diff options
Diffstat (limited to 'old/66593-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/66593-0.txt | 2387 |
1 files changed, 0 insertions, 2387 deletions
diff --git a/old/66593-0.txt b/old/66593-0.txt deleted file mode 100644 index 449c960..0000000 --- a/old/66593-0.txt +++ /dev/null @@ -1,2387 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Nem én kiáltok, by Attila József - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Nem én kiáltok - -Author: Attila József - -Release Date: October 22, 2021 [eBook #66593] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the SZTE Miscellanea - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK NEM ÉN KIÁLTOK *** - -JÓZSEF ATTILA - -NEM ÉN KIÁLTOK - -1925 - -KOROKNAY-KIADÁS, SZEGED - -Ebből a könyvből készült 100 számozott és a szerző által aláirt példány -piros címnyomással merített papiron, I–XXV: és 26–100-ig, amelyek -könyvárusi forgalomba nem kerültek - - NEM ÉN KIÁLTOK, A FÖLD DÜBÖRÖG, - VIGYÁZZ VIGYÁZZ, MERT MEGŐRÜLT A SÁTÁN, - LAPULJ A FORRÁSOK TISZTA FENEKÉRE, - SÍMULJ AZ ÜVEGLAPBA, - REJTŐZZ A GYÉMÁNTOK FÉNYE MÖGÉ, - KÖVEK ALATT A BOGARAK KÖZÉ, - Ó, REJTSD EL MAGAD A FRISSEN SÜLT KENYÉRBEN, - TE SZEGÉNY, SZEGÉNY. - FRISS ZÁPOROKKAL SZIVÁROGJ A FÖLDBE – - HIÁBA FÜRÖSZTÖD ÖNMAGADBAN, - CSAK MÁSBAN MOSHATOD MEG ARCODAT. - LÉGY EGY FŰSZÁLON A PICI ÉL - S NAGYOBB LESZEL A VILÁG TENGELYÉNÉL. - Ó, GÉPEK, MADARAK, LOMBOK, CSILLAGOK! - MEDDŐ ANYÁNK GYEREKÉRT KÖNYÖRÖG. - BARÁTOM, DRÁGA, SZERELMES BARÁTOM, - AKÁR BORZALMAS, AKÁR NAGYSZERŰ, - NEM ÉN KIÁLTOK, A FÖLD DÜBÖRÖG. - - - - -FÉRFISZÓVAL - - -A szerelmes szonettje - - Kerengő bolygó friss humusza lelkem - Nehéz ekével szántja milliárd - Vad, barna fájdalom s hegyes vasát - Mélyen lenyomva gázol át a telken. - - Gőzös, meleg barázdákon vetetten - Kincses kalászok bólogatnak át - Az út felé, hol kényes, büszke fák, - A szépség fái búgnak át a berken. - - Alattuk szívem űl, a mindig éhes. - Sötét szeme s paraszti szája véres. - És éles sziklán gyilkos késeket fen. - - Egy tiszta érzés arra bandukol - S forró vér gőze száll ködökbe, hol - Szépség-fák állnak illatokkal telten. - - -Útrahívás - - Lelkedet halk ritmusok ősi habján - Hadd viszem csak szép, kicsi lány magammal. - Ismeretlen, messzi vizek hulláma, - Halld, idemormol. - - Libbenő szép szívem az ár locsolja – - Csolnakom ring – szállna az útra már is, - Ó, hiszen vár engem a messzi szépség - Szűz kikötője! - - Jöjj velem hát, szebb legyen égi partja - S büszke várát nagy szemed enyhe fényén - Símogatván, tégye barátosabbá - Ifjui kellem. - - Jöjj, utunkon majd gyönyörű, szivárvány - Színü álmom fárosza gyúl, ha este - Fölsuhanván vágyim, utánad úsznak - S csillog ezüstjük. - - Jöjj velem, mert nélküled is megyek már! - Eh, mit is vársz – jössz-e vagy elragadlak: - Akarásom nem töröm össze lányos - Ostobaságon! - - -Névnapi dícséret - - Rózsás ajkaidon mámoros élet él - Munkás két kezeden nyílik a friss tavasz, - Hajlós-szál derekad – nincs fakadóbb virág! - Hűs és drága zafir szemed. - - Nem dícsérhetem én termetedet sehogy; - Oly mű nincs sehol, ó, mely vele érne fel! – - Márványkőben a vér: kő, nem igaz, nem él – - Benned vér dübörög, piros. - - Istentől ragadott bronzkoszorú hajad, - Arcod lent a pokol dús tüze érlelé, - Élő kebled a szép, gyönge japáni nipp, - Krisztust vesztene el bokád. - - Te vagy Máriaként asszonyok asszonya! - Nem méltó Tereád senki se, jól tudom, - Ám büszkén akarom, hullva borulj elém, - Mondván: El ne veszíts, szeress! - - -A szemed - - Nagy, mély szemed reámragyog sötéten - S lelkemben halkal fuvoláz a vágy. - Mint ifju pásztor künn a messzi réten - Subáján fekve méláz fényes égen - S kezében búsan sírdogál a nád. - - Nagy, mély szemed reám ragyog sötéten - S már fenyves szívem zöldje nem örök. - Galambok álma, minek jössz elébem? - Forró csöppekben gurulnak az égen - S arcomba hullnak a csillagkörök. - - Nagy, mély szemed reámragyog sötéten - S a vér agyamban zúgva dübörög. - - -Nő a tükör előtt - - A tükör előtt öltözik. Csupasz, - Akár a frissen megköszörült penge. - Nem látta férfi, mégis beleszúrja - Kegyetlen tükre minden férfi-szembe. - - A tükör előtt öltözik. Gyapjú - Kelmét neki növeszt a férfi nyája. - Szoknyaként veszi magára a poklot - S az ég fodorként hullámzik alája. - - Hajára aggat mély rejtelmeket, - Vagy hajnalból köti ragyogó kontyát - S a férfierő roppant vásznait - Ujjai apró szallagokra bontják. - - Fülönfüggőül szívünket veszi, - Nem hallott zenét csak neki zenéljen - És nyelve alatt jéghegyeket hordoz, - Hogy forróságát elvermelje mélyen. - - Lelkiismeretünket gyújtja föl, - Hogy szemöldökét véle bekormozza, - Tiz manikűrözött méregfogát és - Ajkát vérünkkel festi meg pirosra. - - S már készen van és nincsen rajta más. - Á, dehogy! tán csak egy virágszál éppen! - Annyira egyszerűen indul el, - Hogy szőnyegére: holt agyunkra lépjen. - - -Férfiszóval - - -I. - - Erdő vagy, ifju, lombos, ezredéves, - Mely éjenként vad titkokat susog, - Ott leskődnek lapulva terebélyes - Nyugodt kéjekhez szörnyü gyilkosok, - - A gyilkosok, kik mosolyodnak kését - Riadt szivemben forgatják vadúl, - Míg más tájon a szerelem s a szépség - Vígan dúdolva bölcsőket gyalul. - - A szőkeséged kora hajnalég - És űzöm egyre, loholó bolondmód, - Kiben az őrület tallója ég. - Mérföldet lép ő, fellegekbe bomlót. - - Mint izzó létra, végtelent hatolt át - Vágya, de rajta szédül és hebeg, - Ki futván, égnek viszi a lajtorját - És el nem éri soha az eget. - - Bronz kebled hasonló a föld rögéhez: - A végtelen, mélységes földeket - Álmodják csiraszagu istenségek. - Szeretném asszonyként ölelni meg, - - Ha forró, szomjas záporok után - Nagy roppant teste gőzöl és liheg még – - Ölelj meg, ó, most benned is talán - Minden lányt, asszonyt egyszerre ölelnék! - - -II. - - Énektestű és ismeretlen - Ő, az igazi kedves mindig. - Szivünk ormán él s minket is - Szelid erővel odaindít. - - Hogy meredekjén bátorítson, - Szerelme mély mezőkre tárul, - Ilyenkor egy-egy üstökösláng - Lelkünkbe hull a homlokárul. - - Mosolya vízcsepptiszta tenger - S az ő szomoru mosolyába - Beléömlik minden más asszony - Tisztító, éhes kacagása. - - Szelid keze csak símogat majd, - Szeméből kibuggyan a kláris. - Zenélő, örök sebeinkből - Kihajtanak még violák is! - - -Nyolcesztendős lányok - - Hosszu sorban jönnek, mennek, - Apró ördögök, de szentek, - Homlokuk friss, meleg kenyér, - Szén a szemük, szénparázs. - - Hosszu sorban jönnek, mennek, - Mint a virág, úgy szeretnek, - Ugy szeretik a fiukat, - Akárcsak a gyöngyvirág. - - Hosszu sorban jönnek, mennek, - Ha sírnak is: csak nevetnek. - Messze vannak, messze vannak, - Mint a vídám csillagok! - - -Asszonyvárás asszonyszobor mellett - - Asszonyra várok, aki vággyal telve - Most szép, forró kezével - Hajamba túrna s nagyon megölelne. - - Asszony. S villogna bőre a homályba, - Mint ez a szoborasszony, - Kire félénken hull a holdvilága. - - Asszony, kinek oly megadó az ajka, - Mint ez a szoborasszony, - Ki szép kőtestét félénk holdnak adja. - - Nem is tudom: ki. Szent és messzi asszony. - Egy áldott száj, ki számra - Mohó polipként s forrón rátapadjon. - - Súlyos parfőmje fojtogatva szállna - És megremegne szívem, - Mint szellőtől meging dús, déli pálma. - - S ha megkérném, a szobor mellé állna – - Ó, forró, szép szobor, kin - A holdvilág is tüzes csókká válna! - - Szobor, egy élő asszony állna melléd!