diff options
Diffstat (limited to '75959-0.txt')
| -rw-r--r-- | 75959-0.txt | 9276 |
1 files changed, 9276 insertions, 0 deletions
diff --git a/75959-0.txt b/75959-0.txt new file mode 100644 index 0000000..8059ca6 --- /dev/null +++ b/75959-0.txt @@ -0,0 +1,9276 @@ + +*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 75959 *** + + + +OSSENDOWSKI + +ÁZSIAI TITKOK, ÁZSIAI EMBEREK + +* + +MAN AND MISTERY IN ASIA + +FORDÍTOTTA SAJÓ ALADÁR + +FRANKLIN-TÁRSULAT KIADÁSA, BUDAPEST + +FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA. + +_ANYÁMNAK, AKI LÁTNI, ÉREZNI ÉS CSELEKEDNI TANÍTOTT, SZERETETTEL ÉS +ODAADÁSSAL AJÁNLOM_ + + + + +ELŐSZÓ. + +Ez a könyv, bár korábbi eseményeket tárgyal, későbben jelent meg mint +Ossendowskinak a közönség előtt magyar fordításban is ismert, +világszerte emlegetett műve, amely «Állatok, emberek és istenek» címmel +a bolsevikok elől való kalandos menekülésének izgató leírását +tartalmazta. Ebben a könyvben még a háborút megelőző időben tudományos +megbizatással tett utazások egyes részleteit kapja az olvasó és e +korábbi események utólagos megírására Ossendowskit, a világhírre szert +tett, megtámadott írót nyilván az a nagy siker buzdította, amely előbb +említett könyvét kísérte. + +A területek és vidékek, amelyeket Ossendowski bejárt, itt Európa közepén +éppen olyan ismeretlenek, emberei éppen olyan idegenek, az élet és a +szokások éppen olyan titokzatosak, mint mindaz, amit menekülő útján +látott. Északázsiának kevéssé ismert, a nagy országutaktól félreeső +vidékeiről van szó csodálatos állatvilágukkal, buja növényzetükkel, +mérhetetlen pusztaságaikkal, sok tekintetben különös embereikkel. A +tárgy maga is lebilincseli azt, aki idegen világok, idegen szokások +iránt érdeklődik és a mienkétől teljesen elütő, egyszerűségében majd +szép és megható, de máskor kegyetlenségével és romlottságával borzongató +és undorító életet Ossendowski mesteri módon ismerteti meg velünk. Az +írónak minden erénye, amely első könyvét oly bámulatosan elterjedt +olvasmánnyá tette, érvényesül ebben a munkájában is, amelynek megvan még +az a szerencséje – vagy szerencsétlensége? – is, hogy tudományos vagy +politikai okokból nem lehet szavahihetősége tekintetében vitát indítani. +Az ilyen vitára, amely kétségtelenül csak előmozdította első könyvének +kelendőségét, Ossendowski művének nincs szüksége. Érdekes dolgokat +érdekesen mesél el és az átélt események nagy tömegének elolvasása egy +pillanatra sem fárasztó. + +A siker igazolja az embert. Ossendowskinak eddig meg volt a nagy sikere. +Hisszük, hogy ez a könyv is éppen annyira el fog terjedni, mint az +előbbi, amelyet magyar nyelven adtunk az olvasó kezébe. + +Budapest, 1925 április. + +_A fordító._ + + + + +I. RÉSZ A NOMÁD VÁNDOROK ORSZÁGA + + +ELSŐ FEJEZET. A Keserű tó. + +Az óriás Jenisszei mindíg kiváló, különös szerepet játszott képzeletem +birodalmában. Egy másik könyvben[1] megírtam, hogy ez az irtózatos, +zöldesen és sötétkéken csillámló folyam, amelynek tiszta, hideg vize +Szayan, Aradan, Ulan-Taiga és Tannu-Ola csúcsainak hótakarójából ered, +ellenállhatatlan erővel hatalmasan nekirugaszkodva, miként töri át a +vastag jégtömböket, amelyek alá örökre el akarta temetni a tél; leírtam, +mennyire megfogott ennek az élménynek szépsége és rettenetessége és +hogyan kergetett el végre onnan az undor, az undor ama kegyetlen emberi +szenvedés förtelmes terhétől, amelyet a folyam, mint az év első +zsákmányát urának, a tengernek kincstára számára észak felé cipelt. + +Amikor ezt 1920-ban láttam, – akkor kezdődött menekülésem +Szovjetszibériából Urianhaion, Mongolországon, Tibet egy részén és Kínán +át Pekingbe – vad gyűlölet lobbant lángra a szívemben és ajkamról egyik +átok a másik után röppent el. Kultúra, civilizáció, kereszténység, +huszadik század! – és itt a Jenisszei mellett korunk e kigúnyolása, ez a +förtelem, amely annyira távol van minden kultúrális vívmányunktól, mint +ennek a folyamnak árja az Amazonétól. + +Egészen más volt első, sokkal előbb történt találkozásom a Jenisszeiel. +Ez a rettenetes, politikai viharokkal teli élet akkor még nem +fehérítette meg a hajamat; fiatal voltam és rendületlenül bíztam az +emberiség haladásában, a tudomány és az erkölcsi érzés hatalmában. + +1899-ben történt. A pétervári egyetemen folytatott tanulmányaim +befejezése előtt álltam; ez év februárjában tüntetést rendeztek a diákok +az orosz kormány bizonyos rendelkezései ellen és a rendőrség szigorú +elnyomó intézkedései ellen szóló tiltakozásul nem vettek részt a +vizsgálatokon; az egyetemen nem jelent meg senki. Egy ismert tudós, +vegyész és geologus, Zaleski Szaniszló tanár a kormány megbízásából +éppen akkor tanulmányútra készült, hogy Chulyma-Minuszinszk pusztáinak +sós és más ásványos tavait átkutassa. Szívesen fogadtam a nekem +fölajánlott asszisztensi állást és elhagytam Pétervárt, hogy megkezdjem +első utamat Szibiriába. + +Vonaton Krasznojarszkba jutottunk és innen kis gőzösön délnek, a +Jenisszeien fölfelé haladtunk Bateni előhegységéhez, ahol kikötöttünk, +hogy kis kocsin, amelynek piesztierszki a neve és három erős pusztai ló +húzza, folytassuk az utazást. + +Ennek az előhegységnek a közelében a Jenisszei partvidéke síkság, amely +nyugat felé fokozatosan emelkedik, hogy végül Kizill-Kaya előhegységeibe +és szirtjeibe menjen át, amelyek devon homokkő és agyagpala rétegeiből +alakulnak. + +A hatalmas Bateni-szikla meredeken és hirtelenül emelkedik ki a +Jenisszeiből és mellső falát óriási mélységbe bocsájtja le a folyó +víztükre alá. A szikla ötven-hatvan lábnyi magas, fekete agyagpala +alkotja és sűrű bokrozat meg nyírfák födik. Szűk ösvény kigyózik a +kikötőhelytől a csúcsig, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik. Magas, kövér +füvel borított síkság terjed nyugat felé és kiterjedt legelővel szolgál +tatárlovak és juhok nyájainak. Távolabb a szemhatáron Kizill-Kaya +mérsékelten magas szikláinak éles körvonalai tűnnek föl. Itt-ott +pásztortűz és a nomád táborok fekete jurtái láthatók, amelyekben fekete +vad abakantatárok laknak. A Jenisszei széles, szigetekkel tarkított +szalagja keletnek huzódik, míg a túloldalon, a folyó jobb partján orosz +gyarmatosok megművelt földjei és falvai vehetők észre, akik az orosz +kormány útmutatásával és segítségével e termékeny földeket előbbi tatár +tulajdonosaiktól vették el, akiket a bal partra űztek, ahol mindmáig +folytatják nomád életüket. A Bateni-szikla csúcsán, amely óriási +oszlopként nyúlik ki a folyamból, mindig lehet találkozni messziről jött +tatár zarándokokkal. Láthatók itt mindig mongolok Altaiból vagy +Északturkesztán hétfolyamországából, valamint benszülöttek Pamirból. + +Ennek a magában álló sziklának megvan a története. Mikor Batyi-Khan +áthaladt hordáival Chulyma síkságain, foglyul ejtette a benszülötteket, +hogy katonákat csináljon belőlük és elvette lovaikat és marháikat. +Aziuk, a tatár fejedelmek egyike ennek a rablásnak gátat akart vetni. +Különféle törzsekből nagy tatár csapatot hozott össze, megtámadta +Batyi-Khan utóvédjét és visszahódította az elrabolt lovakat és marhákat. + +A dühöngő Khan a lázadók ellen küldte Hubilai nevű vezérét, aki Aziuk +csapatait szétkergette és tovább harcolva, magát a vezért híveinek egy +kisebb csapatával együtt egészen a Bateni esúcsáig üldözte. A +legyőzöttek itt sokáig ellenálltak, de végre lebírta őket az éhség. Ám +inkább a Jenisszeibe ugrottak, semhogy szégyenszemre megadják magukat és +így a vad folyam rohanó vízében pusztultak el. Aziuk halála után már nem +mert senkisem szembe szállni a győztes mongolok rablásával. A tatárok +hálásan megőrizték Aziuk emlékét és mint muelint vagy szentet tisztelik. +Júliusban keresi föl a legtöbb zarándok a Batenit; a bátor, +szerencsétlen fejedelemnek áldozati ajándékul ételt, kést, sőt fegyvert +is dobnak a szikláról a folyóba. + +A Bateni szomszédságában levő síkság teljesen elhagyott, mert a tatárok +kerülik ezt a vidéket, félvén a találkozástól az orosz hivatalnokokkal, +akik rendszerint megzsarolják őket. Elhagyott azért is, mert a tatárok +nem akarnak orosz telepesekkel találkozni, akiket mint az ő régi +területüknek elrablóit gyűlölnek. A Chulyma-síkság e részén széles, jól +gondozott országút visz át. Acsinszk vasúti állomást köti össze a +négyszázhúsz mértföldnyire levő Minuszinszk várossal, amely az Abakan +folyónak a Jenisszeibe torkolásánál van. + +A síkságot kitünő takarmányt adó magas, sűrű fű borítja. A napfényben +itt-ott, mintha óriási tükör lenne, sós- vagy édesvízű tó csillog. A sós +tavakat fekete sűrű iszap és sár széles szalagja köríti, amiből +kénhidrogén, rothadó fa és föloszló elhullott állatok kellemetlen szaga +terjed. Az édesvízű tavakat káka és nád veszi körül. Valahányszor +véletlenül e tavak közelébe jutottunk, mindig újra meglepődve láttuk az +ott élő viziszárnyasok nagy tömegét. Vadlúd és vadkacsa, minden fajtájú +sirály és gém, de hattyú, flamingó és pelikán is nagy csapatokban kapott +szárnyra és éles kiáltozással a levegőben maradt, míg végre a sok madár +megint leereszkedett a tó tükrére vagy eltünt a sűrű nádasban. + +Könnyü, 16-os kaliberü Lepage-sörétpuska volt akkor velem. Régi, +egyátalán nem ijesztő fegyver, de még ezzel is vérfürdőt rendeztem e +madarak közt és egy kínai kócsaggal meg egy indiai flamingóval +gazdagítottam gyűjteményünket. Egész sereg vadászható madárra akadtunk +nem csupán a tavakon, hanem a síkság sűrű fűvében is, ahol a nyirfajd – +Tetraogallus campestris Amman – fészkel. Tatár neve sztrepat, amit az +orosz nyelv is átvett. A síkságon lovagolva gyakran láttam nagy szürke +madarakat fölröpülni buvóhelyeikről. Ezek rövid röpülés után ismét +eltüntek a fűben és az alpesi rózsa, az itt nyáron közönséges +Rhododendron flavus, szétszort bokrai közt. E madarak elejtése nem volt +nehéz, mert közel engedtek bennünket magukhoz, röptük lassú és +rendszerint egyenes vonalú volt, úgy hogy könnyü céllal szolgáltak. + +A nagy Szira-Kul tó – ez Keserü-tót jelent – Bateni és Kizill-Kaya +hegylánca közt elterülő erdőtlen völgyben terpeszkedik. Tojásalakú. +Körülbelül hét mértföld hosszú és három mértföld széles. Északi végén +nádas van egy kis édesvízű folyó torkolata körül, amely itt beleömlik a +tóba. A tó ásványos, keserűsós víznek a rezervoárja, amely jó +gyógyfürdőnek és emésztési zavar esetén gyógyító hatású. A keleti parton +szerény gyógy- és fürdőberendezéssel ellátott falu van. + +A megérkezésünket követő napon hozzáláttunk a munkánkhoz. Kicsiny, +nagyon könnyű csónakot találtunk, amelyre ráraktuk különböző +műszereinket: mélységmérőt és készüléket talajpróba fölhozására, +készüléket, amellyel meg lehet állapítani különböző mélységek +hőmérsékletét és egy műszert bizonyos vegyi vizsgálatok számára. + +Éppen távozni akartunk a parttól, amikor a faluban lakó vagy a +szomszédságban táborozó tatárok nagy csapatai figyelni kezdtek bennünket +és rosszalólag a fejüket csóválták. + +– Ennek nem lesz jó vége, – mormogták tiszteletteljes félelemtől +tompított hangon, – a tó szent és megbosszúlja magát ezeken a vakmerő +embereken. + +Meglepett bennünket, hogy szentnek mondták a tavat, mert a tatárok +muzulmánok és az izlám követőinek rendszerint nincs ilyen hagyományuk. +Elmondták nekünk, hogy a Szira-Kult már évszázadok óta szentnek tekintik +és hogy ez a hit azoktól a törzsektől maradt rájuk, amelyek azelőtt itt +laktak, de immár minden nyom nélkül eltüntek. + +Úgy látszott, hogy a tó bosszújáról szóló baljóslat nem válik be, mert +munkánk a Sziran sikeresen haladt előre. Sajátságosan érdekes munka +volt. Mélységmérésünk kiderítette, hogy a tó feneke tölcséralakú és hogy +legmélyebb helye közel van a déli parthoz, amely nagyon meredek. Ott +3200 lábnyi mélységre akadtunk. De ennek a helynek átmérője nem volt +több mint ötven láb és másutt a mélység nem volt nagyobb száz-százhúsz +lábnál. De mekkorát bámultunk, amikor megismételt méréskor ezt a helyet, +amelyet pedig nagyon pontosan megállapítottunk, nem tudtuk többé +megtalálni. Ellenben ezer méterrel távolabb északra 3160 lábnyi +mélységet találtunk. Ebből azt következtettük, hogy a Szira feneke +mozgékony és valamiféle hatalmas erratikus változásnak van alávetve, +amelyet valószínűleg a mélység tektonikus ereje idéz elő. + +Amikor a tó fenekéről iszappróbát vettünk – fekete volt és hideg, +sohasem volt 34·6 Fahrenheit foknál nagyobb hőmérsékletű és kénhidrogén +szagú volt – sajátságos jelenséget figyeltünk meg. A sűrű iszapból, +miután egy ideig a szabad levegőn feküdt, halványsárga színű mozgékony, +fűalakú képződmények nőttek ki, amelyek azonban csakhamar nyomtalanul +ismét eltüntek. Mintha valamiféle az iszapban élő lények csápjaikat +nyújtották volna ki és ismét visszahúzták volna. És valóban így is volt. +Beggiatoa-bacillusokkal, a tengerek és tavak halálának előhírnökeivel +volt dolgunk. Akkor jelentkeznek, ha bizonyos sók szétbomolnak és +kénhidrogént alkotnak, ami ebben a vízmedencében megöl minden életet. + +Kutatásunk további folyamán bizonyos mélységben rengeteg hálózatot +találtunk, amelyet sok ilyen egymásba fonódó telep alkotott és a tenger +fenekéről egyre följebb és följebb emelkedve, minden életet +elpusztított. A tó ezért teljesen ki is volt halva, kivéve a vízréteget +ama szövedék fölött, ahol még a hammarusznak mondott kisfajtájú rák élt, +amely hasonlít a közönséges ollótlan rákhoz, de sokkal kisebb. Ez a rák +nem hosszabb egy centiméternél, de éppen olyan fürge és szemtelen, mint +rokona a tengerben. De eljön az idő, amikor a beggiatoák által teremtett +kénhidrogén tömege meg fogja ölni a tó előbbi állatvilágának ez utolsó +képviselőit is és ha majd a bacillusokat magukat is megmérgezi a saját +végzetes gázuk, tökéletes lesz a tó halála. + +Később Verigo professzorral megvizsgáltam Odessza mellett a Limanokat és +a Fekete-tenger bizonyos részeit. Itt az elhalásnak ugyanaz a folyamata +játszódott le; hosszabb vagy rövidebb idő alatt éppen így teljesen +tönkre fogja tenni az életet a Fekete-tengerben. A halak ezt észreveszik +és lassankint elhagyják a tengert, mert mélyéban azokat a mérgezett +vízrétegeket találják, amelyek fokozatosan közelednek a fölszínhez. + +Szomorú és kegyetlen halála ez nagy vízmedencéknek, amelyek +kénhidrogénszagú holt sósvíz rezervoárjává változnak. Palesztinában a +Holt-tenger ilyen rezervoár már régóta és Ázsia végtelen síkjain sok +hasonló vízmedence van szétszórva. + +A hammarusz nagyon különös állat. A Szira-tóban közel a víz fölületéhez +sok ezer ilyen rák nyüzsög és dühösen megtámadja a fürdőzőt, kemény, +páncélos fejével nekirohan és utána rögtön ismét eltünik. Amikor kenyér- +és parafadarabkákat dobtunk a vízbe, láttuk, hogy e kis állatok egész +raja körülveszi, minden irányban ide-odavonszolja és gyorsan elnyeli. + +Tavi kutató utainkon gyakran kikötöttünk az északi parton, ahol a kis +édesvizű ér betorkollik és káka meg nád nő. Nagy fekete kacsafajta +csalogatott oda bennünket, melynek turpan vagy kormorán a neve. Ennek a +madárnak bizonyára más tó volt az otthona, de úgy látszik, valami oka +lehetett az idejövetelre. Talán azért jött ide a turpan, hogy kúrát +végezzen, mert a Szira keserű sósvize emésztési zavar esetén kitünő +hatású. Lelőttünk néhányat, de meg is bántuk, mert a húsuk nyúlós és +halzsíros volt. + +Egyszer amikor itt teáztunk a parton, gyönge zörejt hallottunk. +Hátratekintve a fűben egy fejet pillantottunk meg, amely rögtön ismét +eltünt. Odamentünk és egy kis, csinos tatár lánykára bukkantunk, aki ott +elbújt és közeledtünkre sírva fakadt. Sokáig nem tudtuk megnyugtatni. +Végre az is sikerült és a leány eljött velünk a tüzünkhöz. Ott míg teát +ivott és cukrot szopogatott, szomorú történetet beszélt el, amely +sajnos, Mongolország kivételével egész Ázsiára jellemző. Bár még csak +tizennégy éves volt, szülei már feleségül adták egy gazdag, de +meglehetősen idős tatárhoz, akinek rajta kívül még hat felesége volt. +Mivel az ő családja szegény volt és minden befolyás nélkül, a többi +feleség lenézte és kegyetlenül bánt vele. Sokszor megharapták, kitépték +a haját, csinos arcát összecsípdesték és összekarmolták. Hangosan +zokogott, amikor szerencsétlen házasságáról beszélt. + +– Miért jöttél ide? + +– Megszöktem férjem táborából, hogy soha többé vissza ne menjek. + +– És mi a szándékod? + +– Ide jöttem, hogy a Sziraba öljem magamat! – kiáltotta heves +kétségbeséssel. – Annak az asszonynak, akivel rosszul bántak, Allah +megbocsát, ha ebbe a tóba öli magát. A hozzám hasonlóan megkínzott +teremtéseknek egész halom csontja itt van a mélységben. + +Akkoriban fiatalok voltunk és nagyon fogékonyak érzelmi behatások iránt. +Ezért most erősen megváltozott érzelmekkel néztük a Szira lomha +sóshullámait, amely különös kriptájában rejtegette azoknak a védtelen, +megbántott asszonyoknak a csontjait, akik az ő csöndes vizében kerestek +feledést és örök békét. De nem sokáig elmélkedhettünk, mert hirtelenül +három lovas érkezett, akik nagyon bizalmatlanul mustrálgattak bennünket, +azután megparancsolták a fiatal asszonynak, hogy üljön föl a magukkal +hozott lóra és térjen vissza a férjéhez. A tatár asszony könnyben úszva +teljesítette a parancsot, amelyet ura és mestere küldött és nyeregbe +szállt. A tatárok egyike korbácsával vadul rávágott az asszony lovára, +amely fölágaskodott, azután az egész lovascsapat vágtatni kezdett és +hamarosan eltünt szemünk elől a pusztaságban. + +Ennek az eseménynek a benyomásától sokáig nem tudtunk szabadulni és még +hetek mulva is, ha künn voltunk a tón, önkéntelenül szertenézelődtünk +attól félve, hogy elénk kerül a szegény kis tatárnő holtteste. De +sohasem láttuk többé és sohasem tudtuk meg, jobbra fordult-e a sorsa +vagy olyan maradt-e, aminő volt, tele szenvedéssel, üldöztetéssel, +szidalommal és bántalmazással. + +Közben a tó fölkészült a mi megbosszulásunkra. Egy napon, amikor a déli +parttól vagy hatvan lábnyira a csónakunkban dolgozgattunk, hirtelen +éreztük, hogy hajócskánk hevesen himbálózni kezd. Körülnéztünk. A parti +sziklák felől nagy, széles hullámok jöttek felénk és északnyugatnak +siettek. Egészen sajátságos jelenség volt ez, mert az ég felhőtlen volt +és szél sem volt érezhető. A tó mégis háborgott, hullámok csapódtak +egyik parttól a másikig, egyre magasabbra ágaskodtak, durva erővel +ide-oda lökdösték könnyű csónakunkat és sűrű habbal árasztottak el, +amely félig betemette a hajót. Ez néhányszor annyira oldalra dölt, hogy +veszedelmesen sok víz áramlott beléje. + +– Ennek a fele se tréfa – mondta a társam, – lehetetlen tovább +dolgoznunk. Vissza kell térnünk a parthoz. + +Igazat adtam neki, de a Sziranak más volt a véleménye. Bár mindketten +erős, gyakorlott evezősök voltunk és minden erőnkkel dolgoztunk – mégsem +tudtunk eljutni a parthoz. E sűrű sósvíz nagy hullámai egyre jobban a tó +közepe felé kergettek bennünket. A hullámok egymásután belecsaptak a +csónakba, amely megtelt vízzel. Már térdünkig ért a víz, karjaink +elfáradtak az evezésben és jóllehet minden erőnket megfeszítettük, azt +kellett látnunk, hogy hasztalan minden erőlködésünk: a hullámok egyre +messzebb vittek bennünket a parttól. + +Elhatároztuk tehát, hogy a Szira kegyelmére bízzuk magunkat – számolva +azzal a lehetőséggel, hogy a hullámok kisodorhatnak bennünket a déli +partra – és minden figyelmünket a víz kimerítésére fordítottuk, hogy el +ne sülyedjen a csónak. Hogy szükség esetén készen legyünk, mentőövet +vettünk föl. Egymást fölváltva, szinte megvadulva merítgettük ki a vizet +a rendelkezésünkre álló egyetlen merőedénnyel. Nem egyszer magas hullám +söpört végig csónakunkon és csaknem lesodort bennünket. + +Helyzetünk fölkeltette a falu népének figyelmét. Néhány férfi azonnal +beszállt egy nagy csónakba, amely a fürdőzők rendelkezésére +használatlanul a parton feküdt. De mert csak egy pár evezőjük volt, csak +lassan közeledhettek felénk és az egyik evező eltörése nemsokára +visszafordulásra kényszerítette őket, ami csak nagynehezen sikerült +nekik. Eközben a hullámok az átellenes part felé kergettek bennünket. +Pillanatról-pillanatra tisztábban láthattuk a Kizill-Kaya vörös +szikláit. Csakhamar fölbukkant az előttük elterülő alacsony part, +amelyet alpesi rózsa, fűz és nőszirom nőtt be. A hullámverés lassanként +alább hagyott. Megint evezni kezdtünk és hamarosan partra értünk. + +Eleddig még nem voltunk a Kizill-Kaya lábánál. Ez a hegy világosvörös +színével és szikláit meg mély szakadékait födő sűrű cserjefáival már +régóta vonzott bennünket. Azt reméltük, hogy itt nagyobb vadat találunk, +mint a Szira túlsó oldalán levő végtelen, egyhangú síkságon. +Várakozásunkban nem csalódtunk; sőt, mint később látni fogjuk, itt olyan +vadra is akadtunk, aminőre éppenséggel nem számítottunk. + + +MÁSODIK FEJEZET. Akasztófavirágok. + +A csónakot kihúztuk a partra és kissé kipihenvén magunkat a bosszúra +vágyó Szira hullámaival folytatott fárasztó küzdelmünk után, elindultunk +Kizill-Kaya irányába, amely fokozatosan a magasba nőve, mint valami +vörös fal nyúlik ki a partvidékből. A part és a lejtő alacsony, de +nagyon sűrű nádasán és bokrozatán át törtünk magunknak utat. Amikor +behatoltunk a bokrok közé, hangos szárnysurrogással és átható +vijjogással mindenütt foglyok röpültek föl. Mivel nem volt nálunk +fegyver, nem is érte őket baj. + +Az egyik madár csaknem a lábam előtt kapott szárnyra és hangos +perlekedéssel a legközelebbi bokorba bújt. Világos, hogy fészkének a +közelben kellett lennie. Keresni kezdtük és pár lépésnyire hamar meg is +találtuk a nőszirom közt. Szorosan összebújva, tizenkét szürke, hátán és +oldalán vörösesen pettyegetett apró teremtés ült a fészekben és fénylő, +ijedt szemmel követte minden mozdulatunkat. A kövi, mezei vagy vörös +fogoly (Perdrix rubra) fiókái voltak, amely madár rendesen magasan +fekvő, száraz vidékeken tanyázik. + +Mihelyt közeledtünk, mint száraz levél a szélben, szétfutottak minden +irányba. De láttuk, hogy szorosan a földhöz lapulva, a fűben elrejtőzni +iparkodtak. Üldözésükhöz fogtunk és csakhamar együtt volt az egész +fészekalja. A csónakba vittük őket, ahol egy üres petroleumtartóban +száraz fűből készítettünk nekik fészket. Úgy terveztük, hogy majd otthon +szabadon bocsájtjuk őket, hadd lássuk, vajjon ott a tyúk és a kis +csirkék társaságában fölveszik-e a háziállat szokásait. + +Kísérletünk eredménye, ha nem is volt kiadós, mégis tanulságos volt. A +foglyok készségesen követték a tyúkot, a csirkékkel együtt a szárnya alá +bújtak és nagyon határozottan és sikeresen veszekedtek az élelemért a +fiatal tyúkokkal, amelyek pedig nagyobbak voltak, mint ők. Szelid +rokonaiknál gyorsabbak, erősebbek és bátrabbak voltak. Még jobban +meglepett bennünket az, hogy valahányszor a kis foglyok valamelyike +harcba keveredett, a többi mind rögtön segítségére sietett. A tyúk egész +családja nehány napig meglehetős békességben ott élt az udvarunkon, +amelyet magas deszkakerítés vett körül. Az állatok játszottak, +civakodtak, élelmet kerestek és főként nagy zajt ütöttek. + +Két hét mulva hirtelen nyomtalanul eltünt két fogoly. Másnap ismét +hiányzott három. Gondosan kutatni kezdtünk, de nem találtunk se élő, se +elhullott foglyot. Mivel a csirkék közül egy sem hiányzott, nem +gondolhattuk, hogy a foglyok valami négylábú vagy szárnyas rabló +zsákmányává lettek. Később megint kettő tünt el. Mivel vasárnap volt és +elég időnk jutott ilyen dologra, lesbe álltunk. Nemsokára észrevettük, +hogy két madár a kerítéshez futott; ott két deszka közt nagyon +energikusan lyukat kapartak a homokba és az így támadt nyíláson át +kibújtak a szabadba. A következő napon hasonló módon a még ott maradt +foglyok is hűtlenül elhagyták nevelőanyjukat és a vendégszerető udvart +és a tyúkot a saját költésével magára hagyták. Egy öreg szibiriai +vadász, akinek elmondtam ezt a történetet, így nyilatkozott: + +– Foglyot vagy fajdot lehetetlen háziállattá megtenni. A fogságban +mindig a szabaduláson mesterkednek. Az erdőnek vagy a síkságnak egy +szélfuvalma, valamelyik szabad fajtatársuknak egy kiáltása elég, hogy +még ha halálos veszedelemmel jár is, utat és módot találjanak a +szabadulásra. Nagy dolog uram a szabadság, csak az ember nem tudja ezt +megérteni. + +De térjünk vissza elbeszélésemhez. Miután kis foglyainkat a csónakban +biztosságba helyeztük, hozzáfogtunk a Kizill-Kaya megmászásához. E +hegység tömege kemény, vörös devonhomokkő, amelyen nehány helyen +megkeményedett agyagér fut át. A hegytörzs közepén széles terraszokra +jutottunk, ahol ezeknek az ereknek felületén világos hullámnyomokat +találtunk, aminthogy a terraszok homlokoldalán levő mélyebb lyukak és +szakadékok is tisztán elárulták, hogy ezeken a falakon egykor egy nagy +tómedence vize rágódott. Mivel a minuszinszki síkság fölülete egy +korábbi geológiai korszakban a középázsiai tengernek a feneke volt, +amely eltünése után az Uraltól Chinganig és Kwenlunig számtalan +kősótavat hagyott hátra, nem lehet kétséges, hogy sok évezreddel ezelőtt +egy ideig itt volt a hátráló tengernek a nyugati partja. Ezt sok +megkövesült kagyló és különösen a nagy mennyiségben szertefekvő belemnit +is bizonyítja. Szóval: a haldokló Szira-tótól egészen a Kizill-Kaya +hegységig a nagy sírt láttuk, amelybe a természet egy óriási tengert +temetett el. + +Szél, eső és fagy adták meg a hegylánc hegyes csúcsainak alakjukat, +szétrombolták a kemény homokkövet és porrá meg homokká változtatták, +amely egyre jobban befödi a tengernek és régen elmúlt korszakoknak a +nyomát. A csúcson mély barlangokat és hasadékokat találtunk, amelyeket +az őszi széltől a Gobi sivatagról átfújt futóhomok rágott ki. + +Amikor e barlangok egyikéhez közeledtünk, meglepetésünkre vékony +füstoszlopot láttunk belőle fölszállni. Kiváncsian figyeltük, amikor +hirtelen három mezitlábos és rongyokba burkolt fickó bukkant elő. +Elfutottak a nyugati lejtő felé. Amikor a csúcs közelébe értek, egyikük +megfordult és ránk lőtt. + +Nagyon nagy volt a távolság, a golyó tehát nem találhatott el bennünket; +mivel ezenfelül revolverrel lőttek, a golyó valószínűleg egyáltalán nem +érhetett el hozzánk. Régóta ismertem Szibiriát és volt már nem egy ilyen +kalandom; tudtam tehát, kivel van dolgom. Kétségtelenül megszökött rabok +voltak valamely orosz fogházból, sőt talán Szakhalinról, ahová a +legsúlyosabb gonosztevőket küldik az orosz bíróságok. Ezért mindjárt +odakiáltottam nekik, hogy nem vagyunk se rendőrök, se hivatalnokok és +eszünk ágában sincs, hogy terhükre legyünk. + +Visszafordultak és közeledtek felénk, persze habozva, bizalmatlankodva +és nagyóvatosan. De levették a sipkát és nagyon tisztelettudók voltak, +bár fegyvert vagy hivatalos jellegünk valamiféle jelét kutatva, +nyugtalan tekintettel mértek végig bennünket. Amikor végre megmondtuk +nekik, hogy tudományos kutatást végzünk a tón és elbeszéltük mai +élményünket, megnyugodtak és vendégszeretőn meghívtak a barlangjukba. + +Meglehetősen tágas és mély sziklalakás volt; nagy kőtömbök, amelyek a +hegylánc csúcsáról gurultak le, elrejtették a bejárást. Új ismerőseink +meglehetősen kényelmesen rendezkedtek itt be. A leghátsó szögletben +száraz fűből puha ágy volt. Kőből tűzhelyet készítettek, amelynek tüzén +füstös üstben tea gőzölgött, míg a fal hasadékaiba kiszáradt fekete +kenyérrel és teával teli zacskók voltak elrejtve. Az egyik sarokban +hátizsákokat és fejszéket vettünk észre, nélkülözhetetlen fölszerelését +a szibiriai csavargónak, aki a fogságból vagy számüzetése helyéről +megszökött és az észak tundráin, hegyeken és a taiganak nevezett őserdőn +át vándorol és végül átkel az Uralon, aki télen úgy mint nyáron, esőben, +hőségben és a legkegyetlenebb hidegben egyre megy mindig ama cél felé, +hogy visszajusson Európába. Ez a kóborló szökevény a zsákjában magával +viszi egész, nagyon szerény, de jól összeválogatott vagyonát. A +fejszével megszerzi tüzifáját és szükség esetén, vadászaton vagy harcba +keveredve a rendőrséggel és kozák őrjáratokkal, fegyverül is használja. +A szibiriai csavargó művésziesen tudja használni a fejszéjét. Hihetetlen +gyorsasággal röpíti át a levegőn és találja el vele a medve vagy akár az +ember koponyáját, aki talán erdei rejtekében fenyegeti. + +Új barátaink már két év óta voltak ezen a veszedelmes és fárasztó +vándorúton. Érdekes alakok voltak. Egyikük, akit Hak néven szólítottak, +télen megszökött Szakhalinról, a tatár út jegén át, amely ezt a szigetet +elválasztja a szárazföldtől. Mint várható volt, Hakot buzgón üldözték, +mert hirhedt gonosztevő volt, aki egyetlenegy esetben, amikor egy +póstahivatalt támadott meg, körülbelül tizenöt embert ölt meg. Zsákjában +külön téli gúnyát cipelt magával, egy fehér medvebőrt. Mihelyt már +messziről észrevett valakit, aki üldözte, ugyanabban a pillanatban +lefeküdt a hóra és magát is, jószágát is beterítette a fehét köpennyel. +Ilyen módon összeolvadt a nagy fehér vadonnal és az északi szél, amely +elfütyült fölötte és hó- meg jégfelhőket kergetett az okhocski tenger +felől, csakhamar betemette őt hóval. + +A másik szökevény, aki Sienko névre hallgatott, gyujtogatott és az egyik +amuri börtönből szökött meg. Átvándorolt egész Szibirián egy Moszkva +mellett levő kis helységig, csak azért, hogy ott végezzen azokkal a +tanukkal, akiknek vallomása alapján elítélték. Hakkal ellentétben, aki +udvarias volt, szerette a társaságot és mindig tréfálkozott, de gondosan +elkerült minden idegen tekintetet, Sienko mogorva volt és hallgatag, +gyülöletet sugárzó szeme valósággal belefúródott minden más ember +szemébe. + +Trutanoff, a kizill-kayai barlang harmadik lakója, hármuk közt a +legkülönösebb alak volt. Kicsiny, vékonydongájú ember hosszú, őszülő +hajjal és átható fekete, nyugtalan tekintettel, aki mindig mozgott, akár +ült, akár állt, mindig fecsegett, de sohasem hallgatott társainak +beszédére. Szüntelenül ki-bejárt és olyan volt, mint valami aggodalmasan +mindenfelé kutatgató kutya. Magáról sohasem beszélt és ha azt kérdezték, +miért került börtönbe és honnan szökött meg, csak ezt felelte: + +– Abból a börtönből, ahová jogtalanul vetettek. + +E felelet után szótlanul kiosont a barlangból. + +– Szegény fickó! – mondták társai vigyorogva. + +Nehány nap mulva Hak elmondta, hogy még ifjú korában valami +jelentéktelen lopás miatt került fogságba. Mert nagyon hazavágyódott a +családjához, szökni próbált és ezért meghosszabbították a fogságát és +Szibiriába száműzték. Nehány év múlva megszökött szibiriai börtönéből és +amikor újra elfogták, megölte egyik üldözőjét. Ezért tizenöt évi +kényszermunkára ítélték, de még azután is többször megszökött. Amikor én +találkoztam vele, tizedik menekülő útján volt. + +A szökevények, miután jobban összeismerkedtek velünk, arra kértek +bennünket, fogadjuk őket föl tavi munkánkhoz segítőknek és eszközöljük +ki a falu egyetlen rendőrénél, hogy a faluban lakhassanak. Természetesen +arra is megkértek bennünket, hogy a hatóságoknak ne áruljuk el homályos +múltjukat, hanem csak azt mondjuk, hogy olyan emberek, akik elvesztették +okirataikat. Szibiriában közismert dolog, hogy a szökevények +magánemberrel szemben őszinték. Minden szökevény egészen őszintén beszél +mindenkivel, akinek nincs közhivatala, mert a parasztok és a polgárok +segítik ezeket a szökevényeket, elrejtik őket a rendőrség elől és a +küszöbre ételt tesznek még ama csavargók számára is, akik a találkozást +a fölsőbbség képviselőivel kerülendők, csak éjjel vándorolnak. + +Miért ily barátságosak a szibiriaiak a szökevényekkel szemben? Ennek +kettős oka van: az egyik, a praktikus, az a kívánság, hogy barátjukká +tegyék a vad és gyakran veszedelmesen brutális csavargót, akit mint +valami vadállatot űznek és hajszolnak; a másik, erkölcsi ok, az, hogy a +szibiriaiak mindig tudták, hogy a cár bíróságai azokat, akiket politikai +véleményük miatt ítélnek el vagy más ártatlanokat gyakran Szibiriába +száműznek, ahol a bíróságoktól és hatóságoktól elfeledve vagy megszöknek +vagy pedig elmebaj és korai halál vár rájuk. + +Így tehát megtudtuk Hak, Sienko és Trufanoff életének történetét és mert +szükségünk volt, munkásokra, megigértük közbenjárásunkat. Óhajuk, hála +Zaleski tanár tekintélyének és befolyásának, valóban teljesült. + +Ez eseménydús napnak végén elcsöndesültek a hullámok és a tó síma lett, +mint a tükör. Elbúcsúztunk tehát különös új ismerőseinktől és +visszatértünk a faluba, ahol aggodalommal és türelmetlenül vártak +bennünket. + +A professzor megtiltotta, hogy máskor is a könnyű csónakon menjünk ki a +tóra és elrendelte, hogy helyette azt a nagy csónakot használjuk, +amelyen a falusiak oly sikertelenül kísérelték meg megmentésünket. Ennek +a csónaknak két evezője és kormánya volt, tehát három ember kellett a +hajtásához. Ezt a jó alkalmat használtuk föl a szökevények ügyének +elintézésére és már másnap Hak, Sienko és Trufanoff buzgólkodtak az +evezőkkel, míg mi méréseket végeztünk, iszapot és vízpróbát vettünk a +tóból, hammaruszt fogdostunk, amit formalinoldattal teli üvegben +konzerváltunk. + +Munkásaink nem egy hosszú, borzongató történetet beszéltek el a +szibiriai börtönök lakóinak életéről és sorsáról, de a legborzalmasabbat +egy este Trufanoff beszélte el. + +– Ez mind semmi, – kiáltotta, amikor Sienko valami ijesztő históriát +mondott el valamelyik szökevény kalandjairól. Majd elmondom, hogy velem +mi történt és mi tett ilyen ősz és félbolond ronccsá. + +Öten elhatároztuk, hogy megszökünk Akatouiból. Érintkezésbe léptünk a +fogházunk szomszédságában lakó ismerőseinkkel, akik megigérték, hogy +hátizsákot, fejszét és teás üstöt adnak nekünk. De gyalázatos balsiker +üldözött bennünket. Amikor a börtönablak vasrácsán át már kifűrészeltük +magunknak az utat, átmásztunk a falon és elértünk a faluba, megtudtuk, +hogy barátainkat letartóztatták és börtönbe vetették. Nem volt tehát +semmink, amire a meneküléshez és a kóborláshoz szükségünk lett volna és +nagyon gondosan el kellett rejtőznünk a közeli erdőben, mert ha a +faluban maradunk, a rendőrség nagyon könnyen fölfedezhetett volna +bennünket. Ámbár beláttuk, hogy őrült vállalkozásba fogunk, minden +fölszerelés nélkül mégis megkezdtük utunkat. Már ősz utója volt, fáztunk +és éheztünk és betegség kezdett bennünket kínozni. + +Végre több kínos hónap után egészen elgyöngültünk az éhségtől, úgy hogy +a halált láttuk magunk előtt. Mivel lakatlan erdővidéken vitt át az +utunk, sehonnan sem várhattunk segítséget. Az országúton nem mehettünk; +tudtuk, hogy ott biztosan elcsípnek a hatóságok. Éhezve és fagyoskodva +az erdőben botorkáltunk tehát tovább. Végre egy este bandánk egyik tagja +végigvágódott a földön és nem kelt föl többé. Amikor reggel félálomból +és félmerevségből fölébredtünk – más éjjeli nyugalmat nem ismertünk – +láttuk, hogy meghalt. + +Úgy emlékszem erre a reggelre, mintha csak tegnap lett volna. Ijesztő, +ocsmány gondolatom támadt és azonnal el is oszlott: ez itt halott; ez +már nem tehet semmit és nem is akar tenni – és ugyanez a sors vár ránk +is. De ő megmenthet bennünket. Nem kell más hozzá, mint a bátorság, hogy +emberhúst együnk, ennek az embernek a húsát, aki tegnap még velünk +beszélt, velünk szenvedett és akinek szívében szintén pislákolt még a +reménység parányi sugara. Csak némi bátorság kell és elhatározottság és +egyidőre minden jobbra fordul; azután meg lesz – ahogyan Isten akarja. +Jöhet valami, ami megment bennünket! + +Nemsokára ismét fölbukkant ez a gondolat, egyre határozottabban tért +vissza, makacsságával lassanként kifárasztott. Ugyanezt a gondolatot +olvastam társaim tekintetében… + +Nehány napig küzdöttünk vele és éhségünkkel; végre anélkül, hogy +beszéltünk volna róla és előzetes tárgyalás nélkül kiástuk a hóból +társunk holttestét és fölosztottuk magunk közt, mintha csak ökör vagy +juh lett volna. Most már nem éheztünk, de nem tudtunk többé egymás +szemébe nézni és komor szótlansággal botorkáltunk tovább. Nem éreztünk +lelkiismeretfurdalást, sem megbánást. Csak mogorva érzéketlenség volt +bennünk, tompa harag az egész emberiség és minmagunk ellen. + +Trufanoff abbahagyta a beszédet és sokáig szótlanul szívta cigarettáját, +amelyet rongyos ujságpapirból csinált magának. Amikor végigszívta és a +csutkáját a tóba hajította, így folytatta: + +– A szibiriai tél hosszú, átkozottul hosszú és kegyetlen mostoha anya! + +Megint megéheztünk és olyan gyöngék voltunk, hogy a mély, fárasztó hóban +nem tudtunk már előre jutni; az éhség és a hideg következtében szinte +megfagyott a vér ereinkben és zöld meg vörös karikákat hányt a szemünk… +Mint kalapács, úgy dobogott a szívünk, hogy hirtelen legmélyebb csöndbe, +teljes merevségbe sülyedjen… De már megmérgezett lelkünk dolgozott és +mindegyikünknek valami titokban ezt suttogta: légy erős és várj! + +Jusszuf, az öreg tatár és én – mi éltük túl a többieket. Két pajtásunk +ugyanegy napon halt meg és ekkor egyszerű volt a dolog. Egyik kövérebb +és meglehetősen nagy volt; a másik kicsiny és sovány. Sorsot vetettünk, +a nagyobbik nekem jutott. Megint volt miből élnünk és kitarthattunk +tavaszig, amikor folytatni akartuk megszakított vándorlásunkat. + +Még volt valami készletem, amikor egy napon Jusszuf elém állva ezt +mondta: + +– Osztozkodjunk, éhes vagyok. + +– Nem osztozkodom, mert akkor holnap én is éhezni fogok, felelém. + +Szó nélkül távozott. Elhatároztam, hogy utolsó készletemmel +takarékoskodni fogok és csak akkor fogyasztom el, ha Jusszuf… + +De még az éjjel rájöttem, hogy minden reményem dugába dőlhet. Még +virradat előtt gyönge zajra fölébredtem. Némi nehézséggel kinyitottam a +szememet, azután hirtelen talpra ugrottam, mert Jusszufot láttam felém +közeledni, aki övének végére erősített nagy követ forgatott. + +Azonnal tisztában voltam azzal, hogy ezzel a rettenetes fegyverrel, +amelyet mi csavargók a régi rablónyelven «ládának» nevezünk, míg +aludtam, be akarta törni a koponyámat. Jusszuf eleinte nem vette észre, +hogy fölébredtem, fölkészültem védekezésre és jobban is voltam +fölfegyverkezve, mert késem volt. Most csalódásában fölordított és +elsompolygott. + +Ettől a pillanattól kezdve rettenetes kínokat kellett elszenvednem. +Jusszuf állandóan üldözött, éjjel odalopódzkodott hozzám, a bokrok közt +és sziklák mögött leskelődött rám. Nagy, súlyos köveket dobott utánam és +lefelé a hegy lejtőjén óriási sziklatömböket és kőzuhatagot zúdított +rám. Egy pillanatig sem volt nyugtom vagy békességem. Állandóan a +legnagyobb aggodalomban éltem; dühtől forrt a vérem, a fogam vacogott. +Végre véres, kétségbeesett és végérvényes dologra határoztam el magam. + +Reggel, hogy erőhöz jussak, megettem húskészletemet és egy csonttal a +kezemben a tatár felé fordultam, aki bizonyos távolságban követett. +Amikor meglátta a csontot, veszett örömkiáltással nekem rohant. +Észrevettem, hogy eközben elejtette a nehéz, görcsös buzogányt, amelyet +ellenem irányuló fegyverül mindig magával cipelt. Amikor hozzám ért, +kirántottam a kabátomból a késemet és beleszúrtam ebbe az ijesztő +kísértetbe, aki annyi idő óta gyötört. Borzalmas örömet éreztem, mikor +éreztem, hogy a kés valami puhába hatolt bele és valami forrót éreztem a +kezemen végigfolyni. Jól céloztam, meg sem moccant többé. Reszketés +rázta meg fejétől a talpáig – és mindennek vége volt. + +Szörnyű tettem megmentett, életem biztosítva volt, de ez átkozott reggel +óta Jusszuf árnyéka nem hagyott el többé. Nem tudok aludni, mert attól +félek, hogy rám rohan és megfojt. Ha a házamban vagyok vagy valami +barlangban, egyre ki kell mennem, hogy megbizonyosodjam, nincs-e +nyomomban a tatár. Az erdőben bánt a félelem, hogy valamelyik fenyőről +ugrik le rám. A pusztában a fűben és minden kő mögött keresem az +árnyékát. Megőszültem, elvesztettem józan eszemet, semmi sem segít +rajtam. Jusszuf irtózatos, kegyetlen bosszút áll. Fölfaltam őt utolsó +porcikájáig, de most ő falja föl a lelkemet és az eszemet, mint ahogyan +a féreg falja föl apránként az almát. + +Csak a vodka segít valamennyire, feledtet mindent. Urak, nincs kis +vodkátok a szegény Trufanoff számára, aki kitárta előttetek a lelkét? + +Mélyen megrendülve és megborzongva ez irtózatos vallomástól, +hallgattunk; de a többiek ismét fecsegni kezdtek és az emberevő +őszinteségén fölbuzdulva, újabb ijesztő és undorító kalandokat beszéltek +el megszökött fegyencekről és csavargókról, akik annyi ravaszsággal és +energiával mentik az életüket, amelynek nincs értéke Oroszország +szociális piacán, ahol a kormány megfontolt kegyetlenséggel vad +állatokká tette a huszadik század embereit, kannibalizmusra és ijesztő +gaztettekre kényszerítette őket és gonoszindulatú elégedetlenek hordáit +teremtette meg, akik azután a bolsevizmus véres napjaiban bosszút +állottak. + +Hak és Sienko tapasztalt gonosztevő volt; az a szenvedés és üldözés, +amelyet a fogságban el kellett tűrniök, az emberi társadalom esküdt +ellenségeivé tette őket. Már többször megszöktek a fogságból és +általában úgy ismerték őket, mint «madarakat», ami a fegyházi nyelven +azokat az embereket jelenti, akik sohasem szokják meg a büntetőtelep +egyhangú életét. A fegyházigazgatóság, amelynek ezek az emberek állandó +gondot és nyugtalanságot okoztak, mindig meglehetősen kegyetlenül bánt +velök. Minden katona föl volt hatalmazva arra, hogy üldözés közben +megölhesse a megszökött rabot és mindenikért, akit elfogott vagy megölt, +pénzjutalmat kapott. Szibiriában a kozákok, különösen a jakutkozákok +közt egész kaszt volt, amely külön hivatásának tartotta a megszökött +fegyencek üldözését. Ezek a kozákok elfogták vagy megölték őket és ezért +fejenként tíz rubelt kaptak. + +Az ismét kézrekerített fegyencet az igazgatóság mindörökre +megbélyegezte. Hak megmutatta nekünk e jelet, testének e rettenetes +forradásait. Körök voltak ezek és háromszögek, amit tüzes vassal +sütöttek rá a mellére és a vállára; némelyik olyan mélyen bele volt +égetve, hogy látni lehetett a csaknem csupasz bordákat. Sienkonak más +jele volt, orrlyuka volt fölhasítva és át volt szúrva a füle. Minden +orosznak, aki így megjegyzett emberrel találkozott, joga volt arra, hogy +megölje, egészen egyre ment, vajjon azért öli-e meg, mert támogatni +akarja az igazságszolgáltatást, vagy idegeinek erős izgatása kívánta-e +ezt meg avagy csak egyszerűen a puskáját akarja kipróbálni; mert az így +megjegyzett fegyenceket a bíróságok élethosszig elítélt raboknak +tekintették, akik törvényen kívül állnak. + +A három szökevény, akivel együtt dolgoztunk és a Szira-tón kóboroltunk, +éppen ilyen szerencsétlen kiközösített ember volt. De nagyon udvarias, +szolgálatkész és finom érzékű volt mindhárom. Talán éppen túlerős +érzékenységük és rendellenes izgékonyságuk volt véres +erőszakoskodásuknak az oka és az igazságszolgáltatás tévedett, amikor +nem gyógyító- vagy javítóintézetben helyezte el őket, hanem börtönbe +vetette és katorgára kárhoztatta fegyenctelepeken és bányákban való +kényszermunkára, ami aláás és kipusztít minden erkölcsi érzést. + +Hármuk közt a legjobb érzésű, akivel legkönnyebben lehetett boldogulni, +Hak volt. Mert mindig jókedvű volt és szívesen dolgozott, hálás az +emberi veleérzés minden jele iránt, a tón végzett munkában pótolhatatlan +erő volt. Mint egykori matróz ismerte és szerette a vizet, ez volt az +igazi eleme; úgy úszott mint a hal és a csónakban egészen otthon érezte +magát. + +Amikor egyszer az a balsors ért bennünket, hogy elvesztettük +mélységmérőnket, Hak mindjárt föltalálta magát. Nehéz kővel a kezében +lemerült a tó fenekére, amely azon a helyen huszonhat lábnyi mély volt, +kiszabadította a zsinórt, amely egy kőtömb alá szorult és a nehéz +készüléket ismét fölhozta. + +Kitünő turpanvadász is volt. Ezt az éber madarat természetesen +lehetetlen volt csónakon belopni, mert mindig eliramodott, még mielőtt +lövésre lehetett volna kapni. Egyik vasárnap azonban több turpánt ejtett +zsákmányul részünkre. Kíváncsi voltam és eléggé bíztam is benne, hogy +vele menjek, amikor csupán egy vászonzsákkal fölszerelve, kievezett a +tóra. Az északi parton, egy kis vízér torkolatánál Hak egészen +levetkőződött, vastag csomó nádat tépett ki és körben úgy erősítette a +nyakára, hogy a fejéből nem látszott ki semmi. Nehány marék fűvel, amit +kérésére a fejebúbján szétteregettem, csak fokozta a hatást és azután +kezében a zsákkal, bement a vízbe. Nemsokára a mély vízbe jutott és +kinyújtózkodva vagy lábalva úszott. + +A kis nádbokor lassan egy turpán csoporthoz közeledett, amely eleinte +bizalmatlankodva tovább úszott az előremozgó micsoda elől, de a turpánok +végre mégis úszó növénycsomónak tekintették, nem törődtek többé vele és +figyelmüket élelmükre fordították. E közben a bokor az egyik turpán +közelébe jutott. Ez éppen feléje csipkedett, de a következő pillanatban +a madár fölkiáltott és eltünt a víz alatt. A többi turpán meglepetve +nézett körül, de mert nem vett észre semmi veszedelmet, ismét +megnyugodott. Néhány perc mulva egy második és egy harmadik madár is +éppen úgy eltünt, mint az első. Akkor azután a nádcsomó a partnak +tartott és nemsokára látható volt Hak, amint mesterien szelte a vizet és +gyorsan a parti nádas felé úszott. A következő pillanatban a parton volt +a három madárral együtt, amelyeket a lábuknál kapott el és beledugott a +zsákba, ahol megfulladtak. + +– Még ma meg kell őket nyúznunk, mert meleg van és a madarak hamar +rohadásnak indulnak, akkor pedig kárba veszett minden ügyességed és +fáradozásod, mondám. Kár, hogy nincs késünk, mindjárt hozzáfoghatnánk! + +– Kés? – kérdezte Hak. – Adhatok én kést. + +E szavakkal meztelen csípőjéhez nyúlt és éppen azon a helyen, ahol a has +átmegy a csípőbe, lehajlított egy kis bőrráncot. Kis nyílást láttam, +amelyből Hak, két ujjal belenyúlva, hosszú, vékony kést vett ki, +amelynek élét szépen fényezett, fahüvely védte és még egy parányi +reszelőt. Ennek a gonosztevőnek zseb volt a saját bőrében! + +– Mi régi fegyencek csaknem mindannyian alávetjük magunkat ennek az +operációnak, – mondta Hak sokat jelentő mosollyal. – Ez elkerülhetetlen! +Hogy kiszabadulhasson az ember a fogságból, át kell reszelni a +rácsrudakat és néha még a bilincset is. Fegyverre van szükségünk a +bennünket üldöző őrökkel és katonákkal való harcban. Ezért mindig velünk +van ez a «toll», ez a kés; vékony és éles, mint a borotva és könnyen le +lehet vele szúrni az embert. + +E szavakkal Hak megkezdte a turpánok megnyúzását és ezt a föladatot, úgy +látszott, ugyanazzal az ügyességgel végezte, mint amellyel embert +gyilkolt volna vagy fegyházőreit szúrta volna le. + + +HARMADIK FEJEZET. Az elsülyedt város. + +Hak ügyessége az úszásban nagyon érdekes fölfedezést tett lehetővé a tó +déli részén. Egyik napon egy értékes termométer, amellyel a különböző +mélységek hőfokát mértük, eloldódzott a zsinórjáról és lesülyedt a +mélybe. Hak azonnal levetköződött és beugrott a vízbe. Többszörös mély +alámerülés után sápadtan és ijedten jött vissza a csónakhoz. Ez nagyon +meglepett bennünket, mert azt hittük, hogy Hak nem ijed meg a világon +semmitől. Miután végre bemászott a csónakba, megnyugodott és +hozzákezdett kalandja elbeszéléséhez: + +– Amikor az imént alámerültem, egyszerre különös sötétség vett körül. +Éreztem, hogy közel vagyok a fenékhez, de semmit sem tudtam +megkülönböztetni. Nem tudtam megmagyarázni, hogy ez mit jelent. De +szemem csakhamar megszokta a félhomályt és láttam, hogy mintha két magas +szikla közt lettem volna. Amikor közelebb mentem, teljesen szögletes +lyukat vettem észre. Egyszerre csak azt láttam, hogy ajtó volt ez vagy +ablak és hogy ezek a kövek falnak voltak a részei. Az ablakon át +fölismerhettem a szemben levő falakat és egy várnak részeit… és azután… + +Iszonyodás fogta el, arca még halványabb lett. + +– De hát mit láttál? – nógattuk. + +– Emberi csontvázat láttam. Közel állott a falhoz és ide-oda himbálta +magát, mintha egyik lábáról a másikra ugrált volna… + +– Bizonyos vagy benne, hogy igazán láttad ezt? + +– Olyan világosan láttam, mint ahogyan önt látom, – mondta levegő után +kapkodva. – Megesküszöm a lelkem üdvösségére. + +Egy ideig naponta lementünk erre a helyre és megkíséreltük, hogy +szemünkkel behatoljunk a Szira komor, titokzatos mélyébe, de a tó sűrű +vizében nem tudtunk semmit sem fölfedezni. + +Később azonban egy tatár kereskedőtől megtudtuk, hogy az a legenda járja +a Szira-tóról, hogy egy nap alatt keletkezett. Ez a kereskedő egy öreg +vak és csaknem süket tatár asszonyt kerített elő a számunkra, aki egy +ezüstrubelért ezt beszélte el nekünk: + +– Azon a helyen, amelyet most a Keserű-tó[2] borít, valamikor az +ouigur-tatárok egyik városa volt, akik Közép-Ázsia nagy részén +uralkodtak. A városban volt egy templom, amelyben nehéz, szent jelekkel +borított kő alatt amaz uralkodók utolsójának a holtteste pihent. A nagy +Dzsingiszkhán valamennyi férfit megölte, hogy kipusztítsa az ouigurokat +a földről. Ekkor darabokra tört a kő az ouigurok utolsó khánjának sírján +és megjelent a khán szelleme és így szólt: + +– Ouigurok anyái, asszonyai és leányai! Sírjátok a gyűlölet és az átok +könnyűit, mert eljött népetek utolsó napja! + +Az ouigur asszonyok engedelmeskedtek e parancsnak és Dzsingisz harcosai, +akik vidámságot, éneket és táncot várva ezektől az asszonyoktól, akik +karcsúak és hajlékonyak voltak, mint a nád, feleségül vették őket, csak +könnyben úszva látták őket és csak átkozódást hallottak tőlük; erre vad +haragjukban minden asszonyt meggyilkoltak. De ezeknek a holttestei is +tovább sírtak és könnyeik akkora áradattá dagadtak, hogy a völgy, +amelyben a város épült, megtelt keserű vízzel és eltünt benne a város. +Most eltemetik Szira-Kul hullámai, a Szira-Kulé, amelynek fölszínét néha +vihar korbácsolja, ha lenn a mélyében az egykor hatalmas és bátor +ouigurok utolsó ura gyűlölettől megmérgezve, dühöngeni kezd. + +Ez a monda jellegzetes ázsiai legenda, de kétségtelenül fiatalabb, mint +ama város romjai, amelyeket a derék Hak a Szira fenekén látott. + +Martianoff kiváló orosz utazó jelentései megemlítik, hogy a Szira +fenekén tatárok házak és falak romjait látták. Mint már említettem, a +Szira-völgy tektonikus átváltozó processzusok behatása alatt áll és a tó +feneke hirtelen emelkedéseknek és sülyedéseknek van alávetve. Egyáltalán +nem lehetetlen tehát, hogy ilyen emelkedés után nehány tatár ház és a +part egy része eltünt a vízben. A tatárok az elsülyedt házak +maradványait láthatták a vízben és azután mesemondóik közt lassanként +képződött ez a legenda, mert az ázsiaiak szeretik a romantikus, +titokzatos mesét és a szürke mindennapi élet gondjai után szükségük van +rá a pihenés óráiban. + +– És az emberi csontváz, amely ide-odahimbálódzott a vízben? – kérdeztük +egymást. + +Erre a kérdésre közvetetlen választ kaptunk, amikor visszaemlékeztünk a +csinos tatár nő szomorú elbeszélésére azokról a szerencsétlen rabszolga +asszonyokról, akik idejönnek a Szira partjára és mélyében szabadulást +keresnek az élet elviselhetetlen bilincseitől. Talán e szerencsétlenek +egyikének holttestét sodorták a Szira hullámai az elsülyedt város romjai +közé, ahol lábánál fogva e helyzetben fogva tartva, mint csontváz ott +van már sok, sok év óta, a haldokló tó mélyében, ahol a baggiatoák az +utolsó életformákkal küzdenek és nem tudják, hogy már ők is halálra +vannak ítélve. + +Nekünk európaiaknak mindez olyan érthetőnek, olyan egyszerűnek, olyan +lehetségesnek látszik. De Ázsia tágas vadonjában, amelyet ennek a +világrésznek gyermekes elfogulatlansága és babonasága vesz körül, +romantikusan, titokzatosan és megrendítően hat. + + +NEGYEDIK FEJEZET. Virágok közt. + +Mint a nyugati part, ahonnan a Kizill-tömb emelkedik ki, a Szira-tó +keleti partja is hegyvidék. Mérsékelten magas, buja fűvel benőtt fensík +jellege van, amely a Szira völgyét elválasztja egy másik tónak, az +Édes-tónak a völgyétől. E fensík legmagasabb részén belemnitek, azaz +megkövesedett tintahalak és megkövesedett kagylók egész sereg +lelőhelyére akadtunk, amelyek jellemzők erre a geológiai rétegre nézve, +amelyben gyakran különböző nagyságú szénerek is találhatók. A +kagylómegkövesülések főként ammonitok. + +A fensík mögött rengeteg síkság terül el, amelyet a messzi távolban +fenyőerdővel födött hegyek határolnak. Ez a pusztaság három oldalról +köríti az Édes-tót, amely a Keserű-tónál valamivel nagyobb. + +Egy napon a tómedence tulajdonságainak megvizsgálása végett kutató útra +indultunk a tóra. Valahányszor áthaladtunk a lapályon, Szira és It-Kul +közt, mindannyiszor meglepődve láttuk és bámultuk a sok virágot, amely +világító színfoltokkal ékesíti a mező zöld alapját. + +Fehér és sárga óriási nagyságú vad liliomok körülbelül hat hüvelyknyi +virágkehellyel emelkedtek a fű fölé és édes, mámorító illatuk +megtöltötte a levegőt. Nehány lépéssel odébb mozdulatlanul, mint a +viaszgyertya, úgynevezett éjjeli vagy pusztai violák állottak. Ennek a +virágnak egyetlen szára van, amelyen ötven-nyolcvan fehér viasszerű +virág ül. Alakjával az orchideára emlékeztet és éppen olyan kegyetlen +is, mint ez, mert csalóka kelyhében számtalan kis rovar leli halálát. +Ezeknek a virágoknak rendkívül erős, határozottan mérgező az illatuk, +amely napnyugta után erősödik és éjfél körül a legerősebb. Néha nagy +erdei réteken jártunk, amelyeken csak egyetlenegy éjjeli viola nőtt +egymagában, ahol azonban éjjel finom, de átható illatától terhes volt +messzi környéken az egész levegő. Ebből a növényből parfümöt próbáltunk +desztillálni és mandulaolajjal esszenciát készítettünk. Fél liter +alkoholra elegendő volt esszenciánknak tíz csöppje, hogy az alkoholnak +nagyon finom és tartós jó szagot adjon. De zárt helyen igazi méreg ilyen +virágbokréta. Borzasztó főfájás bizonyította ezt, amely két teljes napon +át kínzott, főfájás, amelyet szívdobogás és féloldali idegbénulás +jelensége kísért. Kétségtelen, hogy az éjjeli viola a virágban +rendszerint meglevő eterikus olajokon kívül bizonyos mérges anyaggal is +rendelkezik, például kéksavval, amelynek keserűmandula szaga illatában +néha világosan megérezhető. + +Még egy másik tény is bizonyította az éjjeli viola mérges jellegét. +Ebben a látszólag ártatlan virágban, mint már említettem, van valami a +ragadozó állat természetéből, elnyeli a rovarokat, amelyek belsejébe +hatolnak. Az az ideg, amely működésbe hozza a virágkorona +zárókészülékét, nagyon mélyen van a szűk, keskeny kehelyben. A kis +rovarok, amelyek a virágra rászállnak, először a kehely széle közelében +levő mézet eszik meg és innen még kényelmesen szabadulhatnának, ha a +violából nem áramlanék ki a mérges, bódító illat, úgy hogy a rovar +elveszti tisztánlátását és tájékozódó képességét és a helyett, hogy +visszamenne a bejárathoz, mindig mélyebbre csalogattatja magát a +méregbarlangba, míg végre a végzetes idegközponttal kerül össze. A viola +viráglevelei ebben a pillanatban becsukódnak és a kehely jószagú +koporsója lesz a mohó rovarnak, amelyet a falánk és bosszúra szomjas +viaszvirág lassanként fölszív. Azt is megfigyeltük, hogy a méhek, +amelyek e virág közelébe jutottak, bármennyire csalogatta is őket +távolról az illata, nem szálltak rá. + +A fűben vörös alpesi liliomok, fekete foltokkal és sávokkal, is +megfészkelték magukat. Itt sarana a nevük. Virágleveleik a föld felé +irányzott csigaalakba vannak csavarodva; illatuk nincs. Ezt a +liliomfajtát kínai inyencek nagyra becsülik, míg itt Chulyma és +Minuszinszk sivatagain nem tudnak vele mit kezdeni. A sarananak hosszas, +fehér hagymája van, amely körülbelül diónagyságú és két félhagymából +tevődik össze. A hagyma lisztes, mint a nemes gesztenye és édeskés ízű. +A kínaiak, akik Urianhaiból és Mongolországból viszik haza ezt a +növényt, a hagymát megfőzik, méz és gyömbér édes mártásával leöntik és +legelőkelőbb ünnepi lakomákon, mint kiváló csemegét tálalják föl. + +Sárga, fehér és biborvörös japán érisz nyolc-tizenkét hüvelyk hosszú +virággal tömegével van itt. Bokorszerűen együttállva pompásan elütnek a +síkság zöld szőnyegétől. Finom ibolyaillatuk van, amely különösen a +gyökerükben átható. Megszárítva és porrá őrölve évekig megőrzik az +illatot. Nem csak Ázsiában használják sűrűn, hanem mint orrisgyökeret a +nyugati világ kereskedelmében is jól ismerik. Az ázsiai nők ilyen porral +megtöltött kis zacskókat hordanak a ruhájukban és a port a hajukba +szórják, míg a férfiak burnótos üvegecskékbe teszik vagy pipadohányukba +keverik. + +Egy nedves szakadékban a saponifera fajtájához tartozó növény kék +virágaira akadtunk. Ennek a növénynek nagyon édes a szára és a gyökere. +A pusztaság csemegéje és a tatár táborok körül egész gyerekrajok +átkutatják utánuk a vidéket. + +Az It-Kul környékén kitünően tenyészik a spárga különféle fajtája. Mint +Rozycki E. mérnök elmondta, itt tavasszal megélhet az ember spárgából, +mert nehány itt előforduló fajtának a legpompásabb íze van. + +Az It-Kul medencéjét még egy másik hasznos növény is tanyájául +választotta. A brassica, amelynek Kínában zebet a neve. Gyökere erősen +mósusz-szagú és a kereskedelemben, mint «növényi mósuszt» ismerik. +Illatszer készül belőle, amelyet gazdag kínai családok sűrűn használnak +és nagyon drágán megfizetnek. Az abakantatárok nagyon jól ismerik a +zebet aromatikus tulajdonságait és éppen úgy használják, mint az +orrisgyökeret. + +Eddig ennek a legbujább növényzetű vidéknek csak legérdekesebb +növénytípusairól beszéltem és nem szóltam még semmit egész sereg +gyógyszer- és méregnövényről, amelyet a tatárok, különösen a mohamedán +orvosok, jósok és varázslók gondosan összegyüjtenek. Jól ismerik az +ipekakuanhát, a baldriánt, a tárnicsot, a sztrichnint, kinint és +nadragulyát. Nem nyílt alkalmam a benszülött orvosok tudományának +kipróbálására, de különféle drámáról hallottam, amelyben nagy szerepet +játszott a sztrichnin és az ópium és azzal végződött, hogy a pusztában +új kőjelek bukkantak föl, pusztai lakósok utolsó nyugvóhelyének +emlékkövei, akiket a tatár varázsló avatott keze ringatott örök álomba. + +Különös és jellemző a vidékre, hogy a havasi gyopár, ez a tipikus alpesi +növény itt nagy bőségben található. Ez úgy magyarázható meg, hogy Szira +és It-Kul közt meglehetősen magasan van a síkság és éghajlata megfelel a +főalpesi éghajlatnak. Mindenütt találtunk alpesi legelőket dús és kövér +fűvel, amelyben ott találtuk a havasi gyopárt, ezt a nagy, el nem +hervadó virágot, amely mintha fehér bársonyból vágták volna ki. + +Magának az Édes-tónak is alpesi jellege van. Meredek sziklák hirtelenül +szakadnak bele, sziklák, amelyeknek lábánál föltünt nekünk a nagy +mélység, a kis hőmérséklet, a víz szokatlan tisztasága és vastag rétege +a megkövesedett faágaknak, amelyek a hegyről csúsztak le nagyon régen a +tó fenekére. Mindez sok európai alpesi tóra emlékeztetett bennünket és +hasonlókra Urianhaiban, aminőket Mr. Douglas Carruthers «Unknown +Mongolia» című könyvében írt le és én «Állatok, emberek és istenek» +könyvemben megírtam. + +Különböző ásványt is találtunk a hegyekben, amelyek az It-Kult +környezik, vasat, mangánt és rézlerakodást, valamint szenet. Ami +geológiai tulajdonságait illeti, ez a tó hasonlít a Szirahoz, ahol +túlnyomó a mangán és vasérctelep. + +Hogy az It-Kulon kutató utat tehessünk, nem volt csónakunk, mert partjai +teljesen lakatlanok. Néha tatár lovak jönnek ide itatóba, ami bizonyára +ritka esemény, mert ezen a vidéken bőségben van víz. A part mentén +haladva észrevettük, hogy a tóban hemzsegnek a halak, aminek oka +kétségtelenül az, hogy édes vizének nagyon gazdag mikroszkopikus flórája +és faunája van, valamint mindenféle fajtájú vizinövény és féreg megél +benne. Állandóan nagy halakat láttunk a vízből kicsapódni, amelyek a +kisebbek ivadékaira vadásztak. + +Mivel több napig itt akartunk maradni, Sienkot visszaküldtük, hogy +horogbotot és más halászó szerszámot, köztük mesterséges csalétket és +sok zsinórt hozzon. Még ugyanaz este halászva ott ültünk az északi part +nádasában, kegyetlenül összeszurkálva a moszkitóktól és falánk +legyektől, de ezt a meglehetősen érezhető entomologikus megfenyítése +szívesen elviseltük, mint fizetséget azért a nagyszerű érzésért, amely a +halászt elfogja, ha az úszó meg-megrándul és a horogvessző meghajlik. +Néhány óra alatt körülbelül hatvan pontyot és sügért fogtunk, egynéhány +közülük tizenöt fontot nyomott. + +Sienko és Hak, akik gyermekkoruk óta gyakorolták a halászást és ebben a +mesterségben különösen vándorlásaik alatt nagy ügyességre és +találékonyságra tettek szert, mindjárt az első napon gazdag zsákmányt +húztak ki a tóból, a többi közt egy körülbelül hatvan fontnyi óriási +csukát, amelyik vizinövények nagy botanikus kertjét cipelte +összevisszaságban a hátán. + +Egy napon, amikor a tó körül vándoroltunk s közben partjain fölkerestük +a hegyeket és a sziklákat, véletlenül találkoztunk a jól ismert, de +egészen orosszá lett Peacock dr. angol vadásszal, akit a vadászás +Szibéria sok félreeső zugába vitt el. A táborunkba kísért bennünket és +velünk együtt több sikeres és élvezetes süketfajd-, nyírfajd- és +szarvasvadászaton vett részt a bennünket övező magaslatokon, amelyeknek +pompás szálerdői gazdag gyepjükkel sokszor élénken emlékeztetnek valami +angol parkra. + +A legtöbb vadra azonban a tónál akadtunk. Itt a nádasban vízimadarak +fészkeltek: ludak és kacsák, különféle fajtájú sirályok és gémek. A +fiatalok már jó nagyok voltak, de még nem tudtak repülni, bár már június +közepén voltunk. Valahányszor a tóhoz közeledtünk, fiatal libákat és +kacsákat láttunk rajta úszkálni. Halálra ijedten minden irányba +szétrebbentek és a fűben meg a nád közt kerestek búvóhelyet. Az öreg +ludakat és kacsákat sokáig nem tudtuk fölverni. Peacock elbeszélése +szerint szibériai vadászok gyakran megfigyelték, hogy a gunár és a +gácsér a tojót elhagyja arra az időre, míg a fiókákat fölneveli. Ha a +fiatalok szárnyra kapnak és eléggé önállóak, hogy anyjukat elhagyhatják, +a hímek visszatérnek. De kivétel is van, amikor a hímek megosztják a +fölnevelés terhét, amennyiben élelemről gondoskodnak és a fészket +védelmezik. Az öreg Peacock nagyon szeretett volna néhány ilyen hű és +türelmes férjet elejteni és nagyon bízott, hogy ráakadunk ilyenekre. +Reménye nem teljesült, mert a bokrok közt és a sűrűben fölvertünk ugyan +néhány öreg gunárt, de olyan messzi voltak, hogy bár erős +szárnycsapásaikat hallottuk, golyóink nem árthattak nekik. + +– Szétválva kell vadásznunk – indítványozta Peacock – mert akkor +mindenikünknek lehet némi kilátása sikerre azokkal a madarakkal szemben, +amelyeket a többiek vertek föl. + +Szétválás után eleinte semmit sem találtam a nádak és füzek sűrűjében, +amelyben portyáztam. De magas, éles fű közt hirtelen meglehetősen széles +homokterületre bukkantam, amelyen büszkén több öreg gunár sétálgatott. +Hosszút fütyültem, hogy fölzavarjam