diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 3 | ||||
| -rw-r--r-- | 77489-0.txt | 2852 | ||||
| -rw-r--r-- | 77489-h/77489-h.htm | 2792 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 |
5 files changed, 5660 insertions, 0 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..6833f05 --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,3 @@ +* text=auto +*.txt text +*.md text diff --git a/77489-0.txt b/77489-0.txt new file mode 100644 index 0000000..e4b1dfa --- /dev/null +++ b/77489-0.txt @@ -0,0 +1,2852 @@ +*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 77489 *** + +EGY, KETTŐ, HÁROM + +VÍGJÁTÉK EGY FELVONÁSBAN + +ÍRTA + +MOLNÁR FERENC + +BUDAPEST + +FRANKLIN-TÁRSULAT + +_magyar irod. intézet és könyvnyomda_ + +KIADÁSA + +_Minden jogot, a fordítás jogát is szerző fenntartja._ + +* + +_Ezen darab előadási jogával kizárólag dr. Marton Sándor színpadi kiadó +(Budapest, IV., Bécsi-utca 1) rendelkezik._ + +* + +_Copyright 1929 by Ferenc Molnár, Budapest._ + +Franklin-Társulat nyomdája. + + + + +SZEMÉLYEK + + Norrison _Góth_ + Antal _Rajnai_ + Lydia _Makay M._ + Titkár _Bárdi_ + Kuno kisasszony _Gazsi M._ + Brasch kisasszony _Eszterházy I._ + Posner kisasszony _Sziklai E._ + Petrovics kisasszony _Simon G._ + Lind kisasszony _Pártos E._ + Osso _Békéssy_ + Ciring _Árkossy_ + Dr. Wolff _Makláry_ + Dr. Faber _László_ + Dr. Pinsky _Dózsa_ + Felix _Gárdonyi_ + Gróf Dubois-Schottenburg _Hajmássy_ + Colleon _Zátony_ + Krisztián _Mátray_ + Főszabász _Somló_ + Divatárus _Peti_ + Maître d’hôtel _Szegő_ + Károly _Sztára_ + Szolga _Kőrösi_ + +– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – + +_Történik egy európai világvárosban._ + +– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – + +_Először adták a budapesti Vígszínházban, 1929 október 5-én._ + +_Impozáns bankelnöki fogadószoba. Balról elől láthatatlan tapétaajtó az +öltözködő- és mosdószobába. Bal és jobb vágott sarokban széles +falnyílás, nehéz, teljesen zárható függönnyel. A baloldali függöny +mögött az elnök titkárainak irodája látszik, a jobboldali függöny mögött +kisebb tanácskozóterem, asztallal, székekkel. Háttérben ablak. Jobbról +elől általános bejárat. A színpad közepén, szemben a nézővel, díszes +nagy íróasztal, sok telefonnal, sok csengővel. Az íróasztaltól jobbra és +balra két taburet a gyorsírónők számára. Jobbról és balról a falnál +asztalka. Néhány karosszék. Két taburet az íróasztal előtt._ + +_Mikor a függöny felgördül, a bal kis ajtó nyitva van, előtte áll +Norrison, kezét törülközővel törülgetve. Ezalatt a szolga keféli hátul a +kabátját. Titkár az íróasztaltól jobbra áll és blokba jegyez._ + +Norrison _igen gyorsan, szinte hadarva, hangosan, parancsoló modorban, +közben folyton kezét törölve_… a postámat minden nap külön csomagba +csomagolva félretenni, minden csomagon az illető nap dátumával. Egy +hétig semmi postát nem akarok kapni. Tovább. Tizenharmadikán érkeznek az +urak a velencei városi kölcsön miatt, ezeket fogadni és közölni velük, +hogy másnap, tizennegyedikén délben érkezem haza. Tovább. Sürgős kisebb +ügyekben, ha valami kell, Holstein igazgató úr intézkedjék. Tovább. +Újságokat nem akarok látni, összes lapjaim félreteendők a +sajtóosztályban. Tovább. Bárki a világon keres, ma délután négy óra +harmincegykor egyheti szabadságra utaztam, egy hétig semmivel sem +foglalkozom, semmi nem érdekel, kikapcsoltam az agyamat. Pont. _Átadja a +szolgának a törülközőt, karosszékhez megy és leül._ + +Titkár. Minden rendben lesz, elnök úr. + +Szolga _beviszi az öltözőszobába a kefét, törülközőt, kijön, becsukja az +ajtót és lábújjhegyen Norrison mögött elhaladva a tanácskozóterembe +távozik_. + +_Szünet._ + +Norrison _elmerengve ül, a levegőbe néz, majd fán kopog_. + +Titkár _alázatosan, szerény mosollyal_. Elnök úr fán kopog. Ez az a +pillanat, amikor a nagy bankvezért meg merészelem szólítani. + +Norrison. Szólítson meg. Jöjjön kedves Graef, csak szólítson meg. Nem +mint személyi titkárom, hanem mint családom öreg bizalmi embere. Most +hála Istennek, van egypár nyugodt percem. _Órájára néz._ Háromnegyed +három. Négykor jön ide értem a mi kis Lydiánk. Négyharmincegykor indul a +vonat és megyünk Lydiával a családomhoz, a hegyek közé. Egyheti +pihenőre. Pihenni fogok, Graef, pihenni! De máris megkezdem az agyam +kikapcsolását. Jöjjön kedves Graef, beszéljen valamit. Ezzel már +megkezdődik az én semmittevésem. + +Titkár. Oh elnök úr… az ön agya oly komplikált gépezet, hogy még a +kikapcsolása is hosszú időt vesz igénybe. + +Norrison. Kedves Graef, ne hízelegjen. + +Titkár. Ah! Most ha el méltóztatik utazni, milyen üres és csendes marad +ez a szoba. Ennek a nagy bankpalotának úgyszólván az agyveleje. + +Norrison. A hasonlat nem rossz. Tovább. + +Titkár. Felettünk emeletek, alattunk emeletek, szobák, termek, folyosók, +száz meg száz nyüzsgő, dolgozó ember, pénz, pénz! Olyan ez az óriási +palota, mint valami kohó, amely mindenből aranyat olvaszt! Milyen szép! + +Norrison. Tudja, mikor volt ez szép? Mikor még nem volt meg, csak itt! +_A homlokára mutat._ És nekem kellett az egészet felépíteni, +benépesíteni. Akkor volt szép. De hagyjuk most a bankot. Beszélgessünk +olyan dolgokról, amilyenekről nem szoktunk. Fecsegjen, fecsegjen, +segítsen kikapcsolni az agyamat. + +Titkár _zavartan_. Érdekes. Most, hogy elnök úr társalgást engedélyez, +az izgalomtól nem jut eszembe semmi. Miről fecsegjek? + +Norrison. Amiről akar. _Megveregeti a hátát._ Kedves öreg Graef. + +Titkár. Milyen aranyos ön ilyenkor. Mint a lovas, aki fárasztó nyargalás +után megveregeti a lova nyakát. + +Norrison. Ön szerény, de a hasonlat ismét kitűnő. _Fiókjait zárja._ + +Titkár. Szabad érdeklődnöm kedves családja hogyléte iránt? + +Norrison. Oh, ők már a hegyek közt vannak. A kora reggeli vonattal +utaztak. Most ülnek az ebédnél. Én a délutáni vonattal megyek. Lydiának +még egy csomó bevásárolnivalója van, nem ment velük. Velem jön. Legalább +kedves társaságban utazom. Este érkezünk oda. _Feláll, az ablakhoz +megy._ Szép téli nap. Ez tesz jót a feleségemnek. Bizony ő is nagyon +fáradt, szegényke. De nem csoda. Egész télen minden nap elnököl valahol. +Erkölcsjavító szövetség. Katholikus nőegylet. Leánynevelő védegylet. Meg +még tudomisén hány egylet és szövetség. + +Titkár. Hja, ez nagy morális misszió! Elnök úr kedves neje úgyszólván +valóságos erkölcsi fórum ebben a romlott városban. Legfelsőbb erkölcsi +bíróság. Bizony, ez sok munkával jár. + +Norrison. Fárasztó. Morális vezérszerep, gyönyörű pozíció, büszke lehet +rá egész családunk, de fárasztó. Na mindegy. Nekem nagy öröm, hogy most +közéjük mehetek. Dédelgetik az embert. Csupa nő. A feleségem, két szép +nagy lányom, meg ez a mi kis puritán amerikai vendégünk, Lydia. Ő már a +mi gyermekünknek számít. + +Titkár. Végtelenül tisztelem Lydia kisasszonyt. Örülök, hogy most +idejön. Oly ritkán látom. Roppant komoly fiatal hölgy. + +Norrison. De még milyen komoly. Talán kissé túlságosan is. Azt szoktam +róla mondani: ő a legszebb virága a tradicionális amerikai +puritanizmusnak. Ez a kis milliomoslány. De most meg kell válnunk tőle. + +Titkár. Idestova már egy féléve van önöknél… európai kultúrát tanulni. + +Norrison. Igen. Ugyanennyi ideig volt tavaly az ő szüleinél az én Mária +leányom. + +Titkár. Mária kisasszony őnagysága bizonyára sokat profitált odaát. + +Norrison. És milyen jók voltak hozzá azok az emberek! Na, de igyekeztünk +is most revanchírozni magunkat az ő lányukon. Büszkék is vagyunk, hogy +ezek az óvatos amerikaiak ránk bízták legdrágább kincsüket. De most +elmegy. Jövő héten jönnek érte a szülei és hazaviszik. Szinte fáj +megválni tőle. Megszerettük. Bár, tudja, őszintén megvallva, félünk +tőle. Igen. A túlszigorú erkölcseitől. Sőt kissé a gőgjétől is. Mikor +jött, nem köszönt a világon senkinek. Most már legalább nekünk köszön. + +Titkár. Nekem még mindig nem. + +Norrison. Hja, ismeri a saját értékét! + +Titkár. A szülei már Európában vannak? + +Norrison. Pár héttel ezelőtt érkeztek Amerikából. Most Nauheimban +vannak. Az édesanyja kúrát tart. Nem egészséges a szíve. Bizony, Graef, +ez Amerikának egyik nemcsak leggazdagabb, de a legelőkelőbb családja is! +És egyetlen gyermek! Hát Istenem… itt nálunk megtanulta a nyelvet, elég +jól énekel, szépen hárfázik. Ez csak elég! + +Titkár. Na, az amerikai autókirályék hálásak lehetnek önnek. + +Norrison. Igyekezni is fogok, hogy hálásak legyenek. A feleségemé az +érdem, az enyém az üzlet. Hát… tudja jól, már féléve folynak a +tárgyalások az apjával. Fájdalom, nehezen haladnak. Pedig ennek a nagy +amerikai tőkének a bekapcsolása nélkül sötéten látom a jövőt. Muszáj. És +sürgős. Itt van az öt autógyárunk, életkérdés, hogy bekapcsolódjunk az ő +trustjükbe… de hagyjuk ezt, hiszen ez az én gondom. _Sóhajt_. Na de +most, hogy az egyetlen gyermeküknek úgyszólván második szülei lettünk, +talán ez is könnyebben fog menni. Ah, ha volna fiam, elvehetné ezt a +lányt. Ha ugyan neki adnák ezek a gőgös emberek. + +Titkár. Bocsánat! Egy Norrison-fiú? Ez csak elég! + +Norrison. Ezeknek? Haha! Ezeknek senki se elég jó. Pénzük van. Nagy név +kell nekik. Nagy karrier… tudom is én. Na mindegy. Nincs fiam. Kár. +_Kinéz az ablakon._ Ezzel szemben süt a nap, az élet szép, minden +rendben van és én megyek pihenni. + +Titkár. Mily öröm önt ily harmonikusnak látni! + +Norrison. Hát Istenem… bankunk virágzik, dacára az általános +szegénységnek… vagy talán éppen azért, organizációnk elsőrendű, és a +személyzetem… lássa Graef, erre vagyok a legbüszkébb: a személyzetemre. +Ilyen személyzet nincs több a világon. + +Titkár. No de elnök úr úgy is bánik velük, mint jó apa a gyerekeivel! + +Norrison. Nem. Mint jó gépész a gépével! Ők egy gép kerekei. Én csak +olajozom őket, hogy símán járjanak. + +Titkár. De az ön jósága… + +Norrison. Nem jóság. Olaj! Olaj a gépnek! Ne hízelegjen Graef, mert +megharagszom. + +Titkár. Istenem… ha meggondolom, hogy mint fiatal gyerek ön mily sokszor +ült az ölemben és játszott az orrommal! + +Norrison. Ez engem nem kötelez semmire. Legfeljebb: üljön ön is néha az +ölembe és játsszék az orrommal. Kérem, érdeklődjék, hogy kinn van-e már +a pályaudvaron a korcsolyám, ródlim, skí, koffer, minden egyéb holmim. + +Titkár. Már félegykor kiadtam az utasítást. + +Norrison. Az nem elég. Mindent személyesen! Ezt maga is tanulja meg +Napoleontól, ahogy én megtanultam. Parancsokat adni, de a teljesítést +személyesen ellenőrizni. Még az ilyen csodaszemélyzetnél is, mint az +enyém. + +Titkár. Parancsára. _Meghajol és kimegy._ + +Norrison _fütyörészve boldogan sétál pár lépést_. + +Titkár _visszajön_. Elnök úr… + +Norrison. No mi az? + +Titkár. Lydia kisasszony… + +Norrison. Mi van vele? + +Titkár. Itt van. + +Norrison. Máris? Hol van? + +Titkár. Itt kint az előszobában. + +Norrison. Hát mért nem jön be? _A bejárathoz siet, kinyitja az ajtót, +kiszól._ Lydia! Maga az? Tessék! + +_Lydia belép, Titkár kimegy._ + +Norrison _csodálkozva_. Na mi az, gyermekem? Maga már itt van? Négyre +vártam, még három óra sincs. Mért ily korán? + +Lydia _kissé angolos kiejtéssel beszél_. Tudom, hogy még sok idő van és +lett is volna még néhány bevásárolnivalóm. Úgy örültem, hogy magával +fogok utazni, a délutáni vonattal. Már előre örültem. + +Norrison. Na ez igazán kedves és megtisztelő. + +Lydia. De nem utazhatom. + +Norrison. Miért? + +Lydia. Kérem, képzelje, éppen be akartam menni a városba, amikor +érkezett ez a sürgöny. _Egy sürgönyt ad át._ Az én szüleim nem a jövő +héten jönnek, hanem ma. Egy óra mulva. Nekem itt kell maradnom. + +Norrison. Ah! _Nézve a sürgönyt._ Nahát ez nagyszerű! Hát érdekes! _Nézi +a sürgönyt._ Hát szóval ma érkeznek a szülei. Bár ez azt jelenti, hogy +magát elviszik, mégis örülök, hogy látni fogom a kedves öregeket. Na, ez +igazán nagyszerű! + +Lydia. Nem is olyan nagyszerű! + +Norrison. Miért, kedves Lydia? + +Lydia. Kedves Norrison úr, be kell önnek vallanom valamit. + +Norrison. Szent Isten! Ne ijesszen meg! + +Lydia. Megijedni azért nem kell. + +Norrison. Mi történt? + +Lydia. Azt hittem, lesz időm erről később beszélni. De most ezzel a +távirattal megváltozott a helyzet. Norrison úr, én most nagyon egyszerű +és komoly leszek. Én szeretek egy férfit. + +Norrison. Jaj. + +Lydia. Kérem, beszéljünk józanul és röviden. Én az övé lettem. Lelkileg +és testileg. + +Norrison. Te jó Isten. Mit beszél? + +Lydia. Pontosan csak azt, ami történt. És ez megtörtént. + +Norrison. Lelkileg és testileg. Mi ez? Tudja, mit tett maga velünk, ha +ez igaz? Maga minket erkölcsileg és anyagilag tönkretett. Ez olyan, +mintha valaki rám bízza a vagyonát és én azt elvesztem. Erre nincs +kegyelem. Mivel érdemeltük ezt? Rettenetes! És a feleségem nem +vigyázott? + +Lydia. Ugyan! Hát lehet egy komoly nőre vigyázni? Vigyázni lehet egy kis +könnyelmű nőcskére. De egy komoly nőre? Még az igazi anyja se tud. + +Norrison. Szörnyű. Mást nem mondhatok: szörnyű. + +Lydia. Még egy kicsit szörnyűbb is, mint ön gondolja. + +Norrison. Mi? + +Lydia. Nem sokkal szörnyűbb. Csak egy kicsit szörnyűbb. De nyugodjék +meg, kedves Norrison úr, nem nekem szörnyű, hanem magának. + +Norrison. Köszönöm. Nos? + +Lydia. Csupán mint szituáció szörnyűbb. Erkölcsileg enyhébb. + +Norrison. Nos? Ne kínozzon kérem! + +Lydia. Én férjhez mentem hozzá. + +Norrison. Ön őrült! + +Lydia. Az én nem vagyok. Én tisztességes vagyok. Mink ketten titokban +esküdtünk meg. Én őt imádtam. + +Norrison. Mikor történt ez? + +Lydia. Négy hónappal ezelőtt. + +Norrison. Elájulok. És ki az? + +Lydia. Egy szegény ember. + +Norrison _felvesz egy telefonkagylót_. Egy pohár jeges vizet kérek. +_Leteszi a kagylót._ Jöjjön ide édes lányom. Jöjjön közelebb. Ki az az +ember? Micsoda? + +Lydia _nem felel, lehajtja a fejét_. + +Norrison. Ön hallgat. Tehát nem a walesi herceg. + +Lydia. Nem. + +Norrison. Sőt? + +Lydia. Sőt. + +Norrison. Szépen vagyunk. Hivatalnok. + +Lydia. Lejjebb. + +Norrison. Ügynök. + +Lydia. Lejjebb. + +Norrison. Kereskedősegéd. + +Lydia. Lejjebb. + +Norrison. Pincér. + +Lydia. Lejjebb. + +Norrison. Táncos. + +Lydia. Lejjebb. + +Norrison. Költő. + +Lydia. Lejjebb. + +Norrison. Inas. + +Lydia. Följebb. + +Norrison. Sofőr. + +Lydia. Stop. + +_Szolga behozza a vizet, Norrison iszik, szolga kimegy._ + +Norrison. Ez az a hányingert okozó mai romantika. A szép elegáns sofőr! + +Lydia. Nem is elegáns. Én útálom, ami elegáns. Ő nem elegáns sofőr. + +Norrison. Hát? + +Lydia. Taxi. + +Norrison. Én megőrülök, én megőrülök. Hogy történt ez? + +Lydia. Mikor én tanultam az itteni közlekedési szabályokat, ő tanított +engem a tanfolyamon. Ő volt a garázsban a legjobb soffőr. Egy munkás. De +én kineveltem őt az ő forradalmi eszméiből. A munkáspártból még nem +lépett ki, de lelkében már nem antikapitalista. + +Norrison. Azt elhiszem. + +Lydia. Kérem, ne gúnyolja őt. Ő tisztalelkű ember. Ő ambiciózus. Ő +tehetséges ember. + +Norrison. Azt látom a házasságáról. + +Lydia. Ne gúnyolja. Én őt egy hónapig szerettem szabadon. És három hónap +óta a felesége vagyok. + +Norrison. Elválni. Elválni. Mégpedig azonnal. + +Lydia. Van neki eszében! És én nekem sem. Ő jó. Ő tiszta. + +Norrison. Ő tiszta és én készen vagyok. A családom gyalázatba került. +Nőm, az erkölcsi fórum. Szépen vagyunk. Kedves Lydia, én a családommal +együtt kivándorolhatok innen. És magát pedig ki fogja tagadni az apja, +ahogy én ismerem. És szegény szívbajos anyja! Meggondolatlan gyermek! + +Lydia. Miért nem vigyáztak önök énrám jobban? + +Norrison. Mi az, még ugrat? Rossz gyermek! + +Lydia. Kérem, ne szidjon. Kérem, segítsen. Csak az édesanyám érdekel, +senki és semmi más. Ha neki baja történik, azt nem élem túl. Az ön +üzleti vagy családi katasztrófája engem nem érdekel. Arra én fittyet +hányok. + +Norrison. Elragadó. Elragadó. + +Lydia. Vigyáztak volna jobban. + +Norrison. Nem hallgat? + +Lydia. Ha valaki nem tud vigyázni, nem vállalkozik egy leány nevelésére. +Kérem, mondja meg, mi a teendő. Egy óra mulva itt vannak a szüleim. + +Norrison. Mindenekelőtt titokban tartani az egészet. + +Lydia. Azt nem lehet. Én anyának érzem magamat. + +Norrison _felkel, csenget__. A belépő titkárhoz._ Az egész személyzet +itt marad. Senki se mehet ebédelni. Nagy alarm. Általános mozgósítás, +mint tavaly a fekete pénteken! + +_Titkár kimegy._ + +Lydia. És különben is, nincs kedvem hazudni. A maga szép szeméért pláne +nem. Miért? Amit tettem, tettem. Mikor édesapám sürgönyzött, hogy egy +hét mulva jönnek, azt sürgönyöztem vissza neki, hogy «örömmel várlak, +készítsd elő mamát kíméletesen arra, hogy férjhez mentem.» Erre jött ez +a válasz, hogy azonnal indulnak, ma délután érkeznek. Négykor. Most +három. + +Norrison. Sakk, matt. Ön egy pedáns nő. + +Lydia. Mindenben fő a rend. + +Norrison. Mondja fiam, és hogy képzelte a jövőt? + +Lydia. Én sehogysem képzeltem. Én az én szenvedélyemnek éltem, bele a +világba. És mindig lehet kapni, ha kell, egy revolvert. + +Norrison. Lydia! Ön! Egy vallásos nő! + +Lydia _egy könnyet töröl ki szeméből_. + +Norrison. Ne sírjon gyermekem. Bátorság gyermekem. Bízzék abban, hogy én +sokkal nagyobb bajban vagyok, mint maga. + +_Titkár belép._ + +Titkár. Minden rendben. Várják az intézkedéseket. Mindenki a helyén. +_Kimegy a tanácskozótermen át._ + +Norrison. Na gyermekem. Hol van az az ember? + +Lydia. Itt van kint. Én elhoztam. + +Norrison. Hívja be. + +Lydia _kiszól a bejáratajtón_. Gyere be. _Antal belép kopott, foltozott, +rövid bundában, két füle a hideg ellen kendővel lekötve, nyomorult +posztósapka a fülébe húzva: nagyon szegényesen öltözött taxisofőr._ + +Norrison _megrémül tőle_. Rettenetes! + +Lydia. Az ő külseje az első pillanatra visszataszító. De ezt az ő ruhája +teszi. Mert ő igen kevés pénzt keres. Éntőlem nem fogad el semmit. Én +különben sem adnék neki pénzt, hogy én őt meg ne alázzam. Én őt +jutalmazom, de egészen máskép. Ő az én szerelmesem és az én leendő +gyermekem apja. Neki szép a lelke és ő szebb ruha nélkül, mint ruhában. + +Norrison _Antalt bámulva_. Hogy hívják, szerencsés ember? + +Antal. Fusz Antal. + +Norrison. Fusz? + +Antal. Igen. + +Norrison _lábát mutatva_. Fusz? Láb? + +Antal. Igen. + +Norrison. Hát mit csináljunk! – Hát Fusz Antal. Hajlandó elválni? + +Antal. Nem. + +Norrison. Húszezer dollár. + +Antal. Nem. + +Norrison. Ötvenezer dollár. + +Antal. Nem. + +Norrison. Fusz Antal, mindennek van ára. Mennyi pénzt hajlandó +elfogadni? + +Antal. Háromötvenet, amennyit a taxi mutat. + +Lydia. Ő soha nem fogad el többet, csak mint amennyit a taxi mutat. + +Norrison. Százezer dollár. + +Antal. Egy millióért sem. + +Lydia. Oh milyen szép szerelmi vallomás! + +Antal. Szeretlek édes kis angyalom. + +Lydia. Én is téged, galambom. _Egymás felé mozdulnak._ + +Norrison. Jó, jó, csak ne itt az én szobámban! + +Lydia. Ön jobban teszi, ha nem is kínál neki pénzt. Ez csúnya öntől. + +Norrison. Én nem kínáltam neki pénzt. Én csak nagy összegeket mondtam +hangosan, hogy megfigyelhessem a szeme és a szája kis rezzenéseit. De +nem rezzent. + +Lydia. Ő nem rezzen. Úgy-e, te nem rezzensz? + +Antal. Nem én. + +Lydia. Ne kísérletezzen. Inkább segítsen. Pár perc mulva három óra. És +négykor itt a vonat. + +Norrison _idegesen_. Ne kínozzon evvel a menetrenddel. Folyton a +menetrenddel fenyeget. Üljenek le, kérem. _Egy ideig fel-alá jár, fejét +törve._ Az édesanyja mindig mondta, hogy ő nem vásárol herceget vagy +grófot pénzért. Neki nagy férfiú kell. Hát most megkapta. _Fel-alá +járva._ És mitőlünk kapta meg. A feleségem öngyilkos lesz. Erkölcsi +fórum! És a két nagy lányom! Na! Itt cselekedni kell! _Megáll, hosszan +nézi őket._ Itt _egy_ mód van. + +Lydia. Hogyan? Van mód? + +Norrison. Van, de csak egyetlenegy. Jól figyeljen ide. Ebből az emberből +ideális, nagyszerű vőt kell csinálni. Mégpedig egy óra alatt. Egy olyan +vőt, akinek az ön szülei örüljenek. De rögtön. Azonnal. Mire a szülei +megérkeznek, késznek kell lennie. + +Lydia. Lehet azt? + +Norrison. Mindent lehet. + +Lydia. Egy óra alatt? + +Norrison. Mit csináljak, ha nincs több időnk? + +Lydia. És hogyan fogja ön ezt csinálni? + +Norrison. Ahogy a bűvészek csinálják. Hármat olvasok: egy, kettő, három! +És – voilà! Az ön tisztelt férjéből más ember lesz. De csak úgy, ha +tisztelt férje mindenben feltétlenül aláveti magát az én +rendelkezéseimnek. + +Antal. Ez attól függ, hogy az ön rendelkezései milyenek. + +Lydia _közbevág_. Te nem beszélsz. Te aláveted magadat. Te nődre és +gyermekedre gondolsz és aláveted magadat, és én ezért téged +megjutalmazlak az én hitvesi kötelességemmel. + +Norrison _Antalhoz_. Nos? + +Antal _beleegyezve_. Kérem. Tetszett hallani. És én az én angyalomért +minden áldozatra kész vagyok. + +Norrison _miközben csenget_. Szegény mártír. _A jobboldali függönyre +mutat._ Most egyelőre szíveskedjék ide bemenni és várjon, amíg hívom. + +Lydia. Te ne habozzál, te siess oda be, galambom. + +Antal _eltűnik a jobb függöny mögött_. + +Lydia. Nem értem. Egy óra alatt más embert csinál belőle? + +Norrison. Igen. + +Lydia. Hol? + +Norrison. Itt, ebben a szobában. + +Lydia. De hogyan? + +Norrison. Az én eszközeimmel. Az én apparátusommal. _Titkár belép._ + +Lydia. Jó, jó, de hogyan csinálja? + +Norrison. Ha elmagyarázom, az annyi időt vesz igénybe, mintha +megcsinálom. Üljön le és nézze. Most elkezdem csinálni. _Titkárhoz_. +Mindenki a helyén van? + +Titkár. Parancsára. _Blokot tart kezében, írásra készen._ + +Norrison _gyorsan, egyfolytában, szünet nélkül, parancsolón_. Hát akkor… +kéretem azonnal a végrehajtó bizottság tagjait: Osso urat, Ciring urat, +dr. Wolff urat. Vigyázzon, dr. Wolffnak új telefonszáma van, többé nem +háromszázhuszonhét negyvenkilenc, hanem négyszázhuszonhárom +negyvenkettő. Tovább. Kéretem az anyagraktárból az öreg gondnokot, gróf +Dubois-Schottenburg urat. Tovább. A gyárból Félix vezérigazgató urat. +Tovább. A jogügyi osztályból dr. Pinsky jogtanácsos urat. Tovább. A +sajtóosztályból dr. Krisztián sajtóreferens urat. Tovább. Háziorvosomat, +dr. Faber Leó urat. Tovább. Armand Colleon ügynök urat, Erzsébet-penzió, +Párizsi-utca három, negyedik emelet. Tovább. Rendelje ide a Majestic +hôtelből Ferdinánd urat, a főpincért. Tovább. Mindenki, akit hívattam, +autón jöjjön, olyan gyorsan, ahogy csak tud. Tovább. Most rögtön kérem a +gyorsírónők közül Brasch kisasszonyt, Posner kisasszonyt és Petrovics +kisasszonyt. A titkárságból pedig azonnal Kuno kisasszonyt. Pont. +_Asztalához ül._ Senki más nem jöhet be hozzám, csak akit kérettem. +Mindenki másnak elutaztam. + +Titkár _aki mindent feljegyez_. Értesítsem kedves családját? + +Norrison. Nem. Estére már ott leszek. Isten ments, megijeszteni a +feleségemet. És általában ön ne gondoljon semmire, majd én gondolok +mindenre. Most visszakapcsoltam az agyamat. Mehet. _Titkár el._ +_Telefonba._ Halló, kérem, kössön össze a Majestic hôtellel. Stephens +igazgató úrral. _Leteszi a kagylót. A belépő Kuno kisasszonyhoz._ Kérem, +Kuno kisasszony, gyors intézkedések! Azonnal, tehát tíz percen belül +legyen itt borbély, hátul a mellékajtón menjen be ide a mosdószobámba, +és az első embert, aki oda belép, azonnal borotválja meg. Tovább. +Azonnal, autón jöjjön ide és jelentkezzék nálam az angol főszabász az +Old England cégtől. Tovább. Tizenöt perc mulva jelentkezzék nálam +kolleganője, Lind kisasszony. Tovább. Ön azonnal érdeklődjék és nekem +rögtön jelentse az ide közelebb eső jobbfajta férfiruha készáruüzletet. +Tovább. Azonnal rendeljen ide egy gyönyörű virágcsokrot, csupa orchidea +legyen, kerülhet százötvenbe. Tovább. Azonnal kérek ezenkívül egy üveg +vörösbort, mégpedig: Chambertint, ezerkilencszázhuszonegyest, nem +Rouvier-félét, hanem Rambod-félét… érti? Rambod! Majd betűzöm: R mint +Rotschild, A mint Astor, M mint Mendelsohn, B mint Bleichröder, O mint +Oppenheim és D mint Dreyfus et Compagnie. Tehát Rambod +ezerkilencszázhuszonegyes, nem hidegen, hanem langyosan. Azonnal. +_Lydiához._ Ez volt Napoleon kedvenc bora. Chambertin! Ezt itta mindig +nagy csaták előtt. _Az induló Kunóhoz._ Ön még nem mehet Kuno +kisasszony. A kapott megbízatásokon kívül e pillanattól kezdve – most +három óra – ön minden tíz percben belép ide, bárki van is itt, és +jelenti nekem a pontos időt. _Igen gyorsan, gépiesen._ Mit csinál a +kedves mamája középfülgyulladása? + +Kuno. Köszönöm, jobban van. Az orvos felszúrta. + +Norrison. Lázmentes? + +Kuno. Igen. + +Norrison. Köszönöm. Most mehet, Kuno kisasszony. + +_Kuno kimegy._ + +Lydia. Mi volt ez a kérdés? + +Norrison. Olaj. Apró kedvességekkel olajozom a gépezetemet. _Bekiált +Antalhoz._ Jöjjön csak be, fiatalember! _Telefonba._ Kérem, ki az +ügyeletes ma a háziközpontnál? Ah, a kedves szőke Burger kisasszony? +Brávó! Hát aranyos Burger kisasszony, nagyon vigyázzon, mert sok +összeköttetés kell, igen gyorsan. De hisz maga oly zseniális ebben! +_Lydiához._ Olaj Burger kisasszonynak. _Antalhoz._ A szülei élnek? + +Antal. Nem. Árva vagyok. + +Norrison. Részvétem. Hány éves? + +Antal. Harminc. + +Norrison. Mi a gallérszáma? + +Antal. Harminckilenc. + +Norrison. Cipőszáma? + +Antal. Negyvenkettő. + +Norrison. Fejbőség? + +Antal. Ötvenhét. + +Norrison _ezt is feljegyezve_. Köszönöm, mindent tudok. Üljön le. +_Telefonba_. Kérem kisasszony, mi van a Majestic hôtellel? Jó. Itt +maradok a telefonnál. _Vár, fülén a kagylóval._ + +Lydia. Én csak bámulok! Ez az egész úgy kezdődik, mint egy tündérmese! + +Norrison. Gyermekem, hova jutna manapság egy bankigazgató mesék nélkül. + +Lydia. Dehát hogy képzeli ezt? + +Norrison. Úgy, ahogy a kis Móric képzeli. Egy igazán vakmerő tervet csak +úgy lehet megvalósítani, ahogy a kis Móric képzeli. Sokáig nevettek ezen +a kis Móricon, de a mai világban végleg neki lett igaza. _A telefonba._ +Halló! Hôtel Majestic? Itt Norrison. Jónapot. Azonnal lefoglalandó, +jegyezze, két hálószoba, egy női és egy férfiszalón, előszoba, két +fürdőszoba, inasszoba és komornaszoba. Számla Norrison. Jónapot. +_Leteszi a kagylót._ + +Lydia. Ez a miénk lesz? + +Norrison. Nem _lesz_. Ez már a maguké. Lakásuk nem volt. Első dolog, +hogy legyen lakásuk. _Antalhoz_. Érti? + +Antal _tiltakozva_. De bocsánatot kérek, mért költözködjem én egy fényes +szállodába? Van nekem egy szerény, de tiszta szobácskám. Az én nevem… + +Norrison. Az ön neve: hallgass. + +Lydia. A te neved: hallgass, te makrancos Antal. Te vesd alá magadat a +mi jótevőnknek! + +Antal. Ez terror! Nem hagynak szóhoz jutni? + +Norrison. Nem, fiam. _Másik telefonkagylót vesz fel._ Kössön össze a +menetjegyirodával. _Ismét vár, fülén a kagylóval._ Napoleon is a kis +Móric tanítványa volt. Mindent úgy csinált. Hogy kell a világot +meghódítani? Meg kell verni az ellenséget. Hogy kell megverni az +ellenséget? Minden csatát meg kell nyerni. Pont. De a kis Móric csak +nagystílű embereknek való mester. Nekem: ideálom! _A telefonba._ Halló +Menetjegyiroda? Itt Norrison. Jónapot. Kérek jövő szombatra, +tizennyolcadikára két jegyet és két hálókocsit, első osztály, +Sankt-Moritzba. Jegyezze tovább. Három darab másodosztály. Ezek közül az +egyik hálókocsival. + +Lydia. Nem értem. + +Norrison _hadarva_. Maguk utaznak titkárral, komornával, inassal. Titkár +fekszik. Komorna és inas ülve alszik. _Telefonba_. Halló! Utasok nevét +később telefonálom meg. _Lydiához_. Tehát jövő szombaton indulás. + +Lydia. Sankt-Moritzba? + +Norrison. Igen. + +Lydia. Miért? + +Antal. Úgy van. Miért? + +Norrison. Meg fogják tudni. + +Lydia. És mért titkolja a nevünket? + +Antal _tiltakozva_. Én azt is… + +Norrison. Ön azt is meg fogja tudni. _A telefonba._ Halló, kérem, kérje +azonnal interurbán dringend Sankt-Moritzot, Villa Carlotta. + +Antal. De bocsánatot kérek, mégis csak szeretném tudni, hogy mért utazom +én oda, titkárokkal meg inasokkal. Azt se tudom, hol van az. + +Lydia. Majd megtudod, ha ott kiszállsz. És most aztán igazán egy szót se +halljak, te Antal, mert különben te nem leszel készen egy óra alatt! + +Antal. Hát ha még beszélni se hagynak, akkor én azonnal vissza… + +Norrison. Azonnal vissza, mégpedig a függöny mögé! És ott várjon. Meg ne +lássa önt itt valaki ezzel a külsővel. + +Antal. Én nem szégyellem magam a ruhám miatt, kérem, senki előtt a +világon! _Önérzetesen_. Én egy tisztességes… + +Lydia. Te egy tisztességes ruhát kapsz és addig szó nélkül bemégy oda, +ahova a mi jótevőnk mondja. Vagy szeretsz, vagy nem szeretsz! Értetted? + +Antal. Te terrorizálsz engem! + +Lydia. Igenis én terrorizállak! Mars be a mellékhelyiségbe! + +Antal. Zsarnok nő. Csak ne szeretném annyira! _Bemegy a függöny mögé._ + +Norrison. Nagyon helyes. Csak erélyesen. _A belépő három gyorsírónőhöz._ +Jónapot Posner kisasszony, Brasch kisasszony, Petrovics kisasszony. +Posner és Brasch kisasszonyok gyorsan ide hozzám. _Az íróasztal két +végére mutat, jobbra és balra, ahova a hölgyek rögtön le is ülnek._ +Petrovics kisasszony tartalékban lesz itt a kis irodában. _Írásközben, +oda se nézve._ Posner kisasszonynak új ruhája van, Brasch kisasszony +frissen van ondulálva és Petrovics kisasszonynak ki van sírva a szeme. +Gyerünk tovább. _Telefonkagylót vesz. Mialatt Petrovics kimegy az +irodába._ Kérem, kössön össze rögtön Michael és Társa divatárussal. +_Leteszi a kagylót._ Írja Posner kisasszony. _Diktál_. «A Szocialista +Párt tisztelt Vezetőségének, helyben. Tisztelt Pártvezetőség!» _A bort +hozó szolgához._ Mutassa a vignettát. Jó. Töltsön be óvatosan. _Szolga +tölt._ «Tisztelt Pártvezetőség!» _Telefon csenget._ Bocsánat. +_Telefonba_. Halló! Michael divatárus? Itt Norrison. Jónapot. Jegyezze +kérem. Nyakbőség harminckilenc, cipőszám negyvenkettő, fejbőség +ötvenhét. Tíz percen belül autón küldjön ide… jegyezze pontosan… teljes +fehér crepe de chine férfi fehérnemű, tehát ing… és… _Lydiához_ +bocsánat… alsónadrág. Duplagallérok, alacsonyak, angol vászonból. +Selyemharisnyák, több színben, mégpedig: galambszürke, galambkék, +galambbarna és galambfehér. Egy csinos puha kalap. Sárga +szarvasbőrkesztyű. Egy divatos shawl. Mindezt tíz percen belül ide az +irodámba. Jónapot. _Leteszi a kagylót és iszik egy korty bort._ + +Lydia _mialatt Norrison iszik_. Ez mind az én galambomé lesz? + +Norrison. Igen. _Diktálva_. «Tisztelt Pártvezetőség.» _Lydiához_. +Őszintén szólva, nem ízlik nekem ez a bor, de hát Napoleon tudta, mit +csinál. _Diktál_. «Tisztelt Pártvezetőség! Ezennel tisztelettel +bejelentem azonnali kilépésemet a szocialista pártból…» + +Antal _kinéz a függöny mögül_. Kérem, én lépek ki? + +Norrison. Igen, maga lép ki, galambom. _Diktál_… «kilépésemet azzal +indokolom, hogy munkásból munkaadóvá lettem.» + +Antal. Én? Munkaadó? + +Norrison. Igenis, maga. _Antalra mutatva, kérőleg Lydiához._ Kérem! +Csináljon vele valamit! + +Lydia _nagyon erélyesen_. Egy szót se beszélj! Te kilépsz és pont! + +Norrison _tovább diktálva_. «Ígérem azonban önöknek, hogy elveimhez ezen +új minőségemben