöntőbb mozzanataiban fénylő láng és égő tűz szerepel Isten
+fölségének és jelenlétének jelképe gyanánt.[187]
+
+2. Erkölcsbölcseletének tisztasága, józansága szintén az ókor magaslatán
+áll. A nemkeresztény kultúrnépek családjában és az ókor bölcsei között
+senki sem domborítja ki annyira, mint ő, hogy mindenki a maga
+cselekedetének jutalmát veszi el itt és a másvilágon: mindenki úgy arat,
+amint vetett.
+
+Míg Buddhában fáradt világkerülő remeték ünnepelik és istenítik a
+legnagyobb gondolkodót, ki az értelem erejével megoldotta a szenvedés
+problémáját és elérkezett a megsemmisülés boldogságába; addig a párszik
+gyermeki lelkülettel magasztalják nemzeti bölcsük személyében a
+legnagyobb ember királyi erejét és bizalommal várják, hogy Ahura seregét
+győzelemre vezérli a sötétség birodalma ellen. Zarathustra nem a földi
+élet megvetésére, hanem cselekvő, bátor életre sarkalja népét. És a nép
+fölséges nagy emberként tiszteli prófétáját, de azért mindig ember marad
+számára és nem isteníti, mint Buddha követői mesterüket.
+
+Konfucius társadalmi erényei sorra feltalálhatók nála. Fenntartja a
+családi élet tisztaságát, ráneveli a gyermeket korán, hogy
+engedelmeskedjék szüleinek, ragaszkodjék tanítóihoz és tisztelje az
+öregebbet. A párszi anya azért imádkozik mindennap, hogy gyermeke okosan
+vegyen részt a község nyilvános életében és a kormány tanácskozásaiban.
+
+Megengedhetjük az ősz párszi tudósnak, Modinak, azt is, hogy a Videvdat
+néhány fejezete a maga gondos tisztulási szertartásával a párszik
+egészségügyi kodexét alkotja és több rendelkezése ki fogja állni minden
+idők egészségtudományának bírálatát.
+
+Még azt is megértjük, hogy a régi kezdetleges egészségtan számára nagy
+veszedelmet jelentett a holttetemből áradó ragály és ezt a mithos
+nyelvén úgy fejezték ki, hogy a halál démona megszállja. Ezért nem
+szabad érinteni a halottat, nem szabad a földbe ásni, vízbe sülyeszteni,
+a szent tűzzel elégetni, hanem a hegyek ormán vagy külön erre a célra
+épített tornyokban a keselyűknek vagy kutyáknak dobják oda étkül.
+
+3. Viszont ha valaki beletekint a _rituális tisztálkodás_ leírásába,
+megengedi nekünk annak nevetséges kicsinyességét vagy visszataszító
+kínos voltát. Fő tisztítóeszközük a marhavizelet, ezzel mossák le
+háromszor már az újszülött csecsemőt és ez a mosakodás szerepel majd
+minden szertartásban. Ez bizonyára sem az egészségügyet, sem az
+esztétikai érzéket nem szolgálja. A százával osztott korbácsütés, a
+kilencnapos végehosszanélküli cerimóniák és az aránytalanul nagy
+büntetés még a nem szándékos hibákért is, mindez mutatja, hogy
+Zarathustra mennyire korának a gyermeke volt. Ő sem tudott szabadulni a
+szokás hatalmától, de ezeket a furcsaságokat értékessé kívánta tenni
+azáltal, hogy bekapcsolta őket a jószellemnek a gonosz ellen folytatott
+küzdelmébe.
+
+_Ne feledjük továbbá a sötét foltokat erkölcstanában; így például a
+vérfertőző házasságok gyalázatos_ _szokását_.[188] Az Aveszta nagy
+érdemnek tekintette és többször magasztalja a legközelebbi rokonok
+házasságát. Strabo, Herodotos és Ktesias szerint régi iráni szokás, hogy
+az apa nőül veszi lányát, testvér a testvérét. Így Kambyses király nőül
+vette nővérét, mert «a rokonok házassága az égben köttetik meg.» Az
+egészséges emberi természet tiltakozott ez ellen az égbekiáltó bűn ellen
+és azért aránylag ritkán fordul elő, de annál nagyobb érdemnek
+tekintették. Az is igaz, hogy az iráni próféta a házaséletre sok bölcs
+szabályt állít fel, de visszataszítólag hat, hogy a nőstény kutyákról
+jobban gondoskodik, mint az emberekről.[189] A házasság ugyan
+felbonthatatlan, de a férfinak joga van másik nőt maga mellé venni, ha
+az első feleségtől nincsen gyermeke. Nem hiába az emberiség legnagyobb
+szenvedélyéről van itten szó, ezen a téren minden engedékenység
+keservesen megbosszulja magát és beláthatatlan visszaélésekre vezet.
+Herodotos szerint az ő idejében (Kr. e. 484–425.) már általános szokás
+Perzsiában a többnejűség.[190] Végül Zarathustra ismételt felhívása a
+vérfürdőre, az ellenfelek pusztítására, minden ivadékuk kiirtására,
+megmagyarázza a perzsa történelemben előforduló szörnyű
+kegyetlenségeket.[191]
+
+Ezek következtében nem írhatjuk alá azt a dícséretet, amit Modi és
+Francis Cobbe zengenek: «Mi lenne ma az emberi hit, ha Zarathustra nem
+élt volna.»[192] De készséggel megállapítjuk, hogy a rendszer a nép
+lelkéből nőtt ki, vele összeforrott, virágzott is évszázadokon keresztül
+otthonában és mindenütt, hová az iráni kultúra elhatolt. Átélte Nagy
+Sándor veszedelmes korát és csillaga újra felragyog, mikor a Sassanidák
+visszaállítják Nagy Dárius országát. Bukását az izlám fegyveres támadása
+és rágalmai idézték elő. Most még alig 100,000 parszi őrzi a nemes
+hagyományokat Perzsiában és Bombay környékén.
+
+Zarathustra szelleme végül megtermékenyítette a görög gondolkozást.
+Pythagorasról írja Porphyrios, hogy az istentiszteletet és a kellő
+életmódot a perzsa mágusoktól tanulta el. Heraklitos műveiben az iráni
+hatást a szakemberek közül senki sem tagadhatja. Protagoras nyilvánosan
+dicsekszik vele, hogy Zoroaszter titkos iratait megszerezte. Platon az
+istenek előtt kedveltnek tartja Zoroaszter mágikus tanát és
+Demokritosszal együtt elfogadja az ember föltámadására vonatkozó
+nézetét. Aristoteles (elkallódott) művet írt a mágusok tanáról és
+metafizikájában is dícsérettel adózik iránta.[193]
+
+Végeredményben adjunk igazat az ókorra nézve Müller Miksának: «Ha a
+marathoni és salamisi csaták elvesztek volna és Görögország meghódol
+Perzsiának, akkor Cyrus birodalmának államvallása válhatott volna az
+egész civilizált világ vallásává. Perzsia beolvasztotta volna az asszir
+és babiloni birodalmakat… Egyiptom szent építményeit perzsa katonák keze
+dúlta volna szét. A királyok királyának parancsait szétküldenék Indiába,
+Görögországba, Scythiába és Egyiptomba és ha Ahura Mazda kegyelméből
+Dárius letiporja Görögország szabadságát, Zarathustra tisztább vallása
+könnyen kiszoríthatta volna az olymposi regéket.»[194]
+
+
+
+
+JEGYZETEK.
+
+
+A bevezető részhez.
+
+1: Proal, Crimes et suicides passionels. Paris, 1900. X. és XI. fej.
+314., 410., 661. l.
+
+2: Bourget, Essais de psychologie contemporaine. Paris, 1883. Előszó.
+
+3: Proal i. m. 416. l.
+
+4: Überweg, Geschichte d. Phil. Berlin, 1926. I. k.
+
+5: Windelband, Lehrbuch d. Geschichte d. Philos. Tübingen, 1912. 7–16.
+
+6: Gumplovicz, Grundriss d. Sociologie. Wien, 1885. 167. l.
+
+7: O. Selz, Die Gesetze der produktiven und reproduktiven
+Geistestätigkeit. Bonn, 1924.
+
+8: Handbuch d. Philosophie, herausgegeben v. A. Bäumler u. M. Schröter.
+München, 1926. Vorwort.
+
+
+Az indiai lélek fejezethez.
+
+9: Dr. Betty Heimann hallei magántanár cikke (Kant-Studien, Bd. XXX.
+1925, 1–23. l.). «Zur Struktur des indischen Denkens», az indiai
+gondolkodás centrumába az őserdő képéből levont következő tételt
+állítja: az ember azonos a természet többi részével és vele egyenlő
+értékű. (4. l.) A természet egyes részei egymás mellé rendeltségben
+állanak és csak másodlagosan sorakoznak egységgé az ősanyag képzetében,
+melyből az egyéni alakulatok mechanikusan erednek. (6. l.) Ez nehezen
+egyeztethető össze a nagy felelősségérzettel, mely a hindu minden
+szertartásos ténykedését kíséri; továbbá azzal a kifejlett
+idealizmussal, mely Parmenidesre, sőt Fichtére emlékeztet. Ezért
+nyugodtan tartható fenn az a megállapítás, hogy az indiai gondolkodás
+centruma az egységretörés. A Heimann-féle merev egymásmellé rendelés
+inkább fogyatékossága az indiai léleknek, mely az asszociatív
+gondolkodásból származik, de nem nyitja problémáinak és nem tetteinek
+rúgója. Taine a részvétben látja a buddhizmus főtényezőjét (le fait
+générateur), melyből egész életmódja és világfelfogása levezethető.
+Tévedését Oldenberg mutatja ki: Aus Indien u. Iran. Berlin, 1899.
+120–128. l.
+
+10: Oldenberg, Die indische Philosophie. Die Kultur d. Gegenwart. Allg.
+Gesch. d. Philos. Teubner. 1913. 46. l.
+
+11: Deussen, Allgemeine Geschichte der Philosophie. I. k. 2. rész.
+Leipzig, 1906. Die Pilosophie der Upanishad’s. 279. l.
+
+12: Max Müller, Ramakrishna. London, 1910. 48. l.
+
+13: Oldenberg i. m. 52. l.
+
+14: Deussen, Allg. Gesch. d. Phil. 1. k. 3. rész: Die nachvedische Phil.
+der Inder. Leipzig, 1908. 76. l.
+
+15: Deussen I. k. 3. r. 102. l. – Garbe, Beiträge zur indischen
+Kulturgeschichte. Berlin, 1903. 43. l.
+
+16: Id. Mereskovszki, Örök útitársaink. Budapest, 1921. 85. l.
+
+Nemzeti Ujság, Vasárnapi melléklet. 1926. I. 21. 17. l. Egy nap Mahatma
+Ghandinál. – Baktay, Mahatma Ghandi válogatott beszédei és írásai.
+Budapest, 1925.
+
+
+A védák fogalma.
+
+17: Deussen, Allgemeine Gesch. I. k. 1. rész első fejezetei. Willmann,
+Geschichte des Idealismus. Braunschweig, 1907. I. k. 84–101. l. –
+Schmidt, Az ind filozófia. Budapest, 1925. 7–9. l.
+
+18: Oldenberg, Die Veden, die ältesten Religionsurkunden Indiens. Halle,
+1911. 11. l.
+
+19: Oldenberg, Die indische Philosophie. 35. l.
+
+20: Willmann, Gsch. d. Idealismus. I. k. 150. l.
+
+21: Deussen, Allgemeine Gesch. d. Ph. I. 1. r. 12. l.
+
+
+A Rig-védák kora.
+
+22: P. Häusler, Streiflichter über die Urreligion der arischen Inder.
+Anthropos. Internationale Revue f. Völker u. Sprachenkunde. 1911. VI. B.
+185., 193–199. l. Hasonlóan vélekedik Oldenberg, Die Veden. Halle, 1911.
+5. l. R. Roth, Z. f. Deutsche Morgenl. Gesellsch. VI. 70. l.
+
+23: A. Kägi, Der Rigveda. 1881. id. Seitz, Natürliche
+Religionsbegründung. Regensburg, 1914. 611. l.
+
+24: Willmann, Gesch. d. Id. I. 88. l.
+
+25: Deussen, Allg. Gesch. d. Ph. I. 1., 118. l.
+
+26: Oldenberg, Die ind. Phil. 65. l.
+
+27: A henotheismust Oldenberggel ellentétben nagyon komolyan veszi
+Deussen, Allg. G. d. Ph. I. 1., 104. l.; az igazság bizonyára itt is
+középúton jár.
+
+28: Deussen, Allg. Gesch. d. Phil. I. 2. rész záró fejezetei. Jacobi,
+Die Entwicklung der Gottesidee bei den Indern und deren Beweise für das
+Dasein Gottes, Bonn, 1923, nem ismeri a kultúrtörténeti módszert, régi
+evoluciós alapon politeizmust vesz fel a Rig-védában, de megengedi «es
+fehlt nicht an Ansätzen an rein spekulative Götter.»
+
+
+A Brahmanák kora.
+
+Deussen, Allg. G. d. Phil. I. k. 2. rész.
+
+29: Deussen i. m. I. 1. r. 242.; 116. l.
+
+30: U. o. I. 2. rész 244. l.
+
+31: U. o. l. 2. r. 286. l.
+
+32: Oldenberg, Die indischen Religionen. Teubner, 1913. (Kultur d.
+Gegenwart I. 3., 1.) 70. l. – Az idézett hely inkább a következő
+korszakhoz tartozik, de mint irodalmi példa igen alkalmas a fogalom
+megvilágítására. Cf: Deussen, Allg. G. I. 3. r. 632., 658. l.
+
+33: Deussen, System des Vedanta. Leipzig, 1906. 53. l.
+
+34: Oldenberg, Buddha, 28. l.
+
+
+Az upanisadok kora.
+
+35: Deussen, I. 2. r. 357. l.
+
+36: I. m. 361. l.
+
+37: Deussen, System des Vedanta. 171. l.
+
+38: I. m. 52. l.
+
+39: Deussen, Allg. Gesch. d. Phil. I. 2. r. 271–279. l.
+
+40: I. m. I. 2. r. 366. kv. l.
+
+
+Ellenmondások és megoldások.
+
+Pischel, Leben u. Lehre des Buddha. Teubner, 1917. 13. l.
+
+Deussen, 1. 2. r. 213. kv. l. 3. r. 582. l.
+
+
+Vedanta-rendszer.
+
+Deussen I. 3., 586–614. l.
+
+
+A védák és a vedanta-rendszer értékelése.
+
+41: Id. Klimke, Hauptprobleme d. Weltanschauung. Kempten, 1911. 31. l.
+
+42: Mahatma Ghandi, Válogatott írásai és beszédei. Fordította Baktay
+Ervin. Budapest, 1920. 155–167. l.
+
+43: Max Müller, Essays I. 306. l.
+
+44: Garbe, Beiträge. 47. l.
+
+45: Garbe, Beiträge. 183–199. l.
+
+46: Garbe i. m. 141–183. l.
+
+47: Engelhardt, Rabindranath Tagore. Berlin, 1922, 235–269. l.
+
+48: Garbe i. m. 4–5. l.
+
+49: Garbe, 10. l.
+
+50: Garbe, 237. l.
+
+51: Schmidt, Az ind filozófia. Budapest, 1925. 33–34. l.
+
+52: Deuss. I. 3, 90. Max Müller, Religion u. Philos. Deutsche Rundschau.
+1879. 1. 69.
+
+53: Ján. 9, 2–3. l.
+
+54: Augustinus, Sermo 351. n. 4. P. L. t. 39. col. 1538. – Civit. Dei 1,
+14. c. 13. t. 41. col. 748.
+
+55: Gregor, M. Moralia 1. 34. c. 23. P. L. t. 76. col. 748. l.
+
+56: Vass József, Sz. Ágoston vallomásai. Budapest, 1925. I. 269. 250. l.
+
+
+Szánkja-rendszer.
+
+Deussen I. 3. – Oldenberg, Indische Philosophie. Kultur d. Gegenw. I. V.
+Leipzig, 1913. 36–40. l. – Schmidt, Az ind filozófia. 42–49. l. – Garbe,
+Die Sankhja-Philosophie. 1917. – Garbe, Beiträge 37–94. l. – Schlüter,
+Aristoteles’ Metaphysik, eine Tochter der Sankhjalehre. 1874.
+
+
+Jóga-rendszer.
+
+57: Deussen, I. 3, 560. l.
+
+58: Garbe, Beiträge. 204. l.
+
+59: Deussen, I. 3, 507. l.
+
+60: U. o. 559. l.
+
+61: U. o. 546. l. Jacobi, Die Entwicklung der Gottesidee bei den Indern
+und deren Beweise für das Dasein Gottes, Bonn, 1923, a közfelfogással
+ellentétben az indusok egyhangú hagyományára támaszkodva azt vitatja,
+hogy a Jóga-rendszer kezdettől fogva teisztikus; hasonlóképpen a Nyája
+és a Vaisesika.
+
+62: Deussen, I. 3, 563. l.
+
+63: Oldenberg, Indische Philosophie. 47. l.
+
+64: Deussen i. m. 566. l.
+
+65: Oldenberg, Die Veden. 8. l.
+
+66: Deussen i. m. 524., 530–535. l.
+
+67: Giese, Psychotechnisches Praktikum. Halle, 1923. első gyakorlatai.
+
+68: Garbe, Beiträge, 163., 208., 211., 239. – U. o. 207. l.
+
+69: Paulhan, Activité mental. Paris, 1913. 26. l.
+
+70: Germania Beilage; Pressburger Tagblatt 1914. III. 24. – A hipnózis
+hatásait jól összefoglalja Fröbes, Experimentelle Psychologie. Freiburg,
+1920. II. 592–593. l. – Az autoszuggesztiót ismerteti Jaspers,
+Allgemeine Psychopathologie. Berlin, 1923. 235. l.
+
+71: Részletesen közli Stoll, Suggestion und Hypnose in der Völkerkunde.
+Leipzig, 1904. 75–83.
+
+
+Kisebb rendszerek.
+
+Deussen, Oldenberg, Garbe és Schmidt idézett művei nyomán. Velük szemben
+Jacobi, Die Entwicklung der Gottesidee bei den Indern und deren Beweise
+für das Dasein Gottes, Bonn, 1923, a nyája-rendszer tudósainak
+tulajdonítja a legerősebb ind istenérvet, mely szerint a dolgok
+keletkezése értelmes alkotót kíván, mert minden, ami keletkezik, mástól
+keletkezik.
+
+
+Buddha.
+
+72: Deussen, I. 3. 122–125. l.
+
+73: Pischel, Leben und Lehre Buddha’s. Leipzig, 1910. 8–9. l. Oldenberg,
+Buddhas Reden, Lehre, Verse, Erzählungen, übersetzt v. H. Oldenberg.
+München, 1922. XV. 1. (Posthumus munka.)
+
+74: Szeghy, Buddhizmus és kereszténység. Budapest, 1909. 39. l.
+
+75: Pischel i. m. 44. l.
+
+76: Deussen i. m. 127. l. Schmidt, Buddha. Budapest, 1920. 20. l.
+
+77: Schmidt, 68; Deussen 134. Buddha’s Reden. 18–21. l.
+
+78: Buddha’s Reden, 21., 117. l.
+
+79: U. o. 126–130. l.
+
+80: Pischel 83. l.
+
+81: Buddha’s Reden, 116–117. l.
+
+82: U. o. 45–50. l. – Schmidt 30–31. l. – Deussen 150–151. l.
+
+83: Deussen 149. l.
+
+84: U. o. 151. l.
+
+85: De la Vallée-Poussin, Nirvana. Paris, 1925. I–XXIV. 10. – Buddha’s
+Reden 291. l. – J. Dahlmann, Eine Studie zur Vorgeschichte des
+Buddhismus. Berlin, 1896.
+
+86: Deussen 158. l.
+
+87: Buddha’s Reden, 48–49. l.
+
+88: Garbe, Beiträge, 126–127. l. – Schmidt, Buddha, 107–108. l.
+
+89: Garbe i. m. 130–131. l.
+
+90: Buddha’s Reden, XXXIII. 47. l. – Schmidt i. m. 102. – Pischel,
+60–65. l.
+
+91: Deussen, I. 3., 90. l.
+
+92: Buddha’s Reden, 314–315. l.
+
+93: Pischel, 79. l.
+
+94: Szeghy, 46–47. l. – Ward, The Ethics of Gotama Buddha. London, 1923.
+Buddha erkölcstanát Epikuros gyakorlati etikájával tartja egyenrangúnak.
+A nyolcas ösvény és a nirvána csak illuziók benne.
+
+95: Oldenberg, Buddha, vége.
+
+96: Szeghy, 79. l. – Schmidt, 63. l.
+
+97: Oldenberg, Indische Philosophie, 40. l.
+
+98: Zsid. 10., 5–7., Ján. 4., 34.
+
+99: Oldenberg, Buddha. 205. l.
+
+100: H. St. Chamberlain, Die Grundlagen des XIX. Jahrhunderts. München,
+1908. 244–245. l.
+
+
+A kínai lélek.
+
+101: Kapdebo, Az építőművészet története az ókorban. Budapest, 1903.
+136. l.
+
+102: F. Krause, Ju-Tao-Fo, Die religiösen u. philosophischen Systeme
+Ostasiens. München, 1924 19–21. l. – Wilhelm, Die Seele Chinas. Berlin,
+1926. – Ku-Hung-Ming, Der Geist des chinesischen Volkes. Jena, 1924.
+
+103: Krause i, m. 8. l.
+
+104: Westermarck, Az emberi házasság története. Budapest, 1910. 87. l.
+
+105: W. Grube, Die chinesische Philosophie. Kultur d. Gegenwart. I. Abt.
+V. Leipzig, 1913. 62–63. l.
+
+106: Grube i. m. 61. l.
+
+
+Konfucius.
+
+107: Krause, Ju-Tao-Fo. München, 1924. 69. l.
+
+108: R. Wilhelm, Kung-tse. Leben und Werk. (Frommans Klassiker d. Phil.
+25. k.) Stuttgart, 1925. 1. l.
+
+109: Wilhelm i. m. 139–140. l.
+
+110: U. o. 6., 8., 192. l.
+
+111: U. o. 4., 74. l.
+
+112: Weber–Baldamus, Weltgeschichte. Leipzig, 1921. I. 33–38. l. –
+Wilhelm i. m. 84. l.
+
+113: Krause i. m. 78. l.
+
+114: Wilhelm i. m. 198. 85. l.
+
+115: Wilhelm 50., 128. l.
+
+116: U. o. 107., 135. l.
+
+117: U. o. 52. l.
+
+118: Wilhelm, 112–113. l.
+
+119: U. o. 29–30. l.
+
+120: U. o. 78. l.
+
+121: Wilhelm, 17. l.
+
+122: U. o. 59. l.
+
+123: U. o. 79. l.
+
+124: De Broglie, Problèmes et questions de l’histoire des religions,
+Paris; magyar fordítás Temesvár, 1894. 146–147. l. – Wilhelm, 62–63.,
+79. l.
+
+125: Krause, Ju-Tao-Fo. 18. l. – A kingeket szószerint fordította
+latinra Angelo Zottoli S. J., Cursus litteraturæ Sinicæ. 1879. 3.
+k.-ben. Magyarázatokkal angolra fordította Legge, The Chinese Classics.
+1880. szintén 3. k. Németre a Si-kinget fordította Strauss–Torney
+1880-ban.
+
+126: Orelli, Allgemeine Religionsgeschichte. Bonn, 1911. 58. l. –
+Harlez, Les religions de la Chine. Leipzig, 1891. 35–48. l. – Zottoli,
+Cursus, Su-king. 345., 383., 399. – Si-king, I. 6., 1.; 10., 8.; 11.,
+6.; II. 5., 4–6. l.
+
+127: Harlez i. m. 38. l.
+
+128: Grube, Die chinesische Philosophie. 64–65. l. – Krause, 34. l.
+
+129: Wilhelm, 163., 208. l.
+
+130: Krause, 150., 545. l.
+
+131: Wilhelm, 69–70. l.
+
+132: Wilhelm, 59. l.
+
+133: Grube, 73. l.
+
+134: Wilhelm, 107–109. l.
+
+135: Krause, 81–83. l. – Wilhelm, 135. l.
+
+136: Wilhelm, 114–128. l.
+
+137: Wilhelm, 32. l.
+
+
+Lao-ce.
+
+138: Grube, Die chinesische Philosophie. 71. l.
+
+139: Wilhelm, Kung-tse. 5–6. l.
+
+140: Wilhelm, Lao-tse und der Taoismus. (Frommans Klassiker d.
+Philosophie. XXVI. k.) Stuttgart, 1925. 19. l. – de Broglie i. m. 145.
+l.
+
+141: Wilhelm, Lao-tse 22. l.
+
+142: Krause, Ju-Tao-Fo. 144., 545. – Magyar fordítása és magyarázata
+teozófikus szempontból készült: Stojits Iván, Laoce életbölcselete.
+Tao-te-king. Budapest, 1907. A mai pontosabb német fordítások mellett
+már nem használható.
+
+143: Krause, Ju-Tao-Fo. 144–155. l.
+
+144: Wilhelm, Lao-tse 34. l.
+
+145: U. o. 30–40. l.
+
+146: U. o. 42–50. l.
+
+147: Grube, 73. l. – Krause, 546. l.
+
+148: Wilhelm, 68–69. l.
+
+149: Krause, 452. l.
+
+150: U. o. 583. l.
+
+
+Zarathustra.
+
+151: H. Oldenberg, Aus Indien und Iran. Berlin, 1899. 159. l.
+
+152: Carnoy, Les Indo-Européens. Préhistoire. Bruxelles, 1921.
+
+153: Oldenberg i. m. 149–150. l.
+
+154: Herodotos, Historia. Leipzig, 1830. I. 138. l.
+
+155: Darmesteter, Le Zend-Avesta, traduction nouvelle. Paris, 1892.
+
+156: Oldenberg, Aus Indien. 130. l.
+
+157: Oriental. Litteratur Zeitung. 1925. 537–540. l. – U. o. 951. l. –
+Hertel, Achaemeniden und Kayaniden, Leipzig, 1924, azt vitatja, hogy
+Zarathustra Nagy Dárius atyja idejében, tehát Kr. e. a VII. században
+élt volna.
+
+158: Oldenberg, Aus Indien. 145. l.
+
+159: Bartholomae, Die Gatha’s des Avesta, Zarathustra’s Verspredigten.
+Strassburg, 1905. 117., 119., 133. l. – Magyarra Zajti Ferenc,
+Zarathustra Zendavesztája címmel fordította a Gathákat 1912; beleélés
+alapján készült.
+
+160: Avesta, die heil. Bücher der Parsen, übersetzt auf der Grundlage v.
+Chr. Bartholomae’s altiranischem Wörterbuch von Fritz Wolff. Berlin,
+1924. XI. l.
+
+161: Oldenberg, Aus Indien. 131–134. l.
+
+162: Jaszna, 43., 3–16.; 44, 4–7.; 45, 6.; 31., 8. l. – Bartholomae, Die
+Gatha’s. 49–54.; 59–60.; 70., 20. l. – Harlez, Lenormant és többen
+feltételezik itt a semmiből teremtés gondolatát; ez azonban a helyekből
+nem tűnik ki világosan; emanaciós származással is összeegyeztethetők.
+
+163: Jaszna, 44, 3–5. – Bartholomae, 59–60. l.
+
+164: Bartholomae, 132. l.
+
+165: Jast, 10. f. – Wolff, 199–221., 232. l.
+
+166: Jast, 13. f. – Wolff, 229–258. l. – Willmann, Geschichte des
+Idealismus. Braunschweig, 1907. I. 73. l.
+
+167: Schanz, Der Parsismus. Philos. Jahrbuch. 1895. VIII. k. 153–154. l.
+
+168: Jaszna, 30., 3. – Bartholomae, 13. l.
+
+169: Oldenberg, Aus Indien, 155. l.
+
+170: Jast, 13., 77.; 19., 96. – Videvdat, 19., 43. l. – Wolff, 240.,
+297., 433. l.
+
+171: Jaszna, 44., 3–5. – Bartholomae, 59. l.
+
+172: Dr. Modi, A Zend-Aveszta vallási rendszere. Budapest, 1925. 16–21.
+l.
+
+173: Videvdat, 1. f. – Wolff 317–319. l.
+
+174: Videvdat, 2., 4–6. – Wolff, 320. l.
+
+175: Jast, 10., 34–35. – Wolff, 289. l.
+
+176: Videvdat, 2., 22–42. – Wolff, 322–325. l.
+
+177: Jast, 19., 11., 49. – Wolff, 286., 296. l.
+
+178: Videvdat, 19., 28–32. – Wolff, 430–436. l.
+
+179: Modi i. m. 54. l.-on Jaszna 62., 5.-re hivatkozik; itt azonban
+Wolff szószerinti gondos fordításában nem található.
+
+180: Modi, 53. l.
+
+181: Videvdat, 13., 45. – Wolff, 402. l.
+
+182: Videvdat, 3., 23–33. – Wolff 328–330. l. – Modi 49–50. l.
+
+183: Modi 30. l.
+
+184: Modi 56–58. l.
+
+185: Jaszna 19., 16–20. – Wolff 52. l.
+
+186: Videvdat 5., 22–25. – Wolff 344. l.
+
+187: Meurin, Le Christ et Zarathustra; id. Modi 10., 32–33. A szerző
+Bombay apost. vikáriusa volt.
+
+188: Jaszna 12., 9.; Gah 4., 8.; Videvdat 8., 13. – Wolff 41., 150.,
+366. l. – Schantz, Der Parsismus. Phil. Jahrbuch. VII. 396. l. –
+Döllinger, Heidentum und Judentum. Regensburg, 1857. 2771.-on
+bizonyságul idézi Sotiont, Strabot, Agathont.
+
+189: Videvdat 5., 8., 13., 15. fejezetei.
+
+190: Herodotost és Strabot id. Döllinger 376. l.
+
+191: Schanz i. m. 399. l.
+
+192: Modi 60. l.
+
+193: Willmann, Geschichte des Idealismus. Braunschweig, 1907. I. 73. l.
+
+194: Id. Modi 10. l.
+
+
+A gyakran és rövidítve idézett művek teljes címe.
+
+_Avesta_, Die heiligen Bücher der Parsen, übersetzt auf der Grundlage v.
+Chr. Bartholomae’s altiranischem Wörterbuch von Fritz Wolff. Berlin,
+1924. Főrészei: Jaszna, Jast, Videvdat.
+
+_Bartholomae_, Die Gatha’s des Avesta, Zarathustra’s Verspredigten.
+Strassburg, 1905.
+
+_Buddha’s Reden_, Lehre, Verse, Erzählungen, übersetzt von H. Oldenberg.
+München, 1922. (Posthumus munka.)
+
+_Deussen_, Allgemeine Geschichte d. Philosophie. I. B. 1. Abteilung:
+Allgemeine Einleitung und die Philosophie des Veda bis auf die
+Upanishad’s. 2. Abt. Die Philosophie der Upanishad’s. 3. Abt. Die
+nachvedische Philosophie der Inder. Leipzig, 1894–1908.
+
+_Deussen_, Das System des Vedanta. Leipzig, 1906.
+
+_Garbe_, Beiträge zur indischen Kulturgeschichte. Leipzig, 1903.
+
+_Grube_, Die chinesische Philosophie. Kultur d. Gegenwart. I., I. Abt.
+V. Leipzig, 1913.
+
+_Krause_, Ju–Tao–Fo. Die religiösen u. philosophischen Systeme
+Ostasiens. München, 1924.
+
+_Modi_, A Zend-Aveszta vallási rendszere. Budapest, 1925.
+
+_Oldenberg_, Aus Indien und Iran. Gesammelte Aufsätze. Berlin, 1899.
+Buddha, sein Leben, seine Lehre, seine Gemeinde. Berlin, 1921. Die
+indische Philosophie. Kultur der Gegenwart. I. I. Abt. V. Leipzig, 1913.
+Die indischen Religionen. Kultur der Gegenwart. I. 3., l. Leipzig, 1913.
+Die Veden, die ältesten Religionsurkunden Indiens. Halle, 1911.
+
+_Pischel_, Leben und Lehre Buddha’s. Leipzig, 1910.
+
+_Schmidt_, Buddha. Budapest, 1920.
+
+_Schmidt_, Az ind filozófia. Budapest, 1925.
+
+_Wilhelm_, Kung-tse. Leben und Werk. (Fromanns Klassiker d. Philosophie.
+25. k.) Stuttgart, 1925.
+
+_Wilhelm_, Lao-tse und der Taoismus. (Fromanns Klassiker d. Phil. 26.
+k.) Stuttgart, 1925.
+
+_Willmann_, Geschichte des Idealismus. Braunschweig, 1907. I. k.
+
+_Zottoli_, Cursus litteraturæ Sinicæ. Shangai, 1879–1882.
+
+
+
+
+TARTALOM.
+
+
+BEVEZETŐ RÉSZ.
+
+_I. Előszó._
+
+1. Az eszmék hatalma a köz- és magánéletben; bölcselőknél és népszerű
+íróknál. 2. Miért nem foglalkoztak a keleti bölcselőkkel?  5
+
+_II. A bölcselet-történelem tényezői és irányai._
+
+1. A filozófiai rendszert mint műalkotást három tényező érteti meg: az
+egyetemes emberi, a kultúrtörténeti és az egyéni. 2. A három tényező
+szerint három irány különböztethető meg. Az alanyi és tárgyi kritika  8
+
+
+INDIAI GONDOLKODÓK.
+
+
+Az indiai lélek.
+
+1. A néplélek fogalma. 2. Az indiai lélek sajátságai, az egységre, békés
+harmóniára törés, miszticizmus. Eszménye a jogin-révület, ennek
+lélektani analizise. 3. Asszociációs gondolkodás, passzivitás,
+fatalizmus és pesszimizmus. 4. A következetlenség, mint a spekuláció
+következménye. 5. Erős felelősségérzet. 6. Összefoglalás  16
+
+
+A védák bölcselete és a vedanta-rendszer.
+
+_I. A Véda._
+
+1. A védák fogalma; négy papi kézikönyv: Rig-, Száma-, Jadsur-,
+Atharvavéda. 2. Mindegyik három része: formulák (szanhita), rubrikák
+(brahmana), index (szutra). 3. Tartalmuk: dharma, az áldozatok
+bemutatása és brahmán, filozófiai elmélkedések. 4. Deussen műve  24
+
+_II. A régi védák (a himnuszok) kora._
+
+1. Az istenfogalom; az ősvallás a monotheizmus; az egy Isten három
+elnevezése. 2. Az ősvallásból keletkezik a politeizmus, a henoteizmus,
+panteizmus, monizmus. 3. A lélek sorsa  28
+
+_III. Az újabb védák (brahmanák) kora._
+
+1. Három iránya; az elsőben uralkodik a mitológia. Másodikban Brahmán
+kifejlődik sajátos indiai istenfogalommá. Harmadikban atman, az egyéni
+lélek egyesül Brahmánnal és fölékerekedik. Az atman relatív-negatív
+fogalom; megvilágítják a szállóigék  32
+
+_IV. Az upanisadok (vedanták) kora._
+
+1. Ellentétük a védákkal. 2. Alapgondolatuk a brahman-atman egysége.
+Három tételük: az atman az ismerő alany; megismerhetetlen; egyedüli
+valóság. 3. A lélek négy állapota. 4. A megváltás gondolata. 5. Az
+upanisadok ellentmondásai és a megoldást célzó rendszerek  37
+
+_V. A vedantarendszer._
+
+1. Lélektani és történeti keletkezése. 2. Lényege a kétféle tudás. 3. A
+vándorló lélek állapotai. 4. A jó cselekedetek és az elmélkedés  45
+
+_VI. A védabölcselet és a vedanta-rendszer értékelése._
+
+1. A néplélekből sarjad. 2–4. Alapja a törekvés az egység és a
+végtelenség felé. 5. Felismeri, hogy a boldogság bennünk van. 6.
+Eredendő hibája a vallás és a filozófia szembeállítása: a vallásból így
+babona, a filozófiából miszticizmus lesz. A lélekvándorlás a problémákat
+elmérgesíti, pesszimizmust idéz elő. 7. A philosophia perennis hatásai
+53
+
+
+A szánkja, a jóga és a kisebb rendszerek.
+
+_I. A szánkja-rendszer._
+
+Realizmus és merev dualizmus; a vedantától három pontban különbözik. Az
+ind lélek problémáit nem oldja meg, érthető az eltűnése  66
+
+_II. A jóga-rendszer._
+
+1. Az indiai kultúrélet legeredetibb jelensége. 2. Két jellemző
+tulajdonsága az istenfogalom és a révület. 3. A nyolc gyakorlat. 4. A
+gyakorlatok csodás hatása  72
+
+_III. A jóga-rendszer értékelése._
+
+Az igaz jogin komolyan törekszik az erényre; sok a visszaélés. A
+milléniumi kiállítás fakirjai. A hipnotikus-kataleptikus jelenségek.
+Önkínzások. Csak egy temettette el magát élve, életmódja botrányos  80
+
+_VI. A kisebb rendszerek._
+
+1. Purva-mimanza. 2. Az indiai materializmus. 3. A vaisésika és njája
+89
+
+
+Buddha.
+
+_I. Élete és jelleme._
+
+1. A források. 2. Életének hiteles adatai. 3. Jellemzése a legendák
+alapján. Születése szemlélteti önérzetét; 4. megtérése akaraterejét és
+révületre hajló természetét; 5. vándorélete tanítói egyéniségét; 6.
+halála egész jellemét  94
+
+_II. Tanai._
+
+1. A négy nemes igazság a benaresi beszédben; nirvána. 2. A lélek
+tagadása, az öt létmozzanat (skandha). 3. A 12 tagú oksági kapcsolat. 4.
+Erkölcstana  108
+
+_III. A buddhizmus értékelése._
+
+1. Elterjedése. 2. Ennek okai: elítéli a külsőséges kultuszt, nemes
+erkölcsöt hirdet, az ind kultúra terjesztője; Buddha nagy egyénisége. 3.
+Jézus és Buddha: életük, haláluk és világnézetük ellentéte  125
+
+
+KÍNAI GONDOLKODÓK.
+
+
+A kínai lélek.
+
+Ősrégi a kultúrája; felületes írók és szaktudósok véleménye. Jellemző
+vonásai: 1. család- és fajszeretet; árnyoldala az erős érzékiség. 2.
+Túltengő gyakorlati értelem, üzleti szellem. 3. Atomisztikus
+gondolkodás; a kínai nyelv és írás szerkezete. Gépiesség.
+Teremtőképzelet hiánya  137
+
+
+Konfucius.
+
+_I. Élete, jelleme és szerepe._
+
+1. Jelentősége. 2. Származása. 3. Kedveli a szertartásokat. Ezzel szerzi
+a Kon-fu-ce nevet. 4. Zene iránti szeretete. 5. Hivatása. 6. Reform
+tevékenysége. Fővárosi előljáró, munkaügyi miniszter. Az ellenzék
+vezérét kivégezteti. 7. Kormányzati bölcsesége: Főteendő a fogalmak
+helyreállítása, ennek eszközei: _a)_ A tekintély, tisztelettudás, szülők
+iránti szeretet. _b)_ Előljárók jó példája. _c)_ Erkölcsös nemzeti zene.
+_d)_ A tisztviselők nagy szeretete a nép iránt. 8. Bukása. «A nők éneke
+űzött el.» 9. Tanítói egyénisége. A nevelés célja és eszközei. 10. Írói
+tevékenysége. A szent könyvek összeállítása: I-king, Su-king, Síking. A
+tavasz és ősz könyvei. A szertartások könyve. A szép törvénye. 11.
+Halála; tiszteletének fejlődése  144
+
+_II. Világnézete._
+
+1. A kínai vallás Konfucius előtt, monoteizmus, deizmus, babonás
+természet- és szellemimádás. 2. Konfucius a monoteizmus emlékét megőrzi,
+maga agnosztikus. A Jang-Jin-elmélet  159
+
+_III. Életfelfogása._
+
+1. Etikai rendszere kollektivizmus; demokratikus monarchia. 2. Eszménye
+az átlagos kínai ember négy jellemvonása. Az emberiesség nem pozitív
+szeretet. A 10 kötelesség. Az államfenntartó öt viszony. 3. A fejedelem
+és alattvaló. A méltatlan király elűzhető, megölhető. 4. Társadalmi
+törvények: a változások, képek és ítéletek törvénye  164
+
+_IV. Méltatása._
+
+1. A tettek embere. Tragikuma: őrzi a régit, de szellemébe nem hatol;
+megcsontosodik a művelődés. 2. Világnézete és a keresztény hithirdetők.
+3. Erkölcsi téren vérbeli politikus. Hamis esküje, kémszerepe. 4.
+Alkotása külsőséges kultúra  171
+
+
+Lao-ce.
+
+_I. Élete._
+
+1. Kína misztikusa és metafizikusa. 2. Életének egyetlen bizonyos adata
+találkozása Konfuciussal. 3. Elveszti hitét a kultúrában. 4. Halála  175
+
+_II. Tanai: A Tao-te-king._
+
+1. A világ leghomályosabb könyve. 2. A tao jelentése Konfuciusnál,
+Lao-ce-nél: a lét forrása, célja, megismerésének alapja. 3. Eszmetana. A
+platoni eszmék. A kimondhatatlan és kimondható fogalmak, a szavak. Az
+önalkotta fogalom minden rossz forrása, eltávolít a természettől, a
+«vu-vei» a nemcselekvés egyesít vele  179
+
+_III. Lao-ce életfelfogása._
+
+Két út a nagy Tao-hoz: a lét és nemlét útja. 2. Az élet
+meghosszabbítása, alchimia. 3. Rendszere negatív egoizmus, destruktív.
+Ellenségszeretete. 4. Egyén és társadalom. A bajok oka: a kormány
+beavatkozása az életbe, a tudás és a kultúra. 5. Értékelés  183
+
+
+AZ IRÁNI LÉLEK.
+
+
+Zarathustra.
+
+1. Ő a nemzet bölcse, az iráni Mózes. 2. Az iráni lélek konzervatív,
+tekintélytisztelő, optimista, igazságszerető  191
+
+_I. Élete._
+
+1. Baktriában Kr. e. 1000 körül született. 2. A pusztába vonul,
+kinyilatkoztatást nyer. 3. Családi élete, üldöztetése és halála  193
+
+_II. Az Aveszta._
+
+1. Zarathustra írta a legrégibb részét. 2. A nagy és kis Aveszta
+könyvei; európai sorsuk. Auquetil, Voltaire és Herder  196
+
+_III. Az Aveszta világnézete._
+
+1. Ahura-Mazda az egy Isten, négyféle lényt teremt: főangyalokat,
+angyalokat, szellemeket, eszméket és elemeket. Asa, Mithra, Anahita. A
+platoni eszme, præexistentia és a fravasik tana. 2. A rossz problémája.
+Mennyiben tanít Zarathustra dualizmust? 3. Az emberi lélek. Őstörténet
+és halhatatlanság  198
+
+_IV. Zarathustra erkölcsbölcselete._
+
+1. Az egyénnek Asát, az igazságot kell megvalósítania gondolatban,
+szóval, cselekedettel. Jótékonyság, mértékletesség. Az érdemek
+kamatozása. 2. A családi élet kötelessége. A párszi lány imádsága. A
+feleség főerénye. A notisztelet. 3. Az iráni társadalom  205
+
+_V. A rendszer értéke._
+
+1. Leszámol a politeizmussal, panteizmussal és a babonás áldozatokkal.
+2. Erkölcsbölcseletében meghaladja Buddhát és Konfuciust. 3.
+Árnyoldalak: a rituális tisztálkodás visszataszító, vérfertőző
+házasságra, többnejűségre és kegyetlenségre ad alkalmat. 4.
+Megtermékenyítette a görög gondolkodást  210
+
+A bevezető részhez:
+  Az indiai gondolkodók fejezeteihez  215
+  A kínai gondolkodókhoz  220
+  Zarathustrához  222
+
+Jegyzetek  215
+
+Gyakran, rövidítve idézett művek  225
+
+
+
+
+*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 76238 ***
diff --git a/76238-h/76238-h.htm b/76238-h/76238-h.htm
new file mode 100644
index 0000000..0d5370b
--- /dev/null
+++ b/76238-h/76238-h.htm
@@ -0,0 +1,7466 @@
+<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Transitional//EN"
+    "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-transitional.dtd">
+<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
+<head>
+<meta name="generator" content=
+"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" />
+<meta http-equiv="Content-Type" content=
+"text/html; charset=utf-8" />
+<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />
+<title>Kelet nagy gondolkodói by János Mester | Project
+Gutenberg</title>
+
+<style type="text/css">
+/*<![CDATA[*/
+body {
+ margin-left: 10%;
+ margin-right: 10%;
+}
+
+h1,h2,h3,h4 {
+ text-align: center;
+ clear: both;
+ line-height: 200%;
+}
+
+h2,h3 {
+ margin-top: 2em;
+}
+
+p {
+ margin-top: 0.75em;
+ margin-bottom: 0.75em;
+}
+
+body > p {
+ text-align: justify;
+ text-indent: 1.5em;
+}
+
+hr {
+ width: 33%;
+ margin-top: 2em;
+ margin-bottom: 2em;
+ margin-left: auto;
+ margin-right: auto;
+ clear: both;
+}
+
+hr.chap {width: 65%}
+
+.pagenum {
+ position: absolute;
+ right: 2%;
+ color: gray;
+ font-size: smaller;
+ text-align: right;
+ text-indent:0;
+}
+
+.center {
+ text-align: center;
+ text-indent: 0;
+}
+
+.smcap {
+ font-variant: small-caps;
+}
+
+.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;}
+
+.caption {font-weight: bold;}
+
+.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;}
+
+.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;}
+
+.footnote {
+ margin-left: 10%;
+ margin-right: 10%;
+ font-size: 0.9em;
+ text-align: justify;
+}
+
+.footnote .label {
+ position: absolute;
+ right: 84%;
+ text-align: right;
+}
+
+.fnanchor {
+ vertical-align: super;
+ font-size: .8em;
+ text-decoration: none;
+}
+
+ul.TOC {
+ list-style-type: none;
+ padding-left: 10%;
+ text-indent: -5%;
+ width: 70%;
+ text-align: justify;
+}
+
+ul.TOC li {
+ margin-top: 0.25em;
+}
+
+ul.TOC li.li2 {
+ margin-top: 0.75em;
+}
+
+li.li2 {
+ padding-left: 1em;
+ text-indent: 0;
+}
+
+span.ralign {
+ position: absolute;
+ text-align: right;
+ right: 15%;
+ top: auto;
+}
+/*]]>*/
+</style>
+</head>
+<body>
+<div style='text-align:center'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 76238 ***</div>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p class="center"><span class="caption-largest"><u><span class=
+"smcap">KULTURA és TUDOMÁNY</span></u></span></p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption-largest">KELET NAGY
+GONDOLKODÓI</span></p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption">ÍRTA D<sup>r</sup> MESTER
+JÁNOS</span></p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p>
+<p class="center"><span class=
+"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p>
+<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET
+ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p>
+<p class="center"><span class="caption">KIADÁSA</span></p>
+<hr class="chap" />
+<h1>KELET NAGY GONDOLKODÓI</h1>
+<p class="center"><span class="caption-small">ÍRTA</span></p>
+<p class="center"><span class="caption-large">D<sup>r</sup> MESTER
+JÁNOS</span></p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p>
+<p class="center"><span class=
+"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p>
+<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET
+ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p>
+<p class="center"><span class="caption">KIADÁSA</span></p>
+<p class="center"><span class="caption-small">FRANKLIN-TÁRSULAT
+NYOMDÁJA.</span></p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_5" id=
+"Page_5">-5-</a></span></p>
+<div class="chapter">
+<h2>BEVEZETŐ RÉSZ.</h2>
+</div>
+<h3>I. ELŐSZÓ.</h3>
+<p>1. A kísérleti lélektannak kevéssé kiemelt, de legnagyobb
+jelentőségű törvénye az eszmék rugalmassága, lappangó energiája,
+melynél fogva sarkalnak bennünket megvalósításuk, a tettek felé.
+Ezért ha valamely népnek külső hatások következtében romlik az
+erkölcse, de tiszta marad az irodalma, nemes a gondolatvilága, ne
+essünk kétségbe, hamar felocsudik az aléltságból, kijózanodik a
+mámorból; ha azonban lapjai mételyezik a közvéleményt, irodalma
+támadja az életfenntartó elveket: vallást, hazát, otthont és
+családot, akkor már kongatja önmaga fölött a lélekharangot. A bírói
+székek betöltői, a fegyházak előljárói tapasztalatból tudják,
+mennyire igaza van Proalnak, a francia államügyésznek, ki már a
+múlt század vége óta hirdeti: «A bűntények és öngyilkosságok
+okainak felderítésére nem elég hangoztatnunk: keresd az asszonyt,
+hanem azt is hozzá kell tennünk: keresd a könyvet, mert a könyvek
+az emberiség legnagyobb jótevői, de egyúttal legnagyobb
+gonosztevői, legveszedelmesebb felbujtói.»<a name="FNanchor_1" id=
+"FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a></p>
+<p>Az eszmék hatalma azonban nemcsak a közéletben érvényesül, hanem
+az egyéni jellem kialakításában <span class="pagenum"><a name=
+"Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> is. Jól mondja Bourget, a nagy
+lélekelemző: «Lelke mélyére szállva mindenki elismeri, hogy nem
+volna ugyanaz az ember, ha nem olvasta volna ezt vagy azt a
+művet.»<a name="FNanchor_2" id="FNanchor_2"></a><a href=
+"#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a> Hányan köszönik életirányuk
+megváltozását egy-egy olvasmánynak; hányan sülyednek erkölcsi
+romlásba fércművek meggondolatlan olvasásával! Proal szerint a
+csábítók a fiatal leányoknak regényt kölcsönöznek és gyorsan elérik
+céljukat, a züllött leányok pedig, kiket bánt társnőjük
+ártatlansága, szintén regénykölcsönzéssel kezdik
+sátánművüket.<a name="FNanchor_3" id="FNanchor_3"></a><a href=
+"#Footnote_3" class="fnanchor">3)</a></p>
+<p>Nagy kérdés azonban, melyek az igazi, életet irányító emberi
+okmányok, milyenek a hatásos könyvek? Az észhez vagy a képzelet
+útján a szívhez szólók? Ha a közvetlen hatást vesszük szemügyre,
+akkor bizonyára azok, amelyek kielégítik a kíváncsiságot,
+felcsigázzák a képzelő erőt, mint a mozgóképekben
+megszemélyesített, a regényekben felhigított gondolatok. De
+tulajdonképpen mégis csak ezek a kölcsönkért <i>gondolatok
+kormányozzák a világot</i>. Egyetlen regényíró vagy költő se
+dicsekedhetik oly döntő befolyással a XIX. század szellemi életére,
+mint Kant, Darwin vagy Marx Károly. Újságok és regények az ő
+gondolataikat váltják aprópénzre.</p>
+<p>Végeredményben tehát mégis a bölcselők az emberiség jótevői vagy
+gonosztevői, akár öntudatosan, akár öntudatlanul. A nagy emberek
+gondolatai nem szürke elméletek, mint az epigonok füstfaragása,
+hanem életet adó, nemzetet alkotó hatalmasságok.</p>
+<p>Ennélfogva minden művelt emberhez méltó, hogy ne csak higításban
+tized-századkézből fogadja <span class="pagenum"><a name="Page_7"
+id="Page_7">-7-</a></span> el az emberiséget mozgató nagy eszméket,
+hanem merítsen a forrásokból, ismerkedjék meg Kelet és Nyugat
+legnagyobb gondolkodóival.</p>
+<p>2. A keleti bölcseletet modern történetíróink szeretik
+elhanyagolni. Az egyébként joggal világhírű Überweg legújabb
+kiadása még 1926-ban is három lapot szentel Kelet összes
+gondolkodóinak.<a name="FNanchor_4" id="FNanchor_4"></a><a href=
+"#Footnote_4" class="fnanchor">4)</a></p>
+<p>Legtöbben azért nem foglalkoznak velük, mert «Keleten minden
+vallás, ott nincsen filozófia.» Ez az állítás azonban nagyon
+elhamarkodottnak látszik. A vallás lényege Isten iránti szeretet és
+istentisztelet, ezért Isten nélkül nincsen vallás. Már pedig Buddha
+istentagadó, Konfucius agnosztikus, Lao-ce panteista, eredeti
+rendszerük tehát nem lehet vallás; ők sokkal több jogon bölcselők,
+mint vallásalapítók. Zarathustra viszont az emberi elme legnagyobb
+teljesítményével és legmélyebb gondolataival állítja helyre az ősi
+monoteizmust és alakítja ki az ó-kor legtökéletesebb
+erkölcsbölcseletét; bizonyára ő is megérdemli, hogy a gondolkodók
+sorába iktassuk. A vedantáról végül olyan komoly tudósok, mint
+Deussen, azt tartják, hogy a világ legtökéletesebb rendszere,
+melyet Európa még mindig nem ért utól.</p>
+<p>Mások ismét arra hivatkoznak, hogy Keletről még kevés biztosat
+tudunk; a szaktudomány – főleg a kínai és perzsa gondolkodókra
+nézve – nem fejezte még be feladatát, és különben is a távol Kelet
+minket nem érdekel, nem érinti az európai gondolkodást.</p>
+<p>Erre az a válaszunk, hogy a szakkutatás végét nem lehet
+megvárnunk; a tudományos haladás a hosszú analitikus munka után
+szinte kívánja a szintézist, másszóval mindannak
+rendszerbefoglalását, <span class="pagenum"><a name="Page_8" id=
+"Page_8">-8-</a></span> amit különböző szerzők egy tárgyról, egy
+emberről megállapítottak. E nélkül az analitikus abban a veszélyben
+forog, hogy elmerül az aprólékos megkülönböztetésekben és figyelmen
+kívül hagyja a tárgy nagy egészét; viszont a szintétikus írónak
+attól kell óvakodnia, hogy a külsőleg egyenlő jelenségekben szem
+elől ne tévessze a változatos belső magatartást. Erre figyelve a
+fővonalakat már most is meg lehet rajzolnunk, bár a részletekben a
+szakemberek még sokszor eltérnek egymástól.</p>
+<p>Az érdeklődés terén is kezd már megtörni a jég. Az európai
+kultúra veszedelme sok fáradt lélek figyelmét Keletre irányította,
+és lassanként milliók fordulnak az ősrégi gondolkodók felé, kik a
+brahmanizmusban és buddhizmusban az emberiség egyharmadának
+életfelfogását harmadfélezredév óta irányítják. A mai vajudó
+világon misztikus törtetés vonaglik át és Kelet titokzatosnak vélt
+rejtelmeitől vár vigasztalást: Ex oriente lux! azt hiszik, hogy
+kelet felől világosság támad.</p>
+<h3>II. A BÖLCSELET-TÖRTÉNELEM TÉNYEZŐI ÉS IRÁNYAI.</h3>
+<p>1. A filozófiai rendszerek értékben joggal hasonlíthatók a
+műalkotásokhoz. Platon eszmetana vagy Aristoteles és Zarathustra
+etikája van olyan műremek, mint Ráfael Disputája vagy Homeros
+Iliasa. Amint a nagy műalkotások nem évülnek el valamely kornak
+letűnésével, hasonlókép állandó értéket képviselnek a nagy
+gondolkodók meglátásai. A forgandó idő kevésbbé érinti őket, mint
+<span class="pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> a
+természettudományok hipotéziseit vagy a kultúra külső kereteit. A
+nagy nemzetek kihalnak, a világbirodalmak összeomlanak, de a nagy
+vallások mellett a nagy bölcseleti rendszerek túlélnek minden
+katasztrófát. Egyik a másikat nem rontja le, inkább kiegészíti,
+amint Sophokles egyszerű drámája ma is odaállítható Shakespeare és
+Madách fejlett technikája mellé. Fennmaradásuk titkát magyarázza
+hatásuk is, melyet az előszóban fejtegettünk.</p>
+<p>Amint a műalkotásokat, úgy a nagy rendszerek keletkezését is a
+következő három nagy tényező érteti meg: az egyetemes emberi, a
+kultúrtörténeti és az egyéni.<a name="FNanchor_5" id=
+"FNanchor_5"></a><a href="#Footnote_5" class="fnanchor">5)</a></p>
+<p><i>I. Az egyetemes emberi tényező</i> fejti meg előttünk, hogy a
+filozófiai problémák adottságok, a lét örök rejtelmei, melyek ott
+szunnyadnak minden kornak és minden embernek keblében.</p>
+<p>Az ember először is éhezi és szomjúhozza az igazságot, azért
+épít magának a szórványos tapasztalatokból és a szaktudományok
+dirib-darab ismereteiből világnézetet: metafizikát és
+természetbölcseletet. Az igazsághoz hasonlóan áhítozik másodszor az
+igazság útjának felfedezésére; ezt kutatja a logikában és
+ismeretelméletben. Harmadszor nem boldogítja a rideg tudás, ennél
+többet kíván: szeretni és szerettetni, bízni és remélni, odasímulni
+az örök szeretethez, gyengeségének tudatában odamenekülni a
+végtelen erőshöz. Ezért avatja Aristoteles nagy lelkének vágyódása
+a metafizikát teológiává; ezért nem lehet a bölcseletet sohasem
+egészen elszakítani a vallástól, mindig állást foglal vele szemben,
+nemcsak keleten, hanem a legújabb nyugati irodalomban <span class=
+"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> is. Végül
+negyedszer minden ember az ösztönök erős dualizmusát tapasztalja
+önmagában, s az érzéki és szellemi vágyak tusájában keresi a kellő
+magatartást és ezzel megalapítja a filozófia koronáját: az
+etikát.</p>
+<p><i>II. A kultúrtörténeti tényező.</i> A lét rejtelmeiből melyek
+kerülnek egy-egy gondolkodó életében homloktérbe, az függ a
+korszellemtől, a benne izzó problémáktól, a nép lelkében forrongó
+vágyaktól és ösztönöktől. Rendszerint a nagy emberek érzik át
+legmélyebben népük nyomorúságát, hazájuk ügyét-baját, és így a
+nemzeti lélek szunnyadó vágyait és érzelmeit ők ismerik fel, ők
+fogalmazzák meg legvilágosabban és öntik maradandó rendszerbe. Ők
+tanítják az átlagembert gondolkodni és érezni és így bennük eszmél
+magára a nemzet és a kor. Ezért az irodalom, a néprajz és a
+kultúrtörténelem nem hanyagolhatják el a filozófia történetét; de
+viszont a bölcselők gondolatvilágának megértésére sem mellőzhető a
+kor képe, a föld arculata, a nép lelke, melyből származnak és
+melyben élnek. Sokszor megértjük ezekből, hogyan kerülnek egymástól
+messzefekvő kérdések egy lélekben egymás mellé; a problémák
+bonyodalma és a mutatkozó ellentmondások megvilágosodnak
+előttünk.</p>
+<p>A szociológusok gyakran túlbecsülik a kultúrtörténeti tényezőt.
+Gumplovitz szerint: «Ami az emberben gondolkozik, az nem ő maga,
+hanem a társadalom; gondolkodásának forrása nem benne rejlik, hanem
+a társadalmi környezetben, amelyben él.»<a name="FNanchor_6" id=
+"FNanchor_6"></a><a href="#Footnote_6" class="fnanchor">6)</a>
+Ezzel szemben nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az egyetemes emberi
+természet és a kultúrtörténeti tényező önmagukban <span class=
+"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> csak
+logikai konstrukciók, mert elvégre is a társadalom egyedekből áll,
+és pedig egyéni tudattal és elhatározással rendelkező egyedekből.
+És amint nincsen igaza a régi filozófiai történetíróknak, kik
+rendszert halmoztak rendszer mellé, mintha gombamódra egymástól
+függetlenül nőttek volna ki a földből; még kevésbbé van igaza
+azoknak, kik az emberi gondolkodás önállóságát tagadják meg.</p>
+<p><i>III. Az egyéni tényező.</i> Igaz, hogy a nagy emberek is
+koruk gyermekei, nemzetük fiai, mégis többnyire szembefordulnak a
+korral és üldözés az osztályrészük. Konfucius és Aristoteles
+önkéntes száműzetésbe mennek; Zarathustra ellen népének a zöme
+szítja a forradalmat és megöli a nemzet nagy bölcsét; Sokratest
+szintén a többség ítéli halálra; nem gondolkodott tehát bennük a
+társadalom, amint a szociológusok vélik. Ők a hétköznapi életben is
+örök problémákat látnak és a lelkek mélyén szunnyadó képességeket,
+vágyat ébresztgetnek és így szembe kerülnek a felületes
+közvéleménnyel, a megszokás hatalmával.</p>
+<p>Az egyéniség kétfélét jelent: Ellentéte az egyetemesnek, van
+tehát valami megkülönböztető jele, valamilyen sajátsága, ami
+nincsen meg másokban; de jelezzük vele azt is, hogy ellentéte a
+sokaságnak, a tömegnek, mert valamilyen sajátságot olyan kiváló
+mértékben találunk meg benne, hogy éppen ez a kiválóság választja
+el másoktól. A nagy emberek kiemelkedő sajátsága a hatalmas
+teremtőerő, a kezdeményezőképesség.</p>
+<p>Seltz, a teremtő erőről írt nagy munkáiban arra az eredményre
+jut, hogy az alkotó tevékenység nem egyéb, mint célok és eszközök
+meglátása. <span class="pagenum"><a name="Page_12" id=
+"Page_12">-12-</a></span> A feltaláló vagy eszközöket keres
+élményeiben előre kitűzött feladatok, célok elérésére vagy meglátja
+a véletlenül felbukkanó tüneményben a törvényt, a célt, a
+feladatot.<a name="FNanchor_7" id="FNanchor_7"></a><a href=
+"#Footnote_7" class="fnanchor">7)</a> Ezen az alapon megtaláljuk az
+egyéni tényező szerepét az emberi gondolkodás történetében: először
+problémákat keres; másodszor megoldásokat lát, harmadszor diadalra
+segíti az eszmét.</p>
+<p>1. <i>A nagy elme problémákat lát</i> abban is, amit mások szó
+nélkül elfogadnak; kivezető ösvényt talál ott is, hol a sokaság már
+elveszti a fejét. Ezt fejezi ki Platon mondása: A filozófia kezdete
+a csodálkozás és nem szükségképpen a kételkedés, mint Descartes
+hirdeti.</p>
+<p>A megszokás eltompítja az elmét, a tömeg nyomorúságos helyzetbe
+is beletörődik, miért is messzelátó elmére és mélyen érző szívre
+van szükség, hogy felrázza közönyéből. A szociális mozgalmak és
+reformok nem a szenvedő tömegből indulnak ki, hanem a gondolkodók
+táborából.</p>
+<p>2. <i>A nagy ember önállóan jár el a problémák megoldásában.</i>
+A mellékes dolgok tengeréből kiválogatja a lényeget és a szétszórt
+darabokat egységes egészbe önti. Konfucius, hiába szerénykedik: «Én
+csak átszármaztató vagyok és nem teremtő», mégis ő a kínai
+gondolkodók királya. Nem kritika nélkül fogadja el a régi tanokat,
+hanem belőlük megalkotja a kínai ember és az egységes mennyei
+birodalom eszményképét; az ezredéves történelemben fölismeri a
+célravezető eszközöket.</p>
+<p>3. <i>A nagy egyéniség diadalra segíti az eszmét és a
+terveket.</i> Az önmagában értékes gondolat igen könnyen
+terméketlen marad. Az elvont fogalom <span class="pagenum"><a name=
+"Page_13" id="Page_13">-13-</a></span> csak olyan, mint a lavina
+fenn a hegyek ormán, hol még egy kis pásztorfiú megállítja és
+szétveri a botjával. Ha azonban a szürke fogalom világosan jelenik
+meg, szemléletes képpé válik, mely ezer meg ezer emléket ébreszt,
+erős érzést fakaszt, akkor oly végzetes hatalommá nő, mint a
+völgybe gördülő lavina, mely fákat tép ki gyökerestől és falvakat
+sodor el magával.</p>
+<p>Amint Michel Angelo Mózesét nemcsak kézzel, vésővel alkotta,
+hanem belelehelte egész óriás egyéniségét, hasonlókép a nagy
+bölcselők sem száraz gondolkodó gépek, a nagy rendszereket is egész
+ember írja meggyőződésének erejével, érzése tüzével és sokat
+tépelődő, gyötrődő lelkével. Ezért értjük, hogy az így született
+gondolatnak hatása van, sőt a nagy egyéniség ereje hatásossá teszi
+az eszmét még akkor is, ha mástól vette kölcsön. Buddhának alig van
+eredeti gondolata, de amit magáévá tesz, azt feltétlenül győzelemre
+viszi megigéző példájával, ékesszólásával és akaratának mindent
+lenyügöző erejével.</p>
+<p>Az egyéni tényező a bölcselettörténelem sok kérdésére derít
+világosságot. Megfejti először azt a tényt, hogy a bölcselő ritkán
+fejleszti mások művét, hanem mindegyik újra kezdi az egész
+épületet; akárcsak a művész, mindent újra termel a maga lelkéből.
+Aristoteles ajkára adják a mondást, de majd mindenki követi:
+Barátom Platon, barátom Sokrates, de legjobb barátom az
+igazság.</p>
+<p>Az egyéniség érteti meg velünk, hogy egy-egy rendszerben a
+filozófia ágai nem járhatnak külön utakon, mert mindegyik egy
+lélekből fakad. Ezért nincsen metafizika megfelelő etikai
+alkalmazás <span class="pagenum"><a name="Page_14" id=
+"Page_14">-14-</a></span> nélkül, és a világnézet kiépítése
+többnyire megpendíti az ismeretelméleti problémákat. Ezért
+találkozunk annyiszor Kelet nagy gondolkodóinál Platon
+eszmetanával. Az egyéni tényező utal minket arra is, hogy a
+filozófia története nem nélkülözheti az érzelmek logikáját. A
+tudományos logika borotvaélével értékelhetünk, de a bölcselőt így
+megérteni nem fogjuk. A panteizmus és individualizmus, az
+idealizmus és materializmus forrása nem annyira az agyból, mint a
+szívből buzog. Régi mondás: «Amilyen az ember, olyan a munkája»,
+tegyük hozzá, olyan az eszménye, olyan a filozófiája.</p>
+<p><i>2. A három nagy tényezőnek megfelelően három irányt
+különböztetünk meg a filozófia történetírásában.</i></p>
+<p>Az egyetemes emberit domborítják ki elsősorban azok az írók,
+akik a philosophia perennis, az örök filozófia alapját keresik a
+multban és a ma is élő problémák kialakulását és megoldását
+kutatják. Így járnak el a skolasztikusok, Hegel és Herbart követői
+és a legújabb nagy vállalat, a müncheni Handbuch der Philosophie
+szerzői.<a name="FNanchor_8" id="FNanchor_8"></a><a href=
+"#Footnote_8" class="fnanchor">8)</a></p>
+<p>A kultúrtörténeti tényezőt fejtik ki elsősorban a szociológusok
+és azok az írók, akik a filozófiát valamely nép vagy kor kultúrája
+fontos kiegészítő részének, koronájának és forrásának tekintik,
+mert az akkori társadalmi életre nagy befolyást gyakorolt. Így járt
+el Kuno Fischer terjedelmes monográfiáiban és Windelband nagyobb
+műveiben.</p>
+<p>Végül a személyi tényezőt emelik ki azok, akik mintegy
+odaszegődnek a nagy gondolkodók tanítványai mellé, igyekeznek
+belepillantani a nagy lélek nagy törekvéseibe, benne iparkodnak
+megérteni <span class="pagenum"><a name="Page_15" id=
+"Page_15">-15-</a></span> a kort és a népet és csak azután veszik
+elő az alanyi és tárgyi kritika fegyvertárát.</p>
+<p><i>Alanyi, immanens kritikán</i> értjük valamely rendszer
+logikai felépítésének, művészi elrendezésének megítélését. Keressük
+a forrásokat, melyekből az író merített és az átalakítást, mely
+saját lelkéből származott.</p>
+<p><i>A tárgyi kritika</i> viszont a rendszer hatását, eredményét
+és igazságértékét világítja meg. Minden filozófia és minden
+tudomány azon az ős feltevésen alapszik, hogy van igazság és ez az
+igazság megismerhető. Mihelyt ezt kétségbevonja valaki, szárnyát
+szegi minden kutatásnak, minden gondolatnak. Az objektív igazság
+néhány mozaikképe feltalálható minden rendszerben, különben nem
+tudott volna az egyetemes emberi lélek előtt érvényesülni és emléke
+sem maradt volna reánk.</p>
+<p>A szerző a nagy egyéniséget tartja a történelem legfontosabb
+tényezőjének. Ezért foglalkozik elsősorban a nagy gondolkodókkal és
+a kisebb rendszereket csak mellékesen érinti, amennyiben a kor
+gondolatainak és a nép lelkének megértését kiegészítik. Ezen az
+úton kívánja vezetni olvasóit is.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_16" id=
+"Page_16">-16-</a></span></p>
+<div class="chapter">
+<h2>INDIAI GONDOLKODÓK.</h2>
+</div>
+<h3>AZ INDIAI LÉLEK.</h3>
+<p>1. India lelki szemeink előtt mindig titokzatos színben tűnik
+fel, mint a rejtelmek, álmok és a mesék tündérvilága. Minél jobban
+behatolunk rejtelmeibe, annál világosabbá lesz előttünk, hogy ott
+fakadt az emberiség régi kultúráinak egyik főforrása. Az emberi
+gondolkodás is talán ott vetette fel először kínzó, gyötrő és mégis
+boldogító nagy kérdéseit: honnan és hová? mi a boldogság és miért a
+szenvedés?</p>
+<p>Ha Indiának legmélyebb titkát, a lelkét kívánjuk némileg
+megérteni, tisztában kell lennünk azzal, mit nevezünk népléleknek,
+faji vagy nemzeti léleknek. Manapság már senki sem tartja a
+társadalom lelkét Fechnerrel és Paulsennel valami nagy egyetemes
+tudatnak, mely magában foglal bennünket, mint a nagyobb kör a
+kisebbiket. Ez nem volna egyéb, mint logikai konstrukciónak elvont
+általános fogalomnak megszemélyesítése. Nemzeti lelken értjük
+azokat a közös vezető gondolatokat, eszményeket, főtörekvéseket,
+azt a szokásos magatartást és életmódot, mely egy nép történelmében
+vagy mostani társadalmi életében megnyilvánul.</p>
+<p>2. Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy <i>az ind</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> <i>lélek
+alapösztöne és eszménye az egységre és nyugalomra
+törés</i>.<a name="FNanchor_9" id="FNanchor_9"></a><a href=
+"#Footnote_9" class="fnanchor">9)</a> Mindenáron békét, harmóniát
+akar teremteni önmagában és ezért a nagy célért mindent feláldoz,
+érzéki örömet, a kultúra jótéteményeit, sőt magát a tapasztalást
+is, ha ellentétbe kerül főcéljával.</p>
+<p>Ebből érthető meg intellektualizmusa is, hiszen egységet az
+értelem teremt, mely mindent magába foglal, mindent rendszerez.
