diff options
Diffstat (limited to '76238-h/76238-h.htm')
| -rw-r--r-- | 76238-h/76238-h.htm | 7466 |
1 files changed, 7466 insertions, 0 deletions
diff --git a/76238-h/76238-h.htm b/76238-h/76238-h.htm new file mode 100644 index 0000000..0d5370b --- /dev/null +++ b/76238-h/76238-h.htm @@ -0,0 +1,7466 @@ +<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Transitional//EN" + "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-transitional.dtd"> +<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> +<head> +<meta name="generator" content= +"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> +<meta http-equiv="Content-Type" content= +"text/html; charset=utf-8" /> +<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> +<title>Kelet nagy gondolkodói by János Mester | Project +Gutenberg</title> + +<style type="text/css"> +/*<![CDATA[*/ +body { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; +} + +h1,h2,h3,h4 { + text-align: center; + clear: both; + line-height: 200%; +} + +h2,h3 { + margin-top: 2em; +} + +p { + margin-top: 0.75em; + margin-bottom: 0.75em; +} + +body > p { + text-align: justify; + text-indent: 1.5em; +} + +hr { + width: 33%; + margin-top: 2em; + margin-bottom: 2em; + margin-left: auto; + margin-right: auto; + clear: both; +} + +hr.chap {width: 65%} + +.pagenum { + position: absolute; + right: 2%; + color: gray; + font-size: smaller; + text-align: right; + text-indent:0; +} + +.center { + text-align: center; + text-indent: 0; +} + +.smcap { + font-variant: small-caps; +} + +.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} + +.caption {font-weight: bold;} + +.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} + +.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} + +.footnote { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; + font-size: 0.9em; + text-align: justify; +} + +.footnote .label { + position: absolute; + right: 84%; + text-align: right; +} + +.fnanchor { + vertical-align: super; + font-size: .8em; + text-decoration: none; +} + +ul.TOC { + list-style-type: none; + padding-left: 10%; + text-indent: -5%; + width: 70%; + text-align: justify; +} + +ul.TOC li { + margin-top: 0.25em; +} + +ul.TOC li.li2 { + margin-top: 0.75em; +} + +li.li2 { + padding-left: 1em; + text-indent: 0; +} + +span.ralign { + position: absolute; + text-align: right; + right: 15%; + top: auto; +} +/*]]>*/ +</style> +</head> +<body> +<div style='text-align:center'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 76238 ***</div> +<hr class="chap" /> +<div class="chapter"></div> +<p class="center"><span class="caption-largest"><u><span class= +"smcap">KULTURA és TUDOMÁNY</span></u></span></p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption-largest">KELET NAGY +GONDOLKODÓI</span></p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">ÍRTA D<sup>r</sup> MESTER +JÁNOS</span></p> +<p> </p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> +<p class="center"><span class= +"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> +<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET +ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p> +<p class="center"><span class="caption">KIADÁSA</span></p> +<hr class="chap" /> +<h1>KELET NAGY GONDOLKODÓI</h1> +<p class="center"><span class="caption-small">ÍRTA</span></p> +<p class="center"><span class="caption-large">D<sup>r</sup> MESTER +JÁNOS</span></p> +<p> </p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> +<p class="center"><span class= +"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> +<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET +ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p> +<p class="center"><span class="caption">KIADÁSA</span></p> +<p class="center"><span class="caption-small">FRANKLIN-TÁRSULAT +NYOMDÁJA.</span></p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_5" id= +"Page_5">-5-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>BEVEZETŐ RÉSZ.</h2> +</div> +<h3>I. ELŐSZÓ.</h3> +<p>1. A kísérleti lélektannak kevéssé kiemelt, de legnagyobb +jelentőségű törvénye az eszmék rugalmassága, lappangó energiája, +melynél fogva sarkalnak bennünket megvalósításuk, a tettek felé. +Ezért ha valamely népnek külső hatások következtében romlik az +erkölcse, de tiszta marad az irodalma, nemes a gondolatvilága, ne +essünk kétségbe, hamar felocsudik az aléltságból, kijózanodik a +mámorból; ha azonban lapjai mételyezik a közvéleményt, irodalma +támadja az életfenntartó elveket: vallást, hazát, otthont és +családot, akkor már kongatja önmaga fölött a lélekharangot. A bírói +székek betöltői, a fegyházak előljárói tapasztalatból tudják, +mennyire igaza van Proalnak, a francia államügyésznek, ki már a +múlt század vége óta hirdeti: «A bűntények és öngyilkosságok +okainak felderítésére nem elég hangoztatnunk: keresd az asszonyt, +hanem azt is hozzá kell tennünk: keresd a könyvet, mert a könyvek +az emberiség legnagyobb jótevői, de egyúttal legnagyobb +gonosztevői, legveszedelmesebb felbujtói.»<a name="FNanchor_1" id= +"FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a></p> +<p>Az eszmék hatalma azonban nemcsak a közéletben érvényesül, hanem +az egyéni jellem kialakításában <span class="pagenum"><a name= +"Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> is. Jól mondja Bourget, a nagy +lélekelemző: «Lelke mélyére szállva mindenki elismeri, hogy nem +volna ugyanaz az ember, ha nem olvasta volna ezt vagy azt a +művet.»<a name="FNanchor_2" id="FNanchor_2"></a><a href= +"#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a> Hányan köszönik életirányuk +megváltozását egy-egy olvasmánynak; hányan sülyednek erkölcsi +romlásba fércművek meggondolatlan olvasásával! Proal szerint a +csábítók a fiatal leányoknak regényt kölcsönöznek és gyorsan elérik +céljukat, a züllött leányok pedig, kiket bánt társnőjük +ártatlansága, szintén regénykölcsönzéssel kezdik +sátánművüket.<a name="FNanchor_3" id="FNanchor_3"></a><a href= +"#Footnote_3" class="fnanchor">3)</a></p> +<p>Nagy kérdés azonban, melyek az igazi, életet irányító emberi +okmányok, milyenek a hatásos könyvek? Az észhez vagy a képzelet +útján a szívhez szólók? Ha a közvetlen hatást vesszük szemügyre, +akkor bizonyára azok, amelyek kielégítik a kíváncsiságot, +felcsigázzák a képzelő erőt, mint a mozgóképekben +megszemélyesített, a regényekben felhigított gondolatok. De +tulajdonképpen mégis csak ezek a kölcsönkért <i>gondolatok +kormányozzák a világot</i>. Egyetlen regényíró vagy költő se +dicsekedhetik oly döntő befolyással a XIX. század szellemi életére, +mint Kant, Darwin vagy Marx Károly. Újságok és regények az ő +gondolataikat váltják aprópénzre.</p> +<p>Végeredményben tehát mégis a bölcselők az emberiség jótevői vagy +gonosztevői, akár öntudatosan, akár öntudatlanul. A nagy emberek +gondolatai nem szürke elméletek, mint az epigonok füstfaragása, +hanem életet adó, nemzetet alkotó hatalmasságok.</p> +<p>Ennélfogva minden művelt emberhez méltó, hogy ne csak higításban +tized-századkézből fogadja <span class="pagenum"><a name="Page_7" +id="Page_7">-7-</a></span> el az emberiséget mozgató nagy eszméket, +hanem merítsen a forrásokból, ismerkedjék meg Kelet és Nyugat +legnagyobb gondolkodóival.</p> +<p>2. A keleti bölcseletet modern történetíróink szeretik +elhanyagolni. Az egyébként joggal világhírű Überweg legújabb +kiadása még 1926-ban is három lapot szentel Kelet összes +gondolkodóinak.<a name="FNanchor_4" id="FNanchor_4"></a><a href= +"#Footnote_4" class="fnanchor">4)</a></p> +<p>Legtöbben azért nem foglalkoznak velük, mert «Keleten minden +vallás, ott nincsen filozófia.» Ez az állítás azonban nagyon +elhamarkodottnak látszik. A vallás lényege Isten iránti szeretet és +istentisztelet, ezért Isten nélkül nincsen vallás. Már pedig Buddha +istentagadó, Konfucius agnosztikus, Lao-ce panteista, eredeti +rendszerük tehát nem lehet vallás; ők sokkal több jogon bölcselők, +mint vallásalapítók. Zarathustra viszont az emberi elme legnagyobb +teljesítményével és legmélyebb gondolataival állítja helyre az ősi +monoteizmust és alakítja ki az ó-kor legtökéletesebb +erkölcsbölcseletét; bizonyára ő is megérdemli, hogy a gondolkodók +sorába iktassuk. A vedantáról végül olyan komoly tudósok, mint +Deussen, azt tartják, hogy a világ legtökéletesebb rendszere, +melyet Európa még mindig nem ért utól.</p> +<p>Mások ismét arra hivatkoznak, hogy Keletről még kevés biztosat +tudunk; a szaktudomány – főleg a kínai és perzsa gondolkodókra +nézve – nem fejezte még be feladatát, és különben is a távol Kelet +minket nem érdekel, nem érinti az európai gondolkodást.</p> +<p>Erre az a válaszunk, hogy a szakkutatás végét nem lehet +megvárnunk; a tudományos haladás a hosszú analitikus munka után +szinte kívánja a szintézist, másszóval mindannak +rendszerbefoglalását, <span class="pagenum"><a name="Page_8" id= +"Page_8">-8-</a></span> amit különböző szerzők egy tárgyról, egy +emberről megállapítottak. E nélkül az analitikus abban a veszélyben +forog, hogy elmerül az aprólékos megkülönböztetésekben és figyelmen +kívül hagyja a tárgy nagy egészét; viszont a szintétikus írónak +attól kell óvakodnia, hogy a külsőleg egyenlő jelenségekben szem +elől ne tévessze a változatos belső magatartást. Erre figyelve a +fővonalakat már most is meg lehet rajzolnunk, bár a részletekben a +szakemberek még sokszor eltérnek egymástól.</p> +<p>Az érdeklődés terén is kezd már megtörni a jég. Az európai +kultúra veszedelme sok fáradt lélek figyelmét Keletre irányította, +és lassanként milliók fordulnak az ősrégi gondolkodók felé, kik a +brahmanizmusban és buddhizmusban az emberiség egyharmadának +életfelfogását harmadfélezredév óta irányítják. A mai vajudó +világon misztikus törtetés vonaglik át és Kelet titokzatosnak vélt +rejtelmeitől vár vigasztalást: Ex oriente lux! azt hiszik, hogy +kelet felől világosság támad.</p> +<h3>II. A BÖLCSELET-TÖRTÉNELEM TÉNYEZŐI ÉS IRÁNYAI.</h3> +<p>1. A filozófiai rendszerek értékben joggal hasonlíthatók a +műalkotásokhoz. Platon eszmetana vagy Aristoteles és Zarathustra +etikája van olyan műremek, mint Ráfael Disputája vagy Homeros +Iliasa. Amint a nagy műalkotások nem évülnek el valamely kornak +letűnésével, hasonlókép állandó értéket képviselnek a nagy +gondolkodók meglátásai. A forgandó idő kevésbbé érinti őket, mint +<span class="pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> a +természettudományok hipotéziseit vagy a kultúra külső kereteit. A +nagy nemzetek kihalnak, a világbirodalmak összeomlanak, de a nagy +vallások mellett a nagy bölcseleti rendszerek túlélnek minden +katasztrófát. Egyik a másikat nem rontja le, inkább kiegészíti, +amint Sophokles egyszerű drámája ma is odaállítható Shakespeare és +Madách fejlett technikája mellé. Fennmaradásuk titkát magyarázza +hatásuk is, melyet az előszóban fejtegettünk.</p> +<p>Amint a műalkotásokat, úgy a nagy rendszerek keletkezését is a +következő három nagy tényező érteti meg: az egyetemes emberi, a +kultúrtörténeti és az egyéni.<a name="FNanchor_5" id= +"FNanchor_5"></a><a href="#Footnote_5" class="fnanchor">5)</a></p> +<p><i>I. Az egyetemes emberi tényező</i> fejti meg előttünk, hogy a +filozófiai problémák adottságok, a lét örök rejtelmei, melyek ott +szunnyadnak minden kornak és minden embernek keblében.</p> +<p>Az ember először is éhezi és szomjúhozza az igazságot, azért +épít magának a szórványos tapasztalatokból és a szaktudományok +dirib-darab ismereteiből világnézetet: metafizikát és +természetbölcseletet. Az igazsághoz hasonlóan áhítozik másodszor az +igazság útjának felfedezésére; ezt kutatja a logikában és +ismeretelméletben. Harmadszor nem boldogítja a rideg tudás, ennél +többet kíván: szeretni és szerettetni, bízni és remélni, odasímulni +az örök szeretethez, gyengeségének tudatában odamenekülni a +végtelen erőshöz. Ezért avatja Aristoteles nagy lelkének vágyódása +a metafizikát teológiává; ezért nem lehet a bölcseletet sohasem +egészen elszakítani a vallástól, mindig állást foglal vele szemben, +nemcsak keleten, hanem a legújabb nyugati irodalomban <span class= +"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> is. Végül +negyedszer minden ember az ösztönök erős dualizmusát tapasztalja +önmagában, s az érzéki és szellemi vágyak tusájában keresi a kellő +magatartást és ezzel megalapítja a filozófia koronáját: az +etikát.</p> +<p><i>II. A kultúrtörténeti tényező.</i> A lét rejtelmeiből melyek +kerülnek egy-egy gondolkodó életében homloktérbe, az függ a +korszellemtől, a benne izzó problémáktól, a nép lelkében forrongó +vágyaktól és ösztönöktől. Rendszerint a nagy emberek érzik át +legmélyebben népük nyomorúságát, hazájuk ügyét-baját, és így a +nemzeti lélek szunnyadó vágyait és érzelmeit ők ismerik fel, ők +fogalmazzák meg legvilágosabban és öntik maradandó rendszerbe. Ők +tanítják az átlagembert gondolkodni és érezni és így bennük eszmél +magára a nemzet és a kor. Ezért az irodalom, a néprajz és a +kultúrtörténelem nem hanyagolhatják el a filozófia történetét; de +viszont a bölcselők gondolatvilágának megértésére sem mellőzhető a +kor képe, a föld arculata, a nép lelke, melyből származnak és +melyben élnek. Sokszor megértjük ezekből, hogyan kerülnek egymástól +messzefekvő kérdések egy lélekben egymás mellé; a problémák +bonyodalma és a mutatkozó ellentmondások megvilágosodnak +előttünk.</p> +<p>A szociológusok gyakran túlbecsülik a kultúrtörténeti tényezőt. +Gumplovitz szerint: «Ami az emberben gondolkozik, az nem ő maga, +hanem a társadalom; gondolkodásának forrása nem benne rejlik, hanem +a társadalmi környezetben, amelyben él.»<a name="FNanchor_6" id= +"FNanchor_6"></a><a href="#Footnote_6" class="fnanchor">6)</a> +Ezzel szemben nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az egyetemes emberi +természet és a kultúrtörténeti tényező önmagukban <span class= +"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> csak +logikai konstrukciók, mert elvégre is a társadalom egyedekből áll, +és pedig egyéni tudattal és elhatározással rendelkező egyedekből. +És amint nincsen igaza a régi filozófiai történetíróknak, kik +rendszert halmoztak rendszer mellé, mintha gombamódra egymástól +függetlenül nőttek volna ki a földből; még kevésbbé van igaza +azoknak, kik az emberi gondolkodás önállóságát tagadják meg.</p> +<p><i>III. Az egyéni tényező.</i> Igaz, hogy a nagy emberek is +koruk gyermekei, nemzetük fiai, mégis többnyire szembefordulnak a +korral és üldözés az osztályrészük. Konfucius és Aristoteles +önkéntes száműzetésbe mennek; Zarathustra ellen népének a zöme +szítja a forradalmat és megöli a nemzet nagy bölcsét; Sokratest +szintén a többség ítéli halálra; nem gondolkodott tehát bennük a +társadalom, amint a szociológusok vélik. Ők a hétköznapi életben is +örök problémákat látnak és a lelkek mélyén szunnyadó képességeket, +vágyat ébresztgetnek és így szembe kerülnek a felületes +közvéleménnyel, a megszokás hatalmával.</p> +<p>Az egyéniség kétfélét jelent: Ellentéte az egyetemesnek, van +tehát valami megkülönböztető jele, valamilyen sajátsága, ami +nincsen meg másokban; de jelezzük vele azt is, hogy ellentéte a +sokaságnak, a tömegnek, mert valamilyen sajátságot olyan kiváló +mértékben találunk meg benne, hogy éppen ez a kiválóság választja +el másoktól. A nagy emberek kiemelkedő sajátsága a hatalmas +teremtőerő, a kezdeményezőképesség.</p> +<p>Seltz, a teremtő erőről írt nagy munkáiban arra az eredményre +jut, hogy az alkotó tevékenység nem egyéb, mint célok és eszközök +meglátása. <span class="pagenum"><a name="Page_12" id= +"Page_12">-12-</a></span> A feltaláló vagy eszközöket keres +élményeiben előre kitűzött feladatok, célok elérésére vagy meglátja +a véletlenül felbukkanó tüneményben a törvényt, a célt, a +feladatot.<a name="FNanchor_7" id="FNanchor_7"></a><a href= +"#Footnote_7" class="fnanchor">7)</a> Ezen az alapon megtaláljuk az +egyéni tényező szerepét az emberi gondolkodás történetében: először +problémákat keres; másodszor megoldásokat lát, harmadszor diadalra +segíti az eszmét.</p> +<p>1. <i>A nagy elme problémákat lát</i> abban is, amit mások szó +nélkül elfogadnak; kivezető ösvényt talál ott is, hol a sokaság már +elveszti a fejét. Ezt fejezi ki Platon mondása: A filozófia kezdete +a csodálkozás és nem szükségképpen a kételkedés, mint Descartes +hirdeti.</p> +<p>A megszokás eltompítja az elmét, a tömeg nyomorúságos helyzetbe +is beletörődik, miért is messzelátó elmére és mélyen érző szívre +van szükség, hogy felrázza közönyéből. A szociális mozgalmak és +reformok nem a szenvedő tömegből indulnak ki, hanem a gondolkodók +táborából.</p> +<p>2. <i>A nagy ember önállóan jár el a problémák megoldásában.</i> +A mellékes dolgok tengeréből kiválogatja a lényeget és a szétszórt +darabokat egységes egészbe önti. Konfucius, hiába szerénykedik: «Én +csak átszármaztató vagyok és nem teremtő», mégis ő a kínai +gondolkodók királya. Nem kritika nélkül fogadja el a régi tanokat, +hanem belőlük megalkotja a kínai ember és az egységes mennyei +birodalom eszményképét; az ezredéves történelemben fölismeri a +célravezető eszközöket.</p> +<p>3. <i>A nagy egyéniség diadalra segíti az eszmét és a +terveket.</i> Az önmagában értékes gondolat igen könnyen +terméketlen marad. Az elvont fogalom <span class="pagenum"><a name= +"Page_13" id="Page_13">-13-</a></span> csak olyan, mint a lavina +fenn a hegyek ormán, hol még egy kis pásztorfiú megállítja és +szétveri a botjával. Ha azonban a szürke fogalom világosan jelenik +meg, szemléletes képpé válik, mely ezer meg ezer emléket ébreszt, +erős érzést fakaszt, akkor oly végzetes hatalommá nő, mint a +völgybe gördülő lavina, mely fákat tép ki gyökerestől és falvakat +sodor el magával.</p> +<p>Amint Michel Angelo Mózesét nemcsak kézzel, vésővel alkotta, +hanem belelehelte egész óriás egyéniségét, hasonlókép a nagy +bölcselők sem száraz gondolkodó gépek, a nagy rendszereket is egész +ember írja meggyőződésének erejével, érzése tüzével és sokat +tépelődő, gyötrődő lelkével. Ezért értjük, hogy az így született +gondolatnak hatása van, sőt a nagy egyéniség ereje hatásossá teszi +az eszmét még akkor is, ha mástól vette kölcsön. Buddhának alig van +eredeti gondolata, de amit magáévá tesz, azt feltétlenül győzelemre +viszi megigéző példájával, ékesszólásával és akaratának mindent +lenyügöző erejével.</p> +<p>Az egyéni tényező a bölcselettörténelem sok kérdésére derít +világosságot. Megfejti először azt a tényt, hogy a bölcselő ritkán +fejleszti mások művét, hanem mindegyik újra kezdi az egész +épületet; akárcsak a művész, mindent újra termel a maga lelkéből. +Aristoteles ajkára adják a mondást, de majd mindenki követi: +Barátom Platon, barátom Sokrates, de legjobb barátom az +igazság.</p> +<p>Az egyéniség érteti meg velünk, hogy egy-egy rendszerben a +filozófia ágai nem járhatnak külön utakon, mert mindegyik egy +lélekből fakad. Ezért nincsen metafizika megfelelő etikai +alkalmazás <span class="pagenum"><a name="Page_14" id= +"Page_14">-14-</a></span> nélkül, és a világnézet kiépítése +többnyire megpendíti az ismeretelméleti problémákat. Ezért +találkozunk annyiszor Kelet nagy gondolkodóinál Platon +eszmetanával. Az egyéni tényező utal minket arra is, hogy a +filozófia története nem nélkülözheti az érzelmek logikáját. A +tudományos logika borotvaélével értékelhetünk, de a bölcselőt így +megérteni nem fogjuk. A panteizmus és individualizmus, az +idealizmus és materializmus forrása nem annyira az agyból, mint a +szívből buzog. Régi mondás: «Amilyen az ember, olyan a munkája», +tegyük hozzá, olyan az eszménye, olyan a filozófiája.</p> +<p><i>2. A három nagy tényezőnek megfelelően három irányt +különböztetünk meg a filozófia történetírásában.</i></p> +<p>Az egyetemes emberit domborítják ki elsősorban azok az írók, +akik a philosophia perennis, az örök filozófia alapját keresik a +multban és a ma is élő problémák kialakulását és megoldását +kutatják. Így járnak el a skolasztikusok, Hegel és Herbart követői +és a legújabb nagy vállalat, a müncheni Handbuch der Philosophie +szerzői.<a name="FNanchor_8" id="FNanchor_8"></a><a href= +"#Footnote_8" class="fnanchor">8)</a></p> +<p>A kultúrtörténeti tényezőt fejtik ki elsősorban a szociológusok +és azok az írók, akik a filozófiát valamely nép vagy kor kultúrája +fontos kiegészítő részének, koronájának és forrásának tekintik, +mert az akkori társadalmi életre nagy befolyást gyakorolt. Így járt +el Kuno Fischer terjedelmes monográfiáiban és Windelband nagyobb +műveiben.</p> +<p>Végül a személyi tényezőt emelik ki azok, akik mintegy +odaszegődnek a nagy gondolkodók tanítványai mellé, igyekeznek +belepillantani a nagy lélek nagy törekvéseibe, benne iparkodnak +megérteni <span class="pagenum"><a name="Page_15" id= +"Page_15">-15-</a></span> a kort és a népet és csak azután veszik +elő az alanyi és tárgyi kritika fegyvertárát.</p> +<p><i>Alanyi, immanens kritikán</i> értjük valamely rendszer +logikai felépítésének, művészi elrendezésének megítélését. Keressük +a forrásokat, melyekből az író merített és az átalakítást, mely +saját lelkéből származott.</p> +<p><i>A tárgyi kritika</i> viszont a rendszer hatását, eredményét +és igazságértékét világítja meg. Minden filozófia és minden +tudomány azon az ős feltevésen alapszik, hogy van igazság és ez az +igazság megismerhető. Mihelyt ezt kétségbevonja valaki, szárnyát +szegi minden kutatásnak, minden gondolatnak. Az objektív igazság +néhány mozaikképe feltalálható minden rendszerben, különben nem +tudott volna az egyetemes emberi lélek előtt érvényesülni és emléke +sem maradt volna reánk.</p> +<p>A szerző a nagy egyéniséget tartja a történelem legfontosabb +tényezőjének. Ezért foglalkozik elsősorban a nagy gondolkodókkal és +a kisebb rendszereket csak mellékesen érinti, amennyiben a kor +gondolatainak és a nép lelkének megértését kiegészítik. Ezen az +úton kívánja vezetni olvasóit is.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_16" id= +"Page_16">-16-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>INDIAI GONDOLKODÓK.</h2> +</div> +<h3>AZ INDIAI LÉLEK.</h3> +<p>1. India lelki szemeink előtt mindig titokzatos színben tűnik +fel, mint a rejtelmek, álmok és a mesék tündérvilága. Minél jobban +behatolunk rejtelmeibe, annál világosabbá lesz előttünk, hogy ott +fakadt az emberiség régi kultúráinak egyik főforrása. Az emberi +gondolkodás is talán ott vetette fel először kínzó, gyötrő és mégis +boldogító nagy kérdéseit: honnan és hová? mi a boldogság és miért a +szenvedés?</p> +<p>Ha Indiának legmélyebb titkát, a lelkét kívánjuk némileg +megérteni, tisztában kell lennünk azzal, mit nevezünk népléleknek, +faji vagy nemzeti léleknek. Manapság már senki sem tartja a +társadalom lelkét Fechnerrel és Paulsennel valami nagy egyetemes +tudatnak, mely magában foglal bennünket, mint a nagyobb kör a +kisebbiket. Ez nem volna egyéb, mint logikai konstrukciónak elvont +általános fogalomnak megszemélyesítése. Nemzeti lelken értjük +azokat a közös vezető gondolatokat, eszményeket, főtörekvéseket, +azt a szokásos magatartást és életmódot, mely egy nép történelmében +vagy mostani társadalmi életében megnyilvánul.</p> +<p>2. Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy <i>az ind</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> <i>lélek +alapösztöne és eszménye az egységre és nyugalomra +törés</i>.<a name="FNanchor_9" id="FNanchor_9"></a><a href= +"#Footnote_9" class="fnanchor">9)</a> Mindenáron békét, harmóniát +akar teremteni önmagában és ezért a nagy célért mindent feláldoz, +érzéki örömet, a kultúra jótéteményeit, sőt magát a tapasztalást +is, ha ellentétbe kerül főcéljával.</p> +<p>Ebből érthető meg intellektualizmusa is, hiszen egységet az +értelem teremt, mely mindent magába foglal, mindent rendszerez. +Egész lelki életüknek, vallásos gyakorlataiknak és bölcseleti +elmélyedésüknek ez a nagy egyetemes célja: a szellem +felszabadítása, az értelem emancipálása minden önös érzelemtől, a +külső környezet csábításától és a test elszórakozásától.</p> +<p>Innen az az általános misztikus vonás, mely elérni akarja már +itt a földön az elérhetetlent, felfogni a felfoghatatlant, eggyé +óhajt lenni a mindenséggel, az Istennel. Ezért teszi fel arcára a +keleti embert annyira jellemző szociális álarcot, a nyugodtságot, a +közönyt, ezért nézi le az indulatos vagy lelkesedő európait, mint +aki elfeledi emberi méltóságát. Csak ne elégedetlenkedjünk, ne +türelmetlenkedjünk, minden úgy van jól, ahogy éppen történik: ahogy +esik, úgy puffan. «Az idő mindent elvesz, az idő mér ránk mindent, +az idő mindent megad.»</p> +<p>Gondoljuk el a hindu eszmény tipikus megvalósítóját, a fiatal +jogint, amint gyékényen lótusz helyzetben összegörnyed. Lábait +keresztben egészen a combjára rakja fel, keresztbe fonja a karjait +és kezével megfogja a lába nagyujját. Két szemét orra hegyére +mereszti és megkezdi lélekzőgyakorlatait. Pontosan szabályozza a +belélegzést, kilélegzést, röviden, majd mindig hosszabban +<span class="pagenum"><a name="Page_18" id= +"Page_18">-18-</a></span> visszafojtja lélegzetét. Közbe +számtalanszor ismétli a titokzatos «Om» szótagot, mely eget, +földet, istent és mindent jelent. Végül elhallgat a zümmögés is, +megmerevedve ül, mint valami élő Buddha szobor, elérte a +legmagasabb lelkiállapotot, a legfőbb boldogságot és gyönyörűséget, +mi ezen a földön elérhető. A babonás hindu borzalommal siet el +mellette, a részeg kigúnyolja, de «az igaz tudós» tisztelettel +közeledik felé, megdörzsöli és új életre kelti.<a name= +"FNanchor_10" id="FNanchor_10"></a><a href="#Footnote_10" class= +"fnanchor">10)</a></p> +<p>A léleknek ezt az eszményi állapotát Kelet szent könyvei így +írják le: «Ebben a helyzetben a léleknek nincsen sem külső, sem +belső szemlélete, nem ismer meg sem külső, sem belső tárgyakat, +állapota nem is nevezhető megismerésnek; nem tudatos, de nem is +tudatlan, láthatatlan, megfoghatatlan, el nem érhető, le nem +írható, meg sem jelölhető; csak önmagáról bizonyos nyugodt, boldog, +teljesen egységes (kettőződés nélkül való, nem tudatos)»<a name= +"FNanchor_11" id="FNanchor_11"></a><a href="#Footnote_11" class= +"fnanchor">11)</a></p> +<p>Ha lélektanilag elemezzük ezt a helyet és egybevetjük néhány +hasonlóval úgy, az elragadtatásról (turija, exstasis) a következők +állapíthatók meg: 1. megszűnik az érzéki szemlélet, meg minden +érzet és azok elrendezése térben és időben; 2. megáll az +asszociációs gépezet, a képzetek önkénytelen, örökké zakatoló +áradata; 3. abbamarad az ítélet és következtetés s a fogalmak +minden csűrés-csavarása; 4. a lélek nem tesz többé különbséget az +én és nem én között, megszűnik a tudatnak ez a legősibb analizise, +legelemibb tevékenysége; 5. végül bekövetkezik az abszolutnak, a +magánvalónak megtapasztalása, a mindenség egybeolvadása a lélekkel +és a lélek <span class="pagenum"><a name="Page_19" id= +"Page_19">-19-</a></span> összeforrása az istenséggel. Ez a +boldogító legmélyebb álom, melyben nincsen többé csalódás, nincsen +álmodás, csak a lélek tudomása önmagáról, teljes egység, nem +kettősség.</p> +<p>Ezt az állapotot akarja elérni Keleten valamennyi +rendszeralkotó, ebben megegyezik az orthodox brahman és a +buddhista, a szánkhja vagy a vaisesika. Ezt az eszményt hirdették +nemcsak a patriarchák korában, hanem ma is. A nagy hindu misztikus +Ramakrishma például (1833–1886) Káli nevű istennőt tekintette +anyjának és a mindenség alkotójának. Hogy őt színről-színre +megláthassa, 12 esztendeig a legválogatottabb kínzásokkal gyötri +önmagát. Egy alkalommal egy más irányú aszkéta – talán irígységből +– leszólja, hóbortosnak nevezi, ki még azt se tudja, mit akar, ki +az anyja. Erre így válaszol: «Anyám az istennő, nem az én vagy a +te, nem is valami személyes isten, hanem az abszolutum, a +magánvaló, mely fölülmúl minden szót, meghalad minden fogalmat… az +egyetemes tudat, a világ lelke (cosmic conscientness), ez az én +anyám, ez az én istenem.»<a name="FNanchor_12" id= +"FNanchor_12"></a><a href="#Footnote_12" class= +"fnanchor">12)</a></p> +<p>3. Örökké ébren aludni, álmatlan álomban szenderegni, íme ez a +keleti ember vágyainak netovábbja; ez számára az egység, ez a béke +és boldogság. Az ébrenlét maga már rossz, alacsony állapot, mert +tőle elválaszthatatlan a szenvedés. Ebből megértjük <i>a hindu +ember második nagy jellemvonását: közömbösségét a való élettel +szemben, a hirhedt fatalizmust és passzivitást</i>. Nincs a föld +kerekségén más terület, mely a természeti kincsek oly bőségével +rendelkeznék, mint a keleti spekuláció otthona, a Gangesz mente. A +rizs és <span class="pagenum"><a name="Page_20" id= +"Page_20">-20-</a></span> a búza kevés munkával dús termést hoz, +42-féle pálma terem, gazdagon ontja gyümölcsét a banán, a kenyér- +és a mangófa. Itt az anyaföld gondoskodik a lét fenntartásáról, a +gondtalan életről; ráérnek az emberek töprengeni, fantáziával +gondolkozni. A forró klima szintén hajlamossá teszi őket a +passzivitásra, A melegtől eltikkadva szeretnek árnyas fák alá +vonulva üldögélni, holdvilágos hűs estéken ábrándokat szőni, s így +lelki világukban könnyen uralkodóvá lesz a mnémé, az asszociációk +játéka, vagy az üres szemlélődés, a semmibe nézés.</p> +<p>Meglepő ellentétben áll a környezettel a keleti lélek +<i>harmadik vonása, a sötét pesszimizmus</i>. Az áldott föld, a +szunnyadó, de erős érzékiség mást kívánna, a néplélek azonban +hajlik a szenvelgő felfogásra. Betegség, öregség, halál, minden +földi lét mulandósága ólomsúlyként hat reá. Ettől a nyomasztó +hangulattól szabadulni kíván, innen erős vágya a megváltás után. +Ennek a megváltásnak azonban nincsen nála erkölcsi jellege. A bűn +csak annyiban érdekli, amennyiben a szenvedés kútfeje és forrása. +Szabadulni a szenvedéstől, az ébrenléttől, íme számára ez a +kérdések kérdése; nem tudni semmiről semmit, ez a vágya.</p> +<p>4. Az asszociatív gondolkodás uralkodó helyzetéből érthető a +keleti lélek <i>negyedik sajátsága, a bámulatos +következetlenség</i>. Ne keressünk európai logikával összefüggést +valamely rendszer különböző tételei vagy harmóniát a gondolatok és +a tettek között. A mi alapelveinken könnyen túlteszi magát: +fantáziával, elmés hasonlatokkal hidalja át a kirívó +ellenmondásokat már elméleti téren, még kevésbbé számol a +gyakorlati következményekkel. <span class="pagenum"><a name= +"Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> Elfogadja velünk a kétszer +kettőt, talán még a négyszer négyet is; de már hogy 14 × 12 mennyi, +hiába magyarázzuk, szorozgatjuk előtte, nem fogjuk meggyőzni.</p> +<p>Ez a következetlenség a keleti gondolkodás igazi spekulatív +jellegének természetes következménye. <i>A spekuláció</i> valamely +kép szemléléséből, vagy egy képzeten tűnődésből származó +racionálista ízű elmélkedés. Már pedig a szemléletes tárgyban, +képben igen könnyű egyszer egyik, másszor másik mozzanatot +kiragadnunk és így homlok-egyenest ellenkező véleményeket állítani +fel róla. Ha tehát a keleti bölcselő magáévá tesz egy tételt, ne +várjuk, hogy egyirányú következményeket vonjon le belőle, mint az +európai ember, mert ő a maga asszociatív gondolkodásával +kiszámíthatatlan utakon jár. Így a szeme előtt lejátszódó gazdag +élet mulandóságából, az egyéni lét kicsinységéből az indiai +aszkéta, a tibeti szerzetes a világ kerülését és önsanyargatást, +tevékenységtől tartózkodó passzív életet lát indokoltnak; a japán +katona és hadvezér viszont ugyanezen az alapon nem törődik oly +jelentéktelen semmiségekkel, mint az egyén sorsa, ezért a vitézség, +a tetterő csodáit viszi végbe; az agyafurt keleti világfi pedig +inkább Csárváka elvére esküszik; «Addig mulass, ameddig élsz, mert +a halálnak úgyse lehet ellenállni.»<a name="FNanchor_13" id= +"FNanchor_13"></a><a href="#Footnote_13" class= +"fnanchor">13)</a></p> +<p>5. Ez a következetlenség képesíti arra, hogy különböző irányú +belső szükségleteknek eleget tegyen. Érzi alaptörekvését a béke, +harmónia után és követi a végletekig, egészen Isten és a lélek +egybeolvasztásáig s ezzel a kaosz felidézéséig. De megpillantja +belső világában mint letagadhatatlan <span class="pagenum"><a name= +"Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> tényt az egyén önállóságát, +függetlenségét, nagyon is átérzi a lelkiismeret szavát, a +felelősség érzetét, ezért fejleszti ki a karma-tant és a +szamszarát, az érdem fennmaradásának és a lélekvándorlásnak tanát. +Az ember földi sorsa, kasztja, egészsége, gazdagsága, szerencséje +nem egyéb, mint megelőző életének jutalma vagy büntetése. És +viszont a jelen élet tetteinek jutalma lesz sorsa a halál után. A +jelen élet nem volt egyéb, mint egy felvonás az ember +tragédiájából, vagy komédiájából, mely elhúzódik ezredévekig és +csak a teljes kiegyenlítődés után ér véget a megváltásban. Élénken +szemlélteti ezt a tant a Mahabharáta egyik jelenete: A mérges kígyó +megmarja a vadász fiát, aki belehal a harapásba. Az apa számon kéri +a kígyótól gyermekét, de ez a halál istenére hárítja a +felelősséget, ez pedig az idő istenére, ki végül a karmával oldja +meg a rejtélyt, a gyermeknek és anyjának előbbi életében elkövetett +tettével: «Nem én vagyok a fiú halálának oka, sem a halál istene +vagy a kígyó, hanem a tett, mit fiad elkövetett,… saját cselekedete +ölte meg.»<a name="FNanchor_14" id="FNanchor_14"></a><a href= +"#Footnote_14" class="fnanchor">14)</a></p> +<p>Ez a felelősségérzet gyakran annyira uralkodóvá lesz a lélekben, +hogy elnémítja a méltányosságot és a szeretetet. «Volt már ezer meg +ezer atyánk és anyánk, száz meg száz feleségünk meg gyermekünk és +lesz mégegyszer annyi mindegyikből; valósággal kihez tartozzunk +tehát? Semmi közöd hozzájuk és nekik sincs semmi közük tehozzád; a +saját tetteik következtében keletkeznek, te is saját tetteid útján +jársz… Azt a kincset szerezd meg magadnak, amit se király, se +tolvaj el nem lophat, ami elkísér halálod után. Odaát nem válik +<span class="pagenum"><a name="Page_23" id= +"Page_23">-23-</a></span> el senki tetteitől, sem tetteit nem +tévesztik össze mással, mindenkinek azt fizetik vissza, ami +megilleti.»<a name="FNanchor_15" id="FNanchor_15"></a><a href= +"#Footnote_15" class="fnanchor">15)</a></p> +<p>Ugyanez a felfogás dívik szerte Indiában most is. Deussen mondja +el, hogy indiai útján elvezettek hozzá egy vak panditot, kitől +részvéttel érdeklődött szerencsétlenségének oka iránt; de az egész +kedélyesen csak annyit felelt: Rossz fát tettem a tűzre valamelyik +előbbi életemben.</p> +<p>A következetlenség kísértete nem hagyja el a keleti embert még +érzésvilágában sem. Amikor azt hiszi, hogy széttört minden +bilincset, elérte a jogin eszményt s elmerült annyira a +szemlélésben, hogy kővé vált tőle szíve-lelke, akkor is kitör a +márvány álarc alól az örök ember örök kívánsága a szeretet +megnyilvánulása iránt, amint ezt szemléletesen mutatja be egy ősi +Buddha-legenda, mellyel Mereskovszki a stoikusok hiábavaló +fáradozásait jellemzi: Sákja Muni éveken át ült a pusztában némán +és égre vetette tekintetét. Látta az örökkévalóságot és közel volt +a Nirvánához. Kinyujtott karja kiszáradt és rajta a fecskék, +amelyek őt kőnek nézték, fészket raktak vala és minden évben +visszatértek rá. De egyszer elrepültek és nem tértek hozzá vissza. +És akkor Sákja Muni – aki minden vágyat elnémított már lelkében, +akinek nem volt akarata, aki már nem gondolkodott és nem +szenvedett, aki a Nirvána boldogságában teljesen elmerült és akit +már maguk az istenek is megirigyeltek – mikor látta, hogy a fecskék +nem térnek vissza hozzá, keservesen sírt…<a name="FNanchor_16" id= +"FNanchor_16"></a><a href="#Footnote_16" class= +"fnanchor">16)</a></p> +<p>6. Fővonásokba foglalva, az ind lélek világában benne van az +örök ember minden izzó problémája, <span class="pagenum"><a name= +"Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> égető kérdése a maga +nagyszerűségében, de egyszersmind az emberi gyarlóság torz +vonásaival. Minden tettének, vágyának kútforrása a kívánkozás a +végtelen meglátása után, törekvés a boldogok viziója felé. Másik +kiemelkedő sajátsága annak az átérzése, hogy kimondhatatlan +tisztának kell lenni a léleknek, ha a végtelenhez kíván hasonló +lenni, vele egyesülni. Íme ezeket az örök tanokat hirdeti Kelet, a +keleti lélek legfőbb típusa, Indiának minden vallása, minden +rendszere, történetének minden korszaka. Ghandinak, a mostani +indiai mozgalmak vezérének beszédeiben ugyanazokkal a gondolatokkal +találkozunk, mint a vedantákban Kr. e. ötszáz esztendővel. Szava +elhatol az Indiai-Óceántól a Himalájáig, mert bár ötven nyelven +beszélnek Indiában, azért gondolkodásukban, cselekvésükben +mindnyájan igazi hinduk. Az indiai ég és a termőföld hatása +megérzik valamennyin. Ez mutatja, hogy a néplélek kialakulásában +nem a fajta, nem a távoli leszármazás, még csak nem is a nyelv a +döntő erejű, hanem az évezredes elvek és szokások, melyek benne +élnek a köztudatban, s a környezet földrajzi és kulturális +feltételei: a néplélek geopszichológikus szempontjai.</p> +<h3>A VÉDÁK BÖLCSELETE.</h3> +<h4>I. A Véda.</h4> +<p>1. A legtöbb keleti népnél a filozófiai gondolkodás teljesen +egybeforrott a vallással. E tekintetben India az egyetlen kivétel, +hol kifejezett filozófiai rendszerekkel találkozunk, bár ezeknek is +<span class="pagenum"><a name="Page_25" id= +"Page_25">-25-</a></span> középpontja a szent tudomány könyve: a +Véda. Az egész mű ó-ind nyelven íródott és terjedelemben hatszor +nagyobb a szentírásnál.<a name="FNanchor_17" id= +"FNanchor_17"></a><a href="#Footnote_17" class= +"fnanchor">17)</a></p> +<p>Tartalmát, szerkezetét és beosztását legjobban megértjük, ha +elképzeljük az áldozat bemutatásánál a hindu szertartás lefolyását. +<i>Négy különböző rangú és műveltségű pap szerepel benne.</i> Az +első a szavaló, kiáltó (hotár), ki az istenektől származó és +előttük kedves himnuszokat oly tökéletesen adja elő, hogy az +áldozattal egyenlő mértékben gyönyörködteti, lelkesíti, sőt erősíti +a hindu pantheon lakóit. «Mint tehén a borját, úgy nyalogatja az +istent és bőg utána.»<a name="FNanchor_18" id= +"FNanchor_18"></a><a href="#Footnote_18" class="fnanchor">18)</a> +2. Az éneklő (udgatár), a kántor, ki az áldozat előkészítését és +bemutatását kíséri énekkel (saman). 3. Az áldozópap (adhvarju), ki +az áldozatot előkészíti, a bemutatás cselekedetét végzi és közben +megfelelő formulákat mond (jadzsus), végül a 4. főpap, a brámán, ki +az egész szertartást vezeti, a többiekre felügyel, mindenkinek +kijelöli a helyét és megszabja, mikor mit kell tennie.</p> +<p><i>Mind a négy számára évezredes hagyományok alapján külön-külön +kézikönyvet</i> állítottak egybe. A szavaló kézikönyve a Rig-véda, +a versek tudománya; ez az indogermán kultúra legősibb emléke. Az +éneklőé a Szama-véda, szövege alig egyéb, mint a Rig-véda +szemelvénye. Az áldozó papé a Jadzsur-véda, a cselekmények és +szertartások foglalata, misztikus jelentőségük magyarázatával. A +brámánnak tulajdonképpen nincsen kézikönyve, mert neki tudnia kell +mind a három védát. Később azonban, mint negyedik könyvet az +Atharvavédát, az áldozathoz nem tartozó varázsló formulák +gyüjteményét hozzák vele összefüggésbe <span class= +"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> azért, +hogy fel lehessen venni a védákba. Ezek mondják meg, hogyan lehet +az ellenséget megrontani, idegen varázslatokat meghiúsítani, +szerencsét kierőszakolni az istenektől születéskor, lakománál, +betegségben, temetéskor.</p> +<p>2. <i>Minden papi kézikönyvnek három része van;</i> 1. az +imakönyv, benne találhatók a himnuszok, énekek és formulák; ez a +<i>Szanhita</i>, mely a mantrákat tartalmazza. 2. utasítások +(rubrikák) arra, mikor milyen himnusszal, formulával kell élni; +ezek mind a négy védában az úgynevezett <i>brahmanák</i>. – +Filozófiai szempontból ez a szent könyvek legfontosabb része, mert +megmagyarázza a ritusok értelmét, sok legendát gyüjt egybe. Minden +könyv végéhez hozzáfűzték a titkos tanokat, a nagy brahmanok és az +erdei remeték bizalmas beszélgetéseit. Ezek az upanisadok (bizalmas +ülések) vagy vedanták, a vedák végén levő tanok, melyek nem egyszer +ellentétben állnak magukkal a védákkal. 3. Ilyen nagy liturgikus +könyv nem használható s főleg meg nem tanulható jó tartalomjegyzék, +index nélkül, ezt nyujtják a <i>szutrák</i>, rövidre fogott tömör +vezérszavak gyüjteményei, melyek külön meg sem érthetők magyarázat +nélkül. Ezek háromféleképpen csoportosítják a védák tartalmát a +szerint, amint nyilvános istentiszteletre, házi ájtatosságra vagy a +napi élet teendőire alkalmazhatóbb. Ez utóbbi a dharma-szutra, az +indiai jogirodalom kezdete, belőle származik Manu, az első ember +törvénykönyve, mely a kasztok életét és kötelességét szabályozza. A +szutrák sajátos, nekünk idegenszerű irodalmi műfajjá fejlődtek; +verses formájuk karika néven szerepel.<a name="FNanchor_19" id= +"FNanchor_19"></a><a href="#Footnote_19" class="fnanchor">19)</a> +<span class="pagenum"><a name="Page_27" id= +"Page_27">-27-</a></span></p> +<p>3. A négy véda három-három tagozása mellett, fel lehet még +osztani az egész Védát tartalma szerint is: külső vallásos +gyakorlatokra és filozófiai vagy inkább teozófikus elmélkedésre. +Így határozza meg egyik német fordítója Ludwig: «A védák nem +embertől származó legfőbb tekintélyű kijelentésekből állanak, +melyek <i>a dharmát és a bráhmánt tanítják</i>.»<a name= +"FNanchor_20" id="FNanchor_20"></a><a href="#Footnote_20" class= +"fnanchor">20)</a> A dharma annyi, mint törvénygyüjtemény, az +előírások valóságos tengere, gyakorlati tanítás arra nézve, hogyan +állhat az ember jó lábon az istenekkel, sőt varázsigékkel, +áldozatokkal hogyan parancsolhat nekik és így itt a földön +mindenben szerencsésen élhet. A bráhmán nem törődik az egész +törvénnyel, se áldozattal, se külső istentisztelettel, a +legmagasabb szemlélődés útját jelöli ki, mely az embert az abszolut +való boldogító látásának részesévé teszi és így megváltja minden +földi szenvedéstől.</p> +<p>A külső istentisztelet és a belső áhítat között oly merev +ellenmondásra találunk itten, melyet négyezer esztendő vergődésének +sem sikerült áthidalnia. Már a szent könyvek alapgondolata szerint +kétféle a vallás, más a tudósé, más a tudatlané: kétféle a tudás, +az egyik merő látszat, érzéki világ, másik a színvalóság; kétféle +az igazság, egyik a nép, másik a bráhmán számára.</p> +<p>4. A védákat és a hindu irodalmat filozófiai szempontból +legalaposabban Deussen, a kieli egyetem tanára tanulmányozta át. A +német tudós hangya-szorgalmával 35 évig búvárkodott, végzett nagy +tanulmányutakat, míg megírta a filozófia egyetemes történetét, +melyben két kötetet (1500 lapot) szánt a védák és a vedanták +rendszerének. <span class="pagenum"><a name="Page_28" id= +"Page_28">-28-</a></span> Kiválók még M. Müller Oldenberg, +Dahlmann, S. J. Hardy stb.</p> +<p>Deussen az indus gondolkodásban három korszakot különböztet meg. +I. a régi védák, a himnuszok vagy a Rig-véda korszaka, Kr. e. +legalább 1500–1000-ig. II. az újabb védák, a brahmanák bölcselete, +Kr. e. 1000–500-ig, III. a vedanták vagy upanisadok bölcselete és a +védák utáni korszak Kr. e. 500-tól a jelenkorig.<a name= +"FNanchor_21" id="FNanchor_21"></a><a href="#Footnote_21" class= +"fnanchor">21)</a></p> +<h4>II. A himnuszok, a Rig-véda kora.</h4> +<p>1. Ezek a himnuszok régebbiek az asszír és babiloni emlékeknél, +régebbiek az ékírásnál. Max Müller és Deussen szerint legalább +1500-tól 1000-ig keletkeztek, de már Häusler O. S. B. az +Anthroposban Varuna isten kultuszának virágkorát Kr. e. harmadik +vagy negyedik ezredévbe, az indo-germán népek őstörténetébe +helyezi.<a name="FNanchor_22" id="FNanchor_22"></a><a href= +"#Footnote_22" class="fnanchor">22)</a> Mint egy rég letűnt világ +romjaiból magaslik ki a többi himnusz közül Dyaus Pitar (a görög +Zeus pater) Varuna, Aszura, az Úr, a mennyei atya, vagy egyszerűen; +«az atya» tisztelete. Az árja vallás jellemző vonása ez, hogy +inkább atyának tekinti az Istent, mint félelmes nagy úrnak, +bosszuálló igazságos Istennek; ez az utóbbi felfogás a sémieknél +áll előtérben.</p> +<p>A varuna-dalok a mennyei atya himnuszai fenkölt lelkiségükben és +a benső érzés melegével a zsoltárokra emlékeztetnek. Kägi svájci +tudós fejezetekre menő párhuzamos helyeket állított össze a +Szentírás és a régi véda-dalok között.<a name="FNanchor_23" id= +"FNanchor_23"></a><a href="#Footnote_23" class="fnanchor">23)</a> +Varuna szántja meg az égbolton a nap barázdáját, vezeti a nagy +folyók hullámait, ő teremtette a <span class="pagenum"><a name= +"Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> holdat, mint valami arany +hintát. Magasztalják az Istent, mint mindenek alkotóját, ki a mi +atyánk és teremtőnk, aki mint a világ nagy rendezője ismer minden +teremtett dolgot. Különbözik a földtől és az égtől, az égi +istenektől, mert «Ő az, aki van (szat)», az egyetlen létező, ki +senkitől se származott.<a name="FNanchor_24" id= +"FNanchor_24"></a><a href="#Footnote_24" class= +"fnanchor">24)</a></p> +<p>A szanszkrit irodalom nagy ismerői, Max Müller, Hardy, Deussen, +Dahlmann stb. a divatos csordaember evoluciós rendszerével szemben +általában elismerik, hogy minél régebbi okmányokkal foglalkoznak, +annál tisztább istenfogalmakra és annál erkölcsösebb tartalmú +istentiszteletre akadnak. A Rig-védák ősi részében előforduló három +isten Varuna, Mithra, Arjaman,<a name="FNanchor_25" id= +"FNanchor_25"></a><a href="#Footnote_25" class="fnanchor">25)</a> +még az ősi hit visszhangja, nem három különálló személy elnevezése, +hanem az egy Isten dícsérete három szempontból: mint a föld pora +fölé emelkedő mennyei atyáé, mint a föld teremtményéhez leereszkedő +Istené és mint képmásában, az emberben megjelenő alkotóé.</p> +<p>2. De az emberiség általános sorsa eléri az Indiában letelepedő +indogermán népeket is, amennyiben a monoteizmust, az egy Isten +etikai kultuszát felváltja náluk is <i>a sok-isten-hívés +naturalista kultusza</i>, a politeizmus. Az életjelenségeket +fantáziával magyarázzák; megszemélyesítik a természet törvényeit és +így egymásután hozzák be az előbbi tiszta vallásba a mitológiai +elemeket. A nap útja nem egyéb, mint fáradhatatlan vándor +járkálása; a szél haragos vadász műve, ki íjjal-nyíllal űzi maga +előtt a felhőket, a vihar ellenséges hatalmak háborúja… A természet +erőin kívül megszemélyesítik a vallás erkölcsi <span class= +"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> elemeit +is. Érzik a lelkiismeret hatalmát, mely folyton szembeszáll az önös +emberi érdekkel. Parancsoló erejét nem tudják önmagukból +kimagyarázni, ezt is külön istennek tulajdonítják. A politeizmus +valamennyire életetadó marad, míg az erkölcsi elemet el nem +homályosítja a mitológiai elem. De az a folyamat már a Rig-védában +megkezdődik; a mitológia és a ritus túltengenek az erkölcsök +rovására. Jónak minősítenek mindenkit, ki árja és bőségesen mutatja +be az áldozatot, mellyel egyenesen hatalmában tartja az isteneket; +rossz pedig a nem-árja és az, aki fukarkodik az áldozatokkal.</p> +<p>Varunának, a mennyei atyának trónját, <i>Indra</i>, a háborúnak, +a haragnak és bosszúállásnak istene foglalja el. Ez már úgy +szerepel, mint akinek a hasa az istene. Állandóan szomjas, +verekedést kereső óriás, aki egyenesen kéjeleg az áldozatokban. +Agni, a tűzisten megsüt számára egyszerre háromszáz bivalyt és +Indra valamennyit fölfalja, kiiszik rájuk három szóma (szeszes +ital) tavat és hangos jókedvvel énekli nótáit. «Ide vágjam-e a +földet íziben, vagy amoda? Az égben van az egyik felem, a földön +tántorog a másik. Rettentő nagy vagyok én, a felhőkig érek én. Haj, +így tesz velem a szóma-ital.» E mellett szeszélyes, +kiszámíthatatlan; ma jóbarát, holnap ellenség. Főelve: dehi-me, +dada-mi-te, adj nekem és én is adok neked lovat, marhát, aranyat, +ezüstöt, hosszú életet és összetöröm ellenséged csontját.<a name= +"FNanchor_26" id="FNanchor_26"></a><a href="#Footnote_26" class= +"fnanchor">26)</a></p> +<p>Nagy zavar keletkezik; se szeri, se száma, annyi lesz az isten. +Az ember élete tele félelemmel, nem tudja, kinek tegyen eleget, kit +kell engesztelnie. S ebben a nyüzsgő rajban hiányzik az igazi +<span class="pagenum"><a name="Page_31" id= +"Page_31">-31-</a></span> főisten. Így alakul ki a politeizmusban a +<i>henoteizmus</i> (katenotheizmus), mely Oldenberg szerint nem +egyéb udvariassági formulánál, mellyel a himnusz-éneklő mindenkinek +hízeleg, mindenkit legfőbbnek, legnagyobbnak nevez.<a name= +"FNanchor_27" id="FNanchor_27"></a><a href="#Footnote_27" class= +"fnanchor">27)</a> Az istenek életében szereplő nyers vonás, durva +áldozatok s a sok külsőség az egész istentiszteletben nem +elégítették ki a gondolkodni szerető és befelé néző embereket, s +így egész természetes, hogy a Ríg-védák újabb részéből már +kicsendül a kétely és bármily gondosan tisztogatják a brahmánok, +felhangzik a gúnyvers az istenek, főleg Indra ellen. «Olyan sokan +mondják: Nincsen Indra, ki látta őt?»</p> +<p>Az emberi szellem nem szenvedheti az ilyen zürzavart, nem +tűrheti a felháborító visszaélést a legszentebbel és önkéntelenül +keresi a kivezető utat ebből a zagyvaságból s így jut el a +dharmából a brahmánhoz, a politeizmusból a panteizmushoz, a +henoteizmusból a monizmushoz. Az isteneszmének visszafejlődő +sorozata tehát a Rig-védában: monoteizmus, politeizmus, +henoteizmus, panteizmus.</p> +<p>3. Az istentisztelet mellett már a Rig-véda korában <i>a lélek +sorsa</i> izgatja legjobban a gondolkozó embereket: miért élünk, mi +lesz belőlünk, hová megyünk ez után az arasznyi lét után. Erre a +nagy kérdésre háromféle válasz lehetséges, 1. jöhetne a teljes +megsemmisülés; ez ellen azonban tiltakozik egész valónk. 2. Várhat +reánk örök jutalom a mennyben vagy örök büntetés a pokolban. De +természetes elménk számára az ok és okozat nincsenek arányban +egymással. A tapasztalat azt mutatja, a legtöbb ember nem oly +<span class="pagenum"><a name="Page_32" id= +"Page_32">-32-</a></span> gonosz, hogy megérett volna az örök +tűzre, viszont nem is oly jó, hogy nyugodt lelkiismerettel Isten +színe elé állhasson. Marad tehát a harmadik eshetőség, megtisztulás +a halál után. Ezt éri el a kereszténység a másvilágon a +tisztítótűzzel, a későbbi hindu vallásbölcselet pedig ezen a földön +a lélekvándorlással. A régi védák még a második álláspontot +foglalják el. Azt tanítják, hogy a jók lelkei az első ember (Jáma) +vezetése mellett boldogan élnek az istenek társaságában, a gonoszok +pedig sötét verembe kerülnek. Jáma a legmagasabb ég örök +világosságában, a hajnal ölében kapott királyi széket. Őhozzá +sereglenek a jók, hogy irányításával Indrát, Varunát, sőt a +személytelen brahmánt is meglássák. Ehhez azonban nem elég +semmiféle áldozat, ehhez kevés az önsanyargatás, ide csak az igaz +tudás révén lehet eljutni.<a name="FNanchor_28" id= +"FNanchor_28"></a><a href="#Footnote_28" class="fnanchor">28)</a> A +lélekvándorlás gondolata a brahmanákban merül fel először és csak +az upanisadokban alakul ki teljesen.</p> +<h4>III. Az újabb védák (brahmanák, ritusok) korszaka, Kr. e. +1000–500.</h4> +<p>1. Az előbbi kor végén megtörtént a nagy kiábrándulás a +politeizmusból s a gondolkozók körében megindul a kutatás és a +törtetés az ismeretlen Isten felé. Deussen három egymást keresztező +időszakot különböztet meg benne. Az elsőben uralkodik még a +mitológiai elem, melyben a véda-pantheon vezető istenévé +Pradzsapati emelkedik. Ő a teremtmények ura, minden dolog +ősforrása, amennyiben átalakul minden dologgá és megmarad a +létrehozott világ éltető lelkének, <span class="pagenum"><a name= +"Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> kormányzójának. A másodikban +a mitológiai elem nem filozófiában végződik, mint a görögöknél, +hanem szertartásokra vezet át és megalkotja a világ +legterjedelmesebb rituális munkáját, a brahmanákat és velük a +sajátos indiai istenfogalmat: a brahmant. Végül a harmadik, a túlzó +idealisztikus kor, melyben az egyéni lélek, az atman, tölti be a +két előbbi irány szerepét és belőle szövődik ki a mindenség.</p> +<p><i>Két alapvető fogalom alakul ki tehát szinte párhuzamosan +egymás mellett, a brahman és az atman.</i></p> +<p>2. A sokszíntjátszó <i>brahman</i> szó értelmébe legjobban +behatolunk, ha szem előtt tartjuk a védák két nagy ellentmondó +irányzatát, a külső és a belső vallásosságot. A brahmannak +mindegyikben háromféle értelme van.</p> +<p><i>A külső vallásosságban a brahman</i> szó a mitológiai elemhez +csatlakozik és jelenti tulajdonképpeni értelemben a varázsigét, +mely az égieket leköti és az ember szolgájává teszi. Jelenti +továbbá átvitt értelmében a főpapok kasztját, kik értenek a +varázsigék használatához és így parancsolnak az isteneknek. Ezek az +emberi természetű istenek nemcsak a szóma italban kéjelegnek, hanem +gyönyörködnek a vele járó dalokban is. Változatos ütemes +szerkezetük esztétikai élvezetet szerez számukra és erősíti őket a +kérések teljesítésében. De az esztétikai hatású ima csakhamar +mágikus erejűvé válik; nem az istenek teljesítik már a kérést, +hanem az ige, a szó maga, az istenek kénytelen-kelletlen +közreműködésével. A ráimádkozás, a ráolvasás gyógyítja a +betegségeket, megrontja az ellenséget és elűzi a gonosz +szellemeket.