1 files changed, 2852 insertions, 0 deletions

diff --git a/77489-0.txt b/77489-0.txt
new file mode 100644
index 0000000..e4b1dfa
--- /dev/null
+++ b/77489-0.txt
@@ -0,0 +1,2852 @@
+*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 77489 ***
+
+EGY, KETTŐ, HÁROM
+
+VÍGJÁTÉK EGY FELVONÁSBAN
+
+ÍRTA
+
+MOLNÁR FERENC
+
+BUDAPEST
+
+FRANKLIN-TÁRSULAT
+
+_magyar irod. intézet és könyvnyomda_
+
+KIADÁSA
+
+_Minden jogot, a fordítás jogát is szerző fenntartja._
+
+*
+
+_Ezen darab előadási jogával kizárólag dr. Marton Sándor színpadi kiadó
+(Budapest, IV., Bécsi-utca 1) rendelkezik._
+
+*
+
+_Copyright 1929 by Ferenc Molnár, Budapest._
+
+Franklin-Társulat nyomdája.
+
+
+
+
+SZEMÉLYEK
+
+   Norrison                 _Góth_
+   Antal                    _Rajnai_
+   Lydia                    _Makay M._
+   Titkár                   _Bárdi_
+   Kuno kisasszony          _Gazsi M._
+   Brasch kisasszony        _Eszterházy I._
+   Posner kisasszony        _Sziklai E._
+   Petrovics kisasszony     _Simon G._
+   Lind kisasszony          _Pártos E._
+   Osso                     _Békéssy_
+   Ciring                   _Árkossy_
+   Dr. Wolff                _Makláry_
+   Dr. Faber                _László_
+   Dr. Pinsky               _Dózsa_
+   Felix                    _Gárdonyi_
+   Gróf Dubois-Schottenburg _Hajmássy_
+   Colleon                  _Zátony_
+   Krisztián                _Mátray_
+   Főszabász                _Somló_
+   Divatárus                _Peti_
+   Maître d’hôtel           _Szegő_
+   Károly                   _Sztára_
+   Szolga                   _Kőrösi_
+
+– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
+
+_Történik egy európai világvárosban._
+
+– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
+
+_Először adták a budapesti Vígszínházban, 1929 október 5-én._
+
+_Impozáns bankelnöki fogadószoba. Balról elől láthatatlan tapétaajtó az
+öltözködő- és mosdószobába. Bal és jobb vágott sarokban széles
+falnyílás, nehéz, teljesen zárható függönnyel. A baloldali függöny
+mögött az elnök titkárainak irodája látszik, a jobboldali függöny mögött
+kisebb tanácskozóterem, asztallal, székekkel. Háttérben ablak. Jobbról
+elől általános bejárat. A színpad közepén, szemben a nézővel, díszes
+nagy íróasztal, sok telefonnal, sok csengővel. Az íróasztaltól jobbra és
+balra két taburet a gyorsírónők számára. Jobbról és balról a falnál
+asztalka. Néhány karosszék. Két taburet az íróasztal előtt._
+
+_Mikor a függöny felgördül, a bal kis ajtó nyitva van, előtte áll
+Norrison, kezét törülközővel törülgetve. Ezalatt a szolga keféli hátul a
+kabátját. Titkár az íróasztaltól jobbra áll és blokba jegyez._
+
+Norrison _igen gyorsan, szinte hadarva, hangosan, parancsoló modorban,
+közben folyton kezét törölve_… a postámat minden nap külön csomagba
+csomagolva félretenni, minden csomagon az illető nap dátumával. Egy
+hétig semmi postát nem akarok kapni. Tovább. Tizenharmadikán érkeznek az
+urak a velencei városi kölcsön miatt, ezeket fogadni és közölni velük,
+hogy másnap, tizennegyedikén délben érkezem haza. Tovább. Sürgős kisebb
+ügyekben, ha valami kell, Holstein igazgató úr intézkedjék. Tovább.
+Újságokat nem akarok látni, összes lapjaim félreteendők a
+sajtóosztályban. Tovább. Bárki a világon keres, ma délután négy óra
+harmincegykor egyheti szabadságra utaztam, egy hétig semmivel sem
+foglalkozom, semmi nem érdekel, kikapcsoltam az agyamat. Pont. _Átadja a
+szolgának a törülközőt, karosszékhez megy és leül._
+
+Titkár. Minden rendben lesz, elnök úr.
+
+Szolga _beviszi az öltözőszobába a kefét, törülközőt, kijön, becsukja az
+ajtót és lábújjhegyen Norrison mögött elhaladva a tanácskozóterembe
+távozik_.
+
+_Szünet._
+
+Norrison _elmerengve ül, a levegőbe néz, majd fán kopog_.
+
+Titkár _alázatosan, szerény mosollyal_. Elnök úr fán kopog. Ez az a
+pillanat, amikor a nagy bankvezért meg merészelem szólítani.
+
+Norrison. Szólítson meg. Jöjjön kedves Graef, csak szólítson meg. Nem
+mint személyi titkárom, hanem mint családom öreg bizalmi embere. Most
+hála Istennek, van egypár nyugodt percem. _Órájára néz._ Háromnegyed
+három. Négykor jön ide értem a mi kis Lydiánk. Négyharmincegykor indul a
+vonat és megyünk Lydiával a családomhoz, a hegyek közé. Egyheti
+pihenőre. Pihenni fogok, Graef, pihenni! De máris megkezdem az agyam
+kikapcsolását. Jöjjön kedves Graef, beszéljen valamit. Ezzel már
+megkezdődik az én semmittevésem.
+
+Titkár. Oh elnök úr… az ön agya oly komplikált gépezet, hogy még a
+kikapcsolása is hosszú időt vesz igénybe.
+
+Norrison. Kedves Graef, ne hízelegjen.
+
+Titkár. Ah! Most ha el méltóztatik utazni, milyen üres és csendes marad
+ez a szoba. Ennek a nagy bankpalotának úgyszólván az agyveleje.
+
+Norrison. A hasonlat nem rossz. Tovább.
+
+Titkár. Felettünk emeletek, alattunk emeletek, szobák, termek, folyosók,
+száz meg száz nyüzsgő, dolgozó ember, pénz, pénz! Olyan ez az óriási
+palota, mint valami kohó, amely mindenből aranyat olvaszt! Milyen szép!
+
+Norrison. Tudja, mikor volt ez szép? Mikor még nem volt meg, csak itt!
+_A homlokára mutat._ És nekem kellett az egészet felépíteni,
+benépesíteni. Akkor volt szép. De hagyjuk most a bankot. Beszélgessünk
+olyan dolgokról, amilyenekről nem szoktunk. Fecsegjen, fecsegjen,
+segítsen kikapcsolni az agyamat.
+
+Titkár _zavartan_. Érdekes. Most, hogy elnök úr társalgást engedélyez,
+az izgalomtól nem jut eszembe semmi. Miről fecsegjek?
+
+Norrison. Amiről akar. _Megveregeti a hátát._ Kedves öreg Graef.
+
+Titkár. Milyen aranyos ön ilyenkor. Mint a lovas, aki fárasztó nyargalás
+után megveregeti a lova nyakát.
+
+Norrison. Ön szerény, de a hasonlat ismét kitűnő. _Fiókjait zárja._
+
+Titkár. Szabad érdeklődnöm kedves családja hogyléte iránt?
+
+Norrison. Oh, ők már a hegyek közt vannak. A kora reggeli vonattal
+utaztak. Most ülnek az ebédnél. Én a délutáni vonattal megyek. Lydiának
+még egy csomó bevásárolnivalója van, nem ment velük. Velem jön. Legalább
+kedves társaságban utazom. Este érkezünk oda. _Feláll, az ablakhoz
+megy._ Szép téli nap. Ez tesz jót a feleségemnek. Bizony ő is nagyon
+fáradt, szegényke. De nem csoda. Egész télen minden nap elnököl valahol.
+Erkölcsjavító szövetség. Katholikus nőegylet. Leánynevelő védegylet. Meg
+még tudomisén hány egylet és szövetség.
+
+Titkár. Hja, ez nagy morális misszió! Elnök úr kedves neje úgyszólván
+valóságos erkölcsi fórum ebben a romlott városban. Legfelsőbb erkölcsi
+bíróság. Bizony, ez sok munkával jár.
+
+Norrison. Fárasztó. Morális vezérszerep, gyönyörű pozíció, büszke lehet
+rá egész családunk, de fárasztó. Na mindegy. Nekem nagy öröm, hogy most
+közéjük mehetek. Dédelgetik az embert. Csupa nő. A feleségem, két szép
+nagy lányom, meg ez a mi kis puritán amerikai vendégünk, Lydia. Ő már a
+mi gyermekünknek számít.
+
+Titkár. Végtelenül tisztelem Lydia kisasszonyt. Örülök, hogy most
+idejön. Oly ritkán látom. Roppant komoly fiatal hölgy.
+
+Norrison. De még milyen komoly. Talán kissé túlságosan is. Azt szoktam
+róla mondani: ő a legszebb virága a tradicionális amerikai
+puritanizmusnak. Ez a kis milliomoslány. De most meg kell válnunk tőle.
+
+Titkár. Idestova már egy féléve van önöknél… európai kultúrát tanulni.
+
+Norrison. Igen. Ugyanennyi ideig volt tavaly az ő szüleinél az én Mária
+leányom.
+
+Titkár. Mária kisasszony őnagysága bizonyára sokat profitált odaát.
+
+Norrison. És milyen jók voltak hozzá azok az emberek! Na, de igyekeztünk
+is most revanchírozni magunkat az ő lányukon. Büszkék is vagyunk, hogy
+ezek az óvatos amerikaiak ránk bízták legdrágább kincsüket. De most
+elmegy. Jövő héten jönnek érte a szülei és hazaviszik. Szinte fáj
+megválni tőle. Megszerettük. Bár, tudja, őszintén megvallva, félünk
+tőle. Igen. A túlszigorú erkölcseitől. Sőt kissé a gőgjétől is. Mikor
+jött, nem köszönt a világon senkinek. Most már legalább nekünk köszön.
+
+Titkár. Nekem még mindig nem.
+
+Norrison. Hja, ismeri a saját értékét!
+
+Titkár. A szülei már Európában vannak?
+
+Norrison. Pár héttel ezelőtt érkeztek Amerikából. Most Nauheimban
+vannak. Az édesanyja kúrát tart. Nem egészséges a szíve. Bizony, Graef,
+ez Amerikának egyik nemcsak leggazdagabb, de a legelőkelőbb családja is!
+És egyetlen gyermek! Hát Istenem… itt nálunk megtanulta a nyelvet, elég
+jól énekel, szépen hárfázik. Ez csak elég!
+
+Titkár. Na, az amerikai autókirályék hálásak lehetnek önnek.
+
+Norrison. Igyekezni is fogok, hogy hálásak legyenek. A feleségemé az
+érdem, az enyém az üzlet. Hát… tudja jól, már féléve folynak a
+tárgyalások az apjával. Fájdalom, nehezen haladnak. Pedig ennek a nagy
+amerikai tőkének a bekapcsolása nélkül sötéten látom a jövőt. Muszáj. És
+sürgős. Itt van az öt autógyárunk, életkérdés, hogy bekapcsolódjunk az ő
+trustjükbe… de hagyjuk ezt, hiszen ez az én gondom. _Sóhajt_. Na de
+most, hogy az egyetlen gyermeküknek úgyszólván második szülei lettünk,
+talán ez is könnyebben fog menni. Ah, ha volna fiam, elvehetné ezt a
+lányt. Ha ugyan neki adnák ezek a gőgös emberek.
+
+Titkár. Bocsánat! Egy Norrison-fiú? Ez csak elég!
+
+Norrison. Ezeknek? Haha! Ezeknek senki se elég jó. Pénzük van. Nagy név
+kell nekik. Nagy karrier… tudom is én. Na mindegy. Nincs fiam. Kár.
+_Kinéz az ablakon._ Ezzel szemben süt a nap, az élet szép, minden
+rendben van és én megyek pihenni.
+
+Titkár. Mily öröm önt ily harmonikusnak látni!
+
+Norrison. Hát Istenem… bankunk virágzik, dacára az általános
+szegénységnek… vagy talán éppen azért, organizációnk elsőrendű, és a
+személyzetem… lássa Graef, erre vagyok a legbüszkébb: a személyzetemre.
+Ilyen személyzet nincs több a világon.
+
+Titkár. No de elnök úr úgy is bánik velük, mint jó apa a gyerekeivel!
+
+Norrison. Nem. Mint jó gépész a gépével! Ők egy gép kerekei. Én csak
+olajozom őket, hogy símán járjanak.
+
+Titkár. De az ön jósága…
+
+Norrison. Nem jóság. Olaj! Olaj a gépnek! Ne hízelegjen Graef, mert
+megharagszom.
+
+Titkár. Istenem… ha meggondolom, hogy mint fiatal gyerek ön mily sokszor
+ült az ölemben és játszott az orrommal!
+
+Norrison. Ez engem nem kötelez semmire. Legfeljebb: üljön ön is néha az
+ölembe és játsszék az orrommal. Kérem, érdeklődjék, hogy kinn van-e már
+a pályaudvaron a korcsolyám, ródlim, skí, koffer, minden egyéb holmim.
+
+Titkár. Már félegykor kiadtam az utasítást.
+
+Norrison. Az nem elég. Mindent személyesen! Ezt maga is tanulja meg
+Napoleontól, ahogy én megtanultam. Parancsokat adni, de a teljesítést
+személyesen ellenőrizni. Még az ilyen csodaszemélyzetnél is, mint az
+enyém.
+
+Titkár. Parancsára. _Meghajol és kimegy._
+
+Norrison _fütyörészve boldogan sétál pár lépést_.
+
+Titkár _visszajön_. Elnök úr…
+
+Norrison. No mi az?
+
+Titkár. Lydia kisasszony…
+
+Norrison. Mi van vele?
+
+Titkár. Itt van.
+
+Norrison. Máris? Hol van?
+
+Titkár. Itt kint az előszobában.
+
+Norrison. Hát mért nem jön be? _A bejárathoz siet, kinyitja az ajtót,
+kiszól._ Lydia! Maga az? Tessék!
+
+_Lydia belép, Titkár kimegy._
+
+Norrison _csodálkozva_. Na mi az, gyermekem? Maga már itt van? Négyre
+vártam, még három óra sincs. Mért ily korán?
+
+Lydia _kissé angolos kiejtéssel beszél_. Tudom, hogy még sok idő van és
+lett is volna még néhány bevásárolnivalóm. Úgy örültem, hogy magával
+fogok utazni, a délutáni vonattal. Már előre örültem.
+
+Norrison. Na ez igazán kedves és megtisztelő.
+
+Lydia. De nem utazhatom.
+
+Norrison. Miért?
+
+Lydia. Kérem, képzelje, éppen be akartam menni a városba, amikor
+érkezett ez a sürgöny. _Egy sürgönyt ad át._ Az én szüleim nem a jövő
+héten jönnek, hanem ma. Egy óra mulva. Nekem itt kell maradnom.
+
+Norrison. Ah! _Nézve a sürgönyt._ Nahát ez nagyszerű! Hát érdekes! _Nézi
+a sürgönyt._ Hát szóval ma érkeznek a szülei. Bár ez azt jelenti, hogy
+magát elviszik, mégis örülök, hogy látni fogom a kedves öregeket. Na, ez
+igazán nagyszerű!
+
+Lydia. Nem is olyan nagyszerű!
+
+Norrison. Miért, kedves Lydia?
+
+Lydia. Kedves Norrison úr, be kell önnek vallanom valamit.
+
+Norrison. Szent Isten! Ne ijesszen meg!
+
+Lydia. Megijedni azért nem kell.
+
+Norrison. Mi történt?
+
+Lydia. Azt hittem, lesz időm erről később beszélni. De most ezzel a
+távirattal megváltozott a helyzet. Norrison úr, én most nagyon egyszerű
+és komoly leszek. Én szeretek egy férfit.
+
+Norrison. Jaj.
+
+Lydia. Kérem, beszéljünk józanul és röviden. Én az övé lettem. Lelkileg
+és testileg.
+
+Norrison. Te jó Isten. Mit beszél?
+
+Lydia. Pontosan csak azt, ami történt. És ez megtörtént.
+
+Norrison. Lelkileg és testileg. Mi ez? Tudja, mit tett maga velünk, ha
+ez igaz? Maga minket erkölcsileg és anyagilag tönkretett. Ez olyan,
+mintha valaki rám bízza a vagyonát és én azt elvesztem. Erre nincs
+kegyelem. Mivel érdemeltük ezt? Rettenetes! És a feleségem nem
+vigyázott?