+Egész lelki életüknek, vallásos gyakorlataiknak és bölcseleti
+elmélyedésüknek ez a nagy egyetemes célja: a szellem
+felszabadítása, az értelem emancipálása minden önös érzelemtől, a
+külső környezet csábításától és a test elszórakozásától.</p>
+<p>Innen az az általános misztikus vonás, mely elérni akarja már
+itt a földön az elérhetetlent, felfogni a felfoghatatlant, eggyé
+óhajt lenni a mindenséggel, az Istennel. Ezért teszi fel arcára a
+keleti embert annyira jellemző szociális álarcot, a nyugodtságot, a
+közönyt, ezért nézi le az indulatos vagy lelkesedő európait, mint
+aki elfeledi emberi méltóságát. Csak ne elégedetlenkedjünk, ne
+türelmetlenkedjünk, minden úgy van jól, ahogy éppen történik: ahogy
+esik, úgy puffan. «Az idő mindent elvesz, az idő mér ránk mindent,
+az idő mindent megad.»</p>
+<p>Gondoljuk el a hindu eszmény tipikus megvalósítóját, a fiatal
+jogint, amint gyékényen lótusz helyzetben összegörnyed. Lábait
+keresztben egészen a combjára rakja fel, keresztbe fonja a karjait
+és kezével megfogja a lába nagyujját. Két szemét orra hegyére
+mereszti és megkezdi lélekzőgyakorlatait. Pontosan szabályozza a
+belélegzést, kilélegzést, röviden, majd mindig hosszabban
+<span class="pagenum"><a name="Page_18" id=
+"Page_18">-18-</a></span> visszafojtja lélegzetét. Közbe
+számtalanszor ismétli a titokzatos «Om» szótagot, mely eget,
+földet, istent és mindent jelent. Végül elhallgat a zümmögés is,
+megmerevedve ül, mint valami élő Buddha szobor, elérte a
+legmagasabb lelkiállapotot, a legfőbb boldogságot és gyönyörűséget,
+mi ezen a földön elérhető. A babonás hindu borzalommal siet el
+mellette, a részeg kigúnyolja, de «az igaz tudós» tisztelettel
+közeledik felé, megdörzsöli és új életre kelti.<a name=
+"FNanchor_10" id="FNanchor_10"></a><a href="#Footnote_10" class=
+"fnanchor">10)</a></p>
+<p>A léleknek ezt az eszményi állapotát Kelet szent könyvei így
+írják le: «Ebben a helyzetben a léleknek nincsen sem külső, sem
+belső szemlélete, nem ismer meg sem külső, sem belső tárgyakat,
+állapota nem is nevezhető megismerésnek; nem tudatos, de nem is
+tudatlan, láthatatlan, megfoghatatlan, el nem érhető, le nem
+írható, meg sem jelölhető; csak önmagáról bizonyos nyugodt, boldog,
+teljesen egységes (kettőződés nélkül való, nem tudatos)»<a name=
+"FNanchor_11" id="FNanchor_11"></a><a href="#Footnote_11" class=
+"fnanchor">11)</a></p>
+<p>Ha lélektanilag elemezzük ezt a helyet és egybevetjük néhány
+hasonlóval úgy, az elragadtatásról (turija, exstasis) a következők
+állapíthatók meg: 1. megszűnik az érzéki szemlélet, meg minden
+érzet és azok elrendezése térben és időben; 2. megáll az
+asszociációs gépezet, a képzetek önkénytelen, örökké zakatoló
+áradata; 3. abbamarad az ítélet és következtetés s a fogalmak
+minden csűrés-csavarása; 4. a lélek nem tesz többé különbséget az
+én és nem én között, megszűnik a tudatnak ez a legősibb analizise,
+legelemibb tevékenysége; 5. végül bekövetkezik az abszolutnak, a
+magánvalónak megtapasztalása, a mindenség egybeolvadása a lélekkel
+és a lélek <span class="pagenum"><a name="Page_19" id=
+"Page_19">-19-</a></span> összeforrása az istenséggel. Ez a
+boldogító legmélyebb álom, melyben nincsen többé csalódás, nincsen
+álmodás, csak a lélek tudomása önmagáról, teljes egység, nem
+kettősség.</p>
+<p>Ezt az állapotot akarja elérni Keleten valamennyi
+rendszeralkotó, ebben megegyezik az orthodox brahman és a
+buddhista, a szánkhja vagy a vaisesika. Ezt az eszményt hirdették
+nemcsak a patriarchák korában, hanem ma is. A nagy hindu misztikus
+Ramakrishma például (1833–1886) Káli nevű istennőt tekintette
+anyjának és a mindenség alkotójának. Hogy őt színről-színre
+megláthassa, 12 esztendeig a legválogatottabb kínzásokkal gyötri
+önmagát. Egy alkalommal egy más irányú aszkéta – talán irígységből
+– leszólja, hóbortosnak nevezi, ki még azt se tudja, mit akar, ki
+az anyja. Erre így válaszol: «Anyám az istennő, nem az én vagy a
+te, nem is valami személyes isten, hanem az abszolutum, a
+magánvaló, mely fölülmúl minden szót, meghalad minden fogalmat… az
+egyetemes tudat, a világ lelke (cosmic conscientness), ez az én
+anyám, ez az én istenem.»<a name="FNanchor_12" id=
+"FNanchor_12"></a><a href="#Footnote_12" class=
+"fnanchor">12)</a></p>
+<p>3. Örökké ébren aludni, álmatlan álomban szenderegni, íme ez a
+keleti ember vágyainak netovábbja; ez számára az egység, ez a béke
+és boldogság. Az ébrenlét maga már rossz, alacsony állapot, mert
+tőle elválaszthatatlan a szenvedés. Ebből megértjük <i>a hindu
+ember második nagy jellemvonását: közömbösségét a való élettel
+szemben, a hirhedt fatalizmust és passzivitást</i>. Nincs a föld
+kerekségén más terület, mely a természeti kincsek oly bőségével
+rendelkeznék, mint a keleti spekuláció otthona, a Gangesz mente. A
+rizs és <span class="pagenum"><a name="Page_20" id=
+"Page_20">-20-</a></span> a búza kevés munkával dús termést hoz,
+42-féle pálma terem, gazdagon ontja gyümölcsét a banán, a kenyér-
+és a mangófa. Itt az anyaföld gondoskodik a lét fenntartásáról, a
+gondtalan életről; ráérnek az emberek töprengeni, fantáziával
+gondolkozni. A forró klima szintén hajlamossá teszi őket a
+passzivitásra, A melegtől eltikkadva szeretnek árnyas fák alá
+vonulva üldögélni, holdvilágos hűs estéken ábrándokat szőni, s így
+lelki világukban könnyen uralkodóvá lesz a mnémé, az asszociációk
+játéka, vagy az üres szemlélődés, a semmibe nézés.</p>
+<p>Meglepő ellentétben áll a környezettel a keleti lélek
+<i>harmadik vonása, a sötét pesszimizmus</i>. Az áldott föld, a
+szunnyadó, de erős érzékiség mást kívánna, a néplélek azonban
+hajlik a szenvelgő felfogásra. Betegség, öregség, halál, minden
+földi lét mulandósága ólomsúlyként hat reá. Ettől a nyomasztó
+hangulattól szabadulni kíván, innen erős vágya a megváltás után.
+Ennek a megváltásnak azonban nincsen nála erkölcsi jellege. A bűn
+csak annyiban érdekli, amennyiben a szenvedés kútfeje és forrása.
+Szabadulni a szenvedéstől, az ébrenléttől, íme számára ez a
+kérdések kérdése; nem tudni semmiről semmit, ez a vágya.</p>
+<p>4. Az asszociatív gondolkodás uralkodó helyzetéből érthető a
+keleti lélek <i>negyedik sajátsága, a bámulatos
+következetlenség</i>. Ne keressünk európai logikával összefüggést
+valamely rendszer különböző tételei vagy harmóniát a gondolatok és
+a tettek között. A mi alapelveinken könnyen túlteszi magát:
+fantáziával, elmés hasonlatokkal hidalja át a kirívó
+ellenmondásokat már elméleti téren, még kevésbbé számol a
+gyakorlati következményekkel. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> Elfogadja velünk a kétszer
+kettőt, talán még a négyszer négyet is; de már hogy 14 × 12 mennyi,
+hiába magyarázzuk, szorozgatjuk előtte, nem fogjuk meggyőzni.</p>
+<p>Ez a következetlenség a keleti gondolkodás igazi spekulatív
+jellegének természetes következménye. <i>A spekuláció</i> valamely
+kép szemléléséből, vagy egy képzeten tűnődésből származó
+racionálista ízű elmélkedés. Már pedig a szemléletes tárgyban,
+képben igen könnyű egyszer egyik, másszor másik mozzanatot
+kiragadnunk és így homlok-egyenest ellenkező véleményeket állítani
+fel róla. Ha tehát a keleti bölcselő magáévá tesz egy tételt, ne
+várjuk, hogy egyirányú következményeket vonjon le belőle, mint az
+európai ember, mert ő a maga asszociatív gondolkodásával
+kiszámíthatatlan utakon jár. Így a szeme előtt lejátszódó gazdag
+élet mulandóságából, az egyéni lét kicsinységéből az indiai
+aszkéta, a tibeti szerzetes a világ kerülését és önsanyargatást,
+tevékenységtől tartózkodó passzív életet lát indokoltnak; a japán
+katona és hadvezér viszont ugyanezen az alapon nem törődik oly
+jelentéktelen semmiségekkel, mint az egyén sorsa, ezért a vitézség,
+a tetterő csodáit viszi végbe; az agyafurt keleti világfi pedig
+inkább Csárváka elvére esküszik; «Addig mulass, ameddig élsz, mert
+a halálnak úgyse lehet ellenállni.»<a name="FNanchor_13" id=
+"FNanchor_13"></a><a href="#Footnote_13" class=
+"fnanchor">13)</a></p>
+<p>5. Ez a következetlenség képesíti arra, hogy különböző irányú
+belső szükségleteknek eleget tegyen. Érzi alaptörekvését a béke,
+harmónia után és követi a végletekig, egészen Isten és a lélek
+egybeolvasztásáig s ezzel a kaosz felidézéséig. De megpillantja
+belső világában mint letagadhatatlan <span class="pagenum"><a name=
+"Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> tényt az egyén önállóságát,
+függetlenségét, nagyon is átérzi a lelkiismeret szavát, a
+felelősség érzetét, ezért fejleszti ki a karma-tant és a
+szamszarát, az érdem fennmaradásának és a lélekvándorlásnak tanát.
+Az ember földi sorsa, kasztja, egészsége, gazdagsága, szerencséje
+nem egyéb, mint megelőző életének jutalma vagy büntetése. És
+viszont a jelen élet tetteinek jutalma lesz sorsa a halál után. A
+jelen élet nem volt egyéb, mint egy felvonás az ember
+tragédiájából, vagy komédiájából, mely elhúzódik ezredévekig és
+csak a teljes kiegyenlítődés után ér véget a megváltásban. Élénken
+szemlélteti ezt a tant a Mahabharáta egyik jelenete: A mérges kígyó
+megmarja a vadász fiát, aki belehal a harapásba. Az apa számon kéri
+a kígyótól gyermekét, de ez a halál istenére hárítja a
+felelősséget, ez pedig az idő istenére, ki végül a karmával oldja
+meg a rejtélyt, a gyermeknek és anyjának előbbi életében elkövetett
+tettével: «Nem én vagyok a fiú halálának oka, sem a halál istene
+vagy a kígyó, hanem a tett, mit fiad elkövetett,… saját cselekedete
+ölte meg.»<a name="FNanchor_14" id="FNanchor_14"></a><a href=
+"#Footnote_14" class="fnanchor">14)</a></p>
+<p>Ez a felelősségérzet gyakran annyira uralkodóvá lesz a lélekben,
+hogy elnémítja a méltányosságot és a szeretetet. «Volt már ezer meg
+ezer atyánk és anyánk, száz meg száz feleségünk meg gyermekünk és
+lesz mégegyszer annyi mindegyikből; valósággal kihez tartozzunk
+tehát? Semmi közöd hozzájuk és nekik sincs semmi közük tehozzád; a
+saját tetteik következtében keletkeznek, te is saját tetteid útján
+jársz… Azt a kincset szerezd meg magadnak, amit se király, se
+tolvaj el nem lophat, ami elkísér halálod után. Odaát nem válik
+<span class="pagenum"><a name="Page_23" id=
+"Page_23">-23-</a></span> el senki tetteitől, sem tetteit nem
+tévesztik össze mással, mindenkinek azt fizetik vissza, ami
+megilleti.»<a name="FNanchor_15" id="FNanchor_15"></a><a href=
+"#Footnote_15" class="fnanchor">15)</a></p>
+<p>Ugyanez a felfogás dívik szerte Indiában most is. Deussen mondja
+el, hogy indiai útján elvezettek hozzá egy vak panditot, kitől
+részvéttel érdeklődött szerencsétlenségének oka iránt; de az egész
+kedélyesen csak annyit felelt: Rossz fát tettem a tűzre valamelyik
+előbbi életemben.</p>
+<p>A következetlenség kísértete nem hagyja el a keleti embert még
+érzésvilágában sem. Amikor azt hiszi, hogy széttört minden
+bilincset, elérte a jogin eszményt s elmerült annyira a
+szemlélésben, hogy kővé vált tőle szíve-lelke, akkor is kitör a
+márvány álarc alól az örök ember örök kívánsága a szeretet
+megnyilvánulása iránt, amint ezt szemléletesen mutatja be egy ősi
+Buddha-legenda, mellyel Mereskovszki a stoikusok hiábavaló
+fáradozásait jellemzi: Sákja Muni éveken át ült a pusztában némán
+és égre vetette tekintetét. Látta az örökkévalóságot és közel volt
+a Nirvánához. Kinyujtott karja kiszáradt és rajta a fecskék,
+amelyek őt kőnek nézték, fészket raktak vala és minden évben
+visszatértek rá. De egyszer elrepültek és nem tértek hozzá vissza.
+És akkor Sákja Muni – aki minden vágyat elnémított már lelkében,
+akinek nem volt akarata, aki már nem gondolkodott és nem
+szenvedett, aki a Nirvána boldogságában teljesen elmerült és akit
+már maguk az istenek is megirigyeltek – mikor látta, hogy a fecskék
+nem térnek vissza hozzá, keservesen sírt…<a name="FNanchor_16" id=
+"FNanchor_16"></a><a href="#Footnote_16" class=
+"fnanchor">16)</a></p>
+<p>6. Fővonásokba foglalva, az ind lélek világában benne van az
+örök ember minden izzó problémája, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> égető kérdése a maga
+nagyszerűségében, de egyszersmind az emberi gyarlóság torz
+vonásaival. Minden tettének, vágyának kútforrása a kívánkozás a
+végtelen meglátása után, törekvés a boldogok viziója felé. Másik
+kiemelkedő sajátsága annak az átérzése, hogy kimondhatatlan
+tisztának kell lenni a léleknek, ha a végtelenhez kíván hasonló
+lenni, vele egyesülni. Íme ezeket az örök tanokat hirdeti Kelet, a
+keleti lélek legfőbb típusa, Indiának minden vallása, minden
+rendszere, történetének minden korszaka. Ghandinak, a mostani
+indiai mozgalmak vezérének beszédeiben ugyanazokkal a gondolatokkal
+találkozunk, mint a vedantákban Kr. e. ötszáz esztendővel. Szava
+elhatol az Indiai-Óceántól a Himalájáig, mert bár ötven nyelven
+beszélnek Indiában, azért gondolkodásukban, cselekvésükben
+mindnyájan igazi hinduk. Az indiai ég és a termőföld hatása
+megérzik valamennyin. Ez mutatja, hogy a néplélek kialakulásában
+nem a fajta, nem a távoli leszármazás, még csak nem is a nyelv a
+döntő erejű, hanem az évezredes elvek és szokások, melyek benne
+élnek a köztudatban, s a környezet földrajzi és kulturális
+feltételei: a néplélek geopszichológikus szempontjai.</p>
+<h3>A VÉDÁK BÖLCSELETE.</h3>
+<h4>I. A Véda.</h4>
+<p>1. A legtöbb keleti népnél a filozófiai gondolkodás teljesen
+egybeforrott a vallással. E tekintetben India az egyetlen kivétel,
+hol kifejezett filozófiai rendszerekkel találkozunk, bár ezeknek is
+<span class="pagenum"><a name="Page_25" id=
+"Page_25">-25-</a></span> középpontja a szent tudomány könyve: a
+Véda. Az egész mű ó-ind nyelven íródott és terjedelemben hatszor
+nagyobb a szentírásnál.<a name="FNanchor_17" id=
+"FNanchor_17"></a><a href="#Footnote_17" class=
+"fnanchor">17)</a></p>
+<p>Tartalmát, szerkezetét és beosztását legjobban megértjük, ha
+elképzeljük az áldozat bemutatásánál a hindu szertartás lefolyását.
+<i>Négy különböző rangú és műveltségű pap szerepel benne.</i> Az
+első a szavaló, kiáltó (hotár), ki az istenektől származó és
+előttük kedves himnuszokat oly tökéletesen adja elő, hogy az
+áldozattal egyenlő mértékben gyönyörködteti, lelkesíti, sőt erősíti
+a hindu pantheon lakóit. «Mint tehén a borját, úgy nyalogatja az
+istent és bőg utána.»<a name="FNanchor_18" id=
+"FNanchor_18"></a><a href="#Footnote_18" class="fnanchor">18)</a>
+2. Az éneklő (udgatár), a kántor, ki az áldozat előkészítését és
+bemutatását kíséri énekkel (saman). 3. Az áldozópap (adhvarju), ki
+az áldozatot előkészíti, a bemutatás cselekedetét végzi és közben
+megfelelő formulákat mond (jadzsus), végül a 4. főpap, a brámán, ki
+az egész szertartást vezeti, a többiekre felügyel, mindenkinek
+kijelöli a helyét és megszabja, mikor mit kell tennie.</p>
+<p><i>Mind a négy számára évezredes hagyományok alapján külön-külön
+kézikönyvet</i> állítottak egybe. A szavaló kézikönyve a Rig-véda,
+a versek tudománya; ez az indogermán kultúra legősibb emléke. Az
+éneklőé a Szama-véda, szövege alig egyéb, mint a Rig-véda
+szemelvénye. Az áldozó papé a Jadzsur-véda, a cselekmények és
+szertartások foglalata, misztikus jelentőségük magyarázatával. A
+brámánnak tulajdonképpen nincsen kézikönyve, mert neki tudnia kell
+mind a három védát. Később azonban, mint negyedik könyvet az
+Atharvavédát, az áldozathoz nem tartozó varázsló formulák
+gyüjteményét hozzák vele összefüggésbe <span class=
+"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> azért,
+hogy fel lehessen venni a védákba. Ezek mondják meg, hogyan lehet
+az ellenséget megrontani, idegen varázslatokat meghiúsítani,
+szerencsét kierőszakolni az istenektől születéskor, lakománál,
+betegségben, temetéskor.</p>
+<p>2. <i>Minden papi kézikönyvnek három része van;</i> 1. az
+imakönyv, benne találhatók a himnuszok, énekek és formulák; ez a
+<i>Szanhita</i>, mely a mantrákat tartalmazza. 2. utasítások
+(rubrikák) arra, mikor milyen himnusszal, formulával kell élni;
+ezek mind a négy védában az úgynevezett <i>brahmanák</i>. –
+Filozófiai szempontból ez a szent könyvek legfontosabb része, mert
+megmagyarázza a ritusok értelmét, sok legendát gyüjt egybe. Minden
+könyv végéhez hozzáfűzték a titkos tanokat, a nagy brahmanok és az
+erdei remeték bizalmas beszélgetéseit. Ezek az upanisadok (bizalmas
+ülések) vagy vedanták, a vedák végén levő tanok, melyek nem egyszer
+ellentétben állnak magukkal a védákkal. 3. Ilyen nagy liturgikus
+könyv nem használható s főleg meg nem tanulható jó tartalomjegyzék,
+index nélkül, ezt nyujtják a <i>szutrák</i>, rövidre fogott tömör
+vezérszavak gyüjteményei, melyek külön meg sem érthetők magyarázat
+nélkül. Ezek háromféleképpen csoportosítják a védák tartalmát a
+szerint, amint nyilvános istentiszteletre, házi ájtatosságra vagy a
+napi élet teendőire alkalmazhatóbb. Ez utóbbi a dharma-szutra, az
+indiai jogirodalom kezdete, belőle származik Manu, az első ember
+törvénykönyve, mely a kasztok életét és kötelességét szabályozza. A
+szutrák sajátos, nekünk idegenszerű irodalmi műfajjá fejlődtek;
+verses formájuk karika néven szerepel.<a name="FNanchor_19" id=
+"FNanchor_19"></a><a href="#Footnote_19" class="fnanchor">19)</a>
+<span class="pagenum"><a name="Page_27" id=
+"Page_27">-27-</a></span></p>
+<p>3. A négy véda három-három tagozása mellett, fel lehet még
+osztani az egész Védát tartalma szerint is: külső vallásos
+gyakorlatokra és filozófiai vagy inkább teozófikus elmélkedésre.
+Így határozza meg egyik német fordítója Ludwig: «A védák nem
+embertől származó legfőbb tekintélyű kijelentésekből állanak,
+melyek <i>a dharmát és a bráhmánt tanítják</i>.»<a name=
+"FNanchor_20" id="FNanchor_20"></a><a href="#Footnote_20" class=
+"fnanchor">20)</a> A dharma annyi, mint törvénygyüjtemény, az
+előírások valóságos tengere, gyakorlati tanítás arra nézve, hogyan
+állhat az ember jó lábon az istenekkel, sőt varázsigékkel,
+áldozatokkal hogyan parancsolhat nekik és így itt a földön
+mindenben szerencsésen élhet. A bráhmán nem törődik az egész
+törvénnyel, se áldozattal, se külső istentisztelettel, a
+legmagasabb szemlélődés útját jelöli ki, mely az embert az abszolut
+való boldogító látásának részesévé teszi és így megváltja minden
+földi szenvedéstől.</p>
+<p>A külső istentisztelet és a belső áhítat között oly merev
+ellenmondásra találunk itten, melyet négyezer esztendő vergődésének
+sem sikerült áthidalnia. Már a szent könyvek alapgondolata szerint
+kétféle a vallás, más a tudósé, más a tudatlané: kétféle a tudás,
+az egyik merő látszat, érzéki világ, másik a színvalóság; kétféle
+az igazság, egyik a nép, másik a bráhmán számára.</p>
+<p>4. A védákat és a hindu irodalmat filozófiai szempontból
+legalaposabban Deussen, a kieli egyetem tanára tanulmányozta át. A
+német tudós hangya-szorgalmával 35 évig búvárkodott, végzett nagy
+tanulmányutakat, míg megírta a filozófia egyetemes történetét,
+melyben két kötetet (1500 lapot) szánt a védák és a vedanták
+rendszerének. <span class="pagenum"><a name="Page_28" id=
+"Page_28">-28-</a></span> Kiválók még M. Müller Oldenberg,
+Dahlmann, S. J. Hardy stb.</p>
+<p>Deussen az indus gondolkodásban három korszakot különböztet meg.
+I. a régi védák, a himnuszok vagy a Rig-véda korszaka, Kr. e.
+legalább 1500–1000-ig. II. az újabb védák, a brahmanák bölcselete,
+Kr. e. 1000–500-ig, III. a vedanták vagy upanisadok bölcselete és a
+védák utáni korszak Kr. e. 500-tól a jelenkorig.<a name=
+"FNanchor_21" id="FNanchor_21"></a><a href="#Footnote_21" class=
+"fnanchor">21)</a></p>
+<h4>II. A himnuszok, a Rig-véda kora.</h4>
+<p>1. Ezek a himnuszok régebbiek az asszír és babiloni emlékeknél,
+régebbiek az ékírásnál. Max Müller és Deussen szerint legalább
+1500-tól 1000-ig keletkeztek, de már Häusler O. S. B. az
+Anthroposban Varuna isten kultuszának virágkorát Kr. e. harmadik
+vagy negyedik ezredévbe, az indo-germán népek őstörténetébe
+helyezi.<a name="FNanchor_22" id="FNanchor_22"></a><a href=
+"#Footnote_22" class="fnanchor">22)</a> Mint egy rég letűnt világ
+romjaiból magaslik ki a többi himnusz közül Dyaus Pitar (a görög
+Zeus pater) Varuna, Aszura, az Úr, a mennyei atya, vagy egyszerűen;
+«az atya» tisztelete. Az árja vallás jellemző vonása ez, hogy
+inkább atyának tekinti az Istent, mint félelmes nagy úrnak,
+bosszuálló igazságos Istennek; ez az utóbbi felfogás a sémieknél
+áll előtérben.</p>
+<p>A varuna-dalok a mennyei atya himnuszai fenkölt lelkiségükben és
+a benső érzés melegével a zsoltárokra emlékeztetnek. Kägi svájci
+tudós fejezetekre menő párhuzamos helyeket állított össze a
+Szentírás és a régi véda-dalok között.<a name="FNanchor_23" id=
+"FNanchor_23"></a><a href="#Footnote_23" class="fnanchor">23)</a>
+Varuna szántja meg az égbolton a nap barázdáját, vezeti a nagy
+folyók hullámait, ő teremtette a <span class="pagenum"><a name=
+"Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> holdat, mint valami arany
+hintát. Magasztalják az Istent, mint mindenek alkotóját, ki a mi
+atyánk és teremtőnk, aki mint a világ nagy rendezője ismer minden
+teremtett dolgot. Különbözik a földtől és az égtől, az égi
+istenektől, mert «Ő az, aki van (szat)», az egyetlen létező, ki
+senkitől se származott.<a name="FNanchor_24" id=
+"FNanchor_24"></a><a href="#Footnote_24" class=
+"fnanchor">24)</a></p>
+<p>A szanszkrit irodalom nagy ismerői, Max Müller, Hardy, Deussen,
+Dahlmann stb. a divatos csordaember evoluciós rendszerével szemben
+általában elismerik, hogy minél régebbi okmányokkal foglalkoznak,
+annál tisztább istenfogalmakra és annál erkölcsösebb tartalmú
+istentiszteletre akadnak. A Rig-védák ősi részében előforduló három
+isten Varuna, Mithra, Arjaman,<a name="FNanchor_25" id=
+"FNanchor_25"></a><a href="#Footnote_25" class="fnanchor">25)</a>
+még az ősi hit visszhangja, nem három különálló személy elnevezése,
+hanem az egy Isten dícsérete három szempontból: mint a föld pora
+fölé emelkedő mennyei atyáé, mint a föld teremtményéhez leereszkedő
+Istené és mint képmásában, az emberben megjelenő alkotóé.</p>
+<p>2. De az emberiség általános sorsa eléri az Indiában letelepedő
+indogermán népeket is, amennyiben a monoteizmust, az egy Isten
+etikai kultuszát felváltja náluk is <i>a sok-isten-hívés
+naturalista kultusza</i>, a politeizmus. Az életjelenségeket
+fantáziával magyarázzák; megszemélyesítik a természet törvényeit és
+így egymásután hozzák be az előbbi tiszta vallásba a mitológiai
+elemeket. A nap útja nem egyéb, mint fáradhatatlan vándor
+járkálása; a szél haragos vadász műve, ki íjjal-nyíllal űzi maga
+előtt a felhőket, a vihar ellenséges hatalmak háborúja… A természet
+erőin kívül megszemélyesítik a vallás erkölcsi <span class=
+"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> elemeit
+is. Érzik a lelkiismeret hatalmát, mely folyton szembeszáll az önös
+emberi érdekkel. Parancsoló erejét nem tudják önmagukból
+kimagyarázni, ezt is külön istennek tulajdonítják. A politeizmus
+valamennyire életetadó marad, míg az erkölcsi elemet el nem
+homályosítja a mitológiai elem. De az a folyamat már a Rig-védában
+megkezdődik; a mitológia és a ritus túltengenek az erkölcsök
+rovására. Jónak minősítenek mindenkit, ki árja és bőségesen mutatja
+be az áldozatot, mellyel egyenesen hatalmában tartja az isteneket;
+rossz pedig a nem-árja és az, aki fukarkodik az áldozatokkal.</p>
+<p>Varunának, a mennyei atyának trónját, <i>Indra</i>, a háborúnak,
+a haragnak és bosszúállásnak istene foglalja el. Ez már úgy
+szerepel, mint akinek a hasa az istene. Állandóan szomjas,
+verekedést kereső óriás, aki egyenesen kéjeleg az áldozatokban.
+Agni, a tűzisten megsüt számára egyszerre háromszáz bivalyt és
+Indra valamennyit fölfalja, kiiszik rájuk három szóma (szeszes
+ital) tavat és hangos jókedvvel énekli nótáit. «Ide vágjam-e a
+földet íziben, vagy amoda? Az égben van az egyik felem, a földön
+tántorog a másik. Rettentő nagy vagyok én, a felhőkig érek én. Haj,
+így tesz velem a szóma-ital.» E mellett szeszélyes,
+kiszámíthatatlan; ma jóbarát, holnap ellenség. Főelve: dehi-me,
+dada-mi-te, adj nekem és én is adok neked lovat, marhát, aranyat,
+ezüstöt, hosszú életet és összetöröm ellenséged csontját.<a name=
+"FNanchor_26" id="FNanchor_26"></a><a href="#Footnote_26" class=
+"fnanchor">26)</a></p>
+<p>Nagy zavar keletkezik; se szeri, se száma, annyi lesz az isten.
+Az ember élete tele félelemmel, nem tudja, kinek tegyen eleget, kit
+kell engesztelnie. S ebben a nyüzsgő rajban hiányzik az igazi
+<span class="pagenum"><a name="Page_31" id=
+"Page_31">-31-</a></span> főisten. Így alakul ki a politeizmusban a
+<i>henoteizmus</i> (katenotheizmus), mely Oldenberg szerint nem
+egyéb udvariassági formulánál, mellyel a himnusz-éneklő mindenkinek
+hízeleg, mindenkit legfőbbnek, legnagyobbnak nevez.<a name=
+"FNanchor_27" id="FNanchor_27"></a><a href="#Footnote_27" class=
+"fnanchor">27)</a> Az istenek életében szereplő nyers vonás, durva
+áldozatok s a sok külsőség az egész istentiszteletben nem
+elégítették ki a gondolkodni szerető és befelé néző embereket, s
+így egész természetes, hogy a Ríg-védák újabb részéből már
+kicsendül a kétely és bármily gondosan tisztogatják a brahmánok,
+felhangzik a gúnyvers az istenek, főleg Indra ellen. «Olyan sokan
+mondják: Nincsen Indra, ki látta őt?»</p>
+<p>Az emberi szellem nem szenvedheti az ilyen zürzavart, nem
+tűrheti a felháborító visszaélést a legszentebbel és önkéntelenül
+keresi a kivezető utat ebből a zagyvaságból s így jut el a
+dharmából a brahmánhoz, a politeizmusból a panteizmushoz, a
+henoteizmusból a monizmushoz. Az isteneszmének visszafejlődő
+sorozata tehát a Rig-védában: monoteizmus, politeizmus,
+henoteizmus, panteizmus.</p>
+<p>3. Az istentisztelet mellett már a Rig-véda korában <i>a lélek
+sorsa</i> izgatja legjobban a gondolkozó embereket: miért élünk, mi
+lesz belőlünk, hová megyünk ez után az arasznyi lét után. Erre a
+nagy kérdésre háromféle válasz lehetséges, 1. jöhetne a teljes
+megsemmisülés; ez ellen azonban tiltakozik egész valónk. 2. Várhat
+reánk örök jutalom a mennyben vagy örök büntetés a pokolban. De
+természetes elménk számára az ok és okozat nincsenek arányban
+egymással. A tapasztalat azt mutatja, a legtöbb ember nem oly
+<span class="pagenum"><a name="Page_32" id=
+"Page_32">-32-</a></span> gonosz, hogy megérett volna az örök
+tűzre, viszont nem is oly jó, hogy nyugodt lelkiismerettel Isten
+színe elé állhasson. Marad tehát a harmadik eshetőség, megtisztulás
+a halál után. Ezt éri el a kereszténység a másvilágon a
+tisztítótűzzel, a későbbi hindu vallásbölcselet pedig ezen a földön
+a lélekvándorlással. A régi védák még a második álláspontot
+foglalják el. Azt tanítják, hogy a jók lelkei az első ember (Jáma)
+vezetése mellett boldogan élnek az istenek társaságában, a gonoszok
+pedig sötét verembe kerülnek. Jáma a legmagasabb ég örök
+világosságában, a hajnal ölében kapott királyi széket. Őhozzá
+sereglenek a jók, hogy irányításával Indrát, Varunát, sőt a
+személytelen brahmánt is meglássák. Ehhez azonban nem elég
+semmiféle áldozat, ehhez kevés az önsanyargatás, ide csak az igaz
+tudás révén lehet eljutni.<a name="FNanchor_28" id=
+"FNanchor_28"></a><a href="#Footnote_28" class="fnanchor">28)</a> A
+lélekvándorlás gondolata a brahmanákban merül fel először és csak
+az upanisadokban alakul ki teljesen.</p>
+<h4>III. Az újabb védák (brahmanák, ritusok) korszaka, Kr. e.
+1000–500.</h4>
+<p>1. Az előbbi kor végén megtörtént a nagy kiábrándulás a
+politeizmusból s a gondolkozók körében megindul a kutatás és a
+törtetés az ismeretlen Isten felé. Deussen három egymást keresztező
+időszakot különböztet meg benne. Az elsőben uralkodik még a
+mitológiai elem, melyben a véda-pantheon vezető istenévé
+Pradzsapati emelkedik. Ő a teremtmények ura, minden dolog
+ősforrása, amennyiben átalakul minden dologgá és megmarad a
+létrehozott világ éltető lelkének, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> kormányzójának. A másodikban
+a mitológiai elem nem filozófiában végződik, mint a görögöknél,
+hanem szertartásokra vezet át és megalkotja a világ
+legterjedelmesebb rituális munkáját, a brahmanákat és velük a
+sajátos indiai istenfogalmat: a brahmant. Végül a harmadik, a túlzó
+idealisztikus kor, melyben az egyéni lélek, az atman, tölti be a
+két előbbi irány szerepét és belőle szövődik ki a mindenség.</p>
+<p><i>Két alapvető fogalom alakul ki tehát szinte párhuzamosan
+egymás mellett, a brahman és az atman.</i></p>
+<p>2. A sokszíntjátszó <i>brahman</i> szó értelmébe legjobban
+behatolunk, ha szem előtt tartjuk a védák két nagy ellentmondó
+irányzatát, a külső és a belső vallásosságot. A brahmannak
+mindegyikben háromféle értelme van.</p>
+<p><i>A külső vallásosságban a brahman</i> szó a mitológiai elemhez
+csatlakozik és jelenti tulajdonképpeni értelemben a varázsigét,
+mely az égieket leköti és az ember szolgájává teszi. Jelenti
+továbbá átvitt értelmében a főpapok kasztját, kik értenek a
+varázsigék használatához és így parancsolnak az isteneknek. Ezek az
+emberi természetű istenek nemcsak a szóma italban kéjelegnek, hanem
+gyönyörködnek a vele járó dalokban is. Változatos ütemes
+szerkezetük esztétikai élvezetet szerez számukra és erősíti őket a
+kérések teljesítésében. De az esztétikai hatású ima csakhamar
+mágikus erejűvé válik; nem az istenek teljesítik már a kérést,
+hanem az ige, a szó maga, az istenek kénytelen-kelletlen
+közreműködésével. A ráimádkozás, a ráolvasás gyógyítja a
+betegségeket, megrontja az ellenséget és elűzi a gonosz
+szellemeket.</p>
+<p><i>A belső vallásosságra</i> törekvő lélek idegenkedik
+<span class="pagenum"><a name="Page_34" id=
+"Page_34">-34-</a></span> mindenféle varázslástól, emberi
+természetű istenektől, számára brahman tulajdonképpeni értelme nem
+varázserő, hanem először imádságos áhítat, belső egyesülés az
+istennel és brahman másodszor átvitt értelembena védák szava is,
+amennyiben ezt az egyesülést kifejezi és előidézi. Brahman
+harmadszor, a személytelen isten, kivel a lélek egyesül. Az ember
+saját erejével nem érheti fel az istent, a védák igéit nem ember
+írja, hanem: «Varuna adja az imát, hozzá, az útmutatóhoz fordulunk,
+tökéletesítse emberi szavunkat, élesítse belátásunkat és a
+tudnivágyók elmeélét.» «Ágni, tőled jönnek a költői adományok, az
+áhítat dalai, a dicsérő ének, és csak ha tőled származnak, akkor
+van hatásuk.»<a name="FNanchor_29" id="FNanchor_29"></a><a href=
+"#Footnote_29" class="fnanchor">29)</a> A brahman jelenti tehát a
+védát, az áhítatot és az áhítat tárgyát, az abszolutumot, a
+többé-kevésbbé személytelen magán-valót, s ezzel előttünk áll <i>a
+sajátos indiai istenfogalom</i>.</p>
+<p>A mi Szentírásunkban Isten semmiből teremti a világot és bár
+fenntartja, áthatja, mindenütt örökké jelen van és munkálkodik, de
+tőle különböző személyes Isten marad. Ő küld ihletett prófétákat,
+szent írókat s végül egyszülött Fiát, kik a kinyilatkoztatást az
+emberi nemnek tudtára adják. A biblia Isten szava, de nem
+Isten.</p>
+<p>Brahman ezzel szemben nem semmiből teremti a világot, hanem
+önmaga az alkotó és az anyag is; ő önmagának oka (causa sui), a
+világ ősanyaga (causa materialis) és a világ képezője (causa
+efficiens), ki azért, hogy áldozatot élvezhessen, kiszövi önmagából
+a világot, áldozatokat mutat be önmagának.</p>
+<p>A kinyilatkoztatás igéje, a Véda nem különbözik a
+kinyilatkoztató istentől, hanem a Véda <span class=
+"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> szintén
+brahman, ezért ritmusa a mindenség törvénye. Az egyik versforma a
+nap járását szabályozza, a másik az egész csillagos eget; a
+harmadik kijelöli a víz, a levegő, a szél és a növények szerepét a
+világban. Amint Spinozánál a mindenségnek két határozmánya van, a
+kiterjedés és a gondolat, hasonlóképpen brahman is kétféle módon
+jelenik meg, először a kiterjedt világban, másodszor a tudásnak, a
+«Védának» minden szavában és versformájában. Ezért a Véda
+örökkévaló. Az emberek, a világ, sőt a hitregék istenei is
+elmúlnak, de a Véda nem múlik el és brahma új világokban ugyanezt
+az igét fogja kinyilvánítani. A Véda megértése tehát behatolás
+Isten örök lényegébe. Erre a megértésre a nyelvtani analizis vezet,
+melynek koronája Panini csodálatos nyelvtani alkotása.</p>
+<p>3. A belső áhítat eleinte Isten ajándéka és az isteni akarat
+kifejezése, melyben a lélek egyesül az Istennel. De ebből az
+egyesülésből csakhamar teozófia, panteisztikus misztika keletkezik.
+<i>Az egyéni lélek az áhítat alanya, az atman</i> brahman fölé, az
+áhítat tárgya fölé kerekedik s most már belőle származik az egész
+világ és alkotója, az Isten. «Az áhítatban önmaga fölé emelt
+szemlélődő saját keblének titokzatos mélységében olyan hatalmat
+vesz észre, mely meghaladja a teremtés minden hatalmát; oly isteni
+erőt érez, mely az égen és földön mindenben lakozik, mindent
+kormányoz: rajta alapszik minden világ és minden isten; tőle való
+félelméből éget a tűz, süt a nap és végzi pusztító munkáját a halál
+és a zivatar.»<a name="FNanchor_30" id="FNanchor_30"></a><a href=
+"#Footnote_30" class="fnanchor">30)</a> Az atman az alany, melyben
+az emberi életerő és minden működése gyökerezik, jelentése a
+lehelet, <span class="pagenum"><a name="Page_36" id=
+"Page_36">-36-</a></span> átvitt értelemben az én, ellentétben
+mindazzal, ami nem én. A bonyodalmat szerető keleti lélekre valló
+<i>relatív-negatív</i> fogalom ez.<a name="FNanchor_31" id=
+"FNanchor_31"></a><a href="#Footnote_31" class="fnanchor">31)</a>
+Relatív, mert összeköttetésben van vele, ami nem én; negatív, mert
+a pozitív tartalom nem benne van, hanem abban, amit kizár. Lényegét
+és végső fejlődését megvilágítja Schopenhauernál és a német
+romantikusoknál szállóigévé lett: «<i>Tat tvam asi, – ez vagy
+Te!</i>» Egész összefüggésében a vedanták a következőképpen adják
+elő: «Kedvesem, ha ezt a nagy fát gyökerénél megvágjuk, akkor
+csepeg az életnedű, mert a fa él; ha a közepén vagy a csúcsán
+vágjuk meg, akkor szintén csepeg, mert él. Élő öntudattal eltelve
+büszkén örvendve áll. De ha az élő elhagy egy ágat, akkor ez
+elszárad, ha a másikat hagyja el, ha a fát hagyja el, az is
+elszárad. Amit az élet elhagy, az meghal; de az élet maga nem hal
+meg. A finom, a szerves, melyből a mindenség létezővé lesz, ez az
+igaz, ez maga az élet, ez vagy Te (tat tvam asi), óh Svetaketu.</p>
+<p>Tanítsd tovább Nagytiszteletű, mi az a finom.</p>
+<p>Legyen, hozz ide a nyagrodha-fa gyümölcséből.</p>
+<p>Itt van Nagytekintetű. – Vágd föl. – Megtörtént, Nagytekintetű.
+– Mit látsz benne? – Finom magvakat látok, Nagytekintetű. – Vágj
+egyet ketté! – Megtörtént, Nagytekintetű. – Mit látsz? – Semmit se,
+Nagytekintetű. – Látod, ebből a finom valóságból, mit nem látsz,
+nőtt ez a nagy nyagrodha-fa. Hidd el, Kedvesem, ez az, amiben a
+mindenség léte rejlik, ez az igazság, ez az élet maga, ez vagy te,
+Svetaketu.»<a name="FNanchor_32" id="FNanchor_32"></a><a href=
+"#Footnote_32" class="fnanchor">32)</a></p>
+<p>Nem ily szemléletes, de mélyebben szánt a következő hely: «Mi az
+emberi én? Emberi test, <span class="pagenum"><a name="Page_37" id=
+"Page_37">-37-</a></span> mely tápláló vérből áll; de ez csak
+burok, ez a külső. Ha lefejtjük a testet, eljutunk az igazi élő,
+páraszerű, lehelletszerű énhez. Ennek eltávolításával a
+szellemszerű énhez, végül ettől az ember tulajdonképpeni
+lényegéhez, a gyönyörszerű énhez. Itt meg kell állnunk, ha valaki
+ebben a láthatatlan testnélküli, kimondhatatlan, ésszel fel nem
+érhetőben megnyugszik, akkor elérkezett az örök nyugalomba; de ha
+még ebben is alanyt és tárgyat keres, akkor nem lesz békéje soha,
+nyomon kíséri a tudákos emberek nyugtalansága.»<a name=
+"FNanchor_33" id="FNanchor_33"></a><a href="#Footnote_33" class=
+"fnanchor">33)</a> Ezek alapján <i>az atman szónak is legalább
+ötféle értelmét különböztetjük meg</i>. Az én jelenti 1. saját
+testünket ellentétben a külvilággal; 2. törzsünket és belső
+részeinket ellentétben a végtagokkal; 3. az életerőt ellentétben a
+testtel; 4. a szellemet és gyakorlati észt ellentétben az ösztönös
+élettel; 5. a lényeget ellentétben a lényegtelennel. A következő
+korban ez a lényeges én vetíti ki a maga tudatvilágából az
+isteneket, a dolgokat, a világokat: «Agni, a tűzisten bennerejlik a
+beszédemben… a szélisten a leheletemben; a nap itt nyugszik az én
+szememben; a hold a szellememben… a világlélek az én
+lelkemben.»<a name="FNanchor_34" id="FNanchor_34"></a><a href=
+"#Footnote_34" class="fnanchor">34)</a>…</p>
+<h4>IV. A vedanták vagy upanisadok bölcselete.</h4>
+<p>1. A vedanták az áldozati ritust leíró és magyarázó brahmanák
+záró fejezetei, melyek sokszor ellentétben állanak a Véda többi
+részével. Így pl.: «Aki más istenséget tisztel, mint önmagát
+(atman) s azt állítja, más az isten és más vagyok én, az nem
+értelmes ember, hanem az <span class="pagenum"><a name="Page_38"
+id="Page_38">-38-</a></span> istenek barma. Amint az embernek
+hasznos a sok jószág, hasonlóképpen minden ilyen ember hasznára van
+az isteneknek. S mint már az is kellemetlen, ha a háziállatok közül
+csak egyet is elidegenítenek, mennyivel inkább, ha sokat; ezért
+kellemetlen az isteneknek is, ha ezt az igazságot tudják az
+emberek.»<a name="FNanchor_35" id="FNanchor_35"></a><a href=
+"#Footnote_35" class="fnanchor">35)</a></p>
+<p>Több tanubizonyság szerint ezt az atman-tant a brahmánok a
+katonáktól, a kshatrija kaszttól vették át s hozzáfűzték a
+brahmanákhoz. Az áldozatokkal való éles ellentétet allegórikus
+magyarázatokkal igyekeztek áthidalni.</p>
+<p>2. A vedanták alapgondolata a mindenség egysége: «az írók
+sokféleképpen nevezik el azt, ami önmagában véve csak egy.» Az
+alapgondolat következetes kiépítése a legszélsőbb idealizmusba
+vezet, mely a következő három tételbe foglalható: 1. az atman
+bennem a megismerő alany; 2. ez az ismerő alany megismerhetetlen;
+3. ez az alany a mindenség, ezaz egyedüli valóság.</p>
+<p>A két első tétel megvilágítására szolgáljanak a következők:
+«Valóban az örökkévaló lát, de nem látható; hall, de nem hallható;
+ért, de föl nem érhető; ismer, de meg nem ismerhető. Rajta kívül
+nincsen látó, nincsen halló, értő és megismerő. Az Örökkévalóval
+egybeszövődik a tér…» «Ő a világosságok világossága, melyet a mély
+álomban érünk el, mikor a lélek (az atman) saját alakjában
+jelentkezik…» «Nem láthatod a látás látóját, nem hallhatod a hallás
+hallóját.» «Bármilyen fogalmat akarunk reá alkalmazni, csak annyit
+mondhatunk, hogy Ő van; ezzel az igével fogható fel és nem
+mással.»<a name="FNanchor_36" id="FNanchor_36"></a><a href=
+"#Footnote_36" class="fnanchor">36)</a> Azonban ez a létezés nem
+valami empirikus fogalom, nem tapasztalható <span class=
+"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span> meg, ezért
+mint az atmannak, ennek is negatív a jelentése. Negatív a
+gondolkodás is, mely nem egyéb, mint a való lét tagadása,
+hasonlókép negatív a gyönyörűség is, mely csak annyit jelent, hogy
+elnyomunk, tagadunk minden szenvedést; a mély, álomnélküli alvás
+felel meg ennek az állapotnak. <i>A 3. tétel, mely szerint az atman
+az egyetlen való, a vedanta-spekuláció magaslata.</i> Azonosítja a
+gondolatot a léttel, a világszemléletet a valóságos világgal.
+Állításának alapja az a tény, hogy a megismerő lélek mindent magába
+fogad (intelligendo fit omnia), mindent megismer az égen és a
+földön; szinte gyüjtőmedence a mindenség számára, mint az óceán a
+vizek számára. A Csandogja upanisad következőképpen szemlélteti a
+főtételt. A tanító mondja a tanítványnak:… «Ebben a brahman
+városban van egy ház, a házban egy kis lótuszvirág, a
+lótuszvirágban egy kis tér; ami ebben a térben van, azt kell
+felkutatnunk, annak a megismerésére kell törekednünk. A város a mi
+testünk, a ház a mi életünk, a virág a mi szívünk, a kis tér a
+lelkünk, vagyis az öntudatunk.» A tanítvány megérti a tanítás első
+részét, de nem tudja felfogni a másodikat, azért kérdi: «Ebben a
+brahman városban van egy ház, a házban egy kis virág és ebben egy
+kis tér; de mi van ott a térben, mit fel kell kutatnunk, aminek a
+megismerésére kell törekednünk.» Erre mondá a tanító: «Valóba
+amilyen nagy ez a világür, olyan nagy ez a kis tér szívünk kellős
+közepében; benne foglaltatik mind a kettő, az ég és a föld; mind a
+kettő, a tűz és a szél; mind a kettő, a nap és a hold; a villám és
+a csillagok s minden, ami ezen <span class="pagenum"><a name=
+"Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> a világon van, s minden, ami
+nincsen a világon, mindezt magában foglalja.»<a name="FNanchor_37"
+id="FNanchor_37"></a><a href="#Footnote_37" class=
+"fnanchor">37)</a> Ez a mindenség a brahman, tiszteljük csendben,
+mint a dolgok kezdetét, mivoltát és tisztulását. Szellem az anyaga,
+élet a teste, fény az alakja, végzése igazság s ő maga a
+mindenséget betöltő éter (akazsa); mindent cselekvő, mindenre
+vágyó, mindent szagló, mindent ízlő, a mindenséget átfogó… Ez az én
+lelkem, az atman a szív belsejében; kisebb, mint a rizs vagy az
+árpakása, kisebb, mint a mustár vagy a köles magva, mint a köles
+magvának a csírája. Ez az én lelkem a szív belsejében, nagyobb mint
+a föld, nagyobb mint az ég, nagyobb mint minden világ… Ő vele fogok
+innen eltávozva egyesülni.»<a name="FNanchor_38" id=
+"FNanchor_38"></a><a href="#Footnote_38" class="fnanchor">38)</a> A
+meghaló bölcs lelkéből lesz tehát a brahman, viszont ő is beolvad
+brahmánba, kivel már itt a földön is azonos volt.</p>
+<p>3. <i>Amíg a lélek eléri ezt a legfőbb célját, négy állapoton
+kell keresztülmennie.</i> Ezek közül 1. az éber állapot, 2. az
+álmodás, 3. a legmélyebb álomnélküli alvás, 4. a turija, a révület,
+melyben a lélek már ebben az életben átmenetileg eggyé lesz
+brahmannal.<a name="FNanchor_39" id="FNanchor_39"></a><a href=
+"#Footnote_39" class="fnanchor">39)</a></p>
+<p><i>Az éber állapot</i> az ember célját tekintve a legcsekélyebb
+értékű, mert ebben az igazi emberi én fel se ébred, nem látja a
+valóságot, hanem csak káprázatokban él. Szemléletei éppen úgy, mint
+az álmok világa, csak belőlünk származnak. S amint az álom
+valóságát megcáfolja a felébredés, éppúgy meghazudtolja az ébrenlét
+tárgyainak valóságát az álom, melyben megszűnnek.</p>
+<p><i>Az álmodás</i> már magasabbrendű, mint az ébrenlét, mert a
+lélek teremtő állapota. Az éber világból veszi épületének anyagát,
+de teljesen a <span class="pagenum"><a name="Page_41" id=
+"Page_41">-41-</a></span> saját világossága, lénye, tervei szerint
+építi fel. Ott nincs kocsi, ott nincsen út, de teremt magának
+kocsit, lovat, utakat, tavat és folyókat. Nincsen öröm és
+gyönyörűség, de a teremtő lélek magamagának elővarázsolja. Egyik
+felfogás szerint a lélek egészen kilép a testből, külön világban
+él, s azért nem szabad senkit hirtelen felkölteni, mert a lélek nem
+találja meg a testét.</p>
+<p><i>A mély alvás állapota</i> a régi upanisadok szerint az élet
+legfőbb célja, melyben már eggyé lesz brahmánnal s így eléri
+legfőbb boldogságát, gyönyörűségét, ami a világon egyáltalán
+elérhető. Az álomban királynak, istennek álmodja magát az ember, de
+a mély álomban magát a mindenség tudatát éri el, ahol nincsen
+semmiféle tárgy vele szemben, nincsen már kettősség, hanem ő lett
+az egy és a minden. Amint a sólyom és a sas egyideig kering a
+levegőben s azután bevonja szárnyait és fáradtan megpihen,
+hasonlóképpen az alvó lélek is kering egyideig az álmok egében s
+azután siet az állapot felé, hol már nem érez többé vágyat, ahol
+teljes nyugalom és békesség van.</p>
+<p><i>A turiját, az elragadtatást</i>, a lélek extatikus állapotát
+a régi upanisadák nem ismerték, a jógin gyakorlatok jutottak el
+hozzá. Benne, mint a mély álomban megszűnik a külvilág tudata,
+szünetel az álom és az éntudat; a lélek eggyé lesz brahmannal, de
+nem öntudatlanul, mint a mély álomban, hanem teljes öntudattal.
+«Nincs sem külső, sem belső szemlélete, állapota nem is megismerés,
+nem tudatos és nem tudattalan, le nem írható, felfoghatatlan, csak
+önmagáról bizonyos, nyugodt, boldog és egységes.»<a name=
+"FNanchor_40" id="FNanchor_40"></a><a href="#Footnote_40" class=
+"fnanchor">40)</a></p>
+<p>4. Ennek a négy lelki állapotnak pszichológiai <span class=
+"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> elemzése
+rávilágít a keleti filozófiában oly nagy szerepet játszó
+<i>megváltás gondolatára</i> is. Amint a régi védaistenek helyét
+brahman, majd atman foglalják el, egész természetesen megváltozik a
+lélek sorsáról alkotott felfogásuk. Nincsen már másvilág, hol az
+első emberrel és az istenekkel egyesülten él a lélek, mert hiszen
+az embernek a saját lelkével nem kell egyesülnie. Elég, ha valaki
+felismerte, hogy én vagyok a brahman, én vagyok minden és mindenki,
+akkor már részesévé lett a megváltásnak, akkor már üdvözült. Ha
+elemezzük a megváltásnak ezt az állapotát, főképpen két jelenségből
+áll: 1. az egység tudata, a sokaság, a többféleség tudatának
+eltűnése; 2. ennek következménye minden vágynak kialvása, minden
+szenvedésnek megszűnése. Ennek a kétféle mozzanatnak mesterséges
+úton való elérése jellemzi az egész későbbi indus kultúrát. Az
+egységre törekvés történik elméletileg a vedanta-, gyakorlatilag a
+jóga-rendszerben, mely megszünteti az érzéki megismerést és saját
+magábamélyedéssel kíván szabadulni ettől az árnyékvilágtól és
+ráeszmélni arra, hogy ő egy a világlélekkel. A második mozzanatot
+ragadja meg a szannyásza életmód, mely nem annyira megismerésre
+törekszik, mint inkább a vágyat kívánja kiölni önmagából. Elszakad
+az otthontól, lemond a vagyonról, családról és mindenről, mi emberi
+vágyának tárgyul szolgálhatna, így iparkodik megszabadulni minden
+földi köteléktől, minden bilincstől. Ámde mi történik azokkal, kik
+nem tudják belátni, hogy ők egyenlők a mindenséggel? A brahmanák
+szerint még a másvilágon veszik el tetteik jutalmát és ott
+szenvednek <span class="pagenum"><a name="Page_43" id=
+"Page_43">-43-</a></span> szinte új halált. Az upanisadok szerint
+ezen a földön veszik el tetteik jutalmát és büntetését, amennyiben
+testből testbe vándorolnak a legkülönbözőbb állapotban, amíg méltók
+lesznek arra, hogy a megváltó tudást elérjék. A régi és az új
+tanokat szokott következetlenséggel egybe is foglalják és hirdetik
+a kétszeres jutalom, a kétszeres büntetés tanát. A másvilágon addig
+vándorol a lélek, amíg elveszi tettei jutalmát és csak azután
+születik újra a földön.</p>
+<p>5. <i>Az upanisadok ellentmondásai és a megoldást célzó
+rendszerek.</i></p>
+<p>Az ind gondolkodás eddigi kifejtésében az európai olvasó folyton
+kérdezheti önmagától, hogyan lehetséges ez, hiszen egyik állítás
+ellenkezik a másikkal; amit egyik felépít, a másik lerontja. Igen,
+ez Kelet szent könyveinek természete; főleg az upanisadok tele
+vannak ellentmondásokkal.</p>
+<p>Egyszer részletesen ismertetik a lélekvándorlást a
+legkülönbözőbb állapotokon, testeken keresztül, máskor ismét azt
+tanítják, hogy az egész folyamat a nagy világilluzióhoz tartozik,
+melyet minden érdemmel, karmával együtt megsemmisít annak az
+igazságnak belátása, hogy a lélek azonos az örök változhatatlan
+brahmánnal. Hirdetik minden élő egyenlőségét, viszont fenntartják a
+kaszt-rendszert, az egyéni lélek sajátságait, tetteinek jutalmát és
+büntetését.</p>
+<p>Istenük lényegét, életét majd keleti fantáziával színezik, majd
+egyszerűen kijelentik, hogy brahmán teljesen kimondhatatlan,
+felismerhetetlen.</p>
+<p>Több ízben részletesen leírják a világ teremtését és
+kicsordulását (emanációját), de legalább ugyanannyiszor
+<span class="pagenum"><a name="Page_44" id=
+"Page_44">-44-</a></span> hangoztatják, hogy az egész világ léte
+nem egyéb, mint káprázat, agyrém vagy délibáb. Az upanisadok
+ellentétben állnak a védák rituális részével (a brahmanákkal) mely
+brahmántól különböző sok lelket vesz fel. Főleg ellentétben állnak
+brahmán és az én viszonyát illetőleg minden józan emberi
+tapasztalattal. Brahmán a legegységesebb, melyben nincsen
+kettősség, sokféleség, a vele állítólag egyenlő világ pedig sokféle
+égitestből, porszemből és az élő lények milliárdjaiból van
+összetéve. Elméletük számára a világ csak álom, látszat és mi mégis
+minden pillanatban kénytelenek vagyunk benne élni, rá vagyunk
+utalva; felhasználjuk vagy beleütközünk. Számunkra a világ nem
+álmodás, nem a fellegekben, hanem a földön járunk, lélegzünk,
+táplálkozunk s az istenséggel egyesülés tapasztalatunk számára
+inkább csak a jövendő reménye. Az elmélet számára az én lelkem a
+brahmán, és mégis minden élményünkben elvitázhatatlanul benne van
+az éntudat; én ítélek, gondolkozom, beszélek, tehát vagyok.
+Descartes elvét vagy Rousseau gondolatát ott is, akkor is átélték
+már a józan emberek: bátor vagyok gondolkozni, akár mit szóljon
+hozzá a filozófia.</p>
+<p>Valóban látjuk, ez az évszázadokon át folyó gondolatszövés
+mennyire igazolja a logika tételét: a lehetetlenből minden
+következik (ex impossibili sequitur quodlibet). Ebből a lehetetlen
+alaptételből, hogy az én minden és mindenki, valóban mindenféle tan
+következhetik. Így nem is feltünő, hogy Buddha fellépésekor 62-féle
+rendszer hadakozik egymás ellen, és a túlzó ideálizmustól lefelé a
+legdurvább materializmusig a mai rendszerek <span class=
+"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> minden
+árnyalata feltalálható bennük. <i>Ebből az ellenmondásból európai
+logikával csak három kivezető utat gondolhatunk.</i> Vagy követi a
+hindu az emberi lélek ősi ösztönét az egység, a valóság egyszerű
+látása felé, s akkor diadalmaskodik brahman gondolata és nem szabad
+többé hinnie saját szemének, saját fülének, egész tapasztalati
+világa csalódás, merő délibáb; ezt az utat követi az ind
+idealizmus, a <i>vedanta-rendszer</i>. Vagy meghallgatja a
+tapasztalat és a józan ész szavát és akkor elhomályosul brahman,
+amint ez a realisztikus <i>szánkhja-jógarendszerben</i> látható.
+Vagy végül ráun az ismeretelméleti szőrszálhasogatásokra és eléri a
+<i>buddhizmus</i> pozitivista álláspontját (és a szélső
+materializmust). A következőkben ezzel a három uralkodó rendszerrel
+foglalkozunk.</p>
+<h4>V. A vedanta-rendszer.</h4>
+<p>1. Az upanisadok szerint a mindenség csak a saját lelkünk kis
+világában tárul elénk; tudatvilágunk jelenségei képezik számunkra
+az egyedül biztos valót. Megegyeznek ebben azokkal az újkori
+filozófusokkal, akik azt állítják: esse est percipi, vagy a világ
+az én képzetem, az én álmom. Ez a legszélsőbb, de
+legkövetkezetesebb ideálizmus, a mindenség lélektani felfogása.</p>
+<p>Az emberi értelem valóságot kereső hajlama ebbe az
+álomfilozófiába még Indiában sem tudott belenyugodni. Azért
+valóságnak fogadta el a tudatvilágon kívül a nagy világot is, a
+mikrokosmoson kívül a makrokosmost. Az upanisadok azonban mindent
+egybeolvasztó hajlamukat követve azonosítják ezt a valóságos
+világot a bennünk <span class="pagenum"><a name="Page_46" id=
+"Page_46">-46-</a></span> működő lélekkel és így haladnak a
+szubjektív ideálizmusból az objektív ideálizmus felé. Bennük
+lappang az annyira modernnek vélt gondolat, hogy fogalmaink nem
+merítik ki a valóságot, azért valamikép át kell élni az élet
+lendületét, a világ folyamatát önmagunkban, így fedezzük fel
+magunkban a brahmánt, a mindent és kialakul bennünk az ideálizmus
+mellett a panteizmus, a lélektani felfogás mellett a panteizáló
+világfelfogás.</p>
+<p>Ámde a mi arasznyi tudatvilágunknak és a mérhetetlen nagy
+világnak azonossága ismét elviselhetetlen gondolat. Ezért az
+azonosság elve mellé oda kerül az okság elve is és az egyéni lélek
+mellé egy végtelen nagy lélek. Így sarjad ki a panteizmusból a
+teizmus. Ebben a háromféle világfelfogásban hullámzott az
+upanisadok világnézete és minden orthodox bölcseleti rendszer.</p>
+<p>A realisztikus hajlam azonban nem tud megmaradni a Véda
+ellentmondásai keretében és vele szembe helyezkedve először istent,
+mint világszellemet tagadja le a szánkhja rendszerben, majd az
+egyéni lelket is fölöslegesnek minősíti a buddhizmusban és végül
+kigúnyol minden vallást, minden magasabbra törő filozófiát a
+szenzualisztikus Csárváka rendszerében. A vallásos gyakorlatok
+terén még nagyobb zavar keletkezett, mint a filozófiában.</p>
+<p>Az upanisadok atman-tanával összekeveredik a visnuizmus, és
+sivaizmus és az irányoknak, istentiszteleteknek és isteneknek száma
+beláthatatlan.</p>
+<p>A Védák tisztelői erre jobban tömörülni kezdenek, meg akarják
+tisztítani ősi tanaikat a sok salaktól, amely körülvette. Ebből a
+harcból kerül <span class="pagenum"><a name="Page_47" id=
+"Page_47">-47-</a></span> ki az Indiában több, mint ezer éve
+uralkodó és manapság is egyetlen élő rendszer: a Vedanta. Ennek, ha
+nem is alapítója, de mindenesetre legkiválóbb rendszerbe foglalója
+egy Kr. u. VIII–X. században élő kolduló szerzetes: <i>Sankara</i>.
+Buddha mellett ő a leghatalmasabb egyéniség az indiai gondolkodás
+történetében. Mint győzelmes hadvezér járja be a városokat és a
+falvakat és ellenfelein, még a buddhistákon is mindenütt
+diadalmaskodik, visszaállítja a Védák régi tanait és megalapítja
+ezek egyeduralmát az indiai szellem birodalmában. Tanait írásba is
+foglalja és mint a régi szutrák magyarázatát irja meg
+Zsariraka-bhasjam című hosszadalmas könyvében, mely az egész indiai
+filozófia koronája és főműve egész napjainkig. A megváltásra törő
+művelt indiai embernek most is ez az igazi kézikönyve, minden más
+irodalmi mű csak kiegészítésére szolgál.</p>
+<p>2. Sankara jól látja, hogy az upanisadok alapgondolata, mely
+szerint a lélek teljesen egyenlő brahmánnal, ellenkezik mind a
+tapasztalattal, mind a védák rituális részével. Ez a rész ugyanis
+brahmantól különböző lelkeket tételez fel, akik Brahmának
+áldozatokat mutatnak be és tetteiknek megfelelően nagyon is
+különböző módon élnek egymást követő születéseik után. <i>Megoldást
+a kétféle igazság, a kétféle tudás tanában talál.</i> Mind a két
+ellenvetés csak nemtudáson, felületes tudáson alapszik. Olyan ez,
+mint az álomkép, csak addig tartjuk igaznak, míg fel nem ébredünk.
+A köznép örökké alvajáró gyermek marad, számára elég a külső
+(exoterikus) tudás; a bölcs azonban magasabb (esoterikus)
+magaslatra tör. <span class="pagenum"><a name="Page_48" id=
+"Page_48">-48-</a></span> <i>A felületes tudás</i> a velünk
+született realizmus, a tapasztalat tudatlansága és ez abban áll,
+hogy a lélek nem tudja magát megkülönböztetni a saját
+tevékenységétől, a lelki képességektől, a testétől, egyszóval a
+határozmányoktól, melyek körülveszik. Ezek közül a halálban csak a
+test semmisül meg, a többi követi a lelket a lélekvándorlásban is.
