diff options
Diffstat (limited to '19744-0.txt')
| -rw-r--r-- | 19744-0.txt | 4133 |
1 files changed, 4133 insertions, 0 deletions
diff --git a/19744-0.txt b/19744-0.txt new file mode 100644 index 0000000..8212672 --- /dev/null +++ b/19744-0.txt @@ -0,0 +1,4133 @@ +The Project Gutenberg EBook of A Mester, by Miklós Surányi + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + + +Title: A Mester + +Author: Miklós Surányi + +Release Date: January 27, 2007 [EBook #19744] +[This file was first posted on November 9, 2006] + +Language: Hungarian + +Character set encoding: UTF-8 + +*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A MESTER *** + + + + +Produced by Tamás Róth and the Online Distributed +Proofreading Team. With special thanks to the library of +Pécs, especially to the director, József Kereszturi for +the help in selecting and borrowing the books. + + + + + + + + + +SURÁNYI MIKLÓS + +A MESTER + +SINGER ÉS WOLFNER KIADÁSA BUDAPEST + + * * * * * + + A MESTER + + REGÉNY + + + IRTA + + SURÁNYI MIKLÓS + + + BUDAPEST SINGER ÉS WOLFNER KIADÁSA + + Fenntartunk minden jogot, a fordításét is. + + * * * * * + + Copyright by Singer & Wolfner, Budapest 1921. + +Budapesti Hirlap nyomdája + + + + +I. + + +Magassága 192 centiméter, vállainak szélessége, mint a bibliai +Sámsoné, heraklesi ökleinek egy csapásával le tudta volna +teríteni a nemeai oroszlánt, combja egy gladiátor erejét, feje +egy óriási gyermek jámborságát, szíve egy imádkozó, bűnbánó, +úrvacsorázó falusi asszonyság puhaságát, szeme egy szerelmes +kislány naiv ábrándozását juttatta eszedbe, ha valaha találkoztál +Dömötör Jánossal, a szobrásszal, az aranyérem és a párisi Grand +Prix tulajdonosával, a negyvenhét éves, őszbecsavarodott, +orgonahangu és mosolygó bajuszú vén polgárral, aki a Zuglói-út +egy fejedelmi pompával, klasszikus izléssel és áhítatos +stilustisztelettel megkomponált villájában lakott, magafaragta +kariatidok által tartott fedél alatt, amelynek timpanonján az +volt olvasható: Sors bona, nihil aliud. + +Dömötör János a hivatalos művészet államilag hitelesített +ranglétráján a legfelső helyet foglalta el, már két év óta +méltóságos úr, főrend, a mesteriskola igazgatója, ámbár a +bürokratikus adminisztrációt nem vállalta, mert gyűlölte az +irka-firkát és hijjával volt a tekintélynek nemcsak a +növendékek, de még a tanárok körében is. Mérvadó helyeken +egyáltalán nem sokra tartották, éppen a hivatalos világ, az +udvar, a kormány és az arisztokrácia részéről mutatkozó elismerés +és az anyagi sikerek miatt. Nem tudjuk, így volt-e ez Leonardo da +Vincivel, aki a Sforzák, Michelangeloval, aki Gyula pápa, +Rubenssel, aki Vincenzc Gonzaga, Dürerrel, aki Miksa császár, +Bernardo Rosselinoval, aki Aeneas Sylvius hivatalos művésze volt, +de tény, hogy manapság a szerkesztőségek és a kritikusi +törzsasztalok nem jó szemmel nézik, akit a nagyok már befogadtak +kegyeikbe. + +Ezt Dömötör is tudta, azért mindig pirulva, bocsánatkérő arccal, +hebegőn és zavartan jelent meg tanítványai és ifjú művésztársai +között; ilyenkor mindig úgy érezte, hogy nagy és neki +felfoghatatlan szellemi óriások között lábatlankodik. Cifra +elméleteiket nem értette és groteszk vázlataikat ijedten +csodálta. A saját fogyatékos akadémiai képzettsége félénkké és +alázatossá tette; mégis akadémikusnak csúfolták, ami valójában +mindig egy csepp büszkeséget ébresztett benne, mert azt gondolta, +hogy igy némi tudományosság hirébe keveredik. Önmagának azonban +bevallotta, hogy Michiels, Semper, Riegl, MaierGraefe, Hildebrand +és Rodin könyveinek majd minden lapján érthetetlen és homályos +sorokra bukkan, amelyeken hiába töri kemény sörtével borított +domború koponyáját. Ellenben egy aktot megmintázni úgy, hogy +abban a csontvázra az izomzat, az izomzatra a zsiradékpárna és a +rostokra, a húsra, a véredényekre az epidermis úgy feküdjék rá, +mint az eleven ember testére: ehhez senkisem értett jobban, mint +Dömötör, a hivatalos művész, az akadémikus. + +Nem csoda, hogy szerény és szűkszavú ember lett így Dömötör, aki +négyszer-ötször megnyalta piros és húsos szájaszélét, míg egy +szót kiejtett előkelő barátai, ragyogóan szellemes kollégái, +finoman csiszolt elméjű és sensitiv modelljei: a mágnásaszszonyok +és dekadens nagyvilági hölgyek előtt, akik mintázás közben +művészettörténeti és esztétikai műveltségük szédítő magasságába +ragadták a hüledező mestert. Minthogy tehát szóval nem győzte, +kénytelen volt szüntelenül dolgozni. Öntötte a portrékat, +aktokat, heroikus csoportozatokat, emlékmüveket és reliefeket. +Közben pedig jókedvűen fütyörészett, örökkön égő szivarját rágta +hatalmas és vakító fogsorával. Vésője alatt szikrázott a +márvány--mert legkedvesebb müveit maga szerette kifaragni--óriás, +bütykös, csontos öklével nyomkodta, döngette, pofozta, simogatta, +cirógatta a vasrácsra vakolt agyagmintát, mint egy boxoló +gladiátor. Ilyenkor kigyúlt alacsony, de boltozatos homloka, apró +szemei allelujáztak a munka boldogságában, rövid sűrü sörtehaja +csapzott az izzadtságtól, szája mosolyra húzódott, arca kipirult +s izgatottan nyalogatta ajkát, amelyre vastagon rárakódott a +gipsz füstölögve porló málladéka. Egy birkózó antik hérosz volt +ilyenkor, aki az anyaggal vív diadalmas csatát: ujjainak ösztönös +mozdulataival, temperamentumának isteni sugallatából, +egyéniségének szent együgyüségével alkot. Ilyenkor nagy, szürke, +bozótos feje, széles orra, vaskos állkapcsa, kurta nyaka, óriás +vállai, izmokkal párnázott domboru háta és oszlopos lábai egy +ősember monumentális sziluettjében jelentkeztek. Ilyenkor némely +impresszionista dáma egyenesen a karjaiba omlott volna, ha +Dömötör János nem a legszemérmesebb és a leggyávább öreg gyermek, +aki valaha mintázófát, vésőt és kalapácsot forgatott a kezében. + +Dömötör János sohasem nyult kézzel a modelljéhez, amióta +megházasodott. Feleségét, Van Roosen Herta bárónőt, a gazdag, +szép és negyvenkét esztendeje ellenére leányos finomságu szőke +kis teremtést oly vallásos áhitattal imádta, hogy más +asszonyszemélyre csak nem nélküli és elvont szobrász-szemmel +tudott rátekinteni. + +Pedig most már a feleségét is csak hetenként kétszer-háromszor +látta bizalmas családi kettesben, ha ugyan bizalmasságnak és +családiasságnak szabad nevezni a reggeli vagy ebéd alatt +eltöltött merev és szertartásos félórát, amit neki ez a majdnem +virággá, vagy középkori szonetté finomodott, idegbeteg és rajongó +kis hiszterika engedélyezett. Eleinte természetesen nem volt ez +így. Öt éve annak. Van Roosen bárónő akkor már elvált asszony +volt. Münchenben látta meg a szobrász egy aktcsoportját: Páris +elrabolja Helénát. Meghallotta, hogy Párist a művész saját +magáról mintázta tükörből. + +--Én leszek a Helénája--kiáltott fel ideges gyönyörtől borzongva +a bárónő és földhöz vágva a Fleurs du Mal-t, úgy találta, hogy +mindennél szebb dolog a ragyogó és erős egészség és hogy a saját +aktija nem sokkal marad mögötte a homérosi Helénának. + +Dömötör mukkanni sem tudott, amikor értesült az asszony +szándékáról. Nem talált szavakat a védekezésre, csak hajlongott, +bólogatott és a szájaszélét nyalogatta. Igy házasodott meg +zavarában Dömötör s arról sem ő, sem a bárónő nem tehet, hogy e +hangulat néhány hónap alatt Heléna impresszionista lelkében +elviharzott. Mégis, valahányszor rágondolt az első hónapok +mithologiai szépségeire, elégülten és önmagát irigyelve suttogta +nedves ajkai között: + +--Megérte az a néhány hónap az utána következő esztendőket is. + +Ezekről az esztendőkről nemcsak beszélni, de gondolkodni sem +szeretett János. Egyetlen nagy, természetes és szinte baromi +lemondással intézte el a boldogtalanságát: ki tehet róla, hogy én +szeretem őt és ő nem szeret már engem? Sors bona, nihil +aliud,--ismételgette magában ezt a fatalista mondást, amellyel +lelkének minden háborgását elsimította. + +Különben is egyszerü és egészséges lelkü ember volt Dömötör, aki +jobb szeretett munka után a műterem sötétjében, vagy erdei séta +alatt pipázva elmélázni, fuvolázni, harmonikázni, sárkányokon, +mesebeli alakokon, óriás embereken, tengeri kalandokon, soha nem +látott groteszk állat-figurákon eltünődni, mint szoknya után +futkározni. Szerette a gyenge, csipős, szénsavval élénkített +homoki bort és a sárga, könnyű sört, amiből szervezete +rengeteget tudott megemészteni anélkül, hogy kedélyét túlzottan +felizgatta volna. Nála a mámor abban jelentkezett, hogy kedve +támadt nagy birkózásokat rendezni, ha találna magához való +rendíthetetlen atlétákat. Szeretett volna oly szépen dalolni, +fütyülni, hegedülni, hogy a kövek is meginduljanak és a szobrok +táncra perdüljenek örömükben. Szeretett volna katona lenni és +csatában verekedni, nagy veszedelmekben emberek életét +megmenteni, hajókat partra vontatni, bikákat megfékezni, +malomkövekkel dobálódzni, cirkuszban láncot tépni, tüzes paripán +nyargalászni, bebarangolni a világot, sárkányok barlangjába +leereszkedni és fenevadaktól a földet megtisztitani, Ha mást nem, +legalább kőből szerette volna mindezeket kifaragni és ilyenkor +halálosan unta a művészi rangjával járó kötelezettségeket. És +unta az asszonyokat, akik néha hizelegtek neki, máskor +kigúnyolták; a művészeket, akik megleckéztették tudatlansága és +szent igénytelensége miatt; házát, butorait és gazdagságát, +amelyet a felesége csapongó fantáziája bujává, terhessé és +kényelmetlenné tett a számára; a hivatalos világ nagyképüségét, +az iskola szárazságát, a nagy urak leereszkedését és a cselédség +arcátlanságát. Unta, gyűlölte, elátkozta az emberek hódolatát, +kiváncsiskodását és bizalmaskodását és összeborzongott, amikor +tárlaton, utcán, szalonokban, még a templomban is utána suttogták +ezt a szót: + +--A mester! + +Ilyenkor megszökött és néhány órára visszaállitotta eredeti énjét +magához való primitiv környezetbe. Elszaladt a Köztemető +tájékára, egy öreg, csendes csapszékbe, amely közel lévén a +sirkőgyárakhoz, mindig tele volt iddogáló kőfaragó-legényekkel. +Odamenekült Dömötör s már útközben felcsillant a szeme arra a +gondolatra, hogy ejnye a mindenségit, ha jó szerencséje és keze +ügyessége cserben nem hagyja, ma délután háromszor egymásután +kilenc babát üt le a kuglizóban. + +Meg kell ezek után őszintén vallanunk, hogy az ő lelke nem volt +nagy szenzációkra, tragikus szenvedésekre, vagy az önelemzés +mártiromságára való. A saját egészségének örök forrásából +táplálkozva, vágyai messze mögötte maradtak a lehetőségeknek. Ne +szépítsük a dolgot, parasztember volt Dömötör, egyszerü, de +zseniális paraszt, akinek egész idegélete leegyszerüsödött a szép +formák és a megrögzitett emberi mozdulatok másolásához. Ha nem +lett volna művész, akkor lovakhoz, ökrökhöz, buzához és +kukoricához tapad minden csápja a benne viruló természetes +ösztönöknek. Ezt pedig a földből, levegőből, erdőből, patakból és +az édes szüleinek piros paraszt véredényeiből szívta magába +csecsemő gyermek és suhanc legényke korában. + + + + +II. + + +Erdélyben, Gyergyószentmiklóson született s már gyermekkorában +csodájára jártak a falubeliek.--Olyan ökle van, mint egy +medvebocsnak--mondták rá az öregasszonyok, akik tulozzák ugyan a +dolgokat, de nem szépítik az igazságot. Vaskos, formátlan és +kissé együgyü arckifejezésü legényke lett Jancsiból, aki tíz +esztendős korában már a kovács mellett fújta a tüzet s +irgalmatlanul szorította markával a lovak bokáit, amikor rátették +a vasat. A legnehezebb kalapáccsal úgy csapkodta az üllőt, hogy +az egész kovácsműhely rengett,--az ifju Vulcanos dolgozhatott ily +heroikus jókedvvel, amikor a Kentaurokat patkolta az Olympos +völgyeiben. János azonban mégsem maradt kovács, pedig bizonyos, +hogy e téren is jelentékeny hírnévre tesz vala szert óriási ereje +és kezének ritka ügyessége miatt. A gigantikus testben ugyanis +finom és álmodozó gyermeklélek pihegett. Nem félt a legvadabb +ménektől és megbirkózott a legsulyosabb pörölyökkel is; de nem +mert szemükbe nézni a hetyke és kacér kis parasztlányoknak és +könnyekig elérzékenyedett egy históriás ének hallatára. Órákig +elbámészkodott a vásárosbódék olajnyomatain és porcellánfiguráin; +úgy szerette a virágokat, mint egy szerelmes hajadon; képeskönyv, +mézeskalács-szentek, faragott botok, festett cserépedények, +figurás tajtékpipák leirhatatlan lelkesedésre hangolták és +megrikatta az orgonaszó a templomban. Gyakran elbujt a kovács +szérüskertjében és agyagból, fából, kenyérből, ablakos tótok +gittjéből alakzatot formált a maga mulatságára. Végre is +otthagyta a mesterségét és a gyergyói agyagipari iskolába +kéredzkedett. Apja is ezermester, fafaragó, rejtélyes elméjü +székely; anyja finom ételek készítője, álomfejtő, mesemondó, +előimádkozó, ezerjófüves asszony: nem csoda, ha a gyermeknek +inkább kedve telt cifra tálak, korsók, cserépedények, agyagvázák +készítésében, mint lovak patkolásában. Az iskola igazgatója már a +második esztendőben felvitte Pestre. Csodagyermek gyanánt +mutogatták. Csak úgy fejből, percek alatt a legcsodálatosabb +figurákat gyúrta ki az agyagból. + +Itt mód felett megtetszett neki a Kerepesi-temető tájékán +letelepedett sírkőfaragók élete. Otthagyta az iskolát, hátat +fordított a csodagyermek minden dicsőségének és kőfaragólegénynek +állott be Piacella Virgil mester műhelyébe. Itt ismerte meg az +anyag sokféle fajtáját, a márvány, a homokkő, a gránit legbensőbb +titkait, szín, keménység, finomság, erő, optikai és hangulati +hatások tekintetében. Rájött, hogy másmilyen kő kell egy ifjú +szűz és egy görnyedő munkás, vagy egy marcona katona figurájához. +Mindent meglátott, megérzett, kitapasztalt, ami a mesterséghez +szükséges. Mert éjjel-nappal dolgozott. Közben meghallotta, hogy +a kőfaragást Olaszországban sokkal jobban értik, mint akárhol a +világon. Elkószált Olaszországba. Végigbarangolta a lombárdiai +temetőket s leszállt a márványbányákba, hogy a maga két hatalmas +karjával fejtse a követ. + +--A kőnek is van lelke, jelleme és szerelme, öröme, fájdalma és +szeszélye--mondogatta szószerint értelmezve a saját szavait.--Én +ismerem a követ, a mindenségit,--tette hozzá önérzetesen s erre +volt legbüszkébb egész életében. + +Legjobban szeretett volna mindvégig kőfaragó maradni és keze +alól, minta nélkül, a maga esze-szíve, lobogó fantáziája után +egyre-másra nőttek volna ki a Madonnák, Piéták, búsuló szentek, +fáklyás angyalkák és pihenő oroszlánok. + +--De így mégsem mehet tovább, kár az ily tehetségnek +elkallódnia--erőlködtek barátai, csodálói és protektorai és a +legényt elvitték Bécsbe, hogy megtanítsák az alkotás titkaira. + +Ekkor már a harminc felé járt az óriás testű, csecsemőlelkű és +áhítatos szívű öreg kőfaragólegény. + +Bécs. Itt úgy járt a székely parasztfiú, mintha egy Luther +korabeli német szerzetes, egy 1550 előtti angol kurta nemes, vagy +Rabelaisnek kortársa, egy faragatlan francia katona becseppent +volna a Mediciek udvarába. Amaz holtra rémült Accolti Bernát és +Fregora Constanza asszony, Macchiavelli és Aretino körmönfont, +szellemes és finom élcelődéseitől, a tonus emelkedettségétől, az +evés, tánc és zenélés eleganciájától, a társasági +illemszabályoktól és a csiszolt erkölcsök számtalan +tilalomfájától; Dömötör János pedig, aki ösztöndíjai, sikerei, +bőven hulló honoráriumai révén a Hellmer-iskola legjobb +társaságába keveredett, színházba és éjjeli mulatóhelyekre, a +Práterbe és bádeni kirándulásokra vetődött, szép kétszobás +lakásban lakott, reggelijét tükrös-márványos, freskós, +bronzportálés kávéházban költötte el,--szívdobogva, ijedt +lélekkel ténfergett az új környezet kényelmetlen és kimért +szokásai között. + +Ahogy végighallgatta kollégáinak könnyed és tartalmas csevegését, +a tanárok mély járatú fejtegetéseit, összeszorult a szíve a maga +faragatlansága és tudatlansága miatt. Beismerte, hogy a szállodák +és éttermek pincérei, a tánctermek kis táncosnői, a virágárus +lányok és az olcsó modellek magasan felette állanak az ő +gyergyószentmiklósi modorának. A magyaron kívül egyetlen nyelvet +sem értett, kivéve husz-huszonöt útszéli és kocsmai olasz és +német kifejezést. Magyar lapokat olvasgatott, de mindig elakadt a +lélekzete, ahogy az újságok hasábjairól egy szédületesen +komplikált és finoman elrendezett társadalmi, politikai és +tudományos világ meredt feléje. Alig lehet elképzelni, mily +megdöbbenés fogta el, amikor megtudta, hogy az állami életnek +minő bonyolult a gépezete, mily sok statisztikai, gazdasági és +történelmi ismeretre van szükség, hogy valaki a legkisebb +kérdéshez hozzászóljon. Nem csoda, ha azt hitte, hogy az újságok +minden sorát európai lángelme, egyetemi tanár, akadémikus, vagy +polihisztor öreg bölcsész írja. Az ujságokból jött rá, hogy neki +sejtelme sincs a börzéről, a hitelügyi, ipari, kereskedelmi +berendezkedések elemeiről, hogy sohasem hallott semmit a +közlekedési eszközök technikájáról, legkisebb ismeretei sincsenek +az orvosi, lélektani és fizikai tudományok területén, nem érti a +szakkifejezéseket és latin idézeteket, nem jártas a színház, +táncművészet, divat, társasági szokások titkaiban és hirét sem +hallotta az archeológia, stilusismeret, bútorok, ékszerek, ruhák, +toilette-eszközök tudományának, amiről pedig még a modell-lányok +is úgy beszéltek, mintha édesanyjuk tejével szívták volna magukba +annak ismeretét. A perzsaszőnyeget nem tudta megkülönböztetni a +német gyárak teppichjeitől, az irodalmat a modern színművektől, +Ruskint a praerafaelita művészettől, az urat a milliomostól, a +szocialistavezéreket a szocializmustól, a riportereket a notorius +hazudozóktól, a kritikusokat a nagyképű csizmadia legényektől és +a secesszionistákat a széllel bélelt lakásberendezési +ügynököktől. Sajnos, Dömötör János csaknem harminc éves volt már +s még nem ivott Cliquot-t, nem látott orosz balletot, nem volt +spiritiszta szeánszon, nem ült automobilon és nem lévén +uriasszony szeretője, nem szagolt még levendula-illatot párisi +csipkefehérnemün. + +Dömötör látta, hogy az ő fantáziáján kívül van egy széles és +ragyogó világ, amelynek csak a kerítésén pillanthat be néha, de +magáévá nem teheti sohasem. Ez nem bántotta túlságosan, de +félszeggé tette és zárkózottá. A nagy stílust nem szerette és nem +kívánta, de a maga kicsinyes kedvteléseit, polgári szokásait és +naivitásait restelni kezdte. Fogta a könyveket s kiteregette maga +előtt, hogy felhabzsolja tartalmukat; csak gyötrelmet és még +nagyobb félénkségét merített azokból. Nekifeküdt hát a munkának, +hogy annak boldogságával és dicsőségével ellensúlyozza társadalmi +fellépésének és tudatlanságának goromba fogyatkozásait. A +könyvekből csak szavakat olvasott, de a munka derekasan haladt +előre és két esztendő múlva kijelentették róla, hogy a legnagyobb +szobrászok géniusza vajudik a műveiben. + +Egyebekben boldoggá tette, hogy csak tisztelői, csodálói és +barátai vannak s egyszerű paraszti modora nem árt a nimbuszának +és szavai helyett aktjait és kompozicióit mérlegelik. Mindenki +szerette s ennek ő tiszta szívből örvendezni tudott, nem +gondolván arra, hogy a talentumokat mindenki támogatja addig, +amig felülről kezelhetik és hátára kapaszkodva, vele szemben a +protektort játszhatják. + +És eközben eljött az asszony is. Nórának hívták, rajongó, +hibátlanul szép, ragyogó fekete szemű, de tehetségtelen kis +szobrászleány volt, aki egyenesen felkínálta neki az első +szerelem égi ajándokát. Róla mintázta európai hirü alkotását, +Nausikaat, amint Odysseus előtt a tenger partján megjelenik. +Ekkor fogamzott meg elméjében, hogy domborműben illusztrálja majd +e homerosi kalandor naiv hőstetteit, amelyek az ő gyermekded +kedélyét mindennél jobban érdekelték. + +A szobrásznövendék Nóráról mintázta első remekművét, de többé +sohasem merte modellnek használni szerelmét. Oly magasra emelte +őt áhítatos rajongásában, hogy elrémült attól a gondolattól: a +világ szájtátó bámulásának kitenni az imádott test intim titkait. +A férfi féltékenysége bizonyára nem egy remekműtől fosztotta meg +az emberiséget, de Dömötör azt tartotta, hogy a művész minden +dicsőségénél többet ér, hogy Nóra szépségének misztériuma egyedül +csak az ő számára nyilatkozik meg. Mikor aztán Nóra kiszakadt a +Hellmer-iskola kötelékéből, Dömötör szomorúan utrakelt, hogy +Párisban, Rómában és a görög földön tanulmányozza az antik +szobrászatot. Most, hogy már nem látta, hideg fejjel tudta +rekonstruálni Nóra testének klasszikus szépségeit és belevitte +azokat az antik istennők elgondolásába. Úgy érezte, hogy most, az +elviharzott szenvedélyek után, tökéletesebben látja az élő +remekművet is. Rájött, hogy a nagy művészethez szükséges a +szerelem; de az is kell, hogy a szerelem már a múlté legyen a +remekművek születése alkalmával. Igy van ez minden művészetnél, +kivéve talán a zenét. Ámbár ki tudja? Minden ember egy +individuális kis világ és bolond az, aki az összes teremtményeket +közös törvény alá akarja vonni az ő gőgös tudákosságában. + +Az bizonyos, hogy Dömötör János hamar európai hírű szobrász lett. +Hazahívták Pestre, a kormány kinevezte professzornak, a király +rendjelekkel tüntette ki, de a művész legjobban annak örült, hogy +özvegy édesanyját felhozathatta Gyergyószentmiklósról és +vasárnaponkint, mint a müncheni Stuck, cilinderbe, fekete +redingotba, lakkcipőbe gavallérosan kiöltözködve, megsétáltatta a +fejkendős, feketeruhás, pápaszemes, szelíd öreg parasztasszonyt a +dunaparti korzón és a Stefánia-út lombjai alatt. + +Öt évig tartott ez az idillikus élet, akkor a gyenge, beteges +anyóka kivonult az antik istenek, középkori szentek, történelmi +héroszok, államférfiak és mágnásasszonyok márványképmásai közül, +ki a Kerepesi-temetőbe. A művész stilizált falusi feszületet +állított a sírdombja fölé, olyant, aminő Gyergyószentmiklós +határán, az út keresztezésénél állott, sovány, vérzőfejű, +töviskoronázott, kecskeszakállas Krisztussal, amint lába alatt a +názáreti Mária zokog a fájdalomtól. Máriában az édesanyja +vonásait örökítette meg, gyermeki áhitattal úgy vélvén, hogy +nincs méltóbb emberi lélek, aki az Úr lábánál helyet foglalhatna, +mint az ő szerelmes szülője. + +Ez volt az első szobra, amelyben az emberek, különösen kartársai +és a kritikusok, számos feltünő és sajnálatos hibát fedeztek fel +és gáncsolni sem átallották az alkotóját. + +--A Mestertől bizony többet várt volna az ember. A Krisztus +határozottan csúnya, Mária pedig unalmas. + + + + +III. + + +János tehát szédítő gyorsasággal haladt a siker meredek +országútján felfelé, fel egészen a Van Roosen bárónő szerelméig, +a zuglói villáig,--a fejedelmi vagyon, a dicsőség és a kortársak +ébredő irigységének, az ifjú és improduktív esztéták +lekicsinylésének zenitje felé, Dömötör maga is megdöbbent, néha a +saját nagyságától és homályosan érezte, hogy a talentum, mihelyt +ledobja hátáról a rákapaszkodott protektorokat, kezd +ellenszenvessé válni és kihívja maga ellen a gyűlöletet. Pedig +mindent elkövetett, hogy elkerülje a feltűnést és rendes ember +legyen, ahogy azt a nagy Ruskin előírja. Belátta, hogy +legokosabb, ha az ember jegyzőkönyvet tart magának és minden +reggel beirja a naplójába: hányadika van és esik-e az eső; simára +fésüli az erkölcseit; előbb a mellényét húzza fel és csak aztán a +kabátját; naponta néhány juhbőrbe kötött könyvet vásárol és +szivarját nem az égő végével fogja a szájába; csinos ruhát hord +és kifújja az orrát, ha náthás. + +Mindezeknél fogva egymást érték a nyakába zúduló kitüntetések és +egy este a szépművészetek minisztere magához hivatta és közölte +vele, hogy megkapta a szükséges szavazatokat az akadémiai +tagsághoz. + +Dömötör, aki egyszerű lelkű férfiú volt, a gáncsot fájó szivvel, +az elismerést ujjongó örömmel szokta elfogadni. Nagyboldogan +ballagott hazafelé, mint egy mámoros gyermek az első csók után. +Sírni, dalolni, ölelkezni, verekedni, duhaj táncot járni, az +egész világot boldoggá tenni--ezt szerette volna Dömötör s +majdnem fülébe súgta a sarkon gesztenyét árusító kofaasszonynak: +akadémikus vagyok, lelkem és sietek hírt vinni erről a +feleségemnek. + +Először tehát arra gondolt, hogy a jó hírrel feleségéhez, Van +Roosen bárónőhöz szalad. De eszébe jutott, hogy az most az olasz +konzul estélyen szórakozik. Valaki előtt pedig ki kell öntenie +boldog büszkeségének túláradó serlegét. Szívéhez legközelebb +állott a Köztemető-úti korcsma, Piacella úr és derék kőfaragó +legényei. Kocsiba vágta magát és 15 perc múlva mindenki tudta a +vendéglőben Dömötör szobrász tudományos karrierjének +szenzációját. + +--Éljen a Mester!