Initial commitHEADmain

1 files changed, 6338 insertions, 0 deletions

diff --git a/76238-0.txt b/76238-0.txt
new file mode 100644
index 0000000..609d2ce
--- /dev/null
+++ b/76238-0.txt
@@ -0,0 +1,6338 @@
+
+*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 76238 ***
+
+
+KULTURA ÉS TUDOMÁNY
+
+KELET NAGY GONDOLKODÓI
+
+ÍRTA Dr MESTER JÁNOS
+
+BUDAPEST
+
+FRANKLIN-TÁRSULAT
+
+MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA
+
+KIADÁSA
+
+KELET NAGY GONDOLKODÓI
+
+ÍRTA
+
+Dr MESTER JÁNOS
+
+BUDAPEST
+
+FRANKLIN-TÁRSULAT
+
+MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA
+
+KIADÁSA
+
+FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.
+
+
+
+
+BEVEZETŐ RÉSZ.
+
+
+I. ELŐSZÓ.
+
+1. A kísérleti lélektannak kevéssé kiemelt, de legnagyobb jelentőségű
+törvénye az eszmék rugalmassága, lappangó energiája, melynél fogva
+sarkalnak bennünket megvalósításuk, a tettek felé. Ezért ha valamely
+népnek külső hatások következtében romlik az erkölcse, de tiszta marad
+az irodalma, nemes a gondolatvilága, ne essünk kétségbe, hamar
+felocsudik az aléltságból, kijózanodik a mámorból; ha azonban lapjai
+mételyezik a közvéleményt, irodalma támadja az életfenntartó elveket:
+vallást, hazát, otthont és családot, akkor már kongatja önmaga fölött a
+lélekharangot. A bírói székek betöltői, a fegyházak előljárói
+tapasztalatból tudják, mennyire igaza van Proalnak, a francia
+államügyésznek, ki már a múlt század vége óta hirdeti: «A bűntények és
+öngyilkosságok okainak felderítésére nem elég hangoztatnunk: keresd az
+asszonyt, hanem azt is hozzá kell tennünk: keresd a könyvet, mert a
+könyvek az emberiség legnagyobb jótevői, de egyúttal legnagyobb
+gonosztevői, legveszedelmesebb felbujtói.»[1]
+
+Az eszmék hatalma azonban nemcsak a közéletben érvényesül, hanem az
+egyéni jellem kialakításában is. Jól mondja Bourget, a nagy lélekelemző:
+«Lelke mélyére szállva mindenki elismeri, hogy nem volna ugyanaz az
+ember, ha nem olvasta volna ezt vagy azt a művet.»[2] Hányan köszönik
+életirányuk megváltozását egy-egy olvasmánynak; hányan sülyednek
+erkölcsi romlásba fércművek meggondolatlan olvasásával! Proal szerint a
+csábítók a fiatal leányoknak regényt kölcsönöznek és gyorsan elérik
+céljukat, a züllött leányok pedig, kiket bánt társnőjük ártatlansága,
+szintén regénykölcsönzéssel kezdik sátánművüket.[3]
+
+Nagy kérdés azonban, melyek az igazi, életet irányító emberi okmányok,
+milyenek a hatásos könyvek? Az észhez vagy a képzelet útján a szívhez
+szólók? Ha a közvetlen hatást vesszük szemügyre, akkor bizonyára azok,
+amelyek kielégítik a kíváncsiságot, felcsigázzák a képzelő erőt, mint a
+mozgóképekben megszemélyesített, a regényekben felhigított gondolatok.
+De tulajdonképpen mégis csak ezek a kölcsönkért _gondolatok kormányozzák
+a világot_. Egyetlen regényíró vagy költő se dicsekedhetik oly döntő
+befolyással a XIX. század szellemi életére, mint Kant, Darwin vagy Marx
+Károly. Újságok és regények az ő gondolataikat váltják aprópénzre.
+
+Végeredményben tehát mégis a bölcselők az emberiség jótevői vagy
+gonosztevői, akár öntudatosan, akár öntudatlanul. A nagy emberek
+gondolatai nem szürke elméletek, mint az epigonok füstfaragása, hanem
+életet adó, nemzetet alkotó hatalmasságok.
+
+Ennélfogva minden művelt emberhez méltó, hogy ne csak higításban
+tized-századkézből fogadja el az emberiséget mozgató nagy eszméket,
+hanem merítsen a forrásokból, ismerkedjék meg Kelet és Nyugat legnagyobb
+gondolkodóival.
+
+2. A keleti bölcseletet modern történetíróink szeretik elhanyagolni. Az
+egyébként joggal világhírű Überweg legújabb kiadása még 1926-ban is
+három lapot szentel Kelet összes gondolkodóinak.[4]
+
+Legtöbben azért nem foglalkoznak velük, mert «Keleten minden vallás, ott
+nincsen filozófia.» Ez az állítás azonban nagyon elhamarkodottnak
+látszik. A vallás lényege Isten iránti szeretet és istentisztelet, ezért
+Isten nélkül nincsen vallás. Már pedig Buddha istentagadó, Konfucius
+agnosztikus, Lao-ce panteista, eredeti rendszerük tehát nem lehet
+vallás; ők sokkal több jogon bölcselők, mint vallásalapítók. Zarathustra
+viszont az emberi elme legnagyobb teljesítményével és legmélyebb
+gondolataival állítja helyre az ősi monoteizmust és alakítja ki az ó-kor
+legtökéletesebb erkölcsbölcseletét; bizonyára ő is megérdemli, hogy a
+gondolkodók sorába iktassuk. A vedantáról végül olyan komoly tudósok,
+mint Deussen, azt tartják, hogy a világ legtökéletesebb rendszere,
+melyet Európa még mindig nem ért utól.
+
+Mások ismét arra hivatkoznak, hogy Keletről még kevés biztosat tudunk; a
+szaktudomány – főleg a kínai és perzsa gondolkodókra nézve – nem fejezte
+még be feladatát, és különben is a távol Kelet minket nem érdekel, nem
+érinti az európai gondolkodást.
+
+Erre az a válaszunk, hogy a szakkutatás végét nem lehet megvárnunk; a
+tudományos haladás a hosszú analitikus munka után szinte kívánja a
+szintézist, másszóval mindannak rendszerbefoglalását, amit különböző
+szerzők egy tárgyról, egy emberről megállapítottak. E nélkül az
+analitikus abban a veszélyben forog, hogy elmerül az aprólékos
+megkülönböztetésekben és figyelmen kívül hagyja a tárgy nagy egészét;
+viszont a szintétikus írónak attól kell óvakodnia, hogy a külsőleg
+egyenlő jelenségekben szem elől ne tévessze a változatos belső
+magatartást. Erre figyelve a fővonalakat már most is meg lehet
+rajzolnunk, bár a részletekben a szakemberek még sokszor eltérnek
+egymástól.
+
+Az érdeklődés terén is kezd már megtörni a jég. Az európai kultúra
+veszedelme sok fáradt lélek figyelmét Keletre irányította, és lassanként
+milliók fordulnak az ősrégi gondolkodók felé, kik a brahmanizmusban és
+buddhizmusban az emberiség egyharmadának életfelfogását harmadfélezredév
+óta irányítják. A mai vajudó világon misztikus törtetés vonaglik át és
+Kelet titokzatosnak vélt rejtelmeitől vár vigasztalást: Ex oriente lux!
+azt hiszik, hogy kelet felől világosság támad.
+
+
+II. A BÖLCSELET-TÖRTÉNELEM TÉNYEZŐI ÉS IRÁNYAI.
+
+1. A filozófiai rendszerek értékben joggal hasonlíthatók a
+műalkotásokhoz. Platon eszmetana vagy Aristoteles és Zarathustra etikája
+van olyan műremek, mint Ráfael Disputája vagy Homeros Iliasa. Amint a
+nagy műalkotások nem évülnek el valamely kornak letűnésével, hasonlókép
+állandó értéket képviselnek a nagy gondolkodók meglátásai. A forgandó
+idő kevésbbé érinti őket, mint a természettudományok hipotéziseit vagy a
+kultúra külső kereteit. A nagy nemzetek kihalnak, a világbirodalmak
+összeomlanak, de a nagy vallások mellett a nagy bölcseleti rendszerek
+túlélnek minden katasztrófát. Egyik a másikat nem rontja le, inkább
+kiegészíti, amint Sophokles egyszerű drámája ma is odaállítható
+Shakespeare és Madách fejlett technikája mellé. Fennmaradásuk titkát
+magyarázza hatásuk is, melyet az előszóban fejtegettünk.
+
+Amint a műalkotásokat, úgy a nagy rendszerek keletkezését is a következő
+három nagy tényező érteti meg: az egyetemes emberi, a kultúrtörténeti és
+az egyéni.[5]
+
+_I. Az egyetemes emberi tényező_ fejti meg előttünk, hogy a filozófiai
+problémák adottságok, a lét örök rejtelmei, melyek ott szunnyadnak
+minden kornak és minden embernek keblében.
+
+Az ember először is éhezi és szomjúhozza az igazságot, azért épít
+magának a szórványos tapasztalatokból és a szaktudományok dirib-darab
+ismereteiből világnézetet: metafizikát és természetbölcseletet. Az
+igazsághoz hasonlóan áhítozik másodszor az igazság útjának
+felfedezésére; ezt kutatja a logikában és ismeretelméletben. Harmadszor
+nem boldogítja a rideg tudás, ennél többet kíván: szeretni és
+szerettetni, bízni és remélni, odasímulni az örök szeretethez,
+gyengeségének tudatában odamenekülni a végtelen erőshöz. Ezért avatja
+Aristoteles nagy lelkének vágyódása a metafizikát teológiává; ezért nem
+lehet a bölcseletet sohasem egészen elszakítani a vallástól, mindig
+állást foglal vele szemben, nemcsak keleten, hanem a legújabb nyugati
+irodalomban is. Végül negyedszer minden ember az ösztönök erős
+dualizmusát tapasztalja önmagában, s az érzéki és szellemi vágyak
+tusájában keresi a kellő magatartást és ezzel megalapítja a filozófia
+koronáját: az etikát.
+
+_II. A kultúrtörténeti tényező._ A lét rejtelmeiből melyek kerülnek
+egy-egy gondolkodó életében homloktérbe, az függ a korszellemtől, a
+benne izzó problémáktól, a nép lelkében forrongó vágyaktól és
+ösztönöktől. Rendszerint a nagy emberek érzik át legmélyebben népük
+nyomorúságát, hazájuk ügyét-baját, és így a nemzeti lélek szunnyadó
+vágyait és érzelmeit ők ismerik fel, ők fogalmazzák meg legvilágosabban
+és öntik maradandó rendszerbe. Ők tanítják az átlagembert gondolkodni és
+érezni és így bennük eszmél magára a nemzet és a kor. Ezért az irodalom,
+a néprajz és a kultúrtörténelem nem hanyagolhatják el a filozófia
+történetét; de viszont a bölcselők gondolatvilágának megértésére sem
+mellőzhető a kor képe, a föld arculata, a nép lelke, melyből származnak
+és melyben élnek. Sokszor megértjük ezekből, hogyan kerülnek egymástól
+messzefekvő kérdések egy lélekben egymás mellé; a problémák bonyodalma
+és a mutatkozó ellentmondások megvilágosodnak előttünk.
+
+A szociológusok gyakran túlbecsülik a kultúrtörténeti tényezőt.
+Gumplovitz szerint: «Ami az emberben gondolkozik, az nem ő maga, hanem a
+társadalom; gondolkodásának forrása nem benne rejlik, hanem a társadalmi
+környezetben, amelyben él.»[6] Ezzel szemben nyugodtan megállapíthatjuk,
+hogy az egyetemes emberi természet és a kultúrtörténeti tényező
+önmagukban csak logikai konstrukciók, mert elvégre is a társadalom
+egyedekből áll, és pedig egyéni tudattal és elhatározással rendelkező
+egyedekből. És amint nincsen igaza a régi filozófiai történetíróknak,
+kik rendszert halmoztak rendszer mellé, mintha gombamódra egymástól
+függetlenül nőttek volna ki a földből; még kevésbbé van igaza azoknak,
+kik az emberi gondolkodás önállóságát tagadják meg.
+
+_III. Az egyéni tényező._ Igaz, hogy a nagy emberek is koruk gyermekei,
+nemzetük fiai, mégis többnyire szembefordulnak a korral és üldözés az
+osztályrészük. Konfucius és Aristoteles önkéntes száműzetésbe mennek;
+Zarathustra ellen népének a zöme szítja a forradalmat és megöli a nemzet
+nagy bölcsét; Sokratest szintén a többség ítéli halálra; nem
+gondolkodott tehát bennük a társadalom, amint a szociológusok vélik. Ők
+a hétköznapi életben is örök problémákat látnak és a lelkek mélyén
+szunnyadó képességeket, vágyat ébresztgetnek és így szembe kerülnek a
+felületes közvéleménnyel, a megszokás hatalmával.
+
+Az egyéniség kétfélét jelent: Ellentéte az egyetemesnek, van tehát
+valami megkülönböztető jele, valamilyen sajátsága, ami nincsen meg
+másokban; de jelezzük vele azt is, hogy ellentéte a sokaságnak, a
+tömegnek, mert valamilyen sajátságot olyan kiváló mértékben találunk meg
+benne, hogy éppen ez a kiválóság választja el másoktól. A nagy emberek
+kiemelkedő sajátsága a hatalmas teremtőerő, a kezdeményezőképesség.
+
+Seltz, a teremtő erőről írt nagy munkáiban arra az eredményre jut, hogy
+az alkotó tevékenység nem egyéb, mint célok és eszközök meglátása. A
+feltaláló vagy eszközöket keres élményeiben előre kitűzött feladatok,
+célok elérésére vagy meglátja a véletlenül felbukkanó tüneményben a
+törvényt, a célt, a feladatot.[7] Ezen az alapon megtaláljuk az egyéni
+tényező szerepét az emberi gondolkodás történetében: először problémákat
+keres; másodszor megoldásokat lát, harmadszor diadalra segíti az eszmét.
+
+1. _A nagy elme problémákat lát_ abban is, amit mások szó nélkül
+elfogadnak; kivezető ösvényt talál ott is, hol a sokaság már elveszti a
+fejét. Ezt fejezi ki Platon mondása: A filozófia kezdete a csodálkozás
+és nem szükségképpen a kételkedés, mint Descartes hirdeti.
+
+A megszokás eltompítja az elmét, a tömeg nyomorúságos helyzetbe is
+beletörődik, miért is messzelátó elmére és mélyen érző szívre van
+szükség, hogy felrázza közönyéből. A szociális mozgalmak és reformok nem
+a szenvedő tömegből indulnak ki, hanem a gondolkodók táborából.
+
+2. _A nagy ember önállóan jár el a problémák megoldásában._ A mellékes
+dolgok tengeréből kiválogatja a lényeget és a szétszórt darabokat
+egységes egészbe önti. Konfucius, hiába szerénykedik: «Én csak
+átszármaztató vagyok és nem teremtő», mégis ő a kínai gondolkodók
+királya. Nem kritika nélkül fogadja el a régi tanokat, hanem belőlük
+megalkotja a kínai ember és az egységes mennyei birodalom eszményképét;
+az ezredéves történelemben fölismeri a célravezető eszközöket.
+
+3. _A nagy egyéniség diadalra segíti az eszmét és a terveket._ Az
+önmagában értékes gondolat igen könnyen terméketlen marad. Az elvont
+fogalom csak olyan, mint a lavina fenn a hegyek ormán, hol még egy kis
+pásztorfiú megállítja és szétveri a botjával. Ha azonban a szürke
+fogalom világosan jelenik meg, szemléletes képpé válik, mely ezer meg
+ezer emléket ébreszt, erős érzést fakaszt, akkor oly végzetes hatalommá
+nő, mint a völgybe gördülő lavina, mely fákat tép ki gyökerestől és
+falvakat sodor el magával.
+
+Amint Michel Angelo Mózesét nemcsak kézzel, vésővel alkotta, hanem
+belelehelte egész óriás egyéniségét, hasonlókép a nagy bölcselők sem
+száraz gondolkodó gépek, a nagy rendszereket is egész ember írja
+meggyőződésének erejével, érzése tüzével és sokat tépelődő, gyötrődő
+lelkével. Ezért értjük, hogy az így született gondolatnak hatása van,
+sőt a nagy egyéniség ereje hatásossá teszi az eszmét még akkor is, ha
+mástól vette kölcsön. Buddhának alig van eredeti gondolata, de amit
+magáévá tesz, azt feltétlenül győzelemre viszi megigéző példájával,
+ékesszólásával és akaratának mindent lenyügöző erejével.
+
+Az egyéni tényező a bölcselettörténelem sok kérdésére derít
+világosságot. Megfejti először azt a tényt, hogy a bölcselő ritkán
+fejleszti mások művét, hanem mindegyik újra kezdi az egész épületet;
+akárcsak a művész, mindent újra termel a maga lelkéből. Aristoteles
+ajkára adják a mondást, de majd mindenki követi: Barátom Platon, barátom
+Sokrates, de legjobb barátom az igazság.
+
+Az egyéniség érteti meg velünk, hogy egy-egy rendszerben a filozófia
+ágai nem járhatnak külön utakon, mert mindegyik egy lélekből fakad.
+Ezért nincsen metafizika megfelelő etikai alkalmazás nélkül, és a
+világnézet kiépítése többnyire megpendíti az ismeretelméleti
+problémákat. Ezért találkozunk annyiszor Kelet nagy gondolkodóinál
+Platon eszmetanával. Az egyéni tényező utal minket arra is, hogy a
+filozófia története nem nélkülözheti az érzelmek logikáját. A tudományos
+logika borotvaélével értékelhetünk, de a bölcselőt így megérteni nem
+fogjuk. A panteizmus és individualizmus, az idealizmus és materializmus
+forrása nem annyira az agyból, mint a szívből buzog. Régi mondás:
+«Amilyen az ember, olyan a munkája», tegyük hozzá, olyan az eszménye,
+olyan a filozófiája.
+
+_2. A három nagy tényezőnek megfelelően három irányt különböztetünk meg
+a filozófia történetírásában._
+
+Az egyetemes emberit domborítják ki elsősorban azok az írók, akik a
+philosophia perennis, az örök filozófia alapját keresik a multban és a
+ma is élő problémák kialakulását és megoldását kutatják. Így járnak el a
+skolasztikusok, Hegel és Herbart követői és a legújabb nagy vállalat, a
+müncheni Handbuch der Philosophie szerzői.[8]
+
+A kultúrtörténeti tényezőt fejtik ki elsősorban a szociológusok és azok
+az írók, akik a filozófiát valamely nép vagy kor kultúrája fontos
+kiegészítő részének, koronájának és forrásának tekintik, mert az akkori
+társadalmi életre nagy befolyást gyakorolt. Így járt el Kuno Fischer
+terjedelmes monográfiáiban és Windelband nagyobb műveiben.
+
+Végül a személyi tényezőt emelik ki azok, akik mintegy odaszegődnek a
+nagy gondolkodók tanítványai mellé, igyekeznek belepillantani a nagy
+lélek nagy törekvéseibe, benne iparkodnak megérteni a kort és a népet és
+csak azután veszik elő az alanyi és tárgyi kritika fegyvertárát.
+
+_Alanyi, immanens kritikán_ értjük valamely rendszer logikai
+felépítésének, művészi elrendezésének megítélését. Keressük a
+forrásokat, melyekből az író merített és az átalakítást, mely saját
+lelkéből származott.
+
+_A tárgyi kritika_ viszont a rendszer hatását, eredményét és
+igazságértékét világítja meg. Minden filozófia és minden tudomány azon
+az ős feltevésen alapszik, hogy van igazság és ez az igazság
+megismerhető. Mihelyt ezt kétségbevonja valaki, szárnyát szegi minden
+kutatásnak, minden gondolatnak. Az objektív igazság néhány mozaikképe
+feltalálható minden rendszerben, különben nem tudott volna az egyetemes
+emberi lélek előtt érvényesülni és emléke sem maradt volna reánk.
+
+A szerző a nagy egyéniséget tartja a történelem legfontosabb
+tényezőjének. Ezért foglalkozik elsősorban a nagy gondolkodókkal és a
+kisebb rendszereket csak mellékesen érinti, amennyiben a kor
+gondolatainak és a nép lelkének megértését kiegészítik. Ezen az úton
+kívánja vezetni olvasóit is.
+
+
+
+
+INDIAI GONDOLKODÓK.
+
+
+AZ INDIAI LÉLEK.
+
+1. India lelki szemeink előtt mindig titokzatos színben tűnik fel, mint
+a rejtelmek, álmok és a mesék tündérvilága. Minél jobban behatolunk
+rejtelmeibe, annál világosabbá lesz előttünk, hogy ott fakadt az
+emberiség régi kultúráinak egyik főforrása. Az emberi gondolkodás is
+talán ott vetette fel először kínzó, gyötrő és mégis boldogító nagy
+kérdéseit: honnan és hová? mi a boldogság és miért a szenvedés?
+
+Ha Indiának legmélyebb titkát, a lelkét kívánjuk némileg megérteni,
+tisztában kell lennünk azzal, mit nevezünk népléleknek, faji vagy
+nemzeti léleknek. Manapság már senki sem tartja a társadalom lelkét
+Fechnerrel és Paulsennel valami nagy egyetemes tudatnak, mely magában
+foglal bennünket, mint a nagyobb kör a kisebbiket. Ez nem volna egyéb,
+mint logikai konstrukciónak elvont általános fogalomnak
+megszemélyesítése. Nemzeti lelken értjük azokat a közös vezető
+gondolatokat, eszményeket, főtörekvéseket, azt a szokásos magatartást és
+életmódot, mely egy nép történelmében vagy mostani társadalmi életében
+megnyilvánul.
+
+2. Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy _az ind_ _lélek alapösztöne és
+eszménye az egységre és nyugalomra törés_.[9] Mindenáron békét,
+harmóniát akar teremteni önmagában és ezért a nagy célért mindent
+feláldoz, érzéki örömet, a kultúra jótéteményeit, sőt magát a
+tapasztalást is, ha ellentétbe kerül főcéljával.
+
+Ebből érthető meg intellektualizmusa is, hiszen egységet az értelem
+teremt, mely mindent magába foglal, mindent rendszerez. Egész lelki
+életüknek, vallásos gyakorlataiknak és bölcseleti elmélyedésüknek ez a
+nagy egyetemes célja: a szellem felszabadítása, az értelem emancipálása
+minden önös érzelemtől, a külső környezet csábításától és a test
+elszórakozásától.
+
+Innen az az általános misztikus vonás, mely elérni akarja már itt a
+földön az elérhetetlent, felfogni a felfoghatatlant, eggyé óhajt lenni a
+mindenséggel, az Istennel. Ezért teszi fel arcára a keleti embert
+annyira jellemző szociális álarcot, a nyugodtságot, a közönyt, ezért
+nézi le az indulatos vagy lelkesedő európait, mint aki elfeledi emberi
+méltóságát. Csak ne elégedetlenkedjünk, ne türelmetlenkedjünk, minden
+úgy van jól, ahogy éppen történik: ahogy esik, úgy puffan. «Az idő
+mindent elvesz, az idő mér ránk mindent, az idő mindent megad.»
+
+Gondoljuk el a hindu eszmény tipikus megvalósítóját, a fiatal jogint,
+amint gyékényen lótusz helyzetben összegörnyed. Lábait keresztben
+egészen a combjára rakja fel, keresztbe fonja a karjait és kezével
+megfogja a lába nagyujját. Két szemét orra hegyére mereszti és megkezdi
+lélekzőgyakorlatait. Pontosan szabályozza a belélegzést, kilélegzést,
+röviden, majd mindig hosszabban visszafojtja lélegzetét. Közbe
+számtalanszor ismétli a titokzatos «Om» szótagot, mely eget, földet,
+istent és mindent jelent. Végül elhallgat a zümmögés is, megmerevedve
+ül, mint valami élő Buddha szobor, elérte a legmagasabb lelkiállapotot,
+a legfőbb boldogságot és gyönyörűséget, mi ezen a földön elérhető. A
+babonás hindu borzalommal siet el mellette, a részeg kigúnyolja, de «az
+igaz tudós» tisztelettel közeledik felé, megdörzsöli és új életre
+kelti.[10]
+
+A léleknek ezt az eszményi állapotát Kelet szent könyvei így írják le:
+«Ebben a helyzetben a léleknek nincsen sem külső, sem belső szemlélete,
+nem ismer meg sem külső, sem belső tárgyakat, állapota nem is nevezhető
+megismerésnek; nem tudatos, de nem is tudatlan, láthatatlan,
+megfoghatatlan, el nem érhető, le nem írható, meg sem jelölhető; csak
+önmagáról bizonyos nyugodt, boldog, teljesen egységes (kettőződés nélkül
+való, nem tudatos)»[11]
+
+Ha lélektanilag elemezzük ezt a helyet és egybevetjük néhány hasonlóval
+úgy, az elragadtatásról (turija, exstasis) a következők állapíthatók
+meg: 1. megszűnik az érzéki szemlélet, meg minden érzet és azok
+elrendezése térben és időben; 2. megáll az asszociációs gépezet, a
+képzetek önkénytelen, örökké zakatoló áradata; 3. abbamarad az ítélet és
+következtetés s a fogalmak minden csűrés-csavarása; 4. a lélek nem tesz
+többé különbséget az én és nem én között, megszűnik a tudatnak ez a
+legősibb analizise, legelemibb tevékenysége; 5. végül bekövetkezik az
+abszolutnak, a magánvalónak megtapasztalása, a mindenség egybeolvadása a
+lélekkel és a lélek összeforrása az istenséggel. Ez a boldogító
+legmélyebb álom, melyben nincsen többé csalódás, nincsen álmodás, csak a
+lélek tudomása önmagáról, teljes egység, nem kettősség.
+
+Ezt az állapotot akarja elérni Keleten valamennyi rendszeralkotó, ebben
+megegyezik az orthodox brahman és a buddhista, a szánkhja vagy a
+vaisesika. Ezt az eszményt hirdették nemcsak a patriarchák korában,
+hanem ma is. A nagy hindu misztikus Ramakrishma például (1833–1886) Káli
+nevű istennőt tekintette anyjának és a mindenség alkotójának. Hogy őt
+színről-színre megláthassa, 12 esztendeig a legválogatottabb kínzásokkal
+gyötri önmagát. Egy alkalommal egy más irányú aszkéta – talán
+irígységből – leszólja, hóbortosnak nevezi, ki még azt se tudja, mit
+akar, ki az anyja. Erre így válaszol: «Anyám az istennő, nem az én vagy
+a te, nem is valami személyes isten, hanem az abszolutum, a magánvaló,
+mely fölülmúl minden szót, meghalad minden fogalmat… az egyetemes tudat,
+a világ lelke (cosmic conscientness), ez az én anyám, ez az én
+istenem.»[12]
+
+3. Örökké ébren aludni, álmatlan álomban szenderegni, íme ez a keleti
+ember vágyainak netovábbja; ez számára az egység, ez a béke és
+boldogság. Az ébrenlét maga már rossz, alacsony állapot, mert tőle
+elválaszthatatlan a szenvedés. Ebből megértjük _a hindu ember második
+nagy jellemvonását: közömbösségét a való élettel szemben, a hirhedt
+fatalizmust és passzivitást_. Nincs a föld kerekségén más terület, mely
+a természeti kincsek oly bőségével rendelkeznék, mint a keleti
+spekuláció otthona, a Gangesz mente. A rizs és a búza kevés munkával dús
+termést hoz, 42-féle pálma terem, gazdagon ontja gyümölcsét a banán, a
+kenyér- és a mangófa. Itt az anyaföld gondoskodik a lét fenntartásáról,
+a gondtalan életről; ráérnek az emberek töprengeni, fantáziával
+gondolkozni. A forró klima szintén hajlamossá teszi őket a
+passzivitásra, A melegtől eltikkadva szeretnek árnyas fák alá vonulva
+üldögélni, holdvilágos hűs estéken ábrándokat szőni, s így lelki
+világukban könnyen uralkodóvá lesz a mnémé, az asszociációk játéka, vagy
+az üres szemlélődés, a semmibe nézés.
+
+Meglepő ellentétben áll a környezettel a keleti lélek _harmadik vonása,
+a sötét pesszimizmus_. Az áldott föld, a szunnyadó, de erős érzékiség
+mást kívánna, a néplélek azonban hajlik a szenvelgő felfogásra.
+Betegség, öregség, halál, minden földi lét mulandósága ólomsúlyként hat
+reá. Ettől a nyomasztó hangulattól szabadulni kíván, innen erős vágya a
+megváltás után. Ennek a megváltásnak azonban nincsen nála erkölcsi
+jellege. A bűn csak annyiban érdekli, amennyiben a szenvedés kútfeje és
+forrása. Szabadulni a szenvedéstől, az ébrenléttől, íme számára ez a
+kérdések kérdése; nem tudni semmiről semmit, ez a vágya.
+
+4. Az asszociatív gondolkodás uralkodó helyzetéből érthető a keleti
+lélek _negyedik sajátsága, a bámulatos következetlenség_. Ne keressünk
+európai logikával összefüggést valamely rendszer különböző tételei vagy
+harmóniát a gondolatok és a tettek között. A mi alapelveinken könnyen
+túlteszi magát: fantáziával, elmés hasonlatokkal hidalja át a kirívó
+ellenmondásokat már elméleti téren, még kevésbbé számol a gyakorlati
+következményekkel. Elfogadja velünk a kétszer kettőt, talán még a
+négyszer négyet is; de már hogy 14 × 12 mennyi, hiába magyarázzuk,
+szorozgatjuk előtte, nem fogjuk meggyőzni.
+
+Ez a következetlenség a keleti gondolkodás igazi spekulatív jellegének
+természetes következménye. _A spekuláció_ valamely kép szemléléséből,
+vagy egy képzeten tűnődésből származó racionálista ízű elmélkedés. Már
+pedig a szemléletes tárgyban, képben igen könnyű egyszer egyik, másszor
+másik mozzanatot kiragadnunk és így homlok-egyenest ellenkező
+véleményeket állítani fel róla. Ha tehát a keleti bölcselő magáévá tesz
+egy tételt, ne várjuk, hogy egyirányú következményeket vonjon le belőle,
+mint az európai ember, mert ő a maga asszociatív gondolkodásával
+kiszámíthatatlan utakon jár. Így a szeme előtt lejátszódó gazdag élet
+mulandóságából, az egyéni lét kicsinységéből az indiai aszkéta, a tibeti
+szerzetes a világ kerülését és önsanyargatást, tevékenységtől tartózkodó
+passzív életet lát indokoltnak; a japán katona és hadvezér viszont
+ugyanezen az alapon nem törődik oly jelentéktelen semmiségekkel, mint az
+egyén sorsa, ezért a vitézség, a tetterő csodáit viszi végbe; az
+agyafurt keleti világfi pedig inkább Csárváka elvére esküszik; «Addig
+mulass, ameddig élsz, mert a halálnak úgyse lehet ellenállni.»[13]
+
+5. Ez a következetlenség képesíti arra, hogy különböző irányú belső
+szükségleteknek eleget tegyen. Érzi alaptörekvését a béke, harmónia után
+és követi a végletekig, egészen Isten és a lélek egybeolvasztásáig s
+ezzel a kaosz felidézéséig. De megpillantja belső világában mint
+letagadhatatlan tényt az egyén önállóságát, függetlenségét, nagyon is
+átérzi a lelkiismeret szavát, a felelősség érzetét, ezért fejleszti ki a
+karma-tant és a szamszarát, az érdem fennmaradásának és a
+lélekvándorlásnak tanát. Az ember földi sorsa, kasztja, egészsége,
+gazdagsága, szerencséje nem egyéb, mint megelőző életének jutalma vagy
+büntetése. És viszont a jelen élet tetteinek jutalma lesz sorsa a halál
+után. A jelen élet nem volt egyéb, mint egy felvonás az ember
+tragédiájából, vagy komédiájából, mely elhúzódik ezredévekig és csak a
+teljes kiegyenlítődés után ér véget a megváltásban. Élénken szemlélteti
+ezt a tant a Mahabharáta egyik jelenete: A mérges kígyó megmarja a
+vadász fiát, aki belehal a harapásba. Az apa számon kéri a kígyótól
+gyermekét, de ez a halál istenére hárítja a felelősséget, ez pedig az
+idő istenére, ki végül a karmával oldja meg a rejtélyt, a gyermeknek és
+anyjának előbbi életében elkövetett tettével: «Nem én vagyok a fiú
+halálának oka, sem a halál istene vagy a kígyó, hanem a tett, mit fiad
+elkövetett,… saját cselekedete ölte meg.»[14]
+
+Ez a felelősségérzet gyakran annyira uralkodóvá lesz a lélekben, hogy
+elnémítja a méltányosságot és a szeretetet. «Volt már ezer meg ezer
+atyánk és anyánk, száz meg száz feleségünk meg gyermekünk és lesz
+mégegyszer annyi mindegyikből; valósággal kihez tartozzunk tehát? Semmi
+közöd hozzájuk és nekik sincs semmi közük tehozzád; a saját tetteik
+következtében keletkeznek, te is saját tetteid útján jársz… Azt a
+kincset szerezd meg magadnak, amit se király, se tolvaj el nem lophat,
+ami elkísér halálod után. Odaát nem válik el senki tetteitől, sem
+tetteit nem tévesztik össze mással, mindenkinek azt fizetik vissza, ami
+megilleti.»[15]
+
+Ugyanez a felfogás dívik szerte Indiában most is. Deussen mondja el,
+hogy indiai útján elvezettek hozzá egy vak panditot, kitől részvéttel
+érdeklődött szerencsétlenségének oka iránt; de az egész kedélyesen csak
+annyit felelt: Rossz fát tettem a tűzre valamelyik előbbi életemben.
+
+A következetlenség kísértete nem hagyja el a keleti embert még
+érzésvilágában sem. Amikor azt hiszi, hogy széttört minden bilincset,
+elérte a jogin eszményt s elmerült annyira a szemlélésben, hogy kővé
+vált tőle szíve-lelke, akkor is kitör a márvány álarc alól az örök ember
+örök kívánsága a szeretet megnyilvánulása iránt, amint ezt szemléletesen
+mutatja be egy ősi Buddha-legenda, mellyel Mereskovszki a stoikusok
+hiábavaló fáradozásait jellemzi: Sákja Muni éveken át ült a pusztában
+némán és égre vetette tekintetét. Látta az örökkévalóságot és közel volt
+a Nirvánához. Kinyujtott karja kiszáradt és rajta a fecskék, amelyek őt
+kőnek nézték, fészket raktak vala és minden évben visszatértek rá. De
+egyszer elrepültek és nem tértek hozzá vissza. És akkor Sákja Muni – aki
+minden vágyat elnémított már lelkében, akinek nem volt akarata, aki már
+nem gondolkodott és nem szenvedett, aki a Nirvána boldogságában teljesen
+elmerült és akit már maguk az istenek is megirigyeltek – mikor látta,
+hogy a fecskék nem térnek vissza hozzá, keservesen sírt…[16]
+
+6. Fővonásokba foglalva, az ind lélek világában benne van az örök ember
+minden izzó problémája, égető kérdése a maga nagyszerűségében, de
+egyszersmind az emberi gyarlóság torz vonásaival. Minden tettének,
+vágyának kútforrása a kívánkozás a végtelen meglátása után, törekvés a
+boldogok viziója felé. Másik kiemelkedő sajátsága annak az átérzése,
+hogy kimondhatatlan tisztának kell lenni a léleknek, ha a végtelenhez
+kíván hasonló lenni, vele egyesülni. Íme ezeket az örök tanokat hirdeti
+Kelet, a keleti lélek legfőbb típusa, Indiának minden vallása, minden
+rendszere, történetének minden korszaka. Ghandinak, a mostani indiai
+mozgalmak vezérének beszédeiben ugyanazokkal a gondolatokkal
+találkozunk, mint a vedantákban Kr. e. ötszáz esztendővel. Szava elhatol
+az Indiai-Óceántól a Himalájáig, mert bár ötven nyelven beszélnek
+Indiában, azért gondolkodásukban, cselekvésükben mindnyájan igazi
+hinduk. Az indiai ég és a termőföld hatása megérzik valamennyin. Ez
+mutatja, hogy a néplélek kialakulásában nem a fajta, nem a távoli
+leszármazás, még csak nem is a nyelv a döntő erejű, hanem az évezredes
+elvek és szokások, melyek benne élnek a köztudatban, s a környezet
+földrajzi és kulturális feltételei: a néplélek geopszichológikus
+szempontjai.
+
+
+A VÉDÁK BÖLCSELETE.
+
+
+I. A Véda.
+
+1. A legtöbb keleti népnél a filozófiai gondolkodás teljesen
+egybeforrott a vallással. E tekintetben India az egyetlen kivétel, hol
+kifejezett filozófiai rendszerekkel találkozunk, bár ezeknek is
+középpontja a szent tudomány könyve: a Véda. Az egész mű ó-ind nyelven
+íródott és terjedelemben hatszor nagyobb a szentírásnál.[17]
+
+Tartalmát, szerkezetét és beosztását legjobban megértjük, ha elképzeljük
+az áldozat bemutatásánál a hindu szertartás lefolyását. _Négy különböző
+rangú és műveltségű pap szerepel benne._ Az első a szavaló, kiáltó
+(hotár), ki az istenektől származó és előttük kedves himnuszokat oly
+tökéletesen adja elő, hogy az áldozattal egyenlő mértékben
+gyönyörködteti, lelkesíti, sőt erősíti a hindu pantheon lakóit. «Mint
+tehén a borját, úgy nyalogatja az istent és bőg utána.»[18] 2. Az éneklő
+(udgatár), a kántor, ki az áldozat előkészítését és bemutatását kíséri
+énekkel (saman). 3. Az áldozópap (adhvarju), ki az áldozatot előkészíti,
+a bemutatás cselekedetét végzi és közben megfelelő formulákat mond
+(jadzsus), végül a 4. főpap, a brámán, ki az egész szertartást vezeti, a
+többiekre felügyel, mindenkinek kijelöli a helyét és megszabja, mikor
+mit kell tennie.
+
+_Mind a négy számára évezredes hagyományok alapján külön-külön
+kézikönyvet_ állítottak egybe. A szavaló kézikönyve a Rig-véda, a versek
+tudománya; ez az indogermán kultúra legősibb emléke. Az éneklőé a
+Szama-véda, szövege alig egyéb, mint a Rig-véda szemelvénye. Az áldozó
+papé a Jadzsur-véda, a cselekmények és szertartások foglalata, misztikus
+jelentőségük magyarázatával. A brámánnak tulajdonképpen nincsen
+kézikönyve, mert neki tudnia kell mind a három védát. Később azonban,
+mint negyedik könyvet az Atharvavédát, az áldozathoz nem tartozó
+varázsló formulák gyüjteményét hozzák vele összefüggésbe azért, hogy fel
+lehessen venni a védákba. Ezek mondják meg, hogyan lehet az ellenséget
+megrontani, idegen varázslatokat meghiúsítani, szerencsét kierőszakolni
+az istenektől születéskor, lakománál, betegségben, temetéskor.
+
+2. _Minden papi kézikönyvnek három része van;_ 1. az imakönyv, benne
+találhatók a himnuszok, énekek és formulák; ez a _Szanhita_, mely a
+mantrákat tartalmazza. 2. utasítások (rubrikák) arra, mikor milyen
+himnusszal, formulával kell élni; ezek mind a négy védában az
+úgynevezett _brahmanák_. – Filozófiai szempontból ez a szent könyvek
+legfontosabb része, mert megmagyarázza a ritusok értelmét, sok legendát
+gyüjt egybe. Minden könyv végéhez hozzáfűzték a titkos tanokat, a nagy
+brahmanok és az erdei remeték bizalmas beszélgetéseit. Ezek az
+upanisadok (bizalmas ülések) vagy vedanták, a vedák végén levő tanok,
+melyek nem egyszer ellentétben állnak magukkal a védákkal. 3. Ilyen nagy
+liturgikus könyv nem használható s főleg meg nem tanulható jó
+tartalomjegyzék, index nélkül, ezt nyujtják a _szutrák_, rövidre fogott
+tömör vezérszavak gyüjteményei, melyek külön meg sem érthetők magyarázat
+nélkül. Ezek háromféleképpen csoportosítják a védák tartalmát a szerint,
+amint nyilvános istentiszteletre, házi ájtatosságra vagy a napi élet
+teendőire alkalmazhatóbb. Ez utóbbi a dharma-szutra, az indiai
+jogirodalom kezdete, belőle származik Manu, az első ember törvénykönyve,
+mely a kasztok életét és kötelességét szabályozza. A szutrák sajátos,
+nekünk idegenszerű irodalmi műfajjá fejlődtek; verses formájuk karika
+néven szerepel.[19]
+
+3. A négy véda három-három tagozása mellett, fel lehet még osztani az
+egész Védát tartalma szerint is: külső vallásos gyakorlatokra és
+filozófiai vagy inkább teozófikus elmélkedésre. Így határozza meg egyik
+német fordítója Ludwig: «A védák nem embertől származó legfőbb
+tekintélyű kijelentésekből állanak, melyek _a dharmát és a bráhmánt
+tanítják_.»[20] A dharma annyi, mint törvénygyüjtemény, az előírások
+valóságos tengere, gyakorlati tanítás arra nézve, hogyan állhat az ember
+jó lábon az istenekkel, sőt varázsigékkel, áldozatokkal hogyan
+parancsolhat nekik és így itt a földön mindenben szerencsésen élhet. A
+bráhmán nem törődik az egész törvénnyel, se áldozattal, se külső
+istentisztelettel, a legmagasabb szemlélődés útját jelöli ki, mely az
+embert az abszolut való boldogító látásának részesévé teszi és így
+megváltja minden földi szenvedéstől.
+
+A külső istentisztelet és a belső áhítat között oly merev ellenmondásra
+találunk itten, melyet négyezer esztendő vergődésének sem sikerült
+áthidalnia. Már a szent könyvek alapgondolata szerint kétféle a vallás,
+más a tudósé, más a tudatlané: kétféle a tudás, az egyik merő látszat,
+érzéki világ, másik a színvalóság; kétféle az igazság, egyik a nép,
+másik a bráhmán számára.
+
+4. A védákat és a hindu irodalmat filozófiai szempontból legalaposabban
+Deussen, a kieli egyetem tanára tanulmányozta át. A német tudós
+hangya-szorgalmával 35 évig búvárkodott, végzett nagy tanulmányutakat,
+míg megírta a filozófia egyetemes történetét, melyben két kötetet (1500
+lapot) szánt a védák és a vedanták rendszerének. Kiválók még M. Müller
+Oldenberg, Dahlmann, S. J. Hardy stb.
+
+Deussen az indus gondolkodásban három korszakot különböztet meg. I. a
+régi védák, a himnuszok vagy a Rig-véda korszaka, Kr. e. legalább
+1500–1000-ig. II. az újabb védák, a brahmanák bölcselete, Kr. e.
+1000–500-ig, III. a vedanták vagy upanisadok bölcselete és a védák utáni
+korszak Kr. e. 500-tól a jelenkorig.[21]
+
+
+II. A himnuszok, a Rig-véda kora.
+
+1. Ezek a himnuszok régebbiek az asszír és babiloni emlékeknél,
+régebbiek az ékírásnál. Max Müller és Deussen szerint legalább 1500-tól
+1000-ig keletkeztek, de már Häusler O. S. B. az Anthroposban Varuna
+isten kultuszának virágkorát Kr. e. harmadik vagy negyedik ezredévbe, az
+indo-germán népek őstörténetébe helyezi.[22] Mint egy rég letűnt világ
+romjaiból magaslik ki a többi himnusz közül Dyaus Pitar (a görög Zeus
+pater) Varuna, Aszura, az Úr, a mennyei atya, vagy egyszerűen; «az atya»
+tisztelete. Az árja vallás jellemző vonása ez, hogy inkább atyának
+tekinti az Istent, mint félelmes nagy úrnak, bosszuálló igazságos
+Istennek; ez az utóbbi felfogás a sémieknél áll előtérben.
+
+A varuna-dalok a mennyei atya himnuszai fenkölt lelkiségükben és a benső
+érzés melegével a zsoltárokra emlékeztetnek. Kägi svájci tudós
+fejezetekre menő párhuzamos helyeket állított össze a Szentírás és a
+régi véda-dalok között.[23] Varuna szántja meg az égbolton a nap
+barázdáját, vezeti a nagy folyók hullámait, ő teremtette a holdat, mint
+valami arany hintát. Magasztalják az Istent, mint mindenek alkotóját, ki
+a mi atyánk és teremtőnk, aki mint a világ nagy rendezője ismer minden
+teremtett dolgot. Különbözik a földtől és az égtől, az égi istenektől,
+mert «Ő az, aki van (szat)», az egyetlen létező, ki senkitől se
+származott.[24]
+
+A szanszkrit irodalom nagy ismerői, Max Müller, Hardy, Deussen, Dahlmann
+stb. a divatos csordaember evoluciós rendszerével szemben általában
+elismerik, hogy minél régebbi okmányokkal foglalkoznak, annál tisztább
+istenfogalmakra és annál erkölcsösebb tartalmú istentiszteletre akadnak.
+A Rig-védák ősi részében előforduló három isten Varuna, Mithra,
+Arjaman,[25] még az ősi hit visszhangja, nem három különálló személy
+elnevezése, hanem az egy Isten dícsérete három szempontból: mint a föld
+pora fölé emelkedő mennyei atyáé, mint a föld teremtményéhez leereszkedő
+Istené és mint képmásában, az emberben megjelenő alkotóé.
+
+2. De az emberiség általános sorsa eléri az Indiában letelepedő
+indogermán népeket is, amennyiben a monoteizmust, az egy Isten etikai
+kultuszát felváltja náluk is _a sok-isten-hívés naturalista kultusza_, a
+politeizmus. Az életjelenségeket fantáziával magyarázzák;
+megszemélyesítik a természet törvényeit és így egymásután hozzák be az
+előbbi tiszta vallásba a mitológiai elemeket. A nap útja nem egyéb, mint
+fáradhatatlan vándor járkálása; a szél haragos vadász műve, ki
+íjjal-nyíllal űzi maga előtt a felhőket, a vihar ellenséges hatalmak
+háborúja… A természet erőin kívül megszemélyesítik a vallás erkölcsi
+elemeit is. Érzik a lelkiismeret hatalmát, mely folyton szembeszáll az
+önös emberi érdekkel. Parancsoló erejét nem tudják önmagukból
+kimagyarázni, ezt is külön istennek tulajdonítják. A politeizmus
+valamennyire életetadó marad, míg az erkölcsi elemet el nem homályosítja
+a mitológiai elem. De az a folyamat már a Rig-védában megkezdődik; a
+mitológia és a ritus túltengenek az erkölcsök rovására. Jónak
+minősítenek mindenkit, ki árja és bőségesen mutatja be az áldozatot,
+mellyel egyenesen hatalmában tartja az isteneket; rossz pedig a nem-árja
+és az, aki fukarkodik az áldozatokkal.
+
+Varunának, a mennyei atyának trónját, _Indra_, a háborúnak, a haragnak
+és bosszúállásnak istene foglalja el. Ez már úgy szerepel, mint akinek a
+hasa az istene. Állandóan szomjas, verekedést kereső óriás, aki
+egyenesen kéjeleg az áldozatokban. Agni, a tűzisten megsüt számára
+egyszerre háromszáz bivalyt és Indra valamennyit fölfalja, kiiszik rájuk
+három szóma (szeszes ital) tavat és hangos jókedvvel énekli nótáit. «Ide
+vágjam-e a földet íziben, vagy amoda? Az égben van az egyik felem, a
+földön tántorog a másik. Rettentő nagy vagyok én, a felhőkig érek én.
+Haj, így tesz velem a szóma-ital.» E mellett szeszélyes,
+kiszámíthatatlan; ma jóbarát, holnap ellenség. Főelve: dehi-me,
+dada-mi-te, adj nekem és én is adok neked lovat, marhát, aranyat,
+ezüstöt, hosszú életet és összetöröm ellenséged csontját.[26]
+
+Nagy zavar keletkezik; se szeri, se száma, annyi lesz az isten. Az ember
+élete tele félelemmel, nem tudja, kinek tegyen eleget, kit kell
+engesztelnie. S ebben a nyüzsgő rajban hiányzik az igazi főisten. Így
+alakul ki a politeizmusban a _henoteizmus_ (katenotheizmus), mely
+Oldenberg szerint nem egyéb udvariassági formulánál, mellyel a
+himnusz-éneklő mindenkinek hízeleg, mindenkit legfőbbnek, legnagyobbnak
+nevez.[27] Az istenek életében szereplő nyers vonás, durva áldozatok s a
+sok külsőség az egész istentiszteletben nem elégítették ki a gondolkodni
+szerető és befelé néző embereket, s így egész természetes, hogy a
+Ríg-védák újabb részéből már kicsendül a kétely és bármily gondosan
+tisztogatják a brahmánok, felhangzik a gúnyvers az istenek, főleg Indra
+ellen. «Olyan sokan mondják: Nincsen Indra, ki látta őt?»
+
+Az emberi szellem nem szenvedheti az ilyen zürzavart, nem tűrheti a
+felháborító visszaélést a legszentebbel és önkéntelenül keresi a
+kivezető utat ebből a zagyvaságból s így jut el a dharmából a
+brahmánhoz, a politeizmusból a panteizmushoz, a henoteizmusból a
+monizmushoz. Az isteneszmének visszafejlődő sorozata tehát a
+Rig-védában: monoteizmus, politeizmus, henoteizmus, panteizmus.
+
+3. Az istentisztelet mellett már a Rig-véda korában _a lélek sorsa_
+izgatja legjobban a gondolkozó embereket: miért élünk, mi lesz belőlünk,
+hová megyünk ez után az arasznyi lét után. Erre a nagy kérdésre
+háromféle válasz lehetséges, 1. jöhetne a teljes megsemmisülés; ez ellen
+azonban tiltakozik egész valónk. 2. Várhat reánk örök jutalom a mennyben
+vagy örök büntetés a pokolban. De természetes elménk számára az ok és
+okozat nincsenek arányban egymással. A tapasztalat azt mutatja, a
+legtöbb ember nem oly gonosz, hogy megérett volna az örök tűzre, viszont
+nem is oly jó, hogy nyugodt lelkiismerettel Isten színe elé állhasson.
+Marad tehát a harmadik eshetőség, megtisztulás a halál után. Ezt éri el
+a kereszténység a másvilágon a tisztítótűzzel, a későbbi hindu
+vallásbölcselet pedig ezen a földön a lélekvándorlással. A régi védák
+még a második álláspontot foglalják el. Azt tanítják, hogy a jók lelkei
+az első ember (Jáma) vezetése mellett boldogan élnek az istenek
+társaságában, a gonoszok pedig sötét verembe kerülnek. Jáma a
+legmagasabb ég örök világosságában, a hajnal ölében kapott királyi
+széket. Őhozzá sereglenek a jók, hogy irányításával Indrát, Varunát, sőt
+a személytelen brahmánt is meglássák. Ehhez azonban nem elég semmiféle
+áldozat, ehhez kevés az önsanyargatás, ide csak az igaz tudás révén
+lehet eljutni.[28] A lélekvándorlás gondolata a brahmanákban merül fel
+először és csak az upanisadokban alakul ki teljesen.
+
+
+III. Az újabb védák (brahmanák, ritusok) korszaka, Kr. e. 1000–500.
+
+1. Az előbbi kor végén megtörtént a nagy kiábrándulás a politeizmusból s
+a gondolkozók körében megindul a kutatás és a törtetés az ismeretlen
+Isten felé. Deussen három egymást keresztező időszakot különböztet meg
+benne. Az elsőben uralkodik még a mitológiai elem, melyben a
+véda-pantheon vezető istenévé Pradzsapati emelkedik. Ő a teremtmények
+ura, minden dolog ősforrása, amennyiben átalakul minden dologgá és
+megmarad a létrehozott világ éltető lelkének, kormányzójának. A
+másodikban a mitológiai elem nem filozófiában végződik, mint a
+görögöknél, hanem szertartásokra vezet át és megalkotja a világ
+legterjedelmesebb rituális munkáját, a brahmanákat és velük a sajátos
+indiai istenfogalmat: a brahmant. Végül a harmadik, a túlzó
+idealisztikus kor, melyben az egyéni lélek, az atman, tölti be a két
+előbbi irány szerepét és belőle szövődik ki a mindenség.
+
+_Két alapvető fogalom alakul ki tehát szinte párhuzamosan egymás
+mellett, a brahman és az atman._
+
+2. A sokszíntjátszó _brahman_ szó értelmébe legjobban behatolunk, ha
+szem előtt tartjuk a védák két nagy ellentmondó irányzatát, a külső és a
+belső vallásosságot. A brahmannak mindegyikben háromféle értelme van.
+
+_A külső vallásosságban a brahman_ szó a mitológiai elemhez csatlakozik
+és jelenti tulajdonképpeni értelemben a varázsigét, mely az égieket
+leköti és az ember szolgájává teszi. Jelenti továbbá átvitt értelmében a
+főpapok kasztját, kik értenek a varázsigék használatához és így
+parancsolnak az isteneknek. Ezek az emberi természetű istenek nemcsak a
+szóma italban kéjelegnek, hanem gyönyörködnek a vele járó dalokban is.
+Változatos ütemes szerkezetük esztétikai élvezetet szerez számukra és
+erősíti őket a kérések teljesítésében. De az esztétikai hatású ima
+csakhamar mágikus erejűvé válik; nem az istenek teljesítik már a kérést,
+hanem az ige, a szó maga, az istenek kénytelen-kelletlen
+közreműködésével. A ráimádkozás, a ráolvasás gyógyítja a betegségeket,
+megrontja az ellenséget és elűzi a gonosz szellemeket.
+
+_A belső vallásosságra_ törekvő lélek idegenkedik mindenféle
+varázslástól, emberi természetű istenektől, számára brahman
+tulajdonképpeni értelme nem varázserő, hanem először imádságos áhítat,
+belső egyesülés az istennel és brahman másodszor átvitt értelembena
+védák szava is, amennyiben ezt az egyesülést kifejezi és előidézi.
+Brahman harmadszor, a személytelen isten, kivel a lélek egyesül. Az
+ember saját erejével nem érheti fel az istent, a védák igéit nem ember
+írja, hanem: «Varuna adja az imát, hozzá, az útmutatóhoz fordulunk,
+tökéletesítse emberi szavunkat, élesítse belátásunkat és a tudnivágyók
+elmeélét.» «Ágni, tőled jönnek a költői adományok, az áhítat dalai, a
+dicsérő ének, és csak ha tőled származnak, akkor van hatásuk.»[29] A
+brahman jelenti tehát a védát, az áhítatot és az áhítat tárgyát, az
+abszolutumot, a többé-kevésbbé személytelen magán-valót, s ezzel
+előttünk áll _a sajátos indiai istenfogalom_.
+
+A mi Szentírásunkban Isten semmiből teremti a világot és bár fenntartja,
+áthatja, mindenütt örökké jelen van és munkálkodik, de tőle különböző
+személyes Isten marad. Ő küld ihletett prófétákat, szent írókat s végül
+egyszülött Fiát, kik a kinyilatkoztatást az emberi nemnek tudtára adják.
+A biblia Isten szava, de nem Isten.
+
+Brahman ezzel szemben nem semmiből teremti a világot, hanem önmaga az
+alkotó és az anyag is; ő önmagának oka (causa sui), a világ ősanyaga
+(causa materialis) és a világ képezője (causa efficiens), ki azért, hogy
+áldozatot élvezhessen, kiszövi önmagából a világot, áldozatokat mutat be
+önmagának.
+
+A kinyilatkoztatás igéje, a Véda nem különbözik a kinyilatkoztató
+istentől, hanem a Véda szintén brahman, ezért ritmusa a mindenség
+törvénye. Az egyik versforma a nap járását szabályozza, a másik az egész
+csillagos eget; a harmadik kijelöli a víz, a levegő, a szél és a
+növények szerepét a világban. Amint Spinozánál a mindenségnek két
+határozmánya van, a kiterjedés és a gondolat, hasonlóképpen brahman is
+kétféle módon jelenik meg, először a kiterjedt világban, másodszor a
+tudásnak, a «Védának» minden szavában és versformájában. Ezért a Véda
+örökkévaló. Az emberek, a világ, sőt a hitregék istenei is elmúlnak, de
+a Véda nem múlik el és brahma új világokban ugyanezt az igét fogja
+kinyilvánítani. A Véda megértése tehát behatolás Isten örök lényegébe.
+Erre a megértésre a nyelvtani analizis vezet, melynek koronája Panini
+csodálatos nyelvtani alkotása.
+
+3. A belső áhítat eleinte Isten ajándéka és az isteni akarat kifejezése,
+melyben a lélek egyesül az Istennel. De ebből az egyesülésből csakhamar
+teozófia, panteisztikus misztika keletkezik. _Az egyéni lélek az áhítat
+alanya, az atman_ brahman fölé, az áhítat tárgya fölé kerekedik s most
+már belőle származik az egész világ és alkotója, az Isten. «Az áhítatban
+önmaga fölé emelt szemlélődő saját keblének titokzatos mélységében olyan
+hatalmat vesz észre, mely meghaladja a teremtés minden hatalmát; oly
+isteni erőt érez, mely az égen és földön mindenben lakozik, mindent
+kormányoz: rajta alapszik minden világ és minden isten; tőle való
+félelméből éget a tűz, süt a nap és végzi pusztító munkáját a halál és a
+zivatar.»[30] Az atman az alany, melyben az emberi életerő és minden
+működése gyökerezik, jelentése a lehelet, átvitt értelemben az én,
+ellentétben mindazzal, ami nem én. A bonyodalmat szerető keleti lélekre
+valló _relatív-negatív_ fogalom ez.[31] Relatív, mert összeköttetésben
+van vele, ami nem én; negatív, mert a pozitív tartalom nem benne van,
+hanem abban, amit kizár. Lényegét és végső fejlődését megvilágítja
+Schopenhauernál és a német romantikusoknál szállóigévé lett: «_Tat tvam
+asi, – ez vagy Te!_» Egész összefüggésében a vedanták a következőképpen
+adják elő: «Kedvesem, ha ezt a nagy fát gyökerénél megvágjuk, akkor
+csepeg az életnedű, mert a fa él; ha a közepén vagy a csúcsán vágjuk
+meg, akkor szintén csepeg, mert él. Élő öntudattal eltelve büszkén
+örvendve áll. De ha az élő elhagy egy ágat, akkor ez elszárad, ha a
+másikat hagyja el, ha a fát hagyja el, az is elszárad. Amit az élet
+elhagy, az meghal; de az élet maga nem hal meg. A finom, a szerves,
+melyből a mindenség létezővé lesz, ez az igaz, ez maga az élet, ez vagy
+Te (tat tvam asi), óh Svetaketu.
+
+Tanítsd tovább Nagytiszteletű, mi az a finom.
+
+Legyen, hozz ide a nyagrodha-fa gyümölcséből.
+
+Itt van Nagytekintetű. – Vágd föl. – Megtörtént, Nagytekintetű. – Mit
+látsz benne? – Finom magvakat látok, Nagytekintetű. – Vágj egyet ketté!
+– Megtörtént, Nagytekintetű. – Mit látsz? – Semmit se, Nagytekintetű. –
+Látod, ebből a finom valóságból, mit nem látsz, nőtt ez a nagy
+nyagrodha-fa. Hidd el, Kedvesem, ez az, amiben a mindenség léte rejlik,
+ez az igazság, ez az élet maga, ez vagy te, Svetaketu.»[32]
+
+Nem ily szemléletes, de mélyebben szánt a következő hely: «Mi az emberi
+én? Emberi test, mely tápláló vérből áll; de ez csak burok, ez a külső.
+Ha lefejtjük a testet, eljutunk az igazi élő, páraszerű, lehelletszerű
+énhez. Ennek eltávolításával a szellemszerű énhez, végül ettől az ember
+tulajdonképpeni lényegéhez, a gyönyörszerű énhez. Itt meg kell állnunk,
+ha valaki ebben a láthatatlan testnélküli, kimondhatatlan, ésszel fel
+nem érhetőben megnyugszik, akkor elérkezett az örök nyugalomba; de ha
+még ebben is alanyt és tárgyat keres, akkor nem lesz békéje soha, nyomon
+kíséri a tudákos emberek nyugtalansága.»[33] Ezek alapján _az atman
+szónak is legalább ötféle értelmét különböztetjük meg_. Az én jelenti 1.
+saját testünket ellentétben a külvilággal; 2. törzsünket és belső
+részeinket ellentétben a végtagokkal; 3. az életerőt ellentétben a
+testtel; 4. a szellemet és gyakorlati észt ellentétben az ösztönös
+élettel; 5. a lényeget ellentétben a lényegtelennel. A következő korban
+ez a lényeges én vetíti ki a maga tudatvilágából az isteneket, a
+dolgokat, a világokat: «Agni, a tűzisten bennerejlik a beszédemben… a
+szélisten a leheletemben; a nap itt nyugszik az én szememben; a hold a
+szellememben… a világlélek az én lelkemben.»[34]…
+
+
+IV. A vedanták vagy upanisadok bölcselete.
+
+1. A vedanták az áldozati ritust leíró és magyarázó brahmanák záró
+fejezetei, melyek sokszor ellentétben állanak a Véda többi részével. Így
+pl.: «Aki más istenséget tisztel, mint önmagát (atman) s azt állítja,
+más az isten és más vagyok én, az nem értelmes ember, hanem az istenek
+barma. Amint az embernek hasznos a sok jószág, hasonlóképpen minden
+ilyen ember hasznára van az isteneknek. S mint már az is kellemetlen, ha
+a háziállatok közül csak egyet is elidegenítenek, mennyivel inkább, ha
+sokat; ezért kellemetlen az isteneknek is, ha ezt az igazságot tudják az
+emberek.»[35]
+
+Több tanubizonyság szerint ezt az atman-tant a brahmánok a katonáktól, a
+kshatrija kaszttól vették át s hozzáfűzték a brahmanákhoz. Az
+áldozatokkal való éles ellentétet allegórikus magyarázatokkal igyekeztek
+áthidalni.
+
+2. A vedanták alapgondolata a mindenség egysége: «az írók sokféleképpen
+nevezik el azt, ami önmagában véve csak egy.» Az alapgondolat
+következetes kiépítése a legszélsőbb idealizmusba vezet, mely a
+következő három tételbe foglalható: 1. az atman bennem a megismerő
+alany; 2. ez az ismerő alany megismerhetetlen; 3. ez az alany a
+mindenség, ezaz egyedüli valóság.
+
+A két első tétel megvilágítására szolgáljanak a következők: «Valóban az
+örökkévaló lát, de nem látható; hall, de nem hallható; ért, de föl nem
+érhető; ismer, de meg nem ismerhető. Rajta kívül nincsen látó, nincsen
+halló, értő és megismerő. Az Örökkévalóval egybeszövődik a tér…» «Ő a
+világosságok világossága, melyet a mély álomban érünk el, mikor a lélek
+(az atman) saját alakjában jelentkezik…» «Nem láthatod a látás látóját,
+nem hallhatod a hallás hallóját.» «Bármilyen fogalmat akarunk reá
+alkalmazni, csak annyit mondhatunk, hogy Ő van; ezzel az igével fogható
+fel és nem mással.»[36] Azonban ez a létezés nem valami empirikus
+fogalom, nem tapasztalható meg, ezért mint az atmannak, ennek is negatív
+a jelentése. Negatív a gondolkodás is, mely nem egyéb, mint a való lét
+tagadása, hasonlókép negatív a gyönyörűség is, mely csak annyit jelent,
+hogy elnyomunk, tagadunk minden szenvedést; a mély, álomnélküli alvás
+felel meg ennek az állapotnak. _A 3. tétel, mely szerint az atman az
+egyetlen való, a vedanta-spekuláció magaslata._ Azonosítja a gondolatot
+a léttel, a világszemléletet a valóságos világgal. Állításának alapja az
+a tény, hogy a megismerő lélek mindent magába fogad (intelligendo fit
+omnia), mindent megismer az égen és a földön; szinte gyüjtőmedence a
+mindenség számára, mint az óceán a vizek számára. A Csandogja upanisad
+következőképpen szemlélteti a főtételt. A tanító mondja a tanítványnak:…
+«Ebben a brahman városban van egy ház, a házban egy kis lótuszvirág, a
+lótuszvirágban egy kis tér; ami ebben a térben van, azt kell
+felkutatnunk, annak a megismerésére kell törekednünk. A város a mi
+testünk, a ház a mi életünk, a virág a mi szívünk, a kis tér a lelkünk,
+vagyis az öntudatunk.» A tanítvány megérti a tanítás első részét, de nem
+tudja felfogni a másodikat, azért kérdi: «Ebben a brahman városban van
+egy ház, a házban egy kis virág és ebben egy kis tér; de mi van ott a
+térben, mit fel kell kutatnunk, aminek a megismerésére kell
+törekednünk.» Erre mondá a tanító: «Valóba amilyen nagy ez a világür,
+olyan nagy ez a kis tér szívünk kellős közepében; benne foglaltatik mind
+a kettő, az ég és a föld; mind a kettő, a tűz és a szél; mind a kettő, a
+nap és a hold; a villám és a csillagok s minden, ami ezen a világon van,
+s minden, ami nincsen a világon, mindezt magában foglalja.»[37] Ez a
+mindenség a brahman, tiszteljük csendben, mint a dolgok kezdetét,
+mivoltát és tisztulását. Szellem az anyaga, élet a teste, fény az
+alakja, végzése igazság s ő maga a mindenséget betöltő éter (akazsa);
+mindent cselekvő, mindenre vágyó, mindent szagló, mindent ízlő, a
+mindenséget átfogó… Ez az én lelkem, az atman a szív belsejében; kisebb,
+mint a rizs vagy az árpakása, kisebb, mint a mustár vagy a köles magva,
+mint a köles magvának a csírája. Ez az én lelkem a szív belsejében,
+nagyobb mint a föld, nagyobb mint az ég, nagyobb mint minden világ… Ő
+vele fogok innen eltávozva egyesülni.»[38] A meghaló bölcs lelkéből lesz
+tehát a brahman, viszont ő is beolvad brahmánba, kivel már itt a földön
+is azonos volt.
+
+3. _Amíg a lélek eléri ezt a legfőbb célját, négy állapoton kell
+keresztülmennie._ Ezek közül 1. az éber állapot, 2. az álmodás, 3. a
+legmélyebb álomnélküli alvás, 4. a turija, a révület, melyben a lélek
+már ebben az életben átmenetileg eggyé lesz brahmannal.[39]
+
+_Az éber állapot_ az ember célját tekintve a legcsekélyebb értékű, mert
+ebben az igazi emberi én fel se ébred, nem látja a valóságot, hanem csak
+káprázatokban él. Szemléletei éppen úgy, mint az álmok világa, csak
+belőlünk származnak. S amint az álom valóságát megcáfolja a felébredés,
+éppúgy meghazudtolja az ébrenlét tárgyainak valóságát az álom, melyben
+megszűnnek.
+
+_Az álmodás_ már magasabbrendű, mint az ébrenlét, mert a lélek teremtő
+állapota. Az éber világból veszi épületének anyagát, de teljesen a saját
+világossága, lénye, tervei szerint építi fel. Ott nincs kocsi, ott
+nincsen út, de teremt magának kocsit, lovat, utakat, tavat és folyókat.
+Nincsen öröm és gyönyörűség, de a teremtő lélek magamagának
+elővarázsolja. Egyik felfogás szerint a lélek egészen kilép a testből,
+külön világban él, s azért nem szabad senkit hirtelen felkölteni, mert a
+lélek nem találja meg a testét.
+
+_A mély alvás állapota_ a régi upanisadok szerint az élet legfőbb célja,
+melyben már eggyé lesz brahmánnal s így eléri legfőbb boldogságát,
+gyönyörűségét, ami a világon egyáltalán elérhető. Az álomban királynak,
+istennek álmodja magát az ember, de a mély álomban magát a mindenség
+tudatát éri el, ahol nincsen semmiféle tárgy vele szemben, nincsen már
+kettősség, hanem ő lett az egy és a minden. Amint a sólyom és a sas
+egyideig kering a levegőben s azután bevonja szárnyait és fáradtan
+megpihen, hasonlóképpen az alvó lélek is kering egyideig az álmok egében
+s azután siet az állapot felé, hol már nem érez többé vágyat, ahol
+teljes nyugalom és békesség van.
+
+_A turiját, az elragadtatást_, a lélek extatikus állapotát a régi
+upanisadák nem ismerték, a jógin gyakorlatok jutottak el hozzá. Benne,
+mint a mély álomban megszűnik a külvilág tudata, szünetel az álom és az
+éntudat; a lélek eggyé lesz brahmannal, de nem öntudatlanul, mint a mély
+álomban, hanem teljes öntudattal. «Nincs sem külső, sem belső
+szemlélete, állapota nem is megismerés, nem tudatos és nem tudattalan,
+le nem írható, felfoghatatlan, csak önmagáról bizonyos, nyugodt, boldog
+és egységes.»[40]
+
+4. Ennek a négy lelki állapotnak pszichológiai elemzése rávilágít a
+keleti filozófiában oly nagy szerepet játszó _megváltás gondolatára_ is.
+Amint a régi védaistenek helyét brahman, majd atman foglalják el, egész
+természetesen megváltozik a lélek sorsáról alkotott felfogásuk. Nincsen
+már másvilág, hol az első emberrel és az istenekkel egyesülten él a
+lélek, mert hiszen az embernek a saját lelkével nem kell egyesülnie.
+Elég, ha valaki felismerte, hogy én vagyok a brahman, én vagyok minden
+és mindenki, akkor már részesévé lett a megváltásnak, akkor már
+üdvözült. Ha elemezzük a megváltásnak ezt az állapotát, főképpen két
+jelenségből áll: 1. az egység tudata, a sokaság, a többféleség tudatának
+eltűnése; 2. ennek következménye minden vágynak kialvása, minden
+szenvedésnek megszűnése. Ennek a kétféle mozzanatnak mesterséges úton
+való elérése jellemzi az egész későbbi indus kultúrát. Az egységre
+törekvés történik elméletileg a vedanta-, gyakorlatilag a
+jóga-rendszerben, mely megszünteti az érzéki megismerést és saját
+magábamélyedéssel kíván szabadulni ettől az árnyékvilágtól és ráeszmélni
+arra, hogy ő egy a világlélekkel. A második mozzanatot ragadja meg a
+szannyásza életmód, mely nem annyira megismerésre törekszik, mint inkább
+a vágyat kívánja kiölni önmagából. Elszakad az otthontól, lemond a
+vagyonról, családról és mindenről, mi emberi vágyának tárgyul
+szolgálhatna, így iparkodik megszabadulni minden földi köteléktől,
+minden bilincstől. Ámde mi történik azokkal, kik nem tudják belátni,
+hogy ők egyenlők a mindenséggel? A brahmanák szerint még a másvilágon
+veszik el tetteik jutalmát és ott szenvednek szinte új halált. Az
+upanisadok szerint ezen a földön veszik el tetteik jutalmát és
+büntetését, amennyiben testből testbe vándorolnak a legkülönbözőbb
+állapotban, amíg méltók lesznek arra, hogy a megváltó tudást elérjék. A
+régi és az új tanokat szokott következetlenséggel egybe is foglalják és
+hirdetik a kétszeres jutalom, a kétszeres büntetés tanát. A másvilágon
+addig vándorol a lélek, amíg elveszi tettei jutalmát és csak azután
+születik újra a földön.
+
+5. _Az upanisadok ellentmondásai és a megoldást célzó rendszerek._
+
+Az ind gondolkodás eddigi kifejtésében az európai olvasó folyton
+kérdezheti önmagától, hogyan lehetséges ez, hiszen egyik állítás
+ellenkezik a másikkal; amit egyik felépít, a másik lerontja. Igen, ez
+Kelet szent könyveinek természete; főleg az upanisadok tele vannak
+ellentmondásokkal.
+
+Egyszer részletesen ismertetik a lélekvándorlást a legkülönbözőbb
+állapotokon, testeken keresztül, máskor ismét azt tanítják, hogy az
+egész folyamat a nagy világilluzióhoz tartozik, melyet minden érdemmel,
+karmával együtt megsemmisít annak az igazságnak belátása, hogy a lélek
+azonos az örök változhatatlan brahmánnal. Hirdetik minden élő
+egyenlőségét, viszont fenntartják a kaszt-rendszert, az egyéni lélek
+sajátságait, tetteinek jutalmát és büntetését.
+
+Istenük lényegét, életét majd keleti fantáziával színezik, majd
+egyszerűen kijelentik, hogy brahmán teljesen kimondhatatlan,
+felismerhetetlen.
+
+Több ízben részletesen leírják a világ teremtését és kicsordulását
+(emanációját), de legalább ugyanannyiszor hangoztatják, hogy az egész
+világ léte nem egyéb, mint káprázat, agyrém vagy délibáb. Az upanisadok
+ellentétben állnak a védák rituális részével (a brahmanákkal) mely
+brahmántól különböző sok lelket vesz fel. Főleg ellentétben állnak
+brahmán és az én viszonyát illetőleg minden józan emberi tapasztalattal.
+Brahmán a legegységesebb, melyben nincsen kettősség, sokféleség, a vele
+állítólag egyenlő világ pedig sokféle égitestből, porszemből és az élő
+lények milliárdjaiból van összetéve. Elméletük számára a világ csak
+álom, látszat és mi mégis minden pillanatban kénytelenek vagyunk benne
+élni, rá vagyunk utalva; felhasználjuk vagy beleütközünk. Számunkra a
+világ nem álmodás, nem a fellegekben, hanem a földön járunk, lélegzünk,
+táplálkozunk s az istenséggel egyesülés tapasztalatunk számára inkább
+csak a jövendő reménye. Az elmélet számára az én lelkem a brahmán, és
+mégis minden élményünkben elvitázhatatlanul benne van az éntudat; én
+ítélek, gondolkozom, beszélek, tehát vagyok. Descartes elvét vagy
+Rousseau gondolatát ott is, akkor is átélték már a józan emberek: bátor
+vagyok gondolkozni, akár mit szóljon hozzá a filozófia.
+
+Valóban látjuk, ez az évszázadokon át folyó gondolatszövés mennyire
+igazolja a logika tételét: a lehetetlenből minden következik (ex
+impossibili sequitur quodlibet). Ebből a lehetetlen alaptételből, hogy
+az én minden és mindenki, valóban mindenféle tan következhetik. Így nem
+is feltünő, hogy Buddha fellépésekor 62-féle rendszer hadakozik egymás
+ellen, és a túlzó ideálizmustól lefelé a legdurvább materializmusig a
+mai rendszerek minden árnyalata feltalálható bennük. _Ebből az
+ellenmondásból európai logikával csak három kivezető utat gondolhatunk._
+Vagy követi a hindu az emberi lélek ősi ösztönét az egység, a valóság
+egyszerű látása felé, s akkor diadalmaskodik brahman gondolata és nem
+szabad többé hinnie saját szemének, saját fülének, egész tapasztalati
+világa csalódás, merő délibáb; ezt az utat követi az ind idealizmus, a
+_vedanta-rendszer_. Vagy meghallgatja a tapasztalat és a józan ész
+szavát és akkor elhomályosul brahman, amint ez a realisztikus
+_szánkhja-jógarendszerben_ látható. Vagy végül ráun az ismeretelméleti
+szőrszálhasogatásokra és eléri a _buddhizmus_ pozitivista álláspontját
+(és a szélső materializmust). A következőkben ezzel a három uralkodó
+rendszerrel foglalkozunk.
+
+
+V. A vedanta-rendszer.
+
+1. Az upanisadok szerint a mindenség csak a saját lelkünk kis világában
+tárul elénk; tudatvilágunk jelenségei képezik számunkra az egyedül
+biztos valót. Megegyeznek ebben azokkal az újkori filozófusokkal, akik
+azt állítják: esse est percipi, vagy a világ az én képzetem, az én
+álmom. Ez a legszélsőbb, de legkövetkezetesebb ideálizmus, a mindenség
+lélektani felfogása.
+
+Az emberi értelem valóságot kereső hajlama ebbe az álomfilozófiába még
+Indiában sem tudott belenyugodni. Azért valóságnak fogadta el a
+tudatvilágon kívül a nagy világot is, a mikrokosmoson kívül a
+makrokosmost. Az upanisadok azonban mindent egybeolvasztó hajlamukat
+követve azonosítják ezt a valóságos világot a bennünk működő lélekkel és
+így haladnak a szubjektív ideálizmusból az objektív ideálizmus felé.
+Bennük lappang az annyira modernnek vélt gondolat, hogy fogalmaink nem
+merítik ki a valóságot, azért valamikép át kell élni az élet lendületét,
+a világ folyamatát önmagunkban, így fedezzük fel magunkban a brahmánt, a
+mindent és kialakul bennünk az ideálizmus mellett a panteizmus, a
+lélektani felfogás mellett a panteizáló világfelfogás.
+
+Ámde a mi arasznyi tudatvilágunknak és a mérhetetlen nagy világnak
+azonossága ismét elviselhetetlen gondolat. Ezért az azonosság elve mellé
+oda kerül az okság elve is és az egyéni lélek mellé egy végtelen nagy
+lélek. Így sarjad ki a panteizmusból a teizmus. Ebben a háromféle
+világfelfogásban hullámzott az upanisadok világnézete és minden orthodox
+bölcseleti rendszer.
+
+A realisztikus hajlam azonban nem tud megmaradni a Véda ellentmondásai
+keretében és vele szembe helyezkedve először istent, mint világszellemet
+tagadja le a szánkhja rendszerben, majd az egyéni lelket is
+fölöslegesnek minősíti a buddhizmusban és végül kigúnyol minden vallást,
+minden magasabbra törő filozófiát a szenzualisztikus Csárváka
+rendszerében. A vallásos gyakorlatok terén még nagyobb zavar
+keletkezett, mint a filozófiában.
+
+Az upanisadok atman-tanával összekeveredik a visnuizmus, és sivaizmus és
+az irányoknak, istentiszteleteknek és isteneknek száma beláthatatlan.
+
+A Védák tisztelői erre jobban tömörülni kezdenek, meg akarják tisztítani
+ősi tanaikat a sok salaktól, amely körülvette. Ebből a harcból kerül ki
+az Indiában több, mint ezer éve uralkodó és manapság is egyetlen élő
+rendszer: a Vedanta. Ennek, ha nem is alapítója, de mindenesetre
+legkiválóbb rendszerbe foglalója egy Kr. u. VIII–X. században élő
+kolduló szerzetes: _Sankara_. Buddha mellett ő a leghatalmasabb
+egyéniség az indiai gondolkodás történetében. Mint győzelmes hadvezér
+járja be a városokat és a falvakat és ellenfelein, még a buddhistákon is
+mindenütt diadalmaskodik, visszaállítja a Védák régi tanait és
+megalapítja ezek egyeduralmát az indiai szellem birodalmában. Tanait
+írásba is foglalja és mint a régi szutrák magyarázatát irja meg
+Zsariraka-bhasjam című hosszadalmas könyvében, mely az egész indiai
+filozófia koronája és főműve egész napjainkig. A megváltásra törő művelt
+indiai embernek most is ez az igazi kézikönyve, minden más irodalmi mű
+csak kiegészítésére szolgál.
+
+2. Sankara jól látja, hogy az upanisadok alapgondolata, mely szerint a
+lélek teljesen egyenlő brahmánnal, ellenkezik mind a tapasztalattal,
+mind a védák rituális részével. Ez a rész ugyanis brahmantól különböző
+lelkeket tételez fel, akik Brahmának áldozatokat mutatnak be és
+tetteiknek megfelelően nagyon is különböző módon élnek egymást követő
+születéseik után. _Megoldást a kétféle igazság, a kétféle tudás tanában
+talál._ Mind a két ellenvetés csak nemtudáson, felületes tudáson
+alapszik. Olyan ez, mint az álomkép, csak addig tartjuk igaznak, míg fel
+nem ébredünk. A köznép örökké alvajáró gyermek marad, számára elég a
+külső (exoterikus) tudás; a bölcs azonban magasabb (esoterikus)
+magaslatra tör. _A felületes tudás_ a velünk született realizmus, a
+tapasztalat tudatlansága és ez abban áll, hogy a lélek nem tudja magát
+megkülönböztetni a saját tevékenységétől, a lelki képességektől, a
+testétől, egyszóval a határozmányoktól, melyek körülveszik. Ezek közül a
+halálban csak a test semmisül meg, a többi követi a lelket a
+lélekvándorlásban is. _Az igaz tudásban_ a lélek megkülönbözteti magát
+határozmányaitól, belátja, hogy ezek csak szemfényvesztések (mája),
+önmaga pedig a tárgy nélküli alany, a kettőség nélküli egységes lét, a
+brahman, mely mindent önmagába foglal, s ezért aki megismerte a lelket,
+megismerte a világot, tapasztalatra nem szorul rá. Ismerd meg magad! ez
+tehát a nagy teendő. Ezt az önismeretet azonban sem a tapasztalat, sem
+az ész, sem a hagyomány nem adja, csak a kinyilatkozatás, a védák belső
+áhítattal foglalkozó része. A filozófia és a hagyomány csak közvetve
+segítik elő, amennyiben a kinyilatkoztatás megértésére alkalmasak. A
+Véda rituális része alacsonyabb tudást nyujt azok számára, akik még nem
+képesek a magasabbhoz felemelkedni.
+
+_A kétféle tudás brahmánra is érvényes._ A magasabb tudás tárgya a
+magasabb brahman (param brahman) és egyetlen gyümölcse a megváltás. A
+magasabb brahmánnak nincs alakja, minősége vagy képessége, csak annyit
+mondhatunk róla, «neti-neti», sem nem ilyen, se nem olyan. Bahva-t, a
+nagy bölcset kérdezi tanítványa: Taníts meg engem Tiszteletreméltó, mi a
+brahman? A tudós erre mélyen hallgat, csak sokára szólal meg: «Én
+tanítalak, de te nem értesz meg: az atman nem egyéb, mint a csend, a
+hallgatás, emberi nyelven ki nem mondható». Annyit mégis tanít Sankara a
+tulajdonságnélküli brahmanról, hogy ő a lét és a léte szellemi, tehát
+szellemi lény. Később még hozzáadja azt is, hogy ő az öröm, de ez is
+negatív tulajdonság, csak annyit mond, benne nincsen szenvedés, s
+viszont mindennek, mi tőle különbözik, szenvedés az osztályrésze.
+Brahman azért megismerhetetlen, mert atman, azaz minden megismerésben
+alanyként szerepel és így tárgy sohasem lehet. Csak a bölcs szemléli,
+midőn teljesen magára szegzi a figyelmét és ekkép eléri a megváltás
+állapotát.
+
+_Az alacsonyabbrendű tudás tárgya az alsóbbrendű brahman._ Eredménye a
+szerencsés élet, jobb újjászületés. Ezt a brahmant az istentisztelet
+miatt ruházzák fel olyan tulajdonságokkal, melyek lényegét éppoly
+kevéssé változtatják, mint a vízben tükröződő kép a napot és a holdat
+vagy a mozgó testek a teret. Az alacsony brahman tulajdonságait a már
+említett háromféle felfogás szerint három csoportba oszthatjuk: 1. a
+világszellem, 2. az egyéni lélek, 3. a személyes isten sajátságaira.
+
+1. A világszellemet írják le panteisztikus felfogás szerint a
+megszemélyesítések. A nap és hold a szeme, az égitájak a fülei, a szél a
+lehelete; ő a fényforrás, az éther, melyből a dolgok származnak. Ő a
+világ szétrombolója, ki minden teremtményét elnyeli, magába fogadja. 2.
+Pszichológiai felfogás szerint a brahman az egyéni lélek, mint lelki
+életünk alanya, ki szívünk lótuszvirágába zárkózik, vagy rejtőzik, s
+kisebb mint a köleskása. 3. Teológiai téren mint személyes Isten, Isvara
+jelenik meg. Ez a felfogás az upanisadokban ritkán található, de a
+rendszerben igen fontos szerepet játszik, mert tőle függ a
+lélekvándorlás útja, s az ő kegyelme a megváltó szemlélet, vagy
+intuició. Ez azok számára való istenfogalom, kik még nem tudnak
+felemelkedni a teljes egységhez, az istenséghez.
+
+_Sankara a világtanban és a lélektanban is megkülönböztet alsóbbrendű és
+magasabbrendű tudást,_ tapasztalati és metafizikai álláspontot. A
+világtanban a metafizikai álláspont mindenütt brahman és a világ
+azonosságát hirdeti s azáltal magyarázza, hogy az ok és az okozat
+azonosak; bizonyítja ezt a substancia állandósága a változásokban. A
+tapasztalati álláspont a _szervetlen világ_ keletkezését emanációval,
+kicsordulással fejti meg. Brahmánból először az éther, a mindent átható
+finom anyagból álló tér árad ki; ebben brahman a szél, a levegő alakját
+veszi fel; a levegőből átalakul tűzzé, vízzé, végre földdé. A világ
+pusztulásánál fordított folyamat áll be. A föld vízzé lesz, a víz tűzzé,
+levegővé, étherré és végre visszatér brahmánba.
+
+_Az élők világa_ azáltal keletkezik, hogy a brahmanban szunnyadó lelkek
+felébrednek az álomból és világ kezdetétől fogva egész a világ végéig
+tetteiknek megfelelő alakban és állapotban vándorolnak mint növények,
+állatok, emberek vagy istenek. Akik nagyon kitüntetik magukat, istenekké
+válnak és megmaradnak ebben az állapotban, míg brahman ezt a világot meg
+nem semmisíti. Az istenek trónusa is csak magas hivatal, melyben
+változnak a személyek. Más világban Indra méltóságát más személy tölti
+be.
+
+_A lélektanban_ metafizikai szempontból a lelket ugyanazok a
+tulajdonságok illetik meg, mint brahmánt. Mindenütt jelenlévő,
+mindentudó, mindenható… Se nem cselekvő, se nem élvező és ezért számára
+nincsen lélekvándorlás, nincsen szamszara. A megismerő alany nem
+változik, nem pusztul el a testtel, mert lényege az örök tudat, az örök
+jelenlét.
+
+A tapasztalati tudás a lélek előtt elrejti igaz valóját és
+határozmányokkal a lelket egyénivé, cselekvővé, élvezővé és szenvedővé
+teszi. A lélek ilyen határozmánya a világon és a testen kívül még a
+szervekben működő öt érző- és öt cselekvőképesség; ezt a tíz képességet
+a manasz, a gyakorlati ész kormányozza. Ez csak olyan, mint a tű hegye
+és a szívben lakik. A szellemi képességek mellett magában hordja még a
+lélek az élet csíráját és a test csíráját, az úgynevezett finom testet,
+mely átlátszó elemekből áll, azért nem lehet látni a lélek elköltözése
+alkalmával, bár ez is vele megy. Ezenkívül van még a léleknek erkölcsi
+tulajdonsága is (karma), mely a végzett cselekedetekből kristályosodik
+ki. Ez is követi a halálba és a halál után ez határozza meg új életének
+minőségét.
+
+3. _A vándorló léleknek négy állapota van:_ az ébrenlét, az álmodás, a
+mély alvás és a halál. Az álmodásban a tíz képesség a manaszba, a
+gyakorlati értelembe vonul vissza. A mély álomban a manasz a lélekbe
+vonul vissza, melynek éltetőképessége fenntartja még a testet, de ő maga
+brahmanná lett, megszabadult a tulajdonságoktól, határozmányától és
+egyéniségétől. Ha felébred, akkor ismét kifejlődnek tulajdonságai és
+mint egyéni lélek működík. A halálban az egész életerő a szívbe vonul,
+innen az alsóbbrendű tudással rendelkezők lelke a fej nagy véredényein
+keresztül távozik el, míg a tudatlanoké a test többi száz főerén
+keresztül.
+
+_A halál után négyféle állapotban élhet a lélek._ 1. Gonoszok azok, kik
+sem tudással, sem jócselekedettel nem rendelkeznek. Sorsukkal nincsen
+tisztában Sankara, csak általában említi, hogy Jámának hét poklába
+merülnek el. 2. A jócselekedetekkel rendelkezők állapota, akiknek
+nincsen ugyan alsóbbrendű tudásuk sem, de sokat áldoztak az isteneknek.
+Ezek az atyák útján (pitrinája) szállnak fel a holdba és ott
+cselekedeteiknek megfelelő időtartamon át boldog életet élnek. Mikor
+mértékük letelt, visszaszállnak a világba cselekedeteiknek megfelelő
+állapotba. 3. Az alsóbbrendű tudással rendelkezők, kik ismerik a
+brahmanok tudományának egy részét, de nem tudnak felemelkedni arra a
+magaslatra, hogy ők egyek brahmannal, hanem őt maguktól különböző
+istennek képzelik, ezek az istenek útján (devajána) elérnek az alsó
+brahmanhoz, gyakorlati értelmükkel szemlélik őt és az istenekhez hasonló
+dicsőségben részesülnek. Mikor vége lesz ennek a világrendnek, akkor ott
+az égben elnyerik a megváltás fokát: belátják, hogy azonosak brahmánnal.
+4. Az igazi bölcsek azok, kik már ezen a világon ráeszméltek brahmannal
+egyenlő voltukra. Belátják, hogy minden, ami tőle különböző,
+szenvedéssel van tele és az egész világ öröm nélkül való. Mihelyt a
+magasabb ismeretet elnyerik, megszűnik minden fájdalmuk. Aki szenved, az
+még nem érte el a legmagasabb fokot.
+
+4. _Bár a megváltás az atman önkinyilatkoztatása,_ _mégis két eszközzel
+lehet elősegíteni, gyorsítani: jócselekedetekkel és elmélkedésekkel._ A
+jócselekedetek eltávolítják a magasabb tudás akadályait. Lehetnek külső
+és belső aszketikus cselekedetek. Külső a védák tanulása, áldozat,
+alamizsna, penitenciatartás és bőjt. Belső aszkézis pedig a
+fegyelmezettség, nyugalom, lemondás, türelem és magábaszállás. Az
+elmélkedés a védák szavának áhítatos megfontolása. Hasonlít a
+csépléshez, addig kell ismételnünk, míg a tudás belőle ki nem sarjad. A
+gyengébb tehetségűnek és a kételkedőnek több időre van szüksége célja
+elérésére. A magasabb tudás elérésével elenyészik az elmélkedés, mert
+elért a célhoz. A magasabb tudás megszünteti a fájdalmat, a cselekedetek
+hatását (karmát), csak azokat a tetteket nem semmisíti meg, amelyek már
+csírából sudárba szöktek. Ezért nem hal meg a megváltott, mert a mult
+életéből valóra vált cselekedetekért még élnie kell. De tudatában van
+annak, hogy ez a továbbélés puszta látszat, mint ahogy a beteg szem
+kettős holdat, kettős napot lát, bár tudjuk, hogy a valóságban csak egy
+létezik. A csírában levő cselekedetek a tudással megsemmisülnek és a
+boldog megváltott siet brahmával egyesülni, mint a folyók sietnek a
+tengerbe, hol nevüket, alakjukat veszítve megpihennek.
+
+
+VI. A védák és a vedantarendszer értékelése.
+
+1. Az életfilozófia nagy mesterei Chesterton és James ismételten
+hangoztatják, hogy nem szabad elválasztanunk a hitet az élettől, az
+elméletet a gyakorlattól, a világnézetet az életszemlélettől. És pedig
+azért nem, mert minden embernek, minden népnek megvan a maga filozófiája
+és a gyakorlati életben éppen ez számára a legfontosabb erőforrás. «A
+fogadós számára fontos, hogy ismerje lakójának jövedelmét, de még
+fontosabb, hogy ismerje a filozófiáját. A háborúba készülő hadvezér
+számára igen fontos ugyan, hogy tudja az ellenség haderejét, de még
+fontosabb, hogy ismerje a filozófiáját.»[41]
+
+A védákkal és a vedantával foglalkozva bizonyára vonzó számunkra
+végigjárni egy nagy nemzet gondolatvilágának magaslatain, mert a védák
+és a merész vedantarendszer tulajdonképpen az indus nép lelkéből
+lelkedzett idealisztikus bölcselkedés. A realisztikus szánkja minden
+szellemessége dacára csak vele kibékülve tudott egyidőre gyökeret verni,
+s a buddhizmusnak a legnagyobb és leghatalmasabb uralkodók pártfogása
+dacára úgyszólván nyoma veszett Indiában; a vedanta pedig a forrongások
+Sturm és Drangjának néhány századán kívül évezredeken át virágzik.
+Buddha lehet talán Ázsia többi részének világossága, de Indiának a napja
+ez az évezredeken át kristályosodott idealizmus. Még századunkban is a
+nyomtatásban megjelent számos filozófiai munkák túlnyomó része Sankara
+fejtegetéseit fogadja el. Ebben látja Mahatma Ghandi a hindu nép
+erősségét,[42] ezzel akarja boldogítani Tagóre a hitevesztett Európát és
+ennek fantasztikus magyarázatát nyujtja az egész világon elterjedt,
+nálunk is külön folyóirattal rendelkező teozófia. Felfedezése alkalmával
+a német romantikusok, majd Schopenhauer azt hiszik, az indiai filozófia
+hivatott arra, hogy megteremtse az európai gondolkodás új
+renaissance-át. Ha nincs is igaza Deussen-nek, ki hosszú búvárkodás után
+ebben találja az emberi gondolkodás legmélyebb alkotását, mindenesetre
+több igazságot és tanulságot rejt magában, mint a német katedrákon
+felburjánzó rendszerek, melyeket a kieli professzor hosszú életében maga
+mellett felszökkenni és elhervadni látott.
+
+Ha keressük, milyen eszközök biztosítják a rendszer számára e
+kétségkívül nagy sikert, a következőkre bukkanunk. 1. Bizonyára minden
+olvasót csodálkozás fog el, honnan az emberi gondolkodás bölcsőjénél ez
+az olthatatlan szomjúság és kívánkozás a végtelenség után. Honnan ez a
+hamar eltelés, ez az ősi elégedetlenség mindennel, ami véges és mulandó?
+Hiszen tapasztalatunk inkább a mérges Heraklitosnak ad igazat: minden
+hullámzó, minden eliramlik és elmúlik, «panta rei». Müller Miksa megáll
+ennél a sajátságos tüneménynél és megállapítja, hogy az emberi lélek
+mélyén ott szunnyad a végtelenség megsejtése, melyet felébreszt ugyan a
+világgal való érintkezés, de soha le nem csillapítja. Kavargó örvény ez,
+melybe beletemethetünk minden kincset, hírt, nevet, örömet, szerelmet…
+de ki nem elégítjük, be nem töltjük, míg a nagy hippói gondolkodó
+szerint: «el nem pihen benned, Istenem».
+
+2. Tiszteletet parancsoló a mindenáron egységretörés, mely a
+végtelenséget érintő kérdésekben iparkodik eltüntetni az ellentmondást.
+Az új etnológia itt is Müller Miksának adott igazat azzal a
+megállapítással, hogy a henoteizmus és a politeizmus öntudatlanul is
+magában rejti az egy Isten gondolatát. «Az istenekben való hiedelem csak
+az egy Isten hite után következik be. Egyetlen nyelvben sincsen
+többesszám az egyesszám előtt. Sohasem alkotta volna meg az emberi elme
+az istenek képzetét, ha nem fogja fel előbb az egy Isten fogalmát.»[43]
+A logika és a lélektan is azt kívánja, hogy a sokaság az egységből
+származzék. Nem gondolhatunk el millió búzaszemet, ha hírét se hallottuk
+egynek sem; a vakon született nem foghat fel ezerszínben tündöklő tájat,
+ha nem látott soha egy színfoltot sem.
+
+3. Minden gondolkodó számára bizonyság ez a rendszer arra, hogy az
+emberi elme nem éri be sejtelmekkel, hanem világos, biztos világnézetet
+kíván. Íme ez a gyökere a megváltó intuició, a misztikus elragadtatás
+utáni hő vágyakozásnak. Az idők folyamán kifejlett körmönfont dialektika
+a maga tizenhatféle fogásával, az ötven-hatvan apró-cseprő bölcseleti
+rendszer a maga örökös csete-patéival csak arra való, hogy
+elhomályosítsa az igazságot. És ezért az indus elmélkedő nem vitatkozni,
+nem töprengeni kíván, hanem mindenáron látni akar. Ismerni önnmagát és
+szemlélni az istent és mivel közvetlen látás csak a tudatvilágban
+lehetséges, ott keresi önnönvalóját és istenét: atmant és brahmant.
+
+4. Élénken szemlélteti az emberi gondolkodás nagy műveleteit, amennyiben
+keresi a jelenségek felett a törvényt, mint a véda ritmusát; a
+mellékesben a lényegest: a véda igéjét; működésben és tulajdonságban az
+alanyt, tökéletlenben a tökéletest, a relatívumban az abszolutumot, a
+változatosságban az állandót; keresi az élet célját s elérésére az
+utat-módot. Igaz, hogy nagyot téved, mikor az abszolutum mellett
+letagadja a relatívumot, az örökkévaló mellett a látható mulandó
+világot, de a tévedés nem semmisíti meg a tanban rejlő igazságot.
+
+5. Mély bölcseségre vall annak felismerése, hogy nem a dolgok tesznek
+bennünket boldoggá vagy boldogtalanná, hanem a mi felfogásunk a
+dolgokról. Bajaink nagy része képzelgés és belátás hiánya; olyan
+töviskoszorú, melyet saját magunk fonunk homlokunk köré. Valóban ilyen
+képzelgés a lélekvándorlás, a legnagyobb rossz is, melytől egész Kelet
+szabadulni akar. Abban is igazuk van, fokozzuk le igényeinket és
+kevesebb lesz a fájdalmunk; ha pedig teljesen megszűnhetnének igényeink,
+akkor teljesen megszűnnék minden szenvedés. A vágy és a megismerés
+összefüggését is megtaláljuk az aszketikus rendszerekben. Az életvágy a
+tapasztalati tudásból származik, viszont a vágy leküzdése elősegíti
+annak a megváltó belátásnak létrejövetelét, hogy egyéni lét nincsen. Ez
+az alapvető felfogás kiinduló pontja és célja valamennyi indiai
+rendszernek. Mindegyik ismerettel, intuicióval kíván szabadulni a
+lélekvándorlástól. Ebben megegyeznek brahmánok, buddhisták és
+dzsain-nisták.[44]
+
+6. A filozófiai gondolkodás kezdetén látható, hogy a vallás nem
+ellensége a filozófiának, hanem édesanyja, nevelő dajkája, s a
+történelem azóta is azt mutatja, hogy mind a kettő csak addig marad
+életadó, amíg karöltve járnak, míg a hit és a tudás szétválasztása
+végzetessé válik mind a kettőre és átok a népre, melynek kebelében
+megtörténik. Élő eleven példa erre ismét India, hol az ősi egység a hit
+és a gondolkodás között már a Rig-védák korszakában kezdett
+elhomályosodni. A védák tartalma állandóan úgy tűnik fel előttünk, mint
+valami Janus bifrons, kétarcú Janus isten, melynek ábrázatait csak
+mesterségesen lehet összetákolni.
+
+Magára maradva a hit és az istentisztelet alacsony szenvedélyek durva
+rabságába süllyed s eljut a minden józan ésszel ellenkező
+bálványimádásba, hol az egyisten helyét a dühöngő Indra óriás, majd a
+hullák királya, a romboló Siva és ocsmány feleségei, Káli és Durga
+foglalják el. Ezek fajtalanságát örökítik meg templomaikban, ezek
+tiszteletére szervezik a szent rablóbandákat (thugs), melyek száz meg
+száz békés kereskedőt fojtanak meg az utakon, és a különböző kiskirályok
+versengenek támogatásukban, mert a zsákmányban busásan részesítik kegyes
+pártfogóikat.[45] Meghonosul a véres emberáldozat, a leánycsecsemők
+meggyilkolása, az özvegyek élve elégetése, s mindez a hajmeresztő
+gaztett a vallásosság örve alatt.[46]
+
+Az upanisadok titkos tanaiból viszont a magára maradt, a vallástól
+elszigetelt filozófiai elmélkedésből minden nemes törekvés dacára
+teozófia lett. Nem jó értelemben, mint az isteni bölcseség forrása,
+hanem oly bölcseleti rendszer, mely a teremtés fogalmát nem ismeri, és
+melyben az emberi lélek arra tör, hogy egyenlővé legyen a mindenséggel,
+az Istennel. _A vedanta-rendszeren megtalálható a hamis miszticizmusnak
+minden jellemző vonása._
+
+A misztikus eltévelyedések mindenekelőtt _panteizmusra_ törnek.
+Határtalan egységretörésükben egybeforrasztanak anyagot és szellemet,
+testet és lelket, istent és világot. A védák bölcse is elmondhatja:
+minden én vagyok. A mérges kígyó, amely megmar, a tigris, mely földhöz
+lapít és összeroppantja csontomat, mindez az én csalódásom, az én
+képzetem. Az ellenségem azt gondolja, amit én gondolok, azt cselekszi,
+amit én óhajtok; egy az ártatlan és a gonosztevő, a gyilkos és a
+meggyilkolt, a rabló és a kirabolt, a csábító és az áldozat, a hulla és
+az élő… De hagyjuk ezt a káoszt, melyben nincs világosság, nincs
+szeretet, hála és tisztelet, mert nincs, akit szeressünk, tiszteljünk.
+Ha egy az alany és a tárgy, az ok és okozat, akkor igaz, hogy nincsen
+többé szenvedés, de nincsen cselekvés sem, nincsen gondolkodás, érzelem,
+akarás. Akkor megszűnt a hallás, látás, minden tapasztalati tudás,
+minden tudomány, társadalmi munka, Isten, család, haza s mindez ezért az
+agyrémért: «Aham brahman aszmi; én vagyok a brahman», én vagyok minden
+és mindenki.
+
+Ez a világnézet tompítja el a hindu lélek érzékét a
+természettudományokkal szemben. Így a benáresi főiskolának fizikatanára
+rendkívül gyenge előadásokat tart a villamosságról, de belemerül a
+szanszkrit nyelvtan legfogósabb kérdéseibe, hogy a védákat minél jobban
+megérthesse. S az annyira művelt Tagore is azt vallja, hogy aki a
+magasabb tudást megszerezte, aki a hindu szemlélődéshez ért, az ismeri a
+mikrokosmost és fölöslegessé válik számára a nagy világgal való
+foglalkozás.[47]
+
+_A hamis misztika másodszor hamis individualizmusra vezet._ A magasabb
+tudással rendelkező brahmánok földön járó isteneknek tartják magukat:
+«Kétféle isten van: a tulajdonképpeni istenek és a tudós brahmánok, kik
+a Védát könyv nélkül tudják. A brahman megszemélyesíti az isteneket, sőt
+ő az istenek istene. A nemesek és a királyok felett magasan áll.»[48]
+
+Milyen gyarlók ezek a földi istenek, mutatja határtalan kapzsiságuk.
+Egy-egy nagyobb áldozatért elkérhetnek tízezer, sőt még több
+szarvasmarhát is. Mennyire züllött lehetett a családi életük, kitűnik
+rituális könyveikből. A brahmanák arra kötelezik őket, hogy legalább
+addig, míg a szent szertartások tartanak, más nejével ne kövessenek el
+házasságtörést; ha pedig nem tudnák megtartani ezt az előírást, akkor
+mutassanak be engesztelésül szóma áldozatot Varunának és Mitrának.
+Ezekben az ú. n. szent könyvekben még az is olvasható, hogy csak a
+brahmanok megölése igazi gyilkosság, a többi emberé már nem az. Vagy ha
+a brahman pereskedik nem brahmannal, akkor a bíró mindig a brahmannak
+adjon igazat. Manu törvénykönyve szerint a brahman nem fizet adót, még
+akkor sem, ha a királyok éhen pusztulnak. A brahman minden szudrát (a
+bennszülöttek kasztja) rabszolgának tarthat és elveheti a vagyonát, mert
+a rabszolga jószága az uráé.[49]
+
+Ez a mérhetetlen önzés fejlesztette ki India átkát, a kaszt-rendszert.
+Az ismeretes négy főkaszt az idők folyamán felszaporodott háromezerre.
+Azok a halászok, kik balról kezdik a háló kötését, nem egyenrangúak
+azokkal, akik jobbról kezdik; gyermekeik nem házasodhatnak össze, egyik
+a másiktól ételt-italt nem fogadhat el.[50] Ime az önistenítés egyik
+következménye a nép teljes szétdarabolása, tehetetlensége és gyengesége.
+Indiában nincsen egységes hindu nép, hanem ezer meg ezer egymást lenéző
+és megvető társadalmi klikk agyarkodik egymás ellen. Az ilyen népnek az
+ügyes hódítók könnyen nyakára ülhetnek.
+
+_A hamis miszticizmus hajlik harmadszor a szélső intellektualizmusra és
+quietizmusra._ A megváltást csak a tudás-látás hozhatja meg. Bármilyen
+istentisztelet vagy jócselekedet újra elveti az élet csíráját, új meg új
+reinkarnációra vezet, ezért a teljes quietizmus az egyedül célravezető,
+mely tartózkodik minden cselekvéstől, még a gondolkodástól is, hogy
+szemlélje az örök valót. Ki tudja, nincs-e igaza Leuba-nak a legtöbb
+ilyen szemlélődőre nézve; szerinte az a képzelt örök való nem egyéb,
+mint az eltompult elmék szürke semmisége, bárgyu semmibenézés.
+
+Az ilyen misztika ellensége minden külső istentiszteletnek, minden
+hierarchikus szervezetnek. A késői upanisadok elvetik a kultuszt,
+áldozatot a jócselekedetekkel együtt, csak a tudatlanságot ostorozzák,
+«Tudatlanságukba bonyolódva azt hiszik a bolondok, hogy célt érnek… Az
+áldozatokat és jócselekedeteket tartják a legjobbnak, nem ismernek más
+üdvöt a bolondok. De majd ha fönn az égben felélték jócselekedeteik
+gyümölcsét, megint lekerülnek a világba, vagy még mélyebbre.»[51] A
+gondolkozók kasztja mérhetetlenül hisz önmagában, saját
+mindenhatóságában és ezért az egész látható világot lenézi. Elvesztette
+érzékét aziránt, ami van és beteges ösztönnel belefúrja magát a töprengő
+elmék álomvilágába.
+
+A brahmanizmus a világról való teljes lemondásban látta az élet
+magaslatát. A három felső kaszt tagjai négyféle életmódon mentek
+keresztül. 1. ifjú korukban tanulják a Védát; 2. mint családatyák
+gondosan bemutatják a ritusokban előírt áldozatot, 3. erdei remetének
+megy el a családapa, amikor őszbe vegyül a haja és homlokán jelentkeznek
+a ráncok; majd midőn remeteségében eleget vezekelt, akkor eléri a
+negyedik életmódot, a szannyászát, ekkor emelkedik a szentség
+magaslatára, ahonnan mindent lenéz és mindent elhagy. Zarándok, mert
+nincsen otthona, koldus, mert nincsen semmi vagyona; a gyámolításra
+szoruló öregember kóboroljon teljesen egyedül «félve az emberektől mint
+a kigyótól, a kényelemtől mint a pokoltól és az asszonyoktól mint a
+hulláktól».[52] Sokan átugrották a fokozatokat és már fiatal korukban a
+remetékhez csatlakoztak. Müller Miksa szerint még most is vannak brahman
+családok, melyekben a fiú az ősi szent énekeket szórul-szóra könyv
+nélkül tanulja, melyekben az atya aggályos pontossággal végzi rituális
+kötelmeit, míg a nagyatya minden szokásos szertartást hiábavalónak tart.