+<i>Az igaz tudásban</i> a lélek megkülönbözteti magát
+határozmányaitól, belátja, hogy ezek csak szemfényvesztések (mája),
+önmaga pedig a tárgy nélküli alany, a kettőség nélküli egységes
+lét, a brahman, mely mindent önmagába foglal, s ezért aki
+megismerte a lelket, megismerte a világot, tapasztalatra nem szorul
+rá. Ismerd meg magad! ez tehát a nagy teendő. Ezt az önismeretet
+azonban sem a tapasztalat, sem az ész, sem a hagyomány nem adja,
+csak a kinyilatkozatás, a védák belső áhítattal foglalkozó része. A
+filozófia és a hagyomány csak közvetve segítik elő, amennyiben a
+kinyilatkoztatás megértésére alkalmasak. A Véda rituális része
+alacsonyabb tudást nyujt azok számára, akik még nem képesek a
+magasabbhoz felemelkedni.</p>
+<p><i>A kétféle tudás brahmánra is érvényes.</i> A magasabb tudás
+tárgya a magasabb brahman (param brahman) és egyetlen gyümölcse a
+megváltás. A magasabb brahmánnak nincs alakja, minősége vagy
+képessége, csak annyit mondhatunk róla, «neti-neti», sem nem ilyen,
+se nem olyan. Bahva-t, a nagy bölcset kérdezi tanítványa: Taníts
+meg engem Tiszteletreméltó, mi a brahman? A tudós erre mélyen
+hallgat, csak sokára szólal meg: «Én tanítalak, de te nem értesz
+meg: az atman nem egyéb, mint a csend, a hallgatás, emberi nyelven
+<span class="pagenum"><a name="Page_49" id=
+"Page_49">-49-</a></span> ki nem mondható». Annyit mégis tanít
+Sankara a tulajdonságnélküli brahmanról, hogy ő a lét és a léte
+szellemi, tehát szellemi lény. Később még hozzáadja azt is, hogy ő
+az öröm, de ez is negatív tulajdonság, csak annyit mond, benne
+nincsen szenvedés, s viszont mindennek, mi tőle különbözik,
+szenvedés az osztályrésze. Brahman azért megismerhetetlen, mert
+atman, azaz minden megismerésben alanyként szerepel és így tárgy
+sohasem lehet. Csak a bölcs szemléli, midőn teljesen magára szegzi
+a figyelmét és ekkép eléri a megváltás állapotát.</p>
+<p><i>Az alacsonyabbrendű tudás tárgya az alsóbbrendű brahman.</i>
+Eredménye a szerencsés élet, jobb újjászületés. Ezt a brahmant az
+istentisztelet miatt ruházzák fel olyan tulajdonságokkal, melyek
+lényegét éppoly kevéssé változtatják, mint a vízben tükröződő kép a
+napot és a holdat vagy a mozgó testek a teret. Az alacsony brahman
+tulajdonságait a már említett háromféle felfogás szerint három
+csoportba oszthatjuk: 1. a világszellem, 2. az egyéni lélek, 3. a
+személyes isten sajátságaira.</p>
+<p>1. A világszellemet írják le panteisztikus felfogás szerint a
+megszemélyesítések. A nap és hold a szeme, az égitájak a fülei, a
+szél a lehelete; ő a fényforrás, az éther, melyből a dolgok
+származnak. Ő a világ szétrombolója, ki minden teremtményét
+elnyeli, magába fogadja. 2. Pszichológiai felfogás szerint a
+brahman az egyéni lélek, mint lelki életünk alanya, ki szívünk
+lótuszvirágába zárkózik, vagy rejtőzik, s kisebb mint a köleskása.
+3. Teológiai téren mint személyes Isten, Isvara jelenik meg. Ez a
+felfogás az upanisadokban <span class="pagenum"><a name="Page_50"
+id="Page_50">-50-</a></span> ritkán található, de a rendszerben
+igen fontos szerepet játszik, mert tőle függ a lélekvándorlás útja,
+s az ő kegyelme a megváltó szemlélet, vagy intuició. Ez azok
+számára való istenfogalom, kik még nem tudnak felemelkedni a teljes
+egységhez, az istenséghez.</p>
+<p><i>Sankara a világtanban és a lélektanban is megkülönböztet
+alsóbbrendű és magasabbrendű tudást,</i> tapasztalati és
+metafizikai álláspontot. A világtanban a metafizikai álláspont
+mindenütt brahman és a világ azonosságát hirdeti s azáltal
+magyarázza, hogy az ok és az okozat azonosak; bizonyítja ezt a
+substancia állandósága a változásokban. A tapasztalati álláspont a
+<i>szervetlen világ</i> keletkezését emanációval, kicsordulással
+fejti meg. Brahmánból először az éther, a mindent átható finom
+anyagból álló tér árad ki; ebben brahman a szél, a levegő alakját
+veszi fel; a levegőből átalakul tűzzé, vízzé, végre földdé. A világ
+pusztulásánál fordított folyamat áll be. A föld vízzé lesz, a víz
+tűzzé, levegővé, étherré és végre visszatér brahmánba.</p>
+<p><i>Az élők világa</i> azáltal keletkezik, hogy a brahmanban
+szunnyadó lelkek felébrednek az álomból és világ kezdetétől fogva
+egész a világ végéig tetteiknek megfelelő alakban és állapotban
+vándorolnak mint növények, állatok, emberek vagy istenek. Akik
+nagyon kitüntetik magukat, istenekké válnak és megmaradnak ebben az
+állapotban, míg brahman ezt a világot meg nem semmisíti. Az istenek
+trónusa is csak magas hivatal, melyben változnak a személyek. Más
+világban Indra méltóságát más személy tölti be.</p>
+<p><i>A lélektanban</i> metafizikai szempontból a lelket
+<span class="pagenum"><a name="Page_51" id=
+"Page_51">-51-</a></span> ugyanazok a tulajdonságok illetik meg,
+mint brahmánt. Mindenütt jelenlévő, mindentudó, mindenható… Se nem
+cselekvő, se nem élvező és ezért számára nincsen lélekvándorlás,
+nincsen szamszara. A megismerő alany nem változik, nem pusztul el a
+testtel, mert lényege az örök tudat, az örök jelenlét.</p>
+<p>A tapasztalati tudás a lélek előtt elrejti igaz valóját és
+határozmányokkal a lelket egyénivé, cselekvővé, élvezővé és
+szenvedővé teszi. A lélek ilyen határozmánya a világon és a testen
+kívül még a szervekben működő öt érző- és öt cselekvőképesség; ezt
+a tíz képességet a manasz, a gyakorlati ész kormányozza. Ez csak
+olyan, mint a tű hegye és a szívben lakik. A szellemi képességek
+mellett magában hordja még a lélek az élet csíráját és a test
+csíráját, az úgynevezett finom testet, mely átlátszó elemekből áll,
+azért nem lehet látni a lélek elköltözése alkalmával, bár ez is
+vele megy. Ezenkívül van még a léleknek erkölcsi tulajdonsága is
+(karma), mely a végzett cselekedetekből kristályosodik ki. Ez is
+követi a halálba és a halál után ez határozza meg új életének
+minőségét.</p>
+<p>3. <i>A vándorló léleknek négy állapota van:</i> az ébrenlét, az
+álmodás, a mély alvás és a halál. Az álmodásban a tíz képesség a
+manaszba, a gyakorlati értelembe vonul vissza. A mély álomban a
+manasz a lélekbe vonul vissza, melynek éltetőképessége fenntartja
+még a testet, de ő maga brahmanná lett, megszabadult a
+tulajdonságoktól, határozmányától és egyéniségétől. Ha felébred,
+akkor ismét kifejlődnek tulajdonságai és mint egyéni lélek működík.
+A halálban az <span class="pagenum"><a name="Page_52" id=
+"Page_52">-52-</a></span> egész életerő a szívbe vonul, innen az
+alsóbbrendű tudással rendelkezők lelke a fej nagy véredényein
+keresztül távozik el, míg a tudatlanoké a test többi száz főerén
+keresztül.</p>
+<p><i>A halál után négyféle állapotban élhet a lélek.</i> 1.
+Gonoszok azok, kik sem tudással, sem jócselekedettel nem
+rendelkeznek. Sorsukkal nincsen tisztában Sankara, csak általában
+említi, hogy Jámának hét poklába merülnek el. 2. A
+jócselekedetekkel rendelkezők állapota, akiknek nincsen ugyan
+alsóbbrendű tudásuk sem, de sokat áldoztak az isteneknek. Ezek az
+atyák útján (pitrinája) szállnak fel a holdba és ott
+cselekedeteiknek megfelelő időtartamon át boldog életet élnek.
+Mikor mértékük letelt, visszaszállnak a világba cselekedeteiknek
+megfelelő állapotba. 3. Az alsóbbrendű tudással rendelkezők, kik
+ismerik a brahmanok tudományának egy részét, de nem tudnak
+felemelkedni arra a magaslatra, hogy ők egyek brahmannal, hanem őt
+maguktól különböző istennek képzelik, ezek az istenek útján
+(devajána) elérnek az alsó brahmanhoz, gyakorlati értelmükkel
+szemlélik őt és az istenekhez hasonló dicsőségben részesülnek.
+Mikor vége lesz ennek a világrendnek, akkor ott az égben elnyerik a
+megváltás fokát: belátják, hogy azonosak brahmánnal. 4. Az igazi
+bölcsek azok, kik már ezen a világon ráeszméltek brahmannal egyenlő
+voltukra. Belátják, hogy minden, ami tőle különböző, szenvedéssel
+van tele és az egész világ öröm nélkül való. Mihelyt a magasabb
+ismeretet elnyerik, megszűnik minden fájdalmuk. Aki szenved, az még
+nem érte el a legmagasabb fokot.</p>
+<p>4. <i>Bár a megváltás az atman önkinyilatkoztatása,</i>
+<span class="pagenum"><a name="Page_53" id=
+"Page_53">-53-</a></span> <i>mégis két eszközzel lehet elősegíteni,
+gyorsítani: jócselekedetekkel és elmélkedésekkel.</i> A
+jócselekedetek eltávolítják a magasabb tudás akadályait. Lehetnek
+külső és belső aszketikus cselekedetek. Külső a védák tanulása,
+áldozat, alamizsna, penitenciatartás és bőjt. Belső aszkézis pedig
+a fegyelmezettség, nyugalom, lemondás, türelem és magábaszállás. Az
+elmélkedés a védák szavának áhítatos megfontolása. Hasonlít a
+csépléshez, addig kell ismételnünk, míg a tudás belőle ki nem
+sarjad. A gyengébb tehetségűnek és a kételkedőnek több időre van
+szüksége célja elérésére. A magasabb tudás elérésével elenyészik az
+elmélkedés, mert elért a célhoz. A magasabb tudás megszünteti a
+fájdalmat, a cselekedetek hatását (karmát), csak azokat a tetteket
+nem semmisíti meg, amelyek már csírából sudárba szöktek. Ezért nem
+hal meg a megváltott, mert a mult életéből valóra vált
+cselekedetekért még élnie kell. De tudatában van annak, hogy ez a
+továbbélés puszta látszat, mint ahogy a beteg szem kettős holdat,
+kettős napot lát, bár tudjuk, hogy a valóságban csak egy létezik. A
+csírában levő cselekedetek a tudással megsemmisülnek és a boldog
+megváltott siet brahmával egyesülni, mint a folyók sietnek a
+tengerbe, hol nevüket, alakjukat veszítve megpihennek.</p>
+<h4>VI. A védák és a vedantarendszer értékelése.</h4>
+<p>1. Az életfilozófia nagy mesterei Chesterton és James ismételten
+hangoztatják, hogy nem szabad elválasztanunk a hitet az élettől, az
+elméletet a <span class="pagenum"><a name="Page_54" id=
+"Page_54">-54-</a></span> gyakorlattól, a világnézetet az
+életszemlélettől. És pedig azért nem, mert minden embernek, minden
+népnek megvan a maga filozófiája és a gyakorlati életben éppen ez
+számára a legfontosabb erőforrás. «A fogadós számára fontos, hogy
+ismerje lakójának jövedelmét, de még fontosabb, hogy ismerje a
+filozófiáját. A háborúba készülő hadvezér számára igen fontos
+ugyan, hogy tudja az ellenség haderejét, de még fontosabb, hogy
+ismerje a filozófiáját.»<a name="FNanchor_41" id=
+"FNanchor_41"></a><a href="#Footnote_41" class=
+"fnanchor">41)</a></p>
+<p>A védákkal és a vedantával foglalkozva bizonyára vonzó számunkra
+végigjárni egy nagy nemzet gondolatvilágának magaslatain, mert a
+védák és a merész vedantarendszer tulajdonképpen az indus nép
+lelkéből lelkedzett idealisztikus bölcselkedés. A realisztikus
+szánkja minden szellemessége dacára csak vele kibékülve tudott
+egyidőre gyökeret verni, s a buddhizmusnak a legnagyobb és
+leghatalmasabb uralkodók pártfogása dacára úgyszólván nyoma veszett
+Indiában; a vedanta pedig a forrongások Sturm és Drangjának néhány
+századán kívül évezredeken át virágzik. Buddha lehet talán Ázsia
+többi részének világossága, de Indiának a napja ez az évezredeken
+át kristályosodott idealizmus. Még századunkban is a nyomtatásban
+megjelent számos filozófiai munkák túlnyomó része Sankara
+fejtegetéseit fogadja el. Ebben látja Mahatma Ghandi a hindu nép
+erősségét,<a name="FNanchor_42" id="FNanchor_42"></a><a href=
+"#Footnote_42" class="fnanchor">42)</a> ezzel akarja boldogítani
+Tagóre a hitevesztett Európát és ennek fantasztikus magyarázatát
+nyujtja az egész világon elterjedt, nálunk is külön folyóirattal
+rendelkező teozófia. Felfedezése alkalmával a német romantikusok,
+majd Schopenhauer azt <span class="pagenum"><a name="Page_55" id=
+"Page_55">-55-</a></span> hiszik, az indiai filozófia hivatott
+arra, hogy megteremtse az európai gondolkodás új renaissance-át. Ha
+nincs is igaza Deussen-nek, ki hosszú búvárkodás után ebben találja
+az emberi gondolkodás legmélyebb alkotását, mindenesetre több
+igazságot és tanulságot rejt magában, mint a német katedrákon
+felburjánzó rendszerek, melyeket a kieli professzor hosszú életében
+maga mellett felszökkenni és elhervadni látott.</p>
+<p>Ha keressük, milyen eszközök biztosítják a rendszer számára e
+kétségkívül nagy sikert, a következőkre bukkanunk. 1. Bizonyára
+minden olvasót csodálkozás fog el, honnan az emberi gondolkodás
+bölcsőjénél ez az olthatatlan szomjúság és kívánkozás a végtelenség
+után. Honnan ez a hamar eltelés, ez az ősi elégedetlenség
+mindennel, ami véges és mulandó? Hiszen tapasztalatunk inkább a
+mérges Heraklitosnak ad igazat: minden hullámzó, minden eliramlik
+és elmúlik, «panta rei». Müller Miksa megáll ennél a sajátságos
+tüneménynél és megállapítja, hogy az emberi lélek mélyén ott
+szunnyad a végtelenség megsejtése, melyet felébreszt ugyan a
+világgal való érintkezés, de soha le nem csillapítja. Kavargó
+örvény ez, melybe beletemethetünk minden kincset, hírt, nevet,
+örömet, szerelmet… de ki nem elégítjük, be nem töltjük, míg a nagy
+hippói gondolkodó szerint: «el nem pihen benned, Istenem».</p>
+<p>2. Tiszteletet parancsoló a mindenáron egységretörés, mely a
+végtelenséget érintő kérdésekben iparkodik eltüntetni az
+ellentmondást. Az új etnológia itt is Müller Miksának adott igazat
+azzal a megállapítással, hogy a henoteizmus és <span class=
+"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> a
+politeizmus öntudatlanul is magában rejti az egy Isten gondolatát.
+«Az istenekben való hiedelem csak az egy Isten hite után következik
+be. Egyetlen nyelvben sincsen többesszám az egyesszám előtt.
+Sohasem alkotta volna meg az emberi elme az istenek képzetét, ha
+nem fogja fel előbb az egy Isten fogalmát.»<a name="FNanchor_43"
+id="FNanchor_43"></a><a href="#Footnote_43" class=
+"fnanchor">43)</a> A logika és a lélektan is azt kívánja, hogy a
+sokaság az egységből származzék. Nem gondolhatunk el millió
+búzaszemet, ha hírét se hallottuk egynek sem; a vakon született nem
+foghat fel ezerszínben tündöklő tájat, ha nem látott soha egy
+színfoltot sem.</p>
+<p>3. Minden gondolkodó számára bizonyság ez a rendszer arra, hogy
+az emberi elme nem éri be sejtelmekkel, hanem világos, biztos
+világnézetet kíván. Íme ez a gyökere a megváltó intuició, a
+misztikus elragadtatás utáni hő vágyakozásnak. Az idők folyamán
+kifejlett körmönfont dialektika a maga tizenhatféle fogásával, az
+ötven-hatvan apró-cseprő bölcseleti rendszer a maga örökös
+csete-patéival csak arra való, hogy elhomályosítsa az igazságot. És
+ezért az indus elmélkedő nem vitatkozni, nem töprengeni kíván,
+hanem mindenáron látni akar. Ismerni önnmagát és szemlélni az
+istent és mivel közvetlen látás csak a tudatvilágban lehetséges,
+ott keresi önnönvalóját és istenét: atmant és brahmant.</p>
+<p>4. Élénken szemlélteti az emberi gondolkodás nagy műveleteit,
+amennyiben keresi a jelenségek felett a törvényt, mint a véda
+ritmusát; a mellékesben a lényegest: a véda igéjét; működésben és
+tulajdonságban az alanyt, tökéletlenben a tökéletest, a
+relatívumban az abszolutumot, a <span class="pagenum"><a name=
+"Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> változatosságban az
+állandót; keresi az élet célját s elérésére az utat-módot. Igaz,
+hogy nagyot téved, mikor az abszolutum mellett letagadja a
+relatívumot, az örökkévaló mellett a látható mulandó világot, de a
+tévedés nem semmisíti meg a tanban rejlő igazságot.</p>
+<p>5. Mély bölcseségre vall annak felismerése, hogy nem a dolgok
+tesznek bennünket boldoggá vagy boldogtalanná, hanem a mi
+felfogásunk a dolgokról. Bajaink nagy része képzelgés és belátás
+hiánya; olyan töviskoszorú, melyet saját magunk fonunk homlokunk
+köré. Valóban ilyen képzelgés a lélekvándorlás, a legnagyobb rossz
+is, melytől egész Kelet szabadulni akar. Abban is igazuk van,
+fokozzuk le igényeinket és kevesebb lesz a fájdalmunk; ha pedig
+teljesen megszűnhetnének igényeink, akkor teljesen megszűnnék
+minden szenvedés. A vágy és a megismerés összefüggését is
+megtaláljuk az aszketikus rendszerekben. Az életvágy a tapasztalati
+tudásból származik, viszont a vágy leküzdése elősegíti annak a
+megváltó belátásnak létrejövetelét, hogy egyéni lét nincsen. Ez az
+alapvető felfogás kiinduló pontja és célja valamennyi indiai
+rendszernek. Mindegyik ismerettel, intuicióval kíván szabadulni a
+lélekvándorlástól. Ebben megegyeznek brahmánok, buddhisták és
+dzsain-nisták.<a name="FNanchor_44" id="FNanchor_44"></a><a href=
+"#Footnote_44" class="fnanchor">44)</a></p>
+<p>6. A filozófiai gondolkodás kezdetén látható, hogy a vallás nem
+ellensége a filozófiának, hanem édesanyja, nevelő dajkája, s a
+történelem azóta is azt mutatja, hogy mind a kettő csak addig marad
+életadó, amíg karöltve járnak, míg a hit és a tudás szétválasztása
+végzetessé válik mind a kettőre és átok a népre, melynek kebelében
+<span class="pagenum"><a name="Page_58" id=
+"Page_58">-58-</a></span> megtörténik. Élő eleven példa erre ismét
+India, hol az ősi egység a hit és a gondolkodás között már a
+Rig-védák korszakában kezdett elhomályosodni. A védák tartalma
+állandóan úgy tűnik fel előttünk, mint valami Janus bifrons,
+kétarcú Janus isten, melynek ábrázatait csak mesterségesen lehet
+összetákolni.</p>
+<p>Magára maradva a hit és az istentisztelet alacsony szenvedélyek
+durva rabságába süllyed s eljut a minden józan ésszel ellenkező
+bálványimádásba, hol az egyisten helyét a dühöngő Indra óriás, majd
+a hullák királya, a romboló Siva és ocsmány feleségei, Káli és
+Durga foglalják el. Ezek fajtalanságát örökítik meg templomaikban,
+ezek tiszteletére szervezik a szent rablóbandákat (thugs), melyek
+száz meg száz békés kereskedőt fojtanak meg az utakon, és a
+különböző kiskirályok versengenek támogatásukban, mert a
+zsákmányban busásan részesítik kegyes pártfogóikat.<a name=
+"FNanchor_45" id="FNanchor_45"></a><a href="#Footnote_45" class=
+"fnanchor">45)</a> Meghonosul a véres emberáldozat, a
+leánycsecsemők meggyilkolása, az özvegyek élve elégetése, s mindez
+a hajmeresztő gaztett a vallásosság örve alatt.<a name=
+"FNanchor_46" id="FNanchor_46"></a><a href="#Footnote_46" class=
+"fnanchor">46)</a></p>
+<p>Az upanisadok titkos tanaiból viszont a magára maradt, a
+vallástól elszigetelt filozófiai elmélkedésből minden nemes
+törekvés dacára teozófia lett. Nem jó értelemben, mint az isteni
+bölcseség forrása, hanem oly bölcseleti rendszer, mely a teremtés
+fogalmát nem ismeri, és melyben az emberi lélek arra tör, hogy
+egyenlővé legyen a mindenséggel, az Istennel. <i>A
+vedanta-rendszeren megtalálható a hamis miszticizmusnak minden
+jellemző vonása.</i></p>
+<p>A misztikus eltévelyedések mindenekelőtt <i>panteizmusra</i>
+<span class="pagenum"><a name="Page_59" id=
+"Page_59">-59-</a></span> törnek. Határtalan egységretörésükben
+egybeforrasztanak anyagot és szellemet, testet és lelket, istent és
+világot. A védák bölcse is elmondhatja: minden én vagyok. A mérges
+kígyó, amely megmar, a tigris, mely földhöz lapít és összeroppantja
+csontomat, mindez az én csalódásom, az én képzetem. Az ellenségem
+azt gondolja, amit én gondolok, azt cselekszi, amit én óhajtok; egy
+az ártatlan és a gonosztevő, a gyilkos és a meggyilkolt, a rabló és
+a kirabolt, a csábító és az áldozat, a hulla és az élő… De hagyjuk
+ezt a káoszt, melyben nincs világosság, nincs szeretet, hála és
+tisztelet, mert nincs, akit szeressünk, tiszteljünk. Ha egy az
+alany és a tárgy, az ok és okozat, akkor igaz, hogy nincsen többé
+szenvedés, de nincsen cselekvés sem, nincsen gondolkodás, érzelem,
+akarás. Akkor megszűnt a hallás, látás, minden tapasztalati tudás,
+minden tudomány, társadalmi munka, Isten, család, haza s mindez
+ezért az agyrémért: «Aham brahman aszmi; én vagyok a brahman», én
+vagyok minden és mindenki.</p>
+<p>Ez a világnézet tompítja el a hindu lélek érzékét a
+természettudományokkal szemben. Így a benáresi főiskolának
+fizikatanára rendkívül gyenge előadásokat tart a villamosságról, de
+belemerül a szanszkrit nyelvtan legfogósabb kérdéseibe, hogy a
+védákat minél jobban megérthesse. S az annyira művelt Tagore is azt
+vallja, hogy aki a magasabb tudást megszerezte, aki a hindu
+szemlélődéshez ért, az ismeri a mikrokosmost és fölöslegessé válik
+számára a nagy világgal való foglalkozás.<a name="FNanchor_47" id=
+"FNanchor_47"></a><a href="#Footnote_47" class=
+"fnanchor">47)</a></p>
+<p><i>A hamis misztika másodszor hamis individualizmusra vezet.</i>
+A magasabb tudással rendelkező <span class="pagenum"><a name=
+"Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> brahmánok földön járó
+isteneknek tartják magukat: «Kétféle isten van: a tulajdonképpeni
+istenek és a tudós brahmánok, kik a Védát könyv nélkül tudják. A
+brahman megszemélyesíti az isteneket, sőt ő az istenek istene. A
+nemesek és a királyok felett magasan áll.»<a name="FNanchor_48" id=
+"FNanchor_48"></a><a href="#Footnote_48" class=
+"fnanchor">48)</a></p>
+<p>Milyen gyarlók ezek a földi istenek, mutatja határtalan
+kapzsiságuk. Egy-egy nagyobb áldozatért elkérhetnek tízezer, sőt
+még több szarvasmarhát is. Mennyire züllött lehetett a családi
+életük, kitűnik rituális könyveikből. A brahmanák arra kötelezik
+őket, hogy legalább addig, míg a szent szertartások tartanak, más
+nejével ne kövessenek el házasságtörést; ha pedig nem tudnák
+megtartani ezt az előírást, akkor mutassanak be engesztelésül szóma
+áldozatot Varunának és Mitrának. Ezekben az ú. n. szent könyvekben
+még az is olvasható, hogy csak a brahmanok megölése igazi
+gyilkosság, a többi emberé már nem az. Vagy ha a brahman pereskedik
+nem brahmannal, akkor a bíró mindig a brahmannak adjon igazat. Manu
+törvénykönyve szerint a brahman nem fizet adót, még akkor sem, ha a
+királyok éhen pusztulnak. A brahman minden szudrát (a bennszülöttek
+kasztja) rabszolgának tarthat és elveheti a vagyonát, mert a
+rabszolga jószága az uráé.<a name="FNanchor_49" id=
+"FNanchor_49"></a><a href="#Footnote_49" class=
+"fnanchor">49)</a></p>
+<p>Ez a mérhetetlen önzés fejlesztette ki India átkát, a
+kaszt-rendszert. Az ismeretes négy főkaszt az idők folyamán
+felszaporodott háromezerre. Azok a halászok, kik balról kezdik a
+háló kötését, nem egyenrangúak azokkal, akik jobbról kezdik;
+gyermekeik nem házasodhatnak össze, egyik a másiktól ételt-italt
+nem fogadhat el.<a name="FNanchor_50" id="FNanchor_50"></a><a href=
+"#Footnote_50" class="fnanchor">50)</a> Ime az önistenítés egyik
+következménye a nép <span class="pagenum"><a name="Page_61" id=
+"Page_61">-61-</a></span> teljes szétdarabolása, tehetetlensége és
+gyengesége. Indiában nincsen egységes hindu nép, hanem ezer meg
+ezer egymást lenéző és megvető társadalmi klikk agyarkodik egymás
+ellen. Az ilyen népnek az ügyes hódítók könnyen nyakára
+ülhetnek.</p>
+<p><i>A hamis miszticizmus hajlik harmadszor a szélső
+intellektualizmusra és quietizmusra.</i> A megváltást csak a
+tudás-látás hozhatja meg. Bármilyen istentisztelet vagy
+jócselekedet újra elveti az élet csíráját, új meg új reinkarnációra
+vezet, ezért a teljes quietizmus az egyedül célravezető, mely
+tartózkodik minden cselekvéstől, még a gondolkodástól is, hogy
+szemlélje az örök valót. Ki tudja, nincs-e igaza Leuba-nak a
+legtöbb ilyen szemlélődőre nézve; szerinte az a képzelt örök való
+nem egyéb, mint az eltompult elmék szürke semmisége, bárgyu
+semmibenézés.</p>
+<p>Az ilyen misztika ellensége minden külső istentiszteletnek,
+minden hierarchikus szervezetnek. A késői upanisadok elvetik a
+kultuszt, áldozatot a jócselekedetekkel együtt, csak a
+tudatlanságot ostorozzák, «Tudatlanságukba bonyolódva azt hiszik a
+bolondok, hogy célt érnek… Az áldozatokat és jócselekedeteket
+tartják a legjobbnak, nem ismernek más üdvöt a bolondok. De majd ha
+fönn az égben felélték jócselekedeteik gyümölcsét, megint
+lekerülnek a világba, vagy még mélyebbre.»<a name="FNanchor_51" id=
+"FNanchor_51"></a><a href="#Footnote_51" class="fnanchor">51)</a> A
+gondolkozók kasztja mérhetetlenül hisz önmagában, saját
+mindenhatóságában és ezért az egész látható világot lenézi.
+Elvesztette érzékét aziránt, ami van és beteges ösztönnel belefúrja
+magát a töprengő elmék álomvilágába. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_62" id="Page_62">-62-</a></span></p>
+<p>A brahmanizmus a világról való teljes lemondásban látta az élet
+magaslatát. A három felső kaszt tagjai négyféle életmódon mentek
+keresztül. 1. ifjú korukban tanulják a Védát; 2. mint családatyák
+gondosan bemutatják a ritusokban előírt áldozatot, 3. erdei
+remetének megy el a családapa, amikor őszbe vegyül a haja és
+homlokán jelentkeznek a ráncok; majd midőn remeteségében eleget
+vezekelt, akkor eléri a negyedik életmódot, a szannyászát, ekkor
+emelkedik a szentség magaslatára, ahonnan mindent lenéz és mindent
+elhagy. Zarándok, mert nincsen otthona, koldus, mert nincsen semmi
+vagyona; a gyámolításra szoruló öregember kóboroljon teljesen
+egyedül «félve az emberektől mint a kigyótól, a kényelemtől mint a
+pokoltól és az asszonyoktól mint a hulláktól».<a name="FNanchor_52"
+id="FNanchor_52"></a><a href="#Footnote_52" class=
+"fnanchor">52)</a> Sokan átugrották a fokozatokat és már fiatal
+korukban a remetékhez csatlakoztak. Müller Miksa szerint még most
+is vannak brahman családok, melyekben a fiú az ősi szent énekeket
+szórul-szóra könyv nélkül tanulja, melyekben az atya aggályos
+pontossággal végzi rituális kötelmeit, míg a nagyatya minden
+szokásos szertartást hiábavalónak tart. Szemében a Véda-istenek nem
+egyebek, mint puszta szavak annak jelzésére, ki minden emberi szót
+és fogalmat meghalad. Ő ott keresi a békét, ahol egyedül található
+fel, a filozófia elmélyedésben, mely számára egyúttal a legfőbb
+vallás. Ez a filozófia a vedanta, a Véda célja és
+beteljesedése.</p>
+<p>A miszticizmus negyedik jellemző sajátsága az emberiségben élő
+<i>megváltás gondolatának eltorzítása</i>…</p>
+<p>Sankara rendszere eltorzítja a megváltás eszméjét <span class=
+"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> és vele a
+kegyelem fogalmát, mint általában minden miszticizmus. A megváltás
+nem is a bűntől és a bűnre vivő hajlandóságtól szabadít meg, hanem
+merőben elképzelt lidércnyomástól, a lélekvándorlástól.</p>
+<p>A magát istenítő tudós önmagát váltja meg, kegyelemre
+tulajdonképpen nincsen szüksége. A rendszer egyik nagy
+következetlensége, hogy az intuició elérésére az illuzórius
+személyes isten, az alsóbbrendű brahmán ajándékáról beszél.</p>
+<p>Elismerjük, hogy a lélekvándorlás sötét tanának forrása
+világosságból ered, mert az a meggyőződés az alapja, hogy semmi sem
+történik véletlenül; nincsen meg nem érdemelt jó, vagy balsors,
+hanem mindenki a maga szerencséjének kovácsa. Ez a meggyőződés
+adott a hindu népnek évezredeken át a szenvedések elviselésére
+olyan türelmet, melyet megcsodál minden idegen. Mégis ha jobban
+szemügyre vesszük ezt a tant, nem oldja meg a társadalmi és egyéni
+élet nagy problémáit: a szenvedést és a földi javak igazságtalan
+elosztását.</p>
+<p>Nem oldja meg, mert nincsen alapja sem a nép történetében, sem a
+józan észben. Hirtelen merül fel a «Százösvényű brahmanában» és
+szinte indokolás nélkül hódítja meg a közvéleményt. Amint a
+történelem, úgy belső tapasztalatunk sem állapít meg semmit előbbi
+életünkről; tudatvilágunkban nyoma sincsen. Mondják ugyan, hogy
+néhány kivételes egyéniség, Buddha és Pythagoras néhány áldott
+pillanatban mult életük egész sorozatát áttekintették, sőt a
+teozófusok ma is követelik maguk számára a látók jogát. Itt
+bizonyára a képzetek objektíváló ereje csalja meg a jámbor
+<span class="pagenum"><a name="Page_64" id=
+"Page_64">-64-</a></span> látókat és álmaik szerint az emberiség
+zöme olyan személyes bűnért szenvedne, melyről soha semmiféle
+tudomással nem birt, mely következésképpen nem is lehet bűn, mert a
+tudomásnélküli személyes bűn fából vaskarika (contradictio in
+adiecto). Hivatkoznak ugyan arra, hogy ennek a hiedelemnek nyomai
+az újszövetségben is megtalálhatók. Maguk az apostolok kérdezik
+Jézustól: «Rabbi, ki vétkezett, ez-e, vagy az ő szülei, hogy vakon
+született?» Krisztus válasza azonban minden kétséget kizár: «Sem ő
+nem vétkezett, sem a szülei, hanem hogy Isten cselekedetei
+kijelentessenek őbenne.»<a name="FNanchor_53" id=
+"FNanchor_53"></a><a href="#Footnote_53" class=
+"fnanchor">53)</a></p>
+<p>Az erkölcsi rossz és az átöröklés nehéz problémáját a
+lélekvándorlás nemcsak hogy nem oldja meg, hanem még inkább
+elmérgesíti. Ha ez a tan igaz, akkor ne segítsük többé a szegényt,
+a nyomorgót, ne szánjuk a süketet, a némát és a nyomorékot, mert
+ezek előbbi életük gaztetteiért most veszik el méltó büntetésüket.
+A nyomorúság mellett még pellengérre is állítja a
+szerencsétleneket, mint a társadalom bélyegzetteit, kiknek még az
+érintése is beszennyez bennünket. Meggátol minden társadalmi
+reformot. Minek változtatásra törekedni? Ellenkezésbe kerülünk az
+igazságossággal: arasson mindenki, amint vetett, vegye el előbbi
+életének méltó jutalmát vagy büntetését.</p>
+<p>Garbe, az indus kultúra nagy ismerője szerint ez a szerencsétlen
+balhit az oka annak is, hogy a lelkeken úrrá lett a pesszimizmus. A
+Rig-védák idejében még ártatlan gyermeki öröm cseng ki a dalokból;
+az egész nép életfelfogása vidám, mert a jámborok hisznek az örök
+életben, a jónak <span class="pagenum"><a name="Page_65" id=
+"Page_65">-65-</a></span> diadalában. Ennek a babonának elfogadása
+azonban megerősíti a kasztokat, igazságosságnak lát minden
+társadalmi különbséget, minden kizsákmányolást és barbárságot.
+Hiába álmodik tehát szépeket a lélekvándorlásról a teozófia, az új
+buddhizmus és a regényirodalomban Gjellerup híres könyve «Zarándok
+Kamanita», a történelmi tények széjjeltépik a tündérálmokat.</p>
+<p>7. <i>Mindezzel szemben az örökérvényű bölcselet a philosophia
+perennis nyujtja az igazi monizmust</i>, az igazi egységet, az egy
+Isten és a teremtés fogalmával. Egy a mindenség létesítő oka: a
+teremtő Isten; egy a célja: Isten dicsősége; egy az eszményképe és
+minden gondolatának forrása: Isten természete, lényege és az isteni
+lényeget tükröző örök ige.</p>
+<p>A keresztény látókat, a nagy misztikusokat nem quietismus, hanem
+hatalmas tetterő jellemzi; jelszavuk: Krisztus szeretete ösztönöz
+és sürget minket, Charitas Christi urget nos! Pál apostol, ki
+elragadtatásban részesül a hetedik égig, Krisztus iránti
+szeretetből bejárja a félvilágot, örömmel vállal magára minden
+szenvedést, minden üldözést. Követői között a legnagyobb jellemek
+egyszersmind a legnagyobb alkotók is. Szt. Vazul egész várost épít
+a beteg szegények számára, Szt. Ágoston félvilággal szembeszáll
+Krisztus tanának igazságáért; Szt. Bernát tűzbe hozza Európát a
+szent sírért, Loyolai Ignác neveli Európa ifjúságát és
+hithirdetőket küld négy világrészbe, Szt. Terézia negyven-negyvenöt
+rendházat alapít és megreformálja Karmel mind a két rendjét. Íme a
+bensőséges kereszténység csupa tetterő, csupa kezdeményezés.</p>
+<p>Az egy Isten elismerése és a teremtés gondolata <span class=
+"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> mély
+alázatosságra szoktatja a keresztény lelket, és ez volt mindig
+egyik kiemelkedő jellemvonása. A szent atyák ezt tartják minden
+erény alapjának és tanítójának és az igazi életszentség
+próbakövének. Szt. Ágoston szerint ez az erény majdnem az egész
+keresztény törvény.<a name="FNanchor_54" id=
+"FNanchor_54"></a><a href="#Footnote_54" class="fnanchor">54)</a>
+Nagy Szt. Gergely szerint egyedül ennek az erénynek tanításáért
+lett kicsinnyé Krisztus egész a kereszthalálig.<a name=
+"FNanchor_55" id="FNanchor_55"></a><a href="#Footnote_55" class=
+"fnanchor">55)</a> Szt. Ágoston sokat köszön a keleti bölcsekkel
+összeköttetésben levő új-platonikusoknak és mégis ezt mondja: «Ama
+bölcselők könyveiben semmi sincs a Szentírás jámborságának
+arculatából; ott nincs szó töredelmes megvallásról, gyötrődő lélek
+áldozatáról, alázatos és töredelmes szívről, néped üdvösségéről,
+jegyesvárosodról, a Szentlélek zálogáról, megváltásunk kelyhéről…
+Ott nem lehet a hívogató szót hallani: jöjjetek hozzám, kik
+fáradoztak; azok restelnek tanulni Tőle, mert Ő szelid és alázatos
+szívű. Ha ismerik is az ilyenek Istent, nem úgy dicsőítik, mint
+Istent és nem adnak neki hálát, hanem hiúkká válnak gondolataikban,
+esztelen szívük meghomályosodik és magukat bölcseknek mondván
+bolondokká válnak.»<a name="FNanchor_56" id=
+"FNanchor_56"></a><a href="#Footnote_56" class=
+"fnanchor">56)</a></p>
+<h3>A SZÁNKJA, A JÓGA ÉS A KISEBB RENDSZEREK.</h3>
+<h4>I. A szánkja filozófia</h4>
+.
+<p>Míg a vedanta-rendszer az emberi szellem egységesítő
+törekvésének engedve mindent egybeforraszt, testet és lelket,
+anyagot, szellemet, Istent és világot, addig a szánkja-rendszer
+alapítója <span class="pagenum"><a name="Page_67" id=
+"Page_67">-67-</a></span> Kapila szembeszáll az upanisadok
+monisztikus törekvésével. Erős realisztikus érzékével nem találja
+meg önmagában a lét végtelen gazdagságát; ő maga nem minden és
+mindenki, csak egy a természetet szemlélő megszámlálhatatlan emberi
+lelkek közül. Megfigyelő, számító ésszel inkább az egységet áldozza
+fel, mint a tapasztalatot és elkendőzés helyett inkább kiélezi az
+ellentéteket: az örök változást, mint tárgyat és a változatlan
+megismerő alanyt. <i>Rendszere realizmus és merev dualizmus.</i>
+Két örökké létező, egymástól teljesen különböző dolgot vesz fel. 1.
+Anyagi természetet, mely komoly valóság és nem délibáb, mint az
+upanisadok tanították. Ez a nőnemű, örökké mozgékony,
+cselekvő-táncoló és mutatványokat rendező természet a prakriti. 2.
+Felvesz egyéni lelkeket (purusa), melyek nem az egységes világlélek
+hullámai (emanációi), hanem egymástól különböző végtelen sokaságot
+alkotnak. Megfelelnek a szemlélődő férfiléleknek, mely örökké
+azonos, míg megismerésének tárgya örökké változik, mint a tenger
+hulláma vagy a szélvész rohanása.</p>
+<p>Az anyagi természetet nagy elmeéllel végső okára vezeti vissza,
+mely nem egyéb, mint valamely ősanyag határozott fejlődési
+állapota. A jelen állapotból a megelőzők is feltárhatók és
+elvezetnek ahhoz az állapothoz, mely már nem okozat, hanem csak ok.
+Az anyagi világ három elemi substantia, guna keveredéséből áll. 1.
+A szattva uralkodik az istenek világában; fényes, könnyű és
+örvendetes. 2. A radsasz az emberi lélek anyaga; tulajdonságai a
+mozgás, indítás, szenvedés és fájdalom. 3. Végül a növény- és
+ásványvilágban <span class="pagenum"><a name="Page_68" id=
+"Page_68">-68-</a></span> uralkodó tamasz, mely sötét, merev,
+nehéz, mindenütt gátlást, akadályozást létesít. A természet
+ősállapotában ez a három elem egyensúlyban volt egymással.
+Valamilyen, közelebbről meg nem határozott tényező következtében az
+egyensúly megbomlik, a három alkotórész küzd egymás ellen és
+megkezdődik a nagy világfolyamat, mely nem egyéb, mint küzdelem a
+hatalomért és a létért, szinte a heraklitosi (pantón pater ho
+polemos) mindennek atyja a háború. Az ős összhangból először finom
+anyag keletkezik, a léleknek a természetbe eső finom vetülete. Ez a
+finom látó, halló, tapintó test végzi a lélekvándorlást, amennyiben
+érdemei szerint különböző durva formát ölt magára, mint a színész,
+ki különböző szerepeket játszik, koldust vagy királyt. Ami tehát
+nekünk lelkiéletnek tetszik, az nem egyéb, mint a természet
+folyamata. A finom anyagi elemekből fejlődik ki az érzékelhető öt
+durva elem, a jelenségek világa, az emberi durva test. A világ egy
+korszakának végén a visszafejlődés fordított sorrendben történik
+(reabsorpció). A visszafejlődés után új világ alakul, és ennek a
+körforgásnak sohase volt kezdete, sohase lesz vége.</p>
+<p>Az anyag állandó körforgása teljesen érthetetlen volna szellemi
+tényező nélkül s ez a tényező az egyéni lelkek sokasága, kik
+körülveszik az anyagi világ mutatványait és szemlélődésük az a
+mágnes, mely az anyagot a maga kifejlődésére rábírja. A lélek
+teljesen különböző az anyagtól, csak abban egyeznek meg, hogy
+mindkettő örökké való: az anyag az örök változó, a lélek
+örökkéváltozhatatlan. A lélekről csak annyit tudunk, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span> hogy
+tiszta szellem, minden egyéb róla alkotott fogalmunk negatív; így a
+lélek oszthatatlan, cselekvés- és akaratnélküli, nem érinti öröm
+vagy fájdalom. Ám a jelenségek közelléte mégis hat a lélekre, amint
+a piros virág tükröződése pirossá teszi a tiszta, színtelen
+kristályt, s amint a tolvajok társaságába jutott ártatlan ember
+maga is fogságba kerül; úgy a szemlélő lélek is cselekvőnek látszik
+a gunákkal, mert reávetődik a természetben látszó minden szenvedés,
+betegség, öregség, folytonos halál, vándorlás egyik testből a
+másikba. A lélek azonban minden passzivitása dacára sem fölösleges;
+a természet folyamatai tudattalanok maradnának, ha a lélek meg nem
+világosítaná, tudatossá nem tenné őket. A lélek megismerő, de nem
+cselekvő. A lélekből tehát tudatosító erő árad ki, melynek
+segítségével a belső szervek egyetlen működése sem marad
+tudattalan. Megegyezik azokkal a modern teóriákkal, melyek a tudat
+teljes passzivitását hangoztatják.</p>
+<p>Mint a többi indus rendszer, úgy a szánkja is a megváltáshoz
+akar eljuttatni, sőt talán egyik sem annyira pesszimista, mint ez a
+rendszer, mely Isten fogalmát teljesen kiküszöböli tanaiból.
+Szerinte az egész tudatos élet szenvedés, még a gyönyör is, mert
+szenvedést teremt. A lélek és a szenvedés összeköttetése abban áll,
+hogy a lélek a szenvedést tudatossá teszi, nem különböztetvén meg a
+szellemi lélektől az anyag tevékenységét, az érzéki megismerést és
+a többi tudatjelenséget. Ennek a meg nem különböztetésnek oka a
+karma, oly velünk született kárhozatos diszpozició, melyet előbbi
+életünkből örököltünk. <span class="pagenum"><a name="Page_70" id=
+"Page_70">-70-</a></span> A megváltásnak egyetlen eszköze a
+megkülönböztető felismerés, mely felfogja az anyag és szellem
+teljes különállóságát. Amint erre a magaslatra elérünk és belátjuk,
+hogy a szellemi ént semmi változás nem érheti, felvirrad számunkra
+a megváltás napja. Az anyag nem végez többé lelkünk előtt
+mutatványokat és visszavonul, mint a táncosnő, ha a szemlélők
+beteltek látásával. Miért élnek az üdvözültek még tovább a megváltó
+belátás után? Ezt a fogas kérdést valamennyi indus rendszer
+egyenlően magyarázza. A mostani élet olyan cselekedetek
+következménye, melyek csírája már kikelt; ezek végigjárják az
+emberi élet természetes lendületét, mint a fazekas korongja a nyert
+lendületnél fogva tovább kering még akkor is, ha készen áll az
+edény.</p>
+<p>De a látó lélek átmenetileg itt is elérheti a boldogságot az
+ájulásban, az álomnélküli alvásban és a tudattalanságig fokozott
+elragadtatásban. Olyan ebben a lélek, mint a látó, ki már semmit
+sem lát; mint a tengerszem, melyben nem tükröződik vissza semmi
+sem; mint a tiszta zavartalan fénysugár, mely semmit sem világít
+meg, sem hegyet, sem völgyet, sem élőlényt s megmarad az örök,
+békés magányban, hol eltűnik az én, meg a te és az egész
+káprázatos, szenvedéssel teli világ.</p>
+<p><i>Értékelés.</i> A szánkja-rendszer, legkiválóbb ismerője Garbe
+szerint, már a mai alakjában egyidős a régi upanisadokkal; ezek
+idealisztikus monizmusa ellen lépett fel. Készen állott tehát már
+Buddha fellépése előtt, Kr. e. a VI. században. A többi rendszer
+között kitűnik egy szerzőre valló következetességével,
+világosságával és biztonságával. Ennek köszönheti, hogy India
+művelt <span class="pagenum"><a name="Page_71" id=
+"Page_71">-71-</a></span> köreiben évszázadon át uralkodóvá lett.
+Magáévá tette Buddha és a jóga-rendszer alapítója. Sőt Kr. u. az
+első századokban még a brahmanok is elfogadják és összeegyeztetik
+valahogy a védákkal. Ekkor hatott a keresztény gnosztikusokra és az
+újplatonikus iskolára. Jelenleg azonban már csak történeti értékű,
+alig akad híve egész Indiában.</p>
+<p>Rokonságot érzünk benne Aristoteles elmeélével és rendszerével,
+s akadnak olyan történetírók, kik a nagy Stagirita gondolatait
+keletről származtatják.</p>
+<p>A vedanta-rendszertől főleg három pontban különbözik. 1. A
+megismerő alany benne nem egységes világszellem, hanem végtelen sok
+egyéni lélek. 2. Az anyagi világ nem csalódás, hanem valósággal
+létezik és elegendő energiával rendelkezik arra, hogy önmagát
+fenntartsa; és ezért 3. brahman, a világ szelleme és fenntartója
+feleslegessé válik a rendszerben. Magasabb tudásnak sem tárgya,
+mert ennek feladata a lélek megkülönböztetése az anyagi
+világtól.</p>
+<p>Sokszor hangoztatott világossága és állítólagos következetessége
+dacára Kelet szokásos ellenmondásait még alapvető tanaiban sem
+kerüli el. Deussen utal arra, hogy Kapila végtelen sok lelket vesz
+fel és mégis a megváltás tanában úgy beszél, mintha csak egy lélek
+léteznék az egész világon. A természet ősforrása anyag, de mégsem
+különbözik egészen a szellemtől, mert a lelki jelenségek benne
+játszódnak le és ezek finom anyagából származik a test finom
+anyaga, melyet velök teljesen ellentétes tulajdonságokkal ruház
+fel. «Valóságos contradictio in adiecto, fából vaskarika.»
+<span class="pagenum"><a name="Page_72" id=
+"Page_72">-72-</a></span></p>
+<p>Ezenfelül semmiképen sem fejti meg, honnan a léleknek ez a
+végnélküli szenvedése, melyből minden élet, minden szenvedés fakad.
+Még kevésbbé magyarázza meg, honnan szerzi a tévedés azt a
+varázserejét, mely létrehozza a nagy mindenségnek ezer meg ezer
+faját és a lelki világ kimeríthetetlen gazdagságát. Végül nem fejti
+meg az indiai lélek nagy problémáját, honnan és hogyan lehetséges a
+szenvedés? hiszen szerinte a természet érzéketlen minden fájdalom
+iránt, a lélek pedig látja, hogy a szenvedés nem is az övé. A
+hiányos megfejtés dacára legjobban kiszínezi a lélek nyomorúságát,
+betegségét, az öregséget, halált; így a legsötétebb és
+legpesszimisztikusabb valamennyi rendszer között. A világszemlélet
+nagy kérdéseiből tehát egyetlenegyet sem old meg kielégítően, és
+így teljesen érthető, hogy ennek a rendszernek a csillaga végleg
+leáldozott: «Bánatos holdját egészen elemésztette az idő fényes
+napja», a vedanta-rendszer.</p>
+<h4>II. A jóga-rendszer.</h4>
+<p>1. A jogin életmód a legeredetibb az egész indiai kultúréletben,
+módszeres felépítésében páratlanul áll az egész világon.
+Alapítójául tévesen Kr. e. a II. sz. élt nyelvészt, Patandzsalit
+emlegetik, de ő csak a rendszer első ránk maradt tankönyvét, a
+jóga-szutrákat írta meg, melyekben azonban ősi hagyományokat
+foglalt írásba.<a name="FNanchor_57" id="FNanchor_57"></a><a href=
+"#Footnote_57" class="fnanchor">57)</a></p>
+<p>Nálunk indiai fakirokról szokás beszélni. A fakir szó a modern
+indiai nyelvnek arabs származású jövevényszava, mely a mohamedán
+vallású aszkéták jelölésére szolgál. Tulajdonképpeni értelme
+<span class="pagenum"><a name="Page_73" id=
+"Page_73">-73-</a></span> szegény koldus. A hindu aszkéták neve
+jogin.<a name="FNanchor_58" id="FNanchor_58"></a><a href=
+"#Footnote_58" class="fnanchor">58)</a> Számuk meglehetősen nagy,
+mert egész Indiában otthonos az a felfogás, hogy csak bőjttel és
+szigorú önsanyargatással lehet magasabb lelkierőre szert tenni.
+Nyomai már a Rig-védákban is feltalálhatók, az upanisadok
+atman-tanának pedig egyenesen követelménye. Brahmant, a mindenség
+okát és foglalatát nem kell messze keresnünk, mert hiszen ő minden
+megismerésünkben az alany. Tanuljuk meg tehát teljesen bensőnkre
+szegezni figyelmünket és felidézzük önmagunkban a mindenséget.
+Akaratunknak és figyelmünknek ez a szándékos erőfeszítése a jóga; a
+jóga-rendszer pedig a vele összefüggésben levő tanok
+foglalata.<a name="FNanchor_59" id="FNanchor_59"></a><a href=
+"#Footnote_59" class="fnanchor">59)</a></p>
+<p>2. Az indiai irodalom történetírói a rendszert a szánkja egyik
+ágának tekintik és közös néven szánkja-jogának nevezik, mert azonos
+a világ- és lélektanuk s a megváltás-elméletük. <i>A rendszer
+jellemző sajátságai</i>: 1. A szánkja istentagadásának
+átváltoztatása deizmusra. 2. A révület elmélete, az elmélyedés
+gyakorlata, melynek segítségével legjobban el lehet jutni a szánkja
+megváltásba, a természetet és a lelket egymástól megkülönböztető
+megismerésre, vagy pedig saját magunkban a brahman-atman egységének
+felfedezésére és annak belátására, hogy az egész világ csak
+káprázat és álom.<a name="FNanchor_60" id=
+"FNanchor_60"></a><a href="#Footnote_60" class="fnanchor">60)</a>
+Ettől a gyakorlattól kapta a rendszer a nevét, mert a jóga jelenti
+azt az erőfeszítést, mely érzékeinket elvonja a külvilágtól, a
+tudatjelenségeket elfojtja és a gondolkodást a belső világra
+koncentrálja. A következőkben <i>a két jellemző sajátsággal
+foglalkozunk</i>.</p>
+<p><i>Az istenfogalom</i> árnyékszerű, nem illik bele a
+<span class="pagenum"><a name="Page_74" id=
+"Page_74">-74-</a></span> rendszerbe és nincsen benne semmiféle
+szerepe. Isten nem teremti, nem kormányozza a világot; nem
+jutalmazza, vagy bünteti az emberek cselekedeteit. Az isteni
+szellem nem olyan, mint a tiszta, megváltott emberi lélek, mert az
+ember egyéni lelke a megváltás után semmiféle összeköttetésben
+nincs az anyagi természettel (prakriti) és így nincsenek
+tudatjelenségei, nincsen tudata sem; az isten azonban az anyag
+legtisztább, legnemesebb részével áll örök, elválaszthatatlan
+összeköttetésben és így legmagasabb fokú a tudat élete, legmélyebb
+a bölcsesége és legnagyobb a jósága. A lét körforgása őt nem
+érinti, örök békében és boldogságban él, menten minden érzelemtől,
+érdemtől (karma) és életcsírától, mely a többi élőlényt örök
+vándorlásra kényszeríti. Jelképe a szent «Om» szótag, melynek
+mormolása és átgondolása nagyon előnyös a jóga-cél, az istennel
+való egyesülés elérésére.<a name="FNanchor_61" id=
+"FNanchor_61"></a><a href="#Footnote_61" class=
+"fnanchor">61)</a></p>
+<p>Az emberekkel szemben isten egész szerepe abban áll, hogy
+jóságával segít az üdvösség útjában álló akadályokat elhárítani, de
+egyébként az üdvözülés itt is teljesen az ember érdeme, sorsa
+természeti törvény kényszerűségével következik tetteiből. A későbbi
+upanisadok következtében Isten és a lélek viszonya bensőségesebbé
+válik és az emberi szív szükséglete a jógában a szánkja-rendszer
+merev szabályai fölé kerekedik. Az ember célja nem marad tisztán
+negatív, nem merül ki az anyagot és szellemet megkülönböztető
+megismerésben, mint a szánkja-rendszernél, hanem pozitív tényként
+előtérbe lép az Istennel való egyesülés.</p>
+<p><i>A jóga-rendszer második megkülönböztető sajátsága</i>
+<span class="pagenum"><a name="Page_75" id=
+"Page_75">-75-</a></span> <i>az elmélyedés, a révület
+gyakorlása.</i> Ebben nagy szerepet játszik a gondolatok állandóan
+egy tárgyra irányítása és ezáltal a megváltó, az anyagot és lelket
+megkülönböztető megismerés, mint cél; mint eszköz pedig a testnek
+hipnotikus, kataleptikus álomba ringatása, a tudatos élet
+elnyomása. A tudatnak ötféle működését különböztetik meg: 1. az
+igaz megismerés, 2. a hamis, 3. a kétes ismeret, 4. az álomban
+előforduló nemismerés, 5. az emlékezetben szereplő ráismerés. Ezek
+önként és szabadon is kifejlődhetnének, de zavarja őket az akarat a
+maga öt sebével (klesa), helyesebben öt hajlamával, öt szokásával,
+melyek a következők: a nemismerés és a belőle származó egyéni
+tudat, a szeretet, gyűlölet, a világhoz való ragaszkodás. Ezektől
+kell tehát annak megszabadulnia, ki az igaz megismerés fokát el
+akarja érni. Ez a szabadulás Patandzsali első könyvében egyszerűen
+gyakorlattal és önsanyargatással, a szenvedélyek elnyomásával
+történik.</p>
+<p>3. <i>A későbbi könyvek a jóga nyolc tagját különböztetik
+meg:</i> 1. a fegyelmezettség másokkal szemben, 2. önfegyelem, 3. a
+kellő ülés, 4. a helyes lélekzés, 5. az érzékszervek eltompítása,
+6. a tudat lebilincselése, 7. az elmélkedés és 8. a révület vagy
+elragadtatás. Az első két tag az állandó erkölcsi magatartást
+szabályozza másokkal és önmagával szemben; ez a kettő még csak
+előfeltétel a tulajdonképpeni gyakorlatokhoz, melyek közül az első
+három tag testi gyakorlatokat, külső önmegtagadást tanít; az utolsó
+három pedig szellemi gyakorlatokat, belső aszkézist tartalmaz.</p>
+<p><i>Az elsőfokon</i> másokkal szemben tanusítandó magatartás
+megegyezik úgyszólván a buddhizmussal. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> 1.
+parancs: ne ölj, ne árts semmiféle élőlénynek. Ezzel már a külső
+istentisztelet, a véres áldozatok ellen foglal állást; 2. parancs:
+ne paráználkodjál; 3. ne orozz; 4. mondj igazat, ne hazudj; 5. ne
+legyen semmiféle vagyonod.<a name="FNanchor_62" id=
+"FNanchor_62"></a><a href="#Footnote_62" class=
+"fnanchor">62)</a></p>
+<p><i>A második tagozat</i> önmagával szemben is öt erényt kíván a
+jogintól. 1. teljes erkölcsi és rituális tisztaságot, 2.
+igénytelenséget, 3. igazi akarataszkézist, éhség és szomjúság,
+hideg és meleg elviselését, 4. a védák és szent könyvek állandó
+tanulmányozását vagy állandó imádkozást, 5. odaadást, maga
+átengedését istennek, megnyugvást az ő végzéseiben. A parancsok
+maguk nemes erkölcsi felfogást tükröznek, de már a megtartásukért
+ígért jutalomban sok a túlzás és szertelenség. Így pl. a szegénység
+megszerzi az előbbi születések és életek szemléletét. A
+véda-tanulmányozásból fejlődik ki az egység tudata azzal az
+istennel, akihez szól az ének. Aki ezeket az előfeltételeket
+teljesítette, akinek erkölcsi magatartása állandóan megfelel
+ezeknek a követelményeknek, csak az foghat hozzá a tulajdonképpeni
+révületig vezető gyakorlatokhoz.</p>
+<p><i>A harmadik fok</i> azt kívánja, hogy a jogin megfelelő
+ülőhelyzetet foglaljon el. 84-féle helyzetet különböztetnek meg,
+melyeket állítólag Siva isten 8.400,000 közül válogatott ki
+számukra.<a name="FNanchor_63" id="FNanchor_63"></a><a href=
+"#Footnote_63" class="fnanchor">63)</a> Minden helyzet legyen
+szilárd, elég kényelmes, szabadítson meg az örömtől és fájdalomtól,
+a hideg és meleg érzésétől. Lényeges alkotórész mindegyikben
+valamely hipnózist eredményező magatartás. Így pl. a tatraka kis
+tárgy merev, rebbenésnélküli nézése addig, míg a szemek könnyezni
+kezdenek. A tárgy lehet a nyelv hegye, az orr hegye, a köldök
+<span class="pagenum"><a name="Page_77" id=
+"Page_77">-77-</a></span> vagy valamely fénylő pont. A lótusz-ülést
+ismertettük az indiai lélek jellemzésénél.</p>
+<p>A tetszhalált előidéző módszer a khecsari. Ebben az idejekorán
+felvágott és mesterségesen meghosszabbított nyelv visszafelé hajtva
+elzárja a garatot és a két szem a két szemöldök közti orrtőre
+mered. Ezt azonban évekig tartó lélekzőgyakorlatok és a lélekzet
+mindig hosszabb visszatartása előzi meg.</p>
+<p><i>Negyedik fokon</i> következnek a lélekzőgyakorlatok:
+belélekzés, kilélekzés és visszatartás. Ezekre titkos neveket
+használnak. Deussen jogin barátainak élőszóval előadott magyarázata
+szerint a gyakorlatok lefolyása a következő: a jobbkéz hüvelyk ujja
+befogja a jobb orrlyukat, a két utolsó ujj a bal orrlyukat. A jógin
+hüvelykujjával kinyitja a jobb orrlyukat és lassan mély lélekzetet
+vesz annyi ideig, míg négy sor hosszú védavers elmondható (15
+másodperc); ugyanannyi ideig tartja vissza a lélekzetet mindkét
+orrlyukat befogva, és végül a bal orrlyukat megnyitva, ugyancsak 15
+másodpercig engedi kiáramlani a levegőt. A gyakorlat nehezebbé,
+bonyolultabbá válik a kilélekzés utáni visszatartással. A lélekző
+gyakorlatok eredményeként lehull a lepel, mely elfedi szemeink
+előtt a belső világosságot, a purusát vagy az atmánt, és a
+figyelmet alkalmassá teszi arra, hogy teljesen egy pontra
+rögzíthessék.<a name="FNanchor_64" id="FNanchor_64"></a><a href=
+"#Footnote_64" class="fnanchor">64)</a></p>
+<p><i>Ötödik fok</i> az öt érző és öt mozgatószerv eltompulása.
+Amint a csiga bevonja szarvait, a teknősbéka a tagjait, úgy vonja
+be a lélek a belső tudatba a maga érzékeit. Nem nyujt tárgyat a
+szemnek az egy pontra meresztéssel, és így a szem tényleg nem lát
+semmit, a fül nem hall, az orr nem érez <span class=
+"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> semmit… Az
+ilyen külső aszketikus (3–5-ig) jóga-gyakorlatok végeredménye a
+jogin-alvás, a teljes öntudatlanságba merülés. Bekövetkezése előtt
+a hindu szent a test belsejében, a szívben, a homlokürben és a
+garatban különböző hangokat hall. Hallomásainak sorozata
+rendszerint a következő: dobpergés, tengermorajlás, távoli
+mennydörgés, harangszó, kagylózúgás, távoli fuvolajáték és végül
+méhdöngicsélés. Ügyes hipnotizőr ezeket nálunk is ugyanilyen
+sorrendben át tudja éltetni kísérleti alanyával.</p>
+<p><i>A három testi gyakorlat után következik a három szellemi
+gyakorlat</i>, mely tulajdonkép nem egyéb, mint egy folyamatnak
+hármas mozzanata. A hatodik a tudatnak megkötése, a figyelemnek egy
+helyre rögzítése. Ez főkép annak a következménye, hogy a jogin az
+orrára, a nyelve hegyére, szívére vagy köldökére mereszti a két
+szemét. Minden pszichiáter tudja, hogy az ilyen gyakorlat a
+lélekzet visszafojtása mellett milyen alkalmas az autoszuggesztió
+előidézésére.</p>
+<p><i>A hetedik</i> az elmélkedés, az előbbi negatív jellegű
+mozzanatnak pozitív kiegészítése. Az előbbi elvonja a figyelmet az
+elszórakozástól, ez pedig egy tárgyra, egy gondolatra pl. az isten
+valamely tulajdonságára vagy «Om» szóra irányítja.</p>
+<p><i>Nyolcadik</i> a szamádhi, a lélekzetnélküliség, a
+tulajdonképpeni révület. Akkor áll be, ha az elmélkedő annyira
+elmerül a tárgyba, hogy saját magáról egészen megfeledkezik.
+Hasonlít valamennyire ahhoz, amit a lélektan a legmagasabb
+esztétikai elmélyedésről megállapít.</p>
+<p>Hat-nyolc fokozat együttvéve még csak alacsonyabb színvonalú
+elmélyedés és csak időről-időre <span class="pagenum"><a name=
+"Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> végzett gyakorlatokat
+jelent, melyek még nem ölik ki az élethez ragaszkodás csíráit és a
+tudatos élet gyökereit. Ezek lassanként még magasabb fokra
+emelkednek, melyben megszűnik a tudat csírája és az egész élet.
+Ekkor a szánkja-bölcselet szerint szétfoszlik a tudatvilág
+délibábja, a csalfa játék szétfolyik, mint a hegyek ormán a víz és
+kimagaslik a tiszta szellemi lélek, a purusa és ezzel a jogin
+törekvés elérte célját, megkülönböztette az anyagtól a szellemet,
+megváltotta önmagát.</p>
+<p>4. <i>A gyakorlatok hatásai.</i> A figyelem óriási
+koncentrációja, mely bennük érvényesül, sajátságos mellékhatásokat
+ér el. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a joginoknak sikerült az
+európaiakat 2500 esztendővel megelőzni a hipnotikus-magnetikus
+jelenségek fölfedezésével és gyakorolni az auto- és
+heteroszuggesztiót és mindazt, amit mutatványosaink ezekkel
+kapcsolatban elő szoktak adni. Minden kisműveltségű nép, de főleg
+az indiai nagyon hajlandó arra, hogy higyjen a varázslatokban és
+mindenféle megbabonázásban. Már a Rig-védákban is található ilyen
+értelmű himnusz és az egész Atharvavéda nem egyéb, mint varázsigék
+gyüjteménye. Ezek segélyével lehet betegséggel megverni valakit,
+ördögöt űzni, betegséget megszüntetni, feleséget, férjet szerezni,
+fiúgyermek születését, hosszú életet, az állattenyésztésben sikert
+elérni és az ellenséget mindenféleképpen megrontani. A buddhista
+szentek éppúgy értenek a varázsláshoz, mint a brahmánok; a
+sivaizmus pedig a boszorkányság valóságos rendszerét és elméletét
+eszelte ki. Az époszokban és drámákban igen gyakran a fehér és
+fekete mágia dönt a hős győzelme vagy kárhozata felett.<a name=
+"FNanchor_65" id="FNanchor_65"></a><a href="#Footnote_65" class=
+"fnanchor">65)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_80" id=
+"Page_80">-80-</a></span></p>
+<p>A csodára éhes nép a jogin rendkívüli életétől rendkívüli
+tetteket vár és tényleg a hipnotikus állapottal járó sajátságos
+jelenségek kielégítették várakozását. A szutrák szerzői szerint a
+megszerzett nagy koncentrációs erő a következő «hatalmakkal»
+ruházza fel a jogint; megismeri a multat és jövendőt, saját
+halálának idejét, megérti az állatok hangját, szemléli más ember
+lelkivilágát és láthatatlanná teheti önmagát. Ha elefántra gondol,
+erős lesz, mint az elefánt; ha pedig a csillagokra, akkor megismeri
+ezek pályáját és járását. Ha saját testére rögzíti figyelmét,
+feltárul előtte egész szervezete, szűnik szomjúsága és éhsége;
+megérti a természetet (prakriti) és mint ehhez tartozót, a
+lelkijelenségek világát; de látja ezenfelül a tiszta,
+jelenségeknélküli lelket, az atmant vagy a purusát. Ki tud bújni a
+testéből, átköltözni másba, más helyre mehet tűzön, vizen és
+mocsáron keresztül, vagy lebeghet szabadon a levegőben. Teljes
+uralmat gyakorol a természet felett, szinte mindentudó, mindenható,
+abszolut tökéletes, ő a magánvaló, ő az Isten.<a name="FNanchor_66"
+id="FNanchor_66"></a><a href="#Footnote_66" class=
+"fnanchor">66)</a></p>
+<h4>III. A jóga rendszer értékelése.</h4>
+<p>1. Megengedhetjük a tulságosan jóindulatú Deussennek, hogy a
+jóga-rendszer alapgondolata a szellem felszabadítása a természet
+zsarnoki uralma alól. A rendkívüli jelenségeket az igazi komoly,
+gondolkodó elmék kevésre becsülik. Többnyire megemlítik, hogy ezek
+csak éber állapotban jelentenek tökéletességet és erőt, az
+elragadtatás állapotát azonban inkább akadályozzák és gátolják.