--harsogta a kőfaragók kórusa és temérdek erős +aszubor került ez alkalommal a tarka abrosszal leterített hosszú, +keskeny asztalokra. + +--Sors bona, nihil aliud--védekezett Dömötör szerényen és +zavartan elkérkedett küzdelmes fiatalságával s az egyszerű +kézműves tisztességét fölébe helyezte a hiu sikerek bizonytalan +dicsőségének. + +--Labor omnia vincit,--fitogtatta klasszikus műveltségét és +helyet foglalt az asztalfőn, a zöld zsalugáteros, rezedás, +muskátlis és árvácskás ablak alatt, kigombolta mellényét és +hosszúszárú pipára gyújtott. + +--Hallom, hogy sztrájkra készülnek a kőfaragók?--kérdezte +szemrehányólag a legényektől.--Hej az én koromban máskép +csináltuk a dolgot. Reggel öt órakor már munkában izzadtunk és +este az Angelus szólított haza vacsorához. És a Krisztusok, +Máriák, fáklyás ifjak és gyászoló oroszlánok úgy nőttek ki a +márvány- és homokkő-kockákból, mint erdőben nyári eső után a +gomba. És nem tudtuk, mi a szociális osztály-öntudat, ki volt +Marx és hogy kevesebbet is lehet dolgozni, mint napfelkeltétől +napnyugtáig. + +A kőfaragók ittak és iparkodtak gúnyos és fölényes arcot vágni e +szellemtelen és maradi beszéd hallatára. Szemükben azonban titkos +meghatottság ragyogott és nyeldeklőjük kiszáradt arra a +gondolatra, hogy a szobrász valaha épp úgy véste a feliratokat, +mint ők s ma az ország egyik leghíresebb embere, akinek +automobilja és főúri palotája van és méltóságos úrnak hívják a +cselédei. Ezt érezték a szobrászlegények, ámbár sohasem hallottak +Tarde: Társadalmi capillaritas cimű munkájáról. Hiába, a +kőfaragólegények még a társadalmi osztályöntudatról, a proletárok +világszolidaritásáról és a munkabéremelésre irányuló gazdasági +harcról is lemondanak, ha arról van szó, hogy belőlük erős +akarattal szobrászművész, vagy esetleg sírkőgyáros is lehet. +Vannak kőfaragólegények, akik még a termelési eszközök közös +tulajdonbavételét is arra akarják felhasználni, hogy maguknak +külön előnyöket, kiváltságokat és gazdasági monopóliumot +szerezzenek. Ilyenek a kőfaragók s ebben nagyon hasonlítanak a +kőmivesekhez, a vasesztergályosokhoz, a társadalomtudományi lapok +szerkesztőihez, a politikusokhoz, a kereskedőkhöz, a +földbirtokosokhoz és a papokhoz. + +Dömötör János szociológiai elveit nyiltan csak Piacella Virgil, a +sírkőgyáros helyeselte. Egyebekben azonban korántsem volt Dömötör +személyétől annyira elragadtatva. Ez a zsugori és fenhéjázó olasz +fiatal korában maga is szobrászművésznek készült, de álmait fel +kellett cserélnie a sírkőgyáros számtalan milliójával. A +milliókat rendjén levő dolognak tekintette, de az egész világot +felelőssé tette azért, hogy benne a legnagyobb szobrász-lángelme +veszett el a sors mostohasága, a milliók s az emberek irigykedése +miatt. Dömötört is vetélytársának tekintette, bár elismerte, hogy +van egy ritka jó tulajdonsága: rendesen fizet és alku nélkül, ha +agyag vagy gipszmodelljeit faragtatja. Ám ahol csak tehette, +célzásokat ejtett el arról, hogy Dömötör végre is mindent a +feleségének köszönhet. + +--Van Roosen bárónő hozza a milliomos megrendelőket, az +arisztokrata műgyűjtőket, a külföldi dámákat, az állami +megrendeléseket, mert Dömötör ugyan elsőrangú mesterember, baromi +szorgalmú iparos, valóságos gyárimunkás, gipszhordár, +márványfaló, öntőmester ... mester, az ám a teremtésit, igazi +öntőmester ... a fiam nagyszerűen megállapította, hogy +tulajdonképpen nem is művészet, amiben Dömötör mesterkedik, de +... Olyan az, mint a számolóbűvészek, táncakrobaták, céllövők és +zenevirtuózok produkciója: egy agybeli részleges tulfejlődés +eredménye, egy tehetségtelen ember brilliáns ösztöneinek +kicsapongása. A hüvelykujja, az teremti az ő alkotásait, a hogy +Garibaldi fiam kifejezi magát. + +Piacella mester, látva, hogy a kőfaragólegények mily áhitattal +tekintenek Dömötörre, most is helyénvalónak találta megjegyezni: + +--Ránkférne már, hogy hajtásokat, friss rügyeket és ragyogó +tavaszi lombozatot kapjon a képzőművészet elaggott, korhadó fája. +Én amondó vagyok, hogy a fiatalságé a jövő. Fiam, Piacella +Garibaldi, most olyan eszméket ... + +Dömötör igazat adott a gazdag sírkőgyárosnak, csak hozzátette: + +--Dolgozni kell, barátom, dolgozni, mint az igavonó baromnak. + +És eszébe jutván, hogy egy megkezdett mintáját elfeledte nedves +ronggyal letakarni, sietve kifizette borát és eltávozott. + +Amikor künn volt az ajtón, Piacella Virgil halkan odadörmögte az +első segédjének: + +--Dolgozni kell, az igaz. De aggyal kéne dolgozni, ideákkal és +eszmékkel, a teremtésit neki. Nekem is volnának eszméim. Csakhogy +az én öreg oldalbordám, az Isten bocsássa meg neki, többre +becsüli a hájaspogácsát és szilvóriumot, mint a konzulok és +miniszterek barátságát. Ez az én bajom, öcsém ... + +Dömötör pedig gyalog baktatott hazafelé, mert útközben ki akarta +eszelni, hogy mint meséli el feleségének az akadémiai +kitüntetést. Egy fordulónál kopottas, sovány fejkendős asszonynak +majdnem a sarkára lépett. Az asszony mellett kis gyermek +tipegett, sírva, szepegve, könyörögve, hogy nem birja tovább, +vegye föl az anyja, vagy adjon enni, vagy fektesse le, mert +fáradt, mert éhes, mert beteg ... Dömötör mérhetetlenül fájdalmas +keserűséget és szánalmat érzett fölszaladni, kiterjeszkedni, +elhatalmasodni a szívében, hogy amikor ő akadémikussá lett, akkor +egy szegény kölyök leroskad a nyomorúságtól, mert a sok batyútól +nem jut neki már helye az anyja karjain. Körülnézett, hogy kocsit +fogadjon neki, kocsinak híre-hamva sem volt, káromkodott egyet, +mert nem bírt a jóságával, aztán kapta magát, fölmarkolta a kis +emberkét, óriás karjára vette és nyájasan, szégyenkezve +mentegetőzött az asszony előtt. + +--Édes lelkem, engem ma beválasztottak az akadémiába, hadd vigyem +egy kicsit a porontyot. + +Az asszony azt gondolta, hogy az urak bolondságaiból, lám, néha +jócselekedet is kivirágzik, hagyta tehát a dolgot és szótlanul +ballagott a csecsemőt vivő Nagy Kristóf oldalán. Dömötör közben +megbánta, hogy akadémikus mivoltával kérkedett, ennélfogva +magyarázatul hozzátette: + +--Sors bona, nihil aliud. + +--Ugy van--bólintotta a menyecske, aki szót sem értett a +magyarázatból, de boldog volt, hogy fia az öles férfiú karján +elszenderedett. + +A Hermina-út sarkán azonban váratlan katasztrófa történt. Egy +bizonytalan járású, halkan káromkodó kopott munkászubbonyba +ütköztek bele, a zubbonyból fölvetődött egy sápadt arc, az arcból +két villogó szem, a szemekből kilobbant a meglepetés, a gyanú, a +düh és a bosszú és az asszony elsikoltotta magát. + +--Jézus Istenem, az uram! + +Dömötör majdnem kiejtette kezéből a gyereket, a férje pedig +elordította magát: + +--Megcsíptelek benneteket, dögök! + +És becstelen nőstény-kutyának mondta feleségét, aki éjjel a +szeretőjével csavarog. + +--Most már tudom, hogy ki az apja ennek a kukacnak--üvöltött +magánkívül és fölemelte öklét, hogy Dömötör arcába sújtson +veszett haragjában. + +Dömötör a bal karjában a gyereket tartotta, jobbjával pedig +elhárította az ütést. Ám, szerencsétlenségére nem a nemeai +oroszlánnal, csak egy részeg cementmunkással állott szemben és +gigantikus öklével oly erősen markolta meg a feléje sújtó +karcsontot, hogy az összeroppant. + +--Gyilkos! Segítség!--ordított a fájdalmában tehetetlenül vergődő +ember, jött az őrjárat, s Dömötört, a nőcsábítót, az utonállót, a +gyermekrablót, a gyilkos merénylőt bekisérte a rendőrségre. + + + + +IV. + + +--Neve? + +--Dömötör János. + +--Kora? + +--Negyvenhét. + +--Vallása? + +--Római katholikus. + +--Lakása? + +--Budapest, Zuglói-út 2. + +--Ágyrajáró? + +--Nem kérem, saját lakásom van. + +--Foglalkozása? + +--Szobrász. + +--Sírkőfaragó? + +--Igen, az is, könyörgöm. + +--Gazdája van? + +--Magamnak dolgozom. + +--Irja csak: munkanélküli!--diktálta az ellenőr, a rendőri +őrszoba vezetője, széleshomloku, vörösorru, dohányos bajuszú, +recsegőhangu Cerberusa az igazságszolgáltatásnak, a köztemető +környékén.--Munkanélküli csavargó kőfaragólegény, állítólag +Dömötör János --szótagolta hivatalos haraggal a jegyzőkönyvvezető +napidijas--(majd meglátjuk, igazat mond-e a jó madár) ma éjjel 10 +óra 30 perckor orvul megtámadta Vékony György betonmunkás +feleségét, aki három éves Sári leányával gyanútlanul (írja: +gyanutlanul) ballagott hazafelé. + +--Igy volt az, asszonyság?--fordult a sarokban szepegő anyához az +ellenőr. + +--Igy volt, instálom--könnyezett a csinos arcu, halavány szőke +menyecske és védőleg vonta magához a gyermekét. + +--A támadás gyermekrablási szándékból történt, amit az is +bizonyít, hogy a később helyszínen megjelenő törvényes apát, +Vékony György betonmunkást (lakik Héthársi-út 4.) ökölcsapással +hátulról orvul leütötte, úgy, hogy annak a mellékelt orvosi +látlelet szerint nyolc napon túl gyógyuló felkarcsonttörést és +zúzódást okozott. Igy volt ez, Vékony? + +--Igy volt, instállom--sziszegte a megsérült munkás és Dömötör +felé köpött tehetetlen indulatában. + +--No, ez rendben van--mondta az ellenőr a fölháborodás, a harag, +a fenyegetés és a hatalmaskodás húsz év óta begyakorlott +hangsúlyozásával.--Magánvád folytán megtesszük ellene a +följelentést éjjeli csendháborítás, személyes szabadság +megsértése, utcai botrány okozása, gyermekrablás kísérlete, +súlyos testi sértés és szemérem elleni vétség elkövetése miatt. + +A szobrász az utolsó szavak hallatára riadtan fölütötte a fejét. +Érezte, hogy a sor elején felsorolt vétkekben --ha úgy vesszük, +valamennyire, legalább a látszat szerint--hibás. De az egésznek +mi köze a szeméremhez? Ez ellen protestálni próbált. + +--Hallgasson, vén csirkefogó--üvöltött rá a rendőrellenőr,--azt +hiszi, nem tudjuk, hogy útközben erkölcstelen ajánlatokat tett az +asszonyságnak? Ugy-e Vékonyné? + +--Igenis, instállom,--könnyezett a menyecske és szép, nagy kék +szemét fájdalmasan az urára emelte --pedig semmivel sem +szolgáltattam rája okot. + +--Elég!--ordította a rendőr és legényeivel egy kétlépés széles és +háromlépés hosszú cellába vitette a művészt.--Majd holnap reggel +átkísérik a főkapitányságra! --kiáltotta utána fenyegető hangon. + +Itt aztán magára maradt a szobrász, Dömötör János őméltósága, a +Grand prix és a nagy állami aranyérem tulajdonosa, akit a +Tudományos Akadémia néhány nap múlva tagjai sorába választ a +kultuszminiszter javaslatára. Köszönhette ezt annak, hogy puha +inge és borzas olasz kalapja, nagy, szélestalpu cipője és szürke +felleghajtója hasonlatossá tette őt a környéken lézengő +kőfaragólegényekhez. Köszönhette annak, hogy hirtelen +megrökönyödésében elfelejtett hivatkozni jó barátaira, a +belügyminiszterre és a főkapitányra; hogy nem kiabált +hangosabban, dühösebben, élesebben, mint a rendőrellenőr s +merthogy tiszta, gyermekes, megilletődött szívében megállott a +vér, arra gondolva, hogy milyen botrányt csinált az ostoba +fejével, hogy nyomorékká tett egy kétkezéből élő munkásembert és +rossz hírbe hozott egy ártatlan kékszemű menyecskét ... Mire +eszébe jutott, hogy talán védekezni is lehetne, már késő volt, +ott állt a szoba sarkában egy gyuladt szemű zsebmetsző és egy +rongyos szoknyáju, rosszszagu utcai leány társaságában, akik +torkuk szakadtából röhögtek rajta és komisz öreg szoknyavadásznak +csúfolták jókedvükben. + +Néhány percig szótlanul állt ott és az undorodás testi +rosszullétében azt sem tudta, mitévő legyen. De aztán eszébe +jutott felesége, van Roosen bárónő és kimondhatatlan fájdalom +szúrta át a szívét. Mit gondol majd róla az az asszony? + +--Eh, ez így nem mehet tovább--gerjedt föl lelkében a +méltatlankodás és elhatározta, hogy nem tölti itt az éjszakát. +Kimegy a rendőrellenőrhöz és igazolja magát. Jöjjön, aminek jönni +kell, de legalább otthon várja meg, míg az igazságszolgáltatás +szörnyű gépezete megindul s végighengereli az ő keserű és +szerencsétlen lelkét. + +--Dömötör János, szobrászművész vagyok, most választanak be az +Akadémiába, engedjenek szabadon. Majd holnap jelentkezem a +főkapitány úrnál--harsogta oroszláni hangján türelmetlenül, +méltatlankodva és elkeseredetten.--Engedjenek haza, a mindenségit +... + +És súlyos öklét rátette a kilincsre, amely zárva volt, de ilyen +gigantikus nyomásnak nem tudott ellenállni. Az ajtó kifordult a +sarkából és bezuhant az őrszobába. A pihenő rendőrök fölugráltak, +fegyverük, után kapkodtak, fölcsavarták a villamoskörtét, +össze-vissza futkostak a szobában, sípjukba esztelenül +belefújtak, káromkodtak és az asztal alatt fölállított szódavizes +üvegeket nagy csörömpöléssel fölrúgták. + +--Hej, szökni akar a gazember! Segítség! Gyilkos! --sikongatott a +rongyos szoknyáju, sárgahaju némber a sarokból.--Fogják meg a +szökevényt!--kurjantott lelkesen a zsebmetsző és felhasználva a +zavart, kereket oldott és megugrott az őrszobából. + +A rendőrök ezalatt rávetették magukat Dömötörre, puskatussal +agyba-főbe verték, leteperték és összekötözték. Mikor ott feküdt +a padozaton, néhányat még rúgtak rajta, aztán otthagyták +megkötözve, ütlegektől elborítva ... + +Igy gyötrődött János másnap reggel nyolc óráig ... Eleinte apró +sárga szemeiből súlyos könycseppek gördültek alá; szíve +kimondhatatlanul fájt szégyenében és elkeseredésében; az +ütlegeket föl sem vette, de a sors otromba igazságtalansága +halálosan megsebezte a lelkét. Később azonban csendesen +elmélkedni kezdett. + +--Ez már sokkal több, mint amit együgyű jóhiszeműségemmel, gyáva +megrökönyödésemmel és meggondolatlan hevességemmel kiérdemeltem. +Tehát vége is van a kellemetlenségeknek. Holnap jön a +kimagyarázkodás és én is, meg a feleségem is jót nevetünk a +sikerületlen kalandon. + +Amikor később megint sajogni kezdett a szíve táján és +felágaskodott az önérzete, a hiúsága, a szemérmes polgári +tisztességérzete, amikor eszébejutott széles, puha, ruganyos és +tiszta ágya, amely után minden csontja sóvárogni kezdett, újra +megvigasztalta magát. + +--Baj, baj, nagy szerencsétlenség, de nem történhetett volna +rosszabbul is? Tegyük fel, hogy annak az embernek, Vékonynak, +vagy hogy hívják, revolver van a zsebében s azzal lepuffant, mint +egy kutyát? Az ember soha sem tudja. Hanem az bizonyos, hogy +igaza van a feleségemnek: mindenki csak a maga rangjához való +helyen, környezetben, időben mutatkozzék. Tulajdonképen mit is +keresek én a kőfaragók kocsmájában, vagy ha már nem tudok +leszokni róla, miért nem járok éjjel autón vagy bérkocsin? Igaza +van a feleségemnek! + +És már csak önmagára tudott haragudni, ámbár később eszébe +jutott, hogy az ember, hiába, soha sem lehet elég óvatos. Ez +éppen olyan elemi csapás, mintha Ruskin, vagy Tolstoj, vagy Payot +feje fölött lecsapott volna a mennykő ... Vajjon mit +tanácsolnának ezek az urak: ily esetben mi a kötelességük a +művészeknek? + +Amire kivirradt a reggel, Dömötör szelid rezignációval adta magát +át a sorsnak és némán, bűnbánóan és megtisztult lélekkel ült a +tolonckocsira, amelyen a főkapitányságra szállították. + +Alig vette észre, hogy ott áll két rendőr között az ügyeletes +kapitány előtt. + + + + +V. + + +--Neve? + +--Dömötör János szobrászművész, a mesteriskola igazgatója. + +A rendőrkapitány, akinek keskeny arcán a kielégítetlen igények, +az el nem ért vágyak és a meg nem valósított illúziók halvány +rózsái égtek, aki jól szabott, puha és elegáns egyenruhájában +bizonyára nagyon tetszett a nőknek, aki kínosan ápolt körmével +eddig szórakozottan vakarta az állát, most hirtelen felugrott s +könnyedén megtalálta azt a gesztust, amellyel végét veti a +szituáció kínos voltának. + +--Maguk kimehetnek--parancsolta a rendőröknek. Aztán Dömötör felé +fordult: + +--Az Istenért, méltóságos uram, hogy kerül ön ide? + +A szobrász szeliden mosolygott. + +--Tessék a jelentést elolvasni. + +A kapitány sebtében végigfutotta a rendőrellenőr jelentését. +Aztán elmosolyodott, gyengéden és elegáns bizalmaskodással +megfogta a művész karját s a divánra ültette. + +--Oh ezek a tökfilkók!... Nem is képzeli a Mester, mily sok bakot +lőnek e faragatlan, hiú és hatalmaskodó bugrisok. + +Aztán felemelkedett helyéről s mint egy tisztelgő küldöttség +szónoka, a művész elé toppant: + +--Méltóságos uram! Mielőtt jelentést tennék felettes hatóságomnak +és a hibás rendőri közegeknek nemcsak alapos kitanítását, de +egyben példás megbüntetését is indítványoznám, aminek, szent +meggyőződésem szerint, meg is lesz a kivánt eredménye, arra kell +kérnem önt, hogy csekélységemtől méltóztassék elfogadni a +bocsánatkérést, amelyet a megtévedt rendészeti szervezet nevében +ezennel tiszteletteljesen van szerencsém fölajánlani. Az ország +büszkesége, az európai hirü művész, a magyar faj halhatatlan +géniusza ... + +--Oh kérem, kérem--dadogott Dömötör--ez tulzás ... én voltaképpen +... hogy is mondjam csak ... hiszen alapjában véve, bizony +úristen, ők nem hibásak. + +Dömötör izgatottan nyalogatta ajkait és hatalmas öklével +verejtékező homlokát ütögette. + +--Ami igaz, az igaz, csakhogy ... + +--Csakhogy--vágott közbe lelkesülten a kapitány --a mi +legénységünk még mindig hiján van a disztingváló képesség +legelemibb követelményeinek is. Azon kezdem, kedves jó méltóságos +uram, hogy nem szégyene-e az államrendőrségnek, hogy akad egy +olyan őrparancsnok, aki az alkotóművészet fölkent fejedelmét, a +mi halhatatlan és büszkén szeretett ... + +A szobrász e pillanatban nem kívánt egyebet, mint hogy +megugorhassék a bókok és bocsánatkérések e viharos zápora elől. + +--A feleségem ...--szaladt ki piros, nedves ajkai közül az a szó, +amely most egész öntudatát megsemmisítette, mint ahogy a napsugár +fölissza a nyári vizek párolgását.--Semmi, semmi ... csak én már +szeretnék hazaszaladni, uram. + +A kapitány szeretetreméltóan mosolygott. + +--Ne méltóztassék nyugtalankodni. Oh a véletlen jó kezekbe adta +önt, becsületemre. Nekem is van egy kis gyűjteményecském. Képek, +szobrok, antikvitások, műipari tárgyak, régi brokátok, damasztok, +hímzések ... korlátolt anyagi eszközeim, sajnos, mondhatnám, az +anyagi eszközök teljes hiánya meggátol abban, hogy valamirevaló +gyűjteményről álmodozhassam, de mégis van egy megbecsülhetetlen +kincs a birtokomban, igaz, hogy csak kicsinyített reprodukció, de +magától a művész kezétől: Nausikaa, amint Odysseus előtt a +tengerparton megjelenik. Csodálatos remekmű, talapzatán az alkotó +lángelme kézjegyével: Dömötör I. 1895. + +A kapitány itt megállt, felnézett a füstös mennyezetre, +tekintetét áhítatosan odatapasztotta a villanylámpa kampójára, +mintha csendes hálaimát küldene a Magasságbelihez, amiért épen őt +választotta ki „Nausikaa a tengerparton, Dömötör I. 1895." +szerencsés tulajdonosául. + +Dömötör szíve is felmelegedett és azon törte az eszét, hogy +uristen, mi módon került az a derék rendőrhivatalnok birtokába. E +pillanatban mindennél jobban érdekelte a kis szobor--Nóra +emléke--és annak titokzatos története, de nem merte megkérdezni, +mert félt, hogy ezzel új és végevárhatatlan elbeszélésnek nyitja +meg zsilipjeit, pedig ő kimondhatatlanul szeretett volna +hazamenni. + +A kapitány azonban cigarettával és pohár likőrrel kinálta. + +--Drága Mester, ami a feljelentést illeti, az egy pillanatig se +okozzon önnek aggodalmat. Oh, a véletlen jó kezekbe sodorta +önt--ismételgette önelégülten és sokatmondó szemhunyorgatással, +miközben pompásan csiszolt körmeit megcsillogtatta a művész szeme +előtt.--Oh, nem hiába vagyok gyermekkorom óta bolondja a +szépségnek, a színbe, formába, vonalba, fénybe és árnyékba +finomodott érzékiség, a szublimált erotikum, a pogány +testkultusz, az antik életörömök grande passione-jának. Én tudom, +hogy a művész nem kényszeríthető ugyanazon törvények, társadalmi +konvenciók és erkölcsi babonák korlátai közé, mint az +adóhivatalnokok vagy a gabonakereskedők. A művész temperamentuma +a nyárspolgár-fantáziát gyakran elképeszti a maga dionizoszi +kicsapongásaival. Ismerem a cinquecento történetét és éppenséggel +nem botránkozom meg azon, hogy Benvenuto Cellini leszúrta +öccsének gyilkosát, Maffio di Giovanni rendőrfőnök pribékjét, meg +Pompeot, aki bérgyilkosokat fogadott fel ellene. + +--De uram,--tiltakozott az összehasonlítás ellen Dömötör--én ... + +--Tudom, tudom, önt csak a művészet terén szabad összehasonlítani +a cinquecento legnagyobbjaival, --bókolt szaporán a kapitány--én +csak azt akartam illusztrálni, hogy a művész az más, mint a +közönséges halandó. Ami pedig az egyszerű munkásasszonyt illeti, +Istenem, ezt csak bizzuk Erosz és Afrodité kifürkészhetetlen +akaratára. Művelt ember, aki a pszichopatológia és az erotikus +rendellenességek tudományában jártas, soha semmin sem +csodálkozik. Mit tudjuk mi, vakon, siketen, ízlés és szaglás +nélkül bolyongó, otromba laikusok, mit talál a művész az egyszerű +öltöny, a foszlott ruhadarabok, a kopott nagykendő és a durva +vászonneműk alatt! Heine Matildja nagyszerű példa arra, hogy ... + +--Uram, az Istenért,--könyörgött a szobrász --ön olyan dolgokat +beszél itt nekem ... + +-- ...amiket ugyebár nem várt egy kihágási rendőrkapitány +hivatali szobájában?