+Szemében a Véda-istenek nem egyebek, mint puszta szavak annak jelzésére,
+ki minden emberi szót és fogalmat meghalad. Ő ott keresi a békét, ahol
+egyedül található fel, a filozófia elmélyedésben, mely számára egyúttal
+a legfőbb vallás. Ez a filozófia a vedanta, a Véda célja és
+beteljesedése.
+
+A miszticizmus negyedik jellemző sajátsága az emberiségben élő
+_megváltás gondolatának eltorzítása_…
+
+Sankara rendszere eltorzítja a megváltás eszméjét és vele a kegyelem
+fogalmát, mint általában minden miszticizmus. A megváltás nem is a
+bűntől és a bűnre vivő hajlandóságtól szabadít meg, hanem merőben
+elképzelt lidércnyomástól, a lélekvándorlástól.
+
+A magát istenítő tudós önmagát váltja meg, kegyelemre tulajdonképpen
+nincsen szüksége. A rendszer egyik nagy következetlensége, hogy az
+intuició elérésére az illuzórius személyes isten, az alsóbbrendű brahmán
+ajándékáról beszél.
+
+Elismerjük, hogy a lélekvándorlás sötét tanának forrása világosságból
+ered, mert az a meggyőződés az alapja, hogy semmi sem történik
+véletlenül; nincsen meg nem érdemelt jó, vagy balsors, hanem mindenki a
+maga szerencséjének kovácsa. Ez a meggyőződés adott a hindu népnek
+évezredeken át a szenvedések elviselésére olyan türelmet, melyet
+megcsodál minden idegen. Mégis ha jobban szemügyre vesszük ezt a tant,
+nem oldja meg a társadalmi és egyéni élet nagy problémáit: a szenvedést
+és a földi javak igazságtalan elosztását.
+
+Nem oldja meg, mert nincsen alapja sem a nép történetében, sem a józan
+észben. Hirtelen merül fel a «Százösvényű brahmanában» és szinte
+indokolás nélkül hódítja meg a közvéleményt. Amint a történelem, úgy
+belső tapasztalatunk sem állapít meg semmit előbbi életünkről;
+tudatvilágunkban nyoma sincsen. Mondják ugyan, hogy néhány kivételes
+egyéniség, Buddha és Pythagoras néhány áldott pillanatban mult életük
+egész sorozatát áttekintették, sőt a teozófusok ma is követelik maguk
+számára a látók jogát. Itt bizonyára a képzetek objektíváló ereje csalja
+meg a jámbor látókat és álmaik szerint az emberiség zöme olyan személyes
+bűnért szenvedne, melyről soha semmiféle tudomással nem birt, mely
+következésképpen nem is lehet bűn, mert a tudomásnélküli személyes bűn
+fából vaskarika (contradictio in adiecto). Hivatkoznak ugyan arra, hogy
+ennek a hiedelemnek nyomai az újszövetségben is megtalálhatók. Maguk az
+apostolok kérdezik Jézustól: «Rabbi, ki vétkezett, ez-e, vagy az ő
+szülei, hogy vakon született?» Krisztus válasza azonban minden kétséget
+kizár: «Sem ő nem vétkezett, sem a szülei, hanem hogy Isten cselekedetei
+kijelentessenek őbenne.»[53]
+
+Az erkölcsi rossz és az átöröklés nehéz problémáját a lélekvándorlás
+nemcsak hogy nem oldja meg, hanem még inkább elmérgesíti. Ha ez a tan
+igaz, akkor ne segítsük többé a szegényt, a nyomorgót, ne szánjuk a
+süketet, a némát és a nyomorékot, mert ezek előbbi életük gaztetteiért
+most veszik el méltó büntetésüket. A nyomorúság mellett még pellengérre
+is állítja a szerencsétleneket, mint a társadalom bélyegzetteit, kiknek
+még az érintése is beszennyez bennünket. Meggátol minden társadalmi
+reformot. Minek változtatásra törekedni? Ellenkezésbe kerülünk az
+igazságossággal: arasson mindenki, amint vetett, vegye el előbbi
+életének méltó jutalmát vagy büntetését.
+
+Garbe, az indus kultúra nagy ismerője szerint ez a szerencsétlen balhit
+az oka annak is, hogy a lelkeken úrrá lett a pesszimizmus. A Rig-védák
+idejében még ártatlan gyermeki öröm cseng ki a dalokból; az egész nép
+életfelfogása vidám, mert a jámborok hisznek az örök életben, a jónak
+diadalában. Ennek a babonának elfogadása azonban megerősíti a kasztokat,
+igazságosságnak lát minden társadalmi különbséget, minden
+kizsákmányolást és barbárságot. Hiába álmodik tehát szépeket a
+lélekvándorlásról a teozófia, az új buddhizmus és a regényirodalomban
+Gjellerup híres könyve «Zarándok Kamanita», a történelmi tények
+széjjeltépik a tündérálmokat.
+
+7. _Mindezzel szemben az örökérvényű bölcselet a philosophia perennis
+nyujtja az igazi monizmust_, az igazi egységet, az egy Isten és a
+teremtés fogalmával. Egy a mindenség létesítő oka: a teremtő Isten; egy
+a célja: Isten dicsősége; egy az eszményképe és minden gondolatának
+forrása: Isten természete, lényege és az isteni lényeget tükröző örök
+ige.
+
+A keresztény látókat, a nagy misztikusokat nem quietismus, hanem
+hatalmas tetterő jellemzi; jelszavuk: Krisztus szeretete ösztönöz és
+sürget minket, Charitas Christi urget nos! Pál apostol, ki
+elragadtatásban részesül a hetedik égig, Krisztus iránti szeretetből
+bejárja a félvilágot, örömmel vállal magára minden szenvedést, minden
+üldözést. Követői között a legnagyobb jellemek egyszersmind a legnagyobb
+alkotók is. Szt. Vazul egész várost épít a beteg szegények számára, Szt.
+Ágoston félvilággal szembeszáll Krisztus tanának igazságáért; Szt.
+Bernát tűzbe hozza Európát a szent sírért, Loyolai Ignác neveli Európa
+ifjúságát és hithirdetőket küld négy világrészbe, Szt. Terézia
+negyven-negyvenöt rendházat alapít és megreformálja Karmel mind a két
+rendjét. Íme a bensőséges kereszténység csupa tetterő, csupa
+kezdeményezés.
+
+Az egy Isten elismerése és a teremtés gondolata mély alázatosságra
+szoktatja a keresztény lelket, és ez volt mindig egyik kiemelkedő
+jellemvonása. A szent atyák ezt tartják minden erény alapjának és
+tanítójának és az igazi életszentség próbakövének. Szt. Ágoston szerint
+ez az erény majdnem az egész keresztény törvény.[54] Nagy Szt. Gergely
+szerint egyedül ennek az erénynek tanításáért lett kicsinnyé Krisztus
+egész a kereszthalálig.[55] Szt. Ágoston sokat köszön a keleti
+bölcsekkel összeköttetésben levő új-platonikusoknak és mégis ezt mondja:
+«Ama bölcselők könyveiben semmi sincs a Szentírás jámborságának
+arculatából; ott nincs szó töredelmes megvallásról, gyötrődő lélek
+áldozatáról, alázatos és töredelmes szívről, néped üdvösségéről,
+jegyesvárosodról, a Szentlélek zálogáról, megváltásunk kelyhéről… Ott
+nem lehet a hívogató szót hallani: jöjjetek hozzám, kik fáradoztak; azok
+restelnek tanulni Tőle, mert Ő szelid és alázatos szívű. Ha ismerik is
+az ilyenek Istent, nem úgy dicsőítik, mint Istent és nem adnak neki
+hálát, hanem hiúkká válnak gondolataikban, esztelen szívük
+meghomályosodik és magukat bölcseknek mondván bolondokká válnak.»[56]
+
+
+A SZÁNKJA, A JÓGA ÉS A KISEBB RENDSZEREK.
+
+
+I. A szánkja filozófia.
+
+Míg a vedanta-rendszer az emberi szellem egységesítő törekvésének
+engedve mindent egybeforraszt, testet és lelket, anyagot, szellemet,
+Istent és világot, addig a szánkja-rendszer alapítója Kapila szembeszáll
+az upanisadok monisztikus törekvésével. Erős realisztikus érzékével nem
+találja meg önmagában a lét végtelen gazdagságát; ő maga nem minden és
+mindenki, csak egy a természetet szemlélő megszámlálhatatlan emberi
+lelkek közül. Megfigyelő, számító ésszel inkább az egységet áldozza fel,
+mint a tapasztalatot és elkendőzés helyett inkább kiélezi az
+ellentéteket: az örök változást, mint tárgyat és a változatlan megismerő
+alanyt. _Rendszere realizmus és merev dualizmus._ Két örökké létező,
+egymástól teljesen különböző dolgot vesz fel. 1. Anyagi természetet,
+mely komoly valóság és nem délibáb, mint az upanisadok tanították. Ez a
+nőnemű, örökké mozgékony, cselekvő-táncoló és mutatványokat rendező
+természet a prakriti. 2. Felvesz egyéni lelkeket (purusa), melyek nem az
+egységes világlélek hullámai (emanációi), hanem egymástól különböző
+végtelen sokaságot alkotnak. Megfelelnek a szemlélődő férfiléleknek,
+mely örökké azonos, míg megismerésének tárgya örökké változik, mint a
+tenger hulláma vagy a szélvész rohanása.
+
+Az anyagi természetet nagy elmeéllel végső okára vezeti vissza, mely nem
+egyéb, mint valamely ősanyag határozott fejlődési állapota. A jelen
+állapotból a megelőzők is feltárhatók és elvezetnek ahhoz az állapothoz,
+mely már nem okozat, hanem csak ok. Az anyagi világ három elemi
+substantia, guna keveredéséből áll. 1. A szattva uralkodik az istenek
+világában; fényes, könnyű és örvendetes. 2. A radsasz az emberi lélek
+anyaga; tulajdonságai a mozgás, indítás, szenvedés és fájdalom. 3. Végül
+a növény- és ásványvilágban uralkodó tamasz, mely sötét, merev, nehéz,
+mindenütt gátlást, akadályozást létesít. A természet ősállapotában ez a
+három elem egyensúlyban volt egymással. Valamilyen, közelebbről meg nem
+határozott tényező következtében az egyensúly megbomlik, a három
+alkotórész küzd egymás ellen és megkezdődik a nagy világfolyamat, mely
+nem egyéb, mint küzdelem a hatalomért és a létért, szinte a heraklitosi
+(pantón pater ho polemos) mindennek atyja a háború. Az ős összhangból
+először finom anyag keletkezik, a léleknek a természetbe eső finom
+vetülete. Ez a finom látó, halló, tapintó test végzi a lélekvándorlást,
+amennyiben érdemei szerint különböző durva formát ölt magára, mint a
+színész, ki különböző szerepeket játszik, koldust vagy királyt. Ami
+tehát nekünk lelkiéletnek tetszik, az nem egyéb, mint a természet
+folyamata. A finom anyagi elemekből fejlődik ki az érzékelhető öt durva
+elem, a jelenségek világa, az emberi durva test. A világ egy korszakának
+végén a visszafejlődés fordított sorrendben történik (reabsorpció). A
+visszafejlődés után új világ alakul, és ennek a körforgásnak sohase volt
+kezdete, sohase lesz vége.
+
+Az anyag állandó körforgása teljesen érthetetlen volna szellemi tényező
+nélkül s ez a tényező az egyéni lelkek sokasága, kik körülveszik az
+anyagi világ mutatványait és szemlélődésük az a mágnes, mely az anyagot
+a maga kifejlődésére rábírja. A lélek teljesen különböző az anyagtól,
+csak abban egyeznek meg, hogy mindkettő örökké való: az anyag az örök
+változó, a lélek örökkéváltozhatatlan. A lélekről csak annyit tudunk,
+hogy tiszta szellem, minden egyéb róla alkotott fogalmunk negatív; így a
+lélek oszthatatlan, cselekvés- és akaratnélküli, nem érinti öröm vagy
+fájdalom. Ám a jelenségek közelléte mégis hat a lélekre, amint a piros
+virág tükröződése pirossá teszi a tiszta, színtelen kristályt, s amint a
+tolvajok társaságába jutott ártatlan ember maga is fogságba kerül; úgy a
+szemlélő lélek is cselekvőnek látszik a gunákkal, mert reávetődik a
+természetben látszó minden szenvedés, betegség, öregség, folytonos
+halál, vándorlás egyik testből a másikba. A lélek azonban minden
+passzivitása dacára sem fölösleges; a természet folyamatai tudattalanok
+maradnának, ha a lélek meg nem világosítaná, tudatossá nem tenné őket. A
+lélek megismerő, de nem cselekvő. A lélekből tehát tudatosító erő árad
+ki, melynek segítségével a belső szervek egyetlen működése sem marad
+tudattalan. Megegyezik azokkal a modern teóriákkal, melyek a tudat
+teljes passzivitását hangoztatják.
+
+Mint a többi indus rendszer, úgy a szánkja is a megváltáshoz akar
+eljuttatni, sőt talán egyik sem annyira pesszimista, mint ez a rendszer,
+mely Isten fogalmát teljesen kiküszöböli tanaiból. Szerinte az egész
+tudatos élet szenvedés, még a gyönyör is, mert szenvedést teremt. A
+lélek és a szenvedés összeköttetése abban áll, hogy a lélek a szenvedést
+tudatossá teszi, nem különböztetvén meg a szellemi lélektől az anyag
+tevékenységét, az érzéki megismerést és a többi tudatjelenséget. Ennek a
+meg nem különböztetésnek oka a karma, oly velünk született kárhozatos
+diszpozició, melyet előbbi életünkből örököltünk. A megváltásnak
+egyetlen eszköze a megkülönböztető felismerés, mely felfogja az anyag és
+szellem teljes különállóságát. Amint erre a magaslatra elérünk és
+belátjuk, hogy a szellemi ént semmi változás nem érheti, felvirrad
+számunkra a megváltás napja. Az anyag nem végez többé lelkünk előtt
+mutatványokat és visszavonul, mint a táncosnő, ha a szemlélők beteltek
+látásával. Miért élnek az üdvözültek még tovább a megváltó belátás után?
+Ezt a fogas kérdést valamennyi indus rendszer egyenlően magyarázza. A
+mostani élet olyan cselekedetek következménye, melyek csírája már
+kikelt; ezek végigjárják az emberi élet természetes lendületét, mint a
+fazekas korongja a nyert lendületnél fogva tovább kering még akkor is,
+ha készen áll az edény.
+
+De a látó lélek átmenetileg itt is elérheti a boldogságot az ájulásban,
+az álomnélküli alvásban és a tudattalanságig fokozott elragadtatásban.
+Olyan ebben a lélek, mint a látó, ki már semmit sem lát; mint a
+tengerszem, melyben nem tükröződik vissza semmi sem; mint a tiszta
+zavartalan fénysugár, mely semmit sem világít meg, sem hegyet, sem
+völgyet, sem élőlényt s megmarad az örök, békés magányban, hol eltűnik
+az én, meg a te és az egész káprázatos, szenvedéssel teli világ.
+
+_Értékelés._ A szánkja-rendszer, legkiválóbb ismerője Garbe szerint, már
+a mai alakjában egyidős a régi upanisadokkal; ezek idealisztikus
+monizmusa ellen lépett fel. Készen állott tehát már Buddha fellépése
+előtt, Kr. e. a VI. században. A többi rendszer között kitűnik egy
+szerzőre valló következetességével, világosságával és biztonságával.
+Ennek köszönheti, hogy India művelt köreiben évszázadon át uralkodóvá
+lett. Magáévá tette Buddha és a jóga-rendszer alapítója. Sőt Kr. u. az
+első századokban még a brahmanok is elfogadják és összeegyeztetik
+valahogy a védákkal. Ekkor hatott a keresztény gnosztikusokra és az
+újplatonikus iskolára. Jelenleg azonban már csak történeti értékű, alig
+akad híve egész Indiában.
+
+Rokonságot érzünk benne Aristoteles elmeélével és rendszerével, s
+akadnak olyan történetírók, kik a nagy Stagirita gondolatait keletről
+származtatják.
+
+A vedanta-rendszertől főleg három pontban különbözik. 1. A megismerő
+alany benne nem egységes világszellem, hanem végtelen sok egyéni lélek.
+2. Az anyagi világ nem csalódás, hanem valósággal létezik és elegendő
+energiával rendelkezik arra, hogy önmagát fenntartsa; és ezért 3.
+brahman, a világ szelleme és fenntartója feleslegessé válik a
+rendszerben. Magasabb tudásnak sem tárgya, mert ennek feladata a lélek
+megkülönböztetése az anyagi világtól.
+
+Sokszor hangoztatott világossága és állítólagos következetessége dacára
+Kelet szokásos ellenmondásait még alapvető tanaiban sem kerüli el.
+Deussen utal arra, hogy Kapila végtelen sok lelket vesz fel és mégis a
+megváltás tanában úgy beszél, mintha csak egy lélek léteznék az egész
+világon. A természet ősforrása anyag, de mégsem különbözik egészen a
+szellemtől, mert a lelki jelenségek benne játszódnak le és ezek finom
+anyagából származik a test finom anyaga, melyet velök teljesen
+ellentétes tulajdonságokkal ruház fel. «Valóságos contradictio in
+adiecto, fából vaskarika.»
+
+Ezenfelül semmiképen sem fejti meg, honnan a léleknek ez a végnélküli
+szenvedése, melyből minden élet, minden szenvedés fakad. Még kevésbbé
+magyarázza meg, honnan szerzi a tévedés azt a varázserejét, mely
+létrehozza a nagy mindenségnek ezer meg ezer faját és a lelki világ
+kimeríthetetlen gazdagságát. Végül nem fejti meg az indiai lélek nagy
+problémáját, honnan és hogyan lehetséges a szenvedés? hiszen szerinte a
+természet érzéketlen minden fájdalom iránt, a lélek pedig látja, hogy a
+szenvedés nem is az övé. A hiányos megfejtés dacára legjobban kiszínezi
+a lélek nyomorúságát, betegségét, az öregséget, halált; így a
+legsötétebb és legpesszimisztikusabb valamennyi rendszer között. A
+világszemlélet nagy kérdéseiből tehát egyetlenegyet sem old meg
+kielégítően, és így teljesen érthető, hogy ennek a rendszernek a
+csillaga végleg leáldozott: «Bánatos holdját egészen elemésztette az idő
+fényes napja», a vedanta-rendszer.
+
+
+II. A jóga-rendszer.
+
+1. A jogin életmód a legeredetibb az egész indiai kultúréletben,
+módszeres felépítésében páratlanul áll az egész világon. Alapítójául
+tévesen Kr. e. a II. sz. élt nyelvészt, Patandzsalit emlegetik, de ő
+csak a rendszer első ránk maradt tankönyvét, a jóga-szutrákat írta meg,
+melyekben azonban ősi hagyományokat foglalt írásba.[57]
+
+Nálunk indiai fakirokról szokás beszélni. A fakir szó a modern indiai
+nyelvnek arabs származású jövevényszava, mely a mohamedán vallású
+aszkéták jelölésére szolgál. Tulajdonképpeni értelme szegény koldus. A
+hindu aszkéták neve jogin.[58] Számuk meglehetősen nagy, mert egész
+Indiában otthonos az a felfogás, hogy csak bőjttel és szigorú
+önsanyargatással lehet magasabb lelkierőre szert tenni. Nyomai már a
+Rig-védákban is feltalálhatók, az upanisadok atman-tanának pedig
+egyenesen követelménye. Brahmant, a mindenség okát és foglalatát nem
+kell messze keresnünk, mert hiszen ő minden megismerésünkben az alany.
+Tanuljuk meg tehát teljesen bensőnkre szegezni figyelmünket és
+felidézzük önmagunkban a mindenséget. Akaratunknak és figyelmünknek ez a
+szándékos erőfeszítése a jóga; a jóga-rendszer pedig a vele
+összefüggésben levő tanok foglalata.[59]
+
+2. Az indiai irodalom történetírói a rendszert a szánkja egyik ágának
+tekintik és közös néven szánkja-jogának nevezik, mert azonos a világ- és
+lélektanuk s a megváltás-elméletük. _A rendszer jellemző sajátságai_: 1.
+A szánkja istentagadásának átváltoztatása deizmusra. 2. A révület
+elmélete, az elmélyedés gyakorlata, melynek segítségével legjobban el
+lehet jutni a szánkja megváltásba, a természetet és a lelket egymástól
+megkülönböztető megismerésre, vagy pedig saját magunkban a brahman-atman
+egységének felfedezésére és annak belátására, hogy az egész világ csak
+káprázat és álom.[60] Ettől a gyakorlattól kapta a rendszer a nevét,
+mert a jóga jelenti azt az erőfeszítést, mely érzékeinket elvonja a
+külvilágtól, a tudatjelenségeket elfojtja és a gondolkodást a belső
+világra koncentrálja. A következőkben _a két jellemző sajátsággal
+foglalkozunk_.
+
+_Az istenfogalom_ árnyékszerű, nem illik bele a rendszerbe és nincsen
+benne semmiféle szerepe. Isten nem teremti, nem kormányozza a világot;
+nem jutalmazza, vagy bünteti az emberek cselekedeteit. Az isteni szellem
+nem olyan, mint a tiszta, megváltott emberi lélek, mert az ember egyéni
+lelke a megváltás után semmiféle összeköttetésben nincs az anyagi
+természettel (prakriti) és így nincsenek tudatjelenségei, nincsen tudata
+sem; az isten azonban az anyag legtisztább, legnemesebb részével áll
+örök, elválaszthatatlan összeköttetésben és így legmagasabb fokú a tudat
+élete, legmélyebb a bölcsesége és legnagyobb a jósága. A lét körforgása
+őt nem érinti, örök békében és boldogságban él, menten minden
+érzelemtől, érdemtől (karma) és életcsírától, mely a többi élőlényt örök
+vándorlásra kényszeríti. Jelképe a szent «Om» szótag, melynek mormolása
+és átgondolása nagyon előnyös a jóga-cél, az istennel való egyesülés
+elérésére.[61]
+
+Az emberekkel szemben isten egész szerepe abban áll, hogy jóságával
+segít az üdvösség útjában álló akadályokat elhárítani, de egyébként az
+üdvözülés itt is teljesen az ember érdeme, sorsa természeti törvény
+kényszerűségével következik tetteiből. A későbbi upanisadok
+következtében Isten és a lélek viszonya bensőségesebbé válik és az
+emberi szív szükséglete a jógában a szánkja-rendszer merev szabályai
+fölé kerekedik. Az ember célja nem marad tisztán negatív, nem merül ki
+az anyagot és szellemet megkülönböztető megismerésben, mint a
+szánkja-rendszernél, hanem pozitív tényként előtérbe lép az Istennel
+való egyesülés.
+
+_A jóga-rendszer második megkülönböztető sajátsága_ _az elmélyedés, a
+révület gyakorlása._ Ebben nagy szerepet játszik a gondolatok állandóan
+egy tárgyra irányítása és ezáltal a megváltó, az anyagot és lelket
+megkülönböztető megismerés, mint cél; mint eszköz pedig a testnek
+hipnotikus, kataleptikus álomba ringatása, a tudatos élet elnyomása. A
+tudatnak ötféle működését különböztetik meg: 1. az igaz megismerés, 2. a
+hamis, 3. a kétes ismeret, 4. az álomban előforduló nemismerés, 5. az
+emlékezetben szereplő ráismerés. Ezek önként és szabadon is
+kifejlődhetnének, de zavarja őket az akarat a maga öt sebével (klesa),
+helyesebben öt hajlamával, öt szokásával, melyek a következők: a
+nemismerés és a belőle származó egyéni tudat, a szeretet, gyűlölet, a
+világhoz való ragaszkodás. Ezektől kell tehát annak megszabadulnia, ki
+az igaz megismerés fokát el akarja érni. Ez a szabadulás Patandzsali
+első könyvében egyszerűen gyakorlattal és önsanyargatással, a
+szenvedélyek elnyomásával történik.
+
+3. _A későbbi könyvek a jóga nyolc tagját különböztetik meg:_ 1. a
+fegyelmezettség másokkal szemben, 2. önfegyelem, 3. a kellő ülés, 4. a
+helyes lélekzés, 5. az érzékszervek eltompítása, 6. a tudat
+lebilincselése, 7. az elmélkedés és 8. a révület vagy elragadtatás. Az
+első két tag az állandó erkölcsi magatartást szabályozza másokkal és
+önmagával szemben; ez a kettő még csak előfeltétel a tulajdonképpeni
+gyakorlatokhoz, melyek közül az első három tag testi gyakorlatokat,
+külső önmegtagadást tanít; az utolsó három pedig szellemi gyakorlatokat,
+belső aszkézist tartalmaz.
+
+_Az elsőfokon_ másokkal szemben tanusítandó magatartás megegyezik
+úgyszólván a buddhizmussal. 1. parancs: ne ölj, ne árts semmiféle
+élőlénynek. Ezzel már a külső istentisztelet, a véres áldozatok ellen
+foglal állást; 2. parancs: ne paráználkodjál; 3. ne orozz; 4. mondj
+igazat, ne hazudj; 5. ne legyen semmiféle vagyonod.[62]
+
+_A második tagozat_ önmagával szemben is öt erényt kíván a jogintól. 1.
+teljes erkölcsi és rituális tisztaságot, 2. igénytelenséget, 3. igazi
+akarataszkézist, éhség és szomjúság, hideg és meleg elviselését, 4. a
+védák és szent könyvek állandó tanulmányozását vagy állandó imádkozást,
+5. odaadást, maga átengedését istennek, megnyugvást az ő végzéseiben. A
+parancsok maguk nemes erkölcsi felfogást tükröznek, de már a
+megtartásukért ígért jutalomban sok a túlzás és szertelenség. Így pl. a
+szegénység megszerzi az előbbi születések és életek szemléletét. A
+véda-tanulmányozásból fejlődik ki az egység tudata azzal az istennel,
+akihez szól az ének. Aki ezeket az előfeltételeket teljesítette, akinek
+erkölcsi magatartása állandóan megfelel ezeknek a követelményeknek, csak
+az foghat hozzá a tulajdonképpeni révületig vezető gyakorlatokhoz.
+
+_A harmadik fok_ azt kívánja, hogy a jogin megfelelő ülőhelyzetet
+foglaljon el. 84-féle helyzetet különböztetnek meg, melyeket állítólag
+Siva isten 8.400,000 közül válogatott ki számukra.[63] Minden helyzet
+legyen szilárd, elég kényelmes, szabadítson meg az örömtől és
+fájdalomtól, a hideg és meleg érzésétől. Lényeges alkotórész
+mindegyikben valamely hipnózist eredményező magatartás. Így pl. a
+tatraka kis tárgy merev, rebbenésnélküli nézése addig, míg a szemek
+könnyezni kezdenek. A tárgy lehet a nyelv hegye, az orr hegye, a köldök
+vagy valamely fénylő pont. A lótusz-ülést ismertettük az indiai lélek
+jellemzésénél.
+
+A tetszhalált előidéző módszer a khecsari. Ebben az idejekorán felvágott
+és mesterségesen meghosszabbított nyelv visszafelé hajtva elzárja a
+garatot és a két szem a két szemöldök közti orrtőre mered. Ezt azonban
+évekig tartó lélekzőgyakorlatok és a lélekzet mindig hosszabb
+visszatartása előzi meg.
+
+_Negyedik fokon_ következnek a lélekzőgyakorlatok: belélekzés,
+kilélekzés és visszatartás. Ezekre titkos neveket használnak. Deussen
+jogin barátainak élőszóval előadott magyarázata szerint a gyakorlatok
+lefolyása a következő: a jobbkéz hüvelyk ujja befogja a jobb orrlyukat,
+a két utolsó ujj a bal orrlyukat. A jógin hüvelykujjával kinyitja a jobb
+orrlyukat és lassan mély lélekzetet vesz annyi ideig, míg négy sor
+hosszú védavers elmondható (15 másodperc); ugyanannyi ideig tartja
+vissza a lélekzetet mindkét orrlyukat befogva, és végül a bal orrlyukat
+megnyitva, ugyancsak 15 másodpercig engedi kiáramlani a levegőt. A
+gyakorlat nehezebbé, bonyolultabbá válik a kilélekzés utáni
+visszatartással. A lélekző gyakorlatok eredményeként lehull a lepel,
+mely elfedi szemeink előtt a belső világosságot, a purusát vagy az
+atmánt, és a figyelmet alkalmassá teszi arra, hogy teljesen egy pontra
+rögzíthessék.[64]
+
+_Ötödik fok_ az öt érző és öt mozgatószerv eltompulása. Amint a csiga
+bevonja szarvait, a teknősbéka a tagjait, úgy vonja be a lélek a belső
+tudatba a maga érzékeit. Nem nyujt tárgyat a szemnek az egy pontra
+meresztéssel, és így a szem tényleg nem lát semmit, a fül nem hall, az
+orr nem érez semmit… Az ilyen külső aszketikus (3–5-ig) jóga-gyakorlatok
+végeredménye a jogin-alvás, a teljes öntudatlanságba merülés.
+Bekövetkezése előtt a hindu szent a test belsejében, a szívben, a
+homlokürben és a garatban különböző hangokat hall. Hallomásainak
+sorozata rendszerint a következő: dobpergés, tengermorajlás, távoli
+mennydörgés, harangszó, kagylózúgás, távoli fuvolajáték és végül
+méhdöngicsélés. Ügyes hipnotizőr ezeket nálunk is ugyanilyen sorrendben
+át tudja éltetni kísérleti alanyával.
+
+_A három testi gyakorlat után következik a három szellemi gyakorlat_,
+mely tulajdonkép nem egyéb, mint egy folyamatnak hármas mozzanata. A
+hatodik a tudatnak megkötése, a figyelemnek egy helyre rögzítése. Ez
+főkép annak a következménye, hogy a jogin az orrára, a nyelve hegyére,
+szívére vagy köldökére mereszti a két szemét. Minden pszichiáter tudja,
+hogy az ilyen gyakorlat a lélekzet visszafojtása mellett milyen alkalmas
+az autoszuggesztió előidézésére.
+
+_A hetedik_ az elmélkedés, az előbbi negatív jellegű mozzanatnak pozitív
+kiegészítése. Az előbbi elvonja a figyelmet az elszórakozástól, ez pedig
+egy tárgyra, egy gondolatra pl. az isten valamely tulajdonságára vagy
+«Om» szóra irányítja.
+
+_Nyolcadik_ a szamádhi, a lélekzetnélküliség, a tulajdonképpeni révület.
+Akkor áll be, ha az elmélkedő annyira elmerül a tárgyba, hogy saját
+magáról egészen megfeledkezik. Hasonlít valamennyire ahhoz, amit a
+lélektan a legmagasabb esztétikai elmélyedésről megállapít.
+
+Hat-nyolc fokozat együttvéve még csak alacsonyabb színvonalú elmélyedés
+és csak időről-időre végzett gyakorlatokat jelent, melyek még nem ölik
+ki az élethez ragaszkodás csíráit és a tudatos élet gyökereit. Ezek
+lassanként még magasabb fokra emelkednek, melyben megszűnik a tudat
+csírája és az egész élet. Ekkor a szánkja-bölcselet szerint szétfoszlik
+a tudatvilág délibábja, a csalfa játék szétfolyik, mint a hegyek ormán a
+víz és kimagaslik a tiszta szellemi lélek, a purusa és ezzel a jogin
+törekvés elérte célját, megkülönböztette az anyagtól a szellemet,
+megváltotta önmagát.
+
+4. _A gyakorlatok hatásai._ A figyelem óriási koncentrációja, mely
+bennük érvényesül, sajátságos mellékhatásokat ér el. Nyugodtan
+állíthatjuk, hogy a joginoknak sikerült az európaiakat 2500 esztendővel
+megelőzni a hipnotikus-magnetikus jelenségek fölfedezésével és
+gyakorolni az auto- és heteroszuggesztiót és mindazt, amit
+mutatványosaink ezekkel kapcsolatban elő szoktak adni. Minden
+kisműveltségű nép, de főleg az indiai nagyon hajlandó arra, hogy higyjen
+a varázslatokban és mindenféle megbabonázásban. Már a Rig-védákban is
+található ilyen értelmű himnusz és az egész Atharvavéda nem egyéb, mint
+varázsigék gyüjteménye. Ezek segélyével lehet betegséggel megverni
+valakit, ördögöt űzni, betegséget megszüntetni, feleséget, férjet
+szerezni, fiúgyermek születését, hosszú életet, az állattenyésztésben
+sikert elérni és az ellenséget mindenféleképpen megrontani. A buddhista
+szentek éppúgy értenek a varázsláshoz, mint a brahmánok; a sivaizmus
+pedig a boszorkányság valóságos rendszerét és elméletét eszelte ki. Az
+époszokban és drámákban igen gyakran a fehér és fekete mágia dönt a hős
+győzelme vagy kárhozata felett.[65]
+
+A csodára éhes nép a jogin rendkívüli életétől rendkívüli tetteket vár
+és tényleg a hipnotikus állapottal járó sajátságos jelenségek
+kielégítették várakozását. A szutrák szerzői szerint a megszerzett nagy
+koncentrációs erő a következő «hatalmakkal» ruházza fel a jogint;
+megismeri a multat és jövendőt, saját halálának idejét, megérti az
+állatok hangját, szemléli más ember lelkivilágát és láthatatlanná teheti
+önmagát. Ha elefántra gondol, erős lesz, mint az elefánt; ha pedig a
+csillagokra, akkor megismeri ezek pályáját és járását. Ha saját testére
+rögzíti figyelmét, feltárul előtte egész szervezete, szűnik szomjúsága
+és éhsége; megérti a természetet (prakriti) és mint ehhez tartozót, a
+lelkijelenségek világát; de látja ezenfelül a tiszta, jelenségeknélküli
+lelket, az atmant vagy a purusát. Ki tud bújni a testéből, átköltözni
+másba, más helyre mehet tűzön, vizen és mocsáron keresztül, vagy
+lebeghet szabadon a levegőben. Teljes uralmat gyakorol a természet
+felett, szinte mindentudó, mindenható, abszolut tökéletes, ő a
+magánvaló, ő az Isten.[66]
+
+
+III. A jóga rendszer értékelése.
+
+1. Megengedhetjük a tulságosan jóindulatú Deussennek, hogy a
+jóga-rendszer alapgondolata a szellem felszabadítása a természet
+zsarnoki uralma alól. A rendkívüli jelenségeket az igazi komoly,
+gondolkodó elmék kevésre becsülik. Többnyire megemlítik, hogy ezek csak
+éber állapotban jelentenek tökéletességet és erőt, az elragadtatás
+állapotát azonban inkább akadályozzák és gátolják. Figyelmeztetik az
+aszkétákat, hogy a rendkívüliségek hajhászása elbizakodásra, gőgre és a
+világ szeretetére vezet. Végül azt is beismerik, hogy ezek az
+úgynevezett «hatalmak» gyógynövényekkel és varázsigékkel is elérhetők,
+nemcsak jóga-gyakorlatokkal. A legfőbb célt, az anyag és szellem
+megkülönböztetését csak az érheti el, aki elfogulatlan az ilyen erőkkel
+szemben és nem ragaszkodik hozzájuk.
+
+A jóga a vedantával és a modern idealizmussal egyetértve hirdeti, hogy a
+világ megértésének titka saját bensőnkben tárul elénk. Módszeres
+koncentrációs gyakorlatokkal kíván saját lelke mélyére pillantani és
+ezen a téren megelőzte a modern lélektani laboratóriumi képzést, mely
+újabban nem bízva az úgynevezett objektív pszichológiában, módszeres
+önmegfigyelésre szoktatja növendékeit.[67]
+
+Az egész életmód elismerésreméltó célja annak a balhitnek megszüntetése,
+hogy a tudat jelenségei alkotják a tulajdonképpeni ént, az atmant, vagy
+a realisztikus szánkja nyelvén a purusát.
+
+Így a rendszer főgondolata, főfeladata ellentétben áll a később vele
+összeköttetésbe kerülő Buddhának aktualista filozófiájával és már
+réges-régen magában foglalja a modern asszociációs, léleknélküli
+lélektan cáfolatát. Dícséretére válik az is, hogy az erkölcsi erények
+gyakorlását tekinti a komoly törekvés feltételének és ismertető
+jegyének.
+
+2. Mégis mivel maga a koncentrációs gyakorlat független a tárgytól, a
+legkülönbözőbb célok elérésére fordítható. Így érthető, hogy az aszkéták
+között található korunkban is a nemeslelkű, mélyen gondolkozó
+Ramakrishna; de viszont bőven akadnak olyanok, kik a hipnotikus
+állapotot sportszerűen űzik és eldicsekszenek olyan tettekkel, olyan
+látomásokkal, amilyenekben sohasem volt részük. Nálunk még emlékezetes a
+milléniumi kiállítás két fakírjának esete, kik egymást felváltva
+hipnotizálták és állítólag nyolc-tíz napig feküdtek tetszhalottként
+üvegkoporsóban. Török Aurél budapesti anthropologus és Benedikt bécsi
+ideggyógyász valamennyire ellenőrizte őket, de tulajdonképpen a
+hitetlenkedni kezdő közönség leplezte le. Egy pár úriember ugyanis
+elrejtőzött a magát tetszhalottként mutogató fakír üvegkoporsója mellett
+és éjjel, néhány órával a pavillon zárása után azt vették észre, hogy
+mozdul a koporsó fedele, a fakír óvatosan kimászik és pompás étvággyal
+kezd fogyasztani egy szép kalácsot és egy üveg tejet. Ekkor előugrottak,
+megragadták a csalót és a két fakír nyomban eltűnt Budapestről, de a
+legközelebbi gyorsvonaton és nem a láthatatlanná tevő erők segítségével.
+Garbe általában megjegyzi, hogy a hindu jellem annyira megbízhatatlan,
+hogy ha valamilyen rendkívüli eseményről csak bennszülött forrás
+tanuskodik, nem fogadhatjuk el igaznak. Kiemelkedő nemzeti vonásuk, a
+hiúság sokszor üres dicsekvésre ragadja íróikat és előadóikat.[68]
+
+3. A történelmileg hiteles ú. n. csodatetteket erős szuggesztív
+akarattal rendelkező orvosok nálunk is el tudják végeztetni az
+alvajárókkal. Ilyenek pl. a hiperesztéziák és anesztéziák. Hipnotikus
+állapotban a hőérzék és a szaglás négyszer erősebb lesz, a látás ereje
+pedig szinte egészen rendkívüli. A hipnózisba merült lát csukott
+szemhéjakkal, mikroszkopikus készítményeket lerajzol szabad szemmel,
+messzefekvő szobából leolvassa a toronyórát. Anesztéziás állapotban nem
+érzi a tű szúrását, a vágás sebe nem vérzik, narkózis nélkül nagy
+operációt sem vesz észre. Részletesen leírja Tóth Béla egy egri tanuló
+esetét a «Magyar Ritkaságok»-ban. Könnyen és híven beleéli magát más
+ember szerepébe. Szuggerálhatják neki, hogy ő Napoleon és kezd feszesen
+járni, erős vonásokkal írni stb. Nehezebben bár, de állatnak, sőt
+élettelen dolognak, pl. szőnyegnek tartja magát.
+
+Hogy mennyire hasonlítanak egymáshoz a jogin elbeszélések és a
+hipnotikus jelenségek, szolgáljon ennek megvilágítására a következő két
+példa. Garbenak megígéri Benaresben egyik jogin ismerőse, hogy ha majd
+visszatér Königsbergbe, meg fogja látni, egyszerre ott terem révületi
+állapotban az íróasztalánál. Sajnos, ez a látogatás elmaradt, helyette
+az a hír érkezett, hogy barátját elragadta a pestis. Párizsban M. Richet
+elaltatja egyik jóbarátját és szuggerálja neki: Jőjj! szálljunk
+léghajóba… emelkedünk… elhagyjuk a légkört… közeledünk a holdhoz…
+megérkeztünk. Erre hangos nevetésbe tör ki az alvó: «Nézd csak azt a
+nagy fénylő hólyagot odalent!»[69]. Tehát annyira beleélte magát a
+helyzetbe, hogy maga előtt látta a földet, mint valami nagy izzó golyót.
+Hasonlókép éli magát bele a jogin hipnotikus álom közben különböző
+csodálatos látogatásokba és lebegő helyzetekbe.
+
+A kataleptikus érzéktelenség magyarázza meg azokat a borzalmas
+kínzásokat, melyeket ki tudnak állni. Így Zumbró amerikai misszionárius
+1913-ban fedezett fel Madraszban egy eddig ismeretlen jogin központot,
+hol évenként kétszer végeznek istentisztelet gyanánt vezekléseket. Egyik
+jogint tanítványa lábainál fogva felakasztotta és félórahosszatt tüzet
+égetett a feje alatt, úgyhogy a füst állandóan a jogin arcába szállott
+és láng nyaldosta. A másik szent egyik kezét mankóra támasztva hónapokon
+át mozdulatlanul tartotta, míg a mankó elkorhadt, a kar mereven és
+szabadon állott, izmai teljesen megszáradtak. Néhány nő egész éjjel és
+egész nappal térdmozdulás nélkül törzshajlításokat végzett előre és a
+földet érintette újjaival. Az egyik kisgyermekre olyan nehéz követ
+tettek, amilyet éppen még elbírt agyonnyomás nélkül; egy másik ártatlan
+csöppséget a szülei egy rakás tövisre fektettek és nem törődtek a
+sírásával; majd megszokja! Az indiai kormányzóság eltiltotta egyik
+főmutatványukat, de itt még ez is látható, az ú. n. «árboc körüli tánc».
+Az egyik jogin hátizmaiba mészáros kampót veret, kötélen felhúzatja
+magát egy fiatal hajlékony fára, mely állandóan ide-oda mozog a furcsa
+teher alatt.[70]
+
+4. A tetszhalálra és az élő eltemettetésre történelmi hitelességgel csak
+Haridas nevű joginról állapítható meg négy eset.[71]
+
+A kataleptikus állapotba került jogint a nép halottnak tartotta és ha
+újra éledt, akkor mint szentet a legnagyobb tisztelettel rajongta körül.
+Ez a kivételes tisztelet annyira legyezgette a hiúságot, a hindu népnek
+jellemző vonását, hogy a letargia és katalepszia egész sportszerű
+gyakorlat lett Indiában. Spiritiszta és teozófikus iratok szerint az
+élve eltemetés és újraélesztés igen gyakori és közkeletű az egész
+félszigeten. Alapos tanulmányok azonban kiderítették, hogy valamennyi
+hiteles hír csak egyetlen emberre, Haridas joginra vonatkozik, ki 1820
+és 1830 között négyszer eltemettette magát, amint erről magasrangú angol
+állami tisztviselők és katonatisztek tanuskodnak. Sem előtte, sem utána
+nem lehetett kimutatni senkiről sem. Mások elásatják ugyan magukat
+sírszerűen üregekbe, de egy kis résen levegő és napfény áramlik be
+hozzájuk. Mivel Haridas mutatványa az ember téliálomszerű állapotára
+páratlan eset az egész történelemben, érdemes vele kissé jobban
+megismerkednünk a lahore-i maharadzsa udvarában élő angol követ
+jelentése és Honigberger János Márton brassói származású orvos leírása
+alapján, aki 35 évet töltött keleten és öt évig működött, mint a lahorei
+maharadzsa udvari orvosa.
+
+Haridas korán felvágatta nyelvét, mesterségesen meghosszabbította és
+visszafelé hajtva teljesen el tudta vele zárni a garatot. Éveken át
+gyakorolta a lélekzés minél hosszabb visszatartását is. Élve
+eltemetésére a következő előkészületeket tette. Hashajtót szedett és
+utána napokon át tiszta tejjel táplálkozott. Az eltemetés napján már nem
+vett táplálékot magához, hanem lenyelt egy három újjnyi széles és 30 öl
+hosszú vászon szalagot. Ezután ismét visszahúzta és így alaposan
+kitisztította a gyomrát; majd vállig bele ült meleg vízbe, melyet csövön
+át a belekbe bocsátott. Azután a test nyílásait, orrát, fülét illatos
+viaszdugókkal zárta el, a garatot pedig a nyelvével. Mellén keresztbe
+fonta karjait és tetszhalálhoz hasonló álomba merült. Vászonba
+göngyölték, melyet feje felett összekötöttek és lepecsételték a
+maharadzsa gyűrűjével. A testet ládába tették, melyet a maharadzsa
+sajátkezűleg különleges lakattal zárt le, mert maga is alaposan
+kételkedett az újraébredés lehetőségében. A ládát egy négyszögletű,
+befalazott ablakú kerti épületbe helyezték el, melynek ajtaját ismét
+lepecsételték és agyaggal erősen betapasztották, hogy levegő ne
+juthasson az épületbe. A maharadzsa saját testőrségéből két századot
+helyezett el az épület közelében, ezek közül felváltva éjjel-nappal négy
+ember őrizte az épületet és az udvarmester naponként többször
+ellenőrizte az őrséget. Más esetben az angolok őríztették a földbe
+temetett ládát hindukat gyűlölő mohamedán katonákkal, kik oly
+lelkiismeretesen teljesítették tisztüket, hogy még egy porszemet sem
+engedtek elvinni a sírhantról, melyet pedig a babonás nép ereklyeként
+akart szétkapkodni. Negyven nap mulva feltörték a zárakat, a maharadzsa
+és az angol követ beléptek a sötét üregbe, hol három láb mélyen a lezárt
+szekrény állott. A kinyitást a katonaság salve lövésekkel üdvözölte, a
+tömeg előretört és valamennyien megnézhették a nyirkos, penészes
+vászonba gyöngyölt alakot. Mikor kíváncsiságukat kielégítették, az angol
+követ kérésére kibontották a zsákot, a kíséretében lévő orvos alaposan
+megvizsgálta a jogint és érverést sehol sem észlelt rajta. Azután
+megkezdődött az újraélesztési eljárás. A jogin kitanított szolgája meleg
+vízzel öntözte a testet és lassan, óvatosan kinyujtotta a kezét és
+lábát. A maharadzsa és a követ dörzsölték a lábakat és a szolga
+kétszer-háromszor forró kovásszal borogatta a koponyát, azután
+eltávolította az orrból és a fülből a gyapot- és viaszdugaszokat. A
+fogakat késheggyel feszítette szét, nagy erővel kinyitotta a száját és a
+torokból kihúzta a nyelvét. Néhány másodpercig vajjal dörzsölgette a
+szemhéjakat és széthúzta. A szemüregből mozdulatlan, fénytelen szemek
+meredtek elő. A fejre alkalmazott harmadik kovászos borogatás után az
+egész test görcsösen megrándult, az orrlyukak kitágultak és az eddig
+ráncos, összeaszott tagok teltebbé váltak. A nyelvre vajat tett, melyet
+Haridas nehezen lenyelt. Néhány perc mulva a szemgolyó jobban kidülledt,
+visszanyerte természetes fényét és a jogin a mellette ülő maharadzsától
+alig hallható, síri hangon kérdezte: Hiszel most már nekem? A maharadzsa
+igennel válaszolt; felöltöztette díszruhába, felékesítette gyöngy
+nyaklánccal, arany karperecekkel. Az egész élesztési eljárás félóráig
+tartott. Másik félóra mulva Haridas az angol követtel és környezetével
+gyenge hangon elbeszélgetett.
+
+A gondos előkészület és az élesztési eljárás részletes leírása mindenkit
+meggyőzhet arról, hogy ebben a hosszas tetszhalálban az emberi szervezet
+végletekig menő teljesítőképességéről van szó és nem valami
+természetfeletti jelenségről. A lélekzés szünetelése nem teljes, mert
+eltekintve attól, hogy a légi utak elzárása sem tökéletes, a lélekzés
+történhetik a bőrön át is. És egy üregben felállított vagy más esetben
+háromlábnyira elásott faszekrénybe hatolhat még annyi levegő, amennyi a
+vita minima, a legelemibb életműködés fenntartásához szükséges.
+Táplálékot a saját zsírszöveteiből merített, mert nagyon lesoványodott,
+akárcsak a téli álomba merült állatok.
+
+Erkölcsi tökéletességet sem jelent az önkínzás vagy tetszhalál
+gyakorlása, amint ezt Haridasnak élete igazolja. A nép módfelett
+ünnepelte a szent embert, de életmódja olyan botrányos volt, hogy a
+maharadzsa már ki akarta toloncoltatni országa területéről. Ennek a
+szándékának neszét véve megszökött egyik jótevőjének fiatal feleségével.
+Nemsokára azonban komolyan meghalt és a népszokás szerint máglyán
+elégették. Indiai források regélnek még arról is, hogy jogint háromszáz
+esztendő mulva ástak ki a földből, de ez természetesen csak legenda,
+történeti értékű bizonyíték nincsen rá.
+
+Az egész rendszerről és gyakorlatról elmondhatjuk, hogy hamis
+fiziológián és egyoldalú lélektani megfigyeléseken alapszik. A sok
+befelénézéstől eltompul az igazi megfigyelő erő és nem veszi figyelembe
+az éntudat rendes jelenségeit sem, melyekből könnyű, biztos
+következtetéssel jutunk el a lélek megismerésére, ha nem is
+intuiciójára. A természet és szellem megkülönböztetése végett nincsen
+tehát a szellem eltompítására szükség.
+
+Az ilyen aszkézis alkalmas az indiai lélek fantasztikus hajlamának
+előmozdítására, hallucinációk ébresztésére, de a tevékeny termelő munka,
+a valóságot alakító élet elvész benne. Nem tesz különbséget az
+eltompító, kataleptikus, hisztérikus révület és a teremtő elme tárgyban
+elmerülő szemlélődése között. Leubával erős lehet a gyanunk arra, hogy
+az ilyen aszkéták túlnyomó többségénél a szellem elszegényedése,
+elárvulása áll be és ezért teljesen indokolatlan a teozofusok
+lelkesedése irántuk és a jogin műszavakkal való dobálódzás.
+
+
+IV. Kisebb rendszerek.
+
+A nagy, kiépített rendszerek mellett az idők folyamán egész sereg
+vélemény hullámzott Indiában. A dzsai-nák 363 filozófiai rendszert, a
+baudhák 62-t emlegetnek. Ezek közül a következő hatot ismerik el
+orthodox rendszernek. Az eddig ismertetett vedanta, szánkja, jóga
+mellett még a purva-mimanzát, a vajsesika- és a njája-rendszert. A
+védákkal ellenkező tanok közül legnevezetesebb a buddhizmus és a
+materializmus.
+
+Az indiai világnézet teljesebb ismertetésére még a kisebb rendszerekről
+is megemlékezünk néhány szóval.
+
+1. _A purva-mimanza-rendszer._ Ez a brahmanok legsajátosabb tudománya.
+Az orthodox rendszerek között a vedanta kiegészítőjének és
+ellenlábasának szokás tekinteni, amennyiben a véda rituális részével, a
+brahmanák fejtegetésével foglalkozik. Innen származik már neve is;
+purva-mimanza annyi, mint első kutatás, első fejtegetés. Másik neve
+karma-mimanza, az érdemszerző cselekedetek taglalása, vele ellentétben a
+vedanta-rendszer az uttara-mimanza, második fejtegetés, vagy
+brahma-mimanza, a világlélek tárgyalása. A purva-mimanza tankönyvét, a
+mimanza-szutrákat a vedanta-szutrákkal egyidőben Dzsajmini
+szerkesztette, valamivel Krisztus születése előtt.
+
+Inkább rituális kazuisztika ez, nem pedig tulajdonképpeni filozófiai
+rendszer; nincsen sem önálló metafizikája, sem etikája. A ritusok
+könyvéből elhagyja a terjengős magyarázatokat, szemléltető történeteket
+és pontosan meghatározza, hogy az áldozatok bemutatásánál mi a pap, mi a
+hívő teendője. Pl. a tűzisten, Agni áldozatánál használt kavicsokat nem
+szézám-olajjal kell megkenni, hanem vajjal. Pontosan felsorolja az
+áldozatok fajait, mindegyiknél szükséges papok számát és ezek teendőit,
+az áldozati állatokat és földolgozásuk módját. Megállapítja minden
+cselekedet jutalmát és büntetését s ebben teljesen a hasznossági elv
+alapján áll. Minden cselekedet meghozza a maga gyümölcsét (karma), vagy
+ebben az életben egészséggel, vagyonnal és hosszú élettel, vagy a másik
+életben, mely addig lesz szerencsés, míg a tetteinkért járó érdemeket
+fel nem éljük.
+
+Valószínűleg szabatosan felépített logikai formájának köszöni, hogy
+bölcseleti tanok híján is a többi orthodox rendszerrel egyenlőrangúnak
+ismerik el. Minden kérdést a következő schéma szerint tárgyal: 1. kitűzi
+a tételt; 2. módszeres kételyt támaszt, ellenvetéseket hoz fel; 3.
+megindokolja az ellenvetéseket; 4. cáfolja az ellenfél érveit és vele
+szemben felállítja a helyes bizonyítékokat; 5. összefoglalja az
+eredményt. Ezekben az érvelésekben elvétve filozófiai kérdések is
+kerülnek szőnyegre. Legértékesebb közöttük az a vélemény, hogy a szó és
+jelentménye között az összefüggés nem az emberek tetszésétől függ, hanem
+a dolog természetéből származik. Ezzel akarja bizonyítani, hogy a Véda
+nem emberi alkotás, nem is sugalmazott könyv, hanem maga az örökkévaló
+érvényesség. Egyszerű szótagja olyan szilárd, olyan egyetemes, mint a
+nap és mint a tenger, a szó azonban megjelenik a betűkben, mint a nap a
+sugaraiban, a tenger hullámaiban.