+Figyelmeztetik az aszkétákat, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> hogy a rendkívüliségek
+hajhászása elbizakodásra, gőgre és a világ szeretetére vezet. Végül
+azt is beismerik, hogy ezek az úgynevezett «hatalmak»
+gyógynövényekkel és varázsigékkel is elérhetők, nemcsak
+jóga-gyakorlatokkal. A legfőbb célt, az anyag és szellem
+megkülönböztetését csak az érheti el, aki elfogulatlan az ilyen
+erőkkel szemben és nem ragaszkodik hozzájuk.</p>
+<p>A jóga a vedantával és a modern idealizmussal egyetértve
+hirdeti, hogy a világ megértésének titka saját bensőnkben tárul
+elénk. Módszeres koncentrációs gyakorlatokkal kíván saját lelke
+mélyére pillantani és ezen a téren megelőzte a modern lélektani
+laboratóriumi képzést, mely újabban nem bízva az úgynevezett
+objektív pszichológiában, módszeres önmegfigyelésre szoktatja
+növendékeit.<a name="FNanchor_67" id="FNanchor_67"></a><a href=
+"#Footnote_67" class="fnanchor">67)</a></p>
+<p>Az egész életmód elismerésreméltó célja annak a balhitnek
+megszüntetése, hogy a tudat jelenségei alkotják a tulajdonképpeni
+ént, az atmant, vagy a realisztikus szánkja nyelvén a purusát.</p>
+<p>Így a rendszer főgondolata, főfeladata ellentétben áll a később
+vele összeköttetésbe kerülő Buddhának aktualista filozófiájával és
+már réges-régen magában foglalja a modern asszociációs,
+léleknélküli lélektan cáfolatát. Dícséretére válik az is, hogy az
+erkölcsi erények gyakorlását tekinti a komoly törekvés feltételének
+és ismertető jegyének.</p>
+<p>2. Mégis mivel maga a koncentrációs gyakorlat független a
+tárgytól, a legkülönbözőbb célok elérésére fordítható. Így érthető,
+hogy az aszkéták között található korunkban is a nemeslelkű, mélyen
+gondolkozó Ramakrishna; de viszont <span class="pagenum"><a name=
+"Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> bőven akadnak olyanok, kik a
+hipnotikus állapotot sportszerűen űzik és eldicsekszenek olyan
+tettekkel, olyan látomásokkal, amilyenekben sohasem volt részük.
+Nálunk még emlékezetes a milléniumi kiállítás két fakírjának esete,
+kik egymást felváltva hipnotizálták és állítólag nyolc-tíz napig
+feküdtek tetszhalottként üvegkoporsóban. Török Aurél budapesti
+anthropologus és Benedikt bécsi ideggyógyász valamennyire
+ellenőrizte őket, de tulajdonképpen a hitetlenkedni kezdő közönség
+leplezte le. Egy pár úriember ugyanis elrejtőzött a magát
+tetszhalottként mutogató fakír üvegkoporsója mellett és éjjel,
+néhány órával a pavillon zárása után azt vették észre, hogy mozdul
+a koporsó fedele, a fakír óvatosan kimászik és pompás étvággyal
+kezd fogyasztani egy szép kalácsot és egy üveg tejet. Ekkor
+előugrottak, megragadták a csalót és a két fakír nyomban eltűnt
+Budapestről, de a legközelebbi gyorsvonaton és nem a láthatatlanná
+tevő erők segítségével. Garbe általában megjegyzi, hogy a hindu
+jellem annyira megbízhatatlan, hogy ha valamilyen rendkívüli
+eseményről csak bennszülött forrás tanuskodik, nem fogadhatjuk el
+igaznak. Kiemelkedő nemzeti vonásuk, a hiúság sokszor üres
+dicsekvésre ragadja íróikat és előadóikat.<a name="FNanchor_68" id=
+"FNanchor_68"></a><a href="#Footnote_68" class=
+"fnanchor">68)</a></p>
+<p>3. A történelmileg hiteles ú. n. csodatetteket erős szuggesztív
+akarattal rendelkező orvosok nálunk is el tudják végeztetni az
+alvajárókkal. Ilyenek pl. a hiperesztéziák és anesztéziák.
+Hipnotikus állapotban a hőérzék és a szaglás négyszer erősebb lesz,
+a látás ereje pedig szinte egészen rendkívüli. A hipnózisba merült
+lát csukott szemhéjakkal, mikroszkopikus készítményeket
+<span class="pagenum"><a name="Page_83" id=
+"Page_83">-83-</a></span> lerajzol szabad szemmel, messzefekvő
+szobából leolvassa a toronyórát. Anesztéziás állapotban nem érzi a
+tű szúrását, a vágás sebe nem vérzik, narkózis nélkül nagy
+operációt sem vesz észre. Részletesen leírja Tóth Béla egy egri
+tanuló esetét a «Magyar Ritkaságok»-ban. Könnyen és híven beleéli
+magát más ember szerepébe. Szuggerálhatják neki, hogy ő Napoleon és
+kezd feszesen járni, erős vonásokkal írni stb. Nehezebben bár, de
+állatnak, sőt élettelen dolognak, pl. szőnyegnek tartja magát.</p>
+<p>Hogy mennyire hasonlítanak egymáshoz a jogin elbeszélések és a
+hipnotikus jelenségek, szolgáljon ennek megvilágítására a következő
+két példa. Garbenak megígéri Benaresben egyik jogin ismerőse, hogy
+ha majd visszatér Königsbergbe, meg fogja látni, egyszerre ott
+terem révületi állapotban az íróasztalánál. Sajnos, ez a látogatás
+elmaradt, helyette az a hír érkezett, hogy barátját elragadta a
+pestis. Párizsban M. Richet elaltatja egyik jóbarátját és
+szuggerálja neki: Jőjj! szálljunk léghajóba… emelkedünk… elhagyjuk
+a légkört… közeledünk a holdhoz… megérkeztünk. Erre hangos
+nevetésbe tör ki az alvó: «Nézd csak azt a nagy fénylő hólyagot
+odalent!»<a name="FNanchor_69" id="FNanchor_69"></a><a href=
+"#Footnote_69" class="fnanchor">69)</a>. Tehát annyira beleélte
+magát a helyzetbe, hogy maga előtt látta a földet, mint valami nagy
+izzó golyót. Hasonlókép éli magát bele a jogin hipnotikus álom
+közben különböző csodálatos látogatásokba és lebegő
+helyzetekbe.</p>
+<p>A kataleptikus érzéktelenség magyarázza meg azokat a borzalmas
+kínzásokat, melyeket ki tudnak állni. Így Zumbró amerikai
+misszionárius 1913-ban fedezett fel Madraszban egy eddig ismeretlen
+<span class="pagenum"><a name="Page_84" id=
+"Page_84">-84-</a></span> jogin központot, hol évenként kétszer
+végeznek istentisztelet gyanánt vezekléseket. Egyik jogint
+tanítványa lábainál fogva felakasztotta és félórahosszatt tüzet
+égetett a feje alatt, úgyhogy a füst állandóan a jogin arcába
+szállott és láng nyaldosta. A másik szent egyik kezét mankóra
+támasztva hónapokon át mozdulatlanul tartotta, míg a mankó
+elkorhadt, a kar mereven és szabadon állott, izmai teljesen
+megszáradtak. Néhány nő egész éjjel és egész nappal térdmozdulás
+nélkül törzshajlításokat végzett előre és a földet érintette
+újjaival. Az egyik kisgyermekre olyan nehéz követ tettek, amilyet
+éppen még elbírt agyonnyomás nélkül; egy másik ártatlan csöppséget
+a szülei egy rakás tövisre fektettek és nem törődtek a sírásával;
+majd megszokja! Az indiai kormányzóság eltiltotta egyik
+főmutatványukat, de itt még ez is látható, az ú. n. «árboc körüli
+tánc». Az egyik jogin hátizmaiba mészáros kampót veret, kötélen
+felhúzatja magát egy fiatal hajlékony fára, mely állandóan ide-oda
+mozog a furcsa teher alatt.<a name="FNanchor_70" id=
+"FNanchor_70"></a><a href="#Footnote_70" class=
+"fnanchor">70)</a></p>
+<p>4. A tetszhalálra és az élő eltemettetésre történelmi
+hitelességgel csak Haridas nevű joginról állapítható meg négy
+eset.<a name="FNanchor_71" id="FNanchor_71"></a><a href=
+"#Footnote_71" class="fnanchor">71)</a></p>
+<p>A kataleptikus állapotba került jogint a nép halottnak tartotta
+és ha újra éledt, akkor mint szentet a legnagyobb tisztelettel
+rajongta körül. Ez a kivételes tisztelet annyira legyezgette a
+hiúságot, a hindu népnek jellemző vonását, hogy a letargia és
+katalepszia egész sportszerű gyakorlat lett Indiában. Spiritiszta
+és teozófikus iratok szerint az élve eltemetés és újraélesztés igen
+gyakori és közkeletű az egész félszigeten. Alapos <span class=
+"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span>
+tanulmányok azonban kiderítették, hogy valamennyi hiteles hír csak
+egyetlen emberre, Haridas joginra vonatkozik, ki 1820 és 1830
+között négyszer eltemettette magát, amint erről magasrangú angol
+állami tisztviselők és katonatisztek tanuskodnak. Sem előtte, sem
+utána nem lehetett kimutatni senkiről sem. Mások elásatják ugyan
+magukat sírszerűen üregekbe, de egy kis résen levegő és napfény
+áramlik be hozzájuk. Mivel Haridas mutatványa az ember
+téliálomszerű állapotára páratlan eset az egész történelemben,
+érdemes vele kissé jobban megismerkednünk a lahore-i maharadzsa
+udvarában élő angol követ jelentése és Honigberger János Márton
+brassói származású orvos leírása alapján, aki 35 évet töltött
+keleten és öt évig működött, mint a lahorei maharadzsa udvari
+orvosa.</p>
+<p>Haridas korán felvágatta nyelvét, mesterségesen
+meghosszabbította és visszafelé hajtva teljesen el tudta vele zárni
+a garatot. Éveken át gyakorolta a lélekzés minél hosszabb
+visszatartását is. Élve eltemetésére a következő előkészületeket
+tette. Hashajtót szedett és utána napokon át tiszta tejjel
+táplálkozott. Az eltemetés napján már nem vett táplálékot magához,
+hanem lenyelt egy három újjnyi széles és 30 öl hosszú vászon
+szalagot. Ezután ismét visszahúzta és így alaposan kitisztította a
+gyomrát; majd vállig bele ült meleg vízbe, melyet csövön át a
+belekbe bocsátott. Azután a test nyílásait, orrát, fülét illatos
+viaszdugókkal zárta el, a garatot pedig a nyelvével. Mellén
+keresztbe fonta karjait és tetszhalálhoz hasonló álomba merült.
+Vászonba göngyölték, melyet feje felett összekötöttek és
+lepecsételték <span class="pagenum"><a name="Page_86" id=
+"Page_86">-86-</a></span> a maharadzsa gyűrűjével. A testet ládába
+tették, melyet a maharadzsa sajátkezűleg különleges lakattal zárt
+le, mert maga is alaposan kételkedett az újraébredés lehetőségében.
+A ládát egy négyszögletű, befalazott ablakú kerti épületbe
+helyezték el, melynek ajtaját ismét lepecsételték és agyaggal
+erősen betapasztották, hogy levegő ne juthasson az épületbe. A
+maharadzsa saját testőrségéből két századot helyezett el az épület
+közelében, ezek közül felváltva éjjel-nappal négy ember őrizte az
+épületet és az udvarmester naponként többször ellenőrizte az
+őrséget. Más esetben az angolok őríztették a földbe temetett ládát
+hindukat gyűlölő mohamedán katonákkal, kik oly lelkiismeretesen
+teljesítették tisztüket, hogy még egy porszemet sem engedtek
+elvinni a sírhantról, melyet pedig a babonás nép ereklyeként akart
+szétkapkodni. Negyven nap mulva feltörték a zárakat, a maharadzsa
+és az angol követ beléptek a sötét üregbe, hol három láb mélyen a
+lezárt szekrény állott. A kinyitást a katonaság salve lövésekkel
+üdvözölte, a tömeg előretört és valamennyien megnézhették a
+nyirkos, penészes vászonba gyöngyölt alakot. Mikor kíváncsiságukat
+kielégítették, az angol követ kérésére kibontották a zsákot, a
+kíséretében lévő orvos alaposan megvizsgálta a jogint és érverést
+sehol sem észlelt rajta. Azután megkezdődött az újraélesztési
+eljárás. A jogin kitanított szolgája meleg vízzel öntözte a testet
+és lassan, óvatosan kinyujtotta a kezét és lábát. A maharadzsa és a
+követ dörzsölték a lábakat és a szolga kétszer-háromszor forró
+kovásszal borogatta a koponyát, azután eltávolította az orrból és a
+fülből a gyapot- és viaszdugaszokat. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> A fogakat késheggyel
+feszítette szét, nagy erővel kinyitotta a száját és a torokból
+kihúzta a nyelvét. Néhány másodpercig vajjal dörzsölgette a
+szemhéjakat és széthúzta. A szemüregből mozdulatlan, fénytelen
+szemek meredtek elő. A fejre alkalmazott harmadik kovászos
+borogatás után az egész test görcsösen megrándult, az orrlyukak
+kitágultak és az eddig ráncos, összeaszott tagok teltebbé váltak. A
+nyelvre vajat tett, melyet Haridas nehezen lenyelt. Néhány perc
+mulva a szemgolyó jobban kidülledt, visszanyerte természetes fényét
+és a jogin a mellette ülő maharadzsától alig hallható, síri hangon
+kérdezte: Hiszel most már nekem? A maharadzsa igennel válaszolt;
+felöltöztette díszruhába, felékesítette gyöngy nyaklánccal, arany
+karperecekkel. Az egész élesztési eljárás félóráig tartott. Másik
+félóra mulva Haridas az angol követtel és környezetével gyenge
+hangon elbeszélgetett.</p>
+<p>A gondos előkészület és az élesztési eljárás részletes leírása
+mindenkit meggyőzhet arról, hogy ebben a hosszas tetszhalálban az
+emberi szervezet végletekig menő teljesítőképességéről van szó és
+nem valami természetfeletti jelenségről. A lélekzés szünetelése nem
+teljes, mert eltekintve attól, hogy a légi utak elzárása sem
+tökéletes, a lélekzés történhetik a bőrön át is. És egy üregben
+felállított vagy más esetben háromlábnyira elásott faszekrénybe
+hatolhat még annyi levegő, amennyi a vita minima, a legelemibb
+életműködés fenntartásához szükséges. Táplálékot a saját
+zsírszöveteiből merített, mert nagyon lesoványodott, akárcsak a
+téli álomba merült állatok.</p>
+<p>Erkölcsi tökéletességet sem jelent az önkínzás <span class=
+"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> vagy
+tetszhalál gyakorlása, amint ezt Haridasnak élete igazolja. A nép
+módfelett ünnepelte a szent embert, de életmódja olyan botrányos
+volt, hogy a maharadzsa már ki akarta toloncoltatni országa
+területéről. Ennek a szándékának neszét véve megszökött egyik
+jótevőjének fiatal feleségével. Nemsokára azonban komolyan meghalt
+és a népszokás szerint máglyán elégették. Indiai források regélnek
+még arról is, hogy jogint háromszáz esztendő mulva ástak ki a
+földből, de ez természetesen csak legenda, történeti értékű
+bizonyíték nincsen rá.</p>
+<p>Az egész rendszerről és gyakorlatról elmondhatjuk, hogy hamis
+fiziológián és egyoldalú lélektani megfigyeléseken alapszik. A sok
+befelénézéstől eltompul az igazi megfigyelő erő és nem veszi
+figyelembe az éntudat rendes jelenségeit sem, melyekből könnyű,
+biztos következtetéssel jutunk el a lélek megismerésére, ha nem is
+intuiciójára. A természet és szellem megkülönböztetése végett
+nincsen tehát a szellem eltompítására szükség.</p>
+<p>Az ilyen aszkézis alkalmas az indiai lélek fantasztikus
+hajlamának előmozdítására, hallucinációk ébresztésére, de a
+tevékeny termelő munka, a valóságot alakító élet elvész benne. Nem
+tesz különbséget az eltompító, kataleptikus, hisztérikus révület és
+a teremtő elme tárgyban elmerülő szemlélődése között. Leubával erős
+lehet a gyanunk arra, hogy az ilyen aszkéták túlnyomó többségénél a
+szellem elszegényedése, elárvulása áll be és ezért teljesen
+indokolatlan a teozofusok lelkesedése irántuk és a jogin
+műszavakkal való dobálódzás. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_89" id="Page_89">-89-</a></span></p>
+<h4>IV. Kisebb rendszerek.</h4>
+<p>A nagy, kiépített rendszerek mellett az idők folyamán egész
+sereg vélemény hullámzott Indiában. A dzsai-nák 363 filozófiai
+rendszert, a baudhák 62-t emlegetnek. Ezek közül a következő hatot
+ismerik el orthodox rendszernek. Az eddig ismertetett vedanta,
+szánkja, jóga mellett még a purva-mimanzát, a vajsesika- és a
+njája-rendszert. A védákkal ellenkező tanok közül legnevezetesebb a
+buddhizmus és a materializmus.</p>
+<p>Az indiai világnézet teljesebb ismertetésére még a kisebb
+rendszerekről is megemlékezünk néhány szóval.</p>
+<p>1. <i>A purva-mimanza-rendszer.</i> Ez a brahmanok legsajátosabb
+tudománya. Az orthodox rendszerek között a vedanta kiegészítőjének
+és ellenlábasának szokás tekinteni, amennyiben a véda rituális
+részével, a brahmanák fejtegetésével foglalkozik. Innen származik
+már neve is; purva-mimanza annyi, mint első kutatás, első
+fejtegetés. Másik neve karma-mimanza, az érdemszerző cselekedetek
+taglalása, vele ellentétben a vedanta-rendszer az uttara-mimanza,
+második fejtegetés, vagy brahma-mimanza, a világlélek tárgyalása. A
+purva-mimanza tankönyvét, a mimanza-szutrákat a vedanta-szutrákkal
+egyidőben Dzsajmini szerkesztette, valamivel Krisztus születése
+előtt.</p>
+<p>Inkább rituális kazuisztika ez, nem pedig tulajdonképpeni
+filozófiai rendszer; nincsen sem önálló metafizikája, sem etikája.
+A ritusok könyvéből elhagyja a terjengős magyarázatokat,
+szemléltető történeteket és pontosan meghatározza, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span> hogy az
+áldozatok bemutatásánál mi a pap, mi a hívő teendője. Pl. a
+tűzisten, Agni áldozatánál használt kavicsokat nem szézám-olajjal
+kell megkenni, hanem vajjal. Pontosan felsorolja az áldozatok
+fajait, mindegyiknél szükséges papok számát és ezek teendőit, az
+áldozati állatokat és földolgozásuk módját. Megállapítja minden
+cselekedet jutalmát és büntetését s ebben teljesen a hasznossági
+elv alapján áll. Minden cselekedet meghozza a maga gyümölcsét
+(karma), vagy ebben az életben egészséggel, vagyonnal és hosszú
+élettel, vagy a másik életben, mely addig lesz szerencsés, míg a
+tetteinkért járó érdemeket fel nem éljük.</p>
+<p>Valószínűleg szabatosan felépített logikai formájának köszöni,
+hogy bölcseleti tanok híján is a többi orthodox rendszerrel
+egyenlőrangúnak ismerik el. Minden kérdést a következő schéma
+szerint tárgyal: 1. kitűzi a tételt; 2. módszeres kételyt támaszt,
+ellenvetéseket hoz fel; 3. megindokolja az ellenvetéseket; 4.
+cáfolja az ellenfél érveit és vele szemben felállítja a helyes
+bizonyítékokat; 5. összefoglalja az eredményt. Ezekben az
+érvelésekben elvétve filozófiai kérdések is kerülnek szőnyegre.
+Legértékesebb közöttük az a vélemény, hogy a szó és jelentménye
+között az összefüggés nem az emberek tetszésétől függ, hanem a
+dolog természetéből származik. Ezzel akarja bizonyítani, hogy a
+Véda nem emberi alkotás, nem is sugalmazott könyv, hanem maga az
+örökkévaló érvényesség. Egyszerű szótagja olyan szilárd, olyan
+egyetemes, mint a nap és mint a tenger, a szó azonban megjelenik a
+betűkben, mint a nap a sugaraiban, a tenger hullámaiban.
+<span class="pagenum"><a name="Page_91" id=
+"Page_91">-91-</a></span></p>
+<p>Ez a rendszer olyan emberek szemében állhat meg, akik csak
+egyetlen nyelvet ismernek és nem tudják megítélni, hogy egy
+fogalomnak hányféle kifejezés felelhet meg. A sok körmönfont
+előírás és kicsinyes szabály nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a
+gondolkodó embereket elidegenítette az istentisztelettől és a
+védáktól és sokan az ellentétes végletbe csaptak át, az indiai
+materializmusba.</p>
+<p>2. <i>Az indiai materializmus.</i> A bráhminok műveltségéhez
+hozzátartozik az is, hogy ismerjék a védákat támadó materializmust.
+Ezt a könnyű fajsúlyú rendszert az ékesen szóló Csárváka, «az
+istentagadók fejének koszorúja» dolgozta ki. Ő azonban arra
+hivatkozik, hogy az emberszerető Brhaspati istentől tanulta, ki a
+Véda-pantheon vezető teológusa és az upanisadok szerint jókedvében
+a gonosz szellemeket megtanította arra, hogyan lehet okossággal a
+jót rosszá, a rosszat jóvá átalakítani.</p>
+<p>A rendszer a kicsinyes ritusok ellenhatásaképpen igen korán
+keletkezhetett. A legrégibb buddhista iratok már teljesen kiforrott
+alakban ismertetik, jeléül annak, hogy a buddhizmusnál jóval
+régebbi keletű.</p>
+<p>Jelszavuk: csak azt tartjuk igaznak, amit látunk, hallunk és
+ízlelünk. Minden magasabb tudásról szóló tan népámítás és szófia
+beszéd. A brahmánok csalók és csufondáros tréfagyártók; a védák nem
+egyebek, mint üres koholmányok, csak abban az egyben van igazuk,
+hogy nincsen semmiféle élet a megváltás után. Ilyen megváltás
+azonban minden halál. Az ember megismerő lelke az elemekből
+keletkezik és ezekkel pusztul el. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> Négy elem keveredéséből
+származik a test és a testet mindig nyomon kíséri a lélek, mint az
+italok keverésével együtt jár a mámorba ringató erő. Az emberi élet
+egyetlen célja a gyönyörűség: eszem-iszom és szeretkezés. De amint
+a halevéshez érteni kell, ügyesen kiválogatni az ízletes húsból a
+szálkát és porcokat, hasonlóképpen csak az a bölcs ember, ki a
+szenvedésekből kiválogatja az örömet, élvezi az életet, sok pénzt
+kér kölcsön és nem a brahmánoknak hagyja, hanem maga issza meg a jó
+vajas italt. Értékelésére kár volna szót vesztegetni, ez nem
+filozófia, inkább olcsó szellemeskedés.</p>
+<p>3. <i>A vaisésika- és a njája-rendszer.</i> A vaisésika-rendszer
+alapítója Kanada a njája alapítójának, Gótamának kortársa.
+Egészséges realizmust hirdet mind a két rendszer. Szerintük ha
+kellően használjuk megismerőképességeinket, elérjük az igazságot.
+Akik azt állítják, semmi sem létezik, minden csak látszat,
+bizonyítsák be az állításukat; az ő bizonyítékuk sem létezik, ez is
+csak látszat, amint alapelvükből következik.</p>
+<p>Oldenberg szerint Kanada rendszerét még csak kezdetlegesen
+ismerjük. Annyit tudunk, hogy <i>bízik a valóság megismerhetésében
+és legfőbb törzsfogalmakat, kategóriákat keres,</i> melyek
+segítségével áttekinteni kívánja a mindenséget. Hat kategóriát
+állít fel: szubsztancia, minőség, mozgás, egyetemesség, inherencia
+és egyéniség. Emlékeztetnek ezek Aristoteles kategóriáira és
+világképére, amint ez már a szánkjánál, a másik realisztikus
+rendszernél látható volt. De ezek a kategóriák a védák törvényt
+tartalmazó részén alapulnak, nem pedig a panteisztikus
+upanisadokon. A mindenség négy <span class="pagenum"><a name=
+"Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> elemből áll elő: földből,
+vízből, fényből és levegőből. Ezek végtelen kicsiny, szemmel nem
+látható finom részeket tartalmaznak és ez a végtelen apró rész a
+paranam, az atóm, mely minden további elemzést kizár és egyenlő a
+napsugárban lebegő porszem hatodrészével. A négy anyag eredetileg
+harmóniában nyugszik, míg valamely önző szellem vágya mozgásba nem
+hozza, és így alkotja a szellem számára a testet, melyet mint
+valami bilincset, az igazság törvényét, tetteinek következményét
+kell hordoznia. A négyféle atóm nemcsak négyféle elemet alkot,
+hanem a nekik megfelelő érzékszerveket is. A szem ilyen módon nem
+egyéb, mint látószervvé kristályosodott fénysugár, mely a saját
+alkotóelemére irányul. A fül hallószervvé alakult levegő, az ízlés
+a víz szerve és végül a szaglás földszerű. <i>Hasonlót tehát
+hasonlóval ismerünk meg, amint Platon is tanítja.</i> A tanok
+végére ismételten odabiggyeszti, hogy ezek ismerete hozza meg az
+üdvösséget. De már érezzük, hogy ez az összefüggés a védák
+törvényeivel erőltetett külsőség, mellyel a közvélemény miatt nem
+akar szakítani, de tulajdonkép minden misztikus szemlélettől eltérő
+világképet keres. Kiindulópontja lehetett volna a
+természettudományos kutatásnak, de a néplélekben nem talált
+visszhangra.</p>
+<p><i>A njája-tannak főcélja szintén az egyéni tudás megszűnése</i>
+és megszabadulás e siralmas világból, de ez már nem Kanadának
+realisztikus kategóriáival, hanem ezek teljes elfogadása mellett
+főképpen dialektikus ismeretekkel szerezhető meg. Leginkább a
+deduktív következtetéssel foglalkozik, az ítéletet csak érinti, a
+fogalom meghatározását <span class="pagenum"><a name="Page_94" id=
+"Page_94">-94-</a></span> pedig teljesen mellőzi. A rendszer
+büszkesége a bonyolult öttagú következtetés, a szillogizmus
+elmélete. Rendes szemléltető példája Oldenberg szerint a
+következő:</p>
+<p>1. állítás: a hegyen tűz van;</p>
+<p>2. ok: mert füstöl;</p>
+<p>3. példa: ahol füst van, ott tűz is van, mint a konyhában;</p>
+<p>4. alkalmazás: de ezen a hegyen így van;</p>
+<p>5. következmény: tehát ezen a hegyen is tűz van.</p>
+<p>A harmadik helyen lévő példa beillesztése alkalom lett volna az
+indukció kifejlesztésére, de ezzel nem törődnek; megelégszenek a
+példák minden kritikanélküli felemlítésével. Az egész rendszer
+elmés játékszer erdőben hűsölő remeték számára, akik egymással
+szellemi sakktornát folytatnak és ennek szabályait pontosan
+körvonalazzák. Egyébként Indiában még ma is népszerű; a magasabb
+műveltség előkészítő iskolájának tekintik.</p>
+<h3>BUDDHA.</h3>
+<h4>I. Élete és jelleme.</h4>
+<p>1. Kr. e. a VI. század az emberi művelődéstörténet egyik
+legnagyobb százada. Athén ekkor fogadja el Solon alkotmányát;
+Kisázsiában Thales és a miletosiak felvetik a nyugati filozófia
+főbb problémáit; Cyrus megalapítja a perzsa birodalmat és
+megengedi, hogy a zsidók a babiloni fogság után újra építhessék
+jeruzsálemi templomukat. Látomásait ekkor látta Ezekiel, ekkor
+zengette <span class="pagenum"><a name="Page_95" id=
+"Page_95">-95-</a></span> Jeremiás próféta örökbecsű siralmait. A
+messze keleten Laoce és Kon-fu-ce megírják a kínai művelődés
+mindmáig alapvető műveit. Indiában szintén ekkortájt fejlődik ki
+számos önálló filozófiai rendszer és a szofisták után fellép a
+hindú Sokrates, Ázsia világossága, Gautáma Buddha.</p>
+<p>A népek fejletlen valóságérzéke ebben az időben még a nagy
+emberek életét mondával szövi át meg át. Mennyit mesélnek még a
+józan görögök is Homerosról, Orpheusról vagy Pythagorasról? Nem
+csoda tehát, ha a keleti fantázia Buddha életét a történeti
+kritikát szinte kétségbeejtő ködbe burkolta. A szóbeli
+hagyományokat Buddha halála után csak ötszáz, hatszáz esztendővel
+foglalták írásba, leginkább kétféle változatban: páli nyelven
+Ceylon szigetén és szanszkrit nyelven az északi országokban,
+Nepálban és Tibetben.</p>
+<p>A páli hagyomány egyszerűbb, világosabb, jobban megközelíti a
+történeti valóságot. Hármas gyüjteményét hármas kosár, Tipitaka
+néven foglalták egybe. Terjedelme körülbelül kétszer akkora, mint a
+Szentírás. Az első a fegyelem kosara; magában foglalja a
+szerzetesek szabályait, a gyónási formulát, a megbocsátható és meg
+nem bocsátható bűnök jegyzékét. Második a dhamma, mely Buddha
+beszédeit és a régi bölcsek mondásait tartalmazza; ez a buddhizmus
+dogmatikája és erkölcstana. A harmadik rész (az abidhammapitaka) a
+másodiknak, a törvénynek mintegy toldaléka, kodicillusa: a rövid
+feleletek és kétes esetek megvilágítása.<a name="FNanchor_72" id=
+"FNanchor_72"></a><a href="#Footnote_72" class=
+"fnanchor">72)</a></p>
+<p>1903–1914-ig német, francia, japán expediciók az északi iratok
+foglalatának, a szanszkritkánonnak <span class="pagenum"><a name=
+"Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> nagy részét is felfedezték
+és megállapították, hogy az északi legendairodalomban sok a hitelt
+érdemlő adat, mely nincsen meg a déli könyvekben.<a name=
+"FNanchor_73" id="FNanchor_73"></a><a href="#Footnote_73" class=
+"fnanchor">73)</a></p>
+<p>Az északi könyvek terjedelme már kétszázszor akkora, mint a
+Szentírás; magyarázatokkal együtt pedig a Japánban készült 1679-iki
+kiadás több mint kétezer kötetet számlál és egysorba helyezve
+harmincnégy méter hosszú polcot foglal el.<a name="FNanchor_74" id=
+"FNanchor_74"></a><a href="#Footnote_74" class=
+"fnanchor">74)</a></p>
+<p>Buddha filozófiájában alig akad eredeti gondolat; Garbe, Jakobi,
+Pischel arról vannak meggyőződve, hogy teljesen a szánkja-rendszert
+teszi magáévá; Deussen pedig a védákból idézi majd minden
+alapgondolatát. Buddha tehát nem annyira tanaival, mint inkább
+életével és egyéniségével hatott, ezért az északi források
+mérsékelt igénybevételével vázoljuk életét és jellemét.</p>
+<p>2. A katonai kaszthoz tartozó Sákja-nemzetségnek Gautáma
+(Gotáma) ágából született Kr. e. 580 körül Sziddhartha (a célhoz
+ért) nevű fiú, aki később önmaga Buddha (fölvilágosított, magára
+eszmélt) nevet vett fel. Tisztelői elnevezték Sákja-muni-nak, a
+sákják bölcsének vagy Tathagatha-nak, magasztosnak, tökéletes
+életűnek. Élete folyásáról történeti bizonyossággal nagyon keveset
+tudunk. Anyja Mája, a gyermek születése után néhány napra meghal és
+nagynénje gondoskodik a kisdedről. Nemesi nevelésben részesül, 16
+éves korában megnősül; ezután még 13 évig gondtalanul éli világát.
+Ettől az erősen érzéki élettől megcsömörlik és 29 éves korában
+elhagyja palotáját, nejét, újszülött fiát. Hat álló esztendeig
+vezeklő életet él, de nem tudja elérni az upanisadok magasabb
+tudását és kijelenti, <span class="pagenum"><a name="Page_97" id=
+"Page_97">-97-</a></span> hogy a belátás nem származik
+önsanyargatásból. Éppen egy fügefa alatt üldögél, mikor egy Sujáta
+nevű leány jó reggelit hoz számára. Elfogyasztja, elragadtatásba
+esik, ekkor látja meg a négy megváltó igazságot és ettől a
+pillanattól fogva használja a Buddha, a fölvilágosodott nevet. 40
+esztendeig hirdeti ezeket az igazságokat és meghal 80 éves korában.
+Elhalálozásának évére vonatkozólag 543-tól 368-ig ingadoznak a
+vélemények; Müller Miksa középúton járva, 477-et tartja
+legvalószínűbbnek.<a name="FNanchor_75" id=
+"FNanchor_75"></a><a href="#Footnote_75" class=
+"fnanchor">75)</a></p>
+<p>3. Születését, megtérését és halálát legendákkal veszik körül,
+melyek a világirodalom nevezetes termékei közé tartoznak és
+bizonyára elég híven megvilágítják hősük szellemi fejlődését, fő
+jellemvonásait. Születése szemlélteti túlságos önérzetét, megtérése
+akaraterejét és misztikus hajlamait, vándorélete hatalmas tanítói
+egyéniségét, halála pedig együttvéve valamennyi jellegzetes
+tulajdonságát.</p>
+<p><i>Születése.</i> Anyja, Mája hosszú gyermektelen házasság után
+azt álmodja, hogy egy szép tavaszi napon a Himalája ormain járt és
+ott egy hatagyarú fehér elefánt hatolt az oldalába. Atyja,
+Suddhodáma fejedelem, összehív huszonnégy brahmánt, kik
+következőképpen fejtik meg az álmot. Májának fia születik, kiből
+vagy világverő hatalmas király, vagy világot megvető aszkéta válik.
+Tíz hónap mulva Buddha kilép anyja kebeléből, talpraáll, hét-hét
+lépést tesz a világ négy tája felé és oroszlánhangon ordítja: «Én
+vagyok a legnagyobb ezen a világon; ez az én utolsó születésem. Én
+vetek véget a születésnek, öregségnek és szenvedésnek.» Hangjára a
+világok <span class="pagenum"><a name="Page_98" id=
+"Page_98">-98-</a></span> megremegnek, csodás fény hatja át az égi
+tereket, virágeső esik, két felhő hoz meleg fürdőt az anyának és
+gyermekének. A vakok látnak, süketek hallanak, a bénák járnak, a
+hangszerek maguktól megszólalnak, az állatok csengő hangon
+énekelnek, az istenek ujjonganak, énekelnek és táncolnak.<a name=
+"FNanchor_76" id="FNanchor_76"></a><a href="#Footnote_76" class=
+"fnanchor">76)</a> Ez a hely rávilágít Buddhának és követőinek
+végtelen nagy önérzetére. Nem ismer maga felett se istent, se
+embert; önmagától lesz a maga és a világ megváltója.</p>
+<p>4. <i>A megtérés híres legendája bámulatos akaraterejét mutatja
+be.</i> Atyja hisz a brahmánok jóslatában és mindenáron arra tör,
+hogy fiából világhódító királyt és ne világmegvető aszkétát
+neveljen. Ezért távoltart fiától mindent, ami a remeteélet felé
+vonzhatná; gondoskodik róla, hogy ne lásson öregséget, betegséget,
+halált és aszkétát. Három palotát épít számára; egyet a hűvös,
+másikat a forró, harmadikat az esős időjárás tartamára. Gyönyörű
+kertek veszik körül a palotákat, ezerszínű lótuszvirág, tavi rózsa,
+vízililiom pompázik mindenütt a tavakon. Szépséges rabnők
+ezerszámra táncolnak, énekelnek az ifjú herceg körül, aki úgy él
+velük, mint egy isten az istennők között. Tizenhatéves korában nőül
+veszi Gopa hercegnőt és éli a világát még tizenhárom éven át.
+Huszonkilenc éves korában, mikor már fenékig ürítette az élvezetek
+poharát, kikocsizásai alkalmával az istenek sorra küldenek elé egy
+lázas, poklos beteget, elesett öreg embert, férges hullát, és mikor
+ez a látvány megrendíti, kedvét veszi az élettől, ekkor jelenik meg
+előtte békét sugárzó arccal egy sárgaruhás szerzetes, mintha hívná
+és mondaná: «Én legyőztem a világot.» <span class=
+"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span></p>
+<p>Visszatérve hallja, hogy felesége beteg, fia született, kinek
+atyja Rahula nevet adott. Ekkor ezekre a szavakra fakadt: «Rahula
+született, bilincs született számomra.» Hiába jelennek meg előtte a
+rabnők, hogy zenével, tánccal felvidámítsák, rájuk se néz,
+csakhamar elalszik és utána a nők is. Éjjel felébredve látja, hogy
+a lant kihullott a kezükből, nyál folyik a szájukból; egyik
+hortyog, a másik fogát csikorgatja vagy kísértetiesen beszél
+álmában… Gyönyörű lakása, melyet eddig Indra isten palotájához
+hasonlított, úgy tűnik fel most előtte, mint egy temető, rothadó
+hullákkal teleszórtan. Sietve felkel és a nélkül, hogy feleségétől,
+fiától elbúcsúznék, lóra kap és hű kocsisa kíséretében nekivág a
+sötét éjnek, hogy békességet szerezzen magának, a világnak és az
+isteneknek. Harmincórai lovaglás után megérkezik két jógin
+tanítóhoz, itt angyalkézből megkapja a szerzetesnek nyolc tárgyból
+álló felszerelését és elbocsátja kocsisát. Hű lovának szíve
+megszakad bánatában és mint angyal születik újra az istenek
+egében.</p>
+<p>Buddha óriási akaraterejét kitűnően szemlélteti a legenda.
+Kedvenc lova, táncosnői, atyja, anyja, felesége, újszülött
+gyermeke, szóval mindaz, ami közönséges embert eltéríthet
+elhatározásától és hozzábilincseli a földi léthez, őt mindez nem
+ingatja meg. Gazdaságban, gyönyörűségben üresnek érezte
+szívét-lelkét. Elégedetlensége nőttön-nőtt és elvette az élvezetek
+minden varázsát; ő maga pedig mindentől megcsömörlött.</p>
+<p>Az érzéki gyönyörűségekben nem lelve örömet, másik szélsőségbe
+esik. Két brahmán tanítója hiába tartóztatja, a jógin gyakorlatok
+nem elégítik <span class="pagenum"><a name="Page_100" id=
+"Page_100">-100-</a></span> ki. Beljebb hatol Uruvéla erdejébe és
+mindig kegyetlenebb önsanyargatással iparkodik kierőszakolni a
+magasabb tudás megváltó pillanatát. Mezitelenül vagy piszkos
+rongyokban él, a vezeklők szőringébe öltözik, kővé meredten
+mozdulatlanul áll vagy rothadó csontokon fekszik, koplal az
+éhenhalásig, megeszi a borjúk ganéját és a saját maga ürülékét
+(Schmidt). A testén lerakódott piszokréteget éveken át nem mossa le
+magáról. Vergődéséről maga így nyilatkozik: «Összeszorítottam a
+fogamat, ínyemre tapasztottam a nyelvemet, elnyomtam vagy kínosan
+visszatartottam a gondolataimat, úgy hogy az erőlködéstől izzadság
+patakzott a hónom alatt. De azért tovább gyakoroltam az
+appana-elmélyedést. Visszatartottam a lélekzetemet, minek
+következtében hatalmas zúgást hallottam a fülemben, gyötrő
+főfájásom támadt, mintha erős szíjjal szorongatnák, ropogtatnák a
+fejemet és a gyomrom úgy égett, mintha egy ügyes mészároslegény
+késével hasogatta volna. Egész testem csupa tűz volt. Olyanná
+lettem, mint a fonnyadt dinnye, mint a fekete árnyék, úgy hogy csak
+fekete Gotamának hívtak. De ezzel a sanyargatással sem értem el a
+teljes tudást és a szenvedés megszűnését. Az istenek azt mondották:
+«Gotama aszkéta, így elpusztulsz, ne fogd magad vissza az
+ételektől, mert különben bőröd pórusain át életnedűt sajtolunk
+beléd. Buddha erre elgondolkozik; ez hamisság, ez csalás volna,
+hogy az istenek ily titkos módon tartsanak el. Visszautasította
+ajánlatukat és bő táplálékot vett magához. Visszaemlékezett az
+elragadtatás boldog pillanataira, melyben már az atyai házban
+részesült. <span class="pagenum"><a name="Page_101" id=
+"Page_101">-101-</a></span> Négy hétig ül elragadtatásban a
+különböző fák alatt és új belátását megvédelmezi a halál istenének,
+Marának heves támadásai, kísértései ellen.<a name="FNanchor_77" id=
+"FNanchor_77"></a><a href="#Footnote_77" class=
+"fnanchor">77)</a></p>
+<p>Oldenberg legmélyebb meggyőződése, hogy a jóga-gyakorlatok
+Buddha életében igen nagy szerepet játszottak. Már kora ifjúságában
+hajlamosnak látszik hallucinációra, melyben csodás látomások
+tárulnak elé. «A rózsa-almafa hűs árnyékában ültem és elszakadtam
+az érzéki gyönyörűségtől, minden tisztátalan lénytől, az
+elmélkedéssel járó, magányból származó örömmel és megelégedéssel
+teljes elsőfokú elragadtatásba estem és ebben kitartottam.»
+Megvilágosodása, Buddhasága sem volt egyéb, mint ifjúkori
+gyakorlatainak megismétlése, felemelkedése az elragadtatás negyedik
+fokára és az itteni intuitív belátás eredményének színigazságként
+elfogadása. Az őt követő aszkéták jutalma sem egyéb, mint a
+jógagyakorlatoknak négy magasabb fokából származó öröm és békesség.
+Életének vége felé már annyira otthonos ezekben a gyakorlatokban,
+hogy egyik elragadtatásból a másikba esik és a negyedik fok
+többszöri elérése után szenderül örök nyugalomra, lép át a
+nirvánába.<a name="FNanchor_78" id="FNanchor_78"></a><a href=
+"#Footnote_78" class="fnanchor">78)</a></p>
+<p>5. <i>Tanítói egyénisége.</i> Nem hiába mondják Buddhát Kelet
+Sokratesének, fölvilágosodása után egész tevékenysége beszédekben
+és vitatkozásban merül ki. Kérdez és kérdezteti magát, de
+tulajdonképpen mindig ő viszi a szót. Tanítványai áhítattal
+hallgatják, ellenfelei pedig elnémulnak vagy megtérnek. Sikerének
+fontos tényezője személyes megjelenése. A páli szövegek szerint
+Buddha külső alakja szép, csinos, tetszetős; tekintete barátságos,
+nyílt és derült; magatartása <span class="pagenum"><a name=
+"Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> rendkívül fegyelmezett,
+szigorú erkölcsre valló. Hangja zengzetes; választékosan, világosan
+beszél és egész fellépése a szentség és magasztosság benyomását
+kelti.</p>
+<p>Tanítói egyéniségének egyik hiteles és feltűnő vonása a tisztán
+elvont és elméleti igazságok iránti ellenszenve. Indiában még most
+is közszájon forog, hogyan gúnyolta ki a meddő filozófiai vitákat
+az <i>elefánt és a vakok meséjével</i>. Valóságos korkép ez az
+akkori szellemi életből, miért is jórészét ideiktatjuk.</p>
+<p>«Egy alkalommal Szavatthi-ban tartózkodott a Magasztos és
+ugyanakkor kéregetni jött ide sok aszkéta, brahmán és különböző
+szektákhoz tartozó vándor szerzetes. Ezek teljesen különböztek
+egymástól abban, amit tudtak és tanítottak. Voltak aszkéták és
+brahmánok, akik azt tanították és hitték: «A világ örökkévaló; csak
+ez az igazság és minden más vélemény dőreség.» Voltak ott aszkéták
+és brahmánok, akik tanították és hitték: «A világ nem örökkévaló.
+Csak ez az igazság és bolondság minden más ezen a világon.» Ilyen
+hosszadalmas módon állítja még egymással szembe a következő
+véleményeket: a világ véges és végtelen, a lélek és a test azonos
+vagy nem azonos. A tökéletes lélek létezik a halál után és nem
+létezik, vagy létezik is, nem is létezik… Ilyeneken veszekedtek
+egymással, civakodtak, mérges beszédük nyilával sebezgették
+egymást. Buddha szerzetesei kéregető úton hallják ezt a nagy vitát
+és előadják mesterüknek, tanítójuknak, mire ő a következőképpen
+válaszolt: «Szerzetesek! a többi felekezet vándor barátai vakok és
+nincsen szemük; nem tudják, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> mi van és mi nincsen, mi
+az igazság és mi a hamis tan.</p>
+<p>Volt itt Szavatthiban egy király, aki meghagyta udvari
+emberének: Menj kedves szolgám és gyüjtsd össze Szavatthi minden
+vakon született emberét egy helyre… és mutass a született vakoknak
+egy elefántot. Az udvari ember összegyüjtötte a vakokat, megmutatta
+egyrészüknek az elefánt fejét: No nézzétek vakok, ilyen az elefánt.
+Másik résznek mutatta a fülét… ismét másoknak az agyarát,
+orrmányát, törzsét, hátát és végül az utolsó csoportnak a farkát.
+És, mint aki jól végezte dolgát, elment a királyhoz és jelentette:
+Uram, a vakok látták az elefántot, tégy velük, amit jónak tartasz.
+A király lement a vakokhoz és mondá nekik: Láttátok az elefántot?
+Igen, uram, láttuk. Mondjátok meg, mihez hasonlít az elefánt? Azok,
+kik az elefánt fejét tapogatták végig, így feleltek: Király, az
+elefánt olyan, mint egy nagy fazék. Akik az elefánt fülét fogták
+meg, azt mondották: Király, az elefánt olyan, mint egy szórólapát.
+Akik az agyarát érintették, azt válaszolták, olyan, mint a
+csoroszlya; akik az orrmányát, mint az ekerúdja; akik a derekát,
+olyan, mint egy csűr; akik a lábát, mint egy oszlop, akik a farkát,
+mint egy nagy söprű. Elkezdtek egymással vitatkozni, a vita mindig
+hevesebb lett és ököllel agyba-főbe verték egymást. A király pedig
+nagyon jól mulatott mindezen.</p>
+<p>Látjátok szerzeteseim, ilyen vakok és világtalanok a többi
+felekezet szerzetesei. Nem tudják, mi létezik és mi nem létezik; mi
+az igaz és mi a hamis, és ezért gyűlölködve, civakodva, veszekedve
+töltik az életüket…» <span class="pagenum"><a name="Page_104" id=
+"Page_104">-104-</a></span></p>
+<p>Buddha nem akar belevegyülni a körülötte hullámzó
+hatvan-hetvenféle filozófiai rendszer végnélküli szócsatájába. Az ő
+célja gyakorlati: megváltani a világot a szenvedéstől az igaz
+tudással, annak a beláttatásával, hogy a világ hiúságok hiúsága és
+minden csak hiúság.</p>
+<p>Más alkalommal egyik leghívebb tanítványa, a tiszteletreméltó
+Malunkjaputta jött hozzá azzal a szándékkal, hogy ő mégis
+felvilágosítást kér az előbb említett vitás kérdésekről és ha nem
+adja meg a Magasztos, ő nem engedi magát letorkoltatni, abbahagyja
+az aszkéta életet és visszatér a világba. Buddha kérdőre vonja:
+«Vajjon azt mondottam neked: Jöjj, légy a tanítványom, élj szent
+életet és én megmagyarázom neked, hogy a világ örökké való, vagy
+nem örökkévaló, véges, vagy végtelen…</p>
+<p>Nem mondottad uram. – Most ha valaki így szólna: Nem fogok addig
+a Magasztossal szent életet élni, míg meg nem magyarázza, hogy a
+világ örökkévaló, vagy nem örökkévaló… az az ember elpusztulna,
+mielőtt a Magasztos mindezt megmagyarázná. Úgy tenne az ilyen
+tanítvány, mint az az ember, kit mérges nyíl talál; rokonai,
+barátai orvost hívnak és ő azt hajtogatja: Nem engedem addig
+kihúzatni a nyilat, amíg meg nem tudom, hogy az az ember, aki
+meglőtt, melyik kasztból való… mi a neve, milyen a termete, az
+arcszíne, hol lakik; míg nem ismerem meg az íjjat, amivel lőtt… –
+itt részletesen elsorolja az íjj részeit – mielőtt mindezt
+megtudná, elpusztulna a sebében. Akár örökkévaló a világ, akár nem
+örökkévaló stb… mindegyik esetben van születés, öregség és halál,
+kín és jajgatás, <span class="pagenum"><a name="Page_105" id=
+"Page_105">-105-</a></span> fájdalom és gond, minek legyőzését itt
+a földön én hirdetem. Azért, amit meg nem magyaráztam, hagyd azt
+magyarázás nélkül. Miért nem magyaráztam meg? Mert nem vezet
+célhoz, nem tartozik a szent élet alapjaihoz, nem vezet a világról
+való lemondáshoz… a világosság megszerzéséhez, nem juttat el a
+nirvánába; ezért nem magyaráztam meg. Én azt magyarázom, mi a
+szenvedés, a szenvedés keletkezése, a szenvedés megszűnése… Ez
+vezet a világossághoz, ez juttat el a nirvánába.»<a name=
+"FNanchor_79" id="FNanchor_79"></a><a href="#Footnote_79" class=
+"fnanchor">79)</a></p>
+<p>Ime, ez a pár jelenet Buddha életéből minden magyarázatnál
+jobban megvilágítja, milyen szuggesztiv erejű, milyen szemléletes
+lehetett Buddha beszélgetése, de egyszersmind felvilágosítást nyujt
+szellemének gyakorlati voltáról, pozitív irányáról.</p>
+<p>Modorát, magatartását jellemzik szerzetesrendjének szabályai.
+Amit a szerzetesekről mond, bizonyára önmagáról is írhatja. «A
+szerzetes felhagy a rágalmazásokkal; amit egy helyen hallott, nem
+mondja el máshol, hogy egyenetlenséget ne támasszon. Kibékíti
+azokat, akik összekülönböztek; megerősíti a jóban azokat, kik
+egyetértenek. Egyetértés a gyönyörűsége és öröme, ezért egységet
+teremtő szavakat mond. Felhagy a durva, sértő beszédekkel;
+kifogástalan, kellemes, tapintatos, szívreható, udvarias, a népnek
+kedves szavakat ejt.»<a name="FNanchor_80" id=
+"FNanchor_80"></a><a href="#Footnote_80" class="fnanchor">80)</a>
+Ezekben jellemzi önmagát és a vázolt korviszonyok között megérteti
+velünk sikerének titkát.</p>
+<p>6. <i>Buddha halála.</i> 44 esztendeig vándorolva híveket szerez
+főleg a királyok, brahmánok és nemesek között, mert az egyszerű nép
+nem ért reá még az ilyen érthetőbb alakban nyujtott tanain se
+töprengeni. Igazi híveit szerzetesrendbe tömöríti, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span> melybe
+később nagy ellenkezés után nőket is vesz fel. Megjövendöli, hogy
+éppen a nők felvétele miatt tanai most már csak 500 esztendeig
+fognak élni. 80 éves korában Szunda kovács omlós, leveses, porhanyó
+vadkanhússal kínálja meg. Buddhának kitűnően ízlik az étel, de a
+kovácsnak mégis meghagyja: «Szunda, ami a te porhanyó
+vadkan-húsodból megmarad, ásd el jól egy árokba. Senkit se tudok
+ezen a világon, se az istenek közt – élükön Brahmánnal – se sátánt,
+sem aszkétát vagy brahmint, se istent, sem embert, aki ezt az ételt
+elköltve jól meg tudná emészteni, csak a Magasztos.» De sajnos, a
+Magasztos is vérhast kapott ettől az ételtől és nemsokára Kuszinára
+határában lefekszik halálos betegen. Lázas viziói itt is jellemzik
+egyéniségét. Megparancsolja pl. tiszteletreméltó Upanavának, ne
+álljon elébe: «Tíz világrendszerből összecsődültek az istenségek,
+hogy lássák a Tökéletest. Tizenkét mérföldnyire köröskörül nincsen
+egy gombostűnyi tér, melyet az istenek be ne töltöttek volna és fel
+vannak háborodva. «Messziről jöttünk, hogy meglássuk a Tökéletest.
+Csak ritkán, néhanapján jelennek meg a világon a tökéletesek, a
+legfőbb szent buddhák. Ma éjjel a Tökéletes átlép a nirvánába és ez
+a vállas erős barát elfedi őt előlünk és nem láthatjuk a Tökéletest
+a végső pillanatban.» Íme, Ananda, ezért háborognak az istenek.»
+Két ikerfa között készült virágos ágyon ezer számra veszik körül a
+szerzetesek, kérdezi és tanaiban erősíti őket; végül lelkükre köti:
+«Az én elköltözésem után a nektek hirdetett tan és a szerzetes
+szabályzat, a dharma és a szangha a ti mesteretek.» Felszólítja
+őket, hogyha valaki kételkednék Buddhában, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> tanában
+és szerzetében, lépjen még elő. Nem akadt ilyen egyetlenegy sem.
+Ekkor utolsó szavait intézi hozzájuk: «Nosza szerzetesek, én mondom
+nektek, minden mulandó, ami keletkezett; törekedjetek
+lankadatlanul.»</p>
+<p>Ezután – leghívebb barátja és tanítványa Ananda megfigyelése
+szerint – felemelkedik az elragadtatás első fokára, a tér
+végtelenségébe, majd belép a másodikba, az ismeret végtelenségébe;
+a harmadikba, a létnélküliségbe és érzésnélküliségbe. A negyedikből
+visszaesik az első fokra, majd ismét sorra felemelkedik a
+negyedikre és ebből lép át a nirvánába. Ekkor megrendült a föld, az
+istenek hajmeresztően doboltak. A tökéletlen szerzetesek, akik még
+nem szabadultak meg a szenvedélyektől, a földre borulva
+jajveszékeltek; azok pedig, akik szabadok voltak a szenvedélyektől,
+öntudatosan fogadták a csapást: «Minden mulandó, ami keletkezett.
+Hogy is lehetne máskép?»<a name="FNanchor_81" id=
+"FNanchor_81"></a><a href="#Footnote_81" class=
+"fnanchor">81)</a></p>
+<p>Ime, Buddha halála egybefoglalva tünteti fel mindazt, amit
+jellemzésére eddig mondottunk. Jógin révületek gyakorlása közben
+szenderül el, ez sajátos indiai vonás egész életében, mely minden
+nyugati bölcselőtől megkülönbözteti. Az indus jellem másik
+kiemelkedő tulajdonsága, a hiúság szintén nagy szerepet játszik a
+rózsákkal borított halálos ágyon. Mennyire az istenek fölött
+állónak hiszi magát, hiszen az istenek még arra sem méltók, hogy
+szerzetébe tartozzanak, csak mint tekintélyes világiak, a
+szerzetesek körén kívül foglalhatnak helyet. Nem csodálkozhatunk,
+ha hívei neki is megadják az isteni tiszteletet. Tanítására a régi
+közvetlen módszerével teszi fel a koronát, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> amikor
+megfelel minden kérdésre, eloszlat minden kételyt. Végül dicsekvő
+önérzetből származó erős akaratával bámulatraméltó türelemmel visel
+minden szenvedést. De mennyire szegényes e leírás a
+János-passzióhoz képest!</p>
+<h4>II. Buddha tanai.</h4>
+<p>A nagy Buddha-kutató, Oldenberg Hermann, utolsó és már csak
+halála után megjelent munkájában (Buddha’s Reden XXIII–XXV) úgy
+nyilatkozik, hogy a Buddhának tulajdonított számtalan terjengős
+beszéd közül leghitelesebb első benáresi beszéde, mely a négy
+főigazsággal foglalkozik. Ezenkívül nagyon valószínűen Buddhától
+származik a lélek nemlétezéséről szóló tan, mely megfelel a modern
+asszociációs, aktualista léleknélküli lélektan elméletének.
+Valószínűleg tőle való a 12 tagból álló oksági kapcsolat
+(lánckövetkeztetés) és végül a szerzetében kéthetenként felolvasott
+gyónási tükör, a megbocsátható és meg nem bocsátható hibák
+foglalata, erkölcstanának veleje. Oldenbergnek ezt a véleményét
+alapul véve ismertetjük: 1. a benáresi beszéd négy nemes igazságát;
+2. a lélek nemlétét és a helyette felvett öt létmozzanatot:
+(szkandhá-t); 3. a 12 tagú oksági formulát; 4. Buddha etikáját.</p>
+<p>1. A benáresi beszéd szövege a következő: «Szerzetesek, két
+végletbe nem szabad esnie annak, aki lemond a világi életről.
+Melyik ez a kettő? Egyik a kéjhajhászó élet, mely gyönyörűségekben
+és élvezetekben merül el; ez aljas, közönséges, lelketlen, nemtelen
+élet, mely nem vezet el célhoz. A másik az önsanyargatás
+gyakorlata, <span class="pagenum"><a name="Page_109" id=
+"Page_109">-109-</a></span> mely fájdalmas, nemtelen és a célhoz
+mégsem ér el. Szerzetesek, a Magasztos a két végletet elkerülve
+rátalált a középútra, mely megnyitja a szemeket és az értelmet,
+mely nyugalomra, ismeretre, világosságra, a nirvánába vezet.</p>
+<p>És szerzetesek, melyik az az út, melyre a Magasztos rátalált,
+mely megnyitja a szemeket, az értelmet, majd nyugalomra, ismeretre,
+világosságra és nirvánába vezet?</p>
+<p>Ez a nemes nyolcas út, mely nem egyéb, mint helyes hit, helyes
+elhatározás, helyes szó, helyes tett, helyes élet, helyes
+igyekezet, helyes emlékezet (vizsgálódás), helyes elmélyedés. Ezt a
+középutat találta meg a Magasztos, ez nyitja meg a szemeket,
+világosítja fel az értelmet, ez vezet nyugalomra, ismeretre,
+világosságra, a nirvánába.</p>
+<p>Szerzetesek, ez a szenvedés nemes igazsága. Szenvedés a
+születés, szenvedés az öregség, szenvedés a betegség, szenvedés a
+halál; szenvedés olyannal együttélni, akit nem szeretünk, szenvedés
+elválasztva lenni attól, akit szeretünk; szenvedés el nem érni, ami
+után kívánkozunk: szóval szenvedés a földhözragaszkodásnak mind az
+öt mozzanata és öt tárgya (szkandha).</p>
+<p>Szerzetesek, ez a szenvedés származásának nemes igazsága; az
+újjászületést az élet szomja idézi elő, mely örömmel és
+szenvedéllyel itt is, ott is kénye-kedvét tölti; a gyönyör
+szomjazása a keletkezés szomjazása, a hatalom szomjazása.</p>
+<p>Szerzetesek, a szenvedés megszüntetésének nemes igazsága annak
+az életszomjnak kioltása, mely újjászületést idéz elő, örömmel és
+szenvedéllyel itt is, ott is kénye-kedvét tölti; tegyünk le róla,
+adjunk túl rajta, oszlassuk fel, távolítsuk el. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span></p>
+<p>Szerzetesek, ez a szenvedés megszüntetésére vezető út nemes
+igazsága, ez a nemes nyolcas ösvény a következő: a helyes hit, a
+helyes elhatározás, a helyes szó, a helyes tett, a helyes élet, a
+helyes igyekezet, a helyes megemlékezés és a helyes elmélyedés (az
+igazi elragadtatás)… Világosság támadt bennem és láttam, hogy enyém
+a szellem elveszíthetetlen megváltása, hogy ez az én utolsó
+születésem és számomra nincsen többé újjászületés.» Beszédét volt
+szerzetestársai örömmel üdvözölték. Fölveszi őket a saját új
+rendjébe és tovább tagolja előttük a megváltó megismerést, mely úgy
+látszik, nem egyéb, mint a szánkja-bölcselet alaptana: «sem a test,
+sem a lélek, sem ezek bárminő szenvedése nem az enyém, nem az
+én.»<a name="FNanchor_82" id="FNanchor_82"></a><a href=
+"#Footnote_82" class="fnanchor">82)</a></p>
+<p>Ez a beszéd Buddhának tulajdonképpeni programmbeszéde: a hegyi
+beszéd. Mint minden indiai bölcseleti rendszerben a kiindulópont
+itt is a szenvedés. A kutató elme nem tudta felderíteni a lét
+titkát és így a filozófiából a lét szenvedéseinek csillapító
+gyógyszere lett (remedium doloris). Sikerén ne csodálkozzunk; az
+emberiség mindig szívesen hallgatja azt, aki részvéttel elismeri
+szenvedéseit és segíteni akar rajta.</p>
+<p>Mivel <i>a négy nemes igazság Buddhának tulajdonképpeni
+evangéliuma, sőt ez az egyedüli biztos tana, azért érdemes vele
+kissé behatóbban foglalkoznunk.</i></p>
+<p>Az <i>első igazság</i> a legendának megfelelően sorolja fel a
+szenvedés négy válfaját: születést, betegséget, öregséget, halált.
+Emlékezzünk fia születésére, a bélpoklosra, az aggastyánra és a
+hulla megpillantására. Bőbeszédűségére jellemző, hogy már itt
+említi <span class="pagenum"><a name="Page_111" id=
+"Page_111">-111-</a></span> a szenvedés forrását, mint kívánkozást
+az után, amit nem értünk el. E szerint a szenvedés lényege abban
+áll, hogy a lét öt mozzanatában a mulandó világhoz ragaszkodunk. Az
+öt mozzanat, az öt szkandha számunkra érthetően a következő: 1. a
+testiség: ez testünk, mint külső tapasztalatunk tárgya; azután
+következik lelki életünk három mozzanata: 2. szkandha a megismerés;
+3. az érzelem; 4. akarás, végül az 5. a tudatvilágunk, mint
+valamennyinek a foglalata.<a name="FNanchor_83" id=
+"FNanchor_83"></a><a href="#Footnote_83" class=
+"fnanchor">83)</a></p>
+<p>A <i>második igazságban</i> az élet szomját jelöli meg, mint a
+szenvedés okát. Ez a metafizikai kútforrás, mely megvolt már
+születés előtt, megmarad születés után és amelyből az egész jelen
+élet fakad.</p>
+<p>Minden élvezet annyi új vágyat ébreszt és ezek oly ritkán
+találnak kielégülést, hogy tulajdonképpen az élvezet is fájdalmat
+jelent. A lét oka éppen az a kívánság, melyet táplálunk, de ki nem
+elégítünk. Az életszomj elágazásai: a gyönyör kívánsága, a
+továbbfejlődés kívánsága és végül a hatalom kívánsága.</p>
+<p>Ennek a gondolatnak a veleje már a védákban föllelhető. Ezek
+szerint «az ember egészen vágyból keletkezett és amilyen a vágya,
+olyan a belátása; amilyen a belátása, olyan a cselekedete; amilyen
+a cselekedete, olyan a további sorsa.»<a name="FNanchor_84" id=
+"FNanchor_84"></a><a href="#Footnote_84" class=
+"fnanchor">84)</a></p>
+<p><i>Harmadik főigazság az egész buddhizmus magva:</i> a
+szenvedést akkor szüntetjük meg, ha elapasztjuk a forrást, melyből
+származik, ha kiirtjuk az életszomját. Ez is benne van a védákban:
+«Ha valakinek nincsen kívánsága, saját maga lett a maga kívánságává
+és így életereje nem távozik többé el, hanem ő maga a brahman és
+teljesen beleolvad brahmánba.» Ez a brahmával egyesülés
+<span class="pagenum"><a name="Page_112" id=
+"Page_112">-112-</a></span> a Mahabharáta-époszban a brahma-nirvána
+vagy egyszerűen a <i>nirvána</i>. Íme, ez lebegett Buddha egész
+kora előtt, mint az ember megvalósítandó célja. Ezért hagyta el ő
+is otthonát, palotáit és ezt találta meg a fügefa alatt. A nirvána
+az ő szemében brahmántól elvonatkoztatva az a hely, ahol nincsen
+születés, nincsen betegség, öregség, halál.</p>
+<p>Minden ind tudós megegyezik abban, hogy a nirvána a buddhizmus
+végcélja, szabadulás a szenvedéstől, pihenés az élet nyugtalan
+vándorlásaiban. Logikus következménye ez Buddha filozófiájának,
+melynek sarkalatos elve az istentagadás és lélektagadás. Buddha
+utolsó szava: «Minden elmúlik, ami keletkezett; törekedjetek
+ernyedetlenül.» Ebből legtöbben arra következtetnek, hogy csak
+olyan dolgok létezhetnek, amelyek valamilyen okból jönnek létre,
+amelyek tehát mulandók, sőt pillanatnyiak. E szerint tehát a
+nirvána örök nyugalom, de egyszersmind örök megsemmisülés.</p>
+<p>Mit értsünk ezen a megsemmisülésen, arra nézve megoszlanak a
+vélemények. A legtöbben európai logikával Buddha teljes
+nihilizmusára következtetnek (Childers, Rhys, Pischl stb.), Barth
+és Oldenberg szintén osztják ezt a véleményt. A buddhisták látták,
+hogy tanaik ezt a következményt rejtik magukban, de nagyon
+vigasztalannak tartották és azért nem vonják le világosan, sőt
+helyette valamilyen kárpótlást akarnak nyujtani a boldogságra
+szomjazó emberi léleknek. Erre a kárpótlásra háromféle vélemény
+alakul ki. Sokan pozitivizmust tulajdonítanak Buddhának, ki
+tanítványainak megtiltja, hogy ilyen elméleti <span class=
+"pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span>
+kérdésekkel bibelődjenek; ez csak a látóknak fenntartott
+igazság.</p>
+<p>A pozitivizmus elvont magaslatait azonban a legtöbb ember meg
+sem érti és azért a buddhista tudósok állandóan hímeztek-hámoztak,
+szép szavakba burkolták a szomorú valót: a nirvána a
+halhatatlanság, az örökkévalóság, a boldogság szigete és a legfőbb
+oltalom.</p>
+<p>Azok, akik nem érték be üres frázisokkal, a nirvánát titokzatos
+hellyé változtatták át és főleg a tömeg szemében a nirvána a
+buddhista mennyországgá lett, melyben a lélekvándorlás során
+bekerült istenek nagyon is jól érzik magukat és nem kívánkoznak az
+állítólagos végső cél, a boldogító megsemmisülés után.</p>
+<p>Ezeket a tanokat nagy készültséggel ismerteti de la
+Vallée-Poussin és Dahlmannal megegyezően azt vitatja, hogy ez a
+felfogás nem egyéb, mint nyugati ferdítés. A nirvána kialvást,
+nyugalmat jelent ugyan, de a tűz kialvása nem egyenlő a
+megsemmisüléssel. A nirvána az abszolut való, melyre nem illik rá a
+mi lét- vagy nemlétfogalmunk; az örök élet teljessége ez, mely
+tagadja az élet szomját, vágyát; a teljes tökéletesség, mely nem
+születik és nem hal meg, nem lehet beteg és nyomorék, nem bajlódik
+és nem szenved.<a name="FNanchor_85" id="FNanchor_85"></a><a href=
+"#Footnote_85" class="fnanchor">85)</a></p>
+<p>A vélemények útvesztőjébe és a szavak hüvelyezésébe nem
+bocsátkozhatunk. Szerintünk a hindu lélek alapjában ugyanaz, mint
+az európai lélek. Benne is teljes mértékben érvényes az emberi
+lélek gravitációs törvénye: a boldogságra való törekvés; de megáll
+ennek a törvénynek negatív oldalánál, annál a boldogságnál, mely
+megszüntet minden hiányérzést, letörül minden <span class=
+"pagenum"><a name="Page_114" id="Page_114">-114-</a></span>
+könnyet, begyógyít minden sebet; örök békét, egységet és harmóniát
+ad.</p>
+<p><i>A negyedik főigazságban</i> kifejti a középutat, mely a
+beszéde elején említett két véglet között nyugalomra, ismeretre,
+világosságra, a nirvánába vezet. Az első lépés ezen az úton Buddha
+tanításának elfogadása, az igaz hit, mely három gyümölcsöt terem:
+igaz gondolatot, igaz szót és cselekedetet. Az ötödik helyen álló
+helyes élet az előbbi három összefoglalása. Ez a gondolatmenet
+eddig megtalálható a védákban, az iráni és a keresztény
+erkölcstanban. A hatodik, a helyes igyekezet mérsékelt aszketikus
+gyakorlatokat jelent. Helyes megemlékezés nem egyéb, mint Buddha
+életére, tanaira mindennap történő visszagondolás. A nyolcadik a
+végcél, az igazi elragadtatás, melyet annyira becsül, hogy ezzel az
+állapottal való dicsekvést a meg nem bocsátható bűnök közé sorolja
+és a dicsekvőt kiteszi szerzetéből.</p>
+<p>A négy főigazságot számtalanszor megismétli hallgatósága előtt
+és megtérésük után hozzáfűzi jelszavát és utolsó szavát: «Aminek
+kezdete volt, végének is kell lennie. Ennek világos belátása maga
+az üdvösség.» A jelmondatnak összefüggése a négy igazsággal
+valószínűleg úgy oldható meg, hogy a szenvedés végső oka mindennek
+a mulandósága, semmisége és ennek a semmiségnek felismerése adja a
+megszabadulást, a megváltást.</p>
+<p>2. <i>A lélek nem létezése.</i> Deussen szerint Buddha nem adott
+választ arra nézve, van-e az embernek lelke vagy nincsen és a
+léleknélküli lélektan későbbi tanítványok véleménye.<a name=
+"FNanchor_86" id="FNanchor_86"></a><a href="#Footnote_86" class=
+"fnanchor">86)</a> Ezzel szemben Oldenberg olyan részleteket közöl
+Buddha leghitelesebb beszédének, a híres benáresi prédikációnak
+<span class="pagenum"><a name="Page_115" id=
+"Page_115">-115-</a></span> folytatásaként, melyek legalább is
+nagyon valószínűvé teszik, hogy az aktualizmus magára Buddhára
+vezethető vissza.</p>
+<p>Az első szerzetesek felavatása után beszélget még velük:</p>
+<p>«Szerzetesek! először testiségünk nem az én, mert ha az volna,
+nem lenne betegségnek, változásnak alávetve és mondhatnók róla:
+ilyen legyen az én testem és olyan ne legyen; másodszor érzésünk
+nem az én; harmadszor képzeteink, negyedszer lelki képződményeink
+vagy inkább akaratunk és végül ötödször tudatvilágunk nem az énünk…
+Mondhatjuk-e arról, ami állhatatlan, ami szenvedésnek és
+változásnak alávetett, mondhatjuk-e: ez az enyém, ez vagyok én, ez
+az én énem?…</p>
+<p>Ezért, szerzetesek, tanaim értelmes, nemes hallgatója elfordul a
+lét öt mozzanatától, az öt szkandha-tól: a testiségtől, az
+érzésektől, a képzetektől, az akarástól és a tudatos ismeréstől.