+
+Lydia. Ugyan! Hát lehet egy komoly nőre vigyázni? Vigyázni lehet egy kis
+könnyelmű nőcskére. De egy komoly nőre? Még az igazi anyja se tud.
+
+Norrison. Szörnyű. Mást nem mondhatok: szörnyű.
+
+Lydia. Még egy kicsit szörnyűbb is, mint ön gondolja.
+
+Norrison. Mi?
+
+Lydia. Nem sokkal szörnyűbb. Csak egy kicsit szörnyűbb. De nyugodjék
+meg, kedves Norrison úr, nem nekem szörnyű, hanem magának.
+
+Norrison. Köszönöm. Nos?
+
+Lydia. Csupán mint szituáció szörnyűbb. Erkölcsileg enyhébb.
+
+Norrison. Nos? Ne kínozzon kérem!
+
+Lydia. Én férjhez mentem hozzá.
+
+Norrison. Ön őrült!
+
+Lydia. Az én nem vagyok. Én tisztességes vagyok. Mink ketten titokban
+esküdtünk meg. Én őt imádtam.
+
+Norrison. Mikor történt ez?
+
+Lydia. Négy hónappal ezelőtt.
+
+Norrison. Elájulok. És ki az?
+
+Lydia. Egy szegény ember.
+
+Norrison _felvesz egy telefonkagylót_. Egy pohár jeges vizet kérek.
+_Leteszi a kagylót._ Jöjjön ide édes lányom. Jöjjön közelebb. Ki az az
+ember? Micsoda?
+
+Lydia _nem felel, lehajtja a fejét_.
+
+Norrison. Ön hallgat. Tehát nem a walesi herceg.
+
+Lydia. Nem.
+
+Norrison. Sőt?
+
+Lydia. Sőt.
+
+Norrison. Szépen vagyunk. Hivatalnok.
+
+Lydia. Lejjebb.
+
+Norrison. Ügynök.
+
+Lydia. Lejjebb.
+
+Norrison. Kereskedősegéd.
+
+Lydia. Lejjebb.
+
+Norrison. Pincér.
+
+Lydia. Lejjebb.
+
+Norrison. Táncos.
+
+Lydia. Lejjebb.
+
+Norrison. Költő.
+
+Lydia. Lejjebb.
+
+Norrison. Inas.
+
+Lydia. Följebb.
+
+Norrison. Sofőr.
+
+Lydia. Stop.
+
+_Szolga behozza a vizet, Norrison iszik, szolga kimegy._
+
+Norrison. Ez az a hányingert okozó mai romantika. A szép elegáns sofőr!
+
+Lydia. Nem is elegáns. Én útálom, ami elegáns. Ő nem elegáns sofőr.
+
+Norrison. Hát?
+
+Lydia. Taxi.
+
+Norrison. Én megőrülök, én megőrülök. Hogy történt ez?
+
+Lydia. Mikor én tanultam az itteni közlekedési szabályokat, ő tanított
+engem a tanfolyamon. Ő volt a garázsban a legjobb soffőr. Egy munkás. De
+én kineveltem őt az ő forradalmi eszméiből. A munkáspártból még nem
+lépett ki, de lelkében már nem antikapitalista.
+
+Norrison. Azt elhiszem.
+
+Lydia. Kérem, ne gúnyolja őt. Ő tisztalelkű ember. Ő ambiciózus. Ő
+tehetséges ember.
+
+Norrison. Azt látom a házasságáról.
+
+Lydia. Ne gúnyolja. Én őt egy hónapig szerettem szabadon. És három hónap
+óta a felesége vagyok.
+
+Norrison. Elválni. Elválni. Mégpedig azonnal.
+
+Lydia. Van neki eszében! És én nekem sem. Ő jó. Ő tiszta.
+
+Norrison. Ő tiszta és én készen vagyok. A családom gyalázatba került.
+Nőm, az erkölcsi fórum. Szépen vagyunk. Kedves Lydia, én a családommal
+együtt kivándorolhatok innen. És magát pedig ki fogja tagadni az apja,
+ahogy én ismerem. És szegény szívbajos anyja! Meggondolatlan gyermek!
+
+Lydia. Miért nem vigyáztak önök énrám jobban?
+
+Norrison. Mi az, még ugrat? Rossz gyermek!
+
+Lydia. Kérem, ne szidjon. Kérem, segítsen. Csak az édesanyám érdekel,
+senki és semmi más. Ha neki baja történik, azt nem élem túl. Az ön
+üzleti vagy családi katasztrófája engem nem érdekel. Arra én fittyet
+hányok.
+
+Norrison. Elragadó. Elragadó.
+
+Lydia. Vigyáztak volna jobban.
+
+Norrison. Nem hallgat?
+
+Lydia. Ha valaki nem tud vigyázni, nem vállalkozik egy leány nevelésére.
+Kérem, mondja meg, mi a teendő. Egy óra mulva itt vannak a szüleim.
+
+Norrison. Mindenekelőtt titokban tartani az egészet.
+
+Lydia. Azt nem lehet. Én anyának érzem magamat.
+
+Norrison _felkel, csenget__. A belépő titkárhoz._ Az egész személyzet
+itt marad. Senki se mehet ebédelni. Nagy alarm. Általános mozgósítás,
+mint tavaly a fekete pénteken!
+
+_Titkár kimegy._
+
+Lydia. És különben is, nincs kedvem hazudni. A maga szép szeméért pláne
+nem. Miért? Amit tettem, tettem. Mikor édesapám sürgönyzött, hogy egy
+hét mulva jönnek, azt sürgönyöztem vissza neki, hogy «örömmel várlak,
+készítsd elő mamát kíméletesen arra, hogy férjhez mentem.» Erre jött ez
+a válasz, hogy azonnal indulnak, ma délután érkeznek. Négykor. Most
+három.
+
+Norrison. Sakk, matt. Ön egy pedáns nő.
+
+Lydia. Mindenben fő a rend.
+
+Norrison. Mondja fiam, és hogy képzelte a jövőt?
+
+Lydia. Én sehogysem képzeltem. Én az én szenvedélyemnek éltem, bele a
+világba. És mindig lehet kapni, ha kell, egy revolvert.
+
+Norrison. Lydia! Ön! Egy vallásos nő!
+
+Lydia _egy könnyet töröl ki szeméből_.
+
+Norrison. Ne sírjon gyermekem. Bátorság gyermekem. Bízzék abban, hogy én
+sokkal nagyobb bajban vagyok, mint maga.
+
+_Titkár belép._
+
+Titkár. Minden rendben. Várják az intézkedéseket. Mindenki a helyén.
+_Kimegy a tanácskozótermen át._
+
+Norrison. Na gyermekem. Hol van az az ember?
+
+Lydia. Itt van kint. Én elhoztam.
+
+Norrison. Hívja be.
+
+Lydia _kiszól a bejáratajtón_. Gyere be. _Antal belép kopott, foltozott,
+rövid bundában, két füle a hideg ellen kendővel lekötve, nyomorult
+posztósapka a fülébe húzva: nagyon szegényesen öltözött taxisofőr._
+
+Norrison _megrémül tőle_. Rettenetes!
+
+Lydia. Az ő külseje az első pillanatra visszataszító. De ezt az ő ruhája
+teszi. Mert ő igen kevés pénzt keres. Éntőlem nem fogad el semmit. Én
+különben sem adnék neki pénzt, hogy én őt meg ne alázzam. Én őt
+jutalmazom, de egészen máskép. Ő az én szerelmesem és az én leendő
+gyermekem apja. Neki szép a lelke és ő szebb ruha nélkül, mint ruhában.
+
+Norrison _Antalt bámulva_. Hogy hívják, szerencsés ember?
+
+Antal. Fusz Antal.
+
+Norrison. Fusz?
+
+Antal. Igen.
+
+Norrison _lábát mutatva_. Fusz? Láb?
+
+Antal. Igen.
+
+Norrison. Hát mit csináljunk! – Hát Fusz Antal. Hajlandó elválni?
+
+Antal. Nem.
+
+Norrison. Húszezer dollár.
+
+Antal. Nem.
+
+Norrison. Ötvenezer dollár.
+
+Antal. Nem.
+
+Norrison. Fusz Antal, mindennek van ára. Mennyi pénzt hajlandó
+elfogadni?
+
+Antal. Háromötvenet, amennyit a taxi mutat.
+
+Lydia. Ő soha nem fogad el többet, csak mint amennyit a taxi mutat.
+
+Norrison. Százezer dollár.
+
+Antal. Egy millióért sem.
+
+Lydia. Oh milyen szép szerelmi vallomás!
+
+Antal. Szeretlek édes kis angyalom.
+
+Lydia. Én is téged, galambom. _Egymás felé mozdulnak._
+
+Norrison. Jó, jó, csak ne itt az én szobámban!
+
+Lydia. Ön jobban teszi, ha nem is kínál neki pénzt. Ez csúnya öntől.
+
+Norrison. Én nem kínáltam neki pénzt. Én csak nagy összegeket mondtam
+hangosan, hogy megfigyelhessem a szeme és a szája kis rezzenéseit. De
+nem rezzent.
+
+Lydia. Ő nem rezzen. Úgy-e, te nem rezzensz?
+
+Antal. Nem én.
+
+Lydia. Ne kísérletezzen. Inkább segítsen. Pár perc mulva három óra. És
+négykor itt a vonat.
+
+Norrison _idegesen_. Ne kínozzon evvel a menetrenddel. Folyton a
+menetrenddel fenyeget. Üljenek le, kérem. _Egy ideig fel-alá jár, fejét
+törve._ Az édesanyja mindig mondta, hogy ő nem vásárol herceget vagy
+grófot pénzért. Neki nagy férfiú kell. Hát most megkapta. _Fel-alá
+járva._ És mitőlünk kapta meg. A feleségem öngyilkos lesz. Erkölcsi
+fórum! És a két nagy lányom! Na! Itt cselekedni kell! _Megáll, hosszan
+nézi őket._ Itt _egy_ mód van.
+
+Lydia. Hogyan? Van mód?
+
+Norrison. Van, de csak egyetlenegy. Jól figyeljen ide. Ebből az emberből
+ideális, nagyszerű vőt kell csinálni. Mégpedig egy óra alatt. Egy olyan
+vőt, akinek az ön szülei örüljenek. De rögtön. Azonnal. Mire a szülei
+megérkeznek, késznek kell lennie.
+
+Lydia. Lehet azt?
+
+Norrison. Mindent lehet.
+
+Lydia. Egy óra alatt?
+
+Norrison. Mit csináljak, ha nincs több időnk?
+
+Lydia. És hogyan fogja ön ezt csinálni?
+
+Norrison. Ahogy a bűvészek csinálják. Hármat olvasok: egy, kettő, három!
+És – voilà! Az ön tisztelt férjéből más ember lesz. De csak úgy, ha
+tisztelt férje mindenben feltétlenül aláveti magát az én
+rendelkezéseimnek.
+
+Antal. Ez attól függ, hogy az ön rendelkezései milyenek.
+
+Lydia _közbevág_. Te nem beszélsz. Te aláveted magadat. Te nődre és
+gyermekedre gondolsz és aláveted magadat, és én ezért téged
+megjutalmazlak az én hitvesi kötelességemmel.
+
+Norrison _Antalhoz_. Nos?
+
+Antal _beleegyezve_. Kérem. Tetszett hallani. És én az én angyalomért
+minden áldozatra kész vagyok.
+
+Norrison _miközben csenget_. Szegény mártír. _A jobboldali függönyre
+mutat._ Most egyelőre szíveskedjék ide bemenni és várjon, amíg hívom.
+
+Lydia. Te ne habozzál, te siess oda be, galambom.
+
+Antal _eltűnik a jobb függöny mögött_.
+
+Lydia. Nem értem. Egy óra alatt más embert csinál belőle?
+
+Norrison. Igen.
+
+Lydia. Hol?
+
+Norrison. Itt, ebben a szobában.
+
+Lydia. De hogyan?
+
+Norrison. Az én eszközeimmel. Az én apparátusommal. _Titkár belép._
+
+Lydia. Jó, jó, de hogyan csinálja?
+
+Norrison. Ha elmagyarázom, az annyi időt vesz igénybe, mintha
+megcsinálom. Üljön le és nézze. Most elkezdem csinálni. _Titkárhoz_.
+Mindenki a helyén van?
+
+Titkár. Parancsára. _Blokot tart kezében, írásra készen._
+
+Norrison _gyorsan, egyfolytában, szünet nélkül, parancsolón_. Hát akkor…
+kéretem azonnal a végrehajtó bizottság tagjait: Osso urat, Ciring urat,
+dr. Wolff urat. Vigyázzon, dr. Wolffnak új telefonszáma van, többé nem
+háromszázhuszonhét negyvenkilenc, hanem négyszázhuszonhárom
+negyvenkettő. Tovább. Kéretem az anyagraktárból az öreg gondnokot, gróf
+Dubois-Schottenburg urat. Tovább. A gyárból Félix vezérigazgató urat.
+Tovább. A jogügyi osztályból dr. Pinsky jogtanácsos urat. Tovább. A
+sajtóosztályból dr. Krisztián sajtóreferens urat. Tovább. Háziorvosomat,
+dr. Faber Leó urat. Tovább. Armand Colleon ügynök urat, Erzsébet-penzió,
+Párizsi-utca három, negyedik emelet. Tovább. Rendelje ide a Majestic
+hôtelből Ferdinánd urat, a főpincért. Tovább. Mindenki, akit hívattam,
+autón jöjjön, olyan gyorsan, ahogy csak tud. Tovább. Most rögtön kérem a
+gyorsírónők közül Brasch kisasszonyt, Posner kisasszonyt és Petrovics
+kisasszonyt. A titkárságból pedig azonnal Kuno kisasszonyt. Pont.
+_Asztalához ül._ Senki más nem jöhet be hozzám, csak akit kérettem.
+Mindenki másnak elutaztam.
+
+Titkár _aki mindent feljegyez_. Értesítsem kedves családját?
+
+Norrison. Nem. Estére már ott leszek. Isten ments, megijeszteni a
+feleségemet. És általában ön ne gondoljon semmire, majd én gondolok
+mindenre. Most visszakapcsoltam az agyamat. Mehet. _Titkár el._
+_Telefonba._ Halló, kérem, kössön össze a Majestic hôtellel. Stephens
+igazgató úrral. _Leteszi a kagylót. A belépő Kuno kisasszonyhoz._ Kérem,
+Kuno kisasszony, gyors intézkedések! Azonnal, tehát tíz percen belül
+legyen itt borbély, hátul a mellékajtón menjen be ide a mosdószobámba,
+és az első embert, aki oda belép, azonnal borotválja meg. Tovább.
+Azonnal, autón jöjjön ide és jelentkezzék nálam az angol főszabász az
+Old England cégtől. Tovább. Tizenöt perc mulva jelentkezzék nálam
+kolleganője, Lind kisasszony. Tovább. Ön azonnal érdeklődjék és nekem
+rögtön jelentse az ide közelebb eső jobbfajta férfiruha készáruüzletet.
+Tovább. Azonnal rendeljen ide egy gyönyörű virágcsokrot, csupa orchidea
+legyen, kerülhet százötvenbe. Tovább. Azonnal kérek ezenkívül egy üveg
+vörösbort, mégpedig: Chambertint, ezerkilencszázhuszonegyest, nem
+Rouvier-félét, hanem Rambod-félét… érti? Rambod! Majd betűzöm: R mint
+Rotschild, A mint Astor, M mint Mendelsohn, B mint Bleichröder, O mint
+Oppenheim és D mint Dreyfus et Compagnie. Tehát Rambod
+ezerkilencszázhuszonegyes, nem hidegen, hanem langyosan. Azonnal.
+_Lydiához._ Ez volt Napoleon kedvenc bora. Chambertin! Ezt itta mindig
+nagy csaták előtt. _Az induló Kunóhoz._ Ön még nem mehet Kuno
+kisasszony. A kapott megbízatásokon kívül e pillanattól kezdve – most
+három óra – ön minden tíz percben belép ide, bárki van is itt, és
+jelenti nekem a pontos időt. _Igen gyorsan, gépiesen._ Mit csinál a
+kedves mamája középfülgyulladása?
+
+Kuno. Köszönöm, jobban van. Az orvos felszúrta.
+
+Norrison. Lázmentes?
+
+Kuno. Igen.
+
+Norrison. Köszönöm. Most mehet, Kuno kisasszony.
+
+_Kuno kimegy._
+
+Lydia. Mi volt ez a kérdés?