</p> +<p><i>A belső vallásosságra</i> törekvő lélek idegenkedik +<span class="pagenum"><a name="Page_34" id= +"Page_34">-34-</a></span> mindenféle varázslástól, emberi +természetű istenektől, számára brahman tulajdonképpeni értelme nem +varázserő, hanem először imádságos áhítat, belső egyesülés az +istennel és brahman másodszor átvitt értelembena védák szava is, +amennyiben ezt az egyesülést kifejezi és előidézi. Brahman +harmadszor, a személytelen isten, kivel a lélek egyesül. Az ember +saját erejével nem érheti fel az istent, a védák igéit nem ember +írja, hanem: «Varuna adja az imát, hozzá, az útmutatóhoz fordulunk, +tökéletesítse emberi szavunkat, élesítse belátásunkat és a +tudnivágyók elmeélét.» «Ágni, tőled jönnek a költői adományok, az +áhítat dalai, a dicsérő ének, és csak ha tőled származnak, akkor +van hatásuk.»<a name="FNanchor_29" id="FNanchor_29"></a><a href= +"#Footnote_29" class="fnanchor">29)</a> A brahman jelenti tehát a +védát, az áhítatot és az áhítat tárgyát, az abszolutumot, a +többé-kevésbbé személytelen magán-valót, s ezzel előttünk áll <i>a +sajátos indiai istenfogalom</i>.</p> +<p>A mi Szentírásunkban Isten semmiből teremti a világot és bár +fenntartja, áthatja, mindenütt örökké jelen van és munkálkodik, de +tőle különböző személyes Isten marad. Ő küld ihletett prófétákat, +szent írókat s végül egyszülött Fiát, kik a kinyilatkoztatást az +emberi nemnek tudtára adják. A biblia Isten szava, de nem +Isten.</p> +<p>Brahman ezzel szemben nem semmiből teremti a világot, hanem +önmaga az alkotó és az anyag is; ő önmagának oka (causa sui), a +világ ősanyaga (causa materialis) és a világ képezője (causa +efficiens), ki azért, hogy áldozatot élvezhessen, kiszövi önmagából +a világot, áldozatokat mutat be önmagának.</p> +<p>A kinyilatkoztatás igéje, a Véda nem különbözik a +kinyilatkoztató istentől, hanem a Véda <span class= +"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> szintén +brahman, ezért ritmusa a mindenség törvénye. Az egyik versforma a +nap járását szabályozza, a másik az egész csillagos eget; a +harmadik kijelöli a víz, a levegő, a szél és a növények szerepét a +világban. Amint Spinozánál a mindenségnek két határozmánya van, a +kiterjedés és a gondolat, hasonlóképpen brahman is kétféle módon +jelenik meg, először a kiterjedt világban, másodszor a tudásnak, a +«Védának» minden szavában és versformájában. Ezért a Véda +örökkévaló. Az emberek, a világ, sőt a hitregék istenei is +elmúlnak, de a Véda nem múlik el és brahma új világokban ugyanezt +az igét fogja kinyilvánítani. A Véda megértése tehát behatolás +Isten örök lényegébe. Erre a megértésre a nyelvtani analizis vezet, +melynek koronája Panini csodálatos nyelvtani alkotása.</p> +<p>3. A belső áhítat eleinte Isten ajándéka és az isteni akarat +kifejezése, melyben a lélek egyesül az Istennel. De ebből az +egyesülésből csakhamar teozófia, panteisztikus misztika keletkezik. +<i>Az egyéni lélek az áhítat alanya, az atman</i> brahman fölé, az +áhítat tárgya fölé kerekedik s most már belőle származik az egész +világ és alkotója, az Isten. «Az áhítatban önmaga fölé emelt +szemlélődő saját keblének titokzatos mélységében olyan hatalmat +vesz észre, mely meghaladja a teremtés minden hatalmát; oly isteni +erőt érez, mely az égen és földön mindenben lakozik, mindent +kormányoz: rajta alapszik minden világ és minden isten; tőle való +félelméből éget a tűz, süt a nap és végzi pusztító munkáját a halál +és a zivatar.»<a name="FNanchor_30" id="FNanchor_30"></a><a href= +"#Footnote_30" class="fnanchor">30)</a> Az atman az alany, melyben +az emberi életerő és minden működése gyökerezik, jelentése a +lehelet, <span class="pagenum"><a name="Page_36" id= +"Page_36">-36-</a></span> átvitt értelemben az én, ellentétben +mindazzal, ami nem én. A bonyodalmat szerető keleti lélekre valló +<i>relatív-negatív</i> fogalom ez.<a name="FNanchor_31" id= +"FNanchor_31"></a><a href="#Footnote_31" class="fnanchor">31)</a> +Relatív, mert összeköttetésben van vele, ami nem én; negatív, mert +a pozitív tartalom nem benne van, hanem abban, amit kizár. Lényegét +és végső fejlődését megvilágítja Schopenhauernál és a német +romantikusoknál szállóigévé lett: «<i>Tat tvam asi, – ez vagy +Te!</i>» Egész összefüggésében a vedanták a következőképpen adják +elő: «Kedvesem, ha ezt a nagy fát gyökerénél megvágjuk, akkor +csepeg az életnedű, mert a fa él; ha a közepén vagy a csúcsán +vágjuk meg, akkor szintén csepeg, mert él. Élő öntudattal eltelve +büszkén örvendve áll. De ha az élő elhagy egy ágat, akkor ez +elszárad, ha a másikat hagyja el, ha a fát hagyja el, az is +elszárad. Amit az élet elhagy, az meghal; de az élet maga nem hal +meg. A finom, a szerves, melyből a mindenség létezővé lesz, ez az +igaz, ez maga az élet, ez vagy Te (tat tvam asi), óh Svetaketu.</p> +<p>Tanítsd tovább Nagytiszteletű, mi az a finom.</p> +<p>Legyen, hozz ide a nyagrodha-fa gyümölcséből.</p> +<p>Itt van Nagytekintetű. – Vágd föl. – Megtörtént, Nagytekintetű. +– Mit látsz benne? – Finom magvakat látok, Nagytekintetű. – Vágj +egyet ketté! – Megtörtént, Nagytekintetű. – Mit látsz? – Semmit se, +Nagytekintetű. – Látod, ebből a finom valóságból, mit nem látsz, +nőtt ez a nagy nyagrodha-fa. Hidd el, Kedvesem, ez az, amiben a +mindenség léte rejlik, ez az igazság, ez az élet maga, ez vagy te, +Svetaketu.»<a name="FNanchor_32" id="FNanchor_32"></a><a href= +"#Footnote_32" class="fnanchor">32)</a></p> +<p>Nem ily szemléletes, de mélyebben szánt a következő hely: «Mi az +emberi én? Emberi test, <span class="pagenum"><a name="Page_37" id= +"Page_37">-37-</a></span> mely tápláló vérből áll; de ez csak +burok, ez a külső. Ha lefejtjük a testet, eljutunk az igazi élő, +páraszerű, lehelletszerű énhez. Ennek eltávolításával a +szellemszerű énhez, végül ettől az ember tulajdonképpeni +lényegéhez, a gyönyörszerű énhez. Itt meg kell állnunk, ha valaki +ebben a láthatatlan testnélküli, kimondhatatlan, ésszel fel nem +érhetőben megnyugszik, akkor elérkezett az örök nyugalomba; de ha +még ebben is alanyt és tárgyat keres, akkor nem lesz békéje soha, +nyomon kíséri a tudákos emberek nyugtalansága.»<a name= +"FNanchor_33" id="FNanchor_33"></a><a href="#Footnote_33" class= +"fnanchor">33)</a> Ezek alapján <i>az atman szónak is legalább +ötféle értelmét különböztetjük meg</i>. Az én jelenti 1. saját +testünket ellentétben a külvilággal; 2. törzsünket és belső +részeinket ellentétben a végtagokkal; 3. az életerőt ellentétben a +testtel; 4. a szellemet és gyakorlati észt ellentétben az ösztönös +élettel; 5. a lényeget ellentétben a lényegtelennel. A következő +korban ez a lényeges én vetíti ki a maga tudatvilágából az +isteneket, a dolgokat, a világokat: «Agni, a tűzisten bennerejlik a +beszédemben… a szélisten a leheletemben; a nap itt nyugszik az én +szememben; a hold a szellememben… a világlélek az én +lelkemben.»<a name="FNanchor_34" id="FNanchor_34"></a><a href= +"#Footnote_34" class="fnanchor">34)</a>…</p> +<h4>IV. A vedanták vagy upanisadok bölcselete.</h4> +<p>1. A vedanták az áldozati ritust leíró és magyarázó brahmanák +záró fejezetei, melyek sokszor ellentétben állanak a Véda többi +részével. Így pl.: «Aki más istenséget tisztel, mint önmagát +(atman) s azt állítja, más az isten és más vagyok én, az nem +értelmes ember, hanem az <span class="pagenum"><a name="Page_38" +id="Page_38">-38-</a></span> istenek barma. Amint az embernek +hasznos a sok jószág, hasonlóképpen minden ilyen ember hasznára van +az isteneknek. S mint már az is kellemetlen, ha a háziállatok közül +csak egyet is elidegenítenek, mennyivel inkább, ha sokat; ezért +kellemetlen az isteneknek is, ha ezt az igazságot tudják az +emberek.»<a name="FNanchor_35" id="FNanchor_35"></a><a href= +"#Footnote_35" class="fnanchor">35)</a></p> +<p>Több tanubizonyság szerint ezt az atman-tant a brahmánok a +katonáktól, a kshatrija kaszttól vették át s hozzáfűzték a +brahmanákhoz. Az áldozatokkal való éles ellentétet allegórikus +magyarázatokkal igyekeztek áthidalni.</p> +<p>2. A vedanták alapgondolata a mindenség egysége: «az írók +sokféleképpen nevezik el azt, ami önmagában véve csak egy.» Az +alapgondolat következetes kiépítése a legszélsőbb idealizmusba +vezet, mely a következő három tételbe foglalható: 1. az atman +bennem a megismerő alany; 2. ez az ismerő alany megismerhetetlen; +3. ez az alany a mindenség, ezaz egyedüli valóság.</p> +<p>A két első tétel megvilágítására szolgáljanak a következők: +«Valóban az örökkévaló lát, de nem látható; hall, de nem hallható; +ért, de föl nem érhető; ismer, de meg nem ismerhető. Rajta kívül +nincsen látó, nincsen halló, értő és megismerő. Az Örökkévalóval +egybeszövődik a tér…» «Ő a világosságok világossága, melyet a mély +álomban érünk el, mikor a lélek (az atman) saját alakjában +jelentkezik…» «Nem láthatod a látás látóját, nem hallhatod a hallás +hallóját.» «Bármilyen fogalmat akarunk reá alkalmazni, csak annyit +mondhatunk, hogy Ő van; ezzel az igével fogható fel és nem +mással.»<a name="FNanchor_36" id="FNanchor_36"></a><a href= +"#Footnote_36" class="fnanchor">36)</a> Azonban ez a létezés nem +valami empirikus fogalom, nem tapasztalható <span class= +"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span> meg, ezért +mint az atmannak, ennek is negatív a jelentése. Negatív a +gondolkodás is, mely nem egyéb, mint a való lét tagadása, +hasonlókép negatív a gyönyörűség is, mely csak annyit jelent, hogy +elnyomunk, tagadunk minden szenvedést; a mély, álomnélküli alvás +felel meg ennek az állapotnak. <i>A 3. tétel, mely szerint az atman +az egyetlen való, a vedanta-spekuláció magaslata.</i> Azonosítja a +gondolatot a léttel, a világszemléletet a valóságos világgal. +Állításának alapja az a tény, hogy a megismerő lélek mindent magába +fogad (intelligendo fit omnia), mindent megismer az égen és a +földön; szinte gyüjtőmedence a mindenség számára, mint az óceán a +vizek számára. A Csandogja upanisad következőképpen szemlélteti a +főtételt. A tanító mondja a tanítványnak:… «Ebben a brahman +városban van egy ház, a házban egy kis lótuszvirág, a +lótuszvirágban egy kis tér; ami ebben a térben van, azt kell +felkutatnunk, annak a megismerésére kell törekednünk. A város a mi +testünk, a ház a mi életünk, a virág a mi szívünk, a kis tér a +lelkünk, vagyis az öntudatunk.» A tanítvány megérti a tanítás első +részét, de nem tudja felfogni a másodikat, azért kérdi: «Ebben a +brahman városban van egy ház, a házban egy kis virág és ebben egy +kis tér; de mi van ott a térben, mit fel kell kutatnunk, aminek a +megismerésére kell törekednünk.» Erre mondá a tanító: «Valóba +amilyen nagy ez a világür, olyan nagy ez a kis tér szívünk kellős +közepében; benne foglaltatik mind a kettő, az ég és a föld; mind a +kettő, a tűz és a szél; mind a kettő, a nap és a hold; a villám és +a csillagok s minden, ami ezen <span class="pagenum"><a name= +"Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> a világon van, s minden, ami +nincsen a világon, mindezt magában foglalja.»<a name="FNanchor_37" +id="FNanchor_37"></a><a href="#Footnote_37" class= +"fnanchor">37)</a> Ez a mindenség a brahman, tiszteljük csendben, +mint a dolgok kezdetét, mivoltát és tisztulását. Szellem az anyaga, +élet a teste, fény az alakja, végzése igazság s ő maga a +mindenséget betöltő éter (akazsa); mindent cselekvő, mindenre +vágyó, mindent szagló, mindent ízlő, a mindenséget átfogó… Ez az én +lelkem, az atman a szív belsejében; kisebb, mint a rizs vagy az +árpakása, kisebb, mint a mustár vagy a köles magva, mint a köles +magvának a csírája. Ez az én lelkem a szív belsejében, nagyobb mint +a föld, nagyobb mint az ég, nagyobb mint minden világ… Ő vele fogok +innen eltávozva egyesülni.»<a name="FNanchor_38" id= +"FNanchor_38"></a><a href="#Footnote_38" class="fnanchor">38)</a> A +meghaló bölcs lelkéből lesz tehát a brahman, viszont ő is beolvad +brahmánba, kivel már itt a földön is azonos volt.</p> +<p>3. <i>Amíg a lélek eléri ezt a legfőbb célját, négy állapoton +kell keresztülmennie.</i> Ezek közül 1. az éber állapot, 2. az +álmodás, 3. a legmélyebb álomnélküli alvás, 4. a turija, a révület, +melyben a lélek már ebben az életben átmenetileg eggyé lesz +brahmannal.<a name="FNanchor_39" id="FNanchor_39"></a><a href= +"#Footnote_39" class="fnanchor">39)</a></p> +<p><i>Az éber állapot</i> az ember célját tekintve a legcsekélyebb +értékű, mert ebben az igazi emberi én fel se ébred, nem látja a +valóságot, hanem csak káprázatokban él. Szemléletei éppen úgy, mint +az álmok világa, csak belőlünk származnak. S amint az álom +valóságát megcáfolja a felébredés, éppúgy meghazudtolja az ébrenlét +tárgyainak valóságát az álom, melyben megszűnnek.</p> +<p><i>Az álmodás</i> már magasabbrendű, mint az ébrenlét, mert a +lélek teremtő állapota. Az éber világból veszi épületének anyagát, +de teljesen a <span class="pagenum"><a name="Page_41" id= +"Page_41">-41-</a></span> saját világossága, lénye, tervei szerint +építi fel. Ott nincs kocsi, ott nincsen út, de teremt magának +kocsit, lovat, utakat, tavat és folyókat. Nincsen öröm és +gyönyörűség, de a teremtő lélek magamagának elővarázsolja. Egyik +felfogás szerint a lélek egészen kilép a testből, külön világban +él, s azért nem szabad senkit hirtelen felkölteni, mert a lélek nem +találja meg a testét.</p> +<p><i>A mély alvás állapota</i> a régi upanisadok szerint az élet +legfőbb célja, melyben már eggyé lesz brahmánnal s így eléri +legfőbb boldogságát, gyönyörűségét, ami a világon egyáltalán +elérhető. Az álomban királynak, istennek álmodja magát az ember, de +a mély álomban magát a mindenség tudatát éri el, ahol nincsen +semmiféle tárgy vele szemben, nincsen már kettősség, hanem ő lett +az egy és a minden. Amint a sólyom és a sas egyideig kering a +levegőben s azután bevonja szárnyait és fáradtan megpihen, +hasonlóképpen az alvó lélek is kering egyideig az álmok egében s +azután siet az állapot felé, hol már nem érez többé vágyat, ahol +teljes nyugalom és békesség van.</p> +<p><i>A turiját, az elragadtatást</i>, a lélek extatikus állapotát +a régi upanisadák nem ismerték, a jógin gyakorlatok jutottak el +hozzá. Benne, mint a mély álomban megszűnik a külvilág tudata, +szünetel az álom és az éntudat; a lélek eggyé lesz brahmannal, de +nem öntudatlanul, mint a mély álomban, hanem teljes öntudattal. +«Nincs sem külső, sem belső szemlélete, állapota nem is megismerés, +nem tudatos és nem tudattalan, le nem írható, felfoghatatlan, csak +önmagáról bizonyos, nyugodt, boldog és egységes.»<a name= +"FNanchor_40" id="FNanchor_40"></a><a href="#Footnote_40" class= +"fnanchor">40)</a></p> +<p>4. Ennek a négy lelki állapotnak pszichológiai <span class= +"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> elemzése +rávilágít a keleti filozófiában oly nagy szerepet játszó +<i>megváltás gondolatára</i> is. Amint a régi védaistenek helyét +brahman, majd atman foglalják el, egész természetesen megváltozik a +lélek sorsáról alkotott felfogásuk. Nincsen már másvilág, hol az +első emberrel és az istenekkel egyesülten él a lélek, mert hiszen +az embernek a saját lelkével nem kell egyesülnie. Elég, ha valaki +felismerte, hogy én vagyok a brahman, én vagyok minden és mindenki, +akkor már részesévé lett a megváltásnak, akkor már üdvözült. Ha +elemezzük a megváltásnak ezt az állapotát, főképpen két jelenségből +áll: 1. az egység tudata, a sokaság, a többféleség tudatának +eltűnése; 2. ennek következménye minden vágynak kialvása, minden +szenvedésnek megszűnése. Ennek a kétféle mozzanatnak mesterséges +úton való elérése jellemzi az egész későbbi indus kultúrát. Az +egységre törekvés történik elméletileg a vedanta-, gyakorlatilag a +jóga-rendszerben, mely megszünteti az érzéki megismerést és saját +magábamélyedéssel kíván szabadulni ettől az árnyékvilágtól és +ráeszmélni arra, hogy ő egy a világlélekkel. A második mozzanatot +ragadja meg a szannyásza életmód, mely nem annyira megismerésre +törekszik, mint inkább a vágyat kívánja kiölni önmagából. Elszakad +az otthontól, lemond a vagyonról, családról és mindenről, mi emberi +vágyának tárgyul szolgálhatna, így iparkodik megszabadulni minden +földi köteléktől, minden bilincstől. Ámde mi történik azokkal, kik +nem tudják belátni, hogy ők egyenlők a mindenséggel? A brahmanák +szerint még a másvilágon veszik el tetteik jutalmát és ott +szenvednek <span class="pagenum"><a name="Page_43" id= +"Page_43">-43-</a></span> szinte új halált. Az upanisadok szerint +ezen a földön veszik el tetteik jutalmát és büntetését, amennyiben +testből testbe vándorolnak a legkülönbözőbb állapotban, amíg méltók +lesznek arra, hogy a megváltó tudást elérjék. A régi és az új +tanokat szokott következetlenséggel egybe is foglalják és hirdetik +a kétszeres jutalom, a kétszeres büntetés tanát. A másvilágon addig +vándorol a lélek, amíg elveszi tettei jutalmát és csak azután +születik újra a földön.</p> +<p>5. <i>Az upanisadok ellentmondásai és a megoldást célzó +rendszerek.</i></p> +<p>Az ind gondolkodás eddigi kifejtésében az európai olvasó folyton +kérdezheti önmagától, hogyan lehetséges ez, hiszen egyik állítás +ellenkezik a másikkal; amit egyik felépít, a másik lerontja. Igen, +ez Kelet szent könyveinek természete; főleg az upanisadok tele +vannak ellentmondásokkal.</p> +<p>Egyszer részletesen ismertetik a lélekvándorlást a +legkülönbözőbb állapotokon, testeken keresztül, máskor ismét azt +tanítják, hogy az egész folyamat a nagy világilluzióhoz tartozik, +melyet minden érdemmel, karmával együtt megsemmisít annak az +igazságnak belátása, hogy a lélek azonos az örök változhatatlan +brahmánnal. Hirdetik minden élő egyenlőségét, viszont fenntartják a +kaszt-rendszert, az egyéni lélek sajátságait, tetteinek jutalmát és +büntetését.</p> +<p>Istenük lényegét, életét majd keleti fantáziával színezik, majd +egyszerűen kijelentik, hogy brahmán teljesen kimondhatatlan, +felismerhetetlen.</p> +<p>Több ízben részletesen leírják a világ teremtését és +kicsordulását (emanációját), de legalább ugyanannyiszor +<span class="pagenum"><a name="Page_44" id= +"Page_44">-44-</a></span> hangoztatják, hogy az egész világ léte +nem egyéb, mint káprázat, agyrém vagy délibáb. Az upanisadok +ellentétben állnak a védák rituális részével (a brahmanákkal) mely +brahmántól különböző sok lelket vesz fel. Főleg ellentétben állnak +brahmán és az én viszonyát illetőleg minden józan emberi +tapasztalattal. Brahmán a legegységesebb, melyben nincsen +kettősség, sokféleség, a vele állítólag egyenlő világ pedig sokféle +égitestből, porszemből és az élő lények milliárdjaiból van +összetéve. Elméletük számára a világ csak álom, látszat és mi mégis +minden pillanatban kénytelenek vagyunk benne élni, rá vagyunk +utalva; felhasználjuk vagy beleütközünk. Számunkra a világ nem +álmodás, nem a fellegekben, hanem a földön járunk, lélegzünk, +táplálkozunk s az istenséggel egyesülés tapasztalatunk számára +inkább csak a jövendő reménye. Az elmélet számára az én lelkem a +brahmán, és mégis minden élményünkben elvitázhatatlanul benne van +az éntudat; én ítélek, gondolkozom, beszélek, tehát vagyok. +Descartes elvét vagy Rousseau gondolatát ott is, akkor is átélték +már a józan emberek: bátor vagyok gondolkozni, akár mit szóljon +hozzá a filozófia.</p> +<p>Valóban látjuk, ez az évszázadokon át folyó gondolatszövés +mennyire igazolja a logika tételét: a lehetetlenből minden +következik (ex impossibili sequitur quodlibet). Ebből a lehetetlen +alaptételből, hogy az én minden és mindenki, valóban mindenféle tan +következhetik. Így nem is feltünő, hogy Buddha fellépésekor 62-féle +rendszer hadakozik egymás ellen, és a túlzó ideálizmustól lefelé a +legdurvább materializmusig a mai rendszerek <span class= +"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> minden +árnyalata feltalálható bennük. <i>Ebből az ellenmondásból európai +logikával csak három kivezető utat gondolhatunk.</i> Vagy követi a +hindu az emberi lélek ősi ösztönét az egység, a valóság egyszerű +látása felé, s akkor diadalmaskodik brahman gondolata és nem szabad +többé hinnie saját szemének, saját fülének, egész tapasztalati +világa csalódás, merő délibáb; ezt az utat követi az ind +idealizmus, a <i>vedanta-rendszer</i>. Vagy meghallgatja a +tapasztalat és a józan ész szavát és akkor elhomályosul brahman, +amint ez a realisztikus <i>szánkhja-jógarendszerben</i> látható. +Vagy végül ráun az ismeretelméleti szőrszálhasogatásokra és eléri a +<i>buddhizmus</i> pozitivista álláspontját (és a szélső +materializmust). A következőkben ezzel a három uralkodó rendszerrel +foglalkozunk.</p> +<h4>V. A vedanta-rendszer.</h4> +<p>1. Az upanisadok szerint a mindenség csak a saját lelkünk kis +világában tárul elénk; tudatvilágunk jelenségei képezik számunkra +az egyedül biztos valót. Megegyeznek ebben azokkal az újkori +filozófusokkal, akik azt állítják: esse est percipi, vagy a világ +az én képzetem, az én álmom. Ez a legszélsőbb, de +legkövetkezetesebb ideálizmus, a mindenség lélektani felfogása.</p> +<p>Az emberi értelem valóságot kereső hajlama ebbe az +álomfilozófiába még Indiában sem tudott belenyugodni. Azért +valóságnak fogadta el a tudatvilágon kívül a nagy világot is, a +mikrokosmoson kívül a makrokosmost. Az upanisadok azonban mindent +egybeolvasztó hajlamukat követve azonosítják ezt a valóságos +világot a bennünk <span class="pagenum"><a name="Page_46" id= +"Page_46">-46-</a></span> működő lélekkel és így haladnak a +szubjektív ideálizmusból az objektív ideálizmus felé. Bennük +lappang az annyira modernnek vélt gondolat, hogy fogalmaink nem +merítik ki a valóságot, azért valamikép át kell élni az élet +lendületét, a világ folyamatát önmagunkban, így fedezzük fel +magunkban a brahmánt, a mindent és kialakul bennünk az ideálizmus +mellett a panteizmus, a lélektani felfogás mellett a panteizáló +világfelfogás.</p> +<p>Ámde a mi arasznyi tudatvilágunknak és a mérhetetlen nagy +világnak azonossága ismét elviselhetetlen gondolat. Ezért az +azonosság elve mellé oda kerül az okság elve is és az egyéni lélek +mellé egy végtelen nagy lélek. Így sarjad ki a panteizmusból a +teizmus. Ebben a háromféle világfelfogásban hullámzott az +upanisadok világnézete és minden orthodox bölcseleti rendszer.</p> +<p>A realisztikus hajlam azonban nem tud megmaradni a Véda +ellentmondásai keretében és vele szembe helyezkedve először istent, +mint világszellemet tagadja le a szánkhja rendszerben, majd az +egyéni lelket is fölöslegesnek minősíti a buddhizmusban és végül +kigúnyol minden vallást, minden magasabbra törő filozófiát a +szenzualisztikus Csárváka rendszerében. A vallásos gyakorlatok +terén még nagyobb zavar keletkezett, mint a filozófiában.</p> +<p>Az upanisadok atman-tanával összekeveredik a visnuizmus, és +sivaizmus és az irányoknak, istentiszteleteknek és isteneknek száma +beláthatatlan.</p> +<p>A Védák tisztelői erre jobban tömörülni kezdenek, meg akarják +tisztítani ősi tanaikat a sok salaktól, amely körülvette. Ebből a +harcból kerül <span class="pagenum"><a name="Page_47" id= +"Page_47">-47-</a></span> ki az Indiában több, mint ezer éve +uralkodó és manapság is egyetlen élő rendszer: a Vedanta. Ennek, ha +nem is alapítója, de mindenesetre legkiválóbb rendszerbe foglalója +egy Kr. u. VIII–X. században élő kolduló szerzetes: <i>Sankara</i>. +Buddha mellett ő a leghatalmasabb egyéniség az indiai gondolkodás +történetében. Mint győzelmes hadvezér járja be a városokat és a +falvakat és ellenfelein, még a buddhistákon is mindenütt +diadalmaskodik, visszaállítja a Védák régi tanait és megalapítja +ezek egyeduralmát az indiai szellem birodalmában. Tanait írásba is +foglalja és mint a régi szutrák magyarázatát irja meg +Zsariraka-bhasjam című hosszadalmas könyvében, mely az egész indiai +filozófia koronája és főműve egész napjainkig. A megváltásra törő +művelt indiai embernek most is ez az igazi kézikönyve, minden más +irodalmi mű csak kiegészítésére szolgál.</p> +<p>2. Sankara jól látja, hogy az upanisadok alapgondolata, mely +szerint a lélek teljesen egyenlő brahmánnal, ellenkezik mind a +tapasztalattal, mind a védák rituális részével. Ez a rész ugyanis +brahmantól különböző lelkeket tételez fel, akik Brahmának +áldozatokat mutatnak be és tetteiknek megfelelően nagyon is +különböző módon élnek egymást követő születéseik után. <i>Megoldást +a kétféle igazság, a kétféle tudás tanában talál.</i> Mind a két +ellenvetés csak nemtudáson, felületes tudáson alapszik. Olyan ez, +mint az álomkép, csak addig tartjuk igaznak, míg fel nem ébredünk. +A köznép örökké alvajáró gyermek marad, számára elég a külső +(exoterikus) tudás; a bölcs azonban magasabb (esoterikus) +magaslatra tör. <span class="pagenum"><a name="Page_48" id= +"Page_48">-48-</a></span> <i>A felületes tudás</i> a velünk +született realizmus, a tapasztalat tudatlansága és ez abban áll, +hogy a lélek nem tudja magát megkülönböztetni a saját +tevékenységétől, a lelki képességektől, a testétől, egyszóval a +határozmányoktól, melyek körülveszik. Ezek közül a halálban csak a +test semmisül meg, a többi követi a lelket a lélekvándorlásban is. +<i>Az igaz tudásban</i> a lélek megkülönbözteti magát +határozmányaitól, belátja, hogy ezek csak szemfényvesztések (mája), +önmaga pedig a tárgy nélküli alany, a kettőség nélküli egységes +lét, a brahman, mely mindent önmagába foglal, s ezért aki +megismerte a lelket, megismerte a világot, tapasztalatra nem szorul +rá. Ismerd meg magad! ez tehát a nagy teendő. Ezt az önismeretet +azonban sem a tapasztalat, sem az ész, sem a hagyomány nem adja, +csak a kinyilatkozatás, a védák belső áhítattal foglalkozó része. A +filozófia és a hagyomány csak közvetve segítik elő, amennyiben a +kinyilatkoztatás megértésére alkalmasak. A Véda rituális része +alacsonyabb tudást nyujt azok számára, akik még nem képesek a +magasabbhoz felemelkedni.</p> +<p><i>A kétféle tudás brahmánra is érvényes.</i> A magasabb tudás +tárgya a magasabb brahman (param brahman) és egyetlen gyümölcse a +megváltás. A magasabb brahmánnak nincs alakja, minősége vagy +képessége, csak annyit mondhatunk róla, «neti-neti», sem nem ilyen, +se nem olyan. Bahva-t, a nagy bölcset kérdezi tanítványa: Taníts +meg engem Tiszteletreméltó, mi a brahman? A tudós erre mélyen +hallgat, csak sokára szólal meg: «Én tanítalak, de te nem értesz +meg: az atman nem egyéb, mint a csend, a hallgatás, emberi nyelven +<span class="pagenum"><a name="Page_49" id= +"Page_49">-49-</a></span> ki nem mondható». Annyit mégis tanít +Sankara a tulajdonságnélküli brahmanról, hogy ő a lét és a léte +szellemi, tehát szellemi lény. Később még hozzáadja azt is, hogy ő +az öröm, de ez is negatív tulajdonság, csak annyit mond, benne +nincsen szenvedés, s viszont mindennek, mi tőle különbözik, +szenvedés az osztályrésze. Brahman azért megismerhetetlen, mert +atman, azaz minden megismerésben alanyként szerepel és így tárgy +sohasem lehet. Csak a bölcs szemléli, midőn teljesen magára szegzi +a figyelmét és ekkép eléri a megváltás állapotát.</p> +<p><i>Az alacsonyabbrendű tudás tárgya az alsóbbrendű brahman.</i> +Eredménye a szerencsés élet, jobb újjászületés. Ezt a brahmant az +istentisztelet miatt ruházzák fel olyan tulajdonságokkal, melyek +lényegét éppoly kevéssé változtatják, mint a vízben tükröződő kép a +napot és a holdat vagy a mozgó testek a teret. Az alacsony brahman +tulajdonságait a már említett háromféle felfogás szerint három +csoportba oszthatjuk: 1. a világszellem, 2. az egyéni lélek, 3. a +személyes isten sajátságaira.</p> +<p>1. A világszellemet írják le panteisztikus felfogás szerint a +megszemélyesítések. A nap és hold a szeme, az égitájak a fülei, a +szél a lehelete; ő a fényforrás, az éther, melyből a dolgok +származnak. Ő a világ szétrombolója, ki minden teremtményét +elnyeli, magába fogadja. 2. Pszichológiai felfogás szerint a +brahman az egyéni lélek, mint lelki életünk alanya, ki szívünk +lótuszvirágába zárkózik, vagy rejtőzik, s kisebb mint a köleskása. +3. Teológiai téren mint személyes Isten, Isvara jelenik meg. Ez a +felfogás az upanisadokban <span class="pagenum"><a name="Page_50" +id="Page_50">-50-</a></span> ritkán található, de a rendszerben +igen fontos szerepet játszik, mert tőle függ a lélekvándorlás útja, +s az ő kegyelme a megváltó szemlélet, vagy intuició. Ez azok +számára való istenfogalom, kik még nem tudnak felemelkedni a teljes +egységhez, az istenséghez.</p> +<p><i>Sankara a világtanban és a lélektanban is megkülönböztet +alsóbbrendű és magasabbrendű tudást,</i> tapasztalati és +metafizikai álláspontot. A világtanban a metafizikai álláspont +mindenütt brahman és a világ azonosságát hirdeti s azáltal +magyarázza, hogy az ok és az okozat azonosak; bizonyítja ezt a +substancia állandósága a változásokban. A tapasztalati álláspont a +<i>szervetlen világ</i> keletkezését emanációval, kicsordulással +fejti meg. Brahmánból először az éther, a mindent átható finom +anyagból álló tér árad ki; ebben brahman a szél, a levegő alakját +veszi fel; a levegőből átalakul tűzzé, vízzé, végre földdé. A világ +pusztulásánál fordított folyamat áll be. A föld vízzé lesz, a víz +tűzzé, levegővé, étherré és végre visszatér brahmánba.</p> +<p><i>Az élők világa</i> azáltal keletkezik, hogy a brahmanban +szunnyadó lelkek felébrednek az álomból és világ kezdetétől fogva +egész a világ végéig tetteiknek megfelelő alakban és állapotban +vándorolnak mint növények, állatok, emberek vagy istenek. Akik +nagyon kitüntetik magukat, istenekké válnak és megmaradnak ebben az +állapotban, míg brahman ezt a világot meg nem semmisíti. Az istenek +trónusa is csak magas hivatal, melyben változnak a személyek. Más +világban Indra méltóságát más személy tölti be.</p> +<p><i>A lélektanban</i> metafizikai szempontból a lelket +<span class="pagenum"><a name="Page_51" id= +"Page_51">-51-</a></span> ugyanazok a tulajdonságok illetik meg, +mint brahmánt. Mindenütt jelenlévő, mindentudó, mindenható… Se nem +cselekvő, se nem élvező és ezért számára nincsen lélekvándorlás, +nincsen szamszara. A megismerő alany nem változik, nem pusztul el a +testtel, mert lényege az örök tudat, az örök jelenlét.</p> +<p>A tapasztalati tudás a lélek előtt elrejti igaz valóját és +határozmányokkal a lelket egyénivé, cselekvővé, élvezővé és +szenvedővé teszi. A lélek ilyen határozmánya a világon és a testen +kívül még a szervekben működő öt érző- és öt cselekvőképesség; ezt +a tíz képességet a manasz, a gyakorlati ész kormányozza. Ez csak +olyan, mint a tű hegye és a szívben lakik. A szellemi képességek +mellett magában hordja még a lélek az élet csíráját és a test +csíráját, az úgynevezett finom testet, mely átlátszó elemekből áll, +azért nem lehet látni a lélek elköltözése alkalmával, bár ez is +vele megy. Ezenkívül van még a léleknek erkölcsi tulajdonsága is +(karma), mely a végzett cselekedetekből kristályosodik ki. Ez is +követi a halálba és a halál után ez határozza meg új életének +minőségét.</p> +<p>3. <i>A vándorló léleknek négy állapota van:</i> az ébrenlét, az +álmodás, a mély alvás és a halál. Az álmodásban a tíz képesség a +manaszba, a gyakorlati értelembe vonul vissza. A mély álomban a +manasz a lélekbe vonul vissza, melynek éltetőképessége fenntartja +még a testet, de ő maga brahmanná lett, megszabadult a +tulajdonságoktól, határozmányától és egyéniségétől. Ha felébred, +akkor ismét kifejlődnek tulajdonságai és mint egyéni lélek működík. +A halálban az <span class="pagenum"><a name="Page_52" id= +"Page_52">-52-</a></span> egész életerő a szívbe vonul, innen az +alsóbbrendű tudással rendelkezők lelke a fej nagy véredényein +keresztül távozik el, míg a tudatlanoké a test többi száz főerén +keresztül.</p> +<p><i>A halál után négyféle állapotban élhet a lélek.</i> 1. +Gonoszok azok, kik sem tudással, sem jócselekedettel nem +rendelkeznek. Sorsukkal nincsen tisztában Sankara, csak általában +említi, hogy Jámának hét poklába merülnek el. 2. A +jócselekedetekkel rendelkezők állapota, akiknek nincsen ugyan +alsóbbrendű tudásuk sem, de sokat áldoztak az isteneknek. Ezek az +atyák útján (pitrinája) szállnak fel a holdba és ott +cselekedeteiknek megfelelő időtartamon át boldog életet élnek. +Mikor mértékük letelt, visszaszállnak a világba cselekedeteiknek +megfelelő állapotba. 3. Az alsóbbrendű tudással rendelkezők, kik +ismerik a brahmanok tudományának egy részét, de nem tudnak +felemelkedni arra a magaslatra, hogy ők egyek brahmannal, hanem őt +maguktól különböző istennek képzelik, ezek az istenek útján +(devajána) elérnek az alsó brahmanhoz, gyakorlati értelmükkel +szemlélik őt és az istenekhez hasonló dicsőségben részesülnek. +Mikor vége lesz ennek a világrendnek, akkor ott az égben elnyerik a +megváltás fokát: belátják, hogy azonosak brahmánnal. 4. Az igazi +bölcsek azok, kik már ezen a világon ráeszméltek brahmannal egyenlő +voltukra. Belátják, hogy minden, ami tőle különböző, szenvedéssel +van tele és az egész világ öröm nélkül való. Mihelyt a magasabb +ismeretet elnyerik, megszűnik minden fájdalmuk. Aki szenved, az még +nem érte el a legmagasabb fokot.</p> +<p>4. <i>Bár a megváltás az atman önkinyilatkoztatása,</i> +<span class="pagenum"><a name="Page_53" id= +"Page_53">-53-</a></span> <i>mégis két eszközzel lehet elősegíteni, +gyorsítani: jócselekedetekkel és elmélkedésekkel.</i> A +jócselekedetek eltávolítják a magasabb tudás akadályait. Lehetnek +külső és belső aszketikus cselekedetek. Külső a védák tanulása, +áldozat, alamizsna, penitenciatartás és bőjt. Belső aszkézis pedig +a fegyelmezettség, nyugalom, lemondás, türelem és magábaszállás. Az +elmélkedés a védák szavának áhítatos megfontolása. Hasonlít a +csépléshez, addig kell ismételnünk, míg a tudás belőle ki nem +sarjad. A gyengébb tehetségűnek és a kételkedőnek több időre van +szüksége célja elérésére. A magasabb tudás elérésével elenyészik az +elmélkedés, mert elért a célhoz. A magasabb tudás megszünteti a +fájdalmat, a cselekedetek hatását (karmát), csak azokat a tetteket +nem semmisíti meg, amelyek már csírából sudárba szöktek. Ezért nem +hal meg a megváltott, mert a mult életéből valóra vált +cselekedetekért még élnie kell. De tudatában van annak, hogy ez a +továbbélés puszta látszat, mint ahogy a beteg szem kettős holdat, +kettős napot lát, bár tudjuk, hogy a valóságban csak egy létezik. A +csírában levő cselekedetek a tudással megsemmisülnek és a boldog +megváltott siet brahmával egyesülni, mint a folyók sietnek a +tengerbe, hol nevüket, alakjukat veszítve megpihennek.</p> +<h4>VI. A védák és a vedantarendszer értékelése.</h4> +<p>1. Az életfilozófia nagy mesterei Chesterton és James ismételten +hangoztatják, hogy nem szabad elválasztanunk a hitet az élettől, az +elméletet a <span class="pagenum"><a name="Page_54" id= +"Page_54">-54-</a></span> gyakorlattól, a világnézetet az +életszemlélettől. És pedig azért nem, mert minden embernek, minden +népnek megvan a maga filozófiája és a gyakorlati életben éppen ez +számára a legfontosabb erőforrás. «A fogadós számára fontos, hogy +ismerje lakójának jövedelmét, de még fontosabb, hogy ismerje a +filozófiáját. A háborúba készülő hadvezér számára igen fontos +ugyan, hogy tudja az ellenség haderejét, de még fontosabb, hogy +ismerje a filozófiáját.»<a name="FNanchor_41" id= +"FNanchor_41"></a><a href="#Footnote_41" class= +"fnanchor">41)</a></p> +<p>A védákkal és a vedantával foglalkozva bizonyára vonzó számunkra +végigjárni egy nagy nemzet gondolatvilágának magaslatain, mert a +védák és a merész vedantarendszer tulajdonképpen az indus nép +lelkéből lelkedzett idealisztikus bölcselkedés. A realisztikus +szánkja minden szellemessége dacára csak vele kibékülve tudott +egyidőre gyökeret verni, s a buddhizmusnak a legnagyobb és +leghatalmasabb uralkodók pártfogása dacára úgyszólván nyoma veszett +Indiában; a vedanta pedig a forrongások Sturm és Drangjának néhány +századán kívül évezredeken át virágzik. Buddha lehet talán Ázsia +többi részének világossága, de Indiának a napja ez az évezredeken +át kristályosodott idealizmus. Még századunkban is a nyomtatásban +megjelent számos filozófiai munkák túlnyomó része Sankara +fejtegetéseit fogadja el. Ebben látja Mahatma Ghandi a hindu nép +erősségét,<a name="FNanchor_42" id="FNanchor_42"></a><a href= +"#Footnote_42" class="fnanchor">42)</a> ezzel akarja boldogítani +Tagóre a hitevesztett Európát és ennek fantasztikus magyarázatát +nyujtja az egész világon elterjedt, nálunk is külön folyóirattal +rendelkező teozófia. Felfedezése alkalmával a német romantikusok, +majd Schopenhauer azt <span class="pagenum"><a name="Page_55" id= +"Page_55">-55-</a></span> hiszik, az indiai filozófia hivatott +arra, hogy megteremtse az európai gondolkodás új renaissance-át. Ha +nincs is igaza Deussen-nek, ki hosszú búvárkodás után ebben találja +az emberi gondolkodás legmélyebb alkotását, mindenesetre több +igazságot és tanulságot rejt magában, mint a német katedrákon +felburjánzó rendszerek, melyeket a kieli professzor hosszú életében +maga mellett felszökkenni és elhervadni látott.</p> +<p>Ha keressük, milyen eszközök biztosítják a rendszer számára e +kétségkívül nagy sikert, a következőkre bukkanunk. 1. Bizonyára +minden olvasót csodálkozás fog el, honnan az emberi gondolkodás +bölcsőjénél ez az olthatatlan szomjúság és kívánkozás a végtelenség +után. Honnan ez a hamar eltelés, ez az ősi elégedetlenség +mindennel, ami véges és mulandó? Hiszen tapasztalatunk inkább a +mérges Heraklitosnak ad igazat: minden hullámzó, minden eliramlik +és elmúlik, «panta rei». Müller Miksa megáll ennél a sajátságos +tüneménynél és megállapítja, hogy az emberi lélek mélyén ott +szunnyad a végtelenség megsejtése, melyet felébreszt ugyan a +világgal való érintkezés, de soha le nem csillapítja. Kavargó +örvény ez, melybe beletemethetünk minden kincset, hírt, nevet, +örömet, szerelmet… de ki nem elégítjük, be nem töltjük, míg a nagy +hippói gondolkodó szerint: «el nem pihen benned, Istenem».</p> +<p>2. Tiszteletet parancsoló a mindenáron egységretörés, mely a +végtelenséget érintő kérdésekben iparkodik eltüntetni az +ellentmondást. Az új etnológia itt is Müller Miksának adott igazat +azzal a megállapítással, hogy a henoteizmus és <span class= +"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> a +politeizmus öntudatlanul is magában rejti az egy Isten gondolatát. +«Az istenekben való hiedelem csak az egy Isten hite után következik +be. Egyetlen nyelvben sincsen többesszám az egyesszám előtt. +Sohasem alkotta volna meg az emberi elme az istenek képzetét, ha +nem fogja fel előbb az egy Isten fogalmát.»<a name="FNanchor_43" +id="FNanchor_43"></a><a href="#Footnote_43" class= +"fnanchor">43)</a> A logika és a lélektan is azt kívánja, hogy a +sokaság az egységből származzék. Nem gondolhatunk el millió +búzaszemet, ha hírét se hallottuk egynek sem; a vakon született nem +foghat fel ezerszínben tündöklő tájat, ha nem látott soha egy +színfoltot sem.</p> +<p>3. Minden gondolkodó számára bizonyság ez a rendszer arra, hogy +az emberi elme nem éri be sejtelmekkel, hanem világos, biztos +világnézetet kíván. Íme ez a gyökere a megváltó intuició, a +misztikus elragadtatás utáni hő vágyakozásnak. Az idők folyamán +kifejlett körmönfont dialektika a maga tizenhatféle fogásával, az +ötven-hatvan apró-cseprő bölcseleti rendszer a maga örökös +csete-patéival csak arra való, hogy elhomályosítsa az igazságot. És +ezért az indus elmélkedő nem vitatkozni, nem töprengeni kíván, +hanem mindenáron látni akar. Ismerni önnmagát és szemlélni az +istent és mivel közvetlen látás csak a tudatvilágban lehetséges, +ott keresi önnönvalóját és istenét: atmant és brahmant.</p> +<p>4. Élénken szemlélteti az emberi gondolkodás nagy műveleteit, +amennyiben keresi a jelenségek felett a törvényt, mint a véda +ritmusát; a mellékesben a lényegest: a véda igéjét; működésben és +tulajdonságban az alanyt, tökéletlenben a tökéletest, a +relatívumban az abszolutumot, a <span class="pagenum"><a name= +"Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> változatosságban az +állandót; keresi az élet célját s elérésére az utat-módot. Igaz, +hogy nagyot téved, mikor az abszolutum mellett letagadja a +relatívumot, az örökkévaló mellett a látható mulandó világot, de a +tévedés nem semmisíti meg a tanban rejlő igazságot.</p> +<p>5. Mély bölcseségre vall annak felismerése, hogy nem a dolgok +tesznek bennünket boldoggá vagy boldogtalanná, hanem a mi +felfogásunk a dolgokról. Bajaink nagy része képzelgés és belátás +hiánya; olyan töviskoszorú, melyet saját magunk fonunk homlokunk +köré. Valóban ilyen képzelgés a lélekvándorlás, a legnagyobb rossz +is, melytől egész Kelet szabadulni akar. Abban is igazuk van, +fokozzuk le igényeinket és kevesebb lesz a fájdalmunk; ha pedig +teljesen megszűnhetnének igényeink, akkor teljesen megszűnnék +minden szenvedés. A vágy és a megismerés összefüggését is +megtaláljuk az aszketikus rendszerekben. Az életvágy a tapasztalati +tudásból származik, viszont a vágy leküzdése elősegíti annak a +megváltó belátásnak létrejövetelét, hogy egyéni lét nincsen. Ez az +alapvető felfogás kiinduló pontja és célja valamennyi indiai +rendszernek. Mindegyik ismerettel, intuicióval kíván szabadulni a +lélekvándorlástól. Ebben megegyeznek brahmánok, buddhisták és +dzsain-nisták.<a name="FNanchor_44" id="FNanchor_44"></a><a href= +"#Footnote_44" class="fnanchor">44)</a></p> +<p>6. A filozófiai gondolkodás kezdetén látható, hogy a vallás nem +ellensége a filozófiának, hanem édesanyja, nevelő dajkája, s a +történelem azóta is azt mutatja, hogy mind a kettő csak addig marad +életadó, amíg karöltve járnak, míg a hit és a tudás szétválasztása +végzetessé válik mind a kettőre és átok a népre, melynek kebelében +<span class="pagenum"><a name="Page_58" id= +"Page_58">-58-</a></span> megtörténik. Élő eleven példa erre ismét +India, hol az ősi egység a hit és a gondolkodás között már a +Rig-védák korszakában kezdett elhomályosodni. A védák tartalma +állandóan úgy tűnik fel előttünk, mint valami Janus bifrons, +kétarcú Janus isten, melynek ábrázatait csak mesterségesen lehet +összetákolni.</p> +<p>Magára maradva a hit és az istentisztelet alacsony szenvedélyek +durva rabságába süllyed s eljut a minden józan ésszel ellenkező +bálványimádásba, hol az egyisten helyét a dühöngő Indra óriás, majd +a hullák királya, a romboló Siva és ocsmány feleségei, Káli és +Durga foglalják el. Ezek fajtalanságát örökítik meg templomaikban, +ezek tiszteletére szervezik a szent rablóbandákat (thugs), melyek +száz meg száz békés kereskedőt fojtanak meg az utakon, és a +különböző kiskirályok versengenek támogatásukban, mert a +zsákmányban busásan részesítik kegyes pártfogóikat.<a name= +"FNanchor_45" id="FNanchor_45"></a><a href="#Footnote_45" class= +"fnanchor">45)</a> Meghonosul a véres emberáldozat, a +leánycsecsemők meggyilkolása, az özvegyek élve elégetése, s mindez +a hajmeresztő gaztett a vallásosság örve alatt.<a name= +"FNanchor_46" id="FNanchor_46"></a><a href="#Footnote_46" class= +"fnanchor">46)</a></p> +<p>Az upanisadok titkos tanaiból viszont a magára maradt, a +vallástól elszigetelt filozófiai elmélkedésből minden nemes +törekvés dacára teozófia lett. Nem jó értelemben, mint az isteni +bölcseség forrása, hanem oly bölcseleti rendszer, mely a teremtés +fogalmát nem ismeri, és melyben az emberi lélek arra tör, hogy +egyenlővé legyen a mindenséggel, az Istennel. <i>A +vedanta-rendszeren megtalálható a hamis miszticizmusnak minden +jellemző vonása.</i></p> +<p>A misztikus eltévelyedések mindenekelőtt <i>panteizmusra</i> +<span class="pagenum"><a name="Page_59" id= +"Page_59">-59-</a></span> törnek. Határtalan egységretörésükben +egybeforrasztanak anyagot és szellemet, testet és lelket, istent és +világot. A védák bölcse is elmondhatja: minden én vagyok. A mérges +kígyó, amely megmar, a tigris, mely földhöz lapít és összeroppantja +csontomat, mindez az én csalódásom, az én képzetem. Az ellenségem +azt gondolja, amit én gondolok, azt cselekszi, amit én óhajtok; egy +az ártatlan és a gonosztevő, a gyilkos és a meggyilkolt, a rabló és +a kirabolt, a csábító és az áldozat, a hulla és az élő… De hagyjuk +ezt a káoszt, melyben nincs világosság, nincs szeretet, hála és +tisztelet, mert nincs, akit szeressünk, tiszteljünk. Ha egy az +alany és a tárgy, az ok és okozat, akkor igaz, hogy nincsen többé +szenvedés, de nincsen cselekvés sem, nincsen gondolkodás, érzelem, +akarás. Akkor megszűnt a hallás, látás, minden tapasztalati tudás, +minden tudomány, társadalmi munka, Isten, család, haza s mindez +ezért az agyrémért: «Aham brahman aszmi; én vagyok a brahman», én +vagyok minden és mindenki.</p> +<p>Ez a világnézet tompítja el a hindu lélek érzékét a +természettudományokkal szemben. Így a benáresi főiskolának +fizikatanára rendkívül gyenge előadásokat tart a villamosságról, de +belemerül a szanszkrit nyelvtan legfogósabb kérdéseibe, hogy a +védákat minél jobban megérthesse. S az annyira művelt Tagore is azt +vallja, hogy aki a magasabb tudást megszerezte, aki a hindu +szemlélődéshez ért, az ismeri a mikrokosmost és fölöslegessé válik +számára a nagy világgal való foglalkozás.<a name="FNanchor_47" id= +"FNanchor_47"></a><a href="#Footnote_47" class= +"fnanchor">47)</a></p> +<p><i>A hamis misztika másodszor hamis individualizmusra vezet.</i> +A magasabb tudással rendelkező <span class="pagenum"><a name= +"Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> brahmánok földön járó +isteneknek tartják magukat: «Kétféle isten van: a tulajdonképpeni +istenek és a tudós brahmánok, kik a Védát könyv nélkül tudják. A +brahman megszemélyesíti az isteneket, sőt ő az istenek istene. A +nemesek és a királyok felett magasan áll.»<a name="FNanchor_48" id= +"FNanchor_48"></a><a href="#Footnote_48" class= +"fnanchor">48)</a></p> +<p>Milyen gyarlók ezek a földi istenek, mutatja határtalan +kapzsiságuk. Egy-egy nagyobb áldozatért elkérhetnek tízezer, sőt +még több szarvasmarhát is. Mennyire züllött lehetett a családi +életük, kitűnik rituális könyveikből. A brahmanák arra kötelezik +őket, hogy legalább addig, míg a szent szertartások tartanak, más +nejével ne kövessenek el házasságtörést; ha pedig nem tudnák +megtartani ezt az előírást, akkor mutassanak be engesztelésül szóma +áldozatot Varunának és Mitrának. Ezekben az ú. n. szent könyvekben +még az is olvasható, hogy csak a brahmanok megölése igazi +gyilkosság, a többi emberé már nem az. Vagy ha a brahman pereskedik +nem brahmannal, akkor a bíró mindig a brahmannak adjon igazat. Manu +törvénykönyve szerint a brahman nem fizet adót, még akkor sem, ha a +királyok éhen pusztulnak. A brahman minden szudrát (a bennszülöttek +kasztja) rabszolgának tarthat és elveheti a vagyonát, mert a +rabszolga jószága az uráé.<a name="FNanchor_49" id= +"FNanchor_49"></a><a href="#Footnote_49" class= +"fnanchor">49)</a></p> +<p>Ez a mérhetetlen önzés fejlesztette ki India átkát, a +kaszt-rendszert. Az ismeretes négy főkaszt az idők folyamán +felszaporodott háromezerre. Azok a halászok, kik balról kezdik a +háló kötését, nem egyenrangúak azokkal, akik jobbról kezdik; +gyermekeik nem házasodhatnak össze, egyik a másiktól ételt-italt +nem fogadhat el.<a name="FNanchor_50" id="FNanchor_50"></a><a href= +"#Footnote_50" class="fnanchor">50)</a> Ime az önistenítés egyik +következménye a nép <span class="pagenum"><a name="Page_61" id= +"Page_61">-61-</a></span> teljes szétdarabolása, tehetetlensége és +gyengesége. Indiában nincsen egységes hindu nép, hanem ezer meg +ezer egymást lenéző és megvető társadalmi klikk agyarkodik egymás +ellen. Az ilyen népnek az ügyes hódítók könnyen nyakára +ülhetnek.</p> +<p><i>A hamis miszticizmus hajlik harmadszor a szélső +intellektualizmusra és quietizmusra.</i> A megváltást csak a +tudás-látás hozhatja meg. Bármilyen istentisztelet vagy +jócselekedet újra elveti az élet csíráját, új meg új reinkarnációra +vezet, ezért a teljes quietizmus az egyedül célravezető, mely +tartózkodik minden cselekvéstől, még a gondolkodástól is, hogy +szemlélje az örök valót. Ki tudja, nincs-e igaza Leuba-nak a +legtöbb ilyen szemlélődőre nézve; szerinte az a képzelt örök való +nem egyéb, mint az eltompult elmék szürke semmisége, bárgyu +semmibenézés.</p> +<p>Az ilyen misztika ellensége minden külső istentiszteletnek, +minden hierarchikus szervezetnek. A késői upanisadok elvetik a +kultuszt, áldozatot a jócselekedetekkel együtt, csak a +tudatlanságot ostorozzák, «Tudatlanságukba bonyolódva azt hiszik a +bolondok, hogy célt érnek… Az áldozatokat és jócselekedeteket +tartják a legjobbnak, nem ismernek más üdvöt a bolondok. De majd ha +fönn az égben felélték jócselekedeteik gyümölcsét, megint +lekerülnek a világba, vagy még mélyebbre.»<a name="FNanchor_51" id= +"FNanchor_51"></a><a href="#Footnote_51" class="fnanchor">51)</a> A +gondolkozók kasztja mérhetetlenül hisz önmagában, saját +mindenhatóságában és ezért az egész látható világot lenézi. +Elvesztette érzékét aziránt, ami van és beteges ösztönnel belefúrja +magát a töprengő elmék álomvilágába. <span class="pagenum"><a name= +"Page_62" id="Page_62">-62-</a></span></p> +<p>A brahmanizmus a világról való teljes lemondásban látta az élet +magaslatát. A három felső kaszt tagjai négyféle életmódon mentek +keresztül. 1. ifjú korukban tanulják a Védát; 2. mint családatyák +gondosan bemutatják a ritusokban előírt áldozatot, 3. erdei +remetének megy el a családapa, amikor őszbe vegyül a haja és +homlokán jelentkeznek a ráncok; majd midőn remeteségében eleget +vezekelt, akkor eléri a negyedik életmódot, a szannyászát, ekkor +emelkedik a szentség magaslatára, ahonnan mindent lenéz és mindent +elhagy. Zarándok, mert nincsen otthona, koldus, mert nincsen semmi +vagyona; a gyámolításra szoruló öregember kóboroljon teljesen +egyedül «félve az emberektől mint a kigyótól, a kényelemtől mint a +pokoltól és az asszonyoktól mint a hulláktól».<a name="FNanchor_52" +id="FNanchor_52"></a><a href="#Footnote_52" class= +"fnanchor">52)</a> Sokan átugrották a fokozatokat és már fiatal +korukban a remetékhez csatlakoztak. Müller Miksa szerint még most +is vannak brahman családok, melyekben a fiú az ősi szent énekeket +szórul-szóra könyv nélkül tanulja, melyekben az atya aggályos +pontossággal végzi rituális kötelmeit, míg a nagyatya minden +szokásos szertartást hiábavalónak tart. Szemében a Véda-istenek nem +egyebek, mint puszta szavak annak jelzésére, ki minden emberi szót +és fogalmat meghalad. Ő ott keresi a békét, ahol egyedül található +fel, a filozófia elmélyedésben, mely számára egyúttal a legfőbb +vallás. Ez a filozófia a vedanta, a Véda célja és +beteljesedése.</p> +<p>A miszticizmus negyedik jellemző sajátsága az emberiségben élő +<i>megváltás gondolatának eltorzítása</i>…</p> +<p>Sankara rendszere eltorzítja a megváltás eszméjét <span class= +"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> és vele a +kegyelem fogalmát, mint általában minden miszticizmus. A megváltás +nem is a bűntől és a bűnre vivő hajlandóságtól szabadít meg, hanem +merőben elképzelt lidércnyomástól, a lélekvándorlástól.</p> +<p>A magát istenítő tudós önmagát váltja meg, kegyelemre +tulajdonképpen nincsen szüksége. A rendszer egyik nagy +következetlensége, hogy az intuició elérésére az illuzórius +személyes isten, az alsóbbrendű brahmán ajándékáról beszél.</p> +<p>Elismerjük, hogy a lélekvándorlás sötét tanának forrása +világosságból ered, mert az a meggyőződés az alapja, hogy semmi sem +történik véletlenül; nincsen meg nem érdemelt jó, vagy balsors, +hanem mindenki a maga szerencséjének kovácsa. Ez a meggyőződés +adott a hindu népnek évezredeken át a szenvedések elviselésére +olyan türelmet, melyet megcsodál minden idegen. Mégis ha jobban +szemügyre vesszük ezt a tant, nem oldja meg a társadalmi és egyéni +élet nagy problémáit: a szenvedést és a földi javak igazságtalan +elosztását.</p> +<p>Nem oldja meg, mert nincsen alapja sem a nép történetében, sem a +józan észben. Hirtelen merül fel a «Százösvényű brahmanában» és +szinte indokolás nélkül hódítja meg a közvéleményt. Amint a +történelem, úgy belső tapasztalatunk sem állapít meg semmit előbbi +életünkről; tudatvilágunkban nyoma sincsen. Mondják ugyan, hogy +néhány kivételes egyéniség, Buddha és Pythagoras néhány áldott +pillanatban mult életük egész sorozatát áttekintették, sőt a +teozófusok ma is követelik maguk számára a látók jogát. Itt +bizonyára a képzetek objektíváló ereje csalja meg a jámbor +<span class="pagenum"><a name="Page_64" id= +"Page_64">-64-</a></span> látókat és álmaik szerint az emberiség +zöme olyan személyes bűnért szenvedne, melyről soha semmiféle +tudomással nem birt, mely következésképpen nem is lehet bűn, mert a +tudomásnélküli személyes bűn fából vaskarika (contradictio in +adiecto). Hivatkoznak ugyan arra, hogy ennek a hiedelemnek nyomai +az újszövetségben is megtalálhatók. Maguk az apostolok kérdezik +Jézustól: «Rabbi, ki vétkezett, ez-e, vagy az ő szülei, hogy vakon +született?» Krisztus válasza azonban minden kétséget kizár: «Sem ő +nem vétkezett, sem a szülei, hanem hogy Isten cselekedetei +kijelentessenek őbenne.»<a name="FNanchor_53" id= +"FNanchor_53"></a><a href="#Footnote_53" class= +"fnanchor">53)</a></p> +<p>Az erkölcsi rossz és az átöröklés nehéz problémáját a +lélekvándorlás nemcsak hogy nem oldja meg, hanem még inkább +elmérgesíti. Ha ez a tan igaz, akkor ne segítsük többé a szegényt, +a nyomorgót, ne szánjuk a süketet, a némát és a nyomorékot, mert +ezek előbbi életük gaztetteiért most veszik el méltó büntetésüket. +A nyomorúság mellett még pellengérre is állítja a +szerencsétleneket, mint a társadalom bélyegzetteit, kiknek még az +érintése is beszennyez bennünket. Meggátol minden társadalmi +reformot. Minek változtatásra törekedni? Ellenkezésbe kerülünk az +igazságossággal: arasson mindenki, amint vetett, vegye el előbbi +életének méltó jutalmát vagy büntetését.