is hű maradok.» Írja hozzá: «a lehetőség határain +belül.» _A felháborodott mozdulatot csináló Antalhoz._ Nézze, fiam, +mondtam már, munkaadó lesz, ne ugráljon, menjen vissza. + +Lydia. Ő mondta már, ne ugrálj, munkaadó leszel, menj vissza! Gondolj +nődre és gyermekedre! _Norrisonhoz, parancsolóan._ Tovább! + +Antal. Én konstatálom, hogy engem mind a ketten terrorizálnak. _Kimegy_. + +Norrison. Úgy van. _Tovább diktál._ Írja: alul jobboldalt «Maradtam +elvtársi üdvözlettel», és vigye, gyorsan, ez azonnal gépelendő. A ruha +nagyon csinos, Posner kisasszony, önnek van ízlése. _Posner kisasszony +kimegy, helyét hirtelen Petrovics kisasszony foglalja el. Norrison +telefonkagylót vesz fel._ Kössön össze Mercedes cipőüzlettel. _Leteszi a +kagylót._ Írja Brasch kisasszony. A Golfklub mélyen tisztelt +választmányának, helyben. Mélyen tisztelt választmány! Azon +tiszteletteljes kéréssel fordulok a mélyen tisztelt választmányhoz, hogy +engem a Golfklub rendes tagjai sorába felvenni méltóztassanak. + +Antal _előbújik a függöny mögül_. Engem? A Golfklubba? + +Norrison. Igen, magát. Menjen vissza! Írja, jobbról alul: «Kiváló +tisztelettel és sporttársi üdvözlettel.» Gyerünk! Vigye! Gyorsan! +Gépelendő! Ondulálva és parfümírozva. Bravó! _Brasch kisasszony kimegy, +Norrison a telefonba._ Hallo! Mi van a Mercedes cipőüzlettel? Foglalt? +Kérje újra. _Leteszi a kagylót._ + +Kuno _belép, cédulát ad át_. Legközelebbi jó készruhaüzlet itt a +szomszédban, hatvannégyes szám, Gentleman Taylor. + +Norrison. Köszönöm. _Kuno kimegy._ Írja Petrovics kisasszony. «Gentleman +Taylor cégnek, helyben. E sorok átadójának azonnal kiszolgáltatandó +legfinomabb kész sötétkék kammgarn zakóöltöny, mondjuk: duplasoros, +mondjuk: három pár gombbal, legfelső gomb kacéran nyitva. Azonkívül egy +felöltő vastag téli szövetből, mondjuk: hamis gombolással, kis +revers-zel, mondjuk: kékesszürke vagy szürkéskék színben. Számla +Norrison.» Azonnal gépelendő. Önnek ki van sírva a szeme, kisasszony. +Szakított a vőlegényével. Krisztián úrral? Ne feleljen! Mindent látok. +Gyerünk, menjen, gépeljen, siessen, tempó, tempó! + +Antal _belép_. De kérem szépen, abban a fényűző Golfklubban csupa grófok +meg bankárok vannak! Éppen ezért… + +Norrison. Éppen ezért lép ön oda be. + +Antal. Nem is tudok velük golfozni. + +Norrison. Hát majd ők golfoznak magával. + +Antal. De kérem szépen… + +Norrison _idegesen_. Ne beszéljen fiam, ne avatkozzék folyton a saját +dolgaiba. + +Lydia _miközben leveszi Antal fejéről a kendőt és Antal zsebébe dugja._ +Te ne beszélj és te ne zavard őt. Én már látom az ő egész tervét. Ő +felépít tégedet. Mint egy építész. Fokról-fokra. + +Antal. Nahát kérem, most pedig… + +Norrison. Most pedig rögtön átszalad ide a szomszédba, hatvannégyes +szám, Gentleman Taylor, átadja az írást, kap egy ruhát, felöltözik és +visszarohan, mint a szélvész. + +Lydia. Közben megérkezik az új fehérneműd. Nem érted? + +Antal. De hát mit akarnak itt belőlem csinálni? + +Norrison. Egy elegáns vőt, édes fiam, egy finom megjelenésű urat! + +Antal. Kérem szépen, ezzel szemben az én önérzetem… + +Norrison. Fogja be az önérzetét! + +Antal. Óriási! Képtelen vagyok egy mondatot befejezni! + +Lydia. Bocsánat, de itt közbe kell szólnom. Ő nem fogad el ajándékot. + +Antal. Pardon, csak nőtől nem. + +Norrison. Ne beszéljünk annyit. Kölcsönt csak elfogad a +Norrison-banktól? Kölcsönt, amit vissza kell fizetni? + +Antal _kérdőleg néz Lydiára_. + +Lydia. Hogyne! Ez egy pénzügyi művelet. Mit bámulsz a szemeddel? + +Antal _haragosan_. Ezennel… + +Norrison. Ezennel nyitok önnek itt a banknál egy folyószámlát. _A belépő +Petrovicshoz._ Kész az írás a ruharendelésről, kisasszony? _Átvesz tőle +három írást._ Köszönöm. + +Lydia. Egy folyószámla nem bánthatja a te önérzetedet. Ez teljesen +korrekt. Gondolj a gyermekedre! + +Antal. Kérem, teljesen korrekt, én is belátom. _Magyarázólag_. Mert mi +van itt? + +Norrison. Itt van az írás, ezzel rohanjon a ruhaüzletbe és vissza. _A +telefon csenget._ Halló! Mercedes cipő? Itt Norrison. Azonnal kérek ide +az irodámba kiválasztásra néhány legfinomabb varrott, fekete sevró +amerikai férfi félcipőt, szám negyvenkettő. Tíz percen belül. És a kapli +kemény legyen, nehogy másnap behorpadjon. Schluss. _Lecsapja a kagylót._ + +Lydia. Látod, ez lesz a te új cipőd. + +Antal _visszafordul_. Ne menjek talán mindjárt oda a cipőért? + +Norrison _idegesen_. Nem, kérem, csak semmi iniciatíva, ezt útálom. Most +átvettem a diktatúrát. Rohanjon a ruháért és vissza, mert szükségem van +itt magára. Az idő múlik. + +Lydia. Te csak vedd a lábadat és rohanj, ahogy a mi jótevőnk mondja. +_Antal indul._ + +Norrison. Halt! Írja alá ezt a kilépő levelet. _Antal megfordul._ + +Lydia. Ne bámulj, te oktondi, írj alá mindent. + +Antal. Ha az én gyermekem anyja parancsolja, mindent aláírok. _Aláír egy +papírlapot és egy másik után nyúl._ + +Norrison. Nem, nem! Azt nem! «Levelet» mondtam, nem «leveleket!» Most +meg már mindent alá akar írni! Most csak a szocialista kilépést írja +alá. A kapitalista belépést a klubba majd később. Ennek megvan a maga +oka. Menjen, repüljön, és vigyázzon, hogy a ruha jól álljon. _Leül és +ír._ + +Antal. Ez a zsarnok elegánsra csinál engem, de én az én angyalomért +minden áldozatra kész vagyok! _Megöleli és megcsókolja Lydiát._ + +Lydia. A viszontlátásra, édes galambom! _Ölelkezés_. + +Norrison _írásközben felordít, oda se néz_. Elég! Schluss! Tempó, tempó! +Ne búcsúzzanak! Inkább maga is menjen vele! + +Lydia. Hogyne mennék az én Antal-galambommal! _Antal el._ Értse meg, +kedves Norrison úr, hogy én őtet olyan nagyon szeretem. Annyi sok puha +tangótáncos után ő végre egy… egy… hogy szokták ezt mondani? + +Norrison. Azt nem szokták mondani, kedves Lydia, de én megértem önt. +Menjen, menjen, siessen. _Lydia elrohan._ Micsoda nehéz emberek! Semmi +tempó! Semmi tempó! + +_Kuno az iroda felől belép._ + +Kuno. Három óra tíz perc. + +Norrison. Szörnyű, hogy rohan az idő! Még mindössze ötven percem van! És +még csak az elején vagyunk. _Átadja Kunónak, amit írt._ Ezt az utalványt +Holstein igazgató úrnak. Egy új folyószámla. Kérek hozzá azonnal egy +csekk-könyvet. Díszes kiállításút. Piros bőrkötés, arany nyomással. +Amilyent a fejedelmi klienseink kapnak. + +Kuno. Jó lesz olyan, amilyet a görög király kapott? + +Norrison. Szebb nincs? + +Kuno. Nincs. + +Norrison. Akkor az is jó lesz. Tovább. Figyeljen, kérem. Kérek azonnal +ötven centigramm tiszta magnéziumot, poralakban. Ne csudálkozzék, kérem. +Írja fel: magnézium, ötven centigramm. Tovább. Kérek öt centigramm +lőport. Közönséges lőport. Kérek azonkívül egy korsót, tele sósvízzel. +Ne csudálkozzék kérem, egy korsót mondtam sósvízzel. Magnézium, korsó, +sósvíz, lőpor. Nem értem, mi van ezen csudálkozni való?! + +Kuno. Oh semmi, elnök úr. _Az iroda felé el._ + +_Titkár belép._ + +Titkár. Dr. Pinsky jogtanácsos úr. _Kimegy_. + +Pinsky _belép_. Alázatos szolgája. + +Norrison. Helyes, hogy ön az első az urak közül, akiket kérettem. A +dolog sürgős. Életbevágó. Magyarázat önnek sohasem kell, ez egyik +előnye. Hogy van kedves felesége? Szíveskedjék azonnal diktálni egy +okiratot, amelyben gróf Dubois-Schottenburg, anyagszertárunk nemes öreg +gondnoka fiává fogadja, a törvényes formák közt adoptálja, jegyezze +kérem, Fusz Antal, F, u, s, z, Antal urat. _Félrehúzza az +irodafüggönyt._ Tessék ide bevonulni és rögtön diktálni Brasch +kisasszonynak, aki frissen van ondulálva. Vagy Posner kisasszonynak, +akinek szép ruhája van. Ön nagyszerű színben van, pirospozsgás! + +Pinsky. Igen magas lázam van, elnök úr, azért vagyok piros! _El._ + +Norrison _magában_. Olaj, olaj, de nem sikerült. _A belépő titkárhoz._ +Nos? + +Titkár. Michael divatárus. _Kimegy_. + +Divatárus _szakállas ember, skatulyákkal belép, diadalordítással._ +Jónapot. Itt vagyok a fehérneművel. + +Norrison. Mit ordít? Mért ordít? + +Divatárus _suttogva_. Boldog vagyok, hogy elnök úrnak végre megint a mi +cégünknél tetszik rendelni! Boldog vagyok! + +Norrison. Hát legyen boldog valamivel halkabban és menjen be ide a +toiletteszobába, várja meg az illető urat, aki mindjárt itt lesz. _Az +induló divatárushoz._ Halt! Vigyázzon! Ott bent van egy borbély, akinek +az az utasítása, hogy az első urat, aki belép, borotválja meg. +Világosítsa fel, hogy nem ön az az úr és semmiesetre se hagyja magát +tőle megborotválni, bármily erőszakosan lépne is fel önnel szemben. +Mehet. _Divatárus el._ + +Titkár _belép_. Osso úr. _Kimegy_. + +Osso _belép_. Jónapot. + +Norrison. Jónapot, Osso úr. Parancsoljon rágyujtani. Hogy van kedves +felesége? Üljön le és várja meg Ciring és dr. Wolff urakat, és ha azok +megérkeznek, akkor hármukhoz, mint végrehajtó bizottsághoz lesz egy +sürgős kérésem. Hogy van kedves felesége? _A belépő Kunóhoz._ Nos, +kisasszony? + +Kuno _belép, mögötte Szolga korsóval_. Itt a csekk-könyv elnök úr. Ez a +legszebb, ami volt. + +Norrison. Oda a levelekhez. + +Kuno. Igenis, elnök úr. – Ez pedig a korsó, sósvízzel. + +Norrison. Oda! _Asztalkára mutat._ Hol van a magnézium? És a lőpor? + +Kuno. Azonnal itt lesz mind a kettő. + +Szolga _odateszi a korsót_. + +_Kuno balra, Szolga jobbra kimegy._ + +Osso. Köszönöm kérdését, jól van. + +Norrison. Tessék? Mi van jól? + +Osso. Már kétszer tetszett kérdezni, hogy van a feleségem. + +Norrison. Ja úgy! Igen! + +Osso. Jól van, hála Istennek. + +Norrison. Na ennek nagyon örülök. + +Osso. Ön végtelenül kedves, elnök úr. + +Norrison _magában_. Olaj, olaj. + +Osso. Elnök úrban megvannak a lángésznek olyan tulajdonságai is, +amelyek… + +Norrison. Kedves Osso úr, ön hízeleg. Ezt kérném mellőzni, mert ez sok +időt vesz el. Naponta átlag harminc hízelgés à két perc, ez egy egész +óra. Ez egy évben két hét. És az nekem nyaralásra kell. + +Titkár _belép_. Ciring úr. _Kimegy_. + +Ciring _belép_. Jónapot. + +Norrison. Jónapot, kedves Ciring úr. Üljön le. Gyujtson rá. Hogy van +kedves felesége? Osso úr majd informálni fogja önt. Bár még ő sem tudja, +miről van szó. A lényeg az, hogy a dolog sürgős. _Ciring leül._ Olyan +piros Ciring úr. Csak nincs láza? + +Ciring. Isten ments. Sohse volt. + +Norrison. Hát mitől piros? + +Ciring. A jó egészségtől, hála Istennek. + +Norrison. Téves olaj. Nem baj. + +Ciring. Köszönöm a kedves érdeklődését, elnök úr. + +Divatárus _belép a fürdőajtón_. Kérem, én nem bírok azzal az emberrel. +Erőszakkal meg akar borotválni. + +Norrison. Bravó! Íme, embereim megbízhatósága! + +Divatárus. De ha elnök úrnak parancsolni tetszik, én meghagyom magamat… + +Norrison. Nem, nem! _Az ajtón beszól._ Édes fiam, nem ez az úr az. Az +ezután következőt borotválja meg! _Divatárust visszatolja a fürdőbe, +rácsukja az ajtót._ Életem egyik legnagyobb büszkesége, uraim! Embereim +abszolút megbízhatósága. _Beszól az irodafüggöny mögé._ Nos, halad a +munka, jogtanácsos úr? + +Pinsky _hangja_. Azonnal megleszünk! + +Norrison. Íme, itt is klappol minden! _Iszik a vörösborból._ Hiába, jó +gép nélkül a legjobb gépész sem ér semmit. + +Titkár _belép, bebocsátja Antalt és Lydiát, ő kimegy._ + +_Antal elegánsan öltözve, karján felöltő._ + +Norrison. Ah, van szerencsém, kedves barátom. Mutassa magát. Jó. +Forduljon meg. Jó. Kérem, fáradjon be azonnal ide, itt már várják önt. + +Antal _a felöltőt mutatva_. Gondolja, hogy ez a szín elég divatos? + +Norrison. Gondolom! Parancsoljon ide be. _A fürdőszobára mutat, ahova +Antal rögtön be is megy._ Lydia kérem! Bocsánat uraim! _Félrevonja_. +Gratulálok, ő olyan elegáns, mint a walesi herceg! A sorrend ugyan kissé +furcsa: ruhája már van, inge még nincs, de nem baj. Kérem, menjen be +maga is vele, benn van borbély, fehérnemű, ing, gallér, nyakkendő, +öltöztesse fel. Időtartam: két perc. + +Lydia. Ön olyan, mint egy tündérkirály, Norrison úr. + +Norrison. Köszönöm, ön olajoz, erre nálam nincs szükség. _Otthagyja_. + +Lydia _bemegy a fürdőszobába_. + +Norrison. Nos, uraim, az önöké vagyok. + +Titkár _belép_. Dr. Wolff úr. _Kimegy_. + +Norrison. Ah, hozta Isten, dr. Wolff. Üljön le. Nem kínálom szivarral, +ön nem dohányos. + +Wolff. A gyomrom miatt, elnök úr. Ne haragudjon, de amint szívok, olyan +erős émelygést kapok, hogy… + +Norrison. Pardon, én nem tettem önnek szemrehányást. Én csak +konstatáltam. + +Wolff. De meg kell indokolnom… + +Norrison. Dehogy kell. Arra nincs idő. Szóval, most így együtt van a +bizottság. Tisztelt uraim! _Az urak felállnak._ Villámgyors elintézésre +van szükség. Perceken belül szerződtetni kell az Egyesült Automobil- és +Motorgyárak igazgatójává Félix úr helyére az én jelöltemet. Egy urat, +akinek azonnali kineveztetése nemcsak bankomnak életérdeke, hanem – +fájdalom – családomé is. + + + +Osso. Oh! Oh! ⎫ + ⎪ +Ciring. Oh! ⎬ _Egyszerre_. + ⎪ +Wolff. Oh! Oh! ⎭ + +Norrison _meghatottan_. Igen uraim, nem túloztam. Köszönöm barátságukat. +_Kezüket fogdossa._ Ügyes formát és villámgyors elintézést kérek. Egy +kis információ: a férfi, akit e magas állásba kell helyezni, veje, +_hangsúlyozza, veje_ egy hatalmas amerikai cégnek, amelyet most nem +nevezek meg. Akik üzleti és családi viszonyaimat ismerik, könnyen ki +fogják találni. _A három úr szolgálatkészen morog._ Semmi indiszkrét +mormogás, uraim. Vonuljanak vissza… _A tanácskozóteremre mutat._ Van +megjegyzés? + +Osso. Csak egy. Mi lesz Félix úrral, a mostani igazgatóval? + +Norrison. Már ide van rendelve. Le fogom mondatni. _A tanácskozóteremre +mutat._ Tessék, uraim. + +Wolff. Nagyon kérem, ne haragudjék a miatt az ungusztiőz gyomordolog +miatt… Én csak óvatosságból mondtam, mert ha rámjön az az émelygés… + +Norrison. De drága Wolff úr, ne részletezzük ezt ennyire, nekem az ön +émelygése momentán nem fontos. _Iszik a borból. A három úr bemegy a +tanácskozóterembe._ + +Titkár _belép_. Gróf Dubois-Schottenburg. _Kimegy_. + +Dubois _belép_. Legalázatosabb szolgája igen tisztelt elnök úr, drága és +kegyes jótevőm. + +Norrison. Hozta Isten, nemes gróf. Köszönése szép volt, de hosszú. Üljön +le. A dolog végzetesen sürgős. Gróf úr, ön tavaly volt szíves adoptálni +egy protezsémet. + +Dubois. Úgy van. + +Norrison. Nemcsak mint bankunk toll- és ceruzaraktárának parancsnokához, +akinek végső nyomorában úri foglalkozást és biztos kenyeret adtam, hanem +mint barátomhoz, érti? barátomhoz is volna egy újabb, hasonló kérésem. + +Dubois. Hasonló? + +Norrison. Úgy van. Most van egy másik protezsém, nemes gróf, akit önnek +szintén rögtön adoptálni kell. Hogy viselhesse a szép és ősi +Dubois-Schottenburg nevet. A törvényes kellékek megvannak. A jogtanácsos +úr már diktálja az ön nyilatkozatát. + +Dubois. Az én nyilatkozatomat? + +Norrison. Úgy van. Ön ezt azonnal aláírja és máris van egy második fia, +öregkorának újabb támasza. Rövid válasz? + +Dubois. Nem tehetem. + +Norrison. Miért? + +Dubois. Már nevetnek rajtam úgyis. + +Norrison _fenyegetőleg_. Még mindig jobb, ha nevetnek önön, mintha +sírnának. + +Dubois. Ez fenyegetés? + +Norrison. Értse, ahogy akarja. + +Dubois. Más kérése sincs? + +Norrison. Nincs. + +Dubois. Csupán ezért hivatott? + +Norrison. Igen. + +Dubois _feláll_. Akkor… nagyon sajnálom… + +Norrison. Szóval mennyit kér? + +Dubois. Tízezret. + +Norrison. Sok. Engedjen. + +Dubois. Nem. Tízezer. + +Norrison. Legyen olcsóbb. Egy szép, egészséges fiú. + +Dubois. Tízezer. + +Norrison. Egy jó fiú, aki tiszteli az apát. + +Dubois _kegyetlenül_. Tízezer. + +Norrison. Ha ön beteg lesz, ez ápolni fogja. + +Dubois. Tízezer! + +Norrison. Az ön temetésén zokogni fog és három hónapig gyászt visel. + +Dubois. Tízezer! + +Norrison. Hathónapi gyász! + +Dubois _könnyet törölve_. Kilencezerötszáz. + +Norrison. Na végre! De még mindig sok! + +Dubois. Pardon, elnök úr… az én családomban van egy albán trónkövetelő! + +Norrison. Ezzel együtt maximum ötezer. + +Dubois. Mikor? + +Norrison. Mit mikor? + +Dubois. Mikor kapom a pénzt? + +Norrison. Amint aláírja a nyilatkozatot. + +Dubois _mohón_. Hol az a nyilatkozat? + +Norrison. Várjon, várjon az Istenért, türelem! Micsoda sietség! + +Dubois. Ön mondta, hogy sürgős. + +Norrison. _Nekem_ sürgős, de nem önnek. _Leül és ír._ + +Kuno _belép_. Három óra húsz perc. + +Norrison. Köszönöm. + +Kuno. És itt a magnézium. _Két kis csomagot mutat._ Ez pedig a lőpor. + +Norrison. Kérem, bontsa ki a csomagokat, keverje össze a magnéziumport a +lőporral és a keveréket öntse arra a kis bronz hamutartóra ott a +sósvízzel telt edény mellett. _Tovább ír. Kuno ezt megteszi és kimegy. +Dubois-hoz ezalatt._ Ráadásul kap májusban egy szép kis unokát. + +Dubois. Köszönöm, elnök úr. + +Norrison. Nem tőlem, nem tőlem. A fiától. És a jövőre nézve előjegyzésbe +veszem, kedves gróf. + +Dubois. Pardon, többet már nem adoptálok, még ha éhenhalok, akkor sem. + +Norrison. De esetleg – nősül? + +Dubois. Azt mindig nagyon szívesen. + +_Antal felöltözve kilép a fürdőszobából, mögötte jön Lydia és +divatárus._ + +Lydia. Két perc pontosan. + +Norrison. Nagyszerű! _Mialatt aláírja a divatárus számláját._ Ezt a +számlát prezentálja lent a pénztárnál. _Feljegyez valamit._ + +Divatárus _suttogva_. Végtelenül köszönöm. Mikor bejöttem, azért voltam +oly hangos, mert a boldogságtól kicsordultam. + +Norrison. Egy szót se, mars vissza a boltba. + +Divatárus _suttogva_. Ajánlom magamat. További becses megrendelését +elvárva, maradtam tisztelettel. _Hajlongva el a bejáratajtón._ + +Lydia. A borbélyt mellőztük, mert az ő bőre szép síma. _Megcirógatja_. +Nemcsak az arcán. Mindenütt. De a borbély nem akar elmenni, még most is +bent vár nagyon mérgesen egy éles késsel. + +Norrison _nevetve_. Az én embereim! _Boldogan néz végig Antalon._ Antal, +bemutatom önt Dubois-Schottenburg gróf úrnak, akinek ön tíz perc mulva +elkezdi viselni a nevét. + +Antal. Miért? + +Norrison. Mert ő adoptálta önt. Ön az ő fia. + +Antal. És én viseljem… + +Lydia. Te viseld azt, amit ő mond! + +Antal. Mi az? Megint nem engednek szóhoz jutni? + +Norrison és Lydia _egyszerre_. Nem! + +Lydia. Hagyd már abba ezt a belebeszélést! Nézd csak! Te mindent viselni +fogsz, amit mi parancsolunk teneked. És én téged folyton szorgalmasan +jutalmazgatni foglak. + +Norrison. Fiú és atya, gyorsan öleljétek meg egymást. _Dubois megöleli +Antalt._ Most pedig gróf úr, rohanjon ide az irodába és írja alá az +okiratot. _Hangosan_. Az okirat!? + +Pinsky _belép_. Már készen van. _Dubois bemegy az irodába._ + +Norrison. És az ön láza? + +Pinsky. Harmincnyolc öt tized. + +Norrison. Menjen azonnal haza, könnyelmű ember! + +Pinsky. Nem megyek, elnök úr. Nagyon kedves, de még rengeteg dolgom van. +Ajánlom magamat. _Visszamegy az irodába._ + +Norrison. Micsoda hős! Egy igazi hős! _Íróasztalnál ül, ír._ + +Lydia _felír valamit_. + +Norrison. Mit ír gyermekem? + +Lydia. A mi új nevünket, hogy el ne felejtsem. + +Antal. De bocsánatot kérek, hogyan lehetséges az, hogy én letegyem az én +családi nevemet?… + +Norrison. Ne zavarjon, kérem! + +Lydia. Ne zavard a diktátort! – Mutasd magadat. _Boldogan nézi._ Ah, de +érzéki látvány vagy így, mint elegáns és nyegle férfi. Én azt hiszem, +hogy én ezért téged soronkívül is jutalmazni foglak. + +Norrison. De nem itt az én szobámban. Gyerünk, még sok elintéznivaló +van. Az idő rohan. Már csak perceink vannak. Gyerünk tovább. A taxija +még lent áll? _Csenget._ + +Antal. Igen. Most néztem meg. Már hatötvenet mutat. + +_Kuno belép és mindent, amit Norrison mond, blokba jegyez._ + +Norrison. Az inspekciós sofőr azonnal beül a lenn várakozó taxiba, +beviszi a taxi-garage-ba, kifizeti, amennyit mutat, átadja elismervény +ellenében a garagemesternek és átadja azt a levelet is, amit diktálni +fogok… _Hangosan_… Posner kisasszonynak! _Kuno kimegy. Posner besiet._ +_Ő diktál._ «Taxirészvénytársaság, helyben. Szolgálatukból ezennel +azonnali hatállyal kilépek, azon indokolással, miszerint az orvos +eltiltott a munkától súlyos légcsőhurutom miatt.» Pont. Gépelendő. +_Posner kimegy._ + +Antal. Bocsánatot kérek, de nekem nincsen légcsőhurutom. + +Titkár _belép_. Dr. Faber orvos úr. _Kimegy_. + +Orvos _belép_. + +Norrison. Várjon fiam, rögtön lesz légcsőhurutja. Hozta Isten, doktor… +Ennek a szegény beteg ifjúnak… + +Lydia. Oh! + +Norrison. Azonnal kell egy orvosi bizonyítvány. Vizsgálja meg kérem. +_Antalhoz_. Vesse le a kabátját. + +Antal _Lydiára néz_. + +Lydia. Te vess le mindent, amit ő mond. + +Antal _leveti kabátját_. Kérem! + +Lydia _szemérmesen_. Én itt maradhatok? + +Norrison. Csak kabátot mondtam. + +Lydia _magában_. Ő csak kabátot mondott. _Leül baloldalt._ + +Kuno _belép, behozza az imént diktált felmondólevelet_. A felmondólevél. + +Norrison. Köszönöm. A borbélyt fizessék ki és küldjék el. + +Kuno _visszamegy az irodába, onnan belép Brasch és leül._ + +Orvos. Na kérem. Mi baja? + +Norrison. Doktor úrnak időt takarítunk meg. Írja Brasch kisasszony. +«Orvosi bizonyítvány. Alulírott dr. Faber Leó orvos ezennel igazolom, +hogy az általam alaposan megvizsgált Fusz Antal… _erősen hangsúlyozva_… +súlyos légcsőhurutban szenved…» + +Orvos _fülét Antal mellére teszi_. + +Antal. Én már csak röhögök. + +Norrison _folytatja a diktálást_… légcsőhurutban szenved, mely betegsége +őt mindennemű szolgálatra képtelenné teszi.» + +Orvos. Úgy van! Nagyszerű diagnózis! + +Lydia. Pardon. Fusz Antal? Nem Dubois? + +Norrison. Nem. Mint kilépő munkás még Fusz. + +Lydia. Oh, milyen megnyugtató! Ő mindenre gondol! + +Norrison. Csendet kérek. _Tovább diktál._ Mai dátum. Gyorsan. gépelni. +_Diktálás közben Brasch kisasszony fejéhez hajolt._ Milyen parfüm ez, +Brasch kisasszony? + +Brasch. Chanel nyolc. + +Norrison. Vegyen Molyneux huszonkettőt, az tizennyolc százalékkal +olcsóbb és harminchét százalékkal jobbszagú. Gyerünk gépelni. Mozgás, +mozgás. + +Brasch _boldogan_. Köszönöm, elnök úr. + +Norrison. Szívesen. Olaj. + +_Brasch kimegy, titkár belép._ + +Norrison _Titkárhoz_. Félix igazgató úrral mi van? + +Titkár. Telefonáltunk. Rögtön jön. + +Norrison. Félix úr nehézkes ember, azt meg kell ijeszteni, különben nem +siet. Telefonáltasson még egyszer, mondja, hogy én már nagyon izgatott +vagyok. + +Titkár. Igenis. – És itt van az angol főszabász az Old England cégtől. + +Norrison. Bejöhet. _Titkár kimegy._ + +Szabász _belép_. + +Norrison _gyorsan_. How do you do, Mister Chief-cutter? I sent for you +as there are a few splendid suits to be made. The matter is exceedingly +urgent. + +Szabász. Tessék? Nem értem kérem. + +Norrison. Mi az, maga nem tud angolul? + +Szabász. Nem. + +Norrison. Mint angol szabász? + +Szabász. Kérem, nekem csak a szabásom angol, a nyelvem helybeli. + +Norrison. Az más. Gyerünk tovább, kedves csaló. _Szabász kezében +notesz._ Előbb írja fel, mit rendel az új kliens, aztán gyorsan vegyen +mértéket. Tehát: két sportruha, két zakóöltöny, az egyik szürke, a másik +mogyoróbarna. + +Lydia. Dióbarna sokkal szebb! + +Norrison. Mogyoróbarnát mondtam! + +Lydia _kérve_. Dió! + +Norrison. Mogyoró! + +Lydia _könyörögve_. Dió! + +Norrison. Mogyoró!!! + +Lydia _belenyugszik_. Kérem. + +Norrison. Na! _Szabóhoz_. Tovább. Egy szmoking és egy frakk. Pont. Most +vegyen mértéket. _Miután szabász habozva nézett Antalra, akinek tüdejét +hallgatja az orvos._ Mit habozik? A doktor úr elől vizsgálja, ön mérje +hátul. + +Szabász _orvoshoz_. Van szerencsém bemutatni magamat, Schmidt angol +szabász vagyok az Old England cégtől. + +Orvos _gőgösen_. Dr. Faber. + +Szabász _leguggol Antal mögött, noteszkönyvét leteszi a földre és átköti +Antal mellét a centiméterrel._ + +Orvos _aki fülét éppen Antal mellére tapasztotta_. Kérem, vegyen +lélekzetet. + +Szabász _hátulról előre szól_. Most ne vegyen, mert éppen a mellbőséget +mérem. Ha felfújja magát, hamis a méret. + +Orvos. De bocsánat, a tudomány fontosabb. + +Szabász. Bocsánat, az ipar se kutya. + +Orvos _mérgesen_. Kérem!!! + +Antal. Hallják, ne vesszenek össze itt a testemen, mert mindjárt közibük +vágok! + +Norrison _békítőleg_. Uraim! Mi az? Mi az? + +Orvos. A tüdődiagnózis szempontjából fontos, hogy belégzés történjék. + +Szabász. A mellény szempontjából kilégzés szükséges. + +Lydia. Uraim. Amerika hajlandó ezúttal is közvetíteni! Gyors egyesség. +Ennek az úrnak momentán kell egy rossz tüdő és egy jó ruha. Tehát előbb +kilégzés, aztán belégzés. + +Antal. Több esze van, mint tíz férfinak. + +Orvos _Szabóhoz_. Ön győzött. _Antalhoz_. Légzzen ki. + +Szabász _megméri_. Kilencvenkettő. Most belégzhet. _Noteszébe ír._ + +Orvos _újra Antal tüdejéhez hajol_. + +Norrison. A ruhák pedig három nap alatt legyenek készen, mert ez az úr +még a héten elutazik. + +Antal. Sankt-Moritzba. + +Norrison. Bravó, fiam. Kezdi magát beletalálni, ezt szeretem! _Ír, +jegyezget._ + +Szabász _miközben mér és jegyez_. Huszonnégy, ötvenkettő. + +Brasch _belép_. Az orvosi bizonyítvány. _Leteszi, leül._ + +_Kuno belépett mögötte, kezében a felmondólevéllel._ + +Norrison. Doktor úr! _Odainti, rámutat az orvosi bizonyítványra._ + +Orvos _odamegy_. Már készen is van? _Aláírja_. Szabad el is olvasnom? +_Egy pillantással átfutja._ Nagyszerű! + +Norrison. Köszönöm, doktor úr. Tulajdonképpen tüdőcsúcshurutot jobban +szerettem volna. Azt nem lehet? + +Orvos. Ki van zárva elnök úr, azt nem tehetem. + +Norrison. Ön korrekt. De mondja kérem, a jövőre nézve, általában mi a +határa önnél egy ilyen… orvosi szívességnek? + +Orvos. Kérem, harminchét egész két tized fok lázig elmegyek. Ez a határ. + +Norrison. Nálam is. Harminchét háromnál már tanárt hivatok. +Viszontlátásra. + +Orvos. Viszontlátásra, elnök úr. Hogy van kedves felesége? + +Norrison. Köszönöm, hála Istennek, harminchat hat. Normális. _Az induló +orvoshoz._ Halt! Kérem, mielőtt elmegy, nézze meg dr. Pinsky urat, +akinek viszont harmincnyolc öt tizede van. + +Orvos. Az már beszéd. + +Norrison. Mondja meg, hogy aggódom érte. + +Orvos. Kérem, elnök úr. _Meghajol és kimegy._ + +Norrison. Ön pedig kedves Kuno kisasszony most intézkedjék, hogy… + +Kuno _hadarva_. Tudom kérem, a felmondólevéllel együtt ezt az orvosi +bizonyítványt is vigye magával a sofőr. + +Norrison. Úgy van. Ön egy gyöngy, Kuno kisasszony! Köszönöm. Kimehet. + +Kuno _karkötőóráját nézve_. Még öt másodpercig itt kell maradnom, elnök +úr… kettő, három, négy, öt… most jelentem: három óra harminc perc. + +Norrison. Bravó, Kuno kisasszony. Ezt nevezem pontosságnak. + +_Kuno kimegy. Titkár belép._ + +Norrison _Titkárhoz_. Nincs itt még senki, akit hivattam? Félix úr? +Colleon úr? + +Titkár _az ajtóban_. Mind úton vannak, már jönnek, elnök úr. + +Norrison. Micsoda lassúság! Elveszett idő! _A térdelő szabász mellé +áll._ Nos? Még mindig nem kész? Csupa lassú ember! + +Szabász. Azonnal, elnök úr. _Mér_. + +Norrison. Érdekes. Még sohase láttam magát így felülről. Most látom, +hogy rohamosan kopaszodik. + +Szabász. Pedig mindent megteszek ellene. Hatvankettő. De nem használ +semmi. + +Lydia. Oh, szegény kopasz szabó! Én sajnálom. + +Norrison. Hát az ön kedvéért adok neki egy jó tanácsot. Egy dolgot még +megpróbálhat. Omaxolyn pirulák. _Brasch kisasszonyhoz._ Írja fel neki. +Ez elég jó eredményt adott juhoknál, több gyapjút termeltek, próbálja +ezt meg. + +Szabász. Az nem baj kérem, hogy én nem vagyok juh? + +Norrison. Nem hiszem. Szőr: szőr. _Türelmetlenül_. Hallatlan, hogy még +mindig nem jött senki! Félix úr? Colleon úr? + +Titkár. Még nincsenek itt. + +Norrison _Braschhoz lép, ismét megérzi a hölgy hajának illatát._ Illat, +illat. Parfüm, és egészen friss ondula. Talán megy valahova este, Brasch +kisasszony? + +Brasch. Az Operába. + +Norrison. Kivel? + +Brasch. Krisztián sajtófőnök úrral. + +Norrison. De hiszen a szép Krisztián sajtófőnök úr Petrovics kisasszony +vőlegénye. + +Brasch. Kérem, elnök úr, ők szakítottak. + +Norrison _csenget_. Ők ki fognak békülni. _Titkár belép. Braschhoz._ +Hány órakor kezdődik az Opera? + +Brasch. Fél nyolckor. + +Norrison _a titkárhoz_. Titkár úr, Krisztián urat ma berendeli ide a +hivatalba pont fél nyolcra, esti és éjjeli különmunkára. Viszont +helyette ön megy ma el Brasch kisasszonnyal az Operába. _Braschhoz_. Mit +adnak? + +Brasch. Tannhäusert. + +Norrison _Titkárhoz_. Ön félrehúzza az orrát. + +Titkár. Harminckétszer láttam. + +Norrison _asztalához ül_. Az kevés. Wagnerbe el kell mélyedni!