+Amennyiben ezektől elfordul, annyiban szabadul meg az
+élnivágyástól. Ez a vágytól mentesség megváltja őt és felmerül
+benne annak a belátása: megváltattam! Megsemmisül a születés,
+tökéletessé lesz a szent élet, betelik a kötelesség; nincsen többé
+visszatérés erre a világra. Íme, ezt ismeri meg.» Így beszélt a
+Magasztos. Az öt szerzetes örömmel üdvözölte; lelkük megszabadult
+az élethez ragaszkodástól, megmenekült minden szenvedéstől. Ebben a
+percben hat szent élt a világon, t. i. Buddha és az őt megértő
+szerzetesek öten.<a name="FNanchor_87" id=
+"FNanchor_87"></a><a href="#Footnote_87" class=
+"fnanchor">87)</a></p>
+<p>Mi az <i>az öt életmozzanat</i>, az öt szkandha, amit Buddha itt
+mindjárt beszédében felsorol, erre <span class="pagenum"><a name=
+"Page_116" id="Page_116">-116-</a></span> nézve a buddhista íróknál
+bábeli zürzavar uralkodik. A testiség magyarázatánál 28-féle alfajt
+sorolnak fel, az érzésnél 18, az akaratnál 52 és a tudatnál nem
+kevesebbet, mint 89-félét.</p>
+<p>Igaza van Deussennek, a fogalmak megmagyarázásánál nyugodtan
+támaszkodhatunk a saját lélektani tapasztalatunkra, mely a
+buddhisták lelki szemei előtt éppúgy tárva-nyitva volt, mint
+mielőttünk. Az első a testiség, magában foglalja mindazt, amit mi a
+külső tapasztalat tárgyának nevezünk, a másik négy pedig a lelki
+világot tartalmazza: az érzést, megismerést, akarást és mint
+valamennyi foglalatát, a tudatot. Ez az ötféle belső tevékenység az
+öt lételem, melyből minden összetevődik. De tulajdonképpen test,
+lélek, isten vagy bármilyen cselekvő alany nem létezik. Így a
+buddhizmus a hindu idealisztikus bölcselet fejlődésének végső
+tagja. A vedantarendszer merész idealizmusa panteizmusra,
+kozmogóniára és teizmusra vezet, mely az atmánt egy személyes
+istenre és sok egyéni lélekre (purusa) tagolta szét. A szánkja
+feleslegesnek találta Isten működését és így eljutott az
+istentagadáshoz. Buddha ezt magáévá teszi, de tovább megy, ő már a
+lelket, a megismerő alanyt sem tartja szükségesnek és eljut
+Csárvákának a pszichizmusára. Ezt az annyira modernnek gondolt tant
+főképviselőinél, Ebbinghausnál és Wundtnál szemléletesebben
+világítja meg a páli irodalom legszebb terméke a «Milinda-panja,
+Milinda kérdései» című kultúrtörténeti regény.</p>
+<p>Milinda tulajdonképpen Menandros ión király, Nagy Sándornak
+egyik legkiválóbb utóda, ki sorra cáfolja a buddhista bölcselőket,
+míg össze <span class="pagenum"><a name="Page_117" id=
+"Page_117">-117-</a></span> nem kerül a leghíresebbel, Nagaszénával
+és ezt is kérdezi: «Ha nincsen cselekvő alany, akkor ki az, aki
+nektek adja a mindennapi táplálékot és ki az, aki az adományokat
+elfogadja? Ki az, aki jót és rosszat cselekszik? Ha igazatok volna,
+akkor nem léteznék sem cselekvő, sem élvező, se érdem vagy bűn, se
+jutalom vagy büntetés. Ha valaki téged megölne, nem követne el
+gyilkosságot.» Kérdezi tovább, vajjon a tudós haját, körmét
+nevezik-e Nagaszénának, vajjon a fogait, csontját, bőrét, testi
+alakját, érzését, képzetét, vagy pedig ezenkívül létezik-e cselekvő
+alany, mert ha nincsen, akkor nincsen Nagaszéna. Most a bölcsre
+kerül a sor és ő felszólítja a királyt, magyarázza meg a kocsit,
+amelyen jött: Vajjon a rúd-e a kocsi, vagy a tengely, a kerék, a
+küllő, a szíjak, vagy ezeknek a részeknek egysége, vagy valami a
+kocsin kívül. A király tagadó válaszára a hallgatóság óriási
+tetszése mellett alkalmazza a retorziót: Akkor tehát a királynak
+nincsen kocsija. A király erre megjegyzi: hogy ahol rúd, tengely,
+kerék együtt vannak, ott használják a kocsi kifejezést. Ezzel a
+nominalisztikus magyarázattal Nagaszéna malmára hajtja a vizet, ki
+a király válaszát önmagára alkalmazza.</p>
+<p>«Amint a kocsi szót használják ott, ahol a kocsi részei együtt
+vannak, úgy a lélek, a személy kifejezést használjuk ott, hol a lét
+öt mozzanata találkozik.»</p>
+<p>«Pompás, bámulatos a válaszod, tiszteletreméltó Nagaszéna, ha
+Buddha élne, bizonyára ő is legmagasabb tetszéséről biztosítana
+téged.»<a name="FNanchor_88" id="FNanchor_88"></a><a href=
+"#Footnote_88" class="fnanchor">88)</a></p>
+<p>Hogyan fér össze ez a tan a lélekvándorlással és a megváltó
+nirvánával; hogy lehet a nem <span class="pagenum"><a name=
+"Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> létező ember felelős a
+tetteiért? Ezt Nagaszéna a király kérésére több hasonlattal
+magyarázgatja. Gondoljuk el, hogy egy ember, ki mangó gyümölcsöt
+lopott, a törvény előtt így védekezik: én nem loptam el ennek az
+embernek a mangóját, mert az a gyümölcs, amit ő ültetett nem azonos
+azzal, amit én elvittem; tehát semmiféle büntetést nem érdemlek meg
+és mégis a bírák joggal ítélik el a tolvajt, mert az ellopott
+gyümölcs termése az elültetett gyümölcsnek. Vagy lámpát visz valaki
+a padlásra, tüzet fog tőle a ház és leég tőle a fél falu.
+Földieivel szemben védekezhetik-e így ez az ember: nem én
+gyujtottam fel a falut, mert az a tűz, mely a községet
+felperzselte, különbözött attól a lámpától, amit én a padlásra
+vittem. Itt is az elítélő bíráknak van igaza, mert egyik tűz a
+másik eredménye. Ugyanez a kapcsolat forog fenn az emberi név és
+alak között, létének különböző formáiban. Amint az éjjeli mécs
+lángja nem ugyanaz az éj első szakában és az utolsóban, de a lámpa
+ugyanaz marad, úgy a személyiség elemei is folyton váltakoznak, de
+a személy folytonossága megmarad. Minden pillanatban olyan és annyi
+az ember, amennyinek tudatában van. A lámpa a testet, a láng a
+tudat folyton hullámzó tartalmát jelzi.<a name="FNanchor_89" id=
+"FNanchor_89"></a><a href="#Footnote_89" class=
+"fnanchor">89)</a></p>
+<p>A hasonlatok tényleg szellemesebbek, mint azok, amelyek akár
+Heraklitosnál, akár Wundt-nál vagy Paulsen-nél találhatók, de a
+szép képek már akkor sem elégítettek ki mindenkit olyan könnyen,
+mint a regényben Milinda királyt. Azért, hogy Buddhának egész
+rendszere a lélekvándorlással, megváltó nirvánával együtt össze ne
+omoljon és szét ne essék, a buddhista bölcselők <span class=
+"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span>
+visszatérnek a védák karma tanához. A halál pillanatában felbomlik
+ugyan a lét öt mozzanatának egysége, de megmarad a tettek
+gyümölcse, erkölcsi érdeme a karma, mely az elemeket újra
+egybegyüjti és új életre kényszeríti. Ez a titokzatos fogalom alig
+egyéb, mint a lélek tagadása és a másvilági jutalom közt fennálló
+ellentmondás homályba burkolása.</p>
+<p>3. <i>A tizenkéttagú oksági kapcsolat.</i> A benáresi beszédben
+a négy nemes igazságon és az öt létmozzanaton kívül Buddha említi a
+tizenkéttagú lánckövetkeztetést, melynek felfedezése őt az egész
+világon a legmagasztosabb igazság meglátójává tette, az istenek,
+brahmán, sátán, minden aszkéta és brahmin fölé emelte.</p>
+<p>Ez a tizenkéttagú oksági elv a négy főigazság hármas tagozásából
+áll elő (3 × 4 = 12), de oly homályos, zavaros, hogy a benne
+elmélyedők sem tudnak vele zöldágra vergődni. Nem hiába ismétli meg
+21-szer maga Buddha is a megismerés fája alatt elejétől végéig és
+végétől elejéig. Kedvenc tanítványa Ananda egyszer próbál
+dicsekedni vele, hogy a gondolatmenet most már egész világos
+előtte; Buddha azonban leinti. Ne beszéljen ilyen dőreséget, ez a
+formula olyan mélységes kinyilatkoztatás, hogy az emberiség nem
+fogja megérteni és éppen azért nem képes megszabadulni a
+lélekvándorlástól és nem jut be a nirvánába.</p>
+<p>Az egész formula – úgy látszik – nem egyéb, mint nyakatekert
+kísérlet arra, hogy Buddha a maga tanát a védákkal és a
+szánkja-rendszerrel egybeforrassza, amennyiben a szenvedést okozó
+életszomjat a védákban és szánkjában annyit szereplő tudatlanságra
+vezeti vissza. Ez a tudatlanság <span class="pagenum"><a name=
+"Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> nála természetesen az ő
+tanainak nemtudása: bizonyítandó tétele tehát a következő: Buddha
+tanának nemtudásából származik minden szenvedés. Ennek igazolására
+építi fel a következő láncolatot:</p>
+<p>1. Aki Buddha tanait nem ismeri, el nem hiszi, nem szabadul meg
+az élniakarástól és ezzel az újjászületés csírájától.</p>
+<p>2. Az újjászületés csírájából származik az egész tudatvilág.</p>
+<p>3. A tudatvilág, másszóval a lelki tevékenységek összege alkotja
+a tapasztalati ént, a lélektani egyéniséget.</p>
+<p>4. A lélektani egyéniséggel együttjár hat szerv, hat képesség
+(öt érzék és a szellem, manasz).</p>
+<p>5. A hat érzék késztet arra, hogy érintkezésbe lépjünk a
+külvilággal és így létrehozza az érzetet, képzetet.</p>
+<p>6. Az érzeteket állandóan kíséri az érzés, a gyönyörűség.</p>
+<p>7. A gyönyörűségből az ember mindig többet kíván és így ebből
+származik az élet szomja, a test kívánsága.</p>
+<p>8. A test kívánságából, az élet szomjából származik ehhez a
+léthez tapadás.</p>
+<p>9. A léthez tapadás magával hozza a fogantatások sorozatát,
+tehát az örökké megújuló létet.</p>
+<p>10. A fogantatásból következik a születés.</p>
+<p>11. A születésből ered az öregség, a halál, a fájdalom,
+szomorúság, kétségbeesés.</p>
+<p>12. A lánckövetkeztetés zárótétele tehát: Buddha tanainak
+nemtudásából keletkezik a születés, a halál, az öregség, szenvedés
+és fájdalom.</p>
+<p>Lehet, hogy Buddha egész eredetinek tartotta <span class=
+"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> ezt a
+gondolatmenetét, pedig az általa ismert szánkja- és
+jóga-rendszerben fellelhető. Láttuk, hogy ezek szerint a
+természetben a prakriti-ben alakul ki a lelki élet valamilyen
+csalódás hatása alatt és ez a lelki élet teljesen független magától
+a tehetetlen lélektől. Buddha elejti ezt a henye fogalmat és az ő
+tanainak nemtudását állítja a purusa tévedése helyére.</p>
+<p>A tanok mélyebb értelme megegyezik a modern aktualizmussal:
+nincsen világ, isten, lélek, test, vagy bármilyen magánvaló
+(substantia), hanem csak keletkezés és elmúlás, örök történés, mely
+örökérvényű törvényeknek van alávetve. A buddhizmus tehát abban is
+megegyezik a modern pozitivizmussal, hogy a törvényt
+megszemélyesíti, mindenek fölé emeli, a test és a lélek szerepét
+vele tölteti be.<a name="FNanchor_90" id="FNanchor_90"></a><a href=
+"#Footnote_90" class="fnanchor">90)</a></p>
+<p>4. <i>Buddha erkölcstana.</i> Emlékezzünk arra, hogy a védák
+mindenkit remeteéletre köteleznek. Az öregembernek teljesen egyedül
+kell kóborolnia «félve a tömegtől, mint a kígyótól, a kényelemtől,
+mint a pokoltól, és az asszonyoktól, mint a hullától».<a name=
+"FNanchor_91" id="FNanchor_91"></a><a href="#Footnote_91" class=
+"fnanchor">91)</a> Buddha is ilyen remetékből toborozza
+tanítványait, és később is csak az lehet igazán híve, aki odahagyja
+otthonát, vagyonát, teljesen koldús életre szánja el magát és belép
+a szanghába, a szerzetbe. Kolduló társadalom azonban magában nem
+állhat fenn, azért a szerzeteseken kívül szükség volt tisztelőkre,
+világi testvérekre, akik a teljesen szemlélődő életet élő és
+semmiféle termelő munkával nem foglalkozó szerzeteseket eltartották
+és ennek fejében lelki vigaszt nyertek.</p>
+<p>A szangha nem ismeri a nyugati szerzetes élet legfőbb
+fogadalmát, az engedelmességet, csak az <span class=
+"pagenum"><a name="Page_122" id="Page_122">-122-</a></span>
+öregeknek járó tiszteletet. Annál szigorúbban betartja a
+szegénységet és a tisztaságot. Kéthetenként tartott gyónási
+ünnepeken felolvasták a bűnök ősrégi jegyzékét. Ebben a négy meg
+nem bocsátható bűn a következő: 1. A nemi élettől való teljes
+tartózkodás megszegése. 2. Aki tolvaj szándékkal bármit elvesz,
+legyen bár az egy fűszál vagy egy fillér, az már nem tanítványa a
+Sákja-finak. 3. Egyetlen élőlényt, egy férget vagy hangyát sem
+szabad megölni. 4. Emberfeletti tökéletességgel nem szabad
+kérkedni, még azzal sem «Szívesen ülök hideg szobában», még
+kevésbbé elragadtatással, vagy valamilyen magasabb
+lelkiállapottal.<a name="FNanchor_92" id="FNanchor_92"></a><a href=
+"#Footnote_92" class="fnanchor">92)</a> Ezek elleni vétség a
+szerzetből való kizárást vonja maga után. Van még egész sereg hiba,
+mely lefokozással, ideiglenes felfüggesztéssel jár. Buddha azt
+kívánta, hogy a kolduló szerzetes, az esős időt kivéve, szabad ég
+alatt lakjék. Halála után ezt a parancsot nem vették szigorúan és a
+gazdag világi testvérek a szangha számára hatalmas kolostorokat,
+egész városrészeket építettek. Igaz, hogy ezek szűk celláiban alig
+található más, mint egy fekvőhelyül szolgáló gyékény.</p>
+<p>Ha Buddha tanaiból európai logikával vonná le az erkölcsi
+szabályokat, akkor ki kellett volna jelentenie: minden cselekvés
+rossz, mert karmát eredményez, meghosszabbítja a lélekvándorlást és
+gátolja a nirvánába érkezést. Szerencsésnek nevezhető
+következetlenség, hogy a nirvánát, mint nehezen elérhető távoli
+célt csak a szerzetesek számára tűzi ki; a világi hívek elé inkább
+a hozzá vezető utat, az erényes életet állítja. Az ember
+jócselekedeteivel biztosíthat magának jobb sorsot, szebb jövendőt.
+Maga Buddha is ötszáz életet <span class="pagenum"><a name=
+"Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> élt át, míg elég érdemet
+szerzett arra, hogy elérkezzék a nirvánába. A jó cselekedetekért
+nem ígér örök jutalmat, de egy-egy emberöltőn át tartó szép jövőt;
+a rossz tettekért pedig kemény büntetést.</p>
+<p>Az érdemszerző cselekedetek között a világiak számára legelső
+helyen áll a szangha eltartása. Ezenkívül még öt parancsot kellett
+betartaniok: 1. ne ölj, 2. ne lopj, 3. ne paráználkodjál, 4. ne
+hazudj, 5. ne igyál részegítő italt.</p>
+<p>Az első parancsot mindenekelőtt emberekre érti. A buddhista soha
+fegyverrel és erőszakkal nem terjesztette a vallást, e tekintetben
+egyenes ellentéte az izlamnak. A híres Aszóka király még azt is
+hozzáfűzi: ne magasztald a magad vallását, szerzetét és ne gyalázd
+a másét, mert amikor a vallásod és szerzeted dicsőségét a
+legnagyobbra akarod emelni, akkor ártasz neki legjobban; legszebb
+az egyetértés, mikor egyik meghallgatja a másik
+véleményét.»<a name="FNanchor_93" id="FNanchor_93"></a><a href=
+"#Footnote_93" class="fnanchor">93)</a> Ez a nagy türelmesség
+veszedelmet hozott Buddha tanára mindenütt, hol a mohamedánizmussal
+került érintkezésbe.</p>
+<p>A parancsot azonban kiterjeszti az állatvilágra is, mert még a
+legutolsó féreg is ember lehetett azelőtt, talán éppen az arra járó
+atyja vagy nagyatyja. Gyakorlatilag ez a parancsolat a mérges
+kígyók és tigrisek hazájában sohasem valósítható meg egészen, de
+mindenesetre nemesítőleg hatott Buddha követőire. Az állatoknak
+sehol a világon nincsen olyan jó dolga, mint buddhista vidéken. A
+házak tetején majmok játszadoznak; a verebek, a gyík a szobában,
+sőt az asztalon szedegetik a morzsákat és a mérges kígyó egész
+otthonosan telepszik meg a ruhaszekrény fiókjában vagy az ágy
+takarója alatt. <span class="pagenum"><a name="Page_124" id=
+"Page_124">-124-</a></span></p>
+<p>Amint a többi parancs mutatja, az egész erkölcstanon végigvonul
+a szenvedélyek és vágyak fékezése. «Amint a várost őrzik kívül és
+belül, úgy kell őrködnöd önmagad felett. Aki visszatartja a
+keletkező haragot, azt nevezem én kocsisnak; másik, ki ezt nem
+teszi, kezében tartja a gyeplőt, de nem tudja felhasználni.»</p>
+<p>A világi hívő eszményét a következőképpen rajzolja meg.</p>
+<p>«Támogassa mindenki atyját és anyját; szeresse nejét és
+gyermekeit; keresse kenyerét békességben: mert ez a legnagyobb
+áldás.</p>
+<p>Adjon alamizsnát, éljen vallásosan, segítse rokonait és
+cselekedjék tisztességesen: mert ez a legnagyobb áldás.</p>
+<p>Legyen türelmes, beszéljen udvariasan, keresse a vallásos
+emberek társaságát, imádkozza el a meghatározott időben a törvény
+megfelelő részeit: mert ez a legnagyobb áldás.</p>
+<p>Legyen tisztességtudó és alázatos, elégedett és háladatos;
+hallgassa meg a törvény felolvasását a meghatározott időben: mert
+ez a legnagyobb áldás.</p>
+<p>Legyen önmegtagadó és szemérmetes, tisztalelkű; ismerje meg a
+négy nagy igazságot és értse meg a nirvánát: mert ez a legnagyobb
+áldás.»<a name="FNanchor_94" id="FNanchor_94"></a><a href=
+"#Footnote_94" class="fnanchor">94)</a></p>
+<p>A családi élet szépségének megbecsülésében a buddhista az
+európai ember felett állónak érzi magát. A példás, mindenekfelett
+álló gyermeki szeretetet alapozza meg Buddha, amikor hangoztatja,
+hogy a szülők tisztelete többet ér, mint a mennyei istenek
+tisztelete.</p>
+<p>Teljesen elismerjük ezeknek a tanoknak a szépségét, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span>
+keresztény író sem nyilatkozhatna róluk szebben, de nem feledjük el
+a szellem különbözőségét és erre térünk rá a buddhizmus
+értékelésében.</p>
+<h4>III. A buddhizmus értékelése.</h4>
+<p>1. A déli szövegek szerint, ahol Buddha oroszlán ordítását
+hallatta, odasiettek a tömegek és odahagyták előbbi tanítóikat.
+Ennek dacára ő maga sötéten ítéli meg a helyzetét. Amikor nagynénje
+és mostoha anyja hosszas rimánkodására nőket is vesz fel rendjébe,
+többször emlegeti Szavatthi árnyas, hűvös berkeiben, hogy ezer évig
+tartott volna a szangha, de most már a nők felvétele miatt: «Ananda
+nem sokáig fogják a szent életet élni; most már csak ötszáz
+esztendeig tart az igazság tana.» Buddha rossz próféta volt, amint
+jövendölései átlag, úgy ez se vált be. 500 esztendő mulva tanaitól
+visszhangzik egész India, hívei áthatolnak a Himalája jégmezőin,
+Ázsia forró homokpusztáin és olyan nemzeteket nyernek meg,
+melyeknek még a nevét sem ismerték ezelőtt Indiában.<a name=
+"FNanchor_95" id="FNanchor_95"></a><a href="#Footnote_95" class=
+"fnanchor">95)</a></p>
+<p>Hazájából aránylag hamar kiszorítja a Brahmanizmus és a
+vedanta-rendszer megerősödése, csak Ceylonban és Hátsó-Indiában
+marad mintegy harmincmillió híve. A veszteségért azonban bőségesen
+kárpótolják az északi országok: Tibet, Kína és Japán. Brockhaus
+1907-ben kiadott vallásstatisztikája szerint négyszázötvenmillió
+híve van Sákja-Muninak, míg a brahmanizmus összes híveinek száma
+kétszázhúszmillió. E szerint a föld lakosságának negyedrésze Buddha
+követője. Hívei <span class="pagenum"><a name="Page_126" id=
+"Page_126">-126-</a></span> nek száma fölülmulja a katholikus
+egyház vagy a többi összes keresztény felekezet számát. Katholikus
+háromszázhúszonötmillió, másfajta keresztény
+háromszázhúszmillió.</p>
+<p>Szeghy a saját szemlélete és tanulmányai alapján sülyedőfélben
+levőnek itéli a buddhizmust. Kínában rohamosan hódít az izlam,
+Japánban a racionalizmus üríti ki templomait és kolostorait. A
+modern japán shintoizmusban születik, racionalista módra él és mint
+buddhista hal meg. Erre a kérdésre, mi a vallása, rendszerint
+feleletet sem tud adni. Kényelmes életelve: «Tiszteld a mikádót és
+tedd, ami neked tetszik.» Az ilyen buddhizmus tényleg nem sokat
+jelent. Mindazonáltal, ha a fogalom tartalmát jobban megszorítjuk,
+akkor is marad még Buddhának száz-kétszázmillió követője.</p>
+<p>2. Ennek a sikernek kétségkívül megvolt az alapja. A hindut
+felmentette a rendkívül költséges és időrabló áldozatok
+bemutatásától. Merev külsőségek helyett előtérbe állítja a belső
+áhítatot, hirdeti a nemes erkölcsöt. «A brahman szertartások,
+minthogy az erkölcshöz semmi közük, teljesen feleslegesek és
+hiábavalók. Ha lehetséges volna a bűnöket vízzel lemosni, akkor a
+mennybe jutnának a vízi állatok, a békák, teknősök, vízikígyók és
+delfinek is, sőt akkor a víz a jócselekedeteket is lemosná. Kerülni
+kell a bűnt, nem lemosni, közben a vízben dideregni és meghűlni.
+Aki bűnt követett el, az bűnös; nem tisztíthatja meg a
+tehénganéjjal való bedörzsölés, sem a tűz körüljárása, sem a naphoz
+imádkozás.»<a name="FNanchor_96" id="FNanchor_96"></a><a href=
+"#Footnote_96" class="fnanchor">96)</a></p>
+<p>Más országokban a buddhizmus lett az ind kultúra terjesztője,
+magával vitte a szelid erkölcsöket, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> az irodalmat és
+művészetet. Művelő hatásának és terjedésének oka az a szerencsés
+következetlensége, hogy a vigasztalan végcélt, a nehezen érthető és
+még nehezebben elérhető nirvánát elhanyagolja és helyére
+vezéreszmének a hozzávezető utat, az erkölcsös életet állítja. Az
+üres, lelketlen kultusz helyett belső lelki egyensúlyt, a
+szenvedélyek fékezését és a legmerészebb emberi autonómiát, az
+önmegváltást tanítja. A szenvedélyek állandó fékezése, a szülők
+nagy tisztelete, a családi élet szépsége teljes elismerést
+érdemelnek. De ne feledjük el, hogy ezek az elvek megvoltak már a
+mózesi törvényhozásban 1000 esztendővel Buddha fellépése előtt.
+Megvolt és megvan most is az őskultúrfokon megmaradt népeknél az
+egy Istenbe vetett hit sziklaszilárd talajára építve. Buddhánál
+pedig az erkölcsi cselekedet rúgója egyedül a cselekvő személy, ki
+a cselekedeteiből eredő jutalmat vagy büntetést szemléli. Megváltó,
+jutalmazó, büntető és bűnbocsátó Isten nincsen; mindenki maga
+váltja meg önmagát, maga erejével éri el a célt. Az emberi
+autonómia istenítése dacára Buddha mégis pontosan kidolgozott
+törvénykönyvet ad híveinek, megkülönbözteti a megbocsátható és meg
+nem bocsátható bűnöket.</p>
+<p>Sikerének titka tehát nem annyira pozitív tan, mint inkább az a
+határozottság, mellyel a boldogságra törő ember kérdéseit
+tárgyalja. Nagy megértéssel viseltetik a szenvedő lelkekkel szemben
+és biztos gyógyulást ígér nekik minden testi-lelki bajban. Főleg a
+szenvelgő, fáradt lelkek követik megilletődéssel. Ők már lemondanak
+a pozitív boldogságról, csak nyugalmat, békét óhajtanak:
+<span class="pagenum"><a name="Page_128" id=
+"Page_128">-128-</a></span> elűzni az örök büntetés, az örök
+vándorlás borzasztó gondolatát. Ázsia világossága még Európa
+rohanó, tülekedő világában is vonzza a bensőségre vágyó lelkeket
+elmélyedésével, a megváltó tudás ígéretével.</p>
+<p>Elméleti alapja azonban nagyon szegényes. Egyetlen haladás a
+vedantákkal szemben az a mai tudományos gondolkodásra emlékeztető
+felfogás, hogy a természetben mindenütt rend és törvényszerűség
+található. «A tanokban jártas nemes hallgató gondolja el a dolgok
+keletkezését okaikból, ha ez fennáll, akkor emez is fennáll: ha ez
+megtörténik, akkor az is.»</p>
+<p>A régi tanokból megtart Buddha kettőt: a lélekvándorlást és a
+megváltást. A nirvána maga, ha nem vigasztalan megsemmisülést,
+akkor brahmánra emlékeztető tanokat rejt magában. Az upanisadok
+évszázados gondolatait mellőzi és végtelen egyformasággal ismétli a
+maga hármas tanát: a négy nemes igazságot, az öt létmozzanatot és a
+tizenkéttagú oksági láncot. Nem csoda, ha Sankara a maga
+mélyenszántó spekulatív elméjével dőre, üres fecsegésnek minősíti
+Buddha tanait, és ha a későbbi upanisadok gúnyolódva emlegetik a
+négyféle buddhista szekta vitatkozását: «Bár a magasztos Buddha
+egyetlen tanítója valamennyinek, követői mégis négyféle felfogásra
+szakadtak, amint a nap leáldozása után a kéjencek, a tolvajok, a
+védatanulók ösztönüket követve elérkezettnek látják az időt vagy a
+találkára, vagy az idegen vagyon elrablására, vagy erkölcsös
+életre.»<a name="FNanchor_97" id="FNanchor_97"></a><a href=
+"#Footnote_97" class="fnanchor">97)</a></p>
+<p>Végeredményben elmondhatjuk róla, hogy a végtelenre vágyó emberi
+elme egyetlen nagy <span class="pagenum"><a name="Page_129" id=
+"Page_129">-129-</a></span> kérdését sem oldja meg, akár csak a
+szánkja bölcselet, amelynek függvénye. Lehet, hogy ez a tan Ázsia
+világossága, de olyan, mint az őszi napsugár, mely enyészetre szánt
+világ felett ragyog, nem melegít, nem termékenyít és nem
+örvendeztet meg.</p>
+<p>3. Mindig többen mutatnak rá arra a tényre, hogy az emberiség
+kétharmadának életét két nagy próféta, két nagy lélek irányítja:
+<i>Jézus és Buddha</i>. Tanaikat egymás mellé állítják, életükben
+párhuzamokat keresnek, pedig <i>mind életük, mind világnézetük
+teljes ellentéte egymásnak</i>.</p>
+<p>Buddha élete megtört, szélsőségekben mozgó élet. A férfikor
+delén még vergődve keresi az igaz élet útját. Egyik végletből a
+másikba téved és amikor révbe jut, akkor is a halál és a szenvedés
+fúriái üldözik, akárcsak a mi korunkban Leopardit és Byront, Ibsent
+és Tolsztojt.</p>
+<p>Krisztus kezdettől fogva tisztában van önmagával. Nála nincsen
+habozás, nincsen ingadozás; mindig tudja, mit kell tennie,
+aggályokat nem ismer. Ő az a gyöngykereső, aki megtalálta az
+igazgyöngyöt; az a kincsásó, aki kezdettől fogva látja az elásott
+kincset. Élete egyenesvonalú, biztos, szilárd élet. Első
+gondolatait feljegyzi számunkra Szt. Pál: «E világra bejövén így
+szól: áldozatot és ajándékot nem akartál, testet pedig alkottál
+nekem. Akkor mondám: íme jövök, hogy cselekedjem Isten a te
+akaratodat.» Nyilvános életének ugyanez a jelszava: «Az én eledelem
+az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki engem küldött, hogy
+végezzem az Ő művét.»<a name="FNanchor_98" id=
+"FNanchor_98"></a><a href="#Footnote_98" class="fnanchor">98)</a>
+Az atya akarata előtt hajlik meg az olajfák hegyén, ezt teljesíti
+be a kereszten. <span class="pagenum"><a name="Page_130" id=
+"Page_130">-130-</a></span></p>
+<p>Amilyen különböző az életük, annyira elütő a <i>haláluk</i> is.
+Buddha negyven esztendei tanítás után elrontja gyomrát a déli
+éghajlathoz nem való étellel és jogin gyakorlatok közben ünnepelten
+távozik a nirvánába. Krisztus kínszenvedése pedig – Lessing szerint
+– a legfölségesebb kép, melyet valaha rajzolt a legnagyobb művész,
+a világtörténelem. Annyira telve drámai eseménnyel, plasztikus
+részlettel, hogy egy mákszemnyi hely sem található benne, mely
+alkalmat s gondolatot nem szolgáltatna művészi alkotásra, – és
+tegyük hozzá – mely több vigasztalást, enyhülést nyujtott az
+emberiségnek, mint minden műalkotás, minden gyönyörűség és minden
+szórakozás együttvéve.</p>
+<p>Áthidalhatatlan az ellentét a <i>világnézetükben</i>. Buddha
+tulajdonképpen istentagadó, aki megveti az egész isteni bandát és
+még arra sem tartja őket méltónak, hogy szerzetébe belépjenek;
+legföljebb kültagok lehetnek, a laikus fráterek rangját érdemlik
+meg. «Én vagyok a legnagyobb a mindenségben», ez fejezi ki
+lelkületét. Önmaga vívta ki a bölcseséget, semmiféle küldőt nem
+ismer el. Ő a nagy romboló, aki lerontja nemcsak atyái hitét, hanem
+mindent, amit népe ezer éven át gondolt és tiszteletben tartott.
+Semmire se becsüli és a kritika maró savával öntözi a Védát.</p>
+<p>Krisztus lelke végtelen hódolattal imádja az Atyát és mindenben
+meghajlik parancsa előtt. «Ne véljétek, hogy fölbontani jöttem, a
+törvényt, vagy a prófétákat; nem jöttem fölbontani, hanem
+beteljesíteni.</p>
+<p>Két ellentétes pólus <i>a két életfelfogás:</i> Buddha eszménye
+az élő halott, kiben a nagy kaszás nem <span class=
+"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span> talál
+többé életcsírát, végcélja az örök nyugalom. Ő csak azért él, hogy
+végre ötszáz születés után megpihenjen, igazán meghaljon. Krisztus
+azért hal meg, hogy feltámadjon, az atya jobbján örökké éljen,
+mindenkit magához vonzzon és boldogítson. Krisztus az emberi lelket
+végtelen nagyra becsüli: «Mit használ az embernek, ha az egész
+világot megnyeri is, de lelkének kárát vallja». Buddha a lelket
+olcsó szofizmával letagadja, okozatot tételez fel ok nélkül, életet
+élő nélkül, ismerést ismerő nélkül, cselekvést alany nélkül.</p>
+<p>Buddha nem látja be, hogy legfőbb problémája, a rossznak
+lényege, tulajdonképpen harmóniahiánya az ember belső világában és
+csak nagyobb ellentétet létesít az emberi természet és az eszmény,
+a lét és a gondolat, az értelem és az akarat között. Az akarat
+működése hozza létre az átkos érdemet, a karmát, mely új meg új
+születéseket teremt. Az értelem látása ellenben az az ibolyántúli
+sugár, mely kiöli a csírákat és meghozza a megváltó halált.</p>
+<p>Krisztus minden jót meglát és mindenütt harmóniát létesít. A
+veréb a háztetőről sem esik le, hajunk szála nem görbül meg a
+mennyei atya tudta és beleegyezése nélkül. Krisztus azért jön, hogy
+a felsőbb embert uralomra segítse bennünk, hogy igazi életet, minél
+bőségesebb életet adjon.</p>
+<p>Buddha parancsolja a szűzességet, mert így szűnik meg az élet
+vágya, így szűnik meg a rossz gyarapodása, és a házasságot csak
+mint rosszat tűri meg laikus elemek számára. Krisztus megtartja és
+tanácsolja a szűzességet Isten nagyobb szeretetéért és az apostoli
+hivatás jobb betöltése kedvéért; a házasságot viszont szentségi
+magaslatra <span class="pagenum"><a name="Page_132" id=
+"Page_132">-132-</a></span> emeli és ezzel megszenteli a családot,
+Isten előtt egyenlő rangúvá teszi a férfit a nővel, végtelen
+értékűvé avatja a gyermek életét és lelke tisztaságát. «Ha valaki
+megbotránkoztat egyet a kicsinyek közül, jobb lett volna annak nem
+születni»…</p>
+<p>Buddha egész erkölcstanának negatív jellege van. A tökéletes
+ember, a szerzetes, nem dolgozik, nem tanul, csak elmélkedik és
+imádkozik. Ám mit jelent ez az imádság ott, ahol nincsen Isten,
+kihez felemelkedjék a lélek? Az egész a tanok gépies ismétlése és
+betanulása. Nem csoda, ha helyettesíthető szélben lobogó
+zászlókkal, keringő imagépekkel, melyek Tibetben minden útszélen,
+minden kerítésen ott forognak, minden patakban ott zúgnak a
+misztikus felírással: «OM mani padme hum; igen te drágakő a
+lótuszban, amen.» Ezt a négy szót tanulja meg az egyszerű ember a
+buddhizmusból, ez a gyermek gagyogása, ez a haldokló utolsó szava.
+Mennyire eltörpül ez az értelmetlen szóvirág a keresztény Miatyánk
+végtelen egyszerűsége és gazdagsága mellett.</p>
+<p>Pischel a buddhizmus alaptanául fogadja el az emberszeretetet,
+de már utóda és átdolgozója nem osztja nézetét. Ez a szeretet
+inkább passzív részvét a szenvedőkkel szemben. Nem akar senkinek
+sem ártani azért, hogy a szenvedést a világon ne gyarapítsa és a
+maga nyugalmát ne zavarja. Az eszmény tulajdonképpen a hideg, kővé
+vált ember, «akinek nincsen szeretete, nincsen reménye». Ezekkel az
+emlékezetes szavakkal jellemzi Pál apostol a pogányságot és vele
+szembeállítja a szeretet fölséges énekét a korinthusiakhoz írt első
+levelében. Hogy mennyire igaz a szeretetnek ez a <span class=
+"pagenum"><a name="Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> negatív
+felfogása, arra elég lehet a következő példa:</p>
+<p>«Aki százfélét szeret, annak százféle szenvedése van, ki
+kilencvenfélét szeret, annak kilencvenféle szenvedése van… Ezt
+ismétli végig az egész számsoron és befejezi: «Aki egyet szeret,
+egy szenvedése van, aki semmit se szeret, nincsen
+szenvedése.»<a name="FNanchor_99" id="FNanchor_99"></a><a href=
+"#Footnote_99" class="fnanchor">99)</a> Buddha szerint tehát az
+élet magaslata: ne szeressetek igazán semmit, legyetek
+érzéktelenek, mint a kövek. Igaz, a kövek nem szenvednek, de nem is
+szeretnek. Ezt gyakorolják mesterük halálakor legjobb hívei:
+«Minden elmúlik, ami keletkezik, hogy is lehetne máskép?» Ennyiben
+nyilvánul fagyos részvétük nagy tanítójuk halála fölött. Nem látni,
+nem hallani semmit, nem érezni, íme ez a legfőbb gyönyör ebben a
+keserves világban. Öljön ki az ember minden tetterőt és nemes
+eszményt, tartózkodjék minden cselekedettől, mert minden cselekedet
+a jövendő élet csíráját foglalja magában, a részvét, a szeretet és
+jócselekedet csak alsóbbrangú lényekhez illő gyarlóság.</p>
+<p>Félreismeri az emberiség örök vágyát a végtelen után, mikor
+rendszerének két intézményét, a törvényt és a szerzetet emeli
+oltárra és ezekkel kívánja betölteni az Isten felé áhítozó lelket.
+Nem csoda tehát, ha saját felfogásával teljes ellentétben mindjárt
+halála után hívei őt avatják istenné, mellé helyezik a törvényt és
+a szerzetet, és így kialakul a buddhisták szent háromsága: Buddha,
+Dhamma és a Szangha, mely előtt követői leborulnak és Isten gyanánt
+imádják. A politeizmus kifejlődik csakhamar, erre alkalmat
+szolgáltat a boddhiszhatvák, a Buddha-jelöltek <span class=
+"pagenum"><a name="Page_134" id="Page_134">-134-</a></span> tana.
+Ezek azok, akik már fenn vannak az égi istenek között, még csak
+egyszer öltenek testet, egyszer lesznek emberré és azután bemennek
+a nirvánába. A jelenlegi világkorszaknak öt Buddhája van, Gotáma a
+negyedik volt. Az ő méltóságát Matreya, a szeretetteljes örökölte,
+ki az emberek sorsát az égből nagy szeretettel és érdeklődéssel
+kísérte és majd ötezer év mulva lesz eljövendő. Az északi
+buddhizmus szerint minden embernek hatalmában áll a boddhiszhatva
+méltóság elérése és így a déli egyetlen Matreyával szemben északon
+nagyon elszaporodott a számuk. Jól is érzik magukat, nem
+kívánkoznak a nirvánába. Az égi lakók felvételéből alakult ki a
+sokistenhívés a buddhizmus keretében is. Az istenek időről-időre
+emberi alakot öltenek, legismertebb és legkiválóbb közöttük a Dalai
+Láma, ki itt a földön is teljes istentiszteletben részesül,
+akárcsak a Cézárok Rómában. Itt látjuk ismét a hamis miszticizmus
+útját, az istentagadástól a sokistenhívésig, Buddhának
+önistenítésétől az emberimádásig.</p>
+<p>A művelődéstörténelem nagy tanulsága, hogy a kultúra
+hanyatlását, a művelt népek alkonyát csak a vallás tudja
+megállítani, amennyiben fékezi a kultúrellenes élvezethajhászatot,
+az önzést és fenntartja a nemes és igazán termékeny altruizmust. A
+nagy vallások azonban együtt sülyedtek a kultúrával. Az erkölcs
+elválasztása az istentisztelettől, a tudás szembeszállása a hittel
+erőtlenné tette őket. Két kivétel látszik a sülyedés alól: a
+buddhizmus és kereszténység. A buddhizmus kultúrértéke azonban csak
+látszólagos, hiszen ha végig tekintünk rajta, az egész
+világfelfogása <span class="pagenum"><a name="Page_135" id=
+"Page_135">-135-</a></span> nem egyéb, mint bonyolult rendszerbe
+foglalt kétségbeesés a kultúrtörekvések fölött. Ez az elfáradt
+pesszimizmus hosszas köntörfalazás után ugyanarra az eredményre
+jut, ahová modern tisztelője és követője Hartmann; ki szerint az
+egész kultúrhaladás csak arra való, hogy a nyomorúság érzését egész
+az elviselhetetlenségig fokozza; egész addig a határig, míg az
+egész emberiség tömeges öngyilkosságra határozza el magát. Igaz, a
+buddhizmus megsemmisíti az önző kívánságokat, de olyan gyökeres
+módon, hogy vele együtt kiöl és kipusztít minden kívánságot. Nem
+teremt örömmel dolgozó altruizmust, hanem azt a fásult részvétet,
+mellyel szomorú sorsban egyik társ viseltetik a másikkal szemben és
+amelyből mindnyájan csak megsemmisüléssel tudnak szabadulni. A
+buddhizmus sehol sem iparkodott hanyatló kultúrát megállítani, vagy
+újra felvirágoztatni. Tibetnek és Hátsó-Indiának közepes kultúráját
+nem emelte, a kínai és japán művelődésbe nem vitt új erőt, új
+lendületet, és ahol hanyatlás mutatkozott, megállítani nem
+tudta.</p>
+<p>Túlzásai dacára igen helyesen mondja Chamberlain: «Mi alapította
+meg Buddhának világbirodalmát? Nem a tana, hanem a példája és
+hősies cselekedete; emberfeletti akaratának ez a megnyilvánulása
+igézte meg az emberiség millióit és ez kényszeríti őket igába mind
+máig. De Krisztusban még magasztosabb akarat nyilatkozik meg; nem
+kell futnia a világból, nem kerüli a szépet, megbecsüli a
+szeretetből eredő drága illatszereknek használatát, amit
+tanítványai szemétnek neveztek; nem vonul vissza a pusztába, hanem
+úgy lép elő a magányból, mint valami <span class="pagenum"><a name=
+"Page_136" id="Page_136">-136-</a></span> diadalmas hadvezér, ki
+örvendetes hírt hoz az emberiségnek, nem a halált, hanem az igaz
+megváltást! Buddha egy magát kiélt, tévútra került kultúrának
+alkonyát jelenti, Krisztus azonban az emberiség új napjának, új
+korszakának hajnalát. Újra ifjúvá tette a megvénült emberiséget és
+így lett az életerős, a fiatal indo-európaiak Istenévé. A kereszt
+jegyében az ó-világ romjain lassanként új kultúra támad, melyen még
+sokat kell munkálkodnunk, hogy majd a távol jövőben megérdemelje a
+keresztény nevet.»<a name="FNanchor_100" id=
+"FNanchor_100"></a><a href="#Footnote_100" class=
+"fnanchor">100)</a></p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_137" id=
+"Page_137">-137-</a></span></p>
+<div class="chapter">
+<h2>KÍNAI GONDOLKODÓK.</h2>
+</div>
+<h3>A KÍNAI LÉLEK.</h3>
+<p>A mennyei birodalomban találjuk az emberiségnek egyik legrégibb
+és legönállóbb kultúráját. Kr. e. kétezer esztendővel van már
+iskolája és a XII. századtól fogva az egész birodalomra kiterjedő
+egységes vizsgálati rendszere. Ugyanekkor kiadott építési
+szabályrendelete aprólékosan előírja, milyen rangú ember, hány
+oszlopos, milyen magas és milyen színű házat emelhet.<a name=
+"FNanchor_101" id="FNanchor_101"></a><a href="#Footnote_101" class=
+"fnanchor">101)</a> Buddhizmust megelőző műveltsége és irodalma
+minden idegen befolyástól mentes; szakembernek eddig nem sikerült
+semmiféle turáni leszármazás vagy az északi samanizmustól való
+függés földerítése.<a name="FNanchor_102" id=
+"FNanchor_102"></a><a href="#Footnote_102" class=
+"fnanchor">102)</a> A kínai kultúra elszigetelten álló nemzeti
+lélek alkotása, mely az őskor messzeségéből nyúlik át napjainkba.
+Négyezer esztendős irodalommal rendelkező hatalmas nagy nép áll itt
+előttünk, melynek lelkülete az európai ember számára szinte
+érthetetlen. Krause müncheni sinologus jelenleg vezető műve szerint
+a felületes könyvek egész serege terjeszti Kelet-Ázsiáról a
+tudatlanságot.<a name="FNanchor_103" id="FNanchor_103"></a><a href=
+"#Footnote_103" class="fnanchor">103)</a> A képek, a nyomdai
+kiállítás fényes; a teozófikus frázisok nagyszerűen konganak, de a
+szöveg tudományos értéke minden kritikán aluli. Az eddigi amatőr
+sinológusok serege mindjobban <span class="pagenum"><a name=
+"Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> hamis prófétának
+bizonyul. A nagy kutatók műveiben a kínai lélek következő vonásai
+domborodnak ki.</p>
+<p>1. Mindenekelőtt <i>erősen fejlett benne a családi érzék és a
+fajszeretet</i>. Bármiként változnak a dinasztiák és a kormányzati
+rendszerek, bármennyire versengettek az oligarchák és a mindent
+elnyomó bürokrácia, a kínai nép mindig megőrizte egyéniségét és
+erejét, mert ez a családi élet nagyrabecsülésében rejlett és nem
+változott sem uralkodókkal, sem rendszerekkel. Náluk a gyermek
+egész jóléte a földön a szülők és az ősök megbecsülésétől függ.
+Ezért áldoznak az ősök szellemének, ezért gondozzák babonás
+kegyelettel a mindenfelé szétszórt sírokat. Ezek kedvéért
+akasztották meg az óriási birodalom közlekedését, úthálózatának és
+vasútvonalának kiépítését, mert az élők járhatnak másfelé és
+elköltözhetnek, de a halottat nyugalmában megzavarni nem lehet.</p>
+<p>Az ősök tiszteletével vetekszik a császárok és nagy emberek
+tisztelete és ezzel a fajhoz való ragaszkodás. Közmondásos a kínai
+copf szeretete. De nemcsak a copfját tartja drága kincsnek, hanem
+végtelenül nagyrabecsüli egész viseletét, étkezését, szokásait,
+babonás néphitét. A japán könnyen elfogadja az európai kabátot, a
+katonai egyenruhát, kivetkőzik faji külsőségéből, a kínai azonban
+sohasem. Más fajjal nem keveredik, át nem házasodik; ezért az egész
+világtörténelemben az egyetlen nép, mely teljesen megtartotta
+nemzeti bélyegét, nem mozdult ki arról a helyről, hol a történelem
+szemhatárán először feltűnt és semmi lényeges változást életmódja
+nem mutat az ősidőktől a XX. század forradalmi mozgalmáig.
+<span class="pagenum"><a name="Page_139" id=
+"Page_139">-139-</a></span> Még ennek se tulajdonítsunk nagy
+jelentőséget; a négyszáz millió lakos közül alig egymillió vesz
+részt benne.</p>
+<p>Az erős faj- és családszeretetnek <i>árnyoldala az erős
+érzékiség</i>. Amily igénytelennek látszik a kínai, alapjában véve
+éppoly gyönyörhajhászó és haszonleső. Pauli heidelbergi
+orvosprofesszor szemrehányást tesz az ópiumszívóknak és ezt a
+választ nyeri: «Az a félesztendő, amit boldogító mámorban
+eltöltünk, felér azzal a tíz-húsz nyomorúságos esztendővel, amivel
+megrövidítjük életünket.» A legraffináltabb izgatószereket ők
+termelik és fogyasztják hihetetlen mennyiségben. A nőtlen életet
+nem értékelik és nem értik meg, ennek követelése volt évszázadokon
+át a buddhizmus terjedésének fő akadálya. Ha házasuló korban levő
+fiú komolyan megbetegszik, rögtön megházasítják; ha pedig meghal a
+házasság előtt, a fiúgyermek lelkét a halál után is összeadják
+valamely korán elhúnyt leány lelkével.<a name="FNanchor_104" id=
+"FNanchor_104"></a><a href="#Footnote_104" class=
+"fnanchor">104)</a> A hagyományok túlbecsülése, a kultúra megállása
+és kővé változása szintén a család túlzó szeretetének
+következménye: «Így szántott az apám és az ükapám, hogyan szántsak
+én másképpen.» Csak az a jó, amit az ősök végeztek. Innen van az,
+hogy Kína történelmének csak első századában volt produktív, míg a
+hagyományok ólomsúlya rá nem nehezedett. Később minden újítást,
+minden haladást mint eretnekséget vagy államellenes vétséget
+kárhoztatott.</p>
+<p>2. <i>A kínai lélek második nagy tulajdonsága a gyakorlati
+értelem túltengő uralma.</i> Ebben az országban minden ember majd
+minden tetténél azt kérdezi, mennyi haszon lesz belőle. Kitűnik ez
+<span class="pagenum"><a name="Page_140" id=
+"Page_140">-140-</a></span> már legrégibb legendás könyvükből, a
+nagy szabályból, melyet állítólag Kr. e. 2000 esztendővel kapott a
+császár az égből. Az egész nem egyéb, mint gyakorlati ismeretek
+halmaza és a mű vége mint kínai eszményt a következő öt boldogságot
+sorolja fel: hosszú élet, gazdagság, nyugalom, erényszeretet és jó
+halál. Ezek ellentéte az öt csapás: a szerencsétlen és korai halál,
+szegénység, búbánat, erkölcsi züllés és gyengeség.<a name=
+"FNanchor_105" id="FNanchor_105"></a><a href="#Footnote_105" class=
+"fnanchor">105)</a> A hegyi beszéd nyolc boldogságából egyet sem
+találunk meg; az istenországa előttük számot nem tevő tényező. Még
+legelvontabb gondolkodója, a magábavonuló Lao-ce sem éri be merő
+elmélettel, inkább arra nyujt útmutatást, hogyan szerezhetünk egész
+életünkre döntő élményt, a világrend szemléletét. Ők a földi
+életért, az öt boldogságért túrják a földet, kutatják a
+természetet, rójják a betűket. Megvalósítására legalkalmasabbnak
+tartják a szent foglalkozást, a földművelést és a kereskedelmet.
+Maga a császár is minden évben felszántott és bevetett egy darab
+földet. Az elfoglalt területeket mindig a földműveléssel hódították
+meg igazán és ezzel jobban magukhoz láncolták, mint
+fegyverekkel.</p>
+<p>A földművelés a legszentebb, de a kereskedelem a legkedveltebb
+foglalkozásuk. A keleti kereskedelem úgyszólván kezükben van.
+Szibériától kezdve le egészen Malakka félszigetig mindenütt ők az
+üzlettulajdonosok, vagy legalább cégtársak, főleg a gyárakban és
+bankokban. Hamar megtanulják minden nép nyelvét, főleg az angolt.
+Maguk mellől minden nemzetet kiszorítanak, minden árut a
+legolcsóbban kínálnak és az udvarias bókokban, sima beszédben
+felülmulhatatlanok. E mellett üzleti <span class="pagenum"><a name=
+"Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> életükben nagyon
+megbízhatók. Amit egyszer megígérnek, azt megtartják akkor is, ha
+belepusztulnak. Az európai pénzemberek nem emlékeznek, hogy kínai
+ember megcsalta volna őket.</p>
+<p>3. <i>Jellemző főleg szellemi életükre az atomisztikus,
+kazuisztikus gondolkodás</i> és ennek következménye az igazi
+teremtő képzelet hiánya. Szeretnek egyes esetekkel bibelődni, egy
+embernek egy cselekvését apróra megfigyelni. Így lesz náluk az
+etika a gondolkodás kezdete. A nyugati ember az egyetemesből indul
+ki, a nagy mindenséggel foglalkozik és metafizikát alkot. Az
+erkölcstan nyugaton a filozófia koronája, melyet csak a sokratesi
+korszak emel tudományos színvonalra. Ezzel ellentétben a régi
+Kínának nincsen rendszeres metafizikája, nincsen ismeretelmélete.
+Ezt a mozaikszerű gondolkodást fejezi ki a klasszikus irodalom
+aforisztikus töredékes szerkezete. A bölcsek mondásaiban többnyire
+egyes esetre illő gyakorlati tanácsok szerepelnek. A mindenség
+kezdete, vége nem érdekli őket.</p>
+<p>Első pillanatra úgy látszik, hogy ennek a föltevésnek ellene
+mond a kínai nyelv és a kínai írás egész szerkezete. A szerkezet
+matematikai pontosságú és az írás nem betűt, hanem elvont
+fogalmakat, szavakat jelent. Úgy látszik, mintha ez a nyelv a
+filozófiai gondolkodás számára volna teremtve. Minden szó gyök, a
+gyökök pontos összeállításából áll a mondat, melyben az elhelyezés
+és a hangzás magassága szerint a gyök főnevet, igét, melléknevet,
+vagy határozót jelent. Ez a szerkezet azonban megtévesztő. A nyelv
+nevezett mennyiséggel, milyenséggel foglalkozik, nem pedig
+nevezetlen nagyságokkal, mint a matematika, és <span class=
+"pagenum"><a name="Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> épp
+azért hátrány, hogy a szószegény nyelv kevés gyöke rendkívül
+sokfélét jelent. Legtöbb értelmük van éppen azoknak a jegyeknek,
+melyeket a kínai bölcsek legjobban kedvelnek. Például «sin»
+alapjelentése szív, de mellékesen használják még szellem, érzület
+és szándék helyett. «Ming» az egyik dinasztia és Konfucius neve,
+eredetileg annyi, mint parancs, parancsolni, de jelöli még az ég
+parancsát, rendelkezését, az ember sorsát, rendeltetését és végül
+az életet, mint minden teremtmény végzetét. «Li» vallásos
+szertartás és ezenfelül illemszabály, tapintat, illem iránti
+érzék.<a name="FNanchor_106" id="FNanchor_106"></a><a href=
+"#Footnote_106" class="fnanchor">106)</a> Ez a néhány példa
+szemlélteti, hogy a nyelvtani szerkezet minden pontossága dacára a
+mondatok logikai elemzése rendkívül nehéz. A következtetésben is
+egészen más a forma és a tartalom. Betarthatja valaki pontosan a
+szillogizmus szerkezetét, de ha badarsággal tölti meg, még sem
+következtet semmit. A kínai szójátékra emlékeztet a következő
+szofizma: ami Hong-kong-ban van, az nincsen Sang-hai-ban. De
+Hong-kong-ban nappal van; tehát Sang-hai-ban nincsen nappal. A
+forma kitűnő; az értelem élclapba való.</p>
+<p>Az atomisztikus gondolkodásnak tudható be az is, hogy a
+<i>gépiesség és külső forma</i> uralkodik mindenben. A vallásban fő
+a ritus, mellékes a tan. A nevelésben fő az emlékezetbe vésett
+anyag; minden egyéni gondolat, minden eredetiség hibaszámba megy. A
+társas életben fő a külső illem, az érzülettel kevesebbet törődnek.
+Erős gyüjtő szenvedéllyel tudományos téren nagy ismeretanyagot
+halmoznak fel, de belső összefüggést már nem keresnek; e nélkül
+pedig nincsen tudományos gondolkodás. Gyüjtő szenvedélyükhöz
+<span class="pagenum"><a name="Page_143" id=
+"Page_143">-143-</a></span> járul erős hajlamuk a schematizálásra,
+amely nem töri a fejét okok keresésén, hanem ismereteit hamarosan
+kieszelt kategóriákba szorítja és ezeknél megmarad időtlen időkig.
+Igy például az említett «Nagy szabály» kategóriája a négy évszak
+mellett: öt világtáj, öt alkotó elem, öt szín, hang, íz és zsiger.
+Egyik sorban a negyedik helyen levő tag kapcsolatban áll minden
+sornak negyedik tagjával. Így keletnek megfelel évszakban a tavasz,
+elemek között a fa, színben a zöld és zsigerek közül a máj. Az
+ilyen mondvacsinált összefüggésekre alapították orvostudományukat,
+helyesebben kuruzslásukat, jóslásaikat és magatartásuk nagy
+részét.</p>
+<p>Atomisztikus gondolkodás következménye az is, hogy <i>hiányzik
+bennük az igazi teremtő képzelet</i>. Fő művészetük a festészet, de
+erejük itt is finomkodásban merül ki. Gondosan megfigyelik a
+természet örökké változó tárházát és az ebből merített díszítő elem
+méltán lebilincseli a nyugati szemlélőt; de kompoziciót, művészi
+szerkesztést, lendületet, árnyékolást hiába keres náluk.
+Költészetükben két és félezer esztendőn át csak a lírai műfaj
+szerepelt, melyhez aránylag kevés képzelőerő szükséges. A regény és
+a dráma csak Kr. u. a XIII. században lépett fel, akkor is inkább
+indiai mintára készült. Ennek a régi nagy népnek nincsen igazi
+önálló drámája, regénye, nincsen igazi nemzeti éposza sem. A
+vallásnak nincsen mitológiája, a babonás néphit buddhista hatásra
+alakul ki.</p>
+<p>Alkotásban a művészet testvére a filozófia. Nem csoda, ha ez is
+mostoha bánásmódban részesül a mennyei birodalomban. Szorgalmasan
+gyakorolják <span class="pagenum"><a name="Page_144" id=
+"Page_144">-144-</a></span> itt az ősök tiszteletét, de e mellett
+nem izgatja őket a kérdés, van-e örökélet, hogyan és hol élnek ezek
+a szellemek. Így érthető, hogy az emberi szellem története egyetlen
+elméleti igazságot sem köszön nekik és ha a kínai nép sohasem élt
+volna a földön, ugyanannyit tudnánk, mint manapság; az emberi
+szellem kultúrpalotájához nem szállítottak egy szegletkövet
+sem.</p>
+<h3>KONFUCIUS.</h3>
+<h4>I. Konfucius élete, jelleme és szerepe.</h4>
+<p>1. Nemcsak nemzetének bölcse, mint Cato, Kant, vagy Sokrates,
+hanem kétezredév óta az egész mennyei birodalomnak valósággal
+koronázatlan királya. Születési évét olyan fordulópontnak tartják
+Kína történetében, mint amilyen Jézus megjelenése nyugaton. A kínai
+történetírók Konfucius előtti és utáni kort különböztetnek
+meg.<a name="FNanchor_107" id="FNanchor_107"></a><a href=
+"#Footnote_107" class="fnanchor">107)</a></p>
+<p>2. <i>Származása.</i> Konfucius eredeti nevén K’ung K’iu
+született Küo Li helységben Tsu város mellett, Lu államban Kr. e.
+552-ik esztendő X. hónapjának 21-ik napján. Atyja katonatiszt, ki a
+régi időkben Sung államban uralkodó királyi családból származott,
+de nagyon elszegényedett és már a gyermek három éves korában
+meghalt.<a name="FNanchor_108" id="FNanchor_108"></a><a href=
+"#Footnote_108" class="fnanchor">108)</a> Az özvegy szegényesen
+nevelhette a gyermeket, ki jóideig csűröket, majd nyájakat őrzött
+az egyik főnemesi család uradalmában.<a name="FNanchor_109" id=
+"FNanchor_109"></a><a href="#Footnote_109" class=
+"fnanchor">109)</a></p>
+<p>3. Már ekkor feltűnést keltett becsületességével, okosságával és
+a kínai életben oly nagy szerepet játszó <i>szertartások kitűnő
+ismeretével</i>. Kisgyermek <span class="pagenum"><a name=
+"Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> korában az volt a
+szórakozása, hogy az ellesett cerimóniákat begyakorolta. Később
+folyton tökéletesíti magát ezekben. Ha nagy temetés megy végbe, ha
+fejedelmi látogatás érkezik, odaférkőzik a közelbe, kikérdez és
+apróra megfigyel mindent. Felnövekedve meglátja a ritusok szellemét
+és életstílust, harmónikus cselekvést keres benne. Önkénytelenül
+megérzi a divat óriás hatalmát és ezt kívánja a nemzeti élet
+szolgálatába állítani. A régiek szertartásokkal szőtték át egész
+társadalmi életüket: a születésnapnak, a nagykorúsításnak, az
+esküvőnek, versenynyilazásnak és vendégfogadásnak… egész a
+temetésig mindennek megvolt a maga rendje-módja. Mindezekben a
+császári udvar volt a mérvadó és a művelt körök társas életében
+csak az vehetett részt, aki ismerte a társadalmi formákat.
+Háromszáz fontos és háromezer kevésbbé fontos szabályt kellett
+minden művelt embernek begyakorolnia. Viszont ezek tudása megadta a
+föllépés biztosságát és könnyedségét; a szokásokat tudó férfi
+mindenben ember a talpán és még a legveszedelmesebb helyzetben is
+sikert arat; ráléphet akár a tigris farkára, még az sem harapja
+meg.<a name="FNanchor_110" id="FNanchor_110"></a><a href=
+"#Footnote_110" class="fnanchor">110)</a> Főképpen ezért a rituális
+tudományáért nyeri már húszéves korában a Fu-ce, azaz mester nevet
+és így kerül be a történelembe, mint <i>Kong-Fu-ce</i>.</p>
+<p>4. <i>Európai életírói mellőzték egyik legvonzóbb jellemvonását:
+a zene iránti nagy szeretetét.</i><a name="FNanchor_111" id=
+"FNanchor_111"></a><a href="#Footnote_111" class=
+"fnanchor">111)</a> Pompásan énekelt, kitűnően játszott citerán és
+csengő köveken, úgy hogy a császári udvar karmestere őt hallgatva
+bámulattal kiálta fel: ez az ember hivatott arra, hogy újjáteremtse
+az emberiség tönkrement kultúráját. Ezen a téren folyton
+<span class="pagenum"><a name="Page_146" id=
+"Page_146">-146-</a></span> tovább képezi magát. Meghallja a
+tánccal, pantomimmel kisért «sao» zenét és oly buzgalommal tanulja
+három hónapig, hogy «mellette elfelejtette a hús ízét», mert a
+legfőbb szépség és a legnagyobb jóság csendült ki belőle. Ő a
+zenében is az erkölcsi emelkedést vagy sülyedést érezte. Hogyan
+értékelte a zenét, kitűnik a tanulásából. Egy citeradarabnál tíz
+napig maradt, jóllehet mestere sürgette: eléggé tudja már,
+haladjanak tovább. Kung mentségeket hoz fel: «Még nem vagyok biztos
+az ütemben; még nem fogtam fel a dal mély értelmét és nem értem a
+szerző lelkét.» Végül a tizedik napon megállapítja tisztán a
+játékból, hogy «a dal szerzője komoly, mélyen gondolkozó,
+messzelátó elme; nagylelkű és megelégedett nemes szív. Most már
+látom is a szerzőt. Barna az arca, magas a termete és a szeme
+olyan, mint a tenger mélye. Ugyan ki lehetne más mint Wen király?»
+Tanára ezt hallva tisztelettudóan felkel, mélyen meghajtotta magát
+és üdvözölte: «Te bölcs és szent férfiú vagy, ez a dallam tényleg
+Wen királytól való.» Ez a jelenet elébünk tárja alaposságát,
+elméjének megfigyelő erejét és képességét arra, hogy teljesen
+beleérezze magát más lelkébe. Kiérezzük lelkesedését a régi szép
+kultúra iránt.</p>
+<p>5. <i>Hivatása.</i> Harmincnégy éves korában, mint főnemesi
+gyermekek nevelője elkerült Lo-ba a birodalom akkori székvárosába,
+hol tudatára ébred nemzetmentő hivatásának.<a name="FNanchor_112"
+id="FNanchor_112"></a><a href="#Footnote_112" class=
+"fnanchor">112)</a> Egymás mellett szemléli itt a szent királyok és
+a vérengző zsarnokok képét. Vérzik a szíve, ha hazájának korabeli
+állapotára gondol. Északon a mongolok törtek be és fenyegetik
+állandóan; délen a határőrvidék hatalmas főurai megtagadják az
+engedelmességet <span class="pagenum"><a name="Page_147" id=
+"Page_147">-147-</a></span> a császárnak és folytonosan küzdenek
+egymás ellen. Mindenfelé pártütés és felfordulás. Lu tartományban
+az utolsó kétszáz év alatt harminchat fejedelmet gyilkoltak meg és
+nem egyszer a trónörökös tulajdon édesatyját. Mágnás családok
+tartották kézben a nemzeti vagyont, bitorolták a főhatalmat;
+udvaraikban viszont táncosnők és heterák voltak a
+mindenhatók.<a name="FNanchor_113" id="FNanchor_113"></a><a href=
+"#Footnote_113" class="fnanchor">113)</a> Különösen meghatja Tsu
+herceg és kormányzó képe, ki visszautasítja a felajánlott koronát
+és karjára véve a trón jogos örökösét, a kis királyt, kihallgatást
+tart és intézi az ország ügyét-baját. Ő volt a nemzet utolsó nagy
+bölcse, ki még tovább építette a nemzeti művelődést. Kong-fu-ce úgy
+érezte, hogy a nagyherceg kérdőn tekint reá és hallani vélte
+szavát: «Ki fogja megőrizni nagy örökségemet, ki folytatja tovább a
+kultúra úttörőinek sorát?» Kung megértette a tekintetet és ettől a
+pillanattól fogva hivatottnak vélte magát arra, hogy a régi nagy
+királyok szent örökségét a késő unokákra átszármaztassa. Mély titok
+gyanánt őrízte ezt a vágyat még tanítványai előtt is, csak nehéz
+megpróbáltatások idején tolult ajkára a panasz: «Már a végét járom,
+mert régen nem láttam álmomban Tsu herceget.» Íme az eszmény ott
+lebegett előtte éjjel-nappal és elkísérte álmaiban. Ezentúl a Tsu
+dinasztia elkorcsosult tagjairól mindig jobban a régi kor nagy
+uralkodóira függeszti tekintetét és felvillan benne a forradalmi
+szándék, hogy mint egy új dinasztiának mindenható minisztere menti
+meg hazáját az összeomlástól.<a name="FNanchor_114" id=
+"FNanchor_114"></a><a href="#Footnote_114" class=
+"fnanchor">114)</a></p>
+<p>6. <i>Reformtevékenysége.</i> Alig tér vissza hazájába, elűzik a
+tartomány törvényes fejedelmét, kit <span class="pagenum"><a name=
+"Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> hűségből száműzetésbe
+követ és jó ideig kivonja magát a politikai tevékenységből. E
+helyett nagystílű a tanítói tevékenysége. Csak ötvenegy éves
+korában nyílik alkalma arra, hogy államférfiúi képességeit a
+gyakorlatban is kimutassa. Az új fejedelem a főváros első
+előljárójává avatja. Egy év alatt úgy rendbe hozott mindent, hogy a
+szomszéd fejedelmek csodájára járnak, utánozzák rendeleteit és
+irígyelni kezdik sikerét. A találkozásokon gyors pillantással
+átlátja a cselszövést és több vitás területet megment fejedelmének,
+ki hálából közmunka miniszterré teszi. Hatalmát arra használja,
+hogy megvizsgáltatja az egész ország talaját és elrendeli, hogy
+minden talajban a legmegfelelőbb fát és gabonát termesszék.
