diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 3 | ||||
| -rw-r--r-- | 19744-0.txt | 4133 | ||||
| -rw-r--r-- | 19744-0.zip | bin | 0 -> 88948 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 19744-8.txt | 4134 | ||||
| -rw-r--r-- | 19744-8.zip | bin | 0 -> 86515 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 19744-h.zip | bin | 0 -> 98753 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 19744-h/19744-h.htm | 4245 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 |
9 files changed, 12528 insertions, 0 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..6833f05 --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,3 @@ +* text=auto +*.txt text +*.md text diff --git a/19744-0.txt b/19744-0.txt new file mode 100644 index 0000000..8212672 --- /dev/null +++ b/19744-0.txt @@ -0,0 +1,4133 @@ +The Project Gutenberg EBook of A Mester, by Miklós Surányi + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + + +Title: A Mester + +Author: Miklós Surányi + +Release Date: January 27, 2007 [EBook #19744] +[This file was first posted on November 9, 2006] + +Language: Hungarian + +Character set encoding: UTF-8 + +*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A MESTER *** + + + + +Produced by Tamás Róth and the Online Distributed +Proofreading Team. With special thanks to the library of +Pécs, especially to the director, József Kereszturi for +the help in selecting and borrowing the books. + + + + + + + + + +SURÁNYI MIKLÓS + +A MESTER + +SINGER ÉS WOLFNER KIADÁSA BUDAPEST + + * * * * * + + A MESTER + + REGÉNY + + + IRTA + + SURÁNYI MIKLÓS + + + BUDAPEST SINGER ÉS WOLFNER KIADÁSA + + Fenntartunk minden jogot, a fordításét is. + + * * * * * + + Copyright by Singer & Wolfner, Budapest 1921. + +Budapesti Hirlap nyomdája + + + + +I. + + +Magassága 192 centiméter, vállainak szélessége, mint a bibliai +Sámsoné, heraklesi ökleinek egy csapásával le tudta volna +teríteni a nemeai oroszlánt, combja egy gladiátor erejét, feje +egy óriási gyermek jámborságát, szíve egy imádkozó, bűnbánó, +úrvacsorázó falusi asszonyság puhaságát, szeme egy szerelmes +kislány naiv ábrándozását juttatta eszedbe, ha valaha találkoztál +Dömötör Jánossal, a szobrásszal, az aranyérem és a párisi Grand +Prix tulajdonosával, a negyvenhét éves, őszbecsavarodott, +orgonahangu és mosolygó bajuszú vén polgárral, aki a Zuglói-út +egy fejedelmi pompával, klasszikus izléssel és áhítatos +stilustisztelettel megkomponált villájában lakott, magafaragta +kariatidok által tartott fedél alatt, amelynek timpanonján az +volt olvasható: Sors bona, nihil aliud. + +Dömötör János a hivatalos művészet államilag hitelesített +ranglétráján a legfelső helyet foglalta el, már két év óta +méltóságos úr, főrend, a mesteriskola igazgatója, ámbár a +bürokratikus adminisztrációt nem vállalta, mert gyűlölte az +irka-firkát és hijjával volt a tekintélynek nemcsak a +növendékek, de még a tanárok körében is. Mérvadó helyeken +egyáltalán nem sokra tartották, éppen a hivatalos világ, az +udvar, a kormány és az arisztokrácia részéről mutatkozó elismerés +és az anyagi sikerek miatt. Nem tudjuk, így volt-e ez Leonardo da +Vincivel, aki a Sforzák, Michelangeloval, aki Gyula pápa, +Rubenssel, aki Vincenzc Gonzaga, Dürerrel, aki Miksa császár, +Bernardo Rosselinoval, aki Aeneas Sylvius hivatalos művésze volt, +de tény, hogy manapság a szerkesztőségek és a kritikusi +törzsasztalok nem jó szemmel nézik, akit a nagyok már befogadtak +kegyeikbe. + +Ezt Dömötör is tudta, azért mindig pirulva, bocsánatkérő arccal, +hebegőn és zavartan jelent meg tanítványai és ifjú művésztársai +között; ilyenkor mindig úgy érezte, hogy nagy és neki +felfoghatatlan szellemi óriások között lábatlankodik. Cifra +elméleteiket nem értette és groteszk vázlataikat ijedten +csodálta. A saját fogyatékos akadémiai képzettsége félénkké és +alázatossá tette; mégis akadémikusnak csúfolták, ami valójában +mindig egy csepp büszkeséget ébresztett benne, mert azt gondolta, +hogy igy némi tudományosság hirébe keveredik. Önmagának azonban +bevallotta, hogy Michiels, Semper, Riegl, MaierGraefe, Hildebrand +és Rodin könyveinek majd minden lapján érthetetlen és homályos +sorokra bukkan, amelyeken hiába töri kemény sörtével borított +domború koponyáját. Ellenben egy aktot megmintázni úgy, hogy +abban a csontvázra az izomzat, az izomzatra a zsiradékpárna és a +rostokra, a húsra, a véredényekre az epidermis úgy feküdjék rá, +mint az eleven ember testére: ehhez senkisem értett jobban, mint +Dömötör, a hivatalos művész, az akadémikus. + +Nem csoda, hogy szerény és szűkszavú ember lett így Dömötör, aki +négyszer-ötször megnyalta piros és húsos szájaszélét, míg egy +szót kiejtett előkelő barátai, ragyogóan szellemes kollégái, +finoman csiszolt elméjű és sensitiv modelljei: a mágnásaszszonyok +és dekadens nagyvilági hölgyek előtt, akik mintázás közben +művészettörténeti és esztétikai műveltségük szédítő magasságába +ragadták a hüledező mestert. Minthogy tehát szóval nem győzte, +kénytelen volt szüntelenül dolgozni. Öntötte a portrékat, +aktokat, heroikus csoportozatokat, emlékmüveket és reliefeket. +Közben pedig jókedvűen fütyörészett, örökkön égő szivarját rágta +hatalmas és vakító fogsorával. Vésője alatt szikrázott a +márvány--mert legkedvesebb müveit maga szerette kifaragni--óriás, +bütykös, csontos öklével nyomkodta, döngette, pofozta, simogatta, +cirógatta a vasrácsra vakolt agyagmintát, mint egy boxoló +gladiátor. Ilyenkor kigyúlt alacsony, de boltozatos homloka, apró +szemei allelujáztak a munka boldogságában, rövid sűrü sörtehaja +csapzott az izzadtságtól, szája mosolyra húzódott, arca kipirult +s izgatottan nyalogatta ajkát, amelyre vastagon rárakódott a +gipsz füstölögve porló málladéka. Egy birkózó antik hérosz volt +ilyenkor, aki az anyaggal vív diadalmas csatát: ujjainak ösztönös +mozdulataival, temperamentumának isteni sugallatából, +egyéniségének szent együgyüségével alkot. Ilyenkor nagy, szürke, +bozótos feje, széles orra, vaskos állkapcsa, kurta nyaka, óriás +vállai, izmokkal párnázott domboru háta és oszlopos lábai egy +ősember monumentális sziluettjében jelentkeztek. Ilyenkor némely +impresszionista dáma egyenesen a karjaiba omlott volna, ha +Dömötör János nem a legszemérmesebb és a leggyávább öreg gyermek, +aki valaha mintázófát, vésőt és kalapácsot forgatott a kezében. + +Dömötör János sohasem nyult kézzel a modelljéhez, amióta +megházasodott. Feleségét, Van Roosen Herta bárónőt, a gazdag, +szép és negyvenkét esztendeje ellenére leányos finomságu szőke +kis teremtést oly vallásos áhitattal imádta, hogy más +asszonyszemélyre csak nem nélküli és elvont szobrász-szemmel +tudott rátekinteni. + +Pedig most már a feleségét is csak hetenként kétszer-háromszor +látta bizalmas családi kettesben, ha ugyan bizalmasságnak és +családiasságnak szabad nevezni a reggeli vagy ebéd alatt +eltöltött merev és szertartásos félórát, amit neki ez a majdnem +virággá, vagy középkori szonetté finomodott, idegbeteg és rajongó +kis hiszterika engedélyezett. Eleinte természetesen nem volt ez +így. Öt éve annak. Van Roosen bárónő akkor már elvált asszony +volt. Münchenben látta meg a szobrász egy aktcsoportját: Páris +elrabolja Helénát. Meghallotta, hogy Párist a művész saját +magáról mintázta tükörből. + +--Én leszek a Helénája--kiáltott fel ideges gyönyörtől borzongva +a bárónő és földhöz vágva a Fleurs du Mal-t, úgy találta, hogy +mindennél szebb dolog a ragyogó és erős egészség és hogy a saját +aktija nem sokkal marad mögötte a homérosi Helénának. + +Dömötör mukkanni sem tudott, amikor értesült az asszony +szándékáról. Nem talált szavakat a védekezésre, csak hajlongott, +bólogatott és a szájaszélét nyalogatta. Igy házasodott meg +zavarában Dömötör s arról sem ő, sem a bárónő nem tehet, hogy e +hangulat néhány hónap alatt Heléna impresszionista lelkében +elviharzott. Mégis, valahányszor rágondolt az első hónapok +mithologiai szépségeire, elégülten és önmagát irigyelve suttogta +nedves ajkai között: + +--Megérte az a néhány hónap az utána következő esztendőket is. + +Ezekről az esztendőkről nemcsak beszélni, de gondolkodni sem +szeretett János. Egyetlen nagy, természetes és szinte baromi +lemondással intézte el a boldogtalanságát: ki tehet róla, hogy én +szeretem őt és ő nem szeret már engem? Sors bona, nihil +aliud,--ismételgette magában ezt a fatalista mondást, amellyel +lelkének minden háborgását elsimította. + +Különben is egyszerü és egészséges lelkü ember volt Dömötör, aki +jobb szeretett munka után a műterem sötétjében, vagy erdei séta +alatt pipázva elmélázni, fuvolázni, harmonikázni, sárkányokon, +mesebeli alakokon, óriás embereken, tengeri kalandokon, soha nem +látott groteszk állat-figurákon eltünődni, mint szoknya után +futkározni. Szerette a gyenge, csipős, szénsavval élénkített +homoki bort és a sárga, könnyű sört, amiből szervezete +rengeteget tudott megemészteni anélkül, hogy kedélyét túlzottan +felizgatta volna. Nála a mámor abban jelentkezett, hogy kedve +támadt nagy birkózásokat rendezni, ha találna magához való +rendíthetetlen atlétákat. Szeretett volna oly szépen dalolni, +fütyülni, hegedülni, hogy a kövek is meginduljanak és a szobrok +táncra perdüljenek örömükben. Szeretett volna katona lenni és +csatában verekedni, nagy veszedelmekben emberek életét +megmenteni, hajókat partra vontatni, bikákat megfékezni, +malomkövekkel dobálódzni, cirkuszban láncot tépni, tüzes paripán +nyargalászni, bebarangolni a világot, sárkányok barlangjába +leereszkedni és fenevadaktól a földet megtisztitani, Ha mást nem, +legalább kőből szerette volna mindezeket kifaragni és ilyenkor +halálosan unta a művészi rangjával járó kötelezettségeket. És +unta az asszonyokat, akik néha hizelegtek neki, máskor +kigúnyolták; a művészeket, akik megleckéztették tudatlansága és +szent igénytelensége miatt; házát, butorait és gazdagságát, +amelyet a felesége csapongó fantáziája bujává, terhessé és +kényelmetlenné tett a számára; a hivatalos világ nagyképüségét, +az iskola szárazságát, a nagy urak leereszkedését és a cselédség +arcátlanságát. Unta, gyűlölte, elátkozta az emberek hódolatát, +kiváncsiskodását és bizalmaskodását és összeborzongott, amikor +tárlaton, utcán, szalonokban, még a templomban is utána suttogták +ezt a szót: + +--A mester! + +Ilyenkor megszökött és néhány órára visszaállitotta eredeti énjét +magához való primitiv környezetbe. Elszaladt a Köztemető +tájékára, egy öreg, csendes csapszékbe, amely közel lévén a +sirkőgyárakhoz, mindig tele volt iddogáló kőfaragó-legényekkel. +Odamenekült Dömötör s már útközben felcsillant a szeme arra a +gondolatra, hogy ejnye a mindenségit, ha jó szerencséje és keze +ügyessége cserben nem hagyja, ma délután háromszor egymásután +kilenc babát üt le a kuglizóban. + +Meg kell ezek után őszintén vallanunk, hogy az ő lelke nem volt +nagy szenzációkra, tragikus szenvedésekre, vagy az önelemzés +mártiromságára való. A saját egészségének örök forrásából +táplálkozva, vágyai messze mögötte maradtak a lehetőségeknek. Ne +szépítsük a dolgot, parasztember volt Dömötör, egyszerü, de +zseniális paraszt, akinek egész idegélete leegyszerüsödött a szép +formák és a megrögzitett emberi mozdulatok másolásához. Ha nem +lett volna művész, akkor lovakhoz, ökrökhöz, buzához és +kukoricához tapad minden csápja a benne viruló természetes +ösztönöknek. Ezt pedig a földből, levegőből, erdőből, patakból és +az édes szüleinek piros paraszt véredényeiből szívta magába +csecsemő gyermek és suhanc legényke korában. + + + + +II. + + +Erdélyben, Gyergyószentmiklóson született s már gyermekkorában +csodájára jártak a falubeliek.--Olyan ökle van, mint egy +medvebocsnak--mondták rá az öregasszonyok, akik tulozzák ugyan a +dolgokat, de nem szépítik az igazságot. Vaskos, formátlan és +kissé együgyü arckifejezésü legényke lett Jancsiból, aki tíz +esztendős korában már a kovács mellett fújta a tüzet s +irgalmatlanul szorította markával a lovak bokáit, amikor rátették +a vasat. A legnehezebb kalapáccsal úgy csapkodta az üllőt, hogy +az egész kovácsműhely rengett,--az ifju Vulcanos dolgozhatott ily +heroikus jókedvvel, amikor a Kentaurokat patkolta az Olympos +völgyeiben. János azonban mégsem maradt kovács, pedig bizonyos, +hogy e téren is jelentékeny hírnévre tesz vala szert óriási ereje +és kezének ritka ügyessége miatt. A gigantikus testben ugyanis +finom és álmodozó gyermeklélek pihegett. Nem félt a legvadabb +ménektől és megbirkózott a legsulyosabb pörölyökkel is; de nem +mert szemükbe nézni a hetyke és kacér kis parasztlányoknak és +könnyekig elérzékenyedett egy históriás ének hallatára. Órákig +elbámészkodott a vásárosbódék olajnyomatain és porcellánfiguráin; +úgy szerette a virágokat, mint egy szerelmes hajadon; képeskönyv, +mézeskalács-szentek, faragott botok, festett cserépedények, +figurás tajtékpipák leirhatatlan lelkesedésre hangolták és +megrikatta az orgonaszó a templomban. Gyakran elbujt a kovács +szérüskertjében és agyagból, fából, kenyérből, ablakos tótok +gittjéből alakzatot formált a maga mulatságára. Végre is +otthagyta a mesterségét és a gyergyói agyagipari iskolába +kéredzkedett. Apja is ezermester, fafaragó, rejtélyes elméjü +székely; anyja finom ételek készítője, álomfejtő, mesemondó, +előimádkozó, ezerjófüves asszony: nem csoda, ha a gyermeknek +inkább kedve telt cifra tálak, korsók, cserépedények, agyagvázák +készítésében, mint lovak patkolásában. Az iskola igazgatója már a +második esztendőben felvitte Pestre. Csodagyermek gyanánt +mutogatták. Csak úgy fejből, percek alatt a legcsodálatosabb +figurákat gyúrta ki az agyagból. + +Itt mód felett megtetszett neki a Kerepesi-temető tájékán +letelepedett sírkőfaragók élete. Otthagyta az iskolát, hátat +fordított a csodagyermek minden dicsőségének és kőfaragólegénynek +állott be Piacella Virgil mester műhelyébe. Itt ismerte meg az +anyag sokféle fajtáját, a márvány, a homokkő, a gránit legbensőbb +titkait, szín, keménység, finomság, erő, optikai és hangulati +hatások tekintetében. Rájött, hogy másmilyen kő kell egy ifjú +szűz és egy görnyedő munkás, vagy egy marcona katona figurájához. +Mindent meglátott, megérzett, kitapasztalt, ami a mesterséghez +szükséges. Mert éjjel-nappal dolgozott. Közben meghallotta, hogy +a kőfaragást Olaszországban sokkal jobban értik, mint akárhol a +világon. Elkószált Olaszországba. Végigbarangolta a lombárdiai +temetőket s leszállt a márványbányákba, hogy a maga két hatalmas +karjával fejtse a követ. + +--A kőnek is van lelke, jelleme és szerelme, öröme, fájdalma és +szeszélye--mondogatta szószerint értelmezve a saját szavait.--Én +ismerem a követ, a mindenségit,--tette hozzá önérzetesen s erre +volt legbüszkébb egész életében. + +Legjobban szeretett volna mindvégig kőfaragó maradni és keze +alól, minta nélkül, a maga esze-szíve, lobogó fantáziája után +egyre-másra nőttek volna ki a Madonnák, Piéták, búsuló szentek, +fáklyás angyalkák és pihenő oroszlánok. + +--De így mégsem mehet tovább, kár az ily tehetségnek +elkallódnia--erőlködtek barátai, csodálói és protektorai és a +legényt elvitték Bécsbe, hogy megtanítsák az alkotás titkaira. + +Ekkor már a harminc felé járt az óriás testű, csecsemőlelkű és +áhítatos szívű öreg kőfaragólegény. + +Bécs. Itt úgy járt a székely parasztfiú, mintha egy Luther +korabeli német szerzetes, egy 1550 előtti angol kurta nemes, vagy +Rabelaisnek kortársa, egy faragatlan francia katona becseppent +volna a Mediciek udvarába. Amaz holtra rémült Accolti Bernát és +Fregora Constanza asszony, Macchiavelli és Aretino körmönfont, +szellemes és finom élcelődéseitől, a tonus emelkedettségétől, az +evés, tánc és zenélés eleganciájától, a társasági +illemszabályoktól és a csiszolt erkölcsök számtalan +tilalomfájától; Dömötör János pedig, aki ösztöndíjai, sikerei, +bőven hulló honoráriumai révén a Hellmer-iskola legjobb +társaságába keveredett, színházba és éjjeli mulatóhelyekre, a +Práterbe és bádeni kirándulásokra vetődött, szép kétszobás +lakásban lakott, reggelijét tükrös-márványos, freskós, +bronzportálés kávéházban költötte el,--szívdobogva, ijedt +lélekkel ténfergett az új környezet kényelmetlen és kimért +szokásai között. + +Ahogy végighallgatta kollégáinak könnyed és tartalmas csevegését, +a tanárok mély járatú fejtegetéseit, összeszorult a szíve a maga +faragatlansága és tudatlansága miatt. Beismerte, hogy a szállodák +és éttermek pincérei, a tánctermek kis táncosnői, a virágárus +lányok és az olcsó modellek magasan felette állanak az ő +gyergyószentmiklósi modorának. A magyaron kívül egyetlen nyelvet +sem értett, kivéve husz-huszonöt útszéli és kocsmai olasz és +német kifejezést. Magyar lapokat olvasgatott, de mindig elakadt a +lélekzete, ahogy az újságok hasábjairól egy szédületesen +komplikált és finoman elrendezett társadalmi, politikai és +tudományos világ meredt feléje. Alig lehet elképzelni, mily +megdöbbenés fogta el, amikor megtudta, hogy az állami életnek +minő bonyolult a gépezete, mily sok statisztikai, gazdasági és +történelmi ismeretre van szükség, hogy valaki a legkisebb +kérdéshez hozzászóljon. Nem csoda, ha azt hitte, hogy az újságok +minden sorát európai lángelme, egyetemi tanár, akadémikus, vagy +polihisztor öreg bölcsész írja. Az ujságokból jött rá, hogy neki +sejtelme sincs a börzéről, a hitelügyi, ipari, kereskedelmi +berendezkedések elemeiről, hogy sohasem hallott semmit a +közlekedési eszközök technikájáról, legkisebb ismeretei sincsenek +az orvosi, lélektani és fizikai tudományok területén, nem érti a +szakkifejezéseket és latin idézeteket, nem jártas a színház, +táncművészet, divat, társasági szokások titkaiban és hirét sem +hallotta az archeológia, stilusismeret, bútorok, ékszerek, ruhák, +toilette-eszközök tudományának, amiről pedig még a modell-lányok +is úgy beszéltek, mintha édesanyjuk tejével szívták volna magukba +annak ismeretét. A perzsaszőnyeget nem tudta megkülönböztetni a +német gyárak teppichjeitől, az irodalmat a modern színművektől, +Ruskint a praerafaelita művészettől, az urat a milliomostól, a +szocialistavezéreket a szocializmustól, a riportereket a notorius +hazudozóktól, a kritikusokat a nagyképű csizmadia legényektől és +a secesszionistákat a széllel bélelt lakásberendezési +ügynököktől. Sajnos, Dömötör János csaknem harminc éves volt már +s még nem ivott Cliquot-t, nem látott orosz balletot, nem volt +spiritiszta szeánszon, nem ült automobilon és nem lévén +uriasszony szeretője, nem szagolt még levendula-illatot párisi +csipkefehérnemün. + +Dömötör látta, hogy az ő fantáziáján kívül van egy széles és +ragyogó világ, amelynek csak a kerítésén pillanthat be néha, de +magáévá nem teheti sohasem. Ez nem bántotta túlságosan, de +félszeggé tette és zárkózottá. A nagy stílust nem szerette és nem +kívánta, de a maga kicsinyes kedvteléseit, polgári szokásait és +naivitásait restelni kezdte. Fogta a könyveket s kiteregette maga +előtt, hogy felhabzsolja tartalmukat; csak gyötrelmet és még +nagyobb félénkségét merített azokból. Nekifeküdt hát a munkának, +hogy annak boldogságával és dicsőségével ellensúlyozza társadalmi +fellépésének és tudatlanságának goromba fogyatkozásait. A +könyvekből csak szavakat olvasott, de a munka derekasan haladt +előre és két esztendő múlva kijelentették róla, hogy a legnagyobb +szobrászok géniusza vajudik a műveiben. + +Egyebekben boldoggá tette, hogy csak tisztelői, csodálói és +barátai vannak s egyszerű paraszti modora nem árt a nimbuszának +és szavai helyett aktjait és kompozicióit mérlegelik. Mindenki +szerette s ennek ő tiszta szívből örvendezni tudott, nem +gondolván arra, hogy a talentumokat mindenki támogatja addig, +amig felülről kezelhetik és hátára kapaszkodva, vele szemben a +protektort játszhatják. + +És eközben eljött az asszony is. Nórának hívták, rajongó, +hibátlanul szép, ragyogó fekete szemű, de tehetségtelen kis +szobrászleány volt, aki egyenesen felkínálta neki az első +szerelem égi ajándokát. Róla mintázta európai hirü alkotását, +Nausikaat, amint Odysseus előtt a tenger partján megjelenik. +Ekkor fogamzott meg elméjében, hogy domborműben illusztrálja majd +e homerosi kalandor naiv hőstetteit, amelyek az ő gyermekded +kedélyét mindennél jobban érdekelték. + +A szobrásznövendék Nóráról mintázta első remekművét, de többé +sohasem merte modellnek használni szerelmét. Oly magasra emelte +őt áhítatos rajongásában, hogy elrémült attól a gondolattól: a +világ szájtátó bámulásának kitenni az imádott test intim titkait. +A férfi féltékenysége bizonyára nem egy remekműtől fosztotta meg +az emberiséget, de Dömötör azt tartotta, hogy a művész minden +dicsőségénél többet ér, hogy Nóra szépségének misztériuma egyedül +csak az ő számára nyilatkozik meg. Mikor aztán Nóra kiszakadt a +Hellmer-iskola kötelékéből, Dömötör szomorúan utrakelt, hogy +Párisban, Rómában és a görög földön tanulmányozza az antik +szobrászatot. Most, hogy már nem látta, hideg fejjel tudta +rekonstruálni Nóra testének klasszikus szépségeit és belevitte +azokat az antik istennők elgondolásába. Úgy érezte, hogy most, az +elviharzott szenvedélyek után, tökéletesebben látja az élő +remekművet is. Rájött, hogy a nagy művészethez szükséges a +szerelem; de az is kell, hogy a szerelem már a múlté legyen a +remekművek születése alkalmával. Igy van ez minden művészetnél, +kivéve talán a zenét. Ámbár ki tudja? Minden ember egy +individuális kis világ és bolond az, aki az összes teremtményeket +közös törvény alá akarja vonni az ő gőgös tudákosságában. + +Az bizonyos, hogy Dömötör János hamar európai hírű szobrász lett. +Hazahívták Pestre, a kormány kinevezte professzornak, a király +rendjelekkel tüntette ki, de a művész legjobban annak örült, hogy +özvegy édesanyját felhozathatta Gyergyószentmiklósról és +vasárnaponkint, mint a müncheni Stuck, cilinderbe, fekete +redingotba, lakkcipőbe gavallérosan kiöltözködve, megsétáltatta a +fejkendős, feketeruhás, pápaszemes, szelíd öreg parasztasszonyt a +dunaparti korzón és a Stefánia-út lombjai alatt. + +Öt évig tartott ez az idillikus élet, akkor a gyenge, beteges +anyóka kivonult az antik istenek, középkori szentek, történelmi +héroszok, államférfiak és mágnásasszonyok márványképmásai közül, +ki a Kerepesi-temetőbe. A művész stilizált falusi feszületet +állított a sírdombja fölé, olyant, aminő Gyergyószentmiklós +határán, az út keresztezésénél állott, sovány, vérzőfejű, +töviskoronázott, kecskeszakállas Krisztussal, amint lába alatt a +názáreti Mária zokog a fájdalomtól. Máriában az édesanyja +vonásait örökítette meg, gyermeki áhitattal úgy vélvén, hogy +nincs méltóbb emberi lélek, aki az Úr lábánál helyet foglalhatna, +mint az ő szerelmes szülője. + +Ez volt az első szobra, amelyben az emberek, különösen kartársai +és a kritikusok, számos feltünő és sajnálatos hibát fedeztek fel +és gáncsolni sem átallották az alkotóját. + +--A Mestertől bizony többet várt volna az ember. A Krisztus +határozottan csúnya, Mária pedig unalmas. + + + + +III. + + +János tehát szédítő gyorsasággal haladt a siker meredek +országútján felfelé, fel egészen a Van Roosen bárónő szerelméig, +a zuglói villáig,--a fejedelmi vagyon, a dicsőség és a kortársak +ébredő irigységének, az ifjú és improduktív esztéták +lekicsinylésének zenitje felé, Dömötör maga is megdöbbent, néha a +saját nagyságától és homályosan érezte, hogy a talentum, mihelyt +ledobja hátáról a rákapaszkodott protektorokat, kezd +ellenszenvessé válni és kihívja maga ellen a gyűlöletet. Pedig +mindent elkövetett, hogy elkerülje a feltűnést és rendes ember +legyen, ahogy azt a nagy Ruskin előírja. Belátta, hogy +legokosabb, ha az ember jegyzőkönyvet tart magának és minden +reggel beirja a naplójába: hányadika van és esik-e az eső; simára +fésüli az erkölcseit; előbb a mellényét húzza fel és csak aztán a +kabátját; naponta néhány juhbőrbe kötött könyvet vásárol és +szivarját nem az égő végével fogja a szájába; csinos ruhát hord +és kifújja az orrát, ha náthás. + +Mindezeknél fogva egymást érték a nyakába zúduló kitüntetések és +egy este a szépművészetek minisztere magához hivatta és közölte +vele, hogy megkapta a szükséges szavazatokat az akadémiai +tagsághoz. + +Dömötör, aki egyszerű lelkű férfiú volt, a gáncsot fájó szivvel, +az elismerést ujjongó örömmel szokta elfogadni. Nagyboldogan +ballagott hazafelé, mint egy mámoros gyermek az első csók után. +Sírni, dalolni, ölelkezni, verekedni, duhaj táncot járni, az +egész világot boldoggá tenni--ezt szerette volna Dömötör s +majdnem fülébe súgta a sarkon gesztenyét árusító kofaasszonynak: +akadémikus vagyok, lelkem és sietek hírt vinni erről a +feleségemnek. + +Először tehát arra gondolt, hogy a jó hírrel feleségéhez, Van +Roosen bárónőhöz szalad. De eszébe jutott, hogy az most az olasz +konzul estélyen szórakozik. Valaki előtt pedig ki kell öntenie +boldog büszkeségének túláradó serlegét. Szívéhez legközelebb +állott a Köztemető-úti korcsma, Piacella úr és derék kőfaragó +legényei. Kocsiba vágta magát és 15 perc múlva mindenki tudta a +vendéglőben Dömötör szobrász tudományos karrierjének +szenzációját. + +--Éljen a Mester!--harsogta a kőfaragók kórusa és temérdek erős +aszubor került ez alkalommal a tarka abrosszal leterített hosszú, +keskeny asztalokra. + +--Sors bona, nihil aliud--védekezett Dömötör szerényen és +zavartan elkérkedett küzdelmes fiatalságával s az egyszerű +kézműves tisztességét fölébe helyezte a hiu sikerek bizonytalan +dicsőségének. + +--Labor omnia vincit,--fitogtatta klasszikus műveltségét és +helyet foglalt az asztalfőn, a zöld zsalugáteros, rezedás, +muskátlis és árvácskás ablak alatt, kigombolta mellényét és +hosszúszárú pipára gyújtott. + +--Hallom, hogy sztrájkra készülnek a kőfaragók?--kérdezte +szemrehányólag a legényektől.--Hej az én koromban máskép +csináltuk a dolgot. Reggel öt órakor már munkában izzadtunk és +este az Angelus szólított haza vacsorához. És a Krisztusok, +Máriák, fáklyás ifjak és gyászoló oroszlánok úgy nőttek ki a +márvány- és homokkő-kockákból, mint erdőben nyári eső után a +gomba. És nem tudtuk, mi a szociális osztály-öntudat, ki volt +Marx és hogy kevesebbet is lehet dolgozni, mint napfelkeltétől +napnyugtáig. + +A kőfaragók ittak és iparkodtak gúnyos és fölényes arcot vágni e +szellemtelen és maradi beszéd hallatára. Szemükben azonban titkos +meghatottság ragyogott és nyeldeklőjük kiszáradt arra a +gondolatra, hogy a szobrász valaha épp úgy véste a feliratokat, +mint ők s ma az ország egyik leghíresebb embere, akinek +automobilja és főúri palotája van és méltóságos úrnak hívják a +cselédei. Ezt érezték a szobrászlegények, ámbár sohasem hallottak +Tarde: Társadalmi capillaritas cimű munkájáról. Hiába, a +kőfaragólegények még a társadalmi osztályöntudatról, a proletárok +világszolidaritásáról és a munkabéremelésre irányuló gazdasági +harcról is lemondanak, ha arról van szó, hogy belőlük erős +akarattal szobrászművész, vagy esetleg sírkőgyáros is lehet. +Vannak kőfaragólegények, akik még a termelési eszközök közös +tulajdonbavételét is arra akarják felhasználni, hogy maguknak +külön előnyöket, kiváltságokat és gazdasági monopóliumot +szerezzenek. Ilyenek a kőfaragók s ebben nagyon hasonlítanak a +kőmivesekhez, a vasesztergályosokhoz, a társadalomtudományi lapok +szerkesztőihez, a politikusokhoz, a kereskedőkhöz, a +földbirtokosokhoz és a papokhoz. + +Dömötör János szociológiai elveit nyiltan csak Piacella Virgil, a +sírkőgyáros helyeselte. Egyebekben azonban korántsem volt Dömötör +személyétől annyira elragadtatva. Ez a zsugori és fenhéjázó olasz +fiatal korában maga is szobrászművésznek készült, de álmait fel +kellett cserélnie a sírkőgyáros számtalan milliójával. A +milliókat rendjén levő dolognak tekintette, de az egész világot +felelőssé tette azért, hogy benne a legnagyobb szobrász-lángelme +veszett el a sors mostohasága, a milliók s az emberek irigykedése +miatt. Dömötört is vetélytársának tekintette, bár elismerte, hogy +van egy ritka jó tulajdonsága: rendesen fizet és alku nélkül, ha +agyag vagy gipszmodelljeit faragtatja. Ám ahol csak tehette, +célzásokat ejtett el arról, hogy Dömötör végre is mindent a +feleségének köszönhet. + +--Van Roosen bárónő hozza a milliomos megrendelőket, az +arisztokrata műgyűjtőket, a külföldi dámákat, az állami +megrendeléseket, mert Dömötör ugyan elsőrangú mesterember, baromi +szorgalmú iparos, valóságos gyárimunkás, gipszhordár, +márványfaló, öntőmester ... mester, az ám a teremtésit, igazi +öntőmester ... a fiam nagyszerűen megállapította, hogy +tulajdonképpen nem is művészet, amiben Dömötör mesterkedik, de +... Olyan az, mint a számolóbűvészek, táncakrobaták, céllövők és +zenevirtuózok produkciója: egy agybeli részleges tulfejlődés +eredménye, egy tehetségtelen ember brilliáns ösztöneinek +kicsapongása. A hüvelykujja, az teremti az ő alkotásait, a hogy +Garibaldi fiam kifejezi magát. + +Piacella mester, látva, hogy a kőfaragólegények mily áhitattal +tekintenek Dömötörre, most is helyénvalónak találta megjegyezni: + +--Ránkférne már, hogy hajtásokat, friss rügyeket és ragyogó +tavaszi lombozatot kapjon a képzőművészet elaggott, korhadó fája. +Én amondó vagyok, hogy a fiatalságé a jövő. Fiam, Piacella +Garibaldi, most olyan eszméket ... + +Dömötör igazat adott a gazdag sírkőgyárosnak, csak hozzátette: + +--Dolgozni kell, barátom, dolgozni, mint az igavonó baromnak. + +És eszébe jutván, hogy egy megkezdett mintáját elfeledte nedves +ronggyal letakarni, sietve kifizette borát és eltávozott. + +Amikor künn volt az ajtón, Piacella Virgil halkan odadörmögte az +első segédjének: + +--Dolgozni kell, az igaz. De aggyal kéne dolgozni, ideákkal és +eszmékkel, a teremtésit neki. Nekem is volnának eszméim. Csakhogy +az én öreg oldalbordám, az Isten bocsássa meg neki, többre +becsüli a hájaspogácsát és szilvóriumot, mint a konzulok és +miniszterek barátságát. Ez az én bajom, öcsém ... + +Dömötör pedig gyalog baktatott hazafelé, mert útközben ki akarta +eszelni, hogy mint meséli el feleségének az akadémiai +kitüntetést. Egy fordulónál kopottas, sovány fejkendős asszonynak +majdnem a sarkára lépett. Az asszony mellett kis gyermek +tipegett, sírva, szepegve, könyörögve, hogy nem birja tovább, +vegye föl az anyja, vagy adjon enni, vagy fektesse le, mert +fáradt, mert éhes, mert beteg ... Dömötör mérhetetlenül fájdalmas +keserűséget és szánalmat érzett fölszaladni, kiterjeszkedni, +elhatalmasodni a szívében, hogy amikor ő akadémikussá lett, akkor +egy szegény kölyök leroskad a nyomorúságtól, mert a sok batyútól +nem jut neki már helye az anyja karjain. Körülnézett, hogy kocsit +fogadjon neki, kocsinak híre-hamva sem volt, káromkodott egyet, +mert nem bírt a jóságával, aztán kapta magát, fölmarkolta a kis +emberkét, óriás karjára vette és nyájasan, szégyenkezve +mentegetőzött az asszony előtt. + +--Édes lelkem, engem ma beválasztottak az akadémiába, hadd vigyem +egy kicsit a porontyot. + +Az asszony azt gondolta, hogy az urak bolondságaiból, lám, néha +jócselekedet is kivirágzik, hagyta tehát a dolgot és szótlanul +ballagott a csecsemőt vivő Nagy Kristóf oldalán. Dömötör közben +megbánta, hogy akadémikus mivoltával kérkedett, ennélfogva +magyarázatul hozzátette: + +--Sors bona, nihil aliud. + +--Ugy van--bólintotta a menyecske, aki szót sem értett a +magyarázatból, de boldog volt, hogy fia az öles férfiú karján +elszenderedett. + +A Hermina-út sarkán azonban váratlan katasztrófa történt. Egy +bizonytalan járású, halkan káromkodó kopott munkászubbonyba +ütköztek bele, a zubbonyból fölvetődött egy sápadt arc, az arcból +két villogó szem, a szemekből kilobbant a meglepetés, a gyanú, a +düh és a bosszú és az asszony elsikoltotta magát. + +--Jézus Istenem, az uram! + +Dömötör majdnem kiejtette kezéből a gyereket, a férje pedig +elordította magát: + +--Megcsíptelek benneteket, dögök! + +És becstelen nőstény-kutyának mondta feleségét, aki éjjel a +szeretőjével csavarog. + +--Most már tudom, hogy ki az apja ennek a kukacnak--üvöltött +magánkívül és fölemelte öklét, hogy Dömötör arcába sújtson +veszett haragjában. + +Dömötör a bal karjában a gyereket tartotta, jobbjával pedig +elhárította az ütést. Ám, szerencsétlenségére nem a nemeai +oroszlánnal, csak egy részeg cementmunkással állott szemben és +gigantikus öklével oly erősen markolta meg a feléje sújtó +karcsontot, hogy az összeroppant. + +--Gyilkos! Segítség!--ordított a fájdalmában tehetetlenül vergődő +ember, jött az őrjárat, s Dömötört, a nőcsábítót, az utonállót, a +gyermekrablót, a gyilkos merénylőt bekisérte a rendőrségre. + + + + +IV. + + +--Neve? + +--Dömötör János. + +--Kora? + +--Negyvenhét. + +--Vallása? + +--Római katholikus. + +--Lakása? + +--Budapest, Zuglói-út 2. + +--Ágyrajáró? + +--Nem kérem, saját lakásom van. + +--Foglalkozása? + +--Szobrász. + +--Sírkőfaragó? + +--Igen, az is, könyörgöm. + +--Gazdája van? + +--Magamnak dolgozom. + +--Irja csak: munkanélküli!--diktálta az ellenőr, a rendőri +őrszoba vezetője, széleshomloku, vörösorru, dohányos bajuszú, +recsegőhangu Cerberusa az igazságszolgáltatásnak, a köztemető +környékén.--Munkanélküli csavargó kőfaragólegény, állítólag +Dömötör János --szótagolta hivatalos haraggal a jegyzőkönyvvezető +napidijas--(majd meglátjuk, igazat mond-e a jó madár) ma éjjel 10 +óra 30 perckor orvul megtámadta Vékony György betonmunkás +feleségét, aki három éves Sári leányával gyanútlanul (írja: +gyanutlanul) ballagott hazafelé. + +--Igy volt az, asszonyság?--fordult a sarokban szepegő anyához az +ellenőr. + +--Igy volt, instálom--könnyezett a csinos arcu, halavány szőke +menyecske és védőleg vonta magához a gyermekét. + +--A támadás gyermekrablási szándékból történt, amit az is +bizonyít, hogy a később helyszínen megjelenő törvényes apát, +Vékony György betonmunkást (lakik Héthársi-út 4.) ökölcsapással +hátulról orvul leütötte, úgy, hogy annak a mellékelt orvosi +látlelet szerint nyolc napon túl gyógyuló felkarcsonttörést és +zúzódást okozott. Igy volt ez, Vékony? + +--Igy volt, instállom--sziszegte a megsérült munkás és Dömötör +felé köpött tehetetlen indulatában. + +--No, ez rendben van--mondta az ellenőr a fölháborodás, a harag, +a fenyegetés és a hatalmaskodás húsz év óta begyakorlott +hangsúlyozásával.--Magánvád folytán megtesszük ellene a +följelentést éjjeli csendháborítás, személyes szabadság +megsértése, utcai botrány okozása, gyermekrablás kísérlete, +súlyos testi sértés és szemérem elleni vétség elkövetése miatt. + +A szobrász az utolsó szavak hallatára riadtan fölütötte a fejét. +Érezte, hogy a sor elején felsorolt vétkekben --ha úgy vesszük, +valamennyire, legalább a látszat szerint--hibás. De az egésznek +mi köze a szeméremhez? Ez ellen protestálni próbált. + +--Hallgasson, vén csirkefogó--üvöltött rá a rendőrellenőr,--azt +hiszi, nem tudjuk, hogy útközben erkölcstelen ajánlatokat tett az +asszonyságnak? Ugy-e Vékonyné? + +--Igenis, instállom,--könnyezett a menyecske és szép, nagy kék +szemét fájdalmasan az urára emelte --pedig semmivel sem +szolgáltattam rája okot. + +--Elég!--ordította a rendőr és legényeivel egy kétlépés széles és +háromlépés hosszú cellába vitette a művészt.--Majd holnap reggel +átkísérik a főkapitányságra! --kiáltotta utána fenyegető hangon. + +Itt aztán magára maradt a szobrász, Dömötör János őméltósága, a +Grand prix és a nagy állami aranyérem tulajdonosa, akit a +Tudományos Akadémia néhány nap múlva tagjai sorába választ a +kultuszminiszter javaslatára. Köszönhette ezt annak, hogy puha +inge és borzas olasz kalapja, nagy, szélestalpu cipője és szürke +felleghajtója hasonlatossá tette őt a környéken lézengő +kőfaragólegényekhez. Köszönhette annak, hogy hirtelen +megrökönyödésében elfelejtett hivatkozni jó barátaira, a +belügyminiszterre és a főkapitányra; hogy nem kiabált +hangosabban, dühösebben, élesebben, mint a rendőrellenőr s +merthogy tiszta, gyermekes, megilletődött szívében megállott a +vér, arra gondolva, hogy milyen botrányt csinált az ostoba +fejével, hogy nyomorékká tett egy kétkezéből élő munkásembert és +rossz hírbe hozott egy ártatlan kékszemű menyecskét ... Mire +eszébe jutott, hogy talán védekezni is lehetne, már késő volt, +ott állt a szoba sarkában egy gyuladt szemű zsebmetsző és egy +rongyos szoknyáju, rosszszagu utcai leány társaságában, akik +torkuk szakadtából röhögtek rajta és komisz öreg szoknyavadásznak +csúfolták jókedvükben. + +Néhány percig szótlanul állt ott és az undorodás testi +rosszullétében azt sem tudta, mitévő legyen. De aztán eszébe +jutott felesége, van Roosen bárónő és kimondhatatlan fájdalom +szúrta át a szívét. Mit gondol majd róla az az asszony? + +--Eh, ez így nem mehet tovább--gerjedt föl lelkében a +méltatlankodás és elhatározta, hogy nem tölti itt az éjszakát. +Kimegy a rendőrellenőrhöz és igazolja magát. Jöjjön, aminek jönni +kell, de legalább otthon várja meg, míg az igazságszolgáltatás +szörnyű gépezete megindul s végighengereli az ő keserű és +szerencsétlen lelkét. + +--Dömötör János, szobrászművész vagyok, most választanak be az +Akadémiába, engedjenek szabadon. Majd holnap jelentkezem a +főkapitány úrnál--harsogta oroszláni hangján türelmetlenül, +méltatlankodva és elkeseredetten.--Engedjenek haza, a mindenségit +... + +És súlyos öklét rátette a kilincsre, amely zárva volt, de ilyen +gigantikus nyomásnak nem tudott ellenállni. Az ajtó kifordult a +sarkából és bezuhant az őrszobába. A pihenő rendőrök fölugráltak, +fegyverük, után kapkodtak, fölcsavarták a villamoskörtét, +össze-vissza futkostak a szobában, sípjukba esztelenül +belefújtak, káromkodtak és az asztal alatt fölállított szódavizes +üvegeket nagy csörömpöléssel fölrúgták. + +--Hej, szökni akar a gazember! Segítség! Gyilkos! --sikongatott a +rongyos szoknyáju, sárgahaju némber a sarokból.--Fogják meg a +szökevényt!--kurjantott lelkesen a zsebmetsző és felhasználva a +zavart, kereket oldott és megugrott az őrszobából. + +A rendőrök ezalatt rávetették magukat Dömötörre, puskatussal +agyba-főbe verték, leteperték és összekötözték. Mikor ott feküdt +a padozaton, néhányat még rúgtak rajta, aztán otthagyták +megkötözve, ütlegektől elborítva ... + +Igy gyötrődött János másnap reggel nyolc óráig ... Eleinte apró +sárga szemeiből súlyos könycseppek gördültek alá; szíve +kimondhatatlanul fájt szégyenében és elkeseredésében; az +ütlegeket föl sem vette, de a sors otromba igazságtalansága +halálosan megsebezte a lelkét. Később azonban csendesen +elmélkedni kezdett. + +--Ez már sokkal több, mint amit együgyű jóhiszeműségemmel, gyáva +megrökönyödésemmel és meggondolatlan hevességemmel kiérdemeltem. +Tehát vége is van a kellemetlenségeknek. Holnap jön a +kimagyarázkodás és én is, meg a feleségem is jót nevetünk a +sikerületlen kalandon. + +Amikor később megint sajogni kezdett a szíve táján és +felágaskodott az önérzete, a hiúsága, a szemérmes polgári +tisztességérzete, amikor eszébejutott széles, puha, ruganyos és +tiszta ágya, amely után minden csontja sóvárogni kezdett, újra +megvigasztalta magát. + +--Baj, baj, nagy szerencsétlenség, de nem történhetett volna +rosszabbul is? Tegyük fel, hogy annak az embernek, Vékonynak, +vagy hogy hívják, revolver van a zsebében s azzal lepuffant, mint +egy kutyát? Az ember soha sem tudja. Hanem az bizonyos, hogy +igaza van a feleségemnek: mindenki csak a maga rangjához való +helyen, környezetben, időben mutatkozzék. Tulajdonképen mit is +keresek én a kőfaragók kocsmájában, vagy ha már nem tudok +leszokni róla, miért nem járok éjjel autón vagy bérkocsin? Igaza +van a feleségemnek! + +És már csak önmagára tudott haragudni, ámbár később eszébe +jutott, hogy az ember, hiába, soha sem lehet elég óvatos. Ez +éppen olyan elemi csapás, mintha Ruskin, vagy Tolstoj, vagy Payot +feje fölött lecsapott volna a mennykő ... Vajjon mit +tanácsolnának ezek az urak: ily esetben mi a kötelességük a +művészeknek? + +Amire kivirradt a reggel, Dömötör szelid rezignációval adta magát +át a sorsnak és némán, bűnbánóan és megtisztult lélekkel ült a +tolonckocsira, amelyen a főkapitányságra szállították. + +Alig vette észre, hogy ott áll két rendőr között az ügyeletes +kapitány előtt. + + + + +V. + + +--Neve? + +--Dömötör János szobrászművész, a mesteriskola igazgatója. + +A rendőrkapitány, akinek keskeny arcán a kielégítetlen igények, +az el nem ért vágyak és a meg nem valósított illúziók halvány +rózsái égtek, aki jól szabott, puha és elegáns egyenruhájában +bizonyára nagyon tetszett a nőknek, aki kínosan ápolt körmével +eddig szórakozottan vakarta az állát, most hirtelen felugrott s +könnyedén megtalálta azt a gesztust, amellyel végét veti a +szituáció kínos voltának. + +--Maguk kimehetnek--parancsolta a rendőröknek. Aztán Dömötör felé +fordult: + +--Az Istenért, méltóságos uram, hogy kerül ön ide? + +A szobrász szeliden mosolygott. + +--Tessék a jelentést elolvasni. + +A kapitány sebtében végigfutotta a rendőrellenőr jelentését. +Aztán elmosolyodott, gyengéden és elegáns bizalmaskodással +megfogta a művész karját s a divánra ültette. + +--Oh ezek a tökfilkók!... Nem is képzeli a Mester, mily sok bakot +lőnek e faragatlan, hiú és hatalmaskodó bugrisok. + +Aztán felemelkedett helyéről s mint egy tisztelgő küldöttség +szónoka, a művész elé toppant: + +--Méltóságos uram! Mielőtt jelentést tennék felettes hatóságomnak +és a hibás rendőri közegeknek nemcsak alapos kitanítását, de +egyben példás megbüntetését is indítványoznám, aminek, szent +meggyőződésem szerint, meg is lesz a kivánt eredménye, arra kell +kérnem önt, hogy csekélységemtől méltóztassék elfogadni a +bocsánatkérést, amelyet a megtévedt rendészeti szervezet nevében +ezennel tiszteletteljesen van szerencsém fölajánlani. Az ország +büszkesége, az európai hirü művész, a magyar faj halhatatlan +géniusza ... + +--Oh kérem, kérem--dadogott Dömötör--ez tulzás ... én voltaképpen +... hogy is mondjam csak ... hiszen alapjában véve, bizony +úristen, ők nem hibásak. + +Dömötör izgatottan nyalogatta ajkait és hatalmas öklével +verejtékező homlokát ütögette. + +--Ami igaz, az igaz, csakhogy ... + +--Csakhogy--vágott közbe lelkesülten a kapitány --a mi +legénységünk még mindig hiján van a disztingváló képesség +legelemibb követelményeinek is. Azon kezdem, kedves jó méltóságos +uram, hogy nem szégyene-e az államrendőrségnek, hogy akad egy +olyan őrparancsnok, aki az alkotóművészet fölkent fejedelmét, a +mi halhatatlan és büszkén szeretett ... + +A szobrász e pillanatban nem kívánt egyebet, mint hogy +megugorhassék a bókok és bocsánatkérések e viharos zápora elől. + +--A feleségem ...--szaladt ki piros, nedves ajkai közül az a szó, +amely most egész öntudatát megsemmisítette, mint ahogy a napsugár +fölissza a nyári vizek párolgását.--Semmi, semmi ... csak én már +szeretnék hazaszaladni, uram. + +A kapitány szeretetreméltóan mosolygott. + +--Ne méltóztassék nyugtalankodni. Oh a véletlen jó kezekbe adta +önt, becsületemre. Nekem is van egy kis gyűjteményecském. Képek, +szobrok, antikvitások, műipari tárgyak, régi brokátok, damasztok, +hímzések ... korlátolt anyagi eszközeim, sajnos, mondhatnám, az +anyagi eszközök teljes hiánya meggátol abban, hogy valamirevaló +gyűjteményről álmodozhassam, de mégis van egy megbecsülhetetlen +kincs a birtokomban, igaz, hogy csak kicsinyített reprodukció, de +magától a művész kezétől: Nausikaa, amint Odysseus előtt a +tengerparton megjelenik. Csodálatos remekmű, talapzatán az alkotó +lángelme kézjegyével: Dömötör I. 1895. + +A kapitány itt megállt, felnézett a füstös mennyezetre, +tekintetét áhítatosan odatapasztotta a villanylámpa kampójára, +mintha csendes hálaimát küldene a Magasságbelihez, amiért épen őt +választotta ki „Nausikaa a tengerparton, Dömötör I. 1895." +szerencsés tulajdonosául. + +Dömötör szíve is felmelegedett és azon törte az eszét, hogy +uristen, mi módon került az a derék rendőrhivatalnok birtokába. E +pillanatban mindennél jobban érdekelte a kis szobor--Nóra +emléke--és annak titokzatos története, de nem merte megkérdezni, +mert félt, hogy ezzel új és végevárhatatlan elbeszélésnek nyitja +meg zsilipjeit, pedig ő kimondhatatlanul szeretett volna +hazamenni. + +A kapitány azonban cigarettával és pohár likőrrel kinálta. + +--Drága Mester, ami a feljelentést illeti, az egy pillanatig se +okozzon önnek aggodalmat. Oh, a véletlen jó kezekbe sodorta +önt--ismételgette önelégülten és sokatmondó szemhunyorgatással, +miközben pompásan csiszolt körmeit megcsillogtatta a művész szeme +előtt.--Oh, nem hiába vagyok gyermekkorom óta bolondja a +szépségnek, a színbe, formába, vonalba, fénybe és árnyékba +finomodott érzékiség, a szublimált erotikum, a pogány +testkultusz, az antik életörömök grande passione-jának. Én tudom, +hogy a művész nem kényszeríthető ugyanazon törvények, társadalmi +konvenciók és erkölcsi babonák korlátai közé, mint az +adóhivatalnokok vagy a gabonakereskedők. A művész temperamentuma +a nyárspolgár-fantáziát gyakran elképeszti a maga dionizoszi +kicsapongásaival. Ismerem a cinquecento történetét és éppenséggel +nem botránkozom meg azon, hogy Benvenuto Cellini leszúrta +öccsének gyilkosát, Maffio di Giovanni rendőrfőnök pribékjét, meg +Pompeot, aki bérgyilkosokat fogadott fel ellene. + +--De uram,--tiltakozott az összehasonlítás ellen Dömötör--én ... + +--Tudom, tudom, önt csak a művészet terén szabad összehasonlítani +a cinquecento legnagyobbjaival, --bókolt szaporán a kapitány--én +csak azt akartam illusztrálni, hogy a művész az más, mint a +közönséges halandó. Ami pedig az egyszerű munkásasszonyt illeti, +Istenem, ezt csak bizzuk Erosz és Afrodité kifürkészhetetlen +akaratára. Művelt ember, aki a pszichopatológia és az erotikus +rendellenességek tudományában jártas, soha semmin sem +csodálkozik. Mit tudjuk mi, vakon, siketen, ízlés és szaglás +nélkül bolyongó, otromba laikusok, mit talál a művész az egyszerű +öltöny, a foszlott ruhadarabok, a kopott nagykendő és a durva +vászonneműk alatt! Heine Matildja nagyszerű példa arra, hogy ... + +--Uram, az Istenért,--könyörgött a szobrász --ön olyan dolgokat +beszél itt nekem ... + +-- ...amiket ugyebár nem várt egy kihágási rendőrkapitány +hivatali szobájában?--hízelgett magának édeskés, nyájas, de +öntelt hangon a sovány, parfőmös és frissen borotvált amatőr. +Dömötör János szédülni kezdett és tiszta szívből visszakívánta a +goromba és esetlen rendőrellenőrt, aki recsegő hangon +csirkefogónak, utonállónak, gyermekrablónak és becstelen +szoknyavadásznak címezte az őrszobában. A gyomra émelygett és a +pokol fenekére kívánta a világ összes műgyűjtőit és +pszichiátereit. + +A kapitány még egy pohárkával töltött s aztán összegezte az eset +érdembevágó mozzanatait. + +--Miről van itt szó, mélyen tisztelt barátom, ha megengedi, hogy +így szólítsam önt, méltóságos uram ... Miről van itt szó? +Dolgokról, szenvedélyekről, egyéni kedvtelésről, a lélek +legintimebb, legbensőbb hajlamairól egyrészt, amelyek egyáltalán +nem tartoznak a nyilvánosság elé; szó van másrészt egy durva +véletlenről, a magukban véve ártatlan mozzanatok sajnálatos +összetalálkozásáról. Egy részeges csavargó ördögi módon előre +kieszelt zsaroló támadásáról van szó, amelyért ön jól megérdemelt +leckét adott neki. Bízza rám az ügyet, drága Mester, mélyen +tisztelt barátom. A sértett fél majd kiegyezik tíz-tizenötezer +korona kártérítés ellenében. A magánvádat visszavonatom. A +menyecske pedig, akinek egyszerű köntöse alatt bizonyára egy +antik Nereida, vagy egy alexandriai kurtizán ragyogó teste +rejtőzködik, továbbra is megmarad Érosz csintalan játékszerének. +Csak bízza rám uram, én boldog leszek, ha az isteni Nausikaa +fenkölt lelkű alkotójának szolgálatára lehetek. Oh, ha még valaha +reményen lehetne arra, hogy ön befogad barátainak és tisztelőinek +intim körébe, ha módom lehetne, hogy összehasonlíthatatlan +művészetének, zsenialitásának egy-egy lehullott forgácsát valaha +a magaménak mondhatnám ... + +--Uram, én nem értem önt,--tört ki végre a művészből--annak a +szerencsétlen munkásnak, férjnek, apának végre is a karja, +akárhogy vesszük ... magam láttam, hogy mily siralmas módon lóg +tőből kicsavarva, a válla alól. + +--Semmi az, semmi. Tíz-tizenötezer korona. Ezzel bőven kárpótolta +ön a részeges csavargót és megmentette saját magát a botrány +kínos következményeitől. És ne gondolja uram, hogy ez az ön +érdeke csak, vagy az enyém, vagy egyes társadalmi osztályoké. +Nem. Ez az egész állam, a társadalmi stabilitás, a nyugalom, a +kultúra, az egész emberiség érdeke. Az államé, amely a +legmagasabbrendü individuumok kultusza révén szolgálatot tesz a +fejlődés egyetemes érdekeinek. Ha az anyagi igazságot nézem, +akkor most egy cementmunkás érdekeinek megóvása céljából olyan +rést kellene ütnöm a művészi kultúra bástyáján, amelynek +pótlásához évszázadok kellenének. Kérdem: van-e joga az államnak, +hogy ilyen barbarizmust elkövessen? Uram, én a célszerűségi +iskola, a belátásos elmélet, a spontán variációk, az erkölcsi +kényszerek relativitása és az ethikai elvek rétegezettségének +alapján állok, ahogy azt mestereinktől, Spencertől és Piklertől +tanultam s inkább megtorlatlanul hagyok száz apró bűnt, sem mint +elkövessek egyetlen jóvátehetetlen nagy hibát. Nem engedem meg, +hogy a társadalmat a konvenciók, vallási szabályok, jogi kánonok, +morális tradiciók, szóval: a halottak kormányozzák az élők +rovására, mint Comte mondaná, ha itt állana az én helyemben. És +mondja meg ön, helyezkedjék ki önmagából és puszta objektiv +mérlegelés után állapítsa meg, mire van a társadalomnak, az +államnak inkább szüksége: halhatatlan remekművek nagyszerű +sorozatára, aminőkkel ön még meg fogja ajándékozni az +emberiséget, vagy egy cementmunkás jobb karjára? Mi? Azonkívül ne +felejtse el, hogy itt olyan megoldást találunk, amely boldoggá +teszi a cementmunkást is, önt is, a bárónő őméltóságát is és +engem is, szóval mindenkit,--kacagott a kapitány +diadalmasan--akik ebben a dologban ily szépen összekerültünk. +Bízza rám a dolgot és tartson meg engem lekötelező szíves +jóindulatában. Az autója, amelyért voltam bátor az imént +telefonáltatni, a kapu alatt várja Méltóságodat. + +És tíz perc mulva Dömötör János belépett a zuglói-uti palota +hűvös, márvány-vesztibüljébe. + +--A bárónő nincs itthon--jelentette ki az inasa. --őméltósága +korán reggel kikocsizott a herceg úr őexcellenciájával. + + + + +VI. + + +Délben azt is megtudta Dömötör, hogy a bárónő csak két-három nap +múlva lesz látható, mert tegnap hirtelen leutazott dunántúli +birtokára. + +--Tehát semmit sem tud az éjjeli kirándulásról. Mégis szerencsém +van, a mindenségit--dörmögte magában és izgatottan nyalogatta +szájaszélét a nem várt kellemes fordulatra ... + +Az örvendezés nem tartott sokáig. + +Másnap egy riportujság megírta a köztemető-uti botrány minden +részletét. A rendőrkapitány adta le egy ujságiró-barátjának, mint +ragyogó és tanulságos művészettörténeti érdekességet. +Megfogadtatta vele, hogy nem használja fel kicsinyes és ostoba +riportközlésekre. Ez az eset a halhatatlanságnak, a +memoárirodalomnak való pompás csemege--erősítette őszinte és +finom elragadtatással ... Ugyanígy kommentálta a műbarátok +körében és a Fészek Club kártyaasztalánál, a Folies Caprice egy +lefüggönyözött páholyában és az Intim Színház kulisszái között +... + +--Csak semmi nagyképűség, semmi indiszkréció, --könyörgött a +táncosnőknek, a festőknek, az ujságíróknak és a +rendőrtisztviselőknek-- ...tisztán pszichopatologiai érdekesség +szempontjából kell nézni a dolgot ... Majd ötven év múlva a +Dömötör-monográfiádba felveheted, fiam ... + +A riportujság fekete misékről, kártyabotrányokról, földalatti +titkos orgiákról, utcai késelésekről, csecsemőrablásról közölt +páratlanul érdekes és intim adatokat. Nevek csak kezdőbetűkkel +jelezve. D. J. művész. A szobrász szerelme. A méltóságos úr. +Diszkréten csak éppen a művészet és erkölcs egymáshoz való +viszonyának jellemzésére. Tudományos alapon. Freud, Krafft-Ebing, +Havelock Ellis, Iván Bloch kutatásainak felhasználásával, keresve +a fájdalomokozás és az erotikum között való összefüggéseket. + +Az eset tudományos és diszkrét kezelésének ellenére: Dömötör +személye közbotrány és bűnvádi eljárás közepébe került. Az összes +ujságok kénytelenek voltak foglalkozni vele. Az ügyészség vádat +emelt, a művészek kizárták Dömötört az összes egyesületekből, a +bárónő elhagyta férjét, a szobrász elvesztette összes állami +megrendeléseit, a mágnásasszonyok elmaradtak a műteremből és az +Akadémia tagjainak sorából, a szépművészeti miniszter +indítványára kitörölték. A kritikusok megállapították, hogy +Dömötör perverz hajlamú, iszákos, verekedő, gonosz ember, terhelt +családból származott, fiatal korában díjbirkózó, lánctörő, +gerelydobó és súlyemelő artista volt, a művészethez távolról sem +konyít, kőfaragó korában elsajátított bizonyos olcsó és banális +fogásokat, minden műve kópia, szemérmetlen plágium, antik +torzókról összelopott motívumokkal, Canova-, Begas-, +Thorwaldsen-, Delaplanche-utánzat, a szobrászatba átültetett +Piloty-stilus lapos, nagyképű, üres és tartalmatlan, együgyű és +unalmas reprodukciója ... Elföldelték, kiátkozták s hült helyét +is megfüstölték, hogy elűzzék a nyomában netalántán hátramaradt +rossz szellemeket. Ekkor láttuk, hogy mily zord hatalommal +uralkodott a lelkekben a puritán erkölcs s minden jóravaló polgár +megállapította, hogy némely Dömötör-féle bestiális ember bűnözése +legalább arra jó, hogy felkeltse a felháborodás tisztító viharát +s rámutasson arra, hogy a társadalom, a közvélemény, a fórum +nyilvános orgánumai még mindig a tiszta erkölcs talapzatán +állanak, habár egyes emberek el is tévednek az élet sötét és buja +dzsungeljében. + +--Nem baj--gondolta révedező lélekkel Dömötör.--Én tudom, hogy +mi vagyok és mit tettem és nem érdekelnek az emberek tudományos +és társadalomerkölcsi szempontjai. Annyi bizonyos, hogy +megfogyatkoztak a jövedelmeim, de arra még telik, hogy szép +délolaszországi márványokat vásárolhassak és kifaraghassam az +Odysseát, amit két év óta mintázgatok. + +Kissé szomorúan bolyongott ugyan a palotájában, amelyből +hiányzott a felesége, a titokzatos szépségű, fáradt, ingerlékeny +és végzetes kedélyű negyvenéves asszony, a maga váratlan és +szenzációs szeszélyeivel, szerelmi ötleteivel, kutyáival, +papagályaival, kis baziliskusával, szerecsen inasával, finom, +elegáns vendégeivel, teaestélyeivel, migrainjével, könnyeivel és +kacagásával, titokzatos eltünéseivel és váratlan megjelenéseivel. +De Dömötör nem esett kétségbe és bölcs gyermekességgel +megvigasztalta magát. + +--Sohasem hittem el, hogy örökké tartson ez a boldogság. +Tulajdonképpen nem is volt az nekem való élet. Ámbár szép volt, +csak most látom, a mindenségit. + +Körülnézett maga körül s csak most vette észre, hogy milyen +fejedelmi interieurben él. A kandalló felett ott függött a +felesége arcképe. Mint egy jelenés, némán, fejedelmi gőggel +tekintett le rá, szegény, elhagyott rabszolgára ... A miliő, +amely a képet körülvette, a ritka damaszkusi szőnyegek, a +bronzveretes, intarziás bútorok, a dús selyemfüggönyök, régi +mesterek képei, szobrok, vázák, porcellánok, a székek nehéz +brokátja, az antik lámpák puha, érzéki fénye, a terem jó illata +... olyan nobilis és művészi szépséget vetített e finom és +ragyogó asszonyalakra, hogy Dömötörnek megdobbant a szíve. + +--Ez mind az enyém,--gondolta kissé nehéz és kusza +impresszióval.--Bizonyára nagyon boldog ember vagyok--sóhajtotta +észre sem vehető lélekzettel és majdnem elmosolyodott. + +Megbiccentette a fejét, a kezével fáradtan és gyengéden +legyintve, kilépett az ajtón. + +A márványburkolatú hall közepén, középkori gót bronzok, templomi +kegyszerek, kasulák, dalmatikák, infulák, pásztorbotok, kelyhek, +zászlók, szentképek és tipológikus csodaszörnyek bizarr, vibráló +színű múzeumában egy darabig tétován állott. Az inasa némán, +kérdező szemekkel meredt rája, hogy melyik kabátot adja rá +szokott éjjeli sétáira. + +Dömötör legyintett egyet a kezével. Ma nem megy sehová. Feketét +kért és hirtelen benyitott a műtermébe. Rengeteg terem volt ez, a +régi dekoratív művészek szokása szerint valóságos egzotikus +templom, a világ minden tájáról összehordott ritkaságokkal. A +színek vad lakodalmat ültek a falakon. Minden rikító és +égbekiáltóan hangos. Nagy festett japán szobrok, indus +aranyozások, cifra keleti szőnyegek, primitiv egzotikumok és +raffináltan megalkotott párisi műtárgyak. Minden helyi színhatás +a végletekig felfokozva, mint Böcklin képein, a színek orgiájából +egy idegfeszítő pokoli tónusba olvadva. Pálmák, nehézszagú +virágok, kitömött állatok, fenevadak hosszúszőrű bundái, mint a +Makart-korszak bécsi interieurjei. A szögletekben aranyrudakon +sátrak, görög és perzsa selyem hímzésekkel, széles olasz +heverődiványokkal és öblös karosszékekkel. Ebben a teremben +minden a fülledt és túlterhelt érzéki kultúrára és van Roosen +bárónőre emlékeztetett. Dömötör úgy ténfergett benne, mint egy +múzeumban, de nem tagadta: örült, hogy ez a múzeum az övé. + +Dömötör egy percig sem maradt a műteremben. Egy kicsiny benyilóba +lépett, egy nehéz lombárdiai csipkékkel függönyözott, feminin +ízléssel berendezett budoárba, ahol előkelő úri modelljei, finom +és hajlékony hercegnők, bankárok és gyárosok sugárzóan buja +feleségei öltöztek vagy vetkőztek a saját portréjukhoz. + +Ezen is keresztülhatolt Dömötör és eszébe sem jutott, hogy az +ország legszebb asszonya tegnap a komornája nélkül jött ide, hogy +a ruháját magával a művésszel kapcsoltassa ki. Bement a +hálószobájába és lerogyott egy hatalmas góth gyóntatószékbe, +amelynek dagadóan kipárnázott öblében, a kandalló mellett, szinte +elsülyedt. Ezt is az asszony rendezte be neki. + +Mint egykor Wagner Richárd, Dömötör felesége is szerette a +szőnyeget, a puhát, a hangfogót, a selymet, a suhogót és +misztikusan csillogót, a szövetet, a színest és redőset, a +bársonyt, a meleget és bizalmast és a hálószobája csupa csend +volt és puhaság, narkotizáló és altató, még kép sem volt benne, +csak beauvaisi tapisseria, roueni gobelin és indiai faliszőnyeg. + +Dömötör leült és csendesen szivarozott. Előtte párolgott a mokka, +a kandallóban pattogott az illatos, friss, gyantás fenyőág, a +szivarjának édes, ópiumos illata elbágyasztotta és a művész úgy +érezte, hogy érdemes élni. + +A művész már félórája ült mozdulatlanul a gyóntatószék puha +karjai között. Homlokát néha végigsimította. Egy-egy új csésze +kávét öntött magának. Merően nézte a kályha tüzét. Kissé +köhögött. + +--Tulajdonképpen nagyon hálás vagyok neked, Élet, hogy +ötvenesztendős koromra ilyen szépen megvalósítottad az +álmaimat--gondolta a félórai öntudatlan révedezés után. + +És eszébe jutott, hogy fiatal szobrász korában, az ifjú fantázia +buja telhetetlenségével éppen ilyenre álmodta ki magának a +dicsőséget, a gazdagságot, sikerrel, diadallal és hódolattal teli +zenitjét a karrierjének. Dömötör egyszerű és őszinte lelke +beismerte, hogy ez rendkívüli dolog, különös áldása a sorsnak, +tüneményesen ritka szerencse. Nem olyan természetes az, hogy ő +odáig jutott. Úgy is történhetett volna, hogy útközben megfogy az +energiája, tévedt utakon elbukik a tehetsége, túlságos +szenvedélyek meggátolják a siker kivívásában ... Tulajdonképpen +nem is tudja, hogyan sikerült minden. Sem elég öntudatos, sem +elég vakmerő, sem elég megalkuvó, sem elég önfeláldozó nem volt +ahhoz, hogy valamit önmagának köszönhessen. Nem tett egyebet, +csak dolgozott. Ezenkívül pedig éldegélt, tanult, nézegetett, +iparkodott, de harcos extázissal sohasem dobta magát az események +útjába, valami gyengéd és hatalmas erő tartotta állandóan +bizonyos színvonalon, egy jóságos, ellenállhatatlan, titkos kéz +vezette mindig, felfelé ... szegénységből, kurtakorcsmákból, +hidegből, sötétből ki a fényességbe, a nobilis és elegáns +asszonyok rajongásába, a fejedelmi pompába, föl, föl egész az +arisztokratikusan finom élet legfőbb büszkeségéig: a családjáig, +amelyet királyi fényűzésben tart és mennyei tisztaságban szeret. + +--Nagyszerű dolog ez--gondolta hálás, őszinte és meghatott +lélekkel.--Bevallom, hogy a nagy palota, a cselédség, az autó, a +jacht, az utazás, a gazdag és műveit emberek társasága, az a +lehetőség, hogy a magam testi és lelki igényeit egy könnyed +elhatározással kielégítsem, a feleségem arisztokratikus asszonyi +varázsa, ez a pénzen vásárolható művészet, kényelem, hatalom, +függetlenség és szabadság, ez a korlátlan teljesedése a polgári +vágyaknak, mégis csak ez minden, amit az élet nyújthat és én +mindezt csak úgy ajándékban vagy megszolgálva, mint királyi +honoráriumot élvezem a mindenható végzet szeszélyes kezéből. + +Dömötör annyira becsületes, önzetlen logikájú, tisztaszivü és +jóhiszemű ember volt, hogy ilyenkor szeretett volna +szemtől-szembe találni egy istent, akinek megköszönje, hogy +megnyitotta előtte a legmagasabb rendü élet kapuját. + +Ezen járt Dömötör esze a góth imaszékben és már-már elhatározta, +hogy bemegy feleségéhez, elmondja neki gondolatait és együtt +örvendeznek az élet kegyelmes és bőkezű volta felett. +Felemelkedett, kettőt lépett, de aztán meghökkent és visszaesett +a székbe, mert eszébe jutott, hogy asszony már nincs ebben a +ragyogó palotában. Egyedül van. Elhagyták. + +Kissé megrebbent a szempillája, de aztán eszébe jutott, hogy a mi +volt, az nem is volt természetes állapot. + +--Paraszt vagyok én, hiába--mondta egész hangosan, a művészet +öreg, bugris parasztja, vén szamár, ha egy percig is elhittem, +hogy hozzávaló vagyok. + +Dömötör lelke összehúzódott. Nem. Nem ehhez az asszonyhoz +szeretne most menni. Egy másik jutott most eszébe. Egy kicsiny, +barna, szomorú tekintetű ügyetlen kis teremtés. Egy +tehetségtelen, de rajongó lelkű kis kollégája a múltból. Akivel +együtt kezdtek lépegetni a művészet meredek hegygerincén. Az +elfáradt és leült valahol a domboldalon, ő pedig elszakadt előle, +mert a tüdeje birta. + +--Ej, ej, hogy jutott ez most eszembe,--töprengett Dömötör és +Nórára gondolt. + +--Nóra--ismételgette magában először mosolygós +reminiszcenciákkal, aztán meghatott ellágyulással, végül +fájdalmas vágyakozással.--Hol lehet most Nóra? Mi lett belőle? +Talán férjhez ment és elsatnyult, megrútult és megöregedett +idejekorán a gondoktól, a szegénységtől, a gyermekszüléstől, a +családi perpatvaroktól és a meg nem valósult illúziók halálos +gyötrelmeitől. + +--Nóra ...--ez a név most, mint egy buja és fantasztikus rögeszme +inkarnációja, egyszerre érzékletes és csábító testet öltött. Maga +előtt látta, szinte kézzel elérhető közelségben a kis fekete +szobrászleányt, aki pompás fiatalságával, szűzi +szemérmetlenségével, gyönyörű testének engedékeny vonakodásával, +öntudatlan élvezőképességének végeérhetetlen skálájával, isteni +módon átlátszó személyességével, örökké kacér dacosságával neki +az első komoly életörömöket nyújtotta. Sem azelőtt, sem azóta nem +volt szerelme, amely oly apokaliptikus szépséggel, annyi +gyötrelmes gyönyörűséggel, annyi félelmetes és megrázó +szenvedélyességgel kínozta volna férfiúi, fiatalos +szemérmességet, büszkeségét, mint a Nórával töltött évek szinte +tragikus szenzációja. Nórával ismerte meg a szerelmet, előtte +csak félénk és ízetlen kísérletezés volt minden, csak +másolgatása a regények és színdarabok szerelmeinek, utána pedig +csak örökös keresgélés az után, vajjon találja-e mását annak a +hatalmas, gyilkos, halálos mennyei megsemmisülésnek, amely Nóra +karjaiban szakadt az öntudatára. + +--Nóra!--szisszent fel fájdalmas mámorban a művész és +elviselhetetlen extázist érzett az idegeiben.--Hol lehet most +Nóra? + +Dömötör homlokán vad kétségbeeséssel dobogott a kidagadt +véredény. Berohant a dolgozószobájába, felrántotta az íróasztala +fiókját, kidobált minden levelet, képet, drága és ereklyés +lim-lomot és Nóra fényképe után kutatott. Nóra e pillanatban +annyira a szívében ült, annyira beleolvadt a saját testébe, oly +közel volt az agyához, hogy nem látott belőle semmit: most nem +tudta rekonstruálni azt az arcot, amely egykor legédesebb +gyönyörűsége és legcsodálatosabb látványossága volt. Nóra oly +mélyen eltemetkezett a művész egyéniségében, hogy megsemmisült. +Nóra eltűnt, csak egy lázas, őrjöngő érzés maradt meg belőle, az +első és utolsó szerelem örök impressziója. + +Dömötör egyetlen hajszálat, egyetlen levelet, vagy képet nem +talált, ami Nóra testi valóságát közelebb hozta volna érzékeihez. +De minden pillanatban közelebb került ahhoz a nagyszerű +elragadtatáshoz, amelyben évekig vergődött. Most összesűrítve, +megsokszorozva, fölmagasztosítva érezte egyszerre mindazt a +gyönyörűséget, amit neki Nóra apránkint, bánattal, kicsinyes +kellemetlenségekkel vegyítve éveken át adott. Most ugy érezte, +hogy életének ez volt az egyetlen szépsége s mindaz, amit azóta +kapott az emberektől, eltörpül, nevetségessé válik és megsemmisül +Nóra isteni ajándékai mellett. Egy kimondhatatlan, hálás és szent +elérzékenyülés borult a lelkére, hogy majdnem sírva fakadt. + +--Hol lehet most Nóra?--ismételgette mániákus szenvedélyességgel +és boldog elragadtatásából lassankint kinzó önvád és magával +szemben szomorú szemrehányás fakadt ki. + +--És én ezt az asszonyt már csaknem elfelejtettem. Egyszer csak +otthagytam magam mögött, mint egy forrást, amelyből az élet +vízét ittam ... amelyből erőt, ifjúságot, szépséget, ambiciót, +művészetet, bátorságot, egészséget ittam a nagy gyalogútra ... +Otthagytam, hogy mások merítsék meg benne piszkos tenyerüket, +hogy mások apasszák drága, tiszta üde cseppjeit, hogy +rátapossanak és besározzák és felzavarják és tönkretegyék és +pocsolyává iszaposítsák szivárványosan habzó kristályos folyását. + +Dömötör szeméből kicsordult a könny. Dömötör gyermekesen tiszta +és mély fájdalmat és lelkiismereti furdalást érzett. + +Elhatározta, hogy felkeresi Nórát és uj életet kezd vele. + + + + +VII. + + +A Dömötör-villa, amelynek homlokzatáról a Sors bona, nihil aliud +jelmondata hirdette a derűs és nyugodt életbölcseség szelid +fatalizmusát, az emlékezetes botrány után hamarosan +elnéptelenedett. Már nem álltak meg kapuja előtt az elegáns +hölgyek autói, a libériás cselédség elszéledt, zongoraszó többé +nem szűrődött ki a háromives ablakok tábláin. Csak a műterembe +nyíló hatalmas üvegtornácon keresztül lehetett látni, hogy egy +fehérköpenyes Titán kalapáccsal, vésővel és egyéb +acélszerszámokkal ostromol márványkolosszusokat és kőbálványokat. +De a munka magán hordozta a harag és a bánat sötét unalmát. A +szobrász barátjai elszéledtek, a szomszédok összesúgtak, +nevetgéltek, vagy a szent megbotránkozás álarcát vették föl, ha +elhaladtak a ház előtt. Csak egy vékony, magas, +kinos-elegánciáju, sáppadt férfi látogatta gyakran a magányosan +verejtékező művészt: Balthazár György rendőrkapitány, az amatőr, +a dilettáns műgyűjtő, a művészettörténet és a psichoanalyzis +lelkes rajongója. A derék férfiú csakugyan nem mutatkozott az +előítéletek és a társadalmi konvenciók rabszolgájának, ő nem +vetette meg a művészt, sőt barátsággal tapadt hozzá a balsors +mostoha napjaiban. Megfelezte vele a bánatot, --mint +mondta,--ámbár korábban nem volt része vele a békesség +édességeiben és a dicsőség mámorában. És megfelezte Dömötör +erszényét is, ámbár nem szivesen, --mint állította--mert az +anyagiak mindig veszedelemmel fenyegetik az ideális barátság +tartósságát. Szerencsére Dömötörnek nem volt szokása az anyagiak +iránt érdeklődni--egyszerű és rajongó lelke hálás volt azért, +hogy akadt egy emberi lélek, aki nem szégyenli a vele való +összeköttetést. + +Balthazár az esti teázgatások alkalmával gyakran kérdezősködött a +fekete misék, a földalatti orgiák és az ópiumbarlangok +mibenlétéről; sajnos, eziránt Dömötör a legtávolabbi +útbaigazítással sem szolgálhatott. Ellenben elpanaszolta neki, +hogy egykori szerelmét, Nórát, a szobrászleányt sehol sem tudja +feltalálni, s ebben segítségét kérte hűséges barátjának. + +--Neve? + +--Balogh Nóra. + +--Kora? + +--Negyven éves lehet, úgy körülbelül ... + +--Mikor láttad utoljára? + +--Látni nem láttam, csak hallottam, hogy férjhez ment, egy +leánykája született ... A férjét ... hogy is hívják csak a +férjét? + +--Igen, ez a fontos. + +--Valter ... Waldeck ... hopp, megvan, Waldeck Rudolf +vadászőrnagy Ausztriában. + +--Pompás ... készen vagyunk--lelkendezett Balthazár.--Egy katonai +schematizmus.. és megvan az egész ... + +--A férje meghalt ... ezt is hallottam,--nyögte ki lemondóan a +szobrász. + +--Annál jobb,--lelkendezett Balthazár--akkor a +hadügyminisztériumban megnézzük a nyugdijasok listáját. Meghalt a +férje ... pompás ... ez az Isten rendelése ... + +És két hét múlva diadalmasan jelentette Balthazár: + +--Özvegy Waldeck Rudolfné született Balogh Nóra úrhölgy +tizenhétéves leányával együtt Bécsben él, iparművészeti iskolájuk +van a Leopoldstrasse 17. szám alatt III. emelet 8. ajtó. A leányt +Ágnesnek hívják s az idei freudenaui szépségversenyen első dijat +nyert 4685 szótöbbséggel. Feketeszemű, magas, karcsú, feltűnő +szép lábú kis őzike. Nyomasztó anyagi viszonyok között élnek, +mert anya és leánya az egyszerű barna kenyér tiszta és +természetes ízét többre becsülik a homályos úton szerzett ananász +és őszibarack-bowlé buja zamatánál. + +Dömötör hálát adott az Istennek és örvendező lélekkel csomagolt, +hogy Bécsben fölkeresse, magáévá tegye és elhozza ide, a +zuglói-uti palotába régi szerelmét és ifjúkorának boldogságát +visszaállítsa öreg napjaira. + +És útközben ekképen elmélkedett: + +--Hiába, a természet, a származás és a családi nevelés, a +vérmérséklet és a lélek csiszolatlan egyszerűsége ellen nem +szabad erőszakot elkövetni. Itt van az én esetem. Szédületes +lendülettel haladtam fölfelé a dicsőség és fényűzés, a vagyon és +előkelőség kapaszkodóján. Bárónő feleség, libériás cselédség, +arisztokrata baráti kör ... mint egy operai rendező csapongó +képzelete ... minden ősi ösztönöm és hivatottságom ellenére +erőszakosan kiforgatott egyszerű és paraszti egyéniségemből. Mi +lett a vége? Gúny, szégyen, megaláztatás. Ha megmaradtam volna +homályos és hűvös zárkózottságom, munkával és küzdelemmel +megédesített szegénységem, bohémes szerelmeskedéseim és polgári +örömeim apró hotelszobájában, vagy egy külvárosi atelier fehérre +festett csupasz négy fala között ... nem jutottam volna sem a +kétes és hiú pompa fellegvárába, sem a fullasztó és gyalázatos +bukás örvényébe. Milyen gyönyörű lett volna kis vidéki templomok +márványmadonnáit faragcsálni, gipszöntvények modelljeit gyártani, +síremlékek terveit rajzolgatni, este jó pohár bor mellett +pipázgatni, jókedvű és természetes cimborák közt muzsikálni és +Nóra pompás derekát átölelve, szép csendesen pihenésre ballagni, +nap-nap után valahol egy kis falu határában, közel Budapesthez, +mindjárt az út szélén épített földszintes villában, ahol +petroleumlámpa enyhe fénye mellett apa és anya, nagyocska leány, +egy rövidnadrágos fiúgyerek--teringettét! hadd jöjjenek a +gyerekek, mint az orgonasípok,--négy öt maszatos kis szobrászinas +üldögél, az egyiket nagyapámról Andrásnak, a másodikat apámról +Pálnak, a harmadikat magamról Jánosnak, s leányt édesanyámról +Klementinának, a legkisebbet, gyönyörű, feketeszemű, izmos, +fürge, pajkos csavargó kis libuskát pedig őróla: Nórának +keresztelte volna a falu plébánosa ... + +És a vasúti kocsi puha párnáján a boldogságtól elérzékenyedve, +majdnem sírva fakadt Dömötör és oly izgatottan s oly sűrűn +nyaldosta, kemény, kicserepesedett vastag ajakát, mint még soha +életében ... + +És két hét múlva Nóra és leánykája, Ágnes már átvették a +Zuglói-úti villa háztartását. A szobrász nem tagadta, hogy ezt a +boldogságot barátjának, Balthazár rendőrkapitánynak köszönheti, s +hálája jeléül neki ajándékozta egyik legszebb alkotását, Lédának +és négy gyermekének, Castornak, Polluxnak, Helénának és +Klytaimnestrának bronzba öntött csoportozatát. + +Ettől fogva újra hangos és derűs volt a művész házatája. Nem +csoda. Nóra és leánya ragyogóan érdekes és vidám teremtések +voltak. János az első pillanatban, ahogy Bécsben megpillantotta +őket, majdnem felkiáltott annak a hasonlatosságnak a láttára, +amelyet a fiatal Ágnes és a húsz esztendő előtt elvesztett Nóra +arca, termete, hangja, járása és szempillantása mutatott. + +--A természet csodálatos játéka ez--tűnődött a szobrász +meghatottan.--Az Ég határtalan kegyelme, hogy öregségemre +visszaadta nekem egészségben és fiatalságban elhagyott múzsámat. +Megismételte, megkettőzte az életemet. Húsz esztendő nyomtalanul +tűnt el a hátam mögött s most újra kezdődik minden szépség és +boldogság, mintha a húsz esztendőt csak átálmodtam volna. Én is +fiatal vagyok és újra kezdem az életemet. + +És nyomban halálos szerelmet érzett Nóra leánya iránt. + +--Ámde mi lesz Nórával?--kérdezte ijedten önmagától.--Nóra érett +asszonyi pompájában, kissé bágyadt és kiélt szépségben állott +előtte, mint egy fejedelmi tearózsa. Sokban emlékeztette őt Van +Roosen bárónőre, csakhogy Nóra fekete hajú és sugárzóan életerős, +dús, energikus, kacér és vidám. Csak Dömötör szemérmességén múlt, +hogy nyomban nem folytatták ott, ahol--ezelőtt húsz esztendeje, +Hellmer tanár atelierjében, a modellek és növendékek +társaságában--abbanhagyták. A művész egyelőre nem élt régi +jogaival. Egyrészt mert szerelmes volt a kis leányba, másrészt, +mert házasságról, családról, gyermekekről és keresztelőről +álmodozott, végül, mert becsületérzése, jámborsága és kötelessége +azt sugallta, hogy Nórát kell a menyasszonyának tekintenie s rá +kell biznia a továbbiakat. + +Annyi bizonyos, hogy Nóra és leánya átvették a palotát, +berendezkedtek és megosztoztak az uralkodáson. Külön +lakosztályaikban meglepő izléssel, hozzáértéssel és +otthonossággal elhelyezkedtek, nyomban barátokat, rajongókat, és +ingyenélő tányérnyalókat gyűjtöttek maguk köré és egykettőre +kialakult a két imádandó és érdekes hölgy udvara, amelynek +majordomusa, kancellárja, mindenható kegyence és minisztere +Balthazár lett, a rendőrkapitány. Az új társaságban alig volt +egyetlen ember, aki Van Roosen bárónő uralkodása alatt is +bejáratos lett volna a villába. A bárónő ugyanis a férfiak közül +a fiatalságot, a nők köréből a meglett, vagy legalább is érett +korban levőket invitálta. Most pontosan ellenkező tendencia +mutatkozott. A férfiak nagyrészt tul voltak az ötvenen és a nők a +húszas évek virágzó ifjúságát képviselték. A férfiak a +nyugalmazott tábornokok, versenyistállótulajdonosok, gazdag +bankárok, lecsúszott arisztokraták, tőzsdeügynökök, adósságba +merült előkelő államhivatalnokok köréből kerültek ki, a nőket a +szinházak, dalcsarnokok, mulatók tájáról, az irodalom és művészet +terméketlen hisztérikái közül, brilliánsoktól csillogó állástalan +tanítónők s művésznövendékek pompás bundákba burkolt, szelíd és +engedékeny nyájából terelte össze a fáradhatatlan és +szolgálatrakész Balthazár. + +--Annyi bizonyos, hogy a város legszebb hölgyei és leggálánsabb +gavallérjai szerencséjüknek tarthatják, ha küszöbödet +átléphetik--hizelgett édeskés finomsággal Dömötörnek.--A +cinquecento szalonjainak képe elevenedik meg itt, a te +művészettől és szépségtől átlengett palazzodban. + +És példákat sorolt fel a renaissance történetéből. Sok +hasonlóságot talált a Dömötör-villa társasága és a sienai +Michelangelo elnöklete alatt álló művészkompánia között, amely a +római pestis dulása után az örök város népét a maga zseniális +bohóságaival az új élet élvezetére megtanította. Agostino Chigi +bankár sógornőjével, a szép Madonna Porziával állította egy sorba +Nórát, külsőleg pedig madame d'Etamnes-nál, I. Ferenc kedvesénél, +sőt Diane de Poitiersnél is különbnek magasztalta őt, aki +szépségén, okosságán, zsenialitásán kívül még erényességével és +hűségével is felülmúlja halhatatlan elődeit. Meghatottan és +ellágyultan kívánt szerencsét az új élet örömeihez és +kijelentette, hogy ez Dömötör János életében van olyan nagyszerű +epocha, mint a renaissance az olasz és francia kultúra +történetében. + +Mindamellett nagyon tévedne az, aki ebből azt következtetné, hogy +a szobrász boldog volt ebben a renaissanceban. A helyzet egy +cseppet sem hasonlított ahhoz a romantikus elképzeléshez, amelybe +ő az új életet beállította. Nyoma sem volt abban sem a hajnalban +kezdődő munka áhítatos buzgóságának, a verejtékező alkotás +diadalmas fáradságának, az esti pipázgatások, a jólelkű és +egyszerű cimborák közt való muzsikálgatások, kuglipartiek és +erdei kirándulások, vasárnapi sörözések és ezüstös holdvilágnál +végzett halászgatások idilli örömeinek. Az Angelus hangjait +elnyomták a zongorán előadott modern négerdalok akkordjai, +fülemile és pacsirta helyett kezdő operaénekesnők trillái +csattogtak a park villanykörtékkel gyéren világított bokraiban, s +kugliparti helyett nehéz bakkarajátszmákban kellett résztvenni a +megrémült lelkű szobrásznak. + +Néha ugyancsak megszeppent, ha átgondolta, hogy mire vezet ez az +élet. De Nóra és Ágnes oly szép volt s a társaság minden tagja +oly fennen magasztalta a két hölgy tökéletes erényeit és vonzó +társadalmi tulajdonságait, hogy nem tudott beleszólni a fiatalság +önfeledt, bájos könnyelműségeibe. + +--Hadd tombolják ki magukat a sanyarú évek egyhangú és unalmas +nélkülözései után--gondolta atyai belátással.--Majd megunják és +rájönnek arra, hogy az igazi boldogság az élet csendes +harmóniájában és az igénytelenség bölcsességében rejlik. Aztán +majd elválik: vagy az anyja, vagy a leánya a feleségem lesz ... s +ez föloldja a most még fülsiketítő disszonanciákat. + +És ő maga lassan-lassan elvonult. A park végén egyszerű, de tágas +üvegateliert állított föl magának s ott hajnaltól estélig gyúrta, +formálta, simította megkezdett kolosszális kompozicióit. És +esténkint, mikor a díszcserjék, rózsafák, délinövények, ritka +piniák, egzotikus virágbokrok alól a hölgyek társaságának ezüstös +kacagása, poharak csengése, a szalon-kapelle buja táncmuzsikája +fölhangzott, szerelmes párok gyakran odalopództak a szobrász +ablakához s a függönyök között lesték a lihegve, dohogva, izzadva +küzködő művészt. + +Dömötör haja, bajusza, szemöldöke fehér volt a gipsz, agyag és +márványpor szállongó felhőiben, hatalmas törzse görnyedezett a +kőtömbök, agyagmasszák emelgetésében, felgyűrt karján +kirajzolódtak az erek, ahogy az anyag ellenállásával viaskodott. +Sírt a márvány a fürész fogai alatt, nyögött az agyag a herkulesi +marok szorításában, szikrázott a szilánk a véső, a kalapács, a +reszelő súlyos érintésére, egy nagyszerű, haragos, zord szimfónia +zenéje kisérte a művészi erőfeszítés isteni tornáját. + +A szerelmesek nevettek és féltek és elfutottak, mert szégyelték +volna magukat, ha a verejtékező Cikiops észreveszi +kiváncsiságukat. + +Egy ilyen éjszaka után reggel nyolc órakor megjelent a házban egy +ügyvéd, két tanúval, egy rendőraltiszttel és három, egyenként +százezer koronáról kiállított váltót mutatott be Dömötörnek, +amelyre a művész neve szemmelláthatólag hamisítva volt. + +Nóra volt a hamisító. + +Dömötör eladta készen álló szobrait, bronzait, érmeit, +reliefjeit, gipszmodelljeit és kötelezte magát, hogy öt esztendőn +keresztül minden művét átadja a hitelező bankároknak. És nem is +haragudott. + +--Legalább lesz, ami munkára ösztökéljen. + +Nóra azonban sírt és vonaglott a lelkiismeretfurdalás és megbánás +tisztító tüzében. + +--Ezután más életet élünk--fogadkozott anélkül, hogy Dömötör ezt +megkövetelte volna.--Mindenekelőtt férjhez adjuk a leányomat. + +És bemutatta jövendőbeli vejét gróf Enrico Pagginit, olasz +lovastisztet szolgálaton kivüli viszonyban, egy huszonnégy éves, +egérszemű, piros ajkú karcsú gavallért, a ház gyakori vendégét, +aki nem tud Ágnes nélkül élni, de hogy vele élhessen és +elvihesse haza Sienába, ősi kastélyuk, olajfaerdeik és +szőlőlugasaik földi paradicsomába, kétszázezer korona hozományra +van mulhatatlanul szüksége. + +Dömötör boldog volt, hogy a legdrámaibb problema: Nórával szemben +való kötelességei és Ágnes iránt kilobbant szerelme ilyen pompás +önkéntelenséggel megoldódott. + +--Nem is volt tiszta és erkölcsös gondolat--állapította meg +magában bűnbánóan, hogy vágyaimmal --habár titokban is--e gyenge +és ártatlan leányka után törekedtem. Az Isten újja ez--mondogatta +megbékélten és rezignációval. + +És házára kétszázezer koronányi jelzálogkölcsönt vett fel, +hozományul a szerelmeseknek. + +--Menjetek békével Sienába és legyetek boldogok. + +A mihez extázistól reszkető hangon kivánt szerencsét Balthazár +is, a ház szolgálatkész és önfeláldozó barátja. + + + + +VIII. + + +Az ember szépen megházasodik, mindegy, ha öreg korában is, csak +az a fontos, hogy magához való nőszemélyt vegyen feleségül. +Mindenki megbánta, aki akár alul, akár felül házasodott a +rangján. Művészember, alacsony származású, még ha királyok +barátja is, ne vegyen el főrangú hölgyet, mert az megcsalja az +inasával; aki pedig modelljét vagy cselédleányát teszi nejévé, +biztos lehet, hogy felesége beleszédül előkelő barátja karjaiba. +Nóra már nem éppen fiatal, de szép, temperamentumos és kívánatos; +józan, de tele van az élet vágyával és be tudja ragyogni +kedélyével, szerelmével és okosságával egy művészember öregségét. +Ismeri a világot, tud férfiak és asszonyok nyelvén beszélni, +jártas az üzleti élet titkaiban (maga is iparművészeti tárgyakkal +kereskedett), szereti a pénzt s otthonos a jólétben; bizonyos, +hogy nagyszerűen fogja adminisztrálni az ura művészetét. Hogy +eddig tékozló volt és egyszer megbotlott a törvény +paragrafusaiban: ennek a hirtelen átmenet, a váratlan szerencse +és helyzetének bizonytalansága volt az oka. Most már torkig van +az esze-veszett karnevállal, szinte áhítozik a nagyböjt szigorú +mértékletessége, takarékoskodása, valamint a vagyongyűjtés +hasznos örömei után és szép csendesem készülődik az öregség +napjaira. Ezentúl tehát Nóra kezeli a vagyon megmaradt roncsait. +Nóra egyezkedik a bankárokkal, akiknek elsőbbségi joguk van +minden új alkotására, törlesztgeti a jelzálogkölcsönt és megveti +alapját az anyagi újjáéledésnek. Ő pedig dolgozik, a mindenségit, +éjjel-nappal dolgozik, mint az igavonó barom, mert labor omnia +vincit és úgy sincs más öröm ebben a cifra rongyos földi életben. +És ha a villát el kellene adni? Ha automobilt és fogatot többé +nem tarthatna? Vigye el az ördög! Hadd jöjjön a dunamenti kis +község, a fehérre festett csupasz atelier, a napsütéses udvar a +vén diófával, csak ott legyen Nóra a ragyogó fekete szemével és +ringó termetével, aztán hadd jöjjenek a gyerekek, András, Pál, +János, Klementina, Nóra, teringettét, úgy sincs semmi öröm más +ezen a kerek világon. + +--Nóra--rontott be barátnőjéhez villogó szemekkel, égő arccal, +extázistól kicserepesedett ajakkal a művész,--akar-e a feleségem +lenni, édesem? + +Nóra szemérmesen elfordította a fejét, néhányszor halkan +köhintett, azután odaborult a férfi vállaira. + +--Meg tud-e nekem bocsájtani? + +Dömötör János térdére ültette az asszonyt és emlékeztette őt +Hellmer professzor műtermére. Majdnem sírtak. Nóra úgy belebújt a +szobrász hatalmas karjaiba, mint Vénus szerelmes galambja a +fészkébe. + +--Te vagy a legdrágább, legjobb, legszebb ember ezen a világon. + +Kitűzték az esküvő napját, addig Nóra a villa északi szárnyán Van +Roosen bárónő üresen hagyott hálószobájában lakott, Dömötör pedig +a kerti műteremben töltötte éjszakáit. + +--Jegyesedhez pedig ne közeledjél az esküvőd napjáig--súgta neki +egy imádságos, előénekes, szemérmes öreg parasztasszony hangja, +ezerjófüves édesanyja ősi magyar tradiciós szelleme. + +János két hét alatt megmintázta a bolyongó Odysseust, amint +hazatér és feleségét Penelopét a kérők karjaiban találja; a +fáradt hős megrendülve, némán nézi az orgiát; áll az ajtóban, de +már egyik vállával kifelé fordul; szenvedő arcának csak a +profilja látszik. A domborművet, amely két méter magas és négy +méter hosszú volt, a párisi nemzetközi tárlat számára készítette. +Valahányszor ránézett, mindig Michelangelo és a Kentaurok harca +jutott az eszébe. + +--Ezzel kezdem meg az új életet--dörmögte magában, amikor +agyagportól és izzadtságtól összecsapzott kemény haját +borzolgatva, gyulladt szemmel, lihegő ajakkal ott állott a kész +remekmű előtt és méregette az alakok arányait, a dőzsölő csoport +elrendezését s Odysseus arcának fájdalmas eltorzulását. + +--Te a magad sorsát mintáztad bele ebbe a +márványrengetegbe--gúnyolódott vele egy kárörvendő gonosz kis +ördög a szivében.--Erre talán nem is gondoltál, öreg cimbora. + +János elnevette magát. Bolond ötlet. Az ember kigondol valamit, +erős akarata van a megvalósításához és megcsinálja szépen, +lelkesen, gondosan, izzad, tüzel, dolgozik, kimerül, alszik egyet +és megöleli a feleségét: nincs tovább. Ami ezen túl van, az beteg +ember lázas álma, romlott fantáziák káprázata, süketek +hallucinációja, vakok rémlátása, önmagukkal meghasonlott lelkek +délibábja. Az egészséges ember tudja, hogy sors bona nihil aliud +és jót húz a kancsóból a bosszúságok után. + +Elővette fiókjából a borosüveget. Liternyi, nagy öblös poharat +félig töltött vele, megpótolta habzó, szénsavas ásványvízzel és +egy hajtásra kiitta a csípős, savanykás keveréket. Aztán pipára +gyújtott és elégedetten letelepedett munkája elé egy falócára: + +--A fő az, hogy élünk egészségben, kezünk alatt ég a munka s hogy +a relief, teringettét, csinos egy kompozíció. Tátva marad +Párisban a kritikusok szája. Ez a fődolog. + +Nyolc nappal az esküvő előtt Nóra sugárzó arccal jelentette, hogy +megtalálta a módját, mint kell Dömötör zilált anyagi viszonyait +egy fogásra elrendezni. + +--Tulajdonképpen Balthazárnak köszönhetjük az ideát,--mondta +szapora bőbeszédüséggel.--Vegyük csak a dolgot úgy, ahogyan van. +Neked, édes szivem, jelentékeny adósságod van, ugy-e? + +--Sajnos, jelentékeny. Kétszázezer az Ágnes hozománya, +háromszázezer a három váltó, az összesen félmillió,--számítgatta +Dömötör és egy kissé elvörösödött szégyenletében. + +--Százezer korona adósságom van nekem,--tette hozzá hanyagul az +asszony. + +--Az hatszázezer. + +--Az ékszereim zálogban vannak. + +--Az hétszázezer. + +--Mondjuk nyolcszázezer, mindennel együtt. Tehát körülbelül egy +milliót jelent az adósság, ha meg akarjuk váltani a bankárok +opcióját és kiegyenlítjük az apró-cseprő tartozásokat. Már most +ide figyelj. A villa, a berendezés, a műtárgyak, az ezüst, a +fölösleges díszruhák, kosztümök, régiségek, fegyverek, az autó, a +lovak, mind összevéve megérnek vagy két milliót. + +--Két milliót?--kérdezte elszörnyedve Dömötör, aki sohasem +sejtette, hogy ily fejedelmi vagyon felett rendelkezik. + +--Ugy-e drága, öreg Herkulesem, nem is tudtad, mi van a te Nórád +gondjai alatt? + +Dömötör hálásan csókolta meg a feléje nyújtott puha, fehér, +selyemsima kezet. --Nos? + +--Nos, Balthazár hozott egy műkereskedőt, nagystílű gyűjtőt és +pénzembert, az hajlandó két milliót leolvasni a villa és annak +minden ingósága ellenében. Egy milliót rögtön készpénzben fizet, +a másikkal pedig adósságaidat rendezi, ha te is úgy akarod. + +Egy millió készpénz és ráadásul megszabadul a villától, a +bankároktól, az adósságaitól, az autójától, a lovaitól és a +cselédségétől!... ez több volt, mint amennyit Dömötör János +hirtelen át tudott fogni a fantáziájával. Egy ideig elkábulva +bámult Nóra fekete szemeibe, zavartan és izgalomtól öntudatlanul +nyalogatta az ajakát, aztán kurjantott egyet, majd élesen +csattogva, mint egy mámoros fülemüle, fütyörészni kezdett. + +Percek múlva tért csak magához. + +--Imádlak Nóra, te gyönyörű, te nagyszerű, te ördöngős asszony! + +És hatalmas karjaiba zárta az ő imádott feleségét. + +Két nap múlva megkötötték az adás-vételi szerződést, harmadnap +tisztázták a dolgokat, a jelzálogkölcsön, az adósságok és a +bankárok opciója körül, a negyedik nap nagy áldomást ittak a +ragyogó üzlet örömére. Dömötör szabad, boldog, megifjodott, újjá +született ember, istenáldotta ifjú szobrásznövendék, sőt +pirospozsgás, tenyeres-talpas, farkasétvágyú, csavargó +kőfaragólegény módjára fütyörészett a lakomán, amelyen az +ünneplés központjában Nóra mellé Balthazár barátját állította, +minden jónak, szerencsének, boldogságnak értelmi szerzőjét, ezt +az önfeláldozó és lángeszű férfiút ... a teremtésit, nem is tudja +elgondolni, mint róhatna le háláját e példátlan baráti +szolgálatokért. + +--Most aztán ki a falura!--vezényelte dörgő basszusán a szobrász +és két gigászi karjával hol Nórát, hol a rendőrkapitányt +ölelgette.--Ki a falura, a folyó partjára ... vésővel, +kalapáccsal, mintázófával, horgászó bottal, pipával és +harmonikával ... hála Isten, vége e nagyúri komédiának, ezentúl +nem fogunk színházat játszani léhűtő barátaink mulattatására. +Nóra, Nóra, én édes, gyönyörű kis társam az életben, megint két +siheder, ugrifüles, csacska szobrásznövendék leszünk, +összeházasodva, férj és feleség s aztán hadd jöjjenek ... +teringettét, mához egy évre lesz az András keresztelője. + +Igy lelkendezett a művész és leborult a sors ajándéka, Nóra +szerelme és a magához való idillikus, földhöztapadt, +piros-pozsgás élet feltámadása előtt. + +Ez volt a negyedik nap. + +Ötödik nap Nóra és Balthazár a millióval együtt eltűntek a +fővárosból, búcsúlevelet hagyván hátra, melyben megírják, hogy +nem tudnak egymás nélkül élni, bocsásson meg nekik, hálátlan, +gonosz, önző, de a szerelemben megtisztulást kereső két tékozló +gyermekének, áldja meg őt az Isten a jóságáért, ők elvitorláznak +Amerikába. + +--„Fenkölt lelked meg fogja érteni--irja Balthazár külön utóirat +formájában--hogy nekünk nagyobb szükségünk van e néhány rongyos +koronára, mint neked, aki a művészi lángelme kifogyhatatlan +kamrájában oly mélyen és gyakran nyúlsz bele, amint csak királyi +kedvednek jól esik. Mi, akikben sem a teremtő erőnek, sem a +kincskeresés művészetének szikrája sem lappang, a te +irgalmasságodhoz folyamodtunk s figyelmedbe ajánljuk Ruskin +következő szavait: Legyetek irgalmasok, hogy irgalmasságot +találjatok. Te a nagy Ruskin útmutatása szerint összegyüjtötted a +hasznos és csinos javak tekintélyes mennyiségét s nem bánod, ha +abból másoknak is jut, még ha azok érdemtelenek is és zálogházba +vinnék, vagy elkártyáznák kincseidet. Ami pedig elhatározásunkat +illeti, engedd meg, hogy azt kettős alapon indokolhassam. Az +egyik a pszichózis körébe tartozik: Nóra és én megtaláltuk +egymást, mint ahogy egymásra bukkannak Hermes és Afrodité. Mi +vagyunk az a két félember, akik--Aristophanes szerint--az irigy +istenek beavatkozása előtt nemcsak lelkileg, de testileg is egyek +voltunk s azóta a századok sorozatán a reinkarnációk +átváltozásain keresztül folyton-folyvást egymást hajszoljuk +őrjöngő epekedéssel. Most végre egymásra találtunk. Szabad-e ily +természeti parancsnak ellenszegülni? Nevezd a mi leküzdhetetlen +szenvedélyünket sexuális neuraszteniának, a determinizmus egy +patológiai megnyilvánulásának: mindegy. Mi nem merünk a felénk +zuhanó Ananké tragikus erejével szembeszállani. Nem akarunk +neked, a te fennenjáró lelkednek, szemtől-szembe szenvedéseket +okozni. Bizonyára összehasonlíthatatlanul kisebb a bűnünk így, ha +a távolban vétkezünk a te gyengéd illúzióktól mámoros házassági +szándékaid ellen. A másik ok, amely szökésre kényszerített: +felebbvalóim rideg és korlátolt bürokratikus eszejárása, a lelki +élet labirintusában való járatlansága, vaksága és kegyetlensége. +Hiánya ama képességeknek, hogy a belátásos elmélet segítségével +mérlegelnék az egyéni erkölcs titkos mélységeit és szolidaritást +tudnának fentartani a kiválasztottak megitélésében. +Sikkasztásnak, hivatalos hatalommal való visszaélésnek, +okirathamisításnak minősítenek oly cselekedeteket, amelyek felett +a XVI. század pápai, hercegi és köztársasági törvényszékei +mosolyogva szemethunytak a társadalmi osztályok szolidaritása és +az etikai individualizmus belátása alapján. Gondold meg barátom, +ha annakidején Vékony György és nejével kapcsolatban te is efajta +kegyetlen tökfilkók kezébe kerülsz és nem vezet a sors az én +megértő lelkemhez ..." + +--Alávaló szemét nép!--mordult fel a szobrász és ha e pillanatban +kezeügyébe kerül, pipaszárával bizonyára végighúz Hermes és +Aphrodite hátán. + +Később azonban legyintett a kezével és így szólt a tükörből +visszasugárzó keserű, sápadt, eltorzult képmásához: + +--Dehát tulajdonképen mi történt veled, öreg cimbora? Semmi. Itt +állasz asszony, palota, millió és jóbarát nélkül. Hát nem így +kezdted az életedet? Vesztettél valamit? Semmit. A fő, hogy élsz, +egészséges vagy és derekasan tudod forgatni a vésőt. Semmi +fontosat nem vesztettél, ha megmaradtál önmagad számára. + +Aztán fogta vésőjét, kalapácsát, sötét felleghajtóját, +mintázófáját, görcsös botját s bolyhos szőrű olasz kalapját és +kiballagott a palotájából anélkül, hogy egyetlen egyszer is +visszapillantott volna az országútról. + +--Még szerencse is van a veszteségben--gondolta útközben +megbékélve.--Megszabadultam a bankároktól. Most már csak akkor és +azt dolgozom, amikor abban jókedvem telik. Odysseus, a vén, hiu, +fecsegő, hetyke csavargó sokkal veszettebbül járt, pedig milyen +ravasz fickó volt az istenadta. + +Azután sebesen szedte lábait, hogy még otthon találja Piacella +bácsit, a sírkőgyárost. A Köztemető-út elején mégegyszer +eszébejutott a két méter magas és négy méter hosszú dombormű. + +--Pénelope! Teringettét, nem szabad a Penelopékra építeni. Ezeket +a feketeszemű és hajlóstörzsü kis bestiákat a legenyhébb szellő +is megingatja. Csakugyan nem valók egyébre, mint hogy modellt +álljanak szép, állati testük meztelenségével. + + + + +IX. + + +--Piacella Virgil, öreg cimbora, önhöz jöttem először, hogy +elpanaszoljam sorsom szomorú fordulását. Két ilyen kipróbált +barátja az olasz márványoknak és a bronzoknak, a gránit és +homokkőoszlopoknak, bizonyára legelébb megértik egymást jó és +balsorsban egyaránt. + +Így állított be Dömötör a sírkőgyáros irodájába, amely a +Köztemető-úton egy kőkockákkal, búsuló szentekkel, feszületekkel, +gyászoló angyalkákkal telerakott udvar végén várta a rendelőket. +Az udvar csendes volt és néptelen. A munkaidőnek vége volt már s +a félig elkészült embertörzsek úgy sorakoztak ott egymás mellett, +mint amputált és bepólyált hadirokkantak a kihallgatáson. A +szanaszét heverő keresztek egy feldúlt temető benyomásával +borzongatták meg a látogatók hátgerincét. Az ember félt, hogy +alattuk egyszer csak holttesteket és szertehullott embercsontokat +pillant meg, ha nagyon széttekintget. + +Benn az irodában Piacella Virgil éppen napi bevételeit számolta. +Az ablakon vörös drótkalitkában kanári madár búcsúzott éles +hangon a hunyó napsugártól. A díványon két óriás angoramacska +dorombolt. A szögletben kutya nyöszörgött és két-hármat +belevakkantott a művész szavaiba. Piacella Virgil és állatjai nem +szerették a klasszicizáló művészeket. + +A szoba sarkában állott az iróasztal s fölötte két fehér lap +hivta fel magára a figyelmet. Az egyiken vastag, fekete betűkkel +ez volt olvasható: „A t. megrendelő művész urak a munka árát +előre tartoznak lefizetni." A másik lapon ez volt: „A tulajdonos +Piacella Virgil akadémiai szobrász úrnak szólítandó a művész urak +által is, akiknek csak délután négy és öt óra között áll +szolgálatára." + +Mindakét felírás az adósságcsináló és emellett bizalmaskodó, +hetyke bohémeknek szólt, akik a tisztes sírkőgyárost gyakorta +csak öregemnek, vén uzsorásnak, vagy Piacella apónak címezgették. + +Dömötör most észre sem vette ezeket a rideg és kertelés nélkül +őszinte figyelmeztetéseket. Az volt a szándéka, hogy néhány ezer +korona kölcsönt kér gazdag barátjától. + +--Műtermet és márványt akarok szerezni, hogy újra kezdjem az +életemet. + +A sírkőgyáros agyában ravasz ötlet cikkázott fel, mint éjjeli +csendben vizek felett, a távoli felhőszakadás előfutárja. Nyomban +elhatározta, hogy kölcsönt nem ad a művésznek, ellenben örök +időkre leköti, bérbeveszi, megkaparintja magának és monopolizálni +fogja. Már látta a szobrászt, mint egy munkagépet, amely ontani +fogja az aranyakat. + +--Pénz kellene önnek, igen tisztelt barátom?--kérdezte fájdalmas +vonaglással, mint aki egy nagy szerencsétlenség előérzetében +vergődik; mint aki látja, hogy az emberek vakon rohannak önnön +vesztükbe, mert nem ismerik sem a maguk, sem a megkivánt dolgok +veszedelmes természetét.--És mit csinálna a pénzzel, ha szabad +érdeklődnöm? + +--Műtermet bérelek, márványt vásárolok ... mintázóállványom, +ágyam, szekrényem, mosdótálam sincs, mindent odahagytam a +zuglói-uti villában. + +--Hm, hm--dörmögött a gyáros,--mindent odahagyott. Ez az, amiről +beszélni akarok. Ugy-e, Önnek pénze, műkincse, lova, kocsija és +autója is volt, nemcsak ágya és mosdószekrénye? + +--Volt--nyögte keservesen a szobrász. + +--Nahát. + +A kutya nagy lustálkodva feltápászkodott s a szomszéd szoba felé +vánszorgott, ahonnan lépések zaját hallotta. + +--A fiam, Garibaldi--magyarázta kutyájának a gyáros.--Itthon van +a fiam, az anyjával beszélget. + +A kutya helybenhagyólag csóválta a farkát, szánakozva belenézett +gazdája szemébe és visszabújt a szoba sarkába. Piacella újra a +szobrász felé fordult. + +--Nemde, önnek milliói voltak? + +--Voltak. + +--Nahát. + +Csend. A kanári megunta a fütyörészést és behúzta a fejét +tollaiba. + +--És most nincsenek. Miért? Mert nem való az ön kezébe pénz. + +--Igaza van, Piacella. + +--Egy krajcár sem való az ön kezébe, Mester. Pedig kár önért. + +--Hát mit kellene tenni?--kérdezte a művész gyanakodva. + +--Még nem tudom. Az egyszer bizonyos, hogy önnek dolgoznia kell. +Labor omnia vincit. Persze nem a saját szakállára. Ezzel már +megjárta a Mester. Ön egy zseniális, de élhetetlen ember, aki nem +tud bánni a pénzzel. Ha magára hagyjuk, egész életén át +nyomorogni fog. Pedig kár volna a Mesterért. + +Dömötörnek eszébe jutottak a bankárai, akik egyszer már +bérbevették a tehetségét. Halálos vétek volt a szerződést +megváltani. De ha Piacella hajlandó volna ugyanazt megcsinálni +... + +És előadta, hátha ebben a formában tudna a derék olasz segíteni. + +--Nehéz dolog, nehéz dolog--mormogott a gyáros.--Itt nem baráti +szívességről, itt művészetről van szó elsősorban. És művészi +dolgokban nem megyünk személyes szimpátiák után. + +Közben pedig azon tépelődött, hogy mint tudná az ügyet minél +olcsóbban nyélbeütni. Megvallotta tehát, hogy neki, egyszerű +kőfaragónak, a művészekről és művészetről alkotott fogalmai nem +éppen eredetiek. Ő már csak a számvetéshez ért, a goromba élet +kiölte belőle az intuiciót s amily otthon van egy kereskedelmi +mérleg elkészítésében, annyira hiányzik a kritikája az igazi +művészet értékének megítélésében. + +--Azt nálam senki jobban nem tudja kikalkulálni, hogy mennyibe +kerül a carrarai márvány köbmétere, mi a költség munkadíjra, +szállításra, rezsire, adminisztrációra, hirdetésre, mennyi +vállalkozói nyereséget kell hozzácsapni mindezekhez, hogy abban a +belefektetett tőke amortizációja is bennfoglaltassék. De hogy mit +ér nekem ennek vagy annak a művésznek, divathoz, szeszélyhez, a +műizlés csapongásához, a piac felvevőképességéhez, a műpártolás +tendenciájához, az állam és a társadalom hangulatához kötött +produktív képessége,--ennek a megitéléséből, sajnos, már +kivénültem s e téren moccanni sem tudok művészeti tanácsadómnak, +fiamnak, Garibaldinak megkérdezése nélkül. + +Ami igaz, az igaz, Piacella Virgil az ő tömör formában +megszövegezett kritikai nézeteit fiától, Piacella Garibalditól +szokta kölcsönözni, ettől a pápaszemes, hórihorgas, kopaszodó +koponyájú, selymesszakállú, sárgabőrű esztétától, aki évek óta +azon fáradozik, hogy megreformálja a művészeteket, vagy legalább +is új iskolát teremtsen, mint Ruskin vagy Tolstoj. Az ifjú +Garibaldi egyike volt a legnagyobb művészeknek; de nem a kezével, +nem is a hüvelykujjával dolgozott, mint Dömötör, s nem is +árasztotta el a tárlatokat bevégzett szobrászalkotásokkal, csak +röpiratokkal és esztétikai fejtegetésekkel, amelyek a szellem +mélysége, a kedély transcendentális finomsága és a fantázia +mérhetetlen dimenziói révén az összes szobrászoknak +fölébehelyezték őt. Főművét, amely „Aestopsichofizikai kisérletek +a képzetek és jelenségek összefüggésében" címet viselte, +bizonyára a század legjelentősebb kisérletei közé sorozzák +mindazok, akik érdemesnek tartják elolvasni, De, sajnos, senkisem +tartotta érdemesnek. + +A sirkőgyáros tehát behívatta magához Garibaldit és tanácsát +kérte ki, vájjon egy netalán megkötendő szerződés célravezető +volna-e abban az irányban, hogy azáltal Dömötör János és Piacella +Virgil egyaránt megtalálják számadásukat. + +--Nem,--adta meg a választ Garibaldi. + +--És miért nem?--kérdezte atyja, a sirkőgyáros. + +--Azért!--felelte Garibaldi mogorván és távozni készült. + +--Látja,--sóhajtott az öreg kőfaragó bánatosan, --így vélekednek +önről a modern művészek általában. + +--Nem értek a szobrászathoz?--kérdezte ijedten Dömötör és +megragadta az ifjú esztéta kabátját. + +--Nem mondtam,--védekezett amaz.--Ért ön biz a mintázáshoz. +Csakhogy Európában legalább ötvenezer szobrász csinálja ugyanazt, +amit ön, s ha, tegyük fel, valamennyi a Leonardo da Vinci +ügyességével formázza is az aktjait, nem gondolja ön, hogy ebből +immár untig eleget termel Európa? Szükség van arra, hogy e hamis +és banális, erkölcstelen és haszontalan meztelenségkultusz +fokozásához az édesapám tőkéje, vállalkozási kedve és munkája is +hozzájáruljon? Nem, kedves mester, nekem egész más fogalmaim +vannak a művészetek hivatásáról. + +Dömötör mennydörgő hangon közbekiáltott: + +--Én azt hiszem, hogy a művészet legfőbb célja jól ábrázolni egy +mezítelen embert. + +Az ifjú Garibaldi mosolygott. + +--Talán az ember ideáját akarja ön mondani? Az erkölcsi embert, a +lelket, a karaktert, az isteni szellem hordozóját. + +--Nem. Engem az idegekkel és izmokkal felruházott csontozat +érdekel. Itt a váll-lapocka és a kulcscsont, ott a vállcsont és a +csipő, fentebb a gerinc-oszlop s a koponya, mindegyik a maga +izületeivel, domborodásával és mélyedésével,--magyarázta +felbőszülve a művész és megragadta a fiatal esztéta gallérját, +maga elé állította, megpörgette, kiegyenesítette és sovány testén +rendre kimutatta, megtapogatta, kirajzolta hatalmas bütykös +ujjával az emlitett domborodásokat és mélyedéseket. + +Garibaldi fájdalmasan felordított, de az ügyet sem vetett a +vonagló emberkére. + +--Ha önnek, fiatal barátom, volna egyáltalán teste, ha bő és puha +kabátja alatt fel lehetne lelni a hus szövedékét, az +izomrostozatot és csontrendszert, akkor megmutatnám önnek, mily +nagyszerű gépezete az a fizikai erőfeszítésnek, a mozdulatoknak, +amelyek alatt az izomcsomók és idegdudorodások a legnagyszerűbb +játékot mutatják. És akkor elhinné nekem, hogy az ábrázolásnak +legfontosabb pontja, hogy jól tudjunk megrajzolni egy meztelen +férfit vagy meztelen nőt. Mit tudja ön, mily gyönyörű vonalakat +írnak le a váll-lapockák és mily megragadó látvány az az öt +álborda, amelyek emelkedéseket és domborulatokat formálnak a +köldök körül, mialatt a test előre vagy hátra hajlik ... mit +tudja ön ezt uram? + +Hogy lélekzetet vegyen és megtörölgesse izzadt homlokát, egy +pillanatra szünetet tartott a megharagított művész. E pillanat +alatt már meg is bánta heveskedését. + +--Bocsásson meg uram, ha megsértettem. + +Garibaldi megvetőleg mosolygott és legyintett a kezével. + +--Értem önt, értem. Nem haragszom. Engem a teória terén nem lehet +megsérteni. Csak sajnálni tudom önt, hogy a művészetben nem +érdekli egyéb, mint az anatómia és az epidermis szövettana. Engem +pedig érdekelnek a lélek tragédiái, az eszmei élet miszticizmusa, +azok a dolgok, amelyekről Hamlet előadást tartott Horationak: a +lélek redői, a szenvedélyek titkai, az emberi dolgok végcéljai, a +lét vagy nemlét érvei s utálattal fordulok el a kezdetleges +művészet imitativ ügyeskedéseitől, amely alatt egy rothadt +érzékiség gyáva obscenitása, egy művészi affektáció alá rejtett, +közönséges élvhajhászat búvik meg. + +És zsebéből kihúzta uj könyvét, amely a szobrászat bölcseletét +tárgyalta. + +--A szobrászat lényegét először tudományosan kell megértenünk, +mielőtt hozzáfognánk a manuális megoldásokhoz. Ehhez pedig csak +az optika, a pszichológia, a térmértan, a trigonometria és a +bölcsészet utján lehet felkapaszkodni. A mintázásban elsősorban a +mozgásképzeteket kell ábrázolni, s csak azután derül ki, hogy +azok hogyan hatnak, mint látóbenyomás. A látóbenyomás azután csak +a kritikus szerepét tölti be, befolyását már nem érvényesíti a +képzetben. De ha jelen van valami ábrázolt, akkor az, mint +realitás, ellensége lesz a képzetnek s ha változtatnom kell ezt a +realitást avégből, hogy világos látóbenyomássá alakíthassam, ugy +nehezebb a dolog, mint egy érett képzetet ábrázolni. + +Dömötör szája félrehúzódott és automatikusan ismételte az +eldördült szavakat, amelyek úgy halántékon vágták őt, mint Dávid +parittya-kövei Góliátot. + +Dávid azonban, miután kijelentette, hogy ő Dömötör munkáit csak +abban az esetben tekinthetné művészi produktumoknak, ha azok a +látóképzetből kiindulva vezetnének a mozgás-képzetekhez, +befejezésül még ezeket vágta Góliát szemébe: + +--A művészet előtt, amelynek segítségével az emberiség lelkét +forradalmasítani kívánom, a tudomány segítségével és a vallás +kalauzolása mellett annak a célnak kell lebegnie, hogy a +társadalmi egyesülés valamennyi ember szabad és jókedvű +beleegyezéséből keletkezzék. Az emberek boldogsága az emberek +összeolvadásából áll s ezt nem a rendőrségnek s a +törvényszékeknek, hanem a művészeteknek kell megteremteniük. +Erről van szó uram s vallja be, ily értelemben az ön erotikus és +nyugtalan nimfái, részeg, duhaj és izmos szatírjai, házasságtörő +Helénái és szoknyavadász Odysseusai nem jöhetnek számításba. Az +ön művészete már befejezte létjogosultságát a renaissance nagy +architektonikus és imitativ ügyeskedéseivel. Ezzel végeztünk. + +Dömötör és Piacella Virgil, az öreg szobrász és a vén +sirkőgyáros, szomorúan egymásra pillantgattak, mintha bocsánatot +akartak volna kérni egymástól, hogy az üzlet megkötése elé ily +megcáfolhatatlan dokumentumok tornyosultak. A fiatal műkritikus +azonban, mielőtt otthagyta volna a két szomorú cimborát, az +ajtóból visszanézett és hanyag kézlegyintéssel odaszólt az +apjának: + +--Azonban öreg tőkepénzes, ha üzletet akarsz csinálni és nem +művészetet, akkor azt mondom, állítsd be aranycsináló műhelyedbe +Dömötör úr kézügyességét és erotikus képzeletét. Üzletnek, a +tömegek izlésére, özvegyek, árvák, gyászoló közönség, +dísz-sírhelyet adó törvényhatóság, hálás utókor, nemzet és +Akadémia esztétikai műveltségére való tekintettel ... nos, +üzletnek megjárja. Ha Dömötör úr nálunk akar dolgozni, én üzleti +szempontból nem ellenzem. + +--Majd adok én nektek üzleti szempontokat!--süvített közbe egy +túlvilági hang, amely a fúriák, az Erynnisek, a hadakozó amazonok +sikoltásaihoz hasonlított. Azután pedig beperdült a szobába +Borbála asszony, az öreg sirkőgyáros felesége, akit Piacella +Virgil ezelőtt harmincöt esztendővel egy nápolyi osteriából +ragadott ki ama néhány tallér váltságdíj ellenében, amellyel a +csinos pincérleányok tartozni szoktak úrnőjüknek. + +Borbála asszony csak azt hallotta, hogy férje alkalmazni akarja +Dömötör szobrászt a műhelyében. + +--Esküszöm a Madonna egyszülött fiára, Krisztus testére és szent +Borbálára,--kiáltotta fölháborodástól és félelemtől eltorzult +arccal--kést szúrok a szívembe, ha ez a gyermekgyilkos, fajtalan +és erőszakos lator ide beteszi a lábát. Egy percig sem volnék +biztonságban sem én, sem a szolgálóim, sem a szomszédok hajadon +leányai. Verje meg az Isten, aki bebocsájt a házába ilyen +szennyeslelkü, vén kecskebakot! + +És fölkapott egy széket, izmos karjával megforgatta a feje fölött +és Dömötör alig hogy ki tudott illanni az előszoba keskeny +ajtaján. Kifutott az utcára és tenyerével betapasztotta füleit, +hogy ne hallja a szemérmében fölháborodott asszony rettenetes +átkait. + + + + +X. + + +Bármilyen sötétnek látszott is a helyzet, a szobrász szívében nem +tudott gyökeret verni a bánat. Úgy látszik, e kis fekete virág +számára nem volt abban elég porhanyós a talaj. A könnyek hamar +elpárologtak róla, mert hegyi levegő, erdei szellő, rétek, +kaszálók, szőlőhegyek és gyümölcsösök egészséges kipárolgása már +őseinek keményre és ruganyosra edzették a lelkét. Dömötör nem +volt dekadens, a szenvedélyek viharaiban nem rongyolódott le az +idegzete, a teremtésit, hírét sem ismerte a sexuális +neuraszténiának és sejtelemmel sem bírt a Freud-féle traumák +romboló hatásáról. + +--Szerencsétlen öreg fickó--mosolygott benne a más kárán +örvendező lélek,--mint érdemelte ki a sorstól ezt a pirosra +mázolt termetes koporsót, a Walpurgis éjszakának ezt a vöröshaju +boszorkánykirálynőjét? Lám, nekem sohasem volt dolgom ilyen +szörnyeteggel; maga a nagy Pán is ijedten menekülne az ő +Meduza-szemének szikrázása elől. Ha erre gondolok, igazán nincs +mit sopánkodnom a sorsomon: Van Roesen bárónő enyhe egyptomi +nostalgiáival, apró Astarte és Mylitta-szobrocskáival, Nóra a +maga vidám és duhaj temperamentumával: önfeláldozó bajadérok +voltak ehhez a fogatlan furiához képest. Nekem, mindent +összevéve, szerencsém volt a szerelemben s ezt kevés ember +mondhatja el életének ötvenedik esztendejében. + +Jókedvűen ballagott a kanyargós utcák kövezetén, találomra, csak +a séta és az emberek között való gondtalan elkeveredés céljából. +A társzekerek dübörgése, a fiakkerlovak patkóinak csattogása, a +házalók elnyújtott kiáltásai, az utcagyerekek éles füttyentései, +a villamosok csilingelése kellemesen élesztgette benne a nyüzsgő, +kavargó, hangos élet szeretetét. + +--Mindenki tesz-vesz, sürög-forog, iparkodik. Hej, azért szép az +élet, a mindenségit s most szabad ember vagyok és azt teszem, ami +kedvemre való! + +Oszlopos lábaival csakúgy rótta a kilométereket. Cseppet sem volt +fáradt és elméjében egyik terv a másikat kergette. Ha útjába egy +szép asszonyi figura akadt, mindjárt az Odyssea valamelyik női +alakja jutott az eszébe s mire leért a Dunapartra, az elevátorok +és közraktárak tájékára, a járókelők közül két szép Kalypsot, egy +formás Kirkét, egy tucat apró tengeri szörnyeteget, három-négy +hórihorgas phaeák hajóslegényt és néhány karcsú Nereidát +mintázott le a szemeivel. + +A közraktárak táján leült egy alacsony kőkockára, amelyhez az +uszályhajók drótkötelét szokták erősíteni. A Duna hátán szürke +fények opalizáltak; a gőzösök komor füstfellegeket pipáltak égre +meredt torkukból. + +A part mentén most szálltak ki a hajókból a Ferencváros meztelen +Tritonjai, a malmok lisztes falai reszkettek a gépek súlyos +járása alatt. Hosszú, keskeny vashidak karolták át a malmok és az +elevátorok között sorakozó raktárakat, a kőpartot, a lépcsőket és +az út szélén himbálódzó csónakokat. Hatalmas fekete buzaszállító +uszályok gyomrába félmeztelen, vizeshátu, csapzotthaju munkások +dobálták a súlyos zsákokat. A közraktárakban vasúti kocsikat +tologattak. A lokomotivok olyat füttyentgettek, hogy belenyilalt +az ember dobhártyájába; a hajók kürtje fölzúgott, mint éhes +szörnyeteg a mesék oceánjain. Apró propellerek szelték a szürke +hullámokat, amelyekbe lelecsapott egy vizigalamb, korty italt +szívni szomjas bendőjébe. A lépcsők alján halászok hálót +kötögettek, mellettük egy komoly nyugdíjas hivatalnok horgászott +türelmesen. Katonák karjukon a rakparton álló kis kocsmákba +vezették szeretőjüket s a fuvarosok meg-megálltak egy pohár +hűsítőre, ahol szép pincérleányt tudtak az alacsony csapszékek +körül. A nap lassan csúszott a budai hegyek alá és sötétlila, +kékes és rozsdaszínü árnyékokat vontak ferde sugarai a hajók +farára. + +--Ejnye, de pompás egy élet ez--buggyant ki Dömötörből az +elragadtatás, ahogy végigbámészkodott a vidáman verejtékező +eleven munka, a kellemes erőfeszítések, a távolból gyerekjátéknak +látszó fuvarozás kaleidoskopján. + +És ott, ültében, eszébe jutott, hogy neki nincs oka a +keserűségre. Az ember sokkal gazdagabb, mint ahogy egy nagy bukás +után elképzelné. Lám, neki aranyórája, lánca, gyémántgyűrűje és +néhány száz forintnyi készpénze van, ezen vesz Budafokon vagy +Tétényben, Leányfalun vagy Pomázon egy kertes hajlékot, műtermet +épít az északi oldalra és folytatja Odysseáját ott, ahol +elhagyta. Hol is hagyta el? Penelopénál. + +--Az asszonyok pedig arra valók, hogy modellt álljanak a +szobrásznak, kellemes órát adjanak a legényeknek és gyermekeket +szüljenek férjeiknek--állapította meg elméjében és megbocsájtott +az asszonyoknak.--Csak szegény Virgil barátom veszett el +mindörökre. Ha csak öreg Klytaemnestráját nyakon nem ragadja és +egy sötét éjszaka bele nem hajítja a Duna közepébe. + +És miközben tétényi vagy pomázi műtermén ábrándozott, +megpillantott egy szürke kendőbe burkolt asszonyszemélyt, amint +egy kőkockán üldögél és fejét jobbra hajlítva, egész testével +térdére támasztott könyökére nehezedik. + +Melléje négy-öt esztendős lányka simult és almát eszegetett. A +csoport annyira plasztikus, a konturok a leáldozó nap hátsó +világításában oly élesen rajzolódtak a levegőbe, az egésznek +hatása oly egységes, befejezett és szobrászi volt, hogy Dömötör +elővette vázlatkönyvét és nyomban belerajzolta a körvonalakat. +Penelope Telemachossal a tenger partján ül és Odysseus után +epekedik. + +Minthogy azonban Dömötör nemcsak művész, de emberszerető ember is +vala, közelebb lépett az anyához s gyermekéhez, hogy megtudakolja +bánatukat. Az asszony ráemelte szép kék szemét, végigsimította +kendője alól kiröppent szőke fürtjeit és szaporán elmesélte, hogy +nincs pénze meleg vacsorára és éjszakai szállásra, csak ez a +gyenge beteg gyermeke van ezen a kerek világon. + +--Hát a gyerek apja? + +--Meghalt a Lipótmezőn. Agyonitta magát, kitört rajta a delirium. +Nagy kár érte. Derék szépségének és okosságának párja nem volt +sehol. + +--Csak részeges volt, ugye, a megboldogult? + +--Annak sem ő volt az oka. Egyszer nagy szerencse érte, egy +uraság eltörte a karját és tízezer forint fájdalomdíjat fizetett +érte az én Gyurkámnak. A nagy vagyon elvette az eszét. Azóta nem +dolgozott, csak ivott és engem mindennap félholtra vert, mert +fölébredt benne a féltékenység. + +Dömötör érezte, hogy összeszorul a szíve és nagyot szeretne +káromkodni fájdalmában. De az asszony semmit sem vett észre és +tovább mesélte: + +--Nem lett volna baj, mert ebből láttam, hogy szeret. És amikor +megelégelte a verést, akkor majd agyonszeretett a szerelmével. +Minden rendben lett volna, ha el nem öli a pálinka. + +A szobrász megfogta az asszony kezét és elvezette egy kültelki +szállodába. + +--Holnap reggel eljövök magáért. + +És szerencsétlen áldozatát, Vékony György cementmunkás özvegyét +magával vitte Pomázra, ahol egy kertes házat, két malacot, kotlós +tyúkot tizenkét csirkével, egy pár galambot és nőstény házinyulat +vásárolt, amely éppen fiadzás előtt állott. Erre költötte óráját, +láncát és brilliáns jegygyűrűjét, Van Roosen bárónő ajándékát. + +Hogy pedig műtermet is építhessen, fölkereste a Bank r.-t. +igazgatóját, háromezer korona kölcsönt vett tőle s azon a pomázi +ács segítségével maga építette föl üveges atelierjet, úgy, ahogy +azt Egger Linz kartonjain láthatod. És azt is láthattad, ha +valaha arra volt az utad, hogy reggel öt órakor már ott +serénykedett Dömötör a durván összeácsolt filagóriában, amelynek +gerendáira fiatal vadszőlő, krimzonrózsa és klematisz kúszott +föl, hogy az épület goromba állványait gyengéden eltakarja. Az +udvaron egy sugár, szőkehaju, fehérarcu menyecske tipegett vékony +rövid alsószoknyában a baromfiól körül és kezéből etette a +galambokat. + +--Így élhetett Ogigia szigetén hét esztendeig Kalypso tündér és +Odysseus--állapította meg Dömötör boldog mosolygással, miután +fölfedezte, hogy annakidején Balthazár rendőrkapitány úrnak igaza +volt: a durva köntös, a piszkos condrák alatt néha antik +istennőkre emlékeztető testek bújnak meg, mint ahogy a disznók +elé öntött moslékban néha igazgyöngy rejtőzködik. + +Attól kezdve az asszony modellje és hűséges szolgálóleánya volt +Dömötörnek, aki elhatározta magában, hogy feleségül venné +aranyhajú Kalypsoját, ha annak rendje-módja szerint el tudna +válni Van Roosen bárónőtől. + +--Ez a derék, jámbor teremtés, aki fiatal életét nyomor és +ütlegek súlya alatt töltötte, úgy néz rám, mint az élet és halál +fejedelmére, urára és parancsolójára, nagy és hatalmas királyra, +a jó Isten földi helytartójára. Ennek nem lesznek Astartei és +Mylitta-szobrocskái, alexandriai elefántcsont-penátesei, +baziliskusai, kigyói és papagályai. Ez nem fog a nevemre váltót +hamisítani, nem szökik még a legjobb barátommal, s ami a fő, +olyan fehér a bőre, oly rózsás az arca, oly kerek a csipője, oly +finom a térdhajlása, oly duzzadt és karéj a melle, hogy érdemes +neki szentelni öregedő napjaimat. És a modell sem kerül +pénzbe--tette hozzá szűkkeblűen, mert megtanulta, hogy a milliók +mily könnyen elúsznak a rangos élet keretében. + +Így is történt volna, ha egy nap be nem állít Vékony György, a +cementmunkás és vissza nem követeli elrabolt feleségét. Az +asszony sírt és vonaglott és szerelmi őrjöngésben dobta magát a +félkarú munkás mellére. Dömötör elképedve nézte a jelenetet. + +--Ön, kedves atyámfia, tudtommal meghalt a Lipótmezőn. + +--A fenét!--tiltakozott a férj és kikergette Dömötört a +házból.--Ha egy szót szól, följelentem magát vén vaddisznó a +rendőrségen--kiáltotta utána fenyegetőleg.--Hogy éppen az én +feleségemre éhezik a komisz kőfaragó--ordította utána, amikor +megtudta, hogy Dömötörnek nincsen ujabb tízezer koronája, sőt +semmi egyebe nincs, mint a háza, műterme és az ott fölhalmozott +márványtömbjei. + +A szobrász még néhány szót szeretett volna váltani asszonyával. + +--Miért mondta lelkem, hogy az ura elpusztult a tébolydában? + +Sárika anyja sírva fakadt és odabújt az ura hóna alá. + +--Az Isten elvette az eszemet--szepegte igazi és mély +bűnbánattal. + +--Most azonban kifelé!--üvöltötte újra a férj és az országútra +mutatott, amelyen vígan kapargáltak Dömötör csirkéi az imént +elhaladt, búzával megrakott szekér nyomában.--Dögöljön meg ez a +szemét ott az árokban!--káromkodott vérbenforgó szemmel a munkás +és félkarját égnek emelve, rettentő átkot mondott a művész +fejére, amiért másodszor is tönkretette családi boldogságát. + +Dömötör szótlanul ballagott a búzakévék alatt csikorgó, síró, +nyögdécselő, jajgató szekér után, amelynek tetején barna suhanc +ölelgetett egy kipirult parasztleánykát. + +--No most aztán csakugyan végeztem az asszonyokkal --sóhajtott +keserves haragjában.--Az asszonyok még arra sem méltók, hogy +mintát vegyünk róluk antik eposzok alakjaihoz. Undorodom a +fajtájuktól, becstelen nőstény valamennyi. + +De csak az első fölgerjedésében volt ilyen kegyetlen és +igazságtalan. Mire odaért a kis gyertyánfaliget szélére, agyáról +szépen lehúzódott a vér szíve tájékára és haragja fölolvadt a +megadás és megbocsájtás szelid fatalizmusában. + +--Sors bona, nihil aliud--ismételgette magában megbékélve és +leheveredett egy kökénybokor alá és az égen legelésző +bárányfelhőket nézegette.--Annyi az egész--vonta le mindebből a +tanulságot,--hogy nekem nem való az asszonyokkal való +kisérletezés. Vékony Györgygyel nem tudom kiállani a +konkurrenciát. Miért? Mert bármily alávaló, nyomorult, piszkos, +izgága és hirtelenkezü ember ez a Vékony, Juliska mégis őt +szereti, nem pedig engem. Tehet erről Juliska? Nem. Sem ő, sem +Vékony György, sem én. Sors bona, nihil aliud. + +És elhatározta, hogy hátat fordít a világi élet minden hiu +pompájának és életét a jól felöltözött, sűrű ruharedők alatt +imádkozó szent asszonyoknak és stigmatizált szüzeknek szenteli +valamely kolostor hűvös cellájában. + + + + +XI. + + +Búcsú napján érkezett Dömötör a Szűz Máriáról elnevezett gyüdi +franciskánus kolostor kapujához. Pécsről, Siklósról, Mohácsról és +Szlavónia északi részéből összesereglett zarándokok verejtékezve +kapaszkodtak a magas dombra, amelynek tetején román +egyszerűségében, avult és igénytelen szépségének áhitatos bájával +csalogatta megtisztulásra szomjas hiveit Assisi szent Ferenc +kéttornyú, piroscserepes, omladtvakolatos temploma. A klastrom +maga várszerű, hatalmas építmény, amelynek XII. századbeli +alapzatára Mária Terézia korabeli rokokó kupola borult valami +bőkezű, de sajnos, a stílusokhoz nem értő Mecénás jóvoltából. A +zárda falait felényire ellepte a zöld repkény s pilléreinek +lábazatánál piros és sárga kövi rózsák virultak. Északi oldala +majdnem függőlegesen meredek kőszirtekre támaszkodott, amelyeknek +repedéseiből satnya fenyőbokrok dugták ki fejüket a napsugár +felé. Délről százados kőrisfák és gesztenyések koronája +árnyékolta a fehéren izzó mészkőfalakat. Az épület hosszában, +olasz módra, dór oszlopokon nyugvó, széles korridor futott végig, +amelynek árnyékában breviáriumot olvastak a noviciusok. + +--Jó, hűs helyecske ez--gondolta János és a szíve +fölmosolygott.--Itt fogom apró terrakottáimat mintázgatni a +hajnali harmattól könnyező boltivek alatt. + +A sziklába vájt szerpentin úton lusta szamarak vizes tömlőket +cipeltek. A templom előtti téren sátorok alatt rózsafüzéreket és +cigánypecsenyét árultak, a lélek és a test egyszerű táplálékait. +A sátrak körül halk zsibongással tereferéltek a zarándokok. +Férfiak hatalmas templomi zászlókat emeltek a magasba, asszonyok +batyukat szorongattak a hónuk alatt, amelyek a szerzeteseknek +hozott ajándékoktól voltak súlyosak. Mária-dalok igénytelen +melódiája zsongott a templom körül s a bűnbánat és fogadalom +mormolása kisérte, mint basso continuo a régi egyházi muzsikában. +Néhányan sírtak és fennen kiáltoztak bűnbocsánat után. Ifjú +párok idehozták jövendő reménységüket s az elnehezedett +menyecskék avatásra készültek, Istennek ajánlván leendő +elsőszülöttüket. Mézeskalácsosok, perecesek, szódavizes és +sörárusok, olvasókat farigcsáló koldusok, gyümölcsös kofák +árulgatták holmijukat, egy-egy kiemelkedő ponton világi papok +buzdították híveiket a vezeklésre. A két torony minden harangja +zúgott s a mélyben kanyargó fehér országút még egyre ontotta +zászlók alatt menetelő, imádkozó, litániázó századait az egyház +bűnbánó hadseregének. Hegyet-völgyet, templomot s a föld hátán +nyüzsgő tarka-barka embertömeget meleg, aranyos fényfürdőben +merítette az ízzó júliusi nap. + +Dömötör megvárta, míg leszáll az est és a templom környékén a +telihold ezüstjében úszó ég boltozata alatt elpihennek a +zarándokok. Aztán bekopogtatott a klastrom tölgykapuján és éjjeli +szállást kért a barátoktól. + +Lőrinc testvér, terciárius barát, portás és éjjeli őr készséggel +nyitott ajtót a szálas férfiúnak és egyenesen a refektóriumba +vezette. Leültette, ételt és pohár bort tett eléje és +figyelmeztette, hogy otthon van, itt minden az övé az Ur Jézus +nevében. + +--Csak egyék-igyék nyugodtan Domine spectabilis, estebéd után +pedig szólítsa meg a főtisztelendő gvárdiánt. + +Lőrinc testvér kövér, alacsony, vörösarcu, nyájas tekintetű +férfiú volt, világoskék szeméből csupa derű és gondtalanság +sugárzott, rövid sörte haja és ütköző bajusza, szakálla is vörös. +Vörös barátnak hívták a környéken, ahol minden pénteken +összegyűjtötte a csirkéket, a krumplit, kukoricát és tojást; +vörös barát volt a neve a paróchiákon, ahol kolduló körútjában +megfordult és szentképekkel, csiklandós anekdotákkal és burnóttal +kedveskedett a házbelieknek. Lőrinc reprezentálta kifelé a +klastromot, ő intézte a gazdasági ügyeket, Ő adta el a borjukat +és szerezte be az anyakocákat a vásáron, ő volt a zárda finánca, +vámszedője, számadója, élelmezője, könyvvivője, ő maga úgy szokta +mondani, hogy egyszóval, Isten bocsássa meg a bűnét, ő volt +Assisi szent Ferenc konventjének a zsidaja. + +Lőrinc pontosan ellátta a harangozó, dékán, sekrestyés, kulcsár, +kertész, vincellér, majoros és ispán hivatalát s emellett mindig +a faluban, Zsuzsánna asszony útszéli korcsmájában, a szomszédos +zárdákban és a plébánosok konyháján csavargott, udvarolt a +papgazdasszonyoknak, tanácsokat adott a szobaleányoknak, +eligazította a veszekedő szomszédok ügyeit, kireparálta az órákat +és dohányvágókat, gyerekeknek játékokat faragott, csak ő tudná +megmondani, hogy miképpen végezte el mindezt a maga +piszmogó-szuszogó, fontoskodó és anekdótázó modorában. Tény az, +hogy körülötte és utána minden rendbe jött és fölélénkült; ő maga +ezt azzal szokta magyarázni, hogy még soha életében nem volt +haragos és mindig értette a módját annak, mint kell másokat +vidáman megdolgoztatni. + +A gvárdián szentéletü és tudós egyházi férfiú volt; a vikárius +nagy szónok és lelkipásztor; a magisterek is derekasan értették a +maguk mesterségét, de Lőrinc testvér volt az egész kis birodalom +lelke, esze és kormányzója, ami a földi élet ügyes-bajos dolgait +illeti. Az ő pallérozatlan elméje, amely sem az egyházatyák +írásait, sem a rendszabályok komoly tilalmait, sem az égi +művészetek titkait nem ismerte, pompásan eligazodott a profán +világ sokszor szennyes és rosszillatu labirintusában s az égi +dolgokat fölszentelt elöljáróira bizván, ő buzgón munkálja az Ur +szolgáinak jólétét, a zárda rendjét és biztonságát. Kétségtelen, +hogy a Mindenhatónak fölötte kedves az ő jámbor szorgoskodása, +mert mindenki azzal szolgálja az Ő dicsőségét, amihez ért. + +Lőrinc testvér nagyon rokonszenvesnek találta a szobrászt, mert +hatalmas testéből, nyájas pillantásából, orgona búgására +emlékeztető hangjából azt következtette, hogy egészséges és vidám +emberrel van dolga. Vacsora után a gvárdiánhoz vezette, éjjeli +szállást kért számára és elkalauzolta egy Mária-képpel ékes, +kicsiny, fehér cellába s nyugodalmat kívánva neki, éjjeli +szekrényére fél liter bort helyezett, bizalmasan mosolyogván. + +...Dömötör János pedig, felvétetvén a szerzet harmadik rendjébe, +a laikus fráterek közé, nagyon jól találá helyét a gyüdi barátok +társaságában. + +Bonaventura atya, a konvent gvárdiánja eképpen gratulált a +fölvételhez: + +--Carissime fráter, kedves fiúnk János, ne véljed, hogy belépvén +a franciskánusok harmadik rendjébe, nem találsz magadhoz való +társaságot a mennyei művészetek virágos kertjében. Nem +fennhéjázásból, de Isten dicsőségére legyen mondva, szerzetünk +számtalan fejedelmi személyt, hatvanhat pápát, tíznél több +szentet, majdnem ugyanannyi boldogot és két stigmatizált szüzet +számlál terciárius testvérei között, akiknek soraiban a +tudományoknak nem egy kimagasló fejedelmét: Dantét, Petrarcát, +Boccacciót, Columbus Kristófot, Vasco di Gamát, Cervantest, +Galileit, Voltát s a te szent mesterségednek olyan kitűnőségeit +tudja fölmutatni, mint Cimabue, Giotto, Rafael Santi és +Michelangelo Buonarotti. Remélem, itt e csendes és egyszerű +hajlék boltozatai alatt neked is erőt és jókedvet ad a +Szentlélek, hogy dicsőségét Hozzá méltó alkotásokkal öregbítsed. + +--És szegényeink kincstára Domine spectabilis vésője révén +tekintélyesen meggyarapodjék. Ugyis új tenyészbikát kell vennünk +a kivénhedt lusta dög Betyár helyébe--tette hozzá bölcsen Lőrinc +fráter, a majordomus. + +--Hallgass, oktondi fráter--intette őt összeráncolt szemöldökkel +a gvárdián,--te csak a mártásokhoz és a salátákhoz szólj, ha +kérdőre vonnak elöljáróid. + +Bonaventura atya szikár, magas, villogó szemű és sápadt ábrázatú +férfiú vala, a böjttől, imától, olvasástól és asztmától hajlott +és roskadozó. Kopasz feje kimagaslott társai válla fölött, de +tudománya, jámborsága és irgalmassága is túlragyogta +valamennyiét. Megvetette az alkohol és a dohányzás örömeit; de +szeliden elnézte, hogy társai nagyrabecsülték e két jámbor és +élvezetes narkotikumot. Lelkipásztori teendői végeztével +visszavonult a klastrom könyvtárába, s ott rendjének halhatatlan +szellemeivel oltogatta lelkének örök szomjúságát. Védőszentjének +szent Bonaventurának, alexandriai Sándornak, Antonius Andreának +teológiai munkáiban épp oly jártas volt, mint az exegéta páduai +Antal, a hisztorikus aquilai Bernát, a kánonjogász Monaldus, a +moralista erfurti János, a filológus Alexander de Villa Dei +Gallus, a természettudós Roger Bacon, vagy a bölcselő Morus Tamás +írásaiban. Ott búvárkodott mindennap, míg csak az esti sötétség +le nem ereszkedett a kolostor hagymaalaku kupolájára. Akkor +pihenni tért, hogy jó példával járjon elől alattvalóinak s másnap +reggel, a hajnal derengésére elsőnek legyen talpon a templom +kórusán, a közös zsolozsmázáson. + +Helyettese a vikárius Anzelmus atya volt, a rendház predikátora +és penitentiáriusa. Széles csontú, erős, nagyerejü, kemény +legény, a hangja kilométerekig szárnyalt, amikor végigszántott a +bűnösök lelkiismeretén. Soha senki nem látta mosolyogni, s borát +is oly zord méltósággal itta a refektóriumban, mintha halálos +mérget öblítene le a torkán. Hivei féltek tőle, de tökéletes +megnyugvással rakták lábai elé bűneiket; édes volt kezéből a +penitencia. A flagellánusok kéjével szívták be mennydörgő +szidalmait és fenyegetéseit. Mindenki megnyugvással távozott +tőle, mert tudta, hogy szigorúbb biró már úgysem ítélhet fölötte +sem itt, sem a másvilágon. Anzelmus atya gyanakodva és hűvösen +fogadta a szobrászt. Nem volt jó véleménye a művészekről, akik a +bűnös testet, az érzékiség és gőg e cifra koporsóját, a húst, a +férgek táplálékát és kéjek edényét szemérmetlen meztelenségben +ábrázolják. Ő maga ugyan nem fordult el ily ábrázolatoktól, mert +azt vallotta, hogy a tiszta embernek minden tiszta és naturalia +non sunt turpia. + +Nem szerette, de tűrte a művészt egyrészt a gvárdián kedvéért, +aki a gyüdi kolostort a hét művészet hajlékává szerette volna +fölavatni, másrészt, mert ugyis szükség volt rá a templom +restaurálása végett. Az öreg egyház, amelyet II. Géza király +1148-ban alapított, minden részében fölujítás és csinosítás után +kivánkozott. Régi képei, falfestményei fölpattogtak, a vakolat +számos helyen lehullt és fehér sebek borították a mély kék és +ragyogó vörös szenteket és angyalokat. A domborművek már alig +voltak fölismerhetők, a kőszentek orrát lecsókolta a zarándokok +rajongása. Törött istenbárányok és csonka feszületek roskadoztak +a falmélyedésekben. Ideje volt, hogy e sivár romlásnak gátat +vessen a restaurátor keze. + +--Üdvös lesz, ha János testvér együtt dolgozik Félix fráterrel, +aki a képek restaurálásához ért és evégből jött Gyüdre a raguzai +kolostorból. + +Így határozta meg a szobrász napi teendőit Bonaventura atya, a +gvárdián, akinek izlése a könyvek finom stilusán, meg a kötések, +kapcsok, iniciálék, miniatűrök enyhe báján fölöttébb +kicsiszolódott. + +Félix és János testvérek jóbarátok lettek és együtt munkálkodtak +az Isten házának kitakarításán. A két művész hire elterjedt a +környéken. Pécsről számtalan fiatal kőfaragó és +templomfestőlegény látogatott el a csudájukra. + +Pesten is megtudták, hogy Dömötör János, a párisi Grand Prix +tulajdonosa, udvari tanácsos, a mesteriskola volt igazgatója a +máriagyüdi kolostorban dolgozik, hogy bűneit levezekelje. + +Piacella Garibaldi helyeselte a vállalkozást: + +--Ott van, ahová való. A gyüdi kolduló barátok még méltányolni +tudják a grand art üres páthoszát. + +Az öreg Virgil megbotránkozva csóválta a fejét. + +--Nem tisztességes dolog: a kolostor bástyái mögé bújni a +hitelezők elől. + +A kávéházban nagyokat nevettek a karrier kómikus befejezésén, a +Bank r.-t. igazgatósága pedig intézkedett, hogy Dömötör János +szobrásznak a máriagyüdi kolostorban netalántán elkészült munkái +a háromezer korona tőke, a kamatok és a perköltség erejéig +lefoglaltattassanak és azokra végrehajtás vezettessék. + + + + +XII. + + +Frater Félix egy ragyogó délelőtt az apsis színes ablaküvegein +átszűrődő napfényben, az oltár fölött lebegő Atyaisten +vakolatsebeit gyógyítgatván, kérdéssel fordult a szobrászhoz: + +--Mit szól Carissime ehhez a hitvány másoláshoz? Kedvem volna, +hogy levakarjam az egészet és olyan Giottot kanyarítsak helyébe, +amelytől elállna a gvardián lélekzete. + +--Én azt hiszem, hogy a régi mesterek iránt tartozó tisztelet +okából ... + +--Eh mit, tisztelet,--vágott közbe az indulatos raguzai--itt nem +kegyeletről, hanem művészetről van szó, barátom. + +--Azt akartam mondani,--fejezte be János--hogy a restaurátor csak +a falrepedések betömésére, a vakolat megerősítésére, a +festékréteg megragasztására, szóval a status quo konzerválására +vállalkozzék. + +Frater Félix apró, hegyes orrú, kutató szemű, lobogó szürke hajú, +száraz, feketebőrü, csontos, inas öreg legény volt, aki jámbor és +aszketikus szenteket, mennyei tisztaságú Madonnákat, gyermekded +angyalkákat tudott festeni, mint Fra Angelico, de éppen úgy +szerette a bort, a dalt, a csavargószabadságot és az asszony +csókját, mint másik nagy elődje, Fra Filippo Lippi. Jóbarátságban +volt a művészetekkel, pajtáskodott és komázott velük. A régi +mesterek remekművei nem keltettek benne szent elragadtatást, mert +úgy tekintette azokat, mint az orvos a betegeit. Semmi +tiszteletet nem érzett a nagyok iránt, mint ahogy a vadember is +megveri a fetisét, ha pórul járt a vadászatokon; a harangozó +lehordja szent Antalt, ha nem vezeti nyomára elveszett +dugóhúzójának. Ismervén a régi képek törékeny anyagát, a régi +művészek naiv receptjeit, már azt hitte, hogy fölöttük áll, vagy +legalább is képviseli és helyettesíteni tudja őket. Szentül +hitte, hogy újra tudná festeni a kontinens összes múzeumait és +most dühbe jött, hogy János oly mély kegyelettel emlegeti a +régieket. + +--Ha tudná Carissime, hogy mily könnyű keresztül látni a +nagymesterek boszorkányosan ügyes, de sablonos +szemfényvesztésein, ha ismerné Vasari, Ghiberti, Leonardo da +Vinci receptjeit, akkor megengedné nekem, hogy olyan antik +képeket gyártsak, amelyekről csak az idő patinája hiányzik, hogy +tökéletesebbek legyenek az eredetieknél. + +--Csak nem?--kérdezte megrökönyödve a szobrász. + +Frater Félix, nem törődve a szent hely mennyei csendjével és +áhítatával, dörgő hangon magyarázta tovább: + +--Teophilus Presbyter megírta, hogy miképpen kell az +üvegfestmények zafirkék, zöld, fehér és biborszinű diszítményeit +elhelyezni. A szélekre pedig--mondá--rajzolj köröket és indákat +és azokba virágokat és leveleket oly módon, ahogy a festett +betüket diszítik. + +--Eh, ez gyerekes fecsegése a kezdetleges, dadogó, tapogatódzó, +középkori barátművészetnek--vetette oda János ingerülten. + +--Gyerekes, dadogó, kezdetleges tapogatódzás? Jó. Mondok +nagyobbat. Dürer Albertnek is van receptje az emberi test +arányairól. Vegyük először a fejet, milyen sajátságos +gömbölyüsége van, aztán a többi részeket, az arcot, orrot, +szemeket, szájat, ki- és behajlásaikkal ... + +--Dürer Albert tudákos német pedagógus. + +--Gondolja? Hát azt tudja-e Carissime, hogy miképpen ábrázolunk +valakit, aki több személy társaságában beszél? Hallgasson ide. Ha +rábeszélésről van szó és az illető különböző okok alapján +bizonyít valamit, fogja meg jobbkezének ujjaival a balkéz egy +ujját, behajlítván a két legkisebb ujat és forduljon elszánt +arccal, beszélést feltüntető kissé nyilt szájjal a nép felé. A +nép a szónok arcába tekint, bámulatot kifejező taglejtéssel. + +--Hát ezt meg hogy találta ki, ha szabad megkérdeznem? + +--Nem én találtam ki, hanem Leonardo da Vinci +írta--méltatlankodott a fráter és az Atyaúristen feje és válla +közé nagy csomó ultramarint sülyesztett a vakolatba.--Látja, mily +könnyű dolog egy Leonardo-képet előállítani. A hallgatók +bámulatot kifejező arccal a szónok felé tekintenek. Igy állunk +Carissime a legnagyobb festői lángelmével. Balkezembe fogom a +recepteket a világítás megválasztásáról, a test tagjainak +arányairól, a szinek keveréséről, a szem tizféle szerepéről, egy +ütközet ábrázolásáról és jobb kezembe kapván az ecsetet, újra +megfestem az Anghiarii csatát, amelynek, sajnos, elpusztult a +kartonja. Ha akarom. + +A szobrász lassan lemászott az emelvény gerendáin a templom +márvány padozatára. Megállt a keresztelő kút előtt, amelyen a +Jordán fölött összecsődült népnek a nagy Előhirnök kínálta a +megtisztulás cseppjeit. A hatalmas Keresztelő gladiatori teste +magasan kidomborodott a relief síkjából. Bozontos feje a nép felé +fordult és ujjaival görcsösen mutatott az égre. Körülötte kutyák +ugattak és bárányok bégettek. A nép szájtátva bámult. + +János a művészet isteni értelméről és az emberek pokoli +ostobaságáról gondolkozott. Eszébe jutott Piacella Garibaldi és +az ő aestopsichofizikája, a tér képzete és kifejezése a +jelenségben. És összevetette azzal a tanítással, mint kellene az +Anghiarii csatát újra megfesteni a Leonardo-féle receptek +alapján. Mily hiú és haszontalan szavak! Mily eltérő és +ellenséges felfogások, módszerek, elméletek és célok. Csak +feneketlen sivárságukban és terméketlenségükben hasonlatosak, +vagyis abban, hogy egyetlen becsületes alkotás nem kerül ki +belőlük. Úgy érezte, hogy ha a művészet egy a földről az egekig +érő félisten, akkor Fra Félix a heros csizmájához tapadó por, +Garibaldi pedig a szemüveg, amellyel az ifjú arkangyal látását +elveszi a nagyképű és erőszakos bölcselet. Ő maga pedig--s itt +forró elérzékenyedés, büszkeség és hála lángjai gyulladtak ki az +agyában--a művészet szíve, amely hittel, szerelemmel, +elragadtatással, az ízlés Szentlelke által vezetett biztos kézzel +osztja a szépség áldásait. Megfürdeti és megtisztítja az emberek +lelkét, mint védőszentje, ama Keresztelő János, aki a meztelen +emberi testet megmártotta az üdvözítő habokban. Az is nehézkes és +goromba volt a szavakban; sáskával és mannával táplálkozott és +minden cicomája egy, az ágyéka köré kerített birkabőr vala; nem +volt sem az alexandriai hittudományi akadémiának, sem a +sinhedrionnak, sem a farizeusok jeruzsálemi liceumának tagja. Nem +ismerte a zengő szavak muzsikáját és nem ivott a görög filozófia +részegítő borából. + +Józan, okos, kemény legény volt, aki nem kereste sem az asszony, +sem a fejedelmi udvar, sem a népek szeretetének bódító +narkózisát, mivel szíve tele volt az isteni szeretet mámorával. + +--Nem irigylem ezt az embert, mivel magamat egynek érzem már +vele. + +És félrevonult cellájába, amelynek északi falába hatalmas ablakot +vágatott neki a rend elöljárója. Bonaventura atya. A világosság +jó magasról esett a készülő szobrocskákra. Agyag, márvány, gipsz, +erős, kemény, nem hasadó körtefa, elefántcsont és +alabástromhasábok heverésztek a földön a mintázó állvány körül. A +sarokban kis kemence a terrakotta és porcellán kiégetésére. +Valóságos kis gölöncsérműhely. A falon Assisi szent Ferenc +olajnyomatú képei: a szent stigmatizálása; Ferenc odaadja +köntösét egy didergő szegénynek; a nagy szerzetes látomásai. A +fal mellett a szobrász ágya, durva fenyőfalóca, báránybőrrel +letakarva, felette a megfeszített üdvözítő, Dömötör János fából +faragott remekműve. Kések, kalapács, fúró, reszelő, +márványfűrész, gipszhorzsolók, csiszolók, olvasztótégely, véső az +asztalon, a biblia, a kalendárium, az Illiás és az Odyssea +mellett. Az ablak előtt kalitka, amelynek rácsai közül hangos, +duhaj, szemtelen feketerigó dugdosta ki csőrét, ha megéhezett. + +A szobrász boldogan nézett körül a műhelyében. + +--Ez az élet--dörmögte elégedetten--az élet a munka. Vágy, +gyönyör, teljesülés, siker, diadal, az mind nem élet. A munka, a +verejték, a fáradtság, a lecsillapított éhség, a kimerültség után +következő alvás, teringettét, mint a medve, úgy tudok aludni +manapság, ez az élet. Az embereknek az a bajuk, hogy tulsokat +gondolkodnak, tépelődnek, aggódnak, beszélnek, elemeznek, +kételkednek és vitáznak, életből, halálból, boldogságból, +fájdalomból problémát, hiúságból, önérzetből, becsvágyból, +érzékenykedésből poklot, szerelemből, csalódásból, hitből, +kiábrándulásból programmot csinálnak maguknak. Pedig az élet +célja: körtefát faragcsálni, agyagot kiformálni, bronzot +megönteni, alabástromot lecsiszolni, kiizzadni, elfáradni, +lefeküdni, pihenni, aludni. Soha életemben nem voltam ilyen +vidám, egészséges és könnyű. + +Halkan kopogtattak. Belépett a szobába Lőrinc fráter, a +konyhamester. Fiatal sertés ropogós, szalonnás oldalbordáját, +savanyított uborkát, egyik felére bíborvörös őszibarackot, nagy +kupa könnyű kerti bort, aranysárga szűzdohányt és vadonatúj +tajtékpipát tett a szobrász elé. + +--Evés előtt pedig egy pohárka szilvóriumot! Olyan sűrű, csúszós, +sima, illatos, erős, lelkes egy ital, mint az ámbrával +szagosított szent kenet. Deo gracias. + +--Egészségére. + +Az ital átmelegítette a szívüket. A malac ropogós szalonnája +szétomlott a foguk alatt. Sűrűn emelgették ajkukhoz a +borospoharakat, amelynek üveglapján a kéttornyos gyüdi templom és +a gyermek Jézust, ölbentartó Mária képe volt bekarcolva. + +--Pompás itóka ez, Domine spectabilis--csettintett húsos, piros +nyelvével a kövér barát.--Ha ezt iszogatom, a pécsi püspökkel sem +cserélek, Domine spectabilis. + +--Igaza van, Lőrinc. + +És iddogáltak és pipáztak és a készülő Máriákat, szent Ferenceket +és Klárákat nézegették. + +--Világi szobrokat is kéne faragnia--hunyorgatott pajkosan a +barát.--Az asszonyi állatokat is Isten teremtette s amit +Őszentfelsége jónak látott olyan szépre kiformázni, azt az ő +alázatos szolgája is megbecsülheti. + +Dömötör megcsóválta a fejét. + +--Az asszonyi állatokat az ördög teremtette. + +Lőrinc testvér nagyot nézett, kezefejével végigsimította tokáját. +Némán tűnődött sokáig. + +A zárda csengője ebédre harangozott. + +--Gyerünk a refektóriumba, ma bőjtölnek a páterek. + +Lőrinc hálát adott az Istennek, hogy neki, nehéz testi munkát +végző laikus fráternek megengedtetett kántorbőjt szerdáján +malacpecsenyével táplálkoznia. És szivéből sajnálta Bonaventura, +Anzelmus és a többi atyákat, akik ma tojást és vízben főtt +sóskafözeléket ebédelnek magas méltóságaikban. + +...Estére kelve Fra Félix, a képrestaurátor is megbékélt magában +és meglátogatta testvérét, Jánost. + +--Carissime, ma búcsúnapja van s a templom körül a +lacikonyhákban, a hársfák alatt, a kanális partján, a lépcsők +szélén ragyogószemü, izmos vállú, kemény és hajlékonytestű +menyecskék virrasztanak a balzsamos éjszakában. Raguzában +képzelem magamat, a szőlővenyigés olajfák között, Dionysios, Pan +és Silenos: azaz Carissime, Lőrinc és én kissé körülnézhetnénk a +mezei füvek illatát lehelő tarka szoknyák között. + +Lőrinc fráter komoly fejbólintással helyeselte a festő ötletét. + +A szobrász azonban eképp nyilatkozott: + +--Nekem már untig elég volt belőlük, kedves testvéreim. Kizárólag +kőben, bronzban, fában és terrakottában szeretem a Sátán +leányait. Menjetek és járjatok el hozzájuk, ha még örömet leltek +hűtelen lelkük, korlátolt szellemük és romlásba kergető +lehelletük forróságában. Nekem adjatok egy kupa vörösbort és egy +szippantást a gvárdián tubákjából. + +És csöndesen elmélkedett, míg a pompás villányi bikavérből +egyetlen csöpp ragyogott a butélia fenekén. Akkor Istennek +ajánlotta lelkét, ledőlt a báránybőrre és elszenderedett ... +Félig nyitott szája mosolyogva maradt. + + + + +XIII. + + +Julius végén megérkezett a gyüdi zárdába a bírósági irás, amely +Dömötör János szobrászon a háromezer korona tőke és járulékai +felöl kereskedett. Végrehajtóval, foglalással, árveréssel +fenyegetőzött a törvény. Kolduló barátok kolostorában végrehajtó: +ez több volt, mint kellemetlenség. Erre példa nem volt a zárda +évszázados történetében. A szerzetesek szíve megreszketett, mint +nagy istencsapások idején. A katasztrófa okozójára magiszterek, +kusztoszok, fráterek, kukták, ministránsok, kolduló terciáriusok +oly megdöbbenéssel és félelemmel néztek, mint egy rablógyilkosra. +Banaventura atya összehívta a rend tagjait, még Lőrinc frátert is +odaültette a refektórium hosszú asztalának végére, hogy bölcs +körültekintéssel megbeszéljék a teendőket. A gvárdián magával +hozta Assisi szent Ferenc regula primitiváját, amelyet III. Ince +pápa 1210-ben megerősített. Ebből felolvasta az első fejezetet, +amely az engedelmességről, szegénységről és szüzességről szólott. +Rámutatott a negyedik fejezetre, amely megtiltja, hogy a rend +tagjai pénzt fogadjanak el; figyelmeztetett a hatodikra, amely a +magántulajdontól tiltja el a szerzeteseket, s fölolvasta a +tizenegyediket, amely a világi személyekkel való érintkezést +szabályozza. Mindezeket egybevetve, megkérdezte az atyákat, mi a +véleményük a háromezer koronáról és járulékairól. + +Anzelmus atya sötét szeméből villámokat szórva a körülülőkre, +menydörgő hangon mutatott arra, hogy János testvérnek oly világi +kötelezettségei vannak, amelyekkel ellentétbe jön a szent +szegénység elveivel. El kell dönteni, vájjon az általa készített +kegyszerek, szobrok, olvasók, fafaragványok, feszületek a rend +közös tulajdonát, a templom berendezését, avagy a művész egyéni +sajátját teszik-e? Nézete szerint Dömötör Jánosnak attól a +pillanattól kezdve, ahogy a rendház küszöbét átlépte, semmiféle +tulajdona nem lehetett, az általa alkotott tárgyak a Szent Lélek +birtokába mentek át, következésképpen neki magának semmije sincs, +amire világi hatóságok rátehetnék a kezüket. + +A bírósági felszólításnak ennélfogva ellenállunk,--menydörögte a +prédikátor--szent javaink összegéből egy porszemet sem fogunk +kiszolgáltatni a profánoknak. + +--Ellenállunk!--kiáltották kórusban a magiszterek, akik +megszokták Anzelmus atya szavait úgy fogadni, mint az isteni +kinyilatkoztatást. + +A gvárdián azonban szelíden megjegyezte: + +--Igaz ugyan, hogy rendünk szent Ferenc Testamentumának +szellemében irtózik minden világi vagyon, pénz és érme, váltó, +értékpapiros és adóslevél kezelésétől. Adót nem fizet, minthogy +nem is szed adót hiveitől és jobbágyaitól. De nem tagadható, hogy +szarvasmarhánk, teherhordó szamarunk, igáslovunk, juhnyájunk és +kecskecsordánk van, és a sajtot, túrót, vajat pénzért árulja +Lőrinc testvérünk, nem is szólva veteményeskertünk, borunk és +dohányunk, ökreink és sertéseink áráról, amelyet készpénzben +fizet a korcsmáros, a hentes, a kofa. Olvasóink és kegyszereink +ellenébe gyakorta veszünk el ércpénzt és váltóbankót, mert mi is +pénzzel fizetünk a szabónak, aki reverendánkat, a bocskorosnak, +aki saruinkat, és a gyolcsos tótnak, aki vászoningeinket +szállítja. Itt tehát összezilálta az élet a szabályokat és +figyelmeztetlek benneteket, testvéreim az Úrban, hogy már +1230-ban kénytelen volt IX. Gergely pápa elismerni, hogy a szent +alapító intenciói az előírt szegénység körül gyakorlatilag +keresztülvihetetlenek. + +--Úgy van, keresztülvihetetlenek--bólintgattak megkönnyebbülten +a magiszterek, akik eszükben tartván a szabályzatnak az +engedelmességről szóló nyolcadik fejezetét, megadták magukat a +gvárdián tekintélyének. + +--Ellenemondok!--ugrott föl megbotránkozva és szent +fölgerjedéssel a vikárius.--Ellenemondok a dekrétum ily +értelmezésének. Hivatkozom V. Kelemen Exivi de Paradiso kezdetű +zsinati határozatára, amely világosan kijelenti, hogy a rend maga +sem bírhat vagyonnal, származott légyen az akár a tagok önkéntes +adományozásából is. Az adományok sem válnak az ő tulajdonává, +hanem a római egyház és a pápa rendelkezik azok fölött. A rendet +legföljebb a használat joga illeti meg, az is csak az usus arctus +alapján. + +--Úgy van, így írta V. Kelemen--zúgta rá visszhangosan az egész +refektórium, mert megszokta, hogy ebéd alatt a prédikátor szavait +az álmosan emésztő testvérek ajkain ismételje. + +--Ha kedves testvérem V. Kelemenre hivatkozik, én is az ő +dekrétumával védem a magam igazságát --válaszolt halkan a +gvárdián.--V. Kelemen mondja, hogy a kisebb testvérek nem +kötelezhetők a szent írásban ajánlott szerzetesi fogadalmakra, +hanem csak az engedelmesség, szüzesség és szegénység hármas +önfeláldozására, de még ezeket sem szabad nude et absolute +értelmezni. Nagyon csodálnám, ha ezek után Anzelmus testvérünk, +akiben a meggyőződés heve néha túlmegy a tekintélyek tiszteletén, +megnyugvást nem találna abban, hogy némely világi dolgokat a +békesség kedvéért szeretnék elintézni. Mert jegyezzétek meg +magatoknak az apostol szavait: egy lat békesség többet ér egy +mázsa igazságnál. + +--Egy lat békesség egy mázsa igazságnál--lelkendezett a +szerzetesek kórusa és mindenki örült, hogy a gvárdián eszes +diplomáciája megoldja a legkínosabb problémákat is.--Halljuk +Bonaventura atya indítványát! + +--Az én véleményem szerint kiadjuk a kész szobrászmunkákat s ha +ennek értéke netalántán fedezi János testvérünk adósságát, +bízvást lezárhatjuk e kellemetlen ügy aktáit. + +--Felebbezek a provinciális miniszterhez,--heveskedett a +prédikátor.--A templom és a zárda falai közül nem engedek +egyetlen porszemet sem kiadatni, hacsak nem az üdvözülés, a +megtisztulás, az enyhület és áldozat tulvilági céljaira. + +--Nem engedjük, nem engedjük--harsant fel a magisterek ajkán a +tiltakozás, tudván azt, hogy a hitterjesztő vikárius nagy becsben +áll a provinciális miniszter előtt. + +Anzelmus atya diadalmasan dörögte oda: + +--Egyebekben pedig indítványozom, tiltsuk meg János +testvérünknek, hogy a zárda falain belül tartózkodjék, nehogy +végeszakadatlan összeütközéseknek és botrányoknak legyen +okozójává. + +Ekkor az asztal végén felállott fráter Lőrinc és mosolygós, +kövér, piros-pozsgás arcát jámborul a gvárdián felé fordította. + +--Beszélj fiam, Lőrinc--bátorította szeretetteljesen a +gvárdián.--Az Isten néha az együgyűek száján át jelenti ki az ő +szent akaratát. + +Lőrinc nem értett a Testamentumhoz, pápai dekrétumhoz, zsinatok +határozataihoz; világi dolgokban azonban jártas volt, mint elődei +a középkorban, akik vásáros napokon ügyes-bajos kereskedők között +mérték az igazságot; akik értettek az üzleti könyvek vezetéséhez, +a pénzérmek megméréséhez, a súlyok, mértékek hitelesítéséhez, az +árak, költségek, bérek, vámok és dézsmák kiszámításához. Kalmárok +voltak biz egykor a jámbor szerzetesek, felosztván maguk közt +szép rendben az isteni és emberi dolgokat: Mária és Márta +szerepét az Úr szolgálatában. Lőrinc fráter a Mártáét +választotta. Nem szólt bele a gvárdián és vikárius magasan +szárnyaló vitájába, ehelyett terrakottaszinű kámzsája mély redői +közül kihúzott négy darab gondosan összehajtott ezres bankjegyet +és szépen kiterítette maga elé a refektórium asztalára. + +--Ime a pénz,--szólt mosolyogva, mint egy ártatlan gonosztevő, +aki nem ismeri a bűn nagyságát, amelyet elkövetett. + +A szerzetesatyák arca elfehéredett és ajkuk reszketve mormogta az +ördögüző imádságokat. + +--Istentagadó, pogány és vámos!--kiáltott felháborodva a +prédikátor vikárius.--Honnan vetted tömérdek kincset, elvetemült +lator? + +--A konyhakertből--felelt együgyűen a fráter. --Tíz esztendő +alatt krajcárokból gyűjtögettem. + +--A templom perselyébe kellett volna tenned--szólt rá szelíden a +gvárdián. + +--Jó helyre jut ez így is--felelte egyszerűen a +terciárius.--Fráter Félix, aki az antikváriusok, kegyszer-árusok +és műkereskedők üzleteit csak úgy ismeri, mint én a gyűdi +hetivásárokat, azt mondja, hogy máris kapnánk negyvenezer koronát +a Dömötör-féle szobrocskákból, amelyek házunk és templomunk +kincstárát gyarapítják. Én tehát kiváltom a Domine spectabilis +adósleveleit és a többit a Szent Lélek sugallta bölcseségtekre +bízom. + +Lőrinc fráter gyorsan elhagyta a termet, hogy valaki vissza ne +téríthesse szándékától. Elszaladt a végrehajtóhoz és kiváltotta +az adósleveleket. + +A penitenciárius tizennégy napi bőjttel sújtotta Lőrincet, amiért +megszegte a szegénység fogadalmát. Anzelmus atya, aki dogmatikus +és rettenthetetlen a nagy Assisi hagyományainak tiszteletében, +nem volt engesztelhetetlen és irgalmasság nélkül való az együgyű +vétkezőkkel szemben. + +A gvárdián pedig maga köré gyűjtvén alattvalóit, felment a +szobrász cellájába, amely tágas és világos volt, mint egy +atelier. Sorbaállíttatta a szobrász munkáit, a művészettől és +szentségtől szerafikus szépségben ragyogó műtárgyakat és +egyenként megtekintvén, megsímogatván és becézgetvén azokat, +magasztalta a Szentlelket, aki kiválasztott kedvenceinek értelme, +képzelete s dolgos, ügyes ujjai által megnyilatkozni méltóztatik. +És hangosan dicsérte Jánost és Isten további szeretetébe +ajánlotta őt és művészetét. + +Magában pedig így gondolkodott: + +--Hogy pedig mindez megmaradt az Isten szolgálatára, a hívek +épülésére, a bűnbánók és vezeklők elragadtatására itt e szentelt +falak között, voltaképpen annak az együgyű szakácsnak, a tudatlan +és parasztos Lőrinc fráternek köszönhetjük. Ha ő nem teszi félre +a saláta, ugorka, zöldbab és ribiszke árát, istentelen kufárok +hordják szét e kincseket, a rend elveszti büszkeségét, a művész +elhagyja azilumát, visszamegy a profán élet csábításai közé és +pénzért kényteleníttetvén dolgozni, valószinüleg mezitelen nőket +és szerelemtől dühöngő fajtalan férfiak testét ábrázolja. Lőrinc +fráter bűne mintha a Gondviselés kikutathatatlan akaratának +állott volna szolgálatában. A bűn vesszeje, lám, néha erényt +virágzik és az erény fáján megterem a bűn gyümölcse. Ki tudja, mi +a különbség erény és bűn között, az isteni előrelátás és kegyelem +magas nézőpontjáról? + +Ezeket a gondolatokat jónak látta elhallgatni a testvérek előtt, +akik csodálkozástól kimeredt szemmel bámulták a Lőrinc fráter +konyhakertjéből kivirágzott Madonnákat, Benignákat, szenteket és +szeráfokat. + + + + +XIV. + + +János testvér cellájában még éjfélkor is égett a petroleumlámpa. +A szobrász, a képrestaurátor és Lőrinc barát pörkölt mandulát +eszegettek és sűrűn hajtogatták a villányi vörössel töltött +kancsókat, a gondosan lefüggönyözött ablakok mögött. + +--Hiába, pénz nélkül e siralomvölgyében semmit sem lehet +eligazítani--jegyezte meg szelíd dicsekvéssel a barát. + +--Nekem már nincs szükségem ilyesmire--sóhajtott a +képrestaurátor.--Ha megvan a borocskám, jó pipadohányom, +burnótom, meleg csizmám, fűtött cellám, még a velencei +patriárkával sem cserélek. Örülök a freskóknak és temperáknak, a +nagy vásznaknak és miniatür elefántcsontoknak, s amint +javítgatom, tisztogatom azokat, sokkal inkább az enyémek, mint a +tulajdonosáé. Az enyém a gyönyörüség, másé a gond; az enyém a +siker, másé a verejték. Nekem nem kell a pénz; engem a jó Isten +etet, mint a nászutasok a Márk-téri galambokat. Én vagyok a +leggazdagabb ember a világon, mert jószágaimnak Assisi szent +Ferenc a tiszttartója. + +A restaurátor arca furcsán vonaglott, mintha önmagát mosolyogta +volna ki gúnyos jókedvében. A szobrász csendesen szívta pipáját +és hálásan pillantgatott a kolduló barátra. + +Amióta a háromezer koronás adóslevelet Lőrinc barát darabokra +tépte, azzal együtt elszakadt az utolsó kapcsolat is, mely Jánost +e cifra, szövevényes és hazugságokkal teljes világhoz láncolta. +Azóta mindig jókedvü volt és bizakodó. Sokat bolyongott az +erdőben és tenyerével emelte szájához a források vizét. Nézte, +hogy kél fel a nap s hogy húznak a darvak a mocsarak felett. Övig +merült a vízben, mint a pákászok, rákot és apró halakat fogván a +patakokban. Naphosszat figyelte, hogy köti kévébe a paraszt a +gabonát, hogy dobálja a szekérre, hogy csépeli ki a lelkét, hogy +rakja zsákokba és hogy viszi ökörvonta, nyikorgós szekéren a +malomba. A kovácsnál megpróbálta régi mesterségét. Mindenkit +bámulatba ejtett, amint ölébe kapta a mázsás üllőt és meghordozta +azt a mühely körül. Megpatkolta a zárda lovait s úgy csurgott +homlokáról a verejték, oly harsányan nevetett és oly vidám +mozdulatokkal dolgozott, mint a mámoros Hephaistos. Szakálla, +bajusza megnőtt és sörényes haja lobogott a szélben. Műtermét +majdnem elhanyagolta. Lelke a kovácsműhelyen keresztül, suhanc +ifjúságán túl, csecsemőkorába fiatalodott vissza, amely +szénakazal tetején, szérűskertben, tehénistállóban gyűjtötte az +első benyomásokat. Apjának, Pálnak, nagyapjának, Andrásnak és +azokon túl többi ősének temperamentuma újramegduzzadt a +véredényeiben s lassanként átitatta és egészen fölszívta a +férfikor hangulatait. Kilökte a szervezetéből és ezzel együtt +öntudatából is a bécsi, párisi, pesti életben rátapadt idegen és +ellenszenves festőanyagot. Két-három hónap alatt visszafejlődött +egyszerü, higgadt, közönyös, optimista paraszttá. Nap- és +földimádó lett és érezte a háziállatok sorsával való közösséget. + +--Sohasem lázadoztam a sorsom ellen. Boldoggá tettek a +Hellmer-iskola ösztöndijai és a párisi Grand Prix örömére két +napig ittam a Montmartre csapszékeiben. Van Roosen bárónő +karjaiban sírtam a gyönyörűségtől és majd kiugrottam bőrömből, +amikor a zuglói-úti villát fölépítettem. A mindenségit neki, +micsoda fából faragott ember vagyok én, hogy csak örvendezni +tudok és semmin sem tudok elkeseredni? Balthazár barátom, Nóra, +Vékony Andrásné, ha most itt teremne valamelyikük, bizony Isten +megköszönném nekik, hogy idesegítettek a vizenyős gyüdi rétekre, +a klastrom csendjébe és a szerzetesek izletes asztalához. + +--Ez azért van Domine spectabilis, mert rendben van az +emésztése--irigykedett fráter Lőrinc.--Csak volna az én +helyemben. Nekem olyan szúrások járják át a derekamat, hogy egy +ökör is elbőgné magát. A lábam ujjait kikezdte a köszvény és +keresztcsontomban, olyan szaggatások vannak, mintha kutyák +marcangolnák. + +Lőrinc atya szaporán hörpentgetett a borából, sűrün hunyorgatott +vörös szemhéjjaival és mélabúsan sóhajtozott: + +--Hja, hja, Domini spectabiles, könnyű önöknek az élet. De én +teherhordó szamara, igavonó barma vagyok a rendnek, céltáblája a +falusi élceknek, papgazdasszonyok gorombaságainak, cselédek +szemtelenségének, urak leereszkedésének, szolgák dölyfének, +ingyenélők irigykedésének. Meguntam ám az életemet, Domini +spectabiles. + +--Nono--biztatta csendesen a szobrász és bort öntött a terciárius +kupájába. + +--Bizony, bizony--fohászkodott amaz.--Én tizenkét éves korom óta +eszem Szent Ferenc kenyerét. Harangozó, ministráns gyerek, +szamárhajcsár, csizma-tisztító, szeméttakarító szerepében kezdtem +s csaknem harminc esztendő kellett ahhoz, hogy az Isten idáig +vigye föl a sorsomat, ahol mostan állok, Domini spectabiles. +Anyát, apát, gyermeket, testvért nem ismertem, csak a másét, +pedig család nélkül nem ér az élet semmit. + +--No, no--dörmögött a szobrász. + +--Tudja Isten, unom már ezt a klastromot. + +--Csendes, kényelmes, nyugodt élet pedig--vélekedett amaz. + +--Akárcsak a temetőben. + +--Biztos menedék. + +--Mint a sirhalom. + +--Gondtalan kenyér. + +--Mint az áristomban. + +--No, no. + +Mind a hárman sóhajtottak. Ittak. A barát szemei megtellettek +könnyel. + +--Vallani akarok, Domini spectabiles. + +--Mi baj van, Lőrinc? + +--A négyezer koronáról. + +--Magának gyűjtötte, úgy-e?--találta ki hirtelen a képjavító. + +A vörös terciárius intett a fejével. + +--Meg akartam házasodni--nyögte ki keservesen. --Nem élet ez a +barátélet. Én nem vagyok tudós pap, művész-orgonista, prédikátor, +hittérítő. Ego non sum vocatus. Én családot, feleséget, gyereket +szeretnék. Lám, Jézus Krisztus Urunknak is volt családja. Ácsok +voltak. Mária font a sarokban, József a szálfákat fürészelte, a +kis Jézus ott játszott a fürészporban. Erre vágyik az én lelkem, +uraim. + +Kis időre elhallgattak. Csendben ropogtatták a pörkölt mandulát, +amely oly hatalmasan kivántatja az italt. + +Fráter Félix egyszerre fölugrott, odábbrúgott egy készülő szobrot +és öklével az asztalra ütött. + +--Mit tudtok ti az élet nyomorúságáról!--kiáltotta +hadonászva.--Az én szemeim előtt mindig egy tucat szunyog röpdös +s ne adj Isten, hogy hajnal előtt le tudnám hunyni a szememet. +Nem igaz az, amit előbb beszéltem. Nemcsak a velencei +pátriárkával, de egy utcasarki gesztenyeárussal is cserélnék, ha +csak egy jó órám volna naponként és egyetlenegyszer el tudnék +aludni, mint a barmok, naplemente után. Ha fekszem, futni +szeretnék, ha dolgozom, aludni jön kedvem, ha Raguzában vagyok, +Gyűdre vágyakozom, itt majd megbolondulok a tenger után való +epekedésben, ha asszonyt ölelek, utána majd megfojt a csömör, ha +templomban ülök, korcsmába kivánkozom, korcsmában felbőszít a +részegek fecsegése, évek óta mindig azzal fekszem, hogy éjjel +elvágja valaki a torkomat. Munkaközben félek, hogy leszakad +alattam az állvány, ha lenézek s mélybe, fölkavarodik a gyomrom, +ha hanyattfekve javítom a menyezet freskóit, úgy érzem, hogy +rámszakad a kupola. Néha megesküdnék rá, hogy tele van vízzel a +gyomrom, vérrel a tüdőm, röpködő, verekedő szunyoggal az agyam, +piócával a torkom, szeretném látni azt az embert, aki kibirja így +három hónapnál tovább! Biztos, hogy egyszer elvágom a nyakamat. + +--Nincs rendben az emésztése, uram--vélekedett a barát.--Igyék +minden reggel ezerjófű teát, evés előtt kortyogtatva, közben egy +rózsafüzér tizedet mondva el félhangosan. + +--Fráter Félix közönséges nyavalyás, neuraszténiás ember, hangyák +mászkálnak az agyában, ha valaki családi örömökről suttog a +fülébe--gondolta magában sajnálkozással a szobrász. + +--No, no,--csendesítette az izgatott képírót--mindnyájunknak +megvan a maga nyavalyája. + +Fráter Félix lecsendesedett, de gúnyosan és megvetőleg nevetett. + +--Mit tudtok ti az élet nyomorúságáról? + +És fenhéjázó arccal nézett körül, mintha szeretné látni azt az +elbizakodott fickót, aki versenyre mer vele kiállani rejtett +bánatokban és titkos gyötrelmek terén. + +Aztán újra ittak, frissen megtömték pipájukat és lábukat +rázogatták zavarukban. Lőrinc végül nekibátorodott: + +--Szeretnék egy vityillót valahol Mohácson, a Duna partján, az +udvaron öreg terebélyes diófát, amelyről ősszel gyerek veri le +hosszú póznával a gyümölcsöt. Legyen ott egy erős, egészséges, +gömbölyű vállu aszszony, térdig feltűrve a szoknyája, ahogy a +malacoknak korpás moslékot visz csöpögő dézsában. Mellette +tipegjen egy vöröshaju kölyök, gömbölyű és ólábu, mint az apja, +nagyobbacska leány, teringettét, hadd jöjjenek a gyerekek, mint +az orgonasípok, az egyiket hívják nagyapámról Péternek, a másikat +apámról ... + +-- ... Pálnak, a harmadikat anyámról Klementinának, a negyediket +az asszonyról Nórának--folytatta önfeledten a szobrász és mámoros +szemeivel a pipa füstjén keresztül látta a dunaparti fehér +ateliert, a tyukokat, ahogy a szemétben kapirgálnak és az Odyssea +nimfáit, Kalipszot, Kirkét, Pénelopét, ahogy kigömbölyödnek és +kilépnek a nagy hasáb márványtömegekből. A barát nagyot nézett és +megrázta a fejét. + +--Nem, a kislányt Zsuzsinak hívnák majd az édesanyja után. Mert +Zsuzsannának hívják az özvegy asszonyt, két gyermekkel. Az ura +korcsmáros volt az istenadta. Én is korcsmát nyitottam volna, ha +... + +--Ha oda nem adta volna a négyezer koronát a végrehajtónak. + +Mind a hárman elhallgattak. A szobrász azt gondolta, hogy lám +milyen egyformák a parasztok. Mind házat akar malacokkal és +feleséget gyerekhaddal. Fráter Félix egy raguzai ostéria +pincérlányára gondolt, aki olyan szép volt, mint Leonardo da +Vinci édesanyja, Katarina. Minden paraszt összetalálkozik a +vágyak délibábos országútján. Különbség csak annyi, hogy az egyik +innen van, a másik már túlesett a kiábránduláson. A vörös barát +arcán végigpergett az elérzékenyedés és alkoholmámor könnye. + +--Most kezdhetem elölről Domine spectabilis. A gyerekek kedvéért. + +És késő éjszakáig beszélgettek a gyermekekről, akik sohasem +fognak megszületni. + +* + +Másnap Fráter Félix, a képrestaurátor nem jelent meg a +refektóriumban. Hiába várták ebédre, vacsorára, éjjeli nyugovóra. + + +Harmadnap Lőrinc megtalálta azt a fuvarost, aki a festőt Eszékre +vitte a vasuti állomásra. + +--Elinalt a piktor,--hiresztelte a barát--mintha rájött volna a +bolondóra, úgy hajkurászott a faluban valakit, aki elszállítsa a +hazája felé. Útközben azt mondta a fuvarosnak, hogy siet haza +Raguzába, mert vasárnap lesz az esküvője. Valószínűleg +megbolondult szegény a festék, tojássárga, terpentin, firneisz, +kőpor és petroleum szagától. + +Bonaventura atya föltette magában, hogy imáiban meg fog emlékezni +meghibbant agyu testvéréről. Páter Anzelmus ebéd alatt a +refektóriumban kemény beszédet mondott a Sátán hatalmáról, amely +néha kiragad egyet-egyet az Úr jámbor nyájából és vad +rengetegekbe, ingoványos mocsarakra űzi. + +Fráter Lőrinc, miután behozta a falu ajándékait, a tojást, +csirkét és malacokat, este besompolygott a szobrász cellájába. + +--Ne higyje ám Domine spectalbilis, hogy megbolondult volna a +piktor, öregségünkre meleg fészket építeni, asszonnyal, +gyerekkel, unokával játszadozni s ha már nem élhetünk örökké, az +ő kezüket fogva várni a halál barátságos közeledését ... nem +bolondság az, Domine spectabilis. + + + + +XV. + + +Ettől kezdve mindenben rosszra fordult Dömötör körül az élet. +Hiába volt ő maga elégedett és jókedvű, hiába fogta meg újból a +mintázófa, véső és kalapács nyelét, hiába faragta a zárda számára +a leggyönyörűbb Madonnákat, napról-napra sötétebb lett a páterek +hangulata. Az ujságok komoly veszedelmeket jósoltak. A királyok +és országló hatalmasságok, miniszterek és követek között +megbomlott a barátság. A nemzetek egymás ellen fenekedtek. Az +Isten békéje, amely a jólét, nyugalom, kényelem és nyájas +egyetértés áldásaihoz szoktatta az embereket, több évtizedes +jámbor uralkodás után meginogni látszott. Eleinte merényletekről +szóltak a hirek. Aztán keményhangu levélváltásokat jelentettek: +császárok és miniszterek haragos fenyegetéseit. Végül behivták a +rezervistákat. A népek megmozdultak, mint megháborodott +sündisznók és felborzolták szuronyos hátukat. A püspök ráirt a +szerzetesekre, hogy a templomban dicsőitsék a háborut és +buzdítsák a híveket: ragadjanak fegyvert a haza védelmére. A +parasztok káromkodtak, szidták az ellenséget, fiaikat szekéren +vitték a városba, nagyokat ittak, éltették a királyt és megverték +az asszonyt, aki siratta a magzatát. Később hire jött az első +puskalövésnek. A Duna és a Dráva partján kezdődött el a háboru. + +Páter Bonaventura még többet imádkozott, mint azelőtt. + +A vikárius dörgő hangon hirdette a szószékről, hogy mindez azért +van, mert az emberiség elfordult isteni Atyjától és a fényűző, +tobzódó, bujálkodó, felfuvalkodott és lázadozó Sátán szolgálatába +állott. Öldöklést, pusztulást, dögvészt és földrengést jósolt és +még az eddigieknél is keményebb penitenciát rótt a vezeklőkre. Ám +a fiatalokat ő is harcba küldte, hivatkozván az Assisi példájára, +aki ifjú korában maga is kardot rántott és vitézül harcolt hazája +védelmében. + +Lőrinc testvér azt ajánlotta, hogy töltsék meg a magtárakat, az +éléskamrát, a pincét és a padlásokat. + +--Háborúra éhség és nyomorúság következik és nem árt ha +aranypénzt gyüjtünk a szegények kincstárában. + +Dömötör János szomoruan állapította meg, hogy semmisem sikerül az +embernek ezen a nyomorult világon. Milyen szép lett volna +időtlen-időkig csendben, békességben farigcsálni körtefa +Madonnáit--s lám most összezavarodott, sarkából kifordult, +tótágast áll, dühöng és tajtékzik körülötte minden és egész nap +síró-rívó asszonyokat, hencegő rekrutákat, részeg huszárokat, +káromkodó sebesülteket és jajveszékelő menekülteket kell +hallgatnia. + +A háború nagy ujjongással, síppal, dobbal, zeneszóval kezdődött, +de csakhammar belefúlt az ijedtség és eszeveszett rémület +túlzásaiba. A sebesültek elmondták, hogy az ellenség tizszeres +nagy túlerővel támad; temérdek ágyuja okádja a halált és égő, +kénköves tűzeső irtja a hadsorokat. A vad rác hordák semmiféle +emberi és isteni törvényt nem respektálnak. A foglyoknak +lenyúzzák a bőrét, tűzzel-vassal sütögetik, megcsonkítva fára +akasztják, darabokra vagdalják, vagy elevenen eltemetik őket. +Hiába irtak az ujságok győzelmektől mámoros büszke cikkeket, a +menekültek vesztes; csatákról, vérbefojtott támadásokról, +emberevő fenevadakról és felperzselt falvakról beszéltek. A +népeket, akiket nem győznek felkoncolni, rabszíjra füzik, +teherhordó baromnak használják, messze zord hegyek, járhatatlan +rengetegek belsejébe hurcolják. + +Az egész falu reszketett, álmatlan éjszakákon körmeneteket jártak +a fiaikat sirató anyák, az özvegyen maradt menyecskék és apátlan, +csavargókká vált gyenge gyermekek. A kolostorban kórházat +állítottak fel, a barátok kötözték, kenték, mosogatták a +megcsonkult katonákat; a gvárdiánnak az ezredorvos parancsolt, +Lőrincnek a manipuláns őrmester és Dömötör János a szamarak +hajcsárává lett, serényen szállítván a vizet az égő ínyű, beteg +katonáknak. + +János szívéből még ez sem tudta kiűzni az egykedvűséget és +nyájasságot. Szokása szerint csak az első pillanatban érzett némi +bosszankodást; hamarosan rájött, hogy egyre megy, mi történik az +ember körül, egyedül az lévén fontos, hogy mindenben megtaláljuk +lelkünk igénytelen szórakozását. + +--Lám, rosszabbul is történhetett volna. Például jöhetett volna a +háború egy évtizeddel előbb. Bevonultam volna, éheztem, fáztam, +dideregtem, verejtékeztem volna a halál szolgálatában. Srapnel +roncsolja szét jobb karomat és soha többé nem nyúlhatok +agyagmodelljeimhez és mintázó-szerszámaimhoz. + +Erre a gondolatra összerázkódott. Mert szerette ugyan a hazáját s +gyülölte az ellenségét, de nem tartotta szükségesnek, hogy önmaga +előtt eltagadja félelmét a testi fájdalmaktól, az +elnyomorodástól, a tehetetlenségtől és a haláltól. Utálta a vért +és a szenvedést, mert nagyon egészséges volt a szíve, husa, +idegrendszere. Semmi szépet nem talált a szenvedésben, mert +bőségesen és egyszerűen tudta élvezni az örömöket. Sajnálta volna +itthagyni a pipáját, boroskancsóját és Lőrinc testvér pompás +mártásait. Őszintén megvallotta: nagyon kiváncsi arra, hogyan +végződik ez a háború. Arra is kiváncsi volt--és nem +titkolta--milyen lesz a termés jövő esztendőre. Egy éppen most +megkezdett domborművét is nagyon szeretné befejezni. Az újságot +is jobban megszokta, mint valaha. Néhány könyv is eszébe jutott, +amelyeket feltétlenül ki kellene még olvasnia. Sőt--de már erre +maga is megdöbbent--kezdte belátni, hogy igaza van Lőrinc fráter +egyszerű eszejárásának. Nem kell éppen holtig ittmaradni a +zárdában s ha egyszer éppen kedve kerekedik, szépen elbúcsuzik a +gvárdiántól, kényelmesen leutazik Olaszországba és ujból alaposan +megnézi Donatello Dávidját, János apostol felségesen jámbor +képmását, Michelangelo Mózesét és Ghiberti firenzei lovasszobrát. +A háborút tehát szépen kivárja itt az Istentől védett vastag, +hűvös falak között. Aztán majd újra belenéz a meleg, aranyos, +illatos Élet szivárványos szemébe. + +És esténkint az ő gladiátori teste izomzatán, oroszláni +idegrendszerének acélos szövedékén keresztül a nyugalom és derű, +jólét és boldog reménykedés, édes biztonság érzése zsibbadt s úgy +hajtotta le fejét báránybőr bundájára, mint a gyermek az ő +édesanyja ölébe. + +* + +Történt azonban egy szép napon, hogy halkan gördülő, nehéz fekete +hintó állott meg a zárda kapujában s egy lefátyolozott, előkelő +hölgy kért bebocsáttatást. Van Roosen bárónő volt, a szobrász +felesége. + +Dömötör János egész testében pokoli félelmeket érzett. +Asszony-ember nem tehette lábát a kolostorba, tehát János a +templom előtt, lombjukat hullató öreg hársfák alatt beszélgetett +a feleségével. Van Roosen Herta megfogta a kezét és a szobrászt +maga mellé ültette egy kőpadra, melyet simára és fényesre +koptattak a zarándokok. + +--János, a Boldogságos Szűzre esküszöm, nem tudok élni a te +szerelmed nélkül. Elég volt a dacos, önkínzó és kegyetlen +árvaságból nekem is és úgy hiszem, te neked is, János. Tudd meg, +hogy jobban, szebben, tisztábban szeretlek, mint valaha. +Elfelejtettem mindent, amit vétkeztél ellenem és csak arra +emlékszem, hogy milyen tökéletes és elragadó boldogságot adtál. +Ime, letérdelek előtted és imádkozom hozzád. Te voltál az első, +akit szerettem, aki megtanított a szerelem édességére és te vagy +az utolsó férfi, akit kívánok, akiért szenvedni és meghalni is +tudnék. Irtózom attól a gondolattól, hogy más férfi érintse a +testemet, de a te szerelmedben elmerülni: ez ma is egyetlen +illuziója életemnek. Azt nem mondom, hogy csak a tied voltam, +János. Te a második férjem vagy s az embernek kötelességei is +vannak. De arra esküszöm, hogy úgy, mint a tied, senkié sem +voltam. Ebben te voltál az első és az utolsó. Ez az, amiért te +nekem testileg is egyetlen vagy az életemben. Boldog vagyok, hogy +ezt neked tartogathattam. Az egész lelkem a tiéd, s amikor te +mindent elvettél tőlem, én mégis a tiéd maradtam egészen. Te nem +vagy az enyém, azt tudom. Arról volt szó, hogy válassz és te nem +engem választottál. Én senkié sem vagyok, csak a tied. Én is +választottam és téged választottalak. Te rendelkezhetsz velem, +mint a tulajdonoddal. Mindenkit megérdemelsz, mert én szeretni +tudtalak és csak téged tudtalak szeretni és sohasem tudlak nem +szeretni, drága szerelmem. + +Van Roosen bárónő még szebb volt, mint valaha. A délutáni +napsugár aranyos fürdőjében átlátszó bőre úgy ragyogott, mint a +pároszi márvány. Nagy kék szeméből egy alexandriai hetéra +csábítása lövelt, s ahogy belenézett János szemébe, hátborzongató +intimitások kéjére emlékeztette őt. Mindenki beleszédült volna +ebbe a felséges, gyönyörű kéregetőbe. + +János ijedten védekezett. + +--Jobb így, kedves Herta. Nyugodjék bele, aszszonyom. Ápolja ön +is a sebesülteket, állitson fel kórházat és szolgálja az Istent +és a szenvedőket. + +--Nem, János!--fakadt ki az asszony.--Nekem elég volt a magam +szenvedéseiből. Vissza akarok menni Hollandiába. Itt van az +útlevelünk. A tenger partján, Scheveningen mellett, a kastély +északi szárnyán hatalmas atelier vár rád, melynek ablakain +keresztül a szelid vizre látni, lomha szürke folyam torkolatával, +a mocsaras deltával, Ruisdael cölöpzetével. Az ablakon néha +beszól a szélvihar, amint vöröses hullámokat és opálos fényű +tajtékot csap a fekete cölöpökhöz. A házad körül erdő van, amely +felfogja a viharok erejét és megköti az ibolyaszín visszfényü +agyagos talajt, A parkban kis kerti házikók várják délutáni +álmodozásainkat, ahol szeretni fogjuk egymást, miközben az egész +világ vonaglik, szenved, vért izzad és átkozódik. Tudom, szereted +a szelid tekintetü teheneket, amelyek modellt állottak +Hobbémának, Van Ostadenak, Teniersnek; szép kis istállót +épittettem a major végén fayence kövezettel és parkett +gyalogjáróval. A teteje piros, a homlokzata fehér és rózsaszínre +égetett porcellán és csillog a szürke, nedves levegőben. Gyere, +János, a Rembrandtok és Van Eyckek hazájába, Quentin Massys +kékszemü, ábrándos leányai közé, akikhez én is tartozom. +Hatalmas, mennyei szépségü szobrokat fogsz mintázni és nem +törődsz a háboruval, mint Leonardo da Vinci, mikor a Sforzát +megmintázta. Te vagy a legnagyobb művésze a századnak, azt +akarom, hogy legboldogabb férfia is te légy a korodnak. Nem +szeretsz, János? + +--Madame, nekem elég volt a szerelemből. + +Van Roosen bárónő megesküdött, hogy addig el nem hagyja kocsiját, +amig János nem tér meg az ő karjai közé. + +--Mi lesz a szobraiddal, amelyeket még meg nem alkottál, amelyek +még agyad lángoló lelkesedésében, szíved forró ellágyulásában, +álmaid vizióiban élnek? Ha engem nem szeretsz, szeresd a +művészetet, a dicsőséget, az égi mámort, amelyet az alkotás ad +neked. + +--Elég volt, Madame, a művészetből is. + +--Itt nyomoruság, zaklatás, betegség, éhség, dühöngés vár reád. +Itt elpusztul minden, csavargó léssz egy koldus-országban és +mindenki elfelejt, a nevedet betemeti a szégyen, a vér és a +szegénység iszapja. + +--Jó itt, a szerzetesek között. + +--Erővel foglak kényszeríteni. Botrányt csapok, belopódzom a +kolostorba és bebujok az ágyadba. + +--Zárva van a cellám, asszonyom. + +--Az ajtód elé fekszem és tizenkét katona nem tud elhurcolni a +szobád küszöbéről. + +Van Roosen bárónő odadobta magát a szobrász mellére és őrjöngve +csókolta a nyakát. + +--A boldogság, a csend, a fény, az emberek hódolata, a történelem +minden dicsősége várakozik rád az oldalamon, ha jössz. + +--És ha nem megyek?--kérdezte megrökönyödve a szobrász. + +--Akkor megölöm magamat itt a zárda kapujában. + +Dömötör ismerte az ő feleségét. Tudta, hogy ez az asszony nem +tágít az ő akaratából. + +--Igy lett a feleségem,--tünődött megszeppenve --így hagyott el +engem és így fog meg másodszor is, ha nem leszek ravasz és +óvatos. Erővel nem birok vele, itt furfangra van szükség, a +teremtésit, máskép örökre elvesztem. + +Gondolkozott egy kicsit, aztán sóhajtva megszólalt. + +--Legyen, ahogy akarja, asszonyom. + +A bárónő szeméből kicsordult a könny. + +--Szeretsz? + +--Szeretlek. + +--Jösz velem? + +--Megyek. + +--Most? + +--Holnap, hajnalban Madame. + +--Miért nem e pillanatban? + +János az égre mutatott + +--Már leszállt az este. Nem tudjuk az utat. Korhadtak a hidak. +Szélvihar kerekedik és mindjárt szakad az eső. Ön is álmos és +fáradt, asszonyom. Menjen nyugodtan a szállóba, Lőrinc barát majd +elrendezi az éjjeli nyugodalmát. Lőrinc barátot becsülje meg +Madame. Ő az én leghívebb testvérem. Úgy-e megengedi, hogy +rendelkezzem a pénzével, hiszen most már megint férj és feleség +vagyunk. Lőrincnek adjon négyezer koronát, enynyivel tartozom +neki. Ki akar lépni a zárdából és feleségül veszi a +korcsmárosnét. Boldoggá akarom tenni hűséges bajtársamat. + +Van Roosen bárónő szeméből a bizalom és hála vidámsága ragyogott. +Magához intette a terciáriust és négy darab ezrest csusztatott a +markába. + +--Monsieur Dömötör köszöni a kölcsönt. Vegye feleségül a +korcsmárosnét. Üdvözlöm a menyasszonyát. + +Lőrinc keserűen nevetett. + +--Késő. Megszökött a bestia egy tűzérőrmesterrel. + +A bárónő nem is hallotta ezt, annyira tele volt a maga +boldogságával. Beült a kocsijába. + +--Adieu szerelmem, holnap a viszontlátásra, János. + +Lőrinc testvér felkapaszkodott a bakra, a kocsi elrobogott. + +János pedig éjszaka, csillagtalan, felhős, szeles, zivatarra +hajló, hideg őszi időben kiszökött a kolostorból és nekivágott a +siklósi hegyeknek, maga, egyedül. Ahogy a hegy taraján +megpillantotta a pécsi bazilikát, hálát adott a Mindenhatónak, +hogy sikerült megugrania a bárónő szerelme elől. + +Másnap rövidre vágatván haját, borotvált képpel, kifent +bajusszal, csillogó szemmel, piros-pozsgás, rózsás mosolygással, +fiatalosan, mint egy rekruta, odaállt a sorozóbizottság elé. + +A katonák elálmélkodtak herakleszi termetének ereje és szépsége +láttára. + +--Ezért aztán kár volna, ha egy buta golyó leterítené. + +--Nem félek én a golyótól,--mosolygott a szobrász titokzatosan, +az olyan ember bölcs elszántságával, akinek két rossz között kell +választania és elég esze van ahhoz, hogy kikerülje a nagyobbikat. + +--Sors bona, nihil aliud--tette hozzá kissé elgondolkozva. + + + * * * * * + ++----------------------------+ +| SURÁNYI MIKLÓS | +| KÖNYVEI | ++----------------------------+ +| Domoszlay László. Regény | +| Floriche. Regény. | +| Kantate. Regény. | +| A szent hegy. Regény. | +| 2. kiadás | +| A trianoni páva. Regény. | +| 3. kiadás | ++----------------------------+ +| Singer és Wolfner kiadásai | ++----------------------------+ + + + + + + + +End of the Project Gutenberg EBook of A mester, by + +*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A MESTER *** + +***** This file should be named 19744-0.txt or 19744-0.zip ***** +This and all associated files of various formats will be found in: + http://www.gutenberg.org/1/9/7/4/19744/ + +Produced by Tamás Róth and the Online Distributed +Proofreading Team. With special thanks to the library of +Pécs, especially to the director, József Kereszturi for +the help in selecting and borrowing the books. + + +Updated editions will replace the previous one--the old editions +will be renamed. + +Creating the works from public domain print editions means that no +one owns a United States copyright in these works, so the Foundation +(and you!) can copy and distribute it in the United States without +permission and without paying copyright royalties. Special rules, +set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to +copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to +protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project +Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you +charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you +do not charge anything for copies of this eBook, complying with the +rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose +such as creation of derivative works, reports, performances and +research. They may be modified and printed and given away--you may do +practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is +subject to the trademark license, especially commercial +redistribution. + + + +*** START: FULL LICENSE *** + +THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE +PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK + +To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free +distribution of electronic works, by using or distributing this work +(or any other work associated in any way with the phrase "Project +Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project +Gutenberg-tm License (available with this file or online at +http://gutenberg.org/license). + + +Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm +electronic works + +1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm +electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to +and accept all the terms of this license and intellectual property +(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all +the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy +all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. +If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project +Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the +terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or +entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. + +1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be +used on or associated in any way with an electronic work by people who +agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few +things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works +even without complying with the full terms of this agreement. See +paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project +Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement +and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic +works. See paragraph 1.E below. + +1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" +or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project +Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the +collection are in the public domain in the United States. If an +individual work is in the public domain in the United States and you are +located in the United States, we do not claim a right to prevent you from +copying, distributing, performing, displaying or creating derivative +works based on the work as long as all references to Project Gutenberg +are removed. Of course, we hope that you will support the Project +Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by +freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of +this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with +the work. You can easily comply with the terms of this agreement by +keeping this work in the same format with its attached full Project +Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. + +1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern +what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in +a constant state of change. If you are outside the United States, check +the laws of your country in addition to the terms of this agreement +before downloading, copying, displaying, performing, distributing or +creating derivative works based on this work or any other Project +Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning +the copyright status of any work in any country outside the United +States. + +1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: + +1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate +access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently +whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the +phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project +Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, +copied or distributed: + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + +1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived +from the public domain (does not contain a notice indicating that it is +posted with permission of the copyright holder), the work can be copied +and distributed to anyone in the United States without paying any fees +or charges. If you are redistributing or providing access to a work +with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the +work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 +through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the +Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or +1.E.9. + +1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted +with the permission of the copyright holder, your use and distribution +must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional +terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked +to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the +permission of the copyright holder found at the beginning of this work. + +1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm +License terms from this work, or any files containing a part of this +work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. + +1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this +electronic work, or any part of this electronic work, without +prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with +active links or immediate access to the full terms of the Project +Gutenberg-tm License. + +1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, +compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any +word processing or hypertext form. However, if you provide access to or +distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than +"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version +posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), +you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a +copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon +request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other +form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm +License as specified in paragraph 1.E.1. + +1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, +performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works +unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. + +1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing +access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided +that + +- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from + the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method + you already use to calculate your applicable taxes. The fee is + owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he + has agreed to donate royalties under this paragraph to the + Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments + must be paid within 60 days following each date on which you + prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax + returns. Royalty payments should be clearly marked as such and + sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the + address specified in Section 4, "Information about donations to + the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." + +- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies + you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he + does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm + License. You must require such a user to return or + destroy all copies of the works possessed in a physical medium + and discontinue all use of and all access to other copies of + Project Gutenberg-tm works. + +- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any + money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the + electronic work is discovered and reported to you within 90 days + of receipt of the work. + +- You comply with all other terms of this agreement for free + distribution of Project Gutenberg-tm works. + +1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm +electronic work or group of works on different terms than are set +forth in this agreement, you must obtain permission in writing from +both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael +Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the +Foundation as set forth in Section 3 below. + +1.F. + +1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable +effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread +public domain works in creating the Project Gutenberg-tm +collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic +works, and the medium on which they may be stored, may contain +"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or +corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual +property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a +computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by +your equipment. + +1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right +of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project +Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project +Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all +liability to you for damages, costs and expenses, including legal +fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT +LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE +PROVIDED IN PARAGRAPH F3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE +TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE +LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR +INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH +DAMAGE. + +1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a +defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can +receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a +written explanation to the person you received the work from. If you +received the work on a physical medium, you must return the medium with +your written explanation. The person or entity that provided you with +the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a +refund. If you received the work electronically, the person or entity +providing it to you may choose to give you a second opportunity to +receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy +is also defective, you may demand a refund in writing without further +opportunities to fix the problem. + +1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth +in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER +WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO +WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. + +1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied +warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. +If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the +law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be +interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by +the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any +provision of this agreement shall not void the remaining provisions. + +1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the +trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone +providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance +with this agreement, and any volunteers associated with the production, +promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, +harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, +that arise directly or indirectly from any of the following which you do +or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm +work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any +Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. + + +Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm + +Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of +electronic works in formats readable by the widest variety of computers +including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists +because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from +people in all walks of life. + +Volunteers and financial support to provide volunteers with the +assistance they need, is critical to reaching Project Gutenberg-tm's +goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will +remain freely available for generations to come. In 2001, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure +and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. +To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation +and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 +and the Foundation web page at http://www.pglaf.org. + + +Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive +Foundation + +The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit +501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the +state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal +Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification +number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at +http://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent +permitted by U.S. federal laws and your state's laws. + +The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. +Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered +throughout numerous locations. Its business office is located at +809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email +business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact +information can be found at the Foundation's web site and official +page at http://pglaf.org + +For additional contact information: + Dr. Gregory B. Newby + Chief Executive and Director + gbnewby@pglaf.org + + +Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation + +Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide +spread public support and donations to carry out its mission of +increasing the number of public domain and licensed works that can be +freely distributed in machine readable form accessible by the widest +array of equipment including outdated equipment. Many small donations +($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt +status with the IRS. + +The Foundation is committed to complying with the laws regulating +charities and charitable donations in all 50 states of the United +States. Compliance requirements are not uniform and it takes a +considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up +with these requirements. We do not solicit donations in locations +where we have not received written confirmation of compliance. To +SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any +particular state visit http://pglaf.org + +While we cannot and do not solicit contributions from states where we +have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition +against accepting unsolicited donations from donors in such states who +approach us with offers to donate. + +International donations are gratefully accepted, but we cannot make +any statements concerning tax treatment of donations received from +outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. + +Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation +methods and addresses. Donations are accepted in a number of other +ways including checks, online payments and credit card donations. +To donate, please visit: http://pglaf.org/donate + + +Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic +works. + +Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm +concept of a library of electronic works that could be freely shared +with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project +Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. + + +Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed +editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. +unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily +keep eBooks in compliance with any particular paper edition. + + +Most people start at our Web site which has the main PG search facility: + + http://www.gutenberg.org + +This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, +including how to make donations to the Project Gutenberg Literary +Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to +subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/19744-0.zip b/19744-0.zip Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..9c89bba --- /dev/null +++ b/19744-0.zip diff --git a/19744-8.txt b/19744-8.txt new file mode 100644 index 0000000..70eedfa --- /dev/null +++ b/19744-8.txt @@ -0,0 +1,4134 @@ +The Project Gutenberg EBook of A Mester, by Mikls Surnyi + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + + +Title: A Mester + +Author: Mikls Surnyi + +Release Date: January 27, 2007 [EBook #19744] +[This file was first posted on November 9, 2006] + + +Language: Hungarian + +Character set encoding: ISO-8859-2 + +*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A MESTER *** + + + + +Produced by Tams Rth and the Online Distributed +Proofreading Team. With special thanks to the library of +Pcs, especially to the director, Jzsef Kereszturi for +the help in selecting and borrowing the books. + + + + + + + + + +SURNYI MIKLS + + A MESTER + +SINGER S WOLFNER KIADSA BUDAPEST + + * * * * * + + A MESTER + + REGNY + + + IRTA + + SURNYI MIKLS + + + BUDAPEST SINGER S WOLFNER KIADSA + + Fenntartunk minden jogot, a fordtst is. + + * * * * * + + Copyright by Singer & Wolfner, Budapest 1921. + +Budapesti Hirlap nyomdja + + + + +I. + + +Magassga 192 centimter, vllainak szlessge, mint a bibliai +Smson, heraklesi kleinek egy csapsval le tudta volna +terteni a nemeai oroszlnt, combja egy gladitor erejt, feje +egy risi gyermek jmborsgt, szve egy imdkoz, bnbn, +rvacsorz falusi asszonysg puhasgt, szeme egy szerelmes +kislny naiv brndozst juttatta eszedbe, ha valaha tallkoztl +Dmtr Jnossal, a szobrsszal, az aranyrem s a prisi Grand +Prix tulajdonosval, a negyvenht ves, szbecsavarodott, +orgonahangu s mosolyg bajusz vn polgrral, aki a Zugli-t +egy fejedelmi pompval, klasszikus izlssel s htatos +stilustisztelettel megkomponlt villjban lakott, magafaragta +kariatidok ltal tartott fedl alatt, amelynek timpanonjn az +volt olvashat: Sors bona, nihil aliud. + +Dmtr Jnos a hivatalos mvszet llamilag hitelestett +rangltrjn a legfels helyet foglalta el, mr kt v ta +mltsgos r, frend, a mesteriskola igazgatja, mbr a +brokratikus adminisztrcit nem vllalta, mert gyllte az +irka-firkt s hijjval volt a tekintlynek nemcsak a +nvendkek, de mg a tanrok krben is. Mrvad helyeken +egyltaln nem sokra tartottk, ppen a hivatalos vilg, az +udvar, a kormny s az arisztokrcia rszrl mutatkoz elismers +s az anyagi sikerek miatt. Nem tudjuk, gy volt-e ez Leonardo da +Vincivel, aki a Sforzk, Michelangeloval, aki Gyula ppa, +Rubenssel, aki Vincenzc Gonzaga, Drerrel, aki Miksa csszr, +Bernardo Rosselinoval, aki Aeneas Sylvius hivatalos mvsze volt, +de tny, hogy manapsg a szerkesztsgek s a kritikusi +trzsasztalok nem j szemmel nzik, akit a nagyok mr befogadtak +kegyeikbe. + +Ezt Dmtr is tudta, azrt mindig pirulva, bocsnatkr arccal, +hebegn s zavartan jelent meg tantvnyai s ifj mvsztrsai +kztt; ilyenkor mindig gy rezte, hogy nagy s neki +felfoghatatlan szellemi risok kztt lbatlankodik. Cifra +elmleteiket nem rtette s groteszk vzlataikat ijedten +csodlta. A sajt fogyatkos akadmiai kpzettsge flnkk s +alzatoss tette; mgis akadmikusnak csfoltk, ami valjban +mindig egy csepp bszkesget bresztett benne, mert azt gondolta, +hogy igy nmi tudomnyossg hirbe keveredik. nmagnak azonban +bevallotta, hogy Michiels, Semper, Riegl, MaierGraefe, Hildebrand +s Rodin knyveinek majd minden lapjn rthetetlen s homlyos +sorokra bukkan, amelyeken hiba tri kemny srtvel bortott +dombor koponyjt. Ellenben egy aktot megmintzni gy, hogy +abban a csontvzra az izomzat, az izomzatra a zsiradkprna s a +rostokra, a hsra, a vrednyekre az epidermis gy fekdjk r, +mint az eleven ember testre: ehhez senkisem rtett jobban, mint +Dmtr, a hivatalos mvsz, az akadmikus. + +Nem csoda, hogy szerny s szkszav ember lett gy Dmtr, aki +ngyszer-tszr megnyalta piros s hsos szjaszlt, mg egy +szt kiejtett elkel bartai, ragyogan szellemes kollgi, +finoman csiszolt elmj s sensitiv modelljei: a mgnsaszszonyok +s dekadens nagyvilgi hlgyek eltt, akik mintzs kzben +mvszettrtneti s eszttikai mveltsgk szdt magassgba +ragadtk a hledez mestert. Minthogy teht szval nem gyzte, +knytelen volt szntelenl dolgozni. nttte a portrkat, +aktokat, heroikus csoportozatokat, emlkmveket s reliefeket. +Kzben pedig jkedven ftyrszett, rkkn g szivarjt rgta +hatalmas s vakt fogsorval. Vsje alatt szikrzott a +mrvny--mert legkedvesebb mveit maga szerette kifaragni--ris, +btyks, csontos klvel nyomkodta, dngette, pofozta, simogatta, +cirgatta a vasrcsra vakolt agyagmintt, mint egy boxol +gladitor. Ilyenkor kigylt alacsony, de boltozatos homloka, apr +szemei allelujztak a munka boldogsgban, rvid sr srtehaja +csapzott az izzadtsgtl, szja mosolyra hzdott, arca kipirult +s izgatottan nyalogatta ajkt, amelyre vastagon rrakdott a +gipsz fstlgve porl mlladka. Egy birkz antik hrosz volt +ilyenkor, aki az anyaggal vv diadalmas csatt: ujjainak sztns +mozdulataival, temperamentumnak isteni sugallatbl, +egynisgnek szent egygysgvel alkot. Ilyenkor nagy, szrke, +boztos feje, szles orra, vaskos llkapcsa, kurta nyaka, ris +vllai, izmokkal prnzott domboru hta s oszlopos lbai egy +sember monumentlis sziluettjben jelentkeztek. Ilyenkor nmely +impresszionista dma egyenesen a karjaiba omlott volna, ha +Dmtr Jnos nem a legszemrmesebb s a leggyvbb reg gyermek, +aki valaha mintzft, vst s kalapcsot forgatott a kezben. + +Dmtr Jnos sohasem nyult kzzel a modelljhez, amita +meghzasodott. Felesgt, Van Roosen Herta brnt, a gazdag, +szp s negyvenkt esztendeje ellenre lenyos finomsgu szke +kis teremtst oly vallsos hitattal imdta, hogy ms +asszonyszemlyre csak nem nlkli s elvont szobrsz-szemmel +tudott rtekinteni. + +Pedig most mr a felesgt is csak hetenknt ktszer-hromszor +ltta bizalmas csaldi kettesben, ha ugyan bizalmassgnak s +csaldiassgnak szabad nevezni a reggeli vagy ebd alatt +eltlttt merev s szertartsos flrt, amit neki ez a majdnem +virgg, vagy kzpkori szonett finomodott, idegbeteg s rajong +kis hiszterika engedlyezett. Eleinte termszetesen nem volt ez +gy. t ve annak. Van Roosen brn akkor mr elvlt asszony +volt. Mnchenben ltta meg a szobrsz egy aktcsoportjt: Pris +elrabolja Helnt. Meghallotta, hogy Prist a mvsz sajt +magrl mintzta tkrbl. + +--n leszek a Helnja--kiltott fel ideges gynyrtl borzongva +a brn s fldhz vgva a Fleurs du Mal-t, gy tallta, hogy +mindennl szebb dolog a ragyog s ers egszsg s hogy a sajt +aktija nem sokkal marad mgtte a homrosi Helnnak. + +Dmtr mukkanni sem tudott, amikor rteslt az asszony +szndkrl. Nem tallt szavakat a vdekezsre, csak hajlongott, +blogatott s a szjaszlt nyalogatta. Igy hzasodott meg +zavarban Dmtr s arrl sem , sem a brn nem tehet, hogy e +hangulat nhny hnap alatt Helna impresszionista lelkben +elviharzott. Mgis, valahnyszor rgondolt az els hnapok +mithologiai szpsgeire, elglten s nmagt irigyelve suttogta +nedves ajkai kztt: + +--Megrte az a nhny hnap az utna kvetkez esztendket is. + +Ezekrl az esztendkrl nemcsak beszlni, de gondolkodni sem +szeretett Jnos. Egyetlen nagy, termszetes s szinte baromi +lemondssal intzte el a boldogtalansgt: ki tehet rla, hogy n +szeretem t s nem szeret mr engem? Sors bona, nihil +aliud,--ismtelgette magban ezt a fatalista mondst, amellyel +lelknek minden hborgst elsimtotta. + +Klnben is egyszer s egszsges lelk ember volt Dmtr, aki +jobb szeretett munka utn a mterem sttjben, vagy erdei sta +alatt pipzva elmlzni, fuvolzni, harmonikzni, srknyokon, +mesebeli alakokon, ris embereken, tengeri kalandokon, soha nem +ltott groteszk llat-figurkon eltndni, mint szoknya utn +futkrozni. Szerette a gyenge, csips, sznsavval lnktett +homoki bort s a srga, knny srt, amibl szervezete +rengeteget tudott megemszteni anlkl, hogy kedlyt tlzottan +felizgatta volna. Nla a mmor abban jelentkezett, hogy kedve +tmadt nagy birkzsokat rendezni, ha tallna maghoz val +rendthetetlen atltkat. Szeretett volna oly szpen dalolni, +ftylni, hegedlni, hogy a kvek is meginduljanak s a szobrok +tncra perdljenek rmkben. Szeretett volna katona lenni s +csatban verekedni, nagy veszedelmekben emberek lett +megmenteni, hajkat partra vontatni, bikkat megfkezni, +malomkvekkel dobldzni, cirkuszban lncot tpni, tzes paripn +nyargalszni, bebarangolni a vilgot, srknyok barlangjba +leereszkedni s fenevadaktl a fldet megtisztitani, Ha mst nem, +legalbb kbl szerette volna mindezeket kifaragni s ilyenkor +hallosan unta a mvszi rangjval jr ktelezettsgeket. s +unta az asszonyokat, akik nha hizelegtek neki, mskor +kignyoltk; a mvszeket, akik megleckztettk tudatlansga s +szent ignytelensge miatt; hzt, butorait s gazdagsgt, +amelyet a felesge csapong fantzija bujv, terhess s +knyelmetlenn tett a szmra; a hivatalos vilg nagykpsgt, +az iskola szrazsgt, a nagy urak leereszkedst s a cseldsg +arctlansgt. Unta, gyllte, eltkozta az emberek hdolatt, +kivncsiskodst s bizalmaskodst s sszeborzongott, amikor +trlaton, utcn, szalonokban, mg a templomban is utna suttogtk +ezt a szt: + +--A mester! + +Ilyenkor megszktt s nhny rra visszallitotta eredeti njt +maghoz val primitiv krnyezetbe. Elszaladt a Kztemet +tjkra, egy reg, csendes csapszkbe, amely kzel lvn a +sirkgyrakhoz, mindig tele volt iddogl kfarag-legnyekkel. +Odameneklt Dmtr s mr tkzben felcsillant a szeme arra a +gondolatra, hogy ejnye a mindensgit, ha j szerencsje s keze +gyessge cserben nem hagyja, ma dlutn hromszor egymsutn +kilenc babt t le a kuglizban. + +Meg kell ezek utn szintn vallanunk, hogy az lelke nem volt +nagy szenzcikra, tragikus szenvedsekre, vagy az nelemzs +mrtiromsgra val. A sajt egszsgnek rk forrsbl +tpllkozva, vgyai messze mgtte maradtak a lehetsgeknek. Ne +szptsk a dolgot, parasztember volt Dmtr, egyszer, de +zsenilis paraszt, akinek egsz ideglete leegyszersdtt a szp +formk s a megrgzitett emberi mozdulatok msolshoz. Ha nem +lett volna mvsz, akkor lovakhoz, krkhz, buzhoz s +kukorichoz tapad minden cspja a benne virul termszetes +sztnknek. Ezt pedig a fldbl, levegbl, erdbl, patakbl s +az des szleinek piros paraszt vrednyeibl szvta magba +csecsem gyermek s suhanc legnyke korban. + + + + +II. + + +Erdlyben, Gyergyszentmiklson szletett s mr gyermekkorban +csodjra jrtak a falubeliek.--Olyan kle van, mint egy +medvebocsnak--mondtk r az regasszonyok, akik tulozzk ugyan a +dolgokat, de nem szptik az igazsgot. Vaskos, formtlan s +kiss egygy arckifejezs legnyke lett Jancsibl, aki tz +esztends korban mr a kovcs mellett fjta a tzet s +irgalmatlanul szortotta markval a lovak bokit, amikor rtettk +a vasat. A legnehezebb kalapccsal gy csapkodta az llt, hogy +az egsz kovcsmhely rengett,--az ifju Vulcanos dolgozhatott ily +heroikus jkedvvel, amikor a Kentaurokat patkolta az Olympos +vlgyeiben. Jnos azonban mgsem maradt kovcs, pedig bizonyos, +hogy e tren is jelentkeny hrnvre tesz vala szert risi ereje +s keznek ritka gyessge miatt. A gigantikus testben ugyanis +finom s lmodoz gyermekllek pihegett. Nem flt a legvadabb +mnektl s megbirkzott a legsulyosabb prlykkel is; de nem +mert szemkbe nzni a hetyke s kacr kis parasztlnyoknak s +knnyekig elrzkenyedett egy histris nek hallatra. rkig +elbmszkodott a vsrosbdk olajnyomatain s porcellnfigurin; +gy szerette a virgokat, mint egy szerelmes hajadon; kpesknyv, +mzeskalcs-szentek, faragott botok, festett cserpednyek, +figurs tajtkpipk leirhatatlan lelkesedsre hangoltk s +megrikatta az orgonasz a templomban. Gyakran elbujt a kovcs +szrskertjben s agyagbl, fbl, kenyrbl, ablakos ttok +gittjbl alakzatot formlt a maga mulatsgra. Vgre is +otthagyta a mestersgt s a gyergyi agyagipari iskolba +kredzkedett. Apja is ezermester, fafarag, rejtlyes elmj +szkely; anyja finom telek ksztje, lomfejt, mesemond, +elimdkoz, ezerjfves asszony: nem csoda, ha a gyermeknek +inkbb kedve telt cifra tlak, korsk, cserpednyek, agyagvzk +ksztsben, mint lovak patkolsban. Az iskola igazgatja mr a +msodik esztendben felvitte Pestre. Csodagyermek gyannt +mutogattk. Csak gy fejbl, percek alatt a legcsodlatosabb +figurkat gyrta ki az agyagbl. + +Itt md felett megtetszett neki a Kerepesi-temet tjkn +letelepedett srkfaragk lete. Otthagyta az iskolt, htat +fordtott a csodagyermek minden dicssgnek s kfaraglegnynek +llott be Piacella Virgil mester mhelybe. Itt ismerte meg az +anyag sokfle fajtjt, a mrvny, a homokk, a grnit legbensbb +titkait, szn, kemnysg, finomsg, er, optikai s hangulati +hatsok tekintetben. Rjtt, hogy msmilyen k kell egy ifj +szz s egy grnyed munks, vagy egy marcona katona figurjhoz. +Mindent megltott, megrzett, kitapasztalt, ami a mestersghez +szksges. Mert jjel-nappal dolgozott. Kzben meghallotta, hogy +a kfaragst Olaszorszgban sokkal jobban rtik, mint akrhol a +vilgon. Elkszlt Olaszorszgba. Vgigbarangolta a lombrdiai +temetket s leszllt a mrvnybnykba, hogy a maga kt hatalmas +karjval fejtse a kvet. + +--A knek is van lelke, jelleme s szerelme, rme, fjdalma s +szeszlye--mondogatta szszerint rtelmezve a sajt szavait.--n +ismerem a kvet, a mindensgit,--tette hozz nrzetesen s erre +volt legbszkbb egsz letben. + +Legjobban szeretett volna mindvgig kfarag maradni s keze +all, minta nlkl, a maga esze-szve, lobog fantzija utn +egyre-msra nttek volna ki a Madonnk, Pitk, bsul szentek, +fklys angyalkk s pihen oroszlnok. + +--De gy mgsem mehet tovbb, kr az ily tehetsgnek +elkalldnia--erlkdtek bartai, csodli s protektorai s a +legnyt elvittk Bcsbe, hogy megtantsk az alkots titkaira. + +Ekkor mr a harminc fel jrt az ris test, csecsemlelk s +htatos szv reg kfaraglegny. + +Bcs. Itt gy jrt a szkely parasztfi, mintha egy Luther +korabeli nmet szerzetes, egy 1550 eltti angol kurta nemes, vagy +Rabelaisnek kortrsa, egy faragatlan francia katona becseppent +volna a Mediciek udvarba. Amaz holtra rmlt Accolti Bernt s +Fregora Constanza asszony, Macchiavelli s Aretino krmnfont, +szellemes s finom lceldseitl, a tonus emelkedettsgtl, az +evs, tnc s zenls elegancijtl, a trsasgi +illemszablyoktl s a csiszolt erklcsk szmtalan +tilalomfjtl; Dmtr Jnos pedig, aki sztndjai, sikerei, +bven hull honorriumai rvn a Hellmer-iskola legjobb +trsasgba keveredett, sznhzba s jjeli mulathelyekre, a +Prterbe s bdeni kirndulsokra vetdtt, szp ktszobs +laksban lakott, reggelijt tkrs-mrvnyos, fresks, +bronzportls kvhzban klttte el,--szvdobogva, ijedt +llekkel tnfergett az j krnyezet knyelmetlen s kimrt +szoksai kztt. + +Ahogy vgighallgatta kollginak knnyed s tartalmas csevegst, +a tanrok mly jrat fejtegetseit, sszeszorult a szve a maga +faragatlansga s tudatlansga miatt. Beismerte, hogy a szllodk +s ttermek pincrei, a tnctermek kis tncosni, a virgrus +lnyok s az olcs modellek magasan felette llanak az +gyergyszentmiklsi modornak. A magyaron kvl egyetlen nyelvet +sem rtett, kivve husz-huszont tszli s kocsmai olasz s +nmet kifejezst. Magyar lapokat olvasgatott, de mindig elakadt a +llekzete, ahogy az jsgok hasbjairl egy szdletesen +kompliklt s finoman elrendezett trsadalmi, politikai s +tudomnyos vilg meredt felje. Alig lehet elkpzelni, mily +megdbbens fogta el, amikor megtudta, hogy az llami letnek +min bonyolult a gpezete, mily sok statisztikai, gazdasgi s +trtnelmi ismeretre van szksg, hogy valaki a legkisebb +krdshez hozzszljon. Nem csoda, ha azt hitte, hogy az jsgok +minden sort eurpai lngelme, egyetemi tanr, akadmikus, vagy +polihisztor reg blcssz rja. Az ujsgokbl jtt r, hogy neki +sejtelme sincs a brzrl, a hitelgyi, ipari, kereskedelmi +berendezkedsek elemeirl, hogy sohasem hallott semmit a +kzlekedsi eszkzk technikjrl, legkisebb ismeretei sincsenek +az orvosi, llektani s fizikai tudomnyok terletn, nem rti a +szakkifejezseket s latin idzeteket, nem jrtas a sznhz, +tncmvszet, divat, trsasgi szoksok titkaiban s hirt sem +hallotta az archeolgia, stilusismeret, btorok, kszerek, ruhk, +toilette-eszkzk tudomnynak, amirl pedig mg a modell-lnyok +is gy beszltek, mintha desanyjuk tejvel szvtk volna magukba +annak ismerett. A perzsasznyeget nem tudta megklnbztetni a +nmet gyrak teppichjeitl, az irodalmat a modern sznmvektl, +Ruskint a praerafaelita mvszettl, az urat a milliomostl, a +szocialistavezreket a szocializmustl, a riportereket a notorius +hazudozktl, a kritikusokat a nagykp csizmadia legnyektl s +a secesszionistkat a szllel blelt laksberendezsi +gynkktl. Sajnos, Dmtr Jnos csaknem harminc ves volt mr +s mg nem ivott Cliquot-t, nem ltott orosz balletot, nem volt +spiritiszta szenszon, nem lt automobilon s nem lvn +uriasszony szeretje, nem szagolt mg levendula-illatot prisi +csipkefehrnemn. + +Dmtr ltta, hogy az fantzijn kvl van egy szles s +ragyog vilg, amelynek csak a kertsn pillanthat be nha, de +magv nem teheti sohasem. Ez nem bntotta tlsgosan, de +flszegg tette s zrkzott. A nagy stlust nem szerette s nem +kvnta, de a maga kicsinyes kedvtelseit, polgri szoksait s +naivitsait restelni kezdte. Fogta a knyveket s kiteregette maga +eltt, hogy felhabzsolja tartalmukat; csak gytrelmet s mg +nagyobb flnksgt mertett azokbl. Nekifekdt ht a munknak, +hogy annak boldogsgval s dicssgvel ellenslyozza trsadalmi +fellpsnek s tudatlansgnak goromba fogyatkozsait. A +knyvekbl csak szavakat olvasott, de a munka derekasan haladt +elre s kt esztend mlva kijelentettk rla, hogy a legnagyobb +szobrszok gniusza vajudik a mveiben. + +Egyebekben boldogg tette, hogy csak tiszteli, csodli s +bartai vannak s egyszer paraszti modora nem rt a nimbusznak +s szavai helyett aktjait s kompoziciit mrlegelik. Mindenki +szerette s ennek tiszta szvbl rvendezni tudott, nem +gondolvn arra, hogy a talentumokat mindenki tmogatja addig, +amig fellrl kezelhetik s htra kapaszkodva, vele szemben a +protektort jtszhatjk. + +s ekzben eljtt az asszony is. Nrnak hvtk, rajong, +hibtlanul szp, ragyog fekete szem, de tehetsgtelen kis +szobrszleny volt, aki egyenesen felknlta neki az els +szerelem gi ajndokt. Rla mintzta eurpai hir alkotst, +Nausikaat, amint Odysseus eltt a tenger partjn megjelenik. +Ekkor fogamzott meg elmjben, hogy dombormben illusztrlja majd +e homerosi kalandor naiv hstetteit, amelyek az gyermekded +kedlyt mindennl jobban rdekeltk. + +A szobrsznvendk Nrrl mintzta els remekmvt, de tbb +sohasem merte modellnek hasznlni szerelmt. Oly magasra emelte +t htatos rajongsban, hogy elrmlt attl a gondolattl: a +vilg szjtt bmulsnak kitenni az imdott test intim titkait. +A frfi fltkenysge bizonyra nem egy remekmtl fosztotta meg +az emberisget, de Dmtr azt tartotta, hogy a mvsz minden +dicssgnl tbbet r, hogy Nra szpsgnek misztriuma egyedl +csak az szmra nyilatkozik meg. Mikor aztn Nra kiszakadt a +Hellmer-iskola ktelkbl, Dmtr szomoran utrakelt, hogy +Prisban, Rmban s a grg fldn tanulmnyozza az antik +szobrszatot. Most, hogy mr nem ltta, hideg fejjel tudta +rekonstrulni Nra testnek klasszikus szpsgeit s belevitte +azokat az antik istennk elgondolsba. gy rezte, hogy most, az +elviharzott szenvedlyek utn, tkletesebben ltja az l +remekmvet is. Rjtt, hogy a nagy mvszethez szksges a +szerelem; de az is kell, hogy a szerelem mr a mlt legyen a +remekmvek szletse alkalmval. Igy van ez minden mvszetnl, +kivve taln a zent. mbr ki tudja? Minden ember egy +individulis kis vilg s bolond az, aki az sszes teremtmnyeket +kzs trvny al akarja vonni az ggs tudkossgban. + +Az bizonyos, hogy Dmtr Jnos hamar eurpai hr szobrsz lett. +Hazahvtk Pestre, a kormny kinevezte professzornak, a kirly +rendjelekkel tntette ki, de a mvsz legjobban annak rlt, hogy +zvegy desanyjt felhozathatta Gyergyszentmiklsrl s +vasrnaponkint, mint a mncheni Stuck, cilinderbe, fekete +redingotba, lakkcipbe gavallrosan kiltzkdve, megstltatta a +fejkends, feketeruhs, ppaszemes, szeld reg parasztasszonyt a +dunaparti korzn s a Stefnia-t lombjai alatt. + +t vig tartott ez az idillikus let, akkor a gyenge, beteges +anyka kivonult az antik istenek, kzpkori szentek, trtnelmi +hroszok, llamfrfiak s mgnsasszonyok mrvnykpmsai kzl, +ki a Kerepesi-temetbe. A mvsz stilizlt falusi feszletet +lltott a srdombja fl, olyant, amin Gyergyszentmikls +hatrn, az t keresztezsnl llott, sovny, vrzfej, +tviskoronzott, kecskeszakllas Krisztussal, amint lba alatt a +nzreti Mria zokog a fjdalomtl. Mriban az desanyja +vonsait rktette meg, gyermeki hitattal gy vlvn, hogy +nincs mltbb emberi llek, aki az r lbnl helyet foglalhatna, +mint az szerelmes szlje. + +Ez volt az els szobra, amelyben az emberek, klnsen kartrsai +s a kritikusok, szmos feltn s sajnlatos hibt fedeztek fel +s gncsolni sem tallottk az alkotjt. + +--A Mestertl bizony tbbet vrt volna az ember. A Krisztus +hatrozottan csnya, Mria pedig unalmas. + + + + +III. + + +Jnos teht szdt gyorsasggal haladt a siker meredek +orszgtjn felfel, fel egszen a Van Roosen brn szerelmig, +a zugli villig,--a fejedelmi vagyon, a dicssg s a kortrsak +bred irigysgnek, az ifj s improduktv eszttk +lekicsinylsnek zenitje fel, Dmtr maga is megdbbent, nha a +sajt nagysgtl s homlyosan rezte, hogy a talentum, mihelyt +ledobja htrl a rkapaszkodott protektorokat, kezd +ellenszenvess vlni s kihvja maga ellen a gylletet. Pedig +mindent elkvetett, hogy elkerlje a feltnst s rendes ember +legyen, ahogy azt a nagy Ruskin elrja. Beltta, hogy +legokosabb, ha az ember jegyzknyvet tart magnak s minden +reggel beirja a napljba: hnyadika van s esik-e az es; simra +fsli az erklcseit; elbb a mellnyt hzza fel s csak aztn a +kabtjt; naponta nhny juhbrbe kttt knyvet vsrol s +szivarjt nem az g vgvel fogja a szjba; csinos ruht hord +s kifjja az orrt, ha nths. + +Mindezeknl fogva egymst rtk a nyakba zdul kitntetsek s +egy este a szpmvszetek minisztere maghoz hivatta s kzlte +vele, hogy megkapta a szksges szavazatokat az akadmiai +tagsghoz. + +Dmtr, aki egyszer lelk frfi volt, a gncsot fj szivvel, +az elismerst ujjong rmmel szokta elfogadni. Nagyboldogan +ballagott hazafel, mint egy mmoros gyermek az els csk utn. +Srni, dalolni, lelkezni, verekedni, duhaj tncot jrni, az +egsz vilgot boldogg tenni--ezt szerette volna Dmtr s +majdnem flbe sgta a sarkon gesztenyt rust kofaasszonynak: +akadmikus vagyok, lelkem s sietek hrt vinni errl a +felesgemnek. + +Elszr teht arra gondolt, hogy a j hrrel felesghez, Van +Roosen brnhz szalad. De eszbe jutott, hogy az most az olasz +konzul estlyen szrakozik. Valaki eltt pedig ki kell ntenie +boldog bszkesgnek tlrad serlegt. Szvhez legkzelebb +llott a Kztemet-ti korcsma, Piacella r s derk kfarag +legnyei. Kocsiba vgta magt s 15 perc mlva mindenki tudta a +vendglben Dmtr szobrsz tudomnyos karrierjnek +szenzcijt. + +--ljen a Mester!