+
+Norrison. Olaj. Apró kedvességekkel olajozom a gépezetemet. _Bekiált
+Antalhoz._ Jöjjön csak be, fiatalember! _Telefonba._ Kérem, ki az
+ügyeletes ma a háziközpontnál? Ah, a kedves szőke Burger kisasszony?
+Brávó! Hát aranyos Burger kisasszony, nagyon vigyázzon, mert sok
+összeköttetés kell, igen gyorsan. De hisz maga oly zseniális ebben!
+_Lydiához._ Olaj Burger kisasszonynak. _Antalhoz._ A szülei élnek?
+
+Antal. Nem. Árva vagyok.
+
+Norrison. Részvétem. Hány éves?
+
+Antal. Harminc.
+
+Norrison. Mi a gallérszáma?
+
+Antal. Harminckilenc.
+
+Norrison. Cipőszáma?
+
+Antal. Negyvenkettő.
+
+Norrison. Fejbőség?
+
+Antal. Ötvenhét.
+
+Norrison _ezt is feljegyezve_. Köszönöm, mindent tudok. Üljön le.
+_Telefonba_. Kérem kisasszony, mi van a Majestic hôtellel? Jó. Itt
+maradok a telefonnál. _Vár, fülén a kagylóval._
+
+Lydia. Én csak bámulok! Ez az egész úgy kezdődik, mint egy tündérmese!
+
+Norrison. Gyermekem, hova jutna manapság egy bankigazgató mesék nélkül.
+
+Lydia. Dehát hogy képzeli ezt?
+
+Norrison. Úgy, ahogy a kis Móric képzeli. Egy igazán vakmerő tervet csak
+úgy lehet megvalósítani, ahogy a kis Móric képzeli. Sokáig nevettek ezen
+a kis Móricon, de a mai világban végleg neki lett igaza. _A telefonba._
+Halló! Hôtel Majestic? Itt Norrison. Jónapot. Azonnal lefoglalandó,
+jegyezze, két hálószoba, egy női és egy férfiszalón, előszoba, két
+fürdőszoba, inasszoba és komornaszoba. Számla Norrison. Jónapot.
+_Leteszi a kagylót._
+
+Lydia. Ez a miénk lesz?
+
+Norrison. Nem _lesz_. Ez már a maguké. Lakásuk nem volt. Első dolog,
+hogy legyen lakásuk. _Antalhoz_. Érti?
+
+Antal _tiltakozva_. De bocsánatot kérek, mért költözködjem én egy fényes
+szállodába? Van nekem egy szerény, de tiszta szobácskám. Az én nevem…
+
+Norrison. Az ön neve: hallgass.
+
+Lydia. A te neved: hallgass, te makrancos Antal. Te vesd alá magadat a
+mi jótevőnknek!
+
+Antal. Ez terror! Nem hagynak szóhoz jutni?
+
+Norrison. Nem, fiam. _Másik telefonkagylót vesz fel._ Kössön össze a
+menetjegyirodával. _Ismét vár, fülén a kagylóval._ Napoleon is a kis
+Móric tanítványa volt. Mindent úgy csinált. Hogy kell a világot
+meghódítani? Meg kell verni az ellenséget. Hogy kell megverni az
+ellenséget? Minden csatát meg kell nyerni. Pont. De a kis Móric csak
+nagystílű embereknek való mester. Nekem: ideálom! _A telefonba._ Halló
+Menetjegyiroda? Itt Norrison. Jónapot. Kérek jövő szombatra,
+tizennyolcadikára két jegyet és két hálókocsit, első osztály,
+Sankt-Moritzba. Jegyezze tovább. Három darab másodosztály. Ezek közül az
+egyik hálókocsival.
+
+Lydia. Nem értem.
+
+Norrison _hadarva_. Maguk utaznak titkárral, komornával, inassal. Titkár
+fekszik. Komorna és inas ülve alszik. _Telefonba_. Halló! Utasok nevét
+később telefonálom meg. _Lydiához_. Tehát jövő szombaton indulás.
+
+Lydia. Sankt-Moritzba?
+
+Norrison. Igen.
+
+Lydia. Miért?
+
+Antal. Úgy van. Miért?
+
+Norrison. Meg fogják tudni.
+
+Lydia. És mért titkolja a nevünket?
+
+Antal _tiltakozva_. Én azt is…
+
+Norrison. Ön azt is meg fogja tudni. _A telefonba._ Halló, kérem, kérje
+azonnal interurbán dringend Sankt-Moritzot, Villa Carlotta.
+
+Antal. De bocsánatot kérek, mégis csak szeretném tudni, hogy mért utazom
+én oda, titkárokkal meg inasokkal. Azt se tudom, hol van az.
+
+Lydia. Majd megtudod, ha ott kiszállsz. És most aztán igazán egy szót se
+halljak, te Antal, mert különben te nem leszel készen egy óra alatt!
+
+Antal. Hát ha még beszélni se hagynak, akkor én azonnal vissza…
+
+Norrison. Azonnal vissza, mégpedig a függöny mögé! És ott várjon. Meg ne
+lássa önt itt valaki ezzel a külsővel.
+
+Antal. Én nem szégyellem magam a ruhám miatt, kérem, senki előtt a
+világon! _Önérzetesen_. Én egy tisztességes…
+
+Lydia. Te egy tisztességes ruhát kapsz és addig szó nélkül bemégy oda,
+ahova a mi jótevőnk mondja. Vagy szeretsz, vagy nem szeretsz! Értetted?
+
+Antal. Te terrorizálsz engem!
+
+Lydia. Igenis én terrorizállak! Mars be a mellékhelyiségbe!
+
+Antal. Zsarnok nő. Csak ne szeretném annyira! _Bemegy a függöny mögé._
+
+Norrison. Nagyon helyes. Csak erélyesen. _A belépő három gyorsírónőhöz._
+Jónapot Posner kisasszony, Brasch kisasszony, Petrovics kisasszony.
+Posner és Brasch kisasszonyok gyorsan ide hozzám. _Az íróasztal két
+végére mutat, jobbra és balra, ahova a hölgyek rögtön le is ülnek._
+Petrovics kisasszony tartalékban lesz itt a kis irodában. _Írásközben,
+oda se nézve._ Posner kisasszonynak új ruhája van, Brasch kisasszony
+frissen van ondulálva és Petrovics kisasszonynak ki van sírva a szeme.
+Gyerünk tovább. _Telefonkagylót vesz. Mialatt Petrovics kimegy az
+irodába._ Kérem, kössön össze rögtön Michael és Társa divatárussal.
+_Leteszi a kagylót._ Írja Posner kisasszony. _Diktál_. «A Szocialista
+Párt tisztelt Vezetőségének, helyben. Tisztelt Pártvezetőség!» _A bort
+hozó szolgához._ Mutassa a vignettát. Jó. Töltsön be óvatosan. _Szolga
+tölt._ «Tisztelt Pártvezetőség!» _Telefon csenget._ Bocsánat.
+_Telefonba_. Halló! Michael divatárus? Itt Norrison. Jónapot. Jegyezze
+kérem. Nyakbőség harminckilenc, cipőszám negyvenkettő, fejbőség
+ötvenhét. Tíz percen belül autón küldjön ide… jegyezze pontosan… teljes
+fehér crepe de chine férfi fehérnemű, tehát ing… és… _Lydiához_
+bocsánat… alsónadrág. Duplagallérok, alacsonyak, angol vászonból.
+Selyemharisnyák, több színben, mégpedig: galambszürke, galambkék,
+galambbarna és galambfehér. Egy csinos puha kalap. Sárga
+szarvasbőrkesztyű. Egy divatos shawl. Mindezt tíz percen belül ide az
+irodámba. Jónapot. _Leteszi a kagylót és iszik egy korty bort._
+
+Lydia _mialatt Norrison iszik_. Ez mind az én galambomé lesz?
+
+Norrison. Igen. _Diktálva_. «Tisztelt Pártvezetőség.» _Lydiához_.
+Őszintén szólva, nem ízlik nekem ez a bor, de hát Napoleon tudta, mit
+csinál. _Diktál_. «Tisztelt Pártvezetőség! Ezennel tisztelettel
+bejelentem azonnali kilépésemet a szocialista pártból…»
+
+Antal _kinéz a függöny mögül_. Kérem, én lépek ki?
+
+Norrison. Igen, maga lép ki, galambom. _Diktál_… «kilépésemet azzal
+indokolom, hogy munkásból munkaadóvá lettem.»
+
+Antal. Én? Munkaadó?
+
+Norrison. Igenis, maga. _Antalra mutatva, kérőleg Lydiához._ Kérem!
+Csináljon vele valamit!
+
+Lydia _nagyon erélyesen_. Egy szót se beszélj! Te kilépsz és pont!
+
+Norrison _tovább diktálva_. «Ígérem azonban önöknek, hogy elveimhez ezen
+új minőségemben is hű maradok.» Írja hozzá: «a lehetőség határain
+belül.» _A felháborodott mozdulatot csináló Antalhoz._ Nézze, fiam,
+mondtam már, munkaadó lesz, ne ugráljon, menjen vissza.
+
+Lydia. Ő mondta már, ne ugrálj, munkaadó leszel, menj vissza! Gondolj
+nődre és gyermekedre! _Norrisonhoz, parancsolóan._ Tovább!
+
+Antal. Én konstatálom, hogy engem mind a ketten terrorizálnak. _Kimegy_.
+
+Norrison. Úgy van. _Tovább diktál._ Írja: alul jobboldalt «Maradtam
+elvtársi üdvözlettel», és vigye, gyorsan, ez azonnal gépelendő. A ruha
+nagyon csinos, Posner kisasszony, önnek van ízlése. _Posner kisasszony
+kimegy, helyét hirtelen Petrovics kisasszony foglalja el. Norrison
+telefonkagylót vesz fel._ Kössön össze Mercedes cipőüzlettel. _Leteszi a
+kagylót._ Írja Brasch kisasszony. A Golfklub mélyen tisztelt
+választmányának, helyben. Mélyen tisztelt választmány! Azon
+tiszteletteljes kéréssel fordulok a mélyen tisztelt választmányhoz, hogy
+engem a Golfklub rendes tagjai sorába felvenni méltóztassanak.
+
+Antal _előbújik a függöny mögül_. Engem? A Golfklubba?
+
+Norrison. Igen, magát. Menjen vissza! Írja, jobbról alul: «Kiváló
+tisztelettel és sporttársi üdvözlettel.» Gyerünk! Vigye! Gyorsan!
+Gépelendő! Ondulálva és parfümírozva. Bravó! _Brasch kisasszony kimegy,
+Norrison a telefonba._ Hallo! Mi van a Mercedes cipőüzlettel? Foglalt?
+Kérje újra. _Leteszi a kagylót._
+
+Kuno _belép, cédulát ad át_. Legközelebbi jó készruhaüzlet itt a
+szomszédban, hatvannégyes szám, Gentleman Taylor.
+
+Norrison. Köszönöm. _Kuno kimegy._ Írja Petrovics kisasszony. «Gentleman
+Taylor cégnek, helyben. E sorok átadójának azonnal kiszolgáltatandó
+legfinomabb kész sötétkék kammgarn zakóöltöny, mondjuk: duplasoros,
+mondjuk: három pár gombbal, legfelső gomb kacéran nyitva. Azonkívül egy
+felöltő vastag téli szövetből, mondjuk: hamis gombolással, kis
+revers-zel, mondjuk: kékesszürke vagy szürkéskék színben. Számla
+Norrison.» Azonnal gépelendő. Önnek ki van sírva a szeme, kisasszony.
+Szakított a vőlegényével. Krisztián úrral? Ne feleljen! Mindent látok.
+Gyerünk, menjen, gépeljen, siessen, tempó, tempó!
+
+Antal _belép_. De kérem szépen, abban a fényűző Golfklubban csupa grófok
+meg bankárok vannak! Éppen ezért…
+
+Norrison. Éppen ezért lép ön oda be.
+
+Antal. Nem is tudok velük golfozni.
+
+Norrison. Hát majd ők golfoznak magával.
+
+Antal. De kérem szépen…
+
+Norrison _idegesen_. Ne beszéljen fiam, ne avatkozzék folyton a saját
+dolgaiba.
+
+Lydia _miközben leveszi Antal fejéről a kendőt és Antal zsebébe dugja._
+Te ne beszélj és te ne zavard őt. Én már látom az ő egész tervét. Ő
+felépít tégedet. Mint egy építész. Fokról-fokra.
+
+Antal. Nahát kérem, most pedig…
+
+Norrison. Most pedig rögtön átszalad ide a szomszédba, hatvannégyes
+szám, Gentleman Taylor, átadja az írást, kap egy ruhát, felöltözik és
+visszarohan, mint a szélvész.
+
+Lydia. Közben megérkezik az új fehérneműd. Nem érted?
+
+Antal. De hát mit akarnak itt belőlem csinálni?
+
+Norrison. Egy elegáns vőt, édes fiam, egy finom megjelenésű urat!
+
+Antal. Kérem szépen, ezzel szemben az én önérzetem…
+
+Norrison. Fogja be az önérzetét!
+
+Antal. Óriási! Képtelen vagyok egy mondatot befejezni!
+
+Lydia. Bocsánat, de itt közbe kell szólnom. Ő nem fogad el ajándékot.
+
+Antal. Pardon, csak nőtől nem.
+
+Norrison. Ne beszéljünk annyit. Kölcsönt csak elfogad a
+Norrison-banktól? Kölcsönt, amit vissza kell fizetni?
+
+Antal _kérdőleg néz Lydiára_.
+
+Lydia. Hogyne! Ez egy pénzügyi művelet. Mit bámulsz a szemeddel?
+
+Antal _haragosan_. Ezennel…
+
+Norrison. Ezennel nyitok önnek itt a banknál egy folyószámlát. _A belépő
+Petrovicshoz._ Kész az írás a ruharendelésről, kisasszony? _Átvesz tőle
+három írást._ Köszönöm.
+
+Lydia. Egy folyószámla nem bánthatja a te önérzetedet. Ez teljesen
+korrekt. Gondolj a gyermekedre!
+
+Antal. Kérem, teljesen korrekt, én is belátom. _Magyarázólag_. Mert mi
+van itt?
+
+Norrison. Itt van az írás, ezzel rohanjon a ruhaüzletbe és vissza. _A
+telefon csenget._ Halló! Mercedes cipő? Itt Norrison. Azonnal kérek ide
+az irodámba kiválasztásra néhány legfinomabb varrott, fekete sevró
+amerikai férfi félcipőt, szám negyvenkettő. Tíz percen belül. És a kapli
+kemény legyen, nehogy másnap behorpadjon. Schluss. _Lecsapja a kagylót._
+
+Lydia. Látod, ez lesz a te új cipőd.
+
+Antal _visszafordul_. Ne menjek talán mindjárt oda a cipőért?
+
+Norrison _idegesen_. Nem, kérem, csak semmi iniciatíva, ezt útálom. Most
+átvettem a diktatúrát. Rohanjon a ruháért és vissza, mert szükségem van
+itt magára. Az idő múlik.
+
+Lydia. Te csak vedd a lábadat és rohanj, ahogy a mi jótevőnk mondja.
+_Antal indul._
+
+Norrison. Halt! Írja alá ezt a kilépő levelet. _Antal megfordul._
+
+Lydia. Ne bámulj, te oktondi, írj alá mindent.
+
+Antal. Ha az én gyermekem anyja parancsolja, mindent aláírok. _Aláír egy
+papírlapot és egy másik után nyúl._
+
+Norrison. Nem, nem! Azt nem! «Levelet» mondtam, nem «leveleket!» Most
+meg már mindent alá akar írni! Most csak a szocialista kilépést írja
+alá. A kapitalista belépést a klubba majd később. Ennek megvan a maga
+oka. Menjen, repüljön, és vigyázzon, hogy a ruha jól álljon. _Leül és
+ír._
+
+Antal. Ez a zsarnok elegánsra csinál engem, de én az én angyalomért
+minden áldozatra kész vagyok! _Megöleli és megcsókolja Lydiát._
+
+Lydia. A viszontlátásra, édes galambom! _Ölelkezés_.
+
+Norrison _írásközben felordít, oda se néz_. Elég! Schluss! Tempó, tempó!
+Ne búcsúzzanak! Inkább maga is menjen vele!
+
+Lydia. Hogyne mennék az én Antal-galambommal! _Antal el._ Értse meg,
+kedves Norrison úr, hogy én őtet olyan nagyon szeretem. Annyi sok puha
+tangótáncos után ő végre egy… egy… hogy szokták ezt mondani?
+
+Norrison. Azt nem szokták mondani, kedves Lydia, de én megértem önt.
+Menjen, menjen, siessen. _Lydia elrohan._ Micsoda nehéz emberek! Semmi
+tempó! Semmi tempó!