… És… +_írva_… ezért én kiutalványozok önnek egy kis elmélyedési fájdalompénzt. +_Átadja az utalványt. Szabászhoz fordul._ Magának meg itt van a +hajnövesztőszer címe. _Azt is átadja._ Nem külsőleg, belsőleg. Nem +kenni, enni. + +Szabász. Köszönöm. + +Titkár. És mit csináljon itt éjjel Krisztián úr? + +Norrison. A szép Krisztián egész éjjel diktálni fog a menyasszonyának, +Petrovics kisasszonynak. Fél nyolctól éjfélig. + +Titkár. Szabad kérdeznem, mit diktáljon Krisztián úr? + +Norrison. A feleségem tavalyi elnöki beszédét az érzékiség fontos +szerepéről a házasságban. És senki se merje zavarni őket. _Lydiához_. +Nagy olaj! + +Lydia. Édes olaj! _Brasch duzzogva, sértődötten siet ki._ Szegény kis +erkölcstelen kisasszony! Én őtet sajnálom. + +_A telefon csenget._ + +Posner _a függöny mögül beszél_. Sankt-Moritz van itt! + +Lydia _kíváncsian az íróasztal mellé ül_. + +Norrison _a telefonnál_. Halló! Sankt-Moritz? Villa Carlotta? Itt +Norrison. Jónapot. Nem, ezúttal nem nekem kell. Egy nagyon előkelő +fiatal párnak. Mit kérdez? Hogy gyermektelen házaspár-e? Várjon csak. +Most december van. Január… február… március… hja, az attól függ, mennyi +ideig maradnak ott. – Szóval kérem: tizenkilencedikére kell egy +appartement, ablakok a déli oldalra. _Dubois belép, kezében az +okirattal._ Mi az? _Elveszi Duboistól az okmányt. Tovább beszél a +telefonba, az okmányból olvassa a nevet._ Herr und Frau Anton +Dubois-Schottenburg részére. És gyönyörű idő legyen. Kost was kost. Sok +hó és napsütés legyen. Mondja, hogy nekem lesz. Jó. Köszönöm. _Leteszi a +kagylót. Közben szabász bevégezte munkáját, felsegítette Antalra +kabátját, suttogott vele, meghajolt, Norrison kezével köszönést intett +neki, ő elment._ + +Lydia. Pardon, csak a rend kedvéért. Mink májusig gyermektelenek +vagyunk. Májusban aztán már nem garantálhatom. + +Norrison. Egy pedáns nő. _Antalhoz_. Mondja fiam, van notesze? + +Antal. Van. _Előveszi_. + +Norrison. Írja fel: Dubois-Schottenburg. + +Antal _írva_. És mit csináljak ezzel? Mi ez? + +Norrison. Ez az ön szép új neve. Köszönje meg a papának. + +Dubois. Itt a névjegyem. _Átadja Antalnak._ + +Norrison. Mi az? Meg se csókolja a fiát? + +Dubois. Az előbb már megcsókoltam. + +Norrison. _Egy_ csók? Mi az egy apának? + +Dubois _megcsókolja Antalt és Lydia után nyúl._ + +Lydia. Köszönöm papa, én nem kérek. + +Dubois. Egy apai csókocska? + +Lydia. Nem. Én arra fittyet hányok. + +Kuno _virágcsokorral belép_. Itt van a virág a számlával. + +Norrison. Köszönöm. A virágot a sósvízbe, oda, balra. A számlát oda, +jobbra. + +Kuno _elhelyezi a virágot és a számlát és kimegy az irodába._ + +Titkár _a tanácskozóteremből belép_. A bizottsági urak. _Kimegy_. + +_A három úr belép._ + +Norrison. Azonnal uraim. _Antalhoz_. Kérem barátom, most már, mint +Dubois, aláírhatja a Golfklub felvételi kérelmét. Foglaljanak helyet, +uraim. _Antal aláírta._ + +Norrison _hátraszól_. Kérem Petrovics kisasszonyt. Gyujtsanak rá uraim, +dr. Wolff kivételével, mert ő szivar esetén émelyeg, ami még nem volna +baj, de el is meséli, ami már baj. _Petrovics kisasszony belép._ Papa, +menjen sétálni, maga itt útban van, rengeteg a dolog. Pá! + +Dubois _jeleket ad, hogy még nincs kifizetve_. + +Norrison. Mi az? Hja úgy? Pardon. Ott az utalványa. _Cédulára mutat._ + +Dubois. Köszönöm. _Elveszi_. Ajánlom magamat. Szervusz Bubi. _Elmegy_. + +Antal. Pá, papus. _Norrisonhoz_. Nagyon szép kiállású ember. + +Norrison. És milyen olcsó! _Petrovics felé fordulva._ Petrovics +kisasszony, az ön ajkai úgy vibrálnak, mintha mondani akarna valamit. + +Petrovics. Meg akarom köszönni a végtelen jóságát, elnök úr. + +Norrison. Ne köszönjön semmit, tudja, hogy ezt nem szeretem. Inkább +vigye ki, kérem, ezt a Golfklub-levelet és másolja le szóról-szóra az +Autoklub címére. És ne sírjon gyermekem, én garantálom magának, hogy +minden rendben lesz. + +_Petrovics kimegy._ + +Lydia. Szegény erkölcsös kisasszony! Én őtet is sajnálom. + +Norrison. Ez nagyon szép öntől. – Uraim, bemutatom Önöknek +Dubois-Schottenburg barátomat. Osso úr, Ciring úr, dr. Wolff úr. +_Meghajlások_. Nos, uraim. + +Osso. Röviden. + +Norrison. Még rövidebben. + +Osso. Tehát legrövidebben. Mindent indokol befelé és kifelé az, hogy a +jelölt egy zseniális autó-konstruktőr. Találmányok kellenek. Jelölt +kösse ki, hogy találmányaiért nemcsak pénzt, hanem vezetőállást is +követel. Ha nem volnának találmányai, azok rövid úton szerezhetők. + +Lydia. De hiszen vannak találmányai. + +Norrison. Bravó. Halljuk, gyorsan, jelezze nagyjából őket. _Antal +nyugodtan beszél, Norrison igen gyorsan felelget neki._ + +Antal. Direkt éppen amiket találmánynak nevezünk, azok nincsenek. Csak +eszméim vannak. + +Norrison. Hány eszméje van? + +Antal. Három. + +Norrison. Gyorsan, gyorsan, halljuk. + +Lydia _súgva_. Hengerek. + +Antal. Igen. Tíz henger a motorban. Mondok, ha lehet nyolc, miért ne +lehetne tíz? + +Norrison _az urakhoz_. Nagyszerű! _Antalhoz_. Marhaság. _Az urakhoz._ +Meg van véve. _Antalhoz_. Tovább. + +Lydia _súgva_. A lámpa. + +Antal. Igen. Lámpa, amely az elülső kerékkel együtt fordul. + +Norrison _az urakhoz_. Zseniális! _Antalhoz_. Marhaság. _Urakhoz_. Meg +van véve. _Antalhoz_. Tovább. + +Lydia _súgva_. A csengő. + +Antal. Igen. Csengő, amely jelzi, ha a pneumatik felreped. + +Norrison _urakhoz_. Jobb későn, mint soha. _Antalhoz_. Marhaság. +_Urakhoz_. Meg van véve. _Antalhoz_. Tovább. + +Antal. Több nincs. + +Norrison. Hála Istennek. Nekünk ez is elég. _Csenget és írja az +utalványt. Belépő titkárhoz._ Kérem ezt az utalványt Holstein igazgató +úrhoz. _Antalhoz_. Ezzel befizetünk az ön számlája javára harmincezret +találmányai vételára fejében. _Titkár kimegy._ Osso úr, kérném +legrövidebb idő alatt a három eszmét technikailag kidolgoztatni és a +titkos irattárba tenni, abban is legalul, hogy soha senki meg ne +találja. _Kezében a csekk-könyvvel._ Ez pedig az ön csekk-könyve, kedves +barátom. _Átadja neki._ Köszönöm az uraknak bölcs és gyors munkájukat. +Kedves feleségeiknek kézcsók. A viszontlátásra Osso úr, Ciring úr, dr. +Wolff úr. + +Wolff _édeskésen_. Remélem, nem haragszik… a gyomor-elbeszélés miatt? + +Norrison. Ellenkezőleg, kedves Wolff, nagy élvezettel hallgattam. +Szervusz. _Az urak kimennek jobbra az ülésterembe, meghajtván magukat._ +Épül, épül, a fiú szépen épül, csak továbbra is tempó, tempó! + +Titkár _belép_. Itt van Lind kisasszony. + +Norrison. Mi van Félix vezérigazgató úrral? Megijesztette? + +Titkár. Meg én, ahogy parancsolni tetszett. Azt mondtam: siessen, elnök +úr egészen odavan! + +Norrison. Nagyon helyes. És? + +Titkár. Ez használt. Már úton van. + +Norrison. Tanuljon tőlem, Graef: mindenkivel a saját egyénisége szerint +bánni. – Hát addig is kérem Lind kisasszonyt. És a sofőröm jöjjön fel. + +Titkár _bebocsátja Lind kisasszonyt, ő kimegy._ + +Norrison. Lind kisasszony, bemutatom önt új főnökének. Ön e pillanattól +kezdve az én kedves barátomnak, bankunk egyik legfőbb vezető +egyéniségének, ifjabb Dubois-Schottenburg úrnak titkárnője. Ismételje! + +Lind. Én ifjabb Dubois-Schottenburg úrnak titkárnője vagyok. + +Norrison _Lydiához_. Ha nem elég csúnya, van csúnyább is. _Lindhez_. +Első megbízatása: a nyugoti pályaudvart azonnal megkérdezni, van-e a +négyórai gyorsvonatnak késése. Ismételje! + +Lind. A nyugoti pályaudvart azonnal megkérdezni, van-e a négyórai +gyorsvonatnak késése. _Kimegy_. + +Lydia. Kérem, Norrison úr, ez a titkárnő erkölcsös? + +Norrison. Igen. + +Lydia. Nem érzéki? + +Norrison. Nem. + +Lydia. Ezt ön garantálja? + +Norrison. Garantálom. + +Lydia. Akkor nyugodt vagyok. + +Szolga _a fürdőből belép_. Itt vannak a cipők. + +Norrison _Antalhoz_. Menjen fiam, siessen. _Antal elsiet._ A sorrend egy +kicsit furcsa. Titkárnője már van, cipője még nincs. Drága Lydia, +teljesítse hitvesi kötelességét, most nem az édeset, hanem a keserűt: +adjon rá új cipőt. Gyorsan, gyorsan. + +Lydia. Hány perc? + +Norrison. Egy perc. + +Lydia _szintén kimegy a kisajtón_. + +Titkár _ugyanakkor belép_. Colleon úr és Károly sofőr. + +Norrison. Colleon úr várjon egy kicsit. + +Kuno _belép_. Három óra negyven perc. + +Norrison. Köszönöm. Borzasztó! _Kuno kimegy._ + +Lind _az irodafüggönyt félrehajtva beszól_. A gyorsvonatnak nincs +késése. + +Norrison. Köszönöm. Borzasztó! _Titkárhoz_. Jöjjön be Károly, a sofőröm. + +Titkár _int a sofőrnek_. + +Károly _nagyon elegáns sofőrkosztümben, belép._ + +Norrison _a Lydiával belépő Antal cipőjére néz._ Pompás cipő! Nem +szorít? + +Antal. Kicsit. + +Norrison. Fáj? + +Antal. Igen. + +Norrison. Na örülök, hogy végre magának is van valami kis +kellemetlensége. _Károlyhoz_. Károly… bemutatom magát az új gazdájának, +Lydia őnagysága férjének, Dubois-Schottenburg úrnak. Mától kezdve a +kocsim az övé és maga az ő szolgálatában van. Most menjen le és várjon. +_Károly meghajol és kimegy. Antalhoz._ Vegye elő a csekk-könyvét. + +Antal. Miért? + +Norrison. Ne kérdezzen annyit. + +Lydia. Te ne kérdezz annyit. Te vedd elő, amit ő mond. + +Antal. Mi az, már kérdezni se szabad? + +Norrison és Lydia _egyszerre_. Nem! + +Norrison. Ön most megveszi tőlem a kocsimat. Egy éves, ötven lóerős +Norrison, odaadom hétezerért, negyven százalék veszteséggel. Nos? + +Antal _Lydiához_. Marhaság. _Norrisonhoz_. Meg van véve. + +Norrison. Akkor gyorsan, fizesse ki. + +Antal. Fizessem ki? Miből? + +Lydia. Majd én megmutatom, hogy kell. Add ide, te szeleburdi. _Ír a +csekk-könyvbe._ Itt írd alá. _Antal aláírja._ Tessék. _Átadja +Norrisonnak a csekket._ + +Norrison _zsebreteszi_. Íme, az első jó üzlet, amit önnel csináltam. +Rásóztam ezt az öreg kasztnit. Mutassa a cipőjét. Fenomenális. Tip-top +az egész ember. Lydia, ne felejtse el, ő tip-top, de mindenből csak egy +van neki. Ezt majd egészítse ki. Most gyorsan egy kis próba. _Hirtelen +rákiált._ Hogy hívják? + +Antal. Fusz. + +Norrison. Nem igaz! Dubois-Schottenburg! Vegye elő a noteszét, mars +vissza a fürdőszobába. _Csenget_. Ide ki ne merjen jönni, amíg kívülről +nem tudja. _Antal kimegy a kis ajtón._ + +Lydia _miközben utána megy_. Majd gyakoroljuk bent egy kicsit! _El._ + +Norrison. Hallatlan! Ilyen drága nevet vásárol neki az ember és még meg +se tanulja! + +Titkár. Félix vezérigazgató úr. + +Norrison. Na végre! + +Félix _lihegve lép be_. Jónapot. Lóhalálában jöttem. Mi az? Mi történt? +_Lihegve a rohanástól._ Leülök egy kicsit. Nincs lélekzetem. Úgy +siettem. + +Norrison. Csak tessék. Lihegje ki magát. Rendkívüli ügyről van szó. + +Félix. Az üzenet direkt ijesztő volt. «Hogy ön magánkívül van.» +Életbevágó ügy! + +Norrison. Úgy van. Életbevágó! _Szónokiasan_. Félix úr, ön modern ember! + +Félix _feláll_. Nézze kérem. Mondok valamit. Legyünk tényleg modernek. +Minek ez a kínos jelenet, amelyre ön itt most készül? Férfiak vagyunk. +Én bevallok mindent. + +Norrison. Mit? + +Félix. Tudom, hogy miért hívatott, Norrison úr! Én bevallok mindent! + +Norrison. Mit vall be? + +Félix. Látom a szeméről, hogy mindent tud. Hát igen, bevallom, viszonyom +van Miss Begoniával, a táncosnővel, az ön szeretőjével. Én szeretem őt +és ő szeret engem. Ennek a kölcsönös rokonszenvnek végső konzekvenciáit +is levontuk, az érzékieket is inkluzíve. Nna. Most öljön meg. Minek a +hazudozás? Nem egyszerűbb és becsületesebb így? + +Norrison. Mit mond? Viszonya van Miss Begoniával? És «inkluzíve»? +Micsoda szörnyű meglepetés! Az én Begoniámmal? Nem is tudtam, hogy +ismerik egymást. Én nem ezért hívattam önt. + +Félix _rémülten_. Nem ezért hívatott? + +Norrison. Nem. – Begonia megcsal engem önnel? + +Félix. Igen. – Ön nem ezért hívatott? + +Norrison. Nem. – Így kell megtudnom, hogy az én Begoniám megcsal engem! +Rettenetes. _Telefonba_. Kérek egy pohár jegesvizet. + +Félix. Én is kérek. + +Norrison _telefonba_. Kettőt. + +Félix. Ez borzasztó! Oh, én marha. Hát miért hívatott olyan izgatottan? + +Norrison. Üzleti ügyben. – Szóval a hölgy engem megcsal. + +Félix. Meg. + +Norrison. Önnel. + +Félix. Velem. Hogyne. – És milyen üzleti ügyben hívatott? + +Norrison. Az Egyesült Autógyárak ügyében. – És mióta csalnak önök engem? + +Félix. Pár hónapja. – Mi van az Egyesült Autógyárakkal? + +Norrison. És ő szerelmes önbe? Inkluzíve? + +Félix. Nagyon! Nagyon! Őrületesen. – Mi van az Egyesülttel? + +Norrison. Esküszöm, azt se tudtam, hogy ismerik egymást! + +Félix. Rossz pszihológiám áldozata vagyok. Marha vagyok. – Mi van az +Egyesülttel? + +Norrison. Mindegy, na. _Sóhajt_. Az élet megy a maga útján. Tovább! +Félix úr, dacára ennek a szörnyű incidensnek, én önt elő akarom +léptetni. Mégpedig igen gyorsan. Otthagyja-e ön egy mukkanás nélkül a +mostani állását, ha öt perc mulva itt benn a bankban előlép az ipari +osztály főnökévé? + +Félix. Igen. + +Norrison. Félix úr, önnek nem kell várnia öt percig sem. Ön máris főnök. +_Kezet fog vele._ + +Félix. A gyorsaság, mellyel előléptem… arra enged következtetni… + +Norrison. Pardon, ez már mukkanás. Lemondólevele hány másodperc alatt +van készen? _A tanácskozóteremre mutat. Csenget._ + +Félix. Egy pillanat alatt. + +_Szolga hoz két pohár vizet. Isznak. Félix kisiet a jobb függöny mögé._ + +Norrison _egy pillanatra egyedül marad, szívére szorítja kezét._ Begonia +megcsal. Mily jó, hogy most más gondom van! _Kiáltva_. Kérem, Lydia! + +Lydia _kidugja fejét a fürdőajtón_. + +Norrison. Kérem, gratuláljon férjének helyettem is, nekem most egy perc +időm sincs, tisztelt férje e pillanattól kezdve az Egyesült Automobil- +és Motorgyárak elnöke! Írja fel neki, gyorsan ezt is tanulja meg: +Általános Egyesült Automobil- és Motorgyárak részvénytársaság. + +Lydia. Ezt is fogjuk gyakorolni. _Eltűnik_. + +Norrison _magában_. Gyerünk, gyerünk, az élet megy tovább a maga útján, +bár Begonia jobban fáj, mint gondoltam. _Titkárhoz_. Gyorsan, most jöhet +Colleon úr. + +Titkár _függönyt félrehúzva int Colleonnak, az belép, ő kimegy_. + +Colleon. Alázatos szolgája, kezét csókolom, elnök úr. + +Norrison. Ön ne csókoljon engem sehol, semmi érzékiség Colleon úr, +szorítkozzunk a lényegre, a dolog sürgős. Milyen rangok és címek vannak +önnél raktáron? + +Colleon. Van most két eladó konzuli cím és egy főkonzuli. Afganisztán, +Sziám és… + +Norrison. Nem, nem, csak nem Ázsia. Mi van Európában? + +Colleon. Sajnos, itt csak egy volt, azt tegnap eladtam. Igazán sajnálom. +Szép kis délvidéki ország volt, nagyszerű klímával. + +Norrison. Ha eladta, ne fecsegjünk. Mi van még? + +Colleon. Mint mindig, Délamerika. + +Norrison. Uruguay, Paraguay nem kell. Egyáltalán ami uay-al végződik, az +nem kell. Melyik országé a főkonzuli cím? + +Colleon _titokzatosan fülébe súg valamit_. + +Norrison. Bravó! És az ára? + +Colleon. Húszezer. + +Norrison. Ön őrült! + +Colleon. Elnök úr! Gondolja meg, nekem magamnak, úgy éljek, tizennyolcba +van. Kétezret csak szabad keresni. Szállítom húszezerért, inkluzíve… + +Norrison _felordít_. Mi? + +Colleon. Inkluzíve címeres tábla és zászló. + +Norrison. Mégis drága. Bátran adhatja olcsóbban, mert jó fogást +csinálnak. Ebből a főkonzulból örömük lesz. Békeszerető ember. Ez nem +csinál háborút! + +Colleon. Sajnálom, nem engedhetek. Inkább csináljon háborút. + +Norrison. Nem enged? + +Colleon. C’est impossible, Monsieur le Président. + +Norrison. Mi az? Egyszerre franciául beszél? + +Colleon _szerényen_. A diplomáciai tárgyalások nyelve, elnök úr. + +Norrison. Na elég volt. Írja fel. + +Colleon. Mit? + +Norrison. Az új főkonzul nevét. Dubois-Schottenburg Antal úr. + +Colleon _jegyezve_. Szóval húszezer. + +Norrison. Jó. A legrövidebb szállítási terminus? + +Colleon. Plein pouvoirom van. Carte blanche. + +Norrison. Jó. Kérem tehát a minimális idő alatt. És mint mondtuk: tábla +a kapu fölé, szép ovális alakú, elsőrendű kivitelben, emailból. + +Colleon. Ne inkább festve? + +Norrison. Hogyne! Hogy lemossa az eső! + +Colleon. Bien, bon. Comme vous voudrez, cher Monsieur. + +Norrison. Merci. Fini. Allez. Marchez. _Miután Colleon beszélni akar._ +Couchez! + +Félix _belép a függöny mögül_. A lemondólevelem. + +Norrison. Köszönöm. _Ezt_ köszönöm. _Zsebreteszi_. + +Félix. Oh, _most_ igazán nem tudtam volna önnek semmit megtagadni! + +Norrison. Szerencsém volt. A dolog símán ment. Drága olaj. Nagyon drága +olaj. Most pedig, remélem, mint gentleman, kárpótolni fogja a hölgyet +azért, amit én ezennel megtagadok tőle. + +Félix. Oh, én már rég kárpótolom. + +Norrison. Nem szerelemre gondolok, Félix úr, hanem anyagi támogatásra. A +hölgynek sok pénz kell. Nagyon sok. + +Félix. Ez keserves. + +Norrison. C’est l’amour! Isten önnel. És kézcsókom kedves nejének. Mit +csinál öt szép gyermeke? + +Félix. Köszönöm, hála Istennek, mind egészséges. A hatodik most van +útban. + +Norrison. Gratulálok. Viszontlátásra. + +Félix. Ajánlom magamat, elnök úr. Marha voltam. + +Norrison. Ez előfordul. + +_Félix meghajol és kimegy._ + +Norrison _a háttérben ácsorgó Colleonhoz_. Mi az? Maga még itt van? + +Colleon. Drága elnök úr, én egy kicsit meg vagyok szorulva. Itt volna +még két olcsó konzulság. Ilyen rossz tőzsdei viszonyok mellett nem tudom +eladni. Immobil vagyok. Odaadom veszteséggel, csakhogy pénzt lássak. + +Norrison _másra gondol, elmereng, oda se figyel._ Igen. Nagyon helyes. +_Mereng_. Mit mondott? + +Colleon. Olcsón adom, csakhogy pénzt lássak. + +Norrison. Miféle pénzt? Ja úgy. Bocsásson meg, nem figyeltem oda. De +bármit mondott, nem érdekel, hagyjon békén, menjen, nem kell semmi. + +Colleon. Pedig igazán olcsó. + +Kuno _belép_. Három óra ötven perc. + +Norrison. Köszönöm. _Csenget. Colleonhoz._ Colleon úr, sok dolgom van, +Isten önnel, de máris. + +Colleon. Pár csínos rendjel? _Kihúz egyet a zsebéből._ + +Norrison. Nem! + +Colleon. Au revoir. _Kimegy_. + +Norrison. Au plaisir. + +Titkár _belép_. + +Norrison. Krisztián sajtóreferens úr? + +Titkár. Az előszobában vár. + +Norrison. Kéretem, hozza fel az irodából a fotografálógépét és várjon +tovább. _Titkár kimegy. A Lydiával belépő Antalhoz._ Gratulálok elnök +úr, ön főkonzul. Ne bámuljon, ön főkonzul. + +Antal. Miért? + +Lydia. Nem érted? Ennél nincs egyszerűbb: te főkonzul vagy. Kérem, mi +gyakoroltuk a nevünket és az ő állását. Tessék kihallgatni. + +Norrison _feláll_. Hogy hívják? + +Antal. Dubois-Schottenburg Antal. + +Norrison. És minek az elnöke? + +Antal. Általános Egyesült… _Lydiára néz._ + +Lydia. Automobil és… + +Antal. Automobil és Motorgyárak részvénytársaság. + +Norrison. A nevét már elég folyékonyan tudja, a másikat még gyakorolni +kell! _Magában_. Épül, épül, gyönyörűen épül! + +Antal _a fejét fogja_. + +Norrison. Ne kapkodjon a fejéhez, ne féljen, a végén pontos listát fog +kapni arról, hogy mi minden lett itt egy óra alatt magából. _Lydiához_. +Lydia, itt az idő, pár perc mulva megjön a vonat, maga most menjen ki a +szüleiért a pályaudvarra; legokosabb, ha egyszerűen csak annyit mond +nekik, hogy tudtomon és családom tudtán kívül titokban férjhez ment egy +nagy karriert csinált lángeszű fiatalemberhez. Az ön férje e pillanatban +már ígéretemhez képest méltó veje az ön büszke szüleinek. Egy órával +ezelőtt szegény, kopott kis Fusz Antal, most Dubois-Schottenburg +főkonzul, az Egyesült Automobil és Motorgyárak elnöke, a legexkluzívabb +klubok tagja, sankt-moritzi fürdővendég stb. stb. Még elválásra is jobb, +mint egy órával ezelőtt volt. Siessen gyermekem. _Lydia és Antal +ölelkeznek és csókolóznak._ Semmi érzékiség, elég elnök úr, elég +főkonzulné asszony. Néhány perc óta még kevésbbé tudom nézni a +szerelmet, mint azelőtt. _Magában_. Begonia jobban fáj, mint gondoltam. +Mindegy, na. Tovább! Mozgás, mozgás, Mrs Dubois, vigye kedves szüleit a +hoteljukba és telefonáljon ide. + +Lydia. Ő ne jöjjön ki velem a pályaudvarra? + +Norrison. Nem. Még szüksége van pár ecsetvonásra. + +Lydia. Jó. Majd visszaküldöm önökért az autót. + +Norrison. Nem kell. Majd taxin megyünk oda. + +Antal. Én nem. Soha többé. + +Norrison. Pardon. Jó, küldje vissza az öreg ötvenlovast. _Csenget_. + +Lydia. Ah Norrison úr, ön újjászülte őt! + +Norrison. Csak siessen, én addig szülöm tovább. _Lydia elsiet, titkár +belép._ + +Norrison _Titkárhoz_. Krisztián úr, a szép sajtóreferens? + +Titkár. Itt van. _Kiszól érte._ Krisztián úr! + +Krisztián _belép fényképezőgéppel_. Jónapot. + +Norrison. Jónapot, szép férfi. _Nézi_. Szörnyen útálatos minden +nőcsábító. Undok! _Krisztián lesüti a szemét._ Megkapta a parancsomat? +Esti és éjjeli diktálás elhagyott menyasszonyának, Petrovics +kisasszonynak? + +Krisztián. Igenis, elnök úr. + +Norrison _magában_. Útálatos. _Krisztiánhoz_. Remélem, érti az +intenciómat. + +Krisztián. Igenis, elnök úr. + +Norrison. Kéjgyilkos. + +Krisztián. Igenis, elnök úr. + +Norrison. Ön most azonnal néhány felvételt csinál az illusztrált lapok +számára – _Antalra mutat_ – Dubois elnök úrról. _Krisztián meghajol._ +Mégpedig pillanatfelvételeket, magnéziumfénnyel. A felvételhez szükséges +magnézium és lőpor keveréke ott van a hamutartóban. + +Krisztián. Igenis, elnök úr. + +Szolga _a függöny mögül belép_. + +Krisztián _megmutatja a szolgának a hamutartóban levő port._ + +Szolga _foglalatoskodik a porral, háttal a közönségnek, és később minden +felvételnél fellobbantja a fényt._ + +Norrison. A képekhez megfelelő címfelírásokat fogok diktálni! _Kiáltva_. +Petrovics kisasszony! + +Krisztián _ijedt mozdulatot tesz_. + +Norrison. Csak semmi összerezzenés, szép vőlegény! + +Petrovics _belép és meglátva Krisztiánt, szintén megijed._ + +Norrison. Csak semmi összerezzenés, szép menyasszony. Ne keverjük bele +szívügyeinket az üzletbe. Tehát kérem. Első felvétel. Írja a kép címét, +kisasszony. Cím: «Dubois-Schottenburg elnök jelentést tesz új +találmányairól Norrison elnöknek.» _Antalhoz_. Jöjjön, barátom! _Sietve +pózba állítja az asztal mögött, ő maga melléje áll, és hogy magasabbnak +lássék, egy albumra áll._ Ne álljon ilyen kétségbeesetten. Mondjon +valamit! Tegyen jelentést a találmányairól! + +Antal. Csengő, amely jelzi, hogy a pneumatik felreped. + +Norrison _halkan_. Marhaság. Meg van véve. _Hangosan_. Felvétel!!! + +_A fény felvillan. Felvétel._ + +Norrison. Gyorsan, tovább. Még egy felvétel. Álljon ide. Úgy. Tegyen +úgy, mintha tiszteletteljesen beszélgetne valakivel. Kicsit kedvesebben! +Alázatosabban! Nézze fiam, így. _Megmutatja neki._ Így. _Antal +utánozza._ Nem rossz. Csak még egy árnyalattal alázatosabban! Úgy! +Nagyszerű. Felvétel!!! + +_A fény felvillan. Felvétel._ + +Norrison. Írja kisasszony, a kép címe: «Dubois elnök beszélget +Mussolinival.» + +Antal. Hol van itt Mussolini? + +Norrison. Mussolini már rajta van a lemezen, csak mindig más és más +direktort fényképezünk melléje. – Krisztián úr, a képeket küldje el az +illusztrált lapoknak. Kimehet mindenki. + +_Petrovics, Krisztián, Szolga gyorsan el. A következők alatt Antal a +noteszből halkan magolja: Általános Egyesült Automobil és… stb._ + +Titkár _belép_. + +Norrison. Most bejöhet a főpincér. + +Titkár _az ajtóban_. Tessék! + +Maître _belép, meghajol_. + +Norrison. Jónapot Ferdinánd! Kérem, jegyezze. Szerdán, tizenhatodikán +este… + +Maître _írja és mormolva ismétli_. Szerdán… este… + +Norrison. Dubois-Schottenburg elnök úr… + +Maître _mormolva írja_. Dubois… Schottenburg… + +Norrison. Kérem, ne mormoljon, ez zavar engem. Szóval… az elnök úr +vacsorát ad az apósa tiszteletére húsz személyre az önök hoteljében. A +zöld teremben. Semmi villany, csupa gyertya, rengeteg gyertya. A menű: +kaviár, mégpedig Beluga Malossol, lehetőleg a friss fogásból, nagy +jégtömbökben szervírozva. Tovább. Teknősbékaleves indiai módra. Tovább. +Helgolandi homár Mac Kinley módra. Tovább. Nyárson sült brüsszeli +poulard szarvasgombával tüzdelve, pommes parisiennes és salade spéciale, +komponáljon valami új salátát, hiszen ebben ön utólérhetetlen. _Maître +meghajol._ Olaj. Tovább. Articsóka, de csak torzsák, zöld +spárgafejekkel, de nem konzerv, hanem friss. Tovább. Gyümölcsétel, +orange en surprise Mussolini. Az asztalon minden teríték előtt pár szál +orchidea, bonbon és cigaretta. Borok: vörösbornak kérem: Chateau Pape +Clement ezerkilencszáznyolc, vigyázzon, az eredeti töltésen aláírással +vannak hitelesítve a vignetták. Fehérbor: rajnai. Mégpedig Deidesheimer +Herrgottsacker Rizling ezerkilencszázhuszonöt, vigyázzon: Reichsrat von +Buhl pincéjéből. Tovább. Pezsgő: Lanson Brut Imperial +ezerkilencszázhuszonegy. _Magában_. Begonia kedvenc pezsgője. Fáj. Fáj. +Mindegy. Tovább! _Maître-hez._ Pont. Vége. Köszönöm. Mehet. + +Maître _mélyen meghajol_. Hálás köszönet. + +Norrison. Ez a hosszú szónoklat fölösleges volt. _Maître kimegy. +Antalhoz._ Értette? Ezt a vacsorát ön adja apósa tiszteletére. + +Antal. Igenis. Nagyon szívesen adom neki. Igazán finom vacsora. + +Norrison. Csak épp a magam megnyugtatására szeretném valamire +figyelmeztetni. A kést… + +Antal. Nem szájba venni, köszönöm, ennyit már én is tudok. + +Norrison. Nagyszerű! El vagyok ragadtatva! Na, nézzük, mi hiányzik még! +Azt hiszem, mindenre gondoltam. Hopp! Néhány apróság. Van zsebkendője? + +Antal. Nincs. + +Norrison _átadja neki tiszta zsebkendőjét_. Azonkívül a zsebei bizonyára +üresek. _Gyorsan kirakja zsebéből a tárgyakat._ Itt van öngyujtó, +cigarettatárca, óra, töltőtoll és egy marék aprópénz. _Antal mindezt +zsebreteszi._ És itt van még ebben a kis skatulyában Pyramidon, fejfájás +ellen. + +Antal. Még sohse fájt a fejem. + +Norrison. Most majd fog. Gyakran. Tegye csak el. _Antal zsebreteszi._ +Na! Most aztán, azt hiszem, semmi sem hiányzik. + +Kuno _belép_. Négy óra. _Kimegy_. + +Norrison. Kedves barátom, az óra letelt. Amit ígértem, beváltottam. Ez +itt az ön irodája mától kezdve. _Karosszékre mutat._ Ezennel átadom +önnek a helyet. Ön nemcsak meg van csinálva, hanem el is van indítva. +Lakás, autó, állás, rang, sajtó, vacsora, utazás, a többi az ön dolga. +Most, hogy már menetben van, mint jó sofőr, óvatosan kapcsoljon át egyre +nagyobb sebességre. Aztán: előre, amilyen gyorsan csak tud! Tessék, +foglalja el a trónját. + +Antal _leül a karosszékbe, könnyezni kezd_. _Kezefejével törli a +szemét._ + +Norrison. Mi az, ön sír? + +Antal. Nem sírok kérem, csak… + +Norrison. Mit «csak»? Mi az a «csak»? + +Antal. A régi barátaim… meg fognak vetni engem. + +Norrison. Természetesen. Választani kell, fiam. Vagy karrier, vagy régi +barátok. A kettő együtt nincs. + +Antal. Azt nagyon sajnálom. De az én lelkiismeretem tiszta, kérem, mert +én tudom, hogy a szerelem áldozata vagyok. + +Norrison. Úgy van. Kitűnő formula. – Nos, jó ez a karosszék? + +Antal. Kicsit kemény. + +Norrison. Hja, ez nem autó. A lábának kényelmes? + +Antal. Eléggé. + +Norrison. Nem hiányzik a pedál? + +Antal. Kicsit. De majd megszokom, hogy nincs mit nyomni. + +Norrison _hirtelen rászól_. Hogy hívják? + +Antal _folyékonyan_. Dubois-Schottenburg. + +Norrison. Bravó! – És a vállalat? + +Antal _folyékonyan_. Általános Egyesült Automobil- és Motorgyárak +Részvénytársaság. + +Norrison. Bravó. Nyugodt vagyok. _Egy papírlapot ad át neki, ami az +íróasztalon volt és amelyre az egész idő alatt mindig jegyzett valamit._ +Még ezt is szíveskedjék aláírni. + +Antal. Mi ez? + +Norrison. Egy apróság: a maga karrierjének költségei, csupa apró +készkiadás, amit megtérít nekünk. _Hadarva olvas._ Adoptálás ötezer, +főkonzuli cím húszezer, ruha, fehérnemű, cipő stb. +kettőezerháromszázötven, orvosi vizsgálat száz, virág, amit az anyósának +fog vinni, százötven, interurbán telefon Sankt-Moritz tizenkettőnegyven, +vasúti jegy, hálókocsi háromszázhúsz, borbély három, aprópénz, amit most +adtam, kilenc húsz, összesen huszonhétezerkilencszáznegyvennégy hatvan. + +Antal. Ebből lemegy… + +Norrison. Úgy van, ebből lemegy hat negyven, amit a taxija mutatott, +mikor idejött, tehát marad huszonhétezerkilencszázharmincnyolc húsz. A +kocsit kifizette csekkel; aranyóra, cigarettatárca, töltőtoll, öngyujtó +és Pyramidon nászajándék. _Átveszi az aláírt papírlapot._ Igazán, csak a +rend kedvéért. Köszönöm. _Magában_. Begonia. Jobban fáj, mint gondoltam. +_A telefon szól._ + +Antal. A telefon! + +Norrison. Pardon, semmi közöm hozzá. + +Én már itt se vagyok. Ez az ön új hivatala. Vegye fel és intézkedjék. + +Antal _a telefonba_. Halló? Jónapot. Itt az elnök. Dubois-Schotten… +_Norrisonra néz._ + +Norrison. Burg! + +Antal _a telefonba_. Burg. Mi tetszik? _Hallgatja a telefont, majd +kezével befogja a beszélő kagylót._ Azt kérdezik, hogy a londoni börzén +adjanak-e General-Motors-t, vagy vegyenek. + +Norrison. Semmi közöm hozzá. Tessék intézkedni. + +Antal. Dehát azt se tudom, miről van szó. + +Norrison. Csak feleljen, ahogy akar. Ön egy szerencsés ember. Ez többet +ér, mintha tudná, miről van szó. + +Antal _vállat von, a telefonba_. Halló! Vegyenek. De ne sokat. _Leteszi +a kagylót, Norrisonra néz._ + +Norrison. Bravó! Én pont ugyanezt mondtam volna. Szóval, e pillanatban, +most… _keresi zsebében az óráját…_ hol az órám? _Antal felmutatja._ Hány +óra van nálam? + +Antal. Négy óra nyolc perc. + +Norrison. Köszönöm. Szóval e pillanatban talán már mindent tud az ön +apósa és anyósa. Na, kérem. Van valami kívánsága? + +Antal. Őszintén megvallva, attól félek: nem tudok majd társalogni velük. +Meg mit beszélgessek azon a fényes vacsorán? + +Norrison. Maga csak mindig beszéljen autóról. Ott nem blamírozhatja +magát. Azonkívül pedig nagyon egyszerű egy mai vezető egyéniség +társalgása. Csináljon talán pár jegyzetet. _Antal jegyez._ Ha a +Népszövetségről van szó, azt mondja: «Jobb mint semmi!» Amerika? «Nagy +lehetőségek.» Oroszország? «Várjuk meg a végét!» Einstein? «Épp most +olvasom.» Woronoff: «Fiatal vagyok, nincs rá szükségem.» Modern zene: +«Nevetséges.» Bármilyen jazzband játszik, ön ezt mondja: «Pfuj, de +rossz!» Freudizmus: «Komplexek.» Modern szerelem: «Főszabály: +_sóhajtva_, gyorsan kell tudni felejteni.» Gazdasági viszonyok? +«Rosszabbak, mint tavaly.» Ezt a legutóbbit még ötven évig mondhatja. +Slussz. Ezt tanulgassa egy kicsit. Ez manapság éppen elég szellemi tőke +egy előkelő konzervatív férfiúnak. + +Antal. Köszönöm. _Jegyezget_. + +Kuno _belép_. Négy óra tíz perc. _El._ + +Norrison. Köszönöm. Nos? Most pedig csináljon valamit. + +Antal. Mit csináljak? + +Norrison. Csengessen. Egy elnök csenget. + +Antal _csenget_. + +_Lind kisasszony belép, blokkal kezében._ + +Antal. Kérem Lind kisasszony, mielőtt a fotográfiákat elküldik a +lapoknak, okvetlenül látni akarom őket. + +Lind. Igenis, elnök úr. _Feljegyzi_. + +Norrison. Bravó! Óvatos ember. Kitűnő. + +Antal _kissé bizonytalanul, közben Norrisonra nézegetve._ Tovább. Ezt a +két levelet azonnal küldönccel kézbesíttetni, az egyiket a Golfklubnak, +a másikat az Autoklubnak. Tovább. Ön majd megkéri Norrison urat, hogy +diktálja le önnek szombati vendégeim névsorát. Ön kinyomatja és +szétküldi a meghívókat. + +Norrison. Bravó! + +Antal. Tovább. _A Chambertin-borra mutat._ Ezt az üveget vigye ki, írja +le a pontos címét és ezentúl ilyen bor állandóan legyen itt huszonöt +üveggel. Schluss. Köszönöm. A kék ruha jól áll önnek. Olaj. Mehet. + +_Lind kimegy, kiviszi a borosüveget és a leveleket._ + +Norrison. Kitűnő. El vagyok ragadtatva. Második sebesség. Csak bátran +kapcsolni tovább. + +_Titkár belép és mondani akar valamit, de a berohanó Lydia félretolja. +Titkár kimegy._ + +Lydia _Norrison felé rohan_. Norrison úr, boldog vagyok. + +Norrison _szívén a kezével_. Nos? Nos? A szülei? A szülei? + +Lydia _lihegve a sietségtől_. Ők megjöttek. Ők boldogok. Ők most +fürdenek a kádban… Norrison úr, én mindent elmondtam, amit ön +parancsolt. Anyám boldog. Ők nem maradnak itt, ők egy óra mulva utaznak +vissza, csak Antalt akarják megölelni és megcsókolni. Önt üdvözlik, ön +csak menjen nyugodtan a családjához. _Antalhoz_. Gyere te Antal… gyere +te elegáns elnök és főkonzul… gyere galambom, öleld és csókold meg az én +boldog szüleimet! + +Norrison _csenget, a belépő szolgához_. Az elnök úr őméltósága kabátját +és kalapját! _Szolga a fürdőszobába rohan és azonnal hozza a tárgyakat, +melyeket rásegít Antalra. Antal sárga kesztyűt húz._ + +Lydia _ezalatt_. Anyám boldog! Azt mondta: áldás Norrisonra. Azt mondta, +neki mindig ideálja volt egy zseniális fiatalember, aki gyors karriert +csinált! + +Norrison. Na, gyorsnak elég gyors volt. _Gonddal köti meg Antal nyakán a +shawlt._ + +Lydia. Ilyen gyorsan még nálunk Amerikában sem csinálják. Ott ez +legalább egy egész napig tart! + +Norrison. Látja, ez az egy az, amit nem szeretek az amerikaiakban: ez a +példátlan lassúságuk! Semmi tempó! + +Lydia. De most aztán már igazán mondja meg, miért utazunk éppen +Sankt-Moritzba? + +Norrison _Szolgához_. A virágot! _Lydiához_. Hogy most eleinte ne legyen +az elnök úr sokat együtt az ön szüleivel. Majd aztán, ha maga jól +beletanította mindenbe. _Átveszi a virágot._ + +Lydia. De ha odajönnek velünk? + +Norrison. Nem mennek. A maga mamája a szíve miatt nem mehet hatszáz +méternél magasabbra. Sankt-Moritz pedig ezernyolcszáz méter. Most már +érti? _Átadja Antalnak a virágot._ Maga pedig fogja a virágot, amelyet +hőn szeretett anyósának visz. + +Lydia. Orchidea… anyám kedvenc virága! + +Norrison. Illatos olaj. + +Lydia _kezet ad Norrisonnak_. Norrison, tündérkirály, mit mondjak +magának? _Antalt nézi boldogan._ Én ezt az egészet még mindig nem +hiszem. + +Norrison. Én sem. De az emberek hinni fogják. – No, minden jót, kedves +Antal. Minden jókívánságom kíséri az új életbe. Csak még pár kérdésem +volna gyorsan. + +Antal. Tessék. + +Norrison _mint a tanító, aki leckét hallgat ki._ Mi a véleménye a +Népszövetségről? + +Antal. Jobb, mint semmi. + +Norrison. Amerika? + +Antal. Nagy lehetőségek. + +Norrison. Spanyolország? + +Antal. Pardon, azt nem tanultuk! + +Norrison. Igaz. Tovább. Oroszország? + +Antal. Várjuk meg a végét. + +Norrison. Einstein? + +Antal. Fiatal vagyok, nincs rá szükségem. + +Norrison. Nem jó. Az Woronoff. + +Antal. Pardon. Einstein: épp most kezdtem olvasni. + +Norrison. Úgy van. És Woronoff? + +Antal. Fiatal vagyok, nincs rá szükségem. + +Norrison. Modern zene. + +Antal. Nevetséges. + +Norrison. Jazzband? + +Antal. Pfuj, de rossz. + +Norrison. Freudizmus? + +Antal. Komplexek. + +Norrison. Modern szerelem? + +Antal. Begonia. Azaz pardon: főszabály: gyorsan kell tudni felejteni. + +Norrison. De még milyen gyorsan. Tovább. Gazdasági viszonyok? + +Antal. Rosszabbak, mint tavaly. + +Norrison _Lydiához_. Voilà! + +Lydia. Elragadó! Hiszen ez egy kész intellektuel! Norrison úr… ön egy +szép tündérkirály! _Kezet nyujt neki, mereven nézi._ + +Norrison. Mit néz úgy? És miért szorítja olyan nagyon a kezemet? + +Lydia. Norrison úr, én azt hiszem, én bele tudnék szeretni magába. + +Norrison _rémülten_. Isten ments! Csak ezt ne! Még csak ez hiányzik! _Az +ajtó felé tolja._ _Magában_. Micsoda kárpótlás Begoniáért! Menjen, +menjen! + +Lydia _nevetve_. A viszontlátásra! Ha meggondolom, hogy meg voltunk +ijedve mindnyájan három órakor! + +Antal. Én nem! + +Lydia. Azt elhiszem, te szemtelen Antal! Gyere, gyere! A viszontlátásra, +kedves Norrison úr! Kellemes utazást! Csókoltatom a feleségét, +csókoltatom Mária lányát, csókoltatom Olga lányát, mulassanak jól és +legyenek mind nagyon boldogok! – Olaj! _Kirohan_. + +Antal _utána indulva_. És kérem Norrison, gondoskodjék a +helyettesítésemről. + +Norrison. Parancsára, elnök úr. Bravó! Harmadik sebesség. + +Antal. Viszontlátásra! _Kifelé megy._ + +Norrison _visszahívja az ajtóból a kifelé siető Antalt._ Halt! Pardon! +Kérem csak egy szóra! Egy utolsó kis apróság. Ön elfelejtett valamit. + +Antal. Mit? + +Norrison. Megköszönni. + +Antal. Mit? + +Norrison. Ezt az egészet. Ami itt történt. + +Antal. Ja? Pardon. Köszönöm. _Kirohan_. + +Norrison, _egy pillanatra egyedül marad, mosolyog._ + +Titkár _belép és hozza Norrison bundáját, kalapját._ Elnök úr, a vonatja +tizenegy perc mulva indul. + +Norrison. Titkár úr, a munka be van fejezve, mindenki mehet ebédelni. +_Miközben a titkár felsegíti rá bundáját._ Így. Most körülbelül minden +el volna intézve. Hallatlan, micsoda szörnyű mesterség ez a banküzem. Az +ember szabadságra indul, mindent bepakol, elintéz, és puff, az utolsó +pillanatban mindig közbejön valami ilyen jelentéktelen kicsiség, ami +feltartóztatja az embert. Már majdnem lekéstem a vonatról. – Na, mit +akar mondani, kedves Graef? + +Titkár: Azt, hogy elnök úr igazán büszke lehet arra, hogy _így_ +rendelkezésére áll úgyszólván az egész emberiség! + +Norrison. Igaza van, kedves Graef büszke lehetek rá és büszke is vagyok +rá. De… kedves öreg barátom… az, amit maga az egész emberiségnek nevez, +az… szégyelje magát. _Halkan_… Az szégyelje magát. – Isten áldja meg. +_Kimegy_. + +Függöny. + + + + +MOLNÁR FERENC SZÍNMŰVEI: + +=Az ördög.