… - Szobor, hideg s én mégis - Megcsókolom most fényes, büszke mellét. - - -Ezerfárosznyi végzet - - Mintha szerelmes béka - Dús, fülledt nyári réten - Lassan, pihegve mászna - Szép, szűzi tó fele, - - Mohón reszketve ajkam - Ugy kúszik selymesében - Mélyillatú hajadnak - Fehér válladra le. - - A szemed ne emeld föl, - Életberántó fénye - Zavarná most a szívem, - Ki rőt vágyam tüzén, - - Magagyújtotta máglyán - Ma lelkesen elégne: - Őrjöngő tűzimádó - Módján szédült legény. - - Ó, hadd ölellek által, - Mint ritka aranyércet - Olvasztók forrósága, - Te, csókok ércere! - - Vakult szemeknek ég itt - Ezerfárosznyi végzet, - Én éber toronyőröm - Kábulj te is bele! - - -Dícsértessék - - Rózsa, rózsa, szállj és énekelj… - És dícsértessék csúf, hazug szava, - Olyan hajnal lengesse szivét - Amilyen örök bennem ő maga. - - Minden lelkem csak kőrakás neki. - Fölötte holt galambok csapata – - Mélyen magában leljen a virágra, - Ha nincs is színe, nincs is illata. - - Dícsértessék. Tőle szállt fölém - Egy magasztos nyugalmu pillanat, - Mikor nem vártam. És még akkor is - Minden kristályom sírva széthasadt. - - Csúcsán, sötét, különös fényeken - Siklik bennem és nem tudni, hova. - Kiégeti a szememet belülről. - De dícsértessék csúf, hazug szava. - - -Rög a röghöz - - Jőjj testvérkém, atyánk, a bujdosó nap, - A távol falujába ballagott. - - Fönn már kigyújtják üvegét a holdnak, - A hamvas, égi templomablakot. - - Fészkében ring a száz ujjongó fecske, - Szívemben minden mámoros szavad. - - Reszket – mint ujjunk – mind a levelecske - És rög a röghöz csókosan tapad. - - Egymás mellett mi is rögök vagyunk most, - Minket a gyönge, friss vetés szeret. - - Jőjj kedvesem, tested lelkembe hullasd, - Bennünk a föld barázdát rejteget. - - Az est sötét báránya ballagóba, - Feketébb hulló selyemgyapja már - - S még szőke hajad sárga-rózsadombja - Fülledten csókom harmatára vár. - - -Csudálkozunk az életen - - Ha mosolyog, mosolya csupa csillag, - De ha szomjazom, akkor friss patak, - Az én kedvesem az egeknek nyílhat, - De megcsókolni csak nekem szabad. - - Haja szurokkal elkevert arany, - Harmatos erdők az ő szemei, - Küszöbe elé terítném magam - Lábtörlőképpen, de nem engedi. - - Szavunk zugában megbuvik a csók, - Testvéreihöz lopva jön ide… - Mező álmodhat össze annyi jót – - Az én kedvesem a füvek szive. - - Este a csókok megszöknek velünk - S végigfutván a világi teren, - A hajnali égre leheveredünk - És csak csudálkozunk az életen. - - -Mért hagytál el, hogyha kívánsz - - Igaz-e, hogy érezlek most is, - Amikor messzire vagy tőlem? - Mért hagytál el, hogyha kivánsz, - Ha bennem lehetsz csak ünneplőben. - - Mért nem csókolsz, ha úgy esik jól? - Mért fáradnak el a rohanók? - Mért rág szú-módra szét a tenger - Karcsú, viharra teremtett hajót?… - - Tudom, hogy jössz majd. Ugy esel belém, - Mint szép, szikrázó mennykő a tóba! - De megégetnők-e a világot, - Vonagló lángokként összefonódva? - - S pocsolyákba árkolt bús arcomba - Birnál-e nézni, ha én is belelátnék?… - Ó asszonyom, te balga, te bolond, - Játszót-játszó, ostoba, semmi játék! - - -Sacrilegium - - Mint vad, részeg legény, kit mámorában - Templomba visznek sátános borok - S kurjongatván a Szűzhöz ott galádan, - Felé ölelni-vágyva kujtorog, - - Hogy megremeg a gyermek is karában, - Midőn a szeme véresen forog – - A súlyos távoltól őrjítve vágyam - Én asszonyom, feléd úgy tántorog. - - Madonna-lélek, ó azért ne vess meg, - Hisz engemet, halálra, már keresnek - A bánatok, mint bősz tömeg, ha lát - - Szentségtörést: vad bosszúért kiált. - Tudom, hogy engem durván megköveznek. - – Csak te megadd a Szűz bocsánatát! - - -Hűség - - Mint holt leánynak őrült szeretője, - Ki este, hogyha gyúlnak csillagok - És fényük búsan, szomorún lobog, - Mint gyertyák, melyek, hol a szemfedője - - A holt leánynak sápadtan fehérlik, - Búskomoran, hallgatva állanak; - Mint jegenyék, ha már leszáll a Nap - Sötét csúcsukra hintve égi fényit, - - Haldoklóként, ki utolsót lehel még, - Melyben szép lelke rejtve szétoson – - Ki este surran álmos utsoron, - Hóna alatt bíborló, hímes kelmék - - S belopózván félénk, nyikorgó ajtón, - Halkan könyez csöndes, fehér szobán; - Holtan hallgat csöndes, fehér leány - S künn ifju vágyak sírnak fel sohajtón. - - Búját a borzalom, miként nagy, éji - Bagoly a szárcsát, úgy rebbenti meg. - De megcsókolja forrón hóhideg - Ajkát a holtnak, aztán elmetéli - - Nyakát, fehér nyakát s vörös selyembe - Burkolva szép fejét, szökik haza - S habár a hús a csontokon laza - S már foszladoz, csak őrzi, őrzi egyre. - - Ugy őrzi lelkem is te képedet, - A távoltól megóva, itt, szivemben. - De az nem oszlik: Bánatműteremben, - Ahol a szobrász sírva ténfereg, - - Tört szobrokat szórván az éjbe szét – - Ott hallgat emléked halotti maszkja - S előtte, ami szóra nem fakasztja, - A szerelem pirosló mécse ég. - - -Nyár volt - - Nyár volt, - De mindnyájan fáztunk, - Hát begyújtottunk a mesekályhákba, - Ott melegedett belém, - Hogy valahol, ahová elérünk, - Vár ránk a lány, aki mi vagyunk, - Vár rátok a legény, aki meg ti vagytok, - Biztosan és észrevétlenűl, - Mint hóborított földekben a tavasz - És előjön és megigéz, - Ha napszivünk kisüt szép homlokunkon. - - - - -VILLÁMOK SZERETŐJE - - -Villámok szeretője - - Ördög röhög és Isten sír belőle, - Pap és csibész a villámok szeretője. - - Mindig beszél: „Mondd, testvérem, nem alszol?