</p> +<p>Garbe, az indus kultúra nagy ismerője szerint ez a szerencsétlen +balhit az oka annak is, hogy a lelkeken úrrá lett a pesszimizmus. A +Rig-védák idejében még ártatlan gyermeki öröm cseng ki a dalokból; +az egész nép életfelfogása vidám, mert a jámborok hisznek az örök +életben, a jónak <span class="pagenum"><a name="Page_65" id= +"Page_65">-65-</a></span> diadalában. Ennek a babonának elfogadása +azonban megerősíti a kasztokat, igazságosságnak lát minden +társadalmi különbséget, minden kizsákmányolást és barbárságot. +Hiába álmodik tehát szépeket a lélekvándorlásról a teozófia, az új +buddhizmus és a regényirodalomban Gjellerup híres könyve «Zarándok +Kamanita», a történelmi tények széjjeltépik a tündérálmokat.</p> +<p>7. <i>Mindezzel szemben az örökérvényű bölcselet a philosophia +perennis nyujtja az igazi monizmust</i>, az igazi egységet, az egy +Isten és a teremtés fogalmával. Egy a mindenség létesítő oka: a +teremtő Isten; egy a célja: Isten dicsősége; egy az eszményképe és +minden gondolatának forrása: Isten természete, lényege és az isteni +lényeget tükröző örök ige.</p> +<p>A keresztény látókat, a nagy misztikusokat nem quietismus, hanem +hatalmas tetterő jellemzi; jelszavuk: Krisztus szeretete ösztönöz +és sürget minket, Charitas Christi urget nos! Pál apostol, ki +elragadtatásban részesül a hetedik égig, Krisztus iránti +szeretetből bejárja a félvilágot, örömmel vállal magára minden +szenvedést, minden üldözést. Követői között a legnagyobb jellemek +egyszersmind a legnagyobb alkotók is. Szt. Vazul egész várost épít +a beteg szegények számára, Szt. Ágoston félvilággal szembeszáll +Krisztus tanának igazságáért; Szt. Bernát tűzbe hozza Európát a +szent sírért, Loyolai Ignác neveli Európa ifjúságát és +hithirdetőket küld négy világrészbe, Szt. Terézia negyven-negyvenöt +rendházat alapít és megreformálja Karmel mind a két rendjét. Íme a +bensőséges kereszténység csupa tetterő, csupa kezdeményezés.</p> +<p>Az egy Isten elismerése és a teremtés gondolata <span class= +"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> mély +alázatosságra szoktatja a keresztény lelket, és ez volt mindig +egyik kiemelkedő jellemvonása. A szent atyák ezt tartják minden +erény alapjának és tanítójának és az igazi életszentség +próbakövének. Szt. Ágoston szerint ez az erény majdnem az egész +keresztény törvény.<a name="FNanchor_54" id= +"FNanchor_54"></a><a href="#Footnote_54" class="fnanchor">54)</a> +Nagy Szt. Gergely szerint egyedül ennek az erénynek tanításáért +lett kicsinnyé Krisztus egész a kereszthalálig.<a name= +"FNanchor_55" id="FNanchor_55"></a><a href="#Footnote_55" class= +"fnanchor">55)</a> Szt. Ágoston sokat köszön a keleti bölcsekkel +összeköttetésben levő új-platonikusoknak és mégis ezt mondja: «Ama +bölcselők könyveiben semmi sincs a Szentírás jámborságának +arculatából; ott nincs szó töredelmes megvallásról, gyötrődő lélek +áldozatáról, alázatos és töredelmes szívről, néped üdvösségéről, +jegyesvárosodról, a Szentlélek zálogáról, megváltásunk kelyhéről… +Ott nem lehet a hívogató szót hallani: jöjjetek hozzám, kik +fáradoztak; azok restelnek tanulni Tőle, mert Ő szelid és alázatos +szívű. Ha ismerik is az ilyenek Istent, nem úgy dicsőítik, mint +Istent és nem adnak neki hálát, hanem hiúkká válnak gondolataikban, +esztelen szívük meghomályosodik és magukat bölcseknek mondván +bolondokká válnak.»<a name="FNanchor_56" id= +"FNanchor_56"></a><a href="#Footnote_56" class= +"fnanchor">56)</a></p> +<h3>A SZÁNKJA, A JÓGA ÉS A KISEBB RENDSZEREK.</h3> +<h4>I. A szánkja filozófia</h4> +. +<p>Míg a vedanta-rendszer az emberi szellem egységesítő +törekvésének engedve mindent egybeforraszt, testet és lelket, +anyagot, szellemet, Istent és világot, addig a szánkja-rendszer +alapítója <span class="pagenum"><a name="Page_67" id= +"Page_67">-67-</a></span> Kapila szembeszáll az upanisadok +monisztikus törekvésével. Erős realisztikus érzékével nem találja +meg önmagában a lét végtelen gazdagságát; ő maga nem minden és +mindenki, csak egy a természetet szemlélő megszámlálhatatlan emberi +lelkek közül. Megfigyelő, számító ésszel inkább az egységet áldozza +fel, mint a tapasztalatot és elkendőzés helyett inkább kiélezi az +ellentéteket: az örök változást, mint tárgyat és a változatlan +megismerő alanyt. <i>Rendszere realizmus és merev dualizmus.</i> +Két örökké létező, egymástól teljesen különböző dolgot vesz fel. 1. +Anyagi természetet, mely komoly valóság és nem délibáb, mint az +upanisadok tanították. Ez a nőnemű, örökké mozgékony, +cselekvő-táncoló és mutatványokat rendező természet a prakriti. 2. +Felvesz egyéni lelkeket (purusa), melyek nem az egységes világlélek +hullámai (emanációi), hanem egymástól különböző végtelen sokaságot +alkotnak. Megfelelnek a szemlélődő férfiléleknek, mely örökké +azonos, míg megismerésének tárgya örökké változik, mint a tenger +hulláma vagy a szélvész rohanása.</p> +<p>Az anyagi természetet nagy elmeéllel végső okára vezeti vissza, +mely nem egyéb, mint valamely ősanyag határozott fejlődési +állapota. A jelen állapotból a megelőzők is feltárhatók és +elvezetnek ahhoz az állapothoz, mely már nem okozat, hanem csak ok. +Az anyagi világ három elemi substantia, guna keveredéséből áll. 1. +A szattva uralkodik az istenek világában; fényes, könnyű és +örvendetes. 2. A radsasz az emberi lélek anyaga; tulajdonságai a +mozgás, indítás, szenvedés és fájdalom. 3. Végül a növény- és +ásványvilágban <span class="pagenum"><a name="Page_68" id= +"Page_68">-68-</a></span> uralkodó tamasz, mely sötét, merev, +nehéz, mindenütt gátlást, akadályozást létesít. A természet +ősállapotában ez a három elem egyensúlyban volt egymással. +Valamilyen, közelebbről meg nem határozott tényező következtében az +egyensúly megbomlik, a három alkotórész küzd egymás ellen és +megkezdődik a nagy világfolyamat, mely nem egyéb, mint küzdelem a +hatalomért és a létért, szinte a heraklitosi (pantón pater ho +polemos) mindennek atyja a háború. Az ős összhangból először finom +anyag keletkezik, a léleknek a természetbe eső finom vetülete. Ez a +finom látó, halló, tapintó test végzi a lélekvándorlást, amennyiben +érdemei szerint különböző durva formát ölt magára, mint a színész, +ki különböző szerepeket játszik, koldust vagy királyt. Ami tehát +nekünk lelkiéletnek tetszik, az nem egyéb, mint a természet +folyamata. A finom anyagi elemekből fejlődik ki az érzékelhető öt +durva elem, a jelenségek világa, az emberi durva test. A világ egy +korszakának végén a visszafejlődés fordított sorrendben történik +(reabsorpció). A visszafejlődés után új világ alakul, és ennek a +körforgásnak sohase volt kezdete, sohase lesz vége.</p> +<p>Az anyag állandó körforgása teljesen érthetetlen volna szellemi +tényező nélkül s ez a tényező az egyéni lelkek sokasága, kik +körülveszik az anyagi világ mutatványait és szemlélődésük az a +mágnes, mely az anyagot a maga kifejlődésére rábírja. A lélek +teljesen különböző az anyagtól, csak abban egyeznek meg, hogy +mindkettő örökké való: az anyag az örök változó, a lélek +örökkéváltozhatatlan. A lélekről csak annyit tudunk, <span class= +"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span> hogy +tiszta szellem, minden egyéb róla alkotott fogalmunk negatív; így a +lélek oszthatatlan, cselekvés- és akaratnélküli, nem érinti öröm +vagy fájdalom. Ám a jelenségek közelléte mégis hat a lélekre, amint +a piros virág tükröződése pirossá teszi a tiszta, színtelen +kristályt, s amint a tolvajok társaságába jutott ártatlan ember +maga is fogságba kerül; úgy a szemlélő lélek is cselekvőnek látszik +a gunákkal, mert reávetődik a természetben látszó minden szenvedés, +betegség, öregség, folytonos halál, vándorlás egyik testből a +másikba. A lélek azonban minden passzivitása dacára sem fölösleges; +a természet folyamatai tudattalanok maradnának, ha a lélek meg nem +világosítaná, tudatossá nem tenné őket. A lélek megismerő, de nem +cselekvő. A lélekből tehát tudatosító erő árad ki, melynek +segítségével a belső szervek egyetlen működése sem marad +tudattalan. Megegyezik azokkal a modern teóriákkal, melyek a tudat +teljes passzivitását hangoztatják.</p> +<p>Mint a többi indus rendszer, úgy a szánkja is a megváltáshoz +akar eljuttatni, sőt talán egyik sem annyira pesszimista, mint ez a +rendszer, mely Isten fogalmát teljesen kiküszöböli tanaiból. +Szerinte az egész tudatos élet szenvedés, még a gyönyör is, mert +szenvedést teremt. A lélek és a szenvedés összeköttetése abban áll, +hogy a lélek a szenvedést tudatossá teszi, nem különböztetvén meg a +szellemi lélektől az anyag tevékenységét, az érzéki megismerést és +a többi tudatjelenséget. Ennek a meg nem különböztetésnek oka a +karma, oly velünk született kárhozatos diszpozició, melyet előbbi +életünkből örököltünk. <span class="pagenum"><a name="Page_70" id= +"Page_70">-70-</a></span> A megváltásnak egyetlen eszköze a +megkülönböztető felismerés, mely felfogja az anyag és szellem +teljes különállóságát. Amint erre a magaslatra elérünk és belátjuk, +hogy a szellemi ént semmi változás nem érheti, felvirrad számunkra +a megváltás napja. Az anyag nem végez többé lelkünk előtt +mutatványokat és visszavonul, mint a táncosnő, ha a szemlélők +beteltek látásával. Miért élnek az üdvözültek még tovább a megváltó +belátás után? Ezt a fogas kérdést valamennyi indus rendszer +egyenlően magyarázza. A mostani élet olyan cselekedetek +következménye, melyek csírája már kikelt; ezek végigjárják az +emberi élet természetes lendületét, mint a fazekas korongja a nyert +lendületnél fogva tovább kering még akkor is, ha készen áll az +edény.</p> +<p>De a látó lélek átmenetileg itt is elérheti a boldogságot az +ájulásban, az álomnélküli alvásban és a tudattalanságig fokozott +elragadtatásban. Olyan ebben a lélek, mint a látó, ki már semmit +sem lát; mint a tengerszem, melyben nem tükröződik vissza semmi +sem; mint a tiszta zavartalan fénysugár, mely semmit sem világít +meg, sem hegyet, sem völgyet, sem élőlényt s megmarad az örök, +békés magányban, hol eltűnik az én, meg a te és az egész +káprázatos, szenvedéssel teli világ.</p> +<p><i>Értékelés.</i> A szánkja-rendszer, legkiválóbb ismerője Garbe +szerint, már a mai alakjában egyidős a régi upanisadokkal; ezek +idealisztikus monizmusa ellen lépett fel. Készen állott tehát már +Buddha fellépése előtt, Kr. e. a VI. században. A többi rendszer +között kitűnik egy szerzőre valló következetességével, +világosságával és biztonságával. Ennek köszönheti, hogy India +művelt <span class="pagenum"><a name="Page_71" id= +"Page_71">-71-</a></span> köreiben évszázadon át uralkodóvá lett. +Magáévá tette Buddha és a jóga-rendszer alapítója. Sőt Kr. u. az +első századokban még a brahmanok is elfogadják és összeegyeztetik +valahogy a védákkal. Ekkor hatott a keresztény gnosztikusokra és az +újplatonikus iskolára. Jelenleg azonban már csak történeti értékű, +alig akad híve egész Indiában.</p> +<p>Rokonságot érzünk benne Aristoteles elmeélével és rendszerével, +s akadnak olyan történetírók, kik a nagy Stagirita gondolatait +keletről származtatják.</p> +<p>A vedanta-rendszertől főleg három pontban különbözik. 1. A +megismerő alany benne nem egységes világszellem, hanem végtelen sok +egyéni lélek. 2. Az anyagi világ nem csalódás, hanem valósággal +létezik és elegendő energiával rendelkezik arra, hogy önmagát +fenntartsa; és ezért 3. brahman, a világ szelleme és fenntartója +feleslegessé válik a rendszerben. Magasabb tudásnak sem tárgya, +mert ennek feladata a lélek megkülönböztetése az anyagi +világtól.</p> +<p>Sokszor hangoztatott világossága és állítólagos következetessége +dacára Kelet szokásos ellenmondásait még alapvető tanaiban sem +kerüli el. Deussen utal arra, hogy Kapila végtelen sok lelket vesz +fel és mégis a megváltás tanában úgy beszél, mintha csak egy lélek +léteznék az egész világon. A természet ősforrása anyag, de mégsem +különbözik egészen a szellemtől, mert a lelki jelenségek benne +játszódnak le és ezek finom anyagából származik a test finom +anyaga, melyet velök teljesen ellentétes tulajdonságokkal ruház +fel. «Valóságos contradictio in adiecto, fából vaskarika.» +<span class="pagenum"><a name="Page_72" id= +"Page_72">-72-</a></span></p> +<p>Ezenfelül semmiképen sem fejti meg, honnan a léleknek ez a +végnélküli szenvedése, melyből minden élet, minden szenvedés fakad. +Még kevésbbé magyarázza meg, honnan szerzi a tévedés azt a +varázserejét, mely létrehozza a nagy mindenségnek ezer meg ezer +faját és a lelki világ kimeríthetetlen gazdagságát. Végül nem fejti +meg az indiai lélek nagy problémáját, honnan és hogyan lehetséges a +szenvedés? hiszen szerinte a természet érzéketlen minden fájdalom +iránt, a lélek pedig látja, hogy a szenvedés nem is az övé. A +hiányos megfejtés dacára legjobban kiszínezi a lélek nyomorúságát, +betegségét, az öregséget, halált; így a legsötétebb és +legpesszimisztikusabb valamennyi rendszer között. A világszemlélet +nagy kérdéseiből tehát egyetlenegyet sem old meg kielégítően, és +így teljesen érthető, hogy ennek a rendszernek a csillaga végleg +leáldozott: «Bánatos holdját egészen elemésztette az idő fényes +napja», a vedanta-rendszer.</p> +<h4>II. A jóga-rendszer.</h4> +<p>1. A jogin életmód a legeredetibb az egész indiai kultúréletben, +módszeres felépítésében páratlanul áll az egész világon. +Alapítójául tévesen Kr. e. a II. sz. élt nyelvészt, Patandzsalit +emlegetik, de ő csak a rendszer első ránk maradt tankönyvét, a +jóga-szutrákat írta meg, melyekben azonban ősi hagyományokat +foglalt írásba.<a name="FNanchor_57" id="FNanchor_57"></a><a href= +"#Footnote_57" class="fnanchor">57)</a></p> +<p>Nálunk indiai fakirokról szokás beszélni. A fakir szó a modern +indiai nyelvnek arabs származású jövevényszava, mely a mohamedán +vallású aszkéták jelölésére szolgál. Tulajdonképpeni értelme +<span class="pagenum"><a name="Page_73" id= +"Page_73">-73-</a></span> szegény koldus. A hindu aszkéták neve +jogin.<a name="FNanchor_58" id="FNanchor_58"></a><a href= +"#Footnote_58" class="fnanchor">58)</a> Számuk meglehetősen nagy, +mert egész Indiában otthonos az a felfogás, hogy csak bőjttel és +szigorú önsanyargatással lehet magasabb lelkierőre szert tenni. +Nyomai már a Rig-védákban is feltalálhatók, az upanisadok +atman-tanának pedig egyenesen követelménye. Brahmant, a mindenség +okát és foglalatát nem kell messze keresnünk, mert hiszen ő minden +megismerésünkben az alany. Tanuljuk meg tehát teljesen bensőnkre +szegezni figyelmünket és felidézzük önmagunkban a mindenséget. +Akaratunknak és figyelmünknek ez a szándékos erőfeszítése a jóga; a +jóga-rendszer pedig a vele összefüggésben levő tanok +foglalata.<a name="FNanchor_59" id="FNanchor_59"></a><a href= +"#Footnote_59" class="fnanchor">59)</a></p> +<p>2. Az indiai irodalom történetírói a rendszert a szánkja egyik +ágának tekintik és közös néven szánkja-jogának nevezik, mert azonos +a világ- és lélektanuk s a megváltás-elméletük. <i>A rendszer +jellemző sajátságai</i>: 1. A szánkja istentagadásának +átváltoztatása deizmusra. 2. A révület elmélete, az elmélyedés +gyakorlata, melynek segítségével legjobban el lehet jutni a szánkja +megváltásba, a természetet és a lelket egymástól megkülönböztető +megismerésre, vagy pedig saját magunkban a brahman-atman egységének +felfedezésére és annak belátására, hogy az egész világ csak +káprázat és álom.<a name="FNanchor_60" id= +"FNanchor_60"></a><a href="#Footnote_60" class="fnanchor">60)</a> +Ettől a gyakorlattól kapta a rendszer a nevét, mert a jóga jelenti +azt az erőfeszítést, mely érzékeinket elvonja a külvilágtól, a +tudatjelenségeket elfojtja és a gondolkodást a belső világra +koncentrálja. A következőkben <i>a két jellemző sajátsággal +foglalkozunk</i>.</p> +<p><i>Az istenfogalom</i> árnyékszerű, nem illik bele a +<span class="pagenum"><a name="Page_74" id= +"Page_74">-74-</a></span> rendszerbe és nincsen benne semmiféle +szerepe. Isten nem teremti, nem kormányozza a világot; nem +jutalmazza, vagy bünteti az emberek cselekedeteit. Az isteni +szellem nem olyan, mint a tiszta, megváltott emberi lélek, mert az +ember egyéni lelke a megváltás után semmiféle összeköttetésben +nincs az anyagi természettel (prakriti) és így nincsenek +tudatjelenségei, nincsen tudata sem; az isten azonban az anyag +legtisztább, legnemesebb részével áll örök, elválaszthatatlan +összeköttetésben és így legmagasabb fokú a tudat élete, legmélyebb +a bölcsesége és legnagyobb a jósága. A lét körforgása őt nem +érinti, örök békében és boldogságban él, menten minden érzelemtől, +érdemtől (karma) és életcsírától, mely a többi élőlényt örök +vándorlásra kényszeríti. Jelképe a szent «Om» szótag, melynek +mormolása és átgondolása nagyon előnyös a jóga-cél, az istennel +való egyesülés elérésére.<a name="FNanchor_61" id= +"FNanchor_61"></a><a href="#Footnote_61" class= +"fnanchor">61)</a></p> +<p>Az emberekkel szemben isten egész szerepe abban áll, hogy +jóságával segít az üdvösség útjában álló akadályokat elhárítani, de +egyébként az üdvözülés itt is teljesen az ember érdeme, sorsa +természeti törvény kényszerűségével következik tetteiből. A későbbi +upanisadok következtében Isten és a lélek viszonya bensőségesebbé +válik és az emberi szív szükséglete a jógában a szánkja-rendszer +merev szabályai fölé kerekedik. Az ember célja nem marad tisztán +negatív, nem merül ki az anyagot és szellemet megkülönböztető +megismerésben, mint a szánkja-rendszernél, hanem pozitív tényként +előtérbe lép az Istennel való egyesülés.</p> +<p><i>A jóga-rendszer második megkülönböztető sajátsága</i> +<span class="pagenum"><a name="Page_75" id= +"Page_75">-75-</a></span> <i>az elmélyedés, a révület +gyakorlása.</i> Ebben nagy szerepet játszik a gondolatok állandóan +egy tárgyra irányítása és ezáltal a megváltó, az anyagot és lelket +megkülönböztető megismerés, mint cél; mint eszköz pedig a testnek +hipnotikus, kataleptikus álomba ringatása, a tudatos élet +elnyomása. A tudatnak ötféle működését különböztetik meg: 1. az +igaz megismerés, 2. a hamis, 3. a kétes ismeret, 4. az álomban +előforduló nemismerés, 5. az emlékezetben szereplő ráismerés. Ezek +önként és szabadon is kifejlődhetnének, de zavarja őket az akarat a +maga öt sebével (klesa), helyesebben öt hajlamával, öt szokásával, +melyek a következők: a nemismerés és a belőle származó egyéni +tudat, a szeretet, gyűlölet, a világhoz való ragaszkodás. Ezektől +kell tehát annak megszabadulnia, ki az igaz megismerés fokát el +akarja érni. Ez a szabadulás Patandzsali első könyvében egyszerűen +gyakorlattal és önsanyargatással, a szenvedélyek elnyomásával +történik.</p> +<p>3. <i>A későbbi könyvek a jóga nyolc tagját különböztetik +meg:</i> 1. a fegyelmezettség másokkal szemben, 2. önfegyelem, 3. a +kellő ülés, 4. a helyes lélekzés, 5. az érzékszervek eltompítása, +6. a tudat lebilincselése, 7. az elmélkedés és 8. a révület vagy +elragadtatás. Az első két tag az állandó erkölcsi magatartást +szabályozza másokkal és önmagával szemben; ez a kettő még csak +előfeltétel a tulajdonképpeni gyakorlatokhoz, melyek közül az első +három tag testi gyakorlatokat, külső önmegtagadást tanít; az utolsó +három pedig szellemi gyakorlatokat, belső aszkézist tartalmaz.</p> +<p><i>Az elsőfokon</i> másokkal szemben tanusítandó magatartás +megegyezik úgyszólván a buddhizmussal. <span class= +"pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> 1. +parancs: ne ölj, ne árts semmiféle élőlénynek. Ezzel már a külső +istentisztelet, a véres áldozatok ellen foglal állást; 2. parancs: +ne paráználkodjál; 3. ne orozz; 4. mondj igazat, ne hazudj; 5. ne +legyen semmiféle vagyonod.<a name="FNanchor_62" id= +"FNanchor_62"></a><a href="#Footnote_62" class= +"fnanchor">62)</a></p> +<p><i>A második tagozat</i> önmagával szemben is öt erényt kíván a +jogintól. 1. teljes erkölcsi és rituális tisztaságot, 2. +igénytelenséget, 3. igazi akarataszkézist, éhség és szomjúság, +hideg és meleg elviselését, 4. a védák és szent könyvek állandó +tanulmányozását vagy állandó imádkozást, 5. odaadást, maga +átengedését istennek, megnyugvást az ő végzéseiben. A parancsok +maguk nemes erkölcsi felfogást tükröznek, de már a megtartásukért +ígért jutalomban sok a túlzás és szertelenség. Így pl. a szegénység +megszerzi az előbbi születések és életek szemléletét. A +véda-tanulmányozásból fejlődik ki az egység tudata azzal az +istennel, akihez szól az ének. Aki ezeket az előfeltételeket +teljesítette, akinek erkölcsi magatartása állandóan megfelel +ezeknek a követelményeknek, csak az foghat hozzá a tulajdonképpeni +révületig vezető gyakorlatokhoz.</p> +<p><i>A harmadik fok</i> azt kívánja, hogy a jogin megfelelő +ülőhelyzetet foglaljon el. 84-féle helyzetet különböztetnek meg, +melyeket állítólag Siva isten 8.400,000 közül válogatott ki +számukra.<a name="FNanchor_63" id="FNanchor_63"></a><a href= +"#Footnote_63" class="fnanchor">63)</a> Minden helyzet legyen +szilárd, elég kényelmes, szabadítson meg az örömtől és fájdalomtól, +a hideg és meleg érzésétől. Lényeges alkotórész mindegyikben +valamely hipnózist eredményező magatartás. Így pl. a tatraka kis +tárgy merev, rebbenésnélküli nézése addig, míg a szemek könnyezni +kezdenek. A tárgy lehet a nyelv hegye, az orr hegye, a köldök +<span class="pagenum"><a name="Page_77" id= +"Page_77">-77-</a></span> vagy valamely fénylő pont. A lótusz-ülést +ismertettük az indiai lélek jellemzésénél.</p> +<p>A tetszhalált előidéző módszer a khecsari. Ebben az idejekorán +felvágott és mesterségesen meghosszabbított nyelv visszafelé hajtva +elzárja a garatot és a két szem a két szemöldök közti orrtőre +mered. Ezt azonban évekig tartó lélekzőgyakorlatok és a lélekzet +mindig hosszabb visszatartása előzi meg.</p> +<p><i>Negyedik fokon</i> következnek a lélekzőgyakorlatok: +belélekzés, kilélekzés és visszatartás. Ezekre titkos neveket +használnak. Deussen jogin barátainak élőszóval előadott magyarázata +szerint a gyakorlatok lefolyása a következő: a jobbkéz hüvelyk ujja +befogja a jobb orrlyukat, a két utolsó ujj a bal orrlyukat. A jógin +hüvelykujjával kinyitja a jobb orrlyukat és lassan mély lélekzetet +vesz annyi ideig, míg négy sor hosszú védavers elmondható (15 +másodperc); ugyanannyi ideig tartja vissza a lélekzetet mindkét +orrlyukat befogva, és végül a bal orrlyukat megnyitva, ugyancsak 15 +másodpercig engedi kiáramlani a levegőt. A gyakorlat nehezebbé, +bonyolultabbá válik a kilélekzés utáni visszatartással. A lélekző +gyakorlatok eredményeként lehull a lepel, mely elfedi szemeink +előtt a belső világosságot, a purusát vagy az atmánt, és a +figyelmet alkalmassá teszi arra, hogy teljesen egy pontra +rögzíthessék.<a name="FNanchor_64" id="FNanchor_64"></a><a href= +"#Footnote_64" class="fnanchor">64)</a></p> +<p><i>Ötödik fok</i> az öt érző és öt mozgatószerv eltompulása. +Amint a csiga bevonja szarvait, a teknősbéka a tagjait, úgy vonja +be a lélek a belső tudatba a maga érzékeit. Nem nyujt tárgyat a +szemnek az egy pontra meresztéssel, és így a szem tényleg nem lát +semmit, a fül nem hall, az orr nem érez <span class= +"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> semmit… Az +ilyen külső aszketikus (3–5-ig) jóga-gyakorlatok végeredménye a +jogin-alvás, a teljes öntudatlanságba merülés. Bekövetkezése előtt +a hindu szent a test belsejében, a szívben, a homlokürben és a +garatban különböző hangokat hall. Hallomásainak sorozata +rendszerint a következő: dobpergés, tengermorajlás, távoli +mennydörgés, harangszó, kagylózúgás, távoli fuvolajáték és végül +méhdöngicsélés. Ügyes hipnotizőr ezeket nálunk is ugyanilyen +sorrendben át tudja éltetni kísérleti alanyával.</p> +<p><i>A három testi gyakorlat után következik a három szellemi +gyakorlat</i>, mely tulajdonkép nem egyéb, mint egy folyamatnak +hármas mozzanata. A hatodik a tudatnak megkötése, a figyelemnek egy +helyre rögzítése. Ez főkép annak a következménye, hogy a jogin az +orrára, a nyelve hegyére, szívére vagy köldökére mereszti a két +szemét. Minden pszichiáter tudja, hogy az ilyen gyakorlat a +lélekzet visszafojtása mellett milyen alkalmas az autoszuggesztió +előidézésére.</p> +<p><i>A hetedik</i> az elmélkedés, az előbbi negatív jellegű +mozzanatnak pozitív kiegészítése. Az előbbi elvonja a figyelmet az +elszórakozástól, ez pedig egy tárgyra, egy gondolatra pl. az isten +valamely tulajdonságára vagy «Om» szóra irányítja.</p> +<p><i>Nyolcadik</i> a szamádhi, a lélekzetnélküliség, a +tulajdonképpeni révület. Akkor áll be, ha az elmélkedő annyira +elmerül a tárgyba, hogy saját magáról egészen megfeledkezik. +Hasonlít valamennyire ahhoz, amit a lélektan a legmagasabb +esztétikai elmélyedésről megállapít.</p> +<p>Hat-nyolc fokozat együttvéve még csak alacsonyabb színvonalú +elmélyedés és csak időről-időre <span class="pagenum"><a name= +"Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> végzett gyakorlatokat +jelent, melyek még nem ölik ki az élethez ragaszkodás csíráit és a +tudatos élet gyökereit. Ezek lassanként még magasabb fokra +emelkednek, melyben megszűnik a tudat csírája és az egész élet. +Ekkor a szánkja-bölcselet szerint szétfoszlik a tudatvilág +délibábja, a csalfa játék szétfolyik, mint a hegyek ormán a víz és +kimagaslik a tiszta szellemi lélek, a purusa és ezzel a jogin +törekvés elérte célját, megkülönböztette az anyagtól a szellemet, +megváltotta önmagát.</p> +<p>4. <i>A gyakorlatok hatásai.</i> A figyelem óriási +koncentrációja, mely bennük érvényesül, sajátságos mellékhatásokat +ér el. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a joginoknak sikerült az +európaiakat 2500 esztendővel megelőzni a hipnotikus-magnetikus +jelenségek fölfedezésével és gyakorolni az auto- és +heteroszuggesztiót és mindazt, amit mutatványosaink ezekkel +kapcsolatban elő szoktak adni. Minden kisműveltségű nép, de főleg +az indiai nagyon hajlandó arra, hogy higyjen a varázslatokban és +mindenféle megbabonázásban. Már a Rig-védákban is található ilyen +értelmű himnusz és az egész Atharvavéda nem egyéb, mint varázsigék +gyüjteménye. Ezek segélyével lehet betegséggel megverni valakit, +ördögöt űzni, betegséget megszüntetni, feleséget, férjet szerezni, +fiúgyermek születését, hosszú életet, az állattenyésztésben sikert +elérni és az ellenséget mindenféleképpen megrontani. A buddhista +szentek éppúgy értenek a varázsláshoz, mint a brahmánok; a +sivaizmus pedig a boszorkányság valóságos rendszerét és elméletét +eszelte ki. Az époszokban és drámákban igen gyakran a fehér és +fekete mágia dönt a hős győzelme vagy kárhozata felett.<a name= +"FNanchor_65" id="FNanchor_65"></a><a href="#Footnote_65" class= +"fnanchor">65)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_80" id= +"Page_80">-80-</a></span></p> +<p>A csodára éhes nép a jogin rendkívüli életétől rendkívüli +tetteket vár és tényleg a hipnotikus állapottal járó sajátságos +jelenségek kielégítették várakozását. A szutrák szerzői szerint a +megszerzett nagy koncentrációs erő a következő «hatalmakkal» +ruházza fel a jogint; megismeri a multat és jövendőt, saját +halálának idejét, megérti az állatok hangját, szemléli más ember +lelkivilágát és láthatatlanná teheti önmagát. Ha elefántra gondol, +erős lesz, mint az elefánt; ha pedig a csillagokra, akkor megismeri +ezek pályáját és járását. Ha saját testére rögzíti figyelmét, +feltárul előtte egész szervezete, szűnik szomjúsága és éhsége; +megérti a természetet (prakriti) és mint ehhez tartozót, a +lelkijelenségek világát; de látja ezenfelül a tiszta, +jelenségeknélküli lelket, az atmant vagy a purusát. Ki tud bújni a +testéből, átköltözni másba, más helyre mehet tűzön, vizen és +mocsáron keresztül, vagy lebeghet szabadon a levegőben. Teljes +uralmat gyakorol a természet felett, szinte mindentudó, mindenható, +abszolut tökéletes, ő a magánvaló, ő az Isten.<a name="FNanchor_66" +id="FNanchor_66"></a><a href="#Footnote_66" class= +"fnanchor">66)</a></p> +<h4>III. A jóga rendszer értékelése.</h4> +<p>1. Megengedhetjük a tulságosan jóindulatú Deussennek, hogy a +jóga-rendszer alapgondolata a szellem felszabadítása a természet +zsarnoki uralma alól. A rendkívüli jelenségeket az igazi komoly, +gondolkodó elmék kevésre becsülik. Többnyire megemlítik, hogy ezek +csak éber állapotban jelentenek tökéletességet és erőt, az +elragadtatás állapotát azonban inkább akadályozzák és gátolják. +Figyelmeztetik az aszkétákat, <span class="pagenum"><a name= +"Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> hogy a rendkívüliségek +hajhászása elbizakodásra, gőgre és a világ szeretetére vezet. Végül +azt is beismerik, hogy ezek az úgynevezett «hatalmak» +gyógynövényekkel és varázsigékkel is elérhetők, nemcsak +jóga-gyakorlatokkal. A legfőbb célt, az anyag és szellem +megkülönböztetését csak az érheti el, aki elfogulatlan az ilyen +erőkkel szemben és nem ragaszkodik hozzájuk.</p> +<p>A jóga a vedantával és a modern idealizmussal egyetértve +hirdeti, hogy a világ megértésének titka saját bensőnkben tárul +elénk. Módszeres koncentrációs gyakorlatokkal kíván saját lelke +mélyére pillantani és ezen a téren megelőzte a modern lélektani +laboratóriumi képzést, mely újabban nem bízva az úgynevezett +objektív pszichológiában, módszeres önmegfigyelésre szoktatja +növendékeit.<a name="FNanchor_67" id="FNanchor_67"></a><a href= +"#Footnote_67" class="fnanchor">67)</a></p> +<p>Az egész életmód elismerésreméltó célja annak a balhitnek +megszüntetése, hogy a tudat jelenségei alkotják a tulajdonképpeni +ént, az atmant, vagy a realisztikus szánkja nyelvén a purusát.</p> +<p>Így a rendszer főgondolata, főfeladata ellentétben áll a később +vele összeköttetésbe kerülő Buddhának aktualista filozófiájával és +már réges-régen magában foglalja a modern asszociációs, +léleknélküli lélektan cáfolatát. Dícséretére válik az is, hogy az +erkölcsi erények gyakorlását tekinti a komoly törekvés feltételének +és ismertető jegyének.</p> +<p>2. Mégis mivel maga a koncentrációs gyakorlat független a +tárgytól, a legkülönbözőbb célok elérésére fordítható. Így érthető, +hogy az aszkéták között található korunkban is a nemeslelkű, mélyen +gondolkozó Ramakrishna; de viszont <span class="pagenum"><a name= +"Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> bőven akadnak olyanok, kik a +hipnotikus állapotot sportszerűen űzik és eldicsekszenek olyan +tettekkel, olyan látomásokkal, amilyenekben sohasem volt részük. +Nálunk még emlékezetes a milléniumi kiállítás két fakírjának esete, +kik egymást felváltva hipnotizálták és állítólag nyolc-tíz napig +feküdtek tetszhalottként üvegkoporsóban. Török Aurél budapesti +anthropologus és Benedikt bécsi ideggyógyász valamennyire +ellenőrizte őket, de tulajdonképpen a hitetlenkedni kezdő közönség +leplezte le. Egy pár úriember ugyanis elrejtőzött a magát +tetszhalottként mutogató fakír üvegkoporsója mellett és éjjel, +néhány órával a pavillon zárása után azt vették észre, hogy mozdul +a koporsó fedele, a fakír óvatosan kimászik és pompás étvággyal +kezd fogyasztani egy szép kalácsot és egy üveg tejet. Ekkor +előugrottak, megragadták a csalót és a két fakír nyomban eltűnt +Budapestről, de a legközelebbi gyorsvonaton és nem a láthatatlanná +tevő erők segítségével. Garbe általában megjegyzi, hogy a hindu +jellem annyira megbízhatatlan, hogy ha valamilyen rendkívüli +eseményről csak bennszülött forrás tanuskodik, nem fogadhatjuk el +igaznak. Kiemelkedő nemzeti vonásuk, a hiúság sokszor üres +dicsekvésre ragadja íróikat és előadóikat.<a name="FNanchor_68" id= +"FNanchor_68"></a><a href="#Footnote_68" class= +"fnanchor">68)</a></p> +<p>3. A történelmileg hiteles ú. n. csodatetteket erős szuggesztív +akarattal rendelkező orvosok nálunk is el tudják végeztetni az +alvajárókkal. Ilyenek pl. a hiperesztéziák és anesztéziák. +Hipnotikus állapotban a hőérzék és a szaglás négyszer erősebb lesz, +a látás ereje pedig szinte egészen rendkívüli. A hipnózisba merült +lát csukott szemhéjakkal, mikroszkopikus készítményeket +<span class="pagenum"><a name="Page_83" id= +"Page_83">-83-</a></span> lerajzol szabad szemmel, messzefekvő +szobából leolvassa a toronyórát. Anesztéziás állapotban nem érzi a +tű szúrását, a vágás sebe nem vérzik, narkózis nélkül nagy +operációt sem vesz észre. Részletesen leírja Tóth Béla egy egri +tanuló esetét a «Magyar Ritkaságok»-ban. Könnyen és híven beleéli +magát más ember szerepébe. Szuggerálhatják neki, hogy ő Napoleon és +kezd feszesen járni, erős vonásokkal írni stb. Nehezebben bár, de +állatnak, sőt élettelen dolognak, pl. szőnyegnek tartja magát.</p> +<p>Hogy mennyire hasonlítanak egymáshoz a jogin elbeszélések és a +hipnotikus jelenségek, szolgáljon ennek megvilágítására a következő +két példa. Garbenak megígéri Benaresben egyik jogin ismerőse, hogy +ha majd visszatér Königsbergbe, meg fogja látni, egyszerre ott +terem révületi állapotban az íróasztalánál. Sajnos, ez a látogatás +elmaradt, helyette az a hír érkezett, hogy barátját elragadta a +pestis. Párizsban M. Richet elaltatja egyik jóbarátját és +szuggerálja neki: Jőjj! szálljunk léghajóba… emelkedünk… elhagyjuk +a légkört… közeledünk a holdhoz… megérkeztünk. Erre hangos +nevetésbe tör ki az alvó: «Nézd csak azt a nagy fénylő hólyagot +odalent!»<a name="FNanchor_69" id="FNanchor_69"></a><a href= +"#Footnote_69" class="fnanchor">69)</a>. Tehát annyira beleélte +magát a helyzetbe, hogy maga előtt látta a földet, mint valami nagy +izzó golyót. Hasonlókép éli magát bele a jogin hipnotikus álom +közben különböző csodálatos látogatásokba és lebegő +helyzetekbe.</p> +<p>A kataleptikus érzéktelenség magyarázza meg azokat a borzalmas +kínzásokat, melyeket ki tudnak állni. Így Zumbró amerikai +misszionárius 1913-ban fedezett fel Madraszban egy eddig ismeretlen +<span class="pagenum"><a name="Page_84" id= +"Page_84">-84-</a></span> jogin központot, hol évenként kétszer +végeznek istentisztelet gyanánt vezekléseket. Egyik jogint +tanítványa lábainál fogva felakasztotta és félórahosszatt tüzet +égetett a feje alatt, úgyhogy a füst állandóan a jogin arcába +szállott és láng nyaldosta. A másik szent egyik kezét mankóra +támasztva hónapokon át mozdulatlanul tartotta, míg a mankó +elkorhadt, a kar mereven és szabadon állott, izmai teljesen +megszáradtak. Néhány nő egész éjjel és egész nappal térdmozdulás +nélkül törzshajlításokat végzett előre és a földet érintette +újjaival. Az egyik kisgyermekre olyan nehéz követ tettek, amilyet +éppen még elbírt agyonnyomás nélkül; egy másik ártatlan csöppséget +a szülei egy rakás tövisre fektettek és nem törődtek a sírásával; +majd megszokja! Az indiai kormányzóság eltiltotta egyik +főmutatványukat, de itt még ez is látható, az ú. n. «árboc körüli +tánc». Az egyik jogin hátizmaiba mészáros kampót veret, kötélen +felhúzatja magát egy fiatal hajlékony fára, mely állandóan ide-oda +mozog a furcsa teher alatt.<a name="FNanchor_70" id= +"FNanchor_70"></a><a href="#Footnote_70" class= +"fnanchor">70)</a></p> +<p>4. A tetszhalálra és az élő eltemettetésre történelmi +hitelességgel csak Haridas nevű joginról állapítható meg négy +eset.<a name="FNanchor_71" id="FNanchor_71"></a><a href= +"#Footnote_71" class="fnanchor">71)</a></p> +<p>A kataleptikus állapotba került jogint a nép halottnak tartotta +és ha újra éledt, akkor mint szentet a legnagyobb tisztelettel +rajongta körül. Ez a kivételes tisztelet annyira legyezgette a +hiúságot, a hindu népnek jellemző vonását, hogy a letargia és +katalepszia egész sportszerű gyakorlat lett Indiában. Spiritiszta +és teozófikus iratok szerint az élve eltemetés és újraélesztés igen +gyakori és közkeletű az egész félszigeten. Alapos <span class= +"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> +tanulmányok azonban kiderítették, hogy valamennyi hiteles hír csak +egyetlen emberre, Haridas joginra vonatkozik, ki 1820 és 1830 +között négyszer eltemettette magát, amint erről magasrangú angol +állami tisztviselők és katonatisztek tanuskodnak. Sem előtte, sem +utána nem lehetett kimutatni senkiről sem. Mások elásatják ugyan +magukat sírszerűen üregekbe, de egy kis résen levegő és napfény +áramlik be hozzájuk. Mivel Haridas mutatványa az ember +téliálomszerű állapotára páratlan eset az egész történelemben, +érdemes vele kissé jobban megismerkednünk a lahore-i maharadzsa +udvarában élő angol követ jelentése és Honigberger János Márton +brassói származású orvos leírása alapján, aki 35 évet töltött +keleten és öt évig működött, mint a lahorei maharadzsa udvari +orvosa.</p> +<p>Haridas korán felvágatta nyelvét, mesterségesen +meghosszabbította és visszafelé hajtva teljesen el tudta vele zárni +a garatot. Éveken át gyakorolta a lélekzés minél hosszabb +visszatartását is. Élve eltemetésére a következő előkészületeket +tette. Hashajtót szedett és utána napokon át tiszta tejjel +táplálkozott. Az eltemetés napján már nem vett táplálékot magához, +hanem lenyelt egy három újjnyi széles és 30 öl hosszú vászon +szalagot. Ezután ismét visszahúzta és így alaposan kitisztította a +gyomrát; majd vállig bele ült meleg vízbe, melyet csövön át a +belekbe bocsátott. Azután a test nyílásait, orrát, fülét illatos +viaszdugókkal zárta el, a garatot pedig a nyelvével. Mellén +keresztbe fonta karjait és tetszhalálhoz hasonló álomba merült. +Vászonba göngyölték, melyet feje felett összekötöttek és +lepecsételték <span class="pagenum"><a name="Page_86" id= +"Page_86">-86-</a></span> a maharadzsa gyűrűjével. A testet ládába +tették, melyet a maharadzsa sajátkezűleg különleges lakattal zárt +le, mert maga is alaposan kételkedett az újraébredés lehetőségében. +A ládát egy négyszögletű, befalazott ablakú kerti épületbe +helyezték el, melynek ajtaját ismét lepecsételték és agyaggal +erősen betapasztották, hogy levegő ne juthasson az épületbe. A +maharadzsa saját testőrségéből két századot helyezett el az épület +közelében, ezek közül felváltva éjjel-nappal négy ember őrizte az +épületet és az udvarmester naponként többször ellenőrizte az +őrséget. Más esetben az angolok őríztették a földbe temetett ládát +hindukat gyűlölő mohamedán katonákkal, kik oly lelkiismeretesen +teljesítették tisztüket, hogy még egy porszemet sem engedtek +elvinni a sírhantról, melyet pedig a babonás nép ereklyeként akart +szétkapkodni. Negyven nap mulva feltörték a zárakat, a maharadzsa +és az angol követ beléptek a sötét üregbe, hol három láb mélyen a +lezárt szekrény állott. A kinyitást a katonaság salve lövésekkel +üdvözölte, a tömeg előretört és valamennyien megnézhették a +nyirkos, penészes vászonba gyöngyölt alakot. Mikor kíváncsiságukat +kielégítették, az angol követ kérésére kibontották a zsákot, a +kíséretében lévő orvos alaposan megvizsgálta a jogint és érverést +sehol sem észlelt rajta. Azután megkezdődött az újraélesztési +eljárás. A jogin kitanított szolgája meleg vízzel öntözte a testet +és lassan, óvatosan kinyujtotta a kezét és lábát. A maharadzsa és a +követ dörzsölték a lábakat és a szolga kétszer-háromszor forró +kovásszal borogatta a koponyát, azután eltávolította az orrból és a +fülből a gyapot- és viaszdugaszokat. <span class="pagenum"><a name= +"Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> A fogakat késheggyel +feszítette szét, nagy erővel kinyitotta a száját és a torokból +kihúzta a nyelvét. Néhány másodpercig vajjal dörzsölgette a +szemhéjakat és széthúzta. A szemüregből mozdulatlan, fénytelen +szemek meredtek elő. A fejre alkalmazott harmadik kovászos +borogatás után az egész test görcsösen megrándult, az orrlyukak +kitágultak és az eddig ráncos, összeaszott tagok teltebbé váltak. A +nyelvre vajat tett, melyet Haridas nehezen lenyelt. Néhány perc +mulva a szemgolyó jobban kidülledt, visszanyerte természetes fényét +és a jogin a mellette ülő maharadzsától alig hallható, síri hangon +kérdezte: Hiszel most már nekem? A maharadzsa igennel válaszolt; +felöltöztette díszruhába, felékesítette gyöngy nyaklánccal, arany +karperecekkel. Az egész élesztési eljárás félóráig tartott. Másik +félóra mulva Haridas az angol követtel és környezetével gyenge +hangon elbeszélgetett.</p> +<p>A gondos előkészület és az élesztési eljárás részletes leírása +mindenkit meggyőzhet arról, hogy ebben a hosszas tetszhalálban az +emberi szervezet végletekig menő teljesítőképességéről van szó és +nem valami természetfeletti jelenségről. A lélekzés szünetelése nem +teljes, mert eltekintve attól, hogy a légi utak elzárása sem +tökéletes, a lélekzés történhetik a bőrön át is. És egy üregben +felállított vagy más esetben háromlábnyira elásott faszekrénybe +hatolhat még annyi levegő, amennyi a vita minima, a legelemibb +életműködés fenntartásához szükséges. Táplálékot a saját +zsírszöveteiből merített, mert nagyon lesoványodott, akárcsak a +téli álomba merült állatok.</p> +<p>Erkölcsi tökéletességet sem jelent az önkínzás <span class= +"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> vagy +tetszhalál gyakorlása, amint ezt Haridasnak élete igazolja. A nép +módfelett ünnepelte a szent embert, de életmódja olyan botrányos +volt, hogy a maharadzsa már ki akarta toloncoltatni országa +területéről. Ennek a szándékának neszét véve megszökött egyik +jótevőjének fiatal feleségével. Nemsokára azonban komolyan meghalt +és a népszokás szerint máglyán elégették. Indiai források regélnek +még arról is, hogy jogint háromszáz esztendő mulva ástak ki a +földből, de ez természetesen csak legenda, történeti értékű +bizonyíték nincsen rá.</p> +<p>Az egész rendszerről és gyakorlatról elmondhatjuk, hogy hamis +fiziológián és egyoldalú lélektani megfigyeléseken alapszik. A sok +befelénézéstől eltompul az igazi megfigyelő erő és nem veszi +figyelembe az éntudat rendes jelenségeit sem, melyekből könnyű, +biztos következtetéssel jutunk el a lélek megismerésére, ha nem is +intuiciójára. A természet és szellem megkülönböztetése végett +nincsen tehát a szellem eltompítására szükség.</p> +<p>Az ilyen aszkézis alkalmas az indiai lélek fantasztikus +hajlamának előmozdítására, hallucinációk ébresztésére, de a +tevékeny termelő munka, a valóságot alakító élet elvész benne. Nem +tesz különbséget az eltompító, kataleptikus, hisztérikus révület és +a teremtő elme tárgyban elmerülő szemlélődése között. Leubával erős +lehet a gyanunk arra, hogy az ilyen aszkéták túlnyomó többségénél a +szellem elszegényedése, elárvulása áll be és ezért teljesen +indokolatlan a teozofusok lelkesedése irántuk és a jogin +műszavakkal való dobálódzás. <span class="pagenum"><a name= +"Page_89" id="Page_89">-89-</a></span></p> +<h4>IV. Kisebb rendszerek.</h4> +<p>A nagy, kiépített rendszerek mellett az idők folyamán egész +sereg vélemény hullámzott Indiában. A dzsai-nák 363 filozófiai +rendszert, a baudhák 62-t emlegetnek. Ezek közül a következő hatot +ismerik el orthodox rendszernek. Az eddig ismertetett vedanta, +szánkja, jóga mellett még a purva-mimanzát, a vajsesika- és a +njája-rendszert. A védákkal ellenkező tanok közül legnevezetesebb a +buddhizmus és a materializmus.</p> +<p>Az indiai világnézet teljesebb ismertetésére még a kisebb +rendszerekről is megemlékezünk néhány szóval.</p> +<p>1. <i>A purva-mimanza-rendszer.</i> Ez a brahmanok legsajátosabb +tudománya. Az orthodox rendszerek között a vedanta kiegészítőjének +és ellenlábasának szokás tekinteni, amennyiben a véda rituális +részével, a brahmanák fejtegetésével foglalkozik. Innen származik +már neve is; purva-mimanza annyi, mint első kutatás, első +fejtegetés. Másik neve karma-mimanza, az érdemszerző cselekedetek +taglalása, vele ellentétben a vedanta-rendszer az uttara-mimanza, +második fejtegetés, vagy brahma-mimanza, a világlélek tárgyalása. A +purva-mimanza tankönyvét, a mimanza-szutrákat a vedanta-szutrákkal +egyidőben Dzsajmini szerkesztette, valamivel Krisztus születése +előtt.</p> +<p>Inkább rituális kazuisztika ez, nem pedig tulajdonképpeni +filozófiai rendszer; nincsen sem önálló metafizikája, sem etikája. +A ritusok könyvéből elhagyja a terjengős magyarázatokat, +szemléltető történeteket és pontosan meghatározza, <span class= +"pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span> hogy az +áldozatok bemutatásánál mi a pap, mi a hívő teendője. Pl. a +tűzisten, Agni áldozatánál használt kavicsokat nem szézám-olajjal +kell megkenni, hanem vajjal. Pontosan felsorolja az áldozatok +fajait, mindegyiknél szükséges papok számát és ezek teendőit, az +áldozati állatokat és földolgozásuk módját. Megállapítja minden +cselekedet jutalmát és büntetését s ebben teljesen a hasznossági +elv alapján áll. Minden cselekedet meghozza a maga gyümölcsét +(karma), vagy ebben az életben egészséggel, vagyonnal és hosszú +élettel, vagy a másik életben, mely addig lesz szerencsés, míg a +tetteinkért járó érdemeket fel nem éljük.</p> +<p>Valószínűleg szabatosan felépített logikai formájának köszöni, +hogy bölcseleti tanok híján is a többi orthodox rendszerrel +egyenlőrangúnak ismerik el. Minden kérdést a következő schéma +szerint tárgyal: 1. kitűzi a tételt; 2. módszeres kételyt támaszt, +ellenvetéseket hoz fel; 3. megindokolja az ellenvetéseket; 4. +cáfolja az ellenfél érveit és vele szemben felállítja a helyes +bizonyítékokat; 5. összefoglalja az eredményt. Ezekben az +érvelésekben elvétve filozófiai kérdések is kerülnek szőnyegre. +Legértékesebb közöttük az a vélemény, hogy a szó és jelentménye +között az összefüggés nem az emberek tetszésétől függ, hanem a +dolog természetéből származik. Ezzel akarja bizonyítani, hogy a +Véda nem emberi alkotás, nem is sugalmazott könyv, hanem maga az +örökkévaló érvényesség. Egyszerű szótagja olyan szilárd, olyan +egyetemes, mint a nap és mint a tenger, a szó azonban megjelenik a +betűkben, mint a nap a sugaraiban, a tenger hullámaiban. +<span class="pagenum"><a name="Page_91" id= +"Page_91">-91-</a></span></p> +<p>Ez a rendszer olyan emberek szemében állhat meg, akik csak +egyetlen nyelvet ismernek és nem tudják megítélni, hogy egy +fogalomnak hányféle kifejezés felelhet meg. A sok körmönfont +előírás és kicsinyes szabály nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a +gondolkodó embereket elidegenítette az istentisztelettől és a +védáktól és sokan az ellentétes végletbe csaptak át, az indiai +materializmusba.</p> +<p>2. <i>Az indiai materializmus.</i> A bráhminok műveltségéhez +hozzátartozik az is, hogy ismerjék a védákat támadó materializmust. +Ezt a könnyű fajsúlyú rendszert az ékesen szóló Csárváka, «az +istentagadók fejének koszorúja» dolgozta ki. Ő azonban arra +hivatkozik, hogy az emberszerető Brhaspati istentől tanulta, ki a +Véda-pantheon vezető teológusa és az upanisadok szerint jókedvében +a gonosz szellemeket megtanította arra, hogyan lehet okossággal a +jót rosszá, a rosszat jóvá átalakítani.</p> +<p>A rendszer a kicsinyes ritusok ellenhatásaképpen igen korán +keletkezhetett. A legrégibb buddhista iratok már teljesen kiforrott +alakban ismertetik, jeléül annak, hogy a buddhizmusnál jóval +régebbi keletű.</p> +<p>Jelszavuk: csak azt tartjuk igaznak, amit látunk, hallunk és +ízlelünk. Minden magasabb tudásról szóló tan népámítás és szófia +beszéd. A brahmánok csalók és csufondáros tréfagyártók; a védák nem +egyebek, mint üres koholmányok, csak abban az egyben van igazuk, +hogy nincsen semmiféle élet a megváltás után. Ilyen megváltás +azonban minden halál. Az ember megismerő lelke az elemekből +keletkezik és ezekkel pusztul el. <span class="pagenum"><a name= +"Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> Négy elem keveredéséből +származik a test és a testet mindig nyomon kíséri a lélek, mint az +italok keverésével együtt jár a mámorba ringató erő. Az emberi élet +egyetlen célja a gyönyörűség: eszem-iszom és szeretkezés. De amint +a halevéshez érteni kell, ügyesen kiválogatni az ízletes húsból a +szálkát és porcokat, hasonlóképpen csak az a bölcs ember, ki a +szenvedésekből kiválogatja az örömet, élvezi az életet, sok pénzt +kér kölcsön és nem a brahmánoknak hagyja, hanem maga issza meg a jó +vajas italt. Értékelésére kár volna szót vesztegetni, ez nem +filozófia, inkább olcsó szellemeskedés.</p> +<p>3. <i>A vaisésika- és a njája-rendszer.</i> A vaisésika-rendszer +alapítója Kanada a njája alapítójának, Gótamának kortársa. +Egészséges realizmust hirdet mind a két rendszer. Szerintük ha +kellően használjuk megismerőképességeinket, elérjük az igazságot. +Akik azt állítják, semmi sem létezik, minden csak látszat, +bizonyítsák be az állításukat; az ő bizonyítékuk sem létezik, ez is +csak látszat, amint alapelvükből következik.</p> +<p>Oldenberg szerint Kanada rendszerét még csak kezdetlegesen +ismerjük. Annyit tudunk, hogy <i>bízik a valóság megismerhetésében +és legfőbb törzsfogalmakat, kategóriákat keres,</i> melyek +segítségével áttekinteni kívánja a mindenséget. Hat kategóriát +állít fel: szubsztancia, minőség, mozgás, egyetemesség, inherencia +és egyéniség. Emlékeztetnek ezek Aristoteles kategóriáira és +világképére, amint ez már a szánkjánál, a másik realisztikus +rendszernél látható volt. De ezek a kategóriák a védák törvényt +tartalmazó részén alapulnak, nem pedig a panteisztikus +upanisadokon. A mindenség négy <span class="pagenum"><a name= +"Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> elemből áll elő: földből, +vízből, fényből és levegőből. Ezek végtelen kicsiny, szemmel nem +látható finom részeket tartalmaznak és ez a végtelen apró rész a +paranam, az atóm, mely minden további elemzést kizár és egyenlő a +napsugárban lebegő porszem hatodrészével. A négy anyag eredetileg +harmóniában nyugszik, míg valamely önző szellem vágya mozgásba nem +hozza, és így alkotja a szellem számára a testet, melyet mint +valami bilincset, az igazság törvényét, tetteinek következményét +kell hordoznia. A négyféle atóm nemcsak négyféle elemet alkot, +hanem a nekik megfelelő érzékszerveket is. A szem ilyen módon nem +egyéb, mint látószervvé kristályosodott fénysugár, mely a saját +alkotóelemére irányul. A fül hallószervvé alakult levegő, az ízlés +a víz szerve és végül a szaglás földszerű. <i>Hasonlót tehát +hasonlóval ismerünk meg, amint Platon is tanítja.</i> A tanok +végére ismételten odabiggyeszti, hogy ezek ismerete hozza meg az +üdvösséget. De már érezzük, hogy ez az összefüggés a védák +törvényeivel erőltetett külsőség, mellyel a közvélemény miatt nem +akar szakítani, de tulajdonkép minden misztikus szemlélettől eltérő +világképet keres. Kiindulópontja lehetett volna a +természettudományos kutatásnak, de a néplélekben nem talált +visszhangra.</p> +<p><i>A njája-tannak főcélja szintén az egyéni tudás megszűnése</i> +és megszabadulás e siralmas világból, de ez már nem Kanadának +realisztikus kategóriáival, hanem ezek teljes elfogadása mellett +főképpen dialektikus ismeretekkel szerezhető meg. Leginkább a +deduktív következtetéssel foglalkozik, az ítéletet csak érinti, a +fogalom meghatározását <span class="pagenum"><a name="Page_94" id= +"Page_94">-94-</a></span> pedig teljesen mellőzi. A rendszer +büszkesége a bonyolult öttagú következtetés, a szillogizmus +elmélete. Rendes szemléltető példája Oldenberg szerint a +következő:</p> +<p>1. állítás: a hegyen tűz van;</p> +<p>2. ok: mert füstöl;</p> +<p>3. példa: ahol füst van, ott tűz is van, mint a konyhában;</p> +<p>4. alkalmazás: de ezen a hegyen így van;</p> +<p>5. következmény: tehát ezen a hegyen is tűz van.</p> +<p>A harmadik helyen lévő példa beillesztése alkalom lett volna az +indukció kifejlesztésére, de ezzel nem törődnek; megelégszenek a +példák minden kritikanélküli felemlítésével. Az egész rendszer +elmés játékszer erdőben hűsölő remeték számára, akik egymással +szellemi sakktornát folytatnak és ennek szabályait pontosan +körvonalazzák. Egyébként Indiában még ma is népszerű; a magasabb +műveltség előkészítő iskolájának tekintik.</p> +<h3>BUDDHA.</h3> +<h4>I. Élete és jelleme.</h4> +<p>1. Kr. e. a VI. század az emberi művelődéstörténet egyik +legnagyobb százada. Athén ekkor fogadja el Solon alkotmányát; +Kisázsiában Thales és a miletosiak felvetik a nyugati filozófia +főbb problémáit; Cyrus megalapítja a perzsa birodalmat és +megengedi, hogy a zsidók a babiloni fogság után újra építhessék +jeruzsálemi templomukat. Látomásait ekkor látta Ezekiel, ekkor +zengette <span class="pagenum"><a name="Page_95" id= +"Page_95">-95-</a></span> Jeremiás próféta örökbecsű siralmait. A +messze keleten Laoce és Kon-fu-ce megírják a kínai művelődés +mindmáig alapvető műveit. Indiában szintén ekkortájt fejlődik ki +számos önálló filozófiai rendszer és a szofisták után fellép a +hindú Sokrates, Ázsia világossága, Gautáma Buddha.</p> +<p>A népek fejletlen valóságérzéke ebben az időben még a nagy +emberek életét mondával szövi át meg át. Mennyit mesélnek még a +józan görögök is Homerosról, Orpheusról vagy Pythagorasról? Nem +csoda tehát, ha a keleti fantázia Buddha életét a történeti +kritikát szinte kétségbeejtő ködbe burkolta. A szóbeli +hagyományokat Buddha halála után csak ötszáz, hatszáz esztendővel +foglalták írásba, leginkább kétféle változatban: páli nyelven +Ceylon szigetén és szanszkrit nyelven az északi országokban, +Nepálban és Tibetben.