--hízelgett magának édeskés, nyájas, de +öntelt hangon a sovány, parfőmös és frissen borotvált amatőr. +Dömötör János szédülni kezdett és tiszta szívből visszakívánta a +goromba és esetlen rendőrellenőrt, aki recsegő hangon +csirkefogónak, utonállónak, gyermekrablónak és becstelen +szoknyavadásznak címezte az őrszobában. A gyomra émelygett és a +pokol fenekére kívánta a világ összes műgyűjtőit és +pszichiátereit. + +A kapitány még egy pohárkával töltött s aztán összegezte az eset +érdembevágó mozzanatait. + +--Miről van itt szó, mélyen tisztelt barátom, ha megengedi, hogy +így szólítsam önt, méltóságos uram ... Miről van itt szó? +Dolgokról, szenvedélyekről, egyéni kedvtelésről, a lélek +legintimebb, legbensőbb hajlamairól egyrészt, amelyek egyáltalán +nem tartoznak a nyilvánosság elé; szó van másrészt egy durva +véletlenről, a magukban véve ártatlan mozzanatok sajnálatos +összetalálkozásáról. Egy részeges csavargó ördögi módon előre +kieszelt zsaroló támadásáról van szó, amelyért ön jól megérdemelt +leckét adott neki. Bízza rám az ügyet, drága Mester, mélyen +tisztelt barátom. A sértett fél majd kiegyezik tíz-tizenötezer +korona kártérítés ellenében. A magánvádat visszavonatom. A +menyecske pedig, akinek egyszerű köntöse alatt bizonyára egy +antik Nereida, vagy egy alexandriai kurtizán ragyogó teste +rejtőzködik, továbbra is megmarad Érosz csintalan játékszerének. +Csak bízza rám uram, én boldog leszek, ha az isteni Nausikaa +fenkölt lelkű alkotójának szolgálatára lehetek. Oh, ha még valaha +reményen lehetne arra, hogy ön befogad barátainak és tisztelőinek +intim körébe, ha módom lehetne, hogy összehasonlíthatatlan +művészetének, zsenialitásának egy-egy lehullott forgácsát valaha +a magaménak mondhatnám ... + +--Uram, én nem értem önt,--tört ki végre a művészből--annak a +szerencsétlen munkásnak, férjnek, apának végre is a karja, +akárhogy vesszük ... magam láttam, hogy mily siralmas módon lóg +tőből kicsavarva, a válla alól. + +--Semmi az, semmi. Tíz-tizenötezer korona. Ezzel bőven kárpótolta +ön a részeges csavargót és megmentette saját magát a botrány +kínos következményeitől. És ne gondolja uram, hogy ez az ön +érdeke csak, vagy az enyém, vagy egyes társadalmi osztályoké. +Nem. Ez az egész állam, a társadalmi stabilitás, a nyugalom, a +kultúra, az egész emberiség érdeke. Az államé, amely a +legmagasabbrendü individuumok kultusza révén szolgálatot tesz a +fejlődés egyetemes érdekeinek. Ha az anyagi igazságot nézem, +akkor most egy cementmunkás érdekeinek megóvása céljából olyan +rést kellene ütnöm a művészi kultúra bástyáján, amelynek +pótlásához évszázadok kellenének. Kérdem: van-e joga az államnak, +hogy ilyen barbarizmust elkövessen? Uram, én a célszerűségi +iskola, a belátásos elmélet, a spontán variációk, az erkölcsi +kényszerek relativitása és az ethikai elvek rétegezettségének +alapján állok, ahogy azt mestereinktől, Spencertől és Piklertől +tanultam s inkább megtorlatlanul hagyok száz apró bűnt, sem mint +elkövessek egyetlen jóvátehetetlen nagy hibát. Nem engedem meg, +hogy a társadalmat a konvenciók, vallási szabályok, jogi kánonok, +morális tradiciók, szóval: a halottak kormányozzák az élők +rovására, mint Comte mondaná, ha itt állana az én helyemben. És +mondja meg ön, helyezkedjék ki önmagából és puszta objektiv +mérlegelés után állapítsa meg, mire van a társadalomnak, az +államnak inkább szüksége: halhatatlan remekművek nagyszerű +sorozatára, aminőkkel ön még meg fogja ajándékozni az +emberiséget, vagy egy cementmunkás jobb karjára? Mi? Azonkívül ne +felejtse el, hogy itt olyan megoldást találunk, amely boldoggá +teszi a cementmunkást is, önt is, a bárónő őméltóságát is és +engem is, szóval mindenkit,--kacagott a kapitány +diadalmasan--akik ebben a dologban ily szépen összekerültünk. +Bízza rám a dolgot és tartson meg engem lekötelező szíves +jóindulatában. Az autója, amelyért voltam bátor az imént +telefonáltatni, a kapu alatt várja Méltóságodat. + +És tíz perc mulva Dömötör János belépett a zuglói-uti palota +hűvös, márvány-vesztibüljébe. + +--A bárónő nincs itthon--jelentette ki az inasa. --őméltósága +korán reggel kikocsizott a herceg úr őexcellenciájával. + + + + +VI. + + +Délben azt is megtudta Dömötör, hogy a bárónő csak két-három nap +múlva lesz látható, mert tegnap hirtelen leutazott dunántúli +birtokára. + +--Tehát semmit sem tud az éjjeli kirándulásról. Mégis szerencsém +van, a mindenségit--dörmögte magában és izgatottan nyalogatta +szájaszélét a nem várt kellemes fordulatra ... + +Az örvendezés nem tartott sokáig. + +Másnap egy riportujság megírta a köztemető-uti botrány minden +részletét. A rendőrkapitány adta le egy ujságiró-barátjának, mint +ragyogó és tanulságos művészettörténeti érdekességet. +Megfogadtatta vele, hogy nem használja fel kicsinyes és ostoba +riportközlésekre. Ez az eset a halhatatlanságnak, a +memoárirodalomnak való pompás csemege--erősítette őszinte és +finom elragadtatással ... Ugyanígy kommentálta a műbarátok +körében és a Fészek Club kártyaasztalánál, a Folies Caprice egy +lefüggönyözött páholyában és az Intim Színház kulisszái között +... + +--Csak semmi nagyképűség, semmi indiszkréció, --könyörgött a +táncosnőknek, a festőknek, az ujságíróknak és a +rendőrtisztviselőknek-- ...tisztán pszichopatologiai érdekesség +szempontjából kell nézni a dolgot ... Majd ötven év múlva a +Dömötör-monográfiádba felveheted, fiam ... + +A riportujság fekete misékről, kártyabotrányokról, földalatti +titkos orgiákról, utcai késelésekről, csecsemőrablásról közölt +páratlanul érdekes és intim adatokat. Nevek csak kezdőbetűkkel +jelezve. D. J. művész. A szobrász szerelme. A méltóságos úr. +Diszkréten csak éppen a művészet és erkölcs egymáshoz való +viszonyának jellemzésére. Tudományos alapon. Freud, Krafft-Ebing, +Havelock Ellis, Iván Bloch kutatásainak felhasználásával, keresve +a fájdalomokozás és az erotikum között való összefüggéseket. + +Az eset tudományos és diszkrét kezelésének ellenére: Dömötör +személye közbotrány és bűnvádi eljárás közepébe került. Az összes +ujságok kénytelenek voltak foglalkozni vele. Az ügyészség vádat +emelt, a művészek kizárták Dömötört az összes egyesületekből, a +bárónő elhagyta férjét, a szobrász elvesztette összes állami +megrendeléseit, a mágnásasszonyok elmaradtak a műteremből és az +Akadémia tagjainak sorából, a szépművészeti miniszter +indítványára kitörölték. A kritikusok megállapították, hogy +Dömötör perverz hajlamú, iszákos, verekedő, gonosz ember, terhelt +családból származott, fiatal korában díjbirkózó, lánctörő, +gerelydobó és súlyemelő artista volt, a művészethez távolról sem +konyít, kőfaragó korában elsajátított bizonyos olcsó és banális +fogásokat, minden műve kópia, szemérmetlen plágium, antik +torzókról összelopott motívumokkal, Canova-, Begas-, +Thorwaldsen-, Delaplanche-utánzat, a szobrászatba átültetett +Piloty-stilus lapos, nagyképű, üres és tartalmatlan, együgyű és +unalmas reprodukciója ... Elföldelték, kiátkozták s hült helyét +is megfüstölték, hogy elűzzék a nyomában netalántán hátramaradt +rossz szellemeket. Ekkor láttuk, hogy mily zord hatalommal +uralkodott a lelkekben a puritán erkölcs s minden jóravaló polgár +megállapította, hogy némely Dömötör-féle bestiális ember bűnözése +legalább arra jó, hogy felkeltse a felháborodás tisztító viharát +s rámutasson arra, hogy a társadalom, a közvélemény, a fórum +nyilvános orgánumai még mindig a tiszta erkölcs talapzatán +állanak, habár egyes emberek el is tévednek az élet sötét és buja +dzsungeljében. + +--Nem baj--gondolta révedező lélekkel Dömötör.--Én tudom, hogy +mi vagyok és mit tettem és nem érdekelnek az emberek tudományos +és társadalomerkölcsi szempontjai. Annyi bizonyos, hogy +megfogyatkoztak a jövedelmeim, de arra még telik, hogy szép +délolaszországi márványokat vásárolhassak és kifaraghassam az +Odysseát, amit két év óta mintázgatok. + +Kissé szomorúan bolyongott ugyan a palotájában, amelyből +hiányzott a felesége, a titokzatos szépségű, fáradt, ingerlékeny +és végzetes kedélyű negyvenéves asszony, a maga váratlan és +szenzációs szeszélyeivel, szerelmi ötleteivel, kutyáival, +papagályaival, kis baziliskusával, szerecsen inasával, finom, +elegáns vendégeivel, teaestélyeivel, migrainjével, könnyeivel és +kacagásával, titokzatos eltünéseivel és váratlan megjelenéseivel. +De Dömötör nem esett kétségbe és bölcs gyermekességgel +megvigasztalta magát. + +--Sohasem hittem el, hogy örökké tartson ez a boldogság. +Tulajdonképpen nem is volt az nekem való élet. Ámbár szép volt, +csak most látom, a mindenségit. + +Körülnézett maga körül s csak most vette észre, hogy milyen +fejedelmi interieurben él. A kandalló felett ott függött a +felesége arcképe. Mint egy jelenés, némán, fejedelmi gőggel +tekintett le rá, szegény, elhagyott rabszolgára ... A miliő, +amely a képet körülvette, a ritka damaszkusi szőnyegek, a +bronzveretes, intarziás bútorok, a dús selyemfüggönyök, régi +mesterek képei, szobrok, vázák, porcellánok, a székek nehéz +brokátja, az antik lámpák puha, érzéki fénye, a terem jó illata +... olyan nobilis és művészi szépséget vetített e finom és +ragyogó asszonyalakra, hogy Dömötörnek megdobbant a szíve. + +--Ez mind az enyém,--gondolta kissé nehéz és kusza +impresszióval.--Bizonyára nagyon boldog ember vagyok--sóhajtotta +észre sem vehető lélekzettel és majdnem elmosolyodott. + +Megbiccentette a fejét, a kezével fáradtan és gyengéden +legyintve, kilépett az ajtón. + +A márványburkolatú hall közepén, középkori gót bronzok, templomi +kegyszerek, kasulák, dalmatikák, infulák, pásztorbotok, kelyhek, +zászlók, szentképek és tipológikus csodaszörnyek bizarr, vibráló +színű múzeumában egy darabig tétován állott. Az inasa némán, +kérdező szemekkel meredt rája, hogy melyik kabátot adja rá +szokott éjjeli sétáira. + +Dömötör legyintett egyet a kezével. Ma nem megy sehová. Feketét +kért és hirtelen benyitott a műtermébe. Rengeteg terem volt ez, a +régi dekoratív művészek szokása szerint valóságos egzotikus +templom, a világ minden tájáról összehordott ritkaságokkal. A +színek vad lakodalmat ültek a falakon. Minden rikító és +égbekiáltóan hangos. Nagy festett japán szobrok, indus +aranyozások, cifra keleti szőnyegek, primitiv egzotikumok és +raffináltan megalkotott párisi műtárgyak. Minden helyi színhatás +a végletekig felfokozva, mint Böcklin képein, a színek orgiájából +egy idegfeszítő pokoli tónusba olvadva. Pálmák, nehézszagú +virágok, kitömött állatok, fenevadak hosszúszőrű bundái, mint a +Makart-korszak bécsi interieurjei. A szögletekben aranyrudakon +sátrak, görög és perzsa selyem hímzésekkel, széles olasz +heverődiványokkal és öblös karosszékekkel. Ebben a teremben +minden a fülledt és túlterhelt érzéki kultúrára és van Roosen +bárónőre emlékeztetett. Dömötör úgy ténfergett benne, mint egy +múzeumban, de nem tagadta: örült, hogy ez a múzeum az övé. + +Dömötör egy percig sem maradt a műteremben. Egy kicsiny benyilóba +lépett, egy nehéz lombárdiai csipkékkel függönyözott, feminin +ízléssel berendezett budoárba, ahol előkelő úri modelljei, finom +és hajlékony hercegnők, bankárok és gyárosok sugárzóan buja +feleségei öltöztek vagy vetkőztek a saját portréjukhoz. + +Ezen is keresztülhatolt Dömötör és eszébe sem jutott, hogy az +ország legszebb asszonya tegnap a komornája nélkül jött ide, hogy +a ruháját magával a művésszel kapcsoltassa ki. Bement a +hálószobájába és lerogyott egy hatalmas góth gyóntatószékbe, +amelynek dagadóan kipárnázott öblében, a kandalló mellett, szinte +elsülyedt. Ezt is az asszony rendezte be neki. + +Mint egykor Wagner Richárd, Dömötör felesége is szerette a +szőnyeget, a puhát, a hangfogót, a selymet, a suhogót és +misztikusan csillogót, a szövetet, a színest és redőset, a +bársonyt, a meleget és bizalmast és a hálószobája csupa csend +volt és puhaság, narkotizáló és altató, még kép sem volt benne, +csak beauvaisi tapisseria, roueni gobelin és indiai faliszőnyeg. + +Dömötör leült és csendesen szivarozott. Előtte párolgott a mokka, +a kandallóban pattogott az illatos, friss, gyantás fenyőág, a +szivarjának édes, ópiumos illata elbágyasztotta és a művész úgy +érezte, hogy érdemes élni. + +A művész már félórája ült mozdulatlanul a gyóntatószék puha +karjai között. Homlokát néha végigsimította. Egy-egy új csésze +kávét öntött magának. Merően nézte a kályha tüzét. Kissé +köhögött. + +--Tulajdonképpen nagyon hálás vagyok neked, Élet, hogy +ötvenesztendős koromra ilyen szépen megvalósítottad az +álmaimat--gondolta a félórai öntudatlan révedezés után. + +És eszébe jutott, hogy fiatal szobrász korában, az ifjú fantázia +buja telhetetlenségével éppen ilyenre álmodta ki magának a +dicsőséget, a gazdagságot, sikerrel, diadallal és hódolattal teli +zenitjét a karrierjének. Dömötör egyszerű és őszinte lelke +beismerte, hogy ez rendkívüli dolog, különös áldása a sorsnak, +tüneményesen ritka szerencse. Nem olyan természetes az, hogy ő +odáig jutott. Úgy is történhetett volna, hogy útközben megfogy az +energiája, tévedt utakon elbukik a tehetsége, túlságos +szenvedélyek meggátolják a siker kivívásában ... Tulajdonképpen +nem is tudja, hogyan sikerült minden. Sem elég öntudatos, sem +elég vakmerő, sem elég megalkuvó, sem elég önfeláldozó nem volt +ahhoz, hogy valamit önmagának köszönhessen. Nem tett egyebet, +csak dolgozott. Ezenkívül pedig éldegélt, tanult, nézegetett, +iparkodott, de harcos extázissal sohasem dobta magát az események +útjába, valami gyengéd és hatalmas erő tartotta állandóan +bizonyos színvonalon, egy jóságos, ellenállhatatlan, titkos kéz +vezette mindig, felfelé ... szegénységből, kurtakorcsmákból, +hidegből, sötétből ki a fényességbe, a nobilis és elegáns +asszonyok rajongásába, a fejedelmi pompába, föl, föl egész az +arisztokratikusan finom élet legfőbb büszkeségéig: a családjáig, +amelyet királyi fényűzésben tart és mennyei tisztaságban szeret. + +--Nagyszerű dolog ez--gondolta hálás, őszinte és meghatott +lélekkel.--Bevallom, hogy a nagy palota, a cselédség, az autó, a +jacht, az utazás, a gazdag és műveit emberek társasága, az a +lehetőség, hogy a magam testi és lelki igényeit egy könnyed +elhatározással kielégítsem, a feleségem arisztokratikus asszonyi +varázsa, ez a pénzen vásárolható művészet, kényelem, hatalom, +függetlenség és szabadság, ez a korlátlan teljesedése a polgári +vágyaknak, mégis csak ez minden, amit az élet nyújthat és én +mindezt csak úgy ajándékban vagy megszolgálva, mint királyi +honoráriumot élvezem a mindenható végzet szeszélyes kezéből. + +Dömötör annyira becsületes, önzetlen logikájú, tisztaszivü és +jóhiszemű ember volt, hogy ilyenkor szeretett volna +szemtől-szembe találni egy istent, akinek megköszönje, hogy +megnyitotta előtte a legmagasabb rendü élet kapuját. + +Ezen járt Dömötör esze a góth imaszékben és már-már elhatározta, +hogy bemegy feleségéhez, elmondja neki gondolatait és együtt +örvendeznek az élet kegyelmes és bőkezű volta felett. +Felemelkedett, kettőt lépett, de aztán meghökkent és visszaesett +a székbe, mert eszébe jutott, hogy asszony már nincs ebben a +ragyogó palotában. Egyedül van. Elhagyták. + +Kissé megrebbent a szempillája, de aztán eszébe jutott, hogy a mi +volt, az nem is volt természetes állapot. + +--Paraszt vagyok én, hiába--mondta egész hangosan, a művészet +öreg, bugris parasztja, vén szamár, ha egy percig is elhittem, +hogy hozzávaló vagyok. + +Dömötör lelke összehúzódott. Nem. Nem ehhez az asszonyhoz +szeretne most menni. Egy másik jutott most eszébe. Egy kicsiny, +barna, szomorú tekintetű ügyetlen kis teremtés. Egy +tehetségtelen, de rajongó lelkű kis kollégája a múltból. Akivel +együtt kezdtek lépegetni a művészet meredek hegygerincén. Az +elfáradt és leült valahol a domboldalon, ő pedig elszakadt előle, +mert a tüdeje birta. + +--Ej, ej, hogy jutott ez most eszembe,--töprengett Dömötör és +Nórára gondolt. + +--Nóra--ismételgette magában először mosolygós +reminiszcenciákkal, aztán meghatott ellágyulással, végül +fájdalmas vágyakozással.--Hol lehet most Nóra? Mi lett belőle? +Talán férjhez ment és elsatnyult, megrútult és megöregedett +idejekorán a gondoktól, a szegénységtől, a gyermekszüléstől, a +családi perpatvaroktól és a meg nem valósult illúziók halálos +gyötrelmeitől. + +--Nóra ...--ez a név most, mint egy buja és fantasztikus rögeszme +inkarnációja, egyszerre érzékletes és csábító testet öltött. Maga +előtt látta, szinte kézzel elérhető közelségben a kis fekete +szobrászleányt, aki pompás fiatalságával, szűzi +szemérmetlenségével, gyönyörű testének engedékeny vonakodásával, +öntudatlan élvezőképességének végeérhetetlen skálájával, isteni +módon átlátszó személyességével, örökké kacér dacosságával neki +az első komoly életörömöket nyújtotta. Sem azelőtt, sem azóta nem +volt szerelme, amely oly apokaliptikus szépséggel, annyi +gyötrelmes gyönyörűséggel, annyi félelmetes és megrázó +szenvedélyességgel kínozta volna férfiúi, fiatalos +szemérmességet, büszkeségét, mint a Nórával töltött évek szinte +tragikus szenzációja. Nórával ismerte meg a szerelmet, előtte +csak félénk és ízetlen kísérletezés volt minden, csak +másolgatása a regények és színdarabok szerelmeinek, utána pedig +csak örökös keresgélés az után, vajjon találja-e mását annak a +hatalmas, gyilkos, halálos mennyei megsemmisülésnek, amely Nóra +karjaiban szakadt az öntudatára. + +--Nóra!--szisszent fel fájdalmas mámorban a művész és +elviselhetetlen extázist érzett az idegeiben.--Hol lehet most +Nóra? + +Dömötör homlokán vad kétségbeeséssel dobogott a kidagadt +véredény. Berohant a dolgozószobájába, felrántotta az íróasztala +fiókját, kidobált minden levelet, képet, drága és ereklyés +lim-lomot és Nóra fényképe után kutatott. Nóra e pillanatban +annyira a szívében ült, annyira beleolvadt a saját testébe, oly +közel volt az agyához, hogy nem látott belőle semmit: most nem +tudta rekonstruálni azt az arcot, amely egykor legédesebb +gyönyörűsége és legcsodálatosabb látványossága volt. Nóra oly +mélyen eltemetkezett a művész egyéniségében, hogy megsemmisült. +Nóra eltűnt, csak egy lázas, őrjöngő érzés maradt meg belőle, az +első és utolsó szerelem örök impressziója. + +Dömötör egyetlen hajszálat, egyetlen levelet, vagy képet nem +talált, ami Nóra testi valóságát közelebb hozta volna érzékeihez. +De minden pillanatban közelebb került ahhoz a nagyszerű +elragadtatáshoz, amelyben évekig vergődött. Most összesűrítve, +megsokszorozva, fölmagasztosítva érezte egyszerre mindazt a +gyönyörűséget, amit neki Nóra apránkint, bánattal, kicsinyes +kellemetlenségekkel vegyítve éveken át adott. Most ugy érezte, +hogy életének ez volt az egyetlen szépsége s mindaz, amit azóta +kapott az emberektől, eltörpül, nevetségessé válik és megsemmisül +Nóra isteni ajándékai mellett. Egy kimondhatatlan, hálás és szent +elérzékenyülés borult a lelkére, hogy majdnem sírva fakadt. + +--Hol lehet most Nóra?--ismételgette mániákus szenvedélyességgel +és boldog elragadtatásából lassankint kinzó önvád és magával +szemben szomorú szemrehányás fakadt ki. + +--És én ezt az asszonyt már csaknem elfelejtettem. Egyszer csak +otthagytam magam mögött, mint egy forrást, amelyből az élet +vízét ittam ... amelyből erőt, ifjúságot, szépséget, ambiciót, +művészetet, bátorságot, egészséget ittam a nagy gyalogútra ... +Otthagytam, hogy mások merítsék meg benne piszkos tenyerüket, +hogy mások apasszák drága, tiszta üde cseppjeit, hogy +rátapossanak és besározzák és felzavarják és tönkretegyék és +pocsolyává iszaposítsák szivárványosan habzó kristályos folyását. + +Dömötör szeméből kicsordult a könny. Dömötör gyermekesen tiszta +és mély fájdalmat és lelkiismereti furdalást érzett. + +Elhatározta, hogy felkeresi Nórát és uj életet kezd vele. + + + + +VII. + + +A Dömötör-villa, amelynek homlokzatáról a Sors bona, nihil aliud +jelmondata hirdette a derűs és nyugodt életbölcseség szelid +fatalizmusát, az emlékezetes botrány után hamarosan +elnéptelenedett. Már nem álltak meg kapuja előtt az elegáns +hölgyek autói, a libériás cselédség elszéledt, zongoraszó többé +nem szűrődött ki a háromives ablakok tábláin. Csak a műterembe +nyíló hatalmas üvegtornácon keresztül lehetett látni, hogy egy +fehérköpenyes Titán kalapáccsal, vésővel és egyéb +acélszerszámokkal ostromol márványkolosszusokat és kőbálványokat. +De a munka magán hordozta a harag és a bánat sötét unalmát. A +szobrász barátjai elszéledtek, a szomszédok összesúgtak, +nevetgéltek, vagy a szent megbotránkozás álarcát vették föl, ha +elhaladtak a ház előtt. Csak egy vékony, magas, +kinos-elegánciáju, sáppadt férfi látogatta gyakran a magányosan +verejtékező művészt: Balthazár György rendőrkapitány, az amatőr, +a dilettáns műgyűjtő, a művészettörténet és a psichoanalyzis +lelkes rajongója. A derék férfiú csakugyan nem mutatkozott az +előítéletek és a társadalmi konvenciók rabszolgájának, ő nem +vetette meg a művészt, sőt barátsággal tapadt hozzá a balsors +mostoha napjaiban. Megfelezte vele a bánatot, --mint +mondta,--ámbár korábban nem volt része vele a békesség +édességeiben és a dicsőség mámorában. És megfelezte Dömötör +erszényét is, ámbár nem szivesen, --mint állította--mert az +anyagiak mindig veszedelemmel fenyegetik az ideális barátság +tartósságát. Szerencsére Dömötörnek nem volt szokása az anyagiak +iránt érdeklődni--egyszerű és rajongó lelke hálás volt azért, +hogy akadt egy emberi lélek, aki nem szégyenli a vele való +összeköttetést. + +Balthazár az esti teázgatások alkalmával gyakran kérdezősködött a +fekete misék, a földalatti orgiák és az ópiumbarlangok +mibenlétéről; sajnos, eziránt Dömötör a legtávolabbi +útbaigazítással sem szolgálhatott. Ellenben elpanaszolta neki, +hogy egykori szerelmét, Nórát, a szobrászleányt sehol sem tudja +feltalálni, s ebben segítségét kérte hűséges barátjának. + +--Neve? + +--Balogh Nóra. + +--Kora? + +--Negyven éves lehet, úgy körülbelül ... + +--Mikor láttad utoljára? + +--Látni nem láttam, csak hallottam, hogy férjhez ment, egy +leánykája született ... A férjét ... hogy is hívják csak a +férjét? + +--Igen, ez a fontos. + +--Valter ... Waldeck ... hopp, megvan, Waldeck Rudolf +vadászőrnagy Ausztriában. + +--Pompás ... készen vagyunk--lelkendezett Balthazár.--Egy katonai +schematizmus.. és megvan az egész ... + +--A férje meghalt ... ezt is hallottam,--nyögte ki lemondóan a +szobrász. + +--Annál jobb,--lelkendezett Balthazár--akkor a +hadügyminisztériumban megnézzük a nyugdijasok listáját. Meghalt a +férje ... pompás ... ez az Isten rendelése ... + +És két hét múlva diadalmasan jelentette Balthazár: + +--Özvegy Waldeck Rudolfné született Balogh Nóra úrhölgy +tizenhétéves leányával együtt Bécsben él, iparművészeti iskolájuk +van a Leopoldstrasse 17. szám alatt III. emelet 8. ajtó. A leányt +Ágnesnek hívják s az idei freudenaui szépségversenyen első dijat +nyert 4685 szótöbbséggel. Feketeszemű, magas, karcsú, feltűnő +szép lábú kis őzike. Nyomasztó anyagi viszonyok között élnek, +mert anya és leánya az egyszerű barna kenyér tiszta és +természetes ízét többre becsülik a homályos úton szerzett ananász +és őszibarack-bowlé buja zamatánál. + +Dömötör hálát adott az Istennek és örvendező lélekkel csomagolt, +hogy Bécsben fölkeresse, magáévá tegye és elhozza ide, a +zuglói-uti palotába régi szerelmét és ifjúkorának boldogságát +visszaállítsa öreg napjaira. + +És útközben ekképen elmélkedett: + +--Hiába, a természet, a származás és a családi nevelés, a +vérmérséklet és a lélek csiszolatlan egyszerűsége ellen nem +szabad erőszakot elkövetni. Itt van az én esetem. Szédületes +lendülettel haladtam fölfelé a dicsőség és fényűzés, a vagyon és +előkelőség kapaszkodóján. Bárónő feleség, libériás cselédség, +arisztokrata baráti kör ... mint egy operai rendező csapongó +képzelete ... minden ősi ösztönöm és hivatottságom ellenére +erőszakosan kiforgatott egyszerű és paraszti egyéniségemből. Mi +lett a vége? Gúny, szégyen, megaláztatás. Ha megmaradtam volna +homályos és hűvös zárkózottságom, munkával és küzdelemmel +megédesített szegénységem, bohémes szerelmeskedéseim és polgári +örömeim apró hotelszobájában, vagy egy külvárosi atelier fehérre +festett csupasz négy fala között ... nem jutottam volna sem a +kétes és hiú pompa fellegvárába, sem a fullasztó és gyalázatos +bukás örvényébe. Milyen gyönyörű lett volna kis vidéki templomok +márványmadonnáit faragcsálni, gipszöntvények modelljeit gyártani, +síremlékek terveit rajzolgatni, este jó pohár bor mellett +pipázgatni, jókedvű és természetes cimborák közt muzsikálni és +Nóra pompás derekát átölelve, szép csendesen pihenésre ballagni, +nap-nap után valahol egy kis falu határában, közel Budapesthez, +mindjárt az út szélén épített földszintes villában, ahol +petroleumlámpa enyhe fénye mellett apa és anya, nagyocska leány, +egy rövidnadrágos fiúgyerek--teringettét! hadd jöjjenek a +gyerekek, mint az orgonasípok,--négy öt maszatos kis szobrászinas +üldögél, az egyiket nagyapámról Andrásnak, a másodikat apámról +Pálnak, a harmadikat magamról Jánosnak, s leányt édesanyámról +Klementinának, a legkisebbet, gyönyörű, feketeszemű, izmos, +fürge, pajkos csavargó kis libuskát pedig őróla: Nórának +keresztelte volna a falu plébánosa ... + +És a vasúti kocsi puha párnáján a boldogságtól elérzékenyedve, +majdnem sírva fakadt Dömötör és oly izgatottan s oly sűrűn +nyaldosta, kemény, kicserepesedett vastag ajakát, mint még soha +életében ... + +És két hét múlva Nóra és leánykája, Ágnes már átvették a +Zuglói-úti villa háztartását. A szobrász nem tagadta, hogy ezt a +boldogságot barátjának, Balthazár rendőrkapitánynak köszönheti, s +hálája jeléül neki ajándékozta egyik legszebb alkotását, Lédának +és négy gyermekének, Castornak, Polluxnak, Helénának és +Klytaimnestrának bronzba öntött csoportozatát. + +Ettől fogva újra hangos és derűs volt a művész házatája. Nem +csoda. Nóra és leánya ragyogóan érdekes és vidám teremtések +voltak. János az első pillanatban, ahogy Bécsben megpillantotta +őket, majdnem felkiáltott annak a hasonlatosságnak a láttára, +amelyet a fiatal Ágnes és a húsz esztendő előtt elvesztett Nóra +arca, termete, hangja, járása és szempillantása mutatott. + +--A természet csodálatos játéka ez--tűnődött a szobrász +meghatottan.--Az Ég határtalan kegyelme, hogy öregségemre +visszaadta nekem egészségben és fiatalságban elhagyott múzsámat. +Megismételte, megkettőzte az életemet. Húsz esztendő nyomtalanul +tűnt el a hátam mögött s most újra kezdődik minden szépség és +boldogság, mintha a húsz esztendőt csak átálmodtam volna. Én is +fiatal vagyok és újra kezdem az életemet. + +És nyomban halálos szerelmet érzett Nóra leánya iránt. + +--Ámde mi lesz Nórával?--kérdezte ijedten önmagától.--Nóra érett +asszonyi pompájában, kissé bágyadt és kiélt szépségben állott +előtte, mint egy fejedelmi tearózsa. Sokban emlékeztette őt Van +Roosen bárónőre, csakhogy Nóra fekete hajú és sugárzóan életerős, +dús, energikus, kacér és vidám. Csak Dömötör szemérmességén múlt, +hogy nyomban nem folytatták ott, ahol--ezelőtt húsz esztendeje, +Hellmer tanár atelierjében, a modellek és növendékek +társaságában--abbanhagyták. A művész egyelőre nem élt régi +jogaival. Egyrészt mert szerelmes volt a kis leányba, másrészt, +mert házasságról, családról, gyermekekről és keresztelőről +álmodozott, végül, mert becsületérzése, jámborsága és kötelessége +azt sugallta, hogy Nórát kell a menyasszonyának tekintenie s rá +kell biznia a továbbiakat. + +Annyi bizonyos, hogy Nóra és leánya átvették a palotát, +berendezkedtek és megosztoztak az uralkodáson. Külön +lakosztályaikban meglepő izléssel, hozzáértéssel és +otthonossággal elhelyezkedtek, nyomban barátokat, rajongókat, és +ingyenélő tányérnyalókat gyűjtöttek maguk köré és egykettőre +kialakult a két imádandó és érdekes hölgy udvara, amelynek +majordomusa, kancellárja, mindenható kegyence és minisztere +Balthazár lett, a rendőrkapitány. Az új társaságban alig volt +egyetlen ember, aki Van Roosen bárónő uralkodása alatt is +bejáratos lett volna a villába. A bárónő ugyanis a férfiak közül +a fiatalságot, a nők köréből a meglett, vagy legalább is érett +korban levőket invitálta. Most pontosan ellenkező tendencia +mutatkozott. A férfiak nagyrészt tul voltak az ötvenen és a nők a +húszas évek virágzó ifjúságát képviselték. A férfiak a +nyugalmazott tábornokok, versenyistállótulajdonosok, gazdag +bankárok, lecsúszott arisztokraták, tőzsdeügynökök, adósságba +merült előkelő államhivatalnokok köréből kerültek ki, a nőket a +szinházak, dalcsarnokok, mulatók tájáról, az irodalom és művészet +terméketlen hisztérikái közül, brilliánsoktól csillogó állástalan +tanítónők s művésznövendékek pompás bundákba burkolt, szelíd és +engedékeny nyájából terelte össze a fáradhatatlan és +szolgálatrakész Balthazár. + +--Annyi bizonyos, hogy a város legszebb hölgyei és leggálánsabb +gavallérjai szerencséjüknek tarthatják, ha küszöbödet +átléphetik--hizelgett édeskés finomsággal Dömötörnek.