“ - S legszebb álmában kenyérhéjat majszol. - - Búzát vet s hideg csillagokat gyomlál, - Korgóbban korog húsz dühödt gyomornál. - - Hordókra áll és templomokba tér be, - De vasgerincü és még nincsen térde. - - Ha szép idő van, a földeken fekszik, - Csak ritkán békít, csak ritkán verekszik. - - De fergetegben hegyormokon állva - Villámszivét az éjszakába vágja. - - S mig ember, barom, fa, szeliddé retten, - Boldogan sír a megtárult egekben. - - -És keressük az igazságot - - Lábunk elkophat hónaljig, - Sej haj, fütyülve baktatunk, - Igazságot keresünk, de - Nem találunk még seholse. - - Nincsen batyunk, csak az agyunk, - Betyárkodó Ábel vagyunk, - Nem kérdik, hogy szivünk dög-é, - Gondolatunk az ördögé, - Lelkünket meg Isten fogja - Sziklaszántó ostorosba. - - Hogyha tél van, hát dídergünk - S nem is tudjuk, hogy didergünk, - Szemünk, fülünk lefagy együtt, - Lázas szóval melengetjük, - Nem hálunk soha árnyékban, - Zsebünkben is csak szándék van, - Magunk vagyunk: a kenyerünk, - Hogyha vesztünk, ugyis nyerünk, - Ínség, asszony nem bir velünk, - Északnak meg délnek megyünk, - Koldusokkal parolázunk, - Ott a tanyánk, ahol ázunk, - Összenőtt már a két kezünk - S nem könyörgünk, nem vétkezünk, - Nagy éhünk van s nem éhezünk, - Mindig korábban érkezünk, - Szájunkra a jövő hágott, - Kiáltunk emberebb világot, - Szeretetet, szabadságot, - Szél a lábunk, arcunk áldott, - Nézünk minden követ, ágot, - Ahol utat ki se vágott, - Sej haj, dallal, jó vigasszal, - Asztaltalan szómalaszttal - Keressük az ígazságot. - - -Hét napja - - Tintába mártom tollamat - És tiszta, kék égbe magamat. - - Félrerángatom a harangkötelet, - Falbaverdesem szegény fejemet. - - Ki látja meg, hogy már látszanak - Kilógó nyelvünkön az igért utak, - Hogy nincsen hiába semmi és a minden - Nem siklott ki föltépett ereinken, - Hogy kristály szeretne lenni a patkány is - S a darabkább utálja már a darabkát is, - Hogy magadat tisztán találod meg másban - És nyugalom van a szükséges rohanásban, - Hogy leheletünktől kigyúlnak a házak, - És engesztelő vízzel már locsolgatnának, - Hogy hídak robbannak a szegényemberekben?! - - Ó, barátaim, hét napja nem ettem. - - -Tanulmányfej - - Mély szürkeségbe szédült át a reggel. - A korcsma terme sáppadt, búskomor. - Dús polcain a sűrű alkohol - Fondorkodik nagy, tarka üvegekkel. - - Benn férfi űl s nehéz, vörös kezekkel - Flaskót dédelget s dünnyög vagy danol; - Földszín bajszán leperg a drága bor; - Tört, száraz tófenék az arc; de: ember. - - Zsíros haján rossz bőrsüvegje roggyan, - Nyakán csúf ér dagad meg egyre jobban. - Agyán pihennek elfáradt borok. - - Ködlepte, síkos szemsikátorában, - Véres kövén a mámor tántorog. - Csak ül. S alakján bárgyu lomhaság van. - - -A gondolkodó szonettje - - Dübörgő gépváros zúgó agyam. - Hangja – mit roppant barlangvisszhang adhat - Mély orgonára és a gondolathad - Rokkant derékkal görbed untalan, - - Mint korhadt fűz görnyed szomoruan - Deres partján zajló, jeges pataknak. - Az építők téglát téglára raknak, - Molnárok szíja suhogón suhan. - - S mind robotol – minek? maguk se tudják, - De egyszer tán megúnják ezt a munkát, - Izzadt ölükben őrület fogan – - - S – egyszerre mind! – kizúdulván a kába - Műhelybörtönbül bősz anarkiába - Szétkujtorognak részeg-boldogan! - - -A bátrak - - Ki gyáván várja a halált, - Magába zárja azt a föld, - Midőn a száj lilára vált - S két szeme rémületre tört. - - Annak nem nyitja a titok - Bordó, nehéz, nagy függönyét, - Csak aki bátran állitott - Elébe s büszkén tépi szét. - - Ó nagy, ki bátran odaállt, - Hol búg a néma sejtelem - S szolgáját hívja, a halált, - Alázattal ki megjelen. - - Minden liliom illata - Hűlő, meleg szivén libeg, - Ó szent, ki bátran, át, oda, - Ifjú lélekkel halni megy! - - -Bosszuság - - Azt hiszik, ha ők karikáznak, - Te legalább is frászkarikával fogsz karikázni - S elvégre már tudhatnád, - Ha csőstül is ömlenek panoptikumokba, - Az egészségügyi muzeum csak fontosabb, - S ha jó is a holdas éjszaka, - Azért inkább kell nappal a napvilág. - Kutya dolog a népekkel törődni? - Magaddal törődni még kutyább - S végeredményben mégis egyre megy. - Regélni fogsz úgyis, az itéletnapig, - Mert nincs jogod befogni a szádat, - Ameddig csak foszlik belőle a szó, - Épp, mint karácsonykor a parasztkalács. - Most azért csak dühöngd ki magad, - Mondd el párszor könnyülő, igaz szívvel: - Fene, aki megeszi! - Mert a csorba ekevasakat - Immár igazán kicserélhetnék. - - -Komoly lett már - - Komoly lett már hejehuja lelkem, - Addig jártam ősz Uramhoz én. - Ott is, ott is mindig csak követelőztem, - De mit akartam, de mit is akartam? - - Kalapáló, hajórakó kedvet, - Meleg asszonyt, hálószőni is, - Hogy én, gyarló eszem szerint értelmetlen, - Botor tengerének értelmet is adjak. - - Mi voltam én?… Oktalan próféta, - Cifra szóvá gyötört akarás, - Irigy, ha a másik szebben mond igét, - Hiuságból vágytam töviskoszorúra. - - A fájdalom Isten feddő szava - S fájdalomtól csöpög a szívem, - Mint bő veritéktől a szegények arca - S meleg olajtól a gépek karjai. - - Nem kérek már bús bocsánatot se, - Csak igenigen alázkodom. - Nincsen az az asszony, akit nem kivántam - S asszonyriasztóra könyörgöm az arcom. - - Érzem, hajnali falucska lettem, - Szelidség nyugodt tehenei - Ballagnak belőlem az Ur kegyelmének - Friss és térdigfüves legelője felé. - - -Milyen jó lenne nem ütni vissza - - Mikor nagyokat ütnek rajtunk, - Milyen jó lenne nem ütni vissza - Se kézzel, se szóval, - Világitni a napvilággal, - Elaltatni az éjszakával, - Szólni a gyávaság szavával, - De sose ütni vissza. - - Lelkeimmel pörölnöm kéne - S élvén is vagyok most a béke. - Kristály patakvíz folydogál - Gyémántos medrü ereimben. - Szelid fényesség az ingem - És béke, béke mindenütt, - Pedig csak én élek vele!… - Fölemelnek a napsugarak, - Isten megcsókolja minden arcom - És nagy, rakott szekerek indulnak belőlem - A pusztaság fele. - - -Miért mondottál rosszat nékem - - Miért mondottál rosszat nékem? - Én nem bántottalak, barátom, - Hogyha valamiért haragszol - Szívesen bocsánatot kérek - S szeretném, ha most velem jönnél, - Megnézzük majd a favágókat - S leheverünk együtt az erdőn, - Fejünk fölött hullámzanak a lombok, - Hűs tengerfenékről az eget nézzük, - Ahol meg zsenge felhők lombosodnak. - Ott nagy nyugalom karol majd belénk - És nékünk az most olyanigen jó lesz, - Háromszoros a jó, ha kettő kapja, - Azért szeretném, hogyha velem lennél, - Mig odahallik este a harangszó, - A bogáncsokat leszedjük egymásról - S hazaballagunk éppolyan fáradtan, - Miként a kapás, szótalan munkások, - Akik a földek békés erejébe - Százannyit termő magokat vetettek. - - -Megfáradt ember - - A földeken néhány komoly paraszt - Hazafele indul hallgatag. - Egymás mellett fekszünk: a folyó meg én, - Gyenge füvek alusznak a szívem alatt. - - A folyó csöndes, nagy nyugalmat görget, - Harmattá vált bennem a gond és teher, - Se férfi, se gyerek, se magyar, se testvér, - Csak megfáradt ember, aki itt hever. - - A békességet szétosztja az este, - Meleg kenyeréből egy karaj