őket, mert ama bántó rendreutasítás +óta, amelyet tizenkétéves koromban egy vadásztársaság előtt az apámtól +kaptam, sohasem lőttem ülő madárra. A gunárok széles, hatalmas +szárnyaikat kiterjesztve és csaknem merőlegesen fölszállva, egyszerre +csak menekülni kezdtek. Lövésemre egyikük lassan és meglehetős +ellenkezéssel ismét leröpült és lábon iparkodott a nádasba, magával +vonszolva szétzúzott fél szárnyát. Siettem, hogy elvágjam az útját, de +mihelyt lábammal a homokot érintettem, éreztem, hogy belesüppedek. A +vadászláz tovább kergetett, de már néhány lépés után mintha megnyílt +volna alattam a föld. Lábam alatt nem volt szilárd talaj és egyre +mélyebbre sülyedtem. Már fél testem belesülyedt az engedő homokba, amely +egy pillanat alatt elfödte töltényövemet. Kétségbeesett erőfeszítésem a +szabadulásra még mélyebbre sülyesztett. Kétségtelenül mély futóhomokba +rohantam bele. Mivel Peacock doktort a fű és a sás mögött nem tudtam +fölfedezni, mindenfelé nézdelődzve kiáltozni kezdtem, ahogyan csak a +torkomon kifért. + +A homok eközben mind mélyebbre szívott magába; csak pár perc még és +egészen elnyelt volna és betemetett volna minden nyomot is, úgy, hogy a +holttestemet sem találhatta volna meg senki. E gondolatra égnek állt +minden hajamszála és a veszedelem nyomása alatt villámgyorsan dolgozni +kezdett az eszem. Mit tegyek, hogyan menthetem meg az életemet, hogyan +hallhatná meg a doktor segélykiáltásomat? + +Visszaemlékezve olyan emberek elbeszélésére, akik hasonló helyzetben +voltak, magamhoz húztam a fegyveremet, amelyet a küzdelemben elejtettem +volt, magam előtt a homok fölületére fektettem és a mellemmel +rátámaszkodtam, hogy tartsa a testemet addig, amíg karommal és lábammal +kivackolódom. De ez nehéz föladat volt, mert a puska súlyom alatt +lesüppedt és kénytelen voltam nagyon óvatosan kiszabadítani és előlről +kezdeni a mesterkedést. + +Még néhány percnyi küzdelem után végre egészen hosszamban elnyúlva, +szétterpesztett karral és lábbal a fölszínen feküdtem. Mivel így +súlyomat aránylag nagy területen osztottam szét, föntarthattam magamat. +Magamat kissé kifújva, a hasamon óvatosan a nádas felé kúsztam, amely +végérvényesen megváltott a csalóka homokcsapdától, ha mindjárt tetőtől +talpig elfödött a falánk nedves homok. + +Száraz, forró napsütéses helyet kerestem magamnak és levetettem a +ruhámat. Mialatt megszáradására vártam, megtisztítottam öreg Lepageomat, +amely tele volt homokkal. Egy óra hosszáig tartott, míg elindulhattam +Peacock dr. fölkeresésére, aki valahol jóval messzebb volt, mint ameddig +a hangom elért. Amikor ezt észrevettem, egyszerre megbizonyosodtam +arról, hogy menthetetlenül elpusztultam volna, ha nem lett volna velem +másik társam, hű Lepage-fegyverem. + +A doktor egész sereg libát és kacsát lőtt, míg nekem üres vadásztáskával +kellett táborunkhoz visszatérnem. Amikor azonban meghallotta a +kalandomat, nagyon elkomolyodott és ezt mondta: + +– Tudja-e, hogy sokkal értékesebb zsákmányra tett szert, mint aminő a +liba meg a kacsa, arra a biztos tudatra, hogy bízhat a hidegvérűségében, +amellyel kitartott és amellyel ezt mondta magának: aggódom, az igaz, de +összefüggően kell gondolkodnom! + +Bár teljesen méltányoltam a bókját, mégis eltartott egészen a vacsoráig, +hogy ismét rendes, nyugodt lett az állapotom. Most azonban mocsaras +vidéken mindig ilyen helyek lehetőségére gondolok. Sűrű, vágó mocsaras +fűben inkább vízben és iszapban gázolok, semhogy ilyen csábító, de +alattomos homokfoltra lépjek. + + +ÖTÖDIK FEJEZET. Tatár lovak megszelidítése. + +A Szirahoz visszatérvén, néhány napot it-kuli tanulmányaink +földolgozásával töltöttünk el. Azután Zaleski professzorral +nekiindultunk a síkságnak; egy gazdag tatár, Jusszuf Spirin, rengeteg +ménesek tulajdonosa meghívott bennünket, hogy látogassuk meg. + +Nomád, egyszerű, műveletlen ember volt, de az ottani fölfogás szerint +mesésen gazdag. Családjával sátrakban lakott, amelyekkel aszerint, amint +méneseinek legeltetése kívánta, Szira, It-Kul és a Shunet-tó egész +vidékén táborhelyről táborhelyre vándorolt. + +Meghívásának szavai kegyesen jelezték, hogy tudós emberek látogatása +nagyon megtisztelő ránézve. + +Jó kocsit küldött értünk, amelybe három nagy, nemes ló volt befogva. +Alim, egy élénk, fiatal, vonzó külsejű tatár volt a kocsis. Helyeinket +elfoglalván, körülnézett, a bakon kiegyenesedett és néhány vad +kiáltással hosszú, font bőrostorral végigvert a lovakon. Úgy éreztük, +mintha testünk alól kirántották volna a kocsit és ugyancsak meg kellett +kapaszkodnunk, hogy ki ne essünk. A lovak teljes vágtatással indultak +neki és rohantak át a pusztaságon. Kormányzójuk kiáltásai meg éles +ostorcsapásai a legnagyobb sebességre biztatták őket. Így tizenhárom +mértföldet tettünk meg egy óra alatt. + +Célunkhoz érkezve, néhány sátrat vettünk észre sötétszürke +nyeregposztóból, közelükben marhák és juhok legelésztek, amelyek házi +szükségletre voltak rendelve, míg az igazi nyájakat messzire, a +Kizill-Kayalánc mögé hajtották legelőre. + +A szemhatáron négyszögletes, alacsony agyagfalakkal körülvett, +fenyőgerendákból összerótt épületeket különböztethettünk meg, +úgynevezett aulákat vagy házakat, amelyekben a téli hónapokat töltik el +a tatárok. + +Spirin legöregebb fiával, Mahmettel, a sátra előtt, amelynek ott jurta a +neve, üdvözölt bennünket. Alázatos üdvözlő és áldó szavakkal a próféta +nevében fölszólított bennünket, hogy lépjünk be. A jurta belseje pompás +volt. A padlót vastagon födte a nyeregposztó és bokharai meg szardai nők +avatott kezével kötött értékes szőnyegek feküdtek mindenfelé. Puha +selyemfüggönyök elrejtették a jurta oldalfalait és menyezetét és óriási +selyempárnák és vánkosok pihenésre hivogattak. Az így elfödött +oldalfalak mentén köröskörül nagy ládák és kis szekrények álltak, +amelyek berakott türkizzel, lapiszlazulival és malachittal voltak +díszítve és ezüst volt a lakatjuk meg veretjük. Állványokon ón-, réz- és +ezüstedények, tálak és kancsók csillogtak és a bejárattal szemben ezüst +keretben koránidézet függött, míg mellette a seik-ül-izlámnak, a +mohamedánok legfőbb papi méltóságának képe pompázott. + +Két, ezüsttel gazdagon díszített szekrény közt festőállványféle állott +tele puskával, pisztollyal, karddal, szuronnyal és jatagánnal, azaz +rövid karddal, amelyek közül néhány egyenes volt, mint a tőr, mások +görbék, mint a kasza és a sarló. + +– Hiszen egész arzenálja van itt önnek – mondta a professzor. + +– Igen – bólintott az öreg tatár – viharos időket élünk és védenünk kell +magunkat és jószágunkat. Most súlyos, fekete napokat élünk. + +Ezek a «fekete» napok szemlátomást nagy gondot okoztak neki, mert miután +kényelmes ülőhelyet adott nekünk a párnákon, beszélni kezdett arról, ami +a pusztában történik. Az orosz kormány mindig kihasználta az uralma +alatt élő törzsek gyűlöletét és viszályát és Chulyma-Minuszinszk +síkságával sem tett kivételt. Erre a vidékre, amely évszázadokon át az +abakantatároké volt, a hatóságok ukrán telepeseket küldtek, lusta, +iszákos, könnyelmű parasztokat, akik szénát kezdtek gyüjteni a tatárok +földjén, elrabolták lovaikat, asszonyaikat meggyalázták, sőt magukat a +tatárokat meggyilkolták. A bennszülöttek hasztalanul tettek panaszt a +kormánynál, amely azonban nemcsak hogy nem tett semmit a baj +megszüntetésére, hanem az ukránokat egyenesen fölbátorította a +túlkapásokra. A tatárok fölháborodva fegyvert fogtak és a puszta vad +harcnak, kegyetlen vérbosszúnak és az ilyen háborúskodással együttjáró +mindenféle bűntettnek lett a helye. A törvénnyel nem törődött senki; +mindenki az életét és a vagyonát védte, úgy hogy szembeszállt az +elzüllött ukránok önkényes visszaéléseivel. A puszta magas füve nem egy +holttestet födött el, amelyet azután a szél kiszárított és mint port +szétszórt a szenvedéssel teli síkon. + +Spirin nagyon bőkezű gazdának bizonyult. Hat felesége volt, a legidősebb +ötven évesnél nem volt fiatalabb és a legifjabb tizenhat éves fiatal +leány volt, hajlékony mint a fűzfaág és szeme, mint az őzé, nagy és +szelid. Mindezek az asszonyok a második jurtában tevékenykedtek, ahol a +konyha volt. Amikor ebédhez ültünk, ismeretlen ételeket tálaltak elénk, +amelyek közül az egyik ízletesebb a másiknál: forró sultát, a juhmell +egy kövér darabját, szénen sütve; tzchihertyt, kis csirkéből és tojásból +készült mártást; shashykot juhhúsból, áfonyaszerű, kissé savanykás, +száraz bogyóval; shashlykot juhveséből; azut, magyar gulyásfélét, +szintén juhveséből; tamalikot, azaz lepényt gombával és bogyókkal; édes +sajtot juhtejből; befőttet rebarbarából, szőlőből, fügéből és +datolyából. Mindezt kumisszal, az elmaradhatatlan pusztai itallal +öblítettük le, de burgundival is és pezsgővel, amit külön a mi +látogatásunkra hozattak a városból. A lakoma után sok-sok pohár teát +ittunk, amihez mindenféle befőtt gyümölcsöt, gyümölcsízt, mézet és más +édességet kínáltak és angol kétszersültet óndobozból. + +A teázás a lakoma ceremóniás része. Rendesen sokáig tart és kifárasztja +az embert. De Spirin gondoskodott arról, hogy a lakoma e része alatt se +unatkozzunk. Feleségeinek megparancsolta, hogy néhány szőnyeget, párnát +és alacsony asztalokat hozzanak a jurta elé és bennünket fölszólított, +hogy menjünk ki a szabadba. + +– Bemutatom legjobb lovaimat – mondá és tapsolt. + +A kocsisunk, Alim és házigazdánk fia, Mahmet, azonnal nyeregbe pattantak +és elvágtattak az aulák felé. Negyedóra mulva visszatértek mintegy ötven +pompás csődört terelve maguk előtt, amelyek közül néhány hollófekete +volt, a többi szürke és fakó. Élénken ügetve közeledtek és a pusztai +szél meglobogtatta sörényüket és pompás farkukat. A lovak nagyokat +prüszköltek, egymást harapták és rugdosták; fényes, vérben úszó szemük +mintha tüzet okádott volna és mintha a reszkető orrlyukakból is tűz +áramlott volna ki. + +– Ezek vad fiatal csődörök, amelyek nem ismerik a nyerget és ember keze +még nem érintette meg őket. Nemesvérűek, Chum-Bazlikban nőttek föl, ahol +legjobb a fű. A pusztánkon ezek a legnemesebb állatok, erősek, mint a +medve, egészségesek mint a hiúz és gyorsak mint a sólyom. +Gonoszindulatúak és vakmerőek, fölveszik a harcot a farkassal és a +medvével, páratlan harci paripák. Lovasrohamban fogaikkal és patáikkal +küzdenek lovasaikért. A turkománok argamakjai, azok a paripák, amelyek +ütközetben démonok módjára küzdenek és a harc után végigvágtatnak a +csatatéren, hogy az elesett ellenség fejét szétmorzsolják, vad +tulajdonságaikat ennek a lótörzsnek köszönhetik. + +Spirin tatár nyelven odakiáltott valamit a két fiatalembernek, akik +hirtelen vadul kiáltozni kezdtek. A lovak ugyanebben a pillanatban +minden irányban szétrebbentek, teli aggodalommal kutatgatva mindenfelé +egyre messzebbre rohantak. Pompásan lovagolva követték őket a tatárok. +Kézbe fogták az arkánt, a bennszülöttek lasszóját és mindegyre +gyorsabban vágtatva, megcsóválták a fejük fölött. Csodálatos verseny +kezdődött. A vad csődörök, mert nem volt semmi terhük, eleinte jól maguk +mögött hagyták a tatárok nyergeslovait; ezek azonban, hozzászokva a +hosszú és kitartó üldözéshez, győzték az egyenletes iramot és amikor a +csődörök a vad vágtatásban már kissé kifáradva, alig észrevehetően +meglassították a tempót, fokozatosan közeledtek hozzájuk. A lovasok +nagyon ügyesen mindjobban irányították a csődörök mozdulatait és arra +kényszerítették őket, hogy egyre szűkebb körben keringjenek. + +Amikor végre a lovak ismét egy csomóba voltak összeszorítva, a tatárok +fölemelkedtek nyergükben, hosszan kibocsátották az eddig összetekert +lasszót és a ménes ismét szétrebbent. A lovasok követték és látni +lehetett, hogy két csődör, egy fekete és egy fakó, megváltoztatja +futását. Egy ideig fölágaskodtak és mindenfelé rugdalództak, azután +mintha villám sujtotta volna őket, elterültek a földön. Az öreg Spirin +nevetett: + +– Az arkán fojtogatja őket. + +A két lovas ekkor kiugrott a nyeregből. Óvatosan közeledtek a vadul +kapálódzó csődörökhöz és a lasszót még jobban kifeszítették. Amikor már +eléggé összeszorították az állatok gégéjét, ügyesen megtámadták őket és +békóba verték lábaikat. A csődörök a fojtogató gégehuroktól +megszabadulván, egy pillanattal később ismét fölugrottak és el akartak +menekülni. De hamar észrevették, hogy békóban van a lábuk és néhány +görcsösen rángatódzó szabaduló kísérlet után megadták magukat és +csöndesen álltak. A férfiak fölkantározták őket és levették a béklyót +lábukról. Bár a csődörök rugdalództak és ágaskodtak, mégis csak egy +pillanatig tartott, hogy a lovasok ismét lovaikon ültek; a nyeregben +mélyen lehajolva, száron vezették a pompás, vad teremtményeket, +amelyeket eddig emberi kéz nem érintett. + +A csődörök hátrahajtott füllel és fogvicsorgatva nemsokára a jurta előtt +álltak. Két nyerget hoztak és míg Alim a fekete csődört a kantárszáron +fogta, Mahmet fölnyergelte. Rendkívüli harcot láttunk ember és állat +közt. A csődör hajlékony teste csaknem állandóan a levegőben volt. +Ágaskodott és nagyokat ugrott, úgy hogy patái olykor az emberek feje +fölött voltak; csak egy pillanatig állott egyszerre mind a négy lábán, +hogy a következő pillanatban ismét nagyot ugorjék. A dühtől és +félelemtől megvadulva nyerített és prüszkölt. De az izmos Alim erősen +tartotta a kantárszáron és nem engedett. A cserezetlen bőrszíj erős volt +mint az acél és a zabla úgy belevágódott a ló gyönge szájába, hogy +amikor prüszkölt és a fejét rázogatta, vörös hab röpült szerteszét. +Mahmet eközben éppen olyan mozgékony volt, mint a ló és nem mulasztott +el egyetlen alkalmat sem, amikor a hevedert egy-egy lyukkal szorosabbra +húzhatta. Amikor ezzel elkészült, a kengyelt erősítette meg. Ezután Alim +egy bika erejével arra kényszerítette a csődört, hogy a fejét +végignyújtsa a földön és Mahmet villámgyorsan a nyeregben termett, +tatármódra mélyen lehajolva és térdét a rövidszíjú kengyelben +derékszögben fölhúzva. Nagyot kiáltott és ostorával végigvágott a +csődörön. + +A szilaj állat egy másodpercig mozdulatlan volt, mint a szikla, csak +szeméből villámlott harag; azután nagyot ágaskodott, mintha hátra akart +volna dőlni. Magasra emelkedett, lezuhant, kirúgott, mindezt szünetlen +őrült gyorsasággal, hogy azt hihette az ember, nincs lovas, aki élve +kerül ki ebből a harcból. De a tatár az egész idő alatt lehajolva ott +guggolt a nyeregben, mintha össze lett volna nőve az alatta erőlködő +állattal. + +A csődör látván, hogy lovasát nem vetheti le, nekiiramodott és +árkon-bokron át mint a nyíl a pusztába röpült. Láttam, hogy Mahmet lazán +és magasan tartotta a kantárszárat, csak könnyen mozgatta, míg puha +csizmájával a ló oldalát verdeste és néha az ostorral végigvágott rajta. +Azt is láttam, hogyan dolgozott az állat csodálatosan izmos teste és +hosszan elnyúló alacsony röpte mennyire kinyújtotta karcsú erős tagjait. +Mahmet, mintha valami kísérteten lovagolt volna, nem tudtam észrevenni, +hogy a ló patája a földet érintette volna. + +Bár a kantárszár az egész idő alatt lazán maradt, Mahmet óriási körben +mégis visszahozta a lovat a jurta elé. Hab csurgott le a véknyáról és +még mindig vérző szájából. Két kisebb körlovaglás után olyasvalami +történt, aminek láttára bámulatomban fölkiáltottam: a tatár, jóllehet e +vad Bükefaloszon ült, nyugodtan lehajolt az egyik oldalra, eleresztette +a kantárszárat, elővette a pipáját, nyugodtan megtömte és rágyújtott. +Azután kiegyenesedett a nyeregben és egyenesen a sátor felé jött. A +csődör keze és combja minden mozdulatának engedelmeskedett; reszketett, +de már le volt győzve. + +– Ez igazán hihetetlen! mondám és csodálattal néztem föl Mahmetre, aki +megelégedetten mosolyogva és pipázva ült a nyeregben és lovának habos +nyakát veregette. + +– Ez semmi, nevetett Spirin. Ez a vad ló egyszerűen rájött arra, hogy ha +nem engedelmeskedik, Mahmetnek az oldalát átszorító combja +összeroppanthatja a bordáját. + +Amikor megnéztem Mahmet combját – görbe volt és erős, mint egy vén tölgy +gyökere – bizony nem látszott lehetetlennek, hogy össze birná törni egy +lónak a csontját. + +Spirin kocsisa, Alim még nehezebb mutatványokkal szolgált. Mint fiatal +gazdája, vad csődörét annak minden viharos tiltakozása ellenére ő is +megnyergelte. De mivel ez az állat állandóan ágaskodott, nem húzhatta +meg elég szorosan a hevedert; mert amíg súlyával még a kengyelre +nehezedett és a másik oldalon még nem volt kengyelben, a nyereg +lecsúszott a ló oldalára és ledobta Alimot. A ló elvágtatott és még az +öreg Spirin is fölkiáltott ijedtében. + +Bal lábával még mindig a kengyelben, Alimot a ló végighurcolta a földön. +Arcával lefelé, többször, amikor a ló köveken ugrott át, halálos +veszedelemben volt. De látását és testének erejét csodálatos módon +kihasználva, ellökte magát a kezével, amellyel előbb a fejét védte a +földön való hurcolás ellen és így még a legveszedelmesebb köveken is +átugratott. + +Még a leesés okozta első ijedelem hatása alatt álltunk, amikor még +hihetetlenebb dolog történt: Alim megfordult, jobb lábát nekifeszítette +az állat vékonyának és bal kezével elkapta a kantárszárat; lába szét +volt terpesztve és teste csaknem vízszintesen állott el a rohanó csődör +oldalától. Mindez villámgyorsan történt és a paripa már szinte eltűnt +szemünk elől a pusztán, de még tisztán láthattuk, hogy Alim +terpeszállásban a kantárral dolgozott, azután ismét leereszkedett +csaknem a földig a ló hasa alá, ahol mintha a vágtató ló valamelyik +lábát iparkodott volna elkapni. Nehány próbálkozás és erőfeszítés után +sikerült neki hurkot vetni a ló egyik mellső lábára, azután ismét +nekifeszítette magát a ló oldalának és a csődör lábát a has irányában +kifelé magasra húzta. Eleinte három lábon ugrált tovább a ló, azután +hirtelen térdre rogyott. Alim azonnal kiszabadult a kengyelből és mint a +vadmacska a ló nyakán termett. Azután hurokkal fojtogatta. Mikor a ló +már nem védekezett, Alim egyik kezével kifeszítette a fojtogató szíjat, +míg a másikkal a hevedert kezdte szorosabbra csatolni. Egy másodperc +mulva nyeregben volt, meglazította a gégehurkot és kiszabadította a ló +lábát. E rövid, de drasztikus élmény után a csődör nem ellenkezett +többé. Alázatosan kocogott vissza a jurtához, megadva magát +engedelmeskedett lovasának, aki bár keze tele volt sebbel és össze volt +verve, nevetett és hízelegve szólítgatta a lovát: + +– At, at, jakze at! Toor! (Ló, ló, jó ló! Csöndes!) + +Ez a látvány gazdagon kárpótolt bennünket szenvedésünkért, mert Spirin +dús lakomája nehéz ételeivel nagy megpróbáltatás volt nekünk. Sokáig nem +felejtettük el és később valahányszor tatár lakomán vettünk részt, +mindig óvatosak voltunk. Nagyrabecsült professzorommal még heves vitába +is keveredtem e lakoma miatt: + +– Az azu csapta el a gyomrunkat, – mondta keserűen. + +– Nem, én azt hiszem, hogy abból a kövér sultából ettünk sokat, vetettem +ellene. + +– Egyáltalán nem, felelte a professzor, a sulta zsirja könnyen +emészthető; de az azu gyökereivel, növényeivel és szárított bogyóival +egyszerűen méreg volt. + +De én állhatatosan megmaradtam meggyőződésem mellett, mig a professzor +tovább is a sultát védelmezte és az azut támadta hevesen. Mivel nem +tudtunk megegyezni, ő máskor az azut vetette meg, én pedig nem törődtem +a sultával. + + +HATODIK FEJEZET. Pusztai dráma. + +Amikor Spirinnel együtt voltunk, nem sejthettük, hogy a családot, +amelynek körében időztünk, az a nagy szerencsétlenség fenyegeti, amely +két nappal később reá tört. + +Nehány nappal a tatároknál tett látogatásunk után egy geológiai föladat +elvégzésére a pusztába küldött a professzor. Kénereket kellett keresnem, +amelyekkel megmagyarázható a Szira-tó vize magnéziumszulfátjának +eredete. Végig kutattam a tavaszi áradásokkal kimosott szakadékokat és +hasadásokat és éppen a pusztán vizsgálgattam át a kiszáradt folyómedrek +meredek partjait, amikor hirtelen láttam, hogy nagy hollósereg és nehány +hatalmas keselyű kering valami fölött, amit eleinte elhullott lónak vagy +elhullott ökörnek tartottam. De amikor egyik közeli dombról alaposabban +szemügyre vettem a dolgot, azt láttam, hogy a kérdéses valami emberi +holttest lehet. + +Amikor odaérkeztem, elállt a szívem verése, mert az ott heverő +halottakban két vakmerő nagyszerű lovast ismertem föl, Mahmetet, Spirin +fiát és derék segítőjét Alimot. Ők, akik két nappal előbb még fényes +sikert arattak, széttépett arccal és fejszével szétzúzott koponyával +feküdtek itt. Köröskörül küzdelemnek semmi nyomát sem találtam. + +Hak, aki velem volt, alaposan megvizsgálta a holttesteket és az ilyen +halottak alapos ismeretével megjegyezte: + +– Ezeknek a tatároknak a fejét baltafokával zúzták szét, azután tisztára +gyűlöletből megcsonkították az arcukat. + +Az irtózatos leletről rögtön értesítettük a rendőrséget és az öreg +Spirint. Vérzett a szívünk, amikor tatár vendéglátó házigazdánknak +megvittük a hírt borzasztó veszteségéről és láttuk szerencsétlenségét és +vad kétségbeesését. Mindjárt megkezdődött a bírói vizsgálat, mert +véletlenül egy arra följogosított bíró volt a környéken; azért jött, +hogy a szírai gyógyfürdőt használja. Néhány nap mulva azután megtudtuk, +hogy mi történt a puszta ama helyén, ahol a két tatár vére kifolyt. + +E dráma megértéséhez ismernünk kell e síkságok életének némely +részletét. A tatárok minden birtokukból legtöbbre becsülik kancáikat, +mert rendszerint jellegzetes, értékes tulajdonságokkal rendelkező +lófajtákat tenyésztenek. Altai vidékén nagyon keresettek voltak az +abakan-lovak, mert ezekkel nem csak föntartották, de sőt jelentékenyen +meg is javították a bennszülött lovak már sülyedő minőségét. A növekedő +kereslet következtében az ukrán telepesek közt levő lókötők szemet +vetettek ezekre a lovakra, ellopták azokat és Altaiban eladták. De ez +nem volt könnyű feladat, mert a tatár csikósok, akik a kancákat őrizték, +éberek voltak és bátrak és mert föl voltak fegyverezve, nem féltek a +rablókkal való összeütközéstől. A ménesekre azonkívül a csődörök is +ügyeltek, ezek a vad és félelmet nem ismerő állatok, amelyek a csavargó +idegeneket megtámadják fogukkal és patájukkal + +Spirin kancáival is így történt;; nem régen észrevették, hogy nehány +csődör, amely a ménesben volt és egész csapat anyakancára vigyázott, +elhagyta a ménest, amely azután messzire elfutott a pusztába. Egyszer +sikerült ilyen megszökött ménest utolérni és a táborhoz visszahozni. A +csikósok a ménes közelében sok patkónyomot vettek észre, ami +kétségtelenül olyan lovasoktól származott, akik a tatárok közeledtére +eltüntek. Az elfutott csődörök teste csupa seb volt, amikor rájuk +akadtak, amiből kiderült, hogy mielőtt kancáikat elhagyták, valami +ellenséggel küzdöttek. + +Az egész dolog titokzatos talány volt. Bár a tatárok nagyon járatosak +voltak ilyen dolgokban, mégsem tudtak a pusztán senkit sem kinyomozni és +csak találgattak. A vizsgálóbíró azonban megtalálta a titok kulcsát. +Megvizsgálta a megsebesült csődöröket és az ismét befogott ménest, +valamint a megpatkolt lovak nyomát és azt az utat, amelyen a megszökött +ménes haladt. Erre azután az egész kerület rendőrségének megparancsolta, +keressék meg egy nagy, patkolatlan, hasított patájú, pej csődörnek a +gazdáját. + +Nehány nap mulva Sziratól harmincöt mérföldnyire levő egyik helység +rendőre egy ukrán parasztot állított elő, aki éppen ilyen lónak volt a +gazdája. A csődört azonban nem hozta magával, mert a paraszt állítása +szerint elfutott és keresik. Jóllehet a bíró hosszú fogsággal fenyegette +meg, ha nem vall őszintén, a paraszt állhatatosan ártatlanságát +hangoztatta. Erre a bíró megparancsolta, hogy a rendőrség +főhadiszállásán vegyék őrizetbe. Amikor már ott volt, odament hozzája +maga a bíró és így szólt hozzá: + +– Látom, hogy ravasz fickó vagy, de ismertem én ravaszabbakat is, mert +Turkesztánban lótolvajokat hajszoltam, bátor turkománokat és harcias +perzsákat fogtam el. Ilyen dologban senki sem tud engem rászedni. Ezt ne +felejtsd el és jól figyelj arra, amit mondani fogok. Neked egy óriási, +gonosz pej csődöröd van, a melyiknek bal hátsó lábán meg van hasadva a +pata. A farka fehér. Okos is, mert megtanulta tőled a lopás mesterségét. +Mert ez a te mesterséged, barátocskám. Ha kikerested a tatár kancádat, +éjjel odaviszed hozzája, a te pej bestiádat. Összeverekszik a tatár +csődörrel és le is győzi, mert nagyobb és erősebb. A csikósok nem +törődnek a küzdők lármájával és nyerítésével, de ha utána néznek is, +mindent rendben találnak és tovább alszanak. De nem aludnának tovább, ha +te előző nap oda nem lopódzkodtál volna táborhelyükhöz és álomport nem +tettél volna élelmiszeres zacskójukba. Ha azután a pej csődör legyőzte +ellenfelét, eleinte lassan, majd egyre gyorsabban arra a helyre tereli +valamennyi kancát, ahol te leskelődsz rájuk más semmirekelőkkel. A +lovakat azután elhajtod az Altai felé, míg cinkostársaid eltüntetik a +nyomokat úgy, hogy ugyanazon az úton patkolt lovaikon végiglovagolnak. +Ez az egész fogás, mert a többi már nagyon egyszerűen megy nálad. Az +Altai tatárjainak és parasztjainak eladod a lovakat, visszatérsz a +faludba, vodkára és sörre költöd a pénzt és ha elfogyott, új gaztettet +eszelsz ki. De ezúttal valami megzavarta a csínyedet, mert közvetetlenül +azután, hogy a csikósok üldözésre indultak, te visszajöttél a táborukhoz +és valamit keresve kerülgetted. Mit kerestél itt a pusztán? + +A paraszt, halványan és reszketve félelmében amiatt, amit ez a varázsló +vagy bíróba bújt ördög elmondott, hallgatva és tágra meresztett szemmel +ült előtte. A bíró folytatta: + +– Látod, hogy mindent tudok. Azt is tudom, miért jöttél a táborhelyhez. +Egyiktek elvesztette az álomporos zacskót. Te nem találtad meg +gaztettednek ezt az elárulóját, mert részeg voltál. De megtaláltam én. +Itt van ni! + +A bíró e szavakkal a zsebéből kis zacskót vett elő, amelyben, mint nekem +később elmagyarázta, szétdörzsölt belladonnabogyókból és ópiumból +készült por volt. A paraszt térdre hullott és kegyelemért könyörögve +megnevezte azokat a parasztokat, akik a ménest az Altaiba elhajtották. A +bíró a legrövidebb úton, azaz távirón elrendelte üldözésüket. A rablókat +elfogták és Spirin visszakapta lovait. Ez eset óta Mahmet és Alim a +ménes közelében maradt és gondosan figyelte a csikósokat. A legutóbbi +napok egyikén azután a bebörtönözött parasztok rokonai elfogták a két +tatárt és kegyetlenül meggyilkolták. A tetteseket azonban nem tudták +fölfedezni. + +Amikor megkérdeztem a bírótól, hogyan jutott e talány megfejtéséhez, ezt +felelte: + +– A keleti népek körében folytatott sok évi bírói tevékenységem alapján +ismerem a lótolvajok fogásait. Ennek a tragédiának egynémely sajátossága +mindjárt megadta a helyes nyomot. Még csak egészen meg kellett +bizonyosodnom a dologról. Amikor a megsebesült csődöröket megvizsgáltam, +a szájukban nehány vörös lószőrt és lófarkból való nehány hosszú fehér +szőrt találtam. Spirin méneseiben ilyen ló nem volt. A küzdelem helyének +közelében világosan láttam a támadó patájának a nyomát és ezért +nagyságát illetőleg semmi kétségem nem volt. Az álomporos zacskót akkor +találtam meg, amikor a csikósok táborhelyét vizsgáltam át. Nem értettem, +miként történhetett az, hogy nem vették észre az idegen csődört és az +orruk előtt engedték elterelni a tenyészállatokat. Először azt hittem, +hogy buzától vagy arrakától[3] lerészegedtek, de tivornyának nem +találtam a nyomát. Azután fölfedeztem a homokban a kis zacskót. A +tatárok valamelyike, úgy látszik, rálépett és így benyomta a földbe. A +rablók ezért nem tudták megtalálni. Ami pedig Spirin fiának és +cselédjének meggyilkolását illeti, ez nem szokatlan esemény ezen a +vidéken, ahol a bennszülött tatárok és az oroszok közt a vérbosszú +uralkodik. + +A bírónak kétségtelenül nagy tapasztalata és bátor kombináló képessége +volt, különben nem bogozhatta volna ki ily gyorsan az egész tényállást. +Amikor azonban Mahmet idős anyjának és feleségének könnyeit láttam, arra +a megrendítő valóságra ébredtem, hogy semmi törvény és semmi pör nem +kelti többé életre a csinos, fiatal tatárt, aki oly kitünően értett +atyja ménesei vad paripáinak megszelidítéséhez és legyőzéséhez. + +Ezekkel a gondolatokkal néztem a tatárokat, akik az elköltözötteket +odavitték a kis dombhoz, ahol már várt rájuk a sír. Tekintetem ekkor +önkéntelenül egy fiatal, még egészen gyermek tatár nőre esett. +Vágyakozó, leírhatatlan kétségbeeséssel, könnycsepp nélkül, sóhaj nélkül +nézte a még halálában is csinos, hatalmas Alim arcát. Az jutott az +eszembe, hogy a fiatal leány szívében bizonyára ez az óriás és atléta +lobbantotta lángra a pusztai szerelem tüzét és hogy a bosszuló +igazságosság ítéletét talán ennek a gyászoló gyermeknek gyönge és szép +kezével hajtatja végre, aki jól ismeri a vérbosszú törvényeit. + + +HETEDIK FEJEZET. Tarantula-csata. + +Legyőzvén a pusztai tragédián érzett első megbénító ijedelmünket, ismét +munkánkhoz láttunk. Az élet élet: megsiratja halottait és fölkeresi +sírjukat, de tovább járja a harcnak, a nehéz fáradozásnak, az anyagi és +szellemi vágyakozásnak útját. + +Néhány nap mulva tanulmányútra indultam a Shunet-tóra, amely ismert +arról, hogy nagyon sós és vastagon van benne fekete, erősen kénhidrogén +szagú iszaplerakodás. Kis kétfogatún utaztam. Hak kísért, aki mert úgy +bántam vele, mint egyenjogú emberrel, nagyon készséges szolgám volt. + +Hat órai út után észrevettük, hogy a prerifű kevésbbé volt dús, majd +hogy a föld már csak kúszó fűvel volt benőve, amelynek puha szára olyan +vörös volt, mintha vérrel lett volna tele. Saliernia volt, sóval +telített talajhoz különösen alkalmazkodó fűfajta. Végre ez is eltünt és +csak az úgynevezett solanchak, az egészen fekete, zuzmaraszerűen +sókristállyal födött pusztaság volt előttünk. + +E halott pusztaság közelében először akadtam a bennszülött nomádok +sírjaira. Adrianoff, az ismert orosz etnológus és archeológus, akit a +szovjetkormány 1920-ban megölt, bebizonyította, hogy ezek az ouigurok +sírjai, akik Dzsingisz-Khan elől menekülve itt nomádéletet folytattak. + +Ezek a sírok valamikor meglehetősen magasak voltak, de idők folyamán +jóval alacsonyabbak lettek. Rendesen négy-hat kő, devonhomokkőből való +tábla vagy oszlopszerű neolit vette körül, amit néha igen nagy +távolságból hoztak oda. Éppen ilyen homokkövet láttam a Tuba-folyónál és +a Tuba és Abakan, a Jenisszei két mellékfolyója közt elterülő síkságon. +Ezek a sírkövek vagy dolmenek hosszú sorban gyakran a szemhatárig +követik egymást. + +Nehány kövön még fölírás volt látható. Rúnák voltak. Az emberiség e +legrégibb abc-jét nem csak az emberi hangnál messzibbérő érintkezésül +használták úgy, hogy jeleit táblácskákra vagy fakéregcsíkokra vésték, +hanem sírföliratoknál azt a célt is szolgálta, hogy az egyes ember +életén túlmenően a jövő nemzedékeknek nehány szót mondjon. Ekkor csak +egy futó pillantást vethettem ezekre a dolmenekre és monolitokra. +Alaposabban csak egy későbbi utamon ismertem meg őket, amelyet a +sírkővidéken át egész törzsek és népek ez óriási, világtörténeti sírján +át tettem, amely népek titkos vonzóerőtől Keletre csábítva, Közép-ázsia +tágas síkságain keresztül Európa meghódítására és a keresztény +civilizáció szétrombolására vándoroltak. + +Végül elérkeztünk a Shunet-tóhoz; fekete, bűzös, sófoltokkal teljesen +befödött sár körítette és a teli napfényben úgy fénylett, hogy ha +odanéztünk, belefájdult a szemünk. + +A parton és a tó fölületén egyetlen madarat sem lehetett látni. A tó +halott volt, de szépségben halt meg, mert fölületén mint a gyémánt +sókristályok csillogtak, amelyek nagy csomókba álltak össze, hogy azután +lesülyedjenek a fenékre és ott vastag réteget alkossanak, amely +lassanként kitöltötte az eltünő tó medencéjét. + +A rosz szagú pocsolyában a tó felé gázoltunk, hogy vegyi vizsgálatunk +számára vízpróbát vegyünk belőle és megmérjük melegségét. Mikor egészen +közel voltunk a vízhez, meglepetve láttuk, hogy körülbelül lábnyi +szélességben valami korallvörös tömeg keretezi be. Nem tudtam, mi lehet +ez, lehajoltam és azt a fölfedezést tettem, hogy a vörös tömeg számtalan +kis lényből állott össze, amelyek már elhaltak és rothadásnak indultak. +Ezek okozták a levegőt köröskörül megfertőző kellemetlen, egészségtelen +szagot, több ilyen vörös micsodát üvegbe gyüjtöttem és vizet töltöttem +bele. Erre az üvegben egyszerre csak kicsiny vörös, öt milliméternél nem +hosszabb rákokat láttam nagy gyorsasággal úszkálni, de ezek oly gyöngék +és mulandók voltak, hogy nehány perc mulva már végük volt. Biológiai +vizsgálatunk később kiderítette, hogy ezek a Shunet-tó utolsó élő lényei +és Artemia salina a nevük. Közülük még csak a beggiatoa-bacillusok élnek +itt, amelyek a tóban minden más életet kiölnek, de egyszersmind +előkészítik a maguk kihalását is. + +Hakot a tó mélyének megvizsgálására küldtem. Levetköződött, bement a +vízbe és amikor már jó messze volt a parttól, visszakiáltott: + +– Mintha üvegen járnék! + +Ez kíváncsivá tett. Levetköződtem és követtem őt. + +Megállapítottam, hogy a Shunet feneke kemény volt és síma, mint a +kristály vagy márvány és hogy sóból volt, amely évszázadok folyamán a +nap és szél behatása következtében a tó fölszínéről vált ki. A réteg +nagyfokú konyhasó volt 99·89 százalék tiszta tartalommal. Mivel nagyon +melegen sütött a nap, elhatároztuk, hogy kutató munkánk után megfürdünk, +de a tó seholsem volt három lábnál mélyebb. A fürdés itt egyáltalán nem +volt könnyű dolog. Ha megpróbáltuk az alámerülést, a víz, mintha jól +eldugaszolt üres palackok lettünk volna, visszalökött bennünket. Úszó +kísérleteink meglehetősen komikusok voltak, mert a víz fölszínén +úsztunk, mintha a szoba padlóján feküdtünk volna. Csakhogy ez a padló +nem volt éppen szilárd, hanem mintha valami nagyon rugós szerkezet egyik +oldalunkról a másikra gördített volna bennünket, majd a hátunkon, majd a +hasunkon feküdtünk. + +– Micsoda ördöngősség ez? – kérdezte Hak hangos nevetéssel. – Ez +botrány! A legrosszabb, amit emberről mondani lehet az, hogy: ostoba, +mint a dugó. És itt igazán úgy érzem magamat, mint a dugó, amelyik +ide-oda ugrál a vízen. Mit gondol? Az eszünk is eldugaszolódott már? + +Haknak teljesen igaza volt, mert a testünk a Shunet vizében éppen úgy +járt, mint a dugó a közönséges vízben. + +A fürdéssel nem volt szerencsénk, de helyette nagyon érdekes fölfedezést +tettünk. Észrevettük, hogy a part felől valami felénk közeledik. +Csakhamar fölismertem, hogy rengeteg tarantula-pók, amely hosszú, szőrös +lábaival végighaladt a folyón, anélkül hogy áttörte volna a fölszínét. +Mivel azonban a súlyának kissé mégis engedett, a pók nagyon óvatosan +haladt. Tapogatóját fenyegetődzve előrenyújtotta és magasra emelte a +fejét, készen arra, hogy erős mérgével támadjon vagy védekezzék. +Meglehetősen a közelemben haladt el és olyan hatást tett, mint egy +hadihajó, amely ágyúival fölkészülve a harcra, fenyegetődzik: + +– Figyelmeztetem! Ne avatkozzék olyan dologba, amihez semmi köze. + +Bizonyos hódolatos tisztelettel tekintettünk ez óriási állat után, amint +lassan a túlsó part felé távozott. + +Amikor végre kimentünk a vízből, egyszerre nagyot kiáltoztunk +fájdalmunkban, mert mintha ezernyi tűvel szúrkáltak volna bennünket. Ezt +a fájdalmat a víz nagyfokú sótartalma okozta. Nehány nap mulva tetőtől +talpig sókristályok vékony rétege födött bennünket, amely lehullott, ha +tagjainkat meghajlítottuk vagy gyorsan mozogtunk. + +– Éppen olyan színezete van a dolognak, – nevetett Hak, – mintha valaki +ki tudja mennyi ablakot tört volna rajtunk össze. + +A tréfás Haknak megint igaza volt. Végezetül a szilánkok mind +lehullottak rólunk és a sótól izgatott bőr olyan fájón vörös maradt, +mintha leforrázták volna. Csak nehány nap mulva szabadultunk meg a +kellemetlen és kínzó fájdalomtól. + +Két napot töltöttem el Hakkal a Shunet partján és ez idő alatt a +legkülönbözőbb vizsgálatokat végeztem a vízen, a són és az iszapon, +beggiatoákat fogdostam és vörös, fürge rákot és növényt meg rovart +gyüjtöttem. + +A tarantuláról, amelynek földi lyukaitól pettyes volt a szomszédság, +nehány érdekes fölfedezést tettem. Ezek a lyukak köralakúak és két +hosszu, ellentétes irányba szolgáló folyosójuk van. Ezek közül a +hosszabbik a pók igazi hajléka, míg a rövidebbik várul szolgál, amelyből +a pók áldozatait megtámadja és magát, valamint otthonát betolakodók +ellen védelmezi, különösen egy vastag, barna, keményhéjú ganajtúró +ellen, amely bűzös, bódító nedvet választ ki mirigyeiből. Ezek a bogarak +üldözik a tarantulákat és fölfalják őket. A tarantula, hogy magát +megvédje, erős pókhálóból drótsövényt készít, amely behálózza az +ellenfelet és így jelentékenyen támogatja a pókot az ellenséggel való +harcában. E vár végén azonkívül van még egy kis szövedéke, amelybe a +künn elfogott és a barlangba hurcolt áldozatokat viszi. Ez a pókfajta a +fűben vadászik, gyors támadással ugrik áldozatára, agyonharapja vagy a +lyukához cipeli, ahol mint élő húskészletet teszi el. Találtam egy +barlangot, amelyben erős pókhálóból készült börtönrács mögött öt nagy +hernyó volt ilyen módon elfogva. + +A tarantula harapása nagyon fájdalmas, a harapás helye borzasztóan +megdagad és nagy lázt okoz az egész testben. Hallottam, hogy a +tarantulától megharapott emberek belehaltak a harapásba még akkor is, ha +mindjárt intézkedés történt a méreg ellen. + +Egészen különös, hogy a tarantula legveszedelmesebb ellensége a juh. Nem +fél a harapásától, hanem nyelvét belenyújtja a pók barlangjába és +megvárja, míg a vár ura győzelme tudatában fogával és szőrös lábával +belekapaszkodik a meleg nyelvbe; a juh e kellemes érzést méltányolva, +megelégedetten lezárja a szemét és megeszi a veszedelmes tarantulát, +mint ahogyan mi egy blue pointot vagy lynnhavent fogyasztunk el; +csakhogy persze ő citrom vagy torma nélkül. + +Hak megbízást kapott, hogy a található legjobb és legnagyobb +tarantulákat fogdossa össze. Evégből nagy üveget adtam neki dugóval. +Segítőm szívesen vállalta a föladatot, aminthogy egyáltalán készségesen +és jókedvűen mindent elvégzett. Ezzel összefüggésben meg akarom +említeni, hogy mindhárom szökevény mindig jókedvű, szolgálatkész és +szorgalmas volt. + +Mialatt a Szira-tónál időztünk, csak egyszer vettem észre, hogy +szomorúan gubbasztottak a szobájukban és valamit sugdolództak. Amikor +szomorúságuk oka után kérdezősködtem, valamennyiük nevében Trufanoff +felelt, aki akkor a mi expediciónk szakácsa volt. + +– Ó, – kezdte nagyot sóhajtva, – mit mondjak uram? Tulajdonképpen +könnyen ki lehet találni. Most úgy élünk, mint más ember; senki sem néz +bennünket állatoknak, szörnyetegnek és az emberiség söpredékének, mert a +maga fedhetetlen, tekintélyes nevével véd bennünket. De ez a valóságos, +igazi élet számunkra nemsokára véget ér; ön el fog innen menni; akkor +ismét vissza kell térnünk az elhagyatottságba, sziklabarlangba, földi +lyukba, az erdőbe és járhatatlan mocsárba. Újra farkasok leszünk, akikre +mindenki vadászik. Ismét szenvedni fogjuk az állhatatlan vándorélet +éhségét, betegségét és minden gyötrelmét. Átkozott dolog ez! Így igazán +nem érdemes tovább élni! + +Amikor befejezte, komoran elgondolkozva lehajtotta a fejét. A másik +kettő is hallgatott, de egy pillanat mulva Hak olyan hangon, aminőt tőle +még nem hallottam, ezt mondta: + +– Nem tehetünk róla! Bennünk élet van és élnünk kell, ha mindjárt +farkasok módjára. + +E szavakra Sienko fölemelte bozontos ősz fejét és ezt mormogta: + +– Nekem, még le kell számolnom a tanuimmal. Nem akarok hamarább +meghalni, mint ők. Élni akarok a bosszúmért, az ő fekete órájukért. De +önt egyikünk sem fogja elfelejteni és sírni fogunk, ha elmegyünk öntől! + +Ilyen gondolatok éltek Szira-tóbeli különös társaink fejében. + +Hak fogta a poharat és elindult a tarantula-vadászatra. Láttam, hogy +rövid nadrágjának zsebébe vízzel telt kis üveget dugott. + +– Vizet akarsz inni? Kérdeztem meglepődve, mert tudtam, hogy Hak mindig +undorodással beszélt a hideg vízről és csak vodkát meg teát szeretett +inni. + +– Nem, az a pókot fogja kikergetni a barlangjából, felelte. Ha vizet +öntök a barlangba, a pók azonnal kijön, mert éppen olyan kevéssé szereti +a vizet, mint én és akkor bekomplimentirozom az üvegbe. + +Egy óra mulva visszajött. Az üveget félig megtöltötte a vadászzsákmánya, +amelynek szőrös lába és teste sűrű, fekete tömeggé gomolyodott össze. +Amikor az üveget letettük a földre és megfigyeltük az állatokat, +éreztem, hogy az egész póktársaság rám mereszti kiváncsi és gyűlölködő +szemét. Amikor már alkoholt akartam rájuk önteni, hogy gyűjteményünk +számára konzerváljam őket, Hak visszafogta a kezemet és ezt mondta: + +– Ne tegye, valami nagyon mulatságosat fog látni. Azután majd annyi +pókot fogok önnek, amennyit akar. + +– Miben töri a fejét? kérdeztem. + +– Nem mondom meg, felelte nevetve, majd meglátja. Csak annyit árulok el, +hogy játék, aljasság, minő az emberek játéka és aljassága. + +Ismét nevetett, de nevetésében megvetés és gúny is volt. Miután így +fölkeltette figyelmemet, figyelni kezdtem a pókokat. Mozdulatlan sűrű +tömeg voltak; csak olykor-olykor rándult meg egy-egy láb és dühösen +összehúzódott. Nehány percig tartott ez a nyugalom, akkor valahonnan az +edény fenekéről, a többit szertedobálva, kiszabadította magát egy +szénszurokhollófekete fickó. Fölágaskodott és fenyegetődzően kinyújtotta +csápját és fejét. + +A tarantula, mint a villám hirtelen megrohanta legközelebbi szomszédját +és belevágta a fogát. Az áldozat nehányat céltalanul vonaglott és vége +volt. A fekete pók, miután vért nyalt, mint a bolond rohant mindenfelé +és a többieket megölte és megsebesítette. Vad haláltánc járta. Egyes +pókot lehetetlen volt megkülönböztetni; fájdalmas vonaglással és +ugrálva, sebet osztva és kapva összevissza küzdött valamennyi. A +csatában az első gonosztevőt alaposan helybenhagyták és már kimult. +Egyszerre csak látom, hogy a harcolók nyüzsgő tömegéből kievickélődik +egy kövér vörös pók és az üveg szűk nyakába ugrik, hogy úgy mondjam +beékelte magát és függve maradt, míg alatta tovább folyt az élethalál +harc. + +– Ez egy fiatal tarantula, mondta Hak, fiatal és ravasz, mint minden +vörös. + +Ez a vörös pók sokáig ott függött, addig a pillanatig, míg már csak egy +súlyosan megsebesült és csak nagynehezen mozgó harcos maradt magára. A +vörös pók azután leugrott erre és megadta neki a halálos döfést. +Mindjárt minden lelkiismeret nélkül hozzá is fogott az elköltéséhez. + +– Nos? Kérdezte Hak, hát a nagy városokban nem éppen így csinálják az +emberek? + +Akaratom ellenére mosolyognom kell; találó volt a hasonlat. + +Hak minden további szó nélkül kinyitotta az üveget és a pókokat +kiöntötte a földre. Mikor látta, hogy a vörös pók megszökik, ezt +mormogta: + +– Csak fuss el barátom, az életed a tied, mert bölcs vagy. + +És elment új pókokat keresni. Mikor már alkonyodott, visszajött és +elkészítette a teát meg a levest. Én ezalatt alkoholt öntöttem a +pókokra, amelyek csaknem megtöltötték a poharat és munkanaplónkba +megtettem a szükséges bejegyzéseket. + +Hak a tarantulaüvegtől megihletve, vacsora közben rákezdett sok +történetének egyikére: + +– Egykor, az acsinszki fogházból való szökésem után Turkesztánba akartam +menni; valahol a kirgiz pusztán a Balkas-tó közelében nagyon magányos +helyen belebotlottam egy ember gunyhójába. Nem volt se kirgiz, se orosz. +Nem sikerült kitudnom, mi volt, csak annyit tudtam, hogy rosszul beszélt +oroszul és magáról nem szeretett beszélni. Nehány éjjelt nála töltöttem +és ezalatt észrevettem, hogy egyszer napnyugta után elment és valami +nehéz tárggyal a kabátja alatt nagysokára jött vissza. Amikor később egy +éjjel ébren voltam, láttam, hogy egy fazék fölé hajolva főz valamit. + +Egy napon nehány lovas jött a gunyhónkhoz. Kirgizek, szartok voltak és +nehány bennszülött Turkesztánból. Föl voltak fegyverezve, ami meglepett, +mert tudtam, hogy fegyverviselésért mily szigorúan büntetik az orosz +hatóságok a bennszülötteket. Azt gondoltam, hogy rablók és vonzódni +kezdtem hozzájuk. Amikor kitudták, hogy én fegyháztöltelék vagyok, +nagyon beszédesek és őszinték lettek. Nemsokára megtudtam, hogy a +bokhara-krasznovodszki úton levő megszálló tanyák tulajdonosainak a +szolgái. Ezek a tanyagazdák kirabolták a kereskedőket, akik Bokharába és +Khivába mentek, miután a Krasznovodszban levő orosz ügynökségeknek +marhát, lovat, selymet és gyapjút adtak el. Rablásaikat különös módon +végezték. + +Miután a kereskedőket mindig fegyveres osztagok kísérték, a tanyásoknak +más eszközökkel kellett dolgozniok és nem puszta erőszakkal. Vendégeik +italába tehát az úgynevezett tarantula-bort keverték bele. Ez +tarantulákból készül, amelyeket haláluk előtt földühösítenek; alkohollal +a tűzre teszik és mindenféle bogyóval és fűvel sokáig főzik. A bor +zöldesbarna színű és kellemetlen szagú. Nehány csöppje bármely italba +öntve, csaknem azonnal elbódítja az embert. A bódultság nehány óra mulva +elmúlik, de az áldozatnak tartós elmezavart, emlékezethiányt okoz, +valamint zavart a beszédben és a mozgásban. + +A tanya tulajdonosa a kereskedőket és kísérőiket a bódultság ideje alatt +kirabolja, segítői azután messzire a pusztába hurcolják őket és ott +magukra hagyják. Az áldozatok jóformán sohasem tudnak visszaemlékezni +arra, hogy mi történt velük és hol voltak legutoljára. Ezzel rendesen +vége is van a kalandnak, mert ha a kifosztott ember mindenre vissza is +tudna emlékezni és az embereivel visszatérne, hogy megint hozzájusson +elvesztett jószágához, a tanyásgazda fölfegyverzett cselédeivel gyűlnék +meg a baja és föltétlenül alul maradna, mert ezek a verekedő legények +üldözött gonosztevők, kalandorok és más elzüllött csőcselék közül +kerülnek ki. Ilyesfajta emberek jöttek ahhoz a magányos házhoz, amelyben +elrejtőztem. Bizonyára kitalálták már, hogy a ház tulajdonosa +tarantulabor-készítő. Igaz, hogy gyalázatos ipart folytatott, de sok jó +oldala is volt. A kirgizföld minden vidékéről, a hét folyótól betegek +jöttek hozzá, akiket köszvény kínzott, némelyiknek dagadt volt a keze és +a lába, mások egészen elgörbültek és járni is alig tudtak. Ez a +méregborkészítő minden ellenszolgáltatás nélkül a legszívesebben kezelte +őket. + +Valami füves teát adott nekik borzalmas borának csekély belekeverésével, +amelynek ebben az italban nem volt olyan gonosz hatása. Azután +megparancsolta nekik, hogy feküdjenek a napra; nehány nap mulva csaknem +meggyógyulva vagy egészen meggyógyulva ismét távoztak és szívből a +leghálásabbak voltak neki. Nem adománnyal, hanem más, sajátságos de +hasznos módon mutatták ki hálájukat. Mindig pontosan értesítették őt, +mikor és hová indult el a rendőrség, a bíró vagy más állami tisztviselő +és így titkos orvosuknak lehetővé tették, hogy vigyázhasson magára. +Menedékhelyem e különlegessége teljes biztosságot nyujtott, mert ha nem +szívesen látott vendégek készülődtek helyiségünk meglátogatására, +bármikor mint a kámfor elpárologhattam. Csaknem félévig segítettem a +gazdámnak azt a tarantulabort készíteni, amelyet a rablótanyák oly jól +megfizetnek. Megtanultam, hogyan kell a pókot forró vaspálcával +földühösíteni és egyáltalán a legalaposabban megismertem minden +szokásukat. + +– És miért hagytad ott ezt a menedéket? + +Kelletlen kézmozdulattal csak úgy félvállról ezt felelte: + +– Egy asszony miatt. + +– Beszéld el, hogyan történt ez. + +– Egészen egyszerűen. Mohó vágyódásunk valami nagy fogásra okozta +mindkettőnk vesztét, a barátomét is, az enyimét is. Egy napon egészen +váratlanul egy finoman öltözött hölgy jött a rablóbarlangunkba. Zárt +ajtó mögött sokáig egyedül maradt a barátommal és nyilván valami nagyon +fontos dolgot vitatott meg vele. Kiváncsian és nyugtalankodva +hallgatódzni kezdtem. + +– Tehát beleegyezik? Kérdezte a hölgy. Odaadom valamennyi gyűrűmet és +még ezer rubelt, de rögtön hatnia kell. + +– Ne törődjön semmivel, mormogta a barátom tört orosz nyelven. Tíz +csöppet tesz a pálinkába, amit az ura a vacsora előtt megiszik, akkor az +utolsó vacsorát ette meg az ura. Üssön meg a guta, ha ez nem igaz. + +A hölgy elment és ezt az utolsó vacsorát mégis olyan ügyetlenül +készítette el az urának, hogy a hatóságok, amelyek a halálesetet +megvizsgálták, bűntettre gyanakodtak és letartóztatták a hölgyet. +Kényszer alatt bevallotta, hogy kitől szerezte a mérget. Egyszerre csak +egészen váratlanul nyakunkon volt a rendőrség; úgy megrohant bennünket, +mint a héja a foglyot és csak amikor már megbilincselve kocsin ültünk, +jött egyik páciensünk, aki figyelmeztetni akart bennünket, hogy a +gunyhónktól nehány kilóméternyire rendőrök vannak. Sokáig ültünk azután +fogságban és mindez csak egy asszony miatt… + +Befejezte elbeszélését, pipára gyújtott, fölkelt és ezt mondta: + +– Itt az alvás ideje, uram. + +Ez a tarantulanap azonban mély hatással volt reám. Vastag +nyeregtakarómon sokáig hánykolódtam egyik oldalamról a másikra, azon +gondolkodva, hogy nem lenne éppen szép dolog, ha takaróm alatt valami +barlangból egy fekete, szőrös tarantula bújnék elő és a fogát belevágná +a lábamba. Ezek a gonosz, utálatos pusztai banditák egyátalán nem +tetszenek nekem. Egyedül azokra nem haragudtam, amelyek az üvegemben +voltak és tarantulabort csináltam belőlük, az igaz, hogy nem szép hölgy +vagy utonállók, hanem zoológiai gyűjteményem számára. + +Hak észrevevén, hogy még mindig ébren vagyok, álmosan kérdezte: + +– Nem tud aludni uram? + +– Nem, feleltem, félek ezektől a pókoktól. + +Ásított és ezt felelte: + +– Sohse féljen! Egyetlen tarantula sem merészkedik átlépni gyapju +kosmájának (takaró) a szélét. Milliószor ki van az próbálva. + + +NYOLCADIK FEJEZET. Abuk Khan átka. + +Még jó sokáig vándoroltunk Chulyma és Minuszinszk pusztáin. Fölkerestük +és megvizsgáltuk a tavakat, amelyekben sok volt a sótartalom és +kiaknázásukra volt is primitív berendezés. Néhány tóban, minő a Liba- és +Sulcha-tó, szóda volt, másokban, amelyek a Szira-tóhoz hasonlítottak, +glaubersó volt. Meglátogattuk a Julia-bányákat rézérctelepeikkel, ahol +angolok megkezdték a bányászást; láttunk vas- és mangánérclerakodásokat +és mindig előbbre haladtunk dél felé a minuszinszki kerület irányában, +az Altai utolsó nyúlványainak területére. Amikor a Jenisszei bal partján +mélyebbre jutottunk be a Chulyma-pusztába, mind gyakrabban akadtunk nagy +és kis dolmenekre, sőt néha nagy tömegben találtuk őket. Ezek régebbi +törzseknek, amelyeket itt valami katasztrófa ért, horodiskáit vagy +tömegsírjait jelölték meg. + +Ez a vidék, ahol az abakantatárok élnek nagy nyájaikkal nomádéletet, +rengeteg világtörténeti köztemető, amelyet különböző hosszúságú +időszakaszok váltakozása folyamán az ouigurok, szojotok, +khalchamongolok, oletok, dsungarok és másféle nomád törzsek használtak, +embertömegek, amelyek a népek anyjának, Ázsiának tápláló kebelén nőnek. +Mindezek a törzsek általánosan ismert okoktól vándorlásra kényszerítve, +lakóhelyül választották vagy átjárták ama végtelen füves területeket, +amelyeken a Kizill-Kaya hegylánca és délnyugaton az Altai hegységbe +átmenő nyúlványai vonulnak végig. + +A hódító Dzsingisznek, a béna Tamerlannak, a rettenetes Goondjurnak és +Amurszan Khannak, a nagymogul utolsó ivadékának hordái lovagoltak itt. +Még előbb babyloni és ekbatanai kereskedők, valamint a Pamir északi +lejtőjéről való harcos kalandorok jártak ezen az úton. Valamennyien +hátrahagyták elesetteiknek és halottaiknak sírjait, akikre ezek a vörös +monolitok vagy dolmenek emlékeztetnek. A régmúlt idők e sírjaiban +bronzból és vasból való kardok, nyílak és fejszék, réz- és ezüstzablák +és kengyelek, arany szíjcsatok és női fülbevalók találhatók, de csak +ritkán azoknak a csontjai, akiket ide temettek; az idő múlásával +megsemmisítette őket a természet. + +A különösen sok kis dolmen fölé itt-ott elbizakodottan kinyúlik egy-egy +büszke oszlop, amelyet homokkőlap koronáz. Ezek olyan síremlékek, +amelyeknek eredete a vérszomjas Dzsingisz Temukhirra nyúlik vissza. A +fiainak, vezéreinek és harcosainak holttesteivel borított csatamezőkön +állította fel ezeket és így jelölte meg egy nagy hódítónak véres útját. +És az Uraltól Pekingig és Taskendig bizonyos tekintetben még ma is +mértföldjelzőül szolgálnak, amelyen a térképen föl nem tüntetett pusztai +távolságokat mérik. Ha például az utazó azt kérdezi a tatár pásztortól, +hogy mennyire van az asuli tábor, a pásztor kis gondolkodás után így +felel: + +– Ötször annyira, mint amennyire a kis Dzsingisz-sír van a +Kara-Dzsingisz-sírtól. + +A pusztai utakat még ma is így mérik. A mongol állam véres +megalapítóinak ez emlékei tehát csak mértföldmutatók egy pusztai úton. + +Az utazó, aki mélyebb érzelmekre hajlamos, megérzi, hogy a régen meghalt +hősök és vértanúk árnyai még mindig ott lebegnek e sírok és a pusztai fű +óceánja fölött, hogy a hódítóktól lángra lobbantott tűz vörös parazsa +valahol a kékesszürke égen még tovább pislákol és hogy a harci kiáltás +és a gyilkos lárma rettenetes hangja még nem némult el egészen. Minden +kő mintha ennek volna a története vagy hagyománya. Ennél a sírkőnél ült +talán egykor elgondolkozva legfőbb személye ama khánnak, aki a nagy +kurultai (haditanács) után a kínai fal vidékéről sok ezer nomádot +vezetett a Dnjeper vidékére, vérrel trágyázva a földet és a folyókat és +a folyamokat kiárasztva a foglyok könnyáradatával. + +Bensőmben borzadva és meghatva átéltem az itt lezajlott harcokat, +amelyek után sírok és mondák maradtak, harcokat, amelyek újra fölidézik +a katonák kemény hangját, az áldozatok sóhaját és jajgatását. Mintha a +fű elfeledett történeteket beszélt volna el nekem régen elmúlt időkről +és népekről, amelyek a dolmenek alatt nyugosznak és mintha ezek a +monolitok sötét makacssággal azon fáradoznának, hogy életben tartsák +azoknak a hősöknek a neveit, akik annyi faj, nép és törzs ez átvonuló +útján utolsó pihenőhelyüket találták meg. + +Szomorúság és mély meghatottság fogott el, amikor e dolmenek és +horodiskák közt elhaladtam és belsőmben megszólalt egy hang: + +– Hol vagytok mindannyian, akik az Eufrát, Tarim, Kerulen partjától és a +sárga folyam vízétől jöttetek; akik Kwen-lun, Pamir, Tian-shan, a nagy +Khingan hegyei közt és az erdős Tannu-Olaban születtetek? Emlékeztek-e +még életetek céljára és lefolyására? Nyugalmat találtatok vagy örökös +kínt abban az ismeretlen világban, ahová lelketek költözött, miután a +föld befogadta testeteket és emlékezetetekre és dicsőségtekre vörös +kőtáblákkal és kőoszlopokkal ékesíttetett? Adjatok jelt, hogy valami +tovább él belőletek, valami, ami jobb és állandóbb testeteknél, immár +nyomtalanul eltünt csontotoknál! + +Ezek a gondolatok foglalkoztattak, amikor az ismeretlen világtörténeti +vándorok sírján levő e régi emlékköveket tanulmányoztam. Ez oszlopok és +lapok túlnyomó többségének üres volt a felülete, de néhányon rúnaírást, +kört, háromszöget, négyzetet, tört vonalat, nyilat és pontokat láttam +rendszertelenül bevésve; olykor indiai vagy tibeti írásfélét is +találtam, amely csaknem kitörlődött és nehezen volt kibetűzhető; más +köveken a mongol betűk kacskaringójához hasonló bütykös írás; azután még +néhány, amely asszir vagy babiloni írásjelre emlékeztetett; mindez +ismeretlen, titokzatos és új történeti és etnográfiai fölfedezések +lehetőségére csábító. + +Amikor egy nagy, szokatlanul impozáns dolmenre akadtam, fényképfölvételt +készítettem róla. Ez a Fekete-tó közelében volt, ahol két napig +időztünk, hogy a meglehetősen kiterjedt sónyerő-berendezéseket +tanulmányozzuk. A dolmen kis földhányással körülvett mélyedésben állt, a +földhányást devonhomokkődarabok és rézércgöröngyök födték. Különösen +pompás példány volt, tizenhat nagy, mintegy hat láb magas oszlop a sír +körül, amelynek dombját már csak sejteni lehetett. Az északi köveken +néhány gyakran megismétlődő orosz jelet vettem észre. Mély, semmitől nem +zavart csönd volt a völgyben és úgy éreztem, mintha templomban volnék +vagy nyílt sírnál. Különféle helyről két fölvételt készítettem a +dolmenről. Éppen elraktam gépemet, amikor egy tatár pásztor érkezett +lóháton. + +Megkérdezte, mit csinálok, szomorúan rázogatta a fejét és leült mellém, +lovát pedig kicsapta legelni. + +A dolmenek nem érdekelték, de elmondta, hogy közelünkben halad el a +Bagadír vagy nagy harcos útja. Megkértem, hogy mutassa meg. A dolmentől +néhány száz lépésnyire körülbelül öt láb mély árok szolgált a Jenisszei +partjához. + +A pásztor az árokra mutatott, amely a folyó mentén húzódó sziklák +tetején végződött és ezt mondta: + +– Jóval azelőtt, hogy a mi tatárjaink Abakanból idejöttek, az öreg Goon +fejedelem vezérsége alatt néhány törzs élt itt. Goon egy ütközetben +elesett. Fia a Buluk-Kult körülvevő hegyek csúcsán elégette a testét és +mert ott nem talált kemény vörös követ síremlék számára, minden reggel a +Jenisszei partjához jött és alkonyatig a Buluk-tóhoz vitte ezeket a +vörös kőtömböket. Csaknem egy napi út volt a tóig és a kövek nagyok +voltak és nehezek, nehezebbek, mint két bika. Goon fia olyan Bagadír +volt, hogy e rettenetes teherrel is úgy futott, mint egy megriadt őzbak +és hatalmas lábával a puha pusztai talajon és a sziklán is ő járta ki +ezt a Bagadír-utat. + +Az ország más vidékein már többször beszéltek nekem utakról, amelyek +állítólag tatár óriásoktól származtak és e mondák hőse mindig az a fiú +volt, aki messziről követ hord atyja sírjához. A bennszülöttek +költészetének ez, úgy látszik, állandó tárgya, amely rávilágít a +tiszteletre és szeretetre, amivel a fiú apjának adósa. De ezek a +történetek csak a Jenisszei-, Tuba-, Amyl- és Abakan-kerületekben +járták, tovább délen és keleten nem lehetett hallani. + +Ugyanaz este előhívtam a dolmenfölvétel negatívját. De mennyire +meglepett, hogy semmit sem találtam a lemezen! Meg voltak világítva, de +kép nélkül. Másnap reggel ismét elmentem a dolmenhez, hogy még egyszer +szerencsét próbáljak, miután előbb egészen frissen kibontott skatulyából +vett új Lumière-lemezekkel töltöttem meg a gépet. Az előhíváskor megint +nem találtam semmit a lemezeken. Mivel ezek újak voltak és jók, a gépem +pedig más tárgyaknál kifogástalanul dolgozott, az elhibázott fölvétel +okát a gépen kívül kellett keresnem. Egyedül arra a lehetőségre +gondolhattam, mint magyarázatra, hogy talán abban a völgyben, ahol a +dolmenek álltak, a sugárinterferenciának ritka, de lehetséges jelensége +lép föl, úgy hogy az elölt fényhullámok nem voltak behatással a +lemezekre. Ez a föltételes magyarázat útját vágta minden más +kutatgatásnak és arra bírt, hogy ne pazaroljak több lemezt ezekre a +dolmenekre. + +Később, amikor újra fölkerestem a Fekete-tó e komor vidékét, hogy a +tómedence különböző részein kikutassam az ásvány- és szódaforrásokat, +valamint a rézérctelepeket, néhány tatár lovassal találkoztam, akik közt +egy muezzin vagy pap is volt. Jó ideig egymás társaságában lovagoltunk +és azalatt a tatárok más vidékek életéről kérdezősködtek, én pedig az ő +életük iránt érdeklődve ellenkérdéseket adtam föl nekik. + +A muezzin vagy mullah, aki valamivel képzettebb volt, mint a többi, +többféle történeti eseményt mondott el, főként a mongoloknak európai +hadjárata idejéből és a többi közt olyan történetet is, amelyet eddig +soha nem hallottam. + +Amikor Dzsingisz Khan áthaladván Amylon, Kemchiken és Abakanon, a mi +síkságunkra jött, mondta a mullah, itt a vitéz ouigurok laktak. Akkor +már csak maradványai voltak egy valamikor nagy népnek, amely Ázsia egy +nagy részén uralkodott és megalapította a világtörténelem legnagyobb +nomád birodalmát. Amikor ez szétzüllött, az ouigurok maradványai +átkeltek a Sayan és az Altai hegyláncain és ezeken a pusztákon találtak +menedéket khánjaik alatt, akik a nagy ouigur uralkodók utódai voltak. +Később, amikor Dzsingisz hordái elárasztották e síkságokat, mindenkit +meggyilkoltak, akik nem engedelmeskedtek nekik és megölték marháikat és +lovaikat is, itt Abuk, a legutolsó ouigur khán uralkodott. + +Ez a khán két lovast küldött Dzsingiszhez azzal a kéréssel, hogy a nagy +hadvezér, ha átvonul az ő pusztáin, ne bántsa a lakosságot. Dzsingisz az +egyik hírvívőt, mert Abuk egyik fia volt, megölte, a másikat pedig +gazdag ajándékkal megvesztegette, vigye Abuknak azt a hírt, hogy +Dzsingisz a csapataival a Jenisszei jobb partján fog elhaladni. Ez a +hírthozó, aki a khán egyik legmeghittebb szolgája volt, biztosságba +ringatta urát és visszatartotta attól, hogy védelmi intézkedést tegyen. +Dzsingisz seregei éjnek idején megrohanták és könnyű győzelmet arattak. +Abukot elfogták és megölték. Amikor a vesztőhelyre ment, ezt mondta: + +– Mindent és mindenkit gyűlölök! Jaj annak, aki elvesz valamit arról a +helyről, ahol meghalok. Meg fogom magamat rajta bosszulni. Lelkem őszi +ködként ottmarad e hely fölött! + +– Ezt mondta Abuk Khan – folytatta a mullah. – Dzsingisz harcosaival és +kincseivel, mint mindent elpusztító tűz, tovább rohant az útján. Az +életben maradt ouigurok vörös kőtömbökkel rakták körül azt a helyet, +ahol uralkodójukat megölték és a kőre rávésték gyűlöletet hirdető +szavait és örök átkát. Emberek jöttek egyszer ide, akik a föliratos +köveket el akarták vinni; de az egyiket agyonrúgta a ló, egy másik +csónakúton a vízbe fúlt. Tatárjaink beleélték magukat abba a gondolatba, +hogy Abuk sírjába halotti ajándékként sok kincset ástak el és ezt meg +akarták szerezni. De amikor ásni kezdtek, köd ereszkedett és elrejtette +a földet szemük elől; ásóik csak kövekbe ütköztek, amelyek szikrát +hánytak és port terjesztettek. Három ember megvakult, a negyedik halálát +lelte akkor, amikor a sziklás úton a folyó felé igyekezett. Néhány évvel +ezelőtt egy orosz festő le akarta festeni Abuk Khan sírját, de végre is +rémülten menekült, mert háromszor jött ide, de sohasem láthatta a +köveket, mert a földből fölszálló sűrű felhők elfödték. + +– Mutasd meg nekem ezt a sírt – kértem – mert misztikus helyek iránt +mindig érdeklődtem és most is érdeklődöm, ha mindjárt egészen +természetes is a titok oka. + +– Úgyis ellovagolunk a sír mellett – felelte a mullah – mert a Fekete-tó +mellett akarunk pihenni, ahol egy kunánk (barátunk), orosz ember, van. + +Folytattuk utunkat és különféle elbeszélésekkel töltöttük az időt. Az +élen lovagoló egyik tatár végre hátrafordult a nyergében és ezt +kiáltotta: + +– Abuk Khan sírja! + +Meglepetésemben fölkiáltottam: az a dolmen volt, amelyet nem tudtam +lefényképezni. + +– Ejnye – gondoltam – csak nem tartotta az öreg Abuk a kezét +Zeisz-lencsém elé? + +Újraéledt kíváncsiságtól hajtva elhatároztam, hogy új kísérletet teszek. +Éjjel új lemezeket helyeztem el és rendbe hoztam a gépemet, miközben +mindent a legaprólékosabban