+
+Ez a rendszer olyan emberek szemében állhat meg, akik csak egyetlen
+nyelvet ismernek és nem tudják megítélni, hogy egy fogalomnak hányféle
+kifejezés felelhet meg. A sok körmönfont előírás és kicsinyes szabály
+nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a gondolkodó embereket elidegenítette az
+istentisztelettől és a védáktól és sokan az ellentétes végletbe csaptak
+át, az indiai materializmusba.
+
+2. _Az indiai materializmus._ A bráhminok műveltségéhez hozzátartozik az
+is, hogy ismerjék a védákat támadó materializmust. Ezt a könnyű fajsúlyú
+rendszert az ékesen szóló Csárváka, «az istentagadók fejének koszorúja»
+dolgozta ki. Ő azonban arra hivatkozik, hogy az emberszerető Brhaspati
+istentől tanulta, ki a Véda-pantheon vezető teológusa és az upanisadok
+szerint jókedvében a gonosz szellemeket megtanította arra, hogyan lehet
+okossággal a jót rosszá, a rosszat jóvá átalakítani.
+
+A rendszer a kicsinyes ritusok ellenhatásaképpen igen korán
+keletkezhetett. A legrégibb buddhista iratok már teljesen kiforrott
+alakban ismertetik, jeléül annak, hogy a buddhizmusnál jóval régebbi
+keletű.
+
+Jelszavuk: csak azt tartjuk igaznak, amit látunk, hallunk és ízlelünk.
+Minden magasabb tudásról szóló tan népámítás és szófia beszéd. A
+brahmánok csalók és csufondáros tréfagyártók; a védák nem egyebek, mint
+üres koholmányok, csak abban az egyben van igazuk, hogy nincsen
+semmiféle élet a megváltás után. Ilyen megváltás azonban minden halál.
+Az ember megismerő lelke az elemekből keletkezik és ezekkel pusztul el.
+Négy elem keveredéséből származik a test és a testet mindig nyomon
+kíséri a lélek, mint az italok keverésével együtt jár a mámorba ringató
+erő. Az emberi élet egyetlen célja a gyönyörűség: eszem-iszom és
+szeretkezés. De amint a halevéshez érteni kell, ügyesen kiválogatni az
+ízletes húsból a szálkát és porcokat, hasonlóképpen csak az a bölcs
+ember, ki a szenvedésekből kiválogatja az örömet, élvezi az életet, sok
+pénzt kér kölcsön és nem a brahmánoknak hagyja, hanem maga issza meg a
+jó vajas italt. Értékelésére kár volna szót vesztegetni, ez nem
+filozófia, inkább olcsó szellemeskedés.
+
+3. _A vaisésika- és a njája-rendszer._ A vaisésika-rendszer alapítója
+Kanada a njája alapítójának, Gótamának kortársa. Egészséges realizmust
+hirdet mind a két rendszer. Szerintük ha kellően használjuk
+megismerőképességeinket, elérjük az igazságot. Akik azt állítják, semmi
+sem létezik, minden csak látszat, bizonyítsák be az állításukat; az ő
+bizonyítékuk sem létezik, ez is csak látszat, amint alapelvükből
+következik.
+
+Oldenberg szerint Kanada rendszerét még csak kezdetlegesen ismerjük.
+Annyit tudunk, hogy _bízik a valóság megismerhetésében és legfőbb
+törzsfogalmakat, kategóriákat keres,_ melyek segítségével áttekinteni
+kívánja a mindenséget. Hat kategóriát állít fel: szubsztancia, minőség,
+mozgás, egyetemesség, inherencia és egyéniség. Emlékeztetnek ezek
+Aristoteles kategóriáira és világképére, amint ez már a szánkjánál, a
+másik realisztikus rendszernél látható volt. De ezek a kategóriák a
+védák törvényt tartalmazó részén alapulnak, nem pedig a panteisztikus
+upanisadokon. A mindenség négy elemből áll elő: földből, vízből, fényből
+és levegőből. Ezek végtelen kicsiny, szemmel nem látható finom részeket
+tartalmaznak és ez a végtelen apró rész a paranam, az atóm, mely minden
+további elemzést kizár és egyenlő a napsugárban lebegő porszem
+hatodrészével. A négy anyag eredetileg harmóniában nyugszik, míg
+valamely önző szellem vágya mozgásba nem hozza, és így alkotja a szellem
+számára a testet, melyet mint valami bilincset, az igazság törvényét,
+tetteinek következményét kell hordoznia. A négyféle atóm nemcsak
+négyféle elemet alkot, hanem a nekik megfelelő érzékszerveket is. A szem
+ilyen módon nem egyéb, mint látószervvé kristályosodott fénysugár, mely
+a saját alkotóelemére irányul. A fül hallószervvé alakult levegő, az
+ízlés a víz szerve és végül a szaglás földszerű. _Hasonlót tehát
+hasonlóval ismerünk meg, amint Platon is tanítja._ A tanok végére
+ismételten odabiggyeszti, hogy ezek ismerete hozza meg az üdvösséget. De
+már érezzük, hogy ez az összefüggés a védák törvényeivel erőltetett
+külsőség, mellyel a közvélemény miatt nem akar szakítani, de tulajdonkép
+minden misztikus szemlélettől eltérő világképet keres. Kiindulópontja
+lehetett volna a természettudományos kutatásnak, de a néplélekben nem
+talált visszhangra.
+
+_A njája-tannak főcélja szintén az egyéni tudás megszűnése_ és
+megszabadulás e siralmas világból, de ez már nem Kanadának realisztikus
+kategóriáival, hanem ezek teljes elfogadása mellett főképpen dialektikus
+ismeretekkel szerezhető meg. Leginkább a deduktív következtetéssel
+foglalkozik, az ítéletet csak érinti, a fogalom meghatározását pedig
+teljesen mellőzi. A rendszer büszkesége a bonyolult öttagú
+következtetés, a szillogizmus elmélete. Rendes szemléltető példája
+Oldenberg szerint a következő:
+
+1. állítás: a hegyen tűz van;
+
+2. ok: mert füstöl;
+
+3. példa: ahol füst van, ott tűz is van, mint a konyhában;
+
+4. alkalmazás: de ezen a hegyen így van;
+
+5. következmény: tehát ezen a hegyen is tűz van.
+
+A harmadik helyen lévő példa beillesztése alkalom lett volna az indukció
+kifejlesztésére, de ezzel nem törődnek; megelégszenek a példák minden
+kritikanélküli felemlítésével. Az egész rendszer elmés játékszer erdőben
+hűsölő remeték számára, akik egymással szellemi sakktornát folytatnak és
+ennek szabályait pontosan körvonalazzák. Egyébként Indiában még ma is
+népszerű; a magasabb műveltség előkészítő iskolájának tekintik.
+
+
+BUDDHA.
+
+
+I. Élete és jelleme.
+
+1. Kr. e. a VI. század az emberi művelődéstörténet egyik legnagyobb
+százada. Athén ekkor fogadja el Solon alkotmányát; Kisázsiában Thales és
+a miletosiak felvetik a nyugati filozófia főbb problémáit; Cyrus
+megalapítja a perzsa birodalmat és megengedi, hogy a zsidók a babiloni
+fogság után újra építhessék jeruzsálemi templomukat. Látomásait ekkor
+látta Ezekiel, ekkor zengette Jeremiás próféta örökbecsű siralmait. A
+messze keleten Laoce és Kon-fu-ce megírják a kínai művelődés mindmáig
+alapvető műveit. Indiában szintén ekkortájt fejlődik ki számos önálló
+filozófiai rendszer és a szofisták után fellép a hindú Sokrates, Ázsia
+világossága, Gautáma Buddha.
+
+A népek fejletlen valóságérzéke ebben az időben még a nagy emberek
+életét mondával szövi át meg át. Mennyit mesélnek még a józan görögök is
+Homerosról, Orpheusról vagy Pythagorasról? Nem csoda tehát, ha a keleti
+fantázia Buddha életét a történeti kritikát szinte kétségbeejtő ködbe
+burkolta. A szóbeli hagyományokat Buddha halála után csak ötszáz,
+hatszáz esztendővel foglalták írásba, leginkább kétféle változatban:
+páli nyelven Ceylon szigetén és szanszkrit nyelven az északi
+országokban, Nepálban és Tibetben.
+
+A páli hagyomány egyszerűbb, világosabb, jobban megközelíti a történeti
+valóságot. Hármas gyüjteményét hármas kosár, Tipitaka néven foglalták
+egybe. Terjedelme körülbelül kétszer akkora, mint a Szentírás. Az első a
+fegyelem kosara; magában foglalja a szerzetesek szabályait, a gyónási
+formulát, a megbocsátható és meg nem bocsátható bűnök jegyzékét. Második
+a dhamma, mely Buddha beszédeit és a régi bölcsek mondásait tartalmazza;
+ez a buddhizmus dogmatikája és erkölcstana. A harmadik rész (az
+abidhammapitaka) a másodiknak, a törvénynek mintegy toldaléka,
+kodicillusa: a rövid feleletek és kétes esetek megvilágítása.[72]
+
+1903–1914-ig német, francia, japán expediciók az északi iratok
+foglalatának, a szanszkritkánonnak nagy részét is felfedezték és
+megállapították, hogy az északi legendairodalomban sok a hitelt érdemlő
+adat, mely nincsen meg a déli könyvekben.[73]
+
+Az északi könyvek terjedelme már kétszázszor akkora, mint a Szentírás;
+magyarázatokkal együtt pedig a Japánban készült 1679-iki kiadás több
+mint kétezer kötetet számlál és egysorba helyezve harmincnégy méter
+hosszú polcot foglal el.[74]
+
+Buddha filozófiájában alig akad eredeti gondolat; Garbe, Jakobi, Pischel
+arról vannak meggyőződve, hogy teljesen a szánkja-rendszert teszi
+magáévá; Deussen pedig a védákból idézi majd minden alapgondolatát.
+Buddha tehát nem annyira tanaival, mint inkább életével és egyéniségével
+hatott, ezért az északi források mérsékelt igénybevételével vázoljuk
+életét és jellemét.
+
+2. A katonai kaszthoz tartozó Sákja-nemzetségnek Gautáma (Gotáma) ágából
+született Kr. e. 580 körül Sziddhartha (a célhoz ért) nevű fiú, aki
+később önmaga Buddha (fölvilágosított, magára eszmélt) nevet vett fel.
+Tisztelői elnevezték Sákja-muni-nak, a sákják bölcsének vagy
+Tathagatha-nak, magasztosnak, tökéletes életűnek. Élete folyásáról
+történeti bizonyossággal nagyon keveset tudunk. Anyja Mája, a gyermek
+születése után néhány napra meghal és nagynénje gondoskodik a kisdedről.
+Nemesi nevelésben részesül, 16 éves korában megnősül; ezután még 13 évig
+gondtalanul éli világát. Ettől az erősen érzéki élettől megcsömörlik és
+29 éves korában elhagyja palotáját, nejét, újszülött fiát. Hat álló
+esztendeig vezeklő életet él, de nem tudja elérni az upanisadok magasabb
+tudását és kijelenti, hogy a belátás nem származik önsanyargatásból.
+Éppen egy fügefa alatt üldögél, mikor egy Sujáta nevű leány jó reggelit
+hoz számára. Elfogyasztja, elragadtatásba esik, ekkor látja meg a négy
+megváltó igazságot és ettől a pillanattól fogva használja a Buddha, a
+fölvilágosodott nevet. 40 esztendeig hirdeti ezeket az igazságokat és
+meghal 80 éves korában. Elhalálozásának évére vonatkozólag 543-tól
+368-ig ingadoznak a vélemények; Müller Miksa középúton járva, 477-et
+tartja legvalószínűbbnek.[75]
+
+3. Születését, megtérését és halálát legendákkal veszik körül, melyek a
+világirodalom nevezetes termékei közé tartoznak és bizonyára elég híven
+megvilágítják hősük szellemi fejlődését, fő jellemvonásait. Születése
+szemlélteti túlságos önérzetét, megtérése akaraterejét és misztikus
+hajlamait, vándorélete hatalmas tanítói egyéniségét, halála pedig
+együttvéve valamennyi jellegzetes tulajdonságát.
+
+_Születése._ Anyja, Mája hosszú gyermektelen házasság után azt álmodja,
+hogy egy szép tavaszi napon a Himalája ormain járt és ott egy hatagyarú
+fehér elefánt hatolt az oldalába. Atyja, Suddhodáma fejedelem, összehív
+huszonnégy brahmánt, kik következőképpen fejtik meg az álmot. Májának
+fia születik, kiből vagy világverő hatalmas király, vagy világot megvető
+aszkéta válik. Tíz hónap mulva Buddha kilép anyja kebeléből, talpraáll,
+hét-hét lépést tesz a világ négy tája felé és oroszlánhangon ordítja:
+«Én vagyok a legnagyobb ezen a világon; ez az én utolsó születésem. Én
+vetek véget a születésnek, öregségnek és szenvedésnek.» Hangjára a
+világok megremegnek, csodás fény hatja át az égi tereket, virágeső esik,
+két felhő hoz meleg fürdőt az anyának és gyermekének. A vakok látnak,
+süketek hallanak, a bénák járnak, a hangszerek maguktól megszólalnak, az
+állatok csengő hangon énekelnek, az istenek ujjonganak, énekelnek és
+táncolnak.[76] Ez a hely rávilágít Buddhának és követőinek végtelen nagy
+önérzetére. Nem ismer maga felett se istent, se embert; önmagától lesz a
+maga és a világ megváltója.
+
+4. _A megtérés híres legendája bámulatos akaraterejét mutatja be._ Atyja
+hisz a brahmánok jóslatában és mindenáron arra tör, hogy fiából
+világhódító királyt és ne világmegvető aszkétát neveljen. Ezért
+távoltart fiától mindent, ami a remeteélet felé vonzhatná; gondoskodik
+róla, hogy ne lásson öregséget, betegséget, halált és aszkétát. Három
+palotát épít számára; egyet a hűvös, másikat a forró, harmadikat az esős
+időjárás tartamára. Gyönyörű kertek veszik körül a palotákat, ezerszínű
+lótuszvirág, tavi rózsa, vízililiom pompázik mindenütt a tavakon.
+Szépséges rabnők ezerszámra táncolnak, énekelnek az ifjú herceg körül,
+aki úgy él velük, mint egy isten az istennők között. Tizenhatéves
+korában nőül veszi Gopa hercegnőt és éli a világát még tizenhárom éven
+át. Huszonkilenc éves korában, mikor már fenékig ürítette az élvezetek
+poharát, kikocsizásai alkalmával az istenek sorra küldenek elé egy
+lázas, poklos beteget, elesett öreg embert, férges hullát, és mikor ez a
+látvány megrendíti, kedvét veszi az élettől, ekkor jelenik meg előtte
+békét sugárzó arccal egy sárgaruhás szerzetes, mintha hívná és mondaná:
+«Én legyőztem a világot.»
+
+Visszatérve hallja, hogy felesége beteg, fia született, kinek atyja
+Rahula nevet adott. Ekkor ezekre a szavakra fakadt: «Rahula született,
+bilincs született számomra.» Hiába jelennek meg előtte a rabnők, hogy
+zenével, tánccal felvidámítsák, rájuk se néz, csakhamar elalszik és
+utána a nők is. Éjjel felébredve látja, hogy a lant kihullott a
+kezükből, nyál folyik a szájukból; egyik hortyog, a másik fogát
+csikorgatja vagy kísértetiesen beszél álmában… Gyönyörű lakása, melyet
+eddig Indra isten palotájához hasonlított, úgy tűnik fel most előtte,
+mint egy temető, rothadó hullákkal teleszórtan. Sietve felkel és a
+nélkül, hogy feleségétől, fiától elbúcsúznék, lóra kap és hű kocsisa
+kíséretében nekivág a sötét éjnek, hogy békességet szerezzen magának, a
+világnak és az isteneknek. Harmincórai lovaglás után megérkezik két
+jógin tanítóhoz, itt angyalkézből megkapja a szerzetesnek nyolc tárgyból
+álló felszerelését és elbocsátja kocsisát. Hű lovának szíve megszakad
+bánatában és mint angyal születik újra az istenek egében.
+
+Buddha óriási akaraterejét kitűnően szemlélteti a legenda. Kedvenc lova,
+táncosnői, atyja, anyja, felesége, újszülött gyermeke, szóval mindaz,
+ami közönséges embert eltéríthet elhatározásától és hozzábilincseli a
+földi léthez, őt mindez nem ingatja meg. Gazdaságban, gyönyörűségben
+üresnek érezte szívét-lelkét. Elégedetlensége nőttön-nőtt és elvette az
+élvezetek minden varázsát; ő maga pedig mindentől megcsömörlött.
+
+Az érzéki gyönyörűségekben nem lelve örömet, másik szélsőségbe esik. Két
+brahmán tanítója hiába tartóztatja, a jógin gyakorlatok nem elégítik ki.
+Beljebb hatol Uruvéla erdejébe és mindig kegyetlenebb önsanyargatással
+iparkodik kierőszakolni a magasabb tudás megváltó pillanatát.
+Mezitelenül vagy piszkos rongyokban él, a vezeklők szőringébe öltözik,
+kővé meredten mozdulatlanul áll vagy rothadó csontokon fekszik, koplal
+az éhenhalásig, megeszi a borjúk ganéját és a saját maga ürülékét
+(Schmidt). A testén lerakódott piszokréteget éveken át nem mossa le
+magáról. Vergődéséről maga így nyilatkozik: «Összeszorítottam a fogamat,
+ínyemre tapasztottam a nyelvemet, elnyomtam vagy kínosan visszatartottam
+a gondolataimat, úgy hogy az erőlködéstől izzadság patakzott a hónom
+alatt. De azért tovább gyakoroltam az appana-elmélyedést.
+Visszatartottam a lélekzetemet, minek következtében hatalmas zúgást
+hallottam a fülemben, gyötrő főfájásom támadt, mintha erős szíjjal
+szorongatnák, ropogtatnák a fejemet és a gyomrom úgy égett, mintha egy
+ügyes mészároslegény késével hasogatta volna. Egész testem csupa tűz
+volt. Olyanná lettem, mint a fonnyadt dinnye, mint a fekete árnyék, úgy
+hogy csak fekete Gotamának hívtak. De ezzel a sanyargatással sem értem
+el a teljes tudást és a szenvedés megszűnését. Az istenek azt mondották:
+«Gotama aszkéta, így elpusztulsz, ne fogd magad vissza az ételektől,
+mert különben bőröd pórusain át életnedűt sajtolunk beléd. Buddha erre
+elgondolkozik; ez hamisság, ez csalás volna, hogy az istenek ily titkos
+módon tartsanak el. Visszautasította ajánlatukat és bő táplálékot vett
+magához. Visszaemlékezett az elragadtatás boldog pillanataira, melyben
+már az atyai házban részesült. Négy hétig ül elragadtatásban a különböző
+fák alatt és új belátását megvédelmezi a halál istenének, Marának heves
+támadásai, kísértései ellen.[77]
+
+Oldenberg legmélyebb meggyőződése, hogy a jóga-gyakorlatok Buddha
+életében igen nagy szerepet játszottak. Már kora ifjúságában hajlamosnak
+látszik hallucinációra, melyben csodás látomások tárulnak elé. «A
+rózsa-almafa hűs árnyékában ültem és elszakadtam az érzéki
+gyönyörűségtől, minden tisztátalan lénytől, az elmélkedéssel járó,
+magányból származó örömmel és megelégedéssel teljes elsőfokú
+elragadtatásba estem és ebben kitartottam.» Megvilágosodása, Buddhasága
+sem volt egyéb, mint ifjúkori gyakorlatainak megismétlése, felemelkedése
+az elragadtatás negyedik fokára és az itteni intuitív belátás
+eredményének színigazságként elfogadása. Az őt követő aszkéták jutalma
+sem egyéb, mint a jógagyakorlatoknak négy magasabb fokából származó öröm
+és békesség. Életének vége felé már annyira otthonos ezekben a
+gyakorlatokban, hogy egyik elragadtatásból a másikba esik és a negyedik
+fok többszöri elérése után szenderül örök nyugalomra, lép át a
+nirvánába.[78]
+
+5. _Tanítói egyénisége._ Nem hiába mondják Buddhát Kelet Sokratesének,
+fölvilágosodása után egész tevékenysége beszédekben és vitatkozásban
+merül ki. Kérdez és kérdezteti magát, de tulajdonképpen mindig ő viszi a
+szót. Tanítványai áhítattal hallgatják, ellenfelei pedig elnémulnak vagy
+megtérnek. Sikerének fontos tényezője személyes megjelenése. A páli
+szövegek szerint Buddha külső alakja szép, csinos, tetszetős; tekintete
+barátságos, nyílt és derült; magatartása rendkívül fegyelmezett, szigorú
+erkölcsre valló. Hangja zengzetes; választékosan, világosan beszél és
+egész fellépése a szentség és magasztosság benyomását kelti.
+
+Tanítói egyéniségének egyik hiteles és feltűnő vonása a tisztán elvont
+és elméleti igazságok iránti ellenszenve. Indiában még most is közszájon
+forog, hogyan gúnyolta ki a meddő filozófiai vitákat az _elefánt és a
+vakok meséjével_. Valóságos korkép ez az akkori szellemi életből, miért
+is jórészét ideiktatjuk.
+
+«Egy alkalommal Szavatthi-ban tartózkodott a Magasztos és ugyanakkor
+kéregetni jött ide sok aszkéta, brahmán és különböző szektákhoz tartozó
+vándor szerzetes. Ezek teljesen különböztek egymástól abban, amit tudtak
+és tanítottak. Voltak aszkéták és brahmánok, akik azt tanították és
+hitték: «A világ örökkévaló; csak ez az igazság és minden más vélemény
+dőreség.» Voltak ott aszkéták és brahmánok, akik tanították és hitték:
+«A világ nem örökkévaló. Csak ez az igazság és bolondság minden más ezen
+a világon.» Ilyen hosszadalmas módon állítja még egymással szembe a
+következő véleményeket: a világ véges és végtelen, a lélek és a test
+azonos vagy nem azonos. A tökéletes lélek létezik a halál után és nem
+létezik, vagy létezik is, nem is létezik… Ilyeneken veszekedtek
+egymással, civakodtak, mérges beszédük nyilával sebezgették egymást.
+Buddha szerzetesei kéregető úton hallják ezt a nagy vitát és előadják
+mesterüknek, tanítójuknak, mire ő a következőképpen válaszolt:
+«Szerzetesek! a többi felekezet vándor barátai vakok és nincsen szemük;
+nem tudják, mi van és mi nincsen, mi az igazság és mi a hamis tan.
+
+Volt itt Szavatthiban egy király, aki meghagyta udvari emberének: Menj
+kedves szolgám és gyüjtsd össze Szavatthi minden vakon született emberét
+egy helyre… és mutass a született vakoknak egy elefántot. Az udvari
+ember összegyüjtötte a vakokat, megmutatta egyrészüknek az elefánt
+fejét: No nézzétek vakok, ilyen az elefánt. Másik résznek mutatta a
+fülét… ismét másoknak az agyarát, orrmányát, törzsét, hátát és végül az
+utolsó csoportnak a farkát. És, mint aki jól végezte dolgát, elment a
+királyhoz és jelentette: Uram, a vakok látták az elefántot, tégy velük,
+amit jónak tartasz. A király lement a vakokhoz és mondá nekik: Láttátok
+az elefántot? Igen, uram, láttuk. Mondjátok meg, mihez hasonlít az
+elefánt? Azok, kik az elefánt fejét tapogatták végig, így feleltek:
+Király, az elefánt olyan, mint egy nagy fazék. Akik az elefánt fülét
+fogták meg, azt mondották: Király, az elefánt olyan, mint egy
+szórólapát. Akik az agyarát érintették, azt válaszolták, olyan, mint a
+csoroszlya; akik az orrmányát, mint az ekerúdja; akik a derekát, olyan,
+mint egy csűr; akik a lábát, mint egy oszlop, akik a farkát, mint egy
+nagy söprű. Elkezdtek egymással vitatkozni, a vita mindig hevesebb lett
+és ököllel agyba-főbe verték egymást. A király pedig nagyon jól mulatott
+mindezen.
+
+Látjátok szerzeteseim, ilyen vakok és világtalanok a többi felekezet
+szerzetesei. Nem tudják, mi létezik és mi nem létezik; mi az igaz és mi
+a hamis, és ezért gyűlölködve, civakodva, veszekedve töltik az
+életüket…»
+
+Buddha nem akar belevegyülni a körülötte hullámzó hatvan-hetvenféle
+filozófiai rendszer végnélküli szócsatájába. Az ő célja gyakorlati:
+megváltani a világot a szenvedéstől az igaz tudással, annak a
+beláttatásával, hogy a világ hiúságok hiúsága és minden csak hiúság.
+
+Más alkalommal egyik leghívebb tanítványa, a tiszteletreméltó
+Malunkjaputta jött hozzá azzal a szándékkal, hogy ő mégis
+felvilágosítást kér az előbb említett vitás kérdésekről és ha nem adja
+meg a Magasztos, ő nem engedi magát letorkoltatni, abbahagyja az aszkéta
+életet és visszatér a világba. Buddha kérdőre vonja: «Vajjon azt
+mondottam neked: Jöjj, légy a tanítványom, élj szent életet és én
+megmagyarázom neked, hogy a világ örökké való, vagy nem örökkévaló,
+véges, vagy végtelen…
+
+Nem mondottad uram. – Most ha valaki így szólna: Nem fogok addig a
+Magasztossal szent életet élni, míg meg nem magyarázza, hogy a világ
+örökkévaló, vagy nem örökkévaló… az az ember elpusztulna, mielőtt a
+Magasztos mindezt megmagyarázná. Úgy tenne az ilyen tanítvány, mint az
+az ember, kit mérges nyíl talál; rokonai, barátai orvost hívnak és ő azt
+hajtogatja: Nem engedem addig kihúzatni a nyilat, amíg meg nem tudom,
+hogy az az ember, aki meglőtt, melyik kasztból való… mi a neve, milyen a
+termete, az arcszíne, hol lakik; míg nem ismerem meg az íjjat, amivel
+lőtt… – itt részletesen elsorolja az íjj részeit – mielőtt mindezt
+megtudná, elpusztulna a sebében. Akár örökkévaló a világ, akár nem
+örökkévaló stb… mindegyik esetben van születés, öregség és halál, kín és
+jajgatás, fájdalom és gond, minek legyőzését itt a földön én hirdetem.
+Azért, amit meg nem magyaráztam, hagyd azt magyarázás nélkül. Miért nem
+magyaráztam meg? Mert nem vezet célhoz, nem tartozik a szent élet
+alapjaihoz, nem vezet a világról való lemondáshoz… a világosság
+megszerzéséhez, nem juttat el a nirvánába; ezért nem magyaráztam meg. Én
+azt magyarázom, mi a szenvedés, a szenvedés keletkezése, a szenvedés
+megszűnése… Ez vezet a világossághoz, ez juttat el a nirvánába.»[79]
+
+Ime, ez a pár jelenet Buddha életéből minden magyarázatnál jobban
+megvilágítja, milyen szuggesztiv erejű, milyen szemléletes lehetett
+Buddha beszélgetése, de egyszersmind felvilágosítást nyujt szellemének
+gyakorlati voltáról, pozitív irányáról.
+
+Modorát, magatartását jellemzik szerzetesrendjének szabályai. Amit a
+szerzetesekről mond, bizonyára önmagáról is írhatja. «A szerzetes
+felhagy a rágalmazásokkal; amit egy helyen hallott, nem mondja el
+máshol, hogy egyenetlenséget ne támasszon. Kibékíti azokat, akik
+összekülönböztek; megerősíti a jóban azokat, kik egyetértenek.
+Egyetértés a gyönyörűsége és öröme, ezért egységet teremtő szavakat
+mond. Felhagy a durva, sértő beszédekkel; kifogástalan, kellemes,
+tapintatos, szívreható, udvarias, a népnek kedves szavakat ejt.»[80]
+Ezekben jellemzi önmagát és a vázolt korviszonyok között megérteti
+velünk sikerének titkát.
+
+6. _Buddha halála._ 44 esztendeig vándorolva híveket szerez főleg a
+királyok, brahmánok és nemesek között, mert az egyszerű nép nem ért reá
+még az ilyen érthetőbb alakban nyujtott tanain se töprengeni. Igazi
+híveit szerzetesrendbe tömöríti, melybe később nagy ellenkezés után
+nőket is vesz fel. Megjövendöli, hogy éppen a nők felvétele miatt tanai
+most már csak 500 esztendeig fognak élni. 80 éves korában Szunda kovács
+omlós, leveses, porhanyó vadkanhússal kínálja meg. Buddhának kitűnően
+ízlik az étel, de a kovácsnak mégis meghagyja: «Szunda, ami a te
+porhanyó vadkan-húsodból megmarad, ásd el jól egy árokba. Senkit se
+tudok ezen a világon, se az istenek közt – élükön Brahmánnal – se
+sátánt, sem aszkétát vagy brahmint, se istent, sem embert, aki ezt az
+ételt elköltve jól meg tudná emészteni, csak a Magasztos.» De sajnos, a
+Magasztos is vérhast kapott ettől az ételtől és nemsokára Kuszinára
+határában lefekszik halálos betegen. Lázas viziói itt is jellemzik
+egyéniségét. Megparancsolja pl. tiszteletreméltó Upanavának, ne álljon
+elébe: «Tíz világrendszerből összecsődültek az istenségek, hogy lássák a
+Tökéletest. Tizenkét mérföldnyire köröskörül nincsen egy gombostűnyi
+tér, melyet az istenek be ne töltöttek volna és fel vannak háborodva.
+«Messziről jöttünk, hogy meglássuk a Tökéletest. Csak ritkán, néhanapján
+jelennek meg a világon a tökéletesek, a legfőbb szent buddhák. Ma éjjel
+a Tökéletes átlép a nirvánába és ez a vállas erős barát elfedi őt
+előlünk és nem láthatjuk a Tökéletest a végső pillanatban.» Íme, Ananda,
+ezért háborognak az istenek.» Két ikerfa között készült virágos ágyon
+ezer számra veszik körül a szerzetesek, kérdezi és tanaiban erősíti
+őket; végül lelkükre köti: «Az én elköltözésem után a nektek hirdetett
+tan és a szerzetes szabályzat, a dharma és a szangha a ti mesteretek.»
+Felszólítja őket, hogyha valaki kételkednék Buddhában, tanában és
+szerzetében, lépjen még elő. Nem akadt ilyen egyetlenegy sem. Ekkor
+utolsó szavait intézi hozzájuk: «Nosza szerzetesek, én mondom nektek,
+minden mulandó, ami keletkezett; törekedjetek lankadatlanul.»
+
+Ezután – leghívebb barátja és tanítványa Ananda megfigyelése szerint –
+felemelkedik az elragadtatás első fokára, a tér végtelenségébe, majd
+belép a másodikba, az ismeret végtelenségébe; a harmadikba, a
+létnélküliségbe és érzésnélküliségbe. A negyedikből visszaesik az első
+fokra, majd ismét sorra felemelkedik a negyedikre és ebből lép át a
+nirvánába. Ekkor megrendült a föld, az istenek hajmeresztően doboltak. A
+tökéletlen szerzetesek, akik még nem szabadultak meg a szenvedélyektől,
+a földre borulva jajveszékeltek; azok pedig, akik szabadok voltak a
+szenvedélyektől, öntudatosan fogadták a csapást: «Minden mulandó, ami
+keletkezett. Hogy is lehetne máskép?»[81]
+
+Ime, Buddha halála egybefoglalva tünteti fel mindazt, amit jellemzésére
+eddig mondottunk. Jógin révületek gyakorlása közben szenderül el, ez
+sajátos indiai vonás egész életében, mely minden nyugati bölcselőtől
+megkülönbözteti. Az indus jellem másik kiemelkedő tulajdonsága, a hiúság
+szintén nagy szerepet játszik a rózsákkal borított halálos ágyon.
+Mennyire az istenek fölött állónak hiszi magát, hiszen az istenek még
+arra sem méltók, hogy szerzetébe tartozzanak, csak mint tekintélyes
+világiak, a szerzetesek körén kívül foglalhatnak helyet. Nem
+csodálkozhatunk, ha hívei neki is megadják az isteni tiszteletet.
+Tanítására a régi közvetlen módszerével teszi fel a koronát, amikor
+megfelel minden kérdésre, eloszlat minden kételyt. Végül dicsekvő
+önérzetből származó erős akaratával bámulatraméltó türelemmel visel
+minden szenvedést. De mennyire szegényes e leírás a János-passzióhoz
+képest!
+
+
+II. Buddha tanai.
+
+A nagy Buddha-kutató, Oldenberg Hermann, utolsó és már csak halála után
+megjelent munkájában (Buddha’s Reden XXIII–XXV) úgy nyilatkozik, hogy a
+Buddhának tulajdonított számtalan terjengős beszéd közül leghitelesebb
+első benáresi beszéde, mely a négy főigazsággal foglalkozik. Ezenkívül
+nagyon valószínűen Buddhától származik a lélek nemlétezéséről szóló tan,
+mely megfelel a modern asszociációs, aktualista léleknélküli lélektan
+elméletének. Valószínűleg tőle való a 12 tagból álló oksági kapcsolat
+(lánckövetkeztetés) és végül a szerzetében kéthetenként felolvasott
+gyónási tükör, a megbocsátható és meg nem bocsátható hibák foglalata,
+erkölcstanának veleje. Oldenbergnek ezt a véleményét alapul véve
+ismertetjük: 1. a benáresi beszéd négy nemes igazságát; 2. a lélek
+nemlétét és a helyette felvett öt létmozzanatot: (szkandhá-t); 3. a 12
+tagú oksági formulát; 4. Buddha etikáját.
+
+1. A benáresi beszéd szövege a következő: «Szerzetesek, két végletbe nem
+szabad esnie annak, aki lemond a világi életről. Melyik ez a kettő?
+Egyik a kéjhajhászó élet, mely gyönyörűségekben és élvezetekben merül
+el; ez aljas, közönséges, lelketlen, nemtelen élet, mely nem vezet el
+célhoz. A másik az önsanyargatás gyakorlata, mely fájdalmas, nemtelen és
+a célhoz mégsem ér el. Szerzetesek, a Magasztos a két végletet elkerülve
+rátalált a középútra, mely megnyitja a szemeket és az értelmet, mely
+nyugalomra, ismeretre, világosságra, a nirvánába vezet.
+
+És szerzetesek, melyik az az út, melyre a Magasztos rátalált, mely
+megnyitja a szemeket, az értelmet, majd nyugalomra, ismeretre,
+világosságra és nirvánába vezet?
+
+Ez a nemes nyolcas út, mely nem egyéb, mint helyes hit, helyes
+elhatározás, helyes szó, helyes tett, helyes élet, helyes igyekezet,
+helyes emlékezet (vizsgálódás), helyes elmélyedés. Ezt a középutat
+találta meg a Magasztos, ez nyitja meg a szemeket, világosítja fel az
+értelmet, ez vezet nyugalomra, ismeretre, világosságra, a nirvánába.
+
+Szerzetesek, ez a szenvedés nemes igazsága. Szenvedés a születés,
+szenvedés az öregség, szenvedés a betegség, szenvedés a halál; szenvedés
+olyannal együttélni, akit nem szeretünk, szenvedés elválasztva lenni
+attól, akit szeretünk; szenvedés el nem érni, ami után kívánkozunk:
+szóval szenvedés a földhözragaszkodásnak mind az öt mozzanata és öt
+tárgya (szkandha).
+
+Szerzetesek, ez a szenvedés származásának nemes igazsága; az
+újjászületést az élet szomja idézi elő, mely örömmel és szenvedéllyel
+itt is, ott is kénye-kedvét tölti; a gyönyör szomjazása a keletkezés
+szomjazása, a hatalom szomjazása.
+
+Szerzetesek, a szenvedés megszüntetésének nemes igazsága annak az
+életszomjnak kioltása, mely újjászületést idéz elő, örömmel és
+szenvedéllyel itt is, ott is kénye-kedvét tölti; tegyünk le róla, adjunk
+túl rajta, oszlassuk fel, távolítsuk el.
+
+Szerzetesek, ez a szenvedés megszüntetésére vezető út nemes igazsága, ez
+a nemes nyolcas ösvény a következő: a helyes hit, a helyes elhatározás,
+a helyes szó, a helyes tett, a helyes élet, a helyes igyekezet, a helyes
+megemlékezés és a helyes elmélyedés (az igazi elragadtatás)… Világosság
+támadt bennem és láttam, hogy enyém a szellem elveszíthetetlen
+megváltása, hogy ez az én utolsó születésem és számomra nincsen többé
+újjászületés.» Beszédét volt szerzetestársai örömmel üdvözölték.
+Fölveszi őket a saját új rendjébe és tovább tagolja előttük a megváltó
+megismerést, mely úgy látszik, nem egyéb, mint a szánkja-bölcselet
+alaptana: «sem a test, sem a lélek, sem ezek bárminő szenvedése nem az
+enyém, nem az én.»[82]
+
+Ez a beszéd Buddhának tulajdonképpeni programmbeszéde: a hegyi beszéd.
+Mint minden indiai bölcseleti rendszerben a kiindulópont itt is a
+szenvedés. A kutató elme nem tudta felderíteni a lét titkát és így a
+filozófiából a lét szenvedéseinek csillapító gyógyszere lett (remedium
+doloris). Sikerén ne csodálkozzunk; az emberiség mindig szívesen
+hallgatja azt, aki részvéttel elismeri szenvedéseit és segíteni akar
+rajta.
+
+Mivel _a négy nemes igazság Buddhának tulajdonképpeni evangéliuma, sőt
+ez az egyedüli biztos tana, azért érdemes vele kissé behatóbban
+foglalkoznunk._
+
+Az _első igazság_ a legendának megfelelően sorolja fel a szenvedés négy
+válfaját: születést, betegséget, öregséget, halált. Emlékezzünk fia
+születésére, a bélpoklosra, az aggastyánra és a hulla megpillantására.
+Bőbeszédűségére jellemző, hogy már itt említi a szenvedés forrását, mint
+kívánkozást az után, amit nem értünk el. E szerint a szenvedés lényege
+abban áll, hogy a lét öt mozzanatában a mulandó világhoz ragaszkodunk.
+Az öt mozzanat, az öt szkandha számunkra érthetően a következő: 1. a
+testiség: ez testünk, mint külső tapasztalatunk tárgya; azután
+következik lelki életünk három mozzanata: 2. szkandha a megismerés; 3.
+az érzelem; 4. akarás, végül az 5. a tudatvilágunk, mint valamennyinek a
+foglalata.[83]
+
+A _második igazságban_ az élet szomját jelöli meg, mint a szenvedés
+okát. Ez a metafizikai kútforrás, mely megvolt már születés előtt,
+megmarad születés után és amelyből az egész jelen élet fakad.
+
+Minden élvezet annyi új vágyat ébreszt és ezek oly ritkán találnak
+kielégülést, hogy tulajdonképpen az élvezet is fájdalmat jelent. A lét
+oka éppen az a kívánság, melyet táplálunk, de ki nem elégítünk. Az
+életszomj elágazásai: a gyönyör kívánsága, a továbbfejlődés kívánsága és
+végül a hatalom kívánsága.
+
+Ennek a gondolatnak a veleje már a védákban föllelhető. Ezek szerint «az
+ember egészen vágyból keletkezett és amilyen a vágya, olyan a belátása;
+amilyen a belátása, olyan a cselekedete; amilyen a cselekedete, olyan a
+további sorsa.»[84]
+
+_Harmadik főigazság az egész buddhizmus magva:_ a szenvedést akkor
+szüntetjük meg, ha elapasztjuk a forrást, melyből származik, ha kiirtjuk
+az életszomját. Ez is benne van a védákban: «Ha valakinek nincsen
+kívánsága, saját maga lett a maga kívánságává és így életereje nem
+távozik többé el, hanem ő maga a brahman és teljesen beleolvad
+brahmánba.» Ez a brahmával egyesülés a Mahabharáta-époszban a
+brahma-nirvána vagy egyszerűen a _nirvána_. Íme, ez lebegett Buddha
+egész kora előtt, mint az ember megvalósítandó célja. Ezért hagyta el ő
+is otthonát, palotáit és ezt találta meg a fügefa alatt. A nirvána az ő
+szemében brahmántól elvonatkoztatva az a hely, ahol nincsen születés,
+nincsen betegség, öregség, halál.
+
+Minden ind tudós megegyezik abban, hogy a nirvána a buddhizmus végcélja,
+szabadulás a szenvedéstől, pihenés az élet nyugtalan vándorlásaiban.
+Logikus következménye ez Buddha filozófiájának, melynek sarkalatos elve
+az istentagadás és lélektagadás. Buddha utolsó szava: «Minden elmúlik,
+ami keletkezett; törekedjetek ernyedetlenül.» Ebből legtöbben arra
+következtetnek, hogy csak olyan dolgok létezhetnek, amelyek valamilyen
+okból jönnek létre, amelyek tehát mulandók, sőt pillanatnyiak. E szerint
+tehát a nirvána örök nyugalom, de egyszersmind örök megsemmisülés.
+
+Mit értsünk ezen a megsemmisülésen, arra nézve megoszlanak a vélemények.
+A legtöbben európai logikával Buddha teljes nihilizmusára következtetnek
+(Childers, Rhys, Pischl stb.), Barth és Oldenberg szintén osztják ezt a
+véleményt. A buddhisták látták, hogy tanaik ezt a következményt rejtik
+magukban, de nagyon vigasztalannak tartották és azért nem vonják le
+világosan, sőt helyette valamilyen kárpótlást akarnak nyujtani a
+boldogságra szomjazó emberi léleknek. Erre a kárpótlásra háromféle
+vélemény alakul ki. Sokan pozitivizmust tulajdonítanak Buddhának, ki
+tanítványainak megtiltja, hogy ilyen elméleti kérdésekkel bibelődjenek;
+ez csak a látóknak fenntartott igazság.
+
+A pozitivizmus elvont magaslatait azonban a legtöbb ember meg sem érti
+és azért a buddhista tudósok állandóan hímeztek-hámoztak, szép szavakba
+burkolták a szomorú valót: a nirvána a halhatatlanság, az örökkévalóság,
+a boldogság szigete és a legfőbb oltalom.
+
+Azok, akik nem érték be üres frázisokkal, a nirvánát titokzatos hellyé
+változtatták át és főleg a tömeg szemében a nirvána a buddhista
+mennyországgá lett, melyben a lélekvándorlás során bekerült istenek
+nagyon is jól érzik magukat és nem kívánkoznak az állítólagos végső cél,
+a boldogító megsemmisülés után.
+
+Ezeket a tanokat nagy készültséggel ismerteti de la Vallée-Poussin és
+Dahlmannal megegyezően azt vitatja, hogy ez a felfogás nem egyéb, mint
+nyugati ferdítés. A nirvána kialvást, nyugalmat jelent ugyan, de a tűz
+kialvása nem egyenlő a megsemmisüléssel. A nirvána az abszolut való,
+melyre nem illik rá a mi lét- vagy nemlétfogalmunk; az örök élet
+teljessége ez, mely tagadja az élet szomját, vágyát; a teljes
+tökéletesség, mely nem születik és nem hal meg, nem lehet beteg és
+nyomorék, nem bajlódik és nem szenved.[85]
+
+A vélemények útvesztőjébe és a szavak hüvelyezésébe nem bocsátkozhatunk.
+Szerintünk a hindu lélek alapjában ugyanaz, mint az európai lélek. Benne
+is teljes mértékben érvényes az emberi lélek gravitációs törvénye: a
+boldogságra való törekvés; de megáll ennek a törvénynek negatív
+oldalánál, annál a boldogságnál, mely megszüntet minden hiányérzést,
+letörül minden könnyet, begyógyít minden sebet; örök békét, egységet és
+harmóniát ad.
+
+_A negyedik főigazságban_ kifejti a középutat, mely a beszéde elején
+említett két véglet között nyugalomra, ismeretre, világosságra, a
+nirvánába vezet. Az első lépés ezen az úton Buddha tanításának
+elfogadása, az igaz hit, mely három gyümölcsöt terem: igaz gondolatot,
+igaz szót és cselekedetet. Az ötödik helyen álló helyes élet az előbbi
+három összefoglalása. Ez a gondolatmenet eddig megtalálható a védákban,
+az iráni és a keresztény erkölcstanban. A hatodik, a helyes igyekezet
+mérsékelt aszketikus gyakorlatokat jelent. Helyes megemlékezés nem
+egyéb, mint Buddha életére, tanaira mindennap történő visszagondolás. A
+nyolcadik a végcél, az igazi elragadtatás, melyet annyira becsül, hogy
+ezzel az állapottal való dicsekvést a meg nem bocsátható bűnök közé
+sorolja és a dicsekvőt kiteszi szerzetéből.
+
+A négy főigazságot számtalanszor megismétli hallgatósága előtt és
+megtérésük után hozzáfűzi jelszavát és utolsó szavát: «Aminek kezdete
+volt, végének is kell lennie. Ennek világos belátása maga az üdvösség.»
+A jelmondatnak összefüggése a négy igazsággal valószínűleg úgy oldható
+meg, hogy a szenvedés végső oka mindennek a mulandósága, semmisége és
+ennek a semmiségnek felismerése adja a megszabadulást, a megváltást.
+
+2. _A lélek nem létezése._ Deussen szerint Buddha nem adott választ arra
+nézve, van-e az embernek lelke vagy nincsen és a léleknélküli lélektan
+későbbi tanítványok véleménye.[86] Ezzel szemben Oldenberg olyan
+részleteket közöl Buddha leghitelesebb beszédének, a híres benáresi
+prédikációnak folytatásaként, melyek legalább is nagyon valószínűvé
+teszik, hogy az aktualizmus magára Buddhára vezethető vissza.
+
+Az első szerzetesek felavatása után beszélget még velük:
+
+«Szerzetesek! először testiségünk nem az én, mert ha az volna, nem lenne
+betegségnek, változásnak alávetve és mondhatnók róla: ilyen legyen az én
+testem és olyan ne legyen; másodszor érzésünk nem az én; harmadszor
+képzeteink, negyedszer lelki képződményeink vagy inkább akaratunk és
+végül ötödször tudatvilágunk nem az énünk… Mondhatjuk-e arról, ami
+állhatatlan, ami szenvedésnek és változásnak alávetett, mondhatjuk-e: ez
+az enyém, ez vagyok én, ez az én énem?…
+
+Ezért, szerzetesek, tanaim értelmes, nemes hallgatója elfordul a lét öt
+mozzanatától, az öt szkandha-tól: a testiségtől, az érzésektől, a
+képzetektől, az akarástól és a tudatos ismeréstől. Amennyiben ezektől
+elfordul, annyiban szabadul meg az élnivágyástól. Ez a vágytól mentesség
+megváltja őt és felmerül benne annak a belátása: megváltattam!
+Megsemmisül a születés, tökéletessé lesz a szent élet, betelik a
+kötelesség; nincsen többé visszatérés erre a világra. Íme, ezt ismeri
+meg.» Így beszélt a Magasztos. Az öt szerzetes örömmel üdvözölte; lelkük
+megszabadult az élethez ragaszkodástól, megmenekült minden szenvedéstől.
+Ebben a percben hat szent élt a világon, t. i. Buddha és az őt megértő
+szerzetesek öten.[87]
+
+Mi az _az öt életmozzanat_, az öt szkandha, amit Buddha itt mindjárt
+beszédében felsorol, erre nézve a buddhista íróknál bábeli zürzavar
+uralkodik. A testiség magyarázatánál 28-féle alfajt sorolnak fel, az
+érzésnél 18, az akaratnál 52 és a tudatnál nem kevesebbet, mint
+89-félét.
+
+Igaza van Deussennek, a fogalmak megmagyarázásánál nyugodtan
+támaszkodhatunk a saját lélektani tapasztalatunkra, mely a buddhisták
+lelki szemei előtt éppúgy tárva-nyitva volt, mint mielőttünk. Az első a
+testiség, magában foglalja mindazt, amit mi a külső tapasztalat
+tárgyának nevezünk, a másik négy pedig a lelki világot tartalmazza: az
+érzést, megismerést, akarást és mint valamennyi foglalatát, a tudatot.
+Ez az ötféle belső tevékenység az öt lételem, melyből minden
+összetevődik. De tulajdonképpen test, lélek, isten vagy bármilyen
+cselekvő alany nem létezik. Így a buddhizmus a hindu idealisztikus
+bölcselet fejlődésének végső tagja. A vedantarendszer merész idealizmusa
+panteizmusra, kozmogóniára és teizmusra vezet, mely az atmánt egy
+személyes istenre és sok egyéni lélekre (purusa) tagolta szét. A szánkja
+feleslegesnek találta Isten működését és így eljutott az
+istentagadáshoz. Buddha ezt magáévá teszi, de tovább megy, ő már a
+lelket, a megismerő alanyt sem tartja szükségesnek és eljut Csárvákának
+a pszichizmusára. Ezt az annyira modernnek gondolt tant főképviselőinél,
+Ebbinghausnál és Wundtnál szemléletesebben világítja meg a páli irodalom
+legszebb terméke a «Milinda-panja, Milinda kérdései» című
+kultúrtörténeti regény.
+
+Milinda tulajdonképpen Menandros ión király, Nagy Sándornak egyik
+legkiválóbb utóda, ki sorra cáfolja a buddhista bölcselőket, míg össze
+nem kerül a leghíresebbel, Nagaszénával és ezt is kérdezi: «Ha nincsen
+cselekvő alany, akkor ki az, aki nektek adja a mindennapi táplálékot és
+ki az, aki az adományokat elfogadja? Ki az, aki jót és rosszat
+cselekszik? Ha igazatok volna, akkor nem léteznék sem cselekvő, sem
+élvező, se érdem vagy bűn, se jutalom vagy büntetés. Ha valaki téged
+megölne, nem követne el gyilkosságot.» Kérdezi tovább, vajjon a tudós
+haját, körmét nevezik-e Nagaszénának, vajjon a fogait, csontját, bőrét,
+testi alakját, érzését, képzetét, vagy pedig ezenkívül létezik-e
+cselekvő alany, mert ha nincsen, akkor nincsen Nagaszéna. Most a bölcsre
+kerül a sor és ő felszólítja a királyt, magyarázza meg a kocsit, amelyen
+jött: Vajjon a rúd-e a kocsi, vagy a tengely, a kerék, a küllő, a
+szíjak, vagy ezeknek a részeknek egysége, vagy valami a kocsin kívül. A
+király tagadó válaszára a hallgatóság óriási tetszése mellett alkalmazza
+a retorziót: Akkor tehát a királynak nincsen kocsija. A király erre
+megjegyzi: hogy ahol rúd, tengely, kerék együtt vannak, ott használják a
+kocsi kifejezést. Ezzel a nominalisztikus magyarázattal Nagaszéna
+malmára hajtja a vizet, ki a király válaszát önmagára alkalmazza.
+
+«Amint a kocsi szót használják ott, ahol a kocsi részei együtt vannak,
+úgy a lélek, a személy kifejezést használjuk ott, hol a lét öt mozzanata
+találkozik.»
+
+«Pompás, bámulatos a válaszod, tiszteletreméltó Nagaszéna, ha Buddha
+élne, bizonyára ő is legmagasabb tetszéséről biztosítana téged.»[88]
+
+Hogyan fér össze ez a tan a lélekvándorlással és a megváltó nirvánával;
+hogy lehet a nem létező ember felelős a tetteiért? Ezt Nagaszéna a
+király kérésére több hasonlattal magyarázgatja. Gondoljuk el, hogy egy
+ember, ki mangó gyümölcsöt lopott, a törvény előtt így védekezik: én nem
+loptam el ennek az embernek a mangóját, mert az a gyümölcs, amit ő
+ültetett nem azonos azzal, amit én elvittem; tehát semmiféle büntetést
+nem érdemlek meg és mégis a bírák joggal ítélik el a tolvajt, mert az
+ellopott gyümölcs termése az elültetett gyümölcsnek. Vagy lámpát visz
+valaki a padlásra, tüzet fog tőle a ház és leég tőle a fél falu.
+Földieivel szemben védekezhetik-e így ez az ember: nem én gyujtottam fel
+a falut, mert az a tűz, mely a községet felperzselte, különbözött attól
+a lámpától, amit én a padlásra vittem. Itt is az elítélő bíráknak van
+igaza, mert egyik tűz a másik eredménye. Ugyanez a kapcsolat forog fenn
+az emberi név és alak között, létének különböző formáiban. Amint az
+éjjeli mécs lángja nem ugyanaz az éj első szakában és az utolsóban, de a
+lámpa ugyanaz marad, úgy a személyiség elemei is folyton váltakoznak, de
+a személy folytonossága megmarad. Minden pillanatban olyan és annyi az
+ember, amennyinek tudatában van. A lámpa a testet, a láng a tudat
+folyton hullámzó tartalmát jelzi.[89]
+
+A hasonlatok tényleg szellemesebbek, mint azok, amelyek akár
+Heraklitosnál, akár Wundt-nál vagy Paulsen-nél találhatók, de a szép
+képek már akkor sem elégítettek ki mindenkit olyan könnyen, mint a
+regényben Milinda királyt. Azért, hogy Buddhának egész rendszere a
+lélekvándorlással, megváltó nirvánával együtt össze ne omoljon és szét
+ne essék, a buddhista bölcselők visszatérnek a védák karma tanához. A
+halál pillanatában felbomlik ugyan a lét öt mozzanatának egysége, de
+megmarad a tettek gyümölcse, erkölcsi érdeme a karma, mely az elemeket
+újra egybegyüjti és új életre kényszeríti. Ez a titokzatos fogalom alig
+egyéb, mint a lélek tagadása és a másvilági jutalom közt fennálló
+ellentmondás homályba burkolása.