+
+_Kuno az iroda felől belép._
+
+Kuno. Három óra tíz perc.
+
+Norrison. Szörnyű, hogy rohan az idő! Még mindössze ötven percem van! És
+még csak az elején vagyunk. _Átadja Kunónak, amit írt._ Ezt az utalványt
+Holstein igazgató úrnak. Egy új folyószámla. Kérek hozzá azonnal egy
+csekk-könyvet. Díszes kiállításút. Piros bőrkötés, arany nyomással.
+Amilyent a fejedelmi klienseink kapnak.
+
+Kuno. Jó lesz olyan, amilyet a görög király kapott?
+
+Norrison. Szebb nincs?
+
+Kuno. Nincs.
+
+Norrison. Akkor az is jó lesz. Tovább. Figyeljen, kérem. Kérek azonnal
+ötven centigramm tiszta magnéziumot, poralakban. Ne csudálkozzék, kérem.
+Írja fel: magnézium, ötven centigramm. Tovább. Kérek öt centigramm
+lőport. Közönséges lőport. Kérek azonkívül egy korsót, tele sósvízzel.
+Ne csudálkozzék kérem, egy korsót mondtam sósvízzel. Magnézium, korsó,
+sósvíz, lőpor. Nem értem, mi van ezen csudálkozni való?!
+
+Kuno. Oh semmi, elnök úr. _Az iroda felé el._
+
+_Titkár belép._
+
+Titkár. Dr. Pinsky jogtanácsos úr. _Kimegy_.
+
+Pinsky _belép_. Alázatos szolgája.
+
+Norrison. Helyes, hogy ön az első az urak közül, akiket kérettem. A
+dolog sürgős. Életbevágó. Magyarázat önnek sohasem kell, ez egyik
+előnye. Hogy van kedves felesége? Szíveskedjék azonnal diktálni egy
+okiratot, amelyben gróf Dubois-Schottenburg, anyagszertárunk nemes öreg
+gondnoka fiává fogadja, a törvényes formák közt adoptálja, jegyezze
+kérem, Fusz Antal, F, u, s, z, Antal urat. _Félrehúzza az
+irodafüggönyt._ Tessék ide bevonulni és rögtön diktálni Brasch
+kisasszonynak, aki frissen van ondulálva. Vagy Posner kisasszonynak,
+akinek szép ruhája van. Ön nagyszerű színben van, pirospozsgás!
+
+Pinsky. Igen magas lázam van, elnök úr, azért vagyok piros! _El._
+
+Norrison _magában_. Olaj, olaj, de nem sikerült. _A belépő titkárhoz._
+Nos?
+
+Titkár. Michael divatárus. _Kimegy_.
+
+Divatárus _szakállas ember, skatulyákkal belép, diadalordítással._
+Jónapot. Itt vagyok a fehérneművel.
+
+Norrison. Mit ordít? Mért ordít?
+
+Divatárus _suttogva_. Boldog vagyok, hogy elnök úrnak végre megint a mi
+cégünknél tetszik rendelni! Boldog vagyok!
+
+Norrison. Hát legyen boldog valamivel halkabban és menjen be ide a
+toiletteszobába, várja meg az illető urat, aki mindjárt itt lesz. _Az
+induló divatárushoz._ Halt! Vigyázzon! Ott bent van egy borbély, akinek
+az az utasítása, hogy az első urat, aki belép, borotválja meg.
+Világosítsa fel, hogy nem ön az az úr és semmiesetre se hagyja magát
+tőle megborotválni, bármily erőszakosan lépne is fel önnel szemben.
+Mehet. _Divatárus el._
+
+Titkár _belép_. Osso úr. _Kimegy_.
+
+Osso _belép_. Jónapot.
+
+Norrison. Jónapot, Osso úr. Parancsoljon rágyujtani. Hogy van kedves
+felesége? Üljön le és várja meg Ciring és dr. Wolff urakat, és ha azok
+megérkeznek, akkor hármukhoz, mint végrehajtó bizottsághoz lesz egy
+sürgős kérésem. Hogy van kedves felesége? _A belépő Kunóhoz._ Nos,
+kisasszony?
+
+Kuno _belép, mögötte Szolga korsóval_. Itt a csekk-könyv elnök úr. Ez a
+legszebb, ami volt.
+
+Norrison. Oda a levelekhez.
+
+Kuno. Igenis, elnök úr. – Ez pedig a korsó, sósvízzel.
+
+Norrison. Oda! _Asztalkára mutat._ Hol van a magnézium? És a lőpor?
+
+Kuno. Azonnal itt lesz mind a kettő.
+
+Szolga _odateszi a korsót_.
+
+_Kuno balra, Szolga jobbra kimegy._
+
+Osso. Köszönöm kérdését, jól van.
+
+Norrison. Tessék? Mi van jól?
+
+Osso. Már kétszer tetszett kérdezni, hogy van a feleségem.
+
+Norrison. Ja úgy! Igen!
+
+Osso. Jól van, hála Istennek.
+
+Norrison. Na ennek nagyon örülök.
+
+Osso. Ön végtelenül kedves, elnök úr.
+
+Norrison _magában_. Olaj, olaj.
+
+Osso. Elnök úrban megvannak a lángésznek olyan tulajdonságai is,
+amelyek…
+
+Norrison. Kedves Osso úr, ön hízeleg. Ezt kérném mellőzni, mert ez sok
+időt vesz el. Naponta átlag harminc hízelgés à két perc, ez egy egész
+óra. Ez egy évben két hét. És az nekem nyaralásra kell.
+
+Titkár _belép_. Ciring úr. _Kimegy_.
+
+Ciring _belép_. Jónapot.
+
+Norrison. Jónapot, kedves Ciring úr. Üljön le. Gyujtson rá. Hogy van
+kedves felesége? Osso úr majd informálni fogja önt. Bár még ő sem tudja,
+miről van szó. A lényeg az, hogy a dolog sürgős. _Ciring leül._ Olyan
+piros Ciring úr. Csak nincs láza?
+
+Ciring. Isten ments. Sohse volt.
+
+Norrison. Hát mitől piros?
+
+Ciring. A jó egészségtől, hála Istennek.
+
+Norrison. Téves olaj. Nem baj.
+
+Ciring. Köszönöm a kedves érdeklődését, elnök úr.
+
+Divatárus _belép a fürdőajtón_. Kérem, én nem bírok azzal az emberrel.
+Erőszakkal meg akar borotválni.
+
+Norrison. Bravó! Íme, embereim megbízhatósága!
+
+Divatárus. De ha elnök úrnak parancsolni tetszik, én meghagyom magamat…
+
+Norrison. Nem, nem! _Az ajtón beszól._ Édes fiam, nem ez az úr az. Az
+ezután következőt borotválja meg! _Divatárust visszatolja a fürdőbe,
+rácsukja az ajtót._ Életem egyik legnagyobb büszkesége, uraim! Embereim
+abszolút megbízhatósága. _Beszól az irodafüggöny mögé._ Nos, halad a
+munka, jogtanácsos úr?
+
+Pinsky _hangja_. Azonnal megleszünk!
+
+Norrison. Íme, itt is klappol minden! _Iszik a vörösborból._ Hiába, jó
+gép nélkül a legjobb gépész sem ér semmit.
+
+Titkár _belép, bebocsátja Antalt és Lydiát, ő kimegy._
+
+_Antal elegánsan öltözve, karján felöltő._
+
+Norrison. Ah, van szerencsém, kedves barátom. Mutassa magát. Jó.
+Forduljon meg. Jó. Kérem, fáradjon be azonnal ide, itt már várják önt.
+
+Antal _a felöltőt mutatva_. Gondolja, hogy ez a szín elég divatos?
+
+Norrison. Gondolom! Parancsoljon ide be. _A fürdőszobára mutat, ahova
+Antal rögtön be is megy._ Lydia kérem! Bocsánat uraim! _Félrevonja_.
+Gratulálok, ő olyan elegáns, mint a walesi herceg! A sorrend ugyan kissé
+furcsa: ruhája már van, inge még nincs, de nem baj. Kérem, menjen be
+maga is vele, benn van borbély, fehérnemű, ing, gallér, nyakkendő,
+öltöztesse fel. Időtartam: két perc.
+
+Lydia. Ön olyan, mint egy tündérkirály, Norrison úr.
+
+Norrison. Köszönöm, ön olajoz, erre nálam nincs szükség. _Otthagyja_.
+
+Lydia _bemegy a fürdőszobába_.
+
+Norrison. Nos, uraim, az önöké vagyok.
+
+Titkár _belép_. Dr. Wolff úr. _Kimegy_.
+
+Norrison. Ah, hozta Isten, dr. Wolff. Üljön le. Nem kínálom szivarral,
+ön nem dohányos.
+
+Wolff. A gyomrom miatt, elnök úr. Ne haragudjon, de amint szívok, olyan
+erős émelygést kapok, hogy…
+
+Norrison. Pardon, én nem tettem önnek szemrehányást. Én csak
+konstatáltam.
+
+Wolff. De meg kell indokolnom…
+
+Norrison. Dehogy kell. Arra nincs idő. Szóval, most így együtt van a
+bizottság. Tisztelt uraim! _Az urak felállnak._ Villámgyors elintézésre
+van szükség. Perceken belül szerződtetni kell az Egyesült Automobil- és
+Motorgyárak igazgatójává Félix úr helyére az én jelöltemet. Egy urat,
+akinek azonnali kineveztetése nemcsak bankomnak életérdeke, hanem –
+fájdalom – családomé is.
+
+
+
+Osso. Oh! Oh!  ⎫
+               ⎪
+Ciring. Oh!    ⎬ _Egyszerre_.
+               ⎪
+Wolff. Oh! Oh! ⎭
+
+Norrison _meghatottan_. Igen uraim, nem túloztam. Köszönöm barátságukat.
+_Kezüket fogdossa._ Ügyes formát és villámgyors elintézést kérek. Egy
+kis információ: a férfi, akit e magas állásba kell helyezni, veje,
+_hangsúlyozza, veje_ egy hatalmas amerikai cégnek, amelyet most nem
+nevezek meg. Akik üzleti és családi viszonyaimat ismerik, könnyen ki
+fogják találni. _A három úr szolgálatkészen morog._ Semmi indiszkrét
+mormogás, uraim. Vonuljanak vissza… _A tanácskozóteremre mutat._ Van
+megjegyzés?
+
+Osso. Csak egy. Mi lesz Félix úrral, a mostani igazgatóval?
+
+Norrison. Már ide van rendelve. Le fogom mondatni. _A tanácskozóteremre
+mutat._ Tessék, uraim.
+
+Wolff. Nagyon kérem, ne haragudjék a miatt az ungusztiőz gyomordolog
+miatt… Én csak óvatosságból mondtam, mert ha rámjön az az émelygés…
+
+Norrison. De drága Wolff úr, ne részletezzük ezt ennyire, nekem az ön
+émelygése momentán nem fontos. _Iszik a borból. A három úr bemegy a
+tanácskozóterembe._
+
+Titkár _belép_. Gróf Dubois-Schottenburg. _Kimegy_.
+
+Dubois _belép_. Legalázatosabb szolgája igen tisztelt elnök úr, drága és
+kegyes jótevőm.
+
+Norrison. Hozta Isten, nemes gróf. Köszönése szép volt, de hosszú. Üljön
+le. A dolog végzetesen sürgős. Gróf úr, ön tavaly volt szíves adoptálni
+egy protezsémet.
+
+Dubois. Úgy van.
+
+Norrison. Nemcsak mint bankunk toll- és ceruzaraktárának parancsnokához,
+akinek végső nyomorában úri foglalkozást és biztos kenyeret adtam, hanem
+mint barátomhoz, érti? barátomhoz is volna egy újabb, hasonló kérésem.
+
+Dubois. Hasonló?
+
+Norrison. Úgy van. Most van egy másik protezsém, nemes gróf, akit önnek
+szintén rögtön adoptálni kell. Hogy viselhesse a szép és ősi
+Dubois-Schottenburg nevet. A törvényes kellékek megvannak. A jogtanácsos
+úr már diktálja az ön nyilatkozatát.
+
+Dubois. Az én nyilatkozatomat?
+
+Norrison. Úgy van. Ön ezt azonnal aláírja és máris van egy második fia,
+öregkorának újabb támasza. Rövid válasz?
+
+Dubois. Nem tehetem.
+
+Norrison. Miért?
+
+Dubois. Már nevetnek rajtam úgyis.
+
+Norrison _fenyegetőleg_. Még mindig jobb, ha nevetnek önön, mintha
+sírnának.
+
+Dubois. Ez fenyegetés?
+
+Norrison. Értse, ahogy akarja.
+
+Dubois. Más kérése sincs?
+
+Norrison. Nincs.
+
+Dubois. Csupán ezért hivatott?
+
+Norrison. Igen.
+
+Dubois _feláll_. Akkor… nagyon sajnálom…
+
+Norrison. Szóval mennyit kér?
+
+Dubois. Tízezret.
+
+Norrison. Sok. Engedjen.
+
+Dubois. Nem. Tízezer.
+
+Norrison. Legyen olcsóbb. Egy szép, egészséges fiú.
+
+Dubois. Tízezer.
+
+Norrison. Egy jó fiú, aki tiszteli az apát.
+
+Dubois _kegyetlenül_. Tízezer.
+
+Norrison. Ha ön beteg lesz, ez ápolni fogja.
+
+Dubois. Tízezer!
+
+Norrison. Az ön temetésén zokogni fog és három hónapig gyászt visel.
+
+Dubois. Tízezer!
+
+Norrison. Hathónapi gyász!
+
+Dubois _könnyet törölve_. Kilencezerötszáz.
+
+Norrison. Na végre! De még mindig sok!
+
+Dubois. Pardon, elnök úr… az én családomban van egy albán trónkövetelő!
+
+Norrison. Ezzel együtt maximum ötezer.
+
+Dubois. Mikor?
+
+Norrison. Mit mikor?
+
+Dubois. Mikor kapom a pénzt?
+
+Norrison. Amint aláírja a nyilatkozatot.
+
+Dubois _mohón_. Hol az a nyilatkozat?
+
+Norrison. Várjon, várjon az Istenért, türelem! Micsoda sietség!
+
+Dubois. Ön mondta, hogy sürgős.
+
+Norrison. _Nekem_ sürgős, de nem önnek. _Leül és ír._
+
+Kuno _belép_. Három óra húsz perc.
+
+Norrison. Köszönöm.
+
+Kuno. És itt a magnézium. _Két kis csomagot mutat._ Ez pedig a lőpor.
+
+Norrison. Kérem, bontsa ki a csomagokat, keverje össze a magnéziumport a
+lőporral és a keveréket öntse arra a kis bronz hamutartóra ott a
+sósvízzel telt edény mellett. _Tovább ír. Kuno ezt megteszi és kimegy.
+Dubois-hoz ezalatt._ Ráadásul kap májusban egy szép kis unokát.
+
+Dubois. Köszönöm, elnök úr.
+
+Norrison. Nem tőlem, nem tőlem. A fiától. És a jövőre nézve előjegyzésbe
+veszem, kedves gróf.
+
+Dubois. Pardon, többet már nem adoptálok, még ha éhenhalok, akkor sem.
+
+Norrison. De esetleg – nősül?
+
+Dubois. Azt mindig nagyon szívesen.
+
+_Antal felöltözve kilép a fürdőszobából, mögötte jön Lydia és
+divatárus._
+
+Lydia. Két perc pontosan.
+
+Norrison. Nagyszerű! _Mialatt aláírja a divatárus számláját._ Ezt a
+számlát prezentálja lent a pénztárnál. _Feljegyez valamit._
+
+Divatárus _suttogva_. Végtelenül köszönöm. Mikor bejöttem, azért voltam
+oly hangos, mert a boldogságtól kicsordultam.
+
+Norrison. Egy szót se, mars vissza a boltba.
+
+Divatárus _suttogva_. Ajánlom magamat. További becses megrendelését
+elvárva, maradtam tisztelettel. _Hajlongva el a bejáratajtón._
+
+Lydia. A borbélyt mellőztük, mert az ő bőre szép síma. _Megcirógatja_.
+Nemcsak az arcán. Mindenütt. De a borbély nem akar elmenni, még most is
+bent vár nagyon mérgesen egy éles késsel.
+
+Norrison _nevetve_. Az én embereim! _Boldogan néz végig Antalon._ Antal,
+bemutatom önt Dubois-Schottenburg gróf úrnak, akinek ön tíz perc mulva
+elkezdi viselni a nevét.
+
+Antal. Miért?
+
+Norrison. Mert ő adoptálta önt. Ön az ő fia.
+
+Antal. És én viseljem…
+
+Lydia. Te viseld azt, amit ő mond!