+Hamarosan elnyeri az ország legfontosabb állását, legkényesebb
+tisztét: az igazságügyi miniszteri széket. A hagyomány szerint
+három hónap alatt olyan rendet teremt, hogy büntetésre nem is volt
+többé szükség, mert mindenki önként tartotta be a jó szokásokat és
+erkölcsöket, melyeket példájával és az egész udvar tekintélyével
+uralkodó divattá emelt.</p>
+<p>Kétféle ellenségre talált újító munkájában: örökké kritizáló
+pesszimistákra és szájas pártvezérekre. A pesszimista kritikusokkal
+nem sokat törődött; ezeknek legjobb cáfolata maga a tett, a siker.
+<i>De komolyan félt a szószátyár demagógoktól</i>, kiket
+alábbvalóknak tartott a rablóknál és gyilkosoknál. Ezeket úgy
+hallgattatta el, hogy közülük a legtekintélyesebbet,
+Sao-Csong-Mao-t már minisztersége hetedik napján felköttette és
+elrettentő példa gyanánt feldarabolt testét a királyi palota előtt
+közszemlére tetette ki. Mikor ezért <span class="pagenum"><a name=
+"Page_149" id="Page_149">-149-</a></span> a kegyetlenségért
+tanítványai szemrehányást tesznek neki, így magyarázza meg tettét:
+«Öt gaztett van a földön, mely alávalóbb a rablásnál és
+gyilkosságnál: első az engedetlen, lázadó lelkület, álnoksággal
+egybekötve; második a makacssággal, megátalkodottsággal járó gonosz
+cselekedet; harmadik a hazug beszéd, ha ékesszólás járul hozzá;
+negyedik a botrányok gyüjtése és ezek terjesztése széles
+ismeretkörben; ötödik a gaztettek helyeslése és feldícsérése. Ez a
+Sao-Csong valamennyit egyesítette magában. Amerre járt, mindenütt
+pártot alakított és lázongott, a tömegbe államellenes véleményeket
+hintett; erőszakos fellépésével elhomályosította a jog és
+jogtalanság fogalmát és mindenütt csak saját érvényesülését
+kereste. Tizenhárompróbás gazember volt, ezért kellett eltenni láb
+alól». A régi császárok hét példájával igazolja tettét. «Ha a
+felforgató elemek hordákba gyülekezhetnek, akkor már nagy ok van a
+búbánatra».<a name="FNanchor_115" id="FNanchor_115"></a><a href=
+"#Footnote_115" class="fnanchor">115)</a></p>
+<p>7. Kon-fu-ce kegyetlen tettét, mint <i>kormányzati
+bölcseséget</i> tünteti fel; szeret mindenben mélyre látni, a
+bűntények okát és megelőzését keresi. Legfőbb oknak tapasztalja a
+ferde közvéleményt, azért szerinte <i>minden kormány legfőbb
+teendője a nép zavaros fogalmainak helyreigazítása</i>. Öreg
+korában magasállású tanítványa, Tsi-Lu magához hívja: «We fejedelme
+vár rád, mester, hogy hatalmát irányítsad. Mihez fognál
+legelőször?» «Minden bizonnyal – válaszolja Kung-ce – a fogalmak
+helyreigazításához.» A katonás Tsi-Lu megvetően legyint erre. «Csak
+a fogalmak forognának kockán? Nagyon tévedsz mester. Mire jó
+ezeknek az igazítása?» A mester válasza: «Milyen <span class=
+"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span>
+faragatlan vagy te, Ju! Nemeslelkű ember nyílt kérdésnek tekinti
+vagy elmellőzi azt, amit nem ért meg. Ha a fogalmak nem helyesek,
+akkor helytelenek a beszédek; ha a beszédek nem helyesek, nem
+jönnek létre a jó tettek… nem virágzik az erkölcs és a művészet,
+nem érnek célt a büntetések és végül a nép azt sem tudja, hova
+tegye kezét-lábát. Ezért a nemes embernek szeges gondja van arra,
+hogy fogalmait minden körülmények között helyes szavakba öntse és
+szavait valóra váltsa. A nemes ember nem tűri, hogy beszédében
+bármi pontatlan vagy félreérthető legyen.»<a name="FNanchor_116"
+id="FNanchor_116"></a><a href="#Footnote_116" class=
+"fnanchor">116)</a></p>
+<p>Még gyakorlatibb módon hangsúlyozza a tiszta fogalmak
+jelentőségét a következő hely. Tsi fejedelme kérdi tőle, mi a jó
+kormányzás titka? Kung-ce válaszol: «A fejedelem legyen fejedelem,
+az alattvaló legyen alattvaló, az atya legyen atya, a fiú legyen
+fiú.» Szóval mindenki töltse be pontosan kötelességét és törekedjék
+eszményképe után.»<a name="FNanchor_117" id=
+"FNanchor_117"></a><a href="#Footnote_117" class=
+"fnanchor">117)</a></p>
+<p>A szavak jelentése nem egyéb, mint szokás, melynek
+meggyökereztetéséhez tekintélyre van szükség. Ezért a <i>tiszta
+fogalmak megteremtésének eszköze a tekintély</i>. Tekintély pedig
+csak ott lehet, ahol 1. van társadalmi különbség és olyanok az
+uralkodó rendek és az előljárók, hogy a nép tisztelettudóan
+tekinthet fel reájuk. <i>A tisztelettudás</i> az egész társadalmi
+és nemzeti élet alapja. Ahol az arcátlanság elharapódzik, ott vége
+a társadalmi rendnek és békének. Ezért tartja 2. a társadalom
+alapjának a szülők iránti tiszteletet és szeretetet, mert
+legkönnyebb tiszteletre nevelni ott, hol erre segít a vérségi
+kötelék és a szülők iránt érzett <span class="pagenum"><a name=
+"Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> hála. Tisztelettudásra
+ifjú korban kell még nevelnünk, mikor fogékony rá az ember. Ez a
+kormányzati bölcseség főtitka.</p>
+<p>A fogalmak helyreigazításával egyenlő fontosnak tartja a
+<i>példaadást</i>, a kifejlett egyéniségből áradó belső vonzást,
+amit napjainkban W. Förster így fejez ki: «Das Sein erzieht, nicht
+das Tun.» Mi a kormányzás lényege, kérdi tőle Ki herceg.
+«Kormányozni annyi, mint helyesen élni. Ha felséged vezet a
+becsületességben, ki merészel akkor még becstelen maradni.» Más
+alkalommal azt kérdi, hogy lehet megszüntetni a rablók
+garázdálkodását. Konfucius azonnal kész a válasszal: «Ha Felséged
+nem kívánja, még akkor sem fog a nép lopni, ha díjat tűznek ki
+érette.» Szerinte ugyanis a nép a fejedelem árnyéka és a kormány
+tükörképe. Ha a nép között tolvajok garázdálkodnak, ez annak a
+jele, hogy a kormány se tisztakezű, nem egyenes úton szerzi a
+pénzt. Másik érdekes feladott kérdés, hogy lehet a népet
+szófogadóvá tenni. Föl kell emelni a nyílt, egyenes embereket, hogy
+elnyomják a körmönfontakat, így engedékeny lesz a nép; ha pedig
+emelik az álnok képmutatókat, ezek elnyomják a nyílt embereket és
+nem fogad szót a nép.<a name="FNanchor_118" id=
+"FNanchor_118"></a><a href="#Footnote_118" class=
+"fnanchor">118)</a></p>
+<p>A kormányzat fontos eszközének tartja még <i>az erkölcsös
+nemzeti zenét</i>, mert a kellő cselekvés harmónikus kedélyt
+tételez fel; a szív harmóniáját pedig a zene teremti meg
+legkönnyebben. Ezért foglalkozik ő maga is legszivesebben a
+zenével, ezért fárad a nemzeti zene reformján, ezért hagyja az
+utókorra az ódák könyvét, a Si-King-et.</p>
+<p>A kormányhatalommal rendelkezők főtulajdonsága nem annyira a
+szaktudás, mint inkább a <span class="pagenum"><a name="Page_152"
+id="Page_152">-152-</a></span> hazának és <i>a népnek nagy
+szeretete</i>. A részleteket elvégezhetik az alkalmazott
+tisztviselők, de az egész világot csak arra lehet rábízni, ki
+önmagában az egész világot szereti. Az ilyet a nép nem érzi
+elnyomónak, rendelkezéseit sem találja terhesnek, mert elnyomás
+helyett inkább szárnyakat ad népének az öntevékenység nagyobb
+kifejtésére. «Ha valaki egyéniségével uralkodik és szokásával tart
+rendet, lelkiismeretes lesz a népe; ha pedig valaki rendeletekkel
+kormányoz és büntetéssel tart rendet, kijátssza a nép és
+lelkiismeretlenné válik… Ha valaki egész lényével uralkodik,
+hasonlít a sarkcsillaghoz, mely nyugodtan marad a maga helyén és
+mégis körülötte forog az egész csillagos ég.»<a name="FNanchor_119"
+id="FNanchor_119"></a><a href="#Footnote_119" class=
+"fnanchor">119)</a></p>
+<p>8. <i>Bukása.</i> Ilyen elvek és kormányzat mellett Lu
+fejedelmének nagyon megnövekedett a hatalma és tekintélye és a
+szomszéd fejedelmek sanda szemekkel néztek Konfuciusra. Attól
+tartottak, hogy Lu így nemsokára a birodalom első államává,
+fejedelme pedig császárrá lesz. Próbálkoztak tehát Konfucius ellen
+rágalmazással és amikor ez nem sikerült, a következő fondorlattal
+éltek: Összeszedték hét országnak legszebb nyolcvan lányát,
+megtanították őket érzéki dalokra, észbódító táncra, felöltöztették
+káprázatos szép ruhákba és kitűnő zenészek kíséretében elküldötték
+őket ajándékba harminc fogaton Lu fejedelmének. Ez először csak a
+városon kívül szállásolja el őket és inkognitóban keresi fel a kis
+tábort, de annyira levették lábáról, hogy már másnap ünnepi
+menetben vezette őket székvárosába. Dinom-dánomban teltek a napok,
+elintézetlenül hevertek az ország ügyei és a téli nagy áldozatok
+<span class="pagenum"><a name="Page_153" id=
+"Page_153">-153-</a></span> alkalmával a tisztviselők már nem
+kapták meg az őket megillető jutalmat és tisztességet. Ekkor
+belátta Konfucius: «Itt az idő a visszavonulásra!» és dalba öntötte
+keservét: «A nők éneke űzött el és kényszerít életem végéig
+vándorlásra.»<a name="FNanchor_120" id="FNanchor_120"></a><a href=
+"#Footnote_120" class="fnanchor">120)</a></p>
+<p>9. <i>Tanítói egyénisége.</i> Bukása és önkéntes száműzetése
+után sem adja fel a reményt, hogy talál még uralkodóra, aki őt
+megérti és segíti arra, hogy boldoggá és naggyá tehesse népét.
+Államról államra vándorol; majd mindenütt tisztelettel fogadják,
+gondoskodnak róla és tanítványai megélhetéséről. A fejedelmek szóba
+állnak vele, némelyik meg is valósítja egyik-másik gondolatát, de
+senki sem meri egész hatalmas tervét magáévá tenni.</p>
+<p>Hatvan éves korában nagy fordulat történt életében. Kezdi
+veszíteni a reményt, hogy ő a maga személyében megmenti nemzetét.
+De amit maga nem tehet, örökségkép kívánja hagyni tanítványainak és
+az utókornak és így még öregkorában is folytatja és fokozza nevelői
+és írói tevékenységét.</p>
+<p>Milyen lehetett tanítási módja, erre nézve beszélgetései
+nyujtják az egyetlen hiteles forrást. Hiába keresünk nála
+hosszadalmas fejtegetéseket, mint Buddhánál, vagy mélyen szántó
+okoskodást, mint a vedanták bölcseinél. Tanítványai a vándorélet
+tarkaságában apró-cseprő kérdéseket tesznek fel, ezekre ad
+szűkszavú feleleteket. Válaszát csattanós rövidség, fülbemászó
+ritmus és emlékezetbe tapadó forma jellemzi. Ő a tettek embere.
+Legjobban szeretne cselekedni, nem beszélni. Tanítványai előtt
+többször odanyilatkozik: jobb szeretne semmit se mondani, soha
+többé nem beszélni. <span class="pagenum"><a name="Page_154" id=
+"Page_154">-154-</a></span> «Ha a mester nem beszél, mit írjunk mi
+tanítványok.» «Nézzetek az égre, vajjon beszél-e. A négy évszak jár
+a maga útján, létrehoz mindent. Vajjon beszél-e az ég? Működik
+inkább.»<a name="FNanchor_121" id="FNanchor_121"></a><a href=
+"#Footnote_121" class="fnanchor">121)</a></p>
+<p>Legbátrabb és egyik legkiválóbb tanítványának felvétele jellemzi
+mindkettőjüket. Tsi-Lu kakastollal ékesítve hetykén áll oda a híres
+tanító elé. Ennek tetszik a kemény legény és kérdi tőle: «Mit
+szeretsz legjobban?» «A hosszú kardomat» – válaszolja az ifjú. «Ha
+ehhez az erőhöz még tanulsz is valamit, kiváló ember válik
+belőled.» «Mit használ nekem a tanulás? Ott a déli hegyeken magától
+nő fel a bambusz hibátlanul és egyenesen. Ha levágják, olyan nyilat
+lehet belőle faragni, hogy még az orrszarvú bőrét is átjárja.»
+«Helyes, de ha acélheggyel és tollal látod el, akkor még mélyebbre
+hatol.» Tsi-Lu erre az elmés válaszra meghajol kétszer és kéri
+felvételét a tanítványok seregébe.<a name="FNanchor_122" id=
+"FNanchor_122"></a><a href="#Footnote_122" class=
+"fnanchor">122)</a></p>
+<p><i>Hogyan gondolja a nevelés célját</i>, láttuk egész életében.
+Az ő szemében az az igaz ember, aki mindig fején találja a szöget,
+minden helyzetben megőrzi a lélekjelenlétét és embertársaival
+szemben mindig és mindenütt kellő módon viselkedik. Erre csak a jó
+szokások segíthetik, miért is a nevelés főcélja az erények, a jó
+szokások begyakorlása. Ezek rendszeres csoportosítása szerzi az
+igaz jellemet. A szociális és állampolgári nevelés alapja szerinte
+a tisztelettudás és tekintélytisztelet. Ha ez veszendőbe megy és az
+arcátlanság harapódzik el, akkor az államnak bealkonyodott.</p>
+<p><i>Nevelőeszközei.</i> A jó szokásra nevelést a legkönnyebben
+kell kezdeni; ez a kisgyermekkorban <span class="pagenum"><a name=
+"Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> a szülők iránti
+tisztelet, szeretet és engedelmesség. A jó szokás maradandóbb lesz,
+ha <i>összekötjük a vallással</i>. Ezért veszi körül vallásos
+kegyelettel a szülők iránti tiszteletet és pontosan megszabja a
+temetés meg a gyászolás módját, a sírok gondozását. A temetés ne
+legyen ugyan fényűző, de mégis olyan, hogy mély benyomást keltsen a
+fájdalom őszinteségével és a külső szertartás komolyságával. Az
+atya halála vésődjék olyan mélyen a gyermek szívébe, hogy emlékét
+soha el ne felejtse. Ezért rendel el hároméves gyászt. A gyermek
+három évig szorul rá atyja, anyja karjára, ennyi ideig teljesen
+igénybe veszi szeretetüket, ennyi ideig gyászoljon tehát
+érettük.</p>
+<p>A jó megszokását nemcsak a vallással köti össze, hanem erősíti a
+zenével és így az <i>etikát egybe kívánja forrasztani az
+esztétikával</i>. Saját maga tapasztalatból tudja, hogy milyen nagy
+a zenének etikai ereje. Amiért is elítéli az érzéki és érzelgő
+romanticizmust és visszatér az ősök gazdag, de mégis egyszerű
+dallamaihoz és nemesen lejtett pantomim táncjátékához. Sajnos,
+ennek a működésének emléke nem maradt reánk.</p>
+<p>Láttuk azt is, hogy a zenét emberismeret mélyítésére használta
+fel. Teljesen bele tudta magát élni a szerző lelki világába, sőt
+maga előtt látta külső megjelenését.</p>
+<p>10. <i>Írói tevékenysége.</i> A régi irodalom termékeiből három
+könyvet állított össze, ezek <i>az I-king, a Su-king és a
+Si-king</i>. Az I-king annyi, mint változások könyve. Nehezen
+érthető szimbólikus könyv, tele varázsigékkel és jóslatokkal. Öreg
+korában sokat foglalkozik vele Konfucius, összegyüjti benne
+mindazt, amit az őskínai világnézetből <span class=
+"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> célja
+elérésére alkalmasnak tart. Második a Si-king, az ódák, nemzeti
+dalok könyve. Háromezer régi nemzeti énekből a legkifejezőbb
+háromszázat csoportosítja benne a saját nevelő célzatával. Harmadik
+a Su-king, az okmányok és krónikák könyve. Régi törvényeket,
+szokásokat és a régi nagy császárok példáit sorolja fel benne.</p>
+<p>A Su-king kiegészítése gyanánt saját maga írta meg a kínaiak
+negyedik szent könyvét: «<i>A tavasz és ősz évkönyveit</i>», a
+«<i>Ts’un Ts’iu</i>»-t. Látszólag száraz krónika ez is, amilyet
+minden államban vezettek a fejedelem tetteiről. Saját államának,
+Lu-nak történetét foglalja itt össze. Keveset változtat az eredeti
+szövegen, de minden változtatása elevenbe vágott. Így például csak
+báróknak címezi a lázadó fejedelmeket, akik magukat már királyoknak
+hívták. Vagy ha egy vérengző zsarnokot meggyilkoltak, csak annyit
+ír, egy gonosztevőt végeztek ki. A császárt kényszerítik a
+fejedelmek, hogy a gyűlésükön megjelenjék, ő ezt így jegyzi fel:
+vadászni ment a folyó északi partjára. A tervezett «fogalmak
+helyreigazítása» volt ez nagy stílben. Hatása óriási volt; amikor
+elterjedt, rettegni kezdettek az áruló trónbitorlók és a lázadó
+alattvalók.</p>
+<p>Ötödik könyv gyanánt hozzájárul ezekhez <i>a szertartások
+könyve</i>: <i>Li-Ki</i>. A magva mindenesetre Konfuciustól való,
+de mennyi benne az eredeti, senki sem tudja eldönteni.</p>
+<p>Műveiben kitűzi a nemzeti eszményt és megjelöli a megvalósítás
+módját. Az eszményt a multba helyezi, hogy élő, eleven vonásokkal
+rajzolhassa meg. Az esztétikai alkotás azonban a kisebb gondja. Ő
+mindenáron gyakorlati kötelességérzetet <span class=
+"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span> kíván
+ébreszteni. Ne csak ismerjük szép multunkat, hanem kövessük, ami
+szép és nagy volt benne és így ismét valósággá lesz közöttünk.
+Bírálja továbbá a jelen viszonyokat és kimutatja, mennyiben térnek
+el az eszménytől. Ám kritikája sohasem merül el üres zsörtölődésbe
+és sohasem tétlen «laudator temporis acti», hanem átérzi és
+átérezteti az alkotmányos reformok szükségét.</p>
+<p>Irodalmi működését az esztétikai nevelés szolgálatába is
+állítja. Erre vonatkozó irányelvét legkedvesebb tanítványa, Jen Huy
+kérdésére fejti ki. Mi az erkölcs lényege? «Győzzük le magunkat és
+<i>forduljunk a szép törvényéhez, ezáltal gyakoroljuk az
+erkölcsiséget</i>. Ha az emberek csak egyetlenegy nap legyőznék
+magukat és a szép törvényéhez igazodnának, az egész világ erkölcsös
+lenne. Ami nem felel meg a szép törvényének, azt ne nézd meg. Ami
+nem felel meg a szép törvényének, arra ne hallgass… arról ne szólj…
+azt ne tedd.»<a name="FNanchor_123" id="FNanchor_123"></a><a href=
+"#Footnote_123" class="fnanchor">123)</a></p>
+<p>Végül mind nevelői, mind <i>írói működését saját maga
+jellemzi</i> legszebben a következő lemondó nyilatkozattal:
+«Közvetítek és nem teremtek, hű vagyok a régi korhoz és szeretem
+azt: ebben össze merem magam hasonlítani ami jó P’ong-unkkal»
+(talán Lao-ce-vel).<a name="FNanchor_124" id=
+"FNanchor_124"></a><a href="#Footnote_124" class=
+"fnanchor">124)</a> Megrajzolta a nemzeti eszményt, megvalósítására
+elkészítette a terveket és a jövőbe nézve várta a nagy embert, aki
+megérti a titkos jeleket és megépíti az új kultúrát.</p>
+<p>11. <i>Halála.</i> Se nevelő, se írói tevékenysége mellett nem
+adta fel a reménységet, hogy talál még uralkodóra, aki hajt a
+szavára és aki mellett rövid három esztendő alatt rendet teremt az
+egész birodalomban. Hetvennégy éves korában <span class=
+"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> hallja,
+hogy a szomszéd állam királyát az egyik trónkövetelő herceg
+meggyilkolta. A lakosság fel volt háborodva, több mint a fele
+ellenezte a gonosztevő trónrajutását. Az ősz Kon-fu-ce megfürdött,
+felöltözött díszruhájába és odaállott fejedelme elé: «Cseu-Csong
+meggyilkolta az urát; torold meg, kérlek!» A fejedelem azonban
+elutasítja, fél a főúri családoktól. Füstbe ment utolsó reménye,
+hogy a fejedelem most megembereli magát és akkor övé a szomszéd
+állam és hamarosan övé a főhatalom az egész mennyei birodalomban.
+Megtörten indult hazafelé és ezentúl sejtelmes álmokat látott.
+Álmában templomban trónuson piros oszlopok között ül és a halál
+sejtése fogja el. Egy reggel nagyon korán kelt fel, kezét
+hátratéve, botját maga után húzva ment ki az udvarra, hol fel és
+alá járva dudolta: «A nagy Taisán-hegynek porrá kell mállnia; az
+erős gerendának el kell törnie és a bölcs kiszárad, mint a növény.»
+Tanítványa kérdi, mi az értelme dalának és ő elmondja álmait és
+hozzáfűzi utolsó ismeretes szavát: «Nem támad bölcs király, ki
+meghallgatna engem. Ideje meghalnom!» Lefeküdt és hetednapra
+meghalt. Sírjára lehetne vésni önjellemzését: «Nem zugolódom az
+Isten ellen és nem haragszom az emberekre. Lenn kutatok, de lelki
+szemeim fenn az égen.»<a name="FNanchor_125" id=
+"FNanchor_125"></a><a href="#Footnote_125" class=
+"fnanchor">125)</a></p>
+<p>Tanítványai három évig gyászolják, akárcsak édesatyjukat. Sőt az
+egyik sátort veret a sírnál és hat álló esztendeig siratja benne
+mesterét. Körülötte mások is megtelepszenek és így keletkezett
+Konfucius faluja (K’ungli). Lu fejedelme nemsokára síremléket emelt
+számára, melyben tisztelői gyülekeztek, a nélkül azonban, hogy
+isten <span class="pagenum"><a name="Page_159" id=
+"Page_159">-159-</a></span> gyanánt imádták volna. Tisztelete
+azonban mindig jobban terjed, tanai uralkodóvá lesznek és ő maga a
+nemzet géniuszává magasztosul. 194-ben Kr. e. a Hán-dinasztia első
+császára meglátogatta sírját; szellemének, akárcsak az ég nagy
+szellemének ökröt áldozott és nemsokára templomot épített. Így lett
+a konfuciánizmus államvallássá, míg ellenfelének, Lao-cenek
+rendszere titkos tanná sülyedt.<a name="FNanchor_126" id=
+"FNanchor_126"></a><a href="#Footnote_126" class=
+"fnanchor">126)</a></p>
+<p>Kr. u. a VI. században a birodalom minden kerületében templomot
+emeltek neki, melyben minden hónap elsején és tizenötödikén
+áldozatot mutattak be. Később minden tudós és minden tisztviselő,
+mielőtt valamilyen fokozatot vagy állást elnyert, köteles volt
+Konfuciusnak áldozni. Még 1907-ben a bukófélben levő császár
+Konfuciust a legmagasabb istenségekkel, az éggel és a földdel
+egyenlő rangra emelte. Ezzel akarta megalkotni a kínai
+szentháromságot, melyben a nemzet nagy tanítója és a császári trón
+hűséges őrzője a harmadik személy. A forradalmi kormány első tette
+volt, hogy megszüntette Konfucius tiszteletét, de Juan-Si-Káj
+1914-ben már ismét nagy ünnepséggel áldozatot mutat be neki.
+Konfucius szelleme hatalmasabb, mint a forradalmak és
+kormányváltozások, mert lelke egybeforrott nemzetének lelkével.</p>
+<h4>II. Konfucius világnézete.</h4>
+<p>1. Orelli, Harles, Zottoli vallástörténetírók szerint: «minél
+messzebb szállunk vissza Kína szellemtörténetében a régi időbe,
+annál jobban <i>kimagaslik a Mindenható égi Isten</i>, kinek neve
+<span class="pagenum"><a name="Page_160" id=
+"Page_160">-160-</a></span> (Zottoli szerint magni cœli supremus
+dominus) az idők folyamán változáson ment át, de a benne való hit
+és az imádat fennállott még Konfucius korában is.<a name=
+"FNanchor_127" id="FNanchor_127"></a><a href="#Footnote_127" class=
+"fnanchor">127)</a> Legrégibb neve úgy látszik Shang-Ti, legfőbb
+hatalmasság vagy Tao, az igaz egyetlen létező és minden létezőnek a
+forrása. A legrégibb forrásokban Jang, a későbbi pozitív
+teremtőerő, mint tudatosan cselekvő személy, mint személyes Isten
+jelenik meg, ki jóságos és irgalmas, tehát nem könyörtelen, mint a
+vak sors, mint a személytelen természeti erők játéka. Jósága
+mellett szigorú és igazságos, mert nemcsak áldást hoz, hanem
+csapást is küld és a gonoszokkal érezteti haragját. Ismeri az
+emberi szív minden gondolatát, szívének minden titkát. Cseng király
+szép imái szerint: «Járjunk tisztelettudón, mert az ég nyitott
+felettünk. Ne mondjuk, hogy magasan van, messze esik tőlünk, mert
+körüllengi minden cselekedetünket és mindenütt figyel
+minket.»<a name="FNanchor_128" id="FNanchor_128"></a><a href=
+"#Footnote_128" class="fnanchor">128)</a> Nem öltözhetik emberi
+alakba, emberi nyelven nem szólalhat meg, ezért a régi kínai vallás
+nem is ismer pozitív kinyilatkoztatást… A legmagasabb ég csak
+működik állandóan minden beszéd nélkül. Akarata örök és
+változhatatlan és minden erkölcsi és természeti törvény forrása. Az
+ódák és az okmányok könyvében ismételten megcsendül a tiszta
+monoteizmus. A föld akkor még nem volt egyenrangú az Istennel, nem
+is szerepel mint felesége, mert eredetileg a neve is hímnemű, mint
+az égé, csak Konfuce korában lesz kettőssé az ős jel, hímnemű és
+nőnemű. <i>Lassanként a régi monoteizmusból deizmus alakul ki</i>,
+az ég ura szerepét elfoglalja az ég a nappal, holddal, csillagokkal
+és természetes erőivel. A személyes Isten <span class=
+"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span>
+mindinkább háttérbe szorul és kifejlődik a <i>természetimádás</i>.
+Az égi jelenségeket, a föld alakulatait, hegyet-völgyet az ősi erők
+megnyilvánulásának tekintik és lassanként átlelkesítik. A
+személytelen erők helyére személyeket helyeznek és így mindenütt
+szellemeket és isteneket fedeznek fel. Ekkép alakul ki a természet
+imádásából a <i>szellemimádás</i>, midőn az égi erőket összekötik
+az ősök tiszteletével és életüket valósággal békóba verik
+mindenféle babonás szokással. Állandóan rettegésben kezdenek élni,
+vajjon eleget tettek-e ennek vagy annak a nagy szellemnek.</p>
+<p>Krause szerint ez a kínai vallás valóságos alakulása és az
+eddigi sokféle elnevezés: animizmus, animalizmus, totemizmus,
+samanizmus, asztralizmus, csak arra való, hogy a dolgok lényegét
+tudományosnak látszó ködbe burkolja.</p>
+<p>A babonás szokások annyira mentek, hogy a föld oltárán
+emberáldozatokat mutattak be és a társadalmi bajokat bűbájos
+szertartásokkal próbálták orvosolni. A nagy nemzeti
+szerencsétlenségek az örökös lázongás, pártoskodás megingatták a
+gondviselő Istenbe vetett hitet.</p>
+<p><i>Kong-fu-ce tulajdonképpen a babonát akarja kiirtani a népből
+és visszatérést hirdet a régi egyszerűbb, tisztább
+világnézethez.</i> Ezért állítja össze az I-king homályos, számára
+is érthetetlen szimbólumait és öreg korában annyit forgatja, hogy
+két bőrkötést is lekoptat róla. Megemlíti még benne, hogy a régi
+bölcsek az ég nagy Urának mutattak be áldozatot és vele együtt
+tisztelték őseiket. Ebben állott egész istentiszteletük. Az égről
+még szó sem esett.<a name="FNanchor_129" id=
+"FNanchor_129"></a><a href="#Footnote_129" class=
+"fnanchor">129)</a> De maga Konfucius már a természetvallás és a
+deizmus alapjára helyezkedik és a <span class="pagenum"><a name=
+"Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> homályos könyv tartalmát
+a következőkép értelmezi.</p>
+<p>A természet változásainak megmagyarázására két őserőt kell
+felvennünk: az eget és a földet és harmadiknak, mint a kettő
+legteljesebb megjelenését, az embert. Ezt a dualista felfogást
+Kínának minden ortodox bölcselője elfogadja. <i>Ez a híres
+Jang-Jin-tan.</i></p>
+<p><i>Jang</i> a férfi teremtőerő, meleg és aktív elem, mely testet
+ölt a napban, az égben, a déli égtájban és az élénkpiros színben.
+Személyes vagy öntudatlan erő-e, nem dönthető el. <i>Jin</i> a női
+elem, mely sötét és hideg, megjelenik a földben, a holdban, az
+északi tájban és a fekete színben. Kölcsönhatásuk hoz létre minden
+dolgot és benne vannak minden jelenségben. Az ég a mindenség atyja,
+a föld az anyja. Az ég alkotja a csillagokat, az évszakokat, a föld
+hozza a termést. A Jang és Jin örök változásából örök törvény (Tao)
+szerint keletkeznek a folyamatok. Ez az örök törvény jut
+kifejezésre a nap és hold rendszeres keringésében, az eső és szél
+termésthozó tevékenységében, a villámlásban és mennydörgésben, a
+hideg és meleg egymásutánjában.</p>
+<p>Az ember a természet egyik része, lelkét Jangtól nyeri, testét
+Jin-től; benne egyesül az ég és a föld, benne föllelhető az egész
+világ. A természet rendje a legfőbb törvény (Tao), melynek minden
+ember minden tette alá van vetve. De viszont az ember minden tette
+befolyásolja a természet tüneményeit. A kínai úgy hiszi, hogy az
+égbolt beborul és elkomorul az emberek vétkei miatt. Ezért oly nagy
+az aggodalmuk napfogyatkozáskor. Ha az ember boldog akar lenni, a
+természet <span class="pagenum"><a name="Page_163" id=
+"Page_163">-163-</a></span> törvényéhez kell alkalmazkodnia. Ezért
+az emberi tudás főfeladata a természet megfigyelése és az emberi
+élettel kapcsolatba hozatala. A kormány egyik főgondja a jó
+naptárkészítés, mert ez az igazi útmutató minden cselekvésre. Az
+előljárók azért legyenek tudósok, mert így ismerik az ég és föld
+járását, nem tévedhetnek és erősek az emberszeretetben.<a name=
+"FNanchor_130" id="FNanchor_130"></a><a href="#Footnote_130" class=
+"fnanchor">130)</a></p>
+<p>A régi hagyományokból ezeket a tanokat hagyja meg Konfucius. Ha
+a tanítványok saját véleményét kérdik, rendesen kitérő választ ád,
+hittételekről elvből nem beszél. Az érzékfeletti világot teljesen
+mellőzi. Ha faggatják az égről vagy a természet erőiről, a
+kérdéseket kereken elutasítja: «Még ezt a földi életet sem
+ismerjük, minek törődjünk tehát azzal, mi következik a halál után.
+Még az embereknek sem tudunk eléggé szolgálni, hogyan szolgáljunk a
+szellemeknek; az életet sem ismerjük, hogyan ismerhetnénk a
+halált.» Nem tagadja istent és a szellemeket, hiszen az ódák és
+okmányok könyvében megőrzi a tiszta monoteizmus emlékeit, de
+szkeptikusnak és agnosztikusnak látszik. Ő mindenekfelett a tettek
+embere. Számára az a nagy kérdés: mit és hogyan kell tenni kellő
+időben és kellő helyen? Vallásának lényege inkább az ősi
+szertartásokban merül ki. Ezeket mindenkinek lelkére köti, mert
+felismeri nagy fajfenntartó erejüket. Pontos betartásukra maga is
+példát ád egész életével. Ebben is igazi kínainak bizonyul: a
+forma, a ritus minden; a dogma nem számít. A régi kínai
+birodalomban hiányzik a vallásra vonatkozó kifejezés. Nem volt
+külön fogalomjegyük se bánatra, se bűnhődésre, sem elégtételre.
+<span class="pagenum"><a name="Page_164" id=
+"Page_164">-164-</a></span></p>
+<h4>III. Konfucius életfelfogása.</h4>
+<p>1. Mi a nagy élet? kérdi egy francia író és szellemes választ ad
+reá: «Egy ifjúkori nagy gondolat, melyet az ember érett korban
+megvalósít.» Az ifjú Konfuciusnak volt egy ilyen nagy gondolata,
+melynek megvalósítására föltette életét: az erős, hatalmas,
+egységes mennyei birodalom. És ha legújabb életrajzírója, Wilhelm,
+azt gondolja, hogy elítéli a nemzeti gondolatot és az egész
+emberiséget tartja szem előtt, nincsen igaza, mert Konfucius
+kínainak képzeli az egész emberiséget és nemzetiségen legföljebb az
+egymással hadakozó főurakat és tartományokat érti. Ő elsősorban
+hazáját akarja a régi magaslatra emelni azáltal, hogy visszavezeti
+a régi tiszta erkölcshöz.</p>
+<p><i>Etikai rendszere messzemenő kollektivizmus</i>, mely az
+egyént teljesen alárendeli a család és az állam érdekeinek. Az
+egyes embernek csak mint a társadalom tagjának van értéke, önálló
+létjoga nincsen. A szociális egyenlőség gondolatát határozottan
+elveti. Mert a társadalmat szervesen fogja föl. Az állam legkisebb
+alkotó egysége nem az egyén, hanem a család; amint az élő
+szervezetnek eleme nem az atóm, hanem az élő sejt. Demokratikus
+monarchiának mondható, amit ajánl. A család előbbrevaló, mint az
+állam, a népjogok tulajdonképpeni hordozói a családfők, még a
+császárral szemben is ők képviselik az ég akaratát. A császár
+hatalma csak eszköz a család és a nép jólétének elérésére. Az
+államnak akkor van jó sora, ha virágzik a családi élet. A családi
+életben viszont nagy szerepet játszik az önművelés, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span> melynek
+alapja az önismeret. Erre törekedjék az egyes ember, mert csak így
+töltheti be hivatásos kötelességét. Csak így éri el a célját. Ez a
+kínai kategórikus imperativus. Amint látjuk, Kant gondolatának
+egész szépsége és értéke, de egyszersmind egyoldalúsága is benne
+van.</p>
+<p>2. Más kultúrákban az eszmény és a valóság ellentétben állanak
+egymással, ő azonban a maga józan pedantériájával nem álmodik
+vissza aranykort és emberfeletti lényeket, «Übermensch»-eket, hanem
+nemzeti vonásokból és bár eszményített, de valóságos történelemből
+állít népe elé mintaképet. «Közvetítő vagyok és nem teremtő, hiszek
+a multban és szeretem.» (Grube 65. l.) Eszménye az átlagos,
+normális kínai ember képe, mely érthető mindenki számára és vonzza
+évezredeken át a nemzet nagy többségét. Így lett Konfucius a
+nemzeti nagy gondolat letéteményese, népének nagy nevelője.</p>
+<p>Nevelés és kormányzás szempontjából <i>nagy optimista</i>. Az
+emberbe a Jang, az égi erő, csak jó hajlamokat hintett. Véleményét
+tükrözi a még most is széltében használt kis ABC-és könyv
+példamondása: «Az ember lelkülete jó, természeténél fogva szívén
+hordja egyik a másik sorsát, csak a szokások idegenítik el őket
+egymástól.» Bizonyára úgy érti ezt, mint legnagyobb követője,
+Mong-ce (372–289-ig): az embernek képessége van minden jóra, de a
+jó csírákat öntözni és fejleszteni kell, mert különben a szív
+parlagon marad. Nincs született gonosztevő, de kész jellemet sem
+kapunk örökségbe.</p>
+<p>Az eszményi jellemben a következő négy fővonást, négy sarkalatos
+erényt különbözteti meg <span class="pagenum"><a name="Page_166"
+id="Page_166">-166-</a></span> az ég négy tulajdonságát utánozva:
+emberiesség, kötelességérzet, udvariasság és tanultság, azaz a
+klasszikus irodalom ismerete. Mind a négy a gyermeki tiszteletből
+és engedelmességből fakad.<a name="FNanchor_131" id=
+"FNanchor_131"></a><a href="#Footnote_131" class=
+"fnanchor">131)</a></p>
+<p><i>Főerény az emberiesség</i>, mely nem egyéb, mint jóakarat és
+kellő magatartás a hozzánktartozókkal szemben. A felebaráti
+szeretet nála csak rokoni szeretet, a mindent átfogó
+emberbecsüléshez nem emelkedik fel, mert ez a családi kötelék
+meglazulására vezet és így alapjában megrendíti az államot. Az
+emberiességre vonatkozó leghíresebb nyilatkozata, életének
+aranyszabálya a következő. Ce-Kung kérdezi tanítóját: «Létezik-e
+egyetlen vezérszó, mely minket egész életünkön át eligazít?» Kung
+mester válasza azonnal kész: «Mindenesetre: a kölcsönösség. Amit
+nem akarsz, hogy neked tegyenek, te se tedd azt másnak.» Máshol
+kiegészíti: «Ha valamilyen eljárást gyűlölsz az előljáródon, ne
+tanusítsd azt az alattvalóddal szemben; amit gyűlölsz az elődön, ne
+adj példát arra az utódnak; amit gyűlölsz a jobboldali szomszédon,
+ne kövesd el azt a baloldali szomszéd ellen.»<a name="FNanchor_132"
+id="FNanchor_132"></a><a href="#Footnote_132" class=
+"fnanchor">132)</a></p>
+<p>Ha figyeljük ezt a kétségkívül szépen hangzó mondást, feltűnik a
+negatív formája és ez jellemzi is a kínai rokonszeretetet. Inkább
+passzív békébenhagyás, mint áldozatkész támogatás. Pozitív formáját
+Jézus adja hozzá: «Ha valamit akarsz, hogy neked cselekedjenek az
+emberek, te is azt cselekedd nekik.» A kínai szeretet nagyon
+számító, nagyon önző. Ce-Kung tovább kérdezi mesterét: «Ha az
+emberszerető bölcs látja, hogy valaki a kútba ugrik, vajjon utána
+ugorjék a megmentésére?» «Ugyan miért – kérdi – a nemeslelkű
+<span class="pagenum"><a name="Page_167" id=
+"Page_167">-167-</a></span> indíttatva érzi magát, hogy odamenjen,
+de nem arra, hogy a kútba fulladjon; eltűri, hogy megcsalják, de
+soh’sem engedi magát bolonddá tenni.» Az öreg Konfuce szeretetére
+igen jellemző epizód utolsó éveinek egyik legnagyobb szomorúsága,
+kedvenc tanítványának, Jen-Huinak halála. Olyan keservesen
+megsiratja az elhúnytat, hogy több tanítványa egészen megütközik
+rajta. Őszinte gyásza előnyösen tér el Buddha fagyos, erőszakolt
+nyugalmától. Jen-Hui atyja ki akarja használni ezt a mondhatatlan
+fájdalmat és arra kéri a mestert, adja el a kocsiját és az árán
+vegyen szép kőkoporsót a halottnak. Azonnal a leghatározottabban
+elleneszegül a kívánságnak: «Mindenki elsősorban a gyermekéről
+gondoskodik, akár tehetséges az, akár tehetségtelen. Amikor az én
+Li fiam meghalt, csak egyszerű fakoporsóba temettem el. Nem
+járhatok gyalog azért, hogy kőkoporsót vásároljak. Magas tisztséget
+viseltem, nem illik gyalog járnom.»<a name="FNanchor_133" id=
+"FNanchor_133"></a><a href="#Footnote_133" class=
+"fnanchor">133)</a></p>
+<p><i>Ellenségszeretetet sem ismer.</i> Ha kérdezik: «Kell-e a
+rosszat jóval visszafizetni?» Csattanósan felel: «Mivel akarod
+akkor visszafizetni a jót? Fizesd vissza a rosszat igazságossággal,
+a jót jósággal.»<a name="FNanchor_134" id=
+"FNanchor_134"></a><a href="#Footnote_134" class=
+"fnanchor">134)</a></p>
+<p><i>Második főerény a kötelességérzet.</i> Tízféle kötelességet
+különböztet meg, ez azonban nem egyéb, mint a társadalom alapját
+alkotó ötféle viszony, mely az élő szervezet tagjai között áll
+fenn. «Mi az ember kötelessége? Az ember kötelessége ez a tíz
+dolog: legyen az atya szelíd, a fiú tisztelettudó; a testvérbátyja
+barátságos, öccse hozzáalkalmazkodó; a férj igazságos, a feleség
+engedelmes; az öreg jóságos, az ifjú engedékeny; az uralkodó
+szeretetteljes, az alattvaló lelkiismeretes.» <span class=
+"pagenum"><a name="Page_168" id="Page_168">-168-</a></span> Három
+családi és két társadalmi összeköttetést csoportosít ezen a helyen
+és pedig elvont fogalmak helyett kézzelfogható példákat említ. Az
+atyáról és fiúról szól, de ez egész természetesen magában foglalja
+a nagyatya és az unoka, az anya és fia, az anya és leánya közti
+kapcsolatot. Érti általában az idősebb és ifjabb nemzedék kellő
+magatartását egymással szemben. Az uralkodó és alattvaló
+kötelességén érti minden fellebbvaló, minden munkaadó és munkás
+teendőit. Sőt minden jog kötelességet is hord magával. A munkásnak
+nemcsak kötelessége a munka, hanem joga is van munkabérére.<a name=
+"FNanchor_135" id="FNanchor_135"></a><a href="#Footnote_135" class=
+"fnanchor">135)</a></p>
+<p>3. Leggyakrabban tárgyalja a gyermeki tiszteletet és
+engedelmességet, <i>a fejedelem és alattvaló viszonyát;</i>
+méltassuk ez utóbbit életfelfogásában különös figyelemre. A
+kormányzás nem egyéb, mint jóravezetés, azért a fejedelem
+elsősorban életével kormányozzon. Uralkodói hatalmát tulajdonképpen
+erénye adja meg: azért rendelkezik isteni joggal, mert isteni az
+élete és jelleme. «A fogalmak helyreigazítása» a gyakorlatban egész
+végzetes lehet. A legnagyobb konfuciánusnak, Mong-ce-nek hírül
+hozzák: «Vu meggyilkolta a fejedelmét és ezzel súlyos bűntényt
+követett el». Mong-ce válaszol: «Én csak azt hallottam, hogy egy
+alávaló embert gyilkoltak meg, nem pedig fejedelmet.» A fejedelem
+cím nála csak azt illeti meg, akiben a következő öt tulajdonság
+találtatik: «Legyen jó vezető, az állami jólét kútforrása, jóságos
+és általános bizalomnak örvendő és méltányosan bánjék a
+hatalommal.» Ha ebből az öt jegyből csak egy is hiányzik, akkor a
+fejedelem név már nem illeti meg az uralkodót: «A fogalmakat
+<span class="pagenum"><a name="Page_169" id=
+"Page_169">-169-</a></span> ki kell igazítani.» Jogát már a
+fejedelemségre elveszítette, megölése nem királygyilkosság, hanem
+csak egy gonosztevő kivégzése. Mong-ce még tovább élezi ezeket a
+tanokat. A nép előbbvaló, mint a fejedelem, az ég rendeli ugyan a
+fejedelmet, de akarata a nép akaratában nyilvánul meg és a király
+isteni hivatásának egyik jele az is, hogy az egész nép elfogadja.
+Vox populi, vox dei. A méltatlan császárt szabad megbírálni,
+elűzni, sőt megölni. Az állam első tisztviselőjének kötelessége
+megróni az uralkodót, ha rossz útra téved. A népjogok
+tulajdonképpeni képviselői a családapák. A császárral szemben is ők
+képviselik az ég akaratát.<a name="FNanchor_136" id=
+"FNanchor_136"></a><a href="#Footnote_136" class=
+"fnanchor">136)</a></p>
+<p>Az uralkodónak és kormánynak azon kell lennie, hogy a nép
+bizalmát állandóan megőrizze. Ez akkor sikerül, ha anyagi jólétet
+és műveltséget biztosít számára. A jó családból származó jónevelésű
+emberek önként követik a jót és megerőltetés nélkül kerülik a
+rosszat. Legyen nagy gondjuk az ősök tiszteletének fenntartására,
+mert így megőrzik a gyermeki tisztelettudást, melyen alapszik
+minden társadalmi erény. Ne rendelettel és büntetéssel
+kormányozzanak, hanem jellemerővel és jóraszoktatással.</p>
+<p>4. Konfucius életfelfogásának és kormányzó bölcseségének mélyére
+hatolunk, ha iparkodunk megérteni, <i>milyen társadalmi törvényeket
+és módszereket hámoz ki az I-king rejtelmes vonalaiból.</i></p>
+<p>Nála az őserők nem rosszak; baj mindig akkor következik be, ha a
+gyenge Jin uralkodni akar az erős Jang felett. Ennek
+megakadályozására meg kell figyelnünk a természet nagy törvényeit
+és hozzájuk alkalmazkodnunk. <i>Három törvényt</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span>
+<i>különböztet meg: A változások, a képek és az ítéletek
+törvényét</i>.<a name="FNanchor_137" id="FNanchor_137"></a><a href=
+"#Footnote_137" class="fnanchor">137)</a></p>
+<p><i>A változások törvénye a lassúság.</i> Minden történésben
+benne rejlik a két tényező: a Jang és Jin. Az erős törvénye az,
+hogy mozgása észrevétlenül, könnyen kezdődik, lassan gyorsul, míg a
+veszedelmes és nehéz fordulópontot eléri. A gyenge változása is
+lassú. Egyszerűen kezdődik és mindig bonyolultabbá lesz. Ha lázadás
+tör ki, ha a szolgák megölik az urukat, a fiú az atyját, nem egy
+napnak vagy éjnek az eredménye, hanem lassanként jutott el odáig és
+pedig azáltal, hogy az odavezető folyamatot nem ismerte fel
+idejében. Jelentéktelen dolgok, ha szabadjára engedjük őket, a
+legnagyobb visszaélésekre vezetnek. Életfilozófiájának egyik
+alapgondolata tehát: ismerjük fel a dolgokat. Ismerjük fel az
+eseményeket még lappangó csíraállapotban, irányítsuk a folyamatot
+addig, amíg könnyű és egyszerű. Akadályozzuk meg a bűntényeket,
+mielőtt a nép reágondol és lelkében gyökeret ver a gondolat, hogy
+ilyet is el lehet követni. Ezért kell a jó szokásokat a törvény és
+paragrafusok helyére állítani.</p>
+<p><i>A képek törvénye.</i> Amint a változások könyvében a képek és
+jelek gondolatot jelentenek, hasonlóképpen a változásokban a világ
+törvényét alkotó eszmék (Platon ideái) a két alaperőn keresztül a
+jelenségek világába lépnek. Minden találmányban, pl. a tűzben, a
+hálóban, az ekében egy ősi eszme ölt alakot. Az eszmék fellépése és
+távozása hozza létre az események változását. Aki ezeket a képeket
+szemléli, az előre látja, mi következik be a valóságba. Így
+Konfucius előtt világos, hogy három év alatt milyenné tudná tenni
+<span class="pagenum"><a name="Page_171" id=
+"Page_171">-171-</a></span> a kínai társadalmat. A vezető ember
+eszméje erőt sugároz ki és átragad a tömegre. A szép formának is
+nagy a gyakorlati fontossága, mert ez adja meg az igazságnak az
+erőt, hogy kényszer nélkül hasson az emberekre és örömmel
+kövessék.</p>
+<p><i>Az ítéletek törvénye.</i> A képek megmutatják a helyzetet és
+ennek csíráit, de nem mutatják meg, hogy a világtörvények
+szellemében ez vagy az a helyzet hová vezet. Ezt tisztázzák az
+ítéletek, mert az ítélet igazsága megköveteli, hogy a helyzet
+megfelelő legyen a valóságnak és ezért kell helyreigazítani a
+fogalmakat. Ez történik tanulással és tanítással. A tanulás nála
+azonban mindig művészetet jelent, ha valamely ismeret nem vezet
+működésre, akkor hiábavaló; a tanulás és a gyakorlat karöltve
+járjanak.</p>
+<h4>IV. Konfucius méltatása.</h4>
+<p>1. Nem bölcselő a szó szoros értelmében, de még kevésbbé
+vallásalapító. Nem törődik a lét általános határozmányaival és
+végső okaival, de nem foglalkozik vallásos kérdésekkel sem. Ő a
+gyakorlat, a tettek embere és akkor is, amikor meggátolják az
+alkotásban, életfilozófiát ír; keresi a nagy nemzeti eszményt és a
+hozzávezető utat. Ezen a téren érdemelte ki «<i>a tudósok és
+tanítók királya</i>» címet. Az ő bölcsesége a derék élet, a helyes
+tett, nem pedig a magasba szökkenő eszmélődés.</p>
+<p>Világos és fölséges a célkitűzése, józan az ország állapotáról
+alkotott ítélete. Megmentésül csodás épületet tervez, melyben
+minden darab kő <span class="pagenum"><a name="Page_172" id=
+"Page_172">-172-</a></span> az állam és a család javát szolgálja.
+Mindent erősen központosít. A községek független életét teljesen
+ismeretlenné teszi hazájában. Az egész Kína óriás gépezet, melyet a
+tisztviselők és felügyelők serege igazgat. Ami nem illik bele a
+nagy gépezetbe, azt egyszerűen mellőzi vagy elnyomja. Éppen ebben
+rejlik Konfuciusnak és népének a tragikuma, hogy híven őrzi a régi
+kort, de ennek szellemét nem fogja fel. Nem tekint elég mélyen az
+ősök lelki műhelyébe, csak a külső kultúrát, a szellemi munka
+megkristályosodott eredményét veszi át. Kiöli ellenben a
+szabadságérzetet, megbénítja a kezdeményező képességet, minden igaz
+kultúra forrását. A tudós műveltségnek az állam alapjává tételével
+megcsontosodott maga a művelődés. Nem annyira a hivatalnokok lettek
+tudósok, mint inkább a tudósok hivatalnokok, s így Konfucius
+remekbe alkotott rendszere minden egyéniséget kiölő bürokráciává
+torzult. Bármilyen korán ismerte a kínai nép a csillagászatot, az
+iránytűt, mégis messze elmaradt a haladó nemzetek mögött, mert a
+késő unokák csak őrizték a régit, de nem fejlesztették, másoktól
+meg elszigetelték magukat. Régi kultúrájukban bizakodva lenéztek
+minden nemzetet, míg az összetűzés Nyugattal és a haladó japán
+észre nem térítette az elbizakodott vezetőket. Ekkor látták, hogy
+az örökös gyámkodással erőtlen és gyáva lett a népük.</p>
+<p>2. A pontosan körvonalozott szertartásoktól nem tagadhatunk meg
+bizonyos fönséget és egyszerűséget. Az istentisztelet örve alatt
+Kínában nem rendeznek orgiákat, mint a legtöbb kultúrnépnél.
+Nincsen féktelen és fajtalan istenük, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173">-173-</a></span> mint
+Indiában, Föniciában vagy Hellasban. Teljesen hiányzik a vallás
+összekötése a nemi élettel. Az istenek életében lejátszódó trágár
+jelenetek már a lamaizmus késői befolyására vezethetők vissza. Az
+ősvallásban nincsenek istenképek vagy szobrok, a bálványimádás
+Indiából terjed át hozzájuk.</p>
+<p>Mikor a keresztény hithirdetők Kínában először megjelentek, majd
+mindent elfogadhattak, amit Konfucius tanított, csak az
+evangéliumot kellett hozzáadniok. Az ‚ég‘ fogalmát jóideig
+azonosnak vették az igaz Isten fogalmával; az ősök tiszteletét
+egyszerű polgári szertartásnak minősítették és már nem jártak
+messze attól, hogy Krisztus vallása a kínai birodalom hivatalos
+vallása legyen, mikor a viszálykodás és üldözés kitörése minden
+sikerüket és tervüket meghiúsította.</p>
+<p>3. Konfucius erkölcsi elvei fejlett társadalmi érzékről tesznek
+tanuságot. Okos és bölcs tanácsokat foglal egybe, de az evangélium
+magaslatát nem éri el; az igazi felebaráti szeretet vagy az
+ellenségszeretet ismeretlen fogalom előtte. Mint vérbeli politikus
+nem válogatós az eszközökben. Tanaiból Mong-ce joggal vezeti le a
+királygyilkosságot. A hazugságtól és esküszegéstől ő maga sem riad
+vissza. Bukása utáni vándorlása közben a szigorú és nagytekintélyű
+igazságügyminiszter két hadviselő sereg közé kerül. Az egyik fél
+elfogja, de készséggel szabadon engedi azzal a feltétellel, hogy
+nem tér vissza az ellenséges We tartományba. Ő ezt határozottan
+megígéri, meg is esküszik reá és mégis szabadulása után első útja
+We fejedelmi udvara. Tanítványai kérdik: <span class=
+"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span>
+«Mester, szabad az esküt megszegni?» Ő nyugodtan hirdeti: «Ez
+kényszerített eskü volt, az ilyet nem hallgatják meg az
+istenek.»<a name="FNanchor_138" id="FNanchor_138"></a><a href=
+"#Footnote_138" class="fnanchor">138)</a> Még kémszerepre is
+vállalkozik, mert erősen biztatja We urát, foglalja el a
+szomszédtartományt, mert amint ő látta, gyenge az ereje, és a
+segítség, amire számít, el fog maradni. Ha maga a nemzet bölcse
+ilyen eszközökkel él, akkor ne csodálkozzunk, ha a népben is
+gyakran sekélyes az erkölcsi felfogás.</p>
+<p>Konfucius az erkölcsös és a vallásos életnek ütőereit metszette
+el, midőn a «szent könyvek»-ből kihagyja az isteni gondviselés
+világos fogalmát és hideg, élettelen deizmussal olvasztja össze a
+természeti erők tiszteletét. Nagy gonddal szabályozza az ősök
+kultuszát, de hallgatással mellőzi az örök életet és nagyon is
+kidomborítja, hogy a holtak tisztelete nem egyéb, mint az
+állampolgári nevelésnek egyik hatásos eszköze. Mindenben csak földi
+célokat ismer; ami a tapasztalatot meghaladja, azt mellőzi; a
+dolgok lényegével keveset törődik. Módszerének következménye, hogy
+a gyermekbe nevelt édeskés, udvarias modor sokszor kegyetlen
+önzést, számító ravaszságot, kicsapongó érzékiséget és vérengző
+kegyetlenséget takar. Ilyen módon támadhat külsőségekben csillogó
+kultúra, de tudásában hiányzik a mélység, erkölcsében az
+őszinteség, vallásából az áhítat, művészetéből a gondolat. Ennek a
+népnek soha sincsen igazi ünnepe: a temploma sírkamra, egyháza az
+állam, papja a tudákos mandarin; mélység és emelkedettség nem terem
+nála sehol. <span class="pagenum"><a name="Page_175" id=
+"Page_175">-175-</a></span></p>
+<h3>LAO-CE.</h3>
+<h4>I. Élete.</h4>
+<p>1. Életírói az emberiség egyik legnagyobb misztikusának tartják.
+Annyi bizonyos, hogy ő a kínaiak igazi metafizikusa és egész
+Keletnek a leghomályosabb és talán a legmélyebb gondolkodója. Az
+európai bölcselőktől tősgyökeres kínai vonások különböztetik meg:
+atomisztikus gondolkodás és gyakorlati irány. Igaz, hogy ő inkább
+elmélkedő, mint a tettek embere, de még a legmagasabb eszmélődésben
+is aforizmákat szór, ellentéteket hangoztat, akár Nietzsche, és
+minden tanával útmutatást kíván nyujtani arra, hogyan lehetünk
+egyek a mindenséggel. Mindazok, kiket nem elégített ki Konfucius
+túljózan eszménye, a kínai átlagember, őnála kerestek vigaszt, és
+homályossága miatt mindenki azt találja meg benne, amit éppen
+óhajt.</p>
+<p>Az ő eszményképe nem a polgár vagy az államférfi, hanem az
+elhivatott egyén, aki önmagának keresi az igazságot és aki inkább
+elrejtőzik titkos társaságokba, elvonul a kolostorok mélyére,
+mintsem kiálljon a közélet porondjára.</p>
+<p><i>Élete.</i> Életét annyira át- meg átszőtte a legenda, hogy
+komoly tudósok még a XX. században is kételkedtek létezésén és nem
+tartották történeti személynek.<a name="FNanchor_139" id=
+"FNanchor_139"></a><a href="#Footnote_139" class=
+"fnanchor">139)</a> Wilhelm szerint azonban a legújabb kínai
+kutatók művei után létezését alig lehet kétségbevonni.</p>
+<p>2. <i>Életének egyetlen egész biztos adata, Konfuciussal való
+találkozása.</i> A szertartások könyvében ugyanis <span class=
+"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span>
+Konfucius megemlíti, hogy egy temetésre együtt mentek Lao-ce-vel,
+mikor egyszerre napfogyatkozás állott be. A természettől félénk
+Konfuciusra ez a ritka tünemény olyan befolyást gyakorolt, hogy
+egész életében nem tudta feledni. A csillagászati adatok szerint
+Kínában Kr. e. 518-ban tényleg napfogyatkozás játszódott le és ez
+az év teljesen megegyezik Konfucius életének hiteles adataival. 34
+éves korában kezd nevelősködni és ekkor keresi fel Lao-Yangot, a
+Tsu-dinasztia fővárosát.<a name="FNanchor_140" id=
+"FNanchor_140"></a><a href="#Footnote_140" class=
+"fnanchor">140)</a> Több forrás megegyezése egy tényre vonatkozólag
+annyira erős bizonyíték, hogy Laoce-t nyugodtan elismerhetjük
+történeti személyiségnek. Mint az uralkodócsalád levéltárosa sokat
+foglalkozott a régi történelemmel és igen becses adatokat
+szolgáltathatott Konfucius hivatásához. Ez fel is kereste őt
+magányában, de midőn az ősök kultuszának kérdését felvetette, erős
+rendreutasításban részesült: «Akikről beszélsz, meghaltak,
+csontjaik porrá váltak, csak szavaik maradtak fenn. Hallottam, hogy
+egy gazdag kereskedő a szegénység látszatát vette magára, holott
+raktárai telve valának kincsekkel; így a szellemi fennsőbbséggel
+bíró ember, jóllehet, tökéletes, mégis ostoba külsejű lehet. Vesd
+le gőgös külsőd, sok vágyad, hízelgő orcád, függetlenkedő akaratod,
+mert mindez nem válik előnyödre. Ezt akartam mondani neked.» Ha
+hihetünk a hagyománynak, Konfuciust nem hozták zavarba az aggastyán
+szavai, hanem így felelt: «Én tudom, hogy repül a madár, úszik a
+hal és hogy fut a négylábú állat. A szaladó állatot meg lehet fogni
+hurokkal, az úszó halat horoggal és a madarat utóléri a nyíl. De a
+mennyei sárkány <span class="pagenum"><a name="Page_177" id=
+"Page_177">-177-</a></span> hogyan nyargal a szél hátán a felhőkön
+át és emelkedik az égig, azt nem tudom megmondani. Ma láttam
+Lao-ce-t és nem hasonlíthatom máshoz, mint e mennyei sárkányhoz.»
+Más alkalommal hozzátette: «Most az egyszer valódi sárkányt láttam.
+Ha összehúzódik, látható testet ölt; ha kinyujtózik, légi alakká
+válik, túlhatol a felhőkön, a világos és a sötét őserőkkel, Janggal
+és Jinnel táplálkozik.»<a name="FNanchor_141" id=
+"FNanchor_141"></a><a href="#Footnote_141" class=
+"fnanchor">141)</a></p>
+<p>3. Családi neve Li, személyneve Tan; együttvéve tehát Li-tan;
+később kapta a Lao-tan, majd a Lao-ce, az öreg mester jelzőt. Lao,
+az «öreg» nevet a legenda szerint azért kapta, mert mint öreg
+gyermek ősz szakállal és ősz hajjal jött a világra. Lao-ce
+bizonyára nem született nyolcvan esztendős aggastyánnak, de a
+mesében mélyebb értelem rejlik. Ha az utókor valamely nagyember
+emlékét megőrzi, rendesen kiemelkedő jellemvonásokat örökít meg
+róla, bár fantasztikus alakban. A monda veleje bizonyára az, hogy
+Lao-ce koraérett, magábavonuló, melanchólikus ifjú volt. Lelke
+mélyén ő is fájlalta, akárcsak Konfucius, a közállapotok
+romlottságát. A polgárháborúkban országok mállottak széjjel,
+uralkodói családok koldusbotra jutottak; millióknak omlott a vére,
+üresen tátongtak a csűrök és gaz verte fel a szántóföldeket.
+Milliók szeméből kicsordult a könny és keserves panaszra fakadtak:
+«Jobb lett volna nem születnünk, mint ilyen nyomorúságot megérnünk.
+Az ég könyörtelenül nézi, hogyan pusztulunk szárazságban és
+éhségben. Nincsen isten az égben, nincsen igaz uralkodó itt a
+földön, senki sem hallgatja meg panaszunkat.» Ilyen körülmények
+között Lao-ce nem tudott Konfuciusszal <span class=
+"pagenum"><a name="Page_178" id="Page_178">-178-</a></span> remélni
+a szebb jövőben, hanem elveszti minden hitét a kultúrában és a
+társadalmi orvosságokban: «Aki cselekszik, az ront; aki megőriz
+valamit, az elveszíti.» Levéltárosi állását is feladja és
+visszavonul délre a Jang-ce-kiang partján valamely remeteségbe. A
+Hanku-szorosnál nagyon kéri a kapus, foglalja össze tanait, mire
+megírja ötezer jegyből álló művét, melyet Tao-te-king-nek, a nagy
+törvény és az erény útjának neveznek.</p>
+<p>4. Öregkorban visszatér övéihez szülőföldjére, Tsen államnak
+K’uhsien nevű helységébe. Követője, Tsuang-Tse, egész hiteltérdemlő
+módon ír haláláról. «Lao-tan meghalt, Tsin-Si elment részvétét
+kifejezésre juttatni. Három jajszót hallatott, azután sarkon
+fordult és távozott. Egyik tanítványa kérdi: «Nem voltál Te a mi
+urunk barátja?» – «Ó igen!» – «És elégnek tartod ilyen módon
+kifejezni fájdalmadat?» – «Igen! Azt tartottam, hogy a mi emberünk
+és még sem az. Amikor beléptem, úgy könnyeztek az aggok, mintha
+fiukat temetnék és úgy sírtak az ifjak, mintha anyjukat siratnák.
+Mivel ennyire ragaszkodnak hozzá, olyan szavakat kellett szólnia,
+amit nem szabad lett volna kiejteni és olyan könnyeket hullatott,
+melyeket nem szabad lett volna elsírnia. Ez pedig mind eltérés a
+mennyei élettől, mert gyarapítja az emberi indulatokat… Aminek a
+végét látjuk, az csak a tűzifa, de a tűz tovább ég és nem látjuk,
+mikor alszik el.»<a name="FNanchor_142" id=
+"FNanchor_142"></a><a href="#Footnote_142" class=
+"fnanchor">142)</a> Íme, Lao-cét is kétféleképpen gyászolják
+tanítványai, mint Buddhát, Ázsia másik világosságát és a
+«tökéletesek» fásult közönye meglepően egyezik mindkét ravatalnál.
+<span class="pagenum"><a name="Page_179" id=
+"Page_179">-179-</a></span></p>
+<h4>II. Tanai: A Tao-te-king.</h4>
+<p>Lao-ce-nek ez az egyetlen műve. A könyvre is ráillik az a
+jellemzés, amit szerzőjéről mondott Konfucius: «Hasonlít a mesebeli
+sárkányhoz, keresztülhatol a felhőkön, világossággal és sötétséggel
+táplálkozik.» Határozottan kifejezett meggyőződést alig találni
+benne és kevés szavát lehet szószerinti értelemben venni. Krause
+negyvenkétféle fordítását említi, de nincsen egyetlen sora sem,
+melyet a fordítók egyenlően értettek volna.<a name="FNanchor_143"
+id="FNanchor_143"></a><a href="#Footnote_143" class=
+"fnanchor">143)</a> Ő nem akar nyárspolgári, alpári lelkeknek írni;
+örvend, ha ezek kinevetik és akkor van megelégedve, ha nem értik
+meg. Szereti a keleti ködöt, és gondolatait ellentétekbe,
+paradoxonba burkolja. Terjengős kommentárjai a mű után ezer
+esztendővel készülnek, azért ezek is gyakran elhomályosítják és nem
+tudni, mennyi bennük az idegen hatás.</p>
+<p>A könyv tartalma legegyszerűbben címe szerint osztható fel.
+«Tao» annyi, mint a világ nagy elve; «te» az erényt jelent; «king»
+klasszikus okirat.</p>
+<p><i>A tao igen sokjelentésű szó.</i> Eredetileg annyi, mint út.