</p> +<p>A páli hagyomány egyszerűbb, világosabb, jobban megközelíti a +történeti valóságot. Hármas gyüjteményét hármas kosár, Tipitaka +néven foglalták egybe. Terjedelme körülbelül kétszer akkora, mint a +Szentírás. Az első a fegyelem kosara; magában foglalja a +szerzetesek szabályait, a gyónási formulát, a megbocsátható és meg +nem bocsátható bűnök jegyzékét. Második a dhamma, mely Buddha +beszédeit és a régi bölcsek mondásait tartalmazza; ez a buddhizmus +dogmatikája és erkölcstana. A harmadik rész (az abidhammapitaka) a +másodiknak, a törvénynek mintegy toldaléka, kodicillusa: a rövid +feleletek és kétes esetek megvilágítása.<a name="FNanchor_72" id= +"FNanchor_72"></a><a href="#Footnote_72" class= +"fnanchor">72)</a></p> +<p>1903–1914-ig német, francia, japán expediciók az északi iratok +foglalatának, a szanszkritkánonnak <span class="pagenum"><a name= +"Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> nagy részét is felfedezték +és megállapították, hogy az északi legendairodalomban sok a hitelt +érdemlő adat, mely nincsen meg a déli könyvekben.<a name= +"FNanchor_73" id="FNanchor_73"></a><a href="#Footnote_73" class= +"fnanchor">73)</a></p> +<p>Az északi könyvek terjedelme már kétszázszor akkora, mint a +Szentírás; magyarázatokkal együtt pedig a Japánban készült 1679-iki +kiadás több mint kétezer kötetet számlál és egysorba helyezve +harmincnégy méter hosszú polcot foglal el.<a name="FNanchor_74" id= +"FNanchor_74"></a><a href="#Footnote_74" class= +"fnanchor">74)</a></p> +<p>Buddha filozófiájában alig akad eredeti gondolat; Garbe, Jakobi, +Pischel arról vannak meggyőződve, hogy teljesen a szánkja-rendszert +teszi magáévá; Deussen pedig a védákból idézi majd minden +alapgondolatát. Buddha tehát nem annyira tanaival, mint inkább +életével és egyéniségével hatott, ezért az északi források +mérsékelt igénybevételével vázoljuk életét és jellemét.</p> +<p>2. A katonai kaszthoz tartozó Sákja-nemzetségnek Gautáma +(Gotáma) ágából született Kr. e. 580 körül Sziddhartha (a célhoz +ért) nevű fiú, aki később önmaga Buddha (fölvilágosított, magára +eszmélt) nevet vett fel. Tisztelői elnevezték Sákja-muni-nak, a +sákják bölcsének vagy Tathagatha-nak, magasztosnak, tökéletes +életűnek. Élete folyásáról történeti bizonyossággal nagyon keveset +tudunk. Anyja Mája, a gyermek születése után néhány napra meghal és +nagynénje gondoskodik a kisdedről. Nemesi nevelésben részesül, 16 +éves korában megnősül; ezután még 13 évig gondtalanul éli világát. +Ettől az erősen érzéki élettől megcsömörlik és 29 éves korában +elhagyja palotáját, nejét, újszülött fiát. Hat álló esztendeig +vezeklő életet él, de nem tudja elérni az upanisadok magasabb +tudását és kijelenti, <span class="pagenum"><a name="Page_97" id= +"Page_97">-97-</a></span> hogy a belátás nem származik +önsanyargatásból. Éppen egy fügefa alatt üldögél, mikor egy Sujáta +nevű leány jó reggelit hoz számára. Elfogyasztja, elragadtatásba +esik, ekkor látja meg a négy megváltó igazságot és ettől a +pillanattól fogva használja a Buddha, a fölvilágosodott nevet. 40 +esztendeig hirdeti ezeket az igazságokat és meghal 80 éves korában. +Elhalálozásának évére vonatkozólag 543-tól 368-ig ingadoznak a +vélemények; Müller Miksa középúton járva, 477-et tartja +legvalószínűbbnek.<a name="FNanchor_75" id= +"FNanchor_75"></a><a href="#Footnote_75" class= +"fnanchor">75)</a></p> +<p>3. Születését, megtérését és halálát legendákkal veszik körül, +melyek a világirodalom nevezetes termékei közé tartoznak és +bizonyára elég híven megvilágítják hősük szellemi fejlődését, fő +jellemvonásait. Születése szemlélteti túlságos önérzetét, megtérése +akaraterejét és misztikus hajlamait, vándorélete hatalmas tanítói +egyéniségét, halála pedig együttvéve valamennyi jellegzetes +tulajdonságát.</p> +<p><i>Születése.</i> Anyja, Mája hosszú gyermektelen házasság után +azt álmodja, hogy egy szép tavaszi napon a Himalája ormain járt és +ott egy hatagyarú fehér elefánt hatolt az oldalába. Atyja, +Suddhodáma fejedelem, összehív huszonnégy brahmánt, kik +következőképpen fejtik meg az álmot. Májának fia születik, kiből +vagy világverő hatalmas király, vagy világot megvető aszkéta válik. +Tíz hónap mulva Buddha kilép anyja kebeléből, talpraáll, hét-hét +lépést tesz a világ négy tája felé és oroszlánhangon ordítja: «Én +vagyok a legnagyobb ezen a világon; ez az én utolsó születésem. Én +vetek véget a születésnek, öregségnek és szenvedésnek.» Hangjára a +világok <span class="pagenum"><a name="Page_98" id= +"Page_98">-98-</a></span> megremegnek, csodás fény hatja át az égi +tereket, virágeső esik, két felhő hoz meleg fürdőt az anyának és +gyermekének. A vakok látnak, süketek hallanak, a bénák járnak, a +hangszerek maguktól megszólalnak, az állatok csengő hangon +énekelnek, az istenek ujjonganak, énekelnek és táncolnak.<a name= +"FNanchor_76" id="FNanchor_76"></a><a href="#Footnote_76" class= +"fnanchor">76)</a> Ez a hely rávilágít Buddhának és követőinek +végtelen nagy önérzetére. Nem ismer maga felett se istent, se +embert; önmagától lesz a maga és a világ megváltója.</p> +<p>4. <i>A megtérés híres legendája bámulatos akaraterejét mutatja +be.</i> Atyja hisz a brahmánok jóslatában és mindenáron arra tör, +hogy fiából világhódító királyt és ne világmegvető aszkétát +neveljen. Ezért távoltart fiától mindent, ami a remeteélet felé +vonzhatná; gondoskodik róla, hogy ne lásson öregséget, betegséget, +halált és aszkétát. Három palotát épít számára; egyet a hűvös, +másikat a forró, harmadikat az esős időjárás tartamára. Gyönyörű +kertek veszik körül a palotákat, ezerszínű lótuszvirág, tavi rózsa, +vízililiom pompázik mindenütt a tavakon. Szépséges rabnők +ezerszámra táncolnak, énekelnek az ifjú herceg körül, aki úgy él +velük, mint egy isten az istennők között. Tizenhatéves korában nőül +veszi Gopa hercegnőt és éli a világát még tizenhárom éven át. +Huszonkilenc éves korában, mikor már fenékig ürítette az élvezetek +poharát, kikocsizásai alkalmával az istenek sorra küldenek elé egy +lázas, poklos beteget, elesett öreg embert, férges hullát, és mikor +ez a látvány megrendíti, kedvét veszi az élettől, ekkor jelenik meg +előtte békét sugárzó arccal egy sárgaruhás szerzetes, mintha hívná +és mondaná: «Én legyőztem a világot.» <span class= +"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span></p> +<p>Visszatérve hallja, hogy felesége beteg, fia született, kinek +atyja Rahula nevet adott. Ekkor ezekre a szavakra fakadt: «Rahula +született, bilincs született számomra.» Hiába jelennek meg előtte a +rabnők, hogy zenével, tánccal felvidámítsák, rájuk se néz, +csakhamar elalszik és utána a nők is. Éjjel felébredve látja, hogy +a lant kihullott a kezükből, nyál folyik a szájukból; egyik +hortyog, a másik fogát csikorgatja vagy kísértetiesen beszél +álmában… Gyönyörű lakása, melyet eddig Indra isten palotájához +hasonlított, úgy tűnik fel most előtte, mint egy temető, rothadó +hullákkal teleszórtan. Sietve felkel és a nélkül, hogy feleségétől, +fiától elbúcsúznék, lóra kap és hű kocsisa kíséretében nekivág a +sötét éjnek, hogy békességet szerezzen magának, a világnak és az +isteneknek. Harmincórai lovaglás után megérkezik két jógin +tanítóhoz, itt angyalkézből megkapja a szerzetesnek nyolc tárgyból +álló felszerelését és elbocsátja kocsisát. Hű lovának szíve +megszakad bánatában és mint angyal születik újra az istenek +egében.</p> +<p>Buddha óriási akaraterejét kitűnően szemlélteti a legenda. +Kedvenc lova, táncosnői, atyja, anyja, felesége, újszülött +gyermeke, szóval mindaz, ami közönséges embert eltéríthet +elhatározásától és hozzábilincseli a földi léthez, őt mindez nem +ingatja meg. Gazdaságban, gyönyörűségben üresnek érezte +szívét-lelkét. Elégedetlensége nőttön-nőtt és elvette az élvezetek +minden varázsát; ő maga pedig mindentől megcsömörlött.</p> +<p>Az érzéki gyönyörűségekben nem lelve örömet, másik szélsőségbe +esik. Két brahmán tanítója hiába tartóztatja, a jógin gyakorlatok +nem elégítik <span class="pagenum"><a name="Page_100" id= +"Page_100">-100-</a></span> ki. Beljebb hatol Uruvéla erdejébe és +mindig kegyetlenebb önsanyargatással iparkodik kierőszakolni a +magasabb tudás megváltó pillanatát. Mezitelenül vagy piszkos +rongyokban él, a vezeklők szőringébe öltözik, kővé meredten +mozdulatlanul áll vagy rothadó csontokon fekszik, koplal az +éhenhalásig, megeszi a borjúk ganéját és a saját maga ürülékét +(Schmidt). A testén lerakódott piszokréteget éveken át nem mossa le +magáról. Vergődéséről maga így nyilatkozik: «Összeszorítottam a +fogamat, ínyemre tapasztottam a nyelvemet, elnyomtam vagy kínosan +visszatartottam a gondolataimat, úgy hogy az erőlködéstől izzadság +patakzott a hónom alatt. De azért tovább gyakoroltam az +appana-elmélyedést. Visszatartottam a lélekzetemet, minek +következtében hatalmas zúgást hallottam a fülemben, gyötrő +főfájásom támadt, mintha erős szíjjal szorongatnák, ropogtatnák a +fejemet és a gyomrom úgy égett, mintha egy ügyes mészároslegény +késével hasogatta volna. Egész testem csupa tűz volt. Olyanná +lettem, mint a fonnyadt dinnye, mint a fekete árnyék, úgy hogy csak +fekete Gotamának hívtak. De ezzel a sanyargatással sem értem el a +teljes tudást és a szenvedés megszűnését. Az istenek azt mondották: +«Gotama aszkéta, így elpusztulsz, ne fogd magad vissza az +ételektől, mert különben bőröd pórusain át életnedűt sajtolunk +beléd. Buddha erre elgondolkozik; ez hamisság, ez csalás volna, +hogy az istenek ily titkos módon tartsanak el. Visszautasította +ajánlatukat és bő táplálékot vett magához. Visszaemlékezett az +elragadtatás boldog pillanataira, melyben már az atyai házban +részesült. <span class="pagenum"><a name="Page_101" id= +"Page_101">-101-</a></span> Négy hétig ül elragadtatásban a +különböző fák alatt és új belátását megvédelmezi a halál istenének, +Marának heves támadásai, kísértései ellen.<a name="FNanchor_77" id= +"FNanchor_77"></a><a href="#Footnote_77" class= +"fnanchor">77)</a></p> +<p>Oldenberg legmélyebb meggyőződése, hogy a jóga-gyakorlatok +Buddha életében igen nagy szerepet játszottak. Már kora ifjúságában +hajlamosnak látszik hallucinációra, melyben csodás látomások +tárulnak elé. «A rózsa-almafa hűs árnyékában ültem és elszakadtam +az érzéki gyönyörűségtől, minden tisztátalan lénytől, az +elmélkedéssel járó, magányból származó örömmel és megelégedéssel +teljes elsőfokú elragadtatásba estem és ebben kitartottam.» +Megvilágosodása, Buddhasága sem volt egyéb, mint ifjúkori +gyakorlatainak megismétlése, felemelkedése az elragadtatás negyedik +fokára és az itteni intuitív belátás eredményének színigazságként +elfogadása. Az őt követő aszkéták jutalma sem egyéb, mint a +jógagyakorlatoknak négy magasabb fokából származó öröm és békesség. +Életének vége felé már annyira otthonos ezekben a gyakorlatokban, +hogy egyik elragadtatásból a másikba esik és a negyedik fok +többszöri elérése után szenderül örök nyugalomra, lép át a +nirvánába.<a name="FNanchor_78" id="FNanchor_78"></a><a href= +"#Footnote_78" class="fnanchor">78)</a></p> +<p>5. <i>Tanítói egyénisége.</i> Nem hiába mondják Buddhát Kelet +Sokratesének, fölvilágosodása után egész tevékenysége beszédekben +és vitatkozásban merül ki. Kérdez és kérdezteti magát, de +tulajdonképpen mindig ő viszi a szót. Tanítványai áhítattal +hallgatják, ellenfelei pedig elnémulnak vagy megtérnek. Sikerének +fontos tényezője személyes megjelenése. A páli szövegek szerint +Buddha külső alakja szép, csinos, tetszetős; tekintete barátságos, +nyílt és derült; magatartása <span class="pagenum"><a name= +"Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> rendkívül fegyelmezett, +szigorú erkölcsre valló. Hangja zengzetes; választékosan, világosan +beszél és egész fellépése a szentség és magasztosság benyomását +kelti.</p> +<p>Tanítói egyéniségének egyik hiteles és feltűnő vonása a tisztán +elvont és elméleti igazságok iránti ellenszenve. Indiában még most +is közszájon forog, hogyan gúnyolta ki a meddő filozófiai vitákat +az <i>elefánt és a vakok meséjével</i>. Valóságos korkép ez az +akkori szellemi életből, miért is jórészét ideiktatjuk.</p> +<p>«Egy alkalommal Szavatthi-ban tartózkodott a Magasztos és +ugyanakkor kéregetni jött ide sok aszkéta, brahmán és különböző +szektákhoz tartozó vándor szerzetes. Ezek teljesen különböztek +egymástól abban, amit tudtak és tanítottak. Voltak aszkéták és +brahmánok, akik azt tanították és hitték: «A világ örökkévaló; csak +ez az igazság és minden más vélemény dőreség.» Voltak ott aszkéták +és brahmánok, akik tanították és hitték: «A világ nem örökkévaló. +Csak ez az igazság és bolondság minden más ezen a világon.» Ilyen +hosszadalmas módon állítja még egymással szembe a következő +véleményeket: a világ véges és végtelen, a lélek és a test azonos +vagy nem azonos. A tökéletes lélek létezik a halál után és nem +létezik, vagy létezik is, nem is létezik… Ilyeneken veszekedtek +egymással, civakodtak, mérges beszédük nyilával sebezgették +egymást. Buddha szerzetesei kéregető úton hallják ezt a nagy vitát +és előadják mesterüknek, tanítójuknak, mire ő a következőképpen +válaszolt: «Szerzetesek! a többi felekezet vándor barátai vakok és +nincsen szemük; nem tudják, <span class="pagenum"><a name= +"Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> mi van és mi nincsen, mi +az igazság és mi a hamis tan.</p> +<p>Volt itt Szavatthiban egy király, aki meghagyta udvari +emberének: Menj kedves szolgám és gyüjtsd össze Szavatthi minden +vakon született emberét egy helyre… és mutass a született vakoknak +egy elefántot. Az udvari ember összegyüjtötte a vakokat, megmutatta +egyrészüknek az elefánt fejét: No nézzétek vakok, ilyen az elefánt. +Másik résznek mutatta a fülét… ismét másoknak az agyarát, +orrmányát, törzsét, hátát és végül az utolsó csoportnak a farkát. +És, mint aki jól végezte dolgát, elment a királyhoz és jelentette: +Uram, a vakok látták az elefántot, tégy velük, amit jónak tartasz. +A király lement a vakokhoz és mondá nekik: Láttátok az elefántot? +Igen, uram, láttuk. Mondjátok meg, mihez hasonlít az elefánt? Azok, +kik az elefánt fejét tapogatták végig, így feleltek: Király, az +elefánt olyan, mint egy nagy fazék. Akik az elefánt fülét fogták +meg, azt mondották: Király, az elefánt olyan, mint egy szórólapát. +Akik az agyarát érintették, azt válaszolták, olyan, mint a +csoroszlya; akik az orrmányát, mint az ekerúdja; akik a derekát, +olyan, mint egy csűr; akik a lábát, mint egy oszlop, akik a farkát, +mint egy nagy söprű. Elkezdtek egymással vitatkozni, a vita mindig +hevesebb lett és ököllel agyba-főbe verték egymást. A király pedig +nagyon jól mulatott mindezen.</p> +<p>Látjátok szerzeteseim, ilyen vakok és világtalanok a többi +felekezet szerzetesei. Nem tudják, mi létezik és mi nem létezik; mi +az igaz és mi a hamis, és ezért gyűlölködve, civakodva, veszekedve +töltik az életüket…» <span class="pagenum"><a name="Page_104" id= +"Page_104">-104-</a></span></p> +<p>Buddha nem akar belevegyülni a körülötte hullámzó +hatvan-hetvenféle filozófiai rendszer végnélküli szócsatájába. Az ő +célja gyakorlati: megváltani a világot a szenvedéstől az igaz +tudással, annak a beláttatásával, hogy a világ hiúságok hiúsága és +minden csak hiúság.</p> +<p>Más alkalommal egyik leghívebb tanítványa, a tiszteletreméltó +Malunkjaputta jött hozzá azzal a szándékkal, hogy ő mégis +felvilágosítást kér az előbb említett vitás kérdésekről és ha nem +adja meg a Magasztos, ő nem engedi magát letorkoltatni, abbahagyja +az aszkéta életet és visszatér a világba. Buddha kérdőre vonja: +«Vajjon azt mondottam neked: Jöjj, légy a tanítványom, élj szent +életet és én megmagyarázom neked, hogy a világ örökké való, vagy +nem örökkévaló, véges, vagy végtelen…</p> +<p>Nem mondottad uram. – Most ha valaki így szólna: Nem fogok addig +a Magasztossal szent életet élni, míg meg nem magyarázza, hogy a +világ örökkévaló, vagy nem örökkévaló… az az ember elpusztulna, +mielőtt a Magasztos mindezt megmagyarázná. Úgy tenne az ilyen +tanítvány, mint az az ember, kit mérges nyíl talál; rokonai, +barátai orvost hívnak és ő azt hajtogatja: Nem engedem addig +kihúzatni a nyilat, amíg meg nem tudom, hogy az az ember, aki +meglőtt, melyik kasztból való… mi a neve, milyen a termete, az +arcszíne, hol lakik; míg nem ismerem meg az íjjat, amivel lőtt… – +itt részletesen elsorolja az íjj részeit – mielőtt mindezt +megtudná, elpusztulna a sebében. Akár örökkévaló a világ, akár nem +örökkévaló stb… mindegyik esetben van születés, öregség és halál, +kín és jajgatás, <span class="pagenum"><a name="Page_105" id= +"Page_105">-105-</a></span> fájdalom és gond, minek legyőzését itt +a földön én hirdetem. Azért, amit meg nem magyaráztam, hagyd azt +magyarázás nélkül. Miért nem magyaráztam meg? Mert nem vezet +célhoz, nem tartozik a szent élet alapjaihoz, nem vezet a világról +való lemondáshoz… a világosság megszerzéséhez, nem juttat el a +nirvánába; ezért nem magyaráztam meg. Én azt magyarázom, mi a +szenvedés, a szenvedés keletkezése, a szenvedés megszűnése… Ez +vezet a világossághoz, ez juttat el a nirvánába.»<a name= +"FNanchor_79" id="FNanchor_79"></a><a href="#Footnote_79" class= +"fnanchor">79)</a></p> +<p>Ime, ez a pár jelenet Buddha életéből minden magyarázatnál +jobban megvilágítja, milyen szuggesztiv erejű, milyen szemléletes +lehetett Buddha beszélgetése, de egyszersmind felvilágosítást nyujt +szellemének gyakorlati voltáról, pozitív irányáról.</p> +<p>Modorát, magatartását jellemzik szerzetesrendjének szabályai. +Amit a szerzetesekről mond, bizonyára önmagáról is írhatja. «A +szerzetes felhagy a rágalmazásokkal; amit egy helyen hallott, nem +mondja el máshol, hogy egyenetlenséget ne támasszon. Kibékíti +azokat, akik összekülönböztek; megerősíti a jóban azokat, kik +egyetértenek. Egyetértés a gyönyörűsége és öröme, ezért egységet +teremtő szavakat mond. Felhagy a durva, sértő beszédekkel; +kifogástalan, kellemes, tapintatos, szívreható, udvarias, a népnek +kedves szavakat ejt.»<a name="FNanchor_80" id= +"FNanchor_80"></a><a href="#Footnote_80" class="fnanchor">80)</a> +Ezekben jellemzi önmagát és a vázolt korviszonyok között megérteti +velünk sikerének titkát.</p> +<p>6. <i>Buddha halála.</i> 44 esztendeig vándorolva híveket szerez +főleg a királyok, brahmánok és nemesek között, mert az egyszerű nép +nem ért reá még az ilyen érthetőbb alakban nyujtott tanain se +töprengeni. Igazi híveit szerzetesrendbe tömöríti, <span class= +"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span> melybe +később nagy ellenkezés után nőket is vesz fel. Megjövendöli, hogy +éppen a nők felvétele miatt tanai most már csak 500 esztendeig +fognak élni. 80 éves korában Szunda kovács omlós, leveses, porhanyó +vadkanhússal kínálja meg. Buddhának kitűnően ízlik az étel, de a +kovácsnak mégis meghagyja: «Szunda, ami a te porhanyó +vadkan-húsodból megmarad, ásd el jól egy árokba. Senkit se tudok +ezen a világon, se az istenek közt – élükön Brahmánnal – se sátánt, +sem aszkétát vagy brahmint, se istent, sem embert, aki ezt az ételt +elköltve jól meg tudná emészteni, csak a Magasztos.» De sajnos, a +Magasztos is vérhast kapott ettől az ételtől és nemsokára Kuszinára +határában lefekszik halálos betegen. Lázas viziói itt is jellemzik +egyéniségét. Megparancsolja pl. tiszteletreméltó Upanavának, ne +álljon elébe: «Tíz világrendszerből összecsődültek az istenségek, +hogy lássák a Tökéletest. Tizenkét mérföldnyire köröskörül nincsen +egy gombostűnyi tér, melyet az istenek be ne töltöttek volna és fel +vannak háborodva. «Messziről jöttünk, hogy meglássuk a Tökéletest. +Csak ritkán, néhanapján jelennek meg a világon a tökéletesek, a +legfőbb szent buddhák. Ma éjjel a Tökéletes átlép a nirvánába és ez +a vállas erős barát elfedi őt előlünk és nem láthatjuk a Tökéletest +a végső pillanatban.» Íme, Ananda, ezért háborognak az istenek.» +Két ikerfa között készült virágos ágyon ezer számra veszik körül a +szerzetesek, kérdezi és tanaiban erősíti őket; végül lelkükre köti: +«Az én elköltözésem után a nektek hirdetett tan és a szerzetes +szabályzat, a dharma és a szangha a ti mesteretek.» Felszólítja +őket, hogyha valaki kételkednék Buddhában, <span class= +"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> tanában +és szerzetében, lépjen még elő. Nem akadt ilyen egyetlenegy sem. +Ekkor utolsó szavait intézi hozzájuk: «Nosza szerzetesek, én mondom +nektek, minden mulandó, ami keletkezett; törekedjetek +lankadatlanul.»</p> +<p>Ezután – leghívebb barátja és tanítványa Ananda megfigyelése +szerint – felemelkedik az elragadtatás első fokára, a tér +végtelenségébe, majd belép a másodikba, az ismeret végtelenségébe; +a harmadikba, a létnélküliségbe és érzésnélküliségbe. A negyedikből +visszaesik az első fokra, majd ismét sorra felemelkedik a +negyedikre és ebből lép át a nirvánába. Ekkor megrendült a föld, az +istenek hajmeresztően doboltak. A tökéletlen szerzetesek, akik még +nem szabadultak meg a szenvedélyektől, a földre borulva +jajveszékeltek; azok pedig, akik szabadok voltak a szenvedélyektől, +öntudatosan fogadták a csapást: «Minden mulandó, ami keletkezett. +Hogy is lehetne máskép?»<a name="FNanchor_81" id= +"FNanchor_81"></a><a href="#Footnote_81" class= +"fnanchor">81)</a></p> +<p>Ime, Buddha halála egybefoglalva tünteti fel mindazt, amit +jellemzésére eddig mondottunk. Jógin révületek gyakorlása közben +szenderül el, ez sajátos indiai vonás egész életében, mely minden +nyugati bölcselőtől megkülönbözteti. Az indus jellem másik +kiemelkedő tulajdonsága, a hiúság szintén nagy szerepet játszik a +rózsákkal borított halálos ágyon. Mennyire az istenek fölött +állónak hiszi magát, hiszen az istenek még arra sem méltók, hogy +szerzetébe tartozzanak, csak mint tekintélyes világiak, a +szerzetesek körén kívül foglalhatnak helyet. Nem csodálkozhatunk, +ha hívei neki is megadják az isteni tiszteletet. Tanítására a régi +közvetlen módszerével teszi fel a koronát, <span class= +"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> amikor +megfelel minden kérdésre, eloszlat minden kételyt. Végül dicsekvő +önérzetből származó erős akaratával bámulatraméltó türelemmel visel +minden szenvedést. De mennyire szegényes e leírás a +János-passzióhoz képest!</p> +<h4>II. Buddha tanai.</h4> +<p>A nagy Buddha-kutató, Oldenberg Hermann, utolsó és már csak +halála után megjelent munkájában (Buddha’s Reden XXIII–XXV) úgy +nyilatkozik, hogy a Buddhának tulajdonított számtalan terjengős +beszéd közül leghitelesebb első benáresi beszéde, mely a négy +főigazsággal foglalkozik. Ezenkívül nagyon valószínűen Buddhától +származik a lélek nemlétezéséről szóló tan, mely megfelel a modern +asszociációs, aktualista léleknélküli lélektan elméletének. +Valószínűleg tőle való a 12 tagból álló oksági kapcsolat +(lánckövetkeztetés) és végül a szerzetében kéthetenként felolvasott +gyónási tükör, a megbocsátható és meg nem bocsátható hibák +foglalata, erkölcstanának veleje. Oldenbergnek ezt a véleményét +alapul véve ismertetjük: 1. a benáresi beszéd négy nemes igazságát; +2. a lélek nemlétét és a helyette felvett öt létmozzanatot: +(szkandhá-t); 3. a 12 tagú oksági formulát; 4. Buddha etikáját.</p> +<p>1. A benáresi beszéd szövege a következő: «Szerzetesek, két +végletbe nem szabad esnie annak, aki lemond a világi életről. +Melyik ez a kettő? Egyik a kéjhajhászó élet, mely gyönyörűségekben +és élvezetekben merül el; ez aljas, közönséges, lelketlen, nemtelen +élet, mely nem vezet el célhoz. A másik az önsanyargatás +gyakorlata, <span class="pagenum"><a name="Page_109" id= +"Page_109">-109-</a></span> mely fájdalmas, nemtelen és a célhoz +mégsem ér el. Szerzetesek, a Magasztos a két végletet elkerülve +rátalált a középútra, mely megnyitja a szemeket és az értelmet, +mely nyugalomra, ismeretre, világosságra, a nirvánába vezet.</p> +<p>És szerzetesek, melyik az az út, melyre a Magasztos rátalált, +mely megnyitja a szemeket, az értelmet, majd nyugalomra, ismeretre, +világosságra és nirvánába vezet?</p> +<p>Ez a nemes nyolcas út, mely nem egyéb, mint helyes hit, helyes +elhatározás, helyes szó, helyes tett, helyes élet, helyes +igyekezet, helyes emlékezet (vizsgálódás), helyes elmélyedés. Ezt a +középutat találta meg a Magasztos, ez nyitja meg a szemeket, +világosítja fel az értelmet, ez vezet nyugalomra, ismeretre, +világosságra, a nirvánába.</p> +<p>Szerzetesek, ez a szenvedés nemes igazsága. Szenvedés a +születés, szenvedés az öregség, szenvedés a betegség, szenvedés a +halál; szenvedés olyannal együttélni, akit nem szeretünk, szenvedés +elválasztva lenni attól, akit szeretünk; szenvedés el nem érni, ami +után kívánkozunk: szóval szenvedés a földhözragaszkodásnak mind az +öt mozzanata és öt tárgya (szkandha).</p> +<p>Szerzetesek, ez a szenvedés származásának nemes igazsága; az +újjászületést az élet szomja idézi elő, mely örömmel és +szenvedéllyel itt is, ott is kénye-kedvét tölti; a gyönyör +szomjazása a keletkezés szomjazása, a hatalom szomjazása.</p> +<p>Szerzetesek, a szenvedés megszüntetésének nemes igazsága annak +az életszomjnak kioltása, mely újjászületést idéz elő, örömmel és +szenvedéllyel itt is, ott is kénye-kedvét tölti; tegyünk le róla, +adjunk túl rajta, oszlassuk fel, távolítsuk el. <span class= +"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span></p> +<p>Szerzetesek, ez a szenvedés megszüntetésére vezető út nemes +igazsága, ez a nemes nyolcas ösvény a következő: a helyes hit, a +helyes elhatározás, a helyes szó, a helyes tett, a helyes élet, a +helyes igyekezet, a helyes megemlékezés és a helyes elmélyedés (az +igazi elragadtatás)… Világosság támadt bennem és láttam, hogy enyém +a szellem elveszíthetetlen megváltása, hogy ez az én utolsó +születésem és számomra nincsen többé újjászületés.» Beszédét volt +szerzetestársai örömmel üdvözölték. Fölveszi őket a saját új +rendjébe és tovább tagolja előttük a megváltó megismerést, mely úgy +látszik, nem egyéb, mint a szánkja-bölcselet alaptana: «sem a test, +sem a lélek, sem ezek bárminő szenvedése nem az enyém, nem az +én.»<a name="FNanchor_82" id="FNanchor_82"></a><a href= +"#Footnote_82" class="fnanchor">82)</a></p> +<p>Ez a beszéd Buddhának tulajdonképpeni programmbeszéde: a hegyi +beszéd. Mint minden indiai bölcseleti rendszerben a kiindulópont +itt is a szenvedés. A kutató elme nem tudta felderíteni a lét +titkát és így a filozófiából a lét szenvedéseinek csillapító +gyógyszere lett (remedium doloris). Sikerén ne csodálkozzunk; az +emberiség mindig szívesen hallgatja azt, aki részvéttel elismeri +szenvedéseit és segíteni akar rajta.</p> +<p>Mivel <i>a négy nemes igazság Buddhának tulajdonképpeni +evangéliuma, sőt ez az egyedüli biztos tana, azért érdemes vele +kissé behatóbban foglalkoznunk.</i></p> +<p>Az <i>első igazság</i> a legendának megfelelően sorolja fel a +szenvedés négy válfaját: születést, betegséget, öregséget, halált. +Emlékezzünk fia születésére, a bélpoklosra, az aggastyánra és a +hulla megpillantására. Bőbeszédűségére jellemző, hogy már itt +említi <span class="pagenum"><a name="Page_111" id= +"Page_111">-111-</a></span> a szenvedés forrását, mint kívánkozást +az után, amit nem értünk el. E szerint a szenvedés lényege abban +áll, hogy a lét öt mozzanatában a mulandó világhoz ragaszkodunk. Az +öt mozzanat, az öt szkandha számunkra érthetően a következő: 1. a +testiség: ez testünk, mint külső tapasztalatunk tárgya; azután +következik lelki életünk három mozzanata: 2. szkandha a megismerés; +3. az érzelem; 4. akarás, végül az 5. a tudatvilágunk, mint +valamennyinek a foglalata.<a name="FNanchor_83" id= +"FNanchor_83"></a><a href="#Footnote_83" class= +"fnanchor">83)</a></p> +<p>A <i>második igazságban</i> az élet szomját jelöli meg, mint a +szenvedés okát. Ez a metafizikai kútforrás, mely megvolt már +születés előtt, megmarad születés után és amelyből az egész jelen +élet fakad.</p> +<p>Minden élvezet annyi új vágyat ébreszt és ezek oly ritkán +találnak kielégülést, hogy tulajdonképpen az élvezet is fájdalmat +jelent. A lét oka éppen az a kívánság, melyet táplálunk, de ki nem +elégítünk. Az életszomj elágazásai: a gyönyör kívánsága, a +továbbfejlődés kívánsága és végül a hatalom kívánsága.</p> +<p>Ennek a gondolatnak a veleje már a védákban föllelhető. Ezek +szerint «az ember egészen vágyból keletkezett és amilyen a vágya, +olyan a belátása; amilyen a belátása, olyan a cselekedete; amilyen +a cselekedete, olyan a további sorsa.»<a name="FNanchor_84" id= +"FNanchor_84"></a><a href="#Footnote_84" class= +"fnanchor">84)</a></p> +<p><i>Harmadik főigazság az egész buddhizmus magva:</i> a +szenvedést akkor szüntetjük meg, ha elapasztjuk a forrást, melyből +származik, ha kiirtjuk az életszomját. Ez is benne van a védákban: +«Ha valakinek nincsen kívánsága, saját maga lett a maga kívánságává +és így életereje nem távozik többé el, hanem ő maga a brahman és +teljesen beleolvad brahmánba.» Ez a brahmával egyesülés +<span class="pagenum"><a name="Page_112" id= +"Page_112">-112-</a></span> a Mahabharáta-époszban a brahma-nirvána +vagy egyszerűen a <i>nirvána</i>. Íme, ez lebegett Buddha egész +kora előtt, mint az ember megvalósítandó célja. Ezért hagyta el ő +is otthonát, palotáit és ezt találta meg a fügefa alatt. A nirvána +az ő szemében brahmántól elvonatkoztatva az a hely, ahol nincsen +születés, nincsen betegség, öregség, halál.</p> +<p>Minden ind tudós megegyezik abban, hogy a nirvána a buddhizmus +végcélja, szabadulás a szenvedéstől, pihenés az élet nyugtalan +vándorlásaiban. Logikus következménye ez Buddha filozófiájának, +melynek sarkalatos elve az istentagadás és lélektagadás. Buddha +utolsó szava: «Minden elmúlik, ami keletkezett; törekedjetek +ernyedetlenül.» Ebből legtöbben arra következtetnek, hogy csak +olyan dolgok létezhetnek, amelyek valamilyen okból jönnek létre, +amelyek tehát mulandók, sőt pillanatnyiak. E szerint tehát a +nirvána örök nyugalom, de egyszersmind örök megsemmisülés.</p> +<p>Mit értsünk ezen a megsemmisülésen, arra nézve megoszlanak a +vélemények. A legtöbben európai logikával Buddha teljes +nihilizmusára következtetnek (Childers, Rhys, Pischl stb.), Barth +és Oldenberg szintén osztják ezt a véleményt. A buddhisták látták, +hogy tanaik ezt a következményt rejtik magukban, de nagyon +vigasztalannak tartották és azért nem vonják le világosan, sőt +helyette valamilyen kárpótlást akarnak nyujtani a boldogságra +szomjazó emberi léleknek. Erre a kárpótlásra háromféle vélemény +alakul ki. Sokan pozitivizmust tulajdonítanak Buddhának, ki +tanítványainak megtiltja, hogy ilyen elméleti <span class= +"pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span> +kérdésekkel bibelődjenek; ez csak a látóknak fenntartott +igazság.</p> +<p>A pozitivizmus elvont magaslatait azonban a legtöbb ember meg +sem érti és azért a buddhista tudósok állandóan hímeztek-hámoztak, +szép szavakba burkolták a szomorú valót: a nirvána a +halhatatlanság, az örökkévalóság, a boldogság szigete és a legfőbb +oltalom.</p> +<p>Azok, akik nem érték be üres frázisokkal, a nirvánát titokzatos +hellyé változtatták át és főleg a tömeg szemében a nirvána a +buddhista mennyországgá lett, melyben a lélekvándorlás során +bekerült istenek nagyon is jól érzik magukat és nem kívánkoznak az +állítólagos végső cél, a boldogító megsemmisülés után.</p> +<p>Ezeket a tanokat nagy készültséggel ismerteti de la +Vallée-Poussin és Dahlmannal megegyezően azt vitatja, hogy ez a +felfogás nem egyéb, mint nyugati ferdítés. A nirvána kialvást, +nyugalmat jelent ugyan, de a tűz kialvása nem egyenlő a +megsemmisüléssel. A nirvána az abszolut való, melyre nem illik rá a +mi lét- vagy nemlétfogalmunk; az örök élet teljessége ez, mely +tagadja az élet szomját, vágyát; a teljes tökéletesség, mely nem +születik és nem hal meg, nem lehet beteg és nyomorék, nem bajlódik +és nem szenved.<a name="FNanchor_85" id="FNanchor_85"></a><a href= +"#Footnote_85" class="fnanchor">85)</a></p> +<p>A vélemények útvesztőjébe és a szavak hüvelyezésébe nem +bocsátkozhatunk. Szerintünk a hindu lélek alapjában ugyanaz, mint +az európai lélek. Benne is teljes mértékben érvényes az emberi +lélek gravitációs törvénye: a boldogságra való törekvés; de megáll +ennek a törvénynek negatív oldalánál, annál a boldogságnál, mely +megszüntet minden hiányérzést, letörül minden <span class= +"pagenum"><a name="Page_114" id="Page_114">-114-</a></span> +könnyet, begyógyít minden sebet; örök békét, egységet és harmóniát +ad.</p> +<p><i>A negyedik főigazságban</i> kifejti a középutat, mely a +beszéde elején említett két véglet között nyugalomra, ismeretre, +világosságra, a nirvánába vezet. Az első lépés ezen az úton Buddha +tanításának elfogadása, az igaz hit, mely három gyümölcsöt terem: +igaz gondolatot, igaz szót és cselekedetet. Az ötödik helyen álló +helyes élet az előbbi három összefoglalása. Ez a gondolatmenet +eddig megtalálható a védákban, az iráni és a keresztény +erkölcstanban. A hatodik, a helyes igyekezet mérsékelt aszketikus +gyakorlatokat jelent. Helyes megemlékezés nem egyéb, mint Buddha +életére, tanaira mindennap történő visszagondolás. A nyolcadik a +végcél, az igazi elragadtatás, melyet annyira becsül, hogy ezzel az +állapottal való dicsekvést a meg nem bocsátható bűnök közé sorolja +és a dicsekvőt kiteszi szerzetéből.</p> +<p>A négy főigazságot számtalanszor megismétli hallgatósága előtt +és megtérésük után hozzáfűzi jelszavát és utolsó szavát: «Aminek +kezdete volt, végének is kell lennie. Ennek világos belátása maga +az üdvösség.» A jelmondatnak összefüggése a négy igazsággal +valószínűleg úgy oldható meg, hogy a szenvedés végső oka mindennek +a mulandósága, semmisége és ennek a semmiségnek felismerése adja a +megszabadulást, a megváltást.</p> +<p>2. <i>A lélek nem létezése.</i> Deussen szerint Buddha nem adott +választ arra nézve, van-e az embernek lelke vagy nincsen és a +léleknélküli lélektan későbbi tanítványok véleménye.<a name= +"FNanchor_86" id="FNanchor_86"></a><a href="#Footnote_86" class= +"fnanchor">86)</a> Ezzel szemben Oldenberg olyan részleteket közöl +Buddha leghitelesebb beszédének, a híres benáresi prédikációnak +<span class="pagenum"><a name="Page_115" id= +"Page_115">-115-</a></span> folytatásaként, melyek legalább is +nagyon valószínűvé teszik, hogy az aktualizmus magára Buddhára +vezethető vissza.</p> +<p>Az első szerzetesek felavatása után beszélget még velük:</p> +<p>«Szerzetesek! először testiségünk nem az én, mert ha az volna, +nem lenne betegségnek, változásnak alávetve és mondhatnók róla: +ilyen legyen az én testem és olyan ne legyen; másodszor érzésünk +nem az én; harmadszor képzeteink, negyedszer lelki képződményeink +vagy inkább akaratunk és végül ötödször tudatvilágunk nem az énünk… +Mondhatjuk-e arról, ami állhatatlan, ami szenvedésnek és +változásnak alávetett, mondhatjuk-e: ez az enyém, ez vagyok én, ez +az én énem?…</p> +<p>Ezért, szerzetesek, tanaim értelmes, nemes hallgatója elfordul a +lét öt mozzanatától, az öt szkandha-tól: a testiségtől, az +érzésektől, a képzetektől, az akarástól és a tudatos ismeréstől. +Amennyiben ezektől elfordul, annyiban szabadul meg az +élnivágyástól. Ez a vágytól mentesség megváltja őt és felmerül +benne annak a belátása: megváltattam! Megsemmisül a születés, +tökéletessé lesz a szent élet, betelik a kötelesség; nincsen többé +visszatérés erre a világra. Íme, ezt ismeri meg.» Így beszélt a +Magasztos. Az öt szerzetes örömmel üdvözölte; lelkük megszabadult +az élethez ragaszkodástól, megmenekült minden szenvedéstől. Ebben a +percben hat szent élt a világon, t. i. Buddha és az őt megértő +szerzetesek öten.<a name="FNanchor_87" id= +"FNanchor_87"></a><a href="#Footnote_87" class= +"fnanchor">87)</a></p> +<p>Mi az <i>az öt életmozzanat</i>, az öt szkandha, amit Buddha itt +mindjárt beszédében felsorol, erre <span class="pagenum"><a name= +"Page_116" id="Page_116">-116-</a></span> nézve a buddhista íróknál +bábeli zürzavar uralkodik. A testiség magyarázatánál 28-féle alfajt +sorolnak fel, az érzésnél 18, az akaratnál 52 és a tudatnál nem +kevesebbet, mint 89-félét.</p> +<p>Igaza van Deussennek, a fogalmak megmagyarázásánál nyugodtan +támaszkodhatunk a saját lélektani tapasztalatunkra, mely a +buddhisták lelki szemei előtt éppúgy tárva-nyitva volt, mint +mielőttünk. Az első a testiség, magában foglalja mindazt, amit mi a +külső tapasztalat tárgyának nevezünk, a másik négy pedig a lelki +világot tartalmazza: az érzést, megismerést, akarást és mint +valamennyi foglalatát, a tudatot. Ez az ötféle belső tevékenység az +öt lételem, melyből minden összetevődik. De tulajdonképpen test, +lélek, isten vagy bármilyen cselekvő alany nem létezik. Így a +buddhizmus a hindu idealisztikus bölcselet fejlődésének végső +tagja. A vedantarendszer merész idealizmusa panteizmusra, +kozmogóniára és teizmusra vezet, mely az atmánt egy személyes +istenre és sok egyéni lélekre (purusa) tagolta szét. A szánkja +feleslegesnek találta Isten működését és így eljutott az +istentagadáshoz. Buddha ezt magáévá teszi, de tovább megy, ő már a +lelket, a megismerő alanyt sem tartja szükségesnek és eljut +Csárvákának a pszichizmusára. Ezt az annyira modernnek gondolt tant +főképviselőinél, Ebbinghausnál és Wundtnál szemléletesebben +világítja meg a páli irodalom legszebb terméke a «Milinda-panja, +Milinda kérdései» című kultúrtörténeti regény.</p> +<p>Milinda tulajdonképpen Menandros ión király, Nagy Sándornak +egyik legkiválóbb utóda, ki sorra cáfolja a buddhista bölcselőket, +míg össze <span class="pagenum"><a name="Page_117" id= +"Page_117">-117-</a></span> nem kerül a leghíresebbel, Nagaszénával +és ezt is kérdezi: «Ha nincsen cselekvő alany, akkor ki az, aki +nektek adja a mindennapi táplálékot és ki az, aki az adományokat +elfogadja? Ki az, aki jót és rosszat cselekszik? Ha igazatok volna, +akkor nem léteznék sem cselekvő, sem élvező, se érdem vagy bűn, se +jutalom vagy büntetés. Ha valaki téged megölne, nem követne el +gyilkosságot.» Kérdezi tovább, vajjon a tudós haját, körmét +nevezik-e Nagaszénának, vajjon a fogait, csontját, bőrét, testi +alakját, érzését, képzetét, vagy pedig ezenkívül létezik-e cselekvő +alany, mert ha nincsen, akkor nincsen Nagaszéna. Most a bölcsre +kerül a sor és ő felszólítja a királyt, magyarázza meg a kocsit, +amelyen jött: Vajjon a rúd-e a kocsi, vagy a tengely, a kerék, a +küllő, a szíjak, vagy ezeknek a részeknek egysége, vagy valami a +kocsin kívül. A király tagadó válaszára a hallgatóság óriási +tetszése mellett alkalmazza a retorziót: Akkor tehát a királynak +nincsen kocsija. A király erre megjegyzi: hogy ahol rúd, tengely, +kerék együtt vannak, ott használják a kocsi kifejezést. Ezzel a +nominalisztikus magyarázattal Nagaszéna malmára hajtja a vizet, ki +a király válaszát önmagára alkalmazza.</p> +<p>«Amint a kocsi szót használják ott, ahol a kocsi részei együtt +vannak, úgy a lélek, a személy kifejezést használjuk ott, hol a lét +öt mozzanata találkozik.»</p> +<p>«Pompás, bámulatos a válaszod, tiszteletreméltó Nagaszéna, ha +Buddha élne, bizonyára ő is legmagasabb tetszéséről biztosítana +téged.»<a name="FNanchor_88" id="FNanchor_88"></a><a href= +"#Footnote_88" class="fnanchor">88)</a></p> +<p>Hogyan fér össze ez a tan a lélekvándorlással és a megváltó +nirvánával; hogy lehet a nem <span class="pagenum"><a name= +"Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> létező ember felelős a +tetteiért? Ezt Nagaszéna a király kérésére több hasonlattal +magyarázgatja. Gondoljuk el, hogy egy ember, ki mangó gyümölcsöt +lopott, a törvény előtt így védekezik: én nem loptam el ennek az +embernek a mangóját, mert az a gyümölcs, amit ő ültetett nem azonos +azzal, amit én elvittem; tehát semmiféle büntetést nem érdemlek meg +és mégis a bírák joggal ítélik el a tolvajt, mert az ellopott +gyümölcs termése az elültetett gyümölcsnek. Vagy lámpát visz valaki +a padlásra, tüzet fog tőle a ház és leég tőle a fél falu. +Földieivel szemben védekezhetik-e így ez az ember: nem én +gyujtottam fel a falut, mert az a tűz, mely a községet +felperzselte, különbözött attól a lámpától, amit én a padlásra +vittem. Itt is az elítélő bíráknak van igaza, mert egyik tűz a +másik eredménye. Ugyanez a kapcsolat forog fenn az emberi név és +alak között, létének különböző formáiban. Amint az éjjeli mécs +lángja nem ugyanaz az éj első szakában és az utolsóban, de a lámpa +ugyanaz marad, úgy a személyiség elemei is folyton váltakoznak, de +a személy folytonossága megmarad. Minden pillanatban olyan és annyi +az ember, amennyinek tudatában van. A lámpa a testet, a láng a +tudat folyton hullámzó tartalmát jelzi.<a name="FNanchor_89" id= +"FNanchor_89"></a><a href="#Footnote_89" class= +"fnanchor">89)</a></p> +<p>A hasonlatok tényleg szellemesebbek, mint azok, amelyek akár +Heraklitosnál, akár Wundt-nál vagy Paulsen-nél találhatók, de a +szép képek már akkor sem elégítettek ki mindenkit olyan könnyen, +mint a regényben Milinda királyt. Azért, hogy Buddhának egész +rendszere a lélekvándorlással, megváltó nirvánával együtt össze ne +omoljon és szét ne essék, a buddhista bölcselők <span class= +"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> +visszatérnek a védák karma tanához. A halál pillanatában felbomlik +ugyan a lét öt mozzanatának egysége, de megmarad a tettek +gyümölcse, erkölcsi érdeme a karma, mely az elemeket újra +egybegyüjti és új életre kényszeríti. Ez a titokzatos fogalom alig +egyéb, mint a lélek tagadása és a másvilági jutalom közt fennálló +ellentmondás homályba burkolása.</p> +<p>3. <i>A tizenkéttagú oksági kapcsolat.</i> A benáresi beszédben +a négy nemes igazságon és az öt létmozzanaton kívül Buddha említi a +tizenkéttagú lánckövetkeztetést, melynek felfedezése őt az egész +világon a legmagasztosabb igazság meglátójává tette, az istenek, +brahmán, sátán, minden aszkéta és brahmin fölé emelte.</p> +<p>Ez a tizenkéttagú oksági elv a négy főigazság hármas tagozásából +áll elő (3 × 4 = 12), de oly homályos, zavaros, hogy a benne +elmélyedők sem tudnak vele zöldágra vergődni. Nem hiába ismétli meg +21-szer maga Buddha is a megismerés fája alatt elejétől végéig és +végétől elejéig. Kedvenc tanítványa Ananda egyszer próbál +dicsekedni vele, hogy a gondolatmenet most már egész világos +előtte; Buddha azonban leinti. Ne beszéljen ilyen dőreséget, ez a +formula olyan mélységes kinyilatkoztatás, hogy az emberiség nem +fogja megérteni és éppen azért nem képes megszabadulni a +lélekvándorlástól és nem jut be a nirvánába.</p> +<p>Az egész formula – úgy látszik – nem egyéb, mint nyakatekert +kísérlet arra, hogy Buddha a maga tanát a védákkal és a +szánkja-rendszerrel egybeforrassza, amennyiben a szenvedést okozó +életszomjat a védákban és szánkjában annyit szereplő tudatlanságra +vezeti vissza. Ez a tudatlanság <span class="pagenum"><a name= +"Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> nála természetesen az ő +tanainak nemtudása: bizonyítandó tétele tehát a következő: Buddha +tanának nemtudásából származik minden szenvedés. Ennek igazolására +építi fel a következő láncolatot:</p> +<p>1. Aki Buddha tanait nem ismeri, el nem hiszi, nem szabadul meg +az élniakarástól és ezzel az újjászületés csírájától.</p> +<p>2. Az újjászületés csírájából származik az egész tudatvilág.</p> +<p>3. A tudatvilág, másszóval a lelki tevékenységek összege alkotja +a tapasztalati ént, a lélektani egyéniséget.</p> +<p>4. A lélektani egyéniséggel együttjár hat szerv, hat képesség +(öt érzék és a szellem, manasz).</p> +<p>5. A hat érzék késztet arra, hogy érintkezésbe lépjünk a +külvilággal és így létrehozza az érzetet, képzetet.</p> +<p>6. Az érzeteket állandóan kíséri az érzés, a gyönyörűség.</p> +<p>7. A gyönyörűségből az ember mindig többet kíván és így ebből +származik az élet szomja, a test kívánsága.</p> +<p>8. A test kívánságából, az élet szomjából származik ehhez a +léthez tapadás.</p> +<p>9. A léthez tapadás magával hozza a fogantatások sorozatát, +tehát az örökké megújuló létet.</p> +<p>10. A fogantatásból következik a születés.</p> +<p>11. A születésből ered az öregség, a halál, a fájdalom, +szomorúság, kétségbeesés.</p> +<p>12. A lánckövetkeztetés zárótétele tehát: Buddha tanainak +nemtudásából keletkezik a születés, a halál, az öregség, szenvedés +és fájdalom.</p> +<p>Lehet, hogy Buddha egész eredetinek tartotta <span class= +"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> ezt a +gondolatmenetét, pedig az általa ismert szánkja- és +jóga-rendszerben fellelhető. Láttuk, hogy ezek szerint a +természetben a prakriti-ben alakul ki a lelki élet valamilyen +csalódás hatása alatt és ez a lelki élet teljesen független magától +a tehetetlen lélektől. Buddha elejti ezt a henye fogalmat és az ő +tanainak nemtudását állítja a purusa tévedése helyére.</p> +<p>A tanok mélyebb értelme megegyezik a modern aktualizmussal: +nincsen világ, isten, lélek, test, vagy bármilyen magánvaló +(substantia), hanem csak keletkezés és elmúlás, örök történés, mely +örökérvényű törvényeknek van alávetve. A buddhizmus tehát abban is +megegyezik a modern pozitivizmussal, hogy a törvényt +megszemélyesíti, mindenek fölé emeli, a test és a lélek szerepét +vele tölteti be.<a name="FNanchor_90" id="FNanchor_90"></a><a href= +"#Footnote_90" class="fnanchor">90)</a></p> +<p>4. <i>Buddha erkölcstana.</i> Emlékezzünk arra, hogy a védák +mindenkit remeteéletre köteleznek. Az öregembernek teljesen egyedül +kell kóborolnia «félve a tömegtől, mint a kígyótól, a kényelemtől, +mint a pokoltól, és az asszonyoktól, mint a hullától».<a name= +"FNanchor_91" id="FNanchor_91"></a><a href="#Footnote_91" class= +"fnanchor">91)</a> Buddha is ilyen remetékből toborozza +tanítványait, és később is csak az lehet igazán híve, aki odahagyja +otthonát, vagyonát, teljesen koldús életre szánja el magát és belép +a szanghába, a szerzetbe. Kolduló társadalom azonban magában nem +állhat fenn, azért a szerzeteseken kívül szükség volt tisztelőkre, +világi testvérekre, akik a teljesen szemlélődő életet élő és +semmiféle termelő munkával nem foglalkozó szerzeteseket eltartották +és ennek fejében lelki vigaszt nyertek.</p> +<p>A szangha nem ismeri a nyugati szerzetes élet legfőbb +fogadalmát, az engedelmességet, csak az <span class= +"pagenum"><a name="Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> +öregeknek járó tiszteletet. Annál szigorúbban betartja a +szegénységet és a tisztaságot. Kéthetenként tartott gyónási +ünnepeken felolvasták a bűnök ősrégi jegyzékét. Ebben a négy meg +nem bocsátható bűn a következő: 1. A nemi élettől való teljes +tartózkodás megszegése. 2. Aki tolvaj szándékkal bármit elvesz, +legyen bár az egy fűszál vagy egy fillér, az már nem tanítványa a +Sákja-finak. 3. Egyetlen élőlényt, egy férget vagy hangyát sem +szabad megölni. 4. Emberfeletti tökéletességgel nem szabad +kérkedni, még azzal sem «Szívesen ülök hideg szobában», még +kevésbbé elragadtatással, vagy valamilyen magasabb +lelkiállapottal.<a name="FNanchor_92" id="FNanchor_92"></a><a href= +"#Footnote_92" class="fnanchor">92)</a> Ezek elleni vétség a +szerzetből való kizárást vonja maga után. Van még egész sereg hiba, +mely lefokozással, ideiglenes felfüggesztéssel jár. Buddha azt +kívánta, hogy a kolduló szerzetes, az esős időt kivéve, szabad ég +alatt lakjék. Halála után ezt a parancsot nem vették szigorúan és a +gazdag világi testvérek a szangha számára hatalmas kolostorokat, +egész városrészeket építettek. Igaz, hogy ezek szűk celláiban alig +található más, mint egy fekvőhelyül szolgáló gyékény.</p> +<p>Ha Buddha tanaiból európai logikával vonná le az erkölcsi +szabályokat, akkor ki kellett volna jelentenie: minden cselekvés +rossz, mert karmát eredményez, meghosszabbítja a lélekvándorlást és +gátolja a nirvánába érkezést. Szerencsésnek nevezhető +következetlenség, hogy a nirvánát, mint nehezen elérhető távoli +célt csak a szerzetesek számára tűzi ki; a világi hívek elé inkább +a hozzá vezető utat, az erényes életet állítja. Az ember +jócselekedeteivel biztosíthat magának jobb sorsot, szebb jövendőt. +Maga Buddha is ötszáz életet <span class="pagenum"><a name= +"Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> élt át, míg elég érdemet +szerzett arra, hogy elérkezzék a nirvánába. A jó cselekedetekért +nem ígér örök jutalmat, de egy-egy emberöltőn át tartó szép jövőt; +a rossz tettekért pedig kemény büntetést.</p> +<p>Az érdemszerző cselekedetek között a világiak számára legelső +helyen áll a szangha eltartása. Ezenkívül még öt parancsot kellett +betartaniok: 1. ne ölj, 2. ne lopj, 3. ne paráználkodjál, 4. ne +hazudj, 5. ne igyál részegítő italt.</p> +<p>Az első parancsot mindenekelőtt emberekre érti. A buddhista soha +fegyverrel és erőszakkal nem terjesztette a vallást, e tekintetben +egyenes ellentéte az izlamnak. A híres Aszóka király még azt is +hozzáfűzi: ne magasztald a magad vallását, szerzetét és ne gyalázd +a másét, mert amikor a vallásod és szerzeted dicsőségét a +legnagyobbra akarod emelni, akkor ártasz neki legjobban; legszebb +az egyetértés, mikor egyik meghallgatja a másik +véleményét.»<a name="FNanchor_93" id="FNanchor_93"></a><a href= +"#Footnote_93" class="fnanchor">93)</a> Ez a nagy türelmesség +veszedelmet hozott Buddha tanára mindenütt, hol a mohamedánizmussal +került érintkezésbe.</p> +<p>A parancsot azonban kiterjeszti az állatvilágra is, mert még a +legutolsó féreg is ember lehetett azelőtt, talán éppen az arra járó +atyja vagy nagyatyja. Gyakorlatilag ez a parancsolat a mérges +kígyók és tigrisek hazájában sohasem valósítható meg egészen, de +mindenesetre nemesítőleg hatott Buddha követőire. Az állatoknak +sehol a világon nincsen olyan jó dolga, mint buddhista vidéken. A +házak tetején majmok játszadoznak; a verebek, a gyík a szobában, +sőt az asztalon szedegetik a morzsákat és a mérges kígyó egész +otthonosan telepszik meg a ruhaszekrény fiókjában vagy az ágy +takarója alatt. <span class="pagenum"><a name="Page_124" id= +"Page_124">-124-</a></span></p> +<p>Amint a többi parancs mutatja, az egész erkölcstanon végigvonul +a szenvedélyek és vágyak fékezése. «Amint a várost őrzik kívül és +belül, úgy kell őrködnöd önmagad felett. Aki visszatartja a +keletkező haragot, azt nevezem én kocsisnak; másik, ki ezt nem +teszi, kezében tartja a gyeplőt, de nem tudja felhasználni.»</p> +<p>A világi hívő eszményét a következőképpen rajzolja meg.</p> +<p>«Támogassa mindenki atyját és anyját; szeresse nejét és +gyermekeit; keresse kenyerét békességben: mert ez a legnagyobb +áldás.</p> +<p>Adjon alamizsnát, éljen vallásosan, segítse rokonait és +cselekedjék tisztességesen: mert ez a legnagyobb áldás.</p> +<p>Legyen türelmes, beszéljen udvariasan, keresse a vallásos +emberek társaságát, imádkozza el a meghatározott időben a törvény +megfelelő részeit: mert ez a legnagyobb áldás.</p> +<p>Legyen tisztességtudó és alázatos, elégedett és háladatos; +hallgassa meg a törvény felolvasását a meghatározott időben: mert +ez a legnagyobb áldás.</p> +<p>Legyen önmegtagadó és szemérmetes, tisztalelkű; ismerje meg a +négy nagy igazságot és értse meg a nirvánát: mert ez a legnagyobb +áldás.»<a name="FNanchor_94" id="FNanchor_94"></a><a href= +"#Footnote_94" class="fnanchor">94)</a></p> +<p>A családi élet szépségének megbecsülésében a buddhista az +európai ember felett állónak érzi magát. A példás, mindenekfelett +álló gyermeki szeretetet alapozza meg Buddha, amikor hangoztatja, +hogy a szülők tisztelete többet ér, mint a mennyei istenek +tisztelete.</p> +<p>Teljesen elismerjük ezeknek a tanoknak a szépségét, <span class= +"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> +keresztény író sem nyilatkozhatna róluk szebben, de nem feledjük el +a szellem különbözőségét és erre térünk rá a buddhizmus +értékelésében.</p> +<h4>III. A buddhizmus értékelése.</h4> +<p>1. A déli szövegek szerint, ahol Buddha oroszlán ordítását +hallatta, odasiettek a tömegek és odahagyták előbbi tanítóikat. +Ennek dacára ő maga sötéten ítéli meg a helyzetét. Amikor nagynénje +és mostoha anyja hosszas rimánkodására nőket is vesz fel rendjébe, +többször emlegeti Szavatthi árnyas, hűvös berkeiben, hogy ezer évig +tartott volna a szangha, de most már a nők felvétele miatt: «Ananda +nem sokáig fogják a szent életet élni; most már csak ötszáz +esztendeig tart az igazság tana.» Buddha rossz próféta volt, amint +jövendölései átlag, úgy ez se vált be. 500 esztendő mulva tanaitól +visszhangzik egész India, hívei áthatolnak a Himalája jégmezőin, +Ázsia forró homokpusztáin és olyan nemzeteket nyernek meg, +melyeknek még a nevét sem ismerték ezelőtt Indiában.<a name= +"FNanchor_95" id="FNanchor_95"></a><a href="#Footnote_95" class= +"fnanchor">95)</a></p> +<p>Hazájából aránylag hamar kiszorítja a Brahmanizmus és a +vedanta-rendszer megerősödése, csak Ceylonban és Hátsó-Indiában +marad mintegy harmincmillió híve. A veszteségért azonban bőségesen +kárpótolják az északi országok: Tibet, Kína és Japán. Brockhaus +1907-ben kiadott vallásstatisztikája szerint négyszázötvenmillió +híve van Sákja-Muninak, míg a brahmanizmus összes híveinek száma +kétszázhúszmillió. E szerint a föld lakosságának negyedrésze Buddha +követője. Hívei <span class="pagenum"><a name="Page_126" id= +"Page_126">-126-</a></span> nek száma fölülmulja a katholikus +egyház vagy a többi összes keresztény felekezet számát. Katholikus +háromszázhúszonötmillió, másfajta keresztény +háromszázhúszmillió.