= Vígjáték 3 felvonásban. + +=Liliom.= Egy csirkefogó élete és halála. Külvárosi legenda hét képben. + +=Józsi.= Bohózat 3 felvonásban. + +=A doktor úr.= Bohózat 3 felvonásban. + +=A testőr.= Vígjáték 3 felvonásban. + +=A fehér felhő.= Mirákulum 5 változásban. + +=Farsang.= Színmű 3 felvonásban. + +=Úri divat.= Vígjáték 3 felvonásban. + +=A farkas.= Vígjáték 3 felvonásban. + +=Égi és földi szerelem.= Dráma 5 felv. + +=Színház.= Három egyfelvonásos. + +=A hattyú.= Vígjáték 3 felvonásban. + +=A vörös malom.= Színjáték két részben, 26 képben. + +=Az üvegcipő.= Vígjáték 3 felvonásban. + +=Riviera.= Vígjáték 2 felvonásban. + +=Játék a kastélyban.= Anekdota 3 felvonásban. + +=Olympia.= Vígjáték 3 felvonásban. + + +*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 77489 *** diff --git a/77489-h/77489-h.htm b/77489-h/77489-h.htm new file mode 100644 index 0000000..fc40a62 --- /dev/null +++ b/77489-h/77489-h.htm @@ -0,0 +1,2792 @@ +<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" + "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> +<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> +<head> +<meta name="generator" content= +"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> +<meta http-equiv="Content-Type" content= +"text/html; charset=utf-8" /> +<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> +<title>Egy, kettő, három | Project +Gutenberg</title> + +<style type="text/css"> +/*<![CDATA[*/ +body { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; +} + +h1,h2 { + text-align: center; + clear: both; + line-height: 200%; +} + +h2 { + margin-top: 2em; +} + +h2 span.smaller { + font-size: 80%; +} + +p { + margin-top: 0.75em; + margin-bottom: 0.75em; +} + +body > p { + text-align: justify; + text-indent: 1.5em; +} + +hr { + width: 33%; + margin-top: 2em; + margin-bottom: 2em; + margin-left: auto; + margin-right: auto; + clear: both; +} + +hr.chap {width: 65%} +hr.tb {width: 25%;} + +ul.lsoff { + list-style-type: none; + /* font-size: 90%; */ + text-align: justify; +/* columns: 2; */ +} + +table { + margin-left: auto; + margin-right: auto; +} + +td { + padding-left: 1em; + padding-right: 1em; +} + +.pagenum { +/* visibility: hidden; */ +/* display: none; */ + position: absolute; + right: 2%; + color: gray; + font-size: smaller; + text-align: right; + text-indent:0; +} + +.center { + text-align: center; + text-indent: 0; +} + +.smcap { + font-variant: small-caps; +} + +.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} + +.caption {font-weight: bold;} + +.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} + +.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} + +ul.indented { + padding-left: 10%; + text-indent: -5%; + text-align: justify; +} + +p .ibm { + display: inline-block; + vertical-align: middle; + text-indent: 0; + line-height: 2em; +} + +span.curly2 { + line-height: 100%; +} +/*]]>*/ +</style> +</head> +<body> +<div style='text-align:center'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 77489 ***</div> +<hr class="chap" /> +<div class="chapter"></div> +<h1>EGY, KETTŐ, HÁROM</h1> +<p class="center"><span class="caption">VÍGJÁTÉK EGY +FELVONÁSBAN</span></p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">ÍRTA</span></p> +<p class="center"><span class="caption-150">MOLNÁR +FERENC</span></p> +<p> </p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> +<p class="center"><span class= +"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> +<p class="center"><span class="caption-small"><i>magyar irod. +intézet és könyvnyomda</i></span></p> +<p class="center"><span class="caption">KIADÁSA</span></p> +<p class="center"><i>Minden jogot, a fordítás jogát is szerző +fenntartja.</i></p> +<p class="center">*</p> +<p class="center"><i>Ezen darab előadási jogával kizárólag dr. +Marton Sándor színpadi kiadó (Budapest, IV., Bécsi-utca 1) +rendelkezik.</i></p> +<p class="center">*</p> +<p class="center"><i>Copyright 1929 by Ferenc Molnár, +Budapest.</i></p> +<p class="center"><span class="caption-small">Franklin-Társulat +nyomdája.</span></p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id= +"Page_3">-3-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>SZEMÉLYEK</h2> +</div> +<table summary="Személyek"> +<tr> +<td><span class="smcap">Norrison</span></td> +<td><i>Góth</i></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Antal</span></td> +<td><i>Rajnai</i></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Lydia</span></td> +<td><i>Makay M.</i></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Titkár</span></td> +<td><i>Bárdi</i></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Kuno</span> kisasszony</td> +<td><i>Gazsi M.</i></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Brasch</span> kisasszony</td> +<td><i>Eszterházy I.</i></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Posner</span> kisasszony</td> +<td><i>Sziklai E.</i></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Petrovics</span> kisasszony</td> +<td><i>Simon G.</i></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Lind</span> kisasszony</td> +<td><i>Pártos E.</i></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Osso</span></td> +<td><i>Békéssy</i></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Ciring</span></td> +<td><i>Árkossy</i></td> +</tr> +<tr> +<td>Dr. <span class="smcap">Wolff</span></td> +<td><i>Makláry</i></td> +</tr> +<tr> +<td>Dr. <span class="smcap">Faber</span></td> +<td><i>László</i></td> +</tr> +<tr> +<td>Dr. <span class="smcap">Pinsky</span></td> +<td><i>Dózsa</i></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Felix</span></td> +<td><i>Gárdonyi</i></td> +</tr> +<tr> +<td>Gróf <span class="smcap">Dubois-Schottenburg</span></td> +<td><i>Hajmássy</i></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Colleon</span></td> +<td><i>Zátony</i><span class="pagenum"><a name="Page_4" id= +"Page_4">-4-</a></span></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Krisztián</span></td> +<td><i>Mátray</i></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Főszabász</span></td> +<td><i>Somló</i></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Divatárus</span></td> +<td><i>Peti</i></td> +</tr> +<tr> +<td>Maître d’hôtel</td> +<td><i>Szegő</i></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Károly</span></td> +<td><i>Sztára</i></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Szolga</span></td> +<td><i>Kőrösi</i></td> +</tr> +</table> +<hr class="tb" /> +<p class="center"><i>Történik egy európai világvárosban.</i></p> +<hr class="tb" /> +<p class="center"><i>Először adták a budapesti Vígszínházban, 1929 +október 5-én.</i></p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_5" id= +"Page_5">-5-</a></span></p> +<div class="chapter"></div> +<p class="center"><i>Impozáns bankelnöki fogadószoba. Balról elől +láthatatlan tapétaajtó az öltözködő- és mosdószobába. Bal és jobb +vágott sarokban széles falnyílás, nehéz, teljesen zárható +függönnyel. A baloldali függöny mögött az elnök titkárainak irodája +látszik, a jobboldali függöny mögött kisebb tanácskozóterem, +asztallal, székekkel. Háttérben ablak. Jobbról elől általános +bejárat. A színpad közepén, szemben a nézővel, díszes nagy +íróasztal, sok telefonnal, sok csengővel. Az íróasztaltól jobbra és +balra két taburet a gyorsírónők számára. Jobbról és balról a falnál +asztalka. Néhány karosszék. Két taburet az íróasztal előtt.</i></p> +<p class="center"><i>Mikor a függöny felgördül, a bal kis ajtó +nyitva van, előtte áll Norrison, kezét törülközővel törülgetve. +Ezalatt a szolga keféli hátul a kabátját. Titkár az íróasztaltól +jobbra áll és blokba jegyez.</i> <span class="pagenum"><a name= +"Page_6" id="Page_6">-6-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>igen gyorsan, szinte +hadarva, hangosan, parancsoló modorban, közben folyton kezét +törölve</i>… a postámat minden nap külön csomagba csomagolva +félretenni, minden csomagon az illető nap dátumával. Egy hétig +semmi postát nem akarok kapni. Tovább. Tizenharmadikán érkeznek az +urak a velencei városi kölcsön miatt, ezeket fogadni és közölni +velük, hogy másnap, tizennegyedikén délben érkezem haza. Tovább. +Sürgős kisebb ügyekben, ha valami kell, Holstein igazgató úr +intézkedjék. Tovább. Újságokat nem akarok látni, összes lapjaim +félreteendők a sajtóosztályban. Tovább. Bárki a világon keres, ma +délután négy óra harmincegykor egyheti szabadságra utaztam, egy +hétig semmivel sem foglalkozom, semmi nem érdekel, kikapcsoltam az +agyamat. Pont. <i>Átadja a szolgának a törülközőt, karosszékhez +megy és leül.</i></p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. Minden rendben lesz, elnök +úr.</p> +<p><span class="smcap">Szolga</span> <i>beviszi az öltözőszobába a +kefét, törülközőt, kijön, becsukja az ajtót és lábújjhegyen +<span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> +Norrison mögött elhaladva a tanácskozóterembe távozik</i>.</p> +<p class="center"><i>Szünet.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>elmerengve ül, a levegőbe +néz, majd fán kopog</i>.</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span> <i>alázatosan, szerény +mosollyal</i>. Elnök úr fán kopog. Ez az a pillanat, amikor a nagy +bankvezért meg merészelem szólítani.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Szólítson meg. Jöjjön +kedves Graef, csak szólítson meg. Nem mint személyi titkárom, hanem +mint családom öreg bizalmi embere. Most hála Istennek, van egypár +nyugodt percem. <i>Órájára néz.</i> Háromnegyed három. Négykor jön +ide értem a mi kis Lydiánk. Négyharmincegykor indul a vonat és +megyünk Lydiával a családomhoz, a hegyek közé. Egyheti pihenőre. +Pihenni fogok, Graef, pihenni! De máris megkezdem az agyam +kikapcsolását. Jöjjön kedves Graef, beszéljen valamit. Ezzel már +megkezdődik az én semmittevésem.</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. Oh elnök úr… az ön agya oly +<span class="pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> +komplikált gépezet, hogy még a kikapcsolása is hosszú időt vesz +igénybe.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Kedves Graef, ne +hízelegjen.</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. Ah! Most ha el méltóztatik +utazni, milyen üres és csendes marad ez a szoba. Ennek a nagy +bankpalotának úgyszólván az agyveleje.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. A hasonlat nem rossz. +Tovább.</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. Felettünk emeletek, alattunk +emeletek, szobák, termek, folyosók, száz meg száz nyüzsgő, dolgozó +ember, pénz, pénz! Olyan ez az óriási palota, mint valami kohó, +amely mindenből aranyat olvaszt! Milyen szép!</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Tudja, mikor volt ez szép? +Mikor még nem volt meg, csak itt! <i>A homlokára mutat.</i> És +nekem kellett az egészet felépíteni, benépesíteni. Akkor volt szép. +De hagyjuk most a bankot. Beszélgessünk olyan dolgokról, +amilyenekről nem szoktunk. Fecsegjen, fecsegjen, segítsen +kikapcsolni az agyamat.</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span> <i>zavartan</i>. Érdekes. +Most, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_9" id= +"Page_9">-9-</a></span> elnök úr társalgást engedélyez, az +izgalomtól nem jut eszembe semmi. Miről fecsegjek?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Amiről akar. <i>Megveregeti +a hátát.</i> Kedves öreg Graef.</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. Milyen aranyos ön ilyenkor. +Mint a lovas, aki fárasztó nyargalás után megveregeti a lova +nyakát.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ön szerény, de a hasonlat +ismét kitűnő. <i>Fiókjait zárja.</i></p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. Szabad érdeklődnöm kedves +családja hogyléte iránt?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Oh, ők már a hegyek közt +vannak. A kora reggeli vonattal utaztak. Most ülnek az ebédnél. Én +a délutáni vonattal megyek. Lydiának még egy csomó +bevásárolnivalója van, nem ment velük. Velem jön. Legalább kedves +társaságban utazom. Este érkezünk oda. <i>Feláll, az ablakhoz +megy.</i> Szép téli nap. Ez tesz jót a feleségemnek. Bizony ő is +nagyon fáradt, szegényke. De nem csoda. Egész télen minden nap +elnököl valahol. Erkölcsjavító szövetség. Katholikus nőegylet. +<span class="pagenum"><a name="Page_10" id= +"Page_10">-10-</a></span> Leánynevelő védegylet. Meg még tudomisén +hány egylet és szövetség.</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. Hja, ez nagy morális misszió! +Elnök úr kedves neje úgyszólván valóságos erkölcsi fórum ebben a +romlott városban. Legfelsőbb erkölcsi bíróság. Bizony, ez sok +munkával jár.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Fárasztó. Morális +vezérszerep, gyönyörű pozíció, büszke lehet rá egész családunk, de +fárasztó. Na mindegy. Nekem nagy öröm, hogy most közéjük mehetek. +Dédelgetik az embert. Csupa nő. A feleségem, két szép nagy lányom, +meg ez a mi kis puritán amerikai vendégünk, Lydia. Ő már a mi +gyermekünknek számít.</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. Végtelenül tisztelem Lydia +kisasszonyt. Örülök, hogy most idejön. Oly ritkán látom. Roppant +komoly fiatal hölgy.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. De még milyen komoly. Talán +kissé túlságosan is. Azt szoktam róla mondani: ő a legszebb virága +a tradicionális amerikai puritanizmusnak. Ez a kis milliomoslány. +De most meg kell válnunk tőle. <span class="pagenum"><a name= +"Page_11" id="Page_11">-11-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. Idestova már egy féléve van +önöknél… európai kultúrát tanulni.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Igen. Ugyanennyi ideig volt +tavaly az ő szüleinél az én Mária leányom.</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. Mária kisasszony őnagysága +bizonyára sokat profitált odaát.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. És milyen jók voltak hozzá +azok az emberek! Na, de igyekeztünk is most revanchírozni magunkat +az ő lányukon. Büszkék is vagyunk, hogy ezek az óvatos amerikaiak +ránk bízták legdrágább kincsüket. De most elmegy. Jövő héten jönnek +érte a szülei és hazaviszik. Szinte fáj megválni tőle. +Megszerettük. Bár, tudja, őszintén megvallva, félünk tőle. Igen. A +túlszigorú erkölcseitől. Sőt kissé a gőgjétől is. Mikor jött, nem +köszönt a világon senkinek. Most már legalább nekünk köszön.</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. Nekem még mindig nem.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Hja, ismeri a saját +értékét!</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. A szülei már Európában +vannak?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Pár héttel ezelőtt érkeztek +<span class="pagenum"><a name="Page_12" id= +"Page_12">-12-</a></span> Amerikából. Most Nauheimban vannak. Az +édesanyja kúrát tart. Nem egészséges a szíve. Bizony, Graef, ez +Amerikának egyik nemcsak leggazdagabb, de a legelőkelőbb családja +is! És egyetlen gyermek! Hát Istenem… itt nálunk megtanulta a +nyelvet, elég jól énekel, szépen hárfázik. Ez csak elég!</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. Na, az amerikai autókirályék +hálásak lehetnek önnek.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Igyekezni is fogok, hogy +hálásak legyenek. A feleségemé az érdem, az enyém az üzlet. Hát… +tudja jól, már féléve folynak a tárgyalások az apjával. Fájdalom, +nehezen haladnak. Pedig ennek a nagy amerikai tőkének a +bekapcsolása nélkül sötéten látom a jövőt. Muszáj. És sürgős. Itt +van az öt autógyárunk, életkérdés, hogy bekapcsolódjunk az ő +trustjükbe… de hagyjuk ezt, hiszen ez az én gondom. <i>Sóhajt</i>. +Na de most, hogy az egyetlen gyermeküknek úgyszólván második szülei +lettünk, talán ez is könnyebben fog menni. Ah, ha volna fiam, +elvehetné <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= +"Page_13">-13-</a></span> ezt a lányt. Ha ugyan neki adnák ezek a +gőgös emberek.</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. Bocsánat! Egy Norrison-fiú? +Ez csak elég!</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ezeknek? Haha! Ezeknek +senki se elég jó. Pénzük van. Nagy név kell nekik. Nagy karrier… +tudom is én. Na mindegy. Nincs fiam. Kár. <i>Kinéz az ablakon.</i> +Ezzel szemben süt a nap, az élet szép, minden rendben van és én +megyek pihenni.</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. Mily öröm önt ily +harmonikusnak látni!</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Hát Istenem… bankunk +virágzik, dacára az általános szegénységnek… vagy talán éppen +azért, organizációnk elsőrendű, és a személyzetem… lássa Graef, +erre vagyok a legbüszkébb: a személyzetemre. Ilyen személyzet nincs +több a világon.</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. No de elnök úr úgy is bánik +velük, mint jó apa a gyerekeivel!</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Nem. Mint jó gépész a +gépével! Ők egy gép kerekei. Én csak olajozom őket, hogy símán +járjanak. <span class="pagenum"><a name="Page_14" id= +"Page_14">-14-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. De az ön jósága…</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Nem jóság. Olaj! Olaj a +gépnek! Ne hízelegjen Graef, mert megharagszom.</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. Istenem… ha meggondolom, hogy +mint fiatal gyerek ön mily sokszor ült az ölemben és játszott az +orrommal!</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ez engem nem kötelez +semmire. Legfeljebb: üljön ön is néha az ölembe és játsszék az +orrommal. Kérem, érdeklődjék, hogy kinn van-e már a pályaudvaron a +korcsolyám, ródlim, skí, koffer, minden egyéb holmim.</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. Már félegykor kiadtam az +utasítást.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Az nem elég. Mindent +személyesen! Ezt maga is tanulja meg Napoleontól, ahogy én +megtanultam. Parancsokat adni, de a teljesítést személyesen +ellenőrizni. Még az ilyen csodaszemélyzetnél is, mint az enyém.</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. Parancsára. <i>Meghajol és +kimegy.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>fütyörészve boldogan +sétál pár lépést</i>. <span class="pagenum"><a name="Page_15" id= +"Page_15">-15-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Titkár</span> <i>visszajön</i>. Elnök +úr…</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. No mi az?</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. Lydia kisasszony…</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Mi van vele?</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. Itt van.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Máris? Hol van?</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. Itt kint az előszobában.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Hát mért nem jön be? <i>A +bejárathoz siet, kinyitja az ajtót, kiszól.</i> Lydia! Maga az? +Tessék!</p> +<p class="center"><i>Lydia belép, Titkár kimegy.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>csodálkozva</i>. Na mi +az, gyermekem? Maga már itt van? Négyre vártam, még három óra +sincs. Mért ily korán?</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span> <i>kissé angolos kiejtéssel +beszél</i>. Tudom, hogy még sok idő van és lett is volna még néhány +bevásárolnivalóm. Úgy örültem, hogy magával fogok utazni, a +délutáni vonattal. Már előre örültem.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Na ez igazán kedves és +megtisztelő.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. De nem utazhatom.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Miért?</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Kérem, képzelje, éppen be +akartam <span class="pagenum"><a name="Page_16" id= +"Page_16">-16-</a></span> menni a városba, amikor érkezett ez a +sürgöny. <i>Egy sürgönyt ad át.</i> Az én szüleim nem a jövő héten +jönnek, hanem ma. Egy óra mulva. Nekem itt kell maradnom.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ah! <i>Nézve a +sürgönyt.</i> Nahát ez nagyszerű! Hát érdekes! <i>Nézi a +sürgönyt.</i> Hát szóval ma érkeznek a szülei. Bár ez azt jelenti, +hogy magát elviszik, mégis örülök, hogy látni fogom a kedves +öregeket. Na, ez igazán nagyszerű!</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Nem is olyan nagyszerű!</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Miért, kedves Lydia?</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Kedves Norrison úr, be kell +önnek vallanom valamit.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Szent Isten! Ne ijesszen +meg!</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Megijedni azért nem kell.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Mi történt?</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Azt hittem, lesz időm erről +később beszélni. De most ezzel a távirattal megváltozott a helyzet. +Norrison úr, én most nagyon egyszerű és komoly leszek. Én szeretek +egy férfit.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Jaj.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Kérem, beszéljünk józanul és +<span class="pagenum"><a name="Page_17" id= +"Page_17">-17-</a></span> röviden. Én az övé lettem. Lelkileg és +testileg.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Te jó Isten. Mit +beszél?</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Pontosan csak azt, ami +történt. És ez megtörtént.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Lelkileg és testileg. Mi +ez? Tudja, mit tett maga velünk, ha ez igaz? Maga minket +erkölcsileg és anyagilag tönkretett. Ez olyan, mintha valaki rám +bízza a vagyonát és én azt elvesztem. Erre nincs kegyelem. Mivel +érdemeltük ezt? Rettenetes! És a feleségem nem vigyázott?</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Ugyan! Hát lehet egy komoly +nőre vigyázni? Vigyázni lehet egy kis könnyelmű nőcskére. De egy +komoly nőre? Még az igazi anyja se tud.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Szörnyű. Mást nem +mondhatok: szörnyű.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Még egy kicsit szörnyűbb is, +mint ön gondolja.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Mi?</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Nem sokkal szörnyűbb. Csak egy +kicsit szörnyűbb. De nyugodjék meg, <span class="pagenum"><a name= +"Page_18" id="Page_18">-18-</a></span> kedves Norrison úr, nem +nekem szörnyű, hanem magának.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Köszönöm. Nos?</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Csupán mint szituáció +szörnyűbb. Erkölcsileg enyhébb.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Nos? Ne kínozzon kérem!</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Én férjhez mentem hozzá.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ön őrült!</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Az én nem vagyok. Én +tisztességes vagyok. Mink ketten titokban esküdtünk meg. Én őt +imádtam.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Mikor történt ez?</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Négy hónappal ezelőtt.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Elájulok. És ki az?</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Egy szegény ember.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>felvesz egy +telefonkagylót</i>. Egy pohár jeges vizet kérek. <i>Leteszi a +kagylót.</i> Jöjjön ide édes lányom. Jöjjön közelebb. Ki az az +ember? Micsoda?</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span> <i>nem felel, lehajtja a +fejét</i>.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ön hallgat. Tehát nem a +walesi herceg.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Nem.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Sőt? <span class= +"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Sőt.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Szépen vagyunk. +Hivatalnok.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Lejjebb.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ügynök.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Lejjebb.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Kereskedősegéd.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Lejjebb.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Pincér.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Lejjebb.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Táncos.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Lejjebb.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Költő.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Lejjebb.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Inas.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Följebb.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Sofőr.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Stop.</p> +<p class="center"><i>Szolga behozza a vizet, Norrison iszik, szolga +kimegy.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ez az a hányingert okozó +mai romantika. A szép elegáns sofőr!</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Nem is elegáns. Én útálom, ami +elegáns. Ő nem elegáns sofőr. <span class="pagenum"><a name= +"Page_20" id="Page_20">-20-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Hát?</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Taxi.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Én megőrülök, én megőrülök. +Hogy történt ez?</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Mikor én tanultam az itteni +közlekedési szabályokat, ő tanított engem a tanfolyamon. Ő volt a +garázsban a legjobb soffőr. Egy munkás. De én kineveltem őt az ő +forradalmi eszméiből. A munkáspártból még nem lépett ki, de +lelkében már nem antikapitalista.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Azt elhiszem.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Kérem, ne gúnyolja őt. Ő +tisztalelkű ember. Ő ambiciózus. Ő tehetséges ember.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Azt látom a +házasságáról.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Ne gúnyolja. Én őt egy hónapig +szerettem szabadon. És három hónap óta a felesége vagyok.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Elválni. Elválni. Mégpedig +azonnal.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Van neki eszében! És én nekem +sem. Ő jó. Ő tiszta.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ő tiszta és én készen +vagyok. <span class="pagenum"><a name="Page_21" id= +"Page_21">-21-</a></span> A családom gyalázatba került. Nőm, az +erkölcsi fórum. Szépen vagyunk. Kedves Lydia, én a családommal +együtt kivándorolhatok innen. És magát pedig ki fogja tagadni az +apja, ahogy én ismerem. És szegény szívbajos anyja! Meggondolatlan +gyermek!</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Miért nem vigyáztak önök énrám +jobban?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Mi az, még ugrat? Rossz +gyermek!</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Kérem, ne szidjon. Kérem, +segítsen. Csak az édesanyám érdekel, senki és semmi más. Ha neki +baja történik, azt nem élem túl. Az ön üzleti vagy családi +katasztrófája engem nem érdekel. Arra én fittyet hányok.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Elragadó. Elragadó.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Vigyáztak volna jobban.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Nem hallgat?</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Ha valaki nem tud vigyázni, +nem vállalkozik egy leány nevelésére. Kérem, mondja meg, mi a +teendő. Egy óra mulva itt vannak a szüleim. <span class= +"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Mindenekelőtt titokban +tartani az egészet.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Azt nem lehet. Én anyának +érzem magamat.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>felkel, csenget</i><i>. A +belépő titkárhoz.</i> Az egész személyzet itt marad. Senki se mehet +ebédelni. Nagy alarm. Általános mozgósítás, mint tavaly a fekete +pénteken!</p> +<p class="center"><i>Titkár kimegy.</i></p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. És különben is, nincs kedvem +hazudni. A maga szép szeméért pláne nem. Miért? Amit tettem, +tettem. Mikor édesapám sürgönyzött, hogy egy hét mulva jönnek, azt +sürgönyöztem vissza neki, hogy «örömmel várlak, készítsd elő mamát +kíméletesen arra, hogy férjhez mentem.» Erre jött ez a válasz, hogy +azonnal indulnak, ma délután érkeznek. Négykor. Most három.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Sakk, matt. Ön egy pedáns +nő.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Mindenben fő a rend.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Mondja fiam, és hogy +képzelte a jövőt?</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Én sehogysem képzeltem. Én +<span class="pagenum"><a name="Page_23" id= +"Page_23">-23-</a></span> az én szenvedélyemnek éltem, bele a +világba. És mindig lehet kapni, ha kell, egy revolvert.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Lydia! Ön! Egy vallásos +nő!</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span> <i>egy könnyet töröl ki +szeméből</i>.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ne sírjon gyermekem. +Bátorság gyermekem. Bízzék abban, hogy én sokkal nagyobb bajban +vagyok, mint maga.</p> +<p class="center"><i>Titkár belép.</i></p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. Minden rendben. Várják az +intézkedéseket. Mindenki a helyén. <i>Kimegy a tanácskozótermen +át.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Na gyermekem. Hol van az az +ember?</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Itt van kint. Én elhoztam.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Hívja be.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span> <i>kiszól a bejáratajtón</i>. +Gyere be. <i>Antal belép kopott, foltozott, rövid bundában, két +füle a hideg ellen kendővel lekötve, nyomorult posztósapka a fülébe +húzva: nagyon szegényesen öltözött taxisofőr.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>megrémül tőle</i>. +Rettenetes!</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Az ő külseje az első +pillanatra <span class="pagenum"><a name="Page_24" id= +"Page_24">-24-</a></span> visszataszító. De ezt az ő ruhája teszi. +Mert ő igen kevés pénzt keres. Éntőlem nem fogad el semmit. Én +különben sem adnék neki pénzt, hogy én őt meg ne alázzam. Én őt +jutalmazom, de egészen máskép. Ő az én szerelmesem és az én leendő +gyermekem apja. Neki szép a lelke és ő szebb ruha nélkül, mint +ruhában.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>Antalt bámulva</i>. Hogy +hívják, szerencsés ember?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Fusz Antal.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Fusz?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>lábát mutatva</i>. Fusz? +Láb?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Hát mit csináljunk! – Hát +Fusz Antal. Hajlandó elválni?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Nem.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Húszezer dollár.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Nem.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ötvenezer dollár.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Nem.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Fusz Antal, mindennek van +ára. Mennyi pénzt hajlandó elfogadni? <span class= +"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Háromötvenet, amennyit a taxi +mutat.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Ő soha nem fogad el többet, +csak mint amennyit a taxi mutat.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Százezer dollár.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Egy millióért sem.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Oh milyen szép szerelmi +vallomás!</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Szeretlek édes kis +angyalom.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Én is téged, galambom. +<i>Egymás felé mozdulnak.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Jó, jó, csak ne itt az én +szobámban!</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Ön jobban teszi, ha nem is +kínál neki pénzt. Ez csúnya öntől.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Én nem kínáltam neki pénzt. +Én csak nagy összegeket mondtam hangosan, hogy megfigyelhessem a +szeme és a szája kis rezzenéseit. De nem rezzent.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Ő nem rezzen. Úgy-e, te nem +rezzensz?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Nem én.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Ne kísérletezzen. Inkább +segítsen. <span class="pagenum"><a name="Page_26" id= +"Page_26">-26-</a></span> Pár perc mulva három óra. És négykor itt +a vonat.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>idegesen</i>. Ne kínozzon +evvel a menetrenddel. Folyton a menetrenddel fenyeget. Üljenek le, +kérem. <i>Egy ideig fel-alá jár, fejét törve.</i> Az édesanyja +mindig mondta, hogy ő nem vásárol herceget vagy grófot pénzért. +Neki nagy férfiú kell. Hát most megkapta. <i>Fel-alá járva.</i> És +mitőlünk kapta meg. A feleségem öngyilkos lesz. Erkölcsi fórum! És +a két nagy lányom! Na! Itt cselekedni kell! <i>Megáll, hosszan nézi +őket.</i> Itt <i>egy</i> mód van.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Hogyan? Van mód?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Van, de csak egyetlenegy. +Jól figyeljen ide. Ebből az emberből ideális, nagyszerű vőt kell +csinálni. Mégpedig egy óra alatt. Egy olyan vőt, akinek az ön +szülei örüljenek. De rögtön. Azonnal. Mire a szülei megérkeznek, +késznek kell lennie.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Lehet azt?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Mindent lehet.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Egy óra alatt? <span class= +"pagenum"><a name="Page_27" id="Page_27">-27-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Mit csináljak, ha nincs +több időnk?</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. És hogyan fogja ön ezt +csinálni?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ahogy a bűvészek csinálják. +Hármat olvasok: egy, kettő, három! És – voilà! Az ön tisztelt +férjéből más ember lesz. De csak úgy, ha tisztelt férje mindenben +feltétlenül aláveti magát az én rendelkezéseimnek.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Ez attól függ, hogy az ön +rendelkezései milyenek.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span> <i>közbevág</i>. Te nem +beszélsz. Te aláveted magadat. Te nődre és gyermekedre gondolsz és +aláveted magadat, és én ezért téged megjutalmazlak az én hitvesi +kötelességemmel.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>Antalhoz</i>. Nos?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span> <i>beleegyezve</i>. Kérem. +Tetszett hallani. És én az én angyalomért minden áldozatra kész +vagyok.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>miközben csenget</i>. +Szegény mártír. <i>A jobboldali függönyre mutat.</i> Most egyelőre +szíveskedjék ide bemenni és várjon, amíg hívom. <span class= +"pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Te ne habozzál, te siess oda +be, galambom.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span> <i>eltűnik a jobb függöny +mögött</i>.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Nem értem. Egy óra alatt más +embert csinál belőle?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Hol?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Itt, ebben a szobában.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. De hogyan?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Az én eszközeimmel. Az én +apparátusommal. <i>Titkár belép.</i></p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Jó, jó, de hogyan +csinálja?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ha elmagyarázom, az annyi +időt vesz igénybe, mintha megcsinálom. Üljön le és nézze. Most +elkezdem csinálni. <i>Titkárhoz</i>. Mindenki a helyén van?</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. Parancsára. <i>Blokot tart +kezében, írásra készen.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>gyorsan, egyfolytában, +szünet nélkül, parancsolón</i>. Hát akkor… kéretem azonnal a +végrehajtó bizottság tagjait: Osso urat, Ciring urat, dr. Wolff +urat. Vigyázzon, dr. Wolffnak új telefonszáma van, többé nem +háromszázhuszonhét negyvenkilenc, <span class="pagenum"><a name= +"Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> hanem négyszázhuszonhárom +negyvenkettő. Tovább. Kéretem az anyagraktárból az öreg gondnokot, +gróf Dubois-Schottenburg urat. Tovább. A gyárból Félix +vezérigazgató urat. Tovább. A jogügyi osztályból dr. Pinsky +jogtanácsos urat. Tovább. A sajtóosztályból dr. Krisztián +sajtóreferens urat. Tovább. Háziorvosomat, dr. Faber Leó urat. +Tovább. Armand Colleon ügynök urat, Erzsébet-penzió, Párizsi-utca +három, negyedik emelet. Tovább. Rendelje ide a Majestic hôtelből +Ferdinánd urat, a főpincért. Tovább. Mindenki, akit hívattam, autón +jöjjön, olyan gyorsan, ahogy csak tud. Tovább. Most rögtön kérem a +gyorsírónők közül Brasch kisasszonyt, Posner kisasszonyt és +Petrovics kisasszonyt. A titkárságból pedig azonnal Kuno +kisasszonyt. Pont. <i>Asztalához ül.</i> Senki más nem jöhet be +hozzám, csak akit kérettem. Mindenki másnak elutaztam.</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span> <i>aki mindent feljegyez</i>. +Értesítsem kedves családját? <span class="pagenum"><a name= +"Page_30" id="Page_30">-30-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Nem. Estére már ott leszek. +Isten ments, megijeszteni a feleségemet. És általában ön ne +gondoljon semmire, majd én gondolok mindenre. Most visszakapcsoltam +az agyamat. Mehet. <i>Titkár el.</i> <i>Telefonba.</i> Halló, +kérem, kössön össze a Majestic hôtellel. Stephens igazgató úrral. +<i>Leteszi a kagylót. A belépő Kuno kisasszonyhoz.</i> Kérem, Kuno +kisasszony, gyors intézkedések! Azonnal, tehát tíz percen belül +legyen itt borbély, hátul a mellékajtón menjen be ide a +mosdószobámba, és az első embert, aki oda belép, azonnal borotválja +meg. Tovább. Azonnal, autón jöjjön ide és jelentkezzék nálam az +angol főszabász az Old England cégtől. Tovább. Tizenöt perc mulva +jelentkezzék nálam kolleganője, Lind kisasszony. Tovább. Ön azonnal +érdeklődjék és nekem rögtön jelentse az ide közelebb eső jobbfajta +férfiruha készáruüzletet. Tovább. Azonnal rendeljen ide egy +gyönyörű virágcsokrot, csupa orchidea legyen, kerülhet százötvenbe. +Tovább. Azonnal <span class="pagenum"><a name="Page_31" id= +"Page_31">-31-</a></span> kérek ezenkívül egy üveg vörösbort, +mégpedig: Chambertint, ezerkilencszázhuszonegyest, nem +Rouvier-félét, hanem Rambod-félét… érti? Rambod! Majd betűzöm: R +mint Rotschild, A mint Astor, M mint Mendelsohn, B mint +Bleichröder, O mint Oppenheim és D mint Dreyfus et Compagnie. Tehát +Rambod ezerkilencszázhuszonegyes, nem hidegen, hanem langyosan. +Azonnal. <i>Lydiához.</i> Ez volt Napoleon kedvenc bora. +Chambertin! Ezt itta mindig nagy csaták előtt. <i>Az induló +Kunóhoz.</i> Ön még nem mehet Kuno kisasszony. A kapott +megbízatásokon kívül e pillanattól kezdve – most három óra – ön +minden tíz percben belép ide, bárki van is itt, és jelenti nekem a +pontos időt. <i>Igen gyorsan, gépiesen.</i> Mit csinál a kedves +mamája középfülgyulladása?</p> +<p><span class="smcap">Kuno</span>. Köszönöm, jobban van. Az orvos +felszúrta.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Lázmentes?</p> +<p><span class="smcap">Kuno</span>. Igen. <span class= +"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Köszönöm. Most mehet, Kuno +kisasszony.</p> +<p class="center"><i>Kuno kimegy.</i></p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Mi volt ez a kérdés?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Olaj. Apró kedvességekkel +olajozom a gépezetemet. <i>Bekiált Antalhoz.</i> Jöjjön csak be, +fiatalember! <i>Telefonba.</i> Kérem, ki az ügyeletes ma a +háziközpontnál? Ah, a kedves szőke Burger kisasszony? Brávó! Hát +aranyos Burger kisasszony, nagyon vigyázzon, mert sok összeköttetés +kell, igen gyorsan. De hisz maga oly zseniális ebben! +<i>Lydiához.</i> Olaj Burger kisasszonynak. <i>Antalhoz.</i> A +szülei élnek?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Nem. Árva vagyok.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Részvétem. Hány éves?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Harminc.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Mi a gallérszáma?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Harminckilenc.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Cipőszáma?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Negyvenkettő.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Fejbőség?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Ötvenhét. <span class= +"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>ezt is feljegyezve</i>. +Köszönöm, mindent tudok. Üljön le. <i>Telefonba</i>. Kérem +kisasszony, mi van a Majestic hôtellel? Jó. Itt maradok a +telefonnál. <i>Vár, fülén a kagylóval.</i></p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Én csak bámulok! Ez az egész +úgy kezdődik, mint egy tündérmese!</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Gyermekem, hova jutna +manapság egy bankigazgató mesék nélkül.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Dehát hogy képzeli ezt?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Úgy, ahogy a kis Móric +képzeli. Egy igazán vakmerő tervet csak úgy lehet megvalósítani, +ahogy a kis Móric képzeli. Sokáig nevettek ezen a kis Móricon, de a +mai világban végleg neki lett igaza. <i>A telefonba.</i> Halló! +Hôtel Majestic? Itt Norrison. Jónapot. Azonnal lefoglalandó, +jegyezze, két hálószoba, egy női és egy férfiszalón, előszoba, két +fürdőszoba, inasszoba és komornaszoba. Számla Norrison. Jónapot. +<i>Leteszi a kagylót.</i></p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Ez a miénk lesz?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Nem <i>lesz</i>. Ez már a +maguké. <span class="pagenum"><a name="Page_34" id= +"Page_34">-34-</a></span> Lakásuk nem volt. Első dolog, hogy legyen +lakásuk. <i>Antalhoz</i>. Érti?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span> <i>tiltakozva</i>. De +bocsánatot kérek, mért költözködjem én egy fényes szállodába? Van +nekem egy szerény, de tiszta szobácskám. Az én nevem…</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Az ön neve: hallgass.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. A te neved: hallgass, te +makrancos Antal. Te vesd alá magadat a mi jótevőnknek!</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Ez terror! Nem hagynak szóhoz +jutni?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Nem, fiam. <i>Másik +telefonkagylót vesz fel.</i> Kössön össze a menetjegyirodával. +<i>Ismét vár, fülén a kagylóval.</i> Napoleon is a kis Móric +tanítványa volt. Mindent úgy csinált. Hogy kell a világot +meghódítani? Meg kell verni az ellenséget. Hogy kell megverni az +ellenséget? Minden csatát meg kell nyerni. Pont. De a kis Móric +csak nagystílű embereknek való mester. Nekem: ideálom! <i>A +telefonba.</i> Halló Menetjegyiroda? Itt Norrison. Jónapot. Kérek +jövő szombatra, tizennyolcadikára <span class="pagenum"><a name= +"Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> két jegyet és két +hálókocsit, első osztály, Sankt-Moritzba. Jegyezze tovább. Három +darab másodosztály. Ezek közül az egyik hálókocsival.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Nem értem.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>hadarva</i>. Maguk +utaznak titkárral, komornával, inassal. Titkár fekszik. Komorna és +inas ülve alszik. <i>Telefonba</i>. Halló! Utasok nevét később +telefonálom meg. <i>Lydiához</i>. Tehát jövő szombaton indulás.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Sankt-Moritzba?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Miért?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Úgy van. Miért?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Meg fogják tudni.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. És mért titkolja a +nevünket?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span> <i>tiltakozva</i>. Én azt +is…</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ön azt is meg fogja tudni. +<i>A telefonba.</i> Halló, kérem, kérje azonnal interurbán dringend +Sankt-Moritzot, Villa Carlotta.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. De bocsánatot kérek, mégis +csak szeretném tudni, hogy mért utazom <span class= +"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> én oda, +titkárokkal meg inasokkal. Azt se tudom, hol van az.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Majd megtudod, ha ott +kiszállsz. És most aztán igazán egy szót se halljak, te Antal, mert +különben te nem leszel készen egy óra alatt!</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Hát ha még beszélni se +hagynak, akkor én azonnal vissza…</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Azonnal vissza, mégpedig a +függöny mögé! És ott várjon. Meg ne lássa önt itt valaki ezzel a +külsővel.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Én nem szégyellem magam a +ruhám miatt, kérem, senki előtt a világon! <i>Önérzetesen</i>. Én +egy tisztességes…</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Te egy tisztességes ruhát +kapsz és addig szó nélkül bemégy oda, ahova a mi jótevőnk mondja. +Vagy szeretsz, vagy nem szeretsz! Értetted?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Te terrorizálsz engem!</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Igenis én terrorizállak! Mars +be a mellékhelyiségbe!</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Zsarnok nő. Csak ne szeretném +annyira! <i>Bemegy a függöny mögé.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Nagyon helyes. Csak +erélyesen. <span class="pagenum"><a name="Page_37" id= +"Page_37">-37-</a></span> <i>A belépő három gyorsírónőhöz.</i> +Jónapot Posner kisasszony, Brasch kisasszony, Petrovics kisasszony. +Posner és Brasch kisasszonyok gyorsan ide hozzám. <i>Az íróasztal +két végére mutat, jobbra és balra, ahova a hölgyek rögtön le is +ülnek.</i> Petrovics kisasszony tartalékban lesz itt a kis +irodában. <i>Írásközben, oda se nézve.</i> Posner kisasszonynak új +ruhája van, Brasch kisasszony frissen van ondulálva és Petrovics +kisasszonynak ki van sírva a szeme. Gyerünk tovább. +<i>Telefonkagylót vesz. Mialatt Petrovics kimegy az irodába.</i> +Kérem, kössön össze rögtön Michael és Társa divatárussal. +<i>Leteszi a kagylót.</i> Írja Posner kisasszony. <i>Diktál</i>. «A +Szocialista Párt tisztelt Vezetőségének, helyben. Tisztelt +Pártvezetőség!» <i>A bort hozó szolgához.</i> Mutassa a vignettát. +Jó. Töltsön be óvatosan. <i>Szolga tölt.</i> «Tisztelt +Pártvezetőség!» <i>Telefon csenget.</i> Bocsánat. <i>Telefonba</i>. +Halló! Michael divatárus? Itt Norrison. Jónapot. Jegyezze kérem. +Nyakbőség harminckilenc, cipőszám <span class="pagenum"><a name= +"Page_38" id="Page_38">-38-</a></span> negyvenkettő, fejbőség +ötvenhét. Tíz percen belül autón küldjön ide… jegyezze pontosan… +teljes fehér crepe de chine férfi fehérnemű, tehát ing… és… +<i>Lydiához</i> bocsánat… alsónadrág. Duplagallérok, alacsonyak, +angol vászonból. Selyemharisnyák, több színben, mégpedig: +galambszürke, galambkék, galambbarna és galambfehér. Egy csinos +puha kalap. Sárga szarvasbőrkesztyű. Egy divatos shawl. Mindezt tíz +percen belül ide az irodámba. Jónapot. <i>Leteszi a kagylót és +iszik egy korty bort.</i></p> +<p><span class="smcap">Lydia</span> <i>mialatt Norrison iszik</i>. +Ez mind az én galambomé lesz?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Igen. <i>Diktálva</i>. +«Tisztelt Pártvezetőség.» <i>Lydiához</i>. Őszintén szólva, nem +ízlik nekem ez a bor, de hát Napoleon tudta, mit csinál. +<i>Diktál</i>. «Tisztelt Pártvezetőség! Ezennel tisztelettel +bejelentem azonnali kilépésemet a szocialista pártból…»</p> +<p><span class="smcap">Antal</span> <i>kinéz a függöny mögül</i>. +Kérem, én lépek ki? <span class="pagenum"><a name="Page_39" id= +"Page_39">-39-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Igen, maga lép ki, +galambom. <i>Diktál</i>… «kilépésemet azzal indokolom, hogy +munkásból munkaadóvá lettem.»</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Én? Munkaadó?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Igenis, maga. <i>Antalra +mutatva, kérőleg Lydiához.</i> Kérem! Csináljon vele valamit!</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span> <i>nagyon erélyesen</i>. Egy +szót se beszélj! Te kilépsz és pont!</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>tovább diktálva</i>. +«Ígérem azonban önöknek, hogy elveimhez ezen új minőségemben is hű +maradok.» Írja hozzá: «a lehetőség határain belül.» <i>A +felháborodott mozdulatot csináló Antalhoz.</i> Nézze, fiam, mondtam +már, munkaadó lesz, ne ugráljon, menjen vissza.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Ő mondta már, ne ugrálj, +munkaadó leszel, menj vissza! Gondolj nődre és gyermekedre! +<i>Norrisonhoz, parancsolóan.</i> Tovább!</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Én konstatálom, hogy engem +mind a ketten terrorizálnak. <i>Kimegy</i>.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Úgy van. <i>Tovább +diktál.</i> Írja: alul jobboldalt «Maradtam elvtársi üdvözlettel», +<span class="pagenum"><a name="Page_40" id= +"Page_40">-40-</a></span> és vigye, gyorsan, ez azonnal gépelendő. +A ruha nagyon csinos, Posner kisasszony, önnek van ízlése. +<i>Posner kisasszony kimegy, helyét hirtelen Petrovics kisasszony +foglalja el. Norrison telefonkagylót vesz fel.</i> Kössön össze +Mercedes cipőüzlettel. <i>Leteszi a kagylót.</i> Írja Brasch +kisasszony. A Golfklub mélyen tisztelt választmányának, helyben. +Mélyen tisztelt választmány! Azon tiszteletteljes kéréssel fordulok +a mélyen tisztelt választmányhoz, hogy engem a Golfklub rendes +tagjai sorába felvenni méltóztassanak.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span> <i>előbújik a függöny +mögül</i>. Engem? A Golfklubba?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Igen, magát. Menjen vissza! +Írja, jobbról alul: «Kiváló tisztelettel és sporttársi +üdvözlettel.» Gyerünk! Vigye! Gyorsan! Gépelendő! Ondulálva és +parfümírozva. Bravó! <i>Brasch kisasszony kimegy, Norrison a +telefonba.</i> Hallo! Mi van a Mercedes cipőüzlettel? Foglalt? +Kérje újra. <i>Leteszi a kagylót.</i></p> +<p><span class="smcap">Kuno</span> <i>belép, cédulát ad át</i>. +Legközelebbi <span class="pagenum"><a name="Page_41" id= +"Page_41">-41-</a></span> jó készruhaüzlet itt a szomszédban, +hatvannégyes szám, Gentleman Taylor.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Köszönöm. <i>Kuno +kimegy.</i> Írja Petrovics kisasszony. «Gentleman Taylor cégnek, +helyben. E sorok átadójának azonnal kiszolgáltatandó legfinomabb +kész sötétkék kammgarn zakóöltöny, mondjuk: duplasoros, mondjuk: +három pár gombbal, legfelső gomb kacéran nyitva. Azonkívül egy +felöltő vastag téli szövetből, mondjuk: hamis gombolással, kis +revers-zel, mondjuk: kékesszürke vagy szürkéskék színben. Számla +Norrison.» Azonnal gépelendő. Önnek ki van sírva a szeme, +kisasszony. Szakított a vőlegényével. Krisztián úrral? Ne feleljen! +Mindent látok. Gyerünk, menjen, gépeljen, siessen, tempó, +tempó!</p> +<p><span class="smcap">Antal</span> <i>belép</i>. De kérem szépen, +abban a fényűző Golfklubban csupa grófok meg bankárok vannak! Éppen +ezért…</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Éppen ezért lép ön oda +be.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Nem is tudok velük golfozni. +<span class="pagenum"><a name="Page_42" id= +"Page_42">-42-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Hát majd ők golfoznak +magával.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. De kérem szépen…</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>idegesen</i>. Ne +beszéljen fiam, ne avatkozzék folyton a saját dolgaiba.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span> <i>miközben leveszi Antal +fejéről a kendőt és Antal zsebébe dugja.</i> Te ne beszélj és te ne +zavard őt. Én már látom az ő egész tervét. Ő felépít tégedet. Mint +egy építész. Fokról-fokra.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Nahát kérem, most pedig…</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Most pedig rögtön átszalad +ide a szomszédba, hatvannégyes szám, Gentleman Taylor, átadja az +írást, kap egy ruhát, felöltözik és visszarohan, mint a +szélvész.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Közben megérkezik az új +fehérneműd. Nem érted?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. De hát mit akarnak itt belőlem +csinálni?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Egy elegáns vőt, édes fiam, +egy finom megjelenésű urat!</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Kérem szépen, ezzel szemben az +én önérzetem… <span class="pagenum"><a name="Page_43" id= +"Page_43">-43-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Fogja be az önérzetét!</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Óriási! Képtelen vagyok egy +mondatot befejezni!</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Bocsánat, de itt közbe kell +szólnom. Ő nem fogad el ajándékot.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Pardon, csak nőtől nem.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ne beszéljünk annyit. +Kölcsönt csak elfogad a Norrison-banktól? Kölcsönt, amit vissza +kell fizetni?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span> <i>kérdőleg néz +Lydiára</i>.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Hogyne! Ez egy pénzügyi +művelet. Mit bámulsz a szemeddel?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span> <i>haragosan</i>. Ezennel…</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ezennel nyitok önnek itt a +banknál egy folyószámlát. <i>A belépő Petrovicshoz.</i> Kész az +írás a ruharendelésről, kisasszony? <i>Átvesz tőle három írást.</i> +Köszönöm.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Egy folyószámla nem bánthatja +a te önérzetedet. Ez teljesen korrekt. Gondolj a gyermekedre!</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Kérem, teljesen korrekt, én is +belátom. <i>Magyarázólag</i>. Mert mi van itt?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Itt van az írás, ezzel +rohanjon <span class="pagenum"><a name="Page_44" id= +"Page_44">-44-</a></span> a ruhaüzletbe és vissza. <i>A telefon +csenget.</i> Halló! Mercedes cipő? Itt Norrison. Azonnal kérek ide +az irodámba kiválasztásra néhány legfinomabb varrott, fekete sevró +amerikai férfi félcipőt, szám negyvenkettő. Tíz percen belül. És a +kapli kemény legyen, nehogy másnap behorpadjon. Schluss. +<i>Lecsapja a kagylót.</i></p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Látod, ez lesz a te új +cipőd.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span> <i>visszafordul</i>. Ne menjek +talán mindjárt oda a cipőért?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>idegesen</i>. Nem, kérem, +csak semmi iniciatíva, ezt útálom. Most átvettem a diktatúrát. +Rohanjon a ruháért és vissza, mert szükségem van itt magára. Az idő +múlik.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Te csak vedd a lábadat és +rohanj, ahogy a mi jótevőnk mondja. <i>Antal indul.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Halt! Írja alá ezt a kilépő +levelet. <i>Antal megfordul.</i></p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Ne bámulj, te oktondi, írj alá +mindent.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Ha az én gyermekem anyja +parancsolja, <span class="pagenum"><a name="Page_45" id= +"Page_45">-45-</a></span> mindent aláírok. <i>Aláír egy papírlapot +és egy másik után nyúl.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Nem, nem! Azt nem! +«Levelet» mondtam, nem «leveleket!» Most meg már mindent alá akar +írni! Most csak a szocialista kilépést írja alá. A kapitalista +belépést a klubba majd később. Ennek megvan a maga oka. Menjen, +repüljön, és vigyázzon, hogy a ruha jól álljon. <i>Leül és +ír.</i></p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Ez a zsarnok elegánsra csinál +engem, de én az én angyalomért minden áldozatra kész vagyok! +<i>Megöleli és megcsókolja Lydiát.</i></p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. A viszontlátásra, édes +galambom! <i>Ölelkezés</i>.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>írásközben felordít, oda +se néz</i>. Elég! Schluss! Tempó, tempó! Ne búcsúzzanak! Inkább +maga is menjen vele!</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Hogyne mennék az én +Antal-galambommal! <i>Antal el.</i> Értse meg, kedves Norrison úr, +hogy én őtet olyan nagyon szeretem. Annyi sok puha tangótáncos után +ő végre egy… egy… hogy szokták ezt mondani? <span class= +"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Azt nem szokták mondani, +kedves Lydia, de én megértem önt. Menjen, menjen, siessen. <i>Lydia +elrohan.</i> Micsoda nehéz emberek! Semmi tempó! Semmi tempó!</p> +<p class="center"><i>Kuno az iroda felől belép.</i></p> +<p><span class="smcap">Kuno</span>. Három óra tíz perc.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Szörnyű, hogy rohan az idő! +Még mindössze ötven percem van! És még csak az elején vagyunk. +<i>Átadja Kunónak, amit írt.</i> Ezt az utalványt Holstein igazgató +úrnak. Egy új folyószámla. Kérek hozzá azonnal egy csekk-könyvet. +Díszes kiállításút. Piros bőrkötés, arany nyomással. Amilyent a +fejedelmi klienseink kapnak.</p> +<p><span class="smcap">Kuno</span>. Jó lesz olyan, amilyet a görög +király kapott?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Szebb nincs?</p> +<p><span class="smcap">Kuno</span>. Nincs.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Akkor az is jó lesz. +Tovább. Figyeljen, kérem. Kérek azonnal ötven centigramm tiszta +magnéziumot, poralakban. Ne csudálkozzék, kérem. Írja fel: +<span class="pagenum"><a name="Page_47" id= +"Page_47">-47-</a></span> magnézium, ötven centigramm. Tovább. +Kérek öt centigramm lőport. Közönséges lőport. Kérek azonkívül egy +korsót, tele sósvízzel. Ne csudálkozzék kérem, egy korsót mondtam +sósvízzel. Magnézium, korsó, sósvíz, lőpor. Nem értem, mi van ezen +csudálkozni való?!</p> +<p><span class="smcap">Kuno</span>. Oh semmi, elnök úr. <i>Az iroda +felé el.</i></p> +<p class="center"><i>Titkár belép.</i></p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. Dr. Pinsky jogtanácsos úr. +<i>Kimegy</i>.</p> +<p><span class="smcap">Pinsky</span> <i>belép</i>. Alázatos +szolgája.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Helyes, hogy ön az első az +urak közül, akiket kérettem. A dolog sürgős. Életbevágó. Magyarázat +önnek sohasem kell, ez egyik előnye. Hogy van kedves felesége? +Szíveskedjék azonnal diktálni egy okiratot, amelyben gróf +Dubois-Schottenburg, anyagszertárunk nemes öreg gondnoka fiává +fogadja, a törvényes formák közt adoptálja, jegyezze kérem, Fusz +Antal, F, u, s, z, Antal urat. <i>Félrehúzza az irodafüggönyt.</i> +Tessék ide <span class="pagenum"><a name="Page_48" id= +"Page_48">-48-</a></span> bevonulni és rögtön diktálni Brasch +kisasszonynak, aki frissen van ondulálva. Vagy Posner +kisasszonynak, akinek szép ruhája van. Ön nagyszerű színben van, +pirospozsgás!</p> +<p><span class="smcap">Pinsky</span>. Igen magas lázam van, elnök +úr, azért vagyok piros! <i>El.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>magában</i>. Olaj, olaj, +de nem sikerült. <i>A belépő titkárhoz.</i> Nos?</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. Michael divatárus. +<i>Kimegy</i>.</p> +<p><span class="smcap">Divatárus</span> <i>szakállas ember, +skatulyákkal belép, diadalordítással.</i> Jónapot. Itt vagyok a +fehérneművel.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Mit ordít? Mért ordít?</p> +<p><span class="smcap">Divatárus</span> <i>suttogva</i>. Boldog +vagyok, hogy elnök úrnak végre megint a mi cégünknél tetszik +rendelni! Boldog vagyok!</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Hát legyen boldog valamivel +halkabban és menjen be ide a toiletteszobába, várja meg az illető +urat, aki mindjárt itt lesz. <i>Az induló divatárushoz.</i> Halt! +Vigyázzon! Ott bent van egy borbély, akinek az az utasítása, hogy +az első urat, <span class="pagenum"><a name="Page_49" id= +"Page_49">-49-</a></span> aki belép, borotválja meg. Világosítsa +fel, hogy nem ön az az úr és semmiesetre se hagyja magát tőle +megborotválni, bármily erőszakosan lépne is fel önnel szemben. +Mehet. <i>Divatárus el.</i></p> +<p><span class="smcap">Titkár</span> <i>belép</i>. Osso úr. +<i>Kimegy</i>.</p> +<p>Osso <i>belép</i>. Jónapot.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Jónapot, Osso úr. +Parancsoljon rágyujtani. Hogy van kedves felesége? Üljön le és +várja meg Ciring és dr. Wolff urakat, és ha azok megérkeznek, akkor +hármukhoz, mint végrehajtó bizottsághoz lesz egy sürgős kérésem. +Hogy van kedves felesége? <i>A belépő Kunóhoz.</i> Nos, +kisasszony?</p> +<p><span class="smcap">Kuno</span> <i>belép, mögötte Szolga +korsóval</i>. Itt a csekk-könyv elnök úr. Ez a legszebb, ami +volt.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Oda a levelekhez.</p> +<p><span class="smcap">Kuno</span>. Igenis, elnök úr. – Ez pedig a +korsó, sósvízzel.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Oda! <i>Asztalkára +mutat.</i> Hol van a magnézium? És a lőpor?</p> +<p><span class="smcap">Kuno</span>. Azonnal itt lesz mind a kettő. +<span class="pagenum"><a name="Page_50" id= +"Page_50">-50-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Szolga</span> <i>odateszi a korsót</i>.</p> +<p class="center"><i>Kuno balra, Szolga jobbra kimegy.</i></p> +<p><span class="smcap">Osso</span>. Köszönöm kérdését, jól van.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Tessék? Mi van jól?</p> +<p><span class="smcap">Osso</span>. Már kétszer tetszett kérdezni, +hogy van a feleségem.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ja úgy! Igen!</p> +<p><span class="smcap">Osso</span>. Jól van, hála Istennek.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Na ennek nagyon örülök.</p> +<p><span class="smcap">Osso</span>. Ön végtelenül kedves, elnök +úr.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>magában</i>. Olaj, +olaj.</p> +<p><span class="smcap">Osso</span>. Elnök úrban megvannak a +lángésznek olyan tulajdonságai is, amelyek…</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Kedves Osso úr, ön hízeleg. +Ezt kérném mellőzni, mert ez sok időt vesz el. Naponta átlag +harminc hízelgés à két perc, ez egy egész óra. Ez egy évben két +hét. És az nekem nyaralásra kell.</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span> <i>belép</i>. Ciring úr. +<i>Kimegy</i>.</p> +<p><span class="smcap">Ciring</span> <i>belép</i>. Jónapot.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Jónapot, kedves Ciring úr. +Üljön le. Gyujtson rá. Hogy van kedves felesége? Osso úr majd +informálni fogja önt. Bár még ő sem tudja, miről van szó. +<span class="pagenum"><a name="Page_51" id= +"Page_51">-51-</a></span> A lényeg az, hogy a dolog sürgős. +<i>Ciring leül.</i> Olyan piros Ciring úr. Csak nincs láza?</p> +<p><span class="smcap">Ciring</span>. Isten ments. Sohse volt.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Hát mitől piros?</p> +<p><span class="smcap">Ciring</span>. A jó egészségtől, hála +Istennek.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Téves olaj. Nem baj.</p> +<p><span class="smcap">Ciring</span>. Köszönöm a kedves +érdeklődését, elnök úr.</p> +<p><span class="smcap">Divatárus</span> <i>belép a fürdőajtón</i>. +Kérem, én nem bírok azzal az emberrel. Erőszakkal meg akar +borotválni.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Bravó! Íme, embereim +megbízhatósága!</p> +<p><span class="smcap">Divatárus</span>. De ha elnök úrnak +parancsolni tetszik, én meghagyom magamat…</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Nem, nem! <i>Az ajtón +beszól.</i> Édes fiam, nem ez az úr az. Az ezután következőt +borotválja meg! <i>Divatárust visszatolja a fürdőbe, rácsukja az +ajtót.</i> Életem egyik legnagyobb büszkesége, uraim! Embereim +abszolút megbízhatósága. <i>Beszól az irodafüggöny mögé.</i> Nos, +halad a munka, jogtanácsos úr?</p> +<p><span class="smcap">Pinsky</span> <i>hangja</i>. Azonnal +megleszünk! <span class="pagenum"><a name="Page_52" id= +"Page_52">-52-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Íme, itt is klappol minden! +<i>Iszik a vörösborból.</i> Hiába, jó gép nélkül a legjobb gépész +sem ér semmit.</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span> <i>belép, bebocsátja Antalt és +Lydiát, ő kimegy.</i></p> +<p class="center"><i>Antal elegánsan öltözve, karján +felöltő.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ah, van szerencsém, kedves +barátom. Mutassa magát. Jó. Forduljon meg. Jó. Kérem, fáradjon be +azonnal ide, itt már várják önt.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span> <i>a felöltőt mutatva</i>. +Gondolja, hogy ez a szín elég divatos?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Gondolom! Parancsoljon ide +be. <i>A fürdőszobára mutat, ahova Antal rögtön be is megy.</i> +Lydia kérem! Bocsánat uraim! <i>Félrevonja</i>. Gratulálok, ő olyan +elegáns, mint a walesi herceg! A sorrend ugyan kissé furcsa: ruhája +már van, inge még nincs, de nem baj. Kérem, menjen be maga is vele, +benn van borbély, fehérnemű, ing, gallér, nyakkendő, öltöztesse +fel. Időtartam: két perc.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Ön olyan, mint egy +tündérkirály, Norrison úr. <span class="pagenum"><a name="Page_53" +id="Page_53">-53-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Köszönöm, ön olajoz, erre +nálam nincs szükség. <i>Otthagyja</i>.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span> <i>bemegy a +fürdőszobába</i>.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Nos, uraim, az önöké +vagyok.</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span> <i>belép</i>. Dr. Wolff úr. +<i>Kimegy</i>.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ah, hozta Isten, dr. Wolff. +Üljön le. Nem kínálom szivarral, ön nem dohányos.</p> +<p><span class="smcap">Wolff</span>. A gyomrom miatt, elnök úr. Ne +haragudjon, de amint szívok, olyan erős émelygést kapok, hogy…</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Pardon, én nem tettem önnek +szemrehányást. Én csak konstatáltam.</p> +<p><span class="smcap">Wolff</span>. De meg kell indokolnom…</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Dehogy kell. Arra nincs +idő. Szóval, most így együtt van a bizottság. Tisztelt uraim! <i>Az +urak felállnak.</i> Villámgyors elintézésre van szükség. Perceken +belül szerződtetni kell az Egyesült Automobil- és Motorgyárak +igazgatójává Félix úr helyére az én jelöltemet. Egy urat, akinek +azonnali kineveztetése nemcsak bankomnak életérdeke, hanem – +fájdalom – családomé is. <span class="pagenum"><a name="Page_54" +id="Page_54">-54-</a></span></p> +<p><span class="ibm"><span class="smcap">Osso</span>. Oh! Oh!<br /> +<span class="smcap">Ciring</span>. Oh!<br /> +<span class="smcap">Wolff</span>. Oh! Oh!</span> <span class= +"ibm curly2">⎫<br /> +⎪<br /> +⎬<br /> +⎪<br /> +⎭</span> <span class="ibm"><i>Egyszerre</i>.</span></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>meghatottan</i>. Igen +uraim, nem túloztam. Köszönöm barátságukat. <i>Kezüket +fogdossa.</i> Ügyes formát és villámgyors elintézést kérek. Egy kis +információ: a férfi, akit e magas állásba kell helyezni, veje, +<i>hangsúlyozza, veje</i> egy hatalmas amerikai cégnek, amelyet +most nem nevezek meg. Akik üzleti és családi viszonyaimat ismerik, +könnyen ki fogják találni. <i>A három úr szolgálatkészen morog.</i> +Semmi indiszkrét mormogás, uraim. Vonuljanak vissza… <i>A +tanácskozóteremre mutat.</i> Van megjegyzés?</p> +<p><span class="smcap">Osso</span>. Csak egy. Mi lesz Félix úrral, +a mostani igazgatóval?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Már ide van rendelve. Le +fogom mondatni. <i>A tanácskozóteremre mutat.</i> Tessék, +uraim.</p> +<p><span class="smcap">Wolff</span>. Nagyon kérem, ne haragudjék a +miatt az ungusztiőz gyomordolog miatt… Én csak óvatosságból +mondtam, mert ha rámjön az az émelygés… <span class= +"pagenum"><a name="Page_55" id="Page_55">-55-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. De drága Wolff úr, ne +részletezzük ezt ennyire, nekem az ön émelygése momentán nem +fontos. <i>Iszik a borból. A három úr bemegy a +tanácskozóterembe.</i></p> +<p><span class="smcap">Titkár</span> <i>belép</i>. Gróf +Dubois-Schottenburg. <i>Kimegy</i>.</p> +<p><span class="smcap">Dubois</span> <i>belép</i>. Legalázatosabb +szolgája igen tisztelt elnök úr, drága és kegyes jótevőm.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Hozta Isten, nemes gróf. +Köszönése szép volt, de hosszú. Üljön le. A dolog végzetesen +sürgős. Gróf úr, ön tavaly volt szíves adoptálni egy +protezsémet.</p> +<p><span class="smcap">Dubois</span>. Úgy van.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Nemcsak mint bankunk toll- +és ceruzaraktárának parancsnokához, akinek végső nyomorában úri +foglalkozást és biztos kenyeret adtam, hanem mint barátomhoz, érti? +barátomhoz is volna egy újabb, hasonló kérésem.</p> +<p><span class="smcap">Dubois</span>. Hasonló?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Úgy van. Most van egy másik +protezsém, nemes gróf, akit önnek <span class="pagenum"><a name= +"Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> szintén rögtön adoptálni +kell. Hogy viselhesse a szép és ősi Dubois-Schottenburg nevet. A +törvényes kellékek megvannak. A jogtanácsos úr már diktálja az ön +nyilatkozatát.</p> +<p><span class="smcap">Dubois</span>. Az én nyilatkozatomat?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Úgy van. Ön ezt azonnal +aláírja és máris van egy második fia, öregkorának újabb támasza. +Rövid válasz?</p> +<p><span class="smcap">Dubois</span>. Nem tehetem.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Miért?</p> +<p><span class="smcap">Dubois</span>. Már nevetnek rajtam +úgyis.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>fenyegetőleg</i>. Még +mindig jobb, ha nevetnek önön, mintha sírnának.</p> +<p><span class="smcap">Dubois</span>. Ez fenyegetés?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Értse, ahogy akarja.</p> +<p><span class="smcap">Dubois</span>. Más kérése sincs?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Nincs.</p> +<p><span class="smcap">Dubois</span>. Csupán ezért hivatott?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Dubois</span> <i>feláll</i>. Akkor… nagyon +sajnálom…</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Szóval mennyit kér?</p> +<p><span class="smcap">Dubois</span>. Tízezret. <span class= +"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Sok. Engedjen.</p> +<p><span class="smcap">Dubois</span>. Nem. Tízezer.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Legyen olcsóbb. Egy szép, +egészséges fiú.</p> +<p><span class="smcap">Dubois</span>. Tízezer.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Egy jó fiú, aki tiszteli az +apát.</p> +<p><span class="smcap">Dubois</span> <i>kegyetlenül</i>. +Tízezer.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ha ön beteg lesz, ez ápolni +fogja.</p> +<p><span class="smcap">Dubois</span>. Tízezer!</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Az ön temetésén zokogni fog +és három hónapig gyászt visel.</p> +<p><span class="smcap">Dubois</span>. Tízezer!</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Hathónapi gyász!</p> +<p><span class="smcap">Dubois</span> <i>könnyet törölve</i>. +Kilencezerötszáz.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Na végre! De még mindig +sok!</p> +<p><span class="smcap">Dubois</span>. Pardon, elnök úr… az én +családomban van egy albán trónkövetelő!</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ezzel együtt maximum +ötezer.</p> +<p><span class="smcap">Dubois</span>. Mikor?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Mit mikor? <span class= +"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Dubois</span>. Mikor kapom a pénzt?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Amint aláírja a +nyilatkozatot.</p> +<p><span class="smcap">Dubois</span> <i>mohón</i>. Hol az a +nyilatkozat?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Várjon, várjon az Istenért, +türelem! Micsoda sietség!</p> +<p><span class="smcap">Dubois</span>. Ön mondta, hogy sürgős.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. <i>Nekem</i> sürgős, de nem +önnek. <i>Leül és ír.</i></p> +<p><span class="smcap">Kuno</span> <i>belép</i>. Három óra húsz +perc.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Köszönöm.</p> +<p><span class="smcap">Kuno</span>. És itt a magnézium. <i>Két kis +csomagot mutat.</i> Ez pedig a lőpor.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Kérem, bontsa ki a +csomagokat, keverje össze a magnéziumport a lőporral és a keveréket +öntse arra a kis bronz hamutartóra ott a sósvízzel telt edény +mellett. <i>Tovább ír. Kuno ezt megteszi és kimegy. Dubois-hoz +ezalatt.</i> Ráadásul kap májusban egy szép kis unokát.</p> +<p><span class="smcap">Dubois</span>. Köszönöm, elnök úr.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Nem tőlem, nem tőlem. A +fiától. És a jövőre nézve előjegyzésbe veszem, kedves gróf. +<span class="pagenum"><a name="Page_59" id= +"Page_59">-59-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Dubois</span>. Pardon, többet már nem +adoptálok, még ha éhenhalok, akkor sem.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. De esetleg – nősül?</p> +<p><span class="smcap">Dubois</span>. Azt mindig nagyon +szívesen.</p> +<p class="center"><i>Antal felöltözve kilép a fürdőszobából, +mögötte jön Lydia és divatárus.</i></p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Két perc pontosan.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Nagyszerű! <i>Mialatt +aláírja a divatárus számláját.</i> Ezt a számlát prezentálja lent a +pénztárnál. <i>Feljegyez valamit.</i></p> +<p><span class="smcap">Divatárus</span> <i>suttogva</i>. Végtelenül +köszönöm. Mikor bejöttem, azért voltam oly hangos, mert a +boldogságtól kicsordultam.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Egy szót se, mars vissza a +boltba.</p> +<p><span class="smcap">Divatárus</span> <i>suttogva</i>. Ajánlom +magamat. További becses megrendelését elvárva, maradtam +tisztelettel. <i>Hajlongva el a bejáratajtón.</i></p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. A borbélyt mellőztük, mert az +ő bőre szép síma. <i>Megcirógatja</i>. Nemcsak az arcán. Mindenütt. +De a borbély nem akar elmenni, még most is bent vár nagyon mérgesen +egy éles késsel. <span class="pagenum"><a name="Page_60" id= +"Page_60">-60-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>nevetve</i>. Az én +embereim! <i>Boldogan néz végig Antalon.</i> Antal, bemutatom önt +Dubois-Schottenburg gróf úrnak, akinek ön tíz perc mulva elkezdi +viselni a nevét.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Miért?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Mert ő adoptálta önt. Ön az +ő fia.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. És én viseljem…</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Te viseld azt, amit ő +mond!</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Mi az? Megint nem engednek +szóhoz jutni?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> és <span class= +"smcap">Lydia</span> <i>egyszerre</i>. Nem!</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Hagyd már abba ezt a +belebeszélést! Nézd csak! Te mindent viselni fogsz, amit mi +parancsolunk teneked. És én téged folyton szorgalmasan +jutalmazgatni foglak.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Fiú és atya, gyorsan +öleljétek meg egymást. <i>Dubois megöleli Antalt.</i> Most pedig +gróf úr, rohanjon ide az irodába és írja alá az okiratot. +<i>Hangosan</i>. Az okirat!?</p> +<p><span class="smcap">Pinsky</span> <i>belép</i>. Már készen van. +<i>Dubois bemegy az irodába.</i> <span class="pagenum"><a name= +"Page_61" id="Page_61">-61-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. És az ön láza?</p> +<p><span class="smcap">Pinsky</span>. Harmincnyolc öt tized.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Menjen azonnal haza, +könnyelmű ember!</p> +<p><span class="smcap">Pinsky</span>. Nem megyek, elnök úr. Nagyon +kedves, de még rengeteg dolgom van. Ajánlom magamat. <i>Visszamegy +az irodába.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Micsoda hős! Egy igazi hős! +<i>Íróasztalnál ül, ír.</i></p> +<p><span class="smcap">Lydia</span> <i>felír valamit</i>.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Mit ír gyermekem?</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. A mi új nevünket, hogy el ne +felejtsem.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. De bocsánatot kérek, hogyan +lehetséges az, hogy én letegyem az én családi nevemet?…</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ne zavarjon, kérem!</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Ne zavard a diktátort! – +Mutasd magadat. <i>Boldogan nézi.</i> Ah, de érzéki látvány vagy +így, mint elegáns és nyegle férfi. Én azt hiszem, hogy én ezért +téged soronkívül is jutalmazni foglak.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. De nem itt az én szobámban. +Gyerünk, még sok elintéznivaló van. Az <span class= +"pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span> idő rohan. +Már csak perceink vannak. Gyerünk tovább. A taxija még lent áll? +<i>Csenget.</i></p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Igen. Most néztem meg. Már +hatötvenet mutat.</p> +<p class="center"><i>Kuno belép és mindent, amit Norrison mond, +blokba jegyez.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Az inspekciós sofőr azonnal +beül a lenn várakozó taxiba, beviszi a taxi-garage-ba, kifizeti, +amennyit mutat, átadja elismervény ellenében a garagemesternek és +átadja azt a levelet is, amit diktálni fogok… <i>Hangosan</i>… +Posner kisasszonynak! <i>Kuno kimegy. Posner besiet.</i> <i>Ő +diktál.</i> «Taxirészvénytársaság, helyben. Szolgálatukból ezennel +azonnali hatállyal kilépek, azon indokolással, miszerint az orvos +eltiltott a munkától súlyos légcsőhurutom miatt.» Pont. Gépelendő. +<i>Posner kimegy.</i></p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Bocsánatot kérek, de nekem +nincsen légcsőhurutom.</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span> <i>belép</i>. Dr. Faber orvos +úr. <i>Kimegy</i>. <span class="pagenum"><a name="Page_63" id= +"Page_63">-63-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Orvos</span> <i>belép</i>.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Várjon fiam, rögtön lesz +légcsőhurutja. Hozta Isten, doktor… Ennek a szegény beteg +ifjúnak…</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Oh!</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Azonnal kell egy orvosi +bizonyítvány. Vizsgálja meg kérem. <i>Antalhoz</i>. Vesse le a +kabátját.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span> <i>Lydiára néz</i>.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Te vess le mindent, amit ő +mond.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span> <i>leveti kabátját</i>. +Kérem!</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span> <i>szemérmesen</i>. Én itt +maradhatok?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Csak kabátot mondtam.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span> <i>magában</i>. Ő csak kabátot +mondott. <i>Leül baloldalt.</i></p> +<p><span class="smcap">Kuno</span> <i>belép, behozza az imént +diktált felmondólevelet</i>. A felmondólevél.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Köszönöm. A borbélyt +fizessék ki és küldjék el.</p> +<p><span class="smcap">Kuno</span> <i>visszamegy az irodába, onnan +belép Brasch és leül.</i></p> +<p><span class="smcap">Orvos</span>. Na kérem. Mi baja?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Doktor úrnak időt +takarítunk <span class="pagenum"><a name="Page_64" id= +"Page_64">-64-</a></span> meg. Írja Brasch kisasszony. «Orvosi +bizonyítvány. Alulírott dr. Faber Leó orvos ezennel igazolom, hogy +az általam alaposan megvizsgált Fusz Antal… <i>erősen +hangsúlyozva</i>… súlyos légcsőhurutban szenved…»</p> +<p><span class="smcap">Orvos</span> <i>fülét Antal mellére +teszi</i>.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Én már csak röhögök.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>folytatja a +diktálást</i>… légcsőhurutban szenved, mely betegsége őt mindennemű +szolgálatra képtelenné teszi.»</p> +<p><span class="smcap">Orvos</span>. Úgy van! Nagyszerű +diagnózis!</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Pardon. Fusz Antal? Nem +Dubois?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Nem. Mint kilépő munkás még +Fusz.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Oh, milyen megnyugtató! Ő +mindenre gondol!</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Csendet kérek. <i>Tovább +diktál.</i> Mai dátum. Gyorsan. gépelni. <i>Diktálás közben Brasch +kisasszony fejéhez hajolt.</i> Milyen parfüm ez, Brasch +kisasszony?</p> +<p><span class="smcap">Brasch</span>. Chanel nyolc.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Vegyen Molyneux +huszonkettőt, <span class="pagenum"><a name="Page_65" id= +"Page_65">-65-</a></span> az tizennyolc százalékkal olcsóbb és +harminchét százalékkal jobbszagú. Gyerünk gépelni. Mozgás, +mozgás.</p> +<p><span class="smcap">Brasch</span> <i>boldogan</i>. Köszönöm, +elnök úr.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Szívesen. Olaj.</p> +<p class="center"><i>Brasch kimegy, titkár belép.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>Titkárhoz</i>. Félix +igazgató úrral mi van?</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. Telefonáltunk. Rögtön +jön.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Félix úr nehézkes ember, +azt meg kell ijeszteni, különben nem siet. Telefonáltasson még +egyszer, mondja, hogy én már nagyon izgatott vagyok.</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. Igenis. – És itt van az angol +főszabász az Old England cégtől.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Bejöhet. <i>Titkár +kimegy.</i></p> +<p><span class="smcap">Szabász</span> <i>belép</i>.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>gyorsan</i>. How do you +do, Mister Chief-cutter? I sent for you as there are a few splendid +suits to be made. The matter is exceedingly urgent.</p> +<p><span class="smcap">Szabász</span>. Tessék? Nem értem kérem.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Mi az, maga nem tud +angolul? <span class="pagenum"><a name="Page_66" id= +"Page_66">-66-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Szabász</span>. Nem.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Mint angol szabász?</p> +<p><span class="smcap">Szabász</span>. Kérem, nekem csak a szabásom +angol, a nyelvem helybeli.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Az más. Gyerünk tovább, +kedves csaló. <i>Szabász kezében notesz.</i> Előbb írja fel, mit +rendel az új kliens, aztán gyorsan vegyen mértéket. Tehát: két +sportruha, két zakóöltöny, az egyik szürke, a másik +mogyoróbarna.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Dióbarna sokkal szebb!</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Mogyoróbarnát mondtam!</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span> <i>kérve</i>. Dió!</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Mogyoró!</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span> <i>könyörögve</i>. Dió!</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Mogyoró!!!</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span> <i>belenyugszik</i>. Kérem.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Na! <i>Szabóhoz</i>. +Tovább. Egy szmoking és egy frakk. Pont. Most vegyen mértéket. +<i>Miután szabász habozva nézett Antalra, akinek tüdejét hallgatja +az orvos.</i> Mit habozik? A doktor úr elől vizsgálja, ön mérje +hátul.</p> +<p><span class="smcap">Szabász</span> <i>orvoshoz</i>. Van +szerencsém bemutatni <span class="pagenum"><a name="Page_67" id= +"Page_67">-67-</a></span> magamat, Schmidt angol szabász vagyok az +Old England cégtől.</p> +<p><span class="smcap">Orvos</span> <i>gőgösen</i>. Dr. Faber.</p> +<p><span class="smcap">Szabász</span> <i>leguggol Antal mögött, +noteszkönyvét leteszi a földre és átköti Antal mellét a +centiméterrel.</i></p> +<p><span class="smcap">Orvos</span> <i>aki fülét éppen Antal +mellére tapasztotta</i>. Kérem, vegyen lélekzetet.</p> +<p><span class="smcap">Szabász</span> <i>hátulról előre szól</i>. +Most ne vegyen, mert éppen a mellbőséget mérem. Ha felfújja magát, +hamis a méret.</p> +<p><span class="smcap">Orvos</span>. De bocsánat, a tudomány +fontosabb.</p> +<p><span class="smcap">Szabász</span>. Bocsánat, az ipar se +kutya.</p> +<p><span class="smcap">Orvos</span> <i>mérgesen</i>. Kérem!!!</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Hallják, ne vesszenek össze +itt a testemen, mert mindjárt közibük vágok!</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>békítőleg</i>. Uraim! Mi +az? Mi az?</p> +<p><span class="smcap">Orvos</span>. A tüdődiagnózis szempontjából +fontos, hogy belégzés történjék.</p> +<p><span class="smcap">Szabász</span>. A mellény szempontjából +kilégzés szükséges.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Uraim. Amerika hajlandó +ezúttal <span class="pagenum"><a name="Page_68" id= +"Page_68">-68-</a></span> is közvetíteni! Gyors egyesség. Ennek az +úrnak momentán kell egy rossz tüdő és egy jó ruha. Tehát előbb +kilégzés, aztán belégzés.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Több esze van, mint tíz +férfinak.</p> +<p><span class="smcap">Orvos</span> <i>Szabóhoz</i>. Ön győzött. +<i>Antalhoz</i>. Légzzen ki.</p> +<p><span class="smcap">Szabász</span> <i>megméri</i>. +Kilencvenkettő. Most belégzhet. <i>Noteszébe ír.</i></p> +<p><span class="smcap">Orvos</span> <i>újra Antal tüdejéhez +hajol</i>.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. A ruhák pedig három nap +alatt legyenek készen, mert ez az úr még a héten elutazik.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Sankt-Moritzba.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Bravó, fiam. Kezdi magát +beletalálni, ezt szeretem! <i>Ír, jegyezget.</i></p> +<p><span class="smcap">Szabász</span> <i>miközben mér és +jegyez</i>. Huszonnégy, ötvenkettő.</p> +<p><span class="smcap">Brasch</span> <i>belép</i>. Az orvosi +bizonyítvány. <i>Leteszi, leül.</i></p> +<p class="center"><i>Kuno belépett mögötte, kezében a +felmondólevéllel.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Doktor úr! <i>Odainti, +rámutat az orvosi bizonyítványra.</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Orvos</span> <i>odamegy</i>. Már készen is +van? <i>Aláírja</i>. Szabad el is olvasnom? <i>Egy pillantással +átfutja.</i> Nagyszerű!</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Köszönöm, doktor úr. +Tulajdonképpen tüdőcsúcshurutot jobban szerettem volna. Azt nem +lehet?</p> +<p><span class="smcap">Orvos</span>. Ki van zárva elnök úr, azt nem +tehetem.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ön korrekt. De mondja +kérem, a jövőre nézve, általában mi a határa önnél egy ilyen… +orvosi szívességnek?</p> +<p><span class="smcap">Orvos</span>. Kérem, harminchét egész két +tized fok lázig elmegyek. Ez a határ.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Nálam is. Harminchét +háromnál már tanárt hivatok. Viszontlátásra.</p> +<p><span class="smcap">Orvos</span>. Viszontlátásra, elnök úr. Hogy +van kedves felesége?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Köszönöm, hála Istennek, +harminchat hat. Normális. <i>Az induló orvoshoz.</i> Halt! Kérem, +mielőtt elmegy, nézze meg dr. Pinsky urat, akinek viszont +harmincnyolc öt tizede van. <span class="pagenum"><a name="Page_70" +id="Page_70">-70-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Orvos</span>. Az már beszéd.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Mondja meg, hogy aggódom +érte.</p> +<p><span class="smcap">Orvos</span>. Kérem, elnök úr. <i>Meghajol +és kimegy.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ön pedig kedves Kuno +kisasszony most intézkedjék, hogy…</p> +<p><span class="smcap">Kuno</span> <i>hadarva</i>. Tudom kérem, a +felmondólevéllel együtt ezt az orvosi bizonyítványt is vigye +magával a sofőr.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Úgy van. Ön egy gyöngy, +Kuno kisasszony! Köszönöm. Kimehet.</p> +<p><span class="smcap">Kuno</span> <i>karkötőóráját nézve</i>. Még +öt másodpercig itt kell maradnom, elnök úr… kettő, három, négy, öt… +most jelentem: három óra harminc perc.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Bravó, Kuno kisasszony. Ezt +nevezem pontosságnak.</p> +<p class="center"><i>Kuno kimegy. Titkár belép.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>Titkárhoz</i>. Nincs itt +még senki, akit hivattam? Félix úr? Colleon úr?</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span> <i>az ajtóban</i>. Mind úton +vannak, már jönnek, elnök úr.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Micsoda lassúság! Elveszett +<span class="pagenum"><a name="Page_71" id= +"Page_71">-71-</a></span> idő! <i>A térdelő szabász mellé áll.</i> +Nos? Még mindig nem kész? Csupa lassú ember!</p> +<p><span class="smcap">Szabász</span>. Azonnal, elnök úr. +<i>Mér</i>.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Érdekes. Még sohase láttam +magát így felülről. Most látom, hogy rohamosan kopaszodik.</p> +<p><span class="smcap">Szabász</span>. Pedig mindent megteszek +ellene. Hatvankettő. De nem használ semmi.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Oh, szegény kopasz szabó! Én +sajnálom.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Hát az ön kedvéért adok +neki egy jó tanácsot. Egy dolgot még megpróbálhat. Omaxolyn +pirulák. <i>Brasch kisasszonyhoz.</i> Írja fel neki. Ez elég jó +eredményt adott juhoknál, több gyapjút termeltek, próbálja ezt +meg.</p> +<p><span class="smcap">Szabász</span>. Az nem baj kérem, hogy én +nem vagyok juh?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Nem hiszem. Szőr: szőr. +<i>Türelmetlenül</i>. Hallatlan, hogy még mindig nem jött senki! +Félix úr? Colleon úr?</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. Még nincsenek itt.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>Braschhoz lép, ismét +megérzi a hölgy hajának illatát.</i> Illat, illat. Parfüm, +<span class="pagenum"><a name="Page_72" id= +"Page_72">-72-</a></span> és egészen friss ondula. Talán megy +valahova este, Brasch kisasszony?</p> +<p><span class="smcap">Brasch</span>. Az Operába.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Kivel?</p> +<p><span class="smcap">Brasch</span>. Krisztián sajtófőnök +úrral.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. De hiszen a szép Krisztián +sajtófőnök úr Petrovics kisasszony vőlegénye.</p> +<p><span class="smcap">Brasch</span>. Kérem, elnök úr, ők +szakítottak.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>csenget</i>. Ők ki fognak +békülni. <i>Titkár belép. Braschhoz.</i> Hány órakor kezdődik az +Opera?</p> +<p><span class="smcap">Brasch</span>. Fél nyolckor.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>a titkárhoz</i>. Titkár +úr, Krisztián urat ma berendeli ide a hivatalba pont fél nyolcra, +esti és éjjeli különmunkára. Viszont helyette ön megy ma el Brasch +kisasszonnyal az Operába. <i>Braschhoz</i>. Mit adnak?</p> +<p><span class="smcap">Brasch</span>. Tannhäusert.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>Titkárhoz</i>. Ön +félrehúzza az orrát.</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. Harminckétszer láttam. +<span class="pagenum"><a name="Page_73" id= +"Page_73">-73-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>asztalához ül</i>. Az +kevés. Wagnerbe el kell mélyedni!… És… <i>írva</i>… ezért én +kiutalványozok önnek egy kis elmélyedési fájdalompénzt. <i>Átadja +az utalványt. Szabászhoz fordul.</i> Magának meg itt van a +hajnövesztőszer címe. <i>Azt is átadja.</i> Nem külsőleg, belsőleg. +Nem kenni, enni.</p> +<p><span class="smcap">Szabász</span>. Köszönöm.</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. És mit csináljon itt éjjel +Krisztián úr?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. A szép Krisztián egész +éjjel diktálni fog a menyasszonyának, Petrovics kisasszonynak. Fél +nyolctól éjfélig.</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. Szabad kérdeznem, mit +diktáljon Krisztián úr?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. A feleségem tavalyi elnöki +beszédét az érzékiség fontos szerepéről a házasságban. És senki se +merje zavarni őket. <i>Lydiához</i>. Nagy olaj!</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Édes olaj! <i>Brasch duzzogva, +sértődötten siet ki.</i> Szegény kis erkölcstelen kisasszony! Én +őtet sajnálom.</p> +<p class="center"><i>A telefon csenget.</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Posner</span> <i>a függöny mögül beszél</i>. +Sankt-Moritz van itt!</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span> <i>kíváncsian az íróasztal +mellé ül</i>.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>a telefonnál</i>. Halló! +Sankt-Moritz? Villa Carlotta? Itt Norrison. Jónapot. Nem, ezúttal +nem nekem kell. Egy nagyon előkelő fiatal párnak. Mit kérdez? Hogy +gyermektelen házaspár-e? Várjon csak. Most december van. Január… +február… március… hja, az attól függ, mennyi ideig maradnak ott. – +Szóval kérem: tizenkilencedikére kell egy appartement, ablakok a +déli oldalra. <i>Dubois belép, kezében az okirattal.</i> Mi az? +<i>Elveszi Duboistól az okmányt. Tovább beszél a telefonba, az +okmányból olvassa a nevet.</i> Herr und Frau Anton +Dubois-Schottenburg részére. És gyönyörű idő legyen. Kost was kost. +Sok hó és napsütés legyen. Mondja, hogy nekem lesz. Jó. Köszönöm. +<i>Leteszi a kagylót. Közben szabász bevégezte munkáját, +felsegítette Antalra kabátját, suttogott vele, meghajolt, Norrison +kezével köszönést intett neki, ő elment.</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_75" id="Page_75">-75-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Pardon, csak a rend kedvéért. +Mink májusig gyermektelenek vagyunk. Májusban aztán már nem +garantálhatom.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Egy pedáns nő. +<i>Antalhoz</i>. Mondja fiam, van notesze?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Van. <i>Előveszi</i>.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Írja fel: +Dubois-Schottenburg.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span> <i>írva</i>. És mit csináljak +ezzel? Mi ez?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ez az ön szép új neve. +Köszönje meg a papának.</p> +<p><span class="smcap">Dubois</span>. Itt a névjegyem. <i>Átadja +Antalnak.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Mi az? Meg se csókolja a +fiát?</p> +<p><span class="smcap">Dubois</span>. Az előbb már +megcsókoltam.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. <i>Egy</i> csók? Mi az egy +apának?</p> +<p><span class="smcap">Dubois</span> <i>megcsókolja Antalt és Lydia +után nyúl.</i></p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Köszönöm papa, én nem +kérek.</p> +<p><span class="smcap">Dubois</span>. Egy apai csókocska?</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Nem. Én arra fittyet hányok. +<span class="pagenum"><a name="Page_76" id= +"Page_76">-76-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Kuno</span> <i>virágcsokorral belép</i>. Itt +van a virág a számlával.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Köszönöm. A virágot a +sósvízbe, oda, balra. A számlát oda, jobbra.</p> +<p><span class="smcap">Kuno</span> <i>elhelyezi a virágot és a +számlát és kimegy az irodába.</i></p> +<p><span class="smcap">Titkár</span> <i>a tanácskozóteremből +belép</i>. A bizottsági urak. <i>Kimegy</i>.</p> +<p class="center"><i>A három úr belép.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Azonnal uraim. +<i>Antalhoz</i>. Kérem barátom, most már, mint Dubois, aláírhatja a +Golfklub felvételi kérelmét. Foglaljanak helyet, uraim. <i>Antal +aláírta.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>hátraszól</i>. Kérem +Petrovics kisasszonyt. Gyujtsanak rá uraim, dr. Wolff kivételével, +mert ő szivar esetén émelyeg, ami még nem volna baj, de el is +meséli, ami már baj. <i>Petrovics kisasszony belép.</i> Papa, +menjen sétálni, maga itt útban van, rengeteg a dolog. Pá!</p> +<p><span class="smcap">Dubois</span> <i>jeleket ad, hogy még nincs +kifizetve</i>.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Mi az? Hja úgy? Pardon. Ott +az utalványa. <i>Cédulára mutat.</i> <span class="pagenum"><a name= +"Page_77" id="Page_77">-77-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Dubois</span>. Köszönöm. <i>Elveszi</i>. +Ajánlom magamat. Szervusz Bubi. <i>Elmegy</i>.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Pá, papus. <i>Norrisonhoz</i>. +Nagyon szép kiállású ember.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. És milyen olcsó! +<i>Petrovics felé fordulva.</i> Petrovics kisasszony, az ön ajkai +úgy vibrálnak, mintha mondani akarna valamit.</p> +<p><span class="smcap">Petrovics</span>. Meg akarom köszönni a +végtelen jóságát, elnök úr.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ne köszönjön semmit, tudja, +hogy ezt nem szeretem. Inkább vigye ki, kérem, ezt a +Golfklub-levelet és másolja le szóról-szóra az Autoklub címére. És +ne sírjon gyermekem, én garantálom magának, hogy minden rendben +lesz.</p> +<p class="center"><i>Petrovics kimegy.</i></p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Szegény erkölcsös kisasszony! +Én őtet is sajnálom.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ez nagyon szép öntől. – +Uraim, bemutatom Önöknek Dubois-Schottenburg barátomat. Osso úr, +Ciring úr, dr. Wolff úr. <i>Meghajlások</i>. Nos, uraim. +<span class="pagenum"><a name="Page_78" id= +"Page_78">-78-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Osso</span>. Röviden.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Még rövidebben.</p> +<p><span class="smcap">Osso</span>. Tehát legrövidebben. Mindent +indokol befelé és kifelé az, hogy a jelölt egy zseniális +autó-konstruktőr. Találmányok kellenek. Jelölt kösse ki, hogy +találmányaiért nemcsak pénzt, hanem vezetőállást is követel. Ha nem +volnának találmányai, azok rövid úton szerezhetők.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. De hiszen vannak +találmányai.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Bravó. Halljuk, gyorsan, +jelezze nagyjából őket. <i>Antal nyugodtan beszél, Norrison igen +gyorsan felelget neki.</i></p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Direkt éppen amiket +találmánynak nevezünk, azok nincsenek. Csak eszméim vannak.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Hány eszméje van?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Három.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Gyorsan, gyorsan, +halljuk.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span> <i>súgva</i>. Hengerek.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Igen. Tíz henger a motorban. +Mondok, ha lehet nyolc, miért ne lehetne tíz?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>az urakhoz</i>. +Nagyszerű! <i>Antalhoz</i>. <span class="pagenum"><a name="Page_79" +id="Page_79">-79-</a></span> Marhaság. <i>Az urakhoz.</i> Meg van +véve. <i>Antalhoz</i>. Tovább.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span> <i>súgva</i>. A lámpa.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Igen. Lámpa, amely az elülső +kerékkel együtt fordul.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>az urakhoz</i>. +Zseniális! <i>Antalhoz</i>. Marhaság. <i>Urakhoz</i>. Meg van véve. +<i>Antalhoz</i>. Tovább.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span> <i>súgva</i>. A csengő.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Igen. Csengő, amely jelzi, ha +a pneumatik felreped.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>urakhoz</i>. Jobb későn, +mint soha. <i>Antalhoz</i>. Marhaság. <i>Urakhoz</i>. Meg van véve. +<i>Antalhoz</i>. Tovább.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Több nincs.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Hála Istennek. Nekünk ez is +elég. <i>Csenget és írja az utalványt. Belépő titkárhoz.</i> Kérem +ezt az utalványt Holstein igazgató úrhoz. <i>Antalhoz</i>. Ezzel +befizetünk az ön számlája javára harmincezret találmányai vételára +fejében. <i>Titkár kimegy.</i> Osso úr, kérném legrövidebb idő +alatt a három eszmét technikailag kidolgoztatni és a titkos +irattárba tenni, abban is legalul, <span class="pagenum"><a name= +"Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> hogy soha senki meg ne +találja. <i>Kezében a csekk-könyvvel.</i> Ez pedig az ön +csekk-könyve, kedves barátom. <i>Átadja neki.</i> Köszönöm az +uraknak bölcs és gyors munkájukat. Kedves feleségeiknek kézcsók. A +viszontlátásra Osso úr, Ciring úr, dr. Wolff úr.</p> +<p><span class="smcap">Wolff</span> <i>édeskésen</i>. Remélem, nem +haragszik… a gyomor-elbeszélés miatt?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ellenkezőleg, kedves Wolff, +nagy élvezettel hallgattam. Szervusz. <i>Az urak kimennek jobbra az +ülésterembe, meghajtván magukat.</i> Épül, épül, a fiú szépen épül, +csak továbbra is tempó, tempó!</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span> <i>belép</i>. Itt van Lind +kisasszony.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Mi van Félix vezérigazgató +úrral? Megijesztette?</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. Meg én, ahogy parancsolni +tetszett. Azt mondtam: siessen, elnök úr egészen odavan!</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Nagyon helyes. És?</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. Ez használt. Már úton +van.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Tanuljon tőlem, Graef: +mindenkivel a saját egyénisége szerint bánni. – <span class= +"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> Hát addig +is kérem Lind kisasszonyt. És a sofőröm jöjjön fel.</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span> <i>bebocsátja Lind +kisasszonyt, ő kimegy.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Lind kisasszony, bemutatom +önt új főnökének. Ön e pillanattól kezdve az én kedves barátomnak, +bankunk egyik legfőbb vezető egyéniségének, ifjabb +Dubois-Schottenburg úrnak titkárnője. Ismételje!</p> +<p><span class="smcap">Lind</span>. Én ifjabb Dubois-Schottenburg +úrnak titkárnője vagyok.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>Lydiához</i>. Ha nem elég +csúnya, van csúnyább is. <i>Lindhez</i>. Első megbízatása: a +nyugoti pályaudvart azonnal megkérdezni, van-e a négyórai +gyorsvonatnak késése. Ismételje!</p> +<p><span class="smcap">Lind</span>. A nyugoti pályaudvart azonnal +megkérdezni, van-e a négyórai gyorsvonatnak késése. +<i>Kimegy</i>.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Kérem, Norrison úr, ez a +titkárnő erkölcsös?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Nem érzéki? <span class= +"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Nem.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Ezt ön garantálja?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Garantálom.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Akkor nyugodt vagyok.</p> +<p><span class="smcap">Szolga</span> <i>a fürdőből belép</i>. Itt +vannak a cipők.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>Antalhoz</i>. Menjen +fiam, siessen. <i>Antal elsiet.</i> A sorrend egy kicsit furcsa. +Titkárnője már van, cipője még nincs. Drága Lydia, teljesítse +hitvesi kötelességét, most nem az édeset, hanem a keserűt: adjon rá +új cipőt. Gyorsan, gyorsan.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Hány perc?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Egy perc.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span> <i>szintén kimegy a +kisajtón</i>.</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span> <i>ugyanakkor belép</i>. +Colleon úr és Károly sofőr.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Colleon úr várjon egy +kicsit.</p> +<p><span class="smcap">Kuno</span> <i>belép</i>. Három óra negyven +perc.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Köszönöm. Borzasztó! +<i>Kuno kimegy.</i></p> +<p><span class="smcap">Lind</span> <i>az irodafüggönyt félrehajtva +beszól</i>. A gyorsvonatnak nincs késése. <span class= +"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Köszönöm. Borzasztó! +<i>Titkárhoz</i>. Jöjjön be Károly, a sofőröm.</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span> <i>int a sofőrnek</i>.</p> +<p><span class="smcap">Károly</span> <i>nagyon elegáns +sofőrkosztümben, belép.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>a Lydiával belépő Antal +cipőjére néz.</i> Pompás cipő! Nem szorít?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Kicsit.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Fáj?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Na örülök, hogy végre +magának is van valami kis kellemetlensége. <i>Károlyhoz</i>. +Károly… bemutatom magát az új gazdájának, Lydia őnagysága férjének, +Dubois-Schottenburg úrnak. Mától kezdve a kocsim az övé és maga az +ő szolgálatában van. Most menjen le és várjon. <i>Károly meghajol +és kimegy. Antalhoz.</i> Vegye elő a csekk-könyvét.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Miért?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ne kérdezzen annyit.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Te ne kérdezz annyit. Te vedd +elő, amit ő mond.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Mi az, már kérdezni se szabad? +<span class="pagenum"><a name="Page_84" id= +"Page_84">-84-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> és <span class= +"smcap">Lydia</span> <i>egyszerre</i>. Nem!</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ön most megveszi tőlem a +kocsimat. Egy éves, ötven lóerős Norrison, odaadom hétezerért, +negyven százalék veszteséggel. Nos?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span> <i>Lydiához</i>. Marhaság. +<i>Norrisonhoz</i>. Meg van véve.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Akkor gyorsan, fizesse +ki.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Fizessem ki? Miből?</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Majd én megmutatom, hogy kell. +Add ide, te szeleburdi. <i>Ír a csekk-könyvbe.</i> Itt írd alá. +<i>Antal aláírja.</i> Tessék. <i>Átadja Norrisonnak a +csekket.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>zsebreteszi</i>. Íme, az +első jó üzlet, amit önnel csináltam. Rásóztam ezt az öreg kasztnit. +Mutassa a cipőjét. Fenomenális. Tip-top az egész ember. Lydia, ne +felejtse el, ő tip-top, de mindenből csak egy van neki. Ezt majd +egészítse ki. Most gyorsan egy kis próba. <i>Hirtelen rákiált.</i> +Hogy hívják?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Fusz.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Nem igaz! +Dubois-Schottenburg! Vegye elő a noteszét, mars vissza a +<span class="pagenum"><a name="Page_85" id= +"Page_85">-85-</a></span> fürdőszobába. <i>Csenget</i>. Ide ki ne +merjen jönni, amíg kívülről nem tudja. <i>Antal kimegy a kis +ajtón.</i></p> +<p><span class="smcap">Lydia</span> <i>miközben utána megy</i>. +Majd gyakoroljuk bent egy kicsit! <i>El.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Hallatlan! Ilyen drága +nevet vásárol neki az ember és még meg se tanulja!</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. Félix vezérigazgató úr.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Na végre!</p> +<p><span class="smcap">Félix</span> <i>lihegve lép be</i>. Jónapot. +Lóhalálában jöttem. Mi az? Mi történt? <i>Lihegve a rohanástól.</i> +Leülök egy kicsit. Nincs lélekzetem. Úgy siettem.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Csak tessék. Lihegje ki +magát. Rendkívüli ügyről van szó.</p> +<p><span class="smcap">Félix</span>. Az üzenet direkt ijesztő volt. +«Hogy ön magánkívül van.» Életbevágó ügy!</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Úgy van. Életbevágó! +<i>Szónokiasan</i>. Félix úr, ön modern ember!</p> +<p><span class="smcap">Félix</span> <i>feláll</i>. Nézze kérem. +Mondok valamit. Legyünk tényleg modernek. Minek ez a kínos jelenet, +amelyre ön itt most <span class="pagenum"><a name="Page_86" id= +"Page_86">-86-</a></span> készül? Férfiak vagyunk. Én bevallok +mindent.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Mit?</p> +<p><span class="smcap">Félix</span>. Tudom, hogy miért hívatott, +Norrison úr! Én bevallok mindent!</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Mit vall be?</p> +<p><span class="smcap">Félix</span>. Látom a szeméről, hogy mindent +tud. Hát igen, bevallom, viszonyom van Miss Begoniával, a +táncosnővel, az ön szeretőjével. Én szeretem őt és ő szeret engem. +Ennek a kölcsönös rokonszenvnek végső konzekvenciáit is levontuk, +az érzékieket is inkluzíve. Nna. Most öljön meg. Minek a hazudozás? +Nem egyszerűbb és becsületesebb így?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Mit mond? Viszonya van Miss +Begoniával? És «inkluzíve»? Micsoda szörnyű meglepetés! Az én +Begoniámmal? Nem is tudtam, hogy ismerik egymást. Én nem ezért +hívattam önt.</p> +<p><span class="smcap">Félix</span> <i>rémülten</i>. Nem ezért +hívatott?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Nem. – Begonia megcsal +engem önnel?</p> +<p><span class="smcap">Félix</span>. Igen. – Ön nem ezért hívatott? +<span class="pagenum"><a name="Page_87" id= +"Page_87">-87-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Nem. – Így kell megtudnom, +hogy az én Begoniám megcsal engem! Rettenetes. <i>Telefonba</i>. +Kérek egy pohár jegesvizet.</p> +<p><span class="smcap">Félix</span>. Én is kérek.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>telefonba</i>. +Kettőt.</p> +<p><span class="smcap">Félix</span>. Ez borzasztó! Oh, én marha. +Hát miért hívatott olyan izgatottan?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Üzleti ügyben. – Szóval a +hölgy engem megcsal.</p> +<p><span class="smcap">Félix</span>. Meg.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Önnel.</p> +<p><span class="smcap">Félix</span>. Velem. Hogyne. – És milyen +üzleti ügyben hívatott?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Az Egyesült Autógyárak +ügyében. – És mióta csalnak önök engem?</p> +<p><span class="smcap">Félix</span>. Pár hónapja. – Mi van az +Egyesült Autógyárakkal?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. És ő szerelmes önbe? +Inkluzíve?</p> +<p><span class="smcap">Félix</span>. Nagyon! Nagyon! Őrületesen. – +Mi van az Egyesülttel?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Esküszöm, azt se tudtam, +hogy ismerik egymást! <span class="pagenum"><a name="Page_88" id= +"Page_88">-88-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Félix</span>. Rossz pszihológiám áldozata +vagyok. Marha vagyok. – Mi van az Egyesülttel?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Mindegy, na. <i>Sóhajt</i>. +Az élet megy a maga útján. Tovább! Félix úr, dacára ennek a szörnyű +incidensnek, én önt elő akarom léptetni. Mégpedig igen gyorsan. +Otthagyja-e ön egy mukkanás nélkül a mostani állását, ha öt perc +mulva itt benn a bankban előlép az ipari osztály főnökévé?</p> +<p><span class="smcap">Félix</span>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Félix úr, önnek nem kell +várnia öt percig sem. Ön máris főnök. <i>Kezet fog vele.</i></p> +<p><span class="smcap">Félix</span>. A gyorsaság, mellyel +előléptem… arra enged következtetni…</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Pardon, ez már mukkanás. +Lemondólevele hány másodperc alatt van készen? <i>A +tanácskozóteremre mutat. Csenget.</i></p> +<p><span class="smcap">Félix</span>. Egy pillanat alatt.</p> +<p class="center"><i>Szolga hoz két pohár vizet. Isznak. Félix +kisiet a jobb függöny mögé.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>egy pillanatra egyedül +marad, <span class="pagenum"><a name="Page_89" id= +"Page_89">-89-</a></span> szívére szorítja kezét.</i> Begonia +megcsal. Mily jó, hogy most más gondom van! <i>Kiáltva</i>. Kérem, +Lydia!</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span> <i>kidugja fejét a +fürdőajtón</i>.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Kérem, gratuláljon férjének +helyettem is, nekem most egy perc időm sincs, tisztelt férje e +pillanattól kezdve az Egyesült Automobil- és Motorgyárak elnöke! +Írja fel neki, gyorsan ezt is tanulja meg: Általános Egyesült +Automobil- és Motorgyárak részvénytársaság.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Ezt is fogjuk gyakorolni. +<i>Eltűnik</i>.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>magában</i>. Gyerünk, +gyerünk, az élet megy tovább a maga útján, bár Begonia jobban fáj, +mint gondoltam. <i>Titkárhoz</i>. Gyorsan, most jöhet Colleon +úr.</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span> <i>függönyt félrehúzva int +Colleonnak, az belép, ő kimegy</i>.</p> +<p><span class="smcap">Colleon</span>. Alázatos szolgája, kezét +csókolom, elnök úr.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ön ne csókoljon engem +sehol, semmi érzékiség Colleon úr, szorítkozzunk a lényegre, a +dolog sürgős. Milyen rangok és címek vannak önnél raktáron? +<span class="pagenum"><a name="Page_90" id= +"Page_90">-90-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Colleon</span>. Van most két eladó konzuli +cím és egy főkonzuli. Afganisztán, Sziám és…</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Nem, nem, csak nem Ázsia. +Mi van Európában?</p> +<p><span class="smcap">Colleon</span>. Sajnos, itt csak egy volt, +azt tegnap eladtam. Igazán sajnálom. Szép kis délvidéki ország +volt, nagyszerű klímával.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ha eladta, ne fecsegjünk. +Mi van még?</p> +<p><span class="smcap">Colleon</span>. Mint mindig, Délamerika.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Uruguay, Paraguay nem kell. +Egyáltalán ami uay-al végződik, az nem kell. Melyik országé a +főkonzuli cím?</p> +<p><span class="smcap">Colleon</span> <i>titokzatosan fülébe súg +valamit</i>.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Bravó! És az ára?</p> +<p><span class="smcap">Colleon</span>. Húszezer.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ön őrült!</p> +<p><span class="smcap">Colleon</span>. Elnök úr! Gondolja meg, +nekem magamnak, úgy éljek, tizennyolcba van. Kétezret csak szabad +keresni. Szállítom húszezerért, inkluzíve…</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>felordít</i>. Mi? +<span class="pagenum"><a name="Page_91" id= +"Page_91">-91-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Colleon</span>. Inkluzíve címeres tábla és +zászló.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Mégis drága. Bátran adhatja +olcsóbban, mert jó fogást csinálnak. Ebből a főkonzulból örömük +lesz. Békeszerető ember. Ez nem csinál háborút!</p> +<p><span class="smcap">Colleon</span>. Sajnálom, nem engedhetek. +Inkább csináljon háborút.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Nem enged?</p> +<p><span class="smcap">Colleon</span>. C’est impossible, Monsieur +le Président.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Mi az? Egyszerre franciául +beszél?</p> +<p><span class="smcap">Colleon</span> <i>szerényen</i>. A +diplomáciai tárgyalások nyelve, elnök úr.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Na elég volt. Írja fel.</p> +<p><span class="smcap">Colleon</span>. Mit?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Az új főkonzul nevét. +Dubois-Schottenburg Antal úr.</p> +<p><span class="smcap">Colleon</span> <i>jegyezve</i>. Szóval +húszezer.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Jó. A legrövidebb +szállítási terminus?</p> +<p><span class="smcap">Colleon</span>. Plein pouvoirom van. Carte +blanche. <span class="pagenum"><a name="Page_92" id= +"Page_92">-92-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Jó. Kérem tehát a minimális +idő alatt. És mint mondtuk: tábla a kapu fölé, szép ovális alakú, +elsőrendű kivitelben, emailból.</p> +<p><span class="smcap">Colleon</span>. Ne inkább festve?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Hogyne! Hogy lemossa az +eső!</p> +<p><span class="smcap">Colleon</span>. Bien, bon. Comme vous +voudrez, cher Monsieur.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Merci. Fini. Allez. +Marchez. <i>Miután Colleon beszélni akar.</i> Couchez!</p> +<p><span class="smcap">Félix</span> <i>belép a függöny mögül</i>. A +lemondólevelem.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Köszönöm. <i>Ezt</i> +köszönöm. <i>Zsebreteszi</i>.</p> +<p><span class="smcap">Félix</span>. Oh, <i>most</i> igazán nem +tudtam volna önnek semmit megtagadni!</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Szerencsém volt. A dolog +símán ment. Drága olaj. Nagyon drága olaj. Most pedig, remélem, +mint gentleman, kárpótolni fogja a hölgyet azért, amit én ezennel +megtagadok tőle.</p> +<p><span class="smcap">Félix</span>. Oh, én már rég kárpótolom.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Nem szerelemre gondolok, +<span class="pagenum"><a name="Page_93" id= +"Page_93">-93-</a></span> Félix úr, hanem anyagi támogatásra. A +hölgynek sok pénz kell. Nagyon sok.</p> +<p><span class="smcap">Félix</span>. Ez keserves.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. C’est l’amour! Isten önnel. +És kézcsókom kedves nejének. Mit csinál öt szép gyermeke?</p> +<p><span class="smcap">Félix</span>. Köszönöm, hála Istennek, mind +egészséges. A hatodik most van útban.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Gratulálok. +Viszontlátásra.</p> +<p><span class="smcap">Félix</span>. Ajánlom magamat, elnök úr. +Marha voltam.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ez előfordul.</p> +<p class="center"><i>Félix meghajol és kimegy.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>a háttérben ácsorgó +Colleonhoz</i>. Mi az? Maga még itt van?</p> +<p><span class="smcap">Colleon</span>. Drága elnök úr, én egy +kicsit meg vagyok szorulva. Itt volna még két olcsó konzulság. +Ilyen rossz tőzsdei viszonyok mellett nem tudom eladni. Immobil +vagyok. Odaadom veszteséggel, csakhogy pénzt lássak.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>másra gondol, elmereng, +oda se figyel.</i> Igen. Nagyon helyes. <i>Mereng</i>. Mit mondott? +<span class="pagenum"><a name="Page_94" id= +"Page_94">-94-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Colleon</span>. Olcsón adom, csakhogy pénzt +lássak.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Miféle pénzt? Ja úgy. +Bocsásson meg, nem figyeltem oda. De bármit mondott, nem érdekel, +hagyjon békén, menjen, nem kell semmi.</p> +<p><span class="smcap">Colleon</span>. Pedig igazán olcsó.</p> +<p><span class="smcap">Kuno</span> <i>belép</i>. Három óra ötven +perc.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Köszönöm. <i>Csenget. +Colleonhoz.</i> Colleon úr, sok dolgom van, Isten önnel, de +máris.</p> +<p><span class="smcap">Colleon</span>. Pár csínos rendjel? <i>Kihúz +egyet a zsebéből.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Nem!</p> +<p><span class="smcap">Colleon</span>. Au revoir. +<i>Kimegy</i>.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Au plaisir.</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span> <i>belép</i>.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Krisztián sajtóreferens +úr?</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. Az előszobában vár.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Kéretem, hozza fel az +irodából a fotografálógépét és várjon tovább. <i>Titkár kimegy. A +Lydiával belépő Antalhoz.</i> Gratulálok elnök úr, ön főkonzul. Ne +bámuljon, ön főkonzul. <span class="pagenum"><a name="Page_95" id= +"Page_95">-95-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Miért?</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Nem érted? Ennél nincs +egyszerűbb: te főkonzul vagy. Kérem, mi gyakoroltuk a nevünket és +az ő állását. Tessék kihallgatni.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>feláll</i>. Hogy +hívják?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Dubois-Schottenburg Antal.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. És minek az elnöke?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Általános Egyesült… <i>Lydiára +néz.</i></p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Automobil és…</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Automobil és Motorgyárak +részvénytársaság.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. A nevét már elég +folyékonyan tudja, a másikat még gyakorolni kell! <i>Magában</i>. +Épül, épül, gyönyörűen épül!</p> +<p><span class="smcap">Antal</span> <i>a fejét fogja</i>.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ne kapkodjon a fejéhez, ne +féljen, a végén pontos listát fog kapni arról, hogy mi minden lett +itt egy óra alatt magából. <i>Lydiához</i>. Lydia, itt az idő, pár +perc mulva megjön a vonat, maga most menjen ki a szüleiért a +pályaudvarra; <span class="pagenum"><a name="Page_96" id= +"Page_96">-96-</a></span> legokosabb, ha egyszerűen csak annyit +mond nekik, hogy tudtomon és családom tudtán kívül titokban férjhez +ment egy nagy karriert csinált lángeszű fiatalemberhez. Az ön férje +e pillanatban már ígéretemhez képest méltó veje az ön büszke +szüleinek. Egy órával ezelőtt szegény, kopott kis Fusz Antal, most +Dubois-Schottenburg főkonzul, az Egyesült Automobil és Motorgyárak +elnöke, a legexkluzívabb klubok tagja, sankt-moritzi fürdővendég +stb. stb. Még elválásra is jobb, mint egy órával ezelőtt volt. +Siessen gyermekem. <i>Lydia és Antal ölelkeznek és csókolóznak.</i> +Semmi érzékiség, elég elnök úr, elég főkonzulné asszony. Néhány +perc óta még kevésbbé tudom nézni a szerelmet, mint azelőtt. +<i>Magában</i>. Begonia jobban fáj, mint gondoltam. Mindegy, na. +Tovább! Mozgás, mozgás, Mrs Dubois, vigye kedves szüleit a +hoteljukba és telefonáljon ide.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Ő ne jöjjön ki velem a +pályaudvarra? <span class="pagenum"><a name="Page_97" id= +"Page_97">-97-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Nem. Még szüksége van pár +ecsetvonásra.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Jó. Majd visszaküldöm önökért +az autót.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Nem kell. Majd taxin +megyünk oda.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Én nem. Soha többé.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Pardon. Jó, küldje vissza +az öreg ötvenlovast. <i>Csenget</i>.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Ah Norrison úr, ön újjászülte +őt!</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Csak siessen, én addig +szülöm tovább. <i>Lydia elsiet, titkár belép.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>Titkárhoz</i>. Krisztián +úr, a szép sajtóreferens?</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>. Itt van. <i>Kiszól érte.</i> +Krisztián úr!</p> +<p><span class="smcap">Krisztián</span> <i>belép +fényképezőgéppel</i>. Jónapot.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Jónapot, szép férfi. +<i>Nézi</i>. Szörnyen útálatos minden nőcsábító. Undok! +<i>Krisztián lesüti a szemét.</i> Megkapta a parancsomat? Esti és +éjjeli diktálás elhagyott menyasszonyának, Petrovics kisasszonynak? +<span class="pagenum"><a name="Page_98" id= +"Page_98">-98-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Krisztián</span>. Igenis, elnök úr.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>magában</i>. Útálatos. +<i>Krisztiánhoz</i>. Remélem, érti az intenciómat.</p> +<p><span class="smcap">Krisztián</span>. Igenis, elnök úr.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Kéjgyilkos.</p> +<p><span class="smcap">Krisztián</span>. Igenis, elnök úr.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ön most azonnal néhány +felvételt csinál az illusztrált lapok számára – <i>Antalra +mutat</i> – Dubois elnök úrról. <i>Krisztián meghajol.</i> Mégpedig +pillanatfelvételeket, magnéziumfénnyel. A felvételhez szükséges +magnézium és lőpor keveréke ott van a hamutartóban.</p> +<p><span class="smcap">Krisztián</span>. Igenis, elnök úr.</p> +<p><span class="smcap">Szolga</span> <i>a függöny mögül +belép</i>.</p> +<p><span class="smcap">Krisztián</span> <i>megmutatja a szolgának a +hamutartóban levő port.</i></p> +<p><span class="smcap">Szolga</span> <i>foglalatoskodik a porral, +háttal a közönségnek, és később minden felvételnél fellobbantja a +fényt.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. A képekhez megfelelő +címfelírásokat fogok diktálni! <i>Kiáltva</i>. Petrovics +kisasszony!</p> +<p><span class="smcap">Krisztián</span> <i>ijedt mozdulatot +tesz</i>. <span class="pagenum"><a name="Page_99" id= +"Page_99">-99-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Csak semmi összerezzenés, +szép vőlegény!</p> +<p><span class="smcap">Petrovics</span> <i>belép és meglátva +Krisztiánt, szintén megijed.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Csak semmi összerezzenés, +szép menyasszony. Ne keverjük bele szívügyeinket az üzletbe. Tehát +kérem. Első felvétel. Írja a kép címét, kisasszony. Cím: +«Dubois-Schottenburg elnök jelentést tesz új találmányairól +Norrison elnöknek.» <i>Antalhoz</i>. Jöjjön, barátom! <i>Sietve +pózba állítja az asztal mögött, ő maga melléje áll, és hogy +magasabbnak lássék, egy albumra áll.</i> Ne álljon ilyen +kétségbeesetten. Mondjon valamit! Tegyen jelentést a +találmányairól!</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Csengő, amely jelzi, hogy a +pneumatik felreped.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>halkan</i>. Marhaság. Meg +van véve. <i>Hangosan</i>. Felvétel!!!</p> +<p class="center"><i>A fény felvillan. Felvétel.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Gyorsan, tovább. Még egy +felvétel. Álljon ide. Úgy. Tegyen úgy, mintha tiszteletteljesen +beszélgetne valakivel. <span class="pagenum"><a name="Page_100" id= +"Page_100">-100-</a></span> Kicsit kedvesebben! Alázatosabban! +Nézze fiam, így. <i>Megmutatja neki.</i> Így. <i>Antal +utánozza.</i> Nem rossz. Csak még egy árnyalattal alázatosabban! +Úgy! Nagyszerű. Felvétel!!!</p> +<p class="center"><i>A fény felvillan. Felvétel.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Írja kisasszony, a kép +címe: «Dubois elnök beszélget Mussolinival.»</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Hol van itt Mussolini?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Mussolini már rajta van a +lemezen, csak mindig más és más direktort fényképezünk melléje. – +Krisztián úr, a képeket küldje el az illusztrált lapoknak. Kimehet +mindenki.</p> +<p class="center"><i>Petrovics, Krisztián, Szolga gyorsan el. A +következők alatt Antal a noteszből halkan magolja: Általános +Egyesült Automobil és… stb.</i></p> +<p><span class="smcap">Titkár</span> <i>belép</i>.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Most bejöhet a +főpincér.</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span> <i>az ajtóban</i>. Tessék!</p> +<p><span class="smcap">Maître</span> <i>belép, meghajol</i>.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Jónapot Ferdinánd! Kérem, +jegyezze. Szerdán, tizenhatodikán este… <span class= +"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Maître</span> <i>írja és mormolva +ismétli</i>. Szerdán… este…</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Dubois-Schottenburg elnök +úr…</p> +<p><span class="smcap">Maître</span> <i>mormolva írja</i>. Dubois… +Schottenburg…</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Kérem, ne mormoljon, ez +zavar engem. Szóval… az elnök úr vacsorát ad az apósa tiszteletére +húsz személyre az önök hoteljében. A zöld teremben. Semmi villany, +csupa gyertya, rengeteg gyertya. A menű: kaviár, mégpedig Beluga +Malossol, lehetőleg a friss fogásból, nagy jégtömbökben +szervírozva. Tovább. Teknősbékaleves indiai módra. Tovább. +Helgolandi homár Mac Kinley módra. Tovább. Nyárson sült brüsszeli +poulard szarvasgombával tüzdelve, pommes parisiennes és salade +spéciale, komponáljon valami új salátát, hiszen ebben ön +utólérhetetlen. <i>Maître meghajol.</i> Olaj. Tovább. Articsóka, de +csak torzsák, zöld spárgafejekkel, de nem konzerv, hanem friss. +Tovább. Gyümölcsétel, orange en <span class="pagenum"><a name= +"Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> surprise Mussolini. Az +asztalon minden teríték előtt pár szál orchidea, bonbon és +cigaretta. Borok: vörösbornak kérem: Chateau Pape Clement +ezerkilencszáznyolc, vigyázzon, az eredeti töltésen aláírással +vannak hitelesítve a vignetták. Fehérbor: rajnai. Mégpedig +Deidesheimer Herrgottsacker Rizling ezerkilencszázhuszonöt, +vigyázzon: Reichsrat von Buhl pincéjéből. Tovább. Pezsgő: Lanson +Brut Imperial ezerkilencszázhuszonegy. <i>Magában</i>. Begonia +kedvenc pezsgője. Fáj. Fáj. Mindegy. Tovább! <i>Maître-hez.</i> +Pont. Vége. Köszönöm. Mehet.</p> +<p><span class="smcap">Maître</span> <i>mélyen meghajol</i>. Hálás +köszönet.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ez a hosszú szónoklat +fölösleges volt. <i>Maître kimegy. Antalhoz.</i> Értette? Ezt a +vacsorát ön adja apósa tiszteletére.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Igenis. Nagyon szívesen adom +neki. Igazán finom vacsora.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Csak épp a magam +megnyugtatására szeretném valamire figyelmeztetni. A kést… +<span class="pagenum"><a name="Page_103" id= +"Page_103">-103-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Nem szájba venni, köszönöm, +ennyit már én is tudok.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Nagyszerű! El vagyok +ragadtatva! Na, nézzük, mi hiányzik még! Azt hiszem, mindenre +gondoltam. Hopp! Néhány apróság. Van zsebkendője?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Nincs.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>átadja neki tiszta +zsebkendőjét</i>. Azonkívül a zsebei bizonyára üresek. <i>Gyorsan +kirakja zsebéből a tárgyakat.</i> Itt van öngyujtó, cigarettatárca, +óra, töltőtoll és egy marék aprópénz. <i>Antal mindezt +zsebreteszi.</i> És itt van még ebben a kis skatulyában Pyramidon, +fejfájás ellen.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Még sohse fájt a fejem.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Most majd fog. Gyakran. +Tegye csak el. <i>Antal zsebreteszi.</i> Na! Most aztán, azt +hiszem, semmi sem hiányzik.</p> +<p><span class="smcap">Kuno</span> <i>belép</i>. Négy óra. +<i>Kimegy</i>.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Kedves barátom, az óra +letelt. Amit ígértem, beváltottam. Ez itt az ön irodája mától +kezdve. <i>Karosszékre mutat.</i> Ezennel átadom önnek a helyet. +<span class="pagenum"><a name="Page_104" id= +"Page_104">-104-</a></span> Ön nemcsak meg van csinálva, hanem el +is van indítva. Lakás, autó, állás, rang, sajtó, vacsora, utazás, a +többi az ön dolga. Most, hogy már menetben van, mint jó sofőr, +óvatosan kapcsoljon át egyre nagyobb sebességre. Aztán: előre, +amilyen gyorsan csak tud! Tessék, foglalja el a trónját.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span> <i>leül a karosszékbe, +könnyezni kezd</i>. <i>Kezefejével törli a szemét.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Mi az, ön sír?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Nem sírok kérem, csak…</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Mit «csak»? Mi az a +«csak»?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. A régi barátaim… meg fognak +vetni engem.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Természetesen. Választani +kell, fiam. Vagy karrier, vagy régi barátok. A kettő együtt +nincs.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Azt nagyon sajnálom. De az én +lelkiismeretem tiszta, kérem, mert én tudom, hogy a szerelem +áldozata vagyok.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Úgy van. Kitűnő formula. – +Nos, jó ez a karosszék?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Kicsit kemény. <span class= +"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Hja, ez nem autó. A lábának +kényelmes?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Eléggé.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Nem hiányzik a pedál?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Kicsit. De majd megszokom, +hogy nincs mit nyomni.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>hirtelen rászól</i>. Hogy +hívják?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span> <i>folyékonyan</i>. +Dubois-Schottenburg.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Bravó! – És a vállalat?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span> <i>folyékonyan</i>. Általános +Egyesült Automobil- és Motorgyárak Részvénytársaság.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Bravó. Nyugodt vagyok. +<i>Egy papírlapot ad át neki, ami az íróasztalon volt és amelyre az +egész idő alatt mindig jegyzett valamit.</i> Még ezt is +szíveskedjék aláírni.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Mi ez?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Egy apróság: a maga +karrierjének költségei, csupa apró készkiadás, amit megtérít +nekünk. <i>Hadarva olvas.</i> Adoptálás ötezer, főkonzuli cím +húszezer, ruha, fehérnemű, cipő stb. kettőezerháromszázötven, +orvosi vizsgálat száz, <span class="pagenum"><a name="Page_106" id= +"Page_106">-106-</a></span> virág, amit az anyósának fog vinni, +százötven, interurbán telefon Sankt-Moritz tizenkettőnegyven, +vasúti jegy, hálókocsi háromszázhúsz, borbély három, aprópénz, amit +most adtam, kilenc húsz, összesen +huszonhétezerkilencszáznegyvennégy hatvan.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Ebből lemegy…</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Úgy van, ebből lemegy hat +negyven, amit a taxija mutatott, mikor idejött, tehát marad +huszonhétezerkilencszázharmincnyolc húsz. A kocsit kifizette +csekkel; aranyóra, cigarettatárca, töltőtoll, öngyujtó és Pyramidon +nászajándék. <i>Átveszi az aláírt papírlapot.</i> Igazán, csak a +rend kedvéért. Köszönöm. <i>Magában</i>. Begonia. Jobban fáj, mint +gondoltam. <i>A telefon szól.</i></p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. A telefon!</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Pardon, semmi közöm +hozzá.</p> +<p>Én már itt se vagyok. Ez az ön új hivatala. Vegye fel és +intézkedjék.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span> <i>a telefonba</i>. Halló? +Jónapot. Itt az elnök. Dubois-Schotten… <i>Norrisonra néz.</i> +<span class="pagenum"><a name="Page_107" id= +"Page_107">-107-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Burg!</p> +<p><span class="smcap">Antal</span> <i>a telefonba</i>. Burg. Mi +tetszik? <i>Hallgatja a telefont, majd kezével befogja a beszélő +kagylót.</i> Azt kérdezik, hogy a londoni börzén adjanak-e +General-Motors-t, vagy vegyenek.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Semmi közöm hozzá. Tessék +intézkedni.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Dehát azt se tudom, miről van +szó.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Csak feleljen, ahogy akar. +Ön egy szerencsés ember. Ez többet ér, mintha tudná, miről van +szó.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span> <i>vállat von, a telefonba</i>. +Halló! Vegyenek. De ne sokat. <i>Leteszi a kagylót, Norrisonra +néz.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Bravó! Én pont ugyanezt +mondtam volna. Szóval, e pillanatban, most… <i>keresi zsebében az +óráját…</i> hol az órám? <i>Antal felmutatja.</i> Hány óra van +nálam?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Négy óra nyolc perc.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Köszönöm. Szóval e +pillanatban talán már mindent tud az ön apósa <span class= +"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> és +anyósa. Na, kérem. Van valami kívánsága?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Őszintén megvallva, attól +félek: nem tudok majd társalogni velük. Meg mit beszélgessek azon a +fényes vacsorán?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Maga csak mindig beszéljen +autóról. Ott nem blamírozhatja magát. Azonkívül pedig nagyon +egyszerű egy mai vezető egyéniség társalgása. Csináljon talán pár +jegyzetet. <i>Antal jegyez.</i> Ha a Népszövetségről van szó, azt +mondja: «Jobb mint semmi!» Amerika? «Nagy lehetőségek.» +Oroszország? «Várjuk meg a végét!» Einstein? «Épp most olvasom.» +Woronoff: «Fiatal vagyok, nincs rá szükségem.» Modern zene: +«Nevetséges.» Bármilyen jazzband játszik, ön ezt mondja: «Pfuj, de +rossz!» Freudizmus: «Komplexek.» Modern szerelem: «Főszabály: +<i>sóhajtva</i>, gyorsan kell tudni felejteni.» Gazdasági +viszonyok? «Rosszabbak, mint tavaly.» Ezt a legutóbbit még ötven +évig mondhatja. Slussz. Ezt tanulgassa egy kicsit. Ez manapság +<span class="pagenum"><a name="Page_109" id= +"Page_109">-109-</a></span> éppen elég szellemi tőke egy előkelő +konzervatív férfiúnak.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Köszönöm. +<i>Jegyezget</i>.</p> +<p><span class="smcap">Kuno</span> <i>belép</i>. Négy óra tíz perc. +<i>El.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Köszönöm. Nos? Most pedig +csináljon valamit.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Mit csináljak?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Csengessen. Egy elnök +csenget.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span> <i>csenget</i>.</p> +<p class="center"><i>Lind kisasszony belép, blokkal +kezében.</i></p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Kérem Lind kisasszony, mielőtt +a fotográfiákat elküldik a lapoknak, okvetlenül látni akarom +őket.</p> +<p><span class="smcap">Lind</span>. Igenis, elnök úr. +<i>Feljegyzi</i>.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Bravó! Óvatos ember. +Kitűnő.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span> <i>kissé bizonytalanul, közben +Norrisonra nézegetve.</i> Tovább. Ezt a két levelet azonnal +küldönccel kézbesíttetni, az egyiket a Golfklubnak, a másikat az +Autoklubnak. Tovább. Ön majd megkéri Norrison urat, hogy diktálja +le önnek szombati vendégeim névsorát. Ön kinyomatja és szétküldi a +meghívókat. <span class="pagenum"><a name="Page_110" id= +"Page_110">-110-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Bravó!</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Tovább. <i>A Chambertin-borra +mutat.</i> Ezt az üveget vigye ki, írja le a pontos címét és +ezentúl ilyen bor állandóan legyen itt huszonöt üveggel. Schluss. +Köszönöm. A kék ruha jól áll önnek. Olaj. Mehet.</p> +<p class="center"><i>Lind kimegy, kiviszi a borosüveget és a +leveleket.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Kitűnő. El vagyok +ragadtatva. Második sebesség. Csak bátran kapcsolni tovább.</p> +<p class="center"><i>Titkár belép és mondani akar valamit, de a +berohanó Lydia félretolja. Titkár kimegy.</i></p> +<p><span class="smcap">Lydia</span> <i>Norrison felé rohan</i>. +Norrison úr, boldog vagyok.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>szívén a kezével</i>. +Nos? Nos? A szülei? A szülei?</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span> <i>lihegve a sietségtől</i>. Ők +megjöttek. Ők boldogok. Ők most fürdenek a kádban… Norrison úr, én +mindent elmondtam, amit ön parancsolt. Anyám boldog. Ők nem +maradnak itt, ők egy óra mulva utaznak vissza, csak Antalt akarják +megölelni <span class="pagenum"><a name="Page_111" id= +"Page_111">-111-</a></span> és megcsókolni. Önt üdvözlik, ön csak +menjen nyugodtan a családjához. <i>Antalhoz</i>. Gyere te Antal… +gyere te elegáns elnök és főkonzul… gyere galambom, öleld és +csókold meg az én boldog szüleimet!</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>csenget, a belépő +szolgához</i>. Az elnök úr őméltósága kabátját és kalapját! +<i>Szolga a fürdőszobába rohan és azonnal hozza a tárgyakat, +melyeket rásegít Antalra. Antal sárga kesztyűt húz.</i></p> +<p><span class="smcap">Lydia</span> <i>ezalatt</i>. Anyám boldog! +Azt mondta: áldás Norrisonra. Azt mondta, neki mindig ideálja volt +egy zseniális fiatalember, aki gyors karriert csinált!</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Na, gyorsnak elég gyors +volt. <i>Gonddal köti meg Antal nyakán a shawlt.</i></p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Ilyen gyorsan még nálunk +Amerikában sem csinálják. Ott ez legalább egy egész napig tart!</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Látja, ez az egy az, amit +nem szeretek az amerikaiakban: ez a példátlan lassúságuk! Semmi +tempó! <span class="pagenum"><a name="Page_112" id= +"Page_112">-112-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. De most aztán már igazán +mondja meg, miért utazunk éppen Sankt-Moritzba?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>Szolgához</i>. A virágot! +<i>Lydiához</i>. Hogy most eleinte ne legyen az elnök úr sokat +együtt az ön szüleivel. Majd aztán, ha maga jól beletanította +mindenbe. <i>Átveszi a virágot.</i></p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. De ha odajönnek velünk?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Nem mennek. A maga mamája a +szíve miatt nem mehet hatszáz méternél magasabbra. Sankt-Moritz +pedig ezernyolcszáz méter. Most már érti? <i>Átadja Antalnak a +virágot.</i> Maga pedig fogja a virágot, amelyet hőn szeretett +anyósának visz.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Orchidea… anyám kedvenc +virága!</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Illatos olaj.</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span> <i>kezet ad Norrisonnak</i>. +Norrison, tündérkirály, mit mondjak magának? <i>Antalt nézi +boldogan.</i> Én ezt az egészet még mindig nem hiszem.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Én sem. De az emberek hinni +fogják. – No, minden jót, kedves Antal. <span class= +"pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span> Minden +jókívánságom kíséri az új életbe. Csak még pár kérdésem volna +gyorsan.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Tessék.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>mint a tanító, aki leckét +hallgat ki.</i> Mi a véleménye a Népszövetségről?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Jobb, mint semmi.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Amerika?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Nagy lehetőségek.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Spanyolország?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Pardon, azt nem tanultuk!</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Igaz. Tovább. +Oroszország?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Várjuk meg a végét.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Einstein?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Fiatal vagyok, nincs rá +szükségem.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Nem jó. Az Woronoff.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Pardon. Einstein: épp most +kezdtem olvasni.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Úgy van. És Woronoff?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Fiatal vagyok, nincs rá +szükségem.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Modern zene.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Nevetséges.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Jazzband? <span class= +"pagenum"><a name="Page_114" id="Page_114">-114-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Pfuj, de rossz.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Freudizmus?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Komplexek.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Modern szerelem?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Begonia. Azaz pardon: +főszabály: gyorsan kell tudni felejteni.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. De még milyen gyorsan. +Tovább. Gazdasági viszonyok?</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Rosszabbak, mint tavaly.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>Lydiához</i>. Voilà!</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Elragadó! Hiszen ez egy kész +intellektuel! Norrison úr… ön egy szép tündérkirály! <i>Kezet nyujt +neki, mereven nézi.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Mit néz úgy? És miért +szorítja olyan nagyon a kezemet?</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Norrison úr, én azt hiszem, én +bele tudnék szeretni magába.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>rémülten</i>. Isten +ments! Csak ezt ne! Még csak ez hiányzik! <i>Az ajtó felé +tolja.</i> <i>Magában</i>. Micsoda kárpótlás Begoniáért! Menjen, +menjen!</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span> <i>nevetve</i>. A +viszontlátásra! Ha meggondolom, hogy meg voltunk ijedve mindnyájan +három órakor! <span class="pagenum"><a name="Page_115" id= +"Page_115">-115-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Én nem!</p> +<p><span class="smcap">Lydia</span>. Azt elhiszem, te szemtelen +Antal! Gyere, gyere! A viszontlátásra, kedves Norrison úr! Kellemes +utazást! Csókoltatom a feleségét, csókoltatom Mária lányát, +csókoltatom Olga lányát, mulassanak jól és legyenek mind nagyon +boldogok! – Olaj! <i>Kirohan</i>.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span> <i>utána indulva</i>. És kérem +Norrison, gondoskodjék a helyettesítésemről.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Parancsára, elnök úr. +Bravó! Harmadik sebesség.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Viszontlátásra! <i>Kifelé +megy.</i></p> +<p><span class="smcap">Norrison</span> <i>visszahívja az ajtóból a +kifelé siető Antalt.</i> Halt! Pardon! Kérem csak egy szóra! Egy +utolsó kis apróság. Ön elfelejtett valamit.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Mit?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Megköszönni.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Mit?</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Ezt az egészet. Ami itt +történt.</p> +<p><span class="smcap">Antal</span>. Ja? Pardon. Köszönöm. +<i>Kirohan</i>.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>, <i>egy pillanatra egyedül +marad, mosolyog.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_116" id= +"Page_116">-116-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Titkár</span> <i>belép és hozza Norrison +bundáját, kalapját.</i> Elnök úr, a vonatja tizenegy perc mulva +indul.</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Titkár úr, a munka be van +fejezve, mindenki mehet ebédelni. <i>Miközben a titkár felsegíti rá +bundáját.</i> Így. Most körülbelül minden el volna intézve. +Hallatlan, micsoda szörnyű mesterség ez a banküzem. Az ember +szabadságra indul, mindent bepakol, elintéz, és puff, az utolsó +pillanatban mindig közbejön valami ilyen jelentéktelen kicsiség, +ami feltartóztatja az embert. Már majdnem lekéstem a vonatról. – +Na, mit akar mondani, kedves Graef?</p> +<p><span class="smcap">Titkár</span>: Azt, hogy elnök úr igazán +büszke lehet arra, hogy <i>így</i> rendelkezésére áll úgyszólván az +egész emberiség!</p> +<p><span class="smcap">Norrison</span>. Igaza van, kedves Graef +büszke lehetek rá és büszke is vagyok rá. De… kedves öreg barátom… +az, amit maga az egész emberiségnek nevez, az… szégyelje magát. +<i>Halkan</i>… Az szégyelje magát. – Isten áldja meg. +<i>Kimegy</i>.</p> +<p class="center"><span class="smcap">Függöny</span>.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_117" id= +"Page_117">-117-</a></span></p> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118"><br /> +-118-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>MOLNÁR FERENC<br /> +<span class="smaller">SZÍNMŰVEI:</span></h2> +</div> +<ul class="lsoff indented"> +<li><b>Az ördög.</b> Vígjáték 3 felvonásban.</li> +<li><b>Liliom.</b> Egy csirkefogó élete és halála. Külvárosi +legenda hét képben.</li> +<li><b>Józsi.</b> Bohózat 3 felvonásban.</li> +<li><b>A doktor úr.</b> Bohózat 3 felvonásban.</li> +<li><b>A testőr.</b> Vígjáték 3 felvonásban.</li> +<li><b>A fehér felhő.</b> Mirákulum 5 változásban.</li> +<li><b>Farsang.</b> Színmű 3 felvonásban.</li> +<li><b>Úri divat.</b> Vígjáték 3 felvonásban.</li> +<li><b>A farkas.</b> Vígjáték 3 felvonásban.</li> +<li><b>Égi és földi szerelem.</b> Dráma 5 felv.</li> +<li><b>Színház.</b> Három egyfelvonásos.</li> +<li><b>A hattyú.</b> Vígjáték 3 felvonásban.</li> +<li><b>A vörös malom.</b> Színjáték két részben, 26 képben.</li> +<li><b>Az üvegcipő.</b> Vígjáték 3 felvonásban.</li> +<li><b>Riviera.</b> Vígjáték 2 felvonásban.</li> +<li><b>Játék a kastélyban.</b> Anekdota 3 felvonásban.</li> +<li><b>Olympia.</b> Vígjáték 3 felvonásban.</li> +</ul> +<hr class="chap" /> +<div style='text-align:center'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 77489 ***</div> +</body> +</html> diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6c72794 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This book, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..8b483e3 --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for eBook #77489 +(https://www.gutenberg.org/ebooks/77489) |