+
+Antal. Mi az? Megint nem engednek szóhoz jutni?
+
+Norrison és Lydia _egyszerre_. Nem!
+
+Lydia. Hagyd már abba ezt a belebeszélést! Nézd csak! Te mindent viselni
+fogsz, amit mi parancsolunk teneked. És én téged folyton szorgalmasan
+jutalmazgatni foglak.
+
+Norrison. Fiú és atya, gyorsan öleljétek meg egymást. _Dubois megöleli
+Antalt._ Most pedig gróf úr, rohanjon ide az irodába és írja alá az
+okiratot. _Hangosan_. Az okirat!?
+
+Pinsky _belép_. Már készen van. _Dubois bemegy az irodába._
+
+Norrison. És az ön láza?
+
+Pinsky. Harmincnyolc öt tized.
+
+Norrison. Menjen azonnal haza, könnyelmű ember!
+
+Pinsky. Nem megyek, elnök úr. Nagyon kedves, de még rengeteg dolgom van.
+Ajánlom magamat. _Visszamegy az irodába._
+
+Norrison. Micsoda hős! Egy igazi hős! _Íróasztalnál ül, ír._
+
+Lydia _felír valamit_.
+
+Norrison. Mit ír gyermekem?
+
+Lydia. A mi új nevünket, hogy el ne felejtsem.
+
+Antal. De bocsánatot kérek, hogyan lehetséges az, hogy én letegyem az én
+családi nevemet?…
+
+Norrison. Ne zavarjon, kérem!
+
+Lydia. Ne zavard a diktátort! – Mutasd magadat. _Boldogan nézi._ Ah, de
+érzéki látvány vagy így, mint elegáns és nyegle férfi. Én azt hiszem,
+hogy én ezért téged soronkívül is jutalmazni foglak.
+
+Norrison. De nem itt az én szobámban. Gyerünk, még sok elintéznivaló
+van. Az idő rohan. Már csak perceink vannak. Gyerünk tovább. A taxija
+még lent áll? _Csenget._
+
+Antal. Igen. Most néztem meg. Már hatötvenet mutat.
+
+_Kuno belép és mindent, amit Norrison mond, blokba jegyez._
+
+Norrison. Az inspekciós sofőr azonnal beül a lenn várakozó taxiba,
+beviszi a taxi-garage-ba, kifizeti, amennyit mutat, átadja elismervény
+ellenében a garagemesternek és átadja azt a levelet is, amit diktálni
+fogok… _Hangosan_… Posner kisasszonynak! _Kuno kimegy. Posner besiet._
+_Ő diktál._ «Taxirészvénytársaság, helyben. Szolgálatukból ezennel
+azonnali hatállyal kilépek, azon indokolással, miszerint az orvos
+eltiltott a munkától súlyos légcsőhurutom miatt.» Pont. Gépelendő.
+_Posner kimegy._
+
+Antal. Bocsánatot kérek, de nekem nincsen légcsőhurutom.
+
+Titkár _belép_. Dr. Faber orvos úr. _Kimegy_.
+
+Orvos _belép_.
+
+Norrison. Várjon fiam, rögtön lesz légcsőhurutja. Hozta Isten, doktor…
+Ennek a szegény beteg ifjúnak…
+
+Lydia. Oh!
+
+Norrison. Azonnal kell egy orvosi bizonyítvány. Vizsgálja meg kérem.
+_Antalhoz_. Vesse le a kabátját.
+
+Antal _Lydiára néz_.
+
+Lydia. Te vess le mindent, amit ő mond.
+
+Antal _leveti kabátját_. Kérem!
+
+Lydia _szemérmesen_. Én itt maradhatok?
+
+Norrison. Csak kabátot mondtam.
+
+Lydia _magában_. Ő csak kabátot mondott. _Leül baloldalt._
+
+Kuno _belép, behozza az imént diktált felmondólevelet_. A felmondólevél.
+
+Norrison. Köszönöm. A borbélyt fizessék ki és küldjék el.
+
+Kuno _visszamegy az irodába, onnan belép Brasch és leül._
+
+Orvos. Na kérem. Mi baja?
+
+Norrison. Doktor úrnak időt takarítunk meg. Írja Brasch kisasszony.
+«Orvosi bizonyítvány. Alulírott dr. Faber Leó orvos ezennel igazolom,
+hogy az általam alaposan megvizsgált Fusz Antal… _erősen hangsúlyozva_…
+súlyos légcsőhurutban szenved…»
+
+Orvos _fülét Antal mellére teszi_.
+
+Antal. Én már csak röhögök.
+
+Norrison _folytatja a diktálást_… légcsőhurutban szenved, mely betegsége
+őt mindennemű szolgálatra képtelenné teszi.»
+
+Orvos. Úgy van! Nagyszerű diagnózis!
+
+Lydia. Pardon. Fusz Antal? Nem Dubois?
+
+Norrison. Nem. Mint kilépő munkás még Fusz.
+
+Lydia. Oh, milyen megnyugtató! Ő mindenre gondol!
+
+Norrison. Csendet kérek. _Tovább diktál._ Mai dátum. Gyorsan. gépelni.
+_Diktálás közben Brasch kisasszony fejéhez hajolt._ Milyen parfüm ez,
+Brasch kisasszony?
+
+Brasch. Chanel nyolc.
+
+Norrison. Vegyen Molyneux huszonkettőt, az tizennyolc százalékkal
+olcsóbb és harminchét százalékkal jobbszagú. Gyerünk gépelni. Mozgás,
+mozgás.
+
+Brasch _boldogan_. Köszönöm, elnök úr.
+
+Norrison. Szívesen. Olaj.
+
+_Brasch kimegy, titkár belép._
+
+Norrison _Titkárhoz_. Félix igazgató úrral mi van?
+
+Titkár. Telefonáltunk. Rögtön jön.
+
+Norrison. Félix úr nehézkes ember, azt meg kell ijeszteni, különben nem
+siet. Telefonáltasson még egyszer, mondja, hogy én már nagyon izgatott
+vagyok.
+
+Titkár. Igenis. – És itt van az angol főszabász az Old England cégtől.
+
+Norrison. Bejöhet. _Titkár kimegy._
+
+Szabász _belép_.
+
+Norrison _gyorsan_. How do you do, Mister Chief-cutter? I sent for you
+as there are a few splendid suits to be made. The matter is exceedingly
+urgent.
+
+Szabász. Tessék? Nem értem kérem.
+
+Norrison. Mi az, maga nem tud angolul?
+
+Szabász. Nem.
+
+Norrison. Mint angol szabász?
+
+Szabász. Kérem, nekem csak a szabásom angol, a nyelvem helybeli.
+
+Norrison. Az más. Gyerünk tovább, kedves csaló. _Szabász kezében
+notesz._ Előbb írja fel, mit rendel az új kliens, aztán gyorsan vegyen
+mértéket. Tehát: két sportruha, két zakóöltöny, az egyik szürke, a másik
+mogyoróbarna.
+
+Lydia. Dióbarna sokkal szebb!
+
+Norrison. Mogyoróbarnát mondtam!
+
+Lydia _kérve_. Dió!
+
+Norrison. Mogyoró!
+
+Lydia _könyörögve_. Dió!
+
+Norrison. Mogyoró!!!
+
+Lydia _belenyugszik_. Kérem.
+
+Norrison. Na! _Szabóhoz_. Tovább. Egy szmoking és egy frakk. Pont. Most
+vegyen mértéket. _Miután szabász habozva nézett Antalra, akinek tüdejét
+hallgatja az orvos._ Mit habozik? A doktor úr elől vizsgálja, ön mérje
+hátul.
+
+Szabász _orvoshoz_. Van szerencsém bemutatni magamat, Schmidt angol
+szabász vagyok az Old England cégtől.
+
+Orvos _gőgösen_. Dr. Faber.
+
+Szabász _leguggol Antal mögött, noteszkönyvét leteszi a földre és átköti
+Antal mellét a centiméterrel._
+
+Orvos _aki fülét éppen Antal mellére tapasztotta_. Kérem, vegyen
+lélekzetet.
+
+Szabász _hátulról előre szól_. Most ne vegyen, mert éppen a mellbőséget
+mérem. Ha felfújja magát, hamis a méret.
+
+Orvos. De bocsánat, a tudomány fontosabb.
+
+Szabász. Bocsánat, az ipar se kutya.
+
+Orvos _mérgesen_. Kérem!!!
+
+Antal. Hallják, ne vesszenek össze itt a testemen, mert mindjárt közibük
+vágok!
+
+Norrison _békítőleg_. Uraim! Mi az? Mi az?
+
+Orvos. A tüdődiagnózis szempontjából fontos, hogy belégzés történjék.
+
+Szabász. A mellény szempontjából kilégzés szükséges.
+
+Lydia. Uraim. Amerika hajlandó ezúttal is közvetíteni! Gyors egyesség.
+Ennek az úrnak momentán kell egy rossz tüdő és egy jó ruha. Tehát előbb
+kilégzés, aztán belégzés.
+
+Antal. Több esze van, mint tíz férfinak.
+
+Orvos _Szabóhoz_. Ön győzött. _Antalhoz_. Légzzen ki.
+
+Szabász _megméri_. Kilencvenkettő. Most belégzhet. _Noteszébe ír._
+
+Orvos _újra Antal tüdejéhez hajol_.
+
+Norrison. A ruhák pedig három nap alatt legyenek készen, mert ez az úr
+még a héten elutazik.
+
+Antal. Sankt-Moritzba.
+
+Norrison. Bravó, fiam. Kezdi magát beletalálni, ezt szeretem! _Ír,
+jegyezget._
+
+Szabász _miközben mér és jegyez_. Huszonnégy, ötvenkettő.
+
+Brasch _belép_. Az orvosi bizonyítvány. _Leteszi, leül._
+
+_Kuno belépett mögötte, kezében a felmondólevéllel._
+
+Norrison. Doktor úr! _Odainti, rámutat az orvosi bizonyítványra._
+
+Orvos _odamegy_. Már készen is van? _Aláírja_. Szabad el is olvasnom?
+_Egy pillantással átfutja._ Nagyszerű!
+
+Norrison. Köszönöm, doktor úr. Tulajdonképpen tüdőcsúcshurutot jobban
+szerettem volna. Azt nem lehet?
+
+Orvos. Ki van zárva elnök úr, azt nem tehetem.
+
+Norrison. Ön korrekt. De mondja kérem, a jövőre nézve, általában mi a
+határa önnél egy ilyen… orvosi szívességnek?
+
+Orvos. Kérem, harminchét egész két tized fok lázig elmegyek. Ez a határ.
+
+Norrison. Nálam is. Harminchét háromnál már tanárt hivatok.
+Viszontlátásra.
+
+Orvos. Viszontlátásra, elnök úr. Hogy van kedves felesége?
+
+Norrison. Köszönöm, hála Istennek, harminchat hat. Normális. _Az induló
+orvoshoz._ Halt! Kérem, mielőtt elmegy, nézze meg dr. Pinsky urat,
+akinek viszont harmincnyolc öt tizede van.
+
+Orvos. Az már beszéd.
+
+Norrison. Mondja meg, hogy aggódom érte.
+
+Orvos. Kérem, elnök úr. _Meghajol és kimegy._
+
+Norrison. Ön pedig kedves Kuno kisasszony most intézkedjék, hogy…
+
+Kuno _hadarva_. Tudom kérem, a felmondólevéllel együtt ezt az orvosi
+bizonyítványt is vigye magával a sofőr.
+
+Norrison. Úgy van. Ön egy gyöngy, Kuno kisasszony! Köszönöm. Kimehet.
+
+Kuno _karkötőóráját nézve_. Még öt másodpercig itt kell maradnom, elnök
+úr… kettő, három, négy, öt… most jelentem: három óra harminc perc.
+
+Norrison. Bravó, Kuno kisasszony. Ezt nevezem pontosságnak.
+
+_Kuno kimegy. Titkár belép._
+
+Norrison _Titkárhoz_. Nincs itt még senki, akit hivattam? Félix úr?
+Colleon úr?
+
+Titkár _az ajtóban_. Mind úton vannak, már jönnek, elnök úr.
+
+Norrison. Micsoda lassúság! Elveszett idő! _A térdelő szabász mellé
+áll._ Nos? Még mindig nem kész? Csupa lassú ember!
+
+Szabász. Azonnal, elnök úr. _Mér_.
+
+Norrison. Érdekes. Még sohase láttam magát így felülről. Most látom,
+hogy rohamosan kopaszodik.
+
+Szabász. Pedig mindent megteszek ellene. Hatvankettő. De nem használ
+semmi.
+
+Lydia. Oh, szegény kopasz szabó! Én sajnálom.
+
+Norrison. Hát az ön kedvéért adok neki egy jó tanácsot. Egy dolgot még
+megpróbálhat. Omaxolyn pirulák. _Brasch kisasszonyhoz._ Írja fel neki.
+Ez elég jó eredményt adott juhoknál, több gyapjút termeltek, próbálja
+ezt meg.
+
+Szabász. Az nem baj kérem, hogy én nem vagyok juh?
+
+Norrison. Nem hiszem. Szőr: szőr. _Türelmetlenül_. Hallatlan, hogy még
+mindig nem jött senki! Félix úr? Colleon úr?
+
+Titkár. Még nincsenek itt.
+
+Norrison _Braschhoz lép, ismét megérzi a hölgy hajának illatát._ Illat,
+illat. Parfüm, és egészen friss ondula. Talán megy valahova este, Brasch
+kisasszony?
+
+Brasch. Az Operába.
+
+Norrison. Kivel?
+
+Brasch. Krisztián sajtófőnök úrral.
+
+Norrison. De hiszen a szép Krisztián sajtófőnök úr Petrovics kisasszony
+vőlegénye.
+
+Brasch. Kérem, elnök úr, ők szakítottak.
+
+Norrison _csenget_. Ők ki fognak békülni. _Titkár belép. Braschhoz._
+Hány órakor kezdődik az Opera?
+
+Brasch. Fél nyolckor.
+
+Norrison _a titkárhoz_. Titkár úr, Krisztián urat ma berendeli ide a
+hivatalba pont fél nyolcra, esti és éjjeli különmunkára. Viszont
+helyette ön megy ma el Brasch kisasszonnyal az Operába. _Braschhoz_. Mit
+adnak?
+
+Brasch. Tannhäusert.
+
+Norrison _Titkárhoz_. Ön félrehúzza az orrát.
+
+Titkár. Harminckétszer láttam.
+
+Norrison _asztalához ül_. Az kevés. Wagnerbe el kell mélyedni!… És…
+_írva_… ezért én kiutalványozok önnek egy kis elmélyedési fájdalompénzt.
+_Átadja az utalványt. Szabászhoz fordul._ Magának meg itt van a
+hajnövesztőszer címe. _Azt is átadja._ Nem külsőleg, belsőleg. Nem
+kenni, enni.
+
+Szabász. Köszönöm.
+
+Titkár. És mit csináljon itt éjjel Krisztián úr?
+
+Norrison. A szép Krisztián egész éjjel diktálni fog a menyasszonyának,
+Petrovics kisasszonynak. Fél nyolctól éjfélig.
+
+Titkár. Szabad kérdeznem, mit diktáljon Krisztián úr?
+
+Norrison. A feleségem tavalyi elnöki beszédét az érzékiség fontos
+szerepéről a házasságban. És senki se merje zavarni őket. _Lydiához_.
+Nagy olaj!
+
+Lydia. Édes olaj! _Brasch duzzogva, sértődötten siet ki._ Szegény kis
+erkölcstelen kisasszony! Én őtet sajnálom.
+
+_A telefon csenget._
+
+Posner _a függöny mögül beszél_. Sankt-Moritz van itt!
+
+Lydia _kíváncsian az íróasztal mellé ül_.
+
+Norrison _a telefonnál_. Halló! Sankt-Moritz? Villa Carlotta? Itt
+Norrison. Jónapot. Nem, ezúttal nem nekem kell. Egy nagyon előkelő
+fiatal párnak. Mit kérdez? Hogy gyermektelen házaspár-e? Várjon csak.
+Most december van. Január… február… március… hja, az attól függ, mennyi
+ideig maradnak ott. – Szóval kérem: tizenkilencedikére kell egy
+appartement, ablakok a déli oldalra. _Dubois belép, kezében az
+okirattal._ Mi az? _Elveszi Duboistól az okmányt. Tovább beszél a
+telefonba, az okmányból olvassa a nevet._ Herr und Frau Anton
+Dubois-Schottenburg részére. És gyönyörű idő legyen. Kost was kost. Sok
+hó és napsütés legyen. Mondja, hogy nekem lesz. Jó. Köszönöm. _Leteszi a
+kagylót. Közben szabász bevégezte munkáját, felsegítette Antalra
+kabátját, suttogott vele, meghajolt, Norrison kezével köszönést intett
+neki, ő elment._
+
+Lydia. Pardon, csak a rend kedvéért. Mink májusig gyermektelenek
+vagyunk. Májusban aztán már nem garantálhatom.