--A +cinquecento szalonjainak képe elevenedik meg itt, a te +művészettől és szépségtől átlengett palazzodban. + +És példákat sorolt fel a renaissance történetéből. Sok +hasonlóságot talált a Dömötör-villa társasága és a sienai +Michelangelo elnöklete alatt álló művészkompánia között, amely a +római pestis dulása után az örök város népét a maga zseniális +bohóságaival az új élet élvezetére megtanította. Agostino Chigi +bankár sógornőjével, a szép Madonna Porziával állította egy sorba +Nórát, külsőleg pedig madame d'Etamnes-nál, I. Ferenc kedvesénél, +sőt Diane de Poitiersnél is különbnek magasztalta őt, aki +szépségén, okosságán, zsenialitásán kívül még erényességével és +hűségével is felülmúlja halhatatlan elődeit. Meghatottan és +ellágyultan kívánt szerencsét az új élet örömeihez és +kijelentette, hogy ez Dömötör János életében van olyan nagyszerű +epocha, mint a renaissance az olasz és francia kultúra +történetében. + +Mindamellett nagyon tévedne az, aki ebből azt következtetné, hogy +a szobrász boldog volt ebben a renaissanceban. A helyzet egy +cseppet sem hasonlított ahhoz a romantikus elképzeléshez, amelybe +ő az új életet beállította. Nyoma sem volt abban sem a hajnalban +kezdődő munka áhítatos buzgóságának, a verejtékező alkotás +diadalmas fáradságának, az esti pipázgatások, a jólelkű és +egyszerű cimborák közt való muzsikálgatások, kuglipartiek és +erdei kirándulások, vasárnapi sörözések és ezüstös holdvilágnál +végzett halászgatások idilli örömeinek. Az Angelus hangjait +elnyomták a zongorán előadott modern négerdalok akkordjai, +fülemile és pacsirta helyett kezdő operaénekesnők trillái +csattogtak a park villanykörtékkel gyéren világított bokraiban, s +kugliparti helyett nehéz bakkarajátszmákban kellett résztvenni a +megrémült lelkű szobrásznak. + +Néha ugyancsak megszeppent, ha átgondolta, hogy mire vezet ez az +élet. De Nóra és Ágnes oly szép volt s a társaság minden tagja +oly fennen magasztalta a két hölgy tökéletes erényeit és vonzó +társadalmi tulajdonságait, hogy nem tudott beleszólni a fiatalság +önfeledt, bájos könnyelműségeibe. + +--Hadd tombolják ki magukat a sanyarú évek egyhangú és unalmas +nélkülözései után--gondolta atyai belátással.--Majd megunják és +rájönnek arra, hogy az igazi boldogság az élet csendes +harmóniájában és az igénytelenség bölcsességében rejlik. Aztán +majd elválik: vagy az anyja, vagy a leánya a feleségem lesz ... s +ez föloldja a most még fülsiketítő disszonanciákat. + +És ő maga lassan-lassan elvonult. A park végén egyszerű, de tágas +üvegateliert állított föl magának s ott hajnaltól estélig gyúrta, +formálta, simította megkezdett kolosszális kompozicióit. És +esténkint, mikor a díszcserjék, rózsafák, délinövények, ritka +piniák, egzotikus virágbokrok alól a hölgyek társaságának ezüstös +kacagása, poharak csengése, a szalon-kapelle buja táncmuzsikája +fölhangzott, szerelmes párok gyakran odalopództak a szobrász +ablakához s a függönyök között lesték a lihegve, dohogva, izzadva +küzködő művészt. + +Dömötör haja, bajusza, szemöldöke fehér volt a gipsz, agyag és +márványpor szállongó felhőiben, hatalmas törzse görnyedezett a +kőtömbök, agyagmasszák emelgetésében, felgyűrt karján +kirajzolódtak az erek, ahogy az anyag ellenállásával viaskodott. +Sírt a márvány a fürész fogai alatt, nyögött az agyag a herkulesi +marok szorításában, szikrázott a szilánk a véső, a kalapács, a +reszelő súlyos érintésére, egy nagyszerű, haragos, zord szimfónia +zenéje kisérte a művészi erőfeszítés isteni tornáját. + +A szerelmesek nevettek és féltek és elfutottak, mert szégyelték +volna magukat, ha a verejtékező Cikiops észreveszi +kiváncsiságukat. + +Egy ilyen éjszaka után reggel nyolc órakor megjelent a házban egy +ügyvéd, két tanúval, egy rendőraltiszttel és három, egyenként +százezer koronáról kiállított váltót mutatott be Dömötörnek, +amelyre a művész neve szemmelláthatólag hamisítva volt. + +Nóra volt a hamisító. + +Dömötör eladta készen álló szobrait, bronzait, érmeit, +reliefjeit, gipszmodelljeit és kötelezte magát, hogy öt esztendőn +keresztül minden művét átadja a hitelező bankároknak. És nem is +haragudott. + +--Legalább lesz, ami munkára ösztökéljen. + +Nóra azonban sírt és vonaglott a lelkiismeretfurdalás és megbánás +tisztító tüzében. + +--Ezután más életet élünk--fogadkozott anélkül, hogy Dömötör ezt +megkövetelte volna.--Mindenekelőtt férjhez adjuk a leányomat. + +És bemutatta jövendőbeli vejét gróf Enrico Pagginit, olasz +lovastisztet szolgálaton kivüli viszonyban, egy huszonnégy éves, +egérszemű, piros ajkú karcsú gavallért, a ház gyakori vendégét, +aki nem tud Ágnes nélkül élni, de hogy vele élhessen és +elvihesse haza Sienába, ősi kastélyuk, olajfaerdeik és +szőlőlugasaik földi paradicsomába, kétszázezer korona hozományra +van mulhatatlanul szüksége. + +Dömötör boldog volt, hogy a legdrámaibb problema: Nórával szemben +való kötelességei és Ágnes iránt kilobbant szerelme ilyen pompás +önkéntelenséggel megoldódott. + +--Nem is volt tiszta és erkölcsös gondolat--állapította meg +magában bűnbánóan, hogy vágyaimmal --habár titokban is--e gyenge +és ártatlan leányka után törekedtem. Az Isten újja ez--mondogatta +megbékélten és rezignációval. + +És házára kétszázezer koronányi jelzálogkölcsönt vett fel, +hozományul a szerelmeseknek. + +--Menjetek békével Sienába és legyetek boldogok. + +A mihez extázistól reszkető hangon kivánt szerencsét Balthazár +is, a ház szolgálatkész és önfeláldozó barátja. + + + + +VIII. + + +Az ember szépen megházasodik, mindegy, ha öreg korában is, csak +az a fontos, hogy magához való nőszemélyt vegyen feleségül. +Mindenki megbánta, aki akár alul, akár felül házasodott a +rangján. Művészember, alacsony származású, még ha királyok +barátja is, ne vegyen el főrangú hölgyet, mert az megcsalja az +inasával; aki pedig modelljét vagy cselédleányát teszi nejévé, +biztos lehet, hogy felesége beleszédül előkelő barátja karjaiba. +Nóra már nem éppen fiatal, de szép, temperamentumos és kívánatos; +józan, de tele van az élet vágyával és be tudja ragyogni +kedélyével, szerelmével és okosságával egy művészember öregségét. +Ismeri a világot, tud férfiak és asszonyok nyelvén beszélni, +jártas az üzleti élet titkaiban (maga is iparművészeti tárgyakkal +kereskedett), szereti a pénzt s otthonos a jólétben; bizonyos, +hogy nagyszerűen fogja adminisztrálni az ura művészetét. Hogy +eddig tékozló volt és egyszer megbotlott a törvény +paragrafusaiban: ennek a hirtelen átmenet, a váratlan szerencse +és helyzetének bizonytalansága volt az oka. Most már torkig van +az esze-veszett karnevállal, szinte áhítozik a nagyböjt szigorú +mértékletessége, takarékoskodása, valamint a vagyongyűjtés +hasznos örömei után és szép csendesem készülődik az öregség +napjaira. Ezentúl tehát Nóra kezeli a vagyon megmaradt roncsait. +Nóra egyezkedik a bankárokkal, akiknek elsőbbségi joguk van +minden új alkotására, törlesztgeti a jelzálogkölcsönt és megveti +alapját az anyagi újjáéledésnek. Ő pedig dolgozik, a mindenségit, +éjjel-nappal dolgozik, mint az igavonó barom, mert labor omnia +vincit és úgy sincs más öröm ebben a cifra rongyos földi életben. +És ha a villát el kellene adni? Ha automobilt és fogatot többé +nem tarthatna? Vigye el az ördög! Hadd jöjjön a dunamenti kis +község, a fehérre festett csupasz atelier, a napsütéses udvar a +vén diófával, csak ott legyen Nóra a ragyogó fekete szemével és +ringó termetével, aztán hadd jöjjenek a gyerekek, András, Pál, +János, Klementina, Nóra, teringettét, úgy sincs semmi öröm más +ezen a kerek világon. + +--Nóra--rontott be barátnőjéhez villogó szemekkel, égő arccal, +extázistól kicserepesedett ajakkal a művész,--akar-e a feleségem +lenni, édesem? + +Nóra szemérmesen elfordította a fejét, néhányszor halkan +köhintett, azután odaborult a férfi vállaira. + +--Meg tud-e nekem bocsájtani? + +Dömötör János térdére ültette az asszonyt és emlékeztette őt +Hellmer professzor műtermére. Majdnem sírtak. Nóra úgy belebújt a +szobrász hatalmas karjaiba, mint Vénus szerelmes galambja a +fészkébe. + +--Te vagy a legdrágább, legjobb, legszebb ember ezen a világon. + +Kitűzték az esküvő napját, addig Nóra a villa északi szárnyán Van +Roosen bárónő üresen hagyott hálószobájában lakott, Dömötör pedig +a kerti műteremben töltötte éjszakáit. + +--Jegyesedhez pedig ne közeledjél az esküvőd napjáig--súgta neki +egy imádságos, előénekes, szemérmes öreg parasztasszony hangja, +ezerjófüves édesanyja ősi magyar tradiciós szelleme. + +János két hét alatt megmintázta a bolyongó Odysseust, amint +hazatér és feleségét Penelopét a kérők karjaiban találja; a +fáradt hős megrendülve, némán nézi az orgiát; áll az ajtóban, de +már egyik vállával kifelé fordul; szenvedő arcának csak a +profilja látszik. A domborművet, amely két méter magas és négy +méter hosszú volt, a párisi nemzetközi tárlat számára készítette. +Valahányszor ránézett, mindig Michelangelo és a Kentaurok harca +jutott az eszébe. + +--Ezzel kezdem meg az új életet--dörmögte magában, amikor +agyagportól és izzadtságtól összecsapzott kemény haját +borzolgatva, gyulladt szemmel, lihegő ajakkal ott állott a kész +remekmű előtt és méregette az alakok arányait, a dőzsölő csoport +elrendezését s Odysseus arcának fájdalmas eltorzulását. + +--Te a magad sorsát mintáztad bele ebbe a +márványrengetegbe--gúnyolódott vele egy kárörvendő gonosz kis +ördög a szivében.--Erre talán nem is gondoltál, öreg cimbora. + +János elnevette magát. Bolond ötlet. Az ember kigondol valamit, +erős akarata van a megvalósításához és megcsinálja szépen, +lelkesen, gondosan, izzad, tüzel, dolgozik, kimerül, alszik egyet +és megöleli a feleségét: nincs tovább. Ami ezen túl van, az beteg +ember lázas álma, romlott fantáziák káprázata, süketek +hallucinációja, vakok rémlátása, önmagukkal meghasonlott lelkek +délibábja. Az egészséges ember tudja, hogy sors bona nihil aliud +és jót húz a kancsóból a bosszúságok után. + +Elővette fiókjából a borosüveget. Liternyi, nagy öblös poharat +félig töltött vele, megpótolta habzó, szénsavas ásványvízzel és +egy hajtásra kiitta a csípős, savanykás keveréket. Aztán pipára +gyújtott és elégedetten letelepedett munkája elé egy falócára: + +--A fő az, hogy élünk egészségben, kezünk alatt ég a munka s hogy +a relief, teringettét, csinos egy kompozíció. Tátva marad +Párisban a kritikusok szája. Ez a fődolog. + +Nyolc nappal az esküvő előtt Nóra sugárzó arccal jelentette, hogy +megtalálta a módját, mint kell Dömötör zilált anyagi viszonyait +egy fogásra elrendezni. + +--Tulajdonképpen Balthazárnak köszönhetjük az ideát,--mondta +szapora bőbeszédüséggel.--Vegyük csak a dolgot úgy, ahogyan van. +Neked, édes szivem, jelentékeny adósságod van, ugy-e? + +--Sajnos, jelentékeny. Kétszázezer az Ágnes hozománya, +háromszázezer a három váltó, az összesen félmillió,--számítgatta +Dömötör és egy kissé elvörösödött szégyenletében. + +--Százezer korona adósságom van nekem,--tette hozzá hanyagul az +asszony. + +--Az hatszázezer. + +--Az ékszereim zálogban vannak. + +--Az hétszázezer. + +--Mondjuk nyolcszázezer, mindennel együtt. Tehát körülbelül egy +milliót jelent az adósság, ha meg akarjuk váltani a bankárok +opcióját és kiegyenlítjük az apró-cseprő tartozásokat. Már most +ide figyelj. A villa, a berendezés, a műtárgyak, az ezüst, a +fölösleges díszruhák, kosztümök, régiségek, fegyverek, az autó, a +lovak, mind összevéve megérnek vagy két milliót. + +--Két milliót?--kérdezte elszörnyedve Dömötör, aki sohasem +sejtette, hogy ily fejedelmi vagyon felett rendelkezik. + +--Ugy-e drága, öreg Herkulesem, nem is tudtad, mi van a te Nórád +gondjai alatt? + +Dömötör hálásan csókolta meg a feléje nyújtott puha, fehér, +selyemsima kezet. --Nos? + +--Nos, Balthazár hozott egy műkereskedőt, nagystílű gyűjtőt és +pénzembert, az hajlandó két milliót leolvasni a villa és annak +minden ingósága ellenében. Egy milliót rögtön készpénzben fizet, +a másikkal pedig adósságaidat rendezi, ha te is úgy akarod. + +Egy millió készpénz és ráadásul megszabadul a villától, a +bankároktól, az adósságaitól, az autójától, a lovaitól és a +cselédségétől!... ez több volt, mint amennyit Dömötör János +hirtelen át tudott fogni a fantáziájával. Egy ideig elkábulva +bámult Nóra fekete szemeibe, zavartan és izgalomtól öntudatlanul +nyalogatta az ajakát, aztán kurjantott egyet, majd élesen +csattogva, mint egy mámoros fülemüle, fütyörészni kezdett. + +Percek múlva tért csak magához. + +--Imádlak Nóra, te gyönyörű, te nagyszerű, te ördöngős asszony! + +És hatalmas karjaiba zárta az ő imádott feleségét. + +Két nap múlva megkötötték az adás-vételi szerződést, harmadnap +tisztázták a dolgokat, a jelzálogkölcsön, az adósságok és a +bankárok opciója körül, a negyedik nap nagy áldomást ittak a +ragyogó üzlet örömére. Dömötör szabad, boldog, megifjodott, újjá +született ember, istenáldotta ifjú szobrásznövendék, sőt +pirospozsgás, tenyeres-talpas, farkasétvágyú, csavargó +kőfaragólegény módjára fütyörészett a lakomán, amelyen az +ünneplés központjában Nóra mellé Balthazár barátját állította, +minden jónak, szerencsének, boldogságnak értelmi szerzőjét, ezt +az önfeláldozó és lángeszű férfiút ... a teremtésit, nem is tudja +elgondolni, mint róhatna le háláját e példátlan baráti +szolgálatokért. + +--Most aztán ki a falura!--vezényelte dörgő basszusán a szobrász +és két gigászi karjával hol Nórát, hol a rendőrkapitányt +ölelgette.--Ki a falura, a folyó partjára ... vésővel, +kalapáccsal, mintázófával, horgászó bottal, pipával és +harmonikával ... hála Isten, vége e nagyúri komédiának, ezentúl +nem fogunk színházat játszani léhűtő barátaink mulattatására. +Nóra, Nóra, én édes, gyönyörű kis társam az életben, megint két +siheder, ugrifüles, csacska szobrásznövendék leszünk, +összeházasodva, férj és feleség s aztán hadd jöjjenek ... +teringettét, mához egy évre lesz az András keresztelője. + +Igy lelkendezett a művész és leborult a sors ajándéka, Nóra +szerelme és a magához való idillikus, földhöztapadt, +piros-pozsgás élet feltámadása előtt. + +Ez volt a negyedik nap. + +Ötödik nap Nóra és Balthazár a millióval együtt eltűntek a +fővárosból, búcsúlevelet hagyván hátra, melyben megírják, hogy +nem tudnak egymás nélkül élni, bocsásson meg nekik, hálátlan, +gonosz, önző, de a szerelemben megtisztulást kereső két tékozló +gyermekének, áldja meg őt az Isten a jóságáért, ők elvitorláznak +Amerikába. + +--„Fenkölt lelked meg fogja érteni--irja Balthazár külön utóirat +formájában--hogy nekünk nagyobb szükségünk van e néhány rongyos +koronára, mint neked, aki a művészi lángelme kifogyhatatlan +kamrájában oly mélyen és gyakran nyúlsz bele, amint csak királyi +kedvednek jól esik. Mi, akikben sem a teremtő erőnek, sem a +kincskeresés művészetének szikrája sem lappang, a te +irgalmasságodhoz folyamodtunk s figyelmedbe ajánljuk Ruskin +következő szavait: Legyetek irgalmasok, hogy irgalmasságot +találjatok. Te a nagy Ruskin útmutatása szerint összegyüjtötted a +hasznos és csinos javak tekintélyes mennyiségét s nem bánod, ha +abból másoknak is jut, még ha azok érdemtelenek is és zálogházba +vinnék, vagy elkártyáznák kincseidet. Ami pedig elhatározásunkat +illeti, engedd meg, hogy azt kettős alapon indokolhassam. Az +egyik a pszichózis körébe tartozik: Nóra és én megtaláltuk +egymást, mint ahogy egymásra bukkannak Hermes és Afrodité. Mi +vagyunk az a két félember, akik--Aristophanes szerint--az irigy +istenek beavatkozása előtt nemcsak lelkileg, de testileg is egyek +voltunk s azóta a századok sorozatán a reinkarnációk +átváltozásain keresztül folyton-folyvást egymást hajszoljuk +őrjöngő epekedéssel. Most végre egymásra találtunk. Szabad-e ily +természeti parancsnak ellenszegülni? Nevezd a mi leküzdhetetlen +szenvedélyünket sexuális neuraszteniának, a determinizmus egy +patológiai megnyilvánulásának: mindegy. Mi nem merünk a felénk +zuhanó Ananké tragikus erejével szembeszállani. Nem akarunk +neked, a te fennenjáró lelkednek, szemtől-szembe szenvedéseket +okozni. Bizonyára összehasonlíthatatlanul kisebb a bűnünk így, ha +a távolban vétkezünk a te gyengéd illúzióktól mámoros házassági +szándékaid ellen. A másik ok, amely szökésre kényszerített: +felebbvalóim rideg és korlátolt bürokratikus eszejárása, a lelki +élet labirintusában való járatlansága, vaksága és kegyetlensége. +Hiánya ama képességeknek, hogy a belátásos elmélet segítségével +mérlegelnék az egyéni erkölcs titkos mélységeit és szolidaritást +tudnának fentartani a kiválasztottak megitélésében. +Sikkasztásnak, hivatalos hatalommal való visszaélésnek, +okirathamisításnak minősítenek oly cselekedeteket, amelyek felett +a XVI. század pápai, hercegi és köztársasági törvényszékei +mosolyogva szemethunytak a társadalmi osztályok szolidaritása és +az etikai individualizmus belátása alapján. Gondold meg barátom, +ha annakidején Vékony György és nejével kapcsolatban te is efajta +kegyetlen tökfilkók kezébe kerülsz és nem vezet a sors az én +megértő lelkemhez ..." + +--Alávaló szemét nép!--mordult fel a szobrász és ha e pillanatban +kezeügyébe kerül, pipaszárával bizonyára végighúz Hermes és +Aphrodite hátán. + +Később azonban legyintett a kezével és így szólt a tükörből +visszasugárzó keserű, sápadt, eltorzult képmásához: + +--Dehát tulajdonképen mi történt veled, öreg cimbora? Semmi. Itt +állasz asszony, palota, millió és jóbarát nélkül. Hát nem így +kezdted az életedet? Vesztettél valamit? Semmit. A fő, hogy élsz, +egészséges vagy és derekasan tudod forgatni a vésőt. Semmi +fontosat nem vesztettél, ha megmaradtál önmagad számára. + +Aztán fogta vésőjét, kalapácsát, sötét felleghajtóját, +mintázófáját, görcsös botját s bolyhos szőrű olasz kalapját és +kiballagott a palotájából anélkül, hogy egyetlen egyszer is +visszapillantott volna az országútról. + +--Még szerencse is van a veszteségben--gondolta útközben +megbékélve.--Megszabadultam a bankároktól. Most már csak akkor és +azt dolgozom, amikor abban jókedvem telik. Odysseus, a vén, hiu, +fecsegő, hetyke csavargó sokkal veszettebbül járt, pedig milyen +ravasz fickó volt az istenadta. + +Azután sebesen szedte lábait, hogy még otthon találja Piacella +bácsit, a sírkőgyárost. A Köztemető-út elején mégegyszer +eszébejutott a két méter magas és négy méter hosszú dombormű. + +--Pénelope! Teringettét, nem szabad a Penelopékra építeni. Ezeket +a feketeszemű és hajlóstörzsü kis bestiákat a legenyhébb szellő +is megingatja. Csakugyan nem valók egyébre, mint hogy modellt +álljanak szép, állati testük meztelenségével. + + + + +IX. + + +--Piacella Virgil, öreg cimbora, önhöz jöttem először, hogy +elpanaszoljam sorsom szomorú fordulását. Két ilyen kipróbált +barátja az olasz márványoknak és a bronzoknak, a gránit és +homokkőoszlopoknak, bizonyára legelébb megértik egymást jó és +balsorsban egyaránt. + +Így állított be Dömötör a sírkőgyáros irodájába, amely a +Köztemető-úton egy kőkockákkal, búsuló szentekkel, feszületekkel, +gyászoló angyalkákkal telerakott udvar végén várta a rendelőket. +Az udvar csendes volt és néptelen. A munkaidőnek vége volt már s +a félig elkészült embertörzsek úgy sorakoztak ott egymás mellett, +mint amputált és bepólyált hadirokkantak a kihallgatáson. A +szanaszét heverő keresztek egy feldúlt temető benyomásával +borzongatták meg a látogatók hátgerincét. Az ember félt, hogy +alattuk egyszer csak holttesteket és szertehullott embercsontokat +pillant meg, ha nagyon széttekintget. + +Benn az irodában Piacella Virgil éppen napi bevételeit számolta. +Az ablakon vörös drótkalitkában kanári madár búcsúzott éles +hangon a hunyó napsugártól. A díványon két óriás angoramacska +dorombolt. A szögletben kutya nyöszörgött és két-hármat +belevakkantott a művész szavaiba. Piacella Virgil és állatjai nem +szerették a klasszicizáló művészeket. + +A szoba sarkában állott az iróasztal s fölötte két fehér lap +hivta fel magára a figyelmet. Az egyiken vastag, fekete betűkkel +ez volt olvasható: „A t. megrendelő művész urak a munka árát +előre tartoznak lefizetni." A másik lapon ez volt: „A tulajdonos +Piacella Virgil akadémiai szobrász úrnak szólítandó a művész urak +által is, akiknek csak délután négy és öt óra között áll +szolgálatára." + +Mindakét felírás az adósságcsináló és emellett bizalmaskodó, +hetyke bohémeknek szólt, akik a tisztes sírkőgyárost gyakorta +csak öregemnek, vén uzsorásnak, vagy Piacella apónak címezgették. + +Dömötör most észre sem vette ezeket a rideg és kertelés nélkül +őszinte figyelmeztetéseket. Az volt a szándéka, hogy néhány ezer +korona kölcsönt kér gazdag barátjától. + +--Műtermet és márványt akarok szerezni, hogy újra kezdjem az +életemet. + +A sírkőgyáros agyában ravasz ötlet cikkázott fel, mint éjjeli +csendben vizek felett, a távoli felhőszakadás előfutárja. Nyomban +elhatározta, hogy kölcsönt nem ad a művésznek, ellenben örök +időkre leköti, bérbeveszi, megkaparintja magának és monopolizálni +fogja. Már látta a szobrászt, mint egy munkagépet, amely ontani +fogja az aranyakat. + +--Pénz kellene önnek, igen tisztelt barátom?--kérdezte fájdalmas +vonaglással, mint aki egy nagy szerencsétlenség előérzetében +vergődik; mint aki látja, hogy az emberek vakon rohannak önnön +vesztükbe, mert nem ismerik sem a maguk, sem a megkivánt dolgok +veszedelmes természetét.--És mit csinálna a pénzzel, ha szabad +érdeklődnöm? + +--Műtermet bérelek, márványt vásárolok ... mintázóállványom, +ágyam, szekrényem, mosdótálam sincs, mindent odahagytam a +zuglói-uti villában. + +--Hm, hm--dörmögött a gyáros,--mindent odahagyott. Ez az, amiről +beszélni akarok. Ugy-e, Önnek pénze, műkincse, lova, kocsija és +autója is volt, nemcsak ágya és mosdószekrénye? + +--Volt--nyögte keservesen a szobrász. + +--Nahát. + +A kutya nagy lustálkodva feltápászkodott s a szomszéd szoba felé +vánszorgott, ahonnan lépések zaját hallotta. + +--A fiam, Garibaldi--magyarázta kutyájának a gyáros.--Itthon van +a fiam, az anyjával beszélget. + +A kutya helybenhagyólag csóválta a farkát, szánakozva belenézett +gazdája szemébe és visszabújt a szoba sarkába. Piacella újra a +szobrász felé fordult. + +--Nemde, önnek milliói voltak? + +--Voltak. + +--Nahát. + +Csend. A kanári megunta a fütyörészést és behúzta a fejét +tollaiba. + +--És most nincsenek. Miért? Mert nem való az ön kezébe pénz. + +--Igaza van, Piacella. + +--Egy krajcár sem való az ön kezébe, Mester. Pedig kár önért. + +--Hát mit kellene tenni?--kérdezte a művész gyanakodva. + +--Még nem tudom. Az egyszer bizonyos, hogy önnek dolgoznia kell. +Labor omnia vincit. Persze nem a saját szakállára. Ezzel már +megjárta a Mester. Ön egy zseniális, de élhetetlen ember, aki nem +tud bánni a pénzzel. Ha magára hagyjuk, egész életén át +nyomorogni fog. Pedig kár volna a Mesterért. + +Dömötörnek eszébe jutottak a bankárai, akik egyszer már +bérbevették a tehetségét. Halálos vétek volt a szerződést +megváltani. De ha Piacella hajlandó volna ugyanazt megcsinálni +... + +És előadta, hátha ebben a formában tudna a derék olasz segíteni. + +--Nehéz dolog, nehéz dolog--mormogott a gyáros.--Itt nem baráti +szívességről, itt művészetről van szó elsősorban. És művészi +dolgokban nem megyünk személyes szimpátiák után. + +Közben pedig azon tépelődött, hogy mint tudná az ügyet minél +olcsóbban nyélbeütni. Megvallotta tehát, hogy neki, egyszerű +kőfaragónak, a művészekről és művészetről alkotott fogalmai nem +éppen eredetiek. Ő már csak a számvetéshez ért, a goromba élet +kiölte belőle az intuiciót s amily otthon van egy kereskedelmi +mérleg elkészítésében, annyira hiányzik a kritikája az igazi +művészet értékének megítélésében. + +--Azt nálam senki jobban nem tudja kikalkulálni, hogy mennyibe +kerül a carrarai márvány köbmétere, mi a költség munkadíjra, +szállításra, rezsire, adminisztrációra, hirdetésre, mennyi +vállalkozói nyereséget kell hozzácsapni mindezekhez, hogy abban a +belefektetett tőke amortizációja is bennfoglaltassék. De hogy mit +ér nekem ennek vagy annak a művésznek, divathoz, szeszélyhez, a +műizlés csapongásához, a piac felvevőképességéhez, a műpártolás +tendenciájához, az állam és a társadalom hangulatához kötött +produktív képessége,--ennek a megitéléséből, sajnos, már +kivénültem s e téren moccanni sem tudok művészeti tanácsadómnak, +fiamnak, Garibaldinak megkérdezése nélkül. + +Ami igaz, az igaz, Piacella Virgil az ő tömör formában +megszövegezett kritikai nézeteit fiától, Piacella Garibalditól +szokta kölcsönözni, ettől a pápaszemes, hórihorgas, kopaszodó +koponyájú, selymesszakállú, sárgabőrű esztétától, aki évek óta +azon fáradozik, hogy megreformálja a művészeteket, vagy legalább +is új iskolát teremtsen, mint Ruskin vagy Tolstoj. Az ifjú +Garibaldi egyike volt a legnagyobb művészeknek; de nem a kezével, +nem is a hüvelykujjával dolgozott, mint Dömötör, s nem is +árasztotta el a tárlatokat bevégzett szobrászalkotásokkal, csak +röpiratokkal és esztétikai fejtegetésekkel, amelyek a szellem +mélysége, a kedély transcendentális finomsága és a fantázia +mérhetetlen dimenziói révén az összes szobrászoknak +fölébehelyezték őt. Főművét, amely „Aestopsichofizikai kisérletek +a képzetek és jelenségek összefüggésében" címet viselte, +bizonyára a század legjelentősebb kisérletei közé sorozzák +mindazok, akik érdemesnek tartják elolvasni, De, sajnos, senkisem +tartotta érdemesnek. + +A sirkőgyáros tehát behívatta magához Garibaldit és tanácsát +kérte ki, vájjon egy netalán megkötendő szerződés célravezető +volna-e abban az irányban, hogy azáltal Dömötör János és Piacella +Virgil egyaránt megtalálják számadásukat. + +--Nem,--adta meg a választ Garibaldi. + +--És miért nem?--kérdezte atyja, a sirkőgyáros. + +--Azért!--felelte Garibaldi mogorván és távozni készült. + +--Látja,--sóhajtott az öreg kőfaragó bánatosan, --így vélekednek +önről a modern művészek általában. + +--Nem értek a szobrászathoz?--kérdezte ijedten Dömötör és +megragadta az ifjú esztéta kabátját. + +--Nem mondtam,--védekezett amaz.--Ért ön biz a mintázáshoz. +Csakhogy Európában legalább ötvenezer szobrász csinálja ugyanazt, +amit ön, s ha, tegyük fel, valamennyi a Leonardo da Vinci +ügyességével formázza is az aktjait, nem gondolja ön, hogy ebből +immár untig eleget termel Európa? Szükség van arra, hogy e hamis +és banális, erkölcstelen és haszontalan meztelenségkultusz +fokozásához az édesapám tőkéje, vállalkozási kedve és munkája is +hozzájáruljon? Nem, kedves mester, nekem egész más fogalmaim +vannak a művészetek hivatásáról. + +Dömötör mennydörgő hangon közbekiáltott: + +--Én azt hiszem, hogy a művészet legfőbb célja jól ábrázolni egy +mezítelen embert. + +Az ifjú Garibaldi mosolygott. + +--Talán az ember ideáját akarja ön mondani? Az erkölcsi embert, a +lelket, a karaktert, az isteni szellem hordozóját. + +--Nem. Engem az idegekkel és izmokkal felruházott csontozat +érdekel. Itt a váll-lapocka és a kulcscsont, ott a vállcsont és a +csipő, fentebb a gerinc-oszlop s a koponya, mindegyik a maga +izületeivel, domborodásával és mélyedésével,--magyarázta +felbőszülve a művész és megragadta a fiatal esztéta gallérját, +maga elé állította, megpörgette, kiegyenesítette és sovány testén +rendre kimutatta, megtapogatta, kirajzolta hatalmas bütykös +ujjával az emlitett domborodásokat és mélyedéseket. + +Garibaldi fájdalmasan felordított, de az ügyet sem vetett a +vonagló emberkére. + +--Ha önnek, fiatal barátom, volna egyáltalán teste, ha bő és puha +kabátja alatt fel lehetne lelni a hus szövedékét, az +izomrostozatot és csontrendszert, akkor megmutatnám önnek, mily +nagyszerű gépezete az a fizikai erőfeszítésnek, a mozdulatoknak, +amelyek alatt az izomcsomók és idegdudorodások a legnagyszerűbb +játékot mutatják. És akkor elhinné nekem, hogy az ábrázolásnak +legfontosabb pontja, hogy jól tudjunk megrajzolni egy meztelen +férfit vagy meztelen nőt. Mit tudja ön, mily gyönyörű vonalakat +írnak le a váll-lapockák és mily megragadó látvány az az öt +álborda, amelyek emelkedéseket és domborulatokat formálnak a +köldök körül, mialatt a test előre vagy hátra hajlik ... mit +tudja ön ezt uram? + +Hogy lélekzetet vegyen és megtörölgesse izzadt homlokát, egy +pillanatra szünetet tartott a megharagított művész. E pillanat +alatt már meg is bánta heveskedését. + +--Bocsásson meg uram, ha megsértettem. + +Garibaldi megvetőleg mosolygott és legyintett a kezével. + +--Értem önt, értem. Nem haragszom. Engem a teória terén nem lehet +megsérteni. Csak sajnálni tudom önt, hogy a művészetben nem +érdekli egyéb, mint az anatómia és az epidermis szövettana. Engem +pedig érdekelnek a lélek tragédiái, az eszmei élet miszticizmusa, +azok a dolgok, amelyekről Hamlet előadást tartott Horationak: a +lélek redői, a szenvedélyek titkai, az emberi dolgok végcéljai, a +lét vagy nemlét érvei s utálattal fordulok el a kezdetleges +művészet imitativ ügyeskedéseitől, amely alatt egy rothadt +érzékiség gyáva obscenitása, egy művészi affektáció alá rejtett, +közönséges élvhajhászat búvik meg. + +És zsebéből kihúzta uj könyvét, amely a szobrászat bölcseletét +tárgyalta. + +--A szobrászat lényegét először tudományosan kell megértenünk, +mielőtt hozzáfognánk a manuális megoldásokhoz. Ehhez pedig csak +az optika, a pszichológia, a térmértan, a trigonometria és a +bölcsészet utján lehet felkapaszkodni. A mintázásban elsősorban a +mozgásképzeteket kell ábrázolni, s csak azután derül ki, hogy +azok hogyan hatnak, mint látóbenyomás. A látóbenyomás azután csak +a kritikus szerepét tölti be, befolyását már nem érvényesíti a +képzetben. De ha jelen van valami ábrázolt, akkor az, mint +realitás, ellensége lesz a képzetnek s ha változtatnom kell ezt a +realitást avégből, hogy világos látóbenyomássá alakíthassam, ugy +nehezebb a dolog, mint egy érett képzetet ábrázolni. + +Dömötör szája félrehúzódott és automatikusan ismételte az +eldördült szavakat, amelyek úgy halántékon vágták őt, mint Dávid +parittya-kövei Góliátot. + +Dávid azonban, miután kijelentette, hogy ő Dömötör munkáit csak +abban az esetben tekinthetné művészi produktumoknak, ha azok a +látóképzetből kiindulva vezetnének a mozgás-képzetekhez, +befejezésül még ezeket vágta Góliát szemébe: + +--A művészet előtt, amelynek segítségével az emberiség lelkét +forradalmasítani kívánom, a tudomány segítségével és a vallás +kalauzolása mellett annak a célnak kell lebegnie, hogy a +társadalmi egyesülés valamennyi ember szabad és jókedvű +beleegyezéséből keletkezzék. Az emberek boldogsága az emberek +összeolvadásából áll s ezt nem a rendőrségnek s a +törvényszékeknek, hanem a művészeteknek kell megteremteniük. +Erről van szó uram s vallja be, ily értelemben az ön erotikus és +nyugtalan nimfái, részeg, duhaj és izmos szatírjai, házasságtörő +Helénái és szoknyavadász Odysseusai nem jöhetnek számításba. Az +ön művészete már befejezte létjogosultságát a renaissance nagy +architektonikus és imitativ ügyeskedéseivel. Ezzel végeztünk. + +Dömötör és Piacella Virgil, az öreg szobrász és a vén +sirkőgyáros, szomorúan egymásra pillantgattak, mintha bocsánatot +akartak volna kérni egymástól, hogy az üzlet megkötése elé ily +megcáfolhatatlan dokumentumok tornyosultak. A fiatal műkritikus +azonban, mielőtt otthagyta volna a két szomorú cimborát, az +ajtóból visszanézett és hanyag kézlegyintéssel odaszólt az +apjának: + +--Azonban öreg tőkepénzes, ha üzletet akarsz csinálni és nem +művészetet, akkor azt mondom, állítsd be aranycsináló műhelyedbe +Dömötör úr kézügyességét és erotikus képzeletét. Üzletnek, a +tömegek izlésére, özvegyek, árvák, gyászoló közönség, +dísz-sírhelyet adó törvényhatóság, hálás utókor, nemzet és +Akadémia esztétikai műveltségére való tekintettel ... nos, +üzletnek megjárja. Ha Dömötör úr nálunk akar dolgozni, én üzleti +szempontból nem ellenzem. + +--Majd adok én nektek üzleti szempontokat!--süvített közbe egy +túlvilági hang, amely a fúriák, az Erynnisek, a hadakozó amazonok +sikoltásaihoz hasonlított. Azután pedig beperdült a szobába +Borbála asszony, az öreg sirkőgyáros felesége, akit Piacella +Virgil ezelőtt harmincöt esztendővel egy nápolyi osteriából +ragadott ki ama néhány tallér váltságdíj ellenében, amellyel a +csinos pincérleányok tartozni szoktak úrnőjüknek. + +Borbála asszony csak azt hallotta, hogy férje alkalmazni akarja +Dömötör szobrászt a műhelyében. + +--Esküszöm a Madonna egyszülött fiára, Krisztus testére és szent +Borbálára,--kiáltotta fölháborodástól és félelemtől eltorzult +arccal--kést szúrok a szívembe, ha ez a gyermekgyilkos, fajtalan +és erőszakos lator ide beteszi a lábát. Egy percig sem volnék +biztonságban sem én, sem a szolgálóim, sem a szomszédok hajadon +leányai. Verje meg az Isten, aki bebocsájt a házába ilyen +szennyeslelkü, vén kecskebakot! + +És fölkapott egy széket, izmos karjával megforgatta a feje fölött +és Dömötör alig hogy ki tudott illanni az előszoba keskeny +ajtaján. Kifutott az utcára és tenyerével betapasztotta füleit, +hogy ne hallja a szemérmében fölháborodott asszony rettenetes +átkait. + + + + +X. + + +Bármilyen sötétnek látszott is a helyzet, a szobrász szívében nem +tudott gyökeret verni a bánat. Úgy látszik, e kis fekete virág +számára nem volt abban elég porhanyós a talaj. A könnyek hamar +elpárologtak róla, mert hegyi levegő, erdei szellő, rétek, +kaszálók, szőlőhegyek és gyümölcsösök egészséges kipárolgása már +őseinek keményre és ruganyosra edzették a lelkét. Dömötör nem +volt dekadens, a szenvedélyek viharaiban nem rongyolódott le az +idegzete, a teremtésit, hírét sem ismerte a sexuális +neuraszténiának és sejtelemmel sem bírt a Freud-féle traumák +romboló hatásáról. + +--Szerencsétlen öreg fickó--mosolygott benne a más kárán +örvendező lélek,--mint érdemelte ki a sorstól ezt a pirosra +mázolt termetes koporsót, a Walpurgis éjszakának ezt a vöröshaju +boszorkánykirálynőjét? Lám, nekem sohasem volt dolgom ilyen +szörnyeteggel; maga a nagy Pán is ijedten menekülne az ő +Meduza-szemének szikrázása elől. Ha erre gondolok, igazán nincs +mit sopánkodnom a sorsomon: Van Roesen bárónő enyhe egyptomi +nostalgiáival, apró Astarte és Mylitta-szobrocskáival, Nóra a +maga vidám és duhaj temperamentumával: önfeláldozó bajadérok +voltak ehhez a fogatlan furiához képest. Nekem, mindent +összevéve, szerencsém volt a szerelemben s ezt kevés ember +mondhatja el életének ötvenedik esztendejében. + +Jókedvűen ballagott a kanyargós utcák kövezetén, találomra, csak +a séta és az emberek között való gondtalan elkeveredés céljából. +A társzekerek dübörgése, a fiakkerlovak patkóinak csattogása, a +házalók elnyújtott kiáltásai, az utcagyerekek éles füttyentései, +a villamosok csilingelése kellemesen élesztgette benne a nyüzsgő, +kavargó, hangos élet szeretetét. + +--Mindenki tesz-vesz, sürög-forog, iparkodik. Hej, azért szép az +élet, a mindenségit s most szabad ember vagyok és azt teszem, ami +kedvemre való! + +Oszlopos lábaival csakúgy rótta a kilométereket. Cseppet sem volt +fáradt és elméjében egyik terv a másikat kergette. Ha útjába egy +szép asszonyi figura akadt, mindjárt az Odyssea valamelyik női +alakja jutott az eszébe s mire leért a Dunapartra, az elevátorok +és közraktárak tájékára, a járókelők közül két szép Kalypsot, egy +formás Kirkét, egy tucat apró tengeri szörnyeteget, három-négy +hórihorgas phaeák hajóslegényt és néhány karcsú Nereidát +mintázott le a szemeivel. + +A közraktárak táján leült egy alacsony kőkockára, amelyhez az +uszályhajók drótkötelét szokták erősíteni. A Duna hátán szürke +fények opalizáltak; a gőzösök komor füstfellegeket pipáltak égre +meredt torkukból. + +A part mentén most szálltak ki a hajókból a Ferencváros meztelen +Tritonjai, a malmok lisztes falai reszkettek a gépek súlyos +járása alatt. Hosszú, keskeny vashidak karolták át a malmok és az +elevátorok között sorakozó raktárakat, a kőpartot, a lépcsőket és +az út szélén himbálódzó csónakokat. Hatalmas fekete buzaszállító +uszályok gyomrába félmeztelen, vizeshátu, csapzotthaju munkások +dobálták a súlyos zsákokat. A közraktárakban vasúti kocsikat +tologattak. A lokomotivok olyat füttyentgettek, hogy belenyilalt +az ember dobhártyájába; a hajók kürtje fölzúgott, mint éhes +szörnyeteg a mesék oceánjain. Apró propellerek szelték a szürke +hullámokat, amelyekbe lelecsapott egy vizigalamb, korty italt +szívni szomjas bendőjébe. A lépcsők alján halászok hálót +kötögettek, mellettük egy komoly nyugdíjas hivatalnok horgászott +türelmesen. Katonák karjukon a rakparton álló kis kocsmákba +vezették szeretőjüket s a fuvarosok meg-megálltak egy pohár +hűsítőre, ahol szép pincérleányt tudtak az alacsony csapszékek +körül. A nap lassan csúszott a budai hegyek alá és sötétlila, +kékes és rozsdaszínü árnyékokat vontak ferde sugarai a hajók +farára. + +--Ejnye, de pompás egy élet ez--buggyant ki Dömötörből az +elragadtatás, ahogy végigbámészkodott a vidáman verejtékező +eleven munka, a kellemes erőfeszítések, a távolból gyerekjátéknak +látszó fuvarozás kaleidoskopján. + +És ott, ültében, eszébe jutott, hogy neki nincs oka a +keserűségre. Az ember sokkal gazdagabb, mint ahogy egy nagy bukás +után elképzelné. Lám, neki aranyórája, lánca, gyémántgyűrűje és +néhány száz forintnyi készpénze van, ezen vesz Budafokon vagy +Tétényben, Leányfalun vagy Pomázon egy kertes hajlékot, műtermet +épít az északi oldalra és folytatja Odysseáját ott, ahol +elhagyta. Hol is hagyta el? Penelopénál. + +--Az asszonyok pedig arra valók, hogy modellt álljanak a +szobrásznak, kellemes órát adjanak a legényeknek és gyermekeket +szüljenek férjeiknek--állapította meg elméjében és megbocsájtott +az asszonyoknak.--Csak szegény Virgil barátom veszett el +mindörökre. Ha csak öreg Klytaemnestráját nyakon nem ragadja és +egy sötét éjszaka bele nem hajítja a Duna közepébe. + +És miközben tétényi vagy pomázi műtermén ábrándozott, +megpillantott egy szürke kendőbe burkolt asszonyszemélyt, amint +egy kőkockán üldögél és fejét jobbra hajlítva, egész testével +térdére támasztott könyökére nehezedik. + +Melléje négy-öt esztendős lányka simult és almát eszegetett. A +csoport annyira plasztikus, a konturok a leáldozó nap hátsó +világításában oly élesen rajzolódtak a levegőbe, az egésznek +hatása oly egységes, befejezett és szobrászi volt, hogy Dömötör +elővette vázlatkönyvét és nyomban belerajzolta a körvonalakat. +Penelope Telemachossal a tenger partján ül és Odysseus után +epekedik. + +Minthogy azonban Dömötör nemcsak művész, de emberszerető ember is +vala, közelebb lépett az anyához s gyermekéhez, hogy megtudakolja +bánatukat. Az asszony ráemelte szép kék szemét, végigsimította +kendője alól kiröppent szőke fürtjeit és szaporán elmesélte, hogy +nincs pénze meleg vacsorára és éjszakai szállásra, csak ez a +gyenge beteg gyermeke van ezen a kerek világon. + +--Hát a gyerek apja? + +--Meghalt a Lipótmezőn. Agyonitta magát, kitört rajta a delirium. +Nagy kár érte. Derék szépségének és okosságának párja nem volt +sehol. + +--Csak részeges volt, ugye, a megboldogult? + +--Annak sem ő volt az oka. Egyszer nagy szerencse érte, egy +uraság eltörte a karját és tízezer forint fájdalomdíjat fizetett +érte az én Gyurkámnak. A nagy vagyon elvette az eszét. Azóta nem +dolgozott, csak ivott és engem mindennap félholtra vert, mert +fölébredt benne a féltékenység. + +Dömötör érezte, hogy összeszorul a szíve és nagyot szeretne +káromkodni fájdalmában. De az asszony semmit sem vett észre és +tovább mesélte: + +--Nem lett volna baj, mert ebből láttam, hogy szeret. És amikor +megelégelte a verést, akkor majd agyonszeretett a szerelmével. +Minden rendben lett volna, ha el nem öli a pálinka. + +A szobrász megfogta az asszony kezét és elvezette egy kültelki +szállodába. + +--Holnap reggel eljövök magáért. + +És szerencsétlen áldozatát, Vékony György cementmunkás özvegyét +magával vitte Pomázra, ahol egy kertes házat, két malacot, kotlós +tyúkot tizenkét csirkével, egy pár galambot és nőstény házinyulat +vásárolt, amely éppen fiadzás előtt állott. Erre költötte óráját, +láncát és brilliáns jegygyűrűjét, Van Roosen bárónő ajándékát. + +Hogy pedig műtermet is építhessen, fölkereste a Bank r.-t. +igazgatóját, háromezer korona kölcsönt vett tőle s azon a pomázi +ács segítségével maga építette föl üveges atelierjet, úgy, ahogy +azt Egger Linz kartonjain láthatod. És azt is láthattad, ha +valaha arra volt az utad, hogy reggel öt órakor már ott +serénykedett Dömötör a durván összeácsolt filagóriában, amelynek +gerendáira fiatal vadszőlő, krimzonrózsa és klematisz kúszott +föl, hogy az épület goromba állványait gyengéden eltakarja. Az +udvaron egy sugár, szőkehaju, fehérarcu menyecske tipegett vékony +rövid alsószoknyában a baromfiól körül és kezéből etette a +galambokat. + +--Így élhetett Ogigia szigetén hét esztendeig Kalypso tündér és +Odysseus--állapította meg Dömötör boldog mosolygással, miután +fölfedezte, hogy annakidején Balthazár rendőrkapitány úrnak igaza +volt: a durva köntös, a piszkos condrák alatt néha antik +istennőkre emlékeztető testek bújnak meg, mint ahogy a disznók +elé öntött moslékban néha igazgyöngy rejtőzködik. + +Attól kezdve az asszony modellje és hűséges szolgálóleánya volt +Dömötörnek, aki elhatározta magában, hogy feleségül venné +aranyhajú Kalypsoját, ha annak rendje-módja szerint el tudna +válni Van Roosen bárónőtől. + +--Ez a derék, jámbor teremtés, aki fiatal életét nyomor és +ütlegek súlya alatt töltötte, úgy néz rám, mint az élet és halál +fejedelmére, urára és parancsolójára, nagy és hatalmas királyra, +a jó Isten földi helytartójára. Ennek nem lesznek Astartei és +Mylitta-szobrocskái, alexandriai elefántcsont-penátesei, +baziliskusai, kigyói és papagályai. Ez nem fog a nevemre váltót +hamisítani, nem szökik még a legjobb barátommal, s ami a fő, +olyan fehér a bőre, oly rózsás az arca, oly kerek a csipője, oly +finom a térdhajlása, oly duzzadt és karéj a melle, hogy érdemes +neki szentelni öregedő napjaimat. És a modell sem kerül +pénzbe--tette hozzá szűkkeblűen, mert megtanulta, hogy a milliók +mily könnyen elúsznak a rangos élet keretében. + +Így is történt volna, ha egy nap be nem állít Vékony György, a +cementmunkás és vissza nem követeli elrabolt feleségét. Az +asszony sírt és vonaglott és szerelmi őrjöngésben dobta magát a +félkarú munkás mellére. Dömötör elképedve nézte a jelenetet. + +--Ön, kedves atyámfia, tudtommal meghalt a Lipótmezőn. + +--A fenét!--tiltakozott a férj és kikergette Dömötört a +házból.--Ha egy szót szól, följelentem magát vén vaddisznó a +rendőrségen--kiáltotta utána fenyegetőleg.--Hogy éppen az én +feleségemre éhezik a komisz kőfaragó--ordította utána, amikor +megtudta, hogy Dömötörnek nincsen ujabb tízezer koronája, sőt +semmi egyebe nincs, mint a háza, műterme és az ott fölhalmozott +márványtömbjei. + +A szobrász még néhány szót szeretett volna váltani asszonyával. + +--Miért mondta lelkem, hogy az ura elpusztult a tébolydában? + +Sárika anyja sírva fakadt és odabújt az ura hóna alá. + +--Az Isten elvette az eszemet--szepegte igazi és mély +bűnbánattal. + +--Most azonban kifelé!--üvöltötte újra a férj és az országútra +mutatott, amelyen vígan kapargáltak Dömötör csirkéi az imént +elhaladt, búzával megrakott szekér nyomában.--Dögöljön meg ez a +szemét ott az árokban!--káromkodott vérbenforgó szemmel a munkás +és félkarját égnek emelve, rettentő átkot mondott a művész +fejére, amiért másodszor is tönkretette családi boldogságát. + +Dömötör szótlanul ballagott a búzakévék alatt csikorgó, síró, +nyögdécselő, jajgató szekér után, amelynek tetején barna suhanc +ölelgetett egy kipirult parasztleánykát. + +--No most aztán csakugyan végeztem az asszonyokkal --sóhajtott +keserves haragjában.--Az asszonyok még arra sem méltók, hogy +mintát vegyünk róluk antik eposzok alakjaihoz. Undorodom a +fajtájuktól, becstelen nőstény valamennyi. + +De csak az első fölgerjedésében volt ilyen kegyetlen és +igazságtalan. Mire odaért a kis gyertyánfaliget szélére, agyáról +szépen lehúzódott a vér szíve tájékára és haragja fölolvadt a +megadás és megbocsájtás szelid fatalizmusában. + +--Sors bona, nihil aliud--ismételgette magában megbékélve és +leheveredett egy kökénybokor alá és az égen legelésző +bárányfelhőket nézegette.--Annyi az egész--vonta le mindebből a +tanulságot,--hogy nekem nem való az asszonyokkal való +kisérletezés. Vékony Györgygyel nem tudom kiállani a +konkurrenciát. Miért? Mert bármily alávaló, nyomorult, piszkos, +izgága és hirtelenkezü ember ez a Vékony, Juliska mégis őt +szereti, nem pedig engem. Tehet erről Juliska? Nem. Sem ő, sem +Vékony György, sem én. Sors bona, nihil aliud. + +És elhatározta, hogy hátat fordít a világi élet minden hiu +pompájának és életét a jól felöltözött, sűrű ruharedők alatt +imádkozó szent asszonyoknak és stigmatizált szüzeknek szenteli +valamely kolostor hűvös cellájában. + + + + +XI. + + +Búcsú napján érkezett Dömötör a Szűz Máriáról elnevezett gyüdi +franciskánus kolostor kapujához. Pécsről, Siklósról, Mohácsról és +Szlavónia északi részéből összesereglett zarándokok verejtékezve +kapaszkodtak a magas dombra, amelynek tetején román +egyszerűségében, avult és igénytelen szépségének áhitatos bájával +csalogatta megtisztulásra szomjas hiveit Assisi szent Ferenc +kéttornyú, piroscserepes, omladtvakolatos temploma. A klastrom +maga várszerű, hatalmas építmény, amelynek XII. századbeli +alapzatára Mária Terézia korabeli rokokó kupola borult valami +bőkezű, de sajnos, a stílusokhoz nem értő Mecénás jóvoltából. A +zárda falait felényire ellepte a zöld repkény s pilléreinek +lábazatánál piros és sárga kövi rózsák virultak. Északi oldala +majdnem függőlegesen meredek kőszirtekre támaszkodott, amelyeknek +repedéseiből satnya fenyőbokrok dugták ki fejüket a napsugár +felé. Délről százados kőrisfák és gesztenyések koronája +árnyékolta a fehéren izzó mészkőfalakat. Az épület hosszában, +olasz módra, dór oszlopokon nyugvó, széles korridor futott végig, +amelynek árnyékában breviáriumot olvastak a noviciusok. + +--Jó, hűs helyecske ez--gondolta János és a szíve +fölmosolygott.--Itt fogom apró terrakottáimat mintázgatni a +hajnali harmattól könnyező boltivek alatt. + +A sziklába vájt szerpentin úton lusta szamarak vizes tömlőket +cipeltek. A templom előtti téren sátorok alatt rózsafüzéreket és +cigánypecsenyét árultak, a lélek és a test egyszerű táplálékait. +A sátrak körül halk zsibongással tereferéltek a zarándokok. +Férfiak hatalmas templomi zászlókat emeltek a magasba, asszonyok +batyukat szorongattak a hónuk alatt, amelyek a szerzeteseknek +hozott ajándékoktól voltak súlyosak. Mária-dalok igénytelen +melódiája zsongott a templom körül s a bűnbánat és fogadalom +mormolása kisérte, mint basso continuo a régi egyházi muzsikában. +Néhányan sírtak és fennen kiáltoztak bűnbocsánat után. Ifjú +párok idehozták jövendő reménységüket s az elnehezedett +menyecskék avatásra készültek, Istennek ajánlván leendő +elsőszülöttüket. Mézeskalácsosok, perecesek, szódavizes és +sörárusok, olvasókat farigcsáló koldusok, gyümölcsös kofák +árulgatták holmijukat, egy-egy kiemelkedő ponton világi papok +buzdították híveiket a vezeklésre. A két torony minden harangja +zúgott s a mélyben kanyargó fehér országút még egyre ontotta +zászlók alatt menetelő, imádkozó, litániázó századait az egyház +bűnbánó hadseregének. Hegyet-völgyet, templomot s a föld hátán +nyüzsgő tarka-barka embertömeget meleg, aranyos fényfürdőben +merítette az ízzó júliusi nap. + +Dömötör megvárta, míg leszáll az est és a templom környékén a +telihold ezüstjében úszó ég boltozata alatt elpihennek a +zarándokok. Aztán bekopogtatott a klastrom tölgykapuján és éjjeli +szállást kért a barátoktól. + +Lőrinc testvér, terciárius barát, portás és éjjeli őr készséggel +nyitott ajtót a szálas férfiúnak és egyenesen a refektóriumba +vezette. Leültette, ételt és pohár bort tett eléje és +figyelmeztette, hogy otthon van, itt minden az övé az Ur Jézus +nevében. + +--Csak egyék-igyék nyugodtan Domine spectabilis, estebéd után +pedig szólítsa meg a főtisztelendő gvárdiánt. + +Lőrinc testvér kövér, alacsony, vörösarcu, nyájas tekintetű +férfiú volt, világoskék szeméből csupa derű és gondtalanság +sugárzott, rövid sörte haja és ütköző bajusza, szakálla is vörös. +Vörös barátnak hívták a környéken, ahol minden pénteken +összegyűjtötte a csirkéket, a krumplit, kukoricát és tojást; +vörös barát volt a neve a paróchiákon, ahol kolduló körútjában +megfordult és szentképekkel, csiklandós anekdotákkal és burnóttal +kedveskedett a házbelieknek. Lőrinc reprezentálta kifelé a +klastromot, ő intézte a gazdasági ügyeket, Ő adta el a borjukat +és szerezte be az anyakocákat a vásáron, ő volt a zárda finánca, +vámszedője, számadója, élelmezője, könyvvivője, ő maga úgy szokta +mondani, hogy egyszóval, Isten bocsássa meg a bűnét, ő volt +Assisi szent Ferenc konventjének a zsidaja. + +Lőrinc pontosan ellátta a harangozó, dékán, sekrestyés, kulcsár, +kertész, vincellér, majoros és ispán hivatalát s emellett mindig +a faluban, Zsuzsánna asszony útszéli korcsmájában, a szomszédos +zárdákban és a plébánosok konyháján csavargott, udvarolt a +papgazdasszonyoknak, tanácsokat adott a szobaleányoknak, +eligazította a veszekedő szomszédok ügyeit, kireparálta az órákat +és dohányvágókat, gyerekeknek játékokat faragott, csak ő tudná +megmondani, hogy miképpen végezte el mindezt a maga +piszmogó-szuszogó, fontoskodó és anekdótázó modorában. Tény az, +hogy körülötte és utána minden rendbe jött és fölélénkült; ő maga +ezt azzal szokta magyarázni, hogy még soha életében nem volt +haragos és mindig értette a módját annak, mint kell másokat +vidáman megdolgoztatni. + +A gvárdián szentéletü és tudós egyházi férfiú volt; a vikárius +nagy szónok és lelkipásztor; a magisterek is derekasan értették a +maguk mesterségét, de Lőrinc testvér volt az egész kis birodalom +lelke, esze és kormányzója, ami a földi élet ügyes-bajos dolgait +illeti. Az ő pallérozatlan elméje, amely sem az egyházatyák +írásait, sem a rendszabályok komoly tilalmait, sem az égi +művészetek titkait nem ismerte, pompásan eligazodott a profán +világ sokszor szennyes és rosszillatu labirintusában s az égi +dolgokat fölszentelt elöljáróira bizván, ő buzgón munkálja az Ur +szolgáinak jólétét, a zárda rendjét és biztonságát. Kétségtelen, +hogy a Mindenhatónak fölötte kedves az ő jámbor szorgoskodása, +mert mindenki azzal szolgálja az Ő dicsőségét, amihez ért. + +Lőrinc testvér nagyon rokonszenvesnek találta a szobrászt, mert +hatalmas testéből, nyájas pillantásából, orgona búgására +emlékeztető hangjából azt következtette, hogy egészséges és vidám +emberrel van dolga. Vacsora után a gvárdiánhoz vezette, éjjeli +szállást kért számára és elkalauzolta egy Mária-képpel ékes, +kicsiny, fehér cellába s nyugodalmat kívánva neki, éjjeli +szekrényére fél liter bort helyezett, bizalmasan mosolyogván. + +...Dömötör János pedig, felvétetvén a szerzet harmadik rendjébe, +a laikus fráterek közé, nagyon jól találá helyét a gyüdi barátok +társaságában. + +Bonaventura atya, a konvent gvárdiánja eképpen gratulált a +fölvételhez: + +--Carissime fráter, kedves fiúnk János, ne véljed, hogy belépvén +a franciskánusok harmadik rendjébe, nem találsz magadhoz való +társaságot a mennyei művészetek virágos kertjében. Nem +fennhéjázásból, de Isten dicsőségére legyen mondva, szerzetünk +számtalan fejedelmi személyt, hatvanhat pápát, tíznél több +szentet, majdnem ugyanannyi boldogot és két stigmatizált szüzet +számlál terciárius testvérei között, akiknek soraiban a +tudományoknak nem egy kimagasló fejedelmét: Dantét, Petrarcát, +Boccacciót, Columbus Kristófot, Vasco di Gamát, Cervantest, +Galileit, Voltát s a te szent mesterségednek olyan kitűnőségeit +tudja fölmutatni, mint Cimabue, Giotto, Rafael Santi és +Michelangelo Buonarotti. Remélem, itt e csendes és egyszerű +hajlék boltozatai alatt neked is erőt és jókedvet ad a +Szentlélek, hogy dicsőségét Hozzá méltó alkotásokkal öregbítsed. + +--És szegényeink kincstára Domine spectabilis vésője révén +tekintélyesen meggyarapodjék. Ugyis új tenyészbikát kell vennünk +a kivénhedt lusta dög Betyár helyébe--tette hozzá bölcsen Lőrinc +fráter, a majordomus. + +--Hallgass, oktondi fráter--intette őt összeráncolt szemöldökkel +a gvárdián,--te csak a mártásokhoz és a salátákhoz szólj, ha +kérdőre vonnak elöljáróid. + +Bonaventura atya szikár, magas, villogó szemű és sápadt ábrázatú +férfiú vala, a böjttől, imától, olvasástól és asztmától hajlott +és roskadozó. Kopasz feje kimagaslott társai válla fölött, de +tudománya, jámborsága és irgalmassága is túlragyogta +valamennyiét. Megvetette az alkohol és a dohányzás örömeit; de +szeliden elnézte, hogy társai nagyrabecsülték e két jámbor és +élvezetes narkotikumot. Lelkipásztori teendői végeztével +visszavonult a klastrom könyvtárába, s ott rendjének halhatatlan +szellemeivel oltogatta lelkének örök szomjúságát. Védőszentjének +szent Bonaventurának, alexandriai Sándornak, Antonius Andreának +teológiai munkáiban épp oly jártas volt, mint az exegéta páduai +Antal, a hisztorikus aquilai Bernát, a kánonjogász Monaldus, a +moralista erfurti János, a filológus Alexander de Villa Dei +Gallus, a természettudós Roger Bacon, vagy a bölcselő Morus Tamás +írásaiban. Ott búvárkodott mindennap, míg csak az esti sötétség +le nem ereszkedett a kolostor hagymaalaku kupolájára. Akkor +pihenni tért, hogy jó példával járjon elől alattvalóinak s másnap +reggel, a hajnal derengésére elsőnek legyen talpon a templom +kórusán, a közös zsolozsmázáson. + +Helyettese a vikárius Anzelmus atya volt, a rendház predikátora +és penitentiáriusa. Széles csontú, erős, nagyerejü, kemény +legény, a hangja kilométerekig szárnyalt, amikor végigszántott a +bűnösök lelkiismeretén. Soha senki nem látta mosolyogni, s borát +is oly zord méltósággal itta a refektóriumban, mintha halálos +mérget öblítene le a torkán. Hivei féltek tőle, de tökéletes +megnyugvással rakták lábai elé bűneiket; édes volt kezéből a +penitencia. A flagellánusok kéjével szívták be mennydörgő +szidalmait és fenyegetéseit. Mindenki megnyugvással távozott +tőle, mert tudta, hogy szigorúbb biró már úgysem ítélhet fölötte +sem itt, sem a másvilágon. Anzelmus atya gyanakodva és hűvösen +fogadta a szobrászt. Nem volt jó véleménye a művészekről, akik a +bűnös testet, az érzékiség és gőg e cifra koporsóját, a húst, a +férgek táplálékát és kéjek edényét szemérmetlen meztelenségben +ábrázolják. Ő maga ugyan nem fordult el ily ábrázolatoktól, mert +azt vallotta, hogy a tiszta embernek minden tiszta és naturalia +non sunt turpia. + +Nem szerette, de tűrte a művészt egyrészt a gvárdián kedvéért, +aki a gyüdi kolostort a hét művészet hajlékává szerette volna +fölavatni, másrészt, mert ugyis szükség volt rá a templom +restaurálása végett. Az öreg egyház, amelyet II. Géza király +1148-ban alapított, minden részében fölujítás és csinosítás után +kivánkozott. Régi képei, falfestményei fölpattogtak, a vakolat +számos helyen lehullt és fehér sebek borították a mély kék és +ragyogó vörös szenteket és angyalokat. A domborművek már alig +voltak fölismerhetők, a kőszentek orrát lecsókolta a zarándokok +rajongása. Törött istenbárányok és csonka feszületek roskadoztak +a falmélyedésekben. Ideje volt, hogy e sivár romlásnak gátat +vessen a restaurátor keze. + +--Üdvös lesz, ha János testvér együtt dolgozik Félix fráterrel, +aki a képek restaurálásához ért és evégből jött Gyüdre a raguzai +kolostorból. + +Így határozta meg a szobrász napi teendőit Bonaventura atya, a +gvárdián, akinek izlése a könyvek finom stilusán, meg a kötések, +kapcsok, iniciálék, miniatűrök enyhe báján fölöttébb +kicsiszolódott. + +Félix és János testvérek jóbarátok lettek és együtt munkálkodtak +az Isten házának kitakarításán. A két művész hire elterjedt a +környéken. Pécsről számtalan fiatal kőfaragó és +templomfestőlegény látogatott el a csudájukra. + +Pesten is megtudták, hogy Dömötör János, a párisi Grand Prix +tulajdonosa, udvari tanácsos, a mesteriskola volt igazgatója a +máriagyüdi kolostorban dolgozik, hogy bűneit levezekelje. + +Piacella Garibaldi helyeselte a vállalkozást: + +--Ott van, ahová való. A gyüdi kolduló barátok még méltányolni +tudják a grand art üres páthoszát. + +Az öreg Virgil megbotránkozva csóválta a fejét. + +--Nem tisztességes dolog: a kolostor bástyái mögé bújni a +hitelezők elől. + +A kávéházban nagyokat nevettek a karrier kómikus befejezésén, a +Bank r.-t. igazgatósága pedig intézkedett, hogy Dömötör János +szobrásznak a máriagyüdi kolostorban netalántán elkészült munkái +a háromezer korona tőke, a kamatok és a perköltség erejéig +lefoglaltattassanak és azokra végrehajtás vezettessék. + + + + +XII. + + +Frater Félix egy ragyogó délelőtt az apsis színes ablaküvegein +átszűrődő napfényben, az oltár fölött lebegő Atyaisten +vakolatsebeit gyógyítgatván, kérdéssel fordult a szobrászhoz: + +--Mit szól Carissime ehhez a hitvány másoláshoz? Kedvem volna, +hogy levakarjam az egészet és olyan Giottot kanyarítsak helyébe, +amelytől elállna a gvardián lélekzete. + +--Én azt hiszem, hogy a régi mesterek iránt tartozó tisztelet +okából ... + +--Eh mit, tisztelet,--vágott közbe az indulatos raguzai--itt nem +kegyeletről, hanem művészetről van szó, barátom. + +--Azt akartam mondani,--fejezte be János--hogy a restaurátor csak +a falrepedések betömésére, a vakolat megerősítésére, a +festékréteg megragasztására, szóval a status quo konzerválására +vállalkozzék. + +Frater Félix apró, hegyes orrú, kutató szemű, lobogó szürke hajú, +száraz, feketebőrü, csontos, inas öreg legény volt, aki jámbor és +aszketikus szenteket, mennyei tisztaságú Madonnákat, gyermekded +angyalkákat tudott festeni, mint Fra Angelico, de éppen úgy +szerette a bort, a dalt, a csavargószabadságot és az asszony +csókját, mint másik nagy elődje, Fra Filippo Lippi. Jóbarátságban +volt a művészetekkel, pajtáskodott és komázott velük. A régi +mesterek remekművei nem keltettek benne szent elragadtatást, mert +úgy tekintette azokat, mint az orvos a betegeit. Semmi +tiszteletet nem érzett a nagyok iránt, mint ahogy a vadember is +megveri a fetisét, ha pórul járt a vadászatokon; a harangozó +lehordja szent Antalt, ha nem vezeti nyomára elveszett +dugóhúzójának. Ismervén a régi képek törékeny anyagát, a régi +művészek naiv receptjeit, már azt hitte, hogy fölöttük áll, vagy +legalább is képviseli és helyettesíteni tudja őket. Szentül +hitte, hogy újra tudná festeni a kontinens összes múzeumait és +most dühbe jött, hogy János oly mély kegyelettel emlegeti a +régieket. + +--Ha tudná Carissime, hogy mily könnyű keresztül látni a +nagymesterek boszorkányosan ügyes, de sablonos +szemfényvesztésein, ha ismerné Vasari, Ghiberti, Leonardo da +Vinci receptjeit, akkor megengedné nekem, hogy olyan antik +képeket gyártsak, amelyekről csak az idő patinája hiányzik, hogy +tökéletesebbek legyenek az eredetieknél. + +--Csak nem?--kérdezte megrökönyödve a szobrász. + +Frater Félix, nem törődve a szent hely mennyei csendjével és +áhítatával, dörgő hangon magyarázta tovább: + +--Teophilus Presbyter megírta, hogy miképpen kell az +üvegfestmények zafirkék, zöld, fehér és biborszinű diszítményeit +elhelyezni. A szélekre pedig--mondá--rajzolj köröket és indákat +és azokba virágokat és leveleket oly módon, ahogy a festett +betüket diszítik. + +--Eh, ez gyerekes fecsegése a kezdetleges, dadogó, tapogatódzó, +középkori barátművészetnek--vetette oda János ingerülten. + +--Gyerekes, dadogó, kezdetleges tapogatódzás? Jó. Mondok +nagyobbat. Dürer Albertnek is van receptje az emberi test +arányairól. Vegyük először a fejet, milyen sajátságos +gömbölyüsége van, aztán a többi részeket, az arcot, orrot, +szemeket, szájat, ki- és behajlásaikkal ... + +--Dürer Albert tudákos német pedagógus. + +--Gondolja? Hát azt tudja-e Carissime, hogy miképpen ábrázolunk +valakit, aki több személy társaságában beszél? Hallgasson ide. Ha +rábeszélésről van szó és az illető különböző okok alapján +bizonyít valamit, fogja meg jobbkezének ujjaival a balkéz egy +ujját, behajlítván a két legkisebb ujat és forduljon elszánt +arccal, beszélést feltüntető kissé nyilt szájjal a nép felé. A +nép a szónok arcába tekint, bámulatot kifejező taglejtéssel. + +--Hát ezt meg hogy találta ki, ha szabad megkérdeznem? + +--Nem én találtam ki, hanem Leonardo da Vinci +írta--méltatlankodott a fráter és az Atyaúristen feje és válla +közé nagy csomó ultramarint sülyesztett a vakolatba.--Látja, mily +könnyű dolog egy Leonardo-képet előállítani. A hallgatók +bámulatot kifejező arccal a szónok felé tekintenek. Igy állunk +Carissime a legnagyobb festői lángelmével. Balkezembe fogom a +recepteket a világítás megválasztásáról, a test tagjainak +arányairól, a szinek keveréséről, a szem tizféle szerepéről, egy +ütközet ábrázolásáról és jobb kezembe kapván az ecsetet, újra +megfestem az Anghiarii csatát, amelynek, sajnos, elpusztult a +kartonja. Ha akarom. + +A szobrász lassan lemászott az emelvény gerendáin a templom +márvány padozatára. Megállt a keresztelő kút előtt, amelyen a +Jordán fölött összecsődült népnek a nagy Előhirnök kínálta a +megtisztulás cseppjeit. A hatalmas Keresztelő gladiatori teste +magasan kidomborodott a relief síkjából. Bozontos feje a nép felé +fordult és ujjaival görcsösen mutatott az égre. Körülötte kutyák +ugattak és bárányok bégettek. A nép szájtátva bámult. + +János a művészet isteni értelméről és az emberek pokoli +ostobaságáról gondolkozott. Eszébe jutott Piacella Garibaldi és +az ő aestopsichofizikája, a tér képzete és kifejezése a +jelenségben. És összevetette azzal a tanítással, mint kellene az +Anghiarii csatát újra megfesteni a Leonardo-féle receptek +alapján. Mily hiú és haszontalan szavak! Mily eltérő és +ellenséges felfogások, módszerek, elméletek és célok. Csak +feneketlen sivárságukban és terméketlenségükben hasonlatosak, +vagyis abban, hogy egyetlen becsületes alkotás nem kerül ki +belőlük. Úgy érezte, hogy ha a művészet egy a földről az egekig +érő félisten, akkor Fra Félix a heros csizmájához tapadó por, +Garibaldi pedig a szemüveg, amellyel az ifjú arkangyal látását +elveszi a nagyképű és erőszakos bölcselet. Ő maga pedig--s itt +forró elérzékenyedés, büszkeség és hála lángjai gyulladtak ki az +agyában--a művészet szíve, amely hittel, szerelemmel, +elragadtatással, az ízlés Szentlelke által vezetett biztos kézzel +osztja a szépség áldásait. Megfürdeti és megtisztítja az emberek +lelkét, mint védőszentje, ama Keresztelő János, aki a meztelen +emberi testet megmártotta az üdvözítő habokban. Az is nehézkes és +goromba volt a szavakban; sáskával és mannával táplálkozott és +minden cicomája egy, az ágyéka köré kerített birkabőr vala; nem +volt sem az alexandriai hittudományi akadémiának, sem a +sinhedrionnak, sem a farizeusok jeruzsálemi liceumának tagja. Nem +ismerte a zengő szavak muzsikáját és nem ivott a görög filozófia +részegítő borából. + +Józan, okos, kemény legény volt, aki nem kereste sem az asszony, +sem a fejedelmi udvar, sem a népek szeretetének bódító +narkózisát, mivel szíve tele volt az isteni szeretet mámorával. + +--Nem irigylem ezt az embert, mivel magamat egynek érzem már +vele. + +És félrevonult cellájába, amelynek északi falába hatalmas ablakot +vágatott neki a rend elöljárója. Bonaventura atya. A világosság +jó magasról esett a készülő szobrocskákra. Agyag, márvány, gipsz, +erős, kemény, nem hasadó körtefa, elefántcsont és +alabástromhasábok heverésztek a földön a mintázó állvány körül. A +sarokban kis kemence a terrakotta és porcellán kiégetésére. +Valóságos kis gölöncsérműhely. A falon Assisi szent Ferenc +olajnyomatú képei: a szent stigmatizálása; Ferenc odaadja +köntösét egy didergő szegénynek; a nagy szerzetes látomásai. A +fal mellett a szobrász ágya, durva fenyőfalóca, báránybőrrel +letakarva, felette a megfeszített üdvözítő, Dömötör János fából +faragott remekműve. Kések, kalapács, fúró, reszelő, +márványfűrész, gipszhorzsolók, csiszolók, olvasztótégely, véső az +asztalon, a biblia, a kalendárium, az Illiás és az Odyssea +mellett. Az ablak előtt kalitka, amelynek rácsai közül hangos, +duhaj, szemtelen feketerigó dugdosta ki csőrét, ha megéhezett. + +A szobrász boldogan nézett körül a műhelyében. + +--Ez az élet--dörmögte elégedetten--az élet a munka. Vágy, +gyönyör, teljesülés, siker, diadal, az mind nem élet. A munka, a +verejték, a fáradtság, a lecsillapított éhség, a kimerültség után +következő alvás, teringettét, mint a medve, úgy tudok aludni +manapság, ez az élet. Az embereknek az a bajuk, hogy tulsokat +gondolkodnak, tépelődnek, aggódnak, beszélnek, elemeznek, +kételkednek és vitáznak, életből, halálból, boldogságból, +fájdalomból problémát, hiúságból, önérzetből, becsvágyból, +érzékenykedésből poklot, szerelemből, csalódásból, hitből, +kiábrándulásból programmot csinálnak maguknak. Pedig az élet +célja: körtefát faragcsálni, agyagot kiformálni, bronzot +megönteni, alabástromot lecsiszolni, kiizzadni, elfáradni, +lefeküdni, pihenni, aludni. Soha életemben nem voltam ilyen +vidám, egészséges és könnyű. + +Halkan kopogtattak. Belépett a szobába Lőrinc fráter, a +konyhamester. Fiatal sertés ropogós, szalonnás oldalbordáját, +savanyított uborkát, egyik felére bíborvörös őszibarackot, nagy +kupa könnyű kerti bort, aranysárga szűzdohányt és vadonatúj +tajtékpipát tett a szobrász elé. + +--Evés előtt pedig egy pohárka szilvóriumot! Olyan sűrű, csúszós, +sima, illatos, erős, lelkes egy ital, mint az ámbrával +szagosított szent kenet. Deo gracias. + +--Egészségére. + +Az ital átmelegítette a szívüket. A malac ropogós szalonnája +szétomlott a foguk alatt. Sűrűn emelgették ajkukhoz a +borospoharakat, amelynek üveglapján a kéttornyos gyüdi templom és +a gyermek Jézust, ölbentartó Mária képe volt bekarcolva. + +--Pompás itóka ez, Domine spectabilis--csettintett húsos, piros +nyelvével a kövér barát.--Ha ezt iszogatom, a pécsi püspökkel sem +cserélek, Domine spectabilis. + +--Igaza van, Lőrinc. + +És iddogáltak és pipáztak és a készülő Máriákat, szent Ferenceket +és Klárákat nézegették. + +--Világi szobrokat is kéne faragnia--hunyorgatott pajkosan a +barát.--Az asszonyi állatokat is Isten teremtette s amit +Őszentfelsége jónak látott olyan szépre kiformázni, azt az ő +alázatos szolgája is megbecsülheti. + +Dömötör megcsóválta a fejét. + +--Az asszonyi állatokat az ördög teremtette. + +Lőrinc testvér nagyot nézett, kezefejével végigsimította tokáját. +Némán tűnődött sokáig. + +A zárda csengője ebédre harangozott. + +--Gyerünk a refektóriumba, ma bőjtölnek a páterek. + +Lőrinc hálát adott az Istennek, hogy neki, nehéz testi munkát +végző laikus fráternek megengedtetett kántorbőjt szerdáján +malacpecsenyével táplálkoznia. És szivéből sajnálta Bonaventura, +Anzelmus és a többi atyákat, akik ma tojást és vízben főtt +sóskafözeléket ebédelnek magas méltóságaikban. + +...Estére kelve Fra Félix, a képrestaurátor is megbékélt magában +és meglátogatta testvérét, Jánost. + +--Carissime, ma búcsúnapja van s a templom körül a +lacikonyhákban, a hársfák alatt, a kanális partján, a lépcsők +szélén ragyogószemü, izmos vállú, kemény és hajlékonytestű +menyecskék virrasztanak a balzsamos éjszakában. Raguzában +képzelem magamat, a szőlővenyigés olajfák között, Dionysios, Pan +és Silenos: azaz Carissime, Lőrinc és én kissé körülnézhetnénk a +mezei füvek illatát lehelő tarka szoknyák között. + +Lőrinc fráter komoly fejbólintással helyeselte a festő ötletét. + +A szobrász azonban eképp nyilatkozott: + +--Nekem már untig elég volt belőlük, kedves testvéreim. Kizárólag +kőben, bronzban, fában és terrakottában szeretem a Sátán +leányait. Menjetek és járjatok el hozzájuk, ha még örömet leltek +hűtelen lelkük, korlátolt szellemük és romlásba kergető +lehelletük forróságában. Nekem adjatok egy kupa vörösbort és egy +szippantást a gvárdián tubákjából. + +És csöndesen elmélkedett, míg a pompás villányi bikavérből +egyetlen csöpp ragyogott a butélia fenekén. Akkor Istennek +ajánlotta lelkét, ledőlt a báránybőrre és elszenderedett ... +Félig nyitott szája mosolyogva maradt. + + + + +XIII. + + +Julius végén megérkezett a gyüdi zárdába a bírósági irás, amely +Dömötör János szobrászon a háromezer korona tőke és járulékai +felöl kereskedett. Végrehajtóval, foglalással, árveréssel +fenyegetőzött a törvény. Kolduló barátok kolostorában végrehajtó: +ez több volt, mint kellemetlenség. Erre példa nem volt a zárda +évszázados történetében. A szerzetesek szíve megreszketett, mint +nagy istencsapások idején. A katasztrófa okozójára magiszterek, +kusztoszok, fráterek, kukták, ministránsok, kolduló terciáriusok +oly megdöbbenéssel és félelemmel néztek, mint egy rablógyilkosra. +Banaventura atya összehívta a rend tagjait, még Lőrinc frátert is +odaültette a refektórium hosszú asztalának végére, hogy bölcs +körültekintéssel megbeszéljék a teendőket. A gvárdián magával +hozta Assisi szent Ferenc regula primitiváját, amelyet III. Ince +pápa 1210-ben megerősített. Ebből felolvasta az első fejezetet, +amely az engedelmességről, szegénységről és szüzességről szólott. +Rámutatott a negyedik fejezetre, amely megtiltja, hogy a rend +tagjai pénzt fogadjanak el; figyelmeztetett a hatodikra, amely a +magántulajdontól tiltja el a szerzeteseket, s fölolvasta a +tizenegyediket, amely a világi személyekkel való érintkezést +szabályozza. Mindezeket egybevetve, megkérdezte az atyákat, mi a +véleményük a háromezer koronáról és járulékairól. + +Anzelmus atya sötét szeméből villámokat szórva a körülülőkre, +menydörgő hangon mutatott arra, hogy János testvérnek oly világi +kötelezettségei vannak, amelyekkel ellentétbe jön a szent +szegénység elveivel. El kell dönteni, vájjon az általa készített +kegyszerek, szobrok, olvasók, fafaragványok, feszületek a rend +közös tulajdonát, a templom berendezését, avagy a művész egyéni +sajátját teszik-e? Nézete szerint Dömötör Jánosnak attól a +pillanattól kezdve, ahogy a rendház küszöbét átlépte, semmiféle +tulajdona nem lehetett, az általa alkotott tárgyak a Szent Lélek +birtokába mentek át, következésképpen neki magának semmije sincs, +amire világi hatóságok rátehetnék a kezüket. + +A bírósági felszólításnak ennélfogva ellenállunk,--menydörögte a +prédikátor--szent javaink összegéből egy porszemet sem fogunk +kiszolgáltatni a profánoknak. + +--Ellenállunk!--kiáltották kórusban a magiszterek, akik +megszokták Anzelmus atya szavait úgy fogadni, mint az isteni +kinyilatkoztatást. + +A gvárdián azonban szelíden megjegyezte: + +--Igaz ugyan, hogy rendünk szent Ferenc Testamentumának +szellemében irtózik minden világi vagyon, pénz és érme, váltó, +értékpapiros és adóslevél kezelésétől. Adót nem fizet, minthogy +nem is szed adót hiveitől és jobbágyaitól. De nem tagadható, hogy +szarvasmarhánk, teherhordó szamarunk, igáslovunk, juhnyájunk és +kecskecsordánk van, és a sajtot, túrót, vajat pénzért árulja +Lőrinc testvérünk, nem is szólva veteményeskertünk, borunk és +dohányunk, ökreink és sertéseink áráról, amelyet készpénzben +fizet a korcsmáros, a hentes, a kofa. Olvasóink és kegyszereink +ellenébe gyakorta veszünk el ércpénzt és váltóbankót, mert mi is +pénzzel fizetünk a szabónak, aki reverendánkat, a bocskorosnak, +aki saruinkat, és a gyolcsos tótnak, aki vászoningeinket +szállítja. Itt tehát összezilálta az élet a szabályokat és +figyelmeztetlek benneteket, testvéreim az Úrban, hogy már +1230-ban kénytelen volt IX. Gergely pápa elismerni, hogy a szent +alapító intenciói az előírt szegénység körül gyakorlatilag +keresztülvihetetlenek. + +--Úgy van, keresztülvihetetlenek--bólintgattak megkönnyebbülten +a magiszterek, akik eszükben tartván a szabályzatnak az +engedelmességről szóló nyolcadik fejezetét, megadták magukat a +gvárdián tekintélyének. + +--Ellenemondok!--ugrott föl megbotránkozva és szent +fölgerjedéssel a vikárius.--Ellenemondok a dekrétum ily +értelmezésének. Hivatkozom V. Kelemen Exivi de Paradiso kezdetű +zsinati határozatára, amely világosan kijelenti, hogy a rend maga +sem bírhat vagyonnal, származott légyen az akár a tagok önkéntes +adományozásából is. Az adományok sem válnak az ő tulajdonává, +hanem a római egyház és a pápa rendelkezik azok fölött. A rendet +legföljebb a használat joga illeti meg, az is csak az usus arctus +alapján. + +--Úgy van, így írta V. Kelemen--zúgta rá visszhangosan az egész +refektórium, mert megszokta, hogy ebéd alatt a prédikátor szavait +az álmosan emésztő testvérek ajkain ismételje. + +--Ha kedves testvérem V. Kelemenre hivatkozik, én is az ő +dekrétumával védem a magam igazságát --válaszolt halkan a +gvárdián.--V. Kelemen mondja, hogy a kisebb testvérek nem +kötelezhetők a szent írásban ajánlott szerzetesi fogadalmakra, +hanem csak az engedelmesség, szüzesség és szegénység hármas +önfeláldozására, de még ezeket sem szabad nude et absolute +értelmezni. Nagyon csodálnám, ha ezek után Anzelmus testvérünk, +akiben a meggyőződés heve néha túlmegy a tekintélyek tiszteletén, +megnyugvást nem találna abban, hogy némely világi dolgokat a +békesség kedvéért szeretnék elintézni. Mert jegyezzétek meg +magatoknak az apostol szavait: egy lat békesség többet ér egy +mázsa igazságnál. + +--Egy lat békesség egy mázsa igazságnál--lelkendezett a +szerzetesek kórusa és mindenki örült, hogy a gvárdián eszes +diplomáciája megoldja a legkínosabb problémákat is.--Halljuk +Bonaventura atya indítványát! + +--Az én véleményem szerint kiadjuk a kész szobrászmunkákat s ha +ennek értéke netalántán fedezi János testvérünk adósságát, +bízvást lezárhatjuk e kellemetlen ügy aktáit. + +--Felebbezek a provinciális miniszterhez,--heveskedett a +prédikátor.--A templom és a zárda falai közül nem engedek +egyetlen porszemet sem kiadatni, hacsak nem az üdvözülés, a +megtisztulás, az enyhület és áldozat tulvilági céljaira. + +--Nem engedjük, nem engedjük--harsant fel a magisterek ajkán a +tiltakozás, tudván azt, hogy a hitterjesztő vikárius nagy becsben +áll a provinciális miniszter előtt. + +Anzelmus atya diadalmasan dörögte oda: + +--Egyebekben pedig indítványozom, tiltsuk meg János +testvérünknek, hogy a zárda falain belül tartózkodjék, nehogy +végeszakadatlan összeütközéseknek és botrányoknak legyen +okozójává. + +Ekkor az asztal végén felállott fráter Lőrinc és mosolygós, +kövér, piros-pozsgás arcát jámborul a gvárdián felé fordította. + +--Beszélj fiam, Lőrinc--bátorította szeretetteljesen a +gvárdián.--Az Isten néha az együgyűek száján át jelenti ki az ő +szent akaratát. + +Lőrinc nem értett a Testamentumhoz, pápai dekrétumhoz, zsinatok +határozataihoz; világi dolgokban azonban jártas volt, mint elődei +a középkorban, akik vásáros napokon ügyes-bajos kereskedők között +mérték az igazságot; akik értettek az üzleti könyvek vezetéséhez, +a pénzérmek megméréséhez, a súlyok, mértékek hitelesítéséhez, az +árak, költségek, bérek, vámok és dézsmák kiszámításához. Kalmárok +voltak biz egykor a jámbor szerzetesek, felosztván maguk közt +szép rendben az isteni és emberi dolgokat: Mária és Márta +szerepét az Úr szolgálatában. Lőrinc fráter a Mártáét +választotta. Nem szólt bele a gvárdián és vikárius magasan +szárnyaló vitájába, ehelyett terrakottaszinű kámzsája mély redői +közül kihúzott négy darab gondosan összehajtott ezres bankjegyet +és szépen kiterítette maga elé a refektórium asztalára. + +--Ime a pénz,--szólt mosolyogva, mint egy ártatlan gonosztevő, +aki nem ismeri a bűn nagyságát, amelyet elkövetett. + +A szerzetesatyák arca elfehéredett és ajkuk reszketve mormogta az +ördögüző imádságokat. + +--Istentagadó, pogány és vámos!--kiáltott felháborodva a +prédikátor vikárius.--Honnan vetted tömérdek kincset, elvetemült +lator? + +--A konyhakertből--felelt együgyűen a fráter. --Tíz esztendő +alatt krajcárokból gyűjtögettem. + +--A templom perselyébe kellett volna tenned--szólt rá szelíden a +gvárdián. + +--Jó helyre jut ez így is--felelte egyszerűen a +terciárius.--Fráter Félix, aki az antikváriusok, kegyszer-árusok +és műkereskedők üzleteit csak úgy ismeri, mint én a gyűdi +hetivásárokat, azt mondja, hogy máris kapnánk negyvenezer koronát +a Dömötör-féle szobrocskákból, amelyek házunk és templomunk +kincstárát gyarapítják. Én tehát kiváltom a Domine spectabilis +adósleveleit és a többit a Szent Lélek sugallta bölcseségtekre +bízom. + +Lőrinc fráter gyorsan elhagyta a termet, hogy valaki vissza ne +téríthesse szándékától. Elszaladt a végrehajtóhoz és kiváltotta +az adósleveleket. + +A penitenciárius tizennégy napi bőjttel sújtotta Lőrincet, amiért +megszegte a szegénység fogadalmát. Anzelmus atya, aki dogmatikus +és rettenthetetlen a nagy Assisi hagyományainak tiszteletében, +nem volt engesztelhetetlen és irgalmasság nélkül való az együgyű +vétkezőkkel szemben. + +A gvárdián pedig maga köré gyűjtvén alattvalóit, felment a +szobrász cellájába, amely tágas és világos volt, mint egy +atelier. Sorbaállíttatta a szobrász munkáit, a művészettől és +szentségtől szerafikus szépségben ragyogó műtárgyakat és +egyenként megtekintvén, megsímogatván és becézgetvén azokat, +magasztalta a Szentlelket, aki kiválasztott kedvenceinek értelme, +képzelete s dolgos, ügyes ujjai által megnyilatkozni méltóztatik. +És hangosan dicsérte Jánost és Isten további szeretetébe +ajánlotta őt és művészetét. + +Magában pedig így gondolkodott: + +--Hogy pedig mindez megmaradt az Isten szolgálatára, a hívek +épülésére, a bűnbánók és vezeklők elragadtatására itt e szentelt +falak között, voltaképpen annak az együgyű szakácsnak, a tudatlan +és parasztos Lőrinc fráternek köszönhetjük. Ha ő nem teszi félre +a saláta, ugorka, zöldbab és ribiszke árát, istentelen kufárok +hordják szét e kincseket, a rend elveszti büszkeségét, a művész +elhagyja azilumát, visszamegy a profán élet csábításai közé és +pénzért kényteleníttetvén dolgozni, valószinüleg mezitelen nőket +és szerelemtől dühöngő fajtalan férfiak testét ábrázolja. Lőrinc +fráter bűne mintha a Gondviselés kikutathatatlan akaratának +állott volna szolgálatában. A bűn vesszeje, lám, néha erényt +virágzik és az erény fáján megterem a bűn gyümölcse. Ki tudja, mi +a különbség erény és bűn között, az isteni előrelátás és kegyelem +magas nézőpontjáról? + +Ezeket a gondolatokat jónak látta elhallgatni a testvérek előtt, +akik csodálkozástól kimeredt szemmel bámulták a Lőrinc fráter +konyhakertjéből kivirágzott Madonnákat, Benignákat, szenteket és +szeráfokat. + + + + +XIV. + + +János testvér cellájában még éjfélkor is égett a petroleumlámpa. +A szobrász, a képrestaurátor és Lőrinc barát pörkölt mandulát +eszegettek és sűrűn hajtogatták a villányi vörössel töltött +kancsókat, a gondosan lefüggönyözött ablakok mögött. + +--Hiába, pénz nélkül e siralomvölgyében semmit sem lehet +eligazítani--jegyezte meg szelíd dicsekvéssel a barát. + +--Nekem már nincs szükségem ilyesmire--sóhajtott a +képrestaurátor.--Ha megvan a borocskám, jó pipadohányom, +burnótom, meleg csizmám, fűtött cellám, még a velencei +patriárkával sem cserélek. Örülök a freskóknak és temperáknak, a +nagy vásznaknak és miniatür elefántcsontoknak, s amint +javítgatom, tisztogatom azokat, sokkal inkább az enyémek, mint a +tulajdonosáé. Az enyém a gyönyörüség, másé a gond; az enyém a +siker, másé a verejték. Nekem nem kell a pénz; engem a jó Isten +etet, mint a nászutasok a Márk-téri galambokat. Én vagyok a +leggazdagabb ember a világon, mert jószágaimnak Assisi szent +Ferenc a tiszttartója. + +A restaurátor arca furcsán vonaglott, mintha önmagát mosolyogta +volna ki gúnyos jókedvében. A szobrász csendesen szívta pipáját +és hálásan pillantgatott a kolduló barátra. + +Amióta a háromezer koronás adóslevelet Lőrinc barát darabokra +tépte, azzal együtt elszakadt az utolsó kapcsolat is, mely Jánost +e cifra, szövevényes és hazugságokkal teljes világhoz láncolta. +Azóta mindig jókedvü volt és bizakodó. Sokat bolyongott az +erdőben és tenyerével emelte szájához a források vizét. Nézte, +hogy kél fel a nap s hogy húznak a darvak a mocsarak felett. Övig +merült a vízben, mint a pákászok, rákot és apró halakat fogván a +patakokban. Naphosszat figyelte, hogy köti kévébe a paraszt a +gabonát, hogy dobálja a szekérre, hogy csépeli ki a lelkét, hogy +rakja zsákokba és hogy viszi ökörvonta, nyikorgós szekéren a +malomba. A kovácsnál megpróbálta régi mesterségét. Mindenkit +bámulatba ejtett, amint ölébe kapta a mázsás üllőt és meghordozta +azt a mühely körül. Megpatkolta a zárda lovait s úgy csurgott +homlokáról a verejték, oly harsányan nevetett és oly vidám +mozdulatokkal dolgozott, mint a mámoros Hephaistos. Szakálla, +bajusza megnőtt és sörényes haja lobogott a szélben. Műtermét +majdnem elhanyagolta. Lelke a kovácsműhelyen keresztül, suhanc +ifjúságán túl, csecsemőkorába fiatalodott vissza, amely +szénakazal tetején, szérűskertben, tehénistállóban gyűjtötte az +első benyomásokat. Apjának, Pálnak, nagyapjának, Andrásnak és +azokon túl többi ősének temperamentuma újramegduzzadt a +véredényeiben s lassanként átitatta és egészen fölszívta a +férfikor hangulatait. Kilökte a szervezetéből és ezzel együtt +öntudatából is a bécsi, párisi, pesti életben rátapadt idegen és +ellenszenves festőanyagot. Két-három hónap alatt visszafejlődött +egyszerü, higgadt, közönyös, optimista paraszttá. Nap- és +földimádó lett és érezte a háziállatok sorsával való közösséget. + +--Sohasem lázadoztam a sorsom ellen. Boldoggá tettek a +Hellmer-iskola ösztöndijai és a párisi Grand Prix örömére két +napig ittam a Montmartre csapszékeiben. Van Roosen bárónő +karjaiban sírtam a gyönyörűségtől és majd kiugrottam bőrömből, +amikor a zuglói-úti villát fölépítettem. A mindenségit neki, +micsoda fából faragott ember vagyok én, hogy csak örvendezni +tudok és semmin sem tudok elkeseredni? Balthazár barátom, Nóra, +Vékony Andrásné, ha most itt teremne valamelyikük, bizony Isten +megköszönném nekik, hogy idesegítettek a vizenyős gyüdi rétekre, +a klastrom csendjébe és a szerzetesek izletes asztalához. + +--Ez azért van Domine spectabilis, mert rendben van az +emésztése--irigykedett fráter Lőrinc.--Csak volna az én +helyemben. Nekem olyan szúrások járják át a derekamat, hogy egy +ökör is elbőgné magát. A lábam ujjait kikezdte a köszvény és +keresztcsontomban, olyan szaggatások vannak, mintha kutyák +marcangolnák. + +Lőrinc atya szaporán hörpentgetett a borából, sűrün hunyorgatott +vörös szemhéjjaival és mélabúsan sóhajtozott: + +--Hja, hja, Domini spectabiles, könnyű önöknek az élet. De én +teherhordó szamara, igavonó barma vagyok a rendnek, céltáblája a +falusi élceknek, papgazdasszonyok gorombaságainak, cselédek +szemtelenségének, urak leereszkedésének, szolgák dölyfének, +ingyenélők irigykedésének. Meguntam ám az életemet, Domini +spectabiles. + +--Nono--biztatta csendesen a szobrász és bort öntött a terciárius +kupájába. + +--Bizony, bizony--fohászkodott amaz.--Én tizenkét éves korom óta +eszem Szent Ferenc kenyerét. Harangozó, ministráns gyerek, +szamárhajcsár, csizma-tisztító, szeméttakarító szerepében kezdtem +s csaknem harminc esztendő kellett ahhoz, hogy az Isten idáig +vigye föl a sorsomat, ahol mostan állok, Domini spectabiles. +Anyát, apát, gyermeket, testvért nem ismertem, csak a másét, +pedig család nélkül nem ér az élet semmit. + +--No, no--dörmögött a szobrász. + +--Tudja Isten, unom már ezt a klastromot. + +--Csendes, kényelmes, nyugodt élet pedig--vélekedett amaz. + +--Akárcsak a temetőben. + +--Biztos menedék. + +--Mint a sirhalom. + +--Gondtalan kenyér. + +--Mint az áristomban. + +--No, no. + +Mind a hárman sóhajtottak. Ittak. A barát szemei megtellettek +könnyel. + +--Vallani akarok, Domini spectabiles. + +--Mi baj van, Lőrinc? + +--A négyezer koronáról. + +--Magának gyűjtötte, úgy-e?--találta ki hirtelen a képjavító. + +A vörös terciárius intett a fejével. + +--Meg akartam házasodni--nyögte ki keservesen. --Nem élet ez a +barátélet. Én nem vagyok tudós pap, művész-orgonista, prédikátor, +hittérítő. Ego non sum vocatus. Én családot, feleséget, gyereket +szeretnék. Lám, Jézus Krisztus Urunknak is volt családja. Ácsok +voltak. Mária font a sarokban, József a szálfákat fürészelte, a +kis Jézus ott játszott a fürészporban. Erre vágyik az én lelkem, +uraim. + +Kis időre elhallgattak. Csendben ropogtatták a pörkölt mandulát, +amely oly hatalmasan kivántatja az italt. + +Fráter Félix egyszerre fölugrott, odábbrúgott egy készülő szobrot +és öklével az asztalra ütött. + +--Mit tudtok ti az élet nyomorúságáról!--kiáltotta +hadonászva.--Az én szemeim előtt mindig egy tucat szunyog röpdös +s ne adj Isten, hogy hajnal előtt le tudnám hunyni a szememet. +Nem igaz az, amit előbb beszéltem. Nemcsak a velencei +pátriárkával, de egy utcasarki gesztenyeárussal is cserélnék, ha +csak egy jó órám volna naponként és egyetlenegyszer el tudnék +aludni, mint a barmok, naplemente után. Ha fekszem, futni +szeretnék, ha dolgozom, aludni jön kedvem, ha Raguzában vagyok, +Gyűdre vágyakozom, itt majd megbolondulok a tenger után való +epekedésben, ha asszonyt ölelek, utána majd megfojt a csömör, ha +templomban ülök, korcsmába kivánkozom, korcsmában felbőszít a +részegek fecsegése, évek óta mindig azzal fekszem, hogy éjjel +elvágja valaki a torkomat. Munkaközben félek, hogy leszakad +alattam az állvány, ha lenézek s mélybe, fölkavarodik a gyomrom, +ha hanyattfekve javítom a menyezet freskóit, úgy érzem, hogy +rámszakad a kupola. Néha megesküdnék rá, hogy tele van vízzel a +gyomrom, vérrel a tüdőm, röpködő, verekedő szunyoggal az agyam, +piócával a torkom, szeretném látni azt az embert, aki kibirja így +három hónapnál tovább! Biztos, hogy egyszer elvágom a nyakamat. + +--Nincs rendben az emésztése, uram--vélekedett a barát.--Igyék +minden reggel ezerjófű teát, evés előtt kortyogtatva, közben egy +rózsafüzér tizedet mondva el félhangosan. + +--Fráter Félix közönséges nyavalyás, neuraszténiás ember, hangyák +mászkálnak az agyában, ha valaki családi örömökről suttog a +fülébe--gondolta magában sajnálkozással a szobrász. + +--No, no,--csendesítette az izgatott képírót--mindnyájunknak +megvan a maga nyavalyája. + +Fráter Félix lecsendesedett, de gúnyosan és megvetőleg nevetett. + +--Mit tudtok ti az élet nyomorúságáról? + +És fenhéjázó arccal nézett körül, mintha szeretné látni azt az +elbizakodott fickót, aki versenyre mer vele kiállani rejtett +bánatokban és titkos gyötrelmek terén. + +Aztán újra ittak, frissen megtömték pipájukat és lábukat +rázogatták zavarukban. Lőrinc végül nekibátorodott: + +--Szeretnék egy vityillót valahol Mohácson, a Duna partján, az +udvaron öreg terebélyes diófát, amelyről ősszel gyerek veri le +hosszú póznával a gyümölcsöt. Legyen ott egy erős, egészséges, +gömbölyű vállu aszszony, térdig feltűrve a szoknyája, ahogy a +malacoknak korpás moslékot visz csöpögő dézsában. Mellette +tipegjen egy vöröshaju kölyök, gömbölyű és ólábu, mint az apja, +nagyobbacska leány, teringettét, hadd jöjjenek a gyerekek, mint +az orgonasípok, az egyiket hívják nagyapámról Péternek, a másikat +apámról ... + +-- ... Pálnak, a harmadikat anyámról Klementinának, a negyediket +az asszonyról Nórának--folytatta önfeledten a szobrász és mámoros +szemeivel a pipa füstjén keresztül látta a dunaparti fehér +ateliert, a tyukokat, ahogy a szemétben kapirgálnak és az Odyssea +nimfáit, Kalipszot, Kirkét, Pénelopét, ahogy kigömbölyödnek és +kilépnek a nagy hasáb márványtömegekből. A barát nagyot nézett és +megrázta a fejét. + +--Nem, a kislányt Zsuzsinak hívnák majd az édesanyja után. Mert +Zsuzsannának hívják az özvegy asszonyt, két gyermekkel. Az ura +korcsmáros volt az istenadta. Én is korcsmát nyitottam volna, ha +... + +--Ha oda nem adta volna a négyezer koronát a végrehajtónak. + +Mind a hárman elhallgattak. A szobrász azt gondolta, hogy lám +milyen egyformák a parasztok. Mind házat akar malacokkal és +feleséget gyerekhaddal. Fráter Félix egy raguzai ostéria +pincérlányára gondolt, aki olyan szép volt, mint Leonardo da +Vinci édesanyja, Katarina. Minden paraszt összetalálkozik a +vágyak délibábos országútján. Különbség csak annyi, hogy az egyik +innen van, a másik már túlesett a kiábránduláson. A vörös barát +arcán végigpergett az elérzékenyedés és alkoholmámor könnye. + +--Most kezdhetem elölről Domine spectabilis. A gyerekek kedvéért. + +És késő éjszakáig beszélgettek a gyermekekről, akik sohasem +fognak megszületni. + +* + +Másnap Fráter Félix, a képrestaurátor nem jelent meg a +refektóriumban. Hiába várták ebédre, vacsorára, éjjeli nyugovóra. + + +Harmadnap Lőrinc megtalálta azt a fuvarost, aki a festőt Eszékre +vitte a vasuti állomásra. + +--Elinalt a piktor,--hiresztelte a barát--mintha rájött volna a +bolondóra, úgy hajkurászott a faluban valakit, aki elszállítsa a +hazája felé. Útközben azt mondta a fuvarosnak, hogy siet haza +Raguzába, mert vasárnap lesz az esküvője. Valószínűleg +megbolondult szegény a festék, tojássárga, terpentin, firneisz, +kőpor és petroleum szagától. + +Bonaventura atya föltette magában, hogy imáiban meg fog emlékezni +meghibbant agyu testvéréről. Páter Anzelmus ebéd alatt a +refektóriumban kemény beszédet mondott a Sátán hatalmáról, amely +néha kiragad egyet-egyet az Úr jámbor nyájából és vad +rengetegekbe, ingoványos mocsarakra űzi. + +Fráter Lőrinc, miután behozta a falu ajándékait, a tojást, +csirkét és malacokat, este besompolygott a szobrász cellájába. + +--Ne higyje ám Domine spectalbilis, hogy megbolondult volna a +piktor, öregségünkre meleg fészket építeni, asszonnyal, +gyerekkel, unokával játszadozni s ha már nem élhetünk örökké, az +ő kezüket fogva várni a halál barátságos közeledését ... nem +bolondság az, Domine spectabilis. + + + + +XV. + + +Ettől kezdve mindenben rosszra fordult Dömötör körül az élet. +Hiába volt ő maga elégedett és jókedvű, hiába fogta meg újból a +mintázófa, véső és kalapács nyelét, hiába faragta a zárda számára +a leggyönyörűbb Madonnákat, napról-napra sötétebb lett a páterek +hangulata. Az ujságok komoly veszedelmeket jósoltak. A királyok +és országló hatalmasságok, miniszterek és követek között +megbomlott a barátság. A nemzetek egymás ellen fenekedtek. Az +Isten békéje, amely a jólét, nyugalom, kényelem és nyájas +egyetértés áldásaihoz szoktatta az embereket, több évtizedes +jámbor uralkodás után meginogni látszott. Eleinte merényletekről +szóltak a hirek. Aztán keményhangu levélváltásokat jelentettek: +császárok és miniszterek haragos fenyegetéseit. Végül behivták a +rezervistákat. A népek megmozdultak, mint megháborodott +sündisznók és felborzolták szuronyos hátukat. A püspök ráirt a +szerzetesekre, hogy a templomban dicsőitsék a háborut és +buzdítsák a híveket: ragadjanak fegyvert a haza védelmére. A +parasztok káromkodtak, szidták az ellenséget, fiaikat szekéren +vitték a városba, nagyokat ittak, éltették a királyt és megverték +az asszonyt, aki siratta a magzatát. Később hire jött az első +puskalövésnek. A Duna és a Dráva partján kezdődött el a háboru. + +Páter Bonaventura még többet imádkozott, mint azelőtt. + +A vikárius dörgő hangon hirdette a szószékről, hogy mindez azért +van, mert az emberiség elfordult isteni Atyjától és a fényűző, +tobzódó, bujálkodó, felfuvalkodott és lázadozó Sátán szolgálatába +állott. Öldöklést, pusztulást, dögvészt és földrengést jósolt és +még az eddigieknél is keményebb penitenciát rótt a vezeklőkre. Ám +a fiatalokat ő is harcba küldte, hivatkozván az Assisi példájára, +aki ifjú korában maga is kardot rántott és vitézül harcolt hazája +védelmében. + +Lőrinc testvér azt ajánlotta, hogy töltsék meg a magtárakat, az +éléskamrát, a pincét és a padlásokat. + +--Háborúra éhség és nyomorúság következik és nem árt ha +aranypénzt gyüjtünk a szegények kincstárában. + +Dömötör János szomoruan állapította meg, hogy semmisem sikerül az +embernek ezen a nyomorult világon. Milyen szép lett volna +időtlen-időkig csendben, békességben farigcsálni körtefa +Madonnáit--s lám most összezavarodott, sarkából kifordult, +tótágast áll, dühöng és tajtékzik körülötte minden és egész nap +síró-rívó asszonyokat, hencegő rekrutákat, részeg huszárokat, +káromkodó sebesülteket és jajveszékelő menekülteket kell +hallgatnia. + +A háború nagy ujjongással, síppal, dobbal, zeneszóval kezdődött, +de csakhammar belefúlt az ijedtség és eszeveszett rémület +túlzásaiba. A sebesültek elmondták, hogy az ellenség tizszeres +nagy túlerővel támad; temérdek ágyuja okádja a halált és égő, +kénköves tűzeső irtja a hadsorokat. A vad rác hordák semmiféle +emberi és isteni törvényt nem respektálnak. A foglyoknak +lenyúzzák a bőrét, tűzzel-vassal sütögetik, megcsonkítva fára +akasztják, darabokra vagdalják, vagy elevenen eltemetik őket. +Hiába irtak az ujságok győzelmektől mámoros büszke cikkeket, a +menekültek vesztes; csatákról, vérbefojtott támadásokról, +emberevő fenevadakról és felperzselt falvakról beszéltek. A +népeket, akiket nem győznek felkoncolni, rabszíjra füzik, +teherhordó baromnak használják, messze zord hegyek, járhatatlan +rengetegek belsejébe hurcolják. + +Az egész falu reszketett, álmatlan éjszakákon körmeneteket jártak +a fiaikat sirató anyák, az özvegyen maradt menyecskék és apátlan, +csavargókká vált gyenge gyermekek. A kolostorban kórházat +állítottak fel, a barátok kötözték, kenték, mosogatták a +megcsonkult katonákat; a gvárdiánnak az ezredorvos parancsolt, +Lőrincnek a manipuláns őrmester és Dömötör János a szamarak +hajcsárává lett, serényen szállítván a vizet az égő ínyű, beteg +katonáknak. + +János szívéből még ez sem tudta kiűzni az egykedvűséget és +nyájasságot. Szokása szerint csak az első pillanatban érzett némi +bosszankodást; hamarosan rájött, hogy egyre megy, mi történik az +ember körül, egyedül az lévén fontos, hogy mindenben megtaláljuk +lelkünk igénytelen szórakozását. + +--Lám, rosszabbul is történhetett volna. Például jöhetett volna a +háború egy évtizeddel előbb. Bevonultam volna, éheztem, fáztam, +dideregtem, verejtékeztem volna a halál szolgálatában. Srapnel +roncsolja szét jobb karomat és soha többé nem nyúlhatok +agyagmodelljeimhez és mintázó-szerszámaimhoz. + +Erre a gondolatra összerázkódott. Mert szerette ugyan a hazáját s +gyülölte az ellenségét, de nem tartotta szükségesnek, hogy önmaga +előtt eltagadja félelmét a testi fájdalmaktól, az +elnyomorodástól, a tehetetlenségtől és a haláltól. Utálta a vért +és a szenvedést, mert nagyon egészséges volt a szíve, husa, +idegrendszere. Semmi szépet nem talált a szenvedésben, mert +bőségesen és egyszerűen tudta élvezni az örömöket. Sajnálta volna +itthagyni a pipáját, boroskancsóját és Lőrinc testvér pompás +mártásait. Őszintén megvallotta: nagyon kiváncsi arra, hogyan +végződik ez a háború. Arra is kiváncsi volt--és nem +titkolta--milyen lesz a termés jövő esztendőre. Egy éppen most +megkezdett domborművét is nagyon szeretné befejezni. Az újságot +is jobban megszokta, mint valaha. Néhány könyv is eszébe jutott, +amelyeket feltétlenül ki kellene még olvasnia. Sőt--de már erre +maga is megdöbbent--kezdte belátni, hogy igaza van Lőrinc fráter +egyszerű eszejárásának. Nem kell éppen holtig ittmaradni a +zárdában s ha egyszer éppen kedve kerekedik, szépen elbúcsuzik a +gvárdiántól, kényelmesen leutazik Olaszországba és ujból alaposan +megnézi Donatello Dávidját, János apostol felségesen jámbor +képmását, Michelangelo Mózesét és Ghiberti firenzei lovasszobrát. +A háborút tehát szépen kivárja itt az Istentől védett vastag, +hűvös falak között. Aztán majd újra belenéz a meleg, aranyos, +illatos Élet szivárványos szemébe. + +És esténkint az ő gladiátori teste izomzatán, oroszláni +idegrendszerének acélos szövedékén keresztül a nyugalom és derű, +jólét és boldog reménykedés, édes biztonság érzése zsibbadt s úgy +hajtotta le fejét báránybőr bundájára, mint a gyermek az ő +édesanyja ölébe. + +* + +Történt azonban egy szép napon, hogy halkan gördülő, nehéz fekete +hintó állott meg a zárda kapujában s egy lefátyolozott, előkelő +hölgy kért bebocsáttatást. Van Roosen bárónő volt, a szobrász +felesége. + +Dömötör János egész testében pokoli félelmeket érzett. +Asszony-ember nem tehette lábát a kolostorba, tehát János a +templom előtt, lombjukat hullató öreg hársfák alatt beszélgetett +a feleségével. Van Roosen Herta megfogta a kezét és a szobrászt +maga mellé ültette egy kőpadra, melyet simára és fényesre +koptattak a zarándokok. + +--János, a Boldogságos Szűzre esküszöm, nem tudok élni a te +szerelmed nélkül. Elég volt a dacos, önkínzó és kegyetlen +árvaságból nekem is és úgy hiszem, te neked is, János. Tudd meg, +hogy jobban, szebben, tisztábban szeretlek, mint valaha. +Elfelejtettem mindent, amit vétkeztél ellenem és csak arra +emlékszem, hogy milyen tökéletes és elragadó boldogságot adtál. +Ime, letérdelek előtted és imádkozom hozzád. Te voltál az első, +akit szerettem, aki megtanított a szerelem édességére és te vagy +az utolsó férfi, akit kívánok, akiért szenvedni és meghalni is +tudnék. Irtózom attól a gondolattól, hogy más férfi érintse a +testemet, de a te szerelmedben elmerülni: ez ma is egyetlen +illuziója életemnek. Azt nem mondom, hogy csak a tied voltam, +János. Te a második férjem vagy s az embernek kötelességei is +vannak. De arra esküszöm, hogy úgy, mint a tied, senkié sem +voltam. Ebben te voltál az első és az utolsó. Ez az, amiért te +nekem testileg is egyetlen vagy az életemben. Boldog vagyok, hogy +ezt neked tartogathattam. Az egész lelkem a tiéd, s amikor te +mindent elvettél tőlem, én mégis a tiéd maradtam egészen. Te nem +vagy az enyém, azt tudom. Arról volt szó, hogy válassz és te nem +engem választottál. Én senkié sem vagyok, csak a tied. Én is +választottam és téged választottalak. Te rendelkezhetsz velem, +mint a tulajdonoddal. Mindenkit megérdemelsz, mert én szeretni +tudtalak és csak téged tudtalak szeretni és sohasem tudlak nem +szeretni, drága szerelmem. + +Van Roosen bárónő még szebb volt, mint valaha. A délutáni +napsugár aranyos fürdőjében átlátszó bőre úgy ragyogott, mint a +pároszi márvány. Nagy kék szeméből egy alexandriai hetéra +csábítása lövelt, s ahogy belenézett János szemébe, hátborzongató +intimitások kéjére emlékeztette őt. Mindenki beleszédült volna +ebbe a felséges, gyönyörű kéregetőbe. + +János ijedten védekezett. + +--Jobb így, kedves Herta. Nyugodjék bele, aszszonyom. Ápolja ön +is a sebesülteket, állitson fel kórházat és szolgálja az Istent +és a szenvedőket. + +--Nem, János!--fakadt ki az asszony.--Nekem elég volt a magam +szenvedéseiből. Vissza akarok menni Hollandiába. Itt van az +útlevelünk. A tenger partján, Scheveningen mellett, a kastély +északi szárnyán hatalmas atelier vár rád, melynek ablakain +keresztül a szelid vizre látni, lomha szürke folyam torkolatával, +a mocsaras deltával, Ruisdael cölöpzetével. Az ablakon néha +beszól a szélvihar, amint vöröses hullámokat és opálos fényű +tajtékot csap a fekete cölöpökhöz. A házad körül erdő van, amely +felfogja a viharok erejét és megköti az ibolyaszín visszfényü +agyagos talajt, A parkban kis kerti házikók várják délutáni +álmodozásainkat, ahol szeretni fogjuk egymást, miközben az egész +világ vonaglik, szenved, vért izzad és átkozódik. Tudom, szereted +a szelid tekintetü teheneket, amelyek modellt állottak +Hobbémának, Van Ostadenak, Teniersnek; szép kis istállót +épittettem a major végén fayence kövezettel és parkett +gyalogjáróval. A teteje piros, a homlokzata fehér és rózsaszínre +égetett porcellán és csillog a szürke, nedves levegőben. Gyere, +János, a Rembrandtok és Van Eyckek hazájába, Quentin Massys +kékszemü, ábrándos leányai közé, akikhez én is tartozom. +Hatalmas, mennyei szépségü szobrokat fogsz mintázni és nem +törődsz a háboruval, mint Leonardo da Vinci, mikor a Sforzát +megmintázta. Te vagy a legnagyobb művésze a századnak, azt +akarom, hogy legboldogabb férfia is te légy a korodnak. Nem +szeretsz, János? + +--Madame, nekem elég volt a szerelemből. + +Van Roosen bárónő megesküdött, hogy addig el nem hagyja kocsiját, +amig János nem tér meg az ő karjai közé. + +--Mi lesz a szobraiddal, amelyeket még meg nem alkottál, amelyek +még agyad lángoló lelkesedésében, szíved forró ellágyulásában, +álmaid vizióiban élnek? Ha engem nem szeretsz, szeresd a +művészetet, a dicsőséget, az égi mámort, amelyet az alkotás ad +neked. + +--Elég volt, Madame, a művészetből is. + +--Itt nyomoruság, zaklatás, betegség, éhség, dühöngés vár reád. +Itt elpusztul minden, csavargó léssz egy koldus-országban és +mindenki elfelejt, a nevedet betemeti a szégyen, a vér és a +szegénység iszapja. + +--Jó itt, a szerzetesek között. + +--Erővel foglak kényszeríteni. Botrányt csapok, belopódzom a +kolostorba és bebujok az ágyadba. + +--Zárva van a cellám, asszonyom. + +--Az ajtód elé fekszem és tizenkét katona nem tud elhurcolni a +szobád küszöbéről. + +Van Roosen bárónő odadobta magát a szobrász mellére és őrjöngve +csókolta a nyakát. + +--A boldogság, a csend, a fény, az emberek hódolata, a történelem +minden dicsősége várakozik rád az oldalamon, ha jössz. + +--És ha nem megyek?--kérdezte megrökönyödve a szobrász. + +--Akkor megölöm magamat itt a zárda kapujában. + +Dömötör ismerte az ő feleségét. Tudta, hogy ez az asszony nem +tágít az ő akaratából. + +--Igy lett a feleségem,--tünődött megszeppenve --így hagyott el +engem és így fog meg másodszor is, ha nem leszek ravasz és +óvatos. Erővel nem birok vele, itt furfangra van szükség, a +teremtésit, máskép örökre elvesztem. + +Gondolkozott egy kicsit, aztán sóhajtva megszólalt. + +--Legyen, ahogy akarja, asszonyom. + +A bárónő szeméből kicsordult a könny. + +--Szeretsz? + +--Szeretlek. + +--Jösz velem? + +--Megyek. + +--Most? + +--Holnap, hajnalban Madame. + +--Miért nem e pillanatban? + +János az égre mutatott + +--Már leszállt az este. Nem tudjuk az utat. Korhadtak a hidak. +Szélvihar kerekedik és mindjárt szakad az eső. Ön is álmos és +fáradt, asszonyom. Menjen nyugodtan a szállóba, Lőrinc barát majd +elrendezi az éjjeli nyugodalmát. Lőrinc barátot becsülje meg +Madame. Ő az én leghívebb testvérem. Úgy-e megengedi, hogy +rendelkezzem a pénzével, hiszen most már megint férj és feleség +vagyunk. Lőrincnek adjon négyezer koronát, enynyivel tartozom +neki. Ki akar lépni a zárdából és feleségül veszi a +korcsmárosnét. Boldoggá akarom tenni hűséges bajtársamat. + +Van Roosen bárónő szeméből a bizalom és hála vidámsága ragyogott. +Magához intette a terciáriust és négy darab ezrest csusztatott a +markába. + +--Monsieur Dömötör köszöni a kölcsönt. Vegye feleségül a +korcsmárosnét. Üdvözlöm a menyasszonyát. + +Lőrinc keserűen nevetett. + +--Késő. Megszökött a bestia egy tűzérőrmesterrel. + +A bárónő nem is hallotta ezt, annyira tele volt a maga +boldogságával. Beült a kocsijába. + +--Adieu szerelmem, holnap a viszontlátásra, János. + +Lőrinc testvér felkapaszkodott a bakra, a kocsi elrobogott. + +János pedig éjszaka, csillagtalan, felhős, szeles, zivatarra +hajló, hideg őszi időben kiszökött a kolostorból és nekivágott a +siklósi hegyeknek, maga, egyedül. Ahogy a hegy taraján +megpillantotta a pécsi bazilikát, hálát adott a Mindenhatónak, +hogy sikerült megugrania a bárónő szerelme elől. + +Másnap rövidre vágatván haját, borotvált képpel, kifent +bajusszal, csillogó szemmel, piros-pozsgás, rózsás mosolygással, +fiatalosan, mint egy rekruta, odaállt a sorozóbizottság elé. + +A katonák elálmélkodtak herakleszi termetének ereje és szépsége +láttára. + +--Ezért aztán kár volna, ha egy buta golyó leterítené. + +--Nem félek én a golyótól,--mosolygott a szobrász titokzatosan, +az olyan ember bölcs elszántságával, akinek két rossz között kell +választania és elég esze van ahhoz, hogy kikerülje a nagyobbikat. + +--Sors bona, nihil aliud--tette hozzá kissé elgondolkozva. + + + * * * * * + ++----------------------------+ +| SURÁNYI MIKLÓS | +| KÖNYVEI | ++----------------------------+ +| Domoszlay László. Regény | +| Floriche. Regény. | +| Kantate. Regény. | +| A szent hegy. Regény. | +| 2. kiadás | +| A trianoni páva. Regény. | +| 3. kiadás | ++----------------------------+ +| Singer és Wolfner kiadásai | ++----------------------------+ + + + + + + + +End of the Project Gutenberg EBook of A mester, by + +*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A MESTER *** + +***** This file should be named 19744-0.txt or 19744-0.zip ***** +This and all associated files of various formats will be found in: + http://www.gutenberg.org/1/9/7/4/19744/ + +Produced by Tamás Róth and the Online Distributed +Proofreading Team. With special thanks to the library of +Pécs, especially to the director, József Kereszturi for +the help in selecting and borrowing the books. + + +Updated editions will replace the previous one--the old editions +will be renamed. + +Creating the works from public domain print editions means that no +one owns a United States copyright in these works, so the Foundation +(and you!) can copy and distribute it in the United States without +permission and without paying copyright royalties. Special rules, +set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to +copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to +protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project +Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you +charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you +do not charge anything for copies of this eBook, complying with the +rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose +such as creation of derivative works, reports, performances and +research. They may be modified and printed and given away--you may do +practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is +subject to the trademark license, especially commercial +redistribution. + + + +*** START: FULL LICENSE *** + +THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE +PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK + +To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free +distribution of electronic works, by using or distributing this work +(or any other work associated in any way with the phrase "Project +Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project +Gutenberg-tm License (available with this file or online at +http://gutenberg.org/license). + + +Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm +electronic works + +1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm +electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to +and accept all the terms of this license and intellectual property +(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all +the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy +all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. +If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project +Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the +terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or +entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. + +1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be +used on or associated in any way with an electronic work by people who +agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few +things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works +even without complying with the full terms of this agreement. See +paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project +Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement +and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic +works. See paragraph 1.E below. + +1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" +or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project +Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the +collection are in the public domain in the United States. If an +individual work is in the public domain in the United States and you are +located in the United States, we do not claim a right to prevent you from +copying, distributing, performing, displaying or creating derivative +works based on the work as long as all references to Project Gutenberg +are removed. Of course, we hope that you will support the Project +Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by +freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of +this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with +the work. You can easily comply with the terms of this agreement by +keeping this work in the same format with its attached full Project +Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. + +1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern +what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in +a constant state of change. If you are outside the United States, check +the laws of your country in addition to the terms of this agreement +before downloading, copying, displaying, performing, distributing or +creating derivative works based on this work or any other Project +Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning +the copyright status of any work in any country outside the United +States. + +1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: + +1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate +access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently +whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the +phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project +Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, +copied or distributed: + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + +1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived +from the public domain (does not contain a notice indicating that it is +posted with permission of the copyright holder), the work can be copied +and distributed to anyone in the United States without paying any fees +or charges. If you are redistributing or providing access to a work +with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the +work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 +through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the +Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or +1.E.9. + +1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted +with the permission of the copyright holder, your use and distribution +must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional +terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked +to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the +permission of the copyright holder found at the beginning of this work. + +1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm +License terms from this work, or any files containing a part of this +work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. + +1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this +electronic work, or any part of this electronic work, without +prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with +active links or immediate access to the full terms of the Project +Gutenberg-tm License. + +1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, +compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any +word processing or hypertext form. However, if you provide access to or +distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than +"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version +posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), +you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a +copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon +request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other +form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm +License as specified in paragraph 1.E.1. + +1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, +performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works +unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. + +1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing +access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided +that + +- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from + the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method + you already use to calculate your applicable taxes. The fee is + owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he + has agreed to donate royalties under this paragraph to the + Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments + must be paid within 60 days following each date on which you + prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax + returns. Royalty payments should be clearly marked as such and + sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the + address specified in Section 4, "Information about donations to + the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." + +- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies + you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he + does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm + License. You must require such a user to return or + destroy all copies of the works possessed in a physical medium + and discontinue all use of and all access to other copies of + Project Gutenberg-tm works. + +- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any + money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the + electronic work is discovered and reported to you within 90 days + of receipt of the work. + +- You comply with all other terms of this agreement for free + distribution of Project Gutenberg-tm works. + +1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm +electronic work or group of works on different terms than are set +forth in this agreement, you must obtain permission in writing from +both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael +Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the +Foundation as set forth in Section 3 below. + +1.F. + +1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable +effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread +public domain works in creating the Project Gutenberg-tm +collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic +works, and the medium on which they may be stored, may contain +"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or +corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual +property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a +computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by +your equipment. + +1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right +of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project +Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project +Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all +liability to you for damages, costs and expenses, including legal +fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT +LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE +PROVIDED IN PARAGRAPH F3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE +TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE +LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR +INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH +DAMAGE. + +1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a +defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can +receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a +written explanation to the person you received the work from. If you +received the work on a physical medium, you must return the medium with +your written explanation. The person or entity that provided you with +the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a +refund. If you received the work electronically, the person or entity +providing it to you may choose to give you a second opportunity to +receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy +is also defective, you may demand a refund in writing without further +opportunities to fix the problem. + +1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth +in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER +WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO +WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. + +1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied +warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. +If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the +law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be +interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by +the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any +provision of this agreement shall not void the remaining provisions. + +1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the +trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone +providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance +with this agreement, and any volunteers associated with the production, +promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, +harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, +that arise directly or indirectly from any of the following which you do +or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm +work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any +Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. + + +Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm + +Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of +electronic works in formats readable by the widest variety of computers +including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists +because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from +people in all walks of life. + +Volunteers and financial support to provide volunteers with the +assistance they need, is critical to reaching Project Gutenberg-tm's +goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will +remain freely available for generations to come. In 2001, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure +and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. +To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation +and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 +and the Foundation web page at http://www.pglaf.org. + + +Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive +Foundation + +The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit +501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the +state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal +Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification +number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at +http://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent +permitted by U.S. federal laws and your state's laws. + +The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. +Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered +throughout numerous locations. Its business office is located at +809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email +business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact +information can be found at the Foundation's web site and official +page at http://pglaf.org + +For additional contact information: + Dr. Gregory B. Newby + Chief Executive and Director + gbnewby@pglaf.org + + +Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation + +Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide +spread public support and donations to carry out its mission of +increasing the number of public domain and licensed works that can be +freely distributed in machine readable form accessible by the widest +array of equipment including outdated equipment. Many small donations +($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt +status with the IRS. + +The Foundation is committed to complying with the laws regulating +charities and charitable donations in all 50 states of the United +States. Compliance requirements are not uniform and it takes a +considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up +with these requirements. We do not solicit donations in locations +where we have not received written confirmation of compliance. To +SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any +particular state visit http://pglaf.org + +While we cannot and do not solicit contributions from states where we +have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition +against accepting unsolicited donations from donors in such states who +approach us with offers to donate. + +International donations are gratefully accepted, but we cannot make +any statements concerning tax treatment of donations received from +outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. + +Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation +methods and addresses. Donations are accepted in a number of other +ways including checks, online payments and credit card donations. +To donate, please visit: http://pglaf.org/donate + + +Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic +works. + +Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm +concept of a library of electronic works that could be freely shared +with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project +Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. + + +Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed +editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. +unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily +keep eBooks in compliance with any particular paper edition. + + +Most people start at our Web site which has the main PG search facility: + + http://www.gutenberg.org + +This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, +including how to make donations to the Project Gutenberg Literary +Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to +subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |