NormalizeHEADmain

1 files changed, 0 insertions, 2387 deletions

diff --git a/old/66593-0.txt b/old/66593-0.txt
deleted file mode 100644
index 449c960..0000000
--- a/old/66593-0.txt
+++ /dev/null
@@ -1,2387 +0,0 @@
-The Project Gutenberg eBook of Nem én kiáltok, by Attila József
-
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at
-www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you
-will have to check the laws of the country where you are located before
-using this eBook.
-
-Title: Nem én kiáltok
-
-Author: Attila József
-
-Release Date: October 22, 2021 [eBook #66593]
-
-Language: Hungarian
-
-Character set encoding: UTF-8
-
-Produced by: Albert László from page images generously made available by
-             the SZTE Miscellanea
-
-*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK NEM ÉN KIÁLTOK ***
-
-JÓZSEF ATTILA
-
-NEM ÉN KIÁLTOK
-
-1925
-
-KOROKNAY-KIADÁS, SZEGED
-
-Ebből a könyvből készült 100 számozott és a szerző által aláirt példány
-piros címnyomással merített papiron, I–XXV: és 26–100-ig, amelyek
-könyvárusi forgalomba nem kerültek
-
-  NEM ÉN KIÁLTOK, A FÖLD DÜBÖRÖG,
-  VIGYÁZZ VIGYÁZZ, MERT MEGŐRÜLT A SÁTÁN,
-  LAPULJ A FORRÁSOK TISZTA FENEKÉRE,
-  SÍMULJ AZ ÜVEGLAPBA,
-  REJTŐZZ A GYÉMÁNTOK FÉNYE MÖGÉ,
-  KÖVEK ALATT A BOGARAK KÖZÉ,
-  Ó, REJTSD EL MAGAD A FRISSEN SÜLT KENYÉRBEN,
-  TE SZEGÉNY, SZEGÉNY.
-  FRISS ZÁPOROKKAL SZIVÁROGJ A FÖLDBE –
-  HIÁBA FÜRÖSZTÖD ÖNMAGADBAN,
-  CSAK MÁSBAN MOSHATOD MEG ARCODAT.
-  LÉGY EGY FŰSZÁLON A PICI ÉL
-  S NAGYOBB LESZEL A VILÁG TENGELYÉNÉL.
-    Ó, GÉPEK, MADARAK, LOMBOK, CSILLAGOK!
-  MEDDŐ ANYÁNK GYEREKÉRT KÖNYÖRÖG.
-  BARÁTOM, DRÁGA, SZERELMES BARÁTOM,
-  AKÁR BORZALMAS, AKÁR NAGYSZERŰ,
-  NEM ÉN KIÁLTOK, A FÖLD DÜBÖRÖG.
-
-
-
-
-FÉRFISZÓVAL
-
-
-A szerelmes szonettje
-
-  Kerengő bolygó friss humusza lelkem
-  Nehéz ekével szántja milliárd
-  Vad, barna fájdalom s hegyes vasát
-  Mélyen lenyomva gázol át a telken.
-
-  Gőzös, meleg barázdákon vetetten
-  Kincses kalászok bólogatnak át
-  Az út felé, hol kényes, büszke fák,
-  A szépség fái búgnak át a berken.
-
-  Alattuk szívem űl, a mindig éhes.
-  Sötét szeme s paraszti szája véres.
-  És éles sziklán gyilkos késeket fen.
-
-  Egy tiszta érzés arra bandukol
-  S forró vér gőze száll ködökbe, hol
-  Szépség-fák állnak illatokkal telten.
-
-
-Útrahívás
-
-  Lelkedet halk ritmusok ősi habján
-  Hadd viszem csak szép, kicsi lány magammal.
-  Ismeretlen, messzi vizek hulláma,
-          Halld, idemormol.
-
-  Libbenő szép szívem az ár locsolja –
-  Csolnakom ring – szállna az útra már is,
-  Ó, hiszen vár engem a messzi szépség
-          Szűz kikötője!
-
-  Jöjj velem hát, szebb legyen égi partja
-  S büszke várát nagy szemed enyhe fényén
-  Símogatván, tégye barátosabbá
-          Ifjui kellem.
-
-  Jöjj, utunkon majd gyönyörű, szivárvány
-  Színü álmom fárosza gyúl, ha este
-  Fölsuhanván vágyim, utánad úsznak
-          S csillog ezüstjük.
-
-  Jöjj velem, mert nélküled is megyek már!
-  Eh, mit is vársz – jössz-e vagy elragadlak:
-  Akarásom nem töröm össze lányos
-          Ostobaságon!
-
-
-Névnapi dícséret
-
-  Rózsás ajkaidon mámoros élet él
-  Munkás két kezeden nyílik a friss tavasz,
-  Hajlós-szál derekad – nincs fakadóbb virág!
-          Hűs és drága zafir szemed.
-
-  Nem dícsérhetem én termetedet sehogy;
-  Oly mű nincs sehol, ó, mely vele érne fel! –
-  Márványkőben a vér: kő, nem igaz, nem él –
-          Benned vér dübörög, piros.
-
-  Istentől ragadott bronzkoszorú hajad,
-  Arcod lent a pokol dús tüze érlelé,
-  Élő kebled a szép, gyönge japáni nipp,
-          Krisztust vesztene el bokád.
-
-  Te vagy Máriaként asszonyok asszonya!
-  Nem méltó Tereád senki se, jól tudom,
-  Ám büszkén akarom, hullva borulj elém,
-          Mondván: El ne veszíts, szeress!
-
-
-A szemed
-
-  Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
-  S lelkemben halkal fuvoláz a vágy.
-  Mint ifju pásztor künn a messzi réten
-  Subáján fekve méláz fényes égen
-  S kezében búsan sírdogál a nád.
-
-  Nagy, mély szemed reám ragyog sötéten
-  S már fenyves szívem zöldje nem örök.
-  Galambok álma, minek jössz elébem?
-  Forró csöppekben gurulnak az égen
-  S arcomba hullnak a csillagkörök.
-
-  Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
-  S a vér agyamban zúgva dübörög.
-
-
-Nő a tükör előtt
-
-  A tükör előtt öltözik. Csupasz,
-  Akár a frissen megköszörült penge.
-  Nem látta férfi, mégis beleszúrja
-  Kegyetlen tükre minden férfi-szembe.
-
-  A tükör előtt öltözik. Gyapjú
-  Kelmét neki növeszt a férfi nyája.
-  Szoknyaként veszi magára a poklot
-  S az ég fodorként hullámzik alája.
-
-  Hajára aggat mély rejtelmeket,
-  Vagy hajnalból köti ragyogó kontyát
-  S a férfierő roppant vásznait
-  Ujjai apró szallagokra bontják.
-
-  Fülönfüggőül szívünket veszi,
-  Nem hallott zenét csak neki zenéljen
-  És nyelve alatt jéghegyeket hordoz,
-  Hogy forróságát elvermelje mélyen.
-
-  Lelkiismeretünket gyújtja föl,
-  Hogy szemöldökét véle bekormozza,
-  Tiz manikűrözött méregfogát és
-  Ajkát vérünkkel festi meg pirosra.
-
-  S már készen van és nincsen rajta más.
-  Á, dehogy! tán csak egy virágszál éppen!
-  Annyira egyszerűen indul el,
-  Hogy szőnyegére: holt agyunkra lépjen.
-
-
-Férfiszóval
-
-
-I.
-
-  Erdő vagy, ifju, lombos, ezredéves,
-  Mely éjenként vad titkokat susog,
-  Ott leskődnek lapulva terebélyes
-  Nyugodt kéjekhez szörnyü gyilkosok,
-
-  A gyilkosok, kik mosolyodnak kését
-  Riadt szivemben forgatják vadúl,
-  Míg más tájon a szerelem s a szépség
-  Vígan dúdolva bölcsőket gyalul.
-
-  A szőkeséged kora hajnalég
-  És űzöm egyre, loholó bolondmód,
-  Kiben az őrület tallója ég.
-  Mérföldet lép ő, fellegekbe bomlót.
-
-  Mint izzó létra, végtelent hatolt át
-  Vágya, de rajta szédül és hebeg,
-  Ki futván, égnek viszi a lajtorját
-  És el nem éri soha az eget.
-
-  Bronz kebled hasonló a föld rögéhez:
-  A végtelen, mélységes földeket
-  Álmodják csiraszagu istenségek.
-  Szeretném asszonyként ölelni meg,
-
-  Ha forró, szomjas záporok után
-  Nagy roppant teste gőzöl és liheg még –
-  Ölelj meg, ó, most benned is talán
-  Minden lányt, asszonyt egyszerre ölelnék!
-
-
-II.
-
-  Énektestű és ismeretlen
-  Ő, az igazi kedves mindig.
-  Szivünk ormán él s minket is
-  Szelid erővel odaindít.
-
-  Hogy meredekjén bátorítson,
-  Szerelme mély mezőkre tárul,
-  Ilyenkor egy-egy üstökösláng
-  Lelkünkbe hull a homlokárul.
-
-  Mosolya vízcsepptiszta tenger
-  S az ő szomoru mosolyába
-  Beléömlik minden más asszony
-  Tisztító, éhes kacagása.
-
-  Szelid keze csak símogat majd,
-  Szeméből kibuggyan a kláris.
-  Zenélő, örök sebeinkből
-  Kihajtanak még violák is!
-
-
-Nyolcesztendős lányok
-
-  Hosszu sorban jönnek, mennek,
-  Apró ördögök, de szentek,
-  Homlokuk friss, meleg kenyér,
-  Szén a szemük, szénparázs.
-
-  Hosszu sorban jönnek, mennek,
-  Mint a virág, úgy szeretnek,
-  Ugy szeretik a fiukat,
-  Akárcsak a gyöngyvirág.
-
-  Hosszu sorban jönnek, mennek,
-  Ha sírnak is: csak nevetnek.
-  Messze vannak, messze vannak,
-  Mint a vídám csillagok!
-
-
-Asszonyvárás asszonyszobor mellett
-
-  Asszonyra várok, aki vággyal telve
-  Most szép, forró kezével
-  Hajamba túrna s nagyon megölelne.
-
-  Asszony. S villogna bőre a homályba,
-  Mint ez a szoborasszony,
-  Kire félénken hull a holdvilága.
-
-  Asszony, kinek oly megadó az ajka,
-  Mint ez a szoborasszony,
-  Ki szép kőtestét félénk holdnak adja.
-
-  Nem is tudom: ki. Szent és messzi asszony.
-  Egy áldott száj, ki számra
-  Mohó polipként s forrón rátapadjon.
-
-  Súlyos parfőmje fojtogatva szállna
-  És megremegne szívem,
-  Mint szellőtől meging dús, déli pálma.
-
-  S ha megkérném, a szobor mellé állna –
-  Ó, forró, szép szobor, kin
-  A holdvilág is tüzes csókká válna!
-
-  Szobor, egy élő asszony állna melléd!…
-  Szobor, hideg s én mégis
-  Megcsókolom most fényes, büszke mellét.
-
-
-Ezerfárosznyi végzet
-
-  Mintha szerelmes béka
-  Dús, fülledt nyári réten
-  Lassan, pihegve mászna
-  Szép, szűzi tó fele,
-
-  Mohón reszketve ajkam
-  Ugy kúszik selymesében
-  Mélyillatú hajadnak
-  Fehér válladra le.
-
-  A szemed ne emeld föl,
-  Életberántó fénye
-  Zavarná most a szívem,
-  Ki rőt vágyam tüzén,
-
-  Magagyújtotta máglyán
-  Ma lelkesen elégne:
-  Őrjöngő tűzimádó
-  Módján szédült legény.
-
-  Ó, hadd ölellek által,
-  Mint ritka aranyércet
-  Olvasztók forrósága,
-  Te, csókok ércere!
-
-  Vakult szemeknek ég itt
-  Ezerfárosznyi végzet,
-  Én éber toronyőröm
-  Kábulj te is bele!
-
-
-Dícsértessék
-
-  Rózsa, rózsa, szállj és énekelj…
-  És dícsértessék csúf, hazug szava,
-  Olyan hajnal lengesse szivét
-  Amilyen örök bennem ő maga.
-
-  Minden lelkem csak kőrakás neki.
-  Fölötte holt galambok csapata –
-  Mélyen magában leljen a virágra,
-  Ha nincs is színe, nincs is illata.
-
-  Dícsértessék. Tőle szállt fölém
-  Egy magasztos nyugalmu pillanat,
-  Mikor nem vártam. És még akkor is
-  Minden kristályom sírva széthasadt.
-
-  Csúcsán, sötét, különös fényeken
-  Siklik bennem és nem tudni, hova.
-  Kiégeti a szememet belülről.
-  De dícsértessék csúf, hazug szava.
-
-
-Rög a röghöz
-
-  Jőjj testvérkém, atyánk, a bujdosó nap,
-  A távol falujába ballagott.
-
-  Fönn már kigyújtják üvegét a holdnak,
-  A hamvas, égi templomablakot.
-
-  Fészkében ring a száz ujjongó fecske,
-  Szívemben minden mámoros szavad.
-
-  Reszket – mint ujjunk – mind a levelecske
-  És rög a röghöz csókosan tapad.
-
-  Egymás mellett mi is rögök vagyunk most,
-  Minket a gyönge, friss vetés szeret.
-
-  Jőjj kedvesem, tested lelkembe hullasd,
-  Bennünk a föld barázdát rejteget.
-
-  Az est sötét báránya ballagóba,
-  Feketébb hulló selyemgyapja már
-
-  S még szőke hajad sárga-rózsadombja
-  Fülledten csókom harmatára vár.
-
-
-Csudálkozunk az életen
-
-  Ha mosolyog, mosolya csupa csillag,
-  De ha szomjazom, akkor friss patak,
-  Az én kedvesem az egeknek nyílhat,
-  De megcsókolni csak nekem szabad.
-
-  Haja szurokkal elkevert arany,
-  Harmatos erdők az ő szemei,
-  Küszöbe elé terítném magam
-  Lábtörlőképpen, de nem engedi.
-
-  Szavunk zugában megbuvik a csók,
-  Testvéreihöz lopva jön ide…
-  Mező álmodhat össze annyi jót –
-  Az én kedvesem a füvek szive.
-
-  Este a csókok megszöknek velünk
-  S végigfutván a világi teren,
-  A hajnali égre leheveredünk
-  És csak csudálkozunk az életen.
-
-
-Mért hagytál el, hogyha kívánsz
-
-  Igaz-e, hogy érezlek most is,
-  Amikor messzire vagy tőlem?
-  Mért hagytál el, hogyha kivánsz,
-  Ha bennem lehetsz csak ünneplőben.
-
-  Mért nem csókolsz, ha úgy esik jól?
-  Mért fáradnak el a rohanók?
-  Mért rág szú-módra szét a tenger
-  Karcsú, viharra teremtett hajót?…
-
-  Tudom, hogy jössz majd. Ugy esel belém,
-  Mint szép, szikrázó mennykő a tóba!
-  De megégetnők-e a világot,
-  Vonagló lángokként összefonódva?
-
-  S pocsolyákba árkolt bús arcomba
-  Birnál-e nézni, ha én is belelátnék?…
-  Ó asszonyom, te balga, te bolond,
-  Játszót-játszó, ostoba, semmi játék!
-
-
-Sacrilegium
-
-  Mint vad, részeg legény, kit mámorában
-  Templomba visznek sátános borok
-  S kurjongatván a Szűzhöz ott galádan,
-  Felé ölelni-vágyva kujtorog,
-
-  Hogy megremeg a gyermek is karában,
-  Midőn a szeme véresen forog –
-  A súlyos távoltól őrjítve vágyam
-  Én asszonyom, feléd úgy tántorog.
-
-  Madonna-lélek, ó azért ne vess meg,
-  Hisz engemet, halálra, már keresnek
-  A bánatok, mint bősz tömeg, ha lát
-
-  Szentségtörést: vad bosszúért kiált.
-  Tudom, hogy engem durván megköveznek.
-  – Csak te megadd a Szűz bocsánatát!
-
-
-Hűség
-
-  Mint holt leánynak őrült szeretője,
-  Ki este, hogyha gyúlnak csillagok
-  És fényük búsan, szomorún lobog,
-  Mint gyertyák, melyek, hol a szemfedője
-
-  A holt leánynak sápadtan fehérlik,
-  Búskomoran, hallgatva állanak;
-  Mint jegenyék, ha már leszáll a Nap
-  Sötét csúcsukra hintve égi fényit,
-
-  Haldoklóként, ki utolsót lehel még,
-  Melyben szép lelke rejtve szétoson –
-  Ki este surran álmos utsoron,
-  Hóna alatt bíborló, hímes kelmék
-
-  S belopózván félénk, nyikorgó ajtón,
-  Halkan könyez csöndes, fehér szobán;
-  Holtan hallgat csöndes, fehér leány
-  S künn ifju vágyak sírnak fel sohajtón.
-
-  Búját a borzalom, miként nagy, éji
-  Bagoly a szárcsát, úgy rebbenti meg.
-  De megcsókolja forrón hóhideg
-  Ajkát a holtnak, aztán elmetéli
-
-  Nyakát, fehér nyakát s vörös selyembe
-  Burkolva szép fejét, szökik haza
-  S habár a hús a csontokon laza
-  S már foszladoz, csak őrzi, őrzi egyre.
-
-  Ugy őrzi lelkem is te képedet,
-  A távoltól megóva, itt, szivemben.
-  De az nem oszlik: Bánatműteremben,
-  Ahol a szobrász sírva ténfereg,
-
-  Tört szobrokat szórván az éjbe szét –
-  Ott hallgat emléked halotti maszkja
-  S előtte, ami szóra nem fakasztja,
-  A szerelem pirosló mécse ég.
-
-
-Nyár volt
-
-  Nyár volt,
-  De mindnyájan fáztunk,
-  Hát begyújtottunk a mesekályhákba,
-  Ott melegedett belém,
-  Hogy valahol, ahová elérünk,
-  Vár ránk a lány, aki mi vagyunk,
-  Vár rátok a legény, aki meg ti vagytok,
-  Biztosan és észrevétlenűl,
-  Mint hóborított földekben a tavasz
-  És előjön és megigéz,
-  Ha napszivünk kisüt szép homlokunkon.
-
-
-
-
-VILLÁMOK SZERETŐJE
-
-
-Villámok szeretője
-
-  Ördög röhög és Isten sír belőle,
-  Pap és csibész a villámok szeretője.
-
-  Mindig beszél: „Mondd, testvérem, nem alszol?“
-  S legszebb álmában kenyérhéjat majszol.
-
-  Búzát vet s hideg csillagokat gyomlál,
-  Korgóbban korog húsz dühödt gyomornál.
-
-  Hordókra áll és templomokba tér be,
-  De vasgerincü és még nincsen térde.
-
-  Ha szép idő van, a földeken fekszik,
-  Csak ritkán békít, csak ritkán verekszik.
-
-  De fergetegben hegyormokon állva
-  Villámszivét az éjszakába vágja.
-
-  S mig ember, barom, fa, szeliddé retten,
-  Boldogan sír a megtárult egekben.
-
-
-És keressük az igazságot
-
-  Lábunk elkophat hónaljig,
-  Sej haj, fütyülve baktatunk,
-  Igazságot keresünk, de
-  Nem találunk még seholse.
-
-  Nincsen batyunk, csak az agyunk,
-  Betyárkodó Ábel vagyunk,
-  Nem kérdik, hogy szivünk dög-é,
-  Gondolatunk az ördögé,
-  Lelkünket meg Isten fogja
-  Sziklaszántó ostorosba.
-
-  Hogyha tél van, hát dídergünk
-  S nem is tudjuk, hogy didergünk,
-  Szemünk, fülünk lefagy együtt,
-  Lázas szóval melengetjük,
-  Nem hálunk soha árnyékban,
-  Zsebünkben is csak szándék van,
-  Magunk vagyunk: a kenyerünk,
-  Hogyha vesztünk, ugyis nyerünk,
-  Ínség, asszony nem bir velünk,
-  Északnak meg délnek megyünk,
-  Koldusokkal parolázunk,
-  Ott a tanyánk, ahol ázunk,
-  Összenőtt már a két kezünk
-  S nem könyörgünk, nem vétkezünk,
-  Nagy éhünk van s nem éhezünk,
-  Mindig korábban érkezünk,
-  Szájunkra a jövő hágott,
-  Kiáltunk emberebb világot,
-  Szeretetet, szabadságot,
-  Szél a lábunk, arcunk áldott,
-  Nézünk minden követ, ágot,
-  Ahol utat ki se vágott,
-  Sej haj, dallal, jó vigasszal,
-  Asztaltalan szómalaszttal
-  Keressük az ígazságot.
-
-
-Hét napja
-
-  Tintába mártom tollamat
-  És tiszta, kék égbe magamat.
-
-  Félrerángatom a harangkötelet,
-  Falbaverdesem szegény fejemet.
-
-  Ki látja meg, hogy már látszanak
-  Kilógó nyelvünkön az igért utak,
-  Hogy nincsen hiába semmi és a minden
-  Nem siklott ki föltépett ereinken,
-  Hogy kristály szeretne lenni a patkány is
-  S a darabkább utálja már a darabkát is,
-  Hogy magadat tisztán találod meg másban
-  És nyugalom van a szükséges rohanásban,
-  Hogy leheletünktől kigyúlnak a házak,
-  És engesztelő vízzel már locsolgatnának,
-  Hogy hídak robbannak a szegényemberekben?!
-
-  Ó, barátaim, hét napja nem ettem.
-
-
-Tanulmányfej
-
-  Mély szürkeségbe szédült át a reggel.
-  A korcsma terme sáppadt, búskomor.
-  Dús polcain a sűrű alkohol
-  Fondorkodik nagy, tarka üvegekkel.
-
-  Benn férfi űl s nehéz, vörös kezekkel
-  Flaskót dédelget s dünnyög vagy danol;
-  Földszín bajszán leperg a drága bor;
-  Tört, száraz tófenék az arc; de: ember.
-
-  Zsíros haján rossz bőrsüvegje roggyan,
-  Nyakán csúf ér dagad meg egyre jobban.
-  Agyán pihennek elfáradt borok.
-
-  Ködlepte, síkos szemsikátorában,
-  Véres kövén a mámor tántorog.
-  Csak ül. S alakján bárgyu lomhaság van.
-
-
-A gondolkodó szonettje
-
-  Dübörgő gépváros zúgó agyam.
-  Hangja – mit roppant barlangvisszhang adhat
-  Mély orgonára és a gondolathad
-  Rokkant derékkal görbed untalan,
-
-  Mint korhadt fűz görnyed szomoruan
-  Deres partján zajló, jeges pataknak.
-  Az építők téglát téglára raknak,
-  Molnárok szíja suhogón suhan.
-
-  S mind robotol – minek? maguk se tudják,
-  De egyszer tán megúnják ezt a munkát,
-  Izzadt ölükben őrület fogan –
-
-  S – egyszerre mind! – kizúdulván a kába
-  Műhelybörtönbül bősz anarkiába
-  Szétkujtorognak részeg-boldogan!
-
-
-A bátrak
-
-  Ki gyáván várja a halált,
-  Magába zárja azt a föld,
-  Midőn a száj lilára vált
-  S két szeme rémületre tört.
-
-  Annak nem nyitja a titok
-  Bordó, nehéz, nagy függönyét,
-  Csak aki bátran állitott
-  Elébe s büszkén tépi szét.
-
-  Ó nagy, ki bátran odaállt,
-  Hol búg a néma sejtelem
-  S szolgáját hívja, a halált,
-  Alázattal ki megjelen.
-
-  Minden liliom illata
-  Hűlő, meleg szivén libeg,
-  Ó szent, ki bátran, át, oda,
-  Ifjú lélekkel halni megy!
-
-
-Bosszuság
-
-  Azt hiszik, ha ők karikáznak,
-  Te legalább is frászkarikával fogsz karikázni
-  S elvégre már tudhatnád,
-  Ha csőstül is ömlenek panoptikumokba,
-  Az egészségügyi muzeum csak fontosabb,
-  S ha jó is a holdas éjszaka,
-  Azért inkább kell nappal a napvilág.
-  Kutya dolog a népekkel törődni?
-  Magaddal törődni még kutyább
-  S végeredményben mégis egyre megy.
-  Regélni fogsz úgyis, az itéletnapig,
-  Mert nincs jogod befogni a szádat,
-  Ameddig csak foszlik belőle a szó,
-  Épp, mint karácsonykor a parasztkalács.
-  Most azért csak dühöngd ki magad,
-  Mondd el párszor könnyülő, igaz szívvel:
-  Fene, aki megeszi!
-  Mert a csorba ekevasakat
-  Immár igazán kicserélhetnék.
-
-
-Komoly lett már
-
-  Komoly lett már hejehuja lelkem,
-  Addig jártam ősz Uramhoz én.
-  Ott is, ott is mindig csak követelőztem,
-  De mit akartam, de mit is akartam?
-
-  Kalapáló, hajórakó kedvet,
-  Meleg asszonyt, hálószőni is,
-  Hogy én, gyarló eszem szerint értelmetlen,
-  Botor tengerének értelmet is adjak.
-
-  Mi voltam én?… Oktalan próféta,
-  Cifra szóvá gyötört akarás,
-  Irigy, ha a másik szebben mond igét,
-  Hiuságból vágytam töviskoszorúra.
-
-  A fájdalom Isten feddő szava
-  S fájdalomtól csöpög a szívem,
-  Mint bő veritéktől a szegények arca
-  S meleg olajtól a gépek karjai.
-
-  Nem kérek már bús bocsánatot se,
-  Csak igenigen alázkodom.
-  Nincsen az az asszony, akit nem kivántam
-  S asszonyriasztóra könyörgöm az arcom.
-
-  Érzem, hajnali falucska lettem,
-  Szelidség nyugodt tehenei
-  Ballagnak belőlem az Ur kegyelmének
-  Friss és térdigfüves legelője felé.
-
-
-Milyen jó lenne nem ütni vissza
-
-  Mikor nagyokat ütnek rajtunk,
-  Milyen jó lenne nem ütni vissza
-  Se kézzel, se szóval,
-  Világitni a napvilággal,
-  Elaltatni az éjszakával,
-  Szólni a gyávaság szavával,
-  De sose ütni vissza.
-
-  Lelkeimmel pörölnöm kéne
-  S élvén is vagyok most a béke.
-  Kristály patakvíz folydogál
-  Gyémántos medrü ereimben.
-  Szelid fényesség az ingem
-  És béke, béke mindenütt,
-  Pedig csak én élek vele!…
-  Fölemelnek a napsugarak,
-  Isten megcsókolja minden arcom
-  És nagy, rakott szekerek indulnak belőlem
-  A pusztaság fele.
-
-
-Miért mondottál rosszat nékem
-
-  Miért mondottál rosszat nékem?
-  Én nem bántottalak, barátom,
-  Hogyha valamiért haragszol
-  Szívesen bocsánatot kérek
-  S szeretném, ha most velem jönnél,
-  Megnézzük majd a favágókat
-  S leheverünk együtt az erdőn,
-  Fejünk fölött hullámzanak a lombok,
-  Hűs tengerfenékről az eget nézzük,
-  Ahol meg zsenge felhők lombosodnak.
-  Ott nagy nyugalom karol majd belénk
-  És nékünk az most olyanigen jó lesz,
-  Háromszoros a jó, ha kettő kapja,
-  Azért szeretném, hogyha velem lennél,
-  Mig odahallik este a harangszó,
-  A bogáncsokat leszedjük egymásról
-  S hazaballagunk éppolyan fáradtan,
-  Miként a kapás, szótalan munkások,
-  Akik a földek békés erejébe
-  Százannyit termő magokat vetettek.
-
-
-Megfáradt ember
-
-  A földeken néhány komoly paraszt
-  Hazafele indul hallgatag.
-  Egymás mellett fekszünk: a folyó meg én,
-  Gyenge füvek alusznak a szívem alatt.
-
-  A folyó csöndes, nagy nyugalmat görget,
-  Harmattá vált bennem a gond és teher,
-  Se férfi, se gyerek, se magyar, se testvér,
-  Csak megfáradt ember, aki itt hever.
-
-  A békességet szétosztja az este,
-  Meleg kenyeréből egy karaj vagyok,
-  Pihen most az ég is, a nyugodt Marosra
-  S homlokomra kiülnek a csillagok.
-
-
-Tavasz van! Gyönyörű!
-
-  Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
-  A vén Duna karcsu gőzösökre gondol,
-  Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
-  Mezei szagokkal a tavaszi szél.
-
-  Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,
-  Friss, hóvirághúsu, kipirult suhanás.
-  Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!
-  Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás!
-
-  Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
-  Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!
-  Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel –
-  A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!
-
-
-
-
-A LEGUTOLSÓ HARCOS
-
-
-A legutolsó harcos
-
-  Valami forró, nyári éjszakán
-  Gyárfüst ölelt át lomha földszagot
-  S a legnagyobb lélek szökkent belém:
-  Az ucca és a föld fia vagyok.
-
-  Ma hat földrészre nyílik bimbaja –
-  Szép szívem óriás, piros virág
-  És villamos hullámok lengetik
-  Világbelengő, kitárult szagát.
-
-  Börtön, kaszárnya, templom nem elég,
-  Hogy a hegyekről ledobja szavam
-  És minden ige fölöttem lebeg
-  És minden más szándék szándéktalan.
-
-  Ha én sírok, a világ vére hull,
-  Ha káromkodok, minden trón remeg,
-  Ha nevetek, az Isten is örül
-  S tavaszba szöknek akkor a telek!
-
-  Hitem a sors lesz: Szívbéli Urunk
-  Akar csodátlan, új, legszebb csodát –
-  Kaszárnyát, börtönt elrombolnak az
-  Arcunkról ömlő, lelkes lavinák.
-
-  Minden jövendő tűz is bennem él,
-  Hogy az utolsó harcos én legyek.
-  A simogatás az én lobogóm
-  S minden megindul, hogyha én megyek!
-
-  A lelkesedés zengő süvegét
-  Égig hajítják a görnyedt napok,
-  Ha szívetekben a tükör leszek:
-  Az ucca és a föld fia vagyok.
-
-
-Lopók között szegényember
-
-  Lopók között szegényember,
-  Szegényember sose fél,
-  Minek félne, szíve, lelke
-  Erősebb a többinél.
-
-  Lopók között szegényember,
-  A Jóisten megsegél!
-  Nincs tehene a szegénynek,
-  De ha van is elvetél.
-
-  Lopók között szegényember,
-  Szegényember kapanyél.
-  A világot megkapálni,
-  Szegényember annak él.
-
-
-Szegényember balladája
-
-  – Szegényember, hogy adod a bölcsőt?
-  – Csöpp a gyerek, hogy adnám a bölcsőt?
-  – Király vagyok, bírok nagy erővel,
-  Ha nem adod, elveszem erővel.
-
-  Szegényember, hejh, csak egyet szólna –
-  A király már katonákért szólna.
-  De a bölcsőt a tóba hajítja,
-  Csöpp gyerekét utána hajítja.
-
-  Szegényember sír-rí a börtönben,
-  Szegényember nevet a börtönben.
-  Nincs a gyerek már a rossz világban,
-  Jobb sora lesz, hajh, vizi-világban!
-
-
-Szegényember szeretője
-
-  Világ van a szegényember vállán,
-  Istent emelt mindig másik vállán.
-  Dühödne meg okosan egyszerre,
-  Mindakettőt ledobná egyszerre.
-
-  Szegényember sose kér kalácsot,
-  Szegényember sose kap kalácsot.
-  Kis kenyérrel, nagyon feketével,
-  Fehér lelkét őrzi feketével.
-
-  Szegényember sója is ízetlen,
-  Szegényember kedve is ízetlen.
-  Eladó kis holmija vetetlen
-  S ha van ágya, az is megvetetlen.
-
-  Szegény ember akkor lop, ha éhes,
-  Akkor se lop, dehát nagyon éhes.
-  Akkor is csak szegényebb szegény lesz.
-  S míg lesz szegény, mindig több szegény lesz.
-
-  Kisgyereke sohase veretlen,
-  Asszonya se marad megveretlen,
-  De akármily gyönyörű lány lennék,
-  Szegényember szeretője lennék.
-
-
-Aki szegény, az a legszegényebb
-
-  Ha az Isten íródiák volna
-  S éjjel nappal mozogna a tolla,
-  Úgy se győzné, ő se, följegyezni,
-  Mennyit kell a szegénynek szenvedni.
-
-  Aki szegény, az a legszegényebb,
-  Fázósságát odadja a télnek,
-  Melegét meg odadja a nyárnak,
-  Üres kedvét a puszta határnak.
-
-  Köznapokon ott van a dologba,
-  Várt szombatját száz gond nyomorítja,
-  S ha vasárnap kedvét megfordítja,
-  Akkor máris hétfő szomorítja.
-
-  Pedig benne laknak a galambok,
-  Csiliagtollu éneklő galambok,
-  De így végül griffmadarak lesznek,
-  Hollónépen igaz törvényt tesznek.
-
-
-Sírdomb a hegycsúcson
-
-A holtan megbántott Adyé
-
-  Üveghegy ez. Ezerszínű üveg.
-  Az ördög csuszkál oldalain föl-le.
-  Hántott héjú szivekből ez a hegy
-  Már régen épült. S énekelni megy
-  Hajnalban ez a hegy a vaksi földre.
-
-  – Sej haj, meghalt!… Ó, meghalt!… Hosszu csend,
-  A hegy kigyúl és táncolni kezd aztán.
-  Egy sírdomb megy a hegy csúcsára. Fenn,
-  Ott fenn megáll. Lefekszik. Vértelen
-  Fénylelke forrón leömlik az arcán.
-
-  Hullámzik még és lépcsőkké mered.
-  – A hegy csúcsáról nagyon messze látni,
-  Fennebb, a hantról, még messzebbre látni,
-  Ki akar látni, apró emberek? –
-  Csak csend. És újból zeng, ragyog a hegy.
-
-
-Juhász Gyuláról való nóta
-
-  Hát huszonötév rút robotja kellett
-  Szép, szűz szándékok postakocsiján,
-  Hogy egy ital bor légyen áldomása?
-  Hát ezért szédült nagy, szerény szive,
-  Kürtjét fujván a tündöklő bakon?
-  Az értetlenség és a félreértés,
-  Magyar, dacos, konok-sörényű mének,
-  Nagy bánatának szelid gyeplején,
-  Hogy végre mégiscsak falunkba értek.
-
-  Magyarország, duhaj legények falva,
-  Ó, itt nem is vár senki levelet,
-  Nem tud olvasni senki itt igét,
-  Csak néhány ember nem irástudatlan.
-  Itt több a csaplár, mint a néptanító,
-  Ki fölolvassa a szerelmes szókat.
-  S az igehozót fitymálja a törpe,
-  Pedig nagyobb, mint száz Napoleon!
-
-  Huszonötéves málhás kocsijáról
-  Mindenkinek jár távoli csomag
-  S egy égi izenet, amit hozott,
-  Ahonnan jött, az örök szeretetből
-  S hová már vissza is tér nemsokára,
-  Csak huszonötév robotja után
-  Megissza ezt a hitvány áldomást.
-
-
-Harc a békességért
-
-  Gondom földörögő tankja alatt a föld,
-  Meddő nemzetem hadd nyögje dühödt vasát.
-      Ágyúzó keserűség
-    Marja puhára göröngye szíkjét.
-
-  Hörcsöghad bolya, hol vétve terem kalász:
-  Lőárkon nyomorúl gazda barázda helytt
-      S kóborgó ebek osztják
-    Pénze kidőlt igahúzó barmát.
-
-  Jóság légyen e föld, lassu eső ha reng
-  Új istent kereső bujdokolás egén!
-      Jusson végre igazság
-    Bő kenyeréhez a munka s eszme!
-
-  Kell, termő ez a föld: hullt bele sok derék,
-  Megforgatni ölét ésszel akarta mind
-      S éhen dőlt bele mind: itt
-    Száz akarat bomol őserővé.
-
-  Lelkem, gépvezető, hajdan időn kapás,
-  Föl ne hányd sorodat: nagy proletári sor!
-      Gyűlölség-zuzatóban
-    Áldd a vető s arató munkáját.
-
-  Gondom földörögő tankja, a szörnyeteg
-  Rút végzetje után szép hivatása: mint
-      Békesség deli gépe
-    Vonja az emberi szív ekéjét.
-
-
-Magyarok
-
-
-I.
-
-  Minek magunkat lassan ölni?
-  Nem jobb egyszerre megdögölni?
-  Mint rokkant lábbal tántorogva,
-  Vizes, vak szemmel csillagokba,
-  Rossz, messzi csillagokba nézni
-  S régi dicsőséget idézni,
-  Idézni mind, mi ősi, ódon,
-  Hogy hátha mégiscsak megszánna
-  Az Úristen valami módon.
-
-  Minek magunkat lassan ölni?
-  Gonoszság helyett búza nől ki
-  Az égről földbe hullt szivünkön;
-  De igaz, nótás, füttyös másnak.
-  Magyar, köszönj az elmulásnak,
-  Nincs mit kereskedj már e tájon,
-  Akad legény, ki ideálljon
-  S ásóját vígan földbeszúrja!
-
-  Mit nyöszörögsz? nem akarsz halni?
-  Hisz életünk úgyiscsak talmi
-  S nem is nagyon kell már akarni,
-  Akaródik ez nélküled,
-  Agyadban bár égő hodályba zárt
-  Riadt baromként bőg a rémület.
-
-
-II.
-
-  Bezárva okos őrültek közé,
-  Szenvedünk, mint az eldugott kenyér.
-  Rab szíveink örök szerelmese,
-  A nagy világ minket hiába hív!
-  Ó nagy világ, csak érted éltünk eddig,
-  Száguldó, forró ménesek után
-  A barna földek múló dobaját
-  Szívünk teérted dobogta tovább
-  És mozdonyaink szálló dübörgése
-  Feléd lengeti most is lelkeinket!