+Írásjele a ‚fejt‘ és ‚menni‘ jelények csoportosítása; olyan utat
+jelent tehát, melyen feje után jár az ember, mely célhoz vezet,
+melynek iránya és értelme van. Először az égi pályák jelölésére
+használták. Az egyenlítő a piros út, a térítő a sárga út. Lao-ce
+átviszi az eszmék birodalmába és megkülönböztet nagy Tao-t és
+kisebb tao-kat. A nagy Tao a végső irányt adó hatalom, mely az ég,
+a föld és az ember kis tao-ját létrehozza, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_180" id="Page_180">-180-</a></span>
+igazítja és fenntartja. Az európai fordítók többféleképpen
+próbálják jelentményét eltalálni: voie, cause première, parole,
+Weltgesetz, Sinn, Höchstes Gut… Legközelebb jár hozzá a görög
+«logos», a latin «ratio» és a Spinoza-féle causa sui, natura
+naturans.</p>
+<p>Bizonyára az ősvalláshoz tartozó fogalom ez, mely Kínában alapja
+minden világnézetnek, etikának és vallásnak. Megtalálható mind
+Konfuciusnál, mind Lao-cé-nél, de különböző módon.</p>
+<p><i>Konfuciusnál a tao</i> az I-king szövegében a nagy természet
+mechanikus törvénye az ember erkölcsi életére alkalmazva. Külön
+törvénye van az égnek, a földnek és az ember etikai világának, de
+mindannyinak alapja az égi tao, az ég járása. Ezt kell a császárnak
+felismernie és közölnie az alattvalókkal a szertartások
+előírásával. Ezekkel gondoskodik arról, hogy az égi erők megáldják
+uralkodását és népét. Kung-ce-nál az a szent ember, ki az isteni
+Tao-ra alapítja minden törvényét és magatartását és a földkereksége
+engedelmeskedik neki.<a name="FNanchor_144" id=
+"FNanchor_144"></a><a href="#Footnote_144" class=
+"fnanchor">144)</a></p>
+<p><i>Lao-ce tao-ja.</i> Konfuciusnál a legmagasabb az égi tao és
+ez azt a benyomást kelti, hogy nála ez nem egyéb, mint a személyes
+Isten, ki őt egyedül ismeri, aki hivatásával megbízta és akihez
+nagy megpróbáltatásokban imádsággal fordul.<a name="FNanchor_145"
+id="FNanchor_145"></a><a href="#Footnote_145" class=
+"fnanchor">145)</a> Lao-ce szemében az ég nem lehet végső elv. Kell
+lenni egy felfoghatatlannak, kimondhatatlannak, melyet jobb
+kifejezés híján a «nagy Tao»-nak nevez és ez nem egyéb, mint az
+égi, földi, emberi tao-k végső forrása, végső célja és minden
+ismeret alapja. Semmikép se vallásos, hanem tiszta filozófiai
+fogalom; istentiszteletben nem részesül, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span>
+áldozatot nem mutatnak be neki és nem imádkoznak hozzá.</p>
+<p><i>A nagy Tao először kozmológiai elv</i>, mindennek létforrása,
+minden teremtmény anyja, mely az ég és föld előtt fennállott már.
+Mindent létrehoz, de önmaga sohasem lesz jelenséggé, azért nem
+tapasztalható meg. Nem zárkózik a tér és idő keretébe, azért hiába
+nézünk utána, nem látjuk meg soha. Hiába hallgatódzunk a szavára,
+nem hallható soha. A szobrász nincs ott a szobrában, a festő nincs
+a vásznában és az atya nincsen gyermekében. Mint világelv a két
+őserő (Jang és Yin) ellentétét egyenlíti ki, mert benne minden
+eggyé válik. Olyan az ég és föld (Jang és Yin), mint a megszólaló
+fuvola. Önmagában üres, de ha törvénye szerint beléfújnak,
+csodálatos hangok áramlanak ki belőle. A fuvola a föld, a lehelet
+az ég, de ki adja a leheletnek a kellő erőt és gyorsaságot. A nagy
+fuvolás, a nagy Tao, ki ebből a varázsfuvolából az egész világot
+elővarázsolja.</p>
+<p><i>A nagy Tao a mindenség célja.</i> Minden létező tőle
+származik, minden hozzá tér vissza, mint esténkint a gyermek anyja
+ölébe hajtja fáradt fejét. Az embernek is ez a célja: egyesülés a
+nagy Taoval, amint ezt az életfelfogásban láttuk.</p>
+<p><i>A nagy Tao minden megismerés alapja.</i> A jelenségekben nem
+található, azért őt magát csak <i>közvetlen megéléssel</i>,
+intuicióval foghatjuk fel. Olyan ez a felfogás, mint a
+jóga-gyakorlat magaslata a szamadhi, melyben a lélek elveszti
+öntudatát és alámerül a tudattalan örvényébe. Szerinte ez az
+intuició az emberi lélek legősibb, legegyszerűbb jelensége, melyet
+nem lehet levezetni és bizonyítani. A piros és kék színt nem lehet
+megmagyarázni <span class="pagenum"><a name="Page_182" id=
+"Page_182">-182-</a></span> annak, akinek sohasem volt ilyen
+élménye; viszont aki látta a pirosat és kéket, megérti a mondott
+szóból is. Hasonlóképpen csak az érti meg Lao-ce szavát, aki már
+megízlelte a nagy Táo-t.<a name="FNanchor_146" id=
+"FNanchor_146"></a><a href="#Footnote_146" class=
+"fnanchor">146)</a></p>
+<p>3. <i>Eszmetana</i>. A nagy Tao ős valóságában jelen vannak a
+dolgok fogalmi képei (a platoni ideák) és a lélek intuiciójában
+ezeket is átéli, de ezek a fogalmak ki nem mondhatók. Ilyen például
+a lét és a nemlét. A lét az égnek és a földnek anyja, a nemlét
+pedig anyja a létnek; egymással tulajdonképpen azonosak, csak a
+szavak, a jelek különböznek.</p>
+<p><i>Ismeretelmélete realisztikus.</i> A szemlélő lélekben a
+kimondhatatlan eszmék mintájára alakulnak kimondható fogalmak is;
+ime ezen alapszik a kínai realizmus. Konfucius és Lao-ce
+megegyeznek abban, hogy a szavak és kimondható fogalmak a valóságot
+tükrözik, mert a valóság maga a nagy Tao és a benne rejlő
+kimondhatatlan fogalom; az egyéni lélek kimondható fogalmai ezek
+mintájára készülnek és így a szavak kimondható fogalmakat, a
+fogalmak pedig valamikép valóságot jelentenek. Amíg tehát
+szavainkat ellenőrizhetjük a valósággal, a Tao átélésével szerzett
+tapasztalatokkal, addig használhatók ezek a szavak a valóság
+rendezésére és arra, hogy a nagy Tao-hoz igazítsák életünket.</p>
+<p>De az egyéni lélek önkényesen bánik lelki kincseivel és csapongó
+képzelete olyan fogalmakat alkot, melyek nem felelnek meg az örök
+eszméknek és így az egyéni vágyakozás olyan célt tűzhet maga elé,
+ami nem felel meg a valóságnak. Így alkotja meg az ember a
+valósággal ellentétben <span class="pagenum"><a name="Page_183" id=
+"Page_183">-183-</a></span> levő külön világot: az álmok és a
+vágyak világát. Így keletkezik a vágy a kényelem, a gyönyör és az
+idegen vagyon után, mivel pedig ez nem adatik meg mindenkinek,
+kezdődik a küzdelem, a pereskedés, végül a lopás, a rablás és a
+gyilkosság, szóval minden, ami ellenkezik a nagy Tao-val, a valóság
+nagy világrendjével. A rosszat tehát az olyan oktalan vágyak
+teremtik, melyek önalkotta fogalmainkhoz tapadnak, ezért nem lehet
+a bajokon segíteni emberi bölcseséggel és tudással, mert minél
+jobban fárad az értelem, annál jobban szaporítja önkéntes
+fogalmait, annál jobban eltávolodik a valóságtól. Ezért ne
+törődjünk tudással és kultúrával, hanem bízzuk rá magunkat a
+természet folyamatára, a nélkül hogy meg akarnók nevezni vagy
+tudással keretekbe foglalni. <i>Ez a maga átengedés, a nemtudás és
+nem cselekvés</i> ismét helyreállítja a jóviszonyt a természet és
+az ember, az édes anya és a gyermeke, a nagy Tao és a jelenségek
+között.</p>
+<h4>III. Lao-ce életfelfogása.</h4>
+<p>1. Az embernek is a nagy Tao az alkotója és a célja. Az igaz
+embernek, a szent embernek főkötelessége tehát, hogy hozzá
+hasonlóvá legyen, vele egyesüljön és magában megtestesítse. Lao-ce
+nem annyira elméletet kíván nyujtani, mint inkább megjelölni az
+utat (az emberi tao-t), mely a jelenségek zürzavarából az örök
+eszmék világába vezet.</p>
+<p><i>Két úton jut el az ember a nagy Tao-hoz: a lét és a nem lét
+útján.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_184" id=
+"Page_184">-184-</a></span></p>
+<p><i>A lét útján</i> a jelenségeket figyeljük. Keressük mögöttük
+alkotójukat és forrásukat, a nagy Tao-t; de őt csak akkor
+találhatjuk meg, ha lemondunk minden u. n. tudományos célkitűzésről
+és minden vágyról. Csak azt tudjuk tárgyilagosan felfogni és
+megítélni, amire nézve «üressé lett a szívünk, és így benne, mint
+tiszta tükörben képződhetik a nagy Tao tükörképe». Ha ez kialakul a
+lelkünkben, akkor belátjuk, hogy semmi sem történhetik máskép, mint
+ahogy van, nyugodtan nézzük az események játékát, amint minden
+folyik, keletkezik és elmúlik. Belátjuk, hogy élvezet, tudomány,
+művészet, vagyon és minden kultúra hiábavalóság; csak zavarja a
+tiszta látást, eltávolít a valóság szemléletétől.</p>
+<p><i>A nemlét útján</i> az egyén lemond minden vágyról, ezzel
+kialszik maga az egyéniség és helyére lép a nagy Tao. Az ember
+fönséges unió misztikában, misztikus egyesülésben egyenlő lesz a
+mindenséggel. Amit a lét útján csak szemlél, azt most magában éli
+át. A menny kapui feltárulnak előtte, hallja a hallhatatlant, látja
+a láthatatlant, a tiszta fogalmak világát és a nagy Tao-t, az ős
+egységet, melyben nincsen kettősség. A teste is egyesül a
+mindenséggel, egyéni gyarló testből világlélekké lesz, mely
+csodákat tehet és uralkodik a szellemvilágon. Az ilyen szent még
+egyéni életet él, de az egyéniség álarca már nem csalja meg,
+keresztüllát a cselszövésen. <i>Ő szemléli a világtörvényeket, a
+dolgok lényegét és csíráját.</i> Ezeket idejekorán befolyásolja és
+így mágikus erőt nyer. Látja, hogy minden ellentét egységbe olvad,
+egy a fény és az árnyék, egy a kicsiny és a nagy. Megismeri a
+becsületet és mégis nyugodtan marad szégyenben; <span class=
+"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span>
+engedékeny az erőszakossággal szemben és megszabadul minden
+szenvedéstől. Nincs többé halandó része, nem fél a tigristől és az
+orrszarvútól, páncél nélkül áthatol bármilyen felvértezett
+seregen.?</p>
+<p>2. <i>A nagy Tao-val megegyezés még a földi életet is
+meghosszabbítja</i>, a teljes egyesülés pedig halhatatlanságot ad.
+Később ez az életmeghosszabbítás a tao-bölcselők gyakorlati céljává
+lett. Az élet forrása a lélekzés, az ember a belélekzéssel
+állandóan életerőt szív magába a világegyetemből; ezért a lélekzés
+művészete az életmeghosszabbítás kitűnő eszköze. Sok erőt szívjon
+be az ember, ezt nyelje el, raktározza el és keveset pazaroljon
+belőle. Az életmeghosszabbítás másik fontos gyakorlata a bőjt.
+Addig kell bőjtölni, míg a test olyan könnyűvé válik, hogy szabadon
+lebeghet a levegőben. Az ételek is igen különböznek az életerő
+szempontjából. A leghatásosabb anyagokból készítik az életelixírt,
+melynek gyártásával állandóan foglalkozik a tao-ista alchimia.</p>
+<p>A tanokat késői tanítványok élezték ki és torzították el
+ennyire; maga a mester bizonyára nem látta és nem is akarhatta
+ezeket a következményeket.</p>
+<p>3. <i>Etikai rendszerét negatív egoizmusnak és quietizmusnak</i>
+nevezhetjük. <i>Egoizmus</i>, mert benne minden társadalmi kötelék
+gátolja a misztikus egyesülést, amennyiben cselekvésre késztet. A
+törvények és szertartások törlendők és foglalja el az egyén örök
+érdeke a társadalmi kötelesség helyét. <i>Negatív</i> egoizmus,
+mert nem pozitív örömöt vagy boldogságot keres, semmiféle
+tevékenységet nem sürget, hanem «a nem-cselekvést» és <span class=
+"pagenum"><a name="Page_186" id="Page_186">-186-</a></span> minden
+emberi kapcsolat kerülését, mert ez könnyen vágyakat ébreszt és
+megakadályozza az egybeolvadást a mindenséggel.</p>
+<p>Konfucius sarkalatos erényei értéktelenek. Általában a jó és
+rossz is csak nevek azok számára, akik a mindenség nagy egységét
+még nem ismerték meg. Az emberszeretet és igazságosság mesterkélt
+követelmények. Az ügyesség, melyet gyakorlunk, a tanulás, melyet
+könyvekből szerzünk, ellensége a természetes passzív viselkedésnek,
+mely a nagy Taohoz vezet. Igaz erény csak az egyesülés a mindennel.
+Aki ezt elérte, az tanít szavak nélkül, működik cselekedet
+nélkül.</p>
+<p><i>Ez a tan destruktív és anarchista jellegűnek látszik.</i>
+Teljesen ellene mond Konfucius elveinek és szószerint véve aláássa
+minden társadalom alapját. Nagyon enyhíti az egészet az a
+körülmény, hogy az ember jellemző vonásává avatja a jóságot, mert
+ez a nagy Tao-nak is feltűnő sajátsága. Mindenkivel szemben jónak
+kell lennünk, ne tegyünk különbséget jó és rossz ember között, mert
+ez a különbség csak a szavakban és nem a valóságban van meg. Nagy
+érdemének tudják be az ellenségszeretet hirdetését. A Tao-te-king
+63-ik fejezetében tényleg ezt írja: «Fizess a rosszért is jóval». A
+teozófusok keresztény értelmet fedeznek fel benne. Ez azonban nagy
+félreértés; Lao-ce nem az emberszeretet magaslatát tartja szem
+előtt, hanem a teljes alkalmazkodást a nagy Tao-hoz. Hogy használ-e
+másnak a bölcs, vagy árt, az előtte teljesen mellékes; azért ne
+tegyünk rosszat, mert ez megszakítja egységünket a nagy Tao-val.
+Nem az ellenséggel akar tehát jót tenni, hanem önmagával. Mong-ce
+mérhetetlen <span class="pagenum"><a name="Page_187" id=
+"Page_187">-187-</a></span> önzést lobbant a tao-ista bölcsek
+szemére: «Egy hajszálukat sem adnák oda azért, hogy az egész
+világnak használjanak vele; ilyen lelkület lehetetlenné teszi az
+emberi együttélést és a társadalmat». Az ellenségszeretet tehát nem
+virágzott ki az ókorban.<a name="FNanchor_147" id=
+"FNanchor_147"></a><a href="#Footnote_147" class=
+"fnanchor">147)</a></p>
+<p>4. <i>Egyén és társadalom.</i> A társadalmi etika terén egész
+forradalmi hangot üt meg. Minden bajnak az az oka, hogy a kormány
+sokat beleavatkozik a polgárok ügyeibe. Minél több a tilalomfa,
+annál szegényebb a nép; minél több a törvény és a rendelet, annál
+több a tolvaj és a rabló. Az emberi természetnek ugyanis az az
+törvénye, hogy minden kényszernek, tilalomnak ellenáll, leginkább
+az erkölcsi kényszernek. Az elgyötört nép eleinte passzív
+ellenállást fejt ki a hatalommal szemben, míg végül kitör a
+forradalom. Hiába a kultúra külső máza. Építhetnek kitűnő utakat, a
+nép a mellékutakon jár. A fejedelmi udvartartás fényes, de a
+szántóföldeket gaz veri fel és a csűrök üresen tátonganak. Minél
+erősebben működik a pallos, annál kevesebbet törődnek az emberek a
+halállal, annál vakmerőbbek, alattomosabbak, engedetlenebbek
+lesznek és veszedelembe jut az ország.</p>
+<p>Konfucius hasonlóan gondolkodik az állapotok bírálatában, de a
+helyzet javulását egész ellentétes utakon keresi. Szerinte a
+kultúra jó, a társadalmi különbségek megtartandók és a törvények
+nemzeti szokássá teendők. A tanultabb, erényesebb embernek kell
+befolyást biztosítani; ezt teszi lehetővé a társadalmi rendek
+különbözősége.</p>
+<p>Lao-ce szerint, kultúrának, alkotmánynak, törvényhozásnak
+<span class="pagenum"><a name="Page_188" id=
+"Page_188">-188-</a></span> nincsen önértéke. Amint a természetes
+szerveink akkor működnek legjobban, ha nem vesszük őket észre,
+azonképpen az az igazán nagy uralkodó, akivel nem törődik a
+társadalom; nem kell a népet agyonkormányozni, magától jóra fordul
+minden. Az ő alapelve a társadalomban is a nemcselekvés, hagyjuk
+békén a természetet és magától rendbejön minden. Ez a
+reformgondolat tisztán negatív: kultúra, tudomány, erkölcs és
+kötelesség, művészet és nyereség, mind kiirtandó hiúság. Mindez
+csak név, pára és árnyék, melyet szokásból magasztalnak az emberek,
+de ezek a nevek már nem egyeznek meg a valóság rendjével, a nagy
+Tao-val. Konvencionális hazugságok ezek, melyekkel az ember áltatja
+magát, hogy kétségbeejtő nyomorúságát ne lássa.</p>
+<p><i>Minden bajnak gyökere a tudás és a fantázia.</i> Ezek
+bódítják el az embereket. A színek, hangok, illatok játéka elvon a
+mélységektől, az igaz valóságtól és felébreszti bennünk az önzést,
+az ábrándot és a kínzó vágyak seregét. Ezeket az agyrémeket ki kell
+küszöbölni a társadalomból. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha a
+vezetők megmutatják, hogy értéktelenek azok a dolgok, amire
+áhítozik a tömeg és maguk is igénytelenűl élnek, sőt csendben
+eltűnnek a nép között. Nem tudós mandarinokra, iskolára van
+szükség, hanem egyszerűségre: ez a boldogság útja.</p>
+<p>Wilhelm megjegyzi, hogy az ilyen eszmék megvalósítása
+valamennyire lehetséges volt abban az időben, amikor még kevés volt
+az ember, és földmívelésel könnyen eltarthatta a családját.
+Általános értékű alapgondolatuk mégis minden termelési <span class=
+"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> formát
+meghalad: az ember uralkodjék a termelőeszközökön és ne legyen a
+külső kultúra rabszolgája.<a name="FNanchor_148" id=
+"FNanchor_148"></a><a href="#Footnote_148" class=
+"fnanchor">148)</a></p>
+<p>5. <i>Értékelés</i>. Lao-ce rendszerének értékelésére elegendő
+annyit mondanunk, hogy ködös nyelvezetbe burkoltan megtaláljuk
+benne Pláton eszméinek világát és Aristoteles legnagyobb
+intuicióját, az aktus- és potencia-elméletet. Egyébként meg kellene
+ismételnünk, amit a brahmán miszticizmusról és Buddha rendszeréről
+mondottunk. Amikor a buddhizmus először kopogott a kínai falon,
+éppen a Tao bölcselete könnyítette meg számára a bejutást és tette
+lehetővé az elterjedést, mert alapgondolataiban megegyezik vele.
+Ezt fejezi ki a legenda is, midőn Lao-ce életét a messze multba
+helyezi, sőt nagy nyugati missziósútra küldi és az ő tanaként
+tünteti fel a buddhizmus egész szellemi világát.</p>
+<p>A legendának abban igaza van, hogy a két rendszer, az indiai és
+kinai negativizmus ugyanazokra az eredményekre jut el. A nirvánát
+kinai nyelvre Lao-ce műszavával, a nemcselekvés elvével (vu-vei)
+fordították és de Groot szerint igen helyesen, mert a két fogalom
+teljesen megegyezik; a tao-izmus és a buddhizmus ikertestvérek,
+mind a kettő közös ázsiai világszemléletből, az ú. n.
+univerzismusból ered.<a name="FNanchor_149" id=
+"FNanchor_149"></a><a href="#Footnote_149" class=
+"fnanchor">149)</a></p>
+<p>E megegyezés következtében a tao-izmus könnyen elfogadja a késői
+buddhisták mitológiáját, isteneit, templomait, szertartásait és
+kolostorait, csak a nőtlenséget utasítja vissza, mert ez
+ellentétben áll a kínai nép családi érzékével és érzékiségével. A
+külső keretek és eredmények megegyeznek, de az éltető szellem mind
+a kettőben más. <span class="pagenum"><a name="Page_190" id=
+"Page_190">-190-</a></span> Lao-ce követői mindig megőriznek
+valamit népük optimizmusából és reális érzékéből. A kínai
+eszmetörténetben szereplő három nagy ember különbségét jól
+szemlélteti egy régi parabola: Sakjamuni, Konfucius és Lao-ce
+együtt ültek egy ecetes kancsó mellett, mely az ember földi életét
+jelképezte. Mind a három belemártotta az ujját, hogy megízlelje, mi
+van benne. A valóságot szerető Konfucius mindjárt rámondotta: ez
+savanyú. Buddha a maga pesszimizmusával keserűnek találta; Lao-ce
+azonban, mint életművész, kijelentette, hogy ez édes»<a name=
+"FNanchor_150" id="FNanchor_150"></a><a href="#Footnote_150" class=
+"fnanchor">150)</a></p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_191" id=
+"Page_191">-191-</a></span></p>
+<div class="chapter">
+<h2>AZ IRÁNI LÉLEK.</h2>
+</div>
+<h3>ZARATHUSTRA.</h3>
+<p>1. «Zarathustrát tiszteljük, az egész anyagi világ urát és
+mesterét, a legkiválóbb hívő lelket, a legbölcsebb, legdicsőbb
+királyi lényt, a legméltóbbat arra, hogy megbecsüljük és segítségül
+hívjuk; magasztaljuk a vágyak emberét!…»<a name="FNanchor_151" id=
+"FNanchor_151"></a><a href="#Footnote_151" class=
+"fnanchor">151)</a> Így tiszteli a nemeslelkű iráni nép hazája
+bölcsét, a nemzet szentjét, «az iráni Mózest», aki Izrael nagy
+prófétájával majdnem egy időben élt és hozzá hasonló nagy lélek.
+Népét megszabadítja a babonaságtól és erkölcsi romlástól.
+Világnézetében visszaállítja az ősi monoteizmust a maga régi
+tündöklő tisztaságában és csak mohamedán rágalmak következtében
+terjedt el róla az a vélemény, hogy dualisztikus vallást alapít. Ő
+csak a régi vallást állítja helyre, maga inkább bölcselő,
+rendszeralkotó és egész életfelfogását bölcseleti elvekre alapítja.
+A zsidóknál fennmaradt ősi kinyilatkoztatás mellett megalkotja a
+legrégibb, legtisztább és legegészségesebb erkölcstant, mely a
+földkerekségén található.</p>
+<p>2. A régi tanok és jóerkölcsök diadalát azonban elősegítette
+<i>az iráni néplélek konzervatív gondolkodása és
+tekintélytisztelete, optimizmusa és igazságszeretete</i>.
+<span class="pagenum"><a name="Page_192" id=
+"Page_192">-192-</a></span></p>
+<p>Az indiai árják őshazája valószínűleg Déloroszországban terült
+el.<a name="FNanchor_152" id="FNanchor_152"></a><a href=
+"#Footnote_152" class="fnanchor">152)</a> Innen hatoltak Ázsiába,
+hol sokszáz esztendőt töltöttek aránylag békében és nyugalomban. De
+az északi népek támadása és a természetes szaporodás következtében
+mindig nehezebb lett a megélhetés, világnézeti téren is
+megoszlottak a vélemények. A hevesebbek, tüzesebb vérűek nagyobb
+szabadságra, nagyobb területre, harcias életre áhítoztak. Átlépték
+tehát a magas hegyeket és elfoglalták maguknak Indiát. A
+konzervatív elem továbbra is ragaszkodott az északi Baktriához és a
+régi Persis területéhez. Békésebb természetük az oka nemcsak az ősi
+hagyományok megőrzésének, hanem elvesztésének is, mert nem tudnak
+ellenállni a görög szellem hódításának és az Izlam fegyverének.
+Zarathustra a maga nagy lelkével sem tudta megacélozni népét.</p>
+<p>Jellemző továbbá az iráni néplélekre a
+<i>tekintélytisztelet</i>, ami főleg a szülők iránti szeretetben és
+a nagy egyéniségek kultuszában megnyilvánul. Míg a hindu égen
+csakhamar kialakul az istenek tarka-barka serege, melyben egyszer
+egyik, másszor másik kerekedik felül, náluk mindig tisztán ragyog a
+régi, Ahura’, az indus, Varuna’, a felséges nagy Úr tisztelete. Még
+a gonosz birodalmában is szinte vasvillával, kényúrként uralkodik
+az őskaján, a főgonosz: Angra-maniu (Ármány). A sok szavaló és
+magát istenítő brahmin helyett itt az egy Istennek egy prófétája
+él: Zarathustra. Egyéni életükben a pillanat nyüzsgő vágyai felett
+uralkodik a nagy életcél: a világosság győzelme a sötétségen.
+Társadalmi életükben sokáig megőrzik az egynejűséget és az ind
+királyocskákkal szemben náluk a hatalmas Achemänidák dinasztiája
+uralkodik. <span class="pagenum"><a name="Page_193" id=
+"Page_193">-193-</a></span> Az iráni népnek ezt a két nagy
+jellemvonását régi feliratok hirdetik mindenfelé kősziklába vésve,
+nagy könyvtárak számára agyagba égetve és ércbe öntve a várak
+tornyain. Mutatóba álljon itt nagy Dárius királynak egyik ékírásos
+kiáltványa: «Egyetlen nagy Isten Aura-Mazda, aki ezt a földet
+teremtette, aki azt az eget teremtette, aki az embert teremtette,
+az ember számára a boldogságot rendelte, aki Dáriust királlyá
+tette… egyetlen uralkodóvá számos alattvaló felett.»<a name=
+"FNanchor_153" id="FNanchor_153"></a><a href="#Footnote_153" class=
+"fnanchor">153)</a></p>
+<p>Szép vonása még az iráni népnek minden komolysága mellett a
+bizakodó optimizmus. Küzdve küzd a mostoha viszonyokkal, de bízva
+bízik a jóság, az igazság győzelmében.</p>
+<p>Herodotos szerint legnagyobb gyalázatnak tekintették a
+hazugságot és első kötelességnek az igazmondást.<a name=
+"FNanchor_154" id="FNanchor_154"></a><a href="#Footnote_154" class=
+"fnanchor">154)</a> Míg a hindu szavában nem lehet hinni és minden
+adata megbízhatatlan, addig a parszi megtartja szavát és az egyszer
+megkötött szerződést állja mindvégig. Fejlett jogérzékük hatása
+megérzik az annyira magasztalt babiloni jogrendszeren is, és még a
+ravasz görög nép sem tudja egészen kivonni magát hatása alól. Ez az
+a nép, mely hivatott lett volna arra, hogy tisztult erkölcsi
+felfogással ajándékozza meg az ókori világot.</p>
+<h4>I. Zarathustra élete.</h4>
+<p>Zarathustra korát és életét mindmáig mélységes homály fedi.
+Elsőrangú tudósok, köztük Darmesteter, «Kelet szentkönyvei»-ben a
+Zendaveszta fordítója a vihar megszemélyesítőjének és így
+mitológiai alaknak tartja, akárcsak Bacchust, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span>
+Theseust vagy Heraklest.<a name="FNanchor_155" id=
+"FNanchor_155"></a><a href="#Footnote_155" class=
+"fnanchor">155)</a> Arab és szír források szerint azonos volna
+Baruch-hal, Jeremiás próféta íródiákjával. Mivel nem nyert
+prófétaküldetést, azért elpártolt mesterétől és idegen nép között
+írta meg «sátáni művét», az Avesztát.<a name="FNanchor_156" id=
+"FNanchor_156"></a><a href="#Footnote_156" class=
+"fnanchor">156)</a> A görögök beláthatatlan messzeségbe burkolták
+tanait, azért, hogy annál nagyobb tekintélyt kölcsönözzenek neki.
+Szerintük a trójai háború előtt 5000, Plátó előtt 6000 esztendővel
+tanított. Ezek a nagy számok azt árulják el, hogy nem tekintették
+történeti személynek.</p>
+<p>Oldenberg az összehasonlító nyelvészet alapján a védákkal méri
+össze és Kr. e. 900–800 esztendőre helyezi az Aveszta régi
+himnuszai keletkezését és ezzel Zarathustra életét. Az
+Orientalische Litteratur-Zeitung pedig legújabban az 1000 évet
+tartja legvalószínűbbnek.<a name="FNanchor_157" id=
+"FNanchor_157"></a><a href="#Footnote_157" class=
+"fnanchor">157)</a></p>
+<p>A Zarathustra ellen szórt vádakból bizonyos, hogy nem volt
+perzsa, hanem Baktriában, az iráni felföld keleti részén született,
+hol a magas hegyek a sivataggal érintkeznek, hol a perzselő nyár
+dermesztő téllel váltakozik és megedzi, felvértezi fiát arra, hogy
+vitézül védekezzék az északról portyázó turáni törzsek ellen. A
+hagyomány szerint anyja csodálatos álmokat lát és születésekor a
+gyermek nem sír, hanem hangosan felnevet; ámde nevetése nem
+vidámsággal, hanem csodálattal és rettegéssel tölti el a
+rokonságot.<a name="FNanchor_158" id="FNanchor_158"></a><a href=
+"#Footnote_158" class="fnanchor">158)</a> Ez a rege szemlélteti
+életének egész nagyságát és tragédiáját: leghitelesebb, legrégibb
+himnuszaiban a bölcs egész emberi módon jelenik meg. Élete telve
+derűvel és borúval, gonddal és vigasztalással. Egyszer aljas
+üldözők serege, másszor ismét hűséges barátok veszik körül.
+<span class="pagenum"><a name="Page_195" id=
+"Page_195">-195-</a></span></p>
+<p>A nép között jártában-keltében nagy lelke már ifjú korában
+felháborodik az esőcsinálók és varázslók üzelmein és megvetéssel
+fordul el a néphitben kavargó garázda istenek hadától; az idegenből
+beözönlő bálványokat is lelke mélyéből utálja. Ilyen lelkülettel 15
+éves korában kikéri jussát az atyjától és visszavonul a pusztába,
+ahol hét évet tölt el imában és elmélkedésben. Isten megengedi,
+hogy kérdezze és állandóan válaszol neki. Beavatja a végső dolgok
+titkaiba és a világtörténelem törvényeibe. Zarathustra alázattal
+fogadja az igét és visszatérve a társadalomba, szenvedélyes
+buzgalommal hirdeti az igazságot. Gyűlölettől izzó hangon támadja a
+babonás tanok előcsahosait és fejedelmét nem egyszer felszólítja,
+hogy hányassa őket kardélre, irtsa ki az ivadékukat mind egy lábig.
+Merész szereplése dacára egyideig békés családi életet él. Nőül
+veszi egyik legelőkelőbb hívének, Frasaostrának leányát. Fiát olyan
+gonddal neveli, hogy később legnagyobb támasza az igazság
+hirdetésében. Legkisebb lányát, Porucsisztát, szintén előkelő
+gazdag ifjú veszi nőül. Az esküvőn megjelenik Visztapsza fejedelem
+és maga Zarathustra ír igen szép alkalmi éneket. Mennyire telve
+volt a gonoszok elleni gyűlölettel, legjobban bizonyítja az a tény,
+hogy még lakodalmas énekében is átkot szór ellenük és burkoltan
+felszólítja a fejedelmet, hogy hallgasson Mazda szavára, rendezzen
+vérfürdőt a gonoszok között és biztosítsa ellenük a vidám falvak
+tartós békéjét.<a name="FNanchor_159" id=
+"FNanchor_159"></a><a href="#Footnote_159" class=
+"fnanchor">159)</a></p>
+<p>Ilyen hang mellett nem csoda, ha a dévaimádók üldözni és
+rágalmazni kezdik. Az uralkodó ennek dacára állandóan kegyesen
+fogadja, <span class="pagenum"><a name="Page_196" id=
+"Page_196">-196-</a></span> az Aveszta olvasása meggyőzi
+Zarathustra isteni küldetéséről, elfogadja egyszerű tanát és
+terjeszti királyi hatalmával. A néphit őrei azonban mindig jobban
+szitották a parazsat, föllázadtak a király ellen; elfoglalták,
+kizsákmányolták a fővárost, Zarathustrát fogságba ejtették és
+megölték.</p>
+<h4>II. Az Aveszta.</h4>
+<p>1. A görög és perzsa hagyomány szerint Zarathustra írta Irán
+szent könyvét. Mégis mivel az egésznek gyüjteményjellege van és az
+egyes részek nyelvi szempontból elütnek egymástól, a legtöbb
+szaktudós csak a régi himnuszok – Bartholomae szerint versbe
+foglalt prédikációk – szerzőjének tekinti Zarathustrát; a többi
+rész is az ő tanai nyomán, de nem egészen az ő szellemében készült.
+Az izlám tűzzel-vassal pusztította, mint ‚sátáni művet‘, ezért alig
+negyedrésze maradt reánk, ez is több helyen megromolva,
+töredékesen.</p>
+<p>2. <i>Megkülönböztetnek nagy és kis Avesztát.</i> A nagyot csak
+eredeti ősi iráni nyelven őrizték meg fordítás és magyarázat nélkül
+és a nyilvános istentiszteleteken kézikönyvül használták. A kis
+Aveszta inkább magánájtatosságok végzésére szolgált.</p>
+<p>A nagy Aveszta három részre oszlik. I. <i>Jaszna</i>,
+lithurgikus imák és énekek könyve. Ennek legrégibb része a
+<i>Gatha-k</i>, 17 mély vallásosságra valló himnusz, melyet
+egyenesen Zarathustrának tulajdonítanak. Szűk látókörében kevés, de
+nagy eszmékre bukkanunk. Komoly lelkület mellett hatalmas, erős
+érzés lobog benne. Az újabb sívár részek olvasása után szinte
+fellélegzik az ember, <span class="pagenum"><a name="Page_197" id=
+"Page_197">-197-</a></span> ha egy-egy ilyen ódára talál. Tartalmuk
+azt mutatja, hogy Zarathustra nagy műve, a nép lelki megújhodása
+még csak a kezdet kezdetén áll. Néhány befolyásos ember állott még
+csak mellé, az ellentábor igen hatalmas és a próféta többször
+kételkedve kérdi, vajjon be tudja-e tölteni hivatását.</p>
+<p><i>II. Viszprat.</i> Nem egyéb, mint a Jaszna kiegészítő
+része.</p>
+<p><i>III. Videvdat (vendidat)</i> a dévák, a gonosz szellemek
+elleni törvénykönyv, mely a különböző tisztulási szertartásokat
+ismerteti kimerítő részletességgel és hosszadalmasan.</p>
+<p>A kis Aveszta részei: ‚Hoszbén‘, a napfelkeltekor végzendő imák;
+Jaszt, az egyes szellemek és istenségek dicsőítése;
+Xartak–Apasztak, a hitvallások könyve; Afrinaka, az áldások
+gyüjteménye stb.<a name="FNanchor_160" id=
+"FNanchor_160"></a><a href="#Footnote_160" class=
+"fnanchor">160)</a></p>
+<p>Az egész mű létezéséről és tartalmáról a XVIII. századig csak a
+régi görög és római írók nyujtottak felvilágosítást. 1723-ban
+került az első kézirata Oxfordba, hol Bodlean Librery
+könyvesboltjában erős láncokkal a falhoz erősítve, mint valami
+érthetetlen titkos könyvet mutogatták. Titokzatos volta ösztönözte
+a francia Auquetil Duperront, hogy Indiában felkeresse a parszi
+doktorokat (daszkurokat) és tőlük megtanulja az ősi iráni nyelvet.
+Ezek először csak hitegették, ámították, de sikerült neki túljárni
+az eszükön, tényleg megtanulta az ős nyelvet, szerzett magának
+becses kéziratot és lefordította az egész Avesztát.</p>
+<p>A szöveg általános elképedést és csalódást váltott ki, mindenki
+felséges ódákat, magasszárnyalású <span class="pagenum"><a name=
+"Page_198" id="Page_198">-198-</a></span> bölcseleti elmélkedéseket
+várt, és e helyett unalmas litániákat, végnélküli és kicsinyes
+tisztulási szertartásokat talált. Voltaire két lapot se tud
+elolvasni Zoroaszter útálatos művéből, a nélkül, hogy szánalom ne
+fogja el az emberi természet iránt, mely ilyen silány lim-lommal
+bibelődött. Mások egyenesen lehetetlennek tartották, hogy a bölcs
+Zoroaszter, kit Platon annyira magasztal, ilyen bárgyuságot firkált
+volna össze; a hiszékeny Auquetil bizonyára valamilyen szélhámos
+áldozatává lett. Herder nyílt elméje azonban a sok aprólékos
+lim-lom között fölfedezte az Avesztában rejlő igazgyöngyöket és
+gúnyolta a franciákat, hogy egy párizsi lapszerkesztő hangzatos
+szólamait keresik a nagy Zoroaszterben. Ő maga nem annyira
+tudományos elmélyedéssel, mint inkább magasröptű képzeletének
+sejtelmével írja: «E szerint a rendszer szerint az embernek, mint
+Isten látható képének kell élnie és uralkodnia a szellem
+birodalmában, eszményi fényességben.»<a name="FNanchor_161" id=
+"FNanchor_161"></a><a href="#Footnote_161" class=
+"fnanchor">161)</a></p>
+<p>Az alapeszmét Herder helyesen érezte meg, de a tudományos
+megértés a mai napig sem tökéletes és nincsen minden tekintetben
+kielégítő fordítása.</p>
+<h4>III. Az Aveszta világnézete.</h4>
+<p>1. Az iráni szent könyvek legrégibb részének tartják a
+Gátha-kat, a Jaszna himnuszait, melyekben a legfőbb lényt többnyire
+<i>Ahura-Mazda</i> névvel jelölik. Ahura annyi, mint úr, az ég és
+minden létező ura. Azonos a védákban szereplő Asurával vagy
+Varunával. Mazda «a mindentudó végtelenül bölcs, akit senki meg nem
+csalhat, aki mindent <span class="pagenum"><a name="Page_199" id=
+"Page_199">-199-</a></span> megfigyel és igaz mértékkel mér vissza;
+hűséges, mindent alkotó, mindenhez értő, változhatatlan.»<a name=
+"FNanchor_162" id="FNanchor_162"></a><a href="#Footnote_162" class=
+"fnanchor">162)</a> Nyugaton Platon óta Ahura-Mazdát Ormuzdnak
+hívják; ellenfelét pedig, a gonosz szellemet, Angra-manju-t
+Ariman-nak.</p>
+<p>Amint a többi indogermán nép, úgy bizonyára az iráni is minden
+szükségletét, örömét és fájdalmát mitológiai alakokban testesítette
+meg. Zarathustra nagy tette az volt, hogy a néphit önállóvá lett
+isteneiben meglátja az egy Isten tulajdonságait és így a
+szellemeket ismét elvont fogalmakká avatja, vagy istenekből
+Ahura-Mazda szolgáivá, angyalaivá tette. Ez volt az emberi
+gondolkodásnak legelső és legsikerültebb formája arra, hogy a
+politeizmust és panteizmust kiküszöbölje.</p>
+<p><i>Ahura-Mazdán kívül az Aveszta a következő négyféle lényt
+ismeri:</i> 1. Amesa-spenták vagy főangyalok, 2. a Jazdák,
+angyalok; 3. fravasik, az ősök szellemei; 4. a dolgok elemei: tűz,
+víz, föld és levegő.</p>
+<p><i>A hét főangyal Amesa-spenták</i> gyüjtőneve a Gathákban és az
+ékiratokban nem fordul elő, a Jast azonban már úgy sorolja fel
+őket, mint szellemeket. A Gathákban még mint elvont isteni
+tulajdonságok szerepelnek: a legfőbb jó és áldásos uralom, jótékony
+jámborság, egészség, halhatatlanság, bölcseség, helyes értelem.
+<i>Első közöttük Asa</i>, a jog, az igazság, a legfőbb jó. Mint
+személy Ahura-Mazda főtanácsadója és végrehajtó ereje; képviseli és
+jelenti magát a paradicsomot is, mint igaz hívőnek járó jogos
+jutalmat.<a name="FNanchor_163" id="FNanchor_163"></a><a href=
+"#Footnote_163" class="fnanchor">163)</a> Második <i>Vohu-Mana</i>,
+mint tulajdonság jó lelkületet, irgalmat jelent, mint személy pedig
+Ahura-Mazda legfőbb <span class="pagenum"><a name="Page_200" id=
+"Page_200">-200-</a></span> miniszterét.<a name="FNanchor_164" id=
+"FNanchor_164"></a><a href="#Footnote_164" class=
+"fnanchor">164)</a> Harmadik Spenta-Armatai, a tökéletes bölcseség
+és jámborság; mint személy pedig a földnek szelleme.</p>
+<p><i>A másodrangú angyalok</i> között legnevezetesebb szerepet
+játszik Mithra, a Zarathustra előtti kor egyik főistene, kit Ahura
+magához hasonló nagynak teremt. Tisztelete később elterjedt az
+egész római birodalomban. Aquincumban is fedeztek fel szentélyét. A
+Gathákban a neve sem fordul elő, de a Jast tizedik fejezete már
+egészen róla szól. Úgy látszik, a védák hasonnevű isteneivel
+egyezően világosságot, fényességet jelent és mint személy a nap
+istenét.<a name="FNanchor_165" id="FNanchor_165"></a><a href=
+"#Footnote_165" class="fnanchor">165)</a></p>
+<p>A harmadik csoportot a fravasik, Ahura fényes serege alkotják,
+megfelelnek az indus pitriknek, az atyák szellemének, kik a gonosz
+elleni küzdelemben segítik az embereket. A Jast 13–31. fejezetig
+foglalkozik velük. E szerint nemcsak minden embernek, hanem minden
+háziállatnak, sőt maguknak a fravasiknak is megvan a fravasija, a
+maga oltalmazó szelleme. A fravasik tana Auquetil szerint a teremtő
+gondolatnak legtökéletesebb kifejezése; Platon eszméjéhez hasonlóan
+ezek alkotják a teremtmények mintaképét, mértékét, lényegét és
+minden erők forrását. Emlékeztetnek még Sokrates daimonionjára és
+Aristoteles entelecheia tanára. A gondolat felfedezésére az a
+törekvésük szolgáltatott alkalmat, hogy mindenben a tisztát, az Asa
+birodalmához méltót keresik. Pl. az ősi tűz, a tűz fravasija a
+legtisztább mintaképe a föld tüzének, melyet alig tudnak
+megközelíteni kilenc tisztítás után.</p>
+<p>Az ember égi osztályrésze is ilyen fravasi, mely öröktől fogva
+élt már az ember születése előtt. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_201" id="Page_201">-201-</a></span> Nem egyéb, mint lelki
+alaperő, mely élteti már az embriót, neveli és fenntartja egész a
+haláláig és a nagy feltámadás napján ismét összeszedi csontjait. Ez
+Platon præexistencia-tanának régi kiadása.<a name="FNanchor_166"
+id="FNanchor_166"></a><a href="#Footnote_166" class=
+"fnanchor">166)</a></p>
+<p>Az elemek közül legnagyobb szerepet játszik <i>a tűz;</i> a
+parszik mindmáig tűzáldozatot mutatnak be. Fontos továbbá <i>a jó
+víz</i> és az eső tisztelete, mely később Anahita néven mint a
+perzsák egyik főistennője, mint Ahura leánya és felesége szerepel.
+Ahura-Mazdával és Mithrával együtt emlegetik. Tisztelete azonosnak
+látszik a babiloni Militta, a kisázsiai Aphrodité és
+Artemis-kultusszal. Amint Mithra, a fényisten, mindenütt áldást
+hint a föld színére a napsugárral, hasonlókép kísérője, a vizek
+istennője is.<a name="FNanchor_167" id="FNanchor_167"></a><a href=
+"#Footnote_167" class="fnanchor">167)</a></p>
+<p>2. <i>A rossz problémája, dualizmus.</i> Zarathustra a sokféle
+istentől eljutott a világ alkotójának és gondviselőjének
+megismeréséhez. Megkísérli ezzel kapcsolatban a másik örök
+filozófiai probléma megoldását is, a világ értékelését. Amint
+Buddhát és a védák bölcseit, úgy Zarathustrát is állandóan
+foglalkoztatja a gondolat, honnan van a sok baj és gyötrelem ezen a
+világon. Az emberiség létét fenntartó javakat, a fényt, tüzet,
+vizet és a táplálékot adó tehenet állandóan ellenséges hatalmaktól
+kell védeni. A jónak és a fénynek birodalma állandóan hadilábon áll
+a sötétségnek és a hazugságnak birodalmával. Ebben a nagy
+küzdelemben az ember mellett résztvesz az állatvilág és az egész
+teremtés. A jó pártjára áll a kakas, a nap első hírnöke, a kutya, a
+nyáj hűséges őre. A gonosz mellé szegődik a kígyó, a farkas és a
+hangya, mely a gabonát ellepi. Az emberek <span class=
+"pagenum"><a name="Page_202" id="Page_202">-202-</a></span> közül a
+rossz táborába tartozik a hitetlen, a bűbájos és a fajtalan
+életű.</p>
+<p>A régi néphit mindenféle gonosz szellemet, manót és ördögöt
+ismer. Ezt alakította át Zarathustra, midőn a teremtésben minden
+rosszat és minden gonosz szellemet egy főelvre, az ős kajánra vagy
+ős gonoszra: Anra Manjura vezet vissza. Véleményét következőkép
+foglalja össze:</p>
+<p>«Két szellem volt kezdetben: a jó és a rossz, gondolatban,
+szóval, tettel; látomásomban mint ikertestvérek jelentek meg, az
+értelmes ember helyesen választott közöttük, az értelmetlen
+helytelenül. Mikor a két szellem találkozott, megállapították a
+halál és az élet idejét és azt is, hogy a világ végén a
+hitetlenekre a legrosszabb sor, az igazhívőkre pedig a legjobb élet
+vár.»<a name="FNanchor_168" id="FNanchor_168"></a><a href=
+"#Footnote_168" class="fnanchor">168)</a></p>
+<p>A Gathák még nem említik a fő gonosz nevét és a behisztáni
+ékiratok egyáltalán nem ismerik. Ezek a halált és minden büntetést
+még Ahura Mazdának tulajdonítják. Oldenberg szerint a gonosz
+szellem Zarathustránál sem egyéb, mint elvont logikus schéma, mely
+még nem öltött testet-lelket.<a name="FNanchor_169" id=
+"FNanchor_169"></a><a href="#Footnote_169" class=
+"fnanchor">169)</a> Az Aveszta későbbi részeiben már nagy szerepet
+játszik a gonosz szellem: Anra Manju. Ebből lesz Aristotelesnél
+Ahriman, a középperzsa pehlévi nyelven Aharmán (a magyar Ármány).
+Neki sincs kezdete, akárcsak Mazdának, de ezzel mégsem egyenlő
+erejű ellenfél, mert Ahura bölcseségével szemben balga és csak azt
+tudja, amit Ahura megenged neki. Végre is teljesen elveszíti a nagy
+világküzdelmet.<a name="FNanchor_170" id=
+"FNanchor_170"></a><a href="#Footnote_170" class=
+"fnanchor">170)</a></p>
+<p>A modern párszik, így Modi is, a Jaszna 44 fejezetére hivatkozva
+<i>Zarathustra filozófiájában nem engedik meg a dualizmust</i>.
+Zarathustra ezen a <span class="pagenum"><a name="Page_203" id=
+"Page_203">-203-</a></span> helyen szónoki kérdéseket tesz fel,
+melyek magukban foglalják a feleletet. «Azt kérdem Tőled ó Ahura!
+adj nekem helyes választ: ki teremtette jótékonyan a fényt és
+sötétséget? ki teremtette jótékonyan az álmot és ébrenlétet? A
+reggelt, a delet, az éjjelt, melyek az értelmes embert
+kötelességére intik.»<a name="FNanchor_171" id=
+"FNanchor_171"></a><a href="#Footnote_171" class=
+"fnanchor">171)</a></p>
+<p>Ezen a helyen Mazda alkotja a fényt és sötétséget, a nappalt és
+az éjjelt, miből következtetik, hogy a két szellemet is, kiknek az
+Aveszta újabb részei ezek létrehozását tulajdonítják. Zarathustra
+nem tartja összeegyeztethetőnek Isten jóságával és szentségével a
+világban tapasztalható töméntelen aljasságot és bölcseletileg úgy
+oldja meg a rossz problémáját, hogy Mazda két szellemet alkot, akik
+teremtenek és rombolnak, világosságot és sötétséget alkotnak. A mai
+világrend megmagyarázására mind a kettő nélkülözhetetlen és úgy
+összetartozik, mint a nappal és az éjjel. Az életet a jó szellem a
+Spenta Manju fakasztja, de Anra Manju oltja ki. Spenta kelti fel az
+embert, őrzi és ösztökéli lelkiismeretét; Anra viszont
+ellankasztja, érzéki gyönyörre hívja, álomba ringatja.<a name=
+"FNanchor_172" id="FNanchor_172"></a><a href="#Footnote_172" class=
+"fnanchor">172)</a></p>
+<p>Ez a szép tan megengedhető az Aveszta régi részére, sőt
+valószínűleg Zarathustra személyes felfogására nézve is. De az
+újabb részekben nem Spenta Manjuval száll szembe, hanem egyenesen
+Ahura Mazdával. A Videvdat első fejezetében Ahura 17 szebbnél-szebb
+helyet teremt az ember számára és Anra Manju valamennyit
+megmételyezi.<a name="FNanchor_173" id="FNanchor_173"></a><a href=
+"#Footnote_173" class="fnanchor">173)</a></p>
+<p>3. <i>Az emberi lélek.</i> Mazda az embert is két szellem
+segítségével alkotta és ezek működnek benne. Vohumana a jó szellem
+és Akamana a rossz szellem, a <span class="pagenum"><a name=
+"Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> rosszakarat. A jóakarat
+arra kéri, hogy mindig és mindenütt jót gondoljon, jót beszéljen és
+jót cselekedjék. Maga Ahura szólítja fel az első embert, Jimát (az
+ind Jámát), hogy gyarapítsa birodalmát, legyen ennek a világnak őre
+és oltalmazója és átadja neki a hatalom jelvényeit: az arany nyilat
+és arannyal kivert korbácsot.<a name="FNanchor_174" id=
+"FNanchor_174"></a><a href="#Footnote_174" class=
+"fnanchor">174)</a></p>
+<p>A rosszakarat azonban ösztökéli már az első embert, hogy a
+gonoszok útján járjon és a hazugság atyjának szolgálatába
+szegődjék. Az első nemzedék bőségben, tiszteletben és teljes
+megelégedésben élt, míg gondolatban elkezdett foglalkozni a hazug
+beszéddel és kiesett a régi jósorsából, jóhíréből; elrejtette magát
+és bolyongani kezdett a földön.<a name="FNanchor_175" id=
+"FNanchor_175"></a><a href="#Footnote_175" class=
+"fnanchor">175)</a> Majd Ahura parancsára várat épített, hogy
+megmentse ivadékait és az állatvilágot a föld kerekségét sujtó
+kemény telek elől. A vízözön helyett az Avesztában jégmező és
+hóözön szerepel.<a name="FNanchor_176" id=
+"FNanchor_176"></a><a href="#Footnote_176" class=
+"fnanchor">176)</a> Jima, az első ember, egyesíti magában azokat a
+vonásokat, melyeket Mózes első könyve Ádámnak és Noénak
+tulajdonít.</p>
+<p>Az egész rendszer alapvető tana a rendületlen hit a lélek
+halhatatlanságában. Az emberiség új nemzedékké alakul, mely nem
+öregszik, nem hal meg, nem porlad el, örökké él, örökké virágzik és
+kénye-kedve szerint rendezi élete sorát.<a name="FNanchor_177" id=
+"FNanchor_177"></a><a href="#Footnote_177" class=
+"fnanchor">177)</a> Ha az ember meghal, lelke még három napig marad
+a földön és a gonosz szellem részéről mindenféle incselkedést kell
+elszenvednie. A harmadik nap hajnalán átmegy az idő ösvényén és
+eljut a Csinvat-hídhoz. Itt kérdőre vonják, mennyi része volt a
+földön vagyonban, jólétben (talán inkább jótettekben). «Egy szép
+teremtés, derék, jól megtermett ügyes leány két kutyájával és
+kötéllel megjelenik <span class="pagenum"><a name="Page_205" id=
+"Page_205">-205-</a></span> előtte. A tévhitű gonosz lelket a
+sötétségbe rántja, az igazhívő lelket pedig a magas Harán-hegyen át
+a Csinvat-hídon keresztül az égi szellemek partvidékére helyezi.
+Itt a jóakarat főangyala felemelkedik a trónjáról és kihirdeti:
+«Igazhívő lélek, idejöttél a veszedelmes létből a veszedelemnélküli
+létbe.» Erre az igaz lélek az arany trónon ülő Ahura Mazdához, majd
+a hét főangyalhoz járul és bevonul a dicsőség hajlékába.»<a name=
+"FNanchor_178" id="FNanchor_178"></a><a href="#Footnote_178" class=
+"fnanchor">178)</a></p>
+<h4>IV. Zarathustra erkölcsbölcselete.</h4>
+<p>1. Zarathustra erkölcsbölcseletét sziklára építi, az egy Isten
+tulajdonságaira és a lélek halhatatlanságára. Ahura Mazdának
+igazság a lelke, fényesség a teste, napsugár a szeme, kék ég a
+ruhája. Csupa fény és tisztaság, bölcseség és színigazság benne
+minden. Ellensége minden hazugságnak, minden kétértelmű
+köntörfalazásnak.</p>
+<p>Mazda teremti Asát, a szentséget és tisztaságot, az igazság
+országát és a jogrendet, hűséget minden törvény betartásában. «Asa
+a legnagyobb jó! (Asa ist das beste Gut)»; ez az Avesztának első és
+utolsó szava, ezzel zárul a Videvdat törvénykönyv minden fejezete,
+ez a párszi hívő főimádsága. <i>Asát, a szentséges tiszta
+lelkületet kell a jó embernek megvalósítania gondolatban, szóval,
+tettel.</i> A gondolat, szó és cselekedet Zarathustra
+erkölcstanának három oszlopa. Ezen alapul a három főerény:
+becsületérzés, igazmondás és jószívű cselekedet.</p>
+<p>Mindenekelőtt a <i>jó gondolatot</i> hangsúlyozza, mert a tett
+értéke akkor teljes, ha jószándékból történik. A jó gondolatot
+segíti hatalomra a mindennapi <span class="pagenum"><a name=
+"Page_206" id="Page_206">-206-</a></span> kötelező imádság: reggel,
+délben, este. Ebben ismétli meg mindenki a maga teendőjét, szeme
+elé tűzi az eszményt, melyet napközben meg akar valósítani.
+Herodotos írja, hogy a perzsa nemcsak magáért imádkozik ilyenkor,
+hanem a községért és királyért.</p>
+<p><i>Beszédben</i> az igazmondást tartják a legfőbb jónak, mert
+aki a szavát meghamisítja, nem tartozik már Asa birodalmához, hanem
+átpártolt Anra Manju seregébe.</p>
+<p><i>A tettekben</i> megkívánja a munkaszeretetet, a gonosz minden
+szövetségesének pusztítását és a gazdagoktól a szegény hívők
+segítését. A nép minden rendű-rangú tagja dolgozzék
+lelkiismeretesen a mindennapi kenyérért. Maga a föld megáldja a
+becsületes munkát és megátkozza azt, ki a napot lopja. Aki tétlen
+életmódot folytat, éppolyan bűnt követ el, mint a gazdag ember, aki
+nem segíti az érdemes szegényt és vagyonát vétkes gyönyörűségre
+pazarolja. Nagy bűn az is, ha a gazdag elvonja a munkás bérét. Modi
+szerint az Aveszta minden dolgozó embernek nyolcórai alvást és
+tökéletes munkaszünetet tanácsol. Bizonyára más könyvből merítheti
+ezt, mert Wolff gondos szószerinti fordításában nem
+található.<a name="FNanchor_179" id="FNanchor_179"></a><a href=
+"#Footnote_179" class="fnanchor">179)</a></p>
+<p><i>A jótékonyságnak különösen három faját</i> dícséri a
+Videvdat: 1. segíteni a szegényt; 2. fiataloknak lehetővé tenni a
+házasságot és arra képesíteni őket, hogy erényes, tisztességes
+életet folytassanak; 3. oktatáshoz juttatni azokat, akik igazán
+tanulni szeretnének. A párszik ma is a jótékonyságnak ezt a három
+nemét művelik a legnagyobb szeretettel. Bombayban csak egy
+hatóságnál 48 millió rupia alapítványt helyeztek el; megfelel
+<span class="pagenum"><a name="Page_207" id=
+"Page_207">-207-</a></span> ez körülbelül hetven millió arany és
+száz milliárd papírkoronának.<a name="FNanchor_180" id=
+"FNanchor_180"></a><a href="#Footnote_180" class=
+"fnanchor">180)</a></p>
+<p>Az indus bölcselőkkel ellentétben Zarathustra elítéli az
+önsanyargatást és a bőjtölést, de viszont nagyrabecsüli a
+<i>mértékletességet</i>, mert ez a Videvdat szerint «a jó kutyák és
+a jó papok erénye.»<a name="FNanchor_181" id=
+"FNanchor_181"></a><a href="#Footnote_181" class=
+"fnanchor">181)</a> Strabo és Xenophon nem győzik eléggé dícsérni a
+perzsák józanságát és igénytelenségét.</p>
+<p>Minden hívőnek fontos kötelessége még a kártékony állatok és
+rovarok pusztítása. A pap hordjon mindig fegyvert magával és
+mutasson ezen a téren is jó példát. A földnek megművelése, tövistől
+és bojtorjántól tisztítása is oly dícséretreméltó dolog, mint a
+szentség és jámborság ügyének támogatása, mert aki pusztaságot
+művelés alá fog, növeli a lakosok jólétét és segíti a szegényt,
+hogy tisztességes munkával kenyérhez jusson. A Videvdat ötfajta
+boldog földet különböztet meg. Boldog először az a földterület,
+ahol templomot építettek és ahol imádsággal fordulnak istenhez;
+másodszor boldog az a föld, ahol derék házaspárok boldogan élnek
+gyermekeikkel. Harmadszor, ahol nedves, mocsaras földet száraz,
+megművelhető területté alakítanak, negyedszer az a mező, ahol
+nyájakat és csordákat őriznek. Ötödször boldog az a földterület,
+ahol nagy tömegben gyűlnek össze a csordák a kereskedelem
+céljaira.<a name="FNanchor_182" id="FNanchor_182"></a><a href=
+"#Footnote_182" class="fnanchor">182)</a></p>
+<p>Szép tan még <i>a jó- és a gonosztettek kamatozása</i>. A jótett
+állandóan jó gyümölcsöt hoz, a gonosztett pedig rossz gyümölcsöt.
+Az a jó, melyet valaki 20 éves korában tesz, kétszer annyit ér,
+mint amit 40 éves korában visz véghez; hasonlóképpen a gonosztett
+is növekedik kamatos kamattal. Ezért hamar eleget kell tenni érte,
+megvallani a papnak <span class="pagenum"><a name="Page_208" id=
+"Page_208">-208-</a></span> és a megfelelő tisztulási eljárást
+elvégezni. Kereskedői nyelven szemléletesen fejezi ki ez a tan a
+szokás hatalmát, mely minden lélekre ránehezedik.<a name=
+"FNanchor_183" id="FNanchor_183"></a><a href="#Footnote_183" class=
+"fnanchor">183)</a></p>
+<p>2. <i>A családi élet.</i> Zarathustra a házasságot előírja az
+igazhívő számára, mert ezzel gyarapítja Ahura Mazda tisztelőit és
+mert a gyermekek a szülő halála után is imádkoznak érte. Sőt a
+szülő tettének kamatozása kiterjed még a gyermekekre is. Ha a
+gyermek gonoszat cselekszik atyja halála után, Ahura még ekkor is
+betudja ezt az atyának. Ha pedig a fiú jót cselekszik, növekszik az
+atya dicsősége is, ő is osztozik a gyermek érdemében. Ezért a
+nevelés igen nagyjelentőségű kérdés a parsziknál.</p>
+<p>Családi életről világos képet nyujt az az imádság, melyet a
+parszi lány imádkozni szokott. Imádkozik 1. azért, hogy jó férje
+legyen; 2. hogy ki tudja érdemelni a jó férjnek osztatlan
+szerelmét, bizalmát és tiszteletét; 3. egészséges gyermekekért; 4.
+hogy áldott állapota és a gyermekágy baj nélkül menjen végbe; 5.
+hogy szerencsés szülés után elegendő teje legyen és hőn óhajtott
+gyermekét maga táplálhassa. Zarathustriánus szempontból nagy bűn
+az, ha az anya ki akar bújni gyermekének szoptatása alól és
+idegenek kényére bízza. A parszi könyvek szerint az az anya, aki
+saját keblén táplálja gyermekét, megőrzi családja vérének
+tisztaságát és eléri azt, hogyha gyermeke felnő, szeretettel,
+tisztelettel és hálával viseltetik iránta; 6. végül azért imádkozik
+a párszi nő, hogy gyermeke értelmes, erős emberré váljék, aki
+okosan tud résztvenni a község életében és öregbíti családjának,
+városának, országának dicsőségét.</p>
+<p>A feleség főerénye megegyezés a férjével. Kérdezze <span class=
+"pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span> meg
+tőle mindennap: «Mik a Te gondolataid? hogy egy lehessek Veled
+gondolatban; mik a Te szavaid? hogy egy lehessek Veled a beszédben;
+mik a Te tetteid? hogy egy lehessek Veled a cselekvésben. Igaz,
+hogy Zarathustra követőinél megkívánják a feleségtől, hogy nagyon
+engedelmes legyen a férje iránt, de ennek fejében
+tiszteletreméltóbb helyet foglal el a társadalomban, mint aminőt
+bármely keleti nép juttatott neki.<a name="FNanchor_184" id=
+"FNanchor_184"></a><a href="#Footnote_184" class=
+"fnanchor">184)</a> Részben ennek volt köszönhető a régi perzsák
+civilizációjának előrehaladottsága, hogy nagy tisztelettel övezték
+a nőket. Bátorlelkű vállalkozásuknak indító oka és jutalma ők
+voltak. Ezért a párszi könyvek éppoly fontosságot tulajdonítottak a
+leánynevelésnek, mint a fiúnevelésnek.</p>
+<p>3. <i>Az iráni alkotmányt és erkölcsöt jellemzi a Jaszna
+következő helye:</i> «Mazda igét hirdet, melyet szolgálatkészséggel
+be lehet tölteni. Ez az ige három verssort, négy társadalmi
+osztályt és öt előljárót foglal magában.</p>
+<p>Melyek a verssorok? a jó gondolat, a jó szó és a jó
+cselekedet.</p>
+<p>Melyek a társadalmi osztályok? A pap, a katona, az
+állattenyésztő földműves, az iparos… (hiányos szöveg). Mindegyikben
+lehet igazhitű férfi, akinek a gondolata, szava és cselekedete
+helyes, aki előljárójára hallgat és akinek cselekedete az igazság
+birodalmát gyarapítja.</p>
+<p>Kik az előljárók? A házé, a községé, a kerületé, az országé, az
+ötödik Zarathustra… Így szólott Mazda. Kihez szólott? Testi-lelki
+hívéhez. Milyen volt, aki szólott? A legjobb király. Milyen volt,
+akinek szólott? Igazhívő, legjobb és engedelmes.»<a name=
+"FNanchor_185" id="FNanchor_185"></a><a href="#Footnote_185" class=
+"fnanchor">185)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_210" id=
+"Page_210">-210-</a></span></p>
+<h4>V. A rendszer értéke.</h4>
+<p>1. Zarathustra fohászkodik Ahura Mazdához: «Ó igazán-tisztelt
+Világ teremtője! mennyivel nagyobb, jobb, szebb nagyságban,
+jóságban, szépségben ez a sátánellenes Zarathustra-törvény más
+tanításoknál?» Erre Ahura Mazda válaszol. «Ez úgy értendő, ó Pitama
+Zarathustra! hogy ez a sátánellenes törvény nagyságban, jóságban,
+szépségben annyival nagyobb a többi tanításnál, amennyivel a
+legnagyobb tó, Vorukása, nagyobb a többi víznél… mint amennyivel
+nagyobb a legnagyobb fa a kis csemetéknél… mint a minket környező
+ég ott ennél a földnél.»<a name="FNanchor_186" id=
+"FNanchor_186"></a><a href="#Footnote_186" class=
+"fnanchor">186)</a></p>
+<p>Zarathustra látomásának igazat kell adnunk. Az ő tana az egész
+ókorban az emberi szellem leghatalmasabb törekvése arra, hogy
+kibontakozzék a politeizmus és panteizmus sorvasztó légköréből. Az
+ind bölcselők is világmegvető elszántsággal keresik a mindenség
+legfőbb elvét és mégis csak ködös, alaktalan káoszba jutnak el:
+Brahmanhoz, kiben megszűnik minden személy, minden tudatos
+tevékenység, akinek a neve csupa tagadás: «Neti, neti, se nem
+ilyen, se nem olyan.» Zarathustra istenfogalma legközelebb áll a
+Biblia fogalmához, tisztaságban felülmúlja Sokrates, Platon és
+Aristoteles isten tanait.</p>
+<p>Nemcsak a személyes Isten egységét állította helyre, hanem az
+istentiszteletnek legősibb, legjellegzetesebb árja formáját is: a
+hódolatot a tűz, Isten legtökéletesebb jelképe iránt. Megfelel ez
+fennkölt felfogásának, mely az Istent örök fényességnek tekinti. A
+tiszta, mocsoktalan láng <span class="pagenum"><a name="Page_211"
+id="Page_211">-211-</a></span> bizonyára legfölségesebb ábrázolója
+Őneki, aki az örök fény, az örök világosság… A zsidó vallás
+legfölségesebb és legdöntőbb mozzanataiban fénylő láng és égő tűz
+szerepel Isten fölségének és jelenlétének jelképe gyanánt.<a name=
+"FNanchor_187" id="FNanchor_187"></a><a href="#Footnote_187" class=
+"fnanchor">187)</a></p>
+<p>2. Erkölcsbölcseletének tisztasága, józansága szintén az ókor
+magaslatán áll. A nemkeresztény kultúrnépek családjában és az ókor
+bölcsei között senki sem domborítja ki annyira, mint ő, hogy
+mindenki a maga cselekedetének jutalmát veszi el itt és a
+másvilágon: mindenki úgy arat, amint vetett.</p>
+<p>Míg Buddhában fáradt világkerülő remeték ünnepelik és istenítik
+a legnagyobb gondolkodót, ki az értelem erejével megoldotta a
+szenvedés problémáját és elérkezett a megsemmisülés boldogságába;
+addig a párszik gyermeki lelkülettel magasztalják nemzeti bölcsük
+személyében a legnagyobb ember királyi erejét és bizalommal várják,
+hogy Ahura seregét győzelemre vezérli a sötétség birodalma ellen.
+Zarathustra nem a földi élet megvetésére, hanem cselekvő, bátor
+életre sarkalja népét. És a nép fölséges nagy emberként tiszteli
+prófétáját, de azért mindig ember marad számára és nem isteníti,
+mint Buddha követői mesterüket.</p>
+<p>Konfucius társadalmi erényei sorra feltalálhatók nála.