+
+Norrison. Egy pedáns nő. _Antalhoz_. Mondja fiam, van notesze?
+
+Antal. Van. _Előveszi_.
+
+Norrison. Írja fel: Dubois-Schottenburg.
+
+Antal _írva_. És mit csináljak ezzel? Mi ez?
+
+Norrison. Ez az ön szép új neve. Köszönje meg a papának.
+
+Dubois. Itt a névjegyem. _Átadja Antalnak._
+
+Norrison. Mi az? Meg se csókolja a fiát?
+
+Dubois. Az előbb már megcsókoltam.
+
+Norrison. _Egy_ csók? Mi az egy apának?
+
+Dubois _megcsókolja Antalt és Lydia után nyúl._
+
+Lydia. Köszönöm papa, én nem kérek.
+
+Dubois. Egy apai csókocska?
+
+Lydia. Nem. Én arra fittyet hányok.
+
+Kuno _virágcsokorral belép_. Itt van a virág a számlával.
+
+Norrison. Köszönöm. A virágot a sósvízbe, oda, balra. A számlát oda,
+jobbra.
+
+Kuno _elhelyezi a virágot és a számlát és kimegy az irodába._
+
+Titkár _a tanácskozóteremből belép_. A bizottsági urak. _Kimegy_.
+
+_A három úr belép._
+
+Norrison. Azonnal uraim. _Antalhoz_. Kérem barátom, most már, mint
+Dubois, aláírhatja a Golfklub felvételi kérelmét. Foglaljanak helyet,
+uraim. _Antal aláírta._
+
+Norrison _hátraszól_. Kérem Petrovics kisasszonyt. Gyujtsanak rá uraim,
+dr. Wolff kivételével, mert ő szivar esetén émelyeg, ami még nem volna
+baj, de el is meséli, ami már baj. _Petrovics kisasszony belép._ Papa,
+menjen sétálni, maga itt útban van, rengeteg a dolog. Pá!
+
+Dubois _jeleket ad, hogy még nincs kifizetve_.
+
+Norrison. Mi az? Hja úgy? Pardon. Ott az utalványa. _Cédulára mutat._
+
+Dubois. Köszönöm. _Elveszi_. Ajánlom magamat. Szervusz Bubi. _Elmegy_.
+
+Antal. Pá, papus. _Norrisonhoz_. Nagyon szép kiállású ember.
+
+Norrison. És milyen olcsó! _Petrovics felé fordulva._ Petrovics
+kisasszony, az ön ajkai úgy vibrálnak, mintha mondani akarna valamit.
+
+Petrovics. Meg akarom köszönni a végtelen jóságát, elnök úr.
+
+Norrison. Ne köszönjön semmit, tudja, hogy ezt nem szeretem. Inkább
+vigye ki, kérem, ezt a Golfklub-levelet és másolja le szóról-szóra az
+Autoklub címére. És ne sírjon gyermekem, én garantálom magának, hogy
+minden rendben lesz.
+
+_Petrovics kimegy._
+
+Lydia. Szegény erkölcsös kisasszony! Én őtet is sajnálom.
+
+Norrison. Ez nagyon szép öntől. – Uraim, bemutatom Önöknek
+Dubois-Schottenburg barátomat. Osso úr, Ciring úr, dr. Wolff úr.
+_Meghajlások_. Nos, uraim.
+
+Osso. Röviden.
+
+Norrison. Még rövidebben.
+
+Osso. Tehát legrövidebben. Mindent indokol befelé és kifelé az, hogy a
+jelölt egy zseniális autó-konstruktőr. Találmányok kellenek. Jelölt
+kösse ki, hogy találmányaiért nemcsak pénzt, hanem vezetőállást is
+követel. Ha nem volnának találmányai, azok rövid úton szerezhetők.
+
+Lydia. De hiszen vannak találmányai.
+
+Norrison. Bravó. Halljuk, gyorsan, jelezze nagyjából őket. _Antal
+nyugodtan beszél, Norrison igen gyorsan felelget neki._
+
+Antal. Direkt éppen amiket találmánynak nevezünk, azok nincsenek. Csak
+eszméim vannak.
+
+Norrison. Hány eszméje van?
+
+Antal. Három.
+
+Norrison. Gyorsan, gyorsan, halljuk.
+
+Lydia _súgva_. Hengerek.
+
+Antal. Igen. Tíz henger a motorban. Mondok, ha lehet nyolc, miért ne
+lehetne tíz?
+
+Norrison _az urakhoz_. Nagyszerű! _Antalhoz_. Marhaság. _Az urakhoz._
+Meg van véve. _Antalhoz_. Tovább.
+
+Lydia _súgva_. A lámpa.
+
+Antal. Igen. Lámpa, amely az elülső kerékkel együtt fordul.
+
+Norrison _az urakhoz_. Zseniális! _Antalhoz_. Marhaság. _Urakhoz_. Meg
+van véve. _Antalhoz_. Tovább.
+
+Lydia _súgva_. A csengő.
+
+Antal. Igen. Csengő, amely jelzi, ha a pneumatik felreped.
+
+Norrison _urakhoz_. Jobb későn, mint soha. _Antalhoz_. Marhaság.
+_Urakhoz_. Meg van véve. _Antalhoz_. Tovább.
+
+Antal. Több nincs.
+
+Norrison. Hála Istennek. Nekünk ez is elég. _Csenget és írja az
+utalványt. Belépő titkárhoz._ Kérem ezt az utalványt Holstein igazgató
+úrhoz. _Antalhoz_. Ezzel befizetünk az ön számlája javára harmincezret
+találmányai vételára fejében. _Titkár kimegy._ Osso úr, kérném
+legrövidebb idő alatt a három eszmét technikailag kidolgoztatni és a
+titkos irattárba tenni, abban is legalul, hogy soha senki meg ne
+találja. _Kezében a csekk-könyvvel._ Ez pedig az ön csekk-könyve, kedves
+barátom. _Átadja neki._ Köszönöm az uraknak bölcs és gyors munkájukat.
+Kedves feleségeiknek kézcsók. A viszontlátásra Osso úr, Ciring úr, dr.
+Wolff úr.
+
+Wolff _édeskésen_. Remélem, nem haragszik… a gyomor-elbeszélés miatt?
+
+Norrison. Ellenkezőleg, kedves Wolff, nagy élvezettel hallgattam.
+Szervusz. _Az urak kimennek jobbra az ülésterembe, meghajtván magukat._
+Épül, épül, a fiú szépen épül, csak továbbra is tempó, tempó!
+
+Titkár _belép_. Itt van Lind kisasszony.
+
+Norrison. Mi van Félix vezérigazgató úrral? Megijesztette?
+
+Titkár. Meg én, ahogy parancsolni tetszett. Azt mondtam: siessen, elnök
+úr egészen odavan!
+
+Norrison. Nagyon helyes. És?
+
+Titkár. Ez használt. Már úton van.
+
+Norrison. Tanuljon tőlem, Graef: mindenkivel a saját egyénisége szerint
+bánni. – Hát addig is kérem Lind kisasszonyt. És a sofőröm jöjjön fel.
+
+Titkár _bebocsátja Lind kisasszonyt, ő kimegy._
+
+Norrison. Lind kisasszony, bemutatom önt új főnökének. Ön e pillanattól
+kezdve az én kedves barátomnak, bankunk egyik legfőbb vezető
+egyéniségének, ifjabb Dubois-Schottenburg úrnak titkárnője. Ismételje!
+
+Lind. Én ifjabb Dubois-Schottenburg úrnak titkárnője vagyok.
+
+Norrison _Lydiához_. Ha nem elég csúnya, van csúnyább is. _Lindhez_.
+Első megbízatása: a nyugoti pályaudvart azonnal megkérdezni, van-e a
+négyórai gyorsvonatnak késése. Ismételje!
+
+Lind. A nyugoti pályaudvart azonnal megkérdezni, van-e a négyórai
+gyorsvonatnak késése. _Kimegy_.
+
+Lydia. Kérem, Norrison úr, ez a titkárnő erkölcsös?
+
+Norrison. Igen.
+
+Lydia. Nem érzéki?
+
+Norrison. Nem.
+
+Lydia. Ezt ön garantálja?
+
+Norrison. Garantálom.
+
+Lydia. Akkor nyugodt vagyok.
+
+Szolga _a fürdőből belép_. Itt vannak a cipők.
+
+Norrison _Antalhoz_. Menjen fiam, siessen. _Antal elsiet._ A sorrend egy
+kicsit furcsa. Titkárnője már van, cipője még nincs. Drága Lydia,
+teljesítse hitvesi kötelességét, most nem az édeset, hanem a keserűt:
+adjon rá új cipőt. Gyorsan, gyorsan.
+
+Lydia. Hány perc?
+
+Norrison. Egy perc.
+
+Lydia _szintén kimegy a kisajtón_.
+
+Titkár _ugyanakkor belép_. Colleon úr és Károly sofőr.
+
+Norrison. Colleon úr várjon egy kicsit.
+
+Kuno _belép_. Három óra negyven perc.
+
+Norrison. Köszönöm. Borzasztó! _Kuno kimegy._
+
+Lind _az irodafüggönyt félrehajtva beszól_. A gyorsvonatnak nincs
+késése.
+
+Norrison. Köszönöm. Borzasztó! _Titkárhoz_. Jöjjön be Károly, a sofőröm.
+
+Titkár _int a sofőrnek_.
+
+Károly _nagyon elegáns sofőrkosztümben, belép._
+
+Norrison _a Lydiával belépő Antal cipőjére néz._ Pompás cipő! Nem
+szorít?
+
+Antal. Kicsit.
+
+Norrison. Fáj?
+
+Antal. Igen.
+
+Norrison. Na örülök, hogy végre magának is van valami kis
+kellemetlensége. _Károlyhoz_. Károly… bemutatom magát az új gazdájának,
+Lydia őnagysága férjének, Dubois-Schottenburg úrnak. Mától kezdve a
+kocsim az övé és maga az ő szolgálatában van. Most menjen le és várjon.
+_Károly meghajol és kimegy. Antalhoz._ Vegye elő a csekk-könyvét.
+
+Antal. Miért?
+
+Norrison. Ne kérdezzen annyit.
+
+Lydia. Te ne kérdezz annyit. Te vedd elő, amit ő mond.
+
+Antal. Mi az, már kérdezni se szabad?
+
+Norrison és Lydia _egyszerre_. Nem!
+
+Norrison. Ön most megveszi tőlem a kocsimat. Egy éves, ötven lóerős
+Norrison, odaadom hétezerért, negyven százalék veszteséggel. Nos?
+
+Antal _Lydiához_. Marhaság. _Norrisonhoz_. Meg van véve.
+
+Norrison. Akkor gyorsan, fizesse ki.
+
+Antal. Fizessem ki? Miből?
+
+Lydia. Majd én megmutatom, hogy kell. Add ide, te szeleburdi. _Ír a
+csekk-könyvbe._ Itt írd alá. _Antal aláírja._ Tessék. _Átadja
+Norrisonnak a csekket._
+
+Norrison _zsebreteszi_. Íme, az első jó üzlet, amit önnel csináltam.
+Rásóztam ezt az öreg kasztnit. Mutassa a cipőjét. Fenomenális. Tip-top
+az egész ember. Lydia, ne felejtse el, ő tip-top, de mindenből csak egy
+van neki. Ezt majd egészítse ki. Most gyorsan egy kis próba. _Hirtelen
+rákiált._ Hogy hívják?
+
+Antal. Fusz.
+
+Norrison. Nem igaz! Dubois-Schottenburg! Vegye elő a noteszét, mars
+vissza a fürdőszobába. _Csenget_. Ide ki ne merjen jönni, amíg kívülről
+nem tudja. _Antal kimegy a kis ajtón._
+
+Lydia _miközben utána megy_. Majd gyakoroljuk bent egy kicsit! _El._
+
+Norrison. Hallatlan! Ilyen drága nevet vásárol neki az ember és még meg
+se tanulja!
+
+Titkár. Félix vezérigazgató úr.
+
+Norrison. Na végre!
+
+Félix _lihegve lép be_. Jónapot. Lóhalálában jöttem. Mi az? Mi történt?
+_Lihegve a rohanástól._ Leülök egy kicsit. Nincs lélekzetem. Úgy
+siettem.
+
+Norrison. Csak tessék. Lihegje ki magát. Rendkívüli ügyről van szó.
+
+Félix. Az üzenet direkt ijesztő volt. «Hogy ön magánkívül van.»
+Életbevágó ügy!
+
+Norrison. Úgy van. Életbevágó! _Szónokiasan_. Félix úr, ön modern ember!
+
+Félix _feláll_. Nézze kérem. Mondok valamit. Legyünk tényleg modernek.
+Minek ez a kínos jelenet, amelyre ön itt most készül? Férfiak vagyunk.
+Én bevallok mindent.
+
+Norrison. Mit?
+
+Félix. Tudom, hogy miért hívatott, Norrison úr! Én bevallok mindent!
+
+Norrison. Mit vall be?
+
+Félix. Látom a szeméről, hogy mindent tud. Hát igen, bevallom, viszonyom
+van Miss Begoniával, a táncosnővel, az ön szeretőjével. Én szeretem őt
+és ő szeret engem. Ennek a kölcsönös rokonszenvnek végső konzekvenciáit
+is levontuk, az érzékieket is inkluzíve. Nna. Most öljön meg. Minek a
+hazudozás? Nem egyszerűbb és becsületesebb így?
+
+Norrison. Mit mond? Viszonya van Miss Begoniával? És «inkluzíve»?
+Micsoda szörnyű meglepetés! Az én Begoniámmal? Nem is tudtam, hogy
+ismerik egymást. Én nem ezért hívattam önt.
+
+Félix _rémülten_. Nem ezért hívatott?
+
+Norrison. Nem. – Begonia megcsal engem önnel?
+
+Félix. Igen. – Ön nem ezért hívatott?
+
+Norrison. Nem. – Így kell megtudnom, hogy az én Begoniám megcsal engem!
+Rettenetes. _Telefonba_. Kérek egy pohár jegesvizet.
+
+Félix. Én is kérek.
+
+Norrison _telefonba_. Kettőt.
+
+Félix. Ez borzasztó! Oh, én marha. Hát miért hívatott olyan izgatottan?
+
+Norrison. Üzleti ügyben. – Szóval a hölgy engem megcsal.
+
+Félix. Meg.
+
+Norrison. Önnel.
+
+Félix. Velem. Hogyne. – És milyen üzleti ügyben hívatott?
+
+Norrison. Az Egyesült Autógyárak ügyében. – És mióta csalnak önök engem?
+
+Félix. Pár hónapja. – Mi van az Egyesült Autógyárakkal?
+
+Norrison. És ő szerelmes önbe? Inkluzíve?
+
+Félix. Nagyon! Nagyon! Őrületesen. – Mi van az Egyesülttel?
+
+Norrison. Esküszöm, azt se tudtam, hogy ismerik egymást!
+
+Félix. Rossz pszihológiám áldozata vagyok. Marha vagyok. – Mi van az
+Egyesülttel?
+
+Norrison. Mindegy, na. _Sóhajt_. Az élet megy a maga útján. Tovább!
+Félix úr, dacára ennek a szörnyű incidensnek, én önt elő akarom
+léptetni. Mégpedig igen gyorsan. Otthagyja-e ön egy mukkanás nélkül a
+mostani állását, ha öt perc mulva itt benn a bankban előlép az ipari
+osztály főnökévé?
+
+Félix. Igen.
+
+Norrison. Félix úr, önnek nem kell várnia öt percig sem. Ön máris főnök.
+_Kezet fog vele._
+
+Félix. A gyorsaság, mellyel előléptem… arra enged következtetni…
+
+Norrison. Pardon, ez már mukkanás. Lemondólevele hány másodperc alatt
+van készen? _A tanácskozóteremre mutat. Csenget._
+
+Félix. Egy pillanat alatt.
+
+_Szolga hoz két pohár vizet. Isznak. Félix kisiet a jobb függöny mögé._
+
+Norrison _egy pillanatra egyedül marad, szívére szorítja kezét._ Begonia
+megcsal. Mily jó, hogy most más gondom van! _Kiáltva_. Kérem, Lydia!
+
+Lydia _kidugja fejét a fürdőajtón_.