--harsogta a kfaragk krusa s temrdek ers +aszubor kerlt ez alkalommal a tarka abrosszal letertett hossz, +keskeny asztalokra. + +--Sors bona, nihil aliud--vdekezett Dmtr szernyen s +zavartan elkrkedett kzdelmes fiatalsgval s az egyszer +kzmves tisztessgt flbe helyezte a hiu sikerek bizonytalan +dicssgnek. + +--Labor omnia vincit,--fitogtatta klasszikus mveltsgt s +helyet foglalt az asztalfn, a zld zsalugteros, rezeds, +musktlis s rvcsks ablak alatt, kigombolta mellnyt s +hosszszr pipra gyjtott. + +--Hallom, hogy sztrjkra kszlnek a kfaragk?--krdezte +szemrehnylag a legnyektl.--Hej az n koromban mskp +csinltuk a dolgot. Reggel t rakor mr munkban izzadtunk s +este az Angelus szltott haza vacsorhoz. s a Krisztusok, +Mrik, fklys ifjak s gyszol oroszlnok gy nttek ki a +mrvny- s homokk-kockkbl, mint erdben nyri es utn a +gomba. s nem tudtuk, mi a szocilis osztly-ntudat, ki volt +Marx s hogy kevesebbet is lehet dolgozni, mint napfelkelttl +napnyugtig. + +A kfaragk ittak s iparkodtak gnyos s flnyes arcot vgni e +szellemtelen s maradi beszd hallatra. Szemkben azonban titkos +meghatottsg ragyogott s nyeldekljk kiszradt arra a +gondolatra, hogy a szobrsz valaha pp gy vste a feliratokat, +mint k s ma az orszg egyik leghresebb embere, akinek +automobilja s fri palotja van s mltsgos rnak hvjk a +cseldei. Ezt reztk a szobrszlegnyek, mbr sohasem hallottak +Tarde: Trsadalmi capillaritas cim munkjrl. Hiba, a +kfaraglegnyek mg a trsadalmi osztlyntudatrl, a proletrok +vilgszolidaritsrl s a munkabremelsre irnyul gazdasgi +harcrl is lemondanak, ha arrl van sz, hogy bellk ers +akarattal szobrszmvsz, vagy esetleg srkgyros is lehet. +Vannak kfaraglegnyek, akik mg a termelsi eszkzk kzs +tulajdonbavtelt is arra akarjk felhasznlni, hogy maguknak +kln elnyket, kivltsgokat s gazdasgi monopliumot +szerezzenek. Ilyenek a kfaragk s ebben nagyon hasonltanak a +kmivesekhez, a vaseszterglyosokhoz, a trsadalomtudomnyi lapok +szerkesztihez, a politikusokhoz, a kereskedkhz, a +fldbirtokosokhoz s a papokhoz. + +Dmtr Jnos szociolgiai elveit nyiltan csak Piacella Virgil, a +srkgyros helyeselte. Egyebekben azonban korntsem volt Dmtr +szemlytl annyira elragadtatva. Ez a zsugori s fenhjz olasz +fiatal korban maga is szobrszmvsznek kszlt, de lmait fel +kellett cserlnie a srkgyros szmtalan millijval. A +millikat rendjn lev dolognak tekintette, de az egsz vilgot +felelss tette azrt, hogy benne a legnagyobb szobrsz-lngelme +veszett el a sors mostohasga, a millik s az emberek irigykedse +miatt. Dmtrt is vetlytrsnak tekintette, br elismerte, hogy +van egy ritka j tulajdonsga: rendesen fizet s alku nlkl, ha +agyag vagy gipszmodelljeit faragtatja. m ahol csak tehette, +clzsokat ejtett el arrl, hogy Dmtr vgre is mindent a +felesgnek ksznhet. + +--Van Roosen brn hozza a milliomos megrendelket, az +arisztokrata mgyjtket, a klfldi dmkat, az llami +megrendelseket, mert Dmtr ugyan elsrang mesterember, baromi +szorgalm iparos, valsgos gyrimunks, gipszhordr, +mrvnyfal, ntmester ... mester, az m a teremtsit, igazi +ntmester ... a fiam nagyszeren megllaptotta, hogy +tulajdonkppen nem is mvszet, amiben Dmtr mesterkedik, de +... Olyan az, mint a szmolbvszek, tncakrobatk, cllvk s +zenevirtuzok produkcija: egy agybeli rszleges tulfejlds +eredmnye, egy tehetsgtelen ember brillins sztneinek +kicsapongsa. A hvelykujja, az teremti az alkotsait, a hogy +Garibaldi fiam kifejezi magt. + +Piacella mester, ltva, hogy a kfaraglegnyek mily hitattal +tekintenek Dmtrre, most is helynvalnak tallta megjegyezni: + +--Rnkfrne mr, hogy hajtsokat, friss rgyeket s ragyog +tavaszi lombozatot kapjon a kpzmvszet elaggott, korhad fja. +n amond vagyok, hogy a fiatalsg a jv. Fiam, Piacella +Garibaldi, most olyan eszmket ... + +Dmtr igazat adott a gazdag srkgyrosnak, csak hozztette: + +--Dolgozni kell, bartom, dolgozni, mint az igavon baromnak. + +s eszbe jutvn, hogy egy megkezdett mintjt elfeledte nedves +ronggyal letakarni, sietve kifizette bort s eltvozott. + +Amikor knn volt az ajtn, Piacella Virgil halkan odadrmgte az +els segdjnek: + +--Dolgozni kell, az igaz. De aggyal kne dolgozni, idekkal s +eszmkkel, a teremtsit neki. Nekem is volnnak eszmim. Csakhogy +az n reg oldalbordm, az Isten bocsssa meg neki, tbbre +becsli a hjaspogcst s szilvriumot, mint a konzulok s +miniszterek bartsgt. Ez az n bajom, csm ... + +Dmtr pedig gyalog baktatott hazafel, mert tkzben ki akarta +eszelni, hogy mint mesli el felesgnek az akadmiai +kitntetst. Egy fordulnl kopottas, sovny fejkends asszonynak +majdnem a sarkra lpett. Az asszony mellett kis gyermek +tipegett, srva, szepegve, knyrgve, hogy nem birja tovbb, +vegye fl az anyja, vagy adjon enni, vagy fektesse le, mert +fradt, mert hes, mert beteg ... Dmtr mrhetetlenl fjdalmas +kesersget s sznalmat rzett flszaladni, kiterjeszkedni, +elhatalmasodni a szvben, hogy amikor akadmikuss lett, akkor +egy szegny klyk leroskad a nyomorsgtl, mert a sok batytl +nem jut neki mr helye az anyja karjain. Krlnzett, hogy kocsit +fogadjon neki, kocsinak hre-hamva sem volt, kromkodott egyet, +mert nem brt a jsgval, aztn kapta magt, flmarkolta a kis +emberkt, ris karjra vette s nyjasan, szgyenkezve +mentegetztt az asszony eltt. + +--des lelkem, engem ma bevlasztottak az akadmiba, hadd vigyem +egy kicsit a porontyot. + +Az asszony azt gondolta, hogy az urak bolondsgaibl, lm, nha +jcselekedet is kivirgzik, hagyta teht a dolgot s sztlanul +ballagott a csecsemt viv Nagy Kristf oldaln. Dmtr kzben +megbnta, hogy akadmikus mivoltval krkedett, ennlfogva +magyarzatul hozztette: + +--Sors bona, nihil aliud. + +--Ugy van--blintotta a menyecske, aki szt sem rtett a +magyarzatbl, de boldog volt, hogy fia az les frfi karjn +elszenderedett. + +A Hermina-t sarkn azonban vratlan katasztrfa trtnt. Egy +bizonytalan jrs, halkan kromkod kopott munkszubbonyba +tkztek bele, a zubbonybl flvetdtt egy spadt arc, az arcbl +kt villog szem, a szemekbl kilobbant a meglepets, a gyan, a +dh s a bossz s az asszony elsikoltotta magt. + +--Jzus Istenem, az uram! + +Dmtr majdnem kiejtette kezbl a gyereket, a frje pedig +elordtotta magt: + +--Megcsptelek benneteket, dgk! + +s becstelen nstny-kutynak mondta felesgt, aki jjel a +szeretjvel csavarog. + +--Most mr tudom, hogy ki az apja ennek a kukacnak--vlttt +magnkvl s flemelte klt, hogy Dmtr arcba sjtson +veszett haragjban. + +Dmtr a bal karjban a gyereket tartotta, jobbjval pedig +elhrtotta az tst. m, szerencstlensgre nem a nemeai +oroszlnnal, csak egy rszeg cementmunkssal llott szemben s +gigantikus klvel oly ersen markolta meg a felje sjt +karcsontot, hogy az sszeroppant. + +--Gyilkos! Segtsg!--ordtott a fjdalmban tehetetlenl vergd +ember, jtt az rjrat, s Dmtrt, a ncsbtt, az utonllt, a +gyermekrablt, a gyilkos mernylt bekisrte a rendrsgre. + + + + +IV. + + +--Neve? + +--Dmtr Jnos. + +--Kora? + +--Negyvenht. + +--Vallsa? + +--Rmai katholikus. + +--Laksa? + +--Budapest, Zugli-t 2. + +--gyrajr? + +--Nem krem, sajt laksom van. + +--Foglalkozsa? + +--Szobrsz. + +--Srkfarag? + +--Igen, az is, knyrgm. + +--Gazdja van? + +--Magamnak dolgozom. + +--Irja csak: munkanlkli!--diktlta az ellenr, a rendri +rszoba vezetje, szleshomloku, vrsorru, dohnyos bajusz, +recseghangu Cerberusa az igazsgszolgltatsnak, a kztemet +krnykn.--Munkanlkli csavarg kfaraglegny, lltlag +Dmtr Jnos --sztagolta hivatalos haraggal a jegyzknyvvezet +napidijas--(majd megltjuk, igazat mond-e a j madr) ma jjel 10 +ra 30 perckor orvul megtmadta Vkony Gyrgy betonmunks +felesgt, aki hrom ves Sri lenyval gyantlanul (rja: +gyanutlanul) ballagott hazafel. + +--Igy volt az, asszonysg?--fordult a sarokban szepeg anyhoz az +ellenr. + +--Igy volt, instlom--knnyezett a csinos arcu, halavny szke +menyecske s vdleg vonta maghoz a gyermekt. + +--A tmads gyermekrablsi szndkbl trtnt, amit az is +bizonyt, hogy a ksbb helysznen megjelen trvnyes apt, +Vkony Gyrgy betonmunkst (lakik Hthrsi-t 4.) klcsapssal +htulrl orvul lettte, gy, hogy annak a mellkelt orvosi +ltlelet szerint nyolc napon tl gygyul felkarcsonttrst s +zzdst okozott. Igy volt ez, Vkony? + +--Igy volt, instllom--sziszegte a megsrlt munks s Dmtr +fel kptt tehetetlen indulatban. + +--No, ez rendben van--mondta az ellenr a flhborods, a harag, +a fenyegets s a hatalmaskods hsz v ta begyakorlott +hangslyozsval.--Magnvd folytn megtesszk ellene a +fljelentst jjeli csendhborts, szemlyes szabadsg +megsrtse, utcai botrny okozsa, gyermekrabls ksrlete, +slyos testi srts s szemrem elleni vtsg elkvetse miatt. + +A szobrsz az utols szavak hallatra riadtan flttte a fejt. +rezte, hogy a sor elejn felsorolt vtkekben --ha gy vesszk, +valamennyire, legalbb a ltszat szerint--hibs. De az egsznek +mi kze a szemremhez? Ez ellen protestlni prblt. + +--Hallgasson, vn csirkefog--vlttt r a rendrellenr,--azt +hiszi, nem tudjuk, hogy tkzben erklcstelen ajnlatokat tett az +asszonysgnak? Ugy-e Vkonyn? + +--Igenis, instllom,--knnyezett a menyecske s szp, nagy kk +szemt fjdalmasan az urra emelte --pedig semmivel sem +szolgltattam rja okot. + +--Elg!--ordtotta a rendr s legnyeivel egy ktlps szles s +hromlps hossz cellba vitette a mvszt.--Majd holnap reggel +tksrik a fkapitnysgra! --kiltotta utna fenyeget hangon. + +Itt aztn magra maradt a szobrsz, Dmtr Jnos mltsga, a +Grand prix s a nagy llami aranyrem tulajdonosa, akit a +Tudomnyos Akadmia nhny nap mlva tagjai sorba vlaszt a +kultuszminiszter javaslatra. Ksznhette ezt annak, hogy puha +inge s borzas olasz kalapja, nagy, szlestalpu cipje s szrke +felleghajtja hasonlatoss tette t a krnyken lzeng +kfaraglegnyekhez. Ksznhette annak, hogy hirtelen +megrknydsben elfelejtett hivatkozni j bartaira, a +belgyminiszterre s a fkapitnyra; hogy nem kiablt +hangosabban, dhsebben, lesebben, mint a rendrellenr s +merthogy tiszta, gyermekes, megilletdtt szvben megllott a +vr, arra gondolva, hogy milyen botrnyt csinlt az ostoba +fejvel, hogy nyomorkk tett egy ktkezbl l munksembert s +rossz hrbe hozott egy rtatlan kkszem menyecskt ... Mire +eszbe jutott, hogy taln vdekezni is lehetne, mr ks volt, +ott llt a szoba sarkban egy gyuladt szem zsebmetsz s egy +rongyos szoknyju, rosszszagu utcai leny trsasgban, akik +torkuk szakadtbl rhgtek rajta s komisz reg szoknyavadsznak +csfoltk jkedvkben. + +Nhny percig sztlanul llt ott s az undorods testi +rosszulltben azt sem tudta, mitv legyen. De aztn eszbe +jutott felesge, van Roosen brn s kimondhatatlan fjdalom +szrta t a szvt. Mit gondol majd rla az az asszony? + +--Eh, ez gy nem mehet tovbb--gerjedt fl lelkben a +mltatlankods s elhatrozta, hogy nem tlti itt az jszakt. +Kimegy a rendrellenrhz s igazolja magt. Jjjn, aminek jnni +kell, de legalbb otthon vrja meg, mg az igazsgszolgltats +szrny gpezete megindul s vgighengereli az keser s +szerencstlen lelkt. + +--Dmtr Jnos, szobrszmvsz vagyok, most vlasztanak be az +Akadmiba, engedjenek szabadon. Majd holnap jelentkezem a +fkapitny rnl--harsogta oroszlni hangjn trelmetlenl, +mltatlankodva s elkeseredetten.--Engedjenek haza, a mindensgit +... + +s slyos klt rtette a kilincsre, amely zrva volt, de ilyen +gigantikus nyomsnak nem tudott ellenllni. Az ajt kifordult a +sarkbl s bezuhant az rszobba. A pihen rendrk flugrltak, +fegyverk, utn kapkodtak, flcsavartk a villamoskrtt, +ssze-vissza futkostak a szobban, spjukba esztelenl +belefjtak, kromkodtak s az asztal alatt fllltott szdavizes +vegeket nagy csrmplssel flrgtk. + +--Hej, szkni akar a gazember! Segtsg! Gyilkos! --sikongatott a +rongyos szoknyju, srgahaju nmber a sarokbl.--Fogjk meg a +szkevnyt!--kurjantott lelkesen a zsebmetsz s felhasznlva a +zavart, kereket oldott s megugrott az rszobbl. + +A rendrk ezalatt rvetettk magukat Dmtrre, puskatussal +agyba-fbe vertk, letepertk s sszektztk. Mikor ott fekdt +a padozaton, nhnyat mg rgtak rajta, aztn otthagytk +megktzve, tlegektl elbortva ... + +Igy gytrdtt Jnos msnap reggel nyolc rig ... Eleinte apr +srga szemeibl slyos knycseppek grdltek al; szve +kimondhatatlanul fjt szgyenben s elkeseredsben; az +tlegeket fl sem vette, de a sors otromba igazsgtalansga +hallosan megsebezte a lelkt. Ksbb azonban csendesen +elmlkedni kezdett. + +--Ez mr sokkal tbb, mint amit egygy jhiszemsgemmel, gyva +megrknydsemmel s meggondolatlan hevessgemmel kirdemeltem. +Teht vge is van a kellemetlensgeknek. Holnap jn a +kimagyarzkods s n is, meg a felesgem is jt nevetnk a +sikerletlen kalandon. + +Amikor ksbb megint sajogni kezdett a szve tjn s +felgaskodott az nrzete, a hisga, a szemrmes polgri +tisztessgrzete, amikor eszbejutott szles, puha, ruganyos s +tiszta gya, amely utn minden csontja svrogni kezdett, jra +megvigasztalta magt. + +--Baj, baj, nagy szerencstlensg, de nem trtnhetett volna +rosszabbul is? Tegyk fel, hogy annak az embernek, Vkonynak, +vagy hogy hvjk, revolver van a zsebben s azzal lepuffant, mint +egy kutyt? Az ember soha sem tudja. Hanem az bizonyos, hogy +igaza van a felesgemnek: mindenki csak a maga rangjhoz val +helyen, krnyezetben, idben mutatkozzk. Tulajdonkpen mit is +keresek n a kfaragk kocsmjban, vagy ha mr nem tudok +leszokni rla, mirt nem jrok jjel autn vagy brkocsin? Igaza +van a felesgemnek! + +s mr csak nmagra tudott haragudni, mbr ksbb eszbe +jutott, hogy az ember, hiba, soha sem lehet elg vatos. Ez +ppen olyan elemi csaps, mintha Ruskin, vagy Tolstoj, vagy Payot +feje fltt lecsapott volna a mennyk ... Vajjon mit +tancsolnnak ezek az urak: ily esetben mi a ktelessgk a +mvszeknek? + +Amire kivirradt a reggel, Dmtr szelid rezigncival adta magt +t a sorsnak s nmn, bnbnan s megtisztult llekkel lt a +tolonckocsira, amelyen a fkapitnysgra szlltottk. + +Alig vette szre, hogy ott ll kt rendr kztt az gyeletes +kapitny eltt. + + + + +V. + + +--Neve? + +--Dmtr Jnos szobrszmvsz, a mesteriskola igazgatja. + +A rendrkapitny, akinek keskeny arcn a kielgtetlen ignyek, +az el nem rt vgyak s a meg nem valstott illzik halvny +rzsi gtek, aki jl szabott, puha s elegns egyenruhjban +bizonyra nagyon tetszett a nknek, aki knosan polt krmvel +eddig szrakozottan vakarta az llt, most hirtelen felugrott s +knnyedn megtallta azt a gesztust, amellyel vgt veti a +szituci knos voltnak. + +--Maguk kimehetnek--parancsolta a rendrknek. Aztn Dmtr fel +fordult: + +--Az Istenrt, mltsgos uram, hogy kerl n ide? + +A szobrsz szeliden mosolygott. + +--Tessk a jelentst elolvasni. + +A kapitny sebtben vgigfutotta a rendrellenr jelentst. +Aztn elmosolyodott, gyengden s elegns bizalmaskodssal +megfogta a mvsz karjt s a divnra ltette. + +--Oh ezek a tkfilkk!... Nem is kpzeli a Mester, mily sok bakot +lnek e faragatlan, hi s hatalmaskod bugrisok. + +Aztn felemelkedett helyrl s mint egy tisztelg kldttsg +sznoka, a mvsz el toppant: + +--Mltsgos uram! Mieltt jelentst tennk felettes hatsgomnak +s a hibs rendri kzegeknek nemcsak alapos kitantst, de +egyben plds megbntetst is indtvnyoznm, aminek, szent +meggyzdsem szerint, meg is lesz a kivnt eredmnye, arra kell +krnem nt, hogy cseklysgemtl mltztassk elfogadni a +bocsnatkrst, amelyet a megtvedt rendszeti szervezet nevben +ezennel tiszteletteljesen van szerencsm flajnlani. Az orszg +bszkesge, az eurpai hir mvsz, a magyar faj halhatatlan +gniusza ... + +--Oh krem, krem--dadogott Dmtr--ez tulzs ... n voltakppen +... hogy is mondjam csak ... hiszen alapjban vve, bizony +risten, k nem hibsak. + +Dmtr izgatottan nyalogatta ajkait s hatalmas klvel +verejtkez homlokt tgette. + +--Ami igaz, az igaz, csakhogy ... + +--Csakhogy--vgott kzbe lelkeslten a kapitny --a mi +legnysgnk mg mindig hijn van a disztingvl kpessg +legelemibb kvetelmnyeinek is. Azon kezdem, kedves j mltsgos +uram, hogy nem szgyene-e az llamrendrsgnek, hogy akad egy +olyan rparancsnok, aki az alkotmvszet flkent fejedelmt, a +mi halhatatlan s bszkn szeretett ... + +A szobrsz e pillanatban nem kvnt egyebet, mint hogy +megugorhassk a bkok s bocsnatkrsek e viharos zpora ell. + +--A felesgem ...--szaladt ki piros, nedves ajkai kzl az a sz, +amely most egsz ntudatt megsemmistette, mint ahogy a napsugr +flissza a nyri vizek prolgst.--Semmi, semmi ... csak n mr +szeretnk hazaszaladni, uram. + +A kapitny szeretetremltan mosolygott. + +--Ne mltztassk nyugtalankodni. Oh a vletlen j kezekbe adta +nt, becsletemre. Nekem is van egy kis gyjtemnyecskm. Kpek, +szobrok, antikvitsok, mipari trgyak, rgi broktok, damasztok, +hmzsek ... korltolt anyagi eszkzeim, sajnos, mondhatnm, az +anyagi eszkzk teljes hinya meggtol abban, hogy valamireval +gyjtemnyrl lmodozhassam, de mgis van egy megbecslhetetlen +kincs a birtokomban, igaz, hogy csak kicsinytett reprodukci, de +magtl a mvsz keztl: Nausikaa, amint Odysseus eltt a +tengerparton megjelenik. Csodlatos remekm, talapzatn az alkot +lngelme kzjegyvel: Dmtr I. 1895. + +A kapitny itt megllt, felnzett a fsts mennyezetre, +tekintett htatosan odatapasztotta a villanylmpa kampjra, +mintha csendes hlaimt kldene a Magassgbelihez, amirt pen t +vlasztotta ki ,,Nausikaa a tengerparton, Dmtr I. 1895." +szerencss tulajdonosul. + +Dmtr szve is felmelegedett s azon trte az eszt, hogy +uristen, mi mdon kerlt az a derk rendrhivatalnok birtokba. E +pillanatban mindennl jobban rdekelte a kis szobor--Nra +emlke--s annak titokzatos trtnete, de nem merte megkrdezni, +mert flt, hogy ezzel j s vgevrhatatlan elbeszlsnek nyitja +meg zsilipjeit, pedig kimondhatatlanul szeretett volna +hazamenni. + +A kapitny azonban cigarettval s pohr likrrel kinlta. + +--Drga Mester, ami a feljelentst illeti, az egy pillanatig se +okozzon nnek aggodalmat. Oh, a vletlen j kezekbe sodorta +nt--ismtelgette nelglten s sokatmond szemhunyorgatssal, +mikzben pompsan csiszolt krmeit megcsillogtatta a mvsz szeme +eltt.--Oh, nem hiba vagyok gyermekkorom ta bolondja a +szpsgnek, a sznbe, formba, vonalba, fnybe s rnykba +finomodott rzkisg, a szublimlt erotikum, a pogny +testkultusz, az antik letrmk grande passione-jnak. n tudom, +hogy a mvsz nem knyszerthet ugyanazon trvnyek, trsadalmi +konvencik s erklcsi babonk korltai kz, mint az +adhivatalnokok vagy a gabonakereskedk. A mvsz temperamentuma +a nyrspolgr-fantzit gyakran elkpeszti a maga dionizoszi +kicsapongsaival. Ismerem a cinquecento trtnett s ppensggel +nem botrnkozom meg azon, hogy Benvenuto Cellini leszrta +ccsnek gyilkost, Maffio di Giovanni rendrfnk pribkjt, meg +Pompeot, aki brgyilkosokat fogadott fel ellene. + +--De uram,--tiltakozott az sszehasonlts ellen Dmtr--n ... + +--Tudom, tudom, nt csak a mvszet tern szabad sszehasonltani +a cinquecento legnagyobbjaival, --bkolt szaporn a kapitny--n +csak azt akartam illusztrlni, hogy a mvsz az ms, mint a +kznsges haland. Ami pedig az egyszer munksasszonyt illeti, +Istenem, ezt csak bizzuk Erosz s Afrodit kifrkszhetetlen +akaratra. Mvelt ember, aki a pszichopatolgia s az erotikus +rendellenessgek tudomnyban jrtas, soha semmin sem +csodlkozik. Mit tudjuk mi, vakon, siketen, zls s szagls +nlkl bolyong, otromba laikusok, mit tall a mvsz az egyszer +ltny, a foszlott ruhadarabok, a kopott nagykend s a durva +vszonnemk alatt! Heine Matildja nagyszer plda arra, hogy ... + +--Uram, az Istenrt,--knyrgtt a szobrsz --n olyan dolgokat +beszl itt nekem ... + +-- ...amiket ugyebr nem vrt egy kihgsi rendrkapitny +hivatali szobjban?--hzelgett magnak desks, nyjas, de +ntelt hangon a sovny, parfms s frissen borotvlt amatr. +Dmtr Jnos szdlni kezdett s tiszta szvbl visszakvnta a +goromba s esetlen rendrellenrt, aki recseg hangon +csirkefognak, utonllnak, gyermekrablnak s becstelen +szoknyavadsznak cmezte az rszobban. A gyomra melygett s a +pokol fenekre kvnta a vilg sszes mgyjtit s +pszichitereit. + +A kapitny mg egy pohrkval tlttt s aztn sszegezte az eset +rdembevg mozzanatait. + +--Mirl van itt sz, mlyen tisztelt bartom, ha megengedi, hogy +gy szltsam nt, mltsgos uram ... Mirl van itt sz? +Dolgokrl, szenvedlyekrl, egyni kedvtelsrl, a llek +legintimebb, legbensbb hajlamairl egyrszt, amelyek egyltaln +nem tartoznak a nyilvnossg el; sz van msrszt egy durva +vletlenrl, a magukban vve rtatlan mozzanatok sajnlatos +sszetallkozsrl. Egy rszeges csavarg rdgi mdon elre +kieszelt zsarol tmadsrl van sz, amelyrt n jl megrdemelt +leckt adott neki. Bzza rm az gyet, drga Mester, mlyen +tisztelt bartom. A srtett fl majd kiegyezik tz-tizentezer +korona krtrts ellenben. A magnvdat visszavonatom. A +menyecske pedig, akinek egyszer kntse alatt bizonyra egy +antik Nereida, vagy egy alexandriai kurtizn ragyog teste +rejtzkdik, tovbbra is megmarad rosz csintalan jtkszernek. +Csak bzza rm uram, n boldog leszek, ha az isteni Nausikaa +fenklt lelk alkotjnak szolglatra lehetek. Oh, ha mg valaha +remnyen lehetne arra, hogy n befogad bartainak s tisztelinek +intim krbe, ha mdom lehetne, hogy sszehasonlthatatlan +mvszetnek, zsenialitsnak egy-egy lehullott forgcst valaha +a magamnak mondhatnm ... + +--Uram, n nem rtem nt,--trt ki vgre a mvszbl--annak a +szerencstlen munksnak, frjnek, apnak vgre is a karja, +akrhogy vesszk ... magam lttam, hogy mily siralmas mdon lg +tbl kicsavarva, a vlla all. + +--Semmi az, semmi. Tz-tizentezer korona. Ezzel bven krptolta +n a rszeges csavargt s megmentette sajt magt a botrny +knos kvetkezmnyeitl. s ne gondolja uram, hogy ez az n +rdeke csak, vagy az enym, vagy egyes trsadalmi osztlyok. +Nem. Ez az egsz llam, a trsadalmi stabilits, a nyugalom, a +kultra, az egsz emberisg rdeke. Az llam, amely a +legmagasabbrend individuumok kultusza rvn szolglatot tesz a +fejlds egyetemes rdekeinek. Ha az anyagi igazsgot nzem, +akkor most egy cementmunks rdekeinek megvsa cljbl olyan +rst kellene tnm a mvszi kultra bstyjn, amelynek +ptlshoz vszzadok kellennek. Krdem: van-e joga az llamnak, +hogy ilyen barbarizmust elkvessen? Uram, n a clszersgi +iskola, a beltsos elmlet, a spontn varicik, az erklcsi +knyszerek relativitsa s az ethikai elvek rtegezettsgnek +alapjn llok, ahogy azt mestereinktl, Spencertl s Piklertl +tanultam s inkbb megtorlatlanul hagyok szz apr bnt, sem mint +elkvessek egyetlen jvtehetetlen nagy hibt. Nem engedem meg, +hogy a trsadalmat a konvencik, vallsi szablyok, jogi knonok, +morlis tradicik, szval: a halottak kormnyozzk az lk +rovsra, mint Comte mondan, ha itt llana az n helyemben. s +mondja meg n, helyezkedjk ki nmagbl s puszta objektiv +mrlegels utn llaptsa meg, mire van a trsadalomnak, az +llamnak inkbb szksge: halhatatlan remekmvek nagyszer +sorozatra, aminkkel n mg meg fogja ajndkozni az +emberisget, vagy egy cementmunks jobb karjra? Mi? Azonkvl ne +felejtse el, hogy itt olyan megoldst tallunk, amely boldogg +teszi a cementmunkst is, nt is, a brn mltsgt is s +engem is, szval mindenkit,--kacagott a kapitny +diadalmasan--akik ebben a dologban ily szpen sszekerltnk. +Bzza rm a dolgot s tartson meg engem lektelez szves +jindulatban. Az autja, amelyrt voltam btor az imnt +telefonltatni, a kapu alatt vrja Mltsgodat. + +s tz perc mulva Dmtr Jnos belpett a zugli-uti palota +hvs, mrvny-vesztibljbe. + +--A brn nincs itthon--jelentette ki az inasa. --mltsga +korn reggel kikocsizott a herceg r excellencijval. + + + + +VI. + + +Dlben azt is megtudta Dmtr, hogy a brn csak kt-hrom nap +mlva lesz lthat, mert tegnap hirtelen leutazott dunntli +birtokra. + +--Teht semmit sem tud az jjeli kirndulsrl. Mgis szerencsm +van, a mindensgit--drmgte magban s izgatottan nyalogatta +szjaszlt a nem vrt kellemes fordulatra ... + +Az rvendezs nem tartott sokig. + +Msnap egy riportujsg megrta a kztemet-uti botrny minden +rszlett. A rendrkapitny adta le egy ujsgir-bartjnak, mint +ragyog s tanulsgos mvszettrtneti rdekessget. +Megfogadtatta vele, hogy nem hasznlja fel kicsinyes s ostoba +riportkzlsekre. Ez az eset a halhatatlansgnak, a +memorirodalomnak val pomps csemege--erstette szinte s +finom elragadtatssal ... Ugyangy kommentlta a mbartok +krben s a Fszek Club krtyaasztalnl, a Folies Caprice egy +lefggnyztt pholyban s az Intim Sznhz kulisszi kztt +... + +--Csak semmi nagykpsg, semmi indiszkrci, --knyrgtt a +tncosnknek, a festknek, az ujsgrknak s a +rendrtisztviselknek-- ...tisztn pszichopatologiai rdekessg +szempontjbl kell nzni a dolgot ... Majd tven v mlva a +Dmtr-monogrfidba felveheted, fiam ... + +A riportujsg fekete miskrl, krtyabotrnyokrl, fldalatti +titkos orgikrl, utcai kselsekrl, csecsemrablsrl kzlt +pratlanul rdekes s intim adatokat. Nevek csak kezdbetkkel +jelezve. D. J. mvsz. A szobrsz szerelme. A mltsgos r. +Diszkrten csak ppen a mvszet s erklcs egymshoz val +viszonynak jellemzsre. Tudomnyos alapon. Freud, Krafft-Ebing, +Havelock Ellis, Ivn Bloch kutatsainak felhasznlsval, keresve +a fjdalomokozs s az erotikum kztt val sszefggseket. + +Az eset tudomnyos s diszkrt kezelsnek ellenre: Dmtr +szemlye kzbotrny s bnvdi eljrs kzepbe kerlt. Az sszes +ujsgok knytelenek voltak foglalkozni vele. Az gyszsg vdat +emelt, a mvszek kizrtk Dmtrt az sszes egyesletekbl, a +brn elhagyta frjt, a szobrsz elvesztette sszes llami +megrendelseit, a mgnsasszonyok elmaradtak a mterembl s az +Akadmia tagjainak sorbl, a szpmvszeti miniszter +indtvnyra kitrltk. A kritikusok megllaptottk, hogy +Dmtr perverz hajlam, iszkos, vereked, gonosz ember, terhelt +csaldbl szrmazott, fiatal korban djbirkz, lnctr, +gerelydob s slyemel artista volt, a mvszethez tvolrl sem +konyt, kfarag korban elsajttott bizonyos olcs s banlis +fogsokat, minden mve kpia, szemrmetlen plgium, antik +torzkrl sszelopott motvumokkal, Canova-, Begas-, +Thorwaldsen-, Delaplanche-utnzat, a szobrszatba tltetett +Piloty-stilus lapos, nagykp, res s tartalmatlan, egygy s +unalmas reprodukcija ... Elfldeltk, kitkoztk s hlt helyt +is megfstltk, hogy elzzk a nyomban netalntn htramaradt +rossz szellemeket. Ekkor lttuk, hogy mily zord hatalommal +uralkodott a lelkekben a puritn erklcs s minden jraval polgr +megllaptotta, hogy nmely Dmtr-fle bestilis ember bnzse +legalbb arra j, hogy felkeltse a felhborods tisztt vihart +s rmutasson arra, hogy a trsadalom, a kzvlemny, a frum +nyilvnos orgnumai mg mindig a tiszta erklcs talapzatn +llanak, habr egyes emberek el is tvednek az let stt s buja +dzsungeljben. + +--Nem baj--gondolta rvedez llekkel Dmtr.--n tudom, hogy +mi vagyok s mit tettem s nem rdekelnek az emberek tudomnyos +s trsadalomerklcsi szempontjai. Annyi bizonyos, hogy +megfogyatkoztak a jvedelmeim, de arra mg telik, hogy szp +dlolaszorszgi mrvnyokat vsrolhassak s kifaraghassam az +Odysset, amit kt v ta mintzgatok. + +Kiss szomoran bolyongott ugyan a palotjban, amelybl +hinyzott a felesge, a titokzatos szpsg, fradt, ingerlkeny +s vgzetes kedly negyvenves asszony, a maga vratlan s +szenzcis szeszlyeivel, szerelmi tleteivel, kutyival, +papaglyaival, kis baziliskusval, szerecsen inasval, finom, +elegns vendgeivel, teaestlyeivel, migrainjvel, knnyeivel s +kacagsval, titokzatos eltnseivel s vratlan megjelenseivel. +De Dmtr nem esett ktsgbe s blcs gyermekessggel +megvigasztalta magt. + +--Sohasem hittem el, hogy rkk tartson ez a boldogsg. +Tulajdonkppen nem is volt az nekem val let. mbr szp volt, +csak most ltom, a mindensgit. + +Krlnzett maga krl s csak most vette szre, hogy milyen +fejedelmi interieurben l. A kandall felett ott fggtt a +felesge arckpe. Mint egy jelens, nmn, fejedelmi gggel +tekintett le r, szegny, elhagyott rabszolgra ... A mili, +amely a kpet krlvette, a ritka damaszkusi sznyegek, a +bronzveretes, intarzis btorok, a ds selyemfggnyk, rgi +mesterek kpei, szobrok, vzk, porcellnok, a szkek nehz +broktja, az antik lmpk puha, rzki fnye, a terem j illata +... olyan nobilis s mvszi szpsget vettett e finom s +ragyog asszonyalakra, hogy Dmtrnek megdobbant a szve. + +--Ez mind az enym,--gondolta kiss nehz s kusza +impresszival.--Bizonyra nagyon boldog ember vagyok--shajtotta +szre sem vehet llekzettel s majdnem elmosolyodott. + +Megbiccentette a fejt, a kezvel fradtan s gyengden +legyintve, kilpett az ajtn. + +A mrvnyburkolat hall kzepn, kzpkori gt bronzok, templomi +kegyszerek, kasulk, dalmatikk, infulk, psztorbotok, kelyhek, +zszlk, szentkpek s tipolgikus csodaszrnyek bizarr, vibrl +szn mzeumban egy darabig ttovn llott. Az inasa nmn, +krdez szemekkel meredt rja, hogy melyik kabtot adja r +szokott jjeli stira. + +Dmtr legyintett egyet a kezvel. Ma nem megy sehov. Fekett +krt s hirtelen benyitott a mtermbe. Rengeteg terem volt ez, a +rgi dekoratv mvszek szoksa szerint valsgos egzotikus +templom, a vilg minden tjrl sszehordott ritkasgokkal. A +sznek vad lakodalmat ltek a falakon. Minden rikt s +gbekiltan hangos. Nagy festett japn szobrok, indus +aranyozsok, cifra keleti sznyegek, primitiv egzotikumok s +raffinltan megalkotott prisi mtrgyak. Minden helyi sznhats +a vgletekig felfokozva, mint Bcklin kpein, a sznek orgijbl +egy idegfeszt pokoli tnusba olvadva. Plmk, nehzszag +virgok, kitmtt llatok, fenevadak hosszszr bundi, mint a +Makart-korszak bcsi interieurjei. A szgletekben aranyrudakon +strak, grg s perzsa selyem hmzsekkel, szles olasz +heverdivnyokkal s bls karosszkekkel. Ebben a teremben +minden a flledt s tlterhelt rzki kultrra s van Roosen +brnre emlkeztetett. Dmtr gy tnfergett benne, mint egy +mzeumban, de nem tagadta: rlt, hogy ez a mzeum az v. + +Dmtr egy percig sem maradt a mteremben. Egy kicsiny benyilba +lpett, egy nehz lombrdiai csipkkkel fggnyzott, feminin +zlssel berendezett budorba, ahol elkel ri modelljei, finom +s hajlkony hercegnk, bankrok s gyrosok sugrzan buja +felesgei ltztek vagy vetkztek a sajt portrjukhoz. + +Ezen is keresztlhatolt Dmtr s eszbe sem jutott, hogy az +orszg legszebb asszonya tegnap a komornja nlkl jtt ide, hogy +a ruhjt magval a mvsszel kapcsoltassa ki. Bement a +hlszobjba s lerogyott egy hatalmas gth gyntatszkbe, +amelynek dagadan kiprnzott blben, a kandall mellett, szinte +elslyedt. Ezt is az asszony rendezte be neki. + +Mint egykor Wagner Richrd, Dmtr felesge is szerette a +sznyeget, a puht, a hangfogt, a selymet, a suhogt s +misztikusan csillogt, a szvetet, a sznest s redset, a +brsonyt, a meleget s bizalmast s a hlszobja csupa csend +volt s puhasg, narkotizl s altat, mg kp sem volt benne, +csak beauvaisi tapisseria, roueni gobelin s indiai falisznyeg. + +Dmtr lelt s csendesen szivarozott. Eltte prolgott a mokka, +a kandallban pattogott az illatos, friss, gyants fenyg, a +szivarjnak des, piumos illata elbgyasztotta s a mvsz gy +rezte, hogy rdemes lni. + +A mvsz mr flrja lt mozdulatlanul a gyntatszk puha +karjai kztt. Homlokt nha vgigsimtotta. Egy-egy j cssze +kvt nttt magnak. Meren nzte a klyha tzt. Kiss +khgtt. + +--Tulajdonkppen nagyon hls vagyok neked, let, hogy +tvenesztends koromra ilyen szpen megvalstottad az +lmaimat--gondolta a flrai ntudatlan rvedezs utn. + +s eszbe jutott, hogy fiatal szobrsz korban, az ifj fantzia +buja telhetetlensgvel ppen ilyenre lmodta ki magnak a +dicssget, a gazdagsgot, sikerrel, diadallal s hdolattal teli +zenitjt a karrierjnek. Dmtr egyszer s szinte lelke +beismerte, hogy ez rendkvli dolog, klns ldsa a sorsnak, +tnemnyesen ritka szerencse. Nem olyan termszetes az, hogy +odig jutott. gy is trtnhetett volna, hogy tkzben megfogy az +energija, tvedt utakon elbukik a tehetsge, tlsgos +szenvedlyek meggtoljk a siker kivvsban ... Tulajdonkppen +nem is tudja, hogyan sikerlt minden. Sem elg ntudatos, sem +elg vakmer, sem elg megalkuv, sem elg nfelldoz nem volt +ahhoz, hogy valamit nmagnak ksznhessen. Nem tett egyebet, +csak dolgozott. Ezenkvl pedig ldeglt, tanult, nzegetett, +iparkodott, de harcos extzissal sohasem dobta magt az esemnyek +tjba, valami gyengd s hatalmas er tartotta llandan +bizonyos sznvonalon, egy jsgos, ellenllhatatlan, titkos kz +vezette mindig, felfel ... szegnysgbl, kurtakorcsmkbl, +hidegbl, sttbl ki a fnyessgbe, a nobilis s elegns +asszonyok rajongsba, a fejedelmi pompba, fl, fl egsz az +arisztokratikusan finom let legfbb bszkesgig: a csaldjig, +amelyet kirlyi fnyzsben tart s mennyei tisztasgban szeret. + +--Nagyszer dolog ez--gondolta hls, szinte s meghatott +llekkel.--Bevallom, hogy a nagy palota, a cseldsg, az aut, a +jacht, az utazs, a gazdag s mveit emberek trsasga, az a +lehetsg, hogy a magam testi s lelki ignyeit egy knnyed +elhatrozssal kielgtsem, a felesgem arisztokratikus asszonyi +varzsa, ez a pnzen vsrolhat mvszet, knyelem, hatalom, +fggetlensg s szabadsg, ez a korltlan teljesedse a polgri +vgyaknak, mgis csak ez minden, amit az let nyjthat s n +mindezt csak gy ajndkban vagy megszolglva, mint kirlyi +honorriumot lvezem a mindenhat vgzet szeszlyes kezbl. + +Dmtr annyira becsletes, nzetlen logikj, tisztasziv s +jhiszem ember volt, hogy ilyenkor szeretett volna +szemtl-szembe tallni egy istent, akinek megksznje, hogy +megnyitotta eltte a legmagasabb rend let kapujt. + +Ezen jrt Dmtr esze a gth imaszkben s mr-mr elhatrozta, +hogy bemegy felesghez, elmondja neki gondolatait s egytt +rvendeznek az let kegyelmes s bkez volta felett. +Felemelkedett, kettt lpett, de aztn meghkkent s visszaesett +a szkbe, mert eszbe jutott, hogy asszony mr nincs ebben a +ragyog palotban. Egyedl van. Elhagytk. + +Kiss megrebbent a szempillja, de aztn eszbe jutott, hogy a mi +volt, az nem is volt termszetes llapot. + +--Paraszt vagyok n, hiba--mondta egsz hangosan, a mvszet +reg, bugris parasztja, vn szamr, ha egy percig is elhittem, +hogy hozzval vagyok. + +Dmtr lelke sszehzdott. Nem. Nem ehhez az asszonyhoz +szeretne most menni. Egy msik jutott most eszbe. Egy kicsiny, +barna, szomor tekintet gyetlen kis teremts. Egy +tehetsgtelen, de rajong lelk kis kollgja a mltbl. Akivel +egytt kezdtek lpegetni a mvszet meredek hegygerincn. Az +elfradt s lelt valahol a domboldalon, pedig elszakadt elle, +mert a tdeje birta. + +--Ej, ej, hogy jutott ez most eszembe,--tprengett Dmtr s +Nrra gondolt. + +--Nra--ismtelgette magban elszr mosolygs +reminiszcencikkal, aztn meghatott ellgyulssal, vgl +fjdalmas vgyakozssal.--Hol lehet most Nra? Mi lett belle? +Taln frjhez ment s elsatnyult, megrtult s megregedett +idejekorn a gondoktl, a szegnysgtl, a gyermekszlstl, a +csaldi perpatvaroktl s a meg nem valsult illzik hallos +gytrelmeitl. + +--Nra ...--ez a nv most, mint egy buja s fantasztikus rgeszme +inkarncija, egyszerre rzkletes s csbt testet lttt. Maga +eltt ltta, szinte kzzel elrhet kzelsgben a kis fekete +szobrszlenyt, aki pomps fiatalsgval, szzi +szemrmetlensgvel, gynyr testnek engedkeny vonakodsval, +ntudatlan lvezkpessgnek vgerhetetlen skljval, isteni +mdon tltsz szemlyessgvel, rkk kacr dacossgval neki +az els komoly letrmket nyjtotta. Sem azeltt, sem azta nem +volt szerelme, amely oly apokaliptikus szpsggel, annyi +gytrelmes gynyrsggel, annyi flelmetes s megrz +szenvedlyessggel knozta volna frfii, fiatalos +szemrmessget, bszkesgt, mint a Nrval tlttt vek szinte +tragikus szenzcija. Nrval ismerte meg a szerelmet, eltte +csak flnk s zetlen ksrletezs volt minden, csak +msolgatsa a regnyek s szndarabok szerelmeinek, utna pedig +csak rks keresgls az utn, vajjon tallja-e mst annak a +hatalmas, gyilkos, hallos mennyei megsemmislsnek, amely Nra +karjaiban szakadt az ntudatra. + +--Nra!--szisszent fel fjdalmas mmorban a mvsz s +elviselhetetlen extzist rzett az idegeiben.--Hol lehet most +Nra? + +Dmtr homlokn vad ktsgbeesssel dobogott a kidagadt +vredny. Berohant a dolgozszobjba, felrntotta az rasztala +fikjt, kidoblt minden levelet, kpet, drga s ereklys +lim-lomot s Nra fnykpe utn kutatott. Nra e pillanatban +annyira a szvben lt, annyira beleolvadt a sajt testbe, oly +kzel volt az agyhoz, hogy nem ltott belle semmit: most nem +tudta rekonstrulni azt az arcot, amely egykor legdesebb +gynyrsge s legcsodlatosabb ltvnyossga volt. Nra oly +mlyen eltemetkezett a mvsz egynisgben, hogy megsemmislt. +Nra eltnt, csak egy lzas, rjng rzs maradt meg belle, az +els s utols szerelem rk impresszija. + +Dmtr egyetlen hajszlat, egyetlen levelet, vagy kpet nem +tallt, ami Nra testi valsgt kzelebb hozta volna rzkeihez. +De minden pillanatban kzelebb kerlt ahhoz a nagyszer +elragadtatshoz, amelyben vekig vergdtt. Most sszesrtve, +megsokszorozva, flmagasztostva rezte egyszerre mindazt a +gynyrsget, amit neki Nra aprnkint, bnattal, kicsinyes +kellemetlensgekkel vegytve veken t adott. Most ugy rezte, +hogy letnek ez volt az egyetlen szpsge s mindaz, amit azta +kapott az emberektl, eltrpl, nevetsgess vlik s megsemmisl +Nra isteni ajndkai mellett. Egy kimondhatatlan, hls s szent +elrzkenyls borult a lelkre, hogy majdnem srva fakadt. + +--Hol lehet most Nra?--ismtelgette mnikus szenvedlyessggel +s boldog elragadtatsbl lassankint kinz nvd s magval +szemben szomor szemrehnys fakadt ki. + +--s n ezt az asszonyt mr csaknem elfelejtettem. Egyszer csak +otthagytam magam mgtt, mint egy forrst, amelybl az let +vzt ittam ... amelybl ert, ifjsgot, szpsget, ambicit, +mvszetet, btorsgot, egszsget ittam a nagy gyalogtra ... +Otthagytam, hogy msok mertsk meg benne piszkos tenyerket, +hogy msok apasszk drga, tiszta de cseppjeit, hogy +rtapossanak s besrozzk s felzavarjk s tnkretegyk s +pocsolyv iszapostsk szivrvnyosan habz kristlyos folyst. + +Dmtr szembl kicsordult a knny. Dmtr gyermekesen tiszta +s mly fjdalmat s lelkiismereti furdalst rzett. + +Elhatrozta, hogy felkeresi Nrt s uj letet kezd vele. + + + + +VII. + + +A Dmtr-villa, amelynek homlokzatrl a Sors bona, nihil aliud +jelmondata hirdette a ders s nyugodt letblcsesg szelid +fatalizmust, az emlkezetes botrny utn hamarosan +elnptelenedett. Mr nem lltak meg kapuja eltt az elegns +hlgyek auti, a libris cseldsg elszledt, zongorasz tbb +nem szrdtt ki a hromives ablakok tblin. Csak a mterembe +nyl hatalmas vegtorncon keresztl lehetett ltni, hogy egy +fehrkpenyes Titn kalapccsal, vsvel s egyb +aclszerszmokkal ostromol mrvnykolosszusokat s kblvnyokat. +De a munka magn hordozta a harag s a bnat stt unalmt. A +szobrsz bartjai elszledtek, a szomszdok sszesgtak, +nevetgltek, vagy a szent megbotrnkozs larct vettk fl, ha +elhaladtak a hz eltt. Csak egy vkony, magas, +kinos-elegnciju, sppadt frfi ltogatta gyakran a magnyosan +verejtkez mvszt: Balthazr Gyrgy rendrkapitny, az amatr, +a dilettns mgyjt, a mvszettrtnet s a psichoanalyzis +lelkes rajongja. A derk frfi csakugyan nem mutatkozott az +eltletek s a trsadalmi konvencik rabszolgjnak, nem +vetette meg a mvszt, st bartsggal tapadt hozz a balsors +mostoha napjaiban. Megfelezte vele a bnatot, --mint +mondta,--mbr korbban nem volt rsze vele a bkessg +dessgeiben s a dicssg mmorban. s megfelezte Dmtr +ersznyt is, mbr nem szivesen, --mint lltotta--mert az +anyagiak mindig veszedelemmel fenyegetik az idelis bartsg +tartssgt. Szerencsre Dmtrnek nem volt szoksa az anyagiak +irnt rdekldni--egyszer s rajong lelke hls volt azrt, +hogy akadt egy emberi llek, aki nem szgyenli a vele val +sszekttetst. + +Balthazr az esti tezgatsok alkalmval gyakran krdezskdtt a +fekete misk, a fldalatti orgik s az piumbarlangok +mibenltrl; sajnos, ezirnt Dmtr a legtvolabbi +tbaigaztssal sem szolglhatott. Ellenben elpanaszolta neki, +hogy egykori szerelmt, Nrt, a szobrszlenyt sehol sem tudja +feltallni, s ebben segtsgt krte hsges bartjnak. + +--Neve? + +--Balogh Nra. + +--Kora? + +--Negyven ves lehet, gy krlbell ... + +--Mikor lttad utoljra? + +--Ltni nem lttam, csak hallottam, hogy frjhez ment, egy +lenykja szletett ... A frjt ... hogy is hvjk csak a +frjt? + +--Igen, ez a fontos. + +--Valter ... Waldeck ... hopp, megvan, Waldeck Rudolf +vadszrnagy Ausztriban. + +--Pomps ... kszen vagyunk--lelkendezett Balthazr.--Egy katonai +schematizmus.. s megvan az egsz ... + +--A frje meghalt ... ezt is hallottam,--nygte ki lemondan a +szobrsz. + +--Annl jobb,--lelkendezett Balthazr--akkor a +hadgyminisztriumban megnzzk a nyugdijasok listjt. Meghalt a +frje ... pomps ... ez az Isten rendelse ... + +s kt ht mlva diadalmasan jelentette Balthazr: + +--zvegy Waldeck Rudolfn szletett Balogh Nra rhlgy +tizenhtves lenyval egytt Bcsben l, iparmvszeti iskoljuk +van a Leopoldstrasse 17. szm alatt III. emelet 8. ajt. A lenyt +gnesnek hvjk s az idei freudenaui szpsgversenyen els dijat +nyert 4685 sztbbsggel. Feketeszem, magas, karcs, feltn +szp lb kis zike. Nyomaszt anyagi viszonyok kztt lnek, +mert anya s lenya az egyszer barna kenyr tiszta s +termszetes zt tbbre becslik a homlyos ton szerzett anansz +s szibarack-bowl buja zamatnl. + +Dmtr hlt adott az Istennek s rvendez llekkel csomagolt, +hogy Bcsben flkeresse, magv tegye s elhozza ide, a +zugli-uti palotba rgi szerelmt s ifjkornak boldogsgt +visszalltsa reg napjaira. + +s tkzben ekkpen elmlkedett: + +--Hiba, a termszet, a szrmazs s a csaldi nevels, a +vrmrsklet s a llek csiszolatlan egyszersge ellen nem +szabad erszakot elkvetni. Itt van az n esetem. Szdletes +lendlettel haladtam flfel a dicssg s fnyzs, a vagyon s +elkelsg kapaszkodjn. Brn felesg, libris cseldsg, +arisztokrata barti kr ... mint egy operai rendez csapong +kpzelete ... minden si sztnm s hivatottsgom ellenre +erszakosan kiforgatott egyszer s paraszti egynisgembl. Mi +lett a vge? Gny, szgyen, megalztats. Ha megmaradtam volna +homlyos s hvs zrkzottsgom, munkval s kzdelemmel +megdestett szegnysgem, bohmes szerelmeskedseim s polgri +rmeim apr hotelszobjban, vagy egy klvrosi atelier fehrre +festett csupasz ngy fala kztt ... nem jutottam volna sem a +ktes s hi pompa fellegvrba, sem a fullaszt s gyalzatos +buks rvnybe. Milyen gynyr lett volna kis vidki templomok +mrvnymadonnit faragcslni, gipszntvnyek modelljeit gyrtani, +sremlkek terveit rajzolgatni, este j pohr bor mellett +pipzgatni, jkedv s termszetes cimbork kzt muzsiklni s +Nra pomps derekt tlelve, szp csendesen pihensre ballagni, +nap-nap utn valahol egy kis falu hatrban, kzel Budapesthez, +mindjrt az t szln ptett fldszintes villban, ahol +petroleumlmpa enyhe fnye mellett apa s anya, nagyocska leny, +egy rvidnadrgos figyerek--teringettt! hadd jjjenek a +gyerekek, mint az orgonaspok,--ngy t maszatos kis szobrszinas +ldgl, az egyiket nagyapmrl Andrsnak, a msodikat apmrl +Plnak, a harmadikat magamrl Jnosnak, s lenyt desanymrl +Klementinnak, a legkisebbet, gynyr, feketeszem, izmos, +frge, pajkos csavarg kis libuskt pedig rla: Nrnak +keresztelte volna a falu plbnosa ... + +s a vasti kocsi puha prnjn a boldogsgtl elrzkenyedve, +majdnem srva fakadt Dmtr s oly izgatottan s oly srn +nyaldosta, kemny, kicserepesedett vastag ajakt, mint mg soha +letben ... + +s kt ht mlva Nra s lenykja, gnes mr tvettk a +Zugli-ti villa hztartst. A szobrsz nem tagadta, hogy ezt a +boldogsgot bartjnak, Balthazr rendrkapitnynak ksznheti, s +hlja jell neki ajndkozta egyik legszebb alkotst, Ldnak +s ngy gyermeknek, Castornak, Polluxnak, Helnnak s +Klytaimnestrnak bronzba nttt csoportozatt. + +Ettl fogva jra hangos s ders volt a mvsz hzatja. Nem +csoda. Nra s lenya ragyogan rdekes s vidm teremtsek +voltak. Jnos az els pillanatban, ahogy Bcsben megpillantotta +ket, majdnem felkiltott annak a hasonlatossgnak a lttra, +amelyet a fiatal gnes s a hsz esztend eltt elvesztett Nra +arca, termete, hangja, jrsa s szempillantsa mutatott. + +--A termszet csodlatos jtka ez--tndtt a szobrsz +meghatottan.--Az g hatrtalan kegyelme, hogy regsgemre +visszaadta nekem egszsgben s fiatalsgban elhagyott mzsmat. +Megismtelte, megkettzte az letemet. Hsz esztend nyomtalanul +tnt el a htam mgtt s most jra kezddik minden szpsg s +boldogsg, mintha a hsz esztendt csak tlmodtam volna. n is +fiatal vagyok s jra kezdem az letemet. + +s nyomban hallos szerelmet rzett Nra lenya irnt. + +--mde mi lesz Nrval?--krdezte ijedten nmagtl.--Nra rett +asszonyi pompjban, kiss bgyadt s kilt szpsgben llott +eltte, mint egy fejedelmi tearzsa. Sokban emlkeztette t Van +Roosen brnre, csakhogy Nra fekete haj s sugrzan leters, +ds, energikus, kacr s vidm. Csak Dmtr szemrmessgn mlt, +hogy nyomban nem folytattk ott, ahol--ezeltt hsz esztendeje, +Hellmer tanr atelierjben, a modellek s nvendkek +trsasgban--abbanhagytk. A mvsz egyelre nem lt rgi +jogaival. Egyrszt mert szerelmes volt a kis lenyba, msrszt, +mert hzassgrl, csaldrl, gyermekekrl s keresztelrl +lmodozott, vgl, mert becsletrzse, jmborsga s ktelessge +azt sugallta, hogy Nrt kell a menyasszonynak tekintenie s r +kell biznia a tovbbiakat. + +Annyi bizonyos, hogy Nra s lenya tvettk a palott, +berendezkedtek s megosztoztak az uralkodson. Kln +lakosztlyaikban meglep izlssel, hozzrtssel s +otthonossggal elhelyezkedtek, nyomban bartokat, rajongkat, s +ingyenl tnyrnyalkat gyjtttek maguk kr s egykettre +kialakult a kt imdand s rdekes hlgy udvara, amelynek +majordomusa, kancellrja, mindenhat kegyence s minisztere +Balthazr lett, a rendrkapitny. Az j trsasgban alig volt +egyetlen ember, aki Van Roosen brn uralkodsa alatt is +bejratos lett volna a villba. A brn ugyanis a frfiak kzl +a fiatalsgot, a nk krbl a meglett, vagy legalbb is rett +korban levket invitlta. Most pontosan ellenkez tendencia +mutatkozott. A frfiak nagyrszt tul voltak az tvenen s a nk a +hszas vek virgz ifjsgt kpviseltk. A frfiak a +nyugalmazott tbornokok, versenyistlltulajdonosok, gazdag +bankrok, lecsszott arisztokratk, tzsdegynkk, adssgba +merlt elkel llamhivatalnokok krbl kerltek ki, a nket a +szinhzak, dalcsarnokok, mulatk tjrl, az irodalom s mvszet +termketlen hisztriki kzl, brillinsoktl csillog llstalan +tantnk s mvsznvendkek pomps bundkba burkolt, szeld s +engedkeny nyjbl terelte ssze a fradhatatlan s +szolglatraksz Balthazr. + +--Annyi bizonyos, hogy a vros legszebb hlgyei s legglnsabb +gavallrjai szerencsjknek tarthatjk, ha kszbdet +tlphetik--hizelgett desks finomsggal Dmtrnek.--A +cinquecento szalonjainak kpe elevenedik meg itt, a te +mvszettl s szpsgtl tlengett palazzodban. + +s pldkat sorolt fel a renaissance trtnetbl. Sok +hasonlsgot tallt a Dmtr-villa trsasga s a sienai +Michelangelo elnklete alatt ll mvszkompnia kztt, amely a +rmai pestis dulsa utn az rk vros npt a maga zsenilis +bohsgaival az j let lvezetre megtantotta. Agostino Chigi +bankr sgornjvel, a szp Madonna Porzival lltotta egy sorba +Nrt, klsleg pedig madame d'Etamnes-nl, I. Ferenc kedvesnl, +st Diane de Poitiersnl is klnbnek magasztalta t, aki +szpsgn, okossgn, zsenialitsn kvl mg ernyessgvel s +hsgvel is fellmlja halhatatlan eldeit. Meghatottan s +ellgyultan kvnt szerencst az j let rmeihez s +kijelentette, hogy ez Dmtr Jnos letben van olyan nagyszer +epocha, mint a renaissance az olasz s francia kultra +trtnetben. + +Mindamellett nagyon tvedne az, aki ebbl azt kvetkeztetn, hogy +a szobrsz boldog volt ebben a renaissanceban. A helyzet egy +cseppet sem hasonltott ahhoz a romantikus elkpzelshez, amelybe + az j letet belltotta. Nyoma sem volt abban sem a hajnalban +kezdd munka htatos buzgsgnak, a verejtkez alkots +diadalmas fradsgnak, az esti pipzgatsok, a jlelk s +egyszer cimbork kzt val muzsiklgatsok, kuglipartiek s +erdei kirndulsok, vasrnapi srzsek s ezsts holdvilgnl +vgzett halszgatsok idilli rmeinek. Az Angelus hangjait +elnyomtk a zongorn eladott modern ngerdalok akkordjai, +flemile s pacsirta helyett kezd operanekesnk trilli +csattogtak a park villanykrtkkel gyren vilgtott bokraiban, s +kugliparti helyett nehz bakkarajtszmkban kellett rsztvenni a +megrmlt lelk szobrsznak. + +Nha ugyancsak megszeppent, ha tgondolta, hogy mire vezet ez az +let. De Nra s gnes oly szp volt s a trsasg minden tagja +oly fennen magasztalta a kt hlgy tkletes ernyeit s vonz +trsadalmi tulajdonsgait, hogy nem tudott beleszlni a fiatalsg +nfeledt, bjos knnyelmsgeibe. + +--Hadd tomboljk ki magukat a sanyar vek egyhang s unalmas +nlklzsei utn--gondolta atyai beltssal.--Majd megunjk s +rjnnek arra, hogy az igazi boldogsg az let csendes +harmnijban s az ignytelensg blcsessgben rejlik. Aztn +majd elvlik: vagy az anyja, vagy a lenya a felesgem lesz ... s +ez floldja a most mg flsikett disszonancikat. + +s maga lassan-lassan elvonult. A park vgn egyszer, de tgas +vegateliert lltott fl magnak s ott hajnaltl estlig gyrta, +formlta, simtotta megkezdett kolosszlis kompoziciit. s +estnkint, mikor a dszcserjk, rzsafk, dlinvnyek, ritka +pinik, egzotikus virgbokrok all a hlgyek trsasgnak ezsts +kacagsa, poharak csengse, a szalon-kapelle buja tncmuzsikja +flhangzott, szerelmes prok gyakran odalopdztak a szobrsz +ablakhoz s a fggnyk kztt lestk a lihegve, dohogva, izzadva +kzkd mvszt. + +Dmtr haja, bajusza, szemldke fehr volt a gipsz, agyag s +mrvnypor szllong felhiben, hatalmas trzse grnyedezett a +ktmbk, agyagmasszk emelgetsben, felgyrt karjn +kirajzoldtak az erek, ahogy az anyag ellenllsval viaskodott. +Srt a mrvny a frsz fogai alatt, nygtt az agyag a herkulesi +marok szortsban, szikrzott a szilnk a vs, a kalapcs, a +reszel slyos rintsre, egy nagyszer, haragos, zord szimfnia +zenje kisrte a mvszi erfeszts isteni tornjt. + +A szerelmesek nevettek s fltek s elfutottak, mert szgyeltk +volna magukat, ha a verejtkez Cikiops szreveszi +kivncsisgukat. + +Egy ilyen jszaka utn reggel nyolc rakor megjelent a hzban egy +gyvd, kt tanval, egy rendraltiszttel s hrom, egyenknt +szzezer koronrl killtott vltt mutatott be Dmtrnek, +amelyre a mvsz neve szemmellthatlag hamistva volt. + +Nra volt a hamist. + +Dmtr eladta kszen ll szobrait, bronzait, rmeit, +reliefjeit, gipszmodelljeit s ktelezte magt, hogy t esztendn +keresztl minden mvt tadja a hitelez bankroknak. s nem is +haragudott. + +--Legalbb lesz, ami munkra sztkljen. + +Nra azonban srt s vonaglott a lelkiismeretfurdals s megbns +tisztt tzben. + +--Ezutn ms letet lnk--fogadkozott anlkl, hogy Dmtr ezt +megkvetelte volna.--Mindenekeltt frjhez adjuk a lenyomat. + +s bemutatta jvendbeli vejt grf Enrico Pagginit, olasz +lovastisztet szolglaton kivli viszonyban, egy huszonngy ves, +egrszem, piros ajk karcs gavallrt, a hz gyakori vendgt, +aki nem tud gnes nlkl lni, de hogy vele lhessen s +elvihesse haza Sienba, si kastlyuk, olajfaerdeik s +szllugasaik fldi paradicsomba, ktszzezer korona hozomnyra +van mulhatatlanul szksge. + +Dmtr boldog volt, hogy a legdrmaibb problema: Nrval szemben +val ktelessgei s gnes irnt kilobbant szerelme ilyen pomps +nkntelensggel megolddott. + +--Nem is volt tiszta s erklcss gondolat--llaptotta meg +magban bnbnan, hogy vgyaimmal --habr titokban is--e gyenge +s rtatlan lenyka utn trekedtem. Az Isten jja ez--mondogatta +megbklten s rezigncival. + +s hzra ktszzezer koronnyi jelzlogklcsnt vett fel, +hozomnyul a szerelmeseknek. + +--Menjetek bkvel Sienba s legyetek boldogok. + +A mihez extzistl reszket hangon kivnt szerencst Balthazr +is, a hz szolglatksz s nfelldoz bartja. + + + + +VIII. + + +Az ember szpen meghzasodik, mindegy, ha reg korban is, csak +az a fontos, hogy maghoz val nszemlyt vegyen felesgl. +Mindenki megbnta, aki akr alul, akr fell hzasodott a +rangjn. Mvszember, alacsony szrmazs, mg ha kirlyok +bartja is, ne vegyen el frang hlgyet, mert az megcsalja az +inasval; aki pedig modelljt vagy cseldlenyt teszi nejv, +biztos lehet, hogy felesge beleszdl elkel bartja karjaiba. +Nra mr nem ppen fiatal, de szp, temperamentumos s kvnatos; +jzan, de tele van az let vgyval s be tudja ragyogni +kedlyvel, szerelmvel s okossgval egy mvszember regsgt. +Ismeri a vilgot, tud frfiak s asszonyok nyelvn beszlni, +jrtas az zleti let titkaiban (maga is iparmvszeti trgyakkal +kereskedett), szereti a pnzt s otthonos a jltben; bizonyos, +hogy nagyszeren fogja adminisztrlni az ura mvszett. Hogy +eddig tkozl volt s egyszer megbotlott a trvny +paragrafusaiban: ennek a hirtelen tmenet, a vratlan szerencse +s helyzetnek bizonytalansga volt az oka. Most mr torkig van +az esze-veszett karnevllal, szinte htozik a nagybjt szigor +mrtkletessge, takarkoskodsa, valamint a vagyongyjts +hasznos rmei utn s szp csendesem kszldik az regsg +napjaira. Ezentl teht Nra kezeli a vagyon megmaradt roncsait. +Nra egyezkedik a bankrokkal, akiknek elsbbsgi joguk van +minden j alkotsra, trlesztgeti a jelzlogklcsnt s megveti +alapjt az anyagi jjledsnek. pedig dolgozik, a mindensgit, +jjel-nappal dolgozik, mint az igavon barom, mert labor omnia +vincit s gy sincs ms rm ebben a cifra rongyos fldi letben. +s ha a villt el kellene adni? Ha automobilt s fogatot tbb +nem tarthatna? Vigye el az rdg! Hadd jjjn a dunamenti kis +kzsg, a fehrre festett csupasz atelier, a napstses udvar a +vn difval, csak ott legyen Nra a ragyog fekete szemvel s +ring termetvel, aztn hadd jjjenek a gyerekek, Andrs, Pl, +Jnos, Klementina, Nra, teringettt, gy sincs semmi rm ms +ezen a kerek vilgon. + +--Nra--rontott be bartnjhez villog szemekkel, g arccal, +extzistl kicserepesedett ajakkal a mvsz,--akar-e a felesgem +lenni, desem? + +Nra szemrmesen elfordtotta a fejt, nhnyszor halkan +khintett, azutn odaborult a frfi vllaira. + +--Meg tud-e nekem bocsjtani? + +Dmtr Jnos trdre ltette az asszonyt s emlkeztette t +Hellmer professzor mtermre. Majdnem srtak. Nra gy belebjt a +szobrsz hatalmas karjaiba, mint Vnus szerelmes galambja a +fszkbe. + +--Te vagy a legdrgbb, legjobb, legszebb ember ezen a vilgon. + +Kitztk az eskv napjt, addig Nra a villa szaki szrnyn Van +Roosen brn resen hagyott hlszobjban lakott, Dmtr pedig +a kerti mteremben tlttte jszakit. + +--Jegyesedhez pedig ne kzeledjl az eskvd napjig--sgta neki +egy imdsgos, elnekes, szemrmes reg parasztasszony hangja, +ezerjfves desanyja si magyar tradicis szelleme. + +Jnos kt ht alatt megmintzta a bolyong Odysseust, amint +hazatr s felesgt Penelopt a krk karjaiban tallja; a +fradt hs megrendlve, nmn nzi az orgit; ll az ajtban, de +mr egyik vllval kifel fordul; szenved arcnak csak a +profilja ltszik. A dombormvet, amely kt mter magas s ngy +mter hossz volt, a prisi nemzetkzi trlat szmra ksztette. +Valahnyszor rnzett, mindig Michelangelo s a Kentaurok harca +jutott az eszbe. + +--Ezzel kezdem meg az j letet--drmgte magban, amikor +agyagportl s izzadtsgtl sszecsapzott kemny hajt +borzolgatva, gyulladt szemmel, liheg ajakkal ott llott a ksz +remekm eltt s mregette az alakok arnyait, a dzsl csoport +elrendezst s Odysseus arcnak fjdalmas eltorzulst. + +--Te a magad sorst mintztad bele ebbe a +mrvnyrengetegbe--gnyoldott vele egy krrvend gonosz kis +rdg a szivben.--Erre taln nem is gondoltl, reg cimbora. + +Jnos elnevette magt. Bolond tlet. Az ember kigondol valamit, +ers akarata van a megvalstshoz s megcsinlja szpen, +lelkesen, gondosan, izzad, tzel, dolgozik, kimerl, alszik egyet +s megleli a felesgt: nincs tovbb. Ami ezen tl van, az beteg +ember lzas lma, romlott fantzik kprzata, sketek +hallucincija, vakok rmltsa, nmagukkal meghasonlott lelkek +dlibbja. Az egszsges ember tudja, hogy sors bona nihil aliud +s jt hz a kancsbl a bosszsgok utn. + +Elvette fikjbl a borosveget. Liternyi, nagy bls poharat +flig tlttt vele, megptolta habz, sznsavas svnyvzzel s +egy hajtsra kiitta a csps, savanyks keverket. Aztn pipra +gyjtott s elgedetten letelepedett munkja el egy falcra: + +--A f az, hogy lnk egszsgben, keznk alatt g a munka s hogy +a relief, teringettt, csinos egy kompozci. Ttva marad +Prisban a kritikusok szja. Ez a fdolog. + +Nyolc nappal az eskv eltt Nra sugrz arccal jelentette, hogy +megtallta a mdjt, mint kell Dmtr zillt anyagi viszonyait +egy fogsra elrendezni. + +--Tulajdonkppen Balthazrnak ksznhetjk az idet,--mondta +szapora bbeszdsggel.--Vegyk csak a dolgot gy, ahogyan van. +Neked, des szivem, jelentkeny adssgod van, ugy-e? + +--Sajnos, jelentkeny. Ktszzezer az gnes hozomnya, +hromszzezer a hrom vlt, az sszesen flmilli,--szmtgatta +Dmtr s egy kiss elvrsdtt szgyenletben. + +--Szzezer korona adssgom van nekem,--tette hozz hanyagul az +asszony. + +--Az hatszzezer. + +--Az kszereim zlogban vannak. + +--Az htszzezer. + +--Mondjuk nyolcszzezer, mindennel egytt. Teht krlbell egy +millit jelent az adssg, ha meg akarjuk vltani a bankrok +opcijt s kiegyenltjk az apr-csepr tartozsokat. Mr most +ide figyelj. A villa, a berendezs, a mtrgyak, az ezst, a +flsleges dszruhk, kosztmk, rgisgek, fegyverek, az aut, a +lovak, mind sszevve megrnek vagy kt millit. + +--Kt millit?--krdezte elszrnyedve Dmtr, aki sohasem +sejtette, hogy ily fejedelmi vagyon felett rendelkezik. + +--Ugy-e drga, reg Herkulesem, nem is tudtad, mi van a te Nrd +gondjai alatt? + +Dmtr hlsan cskolta meg a felje nyjtott puha, fehr, +selyemsima kezet. --Nos? + +--Nos, Balthazr hozott egy mkereskedt, nagystl gyjtt s +pnzembert, az hajland kt millit leolvasni a villa s annak +minden ingsga ellenben. Egy millit rgtn kszpnzben fizet, +a msikkal pedig adssgaidat rendezi, ha te is gy akarod. + +Egy milli kszpnz s radsul megszabadul a villtl, a +bankroktl, az adssgaitl, az autjtl, a lovaitl s a +cseldsgtl!... ez tbb volt, mint amennyit Dmtr Jnos +hirtelen t tudott fogni a fantzijval. Egy ideig elkbulva +bmult Nra fekete szemeibe, zavartan s izgalomtl ntudatlanul +nyalogatta az ajakt, aztn kurjantott egyet, majd lesen +csattogva, mint egy mmoros flemle, ftyrszni kezdett. + +Percek mlva trt csak maghoz. + +--Imdlak Nra, te gynyr, te nagyszer, te rdngs asszony! + +s hatalmas karjaiba zrta az imdott felesgt. + +Kt nap mlva megktttk az ads-vteli szerzdst, harmadnap +tisztztk a dolgokat, a jelzlogklcsn, az adssgok s a +bankrok opcija krl, a negyedik nap nagy ldomst ittak a +ragyog zlet rmre. Dmtr szabad, boldog, megifjodott, jj +szletett ember, istenldotta ifj szobrsznvendk, st +pirospozsgs, tenyeres-talpas, farkastvgy, csavarg +kfaraglegny mdjra ftyrszett a lakomn, amelyen az +nnepls kzpontjban Nra mell Balthazr bartjt lltotta, +minden jnak, szerencsnek, boldogsgnak rtelmi szerzjt, ezt +az nfelldoz s lngesz frfit ... a teremtsit, nem is tudja +elgondolni, mint rhatna le hljt e pldtlan barti +szolglatokrt. + +--Most aztn ki a falura!--veznyelte drg basszusn a szobrsz +s kt gigszi karjval hol Nrt, hol a rendrkapitnyt +lelgette.--Ki a falura, a foly partjra ... vsvel, +kalapccsal, mintzfval, horgsz bottal, pipval s +harmonikval ... hla Isten, vge e nagyri komdinak, ezentl +nem fogunk sznhzat jtszani lht bartaink mulattatsra. +Nra, Nra, n des, gynyr kis trsam az letben, megint kt +siheder, ugrifles, csacska szobrsznvendk lesznk, +sszehzasodva, frj s felesg s aztn hadd jjjenek ... +teringettt, mhoz egy vre lesz az Andrs keresztelje. + +Igy lelkendezett a mvsz s leborult a sors ajndka, Nra +szerelme s a maghoz val idillikus, fldhztapadt, +piros-pozsgs let feltmadsa eltt. + +Ez volt a negyedik nap. + +tdik nap Nra s Balthazr a millival egytt eltntek a +fvrosbl, bcslevelet hagyvn htra, melyben megrjk, hogy +nem tudnak egyms nlkl lni, bocssson meg nekik, hltlan, +gonosz, nz, de a szerelemben megtisztulst keres kt tkozl +gyermeknek, ldja meg t az Isten a jsgrt, k elvitorlznak +Amerikba. + +--,,Fenklt lelked meg fogja rteni--irja Balthazr kln utirat +formjban--hogy neknk nagyobb szksgnk van e nhny rongyos +koronra, mint neked, aki a mvszi lngelme kifogyhatatlan +kamrjban oly mlyen s gyakran nylsz bele, amint csak kirlyi +kedvednek jl esik. Mi, akikben sem a teremt ernek, sem a +kincskeress mvszetnek szikrja sem lappang, a te +irgalmassgodhoz folyamodtunk s figyelmedbe ajnljuk Ruskin +kvetkez szavait: Legyetek irgalmasok, hogy irgalmassgot +talljatok. Te a nagy Ruskin tmutatsa szerint sszegyjttted a +hasznos s csinos javak tekintlyes mennyisgt s nem bnod, ha +abbl msoknak is jut, mg ha azok rdemtelenek is s zloghzba +vinnk, vagy elkrtyznk kincseidet. Ami pedig elhatrozsunkat +illeti, engedd meg, hogy azt ketts alapon indokolhassam. Az +egyik a pszichzis krbe tartozik: Nra s n megtalltuk +egymst, mint ahogy egymsra bukkannak Hermes s Afrodit. Mi +vagyunk az a kt flember, akik--Aristophanes szerint--az irigy +istenek beavatkozsa eltt nemcsak lelkileg, de testileg is egyek +voltunk s azta a szzadok sorozatn a reinkarncik +tvltozsain keresztl folyton-folyvst egymst hajszoljuk +rjng epekedssel. Most vgre egymsra talltunk. Szabad-e ily +termszeti parancsnak ellenszeglni? Nevezd a mi lekzdhetetlen +szenvedlynket sexulis neuraszteninak, a determinizmus egy +patolgiai megnyilvnulsnak: mindegy. Mi nem mernk a felnk +zuhan Anank tragikus erejvel szembeszllani. Nem akarunk +neked, a te fennenjr lelkednek, szemtl-szembe szenvedseket +okozni. Bizonyra sszehasonlthatatlanul kisebb a bnnk gy, ha +a tvolban vtkeznk a te gyengd illziktl mmoros hzassgi +szndkaid ellen. A msik ok, amely szksre knyszertett: +felebbvalim rideg s korltolt brokratikus eszejrsa, a lelki +let labirintusban val jratlansga, vaksga s kegyetlensge. +Hinya ama kpessgeknek, hogy a beltsos elmlet segtsgvel +mrlegelnk az egyni erklcs titkos mlysgeit s szolidaritst +tudnnak fentartani a kivlasztottak megitlsben. +Sikkasztsnak, hivatalos hatalommal val visszalsnek, +okirathamistsnak minstenek oly cselekedeteket, amelyek felett +a XVI. szzad ppai, hercegi s kztrsasgi trvnyszkei +mosolyogva szemethunytak a trsadalmi osztlyok szolidaritsa s +az etikai individualizmus beltsa alapjn. Gondold meg bartom, +ha annakidejn Vkony Gyrgy s nejvel kapcsolatban te is efajta +kegyetlen tkfilkk kezbe kerlsz s nem vezet a sors az n +megrt lelkemhez ..." + +--Alval szemt np!--mordult fel a szobrsz s ha e pillanatban +kezegybe kerl, pipaszrval bizonyra vgighz Hermes s +Aphrodite htn. + +Ksbb azonban legyintett a kezvel s gy szlt a tkrbl +visszasugrz keser, spadt, eltorzult kpmshoz: + +--Deht tulajdonkpen mi trtnt veled, reg cimbora? Semmi. Itt +llasz asszony, palota, milli s jbart nlkl. Ht nem gy +kezdted az letedet? Vesztettl valamit? Semmit. A f, hogy lsz, +egszsges vagy s derekasan tudod forgatni a vst. Semmi +fontosat nem vesztettl, ha megmaradtl nmagad szmra. + +Aztn fogta vsjt, kalapcst, stt felleghajtjt, +mintzfjt, grcss botjt s bolyhos szr olasz kalapjt s +kiballagott a palotjbl anlkl, hogy egyetlen egyszer is +visszapillantott volna az orszgtrl. + +--Mg szerencse is van a vesztesgben--gondolta tkzben +megbklve.--Megszabadultam a bankroktl. Most mr csak akkor s +azt dolgozom, amikor abban jkedvem telik. Odysseus, a vn, hiu, +fecseg, hetyke csavarg sokkal veszettebbl jrt, pedig milyen +ravasz fick volt az istenadta. + +Azutn sebesen szedte lbait, hogy mg otthon tallja Piacella +bcsit, a srkgyrost. A Kztemet-t elejn mgegyszer +eszbejutott a kt mter magas s ngy mter hossz domborm. + +--Pnelope! Teringettt, nem szabad a Penelopkra pteni. Ezeket +a feketeszem s hajlstrzs kis bestikat a legenyhbb szell +is megingatja. Csakugyan nem valk egybre, mint hogy modellt +lljanak szp, llati testk meztelensgvel. + + + + +IX. + + +--Piacella Virgil, reg cimbora, nhz jttem elszr, hogy +elpanaszoljam sorsom szomor fordulst. Kt ilyen kiprblt +bartja az olasz mrvnyoknak s a bronzoknak, a grnit s +homokkoszlopoknak, bizonyra legelbb megrtik egymst j s +balsorsban egyarnt. + +gy lltott be Dmtr a srkgyros irodjba, amely a +Kztemet-ton egy kkockkkal, bsul szentekkel, feszletekkel, +gyszol angyalkkkal telerakott udvar vgn vrta a rendelket. +Az udvar csendes volt s nptelen. A munkaidnek vge volt mr s +a flig elkszlt embertrzsek gy sorakoztak ott egyms mellett, +mint amputlt s beplylt hadirokkantak a kihallgatson. A +szanaszt hever keresztek egy feldlt temet benyomsval +borzongattk meg a ltogatk htgerinct. Az ember flt, hogy +alattuk egyszer csak holttesteket s szertehullott embercsontokat +pillant meg, ha nagyon szttekintget. + +Benn az irodban Piacella Virgil ppen napi bevteleit szmolta. +Az ablakon vrs drtkalitkban kanri madr bcszott les +hangon a huny napsugrtl. A dvnyon kt ris angoramacska +dorombolt. A szgletben kutya nyszrgtt s kt-hrmat +belevakkantott a mvsz szavaiba. Piacella Virgil s llatjai nem +szerettk a klasszicizl mvszeket. + +A szoba sarkban llott az irasztal s fltte kt fehr lap +hivta fel magra a figyelmet. Az egyiken vastag, fekete betkkel +ez volt olvashat: ,,A t. megrendel mvsz urak a munka rt +elre tartoznak lefizetni." A msik lapon ez volt: ,,A tulajdonos +Piacella Virgil akadmiai szobrsz rnak szltand a mvsz urak +ltal is, akiknek csak dlutn ngy s t ra kztt ll +szolglatra." + +Mindakt felrs az adssgcsinl s emellett bizalmaskod, +hetyke bohmeknek szlt, akik a tisztes srkgyrost gyakorta +csak regemnek, vn uzsorsnak, vagy Piacella apnak cmezgettk. + +Dmtr most szre sem vette ezeket a rideg s kertels nlkl +szinte figyelmeztetseket. Az volt a szndka, hogy nhny ezer +korona klcsnt kr gazdag bartjtl. + +--Mtermet s mrvnyt akarok szerezni, hogy jra kezdjem az +letemet. + +A srkgyros agyban ravasz tlet cikkzott fel, mint jjeli +csendben vizek felett, a tvoli felhszakads elfutrja. Nyomban +elhatrozta, hogy klcsnt nem ad a mvsznek, ellenben rk +idkre lekti, brbeveszi, megkaparintja magnak s monopolizlni +fogja. Mr ltta a szobrszt, mint egy munkagpet, amely ontani +fogja az aranyakat. + +--Pnz kellene nnek, igen tisztelt bartom?--krdezte fjdalmas +vonaglssal, mint aki egy nagy szerencstlensg elrzetben +vergdik; mint aki ltja, hogy az emberek vakon rohannak nnn +vesztkbe, mert nem ismerik sem a maguk, sem a megkivnt dolgok +veszedelmes termszett.--s mit csinlna a pnzzel, ha szabad +rdekldnm? + +--Mtermet brelek, mrvnyt vsrolok ... mintzllvnyom, +gyam, szekrnyem, mosdtlam sincs, mindent odahagytam a +zugli-uti villban. + +--Hm, hm--drmgtt a gyros,--mindent odahagyott. Ez az, amirl +beszlni akarok. Ugy-e, nnek pnze, mkincse, lova, kocsija s +autja is volt, nemcsak gya s mosdszekrnye? + +--Volt--nygte keservesen a szobrsz. + +--Naht. + +A kutya nagy lustlkodva feltpszkodott s a szomszd szoba fel +vnszorgott, ahonnan lpsek zajt hallotta. + +--A fiam, Garibaldi--magyarzta kutyjnak a gyros.--Itthon van +a fiam, az anyjval beszlget. + +A kutya helybenhagylag csvlta a farkt, sznakozva belenzett +gazdja szembe s visszabjt a szoba sarkba. Piacella jra a +szobrsz fel fordult. + +--Nemde, nnek millii voltak? + +--Voltak. + +--Naht. + +Csend. A kanri megunta a ftyrszst s behzta a fejt +tollaiba. + +--s most nincsenek. Mirt? Mert nem val az n kezbe pnz. + +--Igaza van, Piacella. + +--Egy krajcr sem val az n kezbe, Mester. Pedig kr nrt. + +--Ht mit kellene tenni?--krdezte a mvsz gyanakodva. + +--Mg nem tudom. Az egyszer bizonyos, hogy nnek dolgoznia kell. +Labor omnia vincit. Persze nem a sajt szakllra. Ezzel mr +megjrta a Mester. n egy zsenilis, de lhetetlen ember, aki nem +tud bnni a pnzzel. Ha magra hagyjuk, egsz letn t +nyomorogni fog. Pedig kr volna a Mesterrt. + +Dmtrnek eszbe jutottak a bankrai, akik egyszer mr +brbevettk a tehetsgt. Hallos vtek volt a szerzdst +megvltani. De ha Piacella hajland volna ugyanazt megcsinlni +... + +s eladta, htha ebben a formban tudna a derk olasz segteni. + +--Nehz dolog, nehz dolog--mormogott a gyros.--Itt nem barti +szvessgrl, itt mvszetrl van sz elssorban. s mvszi +dolgokban nem megynk szemlyes szimptik utn. + +Kzben pedig azon tpeldtt, hogy mint tudn az gyet minl +olcsbban nylbetni. Megvallotta teht, hogy neki, egyszer +kfaragnak, a mvszekrl s mvszetrl alkotott fogalmai nem +ppen eredetiek. mr csak a szmvetshez rt, a goromba let +kilte belle az intuicit s amily otthon van egy kereskedelmi +mrleg elksztsben, annyira hinyzik a kritikja az igazi +mvszet rtknek megtlsben. + +--Azt nlam senki jobban nem tudja kikalkullni, hogy mennyibe +kerl a carrarai mrvny kbmtere, mi a kltsg munkadjra, +szlltsra, rezsire, adminisztrcira, hirdetsre, mennyi +vllalkozi nyeresget kell hozzcsapni mindezekhez, hogy abban a +belefektetett tke amortizcija is bennfoglaltassk. De hogy mit +r nekem ennek vagy annak a mvsznek, divathoz, szeszlyhez, a +mizls csapongshoz, a piac felvevkpessghez, a mprtols +tendencijhoz, az llam s a trsadalom hangulathoz kttt +produktv kpessge,--ennek a megitlsbl, sajnos, mr +kivnltem s e tren moccanni sem tudok mvszeti tancsadmnak, +fiamnak, Garibaldinak megkrdezse nlkl. + +Ami igaz, az igaz, Piacella Virgil az tmr formban +megszvegezett kritikai nzeteit fitl, Piacella Garibalditl +szokta klcsnzni, ettl a ppaszemes, hrihorgas, kopaszod +koponyj, selymesszakll, srgabr esztttl, aki vek ta +azon fradozik, hogy megreformlja a mvszeteket, vagy legalbb +is j iskolt teremtsen, mint Ruskin vagy Tolstoj. Az ifj +Garibaldi egyike volt a legnagyobb mvszeknek; de nem a kezvel, +nem is a hvelykujjval dolgozott, mint Dmtr, s nem is +rasztotta el a trlatokat bevgzett szobrszalkotsokkal, csak +rpiratokkal s eszttikai fejtegetsekkel, amelyek a szellem +mlysge, a kedly transcendentlis finomsga s a fantzia +mrhetetlen dimenzii rvn az sszes szobrszoknak +flbehelyeztk t. Fmvt, amely ,,Aestopsichofizikai kisrletek +a kpzetek s jelensgek sszefggsben" cmet viselte, +bizonyra a szzad legjelentsebb kisrletei kz sorozzk +mindazok, akik rdemesnek tartjk elolvasni, De, sajnos, senkisem +tartotta rdemesnek. + +A sirkgyros teht behvatta maghoz Garibaldit s tancst +krte ki, vjjon egy netaln megktend szerzds clravezet +volna-e abban az irnyban, hogy azltal Dmtr Jnos s Piacella +Virgil egyarnt megtalljk szmadsukat. + +--Nem,--adta meg a vlaszt Garibaldi. + +--s mirt nem?--krdezte atyja, a sirkgyros. + +--Azrt!--felelte Garibaldi mogorvn s tvozni kszlt. + +--Ltja,--shajtott az reg kfarag bnatosan, --gy vlekednek +nrl a modern mvszek ltalban. + +--Nem rtek a szobrszathoz?--krdezte ijedten Dmtr s +megragadta az ifj esztta kabtjt. + +--Nem mondtam,--vdekezett amaz.--rt n biz a mintzshoz. +Csakhogy Eurpban legalbb tvenezer szobrsz csinlja ugyanazt, +amit n, s ha, tegyk fel, valamennyi a Leonardo da Vinci +gyessgvel formzza is az aktjait, nem gondolja n, hogy ebbl +immr untig eleget termel Eurpa? Szksg van arra, hogy e hamis +s banlis, erklcstelen s haszontalan meztelensgkultusz +fokozshoz az desapm tkje, vllalkozsi kedve s munkja is +hozzjruljon? Nem, kedves mester, nekem egsz ms fogalmaim +vannak a mvszetek hivatsrl. + +Dmtr mennydrg hangon kzbekiltott: + +--n azt hiszem, hogy a mvszet legfbb clja jl brzolni egy +meztelen embert. + +Az ifj Garibaldi mosolygott. + +--Taln az ember idejt akarja n mondani? Az erklcsi embert, a +lelket, a karaktert, az isteni szellem hordozjt. + +--Nem. Engem az idegekkel s izmokkal felruhzott csontozat +rdekel. Itt a vll-lapocka s a kulcscsont, ott a vllcsont s a +csip, fentebb a gerinc-oszlop s a koponya, mindegyik a maga +izleteivel, domborodsval s mlyedsvel,--magyarzta +felbszlve a mvsz s megragadta a fiatal esztta gallrjt, +maga el lltotta, megprgette, kiegyenestette s sovny testn +rendre kimutatta, megtapogatta, kirajzolta hatalmas btyks +ujjval az emlitett domborodsokat s mlyedseket. + +Garibaldi fjdalmasan felordtott, de az gyet sem vetett a +vonagl emberkre. + +--Ha nnek, fiatal bartom, volna egyltaln teste, ha b s puha +kabtja alatt fel lehetne lelni a hus szvedkt, az +izomrostozatot s csontrendszert, akkor megmutatnm nnek, mily +nagyszer gpezete az a fizikai erfesztsnek, a mozdulatoknak, +amelyek alatt az izomcsomk s idegdudorodsok a legnagyszerbb +jtkot mutatjk. s akkor elhinn nekem, hogy az brzolsnak +legfontosabb pontja, hogy jl tudjunk megrajzolni egy meztelen +frfit vagy meztelen nt. Mit tudja n, mily gynyr vonalakat +rnak le a vll-lapockk s mily megragad ltvny az az t +lborda, amelyek emelkedseket s domborulatokat formlnak a +kldk krl, mialatt a test elre vagy htra hajlik ... mit +tudja n ezt uram? + +Hogy llekzetet vegyen s megtrlgesse izzadt homlokt, egy +pillanatra sznetet tartott a megharagtott mvsz. E pillanat +alatt mr meg is bnta heveskedst. + +--Bocssson meg uram, ha megsrtettem. + +Garibaldi megvetleg mosolygott s legyintett a kezvel. + +--rtem nt, rtem. Nem haragszom. Engem a teria tern nem lehet +megsrteni. Csak sajnlni tudom nt, hogy a mvszetben nem +rdekli egyb, mint az anatmia s az epidermis szvettana. Engem +pedig rdekelnek a llek tragdii, az eszmei let miszticizmusa, +azok a dolgok, amelyekrl Hamlet eladst tartott Horationak: a +llek redi, a szenvedlyek titkai, az emberi dolgok vgcljai, a +lt vagy nemlt rvei s utlattal fordulok el a kezdetleges +mvszet imitativ gyeskedseitl, amely alatt egy rothadt +rzkisg gyva obscenitsa, egy mvszi affektci al rejtett, +kznsges lvhajhszat bvik meg. + +s zsebbl kihzta uj knyvt, amely a szobrszat blcselett +trgyalta. + +--A szobrszat lnyegt elszr tudomnyosan kell megrtennk, +mieltt hozzfognnk a manulis megoldsokhoz. Ehhez pedig csak +az optika, a pszicholgia, a trmrtan, a trigonometria s a +blcsszet utjn lehet felkapaszkodni. A mintzsban elssorban a +mozgskpzeteket kell brzolni, s csak azutn derl ki, hogy +azok hogyan hatnak, mint ltbenyoms. A ltbenyoms azutn csak +a kritikus szerept tlti be, befolyst mr nem rvnyesti a +kpzetben. De ha jelen van valami brzolt, akkor az, mint +realits, ellensge lesz a kpzetnek s ha vltoztatnom kell ezt a +realitst avgbl, hogy vilgos ltbenyomss alakthassam, ugy +nehezebb a dolog, mint egy rett kpzetet brzolni. + +Dmtr szja flrehzdott s automatikusan ismtelte az +eldrdlt szavakat, amelyek gy halntkon vgtk t, mint Dvid +parittya-kvei Glitot. + +Dvid azonban, miutn kijelentette, hogy Dmtr munkit csak +abban az esetben tekinthetn mvszi produktumoknak, ha azok a +ltkpzetbl kiindulva vezetnnek a mozgs-kpzetekhez, +befejezsl mg ezeket vgta Glit szembe: + +--A mvszet eltt, amelynek segtsgvel az emberisg lelkt +forradalmastani kvnom, a tudomny segtsgvel s a valls +kalauzolsa mellett annak a clnak kell lebegnie, hogy a +trsadalmi egyesls valamennyi ember szabad s jkedv +beleegyezsbl keletkezzk. Az emberek boldogsga az emberek +sszeolvadsbl ll s ezt nem a rendrsgnek s a +trvnyszkeknek, hanem a mvszeteknek kell megteremtenik. +Errl van sz uram s vallja be, ily rtelemben az n erotikus s +nyugtalan nimfi, rszeg, duhaj s izmos szatrjai, hzassgtr +Helni s szoknyavadsz Odysseusai nem jhetnek szmtsba. Az +n mvszete mr befejezte ltjogosultsgt a renaissance nagy +architektonikus s imitativ gyeskedseivel. Ezzel vgeztnk. + +Dmtr s Piacella Virgil, az reg szobrsz s a vn +sirkgyros, szomoran egymsra pillantgattak, mintha bocsnatot +akartak volna krni egymstl, hogy az zlet megktse el ily +megcfolhatatlan dokumentumok tornyosultak. A fiatal mkritikus +azonban, mieltt otthagyta volna a kt szomor cimbort, az +ajtbl visszanzett s hanyag kzlegyintssel odaszlt az +apjnak: + +--Azonban reg tkepnzes, ha zletet akarsz csinlni s nem +mvszetet, akkor azt mondom, lltsd be aranycsinl mhelyedbe +Dmtr r kzgyessgt s erotikus kpzelett. zletnek, a +tmegek izlsre, zvegyek, rvk, gyszol kznsg, +dsz-srhelyet ad trvnyhatsg, hls utkor, nemzet s +Akadmia eszttikai mveltsgre val tekintettel ... nos, +zletnek megjrja. Ha Dmtr r nlunk akar dolgozni, n zleti +szempontbl nem ellenzem. + +--Majd adok n nektek zleti szempontokat!--svtett kzbe egy +tlvilgi hang, amely a frik, az Erynnisek, a hadakoz amazonok +sikoltsaihoz hasonltott. Azutn pedig beperdlt a szobba +Borbla asszony, az reg sirkgyros felesge, akit Piacella +Virgil ezeltt harminct esztendvel egy npolyi osteribl +ragadott ki ama nhny tallr vltsgdj ellenben, amellyel a +csinos pincrlenyok tartozni szoktak rnjknek. + +Borbla asszony csak azt hallotta, hogy frje alkalmazni akarja +Dmtr szobrszt a mhelyben. + +--Eskszm a Madonna egyszltt fira, Krisztus testre s szent +Borblra,--kiltotta flhborodstl s flelemtl eltorzult +arccal--kst szrok a szvembe, ha ez a gyermekgyilkos, fajtalan +s erszakos lator ide beteszi a lbt. Egy percig sem volnk +biztonsgban sem n, sem a szolglim, sem a szomszdok hajadon +lenyai. Verje meg az Isten, aki bebocsjt a hzba ilyen +szennyeslelk, vn kecskebakot! + +s flkapott egy szket, izmos karjval megforgatta a feje fltt +s Dmtr alig hogy ki tudott illanni az elszoba keskeny +ajtajn. Kifutott az utcra s tenyervel betapasztotta fleit, +hogy ne hallja a szemrmben flhborodott asszony rettenetes +tkait. + + + + +X. + + +Brmilyen sttnek ltszott is a helyzet, a szobrsz szvben nem +tudott gykeret verni a bnat. gy ltszik, e kis fekete virg +szmra nem volt abban elg porhanys a talaj. A knnyek hamar +elprologtak rla, mert hegyi leveg, erdei szell, rtek, +kaszlk, szlhegyek s gymlcssk egszsges kiprolgsa mr +seinek kemnyre s ruganyosra edzettk a lelkt. Dmtr nem +volt dekadens, a szenvedlyek viharaiban nem rongyoldott le az +idegzete, a teremtsit, hrt sem ismerte a sexulis +neurasztninak s sejtelemmel sem brt a Freud-fle traumk +rombol hatsrl. + +--Szerencstlen reg fick--mosolygott benne a ms krn +rvendez llek,--mint rdemelte ki a sorstl ezt a pirosra +mzolt termetes koporst, a Walpurgis jszaknak ezt a vrshaju +boszorknykirlynjt? Lm, nekem sohasem volt dolgom ilyen +szrnyeteggel; maga a nagy Pn is ijedten meneklne az +Meduza-szemnek szikrzsa ell. Ha erre gondolok, igazn nincs +mit sopnkodnom a sorsomon: Van Roesen brn enyhe egyptomi +nostalgiival, apr Astarte s Mylitta-szobrocskival, Nra a +maga vidm s duhaj temperamentumval: nfelldoz bajadrok +voltak ehhez a fogatlan furihoz kpest. Nekem, mindent +sszevve, szerencsm volt a szerelemben s ezt kevs ember +mondhatja el letnek tvenedik esztendejben. + +Jkedven ballagott a kanyargs utck kvezetn, tallomra, csak +a sta s az emberek kztt val gondtalan elkevereds cljbl. +A trszekerek dbrgse, a fiakkerlovak patkinak csattogsa, a +hzalk elnyjtott kiltsai, az utcagyerekek les fttyentsei, +a villamosok csilingelse kellemesen lesztgette benne a nyzsg, +kavarg, hangos let szeretett. + +--Mindenki tesz-vesz, srg-forog, iparkodik. Hej, azrt szp az +let, a mindensgit s most szabad ember vagyok s azt teszem, ami +kedvemre val! + +Oszlopos lbaival csakgy rtta a kilomtereket. Cseppet sem volt +fradt s elmjben egyik terv a msikat kergette. Ha tjba egy +szp asszonyi figura akadt, mindjrt az Odyssea valamelyik ni +alakja jutott az eszbe s mire lert a Dunapartra, az elevtorok +s kzraktrak tjkra, a jrkelk kzl kt szp Kalypsot, egy +forms Kirkt, egy tucat apr tengeri szrnyeteget, hrom-ngy +hrihorgas phaek hajslegnyt s nhny karcs Nereidt +mintzott le a szemeivel. + +A kzraktrak tjn lelt egy alacsony kkockra, amelyhez az +uszlyhajk drtktelt szoktk ersteni. A Duna htn szrke +fnyek opalizltak; a gzsk komor fstfellegeket pipltak gre +meredt torkukbl. + +A part mentn most szlltak ki a hajkbl a Ferencvros meztelen +Tritonjai, a malmok lisztes falai reszkettek a gpek slyos +jrsa alatt. Hossz, keskeny vashidak karoltk t a malmok s az +elevtorok kztt sorakoz raktrakat, a kpartot, a lpcsket s +az t szln himbldz csnakokat. Hatalmas fekete buzaszllt +uszlyok gyomrba flmeztelen, vizeshtu, csapzotthaju munksok +dobltk a slyos zskokat. A kzraktrakban vasti kocsikat +tologattak. A lokomotivok olyat fttyentgettek, hogy belenyilalt +az ember dobhrtyjba; a hajk krtje flzgott, mint hes +szrnyeteg a mesk ocenjain. Apr propellerek szeltk a szrke +hullmokat, amelyekbe lelecsapott egy vizigalamb, korty italt +szvni szomjas bendjbe. A lpcsk aljn halszok hlt +ktgettek, mellettk egy komoly nyugdjas hivatalnok horgszott +trelmesen. Katonk karjukon a rakparton ll kis kocsmkba +vezettk szeretjket s a fuvarosok meg-meglltak egy pohr +hstre, ahol szp pincrlenyt tudtak az alacsony csapszkek +krl. A nap lassan csszott a budai hegyek al s sttlila, +kkes s rozsdaszn rnykokat vontak ferde sugarai a hajk +farra. + +--Ejnye, de pomps egy let ez--buggyant ki Dmtrbl az +elragadtats, ahogy vgigbmszkodott a vidman verejtkez +eleven munka, a kellemes erfesztsek, a tvolbl gyerekjtknak +ltsz fuvarozs kaleidoskopjn. + +s ott, ltben, eszbe jutott, hogy neki nincs oka a +kesersgre. Az ember sokkal gazdagabb, mint ahogy egy nagy buks +utn elkpzeln. Lm, neki aranyrja, lnca, gymntgyrje s +nhny szz forintnyi kszpnze van, ezen vesz Budafokon vagy +Ttnyben, Lenyfalun vagy Pomzon egy kertes hajlkot, mtermet +pt az szaki oldalra s folytatja Odyssejt ott, ahol +elhagyta. Hol is hagyta el? Penelopnl. + +--Az asszonyok pedig arra valk, hogy modellt lljanak a +szobrsznak, kellemes rt adjanak a legnyeknek s gyermekeket +szljenek frjeiknek--llaptotta meg elmjben s megbocsjtott +az asszonyoknak.--Csak szegny Virgil bartom veszett el +mindrkre. Ha csak reg Klytaemnestrjt nyakon nem ragadja s +egy stt jszaka bele nem hajtja a Duna kzepbe. + +s mikzben ttnyi vagy pomzi mtermn brndozott, +megpillantott egy szrke kendbe burkolt asszonyszemlyt, amint +egy kkockn ldgl s fejt jobbra hajltva, egsz testvel +trdre tmasztott knykre nehezedik. + +Mellje ngy-t esztends lnyka simult s almt eszegetett. A +csoport annyira plasztikus, a konturok a leldoz nap hts +vilgtsban oly lesen rajzoldtak a levegbe, az egsznek +hatsa oly egysges, befejezett s szobrszi volt, hogy Dmtr +elvette vzlatknyvt s nyomban belerajzolta a krvonalakat. +Penelope Telemachossal a tenger partjn l s Odysseus utn +epekedik. + +Minthogy azonban Dmtr nemcsak mvsz, de emberszeret ember is +vala, kzelebb lpett az anyhoz s gyermekhez, hogy megtudakolja +bnatukat. Az asszony remelte szp kk szemt, vgigsimtotta +kendje all kirppent szke frtjeit s szaporn elmeslte, hogy +nincs pnze meleg vacsorra s jszakai szllsra, csak ez a +gyenge beteg gyermeke van ezen a kerek vilgon. + +--Ht a gyerek apja? + +--Meghalt a Liptmezn. Agyonitta magt, kitrt rajta a delirium. +Nagy kr rte. Derk szpsgnek s okossgnak prja nem volt +sehol. + +--Csak rszeges volt, ugye, a megboldogult? + +--Annak sem volt az oka. Egyszer nagy szerencse rte, egy +urasg eltrte a karjt s tzezer forint fjdalomdjat fizetett +rte az n Gyurkmnak. A nagy vagyon elvette az eszt. Azta nem +dolgozott, csak ivott s engem mindennap flholtra vert, mert +flbredt benne a fltkenysg. + +Dmtr rezte, hogy sszeszorul a szve s nagyot szeretne +kromkodni fjdalmban. De az asszony semmit sem vett szre s +tovbb meslte: + +--Nem lett volna baj, mert ebbl lttam, hogy szeret. s amikor +megelgelte a verst, akkor majd agyonszeretett a szerelmvel. +Minden rendben lett volna, ha el nem li a plinka. + +A szobrsz megfogta az asszony kezt s elvezette egy kltelki +szllodba. + +--Holnap reggel eljvk magrt. + +s szerencstlen ldozatt, Vkony Gyrgy cementmunks zvegyt +magval vitte Pomzra, ahol egy kertes hzat, kt malacot, kotls +tykot tizenkt csirkvel, egy pr galambot s nstny hzinyulat +vsrolt, amely ppen fiadzs eltt llott. Erre klttte rjt, +lnct s brillins jegygyrjt, Van Roosen brn ajndkt. + +Hogy pedig mtermet is pthessen, flkereste a Bank r.-t. +igazgatjt, hromezer korona klcsnt vett tle s azon a pomzi +cs segtsgvel maga ptette fl veges atelierjet, gy, ahogy +azt Egger Linz kartonjain lthatod. s azt is lthattad, ha +valaha arra volt az utad, hogy reggel t rakor mr ott +sernykedett Dmtr a durvn sszecsolt filagriban, amelynek +gerendira fiatal vadszl, krimzonrzsa s klematisz kszott +fl, hogy az plet goromba llvnyait gyengden eltakarja. Az +udvaron egy sugr, szkehaju, fehrarcu menyecske tipegett vkony +rvid alsszoknyban a baromfil krl s kezbl etette a +galambokat. + +--gy lhetett Ogigia szigetn ht esztendeig Kalypso tndr s +Odysseus--llaptotta meg Dmtr boldog mosolygssal, miutn +flfedezte, hogy annakidejn Balthazr rendrkapitny rnak igaza +volt: a durva knts, a piszkos condrk alatt nha antik +istennkre emlkeztet testek bjnak meg, mint ahogy a disznk +el nttt moslkban nha igazgyngy rejtzkdik. + +Attl kezdve az asszony modellje s hsges szolgllenya volt +Dmtrnek, aki elhatrozta magban, hogy felesgl venn +aranyhaj Kalypsojt, ha annak rendje-mdja szerint el tudna +vlni Van Roosen brntl. + +--Ez a derk, jmbor teremts, aki fiatal lett nyomor s +tlegek slya alatt tlttte, gy nz rm, mint az let s hall +fejedelmre, urra s parancsoljra, nagy s hatalmas kirlyra, +a j Isten fldi helytartjra. Ennek nem lesznek Astartei s +Mylitta-szobrocski, alexandriai elefntcsont-pentesei, +baziliskusai, kigyi s papaglyai. Ez nem fog a nevemre vltt +hamistani, nem szkik mg a legjobb bartommal, s ami a f, +olyan fehr a bre, oly rzss az arca, oly kerek a csipje, oly +finom a trdhajlsa, oly duzzadt s karj a melle, hogy rdemes +neki szentelni reged napjaimat. s a modell sem kerl +pnzbe--tette hozz szkkeblen, mert megtanulta, hogy a millik +mily knnyen elsznak a rangos let keretben. + +gy is trtnt volna, ha egy nap be nem llt Vkony Gyrgy, a +cementmunks s vissza nem kveteli elrabolt felesgt. Az +asszony srt s vonaglott s szerelmi rjngsben dobta magt a +flkar munks mellre. Dmtr elkpedve nzte a jelenetet. + +--n, kedves atymfia, tudtommal meghalt a Liptmezn. + +--A fent!--tiltakozott a frj s kikergette Dmtrt a +hzbl.--Ha egy szt szl, fljelentem magt vn vaddiszn a +rendrsgen--kiltotta utna fenyegetleg.--Hogy ppen az n +felesgemre hezik a komisz kfarag--ordtotta utna, amikor +megtudta, hogy Dmtrnek nincsen ujabb tzezer koronja, st +semmi egyebe nincs, mint a hza, mterme s az ott flhalmozott +mrvnytmbjei. + +A szobrsz mg nhny szt szeretett volna vltani asszonyval. + +--Mirt mondta lelkem, hogy az ura elpusztult a tbolydban? + +Srika anyja srva fakadt s odabjt az ura hna al. + +--Az Isten elvette az eszemet--szepegte igazi s mly +bnbnattal. + +--Most azonban kifel!--vlttte jra a frj s az orszgtra +mutatott, amelyen vgan kapargltak Dmtr csirki az imnt +elhaladt, bzval megrakott szekr nyomban.--Dgljn meg ez a +szemt ott az rokban!--kromkodott vrbenforg szemmel a munks +s flkarjt gnek emelve, rettent tkot mondott a mvsz +fejre, amirt msodszor is tnkretette csaldi boldogsgt. + +Dmtr sztlanul ballagott a bzakvk alatt csikorg, sr, +nygdcsel, jajgat szekr utn, amelynek tetejn barna suhanc +lelgetett egy kipirult parasztlenykt. + +--No most aztn csakugyan vgeztem az asszonyokkal --shajtott +keserves haragjban.--Az asszonyok mg arra sem mltk, hogy +mintt vegynk rluk antik eposzok alakjaihoz. Undorodom a +fajtjuktl, becstelen nstny valamennyi. + +De csak az els flgerjedsben volt ilyen kegyetlen s +igazsgtalan. Mire odart a kis gyertynfaliget szlre, agyrl +szpen lehzdott a vr szve tjkra s haragja flolvadt a +megads s megbocsjts szelid fatalizmusban. + +--Sors bona, nihil aliud--ismtelgette magban megbklve s +leheveredett egy kknybokor al s az gen legelsz +brnyfelhket nzegette.--Annyi az egsz--vonta le mindebbl a +tanulsgot,--hogy nekem nem val az asszonyokkal val +kisrletezs. Vkony Gyrgygyel nem tudom killani a +konkurrencit. Mirt? Mert brmily alval, nyomorult, piszkos, +izgga s hirtelenkez ember ez a Vkony, Juliska mgis t +szereti, nem pedig engem. Tehet errl Juliska? Nem. Sem , sem +Vkony Gyrgy, sem n. Sors bona, nihil aliud. + +s elhatrozta, hogy htat fordt a vilgi let minden hiu +pompjnak s lett a jl felltztt, sr ruharedk alatt +imdkoz szent asszonyoknak s stigmatizlt szzeknek szenteli +valamely kolostor hvs celljban. + + + + +XI. + + +Bcs napjn rkezett Dmtr a Szz Mrirl elnevezett gydi +francisknus kolostor kapujhoz. Pcsrl, Siklsrl, Mohcsrl s +Szlavnia szaki rszbl sszesereglett zarndokok verejtkezve +kapaszkodtak a magas dombra, amelynek tetejn romn +egyszersgben, avult s ignytelen szpsgnek hitatos bjval +csalogatta megtisztulsra szomjas hiveit Assisi szent Ferenc +kttorny, piroscserepes, omladtvakolatos temploma. A klastrom +maga vrszer, hatalmas ptmny, amelynek XII. szzadbeli +alapzatra Mria Terzia korabeli rokok kupola borult valami +bkez, de sajnos, a stlusokhoz nem rt Mecns jvoltbl. A +zrda falait felnyire ellepte a zld repkny s pillreinek +lbazatnl piros s srga kvi rzsk virultak. szaki oldala +majdnem fgglegesen meredek kszirtekre tmaszkodott, amelyeknek +repedseibl satnya fenybokrok dugtk ki fejket a napsugr +fel. Dlrl szzados krisfk s gesztenysek koronja +rnykolta a fehren izz mszkfalakat. Az plet hosszban, +olasz mdra, dr oszlopokon nyugv, szles korridor futott vgig, +amelynek rnykban breviriumot olvastak a noviciusok. + +--J, hs helyecske ez--gondolta Jnos s a szve +flmosolygott.--Itt fogom apr terrakottimat mintzgatni a +hajnali harmattl knnyez boltivek alatt. + +A sziklba vjt szerpentin ton lusta szamarak vizes tmlket +cipeltek. A templom eltti tren storok alatt rzsafzreket s +cignypecsenyt rultak, a llek s a test egyszer tpllkait. +A strak krl halk zsibongssal tereferltek a zarndokok. +Frfiak hatalmas templomi zszlkat emeltek a magasba, asszonyok +batyukat szorongattak a hnuk alatt, amelyek a szerzeteseknek +hozott ajndkoktl voltak slyosak. Mria-dalok ignytelen +meldija zsongott a templom krl s a bnbnat s fogadalom +mormolsa kisrte, mint basso continuo a rgi egyhzi muzsikban. +Nhnyan srtak s fennen kiltoztak bnbocsnat utn. Ifj +prok idehoztk jvend remnysgket s az elnehezedett +menyecskk avatsra kszltek, Istennek ajnlvn leend +elsszlttket. Mzeskalcsosok, perecesek, szdavizes s +srrusok, olvaskat farigcsl koldusok, gymlcss kofk +rulgattk holmijukat, egy-egy kiemelked ponton vilgi papok +buzdtottk hveiket a vezeklsre. A kt torony minden harangja +zgott s a mlyben kanyarg fehr orszgt mg egyre ontotta +zszlk alatt menetel, imdkoz, litniz szzadait az egyhz +bnbn hadseregnek. Hegyet-vlgyet, templomot s a fld htn +nyzsg tarka-barka embertmeget meleg, aranyos fnyfrdben +mertette az zz jliusi nap. + +Dmtr megvrta, mg leszll az est s a templom krnykn a +telihold ezstjben sz g boltozata alatt elpihennek a +zarndokok. Aztn bekopogtatott a klastrom tlgykapujn s jjeli +szllst krt a bartoktl. + +Lrinc testvr, tercirius bart, ports s jjeli r kszsggel +nyitott ajtt a szlas frfinak s egyenesen a refektriumba +vezette. Leltette, telt s pohr bort tett elje s +figyelmeztette, hogy otthon van, itt minden az v az Ur Jzus +nevben. + +--Csak egyk-igyk nyugodtan Domine spectabilis, estebd utn +pedig szltsa meg a ftisztelend gvrdint. + +Lrinc testvr kvr, alacsony, vrsarcu, nyjas tekintet +frfi volt, vilgoskk szembl csupa der s gondtalansg +sugrzott, rvid srte haja s tkz bajusza, szaklla is vrs. +Vrs bartnak hvtk a krnyken, ahol minden pnteken +sszegyjttte a csirkket, a krumplit, kukorict s tojst; +vrs bart volt a neve a parchikon, ahol koldul krtjban +megfordult s szentkpekkel, csiklands anekdotkkal s burnttal +kedveskedett a hzbelieknek. Lrinc reprezentlta kifel a +klastromot, intzte a gazdasgi gyeket, adta el a borjukat +s szerezte be az anyakockat a vsron, volt a zrda finnca, +vmszedje, szmadja, lelmezje, knyvvivje, maga gy szokta +mondani, hogy egyszval, Isten bocsssa meg a bnt, volt +Assisi szent Ferenc konventjnek a zsidaja. + +Lrinc pontosan elltta a harangoz, dkn, sekrestys, kulcsr, +kertsz, vincellr, majoros s ispn hivatalt s emellett mindig +a faluban, Zsuzsnna asszony tszli korcsmjban, a szomszdos +zrdkban s a plbnosok konyhjn csavargott, udvarolt a +papgazdasszonyoknak, tancsokat adott a szobalenyoknak, +eligaztotta a veszeked szomszdok gyeit, kireparlta az rkat +s dohnyvgkat, gyerekeknek jtkokat faragott, csak tudn +megmondani, hogy mikppen vgezte el mindezt a maga +piszmog-szuszog, fontoskod s anekdtz modorban. Tny az, +hogy krltte s utna minden rendbe jtt s fllnklt; maga +ezt azzal szokta magyarzni, hogy mg soha letben nem volt +haragos s mindig rtette a mdjt annak, mint kell msokat +vidman megdolgoztatni. + +A gvrdin szentlet s tuds egyhzi frfi volt; a vikrius +nagy sznok s lelkipsztor; a magisterek is derekasan rtettk a +maguk mestersgt, de Lrinc testvr volt az egsz kis birodalom +lelke, esze s kormnyzja, ami a fldi let gyes-bajos dolgait +illeti. Az pallrozatlan elmje, amely sem az egyhzatyk +rsait, sem a rendszablyok komoly tilalmait, sem az gi +mvszetek titkait nem ismerte, pompsan eligazodott a profn +vilg sokszor szennyes s rosszillatu labirintusban s az gi +dolgokat flszentelt elljrira bizvn, buzgn munklja az Ur +szolginak jltt, a zrda rendjt s biztonsgt. Ktsgtelen, +hogy a Mindenhatnak fltte kedves az jmbor szorgoskodsa, +mert mindenki azzal szolglja az dicssgt, amihez rt. + +Lrinc testvr nagyon rokonszenvesnek tallta a szobrszt, mert +hatalmas testbl, nyjas pillantsbl, orgona bgsra +emlkeztet hangjbl azt kvetkeztette, hogy egszsges s vidm +emberrel van dolga. Vacsora utn a gvrdinhoz vezette, jjeli +szllst krt szmra s elkalauzolta egy Mria-kppel kes, +kicsiny, fehr cellba s nyugodalmat kvnva neki, jjeli +szekrnyre fl liter bort helyezett, bizalmasan mosolyogvn. + +...Dmtr Jnos pedig, felvtetvn a szerzet harmadik rendjbe, +a laikus frterek kz, nagyon jl tall helyt a gydi bartok +trsasgban. + +Bonaventura atya, a konvent gvrdinja ekppen gratullt a +flvtelhez: + +--Carissime frter, kedves fink Jnos, ne vljed, hogy belpvn +a francisknusok harmadik rendjbe, nem tallsz magadhoz val +trsasgot a mennyei mvszetek virgos kertjben. Nem +fennhjzsbl, de Isten dicssgre legyen mondva, szerzetnk +szmtalan fejedelmi szemlyt, hatvanhat ppt, tznl tbb +szentet, majdnem ugyanannyi boldogot s kt stigmatizlt szzet +szmll tercirius testvrei kztt, akiknek soraiban a +tudomnyoknak nem egy kimagasl fejedelmt: Dantt, Petrarct, +Boccaccit, Columbus Kristfot, Vasco di Gamt, Cervantest, +Galileit, Voltt s a te szent mestersgednek olyan kitnsgeit +tudja flmutatni, mint Cimabue, Giotto, Rafael Santi s +Michelangelo Buonarotti. Remlem, itt e csendes s egyszer +hajlk boltozatai alatt neked is ert s jkedvet ad a +Szentllek, hogy dicssgt Hozz mlt alkotsokkal regbtsed. + +--s szegnyeink kincstra Domine spectabilis vsje rvn +tekintlyesen meggyarapodjk. Ugyis j tenyszbikt kell vennnk +a kivnhedt lusta dg Betyr helybe--tette hozz blcsen Lrinc +frter, a majordomus. + +--Hallgass, oktondi frter--intette t sszerncolt szemldkkel +a gvrdin,--te csak a mrtsokhoz s a saltkhoz szlj, ha +krdre vonnak elljrid. + +Bonaventura atya szikr, magas, villog szem s spadt brzat +frfi vala, a bjttl, imtl, olvasstl s asztmtl hajlott +s roskadoz. Kopasz feje kimagaslott trsai vlla fltt, de +tudomnya, jmborsga s irgalmassga is tlragyogta +valamennyit. Megvetette az alkohol s a dohnyzs rmeit; de +szeliden elnzte, hogy trsai nagyrabecsltk e kt jmbor s +lvezetes narkotikumot. Lelkipsztori teendi vgeztvel +visszavonult a klastrom knyvtrba, s ott rendjnek halhatatlan +szellemeivel oltogatta lelknek rk szomjsgt. Vdszentjnek +szent Bonaventurnak, alexandriai Sndornak, Antonius Andrenak +teolgiai munkiban pp oly jrtas volt, mint az exegta pduai +Antal, a hisztorikus aquilai Bernt, a knonjogsz Monaldus, a +moralista erfurti Jnos, a filolgus Alexander de Villa Dei +Gallus, a termszettuds Roger Bacon, vagy a blcsel Morus Tams +rsaiban. Ott bvrkodott mindennap, mg csak az esti sttsg +le nem ereszkedett a kolostor hagymaalaku kupoljra. Akkor +pihenni trt, hogy j pldval jrjon ell alattvalinak s msnap +reggel, a hajnal derengsre elsnek legyen talpon a templom +krusn, a kzs zsolozsmzson. + +Helyettese a vikrius Anzelmus atya volt, a rendhz prediktora +s penitentiriusa. Szles csont, ers, nagyerej, kemny +legny, a hangja kilomterekig szrnyalt, amikor vgigszntott a +bnsk lelkiismeretn. Soha senki nem ltta mosolyogni, s bort +is oly zord mltsggal itta a refektriumban, mintha hallos +mrget bltene le a torkn. Hivei fltek tle, de tkletes +megnyugvssal raktk lbai el bneiket; des volt kezbl a +penitencia. A flagellnusok kjvel szvtk be mennydrg +szidalmait s fenyegetseit. Mindenki megnyugvssal tvozott +tle, mert tudta, hogy szigorbb bir mr gysem tlhet fltte +sem itt, sem a msvilgon. Anzelmus atya gyanakodva s hvsen +fogadta a szobrszt. Nem volt j vlemnye a mvszekrl, akik a +bns testet, az rzkisg s gg e cifra koporsjt, a hst, a +frgek tpllkt s kjek ednyt szemrmetlen meztelensgben +brzoljk. maga ugyan nem fordult el ily brzolatoktl, mert +azt vallotta, hogy a tiszta embernek minden tiszta s naturalia +non sunt turpia. + +Nem szerette, de trte a mvszt egyrszt a gvrdin kedvrt, +aki a gydi kolostort a ht mvszet hajlkv szerette volna +flavatni, msrszt, mert ugyis szksg volt r a templom +restaurlsa vgett. Az reg egyhz, amelyet II. Gza kirly +1148-ban alaptott, minden rszben flujts s csinosts utn +kivnkozott. Rgi kpei, falfestmnyei flpattogtak, a vakolat +szmos helyen lehullt s fehr sebek bortottk a mly kk s +ragyog vrs szenteket s angyalokat. A dombormvek mr alig +voltak flismerhetk, a kszentek orrt lecskolta a zarndokok +rajongsa. Trtt istenbrnyok s csonka feszletek roskadoztak +a falmlyedsekben. Ideje volt, hogy e sivr romlsnak gtat +vessen a restaurtor keze. + +--dvs lesz, ha Jnos testvr egytt dolgozik Flix frterrel, +aki a kpek restaurlshoz rt s evgbl jtt Gydre a raguzai +kolostorbl. + +gy hatrozta meg a szobrsz napi teendit Bonaventura atya, a +gvrdin, akinek izlse a knyvek finom stilusn, meg a ktsek, +kapcsok, inicilk, miniatrk enyhe bjn flttbb +kicsiszoldott. + +Flix s Jnos testvrek jbartok lettek s egytt munklkodtak +az Isten hznak kitakartsn. A kt mvsz hire elterjedt a +krnyken. Pcsrl szmtalan fiatal kfarag s +templomfestlegny ltogatott el a csudjukra. + +Pesten is megtudtk, hogy Dmtr Jnos, a prisi Grand Prix +tulajdonosa, udvari tancsos, a mesteriskola volt igazgatja a +mriagydi kolostorban dolgozik, hogy bneit levezekelje. + +Piacella Garibaldi helyeselte a vllalkozst: + +--Ott van, ahov val. A gydi koldul bartok mg mltnyolni +tudjk a grand art res pthoszt. + +Az reg Virgil megbotrnkozva csvlta a fejt. + +--Nem tisztessges dolog: a kolostor bstyi mg bjni a +hitelezk ell. + +A kvhzban nagyokat nevettek a karrier kmikus befejezsn, a +Bank r.-t. igazgatsga pedig intzkedett, hogy Dmtr Jnos +szobrsznak a mriagydi kolostorban netalntn elkszlt munki +a hromezer korona tke, a kamatok s a perkltsg erejig +lefoglaltattassanak s azokra vgrehajts vezettessk. + + + + +XII. + + +Frater Flix egy ragyog dleltt az apsis sznes ablakvegein +tszrd napfnyben, az oltr fltt lebeg Atyaisten +vakolatsebeit gygytgatvn, krdssel fordult a szobrszhoz: + +--Mit szl Carissime ehhez a hitvny msolshoz? Kedvem volna, +hogy levakarjam az egszet s olyan Giottot kanyartsak helybe, +amelytl elllna a gvardin llekzete. + +--n azt hiszem, hogy a rgi mesterek irnt tartoz tisztelet +okbl ... + +--Eh mit, tisztelet,--vgott kzbe az indulatos raguzai--itt nem +kegyeletrl, hanem mvszetrl van sz, bartom. + +--Azt akartam mondani,--fejezte be Jnos--hogy a restaurtor csak +a falrepedsek betmsre, a vakolat megerstsre, a +festkrteg megragasztsra, szval a status quo konzervlsra +vllalkozzk. + +Frater Flix apr, hegyes orr, kutat szem, lobog szrke haj, +szraz, feketebr, csontos, inas reg legny volt, aki jmbor s +aszketikus szenteket, mennyei tisztasg Madonnkat, gyermekded +angyalkkat tudott festeni, mint Fra Angelico, de ppen gy +szerette a bort, a dalt, a csavargszabadsgot s az asszony +cskjt, mint msik nagy eldje, Fra Filippo Lippi. Jbartsgban +volt a mvszetekkel, pajtskodott s komzott velk. A rgi +mesterek remekmvei nem keltettek benne szent elragadtatst, mert +gy tekintette azokat, mint az orvos a betegeit. Semmi +tiszteletet nem rzett a nagyok irnt, mint ahogy a vadember is +megveri a fetist, ha prul jrt a vadszatokon; a harangoz +lehordja szent Antalt, ha nem vezeti nyomra elveszett +dughzjnak. Ismervn a rgi kpek trkeny anyagt, a rgi +mvszek naiv receptjeit, mr azt hitte, hogy flttk ll, vagy +legalbb is kpviseli s helyettesteni tudja ket. Szentl +hitte, hogy jra tudn festeni a kontinens sszes mzeumait s +most dhbe jtt, hogy Jnos oly mly kegyelettel emlegeti a +rgieket. + +--Ha tudn Carissime, hogy mily knny keresztl ltni a +nagymesterek boszorknyosan gyes, de sablonos +szemfnyvesztsein, ha ismern Vasari, Ghiberti, Leonardo da +Vinci receptjeit, akkor megengedn nekem, hogy olyan antik +kpeket gyrtsak, amelyekrl csak az id patinja hinyzik, hogy +tkletesebbek legyenek az eredetieknl. + +--Csak nem?--krdezte megrknydve a szobrsz. + +Frater Flix, nem trdve a szent hely mennyei csendjvel s +htatval, drg hangon magyarzta tovbb: + +--Teophilus Presbyter megrta, hogy mikppen kell az +vegfestmnyek zafirkk, zld, fehr s biborszin disztmnyeit +elhelyezni. A szlekre pedig--mond--rajzolj krket s indkat +s azokba virgokat s leveleket oly mdon, ahogy a festett +betket disztik. + +--Eh, ez gyerekes fecsegse a kezdetleges, dadog, tapogatdz, +kzpkori bartmvszetnek--vetette oda Jnos ingerlten. + +--Gyerekes, dadog, kezdetleges tapogatdzs? J. Mondok +nagyobbat. Drer Albertnek is van receptje az emberi test +arnyairl. Vegyk elszr a fejet, milyen sajtsgos +gmblysge van, aztn a tbbi rszeket, az arcot, orrot, +szemeket, szjat, ki- s behajlsaikkal ... + +--Drer Albert tudkos nmet pedaggus. + +--Gondolja? Ht azt tudja-e Carissime, hogy mikppen brzolunk +valakit, aki tbb szemly trsasgban beszl? Hallgasson ide. Ha +rbeszlsrl van sz s az illet klnbz okok alapjn +bizonyt valamit, fogja meg jobbkeznek ujjaival a balkz egy +ujjt, behajltvn a kt legkisebb ujat s forduljon elsznt +arccal, beszlst feltntet kiss nyilt szjjal a np fel. A +np a sznok arcba tekint, bmulatot kifejez taglejtssel. + +--Ht ezt meg hogy tallta ki, ha szabad megkrdeznem? + +--Nem n talltam ki, hanem Leonardo da Vinci +rta--mltatlankodott a frter s az Atyaristen feje s vlla +kz nagy csom ultramarint slyesztett a vakolatba.--Ltja, mily +knny dolog egy Leonardo-kpet ellltani. A hallgatk +bmulatot kifejez arccal a sznok fel tekintenek. Igy llunk +Carissime a legnagyobb festi lngelmvel. Balkezembe fogom a +recepteket a vilgts megvlasztsrl, a test tagjainak +arnyairl, a szinek keversrl, a szem tizfle szereprl, egy +tkzet brzolsrl s jobb kezembe kapvn az ecsetet, jra +megfestem az Anghiarii csatt, amelynek, sajnos, elpusztult a +kartonja. Ha akarom. + +A szobrsz lassan lemszott az emelvny gerendin a templom +mrvny padozatra. Megllt a keresztel kt eltt, amelyen a +Jordn fltt sszecsdlt npnek a nagy Elhirnk knlta a +megtisztuls cseppjeit. A hatalmas Keresztel gladiatori teste +magasan kidomborodott a relief skjbl. Bozontos feje a np fel +fordult s ujjaival grcssen mutatott az gre. Krltte kutyk +ugattak s brnyok bgettek. A np szjttva bmult. + +Jnos a mvszet isteni rtelmrl s az emberek pokoli +ostobasgrl gondolkozott. Eszbe jutott Piacella Garibaldi s +az aestopsichofizikja, a tr kpzete s kifejezse a +jelensgben. s sszevetette azzal a tantssal, mint kellene az +Anghiarii csatt jra megfesteni a Leonardo-fle receptek +alapjn. Mily hi s haszontalan szavak! Mily eltr s +ellensges felfogsok, mdszerek, elmletek s clok. Csak +feneketlen sivrsgukban s termketlensgkben hasonlatosak, +vagyis abban, hogy egyetlen becsletes alkots nem kerl ki +bellk. gy rezte, hogy ha a mvszet egy a fldrl az egekig +r flisten, akkor Fra Flix a heros csizmjhoz tapad por, +Garibaldi pedig a szemveg, amellyel az ifj arkangyal ltst +elveszi a nagykp s erszakos blcselet. maga pedig--s itt +forr elrzkenyeds, bszkesg s hla lngjai gyulladtak ki az +agyban--a mvszet szve, amely hittel, szerelemmel, +elragadtatssal, az zls Szentlelke ltal vezetett biztos kzzel +osztja a szpsg ldsait. Megfrdeti s megtiszttja az emberek +lelkt, mint vdszentje, ama Keresztel Jnos, aki a meztelen +emberi testet megmrtotta az dvzt habokban. Az is nehzkes s +goromba volt a szavakban; sskval s mannval tpllkozott s +minden cicomja egy, az gyka kr kertett birkabr vala; nem +volt sem az alexandriai hittudomnyi akadminak, sem a +sinhedrionnak, sem a farizeusok jeruzslemi liceumnak tagja. Nem +ismerte a zeng szavak muzsikjt s nem ivott a grg filozfia +rszegt borbl. + +Jzan, okos, kemny legny volt, aki nem kereste sem az asszony, +sem a fejedelmi udvar, sem a npek szeretetnek bdt +narkzist, mivel szve tele volt az isteni szeretet mmorval. + +--Nem irigylem ezt az embert, mivel magamat egynek rzem mr +vele. + +s flrevonult celljba, amelynek szaki falba hatalmas ablakot +vgatott neki a rend elljrja. Bonaventura atya. A vilgossg +j magasrl esett a kszl szobrocskkra. Agyag, mrvny, gipsz, +ers, kemny, nem hasad krtefa, elefntcsont s +alabstromhasbok heversztek a fldn a mintz llvny krl. A +sarokban kis kemence a terrakotta s porcelln kigetsre. +Valsgos kis glncsrmhely. A falon Assisi szent Ferenc +olajnyomat kpei: a szent stigmatizlsa; Ferenc odaadja +kntst egy diderg szegnynek; a nagy szerzetes ltomsai. A +fal mellett a szobrsz gya, durva fenyfalca, brnybrrel +letakarva, felette a megfesztett dvzt, Dmtr Jnos fbl +faragott remekmve. Ksek, kalapcs, fr, reszel, +mrvnyfrsz, gipszhorzsolk, csiszolk, olvaszttgely, vs az +asztalon, a biblia, a kalendrium, az Illis s az Odyssea +mellett. Az ablak eltt kalitka, amelynek rcsai kzl hangos, +duhaj, szemtelen feketerig dugdosta ki csrt, ha meghezett. + +A szobrsz boldogan nzett krl a mhelyben. + +--Ez az let--drmgte elgedetten--az let a munka. Vgy, +gynyr, teljesls, siker, diadal, az mind nem let. A munka, a +verejtk, a fradtsg, a lecsillaptott hsg, a kimerltsg utn +kvetkez alvs, teringettt, mint a medve, gy tudok aludni +manapsg, ez az let. Az embereknek az a bajuk, hogy tulsokat +gondolkodnak, tpeldnek, aggdnak, beszlnek, elemeznek, +ktelkednek s vitznak, letbl, hallbl, boldogsgbl, +fjdalombl problmt, hisgbl, nrzetbl, becsvgybl, +rzkenykedsbl poklot, szerelembl, csaldsbl, hitbl, +kibrndulsbl programmot csinlnak maguknak. Pedig az let +clja: krteft faragcslni, agyagot kiformlni, bronzot +megnteni, alabstromot lecsiszolni, kiizzadni, elfradni, +lefekdni, pihenni, aludni. Soha letemben nem voltam ilyen +vidm, egszsges s knny. + +Halkan kopogtattak. Belpett a szobba Lrinc frter, a +konyhamester. Fiatal serts ropogs, szalonns oldalbordjt, +savanytott uborkt, egyik felre bborvrs szibarackot, nagy +kupa knny kerti bort, aranysrga szzdohnyt s vadonatj +tajtkpipt tett a szobrsz el. + +--Evs eltt pedig egy pohrka szilvriumot! Olyan sr, csszs, +sima, illatos, ers, lelkes egy ital, mint az mbrval +szagostott szent kenet. Deo gracias. + +--Egszsgre. + +Az ital tmelegtette a szvket. A malac ropogs szalonnja +sztomlott a foguk alatt. Srn emelgettk ajkukhoz a +borospoharakat, amelynek veglapjn a kttornyos gydi templom s +a gyermek Jzust, lbentart Mria kpe volt bekarcolva. + +--Pomps itka ez, Domine spectabilis--csettintett hsos, piros +nyelvvel a kvr bart.--Ha ezt iszogatom, a pcsi pspkkel sem +cserlek, Domine spectabilis. + +--Igaza van, Lrinc. + +s iddogltak s pipztak s a kszl Mrikat, szent Ferenceket +s Klrkat nzegettk. + +--Vilgi szobrokat is kne faragnia--hunyorgatott pajkosan a +bart.--Az asszonyi llatokat is Isten teremtette s amit +szentfelsge jnak ltott olyan szpre kiformzni, azt az +alzatos szolgja is megbecslheti. + +Dmtr megcsvlta a fejt. + +--Az asszonyi llatokat az rdg teremtette. + +Lrinc testvr nagyot nzett, kezefejvel vgigsimtotta tokjt. +Nmn tndtt sokig. + +A zrda csengje ebdre harangozott. + +--Gyernk a refektriumba, ma bjtlnek a pterek. + +Lrinc hlt adott az Istennek, hogy neki, nehz testi munkt +vgz laikus frternek megengedtetett kntorbjt szerdjn +malacpecsenyvel tpllkoznia. s szivbl sajnlta Bonaventura, +Anzelmus s a tbbi atykat, akik ma tojst s vzben ftt +sskafzelket ebdelnek magas mltsgaikban. + +...Estre kelve Fra Flix, a kprestaurtor is megbklt magban +s megltogatta testvrt, Jnost. + +--Carissime, ma bcsnapja van s a templom krl a +lacikonyhkban, a hrsfk alatt, a kanlis partjn, a lpcsk +szln ragyogszem, izmos vll, kemny s hajlkonytest +menyecskk virrasztanak a balzsamos jszakban. Raguzban +kpzelem magamat, a szlvenyigs olajfk kztt, Dionysios, Pan +s Silenos: azaz Carissime, Lrinc s n kiss krlnzhetnnk a +mezei fvek illatt lehel tarka szoknyk kztt. + +Lrinc frter komoly fejblintssal helyeselte a fest tlett. + +A szobrsz azonban ekpp nyilatkozott: + +--Nekem mr untig elg volt bellk, kedves testvreim. Kizrlag +kben, bronzban, fban s terrakottban szeretem a Stn +lenyait. Menjetek s jrjatok el hozzjuk, ha mg rmet leltek +htelen lelkk, korltolt szellemk s romlsba kerget +lehelletk forrsgban. Nekem adjatok egy kupa vrsbort s egy +szippantst a gvrdin tubkjbl. + +s csndesen elmlkedett, mg a pomps villnyi bikavrbl +egyetlen cspp ragyogott a butlia fenekn. Akkor Istennek +ajnlotta lelkt, ledlt a brnybrre s elszenderedett ... +Flig nyitott szja mosolyogva maradt. + + + + +XIII. + + +Julius vgn megrkezett a gydi zrdba a brsgi irs, amely +Dmtr Jnos szobrszon a hromezer korona tke s jrulkai +fell kereskedett. Vgrehajtval, foglalssal, rverssel +fenyegetztt a trvny. Koldul bartok kolostorban vgrehajt: +ez tbb volt, mint kellemetlensg. Erre plda nem volt a zrda +vszzados trtnetben. A szerzetesek szve megreszketett, mint +nagy istencsapsok idejn. A katasztrfa okozjra magiszterek, +kusztoszok, frterek, kuktk, ministrnsok, koldul terciriusok +oly megdbbenssel s flelemmel nztek, mint egy rablgyilkosra. +Banaventura atya sszehvta a rend tagjait, mg Lrinc frtert is +odaltette a refektrium hossz asztalnak vgre, hogy blcs +krltekintssel megbeszljk a teendket. A gvrdin magval +hozta Assisi szent Ferenc regula primitivjt, amelyet III. Ince +ppa 1210-ben megerstett. Ebbl felolvasta az els fejezetet, +amely az engedelmessgrl, szegnysgrl s szzessgrl szlott. +Rmutatott a negyedik fejezetre, amely megtiltja, hogy a rend +tagjai pnzt fogadjanak el; figyelmeztetett a hatodikra, amely a +magntulajdontl tiltja el a szerzeteseket, s flolvasta a +tizenegyediket, amely a vilgi szemlyekkel val rintkezst +szablyozza. Mindezeket egybevetve, megkrdezte az atykat, mi a +vlemnyk a hromezer koronrl s jrulkairl. + +Anzelmus atya stt szembl villmokat szrva a krllkre, +menydrg hangon mutatott arra, hogy Jnos testvrnek oly vilgi +ktelezettsgei vannak, amelyekkel ellenttbe jn a szent +szegnysg elveivel. El kell dnteni, vjjon az ltala ksztett +kegyszerek, szobrok, olvask, fafaragvnyok, feszletek a rend +kzs tulajdont, a templom berendezst, avagy a mvsz egyni +sajtjt teszik-e? Nzete szerint Dmtr Jnosnak attl a +pillanattl kezdve, ahogy a rendhz kszbt tlpte, semmifle +tulajdona nem lehetett, az ltala alkotott trgyak a Szent Llek +birtokba mentek t, kvetkezskppen neki magnak semmije sincs, +amire vilgi hatsgok rtehetnk a kezket. + +A brsgi felszltsnak ennlfogva ellenllunk,--menydrgte a +prdiktor--szent javaink sszegbl egy porszemet sem fogunk +kiszolgltatni a profnoknak. + +--Ellenllunk!--kiltottk krusban a magiszterek, akik +megszoktk Anzelmus atya szavait gy fogadni, mint az isteni +kinyilatkoztatst. + +A gvrdin azonban szelden megjegyezte: + +--Igaz ugyan, hogy rendnk szent Ferenc Testamentumnak +szellemben irtzik minden vilgi vagyon, pnz s rme, vlt, +rtkpapiros s adslevl kezelstl. Adt nem fizet, minthogy +nem is szed adt hiveitl s jobbgyaitl. De nem tagadhat, hogy +szarvasmarhnk, teherhord szamarunk, igslovunk, juhnyjunk s +kecskecsordnk van, s a sajtot, trt, vajat pnzrt rulja +Lrinc testvrnk, nem is szlva vetemnyeskertnk, borunk s +dohnyunk, kreink s sertseink rrl, amelyet kszpnzben +fizet a korcsmros, a hentes, a kofa. Olvasink s kegyszereink +ellenbe gyakorta vesznk el rcpnzt s vltbankt, mert mi is +pnzzel fizetnk a szabnak, aki reverendnkat, a bocskorosnak, +aki saruinkat, s a gyolcsos ttnak, aki vszoningeinket +szlltja. Itt teht sszezillta az let a szablyokat s +figyelmeztetlek benneteket, testvreim az rban, hogy mr +1230-ban knytelen volt IX. Gergely ppa elismerni, hogy a szent +alapt intencii az elrt szegnysg krl gyakorlatilag +keresztlvihetetlenek. + +--gy van, keresztlvihetetlenek--blintgattak megknnyebblten +a magiszterek, akik eszkben tartvn a szablyzatnak az +engedelmessgrl szl nyolcadik fejezett, megadtk magukat a +gvrdin tekintlynek. + +--Ellenemondok!--ugrott fl megbotrnkozva s szent +flgerjedssel a vikrius.--Ellenemondok a dekrtum ily +rtelmezsnek. Hivatkozom V. Kelemen Exivi de Paradiso kezdet +zsinati hatrozatra, amely vilgosan kijelenti, hogy a rend maga +sem brhat vagyonnal, szrmazott lgyen az akr a tagok nkntes +adomnyozsbl is. Az adomnyok sem vlnak az tulajdonv, +hanem a rmai egyhz s a ppa rendelkezik azok fltt. A rendet +legfljebb a hasznlat joga illeti meg, az is csak az usus arctus +alapjn. + +--gy van, gy rta V. Kelemen--zgta r visszhangosan az egsz +refektrium, mert megszokta, hogy ebd alatt a prdiktor szavait +az lmosan emszt testvrek ajkain ismtelje. + +--Ha kedves testvrem V. Kelemenre hivatkozik, n is az +dekrtumval vdem a magam igazsgt --vlaszolt halkan a +gvrdin.--V. Kelemen mondja, hogy a kisebb testvrek nem +ktelezhetk a szent rsban ajnlott szerzetesi fogadalmakra, +hanem csak az engedelmessg, szzessg s szegnysg hrmas +nfelldozsra, de mg ezeket sem szabad nude et absolute +rtelmezni. Nagyon csodlnm, ha ezek utn Anzelmus testvrnk, +akiben a meggyzds heve nha tlmegy a tekintlyek tiszteletn, +megnyugvst nem tallna abban, hogy nmely vilgi dolgokat a +bkessg kedvrt szeretnk elintzni. Mert jegyezztek meg +magatoknak az apostol szavait: egy lat bkessg tbbet r egy +mzsa igazsgnl. + +--Egy lat bkessg egy mzsa igazsgnl--lelkendezett a +szerzetesek krusa s mindenki rlt, hogy a gvrdin eszes +diplomcija megoldja a legknosabb problmkat is.--Halljuk +Bonaventura atya indtvnyt! + +--Az n vlemnyem szerint kiadjuk a ksz szobrszmunkkat s ha +ennek rtke netalntn fedezi Jnos testvrnk adssgt, +bzvst lezrhatjuk e kellemetlen gy aktit. + +--Felebbezek a provincilis miniszterhez,--heveskedett a +prdiktor.--A templom s a zrda falai kzl nem engedek +egyetlen porszemet sem kiadatni, hacsak nem az dvzls, a +megtisztuls, az enyhlet s ldozat tulvilgi cljaira. + +--Nem engedjk, nem engedjk--harsant fel a magisterek ajkn a +tiltakozs, tudvn azt, hogy a hitterjeszt vikrius nagy becsben +ll a provincilis miniszter eltt. + +Anzelmus atya diadalmasan drgte oda: + +--Egyebekben pedig indtvnyozom, tiltsuk meg Jnos +testvrnknek, hogy a zrda falain bell tartzkodjk, nehogy +vgeszakadatlan sszetkzseknek s botrnyoknak legyen +okozjv. + +Ekkor az asztal vgn felllott frter Lrinc s mosolygs, +kvr, piros-pozsgs arct jmborul a gvrdin fel fordtotta. + +--Beszlj fiam, Lrinc--btortotta szeretetteljesen a +gvrdin.--Az Isten nha az egygyek szjn t jelenti ki az +szent akaratt. + +Lrinc nem rtett a Testamentumhoz, ppai dekrtumhoz, zsinatok +hatrozataihoz; vilgi dolgokban azonban jrtas volt, mint eldei +a kzpkorban, akik vsros napokon gyes-bajos kereskedk kztt +mrtk az igazsgot; akik rtettek az zleti knyvek vezetshez, +a pnzrmek megmrshez, a slyok, mrtkek hitelestshez, az +rak, kltsgek, brek, vmok s dzsmk kiszmtshoz. Kalmrok +voltak biz egykor a jmbor szerzetesek, felosztvn maguk kzt +szp rendben az isteni s emberi dolgokat: Mria s Mrta +szerept az r szolglatban. Lrinc frter a Mrtt +vlasztotta. Nem szlt bele a gvrdin s vikrius magasan +szrnyal vitjba, ehelyett terrakottaszin kmzsja mly redi +kzl kihzott ngy darab gondosan sszehajtott ezres bankjegyet +s szpen kitertette maga el a refektrium asztalra. + +--Ime a pnz,--szlt mosolyogva, mint egy rtatlan gonosztev, +aki nem ismeri a bn nagysgt, amelyet elkvetett. + +A szerzetesatyk arca elfehredett s ajkuk reszketve mormogta az +rdgz imdsgokat. + +--Istentagad, pogny s vmos!--kiltott felhborodva a +prdiktor vikrius.--Honnan vetted tmrdek kincset, elvetemlt +lator? + +--A konyhakertbl--felelt egygyen a frter. --Tz esztend +alatt krajcrokbl gyjtgettem. + +--A templom perselybe kellett volna tenned--szlt r szelden a +gvrdin. + +--J helyre jut ez gy is--felelte egyszeren a +tercirius.--Frter Flix, aki az antikvriusok, kegyszer-rusok +s mkereskedk zleteit csak gy ismeri, mint n a gydi +hetivsrokat, azt mondja, hogy mris kapnnk negyvenezer koront +a Dmtr-fle szobrocskkbl, amelyek hzunk s templomunk +kincstrt gyaraptjk. n teht kivltom a Domine spectabilis +adsleveleit s a tbbit a Szent Llek sugallta blcsesgtekre +bzom. + +Lrinc frter gyorsan elhagyta a termet, hogy valaki vissza ne +trthesse szndktl. Elszaladt a vgrehajthoz s kivltotta +az adsleveleket. + +A penitencirius tizenngy napi bjttel sjtotta Lrincet, amirt +megszegte a szegnysg fogadalmt. Anzelmus atya, aki dogmatikus +s rettenthetetlen a nagy Assisi hagyomnyainak tiszteletben, +nem volt engesztelhetetlen s irgalmassg nlkl val az egygy +vtkezkkel szemben. + +A gvrdin pedig maga kr gyjtvn alattvalit, felment a +szobrsz celljba, amely tgas s vilgos volt, mint egy +atelier. Sorballttatta a szobrsz munkit, a mvszettl s +szentsgtl szerafikus szpsgben ragyog mtrgyakat s +egyenknt megtekintvn, megsmogatvn s beczgetvn azokat, +magasztalta a Szentlelket, aki kivlasztott kedvenceinek rtelme, +kpzelete s dolgos, gyes ujjai ltal megnyilatkozni mltztatik. +s hangosan dicsrte Jnost s Isten tovbbi szeretetbe +ajnlotta t s mvszett. + +Magban pedig gy gondolkodott: + +--Hogy pedig mindez megmaradt az Isten szolglatra, a hvek +plsre, a bnbnk s vezeklk elragadtatsra itt e szentelt +falak kztt, voltakppen annak az egygy szakcsnak, a tudatlan +s parasztos Lrinc frternek ksznhetjk. Ha nem teszi flre +a salta, ugorka, zldbab s ribiszke rt, istentelen kufrok +hordjk szt e kincseket, a rend elveszti bszkesgt, a mvsz +elhagyja azilumt, visszamegy a profn let csbtsai kz s +pnzrt knytelenttetvn dolgozni, valszinleg mezitelen nket +s szerelemtl dhng fajtalan frfiak testt brzolja. Lrinc +frter bne mintha a Gondvisels kikutathatatlan akaratnak +llott volna szolglatban. A bn vesszeje, lm, nha ernyt +virgzik s az erny fjn megterem a bn gymlcse. Ki tudja, mi +a klnbsg erny s bn kztt, az isteni elrelts s kegyelem +magas nzpontjrl? + +Ezeket a gondolatokat jnak ltta elhallgatni a testvrek eltt, +akik csodlkozstl kimeredt szemmel bmultk a Lrinc frter +konyhakertjbl kivirgzott Madonnkat, Benignkat, szenteket s +szerfokat. + + + + +XIV. + + +Jnos testvr celljban mg jflkor is gett a petroleumlmpa. +A szobrsz, a kprestaurtor s Lrinc bart prklt mandult +eszegettek s srn hajtogattk a villnyi vrssel tlttt +kancskat, a gondosan lefggnyztt ablakok mgtt. + +--Hiba, pnz nlkl e siralomvlgyben semmit sem lehet +eligaztani--jegyezte meg szeld dicsekvssel a bart. + +--Nekem mr nincs szksgem ilyesmire--shajtott a +kprestaurtor.--Ha megvan a borocskm, j pipadohnyom, +burntom, meleg csizmm, fttt cellm, mg a velencei +patrirkval sem cserlek. rlk a freskknak s temperknak, a +nagy vsznaknak s miniatr elefntcsontoknak, s amint +javtgatom, tisztogatom azokat, sokkal inkbb az enymek, mint a +tulajdonos. Az enym a gynyrsg, ms a gond; az enym a +siker, ms a verejtk. Nekem nem kell a pnz; engem a j Isten +etet, mint a nszutasok a Mrk-tri galambokat. n vagyok a +leggazdagabb ember a vilgon, mert jszgaimnak Assisi szent +Ferenc a tiszttartja. + +A restaurtor arca furcsn vonaglott, mintha nmagt mosolyogta +volna ki gnyos jkedvben. A szobrsz csendesen szvta pipjt +s hlsan pillantgatott a koldul bartra. + +Amita a hromezer korons adslevelet Lrinc bart darabokra +tpte, azzal egytt elszakadt az utols kapcsolat is, mely Jnost +e cifra, szvevnyes s hazugsgokkal teljes vilghoz lncolta. +Azta mindig jkedv volt s bizakod. Sokat bolyongott az +erdben s tenyervel emelte szjhoz a forrsok vizt. Nzte, +hogy kl fel a nap s hogy hznak a darvak a mocsarak felett. vig +merlt a vzben, mint a pkszok, rkot s apr halakat fogvn a +patakokban. Naphosszat figyelte, hogy kti kvbe a paraszt a +gabont, hogy doblja a szekrre, hogy cspeli ki a lelkt, hogy +rakja zskokba s hogy viszi krvonta, nyikorgs szekren a +malomba. A kovcsnl megprblta rgi mestersgt. Mindenkit +bmulatba ejtett, amint lbe kapta a mzss llt s meghordozta +azt a mhely krl. Megpatkolta a zrda lovait s gy csurgott +homlokrl a verejtk, oly harsnyan nevetett s oly vidm +mozdulatokkal dolgozott, mint a mmoros Hephaistos. Szaklla, +bajusza megntt s srnyes haja lobogott a szlben. Mtermt +majdnem elhanyagolta. Lelke a kovcsmhelyen keresztl, suhanc +ifjsgn tl, csecsemkorba fiatalodott vissza, amely +sznakazal tetejn, szrskertben, tehnistllban gyjttte az +els benyomsokat. Apjnak, Plnak, nagyapjnak, Andrsnak s +azokon tl tbbi snek temperamentuma jramegduzzadt a +vrednyeiben s lassanknt titatta s egszen flszvta a +frfikor hangulatait. Kilkte a szervezetbl s ezzel egytt +ntudatbl is a bcsi, prisi, pesti letben rtapadt idegen s +ellenszenves festanyagot. Kt-hrom hnap alatt visszafejldtt +egyszer, higgadt, kznys, optimista parasztt. Nap- s +fldimd lett s rezte a hzillatok sorsval val kzssget. + +--Sohasem lzadoztam a sorsom ellen. Boldogg tettek a +Hellmer-iskola sztndijai s a prisi Grand Prix rmre kt +napig ittam a Montmartre csapszkeiben. Van Roosen brn +karjaiban srtam a gynyrsgtl s majd kiugrottam brmbl, +amikor a zugli-ti villt flptettem. A mindensgit neki, +micsoda fbl faragott ember vagyok n, hogy csak rvendezni +tudok s semmin sem tudok elkeseredni? Balthazr bartom, Nra, +Vkony Andrsn, ha most itt teremne valamelyikk, bizony Isten +megksznnm nekik, hogy idesegtettek a vizenys gydi rtekre, +a klastrom csendjbe s a szerzetesek izletes asztalhoz. + +--Ez azrt van Domine spectabilis, mert rendben van az +emsztse--irigykedett frter Lrinc.--Csak volna az n +helyemben. Nekem olyan szrsok jrjk t a derekamat, hogy egy +kr is elbgn magt. A lbam ujjait kikezdte a kszvny s +keresztcsontomban, olyan szaggatsok vannak, mintha kutyk +marcangolnk. + +Lrinc atya szaporn hrpentgetett a borbl, srn hunyorgatott +vrs szemhjjaival s mlabsan shajtozott: + +--Hja, hja, Domini spectabiles, knny nknek az let. De n +teherhord szamara, igavon barma vagyok a rendnek, cltblja a +falusi lceknek, papgazdasszonyok gorombasgainak, cseldek +szemtelensgnek, urak leereszkedsnek, szolgk dlyfnek, +ingyenlk irigykedsnek. Meguntam m az letemet, Domini +spectabiles. + +--Nono--biztatta csendesen a szobrsz s bort nttt a tercirius +kupjba. + +--Bizony, bizony--fohszkodott amaz.--n tizenkt ves korom ta +eszem Szent Ferenc kenyert. Harangoz, ministrns gyerek, +szamrhajcsr, csizma-tisztt, szemttakart szerepben kezdtem +s csaknem harminc esztend kellett ahhoz, hogy az Isten idig +vigye fl a sorsomat, ahol mostan llok, Domini spectabiles. +Anyt, apt, gyermeket, testvrt nem ismertem, csak a mst, +pedig csald nlkl nem r az let semmit. + +--No, no--drmgtt a szobrsz. + +--Tudja Isten, unom mr ezt a klastromot. + +--Csendes, knyelmes, nyugodt let pedig--vlekedett amaz. + +--Akrcsak a temetben. + +--Biztos menedk. + +--Mint a sirhalom. + +--Gondtalan kenyr. + +--Mint az ristomban. + +--No, no. + +Mind a hrman shajtottak. Ittak. A bart szemei megtellettek +knnyel. + +--Vallani akarok, Domini spectabiles. + +--Mi baj van, Lrinc? + +--A ngyezer koronrl. + +--Magnak gyjttte, gy-e?--tallta ki hirtelen a kpjavt. + +A vrs tercirius intett a fejvel. + +--Meg akartam hzasodni--nygte ki keservesen. --Nem let ez a +bartlet. n nem vagyok tuds pap, mvsz-orgonista, prdiktor, +hittrt. Ego non sum vocatus. n csaldot, felesget, gyereket +szeretnk. Lm, Jzus Krisztus Urunknak is volt csaldja. csok +voltak. Mria font a sarokban, Jzsef a szlfkat frszelte, a +kis Jzus ott jtszott a frszporban. Erre vgyik az n lelkem, +uraim. + +Kis idre elhallgattak. Csendben ropogtattk a prklt mandult, +amely oly hatalmasan kivntatja az italt. + +Frter Flix egyszerre flugrott, odbbrgott egy kszl szobrot +s klvel az asztalra ttt. + +--Mit tudtok ti az let nyomorsgrl!--kiltotta +hadonszva.--Az n szemeim eltt mindig egy tucat szunyog rpds +s ne adj Isten, hogy hajnal eltt le tudnm hunyni a szememet. +Nem igaz az, amit elbb beszltem. Nemcsak a velencei +ptrirkval, de egy utcasarki gesztenyerussal is cserlnk, ha +csak egy j rm volna naponknt s egyetlenegyszer el tudnk +aludni, mint a barmok, naplemente utn. Ha fekszem, futni +szeretnk, ha dolgozom, aludni jn kedvem, ha Raguzban vagyok, +Gydre vgyakozom, itt majd megbolondulok a tenger utn val +epekedsben, ha asszonyt lelek, utna majd megfojt a csmr, ha +templomban lk, korcsmba kivnkozom, korcsmban felbszt a +rszegek fecsegse, vek ta mindig azzal fekszem, hogy jjel +elvgja valaki a torkomat. Munkakzben flek, hogy leszakad +alattam az llvny, ha lenzek s mlybe, flkavarodik a gyomrom, +ha hanyattfekve javtom a menyezet freskit, gy rzem, hogy +rmszakad a kupola. Nha megeskdnk r, hogy tele van vzzel a +gyomrom, vrrel a tdm, rpkd, vereked szunyoggal az agyam, +picval a torkom, szeretnm ltni azt az embert, aki kibirja gy +hrom hnapnl tovbb! Biztos, hogy egyszer elvgom a nyakamat. + +--Nincs rendben az emsztse, uram--vlekedett a bart.--Igyk +minden reggel ezerjf tet, evs eltt kortyogtatva, kzben egy +rzsafzr tizedet mondva el flhangosan. + +--Frter Flix kznsges nyavalys, neurasztnis ember, hangyk +mszklnak az agyban, ha valaki csaldi rmkrl suttog a +flbe--gondolta magban sajnlkozssal a szobrsz. + +--No, no,--csendestette az izgatott kprt--mindnyjunknak +megvan a maga nyavalyja. + +Frter Flix lecsendesedett, de gnyosan s megvetleg nevetett. + +--Mit tudtok ti az let nyomorsgrl? + +s fenhjz arccal nzett krl, mintha szeretn ltni azt az +elbizakodott fickt, aki versenyre mer vele killani rejtett +bnatokban s titkos gytrelmek tern. + +Aztn jra ittak, frissen megtmtk pipjukat s lbukat +rzogattk zavarukban. Lrinc vgl nekibtorodott: + +--Szeretnk egy vityillt valahol Mohcson, a Duna partjn, az +udvaron reg tereblyes dift, amelyrl sszel gyerek veri le +hossz pznval a gymlcst. Legyen ott egy ers, egszsges, +gmbly vllu aszszony, trdig feltrve a szoknyja, ahogy a +malacoknak korps moslkot visz cspg dzsban. Mellette +tipegjen egy vrshaju klyk, gmbly s lbu, mint az apja, +nagyobbacska leny, teringettt, hadd jjjenek a gyerekek, mint +az orgonaspok, az egyiket hvjk nagyapmrl Pternek, a msikat +apmrl ... + +-- ... Plnak, a harmadikat anymrl Klementinnak, a negyediket +az asszonyrl Nrnak--folytatta nfeledten a szobrsz s mmoros +szemeivel a pipa fstjn keresztl ltta a dunaparti fehr +ateliert, a tyukokat, ahogy a szemtben kapirglnak s az Odyssea +nimfit, Kalipszot, Kirkt, Pnelopt, ahogy kigmblydnek s +kilpnek a nagy hasb mrvnytmegekbl. A bart nagyot nzett s +megrzta a fejt. + +--Nem, a kislnyt Zsuzsinak hvnk majd az desanyja utn. Mert +Zsuzsannnak hvjk az zvegy asszonyt, kt gyermekkel. Az ura +korcsmros volt az istenadta. n is korcsmt nyitottam volna, ha +... + +--Ha oda nem adta volna a ngyezer koront a vgrehajtnak. + +Mind a hrman elhallgattak. A szobrsz azt gondolta, hogy lm +milyen egyformk a parasztok. Mind hzat akar malacokkal s +felesget gyerekhaddal. Frter Flix egy raguzai ostria +pincrlnyra gondolt, aki olyan szp volt, mint Leonardo da +Vinci desanyja, Katarina. Minden paraszt sszetallkozik a +vgyak dlibbos orszgtjn. Klnbsg csak annyi, hogy az egyik +innen van, a msik mr tlesett a kibrndulson. A vrs bart +arcn vgigpergett az elrzkenyeds s alkoholmmor knnye. + +--Most kezdhetem ellrl Domine spectabilis. A gyerekek kedvrt. + +s ks jszakig beszlgettek a gyermekekrl, akik sohasem +fognak megszletni. + +* + +Msnap Frter Flix, a kprestaurtor nem jelent meg a +refektriumban. Hiba vrtk ebdre, vacsorra, jjeli nyugovra. + + +Harmadnap Lrinc megtallta azt a fuvarost, aki a festt Eszkre +vitte a vasuti llomsra. + +--Elinalt a piktor,--hiresztelte a bart--mintha rjtt volna a +bolondra, gy hajkurszott a faluban valakit, aki elszlltsa a +hazja fel. tkzben azt mondta a fuvarosnak, hogy siet haza +Raguzba, mert vasrnap lesz az eskvje. Valsznleg +megbolondult szegny a festk, tojssrga, terpentin, firneisz, +kpor s petroleum szagtl. + +Bonaventura atya fltette magban, hogy imiban meg fog emlkezni +meghibbant agyu testvrrl. Pter Anzelmus ebd alatt a +refektriumban kemny beszdet mondott a Stn hatalmrl, amely +nha kiragad egyet-egyet az r jmbor nyjbl s vad +rengetegekbe, ingovnyos mocsarakra zi. + +Frter Lrinc, miutn behozta a falu ajndkait, a tojst, +csirkt s malacokat, este besompolygott a szobrsz celljba. + +--Ne higyje m Domine spectalbilis, hogy megbolondult volna a +piktor, regsgnkre meleg fszket pteni, asszonnyal, +gyerekkel, unokval jtszadozni s ha mr nem lhetnk rkk, az + kezket fogva vrni a hall bartsgos kzeledst ... nem +bolondsg az, Domine spectabilis. + + + + +XV. + + +Ettl kezdve mindenben rosszra fordult Dmtr krl az let. +Hiba volt maga elgedett s jkedv, hiba fogta meg jbl a +mintzfa, vs s kalapcs nyelt, hiba faragta a zrda szmra +a leggynyrbb Madonnkat, naprl-napra sttebb lett a pterek +hangulata. Az ujsgok komoly veszedelmeket jsoltak. A kirlyok +s orszgl hatalmassgok, miniszterek s kvetek kztt +megbomlott a bartsg. A nemzetek egyms ellen fenekedtek. Az +Isten bkje, amely a jlt, nyugalom, knyelem s nyjas +egyetrts ldsaihoz szoktatta az embereket, tbb vtizedes +jmbor uralkods utn meginogni ltszott. Eleinte mernyletekrl +szltak a hirek. Aztn kemnyhangu levlvltsokat jelentettek: +csszrok s miniszterek haragos fenyegetseit. Vgl behivtk a +rezervistkat. A npek megmozdultak, mint meghborodott +sndisznk s felborzoltk szuronyos htukat. A pspk rirt a +szerzetesekre, hogy a templomban dicsitsk a hborut s +buzdtsk a hveket: ragadjanak fegyvert a haza vdelmre. A +parasztok kromkodtak, szidtk az ellensget, fiaikat szekren +vittk a vrosba, nagyokat ittak, ltettk a kirlyt s megvertk +az asszonyt, aki siratta a magzatt. Ksbb hire jtt az els +puskalvsnek. A Duna s a Drva partjn kezddtt el a hboru. + +Pter Bonaventura mg tbbet imdkozott, mint azeltt. + +A vikrius drg hangon hirdette a szszkrl, hogy mindez azrt +van, mert az emberisg elfordult isteni Atyjtl s a fnyz, +tobzd, bujlkod, felfuvalkodott s lzadoz Stn szolglatba +llott. ldklst, pusztulst, dgvszt s fldrengst jsolt s +mg az eddigieknl is kemnyebb penitencit rtt a vezeklkre. m +a fiatalokat is harcba kldte, hivatkozvn az Assisi pldjra, +aki ifj korban maga is kardot rntott s vitzl harcolt hazja +vdelmben. + +Lrinc testvr azt ajnlotta, hogy tltsk meg a magtrakat, az +lskamrt, a pinct s a padlsokat. + +--Hborra hsg s nyomorsg kvetkezik s nem rt ha +aranypnzt gyjtnk a szegnyek kincstrban. + +Dmtr Jnos szomoruan llaptotta meg, hogy semmisem sikerl az +embernek ezen a nyomorult vilgon. Milyen szp lett volna +idtlen-idkig csendben, bkessgben farigcslni krtefa +Madonnit--s lm most sszezavarodott, sarkbl kifordult, +ttgast ll, dhng s tajtkzik krltte minden s egsz nap +sr-rv asszonyokat, henceg rekrutkat, rszeg huszrokat, +kromkod sebeslteket s jajveszkel meneklteket kell +hallgatnia. + +A hbor nagy ujjongssal, sppal, dobbal, zeneszval kezddtt, +de csakhammar beleflt az ijedtsg s eszeveszett rmlet +tlzsaiba. A sebesltek elmondtk, hogy az ellensg tizszeres +nagy tlervel tmad; temrdek gyuja okdja a hallt s g, +knkves tzes irtja a hadsorokat. A vad rc hordk semmifle +emberi s isteni trvnyt nem respektlnak. A foglyoknak +lenyzzk a brt, tzzel-vassal stgetik, megcsonktva fra +akasztjk, darabokra vagdaljk, vagy elevenen eltemetik ket. +Hiba irtak az ujsgok gyzelmektl mmoros bszke cikkeket, a +menekltek vesztes; csatkrl, vrbefojtott tmadsokrl, +emberev fenevadakrl s felperzselt falvakrl beszltek. A +npeket, akiket nem gyznek felkoncolni, rabszjra fzik, +teherhord baromnak hasznljk, messze zord hegyek, jrhatatlan +rengetegek belsejbe hurcoljk. + +Az egsz falu reszketett, lmatlan jszakkon krmeneteket jrtak +a fiaikat sirat anyk, az zvegyen maradt menyecskk s aptlan, +csavargkk vlt gyenge gyermekek. A kolostorban krhzat +lltottak fel, a bartok ktztk, kentk, mosogattk a +megcsonkult katonkat; a gvrdinnak az ezredorvos parancsolt, +Lrincnek a manipulns rmester s Dmtr Jnos a szamarak +hajcsrv lett, sernyen szlltvn a vizet az g ny, beteg +katonknak. + +Jnos szvbl mg ez sem tudta kizni az egykedvsget s +nyjassgot. Szoksa szerint csak az els pillanatban rzett nmi +bosszankodst; hamarosan rjtt, hogy egyre megy, mi trtnik az +ember krl, egyedl az lvn fontos, hogy mindenben megtalljuk +lelknk ignytelen szrakozst. + +--Lm, rosszabbul is trtnhetett volna. Pldul jhetett volna a +hbor egy vtizeddel elbb. Bevonultam volna, heztem, fztam, +dideregtem, verejtkeztem volna a hall szolglatban. Srapnel +roncsolja szt jobb karomat s soha tbb nem nylhatok +agyagmodelljeimhez s mintz-szerszmaimhoz. + +Erre a gondolatra sszerzkdott. Mert szerette ugyan a hazjt s +gyllte az ellensgt, de nem tartotta szksgesnek, hogy nmaga +eltt eltagadja flelmt a testi fjdalmaktl, az +elnyomorodstl, a tehetetlensgtl s a halltl. Utlta a vrt +s a szenvedst, mert nagyon egszsges volt a szve, husa, +idegrendszere. Semmi szpet nem tallt a szenvedsben, mert +bsgesen s egyszeren tudta lvezni az rmket. Sajnlta volna +itthagyni a pipjt, boroskancsjt s Lrinc testvr pomps +mrtsait. szintn megvallotta: nagyon kivncsi arra, hogyan +vgzdik ez a hbor. Arra is kivncsi volt--s nem +titkolta--milyen lesz a terms jv esztendre. Egy ppen most +megkezdett dombormvt is nagyon szeretn befejezni. Az jsgot +is jobban megszokta, mint valaha. Nhny knyv is eszbe jutott, +amelyeket felttlenl ki kellene mg olvasnia. St--de mr erre +maga is megdbbent--kezdte beltni, hogy igaza van Lrinc frter +egyszer eszejrsnak. Nem kell ppen holtig ittmaradni a +zrdban s ha egyszer ppen kedve kerekedik, szpen elbcsuzik a +gvrdintl, knyelmesen leutazik Olaszorszgba s ujbl alaposan +megnzi Donatello Dvidjt, Jnos apostol felsgesen jmbor +kpmst, Michelangelo Mzest s Ghiberti firenzei lovasszobrt. +A hbort teht szpen kivrja itt az Istentl vdett vastag, +hvs falak kztt. Aztn majd jra belenz a meleg, aranyos, +illatos let szivrvnyos szembe. + +s estnkint az gladitori teste izomzatn, oroszlni +idegrendszernek aclos szvedkn keresztl a nyugalom s der, +jlt s boldog remnykeds, des biztonsg rzse zsibbadt s gy +hajtotta le fejt brnybr bundjra, mint a gyermek az +desanyja lbe. + +* + +Trtnt azonban egy szp napon, hogy halkan grdl, nehz fekete +hint llott meg a zrda kapujban s egy leftyolozott, elkel +hlgy krt bebocsttatst. Van Roosen brn volt, a szobrsz +felesge. + +Dmtr Jnos egsz testben pokoli flelmeket rzett. +Asszony-ember nem tehette lbt a kolostorba, teht Jnos a +templom eltt, lombjukat hullat reg hrsfk alatt beszlgetett +a felesgvel. Van Roosen Herta megfogta a kezt s a szobrszt +maga mell ltette egy kpadra, melyet simra s fnyesre +koptattak a zarndokok. + +--Jnos, a Boldogsgos Szzre eskszm, nem tudok lni a te +szerelmed nlkl. Elg volt a dacos, nknz s kegyetlen +rvasgbl nekem is s gy hiszem, te neked is, Jnos. Tudd meg, +hogy jobban, szebben, tisztbban szeretlek, mint valaha. +Elfelejtettem mindent, amit vtkeztl ellenem s csak arra +emlkszem, hogy milyen tkletes s elragad boldogsgot adtl. +Ime, letrdelek eltted s imdkozom hozzd. Te voltl az els, +akit szerettem, aki megtantott a szerelem dessgre s te vagy +az utols frfi, akit kvnok, akirt szenvedni s meghalni is +tudnk. Irtzom attl a gondolattl, hogy ms frfi rintse a +testemet, de a te szerelmedben elmerlni: ez ma is egyetlen +illuzija letemnek. Azt nem mondom, hogy csak a tied voltam, +Jnos. Te a msodik frjem vagy s az embernek ktelessgei is +vannak. De arra eskszm, hogy gy, mint a tied, senki sem +voltam. Ebben te voltl az els s az utols. Ez az, amirt te +nekem testileg is egyetlen vagy az letemben. Boldog vagyok, hogy +ezt neked tartogathattam. Az egsz lelkem a tid, s amikor te +mindent elvettl tlem, n mgis a tid maradtam egszen. Te nem +vagy az enym, azt tudom. Arrl volt sz, hogy vlassz s te nem +engem vlasztottl. n senki sem vagyok, csak a tied. n is +vlasztottam s tged vlasztottalak. Te rendelkezhetsz velem, +mint a tulajdonoddal. Mindenkit megrdemelsz, mert n szeretni +tudtalak s csak tged tudtalak szeretni s sohasem tudlak nem +szeretni, drga szerelmem. + +Van Roosen brn mg szebb volt, mint valaha. A dlutni +napsugr aranyos frdjben tltsz bre gy ragyogott, mint a +proszi mrvny. Nagy kk szembl egy alexandriai hetra +csbtsa lvelt, s ahogy belenzett Jnos szembe, htborzongat +intimitsok kjre emlkeztette t. Mindenki beleszdlt volna +ebbe a felsges, gynyr kregetbe. + +Jnos ijedten vdekezett. + +--Jobb gy, kedves Herta. Nyugodjk bele, aszszonyom. polja n +is a sebeslteket, llitson fel krhzat s szolglja az Istent +s a szenvedket. + +--Nem, Jnos!--fakadt ki az asszony.--Nekem elg volt a magam +szenvedseibl. Vissza akarok menni Hollandiba. Itt van az +tlevelnk. A tenger partjn, Scheveningen mellett, a kastly +szaki szrnyn hatalmas atelier vr rd, melynek ablakain +keresztl a szelid vizre ltni, lomha szrke folyam torkolatval, +a mocsaras deltval, Ruisdael clpzetvel. Az ablakon nha +beszl a szlvihar, amint vrses hullmokat s oplos fny +tajtkot csap a fekete clpkhz. A hzad krl erd van, amely +felfogja a viharok erejt s megkti az ibolyaszn visszfny +agyagos talajt, A parkban kis kerti hzikk vrjk dlutni +lmodozsainkat, ahol szeretni fogjuk egymst, mikzben az egsz +vilg vonaglik, szenved, vrt izzad s tkozdik. Tudom, szereted +a szelid tekintet teheneket, amelyek modellt llottak +Hobbmnak, Van Ostadenak, Teniersnek; szp kis istllt +pittettem a major vgn fayence kvezettel s parkett +gyalogjrval. A teteje piros, a homlokzata fehr s rzsasznre +getett porcelln s csillog a szrke, nedves levegben. Gyere, +Jnos, a Rembrandtok s Van Eyckek hazjba, Quentin Massys +kkszem, brndos lenyai kz, akikhez n is tartozom. +Hatalmas, mennyei szpsg szobrokat fogsz mintzni s nem +trdsz a hboruval, mint Leonardo da Vinci, mikor a Sforzt +megmintzta. Te vagy a legnagyobb mvsze a szzadnak, azt +akarom, hogy legboldogabb frfia is te lgy a korodnak. Nem +szeretsz, Jnos? + +--Madame, nekem elg volt a szerelembl. + +Van Roosen brn megeskdtt, hogy addig el nem hagyja kocsijt, +amig Jnos nem tr meg az karjai kz. + +--Mi lesz a szobraiddal, amelyeket mg meg nem alkottl, amelyek +mg agyad lngol lelkesedsben, szved forr ellgyulsban, +lmaid viziiban lnek? Ha engem nem szeretsz, szeresd a +mvszetet, a dicssget, az gi mmort, amelyet az alkots ad +neked. + +--Elg volt, Madame, a mvszetbl is. + +--Itt nyomorusg, zaklats, betegsg, hsg, dhngs vr red. +Itt elpusztul minden, csavarg lssz egy koldus-orszgban s +mindenki elfelejt, a nevedet betemeti a szgyen, a vr s a +szegnysg iszapja. + +--J itt, a szerzetesek kztt. + +--Ervel foglak knyszerteni. Botrnyt csapok, belopdzom a +kolostorba s bebujok az gyadba. + +--Zrva van a cellm, asszonyom. + +--Az ajtd el fekszem s tizenkt katona nem tud elhurcolni a +szobd kszbrl. + +Van Roosen brn odadobta magt a szobrsz mellre s rjngve +cskolta a nyakt. + +--A boldogsg, a csend, a fny, az emberek hdolata, a trtnelem +minden dicssge vrakozik rd az oldalamon, ha jssz. + +--s ha nem megyek?--krdezte megrknydve a szobrsz. + +--Akkor meglm magamat itt a zrda kapujban. + +Dmtr ismerte az felesgt. Tudta, hogy ez az asszony nem +tgt az akaratbl. + +--Igy lett a felesgem,--tndtt megszeppenve --gy hagyott el +engem s gy fog meg msodszor is, ha nem leszek ravasz s +vatos. Ervel nem birok vele, itt furfangra van szksg, a +teremtsit, mskp rkre elvesztem. + +Gondolkozott egy kicsit, aztn shajtva megszlalt. + +--Legyen, ahogy akarja, asszonyom. + +A brn szembl kicsordult a knny. + +--Szeretsz? + +--Szeretlek. + +--Jsz velem? + +--Megyek. + +--Most? + +--Holnap, hajnalban Madame. + +--Mirt nem e pillanatban? + +Jnos az gre mutatott + +--Mr leszllt az este. Nem tudjuk az utat. Korhadtak a hidak. +Szlvihar kerekedik s mindjrt szakad az es. n is lmos s +fradt, asszonyom. Menjen nyugodtan a szllba, Lrinc bart majd +elrendezi az jjeli nyugodalmt. Lrinc bartot becslje meg +Madame. az n leghvebb testvrem. gy-e megengedi, hogy +rendelkezzem a pnzvel, hiszen most mr megint frj s felesg +vagyunk. Lrincnek adjon ngyezer koront, enynyivel tartozom +neki. Ki akar lpni a zrdbl s felesgl veszi a +korcsmrosnt. Boldogg akarom tenni hsges bajtrsamat. + +Van Roosen brn szembl a bizalom s hla vidmsga ragyogott. +Maghoz intette a terciriust s ngy darab ezrest csusztatott a +markba. + +--Monsieur Dmtr kszni a klcsnt. Vegye felesgl a +korcsmrosnt. dvzlm a menyasszonyt. + +Lrinc keseren nevetett. + +--Ks. Megszktt a bestia egy tzrrmesterrel. + +A brn nem is hallotta ezt, annyira tele volt a maga +boldogsgval. Belt a kocsijba. + +--Adieu szerelmem, holnap a viszontltsra, Jnos. + +Lrinc testvr felkapaszkodott a bakra, a kocsi elrobogott. + +Jnos pedig jszaka, csillagtalan, felhs, szeles, zivatarra +hajl, hideg szi idben kiszktt a kolostorbl s nekivgott a +siklsi hegyeknek, maga, egyedl. Ahogy a hegy tarajn +megpillantotta a pcsi bazilikt, hlt adott a Mindenhatnak, +hogy sikerlt megugrania a brn szerelme ell. + +Msnap rvidre vgatvn hajt, borotvlt kppel, kifent +bajusszal, csillog szemmel, piros-pozsgs, rzss mosolygssal, +fiatalosan, mint egy rekruta, odallt a sorozbizottsg el. + +A katonk ellmlkodtak herakleszi termetnek ereje s szpsge +lttra. + +--Ezrt aztn kr volna, ha egy buta goly leterten. + +--Nem flek n a golytl,--mosolygott a szobrsz titokzatosan, +az olyan ember blcs elszntsgval, akinek kt rossz kztt kell +vlasztania s elg esze van ahhoz, hogy kikerlje a nagyobbikat. + +--Sors bona, nihil aliud--tette hozz kiss elgondolkozva. + + + * * * * * + ++----------------------------+ +| SURNYI MIKLS | +| KNYVEI | ++----------------------------+ +| Domoszlay Lszl. Regny | +| Floriche. Regny. | +| Kantate. Regny. | +| A szent hegy. Regny. | +| 2. kiads | +| A trianoni pva. Regny. | +| 3. kiads | ++----------------------------+ +| Singer s Wolfner kiadsai | ++----------------------------+ + + + + + + + +End of the Project Gutenberg EBook of A mester, by Mikls Surnyi + +*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A MESTER *** + +***** This file should be named 19744-8.txt or 19744-8.zip ***** +This and all associated files of various formats will be found in: + http://www.gutenberg.org/1/9/7/4/19744/ + +Produced by Tams Rth and the Online Distributed +Proofreading Team. With special thanks to the library of +Pcs, especially to the director, Jzsef Kereszturi for +the help in selecting and borrowing the books. + + +Updated editions will replace the previous one--the old editions +will be renamed. + +Creating the works from public domain print editions means that no +one owns a United States copyright in these works, so the Foundation +(and you!) can copy and distribute it in the United States without +permission and without paying copyright royalties. Special rules, +set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to +copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to +protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project +Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you +charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you +do not charge anything for copies of this eBook, complying with the +rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose +such as creation of derivative works, reports, performances and +research. They may be modified and printed and given away--you may do +practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is +subject to the trademark license, especially commercial +redistribution. + + + +*** START: FULL LICENSE *** + +THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE +PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK + +To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free +distribution of electronic works, by using or distributing this work +(or any other work associated in any way with the phrase "Project +Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project +Gutenberg-tm License (available with this file or online at +http://gutenberg.org/license). + + +Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm +electronic works + +1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm +electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to +and accept all the terms of this license and intellectual property +(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all +the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy +all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. +If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project +Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the +terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or +entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. + +1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be +used on or associated in any way with an electronic work by people who +agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few +things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works +even without complying with the full terms of this agreement. See +paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project +Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement +and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic +works. See paragraph 1.E below. + +1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" +or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project +Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the +collection are in the public domain in the United States. If an +individual work is in the public domain in the United States and you are +located in the United States, we do not claim a right to prevent you from +copying, distributing, performing, displaying or creating derivative +works based on the work as long as all references to Project Gutenberg +are removed. Of course, we hope that you will support the Project +Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by +freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of +this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with +the work. You can easily comply with the terms of this agreement by +keeping this work in the same format with its attached full Project +Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. + +1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern +what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in +a constant state of change. If you are outside the United States, check +the laws of your country in addition to the terms of this agreement +before downloading, copying, displaying, performing, distributing or +creating derivative works based on this work or any other Project +Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning +the copyright status of any work in any country outside the United +States. + +1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: + +1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate +access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently +whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the +phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project +Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, +copied or distributed: + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + +1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived +from the public domain (does not contain a notice indicating that it is +posted with permission of the copyright holder), the work can be copied +and distributed to anyone in the United States without paying any fees +or charges. If you are redistributing or providing access to a work +with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the +work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 +through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the +Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or +1.E.9. + +1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted +with the permission of the copyright holder, your use and distribution +must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional +terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked +to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the +permission of the copyright holder found at the beginning of this work. + +1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm +License terms from this work, or any files containing a part of this +work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. + +1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this +electronic work, or any part of this electronic work, without +prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with +active links or immediate access to the full terms of the Project +Gutenberg-tm License. + +1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, +compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any +word processing or hypertext form. However, if you provide access to or +distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than +"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version +posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), +you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a +copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon +request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other +form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm +License as specified in paragraph 1.E.1. + +1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, +performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works +unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. + +1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing +access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided +that + +- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from + the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method + you already use to calculate your applicable taxes. The fee is + owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he + has agreed to donate royalties under this paragraph to the + Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments + must be paid within 60 days following each date on which you + prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax + returns. Royalty payments should be clearly marked as such and + sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the + address specified in Section 4, "Information about donations to + the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." + +- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies + you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he + does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm + License. You must require such a user to return or + destroy all copies of the works possessed in a physical medium + and discontinue all use of and all access to other copies of + Project Gutenberg-tm works. + +- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any + money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the + electronic work is discovered and reported to you within 90 days + of receipt of the work. + +- You comply with all other terms of this agreement for free + distribution of Project Gutenberg-tm works. + +1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm +electronic work or group of works on different terms than are set +forth in this agreement, you must obtain permission in writing from +both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael +Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the +Foundation as set forth in Section 3 below. + +1.F. + +1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable +effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread +public domain works in creating the Project Gutenberg-tm +collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic +works, and the medium on which they may be stored, may contain +"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or +corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual +property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a +computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by +your equipment. + +1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right +of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project +Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project +Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all +liability to you for damages, costs and expenses, including legal +fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT +LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE +PROVIDED IN PARAGRAPH F3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE +TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE +LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR +INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH +DAMAGE. + +1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a +defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can +receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a +written explanation to the person you received the work from. If you +received the work on a physical medium, you must return the medium with +your written explanation. The person or entity that provided you with +the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a +refund. If you received the work electronically, the person or entity +providing it to you may choose to give you a second opportunity to +receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy +is also defective, you may demand a refund in writing without further +opportunities to fix the problem. + +1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth +in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER +WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO +WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. + +1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied +warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. +If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the +law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be +interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by +the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any +provision of this agreement shall not void the remaining provisions. + +1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the +trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone +providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance +with this agreement, and any volunteers associated with the production, +promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, +harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, +that arise directly or indirectly from any of the following which you do +or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm +work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any +Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. + + +Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm + +Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of +electronic works in formats readable by the widest variety of computers +including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists +because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from +people in all walks of life. + +Volunteers and financial support to provide volunteers with the +assistance they need, is critical to reaching Project Gutenberg-tm's +goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will +remain freely available for generations to come. In 2001, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure +and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. +To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation +and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 +and the Foundation web page at http://www.pglaf.org. + + +Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive +Foundation + +The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit +501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the +state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal +Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification +number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at +http://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent +permitted by U.S. federal laws and your state's laws. + +The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. +Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered +throughout numerous locations. Its business office is located at +809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email +business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact +information can be found at the Foundation's web site and official +page at http://pglaf.org + +For additional contact information: + Dr. Gregory B. Newby + Chief Executive and Director + gbnewby@pglaf.org + + +Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation + +Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide +spread public support and donations to carry out its mission of +increasing the number of public domain and licensed works that can be +freely distributed in machine readable form accessible by the widest +array of equipment including outdated equipment. Many small donations +($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt +status with the IRS. + +The Foundation is committed to complying with the laws regulating +charities and charitable donations in all 50 states of the United +States. Compliance requirements are not uniform and it takes a +considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up +with these requirements. We do not solicit donations in locations +where we have not received written confirmation of compliance. To +SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any +particular state visit http://pglaf.org + +While we cannot and do not solicit contributions from states where we +have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition +against accepting unsolicited donations from donors in such states who +approach us with offers to donate. + +International donations are gratefully accepted, but we cannot make +any statements concerning tax treatment of donations received from +outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. + +Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation +methods and addresses. Donations are accepted in a number of other +ways including checks, online payments and credit card donations. +To donate, please visit: http://pglaf.org/donate + + +Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic +works. + +Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm +concept of a library of electronic works that could be freely shared +with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project +Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. + + +Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed +editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. +unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily +keep eBooks in compliance with any particular paper edition. + + +Most people start at our Web site which has the main PG search facility: + + http://www.gutenberg.org + +This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, +including how to make donations to the Project Gutenberg Literary +Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to +subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/19744-8.zip b/19744-8.zip Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..55d3da3 --- /dev/null +++ b/19744-8.zip diff --git a/19744-h.zip b/19744-h.zip Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..a7d9b3b --- /dev/null +++ b/19744-h.zip diff --git a/19744-h/19744-h.htm b/19744-h/19744-h.htm new file mode 100644 index 0000000..4746427 --- /dev/null +++ b/19744-h/19744-h.htm @@ -0,0 +1,4245 @@ +<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.01//EN" "http://www.w3.org/TR/html4/strict.dtd"> + +<html> + <head> + <meta http-equiv="Content-Type" content="text/html;charset=iso-8859-1"> + <title> + The Project Gutenberg eBook of A Mester, by Mikls Surnyi + </title> + <style type="text/css"> +/*<![CDATA[ XML blockout */ +<!-- + p { margin-top: .75em; + text-align: justify; + margin-bottom: .75em; + } + h1,h2,h3,h4,h5,h6 { + text-align: center; /* all headings centered */ + clear: both; + } + hr { width: 33%; + margin-top: 2em; + margin-bottom: 2em; + margin-left: auto; + margin-right: auto; + clear: both; + } + + table {margin-left: auto; margin-right: auto;} + + body{margin-left: 10%; + margin-right: 10%; + } + + .pagenum { /* uncomment the next line for invisible page numbers */ + /* visibility: hidden; */ + position: absolute; + left: 92%; + font-size: smaller; + text-align: right; + } /* page numbers */ + + .linenum {position: absolute; top: auto; left: 4%;} /* poetry number */ + .blockquot{margin-left: 5%; margin-right: 10%;} + .sidenote {width: 20%; padding-bottom: .5em; padding-top: .5em; + padding-left: .5em; padding-right: .5em; margin-left: 1em; + float: right; clear: right; margin-top: 1em; + font-size: smaller; color: black; background: #eeeeee; border: dashed 1px;} + + .bb {border-bottom: solid 2px;} + .bl {border-left: solid 2px;} + .bt {border-top: solid 2px;} + .br {border-right: solid 2px;} + .bbox {border: solid 2px;} + + .center {text-align: center;} + .smcap {font-variant: small-caps;} + .u {text-decoration: underline;} + + .caption {font-weight: bold;} + + .figcenter {margin: auto; text-align: center;} + + .figleft {float: left; clear: left; margin-left: 0; margin-bottom: 1em; margin-top: + 1em; margin-right: 1em; padding: 0; text-align: center;} + + .figright {float: right; clear: right; margin-left: 1em; margin-bottom: 1em; + margin-top: 1em; margin-right: 0; padding: 0; text-align: center;} + + .footnotes {border: dashed 1px;} + .footnote {margin-left: 10%; margin-right: 10%; font-size: 0.9em;} + .footnote .label {position: absolute; right: 84%; text-align: right;} + .fnanchor {vertical-align: super; font-size: .8em; text-decoration: none;} + + .poem {margin-left:10%; margin-right:10%; text-align: left;} + .poem br {display: none;} + .poem .stanza {margin: 1em 0em 1em 0em;} + .poem span.i0 {display: block; margin-left: 0em; padding-left: 3em; text-indent: -3em;} + .poem span.i2 {display: block; margin-left: 2em; padding-left: 3em; text-indent: -3em;} + .poem span.i4 {display: block; margin-left: 4em; padding-left: 3em; text-indent: -3em;} + // --> + /* XML end ]]>*/ + </style> + </head> +<body> + + +<pre> + +The Project Gutenberg EBook of A mester, by Mikls Surnyi + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + + +Title: A Mester + +Author: Mikls Surnyi + +Release Date: January 27, 2007 [EBook #19744] +[This file was first posted on November 9, 2006] + +Language: Hungarian + +Character set encoding: ISO-8859-1 + +*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A MESTER *** + + + + +Produced by Tams Rth and the Online Distributed +Proofreading Team. With special thanks to the library of +Pcs, especially to the director, Jzsef Kereszturi for +the help in selecting and borrowing the books. + + + + + + +</pre> + + + + + + +<h1>SURÁNYI MIKLÓS</h1> + +<h3><b>A MESTER</b></h3> + +<h4>SINGER ÉS WOLFNER KIADÁSA BUDAPEST</h4> + +<hr style='width: 45%;'> + +<H1><B>A MESTER</B></H1> + +<h3>REGÉNY</h3> + +<h5>IRTA</h5> + +<h3>SURÁNYI MIKLÓS</h3> + + +<h5>BUDAPEST SINGER ÉS WOLFNER KIADÁSA</h5> + +<h6><i>Fenntartunk minden jogot, a fordításét is.</i></h6> + +<hr style='width: 45%;'> + +<h5><i>Copyright by Singer & Wolfner, Budapest 1921.</i></h5> + +<h5>Budapesti Hirlap nyomdája</h5> + + +<hr style="width: 65%;"> +<h2><a name="I" id="I"></a>I.</h2> + + +<p>Magassága 192 centiméter, vállainak szélessége, mint a bibliai +Sámsoné, heraklesi ökleinek egy csapásával le tudta volna +teríteni a nemeai oroszlánt, combja egy gladiátor erejét, feje +egy óriási gyermek jámborságát, szíve egy imádkozó, bűnbánó, +úrvacsorázó falusi asszonyság puhaságát, szeme egy szerelmes +kislány naiv ábrándozását juttatta eszedbe, ha valaha találkoztál +Dömötör Jánossal, a szobrásszal, az aranyérem és a párisi Grand +Prix tulajdonosával, a negyvenhét éves, őszbecsavarodott, +orgonahangu és mosolygó bajuszú vén polgárral, aki a Zuglói-út +egy fejedelmi pompával, klasszikus izléssel és áhítatos +stilustisztelettel megkomponált villájában lakott, magafaragta +kariatidok által tartott fedél alatt, amelynek timpanonján az +volt olvasható: Sors bona, nihil aliud.</p> + +<p>Dömötör János a hivatalos művészet államilag hitelesített +ranglétráján a legfelső helyet foglalta el, már két év óta +méltóságos úr, főrend, a mesteriskola igazgatója, ámbár a +bürokratikus adminisztrációt nem vállalta, mert gyűlölte az +irka-firkát és hijjával volt a tekintélynek nemcsak a +növendékek, de még a tanárok körében is. Mérvadó helyeken +egyáltalán nem sokra tartották, éppen a hivatalos világ, az +udvar, a kormány és az arisztokrácia részéről mutatkozó elismerés +és az anyagi sikerek miatt. Nem tudjuk, így volt-e ez Leonardo da +Vincivel, aki a Sforzák, Michelangeloval, aki Gyula pápa, +Rubenssel, aki Vincenzc Gonzaga, Dürerrel, aki Miksa császár, +Bernardo Rosselinoval, aki Aeneas Sylvius hivatalos művésze volt, +de tény, hogy manapság a szerkesztőségek és a kritikusi +törzsasztalok nem jó szemmel nézik, akit a nagyok már befogadtak +kegyeikbe.</p> + +<p>Ezt Dömötör is tudta, azért mindig pirulva, bocsánatkérő arccal, +hebegőn és zavartan jelent meg tanítványai és ifjú művésztársai +között; ilyenkor mindig úgy érezte, hogy nagy és neki +felfoghatatlan szellemi óriások között lábatlankodik. Cifra +elméleteiket nem értette és groteszk vázlataikat ijedten +csodálta. A saját fogyatékos akadémiai képzettsége félénkké és +alázatossá tette; mégis akadémikusnak csúfolták, ami valójában +mindig egy csepp büszkeséget ébresztett benne, mert azt gondolta, +hogy igy némi tudományosság hirébe keveredik. Önmagának azonban +bevallotta, hogy Michiels, Semper, Riegl, MaierGraefe, Hildebrand +és Rodin könyveinek majd minden lapján érthetetlen és homályos +sorokra bukkan, amelyeken hiába töri kemény sörtével borított +domború koponyáját. Ellenben egy aktot megmintázni úgy, hogy +abban a csontvázra az izomzat, az izomzatra a zsiradékpárna és a +rostokra, a húsra, a véredényekre az epidermis úgy feküdjék rá, +mint az eleven ember testére: ehhez senkisem értett jobban, mint +Dömötör, a hivatalos művész, az akadémikus.</p> + +<p>Nem csoda, hogy szerény és szűkszavú ember lett így Dömötör, aki +négyszer-ötször megnyalta piros és húsos szájaszélét, míg egy +szót kiejtett előkelő barátai, ragyogóan szellemes kollégái, +finoman csiszolt elméjű és sensitiv modelljei: a mágnásaszszonyok +és dekadens nagyvilági hölgyek előtt, akik mintázás közben +művészettörténeti és esztétikai műveltségük szédítő magasságába +ragadták a hüledező mestert. Minthogy tehát szóval nem győzte, +kénytelen volt szüntelenül dolgozni. Öntötte a portrékat, +aktokat, heroikus csoportozatokat, emlékmüveket és reliefeket. +Közben pedig jókedvűen fütyörészett, örökkön égő szivarját rágta +hatalmas és vakító fogsorával. Vésője alatt szikrázott a +márvány—mert legkedvesebb müveit maga szerette kifaragni—óriás, +bütykös, csontos öklével nyomkodta, döngette, pofozta, simogatta, +cirógatta a vasrácsra vakolt agyagmintát, mint egy boxoló +gladiátor. Ilyenkor kigyúlt alacsony, de boltozatos homloka, apró +szemei allelujáztak a munka boldogságában, rövid sűrü sörtehaja +csapzott az izzadtságtól, szája mosolyra húzódott, arca kipirult +s izgatottan nyalogatta ajkát, amelyre vastagon rárakódott a +gipsz füstölögve porló málladéka. Egy birkózó antik hérosz volt +ilyenkor, aki az anyaggal vív diadalmas csatát: ujjainak ösztönös +mozdulataival, temperamentumának isteni sugallatából, +egyéniségének szent együgyüségével alkot. Ilyenkor nagy, szürke, +bozótos feje, széles orra, vaskos állkapcsa, kurta nyaka, óriás +vállai, izmokkal párnázott domboru háta és oszlopos lábai egy +ősember monumentális sziluettjében jelentkeztek. Ilyenkor némely +impresszionista dáma egyenesen a karjaiba omlott volna, ha +Dömötör János nem a legszemérmesebb és a leggyávább öreg gyermek, +aki valaha mintázófát, vésőt és kalapácsot forgatott a kezében.</p> + +<p>Dömötör János sohasem nyult kézzel a modelljéhez, amióta +megházasodott. Feleségét, Van Roosen Herta bárónőt, a gazdag, +szép és negyvenkét esztendeje ellenére leányos finomságu szőke +kis teremtést oly vallásos áhitattal imádta, hogy más +asszonyszemélyre csak nem nélküli és elvont szobrász-szemmel +tudott rátekinteni.</p> + +<p>Pedig most már a feleségét is csak hetenként kétszer-háromszor +látta bizalmas családi kettesben, ha ugyan bizalmasságnak és +családiasságnak szabad nevezni a reggeli vagy ebéd alatt +eltöltött merev és szertartásos félórát, amit neki ez a majdnem +virággá, vagy középkori szonetté finomodott, idegbeteg és rajongó +kis hiszterika engedélyezett. Eleinte természetesen nem volt ez +így. Öt éve annak. Van Roosen bárónő akkor már elvált asszony +volt. Münchenben látta meg a szobrász egy aktcsoportját: Páris +elrabolja Helénát. Meghallotta, hogy Párist a művész saját +magáról mintázta tükörből.</p> + +<p>—Én leszek a Helénája—kiáltott fel ideges gyönyörtől borzongva +a bárónő és földhöz vágva a Fleurs du Mal-t, úgy találta, hogy +mindennél szebb dolog a ragyogó és erős egészség és hogy a saját +aktija nem sokkal marad mögötte a homérosi Helénának.</p> + +<p>Dömötör mukkanni sem tudott, amikor értesült az asszony +szándékáról. Nem talált szavakat a védekezésre, csak hajlongott, +bólogatott és a szájaszélét nyalogatta. Igy házasodott meg +zavarában Dömötör s arról sem ő, sem a bárónő nem tehet, hogy e +hangulat néhány hónap alatt Heléna impresszionista lelkében +elviharzott. Mégis, valahányszor rágondolt az első hónapok +mithologiai szépségeire, elégülten és önmagát irigyelve suttogta +nedves ajkai között:</p> + +<p>—Megérte az a néhány hónap az utána következő esztendőket is.</p> + +<p>Ezekről az esztendőkről nemcsak beszélni, de gondolkodni sem +szeretett János. Egyetlen nagy, természetes és szinte baromi +lemondással intézte el a boldogtalanságát: ki tehet róla, hogy én +szeretem őt és ő nem szeret már engem? Sors bona, nihil +aliud,—ismételgette magában ezt a fatalista mondást, amellyel +lelkének minden háborgását elsimította.</p> + +<p>Különben is egyszerü és egészséges lelkü ember volt Dömötör, aki +jobb szeretett munka után a műterem sötétjében, vagy erdei séta +alatt pipázva elmélázni, fuvolázni, harmonikázni, sárkányokon, +mesebeli alakokon, óriás embereken, tengeri kalandokon, soha nem +látott groteszk állat-figurákon eltünődni, mint szoknya után +futkározni. Szerette a gyenge, csipős, szénsavval élénkített +homoki bort és a sárga, könnyű sört, amiből szervezete +rengeteget tudott megemészteni anélkül, hogy kedélyét túlzottan +felizgatta volna. Nála a mámor abban jelentkezett, hogy kedve +támadt nagy birkózásokat rendezni, ha találna magához való +rendíthetetlen atlétákat. Szeretett volna oly szépen dalolni, +fütyülni, hegedülni, hogy a kövek is meginduljanak és a szobrok +táncra perdüljenek örömükben. Szeretett volna katona lenni és +csatában verekedni, nagy veszedelmekben emberek életét +megmenteni, hajókat partra vontatni, bikákat megfékezni, +malomkövekkel dobálódzni, cirkuszban láncot tépni, tüzes paripán +nyargalászni, bebarangolni a világot, sárkányok barlangjába +leereszkedni és fenevadaktól a földet megtisztitani, Ha mást nem, +legalább kőből szerette volna mindezeket kifaragni és ilyenkor +halálosan unta a művészi rangjával járó kötelezettségeket. És +unta az asszonyokat, akik néha hizelegtek neki, máskor +kigúnyolták; a művészeket, akik megleckéztették tudatlansága és +szent igénytelensége miatt; házát, butorait és gazdagságát, +amelyet a felesége csapongó fantáziája bujává, terhessé és +kényelmetlenné tett a számára; a hivatalos világ nagyképüségét, +az iskola szárazságát, a nagy urak leereszkedését és a cselédség +arcátlanságát. Unta, gyűlölte, elátkozta az emberek hódolatát, +kiváncsiskodását és bizalmaskodását és összeborzongott, amikor +tárlaton, utcán, szalonokban, még a templomban is utána suttogták +ezt a szót:</p> + +<p>—A mester!</p> + +<p>Ilyenkor megszökött és néhány órára visszaállitotta eredeti énjét +magához való primitiv környezetbe. Elszaladt a Köztemető +tájékára, egy öreg, csendes csapszékbe, amely közel lévén a +sirkőgyárakhoz, mindig tele volt iddogáló kőfaragó-legényekkel. +Odamenekült Dömötör s már útközben felcsillant a szeme arra a +gondolatra, hogy ejnye a mindenségit, ha jó szerencséje és keze +ügyessége cserben nem hagyja, ma délután háromszor egymásután +kilenc babát üt le a kuglizóban.</p> + +<p>Meg kell ezek után őszintén vallanunk, hogy az ő lelke nem volt +nagy szenzációkra, tragikus szenvedésekre, vagy az önelemzés +mártiromságára való. A saját egészségének örök forrásából +táplálkozva, vágyai messze mögötte maradtak a lehetőségeknek. Ne +szépítsük a dolgot, parasztember volt Dömötör, egyszerü, de +zseniális paraszt, akinek egész idegélete leegyszerüsödött a szép +formák és a megrögzitett emberi mozdulatok másolásához. Ha nem +lett volna művész, akkor lovakhoz, ökrökhöz, buzához és +kukoricához tapad minden csápja a benne viruló természetes +ösztönöknek. Ezt pedig a földből, levegőből, erdőből, patakból és +az édes szüleinek piros paraszt véredényeiből szívta magába +csecsemő gyermek és suhanc legényke korában.</p> + + + +<hr style="width: 65%;"> +<h2><a name="II" id="II"></a>II.</h2> + + +<p>Erdélyben, Gyergyószentmiklóson született s már gyermekkorában +csodájára jártak a falubeliek.—Olyan ökle van, mint egy +medvebocsnak—mondták rá az öregasszonyok, akik tulozzák ugyan a +dolgokat, de nem szépítik az igazságot. Vaskos, formátlan és +kissé együgyü arckifejezésü legényke lett Jancsiból, aki tíz +esztendős korában már a kovács mellett fújta a tüzet s +irgalmatlanul szorította markával a lovak bokáit, amikor rátették +a vasat. A legnehezebb kalapáccsal úgy csapkodta az üllőt, hogy +az egész kovácsműhely rengett,—az ifju Vulcanos dolgozhatott ily +heroikus jókedvvel, amikor a Kentaurokat patkolta az Olympos +völgyeiben. János azonban mégsem maradt kovács, pedig bizonyos, +hogy e téren is jelentékeny hírnévre tesz vala szert óriási ereje +és kezének ritka ügyessége miatt. A gigantikus testben ugyanis +finom és álmodozó gyermeklélek pihegett. Nem félt a legvadabb +ménektől és megbirkózott a legsulyosabb pörölyökkel is; de nem +mert szemükbe nézni a hetyke és kacér kis parasztlányoknak és +könnyekig elérzékenyedett egy históriás ének hallatára. Órákig +elbámészkodott a vásárosbódék olajnyomatain és porcellánfiguráin; +úgy szerette a virágokat, mint egy szerelmes hajadon; képeskönyv, +mézeskalács-szentek, faragott botok, festett cserépedények, +figurás tajtékpipák leirhatatlan lelkesedésre hangolták és +megrikatta az orgonaszó a templomban. Gyakran elbujt a kovács +szérüskertjében és agyagból, fából, kenyérből, ablakos tótok +gittjéből alakzatot formált a maga mulatságára. Végre is +otthagyta a mesterségét és a gyergyói agyagipari iskolába +kéredzkedett. Apja is ezermester, fafaragó, rejtélyes elméjü +székely; anyja finom ételek készítője, álomfejtő, mesemondó, +előimádkozó, ezerjófüves asszony: nem csoda, ha a gyermeknek +inkább kedve telt cifra tálak, korsók, cserépedények, agyagvázák +készítésében, mint lovak patkolásában. Az iskola igazgatója már a +második esztendőben felvitte Pestre. Csodagyermek gyanánt +mutogatták. Csak úgy fejből, percek alatt a legcsodálatosabb +figurákat gyúrta ki az agyagból.</p> + +<p>Itt mód felett megtetszett neki a Kerepesi-temető tájékán +letelepedett sírkőfaragók élete. Otthagyta az iskolát, hátat +fordított a csodagyermek minden dicsőségének és kőfaragólegénynek +állott be Piacella Virgil mester műhelyébe. Itt ismerte meg az +anyag sokféle fajtáját, a márvány, a homokkő, a gránit legbensőbb +titkait, szín, keménység, finomság, erő, optikai és hangulati +hatások tekintetében. Rájött, hogy másmilyen kő kell egy ifjú +szűz és egy görnyedő munkás, vagy egy marcona katona figurájához. +Mindent meglátott, megérzett, kitapasztalt, ami a mesterséghez +szükséges. Mert éjjel-nappal dolgozott. Közben meghallotta, hogy +a kőfaragást Olaszországban sokkal jobban értik, mint akárhol a +világon. Elkószált Olaszországba. Végigbarangolta a lombárdiai +temetőket s leszállt a márványbányákba, hogy a maga két hatalmas +karjával fejtse a követ.</p> + +<p>—A kőnek is van lelke, jelleme és szerelme, öröme, fájdalma és +szeszélye—mondogatta szószerint értelmezve a saját szavait.—Én +ismerem a követ, a mindenségit,—tette hozzá önérzetesen s erre +volt legbüszkébb egész életében.</p> + +<p>Legjobban szeretett volna mindvégig kőfaragó maradni és keze +alól, minta nélkül, a maga esze-szíve, lobogó fantáziája után +egyre-másra nőttek volna ki a Madonnák, Piéták, búsuló szentek, +fáklyás angyalkák és pihenő oroszlánok.</p> + +<p>—De így mégsem mehet tovább, kár az ily tehetségnek +elkallódnia—erőlködtek barátai, csodálói és protektorai és a +legényt elvitték Bécsbe, hogy megtanítsák az alkotás titkaira.</p> + +<p>Ekkor már a harminc felé járt az óriás testű, csecsemőlelkű és +áhítatos szívű öreg kőfaragólegény.</p> + +<p>Bécs. Itt úgy járt a székely parasztfiú, mintha egy Luther +korabeli német szerzetes, egy 1550 előtti angol kurta nemes, vagy +Rabelaisnek kortársa, egy faragatlan francia katona becseppent +volna a Mediciek udvarába. Amaz holtra rémült Accolti Bernát és +Fregora Constanza asszony, Macchiavelli és Aretino körmönfont, +szellemes és finom élcelődéseitől, a tonus emelkedettségétől, az +evés, tánc és zenélés eleganciájától, a társasági +illemszabályoktól és a csiszolt erkölcsök számtalan +tilalomfájától; Dömötör János pedig, aki ösztöndíjai, sikerei, +bőven hulló honoráriumai révén a Hellmer-iskola legjobb +társaságába keveredett, színházba és éjjeli mulatóhelyekre, a +Práterbe és bádeni kirándulásokra vetődött, szép kétszobás +lakásban lakott, reggelijét tükrös-márványos, freskós, +bronzportálés kávéházban költötte el,—szívdobogva, ijedt +lélekkel ténfergett az új környezet kényelmetlen és kimért +szokásai között.</p> + +<p>Ahogy végighallgatta kollégáinak könnyed és tartalmas csevegését, +a tanárok mély járatú fejtegetéseit, összeszorult a szíve a maga +faragatlansága és tudatlansága miatt. Beismerte, hogy a szállodák +és éttermek pincérei, a tánctermek kis táncosnői, a virágárus +lányok és az olcsó modellek magasan felette állanak az ő +gyergyószentmiklósi modorának. A magyaron kívül egyetlen nyelvet +sem értett, kivéve husz-huszonöt útszéli és kocsmai olasz és +német kifejezést. Magyar lapokat olvasgatott, de mindig elakadt a +lélekzete, ahogy az újságok hasábjairól egy szédületesen +komplikált és finoman elrendezett társadalmi, politikai és +tudományos világ meredt feléje. Alig lehet elképzelni, mily +megdöbbenés fogta el, amikor megtudta, hogy az állami életnek +minő bonyolult a gépezete, mily sok statisztikai, gazdasági és +történelmi ismeretre van szükség, hogy valaki a legkisebb +kérdéshez hozzászóljon. Nem csoda, ha azt hitte, hogy az újságok +minden sorát európai lángelme, egyetemi tanár, akadémikus, vagy +polihisztor öreg bölcsész írja. Az ujságokból jött rá, hogy neki +sejtelme sincs a börzéről, a hitelügyi, ipari, kereskedelmi +berendezkedések elemeiről, hogy sohasem hallott semmit a +közlekedési eszközök technikájáról, legkisebb ismeretei sincsenek +az orvosi, lélektani és fizikai tudományok területén, nem érti a +szakkifejezéseket és latin idézeteket, nem jártas a színház, +táncművészet, divat, társasági szokások titkaiban és hirét sem +hallotta az archeológia, stilusismeret, bútorok, ékszerek, ruhák, +toilette-eszközök tudományának, amiről pedig még a modell-lányok +is úgy beszéltek, mintha édesanyjuk tejével szívták volna magukba +annak ismeretét. A perzsaszőnyeget nem tudta megkülönböztetni a +német gyárak teppichjeitől, az irodalmat a modern színművektől, +Ruskint a praerafaelita művészettől, az urat a milliomostól, a +szocialistavezéreket a szocializmustól, a riportereket a notorius +hazudozóktól, a kritikusokat a nagyképű csizmadia legényektől és +a secesszionistákat a széllel bélelt lakásberendezési +ügynököktől. Sajnos, Dömötör János csaknem harminc éves volt már +s még nem ivott Cliquot-t, nem látott orosz balletot, nem volt +spiritiszta szeánszon, nem ült automobilon és nem lévén +uriasszony szeretője, nem szagolt még levendula-illatot párisi +csipkefehérnemün.</p> + +<p>Dömötör látta, hogy az ő fantáziáján kívül van egy széles és +ragyogó világ, amelynek csak a kerítésén pillanthat be néha, de +magáévá nem teheti sohasem. Ez nem bántotta túlságosan, de +félszeggé tette és zárkózottá. A nagy stílust nem szerette és nem +kívánta, de a maga kicsinyes kedvteléseit, polgári szokásait és +naivitásait restelni kezdte. Fogta a könyveket s kiteregette maga +előtt, hogy felhabzsolja tartalmukat; csak gyötrelmet és még +nagyobb félénkségét merített azokból. Nekifeküdt hát a munkának, +hogy annak boldogságával és dicsőségével ellensúlyozza társadalmi +fellépésének és tudatlanságának goromba fogyatkozásait. A +könyvekből csak szavakat olvasott, de a munka derekasan haladt +előre és két esztendő múlva kijelentették róla, hogy a legnagyobb +szobrászok géniusza vajudik a műveiben.</p> + +<p>Egyebekben boldoggá tette, hogy csak tisztelői, csodálói és +barátai vannak s egyszerű paraszti modora nem árt a nimbuszának +és szavai helyett aktjait és kompozicióit mérlegelik. Mindenki +szerette s ennek ő tiszta szívből örvendezni tudott, nem +gondolván arra, hogy a talentumokat mindenki támogatja addig, +amig felülről kezelhetik és hátára kapaszkodva, vele szemben a +protektort játszhatják.</p> + +<p>És eközben eljött az asszony is. Nórának hívták, rajongó, +hibátlanul szép, ragyogó fekete szemű, de tehetségtelen kis +szobrászleány volt, aki egyenesen felkínálta neki az első +szerelem égi ajándokát. Róla mintázta európai hirü alkotását, +Nausikaat, amint Odysseus előtt a tenger partján megjelenik. +Ekkor fogamzott meg elméjében, hogy domborműben illusztrálja majd +e homerosi kalandor naiv hőstetteit, amelyek az ő gyermekded +kedélyét mindennél jobban érdekelték.</p> + +<p>A szobrásznövendék Nóráról mintázta első remekművét, de többé +sohasem merte modellnek használni szerelmét. Oly magasra emelte +őt áhítatos rajongásában, hogy elrémült attól a gondolattól: a +világ szájtátó bámulásának kitenni az imádott test intim titkait. +A férfi féltékenysége bizonyára nem egy remekműtől fosztotta meg +az emberiséget, de Dömötör azt tartotta, hogy a művész minden +dicsőségénél többet ér, hogy Nóra szépségének misztériuma egyedül +csak az ő számára nyilatkozik meg. Mikor aztán Nóra kiszakadt a +Hellmer-iskola kötelékéből, Dömötör szomorúan utrakelt, hogy +Párisban, Rómában és a görög földön tanulmányozza az antik +szobrászatot. Most, hogy már nem látta, hideg fejjel tudta +rekonstruálni Nóra testének klasszikus szépségeit és belevitte +azokat az antik istennők elgondolásába. Úgy érezte, hogy most, az +elviharzott szenvedélyek után, tökéletesebben látja az élő +remekművet is. Rájött, hogy a nagy művészethez szükséges a +szerelem; de az is kell, hogy a szerelem már a múlté legyen a +remekművek születése alkalmával. Igy van ez minden művészetnél, +kivéve talán a zenét. Ámbár ki tudja? Minden ember egy +individuális kis világ és bolond az, aki az összes teremtményeket +közös törvény alá akarja vonni az ő gőgös tudákosságában.</p> + +<p>Az bizonyos, hogy Dömötör János hamar európai hírű szobrász lett. +Hazahívták Pestre, a kormány kinevezte professzornak, a király +rendjelekkel tüntette ki, de a művész legjobban annak örült, hogy +özvegy édesanyját felhozathatta Gyergyószentmiklósról és +vasárnaponkint, mint a müncheni Stuck, cilinderbe, fekete +redingotba, lakkcipőbe gavallérosan kiöltözködve, megsétáltatta a +fejkendős, feketeruhás, pápaszemes, szelíd öreg parasztasszonyt a +dunaparti korzón és a Stefánia-út lombjai alatt.</p> + +<p>Öt évig tartott ez az idillikus élet, akkor a gyenge, beteges +anyóka kivonult az antik istenek, középkori szentek, történelmi +héroszok, államférfiak és mágnásasszonyok márványképmásai közül, +ki a Kerepesi-temetőbe. A művész stilizált falusi feszületet +állított a sírdombja fölé, olyant, aminő Gyergyószentmiklós +határán, az út keresztezésénél állott, sovány, vérzőfejű, +töviskoronázott, kecskeszakállas Krisztussal, amint lába alatt a +názáreti Mária zokog a fájdalomtól. Máriában az édesanyja +vonásait örökítette meg, gyermeki áhitattal úgy vélvén, hogy +nincs méltóbb emberi lélek, aki az Úr lábánál helyet foglalhatna, +mint az ő szerelmes szülője.</p> + +<p>Ez volt az első szobra, amelyben az emberek, különösen kartársai +és a kritikusok, számos feltünő és sajnálatos hibát fedeztek fel +és gáncsolni sem átallották az alkotóját.</p> + +<p>—A Mestertől bizony többet várt volna az ember. A Krisztus +határozottan csúnya, Mária pedig unalmas.</p> + + + +<hr style="width: 65%;"> +<h2><a name="III" id="III"></a>III.</h2> + + +<p>János tehát szédítő gyorsasággal haladt a siker meredek +országútján felfelé, fel egészen a Van Roosen bárónő szerelméig, +a zuglói villáig,—a fejedelmi vagyon, a dicsőség és a kortársak +ébredő irigységének, az ifjú és improduktív esztéták +lekicsinylésének zenitje felé, Dömötör maga is megdöbbent, néha a +saját nagyságától és homályosan érezte, hogy a talentum, mihelyt +ledobja hátáról a rákapaszkodott protektorokat, kezd +ellenszenvessé válni és kihívja maga ellen a gyűlöletet. Pedig +mindent elkövetett, hogy elkerülje a feltűnést és rendes ember +legyen, ahogy azt a nagy Ruskin előírja. Belátta, hogy +legokosabb, ha az ember jegyzőkönyvet tart magának és minden +reggel beirja a naplójába: hányadika van és esik-e az eső; simára +fésüli az erkölcseit; előbb a mellényét húzza fel és csak aztán a +kabátját; naponta néhány juhbőrbe kötött könyvet vásárol és +szivarját nem az égő végével fogja a szájába; csinos ruhát hord +és kifújja az orrát, ha náthás.</p> + +<p>Mindezeknél fogva egymást érték a nyakába zúduló kitüntetések és +egy este a szépművészetek minisztere magához hivatta és közölte +vele, hogy megkapta a szükséges szavazatokat az akadémiai +tagsághoz.</p> + +<p>Dömötör, aki egyszerű lelkű férfiú volt, a gáncsot fájó szivvel, +az elismerést ujjongó örömmel szokta elfogadni. Nagyboldogan +ballagott hazafelé, mint egy mámoros gyermek az első csók után. +Sírni, dalolni, ölelkezni, verekedni, duhaj táncot járni, az +egész világot boldoggá tenni—ezt szerette volna Dömötör s +majdnem fülébe súgta a sarkon gesztenyét árusító kofaasszonynak: +akadémikus vagyok, lelkem és sietek hírt vinni erről a +feleségemnek.</p> + +<p>Először tehát arra gondolt, hogy a jó hírrel feleségéhez, Van +Roosen bárónőhöz szalad. De eszébe jutott, hogy az most az olasz +konzul estélyen szórakozik. Valaki előtt pedig ki kell öntenie +boldog büszkeségének túláradó serlegét. Szívéhez legközelebb +állott a Köztemető-úti korcsma, Piacella úr és derék kőfaragó +legényei. Kocsiba vágta magát és 15 perc múlva mindenki tudta a +vendéglőben Dömötör szobrász tudományos karrierjének +szenzációját.</p> + +<p>—Éljen a Mester!—harsogta a kőfaragók kórusa és temérdek erős +aszubor került ez alkalommal a tarka abrosszal leterített hosszú, +keskeny asztalokra.</p> + +<p>—Sors bona, nihil aliud—védekezett Dömötör szerényen és +zavartan elkérkedett küzdelmes fiatalságával s az egyszerű +kézműves tisztességét fölébe helyezte a hiu sikerek bizonytalan +dicsőségének.</p> + +<p>—Labor omnia vincit,—fitogtatta klasszikus műveltségét és +helyet foglalt az asztalfőn, a zöld zsalugáteros, rezedás, +muskátlis és árvácskás ablak alatt, kigombolta mellényét és +hosszúszárú pipára gyújtott.</p> + +<p>—Hallom, hogy sztrájkra készülnek a kőfaragók?—kérdezte +szemrehányólag a legényektől.—Hej az én koromban máskép +csináltuk a dolgot. Reggel öt órakor már munkában izzadtunk és +este az Angelus szólított haza vacsorához. És a Krisztusok, +Máriák, fáklyás ifjak és gyászoló oroszlánok úgy nőttek ki a +márvány- és homokkő-kockákból, mint erdőben nyári eső után a +gomba. És nem tudtuk, mi a szociális osztály-öntudat, ki volt +Marx és hogy kevesebbet is lehet dolgozni, mint napfelkeltétől +napnyugtáig.</p> + +<p>A kőfaragók ittak és iparkodtak gúnyos és fölényes arcot vágni e +szellemtelen és maradi beszéd hallatára. Szemükben azonban titkos +meghatottság ragyogott és nyeldeklőjük kiszáradt arra a +gondolatra, hogy a szobrász valaha épp úgy véste a feliratokat, +mint ők s ma az ország egyik leghíresebb embere, akinek +automobilja és főúri palotája van és méltóságos úrnak hívják a +cselédei. Ezt érezték a szobrászlegények, ámbár sohasem hallottak +Tarde: Társadalmi capillaritas cimű munkájáról. Hiába, a +kőfaragólegények még a társadalmi osztályöntudatról, a proletárok +világszolidaritásáról és a munkabéremelésre irányuló gazdasági +harcról is lemondanak, ha arról van szó, hogy belőlük erős +akarattal szobrászművész, vagy esetleg sírkőgyáros is lehet. +Vannak kőfaragólegények, akik még a termelési eszközök közös +tulajdonbavételét is arra akarják felhasználni, hogy maguknak +külön előnyöket, kiváltságokat és gazdasági monopóliumot +szerezzenek. Ilyenek a kőfaragók s ebben nagyon hasonlítanak a +kőmivesekhez, a vasesztergályosokhoz, a társadalomtudományi lapok +szerkesztőihez, a politikusokhoz, a kereskedőkhöz, a +földbirtokosokhoz és a papokhoz.</p> + +<p>Dömötör János szociológiai elveit nyiltan csak Piacella Virgil, a +sírkőgyáros helyeselte. Egyebekben azonban korántsem volt Dömötör +személyétől annyira elragadtatva. Ez a zsugori és fenhéjázó olasz +fiatal korában maga is szobrászművésznek készült, de álmait fel +kellett cserélnie a sírkőgyáros számtalan milliójával. A +milliókat rendjén levő dolognak tekintette, de az egész világot +felelőssé tette azért, hogy benne a legnagyobb szobrász-lángelme +veszett el a sors mostohasága, a milliók s az emberek irigykedése +miatt. Dömötört is vetélytársának tekintette, bár elismerte, hogy +van egy ritka jó tulajdonsága: rendesen fizet és alku nélkül, ha +agyag vagy gipszmodelljeit faragtatja. Ám ahol csak tehette, +célzásokat ejtett el arról, hogy Dömötör végre is mindent a +feleségének köszönhet.</p> + +<p>—Van Roosen bárónő hozza a milliomos megrendelőket, az +arisztokrata műgyűjtőket, a külföldi dámákat, az állami +megrendeléseket, mert Dömötör ugyan elsőrangú mesterember, baromi +szorgalmú iparos, valóságos gyárimunkás, gipszhordár, +márványfaló, öntőmester ... mester, az ám a teremtésit, igazi +öntőmester ... a fiam nagyszerűen megállapította, hogy +tulajdonképpen nem is művészet, amiben Dömötör mesterkedik, de +... Olyan az, mint a számolóbűvészek, táncakrobaták, céllövők és +zenevirtuózok produkciója: egy agybeli részleges tulfejlődés +eredménye, egy tehetségtelen ember brilliáns ösztöneinek +kicsapongása. A hüvelykujja, az teremti az ő alkotásait, a hogy +Garibaldi fiam kifejezi magát.</p> + +<p>Piacella mester, látva, hogy a kőfaragólegények mily áhitattal +tekintenek Dömötörre, most is helyénvalónak találta megjegyezni:</p> + +<p>—Ránkférne már, hogy hajtásokat, friss rügyeket és ragyogó +tavaszi lombozatot kapjon a képzőművészet elaggott, korhadó fája. +Én amondó vagyok, hogy a fiatalságé a jövő. Fiam, Piacella +Garibaldi, most olyan eszméket ...</p> + +<p>Dömötör igazat adott a gazdag sírkőgyárosnak, csak hozzátette:</p> + +<p>—Dolgozni kell, barátom, dolgozni, mint az igavonó baromnak.</p> + +<p>És eszébe jutván, hogy egy megkezdett mintáját elfeledte nedves +ronggyal letakarni, sietve kifizette borát és eltávozott.</p> + +<p>Amikor künn volt az ajtón, Piacella Virgil halkan odadörmögte az +első segédjének:</p> + +<p>—Dolgozni kell, az igaz. De aggyal kéne dolgozni, ideákkal és +eszmékkel, a teremtésit neki. Nekem is volnának eszméim. Csakhogy +az én öreg oldalbordám, az Isten bocsássa meg neki, többre +becsüli a hájaspogácsát és szilvóriumot, mint a konzulok és +miniszterek barátságát. Ez az én bajom, öcsém ...</p> + +<p>Dömötör pedig gyalog baktatott hazafelé, mert útközben ki akarta +eszelni, hogy mint meséli el feleségének az akadémiai +kitüntetést. Egy fordulónál kopottas, sovány fejkendős asszonynak +majdnem a sarkára lépett. Az asszony mellett kis gyermek +tipegett, sírva, szepegve, könyörögve, hogy nem birja tovább, +vegye föl az anyja, vagy adjon enni, vagy fektesse le, mert +fáradt, mert éhes, mert beteg ... Dömötör mérhetetlenül fájdalmas +keserűséget és szánalmat érzett fölszaladni, kiterjeszkedni, +elhatalmasodni a szívében, hogy amikor ő akadémikussá lett, akkor +egy szegény kölyök leroskad a nyomorúságtól, mert a sok batyútól +nem jut neki már helye az anyja karjain. Körülnézett, hogy kocsit +fogadjon neki, kocsinak híre-hamva sem volt, káromkodott egyet, +mert nem bírt a jóságával, aztán kapta magát, fölmarkolta a kis +emberkét, óriás karjára vette és nyájasan, szégyenkezve +mentegetőzött az asszony előtt.</p> + +<p>—Édes lelkem, engem ma beválasztottak az akadémiába, hadd vigyem +egy kicsit a porontyot.</p> + +<p>Az asszony azt gondolta, hogy az urak bolondságaiból, lám, néha +jócselekedet is kivirágzik, hagyta tehát a dolgot és szótlanul +ballagott a csecsemőt vivő Nagy Kristóf oldalán. Dömötör közben +megbánta, hogy akadémikus mivoltával kérkedett, ennélfogva +magyarázatul hozzátette:</p> + +<p>—Sors bona, nihil aliud.</p> + +<p>—Ugy van—bólintotta a menyecske, aki szót sem értett a +magyarázatból, de boldog volt, hogy fia az öles férfiú karján +elszenderedett.</p> + +<p>A Hermina-út sarkán azonban váratlan katasztrófa történt. Egy +bizonytalan járású, halkan káromkodó kopott munkászubbonyba +ütköztek bele, a zubbonyból fölvetődött egy sápadt arc, az arcból +két villogó szem, a szemekből kilobbant a meglepetés, a gyanú, a +düh és a bosszú és az asszony elsikoltotta magát.</p> + +<p>—Jézus Istenem, az uram!</p> + +<p>Dömötör majdnem kiejtette kezéből a gyereket, a férje pedig +elordította magát:</p> + +<p>—Megcsíptelek benneteket, dögök!</p> + +<p>És becstelen nőstény-kutyának mondta feleségét, aki éjjel a +szeretőjével csavarog.</p> + +<p>—Most már tudom, hogy ki az apja ennek a kukacnak—üvöltött +magánkívül és fölemelte öklét, hogy Dömötör arcába sújtson +veszett haragjában.</p> + +<p>Dömötör a bal karjában a gyereket tartotta, jobbjával pedig +elhárította az ütést. Ám, szerencsétlenségére nem a nemeai +oroszlánnal, csak egy részeg cementmunkással állott szemben és +gigantikus öklével oly erősen markolta meg a feléje sújtó +karcsontot, hogy az összeroppant.</p> + +<p>—Gyilkos! Segítség!—ordított a fájdalmában tehetetlenül vergődő +ember, jött az őrjárat, s Dömötört, a nőcsábítót, az utonállót, a +gyermekrablót, a gyilkos merénylőt bekisérte a rendőrségre.</p> + + + +<hr style="width: 65%;"> +<h2><a name="IV" id="IV"></a>IV.</h2> + + +<p>—Neve?</p> + +<p>—Dömötör János.</p> + +<p>—Kora?</p> + +<p>—Negyvenhét.</p> + +<p>—Vallása?</p> + +<p>—Római katholikus.</p> + +<p>—Lakása?</p> + +<p>—Budapest, Zuglói-út 2.</p> + +<p>—Ágyrajáró?</p> + +<p>—Nem kérem, saját lakásom van.</p> + +<p>—Foglalkozása?</p> + +<p>—Szobrász.</p> + +<p>—Sírkőfaragó?</p> + +<p>—Igen, az is, könyörgöm.</p> + +<p>—Gazdája van?</p> + +<p>—Magamnak dolgozom.</p> + +<p>—Irja csak: munkanélküli!—diktálta az ellenőr, a rendőri +őrszoba vezetője, széleshomloku, vörösorru, dohányos bajuszú, +recsegőhangu Cerberusa az igazságszolgáltatásnak, a köztemető +környékén.—Munkanélküli csavargó kőfaragólegény, állítólag +Dömötör János —szótagolta hivatalos haraggal a jegyzőkönyvvezető +napidijas—(majd meglátjuk, igazat mond-e a jó madár) ma éjjel 10 +óra 30 perckor orvul megtámadta Vékony György betonmunkás +feleségét, aki három éves Sári leányával gyanútlanul (írja: +gyanutlanul) ballagott hazafelé.</p> + +<p>—Igy volt az, asszonyság?—fordult a sarokban szepegő anyához az +ellenőr.</p> + +<p>—Igy volt, instálom—könnyezett a csinos arcu, halavány szőke +menyecske és védőleg vonta magához a gyermekét.</p> + +<p>—A támadás gyermekrablási szándékból történt, amit az is +bizonyít, hogy a később helyszínen megjelenő törvényes apát, +Vékony György betonmunkást (lakik Héthársi-út 4.) ökölcsapással +hátulról orvul leütötte, úgy, hogy annak a mellékelt orvosi +látlelet szerint nyolc napon túl gyógyuló felkarcsonttörést és +zúzódást okozott. Igy volt ez, Vékony?</p> + +<p>—Igy volt, instállom—sziszegte a megsérült munkás és Dömötör +felé köpött tehetetlen indulatában.</p> + +<p>—No, ez rendben van—mondta az ellenőr a fölháborodás, a harag, +a fenyegetés és a hatalmaskodás húsz év óta begyakorlott +hangsúlyozásával.—Magánvád folytán megtesszük ellene a +följelentést éjjeli csendháborítás, személyes szabadság +megsértése, utcai botrány okozása, gyermekrablás kísérlete, +súlyos testi sértés és szemérem elleni vétség elkövetése miatt.</p> + +<p>A szobrász az utolsó szavak hallatára riadtan fölütötte a fejét. +Érezte, hogy a sor elején felsorolt vétkekben —ha úgy vesszük, +valamennyire, legalább a látszat szerint—hibás. De az egésznek +mi köze a szeméremhez? Ez ellen protestálni próbált.</p> + +<p>—Hallgasson, vén csirkefogó—üvöltött rá a rendőrellenőr,—azt +hiszi, nem tudjuk, hogy útközben erkölcstelen ajánlatokat tett az +asszonyságnak? Ugy-e Vékonyné?</p> + +<p>—Igenis, instállom,—könnyezett a menyecske és szép, nagy kék +szemét fájdalmasan az urára emelte —pedig semmivel sem +szolgáltattam rája okot.</p> + +<p>—Elég!—ordította a rendőr és legényeivel egy kétlépés széles és +háromlépés hosszú cellába vitette a művészt.—Majd holnap reggel +átkísérik a főkapitányságra! —kiáltotta utána fenyegető hangon.</p> + +<p>Itt aztán magára maradt a szobrász, Dömötör János őméltósága, a +Grand prix és a nagy állami aranyérem tulajdonosa, akit a +Tudományos Akadémia néhány nap múlva tagjai sorába választ a +kultuszminiszter javaslatára. Köszönhette ezt annak, hogy puha +inge és borzas olasz kalapja, nagy, szélestalpu cipője és szürke +felleghajtója hasonlatossá tette őt a környéken lézengő +kőfaragólegényekhez. Köszönhette annak, hogy hirtelen +megrökönyödésében elfelejtett hivatkozni jó barátaira, a +belügyminiszterre és a főkapitányra; hogy nem kiabált +hangosabban, dühösebben, élesebben, mint a rendőrellenőr s +merthogy tiszta, gyermekes, megilletődött szívében megállott a +vér, arra gondolva, hogy milyen botrányt csinált az ostoba +fejével, hogy nyomorékká tett egy kétkezéből élő munkásembert és +rossz hírbe hozott egy ártatlan kékszemű menyecskét ... Mire +eszébe jutott, hogy talán védekezni is lehetne, már késő volt, +ott állt a szoba sarkában egy gyuladt szemű zsebmetsző és egy +rongyos szoknyáju, rosszszagu utcai leány társaságában, akik +torkuk szakadtából röhögtek rajta és komisz öreg szoknyavadásznak +csúfolták jókedvükben.</p> + +<p>Néhány percig szótlanul állt ott és az undorodás testi +rosszullétében azt sem tudta, mitévő legyen. De aztán eszébe +jutott felesége, van Roosen bárónő és kimondhatatlan fájdalom +szúrta át a szívét. Mit gondol majd róla az az asszony?</p> + +<p>—Eh, ez így nem mehet tovább—gerjedt föl lelkében a +méltatlankodás és elhatározta, hogy nem tölti itt az éjszakát. +Kimegy a rendőrellenőrhöz és igazolja magát. Jöjjön, aminek jönni +kell, de legalább otthon várja meg, míg az igazságszolgáltatás +szörnyű gépezete megindul s végighengereli az ő keserű és +szerencsétlen lelkét.</p> + +<p>—Dömötör János, szobrászművész vagyok, most választanak be az +Akadémiába, engedjenek szabadon. Majd holnap jelentkezem a +főkapitány úrnál—harsogta oroszláni hangján türelmetlenül, +méltatlankodva és elkeseredetten.—Engedjenek haza, a mindenségit +...</p> + +<p>És súlyos öklét rátette a kilincsre, amely zárva volt, de ilyen +gigantikus nyomásnak nem tudott ellenállni. Az ajtó kifordult a +sarkából és bezuhant az őrszobába. A pihenő rendőrök fölugráltak, +fegyverük, után kapkodtak, fölcsavarták a villamoskörtét, +össze-vissza futkostak a szobában, sípjukba esztelenül +belefújtak, káromkodtak és az asztal alatt fölállított szódavizes +üvegeket nagy csörömpöléssel fölrúgták.</p> + +<p>—Hej, szökni akar a gazember! Segítség! Gyilkos! —sikongatott a +rongyos szoknyáju, sárgahaju némber a sarokból.—Fogják meg a +szökevényt!—kurjantott lelkesen a zsebmetsző és felhasználva a +zavart, kereket oldott és megugrott az őrszobából.</p> + +<p>A rendőrök ezalatt rávetették magukat Dömötörre, puskatussal +agyba-főbe verték, leteperték és összekötözték. Mikor ott feküdt +a padozaton, néhányat még rúgtak rajta, aztán otthagyták +megkötözve, ütlegektől elborítva ...</p> + +<p>Igy gyötrődött János másnap reggel nyolc óráig ... Eleinte apró +sárga szemeiből súlyos könycseppek gördültek alá; szíve +kimondhatatlanul fájt szégyenében és elkeseredésében; az +ütlegeket föl sem vette, de a sors otromba igazságtalansága +halálosan megsebezte a lelkét. Később azonban csendesen +elmélkedni kezdett.</p> + +<p>—Ez már sokkal több, mint amit együgyű jóhiszeműségemmel, gyáva +megrökönyödésemmel és meggondolatlan hevességemmel kiérdemeltem. +Tehát vége is van a kellemetlenségeknek. Holnap jön a +kimagyarázkodás és én is, meg a feleségem is jót nevetünk a +sikerületlen kalandon.</p> + +<p>Amikor később megint sajogni kezdett a szíve táján és +felágaskodott az önérzete, a hiúsága, a szemérmes polgári +tisztességérzete, amikor eszébejutott széles, puha, ruganyos és +tiszta ágya, amely után minden csontja sóvárogni kezdett, újra +megvigasztalta magát.</p> + +<p>—Baj, baj, nagy szerencsétlenség, de nem történhetett volna +rosszabbul is? Tegyük fel, hogy annak az embernek, Vékonynak, +vagy hogy hívják, revolver van a zsebében s azzal lepuffant, mint +egy kutyát? Az ember soha sem tudja. Hanem az bizonyos, hogy +igaza van a feleségemnek: mindenki csak a maga rangjához való +helyen, környezetben, időben mutatkozzék. Tulajdonképen mit is +keresek én a kőfaragók kocsmájában, vagy ha már nem tudok +leszokni róla, miért nem járok éjjel autón vagy bérkocsin? Igaza +van a feleségemnek!</p> + +<p>És már csak önmagára tudott haragudni, ámbár később eszébe +jutott, hogy az ember, hiába, soha sem lehet elég óvatos. Ez +éppen olyan elemi csapás, mintha Ruskin, vagy Tolstoj, vagy Payot +feje fölött lecsapott volna a mennykő ... Vajjon mit +tanácsolnának ezek az urak: ily esetben mi a kötelességük a +művészeknek?</p> + +<p>Amire kivirradt a reggel, Dömötör szelid rezignációval adta magát +át a sorsnak és némán, bűnbánóan és megtisztult lélekkel ült a +tolonckocsira, amelyen a főkapitányságra szállították.</p> + +<p>Alig vette észre, hogy ott áll két rendőr között az ügyeletes +kapitány előtt.</p> + + + +<hr style="width: 65%;"> +<h2><a name="V" id="V"></a>V.</h2> + + +<p>—Neve?</p> + +<p>—Dömötör János szobrászművész, a mesteriskola igazgatója.</p> + +<p>A rendőrkapitány, akinek keskeny arcán a kielégítetlen igények, +az el nem ért vágyak és a meg nem valósított illúziók halvány +rózsái égtek, aki jól szabott, puha és elegáns egyenruhájában +bizonyára nagyon tetszett a nőknek, aki kínosan ápolt körmével +eddig szórakozottan vakarta az állát, most hirtelen felugrott s +könnyedén megtalálta azt a gesztust, amellyel végét veti a +szituáció kínos voltának.</p> + +<p>—Maguk kimehetnek—parancsolta a rendőröknek. Aztán Dömötör felé +fordult:</p> + +<p>—Az Istenért, méltóságos uram, hogy kerül ön ide?</p> + +<p>A szobrász szeliden mosolygott.</p> + +<p>—Tessék a jelentést elolvasni.</p> + +<p>A kapitány sebtében végigfutotta a rendőrellenőr jelentését. +Aztán elmosolyodott, gyengéden és elegáns bizalmaskodással +megfogta a művész karját s a divánra ültette.</p> + +<p>—Oh ezek a tökfilkók!... Nem is képzeli a Mester, mily sok bakot +lőnek e faragatlan, hiú és hatalmaskodó bugrisok.</p> + +<p>Aztán felemelkedett helyéről s mint egy tisztelgő küldöttség +szónoka, a művész elé toppant:</p> + +<p>—Méltóságos uram! Mielőtt jelentést tennék felettes hatóságomnak +és a hibás rendőri közegeknek nemcsak alapos kitanítását, de +egyben példás megbüntetését is indítványoznám, aminek, szent +meggyőződésem szerint, meg is lesz a kivánt eredménye, arra kell +kérnem önt, hogy csekélységemtől méltóztassék elfogadni a +bocsánatkérést, amelyet a megtévedt rendészeti szervezet nevében +ezennel tiszteletteljesen van szerencsém fölajánlani. Az ország +büszkesége, az európai hirü művész, a magyar faj halhatatlan +géniusza ...</p> + +<p>—Oh kérem, kérem—dadogott Dömötör—ez tulzás ... én voltaképpen +... hogy is mondjam csak ... hiszen alapjában véve, bizony +úristen, ők nem hibásak.</p> + +<p>Dömötör izgatottan nyalogatta ajkait és hatalmas öklével +verejtékező homlokát ütögette.</p> + +<p>—Ami igaz, az igaz, csakhogy ...</p> + +<p>—Csakhogy—vágott közbe lelkesülten a kapitány —a mi +legénységünk még mindig hiján van a disztingváló képesség +legelemibb követelményeinek is. Azon kezdem, kedves jó méltóságos +uram, hogy nem szégyene-e az államrendőrségnek, hogy akad egy +olyan őrparancsnok, aki az alkotóművészet fölkent fejedelmét, a +mi halhatatlan és büszkén szeretett ...</p> + +<p>A szobrász e pillanatban nem kívánt egyebet, mint hogy +megugorhassék a bókok és bocsánatkérések e viharos zápora elől.</p> + +<p>—A feleségem ...—szaladt ki piros, nedves ajkai közül az a szó, +amely most egész öntudatát megsemmisítette, mint ahogy a napsugár +fölissza a nyári vizek párolgását.—Semmi, semmi ... csak én már +szeretnék hazaszaladni, uram.</p> + +<p>A kapitány szeretetreméltóan mosolygott.</p> + +<p>—Ne méltóztassék nyugtalankodni. Oh a véletlen jó kezekbe adta +önt, becsületemre. Nekem is van egy kis gyűjteményecském. Képek, +szobrok, antikvitások, műipari tárgyak, régi brokátok, damasztok, +hímzések ... korlátolt anyagi eszközeim, sajnos, mondhatnám, az +anyagi eszközök teljes hiánya meggátol abban, hogy valamirevaló +gyűjteményről álmodozhassam, de mégis van egy megbecsülhetetlen +kincs a birtokomban, igaz, hogy csak kicsinyített reprodukció, de +magától a művész kezétől: Nausikaa, amint Odysseus előtt a +tengerparton megjelenik. Csodálatos remekmű, talapzatán az alkotó +lángelme kézjegyével: Dömötör I. 1895.</p> + +<p>A kapitány itt megállt, felnézett a füstös mennyezetre, +tekintetét áhítatosan odatapasztotta a villanylámpa kampójára, +mintha csendes hálaimát küldene a Magasságbelihez, amiért épen őt +választotta ki „Nausikaa a tengerparton, Dömötör I. 1895." +szerencsés tulajdonosául.</p> + +<p>Dömötör szíve is felmelegedett és azon törte az eszét, hogy +uristen, mi módon került az a derék rendőrhivatalnok birtokába. E +pillanatban mindennél jobban érdekelte a kis szobor—Nóra +emléke—és annak titokzatos története, de nem merte megkérdezni, +mert félt, hogy ezzel új és végevárhatatlan elbeszélésnek nyitja +meg zsilipjeit, pedig ő kimondhatatlanul szeretett volna +hazamenni.</p> + +<p>A kapitány azonban cigarettával és pohár likőrrel kinálta.</p> + +<p>—Drága Mester, ami a feljelentést illeti, az egy pillanatig se +okozzon önnek aggodalmat. Oh, a véletlen jó kezekbe sodorta +önt—ismételgette önelégülten és sokatmondó szemhunyorgatással, +miközben pompásan csiszolt körmeit megcsillogtatta a művész szeme +előtt.—Oh, nem hiába vagyok gyermekkorom óta bolondja a +szépségnek, a színbe, formába, vonalba, fénybe és árnyékba +finomodott érzékiség, a szublimált erotikum, a pogány +testkultusz, az antik életörömök grande passione-jának. Én tudom, +hogy a művész nem kényszeríthető ugyanazon törvények, társadalmi +konvenciók és erkölcsi babonák korlátai közé, mint az +adóhivatalnokok vagy a gabonakereskedők. A művész temperamentuma +a nyárspolgár-fantáziát gyakran elképeszti a maga dionizoszi +kicsapongásaival. Ismerem a cinquecento történetét és éppenséggel +nem botránkozom meg azon, hogy Benvenuto Cellini leszúrta +öccsének gyilkosát, Maffio di Giovanni rendőrfőnök pribékjét, meg +Pompeot, aki bérgyilkosokat fogadott fel ellene.</p> + +<p>—De uram,—tiltakozott az összehasonlítás ellen Dömötör—én ...</p> + +<p>—Tudom, tudom, önt csak a művészet terén szabad összehasonlítani +a cinquecento legnagyobbjaival, —bókolt szaporán a kapitány—én +csak azt akartam illusztrálni, hogy a művész az más, mint a +közönséges halandó. Ami pedig az egyszerű munkásasszonyt illeti, +Istenem, ezt csak bizzuk Erosz és Afrodité kifürkészhetetlen +akaratára. Művelt ember, aki a pszichopatológia és az erotikus +rendellenességek tudományában jártas, soha semmin sem +csodálkozik. Mit tudjuk mi, vakon, siketen, ízlés és szaglás +nélkül bolyongó, otromba laikusok, mit talál a művész az egyszerű +öltöny, a foszlott ruhadarabok, a kopott nagykendő és a durva +vászonneműk alatt! Heine Matildja nagyszerű példa arra, hogy ...</p> + +<p>—Uram, az Istenért,—könyörgött a szobrász —ön olyan dolgokat +beszél itt nekem ...</p> + +<p>— ...amiket ugyebár nem várt egy kihágási rendőrkapitány +hivatali szobájában?—hízelgett magának édeskés, nyájas, de +öntelt hangon a sovány, parfőmös és frissen borotvált amatőr. +Dömötör János szédülni kezdett és tiszta szívből visszakívánta a +goromba és esetlen rendőrellenőrt, aki recsegő hangon +csirkefogónak, utonállónak, gyermekrablónak és becstelen +szoknyavadásznak címezte az őrszobában. A gyomra émelygett és a +pokol fenekére kívánta a világ összes műgyűjtőit és +pszichiátereit.</p> + +<p>A kapitány még egy pohárkával töltött s aztán összegezte az eset +érdembevágó mozzanatait.</p> + +<p>—Miről van itt szó, mélyen tisztelt barátom, ha megengedi, hogy +így szólítsam önt, méltóságos uram ... Miről van itt szó? +Dolgokról, szenvedélyekről, egyéni kedvtelésről, a lélek +legintimebb, legbensőbb hajlamairól egyrészt, amelyek egyáltalán +nem tartoznak a nyilvánosság elé; szó van másrészt egy durva +véletlenről, a magukban véve ártatlan mozzanatok sajnálatos +összetalálkozásáról. Egy részeges csavargó ördögi módon előre +kieszelt zsaroló támadásáról van szó, amelyért ön jól megérdemelt +leckét adott neki. Bízza rám az ügyet, drága Mester, mélyen +tisztelt barátom. A sértett fél majd kiegyezik tíz-tizenötezer +korona kártérítés ellenében. A magánvádat visszavonatom. A +menyecske pedig, akinek egyszerű köntöse alatt bizonyára egy +antik Nereida, vagy egy alexandriai kurtizán ragyogó teste +rejtőzködik, továbbra is megmarad Érosz csintalan játékszerének. +Csak bízza rám uram, én boldog leszek, ha az isteni Nausikaa +fenkölt lelkű alkotójának szolgálatára lehetek. Oh, ha még valaha +reményen lehetne arra, hogy ön befogad barátainak és tisztelőinek +intim körébe, ha módom lehetne, hogy összehasonlíthatatlan +művészetének, zsenialitásának egy-egy lehullott forgácsát valaha +a magaménak mondhatnám ...</p> + +<p>—Uram, én nem értem önt,—tört ki végre a művészből—annak a +szerencsétlen munkásnak, férjnek, apának végre is a karja, +akárhogy vesszük ... magam láttam, hogy mily siralmas módon lóg +tőből kicsavarva, a válla alól.</p> + +<p>—Semmi az, semmi. Tíz-tizenötezer korona. Ezzel bőven kárpótolta +ön a részeges csavargót és megmentette saját magát a botrány +kínos következményeitől. És ne gondolja uram, hogy ez az ön +érdeke csak, vagy az enyém, vagy egyes társadalmi osztályoké. +Nem. Ez az egész állam, a társadalmi stabilitás, a nyugalom, a +kultúra, az egész emberiség érdeke. Az államé, amely a +legmagasabbrendü individuumok kultusza révén szolgálatot tesz a +fejlődés egyetemes érdekeinek. Ha az anyagi igazságot nézem, +akkor most egy cementmunkás érdekeinek megóvása céljából olyan +rést kellene ütnöm a művészi kultúra bástyáján, amelynek +pótlásához évszázadok kellenének. Kérdem: van-e joga az államnak, +hogy ilyen barbarizmust elkövessen? Uram, én a célszerűségi +iskola, a belátásos elmélet, a spontán variációk, az erkölcsi +kényszerek relativitása és az ethikai elvek rétegezettségének +alapján állok, ahogy azt mestereinktől, Spencertől és Piklertől +tanultam s inkább megtorlatlanul hagyok száz apró bűnt, sem mint +elkövessek egyetlen jóvátehetetlen nagy hibát. Nem engedem meg, +hogy a társadalmat a konvenciók, vallási szabályok, jogi kánonok, +morális tradiciók, szóval: a halottak kormányozzák az élők +rovására, mint Comte mondaná, ha itt állana az én helyemben. És +mondja meg ön, helyezkedjék ki önmagából és puszta objektiv +mérlegelés után állapítsa meg, mire van a társadalomnak, az +államnak inkább szüksége: halhatatlan remekművek nagyszerű +sorozatára, aminőkkel ön még meg fogja ajándékozni az +emberiséget, vagy egy cementmunkás jobb karjára? Mi? Azonkívül ne +felejtse el, hogy itt olyan megoldást találunk, amely boldoggá +teszi a cementmunkást is, önt is, a bárónő őméltóságát is és +engem is, szóval mindenkit,—kacagott a kapitány +diadalmasan—akik ebben a dologban ily szépen összekerültünk. +Bízza rám a dolgot és tartson meg engem lekötelező szíves +jóindulatában. Az autója, amelyért voltam bátor az imént +telefonáltatni, a kapu alatt várja Méltóságodat.</p> + +<p>És tíz perc mulva Dömötör János belépett a zuglói-uti palota +hűvös, márvány-vesztibüljébe.</p> + +<p>—A bárónő nincs itthon—jelentette ki az inasa. —őméltósága +korán reggel kikocsizott a herceg úr őexcellenciájával.</p> + + + +<hr style="width: 65%;"> +<h2><a name="VI" id="VI"></a>VI.</h2> + + +<p>Délben azt is megtudta Dömötör, hogy a bárónő csak két-három nap +múlva lesz látható, mert tegnap hirtelen leutazott dunántúli +birtokára.</p> + +<p>—Tehát semmit sem tud az éjjeli kirándulásról. Mégis szerencsém +van, a mindenségit—dörmögte magában és izgatottan nyalogatta +szájaszélét a nem várt kellemes fordulatra ...</p> + +<p>Az örvendezés nem tartott sokáig.</p> + +<p>Másnap egy riportujság megírta a köztemető-uti botrány minden +részletét. A rendőrkapitány adta le egy ujságiró-barátjának, mint +ragyogó és tanulságos művészettörténeti érdekességet. +Megfogadtatta vele, hogy nem használja fel kicsinyes és ostoba +riportközlésekre. Ez az eset a halhatatlanságnak, a +memoárirodalomnak való pompás csemege—erősítette őszinte és +finom elragadtatással ... Ugyanígy kommentálta a műbarátok +körében és a Fészek Club kártyaasztalánál, a Folies Caprice egy +lefüggönyözött páholyában és az Intim Színház kulisszái között +...</p> + +<p>—Csak semmi nagyképűség, semmi indiszkréció, —könyörgött a +táncosnőknek, a festőknek, az ujságíróknak és a +rendőrtisztviselőknek— ...tisztán pszichopatologiai érdekesség +szempontjából kell nézni a dolgot ... Majd ötven év múlva a +Dömötör-monográfiádba felveheted, fiam ...</p> + +<p>A riportujság fekete misékről, kártyabotrányokról, földalatti +titkos orgiákról, utcai késelésekről, csecsemőrablásról közölt +páratlanul érdekes és intim adatokat. Nevek csak kezdőbetűkkel +jelezve. D. J. művész. A szobrász szerelme. A méltóságos úr. +Diszkréten csak éppen a művészet és erkölcs egymáshoz való +viszonyának jellemzésére. Tudományos alapon. Freud, Krafft-Ebing, +Havelock Ellis, Iván Bloch kutatásainak felhasználásával, keresve +a fájdalomokozás és az erotikum között való összefüggéseket.</p> + +<p>Az eset tudományos és diszkrét kezelésének ellenére: Dömötör +személye közbotrány és bűnvádi eljárás közepébe került. Az összes +ujságok kénytelenek voltak foglalkozni vele. Az ügyészség vádat +emelt, a művészek kizárták Dömötört az összes egyesületekből, a +bárónő elhagyta férjét, a szobrász elvesztette összes állami +megrendeléseit, a mágnásasszonyok elmaradtak a műteremből és az +Akadémia tagjainak sorából, a szépművészeti miniszter +indítványára kitörölték. A kritikusok megállapították, hogy +Dömötör perverz hajlamú, iszákos, verekedő, gonosz ember, terhelt +családból származott, fiatal korában díjbirkózó, lánctörő, +gerelydobó és súlyemelő artista volt, a művészethez távolról sem +konyít, kőfaragó korában elsajátított bizonyos olcsó és banális +fogásokat, minden műve kópia, szemérmetlen plágium, antik +torzókról összelopott motívumokkal, Canova-, Begas-, +Thorwaldsen-, Delaplanche-utánzat, a szobrászatba átültetett +Piloty-stilus lapos, nagyképű, üres és tartalmatlan, együgyű és +unalmas reprodukciója ... Elföldelték, kiátkozták s hült helyét +is megfüstölték, hogy elűzzék a nyomában netalántán hátramaradt +rossz szellemeket. Ekkor láttuk, hogy mily zord hatalommal +uralkodott a lelkekben a puritán erkölcs s minden jóravaló polgár +megállapította, hogy némely Dömötör-féle bestiális ember bűnözése +legalább arra jó, hogy felkeltse a felháborodás tisztító viharát +s rámutasson arra, hogy a társadalom, a közvélemény, a fórum +nyilvános orgánumai még mindig a tiszta erkölcs talapzatán +állanak, habár egyes emberek el is tévednek az élet sötét és buja +dzsungeljében.</p> + +<p>—Nem baj—gondolta révedező lélekkel Dömötör.—Én tudom, hogy +mi vagyok és mit tettem és nem érdekelnek az emberek tudományos +és társadalomerkölcsi szempontjai. Annyi bizonyos, hogy +megfogyatkoztak a jövedelmeim, de arra még telik, hogy szép +délolaszországi márványokat vásárolhassak és kifaraghassam az +Odysseát, amit két év óta mintázgatok.</p> + +<p>Kissé szomorúan bolyongott ugyan a palotájában, amelyből +hiányzott a felesége, a titokzatos szépségű, fáradt, ingerlékeny +és végzetes kedélyű negyvenéves asszony, a maga váratlan és +szenzációs szeszélyeivel, szerelmi ötleteivel, kutyáival, +papagályaival, kis baziliskusával, szerecsen inasával, finom, +elegáns vendégeivel, teaestélyeivel, migrainjével, könnyeivel és +kacagásával, titokzatos eltünéseivel és váratlan megjelenéseivel. +De Dömötör nem esett kétségbe és bölcs gyermekességgel +megvigasztalta magát.</p> + +<p>—Sohasem hittem el, hogy örökké tartson ez a boldogság. +Tulajdonképpen nem is volt az nekem való élet. Ámbár szép volt, +csak most látom, a mindenségit.</p> + +<p>Körülnézett maga körül s csak most vette észre, hogy milyen +fejedelmi interieurben él. A kandalló felett ott függött a +felesége arcképe. Mint egy jelenés, némán, fejedelmi gőggel +tekintett le rá, szegény, elhagyott rabszolgára ... A miliő, +amely a képet körülvette, a ritka damaszkusi szőnyegek, a +bronzveretes, intarziás bútorok, a dús selyemfüggönyök, régi +mesterek képei, szobrok, vázák, porcellánok, a székek nehéz +brokátja, az antik lámpák puha, érzéki fénye, a terem jó illata +... olyan nobilis és művészi szépséget vetített e finom és +ragyogó asszonyalakra, hogy Dömötörnek megdobbant a szíve.</p> + +<p>—Ez mind az enyém,—gondolta kissé nehéz és kusza +impresszióval.—Bizonyára nagyon boldog ember vagyok—sóhajtotta +észre sem vehető lélekzettel és majdnem elmosolyodott.</p> + +<p>Megbiccentette a fejét, a kezével fáradtan és gyengéden +legyintve, kilépett az ajtón.</p> + +<p>A márványburkolatú hall közepén, középkori gót bronzok, templomi +kegyszerek, kasulák, dalmatikák, infulák, pásztorbotok, kelyhek, +zászlók, szentképek és tipológikus csodaszörnyek bizarr, vibráló +színű múzeumában egy darabig tétován állott. Az inasa némán, +kérdező szemekkel meredt rája, hogy melyik kabátot adja rá +szokott éjjeli sétáira.</p> + +<p>Dömötör legyintett egyet a kezével. Ma nem megy sehová. Feketét +kért és hirtelen benyitott a műtermébe. Rengeteg terem volt ez, a +régi dekoratív művészek szokása szerint valóságos egzotikus +templom, a világ minden tájáról összehordott ritkaságokkal. A +színek vad lakodalmat ültek a falakon. Minden rikító és +égbekiáltóan hangos. Nagy festett japán szobrok, indus +aranyozások, cifra keleti szőnyegek, primitiv egzotikumok és +raffináltan megalkotott párisi műtárgyak. Minden helyi színhatás +a végletekig felfokozva, mint Böcklin képein, a színek orgiájából +egy idegfeszítő pokoli tónusba olvadva. Pálmák, nehézszagú +virágok, kitömött állatok, fenevadak hosszúszőrű bundái, mint a +Makart-korszak bécsi interieurjei. A szögletekben aranyrudakon +sátrak, görög és perzsa selyem hímzésekkel, széles olasz +heverődiványokkal és öblös karosszékekkel. Ebben a teremben +minden a fülledt és túlterhelt érzéki kultúrára és van Roosen +bárónőre emlékeztetett. Dömötör úgy ténfergett benne, mint egy +múzeumban, de nem tagadta: örült, hogy ez a múzeum az övé.</p> + +<p>Dömötör egy percig sem maradt a műteremben. Egy kicsiny benyilóba +lépett, egy nehéz lombárdiai csipkékkel függönyözott, feminin +ízléssel berendezett budoárba, ahol előkelő úri modelljei, finom +és hajlékony hercegnők, bankárok és gyárosok sugárzóan buja +feleségei öltöztek vagy vetkőztek a saját portréjukhoz.</p> + +<p>Ezen is keresztülhatolt Dömötör és eszébe sem jutott, hogy az +ország legszebb asszonya tegnap a komornája nélkül jött ide, hogy +a ruháját magával a művésszel kapcsoltassa ki. Bement a +hálószobájába és lerogyott egy hatalmas góth gyóntatószékbe, +amelynek dagadóan kipárnázott öblében, a kandalló mellett, szinte +elsülyedt. Ezt is az asszony rendezte be neki.</p> + +<p>Mint egykor Wagner Richárd, Dömötör felesége is szerette a +szőnyeget, a puhát, a hangfogót, a selymet, a suhogót és +misztikusan csillogót, a szövetet, a színest és redőset, a +bársonyt, a meleget és bizalmast és a hálószobája csupa csend +volt és puhaság, narkotizáló és altató, még kép sem volt benne, +csak beauvaisi tapisseria, roueni gobelin és indiai faliszőnyeg.</p> + +<p>Dömötör leült és csendesen szivarozott. Előtte párolgott a mokka, +a kandallóban pattogott az illatos, friss, gyantás fenyőág, a +szivarjának édes, ópiumos illata elbágyasztotta és a művész úgy +érezte, hogy érdemes élni.</p> + +<p>A művész már félórája ült mozdulatlanul a gyóntatószék puha +karjai között. Homlokát néha végigsimította. Egy-egy új csésze +kávét öntött magának. Merően nézte a kályha tüzét. Kissé +köhögött.</p> + +<p>—Tulajdonképpen nagyon hálás vagyok neked, Élet, hogy +ötvenesztendős koromra ilyen szépen megvalósítottad az +álmaimat—gondolta a félórai öntudatlan révedezés után.</p> + +<p>És eszébe jutott, hogy fiatal szobrász korában, az ifjú fantázia +buja telhetetlenségével éppen ilyenre álmodta ki magának a +dicsőséget, a gazdagságot, sikerrel, diadallal és hódolattal teli +zenitjét a karrierjének. Dömötör egyszerű és őszinte lelke +beismerte, hogy ez rendkívüli dolog, különös áldása a sorsnak, +tüneményesen ritka szerencse. Nem olyan természetes az, hogy ő +odáig jutott. Úgy is történhetett volna, hogy útközben megfogy az +energiája, tévedt utakon elbukik a tehetsége, túlságos +szenvedélyek meggátolják a siker kivívásában ... Tulajdonképpen +nem is tudja, hogyan sikerült minden. Sem elég öntudatos, sem +elég vakmerő, sem elég megalkuvó, sem elég önfeláldozó nem volt +ahhoz, hogy valamit önmagának köszönhessen. Nem tett egyebet, +csak dolgozott. Ezenkívül pedig éldegélt, tanult, nézegetett, +iparkodott, de harcos extázissal sohasem dobta magát az események +útjába, valami gyengéd és hatalmas erő tartotta állandóan +bizonyos színvonalon, egy jóságos, ellenállhatatlan, titkos kéz +vezette mindig, felfelé ... szegénységből, kurtakorcsmákból, +hidegből, sötétből ki a fényességbe, a nobilis és elegáns +asszonyok rajongásába, a fejedelmi pompába, föl, föl egész az +arisztokratikusan finom élet legfőbb büszkeségéig: a családjáig, +amelyet királyi fényűzésben tart és mennyei tisztaságban szeret.</p> + +<p>—Nagyszerű dolog ez—gondolta hálás, őszinte és meghatott +lélekkel.—Bevallom, hogy a nagy palota, a cselédség, az autó, a +jacht, az utazás, a gazdag és műveit emberek társasága, az a +lehetőség, hogy a magam testi és lelki igényeit egy könnyed +elhatározással kielégítsem, a feleségem arisztokratikus asszonyi +varázsa, ez a pénzen vásárolható művészet, kényelem, hatalom, +függetlenség és szabadság, ez a korlátlan teljesedése a polgári +vágyaknak, mégis csak ez minden, amit az élet nyújthat és én +mindezt csak úgy ajándékban vagy megszolgálva, mint királyi +honoráriumot élvezem a mindenható végzet szeszélyes kezéből.</p> + +<p>Dömötör annyira becsületes, önzetlen logikájú, tisztaszivü és +jóhiszemű ember volt, hogy ilyenkor szeretett volna +szemtől-szembe találni egy istent, akinek megköszönje, hogy +megnyitotta előtte a legmagasabb rendü élet kapuját.</p> + +<p>Ezen járt Dömötör esze a góth imaszékben és már-már elhatározta, +hogy bemegy feleségéhez, elmondja neki gondolatait és együtt +örvendeznek az élet kegyelmes és bőkezű volta felett. +Felemelkedett, kettőt lépett, de aztán meghökkent és visszaesett +a székbe, mert eszébe jutott, hogy asszony már nincs ebben a +ragyogó palotában. Egyedül van. Elhagyták.</p> + +<p>Kissé megrebbent a szempillája, de aztán eszébe jutott, hogy a mi +volt, az nem is volt természetes állapot.</p> + +<p>—Paraszt vagyok én, hiába—mondta egész hangosan, a művészet +öreg, bugris parasztja, vén szamár, ha egy percig is elhittem, +hogy hozzávaló vagyok.</p> + +<p>Dömötör lelke összehúzódott. Nem. Nem ehhez az asszonyhoz +szeretne most menni. Egy másik jutott most eszébe. Egy kicsiny, +barna, szomorú tekintetű ügyetlen kis teremtés. Egy +tehetségtelen, de rajongó lelkű kis kollégája a múltból. Akivel +együtt kezdtek lépegetni a művészet meredek hegygerincén. Az +elfáradt és leült valahol a domboldalon, ő pedig elszakadt előle, +mert a tüdeje birta.</p> + +<p>—Ej, ej, hogy jutott ez most eszembe,—töprengett Dömötör és +Nórára gondolt.</p> + +<p>—Nóra—ismételgette magában először mosolygós +reminiszcenciákkal, aztán meghatott ellágyulással, végül +fájdalmas vágyakozással.—Hol lehet most Nóra? Mi lett belőle? +Talán férjhez ment és elsatnyult, megrútult és megöregedett +idejekorán a gondoktól, a szegénységtől, a gyermekszüléstől, a +családi perpatvaroktól és a meg nem valósult illúziók halálos +gyötrelmeitől.</p> + +<p>—Nóra ...—ez a név most, mint egy buja és fantasztikus rögeszme +inkarnációja, egyszerre érzékletes és csábító testet öltött. Maga +előtt látta, szinte kézzel elérhető közelségben a kis fekete +szobrászleányt, aki pompás fiatalságával, szűzi +szemérmetlenségével, gyönyörű testének engedékeny vonakodásával, +öntudatlan élvezőképességének végeérhetetlen skálájával, isteni +módon átlátszó személyességével, örökké kacér dacosságával neki +az első komoly életörömöket nyújtotta. Sem azelőtt, sem azóta nem +volt szerelme, amely oly apokaliptikus szépséggel, annyi +gyötrelmes gyönyörűséggel, annyi félelmetes és megrázó +szenvedélyességgel kínozta volna férfiúi, fiatalos +szemérmességet, büszkeségét, mint a Nórával töltött évek szinte +tragikus szenzációja. Nórával ismerte meg a szerelmet, előtte +csak félénk és ízetlen kísérletezés volt minden, csak +másolgatása a regények és színdarabok szerelmeinek, utána pedig +csak örökös keresgélés az után, vajjon találja-e mását annak a +hatalmas, gyilkos, halálos mennyei megsemmisülésnek, amely Nóra +karjaiban szakadt az öntudatára.</p> + +<p>—Nóra!—szisszent fel fájdalmas mámorban a művész és +elviselhetetlen extázist érzett az idegeiben.—Hol lehet most +Nóra?</p> + +<p>Dömötör homlokán vad kétségbeeséssel dobogott a kidagadt +véredény. Berohant a dolgozószobájába, felrántotta az íróasztala +fiókját, kidobált minden levelet, képet, drága és ereklyés +lim-lomot és Nóra fényképe után kutatott. Nóra e pillanatban +annyira a szívében ült, annyira beleolvadt a saját testébe, oly +közel volt az agyához, hogy nem látott belőle semmit: most nem +tudta rekonstruálni azt az arcot, amely egykor legédesebb +gyönyörűsége és legcsodálatosabb látványossága volt. Nóra oly +mélyen eltemetkezett a művész egyéniségében, hogy megsemmisült. +Nóra eltűnt, csak egy lázas, őrjöngő érzés maradt meg belőle, az +első és utolsó szerelem örök impressziója.</p> + +<p>Dömötör egyetlen hajszálat, egyetlen levelet, vagy képet nem +talált, ami Nóra testi valóságát közelebb hozta volna érzékeihez. +De minden pillanatban közelebb került ahhoz a nagyszerű +elragadtatáshoz, amelyben évekig vergődött. Most összesűrítve, +megsokszorozva, fölmagasztosítva érezte egyszerre mindazt a +gyönyörűséget, amit neki Nóra apránkint, bánattal, kicsinyes +kellemetlenségekkel vegyítve éveken át adott. Most ugy érezte, +hogy életének ez volt az egyetlen szépsége s mindaz, amit azóta +kapott az emberektől, eltörpül, nevetségessé válik és megsemmisül +Nóra isteni ajándékai mellett. Egy kimondhatatlan, hálás és szent +elérzékenyülés borult a lelkére, hogy majdnem sírva fakadt.</p> + +<p>—Hol lehet most Nóra?—ismételgette mániákus szenvedélyességgel +és boldog elragadtatásából lassankint kinzó önvád és magával +szemben szomorú szemrehányás fakadt ki.</p> + +<p>—És én ezt az asszonyt már csaknem elfelejtettem. Egyszer csak +otthagytam magam mögött, mint egy forrást, amelyből az élet +vízét ittam ... amelyből erőt, ifjúságot, szépséget, ambiciót, +művészetet, bátorságot, egészséget ittam a nagy gyalogútra ... +Otthagytam, hogy mások merítsék meg benne piszkos tenyerüket, +hogy mások apasszák drága, tiszta üde cseppjeit, hogy +rátapossanak és besározzák és felzavarják és tönkretegyék és +pocsolyává iszaposítsák szivárványosan habzó kristályos folyását.</p> + +<p>Dömötör szeméből kicsordult a könny. Dömötör gyermekesen tiszta +és mély fájdalmat és lelkiismereti furdalást érzett.</p> + +<p>Elhatározta, hogy felkeresi Nórát és uj életet kezd vele.</p> + + + +<hr style="width: 65%;"> +<h2><a name="VII" id="VII"></a>VII.</h2> + + +<p>A Dömötör-villa, amelynek homlokzatáról a Sors bona, nihil aliud +jelmondata hirdette a derűs és nyugodt életbölcseség szelid +fatalizmusát, az emlékezetes botrány után hamarosan +elnéptelenedett. Már nem álltak meg kapuja előtt az elegáns +hölgyek autói, a libériás cselédség elszéledt, zongoraszó többé +nem szűrődött ki a háromives ablakok tábláin. Csak a műterembe +nyíló hatalmas üvegtornácon keresztül lehetett látni, hogy egy +fehérköpenyes Titán kalapáccsal, vésővel és egyéb +acélszerszámokkal ostromol márványkolosszusokat és kőbálványokat. +De a munka magán hordozta a harag és a bánat sötét unalmát. A +szobrász barátjai elszéledtek, a szomszédok összesúgtak, +nevetgéltek, vagy a szent megbotránkozás álarcát vették föl, ha +elhaladtak a ház előtt. Csak egy vékony, magas, +kinos-elegánciáju, sáppadt férfi látogatta gyakran a magányosan +verejtékező művészt: Balthazár György rendőrkapitány, az amatőr, +a dilettáns műgyűjtő, a művészettörténet és a psichoanalyzis +lelkes rajongója. A derék férfiú csakugyan nem mutatkozott az +előítéletek és a társadalmi konvenciók rabszolgájának, ő nem +vetette meg a művészt, sőt barátsággal tapadt hozzá a balsors +mostoha napjaiban. Megfelezte vele a bánatot, —mint +mondta,—ámbár korábban nem volt része vele a békesség +édességeiben és a dicsőség mámorában. És megfelezte Dömötör +erszényét is, ámbár nem szivesen, —mint állította—mert az +anyagiak mindig veszedelemmel fenyegetik az ideális barátság +tartósságát. Szerencsére Dömötörnek nem volt szokása az anyagiak +iránt érdeklődni—egyszerű és rajongó lelke hálás volt azért, +hogy akadt egy emberi lélek, aki nem szégyenli a vele való +összeköttetést.</p> + +<p>Balthazár az esti teázgatások alkalmával gyakran kérdezősködött a +fekete misék, a földalatti orgiák és az ópiumbarlangok +mibenlétéről; sajnos, eziránt Dömötör a legtávolabbi +útbaigazítással sem szolgálhatott. Ellenben elpanaszolta neki, +hogy egykori szerelmét, Nórát, a szobrászleányt sehol sem tudja +feltalálni, s ebben segítségét kérte hűséges barátjának.</p> + +<p>—Neve?</p> + +<p>—Balogh Nóra.</p> + +<p>—Kora?</p> + +<p>—Negyven éves lehet, úgy körülbelül ...</p> + +<p>—Mikor láttad utoljára?</p> + +<p>—Látni nem láttam, csak hallottam, hogy férjhez ment, egy +leánykája született ... A férjét ... hogy is hívják csak a +férjét?</p> + +<p>—Igen, ez a fontos.</p> + +<p>—Valter ... Waldeck ... hopp, megvan, Waldeck Rudolf +vadászőrnagy Ausztriában.</p> + +<p>—Pompás ... készen vagyunk—lelkendezett Balthazár.—Egy katonai +schematizmus.. és megvan az egész ...</p> + +<p>—A férje meghalt ... ezt is hallottam,—nyögte ki lemondóan a +szobrász.</p> + +<p>—Annál jobb,—lelkendezett Balthazár—akkor a +hadügyminisztériumban megnézzük a nyugdijasok listáját. Meghalt a +férje ... pompás ... ez az Isten rendelése ...</p> + +<p>És két hét múlva diadalmasan jelentette Balthazár:</p> + +<p>—Özvegy Waldeck Rudolfné született Balogh Nóra úrhölgy +tizenhétéves leányával együtt Bécsben él, iparművészeti iskolájuk +van a Leopoldstrasse 17. szám alatt III. emelet 8. ajtó. A leányt +Ágnesnek hívják s az idei freudenaui szépségversenyen első dijat +nyert 4685 szótöbbséggel. Feketeszemű, magas, karcsú, feltűnő +szép lábú kis őzike. Nyomasztó anyagi viszonyok között élnek, +mert anya és leánya az egyszerű barna kenyér tiszta és +természetes ízét többre becsülik a homályos úton szerzett ananász +és őszibarack-bowlé buja zamatánál.</p> + +<p>Dömötör hálát adott az Istennek és örvendező lélekkel csomagolt, +hogy Bécsben fölkeresse, magáévá tegye és elhozza ide, a +zuglói-uti palotába régi szerelmét és ifjúkorának boldogságát +visszaállítsa öreg napjaira.</p> + +<p>És útközben ekképen elmélkedett:</p> + +<p>—Hiába, a természet, a származás és a családi nevelés, a +vérmérséklet és a lélek csiszolatlan egyszerűsége ellen nem +szabad erőszakot elkövetni. Itt van az én esetem. Szédületes +lendülettel haladtam fölfelé a dicsőség és fényűzés, a vagyon és +előkelőség kapaszkodóján. Bárónő feleség, libériás cselédség, +arisztokrata baráti kör ... mint egy operai rendező csapongó +képzelete ... minden ősi ösztönöm és hivatottságom ellenére +erőszakosan kiforgatott egyszerű és paraszti egyéniségemből. Mi +lett a vége? Gúny, szégyen, megaláztatás. Ha megmaradtam volna +homályos és hűvös zárkózottságom, munkával és küzdelemmel +megédesített szegénységem, bohémes szerelmeskedéseim és polgári +örömeim apró hotelszobájában, vagy egy külvárosi atelier fehérre +festett csupasz négy fala között ... nem jutottam volna sem a +kétes és hiú pompa fellegvárába, sem a fullasztó és gyalázatos +bukás örvényébe. Milyen gyönyörű lett volna kis vidéki templomok +márványmadonnáit faragcsálni, gipszöntvények modelljeit gyártani, +síremlékek terveit rajzolgatni, este jó pohár bor mellett +pipázgatni, jókedvű és természetes cimborák közt muzsikálni és +Nóra pompás derekát átölelve, szép csendesen pihenésre ballagni, +nap-nap után valahol egy kis falu határában, közel Budapesthez, +mindjárt az út szélén épített földszintes villában, ahol +petroleumlámpa enyhe fénye mellett apa és anya, nagyocska leány, +egy rövidnadrágos fiúgyerek—teringettét! hadd jöjjenek a +gyerekek, mint az orgonasípok,—négy öt maszatos kis szobrászinas +üldögél, az egyiket nagyapámról Andrásnak, a másodikat apámról +Pálnak, a harmadikat magamról Jánosnak, s leányt édesanyámról +Klementinának, a legkisebbet, gyönyörű, feketeszemű, izmos, +fürge, pajkos csavargó kis libuskát pedig őróla: Nórának +keresztelte volna a falu plébánosa ...</p> + +<p>És a vasúti kocsi puha párnáján a boldogságtól elérzékenyedve, +majdnem sírva fakadt Dömötör és oly izgatottan s oly sűrűn +nyaldosta, kemény, kicserepesedett vastag ajakát, mint még soha +életében ...</p> + +<p>És két hét múlva Nóra és leánykája, Ágnes már átvették a +Zuglói-úti villa háztartását. A szobrász nem tagadta, hogy ezt a +boldogságot barátjának, Balthazár rendőrkapitánynak köszönheti, s +hálája jeléül neki ajándékozta egyik legszebb alkotását, Lédának +és négy gyermekének, Castornak, Polluxnak, Helénának és +Klytaimnestrának bronzba öntött csoportozatát.</p> + +<p>Ettől fogva újra hangos és derűs volt a művész házatája. Nem +csoda. Nóra és leánya ragyogóan érdekes és vidám teremtések +voltak. János az első pillanatban, ahogy Bécsben megpillantotta +őket, majdnem felkiáltott annak a hasonlatosságnak a láttára, +amelyet a fiatal Ágnes és a húsz esztendő előtt elvesztett Nóra +arca, termete, hangja, járása és szempillantása mutatott.</p> + +<p>—A természet csodálatos játéka ez—tűnődött a szobrász +meghatottan.—Az Ég határtalan kegyelme, hogy öregségemre +visszaadta nekem egészségben és fiatalságban elhagyott múzsámat. +Megismételte, megkettőzte az életemet. Húsz esztendő nyomtalanul +tűnt el a hátam mögött s most újra kezdődik minden szépség és +boldogság, mintha a húsz esztendőt csak átálmodtam volna. Én is +fiatal vagyok és újra kezdem az életemet.</p> + +<p>És nyomban halálos szerelmet érzett Nóra leánya iránt.</p> + +<p>—Ámde mi lesz Nórával?—kérdezte ijedten önmagától.—Nóra érett +asszonyi pompájában, kissé bágyadt és kiélt szépségben állott +előtte, mint egy fejedelmi tearózsa. Sokban emlékeztette őt Van +Roosen bárónőre, csakhogy Nóra fekete hajú és sugárzóan életerős, +dús, energikus, kacér és vidám. Csak Dömötör szemérmességén múlt, +hogy nyomban nem folytatták ott, ahol—ezelőtt húsz esztendeje, +Hellmer tanár atelierjében, a modellek és növendékek +társaságában—abbanhagyták. A művész egyelőre nem élt régi +jogaival. Egyrészt mert szerelmes volt a kis leányba, másrészt, +mert házasságról, családról, gyermekekről és keresztelőről +álmodozott, végül, mert becsületérzése, jámborsága és kötelessége +azt sugallta, hogy Nórát kell a menyasszonyának tekintenie s rá +kell biznia a továbbiakat.</p> + +<p>Annyi bizonyos, hogy Nóra és leánya átvették a palotát, +berendezkedtek és megosztoztak az uralkodáson. Külön +lakosztályaikban meglepő izléssel, hozzáértéssel és +otthonossággal elhelyezkedtek, nyomban barátokat, rajongókat, és +ingyenélő tányérnyalókat gyűjtöttek maguk köré és egykettőre +kialakult a két imádandó és érdekes hölgy udvara, amelynek +majordomusa, kancellárja, mindenható kegyence és minisztere +Balthazár lett, a rendőrkapitány. Az új társaságban alig volt +egyetlen ember, aki Van Roosen bárónő uralkodása alatt is +bejáratos lett volna a villába. A bárónő ugyanis a férfiak közül +a fiatalságot, a nők köréből a meglett, vagy legalább is érett +korban levőket invitálta. Most pontosan ellenkező tendencia +mutatkozott. A férfiak nagyrészt tul voltak az ötvenen és a nők a +húszas évek virágzó ifjúságát képviselték. A férfiak a +nyugalmazott tábornokok, versenyistállótulajdonosok, gazdag +bankárok, lecsúszott arisztokraták, tőzsdeügynökök, adósságba +merült előkelő államhivatalnokok köréből kerültek ki, a nőket a +szinházak, dalcsarnokok, mulatók tájáról, az irodalom és művészet +terméketlen hisztérikái közül, brilliánsoktól csillogó állástalan +tanítónők s művésznövendékek pompás bundákba burkolt, szelíd és +engedékeny nyájából terelte össze a fáradhatatlan és +szolgálatrakész Balthazár.</p> + +<p>—Annyi bizonyos, hogy a város legszebb hölgyei és leggálánsabb +gavallérjai szerencséjüknek tarthatják, ha küszöbödet +átléphetik—hizelgett édeskés finomsággal Dömötörnek.—A +cinquecento szalonjainak képe elevenedik meg itt, a te +művészettől és szépségtől átlengett palazzodban.</p> + +<p>És példákat sorolt fel a renaissance történetéből. Sok +hasonlóságot talált a Dömötör-villa társasága és a sienai +Michelangelo elnöklete alatt álló művészkompánia között, amely a +római pestis dulása után az örök város népét a maga zseniális +bohóságaival az új élet élvezetére megtanította. Agostino Chigi +bankár sógornőjével, a szép Madonna Porziával állította egy sorba +Nórát, külsőleg pedig madame d'Etamnes-nál, I. Ferenc kedvesénél, +sőt Diane de Poitiersnél is különbnek magasztalta őt, aki +szépségén, okosságán, zsenialitásán kívül még erényességével és +hűségével is felülmúlja halhatatlan elődeit. Meghatottan és +ellágyultan kívánt szerencsét az új élet örömeihez és +kijelentette, hogy ez Dömötör János életében van olyan nagyszerű +epocha, mint a renaissance az olasz és francia kultúra +történetében.</p> + +<p>Mindamellett nagyon tévedne az, aki ebből azt következtetné, hogy +a szobrász boldog volt ebben a renaissanceban. A helyzet egy +cseppet sem hasonlított ahhoz a romantikus elképzeléshez, amelybe +ő az új életet beállította. Nyoma sem volt abban sem a hajnalban +kezdődő munka áhítatos buzgóságának, a verejtékező alkotás +diadalmas fáradságának, az esti pipázgatások, a jólelkű és +egyszerű cimborák közt való muzsikálgatások, kuglipartiek és +erdei kirándulások, vasárnapi sörözések és ezüstös holdvilágnál +végzett halászgatások idilli örömeinek. Az Angelus hangjait +elnyomták a zongorán előadott modern négerdalok akkordjai, +fülemile és pacsirta helyett kezdő operaénekesnők trillái +csattogtak a park villanykörtékkel gyéren világított bokraiban, s +kugliparti helyett nehéz bakkarajátszmákban kellett résztvenni a +megrémült lelkű szobrásznak.</p> + +<p>Néha ugyancsak megszeppent, ha átgondolta, hogy mire vezet ez az +élet. De Nóra és Ágnes oly szép volt s a társaság minden tagja +oly fennen magasztalta a két hölgy tökéletes erényeit és vonzó +társadalmi tulajdonságait, hogy nem tudott beleszólni a fiatalság +önfeledt, bájos könnyelműségeibe.</p> + +<p>—Hadd tombolják ki magukat a sanyarú évek egyhangú és unalmas +nélkülözései után—gondolta atyai belátással.—Majd megunják és +rájönnek arra, hogy az igazi boldogság az élet csendes +harmóniájában és az igénytelenség bölcsességében rejlik. Aztán +majd elválik: vagy az anyja, vagy a leánya a feleségem lesz ... s +ez föloldja a most még fülsiketítő disszonanciákat.</p> + +<p>És ő maga lassan-lassan elvonult. A park végén egyszerű, de tágas +üvegateliert állított föl magának s ott hajnaltól estélig gyúrta, +formálta, simította megkezdett kolosszális kompozicióit. És +esténkint, mikor a díszcserjék, rózsafák, délinövények, ritka +piniák, egzotikus virágbokrok alól a hölgyek társaságának ezüstös +kacagása, poharak csengése, a szalon-kapelle buja táncmuzsikája +fölhangzott, szerelmes párok gyakran odalopództak a szobrász +ablakához s a függönyök között lesték a lihegve, dohogva, izzadva +küzködő művészt.</p> + +<p>Dömötör haja, bajusza, szemöldöke fehér volt a gipsz, agyag és +márványpor szállongó felhőiben, hatalmas törzse görnyedezett a +kőtömbök, agyagmasszák emelgetésében, felgyűrt karján +kirajzolódtak az erek, ahogy az anyag ellenállásával viaskodott. +Sírt a márvány a fürész fogai alatt, nyögött az agyag a herkulesi +marok szorításában, szikrázott a szilánk a véső, a kalapács, a +reszelő súlyos érintésére, egy nagyszerű, haragos, zord szimfónia +zenéje kisérte a művészi erőfeszítés isteni tornáját.</p> + +<p>A szerelmesek nevettek és féltek és elfutottak, mert szégyelték +volna magukat, ha a verejtékező Cikiops észreveszi +kiváncsiságukat.</p> + +<p>Egy ilyen éjszaka után reggel nyolc órakor megjelent a házban egy +ügyvéd, két tanúval, egy rendőraltiszttel és három, egyenként +százezer koronáról kiállított váltót mutatott be Dömötörnek, +amelyre a művész neve szemmelláthatólag hamisítva volt.</p> + +<p>Nóra volt a hamisító.</p> + +<p>Dömötör eladta készen álló szobrait, bronzait, érmeit, +reliefjeit, gipszmodelljeit és kötelezte magát, hogy öt esztendőn +keresztül minden művét átadja a hitelező bankároknak. És nem is +haragudott.</p> + +<p>—Legalább lesz, ami munkára ösztökéljen.</p> + +<p>Nóra azonban sírt és vonaglott a lelkiismeretfurdalás és megbánás +tisztító tüzében.</p> + +<p>—Ezután más életet élünk—fogadkozott anélkül, hogy Dömötör ezt +megkövetelte volna.—Mindenekelőtt férjhez adjuk a leányomat.</p> + +<p>És bemutatta jövendőbeli vejét gróf Enrico Pagginit, olasz +lovastisztet szolgálaton kivüli viszonyban, egy huszonnégy éves, +egérszemű, piros ajkú karcsú gavallért, a ház gyakori vendégét, +aki nem tud Ágnes nélkül élni, de hogy vele élhessen és +elvihesse haza Sienába, ősi kastélyuk, olajfaerdeik és +szőlőlugasaik földi paradicsomába, kétszázezer korona hozományra +van mulhatatlanul szüksége.</p> + +<p>Dömötör boldog volt, hogy a legdrámaibb problema: Nórával szemben +való kötelességei és Ágnes iránt kilobbant szerelme ilyen pompás +önkéntelenséggel megoldódott.</p> + +<p>—Nem is volt tiszta és erkölcsös gondolat—állapította meg +magában bűnbánóan, hogy vágyaimmal —habár titokban is—e gyenge +és ártatlan leányka után törekedtem. Az Isten újja ez—mondogatta +megbékélten és rezignációval.</p> + +<p>És házára kétszázezer koronányi jelzálogkölcsönt vett fel, +hozományul a szerelmeseknek.</p> + +<p>—Menjetek békével Sienába és legyetek boldogok.</p> + +<p>A mihez extázistól reszkető hangon kivánt szerencsét Balthazár +is, a ház szolgálatkész és önfeláldozó barátja.</p> + + + +<hr style="width: 65%;"> +<h2><a name="VIII" id="VIII"></a>VIII.</h2> + + +<p>Az ember szépen megházasodik, mindegy, ha öreg korában is, csak +az a fontos, hogy magához való nőszemélyt vegyen feleségül. +Mindenki megbánta, aki akár alul, akár felül házasodott a +rangján. Művészember, alacsony származású, még ha királyok +barátja is, ne vegyen el főrangú hölgyet, mert az megcsalja az +inasával; aki pedig modelljét vagy cselédleányát teszi nejévé, +biztos lehet, hogy felesége beleszédül előkelő barátja karjaiba. +Nóra már nem éppen fiatal, de szép, temperamentumos és kívánatos; +józan, de tele van az élet vágyával és be tudja ragyogni +kedélyével, szerelmével és okosságával egy művészember öregségét. +Ismeri a világot, tud férfiak és asszonyok nyelvén beszélni, +jártas az üzleti élet titkaiban (maga is iparművészeti tárgyakkal +kereskedett), szereti a pénzt s otthonos a jólétben; bizonyos, +hogy nagyszerűen fogja adminisztrálni az ura művészetét. Hogy +eddig tékozló volt és egyszer megbotlott a törvény +paragrafusaiban: ennek a hirtelen átmenet, a váratlan szerencse +és helyzetének bizonytalansága volt az oka. Most már torkig van +az esze-veszett karnevállal, szinte áhítozik a nagyböjt szigorú +mértékletessége, takarékoskodása, valamint a vagyongyűjtés +hasznos örömei után és szép csendesem készülődik az öregség +napjaira. Ezentúl tehát Nóra kezeli a vagyon megmaradt roncsait. +Nóra egyezkedik a bankárokkal, akiknek elsőbbségi joguk van +minden új alkotására, törlesztgeti a jelzálogkölcsönt és megveti +alapját az anyagi újjáéledésnek. Ő pedig dolgozik, a mindenségit, +éjjel-nappal dolgozik, mint az igavonó barom, mert labor omnia +vincit és úgy sincs más öröm ebben a cifra rongyos földi életben. +És ha a villát el kellene adni? Ha automobilt és fogatot többé +nem tarthatna? Vigye el az ördög! Hadd jöjjön a dunamenti kis +község, a fehérre festett csupasz atelier, a napsütéses udvar a +vén diófával, csak ott legyen Nóra a ragyogó fekete szemével és +ringó termetével, aztán hadd jöjjenek a gyerekek, András, Pál, +János, Klementina, Nóra, teringettét, úgy sincs semmi öröm más +ezen a kerek világon.</p> + +<p>—Nóra—rontott be barátnőjéhez villogó szemekkel, égő arccal, +extázistól kicserepesedett ajakkal a művész,—akar-e a feleségem +lenni, édesem?</p> + +<p>Nóra szemérmesen elfordította a fejét, néhányszor halkan +köhintett, azután odaborult a férfi vállaira.</p> + +<p>—Meg tud-e nekem bocsájtani?</p> + +<p>Dömötör János térdére ültette az asszonyt és emlékeztette őt +Hellmer professzor műtermére. Majdnem sírtak. Nóra úgy belebújt a +szobrász hatalmas karjaiba, mint Vénus szerelmes galambja a +fészkébe.</p> + +<p>—Te vagy a legdrágább, legjobb, legszebb ember ezen a világon.</p> + +<p>Kitűzték az esküvő napját, addig Nóra a villa északi szárnyán Van +Roosen bárónő üresen hagyott hálószobájában lakott, Dömötör pedig +a kerti műteremben töltötte éjszakáit.</p> + +<p>—Jegyesedhez pedig ne közeledjél az esküvőd napjáig—súgta neki +egy imádságos, előénekes, szemérmes öreg parasztasszony hangja, +ezerjófüves édesanyja ősi magyar tradiciós szelleme.</p> + +<p>János két hét alatt megmintázta a bolyongó Odysseust, amint +hazatér és feleségét Penelopét a kérők karjaiban találja; a +fáradt hős megrendülve, némán nézi az orgiát; áll az ajtóban, de +már egyik vállával kifelé fordul; szenvedő arcának csak a +profilja látszik. A domborművet, amely két méter magas és négy +méter hosszú volt, a párisi nemzetközi tárlat számára készítette. +Valahányszor ránézett, mindig Michelangelo és a Kentaurok harca +jutott az eszébe.</p> + +<p>—Ezzel kezdem meg az új életet—dörmögte magában, amikor +agyagportól és izzadtságtól összecsapzott kemény haját +borzolgatva, gyulladt szemmel, lihegő ajakkal ott állott a kész +remekmű előtt és méregette az alakok arányait, a dőzsölő csoport +elrendezését s Odysseus arcának fájdalmas eltorzulását.</p> + +<p>—Te a magad sorsát mintáztad bele ebbe a +márványrengetegbe—gúnyolódott vele egy kárörvendő gonosz kis +ördög a szivében.—Erre talán nem is gondoltál, öreg cimbora.</p> + +<p>János elnevette magát. Bolond ötlet. Az ember kigondol valamit, +erős akarata van a megvalósításához és megcsinálja szépen, +lelkesen, gondosan, izzad, tüzel, dolgozik, kimerül, alszik egyet +és megöleli a feleségét: nincs tovább. Ami ezen túl van, az beteg +ember lázas álma, romlott fantáziák káprázata, süketek +hallucinációja, vakok rémlátása, önmagukkal meghasonlott lelkek +délibábja. Az egészséges ember tudja, hogy sors bona nihil aliud +és jót húz a kancsóból a bosszúságok után.</p> + +<p>Elővette fiókjából a borosüveget. Liternyi, nagy öblös poharat +félig töltött vele, megpótolta habzó, szénsavas ásványvízzel és +egy hajtásra kiitta a csípős, savanykás keveréket. Aztán pipára +gyújtott és elégedetten letelepedett munkája elé egy falócára:</p> + +<p>—A fő az, hogy élünk egészségben, kezünk alatt ég a munka s hogy +a relief, teringettét, csinos egy kompozíció. Tátva marad +Párisban a kritikusok szája. Ez a fődolog.</p> + +<p>Nyolc nappal az esküvő előtt Nóra sugárzó arccal jelentette, hogy +megtalálta a módját, mint kell Dömötör zilált anyagi viszonyait +egy fogásra elrendezni.</p> + +<p>—Tulajdonképpen Balthazárnak köszönhetjük az ideát,—mondta +szapora bőbeszédüséggel.—Vegyük csak a dolgot úgy, ahogyan van. +Neked, édes szivem, jelentékeny adósságod van, ugy-e?</p> + +<p>—Sajnos, jelentékeny. Kétszázezer az Ágnes hozománya, +háromszázezer a három váltó, az összesen félmillió,—számítgatta +Dömötör és egy kissé elvörösödött szégyenletében.</p> + +<p>—Százezer korona adósságom van nekem,—tette hozzá hanyagul az +asszony.</p> + +<p>—Az hatszázezer.</p> + +<p>—Az ékszereim zálogban vannak.</p> + +<p>—Az hétszázezer.</p> + +<p>—Mondjuk nyolcszázezer, mindennel együtt. Tehát körülbelül egy +milliót jelent az adósság, ha meg akarjuk váltani a bankárok +opcióját és kiegyenlítjük az apró-cseprő tartozásokat. Már most +ide figyelj. A villa, a berendezés, a műtárgyak, az ezüst, a +fölösleges díszruhák, kosztümök, régiségek, fegyverek, az autó, a +lovak, mind összevéve megérnek vagy két milliót.</p> + +<p>—Két milliót?—kérdezte elszörnyedve Dömötör, aki sohasem +sejtette, hogy ily fejedelmi vagyon felett rendelkezik.</p> + +<p>—Ugy-e drága, öreg Herkulesem, nem is tudtad, mi van a te Nórád +gondjai alatt?</p> + +<p>Dömötör hálásan csókolta meg a feléje nyújtott puha, fehér, +selyemsima kezet. —Nos?</p> + +<p>—Nos, Balthazár hozott egy műkereskedőt, nagystílű gyűjtőt és +pénzembert, az hajlandó két milliót leolvasni a villa és annak +minden ingósága ellenében. Egy milliót rögtön készpénzben fizet, +a másikkal pedig adósságaidat rendezi, ha te is úgy akarod.</p> + +<p>Egy millió készpénz és ráadásul megszabadul a villától, a +bankároktól, az adósságaitól, az autójától, a lovaitól és a +cselédségétől!... ez több volt, mint amennyit Dömötör János +hirtelen át tudott fogni a fantáziájával. Egy ideig elkábulva +bámult Nóra fekete szemeibe, zavartan és izgalomtól öntudatlanul +nyalogatta az ajakát, aztán kurjantott egyet, majd élesen +csattogva, mint egy mámoros fülemüle, fütyörészni kezdett.</p> + +<p>Percek múlva tért csak magához.</p> + +<p>—Imádlak Nóra, te gyönyörű, te nagyszerű, te ördöngős asszony!</p> + +<p>És hatalmas karjaiba zárta az ő imádott feleségét.</p> + +<p>Két nap múlva megkötötték az adás-vételi szerződést, harmadnap +tisztázták a dolgokat, a jelzálogkölcsön, az adósságok és a +bankárok opciója körül, a negyedik nap nagy áldomást ittak a +ragyogó üzlet örömére. Dömötör szabad, boldog, megifjodott, újjá +született ember, istenáldotta ifjú szobrásznövendék, sőt +pirospozsgás, tenyeres-talpas, farkasétvágyú, csavargó +kőfaragólegény módjára fütyörészett a lakomán, amelyen az +ünneplés központjában Nóra mellé Balthazár barátját állította, +minden jónak, szerencsének, boldogságnak értelmi szerzőjét, ezt +az önfeláldozó és lángeszű férfiút ... a teremtésit, nem is tudja +elgondolni, mint róhatna le háláját e példátlan baráti +szolgálatokért.</p> + +<p>—Most aztán ki a falura!—vezényelte dörgő basszusán a szobrász +és két gigászi karjával hol Nórát, hol a rendőrkapitányt +ölelgette.—Ki a falura, a folyó partjára ... vésővel, +kalapáccsal, mintázófával, horgászó bottal, pipával és +harmonikával ... hála Isten, vége e nagyúri komédiának, ezentúl +nem fogunk színházat játszani léhűtő barátaink mulattatására. +Nóra, Nóra, én édes, gyönyörű kis társam az életben, megint két +siheder, ugrifüles, csacska szobrásznövendék leszünk, +összeházasodva, férj és feleség s aztán hadd jöjjenek ... +teringettét, mához egy évre lesz az András keresztelője.</p> + +<p>Igy lelkendezett a művész és leborult a sors ajándéka, Nóra +szerelme és a magához való idillikus, földhöztapadt, +piros-pozsgás élet feltámadása előtt.</p> + +<p>Ez volt a negyedik nap.</p> + +<p>Ötödik nap Nóra és Balthazár a millióval együtt eltűntek a +fővárosból, búcsúlevelet hagyván hátra, melyben megírják, hogy +nem tudnak egymás nélkül élni, bocsásson meg nekik, hálátlan, +gonosz, önző, de a szerelemben megtisztulást kereső két tékozló +gyermekének, áldja meg őt az Isten a jóságáért, ők elvitorláznak +Amerikába.</p> + +<p>—„Fenkölt lelked meg fogja érteni—irja Balthazár külön utóirat +formájában—hogy nekünk nagyobb szükségünk van e néhány rongyos +koronára, mint neked, aki a művészi lángelme kifogyhatatlan +kamrájában oly mélyen és gyakran nyúlsz bele, amint csak királyi +kedvednek jól esik. Mi, akikben sem a teremtő erőnek, sem a +kincskeresés művészetének szikrája sem lappang, a te +irgalmasságodhoz folyamodtunk s figyelmedbe ajánljuk Ruskin +következő szavait: Legyetek irgalmasok, hogy irgalmasságot +találjatok. Te a nagy Ruskin útmutatása szerint összegyüjtötted a +hasznos és csinos javak tekintélyes mennyiségét s nem bánod, ha +abból másoknak is jut, még ha azok érdemtelenek is és zálogházba +vinnék, vagy elkártyáznák kincseidet. Ami pedig elhatározásunkat +illeti, engedd meg, hogy azt kettős alapon indokolhassam. Az +egyik a pszichózis körébe tartozik: Nóra és én megtaláltuk +egymást, mint ahogy egymásra bukkannak Hermes és Afrodité. Mi +vagyunk az a két félember, akik—Aristophanes szerint—az irigy +istenek beavatkozása előtt nemcsak lelkileg, de testileg is egyek +voltunk s azóta a századok sorozatán a reinkarnációk +átváltozásain keresztül folyton-folyvást egymást hajszoljuk +őrjöngő epekedéssel. Most végre egymásra találtunk. Szabad-e ily +természeti parancsnak ellenszegülni? Nevezd a mi leküzdhetetlen +szenvedélyünket sexuális neuraszteniának, a determinizmus egy +patológiai megnyilvánulásának: mindegy. Mi nem merünk a felénk +zuhanó Ananké tragikus erejével szembeszállani. Nem akarunk +neked, a te fennenjáró lelkednek, szemtől-szembe szenvedéseket +okozni. Bizonyára összehasonlíthatatlanul kisebb a bűnünk így, ha +a távolban vétkezünk a te gyengéd illúzióktól mámoros házassági +szándékaid ellen. A másik ok, amely szökésre kényszerített: +felebbvalóim rideg és korlátolt bürokratikus eszejárása, a lelki +élet labirintusában való járatlansága, vaksága és kegyetlensége. +Hiánya ama képességeknek, hogy a belátásos elmélet segítségével +mérlegelnék az egyéni erkölcs titkos mélységeit és szolidaritást +tudnának fentartani a kiválasztottak megitélésében. +Sikkasztásnak, hivatalos hatalommal való visszaélésnek, +okirathamisításnak minősítenek oly cselekedeteket, amelyek felett +a XVI. század pápai, hercegi és köztársasági törvényszékei +mosolyogva szemethunytak a társadalmi osztályok szolidaritása és +az etikai individualizmus belátása alapján. Gondold meg barátom, +ha annakidején Vékony György és nejével kapcsolatban te is efajta +kegyetlen tökfilkók kezébe kerülsz és nem vezet a sors az én +megértő lelkemhez ..."</p> + +<p>—Alávaló szemét nép!—mordult fel a szobrász és ha e pillanatban +kezeügyébe kerül, pipaszárával bizonyára végighúz Hermes és +Aphrodite hátán.</p> + +<p>Később azonban legyintett a kezével és így szólt a tükörből +visszasugárzó keserű, sápadt, eltorzult képmásához:</p> + +<p>—Dehát tulajdonképen mi történt veled, öreg cimbora? Semmi. Itt +állasz asszony, palota, millió és jóbarát nélkül. Hát nem így +kezdted az életedet? Vesztettél valamit? Semmit. A fő, hogy élsz, +egészséges vagy és derekasan tudod forgatni a vésőt. Semmi +fontosat nem vesztettél, ha megmaradtál önmagad számára.</p> + +<p>Aztán fogta vésőjét, kalapácsát, sötét felleghajtóját, +mintázófáját, görcsös botját s bolyhos szőrű olasz kalapját és +kiballagott a palotájából anélkül, hogy egyetlen egyszer is +visszapillantott volna az országútról.</p> + +<p>—Még szerencse is van a veszteségben—gondolta útközben +megbékélve.—Megszabadultam a bankároktól. Most már csak akkor és +azt dolgozom, amikor abban jókedvem telik. Odysseus, a vén, hiu, +fecsegő, hetyke csavargó sokkal veszettebbül járt, pedig milyen +ravasz fickó volt az istenadta.</p> + +<p>Azután sebesen szedte lábait, hogy még otthon találja Piacella +bácsit, a sírkőgyárost. A Köztemető-út elején mégegyszer +eszébejutott a két méter magas és négy méter hosszú dombormű.</p> + +<p>—Pénelope! Teringettét, nem szabad a Penelopékra építeni. Ezeket +a feketeszemű és hajlóstörzsü kis bestiákat a legenyhébb szellő +is megingatja. Csakugyan nem valók egyébre, mint hogy modellt +álljanak szép, állati testük meztelenségével.</p> + + + +<hr style="width: 65%;"> +<h2><a name="IX" id="IX"></a>IX.</h2> + + +<p>—Piacella Virgil, öreg cimbora, önhöz jöttem először, hogy +elpanaszoljam sorsom szomorú fordulását. Két ilyen kipróbált +barátja az olasz márványoknak és a bronzoknak, a gránit és +homokkőoszlopoknak, bizonyára legelébb megértik egymást jó és +balsorsban egyaránt.</p> + +<p>Így állított be Dömötör a sírkőgyáros irodájába, amely a +Köztemető-úton egy kőkockákkal, búsuló szentekkel, feszületekkel, +gyászoló angyalkákkal telerakott udvar végén várta a rendelőket. +Az udvar csendes volt és néptelen. A munkaidőnek vége volt már s +a félig elkészült embertörzsek úgy sorakoztak ott egymás mellett, +mint amputált és bepólyált hadirokkantak a kihallgatáson. A +szanaszét heverő keresztek egy feldúlt temető benyomásával +borzongatták meg a látogatók hátgerincét. Az ember félt, hogy +alattuk egyszer csak holttesteket és szertehullott embercsontokat +pillant meg, ha nagyon széttekintget.</p> + +<p>Benn az irodában Piacella Virgil éppen napi bevételeit számolta. +Az ablakon vörös drótkalitkában kanári madár búcsúzott éles +hangon a hunyó napsugártól. A díványon két óriás angoramacska +dorombolt. A szögletben kutya nyöszörgött és két-hármat +belevakkantott a művész szavaiba. Piacella Virgil és állatjai nem +szerették a klasszicizáló művészeket.</p> + +<p>A szoba sarkában állott az iróasztal s fölötte két fehér lap +hivta fel magára a figyelmet. Az egyiken vastag, fekete betűkkel +ez volt olvasható: „A t. megrendelő művész urak a munka árát +előre tartoznak lefizetni." A másik lapon ez volt: „A tulajdonos +Piacella Virgil akadémiai szobrász úrnak szólítandó a művész urak +által is, akiknek csak délután négy és öt óra között áll +szolgálatára."</p> + +<p>Mindakét felírás az adósságcsináló és emellett bizalmaskodó, +hetyke bohémeknek szólt, akik a tisztes sírkőgyárost gyakorta +csak öregemnek, vén uzsorásnak, vagy Piacella apónak címezgették.</p> + +<p>Dömötör most észre sem vette ezeket a rideg és kertelés nélkül +őszinte figyelmeztetéseket. Az volt a szándéka, hogy néhány ezer +korona kölcsönt kér gazdag barátjától.</p> + +<p>—Műtermet és márványt akarok szerezni, hogy újra kezdjem az +életemet.</p> + +<p>A sírkőgyáros agyában ravasz ötlet cikkázott fel, mint éjjeli +csendben vizek felett, a távoli felhőszakadás előfutárja. Nyomban +elhatározta, hogy kölcsönt nem ad a művésznek, ellenben örök +időkre leköti, bérbeveszi, megkaparintja magának és monopolizálni +fogja. Már látta a szobrászt, mint egy munkagépet, amely ontani +fogja az aranyakat.</p> + +<p>—Pénz kellene önnek, igen tisztelt barátom?—kérdezte fájdalmas +vonaglással, mint aki egy nagy szerencsétlenség előérzetében +vergődik; mint aki látja, hogy az emberek vakon rohannak önnön +vesztükbe, mert nem ismerik sem a maguk, sem a megkivánt dolgok +veszedelmes természetét.—És mit csinálna a pénzzel, ha szabad +érdeklődnöm?</p> + +<p>—Műtermet bérelek, márványt vásárolok ... mintázóállványom, +ágyam, szekrényem, mosdótálam sincs, mindent odahagytam a +zuglói-uti villában.</p> + +<p>—Hm, hm—dörmögött a gyáros,—mindent odahagyott. Ez az, amiről +beszélni akarok. Ugy-e, Önnek pénze, műkincse, lova, kocsija és +autója is volt, nemcsak ágya és mosdószekrénye?</p> + +<p>—Volt—nyögte keservesen a szobrász.</p> + +<p>—Nahát.</p> + +<p>A kutya nagy lustálkodva feltápászkodott s a szomszéd szoba felé +vánszorgott, ahonnan lépések zaját hallotta.</p> + +<p>—A fiam, Garibaldi—magyarázta kutyájának a gyáros.—Itthon van +a fiam, az anyjával beszélget.</p> + +<p>A kutya helybenhagyólag csóválta a farkát, szánakozva belenézett +gazdája szemébe és visszabújt a szoba sarkába. Piacella újra a +szobrász felé fordult.</p> + +<p>—Nemde, önnek milliói voltak?</p> + +<p>—Voltak.</p> + +<p>—Nahát.</p> + +<p>Csend. A kanári megunta a fütyörészést és behúzta a fejét +tollaiba.</p> + +<p>—És most nincsenek. Miért? Mert nem való az ön kezébe pénz.</p> + +<p>—Igaza van, Piacella.</p> + +<p>—Egy krajcár sem való az ön kezébe, Mester. Pedig kár önért.</p> + +<p>—Hát mit kellene tenni?—kérdezte a művész gyanakodva.</p> + +<p>—Még nem tudom. Az egyszer bizonyos, hogy önnek dolgoznia kell. +Labor omnia vincit. Persze nem a saját szakállára. Ezzel már +megjárta a Mester. Ön egy zseniális, de élhetetlen ember, aki nem +tud bánni a pénzzel. Ha magára hagyjuk, egész életén át +nyomorogni fog. Pedig kár volna a Mesterért.</p> + +<p>Dömötörnek eszébe jutottak a bankárai, akik egyszer már +bérbevették a tehetségét. Halálos vétek volt a szerződést +megváltani. De ha Piacella hajlandó volna ugyanazt megcsinálni +...</p> + +<p>És előadta, hátha ebben a formában tudna a derék olasz segíteni.</p> + +<p>—Nehéz dolog, nehéz dolog—mormogott a gyáros.—Itt nem baráti +szívességről, itt művészetről van szó elsősorban. És művészi +dolgokban nem megyünk személyes szimpátiák után.</p> + +<p>Közben pedig azon tépelődött, hogy mint tudná az ügyet minél +olcsóbban nyélbeütni. Megvallotta tehát, hogy neki, egyszerű +kőfaragónak, a művészekről és művészetről alkotott fogalmai nem +éppen eredetiek. Ő már csak a számvetéshez ért, a goromba élet +kiölte belőle az intuiciót s amily otthon van egy kereskedelmi +mérleg elkészítésében, annyira hiányzik a kritikája az igazi +művészet értékének megítélésében.</p> + +<p>—Azt nálam senki jobban nem tudja kikalkulálni, hogy mennyibe +kerül a carrarai márvány köbmétere, mi a költség munkadíjra, +szállításra, rezsire, adminisztrációra, hirdetésre, mennyi +vállalkozói nyereséget kell hozzácsapni mindezekhez, hogy abban a +belefektetett tőke amortizációja is bennfoglaltassék. De hogy mit +ér nekem ennek vagy annak a művésznek, divathoz, szeszélyhez, a +műizlés csapongásához, a piac felvevőképességéhez, a műpártolás +tendenciájához, az állam és a társadalom hangulatához kötött +produktív képessége,—ennek a megitéléséből, sajnos, már +kivénültem s e téren moccanni sem tudok művészeti tanácsadómnak, +fiamnak, Garibaldinak megkérdezése nélkül.</p> + +<p>Ami igaz, az igaz, Piacella Virgil az ő tömör formában +megszövegezett kritikai nézeteit fiától, Piacella Garibalditól +szokta kölcsönözni, ettől a pápaszemes, hórihorgas, kopaszodó +koponyájú, selymesszakállú, sárgabőrű esztétától, aki évek óta +azon fáradozik, hogy megreformálja a művészeteket, vagy legalább +is új iskolát teremtsen, mint Ruskin vagy Tolstoj. Az ifjú +Garibaldi egyike volt a legnagyobb művészeknek; de nem a kezével, +nem is a hüvelykujjával dolgozott, mint Dömötör, s nem is +árasztotta el a tárlatokat bevégzett szobrászalkotásokkal, csak +röpiratokkal és esztétikai fejtegetésekkel, amelyek a szellem +mélysége, a kedély transcendentális finomsága és a fantázia +mérhetetlen dimenziói révén az összes szobrászoknak +fölébehelyezték őt. Főművét, amely „Aestopsichofizikai kisérletek +a képzetek és jelenségek összefüggésében" címet viselte, +bizonyára a század legjelentősebb kisérletei közé sorozzák +mindazok, akik érdemesnek tartják elolvasni, De, sajnos, senkisem +tartotta érdemesnek.</p> + +<p>A sirkőgyáros tehát behívatta magához Garibaldit és tanácsát +kérte ki, vájjon egy netalán megkötendő szerződés célravezető +volna-e abban az irányban, hogy azáltal Dömötör János és Piacella +Virgil egyaránt megtalálják számadásukat.</p> + +<p>—Nem,—adta meg a választ Garibaldi.</p> + +<p>—És miért nem?—kérdezte atyja, a sirkőgyáros.</p> + +<p>—Azért!—felelte Garibaldi mogorván és távozni készült.</p> + +<p>—Látja,—sóhajtott az öreg kőfaragó bánatosan, —így vélekednek +önről a modern művészek általában.</p> + +<p>—Nem értek a szobrászathoz?—kérdezte ijedten Dömötör és +megragadta az ifjú esztéta kabátját.</p> + +<p>—Nem mondtam,—védekezett amaz.—Ért ön biz a mintázáshoz. +Csakhogy Európában legalább ötvenezer szobrász csinálja ugyanazt, +amit ön, s ha, tegyük fel, valamennyi a Leonardo da Vinci +ügyességével formázza is az aktjait, nem gondolja ön, hogy ebből +immár untig eleget termel Európa? Szükség van arra, hogy e hamis +és banális, erkölcstelen és haszontalan meztelenségkultusz +fokozásához az édesapám tőkéje, vállalkozási kedve és munkája is +hozzájáruljon? Nem, kedves mester, nekem egész más fogalmaim +vannak a művészetek hivatásáról.</p> + +<p>Dömötör mennydörgő hangon közbekiáltott:</p> + +<p>—Én azt hiszem, hogy a művészet legfőbb célja jól ábrázolni egy +mezítelen embert.</p> + +<p>Az ifjú Garibaldi mosolygott.</p> + +<p>—Talán az ember ideáját akarja ön mondani? Az erkölcsi embert, a +lelket, a karaktert, az isteni szellem hordozóját.</p> + +<p>—Nem. Engem az idegekkel és izmokkal felruházott csontozat +érdekel. Itt a váll-lapocka és a kulcscsont, ott a vállcsont és a +csipő, fentebb a gerinc-oszlop s a koponya, mindegyik a maga +izületeivel, domborodásával és mélyedésével,—magyarázta +felbőszülve a művész és megragadta a fiatal esztéta gallérját, +maga elé állította, megpörgette, kiegyenesítette és sovány testén +rendre kimutatta, megtapogatta, kirajzolta hatalmas bütykös +ujjával az emlitett domborodásokat és mélyedéseket.</p> + +<p>Garibaldi fájdalmasan felordított, de az ügyet sem vetett a +vonagló emberkére.</p> + +<p>—Ha önnek, fiatal barátom, volna egyáltalán teste, ha bő és puha +kabátja alatt fel lehetne lelni a hus szövedékét, az +izomrostozatot és csontrendszert, akkor megmutatnám önnek, mily +nagyszerű gépezete az a fizikai erőfeszítésnek, a mozdulatoknak, +amelyek alatt az izomcsomók és idegdudorodások a legnagyszerűbb +játékot mutatják. És akkor elhinné nekem, hogy az ábrázolásnak +legfontosabb pontja, hogy jól tudjunk megrajzolni egy meztelen +férfit vagy meztelen nőt. Mit tudja ön, mily gyönyörű vonalakat +írnak le a váll-lapockák és mily megragadó látvány az az öt +álborda, amelyek emelkedéseket és domborulatokat formálnak a +köldök körül, mialatt a test előre vagy hátra hajlik ... mit +tudja ön ezt uram?</p> + +<p>Hogy lélekzetet vegyen és megtörölgesse izzadt homlokát, egy +pillanatra szünetet tartott a megharagított művész. E pillanat +alatt már meg is bánta heveskedését.</p> + +<p>—Bocsásson meg uram, ha megsértettem.</p> + +<p>Garibaldi megvetőleg mosolygott és legyintett a kezével.</p> + +<p>—Értem önt, értem. Nem haragszom. Engem a teória terén nem lehet +megsérteni. Csak sajnálni tudom önt, hogy a művészetben nem +érdekli egyéb, mint az anatómia és az epidermis szövettana. Engem +pedig érdekelnek a lélek tragédiái, az eszmei élet miszticizmusa, +azok a dolgok, amelyekről Hamlet előadást tartott Horationak: a +lélek redői, a szenvedélyek titkai, az emberi dolgok végcéljai, a +lét vagy nemlét érvei s utálattal fordulok el a kezdetleges +művészet imitativ ügyeskedéseitől, amely alatt egy rothadt +érzékiség gyáva obscenitása, egy művészi affektáció alá rejtett, +közönséges élvhajhászat búvik meg.</p> + +<p>És zsebéből kihúzta uj könyvét, amely a szobrászat bölcseletét +tárgyalta.</p> + +<p>—A szobrászat lényegét először tudományosan kell megértenünk, +mielőtt hozzáfognánk a manuális megoldásokhoz. Ehhez pedig csak +az optika, a pszichológia, a térmértan, a trigonometria és a +bölcsészet utján lehet felkapaszkodni. A mintázásban elsősorban a +mozgásképzeteket kell ábrázolni, s csak azután derül ki, hogy +azok hogyan hatnak, mint látóbenyomás. A látóbenyomás azután csak +a kritikus szerepét tölti be, befolyását már nem érvényesíti a +képzetben. De ha jelen van valami ábrázolt, akkor az, mint +realitás, ellensége lesz a képzetnek s ha változtatnom kell ezt a +realitást avégből, hogy világos látóbenyomássá alakíthassam, ugy +nehezebb a dolog, mint egy érett képzetet ábrázolni.</p> + +<p>Dömötör szája félrehúzódott és automatikusan ismételte az +eldördült szavakat, amelyek úgy halántékon vágták őt, mint Dávid +parittya-kövei Góliátot.</p> + +<p>Dávid azonban, miután kijelentette, hogy ő Dömötör munkáit csak +abban az esetben tekinthetné művészi produktumoknak, ha azok a +látóképzetből kiindulva vezetnének a mozgás-képzetekhez, +befejezésül még ezeket vágta Góliát szemébe:</p> + +<p>—A művészet előtt, amelynek segítségével az emberiség lelkét +forradalmasítani kívánom, a tudomány segítségével és a vallás +kalauzolása mellett annak a célnak kell lebegnie, hogy a +társadalmi egyesülés valamennyi ember szabad és jókedvű +beleegyezéséből keletkezzék. Az emberek boldogsága az emberek +összeolvadásából áll s ezt nem a rendőrségnek s a +törvényszékeknek, hanem a művészeteknek kell megteremteniük. +Erről van szó uram s vallja be, ily értelemben az ön erotikus és +nyugtalan nimfái, részeg, duhaj és izmos szatírjai, házasságtörő +Helénái és szoknyavadász Odysseusai nem jöhetnek számításba. Az +ön művészete már befejezte létjogosultságát a renaissance nagy +architektonikus és imitativ ügyeskedéseivel. Ezzel végeztünk.</p> + +<p>Dömötör és Piacella Virgil, az öreg szobrász és a vén +sirkőgyáros, szomorúan egymásra pillantgattak, mintha bocsánatot +akartak volna kérni egymástól, hogy az üzlet megkötése elé ily +megcáfolhatatlan dokumentumok tornyosultak. A fiatal műkritikus +azonban, mielőtt otthagyta volna a két szomorú cimborát, az +ajtóból visszanézett és hanyag kézlegyintéssel odaszólt az +apjának:</p> + +<p>—Azonban öreg tőkepénzes, ha üzletet akarsz csinálni és nem +művészetet, akkor azt mondom, állítsd be aranycsináló műhelyedbe +Dömötör úr kézügyességét és erotikus képzeletét. Üzletnek, a +tömegek izlésére, özvegyek, árvák, gyászoló közönség, +dísz-sírhelyet adó törvényhatóság, hálás utókor, nemzet és +Akadémia esztétikai műveltségére való tekintettel ... nos, +üzletnek megjárja. Ha Dömötör úr nálunk akar dolgozni, én üzleti +szempontból nem ellenzem.</p> + +<p>—Majd adok én nektek üzleti szempontokat!—süvített közbe egy +túlvilági hang, amely a fúriák, az Erynnisek, a hadakozó amazonok +sikoltásaihoz hasonlított. Azután pedig beperdült a szobába +Borbála asszony, az öreg sirkőgyáros felesége, akit Piacella +Virgil ezelőtt harmincöt esztendővel egy nápolyi osteriából +ragadott ki ama néhány tallér váltságdíj ellenében, amellyel a +csinos pincérleányok tartozni szoktak úrnőjüknek.</p> + +<p>Borbála asszony csak azt hallotta, hogy férje alkalmazni akarja +Dömötör szobrászt a műhelyében.</p> + +<p>—Esküszöm a Madonna egyszülött fiára, Krisztus testére és szent +Borbálára,—kiáltotta fölháborodástól és félelemtől eltorzult +arccal—kést szúrok a szívembe, ha ez a gyermekgyilkos, fajtalan +és erőszakos lator ide beteszi a lábát. Egy percig sem volnék +biztonságban sem én, sem a szolgálóim, sem a szomszédok hajadon +leányai. Verje meg az Isten, aki bebocsájt a házába ilyen +szennyeslelkü, vén kecskebakot!</p> + +<p>És fölkapott egy széket, izmos karjával megforgatta a feje fölött +és Dömötör alig hogy ki tudott illanni az előszoba keskeny +ajtaján. Kifutott az utcára és tenyerével betapasztotta füleit, +hogy ne hallja a szemérmében fölháborodott asszony rettenetes +átkait.</p> + + + +<hr style="width: 65%;"> +<h2><a name="X" id="X"></a>X.</h2> + + +<p>Bármilyen sötétnek látszott is a helyzet, a szobrász szívében nem +tudott gyökeret verni a bánat. Úgy látszik, e kis fekete virág +számára nem volt abban elég porhanyós a talaj. A könnyek hamar +elpárologtak róla, mert hegyi levegő, erdei szellő, rétek, +kaszálók, szőlőhegyek és gyümölcsösök egészséges kipárolgása már +őseinek keményre és ruganyosra edzették a lelkét. Dömötör nem +volt dekadens, a szenvedélyek viharaiban nem rongyolódott le az +idegzete, a teremtésit, hírét sem ismerte a sexuális +neuraszténiának és sejtelemmel sem bírt a Freud-féle traumák +romboló hatásáról.</p> + +<p>—Szerencsétlen öreg fickó—mosolygott benne a más kárán +örvendező lélek,—mint érdemelte ki a sorstól ezt a pirosra +mázolt termetes koporsót, a Walpurgis éjszakának ezt a vöröshaju +boszorkánykirálynőjét? Lám, nekem sohasem volt dolgom ilyen +szörnyeteggel; maga a nagy Pán is ijedten menekülne az ő +Meduza-szemének szikrázása elől. Ha erre gondolok, igazán nincs +mit sopánkodnom a sorsomon: Van Roesen bárónő enyhe egyptomi +nostalgiáival, apró Astarte és Mylitta-szobrocskáival, Nóra a +maga vidám és duhaj temperamentumával: önfeláldozó bajadérok +voltak ehhez a fogatlan furiához képest. Nekem, mindent +összevéve, szerencsém volt a szerelemben s ezt kevés ember +mondhatja el életének ötvenedik esztendejében.</p> + +<p>Jókedvűen ballagott a kanyargós utcák kövezetén, találomra, csak +a séta és az emberek között való gondtalan elkeveredés céljából. +A társzekerek dübörgése, a fiakkerlovak patkóinak csattogása, a +házalók elnyújtott kiáltásai, az utcagyerekek éles füttyentései, +a villamosok csilingelése kellemesen élesztgette benne a nyüzsgő, +kavargó, hangos élet szeretetét.</p> + +<p>—Mindenki tesz-vesz, sürög-forog, iparkodik. Hej, azért szép az +élet, a mindenségit s most szabad ember vagyok és azt teszem, ami +kedvemre való!</p> + +<p>Oszlopos lábaival csakúgy rótta a kilométereket. Cseppet sem volt +fáradt és elméjében egyik terv a másikat kergette. Ha útjába egy +szép asszonyi figura akadt, mindjárt az Odyssea valamelyik női +alakja jutott az eszébe s mire leért a Dunapartra, az elevátorok +és közraktárak tájékára, a járókelők közül két szép Kalypsot, egy +formás Kirkét, egy tucat apró tengeri szörnyeteget, három-négy +hórihorgas phaeák hajóslegényt és néhány karcsú Nereidát +mintázott le a szemeivel.</p> + +<p>A közraktárak táján leült egy alacsony kőkockára, amelyhez az +uszályhajók drótkötelét szokták erősíteni. A Duna hátán szürke +fények opalizáltak; a gőzösök komor füstfellegeket pipáltak égre +meredt torkukból.</p> + +<p>A part mentén most szálltak ki a hajókból a Ferencváros meztelen +Tritonjai, a malmok lisztes falai reszkettek a gépek súlyos +járása alatt. Hosszú, keskeny vashidak karolták át a malmok és az +elevátorok között sorakozó raktárakat, a kőpartot, a lépcsőket és +az út szélén himbálódzó csónakokat. Hatalmas fekete buzaszállító +uszályok gyomrába félmeztelen, vizeshátu, csapzotthaju munkások +dobálták a súlyos zsákokat. A közraktárakban vasúti kocsikat +tologattak. A lokomotivok olyat füttyentgettek, hogy belenyilalt +az ember dobhártyájába; a hajók kürtje fölzúgott, mint éhes +szörnyeteg a mesék oceánjain. Apró propellerek szelték a szürke +hullámokat, amelyekbe lelecsapott egy vizigalamb, korty italt +szívni szomjas bendőjébe. A lépcsők alján halászok hálót +kötögettek, mellettük egy komoly nyugdíjas hivatalnok horgászott +türelmesen. Katonák karjukon a rakparton álló kis kocsmákba +vezették szeretőjüket s a fuvarosok meg-megálltak egy pohár +hűsítőre, ahol szép pincérleányt tudtak az alacsony csapszékek +körül. A nap lassan csúszott a budai hegyek alá és sötétlila, +kékes és rozsdaszínü árnyékokat vontak ferde sugarai a hajók +farára.</p> + +<p>—Ejnye, de pompás egy élet ez—buggyant ki Dömötörből az +elragadtatás, ahogy végigbámészkodott a vidáman verejtékező +eleven munka, a kellemes erőfeszítések, a távolból gyerekjátéknak +látszó fuvarozás kaleidoskopján.</p> + +<p>És ott, ültében, eszébe jutott, hogy neki nincs oka a +keserűségre. Az ember sokkal gazdagabb, mint ahogy egy nagy bukás +után elképzelné. Lám, neki aranyórája, lánca, gyémántgyűrűje és +néhány száz forintnyi készpénze van, ezen vesz Budafokon vagy +Tétényben, Leányfalun vagy Pomázon egy kertes hajlékot, műtermet +épít az északi oldalra és folytatja Odysseáját ott, ahol +elhagyta. Hol is hagyta el? Penelopénál.</p> + +<p>—Az asszonyok pedig arra valók, hogy modellt álljanak a +szobrásznak, kellemes órát adjanak a legényeknek és gyermekeket +szüljenek férjeiknek—állapította meg elméjében és megbocsájtott +az asszonyoknak.—Csak szegény Virgil barátom veszett el +mindörökre. Ha csak öreg Klytaemnestráját nyakon nem ragadja és +egy sötét éjszaka bele nem hajítja a Duna közepébe.</p> + +<p>És miközben tétényi vagy pomázi műtermén ábrándozott, +megpillantott egy szürke kendőbe burkolt asszonyszemélyt, amint +egy kőkockán üldögél és fejét jobbra hajlítva, egész testével +térdére támasztott könyökére nehezedik.</p> + +<p>Melléje négy-öt esztendős lányka simult és almát eszegetett. A +csoport annyira plasztikus, a konturok a leáldozó nap hátsó +világításában oly élesen rajzolódtak a levegőbe, az egésznek +hatása oly egységes, befejezett és szobrászi volt, hogy Dömötör +elővette vázlatkönyvét és nyomban belerajzolta a körvonalakat. +Penelope Telemachossal a tenger partján ül és Odysseus után +epekedik.</p> + +<p>Minthogy azonban Dömötör nemcsak művész, de emberszerető ember is +vala, közelebb lépett az anyához s gyermekéhez, hogy megtudakolja +bánatukat. Az asszony ráemelte szép kék szemét, végigsimította +kendője alól kiröppent szőke fürtjeit és szaporán elmesélte, hogy +nincs pénze meleg vacsorára és éjszakai szállásra, csak ez a +gyenge beteg gyermeke van ezen a kerek világon.</p> + +<p>—Hát a gyerek apja?</p> + +<p>—Meghalt a Lipótmezőn. Agyonitta magát, kitört rajta a delirium. +Nagy kár érte. Derék szépségének és okosságának párja nem volt +sehol.</p> + +<p>—Csak részeges volt, ugye, a megboldogult?</p> + +<p>—Annak sem ő volt az oka. Egyszer nagy szerencse érte, egy +uraság eltörte a karját és tízezer forint fájdalomdíjat fizetett +érte az én Gyurkámnak. A nagy vagyon elvette az eszét. Azóta nem +dolgozott, csak ivott és engem mindennap félholtra vert, mert +fölébredt benne a féltékenység.</p> + +<p>Dömötör érezte, hogy összeszorul a szíve és nagyot szeretne +káromkodni fájdalmában. De az asszony semmit sem vett észre és +tovább mesélte:</p> + +<p>—Nem lett volna baj, mert ebből láttam, hogy szeret. És amikor +megelégelte a verést, akkor majd agyonszeretett a szerelmével. +Minden rendben lett volna, ha el nem öli a pálinka.</p> + +<p>A szobrász megfogta az asszony kezét és elvezette egy kültelki +szállodába.</p> + +<p>—Holnap reggel eljövök magáért.</p> + +<p>És szerencsétlen áldozatát, Vékony György cementmunkás özvegyét +magával vitte Pomázra, ahol egy kertes házat, két malacot, kotlós +tyúkot tizenkét csirkével, egy pár galambot és nőstény házinyulat +vásárolt, amely éppen fiadzás előtt állott. Erre költötte óráját, +láncát és brilliáns jegygyűrűjét, Van Roosen bárónő ajándékát.</p> + +<p>Hogy pedig műtermet is építhessen, fölkereste a Bank r.-t. +igazgatóját, háromezer korona kölcsönt vett tőle s azon a pomázi +ács segítségével maga építette föl üveges atelierjet, úgy, ahogy +azt Egger Linz kartonjain láthatod. És azt is láthattad, ha +valaha arra volt az utad, hogy reggel öt órakor már ott +serénykedett Dömötör a durván összeácsolt filagóriában, amelynek +gerendáira fiatal vadszőlő, krimzonrózsa és klematisz kúszott +föl, hogy az épület goromba állványait gyengéden eltakarja. Az +udvaron egy sugár, szőkehaju, fehérarcu menyecske tipegett vékony +rövid alsószoknyában a baromfiól körül és kezéből etette a +galambokat.</p> + +<p>—Így élhetett Ogigia szigetén hét esztendeig Kalypso tündér és +Odysseus—állapította meg Dömötör boldog mosolygással, miután +fölfedezte, hogy annakidején Balthazár rendőrkapitány úrnak igaza +volt: a durva köntös, a piszkos condrák alatt néha antik +istennőkre emlékeztető testek bújnak meg, mint ahogy a disznók +elé öntött moslékban néha igazgyöngy rejtőzködik.</p> + +<p>Attól kezdve az asszony modellje és hűséges szolgálóleánya volt +Dömötörnek, aki elhatározta magában, hogy feleségül venné +aranyhajú Kalypsoját, ha annak rendje-módja szerint el tudna +válni Van Roosen bárónőtől.</p> + +<p>—Ez a derék, jámbor teremtés, aki fiatal életét nyomor és +ütlegek súlya alatt töltötte, úgy néz rám, mint az élet és halál +fejedelmére, urára és parancsolójára, nagy és hatalmas királyra, +a jó Isten földi helytartójára. Ennek nem lesznek Astartei és +Mylitta-szobrocskái, alexandriai elefántcsont-penátesei, +baziliskusai, kigyói és papagályai. Ez nem fog a nevemre váltót +hamisítani, nem szökik még a legjobb barátommal, s ami a fő, +olyan fehér a bőre, oly rózsás az arca, oly kerek a csipője, oly +finom a térdhajlása, oly duzzadt és karéj a melle, hogy érdemes +neki szentelni öregedő napjaimat. És a modell sem kerül +pénzbe—tette hozzá szűkkeblűen, mert megtanulta, hogy a milliók +mily könnyen elúsznak a rangos élet keretében.</p> + +<p>Így is történt volna, ha egy nap be nem állít Vékony György, a +cementmunkás és vissza nem követeli elrabolt feleségét. Az +asszony sírt és vonaglott és szerelmi őrjöngésben dobta magát a +félkarú munkás mellére. Dömötör elképedve nézte a jelenetet.</p> + +<p>—Ön, kedves atyámfia, tudtommal meghalt a Lipótmezőn.</p> + +<p>—A fenét!—tiltakozott a férj és kikergette Dömötört a +házból.—Ha egy szót szól, följelentem magát vén vaddisznó a +rendőrségen—kiáltotta utána fenyegetőleg.—Hogy éppen az én +feleségemre éhezik a komisz kőfaragó—ordította utána, amikor +megtudta, hogy Dömötörnek nincsen ujabb tízezer koronája, sőt +semmi egyebe nincs, mint a háza, műterme és az ott fölhalmozott +márványtömbjei.</p> + +<p>A szobrász még néhány szót szeretett volna váltani asszonyával.</p> + +<p>—Miért mondta lelkem, hogy az ura elpusztult a tébolydában?</p> + +<p>Sárika anyja sírva fakadt és odabújt az ura hóna alá.</p> + +<p>—Az Isten elvette az eszemet—szepegte igazi és mély +bűnbánattal.</p> + +<p>—Most azonban kifelé!—üvöltötte újra a férj és az országútra +mutatott, amelyen vígan kapargáltak Dömötör csirkéi az imént +elhaladt, búzával megrakott szekér nyomában.—Dögöljön meg ez a +szemét ott az árokban!—káromkodott vérbenforgó szemmel a munkás +és félkarját égnek emelve, rettentő átkot mondott a művész +fejére, amiért másodszor is tönkretette családi boldogságát.</p> + +<p>Dömötör szótlanul ballagott a búzakévék alatt csikorgó, síró, +nyögdécselő, jajgató szekér után, amelynek tetején barna suhanc +ölelgetett egy kipirult parasztleánykát.</p> + +<p>—No most aztán csakugyan végeztem az asszonyokkal —sóhajtott +keserves haragjában.—Az asszonyok még arra sem méltók, hogy +mintát vegyünk róluk antik eposzok alakjaihoz. Undorodom a +fajtájuktól, becstelen nőstény valamennyi.</p> + +<p>De csak az első fölgerjedésében volt ilyen kegyetlen és +igazságtalan. Mire odaért a kis gyertyánfaliget szélére, agyáról +szépen lehúzódott a vér szíve tájékára és haragja fölolvadt a +megadás és megbocsájtás szelid fatalizmusában.</p> + +<p>—Sors bona, nihil aliud—ismételgette magában megbékélve és +leheveredett egy kökénybokor alá és az égen legelésző +bárányfelhőket nézegette.—Annyi az egész—vonta le mindebből a +tanulságot,—hogy nekem nem való az asszonyokkal való +kisérletezés. Vékony Györgygyel nem tudom kiállani a +konkurrenciát. Miért? Mert bármily alávaló, nyomorult, piszkos, +izgága és hirtelenkezü ember ez a Vékony, Juliska mégis őt +szereti, nem pedig engem. Tehet erről Juliska? Nem. Sem ő, sem +Vékony György, sem én. Sors bona, nihil aliud.</p> + +<p>És elhatározta, hogy hátat fordít a világi élet minden hiu +pompájának és életét a jól felöltözött, sűrű ruharedők alatt +imádkozó szent asszonyoknak és stigmatizált szüzeknek szenteli +valamely kolostor hűvös cellájában.</p> + + + +<hr style="width: 65%;"> +<h2><a name="XI" id="XI"></a>XI.</h2> + + +<p>Búcsú napján érkezett Dömötör a Szűz Máriáról elnevezett gyüdi +franciskánus kolostor kapujához. Pécsről, Siklósról, Mohácsról és +Szlavónia északi részéből összesereglett zarándokok verejtékezve +kapaszkodtak a magas dombra, amelynek tetején román +egyszerűségében, avult és igénytelen szépségének áhitatos bájával +csalogatta megtisztulásra szomjas hiveit Assisi szent Ferenc +kéttornyú, piroscserepes, omladtvakolatos temploma. A klastrom +maga várszerű, hatalmas építmény, amelynek XII. századbeli +alapzatára Mária Terézia korabeli rokokó kupola borult valami +bőkezű, de sajnos, a stílusokhoz nem értő Mecénás jóvoltából. A +zárda falait felényire ellepte a zöld repkény s pilléreinek +lábazatánál piros és sárga kövi rózsák virultak. Északi oldala +majdnem függőlegesen meredek kőszirtekre támaszkodott, amelyeknek +repedéseiből satnya fenyőbokrok dugták ki fejüket a napsugár +felé. Délről százados kőrisfák és gesztenyések koronája +árnyékolta a fehéren izzó mészkőfalakat. Az épület hosszában, +olasz módra, dór oszlopokon nyugvó, széles korridor futott végig, +amelynek árnyékában breviáriumot olvastak a noviciusok.</p> + +<p>—Jó, hűs helyecske ez—gondolta János és a szíve +fölmosolygott.—Itt fogom apró terrakottáimat mintázgatni a +hajnali harmattól könnyező boltivek alatt.</p> + +<p>A sziklába vájt szerpentin úton lusta szamarak vizes tömlőket +cipeltek. A templom előtti téren sátorok alatt rózsafüzéreket és +cigánypecsenyét árultak, a lélek és a test egyszerű táplálékait. +A sátrak körül halk zsibongással tereferéltek a zarándokok. +Férfiak hatalmas templomi zászlókat emeltek a magasba, asszonyok +batyukat szorongattak a hónuk alatt, amelyek a szerzeteseknek +hozott ajándékoktól voltak súlyosak. Mária-dalok igénytelen +melódiája zsongott a templom körül s a bűnbánat és fogadalom +mormolása kisérte, mint basso continuo a régi egyházi muzsikában. +Néhányan sírtak és fennen kiáltoztak bűnbocsánat után. Ifjú +párok idehozták jövendő reménységüket s az elnehezedett +menyecskék avatásra készültek, Istennek ajánlván leendő +elsőszülöttüket. Mézeskalácsosok, perecesek, szódavizes és +sörárusok, olvasókat farigcsáló koldusok, gyümölcsös kofák +árulgatták holmijukat, egy-egy kiemelkedő ponton világi papok +buzdították híveiket a vezeklésre. A két torony minden harangja +zúgott s a mélyben kanyargó fehér országút még egyre ontotta +zászlók alatt menetelő, imádkozó, litániázó századait az egyház +bűnbánó hadseregének. Hegyet-völgyet, templomot s a föld hátán +nyüzsgő tarka-barka embertömeget meleg, aranyos fényfürdőben +merítette az ízzó júliusi nap.</p> + +<p>Dömötör megvárta, míg leszáll az est és a templom környékén a +telihold ezüstjében úszó ég boltozata alatt elpihennek a +zarándokok. Aztán bekopogtatott a klastrom tölgykapuján és éjjeli +szállást kért a barátoktól.</p> + +<p>Lőrinc testvér, terciárius barát, portás és éjjeli őr készséggel +nyitott ajtót a szálas férfiúnak és egyenesen a refektóriumba +vezette. Leültette, ételt és pohár bort tett eléje és +figyelmeztette, hogy otthon van, itt minden az övé az Ur Jézus +nevében.</p> + +<p>—Csak egyék-igyék nyugodtan Domine spectabilis, estebéd után +pedig szólítsa meg a főtisztelendő gvárdiánt.</p> + +<p>Lőrinc testvér kövér, alacsony, vörösarcu, nyájas tekintetű +férfiú volt, világoskék szeméből csupa derű és gondtalanság +sugárzott, rövid sörte haja és ütköző bajusza, szakálla is vörös. +Vörös barátnak hívták a környéken, ahol minden pénteken +összegyűjtötte a csirkéket, a krumplit, kukoricát és tojást; +vörös barát volt a neve a paróchiákon, ahol kolduló körútjában +megfordult és szentképekkel, csiklandós anekdotákkal és burnóttal +kedveskedett a házbelieknek. Lőrinc reprezentálta kifelé a +klastromot, ő intézte a gazdasági ügyeket, Ő adta el a borjukat +és szerezte be az anyakocákat a vásáron, ő volt a zárda finánca, +vámszedője, számadója, élelmezője, könyvvivője, ő maga úgy szokta +mondani, hogy egyszóval, Isten bocsássa meg a bűnét, ő volt +Assisi szent Ferenc konventjének a zsidaja.</p> + +<p>Lőrinc pontosan ellátta a harangozó, dékán, sekrestyés, kulcsár, +kertész, vincellér, majoros és ispán hivatalát s emellett mindig +a faluban, Zsuzsánna asszony útszéli korcsmájában, a szomszédos +zárdákban és a plébánosok konyháján csavargott, udvarolt a +papgazdasszonyoknak, tanácsokat adott a szobaleányoknak, +eligazította a veszekedő szomszédok ügyeit, kireparálta az órákat +és dohányvágókat, gyerekeknek játékokat faragott, csak ő tudná +megmondani, hogy miképpen végezte el mindezt a maga +piszmogó-szuszogó, fontoskodó és anekdótázó modorában. Tény az, +hogy körülötte és utána minden rendbe jött és fölélénkült; ő maga +ezt azzal szokta magyarázni, hogy még soha életében nem volt +haragos és mindig értette a módját annak, mint kell másokat +vidáman megdolgoztatni.</p> + +<p>A gvárdián szentéletü és tudós egyházi férfiú volt; a vikárius +nagy szónok és lelkipásztor; a magisterek is derekasan értették a +maguk mesterségét, de Lőrinc testvér volt az egész kis birodalom +lelke, esze és kormányzója, ami a földi élet ügyes-bajos dolgait +illeti. Az ő pallérozatlan elméje, amely sem az egyházatyák +írásait, sem a rendszabályok komoly tilalmait, sem az égi +művészetek titkait nem ismerte, pompásan eligazodott a profán +világ sokszor szennyes és rosszillatu labirintusában s az égi +dolgokat fölszentelt elöljáróira bizván, ő buzgón munkálja az Ur +szolgáinak jólétét, a zárda rendjét és biztonságát. Kétségtelen, +hogy a Mindenhatónak fölötte kedves az ő jámbor szorgoskodása, +mert mindenki azzal szolgálja az Ő dicsőségét, amihez ért.</p> + +<p>Lőrinc testvér nagyon rokonszenvesnek találta a szobrászt, mert +hatalmas testéből, nyájas pillantásából, orgona búgására +emlékeztető hangjából azt következtette, hogy egészséges és vidám +emberrel van dolga. Vacsora után a gvárdiánhoz vezette, éjjeli +szállást kért számára és elkalauzolta egy Mária-képpel ékes, +kicsiny, fehér cellába s nyugodalmat kívánva neki, éjjeli +szekrényére fél liter bort helyezett, bizalmasan mosolyogván.</p> + +<p>...Dömötör János pedig, felvétetvén a szerzet harmadik rendjébe, +a laikus fráterek közé, nagyon jól találá helyét a gyüdi barátok +társaságában.</p> + +<p>Bonaventura atya, a konvent gvárdiánja eképpen gratulált a +fölvételhez:</p> + +<p>—Carissime fráter, kedves fiúnk János, ne véljed, hogy belépvén +a franciskánusok harmadik rendjébe, nem találsz magadhoz való +társaságot a mennyei művészetek virágos kertjében. Nem +fennhéjázásból, de Isten dicsőségére legyen mondva, szerzetünk +számtalan fejedelmi személyt, hatvanhat pápát, tíznél több +szentet, majdnem ugyanannyi boldogot és két stigmatizált szüzet +számlál terciárius testvérei között, akiknek soraiban a +tudományoknak nem egy kimagasló fejedelmét: Dantét, Petrarcát, +Boccacciót, Columbus Kristófot, Vasco di Gamát, Cervantest, +Galileit, Voltát s a te szent mesterségednek olyan kitűnőségeit +tudja fölmutatni, mint Cimabue, Giotto, Rafael Santi és +Michelangelo Buonarotti. Remélem, itt e csendes és egyszerű +hajlék boltozatai alatt neked is erőt és jókedvet ad a +Szentlélek, hogy dicsőségét Hozzá méltó alkotásokkal öregbítsed.</p> + +<p>—És szegényeink kincstára Domine spectabilis vésője révén +tekintélyesen meggyarapodjék. Ugyis új tenyészbikát kell vennünk +a kivénhedt lusta dög Betyár helyébe—tette hozzá bölcsen Lőrinc +fráter, a majordomus.</p> + +<p>—Hallgass, oktondi fráter—intette őt összeráncolt szemöldökkel +a gvárdián,—te csak a mártásokhoz és a salátákhoz szólj, ha +kérdőre vonnak elöljáróid.</p> + +<p>Bonaventura atya szikár, magas, villogó szemű és sápadt ábrázatú +férfiú vala, a böjttől, imától, olvasástól és asztmától hajlott +és roskadozó. Kopasz feje kimagaslott társai válla fölött, de +tudománya, jámborsága és irgalmassága is túlragyogta +valamennyiét. Megvetette az alkohol és a dohányzás örömeit; de +szeliden elnézte, hogy társai nagyrabecsülték e két jámbor és +élvezetes narkotikumot. Lelkipásztori teendői végeztével +visszavonult a klastrom könyvtárába, s ott rendjének halhatatlan +szellemeivel oltogatta lelkének örök szomjúságát. Védőszentjének +szent Bonaventurának, alexandriai Sándornak, Antonius Andreának +teológiai munkáiban épp oly jártas volt, mint az exegéta páduai +Antal, a hisztorikus aquilai Bernát, a kánonjogász Monaldus, a +moralista erfurti János, a filológus Alexander de Villa Dei +Gallus, a természettudós Roger Bacon, vagy a bölcselő Morus Tamás +írásaiban. Ott búvárkodott mindennap, míg csak az esti sötétség +le nem ereszkedett a kolostor hagymaalaku kupolájára. Akkor +pihenni tért, hogy jó példával járjon elől alattvalóinak s másnap +reggel, a hajnal derengésére elsőnek legyen talpon a templom +kórusán, a közös zsolozsmázáson.</p> + +<p>Helyettese a vikárius Anzelmus atya volt, a rendház predikátora +és penitentiáriusa. Széles csontú, erős, nagyerejü, kemény +legény, a hangja kilométerekig szárnyalt, amikor végigszántott a +bűnösök lelkiismeretén. Soha senki nem látta mosolyogni, s borát +is oly zord méltósággal itta a refektóriumban, mintha halálos +mérget öblítene le a torkán. Hivei féltek tőle, de tökéletes +megnyugvással rakták lábai elé bűneiket; édes volt kezéből a +penitencia. A flagellánusok kéjével szívták be mennydörgő +szidalmait és fenyegetéseit. Mindenki megnyugvással távozott +tőle, mert tudta, hogy szigorúbb biró már úgysem ítélhet fölötte +sem itt, sem a másvilágon. Anzelmus atya gyanakodva és hűvösen +fogadta a szobrászt. Nem volt jó véleménye a művészekről, akik a +bűnös testet, az érzékiség és gőg e cifra koporsóját, a húst, a +férgek táplálékát és kéjek edényét szemérmetlen meztelenségben +ábrázolják. Ő maga ugyan nem fordult el ily ábrázolatoktól, mert +azt vallotta, hogy a tiszta embernek minden tiszta és naturalia +non sunt turpia.</p> + +<p>Nem szerette, de tűrte a művészt egyrészt a gvárdián kedvéért, +aki a gyüdi kolostort a hét művészet hajlékává szerette volna +fölavatni, másrészt, mert ugyis szükség volt rá a templom +restaurálása végett. Az öreg egyház, amelyet II. Géza király +1148-ban alapított, minden részében fölujítás és csinosítás után +kivánkozott. Régi képei, falfestményei fölpattogtak, a vakolat +számos helyen lehullt és fehér sebek borították a mély kék és +ragyogó vörös szenteket és angyalokat. A domborművek már alig +voltak fölismerhetők, a kőszentek orrát lecsókolta a zarándokok +rajongása. Törött istenbárányok és csonka feszületek roskadoztak +a falmélyedésekben. Ideje volt, hogy e sivár romlásnak gátat +vessen a restaurátor keze.</p> + +<p>—Üdvös lesz, ha János testvér együtt dolgozik Félix fráterrel, +aki a képek restaurálásához ért és evégből jött Gyüdre a raguzai +kolostorból.</p> + +<p>Így határozta meg a szobrász napi teendőit Bonaventura atya, a +gvárdián, akinek izlése a könyvek finom stilusán, meg a kötések, +kapcsok, iniciálék, miniatűrök enyhe báján fölöttébb +kicsiszolódott.</p> + +<p>Félix és János testvérek jóbarátok lettek és együtt munkálkodtak +az Isten házának kitakarításán. A két művész hire elterjedt a +környéken. Pécsről számtalan fiatal kőfaragó és +templomfestőlegény látogatott el a csudájukra.</p> + +<p>Pesten is megtudták, hogy Dömötör János, a párisi Grand Prix +tulajdonosa, udvari tanácsos, a mesteriskola volt igazgatója a +máriagyüdi kolostorban dolgozik, hogy bűneit levezekelje.</p> + +<p>Piacella Garibaldi helyeselte a vállalkozást:</p> + +<p>—Ott van, ahová való. A gyüdi kolduló barátok még méltányolni +tudják a grand art üres páthoszát.</p> + +<p>Az öreg Virgil megbotránkozva csóválta a fejét.</p> + +<p>—Nem tisztességes dolog: a kolostor bástyái mögé bújni a +hitelezők elől.</p> + +<p>A kávéházban nagyokat nevettek a karrier kómikus befejezésén, a +Bank r.-t. igazgatósága pedig intézkedett, hogy Dömötör János +szobrásznak a máriagyüdi kolostorban netalántán elkészült munkái +a háromezer korona tőke, a kamatok és a perköltség erejéig +lefoglaltattassanak és azokra végrehajtás vezettessék.</p> + + + +<hr style="width: 65%;"> +<h2><a name="XII" id="XII"></a>XII.</h2> + + +<p>Frater Félix egy ragyogó délelőtt az apsis színes ablaküvegein +átszűrődő napfényben, az oltár fölött lebegő Atyaisten +vakolatsebeit gyógyítgatván, kérdéssel fordult a szobrászhoz:</p> + +<p>—Mit szól Carissime ehhez a hitvány másoláshoz? Kedvem volna, +hogy levakarjam az egészet és olyan Giottot kanyarítsak helyébe, +amelytől elállna a gvardián lélekzete.</p> + +<p>—Én azt hiszem, hogy a régi mesterek iránt tartozó tisztelet +okából ...</p> + +<p>—Eh mit, tisztelet,—vágott közbe az indulatos raguzai—itt nem +kegyeletről, hanem művészetről van szó, barátom.</p> + +<p>—Azt akartam mondani,—fejezte be János—hogy a restaurátor csak +a falrepedések betömésére, a vakolat megerősítésére, a +festékréteg megragasztására, szóval a status quo konzerválására +vállalkozzék.</p> + +<p>Frater Félix apró, hegyes orrú, kutató szemű, lobogó szürke hajú, +száraz, feketebőrü, csontos, inas öreg legény volt, aki jámbor és +aszketikus szenteket, mennyei tisztaságú Madonnákat, gyermekded +angyalkákat tudott festeni, mint Fra Angelico, de éppen úgy +szerette a bort, a dalt, a csavargószabadságot és az asszony +csókját, mint másik nagy elődje, Fra Filippo Lippi. Jóbarátságban +volt a művészetekkel, pajtáskodott és komázott velük. A régi +mesterek remekművei nem keltettek benne szent elragadtatást, mert +úgy tekintette azokat, mint az orvos a betegeit. Semmi +tiszteletet nem érzett a nagyok iránt, mint ahogy a vadember is +megveri a fetisét, ha pórul járt a vadászatokon; a harangozó +lehordja szent Antalt, ha nem vezeti nyomára elveszett +dugóhúzójának. Ismervén a régi képek törékeny anyagát, a régi +művészek naiv receptjeit, már azt hitte, hogy fölöttük áll, vagy +legalább is képviseli és helyettesíteni tudja őket. Szentül +hitte, hogy újra tudná festeni a kontinens összes múzeumait és +most dühbe jött, hogy János oly mély kegyelettel emlegeti a +régieket.</p> + +<p>—Ha tudná Carissime, hogy mily könnyű keresztül látni a +nagymesterek boszorkányosan ügyes, de sablonos +szemfényvesztésein, ha ismerné Vasari, Ghiberti, Leonardo da +Vinci receptjeit, akkor megengedné nekem, hogy olyan antik +képeket gyártsak, amelyekről csak az idő patinája hiányzik, hogy +tökéletesebbek legyenek az eredetieknél.</p> + +<p>—Csak nem?—kérdezte megrökönyödve a szobrász.</p> + +<p>Frater Félix, nem törődve a szent hely mennyei csendjével és +áhítatával, dörgő hangon magyarázta tovább:</p> + +<p>—Teophilus Presbyter megírta, hogy miképpen kell az +üvegfestmények zafirkék, zöld, fehér és biborszinű diszítményeit +elhelyezni. A szélekre pedig—mondá—rajzolj köröket és indákat +és azokba virágokat és leveleket oly módon, ahogy a festett +betüket diszítik.</p> + +<p>—Eh, ez gyerekes fecsegése a kezdetleges, dadogó, tapogatódzó, +középkori barátművészetnek—vetette oda János ingerülten.</p> + +<p>—Gyerekes, dadogó, kezdetleges tapogatódzás? Jó. Mondok +nagyobbat. Dürer Albertnek is van receptje az emberi test +arányairól. Vegyük először a fejet, milyen sajátságos +gömbölyüsége van, aztán a többi részeket, az arcot, orrot, +szemeket, szájat, ki- és behajlásaikkal ...</p> + +<p>—Dürer Albert tudákos német pedagógus.</p> + +<p>—Gondolja? Hát azt tudja-e Carissime, hogy miképpen ábrázolunk +valakit, aki több személy társaságában beszél? Hallgasson ide. Ha +rábeszélésről van szó és az illető különböző okok alapján +bizonyít valamit, fogja meg jobbkezének ujjaival a balkéz egy +ujját, behajlítván a két legkisebb ujat és forduljon elszánt +arccal, beszélést feltüntető kissé nyilt szájjal a nép felé. A +nép a szónok arcába tekint, bámulatot kifejező taglejtéssel.</p> + +<p>—Hát ezt meg hogy találta ki, ha szabad megkérdeznem?</p> + +<p>—Nem én találtam ki, hanem Leonardo da Vinci +írta—méltatlankodott a fráter és az Atyaúristen feje és válla +közé nagy csomó ultramarint sülyesztett a vakolatba.—Látja, mily +könnyű dolog egy Leonardo-képet előállítani. A hallgatók +bámulatot kifejező arccal a szónok felé tekintenek. Igy állunk +Carissime a legnagyobb festői lángelmével. Balkezembe fogom a +recepteket a világítás megválasztásáról, a test tagjainak +arányairól, a szinek keveréséről, a szem tizféle szerepéről, egy +ütközet ábrázolásáról és jobb kezembe kapván az ecsetet, újra +megfestem az Anghiarii csatát, amelynek, sajnos, elpusztult a +kartonja. Ha akarom.</p> + +<p>A szobrász lassan lemászott az emelvény gerendáin a templom +márvány padozatára. Megállt a keresztelő kút előtt, amelyen a +Jordán fölött összecsődült népnek a nagy Előhirnök kínálta a +megtisztulás cseppjeit. A hatalmas Keresztelő gladiatori teste +magasan kidomborodott a relief síkjából. Bozontos feje a nép felé +fordult és ujjaival görcsösen mutatott az égre. Körülötte kutyák +ugattak és bárányok bégettek. A nép szájtátva bámult.</p> + +<p>János a művészet isteni értelméről és az emberek pokoli +ostobaságáról gondolkozott. Eszébe jutott Piacella Garibaldi és +az ő aestopsichofizikája, a tér képzete és kifejezése a +jelenségben. És összevetette azzal a tanítással, mint kellene az +Anghiarii csatát újra megfesteni a Leonardo-féle receptek +alapján. Mily hiú és haszontalan szavak! Mily eltérő és +ellenséges felfogások, módszerek, elméletek és célok. Csak +feneketlen sivárságukban és terméketlenségükben hasonlatosak, +vagyis abban, hogy egyetlen becsületes alkotás nem kerül ki +belőlük. Úgy érezte, hogy ha a művészet egy a földről az egekig +érő félisten, akkor Fra Félix a heros csizmájához tapadó por, +Garibaldi pedig a szemüveg, amellyel az ifjú arkangyal látását +elveszi a nagyképű és erőszakos bölcselet. Ő maga pedig—s itt +forró elérzékenyedés, büszkeség és hála lángjai gyulladtak ki az +agyában—a művészet szíve, amely hittel, szerelemmel, +elragadtatással, az ízlés Szentlelke által vezetett biztos kézzel +osztja a szépség áldásait. Megfürdeti és megtisztítja az emberek +lelkét, mint védőszentje, ama Keresztelő János, aki a meztelen +emberi testet megmártotta az üdvözítő habokban. Az is nehézkes és +goromba volt a szavakban; sáskával és mannával táplálkozott és +minden cicomája egy, az ágyéka köré kerített birkabőr vala; nem +volt sem az alexandriai hittudományi akadémiának, sem a +sinhedrionnak, sem a farizeusok jeruzsálemi liceumának tagja. Nem +ismerte a zengő szavak muzsikáját és nem ivott a görög filozófia +részegítő borából.</p> + +<p>Józan, okos, kemény legény volt, aki nem kereste sem az asszony, +sem a fejedelmi udvar, sem a népek szeretetének bódító +narkózisát, mivel szíve tele volt az isteni szeretet mámorával.</p> + +<p>—Nem irigylem ezt az embert, mivel magamat egynek érzem már +vele.</p> + +<p>És félrevonult cellájába, amelynek északi falába hatalmas ablakot +vágatott neki a rend elöljárója. Bonaventura atya. A világosság +jó magasról esett a készülő szobrocskákra. Agyag, márvány, gipsz, +erős, kemény, nem hasadó körtefa, elefántcsont és +alabástromhasábok heverésztek a földön a mintázó állvány körül. A +sarokban kis kemence a terrakotta és porcellán kiégetésére. +Valóságos kis gölöncsérműhely. A falon Assisi szent Ferenc +olajnyomatú képei: a szent stigmatizálása; Ferenc odaadja +köntösét egy didergő szegénynek; a nagy szerzetes látomásai. A +fal mellett a szobrász ágya, durva fenyőfalóca, báránybőrrel +letakarva, felette a megfeszített üdvözítő, Dömötör János fából +faragott remekműve. Kések, kalapács, fúró, reszelő, +márványfűrész, gipszhorzsolók, csiszolók, olvasztótégely, véső az +asztalon, a biblia, a kalendárium, az Illiás és az Odyssea +mellett. Az ablak előtt kalitka, amelynek rácsai közül hangos, +duhaj, szemtelen feketerigó dugdosta ki csőrét, ha megéhezett.</p> + +<p>A szobrász boldogan nézett körül a műhelyében.</p> + +<p>—Ez az élet—dörmögte elégedetten—az élet a munka. Vágy, +gyönyör, teljesülés, siker, diadal, az mind nem élet. A munka, a +verejték, a fáradtság, a lecsillapított éhség, a kimerültség után +következő alvás, teringettét, mint a medve, úgy tudok aludni +manapság, ez az élet. Az embereknek az a bajuk, hogy tulsokat +gondolkodnak, tépelődnek, aggódnak, beszélnek, elemeznek, +kételkednek és vitáznak, életből, halálból, boldogságból, +fájdalomból problémát, hiúságból, önérzetből, becsvágyból, +érzékenykedésből poklot, szerelemből, csalódásból, hitből, +kiábrándulásból programmot csinálnak maguknak. Pedig az élet +célja: körtefát faragcsálni, agyagot kiformálni, bronzot +megönteni, alabástromot lecsiszolni, kiizzadni, elfáradni, +lefeküdni, pihenni, aludni. Soha életemben nem voltam ilyen +vidám, egészséges és könnyű.</p> + +<p>Halkan kopogtattak. Belépett a szobába Lőrinc fráter, a +konyhamester. Fiatal sertés ropogós, szalonnás oldalbordáját, +savanyított uborkát, egyik felére bíborvörös őszibarackot, nagy +kupa könnyű kerti bort, aranysárga szűzdohányt és vadonatúj +tajtékpipát tett a szobrász elé.</p> + +<p>—Evés előtt pedig egy pohárka szilvóriumot! Olyan sűrű, csúszós, +sima, illatos, erős, lelkes egy ital, mint az ámbrával +szagosított szent kenet. Deo gracias.</p> + +<p>—Egészségére.</p> + +<p>Az ital átmelegítette a szívüket. A malac ropogós szalonnája +szétomlott a foguk alatt. Sűrűn emelgették ajkukhoz a +borospoharakat, amelynek üveglapján a kéttornyos gyüdi templom és +a gyermek Jézust, ölbentartó Mária képe volt bekarcolva.</p> + +<p>—Pompás itóka ez, Domine spectabilis—csettintett húsos, piros +nyelvével a kövér barát.—Ha ezt iszogatom, a pécsi püspökkel sem +cserélek, Domine spectabilis.</p> + +<p>—Igaza van, Lőrinc.</p> + +<p>És iddogáltak és pipáztak és a készülő Máriákat, szent Ferenceket +és Klárákat nézegették.</p> + +<p>—Világi szobrokat is kéne faragnia—hunyorgatott pajkosan a +barát.—Az asszonyi állatokat is Isten teremtette s amit +Őszentfelsége jónak látott olyan szépre kiformázni, azt az ő +alázatos szolgája is megbecsülheti.</p> + +<p>Dömötör megcsóválta a fejét.</p> + +<p>—Az asszonyi állatokat az ördög teremtette.</p> + +<p>Lőrinc testvér nagyot nézett, kezefejével végigsimította tokáját. +Némán tűnődött sokáig.</p> + +<p>A zárda csengője ebédre harangozott.</p> + +<p>—Gyerünk a refektóriumba, ma bőjtölnek a páterek.</p> + +<p>Lőrinc hálát adott az Istennek, hogy neki, nehéz testi munkát +végző laikus fráternek megengedtetett kántorbőjt szerdáján +malacpecsenyével táplálkoznia. És szivéből sajnálta Bonaventura, +Anzelmus és a többi atyákat, akik ma tojást és vízben főtt +sóskafözeléket ebédelnek magas méltóságaikban.</p> + +<p>...Estére kelve Fra Félix, a képrestaurátor is megbékélt magában +és meglátogatta testvérét, Jánost.</p> + +<p>—Carissime, ma búcsúnapja van s a templom körül a +lacikonyhákban, a hársfák alatt, a kanális partján, a lépcsők +szélén ragyogószemü, izmos vállú, kemény és hajlékonytestű +menyecskék virrasztanak a balzsamos éjszakában. Raguzában +képzelem magamat, a szőlővenyigés olajfák között, Dionysios, Pan +és Silenos: azaz Carissime, Lőrinc és én kissé körülnézhetnénk a +mezei füvek illatát lehelő tarka szoknyák között.</p> + +<p>Lőrinc fráter komoly fejbólintással helyeselte a festő ötletét.</p> + +<p>A szobrász azonban eképp nyilatkozott:</p> + +<p>—Nekem már untig elég volt belőlük, kedves testvéreim. Kizárólag +kőben, bronzban, fában és terrakottában szeretem a Sátán +leányait. Menjetek és járjatok el hozzájuk, ha még örömet leltek +hűtelen lelkük, korlátolt szellemük és romlásba kergető +lehelletük forróságában. Nekem adjatok egy kupa vörösbort és egy +szippantást a gvárdián tubákjából.</p> + +<p>És csöndesen elmélkedett, míg a pompás villányi bikavérből +egyetlen csöpp ragyogott a butélia fenekén. Akkor Istennek +ajánlotta lelkét, ledőlt a báránybőrre és elszenderedett ... +Félig nyitott szája mosolyogva maradt.</p> + + + +<hr style="width: 65%;"> +<h2><a name="XIII" id="XIII"></a>XIII.</h2> + + +<p>Julius végén megérkezett a gyüdi zárdába a bírósági irás, amely +Dömötör János szobrászon a háromezer korona tőke és járulékai +felöl kereskedett. Végrehajtóval, foglalással, árveréssel +fenyegetőzött a törvény. Kolduló barátok kolostorában végrehajtó: +ez több volt, mint kellemetlenség. Erre példa nem volt a zárda +évszázados történetében. A szerzetesek szíve megreszketett, mint +nagy istencsapások idején. A katasztrófa okozójára magiszterek, +kusztoszok, fráterek, kukták, ministránsok, kolduló terciáriusok +oly megdöbbenéssel és félelemmel néztek, mint egy rablógyilkosra. +Banaventura atya összehívta a rend tagjait, még Lőrinc frátert is +odaültette a refektórium hosszú asztalának végére, hogy bölcs +körültekintéssel megbeszéljék a teendőket. A gvárdián magával +hozta Assisi szent Ferenc regula primitiváját, amelyet III. Ince +pápa 1210-ben megerősített. Ebből felolvasta az első fejezetet, +amely az engedelmességről, szegénységről és szüzességről szólott. +Rámutatott a negyedik fejezetre, amely megtiltja, hogy a rend +tagjai pénzt fogadjanak el; figyelmeztetett a hatodikra, amely a +magántulajdontól tiltja el a szerzeteseket, s fölolvasta a +tizenegyediket, amely a világi személyekkel való érintkezést +szabályozza. Mindezeket egybevetve, megkérdezte az atyákat, mi a +véleményük a háromezer koronáról és járulékairól.</p> + +<p>Anzelmus atya sötét szeméből villámokat szórva a körülülőkre, +menydörgő hangon mutatott arra, hogy János testvérnek oly világi +kötelezettségei vannak, amelyekkel ellentétbe jön a szent +szegénység elveivel. El kell dönteni, vájjon az általa készített +kegyszerek, szobrok, olvasók, fafaragványok, feszületek a rend +közös tulajdonát, a templom berendezését, avagy a művész egyéni +sajátját teszik-e? Nézete szerint Dömötör Jánosnak attól a +pillanattól kezdve, ahogy a rendház küszöbét átlépte, semmiféle +tulajdona nem lehetett, az általa alkotott tárgyak a Szent Lélek +birtokába mentek át, következésképpen neki magának semmije sincs, +amire világi hatóságok rátehetnék a kezüket.</p> + +<p>A bírósági felszólításnak ennélfogva ellenállunk,—menydörögte a +prédikátor—szent javaink összegéből egy porszemet sem fogunk +kiszolgáltatni a profánoknak.</p> + +<p>—Ellenállunk!—kiáltották kórusban a magiszterek, akik +megszokták Anzelmus atya szavait úgy fogadni, mint az isteni +kinyilatkoztatást.</p> + +<p>A gvárdián azonban szelíden megjegyezte:</p> + +<p>—Igaz ugyan, hogy rendünk szent Ferenc Testamentumának +szellemében irtózik minden világi vagyon, pénz és érme, váltó, +értékpapiros és adóslevél kezelésétől. Adót nem fizet, minthogy +nem is szed adót hiveitől és jobbágyaitól. De nem tagadható, hogy +szarvasmarhánk, teherhordó szamarunk, igáslovunk, juhnyájunk és +kecskecsordánk van, és a sajtot, túrót, vajat pénzért árulja +Lőrinc testvérünk, nem is szólva veteményeskertünk, borunk és +dohányunk, ökreink és sertéseink áráról, amelyet készpénzben +fizet a korcsmáros, a hentes, a kofa. Olvasóink és kegyszereink +ellenébe gyakorta veszünk el ércpénzt és váltóbankót, mert mi is +pénzzel fizetünk a szabónak, aki reverendánkat, a bocskorosnak, +aki saruinkat, és a gyolcsos tótnak, aki vászoningeinket +szállítja. Itt tehát összezilálta az élet a szabályokat és +figyelmeztetlek benneteket, testvéreim az Úrban, hogy már +1230-ban kénytelen volt IX. Gergely pápa elismerni, hogy a szent +alapító intenciói az előírt szegénység körül gyakorlatilag +keresztülvihetetlenek.</p> + +<p>—Úgy van, keresztülvihetetlenek—bólintgattak megkönnyebbülten +a magiszterek, akik eszükben tartván a szabályzatnak az +engedelmességről szóló nyolcadik fejezetét, megadták magukat a +gvárdián tekintélyének.</p> + +<p>—Ellenemondok!—ugrott föl megbotránkozva és szent +fölgerjedéssel a vikárius.—Ellenemondok a dekrétum ily +értelmezésének. Hivatkozom V. Kelemen Exivi de Paradiso kezdetű +zsinati határozatára, amely világosan kijelenti, hogy a rend maga +sem bírhat vagyonnal, származott légyen az akár a tagok önkéntes +adományozásából is. Az adományok sem válnak az ő tulajdonává, +hanem a római egyház és a pápa rendelkezik azok fölött. A rendet +legföljebb a használat joga illeti meg, az is csak az usus arctus +alapján.</p> + +<p>—Úgy van, így írta V. Kelemen—zúgta rá visszhangosan az egész +refektórium, mert megszokta, hogy ebéd alatt a prédikátor szavait +az álmosan emésztő testvérek ajkain ismételje.</p> + +<p>—Ha kedves testvérem V. Kelemenre hivatkozik, én is az ő +dekrétumával védem a magam igazságát —válaszolt halkan a +gvárdián.—V. Kelemen mondja, hogy a kisebb testvérek nem +kötelezhetők a szent írásban ajánlott szerzetesi fogadalmakra, +hanem csak az engedelmesség, szüzesség és szegénység hármas +önfeláldozására, de még ezeket sem szabad nude et absolute +értelmezni. Nagyon csodálnám, ha ezek után Anzelmus testvérünk, +akiben a meggyőződés heve néha túlmegy a tekintélyek tiszteletén, +megnyugvást nem találna abban, hogy némely világi dolgokat a +békesség kedvéért szeretnék elintézni. Mert jegyezzétek meg +magatoknak az apostol szavait: egy lat békesség többet ér egy +mázsa igazságnál.</p> + +<p>—Egy lat békesség egy mázsa igazságnál—lelkendezett a +szerzetesek kórusa és mindenki örült, hogy a gvárdián eszes +diplomáciája megoldja a legkínosabb problémákat is.—Halljuk +Bonaventura atya indítványát!</p> + +<p>—Az én véleményem szerint kiadjuk a kész szobrászmunkákat s ha +ennek értéke netalántán fedezi János testvérünk adósságát, +bízvást lezárhatjuk e kellemetlen ügy aktáit.</p> + +<p>—Felebbezek a provinciális miniszterhez,—heveskedett a +prédikátor.—A templom és a zárda falai közül nem engedek +egyetlen porszemet sem kiadatni, hacsak nem az üdvözülés, a +megtisztulás, az enyhület és áldozat tulvilági céljaira.</p> + +<p>—Nem engedjük, nem engedjük—harsant fel a magisterek ajkán a +tiltakozás, tudván azt, hogy a hitterjesztő vikárius nagy becsben +áll a provinciális miniszter előtt.</p> + +<p>Anzelmus atya diadalmasan dörögte oda:</p> + +<p>—Egyebekben pedig indítványozom, tiltsuk meg János +testvérünknek, hogy a zárda falain belül tartózkodjék, nehogy +végeszakadatlan összeütközéseknek és botrányoknak legyen +okozójává.</p> + +<p>Ekkor az asztal végén felállott fráter Lőrinc és mosolygós, +kövér, piros-pozsgás arcát jámborul a gvárdián felé fordította.</p> + +<p>—Beszélj fiam, Lőrinc—bátorította szeretetteljesen a +gvárdián.—Az Isten néha az együgyűek száján át jelenti ki az ő +szent akaratát.</p> + +<p>Lőrinc nem értett a Testamentumhoz, pápai dekrétumhoz, zsinatok +határozataihoz; világi dolgokban azonban jártas volt, mint elődei +a középkorban, akik vásáros napokon ügyes-bajos kereskedők között +mérték az igazságot; akik értettek az üzleti könyvek vezetéséhez, +a pénzérmek megméréséhez, a súlyok, mértékek hitelesítéséhez, az +árak, költségek, bérek, vámok és dézsmák kiszámításához. Kalmárok +voltak biz egykor a jámbor szerzetesek, felosztván maguk közt +szép rendben az isteni és emberi dolgokat: Mária és Márta +szerepét az Úr szolgálatában. Lőrinc fráter a Mártáét +választotta. Nem szólt bele a gvárdián és vikárius magasan +szárnyaló vitájába, ehelyett terrakottaszinű kámzsája mély redői +közül kihúzott négy darab gondosan összehajtott ezres bankjegyet +és szépen kiterítette maga elé a refektórium asztalára.</p> + +<p>—Ime a pénz,—szólt mosolyogva, mint egy ártatlan gonosztevő, +aki nem ismeri a bűn nagyságát, amelyet elkövetett.</p> + +<p>A szerzetesatyák arca elfehéredett és ajkuk reszketve mormogta az +ördögüző imádságokat.</p> + +<p>—Istentagadó, pogány és vámos!—kiáltott felháborodva a +prédikátor vikárius.—Honnan vetted tömérdek kincset, elvetemült +lator?</p> + +<p>—A konyhakertből—felelt együgyűen a fráter. —Tíz esztendő +alatt krajcárokból gyűjtögettem.</p> + +<p>—A templom perselyébe kellett volna tenned—szólt rá szelíden a +gvárdián.</p> + +<p>—Jó helyre jut ez így is—felelte egyszerűen a +terciárius.—Fráter Félix, aki az antikváriusok, kegyszer-árusok +és műkereskedők üzleteit csak úgy ismeri, mint én a gyűdi +hetivásárokat, azt mondja, hogy máris kapnánk negyvenezer koronát +a Dömötör-féle szobrocskákból, amelyek házunk és templomunk +kincstárát gyarapítják. Én tehát kiváltom a Domine spectabilis +adósleveleit és a többit a Szent Lélek sugallta bölcseségtekre +bízom.</p> + +<p>Lőrinc fráter gyorsan elhagyta a termet, hogy valaki vissza ne +téríthesse szándékától. Elszaladt a végrehajtóhoz és kiváltotta +az adósleveleket.</p> + +<p>A penitenciárius tizennégy napi bőjttel sújtotta Lőrincet, amiért +megszegte a szegénység fogadalmát. Anzelmus atya, aki dogmatikus +és rettenthetetlen a nagy Assisi hagyományainak tiszteletében, +nem volt engesztelhetetlen és irgalmasság nélkül való az együgyű +vétkezőkkel szemben.</p> + +<p>A gvárdián pedig maga köré gyűjtvén alattvalóit, felment a +szobrász cellájába, amely tágas és világos volt, mint egy +atelier. Sorbaállíttatta a szobrász munkáit, a művészettől és +szentségtől szerafikus szépségben ragyogó műtárgyakat és +egyenként megtekintvén, megsímogatván és becézgetvén azokat, +magasztalta a Szentlelket, aki kiválasztott kedvenceinek értelme, +képzelete s dolgos, ügyes ujjai által megnyilatkozni méltóztatik. +És hangosan dicsérte Jánost és Isten további szeretetébe +ajánlotta őt és művészetét.</p> + +<p>Magában pedig így gondolkodott:</p> + +<p>—Hogy pedig mindez megmaradt az Isten szolgálatára, a hívek +épülésére, a bűnbánók és vezeklők elragadtatására itt e szentelt +falak között, voltaképpen annak az együgyű szakácsnak, a tudatlan +és parasztos Lőrinc fráternek köszönhetjük. Ha ő nem teszi félre +a saláta, ugorka, zöldbab és ribiszke árát, istentelen kufárok +hordják szét e kincseket, a rend elveszti büszkeségét, a művész +elhagyja azilumát, visszamegy a profán élet csábításai közé és +pénzért kényteleníttetvén dolgozni, valószinüleg mezitelen nőket +és szerelemtől dühöngő fajtalan férfiak testét ábrázolja. Lőrinc +fráter bűne mintha a Gondviselés kikutathatatlan akaratának +állott volna szolgálatában. A bűn vesszeje, lám, néha erényt +virágzik és az erény fáján megterem a bűn gyümölcse. Ki tudja, mi +a különbség erény és bűn között, az isteni előrelátás és kegyelem +magas nézőpontjáról?</p> + +<p>Ezeket a gondolatokat jónak látta elhallgatni a testvérek előtt, +akik csodálkozástól kimeredt szemmel bámulták a Lőrinc fráter +konyhakertjéből kivirágzott Madonnákat, Benignákat, szenteket és +szeráfokat.</p> + + + +<hr style="width: 65%;"> +<h2><a name="XIV" id="XIV"></a>XIV.</h2> + + +<p>János testvér cellájában még éjfélkor is égett a petroleumlámpa. +A szobrász, a képrestaurátor és Lőrinc barát pörkölt mandulát +eszegettek és sűrűn hajtogatták a villányi vörössel töltött +kancsókat, a gondosan lefüggönyözött ablakok mögött.</p> + +<p>—Hiába, pénz nélkül e siralomvölgyében semmit sem lehet +eligazítani—jegyezte meg szelíd dicsekvéssel a barát.</p> + +<p>—Nekem már nincs szükségem ilyesmire—sóhajtott a +képrestaurátor.—Ha megvan a borocskám, jó pipadohányom, +burnótom, meleg csizmám, fűtött cellám, még a velencei +patriárkával sem cserélek. Örülök a freskóknak és temperáknak, a +nagy vásznaknak és miniatür elefántcsontoknak, s amint +javítgatom, tisztogatom azokat, sokkal inkább az enyémek, mint a +tulajdonosáé. Az enyém a gyönyörüség, másé a gond; az enyém a +siker, másé a verejték. Nekem nem kell a pénz; engem a jó Isten +etet, mint a nászutasok a Márk-téri galambokat. Én vagyok a +leggazdagabb ember a világon, mert jószágaimnak Assisi szent +Ferenc a tiszttartója.</p> + +<p>A restaurátor arca furcsán vonaglott, mintha önmagát mosolyogta +volna ki gúnyos jókedvében. A szobrász csendesen szívta pipáját +és hálásan pillantgatott a kolduló barátra.</p> + +<p>Amióta a háromezer koronás adóslevelet Lőrinc barát darabokra +tépte, azzal együtt elszakadt az utolsó kapcsolat is, mely Jánost +e cifra, szövevényes és hazugságokkal teljes világhoz láncolta. +Azóta mindig jókedvü volt és bizakodó. Sokat bolyongott az +erdőben és tenyerével emelte szájához a források vizét. Nézte, +hogy kél fel a nap s hogy húznak a darvak a mocsarak felett. Övig +merült a vízben, mint a pákászok, rákot és apró halakat fogván a +patakokban. Naphosszat figyelte, hogy köti kévébe a paraszt a +gabonát, hogy dobálja a szekérre, hogy csépeli ki a lelkét, hogy +rakja zsákokba és hogy viszi ökörvonta, nyikorgós szekéren a +malomba. A kovácsnál megpróbálta régi mesterségét. Mindenkit +bámulatba ejtett, amint ölébe kapta a mázsás üllőt és meghordozta +azt a mühely körül. Megpatkolta a zárda lovait s úgy csurgott +homlokáról a verejték, oly harsányan nevetett és oly vidám +mozdulatokkal dolgozott, mint a mámoros Hephaistos. Szakálla, +bajusza megnőtt és sörényes haja lobogott a szélben. Műtermét +majdnem elhanyagolta. Lelke a kovácsműhelyen keresztül, suhanc +ifjúságán túl, csecsemőkorába fiatalodott vissza, amely +szénakazal tetején, szérűskertben, tehénistállóban gyűjtötte az +első benyomásokat. Apjának, Pálnak, nagyapjának, Andrásnak és +azokon túl többi ősének temperamentuma újramegduzzadt a +véredényeiben s lassanként átitatta és egészen fölszívta a +férfikor hangulatait. Kilökte a szervezetéből és ezzel együtt +öntudatából is a bécsi, párisi, pesti életben rátapadt idegen és +ellenszenves festőanyagot. Két-három hónap alatt visszafejlődött +egyszerü, higgadt, közönyös, optimista paraszttá. Nap- és +földimádó lett és érezte a háziállatok sorsával való közösséget.</p> + +<p>—Sohasem lázadoztam a sorsom ellen. Boldoggá tettek a +Hellmer-iskola ösztöndijai és a párisi Grand Prix örömére két +napig ittam a Montmartre csapszékeiben. Van Roosen bárónő +karjaiban sírtam a gyönyörűségtől és majd kiugrottam bőrömből, +amikor a zuglói-úti villát fölépítettem. A mindenségit neki, +micsoda fából faragott ember vagyok én, hogy csak örvendezni +tudok és semmin sem tudok elkeseredni? Balthazár barátom, Nóra, +Vékony Andrásné, ha most itt teremne valamelyikük, bizony Isten +megköszönném nekik, hogy idesegítettek a vizenyős gyüdi rétekre, +a klastrom csendjébe és a szerzetesek izletes asztalához.</p> + +<p>—Ez azért van Domine spectabilis, mert rendben van az +emésztése—irigykedett fráter Lőrinc.—Csak volna az én +helyemben. Nekem olyan szúrások járják át a derekamat, hogy egy +ökör is elbőgné magát. A lábam ujjait kikezdte a köszvény és +keresztcsontomban, olyan szaggatások vannak, mintha kutyák +marcangolnák.</p> + +<p>Lőrinc atya szaporán hörpentgetett a borából, sűrün hunyorgatott +vörös szemhéjjaival és mélabúsan sóhajtozott:</p> + +<p>—Hja, hja, Domini spectabiles, könnyű önöknek az élet. De én +teherhordó szamara, igavonó barma vagyok a rendnek, céltáblája a +falusi élceknek, papgazdasszonyok gorombaságainak, cselédek +szemtelenségének, urak leereszkedésének, szolgák dölyfének, +ingyenélők irigykedésének. Meguntam ám az életemet, Domini +spectabiles.</p> + +<p>—Nono—biztatta csendesen a szobrász és bort öntött a terciárius +kupájába.</p> + +<p>—Bizony, bizony—fohászkodott amaz.—Én tizenkét éves korom óta +eszem Szent Ferenc kenyerét. Harangozó, ministráns gyerek, +szamárhajcsár, csizma-tisztító, szeméttakarító szerepében kezdtem +s csaknem harminc esztendő kellett ahhoz, hogy az Isten idáig +vigye föl a sorsomat, ahol mostan állok, Domini spectabiles. +Anyát, apát, gyermeket, testvért nem ismertem, csak a másét, +pedig család nélkül nem ér az élet semmit.</p> + +<p>—No, no—dörmögött a szobrász.</p> + +<p>—Tudja Isten, unom már ezt a klastromot.</p> + +<p>—Csendes, kényelmes, nyugodt élet pedig—vélekedett amaz.</p> + +<p>—Akárcsak a temetőben.</p> + +<p>—Biztos menedék.</p> + +<p>—Mint a sirhalom.</p> + +<p>—Gondtalan kenyér.</p> + +<p>—Mint az áristomban.</p> + +<p>—No, no.</p> + +<p>Mind a hárman sóhajtottak. Ittak. A barát szemei megtellettek +könnyel.</p> + +<p>—Vallani akarok, Domini spectabiles.</p> + +<p>—Mi baj van, Lőrinc?</p> + +<p>—A négyezer koronáról.</p> + +<p>—Magának gyűjtötte, úgy-e?—találta ki hirtelen a képjavító.</p> + +<p>A vörös terciárius intett a fejével.</p> + +<p>—Meg akartam házasodni—nyögte ki keservesen. —Nem élet ez a +barátélet. Én nem vagyok tudós pap, művész-orgonista, prédikátor, +hittérítő. Ego non sum vocatus. Én családot, feleséget, gyereket +szeretnék. Lám, Jézus Krisztus Urunknak is volt családja. Ácsok +voltak. Mária font a sarokban, József a szálfákat fürészelte, a +kis Jézus ott játszott a fürészporban. Erre vágyik az én lelkem, +uraim.</p> + +<p>Kis időre elhallgattak. Csendben ropogtatták a pörkölt mandulát, +amely oly hatalmasan kivántatja az italt.</p> + +<p>Fráter Félix egyszerre fölugrott, odábbrúgott egy készülő szobrot +és öklével az asztalra ütött.</p> + +<p>—Mit tudtok ti az élet nyomorúságáról!—kiáltotta +hadonászva.—Az én szemeim előtt mindig egy tucat szunyog röpdös +s ne adj Isten, hogy hajnal előtt le tudnám hunyni a szememet. +Nem igaz az, amit előbb beszéltem. Nemcsak a velencei +pátriárkával, de egy utcasarki gesztenyeárussal is cserélnék, ha +csak egy jó órám volna naponként és egyetlenegyszer el tudnék +aludni, mint a barmok, naplemente után. Ha fekszem, futni +szeretnék, ha dolgozom, aludni jön kedvem, ha Raguzában vagyok, +Gyűdre vágyakozom, itt majd megbolondulok a tenger után való +epekedésben, ha asszonyt ölelek, utána majd megfojt a csömör, ha +templomban ülök, korcsmába kivánkozom, korcsmában felbőszít a +részegek fecsegése, évek óta mindig azzal fekszem, hogy éjjel +elvágja valaki a torkomat. Munkaközben félek, hogy leszakad +alattam az állvány, ha lenézek s mélybe, fölkavarodik a gyomrom, +ha hanyattfekve javítom a menyezet freskóit, úgy érzem, hogy +rámszakad a kupola. Néha megesküdnék rá, hogy tele van vízzel a +gyomrom, vérrel a tüdőm, röpködő, verekedő szunyoggal az agyam, +piócával a torkom, szeretném látni azt az embert, aki kibirja így +három hónapnál tovább! Biztos, hogy egyszer elvágom a nyakamat.</p> + +<p>—Nincs rendben az emésztése, uram—vélekedett a barát.—Igyék +minden reggel ezerjófű teát, evés előtt kortyogtatva, közben egy +rózsafüzér tizedet mondva el félhangosan.</p> + +<p>—Fráter Félix közönséges nyavalyás, neuraszténiás ember, hangyák +mászkálnak az agyában, ha valaki családi örömökről suttog a +fülébe—gondolta magában sajnálkozással a szobrász.</p> + +<p>—No, no,—csendesítette az izgatott képírót—mindnyájunknak +megvan a maga nyavalyája.</p> + +<p>Fráter Félix lecsendesedett, de gúnyosan és megvetőleg nevetett.</p> + +<p>—Mit tudtok ti az élet nyomorúságáról?</p> + +<p>És fenhéjázó arccal nézett körül, mintha szeretné látni azt az +elbizakodott fickót, aki versenyre mer vele kiállani rejtett +bánatokban és titkos gyötrelmek terén.</p> + +<p>Aztán újra ittak, frissen megtömték pipájukat és lábukat +rázogatták zavarukban. Lőrinc végül nekibátorodott:</p> + +<p>—Szeretnék egy vityillót valahol Mohácson, a Duna partján, az +udvaron öreg terebélyes diófát, amelyről ősszel gyerek veri le +hosszú póznával a gyümölcsöt. Legyen ott egy erős, egészséges, +gömbölyű vállu aszszony, térdig feltűrve a szoknyája, ahogy a +malacoknak korpás moslékot visz csöpögő dézsában. Mellette +tipegjen egy vöröshaju kölyök, gömbölyű és ólábu, mint az apja, +nagyobbacska leány, teringettét, hadd jöjjenek a gyerekek, mint +az orgonasípok, az egyiket hívják nagyapámról Péternek, a másikat +apámról ...</p> + +<p>— ... Pálnak, a harmadikat anyámról Klementinának, a negyediket +az asszonyról Nórának—folytatta önfeledten a szobrász és mámoros +szemeivel a pipa füstjén keresztül látta a dunaparti fehér +ateliert, a tyukokat, ahogy a szemétben kapirgálnak és az Odyssea +nimfáit, Kalipszot, Kirkét, Pénelopét, ahogy kigömbölyödnek és +kilépnek a nagy hasáb márványtömegekből. A barát nagyot nézett és +megrázta a fejét.</p> + +<p>—Nem, a kislányt Zsuzsinak hívnák majd az édesanyja után. Mert +Zsuzsannának hívják az özvegy asszonyt, két gyermekkel. Az ura +korcsmáros volt az istenadta. Én is korcsmát nyitottam volna, ha +...</p> + +<p>—Ha oda nem adta volna a négyezer koronát a végrehajtónak.</p> + +<p>Mind a hárman elhallgattak. A szobrász azt gondolta, hogy lám +milyen egyformák a parasztok. Mind házat akar malacokkal és +feleséget gyerekhaddal. Fráter Félix egy raguzai ostéria +pincérlányára gondolt, aki olyan szép volt, mint Leonardo da +Vinci édesanyja, Katarina. Minden paraszt összetalálkozik a +vágyak délibábos országútján. Különbség csak annyi, hogy az egyik +innen van, a másik már túlesett a kiábránduláson. A vörös barát +arcán végigpergett az elérzékenyedés és alkoholmámor könnye.</p> + +<p>—Most kezdhetem elölről Domine spectabilis. A gyerekek kedvéért.</p> + +<p>És késő éjszakáig beszélgettek a gyermekekről, akik sohasem +fognak megszületni.</p> + +<p>*</p> + +<p>Másnap Fráter Félix, a képrestaurátor nem jelent meg a +refektóriumban. Hiába várták ebédre, vacsorára, éjjeli nyugovóra.</p> + + +<p>Harmadnap Lőrinc megtalálta azt a fuvarost, aki a festőt Eszékre +vitte a vasuti állomásra.</p> + +<p>—Elinalt a piktor,—hiresztelte a barát—mintha rájött volna a +bolondóra, úgy hajkurászott a faluban valakit, aki elszállítsa a +hazája felé. Útközben azt mondta a fuvarosnak, hogy siet haza +Raguzába, mert vasárnap lesz az esküvője. Valószínűleg +megbolondult szegény a festék, tojássárga, terpentin, firneisz, +kőpor és petroleum szagától.</p> + +<p>Bonaventura atya föltette magában, hogy imáiban meg fog emlékezni +meghibbant agyu testvéréről. Páter Anzelmus ebéd alatt a +refektóriumban kemény beszédet mondott a Sátán hatalmáról, amely +néha kiragad egyet-egyet az Úr jámbor nyájából és vad +rengetegekbe, ingoványos mocsarakra űzi.</p> + +<p>Fráter Lőrinc, miután behozta a falu ajándékait, a tojást, +csirkét és malacokat, este besompolygott a szobrász cellájába.</p> + +<p>—Ne higyje ám Domine spectalbilis, hogy megbolondult volna a +piktor, öregségünkre meleg fészket építeni, asszonnyal, +gyerekkel, unokával játszadozni s ha már nem élhetünk örökké, az +ő kezüket fogva várni a halál barátságos közeledését ... nem +bolondság az, Domine spectabilis.</p> + + + +<hr style="width: 65%;"> +<h2><a name="XV" id="XV"></a>XV.</h2> + + +<p>Ettől kezdve mindenben rosszra fordult Dömötör körül az élet. +Hiába volt ő maga elégedett és jókedvű, hiába fogta meg újból a +mintázófa, véső és kalapács nyelét, hiába faragta a zárda számára +a leggyönyörűbb Madonnákat, napról-napra sötétebb lett a páterek +hangulata. Az ujságok komoly veszedelmeket jósoltak. A királyok +és országló hatalmasságok, miniszterek és követek között +megbomlott a barátság. A nemzetek egymás ellen fenekedtek. Az +Isten békéje, amely a jólét, nyugalom, kényelem és nyájas +egyetértés áldásaihoz szoktatta az embereket, több évtizedes +jámbor uralkodás után meginogni látszott. Eleinte merényletekről +szóltak a hirek. Aztán keményhangu levélváltásokat jelentettek: +császárok és miniszterek haragos fenyegetéseit. Végül behivták a +rezervistákat. A népek megmozdultak, mint megháborodott +sündisznók és felborzolták szuronyos hátukat. A püspök ráirt a +szerzetesekre, hogy a templomban dicsőitsék a háborut és +buzdítsák a híveket: ragadjanak fegyvert a haza védelmére. A +parasztok káromkodtak, szidták az ellenséget, fiaikat szekéren +vitték a városba, nagyokat ittak, éltették a királyt és megverték +az asszonyt, aki siratta a magzatát. Később hire jött az első +puskalövésnek. A Duna és a Dráva partján kezdődött el a háboru.</p> + +<p>Páter Bonaventura még többet imádkozott, mint azelőtt.</p> + +<p>A vikárius dörgő hangon hirdette a szószékről, hogy mindez azért +van, mert az emberiség elfordult isteni Atyjától és a fényűző, +tobzódó, bujálkodó, felfuvalkodott és lázadozó Sátán szolgálatába +állott. Öldöklést, pusztulást, dögvészt és földrengést jósolt és +még az eddigieknél is keményebb penitenciát rótt a vezeklőkre. Ám +a fiatalokat ő is harcba küldte, hivatkozván az Assisi példájára, +aki ifjú korában maga is kardot rántott és vitézül harcolt hazája +védelmében.</p> + +<p>Lőrinc testvér azt ajánlotta, hogy töltsék meg a magtárakat, az +éléskamrát, a pincét és a padlásokat.</p> + +<p>—Háborúra éhség és nyomorúság következik és nem árt ha +aranypénzt gyüjtünk a szegények kincstárában.</p> + +<p>Dömötör János szomoruan állapította meg, hogy semmisem sikerül az +embernek ezen a nyomorult világon. Milyen szép lett volna +időtlen-időkig csendben, békességben farigcsálni körtefa +Madonnáit—s lám most összezavarodott, sarkából kifordult, +tótágast áll, dühöng és tajtékzik körülötte minden és egész nap +síró-rívó asszonyokat, hencegő rekrutákat, részeg huszárokat, +káromkodó sebesülteket és jajveszékelő menekülteket kell +hallgatnia.</p> + +<p>A háború nagy ujjongással, síppal, dobbal, zeneszóval kezdődött, +de csakhammar belefúlt az ijedtség és eszeveszett rémület +túlzásaiba. A sebesültek elmondták, hogy az ellenség tizszeres +nagy túlerővel támad; temérdek ágyuja okádja a halált és égő, +kénköves tűzeső irtja a hadsorokat. A vad rác hordák semmiféle +emberi és isteni törvényt nem respektálnak. A foglyoknak +lenyúzzák a bőrét, tűzzel-vassal sütögetik, megcsonkítva fára +akasztják, darabokra vagdalják, vagy elevenen eltemetik őket. +Hiába irtak az ujságok győzelmektől mámoros büszke cikkeket, a +menekültek vesztes; csatákról, vérbefojtott támadásokról, +emberevő fenevadakról és felperzselt falvakról beszéltek. A +népeket, akiket nem győznek felkoncolni, rabszíjra füzik, +teherhordó baromnak használják, messze zord hegyek, járhatatlan +rengetegek belsejébe hurcolják.</p> + +<p>Az egész falu reszketett, álmatlan éjszakákon körmeneteket jártak +a fiaikat sirató anyák, az özvegyen maradt menyecskék és apátlan, +csavargókká vált gyenge gyermekek. A kolostorban kórházat +állítottak fel, a barátok kötözték, kenték, mosogatták a +megcsonkult katonákat; a gvárdiánnak az ezredorvos parancsolt, +Lőrincnek a manipuláns őrmester és Dömötör János a szamarak +hajcsárává lett, serényen szállítván a vizet az égő ínyű, beteg +katonáknak.</p> + +<p>János szívéből még ez sem tudta kiűzni az egykedvűséget és +nyájasságot. Szokása szerint csak az első pillanatban érzett némi +bosszankodást; hamarosan rájött, hogy egyre megy, mi történik az +ember körül, egyedül az lévén fontos, hogy mindenben megtaláljuk +lelkünk igénytelen szórakozását.</p> + +<p>—Lám, rosszabbul is történhetett volna. Például jöhetett volna a +háború egy évtizeddel előbb. Bevonultam volna, éheztem, fáztam, +dideregtem, verejtékeztem volna a halál szolgálatában. Srapnel +roncsolja szét jobb karomat és soha többé nem nyúlhatok +agyagmodelljeimhez és mintázó-szerszámaimhoz.</p> + +<p>Erre a gondolatra összerázkódott. Mert szerette ugyan a hazáját s +gyülölte az ellenségét, de nem tartotta szükségesnek, hogy önmaga +előtt eltagadja félelmét a testi fájdalmaktól, az +elnyomorodástól, a tehetetlenségtől és a haláltól. Utálta a vért +és a szenvedést, mert nagyon egészséges volt a szíve, husa, +idegrendszere. Semmi szépet nem talált a szenvedésben, mert +bőségesen és egyszerűen tudta élvezni az örömöket. Sajnálta volna +itthagyni a pipáját, boroskancsóját és Lőrinc testvér pompás +mártásait. Őszintén megvallotta: nagyon kiváncsi arra, hogyan +végződik ez a háború. Arra is kiváncsi volt—és nem +titkolta—milyen lesz a termés jövő esztendőre. Egy éppen most +megkezdett domborművét is nagyon szeretné befejezni. Az újságot +is jobban megszokta, mint valaha. Néhány könyv is eszébe jutott, +amelyeket feltétlenül ki kellene még olvasnia. Sőt—de már erre +maga is megdöbbent—kezdte belátni, hogy igaza van Lőrinc fráter +egyszerű eszejárásának. Nem kell éppen holtig ittmaradni a +zárdában s ha egyszer éppen kedve kerekedik, szépen elbúcsuzik a +gvárdiántól, kényelmesen leutazik Olaszországba és ujból alaposan +megnézi Donatello Dávidját, János apostol felségesen jámbor +képmását, Michelangelo Mózesét és Ghiberti firenzei lovasszobrát. +A háborút tehát szépen kivárja itt az Istentől védett vastag, +hűvös falak között. Aztán majd újra belenéz a meleg, aranyos, +illatos Élet szivárványos szemébe.</p> + +<p>És esténkint az ő gladiátori teste izomzatán, oroszláni +idegrendszerének acélos szövedékén keresztül a nyugalom és derű, +jólét és boldog reménykedés, édes biztonság érzése zsibbadt s úgy +hajtotta le fejét báránybőr bundájára, mint a gyermek az ő +édesanyja ölébe.</p> + +<p>*</p> + +<p>Történt azonban egy szép napon, hogy halkan gördülő, nehéz fekete +hintó állott meg a zárda kapujában s egy lefátyolozott, előkelő +hölgy kért bebocsáttatást. Van Roosen bárónő volt, a szobrász +felesége.</p> + +<p>Dömötör János egész testében pokoli félelmeket érzett. +Asszony-ember nem tehette lábát a kolostorba, tehát János a +templom előtt, lombjukat hullató öreg hársfák alatt beszélgetett +a feleségével. Van Roosen Herta megfogta a kezét és a szobrászt +maga mellé ültette egy kőpadra, melyet simára és fényesre +koptattak a zarándokok.</p> + +<p>—János, a Boldogságos Szűzre esküszöm, nem tudok élni a te +szerelmed nélkül. Elég volt a dacos, önkínzó és kegyetlen +árvaságból nekem is és úgy hiszem, te neked is, János. Tudd meg, +hogy jobban, szebben, tisztábban szeretlek, mint valaha. +Elfelejtettem mindent, amit vétkeztél ellenem és csak arra +emlékszem, hogy milyen tökéletes és elragadó boldogságot adtál. +Ime, letérdelek előtted és imádkozom hozzád. Te voltál az első, +akit szerettem, aki megtanított a szerelem édességére és te vagy +az utolsó férfi, akit kívánok, akiért szenvedni és meghalni is +tudnék. Irtózom attól a gondolattól, hogy más férfi érintse a +testemet, de a te szerelmedben elmerülni: ez ma is egyetlen +illuziója életemnek. Azt nem mondom, hogy csak a tied voltam, +János. Te a második férjem vagy s az embernek kötelességei is +vannak. De arra esküszöm, hogy úgy, mint a tied, senkié sem +voltam. Ebben te voltál az első és az utolsó. Ez az, amiért te +nekem testileg is egyetlen vagy az életemben. Boldog vagyok, hogy +ezt neked tartogathattam. Az egész lelkem a tiéd, s amikor te +mindent elvettél tőlem, én mégis a tiéd maradtam egészen. Te nem +vagy az enyém, azt tudom. Arról volt szó, hogy válassz és te nem +engem választottál. Én senkié sem vagyok, csak a tied. Én is +választottam és téged választottalak. Te rendelkezhetsz velem, +mint a tulajdonoddal. Mindenkit megérdemelsz, mert én szeretni +tudtalak és csak téged tudtalak szeretni és sohasem tudlak nem +szeretni, drága szerelmem.</p> + +<p>Van Roosen bárónő még szebb volt, mint valaha. A délutáni +napsugár aranyos fürdőjében átlátszó bőre úgy ragyogott, mint a +pároszi márvány. Nagy kék szeméből egy alexandriai hetéra +csábítása lövelt, s ahogy belenézett János szemébe, hátborzongató +intimitások kéjére emlékeztette őt. Mindenki beleszédült volna +ebbe a felséges, gyönyörű kéregetőbe.</p> + +<p>János ijedten védekezett.</p> + +<p>—Jobb így, kedves Herta. Nyugodjék bele, aszszonyom. Ápolja ön +is a sebesülteket, állitson fel kórházat és szolgálja az Istent +és a szenvedőket.</p> + +<p>—Nem, János!—fakadt ki az asszony.—Nekem elég volt a magam +szenvedéseiből. Vissza akarok menni Hollandiába. Itt van az +útlevelünk. A tenger partján, Scheveningen mellett, a kastély +északi szárnyán hatalmas atelier vár rád, melynek ablakain +keresztül a szelid vizre látni, lomha szürke folyam torkolatával, +a mocsaras deltával, Ruisdael cölöpzetével. Az ablakon néha +beszól a szélvihar, amint vöröses hullámokat és opálos fényű +tajtékot csap a fekete cölöpökhöz. A házad körül erdő van, amely +felfogja a viharok erejét és megköti az ibolyaszín visszfényü +agyagos talajt, A parkban kis kerti házikók várják délutáni +álmodozásainkat, ahol szeretni fogjuk egymást, miközben az egész +világ vonaglik, szenved, vért izzad és átkozódik. Tudom, szereted +a szelid tekintetü teheneket, amelyek modellt állottak +Hobbémának, Van Ostadenak, Teniersnek; szép kis istállót +épittettem a major végén fayence kövezettel és parkett +gyalogjáróval. A teteje piros, a homlokzata fehér és rózsaszínre +égetett porcellán és csillog a szürke, nedves levegőben. Gyere, +János, a Rembrandtok és Van Eyckek hazájába, Quentin Massys +kékszemü, ábrándos leányai közé, akikhez én is tartozom. +Hatalmas, mennyei szépségü szobrokat fogsz mintázni és nem +törődsz a háboruval, mint Leonardo da Vinci, mikor a Sforzát +megmintázta. Te vagy a legnagyobb művésze a századnak, azt +akarom, hogy legboldogabb férfia is te légy a korodnak. Nem +szeretsz, János?</p> + +<p>—Madame, nekem elég volt a szerelemből.</p> + +<p>Van Roosen bárónő megesküdött, hogy addig el nem hagyja kocsiját, +amig János nem tér meg az ő karjai közé.</p> + +<p>—Mi lesz a szobraiddal, amelyeket még meg nem alkottál, amelyek +még agyad lángoló lelkesedésében, szíved forró ellágyulásában, +álmaid vizióiban élnek? Ha engem nem szeretsz, szeresd a +művészetet, a dicsőséget, az égi mámort, amelyet az alkotás ad +neked.</p> + +<p>—Elég volt, Madame, a művészetből is.</p> + +<p>—Itt nyomoruság, zaklatás, betegség, éhség, dühöngés vár reád. +Itt elpusztul minden, csavargó léssz egy koldus-országban és +mindenki elfelejt, a nevedet betemeti a szégyen, a vér és a +szegénység iszapja.</p> + +<p>—Jó itt, a szerzetesek között.</p> + +<p>—Erővel foglak kényszeríteni. Botrányt csapok, belopódzom a +kolostorba és bebujok az ágyadba.</p> + +<p>—Zárva van a cellám, asszonyom.</p> + +<p>—Az ajtód elé fekszem és tizenkét katona nem tud elhurcolni a +szobád küszöbéről.</p> + +<p>Van Roosen bárónő odadobta magát a szobrász mellére és őrjöngve +csókolta a nyakát.</p> + +<p>—A boldogság, a csend, a fény, az emberek hódolata, a történelem +minden dicsősége várakozik rád az oldalamon, ha jössz.</p> + +<p>—És ha nem megyek?—kérdezte megrökönyödve a szobrász.</p> + +<p>—Akkor megölöm magamat itt a zárda kapujában.</p> + +<p>Dömötör ismerte az ő feleségét. Tudta, hogy ez az asszony nem +tágít az ő akaratából.</p> + +<p>—Igy lett a feleségem,—tünődött megszeppenve —így hagyott el +engem és így fog meg másodszor is, ha nem leszek ravasz és +óvatos. Erővel nem birok vele, itt furfangra van szükség, a +teremtésit, máskép örökre elvesztem.</p> + +<p>Gondolkozott egy kicsit, aztán sóhajtva megszólalt.</p> + +<p>—Legyen, ahogy akarja, asszonyom.</p> + +<p>A bárónő szeméből kicsordult a könny.</p> + +<p>—Szeretsz?</p> + +<p>—Szeretlek.</p> + +<p>—Jösz velem?</p> + +<p>—Megyek.</p> + +<p>—Most?</p> + +<p>—Holnap, hajnalban Madame.</p> + +<p>—Miért nem e pillanatban?</p> + +<p>János az égre mutatott</p> + +<p>—Már leszállt az este. Nem tudjuk az utat. Korhadtak a hidak. +Szélvihar kerekedik és mindjárt szakad az eső. Ön is álmos és +fáradt, asszonyom. Menjen nyugodtan a szállóba, Lőrinc barát majd +elrendezi az éjjeli nyugodalmát. Lőrinc barátot becsülje meg +Madame. Ő az én leghívebb testvérem. Úgy-e megengedi, hogy +rendelkezzem a pénzével, hiszen most már megint férj és feleség +vagyunk. Lőrincnek adjon négyezer koronát, enynyivel tartozom +neki. Ki akar lépni a zárdából és feleségül veszi a +korcsmárosnét. Boldoggá akarom tenni hűséges bajtársamat.</p> + +<p>Van Roosen bárónő szeméből a bizalom és hála vidámsága ragyogott. +Magához intette a terciáriust és négy darab ezrest csusztatott a +markába.</p> + +<p>—Monsieur Dömötör köszöni a kölcsönt. Vegye feleségül a +korcsmárosnét. Üdvözlöm a menyasszonyát.</p> + +<p>Lőrinc keserűen nevetett.</p> + +<p>—Késő. Megszökött a bestia egy tűzérőrmesterrel.</p> + +<p>A bárónő nem is hallotta ezt, annyira tele volt a maga +boldogságával. Beült a kocsijába.</p> + +<p>—Adieu szerelmem, holnap a viszontlátásra, János.</p> + +<p>Lőrinc testvér felkapaszkodott a bakra, a kocsi elrobogott.</p> + +<p>János pedig éjszaka, csillagtalan, felhős, szeles, zivatarra +hajló, hideg őszi időben kiszökött a kolostorból és nekivágott a +siklósi hegyeknek, maga, egyedül. Ahogy a hegy taraján +megpillantotta a pécsi bazilikát, hálát adott a Mindenhatónak, +hogy sikerült megugrania a bárónő szerelme elől.</p> + +<p>Másnap rövidre vágatván haját, borotvált képpel, kifent +bajusszal, csillogó szemmel, piros-pozsgás, rózsás mosolygással, +fiatalosan, mint egy rekruta, odaállt a sorozóbizottság elé.</p> + +<p>A katonák elálmélkodtak herakleszi termetének ereje és szépsége +láttára.</p> + +<p>—Ezért aztán kár volna, ha egy buta golyó leterítené.</p> + +<p>—Nem félek én a golyótól,—mosolygott a szobrász titokzatosan, +az olyan ember bölcs elszántságával, akinek két rossz között kell +választania és elég esze van ahhoz, hogy kikerülje a nagyobbikat.</p> + +<p>—Sors bona, nihil aliud—tette hozzá kissé elgondolkozva.</p> + + +<hr style='width: 45%;'> + +<table border="1" cellpadding="2" cellspacing="2" summary=""> + <tr> + <td>SURÁNYI MIKLÓS<br> + KÖNYVEI + </td> + </tr> + <tr> + <td> + Domoszlay László. Regény<br> + Floriche. Regény.<br> + Kantate. Regény.<br> + A szent hegy. Regény.<br> + 2. kiadás<br> + A trianoni páva. Regény.<br> + 3. kiadás<br> + </td> + </tr> + <tr> + <td>Singer és Wolfner kiadásai + </td> + </tr> +</table> + + + + + + + + + +<pre> + + + + + +End of the Project Gutenberg EBook of A mester, by Mikls Surnyi + +*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A MESTER *** + +***** This file should be named 19744-h.htm or 19744-h.zip ***** +This and all associated files of various formats will be found in: + http://www.gutenberg.org/1/9/7/4/19744/ + +Produced by Tams Rth and the Online Distributed +Proofreading Team. With special thanks to the library of +Pcs, especially to the director, Jzsef Kereszturi for +the help in selecting and borrowing the books. + + +Updated editions will replace the previous one--the old editions +will be renamed. + +Creating the works from public domain print editions means that no +one owns a United States copyright in these works, so the Foundation +(and you!) can copy and distribute it in the United States without +permission and without paying copyright royalties. Special rules, +set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to +copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to +protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project +Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you +charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you +do not charge anything for copies of this eBook, complying with the +rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose +such as creation of derivative works, reports, performances and +research. They may be modified and printed and given away--you may do +practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is +subject to the trademark license, especially commercial +redistribution. + + + +*** START: FULL LICENSE *** + +THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE +PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK + +To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free +distribution of electronic works, by using or distributing this work +(or any other work associated in any way with the phrase "Project +Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project +Gutenberg-tm License (available with this file or online at +http://gutenberg.org/license). + + +Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm +electronic works + +1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm +electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to +and accept all the terms of this license and intellectual property +(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all +the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy +all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. +If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project +Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the +terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or +entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. + +1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be +used on or associated in any way with an electronic work by people who +agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few +things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works +even without complying with the full terms of this agreement. See +paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project +Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement +and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic +works. See paragraph 1.E below. + +1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" +or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project +Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the +collection are in the public domain in the United States. If an +individual work is in the public domain in the United States and you are +located in the United States, we do not claim a right to prevent you from +copying, distributing, performing, displaying or creating derivative +works based on the work as long as all references to Project Gutenberg +are removed. Of course, we hope that you will support the Project +Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by +freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of +this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with +the work. You can easily comply with the terms of this agreement by +keeping this work in the same format with its attached full Project +Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. + +1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern +what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in +a constant state of change. If you are outside the United States, check +the laws of your country in addition to the terms of this agreement +before downloading, copying, displaying, performing, distributing or +creating derivative works based on this work or any other Project +Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning +the copyright status of any work in any country outside the United +States. + +1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: + +1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate +access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently +whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the +phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project +Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, +copied or distributed: + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + +1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived +from the public domain (does not contain a notice indicating that it is +posted with permission of the copyright holder), the work can be copied +and distributed to anyone in the United States without paying any fees +or charges. If you are redistributing or providing access to a work +with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the +work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 +through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the +Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or +1.E.9. + +1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted +with the permission of the copyright holder, your use and distribution +must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional +terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked +to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the +permission of the copyright holder found at the beginning of this work. + +1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm +License terms from this work, or any files containing a part of this +work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. + +1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this +electronic work, or any part of this electronic work, without +prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with +active links or immediate access to the full terms of the Project +Gutenberg-tm License. + +1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, +compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any +word processing or hypertext form. However, if you provide access to or +distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than +"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version +posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), +you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a +copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon +request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other +form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm +License as specified in paragraph 1.E.1. + +1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, +performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works +unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. + +1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing +access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided +that + +- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from + the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method + you already use to calculate your applicable taxes. The fee is + owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he + has agreed to donate royalties under this paragraph to the + Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments + must be paid within 60 days following each date on which you + prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax + returns. Royalty payments should be clearly marked as such and + sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the + address specified in Section 4, "Information about donations to + the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." + +- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies + you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he + does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm + License. You must require such a user to return or + destroy all copies of the works possessed in a physical medium + and discontinue all use of and all access to other copies of + Project Gutenberg-tm works. + +- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any + money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the + electronic work is discovered and reported to you within 90 days + of receipt of the work. + +- You comply with all other terms of this agreement for free + distribution of Project Gutenberg-tm works. + +1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm +electronic work or group of works on different terms than are set +forth in this agreement, you must obtain permission in writing from +both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael +Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the +Foundation as set forth in Section 3 below. + +1.F. + +1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable +effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread +public domain works in creating the Project Gutenberg-tm +collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic +works, and the medium on which they may be stored, may contain +"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or +corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual +property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a +computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by +your equipment. + +1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right +of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project +Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project +Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all +liability to you for damages, costs and expenses, including legal +fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT +LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE +PROVIDED IN PARAGRAPH F3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE +TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE +LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR +INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH +DAMAGE. + +1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a +defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can +receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a +written explanation to the person you received the work from. If you +received the work on a physical medium, you must return the medium with +your written explanation. The person or entity that provided you with +the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a +refund. If you received the work electronically, the person or entity +providing it to you may choose to give you a second opportunity to +receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy +is also defective, you may demand a refund in writing without further +opportunities to fix the problem. + +1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth +in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER +WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO +WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. + +1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied +warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. +If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the +law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be +interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by +the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any +provision of this agreement shall not void the remaining provisions. + +1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the +trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone +providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance +with this agreement, and any volunteers associated with the production, +promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, +harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, +that arise directly or indirectly from any of the following which you do +or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm +work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any +Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. + + +Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm + +Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of +electronic works in formats readable by the widest variety of computers +including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists +because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from +people in all walks of life. + +Volunteers and financial support to provide volunteers with the +assistance they need, is critical to reaching Project Gutenberg-tm's +goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will +remain freely available for generations to come. In 2001, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure +and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. +To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation +and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 +and the Foundation web page at http://www.pglaf.org. + + +Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive +Foundation + +The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit +501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the +state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal +Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification +number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at +http://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent +permitted by U.S. federal laws and your state's laws. + +The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. +Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered +throughout numerous locations. Its business office is located at +809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email +business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact +information can be found at the Foundation's web site and official +page at http://pglaf.org + +For additional contact information: + Dr. Gregory B. Newby + Chief Executive and Director + gbnewby@pglaf.org + + +Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation + +Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide +spread public support and donations to carry out its mission of +increasing the number of public domain and licensed works that can be +freely distributed in machine readable form accessible by the widest +array of equipment including outdated equipment. Many small donations +($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt +status with the IRS. + +The Foundation is committed to complying with the laws regulating +charities and charitable donations in all 50 states of the United +States. Compliance requirements are not uniform and it takes a +considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up +with these requirements. We do not solicit donations in locations +where we have not received written confirmation of compliance. To +SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any +particular state visit http://pglaf.org + +While we cannot and do not solicit contributions from states where we +have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition +against accepting unsolicited donations from donors in such states who +approach us with offers to donate. + +International donations are gratefully accepted, but we cannot make +any statements concerning tax treatment of donations received from +outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. + +Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation +methods and addresses. Donations are accepted in a number of other +ways including checks, online payments and credit card donations. +To donate, please visit: http://pglaf.org/donate + + +Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic +works. + +Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm +concept of a library of electronic works that could be freely shared +with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project +Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. + + +Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed +editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. +unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily +keep eBooks in compliance with any particular paper edition. + + +Most people start at our Web site which has the main PG search facility: + + http://www.gutenberg.org + +This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, +including how to make donations to the Project Gutenberg Literary +Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to +subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. + + +</pre> + +</body> +</html> diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..c4c8837 --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #19744 (https://www.gutenberg.org/ebooks/19744) |