megvizsgáltam. Azután ugyanazzal az érzéssel +vártam a reggelt, mint amellyel érdekes és rendkívüli vadászatot szoktam +várni. + +Másnap reggel kilenc órakor megint a dolmennél voltam. A nap tiszta volt +és világos. A vörös monolitok mintha vörösen ízzó acélrudak lettek +volna. Megkerültem a dolment, három helyet választottam ki és két +pillanatfölvételt és húsz másodpercnyi megvilágítással egy időfölvételt +csináltam. Azután türelmetlenül meg kellett várnom az estét, hogy +előhívhassam a titokzatos fényképeket, amelyeket «minden és mindenki +gyűlölőjének» sírján készítettem. + +Délben visszatért a professzor és a vacsora után a Jenisszei-part +közelében levő egyik nagy faluba tartottunk, ahonnan csónakon délnek +akartunk utazni, hogy megvizsgáljunk néhány sótelepet, amelyben +állítólag salétrom volt. + +Gyorsan haladt a kocsink a puszta kemény földjén, egy másik a +munkásokkal és a podgyásszal követte. Egyik falu közelében egy dolmen +alól kutya ugrott ki. A lovak megijedtek, jobbra rántották a kocsit, +azután hirtelen megfordultak és eközben mindketten kiestünk a kocsiból. +Egy kőrakásra zuhantam, bal karom, amely azóta is vékonyabb és gyöngébb, +mint a jobb, kirándult és kisebesedett. Egyúttal összezúzódott a +fényképezőkészülékem, hogy a Zeisz-lencsének és a lemezkazettáknak csak +töredékeit tudtam összeszedni. + +Amikor összeverve és bal karomban szúró fájdalommal fölkeltem, nem +tudtam elnyomni ezt a fölkiáltást: + +– Az ördög égessen meg a pokolban, Abuk, ostoba gyűlöletedért! + +A professzor, akinek a szemüvege elveszett, az órája meg összetört, +nagymeglepetve átkozódásom jelentése iránt érdeklődött. Mikor elmondtam +neki Abuk történetét és vele való fényképészeti viszályomat, mosolyogva +így szólt: + +– No, ez valóban csodálatos összetalálkozása a körülményeknek. Ez az +Abuk is mindenesetre alattomos individuum! + +Én azonban összevert, bántalmazott és kedvetlen voltam és sohasem fogom +elfelejteni ezt az átkozott átkozódó ouigurt. + +Az öreg Dzsingisznek bizonyára megvolt az oka Abuk megölésére, de +szerződést kellett volna vele aláiratnia, hogy halála után nem fog mint +bandita tevékenykedni. + + +KILENCEDIK FEJEZET. Egy preritörzs házassági szokásai. + +Egész nyáron, késő őszig, az Abakan-hegység és a szibériai vasút közt a +pusztát jártuk. Fölkerestük a Jenisszei balpartját, ahol az +abakantatárok élik nomád életüket. Keverék törzs ez, azoknak a különböző +mongol népeknek maradványából, amelyek átvándoroltak a pusztán és +közülük sokan ottragadtak. Az abakantatárok elzárkóznak a civilizáció +elől és mai kulturájuk is még a tizenharmadik-tizennegyedik századból, +tehát abból az időből való, amely tartós behatással volt egész Ázsia +szociális és állami viszonyaira. Itt főként a Dzsingisz- vagy az +úgynevezett pusztai törvény uralkodik a Korán parancsaival keverve és a +jelenkor sem változtatott rajta és nem is befolyásolta. + +A családi életnek a nomád, harcos törzseket jellemző formája van, amely +törzsek az asszonyt csak kedvtöltés tárgyának tekintik. Igazában nem +becsülik, mert a nomád harcos, aki reggel valami harcban eleshetik, nem +óhajt tartós házi bilincset, ha az asszony az övé és azt akarja, hogy +holnap sajnálkozás nélkül elhagyhassa és ne kelljen többé vele törődnie; +ha menekülnie kell az ellenség elől, akkor agyon is szúrja a késével, +nehogy üldözőinek kezébe kerüljön. Ha békésebb a nomád férfi élete, +akkor csak dolgozó állatnak tekinti az asszonyt. Arra kényszeríti, hogy +napkeltétől késő éjjelig dolgozzék és semmiféle lelki hajlandóságot és +tiszteletet nem mutat iránta. Az igazi szeretet és megbecsülés e hiánya +az asszonyt mindig csak szolgálóvá és rabnővé teszi. Csak valami +véletlen szabadíthatja meg a sorsától. + +A tatár ismerőseinek leányai közül szemel ki magának feleséget, de +keleti szokás szerint házasuló szándékát sohasem mondja meg a leánynak, +sőt nem is beszél vele. Ajándékokat küldözget a lány apjának, akinek +azután ezt mondja a kérő: + +– Holnap hajnalban a kunakom barna lovon körüllovagolja a jurtádat és a +földre dobja a csomós szíjat. + +– Mondjad meg a kunakodnak – feleli a leány apja vagy bátyja – hogy +tolvaj és hogy eltalálja a golyóm, ha hajnalban még egyszer közeledik +táborunkhoz. + +E régóta szokásos párbeszéd után a kérő a maga és barátja nevében +ajándékot ad át. A fiatal tatár bejelentéséhez híven körüllovagolja a +jurtát és eközben elejti a szíjat, amelyre csomó van kötve. Napnyugta +előtt a szülők összekötözik a leány kezét és fátyollal letakarva magára +hagyják a leányt a pusztában. Napnyugtakor odalovagol a fiatal tatár, +nyergébe emeli a leányt és szülei jurtája felé lovagol. A szertartás e +részénél nagyon óvatosnak és ügyesnek kell lennie és teljesen uralkodnia +kell a lován. + +A táborhoz érkezve, az apa vagy a legidősebb fitestvér figyelmeztető +kiáltást hallat és rálő a rablóra, úgy hogy pontosan szemben a ló fejét +veszi célba. Ha a lovas nem hallja meg a kiáltást vagy pedig rögtön +vissza nem rántja a lovát, lelőhetik. Ez nem is olyan ritka dolog, +persze más okokból. Ha a leány apja öreg és fia nincsen, valamelyik +cselédjét bízza meg azzal, hogy a vőlegényre lőjjön. Igen ám, csakhogy a +cseléd akárhányszor szerelmes a gazdája lányába és reméli, hogy a +pusztának szabad fia lesz, ha feleségül veheti. Ha ezt a reménységét +veszni látja, nem szemben, hanem oldalt veszi a célt és nem kiált +figyelmeztetően. Odafut a leányhoz, föloldja a kezén a köteléket és ősi +szerelem szavait suttogja a fülébe, ama szerelemét, amely zabolátlan, +mint a puszta természete. + +Ha a vőlegénynek sikerül választottját a maga táborába elvinnie, akkor +ott leteszi és míg maga a nyeregben marad, a leányt szíjon elvezeti a +sátra körül; azután átvágja a csomót és a leányt bevezeti új otthonába. +Ezzel tulajdonképpen véget ért a szertartás. Másnap a fiatal pár elküldi +a leány szüleinek a kalymot, azaz a házassági ajándékot, ami a szülőkkel +történt előzetes megállapodásnak megfelelően marha, pénz vagy más +ajándék lehet. + +Az ilyen házasságok, amelyeknél tekintettel vannak a férfi kívánságaira, +a nőt pedig sorsára bízzák anélkül, hogy csak egy szót is szólhatna +ellene, okozzák a pusztai élet sok tragédiáját. E szerencsétlen +rabszolgává alacsonyított tatár asszonyok öngyilkosságáról már +beszéltem. Vannak azonban más tragédiák is. Akkor születnek meg, amikor +a szerelem vörös virága kihajt az asszony szívében és amikor ezzel a +szerelemmel együtt életre kél a féltékenység is, vadul és kíméletlenül, +mint aminő a fű, homok és csupasz hegyek ez óceánja borzalmas hideg téli +viharaival. + +Itt az asszonyok ismerik a titkot, hogyan kell mérget készíteni a bürök +magvából vagy a titokzatos, nagyon keresett és drága gazam növény +gyökeréből. Hogy megfizethessék az árát, az asszonyok arra is képesek, +hogy a ménesekből kilopják a legjobb lovakat. A samanok (varázsló +orvosok) segítségére vannak a megcsalódott asszonyoknak és a füvek +gyógyító és mérgező tulajdonságainak ismerete alapján szerelmi italt és +talizmánt vagy biztosan ható mérget készítenek az új asszony, a +vetélytársnő vagy a férj úr számára. + +Három évvel ezelőtt ismét bejártam ezt a pusztaságot, amelyen régebben +sok millió marha és ló legelt. Most vadon van itt. A tatárok a szovjet +gonosztevő terrorja elől menekülve, a mongol határon át délre vonultak. +A füvet szándékosan rakott pusztai tűz emésztette meg és sáska +elpusztította. + +Isten büntetése, Abuk Khan átka volt ez… vagy megbántott árnyaknak, +régen kihalt törzsek nagy vezéreinek és hőseinek bosszúja? + +Tatárok holttestére akadtam, akiket a bolsevikok meggyilkoltak, juhok és +marhák csontvázára. + +A Fekete-tónál, ahol két évtizeddel előbb a tudós professzorral és +azokkal az orosz szökött rabokkal együtt táboroztam, a sófinomítónak +leégett épületét és a házak romjait találtam. Egyetlen kis kunyhó maradt +épségben. Az őr és a családja lakott benne. Várt – a biztos halálra. + +E tragikus, reménytelen élet szimbólumaként a hegy gerincén, a lágy +tavaszi égtől élesen elválva, megjelent egy farkas körvonala. + +Mozdulatlanul állott, mint a bronzfigura; azután hirtelen fölemelte a +fejét, kinyújtotta a nyakát és üvölteni kezdett. Sokáig üvöltött, +vágyakozva és fenyegetődzve, mintha a halált, a pusztulást és a feledést +hívogatná. + +Hová tüntetek el ifjúságom napjai? Mi lett fiatal éveim gondolataiból és +ideáljaiból? Ez az, amit az élettől és a civilizációtól reméltem, amikor +húsz évvel ezelőtt vándorlásaim közben letünt évszázadok történeteire +figyeltem e dolmenek közt és arról álmodoztam, hogy ide is el fog jönni +a mindenható kultura és megállítja a pusztulást, amely a kimúló +törzseket fenyegette? Akkor nem is merhettem arra gondolni, hogy itt +valaha ilyen képeket láthatok, akkor, amikor itt az emberiség +haladásáért és fejlődéseért dolgoztam és jobb jövőjéért ennek a végtelen +országnak, amelynek eredetisége meghatott! + +És végül: ez volt az, amit a forradalomtól, a haladás legradikálisabb +jelentkező formájától vártam, amikor 1905-ben a haladás nevében és +föllázadva a cári kormány bűnös igazságtalanságai ellen, az első +forradalom örvényébe vetettem magamat és buzgalmamért két évig kellett a +cár tömlöceiben senyvednem? + +Nem! Amit itt láttam, bizony sohasem kívánta a szívem. + +Azt mondják, a forradalom haladás. De mindig talál ez? + +A chulyma–minuszinszki puszták halott- és sírországainak füvei és kövei +ugyanazt az ítéletet súgták a fülembe, mint amelyet Hak mondott, amikor +szeptember végén Minuszinszk közelében elváltunk különös +munkatársainktól: + +– Nem lesz jó sorunk maguk nélkül, de a maguk sorsa a rosszabbik. Mi +éhezve és fagyoskodva fogjuk a végünket várni; de körülöttünk szabad +erdők lesznek, maguknak ellenben városokban kell küzdeniök az élet +ravaszsága és gonoszsága ellen, amely minden évvel ravaszabb, +alattomosabb lesz. Le fognak győzetni és még halálukban is hallani +fogják azoknak a jajgatását és nyöszörgését, akiket a városi élet +gyilkol meg. + +Barátságosan kezet szorítottak velünk, mélyen a szemünkbe néztek, azután +visszamentek az üldözöttek és hajszoltak életébe. Indiánusok módjára +libasorban mentek, hogy mint a farkas, elbujjanak a bokrok közt, mert +gyűlölték a sűrűn látogatott országutakat, a városokat, az idegen +embereket, akiktől féltek is. A sűrűség szélén megálltak és hallgatva +figyelmesen köröskörül kémlelődtek. + +A Fekete-tó farkasához hasonlítottak, amely tele dühvel üvöltött, mert +az emberiség haladása éhezésre és halálra kárhoztatta. Ő is elátkozta a +_maga_ nézőpontjából a ravasz és alattomos életet, amelyről Hak beszélt, +Hak, a hamisan kezelt gonosztevő, aki oly hálás volt minden méltányos +szóért, a megértés minden jeléért, amelyet beteg, éhező lelkének +nyújtott az ember. + + + + +II. RÉSZ TIGRISORSZÁG + + +TIZEDIK FEJEZET. Kelet gyöngye. + +Az Amur, a koreai határ, a Csöndes-óceán és Mandzsuország közt terül el +Usszuriföld. Keresztül folyik rajta az Usszuri két legnagyobb +mellékfolyójával, a Szungakhaval és Daobi-Hoval és a Szikhota-Alin +hegység két részre, az Usszuri-medencére és a tengermellékre osztja. + +Különös vidék, északnak és délnek keveréke. Fenyőfák, cédrusok és sarki +nyírfák nőnek diófák, hársak, dugaszcserfák, különböző alakú pálmák és +szőlő mellett. Az iramszarvas, a barna medve és a coboly egyazon erdőben +lakik a tigrissel, a boa konstriktorral és a vörös farkassal. A Hanka +körül levő tavakon és mocsarakon északvidéki ludak, hattyúk és kacsák +ausztráliai fekete hattyúkkal, indiai flamingókkal, kínai kócsagokkal és +mandarinkacsákkal keveredtek össze. A természet rejtélye vagy tréfája +ez? + +A legenda, a bennszülött gondolat- és képzeletvilág kedves virága ezt +mondja: + +Amikor az Isten befejezte a teremtés munkáját és mindenüvé szétosztotta +a kijelölt fákat, bokrokat, füveket, négylábúakat, madarakat és +csúszómászókat, a földnek csak egyetlen része maradt csupaszon és élet +nélkül, az a rész, amelyen az Usszuri folyik keresztül. A folyó szelleme +haragosan így kiáltott: + +– Teremtő, minden országot pompás ajándékkal láttál el és csak erre a +vidékre nem terjedt ki a kegyességed. Légy kegyelmes és bölcseséged és +irgalmad szerint ezt is ajándékozd meg! + +Isten meghallotta a folyó szellemének szavát és mindenünnen elvett +valamit, növényt, emlősállatot, madarat, csúszómászót és drágakövet és +szétosztotta mindezt az Usszuri körül levő vidéken. Ekkor egyszerre +kivirult az ország és tele lett élettel és szerencsét próbálva, +gazdagságot keresve sok törzs jött oda. + +Így a monda és Maack, a természetkutató, aki beutazta ezt az országot, +följegyzéseiben azt mondja, hogy természetfilozófiai nézőpontból nincs +semmi ellenvetése a monda ellen. + +Az orosz utazók már régóta és joggal «Kelet gyöngyé»-nek nevezték az +Usszuri-földet. + +Az orosz kormány megbízásából Vladivosztokba utaztam, hogy a távoli +Kelet kereskedelmi lehetőségeit tanulmányozzam. Ez alkalmat adott arra, +hogy alaposan megismerhettem az országot és gazdasági értékét. Kevéssel +megérkezésem után az Orosz Földrajzi Társaság keleti osztályának +tudományos titkárjává választottak meg; ez korlátlan belépést +biztosított nekem minden könyvtárba, múzeumba és irattárba és nagyon +megkönnyítette külön tanulmányaimat. + +Az egész Usszuri-földön és az orosz fönnhatóság alatt álló egész +Pacifik-part mentén elterülő széntelepek vegyi és földtani +tanulmányozása folyamán bejártam az usszuri tartomány sok részét, +Szakhalin-szigetét, a kamcsatkai félszigetet és a Behring-tenger +partjait. Ezeken az utakon e kevéssé ismert vidékek életéről szerzett +sok benyomással és tapasztalattal gazdagodtam. Élményeimről akarok +egyet-mást elmondani a következő fejezetekben. + +Februárban érkeztem Vladivosztokba. E keleti partvidék sugárzó napja már +melegen sütött. A fák rügyet bontottak, a fű megújította a gyepes +területek tavaszi szőnyegét és a hegyek lejtőin ibolya és gyöngyvirág +díszlett. + +Vladivosztok egy mély, Arany Szarvnak nevezett öböl partjain fekszik és +az Egersheld félszigetre is átterjed. A várossal szemben levő orosz +szigeten az erőd látható, ahonnan óriási ágyúk kíváncsian tátogatják +fenyegetődző szájukat. + +A város, amelynek javarésze téglaépület és köztük meg körülöttük +kevésbbé szolid faházak vannak szétszórva, terraszokban emelkedik a +Sasfészeknek nevezett hegy csúcsán levő meteorológiai állomáshoz. A +kormányzósági épület, a vasúti igazgatóság, az üzletházak, bankok és +kaszárnyák az első terraszt foglalják el. + +A város e hivatalnoki és európai negyede fölött van a különös, eredeti +életét élő japán negyed, amelyet a fölkelő nap országából plántáltak +ide. + +Még hátrább, a hegy mögött emberi szemétdomb van; félig földbe rejtett +gunyhók, összetört kerítések, romló háztetők és bűzös iszapnak egész +áradata, amely utakról és szögletekből mászik elő. A nép úgy nyüzsög +itt, mint a patkány: fehér vagy vörös gyapotnadrágban és rövid kabátban, +a hajukat egészen különösen kis csomóra kötik föl és áttört, dísztelen +nőikalapféléhez hasonlító lószőrkalappal födik be, amelyben a hajcsomó +úgy ül, mint a madár a kalitkában, napsütötte, piszkos, barna, csinos +arccal és a gége mélyéből jövő hanggal, amely mintha kutyaugatás lenne – +koreaiak ezek, a reggeli nyugalom országának gyermekei. Ezen a +szálláson, e vakondoktúrásokban, a város e szemétdombján a cári uralom +idejében olyan életet folytattak ezek az idegenek, amely a többi +lakóétól teljesen el volt különítve és nem ismertek se jogot, se +törvényt. Csak amikor kolera-, himlő- vagy pestisjárvány dühöngött, +parancsolták meg az orosz hatóságok a koreaiaknak, hogy hagyják el az +erőd körletét és a legsúlyosabb büntetéssel fenyegetődzve arra +kényszerítették őket, hogy éhezve és fázva a Tumen-folyó partjához, a +koreai határra vándoroljanak. A szállásukat azután fölgyujtották, mert +ez volt a legbiztosabb fertőtlenítés. De egy év mulva új város +keletkezett az elégett omladékon és a gunyhók romjain és új koreai lakók +a régi életet folytatták ott, lopással, jóslással, halászással, +rákászással, ópiumbarlangok fönntartásával és titkos szállásadással +minden fajtájú gonosztevőknek. A rendőrség nem szívesen ment ebbe az +utcalabirintusba, ahol minden sarkon veszedelem leskelődött. + +Ez volt a koreai külváros. Rablóknak egész bandája, amely még nappal is +meglátogatta Vladivosztokot, megtámadta az üzleteket és bankokat és a +legnagyobb nyilvánosság előtt gazdag polgárokat elfogott, hogy értük +váltságdíjat zsaroljon, élt itt a rendőrségnek és bíróságnak +megközelíthetetlen barlangokban. + +Az orosz-japán háború kitörésekor Vladivosztokban voltam és tudom, hogy +a koreai negyedben földalatti aknákat ástak, amelyekkel két fontos +erődöt akartak fölrobbantani és hogy valamennyi kém, akinek nyomában +volt a rendőrség, eltünt a reggeli nyugalom országa fehérbe öltözött, +titokzatos és hallgatag fiainak e nyüzsgő sokaságából. + +Mindjárt Vladivosztokba érkezésem első napján hallottam néhány +történetet erről a koreai külvárosról. + +Csodálatos holdfény ezüstözte be a várost és a hegyet. A csillagok, +amelyek mintha egészen közel lettek volna a tengerhez és a hegyhez, +tisztán csillogtak. Mivel barátaim azt tanácsolták, sétáljak föl a város +fölött levő magaslatokra, hogy élvezhessem a csodálatos éjjeli kilátást +a tengerre, zsebre vágtam Mauser-pisztolyomat, amely úton sohasem +hagyott el és nekiindultam az útnak, amely a magasabban fekvő +terraszokra szolgált. Nemsokára magánosan álló házak, azután +ládadeszkákból és más hulladékból összerótt gunyhók közt találtam +magamat. Végre ezeket is elhagytam, amikor a hegy füves kapaszkodóin +följebb haladtam. Csúcsán fiatal, a széltől és a tengeri levegőtől +elnyomorodott fák voltak. + +Innen fönséges volt a kilátás. Lábamnál a város, a házak és az utcák +villamos világításának fényében csillogva és szakadatlan lármától és +zavaros hangoktól zúgva. Távolabb a sötét öböl és rajta a hajók sokszínű +lámpája, a személyszállító gőzösök és fenyegetőző fehér cirkálók fénylő +ablakainak hosszú sora. Mögöttük az orosz sziget sötét körvonala az +erődök szétszórt és csaknem láthatatlan fényével, Szkuploff +sziklaszigeten a világítótoronynak világos fénykévéje, amely állandóan +megjelenik és ismét eltünik és e sziklasziget fekete tömege mögött a +hatalmas és korlátlanul uralkodó tenger. + +Áhítatosan élveztem ezt a festményt, amelyet az éjjel festett nekem, +amikor hirtelen kiragadott álmodozásomból egy mély rekedt hang, amely +elárulta, hogy állandóan szereti az alkoholt. + +– Kérem, ajándékozzon valamit egy szegény, elbocsátott hivatalnoknak – +szólított meg egy óriási férfi, akinek kezében bunkósbot, fején pedig +elkopott katonasipka volt. Nagyon jól ismertem a munkára és rendes +életre képtelen iszákos ember e fajtáját. Az úgynevezett «mezitlábasok» +közé tartozott. Mikor néhány apró ezüstpénzt vettem elő, lenézően +mosolygott, tenyerén megtáncoltatta a holdfényben világító ezüstpénzt és +ezt mormogta: + +– Ilyen pár pénzdarabot ad, amikor pedig az egészet megkaphatom? + +Egyszersmind szorosabbra fogta a botját. Szó nélkül kihúztam zsebemből a +Mauseromat, megnéztem és ismét visszadugtam szokott helyére. + +– Ó, bocsánat – mondta katonás köszönéssel. – Ezzel kellett volna +elkezdenie a beszédet. Jójcakát, uram! + +Csoszogó, ingatag léptekkel távozott és botját megforgatta a levegőben. +De láthatólag félve a Mausertól, amely lyukat fúrhatna a hátába, +időről-időre visszanézett. Egyike volt azoknak, akik állat módjára +laknak a koreai külváros vakondtúrásaiban és csak éjjel járnak élelem +után és rablásra. + +Vladivosztok lakóssága tarka népvegyülék volt, teljesen különböző +erkölcsi nézetek és életelvek különös keveréke. Voltak ott orosz +hivatalnokok, akik ittak és vesztegető pénz kizsarolásával vagy +meggazdagodtak vagy börtönbe jutottak; iszákos és kártyázó tisztek; +spekuláló kereskedők, kisipari vállalkozók, akik kihasználták a +semmiféle törvénnyel nem védett olcsó munkaerőt és visszaéltek vele; +banditák, szláv kereskedők, pénzhamisítók és zsarolók; emberek minden +foglalkozás nélkül vagy pedig minden elképzelhető foglalkozással az +utcai rablástól egész a szabályozott pénzhamisításig; minden ország és +minden nép söpredéke, amelyből segítő erőt lehetett kapni minden +kalandhoz, mindenféle expedicióhoz, akár aranykutatásról volt szó az +okhocski tenger partján, akár fókavadászatról vagy cserekereskedésről +Kamcsatka és Anadyr bennszülötteivel, akiktől egy pohár pálinkáért vagy +félfont nedves puskaporért egy coboly- vagy hódbőrt lehetett kapni. + +Ez az erkölcsi tekintetben teljesen kétes népség volt az alap, amelyből +a város élete kisarjadzott. Élete első éveiben Vladivosztok kis orosz +vár volt, amely mellett meglapult egy kis város bárokkal, kétes +vendéglőkkel, játékbarlangokkal és az előbbi táj mindama szociális +jelenségeivel, amelyek megfertőzik az életet a határon. + +Kis idő mulva új alakok léptek föl a színen: két német matróz, aki a +hajóról megszökött; egy hollandus, aki ellen a bíróság körözőlevelet +bocsátott ki; egy svéd és egy finn ember, akiket véletlenül ide a +Pacfik-partra vetett a sorsuk; nemsokára csatlakozott hozzájuk egy +orosz, aki valószínűleg valamelyik fegyenctelepről szökött meg és +közösen kis boltot nyitottak, amelyben főként vodkával, dohánnyal, +borral, gyujtóval, gyertyával, szardiniával és kötélárúval kereskedtek. +A bolt egymagában jelentéktelen volt, de tulajdonosai villámgyorsan +meggazdagodtak, mert földet és telket vásároltak össze, mutatós házakat +építettek ott, ahol ma a város főutcái vannak. + +Ha az ember meg akarja ismerni e gazdagságnak a forrását, nemcsak a +boltban, hanem a városon kívül is kell keresnie. A vállalkozó kalandorok +e bandája üzemét kiterjesztette a tengerre is. Volt több kicsi, de gyors +és jól fölfegyverzett vitorlásuk, ezekkel megtámadták a gyönge japán, +kínai és amerikai hajókat, amelyek szőrmét, ginsenget, antilopszarvat, +aranyat és a távoli orosz keleten vásárolt vagy lopott más árút +szállítottak. Az ilyen zsákmányt, amíg eladták, biztos helyen +elrejtették. A nemzetközi kalandorcsoport éveken át folytatta ezt a +jövedelmező üzletet, amely a vállalkozóknak tekintélyes állást +biztosított a városban, úgy hogy végre működésüket a tengeren +abbahagyhatták és talán kevésbbé kiadós, de teljesen törvényes +vállalkozásokkal foglalkozhattak. + +Egy bátor államügyésznek az életével kellett megfizetnie azt a +vakmerőségét, hogy kutatgatni kezdte a távoli kelet e hatalmasságainak +előéletét. Szarvasvadászatra hívták meg és szerencsétlen véletlenségből +fejbe lőtték. Halálával végérvényesen véget ért az a kísérlet, amely e +«tiszteletreméltó polgárok» sötét multjába óhajtott bevilágítani. +Néhányan éltek még közülük, mikor Vladivosztokba jöttem. Mindenki +tisztelettel meghajolt előttük; de a hátuk mögött véres részleteket +súgtak egymásnak az emberek az életükről és a pacifikparti vizekben +folytatott tevékenységükről. + + +TIZENEGYEDIK FEJEZET. Tengeri rablók és útonállók. + +Tavasszal megkezdtem a kirándulást. Husvétkor egy csapat vadásszal +átkutattam a Rekord és Putiatin szigeteket, amelyek a part közelében +Nagy Péter öblében a Murawieff – Amurszki előhegységnél vannak. + +Rekord-sziget egy vadászklubbé volt, amely vadaskertet csinált belőle +szarvasoknak. Nagyon dús, buja fű födte, amit a szarvasok +nagyrabecsülnek. Százával élnek őzek a szigeten és sohasem hagyják el, +jóllehet a tenger télen befagy és így könnyen átjuthatnának a +szárazföldre. Nagyon kedvező a vadászoknak az, hogy nemcsak a már ott +élő állatok maradnak meg, hanem nyilván a takarmány bőségétől +csalogatva, még mások is átváltanak a szigetre. + +A klub évente egyszer nagy hajtóvadászatot rendez, de rendesen csak őzet +lőnek, mert a klub úgy Rekordon, mint Aszkoldon lehetőleg sok +axisz-szarvast életben akar tartani. + +Husvét után meglátogattam a Putiatin-szigetet, ahol összekerültem egy +lengyel telepesnek, Jankovszkinak a családjával, akinek apját a +lengyelek 1863. évi utolsó szabadságharca után mint forradalmárt +Szibiriába száműztek. Kitűnő gazdaságot teremtett itt fajlovakkal, +földmíveléssel, gyümölcs- és főzeléktermesztéssel. + +Tizenhatéves leánya nagyon bátor fehérszemély volt, aki vad lovakon +lovagolt és a cowboy vakmerőségével és ügyességével lasszóval kifogta a +ménesből a lovat. Láttam, amikor megnyergelt egy lovat, amelyen soha nem +ült még senki. Rápattant és mint a szél, eltűnt a messzi síkságon. Egy +óra mulva visszatért a tajtékzó lovon, amely engedelmessé és nyugodttá +lett. + +Jankovszki fiai erős, kemény legények voltak, hatalmas vállal és +mellkassal és jó kedvtől meg bátorságtól sugárzó szemmel. Meglátszott +rajtuk, hogy ifjú életükben is megismerték már a kalandot és hogy nem +ijednek meg semmi veszedelemtől. Hallottam arról, hogy amikor tengeri +rablók és hunghutzok megtámadták a szigetet, miként harcoltak szüleikkel +együtt és visszaverték az ellenséget. Ők maguk azonban nem akartak erről +beszélni, ami nemcsak szerénységüket, hanem egyáltalán jellemük +szilárdságát bizonyította. + +Egy napot töltöttem Putiatin szigetén. Megcsodáltam Jankovszki +méntelepét és versenyistállóját és megszemléltem a kitűnő kínai +agyagföld vagy kaolin lelőhelyeit. + +Nehány nappal Vladivosztokba való visszatérésem után hallottam, hogy az +egyik ifjú Jankovszki, egy nappal azután hogy meglátogattam a szigetet, +csak éppen hogy megmenekült a haláltól. + +A testvérek fölnyergelték lovaikat és fegyvert fogtak, hogy kacsára +vadásszanak. Az erdőn keresztül a tengerpart felé lovagoltak, ahol +tavasszal az északnak röpülő kacsák és libák pihenőt tartanak. Mivel az +út nagyon kacskaringósan haladt a bokrozatok közt, a fiúk libasorban +lovagoltak. Ekkor a fiatalabb, aki hátul lovagolt, rókát vett észre, +amely eltűnt a bokorban. Fölemelkedett a kengyelben, megállította a +lovát és figyelmesen vizsgálódni kezdett, hogy lövésre kapja az állatot. +Hirtelen ijesztő ordítást hallott, amit testvérének hangos kiáltása +követett. Lovát a leggyorsabb vágtatásra sarkantyúzva, csakhamar kis +tisztásra érkezett, ahol vad, irtózatos látvány tárult a szeme elé. +Testvére hátradőlve a ló farán feküdt, amely teljes vágtatással rohant. +Egy tigrist vonszolt magával, amely a talpát belevágta a fiatal ember +jobb vállába. Mivel a gyorsaság, amellyel tovaröpültek, nem engedte meg, +hogy harmadik talpát is fölhúzza és szintén belemélyessze a ló combjába, +karmaival föltépte a földet és a bozótot. + +A fiatalabb Jankovszki végigvert a lován és utolérte a küzdők +csoportját. Az öregebb testvér már-már elvesztette öntudatát, mivel a +tigris csaknem egész súlyával a vállán csüngött, amelyből +szertesugárzott a vér valamennyiükre. A fiatalabb testvér odalovagolt a +tigrishez és amikor ez vad dühvel feléje fordította a fejét, +revolvergolyót röpített a fülébe. A tigris nem tudott többé +megkapaszkodni a lóban és lovasban és lassan lecsúszott a földre, ahol a +fiatal Jankovszki, mielőtt a testvérén segített volna, még nehányszor a +fejébe lőtt. Mindketten, a lovas és a ló, alaposan össze volt +marcangolva és sok vért vesztett. A mentő lesegítette testvérét a lóról, +a sebét az ingéről letépett csikokkal bekötözte és haza vitte. Azután +egy cseléddel visszatért a harc helyére, megnyúzta a tigrist és diadalmi +jelvényével haza ment. + +Ilyen fából vannak faragva ezek a fiatal emberek. Szoros érintkezésben a +természettel nőnek fel, egyre vakmerő kalandok és veszedelmek várnak +rájuk, amelyek bátorságot, akaraterőt és lélekjelenlétet kívánnak. +Kemény iskolát kell kijárniok, de ez jó iskola, mert az ifjúságon múlik +a nép sorsa, szerencséje és nagysága. + + +TIZENKETTEDIK FEJEZET. A kifosztott tenger. + +A szén és az arany lelőhelyeinek tanulmányozása során föl kellett +keresnem a Possziet-öblöt is és kikötőjét, Nijegorodszkit, amely +Usszuriföld déli részén az orosz-koreai határ közelében van. + +Ennek az öbölnek a partján van Novokijevszk, kis helyőrségi város nehány +tiszttel. Itt az országnak dél felé való megvédésére valamikor erődöt +akartak létesíteni. De a tervtől elállottak és az öbölben csak ez a +magára hagyott kis város maradt meg, ahol az emberek elrészegeskedtek, +mindenüket elvesztették a kártyán, öngyilkosok lettek és egyátalán olyan +különös módon szórakoztak, hogy egész fejezetet kell szánnom az +elmondására. + +A várost nagyon sűrű erdő veszi körül és közel esik a koreai határhoz. +Itt-ott úgynevezett fang-tze, többnyire kínai vadász háza, ötlik az +ember szemébe. Vladivosztok és a város közt kis postahajók közlekednek; +csak kevés utast szállítanak, mert ennek a városnak kereskedelem és ipar +tekintetében nincs semmi jelentősége és nem is vonz senkit. + +A várost körülvevő erdőben azonban sok gyalogösvény és sajátságos +épületek láthatók, alacsony, a cserje közt elrejtett és félig a földbe +ásott gunyhók balkontetővel, amely fűvel és bokorral van benőve. Azt a +fölvilágosítást kaptam, hogy ezek zasidkik, azaz állatok és madarak +vadászására szolgáló leplezett lövőhelyek. Egy Popoff nevű tiszt, akivel +vadászni voltam, mosolygott, amikor a zasidkire fordult a beszéd és azt +mondta: + +– Ez lesállás a fehér hattyúk ellen. Kozákjaink építették nem régen és +bár sokkal ritkábban, de még ma is fölkeresik. + +Akkoriban nem kérdezősködtem részletek után, bár nagyon meglepett, hogy +a kozákok az erdőben és nem a tengerparton leskelődnek a hattyúkra. Erre +az elnyomott kérdésre egészen váratlanul nehány nap mulva kaptam meg a +választ. + +A Possziet-öblöt vizsgáltam át és kis katonai gőzösön az öbölben +cirkálgattam. Meglepetésemre semmi élő lényt sem vettem észre a vízben, +még moszatot sem, ami pedig oly szerfölött sűrűn található a japán +tenger minden öblében. Ezt a hajó kapitánya leplezetlen elkeseredéssel +így magyarázta meg: + +– Hiszen tudja, hogyan szokta a kormányunk az állami üzleteket +elintézni! Öt évvel ezelőtt megengedte a japánoknak, hogy ebben az +öbölben halászhassanak. Minden halat kihalásztak, búvárok segítségével +kikotortak minden moszatot, a tengerfenékről minden osztrigát és rákot +kifogtak és a halászterületet mint kihalt vízi sivatagot hagyták el, +ahová hal nem jön többé. Ha látni óhajtja, adok búvárruhát és kis sétát +tehet az öböl fenekén. + +Szavai fölkeltették kíváncsiságomat, el is fogadtam tehát ajánlatát. A +kapitány a város közelében megállította a hajót és parancsot adott, hogy +bocsássanak le egy csónakot légszivattyúval és búvárkészülékkel. +Belebújtam a vastag ólomtalpú cipővel ellátott gumiruhába és fejemre +borították és megerősítették a búvársisakot. Azután a kötéllétrán +lemásztam a vízbe. Egy másik búvár a csónak túlsó oldalán bocsátkozott +le. A fenékre érve körülnézegettem és óvatosan kezdtem lépkedni az öböl +iszapján. Deszkákat láttam, melyek a vízben megdagadtak és vasdarabokat; +távolabb vasmacska feküdt láncmaradékkal, amely az iszapban félig +elsülyedt; mindenfelé megrozsdásodott konzervdoboz, széttört üveg, rongy +és kötélmaradék volt szétszórva; de élet nyomát nem láttam sehol. A +tenger feneke teljesen meztelen volt. Nem láttam tengeri moszatot, sem +halat, tengeri anemonát vagy meduzát, még csak kagylót sem. Igazán +minden élő lénytől elhagyott pusztaság volt, mintha minden meg volna +fertőzve. Szomorú, vigasztalan látvány. Meghúztam a kötelet és csakhamar +ismét a hajón voltam, ahol kihámoztak búvárruhámból. + +– Nos, nem kedves ez a vidék? kérdezte gúnyosan a kapitány. + +Amikor beszámoltam neki a szerzett benyomásokról, szomorúan lehajtotta a +fejét és elfordult. + +A koreai határhoz szolgáló út közvetlenül Novokijevszk mellett vitt el a +Szikhota-Alin lomberdővel födött előhegységén át, de senki sem utazott +ezen az úton. Sztratégiailag fontos volt, de általában nem használták +soha, mert voltak más, titkos ösvények és a fehérbe öltözött koreaiak, +miután a maguk és néha éveken át egymagukra otthon hagyott családjaik +számára törvényes vagy törvénytelen módon megszerezték Usszuriföldön a +megélhetés eszközeit, ezeken az ösvényeken mentek haza melankólikus +hazájukba. + +Amikor egyszer nehány tiszttel a koreai határ közelében vadásztam, +Nikolszk-Usszuriszkiból és a határ mentén levő kozák őrfalvakból való +kozákok voltak a vezetőink. Őzekre vadásztunk, amelyek tömegével +legeltek a magas fűben és a hegyoldal sűrű bokrai közt. + +Egy őzet üldözve, amely fiatal tölgyek sűrűjén át föl a hegynek +menekült, néhány szikla mögött valami alakot vettem észre. Mivel eleinte +embernek hittem, hangosan rákiáltottam, hogy vigyázzon, mert vadászásunk +közben könnyen golyó érheti. Mert nem kaptam feleletet, feléje +tartottam. Hirtelen hangos dörmögést hallottam és egy nagy fekete medvét +láttam, amint a sziklák mögül kiugorva a lejtőn lefelé cammog a +szakadékba. Láttam miként hajladoznak a bokrok az állat súlya alatt, de +magát a medvét nem figyelhettem meg. + +Éppen üldözésére indultam, amikor lövést hallottam, amely a viszhangtól +visszaverve, messze a hegyek közt elhalt. Hallottam azután azt is, hogy +kozákjaink egyike odakiáltotta a társának, segítsen a medvét +földarabolni. Odaérkezvén a kozákokhoz, megállapítottam, hogy a medvét +szívén érte a golyó és a kozákok már éppen a megnyúzásához fogtak. + +A leölt állat mellett a sűrű fűben nehány posztórongyot és elrohadt +sárga gyapotnak némi maradékát találtam. A kozákok, amikor látták, hogy +ezeket a maradványokat figyelem, fölnevettek. + +– Egy fehér hattyú ment erre és én elcsíptem, monda vihogva egy öreg +kozák, aki mesteri módon darabolta szét a medvét. Ez két évvel ezelőtt +történt. Unokaöcsémmel, egy imani kozákkal jöttem ide, hogy fehér +hattyúk után kémlelődjünk, mert tudtam, hogy tömegével járnak erre. + +– Mik azok a fehér hattyúk? Kérdeztem. + +– Koreaiak, uram, koreaiak, mondta megelégedetten. Az amuri +aranybányáktól a Szungakhától, Mai-hotól és az Imperator-öböltől jönnek +és egész tömeg drága holmit cipelnek a hátukon: aranyport, pantit, +ginsenget, borostyánt, mosuszszivacsot, gyöngyöt, coboly-, hermelin- és +nyestbőrt. Hogyan engedhettük volna meg, hogy mindezt elvigyék, amikor +mi keresztények is olyan jó hasznát vehetjük. + +És újra nevettek. + +– Hát mit csináltok? – kérdeztem, de már kitaláltam a valót. + +– Nagyon egyszerű a dolog. Az utakon zasidkit csinálunk és nyugodtan +várunk. A koreaiak egyenként jönnek, mert egyik sem bízik a másikban és +a legelrejtettebb ösvényeket keresik föl. Ha a kozákok léptek vagy +fejszecsapás zaját hallják, avagy éjjel tűzfényt vesznek észre a fák +csúcsán, odalopódzkodnak a fehér hattyúkhoz és elveszik tőle, ami a +batyujában van. A koreai néha fejszéjével vagy késével védekezni próbál; +ilyenkor egy golyó mindörökre lecsöndesíti. Akárhogy sír és átkozódik, a +kozák megöli; mert mit ér egy érzéketlen hattyú élete! És előbb-utóbb +úgyis meg kell halnia. + +Az öreg kozák mindezt nyugodtan és vigyorogva mondta el és nem volt +okom, hogy ne higyjek neki, különösen mivel láttam a koreai ruha – talán +vérrel áztatott – rongymaradékát és a sűrűségben ráakadtam nehány ilyen +leshelyre. + +– De hiszen ez bűn! mondám keményen szemébe nézve a kozáknak. + +– Ugyan, micsoda bűn az! felelte a fiatalabbik. Hát ezek is emberek? +Csúszómászók ezek és annyian vannak, mint a kacsák! Most már ritka ez a +vadászat, mert vasutat építenek, hajót használnak és csak a +legszegényebbek vándorolnak az erdőn keresztül. Azonkívül egy fehér +hattyú megöléseért hat hónapi fogsággal büntetik a hatóságok a kozákot +és a parasztot. Sőt Fomenko Kyrill egy egész évet kapott, mert valami +konzul avatkozott bele a dologba. A konzulnak szintén ösvényen járó +kínaiak beszéltek a tettről, akik látták, amikor Fomenko kifosztotta a +hattyú batyuját. Azelőtt szabadság volt itt, paradicsom az erős, bátor +férfiaknak! De ennek az időnek vége van. Most átmégy az erdőn és íme, a +táviró láthatatlanul utánad sompolyog, senkisem tudja, hová és minek. +Azt hiszem, csak azért van, hogy a szabad embernek alkalmatlankodjék. + +Mindkét férfi alaposan elátkozta a civilizációnak e kellemetlen +találmányát. Miután munkájukat a medvén befejezték, csatlakoztak a +vadászokhoz. + +Nemsokára nagy rétre érkeztünk, ahol egy fácánfalkát vertünk föl. +Örültem neki. Minden lépésünk szürke- vagy barnafoltos tyúkot riasztott +föl a fűből vagy bokorból, vagy pedig pompás kakast, amelynek nyaka és +melle sárga, arany, szürke, vörös, fénylő kék és bíbor színben +ékeskedett. Sok fácánt lőttem. Fácánt könnyű lőni, mert a madár zajongva +röpül föl és lassan emelkedik harminc-negyven lábnyira. Akkor azután +egyenes vonalban és gyors, de egyenletes röpüléssel menekül. Unalmas a +lövés a fácánra, ha nem sűrűn benőtt területen vadássza az ember, ahol +ügyesnek és gyorsnak kell lennie az embernek, ha jó célhoz akar jutni. +Ez áll különösen Usszuriföldön, ahol tömegével van fácán. Két tiszttel +együtt egy nap alatt kétszázhetven madarat lőttem a Possziet-öbölnél. + +Ilyen az a vadászparadicsom, ahol más vad közt megtalálható a «fehér +hattyú» is, a szerencsétlen koreai vándor, aki miután állandó veszedelem +közt kis vagyont szerzett az usszuri erdőkben vagy a Szikhota-Alin +szakadékaiban, a hazájába tér vissza, ahol az atyáktól és férjektől +magukrahagyott családok szenvedéssel és fáradtsággal teli életet éltek. +Gyakran hiába várnak a férfiak visszatérésére, hasztalan remélnek jobb +időt, mert reményükből nem marad meg más, mint nehány véres rongy vagy a +kozák leshelyek közelében a hegyi ösvényeken néhány megfehéredett csont. + +Ezek a gondolatok nehezedtek reám, amikor Usszuri földön a fehér hattyúk +vándorútján jártam; a fehér hattyúkén, akik tavasszal tele reménnyel +mennek északfelé és ősszel térnek vissza délre, csak azért, hogy oroszok +gyilkos kezébe jussanak, akik kultúrát akarnak adni a távoli Keletnek. + + +TIZENHARMADIK FEJEZET. A tigrisklub. + +Nehány napig Novokijevszkben maradtam és időmet nagyobbára a helység +katonasága körében töltve, a város életét tanulmányoztam. Ebben a kissé +különös társaságban főként olyan tisztek voltak, akiket valami +eltévelyedés miatt helyeztek el ide; állami pénz elsikkasztásáért, +iszákosságért, katonák bántalmazásáért vagy megöléseért. + +Teljesen demoralizált, elveszett emberek voltak, akik csak a pálinkában, +a kártyázásban és erkölcsileg lealacsonyító dologban lelték kedvüket. +Nagyobbára agglegények voltak. Mihelyt tiszti család jött oda, mindjárt +botrány, regény és párbaj lett belőle. Csak elvétve történt meg, hogy jó +családból való rendes és jóhírű embert helyeztek ide. Ezeknek élete +szakadatlan kín volt. Nem tudták megszokni a kikötőváros kellemetlen +szolgálati- és életviszonyait és idejük jó részét az egyetlen ott +lehetséges szórakozással, vadászással töltötték el, mert könyv, társaság +vagy művelt embernek való más szórakozás nem volt Novokijevszkben. A +tisztek többsége, akikről följebbvalóik csaknem megfeledkeztek és +sorsukra hagyták őket a holt öböl partján levő félreeső helyen a koreai +határ közelében, egészen sajátságos életet folytatott. Ezeknek az +elveszett embereknek az élete homéri részegség, vad kártyázás és +folytonos, gyakran véresen végződő civakodás volt. + +A Possziet-öböl partján levő tisztek züllő élete legvilágosabban a +Tigrisklubban nyilvánult meg. Mikor ebben a városban voltam, ennek a +klubnak titokban kellett összejöveteleit megtartania, mert a hatóságok +nem akarták megtűrni. Húsz évvel előbb azonban a nagy nyilvánosság előtt +folyt az élete és híre elterjedt nyugatra egész Szibéria centrumáig. +Akkor ez a különös neve volt: A Lándzsanyelek Társasága. + +Egy öreg tiszt, aki éveket töltött Novokijevszkben, beszélt nekem róla. + +– Rendesen este, nagy ivás után a kaszinóban, piszkos sötét barakkban +jöttünk össze; az alkoholgőz, amely betöltötte, akkora volt, hogy a +józan ember, ha belépett ebbe a barlangba, megrészegedett volna tőle. Az +iszákosság megbolondítja vagy melankólikussá teszi az embert; így jött +létre egy különös időtöltés, az úgynevezett «tigrisjáték». A klub tagjai +bementek egy helyiségbe, amelyet egyetlen szál gyertya világított meg. +Sorshúzással vadászokra és tigrisekre oszoltak; fehér volt a vadász, a +tigris vörös. Újabb sorsolás az első párt jelölte meg, amely a játékot +megkezdte. A vadász revolvert, a tigris csörgőt kapott. + +A többiek a fal mellé állított létrák felső fokain foglaltak helyett; a +padlót a vadásznak és a tigrisnek engedték át. Amikor így minden el volt +rendezve, szolgák a nézők számára vodkával teli nagy poharakat hoztak, a +két ellenfél számára pedig tiszta alkoholt vagy arrakot. Miután e +«hűsítő italokat» megitták, a szolgák elfújták a gyertyát és gondosan +betéve maguk mögött az ajtót, eltávoztak. Elhangzott a vezényszó: +«Kezdődik a vadászat» és megkezdődött a játék. + +A tigris a sötétben zajtalanul lopódzott köröskörül, mert a játék előtt +az ellenfelek levetették a cipőt. Elbújt a szoba sarkában, lefeküdt vagy +mászott erre-arra, hogy tévútra vezesse a vadász fülét és éberségét. + +Egyszerre csak a csengő éles hangja, majd lövés hallatszott. + +Néha, ha a tigrist megölték vagy megsebesítették, zuhanás tompa zaja +követte a lövést; néha pedig kárörvendő kiáltás: + +– Nem talált! Most maga vegye a csengőt! + +A játszók szerepet cseréltek és tovább folyt a játék, míg valaki talált +vagy bizonyos számú lövést tettek. A Tigrisklubban lezajlott ilyen éjjel +után a reggeli őrjáratok az öböl partján akárhányszor tragikus +bizonyítékát találták e borzalmas társasjáték létezésének. Bár mindenki +egészen jól tudta, hogy mi történt az illető klubtaggal, a hivatalos +jelentés mindig így szólt: + +– Egy tisztnek holttestére akadtunk, aki a fegyverrel való könyelmű +bánásmód következtében életét vesztette. + +Az öreg tiszt, aki nekem mindezt elmondta, egyideig szótlanul ült és +elgondolkozott a novokijevszki kaszárnyákban eltöltött évein; azután +fölvetette a fejét és ezt mormogta: + +– És ez a játék mégis még mindig jobb volt, mint sok minden más városi +és kaszárnyai életünkben ott a Possziet-öbölnél. Rettenetes élet volt! + +Csöndesen káromkodott és pipáját szopogatva ismét hallgatásba merült. + + +TIZENNEGYEDIK FEJEZET. A vörös ginsengördög. + +Nehezen, nem, sohasem fogom elfelejteni a Vladivosztoktól északra eső +területre tett kirándulásomat, amelyen szén és arany után végeztem +geológiai kutatást. Ez az usszuri erdő vad taiga, zöld óceán, északi és +déli flóra keveréke. Itt, az usszuri öböl partjától valamivel beljebb a +középső Szikhota-Alin csöndes, elhagyatott szakadékait találtam. +Kacskaringós és olykor elvesző erdei utak szolgáltak az egyik +fang-tzetől a másikig; ezekben a vadászgunyhókban orosz és kínai +vadászok laktak. + +Gyakran betértem ezekbe a gunyhókba. Néha szívesen és barátságosan +fogadtak; de nem egyszer otthagyta a gunyhó tulajdonosa a lakását és +elbújt a sűrűségben; megesett az is, hogy valami láthatatlan puskából +kiröpült golyó fütyült el a fejem mellett, figyelmeztetésül, hogy jó +lesz, ha elkerülöm az emberi társaság ellenségének lakását. + +Egyik este az ágak közt fényt láttunk átcsillámlani. Feléje tartottunk +és csakhamar agyaggal tömített kis gerendaházhoz érkeztünk. Ezt a +fang-tzet cölöpkerítés vette körül, amelynek durván megmunkált deszkából +készült erős ajtaja volt. A rácsos kapu előtt bebocsáttatásért +kiáltottam és a kozák, aki vezetett, a puskaaggyal dörömbölt a +gerendákon. Végre tompa, érthetetlen röfögésszerű hangon valami +mormogást hallottunk. Az ajtó lassan kinyílt, elsőnek egy papiroslámpás +tűnt elő, amit egy kínainak sovány, ijedt arca követett, rémültében +tágra meresztett szemmel. Copfja a feje köré volt csavarva és a +frizurájába keresztbe pipa volt tűzve. + +– Ni liao tao (hogy vagy)? – üdvözölte őt a kozákom, amennyire csak +kínaiul tudott. + +A kínai a fejét rázta és mormogott valamit, de semmit sem értettünk +belőle, bár vezetőm egészen folyékonyan beszélt a mandzsuországi +tájszóláson. A kínai rekedt, súlytalan hangján tovább dünnyögött. Végül +jól kinyitotta a száját és lámpáját az arca elé tartotta, mire +megláthattuk, hogy a nyelve ki volt vágva, elülső fogai pedig mind ki +voltak törve. + +A kozák nemsokára megértette a nyomorékot és elmondta nekem, hogy a +háziúr ginsengkereső, akit egykor itt az erdőben hunghutzok támadtak meg +a házában. A rablók ráparancsoltak, hogy adja át egész drága +gyökérkészletét és amikor azt megtagadta, hozzáfogtak a megkínzásához. +Végül kivágták a nyelvét, de akkor sem árulta el, hogy hol rejtegeti +nagyértékű gyökereit. Amikor ezt a kínai dadogással és taglejtéssel +elmagyarázta nekünk, mintha azt akarta volna velünk megértetni, hogy e +megcsonkítása után nem fél már semmitől és senkinek, nekünk sem árulja +el a titkát. + +Megszálltunk a házában és próbáltunk kényelembe helyezkedni. Friss füvet +hoztunk, hogy jó fekvőhelyünk legyen, lenyergeltük lovainkat és a +fang-tze mellett kis fészer alá kötöttük őket; vizet merítettünk a +folyóból és hozzáláttunk a vacsorakészítéshez. A bizalmatlankodó kínait +megnyugtatta az, hogy semmit sem kértünk tőle, sőt dohányt és cukrot +adtunk neki. Egy kosár fácántojást és egy csomó tengeri kelt hozott +nekünk. + +Vacsora után, amit velünk együtt fogyasztott el, közlékenyebb lett. +Gyorsan és hangosan mormogott, a kezével magyarázgatott és a helyiség +szögleteibe tekintgetett. Végül egy pillanatra eltűnt valami +barlangfélében, ahonnan titokzatos arckifejezéssel bukkant ismét elő. +Amikor a kang-hoz (kínai téglaágy légfűtéssel) közeledett, az egyik +kezében volt valami, amit a másikkal elfödött. Gyertyáink fényében két +vastag, különös alakú barna gyökeret tett a kangra. A gyökérnek +határozottan emberi formája volt fejjel, törzzsel, lábbal és kézzel. A +kozák, szakértő ebben a dologban, figyelmesen nézegette a gyökereket és +szomorú sóhajjal így szólt: + +– Vladivosztokban vagy Kabarovszkban e ginsengeknek dupla súlyát +aranyban lehetne megkapni, mert ezek itt egészen ritka értékű, régi, +gyógyító erejű gyökerek. + +Sóhajából és sajnálkozó, elgondolkozó arckifejezéséből arra +következtettem, hogy ha én nem lettem volna ott, a néma kínainak új +megkínoztatásra kellett volna elkészülve lennie és hogy kénytelen lett +volna elárulni, hol rejtette el ezt a Keleten annyira keresett kincset. + +Éjfél felé megérkezett egy másik ginsengkereső, a nyomoréknak a társa. +Óriási ember volt, szigorú, csaknem ijesztő tekintettel, széles vállal +és a tarkója hatalmas volt, mint a medvéé. Az egész ház rengett, amikor +végigment a szobán. Kihívóan elénk állott, végigmustrált bennünket és +kérdő tekintetet vetett a társára. A felelet láthatólag tetszett neki, +mert fegyverét a sarokba támasztotta, övéből elővette a fejszéjét, +oldalt ránk pillantva a zsebéből kis bőrzacskót húzott elő és átadta a +társának, aki a zacskót a világosság felé fordulva kibontotta és +vizsgálódva nézegette a zsákmányt. Nyilván jó volt, mert tele örömmel +dünnyögött és tapsolt, mint a gyerek. Az óriás nehézkesen levetköződött, +kis köleskását falt le, teát ivott és nagyokat ásítva ledőlt a kangra. +Nemsokára hortyogott, mint a disznó, míg a néma még egyszer eltűnt a +barlangjában és sokáig ottmaradt. Mintha guruló kő zaját és vasnak tompa +csörömpölését hallottam volna; talán csak álmodtam, mert nem tudtam, +hogy mikor jött vissza a nyomorék. + +Virradatkor fölkeltünk és száraz kenyérrel meg kétszersülttel megittuk a +teánkat. A mindig vigyorgó és nagyon fáradt óriás bőbeszédűnek és +pajtáskodónak mutatkozott. Meglehetősen jól beszélt oroszul, mert több +éven át boy volt Vladivosztokban. Amikor elképzeltem, hogy ez az +elefánttermetű és medvenyakú szolga tálat, kristálypoharat törülget vagy +finom fehérneműt vasal, őszintén bevallva, nem szabadulhattam attól a +gyanútól, hogy akkor jelentékeny kárt okozhatott. + +– A mi munkánk nehéz és veszedelmes – mondta, miközben a teáját +szürcsölte és fájós lábát összedörzsölgette. – Hogy gyökeret találjunk, +erdőket és hegyeket kell bebarangolnunk, többnyire térden kell +csúsznunk, mert a növény kicsi és a legsűrűbb fűben bújik el. Ha végre +megtalálta az ember az értékes gyökeret, gondosan el kell kaparni minden +hüvelyknyi földet. Másrészt óvakodni kell a nagy macskától (tigris), +amely mint a párduc is, vadászik a ginsengre. A gyökér erőt ad és hosszú +életet, azért keresik és falják föl az állatok. És ha ember vagy medve +birtokában látják, harcolnak érte és addig nem hagyják abba a küzdelmet, +míg el nem rabolták a ginsenget vagy meg nem ölték őket. Én már hat év +óta járom az őserdőt és ez idő alatt kilenc tigrist és két párducot +ejtettem el. A lelőtt medvékről nem is beszélek. Nem félek a nagy +macskától, mert amikor az elsőt elejtettem – a Mai-Hon támadt rám egy +réten, ahol a gyökér nő – megettem a szívét és a máját. A legborzasztóbb +azonban az az ördög, aki a ginsenget őrzi. Alacsony, vörös és tüzes a +szeme. Nappal úgy védi meg a ginsenget, hogy vaksággal sujtja azt, aki +el akarja vinni; éjjel meggyujtja a füvet, belekapaszkodik a +gyökérkereső mellébe és kiszívja a vérét. + +– Te láttad? – kérdém. + +– Nem, de az öreg Fu-chiang kétszer látta. Melle csupa seb az ördög +karmától – felelte az óriás. – Megtörténik az is, hogy az ördög a +ginsenggyökér alakját ölti magára és így bukkan föl a gyökérvadász +előtt. Amikor ez közeledik, a gyökér mindegyre hátrál, míg a kereső +eltéved és az erdőben elpusztul. Ehhez hasonló dolog történt velem +tavaly. Egy szakadékban voltam és a csodanövény fogazott levelét +kerestem, amikor egyszerre egy nagy levelet és kis égővörös virágot +pillantottam meg. Nagyon öreg növény lehetett. Odamentem, de nem tudtam +elérni; mindig ugyanakkora távolságban maradt. Követtem be az erdőbe, +míg végre eltűnt a levél és a virág. Mivel az est közeledett, vissza +akartam térni a fang-tzehoz, de nem tudtam az utat megtalálni. Éjfélig +tévelyegtem, akkor fáradtan és szomorúan egy fa alá ültem. Már éppen el +akartam aludni, amikor cammogó lépések zaját hallottam. Fegyverem nem +volt, csak fejszém; ezt vettem elő védekezésül. Hirtelen egy +szimatolgató medvét pillantottam meg. Fölemelte a fejét, rám tekintett, +egészen a közelembe jött, a szemembe nézett, megfordult és elment. +Éreztem, hogy engem hív, tehát követtem. Elvezetett a folyónkhoz, +ahonnan már könnyen visszataláltam a fang-tzehoz. Igen, ta-jen (uram), +sok furcsa dolog érheti az embert a taigaban. + +Ásítva fölkelt, kinyújtóztatta óriási tagjait, hogy csak úgy ropogott a +csontja, vállára kapta a fegyverét, kését és kis lapátját ráerősítette +övére, amelyben már ott volt a fejszéje és kiment. Láttam, hogy egész +napi élelmül csak két kicsi man-t’out, puddingformájú kínai gőzönsült +kenyeret vitt magával. + + +TIZENÖTÖDIK FEJEZET. Menekülésem a tigris elől. + +Láttam még sok más fang-tzet is. A vadászok ritkán fogtak fegyvert, +hanem inkább mindenféle csapdát és hurkot használtak helyette. + +A cobolyt, nyestet és görényt csapdában fogják. Ennek két főfajtája van: +egy közönséges háló és az igazi csapda, amely nagyon egyszerű, de +használata az állatok szokásainak alapos ismeretén nyugszik. Télen +vadásznak és csak akkor, ha az állatok nyoma a hóban könnyen +megtalálható. A vadász a nyomot követi, míg valamelyik odvas fatörzsben +ráakad a coboly vagy nyest fészkére. A vadászkutya – chow-chow a neve – +hegyesfülű és fekete nyelvű, sűrű bundája farkasféle, amihez hasonlít +is, ugatni kezd és kapargatni kezdi a fatörzset. A coboly teli +kíváncsisággal és aggodalommal kibújik a lyukából, hogy lássa, mi a baj. +A kínai a szomszédos fákat, amelyekre az állat átugorhatnék, kidönti. +Ekkor azután hálóval fogják körül a fatörzset és a hálót fölállított +fatámasztékokon kifeszítik. Most megkezdődik a hajtás. A kínaiak +fölriasztják a faodú lakóit, úgy hogy fejszével verdesik a törzset, +nagyokat kiáltanak és fahéjdarabokat meg követ hajigálnak a fa +koronájába. A coboly fölmászik a fa sudarára, de a lármától megijedve, +megint visszatér az üregébe, hogy ismét újra elhagyja. Ez a hajsza addig +tart, míg a kétségbeesett állat valamelyik ágról vagy a törzsről +leugrik, hogy a földön elmeneküljön. De ekkor belekerül a hálóba, azt +összecsapva rácsavarják és így a vadász könnyű zsákmánya lesz. + +Az igazi csapda, amelyet fogásra használnak, mint említettem, nagyon +egyszerű. Mert a coboly nem szeret a hóba besüppedni és azon keresztül +vackalódni, fától-fáig és ha nagy a távolság, kidőlt törzseken és +sziklákon át veszi az útját. A vadászok ismerik ezt a szokását. A coboly +útvonalán csapdát állítanak: egy deszkadarab, amelyet egyik végén kis +bottal alátámasztanak és nehéz kövekkel terhelnek meg. A coboly, amikor +végigfut a kidőlt fatörzsön és az akadályhoz ér, nemhogy leugornék a +hóba, hanem a deszka és a fatörzs közt próbál átfurakodni. Eközben +kimozdítja a botocskát és a deszka lecsapódik. A nyestet és a görényt +éppen így fogják csapdával, csakhogy ezek számára csalétket, többnyire +megkötött, élő madarat tesznek ki. + +A szarvast és jávorszarvast ősszel fogják a solanki, azaz megsózott hely +segítségével. A vadászok nagyobb erdei tisztást kutatnak föl vagy +kiégetéssel csinálnak maguknak egyet, úgy hogy semmi bokrot vagy füvet +nem hagynak meg. Erre a helyre állandóan sót hintenek, úgy hogy az +állatok hozzászoknak e tisztás fölkereséséhez. Ha a vad már jól +rászokott és gyakran fölkeresi, ősszel mély gödröket ásnak és befödik +ágakkal. Erre sóval kevert földet szórnak. A szarvas és a jávorszarvas +alatt a könnyű takaró leszakad és az állat beleesik a verembe, ahol már +a vadász hatalmában van. + +A medvét, az erdők barna fejedelmét is ilyen veremben fogják. Döggel +csalják lépre és lezuhanván, hegyes cölöpök fölnyársalják. + +Érdekes, hogy a tigrist sohasem lehet ilyen veremben elfogni. A tigris +csak kerülgeti a vermet, de mindig fölismeri benne ellenségének, az +embernek a művét és hátat fordít a kisértésnek és veszedelemnek. A +kínaiak fegyverrel vadásszák. Szívesen járnak utána, mert a kínai +orvosok drágán megfizetik a tigris szívét és máját. Továbbá az erdőben +élő különböző törzsek samanjai is sok pénzt adnak a taiga urának +karmáért és fogáért, amiből amulett készül. + +Egyszer, amint a Mai-Ho lignittelepeit vizsgálgattam orosz vadászok +fang-tzejához érkeztem. Ketten voltak jól betanított kutyákkal. Éppen a +tigrisvadászat előestéjén kopogtattam be náluk. Vadászatra készülődtek +egy tigris ellen, amelynek sok nyomát látták a szomszédos erdőben. + +– Félelmetes, hatalmas bestia lehet – mondta az egyik vadász – éjjel +átugrott egy kozákház palánkján, leütött egy tehenet, amellyel együtt +visszaugrott a kerítésen. Tisztán észre lehetett venni, hogy a tehén a +tigris hátáról lecsúszott a kerítésre, mert a cölöpök hegyén bőrdarabka +és szőr tépődött le a tehénről. Mégis magával hurcolta. Ez egy héttel +ezelőtt történt. A tigris eltűnt, de most megint itt van. Tegnapelőtt +két kutyát ragadott el. Holnap Isten segítségével kivonulunk és +megöljük. + +Amikor meglátták célzó messzilátóval ellátott Henel-puskámat és fatokban +nagy Mauser-pisztolyomat, meghívtak a vadászatra. Elfogadtam a meghívást +és másnap már napkelte előtt úton voltam velük. Ősz volt. Az erdő, +mintha díszbe öltözött volna, vörös és arany színben pompázott. Szűk +úton haladtunk, amely sűrű bokrok közt és puha talajon vitt át. +Egyszerre csak a kutyák szűkölve és aggodalmukban fülelve megállottak. +Társaim, ujjukkal a ravaszon, mindenfelé kémlelődtek, de a kutyák +megnyugodtak és bementek a bokrok közé. Néhány perc mulva megint +megálltak; a földön szaglásztak és szinte megkövesedtek. A vadászok +megvizsgálták a földet és csakhamar meg is találták azt a helyet, ahol a +tigris heverészett. A letiport fűben faágat találtunk, amelyen nagy, +óriási erejű karomnak a nyoma látszott. A kutyák óvatosan tovább mentek, +de nemsokára ismét megállottak. A földön a tigris tisztán +megkülönböztethető friss nyomán, talpának mély lenyomata látszott. + +– Itt kell lennie a közelben – súgta az egyik vadász. + +Mindketten minden irányban vizsgálódtak és nyugtalanul járkáltak +ide-oda. Később megtudtam, hogy a tigris, ha úgy látja, hogy üldözik, +kerülőúton a vadász mögé sompolyog és hátba támadja. + +A vadászok magatartása idegessé tett. Fiatalok voltak és mint látszott, +tapasztalat nélkül és már nagyon megsajnáltam, hogy velük tartottam. A +sűrű fűből egyszerre csak a kutyák szűkölése hallatszott; a farkukat +behúzva, visszasompolyogtak hozzánk; reszketve és félve, szemükben tele +aggodalommal, hozzánk símultak. Társaim elfutottak és futás közben engem +szólítgattak. + +Nagynehezen tudtam még néhány másodpercig a helyemben maradni, azután – +nem vagyok büszke erre a futásomra – nagyon hamar utólértem őket. A +futásban egészen kimerülve végre lassúbb tempóba csaptunk át. Szótlanul +ballagtunk tovább. Még a kutyák is megértették a helyzet komolyságát és +lehorgasztott fejjel követtek bennünket. + +– Borzasztó volt! – mormogta az egyik vadász. + +– Igen, nagyon borzasztó! – hagyta jóvá a másik. + +– Éppen elég _egy_ tigris – folytatta az első – már pedig _kettő_ volt. + +– Honnan tudod, hogy kettő volt? – kérdeztem haragosan. + +– Hát nem két tigris nyomát látta? – kérdezte. – Egy párnak kellett a +közelben lennie. + +– A félelemtől láttatok duplán – kottyantottam ki a gondolatomat. + +– Ha egy pár ilyen ördöggel találkozik az ember – válaszolta – akkor +Isten a tanum, duplán láthat. De mi, uram, nem láttunk duplán! Egészen +határozottan két tigris volt. A bokorban vagy a fűben leskelődtek; mivel +a kutyák még csak nem is ugattak, hanem behúzták a farkukat és +elmenekültek, a tigrisek bizonyára két oldalról támadni készültek. + +– Ó, borzalmas volt, nagyon borzalmas! – mondta aggódva körültekintve a +másik tigrislegyőző. + +Már ki akartam őket gúnyolni, de ekkor eszembe jutott a megsárgult füves +és aranyos tölgyavarral födött erdei rét; az a rövid, sokat sejtető +hallgatás, amelyet hirtelen megszakított a kutyák nyöszörgése; a +fenyegető veszedelem nyugtalanító és lenyügöző érzése és az erdők urának +lábnyoma, amely akkora volt, mint egy tányér és a hatalmas tigriskarmok +lenyomata volt a kerete. Mindez az eszembe jutott. Nem gúnyoltam tehát +ki társaimat, hiszen tulajdonképpen én is olyan megrettenve rohantam el +a tigris támadása elől, mint ők. + +Még nagyon sokáig csak elkeseredéssel és szégyenkezve gondoltam vissza +erre a vadászélményemre; némiképpen csak akkor vigasztalódtam meg, +amikor később egy ismert vadász, Kartaszoff N. J., a tomszki műegyetem +igazgatója bevallotta, hogy egyszer tigrisvadászaton ő is elvesztette a +bátorságát és elfutott. Más vadászok pedig azt mondták, hogy ennek a +rettenetes ragadozóállatnak vadászása sűrű bokrozatban még a legbátrabb +vadászt is aggodalomba ejtheti, mert ilyen helyen nehéz a fenevadat +észrevenni és a vadásszal szemben megvan mindig az a kedvező helyzete, +hogy ő választhatja meg a támadás pillanatát. + +Egyetlenegy vitéz ember mondott mást. Majd később dicséretét zengem. + +Ugyanaz ősszel fölkerestem a Szt. Olga, Szt. Vladimir és Tetinkho +öblöket. Tőkepénzesek számára a Primorpart legcsábítóbb helyei ezek, +mert itt sok vasat, rezet, ónt és szenet lehet találni. Ezen a vidéken +az orosz-japán háború előtt és után a németek kereskedelmileg nagyon +dolgoztak és bizonyára elfoglalták volna mindezt a kincset, ha ki nem +tör a világháború. A nagy háború után mások jöttek. Japánok érkeztek. A +távoli keleten csúfolodva ez a mondás járta: + +– Szent Olga és Vladimir a japánokat küldi segítségül az oroszoknak a +bolsevikok ellen. + +Ez igaz volt, mert a japánok, akiknek otthon nem volt elég vasércük +katonai s ipari szüségletük számára, a szárazföldön sehol olyan +kényelmesen nem juthattak hozzá, mint a Szt. Olga és Szt. Vladimir +öblökben. Ez volt egyik főoka annak, amiért japán katonák és japán +diplomaták maradtak Vladivosztokban és Nikolajevszkben az Amur partján +és harcoltak a vörös párt bandái ellen, avagy Szemenoff atamánnal, a +szovjet engesztelhetetlen ellenségével tárgyaltak vagy Dairenben a +moszkvai bolsevik kormány képviselőivel és a csitai, kommunistaságát +csak nehezen palástoló kormánnyal is tárgyaltak. + +Ezek a kincsek szinte kimeríthetetlenek és meglehetősen tisztán +találhatók. A metallurgiai iparnak itt legalább százötven évre akad +munkája. Hogy e rengeteg kincs birtokába juthasson, bizony érdemes volt +a tokiói kormánynak tárgyalnia, harcolnia és nem törődnie ama nagy japán +néprétegek véleményével, amelyek ellenezték Japán szibériai politikáját. + + +TIZENHATODIK FEJEZET. Kozák tragédia. + +Usszuriföldön tett utazásomon nemcsak a magányosan élő ginseng- és +aranykeresők, meg a coboly-, nyest-, szarvas- és medvevadászok +egyedülálló fang-tzejeit kerestem föl, hanem a falvakat is. Többnyire +kozákok és ukrán parasztok lakják, akiket a Dnyeper és Dnyeszter +partjáról telepítettek ide. Azok a falvak, amelyek a +vladivosztok–kabarovszki vasúttól messze esnek, többnyire húsz-ötven, +nagy területen szétszórt ház. + +Ezeken a telepeken, amelyek erdőben vagy rohanó hegyi folyók partján a +forgalomtól távol esnek, egészen más az élet, mint a vasút mellett levő +falvakban és a nagy városokban. + +A civilizáció formáitól nem korlátozott sajátságos törvény és egészen +különös erkölcs uralkodik itt, amin világosan megérezhető a mongol +nomádok befolyása. E háttéren gyakran megható tragédiák játszódnak le. + +Amikor egyszer Csernigoff állomásról a Tetinkho-öbölhöz lovagoltam, +tanuja voltam ilyen drámának. + +Erdőn vitt át az utunk és átszelte a Szikhota-Alin-hegység középső +részén annak főláncát. Már harmincöt mértföldet tettünk meg a parttól, +amikor utólért bennünket egy fiatal kozák, aki hazalovagolt. A +mandzsuországi határgárdában szolgált és négyheti szabadságot kapott, +hogy kiheverje azt a súlyos sebet, amelyet hunghutzokkal való ütközetben +kapott. Halvány volt és sovány, láza volt és vért hányt; nagy, merev +tekintetű szemében mintha állandó aggodalom ült volna. Kétségtelenül +korai halál várt erre a hallgatag fiatal kozákra. Néhány napig velünk +utazott és velem szemben mindjobban fölmelegedett, talán mert kissé +orvos módjára bántam vele, amennyiben kinint és ha éjjel nem tudott +aludni, baldrian-csöppet adtam neki. + +Elbeszélte, hogy már három év óta nem volt szülői házában, ahová +vágyakozik. Meghatottan szólt festői falujáról, amely tölgyek közt +rohanó, mély, forgókban gazdag folyó mellett fekszik. Különösen +részletesen beszélt egy kicsiny, nádassal körített tóról, ahol +csodálatos, szinte bársonyból készült parti zsurló nő. + +– Ó, ha ezt a tavat láthatná – mondta lelkesedve – gyönyörű szép, +különösen holdvilágos éjjelen. Ha magas partján áll az ember a tölgyek +alatt és lenéz rá, amint a holdfényben csillog, azt hiszi, hogy csupa +ezüst. Néha sötét körök és vonalak sietnek végig csillogó fölszínén. +Ugró hal vagy valami megkésett kacsa lubickolása csinálja ezt, ami rövid +időre megzavarja az olvasztott ezüst fénylő tükrét. Milyen szép mindez! + +A kozák halvány arcára és álmodozó szemébe nézve, mosolyogva kérdeztem: + +– Bizonyára nem voltál egyedül, mikor az ezüst tónál ültél és +megcsodáltad? + +Fejét lehorgasztotta és pillanatnyi hallgatás után ezt suttogta: + +– A menyasszonyommal jártam oda. Jobban szeretem azt a leányt, mint az +életemet. Mikor hazulról távoztam, megesküdött, hogy várni fog reám. Már +csak egy évig kell szolgálnom, akkor hazatérek és feleségül veszem. + +– Adjon az Ég sok szerencsét! – mondám. + +Az usszuri vasút és a Szikhota-Alin közt elterülő vidék történeti és +etnográfiai tekintetben nagyon érdekes. Valamikor fejlett, valószínűleg +koreai eredetű kultúra volt itt. A remetekirályság népe egykor vitéz és +hatalmas volt; mivel azonban a koreaiaknak még harciasabb és +vállalkozóbb szomszédaik voltak, a japánok és a kínaiak, meghódították +az országukat, elvesztették szabadságukat és kultúrájukat, sőt később +országukat is. Az erdőben falak és árkok romjaira, régen elpusztult +épületek, talán templomok, paloták vagy várak kőalapzatára akadtam. +Annak a kornak szobrászművészetére rengeteg, hat-nyolc láb magas +gránitteknősbékák maradványai emlékeztettek; némelyiknek a hátára rajz +volt bevésve: madár, virág és más díszítmény. + +Valamikor meglehetősen kényelmesen éltek itt az emberek, ami kiderül +azoknak a jó utaknak a maradványából, amelyeket most eltemet az erdő. +Sőt ezek az utak kőkockákkal voltak kikövezve és ügyesen elkészített +kőhidak voltak rajtuk, amelyek maradványát megtaláltam a Daobi-Hon és +egy másik rohanó kis folyón, amelynek nevét nem tudtam meg. Most azonban +csak vad, lakatlan erdő volt. Még azokat a magányos fang-tzekat sem +találtam ott, de láttam sok szarvasfalkát és mosuszantilopot, amelyet +kabarganak is neveznek (Gazella Cabarga musca). + +Barse, azaz északi párduc nyomára is akadtunk. Találtunk ugyanis egy +szétharapott torkú kimult szarvast, amely még meleg volt és ebből azt +következtethettük, hogy éppen most űztük el a ragadozót. A zsákmány +környékén még friss volt a rabló nyoma. A kozákok szemügyre vették és +egybehangzóan azt mondták, hogy párducnak, a szarvas, ló és marha +rémének a nyoma. Követtük és végül egy helyen eltűnt a nyom. + +– Fára mászott – mondta legöregebb vezetőnk. + +A szomszédos tölgyek és cédrusok koronáját átkutattuk a szemünkkel, de +nem tudtuk a fenevadat fölfedezni. Az út mentén minden fát +megvizsgáltunk és már legalább egy mértföldet tettünk meg, amikor valami +fekete alakot vettünk észre, amely leugrott az egyik fáról, elesett, +azután átfutott egy kis erdei tisztáson, amelyen bámulatos ügyességgel +egy magában álló tölgyre mászott. A kozákok lekapták a fegyvert +vállukról és előrefutottak. Nyomon követtem őket és lövésre készen +tartottam a puskámat. Elsőnek a beteg kozák ért a fa alá. Anélkül, hogy +a lóról leszállt volna, célba vette a párducot és lőtt. A fején talált +vadállat, mint a zsák, lezuhant. Nagy, sötétbarna kitűnő példány volt +sárga foltokkal egész testén, amelynek hossza negyven hüvelyk volt. A +feje aránytalanul széles és a farka nagyon hosszú volt. + +– Ez jó lövés volt – mondtam a kozáknak. + +– A lovasított gyorslövők századába tartozom – felelte büszkén. – Ide +csak a legjobb lövőket osztják be és az északmandzsuországi erdőkben +állandóan vadászunk nagy vadra, úgy hogy van már némi gyakorlatom. + +A kozákok gyorsan szétdarabolták a párducot és a múzeum számára tíz +rubelért megvettem a bőrét. + +A beteg kozák falujába érvén, három napot kellett ott töltenem. A +lovamnak egyik lába megrándult és nagyon megdagadt. Ezeket a napokat +vadászásra használtam föl, mert a tón, amelyet a kozák olyan poétikusan +írt le, nagy kacsarajokat találtam, amelyek izgatták vadászó kedvemet. + +Szállásom a falu atamanjának házában volt és egyelőre nem láttam +útitársamat, aki a falu másik végén, körülbelül két mértföldnyire lakott +és én egész napon át a tó partján vagy a szomszédság vízereinél +kóboroltam. Egy este, miután egész nap vadásztam és a nap már +lenyugodott, fáradtan hazafelé ballagtam. Egy folyócska partján bokrok +közt leültem egy kőre, hogy kissé pihenjek, mert még egyórai utat +kellett hazáig megtennem. + +Amikor ismét útnak akartam indulni, a túlsó parton lépteket és hangokat +hallottam. Csöndesen a helyemen maradtam és füleltem. Szomorú női hangot +hallottam, amely elfojtott zokogástól reszketett; gyakran +félbeszakította egy mélyebb, nagyon izgatott férfihang. A hangok +közeledtek és végre azon az ösvényen, amely a túlsó part bokrai közt a +tóhoz szolgált, egészen közelembe jutottak. + +A nő halk, reménytelenül szomorú hangon ezt mondta: + +– Nem mertem ellenkezni… A mostohám rámparancsolt, hogy menjek férjhez +és ne legyek tovább a terhére otthon, engedelmeskedtem. Olyan szegények +voltunk, olyan szegények és nyomorultak. + +– De hiszen megesküdtél, hogy megvársz – mondta a férfi és hevesen +köhögni kezdett. – Megesküdtél! + +– Megesküdtem – felelte mint a viszhang, a nő. + +– Igen és mi lett az esküdből – kacagott a férfi gúnyosan. – Bolonddá +tartottál. Férjhez mentél. És kihez? A saját apámhoz! Igen, mindent +értek! Ő gazdag és bőkezű fiatal felesége irányában… És én… szegény +katona, koldus… Nekem ugyan megadtad!… Nem találok szót, hogy +szenvedésemet, nyomorúságomat elmondhassam. Félek is beszélni, mert csak +gyűlölet és átok szava hagyná el ajkamat! + +Az asszony még mondott valamit, de nem érthettem meg, mert a pár egyre +távozott és a nádasban és bokrokban a szél zörgött. Kikukucskáltam +rejtekhelyemről, ahonnan egészen akaratlanul végighallgattam e két +szerencsétlen ember szomorú beszélgetését és a férfiban ráismertem +útitársamra, a kozákra, aki súlyos megsebesülése után szülőföldjére +utazott, hogy ott gyógyulást találjon és – szerelmet. + +Másnap aggódó kíváncsiság érzése a fölkeresésére unszolt. Az udvaron +találtam, ahol egy kocsikerékkel foglalatoskodott. Örömmel üdvözölt, de +csakhamar ismét komoran elgondolkozott. Teára hívott meg, ami +Szibériában és Ázsiában a vendéglátás szokásos módja. A házban mindenütt +paraszti jólét fénylett. Mindenféle háziszerrel telt vaskos ládák a +falak mellett, az asztalon tiszta hímzett vászonterítő. A szoba jobb +sarkában ezüsttel gazdagon ékesített szentképek függtek, előttük az +éjjel-nappal égő hagyományos kis lámpa, amelyet rikítóan tarka +papirosvirágok díszítettek. Egy nagy tükör és fekete keretben néhány +nyomat is volt a falon. A padló síma deszkái, az asztal és a padok +ragyogtak a tisztaságtól. Minden elárulta, hogy itt rendszeretet és +szabályozott élet van. A második szoba nyitott ajtaján át szőnyegeket és +takarókat lehetett a padlón látni és egy nagy ágyat akkora magasságú +vánkostömeggel, hogy csaknem fölért a cédrusdeszkákból készült alacsony +szobamenyezetig; óriási vánkos volt az alapja, a tetején pedig olyan kis +vánkos volt, mintha bababölcsőbe szánták volna. Sok fegyver, pisztoly, +kard és vadászkés ékesítette a falakat, legjobb bizonyítéka annak, hogy +a ház gazdája kozák, mert e különleges katonai kaszt tagjai mindenféle +fegyvert szeretnek, gyüjtik és gondosan megőrzik. A bolsevik uralom +előtt ennek a kasztnak külön katonai kiváltságai és szokásai voltak; +hagyományaikat megörökíti egy hősi eposz, amely félig mondaszerű, félig +hihető módon beszél kozákokról, akik harcias lelkületüktől hajtva a Don +és Donez partjától az Irtyszhez, a Baikal-tóhoz, Amurhoz és Usszurihoz +jöttek. + +A házba lépve a kozák családtagjait szólítgatta. Fiatal, karcsú, fénylő +feketehajú és sötétbarna szemű asszony lépett be. Föltűnt arcának +halványsága és telt, szépen ívelt ajkának keserű vonása. Sötét ruha volt +rajta és keze idegesen és szüntelenül a kötényével babrálgatott. Amikor +a szobába lépett, csupa kín és aggodalom tekintetet vetett a fiatal +kozákra. + +– Ez ő – gondoltam – ő, aki megigérte a fiatal embernek, hogy megvárja, +de közben férjhezment öreg apjához. + +Nemsokára megjött az erdőből a házigazda is; óriási, darabos férfi sűrű +ősz hajjal és életörömtől csillogó szemmel. Esetlenül üdvözölt, az +asztalhoz tessékelt és kellemetlenül vigyorogva így szólt: + +– Köszönöm uram, hogy ezt a nyavalyást gyógyítgatta. A mai nemzedék +nagyon erőtlen. Az én időmben ilyen sebbel nem is törődtünk. A török +háborúban két ilyen sebet kaptam a mellemre és egy golyót a lábamba. +Amint látja, mégis megállom a helyemet. + +Vaskosan nevetett és hozzáfűzte: + +– Fiatal vagyok, fiatalabb, mint a fiam és ezért a mult évben másodszor +is megnősültem. A fiam bizonyára büszkén beszélt önnek ilyen apáról? + +– Szerencsét kívánok önnek – feleltem – de ő nem szólt egy szót sem a +megnősüléséről. Alig hiszem különben, hogy az ön sebei olyan súlyosak +voltak, mint aminőket a kínai golyók ütöttek a fiatal ember mellén. +Nagyon is komoly seb, amely csak nagyon lassan fog meggyógyulni. Sokáig +kímélnie kell magát. + +Ebéd közben észrevettem, hogy az öreg ember kaján és gyanakvó +tekintettel nézi fiatal feleségét és fiának sápadt, szenvedő arcát. +Megijesztett az öreg kozák élénk szemének gonosz villogása. Éreztem, +hogy a legkisebb kihívás fölkeltené a bestiát ennek az őszfejű óriásnak +a szívében. Világos volt az is, hogy az apa jóval erősebb volt a fiánál, +akit oly halálosan megbántott. Az az óra, amelyet ebben az otthonban +töltöttem, minden inkább volt, mint kellemes és örültem, amikor az ebéd +véget ért és elbúcsúzhattam ettől a családtól, amely fölött, mint +tisztán láttam, elháríthatatlan végzet lebegett. Azzal az érzéssel +távoztam, hogy viharnak kell jönnie, amelynek előjelei – felhő, heves +szélroham, távoli villámlás és mennydörgés – már észrevehetők voltak. +Azt azonban nem sejtettem, hogy oly hamar kitör az égiháború. + +Ugyanaznap este csomagolással voltam elfoglalva, mert másnap reggel +folytatni akartam utamat, amikor házigazdám, az ataman, berontott a +szobámba: + +– Uram, legkedvesebb, legjobb uram! – kiáltotta egész testében remegve +és csaknem sírva – jőjjön gyorsan, gyorsan, rettenetes szerencsétlenség +történt! Ön talán segíthet. A fiatal kozák agyonlőtte magát! + +Úti patikámat hamar fölkaptam és elsiettem az atamannal. A kozák atyai +házának első szobájában eszméletlenül feküdt egy padon; arca +döbbenetesen kék, ajka keményen összeszorítva, szeme élettelenül merev. +Mindjárt láttam, hogy már nem segíthetek, mert megelőzött másvalaki. +Megfogtam a kezét és a pulzusát tapogattam; még érezhető volt, de egyre +gyöngült, azután örökre megállott. Nem mertem az igazat megmondani, mert +azt gondoltam, hogy a fiatal asszony nem bírja el és olyan érzelmeknek +engedhet szabad folyást, amelyek kitörésre késztetik az öregnek dühét. + +De seholsem láttam az asszonyt. Benéztem a másik szobába – nem volt ott +senki. + +– A feleségemet keresi? – kérdezte az öreg olyan hangon, amely +kellemetlenül érintett. – Nincs itt… Estefelé elment és még nem jött +vissza. + +– Jobb is így – feleltem – neki nem szabad kétségbeesnie. A fia halott. + +Az öreg hideg és nyugodt maradt, világos szemével rámnézett és ezt +dörmögte: + +– Nem fog kétségbe esni az az átkozott asszony! Megmérgezte a fiam +életét és az én életemet. De most már nem hoz senkire sem +szerencsétlenséget. + +A kozák sokáig hallgatott. Azután fejét keze közé szorítva, ezt súgta: + +– Beleugrott a tóba! + + +TIZENHETEDIK FEJEZET. Félszemű. + +Amikor keresztül-kasuljártam az Usszuri-szigetet aszerint, ahogyan a +híreket kaptam ujonnan fölfedezett szén- és aranylelőhelyekről, keskeny +erdei úton a Bikin-folyó és kis mellékfolyóinak útját követtem. A Bikin, +amely a Szikhota-Alin nyugati lejtőjén ered, átszeli a Sinku és +Tzi-fa-kao hegyláncokat és az Usszuriba ömlik. + +Szenet itt nem lehetett találni, de a Bikin kis mellékfolyóinak ágyába +némi aranyat szórt a kegyes Természet. Arról szó sincs, hogy Klondyke +lenne itt, de a meggazdagodásra éhes kalandoroknak egész tömege mégis +sokat remélt a végtelen taigán keresztülkanyargó Bikin-mellékfolyók +aranyától. + +Csaknem naponta prospektoroknak, az egyik helyről szünet nélkül a +másikra vándorló aranykeresőknek a nyomára akadtam. Ezek a nyomok +kőtömbök voltak és kőrakások, amelyek robbantásból származtak, mély +lyukak, árkok és csatornák a víz levezetésére és ama helyek +szárazzátételére, amelyeken aranyat sejtettek. De azok, akik +ittjártuknak e bizonyítékait hátrahagyták, már régen eltávoztak, uj +aranykeresők jöttek utánuk, egyedül vagy kis csapatokban, amelyek a +legkülönbözőbb emberekből, volt köztük nem egy bűnös multú, állottak +össze. Miután sikerült a rendőrség és a bányafelügyelőség figyelmét +elkerülniök, nyáron és ősszel átkutatták a folyam ágyát; mellig vízben +állva, aranyat mostak a homokból, hogy talán csak annyira tegyenek +szert, amennyivel eltengethetik az életüket a következő nyárig, amikor +újra megkezdhetik ugyanazt a munkát. Ezek az emberek a földbe ásták +lakásukat és nem volt más kívánságuk, csak az, hogy valami aranyat +találjanak és hogy nyugtuk legyen a rendőrségtől. Ha az erdőben +véletlenül találkozott velük az ember, sohasem vallották be azonnal, mi +járatban vannak, hanem mindig azt mondták, hogy vadászok vagy halászok. +Attól függött, hogy mely helyen találkoztak velük. Állításuk igazolására +mindig tudtak nehány mókus- vagy görénybőrt mutatni, vagy szárított +halat, amit a gunyhóik mellett fölakasztottak. + +De más emberek is rejtőzködtek a sűrűségben, kis szertekóborló, rendesen +két-három főnyi rablócsapatok. Ezek az aranyásókra vadásztak és sikeres +támadás után maguknak kellett vigyázniok, mert az elért eredmény viszont +más rablóknak adott kedvet az ő üldözésükre. Abban az évben, amikor +ebben az országban utazgattam, egy Félszemű-nek nevezett rabló volt a +taiga minden lakosának, törvényesnek és törvénytelennek, a réme, mert +nagyon értett a meglepő támadáshoz és engesztelhetetlen volt +áldozataival szemben; minden parányi aranyukat, az utolsó ingüket +elvette, megkínozta azokat, akik nem akarták elárulni zsákmányuk +rejtekhelyét és végül mindannyinak elvágta a gégéjét. Öt cinkostársának, +hozzája hasonló ördögöknek, a következő utasítást adta: + +– Mindenkit öljetek meg, hogy senki se lehessen bosszuló és áruló. + +De akkor, amikor a legutolsó vasuti állomást elhagytam és beléptem az +ukrán telepesek szétszórt falvaival teli taigába, még semmit sem tudtam +róla. + +Világosan emlékszem megérkezésemre egy júliusi nap déli óráiban a Bikin +bal partján egyik kis telepre. Tíz ház volt az egész. Egy lélek sem +mutatkozott az utcán, amikor két főnyi szerény védőcsapatommal +keresztüllovagoltam a telepen. Asszonyok, akik itt-ott kikandikáltak az +ablakon, rögtön megint eltűntek; még gyereket sem lehetett az utcán +látni. Egy jobb és tisztább külsejű ház előtt megállottam és bekopogtam. +Sokáig semmi választ nem kaptam, végül azonban hallottam, hogy valaki az +udvarra szolgáló ajtót bezárta, ott láncra vert egy kutyát és +érthetetlen szavakat mormogott. + +– Hát itt valamennyien megbolondultatok, ti ördögi fajzat? kiáltotta a +házbeliek lassúságán bosszankodva kozákjaim egyike. Hogyan merészeltek +ebben a hőségben egy tudóst megvárakoztatni? + +Ez, úgylátszik, használt, mert egy pillanat mulva megjelent egy +öregasszony és ajtót nyitott. Betessékelt bennünket és ezt mondta: + +– Bocsánatot kérek uram, de mi félünk. Az a hír járja, hogy Félszemű itt +van valahol a közelben és meg akar bennünket támadni, hogy váltságdíjat +erőszakoljon ki. A férfiaink talán lebirják, de még akkor is dolgunk +akad majd a rendőrséggel, kihallgatást és bírósági vizsgálatot rendelnek +el és arra kényszerítik embereinket, hogy ebben a meleg és sok munkát +adó időben menjenek be a városba. Jobb, ha nem bocsátunk be senkit. + +Kozákjaim hangosan nevettek. + +– Ejha, micsoda bölcseség szorult beléd, mondta az öregebbik, egy nagy +sovány ember heves, ideges mozdulattal. Hát a halálodig be akarsz +zárkózni a házadba? + +– Majd később beszélünk, felelte nevetve az öregasszony és a teával +kezdett foglalatoskodni. Üljenek le és tegyék magukat kényelembe. Rögtön +teát főzök és forró halragut hozok. + +Félig fekve kényelmesen elhelyezkedtünk a padon, mert kifárasztott a +hőség és a küzdelem az usszurii moszkitókkal, amelyek mintha megesküdtek +volna valami védőszentnek, hogy kiszívják minden csöpp vérünket. Még +vezetőim is, akik pedig hozzászoktak e kegyetlen erdei csapáshoz, olyan +veszettül káromkodtak, hogy szégyenkezve még a lovak is elfordultak. + +Teáztunk, alaposan hozzáláttunk a friss kalugából, a tokkal rokon +halfajtából készült raguhoz, azután kissé pihenni akartunk. + +– Én nem alszom, mondta az öreg vezető. Megakarom ismerni ezeket a +bolondos parasztokat. Talán kitudhatok tőlük valamit az ön részére az +aranyról és a szénről. + +– Hát öreganyám, ugye van munkája a férfinépségnek a taigában? + +– Hát van, volt a felelet. Fát vágnak, vadásznak és fenyőtobozt +gyüjtenek. + +– No, amint látom, nem éltek éppen rosszul, nevetett vidáman. Jól megy a +sorotok, ugye? + +– Hála Istennek igen, felelte és alázatosan keresztet vetett, a föld jó, +kenyerünk van elég és még eladásra is jut búza Kabarovszkban és +Nikolajevszkben. Elegendő marhánk van, a férfiak cobolyra és nyestre +vadásznak és vodkát, dohányt, puskaport meg gyujtót szereznek a +goldáknak,[4] akik arannyal és szőrmével fizetnek. A goldáknak mi +vagyunk a legközelebbi szomszédjaik és áruik legnagyobb részét +megvásároljuk vagy pedig bizományba vesszük; az árut azután a vasúthoz +és a városba visszük. Egymaga Sovienko ötszáz cobolybőrt vett tőlük és +Kabarovszkban eladta. + +Bizonyos lelkes megelégedéssel beszélt, amit a jólét és a biztos kereset +teremt meg. + +– Ejnye, de finoman éltek itt, mondta a kozákom. + +A másik hangosan nevetve mondta: + +– Olyan boldogok vagytok és mégis, mint valami börtönbe, bezárkóztok a +házatokba. + +– Csak most, Félszemű miatt, mondta az öregasszony, aki elmosogatta a +tányérokat. + +Kevéssel e beszélgetés után elaludtam. Amikor fölébredtem, vezetőim már +útrakészen voltak. Kifizettem háziasszonyunkat és tovább mentünk. + +Nehány óra mulva, mely idő alatt megint a moszkitó és a kozákoktól +gnunak nevezett óriási légy zsákmánya voltunk, az út mellett keréknyomot +láttunk és félkilométerrel tovább aranykeresők gunyhóját fedeztük föl. +Odalovagolva, hármukat vodkaivás közben és már nagyon részegen találtuk. + +Az első üdvözlés után a prospektorok alaposan érdeklődtek, hogy kik +vagyunk; miután erről megbizonyosodtak, azonnal megnyugodtak. + +Megtekintettem munkahelyüket az aranytartalmú homokban és ünnepiesen +megigértem, hogy a hatóságnak nem árulok el semmit. Azután a moszkitók +és a gnúk nagy örömére folytattuk utunkat. + +– Ezeket a fickókat alighanem az a szerencse érte, hogy valami kiadósat +találtak, jegyezte meg az idősebbik kozák; ez nem történik meg gyakran +ezzel a napról-napra élő koldusbandával. + +Éjjelre egy szakadékban szálltunk meg, amelyet köves talajon hangos +zúgással átfolyó víz szelt át. Vacsora után tetőtől-talpig alaposan +beburkolództam bő vászonköpenyembe és a puha falevélágyon, melyet a +kozákok készítettek nekem, csakhamar elaludtam. Valamikor éjjel, szinte +álomban, zajt hallottam, nehány lépést és lóprüszkölést, de mert ott +voltak a vezetők, nekem meg nem volt semmim, ami tolvajnak csábító +lehetett volna, kivéve puskámat és revolveremet, amelyek a köpeny alatt +mellettem feküdtek, a másik oldalamra fordultam és tovább aludtam. + +A nap már magasan állott az égen, amikor fölébredtem. A kozákok a tűznél +ültek és teáztak. Amikor látták, hogy ébren vagyok, odajöttek hozzám és +jelentették, hogy két málhásló megszökött és nem tudtak rájuk akadni. +Valószínűleg visszafutottak azoknak a házaknak az irányában, melyek +mellett tegnap ellovagoltunk. + +– Mindjárt elindulunk és megkeressük a lovakat, mondta az öregebb kozák +és odament fölnyergelt lovához, amely mint megállapítottam, tele volt +habbal, mintha valami megerőltető út után lett volna. + +A kozákok ellovagoltak és én sokáig, körülbelül este hét óráig vártam +őket. Szidtam őket is, meg a lovakat is, mint a bokrot. Végre hét óra +felé több ló dobogását és emberi hangokat hallottam. Nehány perc mulva +egy csapat lovas bukkant elő az erdőből és belovagolt a szakadékba. +Amikor közelebb jöttek, sapkájukról és ruhájukról rendőröknek ismertem +föl őket. Vezetőjük rám fogta a fegyverét és ezt kiáltotta: + +– Meg ne mozduljon, különben lövünk! + +Sehogysem tudtam megérteni, mit jelentsen ez: rendőrök, akik megtámadnak +egy tudományos kutatót! Ez még Oroszországban is meglehetősen szokatlan +dolog. Ezt feleltem: + +– Rendben van, nem mozdulok. + +Odajöttek és irataimat kérték. Mivel ezek rendben voltak és rajtuk volt +a kormányzó aláírása, egyszerre megváltozott a magatartásuk és +leszálltak a lóról. Letelepedtek tábortüzem mellé és a csapat vezetője +láthatólag zavartan kérdezte: + +– Bocsánatot kérek uram, de hogyan van az, hogy ön összeköttetésben van +Félszeművel? + +– Kivel? kérdeztem. + +– A rablóval, a legveszedelmesebb rablóval, Félszeművel. + +– Ha ez a neve, akkor bizonyára csak félszeme van, már pedig én ilyen +embert nem ismerek, feleltem határozottan. + +– Tagadja tehát a vádat? Kérdezte meglepetéssel a rendőr. + +– Természetesen, felelém. + +– Hozzátok ide azokat az embereket és mutassátok meg ennek az úrnak +Félszeműt! + +Hosszú, sovány vezetőm állott előttem és mögüle buta félelemmel a +másiknak az arca kandikált elő. A bámulattól elállt a szavam. + +Vezetőmnek, akinek azonosságát nem lehetett kétségbevonnom, valóban csak +félszeme volt. Vörös, könnytől agyoncsípett bal szemüregére tehetetlenül +borult rá a szemhéj, meg az egészséges és ép jobb szem jókedvűen és +huncutul nézett rám. Kézi bilincsét csörgetve üdvözölt és azt mondta: + +– Bocsánatot kérek a kellemetlenségért, amit önnek okoztam. + +A rendőr elvezette. Azután el kellett mondanom a rendőröknek, hogyan +szerződtettem ezt a két embert a faluban az állomáson. Amint látszott, +éppen nem rendelkeztek azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket +testőrségtől kíván meg az ember. + +A csapat vezetője elmondta, hogy Félszemű és társa megtámadta az +aranyásókat az erdőben, valamennyit meggyilkolta és öt font aranyat +rabolt el tőlük; azután visszatért hozzám. Később azzal az ürügygyel, +hogy megkeresik a megszökött lovakat, visszamentek abba a faluba, ahol a +nagyon is őszinte öregasszony házában voltunk megszállva. Itt egyenesen +a gazdag Sovienko paraszt házába mentek és azzal fenyegetődzve, hogy +megkínozzák és megölik, minden pénzét elvették. Éppen amikor Sovienko +átadta volt a pénzt, betoppantak a rendőrök és lefogták a rablókat. +Félszeműnek a külseje ekkor már megfelelt a nevének, mert harcra +fölkészülve, műszemét kivette és zsebre vágta. Ez a műszem teljesen +fölismerhetetlenné tette a rablót abban a községben, ahol mindenki +rettegett Félszeműtől. + +Meg kell azonban említenem, hogy Félszemű egészen kellemes, jómodorú +ember volt. De nagyon sok kellemetlenséget szerzett nekem, mert utamat a +rendőrségtől részemre fogadott ukrán paraszttal voltam kénytelen +folytatni, aki ostoba volt és lusta, állandóan eltévedt és +együgyüségében még az öreg tölgyektől is félt, amelyekben hite szerint, +zöld erdei ördögök laktak. Naponta többször is leitta magát és ilyenkor +egészen elment az esze, hülye módjára egyre csak nevetett. És mindennek +a tetejébe Sas volt a neve! + +A Bikin folyó körül az egész őserdői élet az aranyat uralja. Legendákat +beszélnek mesésen gazdag aranykeresőkről, akik benn a hegységben +dolgoznak és csodálatos aranyfövenytelepekről a mély és ragadós folyók +ágyában, aminő a Khor és az Iman; és szájról-szájra adják a híreket, +amelyek az erdőkben történő borzalmas gonosztettekről és az aranykeresők +rettenetes kalandjairól szólnak. + +A «sárga ördög ércéért», ahogyan a koreaiak az aranyat nevezik, az +usszuri taigában ijesztő és véres bűnök, de hősies bátorságra és +hajthatatlan akaraterőre valló tettek is történnek; de végezetül csaknem +mindig a sárga ördög diadalmaskodik és bűnre csábítja, romlásba dönti az +aranytól elcsábított embereket. + + +TIZENNYOLCADIK FEJEZET. A kihaló nép. + +Ebben a végtelen őserdőben, ahol csak ritkán található fehér ember, sok +kínai és koreai megtalálja lakását és megélhetésének lehetőségét. Ők az +igazi birtokosai ennek az át nem kutatott erdőterületnek, alaposan +ismerik, minden évben új csapást vágnak benne és egyre mélyebbre +nyomulnak be az erdőbe, amely csak folyóktól megszakítva, egészen az +északi tundrákig terjed. De a délről jövő e betolakodókon kívül régi +bennszülött lakosság is van itt, kihalóban levő lakósság, amely azonban +az erdőterület jogos tulajdonosának tekinti magát: a goldák mongol nomád +törzse. Ma is éppen úgy élnek, mint évszázadokkal ezelőtt; nagy vadat és +kis vadat fogdosnak csapdában, sőt jávorszarvast és őzet puszta kézzel +is, néha, a villamosság és a gőzerő mai napjaiban, hosszú íjat is +használnak kő- vagy csontvégű nyíllal. A civilizációnak a goldákhoz +hatolt egyetlen vívmánya az alkohol és a puskapor. + +Régen, a mongol Jüan dinasztiából származó hatalmas kínai császárok +idején, a goldák a mennyei birodalomnak magában zárt alkotórésze voltak. +A birodalom legészakibb védői voltak a tunguzok ellen. Később a +Dzsingisz Khan és Tamerlán államában történt hatalmas változások idején +a goldák egymásután a koreaiak, a tunguzok és a japánok uralma alá +jutottak és végül amikor Oroszország a Csöndes Oceán partjáig és végig a +mandzsuországi és a koreai határ mentén megszállta a távoli keletet, a +cár alattvalói lettek, + +Lelkiismeretesen beszolgáltattak minden adót, amit állatbőrrel fizettek +meg. Igaz, hogy nem voltak egészen biztosak abban, hogy mely államhoz +tartoztak, mert fizettek adót az orosz adóigazgatásnak, de időről-időre +kínai hivatalnokok is fölkeresték őket, akik lopva jöttek hozzájuk a +tengerpartról; ezeknek is adtak coboly-, menyét- és mókusbőrt a kínai +kincstár számára. Az orosz kereskedők irtózatosan kizsákmányolták őket +és az alkoholtól, ettől az orosz kultúrbajnokoktól bevitt fizető +eszköztől megmérgezve, lassanként kihaltak. + +Tragikomikus esemény történt 1905-ben. Egy vállalkozó szellemű kalandor +kereste föl a goldákat és cobolybőröket gyüjtött mint adót az angol +adóügyi igazgatás számára. Az agyafúrt «angol» a goldák szerencséjére +egy orosz hivatalnokkal találkozott, aki elfogta és megmentette a sok +cobolybőrt. Ez az orosz hivatalnok zsebébe vándorolt, sőt voltak, akik +azt állították, hogy a zsákmányt megosztotta az «angollal», akit futni +hagyott. + +A goldák kitűnő vadászok és nagyszerű lövők, nagyon kitartók és csodásan +bátrak; minden kíséret nélkül egymagukban mennek tigris- és +medvevadászatra. Nyáron csakúgy mint télen bebarangolják az egész taigát +az Amurtól a Bikinig, sőt az Imanig. De valami régi hagyományhoz híven, +délfelé nem mennek tovább; mert a tizennegyedik században egy kínai +császár parancsot adott ki, amely megtiltotta az északi barbároknak, +hogy a koreai határhoz és a mandzsuk területéhez közeledjenek. Attól +tartott ugyanis, hogy a barbárok esetleg egyesülnek a harcias +mandzsukkal, velük együtt megtámadják Kínát és így veszedelembe +sodorhatják a dinasztiát, amely az uralkodásban Dzsingisz Khan +dinasztiáját váltotta föl. + +A goldákkal az Imperator-öböl felé utaztamban találkoztam. A cár +kormánya ugyanis csatornát tervezett, amely onnan kiindulva az Amurt a +tengerrel kötötte volna össze és így rövidebb és kényelmesebb utat +biztosított volna ehhez a rengeteg folyamhoz, mint aminőt természetes +torkolata nyújtott homokzátonyaival és más akadályaival. Két +asszisztenssel és három vezetővel utaztam ezeken az erdőkön át és +sokszor besüppedtünk a mocsaras hegyi szakadékokban. + +Egy este, amikor éjjeli pihenőre meg akartunk állni, közelünkben egy +dombon tűzfényt vettünk észre, amely vörösbe vonta a szomszédos tölgyek +és szilfák koronáját. + +– Ezek bizonyára goldák, mondta az egyik vezető. + +A tűz felé lovagoltunk és csakhamar nagy hegyi rétre jutottunk, amelyen +az izzó farakás körül legalább húsz férfi ült körben. Bő bőrnadrág és +bőrkabát volt rajtuk, a fejükön pedig süvegféle ugyanabból az anyagból. +Szótlanul ültek, pipáztak és szemük mozdulatlanul a tűzre meredt. + +Néhány lépéssel odább a fák alatt magas bennszülött állott rongyokból +készült ruhában, amely tarka ringy-ronggyal és szalagokkal még külön föl +volt díszítve. Nyírfahéjból készült takaró ékesítette a fejét. Egyre +lehajolgatott és ismét fölemelkedett, miközben egy hosszú bőrszíjat +húzogatott, amelynek felső vége eltűnt egy vén görcsös tölgy sötét +lombozatában. Alaposan szemügyre vettem a fa korongját és egyszerre csak +fölfedeztem, hogy a fejdísszel ékes magas ember fölakasztott egy +másikat, akinek sötét teste, ide-odahimbálódzva és forogva lassan +fölemelkedett a fa szétterpeszkedő ágazatába. Rögtön oda akartam ugrani, +hogy megmentsem az áldozatot, de vezetőim egyike, aki már hosszabb idő +óta élt az Amur-kerületben, mosolyogva visszatartott: + +– Ne izguljon! A goldák egy halottjukat akasztják föl. Ők így temetnek! + +Így is volt. Éppen egy golda eltemetésének szertartásába pottyantunk +bele. Ez a golda agyonitta magát. Kiderült, hogy ilyen alkalomkor a +holttestet két darab nyírfakéregbe burkolják, amelyet egy nagy törzsről +fejtenek le. Ezt a primitív koporsót bőrszíjjal csavarják körül és +valamelyik tölgyfa legfölsőbb ágai közt fölakasztják. + +Később gyakran láttam ilyen függő koporsót, amelyben szirtifecskék és +sarki baglyok (Nictea nivea) fészkeltek. + +Amikor a nyírkoporsó, alulról a tűz fényétől megvilágítva, erősen +megkötözve ott függött a fán, a körbe belépett a saman, leült és egy +öreg bennszülöttől egy darab húst és egy kehely pálinkát vett át. Csak +amikor ez elkészült az evéssel, keltek föl a goldák és jöttek át +hozzánk. Üdvözöltek bennünket, megkérdezték, mi járatban vagyunk és +meghívtak, hogy üljünk le velük a tűz mellé. + +Kíváncsian figyeltem komoly, sohasem mosolygó, okos arcukat. Vajjon +arckifejezésük atavisztikus örökség volt-e vagy pedig az alkoholizmusnak +volt-e az eredménye, nem tudtam eldönteni; azt azonban gyakran +megfigyeltem, hogy az iszákos emberek többnyire nagyon komolyak és nincs +sok kedvük a tréfálkozásra és a nevetésre. + +A saman, amikor már magasan állott a hold, megint munkához látott, mert +a temetés szertartásának négy része volt. Az első rész volt a koporsó +elkészítése és a halott fölfüggesztése a «temető» valamelyik fáján. A +többi rész szövevényesebb és nehezebb volt. A második részben az itt +fekvő vagy inkább függő többi halott szellemeihez imádkoztak és arra +kérték, fogadják kegyesen új társukat; a harmadik részben +figyelmeztették az elhunyt szellemét, hogy maradjon érintkezésben +családjával és barátaival; a szertartás vége volt az ünnep +legkellemesebb része: izana-nak nevezett lakoma. + +A saman fölemelkedett helyéről és hivatalos ruházatának a +fölcseréléséhez fogott. Letette a tarka rongyokat és sárga meg vörös +szalagokat és helyükre zsinórdarabokat, bőrszíjat és láncot tett, +amelyekre amulettek voltak ráerősítve, továbbá különféle növények +sajátságos alakú gyökerét, tarka követ, embercsontdarabokat, medvefogat +és más titokzatos, csodaerejű holmit. Fejére szarvasbőrből készült +széles kalapot tett. Ekkor azután dobot és csontból készült fuvolát +fogott. A hátára zsákot vett, amelyben mindenféle ajándék volt, mint +pálinkás üvegek, dohánycsomagocskák, pipák, só és szárított borsó. + +Ekkor sajátságos némajáték kezdődött. A magas fáktól körülvett tisztáson +tűz lobogott és fény meg árnyék váltakozása űzte játékát a lombozatban. +A gyanús külsejű, magukban elmélyedt emberek hallgatag köre élesen és +feketén vált el az égő tűz fényétől. A tűztől valamennyinek az arca +vörös volt. Messzibb hátrafelé, különös mozdulatokkal ide-odasurrant a +samannak csak egyik oldalról megvilágított alakja. Fejét magasra tartva +föl s alá járt. Időnként átható hangon ezt kiáltotta: «Jin! Jin!» és ezt +a kiáltást egyes dobütéssel kísérte. + +Vezetőim megmagyarázták, hogy a saman ezen a módon a halottak mindenikét +fölhívta, hogy figyeljen reá. Még egyszer alaposan szemügyre vettem a +közelünkben levő fákat és észrevettem, hogy részben fiatal ágaktól és +lombozattól elfödve, még több koporsó függött ott mindenfelé. + +A saman negyvenszer ütött a dobra és mindannyiszor ismételte a kiáltást. +Azután egy pillanatig hallgatott. Majd olyan helyet választott, ahonnan +valamennyi halott hallhatta és rekedt torokhangon hosszú beszédbe +kezdett, amelyet helyenként dobolással és fütyüléssel szakított félbe. + +– Jin sumgu tamaz! – kiáltotta ünnepiesen, ami azt jelenti, hogy az +elköltözötteknek lelkei megérkeztek az ajándékok átvételére. + +A saman kihúzta a dugót az egyik pálinkásüvegből, amellyel félkört írva +le, a drága italból egy keveset a fűre öntött. Azután maga húzott jó +nagyot, még egy keveset a földre öntött és újra ivott. Ezt hatszor +megismételte. Megfigyeltem, hogy a samanunk nagyon ravasz és ügyes +kókler volt, mert a halottakkal szemben meglehetősen szűkkeblű, maga +iránt ellenben annál bőkezőbb volt. Sejtettem, hogy ezen az éjjelen +bizonyára nem csupán a halottak lelkei fognak lerészegedni. A pálinka +után a dohányra került a sor, amit a saman becsületesen megosztott a +halottakkal. Még egy nagy porció sót is a szájába dugott, ellenben a +pipákat és borsót nem osztotta szét. + +Ezt az áldozati ceremóniát a saman rituális tánca követte. + +Igazán gyakorlott táncos volt. Ügyesen nagyot ugrott a levegőbe és +eközben a lábával és a kezével igen gyors mozdulatokat végzett, amelyek +nem voltak bizonyos báj híján; dobja gyors ritmusának ütemét kitáncolta +és féllábon olyan gyorsan forgott körbe, hogy alig lehetett az arcát +látni. Sokáig táncolt és mivel eközben nagyon melege lett, a tánc +megszakítása nélkül egymásután letette amulettjeit, kalapját és +felsőruháját, úgy hogy végül derekáig meztelen volt. De még mindig +tovább táncolt, sovány kezét és meztelen karját kígyó- és hullámvonalban +mozgatva. Végre abbahagyta, szép lassan, mint valami jól megolajozott +gép; miután ruháját és többi cókmókját fölszedte, átjött a goldákhoz és +tudtukra adta, hogy a halottak kegyesen fogadták adományaikat és ezért +szívesen látják körükben az új lelket. + +A varázsló, miután kevés teát ivott és kissé lehűlt, felöltözködött, +jókorát húzott a pálinkás csészéből, amely általános használatra +szolgált, kevés sült húst evett, azután újra munkához látott. + +Ezúttal nem vett magára díszt. Két kis deszkát vett elő, amelyek közt +selyempapiros vékonyságú nyírfakéregréteg volt és lassan odament az új +koporsó helyéhez, ott megállott szótlanul, mintha mélyen elgondolkoznék, +ha ugyan nem részeg elfogultság volt ez, majd a szúnyog zümmögéséhez +hasonló gyönge hang hallatszott. A hang mintha messziről jött volna, +valójában azonban a vékony deszkák adták, amelyeket a saman a szájához +emelt. + +A hang mindjobban erősödött, míg végül folytonos mély basszushangú +ordítás lett belőle, amely a sűrű fűtől egészen a tölgyek csúcsáig az +egész erdőt betöltötte és elkábította az ember fülét, érzését és eszét; +olykor úgy érezte az ember, mintha ez a hang szét akarná repeszteni a +koponyáját. Kétségtelen, hogy a saman csupán ezzel a két vékony +deszkácskával és egy kevés fakéreggel meg tudta bolondítani az embert. +Az ordítás végre gyöngült és ismét alig hallható hangokba olvadt át. +Ugyanakkor előrehaladt a saman a fák árnyékában, amelynek homályában +kicsiny foszforeszkáló lángocskák voltak láthatók. + +A goldák tiszteletteljes borzalommal sugdolódzni kezdtek és ijedten +bámultak a sűrű homályba. + +Mi volt ez? A kóklereskedő saman által megteremtett szuggeszció volt ez +vagy pedig valamiféle foszforeszkáló tárgyat, például rothadó +tölgydarabkákat vagy széthulló gomba porát dobta a levegőbe, avagy a +János-bogárhoz hasonló világító rovarokat röptetett, aminők +Usszuriföldön tömegével vannak? + +A saman, amikor a kis lángocskák megjelentek, valamit kihirdetett, ami a +halott már teljesen lerészegedett rokonait lecsillapította és +vigasztalta, az ünnepség intézőit pedig arra késztette, hogy vezetőim +nagy örömére, a tálakat és csészéket újra megtöltsék pálinkával. + +– Gazdag, előkelő temetés! – súgták nekem és a kezüket dörzsölgették. + +A varázsló visszatérvén a tűzhöz a helyére, ünnepies lakoma, vagyis +inkább tivornya kezdődött, amelyben résztvettek a vezetőim. Az emberek +szinte úsztak a pálinkában, elestek és ismét fölszedelődzködtek, +csakhogy újra igyanak. Keveset ettek, egyikük-másikuk olykor egy falat +sült vagy főtt húst vagy kevés halat nyelt el. Amikor néhány óra mulva +kiégett a tűz, a goldák szerteheverve, a részegek álmát aludták, +motyogva és nyugtalanul ide-odahánykolódtak. Vezetőimnek, jóllehet már +teljesen részegek voltak, még mindig a pálinkás hordóknál volt dolguk. + +Aggodalommal gondoltam a reggeli lovaglásra, de aggodalmam alaptalannak +bizonyult. A vezetők napkeltekor útnak indultak; kissé sápadtak voltak +ugyan, de mint máskor, most is gyorsan és ügyesen teljesítették +kötelességüket. A goldák mintha eltűntek volna a föld színéről; már +jóval hajnalhasadás előtt elhagyták temetőjüket nyírfakoporsóival, +amelyek ide-odahintáztak a szélben. + +Néhány hónappal későbben ismét találkoztam a taigában ugyanama goldák +egynémelyikével, akiknek undorító tivornyája a temetésen meglehetősen +kellemetlen emléket hagyott hátra; de meg kellett változtatnom az +ítéletemet, amikor az életért folytatott heves küzdelmüket láttam. Három +férfi volt, mindhárom vadász, régi puskával és övükben késsel és +fejszével. Ruházatuk fölkeltette a figyelmemet. Nadrágjuk és csizmájuk +egy-egy darab szarvasbőrből készült, szőrivel kifelé; rövidszőrű prémmel +voltak beszegve. Egészen különleges inget viseltek, aminő sehol másutt +nem található, tehát érdemes a leírásra. Dupla szarvasbőrből készült, a +belső bőr szőrös oldala befelé, a külsőé kifelé volt. A két bőr közé +csigaalakban összetekert szarvasidegek voltak hálószerűen befonva, úgy +hogy izoláló légpárna támadt, a legjobb védelem a hideg ellen. A sipka, +amely nem csupán a fejet födte, hanem álarcul is szolgált, a gallérral +és a keztyű a kabátujjal volt szorosan összekötve. Téli vadászataimon én +is ilyen inget viseltem és habozás nélkül bevallhatom, hogy kemény hideg +ellen nincs ennél jobb ruházat. Az az utazó, akit ilyen ruha véd, a +sarki fagyban és szélben egész kényelmesen elfekhet a puszta havon. + +Este találkoztam össze ezekkel a goldákkal; vadászat után, amelyen +elejtettek néhány szarvast, a tűznél ültek. Másnap reggel napfeltekor az +egyik golda megint vadászni ment. Bámulatomban fölkiáltottam, amikor +fölszerelését láttam, mert csupasz testére csak vékony nadrágot és egy +fiatal szarvas cserzett bőréből készült inget vett föl, hozzája az +amerikai indiánusok mokasszinjának mintájára készült alacsony bundás +cipőt. Azután magára csatolt egy pár rövid, széles lábszánkót, amelyek +olyanok voltak, hogy mozgékonyságát az erdőben és a bokrozatban nem +befolyásolták. + +Követtem őt, mert munka közben akartam látni. Nem messze táborhelyünktől +szemtanuja is voltam egy érdekes vadászjelenetnek. A fiatal golda friss +nyomra talált és egy szarvast üldözött. Hihetetlen gyorsasággal rohant +át az alacsony bokrozaton és mintha a szarvast még gyorsabb futásra +akarta volna tüzelni, egyre kiáltozott és füttyentett neki. Olyan +gyorsan futott, hogy sohasem vesztette szem elől a zsákmányát, amelyet +mindjobban ahhoz a mély, hóval teli szakadékhoz szorított, amelynek +szélén álltam. Amikor a hajszolt állat odaért a szakadékhoz, belesülyedt +a mély hóba és bármennyire erőlködött is, hogy lehetőleg gyorsan jusson +át a szakadékon és kapaszkodhassék föl a túlsó lejtőn, csak lassan +haladt előre. A golda nem sokkal később érkezett a szakadékhoz, mint a +szarvas. Pompás si-ugrással csakhamar elül volt az állatnál, amelyet +gyorsan megkötözött, mire kényelmesen kimászhatott a szakadékból és +társait segítségül hívhatta. + +A fiatal vadász futása oly gyors és biztos volt, minden mozdulatában +annyi volt az erő és a kecsesség, hogy őszinte sajnálkozás fogott el, +amikor visszaemlékeztem az éjjeli orgiára abban az erdőben, amelyben a +koporsók a tölgyek ágain himbálództak. + + +TIZENKILENCEDIK FEJEZET. A tigrisemberek. + +Az usszuri őserdőnek rengeteg a gazdagsága. Természeti kincsei közé +tartozik sok drága prémállat, arany, drágakő, ginseng, kitűnő halak és +minden fajtájú vad. Érthető tehát, hogy e kincseket kereső és +életfenntartásukra törekvő emberek keresztül-kasul járják ezt az +erdőterületet és természetes az is, hogy ezeket az embereket viszont +nyomon követik mások, akik a kényelmesebb oldaláról fogják meg a dolgot +és erkölcstelenek. Ezek az úgynevezett «tigrisemberek». Beszéltem már +Félszeműről, a rablóbandákról és más gonosztevőkről, aki bebarangolják +az erdőt és emberekre vadásznak meg vagyonukra, amit ezek nagy +fáradsággal a földből, a vízből és az erdőből birkóztak ki maguknak. + +Tigrisemberek – ezzel a poétikus névvel illetik az erdő e +konkvisztádorait a Vula-Ho kínai vadászai, akiket gyakran fölkeresnek a +gonosztevők, bárha a tigrisemberek nagyobbára maguk is kínaiak. + +Az ilyen kétes és kalandor egyének természetesen vonzódnak egymáshoz és +bandákba állnak, amelyek valahogyan fegyvert szereznek, azután kaland és +zsákmányolás után járnak. Tevékenységük nemcsak Kínára terjed, hanem a +mandzsuországi orosz bérterületeket, Korea északi részét és Usszuri- és +Amurföld egyes részeit is meglátogatják. + +A maguk hajlandóságából sohasem végeznek becsületes munkát, legföljebb +ha gombát tenyésztenek és gyüjtenek; rendszerint azonban rablókká +lesznek, készek minden bűntettre, ha hasznot húzhatnak belőle. + +A gomba tenyésztése és gyüjtése ezen a vidéken egészen különleges +kereset. A kidőlt vagy kivágott tölgyön fehér vagy sárga gomba nő. +Ezeket a kínaiak összegyüjtik, megszárítják és eladják kínai +inyenceknek, akik mint a legjobb kínai csemegék egyikéért, nagy pénzt +adnak érte. De ez a gomba átka az usszuri erdőnek, mert a kínai +tigrisemberek és a hozzájuk hasonlók a Khor, Daobi-Ho és Vula-Ho +folyóknál egész erdőket döntöttek ki, csak azért, hogy a kivágott fák +révén gombához jussanak. Ezek az agyonvert óriások ott hevernek és az +ország gazdasági életének hasznot nem hajtva elkorhadnak, mert négy vagy +öt év mulva a törzseken már gomba sem nő és értéktelenek. + +A Szukhan-folyó erdővidékén vadászva vezetőmmel, egy katonával, magános +fang-tzehoz érkeztem. Amikor váratlanul betoppantunk, hat jól öltözött +kínai ugrott föl, aki a kangon hevert; de vezetőm, aki tapasztalt ember +volt, fegyverét rájuk fogva ezt kiáltotta: + +– Föl a kézzel! + +Engedelmeskedtek, mintha a saját vezérük parancsolta volna. A katonám +arra kért, hogy a fegyveremmel tartsam őket sakkban és odament egy +oszlophoz, amelyen hat fegyver függött; kivette belőlük a patront, +összekötözte egymással a fegyverszíjakat, azután kínai-orosz +tájszóláson, a Mandzsuországban kialakult különös kevert nyelven, így +szólt a kínaiakhoz: + +– Tudjuk, hogy hunghutzok vagytok. Utánunk kozákok jönnek és akkor «pu +shan kao» lesz nektek. De mi nem akarunk titeket bántani. Csak a +fegyvereiteket vesszük el és két lovat; a fegyvereket majd elrejtjük a +Szukhan-folyó gázlójánál és a kozákoknak, ha találkozunk velük, azt +fogjuk mondani, hogy nem láttunk gyanús embert. Ti aztán, mihelyt +eltávoztunk, elpárologhattok a szél minden irányába. Tung te mo +(megértettétek)? + +– Tung te (megértettük)! – felelték egyöntetűen. + +– Shang kao (jól van)! – mondta méltóságteljesen a kópé, fogta a +fegyvereket és összekötözte. + +Lövésre készen, háttal mentünk ki az ajtón, amelyet bezártunk és egy +vastag gerendával eltorlaszoltuk; azután két lovat kiválasztottunk és +ellovagoltunk. + +Egy hét mulva a katona eladta zsákmányát valakinek, aki régi fegyvert +gyüjtött, mert a valódi hunghutz-fegyvert nagyon keresik. Miután +megkötötte a jó üzletet, félszemével sokatjelentően hunyorgatva, ezt +kérdezte tőlem: + +– Kérem uram, mondja meg, kik voltak ebben a fangtzeban tulajdonképpen a +hunghutzok, azok a piszkos nanzák (a kínaiak szokott orosz megjelölése) +vagy ön és én? + +– Csakis te – feleltem nevetve – mert te jó üzleti hasznot préseltél ki +azokból a fickókból és mint igazi hunghutzvezér nem is osztottad meg +velem a zsákmányodat. + +– Tudtam, hogy nem fogadná el a részét. De bocsánat, uram, hiszen ön a +hunghutz lovon lovagolt Vladivosztokba – mondta ravasz vigyorgással. + +– A hadsereg rendelkezésére bocsátottam – torkoltam le. + +– Ez az ön dolga – felelte. – Mi szegény katonák nem lehetünk ilyen +bőkezűek. Mi elvesszük és eladjuk, amit az Isten a kezünkbe juttat. + + +HUSZADIK FEJEZET. A részeg tigris. + +Tudományos kutatásomnak nagyon érdekes helye volt az úgynevezett Fekete +Katlan. Ez a neve egy völgynek a Szukhan és Tou Tao Kou folyók közt. A +természet mérnöki és vegyészi tevékenységének hatalmas és bölcs munkája, +rengeteg barnaszén vagy lignit van itt. + +A barnaszén, aránylag fiatalabb formáció, éppen olyan, mint a +Muravieff-Amurszki félszigeten mindenütt található szén, azaz csak +fűtésre alkalmas. A Szukhan-völgyben a természet nagyravaszul maga +vezette a föld hőségét ehhez a szénhez, amely így félig megkokszosodott. +Oroszországnak tehát a Fekete Katlanban nemcsak jó fűtőanyaga, azaz +barnaszene van, hanem van olyan szene is, amely jó kokszot ad +metallurgiai célokra, sőt van antracitja is, amely ott képződött, ahol a +nagy hőfok a legerősebb volt. Laboratóriumának e katlanában ilyen módon +sok millió különböző fajtájú szenet állított elő a természet. + +A Szukhan-széntelep kiadós bevételi forrása az országnak és iparára +nézve nagy a fontossága, mert ezen a helyen kívül már csak +Szakhalin-szigetről szerezhető kokszszén, ahol jó dokkok és megfelelő +szállítóeszközök hiánya megnehezíti a kiaknázást. + +A Szukhan-völgyben másik forrása a jólétnek a nagyon termékeny fekete +föld. Mivel ez nagyon hasonlít a kievi és poltavai kormányzóságok +földjéhez, a pétervári kormány nagy bevándorlótömeget telepített itt le, +amely a völgyben csakhamar fölvirágoztatta a földmívelést és +meggazdagodott; a coboly- és szarvasvadászat csak növelte a nép +gazdagságát. + +A Szukhan-kerület, csakúgy, mint a Tou Tao Kou folyó völgye, amelynek +mellékfolyóiban arany lelhető, nagyon csábító vidék tőkepénzeseknek. +Elsőknek kínai aranykeresőket csalogattak oda, akik a leggazdagabb +aranylelőhelyeket kezdetleges módon megdolgozták és szarvasra vadásztak. +Ezen a vidéken akadtunk össze azzal a hunghutz bandával, amelyet ravasz +katonám oly előkelő természetességgel kirabolt. + +Az egyik faluban, nem messze az egyik üzemben levő aranybányától, egy +jóravaló öreg kozákkal ismerkedtem meg. Kangutoff volt a neve. Ha szabad +időm volt, együtt mentünk vadászni a Szukhan-völgybe, amely bővében volt +a vadnak. + +A mérnökök, amikor megtudták, hogy Kangutoffal járok vadászni, nevettek +és ezt mondták: + +– Kangutoff, a részeg tigris? Kitűnő vadász és úgy ismeri az egész +taigát, mint a zsebét. + +Mivel éppen indulásra készen voltam, nem engedte már az időm, hogy e +különös csúfnév felől kérdezősködjem. + +Kangutoffal különböző vadászkirándulást tettem, vadásztunk fácánra éppen +úgy, mint vaddisznóra, a parasztok kukoricaföldjének rémére. A búza- és +babföldeken, a koaliang vagy kínai cukornád és sójabab-ültetvényeken, de +a fűzzel és magas fűvel benőtt folyópartokon is tömegével riasztottuk +föl a fácánt. Kutyám, egy finom fajtájú gordonszetter, délben olyan +fáradt volt a szünetlen munkától, hogy ebéd után lefeküdt, szűkölve +nyalogatta az éles fűtől összevagdalt lábait és nem akart fölkelni. De +ha végre mégis elhatározta magát arra, hogy kövessen, mihelyt behatoltam +a bokrok közé, egyszerre elfelejtette minden szenvedését; a fácánok erős +szaga újra föllobbantotta vadászlelkesedését. Gyakran megesett, hogy míg +a kutya pompás tartással egy madarat állott, jobbról és balról +szárnycsapkodással és ijedt kiáltással más madarak röpültek föl. A +meglepett kutya ilyenkor többnyire szorosan a földre lapult és nem merte +a fejét megmozdítani; a helyén maradt és a maga egyetlen madarát +figyelte, csak remegő orrcimpái árulták el, mily pokoli szenvedést kell +belsejében kiállania. + +Szukhan és Tou Tao Kou mezőinek és sűrűségeinek fácánjai bizonyára még +sokáig megemlegettek, mert két héten át húsz családot láttam el +szakadatlanul ezzel a vaddal, magam pedig annyira jóllaktam ezzel az +ízletes fehér madárral, hogy később Keleten már alig nyúltam hozzá, +hacsak nem vladivosztoki módra, azaz pezsgővel volt elkészítve. De +fölteszem, hogy pezsgőben megfőzve, nagyon ízletes lehet még egy öreg +gumicső is, hiszen a levét megihatja az ember, a gumit pedig átengedheti +a szakácsnak, amint én tettem a fácánhússal. + +Mivel ilyen körülmények közt a fácánvadászat könnyű és egyhangú, hamar +ráuntam és valami izgatóbb sportra vágytam. A vaddisznóvadászattól +reméltem ezt, amely a Szukhan-völgy bokrai közt és csaknem +embermagasságú füvében nincs minden veszedelem híján. E rengetegekben +nappal makkon hízlalják magukat a disznók, éjjel pedig fölkeresik a +farmerek földjeit és rettenetesen összeturkálják. + +Kangutoff elvitt a Aksiejevka-vidékre, ahol a vaddisznók nyaranta +tartózkodnak. Henel-puskámat vittem magammal célzó messzilátóval és +dumdum-töltéseket. + +Kangutoff vaddisznókalandokkal mulattatott, amelyek éppenséggel nem +voltak biztatók. Elbeszélte például, hogy a vaddisznó föltépte a vadász +hasát vagy agyarával végighasította a combját. A kínszenvedésekről szóló +e beszámolójának áradatát ezzel a kérdéssel szakítottam félbe: + +– Beszéld el, miért neveznek részeg tigrisnek? + +Mosolygott és egykedvűen ide-odalóbálta a fejét. + +– Ostoba pletyka, nem érdemes, hogy megismételjem. + +– De csak beszéld el, kérlek – unszoltam. + +– Ha az emberrel történik valami – kezdte haragosan – mindjárt csúfnevet +akasztanak a nyakába. De ha minden áron akarja, jól van, hát elmondom. +Vladivosztokból eljött a kormányzó a Szukhan-bánya meglátogatására. +Visszafelé kocsin hajtatott a vasúti állomásra és én mint őrség mellette +lovagoltam. Az állomáson egy tízrubeles aranyat adott a kormányzó. Ön +uram bizonyára megérti, hogy ilyen körülmények közt egészséges, +tisztességes ember kis szórakozást enged meg magának. + +Én is megtettem és este a vasút mentén lovagoltam hazafelé. A fejem mint +a dézsa, a fülem zúgott, mintha tüzérségi harc kellős közepén lettem +volna. Részeg voltam, rettenetesen részeg és a nyeregben úgy +himbálództam, mint a hajó. A lovam hirtelen megvadult és az útról +beleugrott a sűrűbe. Engem letett egy rakás magas, puha fűre, én meg +jobbnak találtam, hogy aludjak, semhogy a lovam után fussak. Már +napnyugta után volt és eltűnt a félhomály. Napkeltekor ébredtem föl és +fölemeltem a fejemet, amely fájt és nehéz volt, mintha ólommal lett +volna tele. Tovább akartam aludni, de nem tudtam. Mikor fölkeltem, hogy +körülnézzek, hol vagyok hát tulajdonképpen, égnek állott a hajam. A +sínek közt egy tigris állott; a farkával az oldalát csapkodva, engem +figyelt. Nem volt vesztegetni való időm; fegyveremet lekaptam a +vállamról, céloztam, lőttem és gyorsan elrejtőztem a bokrok közt. Egy +pillanat mulva óvatosan kémlelődni kezdtem; a tigris még mindig ott állt +a sínek közt és felém nézett. Abban a meggyőződésben, hogy +eltévesztettem, mert hát annyira részeg voltam, újra rálőttem. Nagyon +pontosan céloztam, tele aggodalommal, hogy a vodka megzavarta szemem +látását. Hosszabb idő mulva megint kitekintettem, de ijedtemben +visszaroskadtam a bokorba, mert a tigris még mindig ott volt és az útra +tekintett. Megint lőttem és megint elbújtam. Ekkor talán egy órahosszáig +feküdtem ott és azt gondoltam, jobban tenné a tigris, ha elmenne, hiszen +az én részeg szememmel és még részegebb kezemmel úgysem árthatok neki. + +Jó idő mulva újra kikukucskáltam, de a sínen nem láttam semmit. Még +néhány percig vártam, azután a fegyveremmel a kezemben a bokrok közül a +sínek felé másztam, ahol egymás mellett fekve három tigrist találtam. +Részegségemben mindhármat, egy nőstényt és két hímet, agyonlőttem. Ezért +neveznek részeg tigrisnek. A bőrüket hatszáz rubelért eladtam +Vladivosztokban és a kormányzó, amikor megtudta a kalandomat, még külön +huszonöt rubel jutalmat küldött nekem. És erre, uram, ismét megengedtem +magamnak kis szórakozást és részeg lettem, ijesztően részeg – de ezúttal +tigris nélkül. Most hát magam vagyok tigris, sőt ami még rosszabb, +részeg tigris vagyok. Ostoba fecsegés, hülye pletyka; mulatnak rajtam! + +A részeg tigris végre elvezetett a vadászatra kiválasztott helyre. Kis +falu volt ez, néhány gazdag parasztnak öt nagy házával. Ezek a parasztok +együttvéve körülbelül száz kínai munkást foglalkoztattak földjükön. Sok +búzát termeltek, de nem adták el, hanem tiltott módon «holdvilág»-ot +készítettek belőle, amit aztán a környékbeli községekben adtak el. A +párolóberendezés, amely nagyon kezdetleges volt, az erdő sűrűjében volt +elrejtve, ahol mindjárt kéznél volt a tüzelőszer és ahol könnyebben el +lehetett kerülni a kormányzóság fölügyelőinek figyelmét. Az +alkoholegyedárúság ugyanis a kormányzóságé volt és teljes jövedelmének a +felét az általános bűnös hajlam kihasználása szolgáltatta. Természetes, +hogy a kormány megbüntette a magánkonkurrenseket, mint aminők a kis falu +lakói is voltak, akik nagyon barátságosan fogadták az én részeg +tigrisemet, valószínűleg azért, mert legjobb üzletfeleik közé tartozott. +Szeretetreméltó vendéglátással fogadtak bennünket és a nap és az éjszaka +minden órájában, mindannyiszor más különös magyarázattal főként vodkát +kínálgattak nekünk. Az iszákos falu közelében vadásztunk és minden +elejtett vagy csak megsebesített vaddisznó alkalmat adott új, az öreg +kozáknak rendkívül kapóra jött tivornyázásra. + +A vadászás, mint már említettem, sűrű bokrok közt és magas fűben folyt. +Csatlakozott hozzánk néhány paraszt és Kangutoff meg én, egymástól +ötven-hatvan lépésnyi távolságban rendszerint előre mentünk a sűrűségbe, +hogy megkeressük a vadat. Nyáron nagyon erős a szaga a vaddisznónak, úgy +hogy helyét igen könnyen ki lehet tudni. Mégis gyakran megtörténik, hogy +a vaddisznó egyszerre csak kirohan a sűrűből anélkül, hogy előbb +szagával elárulta volna ottlétét; ilyenkor nagyon kellett vigyázni, mert +a vén vaddisznó gyakran megtámadja az embert, amely igazság, mint ezen +az első vadászaton megtudtam, az orosz vaddisznóról is áll. + +Éppen áthaladtunk volt egy mocsaras erdei réten, amelynek a füvét +kiégették és ismét behatoltunk a sűrűségbe. Már néhány lépés után +megütötte az orromat a vaddisznó kellemetlen szaga. Ugyanabban a +pillanatban már egy vadkan, mint valami szikladarab, felém rohant lefelé +a hegylejtőn. Nekiment a nyírfatörzsnek, amely mögött födözéket kerestem +és eközben gyökerestül kitépett egy nagy bokrot. Agyarával föltépte a +törzset és mint a fergeteg, dühös röfögéssel elvágtatott mellettem. +Berontott a tisztásra, ahol utólérte a dumdum-golyóm, amely hátáról +lepattanva, a füle mögött találta és a fejét csontok romhalmazává +változtatta. + +Egy fára akasztottuk föl, hogy a ragadozók ellen biztosítsuk és később +parasztokkal elhozattuk. Azután folytattuk a vadászást és napnyugtáig +jártuk a vadont; addig én még egy vaddisznót terítettem le, Kangutoff +pedig hármat. Ez a vadászat szembetűnően bebizonyította, mily kitűnő, +tapasztalt vadász volt a kozák. Bámulatos tökéletességgel és +pontossággal lőtt. Abban a pillanatban, amikor a disznót észrevette, már +lőtt is és golyója ritkán tévesztett célt. Véres nyomok mutatták, hogy +az elejtett három disznón kívül még öt másikat megsebesített, amelyek +közül egyet másnap az út mellett arrajáró parasztok meg is találtak. + +Vadászkirándulásaink egyikén egy fang-tzehoz érkeztünk, amely sűrű +erdőben mély szakadékban épült. Egy öreg kínait találtam ott, aki +barátságosan fogadott bennünket, de mégis mintha nyugtalanította volna a +jelenlétünk, mert folyton a szoba egyik sarkába tekintgetett, ahol kis +szekrény állott. Teáztunk és beszélgettünk a kínaival, aki, amikor +távozni akartunk, a következő elbeszéléssel tartóztatott bennünket: + +– A mult ősszel egy kínai jött a házamba. Ki volt, nem tudom. A +fang-tzemba jött, hogy itt töltse az éjjelt és megbetegedett. Egy ideig +nálam maradt és mert pénze nem volt, eltávozásakor egy rézlapot adott +nekem a következő szavakkal: «Ez többet ér, mint az arany, mert egy nagy +népvezér és csodatévő sírjáról való». Nem nézné meg azt a rézlapot? + +Nem kérettem magamat kétszer. Kinyitotta a szekrényt, amelyből vörös +kendőt vett ki. A kendőt szétbontotta és egy körülbelül tíz hüvelyk +hosszú és öt hüvelyk széles érclapot vett ki belőle, amelyet a kezembe +adott. Bevésett jelek borították, amelyekről nem tudtam megmondani, mit +jelentenek; azzal a hullámvonalú díszítéssel voltak átszőve, amely +jellemző úgy Mongolországra, mint Tibetre és meglátszott még a fekete +emailnak a nyoma, amely e bevéséseket eredetileg kitöltötte. Az egyik +oldalán sarokvasalás maradványa látszott, amiből arra következtettem, +hogy a lap szekrényajtónak vagy ládafödélnek a része volt. Az egyik +sarkából valami éles szerszámmal kicsiny, szintén néhány jellel ellátott +rész ki volt vágva. Ezt a részt a kínai szintén kezembe adta. + +– Adjon huszonöt rubelt és odaadom érte a lapot – mondta olyan +mosollyal, mintha bocsánatot kért volna. + +Megvettem a különös jószágot. Később Vladivosztokban egy gazdag kínai +kereskedő, amikor meglátta, azt mondta nekem, hogy ez ördögűző jelekkel +ellátott rézlap, aminő mongol szerzetesek koporsójában található. Amikor +megtudta, mit adtam érte, azonnal kifizette nekem a dupláját és +megengedte, hogy megtartsam azt a kis részt, amelyet gondosan +megőriztem. Visszatérvén Pétervárra, fityegőt csináltattam belőle az +óraláncomra és amikor egyszer az akadémikus Radloffal, egy ismert +orientalistával találkoztam, megmutattam neki a különös jelekkel +ellátott kis darab rezet és elmondtam, hogyan jutottam hozzája. Nagyon +érdeklődött iránta és elvitte magával, hogy megfejtse a jelek értelmét. +Néhány nap mulva azt telefonozta nekem, hogy régi tibeti fölírásról van +szó, amely így kezdődik: + +«A nagy harcosnak, aki…» + +A fölírás többi része azon a lapon volt, amelyet a kínaiaknak eladtam. + +Radloff azt mondta nekem, hogy a lap aranyból van. Az aranyműves, akinek +erre megvizsgálás végett átadtam az órafityegőt, rájött arra, hogy arany +és platina keverékéből van. Nagyon későn tudtam meg, hogy a kínai engem +körülbelül két font arannyal és platinával rászedett, a tudományt pedig +páratlanul érdekes archeológiai lelettől fosztotta meg. + +Akkoriban még nem nagyon búsított a mennyei birodalom e fiának ravasz, +lelkiismeretlen csalása; de most, miután a sors és szerencsétlen +időviszonyaink Koen-luntól a Szayan-hegyekig és Dzsungáriától a +Csöndes-óceánig lökdöstek mindenfelé – tehát éppen azokon a vidékeken, +ahol az aranyból és platinából készült lapon megemlített «nagy harcos» +alighanem uralkodott – nem tudom magamnak megbocsátani régebbi +fölületességemet. + +E kis töredék hatása alatt belső szemem pompás képeket lát régen elmúlt +időkből, amikor Ázsiában Dzsingisz Temukhir utódai uralkodtak, aki +pásztor volt Kerulenból és akinek lángesze rengeteg nagy, egészen a +Volgáig terjedő birodalmat teremtett. + +A nagymogul mely utódjára vonatkozott a platina fölirata? Talán a nagy +Kublai sírjáról lopta el egy kínai hunghutznak vagy zsákmányoló +kereskedőnek sírgyalázó keze vagy Erdeni Dzuban Goondjur-Khan dombjáról, +akinek lengyel nő volt a felesége; avagy Tamerlannak, a bénának kőből +való síroszlopairól, sőt talán a legutolsó Dzsingisz-ivadéknak, a +fönséges Baber szultánnak arabs mecsetjéből. + +Erre a kérdésre bizonyára sohasem kapok feleletet, mert ennek az +ismeretlen hősnek sírlapjából a kínaiak kétségtelenül már régen gyűrűt +és fülbevalót készítettek a «si-fa» számára. + + +HUSZONEGYEDIK FEJEZET. A tett emberei. + +Rasdolnaya városka és állomása a vladivosztok–nikolszk–usszuriszki vasút +mentén van. Az elsők egyike volt ama falvak közt, amelyek e vidék +betelepítése idején megnőttek és meggazdagodtak, mert több olyan +országút kereszteződésénél épült, amely a mandzsuországi és a koreai +határtól, nyugaton a Hanka-tótól és az Usszuri, Daobi-Ho, Vula-Ho és +Bikin mentén az északi taigából jön errefelé. Vadásznak, mindenféle cég +ügynökének, kínainak, koreainak, csavargónak és mindenkinek, akinek az +erdő ad keresetet és megélhetést, Vladivosztokba haladtában érintenie +kellett Rasdolnayat. Itt azután mindenféle veszedelem leselkedett rájuk. +Minden fajtájú kereskedők összevásárolták tőlük – árúért vagy gyakran +hamis pénzért is – az aranyat, szarvasagancsot, csodatévő gyökeret, +prémet és gombát. A legkülönbözőbb vállalkozók leselkedtek itt az erdei +emberekre, mint vendéglők, szállók, játékbarlangok és ópiumbarlangok +tulajdonosai, de rablók is és mindazok a sötét exisztenciák, amelyek +Vladivosztok utcáin csak éjjel bukkannak föl; mohón mustrálgatták a bőr- +vagy vászonzsákokat, a káka- vagy nádkosarakat, amelyek az erdőben +szerzett jószágot tartalmazták. Mindez a kincs vladivosztoki útján +átment a helység lakosainak a kezén és hogy e közvetítők kezébe jusson, +arra minden eszköz jó volt, még a csalás és gyilkosság is. Ez a +közvetítő kereskedelem segítette elő a helység kedvező fejlődését. + +Már amikor először láttam a várost, jól épített kőházakkal, +templomokkal, a kormányzóság néhány hivatalos épületével, iskolákkal és +annak a pompás dragonyosezrednek kaszárnyájával büszkélkedett, amelynek +parancsnoka Volkoff ezredes volt, az ismert sportférfiú és volt +gárdatiszt, aki személyes barátja volt II. Miklósnak. A város +vadászklubjában az ezredes bemutatott két úrnak, a Kudiakoff +testvéreknek, akik a távoli Kelet legkiválóbb személyiségei közé +tartoztak. + +Eredetileg egyszerű orosz parasztok voltak, akik éppen amikor +megkezdődött az Usszuri-vidék gyarmatosítása, a maguk szakállára jöttek +ide. Az északi Uralból származtak, tehát zord éghajlathoz voltak +hozzászokva, emellett kitünő vadászok, akik minden erdőt és minden +sivatagot ismertek azokon a tundrákon, amelyek Jekaterinburg és a +Kara-folyónak az északi Jegestengerbe való betorkolása közt terülnek el. +Az első két évben, amit Primorszkban töltöttek, bejárták az egész +országot, bebarangolták a koreai határon levő Hubtu-folyótól egészen az +okhocski-tenger partjáig, eközben eljutottak nyugatnak a Hanka-tóig és +Szungakha-folyóig, keletnek pedig gyakran a Csöndes-óceán partjáig. + +Ezeken a földerítő utakon alaposan megismerték az országot és kincseit, +továbbá értékes nyelvismeretet szereztek, amire a kínaiakkal, +koreaiakkal és goldákkal, valamint az orocsonokkal és tunguzokkal +érintkezve, tettek szert; mert ama két év alatt állandóan a +bennszülöttek közt éltek. Az orosz embernek az a tehetsége, hogy könnyen +megtanulja az idegen nyelveket és az a képessége, hogy nagyon korlátolt +szókinccsel is boldogulni tud, megkönnyítette nekik azt, hogy barátságos +viszonyba lépjenek a bennszülöttekkel. + +Találkozásunk idején már gazdag kereskedők voltak és a város első +polgárai közé tartoztak; amikor elbeszéléseiket és élettörténetük hősi +eposzát hallottam, amely tele harccal és kalanddal itt játszódott le a +Pacifik-parton és amit az ország régi lakói, Potorotzchinoff és Valden +urak mondtak el nekem, nagy kedvem támadt, hogy e vasemberek történetét +leírjam. + +A Kudiakoff testvérek sokáig vadászéletet folytattak, mókust, cobolyt, +nyestet, hermelint és menyétet lőttek és a bőrt csakis annak adták el, +aki tömegben vásárolta össze. Ugyanekkor kereskedést folytattak a taiga +lakóival, akiknek prémért puskaport és patront, fegyvert, dohányt és +teát adtak. A vállalkozó szellemű testvérek ezen hamar megvagyonosodtak, +anélkül, hogy fölkeltették volna a bennszülöttek gyűlöletét, mert +Kudiakoffék nem zsákmányolták ki őket és elvből nem adtak el nekik +pálinkát, ezt a biztos halált osztó mérget. Már akkor, amikor a +Kudiakoffok még egyszerű vadászok voltak, ritkább lett a kegyetlen +erőszakoskodás a «fehér hattyúkkal» szemben, mert a koreaiak +fáradságosan megszerzett vagyonukkal a Kudiakoffok védelme alá +helyezkedtek, akiknek kíséretét a koreai határig jól megfizették. A +tapasztalt urali vadászok az erdei utak mellett levő kozák leshelyeket +ügyesen el tudták kerülni és ha mégis összeakadtak az útonállókkal, +bátorságukkal és ügyességükkel mindig sikerrel tudták megoltalmazni +fehérruhás védettjeiket. Nevüket ismerték egész Moreában és Északkína +nagy részében és az okos testvérek ezt jól ki is tudták használni, úgy +hogy mindig a legjobb ginsenggyökeret és szarvasagancsot kapták és sokat +abból az aranyból is, amit a keletiek az erdőben találtak. Mivel nagyon +tudták értékelni a drága ginsenggyökérrel való kereskedés becsét, +rábírták erdei klienseiket, hogy élő ginsengnövénnyel lássák el őket; +ezzel azután egy hegyi szakadékban megvetették az első ginsengtelepítés +alapját, amely 1907-ig állott fönn és nagy nyereséghez juttatta őket. + +A Kudiakoff testvérek pénzt, szerszámot és élelmiszert adtak kölcsönbe +az erdő csavargóinak, hogy segítsék őket az aranykeresésben és ezen +sohasem vesztettek; mert ezek az emberek, akiknek származásáról senki +sem tudott semmit és akiket a rendőrség üldözött, sohasem csalták meg +hitelezőiket, hanem így vagy úgy, de megfizették az adósságot: arannyal +vagy prémmel avagy úgy, hogy dolgoztak a testvérek javára. + +A Kudiakoffok működésének főterülete a Rasdolnaya és a Szukhan-folyó +közt elterülő vidék volt, ahol sok volt a tigris és párduc, ami +lehetetlenné tette a telepeseknek a marhatartást. A testvérek egyetlen +nyáron tizenhat tigrist és öt párducot lőttek le és teljesen +megszabadították a vidéket ezektől a fenevadaktól, egyszersmind jó +üzletet is csináltak, mert a tigris bőrét Vladivosztokban, szívét és +máját az erdőben a kínaiaknak adták el, akik, mint a koreai varázslók +is, a «macska» e szerveit talizmánul használják ragadozó állatok és +halálos betegségek ellen. Bizony, nem volt könnyű ez a siker; mindkét +testvér legalább kétszer a tigris karmai közt volt és talpa irtózatos +nyomokat hagyott a mellükön és a karjukon. Ez azonban nem vette el a +bátorságukat és a vadászok meg a csavargók körében a «tigrisölő» +melléknevet szerezték meg maguknak. + +Az öregebbik testvér egyszer elmondta nekem a következőt: + +– Mint már tudja, én körülbelül száz tigrist ejtettem el és e +vadászatokon sok mindent láttam és átéltem. Testvérem és én azt a +megfigyelést tettük, hogy a tigris hamar észreveszi, ha üldözik és hogy +ki akarja tudni, miféle ember az, aki a nyomában van. Ha a vadász +tapasztalatlan, nem olyan hivatásos vadász, mint a testvérem és én, a +tigris rendesen futni hagyja vagy elrejtőzik a bokorban vagy sziklák +mögött. De olyan emberrel, akinek tigrisvér szárad a lelkén, másként +bánik el. Mihelyt a tigris ilyen embert sejt, visszájára fordítja a +dolgot és ő kezdi meg a vadászatot az emberre; emellett olyan helyen +iparkodik őt megtámadni, ahol a vadász akadályozva van a lövésben, azaz +sűrű bokrok vagy sűrűn álló fatörzsek közt avagy magas fűvel benőtt +hegyi szakadékban. + +– Mi például azóta, hogy a harmadik tigrisünket ejtettük el, szemben +sohasem tudtunk többé tigrist leteríteni, hanem mindig nagy kanyarodást +kellett tennünk hátrafelé, mert a tigris állandóan hátulról támadott. +Gyorsan meg kellett fordulnunk és gyorsan kellett lőnünk, abban a +pillanatban, amikor a tigris ugrott vagy futott avagy amikor ugrásra +készen a földre lapult. Kedvezőtlen állásból mindig bizonytalan és +nagyon kockázatos az ilyen hirtelen lövés, mert ha a golyó nem öli meg +azonnal a fenevadat, akkor többnyire elkerülhetetlen a katasztrófa. +Ilyenkor a bestia rárohan a vadászra, aki már csak a késben és fejszében +bízhatik. Mi ismerjük ennek a harcnak a veszedelmét, mert gyakran +kellett e fegyverre támaszkodnunk. A tigris még akkor sem támadja meg az +embert azonnal, ha éhes és táplálékot keres, kivéve ha az éhség +kétségbeesésbe kergette; de még ilyenkor is csak ritkán támadja meg a +fehér embert, hanem gyakrabban a keletit. Ha az élelmet kereső tigrispár +egy fehér emberrel, egy kinaival és egy kutyával találkozik, akkor +először a kutyát támadja meg, azután a kinait és csak utána a fehéret. + +– A tigris nem szereti az európai húst, tette hozzá Kudiakoff +tréfálkozva. Úgy látszik, nem izletes, mert alkohollal van átitatva! +Megesett, hogy a tigris, miután halálosan megsebesített egy orosz +embert, otthagyta és eltávozott, de kinainak a csontját mindig úgy +lerágja, mintha csirke lenne. + +Kudiakoff ez állításának helyességét bebizonyította nehány hónappal +későbben egy esemény, amely a karbin–vladivosztoki vasút mentén, Udini +állomás közelében játszódott le. Akkoriban nagy faszéntelepet építettem +ott, amelynek az volt a célja, hogy az orosz-japán háború alatt ellássa +az orosz hadsereget. Védelmül a hunghutzok ellen néhány orosz katonánk +volt, akiknek egyike lelkes vadász volt és állandóan vadhússal és más +zsákmánnyal látott el bennünket. Egy reggel nagyon korán indult +vadászatra, de nem jött vissza az erdőből; csak másnap vettük észre, +hogy nincs otthon és segítő csapatot küldtünk ki a fölkutatására. A +bokrok közt találtunk rá szétzúzott koponyával és tigriskaromtól +széttépett aggyal; minden tagját kificamította és összeroncsolta a +fenevad, amely nyilván úgy játszott vele, mint a macska az egérrel. + +A vadászok elmondták, hogy a tigris, ha az embert megtámadja, először +talpa ütésével elbódítja, azután rettenetes karmaival minden idegét +széttépi és minden csontját összetöri. Mikor az ember már egészen +tehetetlen, a tigris szétmorzsolja a koponyáját és lassú, kínos halálnak +teszi ki; később azután visszatér és fölfalja. + +Vladivosztokban megtudtam a Kudiakoff testvérek gazdagságának igazi +eredetét. A testvérek, miután nehány évig az Usszuri-területen +tartózkodtak, észak felé utaztak és egy egész éven át az Imperator +öbölnek a partján maradtak, nem messze az Amur betorkolásától a +Tatár-szorosba. Ott a goldák és orocsonok nomád vadásztörzseivel +cserekereskedést folytattak és ugyanekkor kemény munkával két nagy +tengerálló vitorláshajót építettek. Eleinte az volt a tervük, hogy +megkerülik Szakhalin szigetét és a sziget keleti partján a Nyist-öbölben +kötnek ki, amelynek közelében volt a Nutoro-vidék, ahol bennszülött +vadászok állítása szerint gazdag petroleumtelepeknek kell lenniök. A +Keletázsiai Lloyd Kleie nevű német mérnöke húsz évvel később talált is +ott petroleumot és társaságot alapított a kiaknázására. + +Amikor elszánt legénységükkel tengerre szálltak, nagy vihar kapta el +Kudiakoffékat, amely elverte őket nyugatra, úgy hogy az okhocski tenger +egy ismeretlen szigetén voltak kénytelenek kikötni, amely, mint +kiderült, a Shantar-csoport legdélibb része volt. A vakmerő tengerészek +látták, hogy ott csakúgy nyüzsög a sok cet és a partokat fókanyájak +lepik el. Mindkét állatfajra egyszerre kezdtek vadászni és nemsokára +nagy gyakorlatra és ügyességre tettek szert. Sőt harcba elegyedtek a +japán vadorzókkal is, akik a fókákat a fönntartásukra vonatkozó +törvények semmibevételével kiméletlenül legyilkolták; eközben nem egy +japán golyóval kellett a derék úttörőknek és legényeiknek +szembeszállaniok. + +A testvérek körülbelül két évig folytatták ezt a tevékenységet. +Összeköttetésbe léptek ott a bennszülöttekkel, vadászokkal és +iramszarvaspásztorokkal, sok szőrmét, halzsírt és rozmárfogat halmoztak +össze és amikor megtudták, hogy mindezt el lehet adni Petropavlovszkban +és Kamcsatkán Markovoban, észak felé vitorláztak és ott árujuk számára +új eladóhelyet rendeztek be. + +Kudiakoff elbeszélése szerint már éppen úgy határoztak, hogy Kamcsatkán +telepednek le és a Shantar-szigeteken és az okhocski-tengeren +vadászgatni fognak, amikor a Parancsnok-szigetekről hallottak, amelyek a +Behring-tengerben vannak éppen keletre Kamcsatkától. Azt a hírt kapták, +hogy ott él a legkisebb és legfinomabb fókafajta, amelynek értékes bőrét +angol és amerikai piacokon nagyon keresik. + +– Elhatároztuk, hogy fölkeressük e szigeteket és vadászni fogunk ezekre +a fókákra, amelyek a kamcsatkai bennszülöttek és kereskedők állítása +szerint tömegével élnek ott. De elmondták nekünk azt is, hogy e szigetek +közelében mindig el kell készülve lennünk a találkozásra kis japán, sőt +kanadai vitorlásokkal, amelyek üldözik a fókavadászokat. A +leggondosabban fölkészültünk az útra és még egy kis ágyút is vittünk +magunkkal, amelyet Markovoban vásároltunk. + +– Kedvező körülmények közt békességben vitorláztunk kiszemelt utunkon, +amikor utolért egy orosz hadihajó, amely a szigetekre iparkodott, hogy +elkergesse a japán tengeri rablókat, akik ott falut építettek maguknak. +Mivel a hajó nekünk sem volt éppen a legmegfelelőbb társaság, +elhatároztuk, hogy künn maradunk a tengeren, ahol azután tíz napig +cirkáltunk; de nem haszon nélkül, mert egy bálnarajba jutottunk bele. A +tengeri szörnyetegek közül kettőt megöltünk és egy sziget szikláira +vonszoltuk ki; ott kiolvasztottuk a zsirjukat meg a halcsontot és éppen +hogy elkészültünk a munkánkkal, észrevettük a szemhatáron a hazatérő +hadihajó füstjét. + +– Most azután továbbkalandoztunk a Parancsnok-szigetekhez, ahol egy +délnek fekvő nagy öbölbe hajóztunk, de ott nem találtunk mást, csak egy +éppen kivonuló heringrajt. Gazdag készletet fogtunk el ebből a rajból, +besóztuk, azután a sziget mentén folytattuk utunkat egy kisebb öbölig, +ahol olyan látvány tárult a szemem elé, melyet sohasem fogok +elfelejteni. Sok ezer fóka sütkérezett a napon; annyian voltak, hogy egy +talpalatnyi földet is alig lehetett látni. Egy részük aludt és olyan +volt, mint valami feszesre kitömött zsák; mások játszadoztak és +nehézkesen totyogtak ide-oda. Egy magas homokzátonyon öregebb állatok +csoportja heverészett körben. Amikor leeresztettük a vasmacskát és kis +csónakokon a parthoz közeledtünk, a szétszórtan heverő egyes állatok +figyelmesen vizsgálgattak bennünket, azután esetlen mozdulatokkal a +nyájhoz iparkodtak. + +– Nehéz bunkókkal és evezőkkel fölfegyverkezve előrenyomultunk. A +védtelen állatok közt rettenetes pusztítást végeztünk. Hosszan +elnyújtott, panaszos kiáltással terült el egyik állat a másik után, csak +elvétve ágaskodott föl az uszonyán egy-egy öregebb állat, a fogát +mutogatta és haragos, rövid ugatással próbált bennünket megijeszteni. Ez +volt ezeknek a békés, tehetetlen állatoknak egyetlen tiltakozása. A +legnagyobbakat kikeresve, körülbelül száz darabot öltünk meg közülük; +hogy ezeket kikutathassuk, fölmásztunk a homokdombra és ott valamennyi +öreg állattal végeztünk. Ez nagy hibának bizonyult, mert ezzel a nagy +nyáj, amelyben ezerötszáznál is több állat volt, közénk és a tenger közé +került. Csak későn vettük ezt észre és már csak azt láthattuk, hogy az +állatok egész tömege a tengerhez csoszogott és eltűnt a vízben. Később +megtanultuk, hogy a tapasztalt vadászok valamennyi fókát a sziget közepe +felé terelik és naponta bizonyos számút ölnek meg mindaddig, mig +valamennyivel végeztek. A mi nyájunknak nagyon kapóra jött +tudatlanságunk és nem is láttuk többé, pedig több napot töltöttünk el +gazdag zsákmányunk megnyúzásával és várakozással. + +– Amikor a déli part mentén még tovább haladtunk keletnek, még egy +valamivel kisebb nyájra akadtunk, amely még nyolcvanöt bőrrel +gazdagított bennünket. Miután ezt is beraktuk a hajónkra, mindjárt +délfelé tartottunk, Petropavlovszkot jobbról hagytuk és egyenesen a +Tatár-szoros Szakhalin-oldalán levő Dué kikötőjének tartottunk; rövid +pihenés után tovább haladtunk dél felé Vladivosztokba. Erőfeszítésünkért +és a kiállott veszedelmekért bőségesen kárpótolt bennünket a tekintélyes +nyereség, amelyre itt szert tettünk. A következő évben ismét nagyon +eredményes utat tettünk a Parancsnok-szigetekre; ezúttal német +kereskedőknek adtuk el a zsákmányunkat, akik nagyon drágán fizették meg, +hogy így az amerikai versennyel szemben maguknak biztosítsák a bőrt. + +– Sajnos ez volt az utolsó utunk a Behring-tengerre, – fejezte be +Kudiakoff az elbeszélését. Egy évvel később a kormány, hogy a fókákat az +idegen és az orosz vadászokkal szemben megvédje, fölfegyverzett őrséget +küldött oda. Ez időtől kezdve ott csak vadorzással lehetett valamihez +hozzájutni, ezt pedig elvből egyikünk sem teszi. + +– Mi lett a vitorlásaikból? kérdeztem, mert Kudiakoffék tengeri +kalandjainak minden részlete és derék legénységüknek a sorsa is élénken +érdekelt. + +– Egy darabig még használtuk, volt a felelet, mert üzemünket a +következőképpen rendeztük be: Egyikünk minden évben otthon vezette az +üzletet; vadászexpediciókat szervezett cobolyra, medvére, tigrisre, +menyétre, mókusra, jávorszarvasra és szarvasra; ginsenget és aranyat +vásárolt, erdőt irtott és előkészítette a földet búza, bab és köles +számára; olajmalmokat rendezett be sojababolaj sajtolására; új házakat +épített; fát szállított a vasútnak; új szén-, arany- és más érctelepeket +kutatott föl és ezeket eladta. A másik bejárta az okhocski-tengert, ahol +a Shantar-szigetek közelében bálnára vadászott és halzsírt meg +halcsontot gyüjtött; lazacot meg heringet fogott és ezt az értékes árút +eladta Vladivosztokban, ahol nagyon keresték, de sőt Sanghájban is, +ahová többször elvitorláztunk; itt viszont kinai teával, tussza- vagy +ponzséselyemmel és angol gyapjúszövettel raktuk meg a hajónkat. +Testvérem egy nyáron, amikor ismét a Behring-tengerre utazott, sok +borostyánt és szürke ambrát talált, amit a hullámok vetettek partra; +aranysárga színű valódi borostyán nagy tömegét hozta magával, amit a +kinaiak a legjobban megfizetnek és nemcsak női ékszert, hanem szerencsét +hozó és hosszú életet adó amulettet is készítenek belőle. A szürke +ambrának erős, kellemes szaga van. Növényi olajban és alkoholban oldódik +és ezért Ninában illatszer készítésére használják. Az ára aranyban +akkora, amekkora az áru súlya. + +A Kudiakoff testvérek pompás árú- és ritkasággyüjteményüket is +megmutatták. Valóságos múzeum volt. A legkülönösebb alakú ginsenggyökér +(Pentifolia panucca genseng), antilopszarv, pézsmapatkány-, medve-, +tigris-, és párducbőr, rozmárfog, szürke ambra és borostyán, +aranytartalmú föveny, drágakő, mindenféle érc, kitömött usszuri madár, a +goldák, orocsonok, ainok, kamcsadálok, koreaiak és kinaiak kultúrtárgyai +voltak láthatók. Néhány évvel később azt hallottam, hogy a testvérek a +vladivosztoki és kabarovszki Földrajzi Társaság múzeumának ajándékozták +páratlan gyüjteményüket. + +Ez a két Kudiakoff-testvér, életük, szociális és politikai fölfogásuk és +egyáltalán egész lényük a legmélyebb rokonérzést keltette föl bennem és +gyakran gondoltam arra, hogy ilyen vasakaratú férfiakat kellene +példaként ifjúságunk elé állítani, mert ez erkölcsi közömbösségben és +gyönge akarattal nő föl, már pedig a mi korunk szabadulni óhajt már +azoktól a megszorító és egészségtelen behatásoktól, amelyek meggyöngítik +a nép és az állam erejét. + + +HUSZONKETTEDIK FEJEZET. A gyilkos alkohol. + +Vladivosztokból az egész Amur-vidék fővárosába, Kabarovszkba visz az +orosz vasút. Az útnak körülbelül harmadrésze után Smakovszka állomáshoz +ér az ember, amelynek közelében egy nagy ortodox kolostor volt, +Smakovszkaja Obitiel. Itt a bolsevik-uralom előtt körülbelül száz +szerzetesnek nagy gazdasága volt; marhát tenyésztettek és +kolmogorszk-fajta nemes lovat, volt tejgazdaságuk, amelyben kitünő +sajtot gyártottak, halásztak és jámbor, komoly, munkás életet éltek. + +A bolsevik roham után nehány szétrombolt épületen kivül alig maradt itt +meg valami. A szerzeteseket megölték vagy elkergették; akik életben +maradtak, azok most hajléktalanul és jogtalanul, Oroszország vallástipró +uralkodói üldözésének kitéve hánykódtak valahol az orosz élet végtelen +tengerén. Marháikat levágták, lovaikat a bolsevik hadseregbe sorozták +be, a kolostor kincstárát, a szentképeket és más egyházi szereket +elrabolták úgy, hogy ma rom a Smakovszka-kolostor. Amikor először +vándoroltam Usszuri-földön fölkerestem, nem annyira azért, mintha a +szerzetesek munkája érdekelt volna, hanem mert a kolostornak az egész +országban híres gyógyforrása volt, a giesshübli, kreuznachi és a +kaukázusi esszentuki forráshoz hasonló természetes, szénsavas vízzel. Az +emberek százai, akik nyaranta idejöttek kúrára, hajlékot, orvosi +segítséget kaptak a kolostorban és meggyógyultak. A forrás +leglényegesebb sajátossága volt nagy rádióaktivitása és kisugárzó +hatásának állandósága; ezek a tulajdonságok erős és gyorsan ható +gyógyító erőt adtak neki. + +Sokat hallottam arról, hogy a kolostor szomszédságában állítólag más +ásványforrások vannak és a Földrajzi Társaság kiküldött fölkutatásukra +és elemzésükre. E végből gondosan átkutattam az egész környéket, de egy +kis forráson kívül, amely erősen szénsavtartalmú volt és dolomitsziklák +alól bugyogott ki, semmit sem találtam. E vándorlásomban mégis nagyon +sok érdekes és e határterület életére nézve jellemző dolgot láttam. + +A kolostortól keletre harminc mértföldnyire az erdőben egy kis folyó +partján egészen sajátságos nomád telepre találtam. Egy réten és a folyó +partján körülbelül húsz sátorra vagy vigvamra bukkantam, amelyeket +vékony nyirfaoszlopból készítettek nyirfahéjtetővel. A csúcsukon levő +nyílásból nem szállt ki tűznek füstje, mint rendesen az ilyen +vigvamokból. Az egyik sátor bejáratánál egy ember kuporgott. + +– Ez bizonyára orocson tábor, mondta vezetőm, a szerzetesek egyike. Már +kora ősszel idejönnek téli cobolyvadászatra. Csöndes, szorgalmas és +jóindulatú emberek. Menjünk oda hozzájuk, bizonyára érdekelni fogja önt! + +Mikor közelebb jutottunk, a szerzetes így szólt: + +– Üdvözlégy barátom, nem akarsz vendéget fogadni? + +Mivel a sátornál ülő bennszülött nem felelt, még közelebb lovagoltunk. +De mennyire megijedtünk, amikor észrevettük, hogy az az ember, aki +hátával nekitámaszkodott a sátor falának és blúzt, nadrágot, cipőt és +bundát viselt, halott volt. + +Nyugtalan hallgatással néztünk egymásra és szó nélkül gyorsan +leszálltunk lovainkról, hogy bekémleljünk a vigvamokba. Mindenütt férfi, +női és gyermeki holttesteket láttunk; sőt az egyik sátorban a hideg +tűzhely mellett függő bölcsőjében egy kis gyermek feküdt holtan. + +– Mi okozhatta ezeknek az embereknek a halálát? kérdeztem a +szerzetestől. + +Levette a sipkáját és csöndesen imádkozott. Kis idő múlva lehorgasztva a +fejét, sóhajtva így felelt: + +– A mi bűnünk, az oroszok bűne, uram. + +Mivel nem értettem, magyarázgatni kezdte: + +– Nézzen uram körül. Mindenütt üveg, bádogedény és hordó. Pálinka volt +bennük, az ölte meg ezeket a nomádokat. Az orosz kereskedők a +bennszülöttet nem tekintik embernek. Hogy büntetlenül megcsalhassák, +megrabolhassák, sőt megölhessék, a legegyszerűbb eljárás az, hogy +elárasztják pálinkával. Rendesen ezen a módon folytatnak +cserekereskedést a bennszülöttekkel. Az orosz kereskedő először +lerészegíti őket, azután potom áron megveszi legértékesebb prémjüket és +valami olcsó rossz borral fizet. Az orocsonok e rendszer uralma alatt +már régen eliszákosodtak és egy pohár vodkáért eladják a lelküket az +ördögnek. Ezek a szegény emberek is így jártak. Valószínűleg eladták +vadászzsákmányukat és most idejöttek a vodkájukkal, hogy a telet itt +töltsék. Valamelyik ünnepnapjukon azután addig ittak, míg +elbódultságukban a szél és a hideg végzett velük. Mikor a tűz kialudt, +kialudt az életük is. Súlyos bűntettek történnek, uram, az aranyért és a +gazdagságért. A kapzsiságnak ezt a járványát az ördög vetette el az +emberiségben és hogy a vetést megtrágyázza, ezt a mérget, az alkoholt +adta az embereknek. Gyöngíti a lelkiismeretet, az akaratot és az erőt és +romlásba kergeti az emberiséget. + +A szerzetes fölemelte a kezét, mintha átkot szórna erre a veszedelemre +és mindazokra, akik szolgálják. + +Az orosz kereskedőknek bűnös tevékenysége, amelyet a szibériai és a +mongol nomádok közt fejtenek ki, okozza, hogy egész törzsek, amelyeknek +lélekszáma még nem régen jelentékeny volt, kihaltak. Így jártak +Kamcsatkán, az Anadyr-folyónál, a Csukocsk-előhegységben a jakutok, +osztjákok, goldák és Szakhalin szigetén az ajnók. Orosz hivatalnokok, +orvosok és vadászok, akik néha ezekre a félreeső és gyér népességű +vidékre jönnek, gyakran akadnak ilyen táborokra, amelyekben a nomádok +közös, hirtelen halállal rettenetes adót fizettek a civilizációnak. + +Ez északázsiai országrészek eliszákosodott népét mindenféle járvány, de +különösen a himlő megtizedeli, de a samanokon kívül senki sem száll +szembe a bacillusokkal és a betegségek okozóival; ezek is azonban csak +ördögökkel harcolnak, akiket maguk találtak ki és dobbal, síppal, +hiszterikus és részeges kiáltozással iparkodnak megijeszteni és +elkergetni. + +Szomorúan és teli komor gondolatokkal hagytuk el a halottak táborhelyét. +Amikor egészen a közelében, magas sűrű fűben haladtunk, a földön néhány +fácán maradványára akadtunk, amelynek a nyaka lószőrhurokba szorult. A +bennszülöttek ugyanis a sűrű füvet össze szokták kötözni, úgy hogy több +kicsiny, alacsony átjáró képződik, amelyben azután lószőrhurkokat +feszítenek ki. A fácánok és más madarak, amelyek a földön keresik +élelmüket, belerohannak e hurkokba és ezen a kegyetlen módon százával +pusztulnak el. + +A kolostor szomszédságában, ahol nagyon sok a fácán, gyakran akadtam +ilyen csapdára. Egyszer az egyikben egy kígyót találtam, amelynek a +gégéjét vágta el az erős bokron megerősített hurok lószőre. A hurok +ugyan leszakadt, de a kígyó pár lépéssel odább kimúlt. Öt láb hosszú +volt, világosbarna testén fekete vonalak és foltok voltak és a boa +konstriktor fajtához tartozott. De ezek a kígyók az usszuri területen +ritkák. Amikor fölkerestük a Szuifun-folyó mocsaras völgyét, a kocsink +átment egy boán, amely jó és gazdag lakoma után déli álmát aludta. A +kocsi kereke kettészelte és hasában öt nyulat, egy madarat és egy +patkányt találtunk. Azt is hallottam, hogy a vasút közelében nagy +pusztítást visznek véghez a boák a szárnyasok közt. + +A bolsevikok ideje előtt az Amurföld kikutatását művelő társaság +múzeumában több példányban volt meg az usszuri boa. Ennek az állatnak +jelenléte Usszuriföldön világosan bizonyítja, hogy ott az észak harcban +áll a déllel. A hóval födött, szubarktikus vidékek lakója, a nyúl, +ugyanegy erdőben találkozik a tropikus dzsungelek rémével, a boával. +Hogy a boának otthonos környezete legyen, a természet az usszuri taigába +átültette a Dimorphantus palmoides pálmát, amely békességben nő az +arktikus zóna fia, a cédrus mellett; a vadszőlőn át, amely ezt befutja, +csinál magának útat a bengali tigris unokatestvére, az Amurtigris. +Mindez azt a gondolatot ébreszti föl az utazóban, hogy a természet, +amikor ennek az országnak flóráját és faunáját megteremtette, itt vagy +megfeledkezett azokról az alapelvekről, amelyekre egyébként oly kínosan +ügyel és ezért össze-vissza hagyott nőni mindent, vagy pedig bolond +tréfát akart csinálni. + +Nem egy ilyesfajta tréfát nem becsül éppen nagyra az ember. Ez történt a +búzával is. Néhány évvel azután, hogy a telepesek délorosz búzafajtát +kezdtek termeszteni, valami méreg támadta meg a kalászokat. A parasztok +«részeg búzáról» beszéltek, mert az általa okozott mérgezés jelenségei +az alkohol hatásához hasonlítottak. Amikor megvizsgálták a dolgot, +kiderült, hogy a Myxomycetes családjából való különös gomba tenyészett a +búzán és megerjesztette a lisztet, ami akkor volt a legerősebb, amikor a +megfertőzött búzából készült tészta megkelt. Az ilyen kenyérben nagyfokú +alkohol, például amylalkohol képződik, továbbá glicerin és aceton. Az +orosz búza egyébként néhány év múlva megbirkózott ezzel a fertőzéssel és +ma már csak ritkán zavarja meg a nyugalmat a «részeg búza». + + +HUSZONHARMADIK FEJEZET. Vadászok paradicsoma. + +Ha az utazó északnak és délnek legszeszélyesebb keveredését akarja +látni, azt a helyet, ahol az arktikus zóna Egyiptommal és Indiával, +Szibéria Japánországgal találkozik, a Hanka-tavat kell fölkeresnie, +amely Usszuriföld és Mandzsuország határán van. + +Kettős öröme lesz az utazónak, ha nemcsak természetkutató, hanem a +vadászat kedvelője is, mert a tó és a belőle kifolyó Szungakha-folyó +igazi paradicsom a vadásznak. + +Legelőször tavasz kezdetén jártam ott. A jég még téli bilincsbe fogta a +vízfolyásokat és a Hanka körül levő kis tavakat. Igaz, hogy már kékes +színű volt és sok volt rajta a napolvasztotta lyuk, de még elég vastag +volt arra, hogy egy embert, sőt kétfogatú kocsit is elbírjon. + +Kis vadásztársasággal mentem oda, hogy vándorúton levő vízimadarakat +lőjjek. A nikolszk–kabarovszki vonal egyik állomásán kocsit fogadtunk és +nyugatnak, a Hanka-tó felé hajtottunk. A mocsaras vidék itt kezdődött, a +tótól körülbelül negyven mértföldnyire; kis vízerek és folyócskák +hálózata borította és a kisebb-nagyobb tavak lefolyásai, amelyek az +erdőszerű nádasban rejtőzködtek. Amikor napkeltekor útnak indultunk, még +metsző hideg volt, de délben oly melegen sütött a nap, hogy a kocsi +kerekei mélyen belevágódtak a fekete, mocsaras talajba és a lovak csak +üggyel-bajal tudták lábukat a ragadós sárból kihúzni. Lassítanunk +kellett a tempót és kocsisunk, egy kozák, végre is azt mondta, hogy +aznap már nem tudnak lovaink a célhoz eljutni. Tanácskozni kezdtünk és +elhatároztuk, hogy egyelőre ezen a vidéken maradunk, ahol sok volt a tó +és a lesállásra alkalmas kedvezően födött hely. Már amikor erre a +területre léptünk, bámulatunkban fölkiáltottunk a ludak, hattyúk és +kacsák ama nagy tömegének láttára, amely a Hanka-medence fölött +lebegett, a levegőben körözött, azután az északra húzódó tavasz után +továbbröpült. + +Meglehetős nagy tó közelében álltunk meg, amelyet azonban a körülötte +levő, kákával és náddal födött parti emelkedések miatt nem láthattunk. +Kocsisunknak megparancsoltuk, hogy egy szénakazalnál, amit télen át +otthagytak, fogja ki a lovakat és készítse el a tanyánkat. A szénából +puha ülőhelyet és ágyat készítettünk és így hamar elkészült a tanya. + +Anélkül, hogy megvártam volna a teát, amit a kozák készített, fogtam a +puskát, füttyentettem a kutyámnak és a tó irányában elindultam. +Gordonszetterem már néhány lépés után fölemelte a fejét, a fülét +hegyezte, kifeszítette a farkát és nagyon óvatosan egy magas fűfolt felé +közeledett. Még nem láttam semmit, de kacsahápogást és lubickolást +hallottam, sőt több fajtának a hangját is megtudtam különböztetni. +Olykor a libák mély hangját is hallottam vagy az északi hattyú hosszan +elnyújtott szavát. Fönn az égen raj rajt követett; a levegő viszhangzott +a madarak szavától, amelyek gyakran nagyívű csigavonalban fúrták magukat +lefelé, hogy valamelyik tóra leereszkedjenek. + +A kutya néhány lépés után megállott a füves hely előtt és mint valami +bronzszobor, pompás tartással mozdulatlanul ottmaradt. Meglepett a +dolog, mert itt száraz volt a talaj, ahol tulajdonképpen csak szalonkát +várhattam. Amikor arra biztattam a kutyát, hogy menjen előre, egy +pillanatra valami feketét láttam, ami mindjárt megint el is tünt a magas +fűben. Nem volt madár és én ide-odatalálgattam, miféle négylábú állat +lakhatik ezen a lápterületen. A kutyát arra a helyre parancsoltam, ahol +az állat eltünt és miután ötven lépésnyire előre haladtam, láttam, hogy +a kutyám ismét nyugodtan áll. A fűből nagyon sötét színű nyúl ugrott ki +és a golyóm menekülő útján leterítette. Amikor fölemeltem és jól +szemügyre vettem, meglepett lábának vékonysága, fejének nagysága, amely +nagyobb volt a közönséges nyúlénál és csaknem fekete csuhája. Fekete +nyúl volt, az az elfajzás, amelyet a Szungakha-folyónál, a Hankától +északra csak nem régen fedezett föl Przevalszki ázsiai kutató. +Przevalszki nyúlnak mondta az állatot, én azonban inkább tengeri nyúlnak +tartom. + +Sok évvel később, amikor Mongolországon és Urianhaion át utaztam, csak +megerősödött ez a meggyőződésem. A Koszogol-tó szomszédságában, a Khatyl +város közelében levő vörösfenyőerdőkben ugyanis többször is láttam vad +tengeri nyulat, amelynek csuhája nagyon sötét barna volt és testének +méretei erősen hasonlítottak a belga tengeri nyúléhoz. Ez a rágcsáló +ritka; a tiszta faj nyilván teljesen kihalt a tengeri nyúlnak a +közönséges nyúllal való keveredése következtében, amely utóbbiak közt +gyakran akadnak nagyon sötétszőrű példányok, amelyeknek testalkotása +némileg eltér az északi nyúlétól. + +Ez a találkozás a nyúllal tulajdonképpen véletlenség volt; csak sötét +szőre igazolhatta a lövést, amely felhőszerű tömegben riasztotta föl a +tavak szomszédságában a vízimadarakat. Sok száz kacsa hápogva elröpült +és távolabbi tavon szállt le; nagy libák kiabálva merőlegesen emelkedtek +a magasba; szalonkák és sirályok szelték át minden irányban a levegőt és +átható kiáltással töltötték be; óvatos hattyúk, kócsagok és éber darvak +alacsonyan röpültek a nádtenger fölött és nyugaton eltüntek a dombok +mögött. + +Azt hittem, hogy most elrontottam mindent, szétriasztottam az egész +madárvilágot és magamnak is, társaimnak is tönkretettem a nap hátralevő +idejére a vadászatot. De még alig akasztottam övemre a zsákmányt, +kutyám, amely előre sietett, egy kis pocsolyánál hirtelen megint megállt +és pedig olyan nyújtott testtartással, amelyből mindjárt megtudtam, hogy +vadat áll erősen. Amikor odasiettem és rászóltam: «Fogd meg!», egyet +ugrott és három nagy szürke, hangosan kiáltozó kacsát vert ki a +mocsárból. Kétszer lőttem és a trióból csak egyetlenegy röpült tovább, a +másik kettőt ellenben a kutyám hozta el a vadásztáskám számára. Ekkor +azután mindjárt visszatértem táborhelyünkre és bocsánatot kértem +társaimtól, mert minden vadat elűztem. Védőbeszédemen nagyot nevettek és +az egyik vadász ezt mondta: + +– Ha minden percben lőtt volna egyet, még akkor is bőven maradt volna +vad valamennyiünk számára. Most még világos van, de majd napnyugta után +látja meg, mi történik itt. Hány patronja van? + +– Ötszáz – feleltem, csaknem szégyenkezve vérszomjamon. + +– Micsoda? – kiáltották a vadászok – ötszáz három napra? Nekünk +mindegyikünknek ezer patronunk van és hozzá még elég puskapor-, sörét- +és patronhüvelykészlet. + +Ez meglepett, de azért örvendtem magamban, mennyire gondoskodtam mégis +magamról, mert a szekrényemben nekem is volt még száz rézhüvelyem, két +doboz puskaporom és egy ötfontos zacskóm tele 3. számú söréttel. + +Nyugtalanul vártam az estét. Még enni sem tudtam. Övemet, amelybe +negyvenhat patron fért bele, megtöltöttem, további húsz patront +szétosztottam a bundám zsebeiben, amely az európai és ázsiai Oroszország +erdőiben, hegyei közt és tavai mellett már nem egy izgalmas vadászatot +csinált velem végig. Megtisztítottam a fegyveremet, magas csizmámat jól +bekentem vazelinnel, hű szetteremet, amely a szárnyasra való esti +vadászaton csak utamban lett volna, megkötöttem, azután lefeküdtem a +puha szénára és vágyakozva figyeltem a kacsákat, libákat és hattyúkat, +amelyek a legkülönbözőbb irányban röpültek el fölöttem. Biztosra vettem, +hogy valamennyi szárnyas vad még az est beállta előtt elröpül a +Hanka-mocsáron át és csak a kis éneklő madarak maradnak itt nekünk, +amelyek énekelve, civakodva és egymással gyakran harcolva csapatostul +röpdöstek ide-oda a nádasban. + +A várvavárt pillanat végre elérkezett. A tópart kákái közt jól elrejtve +ültem leshelyemen. A nap, mintha ki akart volna gúnyolni +türelmetlenségemért, csak lassan tünt le nyugaton; rengeteg színes ív +maradt vissza az égen. A föld fölött már elsurrantak az esthajnal első, +még átlátszó és világos hullámai. A nádasban és a káka sűrűjében kék- és +biborszínű árnyak bukkantak föl, amelyek közt éjjeli szállást kerestek +az álmos hangon csicsergő kis madarak. Nyugaton a fakózöld égen vörös és +arany színben felhőrongyok égtek. Az alkony mint valami szürke fátyol +bocsátkozott le a száraz nád csúcsára, minden körvonal és forma lágyan +szétolvadt benne és a tó tükrén és a vízerek szalagjain lassanként +kioltotta az arany csillogását. Minden oldalról titokzatos hallgatás +settenkedett elő és minden hang, minden szó elmerült a hallgatódzó barna +fűben. Az éneklő madarak már elcsicseregték esti imájukat, búcsújukat a +távozó naptól és nyugalomra tértek; elnémult a téli álomból már +fölébredt békák hangja; hallgatott a könnyű szellő is, amely az +elszáradt levélnek és az elhalt fűnek tavaszi reményről suttogott; a +vizen már nem lubickolt a kacsa; a denevér zajtalan röpüléssel, mint +kísértet suhant át a néma természeten. + +A csönd egyre mélyebb lett és erőt vett mindenen. Már a szúnyog +zümmögése és a száraz fűszáron végigmászó szarvasbogár zörgése is zavaró +volt. + +A szemhatáron eltünt a nap kíséretében járó színpompa és hallgatás lett +a föld hatalmas ura. + +Ekkor messziről, a lezuhanó sötétség felhőin rövid, mély hang szárnyalt +a fülemhez; újra csönd, azután ismét az a hang, de közelebbről és +határozottabban. Majd más hangok, izgatott visszhang. Egy lúdraj +közeledett nagy magasságban a mocsár fölött; ékalakban jöttek nyílhegyes +csúccsal és a formát sűrűn változtató oldalvonalakkal. Az ék csúcsán a +vezér, mintha útitársait szólítgatná és megnyugtatná, mély háromhangú +szavával időről-időre hangosan és nyugodtan trombitált. + +Az első lövés eldördült. Mint a villámcsapás széttépte a feszült +csöndet. Mintha a nádast és a mocsarat is magával ragadta volna az a +lármázó kacsaraj, amely a közelemben levő tavak egyikéről ijedt +kiáltozással fölröpült; megriadt meneküléssel elrohanó sirályok hangosan +rikácsoltak és fölülről, mint a kő, széttört szárnnyal zuhant alá egy +vadliba. A libaraj vad kiáltozással fölfelé tört, újra rendbehozta +sorait és hosszú, ingadozó vonalban, mint az ökörnyál, ellebegett. + +Megkezdődött a vadászat. Minden leshelyről szüntelen lövöldözés +hallatszott és számtalan madár lezuhanását láttam és hallottam. +Háromszor vissza kellett mennem a táborhelyre, hogy még több patront +hozzak. Ezen az egy estén háromszázszor lőttem és Winchester-puskám +csöve néha annyira átmelegedett, hogy nem tudtam a kezemmel megérinteni. +Esti vadászaton a szürkületben, amely teret és minden körvonalat +eltorzítva mutat, minden távolságra lő az ember, anélkül, hogy biztos +lenne a találásban. + +Amikor egészen besötétedett, kiküldtük kutyáinkat, hogy hozzák el a +halott és megsebesült madarakat, amelyeket magunk nem tudtunk +megtalálni. Az én zsákmányom százöt madár volt. Köztük huszonhat +különböző fajtából nyolcvannégy kacsa. A többi liba, arktikus hattyú +(Cygnus musicus) volt, sőt akadt egy indiai flamingó is, amely bizonyára +közönséges darvak csoportjába tévedt. + +Mialatt a többi vadász rakásszámra hozta a madarakat a táborhelyre, +kozákunk lyukat ásott, szénával kibélelte és jég- meg hótömböket rakott +bele, hogy ilyen módon jégvermet készítsen vadászzsákmányunknak; az +egészet azután vastag rétegben szénával és sással takarta be. + +Vacsora után, amelyet a mai vadászatról szóló tarka, gyakran homéri +elbeszélések fűszereztek, leheveredtünk puha fekvőhelyünkre. Sokáig nem +tudtam elaludni. + +Még egyre zúgott a fülemben a sok lövés; hallottam a libák trombitálását +és a kacsák kiáltozását; összerezzentem a zajra, amit a vízbe zuhanó +libák okoztak. Ez a nappali benyomások viszhangja volt; de valahányszor +ezen az éjjelen fölébredtem, sokáig füleltem a sötétség igazi zajára. A +koromfekete égen egymást szólítgató libák és kacsák egyik raja a másikat +követte; az egész éjszaka tele volt élettel, mert valamennyi +vándormadárfajta a szárnyra kapott tavasszal úton volt észak felé és +megálmodott titokteljes fészkéhez törekedett, amelyet féltékenyen meg +akart védeni az ember szeme elől valahol az ázsiai tundrákon, az +arktikus tengerparti lápterületein vagy a nagy szibériai folyamok +deltaszigetein, ahol emberi lény nem fenyegetheti fiatal ivadékainak +életét. Szegény madarak! Nem gondoltak arra, hogy gyermekeiknek ősszel +ezen az úton ismét délre kell vándorolniok és hogy akkor itt a Hanka +zsombékjain csakúgy, mint az indiai dzsungeltavakhoz szolgáló útjuk ezer +más helyén vadászok fognak rájuk leselkedni. + +Második vadászatunk napkelte előtt és a fölkelő nap első sugarában folyt +le. A lövés nehezebb volt, mert most óvatosabbak voltak a madarak és +éles szemük észrevett bennünket a nádasban leshelyünkön. Mégis gazdag +zsákmányra tettünk szert. Én több kacsát lőttem, köztük egy délkínai +elfajzás ritka példányát, amely mandarinkacsa néven ismert és szárnyában +két fehér toll van. E madár életének sajátságos vonása az, hogy fészkét +gyakran magas fára rakja. Még három vörös libát (Casarca rutila) is +lőttem, amely madarat vörös tolláért, amely a lámai papi ruhára +emlékeztet, Mongolországban «lámamadár»-nak neveznek. + +Mivel a madarak a nappal előrehaladásával együtt óvatosabbak lesznek, +abba kellett hagynunk a vadászást és vissza kellett térnünk táborunkba, +ahol forró tea és kozákunktól nagy múvészettel megsütött liba és kacsa +várt bennünket. + + +HUSZONNEGYEDIK FEJEZET. A mocsárban. + +Társaim a reggeli után ismét aludni tértek, én ellenben a kutyámmal +elmerültem a sás és megfeketedett öreg fű tengerében, hogy meglássam, mi +vad lehet még a mocsárban. Minden pillanatban szalonka röpült föl, de +nem lőttem, mert csak nagyszemű sörétem volt és ezzel takarékoskodnom +kellett. Mindjárt kezdetben megállapítottam, hogy ma a szárazon nem +lehet vadászni, mert a fű és a nád annyira kiszáradt, hogy lépteim +meglehetős zajt okoztak és elriasztották a vadat; de folytattam +vándorlásomat, mert ezt a mocsaras völgyi lapályt, amelyről Przevalszki, +Busse és Maack utazók oly lelkesülve írtak, alaposabban akartam +megismerni és meg akartam figyelni a vízi szárnyasok életét akkor, +amikor szokott helyükön zavartalanul tartózkodnak. Ez az időtöltés +mindig nagy örömet szerzett nekem. Anyám már korai gyermekéveimben arra +tanított erdei és mezei sétáinkon, hogy figyeljek meg mindent, ami ott +él és így fölkeltette bennem a szabad, szűzi természet amaz erős, szinte +őserejű szeretetét, amely bizonyára alapja a vadászszenvedélyemnek. Ez a +szeretet talán életre keltett bennem valamit abból az egyszerű +vadászemberből is, akinek eszével, éles szemével és teste erejével +minden nap újra küzdenie kell táplálékáért és életeért. + +Miután kis időt titkos megfigyeléssel a tónál töltöttem, végre +otthagytam a partot és ismét a sűrűségbe mentem. Ott rendkívüli, +vadságában is bájos látványnak voltam a tanuja. Egy nagy madár, +kócsagnak néztem, mint a kő, leesett a magasból, nyilván, hogy a +nádasban elbújjék. Gyors meredek siklóröpüléssel egy sas üldözte, alája +nyomult és így arra kényszerítette áldozatát, hogy ismét a magasba +emelkedjék. A sas két hatalmas csigavonalban a madár fölé emelkedett és +egy pillanatra fölötte maradt, azután összehúzta szárnyait, úgy hogy kis +fekete gomolyag lett belőle és mint a nyíl, a kócsagra pattant, amely +ferde röpüléssel iparkodott menekülni. A kócsag észrevette, hogy miről +van szó és mindjárt fölkészülődött a védekezésre, amennyiben fejét +visszahajtotta a hátára és hegyes csőrével éppen a támadó sasra célzott, +hogy átfúrja a sas mellét. A sas azonban meglátta a kócsag e mozdulatát, +a védekezésre kész fej mögött találta és így elérte azt, hogy a kócsag +megfordult a levegőben és mellét fölfelé védetlenül kitárta. Még egy +gyors mozdulat és a sas megadta áldozatának a halálos döfést; ferde, +tehetetlen röpüléssel csúszott a földre. A mikor a sas követte, hogy +egészen végezzen vele, a bokrozaton át odasiettem és akkora lármát +csaptam, hogy a sast megint fölriasztottam a levegőbe. Ott fönn lebegett +és látnia kellett, hogy zsákmányát más viszi el. + +Kiderült, hogy a madár nem kócsag volt, hanem itt ritka japán ibisz. +Pompás példány volt, nagyobb a kócsagnál, kék háttal és bóbitával, +halvány rózsaszínű mellel és skarlátpiros szárnnyal. Mikor az ibiszhez +eljuttatom, már nem lélekzett; a sas a gégéjét éppen ott tépte föl, ahol +átolvad a mellbe. A ragadozó madár tehát pompás és nagyon ritka tárgyat +szerzett nekem a múzeum számára. + +Néhány mértföldnyi vándorlás után és miután néhány kacsát lelőttem, +elhatároztam, hogy többet nem lövök, mert elég nehéz volt már a +vadásztáskám és még nagy útat kellett megtennem a táborunkig. De alig +hogy erre elhatároztam magamat, a bokorban egyszerre egy rókát +pillantottam meg, amely szemmel kísért. Mire célba vehettem, már +elmenekült a bokrok közt. Mivel tudtam, hogy ilyen vadra kicsiny volt a +sörétem, a második töltést is utána eresztettem. Amikor a róka a földön +hempergett, a kutyám odafutott, de kevéssel az állat előtt megállott, a +farkát csóválta és visszajött hozzám. A szárnyas vadászatához szokva, +nem tudta megérteni, micsoda öröm lehet a négylábú lelövése, különösen, +ha mint ez is itt, szinte a rokonának látszik. + +Annyit kószáltam már, hogy utólért az esti szürkület és mert kétségtelen +volt, hogy az esti vadászat idejére már nem juthatok vissza táborunkba, +elhatároztam, hogy egymagam vadászok és itt jó leshelyet keresek. Úgy +gondoltam, hogy az útat vissza a táborba később majd csak megtalálom; +hiszen, ezt hittem, csak a tűz fénye után kell mennem, amely bizonyára +messzire ellátszik. A vadászzsákmányt egyelőre itt rejtem el és másnap +reggel elküldöm érte a kozákot. + +Sok millió vízimadár röpült és keringett a rengeteg Hanka-medence +fölött. Addig lőttem, míg csak egy patrónom maradt, amelyet veszedelem +esetére jelző lövésnek tettem el. Kutyám támogatásával összegyüjtöttem a +zsákmányomat, főként libát; egész rajokban röpültek le a tóra, oly közel +a leshelyemhez, hogy az egyik rajból egyetlen lövéssel hármat lőttem ki. +Miután zsákmányomat elrejtettem és befödtem, észrevettem, hogy a +sötétség nagyon gyorsan szállt alá és az eget sűrű, fekete felhők +takarták. Már el voltam készülve arra, hogy tüzet kell raknom és az +éjjelt táborunktól távol kell eltöltenem. Beletörődtem a helyzetembe és +a szén fölött megsütöttem egy kacsát. Egy darab csokoládéval, amelyet a +vadásztáskámban találtam, éppen befejeztem a vacsorázást, amikor +hirtelen a távolban éles fény lángolt föl. A táborunk irányából látszott +és kitaláltam, hogy társaim szénakötegeket dobtak a tűzre, hogy nekem +jelt adjanak. Közvetetlenül ezután, szintén jeladásul, sortűz +hallatszott. Könnyű táskával és üres töltényövvel hazafelé indultam, ami +majdnem végzetessé vált rám nézve; mivel idejövetelem nyomait nem tudtam +többé megkülönböztetni, ahogyan éppen lehetett, a mocsarakon kellett +magamat átküzdenem. Eközben olyan szerencsétlenül sülyedtem bele az +egyikbe, amelynek teteje csak csalóka, vékony tőzegréteg volt, hogy +tetőtől talpig elborított a fekete iszap és csaknem ott vesztem a +feneketlen mocsárban. A mocsár másik oldalán nemsokára fölismertem a +bokrozat fekete falát és nagynehezen oda küzdöttem magamat száraz +talajon. Itt kissé megpihentem, azután még jó sokáig tovább totyogtam; +eközben tavakat kellett megkerülnöm, vízereket kellett átugranom és nagy +fáradsággal kellett utat törnöm a nádason át. Végre megint +vadásztársaimhoz érkeztem, akik már nagyon aggódtak miattam. + +A tűz mellett ülve észrevettem, hogy a vadászok egyike, egy Luther +Márton nevű német ember, aki könyvvezető volt az usszuri vasútnál, +hiányzott. Azt mondták, hogy az én keresésemre indult, mert attól félt, +hogy nem ismervén a mocsárvidéket, eltévedtem és belefulladtam. Miatta +nem aggódott senki, bár jó sokáig maradt oda. + +– Luther minden pocsolyát és minden bokrot ismer itt; nem vész el. + +Szinte ennek az állításnak a bizonyítékául messzi a távolban hirtelen +vörös láng csapott föl; azután lehanyatlott a földre, mint valami arany +folyam, szétterjedt és végigsietett a síkon. Ebből a gyorsan +előrenyomuló vértengerből időről-időre óriási lánghullámok csaptak ki és +vörös meg arany szikraesőt zúdítottak a felhők felé. + +– Ez pal vagy pusztai tűz – mondta az egyik vadász. – Remélhetőleg nem +jön ide, különben táborunkkal el kellene hurcolkodnunk erről a kedvező +helyről. + +Félóra mulva a tűz kialudt, de még sokáig keskeny tűzszalagot láttunk a +sötétben; egyre még keskenyebb szalagokra bomlott szét, míg végre +egészen eltünt. Körülbelül ugyanebben az időben a nádasban törés zaját +és súlyos lépteket hallottunk. Egy pillanat mulva előbukkant a +sötétségből Luther hosszú, vékony alakja, akit meg nem okolhatóan kövér +Ozman kutyája követett. + +– Látta a tüzet? – kérdezte az egyik vadász. – Csak tudnám, ki +gyujtotta? + +– Én – felelte Luther – hogy megszárítsam Ozman farkát; annyira fázott +szegény kutya! + +Még sokáig nevettünk a jószívű németen, aki, csakhogy Ozman farkát +megszárítsa, kész volt az egész Hanka-medencét és bennünket is elégetni. + + +HUSZONÖTÖDIK FEJEZET. Veszedelmes élmények. + +– Uraim! – mondta Luther másnap, amikor napkeltekor ki akartunk menni +leshelyeinkre – ebből a vadászatból elég volt! Mindig csak kacsa meg +liba és liba meg kacsa, ez végtére is unalmassá válik! Tegnap, amikor +Ossendowski urat keresve a mocsárban kóboroltam, fontos fölfedezést +tettem: megkezdődött az őzvándorlás! + +– Igazán? – kérdezte az öreg mérnök, egy tapasztalt vadász. – Kissé +korainak tartom. + +– A magam szemével láttam egy falkát, amely az öreg tó nyugati partján a +cserjésben aludt – erősítgette Luther. + +Rövid tanácskozás után nekiindultunk a tónak és ott, előttünk káka és +fűz tengerével, leshelyeket rendeztünk be magunknak. + +Egész óra hosszáig ültem lesen; csak egyes lövéseket hallottam. Végre +rám is sor került: a bokrok lassan megmozdultak, a sűrűn át, itt-ott kis +füvet vagy nedvdús ágat csipegetve, egy őzpár jött felém. Az egyik állat +második lövésemre elesett és amikor csaknem közvetetlenül utána balról +egész falka sietett el előttem, a zsákmányom még egy második őzzel +gyarapodott. + +A Szikhota-Alin lejtőiről és az Usszuri-völgy különböző részéből jövő +rengeteg sok őz itt tölti a telet a Hanka mellett, ebben a fű- és +bokortengerben, ahol a befagyott lápon kényelmesen lakmározhatik. +Tavasszal, amikor a mocsár fölenged, az őzek ismét visszatérnek a hegyi +erdőkbe. Luther Márton levezetett bennünket a vándorló őzektől használt +utak egyikére és ott egész reggelen keresztül folytattuk a pusztítást. A +sűrűségben vadkanokat láttam, amint az őzeket követték, de nem lőttem +rájuk, mert csak finom sörétem volt. + +Dél és napnyugta közt nem vadásztunk, mert a délutáni órákban az őzek a +sűrűségben maradnak. Vacsora után, szokásom szerint, a réten kószáltam, +de eközben elkerültem azokat a helyeket, ahol őzek tartózkodnak, hogy +lövéssel föl ne riasszam őket. Egy kis tón, amely utamba került, nagy +sereg libát pillantottam meg, köztük néhány rózsaszínű pelikánt is. +Mivel nagyon vágytam arra, hogy egyiküket elcsiphessem és besorozhassam +a Hanka-terület vízimaradarainak már nagyon sokoldalú gyüjteményébe, +óvatosan közeledtem; de a libák észrevettek és végig kellett néznem, +hogy az egész raj fölemelkedett és egy szomszédos tóra szállt. +Ugyanabban az irányban tovább mentem, de egy kis gyorsvízű folyó, amely +a Hankából ered, elzárta az utamat. Csaknem teljesen be volt még fagyva, +csak a közepén vágott a nyilt víznek kis csatornát az erős áramlat. A +széleken, mint megállapítottam, teljesen teherbíró volt a jég, de a +nyílás sokkal nagyobb volt, semhogy átugorhattam volna. + +Mivel egészen a közelemben szénarakást láttam, elhatároztam, hogy +mindjárt ki is használom. Éppen fölemeltem egy marék szénát, amikor a +madárraj, amelynek nyomában voltam, megint fölrepült és egyenesen felém +tartott. A szénarakás mögül többször lőttem és végre sikerült is az +egyik pelikánt leszednem. A folyó másik oldalán a nádba esett le. Fogtam +erre a szénát és sűrű rétegben a vízre dobtam. Azután átugrottam a másik +oldalra, alig érintve a szénát lábammal, amelynek csak egész gyönge +támasztékra volt szüksége. Miután megtaláltam a madaramat és átdobtam a +folyón, nekilódultam, hogy visszatérjek a szénahídon át; de ez időközben +teleszítta magát vízzel, engedett alattam és én azonnal elmerültem. + +A víz alá kerültem. Amikor evezve és vizet taposva megint fölszínre +iparkodtam jutni, éreztem, hogy a fejem nekiütődik a jégnek. +Villámgyorsan átjárta agyamat annak fölismerése, hogy a jég alá kerültem +és nincs egy pillanatnyi vesztegetni való időm; emlékeztem arra is, hogy +előrefelé estem, tehát a nyílásnak mögöttem kell lennie. Kezemmel +eltaszítottam magamat a jégtől és a víz sodra ellen küzdve, ezen át +nehány másodperc mulva a nyilt víz fölszinére jutottam. Körültekintve, a +kutyámat ott láttam a jégen; ferdén fölemelt fejével nagy meglepetéssel +bámult rám. A ragadós hideg vízből nagynehezen kivackolódtam a csuszós +jégre. Bosszankodva és fagyoskodva tértem vissza a táborba. De a tűz +mellett átöltözve és a borsos brandy segítségével, amit vadásztársaim +adtak innom, annyira magamhoz tértem, hogy napnyugta előtt már újra a +leshelyemen ültem és ott átgondoltam veszedelmes kalandom egyes +részleteit. + +Ezen az estén nem volt szerencsém. Láttam ugyan nehány őzet, de finom +sörétemnek nagyon is messze voltak. Amikor így lesben ültem, egy +pillanatig úgy láttam, mintha előttem a nádnak hegye alig észrevehetően +megmozgott volna. Alaposan odafigyelve éreztem – ismét csak egy +pillanatig – hogy két tüzes szem a szemembe fúródik. Komor, gyűlölettel +teli merev tekintetnek látszott. Hideg verejték futott rajtam végig. +Tovább kutattam ezt a tekintetet, de nem tudtam fölfedezni és már azt +hittem, hogy csalódás volt a dolog. De ugyanabban a pillanatban Luther, +aki tőlem jobbra foglalt helyet, elkiáltotta magát: + +– Tigris! Tigris! + +Fölugrottam rejtekhelyemről és még láthattam, amint a hosszú csíkos test +óriási ugrásokkal a mocsár tulsó oldalán levő magaslatra siet. Most +megtudtam, hogy ízzó szemébe néztem ennek az irtózatos ragadozónak, +amely nyilván habozott, hogy megtámadjon-e avagy elsompolyogjon. +Szerencsémre a visszavonulásra határozta el magát, különben elveszett +ember lettem volna. Amikor megvizsgáltuk azt a helyet, ahol a tigris +szemét láttam, Szolovin mérnök, tapasztalt vadász, a tigris nyomára +mutatva, amely tányér nagyságban nyomódott be az iszapba, ezt mondta: + +– A tigris mind a négy lábára lekuporogva, ugrásra készen lesben feküdt +itt. Ön csak éppen hogy elkerülte a biztos halált! + +Levette a sipkáját és jámborul keresztet vetett. + +Huszonnégy óra alatt tehát háromszor voltam halálos veszedelemben: +először, amikor besüppedtem a mocsárba, azután a mély, ragadós folyó +jégpáncélja alatt és végre, amikor csaknem szétmorzsolt a tigris. Ezen a +napon megtett mindent a sors, ami tőle telt, hogy a Hanka-tó partján +erős benyomásokat szerezhessek. + + +HUSZONHATODIK FEJEZET. «Árva vagyok a föld kerekén.» + +E vadászkirándulásból visszatérvén, a Földrajzi Társaságnak jelentést +készítettem mindarról, amit láttam; egyszersmind, hogy tovább +tökéletesíthessük állattani gyűjteményünket, egy második expedíciót +ajánlottam a Hanka-tóhoz, úgy természetesen, hogy a múzeum törzskarához +tartozó egyik fiatal entomológussal együtt kelünk útra és nehány hét +mulva, tehát a nyár teljében indulunk el. Mivel indítványomat +elfogadták, már májusban útrakészen voltunk. + +Tiszta volt az idő és meleg. Minden fa és minden virág dús levélruhában +vagy virágdíszben pompázott. A mezőn sárga liliom és peonia világított +és szmaragd lombbal voltak teli a hársak, szilfák, nyírek, kőrisfák, +diófák, tölgyek és nyirfák. Teljes virágjában állott az almafa és +vadcseresznye. Az erdő sűrűjében éjjente, mint a lidérc, ide-oda +lobogott a sok világító bogár és amikor élelmet keresve végigmászott a +sűrű kövér füvön, akárhányszor, mint a lámpa, megvilágította az utunkat. +És a fülemüle álmodozó éneke szólt mindenfelől. Nappal csaknem +fecskenagyságú Maack-pillangók (Papilio Maackii) és sárga, fehérpettyes +apollók hintáztak a napfényben csillogó virágkelyhek fölött. Minden +csupa duzzadó élet és mindenki örült a derült napsugárnak és a meleg, +titokzatos éjjelnek. + +A Hanka levetette téli ruháját. Fiatal nádas és bokrozat zöld szalagja +ölelte körül a tavat és határolta el csillámló fölületét a szemhatár +felé úgy, hogy szmaragddal beszegett rengeteg gyémántnak látszott, +amelyet a szomszédos tavak kis gyémántjai vesznek körül. Északon a +Hankából kifolyó Szungakha, mint a kígyó, az erdős dombok mentén +kanyargott. A számtalan liba-, kacsa- és hattyúraj, amely kikeletkor ott +keringett a nád és bokor tengere fölött, eltűnt, sőt nem voltak itt már +a szalonkák sem, mert minden tollas vándor elvonult már északra vagy +nyári lakásához volt kötve, amelyet a nádasban vagy a sűrűségben talált. + +Vadászásról szó sem lehetett, mert a madarak fészkeltek és kicsinyeikről +álmodoztak. Társam és én tehát más sportot űztünk: ő pillangót, bogarat +és más rovart keresett a bokrok közt, én pedig jó angol horoggal és kis +hálóval fölszerelve a Hanka-lapály tavi és folyami lakóira leselkedtem. +Csuka, ponty, cigányhal és főként kasatka volt a zsákmányom. Ez kicsiny, +körülbelül húsz hüvelyk hosszú sárgásszürke hal, amely alakjára a +cápához hasonlít és háti meg hasi uszonyán hegyes tüskéje van. Ezek a +kasatkák gyakran bosszantottak, mert egészen közönséges halfajta, +amelyet sem ételül sem a gyűjteményünk számára nem használhattunk, de a +csalétket egész rajokban megtámadta és elriasztotta a többi halat. + +Sokáig a régi tónál táboroztam, amiről egyik előző fejezetben már +megemlékeztem. Mivel állandóan láttam, hogy halak ugrálnak a tó +fölszínén, egyik este elhatároztam, hogy nagyszabású támadást intézek +ellenük. Azt a különös hálót vetettem ki, amelyet a tatárok Szibiriában +morda-nak neveznek. Faabronccsal merevített zsákháló, amelynek hegyben +végződő felén kis nyílás van. A hálónak ez a vékonyodó része befelé van +gyűrve és így tölcséralakú bejárattal szolgál a háló belsejébe. + +Még meglehetősen nagy hal is be tud menni ezen a nyíláson a mordaba, de +többé nem juthat ki belőle, mert a bejárat, ha belülről kifelé nyomják, +bezáródik. Csalétek gyanánt egy darab húst vagy kenyeret kell a hálóba +tenni. Az egészet azután lebocsátják a fenékre és a parton cövekhez vagy +fatörzshöz kötözik. + +Miután szép rendben kivetettem a hálómat, visszatértem a tanyánkra. Egy +óra mulva visszamentem, hogy megnézzem, rendben van-e minden. Amikor +kissé megemeltem a mordát és nagyon nehéznek találtam, kihúztam a +partra; igaz, hogy nehezen ment, mert jó fogást csináltam: nehány +meglehetősen nagy lazac volt benne a keta- vagy kutya-lazac-fajtából, +pontyok és természetesen a csunya, tolakodó kasatka. Hálómat újra +kivetettem és zsákmányomat tanyánkra vittem. + +Este, amikor a szúnyogokkal viaskodva teáztunk, azt ajánlottam a +társamnak, hogy nézzük meg a hálót még egyszer. A parton kis tüzet +raktunk, hogy láthassunk, azután lementünk oda, ahol a morda ki volt +kötve. Meglepett, hogy a kötelet nem találtuk és rúdra erősített +kampóval kutatgattam a hálót. Mivel nem tudtuk magunknak a dolgot +megmagyarázni és meglehetősen tanácstalanok voltunk, a társam +megjegyezte: + +– Talán egy életben maradt ichtiozaurusz keveredett a hálójába és +megszökött vele. + +– Lehet, felelém. + +Ellenkező irányban végigjártuk a partot, hogy a morda nyomára akadjunk. +Társam nemsokára magához szólított. Amikor odasiettem, szótlanul +rámutatott a tóban levő bokorcsoportra, amelynek tövében a víz +fölcsapódott és bugyburékolt, mintha valami nagy állat pacsangolna +benne. A víz szinén a holdfényben egy pillanatra megláttuk a háló +abroncsát, de azonnal ismét eltűnt, amikor a víz még haragosabban +habzott föl. + +– Ez egészen bizonyosan az ichtiozaurusz! mondta a társam nevetve. + +Én azonban nagyon haragudtam a hálóm elvesztése miatt; gyorsan +levetköződtem és a kampós rúddal, meg egy hosszú kötéllel bementem a +vízbe. Odaérve elkaptam a hálóabroncsot, de mindjárt el is eresztettem. + +– Kérem jöjjön ide és segítsen, kiáltottam oda az entomológusnak. Igazán +ichtiozaurusz. Ha megfogja, gombostűre tűzheti és üveg alá teheti. + +Nem sokáig kérette magát és csakhamar mellettem termett. A hálót +nagynehezen kiszabadítottuk a bokorból és a nádból és kihúztuk a partra, +ahol mindjárt új tüzet raktunk és megvizsgáltuk, hogy mit fogtunk. + +Hamar megtudtuk, kivel van dolgunk: óriási, körülbelül hat láb hosszú +csuka volt. Amikor fejét beledugta a hálóba, a kopoltyúfödélnél fogva +ott ragadt és mivel nem tudott se bemenni, se visszavonulni, letépte a +mordát a kötélről és elvonszolta magával. Az entomológus annak rendje és +módja szerint kizsigerelte, mire közösen fölcipeltük a parti lejtőn. Nem +kevesebbet nyomott, mint 120 fontot. Kivüle még néhány pontyot és +cigányhalat találtunk a hálóban. Alighanem ez a csalétek csábította a +szerencsétlen csukát, amely bizonyára hosszú időn át rémuralmat +gyakorolt a régi tóban. + +Zsákmányunkkal megrakodva, visszatértünk táborunkba, ahol mindjárt +hozzáfogtunk a vacsorakészítéshez. Izletes halleves elfogyasztása után a +tűz mellett a nap élményeiről beszélgettünk. Kissé magasabban fekvő +tanyahelyünkről végigláttunk a Hanka lapály tágas sötét fű- és +nádtengerén, amelyen mintha tükördarabok lettek volna, ezüstösen +csillogó kisebb tavak voltak szétszórva. Közöttük a hold halvány +fényében a folyók és vízerek összevisszafonott szalaghálózata +csillámlott. + +Egyszerre csak valahol a cserjésben kis tűz lobogó fényét pillantottam +meg. Tehát nem mi voltunk az egyedüliek a Hanka-lápon. Más emberek is +tüzet raktak itt, mellette ültek mint mi, beszélgettek, gondolkodtak, +örömet éreztek vagy talán vágyódást is. Olykor egy alaknak fekete +körvonala emelkedett ki a tűz fényéből, amit néha egészen eltakart. +Talán elrejtőzött valaki itt a lápon, mert ugyan mit kereshetett itt? +Nem volt se vadász, se halász, mert ennek a sportnak most nem volt itt +az ideje. Ennek a kis tűznek a titka fölkeltette a kiváncsiságomat. + +Másnap reggel nekiindultam, hogy új szomszédaim után nézzek, akik aligha +jöttek ide azért, hogy halakat dugjanak formalinba vagy pillangókat +tűzdeljenek föl. Egy kis folyót követtem, amely hangos csobogással és +loccsanással sietett sokszorosan elgörbülő úton a Hankahoz. Néha egy-egy +magányos gácsér úszott ki a nádasból, de mihelyt meglátott, ijedten +visszahúzódott a sűrűségbe, ahol bizonyára fészkén ült a párja. Fehér +mellű és fehér farkú fekete sirályok röpültek el fölöttem a part mentén +és minden pillanatban lebocsátkoztak a homokra, hogy azonnal újra +fölröpüljenek. A csöndes öbölben és síma vízben halak ugrottak föl. Egy +keselyü, amely ezüstös, hattyúszerű felhőcske mellett fönn lebegett az +égen, panaszosan zsákmány után kiáltozott. + +Ekkor egyszerre ütemes vízloccsanást és egy orosz dalnak halk, de mégis +kifejező énekét hallottam: + + Árva vagyok a föld kerekén, + Csak az égnek sátra az enyém… + +Megálltam a nádasban és vártam. A folyó éles kanyarodójánál az árral +gyorsan csúszott felém egy tutaj, fűzfavesszővel összekötözött négy +fatörzs. Egy zsák, alighanem élelemmel, két horogbot és egy üst feküdt a +hajó mellső részén. A közepén tagbaszakadt férfi állott egészen +összetépett ruhában, mezítláb és hajadon fővel. Sűrű bozontos volt a +haja és fekete szakálla elvadult. Övébe, közönséges kötéldarabba, fejsze +volt bedugva. Bánatos énekének az ütemére dolgozott a lökőrúdjával. +Amikor közeledett a rejtekhelyemhez, kiléptem a partra és odaszóltam +neki: + +– Hová, hová barátom? + +Nagyot lökött a tutajon és mielőtt csak egy szót is hozzáfűzhettem volna +a kérdésemhez, a tutajról mint valami megijesztett őz, vad ugrással a +túlsó parton termett. A lökőrúdját kihalásztam a vízből, ezzel a tutajt +megállítottam és megkötöztem a parton. Ezek a magányos hajósok bizonyára +nem szívesen találkoztak embertársaikkal, a találkozás talán veszedelmes +is volt rájuk nézve. Sokáig a tutajnál maradtam, ügyeltem a túlsó part +nádjának csekély megmozdulására és végül úgy éreztem, hogy engem +figyelnek gondosan és makacsul. Tudtam, hogy így van a dolog, de sokáig +nem tudtam fölfedezni a szemet, amely engem figyelt. Egyszerre csak egy +bozontos főt láttam a káka közül kiemelkedni és olyan arcot, amely +ijedtséget és kérdező várakozást árult el. + +Nevettem és rákiáltottam: + +– Ne félj tőlem! Nem vagyok hivatalnok és semmi közöm hozzád! + +Az idegen lelapult és tovább is néma maradt; jó ideig gondosabban +figyelt engem, végre halk, habozó hangon kérdezte: + +– Igazat mond? + +– Ha nem akarsz nekem hinni, feleltem, hát majd átdobom a rudadat és +elmegyek. + +Meg is tettem és eltávoztam. + +A tanyánkon elbeszéltem a társamnak találkozásomat azzal az emberrel, +aki jobb szereti, ha senki sincs vele és «csak az ég az övé» és +elmondtam azt is, mekkora balsikerrel járt az a fáradozásom, hogy az +ismeretlen emberrel diplomáciai összeköttetésbe léphessek. + +– Ó, felelte, itt a mocsarakban és az erdőkben nyaranta egész bandákban +talál embereket, akik feszült viszonyban vannak az emberi társadalommal, +a rendőrséggel és a törvénnyel. + +Nemsokára bogarászni ment, én pedig a táborban maradtam, hogy óriási +csukánkról akvarellvázlatot készítsek. Kisvártatva zörgést és pacskolást +hallottam a nádasban, sőt egyszer mintha egy ember fujtató lélegzését is +hallottam volna. Mosolyogtam, mert tudtam, hogy mindez mit jelent. Ez a +hajszolt emberfia, akit a rendőrség valószínüleg évek óta üldöz, sokáig +kerülgette a táborunkat, hogy a fölszerelésünket mustrálgassa és +egyáltalán megállapítsa a maga módján, kik vagyunk tulajdonképpen. + +Amikor a nap már lenyugodott, előbukkant a sűrűségből és habozva +csöndesen megállott a köztem és közte levő, ötven lépésnyi, gyanús nyilt +terep túlsó oldalán. Minden mozdulata önkéntelenül elárulta, hogy a +veszedelem első jelére elrohan és elbújik. Néhány pillanatig állott így +hallgatva, éberen mint az állat, szemével engem figyelve. Megszólaltam: + +– No, most már eleget néztél, egész napon át itt kószálsz a nádasban. +Még majd megfulladsz. Gyere, ülj le és igyál kis teát, kétszersülttel. + +Egy pillanatig habozott, azután odajött és velem szemben leült a tűzhöz. +Jobb kezét a háta mögött tartotta. + +– Itt nem fenyeget veszedelem, barátom, mondtam mosolyogva, a fejszédet +csak dugd az övedbe. Minek fárasztod magadat? + +Mintha parancs lett volna, követte a fölszólítást és néhány másodperc +mulva ezt mormogta: + +– Mindig jobb, ha az ember megbizonyosodik felőle, miféle ember a +szomszédja. + +– Az már igaz, feleltem, de most igyál és végy cukrot és kétszersültet. + +– Köszönöm szépen! Felelte már kissé bátrabban, azután szürcsölni kezdte +a teáját és rágcsálni kezdte a legkisebb darab cukrot, amelyet a +papírzacskóban talált. + +Nem faggattam tovább, hanem nyugodtan megvártam, míg ő maga mondja el +akár igaz, akár koholt történetét. Miután teáját megitta, eleinte azt +akarta velem elhitetni, hogy halászni jött ide; amit fog, besózza és a +falvakba viszi vásárra. Mivel azonban a tutaján csak horgot láttam, de +sókészletet vagy hordót nem, tudtam, hogy füllentett és hallgattam. +Ennek a tervszerű hallgatásnak megvolt a hatása. Egyszerre csak +megvakargatta a fejét és kibökte: + +– Megszöktem a kabarovszki fogságból. Ebben az évben másodszor. Először +elfogtak, de most szerencsém volt. + +Igazat mondott. + +– A nyarat akarod itt tölteni? kérdeztem. + +Nyugtalan barna szemével rám pillantva, ezt dörmögte: + +– Nem tudom; majd meglátom. + +Nem kérdeztem többet, hogy bizalmatlanná ne tegyem. + +– A sátramat itt a közelben fogom fölütni, rukkolt ki; kérdés és kérés +csendült ki szavaiból. + +– Jól van! feleltem. Akkor szomszédok leszünk és segíthetsz nekünk a +halászásban és lepkefogdosásban. + +– Miért ne? sietett a beleegyezéssel. Ad majd ennem? + +– Igen. + +– Rendben van, tehát megegyeztünk. Most megyek és elkészítem a tanyámat. +Köszönöm szépen a teát! + +Fölállott és mint a kígyó, rögtön eltünt a sűrűségben. + +Másnap nem jött vissza; nyilván nem akart tőlünk szívességet kérni. +Ezekben a szibiriai csavargókban van valami sajátságos büszkeség. Talán +azt akarta, hogy először én menjek ismét hozzá. Este, amikor fél +mérföldnyire tőlünk, tüzet gyujtottak, elmentem hozzá. Amikor lépteimet +meghallotta, gyorsan lehajolt és baltát ragadott, hogy föl legyen +fegyverkezve. Látván, hogy én vagyok, szívesen üdvözölt és odatessékelt +a tűzhöz, amelyen kormos üstben tea bugyburékolt. + +Nagy érdeklődéssel, de kíváncsisággal is szemléltem új ismerősöm +tanyáját, mert nem egy dolgot láttam, amit a tutajon nem vettem észre, +például egy puskát és tölténnyel megspékelt katonaövet. + +– Hol dugtad el mindezt? kérdeztem, szememmel a puskára utalva. + +Ravaszul mosolygva így felelt: + +– Az efféle jószágocskát nem viszi az ember nyiltan magával. Mikor fönn +a hegyi erdőben a tutajomat építettem, kivájtam az egyik fatörzset és +abban rejtettem el a fegyveremet. Az erdőben kell áttelelnem és mihez +kezdhessek ebben a helyzetben fegyver nélkül? Ki gondoskodik az +életemről, ki védelmez? + +Az egész estét a csavargó tüzénél töltöttem. A hold már magasra +kapaszkodott az égen; keskeny, éles sarlója olyan fényesen világított, +hogy a fölötte elvonuló felhők nem tudták elhomályosítani. A mocsaras +lapály, mintha ezüsttel öntötték volna le, szótlan bámulással terült el +előttünk. Aludt a nádas és a cserjés; a természet álmodozó csendjét nem +zavarta meg a halak lubickolása, sem más hang. Kimondhatatlan vágyódás +ébredt föl a lélekben és megrohanta az emlékezés. + +Sohasem tudtam megmagyarázni, miért hogy éppen itt ebben a mocsárban, +ebben a vadonban, egy ismeretlen csavargóval és megszökött fegyenccel +beszélgetve, éreztem a szükségét annak, hogy beszéljek arról a +vágyakozásról, amely szüntelenül élt bennem. + +– Itt ülök veled a nádasban, de mégsem tudom, mi a sorsuk azoknak, +akiket szeretek. Megérted ezt? Ami e fénykörön kívül van, arról mitsem +tudok. Rettenetes ez, mert talán beteg, nagy bajban van; talán… +gondolataim hasztalan iparkodnak őt elérni. + +Mindezt, önkéntelenül félve, hogy a mély zavartalan hallgatás pillanatát +megszentségtelenítem, csak suttogtam, mintha csak az ajkammal +gondolkoztam volna. A velem szemben ülő csavargó bizonyára nem is +hallotta meg halk szavaimat. De egyszerre fölkapta bozontos fejét és +tágra nyílt szemével, amelyben vörösen villant meg a tűz viszfénye, rám +bámult. Azután különös, megrendítő dolog történt. Egyszerre csak azt +láttam, hogy kétségbeesés és mélyen elrejtett fájdalom néz rám e szemből +és azután vérvörös csöppek hullottak belőle, amelyek eltűntek a fekete +szakálban. Láttam, hogy a csavargó sír és hogy a tűz vörös izzása +könnyekben tükröződött vissza, könnyekben, amelyek mindig +kristálytiszták és őszinték, akár egy szentnek akár egy gonosztevőnek a +szeméből törnek elő, mert – mint a Kelet egyik költője mondta, – «a +könny mindig a megkínzott lélek áldozata.» Sokáig sírt, rázta a zokogás, +azután megtört, megható hangon egyik szót a másik után, egyik mondatot a +másik után lökte ki: + +– Igaz, amit mondott, valóban igaz. Én… én ugyanabban a pillanatban +ugyanazt gondoltam, mert hát lássa, így történt: Szerettem egy asszonyt +és ő juttatott börtönbe. Érette azután megszöktem, de másvalaki, aki +szintén szerette őt, elárult. A kozákok elcsíptek. Megint a börtönben +voltam és vágyódtam utána és újra megszöktem, de nem tudtam rátalálni, +mert elköltözött. Az áruló amikor meghallotta, hogy szabad vagyok, +elszökött, azt hallottam, hogy itt tartózkodik valahol a +Hanka-mocsárban. Ide jöttem, hogy megkeressem és leszámoljak vele. De a +vágyódás széttépi a szívemet és kiszárítja a lelkemet… Talán nem is +érdemes… talán nem is gondol már rám. + +Egész teste reszketett és engem elfogott az a gondolat, hogy az élet +tulajdonképpen nagyon szeszélyes: néha mindent mély titokba burkol és +néha titkos könyvének éppen a legnagyobb buzgalommal őrzött oldalait üti +föl. Teljesen megértettem, hogy ez a csavargó azért jött ide, hogy +megbosszulja az árulást, az elszakítást kedvesétől. Minden olyan +érthető, olyan egyszerű volt, mint a fénylő hold az égen, mint a +hallgatag erdő és mint a csavargó könnyei. + +Velem együtt visszatért a táborunkhoz és másnap reggel segített nekünk. +Nekem halat fogott és a mintapéldányokat formalinban megóvta; +barátomnak, az entomológusnak pillangókat hajszolt és bogarak után +mászott. Még öt napig maradtunk a lápon. A harmadik napon segítőnk nem +jött el a szokott órában, csak este jött meg kimerülve, a haja és a +szakála még kúszáltabb volt, mint máskor és ruháját vastag iszapréteg és +vízinövények maradványa borította. Arcán ijesztő elhatározottság ült. + +– Ma ráakadtam, a káka közt, a Liba-folyónál. Ott elbújt és még tüzet +sem mert gyújtani; de ma reggel napkeletkor egy embert láttam a magas +part mentén mászni. _Ő_ volt. Már a rejtekhelyénél voltam. Mint a kígyó, +a hasamon csúsztam és mindent jól kikémleltem. Revolvere, puskája és +fejszéje van. Holnap majd beszélek vele. + +Velünk teázott és elment. + +Másnap reggel, amikor gyűjteményünket vizsgáltuk át, egyetlen lövést +hallottunk. Azután csönd lett. A csavargó nem jött el többé. + +Végre eljött értünk egy kozák; kocsijára rakta minden holminkat és +kihajtott velünk a vasúti állomásra. Amikor vonatunkra várva föl- s +alájárkáltunk az állomáson, egy fiatal ember körül nehány embert láttunk +állni; ez a fiatal ember, rokonszenves, nyilt arcú volt és az +odahallgató kozákoknak és vasúti alkalmazottaknak elbeszélt valamit. + +A fiatal ember, amikor a csoport közelébe értünk, éppen energikusan a +fejét rázta és ezt mondta: + +– Féltem tőle, mert fegyenc volt. A Hanka-tóhoz mentem és a nádasban +ültem, amikor odacsúszott és mint a tigris rámtámadt a fejszéjével. +Revolveremmel lelőttem. Belepottyant a Liba-folyóba és ott is maradt. + +Megundorodva ettől az elbeszéléstől, elfordultam és visszapillantottam a +csöndes láp felé; könnyes szemem előtt ott állott a csavargó képe, +ahogyan a nádasban a tűznél ült és sírt. + +* + +Középázsiában való hosszú tévelygés után, 1921-ben, megint Usszuriföldre +vetett a sors. A Hanka közelében voltam, amelyet hálás vadász- és +halászszívem sohasem fog elfelejteni. Meglátogattam Rasdolnayat, ahol +régebben a Kudiakoffokkal találkoztam; voltam Vladivosztokban, ahol a +gyönge orosz kultúra Kína és Korea legrosszabb elemeivel találkozik. +Ezúttal azonban nem tudományos kutatás végett vagy szórakozásból jártam +itt. Ki akartam kutatni, vajjon komolyan vehető-e az itt megindult +bolsevikellenes mozgalom és mi várható tőle. + +A szokásos orosz pártviszályt találtam, intrikát, polgárháborút és +egyáltalán világos jeleit a kikerülhetetlen végzetnek, amely egy évvel +később meg is látogatta ezt a vidéket. + +Ezt a pompás, gazdag és mégis segítségre szoruló Usszuriföldet +titokzatosan csalogató erdeivel, a büszke tigris, a vörös farkas és a +párduc hazáját, a vándorló fekete ausztráliai hattyú, az indiai +flamingó, a japán ibisz és a kínai daru etetőhelyét, ezt az országot a +vörösök vad és törvényt nem ismerő, vértől és pálinkától részeg hordái +mint normális emberi lények lakóhelyét elpusztítják. + +Igazi, bölcs és emberbaráti kultúrmunkának kellene itt megkezdődnie; +ezekből a hegyekből, folyókból, tavakból, erdőkből és mezőkből a +boldogság helyét teremthetné meg az emberi társadalom számára. Akkor +aztán nem hiába volt a Teremtő bőkezű ehhez az országhoz, ő, aki a +legenda szerint mindazt, ami más országokban és földrészekben megvan, +teljes mértékben megadta az Usszuriföldnek. + + + + +III. RÉSZ AZ ELKÁRHOZOTTAK SZIGETE + + +HUSZONHETEDIK FEJEZET. Barátságtalan ország. + +A nagy Szakhalin-sziget a szibériai part mentén, a La +Perouse-csatornától egészen az Amur-torkolatáig terjed. Az ázsiai +szárazföldtől a negyven-nyolcvan mértföld széles Tatár-szoros választja +el. + +Odesszából évenként kétszer vagy háromszor egészen különös fajtájú orosz +hajók szoktak Szakhalin nyugati partjához menni. A hajón egyetlen utas +sem volt látható, csak egy sötét lobogó, amelyen néhány betű volt, +lengett az árboc csúcsán. Ha valaki valahol, talán Kolombóban vagy +Sanghájban fölszállhatott volna e titokzatos hajók valamelyikére, +megdöbbentette volna a csörömpölő lánczörgés és a hajó belsejéből +hallatszó folytonos zajkavarodás, amely mintha valami óriási méhkas +zümmögése lett volna. Csakhogy itt nem voltak szabad lények a méhek, +amelyek oda röpülhettek, ahová akartak, hanem kezükön és lábukon +megbilincselt emberek, gyakran négyesével-ötösével egy hosszú lánchoz +kovácsolva, emberek, akik vasketrecben laktak és fegyverrel a kezükben a +legdurvább katonák vigyáztak rájuk. + +Ezek a gőzösök a leggonoszabb bűnösöket, gyilkosokat, rablókat, +gyujtogatókat és visszaeső gonosztevőket szállították Odesszából +Szakhalinra. A kormányzóság Odesszában összegyüjtötte a száműzetésre +elítélt gonosztevőket és Szakhalinra, az életfogytig tartó fogság és a +katorga, azaz kényszermunka szigetére küldte őket. Ezeknek a +megbilincselt, vasketrecbe zárt férfiaknak és nőknek a tengeri útja +Dante «Poklá»-nak legborzalmasabb részleteire emlékeztetett. A vihar a +tengeren, a trópusokon a hőség és az északi Csendes-óceánon a hidegség, +a minden képzeletet fölülmúló piszok, a folytonos kínzás, amellyel +ezekkel az emberekkel bántak, mindez sok száznak közülük halálát okozta; +ez az eredmény nem is volt a kormány kívánsága ellenére, mert sok +költségtől és kellemetlenségtől kímélte meg. + +A hajók végre befutottak a Tatár-szorosba és Dué vagy Alexandrovszk +igazgatósági székhelyek valamelyikénél kötöttek ki. Lebocsátották a +csónakokat és a kimerült és beteg megbilincselt utasokat nyomorúságos +cókmókjukkal partra szállították. + +Ebben a szorosban a tenger rendszerint nyugtalan. Ha ilyenkor a hullámok +ide-odadobták a csónakokat, akárhányszor megtörtént, hogy két +összeláncolt rab a vízbe esett, de senkisem törte magát valami nagyon, +hogy kihalássza őket. A hullámok átáztatták, sőt el is ragadták a +mindenféle ronggyal teli batyúkat és csomagokat, a csizmát, dohányt és +gyujtót. A partraszállás különösen nehéz és veszedelmes volt, mert a +sziklák közelében a védetlen part mentén erős volt a hullámverés. Az +orosz kormány ugyanis Szakhalinon való uralmának egész ideje alatt soha +egyetlen kikötőt, de sőt védett partraszállóhelyet sem épített. + +A szánalomra méltó utasokat szuronyheggyel zavarták ki a szárazföldre és +szuronnyal vitték őket a három állami telep valamelyikének +börtöngondnoksági irodájába. Ott belajstromozták őket, beosztották az +egyes börtönökbe és kijelölték mindeniknek a maga külön +kényszermunkáját, amelynek folyamán gyakran kocsihoz vagy talicskához +láncolták őket. Szakhalin falvai mind egyforma típusúak voltak: +börtönigazgatóság, templom, kaszárnya a katonák számára, néhány kis bolt +és több börtönépület. Ezekben borzalom és rettegés volt az úr, ezreknek +vágyódása, bánkódása és kínszenvedése töltötte be őket, ezreké, akiket +kitéptek az emberi társadalom soraiból és akiknek valóban nem volt már +emberi és polgári joguk. + +E telepek kivételével az egész sziget csaknem vadon volt, azért mondom, +hogy «csaknem», mert volt ott néhány bánya is, amely kitünő kokszszenet +adott és amelyek tanulmányozása végett kerestem föl az elkárhozottak e +szigetét. A bányák mellett, amelyeket kényszermunkával termeltek ki, +nyomorúságos szállások voltak a fegyencek számára. A sziget különböző +részében is élt kisebbszámú telepes, de ezekről később beszélek. + +A nagyon elhanyagolt és rosszul gondozott szénbányák Dué, Onor, +Alexandrovszk mellett és Mgacs meg Nayasi folyóknál voltak. E kitünő +szakhalini széntelepek egy részét a portsmouthi béke Japánországnak +juttatta, amely nagyon jól tudja értékelni ennek a szigetnek – Karafuto +a japán neve – kincseit és az ország föltárására és fejlesztésére +különféle vasút- és kikötőépítést, valamint más munkát végzett. + +Elbocsátott fegyenclakók, akik most mint telepesek élnek a szigeten, +sokat beszéltek nekem a bányákban történő rettenetes +szerencsétlenségekről. Tűz, robbanás vagy tárnabeomlás sok száz +megbilincselt munkásnak oltotta ki az életét, aki gyakran oda volt +láncolva a talicskához, a kocsihoz vagy a szivattyúhoz. Egész köteteket +lehetne megtölteni ilyen rettenetes történetekkel, a börtönigazgatóság +hanyagságának és műszaki tudatlanságának leírásával, amely sok száz +kényszermunkást a pusztulásba kergetett. + +Az élet- és a munkaviszonyok irtózatossága, a zord északi éghajlat +emésztő hatása, a hazavágyódás és a megőrülésig fokozódó reménytelenség +lázadásra vagy szökésre kényszerítette a foglyokat. Az igazgatóság +mindkét esetben annak a zászlóaljnak külön e célra szánt csapatait +szólította sorompóba, amelybe egész Szibériának, sőt európai +Oroszországnak legelvetemültebb és legzabolátlanabb katonáit sorozták +be. Ebben a gonosztevő-zászlóaljban katonai katorgaféle volt a +szolgálat, mert a fegyelem és a szolgálati szabályzat olyan szigorú és +kegyetlen volt, hogy a katonák gyakran öngyilkosságot követtek el. De a +többség, hogy minél hamarább elkerülhessen erről az elátkozott +szigetről, megtette, amit tehetett és tőle telhetőleg fölhasznált minden +alkalmat, hogy a börtönigazgatóság tisztjeinek kegyét elnyerje. E +katonák sakkbantartására a legjobb politika a soha nem enyhülő +szigorúság volt. Minden emberi képzelőerőt fölülmúló kegyetlenség +érvényesült, ha arról volt szó, hogy újra elfogott fegyenceket +megbüntessenek vagy a bányákban vagy börtönökben kitört lázadást +leverjék. + +Azokat, akik sztrájkban vagy lázadásban voltak bűnösök és az újra +elfogott szökevényeket megszaporított, keményebb munkával és +megszigorított fogsággal büntették meg, de főként és mindenekelőtt +megkorbácsolták őket. Gyakran már ez a megkorbácsolás a fogoly életének +végét jelentette, úgy hogy utána gyakran új sírt ástak a börtön +temetőjében. + +Az elítéltet kiadták a megfenyítőnek. Ezek a hóhérlegények +Szakhalin-szigetén egész különös, mindenkitől gyűlölt kasztot alkottak; +az igazgatóság a legelvetemültebb foglyok közül választotta ki ezeket és +elkülönített szállásokon helyezték el, mert a többiek annyira utálták, +hogy a közös szálláson azonnal megölték volna őket. + +Ezek a megfenyítők hajtottak végre minden ítéletet nemcsak a foglyokon, +hanem a katonákon, sőt a hivatalnokokon is, akik kormányzósági pénz +elsikkasztása miatt lettek fegyencekké. Alaposan végezték a munkájukat, +mert pénzjutalmat kaptak érte és megrövidítették a maguk büntetésének +idejét, amelynek kitöltése után viszonylagos szabadságot kaptak és azt a +jogot, hogy saját házuk lehetett a szigeten és ott telepesekké +válhattak. Meg kell azonban említenem, hogy a legutolsó húsz évben csak +egyetlenegy hóhérlegény élt ezzel a joggal, míg a többi mind a börtönben +maradt. Joggal féltek a többi fegyenc bosszújától, mert ezek mindenike +köteles volt titkos vérbíróságuk ítéletét a megkínzók ellen +végrehajtani, még akkor is, ha a megszálló maga nem is szenvedett soha a +megfenyítő kezétől. + +Az elítéltekre tizenöt-háromszáz ütést mértek fűzvesszővel, amelyet +használat előtt tengervízben kifőztek. A tizenötödik ütésre a bőrnek meg +kellett repednie és vérnek kellett folynia. Ha vér nem volt látható, +akkor az ítélet végrehajtását ellenőrző hivatalnok kedvezéssel vádolta +meg a megfenyítőt és őt magát ítélte el megcsapatásra. A lesújtó vessző +széttépte és összeroncsolta a padon kinyújtva fekvő delikvens hátán és +lábán a bőrt és a húst. Ha elájult, a kórházba vitték, ahol nagylelkűen +kissé begyógyulni engedték sebeit. Ha a kiszabott ütéseket még nem kapta +meg, akkor újabb megcsapatással tették teljessé a számot, úgy hogy +gyakran halál lett a vége. Az a kegyetlenség, amellyel a foglyokat +kínozták, mindenen túltett, amit a legélénkebb és legromlottabb fantázia +kieszelhet. Mindez a központi kormány hatóságaitól messzire történt; +ezekhez csak határozatlan hírek jutottak el, amelyek nem keltettek +különösebb figyelmet. + +Csak akkor történtek bizonyos reformok, amikor Haase dr. ismert orosz +emberbarát fölkereste Szakhalin-szigetén az onori büntetőtelepet és +később néhány nyilvános előadást tartott, majd ujságokban és +folyóiratokban cikkeket írt róla; így például a csaknem harminc font +súlyú Akatoui-bilincset könnyebbel cserélték föl, amelyet az újító +tiszteletére Haase-bilincsnek neveztek el. + +De a fűzfavessző továbbra is ott suhogott a levegőben és továbbra is +szétmarcangolta az átkozott sziget jogfosztott lakóinak testét. Végre, +amikor Dorosevics orosz író meglátogatta a fegyenctelepeket és megírta +«Szakhalin» című könyvét, kissé törődni kezdtek a szánalomraméltó +szigetlakók életével és sorsával és a vesszőcsapások számára nézve +néhány jelentéktelen változtatást, a büntetés fokozataiban pedig +bizonyos enyhítést teremtettek. + +Ez a rendszer megmaradt az orosz-japán háborúig. Mivel 1905-ben attól +félt az orosz kormány, hogy a japánok elfoglalhatnák a szigetet és a +fegyencekből veszedelmes bosszuló zászlóaljakat alakíthatnának, hogy +rászabadítsák a szárazföldre, valamennyi fegyencet a nikolajevszki és +vladivosztoki börtönökbe szállíttatta. De azokat az embereket, akik +átmentek a szakhalini poklon, az élők e temetőjének falai és kerítései a +háború első hónapjaiban nem tudták visszatartani. Csaknem mindannyi +megszökött, rablóbandába állott össze és portyázó útra indult a Lena, +Bodaibo, Zeya és Kerbi aranybányáihoz és Amurföldre, amely oly gazdag +őserdőben, ismeretlen hegyszorosban és alattomos mocsárban. + +Sokan e rablók közül elpusztultak, az őket üldöző kozákok agyonlőtték +vagy fölkötötték. De sokan át is mentették életüket Lvov herceg és +Kerenszki orosz forradalmi kormányának idejébe, amikor amnesztiát kapott +mindenki, akit a cár bíróságai elítéltek. Ezek az emberek aztán, akiknek +lelkéből a cár börtönei az emberi érzés legutolsó maradékát is kiölték, +a városokba jöttek és ott mint a ragadozó állatok – és igazán ezek is +voltak – lesbe állottak. Vártak, míg fáradság nélkül hozzájutottak +zsákmányukhoz. Csakhamar megjött az idejük, fényes alkalom kínálkozott +nekik. A bolsevikok, amikor Oroszországban magukhoz ragadták az uralmat, +ezt a népséget, félig emberek, félig bestiák, bízták meg véres ítéleteik +végrehajtásával és a forradalmi törvényszékek, a politikai vizsgáló +bizottságok és a mindenható cseka élére tették őket. És akiknek testét +szétkorbácsolta és ronggyá tépte a sós vessző, mohón kaptak az alkalmon, +hogy a cári kormány és társaság képviselőin megboszulják magukat. + +A petrográdi kommunista kormány megújította a cár politikáját. Behunyta +mindkét szemét olyan kegyetlenkedésekkel szemben, amelyek csak abban +különböztek a régi uraloméitól, hogy most már nem néhány ezer +gonosztevőnek és közveszedelmes elfajult embernek a vére folyt, hanem a +hárommilliós intelligencia embereinek, sok tanárnak, szervezőnek, +írónak, művésznek és a két legutolsó háború hőseinek vére. Mivel ezek +valamennyien nyiltan vagy titokban a kultúrellenes bolsevik rendszert +bírálgatták és ezért ártalmasoknak és veszedelmeseknek tüntek föl +Oroszország új kommunista cárjainak szemében, Szakhalin véres padjainak +és vesszőinek életben maradt áldozatai százszor véresebb módon +alkalmazták az intelligenciával szemben azt a javító rendszert, amelyet +Dué, Alexandrovszk és Onor börtöneiben ismertek meg. + +A világtörténelemben sok minden megismétlődik, minden bűn megtalálja a +bíráját és megkapja a büntetését. + +Ez így volt és így van Oroszországban is. + + +HUSZONNYOLCADIK FEJEZET. Az ajnók közt. + +Geológiai és vegyi vizsgálatok céljából egyik nyáron az Alint hajón +Szakhalinra mentem. Podgyászommal egy kis csónakra tettek és némi +nehézséggel partra szállottam Dué városkánál, ahol az ottani orvosok +fogadtak. Mint a város legműveltebb embereit, őket utasította a kormány +arra, hogy vegyenek védő szárnyaik alá. + +Az egyik orvos házában szálltam meg. Ebéd közben megjelent egy katona és +a betegállomásra vitte az orvost, aki félóra múlva visszatért, +bocsánatot kért eltávozásáért és nyugodtan folytatta az ebédelést. +Feleségének kérdezősködésére egy korty pálinka és egy falat étel közt, a +lelki fölindulás legcsekélyebb jele nélkül ezt mondta: + +– Egy öreg fegyencet agyonkorbácsoltak és a halál igazolása végett +hívtak. + +A fölháborodástól remegtem, amikor hallottam, hogy egy művelt ember +ilyen nyugodtan beszél egy tehetetlen rab meggyilkolásáról, aki semmi +jogvédelemben nem részesült. Ez olyan rettenetesen hatott reám, hogy +egész valóm föllázadt ama gondolat ellen, hogy ilyen emberrel egy födél +alatt éljek. Bár a japán tengeren és a Tatár-csatornán ugyancsak sokat +hánykódtam és nagyon rámfért volna néhány napi pihenés és kényelem, +mégis elhatároztam, hogy azonnal eltávozom. + +Már másnapra két teherkocsiról gondoskodtam jó kormányzósági lovakkal és +három olyan segédről, aminővel kevés utazó dicsekedhetik: gyilkos volt +mindhárom, aki csak nem régen követte el bűnét. Kettő mint kocsis +szerepelt, a harmadiknak pedig rólam és podgyászomról kellett +gondoskodnia. + +Ez az ember egy kis georgiai férfi volt. Fürge, mint a kígyó, az arca +fekete és sötét, benne két nagy szürke, tüzes, sohasem hunyorgató, hanem +a vadállatéhoz hasonlóan mindig figyelő szem ült. Karandashvili volt a +neve és ismert rablóvezér volt, aki állami postaállomásokat és +postakocsikat rabolt ki rendszeresen. Később, a bolsevik időben, +Oroszország különböző vidékein nagyon ismerték a nevét, mint ama vörös +bandák kegyetlen és elszánt vezéréét, amelyeket a szovjetkormány Kolcsak +admirális és Belov, meg Grisin tábornokok seregeivel szemben használt +föl. Nem vagyok benne egészen biztos, vajjon egyazon Karandashviliről +volt-e szó, az a leírás azonban, amelyet a vörös Karandashvili +személyéről és eljárásáról kaptam, mindenesetre teljesen ráillett arra +az emberre, aki mint szakhalini fegyenc segédem és oltalmazóm volt a +száműzöttek szigetén. Elutazásom után is jó szívvel gondoltam reá, mert +becsületes volt, szolgálatkész, udvarias és Szakhalin vadonjaiban tett +utaimon nagyon jó hasznát vettem. + +A sziget kellő közepén végighaladó országúton jártam. Országutat mondok, +mert teljesen megérdemelte ezt a nevet. A kormány foglyok munkájával +északról délre az erdőn keresztül utat vágott, amely tizenöt láb széles +szalag volt. A mocsárvidéken levő kis folyóereken fahíd és jó kavicsos +út meg dorongfatöltés vitt keresztül. + +Erre az útra sűrűn küldött az igazgatóság katonákat, akik megszökött +fegyenceket üldöztek. Az üldözők rendszerint az északnyugati partnak +vették az útjukat, ahonnan az itt nagyon megszűkülő tengerrészen át +könnyebben lehetett átjutni a szárazföldre. Mivel a katonák az +országutat használták, rendesen abban a pillanatban utólérhették és +lesből megtámadhatták a szökevényeket, amikor ezek a sziget elhagyását +megkísérelték. + +A szökevények rendesen a kis Pogibi faluba iparkodtak, amely azon a +helyen van, ahol a tenger nem sokkal szélesebb, mint húsz mértföld. A +szökevény, ha egyszer a szárazföldre jutott, könnyen elrejtőzhetett az +Amur-terület sűrű taigáiban és lassan folytathatta az útját Nikolajevszk +városba, ahol a külvárosokban lakó mindenféle kalandor elemek szívesen +adtak szállást ezeknek a sötét és véres multtal terhelt idegeneknek, sőt +a maguk dolgainak előmozdítására is fölhasználták őket. Pogibi falu +lakosai közt sokan voltak, akik valamikor Nikolajevszk külvárosaiban +laktak és itt halászattal meg csempészéssel és azzal tengették életüket, +hogy jó pénzért megknönyítették a szakhalini fegyenceknek a szökést. A +szökevények rendesen úgy fizettek pártfogóiknak, hogy ezek ellenségeit +vagy versenytársait megölték és kirabolták, a szigetről a szárazföldre +az ő javukra árút szállítottak át vagy veszedelmes kirándulásra +vállalkoztak a sziget belsejébe vagy a Türelem-öbölben levő +Fókaszigetekre, ahol fókákat ejtettek el, amelyeknek bőre azután a +szárazföldön került vásárra. + +A kormányzósági országút egyenesen Pogibibe szolgált, ahová +Karandashvili parancsnoksága alatt az én teherkocsijaim iparkodtak. + +Dué és Pogibi közt néhány jólfizető aranytelepre bukkantam, ahol +telepesek kis folyók ágyában dolgoztak. Aranyat mostak, amely nem volt +ugyan nagyértékű, de rendesen nagy területeket födött be. Úgy láttam, +hogy ezt az aranyban szegény homokot nem ajánlatos kéziüzemmel +megdolgozni, ellenben kitünő eredményt lehetne elérni kotrógéppel és +exkavátorral. A telepesek mindazonáltal szorgalmasan dolgoztak és egész +tisztességes tömegű aranyat mostak ki, amit kizárólag a +fogházigazgatóságnak kellett beszállítaniok, amely a nem tisztított +aranyporért a különben érvényes ár felét fizette nekik. + +Pompás erdők borították a mérsékelten magas hegyláncokat, amelyek +északról délre vonulnak el a szigeten. Helyenként még teljesen szűz volt +az erdő; a keleti part felé, amely egészen lakatlan, még jobban +elvadult. Amikor ezen az országúton haladtunk, még a kocsimról is sok +nagy és kis vadállatot láttam. Mókusok ugrándoztak a cédrusok és fenyők +koronájában, akárhányszor görény és róka futott át előttünk az úton és +éjjel gyakran hallottam farkasok rövid ugatását. Egyszer, amikor éppen +vízéren mentem keresztül, néhány sűrű bokor közt egy jávorszarvas +lapátját pillantottam meg. Nagyon meglepett, hogy az állat nem mozdult +meg még akkor sem, amikor kiáltoztunk és fütyültünk és a kocsisomtól +megkérdeztem, mi lehet ennek az oka. + +– Szakhalint nyaranta rettenetes csapás sujtja szúró bogarak, szúnyogok +és moszkitók alakjában, amelyek elevenen fölfalják a marhát. A borjú és +csikó, ha nem takarják be pokróccal vagy valami lepellel, e rovarok +szúrása következtében kevéssel a születése után elhull. A vad négylábúak +is irtózatosan szenvednek, mert a legyek lyukat fúrnak a bőrükbe és a +lyukba rakják petéiket, amelyek lárvákká fejlődnek és szinte a +megdühödésig kínozzák az állatokat. Ezek tehát elrejtőznek a sűrűben, +ahol kevesebb a légy és a bogár és ritkán távoznak az erdőből. + +Ezt a magyarázatot kaptam a kocsisomtól. A komolyság, amellyel beszélt, +mutatta, mekkora csapás ezek a rovarok. Napnyugta után a magam bőrén +éreztem, hogy mennyire komolyan kell venni ezt a bajt, ezúttal azonban a +kocsis elbeszélése ellenére sem tudtam ellenállni annak a +vadászvágyamnak, hogy a jávorszarvassal szerencsét próbáljak. Leszálltam +a kocsiról és a folyócska meredek partjánál elbújtam. Karandashvilit és +az egyik kocsist kiküldtem, hogy a másik oldalról hajtsák a +jávorszarvast. Már rövid várakozás után hallottam a hajtók lármáját, +amit nyomon követett letörő ágak és a köves folyóban való dobogás zaja. +Lövésre készen, roppant kíváncsian fölnyújtottam a fejemet a födözéken +túl. Ott állott a szarvas, csak vagy száz méternyire tőlem és mozgékony +hosszú fülével óvatosan kémlelődött. Amikor fölemeltem a fegyveremet és +céloztam, az állat hirtelen meglátott, egy pillanatig vizsgálgatott, +azután leszegezve nagyszarvú fejét, támadásra indult. Golyóm félúton +leterítette. Néhány pillanat múlva megjelentek a banditáim, fölvagdalták +az állatot és agancsát valamint kitünő comb- és bordarészeit +kifejtették. + +– Nagyszerű! – örvendezett a georgiai, aki mindig kész volt, hogy +valamiért lelkesedjék. – Pompás, friss vadpecsenyénk lesz ebből. És most +uram, nézze meg a bőrét. + +Amikor fölemelte és előttem kifeszítette, láttam, hogy lyukas mint a +szita, mintha csak őztöltéssel lőtt volna valaki az állatra. + +– Ez csupa régi lyuk, amit a legyek és bogarak lárvái csináltak – +magyarázta a kocsisom. + +Északnak tartó további utunkon többször lőttem az erdő szárnyas +vadjaira, fajdtyúkra, nyírfajdra, császármadárra és fehér fogolyra. +Mindenütt nagy számmal találtam ezeket a madarakat és egyáltalán nem +voltak ijedősek. + +Ősszel Alexandrovszk közelében tanuja voltam egy vadászatnak, amely egy +kitömött madár segítségével folyt nyírfajdra. A vadászásnak ez a módja +meglehetősen otthonos Szibériában. Ismerősömnek, Orloff mérnöknek, sötét +posztóból készült madara volt, amelynek két összesodort papirosból csőrt +készítettek és hogy hímnek lássék, a fejét két vörös csíkkal látták el. +A csalogató madarat, amikor teljesen föl volt szerelve, hosszú póznára +tették és a póznát egy nyírfa csúcsában megerősítették. A vadászok +számára ágakból kis takaró készült és két katona lóháton elindult az +erdőbe, hogy fölriassza a nyírfajdokat, amelyek reggel magasan fönn +ülnek a fákon. + +A fölriasztott madarak, amikor menekülő útjukon azt látták, hogy a kakas +nyugodtan ül a mi nyírfánk tetején, körülröpdösték a csalogató madarat +és szépen egymásután leszálltak a szomszédos fákra, ahol élénken +civakodtak egymással a helyért. Mikor már valamennyi ült, Orloff +megkezdte az öldöklést. A legalacsonyabb ágakon ülő madarakon kezdve, +egyiket a másik után lelőtte, mert a nyírfajd olyan ostoba állat, hogy +alájuk állhat az ember és mielőtt elröpülnének, egész fáravalót lelőhet. + +Amikor Karandashvilivel utaztam, ívás végett éppen akkor vonultak a +folyókon fölfelé az utolsó halrajok. Kísérőm azt mondta, hogy a halak +most már kevesebben vannak, az én európai szememnek azonban nem így tünt +föl a dolog, mert láttam, hogy a víz ellen vonuló halak úszonyait és +hátát kiszorította a vízből az alattuk úszó halak tömege. Vastag, görbe +cédrusággal kiszedtünk magunknak néhány példányt; többször jó +eredménnyel lőttem is, mert minden lövésem után több darab, a +megrázkodtatástól elbódulva, hasával fölfelé úszott a víz fölszínén, úgy +hogy Karandashvili rúddal kikormányozhatta őket a partra. + +De nem mi voltunk az egyedüli vadászok, mert a parton, mint valami sötét +szikla, egy óriási barna medve ült és rengeteg talpával időről-időre +halat fogott ki magának. Különös volt az ízlése: a halnak csak a fejét +ette meg, a többi részét átengedte a körülötte keringő ragadozó +madaraknak. + +Mindezek a halak ugyanegy fajtához tartoztak. Keták voltak vagy +keletázsiai kutyalazacok és súlyuk egészen huszonöt fontig ment. Tokot +ebben az időszakban csak nagyon ritkán láttam, mert a lazacok előtt +ívnak. + +A sziget középső részén találkoztam az ajnóknak, Szakhalin és az északi +japán szigetek őslakóinak első telepeivel. Vékony dongájú emberek, +föltünően keskeny lábbal és sűrű szőrrel a fejükön, arcukon és mellükön. +Ámbár az ajnók rendszerint vadászok és halászok, néhányan a sziget +belsejében mégis házat építettek és földművelésre meg marhatenyésztésre +adták magukat. + +Az ajnó vadászok a kisebb állatokat csapdával és hurokkal, a nagyobbakat +kihegyezett oszlopokkal ellátott veremben fogják. + +A sziget legészakibb partvidékén, az Erzsébet-fok közelében, nagy +faháncsból és fókabőrből készült csónakokon űzik az ajnók a tengeri +halászatot; messzire kimennek az okhocski tengerre, amely sohasem fagy +be. Kitünő és tapasztalt szigonyosok és szigonnyal fókát, rozmárt, sőt +bálnát is fognak. + +A nyílt tengeren elejtett fóka és rozmár azonnal lesülyed és így a +vadász számára elvész. Az ajnók, hogy ennek elejét vegyék, a szigonyt +hosszú nyélre erősítik, amely összekötözött erős botokból készül és +fantasztikusan hosszú lándzsafélét alkot. Az ajnó ezzel fölszerelve, +odalopódzik csónakjával a jégmezőkön heverő fókákhoz meg rozmárokhoz és +a szigonyt, amelyet a lebukó állat magával visz a mélységbe, a hosszú +nyéllel és a rája erősített kötéllel együtt röpíti ki. Az állat bizonyos +idő múlva már nem tud ellenállni a nyél úszóerejének, amely ismét +fölhúzza a fölszínre, ahol azután az ajnó végez vele. + +Az ajnónál jobb halászt el sem lehet képzelni. Azt hihetné az ember, +hogy fekete, titokzatos szeme be tud hatolni a tenger mélyébe és +meglátja a halrajokat, amelyek ott különféle irányban úszkálnak. Egyszer +kimentem velük a csónakjukon az okhocski tengerre és ekkor legjobb +alkalmam nyílt megcsodálni, milyen ügyesen halásznak. Úgy ismerik a +tengert, mint a zsebüket és nyilván semmi sem téveszti meg őket; a +legkisebb jel, például a víz színe, az úszkáló hinár, kis tengeri +állatok, sőt a hullám alakja is nyitott könyv az ajnónak. A bálnarajokat +követve messze eltávolodnak a parttól és nem ritkán az amúgyis zord +okhocski tengert fölkereső rettenetes viharok áldozataivá lesznek. +Szakhalinnak nem egy szökevénye biztos menedéket talált az ajnók +csónakjában és nekik dolgozva, megtette az utat a Shantar-szigetekig; +onnan azután különböző, de mindig kalandos úton eljutott a szárazföldre, +hogy a városok embertengerében, mint az esőcsöpp az óceánban, +elmerüljön. A békés, vendégszerető és mindig jókedvű ajnók egyszersmind +bátrak is és kitünően bírják a fáradalmat és a kemény megpróbáltatást, +amit a tengeren és ezen az utálatos szigeten az élet reájuk rak. + +Ezeknek az embereknek nincs kenyerük, hanem mint Északkelet-Szibéria +valamennyi bennszülöttje, yonkolát vagy szárított halat esznek helyette. +Ez a fő élelmiszer heringből és szkomberből készül, amely halak kétszer +évenként rengeteg rajokban vándorolnak át az okhocski tengeren. Nemcsak +az embereknek rendes eledele, hanem a vadászkutyáké is, amelyeket az +ajnók a téli közlekedésre használnak. + +Az ajnók főtömegeikben pogányok, samaniszták; varázslóik és orvosaik +mellén ugyanazokat a mágikus jeleket vagy mentramokat láttam, amelyekkel +később északi Tibetben találkoztam. + +Nagyon érdekes jelenséget figyelhettem meg, amikor egyszer +Erzsébet-foknál meglátogattam egyik táborukat. Kamcsatka déli csúcsának +és a kuruli szigetcsoport irányából nagy területen – szélesebb volt fél +angol mértföldnél és néhány mértföld hosszú – döglött halat hozott a víz +Erzsébet-fok felé. Minden fajtájú madarak egész felhői kísérték az +élettelen rajt. Az élelmezésnek ezt az alkalmát fölhasználó fókák, sőt +kisebb bálnák nyájai követték. A halakat megvizsgálva azt találtam, hogy +penészszerű fehér üledék födte őket; különösen a kopoltyúk voltak vele +tele. Ez a penész sokban hasonlított azokhoz a foltokhoz és vonalakhoz, +amelyek a difteritiszes betegek gégéjében láthatók. Nagyon valószínű +volt az is, hogy a járványos megbetegedés kiinduló helye a kopoltyú, +amely véraláfutásos volt és teljesen befödte az üledék. + +Egy öreg halász elmondta nekem, hogy ezt a jelenséget már régóta ismerik +az okhocski tengeren, de az utóbbi években ritkábban jelentkezett. Azt +is elmondta, hogy a samánok az idén emberáldozatot akarnak bemutatni a +gonosz szellemnek, amely az északi tenger hinárjában lakik. Az ajnóknak +maguk közül ki kell válogatniok egy fiatal embert és egy fiatal leányt, +akiket ajándékokkal ellátva egy nagy csónakon kivisznek a nyílt +tengerre. Onnan azután egy kis vitorláson észak felé kell utazniok, hogy +megkeressék azt a helyet, melyet a samánok a gonosz tengeri szellem +lakóhelyéül jelöltek meg. + +– Ha megtalálják – mondta az öreg halász – a szellemnek áldozzák az +ajándékokat és ezért jó szelet fog nekik adni, amely visszahozza őket +szülőszigetjükre. + +Így az öreg ajnó. Az én meggyőződésem azonban ez volt: mielőtt a fiatal +pár megtalálja a tengeri szellemet, elnyelik az északi Csendes-óceán +hullámai a csónakkal és a fókabőrből készült vitorlával együtt. + + +HUSZONKILENCEDIK FEJEZET. Akik elmenekültek a pokolból. + +Szakhalin északi részében fölkerestem néhány telepet, ahol elbocsátott +fegyencek laktak, akiknek megengedték, hogy a maguk házában élhessenek. + +A legészakibb telep Liszakoff tanyája volt. A főépület jól épített +gerendaház volt cédrusfából, nagy ablakokkal. Köröskörül magas +cölöpkerítés védte. Három szoba, konyha és tágas pitvar volt benne. +Amikor odaérkeztünk, a háziúr láncra verte ugató és üvöltő kutyáit és +gondosan megint elreteszelte a kaput. Zömök, szélesvállú paraszt volt +hosszú, jól ápolt, már őszbevegyülő szakállal, rövid hajjal és sovány, +aszkéta arccal. Sohasem nézett a szemembe és szelid hangon beszélt, ami +komor külsejével nem volt egészen összhangban. Nagyon rendes, tiszta +szobába vezetett, amelyben egy ágy, egy asztal fehér fából, több szék és +egy széles, medvebőrrel leterített pad volt. Nagyon udvarias volt, +vendégszerető és bemutatta a családját. Felesége nagy sovány asszony +volt, símára fésült, középen elválasztott hajjal, bizonytalan színű +hideg, éber szemmel és feltünően friss piros szájjal, amelynek ajkai +keményen összeszorultak. Ha nevetett, látni lehetett nagy, fehér, +szabályos fogait. Ennek a házaspárnak volt egy lángvöröshajú hétéves +fia, akit Miskának hívtak; élénk és mozgékony gyerek volt vidor kék +szemmel. + +Mivel a szomszédos lápokat és tavakat kellett petroleumnyom után +átkutatnom, néhány napig ezeknek az embereknek a házában maradtam; +Duéban a hatóság ugyanis azt jelentette nekem, hogy itt petroleumot +lehet találni. Alkalmam nyílt tehát e különös házaspár életének +megfigyelésére. + +Elsőnek mindjárt megérkezésünkkor föltünt nekem, hogy a háziúr sohasem +vált meg a fejszéjétől, amelyet állandóan az övében hordott. Az sem +kerülte el a figyelmemet, hogy Karandashvili és mindkét kocsis +gyűlöletet sugárzó szemmel nézett Liszakoffra és néha sokatjelentő +pillantást váltottak egymással. Egy napon, amikor az én georgiai +emberemmel az erdőben jártam, Liszakoffra tereltem a beszédet. +Karandashvili egyideig kitérő feleletet adott, de amikor látta, hogy +ilyen könnyen nem szabadul tőlem, szemöldökét összehúzva és sajátságos +gyűlölködő hangon a következő rendkívüli történetet beszélte el: + +– Liszakoff régi fegyenc. Többször megszökött a szigetről; háromszáz +vesszőcsapást kapott és bélyeget sütöttek rá. A kényszermunkásélet +borzasztóan nyomta, úgy hogy sokáig lázadozott ellene. Végre megadta +magát. Ezt rosszul, aljasul, gyalázatosan tette. + +– De hát mit csinált? – kérdeztem. + +Karandashvili ökölbe szorítva a kezét és a fogát csikorgatva, ezt +felelte: + +– Botozó lett belőle! A fegyencek halálra ítélték őt. Egyszer +megtámadták; eltörték néhány bordáját és a kezét. Sikerült azonban +elmenekülnie és akkor a gondnokság a többi fenyítő szállására utalta őt. +Az igaz, hogy köztük még mindig Liszakoff volt a legjobb. Sohasem +kísérelte meg, hogy kelleténél jobban büntesse meg az elítélteket, sőt +gyakran megpróbálta az öreg és gyönge foglyok kímélését. Ezért a +jószívűségeért többször őt magát korbácsoltatta meg az igazgatóság. + +– De miért gyűlölítek annyira? – kérdeztem újra – Jól láttam, milyen +tekintettel mértétek végig. + +– A halálos ítélet még mindig Liszakoff feje fölött lóg. Persze, hogy +gyűlöljük, mert nagy szégyen fegyencre, ha botozó lesz. Liszakoff csak +azért volt könyörületes, mert félt. De ez nem menti meg, előbb-utóbb +eléri a végzete. Azért is telepedett meg itt ebben az elhagyott +kuckóban, mert ennyire ritkán jönnek ki a fegyencek. + +Keményen a szemébe néztem Karandashvilinek, aki azonnal lehúnyta a +szemét. Ez a kis mozdulat olyan beszédes volt, hogy elhatároztam, hogy a +leggondosabban ügyelni fogok a banditáimra. + +Ebben a házban más körülmény is fölkeltette a figyelmemet. Liszakoff és +a felesége, aki mögött szintén volt büntetés, még pedig tíz év +méregkeverésért, sohasem beszélgettek egymással. Néha egy-két szót +mondtak, azután ismét szótlanok lettek és elgondolkodók, a férfi sohasem +tekintett föl, az asszony pedig mindig csak előre nézett állatiasan éber +és félénk szemével, amely mintha mindenkit át akart volna szúrni. + +Nagyon is sok volt a borzalom, ami ezeknek az embereknek az életében +történt. Sokkal inkább fölőrölték és bemocskolták őket sok évi kínjaik, +semhogy egyik a másiknak kitárhatta volna a lelkét, amely tele volt +szentségtelen gondolatokkal. Úgy élték napjaikat, hogy aggodalmasan +kerülték az emlékezés sötét kamaráját és a jövőre nézve nem volt semmi +reményük. Mit is remélhetett a jövőtől ez a két lény, aki a fölsőbbség +parancsára házasodott össze és nem volt szabad elhagynia a szigetet? + +Igaz, hogy volt egy fiúk, akinek számára tulajdonképpen jobb jövőt +remélhettek volna. De még ezt is megtagadta tőlük a sors, mert a +kontinensen nem látták szívesen a volt börtönlakók gyermekeit; az +emberiség söpredékének tekintették, olyan kaszt tagjának, amely örökre +meg volt bélyegezve. A szülők tehát tudták, hogy a Szakhalin-szigetén +szabadságban született ennek a polgárnak is az lesz a végzete, hogy a +számkivetés és kínzás átokkal megvert szigetének vad, elfajult életébe +sodródik és előbb-utóbb börtönfalak közé kerül. + +Amikor este asztalnál ültünk, hirtelen kinyílt az ajtó és egy férfi vagy +helyesebben: egy férfi-kísértet lépett be. Rongyok burkolták, sebek és +daganatok födték, meztelen lába össze volt zúzva-törve, szeme lázban +égett és elárulta, hogy már régóta nem záródott le álomra. Belépett, az +ajtónál megállott és rekedt hangon nyögte: + +– Szaryn[5]… vizet! + +A háziúr és a többi férfi fölugrott. Csaknem valamennyi ezt kérdezte: + +– A nyomodban vannak? + +– Noszoff hadnagy – suttogta a szökevény. – Már itt vannak a közelben. + +Sokáig csönd volt. Akkor azután Liszakoff odalépett hozzája és fejét a +rendesnél még jobban lehorgasztva, ezt mondta: + +– Gyere velem! + +Kimentek. Liszakoff körülbelül egy óra mulva jött vissza. Tele volt +iszappal és ruhája több helyen elszakadt, mintha sűrű tövises bokron +dolgozta volna magát keresztül. + +– Már? – kérdezte Karandashvili. + +Liszakoff szótlanul bólintott és odaült az asztalhoz. Néhány perc mulva +lódobogást hallottunk, majd hatalmas ütéseket a kapun, miktől +megborzadtunk. Parancsoló hang hallatszott: + +– Nyissátok ki! Nyissátok ki! + +A háziúr az ajtó felé ment, de a felesége visszatartotta és +aggodalmaskodó hangon így szólt: + +– Öltözködjél át és rejtsd el jól a ruhát. Majd én kinyitom a kaput. + +Mindketten kimentek. Kisvártatva nehéz csizmájukban bejöttek a katonák, +akiket egy alacsony, vöröshajú, szeplős tiszt, Noszoff vezetett. +Megállott, keményen végignézett rajtunk és selypítve kérdezte: + +– Hol van Liszakoff? + +Embereim szótlanok maradtak, egész magatartásuk elárulta az alantasnak +aggodalmát. + +Nekem kellett helyettük felelnem: + +– Egy pillanatra kiment, de mindjárt megint itt lesz. + +– Kicsoda maga? – rivallt rám Noszoff és tetőtől-talpig végigmért. + +– És maga kicsoda? – adtam vissza a kölcsönt. – Tiszti jelvénye van, de +úgy beszél velem, mint egy ripők paraszt. Biztosan lopta ezt a +válljelvényt, hogy maga iránt tiszteletre és udvariasságra kényszerítse +az embereket. + +Egészen kijött a sodrából és lehorgasztotta a fejét; szemében az ebben +az országban otthonos félelem leskelődött. Köszönt és bemutatkozott: + +– Noszoff hadnagy Pogibi helyőrségből. + +A kölcsönös bemutatkozást irataim megmutatásával egészítettem ki, +amelyeket a főkormányzó és más befolyásos férfiak írtak alá. + +Most már egészen alázatos volt, de csak ideig-óráig; mert miután teát +ivott «arraká»-val, amit magával hozott, megint ripőkösködni és +szemtelenkedni kezdett. A fegyencekről csak mint kutyákról és +csatornatöltelékről emlékezett meg és az egyik kocsist, aki nagyon közel +ment hozzá, megütötte. Odavoltam a meglepetéstől, amikor láttam, hogy ez +a vékonydongájú emberke egyetlen ütéssel a földre terítette nagy +kocsisomat, aki pedig erős volt, mint a tölgy. + +– Valamennyinek a kezét bilincsbe verni! – adta ki a parancsot Noszoff. + +A parancsot hamar teljesítették és kivéve engem, egy pillanat alatt +mindenki meg volt bilincselve, még a kis Miska is, akit úgy látszott, +mulattatott a lánc csörgése, mert állandóan rázogatta kis öklét. + +– Csönd, pimasz! – ordított rá Noszoff és nagyot rúgott rajta. + +Az én segédeim még jobban lehorgasztották fejüket, míg a szülők +gyűlölettel pillantottak a brutális tisztre. + +– Kutassátok át az egész házat! – volt Noszoff következő parancsa. + +A katonák egyike néhány pillanat mulva behozta Liszakoff ruháját és +csizmáját, amit a fészerben talált meg. + +– Volt itt valaki? – kérdezte a tiszt Liszakofftól. + +– Nem volt – felelte. + +Noszoff sokatmondóan mosolygott és rám nézett. Úgy látszik, hogy engem +akar vallatni, de mégis meggondolta a dolgot és talán nem is akart ilyen +egyenesen a dologra térni. + +– Te láttál valakit? – fordult a háziasszonyhoz. – Hát te, hát te, hát +te? + +Egymást érték a kérdések, de a felelet mindig ugyanaz volt: + +– Nem. + +A fegyencek egyike sem árulta el a szökevényt, akit Liszakoff elrejtett, +még a kis Miska is nem-et csipogott és tagadólag rázta vörös fejét. + +– Nagyon jól van – vigyorgott Noszoff. – Vigyétek ezt a kis fickót és az +ostorral verjetek rá ötvenet. + +Hasztalan vetettem magamat közbe; a tiszt igazolta magát azzal, hogy +elővett egy könyvecskét, a helyőrség szolgálati szabályzatát. Benne +voltak a szökevények, elrejtőik és segítőik számára kiszabott +büntetések. + +Amikor a katonák megragadták Miskát és az udvarra cipelték, szülei +elsápadtak és az anya arcát ideggörcs torzította el. Mihelyt +behallatszott a gyermek kétségbeesett jajgatása, Liszakoff komor +szemével a tisztre nézett és ezt sziszegte: + +– Ne verje meg, hadnagy úr! Ne verje a gyereket! Mindent megmondok. + +Az anya zokogása és a többiek lánccsörgése kísérte az apa elsuttogott +szavait. + +– Hé! – ordította a tiszt. – Elég! + +Amikor a katonák behozták a szobába a síró és jajgató Miskát, kimentem +és lelki fölindultságomban céltalanul csatangoltam; nem akartam jelen +lenni a kihallgatáson és azt sem akartam, hogy tanuként kihallgassanak. + +Amikor visszatértem, Liszakoff lázasan az ágyban feküdt; kiáltozott, +nyögött és átkozódott. Vastag ostorral százötvenet vágtak rá, hátát +borzalmasan összetépték és sok vért vesztett. Az én embereim ötven-ötven +ütést kaptak és képtelenek voltak velem tovább utazni. Liszakoff +feleségét, mint a megszökött Vlasenko megérkezésének szemtanúját a tiszt +magával vitte. Vlasenkot a katonák a háztól nem egészen egy +mértföldnyire egy mocsár bokrában találták meg. A halálra rémült kis +Miska a szoba egyik sötét sarkában szívettépően sírt és nem mert a +lázában félrebeszélő apjához közeledni. + +Több napig gondoztam házigazdámnak és embereimnek a sebeit, de végre +mégis útra kellett kelnem nélkülök, nem észak felé, hanem vissza +Pogibibe, hogy új segédet és más fuvarosokat szerezzek. + +Pogibibe érkeztemkor a helyőrség parancsnoka, egy kapitány fogadott. +Elmondtam neki a legutóbbi eseményeket és leírtam Noszoff ripőkségét és +kegyetlenségét is. A kapitány komolyan hallgatott végig és határozott +hangon ezt felelte: + +– Nekünk szigorú utasításunk van arra nézve, hogyan kell a fegyencekkel +bánnunk és azon nem változtathatunk. Ön különben nem ismeri ezeket az +embereket; ezek állatok, amiről nemsokára meg fog győződni. + +A Liszakoff-esetben való közvetítő kísérletemnek meglehetősen +kellemetlen következménye volt magamra nézve, amennyiben Pogibiben a +hatóságok gondoskodtak, hogy utam folytatására ne kaphassak embert. +Hírvívőt kellett küldenem Duéba a fegyházgondnokság főnökéhez, aki +azután határozottan megparancsolta a kapitánynak, hogy legyen a +segítségemre. Mindez eltartott körülbelül egy hétig. Ezt az időt arra +használtam föl, hogy ennek az, akkor egész Szakhalinban legészakibb +telepnek a lakóit tanulmányozzam. A lakók volt fegyencek, akik +kitöltötték büntetésüket vagy akiknek a cár megkegyelmezett és a +szárazföldről átjött minden elképzelhető elem. Ezek az utóbbiak +mozgalmas és titokzatos multú kalandorok voltak. Kis vitorlásokon az +okhocski tengerben levő Szent Jona-szigetre rándultak ki, ahol halat +fogtak és tengeri halakra meg bálnákra vadásztak. Csempészéssel, tiltott +pálinkafőzéssel és a bennszülöttekkel folytatott cserekereskedéssel is +foglalkoztak és ezenfölűl üzletszerűleg átsegítették a szökevényeket +Szakhalinról a szárazföldre. Találkoztam itt orosszal, örménnyel, +georgiaival, tatárral és törökkel. Ez a nemzetközi banda mint +gonoszindulatú kelevény, mint utálatos parazita élősködött azokon a +szerencsétleneken, akik a könny, a kín és az üldöztetés elátkozott +szigetén laktak. + +Pogibiben időzésem ötödik napján fölkeresett Liszakoff felesége. +Tekintete most még merevebb és kétségbeesettebb volt, ajkát még +elkeseredettebben szorította össze és arca fehér volt, mint a kréta. A +fegyencek szokása szerint jó ideig szótlanul ült, a gondolatait rendezte +és meghányta-vetette mondanivalóját. Végre megszólalt: + +– Vallomásom után megengedték, hogy visszatérjek a házamba. Egy ismerős +kereskedő lovat és kocsit kölcsönzött. Félúton Pogibi és a mi házunk +közt az ön embereivel találkoztam; egyikük az erdőbe menekült, a többi +felém jött. Amikor ön után kérdezősködtem és azt hallottam, hogy már +Pogibiben van, balsejtelem fogott el. Lovamat gyorsabb haladásra +ösztökéltem és fiatal este volt, amikor hazaérkeztem. + +Nagy sóhaj szállt ki a kebléből és ökölre szorult a keze. + +– Birtokunkat a tűztől teljesen elpusztítva találtam és mindjárt azt +gondoltam, hogy Karandahsvili végrehajtotta az ítéletet az uram, a volt +botozó ellen. A romokat átkutatva, ráakadtam az uram holttestére; +átvágták a gégéjét és szétzúzták a koponyáját. A kicsit nem tudtam +megtalálni. Azután künn kezdtem keresni és végre rátaláltam a mocsár +közelében egy bokorban. Halva volt, fejsze hasította szét a fejét. Úgy +látszik, elmenekült, de a rablók féltek, hogy tanuskodni fog ellenük és +meggyilkolták. Mindenünk elégett, még a kutyák is ott vesztek a +láncukon. Uram, mit tegyek most? + +– Tégy jelentést a bíróságnál azok ellen a személyek ellen, akik +gyanusak előtted. Rám számíthatsz. Mindent el fogok mondani, ami +föltünőt láttam ezeken az embereken. Szólni fogok az érdekedben a +főkormányzónak is. + +A szegény asszony, aki lemondással és hidegvérrel beszélte el borzalmas +szerencsétlenségét, sokáig szótlanul ült a szobámban. Mivel nem kaptam +választ, megkérdeztem: + +– Nos, mikor látsz hozzá a dologhoz? + +Fölemelte a fejét; az arcán olyan kétségbeesés és sötét boszúszomj ült, +aminőt még sohasem láttam. Egy pillanat mulva akadozva, megható hangon +beszélni kezdett: + +– A kormányzó nem tudja visszaadni a fiamat; már késő… Mit törődöm a +vagyonnal és szabadsággal? A vér vért kíván… Ne gondoljon rólam rosszat +uram, ha majd később hall rólam valamit… Amióta elbocsátottak a +börtönből, békén voltam, semmi rosszat nem tettem. Lelkem békéjét azzal +akartam megtalálni, hogy szerényen elvégeztem a munkámat abban a +reményben, hogy így fejezhetem be kínnal teli életemet… De más volt +megírva a sors könyvében… más… + +Mélyen meghajolt előttem és köszönettel elfogadta a pénzt, amit neki +adtam; azután szótlanul és látszatra nyugodtan, de belsejében tele +ijesztő elhatározottsággal, távozott. + +Ugyanaz este volt fuvarosaim egyikét valami lebujban szublimáttal +megmérgezték és másnap Karandashvili csaknem életét vesztette a +következő módon. Barátai házába maydanra (kártyaestére) ment. Késő +éjjelig játszottak és ekkor hirtelen az ablakon keresztül rálőttek +Karandashvilire, akit csaknem megöltek. Az őrjárat két gyanus személyt, +aki közvetetlen közelben rejtőzködött, elfogott, a meggyilkolt Liszakoff +özvegyét és egy görög kiskereskedőt, aki a kétségbeesett asszony +bosszújának végrehajtására hozzásegítette a méreghez és fegyverhez. + +A szerencsétlen anyát természetesen keményen megbüntették és ezzel +bizonyára végérvényesen megpecsételték tragikus sorsát, mert többé +valószínűleg nem sikerült neki megint kijutnia a falak közül, amelyeket +előbb egyszer elhagyott, hogy új szabad életet kezdjen. Mi lett a sorsa, +nem tudom, de azt tudom, hogy a Szakhalin-szigetén érvényes orosz +törvények új gonosztetteknek voltak az okozói és gyakran még +borzalmasabbaknak, mint azok, amelyeket megbüntetni iparkodtak. +Liszakoff felesége e törvényeknek volt az áldozata; azok ellenben, akik +ezeket a törvényeket hozták és alkalmazták, később vagyonukkal és +életükkel kellett hogy megfizessenek a bolsevik bosszúlóknak. + + +HARMINCADIK FEJEZET. Az onori bosszúálló. + +A Pogibiben történt tragikus események után és miután új segédeket és +friss élelmiszert szereztem, a keleti part felé indultam, mert ennek +közelében voltak azok a petróleumtelepek, amelyekről hírt kaptam. + +Először északkeleti irányban átdolgoztam magamat egy erdővidéken, +amelyen néhány alacsony hegylánc vonult át. Az okhocski tengeren, +amelybe a Tim, Nutovo- és Poata-Szyn folyók ömlenek, két öblöt, Nyisket +és Nabilt kerestem föl. Ezeknek az öblöknek a közelében mocsaras vidéken +rátaláltam néhány helyre, ahol a petróleum áthatolt a fölötte levő +rétegeken és kis tavakat alkotott. Ezek idővel részben elpárologtak. +Medencéikben ekkor már csak az úgynevezett kir vagy megsűrűsödött +oxydált kerosen volt. Már ötszáz lábnyinál csekélyebb mélységben +palaagyagra akad az ember olaj nyomával. A petróleum vegyi összetételére +és fizikai alkatára nézve hasonlít a kaukázusi olajhoz, mindenesetre +harminc százalék tiszta petróleum van benne. Ezek a petróleumtelepek +ugyanabba a geológiai korszakba tartoznak, mint a sziget széntelepei. A +Nyisk-öböltől különféle nagyságú földalatti rezervoár egész sora terjed +messze délre és még a Róka-szigeten is, a Patientia-öbölben, a mélyebb +geológiai rétegekben petróleum nyoma található. + +A sziget keleti partja hivatalosan nem lakott rész. A bennszülötteknek +néhány kis telepét, Pilngit és Unnut, találtam ott, továbbá kanadai és +japán csempészek egy-két raktárát. Ezek a betolakodók, mivel félnek, +hogy a kormányzósági hajók, amelyek időnként szemleutat tesznek a sziget +körül, fölfedezik őket, a csónakjaikat kihúzzák a partra, befödik +szénával, az árbocot pedig ágakkal tűzdelik meg, hogy fának lássék. + +Ezek az idegenek cserekereskedést űznek a bennszülöttekkel; prémért, +aranyért, halcsontért és halzsírért dohányt, gyujtót, tűt, gyapotárút, +ópiumot, pálinkát és játékkártyát adnak nekik és így elterjesztik köztük +az iszákosságot és a kártyázást. Az idegen kereskedők a Tim és Nutovo +folyókból édesvízi gyöngyöt is szednek, édesvízi rákot – a létező +legnagyobb fajta, néha húsz hüvelyknyi hosszú – és ollótlan rákot, amit +a napon megszárítanak és durva lisztté őrölnek. Az északi vidékeken +ebből a lisztből tészta készül és kenyérszerű sütemény, amely nagyon +tápláló és nagyon ellenálló minden klimatikus változással szemben. + +A bennszülött ajnókon kívül itt Usszuriból és Amurból való goldákat, +orocsonokat és manegrikat is találtam; ezek télen átkelnek a +Tatár-szoroson és átszelik az egész szigetet, hogy a keleti parton +tábort üssenek. Mint ezek a mongol nomádok, a szárazföld állatai, +jávorszarvasok, szarvasok és tigrisek is megteszik az utat a jégen át. +Ezek a vadállatok, amelyek elkerülik a nyugati part sűrűbb népességű +részeit, kelet felé átvergődnek egészen az okhocski tengerig, hogy ott +táplálékot keressenek és néha állandóan ott is maradnak. + +A tigris nagy csapás az ajnóra nézve. Nemcsak a marháját és a jármos +kutyáját rabolja el, hanem sokszor magukat a bennszülötteket is +megtámadja és a csak íjjal és dárdával fölfegyverzett őslakókat egész +telepek megszüntetésére kényszeríti. Az ajnók a goldáknak és +orocsonoknak megengedik, hogy az ő területükön tábort üssenek és ott +éljenek; ezért semmi fizetést nem kívánnak, nem is kötnek ki semmi mást, +csak azt, hogy ezek a vakmerő vadászok győzzék le a szárazföldről +bevándorolt ijesztő betolakodókat. Ezek a nomád életet élő orocsonok és +goldák voltak az elsők, akik hírt hoztak a szigeten előforduló +petróleumról. + +Jó darabra Pogibitől, ahová a petróleumhelyek megszemlélése után +visszatértem, van a Mária-fok, a sziget legészakibb pontjainak egyike. + +Értesülésem szerint ennek az előhegységnek a közelében egy vadász +mocsarat fedezett föl petróleum és kir határozott jeleivel. Mivel még +két hetem volt az engemet hazaszállító hajó megérkezéseig, elhatároztam, +hogy fölkeresem ezt a helyet. Lóháton tettem meg az utat egy vezetővel, +akiről magamnak kellett gondoskodnom. Meglehetősen elkedvetlenített, +hogy az orosz hatóságok csak kitérő választ adtak, valahányszor katonát +kértem kísérőül. Mivel arra kényszerültem, hogy Pogibiben magánvezető +után nézzek, végre egy halászt szerződtettem, aki félig mongol, félig +orosz volt, amely típus gyakori Szibériában. A sziget és a szomszédos +tenger nyitott könyv volt neki és halászva meg fókára vadászva gyakran +elkerült messzire északra, például a Jónás-szigetig és az +Erzsébet-fokig. Nagyon kedvére volt, amikor megmondtam neki, hogy +Mária-fok és Erzsébet-fok vidékét akarom bejárni; nagyon szerény bért +kért, ezzel szemben azonban engedelmet arra, hogy két málháslovat +vihessen magával. + +Beleegyeztem és másnap hajnalhasadtakor egy ritkán használt, fűvel és +bokorral benőtt erdei úton útnak indultunk. + +Gusztoff hallgatag ember volt. Az egymáshoz kötözött lovakat száron +vezetve előre lovagolt és sohasem nézett vissza, bár meglehetősen messze +mögötte lovagoltam. Gyakran leszálltam a lóról és vadásztam, mert ott +sok a császármadár és a fehér fogoly. Egyszer huszonnégy óra hosszáig +időztem egy kis tónál, ahol nagyon sok volt a víziszárnyas. Nagyon +változatos volt a fajtájuk, ami könnyen megmagyarázható azzal, hogy +közel volt a tenger és a tó bővében volt a halnak, ami állandóan +fölvetődött a nyílt vizen és a kákás területen. + +Itt láttam először vándorló halat. Az első tótól csak háromszáz +méternyire egy kisebb tó, tulajdonképpen inkább fűvel és kákával benőtt +pocsolya volt. Azt a benyomást tette reám, mintha élő halnak megőrzésére +szolgáló mesterséges medence lenne, mert a tócsa fölszíne sohasem volt +nyugodt, hanem egész halrajok állandó mozgásban tartották. Esti +szürkületkor a tó és a pocsolya közt csavarogtam, amikor egyszerre +valamit mozogni láttam a fűben. Hogy az állatot vagy madarat +fölriasszam, nagyot kiáltottam, de ennek semmi hatása nem volt. Erre +gondosan átkutattam a füvet és nagy meglepetésemre egy csukát fedeztem +föl, amely a harmatáztatta füvön a pocsolya felé vergődött, ahová +nyilván a táplálék gazdagsága csábította. Ugyanaz este napnyugta után +még egy másik csukát is láttam, amely viszont a nagyobb tóhoz tért +vissza; ez annyira jóllakott, hogy a legutolsó halat már nem tudta +lenyelni, a farka még kilógott a szájából. Az ilyen halvándorlásról már +olvastam egyet-mást és most itt, Szakhalinon a magam szemével láttam, +hogy ez a rendkívüli jelenség valóban előfordul. + +Kevéssel azután, hogy ezt a tavat elhagytuk, az erdőben egy +lovasemberrel találkoztunk. A legjobb férfikorban levő, tagbaszakadt +ember volt; az arca, amelyet sűrű szőke szakáll körített, visszataszító. +Amikor közelünkbe érkezett, az úton keresztbe állította a lovát, hogy +elzárja továbbhaladásunkat. Vezetőm előre vágtatott és szemével rám +utalva, beszélni kezdett az idegennel, aki erre, hogy kis karavánunk +tovább mehessen, oldalt a bokorba terelte a lovát. Amikor elhaladtam +előtte, mellém lovagolt, nagyon udvariasan köszönt és megszólított: + +– Bizonyára különösnek találja a mi szigetünket. + +Nyíltan és őszintén megmondtam neki véleményemet a szigetről és +lakóiról. + +– Igen – mondá – ha ez a sziget más kézben volna, nem az oroszéban, +bizonyára a leggazdagabb gyarmatok egyike lenne. Van itt minden: szén, +petróleum, vas, arany, hal, értékes prém, fóka és bálna. Igazi +paradicsom! De itt csak a fegyencekre vigyáznak és azokat etetik; a +sziget természeti gazdagságával nem törődik a hatóság, sőt e +szörnyetegek lélekzetével és holttestével megfertőzi a levegőt és a +földet. + +– Nem valami nagyon szereted a fegyházlakókat – feleltem meglepetve, +mert szentül meg voltam győződve, hogy az elbocsátott fegyencek sorából +kikerült telepes áll előttem. + +– Ismerni kell őket, mint ahogyan én ismerem… fekete, gyalázatos +lelküknek elvetemültségét – felelte ökölre szorított kézzel. – Ostoba a +kormány, mert életben hagyja ezeket az elállatiasodott embereket. A +nyugat, az okosabb; villamos székre ülteti őket és így megszabadítja az +emberi társadalmat veszedelmes és fertőző jelenlétüktől. + +– Nem hiszed, hogy a Szakhalin-fegyencek is megjavulhatnak? – kérdeztem. + +– Uram – felelte nyersen – hogyan lehessen megjavítani azt az embert, +aki, mielőtt idekerült, már többször ült börtönben és mindannyiszor +valami átkozott gaztettért? Csak külsőleg emberek, de valójában lélek, +isteni szikra nélkül levő teremtmények. Láttam ezt ezeknek a bestiáknak +a gyermekein és unokáin, akiket lelketlen emberek nemzettek, tehát +maguknak sincs lelkük; éppen ezért a legelső kísértéskor ők is +gonosztevők lettek, sőt elvetemültségre fölülmúlták a szüleiket. + +Mély meggyőződéssel és nagyon izgatottan beszélt, én meg azon törtem a +fejemet, hogy ugyan kivel kerültem össze. Rendkívüli olvasottsággal és +jó megfigyelőképességgel sokat gondolkodott Szakhalin jelentőségéről és +szerencsétlen és ijesztő lakóiról. De ettől még nem lettem okosabb. Hát +egyenesen megkérdeztem. + +– Látom, hogy ön csak nem régen jött ide! – szólt nevetve – különben már +hallotta volna a híremet. Én Bolotoff András vagyok. + +Mivel a név nem mondott nekem sokat, tovább kérdezősködtem: mióta van +már Szakhalinon, honnan és miért jött ide stb. Azt felelte, hogy +körülbelül hét év óta van itt és a tomszki kerületből jött. Azután egy +pillanatig gondolkodott és folytatta: + +– Vallásos küldetéssel jöttem ide, mert éreztem, hogy ezeknek az +embereknek szükségük van valamire, ami lelkiismeretfurdalásukat +enyhítené és belsejükben elhallgattatná gonosztetteik viszhangját. +Vallásos könyvet, bibliát, szentképet és keresztet adtam el és +templomépítésre pénzt gyüjtöttem. + +– És volt sikered? + +Hallgatott és arca elkomorult. + +– Kitünő sikerem volt! – nevetett föl gúnyosan. – Látja ősz hajamat? +Keresztény misszióm sikerének ez a bizonyítéka. + +– Nem értem. + +– Persze – fakadt ki – nehéz is azt megérteni, nagyon nehéz! + +Dohányt kínált a pipámba, gyujtót adott és folytatta: + +– Ha megengedi, egy darabig együtt lovagolok önnel. + +– Kérem – feleltem. + +Bolotoff mellettem lovagolt és pipázott. Amikor végigszívta, kiverte +belőle a hamút, a pipát beledugta a csizmaszárába és beszélni kezdett: + +– Nagy szerencsétlenség hozott ide erre az átkozott földre, akkora +szerencsétlenség, hogy szóval ki sem fejezhető. Véres könnyet sír a +lelkem, ha róla beszélek! Otthon feleségem volt, akit szerettem. Meghalt +és egy tízéves fiút hagyott hátra, okos, szelid és jó fiút. Haldokló +feleségemnek esküvel fogadtam, hogy a fiút megvédem minden baj ellen és +derék embert faragok belőle. Azt gondoltam, hogy az Isten bűneim +büntetéseül szólította magához a feleségemet és elhatároztam, hogy +jámbor cselekedetekkel fogom jóvátenni bűneimet. Teljesen vallásos +eszméimnek kezdtem élni és szentképet meg könyvet adtam el, hogy pénzt +szerezzek templomépítésre. Egész Szibériát bejártam a fiammal, aki a +reménytelenül komor és istenverte falvakban csodálatosan olvasta föl a +bibés a liát gyermeki ártatlanság meggyőződésével beszélt Istenről, a +teremtőről és Krisztusról, a világ megváltójáról. Végül elhatároztam, +hogy abbahagyom a vándoréletet és megtelepszem valahol, ahol a fiam +iskolába járhat. Az volt a tervem, hogy vallásos tevékenységemet, +amelyet Miklós, Szilveszter és Makáriász püspökök annyira méltányoltak +és segítettek, Szakhalin-szigeten való látogatással fejezem be, hogy itt +azokért a szegény fegyencekért tegyek valamit, akik örökre elvesztették +szabadságukat és emberi jogaikat. Mint rendesen, most is velem volt a +fiam. Voltak itt emberek, akik úgy látszott, figyelemmel és őszintén +hallgatták a szentírás szavait, amelyeket a fiam tele keresztény +buzgalommal oly vonzóan olvasott föl. Hány fegyencnek a gyermekét +tanította meg az olvasásra és írásra! + +Egy idő múlva mindazt a pénzt, amit gyüjtöttem, el akartam küldeni +Szibériába Makariász püspöknek. Onorban voltunk és én megbetegedtem, +tehát a pénzzel a fiamat kellett elküldenem Duéba, a postára. Elment, de +nem jött többé vissza. Egy teljes hónapig kerestem. Végre megtaláltam az +erdőben; a koponyáját fejszével szétzúzták. A pénzzel együtt, amit annyi +fáradsággal templom számára gyüjtöttem, még a ruháját és a cipőjét is +elrabolták. Sokáig kutattam a gyilkosokat, míg végre megtaláltam őket. +Azok az emberek voltak, akik gyakran hallgatták fiamnak fölolvasását a +szentírásból, ugyanazok az emberek! + +Abbahagyta; nagyokat lélekzett és arcának minden vonása gyűlöletet +sugárzott. + +– Most már értem, miért vagy olyan rossz véleménnyel a sziget lakóiról – +jegyeztem meg és szánakozva néztem a szerencsétlen apára. – De miért +maradsz továbbra is itt? + +– Hát azt hiszi, hogy e tett után nyugodtan tudtam volna élni, én, aki +feleségemnek megfogadtam a halálos ágyánál, hogy vigyázni fogok a +fiúnkra és aki ezt az igéretemet nem váltottam be? + +Bár elnyomott, de rettenetes szenvedélyesség csengett ki szavaiból. Nem +tudtam semmit sem mondani és hallgattam, míg ő lázas izgalommal újra +beszélni kezdett: + +– Fölfedeztem a gyilkosokat. Koska, Szokol, Szelivanoff, Dormidontoff és +Grenics volt. Mikor megtudták, hogy a nyomukban vagyok, Onorból Pogibi +felé szöktek. A hatóság üldözte őket, de eredménytelenül. Én azonban +végre valamennyit elcsiptem és a fejszémmel egyiket a másik után +agyonvertem. A börtönök söpredéke, az elbocsátott fegyencek erre halálra +ítéltek engem és ezt tudtomra is adták. Azt feleltem, hogy megölök +minden egyes embert, akivel közülök találkozom és Isten a tanúm, hogy a +szavamat be is váltottam. Ekkor az onori börtönből elbocsátott és +megszökött fegyencek űzőbe vettek. Többször a kezük közé estem, kétszer +háton szúrtak, eltörték a bordámat, de a sebeimet halálukkal kellett +megfizetniök. Nem, senki az onori börtönből nem menekülhet előlem! A +hatóság tudja, hogy másféle fegyencet nem üldözök; de ha Onorból szökik +meg valaki, értesítenek és bosszúló kezem mindig eléri. Egy sem +menekülhet előlem, nem, egy sem! + +Bolotoff András így végezte bosszúló munkáját. Juravszki ezredes, a duéi +büntető-zászlóalj parancsnoka később elmondta nekem, hogy Bolotoff +vadászatból élve, a sziget minden vidékén csatangol és csak hírül kell +adni, hogy Onorból megszökött egy fegyenc, Bolotoff azonnal előkerül; +ilyenkor a fegyencről megszerez minden lehetséges adatot, mire hirtelen +megint eltünik. Ebben az esetben a hatóság nem is küldött senkit a +szökevény üldözésére, mert tudta, hogy a «bosszúálló» úgyis elcsípi. A +szökevény elfogásáért járó állami jutalmat teljes egészében +templomépítésre adta és arra, hogy imádkozzanak meghalt fia +lelkiüdvéért. + +Sokáig nem tudtam attól a szorongató hatástól, szabadulni, amelyet +Bolotoff elbeszélése tett reám. Tudtam, hogy a bosszúállás vágya rossz +tanácsadó, de egyszersmind át tudtam érezni a haragot, a kétségbeesést +és a gyűlöletet, amely ezt az embert eltöltötte. Búcsúzáskor kezet +fogtam vele és ezt mondtam: + +– Adjon Isten a szívének a nyugalmat! + +Bolotoff jámborúl keresztet vetett és ezt susogta: + +– Én is csak ezért az egyért imádkozom, de soha, soha nem találom meg a +nyugalmamat. + +* + +Különösen hangzik, de sok év múlva még egyszer találkoztam a +«bosszúálló»-val. 1920 januárjában volt, amikor a bolsevikok elől +menekülve, Tomszkból minden áron vissza akartam jutni Krasznojarszkba. +Érintenem kellett Bogotol falut, amelynek közelében egy hirhedt +bandavezérnek a főhadiszállása volt, aki innen nemcsak közönséges +utasokat üldözött rablással és gyilkossággal, hanem éppen így bolsevik +biztosokat, hivatalnokokat és katonákat is. Mindenki kerülte ezt a +vidéket és inkább a nagy országúton utazott északra, mint a vonat +mentén. Mivel én már beletörődtem abba, hogy így vagy úgy elpusztulok, a +vasúti vonaltól balra eső csaknem teljesen kihalt úton haladtam. Ezt az +útat kétfelől vonatok szakadatlan lánca zárta el, amelyeket Kolcsak +admirális seregei hagytak cserben és csak három hónappal később vitték +el a bolsevikok. Bogotoltól nyugatra egy kis állomáson megállottam, hogy +pihenjek és valamit egyek, mert fáradt voltam, éhes és átfagytam. Csak +egy kis hivatalnokot találtam itt és néhány munkást, nem szólva arról a +magános egyénről, aki az egyik sarokban ült és amikor beléptem, hirtelen +fölugrott, de mindjárt megint leült és nagy szőrmegallérjába dugta az +arcát. Csak hosszú fehér szakállát láttam és éppen ilyen haját, amely +nagy gyapjú-papakhája alól bozontosan kilógott. + +A hivatalnok és a munkások, amikor arra kértem őket, hogy adjanak el +nekem valami ennivalót, ridegen elutasítottak és egyáltalán nem akartak +velem szóba állni. Mivel könnyű szánon utaztam, amely elé két elgyöngült +ló volt fogva, elhagytam az állomásépületet, hogy szemügyre vegyem a +lovakat és megállapítsam, el tudnak-e még cipelni tizenkét +mértföldnyire, a legközelebbi állomásig, ahol talán jobban fogadnak. De +a lovak, nagy bajomra, teljesen ki voltak merülve, szomorúan +lehorgasztott fővel álltak és reszkettek a fáradtságtól. + +Ekkor nagyot nyikorgott az állomási épület ajtaja. Megfordultam és az +ajtóban báránybőrsüveggel és nagy szőrgalléros rövid báránybőrbekecsben +szélesvállú, fehérhajú, parasztot láttam állni, aki alaposan figyelt +engem; végre megdörzsölte a szemét és így szólt: + +– Tehát nincs mit ennie? + +– Nincs – feleltem – nem is tudom, mit csináljak, mert ezek a lovak már +nem tudnak elvinni a legközelebbi állomásig. Talán megmondhatja, hol +kaphatok kis kenyeret és valami zabot vagy szénát a lovaknak? + +Halkan nevetett és ezt felelte: + +– Nehezen fog menni a dolog, mert itt mindent elloptak, először Kolcsak +katonái és utánuk a bolsevikok. De ha ekkora bajban van, majd én +megvendégelem. + +Tapsolt. Az erdőből, amelyet az állomástól csak a vasút választott el, +egy lovasember bukkant elő. Az öreg a sínen át magához szólította, +valamit súgott neki és engem fölszólított, menjek be vele az állomási +épületbe. Néhány pillanat múlva visszajött a lovasember és zsákot hozott +magával, amelyből egy üveg vodkát, poharat, kenyeret, tojást és kis +sonkát vett ki és mindent letett az asztalra. + +– Egyen! – mondta hozzám fordulva az öreg ember. – Te meg Alexis fogd ki +a lovakat és etesd meg őket. Ez az utas ismerősöm. Hallod? + +Nem sokat teketóriáztam és ettem, ahogyan egészséges ember, akinek +tiszta a lelkiismerete, semmitől sem fél, de nem is vár semmit, enni +tud. + +– Nem fél ezen a vidéken utazni? kérdezte az öreg és elfojtott +nevetéssel fölhúzta a vállát. + +– Kitől és mitől féljek? Pénzem nincs és senkit nem bántottam. És ha meg +kell halnom, azzal sem törődöm, elég volt ebből az életből! Gondolja +meg: egész életemben dolgoztam, mint az ökör; semmit nem örököltem, +senkit meg nem raboltam, mindent a kezemnek és a fejemnek köszönhetek; a +bolsevikok mégis azt akarják velem elhitetni, hogy a nép kizsákmányolója +vagyok, burzsi, vámpir, aki kiszívta a munkások vérét! Ezek az ostoba +állapotok utálattal töltenek el és nem bánnám, ha megszabadulnék tőlük. + +Az öreg hangosan fölnevetett és így szólt: + +– Igen, a bolsevikok ostobák és el vannak átkozva, hogy ilyen +ostobaságokat csináljanak, amelyek romlásba döntik őket. De itt könnyen +veszedelembe juthatott volna, mert Bolotoff szabadcsapatai bizonytalanná +teszik Bogotol környékét. Bizonyára hallott arról, hogy Kusznecsk +városában mindenkit megölt? + +Annak a rettenetes vérfürdőnek a híre, amelyet egy vörös bandavezér +rendezett Kusznecskben, mint a futótűz végigszaladt egész Szibérián és +Bolotoff neve minden szívet rémülettel töltött el. Mert Kusznecskben +Pervoff és Szadoff mérnököknek és másoknak a fejét karóra tűzték és +nyilvános helyen kiállították, asszonyokat a legkegyetlenebbül +megkínoztak, az intelligenciát megölték és minden iskolát, kórházat és +templomot fölgyujtottak. + +– Hallottam róla – feleltem – de nincs más választásom. Ezen az úton +megyek és talán ez a végem. Elérem-e célomat? Nem tudom. De minek törjem +ezen a fejemet? Elég hamar megtudok mindent. + +Ismeretlen vendéglátóm megint nevetett, mulatott azon, hogy mennyire nem +törődöm az élettel és a halállal. De azután megint elkomolyodott és +hozzám hajolva ezt kérdezte: + +– Volt valaha Szakhalin-szigeten? + +– Voltam, beutaztam az egész szigetet. De az már régen volt. + +Az öreg fölkelt és felém nyújtotta a kezét: + +– Emlékszik-e Bolotoffra, Bolotoff Andrásra, a bosszúállóra, akivel a +Pogibiből a Mária-fokhoz szolgáló úton találkozott? + +Hirtelen abbahagyta és csak kis idő mulva fűzte hozzá: + +– Arra, aki a fiáról beszélt, akit Onor közelében megöltek? Emlékszik? + +– Lehetséges, hogy ön az? – Csaknem elállt a lélekzetem. – Borzasztóan +megváltozott. + +– Az bizony meglehet; azóta sok idő telt el és sok víz folyt le a +hegyekről – mondta elgondolkozva. – Minden megváltozott és én is +megváltoztam. Valamikor pénzt gyüjtöttem templomra, most pedig fegyvert +ragadtam és mint a vizet, úgy öntöm az embervért. + +– Akkor ön az a Bolotoff, a bandavezér… Kusznecskben! + +– Igen – felelte megelégedetten és megrázta fehér üstökét – nagy örömet +szerez nekem a dolog és minden út nyitva van előttem. + +– Hogyan lehetséges ez? – kérdeztem meglepetve és egészen elfelejtettem, +milyen ijesztő hírességgel van dolgom. – Szakhalinon az Onor-fegyenceket +üldözte és most az ellenkező oldalra fordult és azokat a +kormányhivatalnokokat üldözi, akik azokkal nem éppen szeliden bántak! + +– A dolog nagyon egyszerű – felelte. – Az első forradalom után a kormány +megkegyelmezett a Szakhalin-fegyenceknek és az elsők, akiket +elbocsátottak az onori foglyok voltak, akiket mindenhová követtem. Erre +a hivatalnokok engem fogtak el és ötévi fogságra itéltek. Megszöktem és +bandát alakítottam, hogy üldözzem azokat a kormányhivatalnokokat, akik +szánalmat mutattak ellenségeim iránt. Jó leckét kaptak tőlem. A +bolsevikok később ezeket a hivatalnokokat mind megölték. Azt gondoltam, +hogy no, most valóban igazságos és őszinte emberek kezében van a hatalom +és egy követ fujtam velük. De nemsokára láttam, hogy akik azelőtt +Onorban fegyencek voltak, azok most népbiztosok, tehát megint +átnyergeltem és megkezdtem a bolsevikok üldözését. Ez az egész +történetem! Nem tehetek másként, mert addig nem lesz nyugalmam, míg csak +egyetlenegy is él az egykori onori fegyencek közül. Nem lesz nyugalmam! + +És öklével az asztalra csapott. + +Hála a Bolotoffal történt véletlen találkozásomnak, az ő befolyásának +területén békességben mehettem át. Bizonyára én voltam az egyetlen utas, +aki védőlegénység nélkül zavartalanul mehettem át ezen a vidéken. + +És így találkozásom a «bosszúállóval» az őserdőben, Pogibi és az +okhocski tenger partja közt, később váratlanul megmentőmmé lett. Az élet +sajátságos módon köti egymással össze az emberek sorsát és a véletlenek +végső eredménye gyakran rendkivül titokzatosnak látszik. + + +HARMINCEGYEDIK FEJEZET. Párbaj a medvével. + +Bolotoffal való lovaglásom után minden újabb kaland nélkül jutottam el a +Mária-fokhoz. A sziget egész északi része, amelyet bejártam, teljesen +lakatlan volt, mert a két kis Motnar és Pilvo falu a nyugoti parton +volt, távol az én utamtól. + +Az erdőben mindenütt találkoztam medvével. Nem voltak nagyok és csaknem +feketék voltak és ott hangyászmedvének nevezték, mert megeszik a hangyát +és ezek lárváit, amit úgy ásnak ki a hangyabolyból. Ez a táplálék +annyira izgatja a medvét, hogy nem aluszik téli álmot és még téli vackot +sem csinál magának. A szibiriai vadászok nézete szerint a hangyászmedve +nem külön medvefajta, hanem csak a barna medvének fizikailag elfajult +egyes példánya, amely fejlődésében megakadt és sötétebb színt kapott. +Minden esetre sokkal veszedelmesebb, mint a közönséges barna medve. + +Az orocsonok és a goldák, akik nagyon gyakorlott medvevadászok, a +hangyászmedvét gonosz szellemnek tekintik, amelyet időnként ki kell +békíteni, hogy hatalmas szövetséges társul nyerjék meg. Ennek +következtében csak akkor lőnek rá, ha erre különös körülmények +kényszerítik őket. Orocsont sohasem láttam medve komára lőni, de nagyon +különös és szerencsés véletlen folytán tanuja lehettem egy vallásos +szertartásnak, amelyben egy ember párbajt vívott a medvével. + +Nikolajevszk mellett történt az Amurnál egy orocson táborban. Elfogtak +egy nagy, körülbelül hatszáz font súlyú medvét, bőrszíjjal megkötözték +és egy erdei tisztásra cipelték. Ott rövid, erős, egymással szorosan +összekötött cölöpökből készült kerítés mögé zárták. A saman kockát +vetett, hogy ki birkózzék meg a medvével. A sors egy körülbelül tizenhat +éves fickóra esett, aki szemmelláthatólag örült a szerencséjének és +büszke volt rá. Övébe kést dugott, bőrblúzát lesimította és bement a +bekerített helyre. Először szétvágta a szíjat, amellyel az állat össze +volt kötözve, azután a bekerített hely ellenkező végébe futott és ott a +késsel a kezében harcrakészen állást foglalt. A medve apó, vérben forgó +szemével körülnézett, fölállott a két hátsó lábára és nekiment a +legénykének. Ez nem várta meg a támadást, hanem lehorgasztott fejjel +nekirohant az állatnak és míg balkarjával az arcát védte, jobb vállát +alulról, a medve kinyújtott jobb talpa alatt nekifeszítette az állat +hónaljának. Ezzel a medvének ezt a talpát harcképtelenné tette és csak a +bal talpa maradt szabadon, amellyel meg is ragadhatta volna a hátán, ha +ezt késének villámgyors döfésével meg nem előzte volna. A szúrás gyors +volt, alulról fölfelé hasított és földre terítette a medvét, mielőtt +rettenetes talpát használhatta volna. A fickót a legcsekélyebb sérülés +sem érte és a medve kimúlt. Bennszülöttek így vadásszák itt a medvét a +taigában. + +A vallásos versenyharc befejezése után megtudtam tőlük, hogy a +támadásnak az a titka, hogy a bal alsó kart alulról a medve teste ama +részének kell nekifeszíteni, amely a mi hónaljunknak felel meg – azaz +éppen ott, ahol a mellső láb a törzshöz csatlakozik – és a medvét meg +kell akadályozni, hogy mellső talpát használhassa, de tették hozzá, +senkinek sincs bátorsága, hogy így támadja meg a hangyászmedvét. Az +orocsonok, ha terhükre van, fegyverrel ölik meg és a szívét megeszik. +Így számolnak le a hangyászmedvével, ha nincsen elég figyelemmel emberi +szomszédaira. + + +HARMINCKETTEDIK FEJEZET. A fekete barát. + +Északnak haladva végre megpillantottuk a tengert és a Maria-fok homokos +partját. Madarak egész felhője lebegett a tengerpart fölött és lármájuk, +rikácsolásuk betöltötte a levegőt. Amikor kijutottunk az erdőből, a +parton a homokos alj fölött durván ácsolt nyirfatörzsekből készült +keresztet láttam magaslani. Odalovagoltam és az ebben az országban +uralkodó szellemmel kevéssé összhangzó következő orosz fölirást láttam: + +– Tisztelet a magasban Istennek és békesség az embernek a földön és az +élet tengerén! + +Ez a keresztény szimbolum ebben a kietlenségben fölkeltette +csodálkozásomat és megkérdeztem a vezetőmet, hogy ki állította itt azt a +keresztet. + +Látható megindultsággal ezt felelte: + +– A fekete barát! + +Kérdésem éppen akkor hangzott el, amikor meglehetősen meredek +homoklejtőn kapaszkodtunk föl, ahol a lovak csak nehezen juthattak +előre. Le kellett szállnunk és a málhát át kellett csomagolnunk, hogy a +teherlovaknak megkönnyítsük a följutást. Amikor végre kikecmeregtünk a +futóhomokból, amelyet a szél hosszú hullámvonalakká bodrosított, éppen +szemben megfeketedett fenyőgerendákból épült öreg, egyemeletes házat +pillantottam meg. Északi végén valami kis toronyféle volt aranyozott +kereszttel. + +– Itt a fekete barát lakik, mondta a vezetőm. Nem tudom, itthon +találjuk-e, mert ezeken a napokon rendesen künn van a tengeren. + +Odalovagoltunk a házhoz, de senki sem jött elénk. Csak amikor nagyokat +kiáltottunk, bújt elő néhány ajnó és ezek nagynehezen elmagyarázták +nekünk, hogy a barát a tengert járja, hogy ők messziről jöttek, mert +tanácsot akarnak tőle kérni és meg is várják, míg hazajön. + +Két napot töltöttünk itt és beszállásoltuk magunkat a barát házába, mert +vezetőm biztosított, hogy a derék ember csak örülni fog ennek. Másnap +virradatkor az ajnó-kutyák ugatására ébredtünk fel. Kimentem a ház elé +és láttam, hogy éppen akkor nagy vitorlás csónakot húznak ki a partra. +Amikor a vitorlákat már összecsavarták, három ember, aki biztosságba +helyezte a csónakot, közeledett a ház felé. Eléjük siettem. + +A legelül haladó magas termetű szerzetes volt; arca fehér, mint a galamb +és oly sovány, hogy szinte azt hittem, csak csontvázat takar el fekete +ruhája. Amikor meglátott, végigsimogatta hosszú fehér szakállát és gyors +mozdulattal a fejére húzta a kámzsáját, amelyen amikor lelógott a +homlokára, a fekete posztó szélén fehér keresztet vettem észre. Mellén +láncra fűzött nehéz vaskereszt lógott. Fókabőrből készült, magasszárú +patkós csizmát viselt. Övére erős kötél volt kötve, míg bal csuklóján +nagy csontgyöngyökből készült olvasó volt. A kámzsa csaknem egészen +elfödte az arcát, de mégis megláthattam szemének okos, kutató +tekintetét, fehér sűrű szemöldökét, keskeny sasorrát és fínoman ívelt +száját, amely vasakaratról tanúskodott. + +Amikor közelebb jöttünk egymáshoz, megdöbbentett, hogy lánccsörgést +hallottam, aminek jelentőségét ebben az országban jól ismertem. Fejemben +ez a gondolat cikázott át: + +– Csak nem fegyenc ez az ember is? + +De a fekete barát ebben a pillanatban fölemelte fekete kezét, a kereszt +jelét vetette felém és aggastyánhangon így szólt. + +– Az Ur áldja meg fiam megérkezésedet e vadonban. + +Bemutatkoztam és együtt bementünk a házba. Vezetőm és az ajnók a +bejáratnál várták a barátot, letérdepeltek és lehajoltak előtte a +földre. Amikor azután kezét a fejükre tette és megáldotta őket, talpra +ugrottak és szeretettel megcsókolták az aggastyán kezét. Bement a +szobájába, ahonnan nemsokára könnyebb csuhában jött ki. A kámzsája +vissza volt hajtva és látni engedte hosszú, hófehér haját. + +Egy napot és még egy éjjelt töltöttem ebben a különös házban. +Oroszország és más országok politikai életéről, tudományos és vallási +mozgalmakról, nehány kiváló politikusról és tudományos körök +előkelőségeiről kérdezősködött tőlem és egyszerre csak, teljesen +váratlanúl kitünő franciasággal kezdett beszélni, mert föl akart +világosítani arról, hogy még némi üzleti dolgot kell elintéznie a +vezetőmmel, aki élelmiszert hozott neki és hogy beszélnie kell az +ajnókkal is, akik orvosi segítségért jöttek hozzája. Majd ha mindezt +elintézte, zavartalanúl hosszabb ideig is elbeszélgethetünk. + +De csak a vacsora után volt némi pihenője. A vacsora egy tál étel, friss +hal volt. Már ötven év óta nem evett a szerzetes húst és ez nem is +került sohasem az asztalára. Nagyon keveset evett és tulajdonképpen ezt +is csak akarata ellenére, mert föltétlenül szükséges volt. Kis pohár +teát ivott cukor nélkül, rövid hálaimát rebegett, azután kissé +kényelmesebben helyezkedett el egy padon, amely foltos fókabőrrel volt +leterítve. + +Részletesen be kellett neki számolnom Pétervárról és Moszkváról. Amikor +megtudta, hogy egyideig Párisban tanultam, olyan tudósok felől +kérdezősködött, mint Lichtenberger, Réclus, Roux, Boussinesque, +Flammarion és Poincaré. Élénken érdeklődött Tolsztoj Leó, Szolovieff +Vladimir és Korolenko író iránt, akiket mind személyesen ismert, mert +sokat utazott Európában. + +Alapos jártassága volt minden irodalomban és nagy tudást, fínom kritikai +elmét árult el. Abból azonban, amit mondott, kitudtam, hogy személyes +összeköttetése a mai élettel és a megfelelő érintkezés már körülbelül +harminc évvel ezelőtt megszűnt. Ebben az emberben annyi méltóság, +bölcseség és fönséges nyugalom volt, oly mély életismeretről és olyan +előkelő gondolkodásról tett tanúságot, hogy nem akartam őt kikérdezni. +Megvártam tehát, amíg maga beszél majd fiatalabb éveiről. Nem hiába +vártam erre. + +Észrevette, hogy többször meglepetve fölfigyeltem a lánccsörgésre, amely +még a legcsekélyebb mozdulatára is hallhatóvá lett. Föltekintett, okos +kék szemével az arcomba nézett és halkan ezt mondta: + +– Verigi van rajtam, lánc, amely a hátamat keresztezi és a csípő +magasságában erős lakatban végződik és lószőringet viselek. Azért teszem +ezt, hogy testemet sanyargassam. Ezt a könnyű vezeklést önként szabtam +ki magamra, mert nagy gonosztevő vagyok. + +Nem mondottam ellent, hanem csak nyíltan a szemébe néztem. + +– Gonosztevő vagyok, hallja? Kérdezte türelmetlenül. + +– Igen, hallottam, felelém. + +– Nos és mit szól hozzá? + +Hangjából kíváncsiság és türelmetlenség csendült ki. Vállat vontam és a +szerzetes kék szemébe nézve, nyugodtan így feleltem: + +– Néha mindannyian nagy gonosztevők vagyunk, atyám, de mindenikünk, ha +akar, a maga gyóntatója és a maga legszigorúbb bírája lehet! + +Az öreg egy pillanatra lezárta szemét és rövid hallgatás után kíváncsian +rám tekintve ezt kérdezte: + +– És azután? + +– Azután? Borzasztó dolgok történhetnek, ha valakinek elég ereje van +ahhoz, hogy titkos gonosztetteit fölismerje. Megőrülhet vagy kegyetlenül +vezekelhet vagy egészen más emberré is válhatik. + +– Fiam, maga fiatal, de úgy beszél, mintha ismerné az életet. + +– Atyám, feleltem, az élet problémái hosszú időn át szorongattak engem +minden oldalról, olyan életnek a problémái, amely kegyetlen volt, +hidegen számító és tele alattomos kísértéssel. Ismerem jól az életet és +tudom, mit ér. Tudom, hogy a nem teljesült kívánság a legerősebb +kísértés. Tiszta, de gyönge, síró lelkű mártírrá teheti az embert vagy +gonosztevővé, akinek fekete, gyűlölködő és vérszomjas a lelke. Csak +egészen erős ember küzdheti ki magának a helyes útat. Az ön élete, ha +kemény is és csupa szenvedés, például szolgálhat másoknak és a +működésének gazdag lehet az aratása. + +A barát lehajtotta fehér fejét és mélyen elgondolkodott. Sokáig tartott +a hallgatása és most már tudtam, hogy egy sokat szenvedő és küzködő +ember lelkének a vallomását fogom meghallani. Az aggastyán fölkelt, +megtöltötte teás poharainkat és megint leült a padra. Azután megkezdte +elbeszélését, amit időnként mély elgondolkodás szünete szakított meg: + +– Igaz: csak erkölcsi kín semmisítheti meg vagy erősítheti meg az +embert. Velem is így történt. Mi volt a gonosztettem? Az mindegy. Egyre +megy, vajjon emberi testet vagy emberi lelket öltem-e meg. A gonosztett +gonosztett és erkölcsi kínt, a visszaemlékezésben szenvedést, önvádat és +kétségbeesést okoz. A szenvedés ez útjának minden állomását végigjártam +életemben. Volt fehér lelkem, volt fekete lelkem, azután egyáltalán nem +volt már lelkem, mert nem éreztem vágyat, sem kielégülést. Végül minden +valami mássá változott, mássá, ami arra unszolt, hogy a többi ember +életének szenteljem magamat. Körülnéztem, hogy erre alkalmat találjak, +de sajnos a kultúra helyein erre nem nyílt megfelelő lehetőség. Az a +társadalmi réteg, amely engemet vett körül, legyőzhetetlen nehézségekkel +állott föladatom elé. Kolostorba mentem tehát, egész Oroszországban a +legszigorubba. Jámborságommal és alázatosságommal gyorsan eljutottam a +legfölsőbb szerzetesi fokba. De láttam, hogy a kolostori élet nem ad +nekem békét. Ekkor felöltöttem lószőringemet és a verigit és egyik +helyről a másikra utaztam, hogy hatáskört találjak, amelyben +testvéreimért dolgozhatnám. Szakhalinra jöttem, megláttam a +kimondhatatlan szenvedések e mélységét, azt a poklot, ahol élő emberek +teste és lelke tüzes kínban eleped és fölismertem, hogy itt ezen a +földön meg tudnám valósítani az álmomat. Ezen a téren dolgozni kezdtem, +de a hatóságok magatartása lehetetlenné tette a munkámat. Hátat +fordítottam a börtönöknek és az elbocsátott fegyencek telepeinek és +idejöttem északra. Itt a bennszülöttek közt a kereszténységet terjesztem +és régóta az iszákosság, elerkölcstelenedés és kártyázás ellen küzdök, +amit az oroszok és az idegenek hurcoltak be. A test és a lélek +orvosaként működöm. + +Nagyot sóhajtott és halkan hozzáfűzte: + +– Úgy beszélek, mintha dicsekedni akarnék, pedig ez távol van tőlem. Úgy +beszélek, mint a magam gyóntatója, mert én már elérkeztem életem +végéhez. Egészen határozottan érzem. Sőt többet mondok: tudom, hogy ma +tettem meg utolsó útamat a tengeren, amely oly régóta látott a +hullámain. + +Ellenvetéssel próbálkoztam meg, de látván, hogy ennek semmi hatása +nincsen, ezt kérdeztem: + +– Miféle tengeri utazások azok, atyám, amelyeket megtett? + +Azonnal olyan élénken felelt, hogy elárulta vele, mennyire a szívéhez +nőtt a szóban forgó dolog. + +– Innen a partról, a Tatár-szoros végéről gyakran láttam, hogy a szél és +a hullám halászokat és szakhalini menekülőket kisodort a nyílt tengerre, +ahol biztos halál várta őket. Keresztényi kötelesség a fuldokló +megmentése. Sőt elmondták nekem, hogy az elsülyedő hajók jele, amely a +dróttalan táviró titokzatos nyelvén segítséget kér, ez a három betű: S. +O. S., ami azt jelenti: Save our souls! (Mentsétek meg lelkeinket!). Itt +az én területemen tehát hozzáfogtam ezeknek az elmerülő lelkeknek a +megmentéséhez. Két régi barátomnak, keresztény ajnóknak a segítségével +erős csónakot építettem, ezzel vihar idején a tengeren cirkáltunk, hogy +megmentsük a hajótörötteket. Éjjel lámpás ég azon a homokzátonyon, +amelyen a csónakom van. + +Amikor ezt mondta, csöndesen nevetett és az ablakon át kimutatott egy +magas rúdra, amelynek csúcsán lámpás volt. + +– A lámpásban halzsírt égetünk és súlyos viharban tüzet gyújtunk és kírt +öntünk bele, hogy a szél és az eső ki ne oltsa. Az én ajnóim nagyon +gyakorlott és vakmerő hajósok. Majd bemutatom őket. + +E szavak után tapsolni kezdett. A szobába belépett két öreg ajnó +bőrkabátban, bőrnadrágban és csaknem övig érő csizmában. Borzalmas volt +az arcuk, orr nélkül, ajak nélkül és szempilla nélkül, arc, amelyen +egészen szabadon voltak a nagy, sárga fogak és mintha halotti koponya +lett volna. Nem voltam kétségben az iránt, hogy miféle betegség +éktelenítette el e csöndes, derék emberek arcát. + +– Lepra? Kérdeztem. + +– Igen, felelte a szerzetes. De csak nagyon lassan terjed, mert ezek az +emberek már harminc év óta szenvednek tőle. Meg vagyok győződve, hogy +nem ragadós, hiszen már olyan régóta együtt élek velük. Barátaim, akik +évenként meglátogatnak, szintén mindig együtt voltak velük és egyikünk +sem kapta meg a betegséget, bár egészen közel lakunk egymáshoz. + +– Atyám, ön nagyon sok embert menthetett meg. + +– Ez alatt a negyven év alatt sok mentés sikerült, mert nem várjuk meg, +míg a hullámok elénk hoznak valakit, hanem magunk vitorlázunk le délnek +és a tengeröböl északi részén cirkálunk, hogy segítségére legyünk a +hajótörötteknek. Ezeken a vizeken mindenki jól ismer bennünket. Egy +Kuriloff nevű költő, aki egyszer itt meglátogatott bennünket, úgy írt +rólam, mint a «röpülő barát»-ról. Ha megszökött fegyencen segítek, a +hatóság nem tiltakozik és nem csinál nekem nehézséget – miért, nem +tudom. Nem vonom kétségbe, hogy minden megmentett szökevény előbb-utóbb +elpusztul vagy megint börtönbe kerül. Tudom, hogy jobb volna neki, ha +megfulladna, de úgy érzem, hogy ha föllázad és megszökik, még nem ment +keresztül mindazon a megpróbáltatáson, amellyel bocsánatot nyerhet. +Segítek rajta, mert alkalmat akarok adni neki arra, hogy végigélje +mindazt a lelki szenvedést, ami talán megmenti lelkét a sötétség +hatalmaitól, amelyek hatalmukba kerítették. Nem boldog és derűlt életnek +mentem meg ezeket a fulladozókat, hanem csupa kín és vágyódás számára. + +– A szökevények akik átkelnek a tengerszoroson, tudnak önről és +működéséről? + +– Persze hogy tudnak. Minden fegyenctelepen ismernek engem és mert a +fegyencek nagyon babonásak, mielőtt nekiindulnak a veszedelmes útnak, +puha kenyérből és szénporból kis fekete szerzetes szobrocskákat +csinálnak maguknak. Ez az ő talizmánjuk, amely ha a tenger veszedelmes +kezd lenni rájuk, odaszólítja az én csónakomat. + +Az öreg halkan nevetett. + +Már elmúlt az éjjel legnagyobb része és az eget a fölkelő nap messziről +kémlelődő sugara kezdte világosítani, amikor beszélgetésünket +befejeztük. A fekete barát csörgő láncával fölkelt a padról és rövid +áldással jó éjt kivánt. A másik szobába ment, amely az ő cellája volt és +még azután is sokáig hallottam láncának csörgését és szavának halk +hangját, mert a szerzetes napkeltéig buzgón imádkozott. + +Alig volt még hat óra, amikor fölkeltem és kimentem az ajtó elé, ahol a +páter már utasítást és megbízást adott a vezetőmnek. + +– Korán kelt föl, jegyeztem meg, nem sokat alszik. + +– Ilyen öreg legénynek nem kell sok alvás, felelte derülten, különösen +ha nemsokára örökre kipiheni magát. + +Nehány órával később lenn a keresztnél, ahová elkísért, elbúcsúztam a +fekete baráttól. Áldásra emelt kézzel, mint egy magas fekete szobor, ott +állott még sokáig. És amikor visszanéztem, megint éreztem csöndes +fönségét e titokzatos léleknek, aki egyedül neki ismert vétek miatt +átszenvedte a lelkiismeret és emlékezés tüzes kínjait és végre állandó +békét talált. Kerek egészet teremtett magából, amely tiszta és átlátszó +mint a kristály, kemény mint az acél és amellett érzékeny mint a +végtelen tenger tükre. + +Duéban már várt rám az «Alëut» hajó. A kapitány kijelentette, hogy előbb +még a Tatár-szoroson a Mária-fokhoz kell mennie, mert megbízást kapott, +hogy egy nagyherceg leveleit adja át a fekete barátnak. Azt tanácsolta, +hogy Duéban várjam meg a hajó visszaérkezését. De én inkább vele +utaztam, hogy még egyszer örülhessek a fekete barát látásának. + +Hajónk két napi út után késő éjjel a foktól körülbelül másfél +mértföldnyire lebocsátotta a vasmacskáját. + +– Különös! mondta a kapitány. Az éjjel meglehetősen viharos, de a barát +lámpása nem ég, mint mindig zord időben. Talán künn van a tengeren, de a +szorosban nem találkoztunk vele. Kíváncsi vagyok, mit jelent ez. + +Éjjel nem ülhettünk csónakba, de másnap már korán reggel ott voltunk a +szerzetes háza előtt. Amikor beléptünk, nem jött elénk senki. Minden +olyan volt, mint máskor. Kiáltottunk és a cella ajtaján kopogtunk. Senki +sem felelt, mire benyitottunk és – némán megálltunk. + +Az öreg szerzetes előrebukva egy magas imapolc előtt feküdt, amelyen +ezüst kereszttel kihímzett fekete bársonytakaró és biblia feküdt. A +halál nyilván akkor lepte meg, amikor letérdelt és imádkozva +lehorgasztotta a fejét. A kámzsája mélyen a fejére volt húzva és már +megmerevedett sovány ujjai szorosan megmarkolták olvasója gyöngyeit. + +Körülnéztünk a szobábam és megállapítottuk, hogy semmit sem vittek el; a +berendezés egyetlen darabját sem tolták el a helyéről. A szobában az +egyetlen figyelemreméltó tárgy az ablak mellett levő asztalon fekvő +kicsiny, fehér, lepecsételt levélboríték volt. Ez volt ráírva: + +– Velem eltemetendő! + +A boríték vékony papirosán át föl lehetett ismerni egy gazdag +menyasszonyi díszbe öltözött nő képét. Fekete haján hosszú fátyol +csüngött. A kép hátára kicsiny finom betűkkel ki nem böngészhető szavak +voltak írva. + +Mellette egy papiroslapra ez volt írva: + +– Nyugodtan és békésen távozom innen. Az élet tengerének hajótörötteit +meg lehet menteni. Megáldom őket Isten nevében! + +A keresztnél, melyet ő állított, eltemettük a fekete barátot és +elutaztunk. + +Amikor elhagytam a kínok és vágyódások ez országát, az elátkozott +szigetet, amely csörgő lánc utálatos zenéjétől viszhangzik, három, +egymástól teljesen különböző mártírra való emlékezést vittem magammal. + +Magam előtt látom a feleség és az anya szomorú arcát, merev, rémült és +éber szemét, amelyet legutoljára a vigasztalan Pogibiben láttam. Hallom +még Bolotoff András gyűlölködő szavait, aki fiának gyilkosait üldözte. +És mindig előttem van a titokzatos fekete barát fönséges, átszellemült +arca, akinek végre sikerűlt az élettel kibékülnie. + +És mindannyiuk fölött minden emberi szenvedés és küzdelem szimbólumaként +kimagaslani látom a Mária-fok egyszerű keresztjét és rajta világítani +látom a még egyszerűbb fölírást: + +– Tisztelet a magasban Istennek és békesség az embernek a földön és az +élet tengerén. + + + + +IV. RÉSZ A NAGY ALTAI ÁRNYÉKÁBAN + + +HARMINCHARMADIK FEJEZET. A Kulunda-síkságon. + +Sohasem tudhatja az ember, mit hoz a következő pillanat. + +– Pétervárott a szobámban ültem és egy barátom levelét olvastam, aki +meghívott, látogassam meg a birtokán és töltsem nála a nyarat. Mivel a +fárasztó tél után, amelyet vegyi laboratóriumban kutató munkával +töltöttem el, kimerültnek éreztem magamat, már éppen neki ültem az +írásnak, hogy megköszönjem barátomnak a meghívást és elfogadjam, amikor +hirtelen és türelmetlenül megszólalt a telefon. + +– Halló! + +Régi tanítómnak, Zaleski professzornak jól ismert hangját hallottam. + +– Számítok önre, hogy holnap kutató útra jön velem. Rendben van? + +– De hát hová megy? + +– A nagy Altaiba, barátom, felelte nyugodtan. Fölkeressük a kevéssé +ismert Kulunda-síkságot érdekes sós tavaival és az Altai hegységet, +amely még szebb, mint az Alpesek. + +– De… + +Ezzel a «de»-vel egyátalán nem törődve, tovább folytatta a tudós: + +– Ön mint vadász és író valóságos paradicsomot fog ott találni. + +– Mit lehet ott vadászni? + +– Medvét, szarvast, császármadarat és a hegyekben valami vadbivalyféle +van, óriási hegyibika, olyasfajta mint a bölény. + +– Rendben van, megyek, szóltam bele az élettelen hangtölcsérbe. + +– Holnap három órakor indul a szibíriai expresz. + +Íróasztalomhoz ültem és megírtam a barátomnak, hogy nem mehetek. +Szibíriába utazom, hogy fölkeressem az Altait, amelyről már annyi év óta +álmodoztam. + +Másnap a szibíriai expresz kivitt minket a pétervári gyárak füstölgő +kéményei közül, ki az orosz főváros széles, pompás utainak lármájából és +az Uralhegység és a síkságok szabad birodalma felé rohant velünk. + +Utazásunk hatodik napján Szibíria tudományos központjába, Tomszkba +érkeztünk. Az Altai-hegységben eredő és az északi Jegestengerbe ömlő, +nagy ázsiai Ob folyam egyik mellékfolyója, a Tom folyó partján épült. + +Itt a hatóságoktól megkaptuk a szükséges ajánló iratokat, az egyetemi +könyvtárból pedig annak a vidéknek tudományos irodalmát, amelyet be +akartunk járni. Az egyetem rektora rendkívül értékes fölvilágosítással +szolgált az Altairól. + +Néhány napi időzés után Tomszkban, egy kis gőzösön folytattuk utunkat, +amely a Tomtól levitt bennünket az Obhoz. Itt fárasztó küzdelmet kellett +folytatnunk a sebes ár, e hatalmas folyam homokzátonyai és a sok fatörzs +ellen, amit a rohanó patakok cipeltek el a hegységből. Mivel gyakran meg +kellett állnunk, hogy tüzifát vegyünk föl a gépek számára, csak nagyon +lassan jutottunk előre. Akárhányszor megfeneklettünk a homokzátonyokon +és mindannyiszor csak nagynehezen tudtunk róluk lejutni. Egy matróz a +hajó orrán állandóan méregette a vizet és énekelte: + +– Vigyázat! Három láb… Két láb hat… Kettő… Fenéken! + +Ilyenkor azután ellengőzzel kellett megkísérelnünk a lejutást és a +folyam más helyén kellett szerencsét próbálnunk. + +A vidék is hozzájárult az út egyhangúságához, mert utunk lapos, fűzzel +benőtt szigetek közt vagy egyhangú part mentén vitt, amely sűrű +bokrokkal vagy kivágott nyírfák bokros utánhajtásával volt födve. +Egyedüli örömünk az evés volt és nem is volt rossz az étvágyunk ezen a +hajón, amely mint valami nehézkes teknősbéka, küzdött a sárga Ob árja +ellen. Az élelmünkben szerencsére megvolt a szokatlannak az ingere is, +mert a folyópartokon lakó halászok a szakácsot friss sőreggel és a +lazac-család két olyan ízletes válfajával látták el, hogy időnként +egészen elfeledtette velünk, mennyire teknősbékaszerűen mászik a hajónk. + +Végre Novo-Nikolajevszkbe érkeztünk, amely akkor még csak kis város +volt, most azonban Szovjetszibíria fővárosa. Az Ob jobb partján épült, +keleti végén annak a rengeteg hídnak, amely itt átíveli a folyót. Ez a +város, amelyet a folyó szorosan összekapcsolt a déli termékeny vidékkel +és a vasutak a világ minden piacával kötik össze, akkor hihetetlen +gyorsasággal növekedett. + +Egy napot töltöttünk ebben a szibíriai kereskedelmi központban, azután +ismét kimentünk a folyamra, elítélve arra, hogy harcban a zátonyokkal és +a lesodort fával még végtelenül sokáig tovább másszunk és sőreget +együnk. + +Az volt a terv, hogy hajónk Barnaulba, Altai bányakerület fővárosába +megy, ahonnan kocsin akartunk a Kulanda-síkságra utazni. Az Ob +partvidéke Barnaul alatt nem oly festői, mint az a tájék, amelyet a +fönséges és hatalmas Jenisszei mentén, a festőknek való ez álomországban +láttam. Útunk ezért továbbra is egyhangú és fárasztó volt. Unalmunk csak +egyszer szakadt félbe, a várostól északra ötven mértföldnyire. Ott egy +ismeretlen falu házainak közelében egészen különös erdei drámának +voltunk a tanui. A part közelében kis réten ló legelészett, amely +nyírfához volt kötve. Az állat hirtelen fölkapta a fejét és egész +súlyával és minden erejével el akarta tépni a kötelet. Amikor ez nem +sikerült, körben futni kezdett és ijedten nyerített. + +Eleinte azt hittem, hogy a ló a mi nagyokat fujtató gőzösünktől ijedt +meg, de csakhamar fölfedeztem az igazi, veszedelmes okot. Az erdőből +nagy barna medve cammogott elő, rárohant a lóra, egyik talpával tarkón +ragadta, míg a másikkal egy fába iparkodott belekapaszkodni. A ló +kezdetben maga után vonszolta, de a medvének végre sikerült egy +fatörzset elkapnia. A következő pillanatban a ló a földre rogyott. A +medve egyetlen hatalmas ütéssel széttörte a hátgerincét. Többször +lőttem, de a medve kereket oldott és eltünt az erdőben. + +Gőzösünk másnap reggel hangos fütyüléssel hirdette megérkezésünket +Barnaulba. + +A bányaigazgatóságnál és a császári koronatartományok igazgatóságánál, +mivel részben ennek a területén kellett tanulmányokat végeznünk, a +lehető leggyorsabban túlestünk a még szükséges formaságokon és a +következő napon két teherkocsin, amelyek mindenikét három nemes pusztai +ló húzta, elindultunk nyugat felé. + +Utunk eleinte nagyon festői dombok, az Altai-hegység utolsó nyúlványai +közt kígyózott végig. Állandóan nyírfaerdőkön át hajtattunk, amelyeket +sűrűn tarkítottak kis orosz falvak. + +Mivel egy barnauli rendőrtisztviselő lovagolt mindig előttünk, hogy a +lóváltást előkészítse és az út is pompás volt, gyorsan haladtunk tovább. +Óránként tíz-tizenöt angol mértföldet tettünk meg. + +Különös utazás volt. A ménesekből erős, de még be nem hajtott lovakat +szakítottak ki és ezeket fogták kocsink, tatárul: taranta, elé. Mialatt +befogták, a parasztoknak ugyancsak keményen bele kellett kapaszkodniok +az ágaskodó lovakba. Akkor azután a kocsis, itt jamszcsik a neve, fölült +a bakra és hosszú nyersbőrostorával, amelyet a nép nyelve knoot-nak +mond, minden erejével megcsapkodta a lovakat, míg ugyanabban a +pillanatban rászólt a parasztokra, hogy eresszék el az állatokat. Az +emberek félreugrottak és a kocsi, mintha vihar kapta volna el, a +legközelebbi falu felé röpült. Ha egy-egy gyöngébb ló kezdett kifáradni, +a kocsis megállás nélkül lehajolt, átvágta az istrángot és szabadjára +engedte a lovat, hogy magát kipihenhesse és visszatérhessen a nyájához. + +A rendőrünk, míg egyrészt nagy hasznunkra volt, hogy mindig friss lovak +álljanak a rendelkezésünkre, másrészt a professzor folytonos +zaklatásának lett az okozója. A parasztok nagyrangú hivatalnokoknak +tartottak bennünket és mert a kormányzónál előkelőbb személyiséget nem +tudtak elképzelni, ennek gondolták a professzort és mindenféle +kérvénnyel meg üzleti üggyel ostromolták. Az egyik faluban egy fiatal +parasztasszony bepanaszolta az urát, mert megveri, ha részeg, a másikban +egy házaspár az elválasztását kérte, míg a harmadikban egy paraszt +bejelentette, hogy apját nem jogos örökösök megmérgezték. Nehezen +lehetett ezeket az embereket igazi hivatásunkról, tervünkről és +szándékunkról meggyőzni. + +Nemsokára eltünt az erdő és megkezdődött a fűvel benőtt síkság. A +Kulunda-síkság rengeteg területén mindenütt júh és marha legelt. A lovas +pásztorok talautkirgizek voltak, akiknek birtoka volt a pusztai legelő. +A kormány azonban európai Oroszországból kivándorlókat telepített le +ezeken a síkságokon és a legelők egy részét elvette igazi +tulajdonosaiktól, a kirgizektől. Ez a bennszülöttek és a bevándorlottak +közt heves civakodást és viszályt, sőt fegyveres harcot okozott. A +kirgizek fegyveres kézzel védelmezték legelőiket és nyájaikat és amint +már az erőszakra hajló Oroszországban történni szokott, gyakran vér +folyt. Ezt persze vizsgálat és pör követte, amely elítélt kirgizekkel +töltötte meg a börtönöket és bányákat. A prófétájukhoz imádkozó kirgizek +a fogságban hasztalan próbálták megérteni, miért börtönözték be őket és +természetesen csak az a gondolat fűtötte őket, hogy támadóikon, a +rendőrségen és a bírákon bosszút álljanak. + +A kirgizek, akikkel rendőrünknek Barnaulba történt visszaküldése után +nagyon barátságos viszonyba jutottunk, sok szomorú tapasztalatról +számoltak be nekünk, amelyet ez a békeszerető és kulturális tekintetben +nagyon értékes mongol törzs tett és elbeszéléseik tele voltak +kétségbeeséssel és ízzó gyűlölettel. + +A Kulunda-síkságot kis tavaknak, többnyire sóstavaknak hálózata födi. A +legnagyobb köztük a Kulunda-tó, amelyet délen keskeny mocsárszalag +választ el a Kucsuk-tótól. Mindkettő sóstó; az előbbi negyven, az utóbbi +csak tizenöt mértföld hosszú. E csoporttól nyugatra sóstavaknak egész +hosszú láncolata húzódik, amely az Irtyszig terjed és e folyó túlsó +oldalán a nagykirgiz és kiskirgiz törzsek területén még sok kisebb +tócsoport van. A Kulunda-síkság tavai dél felé egészen a +Belyaga-síkságig terjednek, amelynek másik oldalán a Zaiszang és Balkas +vagy Ak-Dengiz rengeteg medencéi vannak, mint a rendszer legdélibb +előőrsei. + +Kétnapi utazás után végre a Kulunda-tóhoz érkeztünk. A délnyugati +partján levő orosz faluban megállottunk, de csak éppen annyi ideig +maradtunk itt, amíg egy kirgizjurtát, juhokat és kenyeret szereztünk és +pusztai vándorlásunkra, valamint a tavon végzendő munkánkhoz lovakat és +csónakot béreltünk. + +Ebben a faluban egy rendőrrel találkoztunk, akinek jelenléte ismét arra +kényszerített bennünket, hogy sok időt töltsünk el olyan dolgokkal, +amelyek egészen kívül estek igazi tevékenységünk területén. Két napot +töltöttünk el a kirgizekre nézve legfőbb és legrettenetesebb hatóság e +képviselőjének társaságában. Távozása után a falu élete, amelyet a +rendőr jelenléte korlátozott, ismét rendes és derűlt lett. Mindenekelőtt +tivornyázás volt annak a megünneplésére, hogy hála a megjelenésünknek, a +rendőr eltávozott anélkül, hogy valakit letartóztatott, megkorbácsolt +vagy megzsarolt volna. De a tivornya következménye az volt, hogy a +parasztok többször utcai verekedésbe keveredtek, amikor is nemcsak erős +öklükkel, hanem furkósbottal és kővel is rettenetesen elagyabugyálták +egymást. A törvény őrének eltávozását követő estén tehát még betört +koponyákat és összetört állkapcsokat kellett bekötöznünk. + +De éjjel történt még csak a cifra dolog. + +Néhány részeg paraszt portyázó útra ment a kirgiz nyájakhoz, amelyek +körülbelül hat mértföldnyire legeltek, megölték a pásztorokat és sok +juhot elhajtottak. A rablók tiszteletére azután új tivornyázás +kezdődött. + +Egyáltalán nem tudtunk aludni. A parasztok bejárták az egész falut, +ordítoztak és részeg hangon énekeltek, kéziharmonikán játszottak és +táncoltak, ablakokat vertek be és káromkodtak olyan durva +kifejezésekkel, aminőket csak az orosz nyelv ismer. Végre mégis csönd +lett. A részeg parasztok részben hortyogva a pocsolyákban feküdtek. Azt +reméltük, hogy néhány napig nyugtunk lesz és alhatunk. De ezen az +éjjelen nem akart véget érni a gyalázatosság és a rémület. + +Alighogy lefeküdtünk, az utcáról rettenetes ordítást hallottunk: + +– Tűz! Tűz! + +Kirohantunk és láttuk, hogy már a falu mindkét végén házak égnek és a +tűz más házakra is átterjedt. Oltócsapatot szerveztünk, de ez a vodkától +félig elbódult parasztokkal nem volt könnyű dolog. A tántorgó alakokat +látva, a professzor megjegyezte: + +– Ezek az alkohollal átitatott emberek tüzet foghatnak, mint a feldült +spirituszlámpa. + +A lángokat, miután csak két házat pusztítottak el, eloltottuk. Azután +egészen kimerülve visszatértünk a szállásunkra és éppen ki akartuk +magunkat pihenni, amikor kívülről újabb zenebona vert föl bennünket. + +– Még egy kaland! – mondta a professzor. – Ez igazán kellemes egy hely! +Gondoskodnak a mulattatásunkról! + +Kimentünk és azt láttuk, hogy egy rakás paraszt körülfogott egy embert, +akit ököllel és bottal alaposan megdolgozott. A gyujtogató volt. Az +egész ügynek megvolt a maga külön ethikai színezete. A parasztok +megtámadták a kirgizeket, akik ezért föl akarták gyujtani a falut. + +A gyujtogatót a falu közelében a fűben elbújva találták és most meg +akarták lincselni. Tulajdonképpen már félig halott volt; a csőcselék +olyan rettenetesen összeverte, hogy feje és arca már nem hasonlított +emberéhez. Félkarja a parasztokkal való küzdelmében eltört és féllába is +használhatatlan volt. + +A kirgiz pártjára állottunk, amennyiben kijelentettük, hogy az illetékes +hivatalnok megérkeztéig fogságba kell őt vetni és majd az a hivatalnok +ítélkezik. A helység polgármesterének is ez volt a nézete. +Visszakergette a parasztokat, a kirgizt maga vitte el hivatali +helyiségébe és elzárta az ajtót. + +Reggel, amikor lovainkra várakoztunk, a professzor megkérdezte a +polgármestert, vajjon értesítette-e a hatóságokat az éjjeli +eseményekről. + +– Nem uram, – felelte zavartan a falusi hivatalnok. – Erre már nincs +szükség, mert – nem tudom, hogyan történt – éjjel valaki behatolt a +fogolyhoz, kicipelte az utcára és fejszével agyonütötte. + +Ilyen volt az élet a Kulunda-síkságon, amelyen régente, mint a sóstavak +hálózata és a geológiai alakulatok világosan elárulják, egy rengeteg +középázsiai tenger hatalmas csöndes víztömege állott. Most kiszáradt +medencéjében erkölcsileg egészségtelen, bűnnel és gyűlölettel +megfertőzött élet sistereg. És ennek okozója egy nép, amely nyugatról +jött, hogy a keleti népek szívében újra fölszítsa a gyűlölet tüzét, +amely már régen kialudt. + +A finomérzésű, emberiesen gondolkozó professzor ezt a legutolsó éjjeli +gaztettet nem tudta szó nélkül hagyni. A parasztoknak nagyon érthetően +megmondta a véleményét, megvádolta őket, hogy az egész országot +demoralizálják, szemük elé tárta bűneiket és megfenyegette őket, hogy +panaszt fog tenni a kormányzónál, sőt a központi kormánynál is. Meg is +tette és ezért sok kellemetlenség és bírálat érte, mert olyan dolgokba +avatkozott, amelyekhez semmi köze. + +Igaz, hogy némi hálát is érzett, amit meg is érdemelt azzal a +kísérletével, hogy igazságot szolgáltasson. A gyujtogató megmentésére +irányuló fáradozásunknak és az ő tüzes tiltakozásának a híre valami +úton-módon – erről pontosabb értesülést sohasem szerezhettünk – eljutott +a kirgizekhez, akik ettől kezdve mindig készen voltak, hogy minden módon +segítségünkre legyenek. + + +HARMINCNEGYEDIK FEJEZET. Kirgiz farkasvadászat. + +Amikor a Kulunda-tó déli partjára érkeztünk és ott fölütöttük a +jurtánkat, néhány kirgiz lovagolt hozzánk és mindjárt a segítségünkre +volt. Kieveztek velünk a tóra, elhozták a legkövérebb juhokat, gondozták +a lovainkat és kalauzul szegődtek. + +A Kulunda- és a Kucsuk-tó környékén tett kirándulásaimon e kirgizek +egyike, Amdzaroff Szulimán, egy szemrevaló, vakmerő +ragadozómadár-tekintetű fiatal ember volt a kalauzom. Az ő segítségével +megvizsgáltam a tavak vizének mélységét, a víz és a fenékiszap vegyi +összetételét és megállapítottam, hogy ezek a tavak csak aránylag rövid +idővel ezelőtt szakadtak el egymástól. + +Itt és más vízmedencéknél gyakran vadásztam. Nem volt izgató és a +sportembert nagyon kielégítő vadászat, mert a kákás tavakon csak kacsa +volt és szalonka, az igaz, hogy mindkettő akkora mennyiségben, hogy +egyetlen lövéssel gyakran több madarat ejtettünk el. Ezeken a tavakon +pelikánra és bölömbikára is akadtam és a közeli síkságon +ragadozómadarakra is, köztük a kondorcsaládba tartozó óriási +Barcout-keselyűre. Barna madár csupasz nyakkal, amelyet puha szürke +tollak gallérgyűrűje vesz körül. + +Ezekre többször rálőttem, de eredménytelenül, mert nagyon óvatos +madarak, amelyekhez különösen a nyílt síkon nagyon nehéz lőtávolságig +közeledni. Amikor a professzor azt ajánlotta, tegyek próbát a +mérgezéssel, néhány kacsát, szublimáttal és sztrichninnel kikészítve, +kitettem ott, ahol ezeket a keselyűket láttam. Ezen a módon mindjárt az +első napon két darabot csíptem el; az egyiknek szárnyhossza, egyik +hegyétől a másikig mérve, hét láb és kilenc hüvelyk volt. E módszer első +sikerének egészen váratlan, különös következménye volt: e pillanattól +kezdve se keselyű, se más ragadozómadár nem nyúlt hozzá megmérgezett +kacsáinkhoz. Két róka és egy görény azonban belekóstolt a csalétekbe és +ezeket haza is vittük. + +Szulimán látván, mennyire lelkesedem a vadászatért, egy vasárnap +titokzatos mosollyal nagy meglepetést igért, azután elment. +Türelmetlenül vártam vissza. Nemsokára öt, fiatal kirgizzel tért vissza +és egy kitünő sovány, csupa ideg lóval. Ezt az én nyergemmel +fölnyergelte és fölszólított, kísérjem el őt és társait. Nem akarta +megmondani, miben töri a fejét, de éreztem, hogy valami rendkívüli és +hálás dologról lehet szó. És nem is csalódtam. + +Amikor körülbelül tizenkét mértföldet lovagoltunk a pusztában és egy +nagy, bokrokkal benőtt mocsárterületre érkeztünk, Szulimán megállította +a lovascsapatot és nagykomolyan szónokolni kezdett. + +– A farkasok gyakran megrohanják nyájainkat és elrabolják juhainkat meg +bárányainkat. Ezekben a bokrokban van a rejtekhelyük és most űzőbe +vesszük őket. + +– Te csirkefogó! – szaladt ki a számon. – Miért nem mondtad meg ezt +nekem mindjárt? Akkor elhoztam volna magammal a fegyveremet. + +– Arra nincs semmi szükség – felelte. – Kirgizmódra fogunk vadászni. + +E szavakkal különös külsejű hosszúnyelű ostort adott nekem, rövid, erős, +fonott szíjjal, amelynek végére súlyos ólomgolyó volt ráerősítve. + +– Kísérőim majd kizavarják a farkasokat fedezékükből és kikergetik a +síkságra. A lovaink nagyon gyorsak, utólérjük a farkasokat és az +ostorral megöljük. Kunak! + +Három kirgiz a mocsár körül a túlsó oldalra lovagolt, míg mi négyen +többiek a bokrozat mentén foglaltunk állást különböző helyeken és vártuk +a ragadozókat. A hajtók kiáltozva és lármázva behatoltak a sűrűségbe és +néhány perc múlva kijöttek a farkasok. Olyan gyorsan futottak, ahogyan +csak tudtak: a hasuk a földet érintette, a farkukat kinyújtották és a +fülüket hátrafektették a nyakukra. + +– Utána, kunak! – kiáltotta Szulimán. + +Megsarkantyúztam a lovamat, amely erre a vadászatra betanítva, röpült +mint a nyíl és egy nagy világosszürke farkast kezdett üldözni. A +ragadozó látta, hogy mi készül és hogy a lovat megtévessze, tört +vonalban kezdett ide-oda futkosni a síkon. Meglepett a lovam okossága, +mert anélkül, hogy bármiféleképpen kormányoztam volna, egyre változtatta +az irányát aszerint, ahogyan a legkedvezőbbnek látszott. Egyre +gyorsabban és gyorsabban vágtatott, mindig balra az üldözött farkastól, +hogy így lovasának megkönnyítse a lesujtást. A legvadabb, legizgatóbb +lovaglás volt, amelyet valaha végeztem. Az volt az érzésem, hogy +egyszerre az állatvilágban kaptam helyet és vadállatok primitív harcában +veszek részt. + +A farkas lassanként kifáradt, közte és köztem csekélyebb lett a +távolság. Még néhány percnyi őrült rohanás után, amellyel négy +mértföldet tettünk meg, éppen mellettem volt a farkas. + +Fölemelkedtem a kengyelben és teljes erőmmel lesujtottam. A farkas +csaholni kezdett, egy pillanatra megtántorodott, de mint a villám ismét +összeszedte magát és még gyorsabb futásnak eredt. A ló és a farkas közt +életre-halálra újra megkezdődött a versenyfutás és amikor másodszor is +utólértem, másodszor is rásujtottam, most azonban nem vaktában, hanem a +fejére célozva. A farkas néhány ugrás után tántorogni kezdett; +előrebukott, de még egyszer összeszedte magát néhány ugrásra, míg minden +erőmmel rámértem azt a csapást, amely juhtolvaj-pályafutásának örökre +véget vetett. + +Még mielőtt a lovamat ez őrült vágtatás után lecsöndesíthettem és a +farkassal teljesen végezhettem volna, odajött az egyik kirgiz, leugrott +a nyeregből és elvágta a ragadozóállat gégéjét. + +– Jakszi, ok jakszi djigit bek at! (Kitünő, nagyon kitünő lovas és ló!) +– mondta a kirgizek egyike, amikor lasszóik végén három farkast +vonszolva magukkal, hozzánk lovagoltak. + +Zsákmányomat magam után húzva, néhány óra múlva ismét a jurtánkhoz +érkeztem. A professzor a sátor előtt ült és azt mondta, hogy nagyon +aggódott miattam. Pedig a megbízható és bátor Szulimán oldalán a +legteljesebb biztosságban voltam és inkább azt hittem, hogy a professzor +egyszerűen bosszankodott, mert magára hagytuk. Mert a nagy tudós nagyon +szerette a társaságot és szívesen beszélgetett. Amikor megmutattuk neki +az agyonütött négy farkast, hamar kibékült. + +Ezt a ritka vadászatot állandó munka napjai követték. A tóra és a +szomszédos síkságra tudományos fölfedező kirándulásokat tettem, +kiegészítettem gyüjteményeinket és a folyók és források vizét elemeztem. + +E kirándulások egyikén Szulimánnal messzire belovagoltam a pusztába, +mert azt mondták nekünk, hogy valahol azon a tájékon egy salétromos tó +van. Az Irtysz-folyó közelében bukkantunk rá a tóra, de kiderült, hogy +közönséges sóstó, egészen csekély magnéziumsó-tartalommal. Ezen az úton +egy fölingerelt tarantula megszúrta kirgizem bal hüvelykujját. Bár itt +van a tarantulák hazája, ez volt az első és egyetlen ilyen eset, amelyet +a kirgiz síkon időzésem alatt átéltem. Szulimán csak akkor említette meg +ezt a balesetét, amikor az ujja már hatalmasan megdagadt. Jód nem +használt; a kirgiznek majd láza volt, majd pedig fájdalom gyötörte. +Amikor újra megvizsgáltam az ujját, meg voltam győződve, hogy +vérmérgezésről van szó és hogy föltétlenül operációra van szükség. +Megmondtam ezt Szulimánnak és hozzáfűztem, hogy persze tévedhetek, de ha +a diagnózisom helytálló, akkor nagy veszedelemben van. Száztizenkét +mértföldnyire voltunk kulundai táborunktól és nyomasztó volt a hőség. + +– Hát akkor, nem bánom, vágja le, felelte a kirgiz. + +– Nincs nálam műszer, válaszoltam, csak zsebkésem van. + +– Még egy bikát is meglehet ölni zsebkéssel, erősítgette, ezt a +fájdalmat nem állom ki tovább, kunak! + +Beleegyeztem és egy kövön maga Szulimán élesítette meg a késemet. Amikor +azután alkohollal dezinficiáltam az újját, kezét rátette ugyanarra a +kőre és fogát összeszorítva szólt: + +– Vágja! + +A második izületnél levágtam az újját és bekötöttem. Meglepett és +bámulatba ejtett a kirgiz bátorsága és türelme. Nem rezzent össze, nem +reszketett és egyetlen hanggal sem árulta el, mit szenvedett. Amikor +elkészültem, fölállott, megköszönte és nyugodtan elindult, hogy befogja +és fölnyergelje a lovakat. Azon aggódva, hogy talán kényszerítő ok +nélkül vágtam le az újját, alkoholba tettem, hogy Kulundába hazatérvén +megmutassam Zaleski professzornak, aki azt mondta, hogy ha ezt az +operációt elhalasztottam volna, följebb terjedt volna az üszkösödés és +akkor az egész kezet le kellett volna venni. + +Szulimán, amikor ezt meghallotta, odajött hozzám, kezét a mellemre, majd +a maga mellére tette és ünnepies hangon ezt mondta: + +– Én a te kunakod vagyok és te az én kunakom vagy, ameddig élek. A +prófétára esküszöm! + +Szulimán a professzor ápolásában hamar meggyógyult. Nehány nap mulva a +Kucsuk-tónál dolgozott velem. A tó ama részének, amelyet megvizsgáltunk, +Szolonovka volt a neve és tulajdonképpen nem volt más, mint körülbelül +hatvan láb hosszú, sósvízzel megtelt árok, amelynek lefolyása volt a +tóba. Sajátságos geológiai tünemény volt az, hogy az ágyában +negyvenhárom Fahrenheit fokú hideg források fakadtak, mig partjain két, +nyolcvanhat és százhat fokos forró forrás vize ömlött beléje. Éppen +ezért három különböző hőfokú vízréteg volt a tó Szolonovka-szakaszában. + +A Kulunda síkságon végzett tanulmányainak befejezése után elbúcsúztunk a +kirgizektől. Nem hittük, hogy nehány hét múlva még egyszer találkozunk +velük a síkságon, amelyen északra, a szibiriai vasúthoz haladtunkban +kellett átmennünk. Most Barnaulba tértünk vissza, ahonnan délkelet felé +akartunk előrehatolni az Altai-hegységbe. + + +HARMINCÖTÖDIK FEJEZET. Egy nem egészen tudományos expedició. + +Nehány napot Barnaulban töltöttünk, ahol a bányamérnökök és a helyi +hatóságok nagyon vendégszeretően fogadtak bennünket. + +Barnaul kis város fehértörzsű nyirfával teli sok parkkal és a vagyonos +lakósok mutatós téglaházaival. Meglehetősen sok a jómódú ember, mert a +város húsz évvel ezelőtt egy aranybánya-kerületnek volt a központja. Az +Ob és a Tom minden mellékfolyójának mentén vannak arany- és ezüstbányák. +Akkor ott nagy vagyonokat szereztek a földből és fényesen élt mindenki. +A barnauli hölgyek nem csak ruhájukat hozatták külföldről, hanem még a +fehérneműt is Párisból kapták. A császári koronatartományok igazgatósága +később kisajátította a legnagyobb részét annak a területnek, ahol +aranyat találtak; magánvállalkozást nem engedtek meg többé. E +pillanattól kezdve az egész Altai-kerületben meghalt az élet. Barnaul, +Bijszk és Kusznecsk városok teljesen elvesztették a jelentőségüket és +1918-ban a bolsevikok még csak siettették a pusztulást azzal, hogy +Barnault teljesen elhamvasztották. + +Egy este az egyik mérnök lakásán Boganoff ottani rendőrfőnökkel +találkoztam, aki bizalmasan elmondta, hogy pénzhamisító bandát fedezett +föl, amelynek tagjai egyszersmind ismert utonállók és rablók és hogy +ugyanaz éjjel el akarja őket fogni. Előre látta, hogy nagy harcot kell +vívnia és ez a kilátás láthatólag megörvendeztette. + +Mivel észrevette, hogy élénken érdeklődöm e dolog iránt, azt ajánlotta, +hogy vegyek részt ezen az expedíción. Megigérte, hogy még reggel előtt +visszatérünk. + +Kérdőleg néztem előljárómra, mert nem voltam éppen meggyőződve, hogy ez +az expedíció hozzátartozik vegyi és geológiai vizsgálódásunkhoz. Zaleski +professzor megveregette a vállamat és így szólt: + +– Az embernek gondoskodnia kell arról, hogy mindenben része legyen, amit +fontosnak tart. Ön természettudós, de író is. Künn a pusztán vegyi +tanulmányokat végez; itt a városban irodalmi anyagot kell gyüjtenie. +Csak menjen, talán nagyon érdekes lesz a dolog. De vigye magával a +revolveremet. + +Ezt a professzori revolvert azonban nagyon jól ismertem. Régiségtani +különlegesség volt, legrégibb mintájú mordály, hihetetlenül rozsdás, +azonkívül csak egy patron volt hozzája. A revolver mindig azoknak a +tárgyaknak a listáján állott, amelyeket a professzor el szokott vinni +expedícióira, de rendszerint a láda legaljára volt rejtve és ott úgy el +volt ásva, hogy kilátástalan volt a keresése. Most sem találtam meg, de +Bogacsoff egy jó Nagan-revolverrel és tolvajlámpával látott el. Kilenc +óra felé már egy tágas, négy kitünő lótól vont tarantászon ültem. Velem +szemben egy Szokoloff nevű óriási, vöröshajú, elszánt arcú rendőr ült. + +– Sokan vannak a rablók? Kérdeztem a rendőrfőnöktől. + +– Öten vannak, volt a felelet. Amikor látta, hogy meglep a mi +letartóztató csapatunknak csekély ereje, nevetett és azt mondta: + +– Szokoloff egymaga is elég nekik, úgy dolgozik, mint a gép, nem mint az +ember. Mi hárman vagyunk és így osztjuk be a feladatot: Szokoloff +kettővel fog végezni, én is kettővel és ön eggyel. Jó lesz így? + +Késznek nyilatkoztam arra, hogy vállalom a részemet. + +– Hogyan kell azt az embert elfognom? + +– Azt akarja mondani, hogyan tartóztassa le? nevetett Bogacsoff. Ragadja +torkon, különben elmenekül. + +Hogy az igazat mondjam: inkább néző szerettem volna lenni ebben a +harcban, anélkül hogy tettleg vegyek benne részt és anélkül hogy valakit +torkon kellene ragadnom. + +Közben a rendőrfőnök és kísérője megvitatta a támadás tervét. Már nehány +órája hajtattunk a folyópart mentén, amikor a távolból egy nagy falu +fénypontjai tünedeztek föl. Az első háznál megálltunk. Szokoloff +kiszólította a megijedt gazdát. Amikor a tarantász az udvaron volt, +Szokoloff a kocsis szerepét játszó rendőrnek megparancsolta, hogy senkit +se bocsásson ki a házból. A házigazdát arra utasította, hogy vigyen +bennünket a csónakjához és a megadott irányban evezzen el. + +Tisztességes utat tettünk meg az árral; a csónakút éjfélig, sőt talán +még tovább tartott. Végre észrevettük, hogy a parton levő egyik kis +házból lámpavilág szűrődik ki. Szokoloff rávetette magát az evező +parasztra, torkon fogta, összekötötte a kezét és fölpeckelte a száját. +Azután maga fogta a kezébe az evezőt és evezés közben ezt dörmögte: + +– Most legalább nem fog fütyülni és nem figyelmezteti a gonosztevőket, +akikkel ezek a parasztok itt mind baráti lábon állnak. + +Magas parti töltés alján kötöttünk ki; egészen a vízre lelógó bokrok +födték. A megkötözött parasztot nagy, hosszú csónakjának a fenekén +hagytuk feküdni és a bokrok közt a ház felé lopództunk. A gonosztevők +nyilván egész biztosságban érezték magukat, mert őrt sem állítottak ki +úgy, hogy közeledhettünk az ablakhoz és egy pillantást vethettünk a +szobába. + +Nagy olajlámpa fényében két férfi ült az asztalnál, akik közül az egyik +bankjegyeket vizsgálgatott és a másik különböző csomagocskákat csinált +belőlük, mig a többi három egy kis sajtón e bankjegyek elkészítésével +foglalkozott. + +– Éppen a pénzügyminiszternek segítenek, súgta Bogacsoff és meglökött a +vállával, de attól tartok, hogy meg kell szakítanunk a munkájukat. + +A tolvajlámpával a kezében Szokoloff ment előre, követte Bogacsoff és +harmadsorban mentem én. Amikor Szokoloff hirtelen fölrántotta az ajtót +és a szobában termett, a gonosztevők egyike leverte a lámpást a padlóra +és így elsötétítette a helyiséget. A gonosztevők revolverlövése nyitotta +meg a harcot. Mindjárt utána egy lámpás fénygömbjében egy arc jelent +meg, amelyre óriási ököl csapott le. Szótlan és kétségbeesett birkózás +kezdődött. A két rendőr az egyik sarokba szorította az embereket és +annyira szorongatták őket, hogy lőfegyvereiket nem használhatták. +Hatalmas ökölcsapást, fájdalmas fölkiáltást és lezuhanó testek zajának +zürzavarát hallottam. + +De a hamisítók áttörték magukat és a szobában vad kergetődzés kezdődött. +Engem lesodortak a padlóra és valaki keményen megrúgta a fejemet. +Alighogy talpra állottam, utálatos ütést kaptam a szememre, egy +másodikat meg a fülem mögé, amitől tántorogni kezdtem, mint a részeg, de +dühös is lettem tőle. Amikor lámpásom fénye egy ellenséges arcra esett, +rárohantam, de úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. + +– Így ni, hallottam Szokoloff fölkiáltását, ez nehány percig szép +csöndesen fekve marad! + +Ugyanebben a pillanatban egy súlyos ököl megint nyakszirten sujtott. +Hamar visszafordultam a lámpásommal és egy hatalmas tarkót födöztem föl, +amelyet erős ütésekkel kezdtem megdolgozni. A tarkó megrázta magát, +megfordult és a fénysugárban… Bogacsoff arca lett látható. + +– Nem muszáj éppen barátaidat ütni! ordította az egyik gonosztevővel +birkózva, akit torkon ragadott. + +Nem volt időm a mentegetődzésre, mert le kellett számolnom a támadómmal, +aki az asztal alá bújt. Mindenesetre volt időm azt gondolni, hogy az +első ütést, amely mint a villámcsapás a földre sújtott, bizonyára egyik +barátom adhatta, mert Bogacsoffon és Szokoloffon kivül senki sem +üthetett ekkora erővel. Sikerült az embereket lefognunk. Nehány perc +mulva az egész banda megkötözve és lehorgasztott fejjel a csónakhoz +haladt. Szokoloff vitte a pénzeszsákot és a lemezeket, míg a rendőrfőnök +revolverrel a kezében sakkban tartotta a pénzhamisítókat. Én összevert +szememet tapogatva és csunyán megdagadt tarkómat dörzsölgetve, mint +utóvéd követtem őket. Nagyon szerettem volna tükörben látni az arcomat, +mert attól féltem, hogy alaposan eléktelenedett. Amikor azután +megláttam, meglepett, hogy a valóság mennyire fölülmúlta a +várakozásomat. + +Szokoloff a félelemtől egészen megzavarodott parasztot megszabadította a +pecektől és a köteléktől, azután a foglyoknak, mintha csak libák lettek +volna, összekötözte a lábait és elhelyezte a fickókat a ladikban. +Elindultunk és a paraszttal együtt, akit a hatalmas Szokolofftól való +félelem a legnagyobb erőfeszítésre ösztönzött, a falu felé eveztünk. +Amikor már jó künn voltunk a folyamon, az egyik fogoly mint a kígyó, +hirtelen fölpattant és nagyot ugrott a levegőbe. Eközben akkora erővel +ütődött neki a csónak szélének, hogy víz hatolt bele és csaknem +fölfordult. Amikor nagy loccsanással a vízbe esett, még megfigyelhettem, +hogy a ragadó áramlat azonnal elkapta és elhurcolta a sötétségben, amely +elrejtette a szemünk elől a vakmerő kalandort. A rendőr többször utána +lőtt, de semmi más hangot nem lehetett hallani, mint a golyók lecsapását +a víz felületén. Amikor a faluhoz érkeztünk, messziről vízmentében +hosszú elnyúló kiáltást hallottunk. A pénzhamisító diadalkiáltása +volt-e, mert partot ért, vagy utolsó szava a halálküzdelemben és a +ragadós, mély Ob most már csak a gonosztevő hulláját sodorta a +Jegestenger mélyének hideg fogsága felé? + +Bogacsoff megparancsolta, hogy tartsák készen a tarantászt és három +parasztot kirendelt, hogy segítsenek a foglyokat őrizni, mi pedig a falu +polgármesteréhez mentünk teára. + +Egy kis olajlámpa csak gyéren világította meg a szobát. Amikor azonban +tükröt vettem észre a falon, eléje állottam, hogy arcom állapotát +megvizsgáljam. + +Megijesztett a torzkép, amelyet láttam. Jobb szemem egészen fekete volt +és annyira bedagadt, hogy csak egy kis hasadék maradt, amelyen át a +látószerv üggyel-bajjal csak éppen hogy kikémlelhetett. A tarkóm annyira +megdagadt és úgy fájt, hogy csak nagynehezen tudtam a fejemet +megmozdítani. + +– No, ezek szépen elbántak velem, jegyeztem meg. + +Derűltnek iparkodtam látszani és meglehetősen kényszeredve nevettem. + +– Az már igaz, mondta Bogacsoff. Arca meglehetősen csunya. De ez nem +tart sokáig. Ilyen esetekre kitünő szerem van. És ha innen a hegyek közé +távozott, senkinek sem fog föltűnni az állapota. + +Nem tetszett, hogy a rendőrfőnök az arcommal szemben is hivatásszerű +hűvösséget mutat; de hát mit tehettem? Zsebkendőmmel bekötöttem a +szememet és hideg vízzel megmostam földagadt tarkómat. Bogacsoff +nevetett: + +– Ugyan minek? Hiszen ez semmi! Ön is egy jó szaftosat adott a tarkómra. +A háború háború. Inkább igyék teát! + +Másnap reggel ismét Barnaulban voltunk. A professzor miután bekötözte +sebeimet, a fejét rázta és így szólt: + +– Ejnye, ejnye! Ezek ugyancsak helybenhagyták ezen a kiránduláson! Nem +tudom, szerzett-e irodalmi anyagot vagy sem, hanem a gyüjteményünk +számára szép mintapéldányt hozott haza. + +Fájdalmamban és kínomban a professzor e széljegyzetei helyt nem állóknak +és elmésség híján levőknek tüntek föl nekem. + +A pénügyminiszter önkéntes asszisztensei ellen viselt különös expedició +emlékeül néhány hétig nagyon fáradt és szomorú külsejű volt a szemem és +a tarkóm merev. + + +HARMINCHATODIK FEJEZET. Az aranykereső. + +Zaleski professzor Barnaulban összeismertetett egy volt tanítványával, +Zassz doktorral, aki abban az időben volt a diákja, amikor a tomszki +egyetem elnöki székében ült. Zassz dr. magas, karcsú német volt, kék +rövidlátó szemmel és határozatlan színű mindig kócos hajjal. Altai +kerületben mint kitünő sebészt ismerték, aki sohasem ivott, nem +kártyázott, hanem feleségének bánatára csak ezeknek a szenvedélyeknek +hódolt: lelkes vadász, elsőrangú lövő és nagy sportférfi volt. + +Közelebbi ismeretségünk azzal kezdődött, hogy bevezetett a +dolgozószobájába és megmutatta fegyvergyűjteményét. A vadászat minden +neme számára a leghíresebb műhelyekből kikerült mindenfajta fegyver +képviselve volt itt. Cseh Lebeda, belga Lepage, angol Scott, Pardey, +Lancaster, amerikai Winchester és Remington, német Sauer és többféle +francia és svéd gyártmány. Miután valamennyit végigmutogatta, +vastagüvegű pápaszemével rám tekintve, így szólt: + +– Tudja mit doktor úr, elmegyünk együtt túzokvadászatra. A fiatal +túzokok már röpülősek és az öreg hímek már összesereglenek. + +Természetesen nem elleneztem a dolgot és már nehány óra mulva ott ültem +az orvos mellett kis kocsiján, amely a nyirfaerdőn át vette kanyargó +útját. A doktor spanielje mögöttünk szaladt. Mikor a városból körülbelül +egy mértföldnyire egy magas fűvel benőtt nagy erdei rétet kereszteztünk, +a spaniel mereven tartotta a fejét és sietve egy oldalvást levő +bokorcsoporthoz ment. Az orvos megállította a lovát és fegyveréhez +nyúlt. Ugyanabban a pillanatban fiatal császármadarak csapata szállott +föl a fedezékből. Az orvos miután két lövéssel két madarat leszedett, +hihetetlen gyorsasággal ismét töltött és még volt elég ideje, hogy a +lelőtt párhoz még egy fiatal kakast hozzáfűzzön. + +Meglepett, hogy mily pontosan és mily gyorsan lőtt. Egész életemben még +csak egy hasonló ügyességű vadásszal találkoztam, Ivanicky K. I. ismert +szibiriai aranybányatulajdonossal, akit Pétervárott és Monakóban is +híres lövőként ismertek. + +A tulajdonképpeni vadászterületre haladtunkban ilyen módon huszonnégy +császármadarat lőttünk le. A nyirfás végre eltűnt és a Belyaga-síkság +legészakibb része terült el előttünk. Egy kis dombra fölkapaszkodván, +lábunk alatt tágas síkot láttunk, amelyen egy túzok-raj legelészett. + +Messzelátón egészen tisztán láttuk a nagy szürke madarakat hosszú +lábaikkal és csőrük körül a sertekoszorúval. Nagyon hasonlítottak a +pulykához, de karcsúbbak voltak és magasabbak. Az öreg madarak közt sok +fiatalt láttunk sürögni-forogni és egymással állandóan veszekedni. +Amikor bennünket megláttak, menekülni kezdtek, látszólag egészen lassan, +valójában azonban meglehetős gyorsasággal. + +Zassz kifogta a lovat és csak a fejféket hagyta rajta. Azután fogta a +szárat és engem arra kért, hogy vele együtt a ló mellett menjek és pedig +a lónak a madaraktól elfordult oldalán. Egyszerű, de hosszadalmas +sztratégiai fogás kezdődött. A túzokok körül nagy kört írtunk le és +azután egyre kisebbedő körökben közelebb lopódzkodtunk, míg már csak +körülbelül hetven lépésnyire voltunk a madaraktól, amelyek ekkor +nyugtalankodni kezdtek és mintha menekülni készültek volna, mire a +doktor rámszólt: + +– Lőjjön, de jól célozzon, mert csak két lövésre lesz ideje. + +Kiugrottunk a ló mögül és mind a négy csövet kilőttük. Zassz két madarat +megölt, én pedig egyet a szárnyán megsebesítettem. Ugyancsak futnom +kellett utána a síkságon. Úgy futott, mintha strucc lett volna és sokáig +lőtávolon kivül volt. Végre meglassította futását – mert sok vért +vesztett és úgy látszik, fájdalom kínozta – és még egyszer alkalmat +adott nekem a lövésre. Huszonnyolc fontos öreg hím volt, olyan zsákmány, +amelyért bizony érdemes volt a huszonöt mértföldnyi utat a porban +megtenni. + +Barnaulban időzésem alatt új ismerőseink egyikével-másikával többször +kirándultam a városból. E vándorlások egyikén az Ob partján kószáló, +elhanyagolt, rongyokba burkolt, szánalmas külsejű emberrel találkoztunk. +Mihelyt meglátott bennünket, hozzánk jött és cigarettát kért, mert már +három nap óta nem volt szívnivalója. Kérdezősködésünkre elmondta a +szibiriai aranykerületekre jellemző következő történetet. Altiszt volt a +póstán és amikor némi pénzt takarított meg magának, elhatározta, hogy +aranyat keres és milliomos lesz. Egy szolgálatkész lélek tíz rubelért +elárult neki egy föltétlenül jólfizető aranylelőhelyet és ettől remélt +mindent, erre áldozta minden megtakarított pénzét és egy egész nyár +munkáját, de minden eredmény nélkül. + +– És most mihez akarsz hozzáfogni? Kérdeztem. + +– Tutajt keresek az Ob folyón, hogy Novo-Nikolajevszkbe juthassak. Onnan +megpróbálom Tomszk elérését, hogy visszamenjek a póstahivatalomba és +megint tintanyaló legyek. + +– Úgy látszik, beteltél már a milliókkal! vetette közbe társaságunk +egyik tagja. + +– Ó nem, felelt határozott fejrázással a sikertelen kincskereső, +összegyűjtök egy kis tőkét, azután visszajövök ide, ahol – erről meg +vagyok győződve – végül mégis sok aranyat fogok találni. + +– Igen ám, de ha nem értesz a szükséges geológiai megfigyelésekhez, +akkor talán sokáig várhatod az eredményt, figyelmeztettem őt. + +– Enélkül nehéz, azt belátom, volt a válasz, de nekem már a véremben van +a dolog. Most már ötödször próbáltam szerencsét, megszoktam. De bízom a +szerencsémben. + +Amikor leült mellénk és megette a kenyeret meg a vajat, amit a mi +készletünkből adtunk neki, kalandoréletéről különféle történetet beszélt +el. + +– Egyszer Kusznecsk város közelében a Tom folyónál kerestem aranyat. +Mindenemet elvesztettem és már csak ötven kopekkel a zsebemben tutajra +vártam. Végre egy kicsi, csak tíz törzsből összekötözött tutajt láttam a +folyón felém úszni. A tutaj végén kőből készült tűzhely volt, amelyen a +gazda éppen a teáját főzte. Hosszú, csak nagyjában kiácsolt evezővel +kormányozta a tutajt. Mikor rákiáltottam, a parthoz irányította a tutajt +és én alkudozni kezdtem vele. Tomszkba utazott és egy rubelt kért, ha +odáig elvisz. Csak amikor minden zsebemet kifordítottam, hogy +megmutassam, nincs több pénzem félrubelnél, ment bele abba, hogy elvisz +ezért az árért. Vízmentében haladva nehány nap után sülyedni kezdett a +friss döntésű fából készült tutaj úgy, hogy amikor Tomszkba érkeztünk, +mellünkig ért a víz. A falvakban a parasztok bámulva néztek bennünket és +mindenféle kérdéssel csúfoltak: + +– Hol van a hajótok? Min úsztok ti tulajdonképpen? + +– A partról könnyű kinevetni az ilyen tutajosokat. De bennünket minden +sellő és minden élesebb kanyarulat biztos elsülyedéssel fenyegetett, úgy +hogy emberfölötti erőfeszítéssel sülyedő tutajunkba kellett +kapaszkodnunk. A bőr lejött a lábunkról, törzsünkről és kezünkről, mert +mindig vízben volt. Amikor a tutaj kapitánya meglátta a tomszki +templomkupolákat, kicsinylő hangon ezt mondta: + +– Igazán olcsón hoztalak el ezen a háromszázötven mértföldnél hosszabb +úton! + +– A tutajon a legtöbb időt azzal a tépelődéssel töltöttem el, hogy +miféle fizikai törvények szabályozták a mi hajtóerőnket. Így azután +érthetőnek találtam a parton álló paraszti barátaink kérdését. Végre +célhoz értünk és ez volt a fődolog, nem a menetdíj, amit fizettem. +Nehány nap múlva újra az irodában ültem, leveleket rubrikáztam és arról +a gazdagságról álmodoztam, amely végül mégis csak az enyém lesz. Tudom +és érzem, hogy milliomosnak születtem. + +Előkelő egykedvűséggel fújta a füstöt és büszkén itta vadászüvegünkből a +tejet. + +A szibériai folyókon ősszel gyakran lehet ilyen vakmerő, mindenre kész +kalandor-alakokkal találkozni, akik amellett álmodozók is. Sokan a +szibériai erdőkben vagy a folyók hullámai közt vagy egyszerűen éhségtől +és betegségtől pusztulnak el. De föltétlenül követik őket mások, +csábíttatva az arany hatalmától, amelynek a mi korunk annyi tetterőt, +szünetlen törekvést és találékonyságot áldoz föl. + + +HARMINCHETEDIK FEJEZET. Isten színe előtt. + +Nagy Péter kora óta nem egy vallási szektának, amelyet a cár üldözött, +Szibíria volt a menedékhelye. A szekták hívőinek falvai és templomai +Orosz-Ázsia őserdőiben és mély völgyeiben húzódtak meg. A tévtanok +hirdetői, püspökök és próféták, ezekről a helyekről hatoltak be európai +Oroszországba. A legkomorabb szekta Abbakum lelkész követőié volt, aki +Nagy Péter uralkodása idején élve elégettette magát. Ez a szekta azt +hitte és hirdette, hogy az önként kiontott vér megválthatja az +emberiséget az antikrisztus erkölcsromboló uralmától. Az +öngyilkos-szekta két csoportra oszlott, amelyek közül az egyiket a két +Rakicski-testvér képviselte és működésének területe Déloroszország volt. +A két fanatikus testvér lelkét terhelte nem egy délorosz paraszt halála, +aki az emberiség megmentése végett önelégetéssel vetett véget az +életének. Az öngyilkosok második csoportját alapítójáról, +Kolesznikoffról, kolesznikoffcinak nevezték. Ennek követői Szibériában +és Északoroszországban laktak. Azt tanította, hogy ha az emberiséget +igazán meg akarják váltani, akkor az öngyilkosságnak tényleges +vérontással kell megtörténnie. Kolesznikoff meghalt a karai börtönben, +de sok követője fölvette a nevét és Szibéria sok parasztját +öngyilkosságba kergette. Egyik könyvemben leírtam az Altai-hegység +szélén történt találkozásomat a Kolesznikoff-szekta egyik papjával. E +közlemény terjedelmének megfelelően a puszta tények előadására kellett +szorítkoznom. Ama személyes élményeim beillesztésével, amelyek azt a +találkozást átszőtték, kiegészítem most ezt a történetet. + +Miután még egy ideig komplikált kémiai vegyelemzéseket végeztünk a +bányaigazgatóság laboratóriumában, elhagytuk Barnault. + +Átkeltünk az Ob jobb partjára és délkelet felé Bijszk városba utaztunk. +Az Altai gleccsereiből eredő két folyó, a Katun és a Bija, itt egyesül +és az Ob folyamot alkotja. Bijszk körülbelül ötezer lakósú tipikus +szibíriai város, nagyon festőin épült a rohanó, hideg, szmaragdzöld vízű +Bija folyó mellett, amely sziklás, erdővel sűrűn benőtt partok közt +vergődik előre. + +Bijszkből kiruccantam a Tom mellett levő Kusznecsk városba, amely akkor +Istentől elrugaszkodott fészek volt, de rengeteg szénkoksz- és nagyfokú +vasérctelepek fölfedezése nagy ipari vidék központjává tette. A +szovjetkormány uralomrajutása előtt itt nagy kohászati és vegyi +intézmények építésébe fogtak, amelyek idővel bizonyára bő forrásai +lesznek Szibíria e része gazdagságának. Néhány szén- és ércpróbát +elhoztam magammal Zaleski professzor számára. A város szomszédságában +néhány kevéssé kiadós aranybányát látogattam meg. + +Bijszkbe visszatérvén, tudtomra adták, hogy a professzort távirat üzleti +ügyben Barnaulba szólította. Távollétét arra használtam föl, hogy még +néhány kirándulást tegyek az Altaiba. Lovat béreltem, jól fölszereltem +magamat vadászatra és a Katun jobb partja mentén délnek lovagoltam. +Festői hegyvidéken és fenyőerdőkön át vitt az utam, amely hideg tajtékzó +hegyi vizeket keresztezett. Az erdők pompásak voltak; fű vagy cserjefa +nem volt bennük, csak óriási magasságú, sűrűn álló fenyőfák, amelyeknek +a szélben csöndesen hajladozó csúcsai mintha mindig valami titkot súgtak +volna. + +Ebédre egy kis faluba tértem be, ahol a felnőttek közül senkisem volt +otthon; mindannyian a mezőn foglalatoskodtak. A falu egyetlen utcáján +csak kutyák és gyermekek zajongtak. Az egyik házban végre fölfedeztem +egy vén süket asszonyt, akinek jelekkel tudtára adtam, hogy enni +szeretnék valamit. Ezt felelte: + +– Nincs se kenyér, se tej, mert a gazda elzárta az éléskamrát; de halat +süthetnék. + +– Nagyszerű – válaszoltam – süssél hát halat! + +– Péter, Péter! – kiáltotta az ablakon kihajolva – gyere ide. Vendég +érkezett. Eredj, fogj néhány halat! + +– Micsoda – kiáltottam a fülébe tiltakozásomat – még csak most fogjátok +a halat? Hiszen amíg elkészül, éhen halok. + +– Dehogyis, uram, rögtön itt lesz az – felelte az öreg asszony és +hozzáfogott a pecsenyesütő serpenyő tisztogatásához. + +A fiú, aki körülbelül tíz éves lehetett, a pajtából rövid botra kötözött +hosszúkás kosarat hozott elő és elindult. + +– Várj egy pillanatig – kiáltottam – veled megyek. + +A fiú kicsi, de mély patakhoz vezetett és ott fölkeresett egy +mesterséges vízesést, amely mély lyukat vájt a sziklás fenékbe. Ahogyan +a kanalat teszi az ember az edénybe, a fiú éppen úgy merítette bele a +kosarat a lyukba és keresztülhúzta rajta. Most láttam csak, hogy az öreg +asszonynak igaza volt. Öt darab meglehetősen nagy khairuszt vagy ázsiai +pisztrángot fogtunk és néhány perc múlva akkora készletünk volt, +amekkora elegendő még egy annyira éhes utasnak is, aminő én voltam. +Félórával később már el is fogyasztottam az ízletes zsákmányt és +áldottam a gondviselést, mert Ázsia vizeiben éhes utasok számára ilyen +mindig rendelkezésre álló és pompás étel van. + +Amikor a Katun mentén folytattam az utamat, az este egy kis faluban +lepett meg, amelyben nem volt több tizenöt háznál. Kiszemeltem az +egyiket, amely valamivel tisztábbnak látszott a többinél és szállást +kértem. + +– Kérem, tessék bejönni – mondta a háziúr, egy komoly külsejű öreg +paraszt. – Társaságot is talál, mert éppen most érkezett meg Ongudaiból +egy hölgy, aki úton van. + +Lovamat bekötötte az istállóba, míg én bőrzsákommal bementem a szobába, +ahol az olajlámpa világánál egy feketébe öltözött fiatal asszonyt +pillantottam meg, akinek nagy sötét szeme és intelligens, de szomorú +arca volt. Amikor meghajoltam előtte, meglehetősen visszautasító +pillantást vetett reám és köszönésem viszonzásául alighogy a fejével +biccentett. Mialatt a háziakkal a vacsoránál ültünk, vele beszélgettem +és megtudtam, hogy egy mérnök felesége és hogy Ongudaiba érkezett, amely +Nyugatszibíria lakóitól sűrűn fölkeresett gyógyhely az Altai-hegységben. +Meglepett, hogy ebben a faluban találkozom vele, egy alig járt úton, de +erre nézve nem kérdezősködtem, mert ez nem tartozott reám. + +Éppen elkészültünk a vacsorával, amikor zajtalanul kinyílt az ajtó és +egy magas, szikár férfi lépett be. Különös tüzes szeme volt és hosszú, +fekete haja, amelybe már sok ősz szál keveredett, leomlott a vállára. +Szerzetesi ruha volt rajta. Nyakán vastag ezüst láncon nagy ezüst +kereszt függött. + +Keresztet vetett és anélkül, hogy bárki is egy szót szólt volna, leült +az asztalhoz. A parasztok tisztelettel és figyelemmel nézték az új +vendéget. Egyenesen, szótlanul és mozdulatlanul ült. Titokban +megfigyeltem és észrevettem, hogy az asszony, amikor szomorú, szinte +tragikus szeme a szerzetes tekintetével találkozott, hirtelen elpirult +és utána láthatóan elsápadt. És sovány ujjának ideges rángatódzása +elárulta a fölindultságot, amely keresztüljárta. A szerzetes is úgy +egymásra szorította összekulcsolt ujjait, hogy keze egészen foltosnak +látszott. + +Valami készülődött ebben a helyiségben és ebben az elhagyott faluban, de +micsoda? Írói ösztönöm arra kényszerített, hogy a talány megfejtése +végett itt maradjak. + +A szerzetes megivott egy pohár teát, fölkelt, a jelenlevőket mind +megáldotta és némiképpen súlytalanul, de mégis sokat jelentően ezt +mondta: + +– Holnap vasárnap van. Én végzem az istentiszteletet. + +Még egy éles és átható tekintetet vetett az idegen nőre, aki mélyen +lehorgasztotta a fejét, azután kezét áldásra emelte, az egész társaság +felé futólagosan keresztet vetett, kiment és gondosan becsukta maga +mögött az ajtót. + +Sokáig csönd volt a szobában. + +Alaposan megfigyeltem az asztalnál ülőket és föltevéseim szerint minden +arcot vizsgálgattam. + +– Borzasztó ez a szerzetes – mondta végül mély sóhajjal a háziúr. + +– Bizony – kontrázott két egyszerű parasztasszony – borzasztó! + +– Szent ember – vetette ellen meleg és váratlanul erős hangon az +ismeretlen asszony. – Ez a szerzetes nagy igazságokat mond. És ha +borzasztóak is, a bűneink nem százszor borzasztóbbak-e? És annál többet +szenved érettünk ő, a szent. + +Mialatt így belemelegedett, figyelmemet fölkeltette az egyik ablak, ahol +véletlenül egy árnyat láttam föltünni, amely azonnal ismét eltünt. Egy +pillanat múlva megint láthatóvá lett és azután egy halvány arcot +pillantottam meg aggódó szemmel. + +– A lovam után kell néznem – mondám és kimentem. + +Gyorsan a ház szögletéhez osontam és amikor körülkémlelődtem, egy jól +öltözött embert vettem észre, aki megfeledkezve az egész világról, +benézett az ablakon. Most már biztosra vettem, hogy valami komoly dolog +volt készülőben ebben a félreeső erdei zugban. + +Visszamentem a házba és éjjeli nyugalomra tértem. A vékony válaszfalon +át sokáig hallottam a szomorú arcú asszony sírását és imádkozását, míg +végre Istenhez, a béke és életerő adományozójához intézett hő és +szenvedélyes imádkozásának mormogása elaltatott. + +Reggel, amikor fölébredtem, kis tejet ittam, azzal az ürüggyel, hogy +vadászni akarok, fogtam a fegyveremet és kimentem. A hegylejtőn bokrok +közt elrejtőztem és vártam. Nemsokára néhány férfi és asszony jött ki a +házakból. Jámborul keresztet vetettek és az erdőbe vívő mellékútra +tértek. Az ismeretlen nő nemsokára ugyanabban az irányban követte őket. +Amikor már jó darab útat megtettek, észrevétlenül követtem őket. +Körülbelül két mértföldet tettem meg, amikor a cserjésben zörgést és +lépések zaját hallottam. Fölemeltem a fegyveremet. + +– Ne lőjjön – szólalt meg egy tiszta és művelt hang és a cserjésből +előbukkant az az ember, akit a múlt éjjel az ablakon láttam a szobába +kémkedni. Mindjárt megismertem a ruhájáról és ápolt kis szakálláról. + +Amikor kérdőleg ránéztem, megértett és kétségbeesett kézmozdulattal ezt +susogta: + +– Semmit sem mondhatok, semmit sem, nem merek mondani… De tudom, hogy +nagy szerencsétlenség fog történni. + +Láttam, mennyire kétségbeesett és megrémült és éreztem, hogy nincs jogom +a firtatásra. Cigarettával kínáltam és közömbösen megkérdeztem: + +– Hová visz ez az út? + +– Egy kis szkeethez (szektakápolna), ahol ma istentisztelet van. + +– Köszönöm, Isten önnel – feleltem és az úton tovább indultam, míg ő +nekivágott a bokroknak. + +Időközben az erdő ijesztően és fenyegetődzően hallatni kezdte a szavát. +A szél meghajlította és ráncigálta a fák csúcsát. A sötét égen át óriási +sötétszürke felhő, a vihar hírnöke, vitorlázott. Előtte fehér, ronggyá +tépett, alakjukat egyre változtató fürtös felhők rohantak. Valahol a +bokrok közt karvaly kiáltozott, míg az erdő fölött borzalmas károgással +varjúsereg keringett. + +Az út, amely eddig az erdőben kígyózott, most kivitt belőle és pedig egy +tágas, bokrokkal és nádassal benőtt mocsárterületre, ahol a puha talaj +engedett a lábam alatt és besüppedt úgy, hogy a legközelebb levő bokrok +minden lépésemre megremegtek és meghajoltak. Észrevettem, hogy az út +alatt mély, csúszós pocsolya van. + +Még csaknem egy órahosszáig mentem tovább. Akkor széles erdei rétre +jutottam, amelyet komor fák körítettek. A rét másik végén +nyírfagerendákból összeácsolt kis kápolnát láttam, amelyet feketére +festett az idő és kereszttel ellátott kis kupola magaslott föléje. +Amikor odaérkeztem, éppen egy másik faluból jött néhány paraszt lépett +be a kápolnába és velük bementem én is. A belseje sötét volt, szűk és a +körülbelül ötven főnyi község zsúfolásig megtöltötte. A legsötétebb +sarokban kerestem magamnak helyet és körülnéztem. Az egyetlen kis +ablaknál közönséges deszkaasztal állott vaskereszttel és bibliával. A +bal sarokban a portól megfeketedett Krisztus-kép függött, előtte +függőlámpásban két satnya viaszgyertya lobogott szomorúan. Aszerint, +amint a kis lángnyelvek lelapultak vagy fölemelkedtek, árnyék vagy fény +surrant át a szomorú és aggódó arcú, töviskoszorúzta Megváltó képén. +Időről-időre mintha életre kelt volna a szeme és szenvedést meg +könyörületet mutató szája mintha mosolygott volna. A parasztok +tiszteletteljes félelemmel néztek föl az Istenfia arcára, amely szinte +élt. Térdre hullottak, keresztet vetettek és homlokukkal a földet +érintették. + +Az asztal előtt, mintha kőből lett volna kifaragva, mozdulatlanul állott +a szerzetes alakja. Sápadtan, égő szemmel mereven kinézett az ablakon és +vékony ajka valamit suttogott. Az asztaltól nem messze az idegen nőt +láttam térdelni; tekintetét a földre irányítva áhítatos imádkozásba +látszott elmerülni. + +A szerzetes hirtelen mozdulattal megfordult a közönség felé, tűzben égő +szeme végigcsillogott az embereken és hangos szóval, amely mindenkit +lenyügözött, ezt hirdette: + +– Lelki szememmel látom az Istent, e világ és lelkünk megteremtőjét +látom közeledni, Istent, minden szerencse és minden gazdagság +ajándékozóját, Istent, az emberi bűnök bíráját. Imádkozzatok és kérjétek +egész lelketekkel, szívetek egész hevével, hogy testi alakban szálljon +le hozzánk, mutassa meg magát nekünk és bennünket, bűnösöket méltasson +jelenlétére. + +E szavak után csaknem földig hajolt és kezét kinyújtva, olyan +testtartással, amely könyörgést és töredelmességet fejezett ki, +végigment a község közepén, ahol utat nyitottak neki. Ahol elment, ott +térdre hullottak az emberek és forró imádságot kezdtek suttogni; földre +hajtott fejjel hiszterikus félelemmel és lelkiismereti mardosással +sóhajtoztak. Kívülről behallatszott a szerzetes imája. + +– Urunk, te könyörületes! Urunk, te a mi bíránk és nagy uralkodó! Jőjj a +templomodba, ahol ha beléptél a házadba, nyájad teljesíteni fogja +akaratodat! + +A gyülekezet várakozásteljes borzongásban megmerevedett és visszafojtott +lélekzettel térden maradt. Mintha felelet lenne a szerzetes imádságára, +behallatszott az erdő nyugtalanító zúgása, az erdőé, amelyet a kezdődő +vihar korbácsolt végig. Távoli haragos mennydörgés bömbölt és behatolt a +kápolnába. + +– Itt vannak szolgáid és rabszolgáid, ó Uram – hallottam a szerzetes +közeledő hangját. Hogy a megfertőzött földet tisztára mossák, készek +vérüket áldozni a világ bűneiért. + +A szél megint erőre kapott és behozta a haragos vihar szavát. + +Egy pillanattal később láttam, hogy a szerzetes visszajön a kápolnába. +Térden csúszott hátrafelé, arcával csaknem a földet érintette és +kinyújtott kezével mintha valami láthatatlan alakot kísért volna. +Senkisem mert odapillantani, amikor a kápolna ajtaján bejött, mindenkit +hatalmas, vallási borzongás tartott lenyügözve. Odapillantottam a +szerzetesre és láttam, hogy senkisem volt előtte. Tudtam jól, hogy a +szél, a menydörgés és a vihar zúgása az erdőben véletlenül felelt a +lázas szemű szerzetes szavaira, de mégis éreztem, hogy az én szívemet is +borzongás fogta el és hogy agyam nem tudott hidegen és logikusan +gondolkodni. + +Azt az asszonyt kerestem. Még mindig térdelt, de szemét fölemelte a +Krisztus-kép felé. Tágra nyitott, könnyel, reménnyel és várakozással +teli szeméből oly erős hit sugárzott, hogy úgy éreztem magam, mintha a +legkorábbi keresztény időkben, valami Nero vagy Kaligula korabeli, római +katakombába kerültem volna vissza azok közé az emberek közé, akik holnap +vadállatoknak vagy kegyetlen afrikai rabszolgáknak kiszolgáltatva az +arénában fognak térdelni. + +Gondolataimat megszakította a szerzetes, aki talpra ugrott és óriásként +állt előttünk. Azután karjának kétségbeesést kifejező mozdulatával +megint leroskadt a földre. Ismét fölállott, az asztalhoz futott, majd +újra az ajtóhoz. Végre rekedt hangon kiáltotta: + +– Te elmégy?… Nyájadat a bűn és gonosztett zsákmányául engeded? Ne hagyj +el, te nagy, könyörületes Isten! Fogadd el áldozatunkat! + +Még egyszer a földre vetette magát, hogy rögtön újra fölkeljen. Megint a +kápolna közepére jött és lélekzetfogyott, rekedt hangon sürgetően és +parancsolóan kiáltotta: + +– Isten népe, elhagy bennünket! A teremtő és király elhagy bennünket!… A +földön ismét gonosztett, bűn és rémület fog uralkodni! Véretekkel +kérjétek őt, hogy jőjjön! Vérrel!… Gyorsan!… Gyorsan!… + +A szerzetes szava a lelkek legmélyére hatolt, izgatott, megölte az +akaratot, parancsolt és végül sziszegésbe átmenve, megismételte: + +– Gyorsan!… Gyorsan!… + +Nyögés, zokogás és mély sóhajtozás töltötte be az alacsony, fojtott +levegőjű helyiséget. Az egyik sarokban mozgolódás támadt. A tolakodó +tömeg utat adott egy fiatal, szélesvállú parasztnak, aki reszketve az +oltárhoz ment és egyre ezt ismételgette: + +– Én… én… én… + +Most olyasvalami történt, amire egyáltalán nem voltam elkészülve. A +paraszt vadászkést vett elő és átvágott gégével a földre zuhant. + +A szerzetes kiegyenesedve ott állott a haldokló mellett és ijesztő +hangon kiáltotta: + +– Hulljatok arcra… arcotokra… Ő jön… ő, a nagy isteni megkönyörülő. Az +Úr, aki a világ bűneiért kegyesen fogadta ezt a vért! + +Ebben a pillanatban, éppen amikor mindannyian földre hullottak, vakító +fény kápráztatta el a szememet és irtózatos nagy dörgés rázta meg a +földet. Mintha a kápolnát a levegőbe röpítették volna; a menyezetről por +hullott alá és a kis ablak ezer darabra tört. + +A halálra rémült parasztok reszketve feküdtek a földön és nem mertek +fölpillantani, mert attól féltek, hogy meglátják Isten arcát és még +egyszer meghallják rettenetes hangját. Szentül hitték, hogy az a +véletlen villámcsapás, amely a kápolnát érte, igazán Isten hangja volt +és nem jutott eszükbe, hogy a szerzetes kihasználta ezt a közönséges +természeti jelentőséget, mert az ő öngyilkos-propagandájának érdekében +így akart túlizgatott lelkükre hatni. Kezüket arcukba temetve feküdtek +és nem vették észre, hogy az istentisztelet áldozata örökre néma volt. + +Az első, aki magához tért, az idegen asszony volt. Rémülettel meredt a +szeme a fiatal öngyilkosra, azután összefogta a ruháját, hogy bele ne +érjen a vértócsába és az összekuporgó parasztok közt óvatosan az ajtóig +ment. Ott azután fejét halvány kezei közé szorítva és összefüggéstelen +szavakat dadogva, a borzalomtól kergetve futni kezdett. + +A szerzetes, amikor meglátta az asszony menekülését, a földön fekvő +parasztokon át kíméletlenül az ajtóhoz futott és utólérte a menekülőt. +Mint a villám künn termettem a kápolnából és még éppen megláthattam, +hogy az asszonyt megragadta, átölelte és száját, szemét, nyakát +csókjával borította. Erejének minden megfeszítésével és kétségbeesett +kiáltással kibontakozott a karjából, ellökte magától és elrohant az erdő +felé. Nyomában a szerzetes. + +Utána futottam, hogy megvédjem az asszonyt. Mikor benn voltam az +erdőben, magam előtt rohanni láttam valakit a bokrok közt, de nem +ismertem föl, hogy ki volt. Az út egyik kanyarulatánál a szerzetest +láttam a lápra futni, hogy elvágja az asszony menekülésének útját. +Egyszerre csak azt hallottam, hogy különös módon megváltozott hangon, +amelyből aggodalom és rémület csengett ki, ezt kiáltotta: + +– Ó… Ó! Segítség! + +Már majdnem eljutottam arra a helyre, ahonnan a szerzetes kiáltása +hallatszott, amikor hirtelen lövés dördült el. Mivel minden lépésemkor +belesüppedtem a láptalajba, csak nagynehezen haladtam előre a bokrok +közt, míg végre az ijedtségtől megdermedve, megállottam. + +Világoszöld mohával födött kis erdei tisztás terült el előttem. A mocsár +már annyira magába szívta a szerzetest, hogy a fölszínén csak halvány +arca látszott tágranyílt merev szemmel, amely mintha kegyelemért +könyörgött volna és a lövéstől szétzúzott véres koponyával. A következő +pillanatban eltünt a borzalmas arc is és a helyén csak feketevízű kis +pocsolya maradt, amelynek tetején néhány hólyag bugyborékolt. + +A cserjésben ott állott az az ember, akit tegnap este az ablaknál láttam +és akivel ma az erdőben találkoztam. Fegyver volt a kezében és tele +gyűlölettel nézte a mocsár zöld, alattomos szőnyegén a fekete vízfoltot. +Föltekintett és szemeink találkoztak. Halk, reszkető hangon ezt mondta: + +– A büntetés rettenetes volt és szigorú, emberkéztől kellett meghalnia. + +Gondolatokba mélyedve és érzelmeink fogságában sokáig hallgattunk. +Világos volt előttem, hogy ez a félőrült szerzetes, a szörnyű +öngyilkos-szekta prófétája megérdemelte a halált; megérdemelte ő, a +fölbujtó, aki a hívők vérét kívánta, hogy lemossák vele a világ bűneit, +ő, üldözője a csöndes, szomorú asszonynak, akit a szerzetes misztikus +ereje és szónoki képessége rabszolganővé tett. De még némi kétség +kínzott. Hosszú hallgatás után megkérdeztem: + +– Miért tette ezt? + +– Annak az asszonynak a férje vagyok – volt a kétségbeesett válasz. + +Az erdő megborzongott. Megérteni véltem az egész természetfeszültséget, +azt a feszültséget, amely az erdőben és a zöld moszattal és +vízinövényekkel födött mélység bokrai közt rejtőzködött. Egy kis madár +szomorúan csicsergett, egy holló kiáltott, ropogott egy fa, amelyet +kettétört a vihar és a mocsár hirtelen vad és kegyetlen diadal hangján +szólalt meg. Gondolatok rohantak át az agyamon; egy elhatározás kezdett +ébredezni, nőtt és megérett. + +Ránéztem a halvány emberre, akinek szemében még ott szikrázott a +gyűlölet és ezt mondtam: + +– Vadászni voltam. Senkivel sem találkoztam és semmit nem láttam. + +– Köszönöm – hangzott utánam melegen és meghatva, csaknem suttogva. + +Amikor az erdei úton hazatértem, lehullottak az első esőcsöppek. + +Ugyanaznap elhagytam a falut, amely Kolesznikoffnak, a vérszomjas, +valamelyik kolostorból megszökött szektaszerzetesnek a hazája volt. +Mögöttem maradt az idegen nő és a férje, a még mindég gyűlöletet lihegő +bosszúálló. Nem gondoltam hogy ezzel a két emberrel valahol másutt újra +találkozom. + +Mikor a falu utolsó kerítését is elhagytam, az erdőből és a lápból +miriád szellemhang hatolt felém, amely újra és újra ezt nyögte: + +– Ó… ó…! + +Ez azonban csak e szerencsétlen nap eseményeinek és benyomásainak +viszhangja volt. + + +HARMINCNYOLCADIK FEJEZET. Medvevadászat és saman átok. + +Az ebben a faluban lezajlott események után a Katun partja mentén +folytattam az utamat. Szomorú voltam; mindenféle kérdés és bizonytalan +érzés kínozott. + +Semmi sem tudta ezt elűzni és semmi sem tudott nekem örömet szerezni, +pedig az idő gyönyörű, a természet körülöttem dús, az erdős és hegyes +tájék pompás volt. Egész nap semmit nem ettem és napnyugtakor Ongudaiba +érkeztem. Ez egy festői városka a folyó jobb partján. Közelében +sziklalépcsőkön átfutó, a nagy Altai főláncának örök hóvidékéről jövő +sok haragos hegyi folyó ömlik a Katunba. Amikor a városba érkeztem, a +nap már aludni tért. Előttem déli irányban a hosszan elnyúló, hóval +födött hegyláncból kiágaskodott a nap utolsó sugarának rózsaszínű +fényében izzó Byelukha-csúcs. + +Ongudaiban nagy volt a zaj és nagy az élénkség. Az emberek mind az utcán +voltak, hogy a meleg alkonyati órákban megcsodálják a nap lenyugvását és +esti díszében a festői Altai királynőjét, a Byelukhát. + +Itt barnauli barátaimmal találkoztam és náluk töltöttem az éjjelt. +Másnap reggel X. mérnök érkezett meg a feleségével, akinek a háza +közvetetlenül a barátaim háza mellett volt. Még aznap összeismerkedtem +velük és kiderítettem, hogy az a pár senki más, mint annak a tragédiának +életben maradt két személye, amely azon az erdőn és mocsáron áthaladó +úton játszódott le és akiknek rettenetes lelki harcát és még +rettenetesebb katasztrófáját – Istenen és a természeten kívül – csak én +láttam. + +Ongudaiban három napig maradtam és ezt az időt Volszki mérnökkel és egy +bennszülött tatárral vadászaton töltöttem el. + +A városka közelében hirtelen emelkednek magasra a hegyek. Sok kedves +alpesi rét van köztük, ahol gyakran találkozik az ember szarvassal és +esküdt ellenségével, a medvével. A hegyláncok egyikének megmászása után +ilyen rétre jutottunk, amelyet magas, kövér fű borított. Volszki +messzilátójával végigvizsgálta a környéket és nemsokára odaintett engem +magához. Odaérkezvén, nekem adta át a messzilátót azzal, hogy figyeljem +meg az óriási rét déli határán levő havasi gyopár bokrozatot. Örömömben +csaknem fölkiáltottam, mert ott hatalmas agancsú pompás szarvast +pillantottam meg, amely a sűrű fűben nyugodtan legelészett. Egy másik a +közelében feküdt, egy harmadiknak pedig az agancsa látszott ki a bokrok +közül. Mivel a szarvasok körülbelül negyedfél kilométernyire voltak +tőlünk, ha némi biztossággal akartunk rájuk lőni, közelebb kellett +lopódzkodnunk. Most kezdődött a vadászat nehezebb része, mert egy +magasabban levő fennsíkra kellett fölmásznunk, ott a fedezéket nyújtó +bokrokhoz kellett lopakodnunk és azután sűrű füvön és cserjésen kellett +átvergődnünk, miközben arcunkat és kezünket veszettül összekarmoltuk és +összetéptük a ruhánkat. De a belopás sikerült: az állatok legcsekélyebb +nyugtalankodást sem mutattak. Nagyon a javunkra szolgált az, hogy a szél +az állatok felől fújt felénk. Meglehetősen ki voltunk merülve és nem egy +karcolástól véreztünk, amikor áldozataink lőtávolságába érkeztünk és +náluk már csak húsz-harminc méterrel voltunk magasabban. Megegyeztünk, +hogy mindenikünk melyiket veszi célba, a bokrokon föltámasztottuk +fegyvereinket és egyszerre lőttünk. Diadalmasan fölkiáltottunk: golyóink +találtak, mindhárom állat elterült a földön. De egyikük egy pillanat +mulva eltünt a bokorból; a bokrok mozgása elárulta az útját; világosan +látni lehetett, hogy az állat olyan súlyos sebet kapott, amely nem +engedte meg, hogy fölálljon, tehát csúsznia-másznia kellett. +Tüskén-bokron keresztül a zsákmányunkhoz rohantunk. Két állat kimúlt, a +harmadikat nem láttuk sehol. De szétdúlt bokrok és a letépett fű egész +határozottan megmutatta az útat, amelyen a szarvas végigvonszolta magát. +Sőt jelentékeny vérnyomot is láttunk a fűben, de egyszerre minden nyom +eltünt. Meglepetve tekintettünk körül és a tatár ezt kérdezte: + +– Ugyan mi történhetett? Hiszen nem párologhatott el! + +Ekkor Volszki, aki tovább kutatott, fölkiáltott: + +– Oda nézzetek, oda, a túlsó lejtőre! + +Odanéztünk és mindent megértettünk; mert ott a lépcsőszerűen eső +sziklalejtőn hátán a szarvassal egy medve loholt tovább. A szarvasokat +nyilván velünk egyszerre lopta be és miután szándékában a +legkészségesebben támogattuk, a legközelebbit megragadta és átvonszolta +a sűrűségen, míg szabadabb helyre jutott, ahol a hátára kaphatta. Akkor +azután elillant a lenn levő erdő felé. + +– Ó, te ördög – szitkozódott a tatár – elloptad a zsákmányomat. No, majd +meglátjuk, hogy a tiéd lesz-e vagy sem! + +Mint a szél, futott a rabló után. Olyan vakmerően ugrott lefelé +szikláról-sziklára, hogy az életéért aggódtunk. De a hegyek e fia erős +volt, könnyű és ügyes, mint a zerge és nem esett el, de meg sem botlott +egyetlenegyszer sem. Közte és a nehéz zsákmánnyal megterhelt medve közt +a távolság gyorsan kisebbedett. Végre, amikor körülbelül ezernyolcszáz +méternyire közeledett hozzája, megállott, célzott és lőtt, de csak azzal +az eredménnyel, hogy a medve még gyorsabban futott. A tatár folytatta az +üldözést és másodszor már jóval kisebb távolságból lőtt. A medve +megtántorodott és elejtette a szarvast. Dühös ordítással füvet és földet +tépegetett. A tatár még közelebb futott és harmadszor és utoljára lőtt. + +Három szarvas és ilyen szokatlan módon zsákmányul ejtett medve – ennek a +délelőttnek az eredménye nem volt rossz. A nap hátralevő része azzal +telt el, hogy a legközelebbi faluba mentünk, ahol lovat meg kocsit +szereztünk, hogy zsákmányunkat Ongudaiba szállítsa, ahová fényes +vadászsikerünkkel nagyon megelégedve este érkeztünk ismét vissza. + +Másnap reggel újra kivonultunk. Lóváltás végett fekete vagy karatatárok +kis falujában megállottunk. A házban a gazdán kívül még egy kicsi, +sovány, himlőhelyes tatárt találtunk. Kissé dadogott és könyörgött, hogy +fizessünk neki egy rubelt és vigyük magunkkal; tud egy helyet, ahol +három medve – köztük egy nagyon nagy, öreg és gonosz fickó – szokta az +élelmét keresni. + +Mikor megmagyaráztuk neki, hogy ő nagyon öreg és gyönge ilyen +vadászatra, tiltakozott és hogy bebizonyítsa, mennyire hasznunkra tudna +lenni, azt állította, hogy nagy távolságból megérzi a medve szagát. A +gazda megerősítette ezt az állítását. + +Mindazonáltal úgy határoztunk, hogy nem visszük magunkkal az öreg +tatárt. Vigasztalásul húsz kopeket adtunk neki. Ezt megvetéssel +visszautasította és dadogva dörmögte: + +– Nem lesz szerencsétek… nem lesz! Én, én saman vagyok és látom és +tudom, hogy medvére fogtok akadni… egyre… kettőre… háromra, igen +háromra, de egyet sem fogtok elejteni. Veszteség ér titeket, nagyobb +veszteség, mint egy rubel, nagyobb, mint egy rubel. + +Volszki nevetett: + +– Ne törődj öreg azzal, találkozom-e medvével. Eltalálom még akkor is, +ha öt saman és huszonöt shaitan (ördög) bújt beléd! Értek én a lövéshez! +Ide nézz! + +Erre kihajolt az ablakon és célba vette a fán ülő egyik galambot. A +lövés eldördült és a galamb lehullott. + +De a saman nem engedett. A zsebéből bizonyos jelekkel ellátott kődarabot +vett elő és megérintette vele fegyvereinket. + +– Rossz vége lesz a dolognak! – mormogta és haragos dörmögéssel távozott +a szobából. + +A lovakat időközben befogták és egy Szurmak nevű folyó torkolatáig +tovább hajtottunk. Ott erdőt találtunk, amely nem volt nagyon sűrű, de +sok moszat és sok vad bogyó termett benne. Előző nap minden tapasztalt +vadász azt mondta nekünk, hogy a medvék nagyon szeretnek itt +tartózkodni. + +Leszálltunk a kocsiról és behatoltunk az erdőbe. Már jó darabot +vándoroltunk, amikor hirtelen a hegyoldalon mászkáló medvét +pillantottunk meg. Amikor feléje siettünk, csúszós pocsolya, amelyen nem +tudtunk átmenni, elvágta az utunkat. Az üldözést tehát abba kellett +hagynunk. Miután ismét meglehetősen sokáig kóboroltunk volt az erdőben, +Volszki egész csekély lőtávolságban két medvére bukkant. Lőtt, de a +golyó a csőben megakadt, a puska závárzata szétrepedt és olyan súlyosan +megsebesítette a fején, hogy összerogyott. Magam egyáltalán nem +találkoztam medvével. + +Átkozott saman! Miért is fukarkodtunk azzal az egy rubellel! + +Babonássá lettem. Minden vadász babonás és ebben a tekintetben én sem +vagyok kivétel. És aki nem babonás, nem is igazi vadász, mert hiába, a +babona hozzátartozik a vadász öröméhez és boldogságához. Visszaesés az, +legrégibb őseink gondolkodásmódjába. Az ősember legkiválóbb tulajdonsága +a vadászati ügyesség volt, ez a tulajdonság szerezte meg neki a +győzelmet erdei vetélytársán és emelte föléje. Az egyszerű embernek, a +természet gyermekének babonásnak kell lennie. Miután ezzel a +vadászattal, amelyet a saman átka tönkre tett, két napot vesztettünk, +szégyenkezve és egy használhatatlanná vált fegyverrel visszatértünk +Ongudaiba. Zaleski professzor levele várt itt reám, aki Barnaulba +szólított. + + +HARMINCKILENCEDIK FEJEZET. Menekülés Bibi-Ainé elől. + +A professzort meglehetősen rossz kedvében találtam. Pétervárról +utasították, hogy menjen a Kainszk város közelében levő Khany-tóhoz, +amely az európai Oroszországból odaküldött új telepesek falvainak +főrezervoárja. E rengeteg tó vízének minéműségéről csak hiányos adatai +voltak a kormánynak. Más megbízások is érkeztek, amelyek a professzort +útitervének megváltoztatására kényszerítették. Tulajdonképpen az Irtysz +közelében levő ásványos tavakat kellett volna fölkeresnie és a Nagy- és +Kiskirgizországhoz tartozó, ottlevő pusztákat kellett volna beutaznia. + +Mivel kutató célunk arra kényszerített, hogy minden kis tavat +megvizsgáljunk, amelyről eddig jóformán semmit sem tudtunk, vezetőre +volt szükségünk. Meg voltunk győződve, hogy a mi Szulimánunknál jobb +vezetőt nem találhatunk és elhatároztuk, hogy Kulundán át vesszük az +utunkat és ott fölkeressük hű kirgizünket. + +A táborában találtuk, Barnaul és Kulunda közt a puszta keleti szélén. +Nagyon megörült, amikor bennünket meglátott és ajánlatunkat készségesen +elfogadta. Csak az a hír okozott neki csalódást, hogy Kainszk városból +Pétervárra utazunk vissza. Bizonyos üzleti ügyek elintézése végett +néhány órai szabadságot kért és elment. Napnyugta után egy fiatal +tevével jött vissza, amelyet ünnepiesen nekem, hű kunakjának +ajándékozott, aki hüvelykujját megamputálta. Csak nehezen tudtam vele +megértetni, hogy a sivatag e hajóján nem utazhatom a fővárosba és hogy +minden lovat megvadítok Pétervárott, ha teveháton mutogatom magamat a +Nevszkriproszpekten. De végre megértette. + +Erre az éjszakára Kulunda faluban maradtunk. Észrevettem, hogy Szulimán +megint eltünt. A házigazda, akinél kérdezősködtem, azt a fölvilágosítást +adta, hogy a kirgiz a tevén eltávozott. Másnap reggel, amikor +fölébredtünk, megjelent Szulimán és tudtunkra adta, hogy vár a kocsink, +ládáink és zsákjaink már a helyükön vannak és amikor a kedvünk tartja, +elindulhatunk. A reggeli tea után fölkerekedtünk. Szulimán egy szép +lovon előre lovagolt, míg a kocsi mellett, mindig az én oldalamnál egy +fiatal kirgiz lovagolt; még gyereknek látszott és igazán szép bronzszínű +arca volt és sötét álmodozó szeme. Útközben észrevettem, hogy a fiú, +Szulimán utasítását követve, kizárólag az én rendelkezésemre állott és +csak engem szolgált ki. Nagyon gondosan és szertartásos módon öntött +nekem teát és tette elém az ételt; a holmimat csomagolta, a ruhámat és a +cipőmet tisztogatta és ivó- meg mosdóvizet hozott. + +Amikor este megvetette az ágyamat, virágbokrétát tett melléje. Nagyon +mulattatott a dolog és megkérdeztem, vajjon Szulimán parancsolta-e meg +neki, hogy ilyen meghatóan figyelmes legyen irántam. + +– Igen uram – felelte dallamos hangján – de örömmel végzek el mindent, +hiszen én most a «hanum»-od (első feleség) vagyok. + +Ugyancsak meglepődtem és mindjárt elképzeltem anyám kétségbeesését és +barátaim gúnyolódását, ha «első feleségemmel» térnék haza. Nagyon kényes +volt a helyzet, mert éreztem, hogy sokkal nehezebb lesz erről a +«hanum»-ról lemondani, mint a tevéről. + +Miután tanácsot kértem a professzortól, aki nagyon profán szemmel nézte +új kalandomat, magamhoz szólítottam Szulimánt, hogy beszéljek vele. +Szigorúan rászóltam: + +– Hogyan értsem ennek a fiúnak a szavait? + +– Miféle fiúét? – kérdezte és a vállát vonta. – Ez Bibi-Ainé, legkisebb +testvérem. Én parancsoltam meg neki, hogy a hanumod legyen kunak és én +neked ajándékozom, mint ahogyan egy tevét, lovat vagy kutyát +ajándékoznék neked. Mától kezdve Bibi-Ainé a rabszolgád, akinek minden +akaratodat teljesítenie kell. Tizenhárom éves és a legszebb valamennyi +lány közt. Fogadd el és légy boldog! + +Sokáig kerülgettem a dolgot, végre odalyukadtam ki, hogy ezt az +ajándékot nem fogadhatom el. Láttam, hogy amikor hangot adtam a +visszautasításnak, Szulimán a késéhez kapott. + +– Kunak, kiáltotta szikrázó szemmel, ez az egész törzs megsértése és +szégyene. Ilyesmit csak vér moshat le! Kunak, ne tedd ezt; cipeld el a +leányt egy tóhoz és dobd bele, ehhez jogod van, mert a tulajdonod, de ne +vesd meg, ne vesd meg, kunak! + +Szulimán könyörgött, a lábamhoz borult, kezét tördelte és őrjöngött. És +ezalatt az egész idő alatt a «feleségem» a lovaknak a szerszámát +virággal ékesítette, ama lovakét, amelyek engem, az ő parancsolóját és +férjét a sivatagon keresztül el fognak szállítani. + +Egész éjjel nem aludtam. Meghánytam-vetettem, mit kellene tennem és +olykor sajnáltam, hogy nincs a közelben valami mély tó. Beledobtam volna +Szulimánt, a leányt pedig a falusi szatócstól vett néhány font +cukorkával, mint kalymmal vagy nászajándékkal, hazaküldtem volna. + +De mit tehettem? Mit kezdjek Bibi-Ainéval, ezzel a kedves, de nem +szívesen fogadott ajándékkal? + +Az egész idő alatt, amit tanulmánnyal a Khany-tónál töltöttünk, ez a +gondolat kínzott. A tónál egyébként igen különös dolgot állapítottunk +meg. A tó sós. Hal nincs benne, egyetlen hely, az északnyugati öböl vagy +csücsök kivételével, ahol édes a vize és ahol csakúgy nyüzsög a sok +ponty, cigányhal, csuka és sügér. A tavat sűrűn benőtte a káka és mocsár +vette körül, amelyben vadkacsa és liba fészkelt. Ezek különváltak ama +vándorrajoktól, amelyeknek tagjai egész Szibiriában, sőt egészen az +északi Jegestenger partjáig szétoszlódtak. Gyakran mentem vadászni és a +hanumom mindig velem akart menni, de ezt Bibi-Ainé nagy bánatára és +Szulimán bosszúságára nem engedtem meg. + +Végre egy este, amikor kacsával megrakodva tértem haza a vadászatról, +ostromolni kezdett. Elvette vadásztáskámat a kacsákkal és zengzetes +hangján ezt kérdezte: + +– A parancsolóm még mindig haragszik Bibire? + +Éreztem, hogy itt a döntő fölvilágosítás pillanata és a vér megfagyott +ereimben. + +– Nem haragszom rád kislány, feleltem és hogy izgatottságomat +elleplezzem, nevettem. + +– Nem vagyok kis lány; az apám és a bátyám hanumnak adott neked! felelte +hamiskásan és megsértődve. + +– Meg kell neked mondanom, hogy nem lehetsz a feleségem. A vallásom, +Bibi, nem engedi meg, hogy mohamedán nőt vegyek feleségül. + +– A kutyád vagyok és a rabszolganőd; úgy fogok a te Istenedhez +imádkozni, ahogyan te magad imádkozol hozzája, felelte szép szemét +lesütve. + +Bibi-Ainé első védelmi vonalamat meghódította. Lelkem legmélyén valami +ismeretlen lénytől kértem segítséget. De a sivatagban nem volt senki és +a táborhelyünkig még három mértföldet kellett megtennünk. + +Eközben a kedves, csinos kirgiz lány ott ment mellettem. Mély lélekzése +és kitágult orrcimpái világosan elárulták izgatottságát és +elhatározottságát. + +– Hanumod azt kérdezi, uram, hogy tetszik-e neked? Nem vagyok szép, +gyors és erős? Ó parancsolóm, talán énekkel és tánccal indíthatnám meg a +szívedet? Felelj! Egy szót sem szólsz hozzám és én éjjel sírok. Nézd, a +sírástól elhomályosult a szemem, különösen a bal szemem. + +Lábujjhegyre állott és «homályos» szemével, különösen a ballal, amely +kristálytisztán fénylett, az arcomba nézett. + +Letekintettem rája és megsímogattam a haját. + +– Minden rendben van, kis Bibi. A szemed fénylik mind a csillag. + +– Ó! kiáltotta, a vadásztáskát a földre dobta és tapsolni kezdett, tehát +a szemem tetszik, uram, neked? + +Meggondolatlanul és mivel megszoktam, hogy nőnek csak kellemeset +mondjak, különösen ha maga kívánja, azt feleltem: + +– Ó igen, nagyon tetszik! + +– Mily boldog vagyok! örvendezett Bibi és mint a bárányka, ugrándozni +kezdett. Tehát elviszel magaddal a nagy városba? A hanumod leszek? + +Nagy Isten! Mohammed, te próféta! Még lehetetlenebb kérdések! + +Néma maradtam, de a hanumom most már teljesen megnyugtatva, váltig +csacsogott. Belefáradva a nagy munkába és gondolataim eltérítésére +vágyva, képzeletem hazavándorolt Pétervárra és elvitt olyan környezetbe, +amely igazán elhomályosította volna az én hanumom tiszta szemét. De +hirtelen reményt keltő szavak hatoltak valahonnan a fülemhez. Még jókor +kitéptem magamat gondolataimból, hogy hallhassam a lány szavát: + +– Ha valaki a leányt, akit hanumul ajándékoztak neki, visszautasítja, +biztos halálra itéli, mert senkisem veszi el feleségül és hogy +megmeneküljön törzsének gúnyolódásától és megvetésétől, meg kell magát +ölnie! A férfi csak egy módon mentheti meg a leányt a szégyentől: ha úgy +megy el tőle, hogy a visszautasítottnak a szeme nem láthatja abban a +pillanatban, amikor a lova vagy a kocsija elindul vele. Akkor azután a +leány kibontja a haját és három napig kibontva hordja. Majd kihúz belőle +három hajszálat és eldobja magától abba az irányba, amerre a férfi +eltűnt. Ezek a hajszálak magukkal viszik a visszaemlékezést a férfira és +a hanum megint leány lesz, akinek szabadságában áll, hogy más férfihoz +menjen feleségül. + +Már megpillantottuk táborunk tüzét. Meggyorsítottam lépteimet, hogy +további beszélgetésnek és főként új kérdésnek elejét vegyem. + +– Úgy menjek el, hogy az elindulás pillanatában Bibi szeme ne láthasson +meg? + +Ez a gondolat nem hagyott nyugodni. De hogyan valósíthatnám ezt meg? +Bibi-Ainé és Szulimán éles szeme figyelni fog engem a sivatagban. Azt +akartam, hogy ne érje a leányt semmi kár azért, mert nekem nem kellett. +Szöknöm kell minden esetre, szöknöm kell! Nem volt más megoldás! + +A gondolatból rögeszme lett. A világháború hadvezérei a nagy csaták +előtt bizonyára nem tépelődtek annyit a sztratégiai kérdéseken, mint +amennyit én törtem a fejemet, hogyan szökhessem el e leány mellől, aki +szép volt, mint a tavasz és szabad, mint a pusztai szél – e Bibi-Ainé +mellől, akit erőszakkal mint hanumomat kényszerítettek rám. + +A Khany-tónál végre befejeztük a munkánkat és a végső utat tettük meg +észak felé, a szibiriai vasúti vonal mellett levő Kainszkba. + +Szulimán és Bibi nem tágítottak oldalam mellől és állandóan őriztek. +Félreismerhetlen volt az az aggodalmuk, hogy meg akarok szökni. A +professzorral nem beszélhettem a szándékomról, mert bőbeszédű és +indiszkrét volt és könnyen elronthatta volna kifőzött tervemet. + +Egy órával a vonat elindulása előtt érkeztünk az állomásra. Valami +elfogadható ürüggyel félre vontam a professzort és arra kértem, hogy +minden lehetséges megbízással állandóan foglalkoztassa Szulimánt és a +leányt. + +Amikor a vonat megérkezett, a lárma és a tolongás egészen megzavarta a +puszta gyermekeit. Ezt a körülményt már jóelőre megfelelő számításba +vettem és anélkül, hogy csunya szándékomat legkevésbbé is elárultam +volna, ott maradtam Szulimánnál és testvérénél. Látszatra nyugodt voltam +és megfontolt. A pályaudvar végén levő egyik bódéban Bibinek +krizolitokkal kirakott ezüst karperecet vettem ajándékba és bátyjának, +az én kunakomnak és sógoromnak hasonló gyűrűt. + +Mindketten nagyon megörültek. A bámulat és az elragadtatás kiáltása +röpült el ajkaikról, egymásnak mutogatták a pompás ajándékokat és mintha +egy pillanatra megfeledkeztek volna a férjükről és sógorukról. Ez az +áruló ezalatt árgusszemmel követte az óramutatót. A vonat elindulásáig +már csak öt… három… két perc volt hátra. + +A kirgiznek megmutattam, hogyan csillogott a kő, ha az ember a napsugár +felé tartotta. Mialatt meglepődve bámulták ezt a csodát, én a tömegben +elosontam, rohanva megkerültem a vonat végét és elértem egy vaggon +lépcsődeszkáját, de nem ama vaggonét, amelyben a professzor ült. A +lépcsőn lekuporogtam és vártam, míg a harangjel, fütty, a gép fujtatása, +a vonat megrándulása és a kerekek forgása tudtomra adta, hogy itt volt +az elindulás válságos pillanata. Ekkor kinyitottam az ajtót és mintha +szarvast lopnék be, a kocsiba másztam, persze most én voltam az üldözött +állat. Itt a harmadik osztályon óvatosan elrejtőztem az utasok és a +podgyász közt, amíg az állomás legutolsó jelző árbócai, legutolsó lámpái +és épületei is elvonultak a kocsi ablakai előtt. Még most sem mentem +azonban be a professzor szakaszába, mert pokoli módon féltem, hogy ott +láthatnám mellette a hanumom kedvesen mosolygó arcát. Csak a +legközelebbi állomáson mentem el hozzája és örömmel konstatáltam, hogy a +hanumom nem volt ott. A krizolitok megmentettek. Szulimán és Bibi +bizonyára még akkor is a fénylő kövek bámulatába voltak elmerülve, +amikor a vonat már elindult és így a hanum nem látta az arcát áruló +férjének, amikor az elhagyta. + +– Te kellemes, kedves Bibi-Aini, gondoltam, míg a vonat tovarobogott, te +majd most kibontod a hajadat, amely szantálfától és mósusztól illatos, +három szálat napnyugat felé dobsz, hogy megölj minden emlékezést reám. +Ne haragudj! szép vagy, szelíd és vidám. Úgy énekelsz, mint a pacsirta +és úgy táncolsz, mint a paradicsom hurija. Olyan ügyesen varrod föl a +gombot és a szén tüzén olyan leveses shashlykot és olyan gyönge azut +főzöl, aminőt egyetlen másik asszony sem. De a feleségemmé nem +tehettelek, mert mit is kezdhettél volna egy unalmas könyvmollyal? És +azonfölül mit mondott volna az anyám, aki oly szigorú, kínosan +becsületes és vigyáz a tekintélyre? Isten veled kis Bibi-Ainé. Légy +boldog, ha majd fekete hajadat rábíztad a szélre, amely nyugat felé fú! + +Öt nap múlva Pétervárott voltam. Amikor anyám meglátta a naptól csaknem +feketére sült arcomat és bütykös kezemet, nevetett és incselkedni +kezdett velem: + +– Már van rajtad valami tatárszerű! + +Ó, gondoltam magamban, hát még akkor mit szóltál volna, kedves +anyácskám, ha a szép Bibi-Ainéval kopogtattam volna nálad, akit hanumnak +néztek ki a számomra? + +És főként mit mondott és tett volna az én igazi hanumom, akinek nem +krizolitokat, de szívemet és kezemet adtam és akire nagyon vigyázok, +nehogy pompás hajkoronájából kihúzza a három jelentőségteljes szálat és +rábízza a szélre, amely feledést ad. + + + + +Lábjegyzetek. + +[Footnote 1: Állatok, emberek és istenek. Franklin-Társulat, Budapest.] + +[Footnote 2: Tatárul: Szira-Kul. A tóban levő nagytömegű glauber- és +magnéziumsó keserűvé teszi a vízét.] + +[Footnote 3: Könnyü szeszes ital, amely erjesztett kancatejből készül.] + +[Footnote 4: Mongol vadásztörzs, amely az usszuri erdőben lakik.] + +[Footnote 5: Tolvajnyelv; a szökevények egyik jelszava.] + + + + +TARTALOM. + +I. RÉSZ. =A nomád vándorok országa.= + + I. A Keserű tó 9 + II. Akasztófavirágok 18 + III. Az elsülyedt város 30 + IV. Virágok közt 33 + V. Tatár lovak megszelidítése 40 + VI. Pusztai dráma 48 + VII. Tarantula-csata 52 + VIII. Abuk Khán átka 63 + IX. Egy preritörzs házassági szokásai 70 + +II. RÉSZ. =Tigrisország.= + + X. Kelet gyöngye 77 + XI. Tengeri rablók és útonállók 83 + XII. A kifosztott tenger 85 + XIII. A tigrisklub 90 + XIV. A vörös ginsengördög 93 + XV. Menekülésem a tigris elől 97 + XVI. Kozák tragédia 102 + XVII. Félszemű 109 + XVIII. A kihaló nép 115 + XIX. A tigrisemberek 123 + XX. A részeg tigris 126 + XXI. A tett emberei 133 + XXII. A gyilkos alkohol 142 + XXIII. Vadászok paradicsoma 147 + XXIV. A mocsárban 153 + XXV. Veszedelmes élmények 157 + XXVI. «Árva vagyok a föld kerekén» 160 + +III. RÉSZ. =Az elkárhozottak szigete.= + + XXVII. Barátságtalan ország 173 + XXVIII. Az ajnók közt 179 + XXIX. Akik elmenekültek a pokolból 186 + XXX. Az onori bosszúálló 195 + XXXI. Párbaj a medvével 207 + XXXII. A fekete barát 208 + +IV. RÉSZ. =A nagy Altai árnyékában.= + + XXXIII. A Kulunda-síkságon 221 + XXXIV. Kirgiz farkasvadászat 228 + XXXV. Egy nem egészen tudományos expedíció 233 + XXXVI. Az aranykereső 239 + XXXVII. Isten színe előtt 243 + XXXVIII. Medvevadászat és saman átok 254 + XXXIX. Menekülés Bibi-Ainé elől 258 + +FRANKLIN-TÁRSULAT KIADÁSA + +OSSENDOWSKI + +ÁLLATOK, EMBEREK ÉS ISTENEK + +* + +BEASTS, MEN AND GODS + +FORDÍTOTTA SAJÓ ALADÁR + +KAPHATÓ MINDEN KÖNYVKERESKEDÉSBEN + +[Illustration] + + + + +*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 75959 *** |