</p> +<p>Szeghy a saját szemlélete és tanulmányai alapján sülyedőfélben +levőnek itéli a buddhizmust. Kínában rohamosan hódít az izlam, +Japánban a racionalizmus üríti ki templomait és kolostorait. A +modern japán shintoizmusban születik, racionalista módra él és mint +buddhista hal meg. Erre a kérdésre, mi a vallása, rendszerint +feleletet sem tud adni. Kényelmes életelve: «Tiszteld a mikádót és +tedd, ami neked tetszik.» Az ilyen buddhizmus tényleg nem sokat +jelent. Mindazonáltal, ha a fogalom tartalmát jobban megszorítjuk, +akkor is marad még Buddhának száz-kétszázmillió követője.</p> +<p>2. Ennek a sikernek kétségkívül megvolt az alapja. A hindut +felmentette a rendkívül költséges és időrabló áldozatok +bemutatásától. Merev külsőségek helyett előtérbe állítja a belső +áhítatot, hirdeti a nemes erkölcsöt. «A brahman szertartások, +minthogy az erkölcshöz semmi közük, teljesen feleslegesek és +hiábavalók. Ha lehetséges volna a bűnöket vízzel lemosni, akkor a +mennybe jutnának a vízi állatok, a békák, teknősök, vízikígyók és +delfinek is, sőt akkor a víz a jócselekedeteket is lemosná. Kerülni +kell a bűnt, nem lemosni, közben a vízben dideregni és meghűlni. +Aki bűnt követett el, az bűnös; nem tisztíthatja meg a +tehénganéjjal való bedörzsölés, sem a tűz körüljárása, sem a naphoz +imádkozás.»<a name="FNanchor_96" id="FNanchor_96"></a><a href= +"#Footnote_96" class="fnanchor">96)</a></p> +<p>Más országokban a buddhizmus lett az ind kultúra terjesztője, +magával vitte a szelid erkölcsöket, <span class="pagenum"><a name= +"Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> az irodalmat és +művészetet. Művelő hatásának és terjedésének oka az a szerencsés +következetlensége, hogy a vigasztalan végcélt, a nehezen érthető és +még nehezebben elérhető nirvánát elhanyagolja és helyére +vezéreszmének a hozzávezető utat, az erkölcsös életet állítja. Az +üres, lelketlen kultusz helyett belső lelki egyensúlyt, a +szenvedélyek fékezését és a legmerészebb emberi autonómiát, az +önmegváltást tanítja. A szenvedélyek állandó fékezése, a szülők +nagy tisztelete, a családi élet szépsége teljes elismerést +érdemelnek. De ne feledjük el, hogy ezek az elvek megvoltak már a +mózesi törvényhozásban 1000 esztendővel Buddha fellépése előtt. +Megvolt és megvan most is az őskultúrfokon megmaradt népeknél az +egy Istenbe vetett hit sziklaszilárd talajára építve. Buddhánál +pedig az erkölcsi cselekedet rúgója egyedül a cselekvő személy, ki +a cselekedeteiből eredő jutalmat vagy büntetést szemléli. Megváltó, +jutalmazó, büntető és bűnbocsátó Isten nincsen; mindenki maga +váltja meg önmagát, maga erejével éri el a célt. Az emberi +autonómia istenítése dacára Buddha mégis pontosan kidolgozott +törvénykönyvet ad híveinek, megkülönbözteti a megbocsátható és meg +nem bocsátható bűnöket.</p> +<p>Sikerének titka tehát nem annyira pozitív tan, mint inkább az a +határozottság, mellyel a boldogságra törő ember kérdéseit +tárgyalja. Nagy megértéssel viseltetik a szenvedő lelkekkel szemben +és biztos gyógyulást ígér nekik minden testi-lelki bajban. Főleg a +szenvelgő, fáradt lelkek követik megilletődéssel. Ők már lemondanak +a pozitív boldogságról, csak nyugalmat, békét óhajtanak: +<span class="pagenum"><a name="Page_128" id= +"Page_128">-128-</a></span> elűzni az örök büntetés, az örök +vándorlás borzasztó gondolatát. Ázsia világossága még Európa +rohanó, tülekedő világában is vonzza a bensőségre vágyó lelkeket +elmélyedésével, a megváltó tudás ígéretével.</p> +<p>Elméleti alapja azonban nagyon szegényes. Egyetlen haladás a +vedantákkal szemben az a mai tudományos gondolkodásra emlékeztető +felfogás, hogy a természetben mindenütt rend és törvényszerűség +található. «A tanokban jártas nemes hallgató gondolja el a dolgok +keletkezését okaikból, ha ez fennáll, akkor emez is fennáll: ha ez +megtörténik, akkor az is.»</p> +<p>A régi tanokból megtart Buddha kettőt: a lélekvándorlást és a +megváltást. A nirvána maga, ha nem vigasztalan megsemmisülést, +akkor brahmánra emlékeztető tanokat rejt magában. Az upanisadok +évszázados gondolatait mellőzi és végtelen egyformasággal ismétli a +maga hármas tanát: a négy nemes igazságot, az öt létmozzanatot és a +tizenkéttagú oksági láncot. Nem csoda, ha Sankara a maga +mélyenszántó spekulatív elméjével dőre, üres fecsegésnek minősíti +Buddha tanait, és ha a későbbi upanisadok gúnyolódva emlegetik a +négyféle buddhista szekta vitatkozását: «Bár a magasztos Buddha +egyetlen tanítója valamennyinek, követői mégis négyféle felfogásra +szakadtak, amint a nap leáldozása után a kéjencek, a tolvajok, a +védatanulók ösztönüket követve elérkezettnek látják az időt vagy a +találkára, vagy az idegen vagyon elrablására, vagy erkölcsös +életre.»<a name="FNanchor_97" id="FNanchor_97"></a><a href= +"#Footnote_97" class="fnanchor">97)</a></p> +<p>Végeredményben elmondhatjuk róla, hogy a végtelenre vágyó emberi +elme egyetlen nagy <span class="pagenum"><a name="Page_129" id= +"Page_129">-129-</a></span> kérdését sem oldja meg, akár csak a +szánkja bölcselet, amelynek függvénye. Lehet, hogy ez a tan Ázsia +világossága, de olyan, mint az őszi napsugár, mely enyészetre szánt +világ felett ragyog, nem melegít, nem termékenyít és nem +örvendeztet meg.</p> +<p>3. Mindig többen mutatnak rá arra a tényre, hogy az emberiség +kétharmadának életét két nagy próféta, két nagy lélek irányítja: +<i>Jézus és Buddha</i>. Tanaikat egymás mellé állítják, életükben +párhuzamokat keresnek, pedig <i>mind életük, mind világnézetük +teljes ellentéte egymásnak</i>.</p> +<p>Buddha élete megtört, szélsőségekben mozgó élet. A férfikor +delén még vergődve keresi az igaz élet útját. Egyik végletből a +másikba téved és amikor révbe jut, akkor is a halál és a szenvedés +fúriái üldözik, akárcsak a mi korunkban Leopardit és Byront, Ibsent +és Tolsztojt.</p> +<p>Krisztus kezdettől fogva tisztában van önmagával. Nála nincsen +habozás, nincsen ingadozás; mindig tudja, mit kell tennie, +aggályokat nem ismer. Ő az a gyöngykereső, aki megtalálta az +igazgyöngyöt; az a kincsásó, aki kezdettől fogva látja az elásott +kincset. Élete egyenesvonalú, biztos, szilárd élet. Első +gondolatait feljegyzi számunkra Szt. Pál: «E világra bejövén így +szól: áldozatot és ajándékot nem akartál, testet pedig alkottál +nekem. Akkor mondám: íme jövök, hogy cselekedjem Isten a te +akaratodat.» Nyilvános életének ugyanez a jelszava: «Az én eledelem +az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki engem küldött, hogy +végezzem az Ő művét.»<a name="FNanchor_98" id= +"FNanchor_98"></a><a href="#Footnote_98" class="fnanchor">98)</a> +Az atya akarata előtt hajlik meg az olajfák hegyén, ezt teljesíti +be a kereszten. <span class="pagenum"><a name="Page_130" id= +"Page_130">-130-</a></span></p> +<p>Amilyen különböző az életük, annyira elütő a <i>haláluk</i> is. +Buddha negyven esztendei tanítás után elrontja gyomrát a déli +éghajlathoz nem való étellel és jogin gyakorlatok közben ünnepelten +távozik a nirvánába. Krisztus kínszenvedése pedig – Lessing szerint +– a legfölségesebb kép, melyet valaha rajzolt a legnagyobb művész, +a világtörténelem. Annyira telve drámai eseménnyel, plasztikus +részlettel, hogy egy mákszemnyi hely sem található benne, mely +alkalmat s gondolatot nem szolgáltatna művészi alkotásra, – és +tegyük hozzá – mely több vigasztalást, enyhülést nyujtott az +emberiségnek, mint minden műalkotás, minden gyönyörűség és minden +szórakozás együttvéve.</p> +<p>Áthidalhatatlan az ellentét a <i>világnézetükben</i>. Buddha +tulajdonképpen istentagadó, aki megveti az egész isteni bandát és +még arra sem tartja őket méltónak, hogy szerzetébe belépjenek; +legföljebb kültagok lehetnek, a laikus fráterek rangját érdemlik +meg. «Én vagyok a legnagyobb a mindenségben», ez fejezi ki +lelkületét. Önmaga vívta ki a bölcseséget, semmiféle küldőt nem +ismer el. Ő a nagy romboló, aki lerontja nemcsak atyái hitét, hanem +mindent, amit népe ezer éven át gondolt és tiszteletben tartott. +Semmire se becsüli és a kritika maró savával öntözi a Védát.</p> +<p>Krisztus lelke végtelen hódolattal imádja az Atyát és mindenben +meghajlik parancsa előtt. «Ne véljétek, hogy fölbontani jöttem, a +törvényt, vagy a prófétákat; nem jöttem fölbontani, hanem +beteljesíteni.</p> +<p>Két ellentétes pólus <i>a két életfelfogás:</i> Buddha eszménye +az élő halott, kiben a nagy kaszás nem <span class= +"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span> talál +többé életcsírát, végcélja az örök nyugalom. Ő csak azért él, hogy +végre ötszáz születés után megpihenjen, igazán meghaljon. Krisztus +azért hal meg, hogy feltámadjon, az atya jobbján örökké éljen, +mindenkit magához vonzzon és boldogítson. Krisztus az emberi lelket +végtelen nagyra becsüli: «Mit használ az embernek, ha az egész +világot megnyeri is, de lelkének kárát vallja». Buddha a lelket +olcsó szofizmával letagadja, okozatot tételez fel ok nélkül, életet +élő nélkül, ismerést ismerő nélkül, cselekvést alany nélkül.</p> +<p>Buddha nem látja be, hogy legfőbb problémája, a rossznak +lényege, tulajdonképpen harmóniahiánya az ember belső világában és +csak nagyobb ellentétet létesít az emberi természet és az eszmény, +a lét és a gondolat, az értelem és az akarat között. Az akarat +működése hozza létre az átkos érdemet, a karmát, mely új meg új +születéseket teremt. Az értelem látása ellenben az az ibolyántúli +sugár, mely kiöli a csírákat és meghozza a megváltó halált.</p> +<p>Krisztus minden jót meglát és mindenütt harmóniát létesít. A +veréb a háztetőről sem esik le, hajunk szála nem görbül meg a +mennyei atya tudta és beleegyezése nélkül. Krisztus azért jön, hogy +a felsőbb embert uralomra segítse bennünk, hogy igazi életet, minél +bőségesebb életet adjon.</p> +<p>Buddha parancsolja a szűzességet, mert így szűnik meg az élet +vágya, így szűnik meg a rossz gyarapodása, és a házasságot csak +mint rosszat tűri meg laikus elemek számára. Krisztus megtartja és +tanácsolja a szűzességet Isten nagyobb szeretetéért és az apostoli +hivatás jobb betöltése kedvéért; a házasságot viszont szentségi +magaslatra <span class="pagenum"><a name="Page_132" id= +"Page_132">-132-</a></span> emeli és ezzel megszenteli a családot, +Isten előtt egyenlő rangúvá teszi a férfit a nővel, végtelen +értékűvé avatja a gyermek életét és lelke tisztaságát. «Ha valaki +megbotránkoztat egyet a kicsinyek közül, jobb lett volna annak nem +születni»…</p> +<p>Buddha egész erkölcstanának negatív jellege van. A tökéletes +ember, a szerzetes, nem dolgozik, nem tanul, csak elmélkedik és +imádkozik. Ám mit jelent ez az imádság ott, ahol nincsen Isten, +kihez felemelkedjék a lélek? Az egész a tanok gépies ismétlése és +betanulása. Nem csoda, ha helyettesíthető szélben lobogó +zászlókkal, keringő imagépekkel, melyek Tibetben minden útszélen, +minden kerítésen ott forognak, minden patakban ott zúgnak a +misztikus felírással: «OM mani padme hum; igen te drágakő a +lótuszban, amen.» Ezt a négy szót tanulja meg az egyszerű ember a +buddhizmusból, ez a gyermek gagyogása, ez a haldokló utolsó szava. +Mennyire eltörpül ez az értelmetlen szóvirág a keresztény Miatyánk +végtelen egyszerűsége és gazdagsága mellett.</p> +<p>Pischel a buddhizmus alaptanául fogadja el az emberszeretetet, +de már utóda és átdolgozója nem osztja nézetét. Ez a szeretet +inkább passzív részvét a szenvedőkkel szemben. Nem akar senkinek +sem ártani azért, hogy a szenvedést a világon ne gyarapítsa és a +maga nyugalmát ne zavarja. Az eszmény tulajdonképpen a hideg, kővé +vált ember, «akinek nincsen szeretete, nincsen reménye». Ezekkel az +emlékezetes szavakkal jellemzi Pál apostol a pogányságot és vele +szembeállítja a szeretet fölséges énekét a korinthusiakhoz írt első +levelében. Hogy mennyire igaz a szeretetnek ez a <span class= +"pagenum"><a name="Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> negatív +felfogása, arra elég lehet a következő példa:</p> +<p>«Aki százfélét szeret, annak százféle szenvedése van, ki +kilencvenfélét szeret, annak kilencvenféle szenvedése van… Ezt +ismétli végig az egész számsoron és befejezi: «Aki egyet szeret, +egy szenvedése van, aki semmit se szeret, nincsen +szenvedése.»<a name="FNanchor_99" id="FNanchor_99"></a><a href= +"#Footnote_99" class="fnanchor">99)</a> Buddha szerint tehát az +élet magaslata: ne szeressetek igazán semmit, legyetek +érzéktelenek, mint a kövek. Igaz, a kövek nem szenvednek, de nem is +szeretnek. Ezt gyakorolják mesterük halálakor legjobb hívei: +«Minden elmúlik, ami keletkezik, hogy is lehetne máskép?» Ennyiben +nyilvánul fagyos részvétük nagy tanítójuk halála fölött. Nem látni, +nem hallani semmit, nem érezni, íme ez a legfőbb gyönyör ebben a +keserves világban. Öljön ki az ember minden tetterőt és nemes +eszményt, tartózkodjék minden cselekedettől, mert minden cselekedet +a jövendő élet csíráját foglalja magában, a részvét, a szeretet és +jócselekedet csak alsóbbrangú lényekhez illő gyarlóság.</p> +<p>Félreismeri az emberiség örök vágyát a végtelen után, mikor +rendszerének két intézményét, a törvényt és a szerzetet emeli +oltárra és ezekkel kívánja betölteni az Isten felé áhítozó lelket. +Nem csoda tehát, ha saját felfogásával teljes ellentétben mindjárt +halála után hívei őt avatják istenné, mellé helyezik a törvényt és +a szerzetet, és így kialakul a buddhisták szent háromsága: Buddha, +Dhamma és a Szangha, mely előtt követői leborulnak és Isten gyanánt +imádják. A politeizmus kifejlődik csakhamar, erre alkalmat +szolgáltat a boddhiszhatvák, a Buddha-jelöltek <span class= +"pagenum"><a name="Page_134" id="Page_134">-134-</a></span> tana. +Ezek azok, akik már fenn vannak az égi istenek között, még csak +egyszer öltenek testet, egyszer lesznek emberré és azután bemennek +a nirvánába. A jelenlegi világkorszaknak öt Buddhája van, Gotáma a +negyedik volt. Az ő méltóságát Matreya, a szeretetteljes örökölte, +ki az emberek sorsát az égből nagy szeretettel és érdeklődéssel +kísérte és majd ötezer év mulva lesz eljövendő. Az északi +buddhizmus szerint minden embernek hatalmában áll a boddhiszhatva +méltóság elérése és így a déli egyetlen Matreyával szemben északon +nagyon elszaporodott a számuk. Jól is érzik magukat, nem +kívánkoznak a nirvánába. Az égi lakók felvételéből alakult ki a +sokistenhívés a buddhizmus keretében is. Az istenek időről-időre +emberi alakot öltenek, legismertebb és legkiválóbb közöttük a Dalai +Láma, ki itt a földön is teljes istentiszteletben részesül, +akárcsak a Cézárok Rómában. Itt látjuk ismét a hamis miszticizmus +útját, az istentagadástól a sokistenhívésig, Buddhának +önistenítésétől az emberimádásig.</p> +<p>A művelődéstörténelem nagy tanulsága, hogy a kultúra +hanyatlását, a művelt népek alkonyát csak a vallás tudja +megállítani, amennyiben fékezi a kultúrellenes élvezethajhászatot, +az önzést és fenntartja a nemes és igazán termékeny altruizmust. A +nagy vallások azonban együtt sülyedtek a kultúrával. Az erkölcs +elválasztása az istentisztelettől, a tudás szembeszállása a hittel +erőtlenné tette őket. Két kivétel látszik a sülyedés alól: a +buddhizmus és kereszténység. A buddhizmus kultúrértéke azonban csak +látszólagos, hiszen ha végig tekintünk rajta, az egész +világfelfogása <span class="pagenum"><a name="Page_135" id= +"Page_135">-135-</a></span> nem egyéb, mint bonyolult rendszerbe +foglalt kétségbeesés a kultúrtörekvések fölött. Ez az elfáradt +pesszimizmus hosszas köntörfalazás után ugyanarra az eredményre +jut, ahová modern tisztelője és követője Hartmann; ki szerint az +egész kultúrhaladás csak arra való, hogy a nyomorúság érzését egész +az elviselhetetlenségig fokozza; egész addig a határig, míg az +egész emberiség tömeges öngyilkosságra határozza el magát. Igaz, a +buddhizmus megsemmisíti az önző kívánságokat, de olyan gyökeres +módon, hogy vele együtt kiöl és kipusztít minden kívánságot. Nem +teremt örömmel dolgozó altruizmust, hanem azt a fásult részvétet, +mellyel szomorú sorsban egyik társ viseltetik a másikkal szemben és +amelyből mindnyájan csak megsemmisüléssel tudnak szabadulni. A +buddhizmus sehol sem iparkodott hanyatló kultúrát megállítani, vagy +újra felvirágoztatni. Tibetnek és Hátsó-Indiának közepes kultúráját +nem emelte, a kínai és japán művelődésbe nem vitt új erőt, új +lendületet, és ahol hanyatlás mutatkozott, megállítani nem +tudta.</p> +<p>Túlzásai dacára igen helyesen mondja Chamberlain: «Mi alapította +meg Buddhának világbirodalmát? Nem a tana, hanem a példája és +hősies cselekedete; emberfeletti akaratának ez a megnyilvánulása +igézte meg az emberiség millióit és ez kényszeríti őket igába mind +máig. De Krisztusban még magasztosabb akarat nyilatkozik meg; nem +kell futnia a világból, nem kerüli a szépet, megbecsüli a +szeretetből eredő drága illatszereknek használatát, amit +tanítványai szemétnek neveztek; nem vonul vissza a pusztába, hanem +úgy lép elő a magányból, mint valami <span class="pagenum"><a name= +"Page_136" id="Page_136">-136-</a></span> diadalmas hadvezér, ki +örvendetes hírt hoz az emberiségnek, nem a halált, hanem az igaz +megváltást! Buddha egy magát kiélt, tévútra került kultúrának +alkonyát jelenti, Krisztus azonban az emberiség új napjának, új +korszakának hajnalát. Újra ifjúvá tette a megvénült emberiséget és +így lett az életerős, a fiatal indo-európaiak Istenévé. A kereszt +jegyében az ó-világ romjain lassanként új kultúra támad, melyen még +sokat kell munkálkodnunk, hogy majd a távol jövőben megérdemelje a +keresztény nevet.»<a name="FNanchor_100" id= +"FNanchor_100"></a><a href="#Footnote_100" class= +"fnanchor">100)</a></p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_137" id= +"Page_137">-137-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>KÍNAI GONDOLKODÓK.</h2> +</div> +<h3>A KÍNAI LÉLEK.</h3> +<p>A mennyei birodalomban találjuk az emberiségnek egyik legrégibb +és legönállóbb kultúráját. Kr. e. kétezer esztendővel van már +iskolája és a XII. századtól fogva az egész birodalomra kiterjedő +egységes vizsgálati rendszere. Ugyanekkor kiadott építési +szabályrendelete aprólékosan előírja, milyen rangú ember, hány +oszlopos, milyen magas és milyen színű házat emelhet.<a name= +"FNanchor_101" id="FNanchor_101"></a><a href="#Footnote_101" class= +"fnanchor">101)</a> Buddhizmust megelőző műveltsége és irodalma +minden idegen befolyástól mentes; szakembernek eddig nem sikerült +semmiféle turáni leszármazás vagy az északi samanizmustól való +függés földerítése.<a name="FNanchor_102" id= +"FNanchor_102"></a><a href="#Footnote_102" class= +"fnanchor">102)</a> A kínai kultúra elszigetelten álló nemzeti +lélek alkotása, mely az őskor messzeségéből nyúlik át napjainkba. +Négyezer esztendős irodalommal rendelkező hatalmas nagy nép áll itt +előttünk, melynek lelkülete az európai ember számára szinte +érthetetlen. Krause müncheni sinologus jelenleg vezető műve szerint +a felületes könyvek egész serege terjeszti Kelet-Ázsiáról a +tudatlanságot.<a name="FNanchor_103" id="FNanchor_103"></a><a href= +"#Footnote_103" class="fnanchor">103)</a> A képek, a nyomdai +kiállítás fényes; a teozófikus frázisok nagyszerűen konganak, de a +szöveg tudományos értéke minden kritikán aluli. Az eddigi amatőr +sinológusok serege mindjobban <span class="pagenum"><a name= +"Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> hamis prófétának +bizonyul. A nagy kutatók műveiben a kínai lélek következő vonásai +domborodnak ki.</p> +<p>1. Mindenekelőtt <i>erősen fejlett benne a családi érzék és a +fajszeretet</i>. Bármiként változnak a dinasztiák és a kormányzati +rendszerek, bármennyire versengettek az oligarchák és a mindent +elnyomó bürokrácia, a kínai nép mindig megőrizte egyéniségét és +erejét, mert ez a családi élet nagyrabecsülésében rejlett és nem +változott sem uralkodókkal, sem rendszerekkel. Náluk a gyermek +egész jóléte a földön a szülők és az ősök megbecsülésétől függ. +Ezért áldoznak az ősök szellemének, ezért gondozzák babonás +kegyelettel a mindenfelé szétszórt sírokat. Ezek kedvéért +akasztották meg az óriási birodalom közlekedését, úthálózatának és +vasútvonalának kiépítését, mert az élők járhatnak másfelé és +elköltözhetnek, de a halottat nyugalmában megzavarni nem lehet.</p> +<p>Az ősök tiszteletével vetekszik a császárok és nagy emberek +tisztelete és ezzel a fajhoz való ragaszkodás. Közmondásos a kínai +copf szeretete. De nemcsak a copfját tartja drága kincsnek, hanem +végtelenül nagyrabecsüli egész viseletét, étkezését, szokásait, +babonás néphitét. A japán könnyen elfogadja az európai kabátot, a +katonai egyenruhát, kivetkőzik faji külsőségéből, a kínai azonban +sohasem. Más fajjal nem keveredik, át nem házasodik; ezért az egész +világtörténelemben az egyetlen nép, mely teljesen megtartotta +nemzeti bélyegét, nem mozdult ki arról a helyről, hol a történelem +szemhatárán először feltűnt és semmi lényeges változást életmódja +nem mutat az ősidőktől a XX. század forradalmi mozgalmáig. +<span class="pagenum"><a name="Page_139" id= +"Page_139">-139-</a></span> Még ennek se tulajdonítsunk nagy +jelentőséget; a négyszáz millió lakos közül alig egymillió vesz +részt benne.</p> +<p>Az erős faj- és családszeretetnek <i>árnyoldala az erős +érzékiség</i>. Amily igénytelennek látszik a kínai, alapjában véve +éppoly gyönyörhajhászó és haszonleső. Pauli heidelbergi +orvosprofesszor szemrehányást tesz az ópiumszívóknak és ezt a +választ nyeri: «Az a félesztendő, amit boldogító mámorban +eltöltünk, felér azzal a tíz-húsz nyomorúságos esztendővel, amivel +megrövidítjük életünket.» A legraffináltabb izgatószereket ők +termelik és fogyasztják hihetetlen mennyiségben. A nőtlen életet +nem értékelik és nem értik meg, ennek követelése volt évszázadokon +át a buddhizmus terjedésének fő akadálya. Ha házasuló korban levő +fiú komolyan megbetegszik, rögtön megházasítják; ha pedig meghal a +házasság előtt, a fiúgyermek lelkét a halál után is összeadják +valamely korán elhúnyt leány lelkével.<a name="FNanchor_104" id= +"FNanchor_104"></a><a href="#Footnote_104" class= +"fnanchor">104)</a> A hagyományok túlbecsülése, a kultúra megállása +és kővé változása szintén a család túlzó szeretetének +következménye: «Így szántott az apám és az ükapám, hogyan szántsak +én másképpen.» Csak az a jó, amit az ősök végeztek. Innen van az, +hogy Kína történelmének csak első századában volt produktív, míg a +hagyományok ólomsúlya rá nem nehezedett. Később minden újítást, +minden haladást mint eretnekséget vagy államellenes vétséget +kárhoztatott.</p> +<p>2. <i>A kínai lélek második nagy tulajdonsága a gyakorlati +értelem túltengő uralma.</i> Ebben az országban minden ember majd +minden tetténél azt kérdezi, mennyi haszon lesz belőle. Kitűnik ez +<span class="pagenum"><a name="Page_140" id= +"Page_140">-140-</a></span> már legrégibb legendás könyvükből, a +nagy szabályból, melyet állítólag Kr. e. 2000 esztendővel kapott a +császár az égből. Az egész nem egyéb, mint gyakorlati ismeretek +halmaza és a mű vége mint kínai eszményt a következő öt boldogságot +sorolja fel: hosszú élet, gazdagság, nyugalom, erényszeretet és jó +halál. Ezek ellentéte az öt csapás: a szerencsétlen és korai halál, +szegénység, búbánat, erkölcsi züllés és gyengeség.<a name= +"FNanchor_105" id="FNanchor_105"></a><a href="#Footnote_105" class= +"fnanchor">105)</a> A hegyi beszéd nyolc boldogságából egyet sem +találunk meg; az istenországa előttük számot nem tevő tényező. Még +legelvontabb gondolkodója, a magábavonuló Lao-ce sem éri be merő +elmélettel, inkább arra nyujt útmutatást, hogyan szerezhetünk egész +életünkre döntő élményt, a világrend szemléletét. Ők a földi +életért, az öt boldogságért túrják a földet, kutatják a +természetet, rójják a betűket. Megvalósítására legalkalmasabbnak +tartják a szent foglalkozást, a földművelést és a kereskedelmet. +Maga a császár is minden évben felszántott és bevetett egy darab +földet. Az elfoglalt területeket mindig a földműveléssel hódították +meg igazán és ezzel jobban magukhoz láncolták, mint +fegyverekkel.</p> +<p>A földművelés a legszentebb, de a kereskedelem a legkedveltebb +foglalkozásuk. A keleti kereskedelem úgyszólván kezükben van. +Szibériától kezdve le egészen Malakka félszigetig mindenütt ők az +üzlettulajdonosok, vagy legalább cégtársak, főleg a gyárakban és +bankokban. Hamar megtanulják minden nép nyelvét, főleg az angolt. +Maguk mellől minden nemzetet kiszorítanak, minden árut a +legolcsóbban kínálnak és az udvarias bókokban, sima beszédben +felülmulhatatlanok. E mellett üzleti <span class="pagenum"><a name= +"Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> életükben nagyon +megbízhatók. Amit egyszer megígérnek, azt megtartják akkor is, ha +belepusztulnak. Az európai pénzemberek nem emlékeznek, hogy kínai +ember megcsalta volna őket.</p> +<p>3. <i>Jellemző főleg szellemi életükre az atomisztikus, +kazuisztikus gondolkodás</i> és ennek következménye az igazi +teremtő képzelet hiánya. Szeretnek egyes esetekkel bibelődni, egy +embernek egy cselekvését apróra megfigyelni. Így lesz náluk az +etika a gondolkodás kezdete. A nyugati ember az egyetemesből indul +ki, a nagy mindenséggel foglalkozik és metafizikát alkot. Az +erkölcstan nyugaton a filozófia koronája, melyet csak a sokratesi +korszak emel tudományos színvonalra. Ezzel ellentétben a régi +Kínának nincsen rendszeres metafizikája, nincsen ismeretelmélete. +Ezt a mozaikszerű gondolkodást fejezi ki a klasszikus irodalom +aforisztikus töredékes szerkezete. A bölcsek mondásaiban többnyire +egyes esetre illő gyakorlati tanácsok szerepelnek. A mindenség +kezdete, vége nem érdekli őket.</p> +<p>Első pillanatra úgy látszik, hogy ennek a föltevésnek ellene +mond a kínai nyelv és a kínai írás egész szerkezete. A szerkezet +matematikai pontosságú és az írás nem betűt, hanem elvont +fogalmakat, szavakat jelent. Úgy látszik, mintha ez a nyelv a +filozófiai gondolkodás számára volna teremtve. Minden szó gyök, a +gyökök pontos összeállításából áll a mondat, melyben az elhelyezés +és a hangzás magassága szerint a gyök főnevet, igét, melléknevet, +vagy határozót jelent. Ez a szerkezet azonban megtévesztő. A nyelv +nevezett mennyiséggel, milyenséggel foglalkozik, nem pedig +nevezetlen nagyságokkal, mint a matematika, és <span class= +"pagenum"><a name="Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> épp +azért hátrány, hogy a szószegény nyelv kevés gyöke rendkívül +sokfélét jelent. Legtöbb értelmük van éppen azoknak a jegyeknek, +melyeket a kínai bölcsek legjobban kedvelnek. Például «sin» +alapjelentése szív, de mellékesen használják még szellem, érzület +és szándék helyett. «Ming» az egyik dinasztia és Konfucius neve, +eredetileg annyi, mint parancs, parancsolni, de jelöli még az ég +parancsát, rendelkezését, az ember sorsát, rendeltetését és végül +az életet, mint minden teremtmény végzetét. «Li» vallásos +szertartás és ezenfelül illemszabály, tapintat, illem iránti +érzék.<a name="FNanchor_106" id="FNanchor_106"></a><a href= +"#Footnote_106" class="fnanchor">106)</a> Ez a néhány példa +szemlélteti, hogy a nyelvtani szerkezet minden pontossága dacára a +mondatok logikai elemzése rendkívül nehéz. A következtetésben is +egészen más a forma és a tartalom. Betarthatja valaki pontosan a +szillogizmus szerkezetét, de ha badarsággal tölti meg, még sem +következtet semmit. A kínai szójátékra emlékeztet a következő +szofizma: ami Hong-kong-ban van, az nincsen Sang-hai-ban. De +Hong-kong-ban nappal van; tehát Sang-hai-ban nincsen nappal. A +forma kitűnő; az értelem élclapba való.</p> +<p>Az atomisztikus gondolkodásnak tudható be az is, hogy a +<i>gépiesség és külső forma</i> uralkodik mindenben. A vallásban fő +a ritus, mellékes a tan. A nevelésben fő az emlékezetbe vésett +anyag; minden egyéni gondolat, minden eredetiség hibaszámba megy. A +társas életben fő a külső illem, az érzülettel kevesebbet törődnek. +Erős gyüjtő szenvedéllyel tudományos téren nagy ismeretanyagot +halmoznak fel, de belső összefüggést már nem keresnek; e nélkül +pedig nincsen tudományos gondolkodás. Gyüjtő szenvedélyükhöz +<span class="pagenum"><a name="Page_143" id= +"Page_143">-143-</a></span> járul erős hajlamuk a schematizálásra, +amely nem töri a fejét okok keresésén, hanem ismereteit hamarosan +kieszelt kategóriákba szorítja és ezeknél megmarad időtlen időkig. +Igy például az említett «Nagy szabály» kategóriája a négy évszak +mellett: öt világtáj, öt alkotó elem, öt szín, hang, íz és zsiger. +Egyik sorban a negyedik helyen levő tag kapcsolatban áll minden +sornak negyedik tagjával. Így keletnek megfelel évszakban a tavasz, +elemek között a fa, színben a zöld és zsigerek közül a máj. Az +ilyen mondvacsinált összefüggésekre alapították orvostudományukat, +helyesebben kuruzslásukat, jóslásaikat és magatartásuk nagy +részét.</p> +<p>Atomisztikus gondolkodás következménye az is, hogy <i>hiányzik +bennük az igazi teremtő képzelet</i>. Fő művészetük a festészet, de +erejük itt is finomkodásban merül ki. Gondosan megfigyelik a +természet örökké változó tárházát és az ebből merített díszítő elem +méltán lebilincseli a nyugati szemlélőt; de kompoziciót, művészi +szerkesztést, lendületet, árnyékolást hiába keres náluk. +Költészetükben két és félezer esztendőn át csak a lírai műfaj +szerepelt, melyhez aránylag kevés képzelőerő szükséges. A regény és +a dráma csak Kr. u. a XIII. században lépett fel, akkor is inkább +indiai mintára készült. Ennek a régi nagy népnek nincsen igazi +önálló drámája, regénye, nincsen igazi nemzeti éposza sem. A +vallásnak nincsen mitológiája, a babonás néphit buddhista hatásra +alakul ki.</p> +<p>Alkotásban a művészet testvére a filozófia. Nem csoda, ha ez is +mostoha bánásmódban részesül a mennyei birodalomban. Szorgalmasan +gyakorolják <span class="pagenum"><a name="Page_144" id= +"Page_144">-144-</a></span> itt az ősök tiszteletét, de e mellett +nem izgatja őket a kérdés, van-e örökélet, hogyan és hol élnek ezek +a szellemek. Így érthető, hogy az emberi szellem története egyetlen +elméleti igazságot sem köszön nekik és ha a kínai nép sohasem élt +volna a földön, ugyanannyit tudnánk, mint manapság; az emberi +szellem kultúrpalotájához nem szállítottak egy szegletkövet +sem.</p> +<h3>KONFUCIUS.</h3> +<h4>I. Konfucius élete, jelleme és szerepe.</h4> +<p>1. Nemcsak nemzetének bölcse, mint Cato, Kant, vagy Sokrates, +hanem kétezredév óta az egész mennyei birodalomnak valósággal +koronázatlan királya. Születési évét olyan fordulópontnak tartják +Kína történetében, mint amilyen Jézus megjelenése nyugaton. A kínai +történetírók Konfucius előtti és utáni kort különböztetnek +meg.<a name="FNanchor_107" id="FNanchor_107"></a><a href= +"#Footnote_107" class="fnanchor">107)</a></p> +<p>2. <i>Származása.</i> Konfucius eredeti nevén K’ung K’iu +született Küo Li helységben Tsu város mellett, Lu államban Kr. e. +552-ik esztendő X. hónapjának 21-ik napján. Atyja katonatiszt, ki a +régi időkben Sung államban uralkodó királyi családból származott, +de nagyon elszegényedett és már a gyermek három éves korában +meghalt.<a name="FNanchor_108" id="FNanchor_108"></a><a href= +"#Footnote_108" class="fnanchor">108)</a> Az özvegy szegényesen +nevelhette a gyermeket, ki jóideig csűröket, majd nyájakat őrzött +az egyik főnemesi család uradalmában.<a name="FNanchor_109" id= +"FNanchor_109"></a><a href="#Footnote_109" class= +"fnanchor">109)</a></p> +<p>3. Már ekkor feltűnést keltett becsületességével, okosságával és +a kínai életben oly nagy szerepet játszó <i>szertartások kitűnő +ismeretével</i>. Kisgyermek <span class="pagenum"><a name= +"Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> korában az volt a +szórakozása, hogy az ellesett cerimóniákat begyakorolta. Később +folyton tökéletesíti magát ezekben. Ha nagy temetés megy végbe, ha +fejedelmi látogatás érkezik, odaférkőzik a közelbe, kikérdez és +apróra megfigyel mindent. Felnövekedve meglátja a ritusok szellemét +és életstílust, harmónikus cselekvést keres benne. Önkénytelenül +megérzi a divat óriás hatalmát és ezt kívánja a nemzeti élet +szolgálatába állítani. A régiek szertartásokkal szőtték át egész +társadalmi életüket: a születésnapnak, a nagykorúsításnak, az +esküvőnek, versenynyilazásnak és vendégfogadásnak… egész a +temetésig mindennek megvolt a maga rendje-módja. Mindezekben a +császári udvar volt a mérvadó és a művelt körök társas életében +csak az vehetett részt, aki ismerte a társadalmi formákat. +Háromszáz fontos és háromezer kevésbbé fontos szabályt kellett +minden művelt embernek begyakorolnia. Viszont ezek tudása megadta a +föllépés biztosságát és könnyedségét; a szokásokat tudó férfi +mindenben ember a talpán és még a legveszedelmesebb helyzetben is +sikert arat; ráléphet akár a tigris farkára, még az sem harapja +meg.<a name="FNanchor_110" id="FNanchor_110"></a><a href= +"#Footnote_110" class="fnanchor">110)</a> Főképpen ezért a rituális +tudományáért nyeri már húszéves korában a Fu-ce, azaz mester nevet +és így kerül be a történelembe, mint <i>Kong-Fu-ce</i>.</p> +<p>4. <i>Európai életírói mellőzték egyik legvonzóbb jellemvonását: +a zene iránti nagy szeretetét.</i><a name="FNanchor_111" id= +"FNanchor_111"></a><a href="#Footnote_111" class= +"fnanchor">111)</a> Pompásan énekelt, kitűnően játszott citerán és +csengő köveken, úgy hogy a császári udvar karmestere őt hallgatva +bámulattal kiálta fel: ez az ember hivatott arra, hogy újjáteremtse +az emberiség tönkrement kultúráját. Ezen a téren folyton +<span class="pagenum"><a name="Page_146" id= +"Page_146">-146-</a></span> tovább képezi magát. Meghallja a +tánccal, pantomimmel kisért «sao» zenét és oly buzgalommal tanulja +három hónapig, hogy «mellette elfelejtette a hús ízét», mert a +legfőbb szépség és a legnagyobb jóság csendült ki belőle. Ő a +zenében is az erkölcsi emelkedést vagy sülyedést érezte. Hogyan +értékelte a zenét, kitűnik a tanulásából. Egy citeradarabnál tíz +napig maradt, jóllehet mestere sürgette: eléggé tudja már, +haladjanak tovább. Kung mentségeket hoz fel: «Még nem vagyok biztos +az ütemben; még nem fogtam fel a dal mély értelmét és nem értem a +szerző lelkét.» Végül a tizedik napon megállapítja tisztán a +játékból, hogy «a dal szerzője komoly, mélyen gondolkozó, +messzelátó elme; nagylelkű és megelégedett nemes szív. Most már +látom is a szerzőt. Barna az arca, magas a termete és a szeme +olyan, mint a tenger mélye. Ugyan ki lehetne más mint Wen király?» +Tanára ezt hallva tisztelettudóan felkel, mélyen meghajtotta magát +és üdvözölte: «Te bölcs és szent férfiú vagy, ez a dallam tényleg +Wen királytól való.» Ez a jelenet elébünk tárja alaposságát, +elméjének megfigyelő erejét és képességét arra, hogy teljesen +beleérezze magát más lelkébe. Kiérezzük lelkesedését a régi szép +kultúra iránt.</p> +<p>5. <i>Hivatása.</i> Harmincnégy éves korában, mint főnemesi +gyermekek nevelője elkerült Lo-ba a birodalom akkori székvárosába, +hol tudatára ébred nemzetmentő hivatásának.<a name="FNanchor_112" +id="FNanchor_112"></a><a href="#Footnote_112" class= +"fnanchor">112)</a> Egymás mellett szemléli itt a szent királyok és +a vérengző zsarnokok képét. Vérzik a szíve, ha hazájának korabeli +állapotára gondol. Északon a mongolok törtek be és fenyegetik +állandóan; délen a határőrvidék hatalmas főurai megtagadják az +engedelmességet <span class="pagenum"><a name="Page_147" id= +"Page_147">-147-</a></span> a császárnak és folytonosan küzdenek +egymás ellen. Mindenfelé pártütés és felfordulás. Lu tartományban +az utolsó kétszáz év alatt harminchat fejedelmet gyilkoltak meg és +nem egyszer a trónörökös tulajdon édesatyját. Mágnás családok +tartották kézben a nemzeti vagyont, bitorolták a főhatalmat; +udvaraikban viszont táncosnők és heterák voltak a +mindenhatók.<a name="FNanchor_113" id="FNanchor_113"></a><a href= +"#Footnote_113" class="fnanchor">113)</a> Különösen meghatja Tsu +herceg és kormányzó képe, ki visszautasítja a felajánlott koronát +és karjára véve a trón jogos örökösét, a kis királyt, kihallgatást +tart és intézi az ország ügyét-baját. Ő volt a nemzet utolsó nagy +bölcse, ki még tovább építette a nemzeti művelődést. Kong-fu-ce úgy +érezte, hogy a nagyherceg kérdőn tekint reá és hallani vélte +szavát: «Ki fogja megőrizni nagy örökségemet, ki folytatja tovább a +kultúra úttörőinek sorát?» Kung megértette a tekintetet és ettől a +pillanattól fogva hivatottnak vélte magát arra, hogy a régi nagy +királyok szent örökségét a késő unokákra átszármaztassa. Mély titok +gyanánt őrízte ezt a vágyat még tanítványai előtt is, csak nehéz +megpróbáltatások idején tolult ajkára a panasz: «Már a végét járom, +mert régen nem láttam álmomban Tsu herceget.» Íme az eszmény ott +lebegett előtte éjjel-nappal és elkísérte álmaiban. Ezentúl a Tsu +dinasztia elkorcsosult tagjairól mindig jobban a régi kor nagy +uralkodóira függeszti tekintetét és felvillan benne a forradalmi +szándék, hogy mint egy új dinasztiának mindenható minisztere menti +meg hazáját az összeomlástól.<a name="FNanchor_114" id= +"FNanchor_114"></a><a href="#Footnote_114" class= +"fnanchor">114)</a></p> +<p>6. <i>Reformtevékenysége.</i> Alig tér vissza hazájába, elűzik a +tartomány törvényes fejedelmét, kit <span class="pagenum"><a name= +"Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> hűségből száműzetésbe +követ és jó ideig kivonja magát a politikai tevékenységből. E +helyett nagystílű a tanítói tevékenysége. Csak ötvenegy éves +korában nyílik alkalma arra, hogy államférfiúi képességeit a +gyakorlatban is kimutassa. Az új fejedelem a főváros első +előljárójává avatja. Egy év alatt úgy rendbe hozott mindent, hogy a +szomszéd fejedelmek csodájára járnak, utánozzák rendeleteit és +irígyelni kezdik sikerét. A találkozásokon gyors pillantással +átlátja a cselszövést és több vitás területet megment fejedelmének, +ki hálából közmunka miniszterré teszi. Hatalmát arra használja, +hogy megvizsgáltatja az egész ország talaját és elrendeli, hogy +minden talajban a legmegfelelőbb fát és gabonát termesszék. +Hamarosan elnyeri az ország legfontosabb állását, legkényesebb +tisztét: az igazságügyi miniszteri széket. A hagyomány szerint +három hónap alatt olyan rendet teremt, hogy büntetésre nem is volt +többé szükség, mert mindenki önként tartotta be a jó szokásokat és +erkölcsöket, melyeket példájával és az egész udvar tekintélyével +uralkodó divattá emelt.</p> +<p>Kétféle ellenségre talált újító munkájában: örökké kritizáló +pesszimistákra és szájas pártvezérekre. A pesszimista kritikusokkal +nem sokat törődött; ezeknek legjobb cáfolata maga a tett, a siker. +<i>De komolyan félt a szószátyár demagógoktól</i>, kiket +alábbvalóknak tartott a rablóknál és gyilkosoknál. Ezeket úgy +hallgattatta el, hogy közülük a legtekintélyesebbet, +Sao-Csong-Mao-t már minisztersége hetedik napján felköttette és +elrettentő példa gyanánt feldarabolt testét a királyi palota előtt +közszemlére tetette ki. Mikor ezért <span class="pagenum"><a name= +"Page_149" id="Page_149">-149-</a></span> a kegyetlenségért +tanítványai szemrehányást tesznek neki, így magyarázza meg tettét: +«Öt gaztett van a földön, mely alávalóbb a rablásnál és +gyilkosságnál: első az engedetlen, lázadó lelkület, álnoksággal +egybekötve; második a makacssággal, megátalkodottsággal járó gonosz +cselekedet; harmadik a hazug beszéd, ha ékesszólás járul hozzá; +negyedik a botrányok gyüjtése és ezek terjesztése széles +ismeretkörben; ötödik a gaztettek helyeslése és feldícsérése. Ez a +Sao-Csong valamennyit egyesítette magában. Amerre járt, mindenütt +pártot alakított és lázongott, a tömegbe államellenes véleményeket +hintett; erőszakos fellépésével elhomályosította a jog és +jogtalanság fogalmát és mindenütt csak saját érvényesülését +kereste. Tizenhárompróbás gazember volt, ezért kellett eltenni láb +alól». A régi császárok hét példájával igazolja tettét. «Ha a +felforgató elemek hordákba gyülekezhetnek, akkor már nagy ok van a +búbánatra».<a name="FNanchor_115" id="FNanchor_115"></a><a href= +"#Footnote_115" class="fnanchor">115)</a></p> +<p>7. Kon-fu-ce kegyetlen tettét, mint <i>kormányzati +bölcseséget</i> tünteti fel; szeret mindenben mélyre látni, a +bűntények okát és megelőzését keresi. Legfőbb oknak tapasztalja a +ferde közvéleményt, azért szerinte <i>minden kormány legfőbb +teendője a nép zavaros fogalmainak helyreigazítása</i>. Öreg +korában magasállású tanítványa, Tsi-Lu magához hívja: «We fejedelme +vár rád, mester, hogy hatalmát irányítsad. Mihez fognál +legelőször?» «Minden bizonnyal – válaszolja Kung-ce – a fogalmak +helyreigazításához.» A katonás Tsi-Lu megvetően legyint erre. «Csak +a fogalmak forognának kockán? Nagyon tévedsz mester. Mire jó +ezeknek az igazítása?» A mester válasza: «Milyen <span class= +"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> +faragatlan vagy te, Ju! Nemeslelkű ember nyílt kérdésnek tekinti +vagy elmellőzi azt, amit nem ért meg. Ha a fogalmak nem helyesek, +akkor helytelenek a beszédek; ha a beszédek nem helyesek, nem +jönnek létre a jó tettek… nem virágzik az erkölcs és a művészet, +nem érnek célt a büntetések és végül a nép azt sem tudja, hova +tegye kezét-lábát. Ezért a nemes embernek szeges gondja van arra, +hogy fogalmait minden körülmények között helyes szavakba öntse és +szavait valóra váltsa. A nemes ember nem tűri, hogy beszédében +bármi pontatlan vagy félreérthető legyen.»<a name="FNanchor_116" +id="FNanchor_116"></a><a href="#Footnote_116" class= +"fnanchor">116)</a></p> +<p>Még gyakorlatibb módon hangsúlyozza a tiszta fogalmak +jelentőségét a következő hely. Tsi fejedelme kérdi tőle, mi a jó +kormányzás titka? Kung-ce válaszol: «A fejedelem legyen fejedelem, +az alattvaló legyen alattvaló, az atya legyen atya, a fiú legyen +fiú.» Szóval mindenki töltse be pontosan kötelességét és törekedjék +eszményképe után.»<a name="FNanchor_117" id= +"FNanchor_117"></a><a href="#Footnote_117" class= +"fnanchor">117)</a></p> +<p>A szavak jelentése nem egyéb, mint szokás, melynek +meggyökereztetéséhez tekintélyre van szükség. Ezért a <i>tiszta +fogalmak megteremtésének eszköze a tekintély</i>. Tekintély pedig +csak ott lehet, ahol 1. van társadalmi különbség és olyanok az +uralkodó rendek és az előljárók, hogy a nép tisztelettudóan +tekinthet fel reájuk. <i>A tisztelettudás</i> az egész társadalmi +és nemzeti élet alapja. Ahol az arcátlanság elharapódzik, ott vége +a társadalmi rendnek és békének. Ezért tartja 2. a társadalom +alapjának a szülők iránti tiszteletet és szeretetet, mert +legkönnyebb tiszteletre nevelni ott, hol erre segít a vérségi +kötelék és a szülők iránt érzett <span class="pagenum"><a name= +"Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> hála. Tisztelettudásra +ifjú korban kell még nevelnünk, mikor fogékony rá az ember. Ez a +kormányzati bölcseség főtitka.</p> +<p>A fogalmak helyreigazításával egyenlő fontosnak tartja a +<i>példaadást</i>, a kifejlett egyéniségből áradó belső vonzást, +amit napjainkban W. Förster így fejez ki: «Das Sein erzieht, nicht +das Tun.» Mi a kormányzás lényege, kérdi tőle Ki herceg. +«Kormányozni annyi, mint helyesen élni. Ha felséged vezet a +becsületességben, ki merészel akkor még becstelen maradni.» Más +alkalommal azt kérdi, hogy lehet megszüntetni a rablók +garázdálkodását. Konfucius azonnal kész a válasszal: «Ha Felséged +nem kívánja, még akkor sem fog a nép lopni, ha díjat tűznek ki +érette.» Szerinte ugyanis a nép a fejedelem árnyéka és a kormány +tükörképe. Ha a nép között tolvajok garázdálkodnak, ez annak a +jele, hogy a kormány se tisztakezű, nem egyenes úton szerzi a +pénzt. Másik érdekes feladott kérdés, hogy lehet a népet +szófogadóvá tenni. Föl kell emelni a nyílt, egyenes embereket, hogy +elnyomják a körmönfontakat, így engedékeny lesz a nép; ha pedig +emelik az álnok képmutatókat, ezek elnyomják a nyílt embereket és +nem fogad szót a nép.<a name="FNanchor_118" id= +"FNanchor_118"></a><a href="#Footnote_118" class= +"fnanchor">118)</a></p> +<p>A kormányzat fontos eszközének tartja még <i>az erkölcsös +nemzeti zenét</i>, mert a kellő cselekvés harmónikus kedélyt +tételez fel; a szív harmóniáját pedig a zene teremti meg +legkönnyebben. Ezért foglalkozik ő maga is legszivesebben a +zenével, ezért fárad a nemzeti zene reformján, ezért hagyja az +utókorra az ódák könyvét, a Si-King-et.</p> +<p>A kormányhatalommal rendelkezők főtulajdonsága nem annyira a +szaktudás, mint inkább a <span class="pagenum"><a name="Page_152" +id="Page_152">-152-</a></span> hazának és <i>a népnek nagy +szeretete</i>. A részleteket elvégezhetik az alkalmazott +tisztviselők, de az egész világot csak arra lehet rábízni, ki +önmagában az egész világot szereti. Az ilyet a nép nem érzi +elnyomónak, rendelkezéseit sem találja terhesnek, mert elnyomás +helyett inkább szárnyakat ad népének az öntevékenység nagyobb +kifejtésére. «Ha valaki egyéniségével uralkodik és szokásával tart +rendet, lelkiismeretes lesz a népe; ha pedig valaki rendeletekkel +kormányoz és büntetéssel tart rendet, kijátssza a nép és +lelkiismeretlenné válik… Ha valaki egész lényével uralkodik, +hasonlít a sarkcsillaghoz, mely nyugodtan marad a maga helyén és +mégis körülötte forog az egész csillagos ég.»<a name="FNanchor_119" +id="FNanchor_119"></a><a href="#Footnote_119" class= +"fnanchor">119)</a></p> +<p>8. <i>Bukása.</i> Ilyen elvek és kormányzat mellett Lu +fejedelmének nagyon megnövekedett a hatalma és tekintélye és a +szomszéd fejedelmek sanda szemekkel néztek Konfuciusra. Attól +tartottak, hogy Lu így nemsokára a birodalom első államává, +fejedelme pedig császárrá lesz. Próbálkoztak tehát Konfucius ellen +rágalmazással és amikor ez nem sikerült, a következő fondorlattal +éltek: Összeszedték hét országnak legszebb nyolcvan lányát, +megtanították őket érzéki dalokra, észbódító táncra, felöltöztették +káprázatos szép ruhákba és kitűnő zenészek kíséretében elküldötték +őket ajándékba harminc fogaton Lu fejedelmének. Ez először csak a +városon kívül szállásolja el őket és inkognitóban keresi fel a kis +tábort, de annyira levették lábáról, hogy már másnap ünnepi +menetben vezette őket székvárosába. Dinom-dánomban teltek a napok, +elintézetlenül hevertek az ország ügyei és a téli nagy áldozatok +<span class="pagenum"><a name="Page_153" id= +"Page_153">-153-</a></span> alkalmával a tisztviselők már nem +kapták meg az őket megillető jutalmat és tisztességet. Ekkor +belátta Konfucius: «Itt az idő a visszavonulásra!» és dalba öntötte +keservét: «A nők éneke űzött el és kényszerít életem végéig +vándorlásra.»<a name="FNanchor_120" id="FNanchor_120"></a><a href= +"#Footnote_120" class="fnanchor">120)</a></p> +<p>9. <i>Tanítói egyénisége.</i> Bukása és önkéntes száműzetése +után sem adja fel a reményt, hogy talál még uralkodóra, aki őt +megérti és segíti arra, hogy boldoggá és naggyá tehesse népét. +Államról államra vándorol; majd mindenütt tisztelettel fogadják, +gondoskodnak róla és tanítványai megélhetéséről. A fejedelmek szóba +állnak vele, némelyik meg is valósítja egyik-másik gondolatát, de +senki sem meri egész hatalmas tervét magáévá tenni.</p> +<p>Hatvan éves korában nagy fordulat történt életében. Kezdi +veszíteni a reményt, hogy ő a maga személyében megmenti nemzetét. +De amit maga nem tehet, örökségkép kívánja hagyni tanítványainak és +az utókornak és így még öregkorában is folytatja és fokozza nevelői +és írói tevékenységét.</p> +<p>Milyen lehetett tanítási módja, erre nézve beszélgetései +nyujtják az egyetlen hiteles forrást. Hiába keresünk nála +hosszadalmas fejtegetéseket, mint Buddhánál, vagy mélyen szántó +okoskodást, mint a vedanták bölcseinél. Tanítványai a vándorélet +tarkaságában apró-cseprő kérdéseket tesznek fel, ezekre ad +szűkszavú feleleteket. Válaszát csattanós rövidség, fülbemászó +ritmus és emlékezetbe tapadó forma jellemzi. Ő a tettek embere. +Legjobban szeretne cselekedni, nem beszélni. Tanítványai előtt +többször odanyilatkozik: jobb szeretne semmit se mondani, soha +többé nem beszélni. <span class="pagenum"><a name="Page_154" id= +"Page_154">-154-</a></span> «Ha a mester nem beszél, mit írjunk mi +tanítványok.» «Nézzetek az égre, vajjon beszél-e. A négy évszak jár +a maga útján, létrehoz mindent. Vajjon beszél-e az ég? Működik +inkább.»<a name="FNanchor_121" id="FNanchor_121"></a><a href= +"#Footnote_121" class="fnanchor">121)</a></p> +<p>Legbátrabb és egyik legkiválóbb tanítványának felvétele jellemzi +mindkettőjüket. Tsi-Lu kakastollal ékesítve hetykén áll oda a híres +tanító elé. Ennek tetszik a kemény legény és kérdi tőle: «Mit +szeretsz legjobban?» «A hosszú kardomat» – válaszolja az ifjú. «Ha +ehhez az erőhöz még tanulsz is valamit, kiváló ember válik +belőled.» «Mit használ nekem a tanulás? Ott a déli hegyeken magától +nő fel a bambusz hibátlanul és egyenesen. Ha levágják, olyan nyilat +lehet belőle faragni, hogy még az orrszarvú bőrét is átjárja.» +«Helyes, de ha acélheggyel és tollal látod el, akkor még mélyebbre +hatol.» Tsi-Lu erre az elmés válaszra meghajol kétszer és kéri +felvételét a tanítványok seregébe.<a name="FNanchor_122" id= +"FNanchor_122"></a><a href="#Footnote_122" class= +"fnanchor">122)</a></p> +<p><i>Hogyan gondolja a nevelés célját</i>, láttuk egész életében. +Az ő szemében az az igaz ember, aki mindig fején találja a szöget, +minden helyzetben megőrzi a lélekjelenlétét és embertársaival +szemben mindig és mindenütt kellő módon viselkedik. Erre csak a jó +szokások segíthetik, miért is a nevelés főcélja az erények, a jó +szokások begyakorlása. Ezek rendszeres csoportosítása szerzi az +igaz jellemet. A szociális és állampolgári nevelés alapja szerinte +a tisztelettudás és tekintélytisztelet. Ha ez veszendőbe megy és az +arcátlanság harapódzik el, akkor az államnak bealkonyodott.</p> +<p><i>Nevelőeszközei.</i> A jó szokásra nevelést a legkönnyebben +kell kezdeni; ez a kisgyermekkorban <span class="pagenum"><a name= +"Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> a szülők iránti +tisztelet, szeretet és engedelmesség. A jó szokás maradandóbb lesz, +ha <i>összekötjük a vallással</i>. Ezért veszi körül vallásos +kegyelettel a szülők iránti tiszteletet és pontosan megszabja a +temetés meg a gyászolás módját, a sírok gondozását. A temetés ne +legyen ugyan fényűző, de mégis olyan, hogy mély benyomást keltsen a +fájdalom őszinteségével és a külső szertartás komolyságával. Az +atya halála vésődjék olyan mélyen a gyermek szívébe, hogy emlékét +soha el ne felejtse. Ezért rendel el hároméves gyászt. A gyermek +három évig szorul rá atyja, anyja karjára, ennyi ideig teljesen +igénybe veszi szeretetüket, ennyi ideig gyászoljon tehát +érettük.</p> +<p>A jó megszokását nemcsak a vallással köti össze, hanem erősíti a +zenével és így az <i>etikát egybe kívánja forrasztani az +esztétikával</i>. Saját maga tapasztalatból tudja, hogy milyen nagy +a zenének etikai ereje. Amiért is elítéli az érzéki és érzelgő +romanticizmust és visszatér az ősök gazdag, de mégis egyszerű +dallamaihoz és nemesen lejtett pantomim táncjátékához. Sajnos, +ennek a működésének emléke nem maradt reánk.</p> +<p>Láttuk azt is, hogy a zenét emberismeret mélyítésére használta +fel. Teljesen bele tudta magát élni a szerző lelki világába, sőt +maga előtt látta külső megjelenését.</p> +<p>10. <i>Írói tevékenysége.</i> A régi irodalom termékeiből három +könyvet állított össze, ezek <i>az I-king, a Su-king és a +Si-king</i>. Az I-king annyi, mint változások könyve. Nehezen +érthető szimbólikus könyv, tele varázsigékkel és jóslatokkal. Öreg +korában sokat foglalkozik vele Konfucius, összegyüjti benne +mindazt, amit az őskínai világnézetből <span class= +"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> célja +elérésére alkalmasnak tart. Második a Si-king, az ódák, nemzeti +dalok könyve. Háromezer régi nemzeti énekből a legkifejezőbb +háromszázat csoportosítja benne a saját nevelő célzatával. Harmadik +a Su-king, az okmányok és krónikák könyve. Régi törvényeket, +szokásokat és a régi nagy császárok példáit sorolja fel benne.</p> +<p>A Su-king kiegészítése gyanánt saját maga írta meg a kínaiak +negyedik szent könyvét: «<i>A tavasz és ősz évkönyveit</i>», a +«<i>Ts’un Ts’iu</i>»-t. Látszólag száraz krónika ez is, amilyet +minden államban vezettek a fejedelem tetteiről. Saját államának, +Lu-nak történetét foglalja itt össze. Keveset változtat az eredeti +szövegen, de minden változtatása elevenbe vágott. Így például csak +báróknak címezi a lázadó fejedelmeket, akik magukat már királyoknak +hívták. Vagy ha egy vérengző zsarnokot meggyilkoltak, csak annyit +ír, egy gonosztevőt végeztek ki. A császárt kényszerítik a +fejedelmek, hogy a gyűlésükön megjelenjék, ő ezt így jegyzi fel: +vadászni ment a folyó északi partjára. A tervezett «fogalmak +helyreigazítása» volt ez nagy stílben. Hatása óriási volt; amikor +elterjedt, rettegni kezdettek az áruló trónbitorlók és a lázadó +alattvalók.</p> +<p>Ötödik könyv gyanánt hozzájárul ezekhez <i>a szertartások +könyve</i>: <i>Li-Ki</i>. A magva mindenesetre Konfuciustól való, +de mennyi benne az eredeti, senki sem tudja eldönteni.</p> +<p>Műveiben kitűzi a nemzeti eszményt és megjelöli a megvalósítás +módját. Az eszményt a multba helyezi, hogy élő, eleven vonásokkal +rajzolhassa meg. Az esztétikai alkotás azonban a kisebb gondja. Ő +mindenáron gyakorlati kötelességérzetet <span class= +"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span> kíván +ébreszteni. Ne csak ismerjük szép multunkat, hanem kövessük, ami +szép és nagy volt benne és így ismét valósággá lesz közöttünk. +Bírálja továbbá a jelen viszonyokat és kimutatja, mennyiben térnek +el az eszménytől. Ám kritikája sohasem merül el üres zsörtölődésbe +és sohasem tétlen «laudator temporis acti», hanem átérzi és +átérezteti az alkotmányos reformok szükségét.