+
+Norrison. Kérem, gratuláljon férjének helyettem is, nekem most egy perc
+időm sincs, tisztelt férje e pillanattól kezdve az Egyesült Automobil-
+és Motorgyárak elnöke! Írja fel neki, gyorsan ezt is tanulja meg:
+Általános Egyesült Automobil- és Motorgyárak részvénytársaság.
+
+Lydia. Ezt is fogjuk gyakorolni. _Eltűnik_.
+
+Norrison _magában_. Gyerünk, gyerünk, az élet megy tovább a maga útján,
+bár Begonia jobban fáj, mint gondoltam. _Titkárhoz_. Gyorsan, most jöhet
+Colleon úr.
+
+Titkár _függönyt félrehúzva int Colleonnak, az belép, ő kimegy_.
+
+Colleon. Alázatos szolgája, kezét csókolom, elnök úr.
+
+Norrison. Ön ne csókoljon engem sehol, semmi érzékiség Colleon úr,
+szorítkozzunk a lényegre, a dolog sürgős. Milyen rangok és címek vannak
+önnél raktáron?
+
+Colleon. Van most két eladó konzuli cím és egy főkonzuli. Afganisztán,
+Sziám és…
+
+Norrison. Nem, nem, csak nem Ázsia. Mi van Európában?
+
+Colleon. Sajnos, itt csak egy volt, azt tegnap eladtam. Igazán sajnálom.
+Szép kis délvidéki ország volt, nagyszerű klímával.
+
+Norrison. Ha eladta, ne fecsegjünk. Mi van még?
+
+Colleon. Mint mindig, Délamerika.
+
+Norrison. Uruguay, Paraguay nem kell. Egyáltalán ami uay-al végződik, az
+nem kell. Melyik országé a főkonzuli cím?
+
+Colleon _titokzatosan fülébe súg valamit_.
+
+Norrison. Bravó! És az ára?
+
+Colleon. Húszezer.
+
+Norrison. Ön őrült!
+
+Colleon. Elnök úr! Gondolja meg, nekem magamnak, úgy éljek, tizennyolcba
+van. Kétezret csak szabad keresni. Szállítom húszezerért, inkluzíve…
+
+Norrison _felordít_. Mi?
+
+Colleon. Inkluzíve címeres tábla és zászló.
+
+Norrison. Mégis drága. Bátran adhatja olcsóbban, mert jó fogást
+csinálnak. Ebből a főkonzulból örömük lesz. Békeszerető ember. Ez nem
+csinál háborút!
+
+Colleon. Sajnálom, nem engedhetek. Inkább csináljon háborút.
+
+Norrison. Nem enged?
+
+Colleon. C’est impossible, Monsieur le Président.
+
+Norrison. Mi az? Egyszerre franciául beszél?
+
+Colleon _szerényen_. A diplomáciai tárgyalások nyelve, elnök úr.
+
+Norrison. Na elég volt. Írja fel.
+
+Colleon. Mit?
+
+Norrison. Az új főkonzul nevét. Dubois-Schottenburg Antal úr.
+
+Colleon _jegyezve_. Szóval húszezer.
+
+Norrison. Jó. A legrövidebb szállítási terminus?
+
+Colleon. Plein pouvoirom van. Carte blanche.
+
+Norrison. Jó. Kérem tehát a minimális idő alatt. És mint mondtuk: tábla
+a kapu fölé, szép ovális alakú, elsőrendű kivitelben, emailból.
+
+Colleon. Ne inkább festve?
+
+Norrison. Hogyne! Hogy lemossa az eső!
+
+Colleon. Bien, bon. Comme vous voudrez, cher Monsieur.
+
+Norrison. Merci. Fini. Allez. Marchez. _Miután Colleon beszélni akar._
+Couchez!
+
+Félix _belép a függöny mögül_. A lemondólevelem.
+
+Norrison. Köszönöm. _Ezt_ köszönöm. _Zsebreteszi_.
+
+Félix. Oh, _most_ igazán nem tudtam volna önnek semmit megtagadni!
+
+Norrison. Szerencsém volt. A dolog símán ment. Drága olaj. Nagyon drága
+olaj. Most pedig, remélem, mint gentleman, kárpótolni fogja a hölgyet
+azért, amit én ezennel megtagadok tőle.
+
+Félix. Oh, én már rég kárpótolom.
+
+Norrison. Nem szerelemre gondolok, Félix úr, hanem anyagi támogatásra. A
+hölgynek sok pénz kell. Nagyon sok.
+
+Félix. Ez keserves.
+
+Norrison. C’est l’amour! Isten önnel. És kézcsókom kedves nejének. Mit
+csinál öt szép gyermeke?
+
+Félix. Köszönöm, hála Istennek, mind egészséges. A hatodik most van
+útban.
+
+Norrison. Gratulálok. Viszontlátásra.
+
+Félix. Ajánlom magamat, elnök úr. Marha voltam.
+
+Norrison. Ez előfordul.
+
+_Félix meghajol és kimegy._
+
+Norrison _a háttérben ácsorgó Colleonhoz_. Mi az? Maga még itt van?
+
+Colleon. Drága elnök úr, én egy kicsit meg vagyok szorulva. Itt volna
+még két olcsó konzulság. Ilyen rossz tőzsdei viszonyok mellett nem tudom
+eladni. Immobil vagyok. Odaadom veszteséggel, csakhogy pénzt lássak.
+
+Norrison _másra gondol, elmereng, oda se figyel._ Igen. Nagyon helyes.
+_Mereng_. Mit mondott?
+
+Colleon. Olcsón adom, csakhogy pénzt lássak.
+
+Norrison. Miféle pénzt? Ja úgy. Bocsásson meg, nem figyeltem oda. De
+bármit mondott, nem érdekel, hagyjon békén, menjen, nem kell semmi.
+
+Colleon. Pedig igazán olcsó.
+
+Kuno _belép_. Három óra ötven perc.
+
+Norrison. Köszönöm. _Csenget. Colleonhoz._ Colleon úr, sok dolgom van,
+Isten önnel, de máris.
+
+Colleon. Pár csínos rendjel? _Kihúz egyet a zsebéből._
+
+Norrison. Nem!
+
+Colleon. Au revoir. _Kimegy_.
+
+Norrison. Au plaisir.
+
+Titkár _belép_.
+
+Norrison. Krisztián sajtóreferens úr?
+
+Titkár. Az előszobában vár.
+
+Norrison. Kéretem, hozza fel az irodából a fotografálógépét és várjon
+tovább. _Titkár kimegy. A Lydiával belépő Antalhoz._ Gratulálok elnök
+úr, ön főkonzul. Ne bámuljon, ön főkonzul.
+
+Antal. Miért?
+
+Lydia. Nem érted? Ennél nincs egyszerűbb: te főkonzul vagy. Kérem, mi
+gyakoroltuk a nevünket és az ő állását. Tessék kihallgatni.
+
+Norrison _feláll_. Hogy hívják?
+
+Antal. Dubois-Schottenburg Antal.
+
+Norrison. És minek az elnöke?
+
+Antal. Általános Egyesült… _Lydiára néz._
+
+Lydia. Automobil és…
+
+Antal. Automobil és Motorgyárak részvénytársaság.
+
+Norrison. A nevét már elég folyékonyan tudja, a másikat még gyakorolni
+kell! _Magában_. Épül, épül, gyönyörűen épül!
+
+Antal _a fejét fogja_.
+
+Norrison. Ne kapkodjon a fejéhez, ne féljen, a végén pontos listát fog
+kapni arról, hogy mi minden lett itt egy óra alatt magából. _Lydiához_.
+Lydia, itt az idő, pár perc mulva megjön a vonat, maga most menjen ki a
+szüleiért a pályaudvarra; legokosabb, ha egyszerűen csak annyit mond
+nekik, hogy tudtomon és családom tudtán kívül titokban férjhez ment egy
+nagy karriert csinált lángeszű fiatalemberhez. Az ön férje e pillanatban
+már ígéretemhez képest méltó veje az ön büszke szüleinek. Egy órával
+ezelőtt szegény, kopott kis Fusz Antal, most Dubois-Schottenburg
+főkonzul, az Egyesült Automobil és Motorgyárak elnöke, a legexkluzívabb
+klubok tagja, sankt-moritzi fürdővendég stb. stb. Még elválásra is jobb,
+mint egy órával ezelőtt volt. Siessen gyermekem. _Lydia és Antal
+ölelkeznek és csókolóznak._ Semmi érzékiség, elég elnök úr, elég
+főkonzulné asszony. Néhány perc óta még kevésbbé tudom nézni a
+szerelmet, mint azelőtt. _Magában_. Begonia jobban fáj, mint gondoltam.
+Mindegy, na. Tovább! Mozgás, mozgás, Mrs Dubois, vigye kedves szüleit a
+hoteljukba és telefonáljon ide.
+
+Lydia. Ő ne jöjjön ki velem a pályaudvarra?
+
+Norrison. Nem. Még szüksége van pár ecsetvonásra.
+
+Lydia. Jó. Majd visszaküldöm önökért az autót.
+
+Norrison. Nem kell. Majd taxin megyünk oda.
+
+Antal. Én nem. Soha többé.
+
+Norrison. Pardon. Jó, küldje vissza az öreg ötvenlovast. _Csenget_.
+
+Lydia. Ah Norrison úr, ön újjászülte őt!
+
+Norrison. Csak siessen, én addig szülöm tovább. _Lydia elsiet, titkár
+belép._
+
+Norrison _Titkárhoz_. Krisztián úr, a szép sajtóreferens?
+
+Titkár. Itt van. _Kiszól érte._ Krisztián úr!
+
+Krisztián _belép fényképezőgéppel_. Jónapot.
+
+Norrison. Jónapot, szép férfi. _Nézi_. Szörnyen útálatos minden
+nőcsábító. Undok! _Krisztián lesüti a szemét._ Megkapta a parancsomat?
+Esti és éjjeli diktálás elhagyott menyasszonyának, Petrovics
+kisasszonynak?
+
+Krisztián. Igenis, elnök úr.
+
+Norrison _magában_. Útálatos. _Krisztiánhoz_. Remélem, érti az
+intenciómat.
+
+Krisztián. Igenis, elnök úr.
+
+Norrison. Kéjgyilkos.
+
+Krisztián. Igenis, elnök úr.
+
+Norrison. Ön most azonnal néhány felvételt csinál az illusztrált lapok
+számára – _Antalra mutat_ – Dubois elnök úrról. _Krisztián meghajol._
+Mégpedig pillanatfelvételeket, magnéziumfénnyel. A felvételhez szükséges
+magnézium és lőpor keveréke ott van a hamutartóban.
+
+Krisztián. Igenis, elnök úr.
+
+Szolga _a függöny mögül belép_.
+
+Krisztián _megmutatja a szolgának a hamutartóban levő port._
+
+Szolga _foglalatoskodik a porral, háttal a közönségnek, és később minden
+felvételnél fellobbantja a fényt._
+
+Norrison. A képekhez megfelelő címfelírásokat fogok diktálni! _Kiáltva_.
+Petrovics kisasszony!
+
+Krisztián _ijedt mozdulatot tesz_.
+
+Norrison. Csak semmi összerezzenés, szép vőlegény!
+
+Petrovics _belép és meglátva Krisztiánt, szintén megijed._
+
+Norrison. Csak semmi összerezzenés, szép menyasszony. Ne keverjük bele
+szívügyeinket az üzletbe. Tehát kérem. Első felvétel. Írja a kép címét,
+kisasszony. Cím: «Dubois-Schottenburg elnök jelentést tesz új
+találmányairól Norrison elnöknek.» _Antalhoz_. Jöjjön, barátom! _Sietve
+pózba állítja az asztal mögött, ő maga melléje áll, és hogy magasabbnak
+lássék, egy albumra áll._ Ne álljon ilyen kétségbeesetten. Mondjon
+valamit! Tegyen jelentést a találmányairól!
+
+Antal. Csengő, amely jelzi, hogy a pneumatik felreped.
+
+Norrison _halkan_. Marhaság. Meg van véve. _Hangosan_. Felvétel!!!
+
+_A fény felvillan. Felvétel._
+
+Norrison. Gyorsan, tovább. Még egy felvétel. Álljon ide. Úgy. Tegyen
+úgy, mintha tiszteletteljesen beszélgetne valakivel. Kicsit kedvesebben!
+Alázatosabban! Nézze fiam, így. _Megmutatja neki._ Így. _Antal
+utánozza._ Nem rossz. Csak még egy árnyalattal alázatosabban! Úgy!
+Nagyszerű. Felvétel!!!
+
+_A fény felvillan. Felvétel._
+
+Norrison. Írja kisasszony, a kép címe: «Dubois elnök beszélget
+Mussolinival.»
+
+Antal. Hol van itt Mussolini?
+
+Norrison. Mussolini már rajta van a lemezen, csak mindig más és más
+direktort fényképezünk melléje. – Krisztián úr, a képeket küldje el az
+illusztrált lapoknak. Kimehet mindenki.
+
+_Petrovics, Krisztián, Szolga gyorsan el. A következők alatt Antal a
+noteszből halkan magolja: Általános Egyesült Automobil és… stb._
+
+Titkár _belép_.
+
+Norrison. Most bejöhet a főpincér.
+
+Titkár _az ajtóban_. Tessék!
+
+Maître _belép, meghajol_.
+
+Norrison. Jónapot Ferdinánd! Kérem, jegyezze. Szerdán, tizenhatodikán
+este…
+
+Maître _írja és mormolva ismétli_. Szerdán… este…
+
+Norrison. Dubois-Schottenburg elnök úr…
+
+Maître _mormolva írja_. Dubois… Schottenburg…
+
+Norrison. Kérem, ne mormoljon, ez zavar engem. Szóval… az elnök úr
+vacsorát ad az apósa tiszteletére húsz személyre az önök hoteljében. A
+zöld teremben. Semmi villany, csupa gyertya, rengeteg gyertya. A menű:
+kaviár, mégpedig Beluga Malossol, lehetőleg a friss fogásból, nagy
+jégtömbökben szervírozva. Tovább. Teknősbékaleves indiai módra. Tovább.
+Helgolandi homár Mac Kinley módra. Tovább. Nyárson sült brüsszeli
+poulard szarvasgombával tüzdelve, pommes parisiennes és salade spéciale,
+komponáljon valami új salátát, hiszen ebben ön utólérhetetlen. _Maître
+meghajol._ Olaj. Tovább. Articsóka, de csak torzsák, zöld
+spárgafejekkel, de nem konzerv, hanem friss. Tovább. Gyümölcsétel,
+orange en surprise Mussolini. Az asztalon minden teríték előtt pár szál
+orchidea, bonbon és cigaretta. Borok: vörösbornak kérem: Chateau Pape
+Clement ezerkilencszáznyolc, vigyázzon, az eredeti töltésen aláírással
+vannak hitelesítve a vignetták. Fehérbor: rajnai. Mégpedig Deidesheimer
+Herrgottsacker Rizling ezerkilencszázhuszonöt, vigyázzon: Reichsrat von
+Buhl pincéjéből. Tovább. Pezsgő: Lanson Brut Imperial
+ezerkilencszázhuszonegy. _Magában_. Begonia kedvenc pezsgője. Fáj. Fáj.
+Mindegy. Tovább! _Maître-hez._ Pont. Vége. Köszönöm. Mehet.
+
+Maître _mélyen meghajol_. Hálás köszönet.
+
+Norrison. Ez a hosszú szónoklat fölösleges volt. _Maître kimegy.
+Antalhoz._ Értette? Ezt a vacsorát ön adja apósa tiszteletére.
+
+Antal. Igenis. Nagyon szívesen adom neki. Igazán finom vacsora.
+
+Norrison. Csak épp a magam megnyugtatására szeretném valamire
+figyelmeztetni. A kést…
+
+Antal. Nem szájba venni, köszönöm, ennyit már én is tudok.
+
+Norrison. Nagyszerű! El vagyok ragadtatva! Na, nézzük, mi hiányzik még!
+Azt hiszem, mindenre gondoltam. Hopp! Néhány apróság. Van zsebkendője?
+
+Antal. Nincs.
+
+Norrison _átadja neki tiszta zsebkendőjét_. Azonkívül a zsebei bizonyára
+üresek. _Gyorsan kirakja zsebéből a tárgyakat._ Itt van öngyujtó,
+cigarettatárca, óra, töltőtoll és egy marék aprópénz. _Antal mindezt
+zsebreteszi._ És itt van még ebben a kis skatulyában Pyramidon, fejfájás
+ellen.
+
+Antal. Még sohse fájt a fejem.
+
+Norrison. Most majd fog. Gyakran. Tegye csak el. _Antal zsebreteszi._
+Na! Most aztán, azt hiszem, semmi sem hiányzik.