vagyok, - Pihen most az ég is, a nyugodt Marosra - S homlokomra kiülnek a csillagok. - - -Tavasz van! Gyönyörű! - - Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz, - A vén Duna karcsu gőzösökre gondol, - Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik - Mezei szagokkal a tavaszi szél. - - Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne, - Friss, hóvirághúsu, kipirult suhanás. - Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán! - Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás! - - Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég! - Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél! - Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel – - A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél! - - - - -A LEGUTOLSÓ HARCOS - - -A legutolsó harcos - - Valami forró, nyári éjszakán - Gyárfüst ölelt át lomha földszagot - S a legnagyobb lélek szökkent belém: - Az ucca és a föld fia vagyok. - - Ma hat földrészre nyílik bimbaja – - Szép szívem óriás, piros virág - És villamos hullámok lengetik - Világbelengő, kitárult szagát. - - Börtön, kaszárnya, templom nem elég, - Hogy a hegyekről ledobja szavam - És minden ige fölöttem lebeg - És minden más szándék szándéktalan. - - Ha én sírok, a világ vére hull, - Ha káromkodok, minden trón remeg, - Ha nevetek, az Isten is örül - S tavaszba szöknek akkor a telek! - - Hitem a sors lesz: Szívbéli Urunk - Akar csodátlan, új, legszebb csodát – - Kaszárnyát, börtönt elrombolnak az - Arcunkról ömlő, lelkes lavinák. - - Minden jövendő tűz is bennem él, - Hogy az utolsó harcos én legyek. - A simogatás az én lobogóm - S minden megindul, hogyha én megyek! - - A lelkesedés zengő süvegét - Égig hajítják a görnyedt napok, - Ha szívetekben a tükör leszek: - Az ucca és a föld fia vagyok. - - -Lopók között szegényember - - Lopók között szegényember, - Szegényember sose fél, - Minek félne, szíve, lelke - Erősebb a többinél. - - Lopók között szegényember, - A Jóisten megsegél! - Nincs tehene a szegénynek, - De ha van is elvetél. - - Lopók között szegényember, - Szegényember kapanyél. - A világot megkapálni, - Szegényember annak él. - - -Szegényember balladája - - – Szegényember, hogy adod a bölcsőt? - – Csöpp a gyerek, hogy adnám a bölcsőt? - – Király vagyok, bírok nagy erővel, - Ha nem adod, elveszem erővel. - - Szegényember, hejh, csak egyet szólna – - A király már katonákért szólna. - De a bölcsőt a tóba hajítja, - Csöpp gyerekét utána hajítja. - - Szegényember sír-rí a börtönben, - Szegényember nevet a börtönben. - Nincs a gyerek már a rossz világban, - Jobb sora lesz, hajh, vizi-világban! - - -Szegényember szeretője - - Világ van a szegényember vállán, - Istent emelt mindig másik vállán. - Dühödne meg okosan egyszerre, - Mindakettőt ledobná egyszerre. - - Szegényember sose kér kalácsot, - Szegényember sose kap kalácsot. - Kis kenyérrel, nagyon feketével, - Fehér lelkét őrzi feketével. - - Szegényember sója is ízetlen, - Szegényember kedve is ízetlen. - Eladó kis holmija vetetlen - S ha van ágya, az is megvetetlen. - - Szegény ember akkor lop, ha éhes, - Akkor se lop, dehát nagyon éhes. - Akkor is csak szegényebb szegény lesz. - S míg lesz szegény, mindig több szegény lesz. - - Kisgyereke sohase veretlen, - Asszonya se marad megveretlen, - De akármily gyönyörű lány lennék, - Szegényember szeretője lennék. - - -Aki szegény, az a legszegényebb - - Ha az Isten íródiák volna - S éjjel nappal mozogna a tolla, - Úgy se győzné, ő se, följegyezni, - Mennyit kell a szegénynek szenvedni. - - Aki szegény, az a legszegényebb, - Fázósságát odadja a télnek, - Melegét meg odadja a nyárnak, - Üres kedvét a puszta határnak. - - Köznapokon ott van a dologba, - Várt szombatját száz gond nyomorítja, - S ha vasárnap kedvét megfordítja, - Akkor máris hétfő szomorítja. - - Pedig benne laknak a galambok, - Csiliagtollu éneklő galambok, - De így végül griffmadarak lesznek, - Hollónépen igaz törvényt tesznek. - - -Sírdomb a hegycsúcson - -A holtan megbántott Adyé - - Üveghegy ez. Ezerszínű üveg. - Az ördög csuszkál oldalain föl-le. - Hántott héjú szivekből ez a hegy - Már régen épült. S énekelni megy - Hajnalban ez a hegy a vaksi földre. - - – Sej haj, meghalt!… Ó, meghalt!… Hosszu csend, - A hegy kigyúl és táncolni kezd aztán. - Egy sírdomb megy a hegy csúcsára. Fenn, - Ott fenn megáll. Lefekszik. Vértelen - Fénylelke forrón leömlik az arcán. - - Hullámzik még és lépcsőkké mered. - – A hegy csúcsáról nagyon messze látni, - Fennebb, a hantról, még messzebbre látni, - Ki akar látni, apró emberek? – - Csak csend. És újból zeng, ragyog a hegy. - - -Juhász Gyuláról való nóta - - Hát huszonötév rút robotja kellett - Szép, szűz szándékok postakocsiján, - Hogy egy ital bor légyen áldomása? - Hát ezért szédült nagy, szerény szive, - Kürtjét fujván a tündöklő bakon? - Az értetlenség és a félreértés, - Magyar, dacos, konok-sörényű mének, - Nagy bánatának szelid gyeplején, - Hogy végre mégiscsak falunkba értek. - - Magyarország, duhaj legények falva, - Ó, itt nem is vár senki levelet, - Nem tud olvasni senki itt igét, - Csak néhány ember nem irástudatlan. - Itt több a csaplár, mint a néptanító, - Ki fölolvassa a szerelmes szókat. - S az igehozót fitymálja a törpe, - Pedig nagyobb, mint száz Napoleon! - - Huszonötéves málhás kocsijáról - Mindenkinek jár távoli csomag - S egy égi izenet, amit hozott, - Ahonnan jött, az örök szeretetből - S hová már vissza is tér nemsokára, - Csak huszonötév robotja után - Megissza ezt a hitvány áldomást. - - -Harc a békességért - - Gondom földörögő tankja alatt a föld, - Meddő nemzetem hadd nyögje dühödt vasát. - Ágyúzó keserűség - Marja puhára göröngye szíkjét. - - Hörcsöghad bolya, hol vétve terem kalász: - Lőárkon nyomorúl gazda barázda helytt - S kóborgó ebek osztják - Pénze kidőlt igahúzó barmát. - - Jóság légyen e föld, lassu eső ha reng - Új istent kereső bujdokolás egén! - Jusson végre igazság - Bő kenyeréhez a munka s eszme! - - Kell, termő ez a föld: hullt bele sok derék, - Megforgatni ölét ésszel akarta mind - S éhen dőlt bele mind: itt - Száz akarat bomol őserővé. - - Lelkem, gépvezető, hajdan időn kapás, - Föl ne hányd sorodat: nagy proletári sor! - Gyűlölség-zuzatóban - Áldd a vető s arató munkáját. - - Gondom földörögő tankja, a szörnyeteg - Rút végzetje után szép hivatása: mint - Békesség deli gépe - Vonja az emberi szív ekéjét. - - -Magyarok - - -I. - - Minek magunkat lassan ölni? - Nem jobb egyszerre megdögölni? - Mint rokkant lábbal tántorogva, - Vizes, vak szemmel csillagokba, - Rossz, messzi csillagokba nézni - S régi dicsőséget idézni, - Idézni mind, mi