+
+3. _A tizenkéttagú oksági kapcsolat._ A benáresi beszédben a négy nemes
+igazságon és az öt létmozzanaton kívül Buddha említi a tizenkéttagú
+lánckövetkeztetést, melynek felfedezése őt az egész világon a
+legmagasztosabb igazság meglátójává tette, az istenek, brahmán, sátán,
+minden aszkéta és brahmin fölé emelte.
+
+Ez a tizenkéttagú oksági elv a négy főigazság hármas tagozásából áll elő
+(3 × 4 = 12), de oly homályos, zavaros, hogy a benne elmélyedők sem
+tudnak vele zöldágra vergődni. Nem hiába ismétli meg 21-szer maga Buddha
+is a megismerés fája alatt elejétől végéig és végétől elejéig. Kedvenc
+tanítványa Ananda egyszer próbál dicsekedni vele, hogy a gondolatmenet
+most már egész világos előtte; Buddha azonban leinti. Ne beszéljen ilyen
+dőreséget, ez a formula olyan mélységes kinyilatkoztatás, hogy az
+emberiség nem fogja megérteni és éppen azért nem képes megszabadulni a
+lélekvándorlástól és nem jut be a nirvánába.
+
+Az egész formula – úgy látszik – nem egyéb, mint nyakatekert kísérlet
+arra, hogy Buddha a maga tanát a védákkal és a szánkja-rendszerrel
+egybeforrassza, amennyiben a szenvedést okozó életszomjat a védákban és
+szánkjában annyit szereplő tudatlanságra vezeti vissza. Ez a tudatlanság
+nála természetesen az ő tanainak nemtudása: bizonyítandó tétele tehát a
+következő: Buddha tanának nemtudásából származik minden szenvedés. Ennek
+igazolására építi fel a következő láncolatot:
+
+1. Aki Buddha tanait nem ismeri, el nem hiszi, nem szabadul meg az
+élniakarástól és ezzel az újjászületés csírájától.
+
+2. Az újjászületés csírájából származik az egész tudatvilág.
+
+3. A tudatvilág, másszóval a lelki tevékenységek összege alkotja a
+tapasztalati ént, a lélektani egyéniséget.
+
+4. A lélektani egyéniséggel együttjár hat szerv, hat képesség (öt érzék
+és a szellem, manasz).
+
+5. A hat érzék késztet arra, hogy érintkezésbe lépjünk a külvilággal és
+így létrehozza az érzetet, képzetet.
+
+6. Az érzeteket állandóan kíséri az érzés, a gyönyörűség.
+
+7. A gyönyörűségből az ember mindig többet kíván és így ebből származik
+az élet szomja, a test kívánsága.
+
+8. A test kívánságából, az élet szomjából származik ehhez a léthez
+tapadás.
+
+9. A léthez tapadás magával hozza a fogantatások sorozatát, tehát az
+örökké megújuló létet.
+
+10. A fogantatásból következik a születés.
+
+11. A születésből ered az öregség, a halál, a fájdalom, szomorúság,
+kétségbeesés.
+
+12. A lánckövetkeztetés zárótétele tehát: Buddha tanainak nemtudásából
+keletkezik a születés, a halál, az öregség, szenvedés és fájdalom.
+
+Lehet, hogy Buddha egész eredetinek tartotta ezt a gondolatmenetét,
+pedig az általa ismert szánkja- és jóga-rendszerben fellelhető. Láttuk,
+hogy ezek szerint a természetben a prakriti-ben alakul ki a lelki élet
+valamilyen csalódás hatása alatt és ez a lelki élet teljesen független
+magától a tehetetlen lélektől. Buddha elejti ezt a henye fogalmat és az
+ő tanainak nemtudását állítja a purusa tévedése helyére.
+
+A tanok mélyebb értelme megegyezik a modern aktualizmussal: nincsen
+világ, isten, lélek, test, vagy bármilyen magánvaló (substantia), hanem
+csak keletkezés és elmúlás, örök történés, mely örökérvényű törvényeknek
+van alávetve. A buddhizmus tehát abban is megegyezik a modern
+pozitivizmussal, hogy a törvényt megszemélyesíti, mindenek fölé emeli, a
+test és a lélek szerepét vele tölteti be.[90]
+
+4. _Buddha erkölcstana._ Emlékezzünk arra, hogy a védák mindenkit
+remeteéletre köteleznek. Az öregembernek teljesen egyedül kell
+kóborolnia «félve a tömegtől, mint a kígyótól, a kényelemtől, mint a
+pokoltól, és az asszonyoktól, mint a hullától».[91] Buddha is ilyen
+remetékből toborozza tanítványait, és később is csak az lehet igazán
+híve, aki odahagyja otthonát, vagyonát, teljesen koldús életre szánja el
+magát és belép a szanghába, a szerzetbe. Kolduló társadalom azonban
+magában nem állhat fenn, azért a szerzeteseken kívül szükség volt
+tisztelőkre, világi testvérekre, akik a teljesen szemlélődő életet élő
+és semmiféle termelő munkával nem foglalkozó szerzeteseket eltartották
+és ennek fejében lelki vigaszt nyertek.
+
+A szangha nem ismeri a nyugati szerzetes élet legfőbb fogadalmát, az
+engedelmességet, csak az öregeknek járó tiszteletet. Annál szigorúbban
+betartja a szegénységet és a tisztaságot. Kéthetenként tartott gyónási
+ünnepeken felolvasták a bűnök ősrégi jegyzékét. Ebben a négy meg nem
+bocsátható bűn a következő: 1. A nemi élettől való teljes tartózkodás
+megszegése. 2. Aki tolvaj szándékkal bármit elvesz, legyen bár az egy
+fűszál vagy egy fillér, az már nem tanítványa a Sákja-finak. 3. Egyetlen
+élőlényt, egy férget vagy hangyát sem szabad megölni. 4. Emberfeletti
+tökéletességgel nem szabad kérkedni, még azzal sem «Szívesen ülök hideg
+szobában», még kevésbbé elragadtatással, vagy valamilyen magasabb
+lelkiállapottal.[92] Ezek elleni vétség a szerzetből való kizárást vonja
+maga után. Van még egész sereg hiba, mely lefokozással, ideiglenes
+felfüggesztéssel jár. Buddha azt kívánta, hogy a kolduló szerzetes, az
+esős időt kivéve, szabad ég alatt lakjék. Halála után ezt a parancsot
+nem vették szigorúan és a gazdag világi testvérek a szangha számára
+hatalmas kolostorokat, egész városrészeket építettek. Igaz, hogy ezek
+szűk celláiban alig található más, mint egy fekvőhelyül szolgáló
+gyékény.
+
+Ha Buddha tanaiból európai logikával vonná le az erkölcsi szabályokat,
+akkor ki kellett volna jelentenie: minden cselekvés rossz, mert karmát
+eredményez, meghosszabbítja a lélekvándorlást és gátolja a nirvánába
+érkezést. Szerencsésnek nevezhető következetlenség, hogy a nirvánát,
+mint nehezen elérhető távoli célt csak a szerzetesek számára tűzi ki; a
+világi hívek elé inkább a hozzá vezető utat, az erényes életet állítja.
+Az ember jócselekedeteivel biztosíthat magának jobb sorsot, szebb
+jövendőt. Maga Buddha is ötszáz életet élt át, míg elég érdemet szerzett
+arra, hogy elérkezzék a nirvánába. A jó cselekedetekért nem ígér örök
+jutalmat, de egy-egy emberöltőn át tartó szép jövőt; a rossz tettekért
+pedig kemény büntetést.
+
+Az érdemszerző cselekedetek között a világiak számára legelső helyen áll
+a szangha eltartása. Ezenkívül még öt parancsot kellett betartaniok: 1.
+ne ölj, 2. ne lopj, 3. ne paráználkodjál, 4. ne hazudj, 5. ne igyál
+részegítő italt.
+
+Az első parancsot mindenekelőtt emberekre érti. A buddhista soha
+fegyverrel és erőszakkal nem terjesztette a vallást, e tekintetben
+egyenes ellentéte az izlamnak. A híres Aszóka király még azt is
+hozzáfűzi: ne magasztald a magad vallását, szerzetét és ne gyalázd a
+másét, mert amikor a vallásod és szerzeted dicsőségét a legnagyobbra
+akarod emelni, akkor ártasz neki legjobban; legszebb az egyetértés,
+mikor egyik meghallgatja a másik véleményét.»[93] Ez a nagy türelmesség
+veszedelmet hozott Buddha tanára mindenütt, hol a mohamedánizmussal
+került érintkezésbe.
+
+A parancsot azonban kiterjeszti az állatvilágra is, mert még a legutolsó
+féreg is ember lehetett azelőtt, talán éppen az arra járó atyja vagy
+nagyatyja. Gyakorlatilag ez a parancsolat a mérges kígyók és tigrisek
+hazájában sohasem valósítható meg egészen, de mindenesetre nemesítőleg
+hatott Buddha követőire. Az állatoknak sehol a világon nincsen olyan jó
+dolga, mint buddhista vidéken. A házak tetején majmok játszadoznak; a
+verebek, a gyík a szobában, sőt az asztalon szedegetik a morzsákat és a
+mérges kígyó egész otthonosan telepszik meg a ruhaszekrény fiókjában
+vagy az ágy takarója alatt.
+
+Amint a többi parancs mutatja, az egész erkölcstanon végigvonul a
+szenvedélyek és vágyak fékezése. «Amint a várost őrzik kívül és belül,
+úgy kell őrködnöd önmagad felett. Aki visszatartja a keletkező haragot,
+azt nevezem én kocsisnak; másik, ki ezt nem teszi, kezében tartja a
+gyeplőt, de nem tudja felhasználni.»
+
+A világi hívő eszményét a következőképpen rajzolja meg.
+
+«Támogassa mindenki atyját és anyját; szeresse nejét és gyermekeit;
+keresse kenyerét békességben: mert ez a legnagyobb áldás.
+
+Adjon alamizsnát, éljen vallásosan, segítse rokonait és cselekedjék
+tisztességesen: mert ez a legnagyobb áldás.
+
+Legyen türelmes, beszéljen udvariasan, keresse a vallásos emberek
+társaságát, imádkozza el a meghatározott időben a törvény megfelelő
+részeit: mert ez a legnagyobb áldás.
+
+Legyen tisztességtudó és alázatos, elégedett és háladatos; hallgassa meg
+a törvény felolvasását a meghatározott időben: mert ez a legnagyobb
+áldás.
+
+Legyen önmegtagadó és szemérmetes, tisztalelkű; ismerje meg a négy nagy
+igazságot és értse meg a nirvánát: mert ez a legnagyobb áldás.»[94]
+
+A családi élet szépségének megbecsülésében a buddhista az európai ember
+felett állónak érzi magát. A példás, mindenekfelett álló gyermeki
+szeretetet alapozza meg Buddha, amikor hangoztatja, hogy a szülők
+tisztelete többet ér, mint a mennyei istenek tisztelete.
+
+Teljesen elismerjük ezeknek a tanoknak a szépségét, keresztény író sem
+nyilatkozhatna róluk szebben, de nem feledjük el a szellem
+különbözőségét és erre térünk rá a buddhizmus értékelésében.
+
+
+III. A buddhizmus értékelése.
+
+1. A déli szövegek szerint, ahol Buddha oroszlán ordítását hallatta,
+odasiettek a tömegek és odahagyták előbbi tanítóikat. Ennek dacára ő
+maga sötéten ítéli meg a helyzetét. Amikor nagynénje és mostoha anyja
+hosszas rimánkodására nőket is vesz fel rendjébe, többször emlegeti
+Szavatthi árnyas, hűvös berkeiben, hogy ezer évig tartott volna a
+szangha, de most már a nők felvétele miatt: «Ananda nem sokáig fogják a
+szent életet élni; most már csak ötszáz esztendeig tart az igazság
+tana.» Buddha rossz próféta volt, amint jövendölései átlag, úgy ez se
+vált be. 500 esztendő mulva tanaitól visszhangzik egész India, hívei
+áthatolnak a Himalája jégmezőin, Ázsia forró homokpusztáin és olyan
+nemzeteket nyernek meg, melyeknek még a nevét sem ismerték ezelőtt
+Indiában.[95]
+
+Hazájából aránylag hamar kiszorítja a Brahmanizmus és a vedanta-rendszer
+megerősödése, csak Ceylonban és Hátsó-Indiában marad mintegy
+harmincmillió híve. A veszteségért azonban bőségesen kárpótolják az
+északi országok: Tibet, Kína és Japán. Brockhaus 1907-ben kiadott
+vallásstatisztikája szerint négyszázötvenmillió híve van Sákja-Muninak,
+míg a brahmanizmus összes híveinek száma kétszázhúszmillió. E szerint a
+föld lakosságának negyedrésze Buddha követője. Hívei nek száma
+fölülmulja a katholikus egyház vagy a többi összes keresztény felekezet
+számát. Katholikus háromszázhúszonötmillió, másfajta keresztény
+háromszázhúszmillió.
+
+Szeghy a saját szemlélete és tanulmányai alapján sülyedőfélben levőnek
+itéli a buddhizmust. Kínában rohamosan hódít az izlam, Japánban a
+racionalizmus üríti ki templomait és kolostorait. A modern japán
+shintoizmusban születik, racionalista módra él és mint buddhista hal
+meg. Erre a kérdésre, mi a vallása, rendszerint feleletet sem tud adni.
+Kényelmes életelve: «Tiszteld a mikádót és tedd, ami neked tetszik.» Az
+ilyen buddhizmus tényleg nem sokat jelent. Mindazonáltal, ha a fogalom
+tartalmát jobban megszorítjuk, akkor is marad még Buddhának
+száz-kétszázmillió követője.
+
+2. Ennek a sikernek kétségkívül megvolt az alapja. A hindut felmentette
+a rendkívül költséges és időrabló áldozatok bemutatásától. Merev
+külsőségek helyett előtérbe állítja a belső áhítatot, hirdeti a nemes
+erkölcsöt. «A brahman szertartások, minthogy az erkölcshöz semmi közük,
+teljesen feleslegesek és hiábavalók. Ha lehetséges volna a bűnöket
+vízzel lemosni, akkor a mennybe jutnának a vízi állatok, a békák,
+teknősök, vízikígyók és delfinek is, sőt akkor a víz a jócselekedeteket
+is lemosná. Kerülni kell a bűnt, nem lemosni, közben a vízben dideregni
+és meghűlni. Aki bűnt követett el, az bűnös; nem tisztíthatja meg a
+tehénganéjjal való bedörzsölés, sem a tűz körüljárása, sem a naphoz
+imádkozás.»[96]
+
+Más országokban a buddhizmus lett az ind kultúra terjesztője, magával
+vitte a szelid erkölcsöket, az irodalmat és művészetet. Művelő hatásának
+és terjedésének oka az a szerencsés következetlensége, hogy a
+vigasztalan végcélt, a nehezen érthető és még nehezebben elérhető
+nirvánát elhanyagolja és helyére vezéreszmének a hozzávezető utat, az
+erkölcsös életet állítja. Az üres, lelketlen kultusz helyett belső lelki
+egyensúlyt, a szenvedélyek fékezését és a legmerészebb emberi
+autonómiát, az önmegváltást tanítja. A szenvedélyek állandó fékezése, a
+szülők nagy tisztelete, a családi élet szépsége teljes elismerést
+érdemelnek. De ne feledjük el, hogy ezek az elvek megvoltak már a mózesi
+törvényhozásban 1000 esztendővel Buddha fellépése előtt. Megvolt és
+megvan most is az őskultúrfokon megmaradt népeknél az egy Istenbe vetett
+hit sziklaszilárd talajára építve. Buddhánál pedig az erkölcsi
+cselekedet rúgója egyedül a cselekvő személy, ki a cselekedeteiből eredő
+jutalmat vagy büntetést szemléli. Megváltó, jutalmazó, büntető és
+bűnbocsátó Isten nincsen; mindenki maga váltja meg önmagát, maga
+erejével éri el a célt. Az emberi autonómia istenítése dacára Buddha
+mégis pontosan kidolgozott törvénykönyvet ad híveinek, megkülönbözteti a
+megbocsátható és meg nem bocsátható bűnöket.
+
+Sikerének titka tehát nem annyira pozitív tan, mint inkább az a
+határozottság, mellyel a boldogságra törő ember kérdéseit tárgyalja.
+Nagy megértéssel viseltetik a szenvedő lelkekkel szemben és biztos
+gyógyulást ígér nekik minden testi-lelki bajban. Főleg a szenvelgő,
+fáradt lelkek követik megilletődéssel. Ők már lemondanak a pozitív
+boldogságról, csak nyugalmat, békét óhajtanak: elűzni az örök büntetés,
+az örök vándorlás borzasztó gondolatát. Ázsia világossága még Európa
+rohanó, tülekedő világában is vonzza a bensőségre vágyó lelkeket
+elmélyedésével, a megváltó tudás ígéretével.
+
+Elméleti alapja azonban nagyon szegényes. Egyetlen haladás a vedantákkal
+szemben az a mai tudományos gondolkodásra emlékeztető felfogás, hogy a
+természetben mindenütt rend és törvényszerűség található. «A tanokban
+jártas nemes hallgató gondolja el a dolgok keletkezését okaikból, ha ez
+fennáll, akkor emez is fennáll: ha ez megtörténik, akkor az is.»
+
+A régi tanokból megtart Buddha kettőt: a lélekvándorlást és a
+megváltást. A nirvána maga, ha nem vigasztalan megsemmisülést, akkor
+brahmánra emlékeztető tanokat rejt magában. Az upanisadok évszázados
+gondolatait mellőzi és végtelen egyformasággal ismétli a maga hármas
+tanát: a négy nemes igazságot, az öt létmozzanatot és a tizenkéttagú
+oksági láncot. Nem csoda, ha Sankara a maga mélyenszántó spekulatív
+elméjével dőre, üres fecsegésnek minősíti Buddha tanait, és ha a későbbi
+upanisadok gúnyolódva emlegetik a négyféle buddhista szekta
+vitatkozását: «Bár a magasztos Buddha egyetlen tanítója valamennyinek,
+követői mégis négyféle felfogásra szakadtak, amint a nap leáldozása után
+a kéjencek, a tolvajok, a védatanulók ösztönüket követve elérkezettnek
+látják az időt vagy a találkára, vagy az idegen vagyon elrablására, vagy
+erkölcsös életre.»[97]
+
+Végeredményben elmondhatjuk róla, hogy a végtelenre vágyó emberi elme
+egyetlen nagy kérdését sem oldja meg, akár csak a szánkja bölcselet,
+amelynek függvénye. Lehet, hogy ez a tan Ázsia világossága, de olyan,
+mint az őszi napsugár, mely enyészetre szánt világ felett ragyog, nem
+melegít, nem termékenyít és nem örvendeztet meg.
+
+3. Mindig többen mutatnak rá arra a tényre, hogy az emberiség
+kétharmadának életét két nagy próféta, két nagy lélek irányítja: _Jézus
+és Buddha_. Tanaikat egymás mellé állítják, életükben párhuzamokat
+keresnek, pedig _mind életük, mind világnézetük teljes ellentéte
+egymásnak_.
+
+Buddha élete megtört, szélsőségekben mozgó élet. A férfikor delén még
+vergődve keresi az igaz élet útját. Egyik végletből a másikba téved és
+amikor révbe jut, akkor is a halál és a szenvedés fúriái üldözik,
+akárcsak a mi korunkban Leopardit és Byront, Ibsent és Tolsztojt.
+
+Krisztus kezdettől fogva tisztában van önmagával. Nála nincsen habozás,
+nincsen ingadozás; mindig tudja, mit kell tennie, aggályokat nem ismer.
+Ő az a gyöngykereső, aki megtalálta az igazgyöngyöt; az a kincsásó, aki
+kezdettől fogva látja az elásott kincset. Élete egyenesvonalú, biztos,
+szilárd élet. Első gondolatait feljegyzi számunkra Szt. Pál: «E világra
+bejövén így szól: áldozatot és ajándékot nem akartál, testet pedig
+alkottál nekem. Akkor mondám: íme jövök, hogy cselekedjem Isten a te
+akaratodat.» Nyilvános életének ugyanez a jelszava: «Az én eledelem az,
+hogy annak akaratát cselekedjem, aki engem küldött, hogy végezzem az Ő
+művét.»[98] Az atya akarata előtt hajlik meg az olajfák hegyén, ezt
+teljesíti be a kereszten.
+
+Amilyen különböző az életük, annyira elütő a _haláluk_ is. Buddha
+negyven esztendei tanítás után elrontja gyomrát a déli éghajlathoz nem
+való étellel és jogin gyakorlatok közben ünnepelten távozik a nirvánába.
+Krisztus kínszenvedése pedig – Lessing szerint – a legfölségesebb kép,
+melyet valaha rajzolt a legnagyobb művész, a világtörténelem. Annyira
+telve drámai eseménnyel, plasztikus részlettel, hogy egy mákszemnyi hely
+sem található benne, mely alkalmat s gondolatot nem szolgáltatna művészi
+alkotásra, – és tegyük hozzá – mely több vigasztalást, enyhülést
+nyujtott az emberiségnek, mint minden műalkotás, minden gyönyörűség és
+minden szórakozás együttvéve.
+
+Áthidalhatatlan az ellentét a _világnézetükben_. Buddha tulajdonképpen
+istentagadó, aki megveti az egész isteni bandát és még arra sem tartja
+őket méltónak, hogy szerzetébe belépjenek; legföljebb kültagok lehetnek,
+a laikus fráterek rangját érdemlik meg. «Én vagyok a legnagyobb a
+mindenségben», ez fejezi ki lelkületét. Önmaga vívta ki a bölcseséget,
+semmiféle küldőt nem ismer el. Ő a nagy romboló, aki lerontja nemcsak
+atyái hitét, hanem mindent, amit népe ezer éven át gondolt és
+tiszteletben tartott. Semmire se becsüli és a kritika maró savával
+öntözi a Védát.
+
+Krisztus lelke végtelen hódolattal imádja az Atyát és mindenben
+meghajlik parancsa előtt. «Ne véljétek, hogy fölbontani jöttem, a
+törvényt, vagy a prófétákat; nem jöttem fölbontani, hanem beteljesíteni.
+
+Két ellentétes pólus _a két életfelfogás:_ Buddha eszménye az élő
+halott, kiben a nagy kaszás nem talál többé életcsírát, végcélja az örök
+nyugalom. Ő csak azért él, hogy végre ötszáz születés után megpihenjen,
+igazán meghaljon. Krisztus azért hal meg, hogy feltámadjon, az atya
+jobbján örökké éljen, mindenkit magához vonzzon és boldogítson. Krisztus
+az emberi lelket végtelen nagyra becsüli: «Mit használ az embernek, ha
+az egész világot megnyeri is, de lelkének kárát vallja». Buddha a lelket
+olcsó szofizmával letagadja, okozatot tételez fel ok nélkül, életet élő
+nélkül, ismerést ismerő nélkül, cselekvést alany nélkül.
+
+Buddha nem látja be, hogy legfőbb problémája, a rossznak lényege,
+tulajdonképpen harmóniahiánya az ember belső világában és csak nagyobb
+ellentétet létesít az emberi természet és az eszmény, a lét és a
+gondolat, az értelem és az akarat között. Az akarat működése hozza létre
+az átkos érdemet, a karmát, mely új meg új születéseket teremt. Az
+értelem látása ellenben az az ibolyántúli sugár, mely kiöli a csírákat
+és meghozza a megváltó halált.
+
+Krisztus minden jót meglát és mindenütt harmóniát létesít. A veréb a
+háztetőről sem esik le, hajunk szála nem görbül meg a mennyei atya tudta
+és beleegyezése nélkül. Krisztus azért jön, hogy a felsőbb embert
+uralomra segítse bennünk, hogy igazi életet, minél bőségesebb életet
+adjon.
+
+Buddha parancsolja a szűzességet, mert így szűnik meg az élet vágya, így
+szűnik meg a rossz gyarapodása, és a házasságot csak mint rosszat tűri
+meg laikus elemek számára. Krisztus megtartja és tanácsolja a
+szűzességet Isten nagyobb szeretetéért és az apostoli hivatás jobb
+betöltése kedvéért; a házasságot viszont szentségi magaslatra emeli és
+ezzel megszenteli a családot, Isten előtt egyenlő rangúvá teszi a férfit
+a nővel, végtelen értékűvé avatja a gyermek életét és lelke tisztaságát.
+«Ha valaki megbotránkoztat egyet a kicsinyek közül, jobb lett volna
+annak nem születni»…
+
+Buddha egész erkölcstanának negatív jellege van. A tökéletes ember, a
+szerzetes, nem dolgozik, nem tanul, csak elmélkedik és imádkozik. Ám mit
+jelent ez az imádság ott, ahol nincsen Isten, kihez felemelkedjék a
+lélek? Az egész a tanok gépies ismétlése és betanulása. Nem csoda, ha
+helyettesíthető szélben lobogó zászlókkal, keringő imagépekkel, melyek
+Tibetben minden útszélen, minden kerítésen ott forognak, minden patakban
+ott zúgnak a misztikus felírással: «OM mani padme hum; igen te drágakő a
+lótuszban, amen.» Ezt a négy szót tanulja meg az egyszerű ember a
+buddhizmusból, ez a gyermek gagyogása, ez a haldokló utolsó szava.
+Mennyire eltörpül ez az értelmetlen szóvirág a keresztény Miatyánk
+végtelen egyszerűsége és gazdagsága mellett.
+
+Pischel a buddhizmus alaptanául fogadja el az emberszeretetet, de már
+utóda és átdolgozója nem osztja nézetét. Ez a szeretet inkább passzív
+részvét a szenvedőkkel szemben. Nem akar senkinek sem ártani azért, hogy
+a szenvedést a világon ne gyarapítsa és a maga nyugalmát ne zavarja. Az
+eszmény tulajdonképpen a hideg, kővé vált ember, «akinek nincsen
+szeretete, nincsen reménye». Ezekkel az emlékezetes szavakkal jellemzi
+Pál apostol a pogányságot és vele szembeállítja a szeretet fölséges
+énekét a korinthusiakhoz írt első levelében. Hogy mennyire igaz a
+szeretetnek ez a negatív felfogása, arra elég lehet a következő példa:
+
+«Aki százfélét szeret, annak százféle szenvedése van, ki kilencvenfélét
+szeret, annak kilencvenféle szenvedése van… Ezt ismétli végig az egész
+számsoron és befejezi: «Aki egyet szeret, egy szenvedése van, aki semmit
+se szeret, nincsen szenvedése.»[99] Buddha szerint tehát az élet
+magaslata: ne szeressetek igazán semmit, legyetek érzéktelenek, mint a
+kövek. Igaz, a kövek nem szenvednek, de nem is szeretnek. Ezt
+gyakorolják mesterük halálakor legjobb hívei: «Minden elmúlik, ami
+keletkezik, hogy is lehetne máskép?» Ennyiben nyilvánul fagyos részvétük
+nagy tanítójuk halála fölött. Nem látni, nem hallani semmit, nem érezni,
+íme ez a legfőbb gyönyör ebben a keserves világban. Öljön ki az ember
+minden tetterőt és nemes eszményt, tartózkodjék minden cselekedettől,
+mert minden cselekedet a jövendő élet csíráját foglalja magában, a
+részvét, a szeretet és jócselekedet csak alsóbbrangú lényekhez illő
+gyarlóság.
+
+Félreismeri az emberiség örök vágyát a végtelen után, mikor rendszerének
+két intézményét, a törvényt és a szerzetet emeli oltárra és ezekkel
+kívánja betölteni az Isten felé áhítozó lelket. Nem csoda tehát, ha
+saját felfogásával teljes ellentétben mindjárt halála után hívei őt
+avatják istenné, mellé helyezik a törvényt és a szerzetet, és így
+kialakul a buddhisták szent háromsága: Buddha, Dhamma és a Szangha, mely
+előtt követői leborulnak és Isten gyanánt imádják. A politeizmus
+kifejlődik csakhamar, erre alkalmat szolgáltat a boddhiszhatvák, a
+Buddha-jelöltek tana. Ezek azok, akik már fenn vannak az égi istenek
+között, még csak egyszer öltenek testet, egyszer lesznek emberré és
+azután bemennek a nirvánába. A jelenlegi világkorszaknak öt Buddhája
+van, Gotáma a negyedik volt. Az ő méltóságát Matreya, a szeretetteljes
+örökölte, ki az emberek sorsát az égből nagy szeretettel és
+érdeklődéssel kísérte és majd ötezer év mulva lesz eljövendő. Az északi
+buddhizmus szerint minden embernek hatalmában áll a boddhiszhatva
+méltóság elérése és így a déli egyetlen Matreyával szemben északon
+nagyon elszaporodott a számuk. Jól is érzik magukat, nem kívánkoznak a
+nirvánába. Az égi lakók felvételéből alakult ki a sokistenhívés a
+buddhizmus keretében is. Az istenek időről-időre emberi alakot öltenek,
+legismertebb és legkiválóbb közöttük a Dalai Láma, ki itt a földön is
+teljes istentiszteletben részesül, akárcsak a Cézárok Rómában. Itt
+látjuk ismét a hamis miszticizmus útját, az istentagadástól a
+sokistenhívésig, Buddhának önistenítésétől az emberimádásig.
+
+A művelődéstörténelem nagy tanulsága, hogy a kultúra hanyatlását, a
+művelt népek alkonyát csak a vallás tudja megállítani, amennyiben fékezi
+a kultúrellenes élvezethajhászatot, az önzést és fenntartja a nemes és
+igazán termékeny altruizmust. A nagy vallások azonban együtt sülyedtek a
+kultúrával. Az erkölcs elválasztása az istentisztelettől, a tudás
+szembeszállása a hittel erőtlenné tette őket. Két kivétel látszik a
+sülyedés alól: a buddhizmus és kereszténység. A buddhizmus kultúrértéke
+azonban csak látszólagos, hiszen ha végig tekintünk rajta, az egész
+világfelfogása nem egyéb, mint bonyolult rendszerbe foglalt kétségbeesés
+a kultúrtörekvések fölött. Ez az elfáradt pesszimizmus hosszas
+köntörfalazás után ugyanarra az eredményre jut, ahová modern tisztelője
+és követője Hartmann; ki szerint az egész kultúrhaladás csak arra való,
+hogy a nyomorúság érzését egész az elviselhetetlenségig fokozza; egész
+addig a határig, míg az egész emberiség tömeges öngyilkosságra határozza
+el magát. Igaz, a buddhizmus megsemmisíti az önző kívánságokat, de olyan
+gyökeres módon, hogy vele együtt kiöl és kipusztít minden kívánságot.
+Nem teremt örömmel dolgozó altruizmust, hanem azt a fásult részvétet,
+mellyel szomorú sorsban egyik társ viseltetik a másikkal szemben és
+amelyből mindnyájan csak megsemmisüléssel tudnak szabadulni. A
+buddhizmus sehol sem iparkodott hanyatló kultúrát megállítani, vagy újra
+felvirágoztatni. Tibetnek és Hátsó-Indiának közepes kultúráját nem
+emelte, a kínai és japán művelődésbe nem vitt új erőt, új lendületet, és
+ahol hanyatlás mutatkozott, megállítani nem tudta.
+
+Túlzásai dacára igen helyesen mondja Chamberlain: «Mi alapította meg
+Buddhának világbirodalmát? Nem a tana, hanem a példája és hősies
+cselekedete; emberfeletti akaratának ez a megnyilvánulása igézte meg az
+emberiség millióit és ez kényszeríti őket igába mind máig. De
+Krisztusban még magasztosabb akarat nyilatkozik meg; nem kell futnia a
+világból, nem kerüli a szépet, megbecsüli a szeretetből eredő drága
+illatszereknek használatát, amit tanítványai szemétnek neveztek; nem
+vonul vissza a pusztába, hanem úgy lép elő a magányból, mint valami
+diadalmas hadvezér, ki örvendetes hírt hoz az emberiségnek, nem a
+halált, hanem az igaz megváltást! Buddha egy magát kiélt, tévútra került
+kultúrának alkonyát jelenti, Krisztus azonban az emberiség új napjának,
+új korszakának hajnalát. Újra ifjúvá tette a megvénült emberiséget és
+így lett az életerős, a fiatal indo-európaiak Istenévé. A kereszt
+jegyében az ó-világ romjain lassanként új kultúra támad, melyen még
+sokat kell munkálkodnunk, hogy majd a távol jövőben megérdemelje a
+keresztény nevet.»[100]
+
+
+
+
+KÍNAI GONDOLKODÓK.
+
+
+A KÍNAI LÉLEK.
+
+A mennyei birodalomban találjuk az emberiségnek egyik legrégibb és
+legönállóbb kultúráját. Kr. e. kétezer esztendővel van már iskolája és a
+XII. századtól fogva az egész birodalomra kiterjedő egységes vizsgálati
+rendszere. Ugyanekkor kiadott építési szabályrendelete aprólékosan
+előírja, milyen rangú ember, hány oszlopos, milyen magas és milyen színű
+házat emelhet.[101] Buddhizmust megelőző műveltsége és irodalma minden
+idegen befolyástól mentes; szakembernek eddig nem sikerült semmiféle
+turáni leszármazás vagy az északi samanizmustól való függés
+földerítése.[102] A kínai kultúra elszigetelten álló nemzeti lélek
+alkotása, mely az őskor messzeségéből nyúlik át napjainkba. Négyezer
+esztendős irodalommal rendelkező hatalmas nagy nép áll itt előttünk,
+melynek lelkülete az európai ember számára szinte érthetetlen. Krause
+müncheni sinologus jelenleg vezető műve szerint a felületes könyvek
+egész serege terjeszti Kelet-Ázsiáról a tudatlanságot.[103] A képek, a
+nyomdai kiállítás fényes; a teozófikus frázisok nagyszerűen konganak, de
+a szöveg tudományos értéke minden kritikán aluli. Az eddigi amatőr
+sinológusok serege mindjobban hamis prófétának bizonyul. A nagy kutatók
+műveiben a kínai lélek következő vonásai domborodnak ki.
+
+1. Mindenekelőtt _erősen fejlett benne a családi érzék és a
+fajszeretet_. Bármiként változnak a dinasztiák és a kormányzati
+rendszerek, bármennyire versengettek az oligarchák és a mindent elnyomó
+bürokrácia, a kínai nép mindig megőrizte egyéniségét és erejét, mert ez
+a családi élet nagyrabecsülésében rejlett és nem változott sem
+uralkodókkal, sem rendszerekkel. Náluk a gyermek egész jóléte a földön a
+szülők és az ősök megbecsülésétől függ. Ezért áldoznak az ősök
+szellemének, ezért gondozzák babonás kegyelettel a mindenfelé szétszórt
+sírokat. Ezek kedvéért akasztották meg az óriási birodalom közlekedését,
+úthálózatának és vasútvonalának kiépítését, mert az élők járhatnak
+másfelé és elköltözhetnek, de a halottat nyugalmában megzavarni nem
+lehet.
+
+Az ősök tiszteletével vetekszik a császárok és nagy emberek tisztelete
+és ezzel a fajhoz való ragaszkodás. Közmondásos a kínai copf szeretete.
+De nemcsak a copfját tartja drága kincsnek, hanem végtelenül
+nagyrabecsüli egész viseletét, étkezését, szokásait, babonás néphitét. A
+japán könnyen elfogadja az európai kabátot, a katonai egyenruhát,
+kivetkőzik faji külsőségéből, a kínai azonban sohasem. Más fajjal nem
+keveredik, át nem házasodik; ezért az egész világtörténelemben az
+egyetlen nép, mely teljesen megtartotta nemzeti bélyegét, nem mozdult ki
+arról a helyről, hol a történelem szemhatárán először feltűnt és semmi
+lényeges változást életmódja nem mutat az ősidőktől a XX. század
+forradalmi mozgalmáig. Még ennek se tulajdonítsunk nagy jelentőséget; a
+négyszáz millió lakos közül alig egymillió vesz részt benne.
+
+Az erős faj- és családszeretetnek _árnyoldala az erős érzékiség_. Amily
+igénytelennek látszik a kínai, alapjában véve éppoly gyönyörhajhászó és
+haszonleső. Pauli heidelbergi orvosprofesszor szemrehányást tesz az
+ópiumszívóknak és ezt a választ nyeri: «Az a félesztendő, amit boldogító
+mámorban eltöltünk, felér azzal a tíz-húsz nyomorúságos esztendővel,
+amivel megrövidítjük életünket.» A legraffináltabb izgatószereket ők
+termelik és fogyasztják hihetetlen mennyiségben. A nőtlen életet nem
+értékelik és nem értik meg, ennek követelése volt évszázadokon át a
+buddhizmus terjedésének fő akadálya. Ha házasuló korban levő fiú
+komolyan megbetegszik, rögtön megházasítják; ha pedig meghal a házasság
+előtt, a fiúgyermek lelkét a halál után is összeadják valamely korán
+elhúnyt leány lelkével.[104] A hagyományok túlbecsülése, a kultúra
+megállása és kővé változása szintén a család túlzó szeretetének
+következménye: «Így szántott az apám és az ükapám, hogyan szántsak én
+másképpen.» Csak az a jó, amit az ősök végeztek. Innen van az, hogy Kína
+történelmének csak első századában volt produktív, míg a hagyományok
+ólomsúlya rá nem nehezedett. Később minden újítást, minden haladást mint
+eretnekséget vagy államellenes vétséget kárhoztatott.
+
+2. _A kínai lélek második nagy tulajdonsága a gyakorlati értelem
+túltengő uralma._ Ebben az országban minden ember majd minden tetténél
+azt kérdezi, mennyi haszon lesz belőle. Kitűnik ez már legrégibb
+legendás könyvükből, a nagy szabályból, melyet állítólag Kr. e. 2000
+esztendővel kapott a császár az égből. Az egész nem egyéb, mint
+gyakorlati ismeretek halmaza és a mű vége mint kínai eszményt a
+következő öt boldogságot sorolja fel: hosszú élet, gazdagság, nyugalom,
+erényszeretet és jó halál. Ezek ellentéte az öt csapás: a szerencsétlen
+és korai halál, szegénység, búbánat, erkölcsi züllés és gyengeség.[105]
+A hegyi beszéd nyolc boldogságából egyet sem találunk meg; az
+istenországa előttük számot nem tevő tényező. Még legelvontabb
+gondolkodója, a magábavonuló Lao-ce sem éri be merő elmélettel, inkább
+arra nyujt útmutatást, hogyan szerezhetünk egész életünkre döntő
+élményt, a világrend szemléletét. Ők a földi életért, az öt boldogságért
+túrják a földet, kutatják a természetet, rójják a betűket.
+Megvalósítására legalkalmasabbnak tartják a szent foglalkozást, a
+földművelést és a kereskedelmet. Maga a császár is minden évben
+felszántott és bevetett egy darab földet. Az elfoglalt területeket
+mindig a földműveléssel hódították meg igazán és ezzel jobban magukhoz
+láncolták, mint fegyverekkel.
+
+A földművelés a legszentebb, de a kereskedelem a legkedveltebb
+foglalkozásuk. A keleti kereskedelem úgyszólván kezükben van.
+Szibériától kezdve le egészen Malakka félszigetig mindenütt ők az
+üzlettulajdonosok, vagy legalább cégtársak, főleg a gyárakban és
+bankokban. Hamar megtanulják minden nép nyelvét, főleg az angolt. Maguk
+mellől minden nemzetet kiszorítanak, minden árut a legolcsóbban kínálnak
+és az udvarias bókokban, sima beszédben felülmulhatatlanok. E mellett
+üzleti életükben nagyon megbízhatók. Amit egyszer megígérnek, azt
+megtartják akkor is, ha belepusztulnak. Az európai pénzemberek nem
+emlékeznek, hogy kínai ember megcsalta volna őket.
+
+3. _Jellemző főleg szellemi életükre az atomisztikus, kazuisztikus
+gondolkodás_ és ennek következménye az igazi teremtő képzelet hiánya.
+Szeretnek egyes esetekkel bibelődni, egy embernek egy cselekvését apróra
+megfigyelni. Így lesz náluk az etika a gondolkodás kezdete. A nyugati
+ember az egyetemesből indul ki, a nagy mindenséggel foglalkozik és
+metafizikát alkot. Az erkölcstan nyugaton a filozófia koronája, melyet
+csak a sokratesi korszak emel tudományos színvonalra. Ezzel ellentétben
+a régi Kínának nincsen rendszeres metafizikája, nincsen ismeretelmélete.
+Ezt a mozaikszerű gondolkodást fejezi ki a klasszikus irodalom
+aforisztikus töredékes szerkezete. A bölcsek mondásaiban többnyire egyes
+esetre illő gyakorlati tanácsok szerepelnek. A mindenség kezdete, vége
+nem érdekli őket.
+
+Első pillanatra úgy látszik, hogy ennek a föltevésnek ellene mond a
+kínai nyelv és a kínai írás egész szerkezete. A szerkezet matematikai
+pontosságú és az írás nem betűt, hanem elvont fogalmakat, szavakat
+jelent. Úgy látszik, mintha ez a nyelv a filozófiai gondolkodás számára
+volna teremtve. Minden szó gyök, a gyökök pontos összeállításából áll a
+mondat, melyben az elhelyezés és a hangzás magassága szerint a gyök
+főnevet, igét, melléknevet, vagy határozót jelent. Ez a szerkezet
+azonban megtévesztő. A nyelv nevezett mennyiséggel, milyenséggel
+foglalkozik, nem pedig nevezetlen nagyságokkal, mint a matematika, és
+épp azért hátrány, hogy a szószegény nyelv kevés gyöke rendkívül
+sokfélét jelent. Legtöbb értelmük van éppen azoknak a jegyeknek,
+melyeket a kínai bölcsek legjobban kedvelnek. Például «sin»
+alapjelentése szív, de mellékesen használják még szellem, érzület és
+szándék helyett. «Ming» az egyik dinasztia és Konfucius neve, eredetileg
+annyi, mint parancs, parancsolni, de jelöli még az ég parancsát,
+rendelkezését, az ember sorsát, rendeltetését és végül az életet, mint
+minden teremtmény végzetét. «Li» vallásos szertartás és ezenfelül
+illemszabály, tapintat, illem iránti érzék.[106] Ez a néhány példa
+szemlélteti, hogy a nyelvtani szerkezet minden pontossága dacára a
+mondatok logikai elemzése rendkívül nehéz. A következtetésben is egészen
+más a forma és a tartalom. Betarthatja valaki pontosan a szillogizmus
+szerkezetét, de ha badarsággal tölti meg, még sem következtet semmit. A
+kínai szójátékra emlékeztet a következő szofizma: ami Hong-kong-ban van,
+az nincsen Sang-hai-ban. De Hong-kong-ban nappal van; tehát Sang-hai-ban
+nincsen nappal. A forma kitűnő; az értelem élclapba való.
+
+Az atomisztikus gondolkodásnak tudható be az is, hogy a _gépiesség és
+külső forma_ uralkodik mindenben. A vallásban fő a ritus, mellékes a
+tan. A nevelésben fő az emlékezetbe vésett anyag; minden egyéni
+gondolat, minden eredetiség hibaszámba megy. A társas életben fő a külső
+illem, az érzülettel kevesebbet törődnek. Erős gyüjtő szenvedéllyel
+tudományos téren nagy ismeretanyagot halmoznak fel, de belső
+összefüggést már nem keresnek; e nélkül pedig nincsen tudományos
+gondolkodás. Gyüjtő szenvedélyükhöz járul erős hajlamuk a
+schematizálásra, amely nem töri a fejét okok keresésén, hanem ismereteit
+hamarosan kieszelt kategóriákba szorítja és ezeknél megmarad időtlen
+időkig. Igy például az említett «Nagy szabály» kategóriája a négy évszak
+mellett: öt világtáj, öt alkotó elem, öt szín, hang, íz és zsiger. Egyik
+sorban a negyedik helyen levő tag kapcsolatban áll minden sornak
+negyedik tagjával. Így keletnek megfelel évszakban a tavasz, elemek
+között a fa, színben a zöld és zsigerek közül a máj. Az ilyen
+mondvacsinált összefüggésekre alapították orvostudományukat, helyesebben
+kuruzslásukat, jóslásaikat és magatartásuk nagy részét.
+
+Atomisztikus gondolkodás következménye az is, hogy _hiányzik bennük az
+igazi teremtő képzelet_. Fő művészetük a festészet, de erejük itt is
+finomkodásban merül ki. Gondosan megfigyelik a természet örökké változó
+tárházát és az ebből merített díszítő elem méltán lebilincseli a nyugati
+szemlélőt; de kompoziciót, művészi szerkesztést, lendületet, árnyékolást
+hiába keres náluk. Költészetükben két és félezer esztendőn át csak a
+lírai műfaj szerepelt, melyhez aránylag kevés képzelőerő szükséges. A
+regény és a dráma csak Kr. u. a XIII. században lépett fel, akkor is
+inkább indiai mintára készült. Ennek a régi nagy népnek nincsen igazi
+önálló drámája, regénye, nincsen igazi nemzeti éposza sem. A vallásnak
+nincsen mitológiája, a babonás néphit buddhista hatásra alakul ki.
+
+Alkotásban a művészet testvére a filozófia. Nem csoda, ha ez is mostoha
+bánásmódban részesül a mennyei birodalomban. Szorgalmasan gyakorolják
+itt az ősök tiszteletét, de e mellett nem izgatja őket a kérdés, van-e
+örökélet, hogyan és hol élnek ezek a szellemek. Így érthető, hogy az
+emberi szellem története egyetlen elméleti igazságot sem köszön nekik és
+ha a kínai nép sohasem élt volna a földön, ugyanannyit tudnánk, mint
+manapság; az emberi szellem kultúrpalotájához nem szállítottak egy
+szegletkövet sem.
+
+
+KONFUCIUS.
+
+
+I. Konfucius élete, jelleme és szerepe.
+
+1. Nemcsak nemzetének bölcse, mint Cato, Kant, vagy Sokrates, hanem
+kétezredév óta az egész mennyei birodalomnak valósággal koronázatlan
+királya. Születési évét olyan fordulópontnak tartják Kína történetében,
+mint amilyen Jézus megjelenése nyugaton. A kínai történetírók Konfucius
+előtti és utáni kort különböztetnek meg.[107]
+
+2. _Származása._ Konfucius eredeti nevén K’ung K’iu született Küo Li
+helységben Tsu város mellett, Lu államban Kr. e. 552-ik esztendő X.
+hónapjának 21-ik napján. Atyja katonatiszt, ki a régi időkben Sung
+államban uralkodó királyi családból származott, de nagyon elszegényedett
+és már a gyermek három éves korában meghalt.[108] Az özvegy szegényesen
+nevelhette a gyermeket, ki jóideig csűröket, majd nyájakat őrzött az
+egyik főnemesi család uradalmában.[109]
+
+3. Már ekkor feltűnést keltett becsületességével, okosságával és a kínai
+életben oly nagy szerepet játszó _szertartások kitűnő ismeretével_.
+Kisgyermek korában az volt a szórakozása, hogy az ellesett cerimóniákat
+begyakorolta. Később folyton tökéletesíti magát ezekben. Ha nagy temetés
+megy végbe, ha fejedelmi látogatás érkezik, odaférkőzik a közelbe,
+kikérdez és apróra megfigyel mindent. Felnövekedve meglátja a ritusok
+szellemét és életstílust, harmónikus cselekvést keres benne.
+Önkénytelenül megérzi a divat óriás hatalmát és ezt kívánja a nemzeti
+élet szolgálatába állítani. A régiek szertartásokkal szőtték át egész
+társadalmi életüket: a születésnapnak, a nagykorúsításnak, az esküvőnek,
+versenynyilazásnak és vendégfogadásnak… egész a temetésig mindennek
+megvolt a maga rendje-módja. Mindezekben a császári udvar volt a mérvadó
+és a művelt körök társas életében csak az vehetett részt, aki ismerte a
+társadalmi formákat. Háromszáz fontos és háromezer kevésbbé fontos
+szabályt kellett minden művelt embernek begyakorolnia. Viszont ezek
+tudása megadta a föllépés biztosságát és könnyedségét; a szokásokat tudó
+férfi mindenben ember a talpán és még a legveszedelmesebb helyzetben is
+sikert arat; ráléphet akár a tigris farkára, még az sem harapja
+meg.[110] Főképpen ezért a rituális tudományáért nyeri már húszéves
+korában a Fu-ce, azaz mester nevet és így kerül be a történelembe, mint
+_Kong-Fu-ce_.
+
+4. _Európai életírói mellőzték egyik legvonzóbb jellemvonását: a zene
+iránti nagy szeretetét._[111] Pompásan énekelt, kitűnően játszott
+citerán és csengő köveken, úgy hogy a császári udvar karmestere őt
+hallgatva bámulattal kiálta fel: ez az ember hivatott arra, hogy
+újjáteremtse az emberiség tönkrement kultúráját. Ezen a téren folyton
+tovább képezi magát. Meghallja a tánccal, pantomimmel kisért «sao» zenét
+és oly buzgalommal tanulja három hónapig, hogy «mellette elfelejtette a
+hús ízét», mert a legfőbb szépség és a legnagyobb jóság csendült ki
+belőle. Ő a zenében is az erkölcsi emelkedést vagy sülyedést érezte.
+Hogyan értékelte a zenét, kitűnik a tanulásából. Egy citeradarabnál tíz
+napig maradt, jóllehet mestere sürgette: eléggé tudja már, haladjanak
+tovább. Kung mentségeket hoz fel: «Még nem vagyok biztos az ütemben; még
+nem fogtam fel a dal mély értelmét és nem értem a szerző lelkét.» Végül
+a tizedik napon megállapítja tisztán a játékból, hogy «a dal szerzője
+komoly, mélyen gondolkozó, messzelátó elme; nagylelkű és megelégedett
+nemes szív. Most már látom is a szerzőt. Barna az arca, magas a termete
+és a szeme olyan, mint a tenger mélye. Ugyan ki lehetne más mint Wen
+király?» Tanára ezt hallva tisztelettudóan felkel, mélyen meghajtotta
+magát és üdvözölte: «Te bölcs és szent férfiú vagy, ez a dallam tényleg
+Wen királytól való.» Ez a jelenet elébünk tárja alaposságát, elméjének
+megfigyelő erejét és képességét arra, hogy teljesen beleérezze magát más
+lelkébe. Kiérezzük lelkesedését a régi szép kultúra iránt.
+
+5. _Hivatása._ Harmincnégy éves korában, mint főnemesi gyermekek
+nevelője elkerült Lo-ba a birodalom akkori székvárosába, hol tudatára
+ébred nemzetmentő hivatásának.[112] Egymás mellett szemléli itt a szent
+királyok és a vérengző zsarnokok képét. Vérzik a szíve, ha hazájának
+korabeli állapotára gondol. Északon a mongolok törtek be és fenyegetik
+állandóan; délen a határőrvidék hatalmas főurai megtagadják az
+engedelmességet a császárnak és folytonosan küzdenek egymás ellen.
+Mindenfelé pártütés és felfordulás. Lu tartományban az utolsó kétszáz év
+alatt harminchat fejedelmet gyilkoltak meg és nem egyszer a trónörökös
+tulajdon édesatyját. Mágnás családok tartották kézben a nemzeti vagyont,
+bitorolták a főhatalmat; udvaraikban viszont táncosnők és heterák voltak
+a mindenhatók.[113] Különösen meghatja Tsu herceg és kormányzó képe, ki
+visszautasítja a felajánlott koronát és karjára véve a trón jogos
+örökösét, a kis királyt, kihallgatást tart és intézi az ország
+ügyét-baját. Ő volt a nemzet utolsó nagy bölcse, ki még tovább építette
+a nemzeti művelődést. Kong-fu-ce úgy érezte, hogy a nagyherceg kérdőn
+tekint reá és hallani vélte szavát: «Ki fogja megőrizni nagy
+örökségemet, ki folytatja tovább a kultúra úttörőinek sorát?» Kung
+megértette a tekintetet és ettől a pillanattól fogva hivatottnak vélte
+magát arra, hogy a régi nagy királyok szent örökségét a késő unokákra
+átszármaztassa. Mély titok gyanánt őrízte ezt a vágyat még tanítványai
+előtt is, csak nehéz megpróbáltatások idején tolult ajkára a panasz:
+«Már a végét járom, mert régen nem láttam álmomban Tsu herceget.» Íme az
+eszmény ott lebegett előtte éjjel-nappal és elkísérte álmaiban. Ezentúl
+a Tsu dinasztia elkorcsosult tagjairól mindig jobban a régi kor nagy
+uralkodóira függeszti tekintetét és felvillan benne a forradalmi
+szándék, hogy mint egy új dinasztiának mindenható minisztere menti meg
+hazáját az összeomlástól.[114]
+
+6. _Reformtevékenysége._ Alig tér vissza hazájába, elűzik a tartomány
+törvényes fejedelmét, kit hűségből száműzetésbe követ és jó ideig
+kivonja magát a politikai tevékenységből. E helyett nagystílű a tanítói
+tevékenysége. Csak ötvenegy éves korában nyílik alkalma arra, hogy
+államférfiúi képességeit a gyakorlatban is kimutassa. Az új fejedelem a
+főváros első előljárójává avatja. Egy év alatt úgy rendbe hozott
+mindent, hogy a szomszéd fejedelmek csodájára járnak, utánozzák
+rendeleteit és irígyelni kezdik sikerét. A találkozásokon gyors
+pillantással átlátja a cselszövést és több vitás területet megment
+fejedelmének, ki hálából közmunka miniszterré teszi. Hatalmát arra
+használja, hogy megvizsgáltatja az egész ország talaját és elrendeli,
+hogy minden talajban a legmegfelelőbb fát és gabonát termesszék.
+Hamarosan elnyeri az ország legfontosabb állását, legkényesebb tisztét:
+az igazságügyi miniszteri széket. A hagyomány szerint három hónap alatt
+olyan rendet teremt, hogy büntetésre nem is volt többé szükség, mert
+mindenki önként tartotta be a jó szokásokat és erkölcsöket, melyeket
+példájával és az egész udvar tekintélyével uralkodó divattá emelt.
+
+Kétféle ellenségre talált újító munkájában: örökké kritizáló
+pesszimistákra és szájas pártvezérekre. A pesszimista kritikusokkal nem
+sokat törődött; ezeknek legjobb cáfolata maga a tett, a siker. _De
+komolyan félt a szószátyár demagógoktól_, kiket alábbvalóknak tartott a
+rablóknál és gyilkosoknál. Ezeket úgy hallgattatta el, hogy közülük a
+legtekintélyesebbet, Sao-Csong-Mao-t már minisztersége hetedik napján
+felköttette és elrettentő példa gyanánt feldarabolt testét a királyi
+palota előtt közszemlére tetette ki. Mikor ezért a kegyetlenségért
+tanítványai szemrehányást tesznek neki, így magyarázza meg tettét: «Öt
+gaztett van a földön, mely alávalóbb a rablásnál és gyilkosságnál: első
+az engedetlen, lázadó lelkület, álnoksággal egybekötve; második a
+makacssággal, megátalkodottsággal járó gonosz cselekedet; harmadik a
+hazug beszéd, ha ékesszólás járul hozzá; negyedik a botrányok gyüjtése
+és ezek terjesztése széles ismeretkörben; ötödik a gaztettek helyeslése
+és feldícsérése. Ez a Sao-Csong valamennyit egyesítette magában. Amerre
+járt, mindenütt pártot alakított és lázongott, a tömegbe államellenes
+véleményeket hintett; erőszakos fellépésével elhomályosította a jog és
+jogtalanság fogalmát és mindenütt csak saját érvényesülését kereste.
+Tizenhárompróbás gazember volt, ezért kellett eltenni láb alól». A régi
+császárok hét példájával igazolja tettét. «Ha a felforgató elemek
+hordákba gyülekezhetnek, akkor már nagy ok van a búbánatra».[115]
+
+7. Kon-fu-ce kegyetlen tettét, mint _kormányzati bölcseséget_ tünteti
+fel; szeret mindenben mélyre látni, a bűntények okát és megelőzését
+keresi. Legfőbb oknak tapasztalja a ferde közvéleményt, azért szerinte
+_minden kormány legfőbb teendője a nép zavaros fogalmainak
+helyreigazítása_. Öreg korában magasállású tanítványa, Tsi-Lu magához
+hívja: «We fejedelme vár rád, mester, hogy hatalmát irányítsad. Mihez
+fognál legelőször?» «Minden bizonnyal – válaszolja Kung-ce – a fogalmak
+helyreigazításához.» A katonás Tsi-Lu megvetően legyint erre. «Csak a
+fogalmak forognának kockán? Nagyon tévedsz mester. Mire jó ezeknek az
+igazítása?» A mester válasza: «Milyen faragatlan vagy te, Ju! Nemeslelkű
+ember nyílt kérdésnek tekinti vagy elmellőzi azt, amit nem ért meg. Ha a
+fogalmak nem helyesek, akkor helytelenek a beszédek; ha a beszédek nem
+helyesek, nem jönnek létre a jó tettek… nem virágzik az erkölcs és a
+művészet, nem érnek célt a büntetések és végül a nép azt sem tudja, hova
+tegye kezét-lábát. Ezért a nemes embernek szeges gondja van arra, hogy
+fogalmait minden körülmények között helyes szavakba öntse és szavait
+valóra váltsa. A nemes ember nem tűri, hogy beszédében bármi pontatlan
+vagy félreérthető legyen.»[116]
+
+Még gyakorlatibb módon hangsúlyozza a tiszta fogalmak jelentőségét a
+következő hely. Tsi fejedelme kérdi tőle, mi a jó kormányzás titka?
+Kung-ce válaszol: «A fejedelem legyen fejedelem, az alattvaló legyen
+alattvaló, az atya legyen atya, a fiú legyen fiú.» Szóval mindenki
+töltse be pontosan kötelességét és törekedjék eszményképe után.»[117]
+
+A szavak jelentése nem egyéb, mint szokás, melynek meggyökereztetéséhez
+tekintélyre van szükség. Ezért a _tiszta fogalmak megteremtésének
+eszköze a tekintély_. Tekintély pedig csak ott lehet, ahol 1. van
+társadalmi különbség és olyanok az uralkodó rendek és az előljárók, hogy
+a nép tisztelettudóan tekinthet fel reájuk. _A tisztelettudás_ az egész
+társadalmi és nemzeti élet alapja. Ahol az arcátlanság elharapódzik, ott
+vége a társadalmi rendnek és békének. Ezért tartja 2. a társadalom
+alapjának a szülők iránti tiszteletet és szeretetet, mert legkönnyebb
+tiszteletre nevelni ott, hol erre segít a vérségi kötelék és a szülők
+iránt érzett hála. Tisztelettudásra ifjú korban kell még nevelnünk,
+mikor fogékony rá az ember. Ez a kormányzati bölcseség főtitka.
+
+A fogalmak helyreigazításával egyenlő fontosnak tartja a _példaadást_, a
+kifejlett egyéniségből áradó belső vonzást, amit napjainkban W. Förster
+így fejez ki: «Das Sein erzieht, nicht das Tun.» Mi a kormányzás
+lényege, kérdi tőle Ki herceg. «Kormányozni annyi, mint helyesen élni.
+Ha felséged vezet a becsületességben, ki merészel akkor még becstelen
+maradni.» Más alkalommal azt kérdi, hogy lehet megszüntetni a rablók
+garázdálkodását. Konfucius azonnal kész a válasszal: «Ha Felséged nem
+kívánja, még akkor sem fog a nép lopni, ha díjat tűznek ki érette.»
+Szerinte ugyanis a nép a fejedelem árnyéka és a kormány tükörképe. Ha a
+nép között tolvajok garázdálkodnak, ez annak a jele, hogy a kormány se
+tisztakezű, nem egyenes úton szerzi a pénzt. Másik érdekes feladott
+kérdés, hogy lehet a népet szófogadóvá tenni. Föl kell emelni a nyílt,
+egyenes embereket, hogy elnyomják a körmönfontakat, így engedékeny lesz
+a nép; ha pedig emelik az álnok képmutatókat, ezek elnyomják a nyílt
+embereket és nem fogad szót a nép.[118]
+
+A kormányzat fontos eszközének tartja még _az erkölcsös nemzeti zenét_,
+mert a kellő cselekvés harmónikus kedélyt tételez fel; a szív
+harmóniáját pedig a zene teremti meg legkönnyebben. Ezért foglalkozik ő
+maga is legszivesebben a zenével, ezért fárad a nemzeti zene reformján,
+ezért hagyja az utókorra az ódák könyvét, a Si-King-et.
+
+A kormányhatalommal rendelkezők főtulajdonsága nem annyira a szaktudás,
+mint inkább a hazának és _a népnek nagy szeretete_. A részleteket
+elvégezhetik az alkalmazott tisztviselők, de az egész világot csak arra
+lehet rábízni, ki önmagában az egész világot szereti. Az ilyet a nép nem
+érzi elnyomónak, rendelkezéseit sem találja terhesnek, mert elnyomás
+helyett inkább szárnyakat ad népének az öntevékenység nagyobb
+kifejtésére. «Ha valaki egyéniségével uralkodik és szokásával tart
+rendet, lelkiismeretes lesz a népe; ha pedig valaki rendeletekkel
+kormányoz és büntetéssel tart rendet, kijátssza a nép és
+lelkiismeretlenné válik… Ha valaki egész lényével uralkodik, hasonlít a
+sarkcsillaghoz, mely nyugodtan marad a maga helyén és mégis körülötte
+forog az egész csillagos ég.»[119]
+
+8. _Bukása._ Ilyen elvek és kormányzat mellett Lu fejedelmének nagyon
+megnövekedett a hatalma és tekintélye és a szomszéd fejedelmek sanda
+szemekkel néztek Konfuciusra. Attól tartottak, hogy Lu így nemsokára a
+birodalom első államává, fejedelme pedig császárrá lesz. Próbálkoztak
+tehát Konfucius ellen rágalmazással és amikor ez nem sikerült, a
+következő fondorlattal éltek: Összeszedték hét országnak legszebb
+nyolcvan lányát, megtanították őket érzéki dalokra, észbódító táncra,
+felöltöztették káprázatos szép ruhákba és kitűnő zenészek kíséretében
+elküldötték őket ajándékba harminc fogaton Lu fejedelmének. Ez először
+csak a városon kívül szállásolja el őket és inkognitóban keresi fel a
+kis tábort, de annyira levették lábáról, hogy már másnap ünnepi menetben
+vezette őket székvárosába. Dinom-dánomban teltek a napok, elintézetlenül
+hevertek az ország ügyei és a téli nagy áldozatok alkalmával a
+tisztviselők már nem kapták meg az őket megillető jutalmat és
+tisztességet. Ekkor belátta Konfucius: «Itt az idő a visszavonulásra!»
+és dalba öntötte keservét: «A nők éneke űzött el és kényszerít életem
+végéig vándorlásra.»[120]
+
+9. _Tanítói egyénisége._ Bukása és önkéntes száműzetése után sem adja
+fel a reményt, hogy talál még uralkodóra, aki őt megérti és segíti arra,
+hogy boldoggá és naggyá tehesse népét. Államról államra vándorol; majd
+mindenütt tisztelettel fogadják, gondoskodnak róla és tanítványai
+megélhetéséről. A fejedelmek szóba állnak vele, némelyik meg is
+valósítja egyik-másik gondolatát, de senki sem meri egész hatalmas
+tervét magáévá tenni.
+
+Hatvan éves korában nagy fordulat történt életében. Kezdi veszíteni a
+reményt, hogy ő a maga személyében megmenti nemzetét. De amit maga nem
+tehet, örökségkép kívánja hagyni tanítványainak és az utókornak és így
+még öregkorában is folytatja és fokozza nevelői és írói tevékenységét.
+
+Milyen lehetett tanítási módja, erre nézve beszélgetései nyujtják az
+egyetlen hiteles forrást. Hiába keresünk nála hosszadalmas
+fejtegetéseket, mint Buddhánál, vagy mélyen szántó okoskodást, mint a
+vedanták bölcseinél. Tanítványai a vándorélet tarkaságában apró-cseprő
+kérdéseket tesznek fel, ezekre ad szűkszavú feleleteket. Válaszát
+csattanós rövidség, fülbemászó ritmus és emlékezetbe tapadó forma
+jellemzi. Ő a tettek embere. Legjobban szeretne cselekedni, nem
+beszélni. Tanítványai előtt többször odanyilatkozik: jobb szeretne
+semmit se mondani, soha többé nem beszélni. «Ha a mester nem beszél, mit
+írjunk mi tanítványok.» «Nézzetek az égre, vajjon beszél-e. A négy
+évszak jár a maga útján, létrehoz mindent. Vajjon beszél-e az ég?
+Működik inkább.»[121]
+
+Legbátrabb és egyik legkiválóbb tanítványának felvétele jellemzi
+mindkettőjüket. Tsi-Lu kakastollal ékesítve hetykén áll oda a híres
+tanító elé. Ennek tetszik a kemény legény és kérdi tőle: «Mit szeretsz
+legjobban?» «A hosszú kardomat» – válaszolja az ifjú. «Ha ehhez az
+erőhöz még tanulsz is valamit, kiváló ember válik belőled.» «Mit használ
+nekem a tanulás? Ott a déli hegyeken magától nő fel a bambusz hibátlanul
+és egyenesen. Ha levágják, olyan nyilat lehet belőle faragni, hogy még
+az orrszarvú bőrét is átjárja.» «Helyes, de ha acélheggyel és tollal
+látod el, akkor még mélyebbre hatol.» Tsi-Lu erre az elmés válaszra
+meghajol kétszer és kéri felvételét a tanítványok seregébe.[122]
+
+_Hogyan gondolja a nevelés célját_, láttuk egész életében. Az ő szemében
+az az igaz ember, aki mindig fején találja a szöget, minden helyzetben
+megőrzi a lélekjelenlétét és embertársaival szemben mindig és mindenütt
+kellő módon viselkedik. Erre csak a jó szokások segíthetik, miért is a
+nevelés főcélja az erények, a jó szokások begyakorlása. Ezek rendszeres
+csoportosítása szerzi az igaz jellemet. A szociális és állampolgári
+nevelés alapja szerinte a tisztelettudás és tekintélytisztelet. Ha ez
+veszendőbe megy és az arcátlanság harapódzik el, akkor az államnak
+bealkonyodott.
+
+_Nevelőeszközei._ A jó szokásra nevelést a legkönnyebben kell kezdeni;
+ez a kisgyermekkorban a szülők iránti tisztelet, szeretet és
+engedelmesség. A jó szokás maradandóbb lesz, ha _összekötjük a
+vallással_. Ezért veszi körül vallásos kegyelettel a szülők iránti
+tiszteletet és pontosan megszabja a temetés meg a gyászolás módját, a
+sírok gondozását. A temetés ne legyen ugyan fényűző, de mégis olyan,
+hogy mély benyomást keltsen a fájdalom őszinteségével és a külső
+szertartás komolyságával. Az atya halála vésődjék olyan mélyen a gyermek
+szívébe, hogy emlékét soha el ne felejtse. Ezért rendel el hároméves
+gyászt. A gyermek három évig szorul rá atyja, anyja karjára, ennyi ideig
+teljesen igénybe veszi szeretetüket, ennyi ideig gyászoljon tehát
+érettük.
+
+A jó megszokását nemcsak a vallással köti össze, hanem erősíti a zenével
+és így az _etikát egybe kívánja forrasztani az esztétikával_. Saját maga
+tapasztalatból tudja, hogy milyen nagy a zenének etikai ereje. Amiért is
+elítéli az érzéki és érzelgő romanticizmust és visszatér az ősök gazdag,
+de mégis egyszerű dallamaihoz és nemesen lejtett pantomim táncjátékához.
+Sajnos, ennek a működésének emléke nem maradt reánk.
+
+Láttuk azt is, hogy a zenét emberismeret mélyítésére használta fel.
+Teljesen bele tudta magát élni a szerző lelki világába, sőt maga előtt
+látta külső megjelenését.
+
+10. _Írói tevékenysége._ A régi irodalom termékeiből három könyvet
+állított össze, ezek _az I-king, a Su-king és a Si-king_. Az I-king
+annyi, mint változások könyve. Nehezen érthető szimbólikus könyv, tele
+varázsigékkel és jóslatokkal. Öreg korában sokat foglalkozik vele
+Konfucius, összegyüjti benne mindazt, amit az őskínai világnézetből
+célja elérésére alkalmasnak tart. Második a Si-king, az ódák, nemzeti
+dalok könyve. Háromezer régi nemzeti énekből a legkifejezőbb háromszázat
+csoportosítja benne a saját nevelő célzatával. Harmadik a Su-king, az
+okmányok és krónikák könyve. Régi törvényeket, szokásokat és a régi nagy
+császárok példáit sorolja fel benne.
+
+A Su-king kiegészítése gyanánt saját maga írta meg a kínaiak negyedik
+szent könyvét: «_A tavasz és ősz évkönyveit_», a «_Ts’un Ts’iu_»-t.
+Látszólag száraz krónika ez is, amilyet minden államban vezettek a
+fejedelem tetteiről. Saját államának, Lu-nak történetét foglalja itt
+össze. Keveset változtat az eredeti szövegen, de minden változtatása
+elevenbe vágott. Így például csak báróknak címezi a lázadó fejedelmeket,
+akik magukat már királyoknak hívták. Vagy ha egy vérengző zsarnokot
+meggyilkoltak, csak annyit ír, egy gonosztevőt végeztek ki. A császárt
+kényszerítik a fejedelmek, hogy a gyűlésükön megjelenjék, ő ezt így
+jegyzi fel: vadászni ment a folyó északi partjára. A tervezett «fogalmak
+helyreigazítása» volt ez nagy stílben. Hatása óriási volt; amikor
+elterjedt, rettegni kezdettek az áruló trónbitorlók és a lázadó
+alattvalók.
+
+Ötödik könyv gyanánt hozzájárul ezekhez _a szertartások könyve_:
+_Li-Ki_. A magva mindenesetre Konfuciustól való, de mennyi benne az
+eredeti, senki sem tudja eldönteni.
+
+Műveiben kitűzi a nemzeti eszményt és megjelöli a megvalósítás módját.
+Az eszményt a multba helyezi, hogy élő, eleven vonásokkal rajzolhassa
+meg. Az esztétikai alkotás azonban a kisebb gondja. Ő mindenáron
+gyakorlati kötelességérzetet kíván ébreszteni. Ne csak ismerjük szép
+multunkat, hanem kövessük, ami szép és nagy volt benne és így ismét
+valósággá lesz közöttünk. Bírálja továbbá a jelen viszonyokat és
+kimutatja, mennyiben térnek el az eszménytől. Ám kritikája sohasem merül
+el üres zsörtölődésbe és sohasem tétlen «laudator temporis acti», hanem
+átérzi és átérezteti az alkotmányos reformok szükségét.
+
+Irodalmi működését az esztétikai nevelés szolgálatába is állítja. Erre
+vonatkozó irányelvét legkedvesebb tanítványa, Jen Huy kérdésére fejti
+ki. Mi az erkölcs lényege? «Győzzük le magunkat és _forduljunk a szép
+törvényéhez, ezáltal gyakoroljuk az erkölcsiséget_. Ha az emberek csak
+egyetlenegy nap legyőznék magukat és a szép törvényéhez igazodnának, az
+egész világ erkölcsös lenne. Ami nem felel meg a szép törvényének, azt
+ne nézd meg. Ami nem felel meg a szép törvényének, arra ne hallgass…
+arról ne szólj… azt ne tedd.»[123]
+
+Végül mind nevelői, mind _írói működését saját maga jellemzi_ legszebben
+a következő lemondó nyilatkozattal: «Közvetítek és nem teremtek, hű
+vagyok a régi korhoz és szeretem azt: ebben össze merem magam
+hasonlítani ami jó P’ong-unkkal» (talán Lao-ce-vel).[124] Megrajzolta a
+nemzeti eszményt, megvalósítására elkészítette a terveket és a jövőbe
+nézve várta a nagy embert, aki megérti a titkos jeleket és megépíti az
+új kultúrát.
+
+11. _Halála._ Se nevelő, se írói tevékenysége mellett nem adta fel a
+reménységet, hogy talál még uralkodóra, aki hajt a szavára és aki
+mellett rövid három esztendő alatt rendet teremt az egész birodalomban.
+Hetvennégy éves korában hallja, hogy a szomszéd állam királyát az egyik
+trónkövetelő herceg meggyilkolta. A lakosság fel volt háborodva, több
+mint a fele ellenezte a gonosztevő trónrajutását. Az ősz Kon-fu-ce
+megfürdött, felöltözött díszruhájába és odaállott fejedelme elé:
+«Cseu-Csong meggyilkolta az urát; torold meg, kérlek!» A fejedelem
+azonban elutasítja, fél a főúri családoktól. Füstbe ment utolsó reménye,
+hogy a fejedelem most megembereli magát és akkor övé a szomszéd állam és
+hamarosan övé a főhatalom az egész mennyei birodalomban. Megtörten
+indult hazafelé és ezentúl sejtelmes álmokat látott. Álmában templomban
+trónuson piros oszlopok között ül és a halál sejtése fogja el. Egy
+reggel nagyon korán kelt fel, kezét hátratéve, botját maga után húzva
+ment ki az udvarra, hol fel és alá járva dudolta: «A nagy Taisán-hegynek
+porrá kell mállnia; az erős gerendának el kell törnie és a bölcs
+kiszárad, mint a növény.» Tanítványa kérdi, mi az értelme dalának és ő
+elmondja álmait és hozzáfűzi utolsó ismeretes szavát: «Nem támad bölcs
+király, ki meghallgatna engem. Ideje meghalnom!» Lefeküdt és hetednapra
+meghalt. Sírjára lehetne vésni önjellemzését: «Nem zugolódom az Isten
+ellen és nem haragszom az emberekre. Lenn kutatok, de lelki szemeim fenn
+az égen.»[125]
+
+Tanítványai három évig gyászolják, akárcsak édesatyjukat. Sőt az egyik
+sátort veret a sírnál és hat álló esztendeig siratja benne mesterét.
+Körülötte mások is megtelepszenek és így keletkezett Konfucius faluja
+(K’ungli). Lu fejedelme nemsokára síremléket emelt számára, melyben
+tisztelői gyülekeztek, a nélkül azonban, hogy isten gyanánt imádták
+volna. Tisztelete azonban mindig jobban terjed, tanai uralkodóvá lesznek
+és ő maga a nemzet géniuszává magasztosul. 194-ben Kr. e. a
+Hán-dinasztia első császára meglátogatta sírját; szellemének, akárcsak
+az ég nagy szellemének ökröt áldozott és nemsokára templomot épített.
+Így lett a konfuciánizmus államvallássá, míg ellenfelének, Lao-cenek
+rendszere titkos tanná sülyedt.[126]
+
+Kr. u. a VI. században a birodalom minden kerületében templomot emeltek
+neki, melyben minden hónap elsején és tizenötödikén áldozatot mutattak
+be. Később minden tudós és minden tisztviselő, mielőtt valamilyen
+fokozatot vagy állást elnyert, köteles volt Konfuciusnak áldozni. Még
+1907-ben a bukófélben levő császár Konfuciust a legmagasabb
+istenségekkel, az éggel és a földdel egyenlő rangra emelte. Ezzel akarta
+megalkotni a kínai szentháromságot, melyben a nemzet nagy tanítója és a
+császári trón hűséges őrzője a harmadik személy. A forradalmi kormány
+első tette volt, hogy megszüntette Konfucius tiszteletét, de Juan-Si-Káj
+1914-ben már ismét nagy ünnepséggel áldozatot mutat be neki. Konfucius
+szelleme hatalmasabb, mint a forradalmak és kormányváltozások, mert
+lelke egybeforrott nemzetének lelkével.
+
+
+II. Konfucius világnézete.
+
+1. Orelli, Harles, Zottoli vallástörténetírók szerint: «minél messzebb
+szállunk vissza Kína szellemtörténetében a régi időbe, annál jobban
+_kimagaslik a Mindenható égi Isten_, kinek neve (Zottoli szerint magni
+cœli supremus dominus) az idők folyamán változáson ment át, de a benne
+való hit és az imádat fennállott még Konfucius korában is.[127]
+Legrégibb neve úgy látszik Shang-Ti, legfőbb hatalmasság vagy Tao, az
+igaz egyetlen létező és minden létezőnek a forrása. A legrégibb
+forrásokban Jang, a későbbi pozitív teremtőerő, mint tudatosan cselekvő
+személy, mint személyes Isten jelenik meg, ki jóságos és irgalmas, tehát
+nem könyörtelen, mint a vak sors, mint a személytelen természeti erők
+játéka. Jósága mellett szigorú és igazságos, mert nemcsak áldást hoz,
+hanem csapást is küld és a gonoszokkal érezteti haragját. Ismeri az
+emberi szív minden gondolatát, szívének minden titkát. Cseng király szép
+imái szerint: «Járjunk tisztelettudón, mert az ég nyitott felettünk. Ne
+mondjuk, hogy magasan van, messze esik tőlünk, mert körüllengi minden
+cselekedetünket és mindenütt figyel minket.»[128] Nem öltözhetik emberi
+alakba, emberi nyelven nem szólalhat meg, ezért a régi kínai vallás nem
+is ismer pozitív kinyilatkoztatást… A legmagasabb ég csak működik
+állandóan minden beszéd nélkül. Akarata örök és változhatatlan és minden
+erkölcsi és természeti törvény forrása. Az ódák és az okmányok könyvében
+ismételten megcsendül a tiszta monoteizmus. A föld akkor még nem volt
+egyenrangú az Istennel, nem is szerepel mint felesége, mert eredetileg a
+neve is hímnemű, mint az égé, csak Konfuce korában lesz kettőssé az ős
+jel, hímnemű és nőnemű. _Lassanként a régi monoteizmusból deizmus alakul
+ki_, az ég ura szerepét elfoglalja az ég a nappal, holddal, csillagokkal
+és természetes erőivel. A személyes Isten mindinkább háttérbe szorul és
+kifejlődik a _természetimádás_. Az égi jelenségeket, a föld alakulatait,
+hegyet-völgyet az ősi erők megnyilvánulásának tekintik és lassanként
+átlelkesítik. A személytelen erők helyére személyeket helyeznek és így
+mindenütt szellemeket és isteneket fedeznek fel. Ekkép alakul ki a
+természet imádásából a _szellemimádás_, midőn az égi erőket összekötik
+az ősök tiszteletével és életüket valósággal békóba verik mindenféle
+babonás szokással. Állandóan rettegésben kezdenek élni, vajjon eleget
+tettek-e ennek vagy annak a nagy szellemnek.
+
+Krause szerint ez a kínai vallás valóságos alakulása és az eddigi
+sokféle elnevezés: animizmus, animalizmus, totemizmus, samanizmus,
+asztralizmus, csak arra való, hogy a dolgok lényegét tudományosnak
+látszó ködbe burkolja.
+
+A babonás szokások annyira mentek, hogy a föld oltárán emberáldozatokat
+mutattak be és a társadalmi bajokat bűbájos szertartásokkal próbálták
+orvosolni. A nagy nemzeti szerencsétlenségek az örökös lázongás,
+pártoskodás megingatták a gondviselő Istenbe vetett hitet.
+
+_Kong-fu-ce tulajdonképpen a babonát akarja kiirtani a népből és
+visszatérést hirdet a régi egyszerűbb, tisztább világnézethez._ Ezért
+állítja össze az I-king homályos, számára is érthetetlen szimbólumait és
+öreg korában annyit forgatja, hogy két bőrkötést is lekoptat róla.
+Megemlíti még benne, hogy a régi bölcsek az ég nagy Urának mutattak be
+áldozatot és vele együtt tisztelték őseiket. Ebben állott egész
+istentiszteletük. Az égről még szó sem esett.[129] De maga Konfucius már
+a természetvallás és a deizmus alapjára helyezkedik és a homályos könyv
+tartalmát a következőkép értelmezi.
+
+A természet változásainak megmagyarázására két őserőt kell felvennünk:
+az eget és a földet és harmadiknak, mint a kettő legteljesebb
+megjelenését, az embert. Ezt a dualista felfogást Kínának minden ortodox
+bölcselője elfogadja. _Ez a híres Jang-Jin-tan._
+
+_Jang_ a férfi teremtőerő, meleg és aktív elem, mely testet ölt a
+napban, az égben, a déli égtájban és az élénkpiros színben. Személyes
+vagy öntudatlan erő-e, nem dönthető el. _Jin_ a női elem, mely sötét és
+hideg, megjelenik a földben, a holdban, az északi tájban és a fekete
+színben. Kölcsönhatásuk hoz létre minden dolgot és benne vannak minden
+jelenségben. Az ég a mindenség atyja, a föld az anyja. Az ég alkotja a
+csillagokat, az évszakokat, a föld hozza a termést. A Jang és Jin örök
+változásából örök törvény (Tao) szerint keletkeznek a folyamatok. Ez az
+örök törvény jut kifejezésre a nap és hold rendszeres keringésében, az
+eső és szél termésthozó tevékenységében, a villámlásban és
+mennydörgésben, a hideg és meleg egymásutánjában.
+
+Az ember a természet egyik része, lelkét Jangtól nyeri, testét Jin-től;
+benne egyesül az ég és a föld, benne föllelhető az egész világ. A
+természet rendje a legfőbb törvény (Tao), melynek minden ember minden
+tette alá van vetve. De viszont az ember minden tette befolyásolja a
+természet tüneményeit. A kínai úgy hiszi, hogy az égbolt beborul és
+elkomorul az emberek vétkei miatt. Ezért oly nagy az aggodalmuk
+napfogyatkozáskor. Ha az ember boldog akar lenni, a természet
+törvényéhez kell alkalmazkodnia. Ezért az emberi tudás főfeladata a
+természet megfigyelése és az emberi élettel kapcsolatba hozatala. A
+kormány egyik főgondja a jó naptárkészítés, mert ez az igazi útmutató
+minden cselekvésre. Az előljárók azért legyenek tudósok, mert így
+ismerik az ég és föld járását, nem tévedhetnek és erősek az
+emberszeretetben.[130]
+
+A régi hagyományokból ezeket a tanokat hagyja meg Konfucius. Ha a
+tanítványok saját véleményét kérdik, rendesen kitérő választ ád,
+hittételekről elvből nem beszél. Az érzékfeletti világot teljesen
+mellőzi. Ha faggatják az égről vagy a természet erőiről, a kérdéseket
+kereken elutasítja: «Még ezt a földi életet sem ismerjük, minek
+törődjünk tehát azzal, mi következik a halál után. Még az embereknek sem
+tudunk eléggé szolgálni, hogyan szolgáljunk a szellemeknek; az életet
+sem ismerjük, hogyan ismerhetnénk a halált.» Nem tagadja istent és a
+szellemeket, hiszen az ódák és okmányok könyvében megőrzi a tiszta
+monoteizmus emlékeit, de szkeptikusnak és agnosztikusnak látszik. Ő
+mindenekfelett a tettek embere. Számára az a nagy kérdés: mit és hogyan
+kell tenni kellő időben és kellő helyen? Vallásának lényege inkább az
+ősi szertartásokban merül ki. Ezeket mindenkinek lelkére köti, mert
+felismeri nagy fajfenntartó erejüket. Pontos betartásukra maga is példát
+ád egész életével. Ebben is igazi kínainak bizonyul: a forma, a ritus
+minden; a dogma nem számít. A régi kínai birodalomban hiányzik a
+vallásra vonatkozó kifejezés. Nem volt külön fogalomjegyük se bánatra,
+se bűnhődésre, sem elégtételre.
+
+
+III. Konfucius életfelfogása.
+
+1. Mi a nagy élet? kérdi egy francia író és szellemes választ ad reá:
+«Egy ifjúkori nagy gondolat, melyet az ember érett korban megvalósít.»
+Az ifjú Konfuciusnak volt egy ilyen nagy gondolata, melynek
+megvalósítására föltette életét: az erős, hatalmas, egységes mennyei
+birodalom. És ha legújabb életrajzírója, Wilhelm, azt gondolja, hogy
+elítéli a nemzeti gondolatot és az egész emberiséget tartja szem előtt,
+nincsen igaza, mert Konfucius kínainak képzeli az egész emberiséget és
+nemzetiségen legföljebb az egymással hadakozó főurakat és tartományokat
+érti. Ő elsősorban hazáját akarja a régi magaslatra emelni azáltal, hogy
+visszavezeti a régi tiszta erkölcshöz.
+
+_Etikai rendszere messzemenő kollektivizmus_, mely az egyént teljesen
+alárendeli a család és az állam érdekeinek. Az egyes embernek csak mint
+a társadalom tagjának van értéke, önálló létjoga nincsen. A szociális
+egyenlőség gondolatát határozottan elveti. Mert a társadalmat szervesen
+fogja föl. Az állam legkisebb alkotó egysége nem az egyén, hanem a
+család; amint az élő szervezetnek eleme nem az atóm, hanem az élő sejt.
+Demokratikus monarchiának mondható, amit ajánl. A család előbbrevaló,
+mint az állam, a népjogok tulajdonképpeni hordozói a családfők, még a
+császárral szemben is ők képviselik az ég akaratát. A császár hatalma
+csak eszköz a család és a nép jólétének elérésére. Az államnak akkor van
+jó sora, ha virágzik a családi élet. A családi életben viszont nagy
+szerepet játszik az önművelés, melynek alapja az önismeret. Erre
+törekedjék az egyes ember, mert csak így töltheti be hivatásos
+kötelességét. Csak így éri el a célját. Ez a kínai kategórikus
+imperativus. Amint látjuk, Kant gondolatának egész szépsége és értéke,
+de egyszersmind egyoldalúsága is benne van.
+
+2. Más kultúrákban az eszmény és a valóság ellentétben állanak
+egymással, ő azonban a maga józan pedantériájával nem álmodik vissza
+aranykort és emberfeletti lényeket, «Übermensch»-eket, hanem nemzeti
+vonásokból és bár eszményített, de valóságos történelemből állít népe
+elé mintaképet. «Közvetítő vagyok és nem teremtő, hiszek a multban és
+szeretem.» (Grube 65. l.) Eszménye az átlagos, normális kínai ember
+képe, mely érthető mindenki számára és vonzza évezredeken át a nemzet
+nagy többségét. Így lett Konfucius a nemzeti nagy gondolat
+letéteményese, népének nagy nevelője.
+
+Nevelés és kormányzás szempontjából _nagy optimista_. Az emberbe a Jang,
+az égi erő, csak jó hajlamokat hintett. Véleményét tükrözi a még most is
+széltében használt kis ABC-és könyv példamondása: «Az ember lelkülete
+jó, természeténél fogva szívén hordja egyik a másik sorsát, csak a
+szokások idegenítik el őket egymástól.» Bizonyára úgy érti ezt, mint
+legnagyobb követője, Mong-ce (372–289-ig): az embernek képessége van
+minden jóra, de a jó csírákat öntözni és fejleszteni kell, mert különben
+a szív parlagon marad. Nincs született gonosztevő, de kész jellemet sem
+kapunk örökségbe.
+
+Az eszményi jellemben a következő négy fővonást, négy sarkalatos erényt
+különbözteti meg az ég négy tulajdonságát utánozva: emberiesség,
+kötelességérzet, udvariasság és tanultság, azaz a klasszikus irodalom
+ismerete. Mind a négy a gyermeki tiszteletből és engedelmességből
+fakad.[131]
+
+_Főerény az emberiesség_, mely nem egyéb, mint jóakarat és kellő
+magatartás a hozzánktartozókkal szemben. A felebaráti szeretet nála csak
+rokoni szeretet, a mindent átfogó emberbecsüléshez nem emelkedik fel,
+mert ez a családi kötelék meglazulására vezet és így alapjában
+megrendíti az államot. Az emberiességre vonatkozó leghíresebb
+nyilatkozata, életének aranyszabálya a következő. Ce-Kung kérdezi
+tanítóját: «Létezik-e egyetlen vezérszó, mely minket egész életünkön át
+eligazít?» Kung mester válasza azonnal kész: «Mindenesetre: a
+kölcsönösség. Amit nem akarsz, hogy neked tegyenek, te se tedd azt
+másnak.» Máshol kiegészíti: «Ha valamilyen eljárást gyűlölsz az
+előljáródon, ne tanusítsd azt az alattvalóddal szemben; amit gyűlölsz az
+elődön, ne adj példát arra az utódnak; amit gyűlölsz a jobboldali
+szomszédon, ne kövesd el azt a baloldali szomszéd ellen.»[132]
+
+Ha figyeljük ezt a kétségkívül szépen hangzó mondást, feltűnik a negatív
+formája és ez jellemzi is a kínai rokonszeretetet. Inkább passzív
+békébenhagyás, mint áldozatkész támogatás. Pozitív formáját Jézus adja
+hozzá: «Ha valamit akarsz, hogy neked cselekedjenek az emberek, te is
+azt cselekedd nekik.» A kínai szeretet nagyon számító, nagyon önző.
+Ce-Kung tovább kérdezi mesterét: «Ha az emberszerető bölcs látja, hogy
+valaki a kútba ugrik, vajjon utána ugorjék a megmentésére?» «Ugyan miért
+– kérdi – a nemeslelkű indíttatva érzi magát, hogy odamenjen, de nem
+arra, hogy a kútba fulladjon; eltűri, hogy megcsalják, de soh’sem engedi
+magát bolonddá tenni.» Az öreg Konfuce szeretetére igen jellemző epizód
+utolsó éveinek egyik legnagyobb szomorúsága, kedvenc tanítványának,
+Jen-Huinak halála. Olyan keservesen megsiratja az elhúnytat, hogy több
+tanítványa egészen megütközik rajta. Őszinte gyásza előnyösen tér el
+Buddha fagyos, erőszakolt nyugalmától. Jen-Hui atyja ki akarja használni
+ezt a mondhatatlan fájdalmat és arra kéri a mestert, adja el a kocsiját
+és az árán vegyen szép kőkoporsót a halottnak. Azonnal a
+leghatározottabban elleneszegül a kívánságnak: «Mindenki elsősorban a
+gyermekéről gondoskodik, akár tehetséges az, akár tehetségtelen. Amikor
+az én Li fiam meghalt, csak egyszerű fakoporsóba temettem el. Nem
+járhatok gyalog azért, hogy kőkoporsót vásároljak. Magas tisztséget
+viseltem, nem illik gyalog járnom.»[133]
+
+_Ellenségszeretetet sem ismer._ Ha kérdezik: «Kell-e a rosszat jóval
+visszafizetni?» Csattanósan felel: «Mivel akarod akkor visszafizetni a
+jót? Fizesd vissza a rosszat igazságossággal, a jót jósággal.»[134]
+
+_Második főerény a kötelességérzet._ Tízféle kötelességet különböztet
+meg, ez azonban nem egyéb, mint a társadalom alapját alkotó ötféle
+viszony, mely az élő szervezet tagjai között áll fenn. «Mi az ember
+kötelessége? Az ember kötelessége ez a tíz dolog: legyen az atya szelíd,
+a fiú tisztelettudó; a testvérbátyja barátságos, öccse
+hozzáalkalmazkodó; a férj igazságos, a feleség engedelmes; az öreg
+jóságos, az ifjú engedékeny; az uralkodó szeretetteljes, az alattvaló
+lelkiismeretes.» Három családi és két társadalmi összeköttetést
+csoportosít ezen a helyen és pedig elvont fogalmak helyett kézzelfogható
+példákat említ. Az atyáról és fiúról szól, de ez egész természetesen
+magában foglalja a nagyatya és az unoka, az anya és fia, az anya és
+leánya közti kapcsolatot. Érti általában az idősebb és ifjabb nemzedék
+kellő magatartását egymással szemben. Az uralkodó és alattvaló
+kötelességén érti minden fellebbvaló, minden munkaadó és munkás
+teendőit. Sőt minden jog kötelességet is hord magával. A munkásnak
+nemcsak kötelessége a munka, hanem joga is van munkabérére.[135]
+
+3. Leggyakrabban tárgyalja a gyermeki tiszteletet és engedelmességet, _a
+fejedelem és alattvaló viszonyát;_ méltassuk ez utóbbit életfelfogásában
+különös figyelemre. A kormányzás nem egyéb, mint jóravezetés, azért a
+fejedelem elsősorban életével kormányozzon. Uralkodói hatalmát
+tulajdonképpen erénye adja meg: azért rendelkezik isteni joggal, mert
+isteni az élete és jelleme. «A fogalmak helyreigazítása» a gyakorlatban
+egész végzetes lehet. A legnagyobb konfuciánusnak, Mong-ce-nek hírül
+hozzák: «Vu meggyilkolta a fejedelmét és ezzel súlyos bűntényt követett
+el». Mong-ce válaszol: «Én csak azt hallottam, hogy egy alávaló embert
+gyilkoltak meg, nem pedig fejedelmet.» A fejedelem cím nála csak azt
+illeti meg, akiben a következő öt tulajdonság találtatik: «Legyen jó
+vezető, az állami jólét kútforrása, jóságos és általános bizalomnak
+örvendő és méltányosan bánjék a hatalommal.» Ha ebből az öt jegyből csak
+egy is hiányzik, akkor a fejedelem név már nem illeti meg az uralkodót:
+«A fogalmakat ki kell igazítani.» Jogát már a fejedelemségre
+elveszítette, megölése nem királygyilkosság, hanem csak egy gonosztevő
+kivégzése. Mong-ce még tovább élezi ezeket a tanokat. A nép előbbvaló,
+mint a fejedelem, az ég rendeli ugyan a fejedelmet, de akarata a nép
+akaratában nyilvánul meg és a király isteni hivatásának egyik jele az
+is, hogy az egész nép elfogadja. Vox populi, vox dei. A méltatlan
+császárt szabad megbírálni, elűzni, sőt megölni. Az állam első
+tisztviselőjének kötelessége megróni az uralkodót, ha rossz útra téved.
+A népjogok tulajdonképpeni képviselői a családapák. A császárral szemben
+is ők képviselik az ég akaratát.[136]
+
+Az uralkodónak és kormánynak azon kell lennie, hogy a nép bizalmát
+állandóan megőrizze. Ez akkor sikerül, ha anyagi jólétet és műveltséget
+biztosít számára. A jó családból származó jónevelésű emberek önként
+követik a jót és megerőltetés nélkül kerülik a rosszat. Legyen nagy
+gondjuk az ősök tiszteletének fenntartására, mert így megőrzik a
+gyermeki tisztelettudást, melyen alapszik minden társadalmi erény. Ne
+rendelettel és büntetéssel kormányozzanak, hanem jellemerővel és
+jóraszoktatással.
+
+4. Konfucius életfelfogásának és kormányzó bölcseségének mélyére
+hatolunk, ha iparkodunk megérteni, _milyen társadalmi törvényeket és
+módszereket hámoz ki az I-king rejtelmes vonalaiból._
+
+Nála az őserők nem rosszak; baj mindig akkor következik be, ha a gyenge
+Jin uralkodni akar az erős Jang felett. Ennek megakadályozására meg kell
+figyelnünk a természet nagy törvényeit és hozzájuk alkalmazkodnunk.
+_Három törvényt_ _különböztet meg: A változások, a képek és az ítéletek
+törvényét_.[137]
+
+_A változások törvénye a lassúság._ Minden történésben benne rejlik a
+két tényező: a Jang és Jin. Az erős törvénye az, hogy mozgása
+észrevétlenül, könnyen kezdődik, lassan gyorsul, míg a veszedelmes és
+nehéz fordulópontot eléri. A gyenge változása is lassú. Egyszerűen
+kezdődik és mindig bonyolultabbá lesz. Ha lázadás tör ki, ha a szolgák
+megölik az urukat, a fiú az atyját, nem egy napnak vagy éjnek az
+eredménye, hanem lassanként jutott el odáig és pedig azáltal, hogy az
+odavezető folyamatot nem ismerte fel idejében. Jelentéktelen dolgok, ha
+szabadjára engedjük őket, a legnagyobb visszaélésekre vezetnek.
+Életfilozófiájának egyik alapgondolata tehát: ismerjük fel a dolgokat.
+Ismerjük fel az eseményeket még lappangó csíraállapotban, irányítsuk a
+folyamatot addig, amíg könnyű és egyszerű. Akadályozzuk meg a
+bűntényeket, mielőtt a nép reágondol és lelkében gyökeret ver a
+gondolat, hogy ilyet is el lehet követni. Ezért kell a jó szokásokat a
+törvény és paragrafusok helyére állítani.
+
+_A képek törvénye._ Amint a változások könyvében a képek és jelek
+gondolatot jelentenek, hasonlóképpen a változásokban a világ törvényét
+alkotó eszmék (Platon ideái) a két alaperőn keresztül a jelenségek
+világába lépnek. Minden találmányban, pl. a tűzben, a hálóban, az ekében
+egy ősi eszme ölt alakot. Az eszmék fellépése és távozása hozza létre az
+események változását. Aki ezeket a képeket szemléli, az előre látja, mi
+következik be a valóságba. Így Konfucius előtt világos, hogy három év
+alatt milyenné tudná tenni a kínai társadalmat. A vezető ember eszméje
+erőt sugároz ki és átragad a tömegre. A szép formának is nagy a
+gyakorlati fontossága, mert ez adja meg az igazságnak az erőt, hogy
+kényszer nélkül hasson az emberekre és örömmel kövessék.
+
+_Az ítéletek törvénye._ A képek megmutatják a helyzetet és ennek
+csíráit, de nem mutatják meg, hogy a világtörvények szellemében ez vagy
+az a helyzet hová vezet. Ezt tisztázzák az ítéletek, mert az ítélet
+igazsága megköveteli, hogy a helyzet megfelelő legyen a valóságnak és
+ezért kell helyreigazítani a fogalmakat. Ez történik tanulással és
+tanítással. A tanulás nála azonban mindig művészetet jelent, ha valamely
+ismeret nem vezet működésre, akkor hiábavaló; a tanulás és a gyakorlat
+karöltve járjanak.
+
+
+IV. Konfucius méltatása.
+
+1. Nem bölcselő a szó szoros értelmében, de még kevésbbé vallásalapító.
+Nem törődik a lét általános határozmányaival és végső okaival, de nem
+foglalkozik vallásos kérdésekkel sem. Ő a gyakorlat, a tettek embere és
+akkor is, amikor meggátolják az alkotásban, életfilozófiát ír; keresi a
+nagy nemzeti eszményt és a hozzávezető utat. Ezen a téren érdemelte ki
+«_a tudósok és tanítók királya_» címet. Az ő bölcsesége a derék élet, a
+helyes tett, nem pedig a magasba szökkenő eszmélődés.
+
+Világos és fölséges a célkitűzése, józan az ország állapotáról alkotott
+ítélete. Megmentésül csodás épületet tervez, melyben minden darab kő az
+állam és a család javát szolgálja. Mindent erősen központosít. A
+községek független életét teljesen ismeretlenné teszi hazájában. Az
+egész Kína óriás gépezet, melyet a tisztviselők és felügyelők serege
+igazgat. Ami nem illik bele a nagy gépezetbe, azt egyszerűen mellőzi
+vagy elnyomja. Éppen ebben rejlik Konfuciusnak és népének a tragikuma,
+hogy híven őrzi a régi kort, de ennek szellemét nem fogja fel. Nem
+tekint elég mélyen az ősök lelki műhelyébe, csak a külső kultúrát, a
+szellemi munka megkristályosodott eredményét veszi át. Kiöli ellenben a
+szabadságérzetet, megbénítja a kezdeményező képességet, minden igaz
+kultúra forrását. A tudós műveltségnek az állam alapjává tételével
+megcsontosodott maga a művelődés. Nem annyira a hivatalnokok lettek
+tudósok, mint inkább a tudósok hivatalnokok, s így Konfucius remekbe
+alkotott rendszere minden egyéniséget kiölő bürokráciává torzult.
+Bármilyen korán ismerte a kínai nép a csillagászatot, az iránytűt, mégis
+messze elmaradt a haladó nemzetek mögött, mert a késő unokák csak
+őrizték a régit, de nem fejlesztették, másoktól meg elszigetelték
+magukat. Régi kultúrájukban bizakodva lenéztek minden nemzetet, míg az
+összetűzés Nyugattal és a haladó japán észre nem térítette az
+elbizakodott vezetőket. Ekkor látták, hogy az örökös gyámkodással
+erőtlen és gyáva lett a népük.
+
+2. A pontosan körvonalozott szertartásoktól nem tagadhatunk meg bizonyos
+fönséget és egyszerűséget. Az istentisztelet örve alatt Kínában nem
+rendeznek orgiákat, mint a legtöbb kultúrnépnél. Nincsen féktelen és
+fajtalan istenük, mint Indiában, Föniciában vagy Hellasban. Teljesen
+hiányzik a vallás összekötése a nemi élettel. Az istenek életében
+lejátszódó trágár jelenetek már a lamaizmus késői befolyására vezethetők
+vissza. Az ősvallásban nincsenek istenképek vagy szobrok, a
+bálványimádás Indiából terjed át hozzájuk.
+
+Mikor a keresztény hithirdetők Kínában először megjelentek, majd mindent
+elfogadhattak, amit Konfucius tanított, csak az evangéliumot kellett
+hozzáadniok. Az ‚ég‘ fogalmát jóideig azonosnak vették az igaz Isten
+fogalmával; az ősök tiszteletét egyszerű polgári szertartásnak
+minősítették és már nem jártak messze attól, hogy Krisztus vallása a
+kínai birodalom hivatalos vallása legyen, mikor a viszálykodás és
+üldözés kitörése minden sikerüket és tervüket meghiúsította.
+
+3. Konfucius erkölcsi elvei fejlett társadalmi érzékről tesznek
+tanuságot. Okos és bölcs tanácsokat foglal egybe, de az evangélium
+magaslatát nem éri el; az igazi felebaráti szeretet vagy az
+ellenségszeretet ismeretlen fogalom előtte. Mint vérbeli politikus nem
+válogatós az eszközökben. Tanaiból Mong-ce joggal vezeti le a
+királygyilkosságot. A hazugságtól és esküszegéstől ő maga sem riad
+vissza. Bukása utáni vándorlása közben a szigorú és nagytekintélyű
+igazságügyminiszter két hadviselő sereg közé kerül. Az egyik fél
+elfogja, de készséggel szabadon engedi azzal a feltétellel, hogy nem tér
+vissza az ellenséges We tartományba. Ő ezt határozottan megígéri, meg is
+esküszik reá és mégis szabadulása után első útja We fejedelmi udvara.
+Tanítványai kérdik: «Mester, szabad az esküt megszegni?» Ő nyugodtan
+hirdeti: «Ez kényszerített eskü volt, az ilyet nem hallgatják meg az
+istenek.»[138] Még kémszerepre is vállalkozik, mert erősen biztatja We
+urát, foglalja el a szomszédtartományt, mert amint ő látta, gyenge az
+ereje, és a segítség, amire számít, el fog maradni. Ha maga a nemzet
+bölcse ilyen eszközökkel él, akkor ne csodálkozzunk, ha a népben is
+gyakran sekélyes az erkölcsi felfogás.
+
+Konfucius az erkölcsös és a vallásos életnek ütőereit metszette el,
+midőn a «szent könyvek»-ből kihagyja az isteni gondviselés világos
+fogalmát és hideg, élettelen deizmussal olvasztja össze a természeti
+erők tiszteletét. Nagy gonddal szabályozza az ősök kultuszát, de
+hallgatással mellőzi az örök életet és nagyon is kidomborítja, hogy a
+holtak tisztelete nem egyéb, mint az állampolgári nevelésnek egyik
+hatásos eszköze. Mindenben csak földi célokat ismer; ami a tapasztalatot
+meghaladja, azt mellőzi; a dolgok lényegével keveset törődik.
+Módszerének következménye, hogy a gyermekbe nevelt édeskés, udvarias
+modor sokszor kegyetlen önzést, számító ravaszságot, kicsapongó
+érzékiséget és vérengző kegyetlenséget takar. Ilyen módon támadhat
+külsőségekben csillogó kultúra, de tudásában hiányzik a mélység,
+erkölcsében az őszinteség, vallásából az áhítat, művészetéből a
+gondolat. Ennek a népnek soha sincsen igazi ünnepe: a temploma sírkamra,
+egyháza az állam, papja a tudákos mandarin; mélység és emelkedettség nem
+terem nála sehol.
+
+
+LAO-CE.
+
+
+I. Élete.
+
+1. Életírói az emberiség egyik legnagyobb misztikusának tartják. Annyi
+bizonyos, hogy ő a kínaiak igazi metafizikusa és egész Keletnek a
+leghomályosabb és talán a legmélyebb gondolkodója. Az európai
+bölcselőktől tősgyökeres kínai vonások különböztetik meg: atomisztikus
+gondolkodás és gyakorlati irány. Igaz, hogy ő inkább elmélkedő, mint a
+tettek embere, de még a legmagasabb eszmélődésben is aforizmákat szór,
+ellentéteket hangoztat, akár Nietzsche, és minden tanával útmutatást
+kíván nyujtani arra, hogyan lehetünk egyek a mindenséggel. Mindazok,
+kiket nem elégített ki Konfucius túljózan eszménye, a kínai átlagember,
+őnála kerestek vigaszt, és homályossága miatt mindenki azt találja meg
+benne, amit éppen óhajt.
+
+Az ő eszményképe nem a polgár vagy az államférfi, hanem az elhivatott
+egyén, aki önmagának keresi az igazságot és aki inkább elrejtőzik titkos
+társaságokba, elvonul a kolostorok mélyére, mintsem kiálljon a közélet
+porondjára.
+
+_Élete._ Életét annyira át- meg átszőtte a legenda, hogy komoly tudósok
+még a XX. században is kételkedtek létezésén és nem tartották történeti
+személynek.[139] Wilhelm szerint azonban a legújabb kínai kutatók művei
+után létezését alig lehet kétségbevonni.
+
+2. _Életének egyetlen egész biztos adata, Konfuciussal való
+találkozása._ A szertartások könyvében ugyanis Konfucius megemlíti, hogy
+egy temetésre együtt mentek Lao-ce-vel, mikor egyszerre napfogyatkozás
+állott be. A természettől félénk Konfuciusra ez a ritka tünemény olyan
+befolyást gyakorolt, hogy egész életében nem tudta feledni. A
+csillagászati adatok szerint Kínában Kr. e. 518-ban tényleg
+napfogyatkozás játszódott le és ez az év teljesen megegyezik Konfucius
+életének hiteles adataival. 34 éves korában kezd nevelősködni és ekkor
+keresi fel Lao-Yangot, a Tsu-dinasztia fővárosát.[140] Több forrás
+megegyezése egy tényre vonatkozólag annyira erős bizonyíték, hogy
+Laoce-t nyugodtan elismerhetjük történeti személyiségnek. Mint az
+uralkodócsalád levéltárosa sokat foglalkozott a régi történelemmel és
+igen becses adatokat szolgáltathatott Konfucius hivatásához. Ez fel is
+kereste őt magányában, de midőn az ősök kultuszának kérdését felvetette,
+erős rendreutasításban részesült: «Akikről beszélsz, meghaltak,
+csontjaik porrá váltak, csak szavaik maradtak fenn. Hallottam, hogy egy
+gazdag kereskedő a szegénység látszatát vette magára, holott raktárai
+telve valának kincsekkel; így a szellemi fennsőbbséggel bíró ember,
+jóllehet, tökéletes, mégis ostoba külsejű lehet. Vesd le gőgös külsőd,
+sok vágyad, hízelgő orcád, függetlenkedő akaratod, mert mindez nem válik
+előnyödre. Ezt akartam mondani neked.» Ha hihetünk a hagyománynak,
+Konfuciust nem hozták zavarba az aggastyán szavai, hanem így felelt: «Én
+tudom, hogy repül a madár, úszik a hal és hogy fut a négylábú állat. A
+szaladó állatot meg lehet fogni hurokkal, az úszó halat horoggal és a
+madarat utóléri a nyíl. De a mennyei sárkány hogyan nyargal a szél hátán
+a felhőkön át és emelkedik az égig, azt nem tudom megmondani. Ma láttam
+Lao-ce-t és nem hasonlíthatom máshoz, mint e mennyei sárkányhoz.» Más
+alkalommal hozzátette: «Most az egyszer valódi sárkányt láttam. Ha
+összehúzódik, látható testet ölt; ha kinyujtózik, légi alakká válik,
+túlhatol a felhőkön, a világos és a sötét őserőkkel, Janggal és Jinnel
+táplálkozik.»[141]
+
+3. Családi neve Li, személyneve Tan; együttvéve tehát Li-tan; később
+kapta a Lao-tan, majd a Lao-ce, az öreg mester jelzőt. Lao, az «öreg»
+nevet a legenda szerint azért kapta, mert mint öreg gyermek ősz
+szakállal és ősz hajjal jött a világra. Lao-ce bizonyára nem született
+nyolcvan esztendős aggastyánnak, de a mesében mélyebb értelem rejlik. Ha
+az utókor valamely nagyember emlékét megőrzi, rendesen kiemelkedő
+jellemvonásokat örökít meg róla, bár fantasztikus alakban. A monda
+veleje bizonyára az, hogy Lao-ce koraérett, magábavonuló, melanchólikus
+ifjú volt. Lelke mélyén ő is fájlalta, akárcsak Konfucius, a
+közállapotok romlottságát. A polgárháborúkban országok mállottak
+széjjel, uralkodói családok koldusbotra jutottak; millióknak omlott a
+vére, üresen tátongtak a csűrök és gaz verte fel a szántóföldeket.
+Milliók szeméből kicsordult a könny és keserves panaszra fakadtak: «Jobb
+lett volna nem születnünk, mint ilyen nyomorúságot megérnünk. Az ég
+könyörtelenül nézi, hogyan pusztulunk szárazságban és éhségben. Nincsen
+isten az égben, nincsen igaz uralkodó itt a földön, senki sem hallgatja
+meg panaszunkat.» Ilyen körülmények között Lao-ce nem tudott
+Konfuciusszal remélni a szebb jövőben, hanem elveszti minden hitét a
+kultúrában és a társadalmi orvosságokban: «Aki cselekszik, az ront; aki
+megőriz valamit, az elveszíti.» Levéltárosi állását is feladja és
+visszavonul délre a Jang-ce-kiang partján valamely remeteségbe. A
+Hanku-szorosnál nagyon kéri a kapus, foglalja össze tanait, mire megírja
+ötezer jegyből álló művét, melyet Tao-te-king-nek, a nagy törvény és az
+erény útjának neveznek.
+
+4. Öregkorban visszatér övéihez szülőföldjére, Tsen államnak K’uhsien
+nevű helységébe. Követője, Tsuang-Tse, egész hiteltérdemlő módon ír
+haláláról. «Lao-tan meghalt, Tsin-Si elment részvétét kifejezésre
+juttatni. Három jajszót hallatott, azután sarkon fordult és távozott.
+Egyik tanítványa kérdi: «Nem voltál Te a mi urunk barátja?» – «Ó igen!»
+– «És elégnek tartod ilyen módon kifejezni fájdalmadat?» – «Igen! Azt
+tartottam, hogy a mi emberünk és még sem az. Amikor beléptem, úgy
+könnyeztek az aggok, mintha fiukat temetnék és úgy sírtak az ifjak,
+mintha anyjukat siratnák. Mivel ennyire ragaszkodnak hozzá, olyan
+szavakat kellett szólnia, amit nem szabad lett volna kiejteni és olyan
+könnyeket hullatott, melyeket nem szabad lett volna elsírnia. Ez pedig
+mind eltérés a mennyei élettől, mert gyarapítja az emberi indulatokat…
+Aminek a végét látjuk, az csak a tűzifa, de a tűz tovább ég és nem
+látjuk, mikor alszik el.»[142] Íme, Lao-cét is kétféleképpen gyászolják
+tanítványai, mint Buddhát, Ázsia másik világosságát és a «tökéletesek»
+fásult közönye meglepően egyezik mindkét ravatalnál.
+
+
+II. Tanai: A Tao-te-king.
+
+Lao-ce-nek ez az egyetlen műve. A könyvre is ráillik az a jellemzés,
+amit szerzőjéről mondott Konfucius: «Hasonlít a mesebeli sárkányhoz,
+keresztülhatol a felhőkön, világossággal és sötétséggel táplálkozik.»
+Határozottan kifejezett meggyőződést alig találni benne és kevés szavát
+lehet szószerinti értelemben venni. Krause negyvenkétféle fordítását
+említi, de nincsen egyetlen sora sem, melyet a fordítók egyenlően
+értettek volna.[143] Ő nem akar nyárspolgári, alpári lelkeknek írni;
+örvend, ha ezek kinevetik és akkor van megelégedve, ha nem értik meg.
+Szereti a keleti ködöt, és gondolatait ellentétekbe, paradoxonba
+burkolja. Terjengős kommentárjai a mű után ezer esztendővel készülnek,
+azért ezek is gyakran elhomályosítják és nem tudni, mennyi bennük az
+idegen hatás.
+
+A könyv tartalma legegyszerűbben címe szerint osztható fel. «Tao» annyi,
+mint a világ nagy elve; «te» az erényt jelent; «king» klasszikus okirat.
+
+_A tao igen sokjelentésű szó._ Eredetileg annyi, mint út. Írásjele a
+‚fejt‘ és ‚menni‘ jelények csoportosítása; olyan utat jelent tehát,
+melyen feje után jár az ember, mely célhoz vezet, melynek iránya és
+értelme van. Először az égi pályák jelölésére használták. Az egyenlítő a
+piros út, a térítő a sárga út. Lao-ce átviszi az eszmék birodalmába és
+megkülönböztet nagy Tao-t és kisebb tao-kat. A nagy Tao a végső irányt
+adó hatalom, mely az ég, a föld és az ember kis tao-ját létrehozza,
+igazítja és fenntartja. Az európai fordítók többféleképpen próbálják
+jelentményét eltalálni: voie, cause première, parole, Weltgesetz, Sinn,
+Höchstes Gut… Legközelebb jár hozzá a görög «logos», a latin «ratio» és
+a Spinoza-féle causa sui, natura naturans.
+
+Bizonyára az ősvalláshoz tartozó fogalom ez, mely Kínában alapja minden
+világnézetnek, etikának és vallásnak. Megtalálható mind Konfuciusnál,
+mind Lao-cé-nél, de különböző módon.
+
+_Konfuciusnál a tao_ az I-king szövegében a nagy természet mechanikus
+törvénye az ember erkölcsi életére alkalmazva. Külön törvénye van az
+égnek, a földnek és az ember etikai világának, de mindannyinak alapja az
+égi tao, az ég járása. Ezt kell a császárnak felismernie és közölnie az
+alattvalókkal a szertartások előírásával. Ezekkel gondoskodik arról,
+hogy az égi erők megáldják uralkodását és népét. Kung-ce-nál az a szent
+ember, ki az isteni Tao-ra alapítja minden törvényét és magatartását és
+a földkereksége engedelmeskedik neki.[144]
+
+_Lao-ce tao-ja._ Konfuciusnál a legmagasabb az égi tao és ez azt a
+benyomást kelti, hogy nála ez nem egyéb, mint a személyes Isten, ki őt
+egyedül ismeri, aki hivatásával megbízta és akihez nagy
+megpróbáltatásokban imádsággal fordul.[145] Lao-ce szemében az ég nem
+lehet végső elv. Kell lenni egy felfoghatatlannak, kimondhatatlannak,
+melyet jobb kifejezés híján a «nagy Tao»-nak nevez és ez nem egyéb, mint
+az égi, földi, emberi tao-k végső forrása, végső célja és minden ismeret
+alapja. Semmikép se vallásos, hanem tiszta filozófiai fogalom;
+istentiszteletben nem részesül, áldozatot nem mutatnak be neki és nem
+imádkoznak hozzá.
+
+_A nagy Tao először kozmológiai elv_, mindennek létforrása, minden
+teremtmény anyja, mely az ég és föld előtt fennállott már. Mindent
+létrehoz, de önmaga sohasem lesz jelenséggé, azért nem tapasztalható
+meg. Nem zárkózik a tér és idő keretébe, azért hiába nézünk utána, nem
+látjuk meg soha. Hiába hallgatódzunk a szavára, nem hallható soha. A
+szobrász nincs ott a szobrában, a festő nincs a vásznában és az atya
+nincsen gyermekében. Mint világelv a két őserő (Jang és Yin) ellentétét
+egyenlíti ki, mert benne minden eggyé válik. Olyan az ég és föld (Jang
+és Yin), mint a megszólaló fuvola. Önmagában üres, de ha törvénye
+szerint beléfújnak, csodálatos hangok áramlanak ki belőle. A fuvola a
+föld, a lehelet az ég, de ki adja a leheletnek a kellő erőt és
+gyorsaságot. A nagy fuvolás, a nagy Tao, ki ebből a varázsfuvolából az
+egész világot elővarázsolja.
+
+_A nagy Tao a mindenség célja._ Minden létező tőle származik, minden
+hozzá tér vissza, mint esténkint a gyermek anyja ölébe hajtja fáradt
+fejét. Az embernek is ez a célja: egyesülés a nagy Taoval, amint ezt az
+életfelfogásban láttuk.
+
+_A nagy Tao minden megismerés alapja._ A jelenségekben nem található,
+azért őt magát csak _közvetlen megéléssel_, intuicióval foghatjuk fel.
+Olyan ez a felfogás, mint a jóga-gyakorlat magaslata a szamadhi, melyben
+a lélek elveszti öntudatát és alámerül a tudattalan örvényébe. Szerinte
+ez az intuició az emberi lélek legősibb, legegyszerűbb jelensége, melyet
+nem lehet levezetni és bizonyítani. A piros és kék színt nem lehet
+megmagyarázni annak, akinek sohasem volt ilyen élménye; viszont aki
+látta a pirosat és kéket, megérti a mondott szóból is. Hasonlóképpen
+csak az érti meg Lao-ce szavát, aki már megízlelte a nagy Táo-t.[146]
+
+3. _Eszmetana_. A nagy Tao ős valóságában jelen vannak a dolgok fogalmi
+képei (a platoni ideák) és a lélek intuiciójában ezeket is átéli, de
+ezek a fogalmak ki nem mondhatók. Ilyen például a lét és a nemlét. A lét
+az égnek és a földnek anyja, a nemlét pedig anyja a létnek; egymással
+tulajdonképpen azonosak, csak a szavak, a jelek különböznek.
+
+_Ismeretelmélete realisztikus._ A szemlélő lélekben a kimondhatatlan
+eszmék mintájára alakulnak kimondható fogalmak is; ime ezen alapszik a
+kínai realizmus. Konfucius és Lao-ce megegyeznek abban, hogy a szavak és
+kimondható fogalmak a valóságot tükrözik, mert a valóság maga a nagy Tao
+és a benne rejlő kimondhatatlan fogalom; az egyéni lélek kimondható
+fogalmai ezek mintájára készülnek és így a szavak kimondható fogalmakat,
+a fogalmak pedig valamikép valóságot jelentenek. Amíg tehát szavainkat
+ellenőrizhetjük a valósággal, a Tao átélésével szerzett
+tapasztalatokkal, addig használhatók ezek a szavak a valóság rendezésére
+és arra, hogy a nagy Tao-hoz igazítsák életünket.
+
+De az egyéni lélek önkényesen bánik lelki kincseivel és csapongó
+képzelete olyan fogalmakat alkot, melyek nem felelnek meg az örök
+eszméknek és így az egyéni vágyakozás olyan célt tűzhet maga elé, ami
+nem felel meg a valóságnak. Így alkotja meg az ember a valósággal
+ellentétben levő külön világot: az álmok és a vágyak világát. Így
+keletkezik a vágy a kényelem, a gyönyör és az idegen vagyon után, mivel
+pedig ez nem adatik meg mindenkinek, kezdődik a küzdelem, a pereskedés,
+végül a lopás, a rablás és a gyilkosság, szóval minden, ami ellenkezik a
+nagy Tao-val, a valóság nagy világrendjével. A rosszat tehát az olyan
+oktalan vágyak teremtik, melyek önalkotta fogalmainkhoz tapadnak, ezért
+nem lehet a bajokon segíteni emberi bölcseséggel és tudással, mert minél
+jobban fárad az értelem, annál jobban szaporítja önkéntes fogalmait,
+annál jobban eltávolodik a valóságtól. Ezért ne törődjünk tudással és
+kultúrával, hanem bízzuk rá magunkat a természet folyamatára, a nélkül
+hogy meg akarnók nevezni vagy tudással keretekbe foglalni. _Ez a maga
+átengedés, a nemtudás és nem cselekvés_ ismét helyreállítja a jóviszonyt
+a természet és az ember, az édes anya és a gyermeke, a nagy Tao és a
+jelenségek között.
+
+
+III. Lao-ce életfelfogása.
+
+1. Az embernek is a nagy Tao az alkotója és a célja. Az igaz embernek, a
+szent embernek főkötelessége tehát, hogy hozzá hasonlóvá legyen, vele
+egyesüljön és magában megtestesítse. Lao-ce nem annyira elméletet kíván
+nyujtani, mint inkább megjelölni az utat (az emberi tao-t), mely a
+jelenségek zürzavarából az örök eszmék világába vezet.
+
+_Két úton jut el az ember a nagy Tao-hoz: a lét és a nem lét útján._
+
+_A lét útján_ a jelenségeket figyeljük. Keressük mögöttük alkotójukat és
+forrásukat, a nagy Tao-t; de őt csak akkor találhatjuk meg, ha lemondunk
+minden u. n. tudományos célkitűzésről és minden vágyról. Csak azt tudjuk
+tárgyilagosan felfogni és megítélni, amire nézve «üressé lett a szívünk,
+és így benne, mint tiszta tükörben képződhetik a nagy Tao tükörképe». Ha
+ez kialakul a lelkünkben, akkor belátjuk, hogy semmi sem történhetik
+máskép, mint ahogy van, nyugodtan nézzük az események játékát, amint
+minden folyik, keletkezik és elmúlik. Belátjuk, hogy élvezet, tudomány,
+művészet, vagyon és minden kultúra hiábavalóság; csak zavarja a tiszta
+látást, eltávolít a valóság szemléletétől.
+
+_A nemlét útján_ az egyén lemond minden vágyról, ezzel kialszik maga az
+egyéniség és helyére lép a nagy Tao. Az ember fönséges unió misztikában,
+misztikus egyesülésben egyenlő lesz a mindenséggel. Amit a lét útján
+csak szemlél, azt most magában éli át. A menny kapui feltárulnak előtte,
+hallja a hallhatatlant, látja a láthatatlant, a tiszta fogalmak világát
+és a nagy Tao-t, az ős egységet, melyben nincsen kettősség. A teste is
+egyesül a mindenséggel, egyéni gyarló testből világlélekké lesz, mely
+csodákat tehet és uralkodik a szellemvilágon. Az ilyen szent még egyéni
+életet él, de az egyéniség álarca már nem csalja meg, keresztüllát a
+cselszövésen. _Ő szemléli a világtörvényeket, a dolgok lényegét és
+csíráját._ Ezeket idejekorán befolyásolja és így mágikus erőt nyer.
+Látja, hogy minden ellentét egységbe olvad, egy a fény és az árnyék, egy
+a kicsiny és a nagy. Megismeri a becsületet és mégis nyugodtan marad
+szégyenben; engedékeny az erőszakossággal szemben és megszabadul minden
+szenvedéstől. Nincs többé halandó része, nem fél a tigristől és az
+orrszarvútól, páncél nélkül áthatol bármilyen felvértezett seregen.?
+
+2. _A nagy Tao-val megegyezés még a földi életet is meghosszabbítja_, a
+teljes egyesülés pedig halhatatlanságot ad. Később ez az
+életmeghosszabbítás a tao-bölcselők gyakorlati céljává lett. Az élet
+forrása a lélekzés, az ember a belélekzéssel állandóan életerőt szív
+magába a világegyetemből; ezért a lélekzés művészete az
+életmeghosszabbítás kitűnő eszköze. Sok erőt szívjon be az ember, ezt
+nyelje el, raktározza el és keveset pazaroljon belőle. Az
+életmeghosszabbítás másik fontos gyakorlata a bőjt. Addig kell bőjtölni,
+míg a test olyan könnyűvé válik, hogy szabadon lebeghet a levegőben. Az
+ételek is igen különböznek az életerő szempontjából. A leghatásosabb
+anyagokból készítik az életelixírt, melynek gyártásával állandóan
+foglalkozik a tao-ista alchimia.
+
+A tanokat késői tanítványok élezték ki és torzították el ennyire; maga a
+mester bizonyára nem látta és nem is akarhatta ezeket a
+következményeket.
+
+3. _Etikai rendszerét negatív egoizmusnak és quietizmusnak_ nevezhetjük.
+_Egoizmus_, mert benne minden társadalmi kötelék gátolja a misztikus
+egyesülést, amennyiben cselekvésre késztet. A törvények és szertartások
+törlendők és foglalja el az egyén örök érdeke a társadalmi kötelesség
+helyét. _Negatív_ egoizmus, mert nem pozitív örömöt vagy boldogságot
+keres, semmiféle tevékenységet nem sürget, hanem «a nem-cselekvést» és
+minden emberi kapcsolat kerülését, mert ez könnyen vágyakat ébreszt és
+megakadályozza az egybeolvadást a mindenséggel.
+
+Konfucius sarkalatos erényei értéktelenek. Általában a jó és rossz is
+csak nevek azok számára, akik a mindenség nagy egységét még nem ismerték
+meg. Az emberszeretet és igazságosság mesterkélt követelmények. Az
+ügyesség, melyet gyakorlunk, a tanulás, melyet könyvekből szerzünk,
+ellensége a természetes passzív viselkedésnek, mely a nagy Taohoz vezet.
+Igaz erény csak az egyesülés a mindennel. Aki ezt elérte, az tanít
+szavak nélkül, működik cselekedet nélkül.
+
+_Ez a tan destruktív és anarchista jellegűnek látszik._ Teljesen ellene
+mond Konfucius elveinek és szószerint véve aláássa minden társadalom
+alapját. Nagyon enyhíti az egészet az a körülmény, hogy az ember
+jellemző vonásává avatja a jóságot, mert ez a nagy Tao-nak is feltűnő
+sajátsága. Mindenkivel szemben jónak kell lennünk, ne tegyünk
+különbséget jó és rossz ember között, mert ez a különbség csak a
+szavakban és nem a valóságban van meg. Nagy érdemének tudják be az
+ellenségszeretet hirdetését. A Tao-te-king 63-ik fejezetében tényleg ezt
+írja: «Fizess a rosszért is jóval». A teozófusok keresztény értelmet
+fedeznek fel benne. Ez azonban nagy félreértés; Lao-ce nem az
+emberszeretet magaslatát tartja szem előtt, hanem a teljes
+alkalmazkodást a nagy Tao-hoz. Hogy használ-e másnak a bölcs, vagy árt,
+az előtte teljesen mellékes; azért ne tegyünk rosszat, mert ez
+megszakítja egységünket a nagy Tao-val. Nem az ellenséggel akar tehát
+jót tenni, hanem önmagával. Mong-ce mérhetetlen önzést lobbant a
+tao-ista bölcsek szemére: «Egy hajszálukat sem adnák oda azért, hogy az
+egész világnak használjanak vele; ilyen lelkület lehetetlenné teszi az
+emberi együttélést és a társadalmat». Az ellenségszeretet tehát nem
+virágzott ki az ókorban.[147]
+
+4. _Egyén és társadalom._ A társadalmi etika terén egész forradalmi
+hangot üt meg. Minden bajnak az az oka, hogy a kormány sokat
+beleavatkozik a polgárok ügyeibe. Minél több a tilalomfa, annál
+szegényebb a nép; minél több a törvény és a rendelet, annál több a
+tolvaj és a rabló. Az emberi természetnek ugyanis az az törvénye, hogy
+minden kényszernek, tilalomnak ellenáll, leginkább az erkölcsi
+kényszernek. Az elgyötört nép eleinte passzív ellenállást fejt ki a
+hatalommal szemben, míg végül kitör a forradalom. Hiába a kultúra külső
+máza. Építhetnek kitűnő utakat, a nép a mellékutakon jár. A fejedelmi
+udvartartás fényes, de a szántóföldeket gaz veri fel és a csűrök üresen
+tátonganak. Minél erősebben működik a pallos, annál kevesebbet törődnek
+az emberek a halállal, annál vakmerőbbek, alattomosabbak,
+engedetlenebbek lesznek és veszedelembe jut az ország.
+
+Konfucius hasonlóan gondolkodik az állapotok bírálatában, de a helyzet
+javulását egész ellentétes utakon keresi. Szerinte a kultúra jó, a
+társadalmi különbségek megtartandók és a törvények nemzeti szokássá
+teendők. A tanultabb, erényesebb embernek kell befolyást biztosítani;
+ezt teszi lehetővé a társadalmi rendek különbözősége.
+
+Lao-ce szerint, kultúrának, alkotmánynak, törvényhozásnak nincsen
+önértéke. Amint a természetes szerveink akkor működnek legjobban, ha nem
+vesszük őket észre, azonképpen az az igazán nagy uralkodó, akivel nem
+törődik a társadalom; nem kell a népet agyonkormányozni, magától jóra
+fordul minden. Az ő alapelve a társadalomban is a nemcselekvés, hagyjuk
+békén a természetet és magától rendbejön minden. Ez a reformgondolat
+tisztán negatív: kultúra, tudomány, erkölcs és kötelesség, művészet és
+nyereség, mind kiirtandó hiúság. Mindez csak név, pára és árnyék, melyet
+szokásból magasztalnak az emberek, de ezek a nevek már nem egyeznek meg
+a valóság rendjével, a nagy Tao-val. Konvencionális hazugságok ezek,
+melyekkel az ember áltatja magát, hogy kétségbeejtő nyomorúságát ne
+lássa.
+
+_Minden bajnak gyökere a tudás és a fantázia._ Ezek bódítják el az
+embereket. A színek, hangok, illatok játéka elvon a mélységektől, az
+igaz valóságtól és felébreszti bennünk az önzést, az ábrándot és a kínzó
+vágyak seregét. Ezeket az agyrémeket ki kell küszöbölni a társadalomból.
+Ez azonban csak úgy lehetséges, ha a vezetők megmutatják, hogy
+értéktelenek azok a dolgok, amire áhítozik a tömeg és maguk is
+igénytelenűl élnek, sőt csendben eltűnnek a nép között. Nem tudós
+mandarinokra, iskolára van szükség, hanem egyszerűségre: ez a boldogság
+útja.
+
+Wilhelm megjegyzi, hogy az ilyen eszmék megvalósítása valamennyire
+lehetséges volt abban az időben, amikor még kevés volt az ember, és
+földmívelésel könnyen eltarthatta a családját. Általános értékű
+alapgondolatuk mégis minden termelési formát meghalad: az ember
+uralkodjék a termelőeszközökön és ne legyen a külső kultúra
+rabszolgája.[148]
+
+5. _Értékelés_. Lao-ce rendszerének értékelésére elegendő annyit
+mondanunk, hogy ködös nyelvezetbe burkoltan megtaláljuk benne Pláton
+eszméinek világát és Aristoteles legnagyobb intuicióját, az aktus- és
+potencia-elméletet. Egyébként meg kellene ismételnünk, amit a brahmán
+miszticizmusról és Buddha rendszeréről mondottunk. Amikor a buddhizmus
+először kopogott a kínai falon, éppen a Tao bölcselete könnyítette meg
+számára a bejutást és tette lehetővé az elterjedést, mert
+alapgondolataiban megegyezik vele. Ezt fejezi ki a legenda is, midőn
+Lao-ce életét a messze multba helyezi, sőt nagy nyugati missziósútra
+küldi és az ő tanaként tünteti fel a buddhizmus egész szellemi világát.
+
+A legendának abban igaza van, hogy a két rendszer, az indiai és kinai
+negativizmus ugyanazokra az eredményekre jut el. A nirvánát kinai
+nyelvre Lao-ce műszavával, a nemcselekvés elvével (vu-vei) fordították
+és de Groot szerint igen helyesen, mert a két fogalom teljesen
+megegyezik; a tao-izmus és a buddhizmus ikertestvérek, mind a kettő
+közös ázsiai világszemléletből, az ú. n. univerzismusból ered.[149]
+
+E megegyezés következtében a tao-izmus könnyen elfogadja a késői
+buddhisták mitológiáját, isteneit, templomait, szertartásait és
+kolostorait, csak a nőtlenséget utasítja vissza, mert ez ellentétben áll
+a kínai nép családi érzékével és érzékiségével. A külső keretek és
+eredmények megegyeznek, de az éltető szellem mind a kettőben más. Lao-ce
+követői mindig megőriznek valamit népük optimizmusából és reális
+érzékéből. A kínai eszmetörténetben szereplő három nagy ember
+különbségét jól szemlélteti egy régi parabola: Sakjamuni, Konfucius és
+Lao-ce együtt ültek egy ecetes kancsó mellett, mely az ember földi
+életét jelképezte. Mind a három belemártotta az ujját, hogy megízlelje,
+mi van benne. A valóságot szerető Konfucius mindjárt rámondotta: ez
+savanyú. Buddha a maga pesszimizmusával keserűnek találta; Lao-ce
+azonban, mint életművész, kijelentette, hogy ez édes»[150]
+
+
+
+
+AZ IRÁNI LÉLEK.
+
+
+ZARATHUSTRA.
+
+1. «Zarathustrát tiszteljük, az egész anyagi világ urát és mesterét, a
+legkiválóbb hívő lelket, a legbölcsebb, legdicsőbb királyi lényt, a
+legméltóbbat arra, hogy megbecsüljük és segítségül hívjuk; magasztaljuk
+a vágyak emberét!…»[151] Így tiszteli a nemeslelkű iráni nép hazája
+bölcsét, a nemzet szentjét, «az iráni Mózest», aki Izrael nagy
+prófétájával majdnem egy időben élt és hozzá hasonló nagy lélek. Népét
+megszabadítja a babonaságtól és erkölcsi romlástól. Világnézetében
+visszaállítja az ősi monoteizmust a maga régi tündöklő tisztaságában és
+csak mohamedán rágalmak következtében terjedt el róla az a vélemény,
+hogy dualisztikus vallást alapít. Ő csak a régi vallást állítja helyre,
+maga inkább bölcselő, rendszeralkotó és egész életfelfogását bölcseleti
+elvekre alapítja. A zsidóknál fennmaradt ősi kinyilatkoztatás mellett
+megalkotja a legrégibb, legtisztább és legegészségesebb erkölcstant,
+mely a földkerekségén található.
+
+2. A régi tanok és jóerkölcsök diadalát azonban elősegítette _az iráni
+néplélek konzervatív gondolkodása és tekintélytisztelete, optimizmusa és
+igazságszeretete_.
+
+Az indiai árják őshazája valószínűleg Déloroszországban terült el.[152]
+Innen hatoltak Ázsiába, hol sokszáz esztendőt töltöttek aránylag békében
+és nyugalomban. De az északi népek támadása és a természetes szaporodás
+következtében mindig nehezebb lett a megélhetés, világnézeti téren is
+megoszlottak a vélemények. A hevesebbek, tüzesebb vérűek nagyobb
+szabadságra, nagyobb területre, harcias életre áhítoztak. Átlépték tehát
+a magas hegyeket és elfoglalták maguknak Indiát. A konzervatív elem
+továbbra is ragaszkodott az északi Baktriához és a régi Persis
+területéhez. Békésebb természetük az oka nemcsak az ősi hagyományok
+megőrzésének, hanem elvesztésének is, mert nem tudnak ellenállni a görög
+szellem hódításának és az Izlam fegyverének. Zarathustra a maga nagy
+lelkével sem tudta megacélozni népét.
+
+Jellemző továbbá az iráni néplélekre a _tekintélytisztelet_, ami főleg a
+szülők iránti szeretetben és a nagy egyéniségek kultuszában
+megnyilvánul. Míg a hindu égen csakhamar kialakul az istenek tarka-barka
+serege, melyben egyszer egyik, másszor másik kerekedik felül, náluk
+mindig tisztán ragyog a régi, Ahura’, az indus, Varuna’, a felséges nagy
+Úr tisztelete. Még a gonosz birodalmában is szinte vasvillával,
+kényúrként uralkodik az őskaján, a főgonosz: Angra-maniu (Ármány). A sok
+szavaló és magát istenítő brahmin helyett itt az egy Istennek egy
+prófétája él: Zarathustra. Egyéni életükben a pillanat nyüzsgő vágyai
+felett uralkodik a nagy életcél: a világosság győzelme a sötétségen.
+Társadalmi életükben sokáig megőrzik az egynejűséget és az ind
+királyocskákkal szemben náluk a hatalmas Achemänidák dinasztiája
+uralkodik. Az iráni népnek ezt a két nagy jellemvonását régi feliratok
+hirdetik mindenfelé kősziklába vésve, nagy könyvtárak számára agyagba
+égetve és ércbe öntve a várak tornyain. Mutatóba álljon itt nagy Dárius
+királynak egyik ékírásos kiáltványa: «Egyetlen nagy Isten Aura-Mazda,
+aki ezt a földet teremtette, aki azt az eget teremtette, aki az embert
+teremtette, az ember számára a boldogságot rendelte, aki Dáriust
+királlyá tette… egyetlen uralkodóvá számos alattvaló felett.»[153]
+
+Szép vonása még az iráni népnek minden komolysága mellett a bizakodó
+optimizmus. Küzdve küzd a mostoha viszonyokkal, de bízva bízik a jóság,
+az igazság győzelmében.
+
+Herodotos szerint legnagyobb gyalázatnak tekintették a hazugságot és
+első kötelességnek az igazmondást.[154] Míg a hindu szavában nem lehet
+hinni és minden adata megbízhatatlan, addig a parszi megtartja szavát és
+az egyszer megkötött szerződést állja mindvégig. Fejlett jogérzékük
+hatása megérzik az annyira magasztalt babiloni jogrendszeren is, és még
+a ravasz görög nép sem tudja egészen kivonni magát hatása alól. Ez az a
+nép, mely hivatott lett volna arra, hogy tisztult erkölcsi felfogással
+ajándékozza meg az ókori világot.
+
+
+I. Zarathustra élete.
+
+Zarathustra korát és életét mindmáig mélységes homály fedi. Elsőrangú
+tudósok, köztük Darmesteter, «Kelet szentkönyvei»-ben a Zendaveszta
+fordítója a vihar megszemélyesítőjének és így mitológiai alaknak tartja,
+akárcsak Bacchust, Theseust vagy Heraklest.[155] Arab és szír források
+szerint azonos volna Baruch-hal, Jeremiás próféta íródiákjával. Mivel
+nem nyert prófétaküldetést, azért elpártolt mesterétől és idegen nép
+között írta meg «sátáni művét», az Avesztát.[156] A görögök
+beláthatatlan messzeségbe burkolták tanait, azért, hogy annál nagyobb
+tekintélyt kölcsönözzenek neki. Szerintük a trójai háború előtt 5000,
+Plátó előtt 6000 esztendővel tanított. Ezek a nagy számok azt árulják
+el, hogy nem tekintették történeti személynek.
+
+Oldenberg az összehasonlító nyelvészet alapján a védákkal méri össze és
+Kr. e. 900–800 esztendőre helyezi az Aveszta régi himnuszai keletkezését
+és ezzel Zarathustra életét. Az Orientalische Litteratur-Zeitung pedig
+legújabban az 1000 évet tartja legvalószínűbbnek.[157]
+
+A Zarathustra ellen szórt vádakból bizonyos, hogy nem volt perzsa, hanem
+Baktriában, az iráni felföld keleti részén született, hol a magas hegyek
+a sivataggal érintkeznek, hol a perzselő nyár dermesztő téllel
+váltakozik és megedzi, felvértezi fiát arra, hogy vitézül védekezzék az
+északról portyázó turáni törzsek ellen. A hagyomány szerint anyja
+csodálatos álmokat lát és születésekor a gyermek nem sír, hanem hangosan
+felnevet; ámde nevetése nem vidámsággal, hanem csodálattal és
+rettegéssel tölti el a rokonságot.[158] Ez a rege szemlélteti életének
+egész nagyságát és tragédiáját: leghitelesebb, legrégibb himnuszaiban a
+bölcs egész emberi módon jelenik meg. Élete telve derűvel és borúval,
+gonddal és vigasztalással. Egyszer aljas üldözők serege, másszor ismét
+hűséges barátok veszik körül.
+
+A nép között jártában-keltében nagy lelke már ifjú korában felháborodik
+az esőcsinálók és varázslók üzelmein és megvetéssel fordul el a
+néphitben kavargó garázda istenek hadától; az idegenből beözönlő
+bálványokat is lelke mélyéből utálja. Ilyen lelkülettel 15 éves korában
+kikéri jussát az atyjától és visszavonul a pusztába, ahol hét évet tölt
+el imában és elmélkedésben. Isten megengedi, hogy kérdezze és állandóan
+válaszol neki. Beavatja a végső dolgok titkaiba és a világtörténelem
+törvényeibe. Zarathustra alázattal fogadja az igét és visszatérve a
+társadalomba, szenvedélyes buzgalommal hirdeti az igazságot. Gyűlölettől
+izzó hangon támadja a babonás tanok előcsahosait és fejedelmét nem
+egyszer felszólítja, hogy hányassa őket kardélre, irtsa ki az ivadékukat
+mind egy lábig. Merész szereplése dacára egyideig békés családi életet
+él. Nőül veszi egyik legelőkelőbb hívének, Frasaostrának leányát. Fiát
+olyan gonddal neveli, hogy később legnagyobb támasza az igazság
+hirdetésében. Legkisebb lányát, Porucsisztát, szintén előkelő gazdag
+ifjú veszi nőül. Az esküvőn megjelenik Visztapsza fejedelem és maga
+Zarathustra ír igen szép alkalmi éneket. Mennyire telve volt a gonoszok
+elleni gyűlölettel, legjobban bizonyítja az a tény, hogy még lakodalmas
+énekében is átkot szór ellenük és burkoltan felszólítja a fejedelmet,
+hogy hallgasson Mazda szavára, rendezzen vérfürdőt a gonoszok között és
+biztosítsa ellenük a vidám falvak tartós békéjét.[159]
+
+Ilyen hang mellett nem csoda, ha a dévaimádók üldözni és rágalmazni
+kezdik. Az uralkodó ennek dacára állandóan kegyesen fogadja, az Aveszta
+olvasása meggyőzi Zarathustra isteni küldetéséről, elfogadja egyszerű
+tanát és terjeszti királyi hatalmával. A néphit őrei azonban mindig
+jobban szitották a parazsat, föllázadtak a király ellen; elfoglalták,
+kizsákmányolták a fővárost, Zarathustrát fogságba ejtették és megölték.
+
+
+II. Az Aveszta.
+
+1. A görög és perzsa hagyomány szerint Zarathustra írta Irán szent
+könyvét. Mégis mivel az egésznek gyüjteményjellege van és az egyes
+részek nyelvi szempontból elütnek egymástól, a legtöbb szaktudós csak a
+régi himnuszok – Bartholomae szerint versbe foglalt prédikációk –
+szerzőjének tekinti Zarathustrát; a többi rész is az ő tanai nyomán, de
+nem egészen az ő szellemében készült. Az izlám tűzzel-vassal
+pusztította, mint ‚sátáni művet‘, ezért alig negyedrésze maradt reánk,
+ez is több helyen megromolva, töredékesen.
+
+2. _Megkülönböztetnek nagy és kis Avesztát._ A nagyot csak eredeti ősi
+iráni nyelven őrizték meg fordítás és magyarázat nélkül és a nyilvános
+istentiszteleteken kézikönyvül használták. A kis Aveszta inkább
+magánájtatosságok végzésére szolgált.
+
+A nagy Aveszta három részre oszlik. I. _Jaszna_, lithurgikus imák és
+énekek könyve. Ennek legrégibb része a _Gatha-k_, 17 mély vallásosságra
+valló himnusz, melyet egyenesen Zarathustrának tulajdonítanak. Szűk
+látókörében kevés, de nagy eszmékre bukkanunk. Komoly lelkület mellett
+hatalmas, erős érzés lobog benne. Az újabb sívár részek olvasása után
+szinte fellélegzik az ember, ha egy-egy ilyen ódára talál. Tartalmuk azt
+mutatja, hogy Zarathustra nagy műve, a nép lelki megújhodása még csak a
+kezdet kezdetén áll. Néhány befolyásos ember állott még csak mellé, az
+ellentábor igen hatalmas és a próféta többször kételkedve kérdi, vajjon
+be tudja-e tölteni hivatását.
+
+_II. Viszprat._ Nem egyéb, mint a Jaszna kiegészítő része.
+
+_III. Videvdat (vendidat)_ a dévák, a gonosz szellemek elleni
+törvénykönyv, mely a különböző tisztulási szertartásokat ismerteti
+kimerítő részletességgel és hosszadalmasan.
+
+A kis Aveszta részei: ‚Hoszbén‘, a napfelkeltekor végzendő imák; Jaszt,
+az egyes szellemek és istenségek dicsőítése; Xartak–Apasztak, a
+hitvallások könyve; Afrinaka, az áldások gyüjteménye stb.[160]
+
+Az egész mű létezéséről és tartalmáról a XVIII. századig csak a régi
+görög és római írók nyujtottak felvilágosítást. 1723-ban került az első
+kézirata Oxfordba, hol Bodlean Librery könyvesboltjában erős láncokkal a
+falhoz erősítve, mint valami érthetetlen titkos könyvet mutogatták.
+Titokzatos volta ösztönözte a francia Auquetil Duperront, hogy Indiában
+felkeresse a parszi doktorokat (daszkurokat) és tőlük megtanulja az ősi
+iráni nyelvet. Ezek először csak hitegették, ámították, de sikerült neki
+túljárni az eszükön, tényleg megtanulta az ős nyelvet, szerzett magának
+becses kéziratot és lefordította az egész Avesztát.
+
+A szöveg általános elképedést és csalódást váltott ki, mindenki felséges
+ódákat, magasszárnyalású bölcseleti elmélkedéseket várt, és e helyett
+unalmas litániákat, végnélküli és kicsinyes tisztulási szertartásokat
+talált. Voltaire két lapot se tud elolvasni Zoroaszter útálatos művéből,
+a nélkül, hogy szánalom ne fogja el az emberi természet iránt, mely
+ilyen silány lim-lommal bibelődött. Mások egyenesen lehetetlennek
+tartották, hogy a bölcs Zoroaszter, kit Platon annyira magasztal, ilyen
+bárgyuságot firkált volna össze; a hiszékeny Auquetil bizonyára
+valamilyen szélhámos áldozatává lett. Herder nyílt elméje azonban a sok
+aprólékos lim-lom között fölfedezte az Avesztában rejlő igazgyöngyöket
+és gúnyolta a franciákat, hogy egy párizsi lapszerkesztő hangzatos
+szólamait keresik a nagy Zoroaszterben. Ő maga nem annyira tudományos
+elmélyedéssel, mint inkább magasröptű képzeletének sejtelmével írja: «E
+szerint a rendszer szerint az embernek, mint Isten látható képének kell
+élnie és uralkodnia a szellem birodalmában, eszményi fényességben.»[161]
+
+Az alapeszmét Herder helyesen érezte meg, de a tudományos megértés a mai
+napig sem tökéletes és nincsen minden tekintetben kielégítő fordítása.
+
+
+III. Az Aveszta világnézete.
+
+1. Az iráni szent könyvek legrégibb részének tartják a Gátha-kat, a
+Jaszna himnuszait, melyekben a legfőbb lényt többnyire _Ahura-Mazda_
+névvel jelölik. Ahura annyi, mint úr, az ég és minden létező ura. Azonos
+a védákban szereplő Asurával vagy Varunával. Mazda «a mindentudó
+végtelenül bölcs, akit senki meg nem csalhat, aki mindent megfigyel és
+igaz mértékkel mér vissza; hűséges, mindent alkotó, mindenhez értő,
+változhatatlan.»[162] Nyugaton Platon óta Ahura-Mazdát Ormuzdnak hívják;
+ellenfelét pedig, a gonosz szellemet, Angra-manju-t Ariman-nak.
+
+Amint a többi indogermán nép, úgy bizonyára az iráni is minden
+szükségletét, örömét és fájdalmát mitológiai alakokban testesítette meg.
+Zarathustra nagy tette az volt, hogy a néphit önállóvá lett isteneiben
+meglátja az egy Isten tulajdonságait és így a szellemeket ismét elvont
+fogalmakká avatja, vagy istenekből Ahura-Mazda szolgáivá, angyalaivá
+tette. Ez volt az emberi gondolkodásnak legelső és legsikerültebb
+formája arra, hogy a politeizmust és panteizmust kiküszöbölje.
+
+_Ahura-Mazdán kívül az Aveszta a következő négyféle lényt ismeri:_ 1.
+Amesa-spenták vagy főangyalok, 2. a Jazdák, angyalok; 3. fravasik, az
+ősök szellemei; 4. a dolgok elemei: tűz, víz, föld és levegő.
+
+_A hét főangyal Amesa-spenták_ gyüjtőneve a Gathákban és az ékiratokban
+nem fordul elő, a Jast azonban már úgy sorolja fel őket, mint
+szellemeket. A Gathákban még mint elvont isteni tulajdonságok
+szerepelnek: a legfőbb jó és áldásos uralom, jótékony jámborság,
+egészség, halhatatlanság, bölcseség, helyes értelem. _Első közöttük
+Asa_, a jog, az igazság, a legfőbb jó. Mint személy Ahura-Mazda
+főtanácsadója és végrehajtó ereje; képviseli és jelenti magát a
+paradicsomot is, mint igaz hívőnek járó jogos jutalmat.[163] Második
+_Vohu-Mana_, mint tulajdonság jó lelkületet, irgalmat jelent, mint
+személy pedig Ahura-Mazda legfőbb miniszterét.[164] Harmadik
+Spenta-Armatai, a tökéletes bölcseség és jámborság; mint személy pedig a
+földnek szelleme.
+
+_A másodrangú angyalok_ között legnevezetesebb szerepet játszik Mithra,
+a Zarathustra előtti kor egyik főistene, kit Ahura magához hasonló
+nagynak teremt. Tisztelete később elterjedt az egész római birodalomban.
+Aquincumban is fedeztek fel szentélyét. A Gathákban a neve sem fordul
+elő, de a Jast tizedik fejezete már egészen róla szól. Úgy látszik, a
+védák hasonnevű isteneivel egyezően világosságot, fényességet jelent és
+mint személy a nap istenét.[165]
+
+A harmadik csoportot a fravasik, Ahura fényes serege alkotják,
+megfelelnek az indus pitriknek, az atyák szellemének, kik a gonosz
+elleni küzdelemben segítik az embereket. A Jast 13–31. fejezetig
+foglalkozik velük. E szerint nemcsak minden embernek, hanem minden
+háziállatnak, sőt maguknak a fravasiknak is megvan a fravasija, a maga
+oltalmazó szelleme. A fravasik tana Auquetil szerint a teremtő
+gondolatnak legtökéletesebb kifejezése; Platon eszméjéhez hasonlóan ezek
+alkotják a teremtmények mintaképét, mértékét, lényegét és minden erők
+forrását. Emlékeztetnek még Sokrates daimonionjára és Aristoteles
+entelecheia tanára. A gondolat felfedezésére az a törekvésük
+szolgáltatott alkalmat, hogy mindenben a tisztát, az Asa birodalmához
+méltót keresik. Pl. az ősi tűz, a tűz fravasija a legtisztább mintaképe
+a föld tüzének, melyet alig tudnak megközelíteni kilenc tisztítás után.
+
+Az ember égi osztályrésze is ilyen fravasi, mely öröktől fogva élt már
+az ember születése előtt. Nem egyéb, mint lelki alaperő, mely élteti már
+az embriót, neveli és fenntartja egész a haláláig és a nagy feltámadás
+napján ismét összeszedi csontjait. Ez Platon præexistencia-tanának régi
+kiadása.[166]
+
+Az elemek közül legnagyobb szerepet játszik _a tűz;_ a parszik mindmáig
+tűzáldozatot mutatnak be. Fontos továbbá _a jó víz_ és az eső
+tisztelete, mely később Anahita néven mint a perzsák egyik főistennője,
+mint Ahura leánya és felesége szerepel. Ahura-Mazdával és Mithrával
+együtt emlegetik. Tisztelete azonosnak látszik a babiloni Militta, a
+kisázsiai Aphrodité és Artemis-kultusszal. Amint Mithra, a fényisten,
+mindenütt áldást hint a föld színére a napsugárral, hasonlókép kísérője,
+a vizek istennője is.[167]
+
+2. _A rossz problémája, dualizmus._ Zarathustra a sokféle istentől
+eljutott a világ alkotójának és gondviselőjének megismeréséhez.
+Megkísérli ezzel kapcsolatban a másik örök filozófiai probléma
+megoldását is, a világ értékelését. Amint Buddhát és a védák bölcseit,
+úgy Zarathustrát is állandóan foglalkoztatja a gondolat, honnan van a
+sok baj és gyötrelem ezen a világon. Az emberiség létét fenntartó
+javakat, a fényt, tüzet, vizet és a táplálékot adó tehenet állandóan
+ellenséges hatalmaktól kell védeni. A jónak és a fénynek birodalma
+állandóan hadilábon áll a sötétségnek és a hazugságnak birodalmával.
+Ebben a nagy küzdelemben az ember mellett résztvesz az állatvilág és az
+egész teremtés. A jó pártjára áll a kakas, a nap első hírnöke, a kutya,
+a nyáj hűséges őre. A gonosz mellé szegődik a kígyó, a farkas és a
+hangya, mely a gabonát ellepi. Az emberek közül a rossz táborába
+tartozik a hitetlen, a bűbájos és a fajtalan életű.
+
+A régi néphit mindenféle gonosz szellemet, manót és ördögöt ismer. Ezt
+alakította át Zarathustra, midőn a teremtésben minden rosszat és minden
+gonosz szellemet egy főelvre, az ős kajánra vagy ős gonoszra: Anra
+Manjura vezet vissza. Véleményét következőkép foglalja össze:
+
+«Két szellem volt kezdetben: a jó és a rossz, gondolatban, szóval,
+tettel; látomásomban mint ikertestvérek jelentek meg, az értelmes ember
+helyesen választott közöttük, az értelmetlen helytelenül. Mikor a két
+szellem találkozott, megállapították a halál és az élet idejét és azt
+is, hogy a világ végén a hitetlenekre a legrosszabb sor, az igazhívőkre
+pedig a legjobb élet vár.»[168]
+
+A Gathák még nem említik a fő gonosz nevét és a behisztáni ékiratok
+egyáltalán nem ismerik. Ezek a halált és minden büntetést még Ahura
+Mazdának tulajdonítják. Oldenberg szerint a gonosz szellem
+Zarathustránál sem egyéb, mint elvont logikus schéma, mely még nem
+öltött testet-lelket.[169] Az Aveszta későbbi részeiben már nagy
+szerepet játszik a gonosz szellem: Anra Manju. Ebből lesz Aristotelesnél
+Ahriman, a középperzsa pehlévi nyelven Aharmán (a magyar Ármány). Neki
+sincs kezdete, akárcsak Mazdának, de ezzel mégsem egyenlő erejű
+ellenfél, mert Ahura bölcseségével szemben balga és csak azt tudja, amit
+Ahura megenged neki. Végre is teljesen elveszíti a nagy
+világküzdelmet.[170]
+
+A modern párszik, így Modi is, a Jaszna 44 fejezetére hivatkozva
+_Zarathustra filozófiájában nem engedik meg a dualizmust_. Zarathustra
+ezen a helyen szónoki kérdéseket tesz fel, melyek magukban foglalják a
+feleletet. «Azt kérdem Tőled ó Ahura! adj nekem helyes választ: ki
+teremtette jótékonyan a fényt és sötétséget? ki teremtette jótékonyan az
+álmot és ébrenlétet? A reggelt, a delet, az éjjelt, melyek az értelmes
+embert kötelességére intik.»[171]
+
+Ezen a helyen Mazda alkotja a fényt és sötétséget, a nappalt és az
+éjjelt, miből következtetik, hogy a két szellemet is, kiknek az Aveszta
+újabb részei ezek létrehozását tulajdonítják. Zarathustra nem tartja
+összeegyeztethetőnek Isten jóságával és szentségével a világban
+tapasztalható töméntelen aljasságot és bölcseletileg úgy oldja meg a
+rossz problémáját, hogy Mazda két szellemet alkot, akik teremtenek és
+rombolnak, világosságot és sötétséget alkotnak. A mai világrend
+megmagyarázására mind a kettő nélkülözhetetlen és úgy összetartozik,
+mint a nappal és az éjjel. Az életet a jó szellem a Spenta Manju
+fakasztja, de Anra Manju oltja ki. Spenta kelti fel az embert, őrzi és
+ösztökéli lelkiismeretét; Anra viszont ellankasztja, érzéki gyönyörre
+hívja, álomba ringatja.[172]
+
+Ez a szép tan megengedhető az Aveszta régi részére, sőt valószínűleg
+Zarathustra személyes felfogására nézve is. De az újabb részekben nem
+Spenta Manjuval száll szembe, hanem egyenesen Ahura Mazdával. A Videvdat
+első fejezetében Ahura 17 szebbnél-szebb helyet teremt az ember számára
+és Anra Manju valamennyit megmételyezi.[173]
+
+3. _Az emberi lélek._ Mazda az embert is két szellem segítségével
+alkotta és ezek működnek benne. Vohumana a jó szellem és Akamana a rossz
+szellem, a rosszakarat. A jóakarat arra kéri, hogy mindig és mindenütt
+jót gondoljon, jót beszéljen és jót cselekedjék. Maga Ahura szólítja fel
+az első embert, Jimát (az ind Jámát), hogy gyarapítsa birodalmát, legyen
+ennek a világnak őre és oltalmazója és átadja neki a hatalom jelvényeit:
+az arany nyilat és arannyal kivert korbácsot.[174]
+
+A rosszakarat azonban ösztökéli már az első embert, hogy a gonoszok
+útján járjon és a hazugság atyjának szolgálatába szegődjék. Az első
+nemzedék bőségben, tiszteletben és teljes megelégedésben élt, míg
+gondolatban elkezdett foglalkozni a hazug beszéddel és kiesett a régi
+jósorsából, jóhíréből; elrejtette magát és bolyongani kezdett a
+földön.[175] Majd Ahura parancsára várat épített, hogy megmentse
+ivadékait és az állatvilágot a föld kerekségét sujtó kemény telek elől.
+A vízözön helyett az Avesztában jégmező és hóözön szerepel.[176] Jima,
+az első ember, egyesíti magában azokat a vonásokat, melyeket Mózes első
+könyve Ádámnak és Noénak tulajdonít.
+
+Az egész rendszer alapvető tana a rendületlen hit a lélek
+halhatatlanságában. Az emberiség új nemzedékké alakul, mely nem
+öregszik, nem hal meg, nem porlad el, örökké él, örökké virágzik és
+kénye-kedve szerint rendezi élete sorát.[177] Ha az ember meghal, lelke
+még három napig marad a földön és a gonosz szellem részéről mindenféle
+incselkedést kell elszenvednie. A harmadik nap hajnalán átmegy az idő
+ösvényén és eljut a Csinvat-hídhoz. Itt kérdőre vonják, mennyi része
+volt a földön vagyonban, jólétben (talán inkább jótettekben). «Egy szép
+teremtés, derék, jól megtermett ügyes leány két kutyájával és kötéllel
+megjelenik előtte. A tévhitű gonosz lelket a sötétségbe rántja, az
+igazhívő lelket pedig a magas Harán-hegyen át a Csinvat-hídon keresztül
+az égi szellemek partvidékére helyezi. Itt a jóakarat főangyala
+felemelkedik a trónjáról és kihirdeti: «Igazhívő lélek, idejöttél a
+veszedelmes létből a veszedelemnélküli létbe.» Erre az igaz lélek az
+arany trónon ülő Ahura Mazdához, majd a hét főangyalhoz járul és bevonul
+a dicsőség hajlékába.»[178]
+
+
+IV. Zarathustra erkölcsbölcselete.
+
+1. Zarathustra erkölcsbölcseletét sziklára építi, az egy Isten
+tulajdonságaira és a lélek halhatatlanságára. Ahura Mazdának igazság a
+lelke, fényesség a teste, napsugár a szeme, kék ég a ruhája. Csupa fény
+és tisztaság, bölcseség és színigazság benne minden. Ellensége minden
+hazugságnak, minden kétértelmű köntörfalazásnak.
+
+Mazda teremti Asát, a szentséget és tisztaságot, az igazság országát és
+a jogrendet, hűséget minden törvény betartásában. «Asa a legnagyobb jó!
+(Asa ist das beste Gut)»; ez az Avesztának első és utolsó szava, ezzel
+zárul a Videvdat törvénykönyv minden fejezete, ez a párszi hívő
+főimádsága. _Asát, a szentséges tiszta lelkületet kell a jó embernek
+megvalósítania gondolatban, szóval, tettel._ A gondolat, szó és
+cselekedet Zarathustra erkölcstanának három oszlopa. Ezen alapul a három
+főerény: becsületérzés, igazmondás és jószívű cselekedet.
+
+Mindenekelőtt a _jó gondolatot_ hangsúlyozza, mert a tett értéke akkor
+teljes, ha jószándékból történik. A jó gondolatot segíti hatalomra a
+mindennapi kötelező imádság: reggel, délben, este. Ebben ismétli meg
+mindenki a maga teendőjét, szeme elé tűzi az eszményt, melyet napközben
+meg akar valósítani. Herodotos írja, hogy a perzsa nemcsak magáért
+imádkozik ilyenkor, hanem a községért és királyért.