+Fenntartja a családi élet tisztaságát, ráneveli a gyermeket korán,
+hogy engedelmeskedjék szüleinek, ragaszkodjék tanítóihoz és
+tisztelje az öregebbet. A párszi anya azért imádkozik mindennap,
+hogy gyermeke okosan vegyen részt a község nyilvános életében és a
+kormány tanácskozásaiban. <span class="pagenum"><a name="Page_212"
+id="Page_212">-212-</a></span></p>
+<p>Megengedhetjük az ősz párszi tudósnak, Modinak, azt is, hogy a
+Videvdat néhány fejezete a maga gondos tisztulási szertartásával a
+párszik egészségügyi kodexét alkotja és több rendelkezése ki fogja
+állni minden idők egészségtudományának bírálatát.</p>
+<p>Még azt is megértjük, hogy a régi kezdetleges egészségtan
+számára nagy veszedelmet jelentett a holttetemből áradó ragály és
+ezt a mithos nyelvén úgy fejezték ki, hogy a halál démona
+megszállja. Ezért nem szabad érinteni a halottat, nem szabad a
+földbe ásni, vízbe sülyeszteni, a szent tűzzel elégetni, hanem a
+hegyek ormán vagy külön erre a célra épített tornyokban a
+keselyűknek vagy kutyáknak dobják oda étkül.</p>
+<p>3. Viszont ha valaki beletekint a <i>rituális tisztálkodás</i>
+leírásába, megengedi nekünk annak nevetséges kicsinyességét vagy
+visszataszító kínos voltát. Fő tisztítóeszközük a marhavizelet,
+ezzel mossák le háromszor már az újszülött csecsemőt és ez a
+mosakodás szerepel majd minden szertartásban. Ez bizonyára sem az
+egészségügyet, sem az esztétikai érzéket nem szolgálja. A százával
+osztott korbácsütés, a kilencnapos végehosszanélküli cerimóniák és
+az aránytalanul nagy büntetés még a nem szándékos hibákért is,
+mindez mutatja, hogy Zarathustra mennyire korának a gyermeke volt.
+Ő sem tudott szabadulni a szokás hatalmától, de ezeket a
+furcsaságokat értékessé kívánta tenni azáltal, hogy bekapcsolta
+őket a jószellemnek a gonosz ellen folytatott küzdelmébe.</p>
+<p><i>Ne feledjük továbbá a sötét foltokat erkölcstanában; így
+például a vérfertőző házasságok gyalázatos</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span>
+<i>szokását</i>.<a name="FNanchor_188" id=
+"FNanchor_188"></a><a href="#Footnote_188" class=
+"fnanchor">188)</a> Az Aveszta nagy érdemnek tekintette és többször
+magasztalja a legközelebbi rokonok házasságát. Strabo, Herodotos és
+Ktesias szerint régi iráni szokás, hogy az apa nőül veszi lányát,
+testvér a testvérét. Így Kambyses király nőül vette nővérét, mert
+«a rokonok házassága az égben köttetik meg.» Az egészséges emberi
+természet tiltakozott ez ellen az égbekiáltó bűn ellen és azért
+aránylag ritkán fordul elő, de annál nagyobb érdemnek tekintették.
+Az is igaz, hogy az iráni próféta a házaséletre sok bölcs szabályt
+állít fel, de visszataszítólag hat, hogy a nőstény kutyákról jobban
+gondoskodik, mint az emberekről.<a name="FNanchor_189" id=
+"FNanchor_189"></a><a href="#Footnote_189" class=
+"fnanchor">189)</a> A házasság ugyan felbonthatatlan, de a férfinak
+joga van másik nőt maga mellé venni, ha az első feleségtől nincsen
+gyermeke. Nem hiába az emberiség legnagyobb szenvedélyéről van
+itten szó, ezen a téren minden engedékenység keservesen
+megbosszulja magát és beláthatatlan visszaélésekre vezet. Herodotos
+szerint az ő idejében (Kr. e. 484–425.) már általános szokás
+Perzsiában a többnejűség.<a name="FNanchor_190" id=
+"FNanchor_190"></a><a href="#Footnote_190" class=
+"fnanchor">190)</a> Végül Zarathustra ismételt felhívása a
+vérfürdőre, az ellenfelek pusztítására, minden ivadékuk kiirtására,
+megmagyarázza a perzsa történelemben előforduló szörnyű
+kegyetlenségeket.<a name="FNanchor_191" id=
+"FNanchor_191"></a><a href="#Footnote_191" class=
+"fnanchor">191)</a></p>
+<p>Ezek következtében nem írhatjuk alá azt a dícséretet, amit Modi
+és Francis Cobbe zengenek: «Mi lenne ma az emberi hit, ha
+Zarathustra nem élt volna.»<a name="FNanchor_192" id=
+"FNanchor_192"></a><a href="#Footnote_192" class=
+"fnanchor">192)</a> De készséggel megállapítjuk, hogy a rendszer a
+nép lelkéből nőtt ki, vele összeforrott, virágzott is évszázadokon
+keresztül otthonában és mindenütt, hová az iráni kultúra elhatolt.
+Átélte Nagy Sándor veszedelmes korát és <span class=
+"pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span>
+csillaga újra felragyog, mikor a Sassanidák visszaállítják Nagy
+Dárius országát. Bukását az izlám fegyveres támadása és rágalmai
+idézték elő. Most még alig 100,000 parszi őrzi a nemes
+hagyományokat Perzsiában és Bombay környékén.</p>
+<p>Zarathustra szelleme végül megtermékenyítette a görög
+gondolkozást. Pythagorasról írja Porphyrios, hogy az
+istentiszteletet és a kellő életmódot a perzsa mágusoktól tanulta
+el. Heraklitos műveiben az iráni hatást a szakemberek közül senki
+sem tagadhatja. Protagoras nyilvánosan dicsekszik vele, hogy
+Zoroaszter titkos iratait megszerezte. Platon az istenek előtt
+kedveltnek tartja Zoroaszter mágikus tanát és Demokritosszal együtt
+elfogadja az ember föltámadására vonatkozó nézetét. Aristoteles
+(elkallódott) művet írt a mágusok tanáról és metafizikájában is
+dícsérettel adózik iránta.<a name="FNanchor_193" id=
+"FNanchor_193"></a><a href="#Footnote_193" class=
+"fnanchor">193)</a></p>
+<p>Végeredményben adjunk igazat az ókorra nézve Müller Miksának:
+«Ha a marathoni és salamisi csaták elvesztek volna és Görögország
+meghódol Perzsiának, akkor Cyrus birodalmának államvallása
+válhatott volna az egész civilizált világ vallásává. Perzsia
+beolvasztotta volna az asszir és babiloni birodalmakat… Egyiptom
+szent építményeit perzsa katonák keze dúlta volna szét. A királyok
+királyának parancsait szétküldenék Indiába, Görögországba,
+Scythiába és Egyiptomba és ha Ahura Mazda kegyelméből Dárius
+letiporja Görögország szabadságát, Zarathustra tisztább vallása
+könnyen kiszoríthatta volna az olymposi regéket.»<a name=
+"FNanchor_194" id="FNanchor_194"></a><a href="#Footnote_194" class=
+"fnanchor">194)</a></p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_215" id=
+"Page_215">-215-</a></span></p>
+<div class="chapter">
+<h2>JEGYZETEK.</h2>
+</div>
+<h3>A bevezető részhez.</h3>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href=
+"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Proal, Crimes et
+suicides passionels. Paris, 1900. X. és XI. fej. 314., 410., 661.
+l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href=
+"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Bourget, Essais de
+psychologie contemporaine. Paris, 1883. Előszó.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href=
+"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> Proal i. m. 416.
+l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href=
+"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> Überweg, Geschichte
+d. Phil. Berlin, 1926. I. k.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href=
+"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> Windelband,
+Lehrbuch d. Geschichte d. Philos. Tübingen, 1912. 7–16.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a> <a href=
+"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a> Gumplovicz,
+Grundriss d. Sociologie. Wien, 1885. 167. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_7" id="Footnote_7"></a> <a href=
+"#FNanchor_7"><span class="label">7)</span></a> O. Selz, Die
+Gesetze der produktiven und reproduktiven Geistestätigkeit. Bonn,
+1924.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_8" id="Footnote_8"></a> <a href=
+"#FNanchor_8"><span class="label">8)</span></a> Handbuch d.
+Philosophie, herausgegeben v. A. Bäumler u. M. Schröter. München,
+1926. Vorwort.</p>
+</div>
+<h3>Az indiai lélek fejezethez.</h3>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_9" id="Footnote_9"></a> <a href=
+"#FNanchor_9"><span class="label">9)</span></a> Dr. Betty Heimann
+hallei magántanár cikke (Kant-Studien, Bd. XXX. 1925, 1–23. l.).
+«Zur Struktur des indischen Denkens», az indiai gondolkodás
+centrumába az őserdő képéből levont következő tételt állítja: az
+ember azonos a természet többi részével és vele egyenlő értékű. (4.
+l.) A természet egyes részei egymás mellé rendeltségben állanak és
+csak másodlagosan sorakoznak egységgé az ősanyag képzetében,
+melyből az egyéni alakulatok mechanikusan erednek. (6. l.) Ez
+nehezen egyeztethető össze a nagy felelősségérzettel, mely a hindu
+minden szertartásos ténykedését kíséri; továbbá azzal a kifejlett
+idealizmussal, mely Parmenidesre, sőt Fichtére emlékeztet. Ezért
+nyugodtan tartható fenn az a megállapítás, hogy az indiai
+gondolkodás centruma az egységretörés. A Heimann-féle merev
+egymásmellé rendelés inkább fogyatékossága az indiai léleknek, mely
+az asszociatív gondolkodásból származik, de nem nyitja problémáinak
+és nem tetteinek rúgója. Taine a részvétben látja a buddhizmus
+főtényezőjét (le fait générateur), melyből <span class=
+"pagenum"><a name="Page_216" id="Page_216">-216-</a></span> egész
+életmódja és világfelfogása levezethető. Tévedését Oldenberg
+mutatja ki: Aus Indien u. Iran. Berlin, 1899. 120–128. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_10" id="Footnote_10"></a> <a href=
+"#FNanchor_10"><span class="label">10)</span></a> Oldenberg, Die
+indische Philosophie. Die Kultur d. Gegenwart. Allg. Gesch. d.
+Philos. Teubner. 1913. 46. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_11" id="Footnote_11"></a> <a href=
+"#FNanchor_11"><span class="label">11)</span></a> Deussen,
+Allgemeine Geschichte der Philosophie. I. k. 2. rész. Leipzig,
+1906. Die Pilosophie der Upanishad’s. 279. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_12" id="Footnote_12"></a> <a href=
+"#FNanchor_12"><span class="label">12)</span></a> Max Müller,
+Ramakrishna. London, 1910. 48. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_13" id="Footnote_13"></a> <a href=
+"#FNanchor_13"><span class="label">13)</span></a> Oldenberg i. m.
+52. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_14" id="Footnote_14"></a> <a href=
+"#FNanchor_14"><span class="label">14)</span></a> Deussen, Allg.
+Gesch. d. Phil. 1. k. 3. rész: Die nachvedische Phil. der Inder.
+Leipzig, 1908. 76. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_15" id="Footnote_15"></a> <a href=
+"#FNanchor_15"><span class="label">15)</span></a> Deussen I. k. 3.
+r. 102. l. – Garbe, Beiträge zur indischen Kulturgeschichte.
+Berlin, 1903. 43. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_16" id="Footnote_16"></a> <a href=
+"#FNanchor_16"><span class="label">16)</span></a> Id. Mereskovszki,
+Örök útitársaink. Budapest, 1921. 85. l.</p>
+</div>
+<p>Nemzeti Ujság, Vasárnapi melléklet. 1926. I. 21. 17. l. Egy nap
+Mahatma Ghandinál. – Baktay, Mahatma Ghandi válogatott beszédei és
+írásai. Budapest, 1925.</p>
+<h3>A védák fogalma.</h3>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_17" id="Footnote_17"></a> <a href=
+"#FNanchor_17"><span class="label">17)</span></a> Deussen,
+Allgemeine Gesch. I. k. 1. rész első fejezetei. Willmann,
+Geschichte des Idealismus. Braunschweig, 1907. I. k. 84–101. l. –
+Schmidt, Az ind filozófia. Budapest, 1925. 7–9. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_18" id="Footnote_18"></a> <a href=
+"#FNanchor_18"><span class="label">18)</span></a> Oldenberg, Die
+Veden, die ältesten Religionsurkunden Indiens. Halle, 1911. 11.
+l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_19" id="Footnote_19"></a> <a href=
+"#FNanchor_19"><span class="label">19)</span></a> Oldenberg, Die
+indische Philosophie. 35. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_20" id="Footnote_20"></a> <a href=
+"#FNanchor_20"><span class="label">20)</span></a> Willmann, Gsch.
+d. Idealismus. I. k. 150. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_21" id="Footnote_21"></a> <a href=
+"#FNanchor_21"><span class="label">21)</span></a> Deussen,
+Allgemeine Gesch. d. Ph. I. 1. r. 12. l.</p>
+</div>
+<h3>A Rig-védák kora.</h3>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_22" id="Footnote_22"></a> <a href=
+"#FNanchor_22"><span class="label">22)</span></a> P. Häusler,
+Streiflichter über die Urreligion der arischen Inder. Anthropos.
+Internationale Revue f. Völker u. Sprachenkunde. 1911. VI. B. 185.,
+193–199. l. Hasonlóan vélekedik Oldenberg, Die Veden. Halle, 1911.
+5. l. R. Roth, Z. f. Deutsche Morgenl. Gesellsch. VI. 70. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_23" id="Footnote_23"></a> <a href=
+"#FNanchor_23"><span class="label">23)</span></a> A. Kägi, Der
+Rigveda. 1881. id. Seitz, Natürliche Religionsbegründung.
+Regensburg, 1914. 611. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_24" id="Footnote_24"></a> <a href=
+"#FNanchor_24"><span class="label">24)</span></a> Willmann, Gesch.
+d. Id. I. 88. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_25" id="Footnote_25"></a> <a href=
+"#FNanchor_25"><span class="label">25)</span></a> Deussen, Allg.
+Gesch. d. Ph. I. 1., 118. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_26" id="Footnote_26"></a> <a href=
+"#FNanchor_26"><span class="label">26)</span></a> Oldenberg, Die
+ind. Phil. 65. l.</p>
+</div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_217" id=
+"Page_217">-217-</a></span></p>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_27" id="Footnote_27"></a> <a href=
+"#FNanchor_27"><span class="label">27)</span></a> A henotheismust
+Oldenberggel ellentétben nagyon komolyan veszi Deussen, Allg. G. d.
+Ph. I. 1., 104. l.; az igazság bizonyára itt is középúton jár.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_28" id="Footnote_28"></a> <a href=
+"#FNanchor_28"><span class="label">28)</span></a> Deussen, Allg.
+Gesch. d. Phil. I. 2. rész záró fejezetei. Jacobi, Die Entwicklung
+der Gottesidee bei den Indern und deren Beweise für das Dasein
+Gottes, Bonn, 1923, nem ismeri a kultúrtörténeti módszert, régi
+evoluciós alapon politeizmust vesz fel a Rig-védában, de megengedi
+«es fehlt nicht an Ansätzen an rein spekulative Götter.»</p>
+</div>
+<h3>A Brahmanák kora.</h3>
+<p>Deussen, Allg. G. d. Phil. I. k. 2. rész.</p>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_29" id="Footnote_29"></a> <a href=
+"#FNanchor_29"><span class="label">29)</span></a> Deussen i. m. I.
+1. r. 242.; 116. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_30" id="Footnote_30"></a> <a href=
+"#FNanchor_30"><span class="label">30)</span></a> U. o. I. 2. rész
+244. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_31" id="Footnote_31"></a> <a href=
+"#FNanchor_31"><span class="label">31)</span></a> U. o. l. 2. r.
+286. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_32" id="Footnote_32"></a> <a href=
+"#FNanchor_32"><span class="label">32)</span></a> Oldenberg, Die
+indischen Religionen. Teubner, 1913. (Kultur d. Gegenwart I. 3.,
+1.) 70. l. – Az idézett hely inkább a következő korszakhoz
+tartozik, de mint irodalmi példa igen alkalmas a fogalom
+megvilágítására. Cf: Deussen, Allg. G. I. 3. r. 632., 658. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_33" id="Footnote_33"></a> <a href=
+"#FNanchor_33"><span class="label">33)</span></a> Deussen, System
+des Vedanta. Leipzig, 1906. 53. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_34" id="Footnote_34"></a> <a href=
+"#FNanchor_34"><span class="label">34)</span></a> Oldenberg,
+Buddha, 28. l.</p>
+</div>
+<h3>Az upanisadok kora.</h3>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_35" id="Footnote_35"></a> <a href=
+"#FNanchor_35"><span class="label">35)</span></a> Deussen, I. 2. r.
+357. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_36" id="Footnote_36"></a> <a href=
+"#FNanchor_36"><span class="label">36)</span></a> I. m. 361. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_37" id="Footnote_37"></a> <a href=
+"#FNanchor_37"><span class="label">37)</span></a> Deussen, System
+des Vedanta. 171. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_38" id="Footnote_38"></a> <a href=
+"#FNanchor_38"><span class="label">38)</span></a> I. m. 52. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_39" id="Footnote_39"></a> <a href=
+"#FNanchor_39"><span class="label">39)</span></a> Deussen, Allg.
+Gesch. d. Phil. I. 2. r. 271–279. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_40" id="Footnote_40"></a> <a href=
+"#FNanchor_40"><span class="label">40)</span></a> I. m. I. 2. r.
+366. kv. l.</p>
+</div>
+<h3>Ellenmondások és megoldások.</h3>
+<p>Pischel, Leben u. Lehre des Buddha. Teubner, 1917. 13. l.</p>
+<p>Deussen, 1. 2. r. 213. kv. l. 3. r. 582. l.</p>
+<h3>Vedanta-rendszer.</h3>
+<p>Deussen I. 3., 586–614. l. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_218" id="Page_218">-218-</a></span></p>
+<h3>A védák és a vedanta-rendszer értékelése.</h3>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_41" id="Footnote_41"></a> <a href=
+"#FNanchor_41"><span class="label">41)</span></a> Id. Klimke,
+Hauptprobleme d. Weltanschauung. Kempten, 1911. 31. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_42" id="Footnote_42"></a> <a href=
+"#FNanchor_42"><span class="label">42)</span></a> Mahatma Ghandi,
+Válogatott írásai és beszédei. Fordította Baktay Ervin. Budapest,
+1920. 155–167. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_43" id="Footnote_43"></a> <a href=
+"#FNanchor_43"><span class="label">43)</span></a> Max Müller,
+Essays I. 306. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_44" id="Footnote_44"></a> <a href=
+"#FNanchor_44"><span class="label">44)</span></a> Garbe, Beiträge.
+47. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_45" id="Footnote_45"></a> <a href=
+"#FNanchor_45"><span class="label">45)</span></a> Garbe, Beiträge.
+183–199. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_46" id="Footnote_46"></a> <a href=
+"#FNanchor_46"><span class="label">46)</span></a> Garbe i. m.
+141–183. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_47" id="Footnote_47"></a> <a href=
+"#FNanchor_47"><span class="label">47)</span></a> Engelhardt,
+Rabindranath Tagore. Berlin, 1922, 235–269. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_48" id="Footnote_48"></a> <a href=
+"#FNanchor_48"><span class="label">48)</span></a> Garbe i. m. 4–5.
+l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_49" id="Footnote_49"></a> <a href=
+"#FNanchor_49"><span class="label">49)</span></a> Garbe, 10. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_50" id="Footnote_50"></a> <a href=
+"#FNanchor_50"><span class="label">50)</span></a> Garbe, 237.
+l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_51" id="Footnote_51"></a> <a href=
+"#FNanchor_51"><span class="label">51)</span></a> Schmidt, Az ind
+filozófia. Budapest, 1925. 33–34. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_52" id="Footnote_52"></a> <a href=
+"#FNanchor_52"><span class="label">52)</span></a> Deuss. I. 3, 90.
+Max Müller, Religion u. Philos. Deutsche Rundschau. 1879. 1.
+69.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_53" id="Footnote_53"></a> <a href=
+"#FNanchor_53"><span class="label">53)</span></a> Ján. 9, 2–3.
+l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_54" id="Footnote_54"></a> <a href=
+"#FNanchor_54"><span class="label">54)</span></a> Augustinus, Sermo
+351. n. 4. P. L. t. 39. col. 1538. – Civit. Dei 1, 14. c. 13. t.
+41. col. 748.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_55" id="Footnote_55"></a> <a href=
+"#FNanchor_55"><span class="label">55)</span></a> Gregor, M.
+Moralia 1. 34. c. 23. P. L. t. 76. col. 748. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_56" id="Footnote_56"></a> <a href=
+"#FNanchor_56"><span class="label">56)</span></a> Vass József, Sz.
+Ágoston vallomásai. Budapest, 1925. I. 269. 250. l.</p>
+</div>
+<h3>Szánkja-rendszer.</h3>
+<p>Deussen I. 3. – Oldenberg, Indische Philosophie. Kultur d.
+Gegenw. I. V. Leipzig, 1913. 36–40. l. – Schmidt, Az ind filozófia.
+42–49. l. – Garbe, Die Sankhja-Philosophie. 1917. – Garbe, Beiträge
+37–94. l. – Schlüter, Aristoteles’ Metaphysik, eine Tochter der
+Sankhjalehre. 1874.</p>
+<h3>Jóga-rendszer.</h3>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_57" id="Footnote_57"></a> <a href=
+"#FNanchor_57"><span class="label">57)</span></a> Deussen, I. 3,
+560. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_58" id="Footnote_58"></a> <a href=
+"#FNanchor_58"><span class="label">58)</span></a> Garbe, Beiträge.
+204. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_59" id="Footnote_59"></a> <a href=
+"#FNanchor_59"><span class="label">59)</span></a> Deussen, I. 3,
+507. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_60" id="Footnote_60"></a> <a href=
+"#FNanchor_60"><span class="label">60)</span></a> U. o. 559. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_61" id="Footnote_61"></a> <a href=
+"#FNanchor_61"><span class="label">61)</span></a> U. o. 546. l.
+Jacobi, Die Entwicklung der Gottesidee bei den Indern und deren
+Beweise für das Dasein Gottes, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_219" id="Page_219">-219-</a></span> Bonn, 1923, a
+közfelfogással ellentétben az indusok egyhangú hagyományára
+támaszkodva azt vitatja, hogy a Jóga-rendszer kezdettől fogva
+teisztikus; hasonlóképpen a Nyája és a Vaisesika.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_62" id="Footnote_62"></a> <a href=
+"#FNanchor_62"><span class="label">62)</span></a> Deussen, I. 3,
+563. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_63" id="Footnote_63"></a> <a href=
+"#FNanchor_63"><span class="label">63)</span></a> Oldenberg,
+Indische Philosophie. 47. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_64" id="Footnote_64"></a> <a href=
+"#FNanchor_64"><span class="label">64)</span></a> Deussen i. m.
+566. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_65" id="Footnote_65"></a> <a href=
+"#FNanchor_65"><span class="label">65)</span></a> Oldenberg, Die
+Veden. 8. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_66" id="Footnote_66"></a> <a href=
+"#FNanchor_66"><span class="label">66)</span></a> Deussen i. m.
+524., 530–535. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_67" id="Footnote_67"></a> <a href=
+"#FNanchor_67"><span class="label">67)</span></a> Giese,
+Psychotechnisches Praktikum. Halle, 1923. első gyakorlatai.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_68" id="Footnote_68"></a> <a href=
+"#FNanchor_68"><span class="label">68)</span></a> Garbe, Beiträge,
+163., 208., 211., 239. – U. o. 207. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_69" id="Footnote_69"></a> <a href=
+"#FNanchor_69"><span class="label">69)</span></a> Paulhan, Activité
+mental. Paris, 1913. 26. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_70" id="Footnote_70"></a> <a href=
+"#FNanchor_70"><span class="label">70)</span></a> Germania Beilage;
+Pressburger Tagblatt 1914. III. 24. – A hipnózis hatásait jól
+összefoglalja Fröbes, Experimentelle Psychologie. Freiburg, 1920.
+II. 592–593. l. – Az autoszuggesztiót ismerteti Jaspers, Allgemeine
+Psychopathologie. Berlin, 1923. 235. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_71" id="Footnote_71"></a> <a href=
+"#FNanchor_71"><span class="label">71)</span></a> Részletesen közli
+Stoll, Suggestion und Hypnose in der Völkerkunde. Leipzig, 1904.
+75–83.</p>
+</div>
+<h3>Kisebb rendszerek.</h3>
+<p>Deussen, Oldenberg, Garbe és Schmidt idézett művei nyomán. Velük
+szemben Jacobi, Die Entwicklung der Gottesidee bei den Indern und
+deren Beweise für das Dasein Gottes, Bonn, 1923, a nyája-rendszer
+tudósainak tulajdonítja a legerősebb ind istenérvet, mely szerint a
+dolgok keletkezése értelmes alkotót kíván, mert minden, ami
+keletkezik, mástól keletkezik.</p>
+<h3>Buddha.</h3>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_72" id="Footnote_72"></a> <a href=
+"#FNanchor_72"><span class="label">72)</span></a> Deussen, I. 3.
+122–125. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_73" id="Footnote_73"></a> <a href=
+"#FNanchor_73"><span class="label">73)</span></a> Pischel, Leben
+und Lehre Buddha’s. Leipzig, 1910. 8–9. l. Oldenberg, Buddhas
+Reden, Lehre, Verse, Erzählungen, übersetzt v. H. Oldenberg.
+München, 1922. XV. 1. (Posthumus munka.)</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_74" id="Footnote_74"></a> <a href=
+"#FNanchor_74"><span class="label">74)</span></a> Szeghy,
+Buddhizmus és kereszténység. Budapest, 1909. 39. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_75" id="Footnote_75"></a> <a href=
+"#FNanchor_75"><span class="label">75)</span></a> Pischel i. m. 44.
+l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_76" id="Footnote_76"></a> <a href=
+"#FNanchor_76"><span class="label">76)</span></a> Deussen i. m.
+127. l. Schmidt, Buddha. Budapest, 1920. 20. l.</p>
+</div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_220" id=
+"Page_220">-220-</a></span></p>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_77" id="Footnote_77"></a> <a href=
+"#FNanchor_77"><span class="label">77)</span></a> Schmidt, 68;
+Deussen 134. Buddha’s Reden. 18–21. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_78" id="Footnote_78"></a> <a href=
+"#FNanchor_78"><span class="label">78)</span></a> Buddha’s Reden,
+21., 117. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_79" id="Footnote_79"></a> <a href=
+"#FNanchor_79"><span class="label">79)</span></a> U. o. 126–130.
+l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_80" id="Footnote_80"></a> <a href=
+"#FNanchor_80"><span class="label">80)</span></a> Pischel 83.
+l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_81" id="Footnote_81"></a> <a href=
+"#FNanchor_81"><span class="label">81)</span></a> Buddha’s Reden,
+116–117. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_82" id="Footnote_82"></a> <a href=
+"#FNanchor_82"><span class="label">82)</span></a> U. o. 45–50. l. –
+Schmidt 30–31. l. – Deussen 150–151. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_83" id="Footnote_83"></a> <a href=
+"#FNanchor_83"><span class="label">83)</span></a> Deussen 149.
+l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_84" id="Footnote_84"></a> <a href=
+"#FNanchor_84"><span class="label">84)</span></a> U. o. 151. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_85" id="Footnote_85"></a> <a href=
+"#FNanchor_85"><span class="label">85)</span></a> De la
+Vallée-Poussin, Nirvana. Paris, 1925. I–XXIV. 10. – Buddha’s Reden
+291. l. – J. Dahlmann, Eine Studie zur Vorgeschichte des
+Buddhismus. Berlin, 1896.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_86" id="Footnote_86"></a> <a href=
+"#FNanchor_86"><span class="label">86)</span></a> Deussen 158.
+l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_87" id="Footnote_87"></a> <a href=
+"#FNanchor_87"><span class="label">87)</span></a> Buddha’s Reden,
+48–49. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_88" id="Footnote_88"></a> <a href=
+"#FNanchor_88"><span class="label">88)</span></a> Garbe, Beiträge,
+126–127. l. – Schmidt, Buddha, 107–108. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_89" id="Footnote_89"></a> <a href=
+"#FNanchor_89"><span class="label">89)</span></a> Garbe i. m.
+130–131. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_90" id="Footnote_90"></a> <a href=
+"#FNanchor_90"><span class="label">90)</span></a> Buddha’s Reden,
+XXXIII. 47. l. – Schmidt i. m. 102. – Pischel, 60–65. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_91" id="Footnote_91"></a> <a href=
+"#FNanchor_91"><span class="label">91)</span></a> Deussen, I. 3.,
+90. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_92" id="Footnote_92"></a> <a href=
+"#FNanchor_92"><span class="label">92)</span></a> Buddha’s Reden,
+314–315. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_93" id="Footnote_93"></a> <a href=
+"#FNanchor_93"><span class="label">93)</span></a> Pischel, 79.
+l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_94" id="Footnote_94"></a> <a href=
+"#FNanchor_94"><span class="label">94)</span></a> Szeghy, 46–47. l.
+– Ward, The Ethics of Gotama Buddha. London, 1923. Buddha
+erkölcstanát Epikuros gyakorlati etikájával tartja egyenrangúnak. A
+nyolcas ösvény és a nirvána csak illuziók benne.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_95" id="Footnote_95"></a> <a href=
+"#FNanchor_95"><span class="label">95)</span></a> Oldenberg,
+Buddha, vége.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_96" id="Footnote_96"></a> <a href=
+"#FNanchor_96"><span class="label">96)</span></a> Szeghy, 79. l. –
+Schmidt, 63. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_97" id="Footnote_97"></a> <a href=
+"#FNanchor_97"><span class="label">97)</span></a> Oldenberg,
+Indische Philosophie, 40. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_98" id="Footnote_98"></a> <a href=
+"#FNanchor_98"><span class="label">98)</span></a> Zsid. 10., 5–7.,
+Ján. 4., 34.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_99" id="Footnote_99"></a> <a href=
+"#FNanchor_99"><span class="label">99)</span></a> Oldenberg,
+Buddha. 205. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_100" id="Footnote_100"></a> <a href=
+"#FNanchor_100"><span class="label">100)</span></a> H. St.
+Chamberlain, Die Grundlagen des XIX. Jahrhunderts. München, 1908.
+244–245. l.</p>
+</div>
+<h3>A kínai lélek.</h3>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_101" id="Footnote_101"></a> <a href=
+"#FNanchor_101"><span class="label">101)</span></a> Kapdebo, Az
+építőművészet története az ókorban. Budapest, 1903. 136. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_102" id="Footnote_102"></a> <a href=
+"#FNanchor_102"><span class="label">102)</span></a> F. Krause,
+Ju-Tao-Fo, Die religiösen u. philosophischen Systeme Ostasiens.
+München, 1924 19–21. l. – Wilhelm, Die Seele Chinas. Berlin, 1926.
+– Ku-Hung-Ming, Der Geist des chinesischen Volkes. Jena, 1924.</p>
+</div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_221" id=
+"Page_221">-221-</a></span></p>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_103" id="Footnote_103"></a> <a href=
+"#FNanchor_103"><span class="label">103)</span></a> Krause i, m. 8.
+l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_104" id="Footnote_104"></a> <a href=
+"#FNanchor_104"><span class="label">104)</span></a> Westermarck, Az
+emberi házasság története. Budapest, 1910. 87. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_105" id="Footnote_105"></a> <a href=
+"#FNanchor_105"><span class="label">105)</span></a> W. Grube, Die
+chinesische Philosophie. Kultur d. Gegenwart. I. Abt. V. Leipzig,
+1913. 62–63. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_106" id="Footnote_106"></a> <a href=
+"#FNanchor_106"><span class="label">106)</span></a> Grube i. m. 61.
+l.</p>
+</div>
+<h3>Konfucius.</h3>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_107" id="Footnote_107"></a> <a href=
+"#FNanchor_107"><span class="label">107)</span></a> Krause,
+Ju-Tao-Fo. München, 1924. 69. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_108" id="Footnote_108"></a> <a href=
+"#FNanchor_108"><span class="label">108)</span></a> R. Wilhelm,
+Kung-tse. Leben und Werk. (Frommans Klassiker d. Phil. 25. k.)
+Stuttgart, 1925. 1. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_109" id="Footnote_109"></a> <a href=
+"#FNanchor_109"><span class="label">109)</span></a> Wilhelm i. m.
+139–140. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_110" id="Footnote_110"></a> <a href=
+"#FNanchor_110"><span class="label">110)</span></a> U. o. 6., 8.,
+192. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_111" id="Footnote_111"></a> <a href=
+"#FNanchor_111"><span class="label">111)</span></a> U. o. 4., 74.
+l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_112" id="Footnote_112"></a> <a href=
+"#FNanchor_112"><span class="label">112)</span></a> Weber–Baldamus,
+Weltgeschichte. Leipzig, 1921. I. 33–38. l. – Wilhelm i. m. 84.
+l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_113" id="Footnote_113"></a> <a href=
+"#FNanchor_113"><span class="label">113)</span></a> Krause i. m.
+78. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_114" id="Footnote_114"></a> <a href=
+"#FNanchor_114"><span class="label">114)</span></a> Wilhelm i. m.
+198. 85. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_115" id="Footnote_115"></a> <a href=
+"#FNanchor_115"><span class="label">115)</span></a> Wilhelm 50.,
+128. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_116" id="Footnote_116"></a> <a href=
+"#FNanchor_116"><span class="label">116)</span></a> U. o. 107.,
+135. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_117" id="Footnote_117"></a> <a href=
+"#FNanchor_117"><span class="label">117)</span></a> U. o. 52.
+l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_118" id="Footnote_118"></a> <a href=
+"#FNanchor_118"><span class="label">118)</span></a> Wilhelm,
+112–113. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_119" id="Footnote_119"></a> <a href=
+"#FNanchor_119"><span class="label">119)</span></a> U. o. 29–30.
+l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_120" id="Footnote_120"></a> <a href=
+"#FNanchor_120"><span class="label">120)</span></a> U. o. 78.
+l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_121" id="Footnote_121"></a> <a href=
+"#FNanchor_121"><span class="label">121)</span></a> Wilhelm, 17.
+l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_122" id="Footnote_122"></a> <a href=
+"#FNanchor_122"><span class="label">122)</span></a> U. o. 59.
+l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_123" id="Footnote_123"></a> <a href=
+"#FNanchor_123"><span class="label">123)</span></a> U. o. 79.
+l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_124" id="Footnote_124"></a> <a href=
+"#FNanchor_124"><span class="label">124)</span></a> De Broglie,
+Problèmes et questions de l’histoire des religions, Paris; magyar
+fordítás Temesvár, 1894. 146–147. l. – Wilhelm, 62–63., 79. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_125" id="Footnote_125"></a> <a href=
+"#FNanchor_125"><span class="label">125)</span></a> Krause,
+Ju-Tao-Fo. 18. l. – A kingeket szószerint fordította latinra Angelo
+Zottoli S. J., Cursus litteraturæ Sinicæ. 1879. 3. k.-ben.
+Magyarázatokkal angolra fordította Legge, The Chinese Classics.
+1880. szintén 3. k. Németre a Si-kinget fordította Strauss–Torney
+1880-ban.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_126" id="Footnote_126"></a> <a href=
+"#FNanchor_126"><span class="label">126)</span></a> Orelli,
+Allgemeine Religionsgeschichte. Bonn, 1911. 58. l. – Harlez, Les
+religions de la Chine. Leipzig, 1891. 35–48. l. – Zottoli, Cursus,
+Su-king. 345., 383., 399. – Si-king, I. 6., 1.; 10., 8.; 11., 6.;
+II. 5., 4–6. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_127" id="Footnote_127"></a> <a href=
+"#FNanchor_127"><span class="label">127)</span></a> Harlez i. m.
+38. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_128" id="Footnote_128"></a> <a href=
+"#FNanchor_128"><span class="label">128)</span></a> Grube, Die
+chinesische Philosophie. 64–65. l. – Krause, 34. l.</p>
+</div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_222" id=
+"Page_222">-222-</a></span></p>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_129" id="Footnote_129"></a> <a href=
+"#FNanchor_129"><span class="label">129)</span></a> Wilhelm, 163.,
+208. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_130" id="Footnote_130"></a> <a href=
+"#FNanchor_130"><span class="label">130)</span></a> Krause, 150.,
+545. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_131" id="Footnote_131"></a> <a href=
+"#FNanchor_131"><span class="label">131)</span></a> Wilhelm, 69–70.
+l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_132" id="Footnote_132"></a> <a href=
+"#FNanchor_132"><span class="label">132)</span></a> Wilhelm, 59.
+l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_133" id="Footnote_133"></a> <a href=
+"#FNanchor_133"><span class="label">133)</span></a> Grube, 73.
+l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_134" id="Footnote_134"></a> <a href=
+"#FNanchor_134"><span class="label">134)</span></a> Wilhelm,
+107–109. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_135" id="Footnote_135"></a> <a href=
+"#FNanchor_135"><span class="label">135)</span></a> Krause, 81–83.
+l. – Wilhelm, 135. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_136" id="Footnote_136"></a> <a href=
+"#FNanchor_136"><span class="label">136)</span></a> Wilhelm,
+114–128. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_137" id="Footnote_137"></a> <a href=
+"#FNanchor_137"><span class="label">137)</span></a> Wilhelm, 32.
+l.</p>
+</div>
+<h3>Lao-ce.</h3>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_138" id="Footnote_138"></a> <a href=
+"#FNanchor_138"><span class="label">138)</span></a> Grube, Die
+chinesische Philosophie. 71. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_139" id="Footnote_139"></a> <a href=
+"#FNanchor_139"><span class="label">139)</span></a> Wilhelm,
+Kung-tse. 5–6. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_140" id="Footnote_140"></a> <a href=
+"#FNanchor_140"><span class="label">140)</span></a> Wilhelm,
+Lao-tse und der Taoismus. (Frommans Klassiker d. Philosophie. XXVI.
+k.) Stuttgart, 1925. 19. l. – de Broglie i. m. 145. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_141" id="Footnote_141"></a> <a href=
+"#FNanchor_141"><span class="label">141)</span></a> Wilhelm,
+Lao-tse 22. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_142" id="Footnote_142"></a> <a href=
+"#FNanchor_142"><span class="label">142)</span></a> Krause,
+Ju-Tao-Fo. 144., 545. – Magyar fordítása és magyarázata teozófikus
+szempontból készült: Stojits Iván, Laoce életbölcselete.
+Tao-te-king. Budapest, 1907. A mai pontosabb német fordítások
+mellett már nem használható.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_143" id="Footnote_143"></a> <a href=
+"#FNanchor_143"><span class="label">143)</span></a> Krause,
+Ju-Tao-Fo. 144–155. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_144" id="Footnote_144"></a> <a href=
+"#FNanchor_144"><span class="label">144)</span></a> Wilhelm,
+Lao-tse 34. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_145" id="Footnote_145"></a> <a href=
+"#FNanchor_145"><span class="label">145)</span></a> U. o. 30–40.
+l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_146" id="Footnote_146"></a> <a href=
+"#FNanchor_146"><span class="label">146)</span></a> U. o. 42–50.
+l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_147" id="Footnote_147"></a> <a href=
+"#FNanchor_147"><span class="label">147)</span></a> Grube, 73. l. –
+Krause, 546. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_148" id="Footnote_148"></a> <a href=
+"#FNanchor_148"><span class="label">148)</span></a> Wilhelm, 68–69.
+l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_149" id="Footnote_149"></a> <a href=
+"#FNanchor_149"><span class="label">149)</span></a> Krause, 452.
+l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_150" id="Footnote_150"></a> <a href=
+"#FNanchor_150"><span class="label">150)</span></a> U. o. 583.
+l.</p>
+</div>
+<h3>Zarathustra.</h3>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_151" id="Footnote_151"></a> <a href=
+"#FNanchor_151"><span class="label">151)</span></a> H. Oldenberg,
+Aus Indien und Iran. Berlin, 1899. 159. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_152" id="Footnote_152"></a> <a href=
+"#FNanchor_152"><span class="label">152)</span></a> Carnoy, Les
+Indo-Européens. Préhistoire. Bruxelles, 1921.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_153" id="Footnote_153"></a> <a href=
+"#FNanchor_153"><span class="label">153)</span></a> Oldenberg i. m.
+149–150. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_154" id="Footnote_154"></a> <a href=
+"#FNanchor_154"><span class="label">154)</span></a> Herodotos,
+Historia. Leipzig, 1830. I. 138. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_155" id="Footnote_155"></a> <a href=
+"#FNanchor_155"><span class="label">155)</span></a> Darmesteter, Le
+Zend-Avesta, traduction nouvelle. Paris, 1892.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_156" id="Footnote_156"></a> <a href=
+"#FNanchor_156"><span class="label">156)</span></a> Oldenberg, Aus
+Indien. 130. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_157" id="Footnote_157"></a> <a href=
+"#FNanchor_157"><span class="label">157)</span></a> Oriental.
+Litteratur Zeitung. 1925. 537–540. l. – <span class=
+"pagenum"><a name="Page_223" id="Page_223">-223-</a></span> U. o.
+951. l. – Hertel, Achaemeniden und Kayaniden, Leipzig, 1924, azt
+vitatja, hogy Zarathustra Nagy Dárius atyja idejében, tehát Kr. e.
+a VII. században élt volna.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_158" id="Footnote_158"></a> <a href=
+"#FNanchor_158"><span class="label">158)</span></a> Oldenberg, Aus
+Indien. 145. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_159" id="Footnote_159"></a> <a href=
+"#FNanchor_159"><span class="label">159)</span></a> Bartholomae,
+Die Gatha’s des Avesta, Zarathustra’s Verspredigten. Strassburg,
+1905. 117., 119., 133. l. – Magyarra Zajti Ferenc, Zarathustra
+Zendavesztája címmel fordította a Gathákat 1912; beleélés alapján
+készült.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_160" id="Footnote_160"></a> <a href=
+"#FNanchor_160"><span class="label">160)</span></a> Avesta, die
+heil. Bücher der Parsen, übersetzt auf der Grundlage v. Chr.
+Bartholomae’s altiranischem Wörterbuch von Fritz Wolff. Berlin,
+1924. XI. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_161" id="Footnote_161"></a> <a href=
+"#FNanchor_161"><span class="label">161)</span></a> Oldenberg, Aus
+Indien. 131–134. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_162" id="Footnote_162"></a> <a href=
+"#FNanchor_162"><span class="label">162)</span></a> Jaszna, 43.,
+3–16.; 44, 4–7.; 45, 6.; 31., 8. l. – Bartholomae, Die Gatha’s.
+49–54.; 59–60.; 70., 20. l. – Harlez, Lenormant és többen
+feltételezik itt a semmiből teremtés gondolatát; ez azonban a
+helyekből nem tűnik ki világosan; emanaciós származással is
+összeegyeztethetők.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_163" id="Footnote_163"></a> <a href=
+"#FNanchor_163"><span class="label">163)</span></a> Jaszna, 44,
+3–5. – Bartholomae, 59–60. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_164" id="Footnote_164"></a> <a href=
+"#FNanchor_164"><span class="label">164)</span></a> Bartholomae,
+132. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_165" id="Footnote_165"></a> <a href=
+"#FNanchor_165"><span class="label">165)</span></a> Jast, 10. f. –
+Wolff, 199–221., 232. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_166" id="Footnote_166"></a> <a href=
+"#FNanchor_166"><span class="label">166)</span></a> Jast, 13. f. –
+Wolff, 229–258. l. – Willmann, Geschichte des Idealismus.
+Braunschweig, 1907. I. 73. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_167" id="Footnote_167"></a> <a href=
+"#FNanchor_167"><span class="label">167)</span></a> Schanz, Der
+Parsismus. Philos. Jahrbuch. 1895. VIII. k. 153–154. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_168" id="Footnote_168"></a> <a href=
+"#FNanchor_168"><span class="label">168)</span></a> Jaszna, 30., 3.
+– Bartholomae, 13. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_169" id="Footnote_169"></a> <a href=
+"#FNanchor_169"><span class="label">169)</span></a> Oldenberg, Aus
+Indien, 155. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_170" id="Footnote_170"></a> <a href=
+"#FNanchor_170"><span class="label">170)</span></a> Jast, 13., 77.;
+19., 96. – Videvdat, 19., 43. l. – Wolff, 240., 297., 433. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_171" id="Footnote_171"></a> <a href=
+"#FNanchor_171"><span class="label">171)</span></a> Jaszna, 44.,
+3–5. – Bartholomae, 59. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_172" id="Footnote_172"></a> <a href=
+"#FNanchor_172"><span class="label">172)</span></a> Dr. Modi, A
+Zend-Aveszta vallási rendszere. Budapest, 1925. 16–21. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_173" id="Footnote_173"></a> <a href=
+"#FNanchor_173"><span class="label">173)</span></a> Videvdat, 1. f.
+– Wolff 317–319. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_174" id="Footnote_174"></a> <a href=
+"#FNanchor_174"><span class="label">174)</span></a> Videvdat, 2.,
+4–6. – Wolff, 320. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_175" id="Footnote_175"></a> <a href=
+"#FNanchor_175"><span class="label">175)</span></a> Jast, 10.,
+34–35. – Wolff, 289. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_176" id="Footnote_176"></a> <a href=
+"#FNanchor_176"><span class="label">176)</span></a> Videvdat, 2.,
+22–42. – Wolff, 322–325. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_177" id="Footnote_177"></a> <a href=
+"#FNanchor_177"><span class="label">177)</span></a> Jast, 19., 11.,
+49. – Wolff, 286., 296. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_178" id="Footnote_178"></a> <a href=
+"#FNanchor_178"><span class="label">178)</span></a> Videvdat, 19.,
+28–32. – Wolff, 430–436. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_179" id="Footnote_179"></a> <a href=
+"#FNanchor_179"><span class="label">179)</span></a> Modi i. m. 54.
+l.-on Jaszna 62., 5.-re hivatkozik; itt azonban Wolff szószerinti
+gondos fordításában nem található.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_180" id="Footnote_180"></a> <a href=
+"#FNanchor_180"><span class="label">180)</span></a> Modi, 53.
+l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_181" id="Footnote_181"></a> <a href=
+"#FNanchor_181"><span class="label">181)</span></a> Videvdat, 13.,
+45. – Wolff, 402. l.</p>
+</div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_224" id=
+"Page_224">-224-</a></span></p>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_182" id="Footnote_182"></a> <a href=
+"#FNanchor_182"><span class="label">182)</span></a> Videvdat, 3.,
+23–33. – Wolff 328–330. l. – Modi 49–50. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_183" id="Footnote_183"></a> <a href=
+"#FNanchor_183"><span class="label">183)</span></a> Modi 30. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_184" id="Footnote_184"></a> <a href=
+"#FNanchor_184"><span class="label">184)</span></a> Modi 56–58.
+l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_185" id="Footnote_185"></a> <a href=
+"#FNanchor_185"><span class="label">185)</span></a> Jaszna 19.,
+16–20. – Wolff 52. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_186" id="Footnote_186"></a> <a href=
+"#FNanchor_186"><span class="label">186)</span></a> Videvdat 5.,
+22–25. – Wolff 344. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_187" id="Footnote_187"></a> <a href=
+"#FNanchor_187"><span class="label">187)</span></a> Meurin, Le
+Christ et Zarathustra; id. Modi 10., 32–33. A szerző Bombay apost.
+vikáriusa volt.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_188" id="Footnote_188"></a> <a href=
+"#FNanchor_188"><span class="label">188)</span></a> Jaszna 12., 9.;
+Gah 4., 8.; Videvdat 8., 13. – Wolff 41., 150., 366. l. – Schantz,
+Der Parsismus. Phil. Jahrbuch. VII. 396. l. – Döllinger, Heidentum
+und Judentum. Regensburg, 1857. 2771.-on bizonyságul idézi Sotiont,
+Strabot, Agathont.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_189" id="Footnote_189"></a> <a href=
+"#FNanchor_189"><span class="label">189)</span></a> Videvdat 5.,
+8., 13., 15. fejezetei.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_190" id="Footnote_190"></a> <a href=
+"#FNanchor_190"><span class="label">190)</span></a> Herodotost és
+Strabot id. Döllinger 376. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_191" id="Footnote_191"></a> <a href=
+"#FNanchor_191"><span class="label">191)</span></a> Schanz i. m.
+399. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_192" id="Footnote_192"></a> <a href=
+"#FNanchor_192"><span class="label">192)</span></a> Modi 60. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_193" id="Footnote_193"></a> <a href=
+"#FNanchor_193"><span class="label">193)</span></a> Willmann,
+Geschichte des Idealismus. Braunschweig, 1907. I. 73. l.</p>
+</div>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_194" id="Footnote_194"></a> <a href=
+"#FNanchor_194"><span class="label">194)</span></a> Id. Modi 10.
+l.</p>
+</div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_225" id=
+"Page_225">-225-</a></span></p>
+<h3>A gyakran és rövidítve idézett művek teljes címe.</h3>
+<p><i>Avesta</i>, Die heiligen Bücher der Parsen, übersetzt auf der
+Grundlage v. Chr. Bartholomae’s altiranischem Wörterbuch von Fritz
+Wolff. Berlin, 1924. Főrészei: Jaszna, Jast, Videvdat.</p>
+<p><i>Bartholomae</i>, Die Gatha’s des Avesta, Zarathustra’s
+Verspredigten. Strassburg, 1905.</p>
+<p><i>Buddha’s Reden</i>, Lehre, Verse, Erzählungen, übersetzt von
+H. Oldenberg. München, 1922. (Posthumus munka.)</p>
+<p><i>Deussen</i>, Allgemeine Geschichte d. Philosophie. I. B. 1.
+Abteilung: Allgemeine Einleitung und die Philosophie des Veda bis
+auf die Upanishad’s. 2. Abt. Die Philosophie der Upanishad’s. 3.
+Abt. Die nachvedische Philosophie der Inder. Leipzig,
+1894–1908.</p>
+<p><i>Deussen</i>, Das System des Vedanta. Leipzig, 1906.</p>
+<p><i>Garbe</i>, Beiträge zur indischen Kulturgeschichte. Leipzig,
+1903.</p>
+<p><i>Grube</i>, Die chinesische Philosophie. Kultur d. Gegenwart.
+I., I. Abt. V. Leipzig, 1913.</p>
+<p><i>Krause</i>, Ju–Tao–Fo. Die religiösen u. philosophischen
+Systeme Ostasiens. München, 1924.</p>
+<p><i>Modi</i>, A Zend-Aveszta vallási rendszere. Budapest,
+1925.</p>
+<p><i>Oldenberg</i>, Aus Indien und Iran. Gesammelte Aufsätze.
+Berlin, 1899. Buddha, sein Leben, seine Lehre, seine Gemeinde.
+Berlin, 1921. Die indische Philosophie. Kultur der Gegenwart. I. I.
+Abt. V. Leipzig, 1913. Die indischen Religionen. Kultur der
+Gegenwart. I. 3., l. Leipzig, 1913. Die Veden, die ältesten
+Religionsurkunden Indiens. Halle, 1911.</p>
+<p><i>Pischel</i>, Leben und Lehre Buddha’s. Leipzig, 1910.</p>
+<p><i>Schmidt</i>, Buddha. Budapest, 1920.</p>
+<p><i>Schmidt</i>, Az ind filozófia. Budapest, 1925.</p>
+<p><i>Wilhelm</i>, Kung-tse. Leben und Werk. (Fromanns Klassiker d.
+Philosophie. 25. k.) Stuttgart, 1925.</p>
+<p><i>Wilhelm</i>, Lao-tse und der Taoismus. (Fromanns Klassiker d.
+Phil. 26. k.) Stuttgart, 1925.</p>
+<p><i>Willmann</i>, Geschichte des Idealismus. Braunschweig, 1907.
+I. k.</p>
+<p><i>Zottoli</i>, Cursus litteraturæ Sinicæ. Shangai,
+1879–1882.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_226" id=
+"Page_226">-226-</a></span></p>
+<div class="chapter">
+<h2>TARTALOM.</h2>
+</div>
+<h3>BEVEZETŐ RÉSZ.</h3>
+<p class="center"><i>I. Előszó.</i></p>
+<ul class="TOC">
+<li>1. Az eszmék hatalma a köz- és magánéletben; bölcselőknél és
+népszerű íróknál. 2. Miért nem foglalkoztak a keleti bölcselőkkel?
+<span class="ralign"><a href="#Page_5">5</a></span></li>
+</ul>
+<p class="center"><i>II. A bölcselet-történelem tényezői és
+irányai.</i></p>
+<ul class="TOC">
+<li>1. A filozófiai rendszert mint műalkotást három tényező érteti
+meg: az egyetemes emberi, a kultúrtörténeti és az egyéni. 2. A
+három tényező szerint három irány különböztethető meg. Az alanyi és
+tárgyi kritika <span class="ralign"><a href=
+"#Page_8">8</a></span></li>
+</ul>
+<h3>INDIAI GONDOLKODÓK.</h3>
+<h4>Az indiai lélek.</h4>
+<ul class="TOC">
+<li>1. A néplélek fogalma. 2. Az indiai lélek sajátságai, az
+egységre, békés harmóniára törés, miszticizmus. Eszménye a
+jogin-révület, ennek lélektani analizise. 3. Asszociációs
+gondolkodás, passzivitás, fatalizmus és pesszimizmus. 4. A
+következetlenség, mint a spekuláció következménye. 5. Erős
+felelősségérzet. 6. Összefoglalás <span class="ralign"><a href=
+"#Page_16">16</a></span></li>
+</ul>
+<h4>A védák bölcselete és a vedanta-rendszer.</h4>
+<p class="center"><i>I. A Véda.</i></p>
+<ul class="TOC">
+<li>1. A védák fogalma; négy papi kézikönyv: Rig-, Száma-, Jadsur-,
+Atharvavéda. 2. Mindegyik három része: formulák (szanhita),
+rubrikák (brahmana), index (szutra). 3. Tartalmuk: dharma, az
+áldozatok bemutatása és brahmán, filozófiai elmélkedések. 4.
+Deussen műve <span class="ralign"><a href=
+"#Page_24">24</a></span></li>
+</ul>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_227" id=
+"Page_227">-227-</a></span></p>
+<p class="center"><i>II. A régi védák (a himnuszok) kora.</i></p>
+<ul class="TOC">
+<li>1. Az istenfogalom; az ősvallás a monotheizmus; az egy Isten
+három elnevezése. 2. Az ősvallásból keletkezik a politeizmus, a
+henoteizmus, panteizmus, monizmus. 3. A lélek sorsa <span class=
+"ralign"><a href="#Page_28">28</a></span></li>
+</ul>
+<p class="center"><i>III. Az újabb védák (brahmanák) kora.</i></p>
+<ul class="TOC">
+<li>1. Három iránya; az elsőben uralkodik a mitológia. Másodikban
+Brahmán kifejlődik sajátos indiai istenfogalommá. Harmadikban
+atman, az egyéni lélek egyesül Brahmánnal és fölékerekedik. Az
+atman relatív-negatív fogalom; megvilágítják a szállóigék
+<span class="ralign"><a href="#Page_32">32</a></span></li>
+</ul>
+<p class="center"><i>IV. Az upanisadok (vedanták) kora.</i></p>
+<ul class="TOC">
+<li>1. Ellentétük a védákkal. 2. Alapgondolatuk a brahman-atman
+egysége. Három tételük: az atman az ismerő alany; megismerhetetlen;
+egyedüli valóság. 3. A lélek négy állapota. 4. A megváltás
+gondolata. 5. Az upanisadok ellentmondásai és a megoldást célzó
+rendszerek <span class="ralign"><a href=
+"#Page_37">37</a></span></li>
+</ul>
+<p class="center"><i>V. A vedantarendszer.</i></p>
+<ul class="TOC">
+<li>1. Lélektani és történeti keletkezése. 2. Lényege a kétféle
+tudás. 3. A vándorló lélek állapotai. 4. A jó cselekedetek és az
+elmélkedés <span class="ralign"><a href=
+"#Page_45">45</a></span></li>
+</ul>
+<p class="center"><i>VI. A védabölcselet és a vedanta-rendszer
+értékelése.</i></p>
+<ul class="TOC">
+<li>1. A néplélekből sarjad. 2–4. Alapja a törekvés az egység és a
+végtelenség felé. 5. Felismeri, hogy a boldogság bennünk van. 6.
+Eredendő hibája a vallás és a filozófia szembeállítása: a vallásból
+így babona, a filozófiából miszticizmus lesz. A lélekvándorlás a
+problémákat elmérgesíti, pesszimizmust idéz elő. 7. A philosophia
+perennis hatásai <span class="ralign"><a href=
+"#Page_53">53</a></span></li>
+</ul>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_228" id=
+"Page_228">-228-</a></span></p>
+<h4>A szánkja, a jóga és a kisebb rendszerek.</h4>
+<p class="center"><i>I. A szánkja-rendszer.</i></p>
+<ul class="TOC">
+<li>Realizmus és merev dualizmus; a vedantától három pontban
+különbözik. Az ind lélek problémáit nem oldja meg, érthető az
+eltűnése <span class="ralign"><a href="#Page_66">66</a></span></li>
+</ul>
+<p class="center"><i>II. A jóga-rendszer.</i></p>
+<ul class="TOC">
+<li>1. Az indiai kultúrélet legeredetibb jelensége. 2. Két jellemző
+tulajdonsága az istenfogalom és a révület. 3. A nyolc gyakorlat. 4.
+A gyakorlatok csodás hatása <span class="ralign"><a href=
+"#Page_72">72</a></span></li>
+</ul>
+<p class="center"><i>III. A jóga-rendszer értékelése.</i></p>
+<ul class="TOC">
+<li>Az igaz jogin komolyan törekszik az erényre; sok a visszaélés.
+A milléniumi kiállítás fakirjai. A hipnotikus-kataleptikus
+jelenségek. Önkínzások. Csak egy temettette el magát élve,
+életmódja botrányos <span class="ralign"><a href=
+"#Page_80">80</a></span></li>
+</ul>
+<p class="center"><i>VI. A kisebb rendszerek.</i></p>
+<ul class="TOC">
+<li>1. Purva-mimanza. 2. Az indiai materializmus. 3. A vaisésika és
+njája <span class="ralign"><a href="#Page_89">89</a></span></li>
+</ul>
+<h4>Buddha.</h4>
+<p class="center"><i>I. Élete és jelleme.</i></p>
+<ul class="TOC">
+<li>1. A források. 2. Életének hiteles adatai. 3. Jellemzése a
+legendák alapján. Születése szemlélteti önérzetét; 4. megtérése
+akaraterejét és révületre hajló természetét; 5. vándorélete tanítói
+egyéniségét; 6. halála egész jellemét <span class="ralign"><a href=
+"#Page_94">94</a></span></li>
+</ul>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_229" id=
+"Page_229">-229-</a></span></p>
+<p class="center"><i>II. Tanai.</i></p>
+<ul class="TOC">
+<li>1. A négy nemes igazság a benaresi beszédben; nirvána. 2. A
+lélek tagadása, az öt létmozzanat (skandha). 3. A 12 tagú oksági
+kapcsolat. 4. Erkölcstana <span class="ralign"><a href=
+"#Page_108">108</a></span></li>
+</ul>
+<p class="center"><i>III. A buddhizmus értékelése.</i></p>
+<ul class="TOC">
+<li>1. Elterjedése. 2. Ennek okai: elítéli a külsőséges kultuszt,
+nemes erkölcsöt hirdet, az ind kultúra terjesztője; Buddha nagy
+egyénisége. 3. Jézus és Buddha: életük, haláluk és világnézetük
+ellentéte <span class="ralign"><a href=
+"#Page_125">125</a></span></li>
+</ul>
+<h3>KÍNAI GONDOLKODÓK.</h3>
+<h4>A kínai lélek.</h4>
+<ul class="TOC">
+<li>Ősrégi a kultúrája; felületes írók és szaktudósok véleménye.
+Jellemző vonásai: 1. család- és fajszeretet; árnyoldala az erős
+érzékiség. 2. Túltengő gyakorlati értelem, üzleti szellem. 3.
+Atomisztikus gondolkodás; a kínai nyelv és írás szerkezete.
+Gépiesség. Teremtőképzelet hiánya <span class="ralign"><a href=
+"#Page_137">137</a></span></li>
+</ul>
+<h4>Konfucius.</h4>
+<p class="center"><i>I. Élete, jelleme és szerepe.</i></p>
+<ul class="TOC">
+<li>1. Jelentősége. 2. Származása. 3. Kedveli a szertartásokat.
+Ezzel szerzi a Kon-fu-ce nevet. 4. Zene iránti szeretete. 5.
+Hivatása. 6. Reform tevékenysége. Fővárosi előljáró, munkaügyi
+miniszter. Az ellenzék vezérét kivégezteti. 7. Kormányzati
+bölcsesége: Főteendő a fogalmak helyreállítása, ennek eszközei:
+<i>a)</i> A tekintély, tisztelettudás, szülők iránti szeretet.
+<i>b)</i> Előljárók jó példája. <i>c)</i> Erkölcsös nemzeti zene.
+<i>d)</i> A tisztviselők nagy szeretete a nép iránt. 8. Bukása. «A
+nők éneke űzött el.» 9. Tanítói egyénisége. A nevelés célja és
+eszközei. 10. Írói tevékenysége. A szent könyvek összeállítása:
+I-king, Su-king, Síking. A tavasz és ősz könyvei. A szertartások
+könyve. A szép törvénye. 11. Halála; tiszteletének fejlődése
+<span class="ralign"><a href="#Page_144">144</a></span></li>
+</ul>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_230" id=
+"Page_230">-230-</a></span></p>
+<p class="center"><i>II. Világnézete.</i></p>
+<ul class="TOC">
+<li>1. A kínai vallás Konfucius előtt, monoteizmus, deizmus,
+babonás természet- és szellemimádás. 2. Konfucius a monoteizmus
+emlékét megőrzi, maga agnosztikus. A Jang-Jin-elmélet <span class=
+"ralign"><a href="#Page_159">159</a></span></li>
+</ul>
+<p class="center"><i>III. Életfelfogása.</i></p>
+<ul class="TOC">
+<li>1. Etikai rendszere kollektivizmus; demokratikus monarchia. 2.
+Eszménye az átlagos kínai ember négy jellemvonása. Az emberiesség
+nem pozitív szeretet. A 10 kötelesség. Az államfenntartó öt
+viszony. 3. A fejedelem és alattvaló. A méltatlan király elűzhető,
+megölhető. 4. Társadalmi törvények: a változások, képek és ítéletek
+törvénye <span class="ralign"><a href=
+"#Page_164">164</a></span></li>
+</ul>
+<p class="center"><i>IV. Méltatása.</i></p>
+<ul class="TOC">
+<li>1. A tettek embere. Tragikuma: őrzi a régit, de szellemébe nem
+hatol; megcsontosodik a művelődés. 2. Világnézete és a keresztény
+hithirdetők. 3. Erkölcsi téren vérbeli politikus. Hamis esküje,
+kémszerepe. 4. Alkotása külsőséges kultúra <span class=
+"ralign"><a href="#Page_171">171</a></span></li>
+</ul>
+<h4>Lao-ce.</h4>
+<p class="center"><i>I. Élete.</i></p>
+<ul class="TOC">
+<li>1. Kína misztikusa és metafizikusa. 2. Életének egyetlen
+bizonyos adata találkozása Konfuciussal. 3. Elveszti hitét a
+kultúrában. 4. Halála <span class="ralign"><a href=
+"#Page_175">175</a></span></li>
+</ul>
+<p class="center"><i>II. Tanai: A Tao-te-king.</i></p>
+<ul class="TOC">
+<li>1. A világ leghomályosabb könyve. 2. A tao jelentése
+Konfuciusnál, Lao-ce-nél: a lét forrása, célja, megismerésének
+alapja. 3. Eszmetana. A platoni eszmék. A kimondhatatlan és
+kimondható fogalmak, a szavak. Az önalkotta fogalom minden rossz
+forrása, eltávolít a természettől, a «vu-vei» a nemcselekvés
+egyesít vele <span class="ralign"><a href=
+"#Page_179">179</a></span></li>
+</ul>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_231" id=
+"Page_231">-231-</a></span></p>
+<p class="center"><i>III. Lao-ce életfelfogása.</i></p>
+<ul class="TOC">
+<li>Két út a nagy Tao-hoz: a lét és nemlét útja. 2. Az élet
+meghosszabbítása, alchimia. 3. Rendszere negatív egoizmus,
+destruktív. Ellenségszeretete. 4. Egyén és társadalom. A bajok oka:
+a kormány beavatkozása az életbe, a tudás és a kultúra. 5.
+Értékelés <span class="ralign"><a href=
+"#Page_183">183</a></span></li>
+</ul>
+<h3>AZ IRÁNI LÉLEK.</h3>
+<h4>Zarathustra.</h4>
+<ul class="TOC">
+<li>1. Ő a nemzet bölcse, az iráni Mózes. 2. Az iráni lélek
+konzervatív, tekintélytisztelő, optimista, igazságszerető
+<span class="ralign"><a href="#Page_191">191</a></span></li>
+</ul>
+<p class="center"><i>I. Élete.</i></p>
+<ul class="TOC">
+<li>1. Baktriában Kr. e. 1000 körül született. 2. A pusztába vonul,
+kinyilatkoztatást nyer. 3. Családi élete, üldöztetése és halála
+<span class="ralign"><a href="#Page_193">193</a></span></li>
+</ul>
+<p class="center"><i>II. Az Aveszta.</i></p>
+<ul class="TOC">
+<li>1. Zarathustra írta a legrégibb részét. 2. A nagy és kis
+Aveszta könyvei; európai sorsuk. Auquetil, Voltaire és Herder
+<span class="ralign"><a href="#Page_196">196</a></span></li>
+</ul>
+<p class="center"><i>III. Az Aveszta világnézete.</i></p>
+<ul class="TOC">
+<li>1. Ahura-Mazda az egy Isten, négyféle lényt teremt:
+főangyalokat, angyalokat, szellemeket, eszméket és elemeket. Asa,
+Mithra, Anahita. A platoni eszme, præexistentia és a fravasik tana.
+2. A rossz problémája. Mennyiben tanít Zarathustra dualizmust? 3.
+Az emberi lélek. Őstörténet és halhatatlanság <span class=
+"ralign"><a href="#Page_198">198</a></span></li>
+</ul>
+<p class="center"><i>IV. Zarathustra erkölcsbölcselete.</i></p>
+<ul class="TOC">
+<li>1. Az egyénnek Asát, az igazságot kell megvalósítania
+gondolatban, szóval, cselekedettel. Jótékonyság, mértékletesség. Az
+érdemek kamatozása. 2. A családi élet kötelessége. A párszi lány
+imádsága. A feleség főerénye. A notisztelet. 3. Az iráni társadalom
+<span class="ralign"><a href="#Page_205">205</a></span></li>
+</ul>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_232" id=
+"Page_232">-232-</a></span></p>
+<p class="center"><i>V. A rendszer értéke.</i></p>
+<ul class="TOC">
+<li>1. Leszámol a politeizmussal, panteizmussal és a babonás
+áldozatokkal. 2. Erkölcsbölcseletében meghaladja Buddhát és
+Konfuciust. 3. Árnyoldalak: a rituális tisztálkodás visszataszító,
+vérfertőző házasságra, többnejűségre és kegyetlenségre ad alkalmat.
+4. Megtermékenyítette a görög gondolkodást <span class=
+"ralign"><a href="#Page_210">210</a></span></li>
+<li>A bevezető részhez:</li>
+<li class="li2">Az indiai gondolkodók fejezeteihez <span class=
+"ralign"><a href="#Page_215">215</a></span></li>
+<li class="li2">A kínai gondolkodókhoz <span class=
+"ralign"><a href="#Page_220">220</a></span></li>
+<li class="li2">Zarathustrához <span class="ralign"><a href=
+"#Page_222">222</a></span></li>
+<li>Jegyzetek <span class="ralign"><a href=
+"#Page_215">215</a></span></li>
+<li>Gyakran, rövidítve idézett művek <span class="ralign"><a href=
+"#Page_225">225</a></span></li>
+</ul>
+<hr class="chap" />
+<div style='text-align:center'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 76238 ***</div>
+</body>
+</html>
+
diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt
new file mode 100644
index 0000000..b5dba15
--- /dev/null
+++ b/LICENSE.txt
@@ -0,0 +1,11 @@
+This book, including all associated images, markup, improvements,
+metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be
+in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES.
+
+Procedures for determining public domain status are described in
+the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org.
+
+No investigation has been made concerning possible copyrights in
+jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize
+this book outside of the United States should confirm copyright
+status under the laws that apply to them.
diff --git a/README.md b/README.md
new file mode 100644
index 0000000..684493f
--- /dev/null
+++ b/README.md
@@ -0,0 +1,2 @@
+Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for
+book #76238 (https://www.gutenberg.org/ebooks/76238)