</p> +<p>Irodalmi működését az esztétikai nevelés szolgálatába is +állítja. Erre vonatkozó irányelvét legkedvesebb tanítványa, Jen Huy +kérdésére fejti ki. Mi az erkölcs lényege? «Győzzük le magunkat és +<i>forduljunk a szép törvényéhez, ezáltal gyakoroljuk az +erkölcsiséget</i>. Ha az emberek csak egyetlenegy nap legyőznék +magukat és a szép törvényéhez igazodnának, az egész világ erkölcsös +lenne. Ami nem felel meg a szép törvényének, azt ne nézd meg. Ami +nem felel meg a szép törvényének, arra ne hallgass… arról ne szólj… +azt ne tedd.»<a name="FNanchor_123" id="FNanchor_123"></a><a href= +"#Footnote_123" class="fnanchor">123)</a></p> +<p>Végül mind nevelői, mind <i>írói működését saját maga +jellemzi</i> legszebben a következő lemondó nyilatkozattal: +«Közvetítek és nem teremtek, hű vagyok a régi korhoz és szeretem +azt: ebben össze merem magam hasonlítani ami jó P’ong-unkkal» +(talán Lao-ce-vel).<a name="FNanchor_124" id= +"FNanchor_124"></a><a href="#Footnote_124" class= +"fnanchor">124)</a> Megrajzolta a nemzeti eszményt, megvalósítására +elkészítette a terveket és a jövőbe nézve várta a nagy embert, aki +megérti a titkos jeleket és megépíti az új kultúrát.</p> +<p>11. <i>Halála.</i> Se nevelő, se írói tevékenysége mellett nem +adta fel a reménységet, hogy talál még uralkodóra, aki hajt a +szavára és aki mellett rövid három esztendő alatt rendet teremt az +egész birodalomban. Hetvennégy éves korában <span class= +"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> hallja, +hogy a szomszéd állam királyát az egyik trónkövetelő herceg +meggyilkolta. A lakosság fel volt háborodva, több mint a fele +ellenezte a gonosztevő trónrajutását. Az ősz Kon-fu-ce megfürdött, +felöltözött díszruhájába és odaállott fejedelme elé: «Cseu-Csong +meggyilkolta az urát; torold meg, kérlek!» A fejedelem azonban +elutasítja, fél a főúri családoktól. Füstbe ment utolsó reménye, +hogy a fejedelem most megembereli magát és akkor övé a szomszéd +állam és hamarosan övé a főhatalom az egész mennyei birodalomban. +Megtörten indult hazafelé és ezentúl sejtelmes álmokat látott. +Álmában templomban trónuson piros oszlopok között ül és a halál +sejtése fogja el. Egy reggel nagyon korán kelt fel, kezét +hátratéve, botját maga után húzva ment ki az udvarra, hol fel és +alá járva dudolta: «A nagy Taisán-hegynek porrá kell mállnia; az +erős gerendának el kell törnie és a bölcs kiszárad, mint a növény.» +Tanítványa kérdi, mi az értelme dalának és ő elmondja álmait és +hozzáfűzi utolsó ismeretes szavát: «Nem támad bölcs király, ki +meghallgatna engem. Ideje meghalnom!» Lefeküdt és hetednapra +meghalt. Sírjára lehetne vésni önjellemzését: «Nem zugolódom az +Isten ellen és nem haragszom az emberekre. Lenn kutatok, de lelki +szemeim fenn az égen.»<a name="FNanchor_125" id= +"FNanchor_125"></a><a href="#Footnote_125" class= +"fnanchor">125)</a></p> +<p>Tanítványai három évig gyászolják, akárcsak édesatyjukat. Sőt az +egyik sátort veret a sírnál és hat álló esztendeig siratja benne +mesterét. Körülötte mások is megtelepszenek és így keletkezett +Konfucius faluja (K’ungli). Lu fejedelme nemsokára síremléket emelt +számára, melyben tisztelői gyülekeztek, a nélkül azonban, hogy +isten <span class="pagenum"><a name="Page_159" id= +"Page_159">-159-</a></span> gyanánt imádták volna. Tisztelete +azonban mindig jobban terjed, tanai uralkodóvá lesznek és ő maga a +nemzet géniuszává magasztosul. 194-ben Kr. e. a Hán-dinasztia első +császára meglátogatta sírját; szellemének, akárcsak az ég nagy +szellemének ökröt áldozott és nemsokára templomot épített. Így lett +a konfuciánizmus államvallássá, míg ellenfelének, Lao-cenek +rendszere titkos tanná sülyedt.<a name="FNanchor_126" id= +"FNanchor_126"></a><a href="#Footnote_126" class= +"fnanchor">126)</a></p> +<p>Kr. u. a VI. században a birodalom minden kerületében templomot +emeltek neki, melyben minden hónap elsején és tizenötödikén +áldozatot mutattak be. Később minden tudós és minden tisztviselő, +mielőtt valamilyen fokozatot vagy állást elnyert, köteles volt +Konfuciusnak áldozni. Még 1907-ben a bukófélben levő császár +Konfuciust a legmagasabb istenségekkel, az éggel és a földdel +egyenlő rangra emelte. Ezzel akarta megalkotni a kínai +szentháromságot, melyben a nemzet nagy tanítója és a császári trón +hűséges őrzője a harmadik személy. A forradalmi kormány első tette +volt, hogy megszüntette Konfucius tiszteletét, de Juan-Si-Káj +1914-ben már ismét nagy ünnepséggel áldozatot mutat be neki. +Konfucius szelleme hatalmasabb, mint a forradalmak és +kormányváltozások, mert lelke egybeforrott nemzetének lelkével.</p> +<h4>II. Konfucius világnézete.</h4> +<p>1. Orelli, Harles, Zottoli vallástörténetírók szerint: «minél +messzebb szállunk vissza Kína szellemtörténetében a régi időbe, +annál jobban <i>kimagaslik a Mindenható égi Isten</i>, kinek neve +<span class="pagenum"><a name="Page_160" id= +"Page_160">-160-</a></span> (Zottoli szerint magni cœli supremus +dominus) az idők folyamán változáson ment át, de a benne való hit +és az imádat fennállott még Konfucius korában is.<a name= +"FNanchor_127" id="FNanchor_127"></a><a href="#Footnote_127" class= +"fnanchor">127)</a> Legrégibb neve úgy látszik Shang-Ti, legfőbb +hatalmasság vagy Tao, az igaz egyetlen létező és minden létezőnek a +forrása. A legrégibb forrásokban Jang, a későbbi pozitív +teremtőerő, mint tudatosan cselekvő személy, mint személyes Isten +jelenik meg, ki jóságos és irgalmas, tehát nem könyörtelen, mint a +vak sors, mint a személytelen természeti erők játéka. Jósága +mellett szigorú és igazságos, mert nemcsak áldást hoz, hanem +csapást is küld és a gonoszokkal érezteti haragját. Ismeri az +emberi szív minden gondolatát, szívének minden titkát. Cseng király +szép imái szerint: «Járjunk tisztelettudón, mert az ég nyitott +felettünk. Ne mondjuk, hogy magasan van, messze esik tőlünk, mert +körüllengi minden cselekedetünket és mindenütt figyel +minket.»<a name="FNanchor_128" id="FNanchor_128"></a><a href= +"#Footnote_128" class="fnanchor">128)</a> Nem öltözhetik emberi +alakba, emberi nyelven nem szólalhat meg, ezért a régi kínai vallás +nem is ismer pozitív kinyilatkoztatást… A legmagasabb ég csak +működik állandóan minden beszéd nélkül. Akarata örök és +változhatatlan és minden erkölcsi és természeti törvény forrása. Az +ódák és az okmányok könyvében ismételten megcsendül a tiszta +monoteizmus. A föld akkor még nem volt egyenrangú az Istennel, nem +is szerepel mint felesége, mert eredetileg a neve is hímnemű, mint +az égé, csak Konfuce korában lesz kettőssé az ős jel, hímnemű és +nőnemű. <i>Lassanként a régi monoteizmusból deizmus alakul ki</i>, +az ég ura szerepét elfoglalja az ég a nappal, holddal, csillagokkal +és természetes erőivel. A személyes Isten <span class= +"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> +mindinkább háttérbe szorul és kifejlődik a <i>természetimádás</i>. +Az égi jelenségeket, a föld alakulatait, hegyet-völgyet az ősi erők +megnyilvánulásának tekintik és lassanként átlelkesítik. A +személytelen erők helyére személyeket helyeznek és így mindenütt +szellemeket és isteneket fedeznek fel. Ekkép alakul ki a természet +imádásából a <i>szellemimádás</i>, midőn az égi erőket összekötik +az ősök tiszteletével és életüket valósággal békóba verik +mindenféle babonás szokással. Állandóan rettegésben kezdenek élni, +vajjon eleget tettek-e ennek vagy annak a nagy szellemnek.</p> +<p>Krause szerint ez a kínai vallás valóságos alakulása és az +eddigi sokféle elnevezés: animizmus, animalizmus, totemizmus, +samanizmus, asztralizmus, csak arra való, hogy a dolgok lényegét +tudományosnak látszó ködbe burkolja.</p> +<p>A babonás szokások annyira mentek, hogy a föld oltárán +emberáldozatokat mutattak be és a társadalmi bajokat bűbájos +szertartásokkal próbálták orvosolni. A nagy nemzeti +szerencsétlenségek az örökös lázongás, pártoskodás megingatták a +gondviselő Istenbe vetett hitet.</p> +<p><i>Kong-fu-ce tulajdonképpen a babonát akarja kiirtani a népből +és visszatérést hirdet a régi egyszerűbb, tisztább +világnézethez.</i> Ezért állítja össze az I-king homályos, számára +is érthetetlen szimbólumait és öreg korában annyit forgatja, hogy +két bőrkötést is lekoptat róla. Megemlíti még benne, hogy a régi +bölcsek az ég nagy Urának mutattak be áldozatot és vele együtt +tisztelték őseiket. Ebben állott egész istentiszteletük. Az égről +még szó sem esett.<a name="FNanchor_129" id= +"FNanchor_129"></a><a href="#Footnote_129" class= +"fnanchor">129)</a> De maga Konfucius már a természetvallás és a +deizmus alapjára helyezkedik és a <span class="pagenum"><a name= +"Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> homályos könyv tartalmát +a következőkép értelmezi.</p> +<p>A természet változásainak megmagyarázására két őserőt kell +felvennünk: az eget és a földet és harmadiknak, mint a kettő +legteljesebb megjelenését, az embert. Ezt a dualista felfogást +Kínának minden ortodox bölcselője elfogadja. <i>Ez a híres +Jang-Jin-tan.</i></p> +<p><i>Jang</i> a férfi teremtőerő, meleg és aktív elem, mely testet +ölt a napban, az égben, a déli égtájban és az élénkpiros színben. +Személyes vagy öntudatlan erő-e, nem dönthető el. <i>Jin</i> a női +elem, mely sötét és hideg, megjelenik a földben, a holdban, az +északi tájban és a fekete színben. Kölcsönhatásuk hoz létre minden +dolgot és benne vannak minden jelenségben. Az ég a mindenség atyja, +a föld az anyja. Az ég alkotja a csillagokat, az évszakokat, a föld +hozza a termést. A Jang és Jin örök változásából örök törvény (Tao) +szerint keletkeznek a folyamatok. Ez az örök törvény jut +kifejezésre a nap és hold rendszeres keringésében, az eső és szél +termésthozó tevékenységében, a villámlásban és mennydörgésben, a +hideg és meleg egymásutánjában.</p> +<p>Az ember a természet egyik része, lelkét Jangtól nyeri, testét +Jin-től; benne egyesül az ég és a föld, benne föllelhető az egész +világ. A természet rendje a legfőbb törvény (Tao), melynek minden +ember minden tette alá van vetve. De viszont az ember minden tette +befolyásolja a természet tüneményeit. A kínai úgy hiszi, hogy az +égbolt beborul és elkomorul az emberek vétkei miatt. Ezért oly nagy +az aggodalmuk napfogyatkozáskor. Ha az ember boldog akar lenni, a +természet <span class="pagenum"><a name="Page_163" id= +"Page_163">-163-</a></span> törvényéhez kell alkalmazkodnia. Ezért +az emberi tudás főfeladata a természet megfigyelése és az emberi +élettel kapcsolatba hozatala. A kormány egyik főgondja a jó +naptárkészítés, mert ez az igazi útmutató minden cselekvésre. Az +előljárók azért legyenek tudósok, mert így ismerik az ég és föld +járását, nem tévedhetnek és erősek az emberszeretetben.<a name= +"FNanchor_130" id="FNanchor_130"></a><a href="#Footnote_130" class= +"fnanchor">130)</a></p> +<p>A régi hagyományokból ezeket a tanokat hagyja meg Konfucius. Ha +a tanítványok saját véleményét kérdik, rendesen kitérő választ ád, +hittételekről elvből nem beszél. Az érzékfeletti világot teljesen +mellőzi. Ha faggatják az égről vagy a természet erőiről, a +kérdéseket kereken elutasítja: «Még ezt a földi életet sem +ismerjük, minek törődjünk tehát azzal, mi következik a halál után. +Még az embereknek sem tudunk eléggé szolgálni, hogyan szolgáljunk a +szellemeknek; az életet sem ismerjük, hogyan ismerhetnénk a +halált.» Nem tagadja istent és a szellemeket, hiszen az ódák és +okmányok könyvében megőrzi a tiszta monoteizmus emlékeit, de +szkeptikusnak és agnosztikusnak látszik. Ő mindenekfelett a tettek +embere. Számára az a nagy kérdés: mit és hogyan kell tenni kellő +időben és kellő helyen? Vallásának lényege inkább az ősi +szertartásokban merül ki. Ezeket mindenkinek lelkére köti, mert +felismeri nagy fajfenntartó erejüket. Pontos betartásukra maga is +példát ád egész életével. Ebben is igazi kínainak bizonyul: a +forma, a ritus minden; a dogma nem számít. A régi kínai +birodalomban hiányzik a vallásra vonatkozó kifejezés. Nem volt +külön fogalomjegyük se bánatra, se bűnhődésre, sem elégtételre. +<span class="pagenum"><a name="Page_164" id= +"Page_164">-164-</a></span></p> +<h4>III. Konfucius életfelfogása.</h4> +<p>1. Mi a nagy élet? kérdi egy francia író és szellemes választ ad +reá: «Egy ifjúkori nagy gondolat, melyet az ember érett korban +megvalósít.» Az ifjú Konfuciusnak volt egy ilyen nagy gondolata, +melynek megvalósítására föltette életét: az erős, hatalmas, +egységes mennyei birodalom. És ha legújabb életrajzírója, Wilhelm, +azt gondolja, hogy elítéli a nemzeti gondolatot és az egész +emberiséget tartja szem előtt, nincsen igaza, mert Konfucius +kínainak képzeli az egész emberiséget és nemzetiségen legföljebb az +egymással hadakozó főurakat és tartományokat érti. Ő elsősorban +hazáját akarja a régi magaslatra emelni azáltal, hogy visszavezeti +a régi tiszta erkölcshöz.</p> +<p><i>Etikai rendszere messzemenő kollektivizmus</i>, mely az +egyént teljesen alárendeli a család és az állam érdekeinek. Az +egyes embernek csak mint a társadalom tagjának van értéke, önálló +létjoga nincsen. A szociális egyenlőség gondolatát határozottan +elveti. Mert a társadalmat szervesen fogja föl. Az állam legkisebb +alkotó egysége nem az egyén, hanem a család; amint az élő +szervezetnek eleme nem az atóm, hanem az élő sejt. Demokratikus +monarchiának mondható, amit ajánl. A család előbbrevaló, mint az +állam, a népjogok tulajdonképpeni hordozói a családfők, még a +császárral szemben is ők képviselik az ég akaratát. A császár +hatalma csak eszköz a család és a nép jólétének elérésére. Az +államnak akkor van jó sora, ha virágzik a családi élet. A családi +életben viszont nagy szerepet játszik az önművelés, <span class= +"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span> melynek +alapja az önismeret. Erre törekedjék az egyes ember, mert csak így +töltheti be hivatásos kötelességét. Csak így éri el a célját. Ez a +kínai kategórikus imperativus. Amint látjuk, Kant gondolatának +egész szépsége és értéke, de egyszersmind egyoldalúsága is benne +van.</p> +<p>2. Más kultúrákban az eszmény és a valóság ellentétben állanak +egymással, ő azonban a maga józan pedantériájával nem álmodik +vissza aranykort és emberfeletti lényeket, «Übermensch»-eket, hanem +nemzeti vonásokból és bár eszményített, de valóságos történelemből +állít népe elé mintaképet. «Közvetítő vagyok és nem teremtő, hiszek +a multban és szeretem.» (Grube 65. l.) Eszménye az átlagos, +normális kínai ember képe, mely érthető mindenki számára és vonzza +évezredeken át a nemzet nagy többségét. Így lett Konfucius a +nemzeti nagy gondolat letéteményese, népének nagy nevelője.</p> +<p>Nevelés és kormányzás szempontjából <i>nagy optimista</i>. Az +emberbe a Jang, az égi erő, csak jó hajlamokat hintett. Véleményét +tükrözi a még most is széltében használt kis ABC-és könyv +példamondása: «Az ember lelkülete jó, természeténél fogva szívén +hordja egyik a másik sorsát, csak a szokások idegenítik el őket +egymástól.» Bizonyára úgy érti ezt, mint legnagyobb követője, +Mong-ce (372–289-ig): az embernek képessége van minden jóra, de a +jó csírákat öntözni és fejleszteni kell, mert különben a szív +parlagon marad. Nincs született gonosztevő, de kész jellemet sem +kapunk örökségbe.</p> +<p>Az eszményi jellemben a következő négy fővonást, négy sarkalatos +erényt különbözteti meg <span class="pagenum"><a name="Page_166" +id="Page_166">-166-</a></span> az ég négy tulajdonságát utánozva: +emberiesség, kötelességérzet, udvariasság és tanultság, azaz a +klasszikus irodalom ismerete. Mind a négy a gyermeki tiszteletből +és engedelmességből fakad.<a name="FNanchor_131" id= +"FNanchor_131"></a><a href="#Footnote_131" class= +"fnanchor">131)</a></p> +<p><i>Főerény az emberiesség</i>, mely nem egyéb, mint jóakarat és +kellő magatartás a hozzánktartozókkal szemben. A felebaráti +szeretet nála csak rokoni szeretet, a mindent átfogó +emberbecsüléshez nem emelkedik fel, mert ez a családi kötelék +meglazulására vezet és így alapjában megrendíti az államot. Az +emberiességre vonatkozó leghíresebb nyilatkozata, életének +aranyszabálya a következő. Ce-Kung kérdezi tanítóját: «Létezik-e +egyetlen vezérszó, mely minket egész életünkön át eligazít?» Kung +mester válasza azonnal kész: «Mindenesetre: a kölcsönösség. Amit +nem akarsz, hogy neked tegyenek, te se tedd azt másnak.» Máshol +kiegészíti: «Ha valamilyen eljárást gyűlölsz az előljáródon, ne +tanusítsd azt az alattvalóddal szemben; amit gyűlölsz az elődön, ne +adj példát arra az utódnak; amit gyűlölsz a jobboldali szomszédon, +ne kövesd el azt a baloldali szomszéd ellen.»<a name="FNanchor_132" +id="FNanchor_132"></a><a href="#Footnote_132" class= +"fnanchor">132)</a></p> +<p>Ha figyeljük ezt a kétségkívül szépen hangzó mondást, feltűnik a +negatív formája és ez jellemzi is a kínai rokonszeretetet. Inkább +passzív békébenhagyás, mint áldozatkész támogatás. Pozitív formáját +Jézus adja hozzá: «Ha valamit akarsz, hogy neked cselekedjenek az +emberek, te is azt cselekedd nekik.» A kínai szeretet nagyon +számító, nagyon önző. Ce-Kung tovább kérdezi mesterét: «Ha az +emberszerető bölcs látja, hogy valaki a kútba ugrik, vajjon utána +ugorjék a megmentésére?» «Ugyan miért – kérdi – a nemeslelkű +<span class="pagenum"><a name="Page_167" id= +"Page_167">-167-</a></span> indíttatva érzi magát, hogy odamenjen, +de nem arra, hogy a kútba fulladjon; eltűri, hogy megcsalják, de +soh’sem engedi magát bolonddá tenni.» Az öreg Konfuce szeretetére +igen jellemző epizód utolsó éveinek egyik legnagyobb szomorúsága, +kedvenc tanítványának, Jen-Huinak halála. Olyan keservesen +megsiratja az elhúnytat, hogy több tanítványa egészen megütközik +rajta. Őszinte gyásza előnyösen tér el Buddha fagyos, erőszakolt +nyugalmától. Jen-Hui atyja ki akarja használni ezt a mondhatatlan +fájdalmat és arra kéri a mestert, adja el a kocsiját és az árán +vegyen szép kőkoporsót a halottnak. Azonnal a leghatározottabban +elleneszegül a kívánságnak: «Mindenki elsősorban a gyermekéről +gondoskodik, akár tehetséges az, akár tehetségtelen. Amikor az én +Li fiam meghalt, csak egyszerű fakoporsóba temettem el. Nem +járhatok gyalog azért, hogy kőkoporsót vásároljak. Magas tisztséget +viseltem, nem illik gyalog járnom.»<a name="FNanchor_133" id= +"FNanchor_133"></a><a href="#Footnote_133" class= +"fnanchor">133)</a></p> +<p><i>Ellenségszeretetet sem ismer.</i> Ha kérdezik: «Kell-e a +rosszat jóval visszafizetni?» Csattanósan felel: «Mivel akarod +akkor visszafizetni a jót? Fizesd vissza a rosszat igazságossággal, +a jót jósággal.»<a name="FNanchor_134" id= +"FNanchor_134"></a><a href="#Footnote_134" class= +"fnanchor">134)</a></p> +<p><i>Második főerény a kötelességérzet.</i> Tízféle kötelességet +különböztet meg, ez azonban nem egyéb, mint a társadalom alapját +alkotó ötféle viszony, mely az élő szervezet tagjai között áll +fenn. «Mi az ember kötelessége? Az ember kötelessége ez a tíz +dolog: legyen az atya szelíd, a fiú tisztelettudó; a testvérbátyja +barátságos, öccse hozzáalkalmazkodó; a férj igazságos, a feleség +engedelmes; az öreg jóságos, az ifjú engedékeny; az uralkodó +szeretetteljes, az alattvaló lelkiismeretes.» <span class= +"pagenum"><a name="Page_168" id="Page_168">-168-</a></span> Három +családi és két társadalmi összeköttetést csoportosít ezen a helyen +és pedig elvont fogalmak helyett kézzelfogható példákat említ. Az +atyáról és fiúról szól, de ez egész természetesen magában foglalja +a nagyatya és az unoka, az anya és fia, az anya és leánya közti +kapcsolatot. Érti általában az idősebb és ifjabb nemzedék kellő +magatartását egymással szemben. Az uralkodó és alattvaló +kötelességén érti minden fellebbvaló, minden munkaadó és munkás +teendőit. Sőt minden jog kötelességet is hord magával. A munkásnak +nemcsak kötelessége a munka, hanem joga is van munkabérére.<a name= +"FNanchor_135" id="FNanchor_135"></a><a href="#Footnote_135" class= +"fnanchor">135)</a></p> +<p>3. Leggyakrabban tárgyalja a gyermeki tiszteletet és +engedelmességet, <i>a fejedelem és alattvaló viszonyát;</i> +méltassuk ez utóbbit életfelfogásában különös figyelemre. A +kormányzás nem egyéb, mint jóravezetés, azért a fejedelem +elsősorban életével kormányozzon. Uralkodói hatalmát tulajdonképpen +erénye adja meg: azért rendelkezik isteni joggal, mert isteni az +élete és jelleme. «A fogalmak helyreigazítása» a gyakorlatban egész +végzetes lehet. A legnagyobb konfuciánusnak, Mong-ce-nek hírül +hozzák: «Vu meggyilkolta a fejedelmét és ezzel súlyos bűntényt +követett el». Mong-ce válaszol: «Én csak azt hallottam, hogy egy +alávaló embert gyilkoltak meg, nem pedig fejedelmet.» A fejedelem +cím nála csak azt illeti meg, akiben a következő öt tulajdonság +találtatik: «Legyen jó vezető, az állami jólét kútforrása, jóságos +és általános bizalomnak örvendő és méltányosan bánjék a +hatalommal.» Ha ebből az öt jegyből csak egy is hiányzik, akkor a +fejedelem név már nem illeti meg az uralkodót: «A fogalmakat +<span class="pagenum"><a name="Page_169" id= +"Page_169">-169-</a></span> ki kell igazítani.» Jogát már a +fejedelemségre elveszítette, megölése nem királygyilkosság, hanem +csak egy gonosztevő kivégzése. Mong-ce még tovább élezi ezeket a +tanokat. A nép előbbvaló, mint a fejedelem, az ég rendeli ugyan a +fejedelmet, de akarata a nép akaratában nyilvánul meg és a király +isteni hivatásának egyik jele az is, hogy az egész nép elfogadja. +Vox populi, vox dei. A méltatlan császárt szabad megbírálni, +elűzni, sőt megölni. Az állam első tisztviselőjének kötelessége +megróni az uralkodót, ha rossz útra téved. A népjogok +tulajdonképpeni képviselői a családapák. A császárral szemben is ők +képviselik az ég akaratát.<a name="FNanchor_136" id= +"FNanchor_136"></a><a href="#Footnote_136" class= +"fnanchor">136)</a></p> +<p>Az uralkodónak és kormánynak azon kell lennie, hogy a nép +bizalmát állandóan megőrizze. Ez akkor sikerül, ha anyagi jólétet +és műveltséget biztosít számára. A jó családból származó jónevelésű +emberek önként követik a jót és megerőltetés nélkül kerülik a +rosszat. Legyen nagy gondjuk az ősök tiszteletének fenntartására, +mert így megőrzik a gyermeki tisztelettudást, melyen alapszik +minden társadalmi erény. Ne rendelettel és büntetéssel +kormányozzanak, hanem jellemerővel és jóraszoktatással.</p> +<p>4. Konfucius életfelfogásának és kormányzó bölcseségének mélyére +hatolunk, ha iparkodunk megérteni, <i>milyen társadalmi törvényeket +és módszereket hámoz ki az I-king rejtelmes vonalaiból.</i></p> +<p>Nála az őserők nem rosszak; baj mindig akkor következik be, ha a +gyenge Jin uralkodni akar az erős Jang felett. Ennek +megakadályozására meg kell figyelnünk a természet nagy törvényeit +és hozzájuk alkalmazkodnunk. <i>Három törvényt</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> +<i>különböztet meg: A változások, a képek és az ítéletek +törvényét</i>.<a name="FNanchor_137" id="FNanchor_137"></a><a href= +"#Footnote_137" class="fnanchor">137)</a></p> +<p><i>A változások törvénye a lassúság.</i> Minden történésben +benne rejlik a két tényező: a Jang és Jin. Az erős törvénye az, +hogy mozgása észrevétlenül, könnyen kezdődik, lassan gyorsul, míg a +veszedelmes és nehéz fordulópontot eléri. A gyenge változása is +lassú. Egyszerűen kezdődik és mindig bonyolultabbá lesz. Ha lázadás +tör ki, ha a szolgák megölik az urukat, a fiú az atyját, nem egy +napnak vagy éjnek az eredménye, hanem lassanként jutott el odáig és +pedig azáltal, hogy az odavezető folyamatot nem ismerte fel +idejében. Jelentéktelen dolgok, ha szabadjára engedjük őket, a +legnagyobb visszaélésekre vezetnek. Életfilozófiájának egyik +alapgondolata tehát: ismerjük fel a dolgokat. Ismerjük fel az +eseményeket még lappangó csíraállapotban, irányítsuk a folyamatot +addig, amíg könnyű és egyszerű. Akadályozzuk meg a bűntényeket, +mielőtt a nép reágondol és lelkében gyökeret ver a gondolat, hogy +ilyet is el lehet követni. Ezért kell a jó szokásokat a törvény és +paragrafusok helyére állítani.</p> +<p><i>A képek törvénye.</i> Amint a változások könyvében a képek és +jelek gondolatot jelentenek, hasonlóképpen a változásokban a világ +törvényét alkotó eszmék (Platon ideái) a két alaperőn keresztül a +jelenségek világába lépnek. Minden találmányban, pl. a tűzben, a +hálóban, az ekében egy ősi eszme ölt alakot. Az eszmék fellépése és +távozása hozza létre az események változását. Aki ezeket a képeket +szemléli, az előre látja, mi következik be a valóságba. Így +Konfucius előtt világos, hogy három év alatt milyenné tudná tenni +<span class="pagenum"><a name="Page_171" id= +"Page_171">-171-</a></span> a kínai társadalmat. A vezető ember +eszméje erőt sugároz ki és átragad a tömegre. A szép formának is +nagy a gyakorlati fontossága, mert ez adja meg az igazságnak az +erőt, hogy kényszer nélkül hasson az emberekre és örömmel +kövessék.</p> +<p><i>Az ítéletek törvénye.</i> A képek megmutatják a helyzetet és +ennek csíráit, de nem mutatják meg, hogy a világtörvények +szellemében ez vagy az a helyzet hová vezet. Ezt tisztázzák az +ítéletek, mert az ítélet igazsága megköveteli, hogy a helyzet +megfelelő legyen a valóságnak és ezért kell helyreigazítani a +fogalmakat. Ez történik tanulással és tanítással. A tanulás nála +azonban mindig művészetet jelent, ha valamely ismeret nem vezet +működésre, akkor hiábavaló; a tanulás és a gyakorlat karöltve +járjanak.</p> +<h4>IV. Konfucius méltatása.</h4> +<p>1. Nem bölcselő a szó szoros értelmében, de még kevésbbé +vallásalapító. Nem törődik a lét általános határozmányaival és +végső okaival, de nem foglalkozik vallásos kérdésekkel sem. Ő a +gyakorlat, a tettek embere és akkor is, amikor meggátolják az +alkotásban, életfilozófiát ír; keresi a nagy nemzeti eszményt és a +hozzávezető utat. Ezen a téren érdemelte ki «<i>a tudósok és +tanítók királya</i>» címet. Az ő bölcsesége a derék élet, a helyes +tett, nem pedig a magasba szökkenő eszmélődés.</p> +<p>Világos és fölséges a célkitűzése, józan az ország állapotáról +alkotott ítélete. Megmentésül csodás épületet tervez, melyben +minden darab kő <span class="pagenum"><a name="Page_172" id= +"Page_172">-172-</a></span> az állam és a család javát szolgálja. +Mindent erősen központosít. A községek független életét teljesen +ismeretlenné teszi hazájában. Az egész Kína óriás gépezet, melyet a +tisztviselők és felügyelők serege igazgat. Ami nem illik bele a +nagy gépezetbe, azt egyszerűen mellőzi vagy elnyomja. Éppen ebben +rejlik Konfuciusnak és népének a tragikuma, hogy híven őrzi a régi +kort, de ennek szellemét nem fogja fel. Nem tekint elég mélyen az +ősök lelki műhelyébe, csak a külső kultúrát, a szellemi munka +megkristályosodott eredményét veszi át. Kiöli ellenben a +szabadságérzetet, megbénítja a kezdeményező képességet, minden igaz +kultúra forrását. A tudós műveltségnek az állam alapjává tételével +megcsontosodott maga a művelődés. Nem annyira a hivatalnokok lettek +tudósok, mint inkább a tudósok hivatalnokok, s így Konfucius +remekbe alkotott rendszere minden egyéniséget kiölő bürokráciává +torzult. Bármilyen korán ismerte a kínai nép a csillagászatot, az +iránytűt, mégis messze elmaradt a haladó nemzetek mögött, mert a +késő unokák csak őrizték a régit, de nem fejlesztették, másoktól +meg elszigetelték magukat. Régi kultúrájukban bizakodva lenéztek +minden nemzetet, míg az összetűzés Nyugattal és a haladó japán +észre nem térítette az elbizakodott vezetőket. Ekkor látták, hogy +az örökös gyámkodással erőtlen és gyáva lett a népük.</p> +<p>2. A pontosan körvonalozott szertartásoktól nem tagadhatunk meg +bizonyos fönséget és egyszerűséget. Az istentisztelet örve alatt +Kínában nem rendeznek orgiákat, mint a legtöbb kultúrnépnél. +Nincsen féktelen és fajtalan istenük, <span class= +"pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173">-173-</a></span> mint +Indiában, Föniciában vagy Hellasban. Teljesen hiányzik a vallás +összekötése a nemi élettel. Az istenek életében lejátszódó trágár +jelenetek már a lamaizmus késői befolyására vezethetők vissza. Az +ősvallásban nincsenek istenképek vagy szobrok, a bálványimádás +Indiából terjed át hozzájuk.</p> +<p>Mikor a keresztény hithirdetők Kínában először megjelentek, majd +mindent elfogadhattak, amit Konfucius tanított, csak az +evangéliumot kellett hozzáadniok. Az ‚ég‘ fogalmát jóideig +azonosnak vették az igaz Isten fogalmával; az ősök tiszteletét +egyszerű polgári szertartásnak minősítették és már nem jártak +messze attól, hogy Krisztus vallása a kínai birodalom hivatalos +vallása legyen, mikor a viszálykodás és üldözés kitörése minden +sikerüket és tervüket meghiúsította.</p> +<p>3. Konfucius erkölcsi elvei fejlett társadalmi érzékről tesznek +tanuságot. Okos és bölcs tanácsokat foglal egybe, de az evangélium +magaslatát nem éri el; az igazi felebaráti szeretet vagy az +ellenségszeretet ismeretlen fogalom előtte. Mint vérbeli politikus +nem válogatós az eszközökben. Tanaiból Mong-ce joggal vezeti le a +királygyilkosságot. A hazugságtól és esküszegéstől ő maga sem riad +vissza. Bukása utáni vándorlása közben a szigorú és nagytekintélyű +igazságügyminiszter két hadviselő sereg közé kerül. Az egyik fél +elfogja, de készséggel szabadon engedi azzal a feltétellel, hogy +nem tér vissza az ellenséges We tartományba. Ő ezt határozottan +megígéri, meg is esküszik reá és mégis szabadulása után első útja +We fejedelmi udvara. Tanítványai kérdik: <span class= +"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> +«Mester, szabad az esküt megszegni?» Ő nyugodtan hirdeti: «Ez +kényszerített eskü volt, az ilyet nem hallgatják meg az +istenek.»<a name="FNanchor_138" id="FNanchor_138"></a><a href= +"#Footnote_138" class="fnanchor">138)</a> Még kémszerepre is +vállalkozik, mert erősen biztatja We urát, foglalja el a +szomszédtartományt, mert amint ő látta, gyenge az ereje, és a +segítség, amire számít, el fog maradni. Ha maga a nemzet bölcse +ilyen eszközökkel él, akkor ne csodálkozzunk, ha a népben is +gyakran sekélyes az erkölcsi felfogás.</p> +<p>Konfucius az erkölcsös és a vallásos életnek ütőereit metszette +el, midőn a «szent könyvek»-ből kihagyja az isteni gondviselés +világos fogalmát és hideg, élettelen deizmussal olvasztja össze a +természeti erők tiszteletét. Nagy gonddal szabályozza az ősök +kultuszát, de hallgatással mellőzi az örök életet és nagyon is +kidomborítja, hogy a holtak tisztelete nem egyéb, mint az +állampolgári nevelésnek egyik hatásos eszköze. Mindenben csak földi +célokat ismer; ami a tapasztalatot meghaladja, azt mellőzi; a +dolgok lényegével keveset törődik. Módszerének következménye, hogy +a gyermekbe nevelt édeskés, udvarias modor sokszor kegyetlen +önzést, számító ravaszságot, kicsapongó érzékiséget és vérengző +kegyetlenséget takar. Ilyen módon támadhat külsőségekben csillogó +kultúra, de tudásában hiányzik a mélység, erkölcsében az +őszinteség, vallásából az áhítat, művészetéből a gondolat. Ennek a +népnek soha sincsen igazi ünnepe: a temploma sírkamra, egyháza az +állam, papja a tudákos mandarin; mélység és emelkedettség nem terem +nála sehol. <span class="pagenum"><a name="Page_175" id= +"Page_175">-175-</a></span></p> +<h3>LAO-CE.</h3> +<h4>I. Élete.</h4> +<p>1. Életírói az emberiség egyik legnagyobb misztikusának tartják. +Annyi bizonyos, hogy ő a kínaiak igazi metafizikusa és egész +Keletnek a leghomályosabb és talán a legmélyebb gondolkodója. Az +európai bölcselőktől tősgyökeres kínai vonások különböztetik meg: +atomisztikus gondolkodás és gyakorlati irány. Igaz, hogy ő inkább +elmélkedő, mint a tettek embere, de még a legmagasabb eszmélődésben +is aforizmákat szór, ellentéteket hangoztat, akár Nietzsche, és +minden tanával útmutatást kíván nyujtani arra, hogyan lehetünk +egyek a mindenséggel. Mindazok, kiket nem elégített ki Konfucius +túljózan eszménye, a kínai átlagember, őnála kerestek vigaszt, és +homályossága miatt mindenki azt találja meg benne, amit éppen +óhajt.</p> +<p>Az ő eszményképe nem a polgár vagy az államférfi, hanem az +elhivatott egyén, aki önmagának keresi az igazságot és aki inkább +elrejtőzik titkos társaságokba, elvonul a kolostorok mélyére, +mintsem kiálljon a közélet porondjára.</p> +<p><i>Élete.</i> Életét annyira át- meg átszőtte a legenda, hogy +komoly tudósok még a XX. században is kételkedtek létezésén és nem +tartották történeti személynek.<a name="FNanchor_139" id= +"FNanchor_139"></a><a href="#Footnote_139" class= +"fnanchor">139)</a> Wilhelm szerint azonban a legújabb kínai +kutatók művei után létezését alig lehet kétségbevonni.</p> +<p>2. <i>Életének egyetlen egész biztos adata, Konfuciussal való +találkozása.</i> A szertartások könyvében ugyanis <span class= +"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span> +Konfucius megemlíti, hogy egy temetésre együtt mentek Lao-ce-vel, +mikor egyszerre napfogyatkozás állott be. A természettől félénk +Konfuciusra ez a ritka tünemény olyan befolyást gyakorolt, hogy +egész életében nem tudta feledni. A csillagászati adatok szerint +Kínában Kr. e. 518-ban tényleg napfogyatkozás játszódott le és ez +az év teljesen megegyezik Konfucius életének hiteles adataival. 34 +éves korában kezd nevelősködni és ekkor keresi fel Lao-Yangot, a +Tsu-dinasztia fővárosát.<a name="FNanchor_140" id= +"FNanchor_140"></a><a href="#Footnote_140" class= +"fnanchor">140)</a> Több forrás megegyezése egy tényre vonatkozólag +annyira erős bizonyíték, hogy Laoce-t nyugodtan elismerhetjük +történeti személyiségnek. Mint az uralkodócsalád levéltárosa sokat +foglalkozott a régi történelemmel és igen becses adatokat +szolgáltathatott Konfucius hivatásához. Ez fel is kereste őt +magányában, de midőn az ősök kultuszának kérdését felvetette, erős +rendreutasításban részesült: «Akikről beszélsz, meghaltak, +csontjaik porrá váltak, csak szavaik maradtak fenn. Hallottam, hogy +egy gazdag kereskedő a szegénység látszatát vette magára, holott +raktárai telve valának kincsekkel; így a szellemi fennsőbbséggel +bíró ember, jóllehet, tökéletes, mégis ostoba külsejű lehet. Vesd +le gőgös külsőd, sok vágyad, hízelgő orcád, függetlenkedő akaratod, +mert mindez nem válik előnyödre. Ezt akartam mondani neked.» Ha +hihetünk a hagyománynak, Konfuciust nem hozták zavarba az aggastyán +szavai, hanem így felelt: «Én tudom, hogy repül a madár, úszik a +hal és hogy fut a négylábú állat. A szaladó állatot meg lehet fogni +hurokkal, az úszó halat horoggal és a madarat utóléri a nyíl. De a +mennyei sárkány <span class="pagenum"><a name="Page_177" id= +"Page_177">-177-</a></span> hogyan nyargal a szél hátán a felhőkön +át és emelkedik az égig, azt nem tudom megmondani. Ma láttam +Lao-ce-t és nem hasonlíthatom máshoz, mint e mennyei sárkányhoz.» +Más alkalommal hozzátette: «Most az egyszer valódi sárkányt láttam. +Ha összehúzódik, látható testet ölt; ha kinyujtózik, légi alakká +válik, túlhatol a felhőkön, a világos és a sötét őserőkkel, Janggal +és Jinnel táplálkozik.»<a name="FNanchor_141" id= +"FNanchor_141"></a><a href="#Footnote_141" class= +"fnanchor">141)</a></p> +<p>3. Családi neve Li, személyneve Tan; együttvéve tehát Li-tan; +később kapta a Lao-tan, majd a Lao-ce, az öreg mester jelzőt. Lao, +az «öreg» nevet a legenda szerint azért kapta, mert mint öreg +gyermek ősz szakállal és ősz hajjal jött a világra. Lao-ce +bizonyára nem született nyolcvan esztendős aggastyánnak, de a +mesében mélyebb értelem rejlik. Ha az utókor valamely nagyember +emlékét megőrzi, rendesen kiemelkedő jellemvonásokat örökít meg +róla, bár fantasztikus alakban. A monda veleje bizonyára az, hogy +Lao-ce koraérett, magábavonuló, melanchólikus ifjú volt. Lelke +mélyén ő is fájlalta, akárcsak Konfucius, a közállapotok +romlottságát. A polgárháborúkban országok mállottak széjjel, +uralkodói családok koldusbotra jutottak; millióknak omlott a vére, +üresen tátongtak a csűrök és gaz verte fel a szántóföldeket. +Milliók szeméből kicsordult a könny és keserves panaszra fakadtak: +«Jobb lett volna nem születnünk, mint ilyen nyomorúságot megérnünk. +Az ég könyörtelenül nézi, hogyan pusztulunk szárazságban és +éhségben. Nincsen isten az égben, nincsen igaz uralkodó itt a +földön, senki sem hallgatja meg panaszunkat.» Ilyen körülmények +között Lao-ce nem tudott Konfuciusszal <span class= +"pagenum"><a name="Page_178" id="Page_178">-178-</a></span> remélni +a szebb jövőben, hanem elveszti minden hitét a kultúrában és a +társadalmi orvosságokban: «Aki cselekszik, az ront; aki megőriz +valamit, az elveszíti.» Levéltárosi állását is feladja és +visszavonul délre a Jang-ce-kiang partján valamely remeteségbe. A +Hanku-szorosnál nagyon kéri a kapus, foglalja össze tanait, mire +megírja ötezer jegyből álló művét, melyet Tao-te-king-nek, a nagy +törvény és az erény útjának neveznek.</p> +<p>4. Öregkorban visszatér övéihez szülőföldjére, Tsen államnak +K’uhsien nevű helységébe. Követője, Tsuang-Tse, egész hiteltérdemlő +módon ír haláláról. «Lao-tan meghalt, Tsin-Si elment részvétét +kifejezésre juttatni. Három jajszót hallatott, azután sarkon +fordult és távozott. Egyik tanítványa kérdi: «Nem voltál Te a mi +urunk barátja?» – «Ó igen!» – «És elégnek tartod ilyen módon +kifejezni fájdalmadat?» – «Igen! Azt tartottam, hogy a mi emberünk +és még sem az. Amikor beléptem, úgy könnyeztek az aggok, mintha +fiukat temetnék és úgy sírtak az ifjak, mintha anyjukat siratnák. +Mivel ennyire ragaszkodnak hozzá, olyan szavakat kellett szólnia, +amit nem szabad lett volna kiejteni és olyan könnyeket hullatott, +melyeket nem szabad lett volna elsírnia. Ez pedig mind eltérés a +mennyei élettől, mert gyarapítja az emberi indulatokat… Aminek a +végét látjuk, az csak a tűzifa, de a tűz tovább ég és nem látjuk, +mikor alszik el.»<a name="FNanchor_142" id= +"FNanchor_142"></a><a href="#Footnote_142" class= +"fnanchor">142)</a> Íme, Lao-cét is kétféleképpen gyászolják +tanítványai, mint Buddhát, Ázsia másik világosságát és a +«tökéletesek» fásult közönye meglepően egyezik mindkét ravatalnál. +<span class="pagenum"><a name="Page_179" id= +"Page_179">-179-</a></span></p> +<h4>II. Tanai: A Tao-te-king.</h4> +<p>Lao-ce-nek ez az egyetlen műve. A könyvre is ráillik az a +jellemzés, amit szerzőjéről mondott Konfucius: «Hasonlít a mesebeli +sárkányhoz, keresztülhatol a felhőkön, világossággal és sötétséggel +táplálkozik.» Határozottan kifejezett meggyőződést alig találni +benne és kevés szavát lehet szószerinti értelemben venni. Krause +negyvenkétféle fordítását említi, de nincsen egyetlen sora sem, +melyet a fordítók egyenlően értettek volna.<a name="FNanchor_143" +id="FNanchor_143"></a><a href="#Footnote_143" class= +"fnanchor">143)</a> Ő nem akar nyárspolgári, alpári lelkeknek írni; +örvend, ha ezek kinevetik és akkor van megelégedve, ha nem értik +meg. Szereti a keleti ködöt, és gondolatait ellentétekbe, +paradoxonba burkolja. Terjengős kommentárjai a mű után ezer +esztendővel készülnek, azért ezek is gyakran elhomályosítják és nem +tudni, mennyi bennük az idegen hatás.</p> +<p>A könyv tartalma legegyszerűbben címe szerint osztható fel. +«Tao» annyi, mint a világ nagy elve; «te» az erényt jelent; «king» +klasszikus okirat.</p> +<p><i>A tao igen sokjelentésű szó.</i> Eredetileg annyi, mint út. +Írásjele a ‚fejt‘ és ‚menni‘ jelények csoportosítása; olyan utat +jelent tehát, melyen feje után jár az ember, mely célhoz vezet, +melynek iránya és értelme van. Először az égi pályák jelölésére +használták. Az egyenlítő a piros út, a térítő a sárga út. Lao-ce +átviszi az eszmék birodalmába és megkülönböztet nagy Tao-t és +kisebb tao-kat. A nagy Tao a végső irányt adó hatalom, mely az ég, +a föld és az ember kis tao-ját létrehozza, <span class= +"pagenum"><a name="Page_180" id="Page_180">-180-</a></span> +igazítja és fenntartja. Az európai fordítók többféleképpen +próbálják jelentményét eltalálni: voie, cause première, parole, +Weltgesetz, Sinn, Höchstes Gut… Legközelebb jár hozzá a görög +«logos», a latin «ratio» és a Spinoza-féle causa sui, natura +naturans.</p> +<p>Bizonyára az ősvalláshoz tartozó fogalom ez, mely Kínában alapja +minden világnézetnek, etikának és vallásnak. Megtalálható mind +Konfuciusnál, mind Lao-cé-nél, de különböző módon.</p> +<p><i>Konfuciusnál a tao</i> az I-king szövegében a nagy természet +mechanikus törvénye az ember erkölcsi életére alkalmazva. Külön +törvénye van az égnek, a földnek és az ember etikai világának, de +mindannyinak alapja az égi tao, az ég járása. Ezt kell a császárnak +felismernie és közölnie az alattvalókkal a szertartások +előírásával. Ezekkel gondoskodik arról, hogy az égi erők megáldják +uralkodását és népét. Kung-ce-nál az a szent ember, ki az isteni +Tao-ra alapítja minden törvényét és magatartását és a földkereksége +engedelmeskedik neki.<a name="FNanchor_144" id= +"FNanchor_144"></a><a href="#Footnote_144" class= +"fnanchor">144)</a></p> +<p><i>Lao-ce tao-ja.</i> Konfuciusnál a legmagasabb az égi tao és +ez azt a benyomást kelti, hogy nála ez nem egyéb, mint a személyes +Isten, ki őt egyedül ismeri, aki hivatásával megbízta és akihez +nagy megpróbáltatásokban imádsággal fordul.<a name="FNanchor_145" +id="FNanchor_145"></a><a href="#Footnote_145" class= +"fnanchor">145)</a> Lao-ce szemében az ég nem lehet végső elv. Kell +lenni egy felfoghatatlannak, kimondhatatlannak, melyet jobb +kifejezés híján a «nagy Tao»-nak nevez és ez nem egyéb, mint az +égi, földi, emberi tao-k végső forrása, végső célja és minden +ismeret alapja. Semmikép se vallásos, hanem tiszta filozófiai +fogalom; istentiszteletben nem részesül, <span class= +"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span> +áldozatot nem mutatnak be neki és nem imádkoznak hozzá.</p> +<p><i>A nagy Tao először kozmológiai elv</i>, mindennek létforrása, +minden teremtmény anyja, mely az ég és föld előtt fennállott már. +Mindent létrehoz, de önmaga sohasem lesz jelenséggé, azért nem +tapasztalható meg. Nem zárkózik a tér és idő keretébe, azért hiába +nézünk utána, nem látjuk meg soha. Hiába hallgatódzunk a szavára, +nem hallható soha. A szobrász nincs ott a szobrában, a festő nincs +a vásznában és az atya nincsen gyermekében. Mint világelv a két +őserő (Jang és Yin) ellentétét egyenlíti ki, mert benne minden +eggyé válik. Olyan az ég és föld (Jang és Yin), mint a megszólaló +fuvola. Önmagában üres, de ha törvénye szerint beléfújnak, +csodálatos hangok áramlanak ki belőle. A fuvola a föld, a lehelet +az ég, de ki adja a leheletnek a kellő erőt és gyorsaságot. A nagy +fuvolás, a nagy Tao, ki ebből a varázsfuvolából az egész világot +elővarázsolja.</p> +<p><i>A nagy Tao a mindenség célja.</i> Minden létező tőle +származik, minden hozzá tér vissza, mint esténkint a gyermek anyja +ölébe hajtja fáradt fejét. Az embernek is ez a célja: egyesülés a +nagy Taoval, amint ezt az életfelfogásban láttuk.</p> +<p><i>A nagy Tao minden megismerés alapja.</i> A jelenségekben nem +található, azért őt magát csak <i>közvetlen megéléssel</i>, +intuicióval foghatjuk fel. Olyan ez a felfogás, mint a +jóga-gyakorlat magaslata a szamadhi, melyben a lélek elveszti +öntudatát és alámerül a tudattalan örvényébe. Szerinte ez az +intuició az emberi lélek legősibb, legegyszerűbb jelensége, melyet +nem lehet levezetni és bizonyítani. A piros és kék színt nem lehet +megmagyarázni <span class="pagenum"><a name="Page_182" id= +"Page_182">-182-</a></span> annak, akinek sohasem volt ilyen +élménye; viszont aki látta a pirosat és kéket, megérti a mondott +szóból is. Hasonlóképpen csak az érti meg Lao-ce szavát, aki már +megízlelte a nagy Táo-t.<a name="FNanchor_146" id= +"FNanchor_146"></a><a href="#Footnote_146" class= +"fnanchor">146)</a></p> +<p>3. <i>Eszmetana</i>. A nagy Tao ős valóságában jelen vannak a +dolgok fogalmi képei (a platoni ideák) és a lélek intuiciójában +ezeket is átéli, de ezek a fogalmak ki nem mondhatók. Ilyen például +a lét és a nemlét. A lét az égnek és a földnek anyja, a nemlét +pedig anyja a létnek; egymással tulajdonképpen azonosak, csak a +szavak, a jelek különböznek.</p> +<p><i>Ismeretelmélete realisztikus.</i> A szemlélő lélekben a +kimondhatatlan eszmék mintájára alakulnak kimondható fogalmak is; +ime ezen alapszik a kínai realizmus. Konfucius és Lao-ce +megegyeznek abban, hogy a szavak és kimondható fogalmak a valóságot +tükrözik, mert a valóság maga a nagy Tao és a benne rejlő +kimondhatatlan fogalom; az egyéni lélek kimondható fogalmai ezek +mintájára készülnek és így a szavak kimondható fogalmakat, a +fogalmak pedig valamikép valóságot jelentenek. Amíg tehát +szavainkat ellenőrizhetjük a valósággal, a Tao átélésével szerzett +tapasztalatokkal, addig használhatók ezek a szavak a valóság +rendezésére és arra, hogy a nagy Tao-hoz igazítsák életünket.</p> +<p>De az egyéni lélek önkényesen bánik lelki kincseivel és csapongó +képzelete olyan fogalmakat alkot, melyek nem felelnek meg az örök +eszméknek és így az egyéni vágyakozás olyan célt tűzhet maga elé, +ami nem felel meg a valóságnak. Így alkotja meg az ember a +valósággal ellentétben <span class="pagenum"><a name="Page_183" id= +"Page_183">-183-</a></span> levő külön világot: az álmok és a +vágyak világát. Így keletkezik a vágy a kényelem, a gyönyör és az +idegen vagyon után, mivel pedig ez nem adatik meg mindenkinek, +kezdődik a küzdelem, a pereskedés, végül a lopás, a rablás és a +gyilkosság, szóval minden, ami ellenkezik a nagy Tao-val, a valóság +nagy világrendjével. A rosszat tehát az olyan oktalan vágyak +teremtik, melyek önalkotta fogalmainkhoz tapadnak, ezért nem lehet +a bajokon segíteni emberi bölcseséggel és tudással, mert minél +jobban fárad az értelem, annál jobban szaporítja önkéntes +fogalmait, annál jobban eltávolodik a valóságtól. Ezért ne +törődjünk tudással és kultúrával, hanem bízzuk rá magunkat a +természet folyamatára, a nélkül hogy meg akarnók nevezni vagy +tudással keretekbe foglalni. <i>Ez a maga átengedés, a nemtudás és +nem cselekvés</i> ismét helyreállítja a jóviszonyt a természet és +az ember, az édes anya és a gyermeke, a nagy Tao és a jelenségek +között.</p> +<h4>III. Lao-ce életfelfogása.</h4> +<p>1. Az embernek is a nagy Tao az alkotója és a célja. Az igaz +embernek, a szent embernek főkötelessége tehát, hogy hozzá +hasonlóvá legyen, vele egyesüljön és magában megtestesítse. Lao-ce +nem annyira elméletet kíván nyujtani, mint inkább megjelölni az +utat (az emberi tao-t), mely a jelenségek zürzavarából az örök +eszmék világába vezet.</p> +<p><i>Két úton jut el az ember a nagy Tao-hoz: a lét és a nem lét +útján.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_184" id= +"Page_184">-184-</a></span></p> +<p><i>A lét útján</i> a jelenségeket figyeljük. Keressük mögöttük +alkotójukat és forrásukat, a nagy Tao-t; de őt csak akkor +találhatjuk meg, ha lemondunk minden u. n. tudományos célkitűzésről +és minden vágyról. Csak azt tudjuk tárgyilagosan felfogni és +megítélni, amire nézve «üressé lett a szívünk, és így benne, mint +tiszta tükörben képződhetik a nagy Tao tükörképe». Ha ez kialakul a +lelkünkben, akkor belátjuk, hogy semmi sem történhetik máskép, mint +ahogy van, nyugodtan nézzük az események játékát, amint minden +folyik, keletkezik és elmúlik. Belátjuk, hogy élvezet, tudomány, +művészet, vagyon és minden kultúra hiábavalóság; csak zavarja a +tiszta látást, eltávolít a valóság szemléletétől.</p> +<p><i>A nemlét útján</i> az egyén lemond minden vágyról, ezzel +kialszik maga az egyéniség és helyére lép a nagy Tao. Az ember +fönséges unió misztikában, misztikus egyesülésben egyenlő lesz a +mindenséggel. Amit a lét útján csak szemlél, azt most magában éli +át. A menny kapui feltárulnak előtte, hallja a hallhatatlant, látja +a láthatatlant, a tiszta fogalmak világát és a nagy Tao-t, az ős +egységet, melyben nincsen kettősség. A teste is egyesül a +mindenséggel, egyéni gyarló testből világlélekké lesz, mely +csodákat tehet és uralkodik a szellemvilágon. Az ilyen szent még +egyéni életet él, de az egyéniség álarca már nem csalja meg, +keresztüllát a cselszövésen. <i>Ő szemléli a világtörvényeket, a +dolgok lényegét és csíráját.</i> Ezeket idejekorán befolyásolja és +így mágikus erőt nyer. Látja, hogy minden ellentét egységbe olvad, +egy a fény és az árnyék, egy a kicsiny és a nagy. Megismeri a +becsületet és mégis nyugodtan marad szégyenben; <span class= +"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> +engedékeny az erőszakossággal szemben és megszabadul minden +szenvedéstől. Nincs többé halandó része, nem fél a tigristől és az +orrszarvútól, páncél nélkül áthatol bármilyen felvértezett +seregen.?</p> +<p>2. <i>A nagy Tao-val megegyezés még a földi életet is +meghosszabbítja</i>, a teljes egyesülés pedig halhatatlanságot ad. +Később ez az életmeghosszabbítás a tao-bölcselők gyakorlati céljává +lett. Az élet forrása a lélekzés, az ember a belélekzéssel +állandóan életerőt szív magába a világegyetemből; ezért a lélekzés +művészete az életmeghosszabbítás kitűnő eszköze. Sok erőt szívjon +be az ember, ezt nyelje el, raktározza el és keveset pazaroljon +belőle. Az életmeghosszabbítás másik fontos gyakorlata a bőjt. +Addig kell bőjtölni, míg a test olyan könnyűvé válik, hogy szabadon +lebeghet a levegőben. Az ételek is igen különböznek az életerő +szempontjából. A leghatásosabb anyagokból készítik az életelixírt, +melynek gyártásával állandóan foglalkozik a tao-ista alchimia.</p> +<p>A tanokat késői tanítványok élezték ki és torzították el +ennyire; maga a mester bizonyára nem látta és nem is akarhatta +ezeket a következményeket.</p> +<p>3. <i>Etikai rendszerét negatív egoizmusnak és quietizmusnak</i> +nevezhetjük. <i>Egoizmus</i>, mert benne minden társadalmi kötelék +gátolja a misztikus egyesülést, amennyiben cselekvésre késztet. A +törvények és szertartások törlendők és foglalja el az egyén örök +érdeke a társadalmi kötelesség helyét. <i>Negatív</i> egoizmus, +mert nem pozitív örömöt vagy boldogságot keres, semmiféle +tevékenységet nem sürget, hanem «a nem-cselekvést» és <span class= +"pagenum"><a name="Page_186" id="Page_186">-186-</a></span> minden +emberi kapcsolat kerülését, mert ez könnyen vágyakat ébreszt és +megakadályozza az egybeolvadást a mindenséggel.</p> +<p>Konfucius sarkalatos erényei értéktelenek. Általában a jó és +rossz is csak nevek azok számára, akik a mindenség nagy egységét +még nem ismerték meg. Az emberszeretet és igazságosság mesterkélt +követelmények. Az ügyesség, melyet gyakorlunk, a tanulás, melyet +könyvekből szerzünk, ellensége a természetes passzív viselkedésnek, +mely a nagy Taohoz vezet. Igaz erény csak az egyesülés a mindennel. +Aki ezt elérte, az tanít szavak nélkül, működik cselekedet +nélkül.</p> +<p><i>Ez a tan destruktív és anarchista jellegűnek látszik.</i> +Teljesen ellene mond Konfucius elveinek és szószerint véve aláássa +minden társadalom alapját. Nagyon enyhíti az egészet az a +körülmény, hogy az ember jellemző vonásává avatja a jóságot, mert +ez a nagy Tao-nak is feltűnő sajátsága. Mindenkivel szemben jónak +kell lennünk, ne tegyünk különbséget jó és rossz ember között, mert +ez a különbség csak a szavakban és nem a valóságban van meg. Nagy +érdemének tudják be az ellenségszeretet hirdetését. A Tao-te-king +63-ik fejezetében tényleg ezt írja: «Fizess a rosszért is jóval». A +teozófusok keresztény értelmet fedeznek fel benne. Ez azonban nagy +félreértés; Lao-ce nem az emberszeretet magaslatát tartja szem +előtt, hanem a teljes alkalmazkodást a nagy Tao-hoz. Hogy használ-e +másnak a bölcs, vagy árt, az előtte teljesen mellékes; azért ne +tegyünk rosszat, mert ez megszakítja egységünket a nagy Tao-val. +Nem az ellenséggel akar tehát jót tenni, hanem önmagával. Mong-ce +mérhetetlen <span class="pagenum"><a name="Page_187" id= +"Page_187">-187-</a></span> önzést lobbant a tao-ista bölcsek +szemére: «Egy hajszálukat sem adnák oda azért, hogy az egész +világnak használjanak vele; ilyen lelkület lehetetlenné teszi az +emberi együttélést és a társadalmat». Az ellenségszeretet tehát nem +virágzott ki az ókorban.<a name="FNanchor_147" id= +"FNanchor_147"></a><a href="#Footnote_147" class= +"fnanchor">147)</a></p> +<p>4. <i>Egyén és társadalom.</i> A társadalmi etika terén egész +forradalmi hangot üt meg. Minden bajnak az az oka, hogy a kormány +sokat beleavatkozik a polgárok ügyeibe. Minél több a tilalomfa, +annál szegényebb a nép; minél több a törvény és a rendelet, annál +több a tolvaj és a rabló. Az emberi természetnek ugyanis az az +törvénye, hogy minden kényszernek, tilalomnak ellenáll, leginkább +az erkölcsi kényszernek. Az elgyötört nép eleinte passzív +ellenállást fejt ki a hatalommal szemben, míg végül kitör a +forradalom. Hiába a kultúra külső máza. Építhetnek kitűnő utakat, a +nép a mellékutakon jár. A fejedelmi udvartartás fényes, de a +szántóföldeket gaz veri fel és a csűrök üresen tátonganak. Minél +erősebben működik a pallos, annál kevesebbet törődnek az emberek a +halállal, annál vakmerőbbek, alattomosabbak, engedetlenebbek +lesznek és veszedelembe jut az ország.