+
+Kuno _belép_. Négy óra. _Kimegy_.
+
+Norrison. Kedves barátom, az óra letelt. Amit ígértem, beváltottam. Ez
+itt az ön irodája mától kezdve. _Karosszékre mutat._ Ezennel átadom
+önnek a helyet. Ön nemcsak meg van csinálva, hanem el is van indítva.
+Lakás, autó, állás, rang, sajtó, vacsora, utazás, a többi az ön dolga.
+Most, hogy már menetben van, mint jó sofőr, óvatosan kapcsoljon át egyre
+nagyobb sebességre. Aztán: előre, amilyen gyorsan csak tud! Tessék,
+foglalja el a trónját.
+
+Antal _leül a karosszékbe, könnyezni kezd_. _Kezefejével törli a
+szemét._
+
+Norrison. Mi az, ön sír?
+
+Antal. Nem sírok kérem, csak…
+
+Norrison. Mit «csak»? Mi az a «csak»?
+
+Antal. A régi barátaim… meg fognak vetni engem.
+
+Norrison. Természetesen. Választani kell, fiam. Vagy karrier, vagy régi
+barátok. A kettő együtt nincs.
+
+Antal. Azt nagyon sajnálom. De az én lelkiismeretem tiszta, kérem, mert
+én tudom, hogy a szerelem áldozata vagyok.
+
+Norrison. Úgy van. Kitűnő formula. – Nos, jó ez a karosszék?
+
+Antal. Kicsit kemény.
+
+Norrison. Hja, ez nem autó. A lábának kényelmes?
+
+Antal. Eléggé.
+
+Norrison. Nem hiányzik a pedál?
+
+Antal. Kicsit. De majd megszokom, hogy nincs mit nyomni.
+
+Norrison _hirtelen rászól_. Hogy hívják?
+
+Antal _folyékonyan_. Dubois-Schottenburg.
+
+Norrison. Bravó! – És a vállalat?
+
+Antal _folyékonyan_. Általános Egyesült Automobil- és Motorgyárak
+Részvénytársaság.
+
+Norrison. Bravó. Nyugodt vagyok. _Egy papírlapot ad át neki, ami az
+íróasztalon volt és amelyre az egész idő alatt mindig jegyzett valamit._
+Még ezt is szíveskedjék aláírni.
+
+Antal. Mi ez?
+
+Norrison. Egy apróság: a maga karrierjének költségei, csupa apró
+készkiadás, amit megtérít nekünk. _Hadarva olvas._ Adoptálás ötezer,
+főkonzuli cím húszezer, ruha, fehérnemű, cipő stb.
+kettőezerháromszázötven, orvosi vizsgálat száz, virág, amit az anyósának
+fog vinni, százötven, interurbán telefon Sankt-Moritz tizenkettőnegyven,
+vasúti jegy, hálókocsi háromszázhúsz, borbély három, aprópénz, amit most
+adtam, kilenc húsz, összesen huszonhétezerkilencszáznegyvennégy hatvan.
+
+Antal. Ebből lemegy…
+
+Norrison. Úgy van, ebből lemegy hat negyven, amit a taxija mutatott,
+mikor idejött, tehát marad huszonhétezerkilencszázharmincnyolc húsz. A
+kocsit kifizette csekkel; aranyóra, cigarettatárca, töltőtoll, öngyujtó
+és Pyramidon nászajándék. _Átveszi az aláírt papírlapot._ Igazán, csak a
+rend kedvéért. Köszönöm. _Magában_. Begonia. Jobban fáj, mint gondoltam.
+_A telefon szól._
+
+Antal. A telefon!
+
+Norrison. Pardon, semmi közöm hozzá.
+
+Én már itt se vagyok. Ez az ön új hivatala. Vegye fel és intézkedjék.
+
+Antal _a telefonba_. Halló? Jónapot. Itt az elnök. Dubois-Schotten…
+_Norrisonra néz._
+
+Norrison. Burg!
+
+Antal _a telefonba_. Burg. Mi tetszik? _Hallgatja a telefont, majd
+kezével befogja a beszélő kagylót._ Azt kérdezik, hogy a londoni börzén
+adjanak-e General-Motors-t, vagy vegyenek.
+
+Norrison. Semmi közöm hozzá. Tessék intézkedni.
+
+Antal. Dehát azt se tudom, miről van szó.
+
+Norrison. Csak feleljen, ahogy akar. Ön egy szerencsés ember. Ez többet
+ér, mintha tudná, miről van szó.
+
+Antal _vállat von, a telefonba_. Halló! Vegyenek. De ne sokat. _Leteszi
+a kagylót, Norrisonra néz._
+
+Norrison. Bravó! Én pont ugyanezt mondtam volna. Szóval, e pillanatban,
+most… _keresi zsebében az óráját…_ hol az órám? _Antal felmutatja._ Hány
+óra van nálam?
+
+Antal. Négy óra nyolc perc.
+
+Norrison. Köszönöm. Szóval e pillanatban talán már mindent tud az ön
+apósa és anyósa. Na, kérem. Van valami kívánsága?
+
+Antal. Őszintén megvallva, attól félek: nem tudok majd társalogni velük.
+Meg mit beszélgessek azon a fényes vacsorán?
+
+Norrison. Maga csak mindig beszéljen autóról. Ott nem blamírozhatja
+magát. Azonkívül pedig nagyon egyszerű egy mai vezető egyéniség
+társalgása. Csináljon talán pár jegyzetet. _Antal jegyez._ Ha a
+Népszövetségről van szó, azt mondja: «Jobb mint semmi!» Amerika? «Nagy
+lehetőségek.» Oroszország? «Várjuk meg a végét!» Einstein? «Épp most
+olvasom.» Woronoff: «Fiatal vagyok, nincs rá szükségem.» Modern zene:
+«Nevetséges.» Bármilyen jazzband játszik, ön ezt mondja: «Pfuj, de
+rossz!» Freudizmus: «Komplexek.» Modern szerelem: «Főszabály:
+_sóhajtva_, gyorsan kell tudni felejteni.» Gazdasági viszonyok?
+«Rosszabbak, mint tavaly.» Ezt a legutóbbit még ötven évig mondhatja.
+Slussz. Ezt tanulgassa egy kicsit. Ez manapság éppen elég szellemi tőke
+egy előkelő konzervatív férfiúnak.
+
+Antal. Köszönöm. _Jegyezget_.
+
+Kuno _belép_. Négy óra tíz perc. _El._
+
+Norrison. Köszönöm. Nos? Most pedig csináljon valamit.
+
+Antal. Mit csináljak?
+
+Norrison. Csengessen. Egy elnök csenget.
+
+Antal _csenget_.
+
+_Lind kisasszony belép, blokkal kezében._
+
+Antal. Kérem Lind kisasszony, mielőtt a fotográfiákat elküldik a
+lapoknak, okvetlenül látni akarom őket.
+
+Lind. Igenis, elnök úr. _Feljegyzi_.
+
+Norrison. Bravó! Óvatos ember. Kitűnő.
+
+Antal _kissé bizonytalanul, közben Norrisonra nézegetve._ Tovább. Ezt a
+két levelet azonnal küldönccel kézbesíttetni, az egyiket a Golfklubnak,
+a másikat az Autoklubnak. Tovább. Ön majd megkéri Norrison urat, hogy
+diktálja le önnek szombati vendégeim névsorát. Ön kinyomatja és
+szétküldi a meghívókat.
+
+Norrison. Bravó!
+
+Antal. Tovább. _A Chambertin-borra mutat._ Ezt az üveget vigye ki, írja
+le a pontos címét és ezentúl ilyen bor állandóan legyen itt huszonöt
+üveggel. Schluss. Köszönöm. A kék ruha jól áll önnek. Olaj. Mehet.
+
+_Lind kimegy, kiviszi a borosüveget és a leveleket._
+
+Norrison. Kitűnő. El vagyok ragadtatva. Második sebesség. Csak bátran
+kapcsolni tovább.
+
+_Titkár belép és mondani akar valamit, de a berohanó Lydia félretolja.
+Titkár kimegy._
+
+Lydia _Norrison felé rohan_. Norrison úr, boldog vagyok.
+
+Norrison _szívén a kezével_. Nos? Nos? A szülei? A szülei?
+
+Lydia _lihegve a sietségtől_. Ők megjöttek. Ők boldogok. Ők most
+fürdenek a kádban… Norrison úr, én mindent elmondtam, amit ön
+parancsolt. Anyám boldog. Ők nem maradnak itt, ők egy óra mulva utaznak
+vissza, csak Antalt akarják megölelni és megcsókolni. Önt üdvözlik, ön
+csak menjen nyugodtan a családjához. _Antalhoz_. Gyere te Antal… gyere
+te elegáns elnök és főkonzul… gyere galambom, öleld és csókold meg az én
+boldog szüleimet!
+
+Norrison _csenget, a belépő szolgához_. Az elnök úr őméltósága kabátját
+és kalapját! _Szolga a fürdőszobába rohan és azonnal hozza a tárgyakat,
+melyeket rásegít Antalra. Antal sárga kesztyűt húz._
+
+Lydia _ezalatt_. Anyám boldog! Azt mondta: áldás Norrisonra. Azt mondta,
+neki mindig ideálja volt egy zseniális fiatalember, aki gyors karriert
+csinált!
+
+Norrison. Na, gyorsnak elég gyors volt. _Gonddal köti meg Antal nyakán a
+shawlt._
+
+Lydia. Ilyen gyorsan még nálunk Amerikában sem csinálják. Ott ez
+legalább egy egész napig tart!
+
+Norrison. Látja, ez az egy az, amit nem szeretek az amerikaiakban: ez a
+példátlan lassúságuk! Semmi tempó!
+
+Lydia. De most aztán már igazán mondja meg, miért utazunk éppen
+Sankt-Moritzba?
+
+Norrison _Szolgához_. A virágot! _Lydiához_. Hogy most eleinte ne legyen
+az elnök úr sokat együtt az ön szüleivel. Majd aztán, ha maga jól
+beletanította mindenbe. _Átveszi a virágot._
+
+Lydia. De ha odajönnek velünk?
+
+Norrison. Nem mennek. A maga mamája a szíve miatt nem mehet hatszáz
+méternél magasabbra. Sankt-Moritz pedig ezernyolcszáz méter. Most már
+érti? _Átadja Antalnak a virágot._ Maga pedig fogja a virágot, amelyet
+hőn szeretett anyósának visz.
+
+Lydia. Orchidea… anyám kedvenc virága!
+
+Norrison. Illatos olaj.
+
+Lydia _kezet ad Norrisonnak_. Norrison, tündérkirály, mit mondjak
+magának? _Antalt nézi boldogan._ Én ezt az egészet még mindig nem
+hiszem.
+
+Norrison. Én sem. De az emberek hinni fogják. – No, minden jót, kedves
+Antal. Minden jókívánságom kíséri az új életbe. Csak még pár kérdésem
+volna gyorsan.
+
+Antal. Tessék.
+
+Norrison _mint a tanító, aki leckét hallgat ki._ Mi a véleménye a
+Népszövetségről?
+
+Antal. Jobb, mint semmi.
+
+Norrison. Amerika?
+
+Antal. Nagy lehetőségek.
+
+Norrison. Spanyolország?
+
+Antal. Pardon, azt nem tanultuk!
+
+Norrison. Igaz. Tovább. Oroszország?
+
+Antal. Várjuk meg a végét.
+
+Norrison. Einstein?
+
+Antal. Fiatal vagyok, nincs rá szükségem.
+
+Norrison. Nem jó. Az Woronoff.
+
+Antal. Pardon. Einstein: épp most kezdtem olvasni.
+
+Norrison. Úgy van. És Woronoff?
+
+Antal. Fiatal vagyok, nincs rá szükségem.
+
+Norrison. Modern zene.
+
+Antal. Nevetséges.
+
+Norrison. Jazzband?
+
+Antal. Pfuj, de rossz.
+
+Norrison. Freudizmus?
+
+Antal. Komplexek.
+
+Norrison. Modern szerelem?
+
+Antal. Begonia. Azaz pardon: főszabály: gyorsan kell tudni felejteni.
+
+Norrison. De még milyen gyorsan. Tovább. Gazdasági viszonyok?
+
+Antal. Rosszabbak, mint tavaly.
+
+Norrison _Lydiához_. Voilà!
+
+Lydia. Elragadó! Hiszen ez egy kész intellektuel! Norrison úr… ön egy
+szép tündérkirály! _Kezet nyujt neki, mereven nézi._
+
+Norrison. Mit néz úgy? És miért szorítja olyan nagyon a kezemet?
+
+Lydia. Norrison úr, én azt hiszem, én bele tudnék szeretni magába.
+
+Norrison _rémülten_. Isten ments! Csak ezt ne! Még csak ez hiányzik! _Az
+ajtó felé tolja._ _Magában_. Micsoda kárpótlás Begoniáért! Menjen,
+menjen!
+
+Lydia _nevetve_. A viszontlátásra! Ha meggondolom, hogy meg voltunk
+ijedve mindnyájan három órakor!
+
+Antal. Én nem!
+
+Lydia. Azt elhiszem, te szemtelen Antal! Gyere, gyere! A viszontlátásra,
+kedves Norrison úr! Kellemes utazást! Csókoltatom a feleségét,
+csókoltatom Mária lányát, csókoltatom Olga lányát, mulassanak jól és
+legyenek mind nagyon boldogok! – Olaj! _Kirohan_.
+
+Antal _utána indulva_. És kérem Norrison, gondoskodjék a
+helyettesítésemről.
+
+Norrison. Parancsára, elnök úr. Bravó! Harmadik sebesség.
+
+Antal. Viszontlátásra! _Kifelé megy._
+
+Norrison _visszahívja az ajtóból a kifelé siető Antalt._ Halt! Pardon!
+Kérem csak egy szóra! Egy utolsó kis apróság. Ön elfelejtett valamit.
+
+Antal. Mit?
+
+Norrison. Megköszönni.
+
+Antal. Mit?
+
+Norrison. Ezt az egészet. Ami itt történt.
+
+Antal. Ja? Pardon. Köszönöm. _Kirohan_.
+
+Norrison, _egy pillanatra egyedül marad, mosolyog._
+
+Titkár _belép és hozza Norrison bundáját, kalapját._ Elnök úr, a vonatja
+tizenegy perc mulva indul.
+
+Norrison. Titkár úr, a munka be van fejezve, mindenki mehet ebédelni.
+_Miközben a titkár felsegíti rá bundáját._ Így. Most körülbelül minden
+el volna intézve. Hallatlan, micsoda szörnyű mesterség ez a banküzem. Az
+ember szabadságra indul, mindent bepakol, elintéz, és puff, az utolsó
+pillanatban mindig közbejön valami ilyen jelentéktelen kicsiség, ami
+feltartóztatja az embert. Már majdnem lekéstem a vonatról. – Na, mit
+akar mondani, kedves Graef?
+
+Titkár: Azt, hogy elnök úr igazán büszke lehet arra, hogy _így_
+rendelkezésére áll úgyszólván az egész emberiség!
+
+Norrison. Igaza van, kedves Graef büszke lehetek rá és büszke is vagyok
+rá. De… kedves öreg barátom… az, amit maga az egész emberiségnek nevez,
+az… szégyelje magát. _Halkan_… Az szégyelje magát. – Isten áldja meg.
+_Kimegy_.
+
+Függöny.
+
+
+
+
+MOLNÁR FERENC  SZÍNMŰVEI:
+
+=Az ördög.= Vígjáték 3 felvonásban.
+
+=Liliom.= Egy csirkefogó élete és halála. Külvárosi legenda hét képben.
+
+=Józsi.= Bohózat 3 felvonásban.
+
+=A doktor úr.= Bohózat 3 felvonásban.
+
+=A testőr.= Vígjáték 3 felvonásban.
+
+=A fehér felhő.= Mirákulum 5 változásban.
+
+=Farsang.= Színmű 3 felvonásban.
+
+=Úri divat.= Vígjáték 3 felvonásban.
+
+=A farkas.= Vígjáték 3 felvonásban.
+
+=Égi és földi szerelem.= Dráma 5 felv.
+
+=Színház.= Három egyfelvonásos.
+
+=A hattyú.= Vígjáték 3 felvonásban.
+
+=A vörös malom.= Színjáték két részben, 26 képben.
+
+=Az üvegcipő.= Vígjáték 3 felvonásban.
+
+=Riviera.= Vígjáték 2 felvonásban.
+
+=Játék a kastélyban.= Anekdota 3 felvonásban.
+
+=Olympia.= Vígjáték 3 felvonásban.
+
+
+*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 77489 ***