-  S a nyomorultak, ők, akik miatt
-  Temetőnek is kicsi lett világunk,
-  Még ők biztatnak, hogy a pusztulást
-  Hős bátorsággal s daccal kell kibirnunk!
-  Hát lesz-e magyar, ha mi nem leszünk?
-
-  Ó be kicsi az ő piszkos vágyuk!
-  Alig látszik, hogy fájdalmunkra csöppent.
-
-  Sikoltani!
-  Ha levegőtlen vihar a jajunk,
-  Akkor is csak
-  Sikoltani!
-  Hogy minden búzatábla kiperegjen.
-
-  Ó jaj, mi igazán tiszták vagyunk,
-  Nekünk nyisson ajtót a reménység!
-
-
-Egyszerű ez
-
-  Lement a nap nyugaton,
-  Följött a nap keleten.
-  Egyszerű ez.
-  Él az, aki eleven.
-
-  Rongyos mindegyik zsebünk,
-  Rossz a magyar zsebe rég,
-  Egyszerű ez –
-  Elveszett az ezerév.
-
-  Ha elveszett, elveszett,
-  Nem keressük már elő,
-  Nem érünk rá,
-  Vonaton jár az idő.
-
-  Expresszen jár az idő
-  S gépből csinált madarán,
-  A gyalogos
-  Bizony hogy elmarad ám.
-
-  Szolgabíránk az agyunk,
-  Nem parancsol más nekünk,
-  Egyszerű ez,
-  Mi már mótorral megyünk.
-
-  Nem vagyunk mi bölcs urak
-  S nem is vagyunk szamarak.
-  Új ezerév
-  Új magyaroknak marad.
-
-
-Itt egy fa, ott egy fa
-
-  Itt egy fa, ott egy fa,
-  Villámsujtott, lombtalan,
-  Szenesszivű, keserű
-  Büszke fa.
-  Itt egy fa, ott egy fa.
-
-  Mért nem zöldek? – kérdik a mezők.
-  Fekete porukat kerülik a méhek.
-  Suttognak az almafák:
-  Legalább
-  Mért nem hoznak vadalmát,
-  Mit henyélnek?…
-  Gerendának nem valók,
-  Akasztófának se jók.
-  Csupa kérdés szidja őket,
-  Szomjas kérdés öli őket.
-  Kiesett a fényes ég
-  Összeégett karjuk közül!
-  Állnak, mint a kútgémek,
-  Mégsem jelölnek kutat:
-  Igy is élni! Mit akarnak?…
-  Itt egy fa, ott egy fa,
-  Összeégett szívvel-karral
-  Messzi egekbe mutat.
-
-  Hejh!
-  Ha mi egyszer az Úristen elé
-  – Papunk mondta, hogy mindent ő ad –,
-  Ki a sorbaállást adta,
-  Szívünk helyével, szótlanul
-  Sorbaállunk elszánt csapatba
-  És követeljük az ifjúságot!
-
-
-Éjjel
-
-  Halkan hörög végsőt a lámpa
-  S a nagy halál apáca-lánya,
-  Sötét királylány jő szobámba.
-
-  Hideg szemét szemembe oltja,
-  Csöndet símit bús homlokomra,
-  Nem érzi, gödre mily goromba.
-
-  Nem kérdi, szürke-é a vágyam,
-  Nem nézi, mily kopott az ágyam,
-  Csak átölel a csöndbe lágyan.
-
-  Pompát csókol szűz gondolatra
-  És megcsókolja, bármi gyatra.
-  Rokkant gyereklelkem ringatja.
-
-  Sötét haja szobámra bomlik
-  S miken komorság, köd borong itt,
-  Most megszépülnek ócska holmik.
-
-  És én kibontanám a vérem,
-  Ha hivna atyjához fehéren:
-  Várlak, fiacskám, régen, régen.
-
-  Hiába várom, hangja nincsen,
-  Mely ama palotába intsen,
-  Hol rég csüggök titok-kilincsen.
-
-  Egy eszelős öreg motyog csak,
-  Az esső s mindenütt kopogtat:
-  Halottak vagytok, csúf halottak.
-
-
-Mindent hagyok
-
-  Nagyon útálkozhatott az Isten,
-  Hogy ilyen csúnya plánétát köpött –
-  Ó, szépség, jóság!… De már mindent hagyok.
-  Villámokból font kerítés tövébe,
-  Már lefekszem a szívem közepébe.
-  Egész nyáj leszek benne. Egyedül,
-  A nagy akolban egyedül vagyok.
-
-  Hittem, hogy a hitványabb lettem én,
-  Akin az idő csak tovább fut át
-  És ugy magasztaltam a minden-embert,
-  Mint akinek
-  Csak magyarázták a megvolt csudát.
-
-  Ha hitvány voltam, ezért voltam hitvány.
-  Ó, egy percre megláttam magam.
-  Ott álltam én a Napban! Ott a Napban!
-  Bordám szaggattam! A Nap suttogott:
-  Véredben állsz, te, ha bennem állsz!…
-  És lassan, lassan süllyedtem a Napban.
-
-  A szél sikoltott. Fölkapta a szívem
-  S egy csöpp vérem, ami még megmaradt,
-  Végiggurult lobogva az égen.
-  Utánaszaladt.
-  A földre ekkor tűzcsóva esett.
-
-  Mindent hagyok már. Bomolj meg magadban,
-  Világ, ó világ! Én szivemben alszom.
-  Tiszta mosolyom hideg viz hulláma,
-  Hogyha néha fölemelem arcom.
-
-
-A csoda
-
-  Kár volna magamat eladnom
-  Célért, eszméért, okért, hitért.
-  Hogy magyarázzam az eget másoknak.
-  Eladni magamat semmiért.
-
-  Te vén szilvafa, ugye, igazam van?
-  Te tudod, te százesztendőt éltél!…
-  S akkor sikított, elbőgte magát
-  A kert mellett egy vén acéltehén.
-
-  Nem is acél volt, hanem drágakő.
-  Pálmaág-farkkal. Ott kinyult szegény.
-  Tele gyerekekkel
-  Kőrhinta forgott búgva, vidáman,
-  Szarvai hegyén.
-
-  És sirt és sirt, csak sirt, mig meg nem halt,
-  Késnyelek hullottak pengétlenül
-  A szemeibül.
-  – Ó, mennyi dinamit lakik
-  Én élve síró szemeimben! –
-  A föld egyszerre elszaladt alólunk
-  És elszaladt alólunk minden;
-  Ég csók, tűz, magam s a semmi.
-  A tehén lángszőre szintén elszaladt,
-  Aztán visszajött
-  S a homlokomon kezdett énekelni.
-
-  Fehér vízben hevertünk egymás mellett,
-  Szivemben ő s az ő szivében én.
-  Hátulról keresztülnéztem magamon
-  S ugy láttam, hogy bennem él tovább
-  A tehén.
-  S tele gyerekekkel
-  Kőrhinták forogtak vidáman
-  Szarvai hegyén.
-  Nem szúrt vele, csak fölemelte.
-  Arrabökött, amerre elszaladtunk
-  A föld, az ég, a tűz, a semmi s én
-  S én szégyenverten lopózkodtam arra,
-  Hogy embertszülő tüzet énekeljek
-  Örökké, ujra
-  Jeges, havas
-  Ismeretlen hegyek tetején.
-
-
-
-
-NEM ÉN KIÁLTOK
-
-
-Forduló
-
-  Változások nehéz szagát görgeti a szél,
-  Vincellérek enmagukat ütik csapra már,
-  Enmagukat köszörűlik ifju harcosok
-  S az elásott tojásból is
-  Kibúvik és égre száll a madarabb madár.
-
-  Most az órák mutatói ventillátorok,
-  Jó földünk az óriási lendítőkerék
-  Mely most minden kart-kereket szédületbe ránt.
-  Szándékaink – széles szíjjak –
-  Megölelik s úgy rohannak országút-iránt.
-
-  Hálóbb-szemmel halászember új folyóra les,
-  Minden gazdátlan komondor küszöböt keres,
-  Fáradtabban fáradnak a szegényemberek,
-  Tél-túl néha tiszta kézzel,
-  Őszintén ád új portékát ravasz ószeres.
-
-  Furulyáló juhász mellől nyája szétszalad,
-  Mintha mindenki utazna s üres a vonat,
-  Kiáltások raknak csöndből külön halmokat,
-  Üstökös hull, bútor roppan,
-  Gőgök álla szemlesütve mellükhöz tapad.
-
-  Szellőtől is földighajló, sudár derekán
-  Jövendőnek feszít ijjat mindegyik leány,
-  Frissült kedvünk habzó mezőt göndörit alánk
-  S mocsárkodó tenger alól
-  Zászlós-piros lobogással kiugrik a láng.
-
-
-A számokról
-
-  Tanultátok-e a számokat?
-
-  Bizony számok az emberek is,
-  Mintha sok 1-es volna az irkában.
-  Hanem ezek maguk számolódnak
-  És csudálkozik módfölött az irka,
-  Hogy mindegyik csak magára gondol,
-  Különb akar lenni a többinél
-  S oktalanul külön hatványozódik,
-  Pedig csinálhatja a végtelenségig,
-  Az 1 ilyformán mindig 1 marad
-  És nem szoroz az 1 és nem is oszt.
-
-  Vegyetek erőt magatokon
-  És legelőször is
-  A legegyszerübb dologhoz lássatok –
-  Adódjatok össze,
-  Hogy roppant módon felnövekedvén,
-  Az Istent is, aki végtelenség,
-  Valahogyan megközelítsétek.
-
-
-Jövendő férfiak
-
-  Ők lesznek az erő és szelidség,
-  Szétszaggatják a tudás vasálarcát,
-  Hogy az arcán meglássák a lelkét.
-  Megcsókolják a kenyeret, a tejet
-  S amely kezükkel símogatják gyermekük fejét,
-  Ugyanavval kifacsarják az érckövekből
-  A vasat és minden fémeket.
-  Városokat raknak a hegyekből,
-  Nyugodt és roppant tüdejük a vihart,
-  A fergeteget magába szívja
-  S megcsöndesülnek mind az óceánok.
-  Mindig várnak váratlan vendégre,
-  Az ő számára is terítenek
-  És megterítik a szivüket is.
-
-  Legyetek hasonlók hozzájuk,
-  Hogy kisgyerekeitek liliomlábaikkal
-  Ártatlanul mehessenek át
-  Az előttük álló vértengeren.
-
-
-Karácsony
-
-  Legalább húsz fok hideg van,
-  Szelek és emberek énekelnek,
-  A lombok meghaltak, de született egy ember,
-  Meleg magvető hitünkről
-  Komolyan gondolkodnak a földek,
-  Az uccák biztos szerelemmel
-  Siető szíveket vezetnek,
-  Csak a szomorú szeretet latolgatja,
-  Hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot,
-  Fa nélkül is befül az emberektől;
-  De hová teszik majd a muskátlikat?
-  Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég
-  S az újszülött rügyező ágakkal
-  Lángot rak a fázó homlokok mögé.
-
-
-Üvegöntők
-
-  Az üvegöntők nagy tüzeket raknak
-  És vérükkel meg veritékükkel
-  Összekeverik az anyagot,
-  Mely katlanukban átlátszóvá forr.
-  Azután meg táblákba öntik
-  S erős karjuk fogyó erejével
-  Egészen símára hengerelik.
-  És amikor megvirrad a nap,
-  A városokba meg a tanyai viskókba
-  Elviszik vele a világosságot.
-
-  Néha napszámosnak hívjátok őket,
-  Néha pedig költőnek mondjátok,
-  Noha nem több egyik a másiknál,
-  Lassan egyformán elfogy a vérük,
-  Ők maguk is átlátszókká lesznek,
-  Ragyogó, nagy kristályablakok
-  A belőletek épülő jövendőn.
-
-
-Ti jók vagytok mindannyian
-
-  Ti jók vagytok mindannyian,
-  Miért csinálnátok hát rosszat?
-
-  Néha ugy vagytok a rosszal,
-  Mint a gyerek a csavargással.
-  Ujjong, eltéved, sirdogál
-  S hazakívánkozik.
-
-  Ti mindannyian örültök a jónak
-  S fontoljátok meg, mit mondok:
-  Nem sánta az, aki
-  Egyűtt lelkendezik a csúszkálókkal!
-
-
-Imádság megfáradtaknak
-
-  Alkotni vagyunk, nem dicsérni.
-  Gyerekeink sem azért vannak,
-  Hogy tiszteljenek bennünket
-  S mi, Atyánk, a te gyerekeid vagyunk.
-  Hiszünk az erő jó szándokában.
-  Tudjuk, hogy kedveltek vagyunk előtted,
-  Akár az égben laksz, akár a tejben,
-  A nevetésben, sóban, vagy mibennünk.
-  Te is tudod, hogyha mi sírunk.
-  Ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja,
-  Akkor szivünkben zuhatagok vannak,
-  De erősebbek vagyunk gyönge életünknél,
-  Mert a fűszálak sose csorbulnak ki,
-  Csak a kardok, tornyok és ölő igék.
-  Most mégis, megfáradván
-  Dicséreteddel keresünk új erőt
-  S enmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván:
-  Szabadíts meg a gonosztól.
-                                  Akarom.
-
-
-A kutya
-
-  Oly lompos volt és lucskos,
-  A szőre sárga láng,
-  Éhségtől karcsu,
-  Vágytól girhes
-  Szomoru derekáról
-  Messze lobogott
-  A hűvös éji szél.
-  Futott, könyörgött.
-  Tömött, sóhajtó templomok
-  Laktak a szemében
-  S kenyérhéját, miegymást
-  Keresgélt.
-
-  Ugy megsajnáltam, mintha
-  Belőlem szaladt volna
-  Elő szegény kutya.
-  S a világból nyüvötten
-  Ekkor mindent láttam ott.
-
-  Lefekszünk, mert így kell,
-  Mert lefektet az este
-  S elalszunk, mert elaltat
-  Végül a nyomorúság.
-  De elalvás előtt még,
-  Feküdvén, mint a város.
-  Fáradtság, tisztaság
-  Hűs boltja alatt némán,
-  Egyszer csak előbúvik
-  Nappali rejtekéből,
-  Belőlünk.
-  Az az oly-igen éhes,
-  Lompos, lucskos kutya
-  És Istenhulladékot,
-  Istendarabkákat
-  Keresgél.
-
-
-Kiáltunk Istenhez
-
-  Isten!
-  Kiáltunk hozzád:
-  Légy a mi érző, meleg bőrünk,
-  Mert megnyúztak bennünket,
-  A fájdalomtól már semmit se látunk
-  És hiába, hiába tapogatózunk,
-  Nem érezzük meg a dolgokat,
-  Csak azt, hogy irtózatosan fájnak.
-
-  Mihaszna, ha tudjuk, de nem látjuk,
-  Hogy belőlünk lobbannak ki tavasszal a rügyek,
-  Hogy fáradságnál hősebb a karunk
-  S agyunk robbantóbb minden dinamitnál.
-  Szavunk gyapjúja megpörkölődik
-  És keserű füstként hordozza a szél,
-  Mert nem takarózik senki sem bele.
-  Mindenkiből kicsurog a lelkünk,
-  Mint rozsdalyukasztotta kannákból a tej.
-  Szeretetünkkel sajttá ojtjuk mégis,
-  Hogy legalább a fiaké legyen,
-  Mert most leaggathadd magadról a csillagokat,
-  Itt a garasok fénye maradandóbb.
-  S nem fogad az asztalához senki,
-  Hegyek barlangos gyökereit rágjuk,
-  Az égen sem nap – aranytallér ragyog,
-  A mezőkön kutyatej sem érik.
-  Ó, légy a mi érző, meleg bőrünk
-  Hogy a fájás leperegjen rólunk.
-  Mint a ludak tolláról a víz,
-  Hogy végre egyszer megfaraghassuk már
-  A márványszobrot és a deszkalócát –
-  Nem akarjuk, hogy holnapra maradjon
-  S a vizeken már delelnek a felhők,
-  Eztán már az árnyak sokasodnak,
-  Dologvégzetlen kell, hogy hazatérjünk,
-  Meghálni lecsukódó szemeid alá.
-
-
-Ki verné föl lelkünkben a lelket?
-
-  A meddő dombok homlokából
-  Kiemeltük a csillagvizsgáló gondolatokat,
-  Föl, föl a magasságig
-  Repülőgépeket hajigálunk
-  És roppant, visszahulló pályájukkal
-  Kipányváztuk a madarak birodalmát,
-  Mozdonyokkal korcsolyázunk messze földre
-  És kantárt holnap elektromos hajókból dobunk
-  A sörényes, üvöltő tengerekre,
-  De emberek, emberek!
-  Ki venné újból észre,
-  Hogy le kell sikálni asztalainkat,
-  Ki mondaná meg az asszonyoknak,
-  Hogy kisöpörhetik a szomoruságot,
-  Ki ültetne kerteket szemünkbe,
-  Ki verné föl lelkünkben a lelket?!
-
-
-Gyémánt
-
-  Mindenkor idejük van a zsoltároknak.
-
-  Gyémánthegyen állunk,
-  De zsebünkben kavicsok vannak.
-  Nagyon elfelejtettük, hogy angyalok voltunk,
-  Kövér vánkosokba tömtük fehér szárnyaink.
-  Most könyörgések szomjazzák erőnket
-  És térdünk alatt lyukassá kopnának a kövek,
-  Szívünkben a csillag megfagyott.
-
-  Igen. Igen.
-  Elsüllyedtek a haditengerészek:
-  Szelid révészek csónakáznak Isten felé.
-  Még a nagyon öregek is
-  Kiülnek a dolgok előtti egyszerű lócára
-  S türelmet prédikálnak messze,
-  A mulandóság halainak.
-  Igen, igen.
-  Ne higyjük el hát barátaim,
-  Hogy lapdák helyett ökleinkkel lapdáztunk!
-  Mindent meg kell simogatni,
-  A hiénákat, a békákat is.
-
-  Gyémánthegyen állunk,
-  Szigorú hó, takard el bűneinket,
-  Oldozd föl nyelvünket, mennyei világosság!
-  Te határtalan kristály!
-
-
-Szép nyári este van
-
-  Szép, nyári este van.
-
-  Vonatok dübörögve érkeznek, indulnak,
-  Gyárak ijedten vonitanak,
-  Kormos tetőket kormoz az este,
-  Rikkancs rikolt ívlámpák alatt,
-  Kocsik szaladgálnak összevissza,
-  Villamosok csengetnek nagy körmenetben.
-  Transzparensek orditják, hogy: vak vagy,
-  Mellékuccákba ballagó falak
-  Visszalobogtatják a plakátot,
-  Előtted, mögötted, mindenfele – látod –
-  Plakátarcu emberek rohannak
-  És – látni – a nagy háztömbök mögött
-  Allelujázva-üvöltve-nyögve-káromkodva
-  Lihegve-hidegen-ravaszul-kapkodva
-  Emberlajtorján másznak magasra
-  Emberek
-  S a dühödt körutak nyakán
-  Kidagadnak az erek,
-  Hallani, hogy sikoltanak a néma hivatalnokok,
-  A hazatartó munkások lassu lépéseit,
-  Mintha öreg bölcsek lennének mindannyian,
-  Akiknek már semmi dolguk sincs a földön.
-  Hallani zsebtolvajok csuklóinak puha forgását
-  És odábbról csámcsogását egy parasztnak,
-  Aki szomszédja kaszálójából
-  Épp most nyúz le egy jó darabot.
-  Hallok mindent, aki hallgatok.
-  Kolduscsontokban nyöszörög a szú,
-  Körülszimatolnak asszonyok,
-  De én nagyon messziről jöttem,
-  Kiűlők szíves küszöböm elé
-  És hallgatok.
-
-  Szép, nyári este van.
-
-
-Kövek
-
-  Öreg kövek, ne haragudjatok,
-  Ha taposlak, hiszen tinálatok
-  Nagyobb és mozgóbb taposó vagyok.
-
-  Szólok hozzátok, vén testvéreim,
-  Mozgóbb, nagyobb taposó tapos engem
-  S nem szól, csak jár az emberköveken,
-  Nem szól, nem szól, vagy jelekben beszél
-  És tán ti vagytok súlyos szavai?
-  Ó, némák, meg nem értlek titeket sem!
-
-  Miért van kő, ha nem lesz épületté?
-
-  Hát nem segít a jaj s az allelúja?
-  Se hit? se malter? se Krisztushabarcs?
-  Széthullt az ember millió darabra,
-  Mint esőben a vályogkaliba.
-  És hol van az erős, terméskő-ember,
-  Kit nem tapos fájóra semmi láb?
-  Ó, borzalmas igy: útfelen heverni,
-  Ha bennünket nem épít városokká
-  Gránithalmokba semmi épitő,
-  Hiszen kölyökkorában az időnek
-  Egymást-karoló barlanghegyek voltunk,
-  Hol békesség és szeretet lakott.
-
-  Széjjeltördelt a bölcseség s a bomba,
-  Szétbomlasztott a gejzirlábu vér
-  S nyomoruságos könnyekbe merülve
-  Száz megváltó agy forr már, mínt a mész,
-  Hogy értelmes várossá magasodjunk,
-  Mert most minden s egyetlen értelmünk
-  Az úton heverő kövek fájdalma,
-  Mely porban és piszokban taposódva
-  Templomtorony kupolájába vágyik!
-
-
-Érzitek-e?
-
-  Barátaim, a pilátusok megfürödtek,
-  Lemosakodtak tetőtől-talpig szublimáttal
-  És mi igen gyönyörű gyerekek leszünk,
-  Kezünkben cukorrá változnak a dolgok.
-  Érzitek-e a XXV. századot?
-  Ha csak rágondolunk
-  Mintha meleg halak surrannának gerincünkön,
-  A gyönyörűség fölfogja bennem a gejzireket
-  És képtelen vagyok meglocsolni száraz napjaink.
-  Mindnyájatok helyett megcsókolom a számat,
-  Túlkiabálom a fergeteget
-  És halkabban hallgatok a csöndnél,
-  Olyan vagyok, mint az elhagyott lövészárok
-  És mint egy roppant, harsogó pályaudvar,
-  Ahová minden vonat egyszerre befut!
-
-  Villogó vágyú lányok, asszonyok,
-  Istenigazában mi ölelünk meg benneteket,
-  Akik negyvenemeletre építjük a századokat,
-  Ölelésünk tiszta, mint a patakba hulló fény,
-  Egészségesek vagyunk, erősek és mohók.
-  Mohón ölelünk, mintha csak tudnók,
-  Hogy minden ölelés egy állatot öl meg bennünk!
-
-  Héjj, elevátorok, meg birnátok-e mozdítani ekkora kedvet?
-
-  Frissest pörgök,
-  Bálozó parasztlegények nyelve hegyén,
-  Amely ugyancsak megforgatja a hetvenhét menyország
-    szentjeinek rubintos rézangyalát.
-
-
-Lázadó szentek
-
-  Ülök én újfent dögrovást a porban.
-  De gonoszok csontjából őrölt porban.
-
-  Uram én is keresztelek ujra.
-  De fejemet oda nem adom ujra.
-
-  Én nem áldozom föl többé Izsákot.
-  Inkább magam, de soha Izsákot.
-
-  Szólok, hiába, Szodoma rám se hallgat.
-  Szólok, de annak, aki majd meghallgat.
-
-  Menyország kulcsát én a földre ejtem.
-  Vén szivemet is a földre ejtem.
-
-  Csak bennem legyen gonoszság helyettük.
-  Engem büntess meg tűzön őhelyettük.
-
-  Csak a szegények jutnak a pokolra.
-  Én nem vigyázok többet a pokolra.
-
-  Gyógyíthatót én meggyógyítok most is,
-  De halottakat nem keltek föl most is.
-
-
-Jónál jobb
-
-  Páris, Berlin, Moszkva és Szeged
-  Kevesen vannak jó emberek.
-
-  Akik meg vannak, jajgatni vannak.
-  Narancshéjnak is útjába vannak.
-
-  Gyönge harmat, ösztövér: fölszíjja a nap.
-  S folyómedret mosni? Ki hallott olyat?
-
-  Huncut a jóság, ha szégyent hoz a jóra –
-  Minek jóság-festék a jót-akaróra?
-
-  Van hű komondora, van bő karikása –
-  Melyik juhász bőg, ha megszalad a nyája?
-
-  A vasnál több az olvasztó kohó,
-  Jónál több, jobb a jót-akaró.
-
-  Washington, Wien, London és Czegléd,
-  Rosz ember ugyiscsak mutatóba lesz még.
-
-
-Koldusok
-
-
-I.
-
-  Öreg, én eztán lopni fogok!
-  Fiam, mindenki azt teszi. Ne tedd!
-
-  De a nők, a szagosak, a gazdagok!
-  Ládd, én csak úgy tapogatom az eget.
-
-  Öreg, a mankóm szaladni akar!
-  Fiam, hát nem jön erre senki se?
-
-  Ha akad is, mindig csak száraz karaj!
-  Tej kéne, nem birok már enni se.
-
-  Egy kirakatot még ma betörök!
-  Börtönbe jutsz és megvernek. Szamár.
-
-  Egy kirakatot mégis betörök!
-  Psszt, meghallják s nem ad, aki erre jár.
-
-
-II.
-
-  Öreg, a varrás újra gennyezik.
-  Annál szebben tudsz könyörögni majd.
-
-  De rúgnék vele, a szent mindenit!
-  Te mást se csinálnál. Mindig csak a bajt.
-
-  Engem nem akart a lányod, öreg.
-  Örülj hogy látod az áldott nyarat.
-
-  Most rád se köpne, nyomorult, vén cövek.
-  Legalább néki ruhára is marad.
-
-  Selyemszoknyánál nincs becsületje több!
-  De kéne neked, te korcs, te torzszülött.
-
-
-III.
-
-  Fiam, nem élek soká, azt hiszem.
-  Én pedig azt, hogy éltél eleget.
-
-  Meghalok s nem fog sírni senki sem!
-  Elég, hogy mig éltél, vezettelek.
-
-  Én Istenem! – Mondass vagy két misét!
-  Azon már inkább kolbászt is veszek.
-
-  Téged még meg fog verni a nagy ég!
-  Meg ám, ha mint te, véngonosz leszek,
-
-  Légy jó, hisz egyszer elpusztulsz te is!
-  De addig csak enyim lesz a sarok.
-
-  Nem félsz a pokoltól? Meghalsz te is!
-  Félnék, de élni – s kölyköt akarok.
-
-  Könyörgök érted ott. Mondass misét!
-  Ép lányokért, hogy nőjjön rengeteg!
-
-  Sokszor fogsz sántán megbotolni még!
-  Csak legyen majd egy ép, erős gyerek!
-
-
-
-
-A MŰVÉSZET HÁROM ARCA
-
-
-Minden rendű emberi dolgokhoz
-
-  Van egy szinház, végtelen és mibennünk lakik,
-  Világtalan angyalaink játszogatnak itt,
-  Nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima.
-  És a dráma mindig mindig csak tragédia.
-
-  És az ember, szegény ember csak lapul belül,
-  Benn, magában s ezer arccal egymagában ül,
-  Három láng nő homlokából, zengő, mély virág
-  És zokognak, elzokogják a litániát:
-
-  „Én csak voltam! – Én, jaj, vagyok! – Én meg csak leszek
-  Leszaggattak, elültettek, fognak rossz kezek,
-  Életünk az ember kedve, hanem hol van ő,
-  Hol az ember? Hát hiába teremtett elő?“
-
-  És az ember, szegény ember, csak lapul belül,
-  Feje körül zengő szavak villáma röpül;
-  No most, no most fölszáll majd az igazi ima!
-  És a dráma mindig mindig csak tragédia.
-
-  Jön a gond és jön az asszony, jön a gyávaság,
-  Jön a kétség, jön a vágy és jön az árvaság
-  S valamennyi fölsikolt és eggyé alakul:
-  Magad vagy és magad maradsz magadnak rabul!…
-
-  Világtalan angyalaink sugárlábakon
-  Átugranak a világi köntörfalakon,
-  Fölkapják és fölhajitják hozzánk szíveink
-  S fölkapnak és eldobnak a szívünkből megint.
-
-  És muszáj és meg kell tenni, szólni valamit,
-  Ami vagyok, gyémánt, amely látóra vakit,
-  Az egyetlent, ezt a soha nem látott rabot!
-  S dadogok már, dadogok, de – magamban vagyok.
-
-  Ó angyalok, segítsetek. Hol van az a fény,
-  Amelyikről tudtam egyszer, hogy az az enyém,
-  Amelyik majd szól helyettem. Az álom fia!…
-  És a dráma mindig mindig csak tragédia.
-
-  És elmegyek és másik jön és az is én vagyok:
-  Elsiklanak talpam alatt sziklás századok –
-  Mit akarok? s akarjak-e? Mi az az örök?
-  S könnyű porban hullnak reánk az örök rögök.
-
-  Tiszta gyümölcs, férges gyümölcs egy ágon terem
-  S könnyen adják, könnyen veszik, de mi lesz velem?…
-  Pokolbeli gonosz tenger vonagló agyunk
-  S világtalan angyalaink mi magunk vagyunk.
-
-
-Művészet az emberek között
-
-  Kerekek lehettek a talpán,
-  A táncosnő begurult szemeinkbe,
-  Egyszerű volt, de ragyogott, mint a kolibrik.
-
-  Képzeld el a lápon libegő
-  És nyujtózkodó, nyurga lidércet.
-  Szebben ugrált a fiatal kecskénél,
-  Vagy mint a hamarkedvű komondorkölyök,
-  Ha futkároz és hempereg a fűben!
-
-  Még az esztendőalvók is
-  Szivesen vele-riszálódtak volna!
-
-  Azt se tudom, ki volt mellettem,
-  Az ujjongás együtt sejhajozott bennünk – –
-  Aztán hirtelen kihült a terem
-  S mi, emberek, szegények, ismét
-  Idegenül néztük végig egymást.
-
-
-Igaz, őszinte búcsú
-
-  Bús fejetekbe űzve jöttem.
-  Menykövek cívódtak fölöttem.
-
-  Láttam két nagy szemet, bogárzót;
-  A szép leánynak szóltam pár szót.
-
-  Tán szóltam néki. Meg sem bántam.
-  Én soha semmit meg nem bántam.
-
-  Nincs tartozásom: Mind adó volt,
-  Mellyel a világ szűken hódolt.
-
-  Abból se maradt semmi másnap.
-  S panasz se kell, azt adja másnak!
-
-  Hogy panaszkodtam néha mégis?
-  Hát szennyes néha még az ég is!
-
-  Átéltem már tizennyolc évet
-  S láttam, mit ér az emberélet.
-
-  Nem tarthat mások akaratja,
-  Én elmegyek, ha kedvem tartja.
-
-  Szeretsz? Ne menjek?… Vérre lestél,
-  Ó, kínban gyönyörködő testvér!
-
-
-Alleluja,
-
-végre elindul ez a könyv. Végre megszabadulok tőle. Végre nem bennem
-lesz, hanem messze, messze tőlem, kinn a világban. Idegen lesz és
-csinálhatom a mást, az igazabbat. Megölöm ezt a kisértetet. Mit akar?
-
-Most, hogy kidobom magamból ezeket az írásokat, követelő, üres tér marad
-bennem új, szebb, szeretőbb csillagzatok után. Hegyre kell menjen az,
-aki a világokat termő fáról szakítani akar. S én érzem, hogy hegy nő
-alattam, de bizonyos is, hogy hegy nő azalatt, aki kidobálja magából a
-nehéz, megkövesült sírásokat és azt mondja:
-
-Én nem azért jöttem, hogy bőgjek, hogy buzdítsak, hanem hogy tegyek. Egy
-mindannyiunknál szociálisabb ember szinte csak sejtett alakja lebeg a
-szívek fölött. Kell, hogy reárakjam húsomat és beléágyazzam csontjaimat.
-Hogy ez nem „művészet“? Hát akkor fütyülök a „művészetre“, én többet
-akarok, én azt akarom, ami kell.
-
-Érik a fény, a Metaars.
-
-Szeged, 1924. karácsony szombatja.
-
-
-
-
-Tartalomjegyzék
-
-  Nem én kiáltok  7
-  _Férfiszóval_
-  A szerelmes szonettje  11
-  Útrahívás  12
-  Névnapi dícséret  13
-  A szemed  14
-  Nő a tükör előtt  15
-  Férfiszóval I.  17
-  II.   19
-  Nyolcesztendős lányok  20
-  Asszonyvárás asszonyszobor mellett  21
-  Ezerfárosznyi végzet  23
-  Dícsértessék  25
-  Rög a röghöz  26
-  Csudálkozunk az életen  27
-  Mért hagytál el, hogyha kívánsz  28
-  Sacrilegium  29
-  Hűség  30
-  Nyár volt  32
-  _Villámok szeretője_
-  Villámok szeretője  35
-  És keressük az igazságot  36
-  Hét napja  38
-  Tanulmányfej  39
-  A gondolkodó szonettje  40
-  A bátrak  41
-  Bosszúság  42
-  Komoly lett már  43
-  Milyen jó lenne nem ütni vissza  45
-  Miért mondottál rosszat nékem  46
-  Megfáradt ember  47
-  Tavasz van! Gyönyörű!  48
-  _A legutolsó harcos_
-  A legutolsó harcos  51
-  Lopók között szegényember  53
-  Szegényember balladája  54
-  Szegényember szeretője  55
-  Aki szegény, az a legszegényebb  56
-  Sírdomb a hegycsúcson  57
-  Juhász Gyuláról való nóta  58
-  Harc a békességért  59
-  Magyarok I.  61
-  II.   62
-  Egyszerű ez  63
-  Itt egy fa, ott egy fa  65
-  Éjjel  67
-  Mindent hagyok  69
-  A csoda  71
-  _Nem én kiáltok_
-  Forduló  75
-  A számokról  77
-  Jövendő férfiak  78
-  Karácsony  79
-  Üvegöntők  80
-  Ti jók vagytok mindannyian  81
-  Imádság megfáradtaknak  82
-  A kutya  83
-  Kiáltunk Istenhez  85
-  Ki verné föl lelkünkben a lelket?  87
-  Gyémánt  88
-  Szép, nyári este van  89
-  Kövek  91
-  Érzitek-e?  93
-  Lázadó szentek  95
-  Jónál jobb  96
-  Koldusok I.  97
-  II.   98
-  III.   99
-  _A művészet három arca_
-  Minden rendü emberi dolgokhoz  103
-  Művészet az emberek között  105
-  Igaz, őszinte búcsú  106
-  Alleluja  107
-
-
-
-
-Sajtóhibák,
-
-  |30. oldalon|2. szak|1. sor|hold|helyébe|holt|
-  |69. „|1. „|5. „|Ma|„|Már|
-  |72. „|1. „|8. „|Szarvaik|„|Szarvai|
-  |76. „|1. „|3. „|Kiáltásból|„|Kiáltások|
-  |82. „|1. „|7. „|fejben|„|tejben|
-  |82. „|1. „|18. „|!|„|:|
-  |87. „|alulról|2. „|szenünkbe|„|szemünkbe|
-  |89. „||5. „|sikolt|„|rikolt|
-  |93. „|címben||Értitek|„|Érzitek|
-  |93. „||7. „|Mint|„|Mintha|
-  |93. „|2. szak|4. „|hullt|„|hulló|
-  |96: „|1. „|1. „|Moszka|„|Moszkva|
-melyeknek alábbi szíves kijavítása szükséges és fontos!
-
-KOROKNAY-NYOMDA, SZEGED
-
-TEMPLOM-TÉR 3.
-
-TELEFON 17–91
-
-
-[Transcriber's Note:
-
-Javítások.
-
-Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
-
-A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
-
-19 |üstököslány |üstökösláng
-
-88 |vánkosokka |vánkosokba]
-
-
-*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK NEM ÉN KIÁLTOK ***
-
-Updated editions will replace the previous one--the old editions will
-be renamed.
-
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the
-United States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for an eBook, except by following
-the terms of the trademark license, including paying royalties for use
-of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
-copies of this eBook, complying with the trademark license is very
-easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
-of derivative works, reports, performances and research. Project
-Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may
-do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
-by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
-license, especially commercial redistribution.
-
-START: FULL LICENSE
-
-THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
-
-To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase "Project
-Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg-tm License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project
-Gutenberg-tm electronic works
-
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the
-person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph
-1.E.8.
-
-1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the
-Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when
-you share it without charge with others.
-
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country other than the United States.
-
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work
-on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the
-phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-
-  This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-  most other parts of the world at no cost and with almost no
-  restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
-  under the terms of the Project Gutenberg License included with this
-  eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
-  United States, you will have to check the laws of the country where
-  you are located before using this eBook.
-
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase "Project
-Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
-
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg-tm License.
-
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format
-other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg-tm website
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain
-Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1.
-
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works
-provided that:
-
-* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-  the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
-  you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-  to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has
-  agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-  within 60 days following each date on which you prepare (or are
-  legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-  payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-  Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg
-  Literary Archive Foundation."
-
-* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-  you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-  does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
-  License. You must require such a user to return or destroy all
-  copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-  all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm
-  works.
-
-* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-  any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-  electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-  receipt of the work.
-
-* You comply with all other terms of this agreement for free
-  distribution of Project Gutenberg-tm works.
-
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
-the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set
-forth in Section 3 below.
-
-1.F.
-
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
-of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any
-Defect you cause.
-
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
-
-Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
-goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg-tm and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at
-www.gutenberg.org
-
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation
-
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state's laws.
-
-The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West,
-Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
-to date contact information can be found at the Foundation's website
-and official page at www.gutenberg.org/contact
-
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg
-Literary Archive Foundation
-
-Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without
-widespread public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular
-state visit www.gutenberg.org/donate
-
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-
-Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-
-Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works
-
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-
-Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-
-Most people start at our website which has the main PG search
-facility: www.gutenberg.org
-
-This website includes information about Project Gutenberg-tm,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.