</p> +<p>Konfucius hasonlóan gondolkodik az állapotok bírálatában, de a +helyzet javulását egész ellentétes utakon keresi. Szerinte a +kultúra jó, a társadalmi különbségek megtartandók és a törvények +nemzeti szokássá teendők. A tanultabb, erényesebb embernek kell +befolyást biztosítani; ezt teszi lehetővé a társadalmi rendek +különbözősége.</p> +<p>Lao-ce szerint, kultúrának, alkotmánynak, törvényhozásnak +<span class="pagenum"><a name="Page_188" id= +"Page_188">-188-</a></span> nincsen önértéke. Amint a természetes +szerveink akkor működnek legjobban, ha nem vesszük őket észre, +azonképpen az az igazán nagy uralkodó, akivel nem törődik a +társadalom; nem kell a népet agyonkormányozni, magától jóra fordul +minden. Az ő alapelve a társadalomban is a nemcselekvés, hagyjuk +békén a természetet és magától rendbejön minden. Ez a +reformgondolat tisztán negatív: kultúra, tudomány, erkölcs és +kötelesség, művészet és nyereség, mind kiirtandó hiúság. Mindez +csak név, pára és árnyék, melyet szokásból magasztalnak az emberek, +de ezek a nevek már nem egyeznek meg a valóság rendjével, a nagy +Tao-val. Konvencionális hazugságok ezek, melyekkel az ember áltatja +magát, hogy kétségbeejtő nyomorúságát ne lássa.</p> +<p><i>Minden bajnak gyökere a tudás és a fantázia.</i> Ezek +bódítják el az embereket. A színek, hangok, illatok játéka elvon a +mélységektől, az igaz valóságtól és felébreszti bennünk az önzést, +az ábrándot és a kínzó vágyak seregét. Ezeket az agyrémeket ki kell +küszöbölni a társadalomból. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha a +vezetők megmutatják, hogy értéktelenek azok a dolgok, amire +áhítozik a tömeg és maguk is igénytelenűl élnek, sőt csendben +eltűnnek a nép között. Nem tudós mandarinokra, iskolára van +szükség, hanem egyszerűségre: ez a boldogság útja.</p> +<p>Wilhelm megjegyzi, hogy az ilyen eszmék megvalósítása +valamennyire lehetséges volt abban az időben, amikor még kevés volt +az ember, és földmívelésel könnyen eltarthatta a családját. +Általános értékű alapgondolatuk mégis minden termelési <span class= +"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> formát +meghalad: az ember uralkodjék a termelőeszközökön és ne legyen a +külső kultúra rabszolgája.<a name="FNanchor_148" id= +"FNanchor_148"></a><a href="#Footnote_148" class= +"fnanchor">148)</a></p> +<p>5. <i>Értékelés</i>. Lao-ce rendszerének értékelésére elegendő +annyit mondanunk, hogy ködös nyelvezetbe burkoltan megtaláljuk +benne Pláton eszméinek világát és Aristoteles legnagyobb +intuicióját, az aktus- és potencia-elméletet. Egyébként meg kellene +ismételnünk, amit a brahmán miszticizmusról és Buddha rendszeréről +mondottunk. Amikor a buddhizmus először kopogott a kínai falon, +éppen a Tao bölcselete könnyítette meg számára a bejutást és tette +lehetővé az elterjedést, mert alapgondolataiban megegyezik vele. +Ezt fejezi ki a legenda is, midőn Lao-ce életét a messze multba +helyezi, sőt nagy nyugati missziósútra küldi és az ő tanaként +tünteti fel a buddhizmus egész szellemi világát.</p> +<p>A legendának abban igaza van, hogy a két rendszer, az indiai és +kinai negativizmus ugyanazokra az eredményekre jut el. A nirvánát +kinai nyelvre Lao-ce műszavával, a nemcselekvés elvével (vu-vei) +fordították és de Groot szerint igen helyesen, mert a két fogalom +teljesen megegyezik; a tao-izmus és a buddhizmus ikertestvérek, +mind a kettő közös ázsiai világszemléletből, az ú. n. +univerzismusból ered.<a name="FNanchor_149" id= +"FNanchor_149"></a><a href="#Footnote_149" class= +"fnanchor">149)</a></p> +<p>E megegyezés következtében a tao-izmus könnyen elfogadja a késői +buddhisták mitológiáját, isteneit, templomait, szertartásait és +kolostorait, csak a nőtlenséget utasítja vissza, mert ez +ellentétben áll a kínai nép családi érzékével és érzékiségével. A +külső keretek és eredmények megegyeznek, de az éltető szellem mind +a kettőben más. <span class="pagenum"><a name="Page_190" id= +"Page_190">-190-</a></span> Lao-ce követői mindig megőriznek +valamit népük optimizmusából és reális érzékéből. A kínai +eszmetörténetben szereplő három nagy ember különbségét jól +szemlélteti egy régi parabola: Sakjamuni, Konfucius és Lao-ce +együtt ültek egy ecetes kancsó mellett, mely az ember földi életét +jelképezte. Mind a három belemártotta az ujját, hogy megízlelje, mi +van benne. A valóságot szerető Konfucius mindjárt rámondotta: ez +savanyú. Buddha a maga pesszimizmusával keserűnek találta; Lao-ce +azonban, mint életművész, kijelentette, hogy ez édes»<a name= +"FNanchor_150" id="FNanchor_150"></a><a href="#Footnote_150" class= +"fnanchor">150)</a></p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_191" id= +"Page_191">-191-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>AZ IRÁNI LÉLEK.</h2> +</div> +<h3>ZARATHUSTRA.</h3> +<p>1. «Zarathustrát tiszteljük, az egész anyagi világ urát és +mesterét, a legkiválóbb hívő lelket, a legbölcsebb, legdicsőbb +királyi lényt, a legméltóbbat arra, hogy megbecsüljük és segítségül +hívjuk; magasztaljuk a vágyak emberét!…»<a name="FNanchor_151" id= +"FNanchor_151"></a><a href="#Footnote_151" class= +"fnanchor">151)</a> Így tiszteli a nemeslelkű iráni nép hazája +bölcsét, a nemzet szentjét, «az iráni Mózest», aki Izrael nagy +prófétájával majdnem egy időben élt és hozzá hasonló nagy lélek. +Népét megszabadítja a babonaságtól és erkölcsi romlástól. +Világnézetében visszaállítja az ősi monoteizmust a maga régi +tündöklő tisztaságában és csak mohamedán rágalmak következtében +terjedt el róla az a vélemény, hogy dualisztikus vallást alapít. Ő +csak a régi vallást állítja helyre, maga inkább bölcselő, +rendszeralkotó és egész életfelfogását bölcseleti elvekre alapítja. +A zsidóknál fennmaradt ősi kinyilatkoztatás mellett megalkotja a +legrégibb, legtisztább és legegészségesebb erkölcstant, mely a +földkerekségén található.</p> +<p>2. A régi tanok és jóerkölcsök diadalát azonban elősegítette +<i>az iráni néplélek konzervatív gondolkodása és +tekintélytisztelete, optimizmusa és igazságszeretete</i>. +<span class="pagenum"><a name="Page_192" id= +"Page_192">-192-</a></span></p> +<p>Az indiai árják őshazája valószínűleg Déloroszországban terült +el.<a name="FNanchor_152" id="FNanchor_152"></a><a href= +"#Footnote_152" class="fnanchor">152)</a> Innen hatoltak Ázsiába, +hol sokszáz esztendőt töltöttek aránylag békében és nyugalomban. De +az északi népek támadása és a természetes szaporodás következtében +mindig nehezebb lett a megélhetés, világnézeti téren is +megoszlottak a vélemények. A hevesebbek, tüzesebb vérűek nagyobb +szabadságra, nagyobb területre, harcias életre áhítoztak. Átlépték +tehát a magas hegyeket és elfoglalták maguknak Indiát. A +konzervatív elem továbbra is ragaszkodott az északi Baktriához és a +régi Persis területéhez. Békésebb természetük az oka nemcsak az ősi +hagyományok megőrzésének, hanem elvesztésének is, mert nem tudnak +ellenállni a görög szellem hódításának és az Izlam fegyverének. +Zarathustra a maga nagy lelkével sem tudta megacélozni népét.</p> +<p>Jellemző továbbá az iráni néplélekre a +<i>tekintélytisztelet</i>, ami főleg a szülők iránti szeretetben és +a nagy egyéniségek kultuszában megnyilvánul. Míg a hindu égen +csakhamar kialakul az istenek tarka-barka serege, melyben egyszer +egyik, másszor másik kerekedik felül, náluk mindig tisztán ragyog a +régi, Ahura’, az indus, Varuna’, a felséges nagy Úr tisztelete. Még +a gonosz birodalmában is szinte vasvillával, kényúrként uralkodik +az őskaján, a főgonosz: Angra-maniu (Ármány). A sok szavaló és +magát istenítő brahmin helyett itt az egy Istennek egy prófétája +él: Zarathustra. Egyéni életükben a pillanat nyüzsgő vágyai felett +uralkodik a nagy életcél: a világosság győzelme a sötétségen. +Társadalmi életükben sokáig megőrzik az egynejűséget és az ind +királyocskákkal szemben náluk a hatalmas Achemänidák dinasztiája +uralkodik. <span class="pagenum"><a name="Page_193" id= +"Page_193">-193-</a></span> Az iráni népnek ezt a két nagy +jellemvonását régi feliratok hirdetik mindenfelé kősziklába vésve, +nagy könyvtárak számára agyagba égetve és ércbe öntve a várak +tornyain. Mutatóba álljon itt nagy Dárius királynak egyik ékírásos +kiáltványa: «Egyetlen nagy Isten Aura-Mazda, aki ezt a földet +teremtette, aki azt az eget teremtette, aki az embert teremtette, +az ember számára a boldogságot rendelte, aki Dáriust királlyá +tette… egyetlen uralkodóvá számos alattvaló felett.»<a name= +"FNanchor_153" id="FNanchor_153"></a><a href="#Footnote_153" class= +"fnanchor">153)</a></p> +<p>Szép vonása még az iráni népnek minden komolysága mellett a +bizakodó optimizmus. Küzdve küzd a mostoha viszonyokkal, de bízva +bízik a jóság, az igazság győzelmében.</p> +<p>Herodotos szerint legnagyobb gyalázatnak tekintették a +hazugságot és első kötelességnek az igazmondást.<a name= +"FNanchor_154" id="FNanchor_154"></a><a href="#Footnote_154" class= +"fnanchor">154)</a> Míg a hindu szavában nem lehet hinni és minden +adata megbízhatatlan, addig a parszi megtartja szavát és az egyszer +megkötött szerződést állja mindvégig. Fejlett jogérzékük hatása +megérzik az annyira magasztalt babiloni jogrendszeren is, és még a +ravasz görög nép sem tudja egészen kivonni magát hatása alól. Ez az +a nép, mely hivatott lett volna arra, hogy tisztult erkölcsi +felfogással ajándékozza meg az ókori világot.</p> +<h4>I. Zarathustra élete.</h4> +<p>Zarathustra korát és életét mindmáig mélységes homály fedi. +Elsőrangú tudósok, köztük Darmesteter, «Kelet szentkönyvei»-ben a +Zendaveszta fordítója a vihar megszemélyesítőjének és így +mitológiai alaknak tartja, akárcsak Bacchust, <span class= +"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span> +Theseust vagy Heraklest.<a name="FNanchor_155" id= +"FNanchor_155"></a><a href="#Footnote_155" class= +"fnanchor">155)</a> Arab és szír források szerint azonos volna +Baruch-hal, Jeremiás próféta íródiákjával. Mivel nem nyert +prófétaküldetést, azért elpártolt mesterétől és idegen nép között +írta meg «sátáni művét», az Avesztát.<a name="FNanchor_156" id= +"FNanchor_156"></a><a href="#Footnote_156" class= +"fnanchor">156)</a> A görögök beláthatatlan messzeségbe burkolták +tanait, azért, hogy annál nagyobb tekintélyt kölcsönözzenek neki. +Szerintük a trójai háború előtt 5000, Plátó előtt 6000 esztendővel +tanított. Ezek a nagy számok azt árulják el, hogy nem tekintették +történeti személynek.</p> +<p>Oldenberg az összehasonlító nyelvészet alapján a védákkal méri +össze és Kr. e. 900–800 esztendőre helyezi az Aveszta régi +himnuszai keletkezését és ezzel Zarathustra életét. Az +Orientalische Litteratur-Zeitung pedig legújabban az 1000 évet +tartja legvalószínűbbnek.<a name="FNanchor_157" id= +"FNanchor_157"></a><a href="#Footnote_157" class= +"fnanchor">157)</a></p> +<p>A Zarathustra ellen szórt vádakból bizonyos, hogy nem volt +perzsa, hanem Baktriában, az iráni felföld keleti részén született, +hol a magas hegyek a sivataggal érintkeznek, hol a perzselő nyár +dermesztő téllel váltakozik és megedzi, felvértezi fiát arra, hogy +vitézül védekezzék az északról portyázó turáni törzsek ellen. A +hagyomány szerint anyja csodálatos álmokat lát és születésekor a +gyermek nem sír, hanem hangosan felnevet; ámde nevetése nem +vidámsággal, hanem csodálattal és rettegéssel tölti el a +rokonságot.<a name="FNanchor_158" id="FNanchor_158"></a><a href= +"#Footnote_158" class="fnanchor">158)</a> Ez a rege szemlélteti +életének egész nagyságát és tragédiáját: leghitelesebb, legrégibb +himnuszaiban a bölcs egész emberi módon jelenik meg. Élete telve +derűvel és borúval, gonddal és vigasztalással. Egyszer aljas +üldözők serege, másszor ismét hűséges barátok veszik körül. +<span class="pagenum"><a name="Page_195" id= +"Page_195">-195-</a></span></p> +<p>A nép között jártában-keltében nagy lelke már ifjú korában +felháborodik az esőcsinálók és varázslók üzelmein és megvetéssel +fordul el a néphitben kavargó garázda istenek hadától; az idegenből +beözönlő bálványokat is lelke mélyéből utálja. Ilyen lelkülettel 15 +éves korában kikéri jussát az atyjától és visszavonul a pusztába, +ahol hét évet tölt el imában és elmélkedésben. Isten megengedi, +hogy kérdezze és állandóan válaszol neki. Beavatja a végső dolgok +titkaiba és a világtörténelem törvényeibe. Zarathustra alázattal +fogadja az igét és visszatérve a társadalomba, szenvedélyes +buzgalommal hirdeti az igazságot. Gyűlölettől izzó hangon támadja a +babonás tanok előcsahosait és fejedelmét nem egyszer felszólítja, +hogy hányassa őket kardélre, irtsa ki az ivadékukat mind egy lábig. +Merész szereplése dacára egyideig békés családi életet él. Nőül +veszi egyik legelőkelőbb hívének, Frasaostrának leányát. Fiát olyan +gonddal neveli, hogy később legnagyobb támasza az igazság +hirdetésében. Legkisebb lányát, Porucsisztát, szintén előkelő +gazdag ifjú veszi nőül. Az esküvőn megjelenik Visztapsza fejedelem +és maga Zarathustra ír igen szép alkalmi éneket. Mennyire telve +volt a gonoszok elleni gyűlölettel, legjobban bizonyítja az a tény, +hogy még lakodalmas énekében is átkot szór ellenük és burkoltan +felszólítja a fejedelmet, hogy hallgasson Mazda szavára, rendezzen +vérfürdőt a gonoszok között és biztosítsa ellenük a vidám falvak +tartós békéjét.<a name="FNanchor_159" id= +"FNanchor_159"></a><a href="#Footnote_159" class= +"fnanchor">159)</a></p> +<p>Ilyen hang mellett nem csoda, ha a dévaimádók üldözni és +rágalmazni kezdik. Az uralkodó ennek dacára állandóan kegyesen +fogadja, <span class="pagenum"><a name="Page_196" id= +"Page_196">-196-</a></span> az Aveszta olvasása meggyőzi +Zarathustra isteni küldetéséről, elfogadja egyszerű tanát és +terjeszti királyi hatalmával. A néphit őrei azonban mindig jobban +szitották a parazsat, föllázadtak a király ellen; elfoglalták, +kizsákmányolták a fővárost, Zarathustrát fogságba ejtették és +megölték.</p> +<h4>II. Az Aveszta.</h4> +<p>1. A görög és perzsa hagyomány szerint Zarathustra írta Irán +szent könyvét. Mégis mivel az egésznek gyüjteményjellege van és az +egyes részek nyelvi szempontból elütnek egymástól, a legtöbb +szaktudós csak a régi himnuszok – Bartholomae szerint versbe +foglalt prédikációk – szerzőjének tekinti Zarathustrát; a többi +rész is az ő tanai nyomán, de nem egészen az ő szellemében készült. +Az izlám tűzzel-vassal pusztította, mint ‚sátáni művet‘, ezért alig +negyedrésze maradt reánk, ez is több helyen megromolva, +töredékesen.</p> +<p>2. <i>Megkülönböztetnek nagy és kis Avesztát.</i> A nagyot csak +eredeti ősi iráni nyelven őrizték meg fordítás és magyarázat nélkül +és a nyilvános istentiszteleteken kézikönyvül használták. A kis +Aveszta inkább magánájtatosságok végzésére szolgált.</p> +<p>A nagy Aveszta három részre oszlik. I. <i>Jaszna</i>, +lithurgikus imák és énekek könyve. Ennek legrégibb része a +<i>Gatha-k</i>, 17 mély vallásosságra valló himnusz, melyet +egyenesen Zarathustrának tulajdonítanak. Szűk látókörében kevés, de +nagy eszmékre bukkanunk. Komoly lelkület mellett hatalmas, erős +érzés lobog benne. Az újabb sívár részek olvasása után szinte +fellélegzik az ember, <span class="pagenum"><a name="Page_197" id= +"Page_197">-197-</a></span> ha egy-egy ilyen ódára talál. Tartalmuk +azt mutatja, hogy Zarathustra nagy műve, a nép lelki megújhodása +még csak a kezdet kezdetén áll. Néhány befolyásos ember állott még +csak mellé, az ellentábor igen hatalmas és a próféta többször +kételkedve kérdi, vajjon be tudja-e tölteni hivatását.</p> +<p><i>II. Viszprat.</i> Nem egyéb, mint a Jaszna kiegészítő +része.</p> +<p><i>III. Videvdat (vendidat)</i> a dévák, a gonosz szellemek +elleni törvénykönyv, mely a különböző tisztulási szertartásokat +ismerteti kimerítő részletességgel és hosszadalmasan.</p> +<p>A kis Aveszta részei: ‚Hoszbén‘, a napfelkeltekor végzendő imák; +Jaszt, az egyes szellemek és istenségek dicsőítése; +Xartak–Apasztak, a hitvallások könyve; Afrinaka, az áldások +gyüjteménye stb.<a name="FNanchor_160" id= +"FNanchor_160"></a><a href="#Footnote_160" class= +"fnanchor">160)</a></p> +<p>Az egész mű létezéséről és tartalmáról a XVIII. századig csak a +régi görög és római írók nyujtottak felvilágosítást. 1723-ban +került az első kézirata Oxfordba, hol Bodlean Librery +könyvesboltjában erős láncokkal a falhoz erősítve, mint valami +érthetetlen titkos könyvet mutogatták. Titokzatos volta ösztönözte +a francia Auquetil Duperront, hogy Indiában felkeresse a parszi +doktorokat (daszkurokat) és tőlük megtanulja az ősi iráni nyelvet. +Ezek először csak hitegették, ámították, de sikerült neki túljárni +az eszükön, tényleg megtanulta az ős nyelvet, szerzett magának +becses kéziratot és lefordította az egész Avesztát.</p> +<p>A szöveg általános elképedést és csalódást váltott ki, mindenki +felséges ódákat, magasszárnyalású <span class="pagenum"><a name= +"Page_198" id="Page_198">-198-</a></span> bölcseleti elmélkedéseket +várt, és e helyett unalmas litániákat, végnélküli és kicsinyes +tisztulási szertartásokat talált. Voltaire két lapot se tud +elolvasni Zoroaszter útálatos művéből, a nélkül, hogy szánalom ne +fogja el az emberi természet iránt, mely ilyen silány lim-lommal +bibelődött. Mások egyenesen lehetetlennek tartották, hogy a bölcs +Zoroaszter, kit Platon annyira magasztal, ilyen bárgyuságot firkált +volna össze; a hiszékeny Auquetil bizonyára valamilyen szélhámos +áldozatává lett. Herder nyílt elméje azonban a sok aprólékos +lim-lom között fölfedezte az Avesztában rejlő igazgyöngyöket és +gúnyolta a franciákat, hogy egy párizsi lapszerkesztő hangzatos +szólamait keresik a nagy Zoroaszterben. Ő maga nem annyira +tudományos elmélyedéssel, mint inkább magasröptű képzeletének +sejtelmével írja: «E szerint a rendszer szerint az embernek, mint +Isten látható képének kell élnie és uralkodnia a szellem +birodalmában, eszményi fényességben.»<a name="FNanchor_161" id= +"FNanchor_161"></a><a href="#Footnote_161" class= +"fnanchor">161)</a></p> +<p>Az alapeszmét Herder helyesen érezte meg, de a tudományos +megértés a mai napig sem tökéletes és nincsen minden tekintetben +kielégítő fordítása.</p> +<h4>III. Az Aveszta világnézete.</h4> +<p>1. Az iráni szent könyvek legrégibb részének tartják a +Gátha-kat, a Jaszna himnuszait, melyekben a legfőbb lényt többnyire +<i>Ahura-Mazda</i> névvel jelölik. Ahura annyi, mint úr, az ég és +minden létező ura. Azonos a védákban szereplő Asurával vagy +Varunával. Mazda «a mindentudó végtelenül bölcs, akit senki meg nem +csalhat, aki mindent <span class="pagenum"><a name="Page_199" id= +"Page_199">-199-</a></span> megfigyel és igaz mértékkel mér vissza; +hűséges, mindent alkotó, mindenhez értő, változhatatlan.»<a name= +"FNanchor_162" id="FNanchor_162"></a><a href="#Footnote_162" class= +"fnanchor">162)</a> Nyugaton Platon óta Ahura-Mazdát Ormuzdnak +hívják; ellenfelét pedig, a gonosz szellemet, Angra-manju-t +Ariman-nak.</p> +<p>Amint a többi indogermán nép, úgy bizonyára az iráni is minden +szükségletét, örömét és fájdalmát mitológiai alakokban testesítette +meg. Zarathustra nagy tette az volt, hogy a néphit önállóvá lett +isteneiben meglátja az egy Isten tulajdonságait és így a +szellemeket ismét elvont fogalmakká avatja, vagy istenekből +Ahura-Mazda szolgáivá, angyalaivá tette. Ez volt az emberi +gondolkodásnak legelső és legsikerültebb formája arra, hogy a +politeizmust és panteizmust kiküszöbölje.</p> +<p><i>Ahura-Mazdán kívül az Aveszta a következő négyféle lényt +ismeri:</i> 1. Amesa-spenták vagy főangyalok, 2. a Jazdák, +angyalok; 3. fravasik, az ősök szellemei; 4. a dolgok elemei: tűz, +víz, föld és levegő.</p> +<p><i>A hét főangyal Amesa-spenták</i> gyüjtőneve a Gathákban és az +ékiratokban nem fordul elő, a Jast azonban már úgy sorolja fel +őket, mint szellemeket. A Gathákban még mint elvont isteni +tulajdonságok szerepelnek: a legfőbb jó és áldásos uralom, jótékony +jámborság, egészség, halhatatlanság, bölcseség, helyes értelem. +<i>Első közöttük Asa</i>, a jog, az igazság, a legfőbb jó. Mint +személy Ahura-Mazda főtanácsadója és végrehajtó ereje; képviseli és +jelenti magát a paradicsomot is, mint igaz hívőnek járó jogos +jutalmat.<a name="FNanchor_163" id="FNanchor_163"></a><a href= +"#Footnote_163" class="fnanchor">163)</a> Második <i>Vohu-Mana</i>, +mint tulajdonság jó lelkületet, irgalmat jelent, mint személy pedig +Ahura-Mazda legfőbb <span class="pagenum"><a name="Page_200" id= +"Page_200">-200-</a></span> miniszterét.<a name="FNanchor_164" id= +"FNanchor_164"></a><a href="#Footnote_164" class= +"fnanchor">164)</a> Harmadik Spenta-Armatai, a tökéletes bölcseség +és jámborság; mint személy pedig a földnek szelleme.</p> +<p><i>A másodrangú angyalok</i> között legnevezetesebb szerepet +játszik Mithra, a Zarathustra előtti kor egyik főistene, kit Ahura +magához hasonló nagynak teremt. Tisztelete később elterjedt az +egész római birodalomban. Aquincumban is fedeztek fel szentélyét. A +Gathákban a neve sem fordul elő, de a Jast tizedik fejezete már +egészen róla szól. Úgy látszik, a védák hasonnevű isteneivel +egyezően világosságot, fényességet jelent és mint személy a nap +istenét.<a name="FNanchor_165" id="FNanchor_165"></a><a href= +"#Footnote_165" class="fnanchor">165)</a></p> +<p>A harmadik csoportot a fravasik, Ahura fényes serege alkotják, +megfelelnek az indus pitriknek, az atyák szellemének, kik a gonosz +elleni küzdelemben segítik az embereket. A Jast 13–31. fejezetig +foglalkozik velük. E szerint nemcsak minden embernek, hanem minden +háziállatnak, sőt maguknak a fravasiknak is megvan a fravasija, a +maga oltalmazó szelleme. A fravasik tana Auquetil szerint a teremtő +gondolatnak legtökéletesebb kifejezése; Platon eszméjéhez hasonlóan +ezek alkotják a teremtmények mintaképét, mértékét, lényegét és +minden erők forrását. Emlékeztetnek még Sokrates daimonionjára és +Aristoteles entelecheia tanára. A gondolat felfedezésére az a +törekvésük szolgáltatott alkalmat, hogy mindenben a tisztát, az Asa +birodalmához méltót keresik. Pl. az ősi tűz, a tűz fravasija a +legtisztább mintaképe a föld tüzének, melyet alig tudnak +megközelíteni kilenc tisztítás után.</p> +<p>Az ember égi osztályrésze is ilyen fravasi, mely öröktől fogva +élt már az ember születése előtt. <span class="pagenum"><a name= +"Page_201" id="Page_201">-201-</a></span> Nem egyéb, mint lelki +alaperő, mely élteti már az embriót, neveli és fenntartja egész a +haláláig és a nagy feltámadás napján ismét összeszedi csontjait. Ez +Platon præexistencia-tanának régi kiadása.<a name="FNanchor_166" +id="FNanchor_166"></a><a href="#Footnote_166" class= +"fnanchor">166)</a></p> +<p>Az elemek közül legnagyobb szerepet játszik <i>a tűz;</i> a +parszik mindmáig tűzáldozatot mutatnak be. Fontos továbbá <i>a jó +víz</i> és az eső tisztelete, mely később Anahita néven mint a +perzsák egyik főistennője, mint Ahura leánya és felesége szerepel. +Ahura-Mazdával és Mithrával együtt emlegetik. Tisztelete azonosnak +látszik a babiloni Militta, a kisázsiai Aphrodité és +Artemis-kultusszal. Amint Mithra, a fényisten, mindenütt áldást +hint a föld színére a napsugárral, hasonlókép kísérője, a vizek +istennője is.<a name="FNanchor_167" id="FNanchor_167"></a><a href= +"#Footnote_167" class="fnanchor">167)</a></p> +<p>2. <i>A rossz problémája, dualizmus.</i> Zarathustra a sokféle +istentől eljutott a világ alkotójának és gondviselőjének +megismeréséhez. Megkísérli ezzel kapcsolatban a másik örök +filozófiai probléma megoldását is, a világ értékelését. Amint +Buddhát és a védák bölcseit, úgy Zarathustrát is állandóan +foglalkoztatja a gondolat, honnan van a sok baj és gyötrelem ezen a +világon. Az emberiség létét fenntartó javakat, a fényt, tüzet, +vizet és a táplálékot adó tehenet állandóan ellenséges hatalmaktól +kell védeni. A jónak és a fénynek birodalma állandóan hadilábon áll +a sötétségnek és a hazugságnak birodalmával. Ebben a nagy +küzdelemben az ember mellett résztvesz az állatvilág és az egész +teremtés. A jó pártjára áll a kakas, a nap első hírnöke, a kutya, a +nyáj hűséges őre. A gonosz mellé szegődik a kígyó, a farkas és a +hangya, mely a gabonát ellepi. Az emberek <span class= +"pagenum"><a name="Page_202" id="Page_202">-202-</a></span> közül a +rossz táborába tartozik a hitetlen, a bűbájos és a fajtalan +életű.</p> +<p>A régi néphit mindenféle gonosz szellemet, manót és ördögöt +ismer. Ezt alakította át Zarathustra, midőn a teremtésben minden +rosszat és minden gonosz szellemet egy főelvre, az ős kajánra vagy +ős gonoszra: Anra Manjura vezet vissza. Véleményét következőkép +foglalja össze:</p> +<p>«Két szellem volt kezdetben: a jó és a rossz, gondolatban, +szóval, tettel; látomásomban mint ikertestvérek jelentek meg, az +értelmes ember helyesen választott közöttük, az értelmetlen +helytelenül. Mikor a két szellem találkozott, megállapították a +halál és az élet idejét és azt is, hogy a világ végén a +hitetlenekre a legrosszabb sor, az igazhívőkre pedig a legjobb élet +vár.»<a name="FNanchor_168" id="FNanchor_168"></a><a href= +"#Footnote_168" class="fnanchor">168)</a></p> +<p>A Gathák még nem említik a fő gonosz nevét és a behisztáni +ékiratok egyáltalán nem ismerik. Ezek a halált és minden büntetést +még Ahura Mazdának tulajdonítják. Oldenberg szerint a gonosz +szellem Zarathustránál sem egyéb, mint elvont logikus schéma, mely +még nem öltött testet-lelket.<a name="FNanchor_169" id= +"FNanchor_169"></a><a href="#Footnote_169" class= +"fnanchor">169)</a> Az Aveszta későbbi részeiben már nagy szerepet +játszik a gonosz szellem: Anra Manju. Ebből lesz Aristotelesnél +Ahriman, a középperzsa pehlévi nyelven Aharmán (a magyar Ármány). +Neki sincs kezdete, akárcsak Mazdának, de ezzel mégsem egyenlő +erejű ellenfél, mert Ahura bölcseségével szemben balga és csak azt +tudja, amit Ahura megenged neki. Végre is teljesen elveszíti a nagy +világküzdelmet.<a name="FNanchor_170" id= +"FNanchor_170"></a><a href="#Footnote_170" class= +"fnanchor">170)</a></p> +<p>A modern párszik, így Modi is, a Jaszna 44 fejezetére hivatkozva +<i>Zarathustra filozófiájában nem engedik meg a dualizmust</i>. +Zarathustra ezen a <span class="pagenum"><a name="Page_203" id= +"Page_203">-203-</a></span> helyen szónoki kérdéseket tesz fel, +melyek magukban foglalják a feleletet. «Azt kérdem Tőled ó Ahura! +adj nekem helyes választ: ki teremtette jótékonyan a fényt és +sötétséget? ki teremtette jótékonyan az álmot és ébrenlétet? A +reggelt, a delet, az éjjelt, melyek az értelmes embert +kötelességére intik.»<a name="FNanchor_171" id= +"FNanchor_171"></a><a href="#Footnote_171" class= +"fnanchor">171)</a></p> +<p>Ezen a helyen Mazda alkotja a fényt és sötétséget, a nappalt és +az éjjelt, miből következtetik, hogy a két szellemet is, kiknek az +Aveszta újabb részei ezek létrehozását tulajdonítják. Zarathustra +nem tartja összeegyeztethetőnek Isten jóságával és szentségével a +világban tapasztalható töméntelen aljasságot és bölcseletileg úgy +oldja meg a rossz problémáját, hogy Mazda két szellemet alkot, akik +teremtenek és rombolnak, világosságot és sötétséget alkotnak. A mai +világrend megmagyarázására mind a kettő nélkülözhetetlen és úgy +összetartozik, mint a nappal és az éjjel. Az életet a jó szellem a +Spenta Manju fakasztja, de Anra Manju oltja ki. Spenta kelti fel az +embert, őrzi és ösztökéli lelkiismeretét; Anra viszont +ellankasztja, érzéki gyönyörre hívja, álomba ringatja.<a name= +"FNanchor_172" id="FNanchor_172"></a><a href="#Footnote_172" class= +"fnanchor">172)</a></p> +<p>Ez a szép tan megengedhető az Aveszta régi részére, sőt +valószínűleg Zarathustra személyes felfogására nézve is. De az +újabb részekben nem Spenta Manjuval száll szembe, hanem egyenesen +Ahura Mazdával. A Videvdat első fejezetében Ahura 17 szebbnél-szebb +helyet teremt az ember számára és Anra Manju valamennyit +megmételyezi.<a name="FNanchor_173" id="FNanchor_173"></a><a href= +"#Footnote_173" class="fnanchor">173)</a></p> +<p>3. <i>Az emberi lélek.</i> Mazda az embert is két szellem +segítségével alkotta és ezek működnek benne. Vohumana a jó szellem +és Akamana a rossz szellem, a <span class="pagenum"><a name= +"Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> rosszakarat. A jóakarat +arra kéri, hogy mindig és mindenütt jót gondoljon, jót beszéljen és +jót cselekedjék. Maga Ahura szólítja fel az első embert, Jimát (az +ind Jámát), hogy gyarapítsa birodalmát, legyen ennek a világnak őre +és oltalmazója és átadja neki a hatalom jelvényeit: az arany nyilat +és arannyal kivert korbácsot.<a name="FNanchor_174" id= +"FNanchor_174"></a><a href="#Footnote_174" class= +"fnanchor">174)</a></p> +<p>A rosszakarat azonban ösztökéli már az első embert, hogy a +gonoszok útján járjon és a hazugság atyjának szolgálatába +szegődjék. Az első nemzedék bőségben, tiszteletben és teljes +megelégedésben élt, míg gondolatban elkezdett foglalkozni a hazug +beszéddel és kiesett a régi jósorsából, jóhíréből; elrejtette magát +és bolyongani kezdett a földön.<a name="FNanchor_175" id= +"FNanchor_175"></a><a href="#Footnote_175" class= +"fnanchor">175)</a> Majd Ahura parancsára várat épített, hogy +megmentse ivadékait és az állatvilágot a föld kerekségét sujtó +kemény telek elől. A vízözön helyett az Avesztában jégmező és +hóözön szerepel.<a name="FNanchor_176" id= +"FNanchor_176"></a><a href="#Footnote_176" class= +"fnanchor">176)</a> Jima, az első ember, egyesíti magában azokat a +vonásokat, melyeket Mózes első könyve Ádámnak és Noénak +tulajdonít.</p> +<p>Az egész rendszer alapvető tana a rendületlen hit a lélek +halhatatlanságában. Az emberiség új nemzedékké alakul, mely nem +öregszik, nem hal meg, nem porlad el, örökké él, örökké virágzik és +kénye-kedve szerint rendezi élete sorát.<a name="FNanchor_177" id= +"FNanchor_177"></a><a href="#Footnote_177" class= +"fnanchor">177)</a> Ha az ember meghal, lelke még három napig marad +a földön és a gonosz szellem részéről mindenféle incselkedést kell +elszenvednie. A harmadik nap hajnalán átmegy az idő ösvényén és +eljut a Csinvat-hídhoz. Itt kérdőre vonják, mennyi része volt a +földön vagyonban, jólétben (talán inkább jótettekben). «Egy szép +teremtés, derék, jól megtermett ügyes leány két kutyájával és +kötéllel megjelenik <span class="pagenum"><a name="Page_205" id= +"Page_205">-205-</a></span> előtte. A tévhitű gonosz lelket a +sötétségbe rántja, az igazhívő lelket pedig a magas Harán-hegyen át +a Csinvat-hídon keresztül az égi szellemek partvidékére helyezi. +Itt a jóakarat főangyala felemelkedik a trónjáról és kihirdeti: +«Igazhívő lélek, idejöttél a veszedelmes létből a veszedelemnélküli +létbe.» Erre az igaz lélek az arany trónon ülő Ahura Mazdához, majd +a hét főangyalhoz járul és bevonul a dicsőség hajlékába.»<a name= +"FNanchor_178" id="FNanchor_178"></a><a href="#Footnote_178" class= +"fnanchor">178)</a></p> +<h4>IV. Zarathustra erkölcsbölcselete.</h4> +<p>1. Zarathustra erkölcsbölcseletét sziklára építi, az egy Isten +tulajdonságaira és a lélek halhatatlanságára. Ahura Mazdának +igazság a lelke, fényesség a teste, napsugár a szeme, kék ég a +ruhája. Csupa fény és tisztaság, bölcseség és színigazság benne +minden. Ellensége minden hazugságnak, minden kétértelmű +köntörfalazásnak.</p> +<p>Mazda teremti Asát, a szentséget és tisztaságot, az igazság +országát és a jogrendet, hűséget minden törvény betartásában. «Asa +a legnagyobb jó! (Asa ist das beste Gut)»; ez az Avesztának első és +utolsó szava, ezzel zárul a Videvdat törvénykönyv minden fejezete, +ez a párszi hívő főimádsága. <i>Asát, a szentséges tiszta +lelkületet kell a jó embernek megvalósítania gondolatban, szóval, +tettel.</i> A gondolat, szó és cselekedet Zarathustra +erkölcstanának három oszlopa. Ezen alapul a három főerény: +becsületérzés, igazmondás és jószívű cselekedet.</p> +<p>Mindenekelőtt a <i>jó gondolatot</i> hangsúlyozza, mert a tett +értéke akkor teljes, ha jószándékból történik. A jó gondolatot +segíti hatalomra a mindennapi <span class="pagenum"><a name= +"Page_206" id="Page_206">-206-</a></span> kötelező imádság: reggel, +délben, este. Ebben ismétli meg mindenki a maga teendőjét, szeme +elé tűzi az eszményt, melyet napközben meg akar valósítani. +Herodotos írja, hogy a perzsa nemcsak magáért imádkozik ilyenkor, +hanem a községért és királyért.</p> +<p><i>Beszédben</i> az igazmondást tartják a legfőbb jónak, mert +aki a szavát meghamisítja, nem tartozik már Asa birodalmához, hanem +átpártolt Anra Manju seregébe.</p> +<p><i>A tettekben</i> megkívánja a munkaszeretetet, a gonosz minden +szövetségesének pusztítását és a gazdagoktól a szegény hívők +segítését. A nép minden rendű-rangú tagja dolgozzék +lelkiismeretesen a mindennapi kenyérért. Maga a föld megáldja a +becsületes munkát és megátkozza azt, ki a napot lopja. Aki tétlen +életmódot folytat, éppolyan bűnt követ el, mint a gazdag ember, aki +nem segíti az érdemes szegényt és vagyonát vétkes gyönyörűségre +pazarolja. Nagy bűn az is, ha a gazdag elvonja a munkás bérét. Modi +szerint az Aveszta minden dolgozó embernek nyolcórai alvást és +tökéletes munkaszünetet tanácsol. Bizonyára más könyvből merítheti +ezt, mert Wolff gondos szószerinti fordításában nem +található.<a name="FNanchor_179" id="FNanchor_179"></a><a href= +"#Footnote_179" class="fnanchor">179)</a></p> +<p><i>A jótékonyságnak különösen három faját</i> dícséri a +Videvdat: 1. segíteni a szegényt; 2. fiataloknak lehetővé tenni a +házasságot és arra képesíteni őket, hogy erényes, tisztességes +életet folytassanak; 3. oktatáshoz juttatni azokat, akik igazán +tanulni szeretnének. A párszik ma is a jótékonyságnak ezt a három +nemét művelik a legnagyobb szeretettel. Bombayban csak egy +hatóságnál 48 millió rupia alapítványt helyeztek el; megfelel +<span class="pagenum"><a name="Page_207" id= +"Page_207">-207-</a></span> ez körülbelül hetven millió arany és +száz milliárd papírkoronának.<a name="FNanchor_180" id= +"FNanchor_180"></a><a href="#Footnote_180" class= +"fnanchor">180)</a></p> +<p>Az indus bölcselőkkel ellentétben Zarathustra elítéli az +önsanyargatást és a bőjtölést, de viszont nagyrabecsüli a +<i>mértékletességet</i>, mert ez a Videvdat szerint «a jó kutyák és +a jó papok erénye.»<a name="FNanchor_181" id= +"FNanchor_181"></a><a href="#Footnote_181" class= +"fnanchor">181)</a> Strabo és Xenophon nem győzik eléggé dícsérni a +perzsák józanságát és igénytelenségét.</p> +<p>Minden hívőnek fontos kötelessége még a kártékony állatok és +rovarok pusztítása. A pap hordjon mindig fegyvert magával és +mutasson ezen a téren is jó példát. A földnek megművelése, tövistől +és bojtorjántól tisztítása is oly dícséretreméltó dolog, mint a +szentség és jámborság ügyének támogatása, mert aki pusztaságot +művelés alá fog, növeli a lakosok jólétét és segíti a szegényt, +hogy tisztességes munkával kenyérhez jusson. A Videvdat ötfajta +boldog földet különböztet meg. Boldog először az a földterület, +ahol templomot építettek és ahol imádsággal fordulnak istenhez; +másodszor boldog az a föld, ahol derék házaspárok boldogan élnek +gyermekeikkel. Harmadszor, ahol nedves, mocsaras földet száraz, +megművelhető területté alakítanak, negyedszer az a mező, ahol +nyájakat és csordákat őriznek. Ötödször boldog az a földterület, +ahol nagy tömegben gyűlnek össze a csordák a kereskedelem +céljaira.<a name="FNanchor_182" id="FNanchor_182"></a><a href= +"#Footnote_182" class="fnanchor">182)</a></p> +<p>Szép tan még <i>a jó- és a gonosztettek kamatozása</i>. A jótett +állandóan jó gyümölcsöt hoz, a gonosztett pedig rossz gyümölcsöt. +Az a jó, melyet valaki 20 éves korában tesz, kétszer annyit ér, +mint amit 40 éves korában visz véghez; hasonlóképpen a gonosztett +is növekedik kamatos kamattal. Ezért hamar eleget kell tenni érte, +megvallani a papnak <span class="pagenum"><a name="Page_208" id= +"Page_208">-208-</a></span> és a megfelelő tisztulási eljárást +elvégezni. Kereskedői nyelven szemléletesen fejezi ki ez a tan a +szokás hatalmát, mely minden lélekre ránehezedik.<a name= +"FNanchor_183" id="FNanchor_183"></a><a href="#Footnote_183" class= +"fnanchor">183)</a></p> +<p>2. <i>A családi élet.</i> Zarathustra a házasságot előírja az +igazhívő számára, mert ezzel gyarapítja Ahura Mazda tisztelőit és +mert a gyermekek a szülő halála után is imádkoznak érte. Sőt a +szülő tettének kamatozása kiterjed még a gyermekekre is. Ha a +gyermek gonoszat cselekszik atyja halála után, Ahura még ekkor is +betudja ezt az atyának. Ha pedig a fiú jót cselekszik, növekszik az +atya dicsősége is, ő is osztozik a gyermek érdemében. Ezért a +nevelés igen nagyjelentőségű kérdés a parsziknál.</p> +<p>Családi életről világos képet nyujt az az imádság, melyet a +parszi lány imádkozni szokott. Imádkozik 1. azért, hogy jó férje +legyen; 2. hogy ki tudja érdemelni a jó férjnek osztatlan +szerelmét, bizalmát és tiszteletét; 3. egészséges gyermekekért; 4. +hogy áldott állapota és a gyermekágy baj nélkül menjen végbe; 5. +hogy szerencsés szülés után elegendő teje legyen és hőn óhajtott +gyermekét maga táplálhassa. Zarathustriánus szempontból nagy bűn +az, ha az anya ki akar bújni gyermekének szoptatása alól és +idegenek kényére bízza. A parszi könyvek szerint az az anya, aki +saját keblén táplálja gyermekét, megőrzi családja vérének +tisztaságát és eléri azt, hogyha gyermeke felnő, szeretettel, +tisztelettel és hálával viseltetik iránta; 6. végül azért imádkozik +a párszi nő, hogy gyermeke értelmes, erős emberré váljék, aki +okosan tud résztvenni a község életében és öregbíti családjának, +városának, országának dicsőségét.</p> +<p>A feleség főerénye megegyezés a férjével. Kérdezze <span class= +"pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span> meg +tőle mindennap: «Mik a Te gondolataid? hogy egy lehessek Veled +gondolatban; mik a Te szavaid? hogy egy lehessek Veled a beszédben; +mik a Te tetteid? hogy egy lehessek Veled a cselekvésben. Igaz, +hogy Zarathustra követőinél megkívánják a feleségtől, hogy nagyon +engedelmes legyen a férje iránt, de ennek fejében +tiszteletreméltóbb helyet foglal el a társadalomban, mint aminőt +bármely keleti nép juttatott neki.<a name="FNanchor_184" id= +"FNanchor_184"></a><a href="#Footnote_184" class= +"fnanchor">184)</a> Részben ennek volt köszönhető a régi perzsák +civilizációjának előrehaladottsága, hogy nagy tisztelettel övezték +a nőket. Bátorlelkű vállalkozásuknak indító oka és jutalma ők +voltak. Ezért a párszi könyvek éppoly fontosságot tulajdonítottak a +leánynevelésnek, mint a fiúnevelésnek.</p> +<p>3. <i>Az iráni alkotmányt és erkölcsöt jellemzi a Jaszna +következő helye:</i> «Mazda igét hirdet, melyet szolgálatkészséggel +be lehet tölteni. Ez az ige három verssort, négy társadalmi +osztályt és öt előljárót foglal magában.</p> +<p>Melyek a verssorok? a jó gondolat, a jó szó és a jó +cselekedet.</p> +<p>Melyek a társadalmi osztályok? A pap, a katona, az +állattenyésztő földműves, az iparos… (hiányos szöveg). Mindegyikben +lehet igazhitű férfi, akinek a gondolata, szava és cselekedete +helyes, aki előljárójára hallgat és akinek cselekedete az igazság +birodalmát gyarapítja.</p> +<p>Kik az előljárók? A házé, a községé, a kerületé, az országé, az +ötödik Zarathustra… Így szólott Mazda. Kihez szólott? Testi-lelki +hívéhez. Milyen volt, aki szólott? A legjobb király. Milyen volt, +akinek szólott? Igazhívő, legjobb és engedelmes.»<a name= +"FNanchor_185" id="FNanchor_185"></a><a href="#Footnote_185" class= +"fnanchor">185)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_210" id= +"Page_210">-210-</a></span></p> +<h4>V. A rendszer értéke.</h4> +<p>1. Zarathustra fohászkodik Ahura Mazdához: «Ó igazán-tisztelt +Világ teremtője! mennyivel nagyobb, jobb, szebb nagyságban, +jóságban, szépségben ez a sátánellenes Zarathustra-törvény más +tanításoknál?» Erre Ahura Mazda válaszol. «Ez úgy értendő, ó Pitama +Zarathustra! hogy ez a sátánellenes törvény nagyságban, jóságban, +szépségben annyival nagyobb a többi tanításnál, amennyivel a +legnagyobb tó, Vorukása, nagyobb a többi víznél… mint amennyivel +nagyobb a legnagyobb fa a kis csemetéknél… mint a minket környező +ég ott ennél a földnél.»<a name="FNanchor_186" id= +"FNanchor_186"></a><a href="#Footnote_186" class= +"fnanchor">186)</a></p> +<p>Zarathustra látomásának igazat kell adnunk. Az ő tana az egész +ókorban az emberi szellem leghatalmasabb törekvése arra, hogy +kibontakozzék a politeizmus és panteizmus sorvasztó légköréből. Az +ind bölcselők is világmegvető elszántsággal keresik a mindenség +legfőbb elvét és mégis csak ködös, alaktalan káoszba jutnak el: +Brahmanhoz, kiben megszűnik minden személy, minden tudatos +tevékenység, akinek a neve csupa tagadás: «Neti, neti, se nem +ilyen, se nem olyan.» Zarathustra istenfogalma legközelebb áll a +Biblia fogalmához, tisztaságban felülmúlja Sokrates, Platon és +Aristoteles isten tanait.</p> +<p>Nemcsak a személyes Isten egységét állította helyre, hanem az +istentiszteletnek legősibb, legjellegzetesebb árja formáját is: a +hódolatot a tűz, Isten legtökéletesebb jelképe iránt. Megfelel ez +fennkölt felfogásának, mely az Istent örök fényességnek tekinti. A +tiszta, mocsoktalan láng <span class="pagenum"><a name="Page_211" +id="Page_211">-211-</a></span> bizonyára legfölségesebb ábrázolója +Őneki, aki az örök fény, az örök világosság… A zsidó vallás +legfölségesebb és legdöntőbb mozzanataiban fénylő láng és égő tűz +szerepel Isten fölségének és jelenlétének jelképe gyanánt.<a name= +"FNanchor_187" id="FNanchor_187"></a><a href="#Footnote_187" class= +"fnanchor">187)</a></p> +<p>2. Erkölcsbölcseletének tisztasága, józansága szintén az ókor +magaslatán áll. A nemkeresztény kultúrnépek családjában és az ókor +bölcsei között senki sem domborítja ki annyira, mint ő, hogy +mindenki a maga cselekedetének jutalmát veszi el itt és a +másvilágon: mindenki úgy arat, amint vetett.</p> +<p>Míg Buddhában fáradt világkerülő remeték ünnepelik és istenítik +a legnagyobb gondolkodót, ki az értelem erejével megoldotta a +szenvedés problémáját és elérkezett a megsemmisülés boldogságába; +addig a párszik gyermeki lelkülettel magasztalják nemzeti bölcsük +személyében a legnagyobb ember királyi erejét és bizalommal várják, +hogy Ahura seregét győzelemre vezérli a sötétség birodalma ellen. +Zarathustra nem a földi élet megvetésére, hanem cselekvő, bátor +életre sarkalja népét. És a nép fölséges nagy emberként tiszteli +prófétáját, de azért mindig ember marad számára és nem isteníti, +mint Buddha követői mesterüket.</p> +<p>Konfucius társadalmi erényei sorra feltalálhatók nála. +Fenntartja a családi élet tisztaságát, ráneveli a gyermeket korán, +hogy engedelmeskedjék szüleinek, ragaszkodjék tanítóihoz és +tisztelje az öregebbet. A párszi anya azért imádkozik mindennap, +hogy gyermeke okosan vegyen részt a község nyilvános életében és a +kormány tanácskozásaiban. <span class="pagenum"><a name="Page_212" +id="Page_212">-212-</a></span></p> +<p>Megengedhetjük az ősz párszi tudósnak, Modinak, azt is, hogy a +Videvdat néhány fejezete a maga gondos tisztulási szertartásával a +párszik egészségügyi kodexét alkotja és több rendelkezése ki fogja +állni minden idők egészségtudományának bírálatát.</p> +<p>Még azt is megértjük, hogy a régi kezdetleges egészségtan +számára nagy veszedelmet jelentett a holttetemből áradó ragály és +ezt a mithos nyelvén úgy fejezték ki, hogy a halál démona +megszállja. Ezért nem szabad érinteni a halottat, nem szabad a +földbe ásni, vízbe sülyeszteni, a szent tűzzel elégetni, hanem a +hegyek ormán vagy külön erre a célra épített tornyokban a +keselyűknek vagy kutyáknak dobják oda étkül.</p> +<p>3. Viszont ha valaki beletekint a <i>rituális tisztálkodás</i> +leírásába, megengedi nekünk annak nevetséges kicsinyességét vagy +visszataszító kínos voltát. Fő tisztítóeszközük a marhavizelet, +ezzel mossák le háromszor már az újszülött csecsemőt és ez a +mosakodás szerepel majd minden szertartásban. Ez bizonyára sem az +egészségügyet, sem az esztétikai érzéket nem szolgálja. A százával +osztott korbácsütés, a kilencnapos végehosszanélküli cerimóniák és +az aránytalanul nagy büntetés még a nem szándékos hibákért is, +mindez mutatja, hogy Zarathustra mennyire korának a gyermeke volt. +Ő sem tudott szabadulni a szokás hatalmától, de ezeket a +furcsaságokat értékessé kívánta tenni azáltal, hogy bekapcsolta +őket a jószellemnek a gonosz ellen folytatott küzdelmébe.</p> +<p><i>Ne feledjük továbbá a sötét foltokat erkölcstanában; így +például a vérfertőző házasságok gyalázatos</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> +<i>szokását</i>.<a name="FNanchor_188" id= +"FNanchor_188"></a><a href="#Footnote_188" class= +"fnanchor">188)</a> Az Aveszta nagy érdemnek tekintette és többször +magasztalja a legközelebbi rokonok házasságát. Strabo, Herodotos és +Ktesias szerint régi iráni szokás, hogy az apa nőül veszi lányát, +testvér a testvérét. Így Kambyses király nőül vette nővérét, mert +«a rokonok házassága az égben köttetik meg.» Az egészséges emberi +természet tiltakozott ez ellen az égbekiáltó bűn ellen és azért +aránylag ritkán fordul elő, de annál nagyobb érdemnek tekintették. +Az is igaz, hogy az iráni próféta a házaséletre sok bölcs szabályt +állít fel, de visszataszítólag hat, hogy a nőstény kutyákról jobban +gondoskodik, mint az emberekről.<a name="FNanchor_189" id= +"FNanchor_189"></a><a href="#Footnote_189" class= +"fnanchor">189)</a> A házasság ugyan felbonthatatlan, de a férfinak +joga van másik nőt maga mellé venni, ha az első feleségtől nincsen +gyermeke. Nem hiába az emberiség legnagyobb szenvedélyéről van +itten szó, ezen a téren minden engedékenység keservesen +megbosszulja magát és beláthatatlan visszaélésekre vezet. Herodotos +szerint az ő idejében (Kr. e. 484–425.) már általános szokás +Perzsiában a többnejűség.<a name="FNanchor_190" id= +"FNanchor_190"></a><a href="#Footnote_190" class= +"fnanchor">190)</a> Végül Zarathustra ismételt felhívása a +vérfürdőre, az ellenfelek pusztítására, minden ivadékuk kiirtására, +megmagyarázza a perzsa történelemben előforduló szörnyű +kegyetlenségeket.<a name="FNanchor_191" id= +"FNanchor_191"></a><a href="#Footnote_191" class= +"fnanchor">191)</a></p> +<p>Ezek következtében nem írhatjuk alá azt a dícséretet, amit Modi +és Francis Cobbe zengenek: «Mi lenne ma az emberi hit, ha +Zarathustra nem élt volna.»<a name="FNanchor_192" id= +"FNanchor_192"></a><a href="#Footnote_192" class= +"fnanchor">192)</a> De készséggel megállapítjuk, hogy a rendszer a +nép lelkéből nőtt ki, vele összeforrott, virágzott is évszázadokon +keresztül otthonában és mindenütt, hová az iráni kultúra elhatolt. +Átélte Nagy Sándor veszedelmes korát és <span class= +"pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span> +csillaga újra felragyog, mikor a Sassanidák visszaállítják Nagy +Dárius országát. Bukását az izlám fegyveres támadása és rágalmai +idézték elő. Most még alig 100,000 parszi őrzi a nemes +hagyományokat Perzsiában és Bombay környékén.</p> +<p>Zarathustra szelleme végül megtermékenyítette a görög +gondolkozást. Pythagorasról írja Porphyrios, hogy az +istentiszteletet és a kellő életmódot a perzsa mágusoktól tanulta +el. Heraklitos műveiben az iráni hatást a szakemberek közül senki +sem tagadhatja. Protagoras nyilvánosan dicsekszik vele, hogy +Zoroaszter titkos iratait megszerezte. Platon az istenek előtt +kedveltnek tartja Zoroaszter mágikus tanát és Demokritosszal együtt +elfogadja az ember föltámadására vonatkozó nézetét. Aristoteles +(elkallódott) művet írt a mágusok tanáról és metafizikájában is +dícsérettel adózik iránta.<a name="FNanchor_193" id= +"FNanchor_193"></a><a href="#Footnote_193" class= +"fnanchor">193)</a></p> +<p>Végeredményben adjunk igazat az ókorra nézve Müller Miksának: +«Ha a marathoni és salamisi csaták elvesztek volna és Görögország +meghódol Perzsiának, akkor Cyrus birodalmának államvallása +válhatott volna az egész civilizált világ vallásává. Perzsia +beolvasztotta volna az asszir és babiloni birodalmakat… Egyiptom +szent építményeit perzsa katonák keze dúlta volna szét. A királyok +királyának parancsait szétküldenék Indiába, Görögországba, +Scythiába és Egyiptomba és ha Ahura Mazda kegyelméből Dárius +letiporja Görögország szabadságát, Zarathustra tisztább vallása +könnyen kiszoríthatta volna az olymposi regéket.»<a name= +"FNanchor_194" id="FNanchor_194"></a><a href="#Footnote_194" class= +"fnanchor">194)</a></p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_215" id= +"Page_215">-215-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>JEGYZETEK.</h2> +</div> +<h3>A bevezető részhez.</h3> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= +"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Proal, Crimes et +suicides passionels. Paris, 1900. X. és XI. fej. 314., 410., 661. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= +"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Bourget, Essais de +psychologie contemporaine. Paris, 1883. Előszó.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= +"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> Proal i. m. 416. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href= +"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> Überweg, Geschichte +d. Phil. Berlin, 1926. I. k.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href= +"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> Windelband, +Lehrbuch d. Geschichte d. Philos. Tübingen, 1912. 7–16.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a> <a href= +"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a> Gumplovicz, +Grundriss d. Sociologie. Wien, 1885. 167. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_7" id="Footnote_7"></a> <a href= +"#FNanchor_7"><span class="label">7)</span></a> O. Selz, Die +Gesetze der produktiven und reproduktiven Geistestätigkeit. Bonn, +1924.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_8" id="Footnote_8"></a> <a href= +"#FNanchor_8"><span class="label">8)</span></a> Handbuch d. +Philosophie, herausgegeben v. A. Bäumler u. M. Schröter. München, +1926. Vorwort.</p> +</div> +<h3>Az indiai lélek fejezethez.</h3> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_9" id="Footnote_9"></a> <a href= +"#FNanchor_9"><span class="label">9)</span></a> Dr. Betty Heimann +hallei magántanár cikke (Kant-Studien, Bd. XXX. 1925, 1–23. l.). +«Zur Struktur des indischen Denkens», az indiai gondolkodás +centrumába az őserdő képéből levont következő tételt állítja: az +ember azonos a természet többi részével és vele egyenlő értékű. (4. +l.) A természet egyes részei egymás mellé rendeltségben állanak és +csak másodlagosan sorakoznak egységgé az ősanyag képzetében, +melyből az egyéni alakulatok mechanikusan erednek. (6. l.) Ez +nehezen egyeztethető össze a nagy felelősségérzettel, mely a hindu +minden szertartásos ténykedését kíséri; továbbá azzal a kifejlett +idealizmussal, mely Parmenidesre, sőt Fichtére emlékeztet. Ezért +nyugodtan tartható fenn az a megállapítás, hogy az indiai +gondolkodás centruma az egységretörés. A Heimann-féle merev +egymásmellé rendelés inkább fogyatékossága az indiai léleknek, mely +az asszociatív gondolkodásból származik, de nem nyitja problémáinak +és nem tetteinek rúgója. Taine a részvétben látja a buddhizmus +főtényezőjét (le fait générateur), melyből <span class= +"pagenum"><a name="Page_216" id="Page_216">-216-</a></span> egész +életmódja és világfelfogása levezethető. Tévedését Oldenberg +mutatja ki: Aus Indien u. Iran. Berlin, 1899. 120–128. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_10" id="Footnote_10"></a> <a href= +"#FNanchor_10"><span class="label">10)</span></a> Oldenberg, Die +indische Philosophie. Die Kultur d. Gegenwart. Allg. Gesch. d. +Philos. Teubner. 1913. 46. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_11" id="Footnote_11"></a> <a href= +"#FNanchor_11"><span class="label">11)</span></a> Deussen, +Allgemeine Geschichte der Philosophie. I. k. 2. rész. Leipzig, +1906. Die Pilosophie der Upanishad’s. 279. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_12" id="Footnote_12"></a> <a href= +"#FNanchor_12"><span class="label">12)</span></a> Max Müller, +Ramakrishna. London, 1910. 48. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_13" id="Footnote_13"></a> <a href= +"#FNanchor_13"><span class="label">13)</span></a> Oldenberg i. m. +52. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_14" id="Footnote_14"></a> <a href= +"#FNanchor_14"><span class="label">14)</span></a> Deussen, Allg. +Gesch. d. Phil. 1. k. 3. rész: Die nachvedische Phil. der Inder. +Leipzig, 1908. 76. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_15" id="Footnote_15"></a> <a href= +"#FNanchor_15"><span class="label">15)</span></a> Deussen I. k. 3. +r. 102. l. – Garbe, Beiträge zur indischen Kulturgeschichte. +Berlin, 1903. 43. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_16" id="Footnote_16"></a> <a href= +"#FNanchor_16"><span class="label">16)</span></a> Id. Mereskovszki, +Örök útitársaink. Budapest, 1921. 85. l.</p> +</div> +<p>Nemzeti Ujság, Vasárnapi melléklet. 1926. I. 21. 17. l. Egy nap +Mahatma Ghandinál. – Baktay, Mahatma Ghandi válogatott beszédei és +írásai. Budapest, 1925.</p> +<h3>A védák fogalma.</h3> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_17" id="Footnote_17"></a> <a href= +"#FNanchor_17"><span class="label">17)</span></a> Deussen, +Allgemeine Gesch. I. k. 1. rész első fejezetei. Willmann, +Geschichte des Idealismus. Braunschweig, 1907. I. k. 84–101. l. – +Schmidt, Az ind filozófia. Budapest, 1925. 