ősi, ódon, - Hogy hátha mégiscsak megszánna - Az Úristen valami módon. - - Minek magunkat lassan ölni? - Gonoszság helyett búza nől ki - Az égről földbe hullt szivünkön; - De igaz, nótás, füttyös másnak. - Magyar, köszönj az elmulásnak, - Nincs mit kereskedj már e tájon, - Akad legény, ki ideálljon - S ásóját vígan földbeszúrja! - - Mit nyöszörögsz? nem akarsz halni? - Hisz életünk úgyiscsak talmi - S nem is nagyon kell már akarni, - Akaródik ez nélküled, - Agyadban bár égő hodályba zárt - Riadt baromként bőg a rémület. - - -II. - - Bezárva okos őrültek közé, - Szenvedünk, mint az eldugott kenyér. - Rab szíveink örök szerelmese, - A nagy világ minket hiába hív! - Ó nagy világ, csak érted éltünk eddig, - Száguldó, forró ménesek után - A barna földek múló dobaját - Szívünk teérted dobogta tovább - És mozdonyaink szálló dübörgése - Feléd lengeti most is lelkeinket! - S a nyomorultak, ők, akik miatt - Temetőnek is kicsi lett világunk, - Még ők biztatnak, hogy a pusztulást - Hős bátorsággal s daccal kell kibirnunk! - Hát lesz-e magyar, ha mi nem leszünk? - - Ó be kicsi az ő piszkos vágyuk! - Alig látszik, hogy fájdalmunkra csöppent. - - Sikoltani! - Ha levegőtlen vihar a jajunk, - Akkor is csak - Sikoltani! - Hogy minden búzatábla kiperegjen. - - Ó jaj, mi igazán tiszták vagyunk, - Nekünk nyisson ajtót a reménység! - - -Egyszerű ez - - Lement a nap nyugaton, - Följött a nap keleten. - Egyszerű ez. - Él az, aki eleven. - - Rongyos mindegyik zsebünk, - Rossz a magyar zsebe rég, - Egyszerű ez – - Elveszett az ezerév. - - Ha elveszett, elveszett, - Nem keressük már elő, - Nem érünk rá, - Vonaton jár az idő. - - Expresszen jár az idő - S gépből csinált madarán, - A gyalogos - Bizony hogy elmarad ám. - - Szolgabíránk az agyunk, - Nem parancsol más nekünk, - Egyszerű ez, - Mi már mótorral megyünk. - - Nem vagyunk mi bölcs urak - S nem is vagyunk szamarak. - Új ezerév - Új magyaroknak marad. - - -Itt egy fa, ott egy fa - - Itt egy fa, ott egy fa, - Villámsujtott, lombtalan, - Szenesszivű, keserű - Büszke fa. - Itt egy fa, ott egy fa. - - Mért nem zöldek? – kérdik a mezők. - Fekete porukat kerülik a méhek. - Suttognak az almafák: - Legalább - Mért nem hoznak vadalmát, - Mit henyélnek?… - Gerendának nem valók, - Akasztófának se jók. - Csupa kérdés szidja őket, - Szomjas kérdés öli őket. - Kiesett a fényes ég - Összeégett karjuk közül! - Állnak, mint a kútgémek, - Mégsem jelölnek kutat: - Igy is élni! Mit akarnak?… - Itt egy fa, ott egy fa, - Összeégett szívvel-karral - Messzi egekbe mutat. - - Hejh! - Ha mi egyszer az Úristen elé - – Papunk mondta, hogy mindent ő ad –, - Ki a sorbaállást adta, - Szívünk helyével, szótlanul - Sorbaállunk elszánt csapatba - És követeljük az ifjúságot! - - -Éjjel - - Halkan hörög végsőt a lámpa - S a nagy halál apáca-lánya, - Sötét királylány jő szobámba. - - Hideg szemét szemembe oltja, - Csöndet símit bús homlokomra, - Nem érzi, gödre mily goromba. - - Nem kérdi, szürke-é a vágyam, - Nem nézi, mily kopott az ágyam, - Csak átölel a csöndbe lágyan. - - Pompát csókol szűz gondolatra - És megcsókolja, bármi gyatra. - Rokkant gyereklelkem ringatja. - - Sötét haja szobámra bomlik - S miken komorság, köd borong itt, - Most megszépülnek ócska holmik. - - És én kibontanám a vérem, - Ha hivna atyjához fehéren: - Várlak, fiacskám, régen, régen. - - Hiába várom, hangja nincsen, - Mely ama palotába intsen, - Hol rég csüggök titok-kilincsen. - - Egy eszelős öreg motyog csak, - Az esső s mindenütt kopogtat: - Halottak vagytok, csúf halottak. - - -Mindent hagyok - - Nagyon útálkozhatott az Isten, - Hogy ilyen csúnya plánétát köpött – - Ó, szépség, jóság!… De már mindent hagyok. - Villámokból font kerítés tövébe, - Már lefekszem a szívem közepébe. - Egész nyáj leszek benne. Egyedül, - A nagy akolban egyedül vagyok. - - Hittem, hogy a hitványabb lettem én, - Akin az idő csak tovább fut át - És ugy magasztaltam a minden-embert, - Mint akinek - Csak magyarázták a megvolt csudát. - - Ha hitvány voltam, ezért voltam hitvány. - Ó, egy percre megláttam magam. - Ott álltam én a Napban! Ott a Napban! - Bordám szaggattam! A Nap suttogott: - Véredben állsz, te, ha bennem állsz!… - És lassan, lassan süllyedtem a Napban. - - A szél sikoltott. Fölkapta a szívem - S egy csöpp vérem, ami még megmaradt, - Végiggurult lobogva az égen. - Utánaszaladt. - A földre ekkor tűzcsóva esett. - - Mindent hagyok már. Bomolj meg magadban, - Világ, ó világ! Én szivemben alszom. - Tiszta mosolyom hideg viz hulláma, - Hogyha néha fölemelem arcom. - - -A csoda - - Kár volna magamat eladnom - Célért, eszméért, okért, hitért. - Hogy magyarázzam az eget másoknak. - Eladni magamat semmiért. - - Te vén szilvafa, ugye, igazam van? - Te tudod, te százesztendőt éltél!… - S akkor sikított, elbőgte magát - A kert mellett egy vén acéltehén. - - Nem is acél volt, hanem drágakő. - Pálmaág-farkkal. Ott kinyult szegény. - Tele gyerekekkel - Kőrhinta forgott búgva, vidáman, - Szarvai hegyén. - - És sirt és sirt, csak sirt, mig meg nem halt, - Késnyelek hullottak pengétlenül - A szemeibül. - – Ó, mennyi dinamit lakik - Én élve síró szemeimben! – - A föld egyszerre elszaladt alólunk - És elszaladt alólunk minden; - Ég csók, tűz, magam s a semmi. - A tehén lángszőre szintén elszaladt, - Aztán visszajött - S a homlokomon kezdett énekelni. - - Fehér vízben hevertünk egymás mellett, - Szivemben ő s az ő szivében én. - Hátulról keresztülnéztem magamon - S ugy láttam, hogy bennem él tovább - A tehén. - S tele gyerekekkel - Kőrhinták forogtak vidáman - Szarvai hegyén. - Nem szúrt vele, csak fölemelte. - Arrabökött, amerre elszaladtunk - A föld, az ég, a tűz, a semmi s én - S én szégyenverten lopózkodtam arra, - Hogy embertszülő tüzet énekeljek - Örökké, ujra - Jeges, havas - Ismeretlen hegyek tetején. - - - - -NEM ÉN KIÁLTOK - - -Forduló - - Változások nehéz szagát görgeti a szél, - Vincellérek enmagukat ütik csapra már, - Enmagukat köszörűlik ifju harcosok - S az elásott tojásból is - Kibúvik és égre száll a madarabb madár. - - Most az órák mutatói ventillátorok, - Jó földünk az óriási lendítőkerék - Mely most minden kart-kereket szédületbe ránt. - Szándékaink – széles szíjjak – - Megölelik s úgy rohannak országút-iránt. - - Hálóbb-szemmel halászember új folyóra les, - Minden gazdátlan komondor küszöböt keres, - Fáradtabban fáradnak a szegényemberek, - Tél-túl néha tiszta kézzel, - Őszintén ád új portékát ravasz ószeres. - - Furulyáló juhász mellől nyája szétszalad, - Mintha mindenki utazna s üres a vonat, - Kiáltások raknak csöndből külön halmokat, - Üstökös hull, bútor roppan, - Gőgök álla szemlesütve mellükhöz tapad. - - Szellőtől is földighajló, sudár derekán - Jövendőnek feszít ijjat mindegyik leány, - Frissült kedvünk habzó mezőt göndörit alánk - S mocsárkodó tenger alól - Zászlós-piros lobogással kiugrik a láng. - - -A számokról - - Tanultátok-e a számokat? - - Bizony számok az emberek is, - Mintha sok 1-es volna az irkában. - Hanem ezek maguk számolódnak - És csudálkozik módfölött az irka, - Hogy mindegyik csak magára gondol, - Különb akar lenni a többinél - S oktalanul külön hatványozódik, - Pedig csinálhatja a végtelenségig, - Az 1 ilyformán mindig 1 marad - És nem szoroz az 1 és nem is oszt. - - Vegyetek erőt magatokon - És legelőször is - A legegyszerübb dologhoz lássatok – - Adódjatok össze, - Hogy roppant módon felnövekedvén, - Az Istent is, aki végtelenség, - Valahogyan megközelítsétek. - - -Jövendő férfiak - - Ők lesznek az erő és szelidség, - Szétszaggatják a tudás vasálarcát, - Hogy az arcán meglássák a lelkét. - Megcsókolják a kenyeret, a tejet - S amely kezükkel símogatják gyermekük fejét, - Ugyanavval kifacsarják az érckövekből - A vasat és minden fémeket. - Városokat raknak a hegyekből, - Nyugodt és roppant tüdejük a vihart, - A fergeteget magába szívja - S megcsöndesülnek mind az óceánok. - Mindig várnak váratlan vendégre, - Az ő számára is terítenek - És megterítik a szivüket is. - - Legyetek hasonlók hozzájuk, - Hogy kisgyerekeitek liliomlábaikkal - Ártatlanul mehessenek át - Az előttük álló vértengeren. - - -Karácsony - - Legalább húsz fok hideg van, - Szelek és emberek énekelnek, - A lombok meghaltak, de született egy ember, - Meleg magvető hitünkről - Komolyan gondolkodnak a földek, - Az uccák biztos szerelemmel - Siető szíveket vezetnek, - Csak a szomorú szeretet latolgatja, - Hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot, - Fa nélkül is befül az emberektől; - De hová teszik majd a muskátlikat? - Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég - S az újszülött rügyező ágakkal - Lángot rak a fázó homlokok mögé. - - -Üvegöntők - - Az üvegöntők nagy tüzeket raknak - És vérükkel meg veritékükkel - Összekeverik az anyagot, - Mely katlanukban átlátszóvá forr. - Azután meg táblákba öntik - S erős karjuk fogyó erejével - Egészen símára hengerelik. - És amikor megvirrad a nap, - A városokba meg a tanyai viskókba - Elviszik vele a világosságot. - - Néha napszámosnak hívjátok őket, - Néha pedig költőnek mondjátok, - Noha nem több egyik a másiknál, - Lassan egyformán elfogy a vérük, - Ők maguk is átlátszókká lesznek, - Ragyogó, nagy kristályablakok - A belőletek épülő jövendőn. - - -Ti jók vagytok mindannyian - - Ti jók vagytok mindannyian, - Miért csinálnátok hát rosszat? - - Néha ugy vagytok a rosszal, - Mint a gyerek a csavargással. - Ujjong, eltéved, sirdogál - S hazakívánkozik. - - Ti mindannyian örültök a jónak - S fontoljátok meg, mit mondok: - Nem sánta az, aki - Egyűtt lelkendezik a csúszkálókkal! - - -Imádság megfáradtaknak - - Alkotni vagyunk, nem dicsérni. - Gyerekeink sem azért vannak, - Hogy tiszteljenek bennünket - S mi, Atyánk, a te gyerekeid vagyunk. - Hiszünk az erő jó szándokában. - Tudjuk, hogy kedveltek vagyunk előtted, - Akár az égben laksz, akár a tejben, - A nevetésben, sóban, vagy mibennünk. - Te is tudod, hogyha mi sírunk. - Ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja, - Akkor szivünkben zuhatagok vannak, - De erősebbek vagyunk gyönge életünknél, - Mert a fűszálak sose csorbulnak ki, - Csak a kardok, tornyok és ölő igék. - Most mégis, megfáradván - Dicséreteddel keresünk új erőt - S enmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván: - Szabadíts meg a gonosztól. - Akarom. - - -A kutya - - Oly lompos volt és lucskos, - A szőre sárga láng, - Éhségtől karcsu, - Vágytól girhes - Szomoru derekáról - Messze lobogott - A hűvös éji szél. - Futott, könyörgött. - Tömött, sóhajtó templomok - Laktak a szemében - S kenyérhéját, miegymást - Keresgélt. - - Ugy megsajnáltam, mintha - Belőlem szaladt volna - Elő szegény kutya. - S a világból nyüvötten - Ekkor mindent láttam ott. - - Lefekszünk, mert így kell, - Mert lefektet az este - S elalszunk, mert elaltat - Végül a nyomorúság. - De elalvás előtt még, - Feküdvén, mint a város. - Fáradtság, tisztaság - Hűs boltja alatt némán, - Egyszer csak előbúvik - Nappali rejtekéből, - Belőlünk. - Az az oly-igen éhes, - Lompos, lucskos kutya - És Istenhulladékot, - Istendarabkákat - Keresgél. - - -Kiáltunk Istenhez - - Isten! - Kiáltunk hozzád: - Légy a mi érző, meleg bőrünk, - Mert megnyúztak bennünket, - A fájdalomtól már semmit se látunk - És hiába, hiába tapogatózunk, - Nem érezzük meg a dolgokat, - Csak azt, hogy irtózatosan fájnak. - - Mihaszna, ha tudjuk, de nem látjuk, - Hogy belőlünk lobbannak ki tavasszal a rügyek, - Hogy fáradságnál hősebb a karunk - S agyunk robbantóbb minden dinamitnál. - Szavunk gyapjúja megpörkölődik - És keserű füstként hordozza a szél, - Mert nem takarózik senki sem bele. - Mindenkiből kicsurog a lelkünk, - Mint rozsdalyukasztotta kannákból a tej. - Szeretetünkkel sajttá ojtjuk mégis, - Hogy legalább a fiaké legyen, - Mert most leaggathadd magadról a csillagokat, - Itt a garasok fénye maradandóbb. - S nem fogad az asztalához senki, - Hegyek barlangos gyökereit rágjuk, - Az égen sem nap – aranytallér ragyog, - A mezőkön kutyatej sem érik. - Ó, légy a mi érző, meleg bőrünk - Hogy a fájás leperegjen rólunk. - Mint a ludak tolláról a víz, - Hogy végre egyszer megfaraghassuk már - A márványszobrot és a deszkalócát – - Nem akarjuk, hogy holnapra maradjon - S a vizeken már delelnek a felhők, - Eztán már az árnyak sokasodnak, - Dologvégzetlen kell, hogy hazatérjünk, - Meghálni lecsukódó szemeid alá. - - -Ki verné föl lelkünkben a lelket? - - A meddő dombok homlokából - Kiemeltük a csillagvizsgáló gondolatokat, - Föl, föl a magasságig - Repülőgépeket hajigálunk - És roppant, visszahulló pályájukkal - Kipányváztuk a madarak birodalmát, - Mozdonyokkal korcsolyázunk messze földre - És kantárt holnap elektromos hajókból dobunk - A sörényes, üvöltő tengerekre, - De emberek, emberek! - Ki venné újból észre, - Hogy le kell sikálni asztalainkat, - Ki mondaná meg az asszonyoknak, - Hogy kisöpörhetik a szomoruságot, - Ki ültetne kerteket szemünkbe, - Ki verné föl lelkünkben a lelket?! - - -Gyémánt - - Mindenkor idejük van a zsoltároknak. - - Gyémánthegyen állunk, - De zsebünkben kavicsok vannak. - Nagyon elfelejtettük, hogy angyalok voltunk, - Kövér vánkosokba tömtük fehér szárnyaink. - Most könyörgések szomjazzák erőnket - És térdünk alatt lyukassá kopnának a kövek, - Szívünkben a csillag megfagyott. - - Igen. Igen. - Elsüllyedtek a haditengerészek: - Szelid révészek csónakáznak Isten felé. - Még a nagyon öregek is - Kiülnek a dolgok előtti egyszerű lócára - S türelmet prédikálnak messze, - A mulandóság halainak. - Igen, igen. - Ne higyjük el hát barátaim, - Hogy lapdák helyett ökleinkkel lapdáztunk! - Mindent meg kell simogatni, - A hiénákat, a békákat is. - - Gyémánthegyen állunk, - Szigorú hó, takard el bűneinket, - Oldozd föl nyelvünket, mennyei világosság! - Te határtalan kristály! - - -Szép nyári este van - - Szép, nyári este van. - - Vonatok dübörögve érkeznek, indulnak, - Gyárak ijedten vonitanak, - Kormos tetőket kormoz az este, - Rikkancs rikolt ívlámpák alatt, - Kocsik szaladgálnak összevissza, - Villamosok csengetnek nagy körmenetben. - Transzparensek orditják, hogy: vak vagy, - Mellékuccákba ballagó falak - Visszalobogtatják a plakátot, - Előtted, mögötted, mindenfele – látod – - Plakátarcu emberek rohannak - És – látni – a nagy háztömbök mögött - Allelujázva-üvöltve-nyögve-káromkodva - Lihegve-hidegen-ravaszul-kapkodva - Emberlajtorján másznak magasra - Emberek - S a dühödt körutak nyakán - Kidagadnak az erek, - Hallani, hogy sikoltanak a néma hivatalnokok, - A hazatartó munkások lassu lépéseit, - Mintha öreg bölcsek lennének mindannyian, - Akiknek már semmi dolguk sincs a földön. - Hallani zsebtolvajok csuklóinak puha forgását - És odábbról csámcsogását egy parasztnak, - Aki szomszédja kaszálójából - Épp most nyúz le egy jó darabot. - Hallok mindent, aki hallgatok. - Kolduscsontokban nyöszörög a szú, - Körülszimatolnak asszonyok, - De én nagyon messziről jöttem, - Kiűlők szíves küszöböm elé - És hallgatok. - - Szép, nyári este van. - - -Kövek - - Öreg kövek, ne haragudjatok, - Ha taposlak, hiszen tinálatok - Nagyobb és mozgóbb taposó vagyok. - - Szólok hozzátok, vén testvéreim, - Mozgóbb, nagyobb taposó tapos engem - S nem szól, csak jár az emberköveken, - Nem szól, nem szól, vagy jelekben beszél - És tán ti vagytok súlyos szavai? - Ó, némák, meg nem értlek titeket sem! - - Miért van kő, ha nem lesz épületté? - - Hát nem segít a jaj s az allelúja? - Se hit? se malter? se Krisztushabarcs? - Széthullt az ember millió darabra, - Mint esőben a vályogkaliba. - És hol van az erős, terméskő-ember, - Kit nem tapos fájóra semmi láb? - Ó, borzalmas igy: útfelen heverni, - Ha bennünket nem épít városokká - Gránithalmokba semmi épitő, - Hiszen kölyökkorában az időnek - Egymást-karoló barlanghegyek voltunk, - Hol békesség és szeretet lakott. - - Széjjeltördelt a bölcseség s a bomba, - Szétbomlasztott a gejzirlábu vér - S nyomoruságos könnyekbe merülve - Száz megváltó agy forr már, mínt a mész, - Hogy értelmes várossá magasodjunk, - Mert most minden s egyetlen értelmünk - Az úton heverő kövek fájdalma, - Mely porban és piszokban taposódva - Templomtorony kupolájába vágyik! - - -Érzitek-e? - - Barátaim, a pilátusok megfürödtek, - Lemosakodtak tetőtől-talpig szublimáttal - És mi igen gyönyörű gyerekek leszünk, - Kezünkben cukorrá változnak a dolgok. - Érzitek-e a XXV. századot? - Ha csak rágondolunk - Mintha meleg halak surrannának gerincünkön, - A gyönyörűség fölfogja bennem a gejzireket - És képtelen vagyok meglocsolni száraz napjaink. - Mindnyájatok helyett megcsókolom a számat, - Túlkiabálom a fergeteget - És halkabban hallgatok a csöndnél, - Olyan vagyok, mint az elhagyott lövészárok - És mint egy roppant, harsogó pályaudvar, - Ahová minden vonat egyszerre befut! - - Villogó vágyú lányok, asszonyok, - Istenigazában mi ölelünk meg benneteket, - Akik negyvenemeletre építjük a századokat, - Ölelésünk tiszta, mint a patakba hulló fény, - Egészségesek vagyunk, erősek és mohók. - Mohón ölelünk, mintha csak tudnók, - Hogy minden ölelés egy állatot öl meg bennünk! - - Héjj, elevátorok, meg birnátok-e mozdítani ekkora kedvet? - - Frissest pörgök, - Bálozó parasztlegények nyelve hegyén, - Amely ugyancsak megforgatja a hetvenhét menyország - szentjeinek rubintos rézangyalát. - - -Lázadó szentek - - Ülök én újfent dögrovást a porban. - De gonoszok csontjából őrölt porban. - - Uram én is keresztelek ujra. - De fejemet oda nem adom ujra. - - Én nem áldozom föl többé Izsákot. - Inkább magam, de soha Izsákot. - - Szólok, hiába, Szodoma rám se hallgat. - Szólok, de annak, aki majd meghallgat. - - Menyország kulcsát én a földre ejtem. - Vén szivemet is a földre ejtem. - - Csak bennem legyen gonoszság helyettük. - Engem büntess meg tűzön őhelyettük. - - Csak a szegények jutnak a pokolra. - Én nem vigyázok többet a pokolra. - - Gyógyíthatót én meggyógyítok most is, - De halottakat nem keltek föl most is. - - -Jónál jobb - - Páris, Berlin, Moszkva és Szeged - Kevesen vannak jó emberek. - - Akik meg vannak, jajgatni vannak. - Narancshéjnak is útjába vannak. - - Gyönge harmat, ösztövér: fölszíjja a nap. - S folyómedret mosni? Ki hallott olyat? - - Huncut a jóság, ha szégyent hoz a jóra – - Minek jóság-festék a jót-akaróra? - - Van hű komondora, van bő karikása – - Melyik juhász bőg, ha megszalad a nyája? - - A vasnál több az olvasztó kohó, - Jónál több, jobb a jót-akaró. - - Washington, Wien, London és Czegléd, - Rosz ember ugyiscsak mutatóba lesz még. - - -Koldusok - - -I. - - Öreg, én eztán lopni fogok! - Fiam, mindenki azt teszi. Ne tedd! - - De a nők, a szagosak, a gazdagok! - Ládd, én csak úgy tapogatom az eget. - - Öreg, a mankóm szaladni akar! - Fiam, hát nem jön erre senki se? - - Ha akad is, mindig csak száraz karaj! - Tej kéne, nem birok már enni se. - - Egy kirakatot még ma betörök! - Börtönbe jutsz és megvernek. Szamár. - - Egy kirakatot mégis betörök! - Psszt, meghallják s nem ad, aki erre jár. - - -II. - - Öreg, a varrás újra gennyezik. - Annál szebben tudsz könyörögni majd. - - De rúgnék vele, a szent mindenit! - Te mást se csinálnál. Mindig csak a bajt. - - Engem nem akart a lányod, öreg. - Örülj hogy látod az áldott nyarat. - - Most rád se köpne, nyomorult, vén cövek. - Legalább néki ruhára is marad. - - Selyemszoknyánál nincs becsületje több! - De kéne neked, te korcs, te torzszülött. - - -III. - - Fiam, nem élek soká, azt hiszem. - Én pedig azt, hogy éltél eleget. - - Meghalok s nem fog sírni senki sem! - Elég, hogy mig éltél, vezettelek. - - Én Istenem! – Mondass vagy két misét! - Azon már inkább kolbászt is veszek. - - Téged még meg fog verni a nagy ég! - Meg ám, ha mint te, véngonosz leszek, - - Légy jó, hisz egyszer elpusztulsz te is! - De addig csak enyim lesz a sarok. - - Nem félsz a pokoltól? Meghalsz te is! - Félnék, de élni – s kölyköt akarok. - - Könyörgök érted ott. Mondass misét! - Ép lányokért, hogy nőjjön rengeteg! - - Sokszor fogsz sántán megbotolni még! - Csak legyen majd egy ép, erős gyerek! - - - - -A MŰVÉSZET HÁROM ARCA - - -Minden rendű emberi dolgokhoz - - Van egy szinház, végtelen és mibennünk lakik, - Világtalan angyalaink játszogatnak itt, - Nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima. - És a dráma mindig mindig csak tragédia. - - És az ember, szegény ember csak lapul belül, - Benn, magában s ezer arccal egymagában ül, - Három láng nő homlokából, zengő, mély virág - És zokognak, elzokogják a litániát: - - „Én csak voltam! – Én, jaj, vagyok! – Én meg csak leszek - Leszaggattak, elültettek, fognak rossz kezek, - Életünk az ember kedve, hanem hol van ő, - Hol az ember? Hát hiába teremtett elő?“ - - És az ember, szegény ember, csak lapul belül, - Feje körül zengő szavak villáma röpül; - No most, no most fölszáll majd az igazi ima! - És a dráma mindig mindig csak tragédia. - - Jön a gond és jön az asszony, jön a gyávaság, - Jön a kétség, jön a vágy és jön az árvaság - S valamennyi fölsikolt és eggyé alakul: - Magad vagy és magad maradsz magadnak rabul!… - - Világtalan angyalaink sugárlábakon - Átugranak a világi köntörfalakon, - Fölkapják és fölhajitják hozzánk szíveink - S fölkapnak és eldobnak a szívünkből megint. - - És muszáj és meg kell tenni, szólni valamit, - Ami vagyok, gyémánt, amely látóra vakit, - Az egyetlent, ezt a soha nem látott rabot! - S dadogok már, dadogok, de – magamban vagyok. - - Ó angyalok, segítsetek. Hol van az a fény, - Amelyikről tudtam egyszer, hogy az az enyém, - Amelyik majd szól helyettem. Az álom fia!… - És a dráma mindig mindig csak tragédia. - - És elmegyek és másik jön és az is én vagyok: - Elsiklanak talpam alatt sziklás századok – - Mit akarok? s akarjak-e? Mi az az örök? - S könnyű porban hullnak reánk az örök rögök. - - Tiszta gyümölcs, férges gyümölcs egy ágon terem - S könnyen adják, könnyen veszik, de mi lesz velem?… - Pokolbeli gonosz tenger vonagló agyunk - S világtalan angyalaink mi magunk vagyunk. - - -Művészet az emberek között - - Kerekek lehettek a talpán, - A táncosnő begurult szemeinkbe, - Egyszerű volt, de ragyogott, mint a kolibrik. - - Képzeld el a lápon libegő - És nyujtózkodó, nyurga lidércet. - Szebben ugrált a fiatal kecskénél, - Vagy mint a hamarkedvű komondorkölyök, - Ha futkároz és hempereg a fűben! - - Még az esztendőalvók is - Szivesen vele-riszálódtak volna! - - Azt se tudom, ki volt mellettem, - Az ujjongás együtt sejhajozott bennünk – – - Aztán hirtelen kihült a terem - S mi, emberek, szegények, ismét - Idegenül néztük végig egymást. - - -Igaz, őszinte búcsú - - Bús fejetekbe űzve jöttem. - Menykövek cívódtak fölöttem. - - Láttam két nagy szemet, bogárzót; - A szép leánynak szóltam pár szót. - - Tán szóltam néki. Meg sem bántam. - Én soha semmit meg nem bántam. - - Nincs tartozásom: Mind adó volt, - Mellyel a világ szűken hódolt. - - Abból se maradt semmi másnap. - S panasz se kell, azt adja másnak! - - Hogy panaszkodtam néha mégis? - Hát szennyes néha még az ég is! - - Átéltem már tizennyolc évet - S láttam, mit ér az emberélet. - - Nem tarthat mások akaratja, - Én elmegyek, ha kedvem tartja. - - Szeretsz? Ne menjek?… Vérre lestél, - Ó, kínban gyönyörködő testvér! - - -Alleluja, - -végre elindul ez a könyv. Végre megszabadulok tőle. Végre nem bennem -lesz, hanem messze, messze tőlem, kinn a világban. Idegen lesz és -csinálhatom a mást, az igazabbat. Megölöm ezt a kisértetet. Mit akar? - -Most, hogy kidobom magamból ezeket az írásokat, követelő, üres tér marad -bennem új, szebb, szeretőbb csillagzatok után. Hegyre kell menjen az, -aki a világokat termő fáról szakítani akar. S én érzem, hogy hegy nő -alattam, de bizonyos is, hogy hegy nő azalatt, aki kidobálja magából a -nehéz, megkövesült sírásokat és azt mondja: - -Én nem azért jöttem, hogy bőgjek, hogy buzdítsak, hanem hogy tegyek. Egy -mindannyiunknál szociálisabb ember szinte csak sejtett alakja lebeg a -szívek fölött. Kell, hogy reárakjam húsomat és beléágyazzam csontjaimat. -Hogy ez nem „művészet“? Hát akkor fütyülök a „művészetre“, én többet -akarok, én azt akarom, ami kell. - -Érik a fény, a Metaars. - -Szeged, 1924. karácsony szombatja. - - - - -Tartalomjegyzék - - Nem én kiáltok 7 - _Férfiszóval_ - A szerelmes szonettje 11 - Útrahívás 12 - Névnapi dícséret 13 - A szemed 14 - Nő a tükör előtt 15 - Férfiszóval I. 17 - II. 19 - Nyolcesztendős lányok 20 - Asszonyvárás asszonyszobor mellett 21 - Ezerfárosznyi végzet 23 - Dícsértessék 25 - Rög a röghöz 26 - Csudálkozunk az életen 27 - Mért hagytál el, hogyha kívánsz 28 - Sacrilegium 29 - Hűség 30 - Nyár volt 32 - _Villámok szeretője_ - Villámok szeretője 35 - És keressük az igazságot 36 - Hét napja 38 - Tanulmányfej 39 - A gondolkodó szonettje 40 - A bátrak 41 - Bosszúság 42 - Komoly lett már 43 - Milyen jó lenne nem ütni vissza 45 - Miért mondottál rosszat nékem 46 - Megfáradt ember 47 - Tavasz van! Gyönyörű! 48 - _A legutolsó harcos_ - A legutolsó harcos 51 - Lopók között szegényember 53 - Szegényember balladája 54 - Szegényember szeretője 55 - Aki szegény, az a legszegényebb 56 - Sírdomb a hegycsúcson 57 - Juhász Gyuláról való nóta 58 - Harc a békességért 59 - Magyarok I. 61 - II. 62 - Egyszerű ez 63 - Itt egy fa, ott egy fa 65 - Éjjel 67 - Mindent hagyok 69 - A csoda 71 - _Nem én kiáltok_ - Forduló 75 - A számokról 77 - Jövendő férfiak 78 - Karácsony 79 - Üvegöntők 80 - Ti jók vagytok mindannyian 81 - Imádság megfáradtaknak 82 - A kutya 83 - Kiáltunk Istenhez 85 - Ki verné föl lelkünkben a lelket? 87 - Gyémánt 88 - Szép, nyári este van 89 - Kövek 91 - Érzitek-e? 93 - Lázadó szentek 95 - Jónál jobb 96 - Koldusok I. 97 - II. 98 - III. 99 - _A művészet három arca_ - Minden rendü emberi dolgokhoz 103 - Művészet az emberek között 105 - Igaz, őszinte búcsú 106 - Alleluja 107 - - - - -Sajtóhibák, - - |30. oldalon|2. szak|1. sor|hold|helyébe|holt| - |69. „|1. „|5. „|Ma|„|Már| - |72. „|1. „|8. „|Szarvaik|„|Szarvai| - |76. „|1. „|3. „|Kiáltásból|„|Kiáltások| - |82. „|1. „|7. „|fejben|„|tejben| - |82. „|1. „|18. „|!|„|:| - |87. „|alulról|2. „|szenünkbe|„|szemünkbe| - |89. „||5. „|sikolt|„|rikolt| - |93. „|címben||Értitek|„|Érzitek| - |93. „||7. „|Mint|„|Mintha| - |93. „|2. szak|4. „|hullt|„|hulló| - |96: „|1. „|1. „|Moszka|„|Moszkva| -melyeknek alábbi szíves kijavítása szükséges és fontos! - -KOROKNAY-NYOMDA, SZEGED - -TEMPLOM-TÉR 3. - -TELEFON 17–91 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -19 |üstököslány |üstökösláng - -88 |vánkosokka |vánkosokba] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK NEM ÉN KIÁLTOK *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |