diff options
Diffstat (limited to 'old/69155-h/69155-h.htm')
| -rw-r--r-- | old/69155-h/69155-h.htm | 7627 |
1 files changed, 0 insertions, 7627 deletions
diff --git a/old/69155-h/69155-h.htm b/old/69155-h/69155-h.htm deleted file mode 100644 index 4fb5e0f..0000000 --- a/old/69155-h/69155-h.htm +++ /dev/null @@ -1,7627 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Sárarany by Zsigmond -Móricz</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { -/* visibility: hidden; */ -/* display: none; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -em.gesperrt { - font-style: normal; - letter-spacing: 0.2em; - padding-left: 0.2em; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.poem { - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>Sárarany</span>, by Zsigmond Móricz</p> -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>Sárarany</span></p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Zsigmond Móricz</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: October 14, 2022 [eBook #69155]</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p> - <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Google Books Library Project</p> -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>SÁRARANY</span> ***</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p class="center"><span class="caption-150"><i>Móricz -Zsigmond</i></span></p> -<h1><i>Sárarany</i></h1> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption"><i>Nyugat -kiadása</i></span></p> -<p class="center"><span class="caption"><i>Budapest • -1911</i></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_4" id= -"Page_4">-4-</a></span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">A cimlapot Falus Elek -rajzolta.</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">„Jókai“ könyvnyomdai -műintézet Budapest, Thököly-ut 28.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span></p> -<h3>I.</h3> -<p>Égető meleg nyár van. A sok eső után, amiben nem érhetett a -buza, egyszerre borzasztó forróság lett, amely megaszalja a szemet. -A kemény, meggondolt parasztok csak megingatják a fejüket, „az -isten is kitanult már a mesterségiből“, de nem zugolódnak, nem -ijedeznek, nem sápítoznak. Az idő ellen? Azt el kell fogadni, ahogy -jön.</p> -<p>Turi Dani a falu felől jött haza. Szép menyecskék utána -bámulnak, észre sem veszi már. Gondban fő a feje, s néha -rá-rábólint a gondolatára. Nagy terveket főz, a hamar meggazdagodó -emberek módjára egyre nagyobb vállalatokba fog.</p> -<p>Amint a kiskapun belép a tisztán tartott udvarra, fölemel egy -eldobott kukoricakórót, mig beér a pitvarba, apróra töri s bent a -szabad tüzhely elé veti a többi tüzelőhöz.</p> -<p>A felesége a konyha előtt pirosodik. Ingvállából kiemelkedik -gőzölgő fehér sovány válla, nyaka s a baboskék pendely-szoknya -alól, fekete megkopott papucsban mezitlába.</p> -<p>Ahogy az ura belép, visszaforditja az arcát feléje. Irigység és -méreg futja el. Persze ezt az embert nem nyuzta le az öt esztendei -házasság, meg a két gyerek. Neki mindenből csak a java jut. A -barnapiros férfi szebb, mint legénykorában volt, mert ő kihizlalta. -Bezzeg ő odavan, róla leszopták a hust a puják, meg a sok dolog, -meg a sok méreg. <span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span></p> -<p>Dani hajnalban ment el hazulról, most déllére jár, érzi, hogy -köszönni kén az asszonynak, vagy legalább szót vetni neki. Köszönni -derogál; az asszony kötelessége, hogy köszönjön az embernek, aki -aztán egy komoly fejbólintással elfogadja. Hanem Erzsi -elmulasztotta a percet s Dani ahogy bámuló nagy fekete szemébe néz, -ugy érzi, mintha adósa volna az asszonynak. Kipislant hát -félszemmel az ajtón az égre, aztán odasandit félszemmel az -asszonyra s azt mondja:</p> -<p>– Hát ha esni akar, csak hagy essék!</p> -<p>Elpödri szép bajuszát, amiről „nyalkabajszu Turinak“ is hivják; -az asszony, akarata ellen is biccent a szempillájával, evvel -rendben van a dolog.</p> -<p>Dani befelé mozdul, az első házba. Ujra szólni készteti valami. -Mintha nem volna minden rendben közte, meg a felesége között.</p> -<p>– Hun az az én veres noteszem, – mondja.</p> -<p>– Hun. ’Sz ott van a mándliba. A sifonyba.</p> -<p>Dani bemegy. Ő is tudja, hogy ott van.</p> -<p>A hűvös szoba levegője megcsapja; tele van az a fölmázolt föld -szagával, a kissé dohos ágynemü, meg a tiszta szobában tartott -ételnemüek, az avasodó vaj, savanyodó tej szagával. A sifon uras, -annak az ajtaját kinyitja s kiveszi a kabátzsebből a veres noteszt. -Leül az asztalhoz s a homályosra bezsaluzott, párologtatóan hűvös -szobában hozzáfog számolni. Megnyalogatja a plajbász hegyét s -gyerekes, iskolás nagy betükkel szókat, számokat ir egy tiszta -oldalra.</p> -<p>– Kitapodom a béledet, te kutya! – hallja egyszer a felesége -hangját. – Hogy az isten vegyen el te, – hát nem felforditotta a -tejes csuprot!</p> -<p>Sipp, supp! hallatszik kivülről, ahogy az asszony csattogó -tenyérrel rápaskolt a gyerek vastaghusára. A kis fiu csak egy jó -perc mulva kezdett el rikoltani, de akkor aztán ugy, mint a malac, -akit nyuznak.</p> -<p>Dani egy kis ideig odaügyelt, aztán tovább folytatta -<span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> a -dolgát. A gyerek az asszonyé, ahoz neki semmi köze; ha még a két -gyerekével se volna szabad az asszony, akkor itt hagyná a -házat.</p> -<p>Kis idő mulva nyilik az ajtó, dühösen berohan az asszony s a fal -mellett álló tejesköcsögökhöz áll és szemlét tart felettük.</p> -<p>– Mi az istennyilát csináljak már, – zsémbel hangosan, de nem -mintha valakitől tanácsot kérne, hanem mert nem birja magába -fojtani a szót, – még vót egy messzely abba a csuporba, épen elég -lett vóna. Most mán kezdhetek egy egész köcsögöt. Bajlódhatok, mig -leszedem a tetejit…</p> -<p>– Nem árt a vaj a bélesbe, – szólt oda Dani, gondterhes arccal, -amelyen meglátszott, hogy föl sem veszi az asszony mérgét.</p> -<p>Erzsi összeszoritotta a fogát s felkapott egy jókora -tejescsuprot. De a nagy cserépedény már régen repedt volt, mindig -várta vele Erzsi a drótost s hogy az nem jött, nagy félve mégis -használta, hiszen olyan szükébe volt a kedvére való jó -tejescsuproknak. Most izgatottságában elfeledkezett a csupor -hibájáról, felkapta s ahogy kifordult vele a szoba felé, az abban a -pillanatban kirepült a ház közepére, s ezer darabba tört.</p> -<p>– Apróra! – szólt ujra Dani hidegvérrel; vagyis: ha van, legyen, -ha törik, törjön! ugyse baj, nem kár…</p> -<p>Erzsi fogta a csupor fülét, ami a kezében maradt s ugy odaszánta -az ura fületövéhez, hogy ha az utolsó percben egy gondolattal -vissza nem tartja, baj lett volna belőle. De hát az asszony nem tud -ütni, csak magát emészti, ahelyett, hogy máson töltené -bosszuját.</p> -<p>Sarkon fordult, kiment, a cserepet a szemétbe lökte, elővette a -seprüt, lapátot, meg egy nagy mázoló rongyot s bement feltakaritani -a ház földjét.</p> -<p>A szeméből könyek szivárogtak, olvadt, égő cseppek s bent -feszült a vulkán az indulatoktól. <span class="pagenum"><a name= -"Page_8" id="Page_8">-8-</a></span></p> -<p>Dani kedélyesen nézte; motoszkált ugyan valami benne, hogy kár -most bizgatni az asszonyt, nem jó lesz, de ugy benne volt az -uszitásban, hogy nem állotta. Szórakozottan tartotta vastag ujjai -közt a vékony plajbászt s ugy nézett csendesen somolyogva a -feleségére. Roppant mulatságos volt neki, hogy Erzsi minden dühe -mellett is milyen szépen, szaporán, ügyesen dörzsölgeti a sáros -földet.</p> -<p>– Látod, – mondta neki jámboran, – most lesz szép. Mindig igy -kék, tejjel surolni fel, de sajnálod…</p> -<p>Az asszony megszédült, a nyelve megbénult a váratlan -sértéstől.</p> -<p>Ebben a percben robajló nagy sustorgás hallatszott a konyhából, -a tüzhelyről.</p> -<p>– Az a tej is kifutott! – kiáltott az asszony és kirohant.</p> -<p>Dani felkacagott. A nyitva maradt ajtón csakugyan égett tejbűz -áradt be.</p> -<p>A következő pillanatban a tulsó szobából éles babasirás hangzott -fel. A csecses baba felébredt és sírni kezdett.</p> -<p>– Dögölj meg! – kiáltott be rá az anyja. – Ebkölyke. Most halj -meg, ne legyen belőled olyan kutya, mint az apád.</p> -<p>Dani nevetett magának.</p> -<p>Az asszony kisvártatva folytatta:</p> -<p>– Hun az a kis bitang! Te! – kiabált ki az udvarra, ahol a -nagyobb fia még mindig bömbölészett, az eresz alatt a gerendán -ülve. – Gyere be! Egy pissz ne legyen, mert a nyakadra hágok. -Eregy, ringasd azt a másik kis nyavaját… De ki ne forditsd!</p> -<p>Dani ujra nevetett: azért mégis van gondja rá. Ki ne forditsd! -Asszony!</p> -<p>A fiatal asszony a tüzhelyen rendbe hozott mindent, s ujra -bement a házba, hogy kiseperje a cserepeket. <span class= -"pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span></p> -<p>– Szakadhatok én százfelé; szakadhatok én! – mohogta.</p> -<p>– Nem árt az ugrálás! legalább frissülsz egy kicsit! – vetette -oda Dani.</p> -<p>– Hallgass! – rikácsolta az asszony, képéből kikelve. – -Hallgass, mert mingyán itt döglök meg! Vagy itt ölöm ezt az egész -frekvenciát.</p> -<p>Lihegett, fujt.</p> -<p>– Bitangok! Megétetni eccer! Mer az vón jó csak. Mind belőlem -él. Ha százan vannak, mind nekem kell körültáncolni. Mindnek én -vagyok a cselédje.</p> -<p>– Minek vagy! – mondta kicsinylő bosszusággal Dani, – hány -segitséget állitsak?</p> -<p>– A kell nekem! – szólt undorral Erzsi, – a te segitőid, nyald -ki mindnek a… Az csak neked való. Az én konyhámba nem teszi be a -lábát egy dajnád se. Az én tiszta edényembe nem nyul egy -asszonyszemély se a faluba.</p> -<p>Dani fölkacagott, megkapóan tiszta csengésü, egészséges, jóízü -kacagással.</p> -<p>– Na, na! Van tán a faluban olyan is, akit nem pellengéreztél -még ki velem.</p> -<p>– Van. A nagyanyám, aki husz esztendeje a fődbe rothad. De más -nincs.</p> -<p>Dani ujra felkacagott. Szép egészséges, harapós fogai -kicsillogtak. Erős bikanyakát hátraszegte s merész tekintetü piros -arca férfiasan ragyogott. Barna haját, amely izzadt fehér homlokára -csapzott, félre háritotta, hogy széles hullámot vetett a fürt, s -szeme bizalmasan, gondtalanul sugárzott.</p> -<p>Az asszony gyülölettel nézte ezt az embert, akiért valaha a -kutba ugrott. Első gazdalány volt s nem akarták a zsellérfiuhoz -adni. Nem is adták, mig a nyalka legény, aki már akkor is hires -kapós volt az asszonynépnél, nemcsak a lányt, de az anyját is meg -nem ölelgette. Későn tudta meg Erzsi, mikor <span class= -"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> már nem -volt mit tenni, mikor már a félfalu szeretője volt az urának s e -miatt féltékenységében szinte megháborodott az anyja és maga -világositotta fel asszonylányát. Erzsi fölundorodott s azóta rá sem -tud nézni az anyjára. Hiszen csak legalább ha egy szeretője lett -volna az urának, akkor összetörtek vón valahogy. De igy, mikor -egyszerre tiz-husz lánnyal-menyecskével, de még vén asszonynyal is -bizonyos-köze volt s jól tudja, hogy az édes anyja is ott van maig -köztük, – igy nem lehetett hova lenni. Jobban undorodott a fiatal -asszony attól, akit az urával meggyanusított, mint a hullától. S -nem mehetett sehova, inkább itt maradt ezzel az emberrel, akiről -még most is ugy érzi néha, hogy nem tudna nála nélkül megélni.</p> -<p>A férfi csak nézte, nézte a szikrázó fekete szemü asszonyt, aki -egészen belecsúnyult a haragjába. Olyan furcsán, olyan kétes -érzéssel nézte az erős ivü fekete szemöldökök alól, a szép alaku -hófehér homlok alól, a keményen kiszögellő arccsontok, éles vékony -orr, epés metszésü száj keretéből kinéző nagy sötét szemek poklát, -amely még sem tudott igazi hatást tenni rá… Most már értette, miért -volt ő hüvös ehhez az asszonyhoz már elég régi idő óta, pedig maga -is bámulta, milyen gerjedelmes mostanában a vére. Csuf ez az -asszony, csuf. Imádkozásra, térdelésre és gyülölködésre termett, -nem szerelemre. Pápista. Szivós és szenvedélyes, amit ő nem bir -megérteni. Az ő jó kövér, hamar felgyuló, lecsendesedő, keveset -haragvó, sokat káromkodó kálomista természete sok puhaságra s -örökös jókedvre vágyakozik… És mégis izgatja, leköti ez az asszony, -sokkal jobban, mint a világ minden asszonya. Nem cserélné el -senkivel, de senkivel a világon. Tele van vele, örül a nagy -tisztaságának, a testi-lelki-életbeli szeplőtlenségének. Nagyra van -vele, mint olyan asszonynyal, akihez nincsen több <span class= -"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> -hasonlatos. És mikor szabadon csatangol a kurta örömök virágos -kertjében, mindig örvendve gondol az asszonyára, aki otthon van, -neki őrzi meg tiszta virágkelyhét, s térden imádkozik a maga -szigoru isteneihez, akik neki olyan idegenek s valójában olyan -gyülöletesek.</p> -<p>A husos, rózsásképü ember szeme lobbot vetett, balkézzel elkapta -az asszony megfeszült kezeszárát s odarántotta őt magához. Az -asszony másik kezében ott volt a teli szemétlapát; arról mind -lerepült a cserép szanaszét a szobában. Dani jókedvvel kacagott -rajta, mintegy megkönnyebbülve. Átölelte az asszonyát, leszoritva -két karját s az izmos, szivós asszony érezte, hogy ereje a férjeé -mellett semmi, mint az ő kezében a gyerekeé. Ugy bánt vele, ahogy -akart. Oda szoritotta az ölébe, lefektette a vállára s megpaskolta -a hátát.</p> -<p>– Te bogár te! – mondta neki s aztán fogta, eltartotta két -kézzel magától messzire, hogy jól az arcába nézhessen.</p> -<p>Az asszony kezéből kihullott a vaslapát s csörömpölve állt meg a -földön egy pár cserépen. S a nő eleresztette magát; összerokkanva -hagyta, bármit tesz vele az ura.</p> -<p>– Ó te hónapos rózsa! mi bajod? – mondta Dani s a győző kedvtelt -érzésével nézett az asszonyra. – Hát van híjjod? Megkárositalak? -Hiszen nem birod el, ha megcsókollak, te! Mindig kifog utána a a – -betegség. Te üvegvirág. Hiszen sok vagyok neked, te harmat. -Belehalsz, ha addig csókollak, mig <em class="gesperrt">nekem</em> -elég.</p> -<p>Kiterítette a két karján az asszonyt, mint egy vékony -gyereklányt. Erzsi érezte, hogy fölrepül a levegőbe. Elveszett a -lába alól s a lelkéből a biztos föld kisugárzó ereje; szédült és -ájult és érezte, hogy az ura tenyerén van, de olyan biztos helyen, -mintha az isten markában volna. Megvillant szük <span class= -"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span> kis -agyában a gondolat, hogy ilyen erős ember nincs több a föld -kerekségén, mint az ő ura, aztán elalélt s hagyta, hogy azt tegye -vele, amit akar. Főhetett már, futhatott már odakint a tej, a -rántás, pecsenye korommá.</p> -<p>Dani odaboritotta a meleg asszonyi testet magára, mellére, -vállára s gyengén átölelte. Alig volt ruha a forró testen, amelynek -szine, a bőre érintése kezdett meghidegülni, saját magára lecsapódó -gőzében, a fagyos szobában, és mégis olyan hőséget sugárzott ki a -test, mint az olvadt vas…</p> -<p>– Látod, látod, – mondta csendesen a férj, – olyan vagy, mint a -sár. Mit kezdjek veled. Ha egy ujjal hozzád nyulok, véged. -Affenébe, száz asszony is kicsi vón nekem!…</p> -<p>Átölelte s magán tartotta a pihegő asszonyt; aztán ráncba szedte -homlokát s elcsöndesedett. Eszébe jutott az üzlet, ami most az -egész lelkét lefoglalta s az asszonnyal az ölében, pár pillanat -mulva olyan tisztán és nyugodtan gondolt az imént félbeszakitott -tervére, mintha csak a plajbász volna az ujja közt s nem egy -szerelembe fuladt asszony, a tulajdon hites felesége.</p> -<p>Az asszonyi test lassan odasimult hozzá. A két meztelen kar -megölelte a férfinyakat, vállat; a szorgalmas, ügyes, tapintó ujjak -megbizseregtek, amint a férfi puha, simuló gyolcsingén átérezték az -üvegsima és ruganyos kemény hust, s elkezdtek játszani, tovább -tapogatni s egyszerre lázasan görcsösen markoltak bele a husba; -marokra fogva, gyurva, gyötörve, csókolva a váll alatt meggyürődő, -egész tenyért betöltő husdomborulatot. Az asszony esze alázatos -segitője lett, hirtelen fölviharzott testi gerjedelmének, s amig -két megbarnult erős karjával átfonta a férjét, cserepesre szikkadt -szomjas ajkával beletapadt a nyakára, ott, ahol az ingből -kifehérlik s ekkor teljesen elfeledett minden bajt, keserüséget, -szivfájást. <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span> Csak kivánta, áhitotta, odaadta magát a -himjének.</p> -<p>A férfi elmosolyodva ébredt fel komoly, szikár tépelődéséből. -Megérezte, hogy az asszonnyal van valami, megtapogadta puha, -lágyhusu, kidagadó csontu tagjait s nyugodt hangon, gondolatait -folytatva igy szólt:</p> -<p>– No ha ez a vállalat beüt, akkor se bú, se kár.</p> -<p>Az asszony összerándult s görcsösen ölelte át az urát, mintha -agyon akarta volna benne fojtani az idegen gondolatokat s a -testétől könyörögne segitséget a lelke idegensége ellen.</p> -<p>A férfi el akarta tolni, de nem bírt vele; az asszony szivósan -és mégis kéjesen ölelte: arra elmosolyodott, ő már szinte el is -felejtette, hogy került az ölébe az asszony.</p> -<p>– Ha ezt a bérletet megkapom, ugy, ahogy szeretném, akkor osztán -nem cserélek a vicispánnal se.</p> -<p>Az asszony karjai lelankadtak. Mintha a délignyitót nap éri. -Dani egész könnyen birt vele; mint szokta, eltartotta magától két -tenyérrel s ugy nézett a felesége arcába.</p> -<p>– Bizony még uri asszony lesz belőled! – szólt ragyogó -örömmel.</p> -<p>Az Erzsi arca olyan szomoru, olyan halálosan szomoru és ijedt -volt, a szeme ugy könyörgött és remegett, könyek rezegtek a -sarkában és az arcvonalai elbágyadtak. Sovány arca sóvár volt, -ajkai izzóak, orrlikai tágultak s felső szemhéja leereszkedett a -szembogarakig.</p> -<p>De a férfi nem látott semmit nagy izgatottságától, ugy tele volt -a terveivel. Ugy látszik már mindennel tisztában van, amin eddig -töprengett.</p> -<p>– A szatmári bótosok nem győznek annyi selymet lemérni, amennyi -viganóra valót vehetsz!</p> -<p>Az asszony szemei lecsukódtak, feje lebágyadt.</p> -<p>– Kiveszem az egész Nagyszeget. Hallod!… <span class= -"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> Már -beszéltem az ispánnal. Az ur a zsidóra megharagudott, osztán az -egész az Asszonytól függ ugyis. Felmegyek hozzá magam, nem esz meg. -Egy asszonytól nem ijedek meg, láttam én már mást is. Ha még olyan -kegyelmes asszony is, csak asszony!</p> -<p>Erzsi, mintha vipera csipte volna meg, felugrott. Minden -porcikája remegett. Most értette meg, mit beszél az ura.</p> -<p>– Mmit! – szólt bukdácsoló nyelvvel, – mit mondasz? A kegyelmes -grófné – Hát oda akarsz? Hát…</p> -<p>– Nonono. Mondom, hogy csak nem esz meg! Mit féltesz?</p> -<p>– Mmán azt is! – orditott fel rekedten az asszony s leugrott az -ura térdéről. Összecsapta a két kezét, aztán igy összekulcsolva -felemelte a feje fölé, meg ujra leeresztette; ugy rohant, -száguldott összevissza a szobában, mintha kedves valakijének rögtön -bekövetkezhető, kikerülhetetlen halálától félne, – már azt is, azt -is! – ismételte.</p> -<p>A férfi egy darabig nézte, értetlenül.</p> -<p>– Hát beléd mi ütött?</p> -<p>– Uristenisten! Keresztrefeszitettszentisten! Mikor lesz vége -ennek az én kinkeserügyász életemnek. Ó menybéli szüzanyám!…</p> -<p>– Ne bőgj! – rivalt rá az ura. – Ez kell nekem. Ez kell épen! -Tyukeszü.</p> -<p>Bosszusan dobta odább a ceruzát az asztalra.</p> -<p>A helyett, hogy örülne, táncolna, – bolond! Igazán, hogy egy -asszony alábbvaló a… Nem érted? ha sikerül, – mer még semmise -biztos, – olyan kontraktust csinálok az urral, hogy belegebed. Ki -fogom venni az egész Nagyszeget, az egész pusztát, a Tiszasarkon -olyan káposztásfőd van, hogyha kiadom, nyócvan pengőt, százat adnak -egy vékásért.</p> -<p>– Ezret.</p> -<p>A férfi elhallgatott. Ez már okos szó. Ez legalább <span class= -"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> az üzletre -vonatkozik. Az asszony mindig, mindenben a legrosszabbra számit, -nem ugy, mint ő, akinek roppant rikitó minden terv, alig birja -magát megállitani, ugy rohan a képzelete. S elégszer -bebizonyosodott már, hogy az asszonyának igaza volt. Ezért nem -vágja ketté az asszonybeszédet, hanem meghőköl rá s ujra -meggondolja.</p> -<p>Hozzáfogott hát és mint szokta, apróra elmondott a feleségének -mindent. Ez csak állott a szoba közepén, lesütött szemmel, -szórakozott pillantással, majd meggondolta magát, kiment a -konyhába, eligazitott a tüzhelyen minden edényt, a kutyát -kikergette, a félrácsajtót betette s ujra bement. Az ura felnézett -a noteszéből s tovább folytatta a beszédét.</p> -<p>– Ha tizenhat pulyád lesz, mindre maradhat elég. Hát nekem ne -vágj ilyen fancsali képeket; nem tudnám miért.</p> -<p>– Nekem nem kell a macáid zsirja.</p> -<p>– Eh, – hehentett Dani bosszusan, – már megint eszi a…</p> -<p>– Nem hát! inkább a nyakamba veszem a kölykeidet és megyek -koldulni, de nekem nem kell piszkos pénz.</p> -<p>– Milyen piszkos?</p> -<p>– Bhhh, amiért osztozni kell – rajtad!</p> -<p>Dani kedvetlenül ránditotta meg az arcát.</p> -<p>Az asszony folytatta.</p> -<p>– Persze! most már megy a méltóságos asszonyok után. Nem elég -ami vót. Eredj, csak eredj, hogy kivetnek a disznók közé. Oh, csak -az én istenem adná, hogy egyszer már ráakadna a bajára! Mer nagyon -elhitte mán magát!…</p> -<p>Dani kitágult szemekkel nézett az asszonyra; megértette a -gyanusitó gondolatát és az szeget ütött a fejébe. Tán még igaza is -van az asszonynak. Hisz az uri asszony is csak asszony!… -<span class="pagenum"><a name="Page_16" id= -"Page_16">-16-</a></span></p> -<p>Összevonta a homlokát s az ablak felé fordult.</p> -<p>Az Erzsi lába alatt megroppant egy cserép. Lehajlott érte s -összeszedte a darabokat, aztán kitört:</p> -<p>– Azt mondom neked, elég legyen a cudarságokból, mert ha egyszer -elfog a keserüség, az isten legyen irgalmas-kegyelmes -mindnyájunknak.</p> -<p>Dani felállott. Villogó szemmel nézett az asszonyára.</p> -<p>– Én meg azt mondom neked, – adta ki kemény hangon a parancsot, -– hogy eredj a dolgodra, egyébre ne legyen gondod. Ott a konyhád, -ott az udvarod, ott a gyerekeid. Az én bajomba ne piszkálj bele… Ha -nem tudsz segiteni, ne állj keresztbe… Semmi bajod. Tudod, hogy -szeretlek; érted élek; meg értetek, a gyerekekért. Az egész világot -ide akarom hordani a kötődbe; még a mai napig egy bokor kendőt se -adtam más asszonyszemélynek rajtad kivül. Mit sajnálsz? Lekopott a -csókolóm? Nézze meg az ember. Mi közöd hozzá, hogy csinálom a magam -seftyét, csak sikerüljön.</p> -<p>Az asszony visszaszivta az orrába a könnyét, érezte, hogy most -még csak csöndesen foly a szó, de hamar rossz vége is lehet. -Elhallgatott a kemény hangra, mint a megszidott gyerek.</p> -<p>Az ura is meghiggadt. Visszaaereszkedett a helyére s komor -arccal hozzáfogott ujra rendezni a gondolatait.</p> -<p>– Tudod te jól Dani, hogy nekem nem kell semmi, – szólalt meg -szomoruan, csöndesen az asszony. – Eléltem vóna én veled az anyád -kis házában is, kapás napszámos sorban is. De ha van annyink, -amennyink, minek ide több? Minek a sok gyerek, meg a sok birtok, a -sok gond? Nem jó nekünk ugy, ahogy apámék voltak? Csendesen, -rendesen. Nem kell felfalni a világot, de elpotyázni se, ami van. -Minek töröd te magadat, ha nem muszáj? Meglásd, meg,… rossz vége -lesz egyszer! <span class="pagenum"><a name="Page_17" id= -"Page_17">-17-</a></span></p> -<p>– Az isten áldjon meg, – szólt a férje mutatott bosszusággal, – -hallgass mán, ha mondom, hogy hallgass… Ne hasonlits engem az -apádhoz, nem vagyok én <em class="gesperrt">Tövigszáraz</em>, mint -ő.</p> -<p>A fiatal asszony elvörösödött az apja gunynevének hallatára; -szive egész szenvedélyével szerette és tisztelte az apját s -gyülölködve nézett az urára.</p> -<p>– Csak hagyj békét az apámnak! Jól vigyázz, mert te is megkapod -a magad csufnevét, a viz se viszi le rólad!</p> -<p>Dani meghorkanva, vizsga szemmel nézett a feleségére, nem tud-e -már is valamit? Az utóbbi napokban többször észrevette, hogy -utánanevetnek s valami szót suttognak, ha meglátják. Még nem jutott -a fülébe, hogy mit, megkérdezni meg nem merte, félt, hogy még -megmondják.</p> -<p>– Az isten irgalmazzon annak! – morogta fenevad módjára, lapos -pillantással, – aki rám ragaszt valamit!</p> -<p>A beszéd egészen posvánnyá lett. Ugy indult egy félórával -ezelőtt, mintha vihar készült volna belőle s ugy végződött, mint az -őszi köd. Nyomott hangulat és nagy kedvetlenség maradt utána, -amelynek a mélyén feszültséget éreztek mindaketten.</p> -<p>Erzsi látta, hogy az ura nem szól többet, kifordult a konyhába, -Dani meg mogorván belekönyökölt a tervezgetésébe.</p> -<h3>II.</h3> -<p>A falu csinos kis alföldi magyar falu. Alig száz házból áll. -Rendesen kiszabott hosszu telkek; a kert mindenütt gyümölcsös és a -falu közepén a pompásan megépült fatorony valóságos kis erdő kellő -közepéről nyulik ég felé, mint egy dárda. A hegyében kakas -berzenkedik s ez messze hirdeti, hogy itt református, tehát -szinmagyar nép lakik. <span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span></p> -<p>A gróf Karay-család névadó birtoka ez a falu.</p> -<p>A reformáció idején a Karayak áttértek s magukkal vitték számos -birtokuk magyar népét is az uj hitre, az erdélyi fejedelmek hitére, -nem lelki szükségből, nem is politikából, csak hogy bosszantsák a -bécsi udvart. Mikor aztán Pázmán idejében megint divatba jött a -katholizálás, a Karayak is visszatértek, de hiába akartak a -császárnak kedveskedni vele, a nép nem váltott velük hitet. A -magyarság nagyon hamar beleszokott abba a szabad, önálló egyházi -életbe, amelyet uj hite biztositott neki. S az üldöztetések idején -a tömeglélek megkeményedett s hősi kielégitést talált a hithez való -ragaszkodásban.</p> -<p>Még ebből az időből való a falu és a földesur ellenséges -viszonya. A falu határa nyolcezer hold, ebből mintegy hatszáz hold -a kisbirtokos gazdáké, a többi nyolcadfélezer a grófé.</p> -<p>Ez a föld ősi idők óta történelmileg elévült törzsvagyona a -Karayaknak. De épen olyan ősi eredetű a parasztság tulajdoni joga -is. Ugyanaz a nép lakik itt rengeteg idők óta. Különös szerencse -védte, hogy sem tatárdulás, sem törökvész nem pusztitotta el a -népet; évszázadról-évszázadra bátorságban lakott itt s családi -jobbágysága volt a Karayaknak. Közülök vált ki a földesurak -személyi cselédsége s az urak meg az urnők szerelmi fölöslege -századokon keresztül itt ömlött szét a hajdani kevésbé válogatós -korokban. Volt is már valami fajbeli közösség-érzet az urak meg a -parasztok között s Öreg-Karán báró Karay Pált a nagy honárulás után -azzal a jussal utálták meg a karai parasztok, amivel az atyafit az -atyafi. Ez a legádázabb gyülölet, ez engesztelhetetlen.</p> -<p>Báró Karay Pál hiába eszelte ki az árulás jogi formáját simára -és kerekre, a veséjébe látott minden parasztja. S mit ért, hogy a -forradalom leigázása <span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span> természetesnek és bölcsnek látszott a -nagy szerződés szerint, ha a kibujdosott utolsó fejedelemtől végig -az egész országon az utolsó karai béresig, mindenki lapos, -gyülölködő pillantással mérte őt végig. S mit ért, hogy a -kibujdosottak birtokát nem ajándékba kapta, hanem szerződésen vette -meg, mikor mindenki tudta, hogy a százharmincezer hold földet -százezer aranyért vette s abból a százezer aranyból a császári -pénztár fizetett ki helyette ötvenezret, a másik ötvenezeret pedig -elengedte a legkegyelmesebb királyné. És mindenki tudta, hogy csak -akkor tette le a szegény magyar nép a fegyvert azon a hires sikon, -mikor már ez a szerződés készen volt a tábornok tarsolyában…</p> -<p>Báró Karay, amikor konok kurucfejével belevágott ebbe a -vállalatba, előre leszámolt minden nemzeti gyülölettel s lerázta -magáról a megvetést, mint a kutya a vizet. Mit, ő már ugyis vén -ember, majd elfelejtik az unokáinak.</p> -<p>De mikor visszavonult, haza, az öreg házba, villogó szemmel -nézett vissza rá minden paraszt. Az öreg báró felhorkant, -összecsikoritotta a fogát s megpróbálta megtörni a parasztjait. Nem -ment. A magyar paraszt már ekkor egy szinen volt a kurta -nemesekkel, csak épen a politikai jogok hiányoztak a számára. A -kötelességek azok mind rajta sulyosodtak el.</p> -<p>Felőle dul-fulhatott az ur. Nekik többet nem volt uruk a „gróf“. -Makacs, kemény kálomista nyakak szegültek ellene a gróf -méltóságának. S eddig se sok köszönet volt a robotjukban, de -ezentul erős és rendithetetlen ellenszegüléssel rontottak -mindenütt, ahol s amit lehetett.</p> -<p>– Megálljatok, – rikoltott fel dühében gróf Karay Pál s ment -Bécsbe, a királyné szine elé.</p> -<p>Egy pár hónap mulva már kiverte egész vármegyét tevő -uradalmairól, az áldott, kövér, kalászos <span class= -"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> rögökről -az ősi, ott termett magyarságot s a „kutya kálomista jobbágyság -helyébe az mü szent religiónkban való szelid katholikus sváb -nemzetséget plántált.“ Olyan nép kellett neki, aki ne fájdalmasan -zokogó, kesergő dalokban buslakodjék a portája tövében, hanem szent -zsolozsmát énekeljen égre forgatott szemmel s ne laposat köpjön a -Karay név kimondása után: „honnak árulója“, hanem keresztet vessen: -„svábság pátrónusa!“</p> -<p>Nem is hallatszott soká magyar szó az ősmagyar földeken. -Tizenhat falut és három mezővárost üritettek ki a vén gróf -gazdatisztjei. A nép elbujdosott messze földre, más megyékbe, csak -itt-ott fizettek ki egy-egy falut, igy Karát is valami kis, -megszabott urbéres területtel. Az akasztófapusztát rendelte a gróf -Kara lakosainak: odavalók, egyig! S a nép a szomoru őszön -átköltözött az édes otthonból a semmibe; uj falut telepitett, -nevezve Kiskarának…</p> -<p>Egy télen át üresen állottak az elhagyott falvak házai. Hó -behullotta, viz telefolyta, fagy szétrongálta. Ordas ütött tanyát a -templomokban, s ha az ég megszánta a szomoruság képét, mennykő -csapott egy-egy toronyba s arról tövig égett az egész faluhely. -Néhol a kivertek gyujtották fel édes ősi lakukat, hogy ne jusson -döghollók karmába a hajdan békés fészek.</p> -<p>Mikor aztán megjöttek uj tavaszon az uj földfoglalók, tele lett -idegen nyelvü vájákolással a levegő, hogy itt nincs minden olyan -kész paradicsom, ahogy igérték. A kiehült, otthon éhnyavajába dült -svábok kicsinylették, amit kaptak: a jó földet, az áldottat, a -tehenet, lovat, szekeret, öt évi adó és robot elengedést, meg a -házi macskát, amivel mind ellátta őket a kegyelmes gróf…</p> -<p>A vén vak Karay, aki egy árva szót sem értett uj népe nyelvén, – -vele esett meg, hogy huszonötezer főnyi táborával együtt sem tudott -elolvasni <span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span> egy elfogott német levelet, – ujra dühbe -borult. Kergette volna már az ujon jötteket pokolba, de nem -lehetett. Nebántsvirág lett a svábság a Tiszalaposon. A királyné -csak erre a tettére békült meg az öreg kuruccal, akinek olyan volt -a formája, hogyha megjelent a Burgban, az udvari frájlák -összesugtak, hogy veszedelmes játék a királynétól, ha a medvét -szabadon hagyja.</p> -<p>A vén Karay azzal a dühödéssel jött meg ujra Bécsből, amivel a -paraszt verte a szőlejét, mikor a jég esett: lássuk uramisten, ki -csinálja jobban.</p> -<p>Ha van már kellemetlen jövevény elég, hadd legyen még -alacsonyabb, még rosszabb, bőséggel! Még alázatosabb, még éhesebb, -piszkosabb faj kell. Itt az oláh!</p> -<p>Ki vette addig észre, hogy ez is van a világon? Pedig itt -vannak. Ugy huzódnak lefelé a tölgyes, bükkös hegyekből, mint -némely nyáron a pockok a mezőkön. Az oláh? Az is ember? Hiszen -igaz, hogy ahol már nem terem meg a buza, csak a makk, meg a -boróka, ott megtalálni az oláhot, ahogy öt-hat kecskéjét legelteti, -fáradtan, lomposan, vállig érő hajjal, rövidre nyirt bajusszal és -éhes, örökké éhes hassal fujja a tilinkón a véghetetlen, unalmas, -gyászos nótákat. Ugy nézték ezt idáig, mint a medvét az erdőben; a -határtalan nagy erdőkben, ahol nincs az oláhnak egy talpalatnyi -földje sem, épen mint a medvének. Olyan is, mint a mackó; hát nem -egyformák, ha együtt lejönnek és vásárokon, faluhosszán táncolnak a -bőrdob egyhangu dobogására, az oláh nyelv édesgyökér izü fanyar -nótájára. Milyen elnézően, megbámulva, megborzongva nézik a jó -buzakenyérrel jóllakott magyarok s a nótájára utánadanolják, -hogy</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Sose láttam az -oláhnak<br /></span> <span class="i0">Egyéb -virtusságát,<br /></span> <span class="i0">Ha kimengyen az -erdőre<br /></span> <span class="i0">Felákásztjá -mágát…<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span></p> -<p>Ezt a félvad népet eresztette be a gróf azokba az alja falvakba, -ahol nem volt kedve megtelepedni a svábnak. Valami husz községet -nekik adott.</p> -<p>Innen ered, hogy a kiskarai paraszt lelkében maig ott van az -istenfélelem tőszomszédságában az uraság elleni gyülölet. -Tehetetlen, századokra elraktározott, ma már nem is öntudatos -érzés. Ki tudja már megmondani a gyerekének, mit vétett a gróf -ellenük! De azt mindenki megtudja tenni, hogyha a gróf nevét -kimondja, köpjön egyet. S ha módja vón rá, könnyen felingerüljön -odáig, hogy leüssön belőlük egyet.</p> -<h3>III.</h3> -<p>Kiskarán csaknem két század óta élt a magyarság egyforma életet. -Ősszel, tavasszal szántottak, vetettek, régen faekével, nem is -olyan régóta egyszerü vascsoroszlyákkal. Sohasem hitte volna el -senki, hogy ez a derék, fekete föld egyebet is megteremjen, mint -buzát, buzát, buzát. A gabona olyan a szemesterményben, mint a tót -az emberben. A kukoricából elég, ami a disznónak elég. Krumpli, az -is sok, ami van. Mit teremjen még az istenadta föld? Egy pár szál -cirkot seprünek, nehány sor napraforgót egy kis olajnak, répát a -tehénnek, sütőtököt a gyereknek, egy vető kendert az asszonynak. A -többibe aztán buzát, buzát.</p> -<p>Olyan egyszerü, megszokott, változatosság nélküli ez az élet. -Ahogy a hold ujul és fogy, szinte lesugárzik mindenfelé, mit kell -tenni. Nyaratszaka folyik a kemény tülekedő munka a földdel, amely -már nem is a termőföld megművelésének látszik, hanem a nagy -közönyös, kiélt föld hátán egy árva, maroknyi, elkeseredett népség -harcának a mindennapi kenyérért. És ez a harc igen keserves, a -kiskarai <span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span> ember nem ér öregkort; időnekelőtte -megszakitja magát a munkával.</p> -<p>De ezt a harcot is a századok alatt kifejlődött szokás diktálja. -Az egyes embernek nem kell gondolkoznia; el sem is tudja képzelni -senki, miről lehetne gondolkozni. A gazdaságról?…</p> -<p>És ott él valamennyiük lelkében, öntudatlan hit gyanánt az ősi -pogányság világnézete, a természetimádásnak valami különösen zsongó -vallási áhitata, amely olyan örökre ott maradt, ahogy arról a -tudósoknak sejtelmük sincs; ezer esztendő csak épen felöltöztette -uj ruhába, a keresztyénség keresztekkel ékes csillogó öltözetébe; -de a szivek legvalója pogány maradt. S a babonának nevezett -vallásos tudásokban, a keresztyén isten templomát is eszköznek -tekintik, a saját, néven nem szólitott, de örökkön ur istenük -tiszteletére. S vén mesemondók, akik formában is a kirgiz puszták -kemény tipusát őrzik, jól ismerik a király tizenkét lányát, a szent -hold minden fordulásának összes jelentését s ha a kutból vizet -huznak, visszaloccsantják a fölit, ki tudja már miért: a földben -lakó örökisten tiszteletére.</p> -<p>A jeges északra szakadt atyafiakra vall itt minden szó, tett; a -nyugatra került faj őrzi itt a napkelet lelkivilágát.</p> -<p>Állhatnak a kormány élén bárkicsodák, jöhet abszolutizmus és -alkotmányos korszak, – ide ugy szürődik át valaminek a hire, mint -valami távoli zsivajgásé. Ki törődik vele? Ha nyilnak a szép -tavaszi napok, bele kell akasztani az ekét a földbe.</p> -<p>És ebben a megrögzött világban, ahol az emberi koponyákban az -agyvelő némelyeknél keményre száradt, másoknál megpenészedett, -egyszerre csak különös forradalom ütött ki.</p> -<p>Született, felnőtt, kiszolgálta három éves katonaságát s -megházasodott egy ember. Mint a többi. <span class= -"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> Ott volt, -aki volt, a keresztelőjén, a lakodalmán. Ki gondolta volna, hogy mi -lesz belőle.</p> -<p>Az lett, hogy mindjárt az első esztendőn, az apjokától kapott -tiszaöntéses földbe repcét vetett.</p> -<p>Már mikor hozta a magot a városból, csóválták az emberek a -fejüket. Ki hallott olyat: uj veteményt találni ki! Nem szabad a -földből komédiát csinálni!</p> -<p>– Bolond ez a Turi Dani!… Nem bolond a, hanem tékozló. -Elvesztegeti a földet!… Persze belecseppent a nagy módba, azt se -tudja, mit csináljon, elvesztette a fejét.</p> -<p>Szidták, szemtől-szembe megmondták neki. Ő csak nevetett. Mikor -aztán szinte embernagyságra nőtt a kövér, husos levelű repce, mikor -nagy, üde sárgaszín virágba borult a szép tábla, s kivált mikor -jött az aratás, a bőséges, áldott aratás, amely egy holdnyi földről -nyolcszáz forintot eresztett a Dani zsebeibe, akkor szörnyű -elképedés lepte meg az embereket.</p> -<p>Soha a világ teremtése óta nem volt esemény, amely ennyire -felizgatta volna Kiskarát. Egész télen át a Dani repcéjéről -beszéltek. Másik éven megint sikerült a repce. Harmadik éven már az -egész Tiszapart sárgállott a repceföldektől.</p> -<p>A lassu parasztok megcsóválták a fejüket s gyanakodva tapostak -szét egy-egy rögöt a repceföld sarkában: sose nézték volna ki, hogy -ez a föld egyebet is tud teremni, nemcsak amit szokott… Szerették -volna kitölteni rajta a haragjukat, hogy eddig mind magának -tartotta azt a sok jó pénzt…</p> -<p>Következő évben még nagyobb és még váratlanabb győzelmet aratott -a földön Turi Dani, ez a jókedvü, szépbajszu, asszonyszerető fiatal -gazda, aki olyan könnyedén és vidáman él, hogy a parasztok, akik -hozzá vannak szokva, hogy a meglett ember, a földturó gazda savanyu -kedvü, mély, barnabarázdás arcu, közömbös, tempós mozgásu, nem -tudnak mit mondani rá, csak azt, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span></p> -<p>– Egye meg a fene ezt a Danit, ennek minden beüt…</p> -<p>Káposztát ültetett Dani a Tiszaparton. Éppen abba a földbe, ahol -első esztendőn olyan szép volt a repce. Kellett is, hogy olyan jól -volt az asszonynéppel. Senki más azt a rengeteg földet meg nem -birta volna munkáltatni rajta kivül. De ő még a faluvégi -cigányasszonyokat is sorra csókolta, csak menjen neki napszámba -káposztakapálni.</p> -<p>Ha földrengés ütött volna be, nem okoz olyan rémületet, mint az, -hogy háromezer forintnál többet kapott Dani egy olyan darab föld -terméseért, ahol százötven, kétszáz forint ára buzánál több nem -terem meg. Remek volt a káposzta, torzsátlan, tömött, sima levelü, -mint a hártya. Ahova vitte, kapkodták a kiskarai káposztát.</p> -<p>És most már, ezen a télen az egész faluasszonya odaadta neki -magát, csak egy darab káposztás földet adjon neki a Tiszaöntésen. -Bezzeg akkor nevettek, mikor az öreg Tövigszáraz az eddig -használatlan lapospartot adta a vejének merő fösvénységből és nem a -kitünő megmunkált buzaföldeket.</p> -<p>Dani szétmesgyélte az egész nagy partot s kiadta bérbe, olyan -árért, hogy egy kapavágás nélkül több haszna volt belőle, mintha -megszakitja magát a munkával.</p> -<p>Uj terveken, uj kisérletezésen törte a fejét. Nem minden -sikerült, de rá sem fizetett semmire. Egy falu asszonynépe volt a -vazallusa, a munkás-cselédje.</p> -<p>Alig négy esztendős házas volt, mikor egyszerre csak szűk lett -neki a kiskarai határ. Ott terült el mellettük a rengeteg uradalom. -Mért ne lehetne onnan földet hóditani?</p> -<p>Mikor fölvette a szót a télen, a többi nagygazdák szokásszerint -komoran, szárazon legyintettek. Az a grófé. Ott a zsidó az ur. Mert -bérbe volt adva az egész uradalom. <span class="pagenum"><a name= -"Page_26" id="Page_26">-26-</a></span></p> -<p>Dani nem nyugodott. Egyre járta az uradalmat; mindenféle ürügyön -bemerészkedett. Az egész cselédséggel megismerkedett s boszorkányos -szerencséje az asszonyok körül, otthonossá tették a nagy mezőkön. -Egy év mulva jobban ismerte a földet, mint a kasznár s a bérlet -minden csinyját-binnyát, mint az ügyvéd. Két kisebb részlete volt -az uradalomnak, amely független volt a fő bérleti testtől. A -Nagyszeg, amely a bérletkötéskor még viz alatt volt, a Tisza egy -hatalmas szögelletében és a Pallag, egy szép darab kétszáz holdas -legelő. Dani azt is megtudta, hogy erre a két darab földre nem akar -a gróf uj bérletet kötni, hanem eladja. Csakhogy a mostani ur, -„Miska gróf“, szóba sem állott a parasztokkal; félt a sok -huzavonától és nem bizott benne, hogy ezektől pénzt kap. A Pallagra -már készen is volt az alku Lichtsteinnal, a bérlőjével, hogy -olcsón, örökáron eladja neki. Dani már nem is gondolt rá, hogy -ebben versenyre keljen „Liscsánnyal“, ahogy parasztnyelven hivták a -fiatal bérlőt.</p> -<p>Az elmult napokban azonban nevezetes dolog történt. Volt a gróf -Karayaknak egy csinos vadászkastélyuk Kiskara végén, ahol -ötvenesztendő óta nem volt senki a grófi családból. Most Miska -grófnak a felesége asszonyszeszélyből lejött ide. Senki sem tudta, -hoszabb időre-e, vagy csak pár napra; a kastélyt Pestről küldött -mesteremberek gyorsan renoválták s Dani egyszer csak hallotta, hogy -már itt is a kegyelmes grófné.</p> -<p>– Beszélek vele! – hajtogatta magában – és már látta is, hogy -akasztja az ekét a nagyszegi bérletbe. Háromszáz hold az! Mint a -felehatáruk. Kétszer olyan darab föld egy tagban, mint az övé, meg -az apósáé együtt véve. <span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span></p> -<h3>IV.</h3> -<p>Egy percnyi nyugodalma nem volt. Láz gyötörte a testét; szive -körül zsibongást érzett s áramlatok rohantak végig minden tagján, -amelyek elvették az erejét és az okosságát. Ez a belső gyötrődés -igen régi volt benne. Még abból az időből való, mikor megtanult -nagy terveket csinálni és megérezte, hogy semmi külső, közönséges -emberi lehetősége nincs, hogy azok valaha sikerüljenek is. Ma már -haragudott magára, a szivére, ezért a hiábavaló kinlódásért s -gyakran káromkodva bizonyitgatta magának, hogy semmi oka a félésre, -hát mitől reszket?</p> -<p>De most egyszerre olyan, szinte határtalanul nagy tervek -rohanták meg, hogy csaknem elvesztette a fejét a kapzsiság -izgatottságában. S az ő természetével lehetetlen volt nem látnia, -hogy ezekhez a tervekhez ő olyan kicsi, de olyan nagyon kicsi -ember, – még kisebb, mint mikor az alvégi kapás Turi Mihály fia a -Takács lyányra vetette a szemét.</p> -<p>Az erősitette meg öntudatát, hogy eleddig minden sikerült!</p> -<p>Amint ott ült mereven, gondolkodva az asztal mellett a -félhomályos szobában, olyan volt mint valami indus bálvány; tizezer -esztendeig el birt volna ülni igy.</p> -<p>A pillantása az asztalon fekvő kezére, öklére esett, amely a -félsötétben egészen feketebarnának látszott.</p> -<p>Most először látta meg életében a kezeit.</p> -<p>Hogy lehet megölelni ezekkel a kezekkel egy uri asszonyt?</p> -<p>Kirugódtak az ujjai, e vaskos, bárdolatlan, csorba körmü ujjak, -amelyek olyan erősek s ugy hozzászoktak a kemény fogásokhoz, hogy -nem is birnak puhán érinteni valamit. Az uri fehér hab asszonytest, -ha nem vigyáz, ugy szétmállik ezek közt, mint a vajkép… -<span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span></p> -<p>Eh, szamár beszéd. Olyan nincs, hogy őt megszeresse valami -nagyságos, méltóságos asszony.</p> -<p>Aztán egy kemény mozdulattal kivágta a karját, s vasöklével -nagyot ütött az asztal közepére, karját acélmereven tartván egy -percig abban a helyzetben s villogó szép szemeivel belenézve az -élet nagy forgatagos sorába, igy szólt magában:</p> -<p>Meglesz! Eh, mindegy. Akárhogy, de meglesz! Ha ez eddig megvolt, -ez is meglesz!</p> -<p>És már nem az az ember volt, aki az elébb, hanem más, a -mozgékony, cselekvő, nem sokat gondolkodó, hanem odaütő férfi.</p> -<p>Az ajtó kinyilt s a kis fia lépett be.</p> -<p>– Édes apám! – mondta a gyerek szepegve, – gyüjjék mán enni.</p> -<p>– Megyek fiam, megyek!</p> -<p>S felállott az apa, odalépett a fiához, lehajlott hozzá, -felkapta s két vasmarka közt fölemelte az égig.</p> -<p>– Hej fattyam! még gróf lesz belőled!…</p> -<p>S ettől a gondolattól, amely ebben a percben villámlott föl -neki, olyan hirtelen fényesség csapott rá, mint a tölgyre, ha -beleüt a mennykő.</p> -<p>De ő nem hasadt százfelé a villámcsapástól, inkább -összekeményedett. Nem gyult magát elemésztő lángra, csak átízzott, -megtüzesedett.</p> -<h3>V.</h3> -<p>Az ebéd csöndesen folyt. Az ember, meg a gyerek egymással -szemben ültek a fehér kis konyhai asztal két szélesebb oldalán. Az -asszonynak a keskeny végén volt odatéve egy tányér, de nem ült le -hozzá, hanem mikor tálalt a népének, maga felvette cseréptányérát -és állva evett, gyorsan bekapkodva az ételt a tüzhely mellett. -Aztán leguggolt egy kis székre s ölbe véve esztendős kis -fiacskáját, annak is adott, megrágva neki, minden falatból, halkan -gügyögve hozzá. <span class="pagenum"><a name="Page_29" id= -"Page_29">-29-</a></span></p> -<p>Dani gondolkodva nézte szembeülő kis fiát, akinek finom -arcocskáján ott volt apjából, anyjából, ami szép. Nagy látó sötét -szemeit az anyjától kapta, szép eszes, magas homlokát, fehér husát -az apjától.</p> -<p>– Ne szörböjj ugy! – szólt rá Dani a gyerekre, aki szórakozottan -szürcsölte a levest a kanálból.</p> -<p>A gyerek ránézett s megérezte, hogy enyhült a hangulat és az reá -is átragadt.</p> -<p>Dani nem ügyelt rá tovább, uj gondolat foglalta el.</p> -<p>– Édes apám is szörcsöl! – szólt egy idő mulva komolyan a kis -Béla.</p> -<p>Dani összekapta a szemét.</p> -<p>– Nekem lehet! – mondta sulyosan, – én csak paraszt vagyok!…</p> -<p>És odanézett a fia gyenge, vékonyujju kis fehér kezére.</p> -<p>Egy perc mulva hozzátette:</p> -<p>– Mér nem mostad meg a kezed ebéd előtt… Az ilyen kis diákok -kezének mindig tisztafejérnek kell lenni…</p> -<p>A gyerek nem értette el s nem mozdult. Az apja rászólt:</p> -<p>– Na!… Eregy rögtön mosd meg.</p> -<p>És a gyerek leszállt a magas székről s nagy csudálkozással -odament a korsóhoz, annak a csecsin vizet szitt a szájába, azzal -megmosta a kezét, utána az arca közepét, ahogy reggel szokott -mosdani. Ő ugyan még sose mosdott kétszer egy nap, de ha az apja -parancsolja! Az ajtó sarkán lógott a törülköző; a jó vastag -vászonnal pirosra dörzsölte az arcát és vidáman, fényes -arcocskával, vizes hajjal ment vissza az asztalhoz.</p> -<p>Az apja csendesen mosolygott. Uri gyerek sincs szebb ennél.</p> -<p>Erzsi pedig elnézte, mi történik itt s felbiggyesztette a -száját. Kitalálta az ura eszejárását. De most az egyszer nem -haragudott érte. <span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span></p> -<p>Karjára vette a gyerekét s odament a fiuhoz; félre törülte -homlokából a csapzott rövid fürtöket; a férfi ilyen kicsiséget nem -lát meg. Ő fésülte szépre, oldalt választva el a haját, urasan.</p> -<h3>VI.</h3> -<p>Hogy megették az ételt, Dani felállott, megtörülte a száját és -ment dolgára.</p> -<p>Ugy ozsonnaidőig szénát forgatott, akkor bejött, -megborotválkozott s felöltözött szépen vasárnapló ruhájába.</p> -<p>Az asszony csak nézte, mit csinál, nem szóltak egymáshoz egy -szót sem. Béla, a kis fiuk ott játszott a földön Sanyival, az -öccsével és a szemével kisérte az apját.</p> -<p>Mikor Dani készen volt s még a botot is kézbe vette, indult. A -pitvar közepén megállt és kereste a szókat, mit mondjon -köszönésül.</p> -<p>– Hát… ha… – mondta, minden szó után egyet gondolva – ha begyün -Pesta, mondd meg neki, hogy hónap itt legyenek mind a hatan. -Megkezdjük a gyűtést. Még renden ázik az a széna.</p> -<p>Ezzel billentett a fejével és elment.</p> -<p>Az udvaron megcsóválta a fejét.</p> -<p>– Ej beh állhatatos! Nem kérdezte meg hová megyek. Hejjaj, nagy -baj e, ha az asszony nem igazi segitő társa az urának… Mán én nekem -mindent az asszony ellenire kell megcsinálnom. Nem csak hogy nem -segit, de még ü nem hisz benne, még ü nem akarja…</p> -<p>Kedvetlenül haladt ki az utcára. Nem gondolt uj gondolatot, csak -az érzése volt nyomott.</p> -<p>Az utca üres volt, csak itt-ott ácsorgott egy-egy gyerek. Mezőn -van most minden épkézláb ember.</p> -<p>A falu derekán ingvállban, repülő piros, virágos szoknyában egy -elég takaros lány jött szembe rá, szaladva. Dani abban a percben az -asszonynyal <span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span> játszó emberré lett s a hogy elnevetett -arccal el akart mellette szaladni a lány, annak a kötője közepéhez -döfött egy hüvelykujjal.</p> -<p>A lány visszakapta magát és hátra pattant egy lépést.</p> -<p>– Ooó… mondta.</p> -<p>Dani elibe állott.</p> -<p>– Hova hé?</p> -<p>A lányt kergette a sietés és jobbra-balra pillantott, merre -szaladhatna el a férfitől, de ez kissé kitárta a karját, hogy -akármerre elcsiphesse. Hát aztán megállt a lány.</p> -<p>– Ó mán ne tartson fel, mikor ugy sietek…</p> -<p>– Akkor állj meg, ha sietsz.</p> -<p>– Eresszen.</p> -<p>– Hová mégy? Mi baj?</p> -<p>– Ó nagy baj van.</p> -<p>– No.</p> -<p>– De aszonták meg ne mongyam senkinek.</p> -<p>– Hát <em class="gesperrt">senkinek</em> ne mondd meg; azt nem -mondták, hogy <em class="gesperrt">valakinek</em> se mondd meg.</p> -<p>A lány egy kicsit fölnevetett.</p> -<p>– Kámpec mán a fiatal urnak.</p> -<p>– Mi?</p> -<p>– A mezőrül gyütt hazafele a Csillagon, osztán a lú megijedt a -kaputul, oszt kirugott, oszt az ur leesett, oszt abba a szentséges -minutumba kitörte a nyakát.</p> -<p>Daninak olyat villant az arca, mint téli villámláskor az ég.</p> -<p>– Meghalt? – kérdezte szilaj arccal.</p> -<p>– Meg, – mondta íjedten a lány s kerekre nyilt szemmel nézett -rá.</p> -<p>– Bizonyistenedre?!</p> -<p>– Meg hát! iszen mondom, hogy meghalt – és ijedten esküdözött a -lány.</p> -<p>– Jó, eregy dolgodra. <span class="pagenum"><a name="Page_32" -id="Page_32">-32-</a></span></p> -<p>És eleresztette a lányt, akit ugy nem látott tovább, mint azt a -tőkét, amely a szomszéd kapu tövébe volt letéve.</p> -<p>Egy percig ott állott kőmereven, akkor fölkapta a fejét, -körülnézett s egyenesen bement a baloldalt eső nagy portára, hol a -sógora, Takács Gyuri négy lovat itatott a válunál.</p> -<p>– Gyuri, add ide a Ráródat. Az én lovaim mind kinn vannak a -ménesbe máma…</p> -<p>– Hová mégy?</p> -<p>– Hónap megtudod.</p> -<p>– Nagyon kihajtod?</p> -<p>– Sose busujj, ha beledöglik se, megéri.</p> -<p>– Hát… vidd inkább a Csillagot.</p> -<p>– A Rárót mondtam! – szólt keményen Dani.</p> -<p>Gyuri fürkészve nézte a sógorát, nem felelt, ismerte, tudta -milyen ember.</p> -<p>– Hé, – kiáltotta a kiskocsisra, – hozd ki azt a lúpokrócot… -Vagy nyerget?</p> -<p>– Eh, elég a pokróc is.</p> -<p>Ráteritették a ló hátára, Dani a válura lépett s fölvetette -magát a lóra, a kurtakantárt kézbe vette s biccentett a -fejével.</p> -<p>Aztán nyugodt, egyenletes lépésben meginditotta a lovat.</p> -<p>Pár perc mulva kint volt a faluból s csendes ügetéssel, nagy -gondolatokkal haladt előre, puha porfelhőt hagyva maga után.</p> -<h3>VII.</h3> -<p>Alkonyattájon Takács Gyuri lerázta magáról a port, -szénatörmeléket s átment Erzsihez, az unokatestvéréhez.</p> -<p>A Turi porta a faluvégén volt s szembenézett az utcára. Magas uj -deszkapalánk vette körül s tekintélyes épület volt a különben apró -vert falu házak között. Pénzen vette Dani, mikor házasodott -<span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> és szokott szerencséjével nagyon olcsón -jutott hozzá; ma legalább négyszer, ötször annyit ért, mint -amennyit ő adott érte.</p> -<p>– Jóestét! – köszönt be Gyuri.</p> -<p>A fiatalasszony kórót tördelt s épen tüzet akart rakni, hogy -vacsorát melegitsen.</p> -<p>– Jóestét Gyuri, – mondta szivesen.</p> -<p>Az ember megállt az ajtóban, egészen sötét lett odabent -tőle.</p> -<p>Erzsi derülten vetette fel a szemét.</p> -<p>– Hova ment az urad? – kérdezte Gyuri.</p> -<p>Az asszony gondolkozva nézett rá.</p> -<p>– Elment?</p> -<p>– Elkérte tőlem a Rárót, – felelt Gyuri s könnyedén megmozdult, -beljebb lépett, aztán odatámasztotta a vállát a szobaajtófélfához. -– Elment vele. Még aszonta, hogy „asse baj, ha beledöglik a lú.“ -Hát hova ment?</p> -<p>Erzsi habozva megingatta a fejét.</p> -<p>– Nem tudom. Nem kérdtem.</p> -<p>Hallgattak.</p> -<p>– Hát te mindig sütsz-főzsz?</p> -<p>Erzsi ledobta a kórót.</p> -<p>– Eh, olyan kényes ez az ember… Ugy megkivánja, mintha valami -pap vóna.</p> -<p>– Nagyon elkényeztették otthon! – mondta maró parasztgunnyal -Gyuri.</p> -<p>Erzsi elszégyellte magát az uráért. Restellte, hogy Gyuri igy -„magunk közt“ még mindig annyira lenézi a kapás napszámos fiát. -Élesen vágott vissza.</p> -<p>– Hát bizony pedig űtet nem szoptatta az anyja negyvenesztendős -koráig.</p> -<p>A Gyuri arca elsötétedett. Most ő hallgatott el. Róla beszélik a -falusiak tréfásan, hogy még most is szoptatja az anyja, azért nem -házasodik meg.</p> -<p>A férfi vastag bajsza megreszketett, szólni akart, meg lenyelte -s csak nézte az asszonyt, aki biggyedt <span class= -"pagenum"><a name="Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> arccal -forditotta el sértődötten róla a szemét. Az urát ne bántsák -előtte!</p> -<p>– Ha én hozzászokok egy asszonyhoz, – szólt aztán, – hóttommal -hagyom el… Máshoz is tudtam vón én hűséges lenni. De persze nem -akárkihez. Nem teszek az anyám mellé akárkit…</p> -<p>Az Erzsi arca lángbaborult.</p> -<p>Ezelőtt hat esztendővel megkérte őt Gyuri; de ő csak a szemébe -nevetett; hogy szerethesse, ha rokona? És nem sokkal azután kutba -ugrott Daniért.</p> -<p>Soha Gyuri azóta egyetlenegyszer sem hozta fel; ő is már azt -hitte elfelejtette. Mintha el lehetne felejteni az ilyet.</p> -<p>Nagyot hallgattak. Erzsi elrakta a tálasra a tiszta edényt. A -férfi apró barna szemével olyan nyugodtan követte a mozgását, mint -a fekvő komondor szokta.</p> -<p>– Bizony! Szép ján vótál Erzsus…</p> -<p>Az asszony válla, teste megvonaglott, ahogy a gyerekjánykori -neve a fülébe suhant.</p> -<p>A gyerekeket átvitték a nagyanyjukhoz, magukban voltak; dolga -sem volt tovább az asszonynak a tiszta rendes konyhában, mégis ugy -kereste mihez nyuljon, mit csináljon, csakhogy meg ne kelljen -állania. Gyuri jól látta ezt.</p> -<p>– Ha még egyszer oda visszamehetnénk! – mondta a férfi.</p> -<p>Erzsi hallgatott.</p> -<p>– Mi? Erzsus?</p> -<p>– Hagyj nekem békét… Ne kisértsd az Istent.</p> -<p>– Hát bizony Annak is több dóga van minthogy velünk törődjön… -Legfeljebb ha megharagszik, akkor…</p> -<p>Erzsi igen kedvetlen lett.</p> -<p>– Te is csak olyan pogány vagy, mint a többi.</p> -<p>– Nem is vagyok angyal… Akkor szivelnél.</p> -<p>– Nem szivellek?… <span class="pagenum"><a name="Page_35" id= -"Page_35">-35-</a></span></p> -<p>A vastag erős férfiarcon apró rángások futottak át. A szeme égni -kezdett. Sóhajtani szeretett volna, de nem tette, hadd feszitse -belőlről a léh.</p> -<p>Végre szót eresztett.</p> -<p>– Hej be is nehéz egybeforrasztani, ami elszakadt.</p> -<p>– Kivált ha sohase is volt egybe… – mondta az asszony.</p> -<p>– Persze, persze! – hagyta rá a férfi.</p> -<p>Olyan szomoru volt a hangja rezgése, hogy az asszony -odapillantott unokabátyjára s e pillantás alatt tisztán megérezte, -megértette annak sivár, szomoru, reménytelen életét.</p> -<p>– Másnak is van baja, Gyuri,… Gyurika… – mondta halkan, -gyöngéden, szomoruan.</p> -<p>A férfi felvetette a fejét, hogy a bubját az ajtófa élibe -vágta.</p> -<p>– Annyi nincs, mint nekem, senkinek.</p> -<p>Az asszony sokára felelt, könyes halkan:</p> -<p>– Jó lélek!… Mi bajod?… Mit tudsz te másról?</p> -<p>– Sokat! – hördült fel hirtelen, váratlan a férfi s előbb lépett -egyet. – Mindent! Hallod! Takácsfaj vagyok!… Látom az életed! Te -boldogtalan asszony! Minden jajjt veled nyögök!… Hej csak ez ne -vóna! – hörögte magából kikelve – csak ez ne vóna! egy bajom se -vóna!</p> -<p>Erzsi megdermedve állott. Fájdalmasan és mégis boldogan hatott -rá, hogy van e földön lélek, ki osztozik szörnyü lelki -gyötrelmeiben.</p> -<p>– Utálod ugye! – mondta szemébe a férfi.</p> -<p>Az asszony olyan érzésetlen arccal bámult rá, mint a fal.</p> -<p>– Gyülölöd! Nem szereted! Hála legyen az istennek! Ne félj, -leszámolok vele: Teéretted!…</p> -<p>– Mit akarsz! – rémült el Erzsi.</p> -<p>– Vérit veszem, – lihegte kidülledt szemmel a férfi. -<span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span></p> -<p>– Takarodj innen! – rivalt rá az asszony. – Pusztulj a -szememből. Szűz Mária anyám! Eszed ment?!</p> -<p>– Vérit veszem, – ujrázta konokul a férfi.</p> -<p>– Isten a tanum, hogy én is neked, csak egy ujjal merj az uram -ellen tenni. Az <em class="gesperrt">uram</em> ellen!…</p> -<p>A férfi vissza lefojtotta magába az indulatát, de nem eresztette -el.</p> -<p>Lassan megindult; az ajtóban megállt.</p> -<p>– Erzsi! – mondta rekedten, – a mék napon kimondod, hogy mán nem -szereted: olyan vége lesz Turi Daninak, – – mint ennek a -póknak.</p> -<p>És dühvel lapított szét egy pókot az ajtón, hogy csak egy kis -nedves folt maradt a helyén.</p> -<p>Az asszony kevélyen, lenézően, szinte boldogan visszavágott:</p> -<p>– Ott lesz az én uram akkor!</p> -<p>S önérzettel nézett utána a köszönés nélkül elmenő komor -férfinak a sürü alkonyatban.</p> -<p>És amint utána nézett és látta az unokabátyját, amint -lehorgasztott fejjel, nehézkesen ment előre, valami sejtelem -ereszkedett rá a lelkére, mint a köd:</p> -<p>– Egy Takács, az tud szenvedni, de nem tud ölni. Tud dolgozni, -takarékoskodni, türni, halni… Hiszen ha tenni is erős volna, akkor -ő most Takács Gyuriné lenne!…</p> -<h3>VIII.</h3> -<p>Erősen sötétedett, mikor Dani beért a városba. Fülledt, poros -volt a levegő, vastag, harapni lehetett. Dani megtörölte a homlokát -s megvetően mordult:</p> -<p>– Egye meg a fene ezt a svábszagu port.</p> -<p>Mint minden paraszt, idegen volt a városban, bár sokat járt be -oda. Mégis csak a maga kis falujában volt ő egész ember. Itt -másfalubeli volt, aki nem élni, hanem nyerni, vagy veszteni jön; -ezért amint beért a város légkörébe, már összehuzta a szemét s -valami olyan érzés zsongult meg benne, <span class= -"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> hogy -harcrakészen kell állania. Ezek a házak is, a széles utca két -oldalán ugy megbujnak a palánk mögött a sürü homályban, mint -leselkedők. És jól ismerte a bennük lakókat, a svábokat is; azokkal -másképen kell alkudni, mint a maga fajtájabeliekkel. Ha annak el -akar adni valamit, eszénél legyen az ember és még mikor tulajdon -szemével látja, hogy jó vásárt csinált, akkor is biztos lehet, hogy -a sváb nyert és ő veszitett valahol.</p> -<p>Régesrégen megszokta a szomszédságot. Beleszületett s nem -haragudott rájuk, természetes, valóságos, meglevő helyzetnek, tehát -az egyetlen lehetségesnek ismerte, hogy minden ugy legyen, ahogy -van. De nem érezte jól magát köztük. Parolázott velük, s nem huzta -hozzájuk a belső érzés, inkább taszitotta, elválasztotta tőlük.</p> -<p>Pedig ez az utca még egész falusias, mintha otthon járna, ugy is -hivják, hogy karai-ut. Innen befordult a másikra, ahol már nem volt -palánk az utca során, hanem a házak véggel, homlokkal álltak ki az -utcára, s malter-oszlopokkal, vörös téglakockázással volt cifrázva -a ház eleje; az ablakok felé háromszögek voltak rakva, amiknek a -mirevalóságát sose találta ki a magyar ész, de a pallér azt mondta: -igy uras! Amint a piac-utcára ért, szembefordult a nagy utra; a -bágyadt égre felrajzolva állt előtte az óriás torony, amely mint -szörnyű nagy intőjel áll templom nélkül s az ősidők népének -rengeteg arányu lelkességére figyelmeztet. A mai soványlelkü kis -polgár város restaurálni sem birta az ősök monumentális alkotásának -maradványát. Az ország jött nagyvégül segitségre s most fák között -áll a stilszerüen helyreállitott torony; csipkés uj teteje szépen -szegi be a csucsát.</p> -<p>– Ménkű torony! – mondta magában Dani. – Hány szekér kű van -ebbe! Elég vón a félmegyének, fuvarnak, egy télre… Oszt ez is a -miénk vót… <span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span></p> -<p>Elrántotta a száját s tovább poroszkált, befelé a piacra. -Félpillantást vetett föl jobbkézről a zárdára, baloldalt a -háromtornyu plébánia-templomra, amelyben ma is minden második -vasárnap németül predikálnak. És még jobban, ellenségesen vonta -össze szemöldökét s a keze ökölbe szorult. Ma is él még nagyapai -öreg bátyja, aki mindent tud a régi időkből és sokat mesél a -városról is, milyen volt <em class="gesperrt">azelőtt</em>, mikor a -„nagy torony“ még a „magyaroké“ volt. De elvették, pedig „az Isten -se javasolta“. Mihelyt feltették a keresztet a hegyibe, másik nap -beleütött az égi tüz, s leégett a torony is, a templom is. A -templom beszakadt, sose épitették ujra. A kálomisták kérték a -kövét, hogy uj templomot épithessenek belőle maguknak, ott ahol -kijelölték nekik, tul a hidon, kivül a fővároson, az -ispotály-zugban. De nem kapták meg, később a plébános istállóját -épitették meg a faragott kövekből.</p> -<p>Ugy hallgatják ezt már, legyint hozzá az is, aki mondja, az is, -aki hallja.</p> -<p>– Régen vót, tán igaz se vót… Nem érdemes mindig azt az egy -nótát fujni… Mit ér a, ha urak vótunk is valaha, de ha most nincsen -falatunk se…</p> -<p>Dani azonban más szivvel hallotta. Ő, ha olyan szegény is az -apja, a régi nagy karai családokból való. A grófi család belső -jobbágyai közül. Sokszor eszébe jutott az öregapjának egy -megjegyzése: „iszen benned is van annyi Karay vér, mint némelyik -grófba“… De többet sose magyarázta ki, hogy gondolta. Azt tudja, -hogy valaha jómódba voltak a Turiak. Csak elszegényedtek. De a -gőgöt s a felkapaszkodás vágyát örökül kapták. S egyuttal a -forrongó haragot is, amelyet e kelletlen szegénység kelt. Ha ez -eszébe jut, mindig kivágja az öklét s szeretne ütni.</p> -<p>Most eszmél rá, hogy ami tervet kifőzött az <span class= -"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span> uton, -annak a mélyén ott ez az érzés. Összecsikoritja a fogát és merően, -elszántan néz előre. Ugy érzi mintha nagy csata előtt állana s -mintha háta mögött egész sereg várna.</p> -<p>Földet akar szerezni, hóditani; földet nemcsak magának, hanem -földetlen, éhes soknépü falujának.</p> -<p>És egyszerre ugy megfeszül a mellén a sokgombbal begombolt -lajbi, majd szétpattan.</p> -<p>– Megálljatok kutyák! – mondja magában s nem a szegény, kis, -kidarabolt földeken kinlódó, nyomoruságban-testvér sváb és oláh -felebarátaira gondol, hanem a gond és dolog nélkül élő urakra, a -nagyurakra s épen a grófra, akinek magastornyu várkastélya szemébe -tünik a piac tulsó oldalán, ahol gőgösen, téresen terpeszkedik -hatalmas parkjával, diszfáival, sulyos láncos, vasgolyós -vaskeritésével. – Megálljatok, a véreteket is kiszijjuk, mint ti a -mienket!</p> -<h3>IX.</h3> -<p>Egy nagy kapu előtt állitotta meg a lovát s leugrott róla.</p> -<p>Hogy belső izgatottságát legyőzze, nagyot nyujtózott s nagyot -ásitott. Aztán kissé elmosolyodott, megcsóválta a fejét.</p> -<p>– Maj meglássuk, – mondta, – hány zsákkal telik. Még semmi sincs -az iszákba!</p> -<p>Bevezette a lovát maga után a kis kapun s odabent a szép virágos -udvaron, ahol üveggömbök csillantak meg a gyorsan leszállt esti -sötétben, megkötötte a kiskeritéshez. Azzal maga fölment a lépcsőn -az üveges, világos, vadszőllő befutta tornácra.</p> -<p>Sötét volt ott s nem mert lépni, ismerte a lakást, tudta, hogy -telesteli van csecse butorral. Nem szeretett volna valamit -fellökni.</p> -<p>– Jóestét! – kiáltott be hangosan s levette a köszönéshez a -kalapját. <span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span></p> -<p>Egy perc mulva lámpa világitott ki a belső szobából a pitvarba, -onnan a tornácra. És Dani meglátta, hogy egy szőnyeges hintaszék -előtt áll. Örült, hogy még egyet nem lépett, mert biztosan felrugja -ezt s véle a kis asztalt…</p> -<p>Szolgálólány hozta a lámpát, utána a szép fiatal asszony jött -ki.</p> -<p>Dani rögtön kihuzta magát és elfelejtett minden gondolatot, amin -eddig evődött, csak gyönyörüséggel nézett a szép -zsidóasszonyra.</p> -<p>– Jóestét kivánok! – ismételte meg a köszönést derült -nyugodtsággal. – Itthon van a tekintetes ur?</p> -<p>– A kaszinóban van! – felelt a fiatal hölgy s nagy kiváncsi -szemeket vetett a szép parasztra. – Miért keresi?</p> -<p>– Dolgom vóna vele, – billentette oldalra a fejét elmosolyodva -Dani.</p> -<p>– Nem kiskarai maga? – kérdezte a nő.</p> -<p>– A vónék én.</p> -<p>– Hiszen Turi Dani, ugye?</p> -<p>– Azt se tagadom, hogy a vagyok.</p> -<p>– Akkor jóestét! Üljön le. Jön az uram mindjárt… Most fektettem -le a médikét.</p> -<p>Leültek a tornácon. Az asszony a hintaszékbe süppedt, Dani egy -karszékre ült a szemközti nagy ebédlőasztal mellett.</p> -<p>A nagy lámpa éles, sárgásfehér világa roppant előnyösen szinezte -az asszonyka bőrét. Dani szinte meglepetve nézte. Voltaképpen ma -először vetette szemét igaz figyelemmel uriasszonyra. Ez eddig -olyan idegen és messzelevő volt neki, hogy fölöslegesnek tartotta a -kiváncsiságot is. De most, hogy megütötte az orrát az erős parfüm, -a heliotróp ismeretlen illata, valami szokatlan testi izgalom -gerjedt föl benne. Biztosan ilyenféle asszony a grófné is, de -persze, hogy ezerszer szebb!… <span class="pagenum"><a name= -"Page_41" id="Page_41">-41-</a></span></p> -<p>A hölgy megérezte a parasztember megilletődését s nem vette -rossz néven.</p> -<p>– Mi ujság maguknál, Dániel gazda? – kérdezte tőle s egy kissé -zavarban volt, mert nem tudta, miről fog beszélni ezzel az -emberrel. Ismerte Danit, tudta, hogy gazdag és hogy értelmesebb a -többinél, de azért fogalma sem volt róla, micsoda témát vethetne -föl neki.</p> -<p>Dani nem sietett válaszolni, gyöngén vállat és szemöldököt vont -s ujra elmosolyodott. Jól állott a mosolyos kifejezés erős vonásu, -telt férfias szép arcán. Bizalmas nézésü kifejezésteljes kék szeme -csillogva legelészett az asszonyon s néha szinte beleöklelt, -átfurta a dus, csipkés pongyolát. Az asszony már szinte zavarba -jött. Nagy sötét szemeit, amelyekben az ifjuság gyermekded -önkéntelensége s a nagy intelligencia megértő okossága vegyült, -fölvetette a plafondra s ezzel egészen kiszolgáltatta magát, -duzzadó, fiatal csókos száju, májpuha s finom bársonyarcu, omló -vonalu szépségét a nézőjének. Dani az első percben szinte -megütközéssel leste; valahogy nem tetszett neki, természetellenes -volt előtte ez a finomság; de a fehérbőrü, feketehaju ügyvédné oly -tiszta volt, oly kevéssé mesterkélt, hogy asszonyértő szeme rögtön -beletanult, hogy kell nézni az idegen kincset: az uri nőt.</p> -<p>S gyorsan kigyuló vére egy perc mulva már szinte rohanvást -zuhogóhoz ért. Im itt előtte, egy karhosszra az a nő, akire ma -gondolt s mégis olyan távol, hogy lehetetlen elérnie. Megsejtette -azt az undorodást, amely elfogná ezt az asszonyt, ha ő hozzáérne -kézzel…</p> -<p>El kellett forditani is a szemét, körülnézett a pazar tárgyakon, -amelyekkel nem is volt tisztában.</p> -<p>A szép hölgy megtalálta a témát.</p> -<p>– Hallja! – kiáltott fel, megörülve a gondolatnak, hogy van -miről beszélni, – haragszom ám magára. <span class= -"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span></p> -<p>– Rám? – mosolyodott Dani.</p> -<p>– Magára bizony. Szépeket hallottam róla.</p> -<p>– Rólam?</p> -<p>– Mondtam is mindjárt, hogy csak kerüljön elibem a Dani, majd -adok én.</p> -<p>– Itt vagyok! – szólt Dani s derüsen várt; az asszonyka -fölényesen, magasról leereszkedően beszélt, ahogy a komoly idegen -gyereket, a parasztot szokás leckéztetni.</p> -<p>Dani nem volt többé izgatott. Megkezdődött az asszonnyal való -összetüzés. És ez neki gyönyörüség volt, mint mikor a komondor -játszik a cicával.</p> -<p>– Szép! Hát maga gyülöli a zsidót? – szólt a hölgy.</p> -<p>– Én? – mondta Dani megütődve, mert eszeágában sem volt effélére -gondolni valaha. De aztán eszébe jutott, hogy biztosan Farkas -Danival téveszti össze az urnő. Nem tiltakozott a vád ellen, nem -lett vón férfias, fölvette a heccet.</p> -<p>– Azt mondták magáról, haragszik a zsidóra, – folytatta a -hölgy.</p> -<p>– Nem jól mondták azt, – mosolygott Dani, azzal a közvetlen -felsőbbséggel, amire a férfierő emeli az okos embert a nővel -szemben s amely játékká teszi előtte a vitát.</p> -<p>– Hát nem? Nem haragszik rájuk?</p> -<p>Daninak hamiskodó ráncok gyürődtek a szeme sarkában.</p> -<p>– Nem mindre!… Csak minden másodikra.</p> -<p>– No ja, – szólt az asszonyka bájos okossággal – nem mindre, -ugye? A jókra nem, csak a svindlerekre?</p> -<p>Dani vidám szemmel ingatta meg a fejét.</p> -<p>– Nem ugy válogatom én azt.</p> -<p>– Hát hogy?</p> -<p>– Hát… – s eltörülte szép gesztenyeszin nyalka bajuszát, – -aszerint, hogy a mék csipkés nadrágba jár, arra nem haragszok. -<span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span></p> -<p>A hölgy először nem értette. Álmodni se mert volna ilyen -tiszteletlen célzást.</p> -<p>– Csipkés… milyen csipkés? – mondta.</p> -<p>Danyi sunyin mosolygott.</p> -<p>– Ahoz már nem értek, mék a szebb, a horgolt, vagy a -kröplizett.</p> -<p>Az asszony arca lángvörös lett.</p> -<p>Elértette a szemtelen tréfát s egy pillanatig álmélkodott a -paraszt előtt. De a másik percben ellenállhatatlan kacagás fogta -el, ugy hogy alig birt magával. Két szép gömbölyü fehér karját -kitárta, hogy a csipkelebbeny visszahullott róla, hanyatt dőlt és -kacagott. Dani az éhfarkas mohóságával nézte, faldosta a rengő, -játszó, gyönyörüséges idomok habzását.</p> -<p>A hölgy kétszer-háromszor ujra kezdte a kacagást. Szép, fehér, -szabályos fogai kicsillogtak, kékesfekete haja kissé meglazult, -fehér homlokába hullott, nagy pilláin egy-egy könycsepp rezgett, -mikor végre szembenézett a férfival.</p> -<p>– Hát Dani uram, maga szereti a zsidóasszonyokat?</p> -<p>– A szépeket.</p> -<p>– Engem is!</p> -<p>– Magát?… Magáér, nagyságos asszony, elcsüngenék kötelen egy -hétig.</p> -<p>Az asszonykából ujra kitört a csiklandós, harsonás kacaj.</p> -<p>– De azér nem lenne a kedvemér zsidó?</p> -<p>– Lennék én még Krisztus is!</p> -<p>– Mi? Az olyan nagy áldozat volna magának?</p> -<p>– Hát iszen a zsidók feszitették meg a Krisztust, nem a Krisztus -a zsidókat.</p> -<p>Erre ujra kitört a kacagás az asszonyból.</p> -<p>– Jaj Dani gazda, Dani gazda – mondta végre, – hogy találja ki -maga az ilyeneket. No hallja, maga jobban udvarol, mint az urak. -<span class="pagenum"><a name="Page_44" id= -"Page_44">-44-</a></span></p> -<p>Ebben a percben megjelent a férje a tornácon.</p> -<p>– Mi az, mi az! – kiáltotta, – mi van itt?</p> -<p>– Na hát ilyen ember nem létezik több, – ugrott fel az asszony s -hozzá szaladt, – mint ez a Dani bácsi.</p> -<p>– Igazán?… Áh, Turi uram?… Prima ember!</p> -<p>Dani felállott s odább taszitotta parasztosan a széket. Aztán -elnézte az asszonyt, meg az urát, amint puhán, könnyedén átölelték -egymást. Olyan könnyü mozdulattal pihent az asszony fehér keze az -ura vállán, mintha egy fehér rózsa esett volna oda. S olyan lágyan -lehelt rá a vöröses bajszu, husos arcu férfi egy kis csókot arra a -kézre, mintha nem is érintette volna. És mikor épp ilyen könnyedén, -lepkeszárny módra csókolták meg egymást, Dani tisztán megérezte, mi -az az elérhetetlen valami, ami hiányzik az ő asszonyaiból, az ő -szeretkezéseiből: ez a ruganyos puhaság, ez a lágy érintkezés. A -tüz legyezése, a test testetlensége.</p> -<p>Nem is hallott semmit a beszédből.</p> -<h3>X.</h3> -<p>– Hát mivel szolgálhatok Turi uram? – kérdezte az ügyvéd, -hamarosan bevezetve a parasztot az irodába. Nem szerette, ha ezek a -bizalmaskodó emberek magukhoz huzzák le az urat. Egyáltalában nem -szerette a parasztot, csak baj van velük, az értelmetlenségük, -kicsinyességük, ravaszságuk miatt. De kénytelen volt velük -tárgyalni s valójában hasznos is.</p> -<p>– Tessék rágyujtani.</p> -<p>Dani kivett egy szivart, megropogtatta és zsebretette.</p> -<p>– Majd otthon gyútok rá. Most nem zavarom magam. Beszélni -akarok.</p> -<p>– Tessék.</p> -<p>– Meghalt Lichtstein ur. A fiatal. <span class= -"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span></p> -<p>– Mit beszél? – pattant fel az ügyvéd.</p> -<p>– Ma délután hazafelé jött a mezőről, a lova megugrott, -levetette. A kapufához vágta, rögtön meghalt.</p> -<p>Az ügyvéd felugrott s nagy léptekkel kezdett járkálni a -szobában. Le s fel. Az arca elszomorodott ugy jött-ment, sokáig -ügyet sem vetett Danira.</p> -<p>Ez nem bánta. Nyugodtan várt.</p> -<p>Egyszer csak meggondolta magát. Odanyult az asztalon a -szivardobozhoz s kivett egy szivart. Megropogtatta, a végét -leharapta, a csutkát kiköpte s a foga közé vette a szivart. -Elővette a gyufatartót s aprólékos gonddal rágyujtott. Két-három -apró füstgomolyt fujt ki, s egyetlen gondja a szivarja volt. Mikor -rendbe jött vele, a szájába szoritotta s hátrább ült. Jól tudta, -hogy nem illik neki a szokatlan szerszám, de egy jó haszna mégis -volt belőle. Az, hogy most már uras önérzettel, rátartibban nézte -az ügyvédet, aki nagy izgalommal járkált.</p> -<p>– Hát mit akar Turi uram? – fordult hozzá végre az ügyvéd, mikor -valamennyire lecsillapult az izgatottsága s nagyjából átgondolta a -helyzetet.</p> -<p>– Én? – szólt Dani s hallgatott.</p> -<p>– Na. Csak ki vele. Na.</p> -<p>– Hát… csak meg akartam ezt mondani!… – és ujra bevette a -szivart a szájába.</p> -<p>Az ügyvéd bosszusan sarkon fordult és tovább sétált. Ez dühiti -agyon a parasztokkal. Ez a kutya modor. Ez a ravasz, piszkos -alattomosság. Már sejti, mit akar a paraszt. Valamit át akar venni -a bérlő szerződéseiből. Magától el is mondta volna, de most, hogy ő -kérdi, hallgat. Egy káromkodást morzsolt el gondolatban a foga -közt. Nem mondta hangosan, mert tudta, hogy Dani jómódu, élelmes, -szerencsés ember s a falujában ő a kolompos. Szóval, lehet valamit -kezdeni vele. Tán sokat is!…</p> -<p>– Hát ügyvéd ur! – szólalt meg végre Dani s két ujja közé vette -a szivart. <span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span></p> -<p>– Tessék, – szólt akaratlan üzleti szolgálatkészséggel az -ügyvéd.</p> -<p>– Hogy áll ez a… izé.</p> -<p>– Mizé?</p> -<p>– Ez a… – eregette a szót meggondolva Dani, – ez a -szerződés.</p> -<p>– Melyik?</p> -<p>– Hát a Pallagrul való.</p> -<p>Az ügyvéd szeme fölcsillant. Már értette, mit akar a paraszt. A -legelőt, amelynek készen van az alkuja s a napokban kellett volna -aláirni a szerződést.</p> -<p>– Az rendben van, – felelt rá.</p> -<p>– Akkor jó… Nem nagy istória amit akarok. Annyi az egész, hogy -ha a fiatal úr meghótt, én beállanék helyette…</p> -<p>Fölvetette a fejét s nagyot nézett az ügyvédre, mintha valami -merészet mondott volna.</p> -<p>– Ha elfogadja a gróf – szólt az ügyvéd.</p> -<p>– Az legkisebb! mondta Dani. – Hónap bemengyek a grófnéhoz, -nálunk van most. Majd megmondom neki.</p> -<p>Az ügyvéd mereven nézett az emberre.</p> -<p>Aztán ujra járkálni kezdett.</p> -<p>Jó idő mulva megállott az ujra nyugodtan szivarozó ember -előtt.</p> -<p>– Nézze, Turi Dániel uram. Mondok én magának valamit…</p> -<p>Dani hallgatott, ki se vette a szivart a szájából. A mögül, mint -valami fegyver mögül lesett ki óvakodva az ügyvédre.</p> -<p>– Hát nézze, azt mondom én magának, vegye át az egész -bérletet…</p> -<p>Daninak a szeme sem hunyoritott, egy arcizma sem mozdult meg a -nagy szóra. Mintha semmiség volna, amit hallott.</p> -<p>– Látja barátom, – kezdte az ügyvéd hevesen, – ilyen kedvező -alkalom nem volt erre soha. Ezer <span class="pagenum"><a name= -"Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> szerencséje, hogy <em class= -"gesperrt">éppen</em> ma jött be hozzám… Tudja, nekem régi elvem a -parcellázás… Maga a falujával vállalkozik a bérletre, aztán majd -megcsináljuk a dolgot. Mit szól hozzá?</p> -<p>Dani jó ideig hallgatott, végre ezt mondta:</p> -<p>– Be rossz szivart tart ügyvéd úr… Az embernek csak köphetnékje -van tüle.</p> -<p>Az ügyvéd megcsóválta a fejét. Paraszt a paraszt.</p> -<p>– Van nekem jobb szivarom is.</p> -<p>Kinyitotta a könyvszekrény üvegajtaját s kivett egy dobozt.</p> -<p>Elébe tartotta a vastag szivarokat Daninak.</p> -<p>Ez pedig mosolygós szemmel nézte a szivart, meg az ügyvéd puha, -nőies, hófehér kezét s amint hajlithatatlan vasujjaival -gyámoltalanul belenyult a skatulyába, ezt gondolta magában.</p> -<p>– Iszen csak volna nekem egy órára egyszer olyan kezem mint -neked!…</p> -<h3>XI.</h3> -<p>Erzsi csak akkor eszmélt rá, mit mondott tulajdonkép az -unokabátyja, mikor az már eltünt a kapun túl, el az utca során. -Előbb csak azt értette, hogy fenyegeti az urát és a szinte állati -megszokás, a feleség gépies veleérzése tört ki belőle, amely -mindenkivel szemben egy testül, egy lélekül mutatja, hazudja a -házaspárokat. De aztán lassan kivilágosodott benne a Gyuri -gondolata. És megint szégyenkezni kellett az uráért ez előtt a -férfi előtt. Mert ennek nagy állhatatossága közös volt az ő -lelkével. Nem hitte, hogy legyen idő, mikor Gyuri áll bosszút ő -érette, mikor már nincs más hátra, de jóérzés, hogy van akkorra -mentség.</p> -<p>Ha ő egyszer kimondja, hogy utálja az urát!…</p> -<p>Uristen, mi mindennek kell még elkövetkezni, ha még most sem -tudja kimondani. Hiszen már <span class="pagenum"><a name="Page_48" -id="Page_48">-48-</a></span> végig járta az egész kálváriát. Van -még hátra stáció? Vagy most jön még a legsúlyosabb?</p> -<p>Megremegett; eszébe jutott a grófné. Ha az az ember megpróbálja, -hogy még ahhoz is hozzá férkőzzék.</p> -<p>Mije neki hát ez az ember? Mi az övé belőle. Hiszen ha a lábát -kihúzza, már másé, minden asszonyé, akit a szemével lát; ha meg -itthon van, szólani se lehet hozzá, tele van a feje gonddal.</p> -<p>Keserves sirásra fakadt.</p> -<p>Meggyujtotta a lámpát.</p> -<p>Épen hozták a gyerekeket. Kovácsné hozta, aki az apjáéknál mióta -ő emlékszik, mindig egyforma hűséges bejáró volt. Ugyis -ragaszkodott hozzá Erzsi, mintha ez is anyja volna. Az ő apja körül -minden ily állandó, az élet, a napirend, az emberek, még az -anyjával való örökös huzalkodás is. Erzsi ebben az uj életben, ahol -naponként széditően gyarapodnak valamivel s minden percben -fájdalmasan vesztenek valamit, nem tudott meglenni. Hiszen ő azt -akarta, hogy tökéletessé teszi, ami otthon csak gyarlón volt meg. -Az apja vérét örökölte s örült, hogy a maga gazdasszonya lett, most -már lesz alkalma rá, hogy azt az abszolut rendet és tisztaságot -megteremtse, ami az anyja mellett lehetetlen volt. De még -rosszabbat kapott. Csak kicsiségekben valósithatta meg az ura -mellett amire vágyott; a nagy dolgok ugy zajlottak el fölötte, mint -a vihar. S otthon épen az alapja volt rendben az életüknek!…</p> -<p>A vén asszony sok mizserálással tette le öléből a már alvó -kisebbik fiut és ő maga fektette szépen a bölcsőbe. A nagyobbik -rögtön meglátta s megérezte, hogy anyjának baja van s vidám -arcocskája elszomorodott, nagy, sötét szemei tágra nyiltak, azzal -nesztelenül a fal melletti kis székre ült s öregesen megtelepedve, -lóbázta a fejét, mint a nagyapja szokta, igen, igen. <span class= -"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span></p> -<p>Erzsi ugy járkált, mint az alvajáró, nem is tudta mi -történik.</p> -<p>– Jajh, be elfáradtam eccer, – nyögött fel a vén asszony.</p> -<p>– Mit dolgozott Mari néném?</p> -<p>– Én ugyan semmit, de az a legnagyobb dolog hogy nem lehet -máskép előre menni, csak ha az ember egyik lábát a másik után -rakogatja. Ebbe fáradok én el legjobban…</p> -<p>Erzsi álmodva nézett rá, alig értette a tréfát.</p> -<p>– Mi ujság otthon?</p> -<p>– Óh jaj, ott ugyan kevés jó. De hol van mán jó ezen a világon? -Mán még az is kiment a divatból, mint a nevetés. Én legalább van -esztendeje, hogy nem huztam el a számat.</p> -<p>Mari néninek az ilyen mondásain nevetni szoktak, pedig ő tiszta -szivéből komolykodik. Erzsi nem nevetett. Busan kérdezte, a torkát -fojtogató szomoruságtól alig birván egy-egy szót ereszteni:</p> -<p>– Mi történt?</p> -<p>– Összekaptak eccer.</p> -<p>– Kik? – rémült meg Erzsi, azt hitte az apja, meg az anyja.</p> -<p>– Arra járt ez a vén Turi.</p> -<p>Erzsiben elfult a szó. Egy pillanat alatt, mintha meggyujtják a -kazlat, lángralobbant benne a halommá felgyült düh az ura családja -ellen.</p> -<p>– Mit mondott?</p> -<p>– Azt, hogy köszönje meg az a tetves Tövigszáraz, hogy -nagyasszonyt csinált az ő fia a lányábul.</p> -<p>Erzsi szédülést, a gutaütés rohamát érezte a dühtől.</p> -<p>Szólani nem birt, csak kinyitotta, meg becsukta a száját.</p> -<p>Egy ideig kinos csend volt, akkor a vén asszony megbánta amit -tett. Nem birta volna ugyan <span class="pagenum"><a name="Page_50" -id="Page_50">-50-</a></span> magában tartani a szót s nagyon -megkönnyebbült, hogy ilyen hamar kiadta; de most aztán restelte is, -sajnálta is, hogy megtette.</p> -<p>– Hát ugy vót a, – kezdte kis idő mulva, magyarázva, békitve, – -hogy arra járt a vén Turi, ott ment el a kapu előtt, osztán az -anyád kikiáltott neki, hogy álljon meg. A miatt a nyavajás tető -miatt van ez mind, akit olyan rosszul csinált meg nektek a vén -fuser apósod. A vén Turi megállt. Oszt aszondja az anyád: „hajja-e -nászuram, megint csorog az a tető.“ A meg gorombán szólt: „Hogy -csorogna, mikor eső sincs? Bár csorogna, mintha vederbül öntenék, -mert kék a kukoricára.“ „Azér kell most csinálni meg, aszongya az -anyád, mig itt nincs az eső. Mer akkor oszt mit csináljunk, ha -befoly?“ „Tegyenek alá dézsát, meg tekenőt. Ha nincs elég, kérjenek -a lyányuktul. Van ott. Mer az nagy-asszony…“ Akkor gyütt ki az -apád. Nagyon mérges lett, mert mégis cudarság, hogy ez a vén kutya -Turi, ha mán zsupkötő mesternek adja ki magát, olyan rondán -csinálta meg azt a fedelet, száradjon el a keze. Oszt aszondja az -apád: „Hallod-é nászom! Vagy tudsz valamit, vagy nem. Vagy csináld -meg, vagy rádbecsültetem!“ Nahát lett akkor ott égiháboru. Az a -csufszáju vén! nohát olyat emberfia nem hallott, amit az tett. Óh -Uramisten még annak is el kell kárhozni, aki meghallgatta. Jajjaj, -csak aztat az egyet sajnállottam, hogy csak eccer vót e világra -kénköves esső. Most kellett vóna, ha mindjárt engem magamat is -odatemetett vóna. Akkor mondta a vén gazember, hogy „köszönje meg -azt egy tetves Tövigszáraz, ha az ü fia nagyasszonyt csinált a -lyányábul“.</p> -<p>Erzsi kóválygó fejjel hallgatta el a beszédet.</p> -<p>– Hát mit mondasz erre Erzsus? Mit mondasz erre? Hogy egy ilyen -ember, egy kapási ember, aki a két keze után él; egy ilyen ember, -akinek <span class="pagenum"><a name="Page_51" id= -"Page_51">-51-</a></span> faltányija nincsen az apja után, ez -merjen szájat tátani egy jó gazdára!… Mit szólasz ehhez!…</p> -<p>A fiatal asszony összébb huzódott, mint akit a hideg lel s -megrántotta a vállát.</p> -<p>– Maga is jobban tenné, ha elfelejtené már a beszédet, minthogy -ilyeneket hord egy háztul a máshoz.</p> -<p>Az öreg asszony meghökkent. A kendőjét beljebb huzta az arcába s -az mély árnyékba takarta vonásait.</p> -<p>Kis ideig csöndesen ültek s a gyerek ott a fal melletti kis -széken öregesen bólogatott fényes, tiszta, szép, kerek fejével.</p> -<p>Aztán felállt a vén asszony.</p> -<p>– Jajh, de menjünk mán… Egész éccaka lett eccer. Még a nap is -elfáradt mán, elbujt a vackába. Hát egy ilyen rosseb vén asszon -hogyne törődne el… Jóéccakát Erzsus!…</p> -<p>– Isten áldja.</p> -<p>S a vén asszony, mint egy vén boszorkány bujt ki a -lámpavilágról, bele az odakinti sötétségbe.</p> -<h3>XII.</h3> -<p>– Eszel?</p> -<p>– Nem kérek.</p> -<p>– Akkor feküdj le.</p> -<p>A gyerek gyorsan felállt s hozzáfogott vetkezni Levetette -magáról a fekete kis kabátot és kihuzta a gatyakorcából az ingét. -Akkor bement a hátulsó házba és várt, mig az anyja megbontotta a -nagy ágyat. Ott hál az anyja ágyában, lábtól.</p> -<p>Az ágyban felült, összekulcsolta az ujjait s az anyja -segitségével elmondta az imádságokat. Aztán gyorsan bebujt a lepedő -alá, nem fázott, csak el akart bujni; elvackolódott s kis idő mulva -szabályosan lélekzve elaludt. <span class="pagenum"><a name= -"Page_52" id="Page_52">-52-</a></span></p> -<p>Az anyja elnézte egy darabig; majd a másikhoz lépett s azt -igazgatta el a bölcsőben.</p> -<p>Könnyet törült ki a szeméből s leült az asztal mellé, amelyen -ott állott a kislángu, magastalpu petroleumlámpa.</p> -<p>Egy ideig bus arccal bámult maga elé, aztán egyet gondolt, -felállt, a komóthoz lépett és kihuzva az alsó fiókot, kiszedett -belőle holmi foltozni való fehér ruhát.</p> -<p>Varrogatva várt s hallgatta a falon függő rózsás óra -kattogását.</p> -<p>Éjfélre járt az idő, mikor lódobogást hallott. Megjött az -ura.</p> -<p>Mig a férfi a lovat bekötötte az ólba, ő nagyokat sóhajtva -melegitette meg gyors csutkatüzön a vacsorát.</p> -<p>– Jóestét! – köszönt be vidáman a férfi.</p> -<p>Erzsi rávetette nagy komoly szemét, aztán elforditotta. -Bántotta, hogy az urának ilyen ragyogó az arca, mikor az ő lelke a -halál szomoruságával van tele.</p> -<p>Dani mintha jeges vizbe bukott volna hőtestével.</p> -<p>Hát még most is igy van? – mondta magában s roppant -elkedvetlenedett. Nehéz, nyomott érzés telepedett a mellére s amint -leült a fehér asztalhoz, türhetlennek érezte ezt az állapotot. Ő -odakinn régen elfelejtette, mi volt idehaza. A jövés-menés-mozgás, -az emberekkel való találkozás, a pillanatok uj, meg uj benyomásai, -a tervek, az ésszel való munka mind elvonták a figyelmét arról az -egy dologról, amely neki a változatos, forgalmas élet közepett -egynek tetszett a sok közül, de idehaza az asszonynak egyetlen -volt: az egész élet volt.</p> -<p>Dani visszaidézte az emlékébe, hogy is ment el ma hazulról és -megérezte azt a szótlan feszültséget, ahogy elváltak. És ime most -ugyanabba toppant bele.</p> -<p>Valóságos düh fogta el, az asszony ellen, ezért <span class= -"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span> a -rettenetes szivósságáért. Hát soha sincs vége a házi haragnak? Hát -sohase akar már megbocsátani, elnézni valamit ez az asszony. A -könnyen fellobbanó, könnyen felejtő férfi dühös keserü szemeket -vetett a fagyos, rideg asszonyra. Szeretett volna patáliát csapni, -földhöz verni valamit, szerette volna megmarkolni s megrázni -dühében az asszonyt. Valami retteneteset csinálni. Csak segitene. -De a belső érzése azt diktálta, birja le magát s szelidséggel -próbálja az asszonyt megbékéltetni. Ám ahhoz sem volt ereje, hát -tehetetlen haragja gyötrő szomoruságba csapott át.</p> -<p>Hunyorgó szemmel bámult a lámpa lángjába s ahogy eléje tette az -asszony a tányér ételt, szórakozottan falatozott belőle s -megrágatlanul nyelt el egy-egy husdarabot.</p> -<p>Egyik sem szólt semmit.</p> -<p>Bementek a szobába. Az asszony elfujta a lámpát, a sötétben -levetkezett, lefeküdt.</p> -<p>Dani ott állt a szoba közepén s olyan keserves zsibbadtság fogta -el, hogy mozdulni sem birt. Ugy érezte, elvesztette az erejét; -lankadt volt és rettenetes fáradt minden tagja.</p> -<p>Végre megmozdult. Leült az ágya szélére, lehuzta a csizmát. -Egészen levetkezett.</p> -<p>Akkor átment a feleségéhez. Esténként gyakran hozzáfeküdt -egy-egy kicsit, csak ép hogy hozzásimuljon, hogy megcsókolja, a -melegét érezze. Mert ugy szerette ezt az asszonyt, nem tudott nála -nélkül élni. El sem tudta képzelni, mi volna, ha nem volna vele. Ő -volt neki az az egészséges, erős lelki talaj, amelyben bizott, -amelyen állott, amelytől az erejének mindennapi fölfrissülését -kapta.</p> -<p>Az asszony, mintha kigyó ért volna hozzá, összerándult s -felugrott, felült.</p> -<p>– Menjen, menjen! – lihegte gyülölettel. – Menjen az ágyára. -<span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span></p> -<p>A férfi megbénult. Lehetetlen legyőznie ezt a makacsságot? Vér -tolult az agyába s ökleit befogva, kivágta karját.</p> -<p>– Erzsi, vigyázz! – mondta rekedten. – Vigyázz. Baj lesz.</p> -<p>Az asszony mereven ült.</p> -<p>A férfi erőszakosan levetette magát mellé s elnyujtózkodott az -ágyban, hogy az majd leszakadt.</p> -<p>Az asszony reszketett a haragtól, a gyülölettől.</p> -<p>Dani félkarral átölelte s az asszony hiába próbálta ezt -lefesziteni magáról.</p> -<p>– Piszok! – mondta az asszony.</p> -<p>Dani egyet nyelt.</p> -<p>– Mint az egész fajtája! – lihegte ujra az asszony.</p> -<p>A férfi végig összerándult.</p> -<p>– Az a komisz, fecsegő apja!</p> -<p>A Dani karja kinyilt a megijedéstől s ő maga szinte megdermedve -várt. A szive nagy sebére csapott az asszony.</p> -<p>– Az mer valakit tetvesnek mondani?… A ronda. A gazember. A -piszok. Annak tetves az én apám?</p> -<p>Dani megsejtette, hogy az apja már megint mondott valamit keserü -mérgében, amin <em class="gesperrt">ezek</em> ujra elrágódnak egy -esztendeig.</p> -<p>Az asszony gyönyörüséggel érezte, hogy most a szivét marcangolja -az urának s lihegve, gyülölködve folytatta.</p> -<p>– Egy házfedelet nem tud megcsinálni, a kontár? Piszkolódni -tud?</p> -<p>– Hagyj békét, Erzsi. Már megint az a házfedél?</p> -<p>– A nyomorult!… Tetves az apám?</p> -<p>– Az hát! – vágta oda Dani s a sötétben szinte világitott a -szeme.</p> -<p>Az asszony elhallgatott. <span class="pagenum"><a name="Page_55" -id="Page_55">-55-</a></span></p> -<p>Dani leszállott az ágyról. Ott állott meg előtte mezitláb a jó -hüvös, tapasztott földön.</p> -<p>A homloka majd szétcsattant.</p> -<p>– Nyomorult élet, nyomorult élet! – tört ki az asszony s arcára -tapasztott kézzel hangos, jajjos sirásra fakadt.</p> -<p>– Nyomorult fajzat!… Óh Uristen, oh szent szűz! Mi lett belőlem, -mi lett belőlem! Ó én boldogtalan ezen a világon. Mikor nem voltam -kéntelen vele! Rajtam minden átok, mert magam választottam -magamnak. Lehettem volna olyan ember társa, aki isten-ember előtt -erős. Ott boldog, ott egyetlen lettem vóna. Földi menyország lett -vón az életem, földi paradicsom. De mi lett belőlem, jajjajjaj mi -lett már én belőlem. Egy futóbolond lábakapcája, egy piszokfajzat -cégére.</p> -<p>Dani ugy érezte az ujjaiban, hogy rögtön meg fogja fojtani ezt -az asszonyt.</p> -<p>– Ó én esendő, veszendő. Farkasok közé került áldozati bárány. -Akire készen tartják minden percben a kést, hogy szivibe -mártsák…</p> -<p>A Dani karja ismét lelankadt.</p> -<p>– Te! – kiáltott rá aztán a felesége természetesebb hangon, -közönségesebb dühvel. – Mondd meg az apádnak, hogy fogja meg a -nyelvét, mert baj lesz.</p> -<p>– Erzsi!</p> -<p>– Utálatos vén dög.</p> -<p>– Hogy nem is bir már a főd alá bujni! – hördült fel a férfi, az -asszony szemébe vágva a szüle-átkot.</p> -<p>Erzsi elhallgatott. Befelé fordult.</p> -<p>Sokáig voltak igy siri csöndben. A férfi kimeredten állt a -fekete-sötétben. Az asszony elbágyadt, hogy kiadta az -indulatát.</p> -<p>Jó negyedóra mulva az asszony elhanyatlott s hideglelősen -huzódott össze. Meztelen karjára felhuzta a lepedőtakarót. -<span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span></p> -<p>– Én fogom kitapodni belőle a lelket! – üvöltött fel egyszerre, -váratlanul a férfi, akiben most érett meg kitörésre az indulat. – -Meg az anyámból! abból a vén szipirtyóból. Minek szült, minek -nevelt fel erre az átkozott életre?… Élet ez? Pfuj! Köpedelem, -undorodás. Élet ez? A réti farkasnak is öröm, ha hazamegy a -vackába, a párjához. Nekem ez a kinhalál. Nekem itthon kell -elszenvednem minden poklot.</p> -<p>Az asszony megint megkeményedett. Összeszoritotta a fogát, -összevonta erős szemöldökét s jegesen hallgatta a káromkodást.</p> -<p>– Óh én megátkozott! – hörögte a férfi, hogy majd belecsattant a -torka. – Óh én átokalatti! De én vagyok az oka! Nem vagyok férfi, -nem vagyok ember. Ha az volnék, nem kellene asszonybeszéddel -kinlódnom, akkor egy szó nélkül is tisztelne mindenki. Legjobban a -feleségem. De rongy vagyok, sár vagyok.</p> -<p>S két ököllel retteneteset ütött a fejére.</p> -<p>És mint bunkócsapásokkal kezdte verni, döngetni a -koponyáját.</p> -<p>– Bolond! Bolond! – kiáltott fel, ugrott fel a felesége s -lefogta a karját.</p> -<p>Az ember szédelegve hagyta magát s üregeiből szinte kiugró -szemekkel meredt el a sötétben.</p> -<p>Az asszony teste iszonyuan reszketett.</p> -<p>Hangos zokogásra fakadt.</p> -<p>– Istenem, Istenem! – Micsoda élet! Milyen iszonyu élet! Igy -kell nekem, ilyen emberrel kell nekem élni!</p> -<p>Arcára tette a kezét s odaroskadt az ura válláról az ágy szélére -és sürü könyhullatással sirta ki magát.</p> -<p>A férfi támolyogva állott és várt, ész nélkül.</p> -<p>Végre odaroskadt a felesége elé, odatérdelt elejbe, s ölébe -tette a fejét, azzal maga is könyekre fakadt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span></p> -<p>– Mért nem lehet egy szóval megölni magát az embernek… Be -örömest adnám ezt a rongy dög testet a férgeknek…</p> -<p>Az asszony a fejére hullatta sürü könyeit s az urának rettenetes -fájdalmu szavaira fel-felnyilamlott a sirása.</p> -<p>Végre megenyhült, megszánta vivódó urát. A fejére tette a kezét -s hosszu szünetek után tovább-tovább simitotta két tenyérrel a -fejét.</p> -<p>– Ilyen élet. Ilyen élet!… susogta.</p> -<p>– Azér van, – kapta fel a fejét az ember, – mert szeretjük mink -egymást Erzsi. Mert majd meghalunk mi egymásért. Ha nem -szeretnélek, bánnám én, ha akármit is szenvedsz?… Bánnál te engem, -ha nem szeretnél?…</p> -<p>Az asszony ujra sirt.</p> -<p>Az ura hirtelen átölelte a derekát s olyan szenvedélyesen ölelte -magához, majd elmállasztotta. De már az asszony nem bánta, -elvesztette öntudatát.</p> -<p>Amint átölelkezve lefeküdtek, a gyerek az ágy lábában keserves -sirással hirtelen kitört. Fájdalmas, zokogó, megcsukló sirással -ijesztett rájuk.</p> -<p>És a szülők rettenve, benyilalló ijedtséggel figyeltek rá. S a -lelkiismeretük robbanva támadt fel. És halálig szégyelték magukat a -gyerek előtt, akinek mindezt végig kellett hallgatnia.</p> -<p>És ráadásul tisztán tudták, hogy nincs olyan jól elintézve a -nagy pör közöttük, mint régebben, az ilyen viharos összetüzések -után. Kigyógyithatatlanul eves már a mély seb, amit annyi fajtáju -kín vérez. S csak egy kevés elzsibbadást éreztek, de szomoru szivük -megrángott, a másiknak gyötrő sajgását sejditve. <span class= -"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span></p> -<h3>XIII.</h3> -<p>A gyerek ujra felzokogó sirására az anyja hirtelen felült az -ágyban. Fölemelte a fiacskáját s az ágy lábjából odavette maga -mellé, kettőjük közé.</p> -<p>– Fiacskám, gyermekem, drága kedves kis fiam. Szegény kis -gyöngyöm, lelkem kis virágom. Rossz apád van, rossz anyád van, -bántanak! – gyügyögött hozzá, mint az ölbeli babához. – Bántanak -fiam. Lelkem kis bárányom…</p> -<p>Odaszorította a komoly fejecskét a mellére s a gyermek ugy turta -bele arcocskáját az anyja keblébe, mintha csecsemőkorbeli érzései -ujultak volna fel. Lassabban pisszegett s csitulva hallotta az -anyja dunnyogó becézését. Aztán a meleg, illatos álom nemsokára -megzavarta, megszéditette szegény fejecskéjét s egyszerre -elaludt.</p> -<p>Erzsi tovább zsizsegett hozzá, de a szava átfordult a másikra, -az urára, aki elnyulva, lankadtan feküdt tul a fiun.</p> -<p>– Jajaj fiam, milyen apád van!… Nincs is apád, árva fiam… Mikor -szólt hozzád? Mikor ültetett a térgyére? Játszott veled valaha?… -Kis fiam, árva vagy, mint az anyád, ez a te szegény árva anyád.</p> -<p>Danival megfordult az ágy, lelkében örvénylő szédülést érzett. -Sziven találta a feleségének minden szava. Az asszony várból -célozott rá, a fiának bástyája mögül s ő védtelenül kapta a -nyilakat.</p> -<p>– Haj, keserü, keserü élet – folytatta az asszony – siralmas -élet. Hogy el kell nekem nézni istenem, ahogy elragadozza tőlem az -egész világ az uramat. Mindenkinek több jut belőle, mint nekem. -Azért élek én csak, hogy ütet másnak hizlaljam… Érdemes élet ez, -érdemes… Nem is lesz jó vége, nem lesz soha. Nem embernek való ez -az élet. Angyal se birná ki. Jajaj… <span class="pagenum"><a name= -"Page_59" id="Page_59">-59-</a></span></p> -<p>A férfi csöndesen feküdt, várta az ujabb sujtásokat.</p> -<p>Az asszony egyideig hallgatott. Nem igen tudta szive keserüségét -igy kiereszteni, ellenmondásra, vitára volt szüksége, hogy a teli -tömlőt fölfakassza s a gyötrelmek árját kiereszthesse magából.</p> -<p>– Alszik az apád fiacskám! – mondta, magához szoritva alvó fiát. -– Alszik, jó lelkiismerettel alszik.</p> -<p>Az ember végigreszketett, nem moccant.</p> -<p>Az asszony egy idő mulva rászólt.</p> -<p>– Alszol?</p> -<p>Dani türelmetlen mozdulatot tett s nagyot sóhajtott.</p> -<p>Erzsi ujra hallgatott jó ideig.</p> -<p>– Egy az, akár alszik, akár se. Csak hallgat. Nem szól. Nincs -szava egy se. Nem vetne egy igét megnyugtatásul: no te eb vagy -kutya, hát ne bucsálódj: igy van.</p> -<p>Dani ujra sóhajtott.</p> -<p>– Ugy jön már ide haza, mint a pokolba. Jókedve van az egész -világon, mindenkire ugy néz, mint a nap, de ha a kapun belép, vége. -Ha a házamba beteszi a lábát, akkor már olyan, mint a gyász. Ilyen -kedves vagyok én neki.</p> -<p>– De az Isten áldjon meg, – fakadt ki csendes hangon a férfi, – -hogy legyek jókedvü, mikor ugy nézel rám mindig, mintha apádanyád -gyilkosa volnék.</p> -<p>– Hát nem olyan vagy? Hát nézhetek rád jóképpel? Hát sziveled az -apámat, az én fajtámat? Nem megfojtanád egy kanál vizben őket?</p> -<p>– Fojtsa meg az Isten! – gondolta magában haragra lobbanva Dani, -de nem mondta ki, csak beleharapott a szájaszélébe.</p> -<p>– Teszel valaha kedvemre, mongyad? Teszel? Csak gondold fel -egyszer, mi jót kapok én tülled? <span class="pagenum"><a name= -"Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> Pedig rám nem mondhatsz -semmit. Nem bizony Dani. Nem látlak el az utolsó gondolatodig? Van -valami hijjod? No csak mondd meg, van?</p> -<p>Az ember keserves mozdulatára tovább ment:</p> -<p>– Vagy ha igy vagyunk apádékkal, nem fáj az nekem, azt hiszed? -Én vagyok az oka? Nem ők vaditottak el maguktul? Hiszen első -esztendőbe, mintha lyányuk lettem volna, ugy voltam velük. Nem? De -mi mindennel bántottak meg? Sok irás kén ahhoz, azt mind papirra -tenni. Én vagyok valaminek oka Dani?… Én?… Szójj no.</p> -<p>– Nem! – sóhajtott fel az ura.</p> -<p>– No ládd, – kapott a szón Erzsi, – hát azt, a legnagyobbat!… -Vetettem szemet valakire öt esztendő alatt? Mit csinálnál te -énvelem, ha más embert tartanék magamnak?…</p> -<p>– Megfojtanálak! – gondolta magában vad dühvel a férfi s nem -szólt, csak ökölbe szorult a keze.</p> -<p>Az asszony sóhajtott.</p> -<p>– De te! Te mit teszel nekem?! Ugyi sose vagy velem? Nem -állhatsz bennünket! Oszt hogy vagy te az egész világ asszonyával? -Osztán ne sirjak én reggeltül estig?</p> -<p>Az asszony hangja olyan szeliden, csöndesen, fájdalmasan -zuborgott, ahogy még sose beszélt. Eddig, ha ezek a panaszok -előkerültek, mindig az indulat viharzását keltette föl bennük, de -most olyan egyszerüen, tisztán s oly mélységes fájdalommal sorolta -el őket, hogy a férfinak elfacsarodott a szive és teljesen -átértette az asszony egész vigasztalan, reménytelen életét.</p> -<p>– Mit akarsz Erzsi, hát mit tegyek?</p> -<p>– Mit Dani? Mit? Semmit Dani. Olyan kicsi, amit én akarok!… -Legyél az enyém Dani.</p> -<p>Harmatos könycseppek csillogtak meg a hangon s a férfi szent -esküvel érzett fel rá. <span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span></p> -<p>– Mit kivánnék én tőled Dani? Semmit, csak azt, amit én teszek -neked… Ládd én egész életemben ugy élek, hogy akármit is teszek, -mindig rád gondolok; hogy ha te látnád, mit mondanál rá. Jónak -látnád-e tőlem? Örülnél-e neki? Meg volnál-e vélem elégedve?… Ezt -tedd meg nekem Dani te is.</p> -<p>Nagy csönd lett a szóra.</p> -<p>S a férfi lelkében lassan áradt föl valami szinte templomi -áhitat. Az asszonynak, ennek az ő szentlelkü asszonyának a lelki -nagyságát átszítta, átömlesztette magába s végre kimondta.</p> -<p>– Megpróbálom Erzsi!</p> -<p>Azzal meg akarta ölelni, de a gyerek utban volt. Egyet gondolt, -felállott s az alvó fiucskát szépen ölbe vette, átvitte a maga -ágyára.</p> -<p>Ő pedig visszasimult a feleségéhez, akit olyan puhán, egészen s -szivszakadva ölelt meg, hogy annak vér öntötte el tőle az -agyát.</p> -<h3>XIV.</h3> -<p>Alig aludtak egy-két órányit, kopogtak az ablakon.</p> -<p>– Gazduram, itt vónánk.</p> -<p>A Dani szemhéjai fölpattantak. Zugó, zavaros, kedvetlen érzés -volt a fejében.</p> -<p>Lomhán leszállott, csizmát huzott.</p> -<p>– Te csak aludj, – mondta a feleségének, aki álmosan nyujtózott -s kiment.</p> -<p>Ugy tanulta ugyan az apjától, hogy aki három óra alatt ki nem -alussza magát, az sose, de azért most ugy érezte, hogy szörnyü -kábultsága egy heti alvással se mulna el.</p> -<p>Kint friss volt a levegő, s keleten már erősen derengett a -hajnal.</p> -<p>Négy ember volt az udvaron, villa és gereblye a vállukon, vagy -lábhoz állitva a kezükben. <span class="pagenum"><a name="Page_62" -id="Page_62">-62-</a></span></p> -<p>– Ti vagytok, Pesta?</p> -<p>– Mi vónánk gazduram, hát gyerünk…</p> -<p>– Várjatok, egy porció pájinkát, osztán mehettek.</p> -<p>– Maga nem gyün?</p> -<p>– Én?… Más dógom van.</p> -<p>Az emberek megitták a pálinkát.</p> -<p>– Dani? – szólt visszafordulva egy vén ember köztük, aki már -igen töpörödött volt s a villát szinte a hátán vitte, – beteg -vagy?</p> -<p>– Én? – szólt megvetően Dani, aki mint a vasegészségü emberek, -utálta s lenézte a beteget, – beteg a betegség, de nem én.</p> -<p>– Hm, hm, – mondta az öreg s bólogatott.</p> -<p>Dani elfordult s egy szó nélkül otthagyta a vén embert. Tudta, -hogy az belelát. Leolvassa sötétben is róla, hogy boldogtalan az -asszonnyal.</p> -<p>Sóhajtva ment az ól felé, felverte a kocsist, aki egészségesen, -mélyen aludt s most katonásan, riadva ugrott talpra. Egy-két szóval -rendeleteket adott neki. A Rárót tenyérrel meglapogatta s kiadta a -parancsot, hogy haza kell vinni, aztán kiment az udvarra.</p> -<p>Nagyon különösen érezte magát. Soha még igy. Nem volt kedve a -munkához.</p> -<p>A szép madárcsirippes hajnalon ugy érezte magát, mintha vén -ember vón, öregestén. Zugott a feje s nyomott volt a szive. Eszébe -jutott az esti nagytervü lázas töprengése s gondolatban tette meg -még a legyintést is:</p> -<p>– Mit ér, ha az asszonynak nincsen hozzá kedve. Mit dolgozzak, -ha az asszonynak nem kell a dolgom. Minek éljek, ha nem élve kellek -neki, hanem dögül. Akkor meg vón velem, ha itthon hevernék és -mindig ott nyalnám. Akkor jó vónék. Eh, az asszony mind csak arra -való, hogy rugd fel, hagyd ott… De mit ér! Mégis nála van az -életem!…</p> -<p>Lassan, cammogva, szinte öntudatlanul vissza <span class= -"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> bement a -házba. A szoba közepén megállt. Az ablakon át egy kis világosság -szürődött be; meglátta a feleségét az ágyon.</p> -<p>Erzsi félálmosan, jókedvvel mosolygott rá s beljebb huzódott a -falhoz, helyet hagyott.</p> -<p>Dani leült az ágy szélére, föléje hajolt, csendesen megcsókolta. -Az asszony hevesen adta vissza.</p> -<p>Erre ő lelökte a csizmát s lefeküdt.</p> -<p>Az asszony mohón, szerelmesen bujt hozzá.</p> -<h3>XV.</h3> -<p>Egészen világos volt, mikor felébredt. Szinte féldélre járt az -idő.</p> -<p>Első gondolata az volt, hogy felugrik, menni kell dologra, de -aztán csak ott maradt heverve az ágyon.</p> -<p>Kifigyelt a világba. Az ablak nyitva volt s a mályvalevelek közt -besütött a nap a szoba közepéig. Kivülről a fia hangját hallotta. A -gyerek a tornácon a kisöccsével játszott s a csöppséggel ugy -beszélt, mintha az épen olyan okos ember volna, mint ő maga.</p> -<p>– Jó lesz Sanyika, jó lesz? Jól fontam meg? Jó ostor lesz? -Jó?</p> -<p>– U-u-u, – mondta a csöppség.</p> -<p>– Ugy, ugy, ugy? Édes anyám! Sanyika azt mondta ugy! Ugy -Sanyika? ugy? Jó kis ostort csináltam, ni hogy csördit, ni!</p> -<p>És csapott vele.</p> -<p>A gyerek ujra gőgicsélt:</p> -<p>– U, u, u!</p> -<p>Dani behunyta a szemét, ugy hallgatott. Elgondolta a -mosolyodást, de nem rándult meg az arca.</p> -<p>Egyszerre nóta csendült be az ablakon. Halkan, álmodozva. -<span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span></p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">A karai árkoson, -árkoson<br /></span> <span class="i0">Rózsa nyilik bokroson, -bokroson…<br /></span></div> -</div> -<p>Daninak belesajgott a szivébe. Ez volt az ő nótája, mikor Erzsi -után járt. Az asszony évek óta nem dalolt. Tiszta csengésü kis -hangja szivbe bizsergett s Daninak elfult a torka, mikor a második -vers még elevenebben fölcsengett.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Göndörödik a cseresznye -levele,<br /></span> <span class="i0">Be szép kis lány nevekedik -kedvemre,<br /></span> <span class="i0">De szeretném édes anyját -napamnak,<br /></span> <span class="i0">Kökényszemü barna lányát -magamnak.<br /></span></div> -</div> -<p>Az asszonykának elcsuklott a hangja, az utolsó sor már gépiesen -hangzott el, felujult a szivében a keserüség, ami a napam szóról -eszébe jutott. Hogy elűzze a kedvetlen érzést, frissebb nótába -csapott át.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Ráncos száru kis csizmámra -sárga patkót veretek,<br /></span> <span class="i0">Ihaj, tyuhaj -már ezután árva kis lányt szeretek,<br /></span> <span class= -"i0">Árva kis lány tud igazán séhaj, szeretni,<br /></span> -<span class="i0">Sem az apja, sem az anyja nem fog érte -átkozni.<br /></span></div> -</div> -<p>Ez is az ő nótája volt. S az a sóhaj is az övé, ami behallik a -nóta után. Bizony, ha mindaketten árvák volnának! Sok bajtól lettek -vón mentesek.</p> -<p>Tovább hallatszott egy ujabb lelkes nóta. Mintha legénykorának -boldog ideje támadt volna fel.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Azért hogy én a kis utcán -lakom,<br /></span> <span class="i0">A nagy utcán lakik a -galambom,<br /></span> <span class="i0">Nézek is én, nézek -arrafele,<br /></span> <span class="i0">Mikor délbe, mikor este -fele.<br /></span></div> -</div> -<p>Ezt ő helyette dalolta az asszonya, de a másik verset -magáért:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Azért hogy én az ókutba -estem,<br /></span> <span class="i0">Édes rózsám te ne vess meg -engem,<br /></span> <span class="i0">Azér hogy én tehozzád nem -szóltam,<br /></span> <span class="i0">Csak a vagyok, aki eddig -voltam.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Kis kertembe van egy bokor -zsálya,<br /></span> <span class="i0">Az alá jár a rózsám -hálásra,<br /></span> <span class="i0">Estétől hajnalig nem megyen -el,<br /></span> <span class="i0">Még sem telünk mi be -szerelemmel.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span></p> -<p>Dani nagyot, nagyot sóhajtott. Neki szólt ez a nóta mind. Neki -dalolja, szivből-szivbe danolja a párja. Hát még ami most csattan -fel:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Elmégy rózsám -utazni!<br /></span> <span class="i0">Jőjj be hozzám -bucsuzni!<br /></span> <span class="i0">Adok olyan pár -csókot,<br /></span> <span class="i0">Megér ezer -forintot.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Óh ne menj el, ne menj -el,<br /></span> <span class="i0">Nem birok a -szivemmel,<br /></span> <span class="i0">Nem birok a -szivemmel,<br /></span> <span class="i0">Háljál itt még az -éjjel!…<br /></span></div> -</div> -<p>– Erzsi! – kiáltott Dani.</p> -<p>Az asszony odakint elhallgatott, megállt a kezében a munka is, -amivel csörömpölt, aztán egyszerre csak felugrott s hevesen -feltépve az ajtót, berontott. Az arca piros volt, mint a láng.</p> -<p>Az ura csillogó szemmel nézett rá s ő odaborult a szerelmes -urára és lányos szépség öntötte el az arcát, amint belenézett a -férje szemébe.</p> -<p>Sokáig csókolóztak, mintha fiatal, ujházasok volnának. Az -asszony olyan friss volt, olyan vidám, amilyennek csak az első -esztendőben ismerte Dani. Ugy is nézett rá folyton, mintha -álmodnék, ugy nézett rá, mintha keresztül nézne a bőrén, a testén, -be valahova mélyre, a gondolatai forrásába. Mert minden csók, -minden mosoly, minden édes szó mögött ott érezte a vásárt.</p> -<p>– Ezzel akarsz kifizetni a munkáért, az életért! – mondogatta -magában.</p> -<p>De egy szóval sem rontotta volna el az asszony hangulatát. Sőt a -magáét sem, mert kezdte észrevenni, mintha más ember lett volna -belőle. Nem, nem vágyott többet a munkára, a nagy tervekre, ugy -emlékezett rájuk, mint az álomra s amint egész délelőtt ott -topogott a kis családja közt a gyönyörü napfényes időben, szerette -volna, ha égig érő sövény nő a portája körül, hogy ne is lásson -többet senkit, semmit a kapuntuli világból. <span class= -"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span></p> -<p>És pedig hiába fogadkozott hangos, lármás gondolatokkal, hogy ez -igy van rendén, ez a boldogság, ez az igazi családi élet, mégis ott -szoritotta a lelke mélyén valami gyülölködő érzés, amely alattomos -gondolatokkal szólt közbe s délben megkeseritette minden falatját, -amit vigan vett a foga közé.</p> -<p>Délután lomhán babrált az istálló körül. Egyszerre csak -ellenállhatatlan erő állitotta föl s rögtön elindult be a házba: -hiszen neki mennie kell a grófnéhoz!</p> -<p>Amint az ajtóhoz ért, már erőt vett rajta a habozás: de hiszen -ezzel s csak egyetlen szóval is, ami erre a tervre vonatkozik, -tönkreteszi ezt a hirtelen kivirult boldog családi kis kertet…</p> -<p>A felesége egészen megszépülve, sugárzó arccal állott a bölcső -felett, amiből a csókkal csiklandozott gyermek kacagása hallatszott -ki.</p> -<p>– Tudja mit csinált ez az én gyönyörü szép, ez az én aranyos kis -fiam! – kiáltott az urára.</p> -<p>– Mit? – mosolygott fel csöndesen Dani.</p> -<p>– Mit? Olyan gyönyörüszép sárgát kakált, mint az olvadt arany! – -csengett az Erzsi kacajos hangja.</p> -<p>Dani melegen mosolygott s hunyoritó szeme szivesen játszott az -asszonyon.</p> -<p>– De tudja mit csinált ez a maga büdös, rongyos, piszkos -kölyke?</p> -<p>– Mit? – szólt Dani s megmutatta fehér fogait.</p> -<p>– Az egész bőcsőt, dunnát, párnát, ruhát, még az orrahegyét is -összeronditotta. A ronda!</p> -<p>Dani felkacagott és már tudta, hogy nem megy el a grófnőhöz.</p> -<p>Ma nem.</p> -<p>Talán sohasem.</p> -<p>Ezt a boldog világot, ezt elgázolni, isten ellen való vétek -volna…</p> -<p>Másnap reggel maga is meghökkent, mikor <span class= -"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> megérezte, -hogy egy cseppet sem változott a kedvetlensége. Fáradt volt, -petyhüdt, mintha kiszapulták volna. Mikor a munkásokat elküldte, -visszacsámborgott a házba. A felesége aggódva, gyanakodva -nézte.</p> -<p>– Dani, nem mégy dologra?</p> -<p>Dani vállat vont.</p> -<p>– Nem baj, pihenj, – szólt az asszony.</p> -<p>A férfi még arra is rest volt, hogy megmondja, amit rá gondolt: -minél többet alszik az ember, annál álmosabb. Lefeküdt s aludt -délig.</p> -<p>Erzsi ma már nem volt olyan friss jókedvü, mint tegnap; őt is -leverte az ura kedvetlensége. Nem értette, mit akar az ember. -Estefelé meg is kérdezte Danitól, aki ugy lógott előre-hátra a -házban, mint a lábbadozó:</p> -<p>– Beteg vagy?</p> -<p>– Én?!</p> -<p>– Hát truccolsz?</p> -<p>– Eh, fenét.</p> -<p>– Mér nem dolgozol?</p> -<p>– Mit?… Minek?</p> -<p>– Igen! eccer majd felveti a sok munka, azután meg az ujját se -mozdítja.</p> -<p>Dani tunyán ült, bámult maga elé s elgondolkozott.</p> -<p>– Biz ugy az Erzsi. Mán én ilyen vagyok. Vagy mindent, vagy -semmit.</p> -<p>Erzsi megijedt.</p> -<p>– Hát akkor csak inkább semmit, édes uram… Igy is jobb, mint -ugy.</p> -<p>Napok teltek ilyen bágyadottan. Az asszony minden erejét -összeszedte, hogy fölelevenitse az urát. De lassan kikopott a naiv, -gyermekes tréfakedvből, csak a boldogságban terem az meg s itt már -megint nem viritott az öröm. Erzsi csak harcolt, küzdött, -erőlködött, végre sirva fakadt. <span class="pagenum"><a name= -"Page_68" id="Page_68">-68-</a></span></p> -<p>– Jobb ha ugy él a hogy tetszik; jobb ha dolgozik, akkor -legalább jó kedve van.</p> -<p>Dani meghökkenve hallotta, de bágyadtan legyintett. Nem szólt. -Azt gondolta, hogy tul van már ő azon örökre. Csak azon -csodálkozott, hogy tud élni, ha ennyire megroppant benne a -lélek?</p> -<p>Ámde élt s az ebédnél, vacsoránál maga bosszuságára jó -étvágygyal vett részt s néha megérezte, hogy hizik. Kövér, zsiros -érzések zsibbadtak, totyogtak a testében s ez még sulyosabbá tette -lehangoltságát.</p> -<p>Pedig erős idők kezdődtek, az aratás. Csütörtökre, Péterpálra -volt téve a napja, hogy buzába álljanak, de ő álmos szemmel s -türelmetlen lankadtsággal utasitotta el magától az aratógazdát. -Hagyjanak neki békét. Az aratást elhalasztották hétfőre.</p> -<p>Erzsi roppant nyugtalanságot szenvedett el. Nem tudta elképzelni -mi történt az urával. Asszony ösztöne tisztán megérezte, hogy azért -van igy, mert ő nem elégiti ki az urát. Szüksége van annak -mindenre, mindenre s a sok minden közt ő reá is. De ő csak egy kis -rész a nagy sokban! És ez rettenetesen elkeseritette s lassan olyan -hangulat telepedett a kis családra, mintha mély gyász borult volna -rájuk. Csak sóhajtoztak, de annyi energia sem volt bennük, hogy -valamelyik egy-egy hangos szóba tudott volna kitörni.</p> -<p>Már szombatot értek s mikor másnál a munkáshét végén utolsó -erőmegfeszitéssel fejezték be mindenfelé a kitervelt munkát, náluk -téli tunyaságba, öregemberes maznaságba fáradtak bele.</p> -<p>Szombat délután egyszerre csak arra riadt fel az asszony, hogy -az ura bent az első szobában énekelni kezd:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Haragodnak nagy -voltában<br /></span> <span class="i0">Megindulván,<br /></span> -<span class="i0">Ne feddj meg uram engem,<br /></span> <span class= -"i0">Busult gerjedezésedben<br /></span> <span class="i0">Rám -tekintvén,<br /></span> <span class="i0">Ne büntess meg -istenem.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span></p> -<p>Erzsi keresztet vetett és felsóhajtott. Idegen volt neki az ura -erős, komor éneke, de valahogy érezte, hogy maga az ének már valami -belső fordulatot jelent. S mig az éneklést elhallgatta, benne is -felbuzdult az áhitat, az imasóhaj. Vágyva vágyott rá, hogy egyszer -már ez életben együtt fohászkodjék az Istenhez az urával. Ebben a -legbelsőbb szolgaságban olyan igen-igen távol voltak egymástól. -Külön paphoz, külön templomba jártak, külön lenézték egymás hitét s -éveken át kibirták, hogy gyöngédségből nem is említették a vallást -odahaza és nem imádkoztak, ha a másik a közelben volt, hogy ne -botránkoztassák imacselekedetükkel.</p> -<p>De most az asszonyt elfogta a vágyakozás. Együtt akart lenni, -egy akart lenni az urával a templommá szentült szobában.</p> -<p>És benyitott, bement.</p> -<p>Az ura ott ült az asztal előtt és tenyerébe hajtott fővel -énekelt. Meg sem mozdult az asszony beléptére, tovább énekelt, bár -nem esett olyan jól már szive szerint. Elvárta, míg a felesége -valamit motoz a háta mögött a komót fiában, várta, hogy kimegy.</p> -<p>De az asszony igen elcsöndesedett s ő nem győzte kivárni. Hát -visszafordult hozzá.</p> -<p>S megdöbbenve látta mi van mögötte. Az asszony ott térdelt a -földön s a komót szélére állított kis oltárféle előtt, a feszület, -a bálvány előtt imádkozik; összesimitott tenyérrel, félre hajtott -fővel.</p> -<p>Daniban felfordult az ész, meghibbant a szív, kiömlött az -epe.</p> -<p>Felállt, hogy hirtelen dühében ököllel leüsse, összetörje a -festett istent.</p> -<p>Ám a másik percben lenyelte dühét és nem az asszony felé lépett, -hanem az ajtó felé.</p> -<p>Kiment a szobából. <span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span></p> -<p>Tovább nem birt a tető alatt maradni. Azt hitte rászakad.</p> -<p>A szabadban fellélegzett.</p> -<p>– Haj Uramisten, – mondta – be sárrá nyomoritottál!</p> -<p>Ettől kezdve szakadatlanul, szinte önkivületben volt. Minden -kínozta, mint az eleven sebet. S ugy érezte, mintha börtönben -volna, ahonnan többé nincs menekülés, még a bitóra sem, bár még az -is megkönnyebbülés volna már neki.</p> -<p>És huszonnégy órát töltött ilyen állapotban.</p> -<p>A felesége másnap délután templomba ment. Akkor könnyült meg egy -kicsit. Ugy nézett körül, mint az elkinozott kuvasz, ha az őrzője -elmegy. Nincs-e rés, ahol kirághassa magát.</p> -<p>És ekkor egy lány fordult be hozzá az utcáról.</p> -<p>– Dani bácsi!… Azt izente a grófné, menjen el hozzá.</p> -<p>– A grófné! – s szinte szélütés érte a férfi nyelvét. – -Elmenjek! – mondta magánkivül, fakósápadt arccal.</p> -<p>– El, el, azt izente. Hónap délután… Mikor a gróf kilovagol… -mingyán.</p> -<p>És a lány nem szólt egyebet semmit, elsietett.</p> -<p>Dani pedig ott maradt, mint villámsujtott fa.</p> -<p>Egy pillanat mulva az erő, a vágy, az élet sistergős, tüzes -lángja csapott fel benne.</p> -<p>Csoda történt. A megszenesedett fatörzs uj zöld lombba -szökött.</p> -<h3>XVI.</h3> -<p>A fiatal grófné ugy érezte magát a kis faluban, mintha a művelt -modern élet közepéből egyszerre valami ősvilágba került volna -vissza. Kellemes volt ez a különösség, mert semmi bajjal és -kényelmetlenséggel nem járt. Volt egy csinos kis kastély, -<span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span> amely frissen tapétázva, butorozva, -szépen kitakaritva, mintha csak valami bűvös sziget lett volna az -őserdő mélyén, a modern élet minden szükséges cikkével fölszerelve. -S a vadak nem voltak emberevők, hanem igen csinos, formás, jókedvü -emberek, akiknek nagyon jól állott eredeti primitivségük. Amellett -jó nevelésüek voltak, nem kiváncsiskodtak és nem tolakodtak s a -szép grófné, aki titkos szerelmének áldozni bujt el a világ szeme -elől, valóban ugy érezte, hogy a láthatatlanság fátyola övezi.</p> -<p>Nem is engedte, hogy tulságosan megbontsák azt a rendet, amit a -kastély üresen állása alatt megszoktak itt. Az uradalmi intézők -meglehetősen bevonták a kis kastélyt a gazdaság körébe. Elől ugyan -meghagyták a díszkertet, amelyben hamar megmohosodott fenyőfák -állottak, nem igen díszlő, inkább gyászosan lecsüngő ágakkal, de a -kastély mögött veteményes kertet rendeztek be a virágágyak helyett -s a kocsi-udvart gazdasági célokra használták. Itt szokták a -kendert tilólni, a kukoricát fosztani az asszonyok. Most is már be -volt hordva a sok kender az udvarba, mikor a grófné megjött s a -fejvesztett sietségben ott felejtették a száradó kis kévesátorokat. -A grófnő nem találta kellemetlennek a kender átható szagát s -kivánta, hogy az asszonyok ott dolgozzanak az éjszaki ablak alatt, -épen olyan fesztelenül, mintha ő itt sem volna.</p> -<p>Leskelődni akart utánuk. Kiváncsi volt az emberi titkokra. -Zárdai neveltetése alatt ép oly távol állott az emberektől, mint -később, mikor a társas életben rendkivül belevegyült az élet lázas, -zajos forgatagába, most midőn a magányt meglopni jött le -szerelmesével, megnyilt az érdeklődése az emberi sziv titkai -iránt.</p> -<p>Vakmerő tette, hogy engedett sógora rábeszélésének s először -életében szinte nyiltan szökött le a sima, egyenes utról, lázba -hozta a vérét és lelki <span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span> örvényekbe széditette őt. Huszonhat éves -volt s hat évi házasságából szinte egy napot sem töltött még sem -magában, sem egy igazi férfivel. Miska gróf, az ura, csak a lovai s -a szinésznők után érdeklődött. Hélène grófnő, végre több évi plátói -barátság után forró szerelemre gyult a sógora, László gróf iránt, -aki az egyetlen mélyebb tartalmu, bár sok tekintetben excentrikus -észjárásu férfi volt a közelében.</p> -<p>A parasztasszonyok után való leselkedés egész váratlanul egy -eddig saját maga előtt is titkos tulajdonságát boritotta vérvörös -virágzásba: az érzékiségét. Ha egyedül maradt, most azonnal lement -az éjszaki kis szalonba, ahova az udvarról minden szó behallatszott -s a folyton kacagó, fecsegő, pletykáló s egymással szemérmetlenül -ingerkedő asszonyok és lányok beszéde ugy hatott rá, hogy minden -egyes rettentő szó ujabb és ujabb vérrakétát robbantot föl benne. -Szerette volna biztatni őket, de félt, hogy elijeszti a szabadszáju -fecsegőket s szégyelte volna is, hogy ilyen alantas örömön kapják -rajta.</p> -<p>Legjobban titkolta épen a sógora előtt, aki pedig tulajdonképeni -oka volt, hogy lelke megérett erre a titkos bünözésre. Azonnal s -örökre szakitott volna a sógorával, ha az rajtakapja azon a -társalgáson, amiben nemsokára bő része lett.</p> -<p>Volt a kendertörők között különösen egy érdekes lány, akiben -annyi szemérem nem volt mint egy csirkében. A grófnő behivatta. A -lány egy csöppet sem volt elfogódott. Simán és természetesen járt a -fény és pompa s a megfélemlitő idegen környezet között. A grófnő -szolgálatába fogadta s meséltetett vele magáról, a falujáról, a -világáról. A lány, Kis Bora, valóságos iskola, életiskola lett -neki. A grófnő eddig sohasem vette észre, hogy a körülötte élő -személyzet emberi anyagból van, s most sem vette volna észre, de -ebben a vad lányban egy önmagával <span class="pagenum"><a name= -"Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> közös nagy tulajdonságot -talált: a kielégithetetlen érzékiséget.</p> -<p>Forró délutánokon és olyan éjjeleken, mikor magában maradt, -behivatta magához Borát s a legkülönösebb társalgás folyt zárt -ajtók mögött köztük, ami valaha grófi hölgy és cselédlány között -folyhatott. Bora nyiltan és a szeméremnek sejtelme nélkül beszélt -mindenről, ami őt érdekelte. S mindent elcsarált, ami el nem -mondható csak történt valaha kis falujokban. S különösen sokat -beszélt arról az emberről, aki istene volt, aki mint az ő -beszédéből kitetszett, az egész falu minden nőjének főfő, izgató, -vérforraló bálványa volt.</p> -<p>A grófnő érezte, hogy életében most először forrt föl benne az a -vad, érzéki, oktalan és céltalan buja gerjedelem, amely elfogja és -megrázza az emberi testet és sarkaiból kiveti a lelket. És néha -szinte megrémült már attól, mi lesz, ha csakugyan hatalma alá kerül -a paraszt Don Yuannak.</p> -<p>Izgalmak futkostak keresztül-kasul rajta s mikor parancsot adott -Borának, hogy találkára hivja neki a paraszt hőst, akkor már attól -rettegett, hogy elveszti az egyszerü, primitiv ember előtte a -nimbuszt. S fokról-fokra szállitotta le vele szemben az igényeit, a -követelését, a várakozását s hagyta, hogy visszafejlődjön ő maga a -Bora nivójára, s bámulta a parasztlányt és irigyelte, hogy az -szabadon forrongó érzékiséggel ugy tud beszélni a hőséről, mintha -épen az ölében ülne a kéjek tetőpontján.</p> -<p>Minden csöpp vére felforrt; ha ő idáig tudna emelkedni a nemi -szerelem intenzivitásában!</p> -<h3>XVII.</h3> -<p>Hétfőn délután az emeleti nagy teremben voltak. A terem ablakai -a homlokzatra nyiltak s a kisded park fái között a falu felé -lehetett látni. <span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span></p> -<p>A grófnő a zongora előtt ült s egy Chopin-darabot játszott. Volt -némi eredeti zene-érzéke s nagyuri nembánomsággal holmi -változatokat csinált. Jobban tetszett neki a rögtönzése, mint maga -a szerző s belepirulva a kis erőmegfeszitésbe, szinte ugy érezte, -mintha valamit alkotott volna.</p> -<p>A sógora, a Laci gróf mosolyogva hallgatta.</p> -<p>– Brávó! – mondta, mikor a hölgy a maga ingoványos -kirándulásából visszaért a költő szeliden ringó hullámaira.</p> -<p>A grófnő nevetve nézett vissza s valami kis büszkeséggel -szólt:</p> -<p>– Jöjjön játszani.</p> -<p>A férfi megingatta a fejét. Olyan jól ült, félig eldőlve a -chaise longueon s oly kellemesen szivarozgatott, hogy nem volt -kedve mozdulni. Meglehetősen hizásnak indult már s az a teliség -sugárzott belőle, ami a lomhaság boldogait jellemzi. Fehér fogai -csillogtak, vastag sötétszőke bajusza volt s gesztenyeszin szakálla -hegyesre volt vágva.</p> -<p>– Önben egy mintapolgár veszett el, – mondta a grófnő s -elfordult tőle, skálában futtatta végig az ujjait a -billentyükön.</p> -<p>A gróf felállott, ötletek és beszédgondolatok támadtak benne s -ez megmozditotta.</p> -<p>– Mégis csak különös, – mondta lassan, kényelmesen s mégis kissé -idegesen tagolva a szókat – hogy azért szeretünk egy asszonyt, -azért mutatjuk meg magunkat neki, még a legtitkosabb érzéseinket -is, hogy a végén igy félreismerjen, mintha soha sem beszélt volna -velünk.</p> -<p>A hölgy gunyosan elmosolyodott s egyet nyujtózott. A karjai -formája csodálatos szép volt. Különben nem volt valami tökéletes -szépség. Szőke haja polgárasszonyosan volt feltéve, az arca friss -vizben tisztára mosva, kendőzés nélkül is piros volt. A szemei -kicsinyek voltak és szürkék, de elevenek s nedvesen <span class= -"pagenum"><a name="Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> csillogók. -A szája nagy volt, okos száj, de ha nagyon gunyosan biggyesztette -le, már is két mély ránc gyürődött két oldalt a sarka mögött. -Karcsu volt és lányos termetü, mint a meddő asszonyok, de hizás -tagadhatatlan jelei látszottak már rajta s félő volt, hogy -nemsokára egészen szétmegy ez a csinos test. A gróf megállott s -élvezettel nézte végig az izmok játékát. A hölgy nagyon lengén volt -öltözve. Rendkivül mély kivágásu ruháját egészen ugy viselte, -mintha emancipálta volna magát a ruhaviselés alapelvei alól.</p> -<p>– Azt jól tudom, hogy ön erénynek nevezi ki a hibáját.</p> -<p>– Hiba. Erény. Micsoda frazeologia ez. Te vagy a kis -polgárasszony ma chérie!</p> -<p>Az asszony megránditotta az ajkát s zongorázni kezdett.</p> -<p>Egyszerre csak hirtelen abba hagyta.</p> -<p>– Meddig akar Ön itt maradni. Örökké?</p> -<p>– Örökké! Hol lehetünk örökké!… Nem mindegy az, itt, vagy -másutt!</p> -<p>– Csak kell valami foglalkozás.</p> -<p>– Kell! Miért kell?</p> -<p>– Mert igy meghalok az unalomtól. Ha magam nem gondolnék -magamra, már meg is haltam volna.</p> -<p>A gróf megállott s figyelve, gondolkodva nézett a hölgyre.</p> -<p>– Mit csinál itt az a kis parasztlány? – kérdezte:</p> -<p>– Micsoda parasztlány?</p> -<p>– Tudom, hogy Ön egész délutánokat tölt vele.</p> -<p>A grófnő lehajlott a billentyükre s végigfutott a fehér -csontlapocskákon, mintha valamelyiket keresné. Az ujjával kétszer -is végig siklott rajtuk, végre megállt. Egy kis mosolyt fojtott -el.</p> -<p>– Meséltetek magamnak. Mert nagyon unom magamat. <span class= -"pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span></p> -<p>– És érdekeseket mesél?</p> -<p>– Érdekeseket.</p> -<p>A gróf elkezdett sétálni s ugy látszott, mintha valami roppant -mélységes dolgon gondolkoznék. A grófnő lopva, rejtélyesen -mosolygott s akkordokat ütött meg.</p> -<p>Pár percig tartott ez a furcsa hangtalanság. A hölgy -gyönyörködött a kezében. A keze csakugyan felséges volt. De az is -párnásodni kezdett, az ideges kék erek kezdtek már besüppedni a -sima szőrtelen fehér bőr alá. Az asszony fölemelte a kezét s -közelről megnézte. Elhatározta, hogyha innen elmennek, föltétlenül -kurát fog használni. Fájt a szive a szép kezéért.</p> -<p>– Mondja barátom, – szólalt meg, felrezzentve a grófot, hogy -lehet az, hogy ön ezekkel a képességekkel nem lépett közpályára. -Nem volna érdekesebb miniszter lenni, mint negyvenéves korában itt -velem veszekedni.</p> -<p>– Persze, hogy nem volna, – mondta kelletlenűl a férfi s hozzá -lépett. – Ha már veszekedni kell, inkább egy szép asszonnyal -veszekszem, mint a politikával.</p> -<p>Felemelte a hölgy kezét s megcsókolta. Aztán megnézte és ujra -megcsókolta.</p> -<p>– És ha intrikákkal kell bajoskodni, inkább az én szép asszonyom -intrikái miatt szenvedjek, mint otromba politikusok ostoba fogásai -miatt.</p> -<p>A grófnő amint visszakapta a kezét, leeresztette azt, hátra, -mintha féltené s egybekapcsolta. Aztán mosolyogva nézett fel a gróf -arcába. Guny, kicsinylés, epéskedés, szerelem, jóakarat, minden -volt az arcában, mikor azt mondta:</p> -<p>– Mégis csak nem értem, hogy lehet egy férfinak, egy gróf Karay -Lászlónak ilyen kevés tettvágy a lelkében. Nem fél, hogy -megrozsdásodik. <span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span> Elég ennyi munka egy férfinak! hogy az -idegei rendben legyenek.</p> -<p>A gróf mosolygott.</p> -<p>– Hát persze, hogy elég. Nem tudja, hogy a grófok nem vasból -vannak, hanem valami ritka nemes fémből. Nekünk nem munka kell, -hogy fényesek legyünk tőle, hanem légmentes elzárkozottság és méltó -keret.</p> -<p>Megcsókolta a hölgy száját s elkezdett járkálni.</p> -<p>– Azt a kis parasztlányt ki fogom tiltani. Maga nagyon, nagyon -rossz iskolán megy keresztül, ha megszokja, hogy mi épen olyan -emberi lények vagyunk, mint például a parasztok. Mi nem azok -vagyunk. Egészen mások. Nekünk nem az az ételünk, az italunk, a -levegőnk. Nekünk nem életfeltétel az, ami nekik az. És nekünk nem -élet az, ami nekik az. Nem öröm, ami nekik az, nem gyönyör, ami -nekik az. Mi a másik véglet vagyunk, minekünk semmi közünk ahhoz az -alacsonyabb állati rendhez, amit közönségesen embernek -neveznek.</p> -<p>– Mi istenek vagyunk. Mi az Olimpuson élünk s nektárt -iszunk…</p> -<p>– Természetesen, – mondta igen komolyan a gróf.</p> -<p>A grófnő szája mögött megjelentek a gunyos ráncok.</p> -<p>– Látja grófnő, itt egy századok alatt kifejlődött helyzettel, -állapottal, valósággal vagyunk szemben. Egy tényről van szó, aminek -a helyességén, vagy helytelenségén lehet vitatkozni, de az mégis -tény s nem lehet változtatni rajta. Ha valaki változtatni akar, a -végzettel száll szembe. Tragikai vétséget követ el. Lehet harcolnia -s el lehet buknia. Nagy dolog ez, de a látszat könnyen megtéveszti -az ember szemét s a felületes nézőnek ugy tetszik, mintha semmiség -volna, amin könnyü változtatni. Hiszen mi nem élünk reális életet. -Mi voltaképen <span class="pagenum"><a name="Page_78" id= -"Page_78">-78-</a></span> csak vegetálunk!… És én magát most -halálra untatom, de ha már belefogtam, ki is fejtem rögtön azt az -elméletet, amely ebben a percben jut ilyen napfénytisztaságban az -eszembe, de szentül meg vagyok győződve felőle, hogy arany -igazság!… Az az ősapánk, aki örökre biztositotta a legmagasabb -polcot, amit a mai emberi viszonyok között a társadalomban el lehet -érni: egyszersmind kivonta a létünkből a valóságos élethez tapadó -gyökereket. Mi megszüntünk egyének lenni s nagyon okosan ugy is -nevelnek bennünket, hogy ne is lehessünk soha egyénekké. Mi egy -rend vagyunk, egy kaszt, amely egyetemlegesen él, senkinek sincs -meg az egyéni magasabb cselekvési szabadsága, mert az egyes -embernek nem szabad kockáztatni a jövő generációkat. Az az ősapánk, -aki akármiféle utón-módon, de biztositotta a mi létünket: azt a -szellemi lekötöttséget hagyta ránk, hogy nekünk ehhez a léthez nem -szabad hozzányulnunk. Ő a jövendőnek gyüjtött tőkét a semmiből, mi -azt a tőkét nem szórhatjuk szét a jövő generációk elől a semmibe. -Ezért nem mehetünk mi bele az élet harcába. Ezért nem terem a magas -arisztokráciából sem Napoleon, sem Goethe. Hol van már valami -előny, amiért mi harcolhatunk? Mi csak veszthetünk! Még a nyereség -is tiszta veszteséggé válik a mi kezünkben, mert kihivja a -rettenetes nagy és rettenetes szegény áradatok irigy ellenszenvét. -S ki mer belemenni az élet harcába azzal a ballaszttal, hogy -irtózatos nagy érdekeket kockáztat semmiért.</p> -<p>Elhallgatott. A grófnő okosan figyelt, de amikor a gróf -elfordult, hogy szivarja hamvát leüsse a kis japán tálcába, -elmosolyodott. A gróf szakadatlanul ugyanazt az egy gesztust -használta, valami furcsa félszeg vizszintes kézmozdulatot.</p> -<p>– Ezek a naiv fiuk, akik kiállanak a piacra és azt hiszik, -valamit csinálnak, mikor képviselők, <span class="pagenum"><a name= -"Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> miniszterek lesznek, -mozgalmak vezérei, sportférfiak, oroszlánvadászok; mikor istállót -tartanak, kulturát, irodalmat, maitresseket becéznek, ezek egészen -öntudatlanul, filozófia nélkül teszik, amit tenniök kell. Élvezik -az életet, amely oly föltétlenül biztos a számukra. Fickándoznak a -bő, jó, egészséges vizben, mint a halak. Ha valamelyiket baleset -éri, kicsit megkoppasztják a bőrét, vagy akár ha odavész is az -oroszlán, vagy a politika torkában, mit tesz az! Mindenkinek joga -van saját magát elveszteni, a közöst, az elvet, a kasztot nem -veszélyezteti… És nekem ez nem passzió, mert nem vagyok annyira -naiv, mint ők, hogy át ne lássam, hogy akármibe kezdek, semmi sem -merészebb és komolyabb játék, mintha a szobában játszom -fakatonákkal, hát nekem nem okoz örömet, hogy a szoba falain kivül -játszam! Hát inkább engedem elveszni, elsorvadni, elpárologni a -bennem szunnyadó erőket s meg sem kisértem, hogy teremtsek, vagy -elveszitsek valamit.</p> -<p>– De ez nagyon unalmas.</p> -<p>– Lehet. Nekem nem nagyon.</p> -<p>– Nem önnek! nekem!</p> -<p>A gróf elmosolyodott.</p> -<p>– Igazán?</p> -<p>– Persze.</p> -<p>– Miért?</p> -<p>– Mert nagyon unalmas… Csak érdekesebb tán a küzdő és erős -férfit látni, mint a lustát, akinek mosolyogni sincs kedve.</p> -<p>– Lehet.</p> -<p>– Bizonyos. Sőt biztositom önt – s a grófnő frissen felállott a -helyéről, – hogy sokkal jobban izgat és érdekel most a -legprimitivebb ember, aki erős és kemény és valamit produkáló, mint -a legfinomabb élvező, aki elterül és olyan puha, mint egy gombolyag -selyem. <span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span></p> -<p>A gróf összevonta a szemét s gondolkodva nézett el az asszony -mellett.</p> -<p>Ez pedig kifeszitette szépséges karjait, amelyről visszahullott -a selyem lepel s kacéran mondta:</p> -<p>– Vigyázzon barátom, mert későn találja észrevenni, hogy az -asszonyok szivesebben türik el a szilaj ölelést egy erős -paraszttól, mint a legbölcsebb filozofálást egy tehetetlen -gróftól.</p> -<p>Nevetett és csókra nyujtotta az arcát.</p> -<p>Aztán megfordult s elsietett. Az ajtóból még visszanézett s -fehér fogaival rákacagott a férfira, aki valami keserves -megütődéssel nézett utána. S mikor a hölgy eltünt az ajtón, -mogorván nézett ki az ablakon át a falu felé.</p> -<h3>XVIII.</h3> -<p>A gróf minden délután haza lovagolt a saját kastélyába, a -szomszéd faluba Vezekénybe. Ott nagy gazdasági átalakitások folytak -s ugy tett, mintha annak a kedvéért volna idehaza, bár ép oly -kevéssé érdeklődött irántuk, mint a világ többi dolga iránt.</p> -<p>Mig oda volt, azalatt a grófnő fürdeni s aztán aludni -szokott.</p> -<p>Mire a gróf kilovagolt, a hölgy már élvezte a hüvös vizet.</p> -<p>Bora ült mellette. Leguggolva a kád mellé. Barna, kemény kis -kezeivel simogatta, locsolgatta a grófnő habfehér testét s -szerelmesen nézett rá.</p> -<p>A grófnő nevetett rajta.</p> -<p>– Nos, – mondta – nos!</p> -<p>De Bora csak nézett nagy dióbarna szemeivel s nyitva felejtette -haragosvörös ajkait, melyek mintha szét akartak volna csattanni a -tulságos vérbőségtől.</p> -<p>– Mi az, Bora – szólt rá a grófnő, akit szinte <span class= -"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> -feszélyezett már a lány heves nézése és szótlansága. Mióta itt van -mellette, még egy szót sem szólt.</p> -<p>– Be szép maga gyönyörüm! – mondta a lány s begörbitett mutató- -és kinyujtott hüvelykujjával parasztos naivsággal megcsipte a szép -hölgy állát.</p> -<p>Az urnő elmosolyodott s kutatva, titkosan nézett a lány -szemébe.</p> -<p>– Nos, mi ujság! – sürgette.</p> -<p>A lány odahajlott a füléhez s valami igen nagy titkot sugott -bele:</p> -<p>– El fog jönni!</p> -<p>A grófnő megcsóválta a fejét s kissé bosszus lett. Ez a lány ugy -sugta, mintha valami nagy kitüntetésről volna szó. S ugy is néz -reá, mintha az arcáról azt akarná leolvasni, hogy ő most mindjárt -elájul a boldogságtól. Mégis sok ez a jóból. Nagyon is -leereszkedett a parasztok szinvonalára s ez kellemetlen, megrázta a -fejét s hidegen pillantott végig a lányon.</p> -<p>– Mondjad csak Borcsa, – szólt – téged még soha sem ölelgetett -meg az a Turi?</p> -<p>A lány ártatlanul nézett rá.</p> -<p>– Én nem hagynám magam.</p> -<p>– Ugyan!</p> -<p>– Én szegény lány vagyok.</p> -<p>– Hát aztán.</p> -<p>– Engem ingyen nem lehet…</p> -<p>A grófnő rábámult, nem értette.</p> -<p>– Dani bácsi pedig nem fizet senkinek. Inkább neki fizetnek, – -tette hozzá dicsekedve. – Az asszonyok meg a lányok mind mennek -neki kapálni, meg mindent csinálni, csak egy csókot kapjanak tőle. -Mer ő tőle nem kap ingyen csókot akárki.</p> -<p>A grófnőnek nagyon furcsa és kellemetlen volt ez a paraszt -logika. A megfizetett férfi.</p> -<p>– Hát akkor téged azért nem ölel meg, mert te nem tudsz neki mit -fizetni. <span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span></p> -<p>A lány kedvetlenül nézett vissza rá s megrántotta a vállát.</p> -<p>– Én is tudok kapálni! De ő nem fizetne nekem! Hát maga azt nem -tudja, hogyha az ilyen szegény lány, szép lány, akkor nem hálhat -emberrel, csak ha jól megfizetik. Nekem szerencsét kell csinálni. -Megmondta azt nekem az anyám, még kisiskolás koromban, hogy ha -vigyázok a szépségemre, akkor még nagy szerencsét csinálhatok.</p> -<p>– Milyen szerencsét?</p> -<p>– Vagy elvesz valaki, vagy annyit ád, hogy azután nem kell -busulni.</p> -<p>– De azután majd nem vesz el senki feleségül!</p> -<p>– Nem! Bizony nem. Akkor már elveszik az embert, ha van -valamije. De az én apám zsellérember, hát a zsellérlányt csak -valami rossz béres veszi el.</p> -<p>Valami idegen, exotikus, büzlehelletü életnek az áramlata -csapott feléje. S mikor ujra végignézett a lányon, zavarosan érteni -kezdte micsoda nyilt vásár folyik itt, ebben az emberi világban, -ahol a szép lányok is, a szép férfiak is tisztán és nyersen -kamatoztatják a szépségüket.</p> -<p>– Hát Turi Daninak sem adnád oda magadat ingyen?</p> -<p>– Én szegény lány vagyok – mondta egyszerüen Borcsa.</p> -<p>A grófné egyet gondolt.</p> -<p>– És Turi Dani senkit se ölel meg ingyen?… Tán még egy grófnét -se! Mi?</p> -<p>S a szeme sarkából nézett a lány tiszta szemeibe.</p> -<p>– Turi Dani ember! ü azt teszi, amit akar. Ü nem kér. Mit bánja -ü. De az asszonyok járnak a kedvibe. Azok odaadnák még az életüket -is, csak rájuk nézne egyszer. Nincsen olyan fejércseléd, aki -szivesen ne adná oda még az életét is, hogy Dani bácsi a derekához -nyuljon!… <span class="pagenum"><a name="Page_83" id= -"Page_83">-83-</a></span></p> -<p>A grófnő megint hallgatott s lassan csapkodta a vizet.</p> -<p>– De te nem adnád oda.</p> -<p>A lány vállat vont.</p> -<p>– Én szegény lány vagyok, nekem szerencsét kell csinálni – -ismételte csökönyösen.</p> -<p>– Ah, az a te Turi Danid is csak olyan ember, mint a többi. -Paraszt.</p> -<p>– Dani bácsi csak egy van! Csak ü.</p> -<p>– Annak nincs csufneve?</p> -<p>– Van a.</p> -<p>– Igazán! Mi az?</p> -<p>A lány összehuzta az arcát s lesütötte a szemét.</p> -<p>– Azt nem lehet kimondani!</p> -<p>A grófnő elámult.</p> -<p>– Mit! Olyan csunya!</p> -<p>– Meg aztán aki élő ember azt kimondja, azt megölné Turi -Dani.</p> -<p>– Nincs itt, mondd ki csak.</p> -<p>– Jöjjön, a filibe sugom.</p> -<p>A grófnő kiváncsian oda tartotta a fülét.</p> -<p>A lány valamit sugott bele.</p> -<p>– Mit jelent ez? Hisz ez semmi! Hogy hol szép Turi Dani?</p> -<p>A lány hatalmasan elkezdett kacagni.</p> -<p>– Az a! Na hát hun szép? Hát nem érti? Hát hun szép?… Mije!</p> -<p>A grófnő elkezdett pirulni, mintha a vizből áradt volna felfelé -a hőség.</p> -<p>A lány hirtelen nyers mozdulattal átkapta a nyakát és magához -huzta. Azzal belesugta a szót az asszony fülébe.</p> -<p>– Aszongyák, tette hozzá, azért szeretik annyira a -fejércselédek, mert ott igen-igen szép… – s lesütötte a fejét a kád -megé.</p> -<p>A grófné behunyta a szemét s valami kis undorodó <span class= -"pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span> kéjes -megreszketést érzett. A vére pezsgett, az agyát vérhullám öntötte -el…</p> -<p>Valahogy rettenetesen leegyszerüsödött előtte a szerelem, mióta -Borától vett leckéket.</p> -<h3>XIX.</h3> -<p>A gróf páratlanul finom élvező volt. Heléne grófnővel való -viszonyában éppen az volt a legfőbb gyönyörüsége, hogy méltó párra -talált benne. Ugy tetszett neki, hogy ő már régen tul van azon a -koron, mikor naivul és ábrándosan tud szerelmes lenni a férfi. Neki -mulhatatlanul szüksége volt a komplikált helyzetekre, a raffinált -gyönyörökre s mindenekfölött az érzések gazdag differenciáltságára. -A grófnő neki egyszerre felesége, szeretője s a szerelem kéjeiben -felfedező társa volt.</p> -<p>Tudta, hogy a faj, a vér, a társadalmi helyzet s az -intelligencia legmagasabb fokának köszöni azt a képzelhetetlen -idillt, amelyben most része van.</p> -<p>S most rájött, hogy a hölgy betelt a mértékkel. Tulnőtt ő rajta -s tovább akar haladni azon az uton, amelyen ő meginditotta.</p> -<p>Mindennap vágtatva tette meg az utat Vezekénybe és vissza, most -lassan, lépésben haladt s kissé letargiára hajló hangulatban -boncolgatta az eléje került helyzet tartalmát.</p> -<p>A szerelemben nincs állandóság. S ha ő elveszitette a -vonzóerejét, mint him, hogy lehet ellenállani annak az uj árnak, -amely elragadja tőle az asszonyt.</p> -<p>Az asszony még nagyon fiatal. Nagyon tele van életnedvvel. -Nagyon kihasználatlan. Nem birja soká a csöndet, a puhaságot, az -elzárkozottságot… Most kezdett előtte kibontakozni a mai -beszélgetés igazi értelme. Milyen keveset szólt az asszony s milyen -sokat beszélt ő, és mégis minden szócskának, amit <span class= -"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> a grófnő -kiejtett, több sulya van, mint az egész filozófiának, amivel ő -fárasztotta. Mit beszélt ő, henye eszmefuttatást, amellyel -takargatja mihasznaságát és tehetetlenségét s mit mondott a nő! -világot romba döntő szót: több az asszony szemében az erős paraszt, -mint a tehetetlen gróf.</p> -<p>Vér tolult a fejébe.</p> -<p>Honnan jut ez az asszony eszébe. Nem elméletből. Egy tény -bukkant ki abban a szóban. Valami valóság, amely nyersen tünt fel a -nő előtt. Biztos, biztos, hogy van egy paraszt valahol, akit -látott, akiről hallott, de aki ezt a gondolatot a maga valóságával -ébresztette fel benne.</p> -<p>Ködös lett a szeme. S megszédülve, maznán esett el a nyeregben. -Félelem és lemondás lepte el. Érezte tönkrement, energiátlan, -férfiatlan gyöngeségét s érezte, tudta, hogy nem lesz ereje szembe -szállani az asszonnyal.</p> -<p>Csak szivszorulással tudott arra gondolni, hogy lesz idő, amikor -kisiklik az öléből az asszony. Látta előre azokat a gyötrelmeket, -amelyek mindig agyon kinozzák minden szakitásnál s félt tőlük.</p> -<p>Egy percig sem gondolt a hosszu uton arra, mit kell tennie, hogy -elkerülje a kellemetlen jövőt, folyvást önmagával foglalkozott s -magát elemezte. Miért van, honnan van, hogy ő, aki olyan szivósan -ragaszkodik az asszonyaihoz, mégis oly gyakran kénytelen válni. -Belenyult a legbelsejébe s látta, hogy az a gyöngédség, amellyel az -utolsó percig viseli magát a kedveseivel szemben s az a makacs -féltő ragaszkodás, nem szerelem, de valami kellemetlen emberi -érzelem. Nem tud szakitani. Mindig neki kell megérni, hogy a másik -fél teljesen elhüljön és az vágja ketté a viszonyt. A lomha férj -ragaszkodik igy a feleségéhez, akivel szemben egy életre vállalt -kötelezettséget s ezért becsületből hazudja a szerelmet, mikor már -csak az üres formája <span class="pagenum"><a name="Page_86" id= -"Page_86">-86-</a></span> él annak a lelkében; s akit fél -elveszteni az életrend változásától való rettegésében. De mi szüli -az uj, meg uj rémületet, amely a szakitás gondolatára őt elfogja! -Ő, aki ugy tud unatkozni a régi viszonyban, miért keresi fel -makacsul és kilendithetetlen pontossággal a rendes találkozásokat, -miért félti a napok programmjának megzavarását s hogy lehet az, -hogy mégis, mikor már visszavonhatatlanul vége a viszonynak, uj -lelki frisseséggel tud uj érzelemre gyulni. Szánalmasnak és -nevetségesnek érezte az asszonyokkal szemben való helyzetét: mindig -neki kell a gyöngébb félnek lennie, mindig neki kell a pirulást -elszenvedni. Előre sejti, hogy jellemének ez a fonák vonása most is -meghozza a rendes véget, s mégis bánatnak s keserüségnek adja át -magát. Ma már nem is csak azért, mert fél ettől a gyalázatos -befejezéstől, hanem azért is, mert haragszik önmagára.</p> -<p>Kedvetlenül ért be a kastélyába s szórakozottan beszélt azzal, -aki utjába állott. Épitettek. Szomoruan nézte el a munkásokat, -amint lomha mozdulatokkal mozogtak a falon s meglepetve figyelte -meg, hogy az egész kép mégis valami lázas sürgés-forgást mutat. Ha -messziről nézi valaki, nagy távlatból az ő életét, valószinüleg, -igen változatosnak és gyors eseménytermőnek látja azt is, pedig ő -épp olyan habozva tesz egy téglát a másikhoz, mint a kőmives, aki -minden oldalról megnézi s itt letör belőle, ott hozzá tesz s közben -pipát töm.</p> -<p>Egyszerre összehunyoritotta a szemét.</p> -<p>Ezek a munkások volnának tehát azok az ősállatok, akik a maguk -nyers, vad erejükkel jogos ellenfelei lehetnek az intelligencia -elpuhitotta uraknak!</p> -<p>Ellenszenvvel s mégis tárgyilagosan figyelte meg egyenként az -embereket. Sorban mindet. S meglepő felfedezést tett. <span class= -"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span></p> -<p>Az uradalmi intéző lépett oda hozzá. A grófban megindult a -filozóf s a beszédkedv.</p> -<p>– Hát hol van itt az ember! Ez mind degenerált tipus! Nyomorult -alakok. Rokkant termetek, beesett arcok, alkoholos szemek, -formátlanság. Hisz ez mind nyomorék, szánalomra méltó -szerencsétlen. Mindig azt mondják, hogy a magasabb osztályok -elvesztették, éppen a magasabb kultura miatt a testi qualitásaikat. -Hát hol vannak akkor a testi qualitások! Itt van vagy harminc -ember, hol van csak egy is köztük, amelyik normális fejlődöttségü -lenne! Mind olyan, mintha a kloakából bujt volna ki. Éhesen, -elgyötörve, elsatnyulva.</p> -<p>Az intéző, csinos, erőteljes fiatal férfi szintén elnézte a -munkásokat.</p> -<p>– Nagyon rosszul élnek ezek, kegyelmes uram – mondta. – A falusi -mesterember a legalja az emberiségnek. Iszonyu sok pálinkát isznak, -rossz lakásuk van, rossz a kosztjuk, erkölcstelen az életük. Aztán -ezek nem is az igazi primitiv emberek. Aj, ezek kegyelmes uram mind -az intelligenciához tartoznak már. Azért ilyen satnyák, mert -derogál nekik, hogy becsületesen éljenek, nagyon cudar viszonyok -vannak itt, korhely, gazember ez valamennyi, nagyképü, tudatlan, -megbizhatatlan szamár. Ne adj Isten, hogy egy olyan mesterembert -találjak az egész vidéken, aki csak egy terminust is betartana. -Hazug gazemberek, megérdemlik, hogy mind nyomorult legyen, a -gyereke mindnek már részegen születik. Az egész iparososztály már -születésétől fogva halálra van itélve nálunk, de meg is érdemlik, -mert nincs köztük egy becsületes. Ha van valahol egy munkás, -amelyik dolgozni tud, na hát az meg éppen akasztófára való -korhely.</p> -<p>A gróf kelletlenül hallgatta az intézőt, aki kizavarta őt a -saját eszmemenetéből és a maga anyagi érdekei szempontjából vette -számba az embereket. <span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span></p> -<p>– Hát a parasztság. Hisz a napszámosok nem iparosok, de ezek még -rosszabbak, még satnyábbak s még ostobábbak.</p> -<p>– A napszámosok! – mondta az intéző – azok mán igazán lejebb -vannak az állatnál. Azokról nem is érdemes beszélni, azok ugy -élnek, mint a disznók. Ha kegyelmes uram ugy ismerné őket, mint -én!</p> -<p>– Hát egyáltalán van a népnek olyan osztálya, amely különb -ezeknél, akik itt dolgoznak?</p> -<p>– Hát bizony a jó falusi gazda, az nem ilyen.</p> -<p>– Kik azok? – kérdezte a gróf összevont szemöldökkel.</p> -<p>– Azok a gazdák kegyelmes uram, akik itt a falukban laknak, a -java. Ott annyi sok szép lány van, hogy mese. Ha kegyelmes uram -akarná…</p> -<p>A gróf félbe szakitotta.</p> -<p>– A férfiak is szépek? Asszonyoknak…</p> -<p>– Hát van itt a szomszéd faluban egy parasztgazda, Turi Dani, ha -egy kis iskolája volna, beillene az akármilyen uri társaságba. -Annyi esze van, hogy egy egész falunak nincs annyi. Zsellérfiu, de -ma a legnagyobb gazda a falujába. De ez semmi! Az asszonyok ugy -bomlanak érte, hogy olyant még nem is hallottam. Olyan történeteket -tudnék róla mondani kegyelmes uram, hogy…</p> -<p>Elhallgatott és a kezében levő vesszővel a csizmaszárát kezdte -veregetni. Az intéző igen jó gentricsaládból való volt és nem ok -nélkül szokott azzal dicsekedni, hogy Vezekényben ő a gróf.</p> -<p>A gróf azonban inkább rendes tehetetlensége miatt türte a -fesztelen modort, mint megbecsülésből s most egy mozdulattal végét -vetette az előadásnak.</p> -<p>– Nagyon érdekes, – mondta s azzal elfordult és tovább ment. Ugy -tett, mintha valami érdekelné az épület kialakuló formáján. -<span class="pagenum"><a name="Page_89" id= -"Page_89">-89-</a></span></p> -<p>Az intéző utána nézett s gentri fesztelenséggel mondta -magában:</p> -<p>– Egy-gyen meg a fene, vónék csak én a gróf, én is ott hagynálak -a faképnél, akármelyik percben.</p> -<p>Azzal tultette magát a kis incidensen és vigan ment tovább, hogy -azért a közelben maradjon, hátha szükség lesz rá.</p> -<p>A gróf pedig el kezdte magában mondogatni azt a nevet, amit az -intéző beledobott a lelkébe.</p> -<p>– Turi Dani, Turi Dani!… Ez volna hát az igazi! Turi Dani!</p> -<p>Egyszerre egyet gondolt, megfordult, intett az intézőnek, kérte -a lovát s pár perc mulva már visszafelé vágtatott; az asszonya -felé.</p> -<p>Az asszonya felé, aki egy szál liberty selyempongyolában várta a -sarokteremben a parasztot. S éppen azt a nevet mondogatta magában, -amit a gróf:</p> -<p>– Turi Dani, Turi Dani!</p> -<p>Bora ott állt a háttérben s egy oldalajtófélfának támaszkodva -nézte, nézte a grófnőt, aki az ablakban állott.</p> -<p>Az ablakon át beözönlött a sürü napfény s a grófnő egy szál -libertyselyem zöld pongyolájában ugy állt a mély ablaknyilásban, a -kemény fényességü napon, mintha zöld tengerködben állana Diána.</p> -<p>– Bora egy pohár vizet.</p> -<p>A lány elszaladt, nesztelen léptekkel, mint a macska s a grófnő -jól eső érzéssel állott az ablak világosságában s egyre mondogatta -magában, mintha kabalisztikus értelmét akarná venni e névnek:</p> -<p>– Turi Dani! Turi Dani!</p> -<p>Percek teltek. Az ablakon át meleg levegő tolul be s körülveszi -egész testét és körülömleszti poros illattal, nappal, -kenderszaggal, és primitiv skáláju parasztnótával. Máskor a grófot -várta igy; az ő iskolájának <span class="pagenum"><a name="Page_90" -id="Page_90">-90-</a></span> perverz levegőjében szokta meg a -kéjelgés természetességét.</p> -<p>És jól esik neki, hogy az alkonyodó nap vörös meleg fényével -átsüssön a testén és szinte fényes párát izzon ki elefántcsont -fehérségü testéből.</p> -<p>S a háta mögött padlócsikordulást hall. És szót hall, elfulladt, -lihegő szót:</p> -<p>– Itt van…</p> -<p>Visszafordul.</p> -<p>Bora áll előtte képéből kikelve, lángoló arccal, és boldogan és -büszkén és izgatottan. És visszamutat a szoba hátterébe, ahol a -grófnő káprázó szeme előtt a sötétben egy férfialak áll, egy fehér -gatyás, vikszelt csizmás paraszt áll.</p> -<p>A grófnő első pillanatban félre akar lépni az ablakból, de -rögtön parancsol magának, haragra gyul, hogy ilyen szemtelenül -tolakodtak be a parasztok. Mit képzelnek ezek magukról! S megvető -bosszusággal megsokallja a merészséget s ki akarja utasitani őket. -De csak áll egy-két pillanatig.</p> -<p>Aztán lassan előre lép. Istennői gőggel, a tiszta átsütő -napfényen. Egy teljes lépést a fények sugárözönében. Aztán elsuhan -az árnyékba és sulyos plasztikát ölt a ruhája.</p> -<p>Nem találja meg a legjobb szót, hogy adja legkönnyebben tudtukra -haragját, megvetését, a kiutasitást. És mégis visszatartja valami, -hogy a legegyszerübb és az egyetlen becsületes kifejezést -használja, azt az egy szót, ami az ajkán van:</p> -<p>– Takarodjatok innen!</p> -<p>Asszony. Ravaszkodik. Sujtani és becézni akar. Megalázni s -megtartani. Térdre roskasztani és ezzel felemelni. Istennő akar -lenni, aki nimbust őriz és egyforma távol s egyforma közel van a -halandótól.</p> -<p>Végre egyetlen pillantásba csoportositja mindezt s ránéz az -emberre.</p> -<p>Egy pár acélos szem pillantásával találkozik, <span class= -"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> amely -nincs megzavarodva, hideg és erős és bátor, biztos, mint a vivókard -s a maga fölényességével meghökkent.</p> -<p>A következő pillanatban már megriadt szaladással fut körül a -pillantása az ember arcán s ekkor olyan meglepetés éri, amely -elveszi a nyugalmát.</p> -<p>Ámulattal, csaknem ijedtséggel fedezi fel az arc titkát, -pillanatok telnek el és ő áll lenyügözve, gondolkozva s már eszébe -sem jut, hogy ki akarta kergetni az imént a parasztot.</p> -<p>A kinos csöndben hirtelen rémesebb zaj hallatszik. A szomszéd -termekben erős férfiléptek alatt csikorog a deszka.</p> -<p>S belép László gróf. Kikelt arccal, kidülledt szemmel, dühét -alig birva palástolni.</p> -<p>És a hölgy, amint egymás mellett látja a két arcot, ujjongva jön -rá, hogy igaza volt. Szinte összecsapja a kezét örömében.</p> -<p>A két férfi ugy hasonlit egymáshoz, mintha testvérek -volnának.</p> -<p>Csak épen magasabb, kövérebb, puhább a gróf. És szakállas. És -indulata vesztett. Es gyámoltalanabb…</p> -<p>A gróf, miután egy-két másodpercig illetlenül állott az ajtóban, -beljebb lépett s gyorsan, indulatosan, jóval gyöngédebb -hangsullyal, mint szóval, kiáltott fel:</p> -<p>– Quelle folle! Sans doute tout cela est delicieux, mais… Mais -ma chérie, tu es une réveuse, et tu manques de sens social et -d’idées generales…</p> -<p>– Je ne sais pas… – szólt gunyosan a grófnő s hirtelen hamisan -hozzátette: – Je suis une femme, voila tout!…</p> -<p>Elnevette magát s ezzel egészen megoldódott a hangulat.</p> -<p>A gróf megérezte, hogy még nem érett tragikai <span class= -"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> -fejlettségre a dolog s megkönnyebbült. Nyilván kiváncsiság az -egész. Hisz ő is épen azon törte a fejét, hogy felhivatja valamiért -a parasztot, hadd lássa. Mennyivel természetesebb, hogy a grófnő, -az asszony ugyanezt tette. Ráismert az ajtó mögött a parasztlányra, -a közvetitőre, lesujtó pillantást vetett felé, aztán a paraszthoz -fordult.</p> -<p>Örült neki, hogy ő volt fölényben egy homlokmagassággal s -termetbeli arányaival.</p> -<p>– Mit akarsz fiam, – szólitotta meg a parasztot olyan kegyes -pártfogói hangon, amely a grófnő szemében kellett, hogy teljesen -megalázza az alacsony rangu férfit.</p> -<p>A grófnő belesüppedt egy fotelbe. Jól is esett, mert már fáradt -volt az izgatottságtól. Csakugyan tetszett neki a gróf fellépése s -kiváncsian várta, mi lesz. Biztosra vette, hogy a paraszt bambán -hebegni fog és vagy elárulja őt, amikor is semmi kiméletet nem -érdemel, vagy nagylelkü gavallérsággal őrzi meg a titkát, s az -nagyon mulatságos lesz.</p> -<p>Turi Dani azonban nem sütötte le a szemét, hanem komolyan és -ünnepélyesen mondta:</p> -<p>– Alázatos könyörgéssel járulok a falu nevében a mi kegyelmes -grófnőnk elé.</p> -<p>– Hát ki vagy te fiam? – kérdezte atyáskodva a gróf.</p> -<p>– Kiskara község egyik szegény gazdája vagyok, Turi Dániel.</p> -<p>A gróf szeme megrebbent. Elcsodálkozott rajta, mért vette ő -egészen bizonyosra, hogy az a paraszt, akit itt talál, csak Turi -Dani lehet, s aztán megütődött azon, hogy Turi Dániel csakugyan itt -van.</p> -<p>– Beszéljen Turi Dániel gazda, – mondta a gróf. Egy percig -mintha hallgatott volna, aztán hátat forditott a parasztnak s -mintha nem is törődne azzal, amit beszél, közelebb lépett a -grófnőhöz. <span class="pagenum"><a name="Page_93" id= -"Page_93">-93-</a></span></p> -<p>– Az a mi alázatos könyörgésünk a mi kegyelmes grófnőnkhöz, – -mondta Turi Dani egyszerüen, minden tulságos jobbágymegalázkodás -nélkül, – az a mi könyörgésünk, hogy részt kapjunk az uradalomból. -Bérletet!</p> -<p>Ezt az utolsó szót egészen váratlanul hangosan, a tompa némaságu -szobához képest tulhangosan, sivitóan kiáltotta el. Mintha bombát -vetett volna. Mintha csatakiáltással támadt volna rá az urra. Aki -addig közönyösen hallgatta s abban a pillanatban hátat forditott -neki.</p> -<p>A gróf, mintha vipera csipte volna meg, visszafordult s -megvillámodó szemmel nézett rá.</p> -<p>Valóságos pokoli gyülölet csapott rá a paraszt szeméből.</p> -<p>Turi Daniból abban a pillanatban, mikor a nagyur ásitó unalommal -közönyösödött el vele szemben s ugy forditott neki hátat, ahogy -csak az instánciázó parasztnak tudnak hátat forditani a nagyurak, -kirobbant a gyülölet, amelynek parázsa kétszáz esztendő óta gyült -rakásba a lelkében.</p> -<p>S a gróf Karayban is fellobbant a gőg, a grófi gyülölet, a Karay -lelkiismeret. S bár László gróf a saját elvei szerint ebben a -kérdésben mindig a parasztok pártján volt, most nyers indulatban -tört ki.</p> -<p>Lebirta magát, elfordult s magyarul szólt Heléne grófnőnek.</p> -<p>– Kedves sógorasszony, mondjon neki valami sottiset s kegyesen -bocsássa el.</p> -<p>De a grófnő elleste a pillanatot s maga is ideges tüzre gyult -tőle. Fogalma sem volt, mi történt a két férfi közt, de -asszonyidegei teljes erősségükben fogták fel a kigyult elektromos -áramlatot.</p> -<p>– Beszéljen, – mondta merészen a parasztnak, – mi baja van -velünk!</p> -<p>– Nekem, kegyelmes asszonyom! – szólt Turi Dani győzelmesen, -mosolyosan, csillogó szemmel <span class="pagenum"><a name= -"Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> s ebben a tüzmosolyban igen -széppé vált szép férfias arccal, – nekünk mai parasztoknak semmi -bajunk a mi urainkkal. Az apáinknak volt. A mi bajunk csak az, -kegyelmes asszonyom, hogy még a mai urak sem igyekeznek jóvá tenni, -amit a régi urak a mi öregapáink ellen tettek</p> -<p>– Mit! – kiáltott fel a gróf, – hová fajult a világ! Hová -jutottunk. Mit mer ez a paraszt a szemembe vetni!</p> -<p>– Az igazságot gróf ur! – mondta keményen a paraszt. S az -igazság ép olyan előnyössé vált az arckifejezésének, amennyire -ellapositotta, megcsufitotta a mindig nyugodt, derült, szenvtelen -kifejezésre termett arcot, a grófét.</p> -<p>A grófnő tetszéssel vette észre, hogy nem a paraszt van -hátrányban az összecsapásnál.</p> -<p>Mig a gróf tétovázott, merje-e kikergetni a parasztot a hölgy -jelenlétében, ebben a ránézve erkölcsileg kedvezőtlen pillanatban, -amaz bátran s az igazság erejével folytatta:</p> -<p>– Tudjuk azt mi, nem felejtettük még mi el, hogy kergették ki a -régi öregapáinkat az ősi földről, a Kánaán földjéről az -Akasztófa-pusztára.</p> -<p>– Egy szó se!</p> -<p>– Tudja azt a gróf ur is. Látom, hogy haragszik. Szégyelli.</p> -<p>A gróf már szinte magánkivül volt dühében. Soha, mióta él, ilyen -izgatottságot nem érzett. Azon a határon állt, mikor ökölre kél az -ember, mert nincs más hátra. S megzsibbadva, megbénulva érezte -magát. Talán, ha egyedül van, már ráorditott volna a parasztra, -kikergette, felpofozta volna, a lovászért csenget, de a hölgy előtt -lehetetlen volt neki effélét tenni. Lenyügözte őt s a vad és -szemérmetlen állattal szemben tehetetlenné tette a saját -intelligenciabeli, uri nevelésbeli felsőbbsége. Nem nyulhatott -nemtelen eszközhöz s látta, hogy védtelenné <span class= -"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> tette őt a -végzet. S dühének tetőpontján, <em class="gesperrt">belátta</em>, -hogy a parasztnak igaza van és joga van és emberileg, a maga -szempontjából kötelessége, hogy azt tegye amit tesz.</p> -<p>Ugy állott, hogy kín volt ránézni. Az erei majd kicsattantak s -minden feszültsége maga ellen fordult.</p> -<p>A grófnő, amint rápillantott, megijedt. A gróf arca kék volt s a -gutaütés kerülgette.</p> -<p>Abban a pillanatban felállott, védelmére kelt.</p> -<p>Szembe szállott a paraszttal s rárivallt:</p> -<p>– Mit akar?</p> -<p>A paraszt meghökkent. Elvesztette egy pillanatra -egyensulyát.</p> -<p>Aztán merészen vissza vágott:</p> -<p>– Azt kegyelmes asszony, hogy ezt az imádságos szép szemét hadd -lássuk mi néha szegény parasztjai. Mert ha az ránk ragyog, tudom az -egy Istenem! nem lesz többet bajunk.</p> -<p>A grófnő is megzavarodott. Meg kellett éreznie, hogy nem magánál -alacsonyabb rendü lénnyel áll szemben. Meg kellett éreznie, hogy ez -a férfi férfi vele szemben. Férfi, aki csupán asszonynak tudja őt. -Aki bókot mer neki mondani, aki nem méltatja őt arra, hogy -érdemleges vitába szálljon vele.</p> -<p>Nem akarta, nem merte folytatni a dolgot. Félt, hogy neki kell -parasztsággal alázni meg magát. Sokallta azt is, hogy eddig -engedték a dolgot s éles szeme megzavarodott, mint a viz tükre a -szélben, a férfiszem belevágó sugárzásától.</p> -<p>Turi Dani látta a két ember megtorpadtságát egymaga előtt s nagy -lőn szivének kevély kövérsége. Nem bánta már, ha örökre odavész is -az egész birtok, az egész bérlet. Ezért a pillanatért érdemes ár -minden pénzveszteség.</p> -<p>A kinosan hosszu csönd, amelyben a két nagyur nem talált szót, -hogy azzal ki tudják korbácsolni a sértőt, neki élete legfőbb -diadala volt. <span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span></p> -<p>És ő szólalt meg utána. Csinált alázattal, mint mikor koncban -dob a tolvaj mérget a kutyának, megszólalt.</p> -<p>– Kegyelmes asszonyom, irásban adjuk be az instanciát. Tessék -ugy itélni, ahogy a szive huzza. Az isten annya a legszebb, azért a -legjobb. De a kegyelmes grófné még annál is szebb, sokkalta szebb!… -hát jobb is. Mindenben megbizunk az akaratában.</p> -<p>Feltette a süvegét, megbiccentette a fejét, sarkon fordult, -elment.</p> -<p>Ugy haladt el a csikorgó parketten, vaspatkós csizmájával -felvágva a drága szőnyegeket, mint egy őspogány, mint Árpád daliái -közül egy. S nem az utolsó. A törzsfőnök, aki valahonnan messze -napkeletről hozza még a lelkében, hogy ünnepélyes pillanatban, -szobában, asztal mellett, templomban tedd fel a süveged.</p> -<p>A gróf és a grófnő elámulva, szinte megsemmisülve néztek utána. -A férfi feketevörös volt a vértolulástól, a hölgy sáppadt és -pirult, remegett a szive. Sirni és kacagni tudott volna. Ugy -remegett a lelkében ez a lefolyt pillanat, hogy egykor valami -nagyszerüséggé nőheti ki magát az emlékezet, a szivindulat -melegágyában.</p> -<p>Bora ott állott egy függöny megett, félig belerejtezkedve.</p> -<p>A grófnő intett neki a szemével, mint a kutyának. S Bora ugy -igyekezett kifelé a fal mentén, lesunyva, iszkolva mint az eb az -ostor elől.</p> -<h3>XX.</h3> -<p>Kegyetlen nagy öröm fogta el Danit, mikor látta a grófnő -szineváltozását. Gőgös érzéssel nem sajnálta, nem szánta volna, ha -rögtön ledobban is. A melle feszült, a szeme szikrázott, az arca -állatias, <span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span> vad megelégültségtől fénylett. Igy kell! -Ez az, amire vágyott. Sarka alatt gázolni az asszonyt! Mi neki egy -asszonyi állat, ha grófnő is! Asszony! Semmi! Kirepül belőle a -lélek, ha az igazi férfi jól a szemébe néz. Hát még ha megfogná. -Összekapja az ujjait s érzi bennük az erőt, a kivánságot; hogy le -tudná róla tépni egy rántással a ruhát!…</p> -<p>Mikor a lépcsőházból kilépett a szabadba, valaki a nevét -suttogta.</p> -<p>– Dani!</p> -<p>Visszapillantott félszemmel. Bora volt. Az ajtófélfához -támaszkodva, azt átölelve, belekapaszkodva, a pillantásával repült -utána Turi Daninak.</p> -<p>A szép paraszt félszájaszögletibe egy kis mosoly rezdült meg. -Tetszett neki, hogy volt valaki a maga népéből, ha csak egy semmi -jány is, aki ott volt, látta a győzelmét.</p> -<p>Azzal ügyet sem vetett többet rá, elment.</p> -<p>Bora pedig ugy ölelte az ajtót, mintha vissza akarná tartani -magát testi kötelékekkel, hogy a lelki vágy, a kivánság utána ne -röpitse a mágnesének.</p> -<p>A kapu előtt, az utcán megállott a paraszt, jobbra menjen-e, -vagy balra; be a faluba, haza, vagy ki a mezőre.</p> -<p>Egy percnyi öntudatlan habozás után, erősen megfordult, ki a -mezőnek.</p> -<p>Sulyos és mégis szinte szökellő lépésekkel haladt a porban. Majd -letért a mezei ut szélére, tul a begyöpösödött árkon s a kiszáradt -pocsétákat kerülgető gyaloguton haladt előre. Egyszer aztán -befordult a poros utilapuk és szikkadt száru garádicskórók közt -siető utról egy mesgyeösvényen a kukoricások és buzatáblák közé. -Elmaradt mögötte az ut poros levegője, friss szél csapott az -arcába, démutkák és kakukfüvek illata vette körül s a kukorica -fejlődő levele zsibongó sustorgással zajlott körülötte. Lecsipett -egy hatalmas cickóróról egy szem ragyogó <span class= -"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span> sárga -virágot s balra kanyarodott a nap elől, amely már lent volt a -vetések fölött s vörösödő arccal bámult utána.</p> -<p>Jól esett neki, hogy kijárhatja magát az isten szabad földjén. S -csak ugy süvöltött belőle a kieresztett energia, mint a gépből a -gőz, szinte fütyölt. Egy jó félórai kemény dobogás után -csöndesedett, megereszkedett, rendes tempót vett föl. Közeledett a -maga földjéhez, ahol ma állottak a buzába az aratók.</p> -<p>Jó kedvvel fogadták.</p> -<p>Vidáman köszönt vissza nekik; letört egy kalászt, szétdörzsölte -a markában, kifujta a pelyvát s örült, mikor látta a szép, piros, -érett szemeket. Csak ugy dagadt mindenik a kövérségtől, sehol egy -aszott szem; nem is ártott hát annyira a mult hetek esője, hősége, -mint féltek tőle. Mária anyánk, az istenanya képe ott mosolygott -minden szem boldogabbik végén.</p> -<p>– Hát mi lesz, gazduram! – kiáltotta egy legény és sunyin -odaintett a másiknak.</p> -<p>Dani értette a szót. A szegény ember szavát, aki alattomos -formában szüntelen ott kerülgeti az isten kegyeltjeit ingyen -ajándékért.</p> -<p>– Áldomás lesz, Péter, áldomás! – felelt.</p> -<p>– Akkor jó, – lélekzett fel mindenki.</p> -<p>Éppen végére értek a rendnek és sorban kiállottak kaszát -fenni.</p> -<p>– Hát emberek, asszonyok, fattyak, jányok, ki fáradt?</p> -<p>Ugyan ki volna az, szent aratás első napján?</p> -<p>– Ki lát máma holdvilágon aratni?</p> -<p>Mindenki.</p> -<p>– Na hát akkor Péter, accide a kaszádat, ülj fel a lógósra, oszt -ott a pájinkás csobojó, ugorj haza, hozd tele. Addig innen haza nem -megyünk, míg le nem szedjük ezt a kis táblát. <span class= -"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span></p> -<p>Végig mutatott a hatalmas buzatáblán. Mindenki örült neki. Jól -esik dolgozni, ha a gazda vezet. Kivált ha Turi Dani ez a -gazda.</p> -<p>Dani végigfuttatta szemét a kasza élin.</p> -<p>– Jó kaszád van.</p> -<p>– Mer jó kézbe jár!…</p> -<p>Dani intett rá, elismerően.</p> -<p>A legény már fenn ült a lovon, mögötte a pálinkának való -hordócska, onnan szólt le még egyszer.</p> -<p>– Másnak nem is adnám a kezibe: isten az atyám!</p> -<p>– Hozd ki az enyimet is! – kiáltott utána Dani, – oszt mond meg -asszonyodnak…</p> -<p>– Mit?</p> -<p>– Sose mongy semmit!… No jányok, hát csak gyúccsatok rá arra a -nótára.</p> -<p>Egy derék marokkötő lány a szemébe nevetett s nem kérette magát, -magas sikító hangon rázendített:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Nem vótam én addig -beteg,<br /></span> <span class="i0">Mig téged nem -szerettelek,<br /></span> <span class="i0">Azóta vagyok -halálos,<br /></span> <span class="i0">Véled nem lehetek -páros.<br /></span></div> -</div> -<p>– Fenét! – mondta a nótára Dani. – Ha abba akarsz belehalni, -hétszer kell vizbefojtani, mint a macskát.</p> -<p>– Maga beszélhet, – mondta a nótás lány és letette az öléből a -kévekötő guzscsomót. – Könnyü magának. Mindig csak olyanokkal vót -dóga…</p> -<p>– Milyenekkel, te?</p> -<p>– Akik veszkődtek magáér.</p> -<p>Dani átkapta a lányt derékon.</p> -<p>– Hát te nem veszkődsz értem?</p> -<p>– Én? Haggyon békén, jobb lesz.</p> -<p>Dulakodtak. A férfin látszott, hogy nem sokat törődik a lánnyal, -csak nyomorgatja. Ugy is végződött <span class="pagenum"><a name= -"Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> az egész, sután, a lány -kibujt a keze közül, bár maga se akarta s ő eleresztette, mert más -valami jutott az eszébe. A fénkővel néhányszor végigszaladt a kasza -élén, azzal előre ment és rendbe állott. Az emberek sorra -következtek utána. Mögötte egy ludnyaku, vörös arcu, szótlan, -sovány ember jött, aztán egy másik savanyu paraszt, majd az a kis -görbe vén ember, aki a minap reggel leckéztette, s igy tovább, -nyolcan.</p> -<p>Dani boldog érzéssel eresztette ki a kaszát. Pompásan suhant az -s egy nyisszanással leszelte a mereven elébe bókoló kalászsort. -Kemény férfikarja jól érezte a munka erejét s hamar lefoglalta -minden gondolatát a kasza. Válogatva, minden göringyet mellőzve, -felverődött bodzahajtást, tüskerózsa gazzát kikerülve, művészi -biztossággal s gépi taktussal haladt előre a renden. Valamivel -gyorsabb volt a tempója, mint a többieknek, ugy hogy messze haladt -s a ludnyaku paraszt megerőltette magát, hogy nyomába érjen. -Szaporán és ügyesen járt sarkában a kévekötő lány, csöndesen -dudolva a nótákat, melyeket a többiek éles hangon daloltak. Senki -sem gondolt egy igére sem a nóták értelméből, csak fujták, ahogy -jött, egymás után. Édeses illata volt a nótának, mint a lekaszált -buza torzsája közt a sarjadó kakukfűnek.</p> -<p>Dani csak haladt, haladt előre, suhogott a kaszája, s oly -gyorsan aratta a búzaszárat, mint feje a gondolatot. A gyorsan -beálló alkonyatban erősen elmaradtak mögötte a többiek.</p> -<p>– No isten álgya, gazduram! – kurjantott valaki utána. – Mán mi -nem érjük utól, ha igy befogott!</p> -<p>Dani elmosolyodott s hozzáfogott kaszát fenni. A többiek is -sorba kiállottak és nyolc kasza csisszenő-nyisszenő csengése messze -hallatszott a síkon. Aratók mentek hazafelé a tábla tulsó végén -szaladó <span class="pagenum"><a name="Page_101" id= -"Page_101">-101-</a></span> uton, s bekiáltottak egy-egy szót a -sürüsödő esti levegőn át.</p> -<p>– Hónap is nap lesz!</p> -<p>– Aki megéri! – feleseltek vissza innen.</p> -<p>– Jó gazdátok van, egy napból kettőt csinál.</p> -<p>– Jaj bizony Turi Dani az ű neve!</p> -<p>Nevettek. Becsületesen, jókedvvel, vidáman, semmiségen.</p> -<p>A hazamenő munkások elhaladtak, a vállukon lengő kasza még -idecsillant, a lányok gereblyéje az égre rajzolódott, aztán -mindnyájan beolvadtak a szomszéd kukoricatábla sűrüjébe.</p> -<p>Ujra megharsant a kasza és Dani nemsokára kiért a föld végére. -Egy percig gondolkozott, bevárja-e a többieket, aztán rápillantott -a gyors munkában kipirult kévekötő lányra, aki fölegyenesedett s -tüzes szemekkel nézett rá, mintha mondta volna:</p> -<p>– E jó kis hajtás vót.</p> -<p>Aztán gyorsan elszánta magát és kilépte az uj rendben a maga -helyét, azzal nekieredt. Jó széles rendet fogott, hogy a buzának -legyen hova dülni, a lánynak helye dolgozni, s ugy haladt előre, -mint az árnyék. Mintha szárnyat kapott volna a kaszája, sulyja se -lett volna, magától suhogott, csak lépni kellett a nyomán. Fürj -szava seritett a buza közt, élesszavu tücskök cirpeltek, s fenn az -égen egy csoport vad lud krugatott. Az aratók, akik most értek a -maguk rendjének végére, nagy ujjongással kurjogattak az égi madarak -után, majd legények, lányok csintalanul egymásba csiptek s nyáréji -viháncolás csatározott. Dani kinyitotta mind a két fülét, úgy -szelte a hangot, orrával az illatot, szemével a violasötét égalját, -a sürün hunyorgó csillagokat s a tele képpel mosolygó holdat -futotta körül. Melege volt, a mellényt is lelökte magáról, karján -feljebb tűrte az ingujjat s a teste kövér párát bocsátott. A lány -halkan duruzsolt mögötte egy <span class="pagenum"><a name= -"Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> nótát. Már elfogyott a -kévekötő gyékénye, ideje nem volt buzaszárból ujat tekerni, hát -csak kévébe fogta a lekaszált vetést, majd felkötik holnap. Igy is -alig győz együtt tartani a gazdával.</p> -<p>Nemsokára megjött Péter is a lovon. Hozott pálinkát bőven, meg -kenyeret, szalonnát, száraz kolbászt, száraz oldalast. Ellátta a -gazdasszonya bőven, legyen elesége a népnek az éjjeli munkához. -Nagy riadallal fogadták, s rögtön neki is ültek a jó vacsorának. -Csak a gazda nem hederitett rájuk. Sem étel, sem ital nem kellett -neki.</p> -<p>– Erigy Julcsa te is, enni.</p> -<p>– Minek?</p> -<p>– Ha éhes vagy.</p> -<p>– Ha nem vagyok!</p> -<p>– Mér ne vónál?</p> -<p>– Maga mellett?</p> -<p>– Én nem lakatlak jól!</p> -<p>– Óh!… dünnyögött csendesen felvihogva Julcsa.</p> -<p>– Gyere hé! – kiáltottak neki csintalanul a vacsorálók is. – -Kolbászt kapsz!</p> -<p>– Nem kell nékem, – mondta a lány és csendesen hozzátette, – még -ha gazduram adná!… Dani gyorsan odapillantott. Közvetlen mellette -állott a lány; nagy, erős, vaskos lány; kemény inge csak ugy -duzzadt, erős karjait széttárva eresztette le, feltürt szoknyája -terjedelmessé tette csipőben, s az arca tüzelt, még igy holdvilágon -is szinte sütött. És a homály leple alatt olyan nyiltan, durván, -szemérmetlenül kinálta oda magát a buza közt, hogy csak egy ujjal -kellett volna hozzányulni…</p> -<p>És Daniban, először életében undorodó düh ingerült fel s -szeretett volna belerugni.</p> -<p>De csak elfordult, nem szólt, kieresztette a kaszát s oly -gyorsan kezdett dolgozni, mintha menekülni akarna az üldözőjétől. -Egy ideig valóságos verseny <span class="pagenum"><a name= -"Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> volt, ami köztük -kifejlődött. Ki bir több munkát, a kaszás-e vagy a kéverakó lány. -Két renden haladtak végig s Dani dühösen érezte a sarkában a lány -lihegését.</p> -<p>– Vigyázz! – fakadt ki végre, – ugy dógozz, hogy én mezgerelek -utánad hónap.</p> -<p>– Én utánam lehet!</p> -<p>Dani dühösen hitte el neki, hogy jól végzi a munkáját s tovább -kaszált. Egyre nőtt a haragja. Szidta magát a lustaságaért. Szidta -a kaszáját. Eszébe jutott, hogy nem a maga jószágával dolgozik. Át -is rikoltott nagy hangon a többiekhez, akik a vacsora után most -készülődtek fel, hogy munkába álljanak.</p> -<p>– Péter! Hun az én kaszám?</p> -<p>– Itt van-e!</p> -<p>– Hozd hát ide…</p> -<p>Lihegve várta be, mig a legény, aki áttört a buzán, elhozta a -kaszát s visszaadta neki a másikat.</p> -<p>A legény megnézte a szerszámát.</p> -<p>– Ejnye gazduram! fakadt ki. – Mi az áldást csinált evvel a -kaszával?</p> -<p>– Kaszáltam vele.</p> -<p>– Beretválkozni lehetett vón evvel, mikor odaadtam, no nem jó -mán a vasas zsidónak se. Énnye. Isz e nem kasza mán, ha fürész…</p> -<p>A legény kétségbeesve hagyta ott a gazdáját s reggelig mohogott -az agyon csorbult kaszáján. Dani meg ujra neki állott s a pompás -kaszával ugy haladt előre, mint az álom. Vidáman, örömmel érezte, -hogy a leány elmarad mögötte. Minden suhintással tért nyert s -szabadult a nőstény izgató, undoritó közeléből.</p> -<p>Eszébe jutott a grófnő. Ujra elismételt magában minden -pillanatot, amit előtte töltött. Kirepült a gondolata, mint -fészkiről a sas és nőtt, dagadt benne az érzés. <span class= -"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span></p> -<p>Uj rendet kezdett ismét. Már nem vágtatott annyira, lendülettel, -könnyen, de szinte szórakozottan haladt. Vaditotta a szivét, -birizgelte érzéseit a nyári éjszaka, az illatos meleg, a buzatábla -termékeny szaga, a madarak, bogarak zenéje, a távoli tóból idezengő -békariongás és meg-megállott, behunyt szemmel szivta be a buja -levegőt, térde meg-megroggyant és egyet-egyet nyujtózott, hogy -pattant a csontja kötése. S ezalatt beérte a lány, amely ugy rohant -utána, vakon, vadul, lihegve.</p> -<p>Már nem is bánta a gazda. Megállott, visszafordult s kaszáját -leeresztve sarkára, várta.</p> -<p>Mikor az utolsó kévét is egyberakta a lány, még guzst csavart az -ép buzaszárakból s szabályosan átkötötte. Akkor felállt. -Szembenézett a férfival, aki egy tenyérnyire volt tőle.</p> -<p>És Dani átkapta félkarral, vad kegyetlenül átölelte, levágta a -kéve buzára. Csókkal, mindkettőjüknek irtózatosan kéjes csókkal -törte agyon.</p> -<p>Mikor magához tért, fölemelte a fejét s ködkönnyes szemmel -körülnézett.</p> -<p>Meghült benne a vér s mint kigyó elől kapta vissza szemét. Egy -hajszálnyira állott a kasza hegye a szemétől. Az Isten őrizte meg, -hogy régen keresztül nem szaladt rajta.</p> -<p>Kijózanódott, megjuházott, felállt. A lány ott hevert a földön. -Erőt vett magán, ujra dolgozni próbált. Madárcsipogást hallott, -lehajolt, figyelt s látta, hogy fürjfészek van előtte. Egy -kaszavágás már szétszelte volna a fészket. Megesett a szive, -megszánta a boldogtalan kis családot. Kapta magát, gondosan -körülkaszálta a szent helyet, aztán nagyot lélekzett. Nem volt -többé semmi ize a munkához.</p> -<p>Hirtelen elhatározással vállra vetette a kaszát s vissza, lement -a szekérutra.</p> -<p>Hazafelé indult.</p> -<p>Vissza sem nézett, oda sem pillantott a lányra, <span class= -"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> aki ott -feküdt rendetlen ruhával a kévén, mint egy szétmállott élet.</p> -<p>Lehaladt az uton s nemsokára elmaradt mögötte az aratócsoport -friss zaja. Csak a kifogyhatatlan nóta kisérte messzire. Harmat -kezdett gyöngyözni a fűben s Dani csöndesen tiporta a lucskos -pástot csizmájával. Vállán himbálózott a kasza s ő álmatagon ment, -ment a falu felé.</p> -<p>A békés, csöndes éjszakán lazára szállottak idegei s meseszépen -káprázott szemébe a grófnő képe. Lelankasztotta fejét, mint a -napszurta virág s elsóhajtotta: Hej ha ezt megölelném csak -egyszer!</p> -<p>Be lágyan, be puhán, be máskép tudná, mint ahogy asszonyt -szokott ölelni. Olyan érezhetetlenül, alig birizgelné a szinét, -olyan könnyen, alig emelintené meg a sulyját. Tenyere bőrében, -ujjai hegyén zsenge zsibongást érez. Megérzi az éjszakai szellőt s -keményre borzolódik tőle kezén, karján a sok apró szőrtüsök. Szinte -felolvad acélos izmainak kemény felülete s híggá lesz, megérzi a -semmi hatását.</p> -<p>Engedi, hogy lábai egyenletes tempóban vigyék előre, de nem -akarja s nem cselekszi. Mássá lesz, mint aki volt és uj -képességeket érez meg magában. És minden illat olyan erős, olyan -átható. A lucerna nyers gazszaga és a kukoricalevél szurós, édeses -párája; a szagos füvek csakugy égetnek, a mezei istenfa, meg a -fehér üröm, a kakukfű s a kellemesen büdös tüskerózsa mind buján -gőzölgi ki a lelkét, amely belopódzik az ember minden -bőrlikacsán.</p> -<p>Dani kábulást, részegülést érez miattuk, feszül az agya és ugy -érzi, mintha nemsokára fel tudna szállani a levegőbe.</p> -<p>Végre itt a falu. Az akácfák alatt beballag. Egy-két kutya -megvakkan itt-ott, de megérezve a falubeli ember szagát, ujra -elhallgatnak. <span class="pagenum"><a name="Page_106" id= -"Page_106">-106-</a></span></p> -<p>Hazaér. Felakasztja a kaszát az ereszbe s az ablak alá lép, -benéz. Felesége még fönn van, virraszt, várja. Varrás van előtte, -de nem dolgozik, ölébe ejtette s a lámpába bámul. Daninak ez mind -olyan különös ma. Megérzi a felesége igaz lényét, megkapja, -meghatja a gyöngeség, ami a sötétszemü, törékeny formáju, -fehérnyaku asszonyból szinte lesir. Eddig idegen és kellemetlen -volt neki, most megfogja a lelkét s jósággal tölti el szivét.</p> -<p>Bemegy a házba, a sötét konyhából benyit a szobába. Az asszony -alig mozdul meg, csak sötét nagy szemeit veti rá kérdően. Dani -bólint köszönésül, aztán közellép, elmegy a felesége mellett, hogy -egy másik székre leüljön és közben ujjai hegyével alig érintve -megsimitja az asszonya meztelen hátát, amely az ingvállból -kiemelkedik.</p> -<p>Erzsi végigborzong a hőségtől s idegenkedve, összevont szemmel -néz az urára.</p> -<p>Dani leül s gyöngéden, melegen néz az asszony szemébe, ahogy -sosem szokott.</p> -<p>– Éhes vagy? – kérdi csöndesen Erzsi.</p> -<p>Dani megingatja a fejét.</p> -<p>– Semmisem kell?</p> -<p>– Nem.</p> -<p>Erzsi sóhajt, feláll, nem szól, mozdulatot tesz, mintha vetkezni -akarna, de abbahagyja.</p> -<p>Dani olyan lágyan néz rá, szinte könnyes lesz a szeme.</p> -<p>– Mi bajod? – szólt halkan az asszony.</p> -<p>– Szeretlek Erzsi.</p> -<p>Erzsi hideglelős émelygést érez.</p> -<p>Dani feláll, hozzálép, gyöngén megöleli s a szemébe néz.</p> -<p>– Ugyan ne izetlenkedj nekem.</p> -<p>De az ura nem hagyja. Ugy öleli meg az asszonyt, ahogy az -ügyvédtől látta. Ugy ahogy most a szive diktálja. <span class= -"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span></p> -<p>– Nem tom mi jött rád, – szól a felesége s elforditja a -fejét.</p> -<p>Dani gyöngéden mosolyog.</p> -<p>– Igazán nem eszel?</p> -<p>A férfi nemet int.</p> -<p>– Akkor feküdni.</p> -<p>A lámpához lépett s elfujta.</p> -<p>Egy perc mulva már ágyban volt. Az ura odaült mellé, ráhajolt, -ugy csókolta. Megcsókolta a homlokát, a szemét, ujra a szemét, az -arcát, az állát, szemét s puhán, mint a leánygyermekéét, az -ajkát.</p> -<p>Az asszonyt végig-végig bizseregte a sok, szinte érzéketlenül -gyönge csók. Elkábult a feje, mert erre vágyott ő, mindig erre, nem -a durva, vad, nyers ölelésre. És lassan belesimult az ura ölelő -karjába.</p> -<p>De egyszerre csak megdermedt. Jéggé fagyott minden teste. -Megértette a férfit.</p> -<p>Hisz ez nem őt öleli! Nem őt szereti.</p> -<p>A grófnét!</p> -<p>Arra készül, azt próbálja, ahoz gyakorolja magát.</p> -<p>És undor, düh, soha, soha nem érzett ellenszegülő idegenség -fogta el. Fölugrott és kitépte, kiszakgatta magát a férfi -szerelméből.</p> -<p>– Coki! Coki! – kiáltotta tele torokkal. – Coki kutya! Ereggy a -grófnédhoz, ereggy a grófnédhoz!</p> -<p>És hörgött és sikitó hangokat vetett ki a torka.</p> -<p>– Eriggy innen, hagyj itt, hagyj itt, eriggy a grófnédhoz!</p> -<p>Dani megdermedt, találva érezte magát.</p> -<p>Percekig állottak a koromsötétben szemben egymással, mint -villamos áramot fogva fel egymás jelenlétét.</p> -<p>Dani keményen kinyujtotta a kezét s találomra torkon ragadta az -asszonyt.</p> -<p>– Coki! – hörögte az asszony, – coki! <span class= -"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span></p> -<p>A férfinak elmult minden szerelemhősége, a megalázott, -meggyalázott férfiassága robbant fel.</p> -<p>– Parancsolom! morogta a foga közt.</p> -<p>– A kutyádnak parancsolsz, kutya. Soha! Ha én nem akarom! -Soha!</p> -<p>Dani félkézzel vállon ragadta az asszonyt, megrázta, falhoz -verdeste és messze kihajitotta az ágyból a szoba közepére.</p> -<h3>XXI.</h3> -<p>Jajjos nyögéssel eszmélt föl Erzsi. Összerázkódott, fájást, -fájdalmat érzett. Összeszoritotta a fogát, a szeme égett, a -halántéka lüktetett. Vállcsontja mintha el lett volna törve, gyomra -fájt; a második gyermeke óta örökös hátfájása volt s most mintha -megszakadt volna benne valami.</p> -<p>A szeme majd kipattant üregéből, mig lábra állt. Odament a -bölcsőhöz s karjára vette kis babáját. Aztán fölrázta a fiát, aki -betegen nyöszörögve, ébren kuporgott az ágy végiben s most anyjának -egy kézmozdulatára engedelmesen mozdult, felült, leszállt.</p> -<p>Nem adtak semmi hangot. Az asszony a lélekzetét is szinte -megakasztotta kemény akaratával, karon ülő csemetéje aludt, a másik -meg kisérteteket látott s lábujjhegyen járt.</p> -<p>Ki, ki innen. Minél előbb.</p> -<p>A csikordulás, amint ajtót nyitottak, beléjük hasitott. Mintha -rájuk orditott volna az ajtó s ijedten, rettenve, sikoltva kérdi -meg, mit akarnak. Erzsi nem merte betenni, nyitva hagyta, hogy ujra -hangját ne hallja. Még igy is sokáig ott hasitott a fülében, háta -gerincében, az ajtósarok félelmes, siró hangja. Szeretett volna -visszanézni rá a sötétben, de nem mert. Reszkető kézzel tapogatott -a külső ajtó kilincse után. Nem volt bezárva s örült neki, hogy -könnyen nyilt. <span class="pagenum"><a name="Page_109" id= -"Page_109">-109-</a></span></p> -<p>Végig az udvaron! Mezitlába alatt hűvösen, nedvesen engedett a -por; kicsinyét ölében puhán tartotta, fia apró léptekkel szaladt a -nyomán és egy szál szoknyájába kapaszkodott. A jó, világos, -csillagos nyári éjszakában a boldogtalanok.</p> -<p>Isten szeme tisztán látta minden lépésüket.</p> -<p>Reszketése elmult, egy érzésbe fult egész valósága: rohanni, -rohanni a megszabadulás felé.</p> -<p>Átok üldi, áldás várja őket. Minden lépés elszakitja őket a -nyomoruságból és közelebb ragadja a boldog üdvösségbe. Minden -léptével mintha visszafelé szaladna a jelen gyötrelmeiből, a mult -örömei közé. Ez a kinos éjjeli futás őt, a szerencsétlen asszonyt -ujra gondtalan gyermekkorába juttatja vissza. Átok a házon, honnan -távozik, áldás ahová megy. Átok a kinos, keserü nagyemberi életére, -áldás az öntudatlan gyermekkorra. Egy lépés, tiz, száz lépés még s -örökre elfeledheti azt a sok rosszat ami vele történt. Nem lesz már -egyéb semmi, csak megint ujralett gyermeki kora. Ölében viszi, -lágyan mint az élet harmatát, csöpp kicsi magvát. Gyermek lesz -vele, velük, köztük, három kis megfáradott gyermeket visz haza. -Apjának, anyjának ölébe.</p> -<p>Gazdag szeretettel néz előre a házuk felé. Ugy felzsonganak, -rajjal rebbennek föl benne az érzések. Mintha messze utról, -idegenből, esőből, fagyból, szidalomból, sárból s utálságból -rohanna ki, mig hazafelé szalad. Sirni megyen haza a szülei házba, -kisirni magát. Még nem is tudja, mi lesz, nem gondol külön apjára, -külön anyjára, csak arra, hogy jó otthon, még a kuckó is jó, meleg, -bizalmas, az ajtósarkában is jó sirni, a törülköző mögé takart -gyerekarccal zokogni. És egy-gyereknek érzi magát a két kicsinyével -és szalad a porban, amely puha, nehezen szálló nedves lepellel -borul meztelen lába fejére.</p> -<p>Fáj a szive. <span class="pagenum"><a name="Page_110" id= -"Page_110">-110-</a></span></p> -<p>Ámulva néz utána egy férfi a tanitó keritése mögül. Takács -Gyuri. Mintha kisértetet látna, ugy nézi. Megrémült tőle, földbe -gyökerezik a lába s nem bir hangot adni. Akkor érez -megkönnyebbülést; mikor az asszony betér egy kapun. Az apja -kapuján. Sokáig áll még a keritésnél, végre megfordul s bemegy a -házba, ahol a késő éjjelen folyik a kártya. Hárman vannak, a -tanitó, egy szomszéd falubeli félparaszt-félur, meg Takács -Gyuri.</p> -<p>Jeges hidegség fut végig az Erzsi gerincén, mikor ujja hegye az -ablaküveghez ér s a hüvös sima lapot megkoccantja.</p> -<p>A szobában rögtön megmozdul valaki.</p> -<p>Szikrázik egy szál gyufa s meggyujtják a mécsest. Aztán szapora -léptekkel kisiet az ajtóba az anya. Álmélkodva nézi a holdvilágos -tornácon a lányát.</p> -<p>– Itt vagyok édes anyám, – suttogja Erzsi.</p> -<p>– Vajon aztán miért?</p> -<p>– Engedjen be.</p> -<p>Megáll az anya, mintha utját állaná, de Erzsi gyorsan, furakodva -megy befelé s maga után vonja a fiát. Az anyja tétovázva beteszi a -külső ajtót, egyet gondol, be is riglizi, aztán utána megy a -szobába.</p> -<p>Már az ura is fenn van, ott ül az ágya szélén s meghökkent -csodálkozással nézi a lányát.</p> -<p>– Mi a bajod? – mondta az anyja.</p> -<p>– Meghalok édes anyám! – mondja fájó arccal Erzsi s nem tud -sirva fakadni, mert érzékeny szive az apja arcán épen úgy a -rosszaló bámulást fedezi föl, mint az anyjáén.</p> -<p>Eddig nem is gondolt magára, de most, hogy leteszi a babáját a -falócára a párnák tetejébe, ugy érzi, szétszakad a teste. Amint -kiegyenesedett, a háta iszonyuan fájni kezdett, a fejét végig -simitotta s két nagy daganatot érzett meg, egyet a homlokán, -másikat a hajban, a feje tetején. A karját nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_111" id="Page_111">-111-</a></span> birta -emelni, majd letört. És amit a lelki részvét híjja elfojtott, -kiszakadt belőle a zokogás a testi fájdalomtól. Oly keservesen és -gyötrelmesen, mintha a rettentő feszültség egy elfojtott lyukon -bugyogna ki rémes erőlködéssel.</p> -<p>Apja, anyja álmélkodva nézték sokáig. Nem szóltak, egymásra sem -néztek, mint a szeretetlen pároknál szokás, csak magukban gondolták -el a gondolatukat.</p> -<p>Mikor jól kisirta magát Erzsi, s lecsendesedett, megszólalt -közönyös hangon az anyja.</p> -<p>– Na hát mi baj van?</p> -<p>Erzsi kedvtelenül s restelkedve vállat vont. Lehült a vére.</p> -<p>– Mi? Micsoda? – kérdezte élesen az anyja.</p> -<p>– Semmi, – mondta Erzsi s sirós ajkai megrándultak a belső -fájdalomtól.</p> -<p>Az apja csak nézte, nézte őt, fáradtan, fásultan, szomoruan.</p> -<p>– Jajhaj! – sóhajtott az anya és kövér, meztelen karjait -végigtapogatta keresztben a tenyereivel. – Igazad van jányom, -minden férfi disznó, kutya. Galád, becstelen.</p> -<p>Erzsinek összerándult a szemöldöke, egész arca. Igen-igen -rosszul kezdte érezni magát. Nem otthon van, hanem idegenben, még -az idegennél is rosszabb helyen.</p> -<p>– Azt hiszed, nem tudom mi a bajod? – folytatta az anyja s egyre -gyurta hájas kövér felső karjait. – Igazad van jányom. Elég mán két -gyerek. Egye meg a fene a marha férfiakat.</p> -<p>Erzsi ijedten rápillantott az anyjára, aztán lesütötte a szemét. -Ökröndözés buffant fel a torkán, hányás ingerelte. S majd elsülyedt -a szégyentől.</p> -<p>– Azt hiszed engem nem vert el apád? – folytatta az asszony -kicsinylő szájrántással. Amint a mély kivágásu, ingvállban -összeszoritott karjaival <span class="pagenum"><a name="Page_112" -id="Page_112">-112-</a></span> feltolta hatalmas melleit, fehér -bőre fiatalos ruganyossággal dagadt. Egész teste megőrizte asszonyi -szépségeit, csak az arca volt öreg, mély, sötét ráncos, sürü -barázdák eredtek szemei körül, s oly gyürött és petyhüdt volt barna -arca, mint a szerelmi izgalom csatatere. De a teste kemény volt, -hogy a bolhát meg lehetett volna pattantani a bőrén s meglátszott -friss, temperamentumos mozgásán, hogy ma sem ijedne meg hét -férfitől.</p> -<p>– Ajajh, de még hányszor elvert, – mondta tovább. – De mit -csináljak? Mégis mindig az lett, amit én akartam. Először én is -hazaszaladtam az anyámhoz, de nekem olyan anyám volt, hogy be se -eresztett az ajtón, haha, „lódulj innen, azt mondja. Ott az urad, -nem bánom, ha tizenkettőbe hasit se“. Az én anyám az asszony vót! -Hajajh.</p> -<p>Derülten, vidáman nézett maga elé. Csak saját magának beszélt. -Az urának nem, hét számra nem szoktak ők szót váltani. A lányának -sem beszélt, attól is egész világ választotta el. De ő azért egész -jól megvolt magában s ha idegen ember került közelébe, mindig olyan -friss, talpraesett és kellemes volt, hogy az egész világ az -„aranyos Takácsnénak“ hivta. Senki sem értette a vén szamár -„tövigszárazt“, hogy nem tud meglenni evvel a szép és kedves -feleségével?</p> -<p>A száraz paraszt, aki fekete csontjaival, mogorva arccal ült az -ágya szélén s komoly, barna szemével hosszan elnézte a lányát, -köpött. Oda pillantott a feleségére s utálattal látta, hogy -vakarózik, hogy tapogatja magát, hogy nyujtózik, tekergeti -szemtelenül a derekát.</p> -<p>– Csak még egyszer vinne el a fene innen, – gondolta magában, – -az én ajtómon se jönnél be többet!</p> -<p>Azzal tovább szítta egy rossz fogát s hallgatott.</p> -<p>Mindhárman elhallgattak. A kis fiu ott kuporgott <span class= -"pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span> az -anyja mellett s álmosan meresztgette nagy szemeit szegényke.</p> -<p>Kietlen csönd volt.</p> -<p>– Most mit akarsz? – kérdezte az anya.</p> -<p>Erzsi kinosan vállat vont.</p> -<p>Mit akar? Ő? Istenem, hát mit akarhat? Ha halált lehetne idézni -a saját fejére, azt akarná. Maga mellett érzi a csecsemőjét, másik -oldalon meg-megroggyanó térdü kis fiát, kezével védően vonzza őket -magához s ellenségesen áll szemben az idegen két lénynyel, aki -szemben van itt vele. Tisztán, teljesen érzi, hogy az anyjával nem -virradhat meg egy fedél alatt s hogy az apja senki az ő számára, -erejefogyott vén ember, aki konok közönyösségbe fojtja bánatát. És -még ő néz szánakozva, résztvevően az öreg ember felé, akit az élet -ugy lebirt, ugy semmivé aszalt.</p> -<p>Körüljártatta a szemét a házon. Az éjszakai ágyvetés miatt -rendetlenség volt a szobában. Ő roppant gondosan, pontosan rak -helyére mindent, az anyja oly gondatlanul, felületesen, -haszontalanul dob ide is egy párnát, oda is. Minden széken ruha, -ágytakaró, egyik csizmája a szoba közepén, a másik az ágy alatt, -mindenik piszkos, sáros, pedig hetek óta nincs eső. Az asztalon ott -az ételmaradékos tányér, piszkos villa, kés, kanál, felborult -sótartó. Falon félrebillent a légyköpte tükör; az asztal fölött -függő lámpát tavasz óta nem tisztitották, az üveget -alólról-felülről kitörülte valaha olyan darabon, ameddig az ujja -beért, a többi része fekete füstös…</p> -<p>Jajaj. Itt élni! Lehet-e itt élni? Semmi sem változott, minden -ugy van, mint régen.</p> -<p>– Az isten áldja meg a dolgodat, – mondta az anyja, – ilyen -semmiségért felverni az embert a legédesebb álmából. No, hát az -olyan nagy baj? Minek van eszed, ha nem azért, hogy élj vele. Na. – -És ásitott. – Hát pedig a te uraddal ki lehetne jönni! Kevés -asszonynak van olyan ura. <span class="pagenum"><a name="Page_114" -id="Page_114">-114-</a></span></p> -<p>Erzsi fölállott. Szédülést érzett. Minden lelki rongy, minden -erkölcsi piszok bűzzé vált, orrába szállt, ami az anyját és az urát -egy dézsában boritotta előtte. És neki, neki kell megérnie, hogy ez -az asszony ő előtte védje, neki, az ő számára, az urát!</p> -<p>Undor, halálos undor.</p> -<p>Tévedezve, szédelegve néz körül. Élet ez? Élet? Hát Uristen, mi -jön még? Honnan jön ennyi, ennyi csapás?! Mi van még hátra? Van, -még mindig van valami? Isten látja a lelkét, olyan kevés kell neki; -sem étel, sem ital, sem gazdagság, sem egészség nem kell neki. -Olyan kis helyen meg tudna élni, olyan szegénységben, olyan undok -nyavalyákban, amilyen csak elért valaha valakit, ha becsület! ha -szívbeli tisztaság! ha erkölcsi egészség volna körülötte! Mivel -érdemelte ki az égtől ezt a szomoru sorsot, minden bajok -legszomorubbját, ami özönnel hull rá.</p> -<p>Az anya közelebb lépett hozzá s a fülébe suttogta:</p> -<p>– Osztán nem kell olyan nagyon megijedni. Hát mért nem szólsz -nekem? Én tizenegy gyereket hajtottam el!…</p> -<p>Irtózatos utálat vonaglik az Erzsi arcán.</p> -<p>– Ooáh! – orditja, üvölti az utálattól s mint a tébolyodott -bámul üveges szemmel az anyja képébe.</p> -<p>Aztán magához tér és reszkető kézzel kapja ölbe kicsinyét; mint -a farkasnőstény ragadja meg másik szegény kölykét s ki innen! Ki -amig rá nem szakad a ház. Ki, amig meg nem fojtja ez a rothadt -levegő.</p> -<p>Ki, ki, kirohan. Az anya kitárogatja két keze szárát s ugy -csodálkozik, az apja törött, rongy teste kimered, ugy néz utána, de -nem kél fel, nem szólal meg. Erzsi az ajtóból még visszapillant rá -s <span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span> meglátja a vigasztalan tehetetlenség -gyászát kiülve az apja arcán s megtorpad e képtől. És rögtön -megérzi, hogy ezzé fog válni ő is. Igy jár, akit megtőr az -élet!</p> -<p>És most hová?</p> -<p>Bezáródott mögötte ez az ajtó is: a szülei házé!</p> -<p>Örökre.</p> -<p>Ujra kint van az utcán. A semmiben. A rettenetes -világürességben.</p> -<p>És most hova.</p> -<p>Tévetegül, roskadozva viszi a lába vissza, arra, ahonnan jött. S -oly gyorsan száll alá lelki feszültsége, mintha legombolyitják a -kifeszitett kötelet. Már alig bir lépni, alig birja cipelni -gyerekét.</p> -<p>– Meg fogok halni, – mondja magában – elevenen fogok meghalni, -mint az apám. Az erős, a szent, az igazi emberapám. Ha az idáig -jutott, én még lejebb, Le, le, le, le. Földig, föld alá. -Leroskadok. Kereszt alatt, mint a Krisztus. Óh édes Jézus. Óh -megváltó Jézus. Óh szenvedő Jézus. Óh adj erőt bünös lányodnak -Jézusom. Válts meg uram Jézus…</p> -<p>Mig az imás szókat suttogta, egyre erősebb és nyugodtabb lett -önérzése. Mint az áldozati bárány, tisztába jövén sorsával, kész -volt elviselni azt. Megszakadt valami a lelkében. Az életvágy -szakadt meg. Most már csak a szomoruságra vágyódott a lelke. S -örült, érezve, hogy inai aligség birják, örült, hogy testi -szenvedés sulyosbitja lelki baját. Félt, hogy enélkül nem is birná -ki amazt. Ha karjait kiszakadóban nem érezné, ha háta, válla, -bordái a beszakadás fájását nem sajognák, nem birna most ily -rettenetes megnyugvással vágyni a lelki szenvedésre, a -megaláztatásra, az ostorozásra, a mártiromságra.</p> -<p>Már készen volt a lelke halálnak halálára. <span class= -"pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span></p> -<p>Egyszerre csak erős, de fojtott s ijesztően ijedt hang kiáltott -rá, hogy majd összerogyott tőle.</p> -<p>– Erzsus!</p> -<p>Erzsi megállott s remegve ölelte magához nyugtalanul alvó -babáját. A másik percben mögötte volt Takács Gyuri.</p> -<p>– Már az elébb is láttam, mikor erre szaladtál, – mi baj van? -Mi? Nem birtam nyugodni, valami kihuzott… Vártalak.</p> -<p>Erzsi halottfakó arccal meredt rá s nem tudott szólani.</p> -<p>– Mi? No mi baj no.</p> -<p>Az asszony megingatta a fejét s el akart szaladni.</p> -<p>– Állj meg… s megkapta a karját.</p> -<p>Erzsi sikoltani akart, de a torkán nem jött ki a hang. Iszonyu -fájást érzett összetörött testében s megállott remegve, mint a -kihajszolt paripa.</p> -<p>– Beszélj az isten áldjon meg, ne bolondits meg, – könyörgött -rekedt, hergő hangon Gyuri. – Igy csak nem eresztelek el. Szólj -hát.</p> -<p>– Hagyj el, – mondta gyors, fuldokló hangon Erzsi.</p> -<p>– Nem én, mig nem beszélsz. Bajod van ugy-e.</p> -<p>Az asszony intett.</p> -<p>– Az uraddal… Tudom én! Nekem akarsz hazudni. Hazudj annak, aki -nem szeret. Az uradnak, ne nekem.</p> -<p>Az asszonynak türhetetlen volt a férfi sok beszéde. Ez maga is -megérezte.</p> -<p>– Megvert!?</p> -<p>Erzsi meredt arccal bámult.</p> -<p>– Haza szaladtál!… Az anyád kiszekirozott! Az apád, – eh, az mit -tegyen? Elkergesse a lányáért a feleségit?</p> -<p>Erzsi rémülten hallotta mindezt.</p> -<p>– Most mit csinálsz?</p> -<p>Hallgattak s egymásra néztek ijedt, kimeredt <span class= -"pagenum"><a name="Page_117" id="Page_117">-117-</a></span> -szemekkel. Mindenik attól félt, hogy a másik kitalálja a -gondolatát.</p> -<p>– Erzsi!</p> -<p>Az asszony gyülölködően rántotta össze a szemét a teli bizalmu -hangra.</p> -<p>– Szereted még az uradat?</p> -<p>Erzsi dacosan, lenézően rántotta el magát.</p> -<p>– Szereted?</p> -<p>Hogy az asszony nem felelt, ujra kezdte:</p> -<p>– Megcsalt: kutya. Megvert: nyomorult. Elhagyott menni: utolsó -szemét!… Szereted?</p> -<p>Semmi szó.</p> -<p>– Visszamégy hozzá? Elfelejted neki? Hogy holnap ujra -kezdje?</p> -<p>Erzsi összeszoritotta a fogát s kimeredt a szeme.</p> -<p>– Szereted?</p> -<p>– Mi közöd hozzá! – sziszegte az asszony.</p> -<p>A férfi, aki azt hitte már győzött, visszahőkölt.</p> -<p>– Mi közöm? Ó te istenadta! Nekem mi közöm? Jaj te boldogtalan!… -Szeretlek. Az a közöm.</p> -<p>– Akkor hagyj békén.</p> -<p>– Hát elment az eszed! Hogy hagyjalak! Gyerek vagy te, hogy -beszéljek veled! Éccaka van! Senkise lát!… Hej a kutyaistenit! – -orditott fel hirtelen hörögve, hogy végigbugott a falun.</p> -<p>Erzsiben megállott a szivdobogás.</p> -<p>– Hallgass! – szólott erősen.</p> -<p>– Gyere hozzám! Megvédelek az egész világtól!</p> -<p>– Soha!</p> -<p>– Gyere…</p> -<p>– Soha! – kiáltott rá az asszony teljes erejéből.</p> -<p>A férfi megbénult ettől a kiáltástól, amelyben benne volt az -örökös, teljes elutasitás. Lelankadt a karja s egyszerüen engedte, -hogy az asszony elmenjen. Látta, hogy siet előre az utcán, a porban -<span class="pagenum"><a name="Page_118" id= -"Page_118">-118-</a></span> meg-megcsukló inakkal s hogy huzza -magával az álmosan, már szinte önkivületben tipegő kis fiát. -Iszonyatos keserüség lepte meg a szivét. Csikoritott egyet a fogán -majd beletört mind, azzal sarkon fordult s ment vissza, -kártyázni.</p> -<p>És Erzsi szaladt előre, maga sem tudta, hogy miért, hova. -Szaladt a vérpadra. Szaladt a halálba, a máglyára. Rohant erényével -szenvedni s kinjaival vezekelni az apjáért, anyjáért, magáért, a -gyermekeiért, ezért a bünös világért, amely tele van rosszasággal, -bünnel, átokkal. Mert csak annyit érzett, hogy neki kell jóvá -tenni, amit más vétett; csak annyira vágyott most, hogy a tisztaság -lilioma maradjon ő s áhitozott száz kisértés után, hogy bizonyságot -tegyen erényiről, áhitozott ezer kin után, hogy próbáját adja -állhatatosságának.</p> -<p>– Óh Uram Jézus, Szüz Mária anyám! Mi az én szenvedésem a -tietekhez! Könyörögj érettem…</p> -<p>Meg volt gyalázva, porig alázva. Soha föl nem éberedik -tönkregyávult lelke, soha nem érzi többet magát asszonynak, -embernek, isten büszke valakijének, áldozati bárány! megöldösött -lény, mindeneknek utolsója.</p> -<p>Igy ment be a házba, az ura házába. Megtérve a Kálvária hét -kőképe elől maga is kész volt keresztre feküdni.</p> -<p>Az urát ugy találta, ahogy ott hagyta. Végignyujtózva az ágyon, -ébren. Dani szégyenülten látta, hogy megtért az asszony. Ő is -kitalálta, mi az oka: otthon még keserübb gyalázat érte, mint itt… -És ökölbe csapódott minden ujja, szerette volna szétdulni a vének -házát s az üszkei közé dobni őket, amiért az ő <em class= -"gesperrt">feleségével</em> igy bántak! Már pedig ő maga is egészen -belegyőződött, belenyugodott, hogy elválik tőle az asszony. Jobb is -igy, mondta magában. Hiába, ha nem összevalók, az isten se -párositja már össze őket. Utálta magát, az életét s <span class= -"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> keserü -szájizzel vetette meg magát, amért egy asszonynak nem tud bálványa -lenni.</p> -<p>De most mi lesz?</p> -<p>Erzsi egy szó nélkül fektette le a meggyötört kicsinyeket. Még -jó szerencse, hogy olyan egészségesek. A parányit a bölcsőbe -fektette, a másikat a maga ágyára, felfelé fejjel a nagy párnára, ő -maga pedig eléje térdelt és imádkozott.</p> -<p>Dani el-elszunditott, de untalan fölébredt. Erzsi egy percre sem -érzett álmosságot. Pedig gondolkozni sem tudott, csak mondta -magában a litániát:</p> -<p>Asszonyunk, Szüz Mária könyörögj érettünk…</p> -<p>Mikor a pirkadó hajnal bevilágitott az ablakon, Dani fölkelt, -felöltözködött. Szomoru volt és csüggedt.</p> -<p>Egy percre megállott s a sötétben elnézte az Erzsi alakját. -Meghatva, elbágyadtan bámulta a nőt, akinek embertelen erőt adott -valami ő előtte ismeretlen érzelem. Immár órák óta térdelt ott, -mint a templomban, a sötét templomok titokzatos homályában -térdelnek fáradatlan asszonyok, fölemelve összesimitott kezüket, -oldalra hajtva fejüket, mint Szüz Mária s halk szájmozgással -rebegve a csudálatos, gépi szókat, amelyek mindig ugyanazok, mint a -vizesés csöppjei s mindig bőséges uj érzéssel tudják eltölteni a -hivő lelkét, mint a fáradtakét a vizzuhogás.</p> -<p>Daninak kitágult a szeme s féltékenység fogta el a szivét. Vad -düh kezdett benne megáradni. Látta, hogy ő nem teheti tönkre ezt az -asszonyt. Az ő ereje semmi ahhoz az erőhöz, amely titokzatosan -belenyul annak a belsejébe. Tudta, hogyha most ő engedne hirtelen -gyülöletének s széttiporná az imádkozó asszonyt, annak minden tagja -külön az ég felé emelkednék s a testi bántás a lelkét már nem -érintené.</p> -<p>Sóhajtott s részvétet érzett iránta.</p> -<p>Dehogy bántaná szegényt. Dehogy is bántaná <span class= -"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> többet! -Nincs is rá joga! Senki már neki ez az asszony. És ha ezer -esztendeig élnek együtt, akkor is idegen lesz örökkön örökké…</p> -<p>Megmozdult s csöndesen, nehézkesen kiment.</p> -<p>Odakint az a szép nyári reggel volt, amely mostanában olyan -szivet-lelket élesztően derül föl napról-napra.</p> -<p>De az ő lelke szomoruság ónos szárnyától volt csapzott.</p> -<p>Lehajtott fejjel nézett körülkomor szempillái alól.</p> -<p>Itt-ott egy-egy tinó bőgése, kakas kukoritása, emberi száj -istenkáromlása hallatszott a friss, áldott reggelen.</p> -<p>És Dani kedvetlenül érezte, hogy itt a munka, a törekvés -semmiért, a harc ok nélkül valókért, az égedelem, amely mindent -hamuvá tesz. Itt az uj nap.</p> -<p>Hintórobogást hallott.</p> -<p>Kemény pillantással nézett ki az utra.</p> -<p>És rettenetes szédüléssel ismerte meg, hogy a grófi hintóban ott -ül a grófi pár s nagy utitáska hirdeti, hogy a vasutra mennek.</p> -<p>Tompa rémület ütött a fejébe, szivébe.</p> -<p>És utána bámult az elrobogó hintónak.</p> -<p>S amint az eltünt szeme elől, fanyar nyál futott össze inye -közt.</p> -<p>Mi maradt itt neki?</p> -<p>Ez a rongy falu, rongy nép, rongy élet.</p> -<p>Még azt is utálta, hogy leköpje.</p> -<p>Mi ez? Ez az élet!</p> -<p>Sár!</p> -<p>És megint összekapta a szemét, ökölbe ránditotta öklét s vadul -megdagadt érzéssel lihegett körül.</p> -<p>– Legyen sár! Sár! De még legalább szétgázolok benne!</p> -<p>S veszettül nézett a falura, a házára s fenyegetően utána az -eltünt uri népnek! <span class="pagenum"><a name="Page_121" id= -"Page_121">-121-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>II. KÖTET</h2> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_122" id= -"Page_122">-122-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_123" id= -"Page_123">-123-</a></span></p> -<h3>I.</h3> -<p>Hamar beállott a tél. Már november elején vastag hó boritotta a -földet. Még itt sem volt az igazi tél s a szegény emberek, akik -olyan könnyen élnek, mint a madár s minthogy kicsivel beérik, -semmit sem gyüjtenek, – már is lopkodták a nagy gazdák napraforgó -kóróját tüzelőnek.</p> -<p>Turi Dani, a nyár óta megszokott szótlan, mogorva módján hajtott -végig a falun. Nem nézett jobbra-balra, csak a két ló közé a rud -végire. A vastagtalpu parasztszán keményen zötyögött a ridegre -fagyott hótalan uton. A lovak patkója csattogott a rögökön.</p> -<p>– Hát a csengő, Dani! – kiabált rá egy menyecske, aki nyakig -felgyürkőzve szaladt ki egy dézsa mosóvizzel, hogy kiöntse s a -lázas, gőzös munkától friss volt, jókedvü, – hol a pergő Dani? -Szégyelli magát a lovad!…</p> -<p>Dani nem felelt. A homloka egy árnyalattal komorabbra huzódott; -ugy ült a szekér elején az ócska fekete gubában, benyomott -báránybőr süvegében, mintha nem látna, se hallana; csak bámult -mereven maga elejbe, a ló lába elé szaladó rögökre, a szemetes, -ganajos utra, amelyen minden olyan keményre volt fagyva, mint az ő -lelkében.</p> -<p>Nem látta két oldalt az utcasort, sem az embereket, akik -pipavégről diskuráltak egy-egy kapuban, sem az asszonyokat, akik -még most is utána néztek azért Turi Daninak.</p> -<p>– Há má mégis hát mi a fene baja van ennek? <span class= -"pagenum"><a name="Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> – -kérdezte egy gazda szószaporitó komáitól, akikkel jól begubázva -szidták a hideget, a telet, nyarat, kormányt, meg az istent.</p> -<p>– Ajjé, nagy annak a baja. Nem nyelheti le eccere a kiskarai -tornyot. Az a baja.</p> -<p>Dani a nyár óta valóban hihetetlen kapzsi lett gyüjtésben, -munkában, vagyona szaporitásában. Azzal a fáradhatatlan -szenvedéllyel, amivel, mint a tüz tudta mindig megemészteni, amibe -belefogott, most tiz emberre valót dolgozott. Nem törődött már sem -a feleségével, sem a gyerekeivel, sem az asszonynéppel, csak a -pénzszerzéssel. A nyáron minden nap bent volt az ügyvédnél, még se -birta megkapni a meghalt bérlő örökét. A gróf elutazott Afrikába, a -grófné hallani sem akart többet a kiskarai uradalomról; László -gróf, a sógora meg nyiltan kijelentette, hogy ellene van a -parasztoknak. Mégsem történt semmi. Egyelőre nem is volt sürgős, -ujévre kellett meglenni a döntésnek.</p> -<p>Ahogy közeledett a falu végéhez, a kastélyhoz, Daninak is eszébe -jutott ujra a dolog.</p> -<p>Egyszerre csak önkéntelenül felpillantott s jobbra lenézett az -utcára. Bora állott egy kapuban. Be akart menni, de a Dani kedveért -kilincsre tett kézzel visszafordult. Dani szórakozottan jártatta a -szemét a szép lányon, akiről vastag szürke nagykendőjében is -megérzett, hogy karcsu, ideges teremtés. Csak épen egymásra néztek. -Nem történt semmi. Nem szóltak semmit. Még csak nem is köszöntek -egymásnak a szemükkel sem. Csupán csak megnézték egymást. Bora a -maga ideges, érzékies, odameredő nagy nézésével, Dani komoly, -férfias, vizsga tekintetével. S Danival elszaladt a szán; fejét sem -forditotta vissza a lány után. Előre nézett ujra, le a földre. Bora -pedig benyitotta a deszka kisajtót s ropogós, friss, halk neszü -léptekkel ment el a tornác előtt be a házba. <span class= -"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span></p> -<p>Éles szél csapott a Dani szemébe; lejebb huzta a süveget a -szemöldökéig, lesütötte a fejét s gyorsabban hajtott neki a -szélnek. A fákat vastag zuz boritotta, fehér volt az egész világ s -az akácok vastag fehér lombjáról a szél hóport rázott le. A lovak -gőzölögtek s dér fagyott a szőrük szálahegyire; nagy fekete varjak -tanyáztak itt-ott valami hulladékon s lomhán reppentek föl a ló -elől.</p> -<p>Dani felpillantott, végignézett a fasoron, amely közt siklott a -szánja. Csuda kép ez, a dusan bezuzmarázott ut, fehér cukorfák -ezernyi ezer foka. Megfagyott tündérország, amely holtában uj -gyönyörüség. Dani hunyoritott, megpihentette szemét, aztán ujra a -lovaira nézett s érezte az arcába vágó szél szurdosásait.</p> -<p>Az árok hidjánál gyors fordulással kitért az országutról a -mezőre, az uttalan utra, ahol nyoma sem volt a dülőut csapásának a -hó alatt. Repült, farolt a szán a sima havon, amely keményre volt -fagyva, hogy a gyors lovak patája nem szakadt bele.</p> -<p>Nagy, nagy magánosság közepébe csöppentek. Csak a szél csendes -suhogását érezte a fülében, meg a szán csikaritó éles surlóhangját, -a lovak egyenletes taktusát, fuvását, de a nagy sik mezőn sehol -semmi más nesz nem kelt szárnyra. Kékesen villogott a hómező -nyugatra, bántóan szurós, sárga fénnyel keletre. A reggeli nap -áttört a laza opálos égen, amely köröskörül ép olyan egyforma, -bágyadtan világitó volt, mint a hó.</p> -<p>Dani szórakozottan figyelt rá a nyul csapására; tapsifüles járt -erre, még a friss hóban, a mély hóban s hasig dagasztott benne.</p> -<p>A két jó ló repült előre, gondolomra, találomra. Itt-ott egy-egy -kukoricaszár állott ki s leszakadt szárnyakkal cipelte a rácsapzott -havat. Egy távoli tanyáról kutyaugatás hallatszott különösen, -idegenül, de mély csendüléssel. <span class="pagenum"><a name= -"Page_126" id="Page_126">-126-</a></span></p> -<p>Jó félóráig rohantak igy. A két ló, mintha ki akarta volna rugni -az istállói zsibbadtságot csülkeiből, nyargalt mint a szél. Daninak -kipirult az arcéle s egyre fogyott kedvetlen maznasága. -Egyenesebbre ült a deszkán s a guba alatt nyujtóztatva derekát, -megropogtatta gerinccsontjait. Magára érzett s szilajul rántotta -össze a szemét. „Gyi te ló!“ Porzik a hószine. Jól esik a szél. -Feljebb tolja sipkáját, hogy telibben érje a levegő s gyorsabbra -ránditja a gyeplő szárát. „Gyi, gyi, kutyaló!“ Mit törődni az -élettel. Mit a bajjal. Ki mit árthat? Ki mit ér? Kire mi gondja az -embernek! Sima az ut, szalad a szán, álljon elébe aki mer. -Elébb-utóbb mindent elérünk, ha élünk. És mért ne élnénk, mikor -élni jó, élni szép, élni mégis érdemes! Ez az egy öröme van az -embernek, hogy él és tesz, és repül! „Gyi te ló! Kutyák igyák -véreteket. Gyi te hát! Gyi hé! Gyi hé! Gyi hé!“</p> -<p>Végre szemébe tünik a nagy körtefa s erről eszébe jut, hol jár, -mit akar. Meglepetve néz körül. Puszta a föld, az ő földje. Sehol -nyoma sincs a kórókazalnak; azért jött ki most, hogy hazahordja mig -el nem lopják s ime csak a moncsalékját, a maszatos, hóba taposott, -hóba fagyott helyét hagyták meg a gazdának.</p> -<p>Dani éktelen haragba tör ki s a magas egekig hasit a káromkodás, -amellyel a tolvajt körülteremti. De hiába, a kóró nincs meg. -Nyilvánvaló, hogy nem régen hordták el; most, mióta felfagyott a -hó. Ma! itt a friss csizmanyom; a szántalp gyürte hó olyan friss, -mintha ebb a percben járt volna itt a tolvaj.</p> -<p>Körülnéz s a távolban nagy sötét foltot, egy futó boglyát lát -meg. Az ő. A tolvaj.</p> -<p>Utána.</p> -<p>Előveszi az ostort s közé vág a lónak. A két tüzes állat -idegesen kirug. Még egyszer végigvág rajtuk. És még egyszer. -Kitölti dühét; a véknyába, <span class="pagenum"><a name="Page_127" -id="Page_127">-127-</a></span> a hasa alá ereszti az ostorhegyét, -hogy a lovakat majd megeszi a fene.</p> -<p>Aztán megereszti a gyeplőt s repül a két állat, mint a fütyülő -szél. Dani bedugja az ostort a helyére a szánódalba s ereszti őket. -Utána a tolvajnak. Szakadékon röpülnek át, le a vájásba, fel -belőle. Néha olyanokat ugrik a szán, majd átpattan a lovak felett, -néha olyat farol, majd felboritja a kocsist. De csak előre. Semmit -sem kerülnek ki.</p> -<p>Ma jól esik épen ez a harc, ez a futás. Dani a süveget a bubjára -taszitja s villogó szemmel kémli az üldözött szánat. Az nem sejt -semmit. Nyugodtan, egyenletesen poroszkál s a távolság rohamosan -fogy köztük. Dani reméli, hogy mig a fasorba, az országutra beérne -a zsivány, rajtaüt akkorra. De jaj keserves lesz. Ha az öregisten -vón, se irgalmazna neki. Hátranéz s megbirálja a vasvillát -félszemmel. Lesz annak dolga. Mikor csakugyan közelre éri, vissza -is fordul s kezébe veszi a villát. Olyan jólesően fogja a markába, -hogy érzi minden inában a férfiui erőt. Egészen más ember már, mint -akinek elindult hazulról. Már nem fáradt és kiállhatatlan, nem -közömbös, mit se bánó. Felpezsdült benne a vér.</p> -<p>Szótlanul folyik a verseny. Nem is verseny, csak üldözés. Az -első szán nagy rakodásával nyugodtan halad, tudomást sem vesz -arról, hogy nyomában a gazda. Gondosan, csöndesen döcög a szántalp -s óvatosan billen a kóróboglya. Minden akadályt kikerül s a -hófuvásra sem ereszkedik, hogy be ne szakadjon. Danit szörnyen -bosszantja, sérti ez a nyugalom. Nem is kiált utána a zsiványnak, -akiből mit sem lát, még a lovait sem, csak tartogatja az -indulatját. Mikor már beérte, megcsöndesiti a lovait s melléje -hajtja a kórótolvajnak, rákiált:</p> -<p>– Állj meg, hé!</p> -<p>Amaz visszafogja lovait, megáll. Dani leugrik a szánkájáról s -vasvillával kezében, odalép. <span class="pagenum"><a name= -"Page_128" id="Page_128">-128-</a></span></p> -<p>A következő pillanatban megszégyenülve hőköl vissza.</p> -<p>Az apja néz rá a szánról.</p> -<p>Egy ideig hallgattak s Dani elfelejtve minden haragját arra -gondolt, hogy megvénült az apja. Az arca elborult s mély ráncok -verődtek rajta. Kopott, lapos szemöldöke alól kék szeme élesen néz -s az egész emberből epés keserüség árad.</p> -<p>Dani, mint az apja előtt mindig, megjuházva néz félre, kikerülve -szemét, mintha bünösnek érezné magát előtte. Pedig egyetlen bűne az -volt, hogy ő gazdag lett s a szülei ma is még a régi nyomorban -éltek. Kárára nem volt a családjának, inkább sokkal segitette őket, -régebben pénzzel is, vissza nem kapható kölcsönökkel, ujabban, -mióta gazdagabb s jobban megbecsüli a pénzt, már csak amolyan -erkölcsi támogatással. De mindig érzi, hogy adósuk s ezért, hogy ne -kelljen látni az inséget, elkerüli őket. Az öreg Turinak -szavajárása volt, hogy „képen váglak, ha a bajuszodat a füledre -tekered is!“ De bizony mégis kinőttek a keze alól a fiai, csak ő -maradt meg a régi kapás nyomoruságban, pedig isten tudja hol -szedte, hanem nagyon uri hajlamai voltak. Nem is szeretett -dolgozni, inkább spekulált, jött, ment s apró seftekre költötte, -amit össze tudott keresni, vagy a fiaitól ki tudott préselni.</p> -<p>Megérezte az öreg, hogy fölibe kerekedett a fiának s akarattal -fokozott keserüséggel ripakodott rá.</p> -<p>– Nem restelled magad a kutyától…</p> -<p>Dani gyorsan ráomlott közönyösséggel vont vállat.</p> -<p>– Szégyen, gyalázat. Az ember felneveli űket, de azért, ha mán -kikerül a házból, egy se nyit rá ajtót többet. Ott fagyhatunk -rakásra. Bánod te? Egy szeker napraforgót nem hoz: nesztek!… Az -anyád dögösködik, tudsz róla? Ej… <span class="pagenum"><a name= -"Page_129" id="Page_129">-129-</a></span></p> -<p>Közé vágott a lovaknak, azok örültek, hogy pihentek egy kicsit s -óvatosan tovább vitték a szánat, a tüzrevaló -napraforgó-kóróval.</p> -<p>Dani ott maradt, utána nézett az apjának, egyet sóhajtott, -felült a szánba s egy kis révedezés után ujra visszaforditotta a -lovakat a mezőnek. Örült, hogy nem vesztette el teljesen a kedvét, -inkább valami csintalanság forgott az eszében, ami egészen -felvillanyozta.</p> -<p>– Majd bolond vagyok, – gondolta magában, – hogy kóró nélkül -megyek haza. Csak kint van még valakié.</p> -<p>Nagyon megörült neki, hogy nemsokára napraforgó-csomók sátrait -látta; s még jobban földerült, mikor kiszámitotta, hogy a Takács -Gyuri kóróját fogja most ellopni. Vidáman neki állt s fölrakodott -erősen, lekötötte jól a terhet a rudalló kötéllel s gondtalanul -indult hazafelé.</p> -<p>Már nem mulik el, nem már a vidámitó érzés, amely a pusztai szél -danájára lopózkodott be a szivébe. Valami ugy feszitette belülről, -olyan jólesően, ahogy már régen nem érezte magát. Nyujtózkodni -szeretett volna s egyre mosolygott, hogy ő most meglopta a Gyuri -sógort. A nyár óta titkos, egyre jobban feszülő vetélkedés volt -köztük s nem botlott elő olyan apróság, amivel ki ne igyekezett -volna egymást forgatni a két ember a béketürésből.</p> -<p>És eszébe jutott Daninak Bora, akiről tudta, hogy Takács Gyuri -utána vetette magát. Elmosolyodott, neki csak egyet kén szólani, -csak a kis ujját kén mozditani, csak egyet kacsintani s a lány -rögtön esze nélkül rohanna utána…</p> -<p>És eszébe jutott, hogy a felesége után is igy járt valaha Gyuri. -S érte ugrott kutba az Erzsi.</p> -<p>És eszébe jutott a csufneve, amit mégis a fülébe hozott a szél. -Tudta, hogy a sógora ragasztotta rá s annyi volt az elégtétele e -percben, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_130" id= -"Page_130">-130-</a></span> az a szó őneki mégis minden szerelmi -sikerét s Gyurinak minden irigységét kifejezi.</p> -<p>És más egyéb is jutott eszébe, mind csupa olyan dolog, s mind -csupán azért, hogy lenézhesse érte Gyurit, aki semmi ember, -rongyember, sár: egy Turi Dani mellett!</p> -<p>És mégis, az a hur, amit a felesége emlékének puszta -felbukkanása megpenditett benne, – tovább rezgett s fájdalmas, -keserü és gyötrelmes érzéseket ébresztett föl.</p> -<p>Mit ér, ha még százszor olyad nagyra lát is ő maga, Turi Dani -létére; mit ér, ha nincs hatalma az asszonyon. Az Erzsi, az asszony -ott sorvad el a szeme láttára, lefogy, mint a hold, leolvad a -csontjáról a hus, bőre alól a puhaság, már is olyan, mint a -lábonjáró halott… Nincs mód, hogy valaha visszatérjen a régi élet, -a régi érzés. Csak lehetne legalább gyorsabban végeznie az élettel. -De igy, együtt élni egy tetemmel, ez több, mint amit egy férfi el -bir viselni. Daninak a hideg fut végig a hátán, ahányszor a -feleségére pillant s ha rágondol… Hát meghal. Haljon meg. Ha nem -akar élni, jobb is. De igy élni, hogy minden percben meghal valami -benne… Igy hogy magával viszi a sirba az eleven, erős urának az -erejét és kedvét, ez borzasztó. Ez a borzasztó. Ha kétségbeesésében -a nyáron elemészti magát, s kibuvik ebből a világból, azóta -elsiratták, elfelejtették volna. Rendben volna. A gyerekeknek uj -anyát keresne… S eszébe ötlik Bora, amint ott állott ma is a kis -kapuban, hogy nézett férfibámuló szerelmes nézéssel.</p> -<p>Nagyot sóhajtott.</p> -<p>A lovak csöndesen, taktusban vitték előre a szánat. Nemsokára -itt volt a fasor s bekanyarodtak az országutra. Megint ott -szaladtak előre a pompás fehér álomuton.</p> -<p>Dani konokul ránditotta meg a szemöldökét. <span class= -"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span> Ej mit, -még ma fölrakja a csengőket a lovakra. Nem ér ez a gyászos élet -semmit.</p> -<p>Magára erőltetett hetykeséggel nézett előre s egy-két szót -dudolt valami farsangi nótából.</p> -<p>Egy toprongyos alak ügetett előtte s félreállott már jómesszire -a szán utjából a hóra. Egy vén házaló zsidó volt.</p> -<p>Daninak ötlete támadt.</p> -<p>– Halt! – kiáltott a zsidóra.</p> -<p>Ez bámulva s kissé megszeppenve nézett álltából a parasztra, aki -megállitotta lovait s a nagy gubából fenyegetően pillantott -felé.</p> -<p>– Hát mi van a batyuba Mojse? – rivallt rá Dani.</p> -<p>– Amit parancsol kérem alássan.</p> -<p>– No egy kettő, ki vele.</p> -<p>– Dehát…</p> -<p>– Szaporán, mert a nyakadba sózom ezt az ostort.</p> -<p>Az öregnek piszkos, szürke szakálla mozgott, de szó nem jött ki -a száján. Nem ismerte még ezt a vidéket, nem tudta kivel van dolga, -mire lehet számitani. Igen apró kis ember volt, füles -posztósapkájából ugy pislogott ki vereslő szemü vércse arcával, -mint a megfogott madár. Horgas, piszkos, remegő ujjaival szaporán s -mégis sikertelenül bontogatta a kockás nagy vászonabroszt. Közben -okosan leselkedett a paraszt arcába, kémlelve, mifajta emberrel van -dolga. Még ma is olyan gyáva volt szegény öreg, mint mikor -gyerekkorában szabták ki a nadrágját a parasztok kutyái. De azért -vakmerően vágott neki jó emelet batyujával a világnak, hogy minden -bokor zörrenésétől megijedjen, nem farkas és nem rabló bukkan-é ki -mögüle. Mindig külön hálát adott az istennek, ha hazaért a családja -közé s alig pihent meg otthon egy kicsit az uri fiai és nagyuri -menyei közt, megint csak nyakába vette az országot s tovább házalt -az üvegkalárisokkal, garasos zsebtükrökkel és olcsó -selyemkendőkkel. <span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span></p> -<p>– Siess mán atyus!</p> -<p>– No majd nem sietek? Épen neked nem sietek. Még majd táncolok -is. Mi?</p> -<p>Dani nevetett s kikönyökölve a kóróhegy elől, amely felfogta a -hátulról jövő éles szelet, vidáman nézte, hogy huhukkolja az öreg a -körmét, amely kékre gémberedett, mig a batyu kötését tartotta vele. -Különben ki volt melegedve az öreg és sovány, vékonybőrü arcélén -vörös foltok ütöttek ki.</p> -<p>A paraszt végig mutogattatta magának az egész raktárt s egy -messzeviritó selyemkendőn akadt meg a szeme.</p> -<p>Az öreg fölnézett, várva, hogy választ-e valamit a paraszt. Igen -rosszkedvü volt, nem tudta biztosan, nem csak komiszkodik-e.</p> -<p>– Valami selyemkendő kék nekem… – szólt Dani, mintha pénzért -adná a szót, – ojan jó nagy, nyakbavaló, jánynak való…</p> -<p>Az öreg megértette s mohón, remegő ujjakkal válogatta a -holmiját. Egyet kivett.</p> -<p>– Ez fájn lesz.</p> -<p>– Ez nem szép! – habozott Dani, aki még sohasem avatkozott -effélébe.</p> -<p>– Ha én mondom akkor szép.</p> -<p>Dani nem mert ellene mondani az öreg, határozott, fölényes -kijelentésének. Forgatta, tapogatta, nézte a kezében a kendőt.</p> -<p>– Osztán mit kóstálna ez?</p> -<p>– Tizenöt forint.</p> -<p>– Ejha! Van lelke ennyit kimondani?</p> -<p>Az öreg végignézte és várt. Dani alkudni próbált. Leintette.</p> -<p>– Adja csak vissza barátom, magának nem szép kendő kell, magának -olcsó kendő kell.</p> -<p>Dani szinte elvörösödött.</p> -<p>– Nekem bizony szép kendő kell, de ez tiz pengőnél többet nem -ér. <span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span></p> -<p>– Tessék menni üzletbe, kérni ilyet, tudni fogja mi az ára, ha -olcsóbban kapja, mint tizenkettő, köphet nékem szembe.</p> -<p>Odaadta tizenegyért. Daninál mindig volt pénz. Egy tizest, meg -egy ötöst adott oda. A vén ember apró pénzt adott vissza. -Meggondolva számolgatta a hatosokat, „tévedés kizárva.“</p> -<p>– Nyolc meg kettő, az husz…</p> -<p>– H</p> -<p>– Azaz tiz…</p> -<p>Dani nagyon dühös lett a csalási szándékért, azért mordult -közbe. De mikor megolvasta a visszakapott pénzt s látta, hogy semmi -sem hiányzik belőle, egy hatost odalökött az öregnek.</p> -<p>– Ezzel meg akartál csalni, nesze legyen a tied.</p> -<p>Az öreg megvetően rugta félre a pénzt a hóba.</p> -<p>– Nekem nem kell tüled az ajándék. Add apádnak, hogy éhen ne -haljon.</p> -<p>Dani iszonyu dühbe gurult. Majd hozzávágta a vasvillát a vén -zsidóhoz, aki közönyösen csomagolta össze a butyrát. De csak -lenyelte a haragját, guba alá vette a selyemkendőt s a lovak közé -csapott. A két ló már dideregni kezdett s vigan ugrott ki, egy perc -mulva messze elhagyták az öreg zsidót, aki pontosan, rendesen -rakosgatta csomóba sok dib-dáb holmiját.</p> -<p>Fütyörészve, mosolyogva nézett maga elé Dani. Nem volt benne -biztos, mit csinál a selyemkendővel. Már feltünt a falu vége s a -kastély havas tornya kilátszott a fák lombja fölött.</p> -<p>A faluszéli kutyák unalmukban egyet-egyet vakkantottak, ásitva -vonitottak, Dani megcsendesitette a lovakat és lépésben haladt -előre a kerékvágásos utca zökögőjén.</p> -<p>Egyszerre csak látta, hogy Bora kilép azon a kapun, ahol bemenni -látta volt. Ez a lány ő rá várt, mert sietve jött le az udvaron. -Biztosan az <span class="pagenum"><a name="Page_134" id= -"Page_134">-134-</a></span> ablakon leste őt s abban a percben jött -ki, mikor épp a kapu elé ért a szán. Megint olyan álmélkodva, -ábrándosan bámult felé, ahogy meg szokta tenni mindig, ha Danit -meglátta; egész lelke mintha bele lett volna téve ebbe a -nézésbe.</p> -<p>Dani megállitotta a szánat.</p> -<p>– Bora!</p> -<p>– Mi.</p> -<p>– Gyere csak.</p> -<p>A lány készségesen odalibegett elébe.</p> -<p>Daninak megrémlett, milyen vakmerőséget akar. Nem fogja -elfogadni a lány a kendőt. Az egész falu szemeláttára! Már nézője -is van a harmadik szomszédból. Egy óra mulva az egész falu tudni -fogja. Izgatottság gyült fel benne s szinte ködös lett tőle a -szeme. Egy percig belenézett a Bora mély dióbarna szemébe, amely -gyujtogató hőséggel volt ráfüggesztve, aztán elszánta magát, egy -szó nélkül kivette a selyemkendőt s a lány kezébe adta.</p> -<p>– Nesze.</p> -<p>Bora elvette. Egy szóval sem tiltakozott ellene.</p> -<p>Dani nagyon meglepődött ezen s összevonva szemét fürkészve -nézett a lány arcába. Nem talált abban semmi különöset; sem -csodálkozást, sem zavart, meglepetést, tiltakozást. Bora, -nyugodtan, természetesen vette az ajándékot s ajándéknak vette. -Csak ép nagy változás történt a kifejezésében. Az ábrándosság tünt -el az arcáról, a pokoli mélység mintha összehuzódott volna a -szemében s rövidmélyü tisztasággá vált volna. Az izgató, titokzatos -odaadás helyett rövid, egyszerü megértés tünt fel rajta. Az -alázatosság helyett fölényesség, a rabszolgaság nyomában a -parancsoló nő önérzete. De mind az egész csak egy árnyalat, amit a -hirtelen vérszerelembe bomlott férfi nem látott, nem is érzett meg. -Danit valami zavarta s ez önmagából <span class="pagenum"><a name= -"Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> eredt, a saját tettének s -helyzetének szokatlan voltából. Fonák volt neki a perc, amelyben -mindenki megbámulta. Fonák a tett, amely mintha kiforditotta volna -eddigi életrendjéből.</p> -<p>Megérezte, hogy nagy hibát követett el. Szinte meglepetve bámult -a lány arcába s ráemlékezett, hogy ezt még sohasem csipte, nem -csókolta meg. Ehez a lányhoz eddig egy ujjal sem ért, meg sem -érintette. És a rövid pillanat alatt, amit szemébe függesztett -tekintettel, merev, félszájra vonuló mosollyal átélt vele szemben, -szinte megbénult öntudattal, akarattal, biztosan tudta, hogy -rosszat tőn magának, amikor nem pofonnal kezdte a dolgot, – hanem -ajándékkal.</p> -<p>Szeretett volna rákiáltani, de restelt. Ugy érezte, hogy a lány -okos, ravasz szeme, – milyen más ez most, mint az elébb, – átlát -rajta.</p> -<p>Megrántotta a gyeplüszárat s a lovak megindultak.</p> -<p>És rettenetes izgatottság gyult ki benne, amint eltávolodott a -lánytól; vissza akart nézni, mit csinál az a cafra. Sorra mutogatja -a kendőt? Tán már a vállára is teritette… Az utca tulsó során -gyalog jött szembe rá Takács Gyuri. Hm. Ez is látni fogja egy perc -mulva…</p> -<p>Megint mogorván bámult a rud végére, a ló lába elé odaguruló -havas, piszkos rögekre s a lelkében egész földindulás reszketett. -Nagy akarások és fölgerjedt érzések háborogtak benne; restellte -magát s a szivét szoritotta valami megalázottság; érezte -férfiatlanságát s jóvá akarta tenni. Dühödött volt, Borára -dühöngött, utálta, leköpte, legyurni, sárba taposni kivánta. S -forrott mint a megbomlott föld mélye és tüzet vágyott okádni.</p> -<p>A falubeliek, amint elnézték őt komoran ülve a nagy gubában, -szemére nyomott süvegben, nem is gondolták volna, hogy ez a Turi -Dani egészen más ember, mint az, aki reggel kihajtott a mezőre. -<span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span></p> -<h3>II.</h3> -<p>Takács Gyuri utána nézett a Dani szekerének.</p> -<p>– Mit néz Gyuri bácsi, – vetette oda neki a Bora, amint -elszaladt mellette. Kötelességből szólott hozzá s állott meg egy -percre a lány, letérve a nagy férfi elől az árokpartig, hogy -furcsát ne gondoljon róla.</p> -<p>– Nézem, milyen kórója van ennek a sógornak.</p> -<p>– Bizony, magának sincs különb.</p> -<p>– No az enyimbe még több az ágaboga… Iszen te ott voltál, te. -Emlékszel mennyit csufolkodtatok velem, hogy minden napraforgóm -hetet fiadzott.</p> -<p>– Hát, ráfér Gyuri bácsira. Ha máskép nem tudja szaporitani a -fajtáját.</p> -<p>A lány ideiglenes mozdulattal állott meg s már szaladt volna -tovább.</p> -<p>– Te! – szólt utána Gyuri. – Mi van a kendő alatt?</p> -<p>– Kis malac, nem hallja, hogy visit?</p> -<p>– Nem kis malac az, hanem kis bárány, kilóg az egyik lába.</p> -<p>Bora ijedten kapott oda s följebb emelte a kendő csücskét. -Kivörösödött az arca s elfordult.</p> -<p>– Vigyázz, mert párt kell azér adni. Megfogják a feketeszőrü kis -bárányodat.</p> -<p>A lány a szeme sarkából felgerjedt nézéssel, odaengedő -lánysággal pillantott vissza rá.</p> -<p>– Hadd fogják. Ócsón nem fogják meg.</p> -<p>És szemérmetesen elpirult.</p> -<p>– Ó te gyalázatos… Én is neked adom érte ezt a gubát. Ne.</p> -<p>A lány szeme már ködbe volt borulva, belső izgatottságától a -hang is alig jött ki a torkán s ugy nézett a vásártevő férfira, -mintha már érezné, hogy el is adta magát neki. De az esze azért a -helyén maradt. <span class="pagenum"><a name="Page_137" id= -"Page_137">-137-</a></span></p> -<p>– Ó nem kell olyan fenn kezdeni, mer osztán mi lesz tovább?</p> -<p>– Elég előre egy selyem pruszlik is. Mi?</p> -<p>– Hát.</p> -<p>Még egyszer odavágott olvadékonyan a Gyuri szemébe, hogy a -férfinek kigyult a csókadója, mint a fekély, azzal elszaladt, -kacéran riszálva magát, sok ráncu vékony ingerlő szoknyáit.</p> -<p>Gyuri utána nézett mohón, keményen s megszijta a szája sarkát, -aztán tovább ment,</p> -<p>– Megállj szép ..... Turi, most azért az enyém lesz a jány.</p> -<h3>III.</h3> -<p>Dani behajtott a nyitott kapun. A lovak megállottak s ő -körülnézett a kiskocsis után. A nagy udvar üres volt, senki sem -szaladt a gazda, az apa elébe. Daninak keserü nyál gyült a -szájába.</p> -<p>Egy percig állt és várt, mielőtt lekászmálódott vón az ülésből. -Olyan nehezen mozdult most.</p> -<p>Nagy kacározást hallott az ól sarkán tul; a kis kocsis, suttyó -legényke a szomszédasszony lányával, az Irénnel havazkodik. Dani -közönyös, bosszus, érdeklődő szemmel nézett oda. A lány sovány, -csirkehusu volt, de fürge, harsonásan kacagó, s torka szakadtából -sikoltozva tépázta a fiut. Alig tizennégy esztendős gyereklány, a -fiu se sokkal idősebb. Nagy viháncolásuk közben észre sem vették -Dani bácsit. A legényke havat gyömöszkölt a lány nyakába és ez -olyan pofonokat adott neki, amilyen egy lánytól kitelik, kapkodó, -karmoló, suta mozdulattal. A hangja, az édes, üde, megcsikkanó -sikkantása szivig hasitott.</p> -<p>Dani ahelyett, hogy leugrott volna a szekérről, még jobban -behuzta magát a gubába s tünődve nézte a gyerekeket. <span class= -"pagenum"><a name="Page_138" id="Page_138">-138-</a></span></p> -<p>Irigység harapott a szivébe, a májába.</p> -<p>És nem haraggal, de elkeseredéssel, kétségbeeséssel érezte meg, -hogy mennyire megvénült.</p> -<p>A minap egy csomó havat csapott ennek a lánynak a nyaka közé, de -milyen más volt az. Ő, a bácsi, tréfált a gyerekkel, aki játékosan, -kissé kacéran, de gyerekengedelmességgel türte s szaladt előle. -Most bezzeg tud a kisjérce a kiskakassal, mint maga párjával -játszani.</p> -<p>A lány anyja ezelőtt 16–18 esztendővel épen ilyen gyermekpajtása -volt neki. Később, asszonykorában, szeretője.</p> -<p>Hát már csak ezek az ő párjai, a megvénült, kiszikkadt -bordájuak, akik jajgatnak ölelés közben, hogy fáj az oldaluk, -hátuk, csontjuk?</p> -<p>Daninak iszonyu keserüség, az élet nagy keserüsége gyüremlett -föl a lelkében.</p> -<p>Hát elszaladt már előle az élet, a fiatalság. Hát százával nőnek -körülötte a lányok, s lesz idő, mikor egyiknek sem dobban meg a -szive, a kivánó szive, ha meglátja őt… Lesz idő?… Itt is van -már!…</p> -<p>Hiszen ő olyan vén ember már, akit nem lehet magáért szeretni. -Ajándékot ád ő már a fiatal lányoknak, hogy azok erőszakot tegyenek -az igazi érzésükön.</p> -<p>És elnézte a két gyereket, akik olyan nagyon civakodtak, hogy -alig birtak elválni egymástól.</p> -<p>A másik házból kijött a lány anyja s nagyot kiáltott!</p> -<p>– Irén!</p> -<p>A lány ugrott és szaladt és még egyszer visszakacagott a fiu -felé:</p> -<p>– Megájj büdös!</p> -<p>És csucsoritotta a száját s nagy huncut fekete szeme -kacagott.</p> -<p>Az anyja megkapta a karját s megrázta, mint <span class= -"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> a -gyereket szokás. Olyan utálatos vén bestia volt igy a Dani -szemében.</p> -<p>Elfordult tőle.</p> -<p>S a másik oldalon, a maga házából a felesége lépett ki a -pitvarajtón. Az arca fakó volt, gyürött, sápadt. Mintha örökké -pincében lakna, még hunyorit is a szemével a hóvilág miatt. A -ruhája lóg, semmi melle, teste, mint jól-rosszul összeálló darabok -lógnak a karjai, lábszára. Ez az a hires lány, a Takács Erzsi? aki -után járt, akire vágyott? Mikor egy este, késő őszszel, azt mondta, -hogy de jó vón egy kis szilva, – ennek vitt ő egy akkora ágat a -gróf szilvásából, mint egy ház?…</p> -<p>Megmozdult, elfordult s ujra áttévedt a szeme a szomszéd -udvarba, ahol Irén frissen, üdén szaladt be a kutról egy csupor -vizzel. Milyen könnyü a bokája, mint az őzé; milyen formás, fejlő, -mint a kihasadó bimbó.</p> -<p>Dani nagyot sóhajtott.</p> -<h3>IV.</h3> -<p>A kórót is lerakták s körülnézett valami munka után.</p> -<p>Dél volt. Ebédelni hivta a kis fia.</p> -<p>Dani az ölébe vette a gyereket. A fiu odahajolt, odasimult -hozzá. Az apát meghatotta ez a gyöngédség, magához szoritotta a -testét, de nem szólott egy szót sem.</p> -<p>Bement vele a házba.</p> -<p>A szoba tulságosan meleg volt. A bölcső mellett állott a másik -kis fia; egészen pucér volt a gyerek s hátra volt kötve az inge, -ugy csuszkált a szoba földjén. Sáros volt, maszatos a füléig. -Valahogy felállott az ingó bölcső végébe kapaszkodva s most meg se -mert mozdulni, mert mindjárt meglódult a rengő bölcső is. Várt -valami segitségre. <span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span></p> -<p>Nagy bámész szemeket vetett az apjára. Feléje nyujtotta az egyik -kezét s azt mondta günnyögő szóval:</p> -<p>– Hej tte! Hej tte!</p> -<p>Daninak gyöngéd érzés támadt a szivében. Lehajolt s felvette a -csöppséget a másik karjára.</p> -<p>Ugy állott ott az asztal sarkánál. A felesége a tűzhelyről épen -hozta a tál levest s egy szomoru mosoly lopta be magát az arcára; -mintha a régi, a remélt, a hiányzó családi boldogság lehelletét -érezte volna meg.</p> -<p>Dani maga is megsejtette, hogy ez volna rendén, ez volna az -igazi élet. Felsóhajtott, két hallgatag gyerekét megölelte erősen s -valami imaféle óhajtás kelt a szive mélyéről. Ha most igy -mindnyájukat agyonütné egy lesujtó villám, ó be jót tenne -mindannyiukkal. Be sok szenvedéstől mentené meg őket. Ki lát a -jövőbe?</p> -<p>Egy bizonyos. Jó nem jöhet többet.</p> -<p>– Na. Helyre boci! Helyre!</p> -<p>Leültette mindenik gyereket a székére, ő maga is beült az asztal -belső oldalán a karos lócára. Az asszony már hónapok óta nem ült le -az asztalhoz, most idehozta a tányérát ő is.</p> -<p>Dani elmélázott. Hogy is volt az, hogy veszett ki ilyen nagyon -az életükből a boldogság? Ahányszor a családja meleg körét -megérezte, mindig valami sajátságos lankadtság vett erőt rajta. -Örökös harcot, lappangó, titkos küzdelmet érzett maga és a családi -élet között. Olyan ellentétet, amely sosem került szóba, de egy -percre sem szünt meg. Ugy rémlett neki, hogy a család a hinárnak, -valami kényelmes, jóleső, boldogitó hinárnak ezernyi szálával -igyekszik őt körülfogni, lehuzni az iszapba, a lágy, meleg -latyakba, ahol heverni kell és hizni lassan röfögve, mint a -disznónak, mig eljön az idő, a disznóölés napja. És benne valami -érthetetlen <span class="pagenum"><a name="Page_141" id= -"Page_141">-141-</a></span> törekvés dagadozott. Nem engedte magát, -ki, ki akart rohanni, szabadulni ebből a csudálatos zsirszagu -kényelemből. Ha szárnya van, bizonyosan régen elrepül világtalan -világokig. És a legnagyobb baja mégis az volt, hogy nem birt -keményen tenni valamit. Nem birt szakitani. Nem birta otthagyni ezt -a kiállhatatlan asszonyt, a gyerekeket, a házát, a földjeit, a -vagyonát, a népek előtt való tekintélyét s a biztos jövőt, ami -ebből a mából ki fog itt fejlődni. Utált mindent, más életet, -magasabbat, merészebbet, tevékenyebbet óhajtott, de nem birt neki -vágni a semminek, hogy ujra kezdje a harcot idegenben, ereje -frisseségének megfogytával, ruganyos ábrándjainak sok kipukkant -hólyagját elveszitve. És élt s csak sorvadt, érezvén szomoru -legyávulását s érezvén erőinek pazarló elpárolgását. Hogy telnek -ezek az utálatos napok, gondolta számtalanszor magában és istenem, -mit tudnék én csinálni! csak alkalmam volna rá! Hozzáfogott -kukoricát morzsolni s óraszámra nézte, hogy peregnek ujjai alól, a -kisszék kése alól a kukoricaszemek. Ez vagyok én, – gondolta, – ez -a kisszék, a mék itt áll a sarokba egész éven át, csak rozsdásodik -a szélibe vert penge. És birná, hogy éjjel-nappal egész éven át, -morzsolja a kukoricát. Uristen, mennyit lehetne vele lehántani. -Mennyi munkát tudnék én elvégezni!… De csak telt ez a nap is, mint -a többi s ő szomoruan, savanyuan számlálta elveszett napját a -többihez. Ha még a reménység sem volna meg, hogy egyszer majd csak -elhozza az idő magától a cselekvés idejét, amikor kipótolhatja a -hosszu tespedést, akkor igazán tönkrement volna magától, megőrölte -volna a szu belülről, mint az öreg hombárt, amelynek kidült az -oldala, hogy megtöltötték a lemorzsolt uj tengerivel.</p> -<p>És Erzsi, aki szintén reménykedett, hogy talán mégis jó az Isten -s az urát csak hozzátöri egyszer <span class="pagenum"><a name= -"Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> a családjához, ha -kiforrta, kitombolta magát, szomoruan látta, hogy mióta Dani az -egész világtól elvadul, azóta ugy jár-kél, mint akiben nincs lélek. -Néha szinte szánni tudta ezt a nagy erős embert, amint fejetlenül -bolyongott a házában heteken át. Jól tudta, hogy ő az oka, s nem -egyszer számotvetett a lelkével, nem másként kellene-e ő neki -viselkednie az urával szemben? De Uristen, hogy? Ugy hogy ő segitse -tán elő az urának családon kivüli vágyait? Élt hát, abban a -meggyőződésben, hogy ugy sem tart már soká.</p> -<p>Mikor az ebédet megették, Dani hátraült s ejtőzött.</p> -<p>– No öcskös, – mondta a fiának, – megyünk estére.</p> -<p>– Hová édes apám? – szólt gyorsan, nagy bámész szemmel a -fiu.</p> -<p>– A Zugba, nagyanyádékhoz. Megyünk mindnyájan. Beteg a nyanya. -Megyünk hozzá.</p> -<p>A feleségének szólott a kijelentés. Az asszony már egy éve nem -volt a napáéknél.</p> -<p>Erzsi nem szólt.</p> -<p>Ő már rég szeretett volna elmenni, de nem akart magában, s nem -akarta figyelmeztetni az urát. Nem akart megalázkodónak -látszani.</p> -<h3>V.</h3> -<p>Délután Dani szokása szerint kint keresett munkát az udvaron, az -ólban; a nyár óta csak enni s aludni ment be a házba. Erzsi azonban -ki sem nézett a szobából, gyorsan rendbeszedte a konyhát, tett a -tüzre s a vastüzhelyen, amely melegitette is a szobát, csendesen -sustorogva főtt egy fazék kukorica, amelynek édes szaga betöltötte -az egész szobát. A gyerekek a földön játszottak a csutkával, a -kisebbiknek fel volt kötve az inge hátulról <span class= -"pagenum"><a name="Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> és -maszatosan csuszkált a magacsinálta sárfoltokon keresztül.</p> -<p>Mindaketten, Dani is, Erzsi is ugyanarról gondolkoztak, a maguk -régi, szomoru, unalmas és egy percre is feledhetetlen dolgáról: -mért nem teszi őket boldoggá családi életük.</p> -<p>Dani elfeledkezett Boráról, el minden más asszonyról, folyvást a -feleségével foglalkozott.</p> -<p>– Én nem vagyok oka! – mondta félhangosan. – Az isten az -oka!</p> -<p>Még egyszer össze akart szedni magában minden érzést, ami az -asszonyhoz huzza; hátha jóvá lehetne tenni mindent.</p> -<p>– Az igaz, – gondolta el, – egy asszony se örülne, ha az ura más -asszonyokat is megfogdos…</p> -<p>Kissé elmosolyodott, az ő férfi érzése nem birta ezt ugy venni, -asszonyszivvel. Valahonnan az gyökerezett belé, hogy a férfinak -szabad! Minden szabad! S ha az asszony olyan volna, amilyennek ő -szeretné, vele nevetne ugy szemérmesen, félszájjal, -félbosszusággal, még meg is pofozná érte őt, az urát, mert ez meg -az asszonynak szabad. De ilyen halálosan venni! Igy elidegenülni! -Ez nem szabad! Az asszony esze ugy járjon, hogy mindig az ura -kedvére forduljon. Azt tegye a szerelemben, amit a parancsolója -akar, kiván. Az asszony valami élő melegágya legyen a férje minden -képességének, amelyben megpihen az ember s uj erőre kap. Ha ilyen -volna! Akkor mit nem tenne meg érette!</p> -<p>Hiszen tudja is ő, mit kiván, csak annyit érez, hogy az asszony -<em class="gesperrt">nem olyan, amilyennek ő szeretné</em>.</p> -<p>Ő az asszonyi természetet oly türelmes, lágy, béketermő -valaminek szerette volna elképzelni, amely mindig olyan, amilyennek -az ura kivánja el. Mikor legelőször hallotta tőle azt a szót, hogy -„bizony nem szakitom meg magamat érted“, nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> akart -hinni a fülének. Mikor először észrevette, hogy az asszony rá -akarja kényszeriteni az akaratát ő reá, olyan hihetetlennek tünt -fel neki, amire nem számitott soha. Mikor tisztán belátta, hogy az -asszony és ő két külön akaratu, önálló lény, amely csak akkor tud -megélni, ha kölcsönösen, szinte alkudozva egyezik meg valamiben, -oly utálatosnak, és kitürhetetlennek érezte az egész világot, hogy -szeretett volna szétrobbanni, világgá szaladni belőle.</p> -<p>Ez már nem neki való sors. Ő elég embernek tudta magát ahhoz, -hogy gondot viseljen egy asszonyra s akár egy tucat gyerekre.</p> -<p>Egészen fel volt háborodva s kifordulva magából, eszeveszett -módjára dühöngött eleinte s naponként ujabb csalódással -gazdagodott, mikor látta, hogy az asszony ép oly konokul őrzi a -maga akaratát, amilyen dühödötten akarja rádiktálni ő a -sajátját.</p> -<p>Különösen egy nagy s minden percüket megrontó sérelmes pont volt -közöttük: az életük berendezése. Dani a napszámos szegénységből -nőtt ki urrá, Erzsi a szükös uraság garasmegtartó tudományát hozta -magával. Daniéknál sohasem kellett takarékoskodni, ugy sem volt -miben s azok az apró spórolások, amiket megtehettek volna, ugy sem -nőhettek volna vagyonná. Erzsiéknél a foghoz vert krajcárok -mentették meg egyik nemzedékről a másikra a kis vagyont, amelyet a -falusi élet szükös viszonyai között gyarapitani nem lehetett. S -mikor Dani oly hihetetlenül ügyes pénzkovácscsá lett, akinek az -ölébe csak ugy dültek az ezrek, mindaketten kifordultak magukból, a -férfi még türelmetlenebbül követelte a „jóélést“, a házat, az -asszonyt, az életet az urak módja szerint s idegessé tette a -spórolásnak még a neve is, bár hiszen másoknak ő sem adott s nem -engedett át ingyen egy fillért sem, – tizszeres haszon nélkül. -Erzsi viszont érezte, hogy tovább már nincs rendjén <span class= -"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> az ő -régi krajcároskodó életmódja és ha az ura olyan lett volna hozzá, -mint amilyennek lennie kellett volna, meg is tette vón az -átmenetet. De igy ahelyett, hogy uj életfelfogásra rendezkedett -volna be, nem tudta, mi lesz tovább. Elvesztette a lába alól a -talajt. Folyvást azzal izgatta magát, hogy épen ugy utálja az ura -pénzét, mint az életet s várta, várta, mikor vész el ebül az ebül -gyült vagyon. S Dani lassanként azt vette észre, hogy a nagy -gazdalány, aki épen azzal vonzotta őt, hogy magasabb rangba s -társadalmi életmódba tartozott mint ő, most makacs, szivós, -következetes munkával olyan életre akarja őt szoritani, ami csak az -apjának, a <em class="gesperrt">Tövigszáraznak</em> való.</p> -<p>Nem, ez igy nem emberi élet. Mindaketten tudták. S egész délután -mindaketten az estét várták; Dani is, Erzsi is az öreg Turiék -otthonában, a hires jó családi életben akartak számot vetni -magukkal, milyennek kellene hát lenni annak a boldog családnak, -amely le tudja kötni a házhoz azt a férfilelket.</p> -<p>És Dani, önkéntelenül visszariadva attól az őrült lépéstől, amit -ma tett, Borától és a nagy veszedelmektől, amiknek a kóválygását -érezte agyában, még egyszer meg akarta próbálni az élete -rendbeszedését.</p> -<p>De ha nem lehet! ha igy akar ez folyni a világ végéig! akkor -roggyon össze még ma.</p> -<p>Véres és rettenetes indulatok forrását érezte magában, a keze -ökölbe, ütésre szorult s ott reszketett benne a titok. Ha az kitör, -szétrugja, kimélet nélkül, irgalmatlan gázolja szerteszét azt az -életet az embereivel együtt, mint a hangyabolyt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_146" id="Page_146">-146-</a></span></p> -<h3>VI.</h3> -<p>A gyerekek fel voltak öltöztetve. A nagyobbik a karjára vette a -hófehér kosárkendőbe kötött batyut, amelyben egy szál kolbász s más -husféle volt; Erzsi becsomagolta nagy kendőjébe a gyereket, aki -ebben a percben rugdosódni s erősen nyafogni kezdett. Muszáj volt -kibontani s száraz ruhába tenni a kis lucskost.</p> -<p>Dani türelmesen várt. A guba már a vállán volt, a kalap a fején -s szórakozottan nézte a családját. Nem volt semmi határozott -gondolata, bizonytalan hangulat kóválygott benne. Szomoru volt és -lehangolt; félt a szülei otthontól, félt a nyomoruságtól, amit ott -látni fog, a szemrehányástól; félt önmagától, félt az egész -élettől. Csak állt és várt, amig a felesége jól bepakolja ujra a -kicsit, megszidogatja, amért „ilyen nagy legény“ léttére „nem tud -szólani még most se“ s ölbe veszi nagy kendője alá, félkarra, a -másik kezében meg egy nagy csupor tejet cipel, amit kasornyában -emel.</p> -<p>Behuzták maguk után a ház ajtaját. Dani odakiáltott a kis -kocsisnak, hogy vigyázzon mindenre s tünődő léptekkel ment az -asszonya s a gyereke után, akik előtte haladtak ki az utcára. -Lesütötte a fejét s erőseket lépett, mintha minden egyes lépésnél -külön kellene előre lóditania magát.</p> -<p>Gondolt erre is, arra is, de már belefáradt, beleunt a feje a -gazdasági terveibe, elhessegette magától a gondolatot. De hát akkor -mire gondoljon. Belecsömörlött a pénzcsinálás munkájába; a családja -csak fárasztó, lehangoló érzésekkel tölti el; a nyár óta alig volt -együtt emberekkel, nem iszik, nem kártyázik, nem dohányoz, nem -szerelmeskedik. Danin olyan általános megutáltság vett erőt, hogy -legjobban szerette volna felkötni magát.</p> -<p>Erzsi hasonló lelki állapotban volt, de őt mégis <span class= -"pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> ébren -tartották a gyerekei. Félszeme folyvást ott volt a kis fián, akit -sokat megszólitott, hogy vigyázzon, fel ne bukjon, láb alá nézzen, -meg hogy nehéz-e a pakk, nem huzza a karját, ne cserélje meg neki? -A gyerek csillogó, barna szemével nevetően nézett fel az anyjára, -hogy ez minden gondját elfelejtette tőle. Hirtelen meglátta Takács -Gyurit, aki az utca közepén valakivel beszélt s erről eszébe -jutott, hogy a nyár óta nem ment végig ezen az utcán, s egyszerre -fölémelyedett benne az az egész halálkeserüség, ami akkor -eltöltötte.</p> -<p>Rápillantott az urára, mintegy kérdve, lesz-e hát valaha -máskép?… és megütődve élesedett meg bágyadt tekintete. A férje -arcán gyorsan felgyult indulatot, szemében kemény szikrázást, arca -élén vörös folt kigyuladását látta. A férfi öntudatlanul előbbre -lépett s elhagyta az asszonyt valamivel; az asszony jobban oda -nézett s látta, hogy Takács Gyuri egy lánynyal, a Kis Pál, a Güzü -Kis Pál lányával beszél.</p> -<p>Asszonyi szivébe rögtön belenyilalt, amit a férje érzéséből -megsejtett. És ő is szinte remegni kezdett valami kipattant -haragtól. A nyár óta nem vette észre az urán azt a szoknyatébolyt, -ami addig annyit undoritotta. És minden nagy keserüségük, lelki -eltávolodásuk, növekvő idegenségük mellett is megnyugasztalva -hatott reá, hogy az ura akármilyen is, most csak az övé. Ha rossz -is, ha beteg, ha szenvedő, csak ő miatta az. Néha szinte örömmel és -megelégedéssel töltötte el, hogy ő mégis ennyire valakije az -urának. Jól ismerte a Dani változó, gyorsan lobbanó s feledő -természetét és mély hatással volt rá, hogy ez a férfi, aki olyan -könnyen tudta eldobni a szeretőit, ő iránta ilyen hosszantartó, -mélységes és erős érzéssel van oda füzve. Hónapok teltek s nem -változott az ura sziveállapota s Erzsi néha hálákat adott érte az -Istennek. <span class="pagenum"><a name="Page_148" id= -"Page_148">-148-</a></span></p> -<p>Most aztán föltámadt benne a fájdalom féltékenysége. Rettegett -és iszonyodott a sejtelemtől, hogy az ura megváltozott, hogy már -megint nem a régi, megszokott, szinte megszeretett csendes bolond ő -körülötte, – hogy már ujra kilépett, mint a varázskörből s idegen -istenek bolondja lesz.</p> -<p>Nem, nem csalódott. Jól látta ő az ura arcán a szenvedély -lihegését. Jól látta az elszánt gyülöletet, a vad, féktelen -megdühödést a másik férfi ellen. És biztos volt benne, hogy többé -nem ő érte feni fogát Turi Dani Takács Gyurira, hanem másért. Azért -a lányért, épen azért, aki most van közéjük vetve.</p> -<p>Takács Gyuri meglátta őket, meglátta őt s elrestellte magát. Egy -szóval kiadta az utját a lánynak, aki feléjük pillantott s aztán -lányosan, könnyü, libegő léptekkel elsietett. Távolról még egyszer -visszanézett Gyuri felé s Erzsi látta, hogy az ura ezt a -pillantását észrevette és olyan kemény, komor lett utána, mint egy -kőbálvány. És Erzsi az urával érzett s csudálatosképen ugy vette -észre, hogy ő fel van háborodva, amért az a taknyos lány a két -férfi közül nem az urának a bolondja.</p> -<p>Takács Gyuri odaköszönt nekik, de egyikük sem fogadta. Dani -elnézett maga elé, mintha levegő volna neki a versenytársa. Erzsi -pedig ugy intézte, hogy abban a percben lehajolt a kis fiához s -aztán ugy ment tovább, hogy nem is láthatott oda Gyurira.</p> -<p>Ez mind a kettőt megértette. Ugy gondolta, hogy Dani a Bora -miatt. Erzsi saját maga miatt nem köszön; nehezellik, amit láttak! -s mosolygott. Pedig csalódott. Erzsi Bora miatt indult föl ellene, -magára nem is gondolt, hisz az csak természetes, hogy neki nem -tartozik semmivel, igy jó, épen igy. Dani viszont a felesége miatt -bőszült föl. Ismerte Gyurinak Erzsi iránti régi érzéseit s ő -követelte azt, hogy hűséges legyen az az ember, azzal a titkos, -rendithetetlen hűséggel, amit évek óta szeretett és szinte tisztelt -benne. Már <span class="pagenum"><a name="Page_149" id= -"Page_149">-149-</a></span> eddig is bántotta valami, a lelke -mélyén, valami rendellenes a Gyuri viselkedésében, de csak most -jött rá tisztán, mi az. Ez a cudar megszegte azt a hűséget, amit az -ő feleségének kellett, hogy tartson. És Dani Takács Gyurinak nem -engedte meg, hogy épen ugy megcsalhassa az ő feleségét, mint ő.</p> -<h3>VII.</h3> -<p>Csak mikor jól elhaladtak, akkor csöndesült ez a fölszines -érzése s akkor nőtt ki alóla az igazi, a Boráért való féltékenység. -Ebben már nem Takács Gyuri ellen volt kifogása; a Bora -viselkedésében vett észre rendkivűli és érthetetlen változást. Hol -van az az áhitatos, rajongó csodálat, ami a lány egész valóságából -ugy sugárzott még tegnap, meg a mult héten, meg a nyáron, mikor a -grófnőnél voltak együtt, mikor a grófi kapuból utána nézett s mikor -ma reggel ájuldozott a szekere után? Mi történt ezzel a lánynyal? -Megveti őt az ajándék óta? Az ajándékért megutálta? Visszanéz és -milyen szemtelenül néz vissza Takács Gyurira s ő rá csak egy -közönyös, vagy tán épen csufondáros pillantást vet? Hiszen ha a -kezébe kapja, összetöri a nyavalyást!</p> -<p>Beharapta a szájaszélit.</p> -<p>Befordultak a Zugba; a sikátor végén laktak a szülei, épen -szemben az utcával. Az ő kapujok zárta be a zugutcát.</p> -<p>Ahogy Dani kinyitotta a vesszőből font kiskaput, amely -guzstengelyén csak ugy fordult, ha egészen fölemelték s beléptek, -az anyjuk, aki az udvaron volt, felkiáltott:</p> -<p>– Óh Istenem, Istenem!</p> -<p>– Összecsapta a kezét s ott hagyta a napraforgókórót, amit a -tüzre tördelt és elébük jött.</p> -<p>Már egészen sötét volt. Dani kutatva nézett az anyja arcába s -kedvetlenül látta, hogy még öregebb, <span class="pagenum"><a name= -"Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> szegényebb, mézeskedőbb, -mint tavaly. Az öreg asszony szája már egészen beesett, a -fogatlanság jobban megvénitette, mint az idő. Barna, zsiros, -füstszagu bőre, amint rátapasztotta fonnyadt száját a fia kövér, -duzzadó kemény ajakára, a férfiben kétségbeesett érzést -keltett.</p> -<p>Az öreg asszony, mintha megérezte volna a fia elkedvetlenedését, -félve simogatta meg a vállán a gubát.</p> -<p>– Óh fiam, óh fiam! – és sóhajtott.</p> -<p>A menyével egy kis ideig egymásra néztek, aztán Erzsi odahajolt -hozzá s erősen megcsókolták egymás száját.</p> -<p>A gyerek kezet csókolt a nagyanyjának, aki lehajolt hozzá s -össze-vissza csókolgatta. A fiu félrehuzódott és a kabátja ujjával -törülgette le a csókok helyét.</p> -<p>– Óh drágaságaim! – kiáltott a nagyanya s a kisebbik gyereket -átvette az ölébe; majd megfojtotta boldogságában. De a gyerek egy -kis ideig szepegve, ijedten hallgatott, aztán rákezdte az orditást, -az anyjának vissza kellett vennie, hogy elhallgattassa.</p> -<p>– Óh te, hát félsz nagyanyádtól? Persze, ritkán lát… még csak -egyszer látott a szentem.</p> -<p>Mindnyájan érezték a fájdalmat a szóban; hallgattak. Erzsi az -anyóka kezébe adta a fazék tejet, hogy a gyerekkel -foglalkozhasson.</p> -<p>– Egy kis édes tej! – mondta. Az öreg asszony kicsinylően, -nembánóan biggyesztette meg a száját. Erzsi elrestelte magát az -ajándéka miatt s még kedvetlenebb lett.</p> -<p>– No de gyerünk be, gyerünk csak be! no apátok fog örülni! Az -fog.</p> -<p>Bementek a sötét pitvarba s az öreg asszony előre furakodva, -fürgén nyitotta ki az ajtót, madzaghuzójánál fogva. Az alacsony -szobából erős savanyu <span class="pagenum"><a name="Page_151" id= -"Page_151">-151-</a></span> káposztaszag tódult ki; az asztal -mellett ott ült az öreg Turi s valami könyvet olvasott, igen messze -tartva azt magától. Feléjük nézett s leeresztette a könyvet. Nem -kiáltott fel, mint régen szokott, nagy hűhóval, komolyan felállt s -megrázta elébb a fia kezét, azután a menyéét.</p> -<p>– Látod, eljöttek! – mondta édeskedve az urának az öreg -asszony.</p> -<p>– Felőlem otthon is maradhattak vón. Három esztendeje nem -jöttek, ma se vót muszáj. Mit nézik az én busulásomat.</p> -<p>– Én is busulok eleget! – mondta komoran Dani.</p> -<p>A felesége ránézett s azt gondolta magában:</p> -<p>– Ugy, ugy, csak panaszkodj, hogy nem tesz boldoggá az -asszonyod! Az kell itt csak! Azt szivesen hallják!</p> -<p>Mindnyájan nagyon, nagyon rosszul érezték magukat. Lepakolóztak, -leültek az asztal körül.</p> -<p>– Mit olvas? – kérdezte Erzsi.</p> -<p>Az öreg megránditotta a száját.</p> -<p>– Tudja a fene. Minden bolondságot kitalálnak. Én meg csak -olvasom, nincs más dógom… Ha még soká tart ez a tél, meg kell -bolondulni.</p> -<p>– Csinálhatna kend nekem egy szánat! – mondta a fia.</p> -<p>– Lehet! felelt az öreg és mindjárt megélénkült a -kifejezése.</p> -<p>– Hát a fiuk? – kérdezte Erzsi.</p> -<p>– Aj, egyik olyan mint a másik! – mondta az öreg Turi. – Mindet -a szoknya után eszi a fene.</p> -<p>Nevetett rajta s végig simitotta az arcát.</p> -<p>– Még az a nyavalyatörős is oda van valahon, a Béni.</p> -<p>– Annyit féltem, – szólt bele az anyjok, – egyszer valami baj -éri.</p> -<p>– Bár kitörné a nyakát, akkor járna jól. <span class= -"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span></p> -<p>– Óh ugyan, hogy mondhatsz ilyet, – szólt rá nyávogósan a -felesége. – Ne légy olyan pogány.</p> -<p>– Hát nincs igazam? Hát élet az? Még az egészségesé se élet.</p> -<p>– Hát Miskáék? – kérdezte Dani, fiatal házas öccsére célozva, -akik itt laktak a szomszédban.</p> -<p>– Bolondok, hát bolondok, – mondta az apja. – Marakodnak mint a -görény. Kiverik egymás szemit. Hun az asszony karmolja össze az -urát, hun az ember a feleségit. Meg kén fogni őket, aztán fejjel -mártogatni meg a Tiszába, a lék alá. Akkor nem vónának ilyen -tüzesek.</p> -<p>Nevettek mindnyájan, de zavartan, kinosan. Nem tudtak mit -szólani. Ha nincsen dicsekedni valója az embernek, jobb ha nem is -látja egymást.</p> -<p>Dani tapintatosan visszatért a szánra.</p> -<p>– Elhozhatnám azt a tőkét, négy szántalp is kikerülne -belőle.</p> -<p>– Aki a kapu előtt van?</p> -<p>– Azt!</p> -<p>– Jó.</p> -<p>– De akkor min ültök a nyáron, – mondta tréfálva az anyjuk.</p> -<p>– Ennek mindig az ülésen az esze. Köpj egyet, ülj rá! – vetette -oda neki goromba tréfával a vén Turi s ezen ujra nevettek.</p> -<p>– Gyere hozzám kis fiam, – szólt a nagyanya az Erzsi ölében nagy -szemeket meresztve üldögélő gyerekhez. De ez rögtön kézzel-lábbal -kapálva, ijedten bujt az anyja kebelébe.</p> -<p>– Áh nem megy az hozzád, mert nincs fogad – kiáltotta a vén -Turi, aki már egész visszakapta régi hangját, – csak én hozzám. -Gyere hozzám te! Gyere ide te betyárkölyök te!</p> -<p>Elvette az anyjától s a gyerek engedte magát; csakugyan egész -otthon volt a nagyapja ölében; kapkodott az asztalon levő könyv -felé. <span class="pagenum"><a name="Page_153" id= -"Page_153">-153-</a></span></p> -<p>– Diák lesz ebbül! – kiáltott az öreg! – Fiskális legyél te -büdös, osztán nyuzd meg az egész világot!</p> -<p>Tiszta szivükből nevettek rajta, egy percre el is felejtették a -nehéz hangulatot.</p> -<p>Ez kell hát a boldog családi élethez, – gondolta Erzsi, – hogy -az ember ne vegyen komolyan semmit. Tán az öregek nem gyilkolhatták -volna egymást rakásra már százszor. De fel se veszik egymástól a -megbántást. Élnek. Az ember kiveszekedi, az asszony kisirja magát s -megvan. Elnézte a napát, lánykorában csudaszép volt. De nagyon -szegény lány; ott a kis tulipántos láda a kemence mellett, az is -csak félig volt a menyasszony holmijával. Ma már nagyon elhagyta -magát, az egész falunak Borcza nénije; tud ráolvasást a -kigyómarásra s tanácsot ad mindenféle bajban. Jól van mindenkivel, -csak a menyével nincs. Féltucat gyereket nevelt föl s agyon -dolgozta magát értük. Erzsi látta egyszer, mikor a nagy lánya ott -ült kényesen az asztalnál és ő seperte a szobát; ő mosott rájuk, ő -szaladt, fázott, betegeskedett, szenvedett értük. A gyerekei, ez -volt az ő világa s nem bánta ha a föld alól, vagy a templom -perselyéből került is ki, de mindennek meg kellett lenni, amire -azoknak szükségük volt. Mind a kettőjükben volt jó csomó -könnyelmüség, különösen a pénzzel szemben. De az ura -tulajdonságaira mégis ráismert bennük Erzsi, vegyesen.</p> -<p>Dani odatekintett a feleségére s látta, milyen gondolkozó éles -szemmel nézegeti ez a szüleit. Ő is elkomolyodott, eszébe jutottak -délutáni gondolatai s mig az öreg pár, az apja meg az anyja, az ő -gyerekével játszottak, elgondolta, hogy is volna, ha ő még egyszer -gyerek vón idehaza?</p> -<p>Hirtelen nagy izgatottság fogta el. Szeretett volna felugrani s -kiszaladni a világból. Türelmetlenség lepte <span class= -"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> meg. -Haragudott a szüleire, akik sokban okai voltak, hogy a feleségével -idáig jutott, mert számtalan éket vertek közéjük. Amilyen mindent -megbocsátók voltak egymással szemben a család keretében, olyan -követelők, türhetetlenek voltak a gyerekekkel szemben, mikor ezek -kiszakadtak közülök. Mindent kapni, semmit sem adni, ez volt a -felfogásuk s ezzel halálig elkeseritették a menyeiket és vejeiket. -Számtalan összetüzés. Pénzbajok. A harácsoló öregek, akik a -gyerekeiket ugy akarták kiélni, mint a méhet, mindjárt kiszedni, ha -valami gyült a köpübe. S az ingerült feleség, akinek a kotlós -módjára kellett megvédeni a magáét, a csirkéiét.</p> -<p>– Nincsen okos apám, okos anyám – gondolta Dani – akik -tapintatosan el tudtak volna valaha valamit simitani, pedig sokat -segithettek volna rajtam egy kis jósággal…</p> -<p>És megint ugy érzett a feleségével szemben, mint régen, mikor -még szerelmét semmi sem renditette meg. Mindent megbocsátott neki s -mindent megértett nála. Szigoru volt az anyjához miatta s -kárhoztatta az egész világot érette. Az a férji sziv áradt meg -benne, amely az egyéniséget megkettősiti s a fontosabb részévé az -asszonyt teszi, akit oltározva tart előtérben, a saját lelkét -áldozó papjának állitva s az egész világtól bálványozó hódolatot -követelve számára. Most még egyszer tisztán érezte ezt. Épen a -szülei, a régi családja ellenére. Mert a régi bálványt ledöntötte -volt magában s az uj számára attól is ugyanazt az imádatot -követelte, ami ő benne volt, vagy még többet, sokkal többet. És -megérezte magában Dani még fokozottabb mértékben azt az érzést, ami -ma este Takács Gyurival szemben elfogta. Ő tehet a feleségével -akárhogy, akármit, de mástól megköveteli, hogy ugy tiszteljék, -ahogy ő kivánja. És a szüleitől legjobban!</p> -<p>Szigoru szemmel, emelkedett arccal nézett körül. <span class= -"pagenum"><a name="Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> Senki -sem ügyelt rá, a két gyermek mindenkit lefoglalt.</p> -<p>És elhitette magával, hogy az akaraton mulik minden, az ő -akaratán, meg a feleségeén, meg a szüleién, meg a világén, és -minden ugy lesz, ahogy volt; jobban! ahogy <em class= -"gesperrt">kell</em> lennie.</p> -<p>S ugy tetszett neki, hogy ezt most csak ki kellene mondania s -meg is valósulna!</p> -<p>És ez a hit egyszerre boldog békességet idézett a lelkébe. -Régen, nagyon régen nem érezte magát ilyen nyugodtnak, -reménykedőnek, mint ma este.</p> -<p>Itt, ennyied magával nem tud szólani. De ha haza mennek, szólani -fog. Megmondja, kiönti a szivét. És már látta, hogy borul a keblére -a felesége s meleg pillantásokkal simogatta meg az asszonyát, aki a -tulfütött szobában kipirult s a gyerekei vidámságától régi lányos, -nyájas kedvességéből kapott vissza valamit.</p> -<h3>VIII.</h3> -<p>Később átjött a báró, a szomszéd paraszt, aki egy Báró nevü -kutyájáról kapta a nevét. Az öreg Turi közösen vállalt vele -nádvágást s most alaposan hozzáfogtak megbeszélni, mennyi lehet -azon az éren, ahol a napokban kezdik meg az aratást.</p> -<p>A báró hallgatag fekete paraszt volt. Magánosan élt, mert a -feleségét vagy husz évvel ezelőtt elkergette magától a gyerekeivel -együtt. Az öreg Turi mindig kötekedett vele, heccelte, de csak -szőrmentiben, mert a báró nagyon kemény volt s igen goromba tudott -lenni, ha megbántották. Különben is nem értett tréfát. A nevéhez -már hozzászokott ugyan, de azt sem akárkitől fogadta el.</p> -<p>– No báró, hun van az unokád? – kérdezte tőle Turi, a saját -unokájával kevélykedve.</p> -<p>A vén ember egyet mordult s megrántotta a vállát. <span class= -"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span></p> -<p>– Látod! ezt a kis kölyköt nem adnám az egész életedért. Élet -az, ugy élni, mint a kutya.</p> -<p>– Dugd az orrod a magadéba! – mordult rá a vad paraszt, aki nem -válogatta a szót.</p> -<p>Az öreg Turi nagyot kacagott.</p> -<p>– Hej báró. Irigykedsz.</p> -<p>– No, van mit. Nem tom hányszor fog még a tetves nagyapja ölébe -ülni, mig él.</p> -<p>A durva vágás, amely mindnyájuknak a sebét véresre tépte fel, -kinos csöndet idézett elő.</p> -<p>– Ugy füstöl ez a vizes kóró, – mondta az öreg Turiné.</p> -<p>– Hadd füstöljön. Inkább itt füstöljön, mint másutt – szólt az -ura, hogy kedvetlenségét egy odavetett tréfával leplezze. De csak -ketten értették, ő meg a fia.</p> -<p>– Nem vagy álmos? – kérdezte Erzsi a kis fiától, lehajolva -hozzá.</p> -<p>Dani felállott.</p> -<p>– Jó lesz, ha indulunk.</p> -<p>– Ha sietős, bizony jó lesz, – mondta az apja.</p> -<p>Az öreg asszony, aki a padkán gubbaszkodott, megszólalt, -csititva.</p> -<p>– No, kártyázzatok egyet. Hová sietnétek. Mán az étel is -meleg…</p> -<p>De Erzsi türhetetlennek érezte a levegőt s határozottan készült. -Öltöztette a gyereket.</p> -<p>Dani is rosszul érezte magát, szabadra vágyott már…</p> -<p>Keserves hangulattal mentek ki. Az anyjuk ugyan váltig biztatta -őket, hogy a gyerekek is jönnek már haza a fonóból, de csak -elmentek.</p> -<p>Ahogy kiértek az utcára, Dani komoran kopogott előre. -Elgondolta, hogy most hazamennek, lefeküsznek. Átalusszák ezt a -hosszu éjszakát. Reggelre megfájul a feje a sok alvástól, holnap -jön az uj nap, uj semmittevés. Elkezdett az esze járni, hol -frissithetné <span class="pagenum"><a name="Page_157" id= -"Page_157">-157-</a></span> meg magát egy kicsit. Emberek közé -vágyott. Ásitott egyet s eszébe jutott, miket gondolt egy órával -ezelőtt a feleségével való kibékülésről. Már nem volt szájize ehez -sem. Nem megy az ugy!</p> -<p>– Bemegyek a tanitóhoz egy kicsit, – mondta és ujra ásitott.</p> -<p>Erzsi nem szólt, de igen rosszul esett neki. Ő is ugy várt -valamit, maga sem tudta mit. Azt, hogy valami isteni csoda fog -közbe jönni. Valami el fog köztük mulni s ma már minden ugy lesz, -ahogy volt. Ugy érezte, az ura az ő kedvéért huzódott most el a -szüleitől, a folytatását várta… Mint valami leszakadt eső, ugy -fáztatta végig az ura szava. De mit tegyen. Nem szólt. Hátha a -halált váltaná meg egy szava!</p> -<p>De mikor az ura csakugyan elvált tőlük s átment a másik oldalra, -a tanitó háza felé, csaknem keserves zokogásba tört ki. Ugy fájt a -szive, mint azon a nyári éjszakán, mikor félmeztelenül szaladt itt -a két gyerekével.</p> -<h3>IX.</h3> -<p>– Bora!</p> -<p>A lány megállt.</p> -<p>Turi Daninak hőség csapott a fejébe. A nyelve elakadt a -hangokban.</p> -<p>– Hát te mindig az utcán vagy?</p> -<p>– Én? Ó! Minek vónék?</p> -<p>– Minden percben találkozni kell veled?</p> -<p>– Hát csak innen jövök! Papéknál fontunk.</p> -<p>El akart menni.</p> -<p>– Várj csak!</p> -<p>A lány féllábára nehezedve, megállt.</p> -<p>– Mi bajod van? – kérdezte Dani.</p> -<p>– Nekem?</p> -<p>– Na. <span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span></p> -<p>– Nekem? Semmi, – s kuncogva nevetett. – Mér vóna?</p> -<p>Dani sohasem érezte ezt a fojtó, tikkadt hőséget. Meg akarta -fogni a lányt s reszketett a keze. Az meg olyan fel sem vevően -nézett rá. Nem tudta mit mondjon neki. Szégyelte bevallani az -érzést, a gyerekes reszketését. Tudta, hogy csak egy szó, s -elveszti a lány előtt örökre a tekintélyét.</p> -<p>– Nagyon különös vagy mámma, – mormogta.</p> -<p>– Én?</p> -<p>Dani nagyot lélegzett.</p> -<p>Egy percig szótlanul állottak. Dani érezte, hogy vörös az arca. -Ugy van evvel a gyerekjánnyal, mintha ő is gyereklegény volna. -Pirult miatta.</p> -<p>– Te.</p> -<p>– Tessék.</p> -<p>Dani egyet nyelt s a torkán reszketve, rendetlenül tolakodtak -fel a hangok.</p> -<p>– Mondd meg az apádnak, jöjjön el holnap hozzám. Neki adom a -tiszafarki káposztást.</p> -<p>A lány egész közel hajtotta hozzá az arcát és a szemébe nézett, -mintha egyenesen csókot akart vón neki kinálni a nagy -ajándékért.</p> -<p>– Köszönöm Dani bácsi, édes!</p> -<p>Mire a Dani kóválygó esze odáig tisztult, hogy átkapja a lányt, -ez már el is szaladt. Olyan boldogan szaladt, repült, mint a madár. -Soha sem hitte volna, hogy ilyen <em class= -"gesperrt">szerencsét</em> csináljon! Soha ilyet. Hogy Dani bácsi -fizesse meg! Istenem, jó most okos lenni!</p> -<p>És Turi Dani csak állott, állott, a vére lüktetett, pezsgett, -forrt. Azt hitte mindjárt elszédül és felbukik. De csak állott s -utána nézett a havas ut fehér homályába hersegő cipővel elszaladó -lánynak.</p> -<p>A szive elszorult és szégyelte magát halálosan. <span class= -"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span></p> -<h3>X.</h3> -<p>Mikor benyitott a tanitóhoz, még akkor is reszketett; a szive -szorult, szédülése volt s titkos lányravágyakozás gerjedezett -benne.</p> -<p>A tanitó ott volt a gyerekektől lármás első szobában s -kihallatszott a sötét konyhába, amint a gyerekekre kiabált, -tréfásan ingerkedve velük; az volt a passziója, hogy folyton egymás -ellen uszitotta őket.</p> -<p>Ahogy Dani benyitotta az ajtót, a nagy sovány ember, borzasztóan -piszkos, ócska szalonkabátjában meglepő fürgeséggel ugrott fel s -nagy lármával sietett a vendég elé.</p> -<p>– Isten hozott! Isten hozott kedves bratyesz! – kiáltotta neki; -a szakálla, vagy inkább borostás álla tele volt dohányporral, ami -ráhullott a cigarettából, amelyet épen most nyálazott össze. -Tegeződött az első parasztgazdákkal, mert ez kölcsönös -megtiszteltetés volt mindkettőjükre. – Hohó, hát még nem kezdett ki -a rozsda! Haha, én már azt hittem, hogy már legalább is alispán -lettél, vagy megyei huszár, hogy igy kerülöd a szegény ember házát! -Pusztuljatok! – kiáltott a lánykáira, akik ott sereglettek -körülöttük s bámészkodva nézték Danit. Az apjuk szavára meg se -mozdultak, de ez nagyot kurjantott: – Hol a pipaszár! A meggyfa -pipaszár!</p> -<p>Nem törődött tovább velük, mintha nem is volnának s hosszu -lábaival átlépte őket, ha beleakadt valamelyikbe.</p> -<p>Dani mindig ugy nézett rá, mikor találkozott vele, mintha azt -kérdezné a szemével: Nem vagy bolond tulajdonképen?</p> -<p>Nem volt bolond a tanitó, s nagy hahotái, szórakozott, kapkodó -modora, erőltetett közvetlensége mind csak csinált takarói voltak -rettenetes életnyomorának. <span class="pagenum"><a name="Page_160" -id="Page_160">-160-</a></span></p> -<p>Előjött a mellékszobából a felesége is.</p> -<p>– Jaj, de odavan, komámasszony! – mondta neki Dani.</p> -<p>A sovány, petyhüdt bőrü asszony ugy járt-kelt, mintha a sirból -lépett volna ki, a hangja is olyan gyomorhang volt, mintha mindig -éhes volna s nem birna beszélni, nagy sötét szemei szórakozottan -csapódtak ide-oda. Kissé mosolygott a Dani szavára, aztán a -gyerekeinek szólt, hogy menjenek odébb a vendég mellől, de azok -neki ép ugy nem fogadtak szót, mint az apjuknak.</p> -<p>Daninak megesett rajtuk a szive; körülnézett a lánykák csapatán. -Öten voltak; csupa nagy szemü, sápadt és szemtelen kis teremtés, -feltünően hasonlitottak az apjukhoz, egyikük gyönyörü szép volt, ez -volt a Dani keresztlánya; ölébe is kapta az ötéves lánykát, ahogy -székre ült s magához ölelte. A lányka hajából, amely a válláig -lógott, valami illatos olaj szaga érzett s Dani érezte, hogy már -most is lány ez, vékony testecskéje, sápadt arcocskája s tüzes -fekete szemei már most is valami férfiveszejtő titkot őriznek. -Szinte beleszédült ebbe az érzésbe, kissé megölelte a gyermeket, -aztán átfogta két tenyérrel a bordáin s letette az öléből.</p> -<p>Ekkor jött be a legnagyobb lány; ez már tizennégy-tizenöt éves -volt s amint rögtön kitünt, rokkant apja-anyja helyett ő tartotta -már a kezében a házirend gyeplőjét.</p> -<p>– Mars kifelé! – kiáltott a hugaira. Azok nyelvet nyujtottak rá, -de ő egyiket hajánál fogva cibálta meg, másikat hátba csapta s -hamarosan valamennyit kipofozta a szobából, át a benyilóba.</p> -<p>– Hahaha! – kacagott nagyokat a tanitó, – hej ez a Mariska, jó -feleség lesz, megálljatok, ez még megtáncoltatja az urát.</p> -<p>Rágyujtott a vékony cigarettára s nehány óriás szippantással -elszijta, addig nem is szólott s ujra <span class= -"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> egészen -elfelejtkezett a gyerekeiről. Az asszony ott ült a kemence padkáján -s kétségbeesetten, beteg szomorusággal nézett rájuk.</p> -<p>Dani, aki már elszokott innen, nem tudta elgondolni, hogy lehet -ez a szomoru, ez a nagyon gyászos ház a korhelység vidám tanyája!… -Mert hisz itt minden este folyt a dáridó, meg a kártya.</p> -<p>A tanitó nem szólott mig a cigarettájával nem végzett; a füstöt -folyton az orrán bocsátotta ki. Dani szólalt meg.</p> -<p>– Hogy vannak, komámasszony?</p> -<p>– Megvagyunk.</p> -<p>Dani bólogatott szórakozottan, mintha igent intett volna vagy -egy tucatszor egymásután.</p> -<p>– Hát jobb lesz már az uj házban ugye? Szépen épül az uj -iskola!</p> -<p>Az asszony kétségbeesetten legyintett.</p> -<p>– Az uj ház! – hahotázott fel a tanitó. – Annak lűttek. Megvan -az első vallási sérelem. Barátom, tudod, hogy kinevezték az -első-tanitót, a főtanitót! Mi?</p> -<p>– Nem tudom.</p> -<p>– Nem? – hunyoritott vidám-nevetve a tanitó, mint aki jó viccet -akar mondani: – és pedig pápistát!</p> -<p>Dani összekapta a szemét s az arca elvörösödött a dühtől. Ugy -állott a dolog, hogy az iskolát államositották, eddig a református -felekezet tartotta fenn egy tanitóval, aki százhusz gyereket -tanitott. Most átvette az állam azzal az igérettel, hogy a két -tanitó közül az első mindig református lesz és pedig kántora lesz -az egyháznak. Ugy gondolták, hogy a mostanit átveszi az állam, ez -természetes volt s az egész falu örült, hogy a szerencsétlen, -sorsüldözött család végre révbe jut. Ámde a kormánynak ősi, -nemzedékről nemzedékre szálló politikája, amely a vallási -erőszakosságokkal és tapintatlanságokkal <span class= -"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> -századok óta bőven táplálja a jogos érzékenykedések keserüségét, -most ismét elkövetett egy durva merényletet.</p> -<p>Dani dühösen hallgatta, majd káromkodott s fenyegetődzött, de a -tanitó hangosan kacagott, mintha mit se törődne a dologgal, bár a -szemében köny csillogott, amely véres, eres, véraláfutásos, gyürött -szemealját is elöntötte.</p> -<p>– Megyünk a Dunántulra. Már be is adtam a pályázatomat.</p> -<p>– Mégy a fenébe, – mondta Dani.</p> -<p>– Mit! én? aki megcsináltam nektek az egész dolgot! aki hat -esztendeje predikálom, hogy ne kinlódjatok, adjátok át az államnak -az iskolát, akkor legalább én is kapok emberi lakást és kondiciót, -én legyek most egy <em class="gesperrt">főtanitó</em> urnak a -lábakapcája! Egye meg a fene, valahon egy paraszt van a világon, -egy se ütteti az magát agyon értem! Megyünk a Dunántulra, nektek -meg lesz két pápista tanitó uratok! Slussz!</p> -<p>Fütyölni kezdett, ujra cigarettát sodort s mig el nem szivta, -megint nem beszélt.</p> -<p>A szobában nyomott hangulat volt, csönd, csak a másik szobából -hallatszott a gyerekek pokoli lármája s mindannyit tulhasitotta a -Mariska sivitása, aki csendet igyekezett csinálni.</p> -<p>Egyszer kinyilt az ajtó, mire még telibben rohant be a lárma s -annak közepette egy parányi, harmadféléves kis fiucska.</p> -<p>A tanitó, ahogy meglátta a kis fiut, nagyot hahotázott s -rákiáltott:</p> -<p>– Hó, te kölyök! gyere csak te babszem! Gyere fiam, egyem meg a -lelked!</p> -<p>Felállott, lehajolt érte, felemelte a padlásig. Kabátjának -fényes könyöke gyászosan csillogott a füstölgő lámpa világán.</p> -<p>– Hány fiu vagy? <span class="pagenum"><a name="Page_163" id= -"Page_163">-163-</a></span></p> -<p>– Hat! – kiáltotta odafenn a mestergerendáról a csöppség; -tudniillik ő a <em class="gesperrt">hatodik</em> gyerek, a fiu.</p> -<p>– Hány lesz még?</p> -<p>– Hat! – kiáltotta ujra a gyerek.</p> -<p>– Akkor jó! – harsogott rekedt, elivott hangján a tanitó s az -asztal közepére állitotta a fiát. Aztán kacagott neki.</p> -<p>– Hat? Mind olyan legyen, mint apátok! Mind hagyja ott a -theologiát az utolsó vizsga előtt, házasodjon meg, rugassa ki magát -minden faluból végig Magyarországon, csináljon hat gyereket, oszt -dögöljön meg az árokba!</p> -<p>Dani ránézett a tanitóra, aki ugy hahotázott, ahogy birt, hogy -elfojtsa a zokogását.</p> -<h3>XI.</h3> -<p>– No sebaj, – mondta később a tanitó, – mért él az ember? -Megérdemel egy rongyos emberélet annyi munkát, amennyit az ember -dolgozni tud? Mi vagyok én? hernyó, hogy csak a magam bendőjének -dolgozzak! Nem azért teremtett az isten két lábra, egyenes -gerinccel, fölemelt fővel, égre tekintő szemekkel, hogy ne -magamnak, hanem másnak szenteljem a szellememet! No hát én másoknak -szenteltem, én gondoskodtam százakról, nekem jó hely jut odafenn, -ott majd én leszek a főtanitó! Ott majd én pofozok vissza papot, -parasztot, minisztert! Aj de nehezen is várom.</p> -<p>Egy percre mintha kimerült volna, aztán borzas szőke haját -hátrasurolta, rendetlen, rágott bajuszát szétdörzsölte tenyerével, -amelybe belefektette eldurvult bőrü arcát, s Danira nézett.</p> -<p>– A te dolgodat is ugy megcsináltam komám, hogy fel se éred -ököllel: hogy! Ugy megirtam <span class="pagenum"><a name= -"Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> én azt a folyamodványt a -grófnéhoz, hogy ha annyi szive van, mint egy tyuknak, – pedig az -ilyen perverzus grófnéknak van ám, nem ugy, mint az egészséges, -naiv, falusi asszonyságoknak, – hát akkor biztos, hogy nem a -zsidónak adja el a Karay birtokot, hanem nektek! Csakhát persze -jusson a kezébe az irás! Már azt osztán nem tudom meglesz-é!</p> -<p>Dani ezért jött be épen. De oly régen ment el az a folyamodvány, -hogy már egészen letett a reménységről is, hogy valami sikere -legyen. Nem volt kedve szólani a tanitó beszédére, bár felizgatta -őt s uj reménykedésre ösztönözte.</p> -<p>Az ablak alatt kopogás volt, nagy csizmák tappogtak a fagyon. -Várták ki jön. Nemsokára nyilt az ajtó s gubában jöttek Takács -Gyuri, meg Vinczellér, egy másik nagy gazda.</p> -<p>Erős hűhó kezdődött, kemény kézfogások, nagy lármáju beszéd.</p> -<p>Takács Gyuri, aki vakmerő csipkelődésekkel szokta bosszantani az -embereket, azt mondta a tanitónak.</p> -<p>– Még csak szent Mihály van, nem szent Pál, hát mit csalogatod -ki a medvét?</p> -<p>– Kigyün a magától is, – mondta bámulatosan rekedt hangon -Vinczellér s vastag fekete mutatóujjával, amin meglátszott, hogy -nem mosta meg a trágyahányás után, szétigazitotta egyforma kurtára -kopott, kifakult végü, barnacsutkáju bajuszát. – Ugye Turi?</p> -<p>Daninak semmi íze sem volt a tréfához. Nagyot nyujtózott s ugy -tett, mintha nem törődne velük, akármit beszélnek.</p> -<p>A kis szobában valamelyik gyerek elkezdett visitani, mintha -nyúznák. A tanitóné, aki ülve fogott kezet az emberekkel, most -felállott, bement oda, de a megjelenése semmivel sem csititotta a -lármát. <span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span></p> -<p>– Na, üljetek le, oszt ne povedáljatok, bratyekovszkik, – mondta -a tanitó.</p> -<p>Lelökték a gubát s leültek. Mindjárt utánuk jött még két -paraszt, egy Kása nevü szótalan, röhögő fiatal gazda, meg egy Kis -nevü öreg ember, aki a szemét is kiszuratná egy kis italért.</p> -<p>Beszélgettek, hol ez, hol az vetett fel valamit; a tanitó, aki -iszonyuan unta őket, végre fölkiáltott, hahotázó módján -gorombáskodva velük.</p> -<p>– No mi lesz? Hun az a pájinkás üveg?</p> -<p>Felállott, a rozoga lábu sublódhoz ment, amely téglával volt -feltámasztva, s felvett róla egy zöld üveget, megkotyogtatta.</p> -<p>– Üres! – mondta.</p> -<p>Nagyobb biztosság okáért kivette a papiros-dugóját, megszagolta -s felhajtotta azt a kicsit, ami még benne volt.</p> -<p>– Mondom, hogy üres.</p> -<p>– Egyen meg a fene, ha megiszod, hogyne vón üres! – mondta -Takács Gyuri.</p> -<p>– Egyen meg benneteket, mért nem ütitek agyon a zsidót, ha nem -ád a főtanitó urnak mán hitelbe. Ilyen koszos falu, ahun a -főtanitónak sincs hitele.</p> -<p>– Főtanitó! – röhögött a repedt hangu Vinczellér.</p> -<p>– Hát biz annak befütött a miniszter! – mondta Takács Gyuri. – -Neked is jobb vóna rektor, ha mán eccer magadnak kaparnál ki -valamit a tűzből.</p> -<p>– No ne karatyoljatok, egyen meg benneteket a fene, komisz, -büdös parasztok, – lármázott könnyes, részeg szemmel a tanitó, – -hát mi lesz? Mék vájja ki a fenekibül azt a pengőt egy kulacs -borra?</p> -<p>– Borra! – mondta Takács Gyuri. – Bundapájinka <span class= -"pagenum"><a name="Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> nem jó -hascsikarástul, abba a rossz bendődbe?</p> -<p>Turi Dani ma nagyon rosszul érezte itt magát. A belső zsebéből -kivette a katonakori bugyellárist és abból egy ötöst; odaadta a -tanitónak.</p> -<p>A tanitó elvette. Dani most látta, hogy a keze állandóan ugy -reszket, mintha a hideg lelné.</p> -<p>– Mariska! Mariska! Gyere csak. Szaladj át a zsidóhoz, hozd tele -az üveget borral… Te! hozzál egy kenyeret is, érted, meg egy fél -kiló szalonnát.</p> -<p>– Há, a kánya, hogy kap a pénzen! – röhögött Vinczellér.</p> -<p>– Ne egy félkilót! – mondta heccelve Takács Gyuri, hozzál -legalább egy féloldal szalonnát.</p> -<p>A lányka nevetett, az ő érzéke is el volt tompulva a cudar -életben.</p> -<p>– Hozzál, hozzál lányom az egészér kenyeret meg szalonnát; nesze -itt a borra még egy forint, – mondta Dani.</p> -<p>– Hej a kutya Turi Daniját! – kiáltotta Takács Gyuri, – mán -ilyen kis lányokat is megfizet!</p> -<p>Daninak az arcába szökött a vér. Tudta, hogy Borára céloz a -sógora. De nem szólt. Egyáltalán ma oly fásult s kedvetlen volt, -hogy nem birt szólani, pedig máskor könnyen állott nála a felelet s -az ütés. Megzavarta az élet nyomorusága, amely ebben a házban -meglepte minden piszkával, lármájával, becstelenségével és savanyu -szagával.</p> -<p>A hat forintos ajándék a többi parasztot valósággal föllázitotta -s még a szótalan Kása sem birta megállani, hogy szót ne -vesztegessen rá.</p> -<p>– No ha annyi pénzed van, sógor, – mondta Takács Gyuri, aki -egészen neki szilajodott s minél csöndesebb maradt Dani, annál -kihivóbb és kötekedőbb lett vele szemben, – hát akkor lássunk -dologhoz. Rektor, hol a biblia? <span class="pagenum"><a name= -"Page_167" id="Page_167">-167-</a></span></p> -<p>A rektor gyomrából hahotázva vette elő a piszkos, zsiros kártyát -az asztalfiából, kenyérhulladékok és tisztátalan, csorba -evőeszközök közül.</p> -<p>– Huszonegy, vagy harmincegy, – mondta.</p> -<p>– Huszonegy! – kiáltott Gyuri s felkönyökölt az asztalra. – Az -az igazi. Semmi teketória. Egy, kettő, – nyertem.</p> -<p>Ridegen hahotáztak.</p> -<p>Az alacsony, tágas, kevés butoru, rosszul meszelt, alig -megvilágitott szobában egyszerre valami bünbarlangszerü hangulat -áradt szét. Ott ült az asztalfőn Takács Gyuri, az arcán lázas, -kapzsi feszültség volt, a szeme villogott; a többiek is mohón -vetették bele magukat a kártya örvényébe. Már is alig várták, hogy -sor kerüljön rá. Minden este össze szoktak ők itt gyülni, hogy -éjfélekig, néha félhajnalig elüljenek a legprimitivebb játék ostoba -szeszélyeit lesve. Rendesen kis tételekben játszottak, csak a -tanitó hazardirozott, mert ő szabadon tehette, ugy sem fizetett -senkinek, csak adós maradt s azzal adott elégtételt, hogy megitta a -parasztok borát s részegen engedte, hogy akár szántsanak a -hátán.</p> -<p>Dani kedvetlenül nézte a többieket. Szeretett volna elmenni, de -lenyügözte a közhangulat s még sem akart kártyához nyulni.</p> -<p>– Nem értek én ahhoz! – mondta.</p> -<p>– Há iszen nagy tudomány! – szólt a sógora. – Aki ért hozzá, -hordóba sózhatják a fejit… Mit teszel rá sógor?</p> -<p>Dani immel-ámmal fölvette a lapját. Disznó volt, tökász.</p> -<p>– Egy koronát! – mondta.</p> -<p>– Ohó, – szörnyedtek el a többiek, akik krajcáros tételekkel -reggelig piszmogtak, – az nem járja! Koronával kezdeni! Még ilyen -nem vót! Végezni is sok avval!</p> -<p>– Nem baj, tartom a bankot! – mondta Takács <span class= -"pagenum"><a name="Page_168" id="Page_168">-168-</a></span> Gyuri. -– Ugy is ritkán jut hozzá az ember egy kis friss zsirhoz, most -olvasszuk a hájat.</p> -<p>Kiosztotta a másik kártyát. Dani fölvette s mellé tette a -másiknak, ez is ász volt.</p> -<p>Takács Gyuri magának is vett, – egy lapot, kettőt, hármat, – -akkor habozott s merészen még egyet vett. Felragyogott az arca s -elkiáltotta magát:</p> -<p>– Huszonegy, sógor!</p> -<p>– Ez még több! – mondotta Dani s kiteritette a két kártyát, -amely mindennél erősebb.</p> -<p>Borzasztó volt az elszörnyedés. Mindenki érezte, hogy ma este -vészes felhők jelentek meg fölöttük.</p> -<p>Takács Gyuri magános, rideg életében, amelynek semmi igazi célja -és alapja nem volt, ép olyan szenvedélyesen vetette magát neki a -kártyázásnak, mint a tanitó, aki páratlanul peches volt ebben is, -mint minden egyébben az életén át.</p> -<p>Jött Mariska a borral. Töltöttek, koccintottak, fenékig -itták.</p> -<p>Aztán neki dültek a kártyázásnak. Dani az első szerencse után -óvatos volt s egy óráig is elhuzták az időt, hogy csak gyakorolták -az idegeiket és nézegették, próbálták a szerencse járását. A -második órában, már közel az éjfélhez, Dani egyre merészebb lett s -mikor ugy érezte, hogy most végleg hozzá szegődött a szerencse, -mind szilajabban, keményebben nézett bele a Takács Gyuri szemébe, -aki már meglehetősen be is volt borozva s a ragadós apró lapokkal -kezükben veszett párbajba kezdtek, amelyből a többiek, akiknek nem -volt okuk, hogy elveszitsék a fejüket, hirtelen kimaradtak.</p> -<p>Nehéz lett a lélekzet és sóvár az arckifejezés és rohanva nőttek -a tétek, mint a lavina. Ezek a parasztok, akik nehéz, keserves -munkával keresik a garast, most dühöngve és agyfájditóan vágták az -asztalra a nekik szokatlan nagy summákat. <span class= -"pagenum"><a name="Page_169" id="Page_169">-169-</a></span></p> -<p>– Irjad rektor! – kiáltotta Gyuri, mikor elfogyott a pénze. – -Tartom a bankot!</p> -<p>A bankban épen benne volt az egész summa, amit valamennyien -magukkal hoztak, hetvennégy forint.</p> -<p>Veszitett.</p> -<p>Ujra tartom.</p> -<p>Ujra veszitett.</p> -<p>Ujra az egészet.</p> -<p>Nyert.</p> -<p>Dani sápadt lett s a keze megreszketett. A szokatlan izgalomtól -iszonyuan megfájult a feje. Áttolta a pénzt s Gyuri átvette a -bankot, a kártyát s elkeverte.</p> -<p>Dani gőgösen, vadul nézett a sógora szemébe. Mindakettőnek ki -volt kelve az arca és izzadtságcsöppek folytak a homlokukról. Dani -jobban lihegett, mint a nyári kaszáláskor, de kipirult arca -megszépült és valami hősiesség volt rajta. Gyuri vad volt és durva, -nyakrafőre dobálta az ocsmány szókat s válogatatlan trágárságokat -csapkodott ki. Szerencse, hogy a másik szobában aludtak már a -lánygyerekek. A lámpa már egészen kormos volt s alig világitotta -meg az asztal lapját. Senki se szólt tovább, a bor ott állott a -poharakban s meleg volt és utálatos a rossz lőre; csak az ivott, -aki meg akarta nedvesiteni kiszáradt torkát.</p> -<p>Dani érezte, hogy a hátán forró hullámok futnak végig s -olyanforma kéjes, gyötrő izgatottságot érez, mint az este, mikor -Borával beszélt.</p> -<p>Végre elült a tagok mozgolódása, a testek remegése.</p> -<p>– Mi a bank? – mondta Dani s fölvette az első kártyát. -Meghallotta, hogy a hangja fulladt.</p> -<p>– Ezer forint, – szólt Takács Gyuri.</p> -<p>– Tartom.</p> -<p>Gyuri ujra kinosan összeszoritott foggal szedegette <span class= -"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> a -kártyát. Dani még mindig a naiv játékos maradt, aki egyszerüen -felboritja a lapokat, nem öregbiti izgalmát azzal, hogy lassan -csusztassa ki egyiket a másik mögül, amit a paraszt kártyás sohasem -mulaszt el, hogy teljesen átreszkesse az izgatottságot.</p> -<p>Gyuri ujra gőgös lett s előre kivágta a huszonegyét, bár nem -volt köteles vele.</p> -<p>Dani lecsapta rá a maga két lapját: ujra két ász!</p> -<p>Nyert. Az emberek szeme szinte kiugrott.</p> -<p>Dani vissza akarta venni a bankot.</p> -<p>– Nem adom! – kiáltott Gyuri, – disznó, kutya! – utálatosan -szitkozódott. – Tartom tovább! s ujra keverte a kártyát.</p> -<p>– Mi a bank?</p> -<p>– Ezer forint!</p> -<p>– Tartom.</p> -<p>A harmadik kártyájánál, bár a lapok összege csak tizenhét volt, -Dani megállott.</p> -<p>Gyuri a szemébe nézett, de lihegő izgatottságában semmit sem -tudott kiolvasni belőle. Kapkodta a kártyát s mikor tizennyolc volt -a kezében, még egyet vett.</p> -<p>– Pász! – mondta fakón, rekedten s mikor meglátta, hogy Daninak -csak tizenhete van, csaknem megütötte a guta.</p> -<p>– Még egy bank! – orditotta, hogy a másik szobában felsirt -valamelyik gyerek.</p> -<p>– Mi a bank?</p> -<p>– Az apai jussom!</p> -<p>Dani megtorpadt s ránézett.</p> -<p>– Ne bolondozz Gyuri, – mondta neki.</p> -<p>– Gyáva paraszt, pfi, leköplek! Meghátrálsz, te sár, te sár!</p> -<p>Dani hallgatott.</p> -<p>– Az apai jussom; minden főd ami az apámról <span class= -"pagenum"><a name="Page_171" id="Page_171">-171-</a></span> maradt. -A Malomalján, a Rekettyésen, a nádas, a tiszafarki káposztás, a -Hatöles föld.</p> -<p>– Tartom.</p> -<p>Amint fölvette s megnézte a kártyát, valami sejtelem lepte meg. -Ász volt! Ez ma az ő szerencsekártyája.</p> -<p>– Takács Gyuri! – mondta s az ajka remegett, a keze is, benne a -kártyalap. De azért kimondta: – ne mondd, hogy semmi ember vagyok, -felteszem az apai jussod ellen mindenféle vagyonomat, amim csak van -az anyaszült meztelen testemen kivül.</p> -<p>Gyurinak ömlött az arcáról a tajték s a melle fujt, mint a -kovácsfujtató. Irtózatos volt és utálatos.</p> -<p>Dani felvette a kiosztott második kártyát.</p> -<p>Ránézett, felsóhajtott s az ég felé pillantott.</p> -<p>Aztán ujra jóság és békesség és nagy nyugalom volt a -szivében.</p> -<p>Ismét ászt kapott. Két ász volt a kezében, azt le nem veri -semmi, csak ha a másiknál is az van.</p> -<p>De annál nincs, mert uj kártyát vesz, harmadikat, aztán -negyediket, ötödiket, hatodikat és mégis összesen megint tizennyolc -a kártyái értéke.</p> -<p>Iszonyatosan gyötrődik. Látja a Dani arcán a nyugalmat és ekkor -ugy érzi, hogy elveszi az isten az eszét s még egy hetedik kártyát -vesz fel. IX-es volt, kilencet érő.</p> -<p>– Pász.</p> -<p>Kiejti a kezéből a kártyát.</p> -<p>S aztán, mikor meglátja a Dani csudáját, a két ászt, azt hiszi, -rögtön megtébolyul s a nyála megered száraz inye közt az -elbágyadástól s lefolyik az állára, mint a haldoklóé.</p> -<p>Csönd van egy darabig.</p> -<p>Dani feláll, hogy elmenjen.</p> -<p>– Megállj csak hé! – ordit utána Takács Gyuri s a részeg -tehetetlenségével felállva, ütőeszköz után kapkod réveteg kezeivel. -– Szöksz tolvaj! Elszöksz <span class="pagenum"><a name="Page_172" -id="Page_172">-172-</a></span> zsivány! Utonálló, pribék, bujnyik. -Elszöknél. Hát a reváncs! Hé!</p> -<p>Dani megáll s ránéz.</p> -<p>Nyugodtan, csöndesen mondja.</p> -<p>– Mi legyen a bank?</p> -<p>Felveszi a kártyacsomót s elkeveri.</p> -<p>– Mi? Mi? Megmondom! Megmondom kutya. Az ami a legbecstelenebb a -házadban, ami a legkisebb előtted…</p> -<p>– Mi az? – mondja Dani feszülten.</p> -<p>– A feleséged!</p> -<p>Dani megszédül, mint a bunkócsapástól.</p> -<p>– És mit teszel ellene Takács? – szól fakóan, hörögve.</p> -<p>– Azt ami a legkivánatosabb neked ezen a világon.</p> -<p>– Mi vón a?</p> -<p>– Bora!</p> -<p>Dani ugy áll, mint a szélütött.</p> -<p>Aztán dermedt kezeiből kiejti a kártyát s az széthull a -földre.</p> -<p>– Nincs bank! – mondja.</p> -<p>Nem tudja, mikor tér magához, mintha álomban hallaná a saját -hangját, megfigyeli, hogy a szája mozog:</p> -<p>– Tanitó ur, vegyen csak elő két árkus papirt. Irjon.</p> -<p>A foga összekattan, mint valami géprész. S mikor ködlő szemén át -ugy látja, hogy a tanitó irásra készen vár, diktál.</p> -<p>– Én, alantisirott Turi Dániel, az alantirott tanuk előtt -elnyertem Takács György sógoromtól kétezer forintot, amit örökös -ajándékul adok a Vásárhelyi Pál tanitó gyermekeinek, azzal a -kikötéssel, hogy a pénzt az árvaszék kezelje.</p> -<p>Takács Gyuri leült a székre, leesett és zordonan hallgatott. -<span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span></p> -<p>Az irást aláirta Dani s látta, hogy a keze, ez az idegen -szerszám nem reszket, hanem a rendes ismert kacskaringós T betüt -irja.</p> -<p>Mikor a két tanu is aláirta, Dani ujra diktált. Egy csöppet sem -ocsudott lázas önkivületéből.</p> -<p>– Én alantisirott Turi Dániel, az alantirott tanuk előtt -elnyertem Takács György sógoromtól az apai örökségét, vagyis a -Malomalján tizenhat köblös földjét, a Rekettyésen harminc holdját, -négy hold nádas illetőségét, a hat köblös tiszafarki káposztását, -meg a Hatöles földet, amely tizenhét hold. Ezt az egész vagyont, -józanésszel ajándékozom örökösen azokért a szivességekért, amiket -nekem tett –</p> -<p>Megállott, hogy bevárja, amig a tanitó befejezi a szókat.</p> -<p>Akkor kimondta a rettenetes süvöltő igét:</p> -<p>– Ajándékozom Kis Borának, a Kis Pál uram hajadon lányának.</p> -<p>Mindenki ugy érezte magát, mintha rettenetes dolgoknak, -világpusztulásnak lenne tanuja.</p> -<p>Takács Gyuri nem szólott, ült megsemmisülve. És Dani mégegyszer -látta, hogy irja le gyilkos keze a <em class="gesperrt">Turi -Dániel</em> gazda becsületes nevét.</p> -<p>Akkor ezt az irást magához vette; a másikat a tanitónak adta; -szédelegve fölvette a gubáját s elment.</p> -<p>Senki sem szólt hozzá egy szót sem, csak néztek utána s még -mikor elment is, ugy bámultak egymásra, reszketve, mint a -szélütöttek, mint a földrengés rémeinek tanui.</p> -<p>Dani pedig nyugodtan figyelte meg magát, ahogy kiment, kivitte a -lába a kis kapun. S aztán odakint nem balra fordult, az uton, amely -hazavitte volna, hanem jobbra. És egyszer csak ott találta magát a -Kis Pál, a Güzű Kis Pál udvarán. Látta, hogy a keze megzörgette az -ablakot. A lányt látta, aki mezitláb ajtót nyitott és reszketett a -hidegben. És ő a kezébe adta az irást és tisztán, értelmesen, -<span class="pagenum"><a name="Page_174" id= -"Page_174">-174-</a></span> csak néha dadogva elmondta, hogy mi van -benne.</p> -<p>És a leány a nyakába ugrott, a guba alá bujt s ott állva, -mezitláb, a hidegtől reszketve ölelte át és csókolta őt.</p> -<p>És behuzta a házba, a sötét meleg szobába s aztán ott járt-kelt -és valakinek suttogott és a fekete sötétben valakik fölkeltek és -kimentek. Az ólba ment aludni Güzü Kis Pál, meg a felesége, -merthogy nem volt több szobájuk.</p> -<p>És neki valaki levette a gubát a válláról. Lehuzta a csizmát a -lábáról. És ő tudta ki teszi azt.</p> -<p>És mikor a meleg ágyban feküdt s magához ölelte a szüz asszonyi -testet, tudta, hogy nem a feleségét öleli.</p> -<p>És a szive ugy fájt, ugy fájt, azt hitte, rögtön megszakad.</p> -<h3>XII.</h3> -<p>Alig ment ki Dani a kapun, Takács Gyuri felugrott, kapta a -gubáját s utána sietett. A másik két paraszt (a harmadik, az öreg -Kis már elment) abban a percben, ahogy a két nagygazda nem ült az -asztalnál, az ott felejtettek kényelmetlenségével feszengett a -székén. Gyerünk, no gyerünk mi is, – noszogatták egymást.</p> -<p>– Ereggyetek hát, – szólt a tanitó, – nem látjátok, hogy ez -késelni akar!</p> -<p>– A lehet! – nevetett ráncos tokájába Vincellér, – azt jó lesz -látni!</p> -<p>– Azt jó! – mondta a másik is, és elmentek.</p> -<p>– Forduljatok fel mindnyájan reggelre, – morogta magában a -tanitó, aki torkig volt a parasztokkal, a parasztságokkal, -megutálta az utálatot, s valami emelkedett hangulatot érzett -magában. Valami szokatlant, szépet, nagyot akart tenni. Körülnézett -bágyadt fényü szemével, piszkos körmével belekapart <span class= -"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span> a -szakállába s átérezte a helyzete fonákságát, át azt a -lehetetlenséget, hogy ő itt valaha valahogyan hozzájusson emberi -méltóságához illő egyetlen mozdulathoz. Füst volt ott és borbüz, és -köpések és kimondott trágárságok undora, amely szinte beleévedt a -rozoga butorokba s vastaggá tette a levegőt. A lógó lábu lámpa azt -izzadja ki üvegén, attól növeszti a hamvát, még ennek is az -fogyasztja el a lángját. Hát az ember, az isten képére teremtett, -az élet, a társadalom, az öröklött és szerzett és rátukmált -gyarlóságok embere, akit az alkohol vitt félre utra s aki az -alkoholtól várta a szabadulást, hiába, – ez a gyarlandó ember -hogyne állana szédülve remegő inain s hogyne izzadná itt a -jótehetetlenség elernyesztő csöppjeit.</p> -<p>És egyszerre fellobban benne az isteni szikra, az ész, az emberi -dicsőség. S csaknem felbukik álltában, amint hirtelen tettre -lóditja az ötlet, a szép és jó és nagy tett ötlete:</p> -<p><em class="gesperrt">Kinyitja az ablakot.</em></p> -<p>S amint betódul a tiszta, éles, szabad levegő, amint berohan s -körülszalad az első jeges szélroham, a lámpa rémületében nagyot -lobban, elalszik, az ember pedig összerázkódik s vékony ruhájában -reszket. De nem omlik össze és nem teszi be az ablakot, hanem örül -az isteni szikrának, amely még ott pislog az agyában és állva a -hideg, a fagyasztóan tiszta éjszakában, rezegni, sugárzani kezdenek -a csillagok a szem nedves tükrén s egyszerre csak ujabb nagy és -szép és jó tettre tör ki egész lénye:</p> -<p><em class="gesperrt">Zokogni kezd.</em></p> -<h3>XIII.</h3> -<p>Takács Gyuri a kapuban állott s lefelé nézett a falun. Ahogy a -két ember utolérte, megfordult s igy szólt: <span class= -"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span></p> -<p>– Látjátok ezt a bitangot? Megyen a jányhoz, – kis idő mulva -ismételte, – a jányhoz megy!</p> -<p>– Hát te meg eriggy az asszonyhoz! – mondta neki egy kis -röhejjel Vincellér.</p> -<p>Gyurit igen kellemetlenül érintette, hogy lassan forró -gondolatát ilyen nyilvánosan dobták a szemébe.</p> -<p>– El is megyek! – morogta.</p> -<p>– El hát. Ü a jányhoz megy, te meg eriggy az asszonyhoz.</p> -<p>– Az a! – mondta a másik is. – Ugy dukál.</p> -<p>Takács Gyuri mogorván fordult meg s elnézett a Dani háza -irányában. Egészen elvette a kedvét s lehütötte őt ez a -megszégyenitő tanácsolgatás. Magától ha rájött volna, ha ugy tör ki -belőle az elhatározás, önként, akkor hősiességet érez s -tüzzel-vassal meg is teszi. Igy pedig csak állott mogorva -konoksággal.</p> -<p>Vincellér, a fakóhangu paraszt, azt hitte, hogy noszogatnia -kell, s egyre ismételte:</p> -<p>– Eriggy az asszonyhoz. Ü el mert menni a jányhoz, te is menj el -az asszonyhoz.</p> -<p>A kisebbik paraszt azt hitte, kitalálja a Gyuri habozásának az -okát.</p> -<p>– De hátha visszagyün Dani, hogy hát csak odaadja a jánynak az -irást, oszt ü visszagyün.</p> -<p>– Ha visszagyünne! – kiáltott Gyuri s a hangjában benne volt, -hogy azt szeretné, állana elébe.</p> -<p>– Gyün fenét, – morogta Vincellér, – dehogy is gyün. Tán bolond. -Épen Turi Dani az a bolond, aki szüzen hagyja ott a jányt.</p> -<p>– Lehet a! – mondta a kis paraszt.</p> -<p>A szavuk, ritkán, fojtott hangon elejtegetett szavuk a hideg, -fagyos téli éjszakában titkosan, fázósan, kisértetiesen -hangzott.</p> -<p>Gyuri lassan megindult. Nem szólt.</p> -<p>A másik kettő vele mozdult. <span class="pagenum"><a name= -"Page_177" id="Page_177">-177-</a></span></p> -<p>A hó sercegve csikorgott a lábuk alatt, süvegüket szemükbe -nyomva, nehéz léptekkel mentek előre. Nem tudták, mi lesz még -ma.</p> -<p>– Ami igasság, az az igasság, – mondogatta Vincellér, – ha ű a -jányhoz megy, te erigy az asszonyhoz.</p> -<p>– Szakaggyon rá az ég… – morogta Gyuri s komor keserüséggel -hozzátette – meg egy darab Isten!</p> -<p>Tovább mentek, de akármilyen csendesen lépkedtek is, nem sokára -odaértek a Daniék kapujába. Közel ahhoz megállottak az utca -közepén. Elől állott Gyuri s rögtön mögötte a két ember.</p> -<p>– Eriggy csak be bátran, – mondta Vincellér a maga módján, – te -csak eriggy be. Ha ű elment a jányhoz, neked itt a helyed.</p> -<p>– De mit mond a menyecske! – bökte ki a kisebbik paraszt azt a -gondolatot, ami mindnyájukat szoritotta.</p> -<p>– Mit mondana, – dünnyögte Vincellér, – nem igen haragusznak az -asszonyok azért, ha olyankor megy látogatóba hozzájuk valaki, mikor -nincs otthon az uruk… Osztán, ha valamit mond, meg kell neki -felelni. Azér van az embernek nyelve, hogy az asszonynak meg tudjon -felelni. Osztán, ha a se elég, nem sokat kell teketóriázni, -hanem…</p> -<p>Gyuri habozó lépést tett, menjen-e vagy se. Visszanézett az -uton, mintha azon töprenkedne, eljön-e Dani?</p> -<p>– Nem jön az el onnan reggelig, – mondta a kis paraszt, – a nem -jön el, nem kell attól félni!</p> -<p>Gyurit szörnyen megbántotta ez a megjegyzés. Nem félt, vágyott, -kegyetlenül vágyott a veszedelemre, csak ugy feszitette az izmait a -harcvágy.</p> -<p>Hirtelen megmozdult s egyetlen szó nélkül ott hagyta a két -embert, bement a kis kapun. A parasztok a helyükön maradtak s utána -néztek. <span class="pagenum"><a name="Page_178" id= -"Page_178">-178-</a></span></p> -<p>– Bemegy! – mondta a kis paraszt, – egye meg a fene a kis bürit, -bemegy.</p> -<p>A másik csak rábólintott fejjel.</p> -<p>– Hej hogy fog onnan repülni kifele, de rögvest, – nevetett -kuncogva a kis ember.</p> -<p>Vártak, de nem volt semmi nesz. A feszült várakozásban roppant -hosszunak tetszett minden pillanat.</p> -<p>– Má nem lesz baj!</p> -<p>– Minek lenne? – mondta vállatvonva a másik, – nem kell űket -félteni, jól ismerik űk egymást. Már legénykorában is nagyon -körülte volt ez a Gyuri annak a jánynak. Ki tudja, mi alszik a hamu -alatt!</p> -<p>Ezzel félre huzódtak a kerités tövére és onnan várták, mi -lesz.</p> -<p>Pár percig vártak, aztán megnyugodva elmentek.</p> -<h3>XIV.</h3> -<p>Erzsi nem feküdt le, mikor haza jött, hanem hozzáfogott varrni, -mihelyt a gyereket elaltatta. Amint telt az idő és Dani csak nem -jött, sirdogálni kezdett. Sorra elismételte magában minden -keserüségét és szive szerint kisirta magát. Szinte megkönnyebbült a -zokogástól és visszaemlékezett arra a fogadalmára, hogy bármit is -mér rá a sors, zugolódás nélkül fogja elviselni. Még vigasztalást -is talált magának a bajban. Istenem, hiszen olyan régen nem volt -már semmi igazi szenvedése, nem lehet büntetlenül maradnia azért, -hogy ezeket a békés napokat is olyan bünös könnyelmüséggel engedte -elmulni. Csak most látta, milyen hiábavalóan szalasztotta el azokat -a perceket, amelyekben az ura szivéhez közel férkőzhetett volna. -Hiszen itt volt előtte az ember, puhán, jószivvel és erős -bizonyságát adta annak, hogy igazán szereti a feleségét. -Félesztendeje sehova sem ment, semmi olyat <span class= -"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span> nem -tett, ami ellen valami kifogása lehetett volna. De ő pogány volt -hozzá, s nem hajolt, nem hajolt, pedig mégis csak az asszonynak -kell a gyöngébbnek, a békülőnek lenni…</p> -<p>Erzsi most, hogy nem volt a szeme előtt az ura, annyi, de annyi -mentséget tudott a védelmére, amennyi kifogása volt ellene, mihelyt -meglátta.</p> -<p>Amint patakzó könnyeit kissé felszáritotta, letette a varrást, -amely ugyis hiába hevert az ölében és erősebb munkát talált, -hirtelen elhatározással hozzáfogott kovászolni, reggel kenyeret -süt…</p> -<p>Éjfélig eltöltötte az időt, akkor megijedt. Hol maradhat ilyen -sokáig az ura.</p> -<p>Ujra csak megvigasztalta magát. Olyan régen nem volt kinn az -ember a házból, hogy akár a komákhoz ment, akár a tanitóhoz, nem -eresztik el.</p> -<p>Majd haza jön reggelre! S hozzá fogott egy kis kalácsnak való -tésztát keverni a gyerekeknek. A nagy fatál tele volt hig -tésztával. Erzsi meghintette a tetjét liszttel, keresztet vetett -rá, aztán megmosta a kezét, lerakta maga elől a kötényt, -rendbeszedte magát, a tüzhelyen egy kis tüzet is rakott, mert igen -hideg kezdett lenni, pedig meleg kell a tésztának s a -gyerekeknek.</p> -<p>Ezt is elvégezte; mikor készen volt vele, ujra felfakadt a -szemében a könny, s ujra átengedte magát a keserüségnek.</p> -<p>Ki tudja mióta sirt, sirdogált igy, mikor csak hallja, hogy -nyilik a kis kapu, nemsokára rá az ajtó s idegen léptek -hallatszanak a pitvarban.</p> -<p>Fölegyenesedett ültében. Az első pillanatban zagyva ijedtség ült -ki a szemébe, a következőben már tiszta volt előtte, hogy az urával -történt valami.</p> -<p>A vér mind alá futott a szivébe.</p> -<p>Amire ma egész este nem gondolt, most egy szemrebbenés idő alatt -tiszta bizonyossággal rémedt fel a lelkében. <span class= -"pagenum"><a name="Page_180" id="Page_180">-180-</a></span></p> -<p>Az ura összeakadt Gyurival s baj lett belőle, <em class= -"gesperrt">amiatt a jány miatt</em>.</p> -<p>Még egy átok sem nőhetett ki a nyelvén, mikor nyilt az ajtó és -előtte állott Gyuri.</p> -<p>Egy percig ugy néztek egymásra. Egyik sem tudott szót szólni. -Egymásra néztek mint kisértetnézők. Mindeniknek rettentően el volt -fulva a torka.</p> -<p>Végre Gyuri erőre kapott s elébb lépett. Ez a mozdulat magához -téritette Erzsit.</p> -<p>– Mit akarsz itt? – kiáltott rá a férfira s felállott.</p> -<p>– Mit? Veled akarok hálni!</p> -<p>Erzsi ugy megrémült, majd összeesett.</p> -<p>Gyuri előrelépett egy tapodtányit, de ott megállott s kidudorodó -szemekkel nézett az asszonyra.</p> -<p>– Azt hát! – kiáltotta ujra, – meg akarom már én is próbálni, -hogy milyen az urad mestersége!… Hát csak Turi Daninak szabad -minden? Hát csak ű gázolhat keresztül mindenkinek az asszonyán? -Hadd tanulja meg ű is, mi a!</p> -<p>– Megbolondultál?</p> -<p>– Dehogy bolondultam! Inkább most jött meg az eszem!… -Elnyertelek kártyán az uradtul, hát az enyém vagy.</p> -<p>– Hazudsz! – kiáltotta Erzsi.</p> -<p>– Én?</p> -<p>– Te hát! Akkor nem is jönnél a szemem elibe, mint egy bujnyik! -Az nem igaz, az én uram nem tett fel engem egy kártyára!</p> -<p>– Hogy ismeri! – mondta Gyuri, – hogy ismeri! Jól van, nem tett -fel a kártyára. Hanem mikor elnyerte mindenemet, az apai jussomat, -a pénzemet, mikor kódussá tett, akkor megszökött!</p> -<p>– Asse igaz ám!</p> -<p>– Aszontam neki, hun a reváncs! De megszökött!</p> -<p>– Hazudsz! <span class="pagenum"><a name="Page_181" id= -"Page_181">-181-</a></span></p> -<p>– Aszontam neki, tegye fel ami a legkisebb, a legbecstelenebb a -házába! – téged! – én meg felteszem neki, ami a legkivánatosabb a -bünös lelkének, – azt a jányt!</p> -<p>Erzsi sápadozva hallgatott.</p> -<p>– Hát osztán, hát osztán!</p> -<p>– Megszökött a bitang! Nincs bank! asszongya, nincs bank!</p> -<p>Erzsi leült és keresztet vetett.</p> -<p>– Mária, szűz anyám!…</p> -<p>– Csak imádkozz, jól imádkoztál! Hun az urad? Ha szeret, itthon -a helye! Mi! Hun az urad? Ha szeret, itthon a helye! Mi! Hun az -urad? Jól megbecsül… No! Minek vagyok én itt? Hogy kerülök én ide? -Én vagyok az urad?</p> -<p>Erzsi hallgatott, de szilárd lélekkel, már nem mondhatott neki -rosszat ez az ember az uráról. Olyan méltóságos érzéssel volt -eltelve, hogy az élet minden megváltását elfeledte azért az egy -szóért, hogy <em class="gesperrt">nincs bank</em>!</p> -<p>– De az enyém leszel ma! – folytatta lihegve az ember és erősen -nézte az asszonyt, aki gunyosan méregette végig őt.</p> -<p>Hallgattak, gyötrelmes csöndben.</p> -<p>– Hun az urad jó asszony? – kezdte ujra Takács Gyuri és szinte -ugy komiszkodott vele, mintha rajta akarna bosszut állani az -uráért, azért a nagy hitért, amit az urára tékozolt, azért a nagy -eltaszitásért, amivel az ő hosszutürő szerelmét fogadta. – Mondd -meg na, hun a hires! Há, ha tudnád! Megmondanád, ha tudnád! – És -cudarkodva nézett a szegény asszonyra.</p> -<p>Erzsi konokul, szilajon nézett maga elé.</p> -<p>– Jó is vóna, azt tudni egy asszonynak, egy hűséges asszonynak, -hogy hun jár az ura éjfél után két órakor. Ugyi nem tudod?</p> -<p>– De tudom! – kiáltotta Erzsi. <span class="pagenum"><a name= -"Page_182" id="Page_182">-182-</a></span></p> -<p>– No ki vele, ha tudod! Csak halljuk, hogyha tudod! Mondd ki -csak no, ne félj, megmondom, jót gondolsz-e!</p> -<p>– Ott van a hun te szeretnél lenni, Isten gyávája. Azért jösz -ide nekem fecsegni, mert tele van a májad irigységgel. Szégyen, -hogy egy Takács Gyuri egy olyan lánnyal se bir el. Fi, sirni jösz a -kötőm mellé, panaszkodni, hogy az uram, ember léttére kedvesebb a -lányoknál, mint egy ilyen vén legény. No hiszen majd megpirongatom -az uramat, hogy máskor a kis öcsém lekváros kenyerét ne vegye el. -Szégyelld magad, ilyen maflaszent, jobb lesz, ha mégy az anyádhoz -szopni, mit neked jányok után járni! Hát van olyan jány, aki a te -szódra füleljen!</p> -<p>Gyuri hunyoritva hallgatta a huga beszédét. Érezte a Takács -fajta éles nyelvét s szinte tetszett neki. Nem haragudott meg érte, -csaknem vidáman felelt rá.</p> -<p>– Elmehetek én már szopni az anyámhoz. Abba igazad van, ugy -sincs más nekem a világon. Leszedte előlem Turi Dani a virágot, az -én pénzemért vette meg, ne félj! A Takács-vagyonból telik ki neki -az a csók, amit most nyal fel… Tudod-e, hogy azt az egész birtokot, -amit tőlem elnyert, az apai jussomat, odaprezentelte az én -truccomra Kis Borának, a Kis Pál jányának!</p> -<p>– Mit beszélsz? Megőrültél! – sikoltott fel Erzsi. – A -Takács-földeket merted elkártyázni!</p> -<p>– Te is csak most veszed észbe, mikor azt hallod, hogy nem a -tied, hanem a másé…</p> -<p>– Persze hogy most! – nekem csak van tán jussom hozzá.</p> -<p>Gyuri elmosolyodva legyintett.</p> -<p>De az asszony szörnyen elkeseredett s könnyel csukló hangon -veszekedett.</p> -<p>– Bitang vagy, kutya vagy, még te mertél rám <span class= -"pagenum"><a name="Page_183" id="Page_183">-183-</a></span> szemet -vetni, te senki, te semmi. Te Istengyávája, te idétlen szülött. Te -rontottad meg az életemet, mert te nélküled sose jutott volna az -uramnak eszébe amit tett máma. Ó te boldogtalan nyomorék, te világ -zsiványa te!…</p> -<p>Gyuri elkomorodott és bosszus mogorván vetett rá szigoru -pillantásokat.</p> -<p>– Elhallgass már szerencsétlen. Ahelyett hogy a maga bajára -gondolna, itt hiábavalóskodik! Én rám haragudsz?! az uradra, aki -most más jány ágyába hever, arra nem?</p> -<p>– Semmi közöd hozzá! A magad dolgával gondolj! Én elvégzem a -magamét.</p> -<p>– Na hát én is el a magamét! – kiáltotta Gyuri s hirtelen előre -lépett, a gubát hátra vetette s az lecsuszott a válláról, ő pedig -körülölelte Erzsit.</p> -<p>– Coki! – kiáltotta fojtva az asszony s minden erejét -összeszedte, hogy kiszabaditsa magát.</p> -<p>– Ezért jöttem, – lihegte a férfi s rettenetesen ölelte, -szorongatta az asszonyt és csókolta az arcát, a vállát, a ruháját, -ahol érte.</p> -<p>Olyan hirtelen, olyan váratlan jött ez a rárohanás, hogy Erzsi -elvesztette a fejét a meglepetéstől. Tehetetlennek érezte magát az -erős férfi karja közt s az agyát elöntötte a vér a birokban.</p> -<p>– Majd megtanitalak én, – lihegte Gyuri – majd én segitek -rajtad, ha a te szamár eszed nem engedi, hogy egyszer boldog légy -az életben. Te őrült asszony, te marha asszony, az urad esztendőkön -keresztül mindennap megcsal, te egyszer se űtet! Csak szenvedsz itt -nekem, eszed magad? Hiszen lerothadt már a csontodról a hus, -leszopta a bánat, a keserüség! Azt hiszed nem tudom, mennyit -szenvedsz? mennyit sirsz, te boldogtalan, mi lett belőled? Mit -csinált veled a gazember? De még ő is megfizet érte, mert nem hal -meg szépen, azt az egyet tudom, hogy nem viszi el ezt a kutya -életet szárazon! Én ontom ki a bélit, <span class= -"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span> én. De -csak érted! Nem ma kellett volna ezt tennem veled, hanem régen, -legalább három esztendeje… Minek adta az Uristen, hogy szeresselek, -ha nem azért, hogy azt tegyem veled, amit azzal kell tenni, akit -szeretünk. Ugy sincs már semmi keresni valóm ezen a világon, még -annyit megteszek, hogy ma téged megszeretlek, holnap meg az uradat -agyon verem. Mindakettőt megadja nekem az én istenem, de csak -egymás után. Az enyém leszel Erzsi egyszer ebbe az életbe. Csak -rugódozz, csak rajta! Tudod, az a természetem, hogy annál tüzesebb -vagyok, minél jobban ellenkezik az asszony. Ha nem igy vóna, hogy -tudtam vón ennyi ideig utánad esenkedni? Mi!</p> -<p>Erzsi borzadozva hallgatott s jeges hullámok szaladgáltak végig, -végig a testén. Valami ölő szerszám után keresett gondolatban, de -emlékezett rá, hogy minden kést berakott este az asztal fiába. Ha -most a kezébe kerül egy, megtenné.</p> -<p>– Haha, – sustorogta Gyuri tovább az asszony fülébe, – elébb -kellett vóna, mikor még szebb asszony voltál…</p> -<p>– Sssz! – szisszent fel az asszony és egyebet nem tehetve, -teljes erővel beleharapott a férfi arcába, ahol érte, épen az -ajkához nyomta az a száját s Erzsi szinte elharapta a fél alsó -ajkát.</p> -<p>Gyuri a fájdalomtól felorditott s teljes erővel ellökte az -asszonyt, hogy az hanyatt esett egy széken keresztül.</p> -<p>Ebben a percben velőtrázó sikoltást hallottak.</p> -<p>Erzsi felugrott, olyan szivósan, mint egy macska. A fia ott -állott az ágyon s az őrület rettegésével, egész testében rázkódva, -iszonyatosan nézett az anyja gyilkolására.</p> -<p>Gyuri egy mozdulatot tett, hogy azért is, ha az egész világ -összeomlik is, megteszi azt, amit akar, de Erzsi fürgébb volt, -felkapta az asztalról a kis <span class="pagenum"><a name= -"Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> fateknőt s egy sikeres -lendülettel bevágta a tésztát a férfi arcába.</p> -<p>A tészta mint valami maszk boritotta be az ember arcát, hogy az -lélekzethez sem tudott jutni, mig le nem vájta magáról a ragacsot. -A teknő leesett a földre, az ember pedig némi tétova után halálos -elkeseredéssel és szégyennel, tapogatva kereste s amint megtalálta -az ajtót, kitámolygott rajta.</p> -<p>Erzsi utána se nézett, rohant a fiához, de ez nem volt eszénél -többé. Hanyatt bukott az ágyon s a teste vitustáncban rángatózott, -a szeme felfordult s nemsokára egy kis hab bugyogott ki szegény -eltorzult szájaszélén.</p> -<p>– Mennybéli Uristen! – sikoltott az egekig az anya hangja, – -fiam! fiam! fiam!</p> -<h3>XV.</h3> -<p>Bora virradat előtt kiment az ólba, odadta az apjának az -ajándékozásról való irást és megmondta neki, hogy menjen vele -rögtön a városba, az ügyvédhez. A szeplős Güzü megértette a lányát -s ugy iszkolt a papirossal, mint a kutya a lopott csonttal.</p> -<p>Akkor bement a lány. A szobában egészen sötét volt s amint Bora -belépett, mégis megérezte, hogy itt a férfi. Itt volt a szaga, a -melege, itt az emléke. És Bora, elintézvén ennek a szokatlan -esetnek az üzleti részét, a lelkiismeretét olyan nyugodtnak, olyan -tisztának és olyan melegnek érezte, mint a fiatal asszonyok az első -reggelen.</p> -<p>Oda ült az ura ágyának a szélére és sokáig hallgatta a férfi -lélegzetét. Az arca ellágyult, a szemébe nedvesség szivárgott s -nagyon jól esett neki maga mellett érezni azt a hires, nagy embert, -akit annyi sokat bámult, mint gyereklány, s aki valóban jobban -bűvölte őt, mint az Isten. Most, hogy ime teljesen be volt fejezve -a dolog, lágyan elmosolyodott, <span class="pagenum"><a name= -"Page_186" id="Page_186">-186-</a></span> amint elgondolta, hogy a -nyáron milyen reménykedéssel, mennyi gerjedelemes vágygyal, milyen -forró fejjel marta, törte magát számtalan éjszakán, egyre csak rá -gondolva, gondolatban mindenfélekép odaadva magát neki. Lágyan, -becézve simitotta meg a férfi haját, oly szeliden, nem is érintve, -mint a szellő, mint a virágszirom hullása, hogy meg ne érezze a -férfi, hogy fel ne érezzen rá.</p> -<p>Aztán lelökte a csizmát s felkuporodott mellé az ágy melegébe. A -férfi megmozdult álmában s helyet csinált, mint a feleségének. A -lány szivét nagy boldogság töltötte be és ugy maradt ülve, mélázva, -félkönyökre dülve, karjával a férfia fejét övezve, a másikat -szeliden nyugtatva annak a mellén, a takaró felett.</p> -<p>Sokáig ült már igy s már nem is gondolkozott, csak engedte, hogy -a szive dobogjon, rebegjen s ebben a csendes érzéktelen odaadásban -sokkal jobban bevette a lelke lelkébe a férfit, mint a lázas őrület -tombolásában. Olyan nagyon asszonynak érezte magát! anyának a férfi -fölött; mintha máris a gyermeke bölcsője felett virrasztana. Eszébe -jutott, ugy futó, suhanó gondolatképen, hogy hiszen ő valójában -becstelen személy, aki eladta magát és elmosolyodott ezen a -gondolaton. Semmi ez, szófiabeszéd! Ujra megsimitotta a férfi -fejét, gyöngéden, csak ugy gondolatban, nem is érintve s ellagymadt -ajakkal sóhajtotta, hogy hiszen szereti! Hát akkor nem adta volna -el magát, ha feleségül megy hozzá? Akkor tán jobban szeretné? vagy -ha ingyen adja oda magát, szamárul, cédául, egy perc miatt? Akkor -külömb volna? Nem jobb igy mindkettőjüknek? Neki is, aki -gondoskodott magáról, meg a gyermekéről, meg a férfinak is, akinek -nem kell, hogy többet gondja legyen reá, az ő hűségére, mert biztos -lehet felőle, hiszen most már olyan örökre párja ő Turi Daninak, -mint a felesége; csak még jobb <span class="pagenum"><a name= -"Page_187" id="Page_187">-187-</a></span> mindakettőjüknek, nem -követel tőle többet semmit… És ha elmegy a férfi, tud reá várni, -tud türni, tud imádkozni, tud gyereket nevelni… Ha nem lesz semmi -gondja, meg tudja neki őrizni a hűségét, a tisztaságát, a -nevét…</p> -<p>Jóleső boldogsággal ült ott magának. Összekuporodva, mint egy -macska s dorombolva is.</p> -<p>Hiszen ennyire nem lett volna senki másé, mert igy nem szeret -senki mást e világon… Hiszen ha nem Danitól kapja meg ezt a -vagyont, hanem a másiktól, a Gyuritól, akkor, Istenem, akkor milyen -pokol lenne az élete, micsoda szívfájás lenne egy párnán feküdni -azzal, akit nem szeret… És bár elmult a keserü pohár a szájától, -mégis megborzongva, megiszonyodva remegett össze rá, ha ugy esett -volna! Óh milyen jó az Isten, aki meghallgatta egy szegény lány -szive vágyakozását s nem tette halállá az életét.</p> -<p>– Én jól imádkoztam!… – mondja magában félhangon.</p> -<p>Akkor arra gondol, micsoda nagyot tett ő vele ez a férfi, az ő -Danija. Mit adott neki azért a semmiségért, amit ő adhatott és -adhat ennek az embernek. Olyan valamit, amit akármelyik házban, -akármelyik asszonyszemélytől megkapott Turi Dani, ha rászomjazott, -csak intenie kellett s kinálva vitték neki a kantát… Hát mivel -érdemelte meg ő, hogy épen ő az a kiválasztott, akinek ilyen jóval -hálálta meg…</p> -<p>És olyan jó kis lánynak érzi magát, amilyen sohasem volt még -életében. S hirtelen szenvedély önti el a szívét s ráomlik, ráborul -a férfi arcára, a szájára és mohón, mohón, odaadással szijja, -szijja, csókolja asszonyosan, feleség csókjával csókolgatja.</p> -<p>Dani borzasztóan kábult. Felébred, felriad, türi, hagyja. Lassan -tisztázódik a fejében, mi történik vele, rájön, hogy hol van s -ijjedelemmel vegyes, <span class="pagenum"><a name="Page_188" id= -"Page_188">-188-</a></span> kéjjel feles háborgás indul meg a -szivéből. A lány csókján valami idegent érez meg, valami puhát, -odatapadót, mintha a felesége volna mellette, a régi, a hajdankori -felesége, aki olyan régen semmilyen se már hozzá, és kikoplalt -férfiszive megélemedik s elveszi, elfogadja, leszakitja a ráhulló -örömet…</p> -<p>Aztán, aztán annál nagyobb fáradtság, lankadtság vesz erőt -rajta. Nem alszik el többé, bár még egészen sötét van. Ébren marad -s a lekókkadt virágként elomló asszonyi testet eltaszitja magától s -a hideg falnak veti a hátát.</p> -<p>Jól esik neki a hideg, fagyos, jeges érzés, amely keresztül -szaladgál a testén. Ez magához tériti.</p> -<p>Minden átmenet nélkül a feleségére gondol. Tudja, hogy az -asszony nem feküdt le egész éjjel. Tudja, hogy az ablakot -befüggönyözte, hogy senki se lássa meg, hogy virraszt. Mert tudja, -hogy az ő felesége a legkülömb asszony minden asszonyok között. -Mert olyan asszony nincs több. Azért is lehet megtenni vele ezt a -komisszságot, meg a többit, amit tett, meg amit még tenni fog…</p> -<p>Dani az idegen ágyban egyszerre ugy érezte magát, mintha az -istálló alatt feküdne a meleg trágyalében. Undor fogta el. Utálat. -Hányni tudott volna, ökröndőzni. A feje fájt, szédült, az esti -rossz bor sajgatta. Testi és lelki nyomoruság vett erőt rajta.</p> -<p>Sokáig alig tudott gondolatra ébredni, csak érezte milyen -alacsony és becstelen. Egyet, egyet mozdult az a személy, s néha -feléje nyujtotta félálomban nedves tapintásu kezét, amely elől ép -oly borzadva huzódott el, mintha valami utálatos állat érintette -volna meg. Aztán elaludt, ő pedig átkozta önmagát, amért nem birt -fölkelni s elrohanni valahova, megtisztálkodni mielőtt a felesége -szeme elé kerül. <span class="pagenum"><a name="Page_189" id= -"Page_189">-189-</a></span></p> -<p>Komorra vont szemöldöke mögött egyre vadabbul hánykódtak a -gondolatai.</p> -<p>– Köpedelem!… – morogta. – Fi, mi lett belőlem!</p> -<p>Mennyivel külömb nála a felesége! Hát lehet azt olyan helyzetben -elképzelni, mint más asszonyt? Hát lehet más asszonyt maga mellé -képzelnie, aki annyit és ugy türt volna neki, mint ez az asszony? -Mindenben, mindenben! Az egész életben. Uristen, hová jutott az -életük, e néhány esztendő alatt, amit együtt töltöttek. És -mindennek ő az oka. Egyedül csak ő. Idegen nem láthatja, más meg -nem értheti ki az ő felesége, mi az ő asszonya.</p> -<p>Mintha az Isten számolószéke elé készülne, ugy gondolta át egész -életét ezen a helyen, amelynél büdösebb pocsolyában még nem volt -soha!</p> -<p>Hogy el van bizakodva az ember a maga életének bőségében, -mennyire nem gondol a rossz napokra, mikor azoknak a magvát elveti… -Bünös vagyok én, – gondolta Dani, – nem csak szerencsétlen? Ki -szalasztja el a jót, ami magától kinálkozik az ember szájának?</p> -<p>Eszébe jutott az esküvője, a nagy lakzi meg az első éjszaka. És -most nem nevetett annak az éjszakának az emlékére, hanem elbusult. -Erzsi semmit sem tudott mi vár rá. Azt hitte, a csókkal ki van -fizetve az egész életre, azonkivül nincsen már semmi gyönyörüség. A -jó isten tudja, tán még az sem tudja, hogy nőhetett fel egy olyan -asszonynak ilyen leánya. Hogy szerethetett bele épen egy ilyen -leány, ő belé, éppen ő belé. Dani emlékszik milyen harsogva -kacagott a lányon, lány-feleségén, akkor. S milyen halálos rémület -fogta azt el, mikor megtudta az utálatot, mi fenyegeti. Hogy -vonaglott és hogy elhalt. Hogy védekezett minden érintés ellen. És -az éjjeli harc, amely elválással fenyegette!… s mély meghatottság -fogta el, mikor eszébe jutott, micsoda <span class= -"pagenum"><a name="Page_190" id="Page_190">-190-</a></span> apró -ravaszságokkal, apró hazugságokkal téritette el az asszonyt a lány -észjárás egyenes utjáról… Pedig akkor sem a vérénél fogta meg, -hanem a szivénél s nem a gyönyörvágy adta kezébe a szüzi testet, -hanem a jó és könyörületes sziv, amely megesett a gyötrődő és -kinjában tobzódó, majd kétségbeesetten lelankadó férjen… Olyan -asszony nem volt soha más a magyar falukon!… Olyan szent asszony az -égben sincs, amilyen az volt. Az ő felesége.</p> -<p>De mit! ő nem volt szent, nem is akart az lenni. Ki tehet róla, -ha nem telt az asszonynak öröme a szerelemben, s nem birta el az -ura csókját! Jól emlékezett az első hűtlenségére, az is olyan -ocsmány volt, mint ez a mai. Harmadnapos házas volt… S a felesége -rögtön rajta kapta…</p> -<p>Ne bocsátott volna meg! Tanitotta volna becsületre, törte volna -meg őt… De hogy? Olyan ember ő, akit becsületre lehet tanitani? Mi -lett volna abból? Gyilkolás! Más nem is.</p> -<p>Csak most látta először tisztán a felesége nagyszerü lelkét. -Eddig csak vádaskodni tudott rá a hidegségeért, s ráháritotta -minden vétkét, mint okozóra, ha büntelen okozóra is. Ebben a -percben azonban olyan büntudat fogta el, amelynek erejét még nem -érezte. Sajnálta ami történt és szánta, nem magát, hanem az -asszonyt!</p> -<p>S valahol a lelke mélyén valami különös, szinte érthetetlen -sejtelem élt, hogy ma már betelt a mérték, ma már nincs többé -jóvátétel, nincs semmi vigasztalás, semmi jövő… Nem tudta, hogy fog -a felesége szeme elé kerülni, mert soha ilyen tisztának az asszony -tekintetét nem érezte és soha ekkora bünt ellene a maga lelkén nem -viselt.</p> -<p>S gondolataiba mintegy zuhanva hullott bele gyermekei emléke. S -ez még feneketlenebbé tette az örvényt. Mi lesz mikor vége van a -világnak? Mi lesz, ha már egyszer nem birja tovább az asszony? -<span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span> Ha csakugyan el kell válni? Ha nem lesz -meg az a tiszta oltár a házában, amelyhez ugy hozzászokott. -Amelynek elvesztétől s amelynek becstelen elmultától soha még -ennyire nem félt.</p> -<p>A feje csontjai majdnem szétpattantak.</p> -<p>A szive szorult, mintha mázsás teher volna rajta.</p> -<p>Fel akart ugrani és kirohanni, de nem birt, hanem elgondolta, -hogy milyen rettenetesen messze van a lépés a gondolattól.</p> -<p>Ott maradt, amint volt s megint nem birt gondolkozni, hanem -valami esztelen kétségbeesés fogta el s attól rezgett a nyakán a -vastag ér, mintha a bitófára vinnék…</p> -<p>Minden, minden ellene esküdött, egész életében, hogy ne is -lehessen boldog. Mi boldogság az, amit a sok percnyi-siker adott, -asszonyok ölén, meg a pénzszerzésben, ha hiányzik az egészséges, -csendes jó boldogság. Mit kap az otthonától és mit teremt az -asszonyának?… Van-e annak a szegény asszonynak a két gyermekén -kivül valakije, akivel csak szót is válthasson? És ki az oka? -Erzsi? Hát ő nem tudott volna ugy élni, hogy mindenki tisztelje és -irigyelje? Hiszen Erzsiben azt szerette, hogy még ilyen állapotban -is, ahogy ő mellette élt, nem lett köznevetség, mint más asszony -lett volna, nem sopánkodtak felette, nem gunyolták ki, hanem -megbecsülték s azt mondták, a saját füle hallatára, hogy derék -asszony! Nem érdemli meg az a komisz Turi. Az ebfaj Turi!</p> -<p>És erről eszébe jutottak a szülei, meg az asszonya szülei; az -egész zavaros láp, amely az életük mögött terjengett.</p> -<p>Igaza van, igaza szegénynek, – döntötte el a pört, amely a -felesége és az anyja között kezdettől fogva folyt, – nem tehetett -máskép… Eszébe jutott, hogy eleinte olyan szeretettel, olyan -lelkesen <span class="pagenum"><a name="Page_192" id= -"Page_192">-192-</a></span> járt a felesége az ő anyjához, mintha -igazi lánya volna; hogy megrémült, mikor először hallotta, hogy -nincsen ennivaló a házuknál, hogy vitt neki, hogy adott, lisztet -vitt és zsirt, meg pénzt adott, meg a gyermekeknek ruhára, meg a -zsidónak adósságot is fizetett értük… És kölcsön adott, és nem -kapta meg… Dani akkor csak nevetett a kölcsönön. Kivált meg olyan -nagy kölcsönön. Tiz forint! Hogy azt ők megadják! Ekkor meg akkor! -Egy summában megadni tiz forintot! Azt nem teszi meg a magyar -napszámos paraszt. Azt csak az a jó gazda teszi meg, akin be lehet -hajtani s aki ád valamit a becsületre. De a szegény ember? „Hát -hiszen megadná, ha vóna, de ha nincs!“ És soha sincs. Még akkor -sem, ha van. Mert nincs benne a lelkében az, hogy van. Mert nincs -biztos jövője, nem tudja mi lesz holnap? S mert abba nőtt bele -mióta él, hogy ő szegény ember, akire minden ráfér s aki ugy -szerez, ahogy tud. Emlékszik a felesége szelid méltatlankodására, -azokon csak nevetett, aztán a haragos kifakadásokra, amiken ő dühbe -jött. S azokra az apró sértésekre, amelyek mint a raj következtek -el egymásután. Az adós ember megharagszik arra, akinek tartozik. -Még ha meg nem kéri, akkor is nehezen tudja elfelejteni neki a -kölcsönt, de hát még ha nem engedi el! Akkor valósággal meggyülöli -s türelmetlenül sértegeti. Hát még ha a menyével kerül ilyen -viszonyba. Itt is vége lett hamar minden jó viszonynak s Dani -elemlegette, mint számtalanszor: nincs okos apám, anyám! a helyett, -hogy segitettek volna a házasság nehéz dolgában rajtam; rontottak, -de mennyit rontottak benne!</p> -<p>Hideg verejték ütött ki a homlokán.</p> -<p>Elvetette magát s várt, mintha a világ végét várná. Nem jó -ezeken gondolkozni!</p> -<p>És elaludt.</p> -<p>Mikor felébredt, már világos volt. Bora tett-vett <span class= -"pagenum"><a name="Page_193" id="Page_193">-193-</a></span> a -szobában s gyöngéden és örömmel köszöntötte, mint anya a gyerekét. -Édesgetve, babusgatva szólt hozzá, de Dani mogorva volt és -elforditotta a szemét.</p> -<p>Csaknem a guta ütötte, mikor látta, hogy nappal van s most már -fel kell kelni, fel kell öltözni, ki kell menni a szobából, ki az -utcára, az emberek szeme elé, a világ szeme elé, hogy levonja a -tanuságot és álljon azért, amit tett.</p> -<p>Bizony vétek volt, hogy nem kelt föl idején, sötétben s nem -lopta ki magát, mint a tolvaj, mig be volt hunyva a világ szeme. -Most már szökhet a szégyenével, messze fog az kiabálni, előre süvit -a merre jár, hogy a gyerekek is azt viszik az utcáról az -iskolába.</p> -<p>Egyelőre nem is törődött egyébbel, csak ennyivel s mig nagy -mogorván felült s lábát lelógatta az ágyról és álmos szemekkel -meredve nézett körül a csizmája után, egy percre megállott.</p> -<p>És Bora ebben a percben nagy szerelmétől elragadtatva leborult -eléje s ráhajolt a lábára, hófehérbőrü, szép formáju lábafejére, -amely soha sem volt mezitláb, mint más parasztoké és megcsókolta, -átölelte és sürün csókolta.</p> -<p>– Hagyj békét – mondta Dani s dühösen rugta el a lányt, hogy -hanyatt bukott s a kemence lábáig esett s a ruhája szemérmetlenül -borult fel. Dani a hogy veszett medve módra utána nézett, meglátta, -mielőtt a lány összekaphatta volna magát s odaköpött rá. Leköpte, -beleköpött.</p> -<p>Bora halálosan megrettenve kuporodott össze a földön, a sarokban -és egész testében reszketve, lángban égő arccal leskelt fel a -gazdájára, mint a megkorbácsolt eb, aki még sem álmodik -hütlenségről, bosszuról a gazdájával szemben; annak minden -szabad!</p> -<p>Dani elforditotta a szemét róla s nem gondolt <span class= -"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span> rá, -mintha nem is volna. Szijta a fogát és szerette volna magát -főbeverni az ostobaságáért, hogy reggel ujra elaludt.</p> -<p>Felöltözött; mikor mosdásra került a sor, Bora felállott és -levette a falról a legszebb tálat, vizet öntött bele az asztal -alatt levő korsóból s egy székre tette. Szegény teremtés, ugy félt, -hogy nem fogja elfogadni a szolgálatát a férfi. Boldog lett, mikor -Dani egy szó nélkül hozzáfogott nagy erővel mosdani. Előkészitett -tiszta törülközővel várta. Dani olyan közömbösen vette el a kendőt, -mintha a fogasról akasztaná le.</p> -<p>Kissé felfrissült a hideg viztől.</p> -<p>Bora elővette a maga fésüjét s mig ő törülközött, megtörülgette. -Aztán gyáván, félve odakinálta neki, s szepegve meg is mondta:</p> -<p>– Az én fűsűm…</p> -<p>Dani elvette. A lánynak köny szökött a szemébe a -meghatottságtól, hogy hát még sem utálja.</p> -<p>Már készen volt a férfi, indulni akart. De megállott s elővette -a pipát, kikotorta, megtömte, töltötte az időt, csak hogy várjon; -nem tudta, mit csináljon.</p> -<p>Bora fájó szivvel nézte. Nem mert közeledni hozzá. Félt tőle és -féltette. Tudta, mi történik az ember lelkében, tudta, hogy az -megutálta őt és soha többet nem lesz találkozásuk. És nem birta -elviselni ennek a gondolatát, nem tudta, mit kell tennie, hogy csak -egy percig megállásra birja, hogy még egyszer egy szót kapjon tőle -ebben az életben.</p> -<p>Hirtelen nagy öröm érte. Valami jutott eszébe. De hogy is -feledkezhetett meg erről!</p> -<p>– Dani! – szólalt meg s maga is meghökkent a bizalmas hangtól. A -férfiba is beleütött a szó.</p> -<p>Hallgattak. Az ember tömködte a pipáját s nem látszott rajta -semmi érdeklődés. <span class="pagenum"><a name="Page_195" id= -"Page_195">-195-</a></span></p> -<p>– Emlékszik-e, hogy az este valamit igértem… mondta csendesen, a -szókat tördelve Bora, mert nem tudta, mit hogy mondjon neki.</p> -<p>A férfi ugy nem szólt rá semmit, mint a kő.</p> -<p>– Valamit igértem… kelmednek…</p> -<p>Kinyögte a szót s nem magázta, mint idegen korában, hanem -kelmednek mondta, mintha felesége volna s ellenállhatatlan vágyat -érzett, hogy tegezze, mint az éjszaka…</p> -<p>– Azt megmondanám most… – folytatta kinos zavarral s roppant -leverte, hogy az ember olyan bálványképpel hallgatja.</p> -<p>Jó ideig hallgattak.</p> -<p>Kivülről kiáltás hallatszott. Majd ökörbőgés, a szomszédban -kutgém nyikorgott, az ablakot megrázta valami szél. És ők ott -állottak s egyik sem szólott sokáig. De mindeniküket valami titok -szoritotta: a ki nem mondott szó mélységében lappangó titkos -sorsfordulat.</p> -<p>Csönd volt, még az ember motozó ujja is megállott.</p> -<p>Akkor megszólalt Bora.</p> -<p>– Itt van a grófné…</p> -<p>Mintha villám csapott volna le mellette, Dani ugy fordult -feléje. Az arca kikelt magából s elmeredt, háborodott lett, rémült, -indulattalan.</p> -<p>– Hogy tudod? – kérdezte, kifakadt, száradt hangon.</p> -<p>Bora tudta, hogy most már meghalt reá, de nem bánta. Örült, hogy -ő mondhatja meg az emberének; mintha cinkostársa volna ennek az -embernek, minden bünre kész vele és érte. Lopni ment volna neki és -ölni és tömlöcöt ülni, csak kelljen neki.</p> -<p>– Azt nem tudja más, – suttogta, – csak én. Mert nekem megizente -tegnap, levelet hozott nekem a kasznár, akibe minden benne van…</p> -<p>– Hol az a levél? – lihegte az ember. <span class= -"pagenum"><a name="Page_196" id="Page_196">-196-</a></span></p> -<p>De a lány maga akarta elmondani, nem akarta elveszteni a -szerencséjét s gyorsan tovább mondta:</p> -<p>– Benne vót a levélbe, hogy a grófné máma itt lesz, oszt hogy én -mondjam meg kendnek, hogy máma okvetlen ott legyen a kastélyban a -főd miatt, mer hogy a fődeket oda fogja adni kendnek a grófné, hát -hogy a miatt…</p> -<p>– Hun a levél?</p> -<p>– De nem a miatt kell ott lenni kendnek, nem a miatt, – zuhogott -a szó a lány szájából, – hanem a grófné miatt, a grófné asszony -miatt, mer a veszkődik kendért, mert azt a nyavaja töri kendér, -azt…</p> -<p>– Hun a levél! – s az ember ugy megragadta a lányt, hogy majdnem -a markába szakadt ennek az egész karja. – Hun a levél, te szajha, -te ringyó, te!</p> -<p>– Itt van, itt van, – nyögte a lány s a homlokán, az arcán -verejték verődött ki. – Itt van <em class="gesperrt">édes uram, -édes uram</em>…</p> -<p>Az ágy sarkából huzta ki, ahol háltak.</p> -<p>Dani elkapta tőle s elolvasta és ujra elolvasta és olvasás alatt -az arca megnyugodott és megkeményedett.</p> -<p>Azután a zsebébe tette az összehajtogatott levelet, gyufát vett -elő a lajbija zsebéből, meggyujtotta s mig a kénes gyujtó lassan -sustorogva lángra kapta a vesszőt, a foga közé vette a pipacsutorát -s teljes nyugalommal rágyujtott.</p> -<p>Csak a szeme volt összehuzódva kicsire s amint elment, -nyugodtan, biztos léptekkel, egyenesen ki az utcára, az emberek -szeme láttára, az asszonyok bámészkodása közben, vissza sem nézve, -soha többet ez életben vissza sem gondolva ide: a lány, az -asszonylány nem mert egyetlen szót vetni feléje, utána, az utjába, -mert tudta, hogy szétgázolná, mint a pondrót… <span class= -"pagenum"><a name="Page_197" id="Page_197">-197-</a></span></p> -<p>S csak hadd menjen, ha őt semmivé tette, hadd tegyen más -asszonyt is, hadd a grófnét… Hadd tanulják meg a kegyelmes -asszonyok, mi az… És csak hadd éljen, hadd örüljön, hadd gázoljon -térdig a virágban ez az ember, az ő embere, az ő édes ura!</p> -<p>Ugy nézett utána könnyes szemmel, zagyva szomoru, örvendező, -lesujtott, felemelt, beteg és ujjongóan egészséges szivvel.</p> -<h3>XVI.</h3> -<p>Dani belevágott a vasárnapló faluba, mintha a Tiszába vágtatott -volna bele a lovával. Szinte hallotta, hogy csapódik szerteszét a -kiváncsiság vize, s az arcába freccsent a szemek éles sugara.</p> -<p>De ő oly keményen és kevélyen haladt előre, senkire sem nézve, -semmire sem ügyelve, mintha pocsolyában gázolna. Az arca hideg -volt, elszánt és lelkesült és meglátszott rajta, hogy nagy -eltökélés lett urrá benne. Egyformán kész volt arra, hogy teljes -erővel evezzen s arra is, hogy vitesse magát az árral.</p> -<p>Emberek, asszonyok, gyerekek ácsorogtak mindenfelé az udvarokon -és a kapuk előtt, mindenki tudta, honnan jön, mi történt s Dani nem -gondolta, hogy még többet is tudnak, mint ő, hogy pletykát már -nemcsak róla fujnak, hanem ellene is.</p> -<p>Senki sem merte megszólitani, senki sem mert utjába állani, -mintha mindenki érezte volna azt a rettenetes kitörésre, dühöngésre -megérett lelkiállapotot, amely csaknem szétrobbantotta.</p> -<p>Bátran, keményen ment be a kapun. Fel az udvaron. Be az ajtón, -be a tiszta szobába.</p> -<p>Hideg volt ott, de meg sem érezte. Előszedte a borotválkozó -készüléket, megfente a borotvát a nadrágszijjához, amelyet az ablak -forditójára akasztott, <span class="pagenum"><a name="Page_198" id= -"Page_198">-198-</a></span> azután vizet öntött egy tálba a -korsóból; nekivetkezett, habot vert s tisztára aratta az arcát.</p> -<p>Mikor a gégéje felett járt a késsel, azt gondolta magában, jobb -volna, ha kettévágná a torkát, minthogy szépiti magát. Most, mikor -már olyan ruttá lőn, mint a fekély.</p> -<p>Öntelten elmosolyodott s mig ujra megfente a kést a karján, hogy -még élesebb legyen, hátra szegte a fejét, félig lehunyta a -szempilláját s ugy tetszett neki, mintha a szeme előtt valami ködös -képben feltünt volna a grófnő, ahogy a nyáron látta. Amint az -ablakban állt s átvilágitott rajta a napfény.</p> -<p>A szeme nagyot lobbant, a kép eltünt s ő nyugodtan tovább -sikárolta az arca másik felét.</p> -<p>– No, – mondta magában, – vagy voltál valaha valaki, vagy se, ma -nyalka legénynek huzd ki magad.</p> -<p>Olyan biztos volt a dolgában, hogy komédiázni tudott a lelke -mélyén.</p> -<p>A ruhája, a fehérnemüje mind ott állott abban a szobában, mig -előkereste, felhányta értük a két siffont, eszébe sem jutott a -felesége, sem ellenségeskedést, sem ragaszkodó gyöngédséget nem -érzett iránta. Mintha a legidegenebb asszony, egy cseléd volna a -másik szobában, akihez semmi köze, akinek a szivéhez nincs köze. Ha -halottan feküdne, sem tudna most elfogulást érezni, nem érhetné -olyan csapás, hogy könnyet ejtsen érette.</p> -<p>Tele van a grófnéval, minden porcikája tele szivta magát annak a -vágyával s csordultig van vele, mint a vizbevetett spongya. Nincs -már a számára sem élet, sem halál, nincsen a faluja, az ismerősei, -a felesége, a szülei, az eddigi élete, az ezentuli boldogsága, -nincs neki e világon több cél, csak egy: menni, menni, utána -rohanni s megkapni, ölbe kapni… Aztán talán ott hagyni, mert azután -jön és felőle bizvást jöhet is az özönviz. <span class= -"pagenum"><a name="Page_199" id="Page_199">-199-</a></span></p> -<p>Nem siet, nem kapkod, pontosan, rendesen végzi a dolgát. Nem fog -elkésni s nem fog hamarább helybe érni, mint kell. Ragyogóra -tisztitja a ráncosszáru csizmáját, ahogy katona korában tanulta. S -mikor fel van öltözve patyolatfehér ingbe, gatyába, azt -gondolja:</p> -<p>– Igy nem tud mosni egy asszony se a faluban, mint ez az én -göthös feleségem.</p> -<p>Soká habozva forgatja a kezében a szük magyar nadrágot, valami -azt diktálja neki, hogy ne vegye fel. Tél van, hideg van, senki sem -jár egy gatyaszárban és mégis ott hagyja, nem veszi fel. Igy látta -őt a nyáron is a grófnő. Hát ha paraszt, legyen paraszt. Sürün -gombolja apró kötött gombu lajbliját, s panyókára veti nyalka -szabásu mentéjét.</p> -<p>Készen van. Leakasztja, vállára veti a drága, százötven pengős -fürtösgubát, megrázza magán s most tudja, hogy nincsen nála különb -legény hetedhét vármegyén.</p> -<p>Aztán kézbe veszi, meg ujra leteszi a botját. Neki nem kell bot, -semmi segitség. Puszta kézzel, maga erejével kell járnia, akárhová -megy, akármi eset elé kerül is.</p> -<p>Most habozik egy pillanatig, kalapot tegye-e, vagy süveget. -Aztán erélyesen félreháritja a lapos posztókalapot s a finomszőrü, -szépformáju báránybőr süveget nyomja a fejébe. Ugy illik neki, -Árpád daliái közt most vón helyén igazán!</p> -<p>Megindul, mint a hegy. S most már fel nem tartóztatja utjában -senki, semmi.</p> -<p>Ahogy kilép az első szobából, nyilik a másik szoba ajtaja is. A -felesége jön ki.</p> -<p>Dani rávet egy nyugodt, fagyott, természetes pillantást s mikor -meglátja az asszony halálos sápadt arcát, nem ébred büntudatra s ma -nem haragszik meg érte. Ebben a percben olyan idegennek érzi -magához, mintha ezer mérföldre lenne tőle. <span class= -"pagenum"><a name="Page_200" id="Page_200">-200-</a></span></p> -<p>Erzsi megáll félig az ajtóban. Szólani akart, de hogy igy látta -meg az urát, elvesztette a lélekjelenlétét, a szó benn rekedt a -mellében a fájdalmas, keserü felindulástól s egy pillanatig -csodálkozva és csodálva bámult rá. A következő pillanatban már -minden elkésett, Dani elment, fényesen, hidegen, vészt hordva -magával s lélekkápráztatóan, mint az üstökös, akit csak egyszer lát -az életben az ember.</p> -<h3>XVII.</h3> -<p>A grófné már teljesen készen volt a toilettejével s a tulfütött -szobában az ablaknál ült.</p> -<p>Már nem volt olyan szép, mint a nyáron. Arcáról lefogyott a -gyöngéd puhaság, a harmatos teliség, időközben testi-lelki -betegségen ment keresztül. Aranyosszőke hajkoronája alatt -tulságosan fehér, szinte sápadt volt az arca. A szőke nők kora -megvénülésének nyomai látszottak rajta. Kék szemei beestek s a bőr -megpetyhüdött alatta, megjelentek azok a finom ráncok, amelyek -jobban kétségbe ejtették, mint maga a halál.</p> -<p>Kinézett az ablakon s elgondolkozva feledkezett magáról.</p> -<p>Kinn nagy fák állottak az ablak alatt s vastagon boritotta -minden águkat a hó, a zuzmara. A nap opálos fénynyel csillogott -rajtuk s a kis szellőre meg-megrezgő hókristályok szivárványos -fényt szikráztak a szemébe.</p> -<p>Bent nagy volt a hőség, mert a grófné csodálatosan könnyü -ruhában volt. Ugyanabban a zöld liberty selyem pongyolában, -amelyben a nyáron látta a paraszt s ugyanugy.</p> -<p>Összeomolva ült, mintha elvesztette volna az akaratát. Félig -nyitott szeme meg-megrebbent s maga sem tudta eléggé elgondolni, -hogy került ide. Volt valami több, mint emberileg érthető ebben -<span class="pagenum"><a name="Page_201" id= -"Page_201">-201-</a></span> az egész dologban. S amint parányi, -lesoványodott, fehér kezével végigsimitotta homlokát, láz és -keserüség fogta el. Egy percig restelte magát és hideglelés -borzongatta meg; arra gondolt, ha teljesen ki fog ábrándulni! -Összébb huzódott és betegnek érezte magát. Szeretett volna ágyban -feküdni, pehelyvánkos alá bujni, szeretett volna keserü orvosságot -szedni, émelyitő orvosságot, mint gyerek korában. Szerette volna, -ha valaki az ágya mellé ül, valaki akit szeret, akit jól esik -látni, hallani… Ugy félt most minden idegentől és ismerőstől.</p> -<p>S elomolva a puha nagy székben, az ablakon át beszivárgó -hidegtől megborzongva, elernyedten hunyta le szemét s Danira -gondolt.</p> -<p>Oly sokat foglalkozott vele azóta.</p> -<p>Nem emlékezett rá tisztán, hiszen csak pár pillanaton át látta s -akkor is elveszett előtte az ember, aki szines, nagyszerü fantommá -bomlott. Óh, mennyit táplálkozott azóta abból a pár pillanatból a -lelke. Van valahol egy férfi, aki a maga primitivségében megőrizte -ősi emberi nagy erejét, a legszüzibb és leghatalmasabb lelki -kapacitást. A csömör, a társaságba, az emberekbe, a világba, az -életbe való belecsömörlés hozta ide. Ugy torkig van mindennel, -olyan halálosan beleunt mindenbe, ugy megvágyta a vad, a nyers, a -brutális embert. Ugy szeretné, ha valaki durva volna hozzá, egy -olyan valaki, akinek illik az, akinek szabad az, aki arra való. S -mig erre vágyott, sokszorosan érezte a legkisebb gyöngédtelenséget -s fájt az élet legparányibb durvasága neki és legjobban fájt a -László gróf sebkimélő gyöngédsége, amely már türhetetlenül vette -körül, mint a beteget a rászakadó levegő.</p> -<p>Hirtelen elhatározás volt, mikor elszánta magát erre a vakmerő -utra, de nagyon lassan érett meg az a perc és rengeteg sok motivum -készitette elő. <span class="pagenum"><a name="Page_202" id= -"Page_202">-202-</a></span> A nyár óta nem is élt normális emberi -életet. Egyik tulzásból a másikba szédült, mig aztán a végletekig -volt feszitve a hur s a grófnő közel jutott a kétségbeeséshez az -üres, oktalan és céltalan élettől elgyötörve. Ekkor kapta -véletlenül kézbe a Turi Dani folyamodványát, azt, amelyet a tanitó -irt. A különös irás ideális módon vágta ki benne a becsülésnek a -leggyökerét azokkal szemben, akiket jobban gyülölt és lenézett, -mint bárkit a világon; a férje s egész családja voltak ezek. -Hihetetlenül felizgatta és fellelkesitette ez az ügy. A -komornájával keritett magának egy fiatal plebejust, akivel utána -járatott a történelemben a Karay-család multjának s boldog volt, -hogy a fiatal diákot aki naiv, hazafias gyülölettel tárgyalta az -összes Karayak történetét, nőies, olcsó eszközökkel még nagyobb s -még lelkesebb gyülölködésre izgatta. A fiatalember az ifjuság -lángolásával szentet látott benne s honleányi tettre sarkalta: -vigye ki a grófnál, hogy adja vissza a parasztoknak a földjeiket, -nem ingyen, ajándékba, vagy expiálásul, hanem pénzért, -parcelláztatva. A grófnő beszélt az ügyészével, aki -fölvilágositotta, hogy nem lehet a földbirtokhoz nyulni, mert -hitbizomány. Lassan mégis rájöttek, hogy épen a Turi Dani esetében -kivételt lehet tenni, mert ezek a földek ki vannak véve az egész -vagyontömegből. A grófnő erre megcsináltatta a szerződést, amely -szerint egyik birtokot, a Pallagot Turi Dani veszi meg készpénzért, -a másikat a község egyetemlegesen; ez a szerződés is ugy volt -szerkesztve, hogy Turi Daninak kellett egyedül aláirni a község -nevében.</p> -<p>Ki volt téve az irás az asztalra s a grófnő, amint bágyadtan ott -ült az ablakban, rápillantott.</p> -<p>Elmosolyodott.</p> -<p>Sohasem gondolta volna, hogy ő igy fizesse meg a paraszt Don -Juánt, akit megszoktak fizetni az asszonyok. <span class= -"pagenum"><a name="Page_203" id="Page_203">-203-</a></span></p> -<p>Nagyon is tisztában volt a parasztjával, az első percben tudta, -mit várhat és mit kaphat tőle és ez az utolsóig sem bővült és nem -gazdagodott.</p> -<p>A szerelmi társ, a távolban, egzotikus körülmények közt élő, -csodálatos férfi csak ugy élt a tudatában, mint egy teljesen tiszta -és megoldott kérdés: egy rettenetes nagy és kemény és iszonyatos -ölelés, amely olyan borzasztó gyönyört igér, hogy bele lehet -pusztulni s amelyért érdemes élni és meghalni.</p> -<p>Az a paraszt valaki, valami! Asszonyokat tudott megbolonditani, -sok, sok asszonyt, amellett senkiből valakivé lett, elsővé a maga -alacsony szintü világában!</p> -<p>És őt ugy sziven döfte a puszta megjelenésével, olyan bomlást, -erjedést inditott benne, amely hónapokon át forrt a vérében, mig -teljesen megérlelte a szerelem lázborát.</p> -<p>És már rég a paraszt hatalmában érezte magát. Az ismeretlen -parasztéban, aki talán nem is gondol azóta rá, aki oly nyugodtan s -idegenül él a maga világában, mint azelőtt.</p> -<p>A grófnő kipillantott erre a világra, amely ott terül el a -gyönyörü fehér fák mögött, az apró viskókban.</p> -<p>Valami sejtelmes, vágyteli meggyőződés derengett benne, hogy ő -sem lehetett közönyös a parasztnak, a férfinak, s tüzlobbanásképpen -felömlött benne a láz, a férfi emlékére.</p> -<p>Lehunyta a szemét s engedte, hogy a szive végigrezegje a kis -lázat. Akkor a kézi tükörért nyult. Belepillantott s biráló szemmel -nézte magát. Vonásról-vonásra látta, hogy az arca elveszitette az -üdeségét s koránál sokkal öregebb lett. De pirosság égett most az -arcán és bőre finom volt, haja dus és aranyszinü. Kell, hogy -ugyanaz a mese szépség maradjon a paraszt előtt, aki a nyáron volt, -ott az ablakban. <span class="pagenum"><a name="Page_204" id= -"Page_204">-204-</a></span></p> -<p>És összekuporodott a székben s titokzatosan, elszántan, -cinikusan mosolygott bele a tükörbe.</p> -<p>Abban a pillanatban kimondott egy rövid kis mondatot. Nem -hallucinált, nem vizionált, egyszerüen, váratlanul kimondott -gondolatban egy kicsi kis mondatot, tisztán, hanggal, hangsulylyal. -Idegen hanggal és idegen hanglejtéssel. A Boráéval.</p> -<p>Kimondotta azt az ártatlan kis mondást, amit a nyáron Bora -sugott a fülébe. És elmosolygott és meghökkent és bizsergés futott -végig, erkölcsi izgalom a lelkén és testi gerjedelem a testén.</p> -<p>Lassan, ki-kirohanó izgalmakkal ébresztette fel ez a szoba -mindazt a gyalázatos, édes, kinos, elpiritó vérverődést, amin -keresztül ment a nyáron.</p> -<p>És nevetve, összeszoritott foggal, buján, cudarul mondta ki ujra -a paraszt Don Juan gunynevét, az ocsmány ötletü, ronda paraszt -fantázia termette gunynevet.</p> -<p>– Hun szép Turi Dani?</p> -<p>Eldobta a tükröt a szőnyegre s két tenyerébe temette az arcát. -És kacagott nyögő vihogással, befelé, hangtalanul, magának. És -reszketett az egész teste erre a váratlan, képtelen ötletre.</p> -<p>– Hun szép Turi Dani?</p> -<p>És látja azt a különös becstelen lányt, aki maga is meredt -ihogással s durva bájjal mondta ki a kérdésre a feleletet.</p> -<p>– Szép a…</p> -<p>Hirtelen elkapta a szót, felkapta a tükröt, maga elé tartotta, -belenézett szégyentől, gyönyörérzéstől, büntől, aljasságtól égő -arcába s szemérmetlenül szoritotta gyönyörü fehér felső fogait -élveteg, piros, kéjes alsó ajkához és kifujta a leggyalázatosabb -mássalhangzót a magyar nyelvben.</p> -<p>Pillanatokig tartotta igy fogacskáit, az ajkát amely görcsösen -ugy maradt s közben tisztán elgondolta, hogy most utolsóbb a -legutolsó asszonyi <span class="pagenum"><a name="Page_205" id= -"Page_205">-205-</a></span> állatnál s hogy most megérett a -gyehennára, az egyházi kiközösitésre, a minden poklokra.</p> -<p>És ujra kimondta azt a szót.</p> -<p>Amint fölnézett, előtte állott a belépő Turi Dani.</p> -<h3>XVIII.</h3> -<p>A nagyuri nőben lehült a hőség a paraszt láttára, mint a higany, -ha jeges vizzel loccsantják le.</p> -<p>Egy pillanat alatt kiábrándult.</p> -<p>Nyugodt lett s fesztelen tartással ült tovább. Hideg lett a -pillantása s gunyosan nézett az emberre, aki mint valami nagyon -közönséges, szeliditett medve állott előtte nagy szőrgubájában.</p> -<p>Megbosszantotta a neveletlensége s régi, rossz érzést idézett -fel, hogy a süvegét most sem vette le.</p> -<p>Hallgatott, várt; várta, hogy megszólaljon a paraszt és esetlen -szava teljesen kirázza előbbi borzasztó emlékü izgatottságának -utolsó maradványából is.</p> -<p>Teljes közönségességében akarta látni a parasztot, hogy ezzel -megbüntesse magát. Akarta, hogy olyannak lássa, mint a suta -félállatot, aki semmi, semmi és egy pillantást sem érdemel.</p> -<p>És kicsinyelve, nem is gyülölve, nem is utálva, közönyösen nézte -a szőrsüveget, a szőrgubát, a csizmát. Mikor erre nézett, megakadt -a szeme rajta. A csizma nagyon szép formáju volt, karcsu, hegyes, -fényes.</p> -<p>Elmosolyodott s az arcára nézett. Az sem volt csunya. Ismét -feltünt neki, mennyire hasonlit László grófhoz.</p> -<p>– Ez hát az egész – mondta magában s csufondárosan huzta el a -száját egy árnyalatnyira.</p> -<p>A paraszt állott; könnyedén és biztosan állott. Nem szólt.</p> -<p>Feltünő sokáig tartott ez igy. <span class="pagenum"><a name= -"Page_206" id="Page_206">-206-</a></span></p> -<p>A grófnő végül ugy vette észre, hogy már nem nézi le a parasztot -s nem is közönyös, nem is jóakaratu iránta. Ugy rémlett neki, -mintha valami tréfáról volna szó, valami tréfáról önmagával -szemben.</p> -<p>Oly nyugodt volt már, olyan magaura s olyan fölényes, mintha a -leégett templomra kéregető parasztot látná.</p> -<p>Megjött a hangja s könnyedén szólalt meg s a hangja oly -fesztelen volt, olyan természetes, mint a szél susogása a -gazban.</p> -<p>– Megkaptam a kérvényüket…</p> -<p>De a paraszt nem szólott. Ugy állott, mint a szobor. Az arca meg -se mozdult. Pillája sem rezdült. Nyugodtan állott s a süveg a -fején.</p> -<p>A grófnőt boszantotta a paraszt parasztsága.</p> -<p>Kellemetlenebb lett a hangja.</p> -<p>– Elintéztem a kérésüket. Ott van az asztalon a két szerződés. A -gróf mindeniket aláirta…</p> -<p>A paraszt nem szólalt meg, nem mozdult meg. Állott.</p> -<p>A grófnőt felháboritotta ez a butaság.</p> -<p>– Ott van a tinta, toll az asztalon, irja alá.</p> -<p>Várta mi lesz.</p> -<p>A paraszt a nyakát hátraszegte. Örülni kezdett a grófnő, hogy -uriasság tör ki belőle s visszadobja az ajánlatot.</p> -<p>De nem. A paraszt félvállra vetette a gubát s az asztalhoz -lépett.</p> -<p>Felvette az egyik szerződést és a tiszta gépirást hamar -végigfutotta. Olyan éles volt az esze, mint az acélpenge. Soha -frissebb.</p> -<p>A községnek szóló szerződés volt. Azok a föltételek, amiket ők -ajánlottak.</p> -<p>Fogta a tollat s ráhajolva a papirosra, aláirta.</p> -<p>Felvette a másik ivet.</p> -<p>Olvasás közben megütődött. A Pallagról szóló szerződés volt. Az -ő neki eladandó birtokról. Azon <span class="pagenum"><a name= -"Page_207" id="Page_207">-207-</a></span> hökkent meg, hogy a -vételár felényire volt szabva, mint amit ő ajánlott, viszont a -részletek helyett rögtöni fizetésről szólott az irás.</p> -<p>Egy percig, csak egy jó másodpercig habozott, akkor a szeme -kigyult s egy könnyü mozdulattal hátrább tolta a süvegét, hogy egy -fürthaj kiborult a homlokára, lehajolt s ezt is aláirta. Kap ő -pénzt arra a birtokra!</p> -<p>A grófnő olyan tisztán olvasta az arcát, mint a könyvet, csak az -utolsó gondolatát nem sejtette.</p> -<p>Kis ideig elnézte a parasztot, aki most festői szép pózban állt -előtte. Tetszett neki. Mint egy kuriózum, mint egy kép.</p> -<p>A paraszt letette az irást s oldalra forditva fejét, szótlanul -odanézett a grófnéra.</p> -<p>Ez pedig fölállott s megindult, hogy megtegye, amit oly bünös -lélekkel tervezett. Hogy megtegye a maga büntetésére. Vezeklésül. -Önmagának megszégyenitéseül. Hogy teljesen befejezze; hogy -kellemetlen emlékké változtassa, ami egy életet megérő bünbeesésnek -indult.</p> -<p>Fölvette a tollat, tintába mártotta és sietve odairta a -szerződés végére, a Turi Dániel gyatra, nevetséges betüi alá, -hogy:</p> -<p>„Az egész összeget átvettem.“ És a nevét.</p> -<p>Turi Dániel nem látta, mit ir a grófnő, mert egyebet látott.</p> -<p>A lehajló asszony teljes magamegfeledkezésében állt előtte s -amint a pongyola résén akaratlan bepillantott, meglátta az egész -asszonyt.</p> -<p>Minden vér a fejébe tódult, ugy hogy fekete lett az arca a -vérömléstől. S pillanatonként ujabb vérhullámok szökelltek fel s -tökéletesen elvették minden öntudatát.</p> -<p>Megértette az asszony titkát. Lehet már a hangja akármilyen; -megértette mit szánt neki, mit várt tőle a nőstény. <span class= -"pagenum"><a name="Page_208" id="Page_208">-208-</a></span></p> -<p>Pedig a grófnő gunyosan, megvetéssel szólt:</p> -<p>– No, Turi Dániel!… A kiskaraiaknak nem lehet többet panaszuk a -hazaárulóra!…</p> -<p>Felsóhajtott.</p> -<p>Milyen máskép remélte ő ezt a jelenetet!</p> -<p>Letette a boritékot az asztalon, s rápillantott a férfi -arcára.</p> -<p>És megrémült.</p> -<p>A paraszt olyan szemmel nézett rá, hogy ilyen irtóztató nem -lehet a vérebé, a téli farkasé…</p> -<p>Az asszony megdermedve állott. Ruhájához akart kapni, hogy -összefogja; megérezte, egész testében érezte a megbőszült him -felfaló szemizzását.</p> -<p>De nem birta fölemelni a kezét, ott állott védtelenül, -kiszolgáltatva a tajtékzó kannak.</p> -<p>És ez fölemelte a karját, kinyujtotta, torkon ragadta őt, a -ruháját s egyetlen moccanással lábujjhegyig szakasztotta rajta a -zöld selyemleplet.</p> -<h3>XIX.</h3> -<p>Valami távoli dörrenésre, kettős dörrenésre felpattantak a -szempillái. A hosszu pillák alól bágyadtan, megtört fénnyel -csillant ki az okos két szem. Aztán ugy maradt nyitva, sokáig nem -domborodott ki a vánnyadt szaruhártyákon az élet ruganyos -csilláma.</p> -<p>Végre öntudat verődött az agyvelő belsejében.</p> -<p>S rájött a grófnő, hogy hihetetlenül gyönge…</p> -<p>Nincs semmi fájdalma, de nem birja megemelni kezét… Lába lecsüng -a divánról… jobb lába valahol messze lóg az ürben s nincs hatalom, -hogy közelebb vonja magához. Milyen jó, hogy a karja nem esett le, -milyen jó, hogy az legalább itt fekszik mellette a pamlag puha -bársonyán.</p> -<p>Az öntudat uj szünete. <span class="pagenum"><a name="Page_209" -id="Page_209">-209-</a></span></p> -<p>Aztán valami apró nesz, valami egyhangu, egyenletes nesz…</p> -<p>Csöpp, csöpp, csöpp.</p> -<p>Nagyon jó igy elterülni, ily kényelmesen, ilyen teljesen.</p> -<p>Csak a jobb lába fejét huzza valami suly… Szeretné elereszteni, -térdizületben elbocsátani, hadd essen le, ahová kivánkozik…</p> -<p>Az ember még a saját testének sem ura. Mért nem lehet -lebocsátani azt a lábat. Mért van az odanőve térdben. Ha csak fel -volna csatolva. Milyen jó annak, akinek falába van. Az -lecsatolhatja, mikor igy lóg le az ürbe…</p> -<p>Elmosolyodik,… Azt hiszi elmosolyodott erre a naiv gondolatra. -Tréfál,… azt hiszi tréfál önmagával… Milyen jó, milyen nagyon jó -lenne, ha sehol sem függenének össze oly nagyon a tagjai. Csak ugy -feküdnének egymás mellett.</p> -<p>Az volna a tökéletes boldogság…</p> -<p>Aztán sokáig, egy ezredévig, két ezredévig némán fekszik, mit -sem tud önmagáról.</p> -<p>Majd egész tisztán felvillan előtte, hogy ő ruhátlanul hever a -divánon.</p> -<p>Aztán mindent tud.</p> -<p>Elmered az arca s elmosolyodik. Azt hiszi elmosolyodott, pedig -merev az arca…</p> -<p>S ujabb ezredévek jönnek, mennek… Milyen soká él az ember.</p> -<p>Valami uj nesz.</p> -<p>Csöpp, csöpp, csöpp…</p> -<p>Milyen boldog volt ma… Most. Milyen nagyon, nagyon boldog.</p> -<p>Ez jó volt. Ezért érdemes meghalni. Ez jó volt…</p> -<p>Valami megszakadt benne s most elfolyik a vére. Nem baj… Jó.</p> -<p>Honnan tudja, hogy az ő vére csöpög?</p> -<p>Csöpp, csöpp, csöpp… <span class="pagenum"><a name="Page_210" -id="Page_210">-210-</a></span></p> -<p>Ezért érdemes meghalni. Ez jó volt. Ez jó volt.</p> -<p>Ki mondta meg, hogy az ő vére csöpög?</p> -<p>Nincs semmi fájdalma. Olyan kellemesen gyönge; nagyon jó -gyöngének, ilyen nagyon gyöngének lenni.</p> -<p>Nagyon jó ilyen puhán feküdni. Meleg folyadékban feküdni; -nagyon, nagyon jó a saját vérében feküdni.</p> -<p>Ki mondta meg, hogy a saját vére csöpög?</p> -<p>A komornának nem szabad bejönni, mig nem csenget. Milyen jó, -hogy annak nem szabad bejönni, mig ő meg nem hal. Ez nagyon jó, -nagyon helyes.</p> -<p>Szegény paraszt… Szegényke…</p> -<p>Borzasztó suly van rárakva az ember testére.</p> -<p>Miért csöpög az embernek a vére.</p> -<p>Szegény paraszt. Szép… Erős!… Szerelem! Szerelem!… Ez a -szerelem…</p> -<p>Istenem Uram… legyen áldott a te neved… nagyon jó igy feküdni… -Istenem, de jó…</p> -<p>Csöpp, csöpp, csöpp…</p> -<h3>XX.</h3> -<p>A süvege kissé félre volt csapva, a guba könnyen, félvállán -lógott s az arcán nagy, torkigjóllakott érzés tündöklött. Fulásig -volt a megelégedéssel s olyan elteltnek érezte gyomrát, száját, -szivét, hogy nem vágyott többet semmire. Mit neki már -étel-ital-asszony! Mi jöhet az után, ami volt!</p> -<p>Megállott a lépcső felső fokán s körülnézett a kápráztatóan -fehér világon. Nem is hunyoritott, inkább kitágult a szeme a déli -napsütéses fehér fehérségtől. Vakuljon meg, aki nem akar többet -látni.</p> -<p>Megrázta a fejét, mint a ló a tavaszi bogárzáskor s ökölbe -szoritva kivágta a karját.</p> -<p>Szeretett volna odaütni. De ugy, hogy törjön, szakadjon utána. -<span class="pagenum"><a name="Page_211" id= -"Page_211">-211-</a></span></p> -<p>Hogy mint egy isten roskassza meg ezt a világot.</p> -<p>Aztán megindult s lement a lépcsőn. Könnyü léptekkel, mégis -méltósággal. Határozottan és mégis tétován.</p> -<p>Ment, mert nem maradhatott. Mennie kellett. De hová? Miért? -Miért?</p> -<p>Olyan semminek látszott előtte az élet, olyan üresnek. Mit -csináljon ő már ezután? Egyszerre kicsi lett előtte a falu, -hóbafult szemétdomb. És ő maga olyan nagy lett, hatalmas, erős, -szerencsés, kevély. Nem tudta megérezni, mi lesz belőle itt -tovább.</p> -<p>Ugy ment előre a hersegő havon, mintha most vágna neki isten -igazában a vak sorsnak.</p> -<p>S bizony a Végzet roppant elébe.</p> -<p>Amint a vasveretü nagy kapu elé ért, nyilt a belesarkalt kisajtó -s László gróf állott szembe vele.</p> -<p>Mindaketten borzasztóan meghökkentek.</p> -<p>A gróf a puskájához kapott s az első pillanatban lövésre emelte. -Belesajgott a lelkébe a tiszta megértés, hogy a paraszt arcáról -teljes bizonyossággal lerikolt minden amitől fél, ami ellen -torlásra indult.</p> -<p>De az elcivilizált ember nem engedett az állati ösztönnek s -megállott az ujja a fegyver ravaszán.</p> -<p>Szembe néztek s szeme nem birta követni, részleteiben meglátni a -képtelen átalakulást, amelyen a másik ember arca e pillanat kis -része alatt átment. Csak egy szemrándulás és egy egészen uj ember -állott előtte. Egy hazug őszinte arc torpadt a szeme előtt, amely -minden psychologiai igazságot megcsufolt.</p> -<p>Az átélt hősiesség, vagy gazság, vagy szerencse gyönyörétől -sugárzott előbb a paraszt ábrázata.</p> -<p>Ijedtségnek, megriadásnak, a büntudat verejtékverő sápadtságának -kellett volna kigyürődni rajta a rettegett gróf szeme s -fegyvercsöve előtt.</p> -<p>És lett belőle egy közönséges, ravasz, kicsinyes <span class= -"pagenum"><a name="Page_212" id="Page_212">-212-</a></span> -parasztpofa, amely elbámészkodik a ráemelt puskán s aki nem érti, -mit akar vele az ur s aki bárgyuan kiváncsi, nem bolond-é ez, aki -kikezd vele.</p> -<p>A gróf már nem tudta, nem káprázik-e a szeme. S ugy lomhult, -ernyedt, lethargiába sorvadt hirtelen kilobbant indulata, hogy -megremegett kezében a fegyver, mint a nádszál s szégyenkezés kezdte -környékezni.</p> -<p>Ez a paraszt! Ez a bárgyu! Ez a barom!</p> -<p>És pirult a grófnő helyett és a grófnőért.</p> -<p>Ha igazán találkoztak, jóisten, micsoda kiábrándulás érhette azt -a szegény asszonyt. Hiszen ő benne is nagyra nőtt a távolban, az -események hatása alatt, az asszony lelkének suggestiójára ez a -paraszt. Tulnőtt a paraszton, el az emberig, tul az emberen, fel a -ködökig.</p> -<p>S itt van előtte egy kicsinyes, ravasz, komisz kutya.</p> -<p>Fegyvert erre? Medveölő, vadkanölő fegyvert?</p> -<p>Korbácsot! Lovaglóostort! Valami suhogó vesszőt! Végigvágni a -képén. Pofonütni kétszer és kirugatni a huszárral.</p> -<p>Leeresztette a fegyvert. Lábig konyult a cső. És megvető -haraggal, arisztokrata gőggel, az intelligentia felháborodásával -kiáltott rá.</p> -<p>– Mit akarsz itt?</p> -<p>És a paraszt lenyelte a hangsulyt, mint nagyapja, a neki jussal -kijáró huszonötöt a deresen.</p> -<p>Meglökte a vállán a gubát s jól látszott, hogy ugy tesz, nem -bánja, lesz ami lesz, de visszafelesel.</p> -<p>– Instállom, – mondta alázatosan és hányivetien – a fődek felől -szerettem vón a kegyelmes asszonynak könyörögni. De hát –</p> -<p>Elhallgatott s legyintett.</p> -<p>– Mit de hát! – rivalt rá a gróf.</p> -<p>– Hát, – azt izente ki a kegyelmes grófné, hogy délután -gyüjjek!… <span class="pagenum"><a name="Page_213" id= -"Page_213">-213-</a></span></p> -<p>A gróf föllélekzett s egész megenyhült az arca. Föloldódott -minden feszültség a szivében. És már bizonyos volt, hogy csak vak -rémületétől káprázott a szeme, mikor olyan érzést látott a -paraszton, ami nem lehetett ott.</p> -<p>Pillanatokig hallgatott s érezte, élvezte a megkönnyebbülés -gyönyörüségét.</p> -<p>Aztán ridegen kiáltott rá a parasztra:</p> -<p>– Mars!</p> -<p>Tudta, hogy tuloz a keménységgel, a megalázással, hogy -felháboritja benne az emberi önérzetet, de most az egyszer nem -sajnálta azt, aki tudtán kivül okozott neki embertelen fájdalmat. -Gyülölte és szét tudta volna tapodni, miként a kigyótojást, -amelyről még mindig nem bizonyos, nem halált érlel-e?</p> -<p>A fegyvert leeresztve tartotta, de fenyegetően, nem gondolt -többé arra, hogy használja, de jelezte, hogy kész volna rá s a -szemével kisérte a parasztot, aki előtte került el, hogy a nyitva -maradt kiskapun kisomfordáljon, mint a kiutasitott kuvasz.</p> -<p>A gróf már csak külsőleg volt haragos, csak a vonásai -fenyegettek, a lelke szórakozott volt és szeretett volna rohanni az -asszonyához és rettegetten gondolt rá, hogy rögtön látni fogja.</p> -<p>Ebben a pillanatban, mikor szórakozottabb volt, mint valaha, ugy -tünt föl neki, mintha szörnyet villámlott volna. Sötéten és -zöldesen villámlott meg a másik ember szeme s ugyanakkor leütött a -menykő is.</p> -<p>Turi Dani, mint az éhfarkas ragadta őt torkon s letiporta a -hóba.</p> -<p>Arccal vágta le az ösztönösen visszarugó testet és arccal gyurta -bele a hóba és vasmarokkal szoritotta a torkát, mint a hidráét és a -boldogtalan tetemet hagyta, hogy gyászosan vonagoljon, rugdosson, -vergődjön, kinyuljon. És irtózatosan rövid <span class= -"pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span> volt a -küzdelem. A büszke emberállat, a hosszu időre való életerőtől -duzzadó gazdag test épen olyan rövid ideig tombolt az abszolut erő -markában, mint egy tyuk a gazdasszony kezében. S a paraszt, aki a -vértolulásos szenvedély irgalmatlanságában is tisztán figyelte a -nagy test vonaglását, türelmetlenségében már meglazitotta ujjai -kapcsát. S ahogy ujra megmozdult és ujra kapálni kezdett sarkával -az égre, eleresztette a jobb tenyérrel, hogy a balba fogja a -nyakát, a jól megfogható gégéjét és a jobb öklével üthesse-vághassa -és ütötte-vágta, ütötte-vágta.</p> -<p>És olyan volt, mintha megbomlottak volna az izmai és szabályosan -kezdett sujtani a csontos bunkóval a puha, szakállas és véres és -szétlapitott fejre és ütötte-vágta és cafatokban verte le róla a -hust és mállasztotta le a lógó porcogóst. És ütötte-vágta és mikor -ez is kevés volt, felugrott, két karba kapta a lábszáraknál fogva -és ugy csapta a kapubálványhoz a fejét, hogy az szétment és ujra -kanyarintott a nyomorult tetemmel és paskolta vele a kőfalat, -mintha az volna a legyőzhetetlen ellenség, amit egy hitvány -hus-ostorral, nyavalyás szétfolyó hus-oszloppal kellett volna -szétvernie.</p> -<p>És mikor már rongy volt, alaktalan, haszontalan tömeg volt csak -a kezében és mikor eldobta a hóban, hát keveselte a munkáját, -ökölbe szoritotta az öklét és fujt és toporzékolt és nem birta -kilihegni a vad tüzet.</p> -<p>Felkapta a puskát s kezébe szoritotta a csövét s haptákba -állott, mint a katona és őrt állott meredetten, mint egy véres -akasztófa.</p> -<p>A karja ki volt rugva, mint egy acélrud, és az arca dermedt volt -és isteni dühödés tüzében égett.</p> -<p>És most érezte a legfőbb gyönyört, amit ember érezhet. Egyszerre -érezte minden erejének tüzokádását. <span class="pagenum"><a name= -"Page_215" id="Page_215">-215-</a></span></p> -<p>Megbánás, szánalom, emberi erkölcs holmi párája, mint a kohó -ércfolyamára szórt vizsugár láthatatlan hamar sisteregtek el a -levegőbe.</p> -<p>Égett, messzelövellő hősugarakkal szinte felolvasztotta a hóba -fagyott világot.</p> -<p>Átment a legfelsőbb emberi izzáson:</p> -<p>Gyilkolt.</p> -<p>És százszorosan érezte azt az emberin fölüli lelkiállapotot, -amely már ott a lépcső csucsán elfogta.</p> -<p>Mi keresni valója van még ezen a földön?</p> -<p>S agyában oly tisztán szikrázott ki a gondolat, mint az isteni -kijelentés a Horeb hegyén.</p> -<p>– Faltam, öleltem, öltem!</p> -<p>S azzal a gőggel mosolygott, amivel a földön csak neki volt joga -elnézni az élet és az emberek és önmaga fölött. Csak neki, aki -annyit rabolt az élettől, amennyit embereknek ezrei nem is álmodnak -meg.</p> -<p>És amint ott állott a nyitott kapuban, mint az örökitélet -kielégitetlen, új pokolra szomjazó, vérivó árkangyala, egy szegény, -lihegve rohanó ember támadt eléje. A sógor, Gyuri sógor, aki egész -nap az ő lépteit leste és tudta, hogy a grófnénál van, a magános -grófnénál és meghallotta, hogy jött a gróf s rögtön szaladt, hogy -ott legyen, hogy a sógor ellen tegyen, a grófnak ha kell segéljen, -a kiváncsiságát, bosszuját, maga érdekét kielégitse.</p> -<p>És amint szembe került a megfagyasztó jelenettel, a véres emberi -roncson, vérbeborultan őrtálló, izgalomra szaglászó bőszült -fenevaddal, megállt, visszatorpadt, halotti sápadtság és szintelen -verejték öntötte el az egész testét.</p> -<p>Turi Dani nyugodtan nézte.</p> -<p>Elnézte s nem mozdult. Nem mozdult, de mint a tenger vihara -háborodott fel a lelke mélyén, fel a lenyugodott burok belsejében a -vér és a szenvedély és a titáni cudarság gyönyöre. <span class= -"pagenum"><a name="Page_216" id="Page_216">-216-</a></span></p> -<p>A másik ugy meg volt dermedve a tekintete előtt, mint a madár, -ha kigyó szemébe néz.</p> -<p>És Turi Dani fölemelte a fegyverét. Szabályosan, katonamódra a -katonafegyvert.</p> -<p>Lőtt.</p> -<p>S a boldogtalan kettészakadt gerinccel csuklott össze, meg sem -lassitva a messzesüvöltő golyót puha akadállyal.</p> -<p>És Turi Dani ujra lövésre kapta a fegyvert.</p> -<p>És ujra lőtt. Vakon, rögtön, mert le kellett lőnie még valamit, -valami életet kellett még elpusztitania. Boldog életet, nyugodt -létet, amihez semmi köze, ami utjában áll tuláradt egyetlen önös -életérzésének, az istent megtipró erejének.</p> -<p>S egy lassu keringéssel arra szálló fekete varju szinte pukkanva -ment szét a levegőben.</p> -<p>A fekete tollak keringve szállottak, rezegve hullottak -lefelé.</p> -<h3>XXI.</h3> -<p>Pillanatok szüntek el, de mintha végtelenségek multak volna.</p> -<p>Valahonnan a mélyről, mint a fenékről felszálló tengeráramlást, -megérezte a helyzet szokatlanságát. Percenetekre meg-megszakadt az -öntudata s csak állott egy helyben, mint előbbi valójának üres -jelszobra.</p> -<p>Hirtelen, átfutóan, mint mikor vihar előtt egy szemhunyásig -sebes szélforgó jelenik meg, elkapta a rémület, hogy valami -kegyetlen veszély fenyegeti.</p> -<p>Nem tudta, tul van-e, innen van-e valamin s a szeme -megüvegesedett s révetegen járt körül a levegőégen.</p> -<p>Akkor teljesen visszatért az öntudata. Tudta, hogy megölte a -grófot, pokolian pusztitva el, s tudta, hogy lelőtte a sógorát. És -még a lehullott madárról is tudott. Mindent tudott és semmit sem -<span class="pagenum"><a name="Page_217" id= -"Page_217">-217-</a></span> bánt, mindennek meg volt az oka, s -kimondta az okot: <em class="gesperrt">dühömbe</em>!… S megrántotta -a száját, semmit sem sajnált, azt se ha felakasztják érte…</p> -<p>Ebben a percben fölemelte a kezét; idegen érzést érzett rajta s -akaratlan megnézte.</p> -<p>Elsápadt tőle, a szeme összehuzódott kicsire s ellenségesen, -riadtan nézett a kezére; az orrából hánytató inger folyt vissza le -a gyomrába s olyan undorodás és kétségbeesés fogta el, hogy azt -hitte ledobban.</p> -<p>A keze csupa vér volt.</p> -<p>Friss vér. Embervér.</p> -<p>Sohasem látott még vért. Halálosan megrémült tőle.</p> -<p>Pedig tisztán tudta, hogy nem bánja, nem sajnálja, örül neki, -bánná ha meg nem tette volna, amit tett, de azért elkezdett -reszketni és minden porcikája külön reszketett s nem volt annyi -önuralma, hogy idébb, vagy odébb birta volna mozditani kezét. Ott -tartotta azt a szeme előtt és látta, hogy reszket, mintha -villanyáram rázná a kaszárnyai fürdőben. S félt, rettegett, -iszonyodott. Oda volt. Ha valaki meglátta! ha egyszerre csak -rábukkan itt valaki. Ha egy gyermek meglátná s árulója lenne.</p> -<p>Elkezdett vele forogni a föld, érezte, hogy rögtön felbukik -álltában s mintha le volna ragadva a lába az agyagos sárba, nem -birja kihuzni a meredt oszlopokat.</p> -<p>Behunyta a szemét, a sötétben felfordult, előrebukott s a -térdeire könyökölt, úgy maradt leguggolva, reszketve, két talpán -inogva. Nagy részegség fogta el; agyát, testét elárasztotta az -ijedtség mámora, amely rácsapott, mintha a levegővel lélekzette -volna be.</p> -<p>Káromkodást próbált kinyögni, az istent szidta, de csak -keservesen birta vacogó fogait összeszoritani. <span class= -"pagenum"><a name="Page_218" id="Page_218">-218-</a></span></p> -<p>Kétszer-háromszor rájött rohamban a buta és jótehetetlen -reszketés. Sápadt volt, mint a viaszk s a szive úgy szorult, hogy -néha fel kellett tátani a száját, hogy lélekzetet kapjon, mintha -vízbe fulna.</p> -<p>Hosszú időnek kellett eltelnie, mig a teste keresztül ment az -első vadrémület lázán. Hideg verejték verte ki a homlokát, a testét -s nem volt mozdultányi ereje.</p> -<p>Mikor végre annyira birt, hogy gondolatok verődtek az agyában; -percről-percre rémítőbb ötletei támadtak: ha meghallotta valaki a -lövést! ha utánna jönnek Gyurinak! ha ez eljött, más is jöhet! ha -valaki elmegy az uton s benéz! legalább a kapu volna becsukva! a -testeket eltakaritani!… Menekülni, menekülni innen! rohanni neki a -mezőnek, hajadonfővel neki a hónak, át a vizen, át a világon! -Másutt uj életet lehet kezdeni! De itt minden perc halál! -Amerikába!</p> -<p>Valami idegen, ismeretlen, gyáva szellem költözött belé, az -beszélt belőlről kifelé s a rendes okos, erős, magabizó lelke ott -gubbasztott a felső rácsokon s megkötözve, de gúnyosan figyelt arra -ami körülötte történik odabent az emberi burok kalickájában.</p> -<p>Megint érezte azt a kettős lelket, amely benne tanyáz, de most -ez az idegen lélek még váratlanabbul támadt rá, mint a tegnapesti. -S megint uj volt és erős, de csak ő rajta, mert őt tönkretette, s -minden erejét elvette másokkal szemben. Gyávábbá tette a -gyermeknél, s alacsonyabbá a földöncsuszó féregnél.</p> -<p>És hirtelen fölforrt benne az indulat. Mért nem jött előbb ez a -buta gyávaság? Honnan került elő a pokolból, hogy tönkretegye azt, -akihez semmi köze, aki soha nem ismerte az életben. -Ökölbeszoritotta a kezét s habozott egy percig, hova vágjon magán, -hol fészkel ez a bitang idegen? Aztán teljes <span class= -"pagenum"><a name="Page_219" id="Page_219">-219-</a></span> erővel -megfeszítve izmait, csak ép megrázta magát.</p> -<p>Nagyot lélekzett utána, kétszer-háromszor mélyet, teli a tüdőt. -S úgy tetszett neki, hogy csakugyan emberebbnek érzi magát. Most -már legalább van benne dac és szembe mer szállani a fenyegető -sorssal.</p> -<p>Felhasználta a percnyi erélyt, felkapta a gubát a hóból s vállra -vetette, fel a süveget, amit mélyen benyomott a homlokába s gyilkos -nekibuzdulással, vissza sem nézve, kiment az udvarról.</p> -<p>Komor volt, elszánt és bizonyos kevélység fojtogatta, hogy -magamagát le tudta győzni. Ámbár érezte, hogyha megállana, -összerogyna, ha magára maradna, megsemmisülne, ha nem vivna ilyen -kemény harcot, végigmenvén vérbeborulva, végig a nyílt utcán, -vonaglana a földön és még sirni sem volna ereje.</p> -<p>Csak ment előre s minden lelkierejét lefoglalta, hogy embernek -látsszék s emberi módra viselje magát. Egy gyerek állott a legelső -kapuban, szótlanul bámult rá s utána fordult. Dani rápillantott s -majdnem összerogyott a rémülettől. A gyermek nézésében ott látta a -<em class="gesperrt">véres csizmán</em> való nagy csodálkozást. És -a lábát ettől kezdve mintha valami meleg, kövér kellemetlen lében -tartotta volna. Kapkodta, hogy kivonja belőle, de lehetetlen volt. -Sőt egyre jobban melegedett a lábán a kapca, mintha az égő csizma -befelé perzselne. S ugyanakkor a lelkét még jobban perzselte annak -a kis gyereknek elkapott pillantása. Rettenetesnek, birójának -ismerte el a gyermeket, akinek joga van rábámulni, megcsodálni őt -és elitélni és aki előtt neki föld alá kell sülyedni a -rémülettől.</p> -<p>Rezzenve nézett körül, mint az üldözött vad. Rést keresett a -szeme, ahol kimeneküljön a világból és szükölni tudott vón, mint a -kutya a bot előtt. <span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span></p> -<p>De csak állati vad rémülete árulta el igy az embert, akinek esze -élt és okoskodott:</p> -<p>– Hát hova akkor? Ha ilyen gyáva, cudar vagyok? Akkor mi lesz? -Mit akarok? Hova megyek?</p> -<p>És csak ment, ment. S a szeme előtt megvillant annak a -gyermeknek a csodálkozó pillantása, s végigsajgott benne.</p> -<p>Az ő fia is igy fog nézni?</p> -<p>Rettenetes vágy, mohó áhitás fogta el: haza! Otthon nincs semmi -baj! S meggyorsitotta lépteit, rémülten, rettegve, üldözéstől -irtózva s behuzta a derekát és a farkcsigolyáit s kinos bizserélést -érzett bennük, amely üldözte, előrekergette, mintha ostorcsapás -érte volna. Egyre jobban nyers, primitiv állattá lett; az agyában -megszünt az ész működése s előre nézve, se jobbra, se balra nem -ügyelve, mintha szemellenző volna a vakszemén, mint a lónak, ugy -igyekezett, gépies menéssel előre; mint a falu végén megriasztott -állat, amely hanyatthomlok rohan haza.</p> -<p>Oda, oda akart menni, haza. Haza. Bebujni a vacokba, amelyről -már azt sem tudja ebben a percben, biztos hely-e, vagy sem, csak -annyit tud, hogy <em class="gesperrt">ott a helye</em>. Oda el kell -jutni. Ott otthon van. Ott majd számot tud vetni magával s onnan -bátran kiugat majd az üldözőkre.</p> -<p>Egy-egy pillanatra mégis tiszta eszmélet berzen föl agyában. -Hisz olyan hosszu, olyan hihetetlenül, pogányul hosszu a falu rövid -utcája… Észreveszi, hogy nagyon rohan. Ez gyanut kelthet s -meglassitja lépéseit. Később megijed, hogy nagyon is kétségbeesett -az arca, aki ránéz, rögtön kitalál valamit! S derültebbre, -mosolygóra vonja az ábrázatát, de merev, farkasnevetésre torzul el -az akarat. Nemsokára eszébe jut, hogy aki nevetni látja most, -később majd elemlegeti, hogy kacagott, mikor a gyilkosságról jött. -Erre ijedtté és halálosan csüggedtté <span class="pagenum"><a name= -"Page_221" id="Page_221">-221-</a></span> válik az arca kifejezése -s megint nincs több vágya tovább, csak menni, menni, hazaérni, -elbujni! Elbujni és elereszteni magát s reszketni, mint az imént -ott… S már előre érzi a reszketést az inaiban s hihetetlen -gyötrelmet szenved el.</p> -<p>Mindenféle emberek, asszonyok ácsorognak, kapuban, utcaközépen, -minden szem rá van forditva és ő halálraváltan rettegi, hogy -megszólitsák. Tudja, hogy csak egy hang szóljon hozzá, szét kell -omlania porrá, mint a mesében az életreboszorkányozott -halottnak.</p> -<p>Az állkapcsai megmerednek és elernyednek, a szemei -megüvegesednek és a szive rendetlenül ver, irtózatos gyötrelmei -vannak s vastagon izzadja ki a jéghideg verejtéket.</p> -<p>Az élet minden büneért megvezekel ezen a rövid uton s -hallatlanabb kinjai vannak, mint amit a Dante poklának összes -bünhödői átélnek; azok lélek léttükre testi szenvedésekben főnek, ő -testét lelki tüzökön érzi szerteszét olvadni.</p> -<p>Már látja a kapuját, már csak száz lépés, már csak husz s minél -közelebb éri, annál elérhetetlenebb távolságban látja.</p> -<p>Félhalottan bukik be rajta. Lábát nem birja fölemelni; előre -tudja és valóban meg is botlik a küszöbben. Alig-alig őrzi meg, -hogy el nem vágódik. Ha felbukna, nem birna többé fölemelkedni! S -hátulról érzi, hogy erős markok nyulnak utána, hogy megfogják.</p> -<p>Mikor bejut a pitvar küszöbén, végre megáll s hátával beteszi az -ajtót, aztán nekidül és eleresztve magát, teljes erővel kitör rajta -a hideglelős reszketés. Egy ízén nem bir többé uralkodni s ugy -rázkódik kidagadt erekkel, kimeredt szemmel, hogy az ajtó zörög a -sarkán és a kilincsén.</p> -<p>És ő hallja ezt a zörgést, amely olyan, mint a messziről -közeledő, majd elhaló s ujra közeledő <span class= -"pagenum"><a name="Page_222" id="Page_222">-222-</a></span> -kocsizörgés,… láncok csörömpölése jut róla eszébe.</p> -<p>Oly gyengének és nyomorultnak érzi magát, mintha halálos beteg -volna. A belei kóvályognak és vonaglanak, mint a kigyóboly s -gilisztanyál fakad fel a szájában. A feje szédül s nehéz, mint egy -dézsa; nem is birja a nyakán megtartani; lebillen, mint a hervadt -száron a tök.</p> -<p>Hallja, hogy a felesége feláll odabenn. Megnyikordul a szék. A -hallása ijesztően éles és azt is hallja, hogy valahol messze -<em class="gesperrt">orditás</em> van! Egyszerre figyel oda ki, -ahol nincs semmi s be a szobába, ahol az élet egyszerü ártatlan -mozgása lármáz. Mindakettő egyformán ijeszti.</p> -<p>Az ajtó megnyilik s kilép a felesége. A konyhaablak -világosságában jelenik meg. Amint meglátja őt Dani, mintha üde szél -fujná el a ködöt, egészen elmulik a láza reszketése, lelki -szorongása. Soha sem látta ilyennek az asszonyát. Sápadt arcából -nem gyülölködve parázslik ki a nagy fekete szeme, hanem bánatosan, -megtörten. Szomoruan néz, olyan szomoruan, mint aki beletörődött a -sors haragjába, mint aki temetett s már csak csüggedtségével -gyászolja a halottat. A férfi kitágult szemmel néz rá s beszijja -ezt a szomoruságot, mint a mező a csöndes esőt s föllélekzik és -elpárolog a forróság tikkadtsága.</p> -<p>Egymás szemébe néznek hosszan.</p> -<p>Erzsi látja, hogy az ura meg van rokkanva, megérzi, hogy a -szeméből könyörgés száll feléje. Nem tudja miért, de sejti, hogy -nagy és mély bünbánat szállotta meg az urát. És ő már kisirta -magát, kis betege mellett könnyekben adta ki az indulatát, nincs -tovább haragja, csak fájdalma. Teli van nagy bánatával, el sem tud -egyebet képzelni s az abban való részvételt olvassa le az ura -szeméből. S tompán beveszi őt a maga fájdalmának sáncába, hiszen -ebben az egyben közös az érzésük joga. <span class= -"pagenum"><a name="Page_223" id="Page_223">-223-</a></span></p> -<p>Hosszu csönd van, amely mégis mintha élettel volna tele, -tartalommal. A férfinak jól esik a felesége angyali szomorusága, az -asszonynak a férfi megtörtsége.</p> -<p>És ettől kezdve valami uj szint vesz föl a köztük levő viszony; -a szomoruság szépsége árad és borong bennük.</p> -<p>Az asszony fáradtan, de nem idegenül, valami megadó -bizalmassággal int az urának. Int a szemével, de kiséri egész -testével a mozdulatot, maga után hivja s a férfi megy; nyugodt, -fáradt, nem kinos léptekkel.</p> -<p>Bemegy a szobába.</p> -<p>Az asszony az ágy elé áll, amely meg van bontva s ott fekszik -benne egy kis test. A fia.</p> -<p>Első percben azt hiszi, halott. Megijed, de nem az előbbi -féktelen rémülettel; van az ijedelmében valami öröm; meghalni jó! -Csak ez jó!</p> -<p>A gyermek fehér, de lélekzik. Kis teste megmozdul. Csak a lába -van könnyü lepedővel letakarva. Olyan furcsa és szomoru ez az apró -emberke, nagyemberes ingecskéjével, gatyájával. Amint ránéz, magán -ijed meg. Ha ő igy fekhetne halálos ágyon! Gyermekül, <em class= -"gesperrt">ártatlanul</em>, betegen! Örökre elérhetetlen boldog -állapot!</p> -<p>Kérdően néz a feleségére.</p> -<p>Erzsi már beleélte magát, hogy az ura mindent tud. Megütődik -kérdő pillantásán. Látja, hogy semmit sem hallott az ember. És nem -ez bántja; asszonyi, megenyhült szivében valami uj aggodalom kél: -mi baja akkor az urának? Rögtön leinti önmagát: nem bánja! az az ő -baja, maga kereste magának!</p> -<p>Csöndesen leül az ágy szélére. Lankadtan hajtja oldalra a fejét -s hosszan nézi pihegő kis fiát. A másiknak szabályos lélekzése -hallik a bölcsőből. Az is alszik. <span class="pagenum"><a name= -"Page_224" id="Page_224">-224-</a></span></p> -<p>– Nem voltál itthon az éjszaka, – szólal meg az asszony s oly -szomoru a hangja, olyan lemondásteli, lágy s haragtalanul -szemrehányó, – rabló tört rám. A gyerek megijedt. Kifogta a frász. -Vagy tizszer rájött. Most alszik.</p> -<p>Daninak eszébe villant, ki járt itt. Kinek kellett itt -járni.</p> -<p>Leereszkedik egy székre s megszólal. Csöndesen, nyugodtan, -komolyan.</p> -<p>– Megöltem Takács Gyurit.</p> -<p>Az asszony mintha golyót kapott volna a testébe, még jobban -elfehéredik, alélás kerülgeti s reszketni kezd.</p> -<p>És a férfi ujra megszólal.</p> -<p>– A grófot is megöltem. A Karay grófot.</p> -<p>Nincs kegyetlenség a szavában és mégis valami belső fásultság -van abban, ridegség, szivtelenség. Tudja, hogy megijeszti a -feleségét, de éppen akarja is azt. Mintha magán könnyitene vele. -Pedig fáj neki, soha életében igy nem fájt a szivének, ha a gyöngét -bántotta.</p> -<p>Megvillan a fejében, hogy szemrehányást tesz az asszonynak, mert -voltaképpen miatta volt, minden miatta, az egész elromlott élet -miatta volt. Valami ingerült kegyetlenség rángatta meg a száját, -hogy erőset mondjon, keserüt, szivszakajtót. De nem szólt, csak -szétnyitotta a gubát s megmutatta véres ruháját.</p> -<p>Aztán örült neki, keservesen, sirósan örült, hogy igy átragadt -az ő reszketése az asszonyra.</p> -<p>Soká ültek némán.</p> -<p>Az asszony lassan sirni kezdett. Csak megeredtek a könnyei. Nagy -fájdalomnak kellett lenni, ami még könnyet tudott kihozni agyonsirt -szeméből.</p> -<p>A férfi komoran, egyre komorabban ült. Egyszerre csak tompán -fölkiáltott:</p> -<p>– Felakasztanak! <span class="pagenum"><a name="Page_225" id= -"Page_225">-225-</a></span></p> -<p>A hangja iszonyatos volt. Érctelen és elfeledhetetlenül ijedt. -Ebben a pillanatban tünt föl neki először teljes rémületességében a -sorsa. Olyan lett az arca, hogy meg volt rajta kövülve a -halálirtózatnak egész borzalma. Az ajka a hang után lepittyedve -maradt, a nyelve a fogai közé dagadt, szeme kidülledt, lélekzete -elállott s üvegesülten szürkére hályogosodott a szemtükre.</p> -<p>Erzsi olyan rémülettel nézett bele ebbe az arcba, mintha máris -az akasztófán látná.</p> -<p>És ebben a percben elfelejtett neki mindent. Az egész életre -való szenvedést, a sok méltatlanságot, megbántást, durvaságot, -kegyetlenséget, az emberi bünöket, mindent, mindent. Mi az ő -szenvedése ehez! Mi az ő bünhödése ehez! És ha még százszorta -nagyobb volna is a szenvedése, mint a milyen: ő a szerelmeért -szenved! Méltatlanul! S ez magában hordja a belső feloldozás és -vigasztalás csiráit. De ez a férfi a büneiért bünhödik! S a lélek a -legszigorubb birája! Önmaga előtt nem állhat meg!</p> -<p>S olyan véghetetlen szánalom fogta el, hogy leborult elébe -térdre s összekulcsolta a kezét s nem iszonyodott véres ruhájától -és asszonyi genialitással hazudott vigaszt s adott bátoritó -szót!</p> -<p>– Édes uram! Ne hagyd el magad! Ne hagyd el magad!</p> -<p>És odaborult a véres kézre.</p> -<p>– Okod volt rá! – kiáltotta s a könny elfojtotta hangját.</p> -<p>– Elitélnek! De kiszabadulsz! Haza jösz nekem! És akkor elbujunk -egy sarokba! Békességbe! Istenhez békülsz. Boldogan élünk!…</p> -<p>Valami krisztusi hit és szeretet kiáltott ki a szavaiból s a -férfi magához tért tőle. A mentő szalmaszál teljes önuralmára -szolgált. Egy villanásra tisztán állott előtte az igazság. Az az -igazság, ami a felesége gondolatában volt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_226" id="Page_226">-226-</a></span></p> -<p>Nem fogják halálra itélni: <em class="gesperrt">oka</em> volt! -És a börtönből kiszabadul! És akkorra lehül a tüzes vére. És meg -fogja váltani a büneiből ez az asszony.</p> -<p>És ugy tünt föl neki most ez az asszony, mint egy szent.</p> -<p>S valami nagy, nagy meghódolásra tört össze s levágta magát a -földre, az asszony lába elé s megcsókolta előtte a földet. A másik -pillanatban már csak azt érezte, hogy kimerült, fáradt fejét jól -esik a hideg földre tenni. Megszédült vele a szilárd föld s egy -pillanat alatt el tudott volna aludni.</p> -<p>Erzsi azonban csupán tiszta, nemes meghatottságot érzett. -Rátette a kezét a férje fejére s édes könnyek peregtek rá az -arcáról. Ő olyan teljes igazán bizott abban a jövőben, mint a -tulvilági üdvösségben.</p> -<p>Dani egyszerre rettenve kapta fel a fejét. Ideges érzékei zajt -hallottak. Fülelt, mint a vadat álló kopó.</p> -<p>Csakugyan lépések odakinn. Az ajtó nyilik s mielőtt a férfi -felugorhatna, vasvillás emberek jönnek be.</p> -<p>– Ne félj! – sikoltja Erzsi.</p> -<p>Átkarolja megreszkető férjének a fejét s erősen megcsókolja.</p> -<p>– Ne félj! – suttogja a fülébe. – Ha bátor vagy, megmenekülsz. -Haza jösz. Boldogok leszünk!</p> -<p>És Dani nem fél.</p> -<p>Olyan nyugodt, olyan fölényes, gyönyörüség látni. Gyönyörüség -egy asszonynak tudni, hogy az erős férfinek ő ad erőt. Őt magát is -megerősiti ez.</p> -<p>Turi Dani nyugodtan, méltóságosan, a jövőben bizva állt a -vasvillások közé.</p> -<p>És amint az ajtóból még egyszer visszanézett rá, szinte várva, -hogy az asszony utána rohanjon, látta, hogy a beteg gyermek az -ágyon összevonaglott. És Erzsi egy pillanatig habozva állt, az ura -után vesse-e magát, vagy a fia elé. És csakugyan ezt <span class= -"pagenum"><a name="Page_227" id="Page_227">-227-</a></span> tette. -Leomlott az ágy elébe s remegő, simogató tenyerével ráborulva a -kinlódó gyermekre, könnyaláfutott arcát az ura után forditotta: -elköszönve, fájdalmasan; visszahivta, igéretesen.</p> -<p>S a férfi megértette.</p> -<p>S megtudta, hogy az Isten akarata volt, hogy beteget adott a -gyönge asszonynak: erőt adott a várakozásra!</p> -<p>Teljesen tiszta volt az esze, csak a szive szorult odalent.</p> -<p>De mi ez a semmi szorongás, ahhoz a boldogsághoz, hogy tudja, ma -tudja először, mi vár rá a jövendőben. Meg van elégedve az isten -akaratával.</p> -<p>Vétkezett, özön vétekkel. Bünhödni kell és bünhödni fog -érte.</p> -<p>Kifizeti az adósságot.</p> -<p>Aztán uj életet kezd. Lehiggadt vérrel, amely nem viszi ujra -bünbe… S boldog lesz az asszonyával. Az ő édes, szent, vékony, -imádságos szemü asszonyával!</p> -<p>S olyan boldogan lépked a falu szájatáti népe között, mintha nem -veszteni, hanem felmagasztalni vinnék.</p> -<p>De egyszer csak váratlan eset állitja meg a menetet.</p> -<p>Velőtrázó sikoltással rohan ki Bora s odaveti magát a Dani -nyakába.</p> -<p>A lány nem volt kint a szobából és mit sem hallott a hirtelen -szétfutott hirből. Csak azt látta, hogy Danit kisérik, mint -rabot.</p> -<p>Magából kikelve sivitott.</p> -<p>Egy pillanatra látta a Dani véres kezét, véres ruháját.</p> -<p>– Én, én! – sikoltotta s kitárva a karját, utját állotta az -embereknek.</p> -<p>– Mit te! – mordult rá egyik ember. – Lódulj. <span class= -"pagenum"><a name="Page_228" id="Page_228">-228-</a></span></p> -<p>– Én küldtem oda! Én uszitottam rá!</p> -<p>– Fogjátok meg.</p> -<p>Dani szeliden nézett a lányra.</p> -<p>– Ó a bolond! – mondta gyöngéden.</p> -<p>Valaki megragadta a lányt.</p> -<p>– Hagyjátok, – intett neki. – Mit tud ez? Hát kérdezd meg tőle, -mi történt! Kit öltem meg?</p> -<p>– Tudom, tudom! – rikoltott a lány eszelősen és hátra feszitve -két könyökét, toporzékolt és rázta az öklét. – Én miattam van. Én -vagyok a ringyó. Én vagyok a ringyó. Engem vigyenek el. Én vagyok a -szajha. Engem akasszanak fel. Én uszitottam fel. Az éccaka nállam -hált, velem hált az éccaka. Akkor csináltam ki. Én béreltem fel. Én -vagyok a szajha!</p> -<p>– Lódulj a fenébe te szajha! – orditott rá egy vasvillás és -nyakon vágta a lányt.</p> -<p>Dani abban a percben mint a megveszett farkas ugrott rá. -Orrtövön vágta, hogy felbukott; rávetette magát s állkapcson -csapta, hogy kifitult a szája. Torkon ragadta.</p> -<p>De ekkor hatalmas ütést kapott a feje hátuljára. A vasvillások -neki estek és ott ütötték-vágták, ahol érték.</p> -<p>A lány orditott és földhöz verte magát és neki ment az -embereknek, mig őt is le nem verték vasvillával.</p> -<p>Az anyja rohant ki érte, jajszóval átkozva a gyilkosokat és Turi -Danit.</p> -<p>Saroglyán vitték a községházára Danit. Belökték a fáskamarába, -rázárták az ajtót s két embert állitottak elébe. Csendőrökért -küldtek.</p> -<p>Besötétedett mikor Dani eszméletre tért.</p> -<p>Lassan tisztult ki előtte, hol van, mi történt?</p> -<p>Nem volt többé a lelkében semmi indulat. Fájdalom volt, -szomoruság, életutálat.</p> -<p>A két asszonyra gondolt. Arra a drága, imádnivaló szentre, aki -meg tudta volna váltani őt s arra <span class="pagenum"><a name= -"Page_229" id="Page_229">-229-</a></span> a szegény boldogtalan -bünösre, aki fel tudta volna áldozni magát érte.</p> -<p>És tudta, hogy mindakettő hiába pazarolja már ő reá a lelkét. -Neki nem lesz többé segitségére asszonyi sziv. Valami csudát, -valami félelmes igazságot sejtett meg:</p> -<p>Egy asszony! ha csak egy igaz asszony élt volna az életében: -boldoggá tette volna! De kettő, három, tiz, száz… százszorosan -elveszejtik őt.</p> -<p>Bevégezve látta a sorsát.</p> -<p>Az imént még bizott a jövőben, a szép, nyugodt, boldog -egy-asszonyos jövendőben. Most már nem bizik.</p> -<p>– Ha ezerszer föltámadnék, tizezerszer felfalnának az -asszonyok!</p> -<p>Soká, soká hevert erőtlenül.</p> -<p>Kábult fejét csak egy gondolat nyugtatta meg.</p> -<p>Ő megtette a magáét mindenkiért.</p> -<p>A többi nem az ő dolga.</p> -<p>Magasabb hatalmak kezében van immár a sorsa. Az emberi -igazságszolgáltatáséban.</p> -<p>És teljesen megnyugtatta, hogy az örök itélet kezében van immár -a fáklya, amely arra való volt, hogy világitson s lőn -gyujtogatóvá…</p> -<p>– Minek éltem? – mondta. – Hát ugyan minek lettem erre a -világra!</p> -<p>Mi az élet?</p> -<p>Sár.</p> -<p>És az ember benne?</p> -<p>Arany a sárban.</p> -<p>Ki hát a bünös, ha ebből az aranyból semmi sem lett?</p> -<p>– Ki?</p> -<p>Az Isten, aki nem csinált belőle semmit.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_98">98</a></td> -<td>ül fel a</td> -<td>ülj fel a</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_115">115</a></td> -<td>megőrt az élet</td> -<td>megtőr az élet</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_119">119</a></td> -<td>mindig ugynnazok</td> -<td>mindig ugyanazok</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_127">127</a></td> -<td>vasvillával kezébén</td> -<td>vasvillával kezében</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_145">145</a></td> -<td>világ végéíg</td> -<td>világ végéig</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_174">174</a></td> -<td>faleségét öleli</td> -<td>feleségét öleli</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_179">179</a></td> -<td>voít vele</td> -<td>volt vele</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_195">195</a></td> -<td>megszólaft Bora</td> -<td>megszólalt Bora</td> -</tr> -</table> -</div> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>SÁRARANY</span> ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin-top:1em; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> -</div> -</body> -</html> |