+
+_Beszédben_ az igazmondást tartják a legfőbb jónak, mert aki a szavát
+meghamisítja, nem tartozik már Asa birodalmához, hanem átpártolt Anra
+Manju seregébe.
+
+_A tettekben_ megkívánja a munkaszeretetet, a gonosz minden
+szövetségesének pusztítását és a gazdagoktól a szegény hívők segítését.
+A nép minden rendű-rangú tagja dolgozzék lelkiismeretesen a mindennapi
+kenyérért. Maga a föld megáldja a becsületes munkát és megátkozza azt,
+ki a napot lopja. Aki tétlen életmódot folytat, éppolyan bűnt követ el,
+mint a gazdag ember, aki nem segíti az érdemes szegényt és vagyonát
+vétkes gyönyörűségre pazarolja. Nagy bűn az is, ha a gazdag elvonja a
+munkás bérét. Modi szerint az Aveszta minden dolgozó embernek nyolcórai
+alvást és tökéletes munkaszünetet tanácsol. Bizonyára más könyvből
+merítheti ezt, mert Wolff gondos szószerinti fordításában nem
+található.[179]
+
+_A jótékonyságnak különösen három faját_ dícséri a Videvdat: 1. segíteni
+a szegényt; 2. fiataloknak lehetővé tenni a házasságot és arra
+képesíteni őket, hogy erényes, tisztességes életet folytassanak; 3.
+oktatáshoz juttatni azokat, akik igazán tanulni szeretnének. A párszik
+ma is a jótékonyságnak ezt a három nemét művelik a legnagyobb
+szeretettel. Bombayban csak egy hatóságnál 48 millió rupia alapítványt
+helyeztek el; megfelel ez körülbelül hetven millió arany és száz
+milliárd papírkoronának.[180]
+
+Az indus bölcselőkkel ellentétben Zarathustra elítéli az önsanyargatást
+és a bőjtölést, de viszont nagyrabecsüli a _mértékletességet_, mert ez a
+Videvdat szerint «a jó kutyák és a jó papok erénye.»[181] Strabo és
+Xenophon nem győzik eléggé dícsérni a perzsák józanságát és
+igénytelenségét.
+
+Minden hívőnek fontos kötelessége még a kártékony állatok és rovarok
+pusztítása. A pap hordjon mindig fegyvert magával és mutasson ezen a
+téren is jó példát. A földnek megművelése, tövistől és bojtorjántól
+tisztítása is oly dícséretreméltó dolog, mint a szentség és jámborság
+ügyének támogatása, mert aki pusztaságot művelés alá fog, növeli a
+lakosok jólétét és segíti a szegényt, hogy tisztességes munkával
+kenyérhez jusson. A Videvdat ötfajta boldog földet különböztet meg.
+Boldog először az a földterület, ahol templomot építettek és ahol
+imádsággal fordulnak istenhez; másodszor boldog az a föld, ahol derék
+házaspárok boldogan élnek gyermekeikkel. Harmadszor, ahol nedves,
+mocsaras földet száraz, megművelhető területté alakítanak, negyedszer az
+a mező, ahol nyájakat és csordákat őriznek. Ötödször boldog az a
+földterület, ahol nagy tömegben gyűlnek össze a csordák a kereskedelem
+céljaira.[182]
+
+Szép tan még _a jó- és a gonosztettek kamatozása_. A jótett állandóan jó
+gyümölcsöt hoz, a gonosztett pedig rossz gyümölcsöt. Az a jó, melyet
+valaki 20 éves korában tesz, kétszer annyit ér, mint amit 40 éves
+korában visz véghez; hasonlóképpen a gonosztett is növekedik kamatos
+kamattal. Ezért hamar eleget kell tenni érte, megvallani a papnak és a
+megfelelő tisztulási eljárást elvégezni. Kereskedői nyelven
+szemléletesen fejezi ki ez a tan a szokás hatalmát, mely minden lélekre
+ránehezedik.[183]
+
+2. _A családi élet._ Zarathustra a házasságot előírja az igazhívő
+számára, mert ezzel gyarapítja Ahura Mazda tisztelőit és mert a
+gyermekek a szülő halála után is imádkoznak érte. Sőt a szülő tettének
+kamatozása kiterjed még a gyermekekre is. Ha a gyermek gonoszat
+cselekszik atyja halála után, Ahura még ekkor is betudja ezt az atyának.
+Ha pedig a fiú jót cselekszik, növekszik az atya dicsősége is, ő is
+osztozik a gyermek érdemében. Ezért a nevelés igen nagyjelentőségű
+kérdés a parsziknál.
+
+Családi életről világos képet nyujt az az imádság, melyet a parszi lány
+imádkozni szokott. Imádkozik 1. azért, hogy jó férje legyen; 2. hogy ki
+tudja érdemelni a jó férjnek osztatlan szerelmét, bizalmát és
+tiszteletét; 3. egészséges gyermekekért; 4. hogy áldott állapota és a
+gyermekágy baj nélkül menjen végbe; 5. hogy szerencsés szülés után
+elegendő teje legyen és hőn óhajtott gyermekét maga táplálhassa.
+Zarathustriánus szempontból nagy bűn az, ha az anya ki akar bújni
+gyermekének szoptatása alól és idegenek kényére bízza. A parszi könyvek
+szerint az az anya, aki saját keblén táplálja gyermekét, megőrzi
+családja vérének tisztaságát és eléri azt, hogyha gyermeke felnő,
+szeretettel, tisztelettel és hálával viseltetik iránta; 6. végül azért
+imádkozik a párszi nő, hogy gyermeke értelmes, erős emberré váljék, aki
+okosan tud résztvenni a község életében és öregbíti családjának,
+városának, országának dicsőségét.
+
+A feleség főerénye megegyezés a férjével. Kérdezze meg tőle mindennap:
+«Mik a Te gondolataid? hogy egy lehessek Veled gondolatban; mik a Te
+szavaid? hogy egy lehessek Veled a beszédben; mik a Te tetteid? hogy egy
+lehessek Veled a cselekvésben. Igaz, hogy Zarathustra követőinél
+megkívánják a feleségtől, hogy nagyon engedelmes legyen a férje iránt,
+de ennek fejében tiszteletreméltóbb helyet foglal el a társadalomban,
+mint aminőt bármely keleti nép juttatott neki.[184] Részben ennek volt
+köszönhető a régi perzsák civilizációjának előrehaladottsága, hogy nagy
+tisztelettel övezték a nőket. Bátorlelkű vállalkozásuknak indító oka és
+jutalma ők voltak. Ezért a párszi könyvek éppoly fontosságot
+tulajdonítottak a leánynevelésnek, mint a fiúnevelésnek.
+
+3. _Az iráni alkotmányt és erkölcsöt jellemzi a Jaszna következő helye:_
+«Mazda igét hirdet, melyet szolgálatkészséggel be lehet tölteni. Ez az
+ige három verssort, négy társadalmi osztályt és öt előljárót foglal
+magában.
+
+Melyek a verssorok? a jó gondolat, a jó szó és a jó cselekedet.
+
+Melyek a társadalmi osztályok? A pap, a katona, az állattenyésztő
+földműves, az iparos… (hiányos szöveg). Mindegyikben lehet igazhitű
+férfi, akinek a gondolata, szava és cselekedete helyes, aki előljárójára
+hallgat és akinek cselekedete az igazság birodalmát gyarapítja.
+
+Kik az előljárók? A házé, a községé, a kerületé, az országé, az ötödik
+Zarathustra… Így szólott Mazda. Kihez szólott? Testi-lelki hívéhez.
+Milyen volt, aki szólott? A legjobb király. Milyen volt, akinek szólott?
+Igazhívő, legjobb és engedelmes.»[185]
+
+
+V. A rendszer értéke.
+
+1. Zarathustra fohászkodik Ahura Mazdához: «Ó igazán-tisztelt Világ
+teremtője! mennyivel nagyobb, jobb, szebb nagyságban, jóságban,
+szépségben ez a sátánellenes Zarathustra-törvény más tanításoknál?» Erre
+Ahura Mazda válaszol. «Ez úgy értendő, ó Pitama Zarathustra! hogy ez a
+sátánellenes törvény nagyságban, jóságban, szépségben annyival nagyobb a
+többi tanításnál, amennyivel a legnagyobb tó, Vorukása, nagyobb a többi
+víznél… mint amennyivel nagyobb a legnagyobb fa a kis csemetéknél… mint
+a minket környező ég ott ennél a földnél.»[186]
+
+Zarathustra látomásának igazat kell adnunk. Az ő tana az egész ókorban
+az emberi szellem leghatalmasabb törekvése arra, hogy kibontakozzék a
+politeizmus és panteizmus sorvasztó légköréből. Az ind bölcselők is
+világmegvető elszántsággal keresik a mindenség legfőbb elvét és mégis
+csak ködös, alaktalan káoszba jutnak el: Brahmanhoz, kiben megszűnik
+minden személy, minden tudatos tevékenység, akinek a neve csupa tagadás:
+«Neti, neti, se nem ilyen, se nem olyan.» Zarathustra istenfogalma
+legközelebb áll a Biblia fogalmához, tisztaságban felülmúlja Sokrates,
+Platon és Aristoteles isten tanait.
+
+Nemcsak a személyes Isten egységét állította helyre, hanem az
+istentiszteletnek legősibb, legjellegzetesebb árja formáját is: a
+hódolatot a tűz, Isten legtökéletesebb jelképe iránt. Megfelel ez
+fennkölt felfogásának, mely az Istent örök fényességnek tekinti. A
+tiszta, mocsoktalan láng bizonyára legfölségesebb ábrázolója Őneki, aki
+az örök fény, az örök világosság… A zsidó vallás legfölségesebb és
+legdöntőbb mozzanataiban fénylő láng és égő tűz szerepel Isten
+fölségének és jelenlétének jelképe gyanánt.[187]
+
+2. Erkölcsbölcseletének tisztasága, józansága szintén az ókor magaslatán
+áll. A nemkeresztény kultúrnépek családjában és az ókor bölcsei között
+senki sem domborítja ki annyira, mint ő, hogy mindenki a maga
+cselekedetének jutalmát veszi el itt és a másvilágon: mindenki úgy arat,
+amint vetett.
+
+Míg Buddhában fáradt világkerülő remeték ünnepelik és istenítik a
+legnagyobb gondolkodót, ki az értelem erejével megoldotta a szenvedés
+problémáját és elérkezett a megsemmisülés boldogságába; addig a párszik
+gyermeki lelkülettel magasztalják nemzeti bölcsük személyében a
+legnagyobb ember királyi erejét és bizalommal várják, hogy Ahura seregét
+győzelemre vezérli a sötétség birodalma ellen. Zarathustra nem a földi
+élet megvetésére, hanem cselekvő, bátor életre sarkalja népét. És a nép
+fölséges nagy emberként tiszteli prófétáját, de azért mindig ember marad
+számára és nem isteníti, mint Buddha követői mesterüket.
+
+Konfucius társadalmi erényei sorra feltalálhatók nála. Fenntartja a
+családi élet tisztaságát, ráneveli a gyermeket korán, hogy
+engedelmeskedjék szüleinek, ragaszkodjék tanítóihoz és tisztelje az
+öregebbet. A párszi anya azért imádkozik mindennap, hogy gyermeke okosan
+vegyen részt a község nyilvános életében és a kormány tanácskozásaiban.
+
+Megengedhetjük az ősz párszi tudósnak, Modinak, azt is, hogy a Videvdat
+néhány fejezete a maga gondos tisztulási szertartásával a párszik
+egészségügyi kodexét alkotja és több rendelkezése ki fogja állni minden
+idők egészségtudományának bírálatát.
+
+Még azt is megértjük, hogy a régi kezdetleges egészségtan számára nagy
+veszedelmet jelentett a holttetemből áradó ragály és ezt a mithos
+nyelvén úgy fejezték ki, hogy a halál démona megszállja. Ezért nem
+szabad érinteni a halottat, nem szabad a földbe ásni, vízbe sülyeszteni,
+a szent tűzzel elégetni, hanem a hegyek ormán vagy külön erre a célra
+épített tornyokban a keselyűknek vagy kutyáknak dobják oda étkül.
+
+3. Viszont ha valaki beletekint a _rituális tisztálkodás_ leírásába,
+megengedi nekünk annak nevetséges kicsinyességét vagy visszataszító
+kínos voltát. Fő tisztítóeszközük a marhavizelet, ezzel mossák le
+háromszor már az újszülött csecsemőt és ez a mosakodás szerepel majd
+minden szertartásban. Ez bizonyára sem az egészségügyet, sem az
+esztétikai érzéket nem szolgálja. A százával osztott korbácsütés, a
+kilencnapos végehosszanélküli cerimóniák és az aránytalanul nagy
+büntetés még a nem szándékos hibákért is, mindez mutatja, hogy
+Zarathustra mennyire korának a gyermeke volt. Ő sem tudott szabadulni a
+szokás hatalmától, de ezeket a furcsaságokat értékessé kívánta tenni
+azáltal, hogy bekapcsolta őket a jószellemnek a gonosz ellen folytatott
+küzdelmébe.
+
+_Ne feledjük továbbá a sötét foltokat erkölcstanában; így például a
+vérfertőző házasságok gyalázatos_ _szokását_.[188] Az Aveszta nagy
+érdemnek tekintette és többször magasztalja a legközelebbi rokonok
+házasságát. Strabo, Herodotos és Ktesias szerint régi iráni szokás, hogy
+az apa nőül veszi lányát, testvér a testvérét. Így Kambyses király nőül
+vette nővérét, mert «a rokonok házassága az égben köttetik meg.» Az
+egészséges emberi természet tiltakozott ez ellen az égbekiáltó bűn ellen
+és azért aránylag ritkán fordul elő, de annál nagyobb érdemnek
+tekintették. Az is igaz, hogy az iráni próféta a házaséletre sok bölcs
+szabályt állít fel, de visszataszítólag hat, hogy a nőstény kutyákról
+jobban gondoskodik, mint az emberekről.[189] A házasság ugyan
+felbonthatatlan, de a férfinak joga van másik nőt maga mellé venni, ha
+az első feleségtől nincsen gyermeke. Nem hiába az emberiség legnagyobb
+szenvedélyéről van itten szó, ezen a téren minden engedékenység
+keservesen megbosszulja magát és beláthatatlan visszaélésekre vezet.
+Herodotos szerint az ő idejében (Kr. e. 484–425.) már általános szokás
+Perzsiában a többnejűség.[190] Végül Zarathustra ismételt felhívása a
+vérfürdőre, az ellenfelek pusztítására, minden ivadékuk kiirtására,
+megmagyarázza a perzsa történelemben előforduló szörnyű
+kegyetlenségeket.[191]
+
+Ezek következtében nem írhatjuk alá azt a dícséretet, amit Modi és
+Francis Cobbe zengenek: «Mi lenne ma az emberi hit, ha Zarathustra nem
+élt volna.»[192] De készséggel megállapítjuk, hogy a rendszer a nép
+lelkéből nőtt ki, vele összeforrott, virágzott is évszázadokon keresztül
+otthonában és mindenütt, hová az iráni kultúra elhatolt. Átélte Nagy
+Sándor veszedelmes korát és csillaga újra felragyog, mikor a Sassanidák
+visszaállítják Nagy Dárius országát. Bukását az izlám fegyveres támadása
+és rágalmai idézték elő. Most még alig 100,000 parszi őrzi a nemes
+hagyományokat Perzsiában és Bombay környékén.
+
+Zarathustra szelleme végül megtermékenyítette a görög gondolkozást.
+Pythagorasról írja Porphyrios, hogy az istentiszteletet és a kellő
+életmódot a perzsa mágusoktól tanulta el. Heraklitos műveiben az iráni
+hatást a szakemberek közül senki sem tagadhatja. Protagoras nyilvánosan
+dicsekszik vele, hogy Zoroaszter titkos iratait megszerezte. Platon az
+istenek előtt kedveltnek tartja Zoroaszter mágikus tanát és
+Demokritosszal együtt elfogadja az ember föltámadására vonatkozó
+nézetét. Aristoteles (elkallódott) művet írt a mágusok tanáról és
+metafizikájában is dícsérettel adózik iránta.[193]
+
+Végeredményben adjunk igazat az ókorra nézve Müller Miksának: «Ha a
+marathoni és salamisi csaták elvesztek volna és Görögország meghódol
+Perzsiának, akkor Cyrus birodalmának államvallása válhatott volna az
+egész civilizált világ vallásává. Perzsia beolvasztotta volna az asszir
+és babiloni birodalmakat… Egyiptom szent építményeit perzsa katonák keze
+dúlta volna szét. A királyok királyának parancsait szétküldenék Indiába,
+Görögországba, Scythiába és Egyiptomba és ha Ahura Mazda kegyelméből
+Dárius letiporja Görögország szabadságát, Zarathustra tisztább vallása
+könnyen kiszoríthatta volna az olymposi regéket.»[194]
+
+
+
+
+JEGYZETEK.
+
+
+A bevezető részhez.
+
+1: Proal, Crimes et suicides passionels. Paris, 1900. X. és XI. fej.
+314., 410., 661. l.
+
+2: Bourget, Essais de psychologie contemporaine. Paris, 1883. Előszó.
+
+3: Proal i. m. 416. l.
+
+4: Überweg, Geschichte d. Phil. Berlin, 1926. I. k.
+
+5: Windelband, Lehrbuch d. Geschichte d. Philos. Tübingen, 1912. 7–16.
+
+6: Gumplovicz, Grundriss d. Sociologie. Wien, 1885. 167. l.
+
+7: O. Selz, Die Gesetze der produktiven und reproduktiven
+Geistestätigkeit. Bonn, 1924.
+
+8: Handbuch d. Philosophie, herausgegeben v. A. Bäumler u. M. Schröter.
+München, 1926. Vorwort.
+
+
+Az indiai lélek fejezethez.
+
+9: Dr. Betty Heimann hallei magántanár cikke (Kant-Studien, Bd. XXX.
+1925, 1–23. l.). «Zur Struktur des indischen Denkens», az indiai
+gondolkodás centrumába az őserdő képéből levont következő tételt
+állítja: az ember azonos a természet többi részével és vele egyenlő
+értékű. (4. l.) A természet egyes részei egymás mellé rendeltségben
+állanak és csak másodlagosan sorakoznak egységgé az ősanyag képzetében,
+melyből az egyéni alakulatok mechanikusan erednek. (6. l.) Ez nehezen
+egyeztethető össze a nagy felelősségérzettel, mely a hindu minden
+szertartásos ténykedését kíséri; továbbá azzal a kifejlett
+idealizmussal, mely Parmenidesre, sőt Fichtére emlékeztet. Ezért
+nyugodtan tartható fenn az a megállapítás, hogy az indiai gondolkodás
+centruma az egységretörés. A Heimann-féle merev egymásmellé rendelés
+inkább fogyatékossága az indiai léleknek, mely az asszociatív
+gondolkodásból származik, de nem nyitja problémáinak és nem tetteinek
+rúgója. Taine a részvétben látja a buddhizmus főtényezőjét (le fait
+générateur), melyből egész életmódja és világfelfogása levezethető.
+Tévedését Oldenberg mutatja ki: Aus Indien u. Iran. Berlin, 1899.
+120–128. l.
+
+10: Oldenberg, Die indische Philosophie. Die Kultur d. Gegenwart. Allg.
+Gesch. d. Philos. Teubner. 1913. 46. l.
+
+11: Deussen, Allgemeine Geschichte der Philosophie. I. k. 2. rész.
+Leipzig, 1906. Die Pilosophie der Upanishad’s. 279. l.
+
+12: Max Müller, Ramakrishna. London, 1910. 48. l.
+
+13: Oldenberg i. m. 52. l.
+
+14: Deussen, Allg. Gesch. d. Phil. 1. k. 3. rész: Die nachvedische Phil.
+der Inder. Leipzig, 1908. 76. l.
+
+15: Deussen I. k. 3. r. 102. l. – Garbe, Beiträge zur indischen
+Kulturgeschichte. Berlin, 1903. 43. l.
+
+16: Id. Mereskovszki, Örök útitársaink. Budapest, 1921. 85. l.
+
+Nemzeti Ujság, Vasárnapi melléklet. 1926. I. 21. 17. l. Egy nap Mahatma
+Ghandinál. – Baktay, Mahatma Ghandi válogatott beszédei és írásai.
+Budapest, 1925.
+
+
+A védák fogalma.
+
+17: Deussen, Allgemeine Gesch. I. k. 1. rész első fejezetei. Willmann,
+Geschichte des Idealismus. Braunschweig, 1907. I. k. 84–101. l. –
+Schmidt, Az ind filozófia. Budapest, 1925. 7–9. l.
+
+18: Oldenberg, Die Veden, die ältesten Religionsurkunden Indiens. Halle,
+1911. 11. l.
+
+19: Oldenberg, Die indische Philosophie. 35. l.
+
+20: Willmann, Gsch. d. Idealismus. I. k. 150. l.
+
+21: Deussen, Allgemeine Gesch. d. Ph. I. 1. r. 12. l.
+
+
+A Rig-védák kora.
+
+22: P. Häusler, Streiflichter über die Urreligion der arischen Inder.
+Anthropos. Internationale Revue f. Völker u. Sprachenkunde. 1911. VI. B.
+185., 193–199. l. Hasonlóan vélekedik Oldenberg, Die Veden. Halle, 1911.
+5. l. R. Roth, Z. f. Deutsche Morgenl. Gesellsch. VI. 70. l.
+
+23: A. Kägi, Der Rigveda. 1881. id. Seitz, Natürliche
+Religionsbegründung. Regensburg, 1914. 611. l.
+
+24: Willmann, Gesch. d. Id. I. 88. l.
+
+25: Deussen, Allg. Gesch. d. Ph. I. 1., 118. l.
+
+26: Oldenberg, Die ind. Phil. 65. l.
+
+27: A henotheismust Oldenberggel ellentétben nagyon komolyan veszi
+Deussen, Allg. G. d. Ph. I. 1., 104. l.; az igazság bizonyára itt is
+középúton jár.
+
+28: Deussen, Allg. Gesch. d. Phil. I. 2. rész záró fejezetei. Jacobi,
+Die Entwicklung der Gottesidee bei den Indern und deren Beweise für das
+Dasein Gottes, Bonn, 1923, nem ismeri a kultúrtörténeti módszert, régi
+evoluciós alapon politeizmust vesz fel a Rig-védában, de megengedi «es
+fehlt nicht an Ansätzen an rein spekulative Götter.»
+
+
+A Brahmanák kora.
+
+Deussen, Allg. G. d. Phil. I. k. 2. rész.
+
+29: Deussen i. m. I. 1. r. 242.; 116. l.
+
+30: U. o. I. 2. rész 244. l.
+
+31: U. o. l. 2. r. 286. l.
+
+32: Oldenberg, Die indischen Religionen. Teubner, 1913. (Kultur d.
+Gegenwart I. 3., 1.) 70. l. – Az idézett hely inkább a következő
+korszakhoz tartozik, de mint irodalmi példa igen alkalmas a fogalom
+megvilágítására. Cf: Deussen, Allg. G. I. 3. r. 632., 658. l.
+
+33: Deussen, System des Vedanta. Leipzig, 1906. 53. l.
+
+34: Oldenberg, Buddha, 28. l.
+
+
+Az upanisadok kora.
+
+35: Deussen, I. 2. r. 357. l.
+
+36: I. m. 361. l.
+
+37: Deussen, System des Vedanta. 171. l.
+
+38: I. m. 52. l.
+
+39: Deussen, Allg. Gesch. d. Phil. I. 2. r. 271–279. l.
+
+40: I. m. I. 2. r. 366. kv. l.
+
+
+Ellenmondások és megoldások.
+
+Pischel, Leben u. Lehre des Buddha. Teubner, 1917. 13. l.
+
+Deussen, 1. 2. r. 213. kv. l. 3. r. 582. l.
+
+
+Vedanta-rendszer.
+
+Deussen I. 3., 586–614. l.
+
+
+A védák és a vedanta-rendszer értékelése.
+
+41: Id. Klimke, Hauptprobleme d. Weltanschauung. Kempten, 1911. 31. l.
+
+42: Mahatma Ghandi, Válogatott írásai és beszédei. Fordította Baktay
+Ervin. Budapest, 1920. 155–167. l.
+
+43: Max Müller, Essays I. 306. l.
+
+44: Garbe, Beiträge. 47. l.
+
+45: Garbe, Beiträge. 183–199. l.
+
+46: Garbe i. m. 141–183. l.
+
+47: Engelhardt, Rabindranath Tagore. Berlin, 1922, 235–269. l.
+
+48: Garbe i. m. 4–5. l.
+
+49: Garbe, 10. l.
+
+50: Garbe, 237. l.
+
+51: Schmidt, Az ind filozófia. Budapest, 1925. 33–34. l.
+
+52: Deuss. I. 3, 90. Max Müller, Religion u. Philos. Deutsche Rundschau.
+1879. 1. 69.
+
+53: Ján. 9, 2–3. l.
+
+54: Augustinus, Sermo 351. n. 4. P. L. t. 39. col. 1538. – Civit. Dei 1,
+14. c. 13. t. 41. col. 748.
+
+55: Gregor, M. Moralia 1. 34. c. 23. P. L. t. 76. col. 748. l.
+
+56: Vass József, Sz. Ágoston vallomásai. Budapest, 1925. I. 269. 250. l.
+
+
+Szánkja-rendszer.
+
+Deussen I. 3. – Oldenberg, Indische Philosophie. Kultur d. Gegenw. I. V.
+Leipzig, 1913. 36–40. l. – Schmidt, Az ind filozófia. 42–49. l. – Garbe,
+Die Sankhja-Philosophie. 1917. – Garbe, Beiträge 37–94. l. – Schlüter,
+Aristoteles’ Metaphysik, eine Tochter der Sankhjalehre. 1874.
+
+
+Jóga-rendszer.
+
+57: Deussen, I. 3, 560. l.
+
+58: Garbe, Beiträge. 204. l.
+
+59: Deussen, I. 3, 507. l.
+
+60: U. o. 559. l.
+
+61: U. o. 546. l. Jacobi, Die Entwicklung der Gottesidee bei den Indern
+und deren Beweise für das Dasein Gottes, Bonn, 1923, a közfelfogással
+ellentétben az indusok egyhangú hagyományára támaszkodva azt vitatja,
+hogy a Jóga-rendszer kezdettől fogva teisztikus; hasonlóképpen a Nyája
+és a Vaisesika.
+
+62: Deussen, I. 3, 563. l.
+
+63: Oldenberg, Indische Philosophie. 47. l.
+
+64: Deussen i. m. 566. l.
+
+65: Oldenberg, Die Veden. 8. l.
+
+66: Deussen i. m. 524., 530–535. l.
+
+67: Giese, Psychotechnisches Praktikum. Halle, 1923. első gyakorlatai.
+
+68: Garbe, Beiträge, 163., 208., 211., 239. – U. o. 207. l.
+
+69: Paulhan, Activité mental. Paris, 1913. 26. l.
+
+70: Germania Beilage; Pressburger Tagblatt 1914. III. 24. – A hipnózis
+hatásait jól összefoglalja Fröbes, Experimentelle Psychologie. Freiburg,
+1920. II. 592–593. l. – Az autoszuggesztiót ismerteti Jaspers,
+Allgemeine Psychopathologie. Berlin, 1923. 235. l.
+
+71: Részletesen közli Stoll, Suggestion und Hypnose in der Völkerkunde.
+Leipzig, 1904. 75–83.
+
+
+Kisebb rendszerek.
+
+Deussen, Oldenberg, Garbe és Schmidt idézett művei nyomán. Velük szemben
+Jacobi, Die Entwicklung der Gottesidee bei den Indern und deren Beweise
+für das Dasein Gottes, Bonn, 1923, a nyája-rendszer tudósainak
+tulajdonítja a legerősebb ind istenérvet, mely szerint a dolgok
+keletkezése értelmes alkotót kíván, mert minden, ami keletkezik, mástól
+keletkezik.
+
+
+Buddha.
+
+72: Deussen, I. 3. 122–125. l.
+
+73: Pischel, Leben und Lehre Buddha’s. Leipzig, 1910. 8–9. l. Oldenberg,
+Buddhas Reden, Lehre, Verse, Erzählungen, übersetzt v. H. Oldenberg.
+München, 1922. XV. 1. (Posthumus munka.)
+
+74: Szeghy, Buddhizmus és kereszténység. Budapest, 1909. 39. l.
+
+75: Pischel i. m. 44. l.
+
+76: Deussen i. m. 127. l. Schmidt, Buddha. Budapest, 1920. 20. l.
+
+77: Schmidt, 68; Deussen 134. Buddha’s Reden. 18–21. l.
+
+78: Buddha’s Reden, 21., 117. l.
+
+79: U. o. 126–130. l.
+
+80: Pischel 83. l.
+
+81: Buddha’s Reden, 116–117. l.
+
+82: U. o. 45–50. l. – Schmidt 30–31. l. – Deussen 150–151. l.
+
+83: Deussen 149. l.
+
+84: U. o. 151. l.
+
+85: De la Vallée-Poussin, Nirvana. Paris, 1925. I–XXIV. 10. – Buddha’s
+Reden 291. l. – J. Dahlmann, Eine Studie zur Vorgeschichte des
+Buddhismus. Berlin, 1896.
+
+86: Deussen 158. l.
+
+87: Buddha’s Reden, 48–49. l.
+
+88: Garbe, Beiträge, 126–127. l. – Schmidt, Buddha, 107–108. l.
+
+89: Garbe i. m. 130–131. l.
+
+90: Buddha’s Reden, XXXIII. 47. l. – Schmidt i. m. 102. – Pischel,
+60–65. l.
+
+91: Deussen, I. 3., 90. l.
+
+92: Buddha’s Reden, 314–315. l.
+
+93: Pischel, 79. l.
+
+94: Szeghy, 46–47. l. – Ward, The Ethics of Gotama Buddha. London, 1923.
+Buddha erkölcstanát Epikuros gyakorlati etikájával tartja egyenrangúnak.
+A nyolcas ösvény és a nirvána csak illuziók benne.
+
+95: Oldenberg, Buddha, vége.
+
+96: Szeghy, 79. l. – Schmidt, 63. l.
+
+97: Oldenberg, Indische Philosophie, 40. l.
+
+98: Zsid. 10., 5–7., Ján. 4., 34.
+
+99: Oldenberg, Buddha. 205. l.
+
+100: H. St. Chamberlain, Die Grundlagen des XIX. Jahrhunderts. München,
+1908. 244–245. l.
+
+
+A kínai lélek.
+
+101: Kapdebo, Az építőművészet története az ókorban. Budapest, 1903.
+136. l.
+
+102: F. Krause, Ju-Tao-Fo, Die religiösen u. philosophischen Systeme
+Ostasiens. München, 1924 19–21. l. – Wilhelm, Die Seele Chinas. Berlin,
+1926. – Ku-Hung-Ming, Der Geist des chinesischen Volkes. Jena, 1924.
+
+103: Krause i, m. 8. l.
+
+104: Westermarck, Az emberi házasság története. Budapest, 1910. 87. l.
+
+105: W. Grube, Die chinesische Philosophie. Kultur d. Gegenwart. I. Abt.
+V. Leipzig, 1913. 62–63. l.
+
+106: Grube i. m. 61. l.
+
+
+Konfucius.
+
+107: Krause, Ju-Tao-Fo. München, 1924. 69. l.
+
+108: R. Wilhelm, Kung-tse. Leben und Werk. (Frommans Klassiker d. Phil.
+25. k.) Stuttgart, 1925. 1. l.
+
+109: Wilhelm i. m. 139–140. l.
+
+110: U. o. 6., 8., 192. l.
+
+111: U. o. 4., 74. l.
+
+112: Weber–Baldamus, Weltgeschichte. Leipzig, 1921. I. 33–38. l. –
+Wilhelm i. m. 84. l.
+
+113: Krause i. m. 78. l.
+
+114: Wilhelm i. m. 198. 85. l.
+
+115: Wilhelm 50., 128. l.
+
+116: U. o. 107., 135. l.
+
+117: U. o. 52. l.
+
+118: Wilhelm, 112–113. l.
+
+119: U. o. 29–30. l.
+
+120: U. o. 78. l.
+
+121: Wilhelm, 17. l.
+
+122: U. o. 59. l.
+
+123: U. o. 79. l.
+
+124: De Broglie, Problèmes et questions de l’histoire des religions,
+Paris; magyar fordítás Temesvár, 1894. 146–147. l. – Wilhelm, 62–63.,
+79. l.
+
+125: Krause, Ju-Tao-Fo. 18. l. – A kingeket szószerint fordította
+latinra Angelo Zottoli S. J., Cursus litteraturæ Sinicæ. 1879. 3.
+k.-ben. Magyarázatokkal angolra fordította Legge, The Chinese Classics.
+1880. szintén 3. k. Németre a Si-kinget fordította Strauss–Torney
+1880-ban.
+
+126: Orelli, Allgemeine Religionsgeschichte. Bonn, 1911. 58. l. –
+Harlez, Les religions de la Chine. Leipzig, 1891. 35–48. l. – Zottoli,
+Cursus, Su-king. 345., 383., 399. – Si-king, I. 6., 1.; 10., 8.; 11.,
+6.; II. 5., 4–6. l.
+
+127: Harlez i. m. 38. l.
+
+128: Grube, Die chinesische Philosophie. 64–65. l. – Krause, 34. l.
+
+129: Wilhelm, 163., 208. l.
+
+130: Krause, 150., 545. l.
+
+131: Wilhelm, 69–70. l.
+
+132: Wilhelm, 59. l.
+
+133: Grube, 73. l.
+
+134: Wilhelm, 107–109. l.
+
+135: Krause, 81–83. l. – Wilhelm, 135. l.
+
+136: Wilhelm, 114–128. l.
+
+137: Wilhelm, 32. l.
+
+
+Lao-ce.
+
+138: Grube, Die chinesische Philosophie. 71. l.
+
+139: Wilhelm, Kung-tse. 5–6. l.
+
+140: Wilhelm, Lao-tse und der Taoismus. (Frommans Klassiker d.
+Philosophie. XXVI. k.) Stuttgart, 1925. 19. l. – de Broglie i. m. 145.
+l.
+
+141: Wilhelm, Lao-tse 22. l.
+
+142: Krause, Ju-Tao-Fo. 144., 545. – Magyar fordítása és magyarázata
+teozófikus szempontból készült: Stojits Iván, Laoce életbölcselete.
+Tao-te-king. Budapest, 1907. A mai pontosabb német fordítások mellett
+már nem használható.
+
+143: Krause, Ju-Tao-Fo. 144–155. l.
+
+144: Wilhelm, Lao-tse 34. l.
+
+145: U. o. 30–40. l.
+
+146: U. o. 42–50. l.
+
+147: Grube, 73. l. – Krause, 546. l.
+
+148: Wilhelm, 68–69. l.
+
+149: Krause, 452. l.
+
+150: U. o. 583. l.
+
+
+Zarathustra.
+
+151: H. Oldenberg, Aus Indien und Iran. Berlin, 1899. 159. l.
+
+152: Carnoy, Les Indo-Européens. Préhistoire. Bruxelles, 1921.
+
+153: Oldenberg i. m. 149–150. l.
+
+154: Herodotos, Historia. Leipzig, 1830. I. 138. l.
+
+155: Darmesteter, Le Zend-Avesta, traduction nouvelle. Paris, 1892.
+
+156: Oldenberg, Aus Indien. 130. l.
+
+157: Oriental. Litteratur Zeitung. 1925. 537–540. l. – U. o. 951. l. –
+Hertel, Achaemeniden und Kayaniden, Leipzig, 1924, azt vitatja, hogy
+Zarathustra Nagy Dárius atyja idejében, tehát Kr. e. a VII. században
+élt volna.
+
+158: Oldenberg, Aus Indien. 145. l.
+
+159: Bartholomae, Die Gatha’s des Avesta, Zarathustra’s Verspredigten.
+Strassburg, 1905. 117., 119., 133. l. – Magyarra Zajti Ferenc,
+Zarathustra Zendavesztája címmel fordította a Gathákat 1912; beleélés
+alapján készült.
+
+160: Avesta, die heil. Bücher der Parsen, übersetzt auf der Grundlage v.
+Chr. Bartholomae’s altiranischem Wörterbuch von Fritz Wolff. Berlin,
+1924. XI. l.
+
+161: Oldenberg, Aus Indien. 131–134. l.
+
+162: Jaszna, 43., 3–16.; 44, 4–7.; 45, 6.; 31., 8. l. – Bartholomae, Die
+Gatha’s. 49–54.; 59–60.; 70., 20. l. – Harlez, Lenormant és többen
+feltételezik itt a semmiből teremtés gondolatát; ez azonban a helyekből
+nem tűnik ki világosan; emanaciós származással is összeegyeztethetők.
+
+163: Jaszna, 44, 3–5. – Bartholomae, 59–60. l.
+
+164: Bartholomae, 132. l.
+
+165: Jast, 10. f. – Wolff, 199–221., 232. l.
+
+166: Jast, 13. f. – Wolff, 229–258. l. – Willmann, Geschichte des
+Idealismus. Braunschweig, 1907. I. 73. l.
+
+167: Schanz, Der Parsismus. Philos. Jahrbuch. 1895. VIII. k. 153–154. l.
+
+168: Jaszna, 30., 3. – Bartholomae, 13. l.
+
+169: Oldenberg, Aus Indien, 155. l.
+
+170: Jast, 13., 77.; 19., 96. – Videvdat, 19., 43. l. – Wolff, 240.,
+297., 433. l.
+
+171: Jaszna, 44., 3–5. – Bartholomae, 59. l.
+
+172: Dr. Modi, A Zend-Aveszta vallási rendszere. Budapest, 1925. 16–21.
+l.
+
+173: Videvdat, 1. f. – Wolff 317–319. l.
+
+174: Videvdat, 2., 4–6. – Wolff, 320. l.
+
+175: Jast, 10., 34–35. – Wolff, 289. l.
+
+176: Videvdat, 2., 22–42. – Wolff, 322–325. l.
+
+177: Jast, 19., 11., 49. – Wolff, 286., 296. l.
+
+178: Videvdat, 19., 28–32. – Wolff, 430–436. l.
+
+179: Modi i. m. 54. l.-on Jaszna 62., 5.-re hivatkozik; itt azonban
+Wolff szószerinti gondos fordításában nem található.
+
+180: Modi, 53. l.
+
+181: Videvdat, 13., 45. – Wolff, 402. l.
+
+182: Videvdat, 3., 23–33. – Wolff 328–330. l. – Modi 49–50. l.
+
+183: Modi 30. l.
+
+184: Modi 56–58. l.
+
+185: Jaszna 19., 16–20. – Wolff 52. l.
+
+186: Videvdat 5., 22–25. – Wolff 344. l.
+
+187: Meurin, Le Christ et Zarathustra; id. Modi 10., 32–33. A szerző
+Bombay apost. vikáriusa volt.
+
+188: Jaszna 12., 9.; Gah 4., 8.; Videvdat 8., 13. – Wolff 41., 150.,
+366. l. – Schantz, Der Parsismus. Phil. Jahrbuch. VII. 396. l. –
+Döllinger, Heidentum und Judentum. Regensburg, 1857. 2771.-on
+bizonyságul idézi Sotiont, Strabot, Agathont.
+
+189: Videvdat 5., 8., 13., 15. fejezetei.
+
+190: Herodotost és Strabot id. Döllinger 376. l.
+
+191: Schanz i. m. 399. l.
+
+192: Modi 60. l.
+
+193: Willmann, Geschichte des Idealismus. Braunschweig, 1907. I. 73. l.
+
+194: Id. Modi 10. l.
+
+
+A gyakran és rövidítve idézett művek teljes címe.
+
+_Avesta_, Die heiligen Bücher der Parsen, übersetzt auf der Grundlage v.
+Chr. Bartholomae’s altiranischem Wörterbuch von Fritz Wolff. Berlin,
+1924. Főrészei: Jaszna, Jast, Videvdat.
+
+_Bartholomae_, Die Gatha’s des Avesta, Zarathustra’s Verspredigten.
+Strassburg, 1905.
+
+_Buddha’s Reden_, Lehre, Verse, Erzählungen, übersetzt von H. Oldenberg.
+München, 1922. (Posthumus munka.)
+
+_Deussen_, Allgemeine Geschichte d. Philosophie. I. B. 1. Abteilung:
+Allgemeine Einleitung und die Philosophie des Veda bis auf die
+Upanishad’s. 2. Abt. Die Philosophie der Upanishad’s. 3. Abt. Die
+nachvedische Philosophie der Inder. Leipzig, 1894–1908.
+
+_Deussen_, Das System des Vedanta. Leipzig, 1906.
+
+_Garbe_, Beiträge zur indischen Kulturgeschichte. Leipzig, 1903.
+
+_Grube_, Die chinesische Philosophie. Kultur d. Gegenwart. I., I. Abt.
+V. Leipzig, 1913.
+
+_Krause_, Ju–Tao–Fo. Die religiösen u. philosophischen Systeme
+Ostasiens. München, 1924.
+
+_Modi_, A Zend-Aveszta vallási rendszere. Budapest, 1925.
+
+_Oldenberg_, Aus Indien und Iran. Gesammelte Aufsätze. Berlin, 1899.
+Buddha, sein Leben, seine Lehre, seine Gemeinde. Berlin, 1921. Die
+indische Philosophie. Kultur der Gegenwart. I. I. Abt. V. Leipzig, 1913.
+Die indischen Religionen. Kultur der Gegenwart. I. 3., l. Leipzig, 1913.
+Die Veden, die ältesten Religionsurkunden Indiens. Halle, 1911.
+
+_Pischel_, Leben und Lehre Buddha’s. Leipzig, 1910.
+
+_Schmidt_, Buddha. Budapest, 1920.
+
+_Schmidt_, Az ind filozófia. Budapest, 1925.
+
+_Wilhelm_, Kung-tse. Leben und Werk. (Fromanns Klassiker d. Philosophie.
+25. k.) Stuttgart, 1925.
+
+_Wilhelm_, Lao-tse und der Taoismus. (Fromanns Klassiker d. Phil. 26.
+k.) Stuttgart, 1925.
+
+_Willmann_, Geschichte des Idealismus. Braunschweig, 1907. I. k.
+
+_Zottoli_, Cursus litteraturæ Sinicæ. Shangai, 1879–1882.
+
+
+
+
+TARTALOM.
+
+
+BEVEZETŐ RÉSZ.
+
+_I. Előszó._
+
+1. Az eszmék hatalma a köz- és magánéletben; bölcselőknél és népszerű
+íróknál. 2. Miért nem foglalkoztak a keleti bölcselőkkel?  5
+
+_II. A bölcselet-történelem tényezői és irányai._
+
+1. A filozófiai rendszert mint műalkotást három tényező érteti meg: az
+egyetemes emberi, a kultúrtörténeti és az egyéni. 2. A három tényező
+szerint három irány különböztethető meg. Az alanyi és tárgyi kritika  8
+
+
+INDIAI GONDOLKODÓK.
+
+
+Az indiai lélek.
+
+1. A néplélek fogalma. 2. Az indiai lélek sajátságai, az egységre, békés
+harmóniára törés, miszticizmus. Eszménye a jogin-révület, ennek
+lélektani analizise. 3. Asszociációs gondolkodás, passzivitás,
+fatalizmus és pesszimizmus. 4. A következetlenség, mint a spekuláció
+következménye. 5. Erős felelősségérzet. 6. Összefoglalás  16
+
+
+A védák bölcselete és a vedanta-rendszer.
+
+_I. A Véda._
+
+1. A védák fogalma; négy papi kézikönyv: Rig-, Száma-, Jadsur-,
+Atharvavéda. 2. Mindegyik három része: formulák (szanhita), rubrikák
+(brahmana), index (szutra). 3. Tartalmuk: dharma, az áldozatok
+bemutatása és brahmán, filozófiai elmélkedések. 4. Deussen műve  24
+
+_II. A régi védák (a himnuszok) kora._
+
+1. Az istenfogalom; az ősvallás a monotheizmus; az egy Isten három
+elnevezése. 2. Az ősvallásból keletkezik a politeizmus, a henoteizmus,
+panteizmus, monizmus. 3. A lélek sorsa  28
+
+_III. Az újabb védák (brahmanák) kora._
+
+1. Három iránya; az elsőben uralkodik a mitológia. Másodikban Brahmán
+kifejlődik sajátos indiai istenfogalommá. Harmadikban atman, az egyéni
+lélek egyesül Brahmánnal és fölékerekedik. Az atman relatív-negatív
+fogalom; megvilágítják a szállóigék  32
+
+_IV. Az upanisadok (vedanták) kora._
+
+1. Ellentétük a védákkal. 2. Alapgondolatuk a brahman-atman egysége.
+Három tételük: az atman az ismerő alany; megismerhetetlen; egyedüli
+valóság. 3. A lélek négy állapota. 4. A megváltás gondolata. 5. Az
+upanisadok ellentmondásai és a megoldást célzó rendszerek  37
+
+_V. A vedantarendszer._
+
+1. Lélektani és történeti keletkezése. 2. Lényege a kétféle tudás. 3. A
+vándorló lélek állapotai. 4. A jó cselekedetek és az elmélkedés  45
+
+_VI. A védabölcselet és a vedanta-rendszer értékelése._
+
+1. A néplélekből sarjad. 2–4. Alapja a törekvés az egység és a
+végtelenség felé. 5. Felismeri, hogy a boldogság bennünk van. 6.
+Eredendő hibája a vallás és a filozófia szembeállítása: a vallásból így
+babona, a filozófiából miszticizmus lesz. A lélekvándorlás a problémákat
+elmérgesíti, pesszimizmust idéz elő. 7. A philosophia perennis hatásai
+53
+
+
+A szánkja, a jóga és a kisebb rendszerek.
+
+_I. A szánkja-rendszer._
+
+Realizmus és merev dualizmus; a vedantától három pontban különbözik. Az
+ind lélek problémáit nem oldja meg, érthető az eltűnése  66
+
+_II. A jóga-rendszer._
+
+1. Az indiai kultúrélet legeredetibb jelensége. 2. Két jellemző
+tulajdonsága az istenfogalom és a révület. 3. A nyolc gyakorlat. 4. A
+gyakorlatok csodás hatása  72
+
+_III. A jóga-rendszer értékelése._
+
+Az igaz jogin komolyan törekszik az erényre; sok a visszaélés. A
+milléniumi kiállítás fakirjai. A hipnotikus-kataleptikus jelenségek.
+Önkínzások. Csak egy temettette el magát élve, életmódja botrányos  80
+
+_VI. A kisebb rendszerek._
+
+1. Purva-mimanza. 2. Az indiai materializmus. 3. A vaisésika és njája
+89
+
+
+Buddha.
+
+_I. Élete és jelleme._
+
+1. A források. 2. Életének hiteles adatai. 3. Jellemzése a legendák
+alapján. Születése szemlélteti önérzetét; 4. megtérése akaraterejét és
+révületre hajló természetét; 5. vándorélete tanítói egyéniségét; 6.
+halála egész jellemét  94
+
+_II. Tanai._
+
+1. A négy nemes igazság a benaresi beszédben; nirvána. 2. A lélek
+tagadása, az öt létmozzanat (skandha). 3. A 12 tagú oksági kapcsolat. 4.
+Erkölcstana  108
+
+_III. A buddhizmus értékelése._
+
+1. Elterjedése. 2. Ennek okai: elítéli a külsőséges kultuszt, nemes
+erkölcsöt hirdet, az ind kultúra terjesztője; Buddha nagy egyénisége. 3.
+Jézus és Buddha: életük, haláluk és világnézetük ellentéte  125
+
+
+KÍNAI GONDOLKODÓK.
+
+
+A kínai lélek.
+
+Ősrégi a kultúrája; felületes írók és szaktudósok véleménye. Jellemző
+vonásai: 1. család- és fajszeretet; árnyoldala az erős érzékiség. 2.
+Túltengő gyakorlati értelem, üzleti szellem. 3. Atomisztikus
+gondolkodás; a kínai nyelv és írás szerkezete. Gépiesség.
+Teremtőképzelet hiánya  137
+
+
+Konfucius.
+
+_I. Élete, jelleme és szerepe._
+
+1. Jelentősége. 2. Származása. 3. Kedveli a szertartásokat. Ezzel szerzi
+a Kon-fu-ce nevet. 4. Zene iránti szeretete. 5. Hivatása. 6. Reform
+tevékenysége. Fővárosi előljáró, munkaügyi miniszter. Az ellenzék
+vezérét kivégezteti. 7. Kormányzati bölcsesége: Főteendő a fogalmak
+helyreállítása, ennek eszközei: _a)_ A tekintély, tisztelettudás, szülők
+iránti szeretet. _b)_ Előljárók jó példája. _c)_ Erkölcsös nemzeti zene.
+_d)_ A tisztviselők nagy szeretete a nép iránt. 8. Bukása. «A nők éneke
+űzött el.» 9. Tanítói egyénisége. A nevelés célja és eszközei. 10. Írói
+tevékenysége. A szent könyvek összeállítása: I-king, Su-king, Síking. A
+tavasz és ősz könyvei. A szertartások könyve. A szép törvénye. 11.
+Halála; tiszteletének fejlődése  144
+
+_II. Világnézete._
+
+1. A kínai vallás Konfucius előtt, monoteizmus, deizmus, babonás
+természet- és szellemimádás. 2. Konfucius a monoteizmus emlékét megőrzi,
+maga agnosztikus. A Jang-Jin-elmélet  159
+
+_III. Életfelfogása._
+
+1. Etikai rendszere kollektivizmus; demokratikus monarchia. 2. Eszménye
+az átlagos kínai ember négy jellemvonása. Az emberiesség nem pozitív
+szeretet. A 10 kötelesség. Az államfenntartó öt viszony. 3. A fejedelem
+és alattvaló. A méltatlan király elűzhető, megölhető. 4. Társadalmi
+törvények: a változások, képek és ítéletek törvénye  164
+
+_IV. Méltatása._
+
+1. A tettek embere. Tragikuma: őrzi a régit, de szellemébe nem hatol;
+megcsontosodik a művelődés. 2. Világnézete és a keresztény hithirdetők.
+3. Erkölcsi téren vérbeli politikus. Hamis esküje, kémszerepe. 4.
+Alkotása külsőséges kultúra  171
+
+
+Lao-ce.
+
+_I. Élete._
+
+1. Kína misztikusa és metafizikusa. 2. Életének egyetlen bizonyos adata
+találkozása Konfuciussal. 3. Elveszti hitét a kultúrában. 4. Halála  175
+
+_II. Tanai: A Tao-te-king._
+
+1. A világ leghomályosabb könyve. 2. A tao jelentése Konfuciusnál,
+Lao-ce-nél: a lét forrása, célja, megismerésének alapja. 3. Eszmetana. A
+platoni eszmék. A kimondhatatlan és kimondható fogalmak, a szavak. Az
+önalkotta fogalom minden rossz forrása, eltávolít a természettől, a
+«vu-vei» a nemcselekvés egyesít vele  179
+
+_III. Lao-ce életfelfogása._
+
+Két út a nagy Tao-hoz: a lét és nemlét útja. 2. Az élet
+meghosszabbítása, alchimia. 3. Rendszere negatív egoizmus, destruktív.
+Ellenségszeretete. 4. Egyén és társadalom. A bajok oka: a kormány
+beavatkozása az életbe, a tudás és a kultúra. 5. Értékelés  183
+
+
+AZ IRÁNI LÉLEK.
+
+
+Zarathustra.
+
+1. Ő a nemzet bölcse, az iráni Mózes. 2. Az iráni lélek konzervatív,
+tekintélytisztelő, optimista, igazságszerető  191
+
+_I. Élete._
+
+1. Baktriában Kr. e. 1000 körül született. 2. A pusztába vonul,
+kinyilatkoztatást nyer. 3. Családi élete, üldöztetése és halála  193
+
+_II. Az Aveszta._
+
+1. Zarathustra írta a legrégibb részét. 2. A nagy és kis Aveszta
+könyvei; európai sorsuk. Auquetil, Voltaire és Herder  196
+
+_III. Az Aveszta világnézete._
+
+1. Ahura-Mazda az egy Isten, négyféle lényt teremt: főangyalokat,
+angyalokat, szellemeket, eszméket és elemeket. Asa, Mithra, Anahita. A
+platoni eszme, præexistentia és a fravasik tana. 2. A rossz problémája.
+Mennyiben tanít Zarathustra dualizmust? 3. Az emberi lélek. Őstörténet
+és halhatatlanság  198
+
+_IV. Zarathustra erkölcsbölcselete._
+
+1. Az egyénnek Asát, az igazságot kell megvalósítania gondolatban,
+szóval, cselekedettel. Jótékonyság, mértékletesség. Az érdemek
+kamatozása. 2. A családi élet kötelessége. A párszi lány imádsága. A
+feleség főerénye. A notisztelet. 3. Az iráni társadalom  205
+
+_V. A rendszer értéke._
+
+1. Leszámol a politeizmussal, panteizmussal és a babonás áldozatokkal.
+2. Erkölcsbölcseletében meghaladja Buddhát és Konfuciust. 3.
+Árnyoldalak: a rituális tisztálkodás visszataszító, vérfertőző
+házasságra, többnejűségre és kegyetlenségre ad alkalmat. 4.
+Megtermékenyítette a görög gondolkodást  210
+
+A bevezető részhez:
+  Az indiai gondolkodók fejezeteihez  215
+  A kínai gondolkodókhoz  220
+  Zarathustrához  222
+
+Jegyzetek  215
+
+Gyakran, rövidítve idézett művek  225
+
+
+
+
+*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 76238 ***