7–9. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_18" id="Footnote_18"></a> <a href= +"#FNanchor_18"><span class="label">18)</span></a> Oldenberg, Die +Veden, die ältesten Religionsurkunden Indiens. Halle, 1911. 11. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_19" id="Footnote_19"></a> <a href= +"#FNanchor_19"><span class="label">19)</span></a> Oldenberg, Die +indische Philosophie. 35. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_20" id="Footnote_20"></a> <a href= +"#FNanchor_20"><span class="label">20)</span></a> Willmann, Gsch. +d. Idealismus. I. k. 150. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_21" id="Footnote_21"></a> <a href= +"#FNanchor_21"><span class="label">21)</span></a> Deussen, +Allgemeine Gesch. d. Ph. I. 1. r. 12. l.</p> +</div> +<h3>A Rig-védák kora.</h3> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_22" id="Footnote_22"></a> <a href= +"#FNanchor_22"><span class="label">22)</span></a> P. Häusler, +Streiflichter über die Urreligion der arischen Inder. Anthropos. +Internationale Revue f. Völker u. Sprachenkunde. 1911. VI. B. 185., +193–199. l. Hasonlóan vélekedik Oldenberg, Die Veden. Halle, 1911. +5. l. R. Roth, Z. f. Deutsche Morgenl. Gesellsch. VI. 70. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_23" id="Footnote_23"></a> <a href= +"#FNanchor_23"><span class="label">23)</span></a> A. Kägi, Der +Rigveda. 1881. id. Seitz, Natürliche Religionsbegründung. +Regensburg, 1914. 611. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_24" id="Footnote_24"></a> <a href= +"#FNanchor_24"><span class="label">24)</span></a> Willmann, Gesch. +d. Id. I. 88. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_25" id="Footnote_25"></a> <a href= +"#FNanchor_25"><span class="label">25)</span></a> Deussen, Allg. +Gesch. d. Ph. I. 1., 118. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_26" id="Footnote_26"></a> <a href= +"#FNanchor_26"><span class="label">26)</span></a> Oldenberg, Die +ind. Phil. 65. l.</p> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_217" id= +"Page_217">-217-</a></span></p> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_27" id="Footnote_27"></a> <a href= +"#FNanchor_27"><span class="label">27)</span></a> A henotheismust +Oldenberggel ellentétben nagyon komolyan veszi Deussen, Allg. G. d. +Ph. I. 1., 104. l.; az igazság bizonyára itt is középúton jár.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_28" id="Footnote_28"></a> <a href= +"#FNanchor_28"><span class="label">28)</span></a> Deussen, Allg. +Gesch. d. Phil. I. 2. rész záró fejezetei. Jacobi, Die Entwicklung +der Gottesidee bei den Indern und deren Beweise für das Dasein +Gottes, Bonn, 1923, nem ismeri a kultúrtörténeti módszert, régi +evoluciós alapon politeizmust vesz fel a Rig-védában, de megengedi +«es fehlt nicht an Ansätzen an rein spekulative Götter.»</p> +</div> +<h3>A Brahmanák kora.</h3> +<p>Deussen, Allg. G. d. Phil. I. k. 2. rész.</p> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_29" id="Footnote_29"></a> <a href= +"#FNanchor_29"><span class="label">29)</span></a> Deussen i. m. I. +1. r. 242.; 116. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_30" id="Footnote_30"></a> <a href= +"#FNanchor_30"><span class="label">30)</span></a> U. o. I. 2. rész +244. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_31" id="Footnote_31"></a> <a href= +"#FNanchor_31"><span class="label">31)</span></a> U. o. l. 2. r. +286. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_32" id="Footnote_32"></a> <a href= +"#FNanchor_32"><span class="label">32)</span></a> Oldenberg, Die +indischen Religionen. Teubner, 1913. (Kultur d. Gegenwart I. 3., +1.) 70. l. – Az idézett hely inkább a következő korszakhoz +tartozik, de mint irodalmi példa igen alkalmas a fogalom +megvilágítására. Cf: Deussen, Allg. G. I. 3. r. 632., 658. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_33" id="Footnote_33"></a> <a href= +"#FNanchor_33"><span class="label">33)</span></a> Deussen, System +des Vedanta. Leipzig, 1906. 53. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_34" id="Footnote_34"></a> <a href= +"#FNanchor_34"><span class="label">34)</span></a> Oldenberg, +Buddha, 28. l.</p> +</div> +<h3>Az upanisadok kora.</h3> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_35" id="Footnote_35"></a> <a href= +"#FNanchor_35"><span class="label">35)</span></a> Deussen, I. 2. r. +357. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_36" id="Footnote_36"></a> <a href= +"#FNanchor_36"><span class="label">36)</span></a> I. m. 361. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_37" id="Footnote_37"></a> <a href= +"#FNanchor_37"><span class="label">37)</span></a> Deussen, System +des Vedanta. 171. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_38" id="Footnote_38"></a> <a href= +"#FNanchor_38"><span class="label">38)</span></a> I. m. 52. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_39" id="Footnote_39"></a> <a href= +"#FNanchor_39"><span class="label">39)</span></a> Deussen, Allg. +Gesch. d. Phil. I. 2. r. 271–279. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_40" id="Footnote_40"></a> <a href= +"#FNanchor_40"><span class="label">40)</span></a> I. m. I. 2. r. +366. kv. l.</p> +</div> +<h3>Ellenmondások és megoldások.</h3> +<p>Pischel, Leben u. Lehre des Buddha. Teubner, 1917. 13. l.</p> +<p>Deussen, 1. 2. r. 213. kv. l. 3. r. 582. l.</p> +<h3>Vedanta-rendszer.</h3> +<p>Deussen I. 3., 586–614. l. <span class="pagenum"><a name= +"Page_218" id="Page_218">-218-</a></span></p> +<h3>A védák és a vedanta-rendszer értékelése.</h3> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_41" id="Footnote_41"></a> <a href= +"#FNanchor_41"><span class="label">41)</span></a> Id. Klimke, +Hauptprobleme d. Weltanschauung. Kempten, 1911. 31. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_42" id="Footnote_42"></a> <a href= +"#FNanchor_42"><span class="label">42)</span></a> Mahatma Ghandi, +Válogatott írásai és beszédei. Fordította Baktay Ervin. Budapest, +1920. 155–167. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_43" id="Footnote_43"></a> <a href= +"#FNanchor_43"><span class="label">43)</span></a> Max Müller, +Essays I. 306. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_44" id="Footnote_44"></a> <a href= +"#FNanchor_44"><span class="label">44)</span></a> Garbe, Beiträge. +47. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_45" id="Footnote_45"></a> <a href= +"#FNanchor_45"><span class="label">45)</span></a> Garbe, Beiträge. +183–199. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_46" id="Footnote_46"></a> <a href= +"#FNanchor_46"><span class="label">46)</span></a> Garbe i. m. +141–183. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_47" id="Footnote_47"></a> <a href= +"#FNanchor_47"><span class="label">47)</span></a> Engelhardt, +Rabindranath Tagore. Berlin, 1922, 235–269. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_48" id="Footnote_48"></a> <a href= +"#FNanchor_48"><span class="label">48)</span></a> Garbe i. m. 4–5. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_49" id="Footnote_49"></a> <a href= +"#FNanchor_49"><span class="label">49)</span></a> Garbe, 10. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_50" id="Footnote_50"></a> <a href= +"#FNanchor_50"><span class="label">50)</span></a> Garbe, 237. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_51" id="Footnote_51"></a> <a href= +"#FNanchor_51"><span class="label">51)</span></a> Schmidt, Az ind +filozófia. Budapest, 1925. 33–34. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_52" id="Footnote_52"></a> <a href= +"#FNanchor_52"><span class="label">52)</span></a> Deuss. I. 3, 90. +Max Müller, Religion u. Philos. Deutsche Rundschau. 1879. 1. +69.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_53" id="Footnote_53"></a> <a href= +"#FNanchor_53"><span class="label">53)</span></a> Ján. 9, 2–3. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_54" id="Footnote_54"></a> <a href= +"#FNanchor_54"><span class="label">54)</span></a> Augustinus, Sermo +351. n. 4. P. L. t. 39. col. 1538. – Civit. Dei 1, 14. c. 13. t. +41. col. 748.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_55" id="Footnote_55"></a> <a href= +"#FNanchor_55"><span class="label">55)</span></a> Gregor, M. +Moralia 1. 34. c. 23. P. L. t. 76. col. 748. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_56" id="Footnote_56"></a> <a href= +"#FNanchor_56"><span class="label">56)</span></a> Vass József, Sz. +Ágoston vallomásai. Budapest, 1925. I. 269. 250. l.</p> +</div> +<h3>Szánkja-rendszer.</h3> +<p>Deussen I. 3. – Oldenberg, Indische Philosophie. Kultur d. +Gegenw. I. V. Leipzig, 1913. 36–40. l. – Schmidt, Az ind filozófia. +42–49. l. – Garbe, Die Sankhja-Philosophie. 1917. – Garbe, Beiträge +37–94. l. – Schlüter, Aristoteles’ Metaphysik, eine Tochter der +Sankhjalehre. 1874.</p> +<h3>Jóga-rendszer.</h3> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_57" id="Footnote_57"></a> <a href= +"#FNanchor_57"><span class="label">57)</span></a> Deussen, I. 3, +560. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_58" id="Footnote_58"></a> <a href= +"#FNanchor_58"><span class="label">58)</span></a> Garbe, Beiträge. +204. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_59" id="Footnote_59"></a> <a href= +"#FNanchor_59"><span class="label">59)</span></a> Deussen, I. 3, +507. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_60" id="Footnote_60"></a> <a href= +"#FNanchor_60"><span class="label">60)</span></a> U. o. 559. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_61" id="Footnote_61"></a> <a href= +"#FNanchor_61"><span class="label">61)</span></a> U. o. 546. l. +Jacobi, Die Entwicklung der Gottesidee bei den Indern und deren +Beweise für das Dasein Gottes, <span class="pagenum"><a name= +"Page_219" id="Page_219">-219-</a></span> Bonn, 1923, a +közfelfogással ellentétben az indusok egyhangú hagyományára +támaszkodva azt vitatja, hogy a Jóga-rendszer kezdettől fogva +teisztikus; hasonlóképpen a Nyája és a Vaisesika.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_62" id="Footnote_62"></a> <a href= +"#FNanchor_62"><span class="label">62)</span></a> Deussen, I. 3, +563. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_63" id="Footnote_63"></a> <a href= +"#FNanchor_63"><span class="label">63)</span></a> Oldenberg, +Indische Philosophie. 47. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_64" id="Footnote_64"></a> <a href= +"#FNanchor_64"><span class="label">64)</span></a> Deussen i. m. +566. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_65" id="Footnote_65"></a> <a href= +"#FNanchor_65"><span class="label">65)</span></a> Oldenberg, Die +Veden. 8. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_66" id="Footnote_66"></a> <a href= +"#FNanchor_66"><span class="label">66)</span></a> Deussen i. m. +524., 530–535. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_67" id="Footnote_67"></a> <a href= +"#FNanchor_67"><span class="label">67)</span></a> Giese, +Psychotechnisches Praktikum. Halle, 1923. első gyakorlatai.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_68" id="Footnote_68"></a> <a href= +"#FNanchor_68"><span class="label">68)</span></a> Garbe, Beiträge, +163., 208., 211., 239. – U. o. 207. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_69" id="Footnote_69"></a> <a href= +"#FNanchor_69"><span class="label">69)</span></a> Paulhan, Activité +mental. Paris, 1913. 26. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_70" id="Footnote_70"></a> <a href= +"#FNanchor_70"><span class="label">70)</span></a> Germania Beilage; +Pressburger Tagblatt 1914. III. 24. – A hipnózis hatásait jól +összefoglalja Fröbes, Experimentelle Psychologie. Freiburg, 1920. +II. 592–593. l. – Az autoszuggesztiót ismerteti Jaspers, Allgemeine +Psychopathologie. Berlin, 1923. 235. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_71" id="Footnote_71"></a> <a href= +"#FNanchor_71"><span class="label">71)</span></a> Részletesen közli +Stoll, Suggestion und Hypnose in der Völkerkunde. Leipzig, 1904. +75–83.</p> +</div> +<h3>Kisebb rendszerek.</h3> +<p>Deussen, Oldenberg, Garbe és Schmidt idézett művei nyomán. Velük +szemben Jacobi, Die Entwicklung der Gottesidee bei den Indern und +deren Beweise für das Dasein Gottes, Bonn, 1923, a nyája-rendszer +tudósainak tulajdonítja a legerősebb ind istenérvet, mely szerint a +dolgok keletkezése értelmes alkotót kíván, mert minden, ami +keletkezik, mástól keletkezik.</p> +<h3>Buddha.</h3> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_72" id="Footnote_72"></a> <a href= +"#FNanchor_72"><span class="label">72)</span></a> Deussen, I. 3. +122–125. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_73" id="Footnote_73"></a> <a href= +"#FNanchor_73"><span class="label">73)</span></a> Pischel, Leben +und Lehre Buddha’s. Leipzig, 1910. 8–9. l. Oldenberg, Buddhas +Reden, Lehre, Verse, Erzählungen, übersetzt v. H. Oldenberg. +München, 1922. XV. 1. (Posthumus munka.)</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_74" id="Footnote_74"></a> <a href= +"#FNanchor_74"><span class="label">74)</span></a> Szeghy, +Buddhizmus és kereszténység. Budapest, 1909. 39. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_75" id="Footnote_75"></a> <a href= +"#FNanchor_75"><span class="label">75)</span></a> Pischel i. m. 44. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_76" id="Footnote_76"></a> <a href= +"#FNanchor_76"><span class="label">76)</span></a> Deussen i. m. +127. l. Schmidt, Buddha. Budapest, 1920. 20. l.</p> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_220" id= +"Page_220">-220-</a></span></p> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_77" id="Footnote_77"></a> <a href= +"#FNanchor_77"><span class="label">77)</span></a> Schmidt, 68; +Deussen 134. Buddha’s Reden. 18–21. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_78" id="Footnote_78"></a> <a href= +"#FNanchor_78"><span class="label">78)</span></a> Buddha’s Reden, +21., 117. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_79" id="Footnote_79"></a> <a href= +"#FNanchor_79"><span class="label">79)</span></a> U. o. 126–130. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_80" id="Footnote_80"></a> <a href= +"#FNanchor_80"><span class="label">80)</span></a> Pischel 83. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_81" id="Footnote_81"></a> <a href= +"#FNanchor_81"><span class="label">81)</span></a> Buddha’s Reden, +116–117. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_82" id="Footnote_82"></a> <a href= +"#FNanchor_82"><span class="label">82)</span></a> U. o. 45–50. l. – +Schmidt 30–31. l. – Deussen 150–151. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_83" id="Footnote_83"></a> <a href= +"#FNanchor_83"><span class="label">83)</span></a> Deussen 149. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_84" id="Footnote_84"></a> <a href= +"#FNanchor_84"><span class="label">84)</span></a> U. o. 151. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_85" id="Footnote_85"></a> <a href= +"#FNanchor_85"><span class="label">85)</span></a> De la +Vallée-Poussin, Nirvana. Paris, 1925. I–XXIV. 10. – Buddha’s Reden +291. l. – J. Dahlmann, Eine Studie zur Vorgeschichte des +Buddhismus. Berlin, 1896.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_86" id="Footnote_86"></a> <a href= +"#FNanchor_86"><span class="label">86)</span></a> Deussen 158. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_87" id="Footnote_87"></a> <a href= +"#FNanchor_87"><span class="label">87)</span></a> Buddha’s Reden, +48–49. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_88" id="Footnote_88"></a> <a href= +"#FNanchor_88"><span class="label">88)</span></a> Garbe, Beiträge, +126–127. l. – Schmidt, Buddha, 107–108. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_89" id="Footnote_89"></a> <a href= +"#FNanchor_89"><span class="label">89)</span></a> Garbe i. m. +130–131. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_90" id="Footnote_90"></a> <a href= +"#FNanchor_90"><span class="label">90)</span></a> Buddha’s Reden, +XXXIII. 47. l. – Schmidt i. m. 102. – Pischel, 60–65. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_91" id="Footnote_91"></a> <a href= +"#FNanchor_91"><span class="label">91)</span></a> Deussen, I. 3., +90. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_92" id="Footnote_92"></a> <a href= +"#FNanchor_92"><span class="label">92)</span></a> Buddha’s Reden, +314–315. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_93" id="Footnote_93"></a> <a href= +"#FNanchor_93"><span class="label">93)</span></a> Pischel, 79. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_94" id="Footnote_94"></a> <a href= +"#FNanchor_94"><span class="label">94)</span></a> Szeghy, 46–47. l. +– Ward, The Ethics of Gotama Buddha. London, 1923. Buddha +erkölcstanát Epikuros gyakorlati etikájával tartja egyenrangúnak. A +nyolcas ösvény és a nirvána csak illuziók benne.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_95" id="Footnote_95"></a> <a href= +"#FNanchor_95"><span class="label">95)</span></a> Oldenberg, +Buddha, vége.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_96" id="Footnote_96"></a> <a href= +"#FNanchor_96"><span class="label">96)</span></a> Szeghy, 79. l. – +Schmidt, 63. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_97" id="Footnote_97"></a> <a href= +"#FNanchor_97"><span class="label">97)</span></a> Oldenberg, +Indische Philosophie, 40. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_98" id="Footnote_98"></a> <a href= +"#FNanchor_98"><span class="label">98)</span></a> Zsid. 10., 5–7., +Ján. 4., 34.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_99" id="Footnote_99"></a> <a href= +"#FNanchor_99"><span class="label">99)</span></a> Oldenberg, +Buddha. 205. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_100" id="Footnote_100"></a> <a href= +"#FNanchor_100"><span class="label">100)</span></a> H. St. +Chamberlain, Die Grundlagen des XIX. Jahrhunderts. München, 1908. +244–245. l.</p> +</div> +<h3>A kínai lélek.</h3> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_101" id="Footnote_101"></a> <a href= +"#FNanchor_101"><span class="label">101)</span></a> Kapdebo, Az +építőművészet története az ókorban. Budapest, 1903. 136. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_102" id="Footnote_102"></a> <a href= +"#FNanchor_102"><span class="label">102)</span></a> F. Krause, +Ju-Tao-Fo, Die religiösen u. philosophischen Systeme Ostasiens. +München, 1924 19–21. l. – Wilhelm, Die Seele Chinas. Berlin, 1926. +– Ku-Hung-Ming, Der Geist des chinesischen Volkes. Jena, 1924.</p> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_221" id= +"Page_221">-221-</a></span></p> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_103" id="Footnote_103"></a> <a href= +"#FNanchor_103"><span class="label">103)</span></a> Krause i, m. 8. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_104" id="Footnote_104"></a> <a href= +"#FNanchor_104"><span class="label">104)</span></a> Westermarck, Az +emberi házasság története. Budapest, 1910. 87. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_105" id="Footnote_105"></a> <a href= +"#FNanchor_105"><span class="label">105)</span></a> W. Grube, Die +chinesische Philosophie. Kultur d. Gegenwart. I. Abt. V. Leipzig, +1913. 62–63. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_106" id="Footnote_106"></a> <a href= +"#FNanchor_106"><span class="label">106)</span></a> Grube i. m. 61. +l.</p> +</div> +<h3>Konfucius.</h3> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_107" id="Footnote_107"></a> <a href= +"#FNanchor_107"><span class="label">107)</span></a> Krause, +Ju-Tao-Fo. München, 1924. 69. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_108" id="Footnote_108"></a> <a href= +"#FNanchor_108"><span class="label">108)</span></a> R. Wilhelm, +Kung-tse. Leben und Werk. (Frommans Klassiker d. Phil. 25. k.) +Stuttgart, 1925. 1. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_109" id="Footnote_109"></a> <a href= +"#FNanchor_109"><span class="label">109)</span></a> Wilhelm i. m. +139–140. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_110" id="Footnote_110"></a> <a href= +"#FNanchor_110"><span class="label">110)</span></a> U. o. 6., 8., +192. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_111" id="Footnote_111"></a> <a href= +"#FNanchor_111"><span class="label">111)</span></a> U. o. 4., 74. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_112" id="Footnote_112"></a> <a href= +"#FNanchor_112"><span class="label">112)</span></a> Weber–Baldamus, +Weltgeschichte. Leipzig, 1921. I. 33–38. l. – Wilhelm i. m. 84. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_113" id="Footnote_113"></a> <a href= +"#FNanchor_113"><span class="label">113)</span></a> Krause i. m. +78. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_114" id="Footnote_114"></a> <a href= +"#FNanchor_114"><span class="label">114)</span></a> Wilhelm i. m. +198. 85. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_115" id="Footnote_115"></a> <a href= +"#FNanchor_115"><span class="label">115)</span></a> Wilhelm 50., +128. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_116" id="Footnote_116"></a> <a href= +"#FNanchor_116"><span class="label">116)</span></a> U. o. 107., +135. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_117" id="Footnote_117"></a> <a href= +"#FNanchor_117"><span class="label">117)</span></a> U. o. 52. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_118" id="Footnote_118"></a> <a href= +"#FNanchor_118"><span class="label">118)</span></a> Wilhelm, +112–113. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_119" id="Footnote_119"></a> <a href= +"#FNanchor_119"><span class="label">119)</span></a> U. o. 29–30. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_120" id="Footnote_120"></a> <a href= +"#FNanchor_120"><span class="label">120)</span></a> U. o. 78. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_121" id="Footnote_121"></a> <a href= +"#FNanchor_121"><span class="label">121)</span></a> Wilhelm, 17. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_122" id="Footnote_122"></a> <a href= +"#FNanchor_122"><span class="label">122)</span></a> U. o. 59. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_123" id="Footnote_123"></a> <a href= +"#FNanchor_123"><span class="label">123)</span></a> U. o. 79. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_124" id="Footnote_124"></a> <a href= +"#FNanchor_124"><span class="label">124)</span></a> De Broglie, +Problèmes et questions de l’histoire des religions, Paris; magyar +fordítás Temesvár, 1894. 146–147. l. – Wilhelm, 62–63., 79. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_125" id="Footnote_125"></a> <a href= +"#FNanchor_125"><span class="label">125)</span></a> Krause, +Ju-Tao-Fo. 18. l. – A kingeket szószerint fordította latinra Angelo +Zottoli S. J., Cursus litteraturæ Sinicæ. 1879. 3. k.-ben. +Magyarázatokkal angolra fordította Legge, The Chinese Classics. +1880. szintén 3. k. Németre a Si-kinget fordította Strauss–Torney +1880-ban.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_126" id="Footnote_126"></a> <a href= +"#FNanchor_126"><span class="label">126)</span></a> Orelli, +Allgemeine Religionsgeschichte. Bonn, 1911. 58. l. – Harlez, Les +religions de la Chine. Leipzig, 1891. 35–48. l. – Zottoli, Cursus, +Su-king. 345., 383., 399. – Si-king, I. 6., 1.; 10., 8.; 11., 6.; +II. 5., 4–6. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_127" id="Footnote_127"></a> <a href= +"#FNanchor_127"><span class="label">127)</span></a> Harlez i. m. +38. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_128" id="Footnote_128"></a> <a href= +"#FNanchor_128"><span class="label">128)</span></a> Grube, Die +chinesische Philosophie. 64–65. l. – Krause, 34. l.</p> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_222" id= +"Page_222">-222-</a></span></p> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_129" id="Footnote_129"></a> <a href= +"#FNanchor_129"><span class="label">129)</span></a> Wilhelm, 163., +208. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_130" id="Footnote_130"></a> <a href= +"#FNanchor_130"><span class="label">130)</span></a> Krause, 150., +545. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_131" id="Footnote_131"></a> <a href= +"#FNanchor_131"><span class="label">131)</span></a> Wilhelm, 69–70. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_132" id="Footnote_132"></a> <a href= +"#FNanchor_132"><span class="label">132)</span></a> Wilhelm, 59. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_133" id="Footnote_133"></a> <a href= +"#FNanchor_133"><span class="label">133)</span></a> Grube, 73. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_134" id="Footnote_134"></a> <a href= +"#FNanchor_134"><span class="label">134)</span></a> Wilhelm, +107–109. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_135" id="Footnote_135"></a> <a href= +"#FNanchor_135"><span class="label">135)</span></a> Krause, 81–83. +l. – Wilhelm, 135. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_136" id="Footnote_136"></a> <a href= +"#FNanchor_136"><span class="label">136)</span></a> Wilhelm, +114–128. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_137" id="Footnote_137"></a> <a href= +"#FNanchor_137"><span class="label">137)</span></a> Wilhelm, 32. +l.</p> +</div> +<h3>Lao-ce.</h3> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_138" id="Footnote_138"></a> <a href= +"#FNanchor_138"><span class="label">138)</span></a> Grube, Die +chinesische Philosophie. 71. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_139" id="Footnote_139"></a> <a href= +"#FNanchor_139"><span class="label">139)</span></a> Wilhelm, +Kung-tse. 5–6. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_140" id="Footnote_140"></a> <a href= +"#FNanchor_140"><span class="label">140)</span></a> Wilhelm, +Lao-tse und der Taoismus. (Frommans Klassiker d. Philosophie. XXVI. +k.) Stuttgart, 1925. 19. l. – de Broglie i. m. 145. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_141" id="Footnote_141"></a> <a href= +"#FNanchor_141"><span class="label">141)</span></a> Wilhelm, +Lao-tse 22. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_142" id="Footnote_142"></a> <a href= +"#FNanchor_142"><span class="label">142)</span></a> Krause, +Ju-Tao-Fo. 144., 545. – Magyar fordítása és magyarázata teozófikus +szempontból készült: Stojits Iván, Laoce életbölcselete. +Tao-te-king. Budapest, 1907. A mai pontosabb német fordítások +mellett már nem használható.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_143" id="Footnote_143"></a> <a href= +"#FNanchor_143"><span class="label">143)</span></a> Krause, +Ju-Tao-Fo. 144–155. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_144" id="Footnote_144"></a> <a href= +"#FNanchor_144"><span class="label">144)</span></a> Wilhelm, +Lao-tse 34. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_145" id="Footnote_145"></a> <a href= +"#FNanchor_145"><span class="label">145)</span></a> U. o. 30–40. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_146" id="Footnote_146"></a> <a href= +"#FNanchor_146"><span class="label">146)</span></a> U. o. 42–50. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_147" id="Footnote_147"></a> <a href= +"#FNanchor_147"><span class="label">147)</span></a> Grube, 73. l. – +Krause, 546. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_148" id="Footnote_148"></a> <a href= +"#FNanchor_148"><span class="label">148)</span></a> Wilhelm, 68–69. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_149" id="Footnote_149"></a> <a href= +"#FNanchor_149"><span class="label">149)</span></a> Krause, 452. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_150" id="Footnote_150"></a> <a href= +"#FNanchor_150"><span class="label">150)</span></a> U. o. 583. +l.</p> +</div> +<h3>Zarathustra.</h3> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_151" id="Footnote_151"></a> <a href= +"#FNanchor_151"><span class="label">151)</span></a> H. Oldenberg, +Aus Indien und Iran. Berlin, 1899. 159. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_152" id="Footnote_152"></a> <a href= +"#FNanchor_152"><span class="label">152)</span></a> Carnoy, Les +Indo-Européens. Préhistoire. Bruxelles, 1921.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_153" id="Footnote_153"></a> <a href= +"#FNanchor_153"><span class="label">153)</span></a> Oldenberg i. m. +149–150. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_154" id="Footnote_154"></a> <a href= +"#FNanchor_154"><span class="label">154)</span></a> Herodotos, +Historia. Leipzig, 1830. I. 138. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_155" id="Footnote_155"></a> <a href= +"#FNanchor_155"><span class="label">155)</span></a> Darmesteter, Le +Zend-Avesta, traduction nouvelle. Paris, 1892.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_156" id="Footnote_156"></a> <a href= +"#FNanchor_156"><span class="label">156)</span></a> Oldenberg, Aus +Indien. 130. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_157" id="Footnote_157"></a> <a href= +"#FNanchor_157"><span class="label">157)</span></a> Oriental. +Litteratur Zeitung. 1925. 537–540. l. – <span class= +"pagenum"><a name="Page_223" id="Page_223">-223-</a></span> U. o. +951. l. – Hertel, Achaemeniden und Kayaniden, Leipzig, 1924, azt +vitatja, hogy Zarathustra Nagy Dárius atyja idejében, tehát Kr. e. +a VII. században élt volna.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_158" id="Footnote_158"></a> <a href= +"#FNanchor_158"><span class="label">158)</span></a> Oldenberg, Aus +Indien. 145. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_159" id="Footnote_159"></a> <a href= +"#FNanchor_159"><span class="label">159)</span></a> Bartholomae, +Die Gatha’s des Avesta, Zarathustra’s Verspredigten. Strassburg, +1905. 117., 119., 133. l. – Magyarra Zajti Ferenc, Zarathustra +Zendavesztája címmel fordította a Gathákat 1912; beleélés alapján +készült.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_160" id="Footnote_160"></a> <a href= +"#FNanchor_160"><span class="label">160)</span></a> Avesta, die +heil. Bücher der Parsen, übersetzt auf der Grundlage v. Chr. +Bartholomae’s altiranischem Wörterbuch von Fritz Wolff. Berlin, +1924. XI. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_161" id="Footnote_161"></a> <a href= +"#FNanchor_161"><span class="label">161)</span></a> Oldenberg, Aus +Indien. 131–134. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_162" id="Footnote_162"></a> <a href= +"#FNanchor_162"><span class="label">162)</span></a> Jaszna, 43., +3–16.; 44, 4–7.; 45, 6.; 31., 8. l. – Bartholomae, Die Gatha’s. +49–54.; 59–60.; 70., 20. l. – Harlez, Lenormant és többen +feltételezik itt a semmiből teremtés gondolatát; ez azonban a +helyekből nem tűnik ki világosan; emanaciós származással is +összeegyeztethetők.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_163" id="Footnote_163"></a> <a href= +"#FNanchor_163"><span class="label">163)</span></a> Jaszna, 44, +3–5. – Bartholomae, 59–60. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_164" id="Footnote_164"></a> <a href= +"#FNanchor_164"><span class="label">164)</span></a> Bartholomae, +132. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_165" id="Footnote_165"></a> <a href= +"#FNanchor_165"><span class="label">165)</span></a> Jast, 10. f. – +Wolff, 199–221., 232. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_166" id="Footnote_166"></a> <a href= +"#FNanchor_166"><span class="label">166)</span></a> Jast, 13. f. – +Wolff, 229–258. l. – Willmann, Geschichte des Idealismus. +Braunschweig, 1907. I. 73. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_167" id="Footnote_167"></a> <a href= +"#FNanchor_167"><span class="label">167)</span></a> Schanz, Der +Parsismus. Philos. Jahrbuch. 1895. VIII. k. 153–154. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_168" id="Footnote_168"></a> <a href= +"#FNanchor_168"><span class="label">168)</span></a> Jaszna, 30., 3. +– Bartholomae, 13. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_169" id="Footnote_169"></a> <a href= +"#FNanchor_169"><span class="label">169)</span></a> Oldenberg, Aus +Indien, 155. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_170" id="Footnote_170"></a> <a href= +"#FNanchor_170"><span class="label">170)</span></a> Jast, 13., 77.; +19., 96. – Videvdat, 19., 43. l. – Wolff, 240., 297., 433. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_171" id="Footnote_171"></a> <a href= +"#FNanchor_171"><span class="label">171)</span></a> Jaszna, 44., +3–5. – Bartholomae, 59. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_172" id="Footnote_172"></a> <a href= +"#FNanchor_172"><span class="label">172)</span></a> Dr. Modi, A +Zend-Aveszta vallási rendszere. Budapest, 1925. 16–21. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_173" id="Footnote_173"></a> <a href= +"#FNanchor_173"><span class="label">173)</span></a> Videvdat, 1. f. +– Wolff 317–319. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_174" id="Footnote_174"></a> <a href= +"#FNanchor_174"><span class="label">174)</span></a> Videvdat, 2., +4–6. – Wolff, 320. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_175" id="Footnote_175"></a> <a href= +"#FNanchor_175"><span class="label">175)</span></a> Jast, 10., +34–35. – Wolff, 289. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_176" id="Footnote_176"></a> <a href= +"#FNanchor_176"><span class="label">176)</span></a> Videvdat, 2., +22–42. – Wolff, 322–325. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_177" id="Footnote_177"></a> <a href= +"#FNanchor_177"><span class="label">177)</span></a> Jast, 19., 11., +49. – Wolff, 286., 296. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_178" id="Footnote_178"></a> <a href= +"#FNanchor_178"><span class="label">178)</span></a> Videvdat, 19., +28–32. – Wolff, 430–436. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_179" id="Footnote_179"></a> <a href= +"#FNanchor_179"><span class="label">179)</span></a> Modi i. m. 54. +l.-on Jaszna 62., 5.-re hivatkozik; itt azonban Wolff szószerinti +gondos fordításában nem található.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_180" id="Footnote_180"></a> <a href= +"#FNanchor_180"><span class="label">180)</span></a> Modi, 53. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_181" id="Footnote_181"></a> <a href= +"#FNanchor_181"><span class="label">181)</span></a> Videvdat, 13., +45. – Wolff, 402. l.</p> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_224" id= +"Page_224">-224-</a></span></p> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_182" id="Footnote_182"></a> <a href= +"#FNanchor_182"><span class="label">182)</span></a> Videvdat, 3., +23–33. – Wolff 328–330. l. – Modi 49–50. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_183" id="Footnote_183"></a> <a href= +"#FNanchor_183"><span class="label">183)</span></a> Modi 30. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_184" id="Footnote_184"></a> <a href= +"#FNanchor_184"><span class="label">184)</span></a> Modi 56–58. +l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_185" id="Footnote_185"></a> <a href= +"#FNanchor_185"><span class="label">185)</span></a> Jaszna 19., +16–20. – Wolff 52. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_186" id="Footnote_186"></a> <a href= +"#FNanchor_186"><span class="label">186)</span></a> Videvdat 5., +22–25. – Wolff 344. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_187" id="Footnote_187"></a> <a href= +"#FNanchor_187"><span class="label">187)</span></a> Meurin, Le +Christ et Zarathustra; id. Modi 10., 32–33. A szerző Bombay apost. +vikáriusa volt.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_188" id="Footnote_188"></a> <a href= +"#FNanchor_188"><span class="label">188)</span></a> Jaszna 12., 9.; +Gah 4., 8.; Videvdat 8., 13. – Wolff 41., 150., 366. l. – Schantz, +Der Parsismus. Phil. Jahrbuch. VII. 396. l. – Döllinger, Heidentum +und Judentum. Regensburg, 1857. 2771.-on bizonyságul idézi Sotiont, +Strabot, Agathont.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_189" id="Footnote_189"></a> <a href= +"#FNanchor_189"><span class="label">189)</span></a> Videvdat 5., +8., 13., 15. fejezetei.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_190" id="Footnote_190"></a> <a href= +"#FNanchor_190"><span class="label">190)</span></a> Herodotost és +Strabot id. Döllinger 376. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_191" id="Footnote_191"></a> <a href= +"#FNanchor_191"><span class="label">191)</span></a> Schanz i. m. +399. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_192" id="Footnote_192"></a> <a href= +"#FNanchor_192"><span class="label">192)</span></a> Modi 60. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_193" id="Footnote_193"></a> <a href= +"#FNanchor_193"><span class="label">193)</span></a> Willmann, +Geschichte des Idealismus. Braunschweig, 1907. I. 73. l.</p> +</div> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_194" id="Footnote_194"></a> <a href= +"#FNanchor_194"><span class="label">194)</span></a> Id. Modi 10. +l.</p> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_225" id= +"Page_225">-225-</a></span></p> +<h3>A gyakran és rövidítve idézett művek teljes címe.</h3> +<p><i>Avesta</i>, Die heiligen Bücher der Parsen, übersetzt auf der +Grundlage v. Chr. Bartholomae’s altiranischem Wörterbuch von Fritz +Wolff. Berlin, 1924. Főrészei: Jaszna, Jast, Videvdat.</p> +<p><i>Bartholomae</i>, Die Gatha’s des Avesta, Zarathustra’s +Verspredigten. Strassburg, 1905.</p> +<p><i>Buddha’s Reden</i>, Lehre, Verse, Erzählungen, übersetzt von +H. Oldenberg. München, 1922. (Posthumus munka.)</p> +<p><i>Deussen</i>, Allgemeine Geschichte d. Philosophie. I. B. 1. +Abteilung: Allgemeine Einleitung und die Philosophie des Veda bis +auf die Upanishad’s. 2. Abt. Die Philosophie der Upanishad’s. 3. +Abt. Die nachvedische Philosophie der Inder. Leipzig, +1894–1908.</p> +<p><i>Deussen</i>, Das System des Vedanta. Leipzig, 1906.</p> +<p><i>Garbe</i>, Beiträge zur indischen Kulturgeschichte. Leipzig, +1903.</p> +<p><i>Grube</i>, Die chinesische Philosophie. Kultur d. Gegenwart. +I., I. Abt. V. Leipzig, 1913.</p> +<p><i>Krause</i>, Ju–Tao–Fo. Die religiösen u. philosophischen +Systeme Ostasiens. München, 1924.</p> +<p><i>Modi</i>, A Zend-Aveszta vallási rendszere. Budapest, +1925.</p> +<p><i>Oldenberg</i>, Aus Indien und Iran. Gesammelte Aufsätze. +Berlin, 1899. Buddha, sein Leben, seine Lehre, seine Gemeinde. +Berlin, 1921. Die indische Philosophie. Kultur der Gegenwart. I. I. +Abt. V. Leipzig, 1913. Die indischen Religionen. Kultur der +Gegenwart. I. 3., l. Leipzig, 1913. Die Veden, die ältesten +Religionsurkunden Indiens. Halle, 1911.</p> +<p><i>Pischel</i>, Leben und Lehre Buddha’s. Leipzig, 1910.</p> +<p><i>Schmidt</i>, Buddha. Budapest, 1920.</p> +<p><i>Schmidt</i>, Az ind filozófia. Budapest, 1925.</p> +<p><i>Wilhelm</i>, Kung-tse. Leben und Werk. (Fromanns Klassiker d. +Philosophie. 25. k.) Stuttgart, 1925.</p> +<p><i>Wilhelm</i>, Lao-tse und der Taoismus. (Fromanns Klassiker d. +Phil. 26. k.) Stuttgart, 1925.</p> +<p><i>Willmann</i>, Geschichte des Idealismus. Braunschweig, 1907. +I. k.</p> +<p><i>Zottoli</i>, Cursus litteraturæ Sinicæ. Shangai, +1879–1882.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_226" id= +"Page_226">-226-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>TARTALOM.</h2> +</div> +<h3>BEVEZETŐ RÉSZ.</h3> +<p class="center"><i>I. Előszó.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. Az eszmék hatalma a köz- és magánéletben; bölcselőknél és +népszerű íróknál. 2. Miért nem foglalkoztak a keleti bölcselőkkel? +<span class="ralign"><a href="#Page_5">5</a></span></li> +</ul> +<p class="center"><i>II. A bölcselet-történelem tényezői és +irányai.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. A filozófiai rendszert mint műalkotást három tényező érteti +meg: az egyetemes emberi, a kultúrtörténeti és az egyéni. 2. A +három tényező szerint három irány különböztethető meg. Az alanyi és +tárgyi kritika <span class="ralign"><a href= +"#Page_8">8</a></span></li> +</ul> +<h3>INDIAI GONDOLKODÓK.</h3> +<h4>Az indiai lélek.</h4> +<ul class="TOC"> +<li>1. A néplélek fogalma. 2. Az indiai lélek sajátságai, az +egységre, békés harmóniára törés, miszticizmus. Eszménye a +jogin-révület, ennek lélektani analizise. 3. Asszociációs +gondolkodás, passzivitás, fatalizmus és pesszimizmus. 4. A +következetlenség, mint a spekuláció következménye. 5. Erős +felelősségérzet. 6. Összefoglalás <span class="ralign"><a href= +"#Page_16">16</a></span></li> +</ul> +<h4>A védák bölcselete és a vedanta-rendszer.</h4> +<p class="center"><i>I. A Véda.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. A védák fogalma; négy papi kézikönyv: Rig-, Száma-, Jadsur-, +Atharvavéda. 2. Mindegyik három része: formulák (szanhita), +rubrikák (brahmana), index (szutra). 3. Tartalmuk: dharma, az +áldozatok bemutatása és brahmán, filozófiai elmélkedések. 4. +Deussen műve <span class="ralign"><a href= +"#Page_24">24</a></span></li> +</ul> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_227" id= +"Page_227">-227-</a></span></p> +<p class="center"><i>II. A régi védák (a himnuszok) kora.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. Az istenfogalom; az ősvallás a monotheizmus; az egy Isten +három elnevezése. 2. Az ősvallásból keletkezik a politeizmus, a +henoteizmus, panteizmus, monizmus. 3. A lélek sorsa <span class= +"ralign"><a href="#Page_28">28</a></span></li> +</ul> +<p class="center"><i>III. Az újabb védák (brahmanák) kora.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. Három iránya; az elsőben uralkodik a mitológia. Másodikban +Brahmán kifejlődik sajátos indiai istenfogalommá. Harmadikban +atman, az egyéni lélek egyesül Brahmánnal és fölékerekedik. Az +atman relatív-negatív fogalom; megvilágítják a szállóigék +<span class="ralign"><a href="#Page_32">32</a></span></li> +</ul> +<p class="center"><i>IV. Az upanisadok (vedanták) kora.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. Ellentétük a védákkal. 2. Alapgondolatuk a brahman-atman +egysége. Három tételük: az atman az ismerő alany; megismerhetetlen; +egyedüli valóság. 3. A lélek négy állapota. 4. A megváltás +gondolata. 5. Az upanisadok ellentmondásai és a megoldást célzó +rendszerek <span class="ralign"><a href= +"#Page_37">37</a></span></li> +</ul> +<p class="center"><i>V. A vedantarendszer.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. Lélektani és történeti keletkezése. 2. Lényege a kétféle +tudás. 3. A vándorló lélek állapotai. 4. A jó cselekedetek és az +elmélkedés <span class="ralign"><a href= +"#Page_45">45</a></span></li> +</ul> +<p class="center"><i>VI. A védabölcselet és a vedanta-rendszer +értékelése.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. A néplélekből sarjad. 2–4. Alapja a törekvés az egység és a +végtelenség felé. 5. Felismeri, hogy a boldogság bennünk van. 6. +Eredendő hibája a vallás és a filozófia szembeállítása: a vallásból +így babona, a filozófiából miszticizmus lesz. A lélekvándorlás a +problémákat elmérgesíti, pesszimizmust idéz elő. 7. A philosophia +perennis hatásai <span class="ralign"><a href= +"#Page_53">53</a></span></li> +</ul> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_228" id= +"Page_228">-228-</a></span></p> +<h4>A szánkja, a jóga és a kisebb rendszerek.</h4> +<p class="center"><i>I. A szánkja-rendszer.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>Realizmus és merev dualizmus; a vedantától három pontban +különbözik. Az ind lélek problémáit nem oldja meg, érthető az +eltűnése <span class="ralign"><a href="#Page_66">66</a></span></li> +</ul> +<p class="center"><i>II. A jóga-rendszer.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. Az indiai kultúrélet legeredetibb jelensége. 2. Két jellemző +tulajdonsága az istenfogalom és a révület. 3. A nyolc gyakorlat. 4. +A gyakorlatok csodás hatása <span class="ralign"><a href= +"#Page_72">72</a></span></li> +</ul> +<p class="center"><i>III. A jóga-rendszer értékelése.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>Az igaz jogin komolyan törekszik az erényre; sok a visszaélés. +A milléniumi kiállítás fakirjai. A hipnotikus-kataleptikus +jelenségek. Önkínzások. Csak egy temettette el magát élve, +életmódja botrányos <span class="ralign"><a href= +"#Page_80">80</a></span></li> +</ul> +<p class="center"><i>VI. A kisebb rendszerek.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. Purva-mimanza. 2. Az indiai materializmus. 3. A vaisésika és +njája <span class="ralign"><a href="#Page_89">89</a></span></li> +</ul> +<h4>Buddha.</h4> +<p class="center"><i>I. Élete és jelleme.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. A források. 2. Életének hiteles adatai. 3. Jellemzése a +legendák alapján. Születése szemlélteti önérzetét; 4. megtérése +akaraterejét és révületre hajló természetét; 5. vándorélete tanítói +egyéniségét; 6. halála egész jellemét <span class="ralign"><a href= +"#Page_94">94</a></span></li> +</ul> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_229" id= +"Page_229">-229-</a></span></p> +<p class="center"><i>II. Tanai.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. A négy nemes igazság a benaresi beszédben; nirvána. 2. A +lélek tagadása, az öt létmozzanat (skandha). 3. A 12 tagú oksági +kapcsolat. 4. Erkölcstana <span class="ralign"><a href= +"#Page_108">108</a></span></li> +</ul> +<p class="center"><i>III. A buddhizmus értékelése.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. Elterjedése. 2. Ennek okai: elítéli a külsőséges kultuszt, +nemes erkölcsöt hirdet, az ind kultúra terjesztője; Buddha nagy +egyénisége. 3. Jézus és Buddha: életük, haláluk és világnézetük +ellentéte <span class="ralign"><a href= +"#Page_125">125</a></span></li> +</ul> +<h3>KÍNAI GONDOLKODÓK.</h3> +<h4>A kínai lélek.</h4> +<ul class="TOC"> +<li>Ősrégi a kultúrája; felületes írók és szaktudósok véleménye. +Jellemző vonásai: 1. család- és fajszeretet; árnyoldala az erős +érzékiség. 2. Túltengő gyakorlati értelem, üzleti szellem. 3. +Atomisztikus gondolkodás; a kínai nyelv és írás szerkezete. +Gépiesség. Teremtőképzelet hiánya <span class="ralign"><a href= +"#Page_137">137</a></span></li> +</ul> +<h4>Konfucius.</h4> +<p class="center"><i>I. Élete, jelleme és szerepe.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. Jelentősége. 2. Származása. 3. Kedveli a szertartásokat. +Ezzel szerzi a Kon-fu-ce nevet. 4. Zene iránti szeretete. 5. +Hivatása. 6. Reform tevékenysége. Fővárosi előljáró, munkaügyi +miniszter. Az ellenzék vezérét kivégezteti. 7. Kormányzati +bölcsesége: Főteendő a fogalmak helyreállítása, ennek eszközei: +<i>a)</i> A tekintély, tisztelettudás, szülők iránti szeretet. +<i>b)</i> Előljárók jó példája. <i>c)</i> Erkölcsös nemzeti zene. +<i>d)</i> A tisztviselők nagy szeretete a nép iránt. 8. Bukása. «A +nők éneke űzött el.» 9. Tanítói egyénisége. A nevelés célja és +eszközei. 10. Írói tevékenysége. A szent könyvek összeállítása: +I-king, Su-king, Síking. A tavasz és ősz könyvei. A szertartások +könyve. A szép törvénye. 11. Halála; tiszteletének fejlődése +<span class="ralign"><a href="#Page_144">144</a></span></li> +</ul> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_230" id= +"Page_230">-230-</a></span></p> +<p class="center"><i>II. Világnézete.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. A kínai vallás Konfucius előtt, monoteizmus, deizmus, +babonás természet- és szellemimádás. 2. Konfucius a monoteizmus +emlékét megőrzi, maga agnosztikus. A Jang-Jin-elmélet <span class= +"ralign"><a href="#Page_159">159</a></span></li> +</ul> +<p class="center"><i>III. Életfelfogása.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. Etikai rendszere kollektivizmus; demokratikus monarchia. 2. +Eszménye az átlagos kínai ember négy jellemvonása. Az emberiesség +nem pozitív szeretet. A 10 kötelesség. Az államfenntartó öt +viszony. 3. A fejedelem és alattvaló. A méltatlan király elűzhető, +megölhető. 4. Társadalmi törvények: a változások, képek és ítéletek +törvénye <span class="ralign"><a href= +"#Page_164">164</a></span></li> +</ul> +<p class="center"><i>IV. Méltatása.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. A tettek embere. Tragikuma: őrzi a régit, de szellemébe nem +hatol; megcsontosodik a művelődés. 2. Világnézete és a keresztény +hithirdetők. 3. Erkölcsi téren vérbeli politikus. Hamis esküje, +kémszerepe. 4. Alkotása külsőséges kultúra <span class= +"ralign"><a href="#Page_171">171</a></span></li> +</ul> +<h4>Lao-ce.</h4> +<p class="center"><i>I. Élete.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. Kína misztikusa és metafizikusa. 2. Életének egyetlen +bizonyos adata találkozása Konfuciussal. 3. Elveszti hitét a +kultúrában. 4. Halála <span class="ralign"><a href= +"#Page_175">175</a></span></li> +</ul> +<p class="center"><i>II. Tanai: A Tao-te-king.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. A világ leghomályosabb könyve. 2. A tao jelentése +Konfuciusnál, Lao-ce-nél: a lét forrása, célja, megismerésének +alapja. 3. Eszmetana. A platoni eszmék. A kimondhatatlan és +kimondható fogalmak, a szavak. Az önalkotta fogalom minden rossz +forrása, eltávolít a természettől, a «vu-vei» a nemcselekvés +egyesít vele <span class="ralign"><a href= +"#Page_179">179</a></span></li> +</ul> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_231" id= +"Page_231">-231-</a></span></p> +<p class="center"><i>III. Lao-ce életfelfogása.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>Két út a nagy Tao-hoz: a lét és nemlét útja. 2. Az élet +meghosszabbítása, alchimia. 3. Rendszere negatív egoizmus, +destruktív. Ellenségszeretete. 4. Egyén és társadalom. A bajok oka: +a kormány beavatkozása az életbe, a tudás és a kultúra. 5. +Értékelés <span class="ralign"><a href= +"#Page_183">183</a></span></li> +</ul> +<h3>AZ IRÁNI LÉLEK.</h3> +<h4>Zarathustra.</h4> +<ul class="TOC"> +<li>1. Ő a nemzet bölcse, az iráni Mózes. 2. Az iráni lélek +konzervatív, tekintélytisztelő, optimista, igazságszerető +<span class="ralign"><a href="#Page_191">191</a></span></li> +</ul> +<p class="center"><i>I. Élete.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. Baktriában Kr. e. 1000 körül született. 2. A pusztába vonul, +kinyilatkoztatást nyer. 3. Családi élete, üldöztetése és halála +<span class="ralign"><a href="#Page_193">193</a></span></li> +</ul> +<p class="center"><i>II. Az Aveszta.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. Zarathustra írta a legrégibb részét. 2. A nagy és kis +Aveszta könyvei; európai sorsuk. Auquetil, Voltaire és Herder +<span class="ralign"><a href="#Page_196">196</a></span></li> +</ul> +<p class="center"><i>III. Az Aveszta világnézete.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. Ahura-Mazda az egy Isten, négyféle lényt teremt: +főangyalokat, angyalokat, szellemeket, eszméket és elemeket. Asa, +Mithra, Anahita. A platoni eszme, præexistentia és a fravasik tana. +2. A rossz problémája. Mennyiben tanít Zarathustra dualizmust? 3. +Az emberi lélek. Őstörténet és halhatatlanság <span class= +"ralign"><a href="#Page_198">198</a></span></li> +</ul> +<p class="center"><i>IV. Zarathustra erkölcsbölcselete.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. Az egyénnek Asát, az igazságot kell megvalósítania +gondolatban, szóval, cselekedettel. Jótékonyság, mértékletesség. Az +érdemek kamatozása. 2. A családi élet kötelessége. A párszi lány +imádsága. A feleség főerénye. A notisztelet. 3. Az iráni társadalom +<span class="ralign"><a href="#Page_205">205</a></span></li> +</ul> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_232" id= +"Page_232">-232-</a></span></p> +<p class="center"><i>V. A rendszer értéke.</i></p> +<ul class="TOC"> +<li>1. Leszámol a politeizmussal, panteizmussal és a babonás +áldozatokkal. 2. Erkölcsbölcseletében meghaladja Buddhát és +Konfuciust. 3. Árnyoldalak: a rituális tisztálkodás visszataszító, +vérfertőző házasságra, többnejűségre és kegyetlenségre ad alkalmat. +4. Megtermékenyítette a görög gondolkodást <span class= +"ralign"><a href="#Page_210">210</a></span></li> +<li>A bevezető részhez:</li> +<li class="li2">Az indiai gondolkodók fejezeteihez <span class= +"ralign"><a href="#Page_215">215</a></span></li> +<li class="li2">A kínai gondolkodókhoz <span class= +"ralign"><a href="#Page_220">220</a></span></li> +<li class="li2">Zarathustrához <span class="ralign"><a href= +"#Page_222">222</a></span></li> +<li>Jegyzetek <span class="ralign"><a href= +"#Page_215">215</a></span></li> +<li>Gyakran, rövidítve idézett művek <span class="ralign"><a href= +"#Page_225">225</a></span></li> +</ul> +<hr class="chap" /> +<div style='text-align:center'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 76238 ***</div> +</body> +</html> + |