diff options
Diffstat (limited to 'old/68979-h/68979-h.htm')
| -rw-r--r-- | old/68979-h/68979-h.htm | 8862 |
1 files changed, 0 insertions, 8862 deletions
diff --git a/old/68979-h/68979-h.htm b/old/68979-h/68979-h.htm deleted file mode 100644 index 6f77941..0000000 --- a/old/68979-h/68979-h.htm +++ /dev/null @@ -1,8862 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of A rajongók (1. kötet) by -Zsigmond Kemény</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -p.caption { - margin-top: 0; - font-size: smaller; - font-style: italic; -} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.poem { - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.figcenter, .figcenter img { - max-width: 100%; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.poem span.i2 { - display: block; - margin-left: 1em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.25em; -} - -li.li2 { - padding-left: 1em; - text-indent: 0; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>A rajongók (1. kötet)</span>, by Zsigmond Kemény</p> -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>A rajongók (1. kötet)</span></p> -<p style='display:block; margin-left:2em; text-indent:0; margin-top:0; margin-bottom:1em;'><span lang='hu' xml:lang='hu'>Regény</span></p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Zsigmond Kemény</p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Illustrator: Nelli Hirsch</p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Contributor: Kálmán Mikszáth</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: September 12, 2022 [eBook #68979]</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p> - <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Internet Archive</p> -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>A RAJONGÓK (1. KÖTET)</span> ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_301">301</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= -"" /></div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_I" id= -"Page_I">I.</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_II" id="Page_II"><br /> -II.</a></span></p> -<p class="center"><span class="caption-150">MAGYAR -REGÉNYIRÓK</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">KÉPES -KIADÁSA</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">Szerkeszti és -bevezetésekkel ellátja</span></p> -<p class="center"><span class="caption">MIKSZÁTH KÁLMÁN</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">17. KÖTET</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">A RAJONGÓK</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">Irta</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">BÁRÓ KEMÉNY -ZSIGMOND</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">I.</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption">magyar irod. intézet és -könyvnyomda</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">1904</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="figcenter" style="width: 392px;"><a href= -"images/i001hq.jpg"><img src="images/i001.jpg" alt= -"Báró Kemény Zsigmond" title="Báró Kemény Zsigmond" /></a></div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_III" id= -"Page_III">III.</a></span></p> -<h1>A RAJONGÓK</h1> -<p class="center"><span class="caption">REGÉNY</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">IRTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-150">BÁRÓ KEMÉNY -ZSIGMOND</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">ELSŐ KÖTET</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">R. HIRSCH NELLI -RAJZAIVAL</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption">magyar irod. intézet és -könyvnyomda</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">1904</span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_IV" id= -"Page_IV">IV.</a></span></p> -<p class="center"><i>Minden jog fentartva.</i></p> -<p class="center"><span class="caption-small">Franklin-Társulat -nyomdája.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_V" id= -"Page_V">V.</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>BÁRÓ KEMÉNY ZSIGMOND.</h2> -</div> -<p class="center">1814–1875.</p> -<p>A negyvenes évek közepén Erdély még messze volt Pesttől, szinte -a világ vége. Hirek onnan csak az utasok révén szivárogtak be. Járt -ugyan az «<i>Erdélyi Hiradó</i>» is, de igen kevés helyre, s azt is -három-négy napig hozta a posta a szörnyű alföldi utakon, mégis úgy -a «<i>Csigá</i>»-nál, a hol az írók, ujságírók vacsoráltak, mint a -magasabb régióban, az akkor szereplő politikusok: Széchenyi István, -Deák Ferencz, Eötvös József környezetében a «<i>Nemzeti -Kaszinó</i>»-ban, a hol esténkint találkoztak, vagy a Heckenast -kiadói irodájában, a hol nappal kaszinóztak, egy erdélyi embert – -Kemény Zsigmondot – kezdtek sűrűbben emlegetni, mindinkább -hangoztatván:</p> -<p>– Nagy talentum, föl kellene Pestre hozni.</p> -<p>Harminczéves fiatal embernek mondták, de úgy írt a -«<i>Hiradó</i>»-ba, mint egy hetven éves bölcs, mérsékelten, -szenvedélytől ment hangon, gazdag élettapasztalat látszatával és -mélységes analizissel. Egymásnak küldözgették a lapot az akkori -celebritások, ha Keménytől volt benne vezérczikk, némelyik le is -iratta, arról megint leírták számosan, így terjedt az országban – a -jobb koponyák közt, (mert a gyengébbek be nem vették még akkor a -sallang nélküli okos szót). Különösen «<i>A korteskedés és -ellenszerei</i>» czimű füzete ébresztett nagy figyelmet.</p> -<p>Széchenyi lapot akart számára alapítani, de Csengery Antal -megelőzte s az általa szerkesztett «<i>Pesti Hirlap</i>» -munkatársának hívta meg. Helyét itt el <span class= -"pagenum"><a name="Page_VI" id="Page_VI">VI.</a></span> is foglalta -1846 őszén s leginkább politikával foglalkozott, hol csakhamar a -legnagyobbak, legjobbak közt kezdték emlegetni az erős termetű, -mord, mészároslegény kinézésű nagy publicistát, kit még mai napig -sem multak felül.</p> -<p>Már ekkor, sőt előbb még az «<i>Erdélyi Hiradó</i>»-ban -megjelentek a politikai czikkeken kívül koronkint elbeszélő művei, -eleinte kisebb lélegzetű beszélyek, azután egy nagyobb regény, -«<i>Gyulai Pál</i>», mely nagy figyelmet keltett pompás -részleteivel. Ezt követték később a «<i>Férj és nő</i>», az -«<i>Özvegy és leánya</i>», valamint a többiek kisebb-nagyobb -időközökben, a mint a politikai élet szünetelése engedte. E -munkabiró hatalmas ember pihenésül írta a regényeit, mint egy -középkori edzett harczos, ki ha nehéz fegyverzetét leveti s a -könnyebbikben hadakozhat, azt hiszi, hogy heverész.</p> -<p>Pedig ez a könnyebbik is nehéz fegyverzet volt. Szépirodalmi -munkáiban egy mélyen látó filozófikus elme alapos tudása van -lerakva, a kor- és jellemfestés kiállja a versenyt Európa -legértékesebb ilynemű munkáival. De ezek a regények mégis -unalmasak, mert elbeszélni nem tud, irálya nehéz, döczögős, nagy -kitéréseket használ, a lélektani fejtegetéseket a szertelenségig -viszi. Alkotásai formát és arányokat nélkülöző kolosszusok; nem tud -építeni – a sok téglája miatt.</p> -<p>Mikor e regények megindultak, a magyar közönség még csak a -puszta mesét tudja élvezni, csak most kezd kinőni a Meluzina és a -Genovéva érzékeny történeteiből, a tudományba burkolt nemes poézis -nem érdekli – mikor még magát a tudományt is csak apró adagokban és -legfeljebb czukorba burkolva veszi be. Bár már kialvó félben van a -Scott Walter láz egyebütt, nálunk még csak most gyulladozik a báró -Jósika Miklós regényeiben. Jósika is történelmi tárgyakat dolgozott -fel, de a külsőségeket <span class="pagenum"><a name="Page_VII" id= -"Page_VII">VII.</a></span> festette; körmönfont frappáns -csattanókra feltagolt mesék keretében, várakat, udvarházakat, -viseleteket, szokásokat, lovagokat, troubadourokat elevenít fel. -Kemény Zsigmond ellenben a középkori felfogást, az akkor forrongó -szenvedélyeket (többnyire sötéteket) személyesíti meg, tehát a -lovagkor belső világát, minélfogva közel sem lehet olyan népszerű, -mint Jósika, vagy az akkor kibontakozó Jókai, ki mint Aphrodite a -vizekből, a magyar mezők hullámzó buzakalászai közül emelkedik ki, -a magyar föld friss illatával.</p> -<p>Különös végzete volt Keménynek, hogy rendkívüli tulajdonai -mellett, nagy műveltsége, roppant látköre daczára sem -érvényesülhetett egészen sehol: a szépirodalomban idegenszerű, -nehézkes irálya és a formaérzék hiánya miatt, a publicistikában -mint a «<i>Pesti Napló</i>» szerkesztője mindig a népszerű -áramlatok ellen úszott; kivált a forradalom után, a mérsékelt -reformok embere és az ábrándok üldözője. Regényeiben becses volt, a -mit mondott, de élvezhetetlenné lett a mód miatt, a hogy mondta. A -publicistikában megfordítva, mesterileg voltak felbonczolva a -kérdések, de az volt antipatikus, a mit bizonyított; végül lett -volna még egy harmadik mező, a parlament; bizonyára a legnagyobbak -közül való volt ő itt, de nem tudott beszélni, úgy hogy a -közvéleményben elfoglalt positióját úgyszólván az a kortesvers -rajzolja híven, mely a lipótvárosi választás idején termett róla -1867-ben:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Ha poros is a -kabátja,<br /></span> <span class="i0">Deák Ferencz a -barátja.<br /></span></div> -</div> -<p>A közvélemény inkább csak elhitte őt nagynak, mintsem annak -<i>tudta</i> volna. A Deákok, Eötvösök, Csengeryek után indult, kik -őt megértették és sokra becsülték. Ama társaság előtt pedig, mely a -Mihalek éttermében gyűlt össze esténkint, hol a szellemes -<span class="pagenum"><a name="Page_VIII" id= -"Page_VIII">VIII.</a></span> Pompéry, a tudós Danielik püspök és az -epés Kecskeméthy Aurél vitték a szót, ő volt az orakulum, Deák -Ferencz valóságos personalisa.</p> -<p>De a mint haladott és művelődött az ország, mind -közelebb-közelebb jött Kemény Zsigmondhoz, (a mely processus még -folyton tart); ő maga, fájdalom, egyre távolodott önmagától. A sok -munka, az éjjelezés, a sok fekete kávé és a gyilkos magyar konyha -kezdte őt apránként megőrölni. A paralysis progressiva -belemélyítette karmait. A hatalmas koponya tompult a rászálló -ködben és borulatban, míg végre üres lett. Lélek nélküli -tekintettel fogadja ismerősei üdvözlését az utczákon, nagy, -kidülledt, véres erekkel befuttatott szemeiben csak ritkán csillan -meg és egyre halványabban némi fény.</p> -<p>Csendes tompaságba merülve tengeti életét a 70-es évek elején -budai villájában. (A nagy gondolkozó gondolat nélkül – a hogy -felsóhajt Gyulai Pál.) Többnyire alszik, eszik és szuszog, csak -ritkán, talán megszokásból olvastat fel magának; megesik, hogy az ő -műveiből olvasnak fel neki.</p> -<p>Hallgatja, hallgatja az ismerős és mégis idegen dolgokat, -fel-felkapja a fejét, melyben mintha gyulladozni akarna valami, de -hiú erőlködés, megint lehanyatlik üresen, komoran:</p> -<p>– Erről én is akartam írni, – motyogja, – de nem volt rá -időm.</p> -<p>Élete utolsó éveiben Kamarásra költöztette családja, hol -1875-ben egy zordon deczemberi napon másodszor is meghalt. Épen -hatvanegy évet élt, egy nappal se többet vagy kevesebbet. -Ismerőseinek, tisztelőinek csak az első halála fájt… Most csendesen -alszik árnyas diófák alatt.</p> -<p class="right"><i>Mikszáth Kálmán.</i></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h1>A RAJONGÓK</h1> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_2" id= -"Page_2">-2-</a></span></p> -<p class="center"><i>Első kiadása megjelent 1858-ban.</i> -<span class="pagenum"><a name="Page_3" id= -"Page_3">-3-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>ELSŐ RÉSZ.</h2> -</div> -<h3>I.</h3> -<p>Azon nagy vallásháborúnak, melyet, a kik a békekötést megérték, -harmincz évesnek neveztek, derekán vagyunk.</p> -<p>Mennyit szenvedett Európa s különösen Németország, és mennyit -küzdött!</p> -<p>Hányszor nem óhajták a népek a békét s hányszor lépett az közel, -hogy egy szeszélyes vagy tragikai fordulat után, beláthatatlan -távolba tünjék; mintha csak álomlátvány volna, mely a véráztatott -földből kisérteni jár fel, míglen a reményt könnyenhivőségre -csábítván, csalódások közt fásultsághoz szoktat!</p> -<p>De minek ily elegiai hang a tények helyett, melyekre vissza kell -gondolnunk.</p> -<p>A cseh forradalmat, s a már azelőtt egyenetlenkedő és elgyengült -protestáns szövetséget, melynek élén a pfalzi választófejedelem -állott, a fehérhegyi csatában egy csapással semmivé tették II. -Ferdinánd s a katholikus liga seregei.</p> -<p>De a győzedelmes fél szigorú szabályai a badendurlachi várgrófot -és a braunschweigi herczeget az új hit és az országától megfosztott -pfalzi választófejedelem védelmére fegyverzették fel. Ismét kitört -<span class="pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> a -háboru s a wimpfeni, höchsti és looi csatákban az evangelikusok -összezúzásával végeztetett be.</p> -<p>S ekkor viszont békéről álmodozott a világ, mint a fehérhegyi -vérnap után.</p> -<p>Azonban a kisarczolt Alsó-Szászország idegen hatalommal kötött -szövetséget, a dánok betörtek a német birodalomba, s újra lángra -lobbant a vallásháború.</p> -<p>A megnyilt harcz folyama szintén rövid volt.</p> -<p>Mannsfeld, az új hit seregeinek vezére Dessaunál, a szövetséges -dán király Lutternél megveretett, Wallenstein a kelettengerig -nyomult, Stralsundot ostromolta, az evangelikusok ereje teljesen -kimerült, s a dánok a lübecki békekötésben kötelezék magokat, hogy -többé Németország vallásügyeibe nem vegyülnek.</p> -<p>II. Ferdinánd most eljöttnek vélé a perczet, hogy rendkívül -erélyes szabályokkal hosszas időre biztosítsa a békét.</p> -<p>De midőn már szigorú parancsai a kitűzött czélhoz közelebb -vitték, Gusztáv Adolf svéd király, harmincz ezer fegyveressel a -pomeraniai partokra kikötött, s a protestáns ügy számára az egyik -diadalt a másik után nyerte meg, míg a lützeni nagy győzedelemmel -életét a csatatéren végzé be.</p> -<p>Halála után Oxenstierna svéd cancellár a már franczia -segélypénzzel ellátott protestáns német fejedelmeket a heilbronni -szövetségben egyesíté s az összes hadak vezérletét átvette.</p> -<p>Az altenriedi győzelem s Regensburg elfoglalása lett e szövetség -fényes eredménye. <span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span></p> -<p>De a lothringeni és spanyol segédseregekkel Regensburg -visszavételére siető császári tábornok Gallas, Nördlingennél a -protestánsok kardját, Bernhard weimari herczeget megverte s -kipusztítva, földúlva Sveviát és Felső-Németország evangelikus -részeit, a prágai békében a katholikus ligával való kézfogásra -kényszeríté az új tant pártoló, azonban a heilbronni kötést alá nem -írt szász és brandenburgi választófejedelmet.</p> -<p>Ekkor a svédek és a heilbronni szerződésbe vegyült protestánsok -a katholikus Francziaországtól, mely az ausztriai ház és a német -birodalom természetes ellensége volt, kértek segélyt s nyertek -is.</p> -<p>Minden arra mutatott, hogy 1638-ban – melynek végnapjaiba tettük -át magunkat – még sötétebb és kétségbeejtőbb színt ölt azon -vallásháború, mely annyiszor látszott bevégezettnek, s tört ki -mindig újabb erővel és dühvel.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Az erdélyi fejedelmek e nagy küzdelemben csak mellékesen vettek -részt.</p> -<p>Kiválaszták a kedvező alkalmat, hogy hadviseleteikkel a -magyarországi protestánsoknak jogokat, s Erdély számára néhány -megyét szerezzenek.</p> -<p>Bocskaitól kezdve I. Rákóczi Györgyig, kinek fővárosába: -Gyula-Fehérvárra vezetem olvasóimat, már három oly egyén országolt -Erdélyben, kiket a magyar korona alatt élő evangelikusok szellemi -fejöknek tekintettek, s kettő közülök idegen hatalmakkal biztosítá, -s a magyar országrendekkel törvénykönyvbe <span class= -"pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> igtattatá az -új tan szabad gyakorlatát s jogait meghatározó békekötéseket.</p> -<p>A harmadik, tudniillik Rákóczi György, még eddigelé csak -izgatott a felső megyéken.</p> -<p>Reményekkel táplálá a szenvedett sérelmek miatt panaszkodó -hitsorsosait.</p> -<p>Ha szerét teheté, egyenetlenséget szított a katholikus főurak -sorában.</p> -<p>Segélylyel kecsegtette a csüggedező protestánsokat, kitartásra s -jogkövetelésre inté az erélyeseket.</p> -<p>Körülmények szerint volt félénk és vakmerő, de a német ügyek -folyamáról pontosan lévén értesítve, a vallássérelmi vitákért csak -addig haladt előre, honnan könnyen vissza lehet lépni, s a hol, míg -biztat és követel, nincs erkölcsileg lekötelezve a kardot kivonni, -nincs kényszerülve hangzatos igéreteit ágyúdörejjel támogatni.</p> -<p>E közben az erős akaratú és tevékeny II. Ferdinánd meghalt, s -fia, a már régebben magyar király Pozsonyba országgyűlést hirdet, -hogy a főhatalom jelvényét nejének is fejére tétesse.</p> -<p>Hosszas, és minket – kik Gyula-Fehérvárt kerestük föl – nem -érdeklő halasztások után, tanácskozásra átadattak a királyi -előterjesztések, de a rendek protestáns többsége, Rákóczi -küldötteitől buzdítva, kinyilatkoztatá, hogy a tárgyalásba addig -nem ereszkedik, míg a vallásszabadságon elkövetett sérelmek -orvosolatlan maradnak, és elmellőzvén a felső táblát, melynek -többsége katholikus volt, kivánságát «mint Magyarország evangelikus -rende» külön feliratban juttatá a korona elé, mi törvénytelen -<span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> -ujításnak, forradalmi lépésnek, a fegyverre hivatkozás előjelének -tekintetett.</p> -<p>E merész feliratot épen a karácson előtti hetekben küldék meg -párthívei az erdélyi fejedelemnek.</p> -<p>A hír csakhamar a palotából az utczákra került, bekopogtatott a -külvárosi házakhoz is, és rendkívüli izgatottságot terjesztett -szanaszét.</p> -<p>Dajka János püspök kéz alatt tudtúl adá híveinek, hogy -legközelebb az evangelikus rendek panaszainak fejtegetésére -használja a szószéket.</p> -<p>Kiki ismerte a főpap izgató modorát, s a befolyást, melyet -Rákóczi kedélyére gyakorol.</p> -<p>A hadpárt bizonyosnak hitte a rég áhitott vallásháború kiütését. -S a békepárt is, melyhez az erdélyi, akkor még csekély számú -katholikus urakon kívül, néhány tekintélyes protestáns egyén is -tartozott, alig mert többé kételkedni, hogy a koczka el van vetve; -s bár az első megdöbbenés után gátlólag kezdett működni, szertelen -ingerültségével árulá el kétségbeesését.</p> -<p>A fejedelem a püspökön kívül még senkit sem bocsátott -magához.</p> -<p>Reggeltől késő éjig szünetlenül futárok indultak az ország -különböző részeibe.</p> -<p>Látszik, hogy Rákóczi nagy dolgokon jártatja az eszét.</p> -<p>Kardot köszörülni, megnyergelni a hadi mént, a fejedelem -személyes vezénylete alatt a vén Kornis Zsigmondot és a fiatal -Kemény Jánost két tekintélyes hadtest élére állítani, a hit és -lelkiismeret szabadságának zászlóit lobogtatva Tokajtól -Nagyszombatig <span class="pagenum"><a name="Page_8" id= -"Page_8">-8-</a></span> nyomulni, mindenütt a békétlen elemeket a -seregbe olvasztván, legalább hatvan ezer emberrel a megostromolt -Nagyszombatból Morvába vagy Sziléziába rontani, hogy Baner svéd -tábornokkal közös hadterv szerint lehessen III. Ferdinándot eldöntő -csatára kényszerítni: e merész tervet a hadpárt főnökei már Rákóczi -szájába adták s különböző czifra változatokkal kicziczomázva -terjesztették szét.</p> -<p>De a béke barátai is szerencsések valának egy másik szintén -fontos hír birtokába jutni.</p> -<p>Állításuk szerint tudniillik Dajka püspök utolsó audientiája -után, a fejedelem este tíz órakor magához hivatta Kassait, a czím -nélküli cancellárt, s ennek tanácsára, míg Dajka templomozni fog, -néhány főúr a palotában értekezletre gyül össze.</p> -<p>Nagyhatású volt e hír a kedélyekre. Mindenki tudta, hogy a -porból fölvergődött s az aristocratia által gyűlölt Kassai a világ -legfélénkebb embere, ki soha lóra nem ült, ki soha fegyvert nem -vett kezébe, s ki a háborút azért nem ohajtja, mert maga nem mer -táborba menni, s mert a nyert csaták csak az ő halálos -ellenségeinek, a főuraknak, befolyását növelnék.</p> -<p>Remény és félelem közt virradt tehát a pártokra az a nevezetes -nap, melynek reggelén Gyula-Fehérvár lakosai korábban keltek föl -ágyaikból, mintha mindenik családnak fontos intézendője volna, s a -halasztás kárral, az elmulasztás nagy veszélylyel járna.</p> -<p class="center">*</p> -<div class="figcenter" style="width: 375px;"><a href= -"images/i002hq.jpg"><img src="images/i002.jpg" alt= -"I. Rákóczi György." title="I. Rákóczi György." /></a> -<p class="caption">I. Rákóczi György.</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span></p> -<p>Sűrű tömeg, melynek hullámzása alig észrevehető, lepi be azt a -közt, mely a fejedelmi palotából a székesegyházig terjed.</p> -<p>Fő főt ér. A könyöknek nincs elég helye, hogy kifeszülhessen, s -működéseivel egy lépésnyi előrehaladást, vagy egy kevéssé szabadabb -lélekzést szerezhessen annak, ki a népgomolyba mélyebben akar -benyomulni, vagy onnan kibontakozni.</p> -<p>A «kék darabontok» és udvari alabárdosok igyekeznek ugyan -legalább akkora rést nyitva tartani, a mennyi elég, hogy a -fejedelemhez menő lovagok, kik a kapuig vergődnek, senkit össze ne -tapossanak; s viszont a hirnökök a kapuban elég magasra emelik -gombos pálczáikat és hatalmasan sípolnak is, ha valaki az udvarból -eltávozni készül; de a közlekedés föntartására czélzó minden -szabály aránylag csekély sikerre vezet és sok kellemetlen surlódás -árán.</p> -<p>A nép néhol áttörhetetlen csoporttá forrt, s a hol valamivel -gyérebb is, nehezen mozdul ki állásából, melyet küzdéssel foglalt -volt el, s ingerült kedélylyel oltalmaz.</p> -<p>Csak ha kedvelt vagy rettegett úr nevét hangoztatják a «kék -darabontok», s ha a hirnök sípolása helyett dobok perdűlnek meg, a -fejedelmi családhoz tartozók közelgését jelentvén, akkor kezd -hullámzani s élénkebben ketté válni a tódulat, hogy szabad átjárást -engedjen.</p> -<p>Úgy látszik, a tömeg újságvágya s lelkesedése föl van fokozva, -mert úrinők, kiváncsi vén asszonyok, aranyos kardu, sőt papi -ornátusban levő egyének <span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span> is, kik már elkéstek, vagy inkább -szerettek künn maradni, vegyülvék a nép közé.</p> -<p>S mily tarka, összhangzástalan, de érdekes képet ad az -egész!</p> -<p>A különböző nemzetek, czéhek, társulatok, a magasabb és alsóbb -rendű polgárok sajátságos öltözete, mely szabásban, színben, -ruhanemekben, sőt magokra a kelmékre nézve is egészen elüt a -többiektől, alig enged szemeinknek nyugpontot, s nézésünk a -meglepetés ingerével röpköd ide-oda, új meg új benyomásokat fogadva -el és soha be nem telve általok. S még elevenebb hatást gyakorol -kedélyünkre a tömeg hangulata, magatartása, szelleme.</p> -<p>Eredetileg – mint látszik – két csoportozatot formált az -összegyülöngő nép.</p> -<p>Sokat tudniillik a fejedelmi udvar felé sodort kiváncsiságok és -szenvedélyök, míg viszont számtalant újságvágya, mely mélyebb -áhitattal vegyült, a székesegyházhoz csődített.</p> -<p>Zarándokláshoz, búcsújárathoz hasonlított e kicsiny -népköltözés.</p> -<p>Falkában haladtak a vár utczáin, s inkább komoly meghatott -arczczal, mint zajongva és társalogva.</p> -<p>Egy rész a piaczra ömölvén, egyenesen az udvarnak tartott, -mintha az volna Medinája, hová jutni fogadást tett; más rész -szintén egyenesen a székesegyházhoz vonult, mintha az volna -Mekkája.</p> -<p>A kik a palota kapuin be nem férhettek, legalább arra fordíták -tekintetöket, s a kik a templom belsejéig nem juthattak, legalább -benézni és onnan valamit meghallani sovárogtak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span></p> -<p>Mindkettőjök háta mögé új meg új egyének szivárgának, s átlépvén -az üresen maradt rést, a kezdetben különálló csoportokat egy testté -forrasztották.</p> -<p>S most az egész a czímertan legszeszélyesebb rajzai közé tartozó -csoda-állathoz, valami kétfejű óriásgyík vagy teknősbéka-fajhoz -hasonlít, melynek törzse lomha, tétlen és alélt, fejei pedig egymás -ellen vannak fölingerelve.</p> -<p>Mert a templom előtt tanyázók azért szorítják ki magokból -majdnem a lelket, s azért tapostatják lábaikat, hogy a szószékből -hozzájok hullámzó hangok közül mentül több érthető szót, s ha -lehet, gondolatokat is halászszanak ki. Csendre s figyelemre van -tehát szükségök.</p> -<p>Ellenben a fejedelmi udvar kapuihoz tolongók azért roncsoltatják -köntöseiket, azért tűrik a «kék darabontok» mogorva bánásmódját, -hogy a palotából kijövő egyénektől hireket halljanak, s tények -felől, melyek által érdekeltetni látszanak, minél gyorsabban -világosíttassanak föl. Ezeknek tehát a csend helyett most épen -annak ellenkezőjére van szükségök.</p> -<p>Aztán a hírt és az igét lesők közt kedélyökre nézve is kirivó -különbség mutatkozik, mit lehetetlen nekünk hamar észre nem -venni.</p> -<p>Az udvarba nézők tudniillik többnyire dühös mérsékeltek, míg a -szószékhez tekintők csaknem kivétel nélkül mind dühös túlzók. -Azoknak zöld remény, ezeknek fekete gyász szinében tűnik fel a -hiresztelt vallásháború. Nem is csoda tehát, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span> az egyik -fél oly kevés rokonszenvet mutat a másik iránt, mintha közös -osztálypörük volna, melyen ügyvédeik már rég meghíztak, magoknak -pedig erszényök és kedvök rég megcsappant.</p> -<h3>II.</h3> -<p>A püspök úr szenvedélyesen szónokol.</p> -<p>Soha nagyobb hangja s közönsége nem volt.</p> -<p>A templomba tódult nép ifja és véne mély áhitattal, sőt azon -sötét rajongással hallgatja, mely a hitújítás korszakának -jellemvonásához tartozik.</p> -<p>De a külső tömeg, miután keveset érthet a kenetes beszédből, -nincs annak úgy varázshatalma alá vetve, hogy a szónok czélja -szerint buzduljon föl vagy alázódjék meg, s érezzen keblében -törődést vagy elszántságot.</p> -<p>A templom előcsarnokán túl csak az erősebb hangnyomatú szavak, -melyeket az egyén képzelődése kötött összefüggő gondolatokká, -valának tisztán kivehetők.</p> -<p>Itt teljes alkalma van az indulatoknak sejtések, gyanítások -útján fokozódni.</p> -<p>Dajka püspök predikatiójából hallák meg a távolabb állók is, -hogy Nagyszombatban nem szabad az ágostai vallást követőknek a -megrepedezett, szétdülő egyházat kiigazíttatni.</p> -<p>Oh! ott bizonyosan a pap fejére hull az eső, midőn épen az -evangeliumot kezébe veszi; a consistorium legbuzgóbb tagjainak a -hirtelen lemállott vakolat alkalmasint vagy az orrát, vagy talán a -koponyáját <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span> is betörte; s kétségtelenül minden isteni -tisztelet kezdetekor külön kell azért imádkozni, mikép a Jehova -hatalmas karjaival tartsa fel a boltíveket, hogy a nagy orgona -szavára ne dőljenek a szent gyülekezetre.</p> -<p>Ez iszonyú helyzet a legrészletesebb vonalakig lebeg a tömeg -szeme előtt.</p> -<p>Erről suttognak, ezt magyarázzák egymásnak.</p> -<p>Megint hangzik a főpap szájából valami tisztán érthető:</p> -<p>– Léván nem szabad lelkészt tartani.</p> -<p>– Ki kereszteli meg a gyermekeket? – kérdé szomszédjától a -tömegben egy várandós asszony.</p> -<p>– Senki, kedves hugom! – válaszolja érzékenyen maga a -szíjgyártók czéhmestere, – ott a mi szegény hitsorsosainknak még -nevök sincsen.</p> -<p>– Szakolczán nem adnak temetőhelyet halottainknak, panaszolá a -főpap.</p> -<p>– Borzasztó! – sóhajták künn.</p> -<p>– Vajon hány halott hever Szakolczán temetetlen? hányat ástak be -árkokba? hányat kapartak ki onnan a farkasok? hol pihen az, kinek -életében nem volt egy talpalatnyi földje is?</p> -<p>Ily tudakolások zsibongnak a nép ajkán, terjedve-széledve mindig -tágabb körben.</p> -<p>Az elkeseredés nőtt, az áhitatos csend apadt.</p> -<p>S ez még szerencse volt, mert legalább a közös csillapítás alatt -a főpap néhány panasza megérthető nem vala.</p> -<p>Míg a templomnál ezek történnek, a fejedelmi lak kapui előtt -hemzsegő csoport sincs izgatások <span class="pagenum"><a name= -"Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> nélkül, mert időnként akad, -ki a főurak értekezletének folyamáról hírt szed föl vagy kohol.</p> -<p>– Össze akarják rögtön hívni az országgyűlést, hogy hadi -segélypénzt ajánljon – szólt az egyik.</p> -<p>– A fejedelem ő nagysága saját kincstárából a zsoldosok -szaporítására nyolczvanezer tallért igért – erősíté a másik.</p> -<p>– A hajduvárosokhoz és a székely nemzethez még az éjjel parancs -megy a közfegyverzésre – mondá a harmadik.</p> -<p>Természetesen minden ilyen hírre szembetünő lehangoltság -mutatkozott a kapuk körül csoportozókban, mit mély hallgatásuk s -komor tekintetök tanusít.</p> -<p>De a felleg után verőfény jő, a borút derű váltja föl.</p> -<p>Csakhamar így történt itt is.</p> -<p>Békeremények kezdettek a palotából kiszivárogni.</p> -<p>– Haller Péter és Mikó Ferencz – beszélé egy udvari tisztviselő -– azt tanácsolják, hogy ő fensége figyelmeztesse ugyan a nádort az -evangelikusok vallásszabadságát biztosító bécsi, nikolsburgi és -pozsonyi béke pontjainak szoros fentartására, de most ennél még -többre ne terjeszkedjék.</p> -<p>– S legfölebb néhányat fogasson be azok közül – mormogák a dühös -mérsékeltek – kik a törököt háboruskodásaik által nyakunkra akarják -hozni. Úgy kell bánni velök, mint Zólyomi Dávid urammal és -czimboráival. Van ám börtön a fogarasi várban, s Kőváron is hűs -helyet lehet a heveskedők számára készíteni. Csak ne kíméljük a -nehéz meg a <span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span> kurta vasat. Olvasztanak eleget -hegyeinkből, s marad, a kardon és ekén kívül, bőven békókra is.</p> -<p>Egymást tüzelgeték fel pattogó szavakkal, s jókora nyugtalanság -és zaj támadt, mely a templom felől sűrű kézintéseket hozott -mozgásba.</p> -<p>– Helyet, helyet! – sürgeték most a «kék darabontok» tért nyitva -egy szürke bajuszú s egészen fehér szakállú lovag számára, kit -összegörbedt dereka és a pofacsonthoz száradt arczbőre csaknem -hetven évesnek, kopott dolmánya pedig csekély fontosságú vidéki -úrnak gyaníttattak.</p> -<p>– Ennek bizonyost kell tudni, ez az udvarból jő! – szóltak a -hátrább állók, lábujjhegyre emelkedve, előre nyujtva nyakaikat a -mások vállán, vagy könyökeikkel feszítve szomszédaikat, hogy az -embergomolyékból, melybe zárultak, valahogy kiékeljék magokat.</p> -<p>– Mi ujság, nemzetes nagyuram? Ha nem bántanók meg; mit főznek -benn a tekintetes és nagyságos rendek? – kérdik a lovagtól, a kik -mellett elhalad.</p> -<p>– No hát, fiaim! – szólt ez köhécselve s elő-hátra inogva, – -mindnyájan paripára ülünk, s táborba szállunk, hogy czikkelyes -buzogányainkkal fejelágyára kopogtassunk a nádorispán úrnak. Aztán -felrándulunk látogatás végett Pázmány Péter ő kegyelméhez is.</p> -<p>– Messze lakik az érsek uram – jegyzi meg a tömegből valaki.</p> -<p>– Messze ám, fiam! – folytatá az öreg, – de mi addig meg sem -pihenünk, míg szakállánál fogva nem hurczoljuk ide. <span class= -"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span></p> -<p>– De hátha az érsek uram találja a kegyelmed szakállát -megtépni.</p> -<p>Az öreg erre pattogni kezdett, a tömeg is visszasivalkodott s -úgy körülfogá, hogy a darabontoknak kellett, s kevés sikerrel -rendet csinálni.</p> -<p>Szerencsére épen midőn hevében volt a czivódás, hangzék -hátmögül: – György úrfi! György úrfi jő! Isten éltesse György -úrfit!</p> -<p>Mindenki tudta, kit kelljen György úrfi alatt érteni, s neve -legalább annyira kihűté az öreg lovagot és veszekedő társait, hogy -halkabb és gyérebb nyilatkozatok közt folyt le a per, s történt a -távozás.</p> -<p>A fejedelem nagyobbik fia az úgynevezett «Harmadik udvarból», -melynek kapuja a templomutcza hátulsó végére nyílt, s mely teljesen -mentve volt a tömegek kiváncsiságától, léptetett ki gyönyörű arab -lován.</p> -<p>Kísérete csak egy szárnysegéd- és az allovászmesterből áll.</p> -<p>György úrfi a fiatal kor kezdetén van; nagyságos anyja még csak -gyermeknek tartja, de nagyságos atyja már érett férfiúnak akarja -tekinteni, hogy hamar nyerjen önbizodalmat, s hogy tanuljon -gondolkodni saját helyzetéről és azokéról, kiket idővel kormányozni -fog. Mi György úrfi önbizodalmát illeti – e szép tulajdonról -nevelője, vagyis udvarmestere úgy vélekedik, hogy már elbizakodássá -fejlődött ki; ellenben a tetszelegni vágyó palotahölgyek – kiket -akkor frauczimmereknek híttak – a deli herczegúrfi hibájául épen -azt emelék ki, hogy igen szerény, <span class="pagenum"><a name= -"Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> szemérmes és visszahúzódó – -szóval, nem bír a kellő önérzettel.</p> -<p>Melyik félnek van igaza, az idő fogja megmutatni.</p> -<p>György úrfi a templom hátrészénél felkanyarogva oly ponthoz ért, -hol már szemébe tünt a csoportozat.</p> -<p>Ekkor arabja vagy a sarkantyu-érintésre, vagy saját ösztönénél -fogva, hegyezte fülét, magasra emelte első lábait, dagasztá a -jegeshavat, tánczolt, hátulsó lábaira emelkedett, s néha félre is -ugrott, de oly óvatos vakmerőséggel, oly kecses szeszélylyel, hogy -mind gazdáját, mind magát a legfestőiebb helyzetekben tünteté a -közönség szemébe.</p> -<p>S György úrfi valóban daliás kinézésű ifjú.</p> -<p>Hosszú göndör haja éjfekete s gazdag gyűrűzetben verdeste széles -vállát, melyről ultramarin szinű, csillogó aranyvirágokkal hímzett, -drágaköves gombú, s hófehér hermelin szegélyű és nyakú mente -himbált a légben magasabbra felkapatva, vagy ékes hullámredőkbe -fodorítva.</p> -<p>Karcsú derekán csattog a hosszú szíjra eresztett kard, s fénylik -a fekete gránát és smaragd boglárokkal terhelt öv.</p> -<p>Piros-barna arcza, nagy s éles sötét szemei, erős homloka, -büszke vonalai a dacz és erély jellegébe olvadtak fel, melyet -negédes magatartása s hatásra számított mozdulatai még egy kevéssé -talán túlzottá fokoznak, de a nép szeme előtt, mely a kirivót -szereti, annál érdekesebbé.</p> -<p>És e huszárnak való herczegúrfi még a tudományosság hírében is -állott. <span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span></p> -<p>A <i>Küzdő keresztyén</i>, melyet senki sem olvasott, mert -papírra téve sem volt, híres röpiratnak tartaték, mely szerzőjét az -annyi vérbe került koreszmék élére emelé.</p> -<p>Tartalmát a Rákóczi-családhoz ragaszkodó hittanárok úgy -kikürtölték s előre is saját eszméikkel úgy felvirágozták, hogy -György úrfi, a nagy gondolkozó, ha lóra pattant, csakhamar az -ablakhoz csődíté az egész nővilágot, míg öcscse Zsigmond úrfit, a -szorgalmas ifjút, másnak alig tartották, mint oly főrangú -iródeáknak, ki a betűvetés helyett hasznosabb, s helyzetéhez -méltóbb dolgokra fordíthatná a drága időt.</p> -<p>Szóval a fejedelem nagyobbik fia a közönség kegyencze volt, míg -a második fiút csak a hozzá közelebb állók bálványozták.</p> -<p>György megjelenése most sem maradt hatás nélkül.</p> -<p>Míg a deli úrfi a Miklós-kapu felé haladva a templom előcsarnoka -irányában tomboltatta arabját, némelyike még a buzgóbb hallgatóknak -is Dajka püspök szónoklatából kevesebb hangtöredéket ragadott meg -figyelmével, mert a szép és daczos ifjúra fordította -tekintetét.</p> -<p>Voltak ugyan mások, kik az egyházban óhajtották volna látni a -<i>Küzdő keresztyén</i> szerzőjét, s harag gerjedt szívökben és a -botránkozás sötét árnya szállt arczvonalaikra, midőn az ünnepi -szent csendet így szemlélék fölzavartatni, de a herczegúrfi neve és -alakja annyi varázszsal mégis bírt rájok, hogy keserűségöket -elnyelték, s a legcsekélyebb mormogással sem tanusíták -visszatetszésöket.</p> -<div class="figcenter" style="width: 372px;"><a href= -"images/i003hq.jpg"><img src="images/i003.jpg" alt= -"György megjelenése most sem maradt hatás nélkül." title= -"György megjelenése most sem maradt hatás nélkül." /></a> -<p class="caption">György megjelenése most sem maradt hatás -nélkül.</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span></p> -<p>Maga az uralkodó fejedelem alig részesült volna e rajongásig -felhangolt kedélyűek ekkora kiméletében.</p> -<p>Mert a tény, ha nem gyöngédtelen, legalább is felötlő volt.</p> -<p>György úrfi tomboló ménén a tömeg azon középrétegeihez érkezett, -hol az egyének igen távol voltak a templompitvartól arra nézve, -hogy valamit hallhassanak és szintén igen távol a palotakapuktól, -hogy a kijárókat kérdésekkel ostromolhassák.</p> -<p>Itt a piaczra későn szivárgókból alakult vegyes nép, mely rossz -helyzete miatt se az áhitat, se a kiváncsiság számára elég tápot -nem nyerhetett, ujjongatásokban tört ki, s rokonszenvének -kifejezéseül lekapott süvegét kezében forgatta.</p> -<p>A hiú György úrfinak tetszett a kegynyilatkozat, s még -mesteriebben tomboltatá arabját, nem hallva, vagy nem véve számba a -zúgást, mely a püspököt élvezni kivánók ajkairól szélmorajként -emelkedett föl.</p> -<p>– Ez fogja az új ammoniták bálványoltárait ledönteni – suttogák -körüle és távozása után – ez állítja megint lábra hitsorsosaink -ügyét Németországban. S irat majd a bécsinél különb békét a magyar -evangelikusok számára is.</p> -<p>– Csak az kár, hogy addig meghal Pázmány! – szólt egyik -békebarát némi gúnynyal.</p> -<p>– És addig a kovásznál is inkább elsavanyul az evangelikus -rendek minden édes reménye – jegyezte meg a második.</p> -<p>– Kegyelmetek igen fenn kezdik szarvaikat hordani, pedig nemcsak -Kassai uramból áll a világ. <span class="pagenum"><a name="Page_20" -id="Page_20">-20-</a></span> Habár Kassai uram a béke mellett van, -lehetnek a valóságos főurak s lehet a fejedelem ő nagysága is más -nézetben – válaszolák hévvel a háború párthivei.</p> -<p>– Mi nem Kassai uram részére beszélünk. Mi jól tudjuk, hogy nem -ránk bízták az ország dolgát, s nem is akarunk, mint kendtek, ahhoz -szólani, mihez semmi közünk. Ha insurgálni kell, majd kiköszörüljük -szablyánkat, s ha hadisegélyre kapuadót kérnek, csak úgy -megfizetjük, mint a maga jobbágyaitól akármelyik nemes ember. De -azt nem találjuk helyén, ha valaki a lemenő nap rovására -magasztalja a fölkelőt. A mi dicsőségesen uralkodó fejedelmünk sem -hullott a fejelágyára. Ő is forgott elég csatában, el tudja -intézni, a mit a haza javára szükségesnek lát, s nincs szükség -György úrfi vitézségét az apja ócsárlásával magasztalni.</p> -<p>A vitának ily ravasz fordulatot a várostanács főjegyzője adott, -arra számítva, hogy pártelleneit kényelmetlen térre -szoríthatja.</p> -<p>– Hát ki szólott ő fensége ellen? – vette fel az álnok vádat egy -köpczös kinézésű mezei kapitány. – Jobban nyakán fog ülni a -nádorispán seregének a mi fejedelmünk, mint kegyelmetek óhajtanák; -attól ne tartsunk semmit. Nem azért volt Bethlen Gábor hadainak -vezére, hogy egyebet várhassunk tőle, mint fényes győzedelmeket. De -az apák csak örvendhetnek azon, ha fiaik által idővel még felül is -mulatnak. S meglássátok, György úrfiból minden hitsorsosaink feje, -egy másik Gusztáv Adolf lesz, ki a Regensburgban ülésező német -fejedelmeknek Gyula-Fehérvárból fog békepontokat diktálni. -<span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span></p> -<p>– Sokáig éltesse hát az Isten ő felségét! – szólt hideg -mosolylyal a városi jegyző.</p> -<p>– A ki állításomat gúnyolni meri, majd meglátja: nyelve -élesebb-e vagy szablyám? – hánytorgatá a mezei kapitány.</p> -<p>– De miért czivakodnak kegyelmetek minden igaz ok nélkül? – -mondá egy épen akkor érkezett papi személy, kiben a közönség -Csulaira, az udvari káplánra ismert, – Fölöp maczedoni király -akárhány győzedelmet nyert, maradt azért még elég tennivalója az ő -hős fiának, Nagy Sándornak is. Ha Rákóczi György fejedelmünk most -hadat üzen, megverheti a nádort, egyesülhet Baner svéd tábornokkal, -a heilbronni szövetségesekkel és a franczia segédcsapatokkal, s -aztán beveheti Regensburgot, Prágát, kihajtja országából régi -ellenségünket, a bajor választót, kötelességére visszatérítheti a -szász fejedelmet, megbüntetheti a köpenyforgató dán királyt. De -mindezen győzedelmeivel csak felét teljesítené azon nagy -feladatnak, melyet számunkra a gondviselés kitűzött. Mert, -szeretett híveim! a mi egyik hatalmas ellenségünk a római császár, -de a másik, a lengyel király, Ulászló, ki a köztársaságban, mely -fölött uralkodik, még több erély- és szigorral lépett fel az új hit -követői ellen. S ha idegen segély nem jő közbe, bizony a mi -unokáink a lengyel földön nyomait sem fogják találni az evangelikus -hitnek, mely az Isten igaz igéit ott terjeszté vala a legkitünőbb -eredménynyel… És ezek után, szeretett híveim, nem látjátok-e be, -hogy György úrfinak a hadi babért és béke pálmaágát Krakónál kell -keresni, s nem Regensburg- <span class="pagenum"><a name="Page_22" -id="Page_22">-22-</a></span> vagy Prágában? Apja küzdeni fog -Magyar- és Németországban, s midőn szövetségeseivel a vallás- és -lelkiismeret szabadságának kivívásához járul, előre kiegyenlíti -azon útat, mely György úrfit a diffidensek, vagyis a mi szent -vallásunkat követők élén viendi a lengyel trónra, hogy ott örökre -véget vethessen Babylon hatalmának.</p> -<p>Csulai uram rajongó beszéde tetszett ugyan a mezei kapitánynak, -de annál kevésbbé másoknak, kik a főjegyző körül gyűlengének.</p> -<p>A vita, melynek folytatását a hamar eltávozó udvari káplán -szeretett híveire bízta, kik közé Eris almáját bedobá, – -perczenkint zajosabbá vált.</p> -<p>S midőn György úrfi a hánykódó arabon a Miklós-kapuig haladott, -hogy a külvárosba szállhasson alá, háta mögött már a kósza méhraj -zsibongásaként emelkedett és szállt a zúgás-bongás, itt kitörve, -ott lankadva, s megint erőre kapva.</p> -<p>Dajka püspök pedig a künn levő hallgatók számára csak -terjedelmes hanglejtéseinek skálájával szolgálhatott. Minden egyéb -elmerült a közmorajban. Pedig szónoklatának fénypontjához ért, s a -vallásos térítések különböző nemeit vala elősorolandó, melyek a -magyarországi evangelikusok ellen állítólag igénybe vétettek, s -borzasztó jeleneteket tártak a megrémült világ szeme elé.</p> -<p>S a szenvedélyes tömeg, mely a csend helyreállítása körüli -sikertelen kísérletei miatt is ingerülve volt, épen a tények -fölszámlálásánál hagyatott saját képzelődésére. Kiki szabad -kénye-kedve szerint rajzolá az állított hajmeresztő eseményeket. -Egyik <span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span> máglyát vélt füstölögni, a vértanuk már -elhamvasztott holttesteivel. A másik a dragonyosokat látta, a mint -az anyák karjaiból ragadozzák a csecsemőket. A harmadik a szent -könyv széttépett leveleit nézte a forgószél tölcsérében. A negyedik -a száműzött hitszónokokkal együtt húzott gályát, vagy hevert nedves -börtönpinczék fenekén. Szóval, a legveszélyesebb démon, a bősz -álmokat történetekké hazudó képzelődés, mely a néplázadás -karvezetője szokott lenni, és csalfa állításokkal vérfagylaló -bűnöket nemez s az aljasra az erény álarczát vonja, – kezdé -szemfényvesztő játékait űzni.</p> -<p>– Le a képimádókkal! Irtsuk ki a kananéusok hitetlen faját! -Haljunk meg a lelkiismeret szabadságának védelmében! – hánytorgaták -a dühös rajongók egyre-másra.</p> -<p>Szerencsére a deczemberi hideg legalább tizenöt fok volt a -fagyponton alúl.</p> -<p>Ezt Gyula-Fehérvár lakosai nem tudták ugyan; de annyit a higany -megkérdezése nélkül is éreztek, hogy foga van a télnek, s az ember -a prémes bundától kölcsönzött melegben végre is óvakodóbb szokott a -kezdeményezések körül lenni, mintha a nap hő sugarai élesztik a -vérkeringést.</p> -<p>Aztán a templom nagy orgonája megdördült, hirdetvén, hogy a -püspök úr is bevégezte a térítők ellen indított hadjáratot.</p> -<p>Sürgés támadt.</p> -<p>Voltak, kik a rövid utó-imát be nem várva, ki akartak menni, s -míg ezeknek, hogy távozhassanak, rés nyilott, befejeztetett az -istentisztelet is, és az <span class="pagenum"><a name="Page_24" -id="Page_24">-24-</a></span> egész közönség fölkelt a padokról, -tódult a szabadba.</p> -<p>Szóval itt nem volt már többé mire várni, mitől hevülni, miért -hallgatni.</p> -<p>Kocsik, szánok robogtak elő zörögve, csengve, s hogy haza -repítsék azon delnőket és öreg urakat, kik Dajka uram meleg -szónoklata ellenére is, mint arczszínök gyaníttatja, a magas és -szellős templomívek közt, néha talán a kandalló csendes derült -lángjára vágyva gondoltak.</p> -<p>Különböző irányban vastag erek törtek ki a népcsoportból s -ágaztak a piaczon végig, oly egyénekből szőve mindig s mindig -tovább, kik nem találták ámolygásra csábítónak a légmérséket és -hangyagyorsasággal siettek haza.</p> -<p>Nem is volt csoda.</p> -<p>Mert már most a Maros völgyén zúgva száguldott végig az alszél, -s míg a könnyű katángot és száraz ágakat tánczoltatá, s míg a fehér -és csillámos hóhasábok éléről vékony lemezeket szeldelt le, hogy az -útárkok körül új hófuvatagokat alkosson, addig a Kecskekő és -kákovai hegygerinczek vihartömlőiből is kiszabadult egy-egy -légroham, s Gyula-Fehérvárra húzódva, a fejedelmi palota ablakai -előtt kezde fütyölni, a házereszekről a vékonyabb jégcsapokat -dobálá az ácsorgó utczagyerekek nyakába, s a hol csak szintén a -várba fölrepkedő róna-széllel találkozék, tüstént összesivalkodott -vele, s aztán ketten küzdve, kigyódzó örvényt fúrtak a légkörbe, -vagy tölcséreikben forgaták mindazt, mit az utczáról, a korcsmák -czégéreiről, és a lekapott süvegek daru- és <span class= -"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> -kerecsentollaiból hirtelen magukhoz ragadhattak.</p> -<p>S ekként a hideg téli nap fanyarrá, csípőssé alakult.</p> -<p>Az éltelen sugarak ragyogtak ugyan, de a sürge és zizegő lég a -meleg ruhákon is minden parányi nyílást megtalált, s az arczot -vörösre, a körmöt kékre festé.</p> -<p>A békésebb hajlamú egyének tehát a templomból s annak csarnoka -elől hazavonultak, és a tömegnek, melyet kétfejű csoda-állathoz -hasonlítánk, egyik feje megszünt élni.</p> -<p>A harczpárt száma – elenyészvén a főbb érdek, mely összecsődíté -– tetemesen apadt ugyan; azonban e változás a fejedelmi lak kapuja -előtt még mindig függőben tartott békepártra nézve épen nem vala -kedvező.</p> -<p>Mert a pöspök úr hallgatóiból a rajongóbb egyének most a főurak -értekezlete iránt nyervén tudvágyat, falkákban nyomultak a másik -tömegre, és míg némelyek ökleikkel s könyökeikkel rést nyitottak -magoknak majdnem a kapukig, azalatt közűlök a nagy többség -érczsorompókként vette körül a piacztér e szögletének régibb -vendégeit, s úgy nyomta, szorítá előbbre, hogy az alabárdosok és -«kék darabontok» minden törekvése sem volt elég a fejedelmi udvar -bejárataitól őket visszaszoritani.</p> -<p>A békepárt, egészen önhibáján kívül, a palotaőröktől a -karabélyagygyal és a láncsafokkal egy-egy durva ütést kezdett kapni -mellére és fejére, de hátulról annál erélyesebben szorítva, -kénytelen volt <span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span> nagy szitkozódások és zaj közt a kapun -mindig beljebb tódulni, s minthogy az őröknek a tüzelést az -alkapitány, ki a zavar növekedésekor érkezett a helyszinére, -megtiltotta, csakhamar az egész előudvar, hol a «kék darabontok» -tanyáztak, s melyre az értekezletet tartó főurak teremének ablakai -néztek, zajgó és hangosan veszekedő néppel telt meg.</p> -<p>A morajból pedig e fölkiáltások voltak észrevehetők: «Éljenek a -Magyarországi evangelikus rendek! Éljen a vallásszabadság! Éljen a -háború!» míg viszont merész ellenmondásként az is hangzott, hogy: -«Éljen a béke! nem kell háború!»</p> -<p>Szóval a mostani kifejezést használva, egy kis «krawall» volt -keletkezőben.</p> -<p class="center">*</p> -<p>De mi, kik nevelésünknél és véralkatunknál fogva inkább -szeretjük a szenvedélyeket a szobában, mint a szabad ég alatt látni -és vizsgálni, hagyjuk el most a tomboló sokaságot és szép csendesen -a templom-utczán végig ballagva, kisértsük meg a «harmadik udvar» -kapuján a fejedelmi lakba menni, hátha ott benn érdekesebb -jelenetekre találunk.</p> -<p>Minket senki sem fog föltartóztatni.</p> -<p>Helyzetünk egészen kivételes.</p> -<p>Használjuk tehát az alkalmat.</p> -<p>Ne késsünk a szép nők öltözködőtermébe is betekinteni.</p> -<p>Nekünk ez a szemérmes reggeliórákon sem tilos, midőn különben az -ablakfüggönyök legördítve, és az ajtózávárok előre vannak -tolva.</p> -<p>Siessünk! <span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span></p> -<h3>III.</h3> -<p>A «harmadik udvar», melybe lépünk, nagy nehézkes ötszög, két -emeletre építve, s magas cserépfedelű.</p> -<p>Homloka, mint mondám, a templom-utczára néz, s földszint -tizenkét árú-raktára van, melyben kelet és nyugot fényűzési czikkei -összehalmozvák, úgy, hogy az aranyművesek kirakatai is majdnem azt -a szemkápráztató hatást gyakorolják az idegenre, mint Velenczében a -Rialto-híd körüli ékszerboltok.</p> -<p>Más fejedelem aligha bérbe adta volna kalmároknak palotája egy -részét; de Rákóczi György szenvedélyes üzér és pénzszerző.</p> -<p>Azonban észrevételek helyett haladjunk tovább.</p> -<p>Az utczasor első emeletében György és Zsigmond úrfi lakik s -fölöttük az országgyűlés és a királyi tábla termei vannak.</p> -<p>A többi szárnyakon a főlovászmester, a nemesi társulat kapitánya -– vagy mint más országokban nevezik, a palotaőr, – az apródok és a -külső cselédség számos osztályai fészkelnek.</p> -<p>Nekünk nincs szándékunk közülök valakivel most -megismerkedni.</p> -<p>A kaszárnya-alakú épület nehéz és izléstelen tömegével nyomja -kedélyünket. A fegyverzaj, a mének nyerítése, a járó-kelők zsivaja, -a megharsanó trombita s a katonai gyakorlatok, melyek a tág -udvartér egyes pontjain folyamatban vannak, talán néhány perczig -izgatnák figyelmünket, de zavart és kirivó hatásaikkal utóbb -eltompítanának. <span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span></p> -<p>Csendesebb, festőiebb vagy legalább vonzóbb tekintetű helyre -siessünk.</p> -<p>Egy a fejedelem családczímerével ékített, és féldombor -oszlopokon nyugvó bejárat minket a «második udvarhoz» vezet, mely a -főépületen kívül több csinos, tündéri, szeszélyes alakú lakokból -áll. Ezek csak szép-arányi kapcsolatban vannak egymással, s -mindenik külön igézetet gyakorol a szemre, de azért az egésznek is -emeli kellemét és kifejezését.</p> -<p>Mint szeretnők, ha májusi nap, ha virágnyilás és mosolygó kék ég -alatt jöttünk volna ide!</p> -<p>Akkor megtelnék gyönyörrel lelkünk és magasztalással szánk.</p> -<p>Míg most, a hideg télen, képzelődésünk eleven színben tudja -ugyan maga elé rajzolni a kéjt, melyet a fejedelmi palota e -részében lakók a derültebb évszakok alatt élvezhetnek; de -lehetetlen azt is észre nem vennünk, hogy az építőmesterek, kiket -Bethlen Gábor Olaszországból hozatott, több gondot fordítottak a -szépségre, mint a czélirányosságra.</p> -<p>A lapos fedélzetet vastag hó borítja, s víz levezetésére szánt -pléh-csatornák mellett sem bírunk azon aggálytól megválni, hogy a -beszivárgó nedv a termek gyönyörű falfestményeinek és drága -szőnyegeinek előbb-utóbb ártani fog.</p> -<p>S a nagy függő vagy erkélyes ablakok úgy vannak dél tájékairól -zordabb égaljunk alá átvive, hogy a szép palotahölgyeket – mert a -«második udvar» leginkább ezeknek van szánva – a csípős északi szél -hatásától a márvány-kandallók festői lángjának és kedélyes -melegének ellenére is féltenünk kell. <span class= -"pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29">-29-</a></span></p> -<p>Nem kárhoztatjuk tehát Rákóczi György fejedelmet, hogy a -«második udvar» hátterén két bástyaszárnyat az összhangzás -megsértésével magas fedél alá vett. Bizonyosan óvakodásból tevé, -bizonyosan kényelmet akart azoknak szerezni, kik ott laknak, s kik, -minden jel szerint, kiválóbb tisztelet és figyelem tárgyai; mert a -hozzájok vezető bejáratokat a «nemesi társaság» tagjaiból -választott őrök védik.</p> -<p>A bástyaszárnyak szegleteiből phantastikus alakú tornyok nőnek -ki, légben függő kioszkokat alkotva, melyekbe hajdan a -virág-vedrekkel és szellős tarka sátrakkal ékített lapos -fedélzetről volt a följárás; de ezentúl már az igéző tájképet, mely -e tündérfészkek felé leírhatatlan varázszsal mosolyg, se a meleg -tavaszalkonyon a nap bibor fényénél, se a hűs nyáréjeken a telt -hold ábrándos világításában többé élvezni nem lehet, mert az új -cserépfedél óta a tornyok kicsiny raktárakká változtak, s a -repkény, mely a várfalak terrászáról rájok fölkúszik, most kirívó -ellentétet képez, míg régen a költői hatást egészítette ki.</p> -<p>A két bástyaszárnyat a várfalnak itt kertté alakított terrásza -köti egymással össze. E terrász a tulsó oldalon fokozatokban száll -alá, s baraczkfákkal és szőlőtőkékkel van beültetve. A téren pedig, -mely lenn meglehetős távolságra nyúlik el, a fejedelemasszony -virágos kertje van.</p> -<p>De ideje már a szabadból hajlékba vonulnunk, s minthogy a bástya -kaszamatáiban kevés elbeszélni valót találnánk, menjünk a -szőnyegzett lépcsőkön a felső emeletbe. <span class= -"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span></p> -<p>Mindjárt az első ajtó azon kor legdúsabb és legízletesebben -butorzott teremsorainak egyikébe vezet be.</p> -<p>Mennyi pénzt nem áldozna a mostani nagyúr vagy úrnő, hogy ily -szobákban fogadhassa vendégeit, s mennyit nem beszélne az elegáns -világ arról, a mit az előcsarnoktól kezdve a boudoirig látott, -élvezett és – irigyelt!</p> -<p>Igaz, hogy most e szóban: <i>rokoko</i> feküdnék a leirhatatlan -varázs, mely az érzékeket vágygyal, a szemet káprázattal tölti; míg -1638-ban, melynek végnapjain kerestük fel Gyula-Fehérvárt, a -számunkra megnyilt bástyasor termei a legújabb divat ingerével -hatnak a szerencsés halandókra, kik e tündérfény közt álmodják át, -mint a sors kegyeltjei, életök napjait.</p> -<p>Mert mi is volna itt szép álomnál egyéb az élet, mely a -közönséges állapotú embereknek gond és munka, a szegényeknek pedig -tűrés, szenvedés és megpróbáltatás?</p> -<p>Boldogok a gazdagok, kik a bőség kiapadhatlan szaruját a -véletlentől ajándékban nyerték!</p> -<p>És százszor boldogok főként a gazdag nők, kiknek élete, mint -ősmondák szerint a Barem vize, tiszta hullámokkal és arany-fövény -fölött csörg le!</p> -<p>De ne itéljünk hamar. A külszín csalhat. S hová is tévedett -képzelődésünk?</p> -<p>Lépjünk vissza a teremsor küszöbére, s nézzünk röpke tekintettel -a bűbájos lakba.</p> -<p>A szögletteremig – melynek szentélye elzárva, s <span class= -"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> -mysteriumai még lepel alatt vannak – legfölebb nyolcz szoba lehet, -több aligha.</p> -<p>A falakon ne keressünk bőr- vagy papirkárpitozást, mint most -divatozik. Mindenik faloldal arany vagy dúsan aranyzott szegély -közé foglalt kép, – egy-egy nagy tableau történeti, allegoriai vagy -hitregei alakokkal. Híres olasz festette a velenczei vagy flórenczi -iskolából, kinek frescoképei oly magasztalásban részesültek vala, -hogy a közdicséret a művészetet pártoló, de a polgáriasodás -határszélén lakó Bethlen Gáborig is elhatott.</p> -<p>A termeket az akkori építészet modora szerint mély bolthajtás -ivezi, rendkívül mély ablakfalakkal, melyeknek köze, ha a nehéz -selyemfüggöny leeresztetnék, csinos divánaival együtt egy külön -diszszobácskát formálhatna, hol az úrnők könnyű csevegéseik számára -egészen elválaszthatnák magokat a jelenlevő többi világtól.</p> -<p>Óriási velenczei csillárok, vastag és sok szögletre metszett -kristály-rajzokkal, függnek mindenik terem boltkapujáról, -körültánczolva a könnyű lábú Horáktól, vagy a Kegyistennők -karvezetése alatt a költészet kilencz tündérlányaitól. Mennyi fény -áradhat e ragyogó csillárokból a fenn lebegő bűbájos alakokra és az -alattjárókra, kik nem a művész ábrándjainak, de az életnek köszönik -szépségöket, mely amazokéval versenyez! S hogyne? Hisz az akkori -Erdély úrnői és a mostaniak is, az igézet, a hódítás minden -fegyverét mosolyaikon, szemeikben és sugár termetökön hordják. -Vitéz amazonai a szépség hadviseletének. <span class= -"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span></p> -<p>De megint félrecsapongás!</p> -<p>Maradjunk a padlózatnál, melyre az ajtóból léptünk, hogy -tekintetünket a díszítményeken legeltessük.</p> -<p>E padlózat nem négyszögben rakott, viaszos és tükörsima cser- -vagy jávorfatáblákból áll, a századunkban uralkodó divat -szerint.</p> -<p>S hogy mi? biztosan nem mondhatjuk meg.</p> -<p>Lehet márvány, antico verde, vagy – bár hinni alig bátorkodunk – -lehet olcsó fenyődeszka is.</p> -<p>Végére alig járhatnánk.</p> -<p>Azonban szükség sincs kiváncsiságunknak eleget tenni.</p> -<p>A fődolog csak az, hogy lábunk oly finom persa szőnyegeket -tapos, milyenek a mostani műtárlatokban egészen hiányzanak, s -mikből a ki egyetlen darabot nyerhetne ajándékba vagy hű -szolgálataiért jutalmul, ha háza nincs, kényelmes hajlékot -emelhetne; ha földje nincs, telket vásárolhatna; s ha bősz -zsiványként fojtogatná torkát a szomj és éhség, parancsolón -kiálthatna: hadd számoljak örökre veled, ronda nyomor, te szemtelen -utonálló, ki gyilkolsz, vagy gyilkoltatsz! halj meg most lábam -előtt!</p> -<p>Boldogok a gazdagok!</p> -<p>A szobákban minden butor bársony, vagy mély kék atlasz borítékú, -s ezüst- vagy aranyhímzéssel, virágokkal, vagy rojtokkal -terhelve.</p> -<p>Az olcsó gyapotszöveteket, melyeknek csinos dessein-jei küzül a -legkecsesebb alakuakat még a könnyű erszényű hölgyeink is végekkel -vásárolják nappali szobáiknak felékesítésére, akkor Erdélyben alig -ismerték. <span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> Sőt magokat a teveszőrből gyártott -kelméket is, bár becsök jelentékeny vala, a főurak a színes bőrnél -is ritkábban használták bevonatokra. A bástyaszárnyban egyetlen ily -közönséges kelme sincs.</p> -<p>S mekkora velenczei tükrök vannak! Most legalább két darabból -lennének összeállítva.</p> -<p>S mennyi ezüst- és aranynemű az asztalokon, az almáriomokban, az -étagèreken, melyeknek akkor tán semmi nevök nem volt, vagy csak -egyszerűen polcznak hívták, oly alázatos büszkeséggel, mintha a -koronát fövegnek mondanák, mi igaz, de mégis valótlan elnevezés -volna!</p> -<p>Boldogok a gazdagok, kiket a fény úgy vesz körül, mint mást a -levegőég. Beszívják, kilehelik s nem is mondhatják többé áldásnak, -mert régi sajátjok, velök volt mindig, körülfolyja őket és -sugárkörén át tekinthetik a tárgyakat, melyeket az élet nyújt, még -pedig szebb világításban, mint mi, kiknek előbb könnyeinket és -verítékünket kell szempilláinkról letörölni, hogy valamit -láthassunk, s akkor is csak ugyanazon tárgyak sötétebb oldalán, -mert a derültebb oldal mindig a gazdagok felé fordul. Valami -delejes erő mozdítja így a világ tárgyait.</p> -<p>Ezerszer boldogok a gazdagok!</p> -<p>De vajon mindig-e?</p> -<p>A betett ajtajú szögletszobáig értünk.</p> -<p>S mi történik ott?</p> -<p class="center">*</p> -<p>Az ablakmélyedés zsámolyánál nőalak térdel, feje lehajtva, keze -összefogva, előtte kisded Mária-kép és feszület.</p> -<div class="figcenter" style="width: 394px;"><a href= -"images/i004hq.jpg"><img src="images/i004.jpg" alt= -"Az ablakmélyedés zsámolyánál nő-alak térdel." title= -"Az ablakmélyedés zsámolyánál nő-alak térdel." /></a> -<p class="caption">Az ablakmélyedés zsámolyánál nő-alak térdel.</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span></p> -<p>Mekkora áhitattal rebegék ajkai a <i>Pater noster</i>-t és -<i>Ave Maria</i>-t, míg ivor-fehér és finom újjai közül le-legördül -az olvasófűzér gyöngyszeme!</p> -<p>– Amen! Amen!… Oh! mennyei Atyám! bocsásd meg az iszonyú bűnt, -melyet el fogok követni. Isten anyja! könyörögj érettem! Szentek! -vessétek közbe magatokat! Jaj! mekkora bűn! De ti látjátok -szívemet. Irgalmazz, segíts te, boldogságos szűz! Ave Maria! ave! -ave! Könyörüljetek rajtam! Könyörögjetek érettem, a szegény -szerencsétlen leányért, ki, lelke nyugalma végett, harmadnap mulva -nagy bűnt fog elkövetni! Gyámolíts czélomban, vezess, oltalmazz én -Istenem! Add, hogy ne reszkessen kezem, add, boldogságos szűz, hogy -ne piruljon el arczom! S kérlek, takard homálylyal be Rákóczi -György bácsi és Rákóczi Györgyné néném szemeit, hogy ne lássanak -semmit. És ügyelj kérlek, térden kérlek, ügyelj, védszentem! -tiszteletes Csulai uramra, ki ha tekintetét rám találná emelni, nem -volna bátorságom azok megcsalására, kik az Istentől engemet örökre -el akarnak idegeníteni. Oh! ne vonjátok el pártfogástokat porban -csúszó szolgáló-leányotoktól, a szegény és bűnös Zsófitól! Amen, -amen!…</p> -<p>Szegény és bűnös!</p> -<p>Hogyan? E királyi pompával bútorzott díszteremben, hol minden -összpontosul, mit a pazar képzelet a telhetetlen vágynak ajándékul -nyujtani képes… hogyan?… a művészet és fény közepett, szabad-e, -lehet-e szegénynek lakni?</p> -<p>Ő szegény! S nyulánk, karcsú termetén a legfinomabb reggeli -pongyolát hordja. Hónyakát, melyet <span class="pagenum"><a name= -"Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> a nap égő sugara talán soha -sem érintett, minden megvásárolható női munkáknál drágább -csipke-reczék körítik, miknek készítése közt Brabantban -szemevilágát veszítheté el az árva varróleány. S gazdag fürteit, -melyeknek ébensötét színe az aranyhímes fátyolhálón át oly igéző -szépségben csillog, nem tartja-e össze rubin boglárú hajtű és -gyöngyfonadék! És ő szegénynek mondja magát!</p> -<p>S ah! még bűnös is!</p> -<p>Ez a sápadt, de leírhatatlan kellemű gyermek, kinek mozgékony, -benyomásos és rendkívül finom arczvonalaiban az ideges, az -elkényeztetett s kimeríthetetlen szeszélyű hajadon vágyaival hűn -egyesül a serdülő leányka szemérme és az angyal ártatlansága; ez a -gyöngéd és gyenge lény, ki egyaránt nincs testi és szellemi -szenvedélyek elviselésére teremtve, csakugyan bűnös volna, -csakugyan megbírná egy nagy vétek súlyát, mely az erős jelleműeknél -is lenyomva tartja a kedélyt, s szétzilálja az életörömeket?</p> -<p>S ő még imádkozva fogad fel oly bűnt, mely harmadnap mulva -teljesítendő!</p> -<p>De micsoda bűnnek van joga az ég segélyéhez, s a gyermekkor -ártatlanságához?</p> -<p>Találós mesék s phantastikus rejtélyek lehüvelyezéseért -jöttünk-e a komoly és száraz Rákóczi György fejedelmi udvarába?</p> -<p>Mit nem tapasztalunk még!…</p> -<p>A magát Zsófinak nevező gyermekleány, ki alig lehet -tizenötévesnél több, az ima után gondosan berakta egy kis -falrejtékbe a feszületet, gyöngyfűzért és Mária-képet. <span class= -"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span></p> -<p>Sokáig vizsgálta: nem hagy-e valami látható szegélyt, valami -vékony repedést a rejték köre. Távolabb és közelebb jött -megkisérleni, hogy a különböző látpontok közül egyikén nem lesz-e -észrevehető a titkos rugó. Figyelmes kutatásai kielégítették őt, de -egyszersmind elfáraszták.</p> -<p>Lankadtan ült a kerevetre, picziny lábát egy zsámolyra, fejét -tenyerére, könyökét a vánkosra hajtá. Merengett, álmodozott, vagy -gondolat nélkül pihent.</p> -<p>Perczek teltek így, midőn kedélyét ismét izgatni kezdé az a -titok, melyet teljesítni akar; az a veszély, melytől retteg; az a -szorongás, mely fölfedeztetést sejdít; az a remény, mely a -gondviselésben bízik, s az a csüggedés, mely önmagától fél.</p> -<p>Könny gördült ki szeméből, s tudjuk, hogy a nőknél a könny nyoma -még tartósabban marad meg a szemhéjon, mint a kedélyen.</p> -<p>Zsófi egy perczig sírva, a másikon aggódás közt nézett a -tükörbe, s ijedten vevé észre a vörös foltocskát.</p> -<p>Öltözékasztalához szaladt, hogy hamar enyésztesse el az áruló -jeleket.</p> -<p>Ez sikerült is, s ő megint a kereveten ült: de ott… mit tehetett -mást? újra könnyezett.</p> -<p>Viszont hideg vízhez volt kénytelen folyamodni, mely épen az -alkalmas perczben hatott, mert lassú lépés közelg az ajtóhoz.</p> -<p>Zsófi minden vonalain oly szikrázó öröm sugárzott fel, mely ha -tettetés műve, akkor a fiatalkorral ellenkezik; ha pedig -őszinteségből eredt, akkor a legidegesebb természetre mutat. -<span class="pagenum"><a name="Page_37" id= -"Page_37">-37-</a></span></p> -<p>Az ajtón két lassú kopogás hangzék.</p> -<p>– Ő jön! és jele szerint néném még nincs itthon! rebegték inkább -kellemes, mint nyugtalanító benyomások közt Zsófi ajkai.</p> -<p>– Én vagyok, herczegnőm! Én vagyok, drága gyöngyöm! szólt halkan -a künnlevő.</p> -<p>– Nyitom, tüstént nyitom! válaszolá Báthory Zsófia, a fejedelmi -család sarja, a királyok rokona, a deli alakú György úrfi hites -mátkája, s Rákóczi György udvarának büszkesége, kit minden imád, és -a kit leendő ipa, a fösvény fejedelem pazar fénynyel vett körül, -mert jól tudta, hogy háza a Báthoryakkal való rokonsággal nyert -erős alapot, biztos jövőt.</p> -<h3>IV.</h3> -<p>Egy éltes palotahölgy lépett a szép herczegkisasszony elé. Ez -ölelésére siet oly átengedéssel, mintha anyját látná, s oly -vidáman, mintha a bút nevéről sem ismerné.</p> -<p>– S Elemér, a jó Elemér, az én kedves leventém, – kérdé hévvel – -elhatározta-e magát vállalatunkra? Mennyi köszönettel tartozom -neki! Úgy-e most is örömmel teljesíti kivánságomat? Szólj Anna! mit -mondott? De te hallgatsz. Értesíts hamar és röviden, nem, nem, -minél hosszabban – úgy, a hogy neked tetszik – csak hamar. Szivem -Anna! édes nevelőnőm! micsoda zavart mutat arczod? Talán -gyanakszanak Elemérre? vagy ő is fel akar végre hagyni egy szegény, -szerencsétlen leány ügyével? Atyám udvarában volt apród. -Elpártolhatna-e tőlem? <span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span> – te jól ismered a világot – úgy-e nem? -Úgy-e támaszkodhatom hűségére?</p> -<p>Gyorsan, szenvedélyesen mondá Báthory Zsófia e szavakat. Heves -indulata egészen le volt rajzolva minden vonásán s minden -hanglejtésén.</p> -<p>De Anna asszony, kit a kedvetlen helyzetekben is bizonyos hideg -nyugalom jellemzett, bevárta növendékének első kitöréseit, s csak -azután válaszolá: – Elemér ismert hűsége mellett sem tehetne most -semmit a mi czéljainkra.</p> -<p>– Ah! te velem kötődni, engem szomorítani akarsz! Ő ne tehetne? -Mivel érdemli, hogy így sértsd? – szólt kérő szemrehányásokkal a -herczegleány, s hátrahúzódott nevelőnőjétől, kinek nyakán tartá -vékony, majdnem átlátszó kis kezecskéit. Midőn azonban egy lépést -tovább vonulva, Anna komoly tekintetét látá, megrezgettek idegei, s -mintha valami fölfedezés egészen ellenkező érzésvilágba ragadta -volna, hévvel kiáltott fel: – Miért titkolódzól? Elemért elárulták, -feljelentették, és – miért tagadod? – börtönbe hurczolták. Miért -tagadod, Anna? Miért akarsz megcsalni? Én mindent tudok. Engem rá -nem szedsz. Rögtön megyek Rákóczi bácsihoz. Térden állva kérem őt… -nem, nem, fölemelt fővel, bátor tekintettel fogom tőle kivánni, -követelni – s hisz! bennem is fejedelmi vér van – igen, követelni -fogom, hogy az én hibámért senki ártatlanul ne szenvedjen, s hogy -haladéktalanul bocsássa szabadon Elemért. Ereszsz, Anna! Sietek a -fejedelemhez. Ah! ő még a tanácsteremben van. Mit tegyek addig? Én -Istenem! <span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span></p> -<p>Zsófia zokogott, szeméhez tartva kezét.</p> -<p>– Mily ok nélkül epeszted magadat, kisasszonyom! – szólt a -nevelőnő. – Hisz Elemérnek egy hajszálát sem érinték. Ő otthon van, -s oly száraz és jól befűtött szobában, mint a miénk. De egyéb a -baj.</p> -<p>– Mi? ő akarna engem elárulni, kinek annyi esküvel köté le -hűségét és hallgatását?</p> -<p>– Ismét helytelen gyanuk! Képzelődésed kiapadhatatlan -szeszélyeiben. Elemér beteg.</p> -<p>– Ah! – rebegték Zsófia ajkai. – De tán csak feje fáj. Ugy-e -csak kevés főfájása van?</p> -<p>– Ő komolyan beteg.</p> -<p>– De meggyógyul délig. Ugy-e, jobban lesz délutánig? holnapig? -Mennybeli atyám! csak talán nem tart betegsége harmadnapig is? -Szólj! Te néma lettél. Te nem szeretsz engem többé.</p> -<p>– Ő két hétig sem kelhet fel ágyából.</p> -<p>– Fel kell kelnie. Akarom, hogy egészséges legyen.</p> -<p>– Orvosával beszéltem. Ő nem mozdulhat.</p> -<p>– Valami tudatlan orvost hivatott. Küldd a miénket hozzá. -Harmadnapig is beteg lesz! Az nem lehet, annak nem szabad -megtörténni. S mi a baja?</p> -<p>– Ha épen tudni kivánod, megmondom, de el ne áruld. Ő párbajt -vívott és szerencsétlenül.</p> -<p>– S merte ezt tenni?</p> -<p>– Hisz! herczegnőm! ő a «nemesi társaság» tagja, s mint katona -és lovag csak nem lehet gyáva.</p> -<p>– De eszébe kellett volna a szigorú büntetésnek jutni, mely az -udvari személyzet körében történt párbajokra a napokban -kihirdettetett. <span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span></p> -<p>– Ő azzal daczol.</p> -<p>– De legalább azt meggondolhatá, hogy ha sebet kap, nem -teljesítheti kötelességét irántam. Ah! a háládatlan, a hűtlen! Kit -becsüljünk többé, midőn így csalatkozunk a világban. Szent Istenem! -mi lesz belőlem! Boldog szűz! nyiss valami menedéket számomra, -habár a föld mélyében, a koporsóban is, csak nyiss valahol!</p> -<p>Zsófinak könny omlott szemeiből. – Jól van, szólt zokogva, -megyek egyenesen a fejedelemhez, fölfedezem titkomat, nem tűröm -többé ezt a szolgaságot, ezt a lealáztatást. Miért tagadjam meg -érzéseimet, jellememet? Miért űzzem sokáig a színlést, az iszonyú -tettetést, a borzasztó álnokságot? Nem halmoztam eddig is bűnt -bűnre? Vitessenek inkább szidalmak közt haza, s átkozzon meg inkább -anyám a küszöb előtt, mintsem hitemet levetkezzem.</p> -<p>Ekkor indulatosan vonta le újjáról a mátkagyűrűt és az asztalra -tevé.</p> -<p>– Megint könnyelműen beszélsz, megint szeleverdi vagy, -kisasszonyom! – dorgálá Zsófit volt nevelőnője.</p> -<p>De a herczegleány daczosan bigyeszté ajkait.</p> -<p>– Vond újjadra vissza a mátkagyűrűt!</p> -<p>Zsófi fejét rázta.</p> -<p>– Nem akarok férjhez menni – szólt. – Apáczává leszek. S miért -ne tenném? Ki szakíthat el az égtől? kinek van erre joga? A legelső -kolostornak, mely vakbuzgó üldözőim birtokán kívül fekszik, -oltárzsámolyára borulva, föl fogom venni a fátyolt. Ott kivánok -egykor fejedelemnővé lenni, s <span class="pagenum"><a name= -"Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> nem e megromlott nép közt, s -nem ez eretnek udvarban.</p> -<p>Báthory Zsófia keservesen sírt.</p> -<p>Anna csodálkozást tettető arczczal mondá:</p> -<p>– Tehát el tudnád örökre hagyni Györgyöt, azt a deli lovagot, -kinél szebb és vitézebb herczegurfiról még a tündérmesékben sincs -említés! Bezzeg fognának távozásodon örvendeni a sok királyleányok, -kik nem kaptak hozzájok méltó jegyest, s kikhez a te mátkád hódító -és nemes tulajdonainak hire messze földről elhatott.</p> -<p>Zsófia közbeszólt: – György, ha engemet elveszt, nem fog soha -megházasodni. Arról biztos vagyok.</p> -<p>– Miért hiszed, kisasszonykám, ezt?</p> -<p>– Mert rendkívül szeret.</p> -<p>– Hm! az ő irántad való hajlamát nem hozom kétségbe, de a -fejedelmek keze és szíve fölött gyakran határoznak magas politikai -tekintetek, melyeknek ellenszegülni lehetetlen. Pedig annyi -csakugyan igaz, hogy György úrfi akaratát egyedül te tudnád tetszés -szerint hajlítani. Más feleség rabnője volna, de neked ő lenne -raboddá. A daczos, büszke és parancsoló ifjú most is minden -szeszélyeidet teljesíti, s nem gondolhatsz, nem kivánhatsz oly -csodálatost, melynek kész engedelmességgel alá ne vesse magát. A -mely nap a fejedelmi székbe ülne, te büszkén fedezhetnéd föl nagy -titkodat, s ő egy perczig sem engedné többé, hogy magaddal és -kötelességeiddel meghasonlásban élj.</p> -<p>– Igaz, igaz, kedves Annám! de addig mit tegyek? <span class= -"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> Tudod, -mily közel a karácson, és Elemér, én Istenem! Elemér beteg.</p> -<p>– De hát ha te is beteggé lennél?</p> -<p>– Mint a mult husvétkor? Nem, arra rá nem fogok állni, inkább -egyúttal meghalok.</p> -<p>– Ugyan miért vonakodol egy kevés ágybanfekvéstől?</p> -<p>– Kevés?… Hisz! husvétkor is csak másnap reggelig akartam -fekünni, de Rákócziné néni az egész héten ágyban tartott. Örökké -vánkosom előtt ült, s magával hozta a főudvarmesternőt, a vén -Petneházinét is, kit én egyáltalában ki nem állhatok. Együtt nézték -nyelvemet, üteremet, együtt töltötték számba a keserű orvosságot, s -együtt imádkoztattak szüntelenűl a Csulai uram által számomra -készített könyörgésekből. Nem, Anna! Én eltökélettem, hogy -életemben többé rosszul nem fogok lenni.</p> -<p>– Már úgy, angyalkám, csak egy módot tudok a zavartól -megmentésedre.</p> -<p>– Ah! mondd hát hamar el, akarom hallani – sürgeté hévvel -Zsófia.</p> -<p>– Van egy derék unokaöcsém, kit Gyulai Ferencznek hívnak.</p> -<p>– Ki a «nemesi társaság» zászlója alatt szolgál – közbeszólt -Zsófia.</p> -<p>– Csak szolgált, kisasszonykám! mert most már belső kamarási -tisztet teljesít. Ferencz öcsém bátor jellemű, hallgatag, -leleményes eszű és gyors kezű ifjú. Nincs szemfényvesztő, ki az -ezermesterséget jobban értené, mint ő; azonban indulatja -nemességével Elemért is felülmulja, s éretted kész volna -<span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span> tűzbe-vízbe rohanni. Hátha őt kevernők -titkunkba. Hallgatására bizton támaszkodhatol.</p> -<p>– Isten őrizzen! – kiáltá Zsófia, – inkább beteg leszek.</p> -<p>– De miért vonakodol, herczegnőm?</p> -<p>– Már úgy is ketten vannak, kik uralkodhatnak rajtam az által, -mert árulóimmá lehetnek: a magammal hozott álruhás pap, kit Rákóczi -bácsi Erdélyből elűzött, és… és a jó Elemér, kitől még sem tartok. -Nem, benne kételkedni vétek volna. Azonban a te Ferenczed, mint -gyanítom, hiú és udvarlásokhoz szokott egyén, kit valamelyik szép -palotahölgyünk fecsegésre csábíthatna.</p> -<p>– Attól ne tarts, herczegnőm! Hisz ő egészen rám támaszkodik, -még vagyonilag is. Pedig az csak kétségtelen, hogy ha a titkot -elárulná, te helyzetednél fogva könnyen ki tudnád magadat menteni, -de én börtön vagy hóhérpallos elé mennék.</p> -<p>Zsófia gondolkozásra vonta össze homlokát, melyen annyi szeszély -játszott. – Ah! sóhajtá, mily rémítő vadállat az ember! Egymást -tépi és marczangolja.</p> -<p>Rákóczi bácsi meg akarja zsoldosaival magyarországi -hitsorsosaimat gyilkoltatni azért, hogy nem engedik az -evangelikusokat eleget imádkozni; de szabad-e nekem csak bár egy -fohászt küldeni vallásom szabályai szerint az égbe?</p> -<p>– Ez azért van, herczegnőm! mert te áttértél.</p> -<p>– De erőltetve anyám és leendő ipam által. Ki nem látta -szememben a könyeket?</p> -<p>– Ne szóljunk erről többet, kedvesem, – mondá <span class= -"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> a -nevelőnő. – Azt határozd el, hogy tetszik-e neked Gyulai Ferencz -öcsém segélye?</p> -<p>– Tetszik – rebegé Zsófia. – De hátha jobb volna beteggé lennem? -Ah! az orvosság és Petneháziné arcza kiállhatatlan… Beszélj, -igazits Ferenczczel.</p> -<p>– Tehát ő fog a karácsoni communiókor, mint szolgálattevő -kamarás hátad mögött állani. Te a szent kenyérszeletet, melyet -Csulai uram nyújt, az ajkad elé vont zsebkendőbe rejted, hogy -hirtelen átadhasd Ferencznek, ki azt a tiszteletlenség és botrány -elkerüléseért elégeti.<a name="FNanchor_1" id= -"FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a></p> -<p>– Igen, történjék meg… Ah! tizenegy óra, érkeznek kínzóim – -sóhajtá Zsófia új aggodalmak közé vetve magát.</p> -<p>Gyorsan járt körűl a teremben, míg az asztal-óra kalapácsa -elverte a tizenegyet.</p> -<p>Minden ütés idegeit rázta meg.</p> -<p>Midőn az óra alkalmatlankodni megszünt, két palotahölgy nyitott -a szobába.</p> -<p>Az egyiknek kötelessége volt a herczegkisasszony haját fonni be, -a másikon a többi felöltöztetés terhe és felelőssége feküdt, mi -Petneháziné szigorát tekintve, nem vala tréfa.</p> -<p>Az egész piperézet idejére egy teljes óra volt szabva, sem több, -sem kevesebb. De hogy a herczegkisasszony meg ne unatkozzék, a -hajrendezés alatt az öltöztető, s az öltözés alatt pedig a -fodrászpalotahölgy olvasott föl vallásos oktatásokat, melyeknek -<span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span> czélja vala az áttértet új hitének -szeretetéhez szoktatni.</p> -<p>Mi, mint illik, visszavonulunk az öltöző-asztal és a szent -leczkék elől, s a fejedelmi lakban tovább folytatjuk -vándorlásunkat.</p> -<p>A bástyaszárnyat, hol Báthory Zsófiát találtuk, egy kertté -alakított mellvédfal – mely eredetileg Gyulafehérvár kerítéséhez -tartozott, de később a fejedelmi udvarhoz lőn foglalva – köté össze -az öreg fejedelemné palotájával.</p> -<p>Ez épület, mint már láttuk, régen szintén bástyaszárny vala, s -most is magán hordja az egyszerűség azon jellegét, mely a puritán -erkölcsű Lorántfi Zsuzsannának, Rákóczi György életpárjának, nemes, -de költőietlen ízlésével teljesen összhangzott.</p> -<p>Itt nem akarunk senkivel találkozni, hogy hamar léphessünk az -első udvarba, mely a királyi palota büszke czímét hordja, s ha jól -emlékszünk, még Zápolya Zsigmondtól diszíttetett föl karcsú -oszlopsorokkal, tág folyosókkal, réz kúpokkal, fényes -elfogadó-termekkel, s a termekben gyönyörű falfestményekkel.</p> -<p>A királyi palota tornyokkal és pavillonokkal ellátott ötszög, -két emeletre.</p> -<p>Piaczra nyiló kapuja, melyen a béke- s hadpártból vegyült tömeg -berontott, egész pavillonostul a testőrség őrhelyéül szolgál.</p> -<p>Magában a főépületben a fejedelem és az udvari marsall lakásán -kívül csak oly dísztermek vannak, melyekben tanácskozások -tartatnak, s az idegen hatalmak <span class="pagenum"><a name= -"Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> követei vagy más magas -vendégek számára van szállás rendelve.</p> -<p>Nem szükség tehát mondanom, hogy az «evangelikus rendek» -nyilatkozványáról tanácskozni is ide gyűltek össze a főurak, még -pedig a fejedelem kisebb audientiás termébe, melynek ablakai, mint -láttuk, az őrhely udvarára nyilnak.</p> -<p>S most figyeljünk az audientiás teremben történtekre.</p> -<h3>V.</h3> -<p>Rákóczi György ő nagysága szabad vitatkozást enged, szokása -szerint, visszatartóztatva saját véleményét.</p> -<p>A hatalmasabb urak, kik a sereg és kormány élén állanak, Dajka -püspök egyházi beszédének bevégzésekor már mind a háborúra -szavaztak.</p> -<p>Csak Haller Péter és Mikó Ferencz kivánták a béke -fentartását.</p> -<p>Hátra vala még a czímnélküli kanczellár: Kassai István, a -gyülölt és fukar kegyencz, ki hogy házat ne tartson, magát csupán -itélőmesternek hivatta; hogy szertelen vagyonszomját a zsákmányból -kielégítse, folytonosan lázadásokat fedezett föl, s hogy gyávasága -miatt befolyását ne koczkáztassa, és az ügyek vezetését kezéből ki -ne ejtse, szünetlenül béke mellett rajongott.</p> -<p>Kassai az évek, a gond s a sanyar miatt, melyre zsobráksága -kárhoztatja, kiszikkasztott és csaknem vázzá aszott termettel birt, -de szemében van valami azon sivár erélyből, mely félénk -természetével, és <span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span> modorában van valami azon szelid -egyszerűségből, mely kedélytelen politikájával éles ellentétben -áll. Hosszú fehér haját hátrasimítva hordja, s jól formált értelmes -homloka tiszteletre csábíthatná azt, a ki őt szomorú -tapasztalatokból megvetni még nem tanulná. Rákóczit mindig hűséggel -szolgálta, Erdély iránt, melyet hazájának nem tekint, közönynyel -viseltetik, a polgári rendet, melyhez születésénél fogva tartozik, -még a kicsiny kérdésekben sem meri védelmezni, s az aristocratiát, -ha haszonlesésből nem is üldözhetné, gyülölni fogná elvből.</p> -<p>A főurak, az ő halálos ellenei, az evangelikusok ügyében békére -intő nyilatkozatot várnak most tőle, s előrekészülnek a gúny minden -dorongjával és a finom élczek mérgezett nyílvesszőjével megtámadni. -Állhatatosan hiszik, hogy kislelkű és népszerűtlen tanácsai miatt -ma Rákóczi szemében is nevetséges, vagy legalább elviselt s -használhatatlan államférfiúnak tünik föl.</p> -<p>Boszútervök élénk kiváncsisággal vegyülten lobbant arczaikra, -midőn Kassainak vékony, száraz és monoton hangja megcsendült.</p> -<p>A teremben alig van negyven ember, – oly szám, melyért inkább -csak tanácskozni, mint szónokolni kell, s a czímtelen kanczellár az -ékesbeszéd adományával nincs kiválón megáldva.</p> -<p>S mégis most sűrű és szürke szemivei alatt élénken járnak -szemei, ajkán kihívás ül, s hullatag termete fölegyenesedik, mintha -levetett volna magáról néhány alkalmatlan évet.</p> -<p>Talán megtámadáshoz készül, talán ő dobja a <span class= -"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> -viadalkeztyűt a főurak elé, talán a béke oltalmára bátor harczhoz -fog!</p> -<p>A békehőst gúnymosoly üdvözli, melyet még a fejedelem is -észrevesz, de nem akar látni.</p> -<p>– Ütött az óra, szól Kassai, s többé tétováznunk nem lehet. -Kössük oldalunkra kardjainkat, én az erőtlen agg kiáltom: -fegyverre! Most kell, vagy soha sem fogjuk a vallás és lelkiismeret -szabadságát kivívni. Hadaink dereka szállja meg a védelmetlen -magyarországi várakat és városokat s mellékcsapataink kössék -hirtelen össze magokat a svéd és német protestáns táborral. A -tavasz első zöldje a mezőn lássa lobogóinkat. Addig zaj nélkül, de -nagy szabályokban hajtassék végre minden előkészület. Könyörögjünk -magas uralkodónknak, hogy személyesen vegye át a vezényletet, s -ajánljuk föl életünket és összes vagyonunkat a sikerért. Én az -eddigiekkel ellenkezőleg erélyes háborút óhajtok, melyet ne -akaszszanak meg a közbeszőtt és czéltalan alkudozások, ne hűtsön ki -a lelkesülés első mozzanatában már a vérontástól való félelem, ne -zsibbaszszon el semmi álnok fegyvernyugvás s ne foszszon meg -gyümölcseitől oly békekötés, melynek keletkezésében új háborúkra -remény, pontjaiban új viszályokra anyag van letéve.</p> -<p>Midőn beszédében eddig haladott Kassai, ellenségei már érzik, -hogy lábok alól a föld kisodródik s talán némely főúr magában bánni -is kezdé nyilatkozatát, melyet a had mérlegébe vetett.</p> -<p>– Várjuk még, mielőtt éljeneznénk, a <i>de</i> szócskát is, -melyet most akar az itélőmester uram kimondani <span class= -"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> – sugá -eléggé hallhatón Serédi István, kinek a fejedelem jelenlétében sem -szokása az illemet szigorúan megtartani.</p> -<div class="figcenter" style="width: 369px;"><a href= -"images/i005hq.jpg"><img src="images/i005.jpg" alt= -"– Ütött az óra, szól Kassai." title= -"– Ütött az óra, szól Kassai." /></a> -<p class="caption">– Ütött az óra, szól Kassai.</p> -</div> -<p>– Óhajtom, folytatá Kassai, a nagy háborút, mely már húsz év óta -dúl Európában, az új hit győzedelmével mielőbb befejezve látni. -Hadd kapjuk ki az apait és anyait egyszerre; különben folytassuk -óriási osztályperünket az utolsó fillérig, az utolsó vércseppig. -Nevünkre eddig sem hozott dicséretet, hogy szövetségeseinket, -kikkel együtt küzdöttünk, a balszerencsében rögtön elhagyók azon -különszerződésekért, melyek semmit meg nem oldottak, s csak -hitelünket és a becsültetést csorbíták.</p> -<p>– Ez vád Bocskai és Bethlen emléke ellen – közbeszól Kemény -János.</p> -<p>– Tüstént el fogom mondani: kik ellen vád? említé kedélyes -hangon az öreg Kassai, s arcza vidám kifejezést nyert, mintha -enyelegni akarna.</p> -<p>Észrevehető ingerültség támad, melyet a fejedelem komolyabbá -vált tekintete csillapít le.</p> -<p>– Bocskai és Bethlen Gábor, folytatá Kassai, a míg országukon -kívül harczoltak, minden nap annak néztek eléje, hogy valamelyik -hatalmas úr a portánál fejedelemséget, a rendek közt párthiveket -keres és talál. Egy vesztett csata lázadásra vagy tatárjárásra -lehetett volna jelszó. Így igen nehéz győzni s győzve is hosszas -háborút folytatni.</p> -<p>– Magam is úgy hiszem – közbeszólt szokása ellen Rákóczi.</p> -<p>E rendkívüli tény elnyomá a támadó czáfolatot. Kiki sejté, hogy -felsőbb eszméket tolmácsol a ravasz <span class="pagenum"><a name= -"Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> parvenu, a porból -cseperedett főúr. – Mindent kifőzött már vele a fejedelem; és -minket csak a föltálalásra hívtak meg: sugá most halkan Serédi. – -Nem, barátom, a megkóstolásra is, és ínyünkön sokáig fog ízleni a -trakta – feleli súgva Kemény János.</p> -<p>Kassai tovább halad szónoklatában: – Minthogy tehát én erélyes -háborút akarok, követelem annak eszközeit is, tudniillik a szigorú -rendet benn, s a cselszövények megszüntetését a portánál.</p> -<p>– Talán a jus ligatum által? kérdék most többen.</p> -<p>– Nem, egyelőre csak a honesta custodia útján – válaszolá szelid -mosolylyal Kassai.</p> -<p>Hogy olvasóim e szavakat megérthessék, említenem kell, miként -régi törvények szerint a rend fölforgatóit országgyűlés itélte -élet- és birtokvesztésre. De a villongós időkben szokássá vált a -büntetést előbb végrehajtani, s aztán terjeszteni jóváhagyásra a -rendek elé. Ezt nevezték jus ligatumnak. Azonban Pécsi Simon, -Bethlen Gábor kanczellárja, midőn a törvényes eljárást mellőzni -akarta, a gyanus urakat egyszerűen csak elzáratá, a nélkül, hogy -valaha perbe fogatná: ez a honesta custodia volt.</p> -<p>– Öcsém! a míg mi a magyarországi evangelikus rendek -vallásszabadságáért harczolunk, elszedi uradalmainkat Kassai – súgá -Serédi.</p> -<p>– Az még megjárná; de bezárat, mielőtt harczra mennénk – -válaszolta nevetve Kemény János.</p> -<p>Kassai folytatá: – Urunk fejedelmünk szelid jelleme és törvény -iránti szeretete elég kezesség, hogy a közrend fenntartásának -ürügye alatt nem fogja a <span class="pagenum"><a name="Page_51" -id="Page_51">-51-</a></span> kezében levő hatalmat elnyomásra, a -szigort üldözésekre használni. De a börtönbe zárt Zólyomi párthivei -még reményekkel vannak telve, s a háború viszontagságait czéljaikra -zsákmányolhatják ki. A szultán udvarának kapui előtt lézeng még -egy-egy elbujdosott főúr, kit ellátnak fejedelmi süveg keresésére -küldöttek czimborái pénzzel és árulkodásokkal. S valamint mi a -nádorispán kormánya alá vetett részekben hitsorsosainkkal biztos -egybeköttetéseket tartunk fenn, szintúgy természetes, hogy nálunk -is lehetnek, kik a nádor és az érsek úr zsoldján és érdekében -működnek, s mentől mélyebb titok leple mögött, annál veszélyesebb -eszközökkel. Vajjon nem kell-e ennyiféle zavargó elemet, mely a -kormány gyöngeségéből nyer erélyt s új vágyakat, félelemben -tartani?</p> -<p>– De e zavargó elemek csak az itélőmester úr fejében vannak – -közbeszólt Serédi.</p> -<p>– És a királyi ügyek directorának papirján – válaszolá a -fejedelem, a főurak nagy megütközésére.</p> -<p>Kassai folytatá: – Aztán eltűrhetjük-e hidegvérrel, összefogott -kézzel, hogy míg idegen földön küzdünk a hit és lelkiismeret -szabadságáért, addig otthon a mi szent vallásunkból secták -szakadjanak ki, s titkos helyeken saját predikátoraik által -hirdessenek tévtanokat?</p> -<p>– De ki akarna ily gonoszságot eltűrni? Kit kiván kegyelmed -közőlünk e nagy váddal terhelni? Melyikünket gyanusítja? – rivalgja -több főúr.</p> -<p>– Én nem gyanusítottam, csak a honesta custodia <span class= -"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> szükségét -fejtegettem – mondá gyermeteg vidámsággal Kassai, s miután e -szabály czélszerűségében nagyságtok és kegyelmetek sem kétkednek, -további szószaporítás nélkül a másik feltételre térek át, melyet az -elhatározandó háború erélyes folytatására és sikeres bevégzésére -mellőzhetlennek tartok. Értem a mi protectorunknak, a török császár -ő felségének helybenhagyását.</p> -<p>Kassainak nagyobb hangnyomattal ejtett végszavát zúgás -követé.</p> -<p>– Ez csak a háború halasztására van kigondolva – említé -Serédi.</p> -<p>– Tavasz kezdetéig a fényes porta beleegyezését könnyű -kieszközölni – válaszolt Kassai.</p> -<p>– De az adó tetemes növekedésével – szólt ismét Serédi.</p> -<p>– Birtokunk is öregbedést nyer az elfoglalandó megyékkel – -jegyzé meg Kassai.</p> -<p>– S tudja-e bizonyosan kegyelmed, hogy a vezénylete alatti sereg -sok megyét fog meghódítani? – kérdé gúnyos nevetéssel Serédi.</p> -<p>– Kegyelmetek fognak a vezérek lenni, s épen ezért támaszkodom a -sikerre – szólt udvarias hangon Kassai.</p> -<p>– De honnan hiszi ön, közbevágott a vén Kornis Zsigmond, hogy a -szultán a háborúba beleegyezik?</p> -<p>– Remélem.</p> -<p>– S mi okon?</p> -<p>– Mert a szultán az adópótlékot, s pasái az ajándékokat kedvelik -– válaszolá Kassai. <span class="pagenum"><a name="Page_53" id= -"Page_53">-53-</a></span></p> -<p>– S ha mégis csalódnék ön?</p> -<p>– Akkor csalódtam – mondá vállvonítva.</p> -<p>– S mi lesz ez esetben a háborúra készülődésből?</p> -<p>– Béke.</p> -<p>– S a magyarországi evangelikus rendek sérelmei?</p> -<p>– Kedvezőbb időben fognak orvosoltatni – szólt Kassai.</p> -<p>– S a tervezett háború díjául nyerjük a honesta custodiát – -jegyzé meg hidegen Kemény János.</p> -<p>Ekkor tódult a pavillon udvarába a tömeg, s kiabált a tanácskozó -terem ablaka előtt békét és háborút.</p> -<p>– Micsoda zaj? – kérdé a fejedelem.</p> -<p>– Vélekednek künn is, fenséges uram, a benn vitatott dolgok -felől – mondta száraz, de alázatos hangon Kassai, ki elhírhedt -félénksége mellett sem látszék a népcsoportozatoktól tartani.</p> -<p>– Hogy merték az őrök beereszteni e tolakodókat? – tudakolá -ismét a fejedelem.</p> -<p>– Ha fenséged kegyes lesz megengedni, majd kiutasítom és -lecsendesítem egy rendelet által a titkos izgatóktól felbujtatott -népet.</p> -<p>A hangnyomat, melylyel ezt Kassai mondá, a valónál nagyobb -fontosságot adott az udvari zajongásnak.</p> -<p>– Ebből is vád kerül valamelyikünk ellen – sugá oly hangosan -Serédi, hogy talán a fejedelem is értheté.</p> -<p>Többen megdöbbentek. <span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span></p> -<p>Rákóczi György ő fensége pedig komoly arczkifejezéssel mondá: – -Kegyelmeteknek, hű országnagyjaim, meghallgattuk a magyarországi -evangelikusok ügyében nézeteiket, s ha a körülmények javasolják, -konstantinápolyi követünkhöz utasításokat fogunk küldeni, s ha -szükséges lesz, a hadra készülésre is kiterjesztjük -figyelmünket.</p> -<p>Ezzel az ülés feloszlott, s a fejedelem Kassaitól kisérve belső -szobáiba vonult.</p> -<h3>VI.</h3> -<p>A szultán engedelmének megnyerése igen józan, s mindenesetre -igen törvényes javaslatnak látszik, legalább a mi szemünk előtt, -kik a napi érdekeken kívül foglalunk állást.</p> -<p>Hisz Erdély fejedelmei török hűbéresek voltak, s hogy illethetné -meg őket oly hadfolytatási jog, mely ha szerencsével használtatik, -eszélyesen gyarapíthatja a hűbéres erejét, ha pedig -szerencsétlenül, akkor a hűbért teszi ki elfoglalások- és -földulásoknak?</p> -<p>És a főurak másként fogják föl a dolgot.</p> -<p>Ők Kassai tervében, melyet Rákóczi – bár általános szavakkal – -magáévá tőn, a magyarországi evangelikus rendeknek üres igéretekkel -kecsegtetését szemlélik.</p> -<p>Mert ismervén Rákóczi fukarságát, nem képzelik, hogy annyi -áldozatra kész volna, mennyivel a telhetetlen pasákat kielégíteni -és a szultántól háborúengedélyt nyerni lehessen. <span class= -"pagenum"><a name="Page_55" id="Page_55">-55-</a></span></p> -<p>Tudják, hogy a török a német császárral békességben, a szomszéd -lengyelekkel pedig viszályban él. S valószínűtlen, mikép Rákóczi -fölforgathassa a portának e helyzetét, melyet a svédek és a párisi -udvar minden törekvései évek alatt sem birtak megingatni.</p> -<p>Aztán a főurak hagyományos politikája volt, hogy a pogány nemzet -egyedül a szerencsére vigyáz, s a siker követője szokott lenni, még -a neki nem kedvező dolgokban is. Ha az erdélyi fejedelem háborút -indít és veszt, török erő hajtja ki országából; ha nyert, akárkit -győzött le, Konstantinápolyból dicséretet kap. – Ez vala, -szerintök, a gyakorlati nézet. Hitték, hogy ha uralkodójok a fényes -portánál sokat kérdezősködik, mielőtt a harczmezőn koczkáztatna, -akkor csak ürügyet keres tétlenségre.</p> -<p>Nem csoda tehát a népszerűtlen Kassai ellen szórt káromlás, mely -a nagyurak hazatávozása alatt emelkedett s vált a tömeg közt mindig -hangosabbá.</p> -<p>Ha Rákóczi vén kegyencze az előudvarra nyíló ablakú szobában -mulat, sok s igen szép czímet hallhat, mindaddig, mig a kék -darabontok takarodásra nem szólítják fel azon csoportozatot, -melynek már a kiváncsiság sem szolgálhat többé ürügyül a fejedelmi -lakban ácsorgásra.</p> -<p>– A kapu előtt várjuk be a hit ellenségét. Hadd lássuk, emberi -arcza van-e az Istenét elárulónak.</p> -<p>– S midőn közöttünk hajtat el, teli torokkal fogjuk kiáltani: -Éljenek a magyarországi evangelikus rendek! És éljen a vallásháború -a török mufti jóváhagyása nélkül is! <span class="pagenum"><a name= -"Page_56" id="Page_56">-56-</a></span></p> -<p>– De lármájokkal kendtek czélt nem érnek, mert Kassai uram vén -gebéi nem egykönnyen forgatják fel a szánt – szólt ártatlannak -látszó humorral Serédi.</p> -<p>– Segítünk hát nekik mi is – rivalgák többen.</p> -<p>– Azt nem tanácslom, mert a felfordulás által Kassai nyaka -helyett az önöké törik ki – jegyzé meg szigorú hangon Kemény János, -ki az ellenzést a termekben, nem a piaczon szerette.</p> -<p>– Jobb is lesz, ha mindnyájan hazamegyünk.</p> -<p>– Meghaladta a tizenkettőt, s feleségeink zsémbeskedni fognak, -ha a leves elfő – jegyzé most meg Serédi, izgatását helyreütni -akarva.</p> -<p>Azonban a tömeg közől számosan rászánták magokat az elfőtt -levesre, s inkább szerettek volna Kassai urammal perlekedni, mint -kikerülni élettársaik zsémbjét.</p> -<p>Az egész piacztér tehát meglehetősen telve maradt, s főleg a -templom és regia környékén hemzseg a nép.</p> -<p>E közben a «harmadik udvarból», hol a katonai gyakorlatok -majdnem megszakadás nélkül szoktak folyni, trombita rivalgása közt -léptetett ki fél század huszár, s a piacz közepén figyelmet -ébresztő zaj- és tombolással foglalt helyet. Nyomában -alabárdosoktól körülvéve egy vörös ruhába öltözött, s óriás alakú -hirnök jelent meg, az ácsorgókból nagy csődületet vonván maga -után.</p> -<p>Midőn pedig a többi embertársai fölött végignéző góliát, vállán -dobbal, kezében irattal és szivében a kitünő egyének teljes -önérzetével, a huszárokig ért, azok hosszú félkört formáltak -körüle. <span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span></p> -<p>Látszott, hogy valami nevezetes határozat ünnepi kihirdetése -czéloztatik.</p> -<p>A tömeg, mely különben is ingerült volt, a gyanúra fogékony -kedélylyel tódult az új jelenet színhelyére; de az anyák félénken -viszik be a kapukból gyermekeiket, néhány kalmár a sátrakban -kapkodva gyűjté össze kelméit, s a méhser- és halárus nők a -ponyvarudakat kezdik leszedni, körülmények szerint vagy támadó- -vagy védharczra készülvén. Mert, hogy a vörös hirnök a népcsődület -ellen akar tiltakozni, s a huszárokkal összekocczanás történhetik, -azt általánosan hitték, kivált miután Kassai uram nevét nem a -legszelidebb czímek kiséretében emlegetik a vakmerőbb izgatók, s a -katonákat boszantani nagy kedvet mutatnak.</p> -<p>– Halljuk! dörgé a hirnök háromszor ütve a rézdobra.</p> -<p>– Halljuk! viszhangozá ingerkedve a csoportozat.</p> -<p>A rézdob ismét megbődült, hogy csendet vívjon ki.</p> -<p>De a nép folytatá a zajt, kiabálva: halljuk hát! azonban -legkevésbbé sem tartva magát saját figyelmeztetéseihez.</p> -<p>Végre a góliát, torkának erejében bízva, olvasni kezd:</p> -<p>«Értésünkre esvén, hogy a szombatosok – kik az igaz evangelikus -hittől elszakadva, zsidó szokásokat, szertartásokat vettek be, a -szentirás helyes magyarázatát magoknak arrogálják, és a vasárnap -helyett a szombatot ünneplik – törvényeink és felsőbb rendeleteink -daczára még mindig régi tévedéseikhez <span class= -"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span> -ragaszkodnak, s nemcsak titkos összejöveteleket és isteni -tiszteletet tartanak, hanem még magok közől papot is választanak, s -az evangelikus lelkészek helyett, annak oktatásait hallgatják, sőt -hihetetlen vakmerőségöket azon pontig vitték már, hogy különösen -Udvarhelyszék némely helységeiben halottaikat külön temetőhelyre -ássák, gyermekeiket más néven szólítják, mint a mely evangelikus -naptárainkban előfordul, és házaikban orgonát is tartanak, mely -mellett általuk készített verseket énekelnek a Sion dicséretére: – -ennélfogva rendeljük és parancsoljuk, hogy a megyei és székelyföldi -fő- és illetőleg altisztek, valamint a szabad királyi városok -magistratusai is, törvényhatóságukban a szombatosokat meg ne -tűrjék, s azokat, kik ennek a veszélyes sectának tagjai vagy titkos -pártfogói, tüstént jelentsék fel nekünk, hogy fiskális directorunk -által honárulási perbe idéztetvén, törvénytelen és Istent káromló -merényleteikért fő- és jószágvesztéssel büntettessük.</p> -<p>Kelt Gyulafehérvárott dec. 21.-én 1638-ban.</p> -<p>A fejedelem parancsolatából kiadta Kassai István tanácsos és -itélőmester.»</p> -<p>– Úgy látszik, az itélőmester uram foga Pécsi Simon birtokaira -vásik, s nem is csoda, mert kivált Radnót és Balázsfalva gyönyörű -uradalom – szólt Serédi Kemény Jánoshoz, midőn a «harmadik udvar» -kapujából a hirnök stentori hangját meghallák.</p> -<p>– Lehet, hogy Orbán Ferencz udvarhelyszéki jószágrészére is -hunyorít – válaszolá ez.</p> -<p>– Hát Orbán is szombatos?</p> -<p>– Azzal gyanusítják. <span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span></p> -<p>– Hm! tehát Kassai értök melegítette föl a «honesta custodiát?» -No! az nem volna nagy szerencsétlenség. Ki kérte a szombatos -uraimékat, hogy újítgassanak a vallás dolgában? Miért nem tudnak -úgy imádkozni, mint mi, s mint mindig szokás volt?</p> -<p>– Én sem akarom a hitvány rajongókat menteni; de végre is, ha -Kassai uram elnyel egy darabot a szombatosok birtokából, utóbb -étvágya támadhat valamely igazhitű jószágára is, például az -urambátyáméra – szólt mosolyogva Kemény János.</p> -<p>– A lánczhordtát! azt nem tanácsolnám neki. Azonban nem ártana a -vén róka czéljairól előre értesítenünk az uribb rendű szombatosokat -– sugá némi megütődéssel Serédi.</p> -<p>– Én még ma gyors postát indítok Orbán Ferenczhez.</p> -<p>– Én pedig tüstént látogatást teszek Pécsi Simonnál, bár -szememet rég sérti e szűcsmester fiából faragott mágnás szertelen -fényűzése. Bethlen Gábor fejedelem alatt oly büszke házat tartott, -mintha a Báthoryak vagy Garák véréből származott volna, s most is -kertjében káposzta helyett ananászt termeszt, s óntányér helyett -ezüsttálakban hordatja föl a marczipánt. Nincs boszantóbb, mint egy -pazar sehonnai. Ha a koldusfaj pénzre tesz szert, legalább -koplaljon aranyládái mellett, mint a fukar Kassai. E szerénységgel -tartozik nekünk, kik becsületes ősöktől kaptuk vagyonunkat.</p> -<p>– Ha bátyám a vén Pécsi felől ily nézetben van akkor jobb lesz -védelmezését Kassai uram unokaöcscsére: Elemérre bizni – mondá -Kemény János. <span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span></p> -<p>– S mi köze Elemérnek Pécsi házához?</p> -<p>– Csak az, hogy szereti Deboráht, Pécsi egyetlen leányát, a -gyönyörű teremtést, kit a szombatos atyafiak Sáron rózsájának -neveznek, s talán azt hiszik, hogy számára készítette Salamon -király az énekek énekét.</p> -<p>– Az átkozott istentagadók! Ej! de szeretnék legalább hat hétre -kenyeren és vizen tartani minden ily bálványimádót.</p> -<p>– Pedig, bátyám! a ki Deboráht csak egyszer is látja, könnyen -kaphat kedvet a bálványozásra.</p> -<p>– S valóban szép?</p> -<p>– A legragyogóbb álomkép halvány mellette.</p> -<p>– Tehát szép, s mégis szűcsmester unokája! Nagy lábai lehetnek, -vagy hegyes könyöke van. Nézd csak jól meg.</p> -<p>– Az irigység sem fedezhetne fel benne hiányt, ha nincs oly éles -szeme, hogy a napban foltokat számlálgasson.</p> -<p>– S én őt nem ismerem! – sóhajtá Serédi.</p> -<p>– Csak most tért vissza Fehérvárra.</p> -<p>– S hol lakott eddig?</p> -<p>– Három év óta nagynénjénél Eperjesen; mert tyja nem akarta -Kassai iránti gyűlölségből Elemérhez nőül adni, s eltávolítá, hogy -feledje szerelmét.</p> -<p>– De úgy-e, Deborah kisasszony hű maradt, mint a szép leányok -szokása? – kérdi tréfálva Serédi.</p> -<p>– Csak annyit tudok, hogy Elemér most is ábrándosan szereti.</p> -<p>– S az atyával a leány iránti hajlamból még <span class= -"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span> saját -kedves nagybátyjának meggyilkolására is szövetkezni fog, nemde?</p> -<p>– Elemér nemes indulatú ifjú.</p> -<p>– Az kár, fölötte kár! – sóhajtá Serédi. – Mily derék lenne – -tevé hozzá – ha a vén ravasz rókát a rókakölyök játszaná ki!</p> -<p>Ekkor a «harmadik udvarból» csendesen közelg egy festetlen -deszkájú szán. A lovak alig ügetve mennek, mintha beteget vinnének, -s a szán üléséből a lábzsákon, farkasbőr bundán s prémes süvegen -kívül, csak még egy hosszú rézszínű orr látszik ki.</p> -<p>A hirnök fölolvasása más hatást gyakorolt a tömegre, mint Kemény -Jánosra vagy Serédire.</p> -<p>Az első sorok, melyek a rendelmény czélját már sejteni engedék, -szikrázó örömsugarakat reszkettettek sok komor és befellegzett -arczon, s e hatás fokonként növekedett, úgyannyira, hogy midőn a -hirnök elhallgatott, harsány «éljen!» szállott föl száz meg száz -ajakról.</p> -<p>Góliátunk az «éljent», megbocsátható büszkeségből, sajátjának -tekinté, mint óriás hangjáért a közönségtől nyert tiszteletdíjt, s -volt is valami igaza. Vígan döngetve a dobot, s előre-hátra hányt -lábakkal billegett a «harmadik udvar» felé, nem mulasztva el -derekát egészen féloldalra tartani, mit régen deli és negédes -testtartásnak tekintettek, s a czigányoknál néha még most is -látható.</p> -<p>Azonban tagadhatatlan, hogy a szombatosok üldözését is illette -egy kevés az éljenből. A nép gyűlölte e sectát, mint a tömegeknél -divatozik, minden <span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span> valódi ok nélkül. Ellenszenvét nem birta -többé magában tartani, midőn a templomok és középületek homlokára -kiszögezve találá Kassai rendeletét.</p> -<p>– Veszszenek a szombatosok, veszszenek! – hangzott.</p> -<p>De miért?</p> -<p>A köztársalgásból elleshetünk néhány okot.</p> -<p>– Ki kell pusztítani a szombatosokat, igaza van Kassai ő -nagyságának, irmagvat sem kell belőlök hagyni, mert mindnyájan -gonosztevők. Ők uzsoráskodnak, ők csak a kóser húst eszik, ők -hamisítják meg a mértékeket, ők feszítették fel Krisztus urunkat, -és most is husvétonként egy-egy ellopott gyermek vérével -keresztelik meg rühös kisdedeiket – szólt Panna asszony.</p> -<p>– Hisz, angyalom, azok a zsidók – büntesse őket az Isten – de -nem a szombatosok, – válaszolá a külvárosból egy iskolamester.</p> -<p>– De, lelkemadta, a szombatos is csak olyan, mint a zsidó.</p> -<p>– Hogy volna, angyalom, sőt egészen más.</p> -<p>– Miért nem akar hát vasárnap imádkozni? A ki szombaton nem -dolgozik sem a műhelyben, sem a boltban, sem a mezőn, az zsidó.</p> -<p>– És hallotta-e kend – szólt Panna asszonyhoz Sára néni, ki -akkor érkezett – hallotta-e, hogy Kerekes uram leánya éjenként, ha -holdvilág süt, a házak tetején jár?</p> -<p>– Nem csoda, galambom, mert Kerekes uram szomszédja Pécsi Simon -ő nagysága. Hisz, ne volna csak Pécsi nagy úr, eddig rég -felgyújtattuk volna a <span class="pagenum"><a name="Page_63" id= -"Page_63">-63-</a></span> házát. De bizzunk csak Kassai uramban, -majd elbánik ő a szombatosokkal.</p> -<p>– Tavaly a jég hét falu határát rontotta meg – sóhajtá valaki a -vidéki nemességből – de a közbeeső Balázsfalván semmi kárt nem -tett.</p> -<p>– Az természetes, mert Balázsfalva Pécsi Simon uram birtoka.</p> -<p>– Nem kell több, hogy a szombatosokat kuruzslóknak tartsuk.</p> -<p>– Kivált ha meggondoljuk, hogy ugyancsak tavaly Pécsi kertét nem -pusztították a hernyók, holott a fejedelem ő fenségének legszebb -csemetéit mind lekoppasztották.</p> -<p>– Hejh, barátom! a szombatos chaldæai nyelven admoneálja a -hernyókat, hogy az ő földjéről tüstént kitakarodjanak, s azok a -megintésre oly gyorsan elmásznak, hogy a sietség miatt lábuk is -elkopik. Magam találtam a kertemben két hernyót, melyeknek egészen -levásott a lába. Pedig hány lába nincs a hernyónak? Mindjárt -sejtém, miként Pécsi uramtól menekültek hozzám. Szegény nyomorék -állatok! Sajnáltam volna megölni.</p> -<p>– Az istentelen szombatosok! Még a hernyókat is megcsúfitják. S -mit nem tennének az emberekkel, ha hivatalba raknák őket!</p> -<p>– Példa rá Pécsi Simon, ki a honesta custodiát kitalálta.</p> -<p>– S azóta gyakran jő divatba. De most rajta fogják szép -találmányát megpróbálni.</p> -<p>– Ne hígye a nemzetes úr! A szombatosok oly könyvekből is -olvasnak, melyeknek betűit mi <span class="pagenum"><a name= -"Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> tudósok sem ismerjük – szólt -a külvárosi iskolamester.</p> -<p>– De nem használ az olvasás semmit a director levátája -ellen.</p> -<p>– Téved a nemzetes úr! A ki titkos könyvekből tud olvasni, annak -segítségére jő a sátán.</p> -<p>– S minden szombatos tud olvasni?</p> -<p>– Biz’ a főbbek többnyire tudnak.</p> -<p>– Már ez nagy baj. Óvatosan kell tehát Kassa uramnak -eljárni.</p> -<p>– Hogyne? Hisz Pécsi Simon még a Millenniumban is hiszen.</p> -<p>– A gonosz ember! Azt gondoltam, hogy csak a sátánban; de ha a -Millenniumban is hiszen, akkor én nedves farakáson és lassú tűznél -égetném meg.</p> -<p>– S micsoda bogár az a Millennium?</p> -<p>– Hát valami tengeri szörny lehet – válaszolá Panna asszony, ki -a megégetést indítványozta.</p> -<p>– Nem, angyalom! A Millennium ezer éves országot jelent, melyben -a babonás szombatosok hite szerint Krisztus Urunk fog uralkodni – -szólt tudákos hévvel a külvárosi iskolamester.</p> -<p>– Hisz az még nem volna rossz – csattant fel Panna.</p> -<p>– De a szent könyv egy helyének félrefacsarásából ered.</p> -<p>– S ő a szent könyvet is facsargatja?</p> -<p>– Hogyne!</p> -<p>– Csavarja ki hát a hóhér a nyakát, – átkozódék a buzgó Panna. -<span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span></p> -<p>– És még Gyulafehérvárt is Jeruzsálemnek akarná nevezni – tódítá -a külvárosi iskolamester.</p> -<p>– S talán zsidókkal betelepíteni! Hogy verné meg az Isten.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Ily hangulat közt tünt a csoportozat szemébe a lassú szán, a két -rossz gebe, a lábzsák, a farkasbőrbunda, a prémes süveg, a rézszínű -hosszú orr, szóval Kassai uram minden látható és láthatatlan -appertinentiáival.</p> -<p>Az első percz soknak eszébe juttatá a vén kanczellár régi -népszerűtlenségét, s a fejedelmi tanácsteremben mondott -véleményét.</p> -<p>A szánhoz tódultak tehát, de mindenütt helyet nyitva a -továbbhaladásra.</p> -<p>Kassai mélyebben burkolá arczát a farkasbőr alá, s a rézszínű -orr eltünt.</p> -<p>– Veszszenek a szombatosok! – kiálták ekkor többen – s éljen a -vallásháború!</p> -<p>– Mi a szombatosok kiirtását akarjuk! – ordíták mások – de -akarjuk a vallás és lelkiismeret szabadságát is.</p> -<p>– Előbb meg kell büntetni a sectáriusokat, azután menjünk -mindnyájan a magyarországi elnyomott evangélikus rendek segítségére -– szólt a külvárosi iskolamester.</p> -<p>Ekkor kiüté magát a farkasbőr közül a rézszínű orr, a kurtán -nyirott fehér bajusz, és még hozzá a széles nyerges áll is.</p> -<p>– Mindnyájan menjünk, fiaim – szólt szétterjesztett kezekkel, -mintha áldaná a népet Kassai. <span class="pagenum"><a name= -"Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> A kocsis pedig megcsapta a -lovakat, s a szán sebesen elment.</p> -<div class="figcenter" style="width: 372px;"><a href= -"images/i006hq.jpg"><img src="images/i006.jpg" alt= -"Veszszenek a szombatosok!" title= -"Veszszenek a szombatosok!" /></a> -<p class="caption">Veszszenek a szombatosok!</p> -</div> -<p>– Mégsem olyan rossz ember ez a Kassai uram – sóhajtott a -külvárosi iskolamester, a kiszabadult szán után nézve.</p> -<p>– Vannak ugyan gyöngeségei, de ki volna tökéletes.</p> -<p>– Szereti ugyan a pénzt, vágyik a más birtokára, de… miért is -kell a szombatosoknak birtok?</p> -<p>– Igaz! Aztán a nagy urak többet mondanak róla, mint való.</p> -<p>– Talán irigykednek rá.</p> -<p>– És féltik befolyásukat.</p> -<p>– Most is elterjesztették, hogy nem akar háborúba menni.</p> -<p>– Pedig épen most ő maga mondá, hogy «menjünk», s «mindnyájan -menjünk».</p> -<p>– Úgy van! Menjünk mindnyájan… haza, – szólt gúnynyal Kemény -János, ki a tömeg közé vegyült.</p> -<p>Eloszlának.</p> -<h3>VII.</h3> -<p>Közel a Kapisztrán-kápolnához, jobbra a -Szent-Mihálykaputól,<a name="FNanchor_2" id= -"FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a> egy -alacsony, de tiszta kinézésű ház áll, hat rostélyos, törpe ablakkal -az utczára tekintve. A kisebb gyermek is beláthatna az -ablaküvegeken a szobákba, ha hófehér színű félfüggöny nem védné a -szerény lak titkait, a családéletet, minden kiváncsi szem elől. -<span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span></p> -<p>Kapu helyett csak ajtó vezet az épület udvarára, melyből -emlékezet óta egy vén szakácsnő járt ki a boltig vagy mészárszékig, -sem tovább, sem közelebb. Voltak, kik néhanapján orvost és papot is -találtak az ajtó előtt, miből aztán fényes eszmét nem formálhattak -magoknak az özvegy egészségi állapotáról, ki a törpe házat még -Bethlen Gábor fejedelemsége alatt vásárolta meg, s beköltözvén, -mostanig sem lépett ki abból, mintha kriptája volna, melyben mint -halott fekszik.</p> -<p>Hogy kicsoda e nő, a világ nem tudja. Közönségesen csak a «beteg -asszonynak» hívják, tartván magokat a vén szakácsnő elnevezéséhez, -ki a szatócstól és hentestől ez érzékeny czímre hivatkozva, kéri a -szükségelt árúkat olcsóbban vagy jobb minőségben. A szakácsnő -keveset vásárol, de készpénzzel. Volt idő, midőn neki mindent -hitelre és rovásra akartak adni, hogy ürügyök lehessen a «beteg -asszony» házába lépésre; azonban a jó cseléd megoldá kék -zsebkendőjén a göcsöt, kiszedte belőle fillérenkint tartozását, a -fönmaradt összegre ismét bogot kötött, s oly hidegen távozott, -mintha sértve lett volna. Már ismerik szokásait, s nem bántják sem -kérdéseikkel, sem kandiságokkal. Különben is egy visszavonuló csak -úgy érdekel hosszasan, ha fájdalmával vagy közönyével kaczérkodik, -s ha a világról lemondásában követelés van.</p> -<p>A «beteg asszony» létezése évek óta már csak akkor jutott a -szomszédoknak is eszébe, ha házából idegent láttak kimenni. Ez -esetben megkérdék nevét egymástól, s ha szerét tehették, a tőle -jöttől, és a <span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span> felvilágosítás, melyet nyertek, váltig -csak az volt, hogy a szegény asszony ágyban fekszik, beteg, mindig -beteg, mindig fekszik, s annálfogva kiki «beteg asszonynak» hívja, -és neve talán a halotti prédikáczióban is az marad. Minek -keresztelnék a koporsó számára másnak, mint a mi az életben -volt.</p> -<p>De az volt-e örökké? Szerencsétlensége-e, hogy beteg, vagy -szerencséje? Hová menne, ha lábai birnák! Oh, melyik ösvény vezet -ki leghamarább az életből? A betegség. Erőtlen lábakkal, fekve -haladunk azon czélhoz. Az öngyilkolás rögetlen és rövid útját -betorlaszolta a hit.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Fehér tiszta vánkosokba temetve alszik a «beteg asszony». Csak -fejkötőjének csipkézete, átszűrt, vékony, viaszkhalvány arczélének -egy része, mellén keresztbe tett kézcsontjai, melyeknek vázáról a -láz leszedett minden húst s talán kiszárított minden véreret is, és -a hihetetlenül keskeny, sovány testnek alig valami emelkedéssel -biró körvonalai tünnek ki a puha ágyneműből, mintha az alabástrom -emlékkövön egy már félig elenyészett domborművet látnál, mely régen -a szenvedést ábrázolta, s most az ábra mulandóságával önt vigaszt a -néző kedélyébe.</p> -<p>A «beteg asszony» minden fényűzési vágyát fekhelye körül -összpontosítá. Neki igen sok volt már a szoba, mint másnak nem az a -világ. Mit érdekelheték a távolibb tárgyak. Ő csak az ágyban élt -még. Mellette a rózsafa-asztal, kristály pohárral, ezüst kanállal -és gyógyszerekkel; az ágy lábánál <span class="pagenum"><a name= -"Page_69" id="Page_69">-69-</a></span> damaszt karszék, egy kevéssé -színvesztett, de ruganyos, s a rózsafa-asztaltól a karszékig a -padlózat szőnyeggel borítva. Kell-e többre gondolni neki, kinek -élete ezen kis téren folyt le? Az ágyból a karszékig vánszorgani s -onnan vissza, ez volt a «beteg asszony» egészsége; s midőn önerején -többé nem teheté, akkor mondá a vén szakácsnő, hogy a «beteg -asszony» ma rosszúl érzi magát, ma ismét beteg, még nem is -sétálhatott.</p> -<p>A szoba, melynek fénypontja, s hogy úgy szóljak, nappali terme -az ágy környéke, három ablakos és tág, de majdnem üres. Néhány ódon -s alig haszonvehető bútor hever benne itt-ott, s egy bőrrel bevont -kerevet a gyakran virrasztó cseléd nyoszolyájául van szánva.</p> -<p>A többi szobák csak szellőztetéskor nyittatnak meg, s egészen -puszták. Bennök évekig tartózkodott néhány egér-család; azonban -végre e zsellérek száma is apadni kezd, s közülök az utolsót a -szakácsnő tavaly hallotta keservesen czinczogni a küszöbfal -szögletében. Talán épen akkor búcsúzott el szállásától, melybe -azután egy házi tücsök költözött, s monoton csicsergésével adja -tudtul, hogy még él, Isten tudná, miből és meddig?</p> -<p>A «beteg asszony», kihez megint visszatérünk, most már legalább -fél óra óta alszik. Egészen kimerítette s bágyadásba hozá az öröm. -S micsoda? Oh ég! a könnyező, panaszló, s a létezésért -megszégyenült öröm, melynek boldogságát s önvádjait évek óta nem -érezte.</p> -<p>A «beteg asszony» aléltan pihen a puha hófehér <span class= -"pagenum"><a name="Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> vánkoson, -s még nem háborgatják bősz látványok, még nem hoz a lefolyt életből -az álom vádképeket vissza, hogy a nyugvás perczét átokká s -kíneszközzé változtassa.</p> -<p>A karszéken pedig az alvó halk lélekzésére figyelve egy gyönyörű -hajadon ül, előre hajoltan s részvékeny arczczal. Látszik, hogy -azon pillanatok, melyeknek tanúi nem voltunk, rendkívül hatottak -kedélyére, s hogy megindulása, melynek nyomai arczvonalain még -rezgenek, a testi fájdalom martaléka iránti szánalomnál is mélyebb -forrásból ered. Talán a beteg, kit ápolni jött, szíve sebét tárta -föl, mert visszautasítani akará a gondot és gyöngeséget, mely neki -úgy sem hozhatna enyhülést. Vagy talán a lány maga önkényt -észrevette, miként a kórágyban fekvő minden testi szenvedései egy a -vigasz által illetetlen, az időtől csillapulást nem váró erkölcsi -fájdalomnak, egy reményét és hitét vesztett életnek szomorú -következményei.</p> -<p>A «beteg asszony» lélekzése most halkká lőn, s elakad. -Viaszk-arczán mintha megszűnt volna a vérkeringés.</p> -<p>A téli nap pedig a függöny fölött sugárt hint a szobába, s az -ablakkarikákon áttört csillám épen az ágyvánkosra szállván le, a nő -sáppadt és merev vonalait oly élesen emelé ki, hogy a karszéken ülő -leány hideg borzadást érzett tagjain átszökelni. Úgy tetszék, -mintha halottal volna, mintha holttestet őrizne.</p> -<p>Fölkelt, s a betegre félénk és aggódó tekintetet vetve, előbb -drága szövetű nyakkendőjével, melyet <span class="pagenum"><a name= -"Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> a felső üvegkarikák elé -vont, elzárta a fényt, mely oly kisértetien világított, s azután az -ágyhoz lépvén, a vánkosokon, hogy időt nyerjen, egyengete, igazíta -valamit, mígnem végre ajkaival érinté a halvány hideg homlokot, az -elfonnyadt arczot, a mélyen fekvő s félig nyilt szemeket, keresve -szikráit a melegnek, az életnek. «Csak dermedten alszik, vagy -elájul», sóhajtá, de még sem bizva tapasztalataiban, még sem adva -teljes hitelt reményeinek, a beteg lélekzetét leste, előrehajolva, -ráborulva, ajkát ajkain tartva, s oly megható részvéttel, mintha a -legszorosabb vérkötelékek csatolnák a szerencsétlenhez.</p> -<div class="figcenter" style="width: 546px;"><a href= -"images/i007hq.jpg"><img src="images/i007.jpg" alt= -"Viaszk-arczán mintha megszünt volna a vérkeringés." title= -"Viaszk-arczán mintha megszünt volna a vérkeringés." /></a> -<p class="caption">Viaszk-arczán mintha megszünt volna a -vérkeringés.</p> -</div> -<p>– Ah! ő él! – rebegé égre emelt szemekkel Deborah, a dúsgazdag -Pécsi Simon egyetlen gyermeke.</p> -<p>A «beteg asszony» megmozdult; de zsibbadt testével az erőtlen -öntudat, a halkan pislogó élet, az álmaiból kibontakozó lomha lélek -siker nélkül küzdvén, megint a tetszhalálhoz hasonló állapotba -sülyedt, csak annyi különbséggel, hogy most már időközönkint -görcsös rángás lobbant át arczizmain, bár alig észrevehetően, s -homlokát a tavaszi vékony ködpáránál finomabb, alig tapintható, -majdnem láthatatlan veríték borítá.</p> -<p>– Istennek hála! kedvezőbb fordulat mutatkozik, a mai napot -megnyerte. Azonban holnap… ah! ki tudja, hogy holnap?… S ha örökre -behunyva maradnának szemei, ugyan mit vesztene? Szegény néném, én -imádkozom halálodért. Legyen gyors kimulásod. Ne ébredj, ne ébredj -föl most, és aludjál mindig, de csendesen, érzés és mozdulat -nélkül. <span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span></p> -<p>Deborah összefogta kezét s buzgón, egész bensőséggel -imádkozott.</p> -<p>A mint pedig ismét a támlára ereszté karjait, fölindulása -lecsillapult, s csak egy könny rezgett még szemében, melyet -hirtelen letörölt, és elővevé a hurkoló-tűket, szorgalmasan -hozzálátott a csinos női munkához, melyet majdnem bevégezve hozott -magával, hogy a «beteg asszonynál» emlékül hagyhassa.</p> -<p>A foglalkozás oly jól illett hozzá, mint a szoborszerű nyugalom, -vagy az élénk részvét, a kaczér mosoly és hideg büszkeség.</p> -<p>Ismerősei csupán szépsége felől voltak egyező véleményben.</p> -<p>Karcsú s eléggé magas termete az idomok és kecs teljes -összhangzásával birt.</p> -<p>Bájosabb mozdulatokat s tökéletesebb formákat képzelni sem -lehetett volna.</p> -<p>Egész lényén a kifejlett kor bevégzettsége, és a serdület -frissesége volt csodálatos varázszsal összeolvasztva.</p> -<p>Deborah már huszonkét éven túl van; de magával hozott mindent, -mi a világba lépésekor igéző vala rajta, s megszerzé az érett -szépségből azt, mi csak sajátságos, mi csak hódítani és ámulatba -ringatni tud.</p> -<p>Modorában tetszelgést vettek némelyek észre, mások kedélyt és -gyermeteg ártatlanságot.</p> -<p>Sötétkék szeme világossárga hajfürteivel és rendkívül finom, -fehér, lágy, átlátszó, de egészséges, és az érzések játékait, a vér -mozzanatait, a szeszély <span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span> álmait, az akarat erélyét s az átengedés -szendeségét hűn visszatükröző bőrszínével, sokkal erősebb -fegyvereket adtak Deborah rendelkezése alá, mintsem azon vádat -kikerülhette volna, hogy hatalmával olykor visszaél, s mintsem a -visszaélés gyanújától is, még többen, mint a hányan -megbotránkoztak, föl ne oldoznák.</p> -<p>Ha egyik kétkedett mély érzéseiben, a másik csak önuralkodást -fedezett föl nyugalmában s mindenik bámulta vagy hibáinak -kellemeit, vagy szilárdabb tulajdonainak könnyű és igézetes formák -közé rejtését.</p> -<p>Deborah vonásai szabályosak voltak, a nélkül, hogy megszünnének -jellemzők lenni.</p> -<p>Arczélének az az egykissé meghajlott orr keleties kifejezést -adott.</p> -<p>A szokottnál valamivel nyiltabb homlokán ész és büszkeség -székelt; de egész tekintete a kedves mosolylyal, mely ajkain -gyakran játszott, s a behatásokat hamar átvevő idegeivel együtt, -inkább a kedély és szelidség eszményképét tünteti szemünk -elébe.</p> -<p>Felindulásban sokan látták már őt, de a mély és tartós érzést -azért kétlék benne, mert ez a szerelemben szokott leginkább -nyilvánulni, és a huszonkét éves Deborah még eddig senkivel sem -akarta sorsát összekötni.</p> -<p>Elemért, Kassai unokaöcscsét, tartotta a világ a szép leány -választottjának.</p> -<p>De az apa nem győzheté le a fukar és cselszövő itélőmester -iránti ellenszenvét, s a már bizonyosnak hitt viszony -szétbomlott.</p> -<div class="figcenter" style="width: 367px;"><a href= -"images/i008hq.jpg"><img src="images/i008.jpg" alt= -"Deborah vonásai szabályosak voltak." title= -"Deborah vonásai szabályosak voltak." /></a> -<p class="caption">Deborah vonásai szabályosak voltak.</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span></p> -<p>Elemér szerencsétlen volt; Deborah komoly arczán nyomai -látszottak a szenvedésnek, melynek ködfátyolán át szépsége még -igézőbben sugárzott.</p> -<p>Később Balázsfalváról, hol akkor Pécsi lakott, eltávozott -Deborah, s három év mulva látták őt először Fehérvárott.</p> -<p>Mit érez most? Visszaemlékezésekben vagy új benyomások -tündérvarázsa közt él, ezt ki tudná még; de hány ne vágynék, az -első percz óta, midőn megjelent, kémleni és megtudni?</p> -<p class="center">*</p> -<p>Deborah, mint mondám, a karszékbe ülve női munkához fogott, s -oly iparkodással, oly figyelemmel, hogy a mikor szemeit a rámáról -fölvette, már a «beteg asszony» ébren volt, s lankadt, kimerűlt -tekintetét rája függesztve tartá.</p> -<p>A leány vidám, biztató mosolylyal közelített hozzá.</p> -<p>Az asszony lassan, erőlködve emelte föl kezét, hogy a -meghajlottnak, ki ajkával homlokát érinté, fejére tegye; de az -áldás, mely a beteg gondolatában élt, nem talált kellő -szavakra.</p> -<p>Ő úgy elszokott az áldástól.</p> -<p>Az átkot jól ismeré!</p> -<h3>VIII.</h3> -<p>Deborah fehér, finom selyemlágy kezével a száraz, elfonnyadt és -vértelen arczot, a «beteg asszony» viaszksárga arczát -simogatta.</p> -<p>– Hogy pihentél, kedves néném, jó néném? <span class= -"pagenum"><a name="Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> úgy -tetszik, hogy most enyhébb álmod volt, mint régen.</p> -<p>– Csak a ketreczet láttam, Deborah! s a ketreczben senkit sem; -talán más számára tisztogatják ki a sártól és szeméttől, ajtója -nyitva volt, a csontok még benne.</p> -<p>A «beteg asszony» suttogva szólt, Deborah átborzadt.</p> -<p>– A csontok ott voltak, úgy a mint előbb az ebek rágták le -azokról a húst, s a maradékot ő… Mind ott voltak… egy, kettő, -három, négy… mind ott. De ő nem vala jelen, nem jött ki sirjából; -másé lett Fogaras piaczán a tyúkkosár, a ronda ketrecz. Rendre -járja a világ. Nem engem fognak többé gúnyolni. Mást, mást! S hogy -élhetek a gúnykaczaj hangjai nélkül! Átkaimból szívott testem -mindennapi táplálékot. És mi tartja már ébren szívemben a -vérdobogást, ha nem a düh, a szégyen, a megvettetés érzése és a -megvetés azok iránt, kik csúfot űztek szenvedésemből? Hogy élek -csak egy hétig is bősz álmaim nélkül? Mi marad akkor velem?… -Szegény beteg asszony!</p> -<p>Deborah mély csodálkozással tekintett a beteg nőre, ki azért -látszott vigasztalhatatlannak, hogy szendergése a szokottnál -enyhébb volt. Mekkora örvénye nyilt föl előtte a szívnek, s benne -az önkínzás minő rémalakjait szemlélheté.</p> -<p>A «beteg asszony» fuldokolva, s égett szemhéjai közül serkedő -könnyekkel folytatá: – Deborah! vajon mit jelent, hogy most -álmomban erőtlenül feküdtem a fogarasi piaczon, és mégis senki sem -<span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span> tapodott sarkával köntösömre, senki sem -vert arczomra sárt, senki sem suhogtatott testem fölött ostort? Más -iránt fog-e a világ kegyetlen lenni, mint a tigris, s undorító, -mint a hiéna, mely a halottakat kaparja ki a vermekből, hogy szája -rothadással teljék meg?</p> -<p>Deborah összeborzadt. Finom idegeit lázasan kezdték izgatni e -bősz szavak. – Oh! néném! rimánkodott, – adjon hálát az Istennek, -hogy annyi kínteljes év után volt egy órája, melyben csendesen -pihenhetett. Vegye, kérem, ezt a gyógyulás jelének. Hígyen, -reméljen, feledjen.</p> -<p>– Ha, ha, ha! feledjek, Deborah! Izzó vassal égessék agyvelőmet -az utolsó reszketésig, ha feledi kötelességét: az emlékezést. Mit -nem tettek velem a vadállatok, melyeknek neve ember? Nem -kiáltották-e dühösen, nevetve, fogukat vicsorgatva, mosolyogva; nem -sugdosták-e álnok szánakozással és képmutató könnyekkel, hogy ime! -ez az özvegy az, kinek férjét a kutyákkal együtt tartották a -börtönben zabkenyéren és moslékon, kinek férjéről letépte a ruhát -Baling János, hogy a fal penészes nedve s a padlazat pora testéhez -ragadjon, kinek férjét naponként dorongokkal verték és karókkal -szurdálták, míg ajkai tajtékot túrtak; kinek férjét ketreczben -vivék a bitófa elé, hogy bevárják, míg a koldusok, kóborlók s -minden söpredék, melyet népnek hívnak, megunják szidni, átkozni, -pökni, s hogy csak azután üssék el nyakát, tompa bárddal s -bevégezhetetlen kínok közt?… Ha, ha, ha! ne emlékezzem-e az iszonyú -gúnykaczajra, az állati ordításra, mely <span class= -"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> Fogaras -piaczán ezer torokból hangzott, s megölte bennem a vallást, észt, -érzést és a test erejét? Inkább tíz körmeimmel ásnám ki keblemből -szívemet, mintsem egy másodperczig tudja feledni a multat… S miért -nem jött vissza álmomban a mult? Deborah! miért nem éltem újra át a -félhalál állapotjában azt a keserűt, azt a kétségbeejtőt, mit az -élet nyújtott, s a mit az ébrenlét mindig hűn vezet szemem elé? -Nincs-e e csodának jelentősége? Deborah! Nem tudod-e az álmokat -hüvelyezni? Miért van, hogy ma csak láthatatlan ajkak sugdosták a -légben: Ez a nő, ez a nő az, kinek férje…! s nem birták tovább -mondani a történeteket.</p> -<p>– Kedves néném, zokogta Deborah, önt oly mély ájulás lepte meg, -hogy eszmélete egészen kialvék, s képzelődése nem kínozhatta az -iszonyú emlékek felujításával.</p> -<p>A «beteg asszony» kétkedőn rázta fejét. – Nem, nem, szólt -kisérteti hangon. A világban valami nagynak kell történni, hogy a -természet így kibillenhessen sarkaiból, s hogy velem -fölhagyhassanak a szenvedések, mint elhasznált anyaggal. Deborah, -oly fiatal voltam, mint te most, oly ünnepelt és majdnem oly szép. -Nézz arczomra!</p> -<p>Deborah ijedten tekintett a fonnyadt, kiszáradt arczra.</p> -<p>– Lásd! mivé lettem, az iszonyú történet után, sugá rémes hangon -a beteg asszony.</p> -<p>Deborah szíve összeszorult, maga sem tudta, miért?</p> -<p>– Egyedül te nem átalsz a megvetetthez jönni, <span class= -"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> bár -titkon. S ha sejtené az én bátyám, a te atyád, Pécsi Simon!</p> -<p>– Nem neheztelne ezért rám. Az én atyám nemes szívű férfiú, -erősíté könnyekkel Deborah.</p> -<p>– Nem volt soha nálam.</p> -<p>– Mert minden ismeri, mentegetődzék Deborah, s fölfedezték volna -nevedet a kiváncsiak, kik az ő nyomát kisérik.</p> -<p>– Igaz, igaz. De hátha téged is meglátnak?</p> -<p>– Mindenki a templom és fejedelmi palota elé csődült, közel van -kocsim, és sűrű fátyol véd.</p> -<p>– Igaz, igaz. De hát az éj nem sűrűbb fátyol-e, melyen, ha a -csillagok alszanak, a szem nem hathat át?</p> -<p>Deborah mélyen érzé a vádat, mely e kimélő szavakban atyjára -vonatkozott.</p> -<p>– Átok van a megbélyegzetten és családján, pedig a megbélyegzett -néha ártatlan, sohajtá a «beteg asszony».</p> -<p>Deborah leverten állott a nyoszolya előtt.</p> -<p>– Férjem nem volt gyilkos, de elitélték. Régi történet s mindig -új!</p> -<p>A beteg kimerülten hajtá vissza fejét a vánkosra, s mint a -kioltott gyertya, oly hamar hunytak el szemei. S csak nehéz, -azonban mindig csillapuló lélekzete tanusítá, hogy egy pár perczig -még talán ébren van.</p> -<p>Deboráht babonás félelem lepte meg, aggódva tekintett körül a -szobában, nem hagyhatá magára nénjét, s a szakácsnő még nem tért -vissza. Ah! pedig ő most haza, atyjához vágyott, szorongón, igen -nyugtalanul. <span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span> Zavaros érzések zsibongtak keblében. Az -idő is késő, már dél van, sűrű lépések hangzottak az utczán, az -egész világ talpon volt, s oly rejtélyes, oly titkon gyötrő, oly -megfoghatatlan hatást gyakoroltak rá a «beteg asszony» bősz -eszméi.</p> -<p>Mintha égne lába alatt a föld, nem maradhatott, atyjához -vágyék,… s ah! a szakácsnő még késik!</p> -<p>Ekkor oszlott szét a tömeg, mely a vallás szabadságát és a -szombatosok vesztét a piaczon megéljenezte.</p> -<h3>IX.</h3> -<p>A Pécsi Simon ellen felgerjedt népből épen a söpredék lakott -azon a tájékon, hol most a város fekszik.</p> -<p>A békétlenek leghevesebbjeinek tehát a «beteg asszony» ablaka -előtt kellett elhaladniok, hogy a Szent Mihály-kapun át haza -érjenek.</p> -<p>A zajból csakhamar riadó hangok törtek ki, s Deborah atyja nevét -hallá szidalmak közt említtetni.</p> -<p>– Irtsuk ki a szombatosokat, veszszen Pécsi Simon! ezt ismételte -egy erősebb, s a többiek fölött uralkodó torok, és a törpe épület -ablakainál helyeslő kiáltások emelkedtek.</p> -<p>A «beteg asszony», kinek még nem eléggé mély álma a külső -morajtól látszott titkos táplálékot nyerni, rívó és szaggatott -nyöszörrel szólt: – Hah! mint zúgnak, bongnak Fogaras piaczán! -Kiszabadult a pokol,… itt van, itt,… s látod-e a vicsorgó fogakat, -a dühtől lihegő melleket, s a kárörvendő ezer szemet, mely babonáz, -s megköti lépéseinket?… <span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span> Hah! a ketrecz! a ketrecz! s mellette a -szelid bakó, ki csak öl,… ah! a bakó legszelidebb embere a -világnak; övé egyedül a mennyország, a többinek nincs joga hozzá,… -szent bakó, jó bakó, kérlek, ki van a ketreczben?</p> -<p>A «beteg asszony» alvó szemeiből könnyek serkedtek, s künn az -utczán megint Pécsi nevét említé a hazavonuló csoport.</p> -<p>– Ártatlan bakó, kegyes bakó! férjem kuporg-e ott a ketreczben, -reszketve a hideg miatt? Szegénynek nincs öltözete; levonták róla -mostoha testvéreid, szelid bakó!… De miért van neki fehér haja? A -férjemé fekete volt. Deborah! Deborah! atyádnak milyen fürtjei -vannak? Rég nem láttam; akkor csak szürke vala. S most?</p> -<p>Deborah nyárfalevélként reszkető kezekkel érinté a «beteg -asszonyt», hogy iszonyú álmából fölébreszsze; ah! de ujjai, mint -hangszeren, tánczoltak a fekvő vállain, a nélkül, hogy -megmozdíthatnák.</p> -<p>Künn pedig ismét Pécsit említik.</p> -<p>A «beteg asszony» nyöszörgé: – Deborah, nézz a ketreczbe! Nem -apád ül-e benn? Biz Isten! ő az. Szegény leány! Ah! tagadd meg, ne -ismerj reá, fuss, fuss hamar, hogy észre ne vegyenek, különben -gúnykaczajjal fogadnak! Deborah, Deborah fuss!</p> -<p>A kettős hatástól, mely az utczáról és a nyoszolyából rohanta -meg furiaként, az ijedt leány egészen elvesztve a magánuralkodást, -a szobából kinyargalt, a folyosótól a kapu-ajtónak rohant, s -föltárván azt, egy ugrással a szűk utcza közepén termett.</p> -<p>A hideg szél, mely arczára sivított s rögtön átjárta -<span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span> egész testét, fölébreszté mámoros -félelméből, s világosabb eszméletre hozta, s csak most vevé észre, -hogy prémes palástját, fátyolát, nyakkendőjét, mind ott hagyta, s -hogy védelmetlenül van a sivár téli időnek s a durva tömeg -szemeinek kitéve.</p> -<p>Visszafordult, határozatlanul és küzdve, az ajtó felé.</p> -<p>– Ni! ez a «beteg asszonyhoz» megy – kiáltá körüle valaki.</p> -<p>– Nem, onnan jő – válaszolá más a bejárat küszöbénél.</p> -<p>Deborah most, hogy a kiváncsiaktól menekedjék, a nem messze -fekvő Mikó-házhoz akart menni, hol kocsija várt rá, s néhány lépést -tett előre, de vele szemben alig húsz ölről, egy közelgő csoport -kiáltá: Veszszen Pécsi Simon!</p> -<p>A leány lábai a fagyhoz gyökereztek, nem tudott megmozdulni.</p> -<p>Panna asszony, ki a kiabáló csoport élén jött, midőn Deborah -mellé ért, kiséretéhez visszafordulva mondá:</p> -<p>– Mégis vannak, kik a beteg nőt ismerik, ez a kisasszony az ő -házából lépett ki.</p> -<p>Sára néni, ki szintén Pannához csatlakozott, szemtelen -tekintettel mérte végig Deboraht, s a többi társaihoz fordult -arczczal s Deborah felé nyujtott kézzel mondá: – Ez a szombatos -leánya, ez a fiatal boszorka, ki mindent megigéz, s kit ők a babona -nyelvén Sáron rózsájának neveznek. Szép virág, gyönyörű mákvirág, a -Pécsi Simon kertjéből.</p> -<p>– Csak talán nem ő nagysága kisasszonya? – kérdi egy kőmíves, ki -a szombatosok elleni kurjongatás közt sem vesztette el egészen -eszét. <span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span></p> -<p>– De biz’ ő az – rikácsolá Sára néni.</p> -<p>– Úgy, ereszszétek szabadon. Nem illik körüle csoportozni, -mintha pórleány volna – szólt a kőmíves.</p> -<p>– Nagy úr leánya, hm! igaz; de a nagy úr nyakához Kassai ő -nagysága hóhért fog állítani, akármint erősíti az iskolamester, -hogy Pécsi a kuruzsló könyvből olvasva, segítségül tudja az -ördögöket hívni. – E megjegyzéssel Panna, csipőjére támasztva -karjait, Deboráhhoz közelebb lépett.</p> -<p>Az iskolamester pedig, mihelyt saját kis személyére hivatkozás -történt, tüstént megragadta az alkalmat, még inkább magára vonni a -nép figyelmét. – Pécsi uram, szólt kegyes hangon, nagy vagyonú -ember és főúr, s e két erő segítségével, noha szombatos, még a -törvény körme közül is kimenekülhet. Ezzel semmi ujságot nem -beszéltem kendteknek. Ezt Panna asszony és Sára néni is tudják. De -most már valami olyat mondok, mitől hajuk szála úgy fölborzad, mint -a tüskedisznó tövise. Tudják-e…?</p> -<p>– Mit? mondja hamar, mit? – közbeszólt Panna.</p> -<p>– Angyalom! ha csodálkozásukban nagyon kitátnák szájokat, a -kisasszonynak csak hült nyomát fogják találni.</p> -<p>Deborah e figyelmeztetéskor valóban kezdett már a gyülevész nép -közül kibontakozni; de most ismét körűlvették.</p> -<p>– Szóljon hát iskolamester uram hamar! rukkoljon ki azzal a -titokkal, melyet Panna húgom sem hallott soha! Furcsa titok lehet -az ilyen! Minek hordja oly hosszasan a begyében? Csak ne -köntörfalazzon soká – nógatózott Sára néne. <span class= -"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span></p> -<p>– Tehát tudják-e kendtek, hogy honnan jött az utczára a -szombatos leánya?</p> -<p>– A «beteg asszony» házából, – kiálták többen.</p> -<p>– Hm! folytatá az iskolamester, de vajon ki az a «beteg -asszony»?</p> -<p>– Nincs annak, szívem! más neve – válaszolá Sára néne.</p> -<p>– Hm! de míg beteg nem volt, akkor is csak hívták valaminek – -hánytorgatá az iskolamester.</p> -<p>– Mielőtt kitalálnók régi nevét, könnyen átfázhatnék a -kisasszony; jobb lesz hát hazabocsátani. Hisz! azzal talán nem -vétkezett, hogy egy beteg nőt meglátogatott – mondá a kőmíves.</p> -<p>– Attól függ, emberem! hogy kicsoda a beteg asszony – válaszolá -lenézőleg az iskolamester.</p> -<p>– No! kicsoda hát? – kérdezé nyugtalanul Panna asszony.</p> -<p>– Biz azt, angyalom! magam is szeretném tudni – szólt az -iskolamester. Többen hahotázva nevettek.</p> -<p>– Ej, az ebszültét! ha kend semmit sem tud, mit hánykódik? mit -ültet föl minket? s miért beszél oly garral, mintha kanállal enné a -titkokat, melyekből más ajándékban sem kap egy harapásnyit? – -agyarkodék Panna.</p> -<p>– Én ne tudnék semmit? szólt nehezteléssel az iskolamester. Hát -mondtam-e, hogy a «beteg asszony» felől egy titkot sem hallottam? -hát eltagadtam volna, vagy eltagadjam most, a mit a tisztelendő úr, -ki tegnap este a «beteg asszonynál» volt, mindjárt vacsora után a -feleségének beszélt?</p> -<p>– S mit beszélt? – tudakolták egyszerre többen. <span class= -"pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span></p> -<p>– Hogy a «beteg asszony» azt szokta álmodni, miként férjét a -fogarasi piaczon ketreczbe zárva őrzik, s a népnek mutogatják -szintúgy, mint a talián medvéjét… talán pénzért; de ezt a -tisztelendő úr nem mondta tisztán, hanem csak, hogy mutogatják. Már -most tehát csupán az a kérdés, vajon igaz álom-e a beteg asszonyé, -vagy pedig csalárd álom, melynek semmi alapja? Mert ha valami nagy -úrral így bántak Fogarason, akkor az a nagy úr a «beteg asszony» -férje.</p> -<p>– Hát a szivemadta! még hírből sem hallá, hogy Géczi András -uramon történt mindez? Meglátszik, hogy kivülről származott be -hozzánk! szólt egész lenézéssel a vén Sára.</p> -<p>A Géczy András neve végig hangzék az utczán, többeknél -kiváncsiságot, némelyeknél pedig undort költve fel.</p> -<p>– S mily bűnt követett el Géczy András uram? – kérdé az -iskolamester.</p> -<p>– Hát meggyilkolta, másokkal együtt, Báthory Gábor fejedelmet, s -ezen istentelenségéről maga küldött a megyesi országgyűléshez -dicsekvő iratot, melyet a rendek, az ő gyalázatjának örök emlékére -szóról-szóra törvényczikkbe igtattak, hogy a maradék soha el ne -feledje Géczy András nevét.</p> -<p>E fölvilágosítást Sára asszonynyal egyszerre legalább tízen -kiabálták az iskolamester fülébe.</p> -<p>A zaj alatt a szelídebb nézetű kőmíves sem nyugvék. – Mind igaz, -a mit kendtek mondanak – szólt teli torokból – magam is jelen -voltam a hatalmas és gazdag úr kivégeztetésén. Még 1613-ban -történt. <span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span> Akkor csak mesterinas valék; huszonötödik -éve már. Géczy András csakugyan dicsekedett, hogy a fejedelem -megölésében Nadányinak segélyére lett volna; de a kik őt ismerték, -esküvel is állíták, miként csupán hiúságból fogta magára.</p> -<p>– Ha! ha! ha!… – röhögték köröskörűl.</p> -<p>– A dolog, barátim, inkább sajnálkozást, mint kaczajt érdemel – -dorgálá ismerőseit a kőmíves.</p> -<p>– De nem ettünk ám bolond gombát, hogy elhigyjük a kend meséjét -– nyerte válaszúl.</p> -<p>– Okosabbak is hiszik azt kendteknél. Géczy igen félénk úr volt. -Nem merte volna senkinek egy hajszálát is kitépni; de minden módon -óhajta nevezetessé válni, s remélé, hogy az országgyűlés és az új -fejedelem meg fogják dicsérni. Senki sem ment oly nagy tollasan és -aranyos ruhában Megyesre. Lovának takarója is bársony vala. Sokan -éljenezték, csak felesége sírt a város kapitánynál, kinek épen -tornáczát meszeltem, s kinél a szép és kegyes asszonyság épen -szállást tartott.</p> -<p>A hahota ismét megújult, bár gyérebben.</p> -<p>– Így tehát – szólt az iskolamester, – a «beteg asszony» férje a -gyilkos, a ketreczbe zárt és kutyákkal evő Géczy András, s ő senki -sem más, mint özvegy Géczy Andrásné.</p> -<p>– Igen, özvegy Géczy Andrásné asszony – ismétlé Panna.</p> -<p>– Én ennél már többet is tudok – rikácsolá büszkén Sára -néni.</p> -<p>– Mit, anyácskám, ugyan mit? – kérdi az iskolamester. -<span class="pagenum"><a name="Page_86" id= -"Page_86">-86-</a></span></p> -<p>– Hát hogy az özvegy a szombatos Pécsi Simon testvére.</p> -<p>– Az istentelen! – sopánkodék Panna.</p> -<p>– S tőle jött ez a leányzó! – szólt a mester, ujjával Deborahra -mutatva.</p> -<p>– A szombatos leánya!</p> -<p>– Sáron rózsája, ha! ha! ha!</p> -<p>– Bizonyosan boszorkányságot űztek együtt – jegyezte meg Panna -asszony.</p> -<p>– Vagy a fejedelem megölésén tanakodtak – említé Sára néne.</p> -<p>– Ugyan, legyen eszök – csitított a kőmíves. Hisz! részeg fővel -sem kellene képzelni, hogy egy nyomorék nő és egy finom, gyönge -kisasszony kardot forgat, és gyilkolásra jár.</p> -<p>– Hát méreggel nem lehet-e ölni? – patvarkodott Sára néni.</p> -<p>– Gondolja meg, mit beszél kend! – fenyegetődzék a kőmíves.</p> -<p>– Mit gondoljak meg? A szombatosoknak sem hitök, sem becsületök. -A szombatosok zsidó-pogányok. Nem imádkoznak vasárnap, mert akkor -keverik a mérget.</p> -<p>– És Sáron rózsája is szombatos, s a «beteg asszony» is az! – -szólt Panna.</p> -<p>– Az egyik Pécsi Simon uram testvére, a másik leánya – -okoskodott az iskolamester.</p> -<p>– S miért legyen jobb Pécsi Simon, mint Géczy András? – süté ki -Sára néne.</p> -<p>– Holott Géczy még szombatos sem volt – mondá Panna. -<span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span></p> -<p>– Igaz, s ennélfogva talán sokkal rosszabb ember is lehet Pécsi -Simon – kiabálák szanaszét.</p> -<p>– S leghelyesebb oly módon irtani ki a szombatosokat, mint Géczy -Andrást – rikácsolta Sára néne.</p> -<p>– Helyes! – hangzék elég nagy zajjal.</p> -<p>Deborah mély megvetéssel tekintett a vad üldözőkre, kik őt -körülfogva tarták; tagjai a hideg miatt reszkettek, de lelke sivár -és elszánt lett. Nem kért, nem panaszolt volna, ha Sára és a többi -furiák körmeikkel izekre szaggatnák is.</p> -<p>Az utczai kiabálás pedig szavanként behallatszott a törpe ablakú -házba, hol a «beteg asszony» fekvék.</p> -<h3>X.</h3> -<p>A kórágy rémítő képeit legyőzte az utcza, vad jeleneteivel.</p> -<p>Géczy Andrásné, kit már nevén szólíthatunk, előbb a nép -zajgásait követé álmaiban, s a törpe ház ablakain behangzó -gúnyszavak és ingerkedések szerint alkotott bősz történeteket Pécsi -Simonról, kit a fogarasi piaczon képzelt ugyanazon ketreczbe zárva, -melyben férje szenvedett, s hasonló kínok közt. De midőn az -iskolamester a «beteg asszonyt» annyiszor említé, s végre Géczy -András neve és Deborahé is a rivalgásból élesen tört ki, az özvegy -szemei fölpattantak, hogy azt, a mi egy borzasztó nap óta oly -mérhetetlen fájdalom, akkora öngyötrés, kedélykór és őrültség -anyagja volt, most ne csak az álom, hanem a zord élet is megujítsa. -<span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span></p> -<p>A «beteg asszony» merően nézett a függönyre, mely nyoszolyájától -átellenben fedte Deborah kendőjével együtt az ablakot s -félhomályban tartá a szobát.</p> -<p>– Géczy András, Pécsi Simon, – hangzott kívülről, s mindaz, a -mit az álom démonai hangoztattak a mult perczben, szintén, kaján és -fertelmes módon.</p> -<p>A «beteg asszony» vázujjaival tapintgatá szemhéjait, hogy -csakugyan nyitva vannak-e?</p> -<p>Künn folyt a rakonczátlan zaj és gúny.</p> -<p>A «beteg asszony» felült ágyában, arczát az ablakhoz fordítá, s -kezét a vánkosra tevén, néha visszakacsintó tekintettel nézte, -mérte a távolságot, mely feje és a párna közt van.</p> -<p>Géczy András és a szombatosok káromlása rohant, mint a gátat -tört ár, az utczáról a szobába.</p> -<p>A «beteg asszony» az ágy előtti szőnyegre ereszté lábait s -fölegyenesedvén, egyenként számlálta a butorokat; úgy látszik, -tanukra volt szüksége, kik vallják be, hogy ébren van.</p> -<p>Végre Deborah fátyolára esett tekintete, megrázkódott, s ingatag -léptekkel kezd ahhoz közelíteni, ujjaival akarván bizonyságot -szerezni, vajon szőtt kelme-e, a mit lát, vagy csak anyagtalan -álomrajz?</p> -<p>– Sáron rózsája! Deborah! a szombatos leány! – kiálták gúnyosan -künn.</p> -<p>A «beteg asszony» delejes vagy őrült erélylyel hagyja oda a -szobát, a folyosón van, megnyitá a kapuajtót, melyet annyi év óta -nem érintett keze, a <span class="pagenum"><a name="Page_89" id= -"Page_89">-89-</a></span> mely eddig a koporsó fedeléhez hasonló -hűséggel zárta el tőle a világot.</p> -<p>Lábán nem volt papucs, köntöse a kórágyban viselt tiszta, könnyű -pongyola.</p> -<p>Az ajtókövön állott meg… egy nappali kísértet, egy csodás -látomány, melyet hiszünk és eltagadunk, mely test és puszta kép, -halott és élő, agyunk játéka és a valóság maga.</p> -<p>Minden szem feléje fordult.</p> -<p>– Néném! – sikoltá Deborah.</p> -<p>A «beteg asszony» körülnézett.</p> -<p>– Ha-ha-ha! Mind itt vagytok Fogarasról. Hadd átkozzalak -meg.</p> -<p>A «beteg asszony» fölemelte jobbját, kinyitá száját. Keresé az -átokra a szavakat, melyeket ember még soha nem mondott el; ajkai -mozogtak.</p> -<p>– Irgalmas Istenem! e hang sivít a légben. A fölemelt kéz -erőtlenül lehanyatlott.</p> -<p>Egy mély lélekzés.</p> -<p>A «beteg asszony» az ajtó kövéről halottan esett az utczára.</p> -<p>Deborah a holttesthez rohant, de az iskolamester, kire egyedül -nem volt behatással a jelenet, feltartóztatá.</p> -<p>– A szombatos kisasszony el akar szökni, úgy-e? kérdezte -mosolyogva, kezét a leány vállára tevén; de arczának vidor -kifejezését villámgyorsan váltá fel ijedtség és torz.</p> -<p>Valaki a kis ember nyakcsigáját szorítá át, s a jövő perczben -Deborah szabadon borulhatott szerencsétlen nénjének tetemére, míg -üldözője a földre <span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span> sújtva iszonyú jajgatás közt erősíté, -hogy keze-lába megbénult, hogy oldalcsontjai eltörtek, szeme -kifolyt, agyveleje veszélyes rázkódást kapott, s hogy ő nemes -ember, kin potentiát követtek el, s hogy egyházi személy, ki soha -többé hivatala folytatására alkalmas nem lesz, s ennélfogva -bizonyságra hívja fel a jelenlevőket, mert pört akar kezdeni még -ma, s ha utolsó fillérét is a prókátoroknak lesz kénytelen adni, -addig nem nyugszik, míg istentelen gyilkosát talion nem -marasztatja, és míg annak fogát fogért, kezét kézért, lábát lábért, -bordáját bordáért ki nem töreti; önként értetvén, ezenkívül a -fejváltság letétele, a gyógyítási költségek, azután minden -szenvedett kár s elmaradt haszon megtérítése.</p> -<div class="figcenter" style="width: 365px;"><a href= -"images/i009hq.jpg"><img src="images/i009.jpg" alt= -"– Ha-ha-ha! Mind itt vagytok Fogarasról." title= -"– Ha-ha-ha! Mind itt vagytok Fogarasról." /></a> -<p class="caption">– Ha-ha-ha! Mind itt vagytok Fogarasról.</p> -</div> -<p>Az utczai csoportozat, mely bőszültségében részint iszonyú -kárörömmel, részint pedig hideg egykedvüséggel látta egy beteg nő -szívrendítő halálát, s egy tündérszép leány könnyeit, most -ingerültségre lobbant az iskolamesternek, kit betyár -magaviseleteért semmi komoly baj nem ért, álnok -jajveszéklésein.</p> -<p>Panna asszony és Sára néni megoldották nyelvöket, s nem a -legválogatottabb szavakkal kezdék halmozni a «büszke» úrfit, ki egy -«belső embert» goromba bántalmakkal illetett, s nyomorékká tett oly -ártatlan és jámbor életű férfit, ki az egész világgal békességben -élt, és soha senkinek még csak hajaszálát sem görbítette meg.</p> -<p>A nők nyelvharczai tüzelték azokat, kik szokva voltak a korcsmai -táborozásokhoz.</p> -<p>Néhányan már hetykén közelítettek is az iskolamester -megtámadójához; de ennek rövid szabású s <span class= -"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> hímes -palástján észrevevék a «jegyet», mely a «nemesi társaság» zászlója -alá tartozását mutatá. E tény fölhevülésöket hatalmasan -csillapítá.</p> -<h3>XI.</h3> -<p>Most már, hogy a fejleményeket jobban érthessük, régibb dolgokra -kell visszatérnünk.</p> -<p>Olvasóim még emlékezni fognak Báthory Zsófia, a szép -herczegasszony és fejedelmi mátka omló könnyeire.</p> -<p>Szegény, mennyit sírt és haragudott, hogy egy ifjú, kit ő a «jó -Elemérnek» szokott nevezni, a párbajban sebet kapott.</p> -<p>Miután a sápadt, de leirhatatlan kellemű gyermek ébensötét -fürteit az egyik palotahölgy rendbe hozta, s a másik Csulai -vallásos elmélkedéseinek felét mulattatás végett fölolvasta volna, -az öltözés többi része is, Petneháziné utasítása szerint, hasonló -élvezet közt telt el.</p> -<p>Zsófi százszor kapott kedvet ujjával összezilálni haját, mely -körűl fodrásznője remekelt, százszor érzett alig fékezhető vágyat -ruhája csipkézetéről, a kendőzés alatt, nagy darabokat szaggatni -le, és még többször föltette magában, miként férjétől az eskű -napján követelni fogja, hogytisztelendő Csulai uramat legalább két -évre küldje gályát vonni, s oly tengerpartra, hol minden hegyfokon -valamely szerzetes rendnek zárdája van, s hol a szünórákban a -térítők az ő mulattatására folyvást vallásos értekezéseket -olvashatnak. <span class="pagenum"><a name="Page_92" id= -"Page_92">-92-</a></span></p> -<p>Zsófia nemcsak ragyogó ötletnek, de méltányos és kivihető -kivánatnak is hivé Csulai gályarabságát.</p> -<p>Nem könnyen birt e szép álomtól megválni.</p> -<p>– Ezt fogom nászajándékul kapni, ez legyen a gömböstűpénz, -melylyel a menyegző reggelén György meglep. Ah! de mikor lesz -összekelésünk? Hónapok, talán évek telnek el addig, s Istenem! -addig legalább ezerszer kell felöltöznöm, és ezerszer -végighallgatnom a gonosz udvari káplánnak számomra írt oktatásait. -Hogy állom ki e kínzást? Azonban minden szabad perczemben erőért -fogok a Boldogságos Szűzhöz könyörögni. Nem felejtem el Szent -Erzsébet és Szent Margit közbenjárását is imáimmal sürgetni, s így -napról-napra talán csak kigyőzöm béketűréssel. Oh, én szerencsétlen -leány! De majd Csulai uramra kerül a sor. Jól mondja Anna, az én -kedves nevelőnőm, hogy György akaratját, mihelyt hitvesévé leszek, -tetszésem szerint hajthatom. Világos tehát, hogy Csulait az öltözés -alatti oktatásokért kölcsönben az én szerzeteseim fogják -megleczkézni, nem is említve a gályát, melynek köteleit már vállain -képzelem.</p> -<p>Zsófi a palotahölgyek távozása után ily kitörésekkel enyhített -kedélyizgatottságán.</p> -<p>Képzelődése a szeszélyes anyagot, melyet a bosszúnak egy lenge -mozzanata idézett elő, a legfurcsább ábrákká alakította. Csulai -ezer különböző helyzet és arczfintorítás közt vonta a terhelt -hajót. Csulai dúlt-fult mérgében, midőn a kapuczinusok -imádkoztatták, a domokosrendűek a hittanból vizsgálák, a pálosok -<span class="pagenum"><a name="Page_93" id= -"Page_93">-93-</a></span> bűnoldó czédulákat osztattak ki vele, és -a jezsuiták szorgalmasan gyóntatták.</p> -<p>Zsófit a megtorlás eszméje egészen fölvidámítá.</p> -<p>Nevetett a kínzója számára kijelölt csodálatos szenvedéseken, -melyek, ha az életben megvalósultak volna, talán épen őt indítnák -legelőbb könyörre és könnyekre.</p> -<p>Jól esik szívének a visszafizetésről szőtt álom azon sok -unalomért, melyet a káplán száraz oktatásai okoztak s azon -lélekvádért, melybe a hitétől nem egészen önkéntes áttérése -került.</p> -<p>De csakhamar új szinezetet nyert szeszélye.</p> -<p>A karácson kezdé gyötreni.</p> -<p>Eszébe vette, hogy menyegzőjének ideje a jövendő hátterében, kék -homály közt fekszik, míg a communióval élés az előszínen van, s nem -tűr halasztást. Havak, sőt évek mulhatnak el Csulai megfenyítéseig, -de csak néhány nap kell arra, hogy ő, a herczegkisasszony, egy -udvari szolga hűségétől és hallgatagságától tegye földi -szerencséjének nagy részét és a közbecsültetést függővé.</p> -<p>Ez a káplántól a «jó Elemérre» vonta haragját.</p> -<p>Fölfogadá, hogy soha sem fog a hálátlan ifjunak megbocsátani, ki -a párbajért egy szent és titkos kötelezés teljesíthetését -könnyelműen koczkáztatta, szilárdul elhatározá, hogy őt többé színe -elé sem engedi jönni; de míg hideg és könyörtelen akart lenni, az -ég tudja miként, azon eltökéléshez jutott, hogy Elemér egészségi -állapota felől naponként értesülést szerez magának. Terve nem volt -ugyan nehéz feladatú, mert Elemér a «nemes társaság» zászlója alá -<span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span> tartozván, a «harmadik udvaron» lakott; -azonban a herczegkisasszony kiváló helyzetében figyelmet és -balmagyarázatokat támaszthatott. Ezt Anna, kit az öltöztető -palotahölgyek távozása megint Zsófi szobájába csábított, eléggé is -igyekezett értésül adni, de a növendékleány vagy gyermeki -ártatlanságból, vagy makacs szeszélyből kijelentett szándéka -mellett maradt, s Annát csókokkal és könnyekkel a közbenjáró -szerepére kényszeríté.</p> -<p>Ekkora megkülönböztetés bennünk is ébreszthet egy kis részvétet -Elemér iránt.</p> -<p>Szenteljünk tehát számára elbeszélésünkben annyi helyet, a -mennyit tettei által maga szerzett.</p> -<p>Elemér a fukar Kassai István óriási vagyonának örököse volt. -Szerencséjét nem annak köszöné, mintha a nőtlen nagyúrhoz -legközelebbi vérviszonyban állana, mert két rokon mellőzése kellett -arra, hogy fogadott fiunak tekintessék.</p> -<p>Föláldoztatott egy erszénykötő Kassai, miután mesterségével, -melyet Rima-Szombaton szép sikerrel űzött, az aristocratiát gyülölő -korlátnokot mégis igen gyakran emlékeztette volna atyjának -foglalatosságára. Szintén mellőztetett a felvergődött férfiú -unokahuga, ki a borosjenői alkapitány neje volt, s kitünő -tiszteltetésben élt, de asszonyi állat levén, neménél fogva az új -család emeléséhez nem járulhatott.</p> -<p>Egyébiránt Elemér szerencséjének még eddiglen semmi gyakorlati -értelme nem volt.</p> -<p>Pécsi Simon, ki darab ideig Bethlen Gábor fejedelem kegyencze -vala, eszközlé Elemérnek az apródok sorába fölvételét. Ebből azután -önként következett, <span class="pagenum"><a name="Page_95" id= -"Page_95">-95-</a></span> hogy a csinos külsejű gyermek, mihelyt -ifjuvá serdült, a «nemesi társaság» zászlója alá vétetett, s így -jövendője megállapíttatott.</p> -<p>Saját erélyétől, műveltségétől és emelkedési becsvágyától -függött, akár polgári, akár pedig katonai pályán kitünő polczra -lépni.</p> -<p>De Elemér lovagias jellemmel, mély érzéssel, vitézséggel és sok -más szép tulajdonnal bírt; azonban becsvágya oly parányi minőségben -vala, hogy az épen semmi említést sem érdemelt.</p> -<p>Szerénysége ólomsúlyként gátlá a magasra törekvés pályaterén. -Kortársai közül némelyek már hírre kaptak, míg neki csak jó neve -volt, míg őt csak azon vélemény emelé a sokaság fölé, hogy -jellemének tükör-tisztaságát az irígység lehellete sem meri -elhomályosítani.</p> -<p>Kassai István nem is igen sietett Elemért rokonai közé még csak -be is sorozni; azonban egy körülmény annyira fölkölté a -rokonszenvet benne, hogy rögtön örökösévé fogadta, s ha pénzével -nem is, jó tanácsával kezdé gyarapítani.</p> -<p>Pécsi Simon tudniillik mindinkább megkedvelé Elemért.</p> -<p>Nyilt és pazar fényűzéssel vezetett házában kevés vendéget -fogadott több szívességgel, mint e fiatal testőrtisztet.</p> -<p>Pedig Pécsi, míg Bethlen Gábor korlátnoka volt, mellőztetésről -épen nem panaszolhatott. A magas születésüek otthon és egymásközt -eleget hánytorgatták ugyan, hogy ő tulajdonkép csak szűcsfiú, de -eszének s jellemének befolyása alól nem tudták magokat <span class= -"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> kivonni, -sűrűn látogatták, bár valódi rokonszenvvel nem viseltettek iránta. -Rangvágyának és vallásos nézeteinek éles gáncsolói voltak; azonban -tudományát és a közdolgokban jártasságát tagadni nem merték, s még -azok is, kik a később helyébe lépett Kassaira megvetéssel és -boszankodással tekintettek, ha őket Pécsi sok foglalkozásai miatt -nem fogadhatá el, fölkeresték az alkalmat, midőn vele résök nyilt -találkozhatni.</p> -<p>Pécsi bukása után sem szünt meg hamar ez ünnepeltetés, s ha az -öregebbek, kiknek tőle reméleni és félni nem volt többé okuk, -barátságok tanusításában takarékosabbá is lettek, az ifjabb -nemzedék, az apa gazdag és szép leányáért, észrevehetetlenné tette -azt az űrt, mely az államférfiu dísztermeiben az elenyészett -politikai befolyás miatt különben mutatkozott volna.</p> -<p>Deborah szépelgők csoportjától volt körülvéve, kik szíve vagy -pénze, szerelme vagy csak keze megnyerésére sovárogtak.</p> -<p>A régi családok, melyeknek története a nemzet őshagyományain -átszövődve, a népmesék és hitregéknek is anyagul szolgált, -többnyire vonakodás nélkül fogadták volna magok közé Deboraht, az -«új nemes» leányát, kinek ősei a műhely, a papi szószék, s az -iródeáki szobák homályában oly hamar vesztek el a kisérő szem elől, -mint a róna homokján a vándor könnyű lábnyoma, s kinek leghíresebb -élő rokonai, kik Pécs és Szegzárd környékén laknak, többre nem -vitték dolgaikat, mint hogy remélhetőleg predikácziós halottak -lesznek. <span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span></p> -<p>Deborah a társadalom felsőbb színéről is választhat vala magának -férjet; de ő csak a vagyontalan és szintén homályos származású -Elemér iránt érzett rokonszenvet.</p> -<p>S Pécsi nem látszott e viszonyt gátolni, sőt annyira -ragaszkodott az ifjúhoz, és kivált midőn visszavonultabb életre -határozta el magát, annyira nem tudott nélküle huszonnégy órát is -tölteni, hogy némelyek e vonzalmat egészen mysticus okokra vezették -vissza.</p> -<p>A XVII-ik század legtudósabb férfiai hittek a -csillagjóslatokban, s Pécsi még babonásabb volt kortársainál. -Haragja és szeretete gyakran támadt megfejthetetlen módon, gyakran -enyésztették el oly lendületek, melyekről maga sem tudott volna -számolni. Az égi testek változó fénye, a bujdosóknak egymáshoz való -helyzete, s azon ábrák, melyekkel az astrolog kapcsolatba hozta a -halandók tetteit és végzetét, a nagytudományú Pécsi kedélyére -bizonyosan emelőleg vagy elborítólag hatottak. Ő – mint minden -korban és minden műveltség mellett számosan – rabja lehetett az -előérzetektől és elővéleményektől kezdve száz meg száz oly -benyomásnak, melyek szívvilágunk fölött az értelem és szabad akarat -leigázásával uralkodnak, s melyet mi, hogy még sötétebb titoklepel -alá burkoljunk, a delejes erők működéséből igyekszünk -megmagyarázni. Nem lehetetlen tehát, hogy Pécsinek Elemér iránti -vonzalmát ábrándos sejtelmek fejtették ki, s hogy – mint a közhír -mondja – ez akkor még kevesektől ismert ifjat azért vette védszárny -alá, azért pártolta <span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span> és emelé, mert egy csillagjóslat szerint -általa fog az ő családjáról valami fenyegető vész, valami véletlen -csapás elháríttatni. De ha megengedjük is, miként rejtélyes hatások -szíták föl s gerjeszték lobogásra Pécsi rokonszenvét, kétségtelenné -marad, hogy Elemért a legtermészetesebb okokból sokkal inkább -lehetett szeretni, mint a csillagjósok ajánlatára és bármi delejes -folyam rokonszenvi ereje miatt.</p> -<div class="figcenter" style="width: 371px;"><a href= -"images/i010hq.jpg"><img src="images/i010.jpg" alt="Pécsi Simon." -title="Pécsi Simon." /></a> -<p class="caption">Pécsi Simon.</p> -</div> -<p>Jól formált, daliás termetén az erély kellemmel párosult. S a -nélkül, hogy a kalandorok igéző és beszínlő csábhatalmával birna, -meg tudta nyerni, a ki vele tartósb érintkezésbe jött. Vonásai, -melyek szoros értelemben szabályosak nem voltak, a harczfi -vitézségével egybeolvadt szívnemesség, a bátorságra támaszkodó -szelidség, a férfias óvatossággal mérsékelt nyiltság, és az önérzet -magasabb nemét el nem fojtó szerénység legtisztább kinyomatát -tükrözték vissza.</p> -<p>S mennyi költészet volt kedélyében, csakhogy nem a szavaké, -hanem a tetteké!</p> -<p>Elemér, midőn ismertté lett, közkedvességben állott, s Pécsi -hajlamát inkább megmagyarázhatta volna a világ magának az ifjunak -jelleméből, mint az égi jegyekből, melyekre rótta.</p> -<p>Azonban akárhogy történt, annyi bizonyos, hogy Deborahnak atyja -forróbban semmit sem ohajtott, mint őt leánya kezével -megajándékozni.</p> -<p>Szándéka, bár nem mondá, egész modorából elég világosan -ragyogott ki.</p> -<p>Ha Deboráht barátnői játsziságból Elemérrel boszanták s az öreg -megtudta, örvendett és nevetett; sőt néha a családkörben, midőn -semmi félreértéstől <span class="pagenum"><a name="Page_99" id= -"Page_99">-99-</a></span> nem volt oka tartani, maga is faggatá az -ifju nevéhez kötött finom czélzatokkal, melyek egyébiránt soha oly -gyöngédtelenek nem voltak, hogy egy elfátyolozott hajnalpirnál -többet vonnának a szemérmes leány arczára.</p> -<p>Az udvarlók még inkább kezdék reményeiket veszíteni az apa -modora miatt, mint Deborah hidegsége miatt.</p> -<p>S a világ kétségtelennek hitte, hogy Pécsi a kedvelt Elemérrel -fogja leányát eljegyezni, mihelyt ez tizenhetedik évét betölti.</p> -<p>És még csak néhány hónap kellett a határidőig.</p> -<p>Ekkor jutott eszébe Kassai István ő nagyságának, hogy Elemér -neki közeli rokona.</p> -<p>E tényt megelőzte már az erszénykötőnek, ki Rima-Szombatból a -nagybácsihoz jött tisztelegni, goromba eltávolítása, s bizonyos -hidegség a borosjenői alkapitány neje iránt, ki a nábob unokahuga -volt. Minden előjel tehát azt gyaníttatá, hogy Kassai már korábban -készült emlékezőtehetségét úgy fölfrissíteni, hogy egy alkalmas -perczben a rokonság Elemérrel eszébe jusson. S minthogy az -eljegyzés után gyanusabb lett volna a vérszeretet föllobbanása, -előbb kellett történnie.</p> -<p>Kassai István a hosszú számítgatás után gyors sikert -szeretett.</p> -<p>Óvakodó és lassú volt a kigondolásban, de erélyes a végrehajtás -körül.</p> -<p>Csakhamar tehát Elemért fiává fogadta, mi az örökössé -kijelölést, mint kétségtelen záradékot – a közhit szerint – vonta -maga után. <span class="pagenum"><a name="Page_100" id= -"Page_100">-100-</a></span></p> -<p>Látszott, hogy Kassai nagylelkűségére Deborah szerelme adott -okott.</p> -<p>A cynicus fölvergődött a fényűző és költői kedélyű másik -fölvergődöttnek, ki nálánál idősb és gyöngébb jellemű volt, -vagyonára és befolyására számított.</p> -<p>Elemérnek a Pécsi leányával való házasságával a dúsgazdag Kassai -család majdnem fejedelmi birtokra tenne szert. Azután Bethlen Gábor -megbukott korlátnokának egykori pártja még töredékeivel is -tetemesen tudná erősbíteni Rákóczi kegyenczének hatalmát, mely a -főuraktól szünetlenül megtámadva, kisebb vagy nagyobb ingásoknak -máris gyakran volt kitéve.</p> -<p>Szóval, Kassai elég eszesen számított, de a világon gyakran -történik, hogy a mély okoskodás csak úgy sántít, mint akármely dőre -ötlet.</p> -<p>Kevés idő kellett, hogy az élet meghazudtolja az ő -bölcseségét.</p> -<p>Pécsi tudniillik nem birt kibékülni a gyűlölt udvaronczczal -kötendő sógorság eszméjével. Nem képzelhette magát azon helyzetbe, -hogy Kassai naponként házához járjon, s hogy Deborah valaha azon -hajlék küszöbén lépjen át tisztelettel, melyben annyi aljasság s -oly kisszerű bűnök műhelye van.</p> -<p>Ő Kassait, mint kormányférfiút kárhoztatá, mint embert -megveté.</p> -<p>Ellenszenvének oka jellemének alapján nyugvék, szilárdul, -ledönthetetlenűl.</p> -<p>Soha két porból emelkedettebb egyén ellenkezőbb álláspontot nem -foglalhatott el, mint a megbukott <span class="pagenum"><a name= -"Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> korlátnok, s a hatalomban -álló, ámbár mindketten a kiinduló pontnál találkoztak.</p> -<p>Pécsi is, mint Kassai, roppant nagy vagyont szerzett, s ha az -utóbbi többnyire aljas módon, a másik sem mindig tiszta -eszközökkel.</p> -<p>Pécsit sokan hatalmaskodással vádolták, míg Kassai aranynyal -telt erszényei a cselszövény és uzsora diadalemlékei voltak.</p> -<p>Pécsi is, hogy a befolyás lépcsőin haladhasson, főurakat lökött -félre; de Kassai csekély haszonért sem mulasztotta el a magasabb -születésűeket, kiknek hizelegni is tudott, ha lehetett, orvul -megtámadni, s mihelyt veszély nélkül tehette, csupa irigységből -ingerelni, kijátszani, lealázni.</p> -<p>E homályos oldalakon kívül, melyek a két államférfiút nem -jellemökre, de tetteiknek vád alá esésére nézve némileg egy -szinvonalra helyezik, minden más tekintetben óriási különbség -létezett köztök.</p> -<p>Pécsi bőkezű s adakozó volt, Kassai fukar és szívtelen.</p> -<p>Az mesés fénynyel vette körül magát, s rendkívüli művelt -izléssel birt, ez nemcsak fösvény, hanem ronda volt.</p> -<p>Pécsi nagy udvart tartott, melyet nemesi vérből származott -apródok és számos cselédség a középkori bárókéhoz majdnem hasonlóvá -emeltek; de Kassai Gyula-Fehérváron egypár piszkos szobába vonult, -s költségkiméletből a tanuló ifjuság közül a szegényebbekkel -hordatott magának étket, falusi nagy kastélyaiban pedig a kéményt -füstölni hébe-hóba is alig látta valaki, s hogy mily asztalterítéke -van, arról <span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span> a papon és iskolamesteren kívül kevés -halandó adhatott biztos hirt.</p> -<p>Pécsi a tudományos műveltség mellett még költői hivatással is -volt a rája nézve pazar kegyű természettől megajándékozva. A szent -énekeket, melyeket szerzett, s melyek hitsorsosait elragadták, maga -tevé zenére. Az építészethez értett, tündérszép kerteket rendezett, -gyönyörű olajfestményekkel díszíté termeit, s legbuzgóbb pártfogója -volt a vándor hegedűstől kezdve a szorgalmas szobatudósig -mindenkinek, ki a szellemi élet emeléséhez járult. Ellenben Kassai -lenézte a haszontalan ábrándokat, melyek a konyhára semmit sem -hoznak. Kevésre becsülte a tudományt, a rabulán és bizonyos -macchiavelli ügyességeken kívül, melyek által a tömeget akaratunk -eszközévé s a politikai hatalmat házi érdekeink ügynökévé, -hiuságunk udvaronczává, és szenvedélyeink bérszolgájává lehet -tenni.</p> -<p>Pécsi eszményképei, melyek után lelkesült, egy Medici Cosimo -vagy Lorenzo voltak; Kassai azon zsidót bámulhatta leginkább, ki -pénzes ládáján ülve, megelégszik az egyiptomi hagymával, melyből -elődeit, ha a gúlák építésénél megéheztek, Pharao király -tápláltatá.</p> -<p>Pécsi szeretett a mágnásokhoz számíttatni, de a kitünőséget -rangkülönbség nélkül bámulta és kebléhez szorította. Kassai saját -kézműves rokonait szégyenlé, a magas helyzetűeket inkább levonni -vágyott, mint hozzájuk közelíteni, s a demagogok tulajdonaiból csak -az irigységet sajátította el.</p> -<p>Ily ellentétek után könnyen beláthatjuk, hogy Deborah -<span class="pagenum"><a name="Page_103" id= -"Page_103">-103-</a></span> szerelmének nem kedvezett azon készség, -melylyel Kassai Elemérrel rokonságát elismeré és hirdeté.</p> -<p>Pécsi nem szünt meg ugyan az ifjú iránt mély vonzalommal -viseltetni; de érezni kezdé, s naponként mindinkább, hogy saját -szive, és a csillagjóslat minden rábeszélő ereje soha annyi -igézetet nem gyakorolhat rá, mely mellett a Kassai sógorságára -undor nélkül ne gondolhasson.</p> -<p>Szembetünőleg hidegebben fogadta tehát Elemért.</p> -<p>Nem engedett alkalmat, hogy ez Deboráhval hosszasan -társaloghasson.</p> -<p>S midőn a leány, ki az apa zárkózottságát szeszélynek -tulajdonította, a kaczérság ártatlan nemeivel igyekezett oly -bűvkörben tartani Elemért, hogy észre ne vehesse a fellegeket, -melyek boldogsága egét fenyegetik, s hogy a férfiui büszkeség miatt -ne érezze magát visszavonulásra kényszerítve, midőn a leány annál -átengedőbbé vált, minél feszesebb modorúvá az apa, s midőn éjjel -hullatott sűrű könnyei közt csak nagy küzdéssel szerezhetett elég -lélekerőt nappal mosolyogni s el nem árulni a szenvedést, melyet -kedvesének várt és félt jelenléte szívében okoz, midőn ennyire -bonyolódott az előbb oly természetesnek látszó, oly kielégítő -viszony, Pécsi szükségesnek tartotta mindent fölfedezni Deborah -előtt.</p> -<p>A hetven éves férfiu összefogott kezekkel és esdekelve kéré -leányát, hogy míg ő él, ne kösse egybe sorsát Elemérrel.</p> -<p>Ha nem tud szerelméről lemondani, várjon, tűrjön, <span class= -"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> míg az -apa halála föloldja egyik kötelessége alól, hogy a másik számára -élhessen.</p> -<p>Ekkor kivánta Deborah Eperjesre, a nénjéhez távozást.</p> -<p>Ő gyöngédebb volt, mintsem Elemérnek a titkot fölfedezhesse.</p> -<h3>XII.</h3> -<p>Kassai éles tapintatával hamar észrevette, hogy hányat ütött az -óra.</p> -<p>A viszonyokhoz szabta magát.</p> -<p>Helyzetét kitelhetőleg akarta hasznosítani, s azon körülményt, -hogy drága idejét Pécsi házának szentelé, kizsákmányolni -igyekezett.</p> -<p>Nem tűrhette, hogy valami fáradsága illő napibér nélkül -maradjon.</p> -<p>Azután kedélyét egykevéssé sértette a gőg, melylyel Pécsi az ő -előzékenységeit fogadta.</p> -<p>Kassainál a gyűlölség is, mint minden indulat, nem az ablakon -tört be, hanem mint a művelt vendéghez illik, az ajtónál -kopogtatott s folytonos látogatások által lett majdnem -észrevétlenül házibaráttá, kenyérpajtássá és sátortárssá.</p> -<p>Ő előbb csak ártani akart Pécsinek, s miután sokszor ártott, -gyűlölni kezdé, mert eléggé megbántotta.</p> -<p>Azon hónapok alatt, melyekben Elemért Deborah vőlegényének -képzelte, mesés pontossággal ismerkedett meg Pécsi birtokainak -állapotával. Tudta, mily zálog lefizetése, mily örökváltsági -bevallások erőtlenítése, mily határkijáratások és mily régi -osztálypörök <span class="pagenum"><a name="Page_105" id= -"Page_105">-105-</a></span> fölelevenítése útján lehetne legtöbb -kárt tenni a jelenlegi tulajdonosnak, a nélkül, hogy a megtámadó -sok költséget veszélyeztetne, ragyogó kártérítés reménye -nélkül.</p> -<p>Ily előkészület után könnyű volt neki a büszke Pécsit vérig -boszantani, s tetemes veszteségekbe sodrani.</p> -<p>A politikai körülmények is kedveztek Kassainak.</p> -<p>Bethlen Istvánnak a fejedelmi szék elnyerésére tett -kisérleteitől kezdve, Zólyomi merész terveiig, s e hatalmas -pártfőnök bukását követő titkos és egészen soha be nem bizonyult -összeesküvésekig csaknem szakadatlan rendületeket szenvedett Erdély -belbékéje, s csaknem folytonos veszély fenyegette a török udvartól -gyűlölt Rákóczi hatalmát és életét.</p> -<p>Kassai gyakran födözhetett fel igazi és költött lázadásokat, -melyeket szencsés volt épen a lobbanás perczében elfojtani.</p> -<p>Ily megelőzött kisérleteknél mindig számos egyénre esett gyanu, -bizonyító tények nélkül.</p> -<p>S Kassai elég ügyes volt úgy intézni a nyomozatokat, hogy Pécsi, -ki soha egy békétlennel sem állott összeköttetésben, mindig a -terhes gyanu alatt levők közt első sorba esett, s a fejedelemnek -kénytelen volt irott kötelezvényeket és zálogot adni jámbor -magaviselete felől.</p> -<p>Kémektől vétetett körül. Vendéglátó szokásai veszélyeseknek -tűntek fel. Ha távol fekvő jószágaira utazott, bizodalmatlanságot -ébresztett. Ha a székvároshoz közel levő Balázsfalván, hol -leginkább szeretett lakni, megharsant a zene, s táncz és családi -<span class="pagenum"><a name="Page_106" id= -"Page_106">-106-</a></span> ünnepek derítették föl a falusi élet -hétköznapi egyformaságát, akkor Pécsit azon gyanu sujtá, mikép az -ifjuságot akarja mulatság szine alatt fölforgató tervek -végrehajtására összpontosítani.</p> -<p>A sok zaklatás utoljára arra birta a büszke öreget, hogy -Gyula-Fehérvár külvárosában, közel a Miklós-kapuhoz, s a fejedelmi -palotával majdnem szemben, egy majorházat pompás villává építtete, -s állandólag oda költözött, mert mint mondá, visszavonultan és -mégis szem előtt akar élni.</p> -<p>Czifra épületét «remeteség»-nek nevezé, s oly magányban tölté -napjait, mely más ember izlése szerint, aránylag mégis elég -fényesnek és elég zajosnak látszott volna.</p> -<p>E villában forrt gyűlölete Kassai ellen, ki bár nem tudta eddig -őt vagyonától és a külső kényelmeitől megfosztani, csakugyan -csoportos faggatásoknak tette ki, s a lelki nyugalmat, a gond s -aggodalom nélküli szellemi életet egy napig sem engedé -élveznie.</p> -<p>Elemér a két öreg ellenségeskedését, a nélkül, hogy valódi okát -tudná, elég világosan látta.</p> -<p>Kassai iránt semmi szeretettel nem viseltetvén, ennek házából -önként maradozott ki, és ohajtotta volna a rögtönzött fiui szerepet -a roppant örökség minden kilátásaival együtt nyakáról lerázni.</p> -<p>De a vén korlátnok, a mennyire kiszáradt szíve engedé, -ragaszkodott hozzá, s bár egy körülnyiratlan és teljes súlyú -aranyat csak oly nehezen ajándékozott volna Elemérnek, mint a -templom-perselynek – noha vallásos volt – végre is komolyan el vala -tökélve dáriusi kincsét az utolsó fillérig neki <span class= -"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> -hagyományozni, miben azon kellemes tapasztalat is megszilárdítá, -hogy Elemér az ő nagylelkűségét soha még igénybe nem vette, s alig -kerülhetne elő idő és viszony, melyben a pénzesláda lakatjait -miatta kellene megnyitnia.</p> -<p>Elemér a legolcsóbb fiú volt, ki a család díszét emelte, de egy -garasba sem került.</p> -<p>Elemér nem látszott pazarnak, s mégis oly örökös vala, ki a -gyanus Kassai hite szerint sem igen vágyott hamar jutni az -örökséghez.</p> -<p>E tekintetek a vén úr kebelében bizonyos vonzalmat gerjesztettek -s tartottak ébren az ifjú testőrtiszt iránt.</p> -<p>S most térjünk át az utczai jelenetre, melytől szemünket, hogy a -multba visszanézhessünk, elvontuk…</p> -<p>Midőn Elemér – ki a Pécsi és Kassai nevének hangoztatásakor -ágyából fölkelt – a piaczra sietett, hogy a zaj okát megtudhassa, a -tömeg már oszlóban volt.</p> -<p>Természetes vala tehát, miként a legingerültebb csoportozatot -követte, s midőn ez a mellékutczákon több sugárban bomlott szét, -egyéb nem maradt hátra, mint nyomukban lenni azoknak, kik Pécsit -hévvel szidalmazva, a Szent-Mihály-kapun a külváros oly része felé -látszottak tartani, melyhez közel feküdt a forrón szeretett Deborah -atyjának háza.</p> -<p>Így volt a rendítő jelenetnek, melyet a «beteg asszony» halála -előidézett, szemtanuja, s alkalma lett Deboráht – kit három hosszú -év után most látott <span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span> először – egy dühittas, de erőtlen és -gyáva izgatónak kezéből kimenteni.</p> -<p>A nép, melyet Elemér közbelépte megdöbbentett, de az -iskolamesternek Panna és Sára néni szidalmaival elegyült -jajveszéklése ismét bőszültségbe kezdett hozni, néhány másodperczig -határozatlan volt.</p> -<p>Mint két ellenkező hullám tolult össze indulata, s nem látszott, -merre fogja a nyomás túlsúlya az özönt düleszteni.</p> -<p>A hetykébbek is sokat hülepedtek, mihelyt a jegyről, melyet -Elemér hordott, észrevevék, hogy a kit meg akarnak támadni, -testőrtiszt. És a kard, melynek vége a rövid palást alól kitünt, -szintén csillapító szer vala. De ellenkezőleg nagy bátorításul -szolgált azon tény, melynek hamar kellett szembeötleni, hogy -tudniillik a harczfinak, kit húszan is körülfogtak, jobbja föl van -kötve, s csak balkezét használhatja védelemre és támadásra.</p> -<p>E látvány merészsége sarkalta őket.</p> -<p>Fölemelt öklökkel, pálczákkal, és még fölemeltebb hangon -kezdének agyarkodni, mindig szorosabb kört vonva.</p> -<p>Elemér, hogy a bőszülteket visszatartsa, balkézbe ragadott -kardjával meg-megrezzenté, a kik csak hozzá igen közel férkőztek. S -egy vér nélküli és épen ez okból semmi tragikai hatással nem biró -küzdés támadt, melyben az aczél suhogása oly bűvös kört írt a -támadók elé, hová lépni nem mertek, a nélkül azonban, hogy a -fenyegető mozdulatok- és készülődéssel fölhagynának.</p> -<p>– Ugyan, Elemér, mit bajlódol azokkal a pimaszokkal? -<span class="pagenum"><a name="Page_109" id= -"Page_109">-109-</a></span> Még elhiszik magokat, ha ronda testöket -nem ostorral szabdalod meg.</p> -<p>E szavakat deli arab paripáról kiáltá le egy csinosan öltözött -fiatal úr, drága forgójú süveggel fején, bibor hüvelyű, zománczos -karddal oldalán, és büszke mosolylyal ajkain.</p> -<p>Intését tett is követte.</p> -<p>– Elő az őrökkel! – szólt parancsolón.</p> -<p>A Mihály-kapu felől, hol egy kis őrtanya volt, e fölhivásra -fegyverzörej hallatszott, míg az utcza másik végén egyszerre -megjelent néhány lovas hajdu s lassú léptekkel közelített a küzdés -színhelyére. A nép, mely körülvéve látta magát, a nyitott kapukon, -a mint közelebb érheté, az udvarokra kezdett nyomulni.</p> -<p>Gyulai Ferencz, a csinos levente, lepattant nyergéből, épen -midőn az iskolamester, ki csonka-bénaságáról óbégatott, hirtelen -fölszedve magát a földről, illanáshoz fogott.</p> -<p>– Nem úgy, emberkém! – mondá Gyulai suhogó kis ostorával -föltartóztatva az apró egyént. – Kend a lovamat fogja tartani. -Nehogy ellopja, mert fölakasztatom; nehogy megmocczanjon további -rendeletemig, mert kalodába veretem.</p> -<p>Az iskolamester minden szónoki s egyéb erejét is elvesztve, -sompolygott az arabhoz, s reszkető kezekkel fogta meg a -kantárt.</p> -<p>Ezalatt a kőmíves, ki az utczai rakonczátlanságoknál a mérséklő -szerepét játszá, a népből kivált szelidebb elemekkel egyesülve, a -«beteg asszony» holttestét a törpe ablakú házba vitte. <span class= -"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span></p> -<p>Gyulai, az egész jelenetet mozdulatlanul, félelmes bámulattal -tekintő Deborahnak kart nyujtott, hogy a kapuajtó kőlépcsőjéig -vezesse, s ott mélyen meghajtva magát, visszafordult, s Elemérhez -sietvén, végig várta, míg a Mihály-kaputól érkezett őrök, s a velök -szemben jövő lovas hajduk közt a megrémült utczacsoport, minden -veszekedő hajlamból kigyógyulva, rendre elosonik.</p> -<p>Csak az iskolamester maradt az arab mellett, míg egy jó leczkét -kapva, ő is útilaput köthetett talpára.</p> -<p>Semmi elfogatás nem történt.</p> -<p>Deborah mély, átható tekintetet, melyben köszönet és hála -tükröződék, vetett Gyulaira, s a folyosón eltünt.</p> -<p>Elemér a Mikóházhoz indult, hogy a kocsit, mely a leányt haza -vigye, magával hozza.</p> -<h3>XIII.</h3> -<p>Tekintsünk Pécsi Simon «remeteségébe».</p> -<p>A nagy étteremből csigalépcső visz szintén akkora könyvtárba, -honnan ismét csigalépcső vezet az épület kúpjához, mely egyetlen -kerek szobát alkot, s annyi ablakkal, hogy fala keskeny -választéknál többnek alig nevezhető.</p> -<p>Ha az étteremben maradnánk, a háziúrban gazdag Epicurt -keresnénk, ki a nélkülözésen túl nem is képzel szerencsétlenséget, -a finom kényelmeken felül élvet; ha a könyvtárba érkezünk, szigorú -tudósra vélünk találni, ki egész életét az ismeret kincseinek -gyűjtésére szentelé, és csak azért hiszi, hogy létezik, -<span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span> mert gondolkodik; ha pedig a kúp -titkáig hatoltunk – s ide nem mindennek nyilik bejárat – akkor a -koboz és hangjegyek zenészt, az állatkör s a vizsgálatra -felállított látcsövek csillagjóst, számtalan más tárgy pedig egy -ábrándos és előitéletes embert leplez föl előttünk.</p> -<p>S valóban, Pécsi Simon jellemében mindez egyesült.</p> -<p>Külseje azonban leginkább a nagy urat tüntette szemünkbe, ki -százak között akkor is felötlenék, ha elméje középszerű, s vagyona -csekély volna.</p> -<p>Pécsi Simon magas és testes alak volt, szőke, piros arczczal, -gyér sárga fürtökkel, emelkedett és rendkívül értelmes homlokkal, -nagy kék szemekkel, finom orral, húsos, eleven színű ajkakkal, -melyeknek szögletein a bánat és mosoly görbületei a -legrokonszenvesebb hatásúak voltak.</p> -<p>A haladott kor, de alig hanyatlott testi és még egészen ép -szellemi erő azon ősi természetek közé emelék őt, kiknek deli -alakjára búcsúajándékul a távozó évek a kegyelet dics-sugarát vetik -vissza.</p> -<p>Most könyvtárában találjuk. Testén finom szövetű pongyola, -szájában hosszú törökös pipa, s fején Deborah által horgolt s igen -választékos sipka.</p> -<p>A vele átelleni karszékben egy úgynevezett angyal ül -Thyatirából, kinek teljes neve: -Jonathán-Dávid-Elázer-Judás-Machabeus.</p> -<p>Előre megjegyezzük, hogy itt semmit sem kell valódi értelmében -venni.</p> -<p>Mert a karszéken ülő nem igazi angyal volt, hanem csak a -szombatosok lelkésze, kik szent János <span class= -"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> -<i>Mennyei jelenetei</i> nyomán a papot angyalnak hívták. Az ő -hivei sajátlag nem is Thyatirában, hanem Udvarhelyen laktak, de a -szombatos szerette főbb egyházait azon városokra átbérmálni, -melyekhez szent János intő levelet küldött. Azután eredetileg nem -is hivták őt Jonathán-Dávid-Elázer-Judás-Machabeusnak, hanem csak -egyszerűen Jaskó Pálnak; de a szombatosok szokásához tartozott az -ó-testámentumból egész névkoszorúkat aggasztani magokra.</p> -<p>Különben az említett angyal kondorhajú, kis és élénk egyéniség -volt. Vonalai, ha bennök pusztítást nem tesz a ragya, szabályosak, -sőt szépek is lettek volna. Így csak tüzes fekete szemei, melyek -delejes színben villogtak, és gyönyörű csengésű hangja igézte meg a -közönséget, s magát Pécsi Simont is, ki rendesen a ferde külső -iránt ellenszenvvel viseltetett.</p> -<p>– Nagyságos uram! szólt az angyal, – hiveink száma naponkint -szaporodik. Thyatirában a közelebbi szent szombaton nyolczvan -kegyes ajak zengé a száztizedik zsoltárt, mely a Messiás -eljöveteléről szól, s utána mindjárt a kegyelmed gyönyörű versét, -mely az ő második eljövetelére készíti elő a fehérruhában -járókat.<a name="FNanchor_3" id="FNanchor_3"></a><a href= -"#Footnote_3" class="fnanchor">3)</a> Szárdis városa -(Kézdi-Vásárhely) pedig az idén három taggal szaporítá az új -Jeruzsálemnek, mely az idők betelésével egyenesen a mennyországból -száll alá,<a name="FNanchor_4" id="FNanchor_4"></a><a href= -"#Footnote_4" class="fnanchor">4)</a> leendő polgárait. -<span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span> Mindenütt hódításokat tesz igaz -hitvallásunk, s ha a véres törvények nem rémítenék vissza a népet -az áttérésektől, Székelyföld nagy része a szombatos üdvözítő tanát -fogadná el.</p> -<p>– Magam is sajnosnak tartom, válaszolá Pécsi, hogy a -lelkiismeret jogát honunkban nem tisztelik. A hiteszmék fejlődése, -a szabad vizsgálat és a szentirás magyarázata, uralkodó secták -által szoros korlátok közé van szorítva; de még sem hihetem, hogy a -szombatosokat üldöző törvények eddig nagy gátul szolgáltak volna az -áttérésekre, miután azt behunyt szemmel nézte a fejedelem és az -országtanács, s minthogy közületek senki sem mutathatja a békókat, -melyeket hiteért hordott, s a bitófa forgácsát, melyet a kivégzett -szombatos vére tett ereklyévé.</p> -<p>– De meddig tart e türelem? Van-e kezességünk, hogy a törvény -vad betűi nem ébrednek fel szendergésökből, és a martalékra -éhesebben nem rohannak, mintsem ha folyvást azzal táplálkoztak -volna?</p> -<p>– Rákóczi, ki annyira sürgeti Magyarországon a -vallásszabadságot, a törvény örve alatt sem kezdhet Erdélyben -hitüldözéshez. Azután mi… akarám mondani a szombatosok, külső -szertartásokkal sem ingerelhetik magok ellen a többi felekezetek -vakbuzgóságát. Nekünk… akarám mondani nekik, még templomra sincs -okvetlenül szükségök. Vagy <span class="pagenum"><a name="Page_114" -id="Page_114">-114-</a></span> nem mondja-e Szent János: Templomot -sem láttam az új Jeruzsálemben, mert a mindenható Úristen és a -bárány annak temploma.</p> -<p>A thyatirai angyal nyugtalanul mozgott székén. Látszott -elégületlensége, látszott neheztelése a közöny miatt, melyet Pécsi -Simon nyilatkozatában vélt találni.</p> -<p>– Nagyságos jó uram! szólt hévvel, soha egy vallásnak sem volt -oly kevés büszkesége, hogy azzal elégült legyen, ha létezését a -hatalom kegyelmesen tűri. Nekünk jogra van szükségünk, nem -irgalomra, vagy lenéző kiméletre. Megengedem, hogy a fejedelem nem -fogja kalodába veretni annak lábát, kinek ajka szombaton imádkozik. -Lehet, hajlékainkból nem rugdosnak ki a poroszlók, mint gazdája a -férges ebet. S talán nem süt a bakó szégyenjegyet homlokunkra -azért, mert szigorúan hiszünk szent János <i>Mennyei -jelenései</i>ben, melyről maga az evangelista mondja: «Boldog, ki -olvassa, s boldogok, kik hallgatják e jövendőmondásnak beszédét, és -megtartják azokat, melyek megirattak abban, mert az idő rövid». -Nagyságos uram! Valószínű, hogy holnap is lehet titkon várni az új -megváltást, mint tegnap szabad volt, de mi nyiltan akarjuk hitünket -vallani; mi nem tengeni… mi élni, terjeszkedni és jogokat szerezni -akarunk.</p> -<p>– Úgy az Isten haragjának pohara fejetekre fog kitöltetni, szólt -Pécsi Simon fájdalmas részvéttel. Lesznek vértanuitok, de nem marad -hívő, ki azok nevét a késő kegyelet számára följegyezze. És a -maradék azt sem fogja tudni, zsidók voltak-e, vagy a <span class= -"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span> -kereszténység oly felekezete, mely a legtisztább igét hirdeté, bár -süket füleknek.</p> -<p>– Boldogok a vértanuk! kiáltá a thyatirai angyal ragyogó -szemekkel, átszellemült arczczal, boldogok, a kiknek fejét vették -Isten beszédeért, mert csak azok élednek föl az első föltámadáskor, -s azok lesznek a Megváltó ezeréves birodalmának polgárai.<a name= -"FNanchor_5" id="FNanchor_5"></a><a href="#Footnote_5" class= -"fnanchor">5)</a> Bizonyára minden igaz szombatos örömtől repeső -szívvel fogja a pallost megcsókolni, mely őt a vértanuság -dicsőségében részelteti.</p> -<p>Pécsi Simonra e rajongás kedvetlenül hatott.</p> -<p>Ő «nem öltött még fehér köntöst», de a szombatosok -főpártfogójának tartatott, s ily helyzetben természetes vala, hogy -rettegett az új felekezet oly fontolatlan lépéseitől, melyek -következményeiért valószínűleg őt terhelte volna legnagyobb -felelősség.</p> -<p>– Ugyan hányan vagytok? kérdé gúnynyal. Nem férnétek-e be -Fehérvár székesegyházába apróstul, öregestül mind? Nem -gyilkoltathatna-e meg titeket egy új Heródes, a nélkül, hogy nem -vagytok még képesek sem a vértanuság adójának megfizetésére, sem a -vallásjogok kivívására és megőrzésére.</p> -<p>– A vértanuság adója, válaszolt az angyal, mindig azt -gazdagítja, kitől behajtatik. Egyébiránt, ha nem is vagyunk sokan, -emlékszünk rá, hogy az unitáriusok sem számláltak sokkal több -hívőt, midőn egy vagyontalan és idegen orvosnak<a name="FNanchor_6" -id="FNanchor_6"></a><a href="#Footnote_6" class="fnanchor">6)</a> -erélye által az egész ország bevett vallásai közé emeltettek. -<span class="pagenum"><a name="Page_116" id= -"Page_116">-116-</a></span> S nagyságod, Pécsi Simon, jó uram, -hazánkfia, dúsgazdag főúr, és az országgyűlés nagy befolyású -tagja.</p> -<p>– Mit? hebegé Pécsi egészen kipirulva, ti rám számíttok? Azt -hiszitek-e, hogy ily nyaktörő vállalat kolomposa leszek? Furcsa -fogalmatok van egy férfiuról, ki kormányszolgálatban őszülve meg, -annyit legalább kénytelen tudni, hol válik a vakmerőség -őrültséggé.</p> -<p>– Nagyságos uram! Minden szombatos kegyelmedre fordítja szemét, -s kegyelmedtől várja a föllépési jelszót. Én hasztalan mondanám: -ettől a főúrtól ne várjatok semmit, mert csak akkor fáradna -ügyetekért, midőn már fáradság nélkül is czélt lehet érni. Ők engem -soraikból kilöknének. És hasztalan mondanám: guggoljatok csendesen, -mint a haris a fűben, mert még nem jött el a szólásnak ideje. Ők -megköveznének engemet. Ha nagyságod veszélyesnek tartja a -szombatosok föllépését, győzze meg őket arról.</p> -<p>– Igen, én ezt megteszem, s ha nem sikerülne, készebb vagyok -végkép szakítni velök, mintsem nevem és befolyásom által is -bátoríttassanak az önmegsemmisítés badar munkájához fogni. A jövő -márczius hó második szombatján balázsfalvi jószágomon leszek. -Értesítsd a felekezet kitünőbb egyéneit, s add nekik tudtul, hogy -hitvallásuk ügyében kivánnék velök értekezni.</p> -<p>A thyatirai angyal Pécsi Simon e határozatával elégülten -távozik. – Minket vissza nem tartóztat, sőt mi fogjuk magunkkal -ragadni őt, gondolá. Mert <span class="pagenum"><a name="Page_117" -id="Page_117">-117-</a></span> mikor győzött a félénk és rémlátó -ész tanácsa, a szent lelkesedés rohanó árja ellenében? Pécsi a -miénk. A szombatos kivívott jogainak diadalünnepére már készülhet, -fölhúrozhatja a kobozt, fonhatja fürtei közé a koszorút, szabhatja -vállaira a fehér öltönyt. Az igazság napvilága győz; a sötétség -angyalai erejöket vesztve tünnek el a vidám láthatárról.</p> -<p>A szent férfiú ily ábrándokkal érkezett a nagy piaczra épen -akkor, midőn az óriás alakú herold büszkén lépdelt ki a fejedelmi -palotából, hogy a szombatosok ellen hozott végzést fölolvassa.</p> -<h3>XIV.</h3> -<p>A thyatirai angyalon kívül a sardisit is a hitterjesztés ösztöne -Fehérvárra csábította.</p> -<p>Ez a szombatosok szemefénye volt.</p> -<p>Erkölcsében a thyatirai papnál kevésbbé vala ugyan szigorú, de -elméje magasabb, modora kellemesebb és külsője oly megnyerő, hogy -nemcsak községe, de a szombatosok egész felekezete bálványozta.</p> -<p>A szerencse mindenütt követte.</p> -<p>Mint koldusgyermek lépett egy híres szombatos orvosnak házába. A -kegyes és tudós ősz férfiu az alamizsna fillérje helyett ruhával -látta el a rongyba takart, a hideg miatt reszkető fiut, s midőn -megtudá, hogy a betűket ismeri, szolgálatba vevé, iskolába küldötte -s üres órái alatt maga is oktatá.</p> -<p>A már tizenötévet betöltött gyerek, ki még csak a nyomtatott -betűket tudá megkülönböztetni, hamar <span class="pagenum"><a name= -"Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> haladott az ismeret -gyűjtésében, s midőn pártfogója meghalt, az új hit a szenvedett -veszteségért leginkább benne keresett kárpótlást, mert bár felső -iskolákat nem hallgatott, s külföldi egyetemre utazni nem volt -pénze, a hollandi híres tanintézetekben tudorrá avatott református -papokat is a szentírás magyarázata fölött támadt vitákban gyakran -szögletbe szorította.</p> -<p>Neve az egész környéken hamar lett ismeretessé.</p> -<p>De a jó szerencse máskép is kedvezett neki.</p> -<p>Az orvos szép és egyetlen leánya tudniillik, a gyász kitöltével, -hozzá ment nőül. Hasztalan igyekezett az anya lebeszélni, hasztalan -botránkoztak meg fiu-testvérei és a rokonok.</p> -<p>Nem tagadhatni, hogy e házasság kicsinyben esemény volt, s hire -húsz mértföldig is elterjedhetett, mert Klára tősgyökeres székely -családból származván, nemesi jogokkal birt. Szép bútorokat, hat -jármos ökröt, eresztő fejős teheneket, finom kamukát és fehérneműt, -sőt egész tuczat ezüst kést, kanalat is vitt hozományúl. A mi pedig -mindennél több, keze után, egész az alkirálybiró fiáig, a székely -urfiak szine vágyott.</p> -<p>Klára nevelésénél és választékos izlésénél fogva a nemes -kisasszonyok sorába úgy be is illett, mint virágos kertbe a -százlevelű rózsa.</p> -<p>A szombatos pár szerény laka csakhamar legyőzte a kálvinista pap -házát, s vetélkedett, bár nem nagyságban, kényelemben, az egyházi -gondnok cserepes épületével is, mert a férj derék gazda, a nő -tűzről pattant gazdasszony volt és mindketten birták a kevésből -<span class="pagenum"><a name="Page_119" id= -"Page_119">-119-</a></span> kijöhetés titkát, s azon adományt, hogy -rajtok és körülök minden szebbnek, díszesebbnek és kellemesb -formájunak tűnjék föl, mint máson és más helyt.</p> -<p>Miért vállalt a szorgalmas és családi körében boldog férfiu új -hitsorsosai közt oly egyházi méltóságot, melynek létezése sem volt -az ország által elismerve, s melynek foglalatossága sok, de -jövedelme épen semmi? E kérdésre csak annyit válaszolhatok, hogy -így szokott az ember kedvencz eszméjéért áldozatot hozni, így -lépünk át, ha a lelkesedés megragadott, csendéletünkből a -veszélyes, s néha még dicstelen tevékenységbe is.</p> -<p>Klára hozományának jelentékeny részét megemészté e változás, de -férje naponként közelgeni látta az alkalmas perczet új hitök -országossá tételére, s mint paptársa, ő is Pécsi Simonnak -tevékenységre nógatása végett jött Gyula-Fehérvárra.</p> -<p class="center">*</p> -<p>A szárdisi angyal derült arczczal lépett egy szombatos pék -ajtója elébe, midőn a harangok megkondulása nagy csoportozatokban -kezdé vonni a népet a székesegyházba, hol Dajka püspök volt -szónoklandó. Mikor fogják szent elmékedéseimet ennyien hallgatni? -mikor mondhatom el büszkén: Klárám! te nem szégyelheted, hogy a -pórfiut, hogy a szegény koldust választád férjül? Reméljünk! Az új -Jeruzsálemnek alapja megvettetett, épületei hamar fognak -emelkedni!</p> -<p>Ily gondolatokba merűlve a szárdisi angyal észre <span class= -"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> se -vette a kék darabont káplárt, ki a pékhez betérve, egy pohár méhsör -mellett róla tudakolt, szemét rajta tartá, s midőn több kérdezője -nem volt, melléje simulva kezét vállára tevé.</p> -<p>– Nem tetszenék-e kegyelmednek – szólt durva nyájassággal – az -én társaságomban egy rövid sétára rándulni?</p> -<p>– Talán valami ügye van kendnek velem? – kérdé látható -nehezteléssel a szárdisi angyal.</p> -<p>– Van ám, még pedig a javából, – szólt a káplár.</p> -<p>– Mi tetszik hát, szóljon!</p> -<p>– Nekem ugyan semmi, de annál több Kassai uram ő -nagyságának.</p> -<p>E névre a szárdisi angyal egészséges, életvidor arcza sápadt -lett.</p> -<p>– Kendet hozzá kell kisérnem. Karabélyom töltve, kopjámat látja, -tessék tehát csendesen előttem haladni.</p> -<p>A fogoly, mert helyzetéről többé kétségben nem lehetett, -csodálkozásából alig birt magához térni. Mi baja lehet vele Rákóczi -miniszterének, gyanítani sem tudta? Visszatekinte multjára, s -tisztának találta, mint a tükröt. Bizonyosan új vallása foroghat -szóban, gondolá. De miért kezdenék épen ma s épen rajta a -szombatosok üldözését? Mit bizonyíthatnak be e perczben ellene? S -ha törvényes adatokat csak nyomozás útján szerezhetnek, miért tevék -őt fogolylyá, mielőtt vádolhatnák? s miért vezetik, mint rabot, -börtön helyett a fejedelmi palotába és az ország első hivatalnoka -szine elébe?</p> -<p>A szárdisi angyal e komor kérdéseket forgatá elméjében. -<span class="pagenum"><a name="Page_121" id= -"Page_121">-121-</a></span> Kedélye befellegzett vala s arcza, ha -nem is félelmet, megdöbbenést árult el.</p> -<p>– Most üt a kisértés órája! Légy hív mindhalálig s neked adom az -életnek koronáját, mondja a szentirás. Atyám! ha lehet, maradjon el -tőlem e keserű pohár! szól a Megváltó. Szegény Klára! Oh! az én -kedves kis gyermekeim! Mi tevő legyek?</p> -<p>Ily eszmék követék a szárdisi angyalt a fejedelmi irodába. A -levéltárnokon, s egy pár diákon kivül a nagyteremben alig volt -ember. Az egész szobasor oly csendes, mintha bezárt templom volna, -s a szombatos saját lába kopogásától megdöbbent.</p> -<p>Végre a fogoly és őre, hosszú, de aránytalanul keskeny kabinet -küszöbéhez értek, honnan egy karszék vánkosai közül Kassai uram kis -testének egyes részletei és egész kopasz nagy feje valának -láthatók.</p> -<p>Az öreg úr előtt durva keresztkötésű irományok hevertek. Csak -kezét tartá rajtok, szemét a belépőn. Hm! posztóruhája, nadrágja, -csizmája és dupla süvege van! Négyszeres megsértése a törvényeknek. -Hm! E szavak hatottak a karszékből a szárdisi angyalig, kinek -szivét e különös üdvözlésre remegés fogta el.</p> -<p>– Laczkó Istvánnak hivják kendet, hüm! És a másik neve?</p> -<p>A szárdisi angyal szótlanul állott, igézetes kényszerüséggel a -karszéknek szegezve tekintetét.</p> -<p>– Nó! hangzék Kassai lapos ajkairól, nó! hangzék ismét, és még -ferdébb mosolylyal.</p> -<p>– Ha a kormány, válaszolá a fogoly, bizonyos hitfelekezethez -szításom iránt gyanut táplál és üldözni <span class= -"pagenum"><a name="Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> akar, -van elég eszköze nevemet kinyomozni, s egészen fölösleges, hogy -saját vallomásom által terheljem magamat, és önszántomból gyűjtsek -fejemre parázst.</p> -<p>– Ez bátran van mondva: -Ananiás-Azariás-Nisael-Szombaton-viaskodó uram! ez a keresztre -feszítést áhítók merészségével van mondva, de én tőled álnevű -Laczkó István valóságos nevedet kérdem.</p> -<p>A szárdisi angyal fejébe tódult minden vér, s erélye ismét -megtört.</p> -<p>A korlátnok az irománycsomagra tevén kezét, száraz gúnynyal -mondá:</p> -<p>– Téged Szőke Pistának hívnak s nagyrápolti féltelkes jobbágy -vagy. Földesurad Döbrögi Péter uram volt. Tíz éves korodban atyádat -egy erdőfoglaláskor agyonütötték. Döbrögi Péter, hogy atyád -érdeméért megkülönböztessen, saját konyhájában kuktává tett, de te -a szakácsnak nem akarál engedelmeskedni. A hátadra mért husángokat, -hum! zokul vetted. A serpenyő és nyárs mellől megszöktél, egy -izmos, ép gyereket lopván el ez által jámbor földesuradtól. Anyád -nemsokára kimult.</p> -<p>– Szegény anyám! sohajtá a szárdisi angyal.</p> -<p>– Nem arról van itt szó, Szőke Pista, hogy néhai anyád szegény-e -vagy nem. A baj az, hogy te szökött jobbágy vagy, és örökséged -tizenhat kerek év óta üres. Ennyi idő alatt senki sem tett róla -robotot, senki sem adott tizedet, senki sem állított katonát, senki -sem fizetett adót. A te féltelked többnyire hasznavehetetlen -földekből állván, népesítlen maradt. Én tavaly megvevém Döbrögi -Péter uramtól a <span class="pagenum"><a name="Page_123" id= -"Page_123">-123-</a></span> rápolti birtokrészt, még pedig a -jobbágyok minden restantiájával együtt. Érted-e?</p> -<div class="figcenter" style="width: 370px;"><a href= -"images/i011hq.jpg"><img src="images/i011.jpg" alt= -"– Téged Szőke Pistának hivnak." title= -"– Téged Szőke Pistának hivnak." /></a> -<p class="caption">– Téged Szőke Pistának hivnak.</p> -</div> -<p>Ekkor egy diák a korlátnokhoz valami iratot hozott -ellenjegyzésre. Kassai hosszasan tudakolt tőle minden apróságot, -hagyván azalatt a szárdisi angyalt a rémítő gondolattal küzdeni, -hogy feleségestül, gyermekestül örökös jobbágy, még pedig egy -fukar, szívtelen földesúrnál.</p> -<p>– Szőke Pista! én téged még ma Rápoltra indítalak, szól a -korlátnok vigyorogva.</p> -<p>– Holttestemet küldheti nagyságod oda, magam nem fogok -menni.</p> -<p>– Hm! tehát öngyilkosságra készülsz! Nem jut-e eszedbe, hogy -feleséged vagyonából a tizenhat évi robot és tized hátralékját sem -hajthatnám be. Boldogtalan! Meg akarsz-e károsítani? Porontyaidból -hogy sajtolhatom ki pénzemet? Egyik gyermekedet pujka-, a másikat -sertéspásztornak fognám használni, de nőd nemes leány. Akaratja -ellen tulajdonomnak nem tekinthetném. El kellene kölykeitől űznöm. -S ha anyai szeretet ösztönéből a telken maradna is, igen gyönge, -igen kényes. A háromágú korbács sem szoktathatná hamar a kapához és -sarlóhoz.</p> -<p>– Mennyei atyám! kiáltá a szerencsétlen szombatos, hát csakugyan -beteljesül az idő, midőn a sátán hatalmat nyer a világ feletti -uralkodásra? Hát csakugyan néhány nap mulva azon év fog kezdődni, -melyben az ötödik<a name="FNanchor_7" id="FNanchor_7"></a><a href= -"#Footnote_7" class="fnanchor">7)</a> angyal trombitájának hangjára -<span class="pagenum"><a name="Page_124" id= -"Page_124">-124-</a></span> egy csillag hull a földre, s a -megrendült égsarkakkal együtt az erkölcsi rend tengelye kisiklik -helyéből? Szent atyám! most kezdődnek-e ama szörnyű csapások, -melyeknek nem szabad az embereket megölni, de gyötreniök kell -éjjel-nappal oly iszonyúan, mint a scorpió marása miatti gyötrelem? -Rajtam kezdődik-e előjele a jósolt időknek, melyekről mondatik: -keresik az emberek a halált és nem találják meg, kivánnának -meghalni, de a halál elmegyen előttök? Mit vétettem, hogy -homlokomon nincs az Isten pecsétje,<a name="FNanchor_8" id= -"FNanchor_8"></a><a href="#Footnote_8" class="fnanchor">8)</a> mely -védelmezzen a sátán véres körmeitől? S ha bűnös is valék, miért -választattam épen én a legnagyobb büntetésre, hogy tudniillik saját -élő szemeim fedezzék fel először az Antikrisztust? Kassai! ha a bűn -és elvetemültség eszményének meg kell testesülni, mint megtestesült -a szeretet a Krisztusban, akkor te vagy az Antrikrisztus!</p> -<p>Annyi fájdalom, annyi kétségbeesés és magasztaltság volt a -szombatos arczán, hogy még Kassai is némi megütközéssel tekintett -rá, de hidegvére hamar győzött a percz benyomásán.</p> -<p>– Szőke Pista! nem költészetről van köztünk szó, hanem pénzről, -robotról. Te öngyilkolással jogomtól akarsz megfosztani, azonban én -sem estem fejem lágyára. Rajtam túl nem teszesz. Feleséged és -gyermekeid bőrén kiveszem, a mit benned vesztenék. Most pedig -pórruhába öltöztetve tartalak három napig a börtönben. Melléd -tétetek egy éles tőrt, melylyel minden perczben kivégezheted -magadat; ha <span class="pagenum"><a name="Page_125" id= -"Page_125">-125-</a></span> három nap elteltével élve maradsz, -Nagy-Rápoltra vitetlek azon roskadt kunyhóba, melyhez maradékostul -tartozol. Nőd és gyereked utánad fognak jönni. Egy év alatt a deres -oly munkás paraszttá alakítand, a milyen szájas pap vagy most. Ha a -négy bevett vallás valamelyikének hivei közt mester, egyházfi, vagy -sekrestyés lettél volna, most jogom nem lenne téged a röghöz -visszavitetni, de midőn szombatosoknál angyal vagy, rápolti hajdum -pálczája alá esel vissza. Hm! nem disznó orrára való az arany -perecz! Nem parasztnak való az új vallás készítése. Három nap mulva -ismét találkozunk.</p> -<p>Kassai száraz köhögések közt vonult ki egy falajtón.</p> -<h3>XV.</h3> -<p>Ha Szőke Pista e megaláztatást új hitéért szenvedte volna, ha -Szőke Pista valami vakmerő bűnért vitetnék börtönbe, akkor talán -emelt fővel lépne sorsa elébe, talán maga tépné le testéről az úri -ruhát, hogy az utczaseprő durva és szennyes rongyait adhassák reá a -poroszlók. De most visszaborzadt attól a gondolattól, hogy a -fejedelmi iroda tanuja lehet átöltöztetésének, s hogy midőn majd az -utczán hurczoltatik, midőn a bámészok tudakolni fogják a hajduktól: -kit visztek a tömlöczbe? ezek vállvonva mondhatják: csak egy -szökevény jobbágyot, kit földesura megtalált.</p> -<p>Van oly büszkeség s még a nemesebb természetekben is, mely -inkább retteg a balhelyzet szégyenétől, mint a bűn súlyától. -<span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span></p> -<p>A kék darabontok beléptek, de kezökben czondra, abaposztóból -szabott nadrág és paraszt bocskor nélkül. Fegyver közé fogták a -fegyenczet, kinek lélekzete szabadabbá lett, midőn a szelidebb -bánásmódot látta.</p> -<p>Kassai irodájából a várfalak mellett, a közfigyelem magára -vonása nélkül értek a kijelölt börtönhöz, mely a kapisztrán-kápolna -szomszédságában feküdt.</p> -<p>A porkoláb a letartóztatott nevét nem kérdé. Redős vén arczának -hideg vonásain, ha valami, úgy egy neme a tiszteletnek, egy árnya -azon kedvező sejtelemnek csillámlott át, hogy úrral van dolga.</p> -<p>Kötött sipkáját tar homlokán kissé megmozdítá, s kezébe a -bokorkulcs mellé vékony rövid lábvasat vett, mely karikástól együtt -alig birt három fontnyi súlylyal.</p> -<p>Szőke Pista sötét, de tág pinczébe vezetteték, mely egykor, mint -az ászok rothadt maradványai mutaták, sok hordót, utóbb, mint a -falbékók hosszú sorából gyanítni lehet, sok bűnöst, s köztök -kétségkivül nem egy ártatlan üldözöttet is, rejtett penészlepett, -nedves és dohos keblébe.</p> -<p>A porkoláb Szőke Pista lábára zárta a vasat, a kisérő őr pedig a -pinczeszöglethez vezetvén őt, a falbékót szorítá jobb kezére. Csak -balja maradt szabad, hol a szív dobog, mely az élet kerekeit -forgatja, s melynek mozgását a legkisebb gyilok is, ha irányát -elszánás vezeti, rögtön megszüntethetné.</p> -<p>De Kassai gúnyos igérete ellenére, az ölőszer, szintúgy mint a -pórruha, sehol sem vala. Szánalomból-e vagy fondor terv miatt? -gyanítni is alig lehetne. <span class="pagenum"><a name="Page_127" -id="Page_127">-127-</a></span></p> -<p>A falbékó Szőke Pistának szabad mozgásra csak félöl széles és -egy öl hosszú tért hagyott. Ez vala talán a világtól számára -kiszakított azon rész, melyből szenvedésének története mélyebb és -mélyebb sülyedések közt fog tovább ömleni, hasonlóan azon -folyamhoz, mely a hitrege szerint, a föld szinéről eltűnvén, végre -még a pokol üregéig is utat lel magának, hogy sötét hullámaiban a -kárhozat szellemei fürödjenek!</p> -<p>A rab tompán, fásúltan hevert a nedves földön, hátát a -penészborított falnak támasztva. Feje mélyen hajlott keblére. -Arczának kifejezés- és majdnem érzés nélküli vonalait a börtön -félhomálya elől is rejtegetni látszott, mintha a tanútlan magánynak -ezer szeme volna, melylyel néz, itél és gúnyol.</p> -<p>Mennyi kínnak és őrjöngő eszmének kellett a kedélyben tombolni, -az arczon átviharzani, míg egy pár rövid óra alatt a túlizgatott -idegek ily aléltsága bekövetkezhetett.</p> -<p>Szőke Pista nyelve majdnem szájpadlásához tapadt a szomjuság -miatt.</p> -<p>A vándor, ki rekkenő nyárban, szellőtlen rónán, csillogó, égő -fövényben utazik, nem lehet tikkadtabb, nem sóvároghatná az ég -harmatát, a forrás cseppét inkább, mint e szegény fogoly, kit tél -közepén egy nedves üreg árnya vesz körül.</p> -<p>Testi aléltsága már a legfelsőbb fokra hágott, midőn az -utczazaj, mely a beteg asszonyt ágyából ki és a halál karjaiba -szólítá, az ő börtöne ablakain is besivalkodott, hogy a dermedt -érzékeket bősz erejével föloldja megkötöttségökből. <span class= -"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span></p> -<p>Szőke Pista figyelni kezdett, s a mit hallott, a mitől zengett -az utcza, a szombatosok káromlása, a szombatosok ellen szórt átok -és fenyegetés volt. A népvéleménynek e felekezetet üldöző iránya -megrendíté őt, s épen váratlanságával nagy hatást gyakorolt -kedélyére. Mert a Székelyföld azon vidékein, hol ő és társai az új -igét – bár titokban – hirdették, a bevett vallások követői irántok -kirivó gyűlölséget nem tanusítottak. Erdély többi részeiben pedig -annyira ismeretlenek voltak a szombatosok, s babonáiknak oly kevés -fontosságot tulajdonítottak, hogy még e secta létezése is ritkán -jött szóba.</p> -<p>S épen a türelem, a közöny félreértése nyújtott a hevesebb -vérmérsékű szombatosoknak reményt a bevett vallások közé -soroztatásra. Csekélységök bizonyítékában jövendőjök kezességét -vélték.</p> -<p>Mekkora csalódás!</p> -<p>Szőke Pista tehát most hallotta először hitsorsosai dühös -szidalmazását.</p> -<p>A mennyire csak lánczai engedék, közel vonult az -ablaknyiláshoz.</p> -<p>Lázas figyelemmel kapott föl minden hangot, s hő képzelődése e -töredékekből egészíté ki a künn történteket.</p> -<p>Észrevevé, hogy a szombatosok elleni gyűlölet a tömeget -megtámadásokra vezette. Gyanította, hogy valaki e dühnek áldozatul -esett, sőt eshettek többen. Hallá különösen a Pécsi nevet szidalmak -közé vegyíttetni, s a nép szétoszlásának folyama és a rögtön -beállott csend sejteté, hogy katonaságnak kellett a szombatosok -védelmére sietni. <span class="pagenum"><a name="Page_129" id= -"Page_129">-129-</a></span></p> -<p>– Ah! tehát minket a kormánynak kell a széttépéstől oltalmazni? -Nem a törvény, de a közvélemény kövez-e meg? Hát nem is a bakó lesz -bakónk, hanem a gyönge leány körmeivel, a reszkető agg átkával, az -erőtlen gyerek az utczasárral? S csak azért prédikálok új hitet, -hogy hahoták közt vettessék családom az utolsó itéletig rabigába? -Mivel érdemlem büntetésedet, Izrael és Jákob Istene! kiről mondják, -hogy nemcsak boszuálló, de igazságos és irgalmas is vagy? Oh! a -börtön sötétsége elhomályosítja lelkemet! Jehova, oltalmazz a bűnös -gondolatoktól!</p> -<p>Szőke Pistának sűrűn omlottak könnyei orczájára, a kézbilincsre -s a különben is nedves földre.</p> -<p>A vértanuságot a hiú ember is gyakran hetykén fogadta el, midőn -a máglyához vagy bárdhoz kisérte a nép rokonszenve, de a -legszilárdabb jellem sem hallhatja megrázkódás nélkül a polgári -hatalom és a közvélemény egyértelmüleg hozott halálitéletét.</p> -<p>Új Jeruzsálem angyalai között pedig, ha nem is a leghiúbb, de a -legcsekélyebb akaraterejű Szőke Pista volt.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_130" id= -"Page_130">-130-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>MÁSODIK RÉSZ.</h2> -</div> -<h3>I.</h3> -<p>Bár a nap leszállott, künn az alkony szürkülete alig kezdődik, -de benn, a vad tekintetű pincze-börtönben csak a fogoly sötéthez -szokott szeme veheté észre a tárgyak körvonalait.</p> -<p>A vasajtó zára nyikorga.</p> -<p>Az éles hang Szőke Pista csontvelejéig hatott.</p> -<p>Halantéka úgy lüktetett, üterei oly lázasan dobogtak, mintha a -végitélet trombitája harsant volna meg.</p> -<p>A porkoláb lép be.</p> -<p>Ételt hozott a rabnak, kit már az éhség gyötört és hozott egy -kanna vizet, hogy szomját, mely miatt már nyelni és lélekzeni alig -tud, enyhíthesse.</p> -<p>Szőke Pista mohón ragadta ajkaihoz az edényt, midőn meglátta a -hajdut a börtönőr háta mögött, a mint a szomszéd falbilincs horgára -valami podgyászt akasztott.</p> -<p>– Mi az? – kérdé gyanakvó félelemmel, szemét a hozott tárgyon, -száját a kannán tartva, melyet erős kortyokkal ürített.</p> -<p>– A jobbágyruha – válaszolta a börtönőr, ujjával a hajdunak -távozást intvén.</p> -<p>– Büntessen Isten, ha magamra veszem. <span class= -"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span></p> -<p>– Nem is szükség, míg kegyelmed mostani ruhája testéről le nem -rothad.</p> -<p>– Mit? Engem itt akartok tartani, míg megrothadok, míg a hús -foszlányokban hull le csontomról, míg az éhes férgek lakomát ülnek -az élő-halotton, s a sír pondrói elől fölemésztenek minden -táplálékot? Borzasztó!… Ha! ha! Kassai úr ő nagysága jámbor -becsületes ember! Úgy áldja az Isten, mint én kivánom!… Lám, lám! -tehát három nap helyett három évtizedet fogok e dohos üregben -heverni, ha! ha!… Oh ég!</p> -<p>– E falak közé csak terhes bűnöst szokás csukni – szólt -vállvonva a porkoláb.</p> -<p>– Szegény szerencsétlen nőm, édes gyermekeim! S nyomorult, te a -gyilkot nem hoztad el?</p> -<p>– Annyit teljesítek, a mennyit kötelességemmé tesznek – mondá -hidegen és harag nélkül a börtönőr.</p> -<p>– Hol a gyilok? Sehol!… Előjelnek vegyem-e, hogy öngyilkos -helyett gyilkossá szánt az ég!… Markolatig döföm bele a tőrt. De -miért van a tőrnek markolata, hogy sokkal mélyebben ne lehessen -döfni?… Oh! szép tavasz! te a földre ki fogod teríteni virághimes -zöld szőnyegedet,… előmbe a bakó terít fekete szőnyeget, s hulló -vércseppjeim lesznek rajta az árva pipacsok! Látom a tőkét… a -bárdot! Börtönőr! hisz én élni kivánok! Börtönőr! tanum az ég: én -élni kivánok! Ki meri mondani, hogy a sarló alá megértem? Ki gázol -az Úr aratásában? Nem hallottátok-e, hogy én nem kivánok meghalni?… -Oh! Klára! oh! gyászruhás özvegyem, <span class="pagenum"><a name= -"Page_132" id="Page_132">-132-</a></span> honnan vásárlod -könnyeidet, hogy szemedben mindig új csepp van a régi helyett. Ha! -ha! neki köntöse sincs! Kassai poroszlói letépték gyönge, finom, -alabástromfehér tagjairól. Holla! takarjátok be testét a buja -szemek és ostor elől. Jobbágynővé lett ugyan, de még ma szemérmes… -eddig nem volt megszeplősítve és megostorozva. Várjatok, várjatok! -majd szenved és sülyed… akkor lesz nektek való. Szent ég! -megőrültem! Agyam fölolvadott, s mint az égő láva fog kitörni -rekeszein. Hány felé pattant koponyám?… Segítség! segítség! Engem -ne végezzetek ki. Hallod-e, börtönőr, engem ne tarts sokáig ezen -ürgelyukban! Szántani, kaszálni, trágyázni akarunk. Én jobbágy -vagyok. Elkésem a napszámtól. Barázdát akarok ekevasammal hasítani. -Vagy a helyett gyilkoljak-e más vassal?</p> -<p>Szőke Pista rázta bilincseit és dühöngött, de a börtönőr már rég -rácsukta az ajtót, rég eltávozott.</p> -<p>Mécstelen éj borítá el a börtönt, annak nesztelen magányát még -rémítőbbé alakítva.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Rákóczi első hivatalnoka, a hatalmas és gyűlölt Kassai egy -szökevény jobbágygyal szemben – mint látszik – nem hivé -szükségesnek a kimondott szót megtartani.</p> -<p>Ott hevert ő piszkos börtönben, undorral telve a lég iránt, -melyet beszív, a fal iránt, melyre hátát támasztja, a nedves föld -iránt, melyet lába tapod, a ronda pokrócz iránt, mely a -koldusrongynál még épebb ugyan, de már förtelmesb és -visszataszítóbb. <span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span> Ott hevert ő elvégre önmagától is -iszonyodva. S mily kecsegtető alakban lebegett most szeme előtt a -durva, azonban tiszta pórköntös! Ez is rövid időn szenynyel fogna -beboríttatni, ezen is penészfolt törne ki; de pár napig megmentené -viselőjét az undor legélesebb, legközvetetlenebb okától. Ha nem -szégyelte volna, a börtönőrt most már figyelmeztetné, hogy -öltöztesse őt más mezbe, habár a rabszolgáéba is. S miért nem tud -meghalni? hisz! az öngyilkolásra a falbilincs horga, vagy a -nyakkendő, melylyel lélekzetét elfojthatná, szintugy vezetne, mint -a tőr, melyet Kassai megigért, de el nem küldött. Szőke Pista a -halálnak ezer különös nemét forgatá eszében, s mindeniket áhitá, s -mindeniktől visszaborzadt. Egykor, midőn magával leginkább küzdött, -s midőn legnagyobb szüksége volt vagy egy kevés vigasztalásra, hogy -elviselhesse az életet, vagy egy kevés csüggedésre, hogy a halált -önkezével megtalálja, – egykor, midőn hasonló hévvel akart -imádkozni és átkozódni s nem birván a két indulat rohama közül -választani, sötéten tekintett a parányi világosságra, mely a nap -keltét vagy talán leáldozását jelentve, a börtön komor üregét -fölkeresé, – egykor, mondom, a falszögleten a fény élénk rezgése -tünt szemébe. Rég nem látott csoda a homály tanyáján! Oh! mily -felhőtlennek kellett künn az égnek lenni, hogy a pazar sugarakból e -vak helynek is jutott valami osztalékul! S a nedves fal vakolatján -mily porondcsilla volt elég bátor fölfogni és visszaverni a sugárt; -honnan származik a fény e megtörése, e parányi, de majdnem -<span class="pagenum"><a name="Page_134" id= -"Page_134">-134-</a></span> lángoló tükör, mely a rab elébe -kihivón, kaczérul villog? Soká, soká nézett Szőke Pista, mígnem -arczát tenyerével borítá, s ajkai szitkokkal teltek Kassai -ellen.</p> -<p>Tőle elérhetetlen távolságban egy tőrt vett észre, melynek -hüvelyén és markolatán gyémánt- és rubinkövek játszottak a börtönbe -lopózó világgal. Mikor és hogy jutott oda e fegyver, gyanítani sem -tudta.</p> -<p>A börtönőr még aznap föladá a fogolyra a jobbágyruhát; de -egyszersmind nehéz vasat veretett kezére és lábaira. A falbékóhoz -bilincselést megszüntette. Szőke Pista már a közönséges rabok -osztályába látszott soroztatva. Eddig az országra nézve veszélyes -egyénnek tarthaták fölvigyázói; most csak valami csinyen vagy -gonosztetten kapott bűnösként tünt föl. A börtönőr nyersebb modorán -eléggé észlelhető volt e változás. Nem is köszönt, midőn az ajtót -rácsuká, s míg az öltöztetés folyt, a «kegyelmed» helyett -megkisérté «tenek» szólítani; de a sötét és parancsoló tekintettől -még egyszer s talán utoljára visszadöbbent. Szőke Pista most -valóban csekélynek tartá az életet, s a halál színletlen ohajával -ragadta meg a tőrt; de a kimulás küszöbén Klára képe visszacsábítón -lépett elébe. Reszketeggé lett keze, ingadozóvá akaratja. Nem tartá -ugyan többé bűnnek, eldobni magától oly életet, melynek tartalma -csak két szóból áll: nyomor és megaláztatás; de gyávaságnak hivé -annak egész terhét öngyilkolása által nejének gyönge, finom, -törékeny alakjára vetni. A mellére szegzett tőrt szeméből egy -keserű cseppel hullatá a földre, s a másik perczben bősz haraggal -<span class="pagenum"><a name="Page_135" id= -"Page_135">-135-</a></span> ismét fölemelte. – Add nekem, Uram! – -kiáltá öklével görcsösen szorítva a markolatot, – add a machabeusok -bátorságát, hogy tudjak ölni, és szemhunyorítás nélkül töröljem le -házam ellenségének, kit földre verek, arczomra feccsent vérét.</p> -<p>A rab ezer esélyt gondolt ki Kassai meggyilkolására; de mit -használt a boszu ábrándja azon száraz tény ellenében, hogy a -szökött jobbágy nejének gyalázatját és inségét még tetézni fogná, -ha orgyilkos és kerékbetört gonosztevő özvegyévé válik.</p> -<p>Mihelyt Kassai, mint földesur, törvényes jogait igénybe veszi, -vége szakad minden reménynek, akár a boszun, akár az Istenben -helyzett bizodalmon épüljön az: – ezt hitte a szerencsétlen -szombatos, midőn a tőrt megint kihullatá kezéből.</p> -<p>– De miért akarná épen az én testi munkámhoz nem szokott -családomat jobbágyúl Kassai? – sugá ekkor a szenvedőnek -mentőeszméül egy gonosz démon.</p> -<p>– Ő fösvény, – fűzé tovább a rab, – de nőm vagyonából teljes -kárpótlást adhatunk neki. Miért ragaszkodnék tehát személyünkhez? A -fösvénységnek ellenkezőt kellene tanácsolni. Vagy tán gyűlöl engem? -Hisz, akkor látott először, midőn bilincsbe veretett. S miért -említé, hogy ha bármelyik bevett vallás szolgái közé tartoznám, -most nem volna joga mint szökevényt fölkeresni? Ah! és hogy -dühöngött a nép a szombatosok ellen! Igen, Kassai alkudni kiván -velem, s a váltság ára hitvallásom… Ne említsétek, hogy Eleazar a -kegyetlen Fülöp poroszlóira hidegvérrel tekintett! Szökött jobbágy -volt-e ő? <span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span> Fenyegette-e egyéb kín, mint a mit a -bakó eszközeivel lehet a testből kicsikarni? Jelent-e meg lelkének -más látvány, mint a vértanuság dicsfényében ragyogó halál képe? De -én azt a fájdalmat érzem, melyet nőm és gyermekeim fognak -szenvedni, s idegeim nem birhatják a terhet, melyet a szolgaság -testökre, az elaljasodás lelkiismeretökre fog rakni. Térdet hajtok -templomod bálványai előtt Izrael zsarnoka Fülöp, hogy szivem -bálványait oltalmazhassam, Átok legyen a napon, midőn a szombatosak -közé fölvétettem magamat s meggyőződésemért családom szerencséjét -áruba bocsátottam!…</p> -<h3>II.</h3> -<p>Pár nappal e belküzdelmek után a szárdisi angyal a börtönőr -által kihallgatást kért Kassaitól s e főurral hosszas értekezése -volt, mely szabadon bocsáttatásán végződött.</p> -<p>A pék, kinek boltjában látjuk őt ismét, most sokkal több -tisztelettel tekint rája, sokkal több készséggel rakja tányérába a -turóslepényt, rozspogácsát, sokkal frisebben töltöget poharába -méhsört, s egész magatartásából sejthetjük, hogy e vendéget egy -tuczat más jobb torkunál és nagyobb zsebünél többre becsüli.</p> -<p>Fehérvár érdemes polgárai közt is az élénkebb tudvágyúak nem -minden részvét nélkül kisérik a megszabadult fogolyt, bár a derék -pékétől különböző modorban nyilvánítják iránta figyelmöket.</p> -<p>Egyik a szárdisi angyalt tetőtől talpig méri, mintha -<span class="pagenum"><a name="Page_137" id= -"Page_137">-137-</a></span> keresné azon helyet, hová legjobban -lehetne egypár pálczavonást lerakni; a másik vidoran tekint szeme -közé, mintha a fejedelem törpéjén vagy a fejedelemasszony bohóczán -kívül a legfurcsább alakkal most találkoznék. Vannak, kik előle az -utcza másik szélére térnek, s vannak, kik a másik szélről eljönnek, -hogy párhuzamban lépdeljenek vele, sem gyorsabban, sem lassabban. A -kufárnők pedig bódéikból kidugják fejöket, s kötekedve kérdik -egymástól: nem kinálná-e meg hugom bőrös pecsenyével azt a szép -magyar zsidót, az ebszültét? Zsidó, nem zsidó, mi tagadás, oly -deli, mintha képiró festette volna, s nénémasszony se esnék -kétségbe, ha kegyelmed töpörtyűje miatt vétkeznék a Mózes törvénye -ellen.</p> -<p>A szárdisi angyal nyugodt kedélylyel tűrte az ingerkedéseket, de -arczát láng, majd viaszsárga szín borította, keble küzdött a dühvel -és szégyennel, midőn Kassait dicsértetni hallá azon kegyelmes -eljárásért, hogy egy szombatost, kire halál várt, néhány heti -börtön után a törvény kezéből kisurranni engedett.</p> -<p>– Hisz a rab tagadta szombatosságát – szólt az egyik polgár.</p> -<p>– Egy kevés torturával vallomásra lehetett volna birni – jegyzé -meg a másik.</p> -<p>– Oh! hogy nem dobhatom szemök közé: Kassai Erdély legalávalóbb -embere; ti pedig fortélyos és hazug hireknek nyomorult terjesztői -vagytok! – mormogá a szárdisi angyal, míg a róla pletykálók -mellette elhaladtak. – Oh, hogy a számat feltörhetetlen -<span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span> lakattal zárta le a bűn! Miért is nem -maradtam a börtönben! miért váltám ki családomat szennyes áron a -jobbágyság szennyéből. Mit használ a fehér ruha és a munkától föl -nem tört kéz, sötét bűntudat és megtört lélek mellett! Adjátok -vissza a börtön békóit, s vegyétek le a bilincseket, melyek -szellememet az öntudat pellengérére szegzik, hogy öröktől örökre -magam legyek magam előtt megszégyenítve! Nőm tiszta tekintete az -átok rajtam! Ki nem fogom állani kérdő kék szemeit, pedig érettök s -gyermekeim ártatlan mosolyáért áldoztam föl a föláldozhatatlan -erényt. Késő vád, hasztalan vergődés! Hol van, a ki küzdhet végzete -ellen! A sátán rám tette körmét,… illetésének nyoma lelkemen fog -maradni!</p> -<p>Ily hangulatban kevéssé érdeklé a szárdisi angyalt a nép -kiváncsisága, mely környezte, s a kandik élczei, melyek máskor az ő -ingerlékeny idegeire erős hatást gyakoroltak volna.</p> -<p>Csak azt ohajtá, hogy mielőbb távozhassék Fehérvárról, s -örvendett, midőn e város kapuin túl volt, s még inkább, midőn a -magas tornyok körvonalait tekintete elől elzárták a közbelépő -dombok.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Székelyföld némely vidékei sokkal kedvezőbb színben látták azon -férfiúnak, kit Kassai Szőke Pistának, a tájék, hol lakott, Laczkó -Istvánnak, a község pedig, melynek predikált, a szárdisi angyalnak -nevezett, viszontagságos élményeit, elfogatását és -bebörtönöztetését. <span class="pagenum"><a name="Page_139" id= -"Page_139">-139-</a></span></p> -<p>Üldözöttnek tünt föl, ki eszméjeért, hiteért szenvedett.</p> -<p>A kézdivásárhelyi szombatosok, kik, mint olvasóim tudják, -magokat szardisiaknak hivatták, büszkén tekintettek -versenytársaikra, az udvarhelyi (vagy szerintök thyatirai) község -tagjaira. S hogy is ne? Hisz, soraikból támadt az első üldözött, az -első vértanú.</p> -<p>A thyatirai angyalt újja hegyével sem érintette Fehérvárott -senki; de az övéket nehéz bilincsre verték s majdnem halálra -kínozták. Igen, a köztiszteletű Laczkó István még eddig egyedül -szenvedett az új Jeruzsálemért, az ő szent testéről tépték le a -zsarnok poroszlói az öltözéket, az ő kezén és lábán mély rovatokat -hagyott a vas. Meg is csókolták a vénebb nők a békó nyomait, s -könnyeikkel mosták volna le a börtön minden szennyét, de a -tisztaságot kedvelő papnál ily kegyeletes buzgóságra nem maradt -semmi anyag.</p> -<p>Kézdi-Vásárhelyen az országtanács tiltó rendelete és Kassai -szigora után feltünőleg gyarapodott a szombatosok száma, s titkos -imahelyeiken a vidéki birtokosok közül is többen kezdettek -megjelenni. Hasonló eredmény vala ez új felekezet más gyűlpontjain -is észrevehető.</p> -<p>A merészebbeket a veszély csábítgatá a keletkező valláshoz, a -kiváncsiakat a titok leple, a szeszélyeseket a tilalom, a gyöngéket -azon tapasztalat, hogy a kormány, mióta a szombatosok elleni -hirdetményt kiadta, mintha tettét megbánta volna, nyugodtan nézi -még a nyiltabb izgatásokat is. <span class="pagenum"><a name= -"Page_140" id="Page_140">-140-</a></span></p> -<p>A politika szintén szerepet kezdett ez ügyben játszani.</p> -<p>A katholikusok tudván, hogy Kassai a felső-magyarországi megyék -sérelmei miatti nyilt fellépést azért ellenezte, mert Erdélyben még -sok békétlen elem van, s mert különösen a szombatosok -hitterjesztésöket rakonczátlanul űzik, nem késtek kéz alatt szítani -e rajongók buzgóságát, mert csak úgy hitték Rákóczi fejedelemnek az -európai vallásháborúba vegyülését hátráltatni.</p> -<p>Szóval, a titkos felekezeteknél elevenség, mozgás támadt.</p> -<p>A tulzóbbak közelegni hitték az időt, midőn vallásuknak -nyilvánosságot és jogokat követelhetnek.</p> -<p>Jaskó Pál, a thyatirai angyal, mély megyőződése és ragyogó -szónoki tehetsége az óvakodókat is kezdé magával ragadni.</p> -<p>Laczkó István, a szárdisi angyal, ki börtönöztetése előtt a -mérséklésre néha oly szép védveket tudott találni, most nem szegült -ellen semmi indítványnak.</p> -<p>Ő vontatva, a költői emelkedettségnek minden csilláma nélkül, -komor arczczal, a föld porát kereső szemekkel és páratlan érczű -hangja bűbájos erejének igénybevétele nélkül, helyeslé versenytársa -merészebb terveit, s kedélye annál levertebb volt, mennél döntőbb -hatással birtak nyilatkozatai.</p> -<p>Megfoghatatlan szomorúság fellegzett egész kifejezésén, midőn -társai reménytől sugárzó tekintettel s a jövendőben hivő lélek -derült elszántságával jártak-keltek, erősítve az ingadozókat, védve -eszméiket, hirdetve az igét. <span class="pagenum"><a name= -"Page_141" id="Page_141">-141-</a></span></p> -<p>A ki figyelemmel kisérte az ellentétet e férfiu szavai és -kedélyhangulata közt, a ki elleste a fájó benyomást, mely idegein -átrezgett, midőn magasztalni hallá magát, a ki látta, hogy máskor -meleg, részvékeny és áradozó szive mennyire elfeledte a hőbb -dobogással együtt a lelkesülést és életörömet, a ki fanyar -mosolyát, sötét merengéseit, nyugtalan álmait és álmatlan éjeit -aggódva követé szemeivel s gondjaival: az kénytelen volt valami -mélyen ható, valami rejtélyes és bősz történetben keresni e rögtöni -átalakulás okát.</p> -<p>S van-e élesebb szem, mint a férjet szerető nőé?</p> -<p>Klára az első öleléskor, az első csóknál érzé, hogy minden ámító -hasonlatossága mellett más természet és fogékonyság, más kedély és -jellem lakik most ama külalakban, mely oltáreskünél és szerelem -jogánál fogva az ő élettársáé vala. Ha a kecses ifju nő a mesék -világában, ha egy regényes és rémes korban élt volna, midőn jó és -rossz nemtők közvetetlenül vegyítették magokat a szegény halandók -ügyeibe s örömet leltek gyarló érzékeinknek varázslat általi -ámításában: akkor a babonás előitéleteknek hódolva, talán hinni -tudná, hogy férje testéből valami démon kilopta a lelket, s egy -egészen idegenével cserélte föl. Ha Klára évek óta nincs úgy -értesülve, hogy férje egy kihalt családból egyedül maradt életben, -akkor félve vonná el tőle karjait és keblét, nehogy tévedésből -ikertestvérre áraszsza a kéjeket, s a nő édes kötelességeit -teljesítve, hűtlenség bűnébe essék.</p> -<p>Valóban a régi Laczkó Istvánból semmi sem maradt <span class= -"pagenum"><a name="Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> meg, -csak Klára iránti szerelme, s azt is a távollét rövid hat hete -csodálatosan alakítá át.</p> -<p>Mohó, sovár, kielégíthetetlen lett e mostanig gyöngéd és költői -színezetű indulat, s nemcsak anyagiasb alapízet nyert, hanem élvei -közé nyugtalan, rémes és idegenszerű elemek is vegyültek oly -lélekállapotból, melynek titkai sejtetlen mélységben laktak.</p> -<p>Mintha hinné, hogy csak napokra, órákra van szorítva az időköz, -mely alatt nejét szeretnie szabad; mintha a baljóslatok egész raját -rezzentené föl e szerelem s mintha legártatlanabb és legédesebb -kéjeiben keserű átok lappangana, vad bűn tombolna.</p> -<p>Képzelni, Klárának mennyi aggodalmat szerzett férje -megfejthetetlen hangulata.</p> -<p>Az éles szemű nő hamar belátta, hogy itt nem mulékony -hatásokról, nem az idegen kór okozta túlizgatottságáról van szó, -melyen ápolás és gyógyszer könnyen segíthetne; belátta, hogy valami -szokatlannak kellett férjével történni, mely egész valóját -földrengésként rázta meg, s annál mélyebb nyomokat hagyott hátra, -mennél véletlenebb volt rombolása.</p> -<p>Klára szerelmének erélyével tudta csak szülei megegyezését a -vagyon és helyzet nélküli Laczkó Istvánnal való házasságra -kicsikarni, s a kézfogás után lefolyt nyolcz év még bensőbbé, még -áthatóbbá tette szenvedélyét.</p> -<p>Nem volt titkuk, osztoztak örömben és búban, soha sem kellett -egyiknek is bizalomra szólítani föl a másikat, soha sem volt -szükség esetlegességek közt találgatni az okot, mely valamelyik fél -homlokára felleget vagy ajkára mosolyt vont. Lelkök egész -láthatárát <span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span> úgy besugározta a szerelem, hogy abban -homályos zúg nem maradt, hová a világosságtól rettegő legkisebb -titok is bevonulhatna.</p> -<p>Legalább így hitte Klára.</p> -<p>S most férje egész magaviselete talányok szövedékéből áll.</p> -<p>Nincs nehezebb, mint kölcsönös bizalomban átélt évek után az -első titkot tudakolni, mert szigorú itélet fekszik ebben vagy a -kérdőre, vagy a kérdezettre.</p> -<p>Klára érzé saját ártatlanságát, s hogy vádolhassa férjét, kit -eddig csak tisztelni tanult?</p> -<p>Várt, hallgatott, tűrt, s az óra minden ütésekor elérkezettnek -hitte a perczet, midőn hőn szeretett élettársa szívének terhét vele -meg fogja osztani.</p> -<p>– Hasztalan!</p> -<p>Napok, hetek teltek, s férje mind sötétebbé, rejtélyesebbé -lett.</p> -<p>A szárdisi angyal fizetése néhány hívő család szűk adományaiból -állván, a kecses szombatosné a drága időt nem áldozhatá föl -merengésekre. Férje növekedő tétlensége új ösztönül szolgált neki, -hogy takarékosság, erély és helyes számítás által házát a -sülyedéstől megóvja, s örökségül nyert csekély hozományából annyi -kényelmet varázsoljon elő, melyet az ügyetlen bőség sok eszköz -igénybe vételével sem tud mindig.</p> -<p>Reggeltől estig dologhoz látott, s tevékenysége egészen -kimeríté, s mégis lehetetlen volt észre nem vennie, hogy -fáradozásain nincs a régi áldás. Most káros szórakozottságon, majd -lényeges apróságok <span class="pagenum"><a name="Page_144" id= -"Page_144">-144-</a></span> elfeledésén kapta magát rajta, majd -ismét a találékonyság teljes hiányán és a körülmények -felhasználásában elkövetett vétségeken. Az egész háztartás nem volt -többé oly összevágó, mint eddig, s azon parányi tőkék, melyekkel, -hogy kamatozzanak, bevásárlásokat tett, most az egyszer nem elég -biztosan látszottak forogni. Szóval minden egy kissé kibillent a -szokott kerékvágásból, mert Klára kedélye sem volt többé helyén, s -munka közt is gondolatai mindig azon iszonyú talány körül -csapongtak, mely férje boldogságát ismeretlen örvényekbe sodrá. Ha -ez soká tart, a lelki elégültséggel együtt a külső kényelem is -eltünik, s a csendes lakba a sötét merengés és önvád mellé vendégül -bekopogtat a nyomor is.</p> -<p>Ily érzés, ily hangulat közt hallá férjétől, hogy az új hit -ügyében ismét Fehérvárra készül.</p> -<p>Egy igen szerény jövedelmű családnál, hol a fillérnek kijelölt -helye van, a hosszabb út tetemes költségei mindig válságot idéznek -elő, melynek utóhatásától csak lemondások és apró megszorítások -árán tudnak idejekorán menekülni. De Klárát most nemcsak e tény -hangolta le, sokkal mélyebben hatott kedélyére férjének zavart -tekintete, s a majdnem reszketeg hang, melylyel távozási szándékát -közlé.</p> -<p>– Minket új veszély fenyeget! gondolá Klára szorongó és -sejtelmes szívvel. Fehérvárról hoza ő átkot házunkra, s most megint -azért megy, hogy hozzon. Mi történhetett vele, mit követhete el ő? -Az orvnak, ki örömeink gazdag kincstárát kirabolta, -szerencsétlenség-e a neve vagy bűn? <span class="pagenum"><a name= -"Page_145" id="Page_145">-145-</a></span></p> -<p>– Mennybeli atyám! – kiáltá most Klára saját eszméjétől -eliszonyodva.</p> -<p>Férjének lábai elébe borult, töredelmesen hajtá fejét a -padlózatra, s arany csillámú gazdag sárga haja szétbontakozva -omlott alá, sűrű palástjával eltakarva a szem elől az egész -ábrázatot, csak a vékony ivorfehér nyakat hagyván meztelenűl, -mintha bárdcsapásra váró elitélt volna.</p> -<p>Laczkó István szobormereven állott, s bámulata határtalan -lőn.</p> -<h3>III.</h3> -<p>– Taposs szét – rimánkodott a kétségbeesés hangján a nő – tedd -lábadat nyakamra, hogy haragod súlya zárja el rögtön lélekzetemet s -oltsa ki az életet testemből. Oh! én téged most gondolatomban -bűnösnek neveztelek,… férjem! jóltevőm! büntesd meg a hűtlen -rágalmazót.</p> -<p>A férj tagjain hideg borzadály nyargalt át. Vértelen arczczal, -kék ajakkal, összecsapott kezekkel rebegé: – Ő látja homlokomon a -Kain-bélyeget!</p> -<p>Gépileg vonta végig homlokán ujjait, mintha szennyet akarna -letörleni; neje pedig fölemelé a padlózatról omló könnyekkel -áztatott arczát és tekintetét férjére fordítván, megható és sűrű -zokogások közt így szólt: – Homlokodon, mint a márványlapon, melyet -a művész szent oltárnak készített, csak az Isten előtt kedves -gondolat és érzés lehet följegyezve. De az én gyanakvó -képzelődésem, mely minden sötétben kisértetet lát, borult kedélyed -szürkületén <span class="pagenum"><a name="Page_146" id= -"Page_146">-146-</a></span> a bűn alakját hitte át meg átsuhanni. -Oh! iszonyú káprázolat! Úgy-e, Pistám! te csak szerencsétlen vagy, -több nem,… minket csak nyomor fenyeget,… több nem? Ne szólj -titkodról, mert a gyönge nőnek nem szükség azon komoly dolgokat -tudni, melyek a férfiú érczakaratját és törhetetlen szilárdságát -veszik igénybe; ne szellőztesd a bánatod s lélekküzdelmeid elébe -vont fátyolt; hallgasd el – mert a bizalmas szó, ha vissza sem -éltek vele, sokat ejtett már tőrbe, – hallgasd el, kérlek, hogy -vallásunkat fenyegeti-e veszély, vagy családunkat romlás, de -megnyugtatásomra, de kínzó szeszélyeim lecsendesítésére mondd, hogy -a te nézeted szerint is, a legnagyobb szerencsétlenség a bűn. -Nyilatkoztasd ezt ki!</p> -<p>Klára erős hangnyomatot adott a végszavaknak, míg enyhítéseül a -sebnek, melyet ajkai ejtettek, férje kezét voná ajkaihoz.</p> -<p>Laczkó István indulatosan rántá el karját. – Távozzál tőlem! -kiáltá vadúl. Távozzál! ismétlé a fájdalom leirhatatlanúl mély, -azonban szelid kifejezésével. Éretted… de ne szóljunk erről! Eredj, -lépj azok sorába, kik mondani fogják: ha előbb ismertem volna -jellemét, most nem kellene pirulnom! ha nem lettem volna elfogult -iránta, most nem panaszolnék a végzet ellen, s könny helyett öröm -csillogna szememben! Távozzál! rég tudom én, mi a szerencsétlenség -hatása! Még a fát is odahagyják levelei a hideg őszi szél -lehelletére!</p> -<p>– Mert elhervadtak! mert meghaltak! szólt Klára, csüggedt fővel -s alig hallhatóan. <span class="pagenum"><a name="Page_147" id= -"Page_147">-147-</a></span></p> -<p>– Édes nőm! feledd kiméletlen bánásomat. Indulatom túlragadott. -Jer keblemre!</p> -<p>Hőn szorítá magához a szenvedő alakot és szeméből égő könny -hullott ennek liliomarczára.</p> -<p>– Veled együtt érezném, zokogott Klára, a bűnvádat, ha -ismeretlen volna is előttem oka; veled lépnék a gyalázat elébe, s -egyenlő jogot követelnék a közmegvetésből. De úgy-e, erről nem -lehet szó? Úgy-e, te is legnagyobb rossznak a bűnt tartod, s a -szenvedés poharából az igazán keserű cseppnek azt, ha a kiürítést -megérdemeltük?</p> -<p>– Mit tudja a te tapasztalatlan szived, Klára, hogyan támad a -bűn, s hogyan szívta táplálékát gyakran épen azon nedvből, melytől -a büszke erény virít? Engem még senki sem vádolhat, bízzuk a -bölcsekre a szabadakarat felőli hiú okoskodást.</p> -<p>– És mit tegyünk a Szentkönyvvel?</p> -<p>Oly megható és gyermeteg volt e kérdés, hogy a szárdisi angyal, -ki maga is az igét hirdeté, csak lesütött szemekkel s néma ajkkal -tudott nejének válaszolni.</p> -<p>Klára férje keblére borult, szeretettel és legkedvesebb -kaczérságával egy bűbájos nőnek, ki szépségét is az igazság -védelmére fegyverül akarja használni.</p> -<p>– Ládd, mily rosszúl tudod a kétkedő szerepét játszani? A büszke -tudóst, ki nagynevű egyházférfiakkal versenyez, most egy együgyű -kis némber szorította kelepczébe.</p> -<p>Klára csókjával zárta el a választ férje ajkán.</p> -<p>– Hát csakugyan annyira gyöngének képzelsz? <span class= -"pagenum"><a name="Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> kérdé -hizelgőn. Két ép, egészséges gyermeket szültem neked, s ne birnám-e -el egy kis titok terhét vagy egy kis csapásnak fájdalmát, mely -minket fenyeget? Miért nem nyilik meg kebled, hogy a közléssel -könnyüljön? Ha eszemet gyöngének véled a tanácsadásra, úgy nincs -hallgatásod ellen kifogásom; de ha lelkemet tartod erőtlennek a -gondviseléstől ránk mért megpróbáltatásra, akkor soha igazán nem -szerettél, mert érdemesnek sem hivéd keblembe mélyebben -tekinteni.</p> -<p>– Mondhatnám neked Klára, szólt Laczkó István, hogy képzelődésed -játéka a titok, melyet rejtegetek, s a bűn, melyet, hited szerint, -tervelek; lenevethetném bohó aggodalmaidat, vagy szenteskedő -rémlátásodat: de nem akarom a hallgatás kötelességét a hazugság -vétkével könnyűvé tenni. Bevallom tehát, hogy Fehérvárott igen -nehéz napokat töltöttem s hogy nehezebbek várnak rám. Bősz jóslatú -fellegek gyűlnek össze a mi kicsiny kunyhónk felett, s ki tudja: -nem volna-e jobb, ha magunk vetnénk még bele tüzet, mielőtt az ég -nyila találná? Elgázolhatja vetéseinket az utolsó kalászig a -jégeső, s ki tudja: nem volna-e jobb, előre rá hajtani a helység -csordáját, hogy aztán a pusztító vihar nyom nélkül öntse ki dühét? -Örvényeikbe sodorhatják magzatainkat, a fellegszakadás áradalmai, s -ki tudja: nem volna-e jobb, egy kosárban előre a hullámoknak -ereszteni őket, hogy teljesedjék az Úr akaratja, s a kaján végzet -az előfélelmek kínjai nélkül zúzza szét szívünket? Néha kedvem -volna átkokból készíteni imádságos könyvet, s egész hitfelekezetet -szervezni <span class="pagenum"><a name="Page_149" id= -"Page_149">-149-</a></span> a gyűlölet számára. De, Klárám, hagyjuk -a titkot titoknak, s ülj mellém e kerevetre, hogy meséljünk fontos -ügyekről, melyeket talán gyerekségeknek tartasz, és gyerekségekről, -melyek talán igenis fontosak. Jer, üljünk le… Így ni… Már most, -angyalom! képzeld, hogy még ez a kerevet, melyen helyet foglaltunk, -sem a miénk s a széles világban, hajléktalanúl és vagyon nélkül -tengünk. Érted, Klárám, hajléktalanúl és vagyon nélkül.</p> -<p>– Csak ez, hála ég! csak ez volna, mit akkora aggálylyal -takartál előlem! szólt a nő könnyűlt lélekzettel és sugárzó -arczczal.</p> -<p>– Hajlék- és vagyontalanúl!… de halld, Klára, tovább. A madárnak -az egész zöld mező és berek terített asztal. Szabad szárnyakkal -röpköd, s míg örvendett, evék, s míg jóllakott, kiénekelte magát. S -mit tennél te, ha számunkra az életből csak a nyomor maradna? -Szólj, mit tennél? A nyomornak nincs éléskamarája, konyhája, -asztala és terítéke. Rosszabb háztartó a fukarságnál. De azért, -hogy tűzhelyéről füst nem emelkedik és keze mindig üres, apasztja-e -vendégeinek, kiket ő tart, étvágyát? Oh! ha ez így volna, boldogabb -lenne az emberi nem, mint a könyörületről szóló erkölcstan által! -Tudsz-e eleget dolgozni, Klárám?</p> -<p>– Tudok – válaszolá büszke önérzettel a derék szombatosnő.</p> -<p>– Ha, ha, ha! fölkaczagott a férj vad fájdalommal.</p> -<p>– Te kétkedel?</p> -<p>– Nekünk való, sorsunkhoz mért munkáról beszélj. <span class= -"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span></p> -<p>– Bízzunk a gondviselésben és magunkban! válaszolá Klára. Érzem, -hogy erélyemnek a szükség csak újabb meg újabb tért nyitna.</p> -<p>– S mily munkára szánnád büszke erélyedet?</p> -<p>– Ha nagy városba költözünk, skofiummal hímzek díszruhákat, -bíbor palástra ezüst rózsát és keleti gyöngyből szeszélyes -virágokat és arabeszkeket fűzök a hölgyek fürt-ékeire s a leventék -övére. A mennyezetek, zászlók, oltárszőnyegek és hadisátrak -szegélyeire rojtokat fogok sodrani, s az úrnők és lovagok pénze sok -utat s ösvényt fog szerény lakunkhoz találni.</p> -<p>A férj gúnyos kétkedéssel mosolygott.</p> -<p>– Ha nem szereted városon, vonuljunk tehát falura – folytatá -rábeszélőn a nő. Falun még könnyebb lesz kenyeret szereznünk. Atyám -a növényvilág csodaerejének ismeretére tanított. A sebet nemcsak -bekötni, orvosolni is tudom. A lázak különböző nemei ellen ritka -hatású szereim vannak. Eddig ingyen ápoltam és gyógyítottam a -betegeket, ezentúl fáradságomért gabnát és más házi szükségekre -valót szerzek. Te is vehetsz haszonbérbe korcsmát, bortizedet vagy -néhány hold tanarokat.</p> -<p>– Az egész holdat, kedvesem, s még hozzá egy tuczat csillagot – -közbeszólt keserűen a férj. Ha álmodni akarunk, Klára, ne -elégedjünk meg csekélylyel. Ha az elérhetetlen vágyakra szorulunk, -kivánjuk egyúttal az egész lehetetlenséget.</p> -<p>– S komolyan hiszed-e – tudakolá a szombatosnő gyönyörű kék -szemeit kérdőn fordítva a szárdisi <span class="pagenum"><a name= -"Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> angyal mélabús arczára, -hogy helyzetünk ily szerény tervekre sem jogosíthat föl?</p> -<p>– Micsoda munkához értesz még? – szólt ez kikerülőn.</p> -<p>– Elmondottam volna, hogy lehetek kulcsárnő, vihetem egy egész -idegen háztartás terhét, taníthatnék gyermekeket olvasni és írni, s -ha a várasszony elnéző volna, még növendék leányának oktatását is -rám bízhatná; – de már nem merek ily magas igényekről előtted -beszélni. Tekinteted porba vezeti az én szemeimet is. Mit találjak -ott az éhség és hideg ellen! Boldog Isten, mily tudatlan vagyok!… -Ah, Pistám! van egy hárfám, letörlöm róla a port, ismét felhúrozom -és vállamra veszem. Visszajönnek elmémbe a régi dalok, újjaim -engednek az ihletésnek s a szép hangok hűn fognak újjaimnak -szolgálni. És elmegyünk várról várra. Te énekled a verseket, én -kisérem A tiszta holdas éjeken, midőn ligetekben és ezüst patakok -mellett fogunk vándorolni, a költészet és zene tündérkéi még soha -sem dalolt mesékre oktatnak, s a mit sugalataik után versekbe -szedve a függönynyel félig takart ablakok alatt és a fényesen -kivilágított csarnokokban, a szerelem és hír számára eléneklünk, az -édes könnyet fog csalni a merengés galambszeméből és harsány rivajt -a lelkesedés férfi-ajkairól. Úrhölgy és lovag meg fogja irígyelni -szegénységünket, s mit ily érzés közt nyujtanak nekünk, az nem -alamizsna többé, mert hódolat.</p> -<p>– S csak ezekből áll, a mit tudsz?</p> -<p>– A lelékenységen kívül, mely épen arra fog tanítni, -<span class="pagenum"><a name="Page_152" id= -"Page_152">-152-</a></span> a mire legnagyobb szükségem lesz, s a -megnyugváson kívül, mely nem engedi, hogy szükségeket teremtsek -magamnak.</p> -<p>– Kis pacsirta, ki a sírfára szállva énekelsz az életről és a -halál kertjében is keressz örömtanyát, te a ledér remény számára -még meg tudnád nyitni szivemet, ha nem zárta volna be örökre a -komor való! Oh! Klárám, mit használ az, a mit balgatag fejecskéd -vigasztalásul kigondol!… Tudsz-e kontyodra tekert kendőn nehéz -csöbröt vinni a mezőre? Tudsz-e forró rekkenőségben naphosszat -aratni? Tudsz-e sárban, mezitláb és permeteg alatt állványokra -téglát, meszet hordani, s tűrni pirulás nélkül, ha a rongyok által -rosszul födött szépségeden kőmiveslegények, uradalmi hajdúk s -koldus léhütők buja szeme nyugszik?</p> -<p>– Nézz rám… és felelj magad! szepegé a nő, arczát férje keblére -rejtvén.</p> -<p>Klára gyöngéd, finom alak volt, s kiválólag ideges -természetű.</p> -<p>– Tudsz-e kapálni és ásni? tudakolá a szombatos.</p> -<p>– Ah! ki venné hasznát az én ásásomnak? kérdé Klára mosolylyal -arczán, de egy könynyel pilláin.</p> -<p>– Az, a ki meg is büntethetne, ha nem tudnál sokat ásni.</p> -<p>– Sokat? s ezzel a kézzel, ezzel a lábbal?</p> -<p>Parányi lábfejét s hófehér gyenge karját láttatá férjével.</p> -<p>– Nevetnem kell ötleteiden, szólt alig leplezhető megütközéssel. -Ugyan mi nem jut még eszedbe, <span class="pagenum"><a name= -"Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> hogy elvond figyelmemet a -titkolt veszélytől, mely reánk vár.</p> -<p>– Hátha annak nagy részét már föl is fedezém?</p> -<p>Klára viaszsápadt lőn.</p> -<p>– Hátha a titok kapuján már belül vagy, s a rémes épület egyes -szobáiban vezetlek, a tárgyakat, melyek előnkbe lépnek, -magyarázva?</p> -<p>– Az lehetetlen! kiáltá reszketve, dermedve.</p> -<p>– De miért?</p> -<p>– Mert képtelenség, hogy tőlem, ki sokféle munkával kereshetnék -kenyeret, épen oly foglalkozást kívánjanak, melyre testalkatomnál -fogva képtelen vagyok, s mely semmi jövedelmet nem hozna. Ezt te -nem akarhatod.</p> -<p>– Én nem.</p> -<p>– S ki volna oly dőre, hogy követelhetné?</p> -<p>– Talán a törvény, kedvesem!</p> -<p>– Oh ég! csakugyan komoly tekintettel mondod ezt?</p> -<p>– Még nem vagyok tisztában, szólt a férj, hogy minő kinyomatot -adjak arczomnak… De hallgasd tovább. Nagyobbik fiúnk alig töltötte -be hatodik évét s már ismeri a betüket, tud számlálni, s játékul -virágbokrokat és tarka pillangókat rajzol. Szellemi foglalkozásra -látszik hivatva, s te hamar észrevévén hajlamát, a szerint is -nevelted. Most más iskolán kell őt átvinned. Tedd erős barommá, -mely terhet bírjon hordani, állati ösztöneit vadul elégítse ki, s a -szerelem epedése helyett csak a testiség nyers kitöréseit áhítsa. -Tudod-e, Klára, ezt eszközölni?</p> -<p>A nő homlokán végig vonta kezét, hogy jól eszmélhessen. -<span class="pagenum"><a name="Page_154" id= -"Page_154">-154-</a></span> – Nem értelek – mondá végre azon -borongó színezetével kedélyének, melyen az iszony, mint a villanyos -anyag a még nyugvó fellegeken, rossz idők jóslataként -meg-megcsillámlott.</p> -<p>– Nem értesz? mily kába egyszerűség! Hát nem tudsz képzelni -helyzetet, melyben az emelkedettebb lélek átokká válik, s a mély -kedély hullámaiba okvetetlenül bele kell fúlni a boldogságnak, -egész tündér kiséretestűl? Nem képzelsz-e körülményt, mely -parancsolón követeli, hogy a durva testnek durva erkölcsei -legyenek, s az érzéketlen szív és szégyelni nem tudó arcz a -korlátolt elmében találja istápját?… Klára! te zokogsz. Te már -fölfogtad, hogy mire czélzok.</p> -<p>– Inkább lássam gyermekemet a terítőn! kiáltá a nő.</p> -<p>– E szavaddal megmentéd őt és magadat. Ne félj, ne remegj! A -vihar elvonult; egetek tiszta. Oh, de az enyém!?…</p> -<p>Mély sohaj emelkedett a szombatos kebléből.</p> -<p>– Esküszöm, folytatá vad hévvel, esküszöm Mojzes bölcseségére, -Szent János evangelista jósszellemére, a Messiásra, kinek második -eljövetelét és ezeréves uralkodását várjuk, s az ő dicső -székvárosára, az új Jeruzsálemre, – esküszöm mindenre, a mit a -szombatosok hisznek, s a mi előttem legszentebb, a te tiszta és -boldogító szerelmedre, Klára! hogy ha végzetem bűnbe sodorna, az a -kisértés, mely engem elejt, meg fogná tántorítani még azokat is, -kik legszigorúbb birái természetünk gyarlóságainak, s kiknek -markában mindig van egy alkalomra váró kő, <span class= -"pagenum"><a name="Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> hogy -vétkes felebarátjaikra dobják. Ne aggódjál, Klárám! Élénk -képzelődésem túlélesen színezé a fenyegető veszélyeket… Holnap -reggel indulok Fehérvárra. Legfölebb két hét alatt ismét haza fogok -térni, s akkor, Klára, arczom derült, jövendőd biztosított leend. S -most, kedvesem, ne tudakolj semmit. A kiváncsiság szavait ajkadról -tiltsa el e csókom.</p> -<p>Szőke Pista, vagyis – mert neje e nevet nem ismeré – Laczkó -István hévvel ölelé át Klárát.</p> -<p>– Oh! ő már nem szeret engem, mert szíve zárva maradt – sóhajtá -a nő, midőn magányos kamrájába vonult.</p> -<p>Könnyei áztaták kendőjét s most először feledé a haztartás száz -apró gondjait, melyek egyedül enyhítették volna fájdalmát.</p> -<h3>IV.</h3> -<p>Másnap reggel az udvaron befogott lovak tüszköltek s unalmokban -rágták a zablát.</p> -<p>A szárdisi angyal mindig talált valami igazítni valót hívei -közt, házában vagy kocsiján. Podgyászokat raktak a szekér-kasba, a -láb elébe s hordottak onnan ismét vissza, mint fölöslegest vagy -alkalmatlant. Midőn pedig már az idő szép messze haladott, s Klára -a tornácz küszöbéről várta az indulást, a férjnek a kocsilépcsőn -eszébe jut, hogy zsebében nincs elég tapló, s hogy az -esetlegességek számára nem árt még egy darabot magával vinni.</p> -<p>Leszállva a szobába siet tehát, Klára követé.</p> -<p>– Tudod, mit gondoltam, kedvesem? szólt, midőn <span class= -"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> magokra -voltak. Már lanyhább téli napok kezdenek beállani, s ez a kocsi -csak oly könnyen vihetne el engem oda, hová Rákóczinak hatalma nem -terjed ki, mint Fehérvárra. Itt hagynók házunkat csűröstül, -bútorostul. Úgy nem ébresztene távozásunk semmi gyanút. Új életet -kezdenénk a török császár vagy a magyar király földén, s még -nevünket is elhagynók a gyalázattal együtt, mely leselkedik -utánunk, de többé föltalálni nem tudna. Jer, Klára! feledjük itt -vagyonunkat, különben Kassai azt mondhatná, hogy tőle loptuk -el.</p> -<p>– S hát e bölcsővel mit csináljunk? kérdé Klára a helyre -mutatva, hol alig három hónapos csecsemője szendergett.</p> -<p>– Igaz, mi kötve vagyunk. A szegény beteg gyermeket miként -tennők ki egy hosszú vándorlás viszontagságainak! Vad gondolat volt -tőlem. Egyébiránt csak tréfából hoztam föl; de nem kellene veled -épen az elváláskor ilyen könnyelműen játszani. Jóságod, Klárám! -maholnap engem kiállhatatlan szeszélyessé tesz. Isten veled!</p> -<p>Klára karjaival tartá vissza a férjet és kéréseivel, mert ha -eddig aggódott, az újabb nyilatkozat után elrémült. Úgy tetszik -neki, hogy a Kassai névben a rémítő titokhoz kulcsot nyert, s bár -nem tudta miként, meg vala győződve, hogy ennek az embernek kell -tulajdonítni szerencsétlenségöket s a veszélyt, melynek ki vannak -téve.</p> -<p>Rimánkodása nem használt. Laczkó ingerülten bontakozott ki -karjai közül, s a kocsira fölpattanva gyorsan elhajtatott. -<span class="pagenum"><a name="Page_157" id= -"Page_157">-157-</a></span></p> -<p>Az utcza végén, úgy kellett jobbra fordulnia, hogy a szombatos -pap házának homloka ismét föltünt.</p> -<p>Klára még a tornáczon állott, szemére tartott kendővel.</p> -<p>A férj magasra emelt föveggel int búcsút, de viszonoztatás -nélkül.</p> -<p>– Egészen el van merűlve a bánatban, s mintha hallanám -zokogását. Igen sokat fedeztem fel neki, vagy igen keveset. Jobb -lett volna hallgatni, ha nem lehettem nyilt… De vezekeljen – szövé -tovább gondolatait a szárdisi angyal – öltözzék zsákba és hintsen -hamvat a fejére az, ki a szabadakaratról tud a világ nagy -szolgaságában álmodni. Szégyen e jámbor együgyűségre! megvetés rá!… -Minden cselekedetünk tükör, melyben a végzet mutatja meg képét. S -jó-e a tükör, ha egy király, rossz-e, ha egy zsivány arczát tünteti -elő! Ki koszorúzná meg vagy törné szét ezért? Az őrült… Ah! fejem -kábul. Gondolatim örvényt szőttek, tánczolnak a habok a mély -tölcsér körül, s bele vonják bősz erejökkel hitemet, reményemet, az -emberméltóság érzetét s az erény ábraképeit. Minden, minden -szellemi elmerűl!… Hadd! történjék meg! Vagy vesztettem-e vele? -Szegényebb-e az ember, ha betegségeitől fosztatik meg. S miért -volna szívem üres, holott benne van minden, mi az állaté?… Oh -gondviselés! miért nem hirdethetem létedet a gonosz bukásában, s az -erény ünnepnapjain? Miért nem kell nevednek mindig eszünkbe jutni, -ha a világra fordítjuk szemeinket? S miért fosztott meg uralkodó -székedtől fattyútestvéred, a kényszerűség? Ő vak <span class= -"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> és -érzéketlen, de rólad az irástudók komolyan mondák, hogy szemed van -és szíved.</p> -<p>A szárdisi angyal kedélye kormányvesztett hajóként hányatott az -ellenséges hullámokon, partot nem látva és a tájékozó csillagok -útmutatásait nem követhetve többé.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Térjünk vissza az utazókocsitól az elhagyott nő szobájába.</p> -<p>Bármennyire szerette Klára azon ifjut, kit családja akaratának -ellenére kezével ajándékozott meg, mégis házasságok alkalmasint meg -nem köttetik, ha világosságra jön, hogy a leendő férj -jobbágy-gyerek.</p> -<p>A XVII. században a legerősebb szenvedély is meghunyászkodott e -korlát előtt. Az örökös jobbágy végtelenűl alantabb állott -helyzetre és szabadságra nézve úrbéreseinknél, kiknek költözködési -jogok biztosítva, szolgálataik szabályozva voltak. S Klára -szívkegyeltje sokkal többet tanult és tapasztalt, hogysem a -szerelem föláldozási készségét a legiszonyúbb tűzpróbára ki merte -volna tenni. Ő tehát több ügyességgel, mint őszinteséggel a -kővárvidéki Laczkókkal köté magát össze, kik a puskások közé -tartoztak. Olvasóim számára megjegyzem, hogy a puskás oly jobbágy -volt, kit a fejedelem minden szolgálattól fölmentett, azon -kikötéssel, hogy a vadászatokban tartozzék részt venni. A puskás -látszólag csak hajszálnyival állott a jobbágy fölött, s mégis -végtelenül magasan, mert szabad volt. Őt senki sem kérte föl, mint -szökevény rabszolgát. Nem is vala szükség e <span class= -"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> -rendszabályra, mert a puskássággal járó birtoknak két kézzel akadt -mindig ura.</p> -<p>Klára rokoninak, midőn választottját legrosszabb színben akarták -is föltüntetni, eszökbe nem jutott azt születésére nézve egy -puskásnál alacsonyabbnak mondani. Már itt, szerintök, ki volt -merítve minden, mit az osztálykülönbség lebeszélőt hozhat föl.</p> -<p>Hogy lehessen szökött jobbágy eléggé merész, művelt és tisztes -állású leányt oldhatatlan kötelékekkel csatolni a testi büntetések -és személyes szolgaság soha sem évülhető igájához: erről Laczkó -István ellenségei sem birhattak sejtelemmel, miután a rágalmazók -gyanusítása is csak a hihetőségek korlátai közt szokott működni, -különben hatását vesztené.</p> -<p>A közszellem ily irányából magyarázhatjuk ki, hogy Klárára elég -mély benyomást nem tett mind az, a mit férje a legdurvább nemeiről -a napszámos munkának, s a legsértőbb lealázatásairól a más -akaratjától függésnek, előkészítésül és vallomásként -megemlített.</p> -<p>A nő csak annyit hitt belőle, hogy minden vagyonuk veszélyben -forog, de ezt, önerejébe s férje műveltségébe bízva, még nem tartá -kétségbeejtő körülménynek.</p> -<p>Ha a fecske levert fészkét ismét újra és újra tudja rakni, s -legfölebb az üldözésen okulva más eresz alatt keres védelmet, rommá -dőlt életterve vagy vesztett vagyona mellett miért csüggedne el -épen az ember, ki egyedül bir értelemmel, s egyedül hisz a -gondviselésben? Klára nem becsülte oly csekélyre magát, hogy az -első balesetre tuladjon önérzetén, <span class="pagenum"><a name= -"Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> s az első -megpróbáltatáskor féltse szívének erélyét.</p> -<p>De midőn férje Kassait említé, midőn ködbe takart szavain is -átsugárzott, hogy a hatalmas és gyülölt miniszter kezében van -sorsok, s hogy általa üldöztetnek, akkor Klára egészen átérzé a -veszély nagyságát, bár azt megnevezni nem tudta.</p> -<p>Szorongását rémületté fokozta a magábanlét.</p> -<p>Most először nem bírt foglalkozni.</p> -<p>Bálványként állott a tornácz előtt; merengett szobája sötét -zúgában.</p> -<p>Reggel könnyű öltözékében nem érzi a hideget künn, a kialudt -kandallónál ülve nem gyujtott késő este gyertyát, nagyobbik fia -imádság nélkül aludt el. De midőn az utcza egyik ablakából sem -csillog már mécsvilág, midőn oly néma lett a különben oly élénk -helység, mint a temető, melyben végződik; midőn minden ház és sírkő -a kétféle álom egyenlő csendjét őrzé, s a lélekóra eltelte után -kisértet és gondolat nem bolyg többé, a szombatos neje halk, -azonban folytonos tevékenységben volt. A szekrények fiókjait -nyitogatá, válogatott, összegyűjtött, irományokat tekintett meg, -számolatokat nézett át, s csak ha mosolygó csecsemőjére, kivel -talán álmában angyalok játszottak, veté tekintetét, látszott -megindulva; különben nyugodt, gondolkodó, figyelmes és mindig -elfoglaltabb volt.</p> -<p>Így találta a hajnal.</p> -<p>Ekkor kibontá hajfürteit, vetkezett, egybekulcsolt kezekkel -állott egy perczig ágya előtt, csak lelkében imádkozott, -mozdulatlanul halvány arczczal, néma <span class="pagenum"><a name= -"Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> ajkakkal, emelkedő -kebellel, s egyetlen félénk könynyel szemében, mely sokáig -reszketett pilláin, míg eltünt.</p> -<p>Most háló-fejkötőjét gondosan csokorba köté, néhány téveteg -hajszálat visszaillesztett a csipke alá. Futó tekintetet vetett a -tükörbe, parányi lábairól czipőjét, s himes szegélyű finom -harisnyáját levonta, szabad mellét szűz ovatossággal kis -nyakkendőjével befödé, ágyába csúszott, s gyorsan magára húzta a -takarót.</p> -<p>A fölkelés szokott idejéig alig volt még fél óra.</p> -<p>Egyetlen cseléde akkor már ébren találta, mint máskor -mindig.</p> -<p>Rendeleteket adott ki, s maga is dolgozott egész -harangozásig.</p> -<p>Oh! az ő vallása hiveit nem szólítá semmi harang imára! A -tiltott hit titkon, kivételes időben, erdők, sziklaüregek, romok -közt vagy magányos hajlékokban és ritkán gyűlt össze. De nemcsak -kőből épült templomok vannak; minden ember szíve az, s Klára -megcsókolá, könnyeivel, szavaival megáldá csecsemőjét, s kiemelvén -a bölcsőből, keblére vette. Fohászkodott, szoptata, elragadtatással -merült a kisded mosolygó tekintetébe, áhítattal fordítá szemét az -égre, s míg az anyai szeretet édes kötelességét teljesíté, oly -szűzies, ártatlan pír borítá arczát, és finom átlátszó vonalai oly -szende – bár bánatos – kifejezésűek voltak, hogy a ki most látta -volna őt, többé el nem hihetné, hogy a kellemet és szépséget a -dísztermekben és ünnepi alkalmakkor lehet föltalálni, s -meggyőződött volna arról, mit a kéjencz soha sem fog <span class= -"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> érteni: -hogy a test bűbájának legfőbb alkatrésze a lélek jósága s egy nő -egész lénye akkor van összhangzásban, midőn a külalak igézetéből az -első hatás nem az érzékekre esik.</p> -<p>Klára letörlé szemeiből a könnyet, midőn ismét a leplet mellére -összeilleszté, s meleg kelmékbe takart gyermekével az utczára -lépett.</p> -<p>A helység népesebb részéből szegény és szétszórt kunyhók közé -sietett.</p> -<h3>V.</h3> -<p>– Atyám, – szólt Klára, – e kisdedet a tejtől el akarom -választani, és kérlek, kereszteld meg. Eddigi nevét a reformáltak -templomából nyeré, s most még Barbarának hivtuk őt.</p> -<p>Az aggastyán, kihez a szombatosnő szavai intézve voltak, a -lelkesültek sorába tartozott, kik az íhletéstől környezve, gyakran -prédikáltak a hivek gyülekezetében az új Jeruzsálem szépségéről, az -Antikrisztus arczáról, a végitélet rémes nagyszerűségéről, s a -kárhozottakra váró gyötrelmek minősége felől. Minthogy pedig a -tisztes öreg férfiú szónoklatainál fogva az Isten szolgái közé -számíthatá magát, Laczkó István távolléte alatt a rendes papi -kötelességeket teljesítette.</p> -<p>– Leányom, kivánságod könnyelmünek látszik. Barbara még gyönge, -alig tölté be hatodik hónapját, s ha kebledről ily korán szakítod -el ajkait, meg fogja sínyleni.</p> -<p>Klára aggodalommal tekintett magzatára.</p> -<p>– Hiszed-e, atyám, hogy e hideg téli időben nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> lenne -rája nézve még veszélyesebb, ha egész napokon át a szabadban -tartanám, s a vihar elől is ritkán vihetném meleg hajlékába?</p> -<p>– Leányom! kinek jutna eszébe egy csecsemőt a hóra tenni, midőn -bölcsőben tarthatja, s dajkáló kéz helyett a zivatar által -ringattatni?… A kosarat, melyben első nagy prófétánk, mint gyermek -aludt, a Nilus hullámai sodorták ugyan magokkal, de Izrael -Istenének szeme ügyelt a kevély vízre, hogy lassan ringva haladjon -és tisztelje az erőtlen ártatlanságot, mely szilaj kényére volt -bizva. Azonban nemzedékek halnak el, míg az Úr egyszer találja -szükségesnek, a bölcsőtől kezdve csodás kisérettel védni azt, kit -nagy küldetésre szánt. S a te magzatod, leányom! azért adatott -neked ajándékul, hogy úgy takard be az élet viszontagságai ellen -gondoskodásoddal, mint a hogy tested elzárva és oltalma alatt -tartotta, míg a születésre megérlelődött. Az ember akkor hisz a -gondviselésben igazán, ha kötelességéből semmit sem mulaszt.</p> -<p>– Isten bizonyságom, hogy kötelességből akarom gyermekemtől idő -előtt megvonni az emlőt – szólt Klára könnyezve.</p> -<p>– Akkor is, leányom! az újrakeresztelésnek ideje még nem -érkezett el. Mi a hitbeigtatás vizét fejlettebb koruaknak szeretjük -elosztani.</p> -<p>– Atyám! meg kell válni magzatomtól, s talán hosszú időre. Ne -kérdezd, mit érez szívem ekkora áldozatnál! Férjem egy kivánságát -makacsságból tagadtam meg, s most belátom, hogy teljesítni kellett -volna. Az Isten a férjet bizta meg a parancsolás <span class= -"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> -tisztével, s a szombatosnő első erénye engedelmesség.</p> -<p>Az agg szokott szertartások szerint igtatta a kis Barbarát a -törvény üldözése alá eső felekezetbe, s ada neki igen czifra és -hosszú nevet, melynek a világban nem sok hasznát lehetett venni, -minthogy a polgári hatóság minden érintkezései közt csak álnévnek -tekintik.</p> -<p>A keresztelés után Klára kételkedően, magával küzdve tekintett a -szent férfiúra. Látszott, hogy fél még be nem forrt sebeket -érinteni, de még sem gondolja azt kikerülhetőnek.</p> -<p>Az öreg előérzé a szombatosnő szándékát, mély árny vonult -arczára, s tisztes hószakála reszketni kezdett az indulat miatt, -mely görcsös rángásokat idézett ajkaira.</p> -<p>– Ki ne mondd nevét! – szólt leírhatatlan keserűséggel. – Nekem -nincs többé leányom. Ne tudakold a kárhozat edényét, melyből -kiöntetett a mirha és tömény, hogy mint az elrablott templomkincs a -szentségtörés vad czéljaira használtassék. Megtagadtam őt, mint ő -megtagadta Istenét.</p> -<p>– Miért vagy oly szigorú iránta, hisz! most veszté el egyetlen -fiát s az özvegyi gyászt még hordja.</p> -<p>– Az Úr itéletei igazak! Elhagyja atyját, az erkölcsöt és a -szent szombatot. Három főbűnért még csak két csapás érte. Nincs -eléggé büntetve, – szólt az öreg kegyetlen fájdalommal.</p> -<p>– Szerelme volt tévedéseinek oka s eléggé lakolt szereteted -elvesztésével. Szíve nincs megromolva.</p> -<p>– Nincs megromolva? – kiáltá indulatosan az <span class= -"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span> agg. – -Akkor fűszert lehel maga a rothadás is, és a tiszta ég sugaraiban -repkedő angyalok rázzák le kis szárnyaikról a ragályt, hagymázt és -azon dögvészt, mely földünk virágzó vidékeit egyszerre temetővé -változtatja. Nincs megromolva?… Akkor az Istent káromlás által -imádjuk s Ábrahám úgy fogad ölébe, az égnek kapui úgy nyilnak fel -számunkra, ha ördögöket idéztünk, a kígyóval földet ettünk s ha a -sötétség lelkeinek szolgálva, csak akkor pirul el orczánk, midőn -egy jó cselekedeten magunkat rajtakaptuk… Nincs megromolva?… Vagy -talán az én vén fejem megfeledkezett a szavak értelméről, s azóta, -hogy ő kéjhölgy lett, atyjától elszökött, s vallását csábítója -kedveért elhagyta, a bűnt erénynek hívják, és a tisztaságot -szennynek nevezik?… Nincs megromolva?… Átkom reá azért, mivel lelke -gyökeréig meg van romolva.</p> -<p>– Oh atyám! ekkora gyülöleted gyermekemet teszi szerencsétlenné, -– zokogá Klára könnyekkel szemében.</p> -<p>Az öreg kérdőn és ámulva tekintett reá.</p> -<p>– Még ma elutazom, s talán messzebb, mint képzelem, talán -elhagyottabb ösvényeken és több sanyaruságnak kitéve, mint egy nő -gyönge teste el tudná birni. Higyem-e, hogy csecsemőm nálamnál -jobban fogja tűrni a vándorlás alkalmatlanságait és az idő -sanyarát? Oh! a tavasz még messze van! s nekem menni kell, sietve, -tétovázás nélkül! És kinél hagyjam a kis Barbarát, ha leányod nem -venné gondja alá?</p> -<p>– Hagyd egy barlang szája előtt, hol a nőstény farkas lakik. -Majd beviszi odvába s emlőin fogja <span class="pagenum"><a name= -"Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> szoptatni. Keresd meg e -barlangot, de ne közelíts a hittagadó küszöbéhez, ki elég szemtelen -magát még most is leányomnak nevezni. Legyen öröksége tőlem minden -átok, melyet halálom órájáig agyam kigondolhat!</p> -<p>– Most már igazán szerencsétlen vagyok!</p> -<p>Oly csüggeteg hangon mondá ezt Klára, arczán úgy látszott az -elhagyottság érzése, hogy az öreg a fájó benyomásnak ellen nem -állhatott. Vigasztalni, bátorítni kezdé őt, orczáját, homlokát, -redős, száraz, hideg kezeivel simítva.</p> -<p>– Nem kérdém, miért akarsz elutazni; te megfontoló nő vagy, s -tettednek van bizonyosan elég oka; nem kérdem, miért hagyod el -magadtól csecsemődet; te jó anya vagy s ekkora öntagadásra -kétségtelen nem csekély tekintet birt rá. De gyógyszereid nem -szerezték-e vissza sok szenvedő egészségét? anyádnak nincsenek -rokonai? s mit vétettek testvéreid, hogy épen Jeftához – kinek -nevét saját atyja undorral mondja ki – óhajtod vinni méhed -legkedvesebb gyümölcsét, férjed szeretetének utolsó zálogát? Ily -gondolatlanul kell-e bánni kincsünkkel! Ki adott valaha -gyémántgyűrűt őrzés végett oly tolvajnak, ki szeme előtt rabolta el -a koldus egyetlen fillérét? Helységünkben a hála, a becsülés, a -rokoni indulat készen áll szolgálatodra, s te ahhoz folyamodnál, -kit csak a bűn ismer, csak az elfajulás vezet, csak a hálátlanság -táplál, csak az állati kéj ringat álomba, csak az istentagadás költ -fel tevékenységre? Menj, leányom, akármelyik szombatos hajlékába, -menj akármely felekezet házába, a hol csak asszony <span class= -"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span> van, s -meg fogod látni, mekkora örömmel fognak gyermekedről távolléted -alatt gondoskodni.</p> -<p>– Nem hagyom e helységben őt, nem annál, kit ismerősömnek -vallhatnék és semmi esetre sem egy szombatos hajlékában. Veszély -vár rá. A gonoszok érdeke kivánhatja, hogy megtaláltassék. Kutatni -fognak utána. Én minden iszonytól tartok s tán jöhet oly gyászos -idő is, midőn anyai kötelességem lesz: esküvel – bocsássa meg az -Isten e bűnt! – más anya magzatának vallani őt. Jefta most temette -el szerencsétlen vonzalmának egyetlen zálogát, még nedvesek szemei -a könnyektől, szive még nyitva van az idegen fájdalom előtt; ő nem -utasíthat vissza. Együtt játszottunk, mint gyermek, s azóta nem -láttuk egymást. Mi emlékezhetünk a multra; a világ elfeledte azt: -ez szükséges nekem.</p> -<p>– Meg vagy átalkodva, Klára, s ismerem makacs természetedet. Ám -vidd oda gyermekedet, hova szántad; de ha majd átkozni fogod -leányomat, emlékezzél rá, hogy én nem tartottam őt leányomnak, én -érdeme szerint megbélyegeztem őt előtted; én óva intettelek minden -közeledéstől e gonosz lélekhez. Én mosom kezeimet. Rám semmi vád ne -háruljon.</p> -<p>– Atyám! ne vond meg tőlem e lépésemért szeretetedet, – -rimánkodott Klára.</p> -<p>– Eredj, én nem akarok haragudni rád, s lesz erőm feledni, hogy -megbántottál.</p> -<p>Szivesebb szót nem lehetett nyerni az öregtől, ki magát gyakran -a Szentlélek által hivé környezve, ki a szombatosok előtt nagy -tiszteletben állott s Klára néhai atyjának legjobb barátja volt. -<span class="pagenum"><a name="Page_168" id= -"Page_168">-168-</a></span></p> -<p>Midőn az asszony távozott, Kádár – mert így hívták áhítatos -aggastyánunkat – Kádár, a szent férfiú, egész hosszú sorát nyitá -meg az átkozódásnak, s a mi csapást nem kért leánya fejére, az -egyedül az emberi nyelv szegénységének s nem az ő indulatjának -köszönhető.</p> -<p>Jefta valóban sokat is vétkezett; letért az erény útjáról, -eltünt az atyai háztól, s hogy csábítójának neje lehessen, hitéről -mondott le, de szíve a boldogabb pillanatokban is az atyján -elkövetett vétkek miatt vérzett, s midőn egyik bánat a másik után -szállt rá, midőn egyik szerencsétlenség a másikat váltá föl, ha nem -is legszaggatóbb, de legállandóbb keserve azon sötét órák emlékéből -szivárgott, melyek atyja haragjára okot szolgáltattak.</p> -<p>Félévi házasság után férjétől megfosztva, egyedül gyermekének -élt, s még a gyászév kitelte előtt gyermekétől megfosztva, a -bánatnak és jótékonyságnak áldozta óráit; de egyik áldozat sem volt -kedves az ég előtt. Bánatja nem tisztult a könnyek által; -förgeteges és sötét maradt; jótékonysága nem szült kielégíttetést -kedélyének, s azokat, kikre hárult, nem lelkesíté hálára.</p> -<p>Jefta és az ég kegyelme közt ólomfellegként terült szét az atyai -átok s fölfogott minden sugarat, hogy alászállani ne engedje.</p> -<p>Jefta már nem ismerte többé a reményt, s hogyan volna oly -merész, hogy a boldogság nevét eszében akarja tartani!</p> -<p>Puszta volt szíve és életkilátása.</p> -<p>De csak a bezárt koporsóba nem hathat egy csillám <span class= -"pagenum"><a name="Page_169" id="Page_169">-169-</a></span> is a -világosságból. A barlang, hova üldözőink elől menekszünk, s a -börtön, hova üldözőink hurczolnak, bir oly nyilással, melyen a -derűből valami parány áttévedhet.</p> -<p>S Jefta vétkezett, midőn reméleni félt.</p> -<p>A kislelküség legszelidebb, de mégis egyik neme az -istentagadásnak.</p> -<p>Ezért megszégyeníttetett.</p> -<p>A merengés sötét pillanatában lepte meg őt Klára.</p> -<p>Mily véletlen és kedves változás a komor egyhanguság -közepett.</p> -<p>A másik perczben már Jefta kebelén volt az idegen csecsemő; oly -közel szivéhez, mintha szülöttje volna.</p> -<p>Oh! mint sírt ő örömében, és mint sírt Klára bánatában.</p> -<h3>VI.</h3> -<p>Kassai Elemér, midőn Gyulai Ferencz az utczai rakonczátlanságnak -véget vetett, Pécsi Deboráht kocsin a Mikóházba vitte.</p> -<p>A leány arcza márványfehér és hideg, nyugodt volt; de ajkát -élesebben szorítá össze, sötétkét szemében mélyebb tűz égett.</p> -<p>Mozdulatlan vonalai vitázó és erős érzéseket lepleztek el.</p> -<p>Mielőtt Elemér kart nyujthatna, a kocsiból kilebbent, s mintegy -kerülve az ifjút, gyorsan, igen gyorsan siete föl a -tornáczlépcsőn.</p> -<p>Az előszobákban aggódó, zajló, s megfélemlett cselédekkel -találkozott, bent pedig sápító nők, kik <span class= -"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> -ijedtségökből még kiócsudni nem tudtak, veték rá rémült -tekintetöket.</p> -<div class="figcenter" style="width: 385px;"><a href= -"images/i012hq.jpg"><img src="images/i012.jpg" alt= -"A másik perczben már Jefta kebelén volt az idegen csecsemő." -title="A másik perczben már Jefta kebelén volt az idegen csecsemő." /></a> -<p class="caption">A másik perczben már Jefta kebelén volt az -idegen csecsemő.</p> -</div> -<p>Csak Mikóné, egy tisztes matrona, fekete főkötője alatt ősz -fürtökkel s az évek, de nem a megindulás miatt reszkető kezekkel – -csak a ház asszonya fogadá a szokott nyugalommal s ölelé meg azon -szives és vidám magatartással, melyből szeretet és bátorítás -sugárzott.</p> -<p>– Férjem még a fejedelemnél, s minthogy soká késhetik, ha -megengeded, Deboráhm! én viszlek haza. Kisérőül nagyobbik fiam fog -jőni, s hogy az utczanépet a vállszalag illő távolságban tartsa -tőlünk, reménylem, szives lesz Kassai Elemér öcsém is kocsink -mellett lovagolni.</p> -<p>– A Kassai név, – szólt felgyult szenvedélylyel Deborah, – eddig -sem szokott a gyülölet lecsendesítésére használtatni, ma pedig a mi -családunk kiirtására vészharang és lármadob volt. Vagy nem -éltették-e Kassai Istvánt azok, kik Pécsi Simon fejét kérték?… Oh! -Elemér, indulatom igazságtalanná tett ön iránt! – folytatá a leány -a gúny mosolyáról fájdalmas rezgésre átmenő ajkszöglettel és -kipirult arczczal. – Bocsásson meg gyöngédtelenségemért! De Pécsi -Simon leánya…</p> -<p>– Ne folytassa tovább, Deborah, akár bünös, akár ártatlan -nagybátyám a tömeg lázításában, én mélyen érzem, hogy jelenlétem az -ön atyjára rossz benyomást okozhatna. Helyzetünk által gyakran -elitéltetünk; helyzetünkben van sorsunk és bününk. Miért -panaszkodjam! Egyébiránt engedje meg, Deborah, s engedje meg kedves -asszonynéném, hogy magam <span class="pagenum"><a name="Page_171" -id="Page_171">-171-</a></span> helyett barátaim közül állíthassak -más kiséretet. A nép már csendesnek látszik ugyan, de csak most -dühönge, s egy részeg vagy őrült megint föllázíthatná. Néhány percz -alatt itt lesznek barátaim; addig, kérem, halaszszák -menetelöket.</p> -<p>Elemér szelid, majdnem nyugodt hangon ejté e szavakat. Csak -arczvonalain látszott a bánatnak vagy szenvedésnek árnya, – egy -vékony ködfátyol, melyet a nem eléggé éles szemű észre sem vett, és -a kételkedő szintúgy magyarázhatott volna a még be nem hegedt seb -által okozott fájdalom nyomának, mint a végkép szétszakított -viszony, az eloszlott utolsó csalálom és az eltemetett szerelem -miatti szomorúságnak.</p> -<p>Deboráht ingerlé a lovagias ajánlat és a higgadt hang.</p> -<p>– Nénémnél maradok, – mentegetőzék, – míg férje hazajövén, -elégséges kiséretről fog gondoskodni. Talán egy országtanácsos -házából nem hurczolhat egy másik országtanácsos az utczára, nem -tépeti le ruháimat magas politikai czélokért, s nem tesz ki -közgúnyra, mert atyám pénze nem az övé. Szívemből sajnálom, Elemér, -hogy midőn ön bántalmaktól oltalmazott, nagybátyját bántá meg, bűn -volna tőlem, ismét hasonló áldozatot követelni. Sőt -visszautasítanám ezt, esküszöm, ha életem függne is e makacsságtól; -visszautasítanám, mint önre károst, atyámra megalázót, rám nézve -gyöngédtelent.</p> -<p>Majdnem sátáni gőggel és gúnynyal voltak e szavak ejtve.</p> -<p>Mikóné neheztelő bámulattal tekintett Deboráhra. <span class= -"pagenum"><a name="Page_172" id="Page_172">-172-</a></span></p> -<p>– Ne ütközzék meg, – szólt Elemérhez fordulva, – ne ütközzék meg -hugom ingerült kedélyén. A szegény leány ma annyi gyalázatos és -rémítő dolgoknak volt tanuja; atyját annyi ármánytól látta -fenyegetve, hogy alig lehet hibáztatni, ha az első benyomás közt -csak Kassai István uram ellenséges indulatjára gondolt. De azért -nem szünik meg elismeréssel lenni ön nemes magaviseleteért, és -sajnálni fogná, ha a pillanat hevében esett nyilatkozatai többnek -vétetnének, mint a mik valódilag.</p> -<p>– Néném, – tiltakozék Deborah, – nem akarom sem magamat, sem -mást abban a csalódásban ringatni, hogy a Pécsi és Kassai név közt -örök sorompóként nem áll a mai nap emléke.</p> -<p>– Hisz ez emlék vegyes, – válaszolá Mikóné. – Egyik Kassai -ellenetek tört, a másik téged védelmezett.</p> -<p>– Nagyságos asszony, – közbeszólt Elemér, – kétségtelen, hogy -nagybátyám gyülölettel viseltetik Deborah kisasszony atyja iránt. -Azt sem merném tagadni, hogy boszúra hajló ne volna. De alig -hihetem, hogy képes lenne a nép söpredékét rakonczátlanságokra -izgatni. Ha szive ily eljárást áhítna is, elméje kárhoztatná, s -nála az ész az úr. Én nem értek országos dolgokhoz, nem is kivánok -azon titkokba avattatni, mik a sötétségben keletkeznek s csak az -okozott veszélyek útján vezetnek létezésök nyomára. De bármennyi -rosszat tegyek föl a hatalom embereiről, még sem hihetem, hogy -egyesek megrontásáért a nép dühét élesztenék, mert e düh az -elnyomatottól az elnyomókra szokott visszafordulni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173">-173-</a></span> S -nagybátyám, ha hirénél rosszabb jellemű volna is, csupa önzésből -sem folyamodnék utczai lázadásokhoz. Azonban föltéve, hogy -lázított, s hogy ő gyüjtött össze Pécsi Simon nagyuram -szidalmazására egy csoport bőszült nőt és részeg kézművest: akkor -is hogyan tudhatta Deborah kisasszonynak egy beteg asszonynál -mulatását? s ha tudta, hogyan vetemülhetett férfi és magasrangú -létére egy úrhölgy bántalmazására? s ha bántalmazni is akarta őt, -hogyan nem küldötte tehát bérenczeit a beteg asszonyság házára, s -hogyan bizta ördögi tervének sikerülését azon véletlenre, hogy -Deborah kisasszony a szobában maradás helyett az utczára fog -kilépni? Oh, kérem, e kérdéseket méltóztassék nagysád saját -belátása szerint eldönteni. Nincs kedvem Pécsi Simon leánya ellen -egy kérdésben oly rokonomat védelmezni, kit százban magamnak is -kárhoztatni kell. Csak azt sajnálom, hogy midőn nagybátyám -hihetőleg bűneinél erősebb vádakkal terheltetik, én nagysád által -oly elismerésben részesülök, melyre, fájdalom, érdemetlen vagyok. -Bár védhettem volna sikerrel őt, kit nemtelenül támadtak meg; bár -onthattam volna engesztelő áldozatul véremet azon család egyetlen -ivadékáért, ki csak keserűséggel fog a névre emlékezni, melyet -hordok; bár részesűltem volna a gyöngéd szerencsében, hogy most -holttestem, nem pedig halló, látó érzékeim, nem fájó lelkem előtt -hozzon itéletet Deborah kisasszony rólam és nemzetségemről! De -sebem miatt nem valék képes sikerrel oltalmazni nagyságod tisztelt -rokonát, a megtámadók gyávasága pedig életemet semmi koczkára -<span class="pagenum"><a name="Page_174" id= -"Page_174">-174-</a></span> nem tette ki. S ha egy bajtársam -erélyes, büszke magatartása varázst nem gyakorol a tömegre, akkor a -felbőszült szenvedély rakonczátlanságai még tovább terjedtek volna. -Deborah kisasszony egyedül Gyulai Ferencznek köszönheti -szabadulását.</p> -<div class="figcenter" style="width: 368px;"><a href= -"images/i013hq.jpg"><img src="images/i013.jpg" alt= -"– Egyik Kassai ellenetek tört, a másik téged védelmezett." title= -"– Egyik Kassai ellenetek tört, a másik téged védelmezett." /></a> -<p class="caption">– Egyik Kassai ellenetek tört, a másik téged -védelmezett.</p> -</div> -<p>Mit érzett e nyilatkozat közben Deborah, nehéz volna a -legmerészebb arczismerőnek is a gyorsan változó vonalokról -leolvasni. Annyi igaz, hogy a végszavakra finom pír borította a -büszke és hideg leány orczáját, s a szégyennek és önvádnak bizonyos -vegyülete olvadt a neheztelésbe, mely rövid habozás után -tekintetének állandó kifejezésévé lett.</p> -<p>Elemér, kerülve minden további vitát, a távozásra kinálkozó -alkalmat megragadta, s mielőtt a csend félbeszakíttathatott, rövid, -száraz búcsúval távozott azon házból, melynek küszöbét átlépni -talán sokáig nem lesz alkalma, s azon bálványozott lénytől, kivel -sorsát egykor összekötöttnek hitte s kivel minden viszonya most már -örökre megszakítva.</p> -<p>– Igazságtalan voltál iránta, – szólt Mikóné Deboráhhoz.</p> -<p>– Atyám nem engedte volna meg életében házasságunkat és sirjában -is megfordulna, ha a mai nap után, halálát bevárva és a gyászruhát -elviselve, kezemet nyujtanám neki. Polgárháborúk, pártok -villongásai elégszer távolították egymástól messze a szíveket, -kiket igéret és hajlam egymáshoz kötöttek; de mióta történetirók -vannak, s a multat a jelen számára kiragadják az enyészet -örvényéből, mint a buvár az erőtlen gyermeket, ki el akar merülni; -a mióta szerzetesek és az iródiákok papirosra teszik, a mi a bűn -<span class="pagenum"><a name="Page_175" id= -"Page_175">-175-</a></span> és erény küzdelmeiből szemök előtt foly -le, soha, néném! nem volt eset, melyben inkább lett volna -kötelesség gyűlölni azt, kit egykor szerettünk, mint a mostani. -Elemér szándékosan feledé, hogy nagybátyjáért atyám iszonyodik vele -találkozni; értse meg tehát, hogy Pécsi Simon leánya előbbre -becsüli atyjának jogos haragját, mint saját érzelmének dőre -tévedéseit.</p> -<p>– Hugom! Báthory Zsigmond leköszönése óta napjainkig sok -család-gyűlöletet láttam házassággal kiegyenlíttetni. Egy jobb -nemzetség sincs Erdélyben, mely a lefolyt ötven év alatt esküdt -ellensége ne lett volna a másiknak; de a sebeket, melyeket az atyák -meghasonlása metszett, többnyire az ivadékok szerelme hegeszté be. -E balzsam által élünk mi, s nem lett még halottá hazánk. Nagyatyám -Báthory Zsigmondért küzdött, férjem nagyatyja Kendinek és Báthory -Boldizsárnak fogta pártját; apám a megvert Báthory Gáborral vonult -Váradra, míg férjem atyja Bethlen Gábor kedvelt tanácsosa lett. A -két ház két nemzedéken át egymás rontását tervezé; de végre bennünk -egyesültek a rég ellenségeskedő érdekek, s én és férjem a mult ádáz -gyűlöletéből csak a szeretetről vettünk okulást.</p> -<p>Deborah szemében köny csillogott, de mintha felindulását -szégyelné vagy kárhoztatná, vállat vonva szólt: – A Gesztiek, -Kamutiak, Jósika István, Imrefi csak pártdühből vagy személyes -boszúból üldözték ellenfeleiket, ellenben Kassai István közönséges -rabló, ki mindazon erszényt, melyet valaha atyja kötött, atyám -aranyaival szeretné megtömni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_176" id="Page_176">-176-</a></span></p> -<p>Deborahnak majdnem igaza vala Kassai István jellemére nézve, s -mégis maga érzé legjobban, hogy egész föllengésében önámítás, -csalfaság és színlés volt.</p> -<p>Mikóné kifordult gazdasszonyi intézkedéseket tenni, Mikó még nem -érkezik, s Pécsi leányának oly erős izgalmak után, melyeken ma -átment, úgy látszik fél, vagy talán egész órát magában kell -tölteni.</p> -<p>Ma hallá nénjének, a «beteg asszonynak», hajmeresztő -történetét;</p> -<p>ma látá e szerencsétlen teremtés iszonyú halálát;</p> -<p>ma rohanta meg őt, a büszke és aristocratikus érzelmű leányt, a -bőszült nép s neveté ki vad hahotával;</p> -<p>ma szegezték ellene rongyokba takart kufárnők, piszkos kezű, -bort lehelő banyák ferde szitkok közt ökleiket, és ma akarták -letépni róla a ruhát, hogy szemérmes szűz keble, melynek igézetét -csak a vakmerő képzelem rajzolta le magának, most az összecsődült -utczanép fajtalan szeme és gúnyai számára feltárassék, úgy, a -miként egy kéjhölgyé sem szokott;</p> -<p>ma szabadítá meg őt a gyalázattól és veszélytől két ifjú; egyik, -ki határtalanul imádta, másik, ki negédes modorával akarta -figyelmét megnyerni, talán csak szeszélyből, talán csak kalandori -szórakozásért;</p> -<p>ma szakított végkép azzal, kit egykor vőlegényének hitt s évek -óta vélt szeretni;</p> -<p>ma támadtak szivében kétes küzdelmek, melyeknek természetére -gondolni még nem volt ideje.</p> -<p>S most egyedül van!</p> -<p>Most Deborah gondolkodhatik! <span class="pagenum"><a name= -"Page_177" id="Page_177">-177-</a></span></p> -<p>Oh Istenem, mily kín magányosan lenni, midőn vádak vagy emlékek -nyomják lelkünket! midőn álmokból, ferde benyomásokból és démoni -érzésekből egy bősz sokadalom támad, fölvert rajként zsibong -körülünk, fullánkjaival fenyeget, s védve vagy elhagyva magunkat, -egyaránt lehetünk bántalmaiknak kitéve! és százszor kín e magány, -ha sejtjük, hogy idegeink izgatottsága oly tükröt tarthat előnkbe, -mely által önbecsülésünk csökken; holott ha nyugodtabb perczekben -lepne meg az egyedüllét, hidegvérünk és részrehajló eszünk oly -vonásokban rajzolná le énünket, melyek letörölnék vagy szelidítnék -lelkünk arczáról a sötét, a kisérteti árnyakat! A ki néhány perczet -úgy élt át, hogy magát nem becsülhette, a gyémántként, mely törést -kap, sohasem fogja úgy összegyűjteni és visszaragyogtatni a -sugarakat; sohasem képes úgy örvendeni, mint addig tevé. Nem minden -bűnből vagy vádból támad azon mély szomor, mely a hang és arcz -derűjén mindig útat tud törni magának, s örök tiltakozásként vegyül -a szerencse és boldogság közé. A belső meghasonlást csak az idézi -elő, ha tetteinkben hiányzott a nemesség, s ha azok a jog szinével -birván, helyeseltetnek a sokaságtól, de elitéltetnek egy egyén, – -önmagunk által.</p> -<p>Mint mondám, Mikóné távozott.</p> -<p>Deborah a teremben egyedül maradt.</p> -<h3>VII.</h3> -<p>Körülnézett. Neszt hallott, szive dobogása volt.</p> -<p>Lehajtá fejét könyökére, s könyökét, mely az asztalra -<span class="pagenum"><a name="Page_178" id= -"Page_178">-178-</a></span> támaszkodott, elfedte a pártájáról -aláomló fátyol, mely hullámzó fehér ködével arczát is beborítá.</p> -<p>De a mint a világ elzárva lett előle, a világba ragadtatott -be.</p> -<p>Elemér rég kiment a házból, s már lakására is megérkezhetett, ha -oda akart; azonban Deborah az elűzött ifjú lépéseit még hallá a -tornáczlépcső kövezetén. Oly lassú, oly kisérteti nesz volt ez, -mintha a vékony fövény fölött őszi szél járna, s a súlytalan -parányokat söprené tovább, tovább. Néha úgy rémlett, hogy Elemér -visszafordúl, s azért nincs több zaj, mert az ajtóra néz, melynek -kilincsét soha érinteni nem fogja, s mert előveszi a kis érmét, -melyet három év óta keblén hord, fölpattintja rugóját, kitépi az -aranysárga tincset, mely benne az örökkévalóságot jelentve, gyűrűvé -tekerődzött. Oh! az a Deborah haja,… egyetlen emlék szerelmök -verőfényes, de már lehunyt napjából. És Elemér a porba dobja. Ah! -előbb legdrágább kincse volt, most megvetésének tárgya.</p> -<p>Deborah indulatosan emelkedett föl az asztaltól, letépte -kebléről a másik érmét, mely Elemér fürtjét őrzé. Kis lábával -dühösen tapodott a vékony arany lemezre, s megint felvevén, -megnyitá az ablakot s hirtelen aláereszté az érmét. A hideg szél -forró arczára csapott s kijózanítá őt mámorából.</p> -<p>Az egyik ábránd volt, a mi az ifjú tettét festé, a másik való, a -mit a leány tett.</p> -<p>Nem volt többé keblén érzelme. Ott hever a havon, csak a fekete -selyem zsinór, mely Deborah nyakán maradt, él tanúként a multból. -<span class="pagenum"><a name="Page_179" id= -"Page_179">-179-</a></span></p> -<p>S kivel bánt ő oly szívtelenül?… Megint előtte Elemér; pedig -most nem hajtá fejét merengőn a könyökére, pedig most hátravetett -fátyollal és büszkén jár a szobában. De körüle van az ifjú, nem úgy -már, mint a lázas idegek ábrája, hanem mint az emlékezet hű rajza, -melyet elménkben látunk, nem a térben, s mely nem kisértet, de -kisér, velünk van. Deborahnak eszébe jut Elemér, s hogy sebzett -jobbjával nem birván a kardot, baljával védelmezi őt. A helyzet nem -festői, a fordulatok nem művésziek, s általában kevés igézet van -oly jelenetben, midőn valakit védünk, holott magunkat sem tudjuk -oltalmazni. Miért tenné vászonra a művész, mért vésné ki a -szobrász? A balkézzel folytatott vívásnak nincs elég kecse. -Életünkbe kerülhet, de a néző szemének nem tetszik. Azonban csak -néző volt-e Deborah? Oh! a finom izlésű leány gyöngédtelen -lelkiismerete most valami olyasról is kezd beszélni, hogy Elemér -kórágyból kelt fel, védelmére sietett, s ha az a kardot forgató bal -kéz nincs az utczacsopotozat közepett, Pécsi Deborah igen -művészietlen, sőt torzhelyzetekbe juthat vala, mielőtt a -Mihály-kaputól az őrizet elhivatott volna… Mivel fizettél -föláldozásáért neki? kérdezte ismét a finom leánytól a goromba -lelkiismeret. Úgy-e, szakítottál vele, mintha bünös volna, családja -nevét dobtad szeme közé s egy tisztes úrhölgy előtt kivántad -lealázni őt? Hol volt a szíved, hogy ezt tehetted? vagy a te szíved -csak vértartó edény, csak vérforgató gép volna-e? Szeretném, ha -kevesebbet tartana a világ rólad, Deborah, s te többet tarthatnál -magadról!… <span class="pagenum"><a name="Page_180" id= -"Page_180">-180-</a></span></p> -<p>– Oh hiú gondolatok, tépelődött magában a leány egy puha -kerevetre dőlve, melyen még sem lelt nyugvóhelyet. Tekintetét -véletlenül az átelleni tükörre veté, s a drága velenczei üveg, -melynek hűségéért annyi pénzt fizettek, nem akart neki hizelegni. -Sápadt, dúlt, sötét vonásokat vert vissza.</p> -<p>– Ki merné állítani, hogy annyi árulás, üldözés és ármány után, -akkora családgyűlölet mellett kezem valaha Eleméré lehetett volna? -S ha még csak gyűlölet forogna fönn! De atyám utálja, megveti a vén -Kassait. Nem ülne oly székre, melyet az ő ruhája érint, s ha -undorát pillanatig legyőzve egy hóhérral szorítana jobbot, csak -megmosdanék s azonnal tovább folytatná a munkáját; de ha Kassainak -nyujtana kezet, örökre hinné, hogy maradt ujjain valami mocsok, -melyet lemosni lehetetlen és a lopott kincs rozsdáját, a hamis -itéletek tintafoltját s a legpiszkosabb üzletek szennyét bélyegként -látná bőrébe evődni. Hiba volt, hogy midőn atyám indulatját -legelőször észrevevém, akkor nem viseltem határozottan magamat, -akkor nem téptem szét Elemér minden reményét. S ha végre most -teljesítém azt, mit eddig is bűn halogatni, kinek van joga -szemrehányásra, ki szólhat meg engemet? Elemérnek volt kötelessége -visszavonulni, neki nem kellett volna engemet azon kényszerűségbe -hozni, hogy tudtára adjam: mivel tartozik saját büszkeségének és -atyja akaratjának egy önérző némber és egy engedelmes leány.</p> -<p>Így okoskodott Deborah, de a kíméletlen lelkiismeret a kereveten -is vele volt s rövid hallgatás után ezt mondá: – Esküszöm, Deborah, -s csak én <span class="pagenum"><a name="Page_181" id= -"Page_181">-181-</a></span> nem szoktam hamis esküt tenni, hitemre -állítom, hogy te ma azt a szegény Elemért el nem taszítottad volna -magadtól, ha Gyulait meg nem látod, ha az ő lovagiassága, -merészsége, gőgje, urias magatartása nem bilincseli le szivedet. -Jól esett sebzett kedélyednek a gőg, melylyel a népsöpredékre -tekintett s hogy selyem ostorral fékezé a ronda vadállatokat, és -azok reszkettek szeme élétől, míg az Elemér kardja élét fitymálák. -Ez tetszett neked, s most ledérségedet takarod elvekkel. De honnan -tudod, hogy ő vágynék a te szerelmedre? hiszed-e, hogy csak egy -szikra is lesz keblében azon hűségből, mely a megvetett másik -ifjúban évekig égett egyenlő lánggal, és semmi hamu sem mutatá -fogyását? Mit birsz Gyulaitól egy nyájas mosolyon kívül? s te azért -a szíved táján sokáig hordott érmét dobtad az utczára? Úgy-e, most -fölvennéd a hóról, honnan, ha az ablakon kinézsz, még vádlólag fog -szemedbe csillogni? s végtére is miért vennéd föl?</p> -<p>– Soha, soha! – zokogá Deborah. – Inkább törjék el kezem.</p> -<p>Sűrűn omló könnyek közt találta őt a belépő Mikóné.</p> -<p>– Atyádat értesítettem a történtek felől, s most már minden -aggodalom nélkül maradhatsz nálam. Holnap reggel, vagy ha tetszik, -ma estve magam viszlek haza. Gécziné halálát is megírtam, csak -Elemérről hallgaték,… de te sírsz, képedből ki vagy kelve, szemeid -veresek, ajkad reszket,… édes Deboráhm, mi lelt? <span class= -"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span></p> -<p>– Igen rosszul érzem magamat, néném, – szólt a leány.</p> -<p>Mikóné Deborah homlokát tapintá, kezét megfogta, üterét érinté -ujjaival.</p> -<p>– Egy kevés lázad van, hugom! Ágyat vettetek, pihenj ki, hogy -hamar visszanyerhesd nyugalmadat. Feküdjél le kedvesem! Ne -vonakodjál,… Deborah, csak egy pár órát ülj ágyban. Meglásd, megint -jobban fogsz lenni. Halantékod dobog. Deborah, jer -hálószobámba.</p> -<p>Valóban ő beteg volt, egész nap beteg, nyugtalanúl gyűrte össze -vánkosait, arcza rózsapiros volt, szemében idegen láng égett, s -összefüggés nélküli éber álmok s álmodó éberlét közt beszélt egy -érméről is, mely villog, égeti a havat,… s ha még csak ez volna! de -az ő szemét is égeti, lelkéig süt tikkasztón, hervasztón.</p> -<p>– Szegény félrebeszél – mondá nejének Mikó.</p> -<p>– Mindjárt itt lesz az orvos – válaszolá halkan a -háziasszony.</p> -<p>– Túlizgatottság miatt támadt baj, holnaputánig bizonyosan el -fog múlni – szólt az orvos, rövid vizsgálatot tartva a betegen s -hosszú receptet írván számára.</p> -<h3>VIII.</h3> -<p>Pécsi Simont a történtekről értesülés kiragadta magányából.</p> -<p>Meg akarta mutatni, hogy ki ő; látni akarta, hogy mit tartanak -felőle.</p> -<p>Daczczal tölt el keserüség helyett. A szerény <span class= -"pagenum"><a name="Page_183" id="Page_183">-183-</a></span> -visszavonulást gazdagságának és tekintélyének fitogtatásával -szakítá félbe.</p> -<p>Kedvező alkalmat nyujtott erre Gécziné gyászesete.</p> -<p>Szégyelte az élő rokont ismerni, a halottat büszkén vallá -magáénak.</p> -<p>A «beteg asszony» nem volt egy főúr társaságába való, mert -férjét a gúnyoló népnek ketreczben mutogatták; de a «beteg asszony» -holttestét a családi sírboltba fejedelmi díszszel kelle -eltakaríttatni, mert a nép hasonló gúnynyal illette Pécsi Simont, -mint egykor Géczit, s e silány tömegnek nyomorult véleményét -kislelkűség volna tekintetbe venni.</p> -<p>S mint fogja boszantani Kassait, ha üldözöttje, aggodalom köde -helyett, homlokán a magas rang és szertelen vagyon dicskörével -jelen meg, s ha a nép, mely tegnap dühös szelindek volt, ma szelid -és alázatos uszkárrá válik!</p> -<p>S mitől félne Pécsi?</p> -<p>Talán a szombatosok elleni törvény fölélesztésétől?</p> -<p>Hisz nyiltan nem állott még e felekezethez.</p> -<p>S hát Kassainak nincs-e oka tőle félni?</p> -<p>Nem volt-e Pécsi egykor mindenható korlátnok, nincs-e most is -erős pártja az aristocratiában, s nem üríthet-e ki aranynyal tömött -zsákokat, akár a boszúért, akár becsvágyból, míg a fukar Kassai a -halált sem váltaná meg a rája nézve még iszonyúbb halál – a pénztől -megválás által?</p> -<p>Volt-e csalokoskodás e nézetekben? vizsgálni nem akarjuk, csak -följegyeztük.</p> -<p>A «beteg asszony» holtteste díszes terítőn, drága kelmékben -hevert, míg nem hármas koporsóba záratott, <span class= -"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span> s -fölemeltetett a halottas kocsiba, melyet gyászfátyollal takart hat -paripa vont a székesegyházig, hogy ott nagyhirű papok szónoklata s -a püspök búcsúztatója avassa a Pécsi Simon balázsfalvi sírboltjának -méltó lakosává.</p> -<p>A szónoklatok ki is tüntek, s a nép figyelemmel hallgatta, míg a -főurak, kik majdnem teljes számmal voltak jelen, gyakran feledék -szemeiket az ismeretlen czímereken, melyek az egyház falait -belepték, s tanakodni látszottak: melyik a Pécsieké, melyik a -Géczieké?</p> -<p>A fejedelem a szertartáson nem volt jelen; de György úrfi -tartván magát a «tegnapi dynastiák» azon aranyszabályához, hogy a -trónörökösnek az ellenzékhez kell szítni, egész udvari -személyzetével ott vala.</p> -<p>Némelyek nagy fontosságúnak rebesgeték a tényt, mivel híre járt, -hogy a fejedelem még életében utóddá fogja választani György úrfit; -de Pécsi bölcsebb államférfiú volt, mintsem a fiatal herczegnek, ki -iskoláját most végzé, elégületlenségét csak félig megtanult -leczkénél többnek vegye, s ha büszkén tekintett a díszruhás halotti -vendégekre, nem a jövendőre számíta, hanem jelen helyzetének súlyát -méregeté, s elégnek találta azt, még Kassaival szemben is.</p> -<p>Ez adott szép és kifejezésdús arczának akkora méltóságot, mintha -római patricius volna, még pedig a köztársaság arany korából.</p> -<p>Az isteni tisztelet végével a koporsót megint halotti kocsira -tevék s eljött a döntő pillanat, mely Kassai és a népzavargás ellen -volt kiszámítva. <span class="pagenum"><a name="Page_185" id= -"Page_185">-185-</a></span></p> -<p>A holttestet Balázsfalvára a Mihály-kapun kellett volna vinni, -de Pécsi a Miklós-kapu felé indítá, hogy Kassai háza előtt vonassék -halkan tovább. Értesülve volt a vén korlátnok gyöngélkedő -állapotáról, mely őt szobájában tartá, s tudta gyermekies -kiváncsiságát, hogy lopvást mindig az ablakon tekintget ki, s ha -fontosabb látvány nincs, az utczagyerekek veszekedéseit élvezi.</p> -<p>A nagy és kicsiny harangok megkondultak.</p> -<p>A főiskola minden énekelni tudó növendéke zengé a -gyászdalokat.</p> -<p>Néhány pap is a tetem előtt járdalt, zsoltárral kezében, -áhítattal arczán.</p> -<p>De a kiséret, mely a koporsó után ment, volt hivatva, nagy -benyomást tenni az összecsődült tömegre.</p> -<p>E kiséret létesítése a porból emelkedett főúr sok fáradságába -került.</p> -<p>Nem alázhatá le magát unszolásokig, s a Kassai elleni dacz egy -félig elhangzott név körül dicskört vonni nem volt elég erejű.</p> -<p>Mikó, ki Pécsi régi barátja vala, czímeres kocsija elé hat lovat -fogatott, s fekete bársonyba öltözött nején ragyogtak az ékszerek, -három ősanya takarékossága és fényvágya csillogó emlékei.</p> -<p>Szerédi a vén Kassai ingerlésére megjelent díszhintójával, s ezt -azért sem mulasztá el, mert alkalmat lelhetett a másik fölvergődött -főúrnak, kit most pártol, nevetséges gyöngeségeit kémleni, és -élczekre használni.</p> -<p>A Mikó és Szerédi rokonságaiból jelentékeny számú dandár telt -ki, nyalka öltözetben, szilaj méneken; <span class= -"pagenum"><a name="Page_186" id="Page_186">-186-</a></span> György -úrfi kamarásai közül is egypár csatlakozott hozzájok, s Pécsi a -Fehérvárhoz közel fekvő jószágaiból tudott annyi védenczet és -uradalmi tisztet előállítani, hogy a testet követő tömeg számára és -fényére nézve az emlékezetesek közé vala sorozható.</p> -<p>A «beteg asszonyt» e csoportozatból talán senki sem ismerte, -csak azt tudták, hogy a népsöpredék bántalmai okozák halálát s hogy -Pécsi Simon rokona volt.</p> -<p>A gyászmenet tehát erős tiltakozásnak látszott azokra nézve, kik -Bethlen Gábor fejedelem megbukott miniszterének befolyását -tagadták, s kik többé veszélyesnek sem hivék a haldokló oroszlánt, -egy régi mesében említett állatként, megrúgni. Azonban a mi az -idegennek és a sokaságnak imponál, a részleteket vizsgáló és a -viszonyokat ismerő előtt gyakran veszti el komolyságát, s az erő -öltözékében a gyöngeség alakját gyaníttatja, vaspánczélban az -izmatlan testet, melynek csak tehetetlenségét növeli az, mit -védelmül vett magára.</p> -<p>A gazdagság varázsával inkább hatott Pécsi, mint az -aristokratikus összeköttetések dicskörével.</p> -<p>A hintó, melyben ült, Brandenburgi Katalin menyegzője óta -párjára nem talált, mert Rákóczi az aranyat nem kerékpántokra -szerette veretni, hanem szekrényébe zárta el, s példája hatással -volt fiatalabb korú országnagyokra, kik a pazar Báthori Gábor és a -fényűző Bethlen udvarában nem tehetik még hosszas megszokás által -második természetökké a csínt, választékosságot és ragyogást. -<span class="pagenum"><a name="Page_187" id= -"Page_187">-187-</a></span></p> -<p>S ha Pécsi hintójának diszítményei a dúsgazdagot vezették a -bámész nép képzelődése elébe, kecses alakja a szép izléssel birót -elégíté ki. Nagy volt a nélkül, hogy a nehézség eszméjét költené -föl. Nemcsak külsőjének és borítékának színe, de minden, a -legkisebb szegtől a legizmosabb izekig, oly összhangzású, mintha -nem egyberakva, hanem egyszerre lett volna alkotva, s a választás, -rendezés és széparányuság nehézségeit nem is kellett volna -leküzdeni, mert azok önkényt oldattak meg.</p> -<p>Azurkék szövetű s áttört aranytól csillogó hálóval borított hat -andaluzi szürke vonta a pompás járművet, büszkén hordozva nyakát, s -oly iskolázattal, melynek föladata volt sok mozgékonyság mellett -keveset haladni s az idomok szépségét, a vér tüzét, a meghajlások -kecsét tüntetni föl. Mindenik ló mellett, vezetéket tartva kezében, -díszruhás csatlós léptet. A fogat előtt a kengyelfutó halad, -mintegy utat törve, a hintó háta mögött pedig a szolgák sűrű -csoportozata.</p> -<p>Pécsi Simon egyedül ült a bibor-vánkosokon, betegsége miatt -Deborah jelen nem lehetvén.</p> -<p>Az agg államférfiú tekintélyes alakjával, az esteledő kor minden -sajátos szépségét és méltóságát kifejező arczával, tar homlokával, -nagy kék szemeivel, hideg s mégis szives magatartásával, melybe -jellemének s a gyászszertartásnak kellő komolysága vegyült, nem -tévesztheté el hatását a tömegre, még akkor sem, ha a vagyon, rang -és hatalom számos jelvényeivel nincs körülvéve.</p> -<p>A merre a hintaja haladt, emelkedtek a fövegek, <span class= -"pagenum"><a name="Page_188" id="Page_188">-188-</a></span> mintha -a harmadik nap, mely a nép rakonczátlansága után telőben van, -ugyanannyi év távolságát ékelné a jelen hangulat és a régi -közé.</p> -<p>De a tisztes férfiu egészség-piros vonalai most a szokottnál -jóval halványabbak voltak, s ki tudná, e csekély elhajlás hányféle -indulatot s mekkora szenvedélyt jelezett!</p> -<p>Mi nem jutott Pécsi eszébe, míg tekintete csendesen nyugodott az -egyéneken, kiket most bámész kiváncsiság csődített össze, s egykor -vak düh?</p> -<p>A hintó ajtóinál jobbról és balról egy-egy udvari tiszt -lovagolt, bogláros övében rakott mívű vadászkéssel s hosszú török -pisztolyokkal. Mindkettőnek nyregkápájáról zömök vidrabőr-zacskó -függött. A hogy a menet a templom körét áthaladta, az udvari -tisztek marokkal kezdték szórni a pénzt.</p> -<p>A közszokás ellenére ezért zárta be Pécsinek, a legközelebbi -rokonnak hintója a gyászkiséretet.</p> -<p>A jelenet, mely bekövetkezett, vadabb volt, mint a mennyit -mélyebb érzésű kedély mellett rendezni vagy csak eltűrni is -lehetett volna, de a gazdag fölvergődöttet hiusága és sértett gőgje -ragadá a temetéskor divatozó alamizsna-osztás e badar -gyakorlására.</p> -<p>Kapzsi öröm zaja vegyült a gyászénekbe, tolongás háborítá meg az -ünnepi menetet, a mulandóság rendítő eszméje mellé az élet -alávalóságának érzése társult, s a halottat a rothadt élők -csődülete látszott nyomról-nyomra üldözni.</p> -<p>Hullott a réz és ezüst pénzdarab göröngyökre, hóra, a feltartott -süvegekbe, a nép fejére, egy érczeső, <span class= -"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> melynek -minden cseppje a szégyenpírt kellett volna a tömeg arczán -föllobbantani, de csak örömét gyujtá meg.</p> -<p>Pécsi komolyan nézett ki a hintóüvegen. Észre vett minden -mozdulatot. Látta azt, ki görcsösebben szorítá tenyerébe a -dénárokat, kinek szeme birvágygyal villog a szerencsésebbek -szerzeményére, ki daczos vonalait mosolyra torzítja az ezüst -hetesre vagy lengyel forintra, mely ölébe hull, ki a kövér -alamizsnán hálálkodva fogja össze kezét, s ki a pénzosztók lovainak -zablafékéhez kapkod, mintha az ajándékot rablással akarná -bővítni.</p> -<p>– E nyomorultak támadták meg leányomat, s fenyegettek engemet. -Hadd veszítsék el eszöket ma pénzemen, mint tegnapelőtt Kassai üres -szavain. Hadd legyenek most ittasok a bortól, mint akkor a dühtől. -Melyik volna közülök, ki harminczegy kispénzért ne adná el magát a -Megváltót is? Ime, az iskolamester most már nem félne a kis Gyulai -selyem-ostorától! Mindig lovaim előtt lábatlankodik, csatlósomnak -kell az útból félrelökni őt, s ismét itt van.</p> -<p>Ilyen a nép! S hát az a vastag asszony vajon nem Panna-e, ki -tigris körmeivel Deborah arczának rohant? Ah, leányom, sohajta -ekkor Pécsi, látván, miként a kövér nő ökleit szorította össze a -helyett, hogy kinyitná. Szegény gyermekem! életed csakugyan nagy -veszélyben lehetett. De mi az?</p> -<p>Pécsi e kérdésre, mely a fölvillant gondolattal egyszerre -szavakban is kitört, sáppadt lett.</p> -<p>Valaki tudniillik ezüst féltallért fogott ki, s egy <span class= -"pagenum"><a name="Page_190" id="Page_190">-190-</a></span> vén -koldusnőnek adá át, ki évei miatt a földre nem görnyedhetett, a -légbe nem kapkodhatott, s a pazarlás nagy napján üres kézzel -maradt.</p> -<p>Pécsi hirtelen feltárta a kocsiajtót, s néhány körmöczit dobott -az ajándékozóhoz. A csillogó aranydarabok épen ennek lába elé -hullottak. Rá se tekintett e csábkincsre, pedig avult ruhája volt, -de a helyett gúnyos mosolylyal fordítá szemeit Pécsire.</p> -<p>Ismeretes arcz!</p> -<p>Pécsi merengett, fölkutatta emlékezetét, hasztalan!</p> -<p>Pedig bizonyosan többször látta ezt az embert.</p> -<p>Ki lehet ő?</p> -<p>A főúr homlokára sötét felleg vonult.</p> -<p>– Rajongónak kell lennie! Gyilkosommá is lehet! Bizonyosan a -szombatosok gyűlölője!</p> -<p>Pécsi visszább vonúlt hintajába, és sokáig, sokáig nem látta, mi -történik körülötte.</p> -<p>Őt lehangolá az önérzet első nyilatkozása; mert zaklatott -kedélye veszélyesnek vélte azt, kit nem vethetett meg.</p> -<p>Pedig az önérző férfiu, a jámbor kőmíves volt, ki a szombatosok -elleni kitörés alkalmával mindent tőn a Pécsi Simonra és Deboráhra -fölingerült tömeg csillapítása végett.</p> -<p>A temetési kiséret a Miklós-kapun túl volt már, midőn Pécsi -észrevevé, hogy merengése megfosztá őt a legérdekesebb látványtól, -melyre sovárgott, tudniillik a hatás szemléletétől, mit a kiváncsi -Kassaira a nép hódolata, a számos gyászkiséret, a pazar fényüzés -gyakorolt.</p> -<p>– A pimasz tollrágó, gondolá magában, ha nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_191" id="Page_191">-191-</a></span> fél a -megismertetéstől, kétségtelenül a koldusok és csavargók közé -lopódzott volna, hogy néhány fillért az éhező gyomrok és meztelen -testek elől elkaparíthasson. S én nem láthatám arczán az irigy -dühöt, a szomju birvágyot! S Kassai nem nézhetett szemem közé, hogy -érezhesse, mennyire képtelen vagyok őt gyűlölni, mennyire -lefegyverzi aljasságával még haragomat is!</p> -<p>Midőn a gyászmenet az Ompoly partjához ért s a külvárost háta -mögött hagyta, kocsik vártak azokra, kik a gyalogok közül -Balázsfalvára akarják a holttestet kisérni. A nagy tor és az -ajándékok reménye annyi csáberővel hatott, hogy miután a jármüvekre -több föl nem kapaszkodhatott, sűrű falka lepte el az utat és -tarlókat, hogy a legalább három órára fekvő helységbe barangoljanak -télnek idején, s azon lehangoló kilátás ellenére, hogy hihetőleg -késő estig kell a Marosparton vesztegelniök, míg a repülő hidak -átszállíthatnák.</p> -<p>E csopotozatot azonban meggyéríté egy terjengeni kezdő hír a -fehérvári tor iránt, mely szintén sokat igérő körrajzokat festett a -falánk képzelődés elébe. A vállalkozóbb szellemüek tehát tovább -haladtak, míg a kik a hideget csipősnek, az utat hosszúnak s -ruháikat vékonynak találták, vissza kezdének szivárogni, s még -jókor érkeztek meg ama fontos perczre, midőn a külvárosban Pécsi -egyik nagy pusztatelkén rögtönzött tűzhelyek és ernyős sátrak alatt -a hízott ökör részletei fölött dulakodott a nép, s a második hordó -csapját kiverték, hogy a hatalmasok asztalán is kedvelt sárdi bor -öblös cserépedényekben <span class="pagenum"><a name="Page_192" id= -"Page_192">-192-</a></span> osztassék ki azoknak, kik még nem -töltek torkig a dáridóval.</p> -<p>Pécsi elégült vala, midőn meggondolta, hogy valószinüleg egyen -kívül, minden, a ki csak őt szidalmazá, ki a «beteg asszonyt» vad -zajongással örökre elnémítá, s ki Deboráht mocskos kezeivel, -szemtelen szemével és nyelvével sértette, a mai napon jól lakott, -egészen leitta eszét és lapos zsebeit pénzzel tömé meg az ő -nagylelküségéből.</p> -<p>Ez vala boszuja.</p> -<h3>IX.</h3> -<p>Midőn Elemér a Mikó-házból távozott, a csapásnak, mely őt érte, -egész súlyát épen temérdeksége miatt nem érezé.</p> -<p>Keble fásult volt inkább, mint izgatott, s önérzete, ha nem is -bírt fájdalmán uralkodni, annak küljeleit letiltá az arczról, s -hevesebb rohamait óvatosan mérséklé.</p> -<p>A fejedelmi udvar III. osztályához közeledvén, bajtársai épen -őrt váltottak. A künn és foglalatosság nélkül levők nevetve és -baráti szivességgel üdvözölték, tréfáltak gyors fölgyógyulásán, -tudakozódtak a történtekről, s volt ki dévajon – mint ifjaknál -szokás – czélza a szerelemre és Deboráhra, volt ki megbocsátható -gyöngédtelenséggel a nagybátya magaviseletéről ejtett kellemetlen -szavakat.</p> -<p>Úgy szerették Elemért, mint testvéröket, és mégis ellenségként -sem érinthettek volna kedélyében fájóbb húrokra.</p> -<p>A velök töltött percz jobban fárasztá, mint a küzdés, -<span class="pagenum"><a name="Page_193" id= -"Page_193">-193-</a></span> melylyel a Mikó-házban annyi arany -álomtól és boldogságtól vált meg. Míg csak a viszonyok kedvezése -fordult el tőle, de Deborah hidegségét nem a szív kihülésének -vélte, míg csak Pécsi háza volt zárva a gyűlölt nagybátyának -unokaöcscse elől s nem a lány hajlama, míg egymásé nem lehettek, de -a nélkül, hogy lemondásuk a közöny jelmezét hordaná, oh! addig -Elemér még áldá a gondviselést s az élet fáradalmait, s hétköznapi -örömei közűl oly szivesen menekűlt a reménytelen szerelem -ábrándvilágába, mintha a bánatnak is saját édene volna, melynek -sötét, regényes árnyaiból s könyharmattól áztatott virányairól csak -a ledér szív vágyhatnék többé vissza a boldogság verőfényes -tájékaira. De most… most, a mikor Deborah, kit istennőként imádott, -maga rombolta le az oltárt, melyet számára az ifju rajongó emelt; -most, a mikor nemcsak szerelmét vonta el tőle, hanem nemesebb, -fensőbb természete iránti hitét is néhány kedélytelen szavával -meggyilkolá; most e sivár elhagyottságban úgy rémlék Elemérnek, -hogy az ő árva szivétől kezdve minden tárgy elvesztette -életjelentőségét, s valamint keblében nincs meg többé a drága -eszménykép, mely a helyet, hol őrizé, szentté tette, úgy az egész -érzéki világ is e percztől kezdve valamit sirat, mi belőle -elraboltatott, mi soha vissza nem kerül, s mi azt a kellem -igézetétől és a vidámság mosolyától örökre megfosztotta. Szemünkben -egy könny elég arra, hogy elfátyolozza a csillagok fényét. S ki -örömeit eltemette, a tavasz virágos kertjeiben is csak temetőben -járkál, minden kő a keresztet, minden fa <span class= -"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span> a -fejfát hozza emlékezetébe s a porszem, mely a verőfényben játszik, -a port, melyet a koporsó zárva tart, míg a deszkák elrothadnak.</p> -<p>Szerencséjére Elemérnek a párbajban nyert seb a mozgás, -belizgatottság és surlódások miatt ingerülve, mindinkább kezdett -sajgani, külfájdalmakkal súlyegyenzé a lelkieket, s lázat idézvén -elő, nem engedte a gondolatoknak egy tárgy körüli -összpontosulását.</p> -<p>Tompa, mély és tartós álom követé a kimerültséget, s már a -reggel szürkülete félig földerítette a beteg szobáját, midőn az -csendesen kinyitá szemeit, s előbb jobb karjára, mely, mint -látszik, még túlérzékeny vala, tekintett, s aztán figyelőn, kémlőn -a vánkosokra, gyógyszeres üvegekre, a kerevetre, a fogasra, hol -handzsárok, lándzsák, kardok, pisztolyok és egy idomtalan torkú -kerekes puska függöttek.</p> -<p>– Lám, lám! otthon vagyok, s csakugyan az én saját szobám! mondá -érthetőn, hogy maga is hallja szavát, abban keresve mintegy tanut -ébrenléte iránt. Magyarországba vagy pokolba ragadtak-e szilaj -álmaim, mit tudom én? Élet és halál ölelkezett körűlem. Különös -vegyülete volt a kéjnek és kínnak, mely ereimben pezsgett, -zsibongott.</p> -<p>Elemér a történtek és lázálmak zűrzavaros tüneményei közűl, -melyek egymást félre- és előtolva lebegtek lelke előtt, rendre -különválasztá s összefűzé a valóságot, s midőn a téli nap -hajnalsugarai ablakára sütöttek, már elméjében is minden világossá -lett. <span class="pagenum"><a name="Page_195" id= -"Page_195">-195-</a></span></p> -<p>Ah! hogy kedves csalódásainkkal egyszerre nem szünik meg -életünk!</p> -<p>– El, el innen! De lesz-e a széles világon hely, melynek minden -fűszála, minden zsendülő virága és hervadt levele ne kiáltsa nekem: -el, el tőlünk! Elemér e sohajjal a vánkosra visszahajtá fejét.</p> -<p>Legelső látogatója Gyulai Ferencz volt.</p> -<p>– Hát megint ágyba huzódtál? – szólt szeles és dévaj modorával, -miért nem ültél tegnap itthon, vagy miért fekszel most? -Kijárásoddal mindenkit figyelmeztettél, hogy párbajod volt; -bennüléseddel elhiteted velök, hogy veszélyben forog életed. Nem -rajtad mulik, pajtás! ha a «nemes társaság» tagjai sorából trombita -és dobszó mellett kicsapnak, s csak ne kellene még fekete palástot -tartani nyakadon a czeremonia alatt, s ne volna a bakó kötelessége -azt az ünnepi szertartás végével sajátkezüleg lekapcsolni rólad! -Megköszönném ő kelmének e furcsa szolgálatot.</p> -<p>Elemér leirhatlan közönynyel hallgatá Gyulai szavait.</p> -<p>– S te meg sem ütközöl? arczodon a szemérem vércseppéből egy -parány sem jelentkezik? Hát miért szabadítottalak meg a bajból, ha -haltermészeted miatt áldozati készségemért még hálára sem -számíthatok? Pedig nem hullott-e ki majdnem zsebemből a kamarási -kulcs, melylyel az elfogadási termeket a szolgáló apródok- és a -könyörgő nagy uraknak megnyitom? A testőrkapitány már az -udvarmesternek közlé azt a gyanuját, hogy alkalmasint füllentek. -Szerencsémre az a buta Kőszegi, kivel vívtál, egyszerre éleseszüvé -vált, kitalálta még gondolataimat <span class="pagenum"><a name= -"Page_196" id="Page_196">-196-</a></span> is s velem mindenben -egyenlőn vallott. Megérdemli, hogy druszámnak hívjam, bár nem -Ferencznek, de Tamásnak keresztelték, azonban ily csekély tévedés a -névben nem bír jelentőséggel. Elég az hozzá, Kőszegi az eget veri -fejével, hogy oly jeles családból, minő az enyém, druszája -akadt.</p> -<p>Míg Elemér fásult nyugalommal hallgatá a párbaj iránt tett -előleges nyomozatot, melynek kimenetele katonai rangjába -kerülhetett volna, Gyulai elbeszélé a további vizsgálatoknak véget -vető csínyt.</p> -<p>Ő tudniillik magára fogta Elemér megsebzését s tanúul Kőszegire, -a párbajvívóra hivatkozott. A történetet úgy adta elő, hogy -kardhordozási ügyességről vitatkozott Elemérrel, s a próbán tőle -egy vak ütést kapott, melynek sárga foltját mutogatá is, míg -viszont a hévtől elragadtatva, ő a kard élével sérté meg diadalmas -versenytársát, de tüstént bocsánatot kért ügyetlenségeért, mit -sebzett barátja, ha megkérdik, bizonyosan nem fog eltagadni.</p> -<p>– Így hát czimborám, szólt Gyulai, mindent körűlményesen -előadva, neked más tennivalód nincs, mint kapitányunk és az -udvarmester előtt kinyilatkoztatni, hogy nem kivánsz semmi -elégtételt és szivedből megbocsátasz nekem.</p> -<p>Elemér, bár alig figyel a történtek elbeszélésére, annyit mégis -sejt, hogy Gyulainak köszönettel tartozik, s a jelenleg -használatban nem levő jobbja helyett balját nyujtá neki.</p> -<p>– Már most, czimborám, szólt Gyulai a kerevetről felpattanva, -sietnem kell Anna nénihez, ki a beharangozáskor rám vár; de, ne -hidd, hogy pénzzel, <span class="pagenum"><a name="Page_197" id= -"Page_197">-197-</a></span> nem vagyok oly adósság-csináló, mint a -világ hiszi, s azt se hidd, hogy templombamenetel végett, nagynéném -korántsem oly vallásos, minőnek ki van kiáltva, ha! ha! ne hidd! -Tudnék én szépeket beszélni asszonynéném kegyességéről, ha! ha! -Tegnap este is nagyon furcsa kötelességet tukmált rám a -herczegkisasszonynál. Nevetnem kell, ha meggondolom, hogy -fejedelmünk, kivel a belátásban bölcs Salamonon és a svecus -királyon kivül senki sem versenyezhet, még saját háznépét sem -ismeri. Hüm! pajtás, szeszélyes fejecskéje van Zsófi -herczegkisasszonynak! Ha te, Elemér, tudnád, a mit én tegnap óta -tudok.</p> -<p>– S mit tudsz? kérdé most a beteg öszpontosított -figyelemmel.</p> -<p>– Azt, hogy a nők a ravaszság testvérhugai, válaszolta kikerülőn -Gyulai.</p> -<p>– A herczegkisasszonyról akartál nekem beszélni.</p> -<p>– Csak azért, hogy róla Pécsi Deboráhra térjek át.</p> -<p>Elemér arcza halvány színt váltott.</p> -<p>– Deborah, szólt Gyulai, Erdélynek alkalmasint legszebb leánya, -s csak azt akarnám tőled, de megbántás nélkül, kérdeni, hogy -hasonlíthatlan varázsú szemei szivének szolgálatjában állanak-e, -vagy csak mint szabad-csapatok folytatják a háborut eszünk ellen. -Isten látja, hogy nekünk férfiaknak, eszünk nincs jól vértezve oly -szemsugarak ellen, melyek élökkel a numidák nyilait is -megszégyenítnék. Elemér, téged Deborah lovagjának tartanak; te, -mint tornákon mondani szokás, évek óta az ő szinét hordod jelül, -szólj igazán, nagyon hiúnak tartasz-e? <span class= -"pagenum"><a name="Page_198" id="Page_198">-198-</a></span></p> -<p>– Egy kevéssé az vagy Ferencz, – válaszolá a beteg.</p> -<p>– S Deborah, de ne haragudjál! ne volna-e egy kevéssé -tetszelgős?</p> -<p>Elemér mellét visszafojtott sohaj emelé.</p> -<p>– Deboráhról, – szólt, – csak azt mondhatnám, a mit a -személyesített erény sem vehetne ócsárlásnak, ha mi gyarló halandók -az ő halhatatlan tulajdonai felől beszélgetnénk.</p> -<p>– Te imádod Deboráht, s igazad van, ha engem nevetségig hiúnak -tartasz. Másnál lehet tetszelgés, a mi Deboráhnál csak az -elfogulatlan és élénk kedélynek mozzanata. A szeleverdi urfiak -önhittsége gyakran tulajdonított mély jelentőséget még annak is, ha -egy szép leány összevonta szempilláit, midőn a szellő vagy sugár -kellemetlenül érinté. De már eleget fecsegtünk, s Anna néném lehord -késedelmezésemért. Isten veled, Elemér! Feledd el, hogy Zsófia -herczegkisasszony nevét említettem. Ha, ha! csak azt szeretném -tudni, ki volt még oly vakmerő levente, mint a milyenné Anna akar -engemet tenni? Nincs furcsább teremtése az Istennek a szeszélyes -némbereknél.</p> -<p>– És vétkesebb a hallgatni nem tudó férfiaknál, – tevé hozzá -Elemér.</p> -<p>Gyulai arczára vér szökelt. – E megjegyzésedet nem fogom soha -feledni. Kérlek, ha sejtesz valamit, ne itélj balul. Legjobb -barátom vagy, s tudom, hogy minden gondatlanul ejtett szavam -kebledben mélyen el van temetve.</p> -<p>Ezzel Gyulai távozott. <span class="pagenum"><a name="Page_199" -id="Page_199">-199-</a></span></p> -<h3>X.</h3> -<p>Elemér marczangoló gondolatok zsákmányává lett.</p> -<p>Változatos s egymással veszekvő érzések küzdöttek keblében.</p> -<p>Gyulai a párbajra szabott szigorú büntetéstől mentette meg őt, -de mit használ a büntetést az önvád magasabbra fokozásával kerülni -ki!</p> -<p>Vagy nem volt-e annak, ki Zsófia herczegkisasszony titkába -avattatott, lovagi kötelessége, az úr asztalához járulást megelőző -hetekben minden párbajt kerülni? Nem volt-e Elemérre nézve -becsületi tartozás, saját testének épségét védeni, hogy e delnő -lelkiismeretét oltalmazhassa s ne adjon alkalmat veszélyes -fölfedezésekre? Nem kell-e tudnia, hogy bajvívásban ő csak úgy -kaphat sebet, mint ellenfele, s hogy a vér, mely ereiből kiömlik, a -lankadás, mely kórágyba szegzi, a fejedelmi család közé örökéletű -botrányt és meghasonlást vethet?</p> -<p>Elemér élénk színekben rajzolá maga elébe a helyzetet, melybe a -katholika hitvallású herczeglányt taszította.</p> -<p>Borzadva gondolt arra, mily közel már a karácsony, s e rövid idő -alatt betegsége enyhülés helyett akkora erősbülést nyerhet, mely a -válságos perczben a kamarási szolgálatra egészen képtelenné -teszi.</p> -<p>S mi fog ekkor történni?</p> -<p>– Ah! – sohajtá Elemér – Gyulai szavaiból azon keserű -vigasztalást vonhatom, hogy mások nálamnál előrelátóbbak voltak, a -baj ki van kerülve s helyem <span class="pagenum"><a name= -"Page_200" id="Page_200">-200-</a></span> betöltve. Úgy látszik, -Gyulai utódom, s mily rossz véleményt kell jellememről a -herczeglánynak táplálnia. Személyes ügyemet előbbre tevém -érdekeinél. Szégyenbélyeg rajtam a becsületi vitában nyert seb, -mert bizonysága a becsületről való magasabb fogalmak hiányának. Nem -érdemem, hogy György herczeg jegyese nem volt elébe dobva a -hazaküldetés gyalázatának. S most mentve-e a titok -föllepleztetésének veszélyétől? Oh ég! – töprenkedett Elemér – -Gyulai ügyes, lovagias, bátor; de könnyelmű, és a túlságig -közlékeny természetű. S nem tőn-e nálam is rosszúl leplezett -czélzatokat, s hány ember nincs, kiben még inkább bízik, mint -bennem?</p> -<p>Elemér gyönge szivét, mint a galambot az ölyv, éles körmökkel -ragadta meg az önvád.</p> -<p>Eszméi nyomonként rémítőbb lehetségekbe barangoltak.</p> -<p>Ha világra lépne a titok, nem volna-e ő is saját hitsorsosai -előtt bemocskolva? Nem tartatnék-e vallása kigúnyolásában silány -eszköznek vagy gonosz bűntársnak? S a fejedelem szabhatna-e oly -szigorú büntetést rá, mely a közvélemény méltó ingerültségével -versenyezhetne?</p> -<p>E kérdések mindenike fáklyafény volt, mely sötét ösvényeken -vezette sejtelmes mélységek fölött.</p> -<p>Elemér izgékony figyelmét már többé nem kerülheté ki azon eddig -általa kellőleg nem méltatott tény, hogy Rákóczi fejedelem ellen -terhes bűnt követett el, midőn a ravasz Anna kéréseinek engedvén, -csalás és kijátszások eszközéül vállalkozott. Elragadta a költői s -leventei látszat. Csillogó fényben <span class="pagenum"><a name= -"Page_201" id="Page_201">-201-</a></span> tünt föl előtte, hogy ő, -az igénytelen ifju, a legmagasabb rangú hölgy -lelkiismeretszabadságának őre, s nem vevé észre, hogy e ragyogó -álerény leple alatt végre is egy hűtlen udvari szolga fenyítést -érdemlő csínyje lappang.</p> -<p>– És nem áll-e ily ballépések sorozatából egész életem! – -sohajtá Elemér. – Pécsi kész volt hozzám, a vagyontalan testőrhöz, -kinek kardján kívül semmije, még kilátása sem volt, nőül adni -Deboráht. S ekkor Isten büntetéseként veti magát nyakamra egy -nagybátya. Jellemétől idegenkedtem, kincsére nem vágytam, s bár -hallám, hogy Pécsinek halálos ellensége, nem volt szivem -visszautasítani a gyűlölt öreget, kit annyian üldöznek és vetnek -meg, s ki lelki elhagyottságában s egy örömtelen élet alkonyán, a -közös eredetre hivatkozva, követelé tőlem a szeretet kötelességét -és a családi kötelékek becsülését. Szeretni nem tudtam őt; becsülni -tisztemnek tartám. De épen e becsülés egyenlőnek mutatkozott Pécsi -kárhoztatásával. Vagy ipam vagy nagybátyám nem élhet -emlékezetemben, ezt sejteté minden jel. A két ellenkező földsark -közelebb fekszik egymáshoz, mint szivök, s tudtam, hogy -ragaszkodásomban soha osztozni nem fognak. Inkább, mindketten, -használatlanúl dobják el azt. S mégis lemondottam-e nagybátyámról, -mert vérárulásnak festé gyöngeségem a szerelemnek hozandó -áldozatot, s lemondottam-e Deborahról, mert a szerelmet hittem az -élet legdrágább kincsének, melyet elalkudni, fölcserélni, s mint az -aranyat silányabb érczekkel beváltani, nem lehet?.. Oh! gyöngeség, -neked mennyi neved van! <span class="pagenum"><a name="Page_202" -id="Page_202">-202-</a></span> Jóságnak mond a bamba, gyávaságnak a -szilárd jellemű, hiuságnak a bölcs, eszelősségnek az önző, s Kassai -Elemérnek mondalak én… S mily szemtelen voltam, – folytatá a beteg -ifju kéjelgő hévvel az önkínzást, – mily igazságtalan és nemtelen -voltam én, midőn tegnap Deborah fölött törtem el szivemben a -pálczát. Mit vétett ő, ha velem szakított? s ha midőn én őt -határozatlanságommal évek óta megtagadám, végre tudatá velem, hogy -atyját nem tagadhatja meg oly ifjuért, ki egy rögtönzött -nagybátyáról nem tud érte lemondani.</p> -<p>Elemér ágyvánkosába szorítá arczát, hogy könnyeit saját maga -elől fedje.</p> -<p>A szegény ifjú csak egy körülményt feledett ki okoskodásából; -azt a kaczér tekintetet, melyet Deborah Gyulaira vetett, s mely a -lyány magaviseletét egészen más világításba állította volna. Csak -imént Gyulai észrevehetőn czélzott erre; de a leghatározottabb -szavak sem birtak volna elég erővel bármi gyanut csempészni Elemér -szivébe oly gyarlóságok iránt, melyek az imádott lyányt a -közönséges némberek, a hétköznapi lények színvonalára -sülyeszthetnék.</p> -<p>Nincs is lehangolóbb kiábrándulás, mintha kénytelenek vagyunk -azt, kit imádtunk, midőn angyalnak többé nem hiszszük, démonnak nem -képzelni. A csalódott szív utolsó hiusága: nagyszerű csalódáson -könnyezhetni.</p> -<p>Elemér sokáig könnyezett haragudva e gyöngeségért, s haragvék, -hogy nem tudja szeméből az utolsó cseppel szivében az utolsó -dobbanást előidézni, <span class="pagenum"><a name="Page_203" id= -"Page_203">-203-</a></span> és bevégezni az élet színpadán azon -elhibázott szerepet, mely a játszót nem lelkesítheti, a nézőt pedig -részvét helyett közönynyel tölti be.</p> -<p>Tartós és méregkeserű fölindulások után a lélek -túlizgatottságának a test lankadása vetett véget s e visszahatás -annyira makacs volt, hogy Elemér néhány órát töltött oly -kimerültségben, mely ájuláshoz hasonlított s oly féléber -állapotban, mely az alvás majd minden jelenségeit egyesíté.</p> -<p>Midőn kábultsága – mint a nehéz felhő a láthatárról, melyet -ólomlemezzel látszott befedni, – végtére eltünt, Elemér csak -egyetlen érzés lidércznyomása alatt szenvedett. Üldözé -Gyulafehérvár háza, utczája, mezeje, ege. Unta e tájat körülvevő -levegőt szívni, gyűlölte a vidám sugárt, melyet ablakrostélyához -küld a nap, gyűlölte az utolsó csillám elhalásával bekandikáló -alkonyt, a szomorú sötétséget, mely ezt követé, a kedélyes -gyertyafényt, mely a homályt és az élénken pattogó kandalló tüzet, -mely a hideget tiltotta ki. Szerencsétlennek érzé magát, ha a közel -fekvő székesegyház toronyórája mély és átható érczével -figyelmezteté az időre, s még inkább neheztelt a hosszas közök -miatt, melyek alatt a harang néma volt, s a gyűlölt időparányokat, -a perczeket és másodperczeket – figyelem nélkül hagyá tovább -osonni. A palota kapuinál őrt váltottak s a parancsszó és fegyver -megcsattant; de megint sokáig, igen sokáig hallatszott mind a -parancsszó, mind a fegyver. Hogy melyik volt alkalmatlanabb -Elemérnek, kartársai zaja-e vagy csendje? nehéz volna meghatározni. -Iszonyú éjt töltött, s virrasztásai <span class="pagenum"><a name= -"Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> és bősz álmai benne csak -azon meggyőződést erősíték meg, hogy mielőbb el kell e várost -hagyni, mielőbb menekülni kell e helytől és tárgyaktól, melyek -szomorú emlékekkel vannak összekötve, ha kedélybetegségéből -gyógyulni és férfihoz illő lélekerővel akar birni.</p> -<p>Ezt sugta az első benyomás is; ebben szilárdítá meg a későbbi -fájdalmak tömött csoportja.</p> -<p>De a terv és kivitel nem áll mindig oly közel, mint a küszöbtől -a szoba.</p> -<p>A nemesi társaság zászlójának hír és engedelem nélküli -elhagyását a legszigorúbb büntetéssel fenyítették.</p> -<p>Az ifjak bizonyos szolgálati év elteltével, s némely esetben még -az előtt is, kilépési kérelmöket benyujthatták ugyan; de a -fejedelmi udvarra mindig rossz hatást gyakorolt, midőn az nem volt -ismeretes és kielégítő okokkal támogatva. S ha lettek volna is -Elemérnek ily okai: vagyontalan lévén, hová forduljon? hol nyilik -pálya számára? hol van a foglalkozásra tér, hol a visszavonulásra -nyughely?… Sehol, épen sehol.</p> -<p>Józanon tehát csak áttételről lehetett szó.</p> -<p>De hova, a közszolgálat mely terére?</p> -<p>Elemér tiszttársai, ha megunták a dísztermekben és a palota -bejáratai előtti őrködést, azon voltak, hogy küldetésekkel -bízassanak meg, s residensek vagy rendkívüli követek mellett -alkalmaztatást nyerjenek. Ilyesmit Elemér szerénysége, ha -ajánltatnék is, visszautasított volna; mert nem hitte, hogy a hozzá -hasonló műveltségű egyén a diplomatiai nehéz <span class= -"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span> pályán -alárendelt helyzetet is kellőleg be tudjon tölteni.</p> -<p>Ő csak a kardot birta forgatni; a tollnak – képzelete szerint – -sokkal nehezebb forgatását a gondviseléstől kegyeltebbekre -bízta.</p> -<p>Nem volt tehát más választása, mint a mezei hadakhoz tétetni át -magát.</p> -<p>De itt is mennyi akadály nem tolult elébe!</p> -<p>A testőrségtől a mezei hadakhoz előléptetés nélkül csak az -küldeték, ki csínyei vagy ügyetlensége miatt a fejedelmi udvarban -maradásra nem volt méltó.</p> -<p>Elemérnek tehát, ki eddig mindig hátrahuzódott, most a hiu- és -becsvágyó úrfiak nyugtalanságával kellene az előljárók -pártfogásáért cseleket szőni, s a fejedelem kegyeltjeit -esdeklésekkel ostromolni, hizelgésekkel megnyerni. E szerep -jelleméhez nem férhetett. Hogy jusson máskép az előléptetéshez, -mely egyedül teszi lehetségessé szerencsétlen szerelmének -tanyájától hosszas időre, talán örökre elszakadni?</p> -<p>Könnyű annak boldogulni, kinek Krisztus a barátja: mondaná -Gyulai Ferencz, ha most betegünk ágya mellett ülne s -lélekküzdelmeinek tanuja volna. A ki a hatalmas Kassai unokaöcscse, -az játszodva juthat czélhoz: tenné hozzá, ugyan csak Gyulai, a -fürge s minden ajtónál szivesen kopogtató kamarás.</p> -<p>Elemér legutoljára gondolt nagybátyja segélyére, s akkor is -kényelmetlen rezgést érzett idegein átrohanni, mintha egy jó nemtő, -egy messzelátó sejtelem, egy felette könnyezve őrködő szem, vagy -<span class="pagenum"><a name="Page_206" id= -"Page_206">-206-</a></span> az aggodalom mezében lappangó önérzet -óva intené, hogy hagyja inkább szivét a fájdalom éles körmeitől -szünetlen marczangoltatni, tűrje inkább, hogy minden kőről, melyre -lép, minden alakból, melyre néz, minden zugból, hová vonul, a kínzó -emlékek egész raja rohanja meg, mintsem Fehérvárról való -menekülésre Kassai István közbenjárását vegye igénybe, mintsem tőle -fogadjon el oly pártfogást, melyet a többi nagybátyáktól az -unokaöcsök méltán kérhetnek s minden nehézség nélkül meg szoktak -nyerni.</p> -<p>Eddig Elemér függetlensége azon épült, hogy szegénysége mellett -sem szorult jobban a dúsgazdag rokonra, mint ez rá.</p> -<p>Most az első kérés az alárendeltség első lánczszemét verné az ő -szabad szellemére.</p> -<p>Tudta azt is, hogy az öreg Kassai, ki senkit becsülni nem -szokott, iránta bizonyos tartózkodást érez, épen azért, mert -valamint szükségei nincsenek, úgy becsvágya sincs, s valamint a -nagybátya pénzes ládáját, úgy befolyását sem veszi igénybe.</p> -<p>– S most nem fogja-e ő gondolni, – sóhajtá Elemér – hogy a -hiuság tört útján akarok én is járni, s nem várva be a sort, előre -tolakodom, csak azon érdemre támaszkodva, melyet nagybátyám a -fejedelemnél hosszas szolgálatokkal szerzett. S mivel indokolhatom -kivánatomat, midőn a valódi okról hallgatnom illik? És nem tudom-e -szint oly jól, mint ellenségei, hogy ő a legönzőbb emberek közé -tartozik, ki semmi szolgálatot ingyen nem tesz, s mindenért -túlságos árt követel pénzben, alávetésben, <span class= -"pagenum"><a name="Page_207" id="Page_207">-207-</a></span> sőt a -közhír szerint, ha kell, még bűnben is? Én volnék-e egyetlen, kit -Kassai István melléktekintetek nélkül segítene? Oh ég! mittevő -legyek?</p> -<p>Elemér nyugtalanul hánykodott ágyában.</p> -<p>Aggodalmaihoz járult még Deborah vádja is.</p> -<p>Nem hitte ugyan, hogy nagybátyja Pécsi ellen utczai lázadást -támasztott volna, s annál kevésbbé, hogy a Deboráhra szórt durva -bántalmak előidézését rája lehetne róni; de mégsem vívhatta le azon -gyanuját, mikép a szombatosok ügyét Kassai csakugyan Pécsi -megrontására hozta szőnyegre. Ezért félelmes undorral kezdett az -öreg úrra gondolni, s majdnem iszonyodott azon küszöbre lépni, -melyen belül egy általa becsült család ellen annyi gyűlölet él.</p> -<p>De bár mennyi okot hozhatott föl elméje a nagybátyjához -folyamodás gátlására, egy levívhatlan indulat, mely távozásra -ösztönzé, uralkodott Eleméren, s ha nem győzött is le, legalább -háttérbe szorított minden mást.</p> -<p>Mihelyt orvosa, ki a szokott reggeli órán megjelent, sebét -beköté s nyugalmat ajánlva távozott, Elemér legott öltözködni -kezdett, s katonaköpenyét fülig vonva, a palota mellékkapuján -kiosont. Sápadt arczczal, élénken verő szívvel haladott a -Miklós-kapu felé. Sietett, de vissza-visszatartózkodva, -meg-megállva és ismét gyors léptekkel előnyomulva, sietett a «beteg -asszony» temetésére gyülöngő nép közt magának rést nyitva, a -hatalmas nagybátya, Kassai István szerény hajlékához.</p> -<p>Midőn a kilincsre tevé kezét, azt hivé, hogy meleg <span class= -"pagenum"><a name="Page_208" id="Page_208">-208-</a></span> és -nyugtalan szívét egy jéghideg kéz megszorítá.</p> -<h3>XI.</h3> -<p>Kassai István köszvénye és rokkantsága miatt magas épületben nem -lakhatik.</p> -<p>Fukarsága minél olcsóbb szállást követel.</p> -<p>A személyzet, mely körülveszi, csekély térben nem fér meg.</p> -<p>Rangjának mellőzhetetlen igényei vannak.</p> -<p>Mi magát illeti, még inkább szeretne egy csigahéjba, mely -hátához ragad, bujhatni, mint Diogenes hordójába; de Erdély első -hivatalnoka s egyik leggazdagabb földesura levén, kénytelen a -fényüzés és kényelem ördögének is néhány szemernyi töményt égetni, -s valamivel tekintélyesebb lakásra volt szüksége, mint apjának, a -becsületes erszénykötőnek.</p> -<p>E czéloknak együtt véve kitelhetőleg megfelel a Miklós-kapu -melletti ház, mely nem sajátja, de annyiban mégis sajátjának -mondhatja, mert a községi tanács egy tagjától kamat fejében bérelte -ki, s ha akarja, a kölcsönzött tőkéért minden perczben -elfoglalhatná.</p> -<p>Az említett épület, a vár töltéséről tekintve, emeletes, s bár -kicsiny, de számos ablakkal pislog alá az árkokba; míg ellenben az -utczáról nézve földszintesnek látszik, lépcső nélkül vezet a felső -osztályba, s az alsóba a cselédeknek töredezett kövű s vékony -karfával ellátott hágcsón kell alászállani, mintha pinczébe -mennének.</p> -<p>Meg kell vallanunk, hogy a vastag bolthajtású, <span class= -"pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span> tág, de -sötét kaszamátákban, számra elég szolgáló lélek van -összezsufolva.</p> -<p>Kevés költségbe kerülnek. S miért ne tartaná őket, ha rangja s -foglalkozásai nem engedik a vakondok elhagyottságát példányképül -választani?</p> -<p>Az alsó sor szögletszobáját kizárólag titkárja birja, egyik -könyvvívő a fejedelmi irodában, ki az egyiptomi hét sovány esztendő -napjait éli most; de reménye van, hogy a kövér évek beálltáig fogai -még mind ki nem hullanak, nyelve nem ragad szájpadlásához, s vékony -tíz ujjával előbb-utóbb a közönségesnél nagyobb hulladékokat -kaparhat el a kegyelem asztaláról. Titkári fizetése a levéltárnoki -hivatalra nyujtott kilátás. Ez a honorarium, mely Kassai ő nagysága -pénzládáját a maga teljes épségében hagyja, jámbor -papirfogyasztónkat teljesen kielégíti. Hasonló tartásban részesül -négy táblai irnok is, kik egy magtárhoz hasonló teremben laknak, -szemök nem csekély erőltetésével régi okmányokat másolnak, ő -nagysága olvashatatlan betűit tisztázzák le, s pihenés kedvéért a -számtartói, kulcsári s házmesteri kötelességekben osztoznak, legény -helyett a nagy úr bakjára ülnek fel, csinnyán kefélgetik a prémes -dolmányokat, gyorsan postáskodnak a város egyik szögletétől a -másikig. Álmuk a jól végzett munka után édes, s ez a fáradt emberek -számára fentartott oly áldás, melyet tőlük, ha lehetne, drága -pénzen vásárolnának meg a henye gazdagok, s melyet ők badar -együgyüségökben, ha lehetne, készek is volnának eladni. Van még -Kassainak egy pár úrfi apródja, kiket hazulról tartanak, s egy pár -szegény <span class="pagenum"><a name="Page_210" id= -"Page_210">-210-</a></span> tanulója, kiknek számára alumneumot -szerzett, kik úgy vétetnek, mintha a tanodában laknának, s kik nem -mulasztják el név- és ünnepnapokon szép latin versekben magasztalni -hatalmas pártfogójuk minden erényét s különösen bőkezűségét.</p> -<p>Ennyi nép elég zajossá tehetné az alsó sort, ha Kassai uram -házában főtörvény nem volna a csend.</p> -<p>A korlátnok sovány lovai a szomszéd udvar telkén vannak -elhelyezve azon becsületes gyertyamártónál, ki e szivességért -előjogot nyert: a fejedelmi udvart a világítás minden -anyagszereivel ellátni, a szerény mécstől kezdve a csillárok és -kandeláberek büszke viaszgyertyájáig.</p> -<p>A korlátnok konyháján takaros tűz ég s a szakácsnő, a szolgáló, -a nyársforgató czigány és Demeter, az öreg étekfogó, János pap -országa boldogságának felét, a henyélést, elég bő mértékben -élvezik; a másik felét, tudniillik a sült galambokat, a patakkal -folyó bort, a kolbászból font kerítést ő nagysága sem kivánja, – s -mi okon lehetnének ők magas rangú gazdájoknál követelőbbek?</p> -<p>Elemér, kit Kassai házáig kisértünk, nem az alsó sorba nyit be, -s nekünk, a hova csak megy, nyomban kell követnünk.</p> -<p>Az előszoba belső ajtójánál két irnok áll, Cerberusként őrízve a -bejáratot; mert ő nagyságának sok a dolga, s most senkit sem -fogadhat.</p> -<p>Elemér már készült visszavonulni, midőn a titkár nagy csomag -irattal hónalja alatt, pápaszemmel orrán, jobb füle mögé szúrt s -még tintanedves tollal, megjelen. <span class="pagenum"><a name= -"Page_211" id="Page_211">-211-</a></span></p> -<p>Élénk, vidám, mindig mosolygó emberke ez. S ha meggondoljuk, -hogy rég szolgálja Kassait, áldott humorára csak azon borból -üríthetnénk méltán poharat, mely silány dongájú átalagban a -hajófenékre dobva, át- és visszautazik az egyenlítőn, a nélkül, -hogy legkisebb törést szenvedne, noha bizvást meg is -eczetesedhetett volna.</p> -<p>– Vidd Gabi öcsém, – sugá a titkár, – az alsó csomagot a -direktor ő kegyelméhez… Alázatos szegény szolgája Elemér úrfi! hogy -s mint vagyok gratiájában?… a másik köteggel pedig Gazsi öcsém -tüstént lódítsa valamelyik diákot a nagytiszteletű püspök úrhoz… -Elemér úrfi után már másodszor tudakolt ő nagysága… Siessenek -öcséim az iratnyalábokkal!… Nem emlékszem, hogy Kassai uram ő -nagysága huszonnégy óra alatt kétszer kérdezősködött volna az -iránt, kire nem haragszik. Egyedül ma történt kivétel. Mert, ha -principálisom vonalaiból hibátlanul tudok olvasni, neheztelés -helyett csak csodálkozni látszott, hogy az ifjú úr oly régóta nem -mutatá magát nála.</p> -<p>– Sietek jóvá tenni hibámat.</p> -<p>Ezzel Elemér az étterembe lépett.</p> -<p>– Ne vegye rossz néven az úrfi, – szólt a titkár, – ha most -előbb be kell jelentenem. Rohanok, tüstént itt leszek.</p> -<p>Elemér Bethlen Gábor s a Rákóczi-család olajfestésű s -életnagyságú képein nyugtatá szemét, azon egyedüli tárgyakon, -melyek nem zsibvásárról kerültek Erdély legfőbb hivatalnokához, s -melyek a többi butorok által hagyák Kassai fösvénységét hirdetni, -<span class="pagenum"><a name="Page_212" id= -"Page_212">-212-</a></span> hogy magok annál többet beszélhessenek -alattvalói hűségéről, mi egyébiránt épen nem volt minden kétségen -kívül, minden rágalmon felül.</p> -<p>– Tessék belépni! – szólt a titkár az ajtó szárnyait -megnyitva.</p> -<p>Elemér ezüst rojtú és tengerzöld bársonyú karszéket látott a -háttérben, ugyanazt, melyet Csáki szökésekor Bethlen István gróf -garázda zsoldosai széthasogattak s az utczára dobtak, de a melyet -Bogdán, egy bosnyák kereskedő, potom árért sajátjává tevén, szépen -kitatarozott, s kamatpótlékul bátorkodott alázatos bókok közt a -nagy úr dísztermében elhelyezni, a hozzá tartozó lábszékkel és -gyöngyszín szőnyeggel egyetemben.</p> -<p>E karszék mély ülésének kell tulajdonítani, hogy egy nagy és tar -fejen kívül alig volt valami kivehető Kassai István parányi -alakjából; de az arcz szürke tömött szemívekkel, éles, majdnem -szúrós személlel, redőtakart, azonban még mindig erélyes és -kifejezésdús vonalakkal, mindent magában foglalt, a mi Rákóczi -hatalmas tanácsnokán jelentékenységgel birt. Összeaszott s a -szánalomig gyönge termetéről csak azon egyénre ismernénk, ki az -öleb ugatásától is megszeppen, s a lőfegyver hangját kiállani nem -képes; míg arcza a bátor, majdnem vakmerő államférfiút tünteti -szemünkbe, ki az ellene törő pártok dühét megmosolyogja, s a -politikai bátorságot a rablóéval egyesítvén, oly kevéssé döbben -vissza a szigorú szabályoktól, mint az aljas bűnöktől, s bár a -vérontástól retteg, egész családoknak akár kapzsiságból, akár -állami érdekek tekintetéből, semmivé tételét <span class= -"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> oly -ingerlő játéknak tartja, mint a lovag a tornát, s lovagtársának egy -lándzsalökés által a nyeregből kiemelését.</p> -<p>Elemér pár szobán át a karosszékhez közelítvén, nagybátyja -jelleme felől semmi általános szemlélődésekbe nem merült. Csak -saját ügye foglalkoztatá, s meghányván a lehetőségeket, -czélszerűnek hitte, hosszas kerülgetés helyett, kérésével – mint -mondani szokás – az ajtóval együtt hullani a ház közepébe. Mihelyt -tehát a nagybátya alig észrevehető főingással viszonozta bókját, s -mihelyt mutató ujjával egy szék felé intett, mi annyit jelente, -hogy Elemér leülhet s nagy úri kegy helyett rokoni szivességgel van -látva; az unokaöcs határozott és nyugodt hangon mondá: – Egy rám -nézve nagy fontosságú kéréssel jöttem urambátyámhoz.</p> -<p>Kassai fölebb húzta térdén a lábzsákot s ajkszögletével gyér -bajuszát némi mozgásba hozta. Úgy látszott, meg volt lepetve, s nem -kedvezőleg.</p> -<p>– Hm! a mennyire e szűk időben, hm! a mennyire mostoha -körülményeim közt lehet (mert az ember csak addig nyujtozzék, a -meddig a pokrócz ér) örömmel szolgálok öcsém. Hm! pénz kell? most -drága a pénz, a gabnának semmi ára, nagy a luxus, a parasztok is -kucsma helyett forintos süveget hordanak. Hm! lóra kell a pénz? -adósságra? Van egy fiatal nyerges paripám, elhozatom számodra, hm! -Talán csak nem csináltál sok adósságot? Eddig nem voltál -szeleverdi, mint a főnemesek fiai, kik ha dénárjok nincs, -jobbágytelkeket vetnek koczkára, ha vadászebök nincs, őseik -díszkardján cserélnek egyet, <span class="pagenum"><a name= -"Page_214" id="Page_214">-214-</a></span> ha lovuk megsántul, -czímeres levelöket adják a kupecznek zálogba, s ha egy ledér -pórlyány szemökbe mosolyog, lovagi sarkantyújokon vásárolnak a -szatócstól piros szalagot. Hm! te nem tartozol e csürhe, de gőgös -néphez. Egyszerű, rangtalan házból származtál. A porból -fölcseperedettek hiuságával sem birsz. E szemétdombon termő ostoba -gombák, még rosszabbak a kétszersült úrfiaknál is. Hm! adósságod -van? Reméllem nem sok és nem könnyelmű. Száz tallért talán még -nélkülözhetnék. Szép összeg! Rendelkezésed alatt áll, öcsém, -hm!</p> -<p>– Nagy hálára kötelez urambátyám kegye, de pénzem van.</p> -<p>– Van? hm! kevés ifju beszél így. Kedves öcsém, terjeszd elé -kivánságodat.</p> -<p>– Szeretnék a mezei hadakhoz rögtön áttétetni; ez csak -urambátyám közbenjárása mellett lehető.</p> -<p>Kassai arcza pergament-sárga lett, és sűrű piczi redői -hemzsegtek, mint a megmozdult hangyaboly.</p> -<p>– Hm! szólt szárazan és epésen.</p> -<p>– Nem hittem, hogy kérésemmel urambátyámnak kerűséget -okozhassak.</p> -<p>Most az összevont szemívek alól ki-kivillant Kassai égető -tekintete, míg homloka gondolatokba látszék merülni, gúnyos -ajkszögletei pedig szilárd állának vadállati, majdnem a -marczangolás dühébe borult kifejezést szereztek.</p> -<p>– Ezt is Pécsinek köszönöm! – sóhajtá az öreg nagybátya harag és -boszu közé vegyített bánattal. – Veled akar ellenem -demonstráltatni. Az unokaöcs nem szeret nagybátyjával egy városban -lakni, egy léget <span class="pagenum"><a name="Page_215" id= -"Page_215">-215-</a></span> szívni és sajnálja, hogy vele együtt -kell látnia éjjel a csillagokat, reggel a kelő, este a leáldozó -napot. Hm! balog nézése van a sátán leányának, kit a minap a nép -dühe ellen védelmeztél. Ismét megbűvölt ámító tekintetével. -Lázadásra birt a vérségi kötelékek ellen, parázna vágyakba meríté -lelkedet. Hm! itt fogsz hagyni, nemde? s ez jelentse azt, nemde, -hogy Kassai Istvánt elitéli maga az unokaöcs? hogy Kassai Elemér -Pécsi kedvéért szégyenli családnevét, s pirul a vagyonon, melyet -vén gonosztevő rokona örökségül hagyományozott? Erre tanított, -úgy-e Deborah kaczér szeme, álnok sóhaja, hitegető ajka? Megint -szerelmet igért, hogy megint megcsaljon.</p> -<p>– Esküszöm, hogy soha méltatlanabbul nem vádoltatott Deborah, -soha szíve nem volt tőlem távolabb, mint most, és soha ajka -őszintébben nem fejezte ki, a mit keblében hord. Mi a távozási -vágyat bennem fölébreszté, nincs a boldogság reményével, nincs a -szerelem álmaival kapcsolatban. S ha urambátyám tetteit -kárhoztatnám is, nézeteim alapjául nem fogadnám el sem a tömeg -rágalmazásait, sem a versenytársak gyanusításait, sem az ellenség -gyűlöletét. Itélnék és cselekedném saját eszem szerint.</p> -<p>Kassai kételkedőn nógatta fejét. – Miért akarsz, – szólt metsző -hangon, – épen azon jelenet után távozni Fehérvárról, melyben az -utczacsoportozat Pécsi Simon ellen dühöngött, s épen azon jelenet -előtt, melyben Pécsi azt készül bebizonyítani, hogy az én -bujtogatásom nélkül a nép ragaszkodnék hozzá? Vagy talán semmit sem -tudtál arról, hogy Gécziné temetése ellenem használtatik -bizonyítékul? <span class="pagenum"><a name="Page_216" id= -"Page_216">-216-</a></span></p> -<p>– Legkevesebbet sem – válaszolá Elemér. – A mi pedig – folytatta -rövid szünet után, – az utczacsoportok lázítását illeti, e részben -én urambátyámat vétkesnek azért sem hihetem, mert nincs okom -rövidlátónak tartani.</p> -<p>– Köszönöm, Elemér! – szólt félgúnynyal és félbókkal Kassai. – -Igen le vagyok kötelezve, Elemér! a te gyöngéd, a te kiméletes, a -te engedékeny nézetedért. Hm! tehát oly bűnt nem követnék el, mely -még inkább volna ostobaság. Ezt mondád, hm! Igazad van! S hová -vágynál áttétetni? A fejedelemnek mezei hada szétszórva fekszik. A -véghelyeken kívül Déván és Kőváron van derekasabb csapatunk. De az -elégületlenek szükségessé tevék, kivált a Küküllő torkából -Marosvásárhelyig, a hol csak nagy áldozat nélkül lehet, őrséget -tartani. Hol óhajtanál mezei kapitányságot? Hm! legmesszebb -Fehérvártól, legmesszebb tőlem, nemde?… Gyűlölöm Pécsi Simont, tört -ki most megint a nagybátya. Ha miattam nem tagadta volna meg leánya -kezét tőled, s ha soha ellenem semmi bűnt nem követ el, akkor is -hasonló erővel gyűlölném. Ha elégetné házamat, elrablaná -vagyonomat, nem növekednék gyűlöletem iránta, s ha megmentené -életemet, nem apadna. Állandó és teljes leend e gyűlölet koporsóm -zártáig. Te tudod, s mégis az ő részén vagy. Ne szólj Elemér, ne -válaszolj, intett kezével az öreg. Hallgasd végig, a mit mondani -akarok. Ha én Pécsit úgy szeretném is, a mint gyűlölöm, a fejedelem -és ország érdekében óhajtanom kellene, hogy vagy életének világa -aludjék ki, vagy befolyásának minden <span class="pagenum"><a name= -"Page_217" id="Page_217">-217-</a></span> eszközei, a vagyontól a -becsültetésig, széttöressenek.</p> -<p>– Szörnyű, szörnyű – kiáltá Elemér, nem fékezhetve magát.</p> -<p>– Szörnyű lehet, de igaz. Kételkedel? Lám, mily bölcs a fiatal -kor, midőn csak érzései után indul! Pécsi fényes elméjű, kellemes -modorú és nem rossz szívű férfiú, mondod. Megengedem. De mi hasznát -vettük elhiresztelt elméjének? Ő egy őrültházi vallás élén áll. S -modora? Simaság, aljas hizelgés a főurak irányában; finom, de annál -sértőbb gőg, a nép ellenében. Csekély sorsú szüléktől származott, -hogy megvesse eredetét, s a nagyok közé tolakodik, hogy -visszataszíttassék általok. Magasztalod szivét? Hm! tőlem a szivet -vitatják el. S miért? Mert egy csoport háborgó elem ellenében és a -kivételes körülmények nyomása alatt használni vagyok kénytelen azon -fegyvereket, melyeket a hatalom számára és igen békés időkben Pécsi -kovácsolt. S micsoda jelleme van neki mint államférfiunak? Midőn -Bethlen Gábor első hivatalnoka volt, a némettel czimborált s félig -világosságra derített hitszegésének börtön lett a díja. S bár most -hűséget színlel Rákóczi ő fensége iránt, a közvádló lajstromában -neve mindig a gyanúsok közt áll. Zólyomi lázadásában aligha nem -vett részt és Székely Mojses együgyű fiának sem szégyenlene -zászlója alá állani, ha nem tudná, hogy szemem mindig rajta -függ.</p> -<p>– Kit ne itélne el a törvényszék és az utókor, ha ellensége -volna előbb birája s aztán történetirója? – sohajtá Elemér, mély -megilletődéssel. <span class="pagenum"><a name="Page_218" id= -"Page_218">-218-</a></span></p> -<p>– Minő badar beszéd! – dörmögte Kassai.</p> -<p>– Én bölcsnek vélem. Hisz urambátyám mondá egy igen nevezetes -alkalomkor.</p> -<p>– Én?</p> -<p>– Igen. Saját védelmére.</p> -<p>Az öreg úr ajkai fanyar mosolyra húzódtak félre. – Ellensége -vagyok Pécsinek, de a szombatosok országtörvény szerint honárulók s -fejök a pallosé. Azonban nem lélekzik-e még Pécsi? Nem hordja-e -dölyfös nyakát ezrek fölött? nem néz-e megvetéssel reám és reád? -Törvényeink nyujtottak nekem, mint ellenségnek, elég eszközt, hogy -vérét onthassam. De, hm! halott-e ő? Miért, he? miért nem az? Mert -a kormány engedékenysége aludni hagyta a törvényt, s ha Kassai -István Pécsi számára éleszti föl, azt mondták volna, hogy -gyűlöletének áldozta e férfiút. Most a közkiáltó hirdeté ki, s -hirnökök hordták szét minden hatóságban az országtanács azon -határozatát, mely a szombatosok ellen a régi törvény szigorú -alkalmazását parancsolja, s ha Pécsi mégis babonája mellett -maradna, akkor, úgy-e, meg kellene büntetnem őt, bár ellenség -vagyok, szintúgy, mintha barátja volnék? Úgy-e, van eset, midőn a -gyűlöletnek és szeretetnek egy úton kell járni, s midőn te is azon -halált mondanád ki Pécsire, melyet én.</p> -<p>– Pécsi nem fog a szombatosokkal czimborálni – jegyzé meg -Elemér.</p> -<p>– De fog – erősítette Kassai.</p> -<p>– Jó nemtője megőrzi őt e vakmerőségtől.</p> -<p>– Rossz szenvedélyei belesodorják. <span class= -"pagenum"><a name="Page_219" id="Page_219">-219-</a></span></p> -<p>– Lehetetlen.</p> -<p>– S ha megtörténnék, – folytatá Kassai – akkor hinni fogod-e, -hogy csak gyűlölet vezeti tettemet? Ha te, mint egy század -kapitánya, kénytelen volnál őt, kötelességednek engedve, fogolylyá -tenni, akkor nem hozod-e többé kétségbe, hogy nekem is kötelességem -mindazt teljesíteni ellene, a mit hivatali állásom parancsol?</p> -<p>Elemér gerinczén hideg nyargalt át.</p> -<p>– Nem, nem, – szólt, – Pécsit rajongása a nyilt lázadásig soha -sem fogja vinni.</p> -<p>– Egyikünk sem jós, Elemér! Ejtsük el e kérdést. Sűrű kárpit -fedi a jövendőt. Homályán sem az én vén, sem a te ifjú szemed nem -tör át… A harangok zúgnak. Minő zaj az utczán! Hej! gördítsétek -székemet az ablak elébe. Géczinét temetik. Talán én is láthatok -valamit a nagy komédiából. Maradj nálam, Elemér, míg lezúg e vihar. -Hátha mennykő csap tar fejemre, he! he!… Hol vannak a diákok, hol a -táblai jegyzők, hol cselédeim? Csődítse kend őket össze, titkár -uram! Arról értesültem, hm! hogy Pécsi Simon, a szombatos, pénzt -fog a nép közé szóratni. Nem minden nap akad ilyen bolond. -Használni kell az alkalmat. Menjenek ki embereim. Erős fiak, sokat -gyűjthetnek össze a pénzből, ellökhetik a kapzsikat. Nosza! -vegyétek hasznát a szombatos őrültségének. Rajta! Fiam, Elemér, -korodhoz és a hivalkodó pajtásokhoz képest takarékos voltál. Mint -mondod, van is pénzed; de a vér nem válik vízzé, s nagybátyád, -kitől te eddig egy fillér segélyt sem kértél, tudja becsülni az -atyafiság <span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span> kötelékeit. Szegény legény vagyok, s -minden denárt verítékkel szereztem, módom és kedvem sem volt a -zavarosban halászni, mint Pécsinek! azonban a mostoha termés -mellett is talán lesz, min tengjek napról-napra. Emlékeztetlek -tehát, hogy épen most igértem neked háromszáz tallért, hm! szép -összeg.</p> -<p>– Csak százat, urambátyám! – közbeszólt Elemér, – s én forró -köszönetem mellett bátor voltam megjegyezni, hogy saját vagyonomból -is hordozhatom az új helyzettel járó kiadásokat.</p> -<p>– Semmi köszönet, Elemér. Úgy emlékszem, kerek számmal ötszázat -igértem. Még ma meg fogod kapni. Hm! de nem mondám-e azt is, hogy -egy derék paripa is készen áll számodra, skófiummal áttört vörös -takaróval? Mondtam, hm! valósággal mondtam. Öcsém! négy hét alatt -kapitány leszesz a mezei hadaknál, s ha nem is szeretsz -Gyulafehérvárott lakni, remélem, közel kaphatok helyet számodra. -Semmi köszönet, Elemér, a vér vízzé nem válik. Fukarnak mondanak, -mert tudom, hogy egyszerű polgára vagyok a hazának, s a mesterember -fia nem pöffeszkedik, mintha bársonyban született volna, s már -bölcsőjében a nagymogultól kapott volna névnapi ajándékot. Bár -tudná ezt Pécsi is. Ő szintén csak mesterember gyermeke, de -carrarai márványból szeretné sertésólait építtetni, mintha -fölfedezte volna a bölcsek kövét, az aranycsinálás titkát. Leánya -számára a Báthoryakból is csekélylené a vőlegényt. Hm! a gőgös -paraszt! Feledd, Elemér, Deboráht! ne gondolj rá! E hajadont a -természet bűbájjal ajándékozta meg, dölyffel és érzéketlen szívvel; -<span class="pagenum"><a name="Page_221" id= -"Page_221">-221-</a></span> apja vére és példája, hódítani tud, -boldogítani nem… Mily éktelen zajt üt a nép! Ma minden naplopó -részeg lesz! A nép közül kicsoda köszöni Pécsinek műveltségét vagy -szerencséjét? Úri szülék apródjait hizlalja, a koldus gyermekétől -undorodik. Hm! a pórruhában Apollót is faragatlan suhancznak nézné, -de a nyomorék gróf úrfit gyors futónak, a ragyás herczeget -Adonisnak, s egy szúette trón örökösét cziterázó szent Dávidnak -képzelné. Pécsi hiú, gőgös, dölyfös, erőszakos, rabló, vallástalan, -tébolyodott… pazarló. Hm! ordít a nép! Marakodik a harazsolt -pénzen,… mindig közelebb, mindig ferdébb a zaj. He, he! embereim -nem utolsók lesznek a kapkodásban, még tolakodásaikkal elvadítják -Pécsi uram lovait, még szerencsétlenség történhetik, hm!</p> -<p>Kassai szeme kárörömmel villogott, ujjai összehuzódtak, mintha -pénzt akarna kaparni, vagy körmét ellensége arczába vésni.</p> -<p>– A czudar megtagadta tőled Deborah kezét! Elemér, négy hét -alatt kapitány fogsz lenni. A gondviselés útjai csodálatosak! Ki -mondhatná meg előre, mivé szánt téged a végzet… Elemér, a katona -engedelmeskedik, nem okoskodik… Ha az ötszáz tallér elfogy, jusson -eszedbe, hogy néhány vén, de körülnyiratlan arany van -vasasládámban.</p> -<p>Kassai nagy erőlködés közt mozdult meg karszékében, s míg száraz -ujjaival reszketve mutatott a vasrúddal és lakatokkal elzárt láda -felé, mely a szomszéd szobából kacsintott ki, kettős lárma csapta -meg füleit, s izgatott idegekkel, réz-sárga arczczal, foga -<span class="pagenum"><a name="Page_222" id= -"Page_222">-222-</a></span> közé vont al-ajakkal, és reszketeg -vonalain démoni kifejezéssel fészkelődék ismét az ablakhoz.</p> -<p>Most a karika-üvegekig nyomá orrát, szemei üregeikből elődüledni -látszottak, de már csak egy fényes hintó hátát veheté ki.</p> -<p>A Pécsi hintója volt.</p> -<h3>XII.</h3> -<p>Ha van helyzet, melyben kivánságunk betöltése fájóbban hat -reánk, mint a visszautasítás; ha van modor, mely elért vágyainkat -örömtelenné, a nyert kegyet gyanússá, s a szemünk előtt lebegő -czélt a törekvésre már többé nem is érdemessé teszi, akkor a -nagybátyától távozó Elemérnek mindezt együtt kellett átérezni.</p> -<p>Megdöbbenté a fukar rokon rendkívüli bőkezűsége.</p> -<p>Csodálatosnak találta, hogy az öreg úr, ki egész cynismussal -szokta szándékait foganatosítani, most egy fiatal unokaöcs -véleményére nagyobb súlyt vet, mint máskor az országéra, s igazolni -akarja Pécsi elleni eljárását, ő, ki közönyös volt az ócsárlások és -vádak ellen.</p> -<p>E kopár szív érzi-e a ragaszkodás szükségességét, s ezrektől -kárhoztatva, vágyik-e legalább egy által becsültetni?</p> -<p>Elemér, midőn nagybátyja némely nyilatkozatára gondolt, -kénytelen volt hinni, hogy igen, és hogy az öreg úr szeretett volna -előtte szebb színben tünni föl, mint a minő világításba helyezték -cselekedetei. <span class="pagenum"><a name="Page_223" id= -"Page_223">-223-</a></span></p> -<p>De ha ily gyanítás hizelgett is Elemér becsvágyának, sokkal -szerényebb volt, mintsem azzal ámíthatná magát, hogy érette akkora -erély s akkora boszu, mint a Kassaié, levetkőzhetné természetét, -eldobhatná fegyvereit s lemondhatna rég táplált vágyairól.</p> -<p>Nagybátyának Pécsi ellen emelt vádjai meggyőzték arról, hogy nem -csak személyes, hanem országos kérdés is rejlik a két hatalmas -férfiu torzsalkodásaiban, s hogy a rideg gyülöleten kívül vannak -még más és kevésbbé kárhoztató okok, melyek Kassait erőszakos -eljárásra ingerlik. Mennél inkább mélyedt Elemér taglalásokba, -mennél többször frissité föl a hallottakat, annál inkább súgá -előérzete, hogy válságos percz közelít. Egész lénye attól volt -áthatva, hogy az öreg urat már semmi tekintet vissza nem -tartóztathatja Pécsi Simon megbuktatásától, és a legaljasabb útra -térni, a leggyalázatosabb eszközökhez nyulni sem fog vonakodni, -mihelyt tetteire a törvényesség palástját vetheti.</p> -<p>– Csak a külszínre van szüksége, csak a látszatot keresi! – -sóhajtá Elemér. – De miért akarja a birák mellett még az én -véleményemmel is elitéltetni Pécsit, s a fejedelem aláirásán túl mi -szüksége van az én helyeslésemre is? Fél-e, hogy mennél kevésbbé -kárhoztatom Deborah atyját, annál inkább fogok gyilkosától -idegenkedni? De hát az Istenért! oly közel áll a vég? -Előkészítettem-e rá, mint barátaink vonaglásakor szokás óvatosan -megemlíteni, hogy a beteg nyavalyája még rossz fordulatot is vehet? -Nem nem! Pécsi most félrevonultan él, ha <span class= -"pagenum"><a name="Page_224" id="Page_224">-224-</a></span> -hitújítási viszketegéért gyanu alatt is van, mikor nem vádoltatott -szintúgy, mint most!… Még derült az ég s a cserfa nem dől le bősz -vihar nélkül. A közönséges embert észrevétlenül tehetik el láb -alól; a nagyok bukását a világ látja, előneszét ezrek érzik. Korán -aggódtam! S mégis, mintha jósszó mondaná: Pécsi ellen nagy csapás -készül, s az én szerelmem, az én visszautasíttatásom adta a végső -és legerősebb indokot e tervre. S ha még nagybátyám, midőn a -gyűlölet fokozására befolytam, a boszú végrehajtására is bennem -keresne eszközt, s ha azt akarná, hogy a szerencsétlen áldozat -véréből az én kezemre is ragadjon egy csepp, az én lelkemre is -essék egy bűnfolt! Ah! ez iszonyú ötlet!… De hová tévedtem?… -Bizonyosan rossz hatással volt sebemre a szobából kijárás, az -izgatottság, a hideg idő. Megint seblázam van, s azért teremti -beteg képzelődésem e bősz eszméket, e torz ábrákat, azért ijesztget -szívszorító sejtelmekkel, azért festi nagybátyám komor jellemére az -éjtszakánál is sötétebb színeket, melyek még sem oda valók. Hisz! ő -nem maga a sátán. Kormányzása alatt sok panasz támadt ellene, de a -bakó ritkábban volt a piaczokon látható, mint a kedvelt korlátnokok -idejében. Tagadhatatlanul seblázam van.</p> -<p>Elemér egész komolysággal tulajdonítá pessimismusát -seblázának.</p> -<p>Igyekezett vissza sem gondolni nagybátyja nyilatkozataira.</p> -<p>De hasztalan.</p> -<p>Minden szó fülében hangzott, lelkében élt. Vele <span class= -"pagenum"><a name="Page_225" id="Page_225">-225-</a></span> volt a -magányban, meglepte a társalgás közt, kiséré nyoszolyájába, -fölébreszté álmából.</p> -<p>Különösen gyanúsnak látszott előtte, hogy az öreg úr mennél -keserűbben kelt ki Pécsi ellen, annál inkább feledé fukarságát, -annál több pénzt igért neki, annál határozottabban biztosítá a -mezei kapitányságra előléptetést. Igaz, volt ilyenkor Kassai -hangjában valami kedélyes is, de volt meg több visszadöbbentő. -Egyaránt lehetett hinni, hogy Elemért, ki miatta esett el Deborah -kezétől, sajnálja, mint azt, hogy a Pécsi ellen való ármányba -szándékozik sodorni. Egyaránt lehetett a fukar táglelküséget -szeretetnek vagy ravasz számításnak magyarázni.</p> -<p>Elemér majd az egyik, majd a másik magyarázathoz hajlott. -Folytonos küzdésben volt kedélye. Elrettenve az előjelektől, most a -Fehérváron maradást a visszaemlékezések bánatos tárgyaival együtt -inkább óhajtá, mint a távozást; majd pedig lesujtva a vesztett -boldogság annyi tanujeleinek szemléletétől, nyugtalanul várta a -perczet, midőn nagybátyja közbenjárásával búcsút mondhat a -városnak, hol Deborah varázskörében a feledésre iszonyú csalódásai -sem taníthatják meg.</p> -<p>Kassai az unokaöcs távozása után csakhamar hivatta titkárát.</p> -<p>– Állítsa össze kegyelmed pontosan a mezei hadak fekvésére -vonatkozó adatokat, s a különböző helyeken szállásolók létszámát, -megemlítve mindenütt a kapitányok nevét, s az ürességben levő -tiszti állomásokat.</p> -<p>– Kornis Zsigmond ő nagyságától, – válaszolá <span class= -"pagenum"><a name="Page_226" id="Page_226">-226-</a></span> a -titkár, – talán még holnap estig teljes fölvilágosítást nyerhetek -mindenről.</p> -<p>– Hm! – szólt Kassai mogorván, – kend restelli a fáradságot, -szeretné, hogy a sült galamb a szájába repüljön.</p> -<p>– Isten őrizzen! – válaszolá sápadozva a szerencsétlen -hivatalnok. – Szívemből óhajtanám, minden nap negyvennyolcz órából -álljon s így alkalmam legyen kétannyi időt szentelni nagyságod -parancsainak teljesítésére. A főtábornok nevét csak azért hoztam -fel, hogy az ő segítségével gyorsabban reménylettem sikerhez -jutni.</p> -<p>– Nincs kedvem Kornis Zsigmond uramat ügyeimbe avatni.</p> -<p>– Úgy a fejedelem ő fensége levéltárnokához fordulok.</p> -<p>– Helyesen cselekszi, s a mennyiben még kétségei volnának, a -nemes társaság kapitánya és az udvarmester ő kegyelme -fölvilágosítást fog adni. Csak nem kell dobra ütni a dolgot.</p> -<p>– Értem, nagyságos uram!</p> -<p>Néhány nap mulva a fürge, szorgalmas titkár jobban tudta magánál -a fejedelemnél és Kornis Zsigmond uramnál is a mezei hadak -állapotját.</p> -<p>Írásba foglalta a főbb dolgokat, de emlékezetének roppant -archivumába a legkisebb részleteket is oly jól elhelyezé és őrizte, -hogy a sereg számáról és szalmazsupokról is számot adhatott volna, -annál inkább az élő emberekről, annál inkább különösen a -tisztikarról, a betöltött és még rendelkezés alatti állomásokról. -<span class="pagenum"><a name="Page_227" id= -"Page_227">-227-</a></span></p> -<p>A szigorú Kassait is meglepte s majdnem kedélyesre hangolta e -pontosság.</p> -<p>Redőtlen homlokkal hallgatta végig s vizsgálta meg a papirra -tett értesítéseket, tudakolt, számítgatott, latolt, -tanácskozott.</p> -<p>– Hm! Kőváron s Gyaluban egy-egy állomás üres, de nem vehetem -hasznát. A hódoltságban három fölött rendelkezhetik ő fensége, de -mit érek vele?</p> -<p>– Ecseden a kapitányt agg kora, Sólymoson garázda élete miatt el -lehet mozdítani.</p> -<p>– Miattam ott maradhatnak, hol vannak – szólt Kassai.</p> -<p>– A görgényi Déván egy özvegybe szerelmes; a dévai tavaly kérte -az oláhországi csapatokhoz küldetését, s ha nagyságod akarja, -akármelyiket át lehet tenni, hogy rést nyisson.</p> -<p>– Görgény s Déva igen messze fekszik Fehérvártól.</p> -<p>– Gaudi ő kegyelme idegen csapatja naponként gyarapodik, s ott -szükség van jó tisztre. Közülök két század Fehérvár környékén -szétszórva tanyáz.</p> -<p>– Jöttment emberek közt nem lehet helye Elemérnek – jegyzé meg -Kassai.</p> -<p>A titkár egészen kipirult, úgy szégyenlé baklövését, pedig -szegény nem is sejtette, hogy kegyelmes jóltevője és főnöke -unokaöcscse forog kérdésben.</p> -<p>– Még csak Háromszéken van fél zászlóalj a Zólyomi által -gerjesztett nyugtalanságok miatt ideiglenesen beszállásolva, miért -is a székely urak nagyon haragusznak, és szabadságaik sérelmét -panaszolják. <span class="pagenum"><a name="Page_228" id= -"Page_228">-228-</a></span> Itt az öreg Zöld Mihály szeretne a -kapitányságról lemondani, mert születésére nézve székely puskás -lévén, több boszantásoknak van kitéve, mintha helyében más -volna.</p> -<p>– Hm! ott a szombatosok fészke! – szólt gondolatokba merülve -Kassai; – de… még sem czélszerű.</p> -<p>A titkár se nem értette, se nem vizsgálta a korlátnok ő nagysága -e megjegyzését s különben is szokva volt találgatás helyett kész -kérdésekre felelni.</p> -<p>– Hm! Radnóthtól csaknem Balázsfalváig szintén hevernek téli -szálláson mezei hadak.</p> -<p>– Két század, nagyságos uram!</p> -<p>– S kapitányok?</p> -<p>– Vincze Péter! – válaszolá a titkár.</p> -<p>– S mily ember?</p> -<p>– Vitéz katona, nagy ivó és kevés pénzű.</p> -<p>– Szeretik-e a vidéki földesurak?</p> -<p>– Velök vadász, lakomáz, koczkáz.</p> -<p>– Úgy tehát mostani állomását nem cserélné föl örömest a -háromszékivel, melytől Zöld Mihály uram menekülni akar?</p> -<p>– Életének legkeserűbb napja volna az.</p> -<p>– S előljárói nem panaszkodnak ellene?</p> -<p>– Nem, nagyságos uram.</p> -<p>– Csupa elnézésből, úgy-e?</p> -<p>– Semmi panasz vagy föladás nem terheli.</p> -<p>– S oly bűnt vagy kihágást nem követett el, mely veszélyére -fordulhatna?</p> -<p>– Egy leányzót közbenjárásával megmentett a <span class= -"pagenum"><a name="Page_229" id="Page_229">-229-</a></span> -templomkövetéstől, s ezért az esperes leszidta az illető papot.</p> -<p>– Hm! alkalmasint e leányzót Vincze Péter maga csábította -el.</p> -<p>– Közönségesen azt hiszik, nagyságos uram!</p> -<p>– Úgy a semmirekellő még megköszönheti, ha Háromszékre Zöld -Mihály uram helyébe küldik. A fejedelemné, Lorántffy Zsuzsánna, a -mi kegyelmes nagyasszonyunk, a bestének letétetését, sőt gyalázatos -elüzetését követelné, mihelyt a csábítás tudomására esnék. S -kegyelmed, édes fiam, hiteles és megnevezhető helyről hallá e -hírt?</p> -<p>– A palotadámák rebesgették, a hopmester szintén orrantá, s a -leányzó egy rokona fenyegetőzve említette az ötvösök czéhmesterének -a <i>Három rucza</i> vendéglőben.</p> -<p>– Kegyelmed most már elmehet – szólt a korlátnok derült -arczczal.</p> -<p>A jó kedv sokáig honolt a máskor szigorú, komor és hideg -vonalakon. S mi különös! Kassai örömében a bősz kinyomat mellett -volt valami kedélyes szín is s volt a merengésnek egy szelid, -majdnem lágy árnyalata is. Fehér, aszketailag fehér ajkain a támadt -és elhervadó mosoly engesztelő és éles jellemmel birt egyszersmind. -Vegyült bele sok a gyűlöletből s némi csillám a szeretetből is.</p> -<p>– Nem akarnám, hogy Elemér még tiszta lelkiismerete foltot -kapjon. Nem az a nagy ész ő, ki a dicsőség babér lombjaival -befedhetné az üreget, mely jóhiszeműségében támad. Nem politikus ő, -kinek kevesebb szüksége volna a vád nélküli névre, <span class= -"pagenum"><a name="Page_230" id="Page_230">-230-</a></span> mint a -hajadonnak a szeméremre. A kormányzat gépe nincs kristályból -készítve, mert erősnek kell lennie. Alkotásában kevesebb tekintet -van az anyag átlátszó tisztaságára, mint szilárd czélszerűségére. -Ily eszközökhöz egészen hasonló természetű emberekre van szükség. -Én Rákóczi első tanácsosa vagyok; Elemérnek semmi viszonya a -közélettel. Ő egyszerű katona, minden becsvágya nélkül még a -katonai hivatásnak is. Kedélye lágy, költői; külseje igénytelen és -modora csak a nemes szív által nyer, s nem a forma kecseivel hódít. -Semmi sem maradna rajta, ha megromlanék. A gyémánttól a legkisebb -repedés becsének nagyobb részét veszi el ugyan, de a gyémánt, -csorbája mellett is drágakő marad. A keleti gyöngy olcsóbb, ha -hólyagai vannak, s nem foglalják a királyné koronájába; de elég nő -van, ki boldog, ha pártájában látja, s nyaka körül fűzheti. A ki -pusztán csak mint jó ember részesül megkülönböztetésben, egy bűn -által egész értékét elveszti, s nem számíthat a világ azon -kegyelésére, melylyel a hibás gyémánt és drágagyöngy aljas -minőségben is bir. Nem csődülnek hozzá az alkuszok, nem igérnek -érte semmit. A nagy szellemű férfiú silány erkölcscsel is gyémánt -és gyöngy. Az egyenes útról letévedt középszerűség minden becsét -lehullatja magáról. Hm! Elemérnek állandó szüksége van a tiszta -lelkiismeretre. Ő örökösöm, s a Kassai név föntartója.</p> -<p>Így okoskodott a nagybátya. Meg-megmozdult karszékében, ujjaival -dobolt az asztalon, s megint okoskodott.</p> -<p>– Deborah kezét Pécsi csak irántam való gyülöletből <span class= -"pagenum"><a name="Page_231" id="Page_231">-231-</a></span> tagadta -meg Elemértől. Mekkora vagyon esett el ezzel tőlünk! S mennyi -befolyás csatlakozott volna e házassággal hozzám! De hisz az övé -volt a vagyon. Egy hóbortos, egy pazarló, egy dölyfös emberé; de -végre is az övé. Hm! hm! s ki mondhadná, hogy Kassai Istvánt -megbántja Pécsi Simon azzal, ha vagyona számára más családból keres -birtokost, másból leányának férjet? Sérelmem, hogy miattam teszi -azt. De mivé törpül e bántalom, az Eleméren elkövetetthez képest! -Magához kecsegteti a szerény, a bátortalan ifjút, leányával hagyja, -örvend a fejlődő vonzalmon, lesi, mint növekedik ez indulat -szerelemmé, mint ér a bálványozás határáig, az őrjöngés -fölmagasztaltságáig, s midőn az ifjú hozzászokott a szép -boszorkányt sajátjának tekinteni, midőn képzelődése Deborah nevét a -boldogsággal kötötte össze: akkor előáll a hóbortos és gonosz apa s -így szól: Deboráht másnak szántam, Deboráht nem szabad szeretned -többé, Deboráht inkább adom akármelyik czímeres és ős családú -bitangnak, mint neked. S miért? Talán rosszabb lettél, mint akkor, -midőn Deboráht elődbe vezettem, hogy fogadd el? Nem. Talán -czímertelenebb volt családod, mint akkor? Nem. Talán elvesztetted -vagyonodat? Nem. Sőt most vagy gazdag. Miért tehát? Mert nagybátyád -van. Én gyülölöm őt, és te nem akarod megtagadni és velem együtt -gyűlölni. S most nekem jól esik a te szerencsétlenségedben az ő -boszankodását élvezni… Így bánik Elemérrel Pécsi. Kit illet tehát -inkább a boszú joga: engem-e, vagy Elemért?… Mily dicső elégtétel -volna, ha <span class="pagenum"><a name="Page_232" id= -"Page_232">-232-</a></span> Elemér tenné kezét Pécsi Simonra, s ha -az ő kezén, mint csatornán, a hitvány szombatos vagyona idegen és -jobb kezekbe folyna át! De fájdalom! Elemér csak becsületes ember, -egyéb semmi. Én térítsem-e a bűn ösvényére?… Ragaszkodik hozzám, -nagybátyja vagyok, hm! családomnak, mely alig kezdett még élni, -végreménye! S én térítsem-e a bűn ösvényére?</p> -<p>Kassai gondolkozott, s hévvel, mintegy szemrehányóan kérdé -magától: – Micsoda bűn? Hol van itt a bűn? Pécsi a megújított -tilalom ellenére sem fogja megállani, hogy a szombatosokkal titkos -gyűlést ne tartson. Kényelemvágya eddig sem engedte tanácskozásokra -a székely barlangokat és rengetegeket fölkeresni. Két év óta -negyedszer tettek nála látogatást Balázsfalván az új Jeruzsálem -hívei, s ötödször is bizonyosan ott fognak értekezni. Ha tehát Zöld -Mihály helyére Vincze Pétert küldöm, hogy Elemér számára maradjon a -radnóthi kapitányság, akkor hozzá, mint e vidéken legfőbb tiszthez, -utasíttatik a befogatási parancs, mihelyt tudnillik Pécsi tilos -összejövetelt tart. Ő a fejedelem egyenes akaratját fogja -végrehajtani; köteles s katonai törvényszék elébe állíttatnék, ha -elmulasztaná. Ártatlan marad, ha Pécsit elfogja; bűnössé lesz, ha -nem. Csak Zöld Mihály elmozdítására kell tehát törekednem, a többi -önkényt megy.</p> -<p>Kassai összehajtá hasán kezét, mint a fáradt munkás, ha -erőfeszítései után pihenésre nyer időt és árnyat; de pár percz -mulva megint új aggály kezdé nyugtalan lelkét izgatni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_233" id="Page_233">-233-</a></span></p> -<p>– Hátha Pécsi nem tart gyűlést? gondolá. Hátha hisz a -szombatosokra mért szigorú büntetés végrehajtásában? Csökkenteni -szükség ez aggályát, és szítani bátorságát, hm!</p> -<p>Csengetett.</p> -<p>– A börtönőrrel akarok beszélni – szólt egy belépő irnokhoz.</p> -<p>Kevés idő mulva a tömlöcztartó a korlátnokhoz bevezettetett.</p> -<p>– Hogy viseli magát a falhoz lánczolt rab?</p> -<p>– Hol dühös, nagyságos uram! mint a fenevad, hol csüggeteg, mint -a pártában maradt leány.</p> -<p>– Ezentúl naponként hozzám jösz, hogy a rab iránt -utasítsalak.</p> -<p>– Értem, nagyságos uram!</p> -<p>Mihelyt Kassai megint egyedül maradt, szelid mosoly vonult -arczára. – Hamar fog megtörni a szombatos pap, s ha az Isten ő -szent felsége is úgy akarja, jó eszközömmé válik Pécsi ellen.</p> -<p>Olvasóim tudják már, mert előre elbeszéltem, hogy Laczkó István, -a kézdivásárhelyi szombatosok lelkésze, a kedves, a szeretetreméltó -Klára férje, nem igen hosszú ideig tartó szenvedés után a börtönt -szabadsággal cserélte föl, s oly helyzetbe jött, mely előtte -nyugtalanítónak látszott és rejtelmessége miatt hitvesének -tündérszép szeméből sok könnyet, angyaltiszta kebeléből sok sóhajt -facsart ki.</p> -<p>Kisérjük most Klárát, ki mint tudjuk, bölcsőben ringó gyermekét -az öreg Kádár leányához, Jeftához elhelyeztetve, útnak indult -Fehérvár felé, s onnan akármerre a széles világba, csakhogy férjét -árnyékként <span class="pagenum"><a name="Page_234" id= -"Page_234">-234-</a></span> ne kövesse a titkos és sötét bú, bűn, -veszély vagy rémület. Mit tudja ő, melyik? De retteg, hogy a -bűn?</p> -<h3>XIII.</h3> -<p>Ötödik napja utazik a szombatos nő.</p> -<p>Az idő derült és hideg volt. Szikrázott a nap a havon, hollók és -varjak tömött falkában repültek a mezőkről az egyházakra, s a -torony gombjától az ablakok kőkeresztjének párkányáig, mindenütt -állást foglaltak a fekete mezű vendégek, ki bölcs nyugalommal -szárnya alá dugva fejét, ki élénk czivakodási vágygyal riasztá -tovább szomszédját, a nyert győzedelmen nagyot károgva. A hol a -templom mellett czinterem volt, a sötét madárraj hosszasan ringatta -magát a csendes légben, finnyás ízléssel, mintegy kémlelve -választott helyet a fejfák tetején, a sírdomb tövében, a halál -lakának kapuján s kerítésén. A varjak az új hantokat látszottak -inkább kegyelni, s békétlenül néztek alá, mintha szaglásuk -ingerelné; a hollók inkább a besüppedt köveken, melyeknek betűit, -mintegy haragúva a kegyelet s visszaemlékezés megszünésén a moh és -idő olvashatatlanná tette, kerestek magoknak tanyát. Egyenként és -világunalommal ültek ott. Hosszas életök csökkenté kiváncsiságokat, -hűté társalgási vágyaikat, s azon komoly hangulatban tartá, mely -helyét cserélni, benyomásokat fogadni el lusta. Ha néha -meg-megszólaltak vagy szomorú jóslat lehetett a falu vénei számára, -vagy rejtelmes beszéd a halottakkal. <span class="pagenum"><a name= -"Page_235" id="Page_235">-235-</a></span></p> -<p>Hideg nappalok voltak, csipős szél és fehér fellegek nélkül.</p> -<p>Klára nagyobbik gyermeke, kit magával hozott, fázott és -panaszolt. Az anya saját kendőivel is takarta s kék ajakkal -magyarázta, hogy ne dugja ki kezét, ne mozduljon, a másik faluban -meleg szoba, meleg leves lesz, szép ragyogó tűz, mely mellett -hosszú mesét fog mondani az utazó királyfiról, a nagy bundájú -télről és az okos hollóról, ki a királyleányt aranyhajú -vőlegényének közelgéséről szerzett hirekkel vigasztalja. Szép mesét -fog majd mondani… hideg volt, a gyerek fázott, az anya fázott, s -előre kezdett a fázó figyelő gyereknek mesélni.</p> -<p>Még csak egy óra kell, s akkor talán Balázsfalvára érnek, hol az -éjet töltik. Hisz, már alkonyodik.</p> -<p>A nap búcsút vőn.</p> -<p>A hold világított, télies arczczal, hidegen.</p> -<p>Klára ölébe vette gyermekét, hogy még jobban védje.</p> -<p>Ez behunyta szemét. A hidegnek álmosító ereje van.</p> -<p>Az anya aggódni kezdett gyermekén, bebonyolítá mindennel, mi őt -magát még oltalmazhatta volna a mély átfázástól.</p> -<p>Jó még, hogy nem kell már mesélni; reszkető hangon hogy -fejezhetné be szépen és érthetően a királyúrfi és a nagy bundájú -tél történetét.</p> -<p>Balázsfalvára értek.</p> -<p>Csak az anya dermedezett; a gyermek már édesen alvék, meleg, -erős lélekzete megnyugtatta a női <span class="pagenum"><a name= -"Page_236" id="Page_236">-236-</a></span> szivet, mely magáról úgy -el tud feledkezni, mihelyt van, kiről gondoskodjék!</p> -<p>A fogadó, melynek udvarára hajtott a szekér, a földesúri kastély -átellenében feküdt. Tág, csinos és sok kényelmet igérő épület volt. -Külsejét tekintve egész Küküllőmentén ritkította párját, s belseje -is elég megnyerő vala, csakhogy a czélnak legkevésbbé sem látszott -megfelelni.</p> -<p>Vendégszobái tükörtiszták s jól butorzottak, de bennök két -nevezetes hiány tapasztalható: asztal és ágy tudniillik sehol sem -tekintett az éhes s kifáradt elébe.</p> -<p>A fogadós Klárát két egymásba nyíló terembe vezeté és szolgálati -készségét bemutatandó, a hatalmas fúvóval maga kezdé a kandalló -tüzét szítni.</p> -<p>– Igen nagy szállás ez számomra, fiammal a legkisebb szobában is -megférek – szólt Klára, az árjegyzékre gondolva.</p> -<p>A gazda kettőzött iparkodással folytatá a tűzszítást.</p> -<p>– Mi nem vagyunk gazdagok, nyisson kegyelmed a hátulsó szobákból -egyet.</p> -<p>– Kérem alásan! a nemzetes asszonyt megilleti két csinos -terem.</p> -<p>A fúvó megint szorgalmasan működött, a száraz hasábok lobbot -vetettek, festvényileg terjedt a láng, kedélyesen a meleg.</p> -<p>Klára gyermeke nagy fekete szemeit egészen kinyitá, nem volt -többé álmos, majd mosolyogva csimpolykozott anyjára, majd a -kandalló elébe ment, kezecskéjét melengeté, gyönyörködött a pattogó -szenen. <span class="pagenum"><a name="Page_237" id= -"Page_237">-237-</a></span></p> -<p>Mit volt tenni! Klára nem sürgeté többé a kiköltözést.</p> -<p>– Kaphatok-e hamar vacsorát?</p> -<p>– Mindenesetre, nemzetes asszonyom! – szólt a korcsmáros -udvarias mosolylyal.</p> -<p>– Egy kis csirkebecsináltat készíttessen, mielőbb.</p> -<p>– Követem alásan, épen csirkebecsinálttal nem szolgálhatok; de -azért lesz vacsora.</p> -<p>– Sült csirkét hozzon hát.</p> -<p>– Részemről azzal sem kedveskedhetem, de azért lesz vacsora.</p> -<p>– Úgy libát.</p> -<p>– Nincs, de azért lesz vacsora.</p> -<p>– Ruczát.</p> -<p>– Nem szolgálhatok vele, de lesz vacsora.</p> -<p>– Legalább hát egy kevés köménymag-levest.</p> -<p>– Alásan engedelmet kérek, nem tehetem.</p> -<p>– De hát korpacziberéje a legszegényebb parasztnak is van. -Hozzon azt.</p> -<p>– Lesz vacsora, nemzetes asszonyom! – jó vacsora lesz.</p> -<p>Klára látván, hogy hasztalan rendel étkeket, megnyugodott azon -gondolatban, hogy ma czélszerűbb lesz fiacskáját hamar -elaltatni.</p> -<p>– Hozasson a kisebbik szobába ágyat.</p> -<p>– Épen azzal nem szolgálhatok, nemzetes asszonyom! – válaszolá a -fogadós.</p> -<p>– De legalább ágyneműje van?</p> -<p>– Instálom alásan, azt sem lehet adnom.</p> -<p>– Teríttessen szénát a földre.</p> -<p>– Lehetetlen, nemzetes asszonyom. <span class="pagenum"><a name= -"Page_238" id="Page_238">-238-</a></span></p> -<p>– Hozasson hát szalmazsupot.</p> -<p>– Szalmazsup nincs e végre.</p> -<p>– S talán a lovak számára sincs e vendéglőben se széna, se -szalma? – kérdé Klára meghökkenve.</p> -<p>– Nincs, nemzetes asszonyom!</p> -<p>– Az Istenért, hát hogy alszunk s mit esznek a lovak?</p> -<p>– Ha ő szent felségének is úgy tetszik, jól fog a nemzetes -asszony és a kedves úrfi is aludni. Majd a lovak sem koplalnak.</p> -<p>Klára hinni kezdé, hogy féleszű emberrel van dolga.</p> -<p>– Nincs-e, tudakolá, közel oly fogadó, mely ha nem is czifra, -mint ez, de legalább ágyfája és asztala van?</p> -<p>– Kujakomnyi sincs.</p> -<p>Klára meglepetését tetézte a korcsmáros víg, alázatos és elégült -tekintete.</p> -<p>– Mindennel elégült fog lenni a nemzetes asszony – biztatá -emberünk.</p> -<p>– Istenem, de mi lehet az a minden semmiből… Legjobb, ha rögtön -fogatok! De hová forduljak késő éjjel! Hogy megyek át a Maros -jegén! S ha itt maradok, kiéhezett lovaim holnap miként vihetnek -tovább?</p> -<p>E szavakat Klára szükségtelennek tartá a korcsmároshoz intézni. -Csak aggodalomként jelentek meg ajkaira s lebbentek el azon.</p> -<p>E közben a folyosón lábkopogás hallszék, az ajtó előtt -lábsurlás. Valaki zsebkendőjét vette igénybe, köhögött is, s midőn -orrával és torkával rendben volt, fölöslegül még csizmatalpát törlé -a küszöbhöz, <span class="pagenum"><a name="Page_239" id= -"Page_239">-239-</a></span> hogy semmi havat be ne czipeljen, – s -végre kopogtatott.</p> -<p>Klára helyett a fogadós kiáltá: szabad!</p> -<p>Piros, gömbölyded férfi lépett be, széles arczczal, és víg, de -udvarias kifejezéssel.</p> -<p>A bók után széjjel nézett a szobában, mintha keresne szemeivel -tárgyat vagy embert.</p> -<p>– A tisztelt kisasszonyt keresem, ki látogatásával -szerencséltette szegény helységünket.</p> -<p>A korcsmáros Klárára mutatott.</p> -<p>A gömbölyű úr ezer bocsánatot kért, hogy Klárát kisasszonynak -gondolta, hisz oly fiatal, s jobban beillenék a kis úrfi nénjének. -– A szállás, szólt végre bókjaiból és a zavarból, mely arczát is -szinezni kezdé, kibontakozva, a szállás parancsolatjára készen áll, -a lovakat is elhelyeztettem, a hintó a vendéglő kapuja előtt, a kis -úrfit a nemzetes asszony engedelmével ölembe veszem, s ha úgy -tetszik, indulhatunk.</p> -<p>Ezzel feleletet sem várva, karjára ragadta Klára gyermekét, ki a -nyájas úr szolgálatkészségét félremagyarázván, lábával kapálni, -körmeivel pedig az idegen torzonborz bajuszához kezdett -kapkodni.</p> -<p>– Viseld szépen magadat Endre, – inté magzatát az anya.</p> -<p>– A kedves, fürge úrfi, mily eleven, mily jó kedvű, mint szeret -tréfálni! – szólt a magát meg nem nevezett egyén. – Szakasztott -mása unokámnak. Nincs az Istennek nagyobb áldása a vidám -gyerekeknél. Bezzeg az én unokám néha olyat rándít üstökömön, hogy -örömömben könnyezek. Ham! <span class="pagenum"><a name="Page_240" -id="Page_240">-240-</a></span></p> -<p>Endre ijedten kapta vissza a bajuszról körmeit, de annál -erélyesebben csimpalykozott, az unoka példáján tanulva, a nyájas úr -üstökébe.</p> -<p>– Lám, lám! mily szerencse, hogy nem vagyok török! Unokámat, -mihelyt sír, mindig azzal ijesztgetem: ha Gabi rosszul viseli -magát, a nagypapa tüstént leberetváltatja a haját, s akkor nem lesz -mit tépni. Menjünk, kis úrfi, menjünk a nagy fa-lóhoz, melynek -aranyos nyerge van, akkora, mint egy agár, s úgy nyargal, mintha -élne. Tizenkét katonát is adok magának. Hát még mennyi fényes tollú -madarat! Aztán eszünk édes pogácsát, marczipánt és kürtös -kalácsot.</p> -<p>– Igazán? – kérdi az úrfi.</p> -<p>– Biz, igazán. Hát a sok füge, mazsola és rózsaméz! Aztán -mutatok egy kis majmot karmazsin köntösben. Úgy ám! Látunk pávákat -és strucztojást.</p> -<p>Endre előbb nagy fekete szemeivel bámult, s aztán a beszédes -bácsi nyakába csimpalykozott.</p> -<p>– Pécsi Simon ő nagysága számtartója vagyok, – szólt most a -kövér úr Klárához – s uramtól szoros kötelességemmé van téve, hogy -a fogadóból minden vendéget a várba vezessek, nem kérdve nevét, -járatát, s kényelméről úgy gondoskodjam, mintha földesuramat vagy -Deborah kisasszonyt fogadnám.</p> -<p>– Fáradt vagyok – mentegetődzék Klára a szivességet -megköszönve.</p> -<p>– Az ágyak már vetve vannak – szólt a számtartó.</p> -<p>– Nem akarnék senkivel találkozni.</p> -<p>– Parancsolja szobájába a vacsorát?</p> -<p>– Holnap korán óhajtanék indulni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_241" id="Page_241">-241-</a></span></p> -<p>– A rendelt perczre befogatom lovait.</p> -<p>– Köszönöm! de mégis inkább szeretnék itt maradni, ha a -korcsmáros ágyról gondoskodnék.</p> -<p>– Csak azt nem tehetem – közbeszólt most a korcsmáros, ki a -kandalló mellé huzódva, tanuja volt az egész jelenetnek. – E -vendéglőben, nemzetes asszonyom, bőven van minden, kivévén az -ágyat, az asztalt, az eledelt, az ágyneműt és a lovak ellátását, -meg a szekérszínt.</p> -<p>– De hát miért építették e vendéglőt, ha se enni, se aludni nem -lehet benne?</p> -<p>– Két fontos okból, – szólt most a számtartó, – először, hogy -azok, kik nem lévén ő nagyságával ismeretesek, különben tovább -utaznának, a függő czégér által becsábíttatva, kijátszatva, -szándékok ellenére is, kénytetve legyenek a várúr vendégszeretetét -élvezni; másodszor, hogy a jobbágyok ünnepnapokon és lakodalmaikon -tiszta, nagy teremben tánczolhassanak, s jó bort ingyen -kaphassanak.</p> -<p>Klára értesülvén a balázsfalvi szokásokról, vonakodás nélkül ült -az udvari kocsiba.</p> -<h3>XIV.</h3> -<p>A várkastély, hová a vendéget beszállásolták, azon épületek közé -tartozék, melyek a vár nevére is számot tarthattak.</p> -<p>Dombon feküdt, széles, de rongált árkokkal volt körülvéve.</p> -<p>Kapujához fölvonóhíd vezetett.</p> -<p>Emeletes, tornyokkal, bástyákkal erősített mű volt, s míg Pécsi -birtokába nem jutott, Küküllővárnál és <span class= -"pagenum"><a name="Page_242" id="Page_242">-242-</a></span> -Radnóthnál inkább védheté magát az ellenség támadásaitól. -Rendszeres ostromot akkor sem állhatott volna ki, de a fellázadt -nép dühét, a martalóczok zsákmányvágyát, a harambasák leshányásait, -sőt a csatangoló tatár és török csapatok rohamait is többször -visszautasítá, a nélkül, hogy valaha a megaláztatástól komolyan -rettegni s kulcsait félteni oka lett volna.</p> -<p>Most már az érdemes és tömör műnek e részben kevesebb oka van a -dicsekvésre.</p> -<p>Erejének gazdája hajlamai sokat ártottak.</p> -<p>Büszkesége is meg van alázva.</p> -<p>Környezete fölött bir ugyan még a pallosjoggal, de -kaszatömlöczei már beomladoznak, börtönei veteménypinczékké váltak, -s a híres szobák, hol a kínpad előtt a várúr a váltságdíj fölött -néha a török rabokkal, néha saját rokonaival alkudott, most vagy -elhagyatva, megrongálva és lakatlanúl tengnek, vagy oly derült és -ragyogó kinézést nyertek, mintha záváraik sohasem csukódtak volna -szerencsétlenekre, ablakrostélyaikon át sohasem tekintett volna a -kétségbeesés a fekete éjbe, a könyörtelen égre, s mintha falaikra -sohasem feccsent volna vér, nem gördült volna padlataikra könny, -nem térdelt volna zúzott kebellel, rimánkodva a porban az egyik -lény, s nem állott egyenesen, szívében irgalom nélkül a másik.</p> -<p>Szóval a balázsfalvi vár egy része szabad martalékul vetteték az -idő foga elébe, míg a más részét Pécsi Simon czifra és egészen új -izlésű kéjlakká alakította.</p> -<p class="center">*</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_243" id= -"Page_243">-243-</a></span></p> -<p>Klára a holdvilágított épületnek csak nagy körvonalait veheté -ki.</p> -<p>A bejárat előtt fürge cselédség fogta körül.</p> -<p>Egyszerre több kéz kapott málhái után. Igyekeztek szolgálni -neki, s majdnem az alkalmatlanságig. Úgy látszott, a ház szokásai -közé inkább tartozott az előzékenység, mint a rend, inkább a -vendégszeretet, mint a zajtalan pontosság.</p> -<p>A cselédeknek fáklyával kelle vezetniök Klárát a sötétebb -lépcsőkön, míg a főbb folyosónak falfestményeit, ércz- és -márványszobrait a színes lámpák, melyek hosszú zsinorokon -himbáltak, csodásan, rémesen világíták meg. S vezették népes szobák -előtt s óriási termeken keresztül, elhagyatott részekbe, hol a tört -ablakokon egész arczczal nézett be a hold és kisérteti neszt -támasztott a legkisebb szellő is. Végre egy kis pavillonba érkeztek -a vár keleti oldalán. Három gazdagon butorozott szobából állott ez. -A török izlésre készült elfogadóterem, melyben csak divánok és nagy -tükrök voltak, gondosan rejtett falajtóval nyilt a hálószobába. Itt -a mennyezetes ágyat faragványok, elefántcsont alakok s mozaik -virágok ékíték. Lábszőnyegei, habzó bársonykárpitjai és a csipkés -vánkosok fejedelmi díszt fitogtattak, megközelíthetetlen kényelmet -igértek. A szomszéd cabinban pedig az ezüst- és kristályedényekkel -ellátott öltözőasztal a legkényesebb palotahölgy szeszélyeit is -teljesen kielégíthette.</p> -<p>– Én csak egy szegény szombatos nő vagyok, – szólt Klára, azt -gyanítván, hogy főrangú némbernek vélik, s azért nyitottak számára -oly pazar fényű lakást. <span class="pagenum"><a name="Page_244" -id="Page_244">-244-</a></span></p> -<p>– Örvendek, – válaszolá a számtartó, még mélyebben meghajtva -magát. – Nálunk minden úrhölgyet úgy szokás fogadni, mintha Deborah -kisasszony, a mi földesurunk egyetlen leánya, érkezett volna meg. -Ez szoros kötelességünkké is van téve. De a nemzetes asszony iránt, -miután a jáspis és gyémánt kövekből épült új Jeruzsálem leendő -birtokosai közé tartozik, kettős figyelemmel kell viseltetnünk. -Minő csekély az emberkéz alkotta művek pompája és kényelme az -ezeréves városéhoz képest! Ez a nyoszolya, melynek lágy vánkosaira -fogja fáradt fejét kegyelmed lehajtani, éles tüskékkel behintett -kínpad a fehérruhás hívek pihenésére készült ágyakkal -összehasonlítva. Az ezeréves városban nekem sem kell többé a nehéz -kamara- és pinczekulcsokat hordani. Áldassék a Messiás! Én is -fehérruhás vagyok, s azok közé tartozom, kiknek homlokáról csillag -fog ragyogni.</p> -<p>Klára sokkal szellemibb lény volt, mintsem vallásának a -túlvilágra vonatkozó igéreteit ily anyagi értelemben vegye. Nem -képzelte, hogy szent János a <i>Mennyei jelenésekben</i> -statisztikai leirását közölte volna az új Jeruzsálemnek. Jelképes -értelmet keresett az anyagiakra czélzó igékben. Növeltetésére nézve -egészen szombatos, de szivében főleg keresztyén volt. Tartá magát a -vallásnak, melyben született, külső szertartásaihoz; azonban keble -mélyéből a szeretet Istenéhez szállottak imái, még pedig oly -bensőséggel, oly feltétlen átengedéssel, oly gyermeteg -megnyugvással, minőre csak a kivételes természetűek tudnak -fölemelkedni, az élet nagy iskolájának keserű <span class= -"pagenum"><a name="Page_245" id="Page_245">-245-</a></span> -leczkéi, a tévedések, törődés és bűnbánat tisztító szenvedései -nélkül. Klára a síron túl, nem anyagi élveket várt erényeiért, s -bár művelt volt, voltakép azt sem tudta, hogy vannak-e erényei, -csak a bűntől irtózott, azért is, mert rossz, azért is, mert csúf, -s mert elkövetve, nemcsak büntetést von maga után, de a lélekben -magában is undort ébreszt, alább szállítja lényünket és közelebb -vonja az Isten haragjához.</p> -<p>Azonban bármi nézetei voltak Klárának, nem tartá szükségesnek a -számtartóval elvi vitákba elegyedni. Egyszerűen csak azt kérdé -tehát, van-e Balázsfalván több szombatos?</p> -<p>– A mint veszszük, nemzetes asszonyom! – válaszolá ez. – Mi -alsóbb helyzetűek, még az üdvösségre vonatkozó dolgokban is -követjük urunkat. Van a ki gondolkozzék helyettünk. Hál’ Isten! -Pécsi Simon ő nagysága esze legalább fél-tuczat tanácsos számára -való. Csodálom, hogy fér meg egy főben. Osztozhatnék másokkal, -adhatna kölcsön a híres Kassai uramnak is, s még sem fogyatkoznék -meg, volna elege, nem válnék a maradványnyal is bambává. Salamon -király óta, ki a frigyládának állandó templomot épített s a mágiát -könyv nélkül tudta, mint mi a Miatyánkot, nálánál talán tíz -bölcsebb férfiú sem született. Kanállal nyeli a tudományt, hallja a -fű növését is, s a chaldeusok titkos mesterségébe hajszálig be van -avatva. Hát még mily szépen énekel! Hát még mennyi verset ír! Maga -tart nekünk prédikácziót azon szent szombatokon, midőn testünk -pihen, lelkünk az áhítat igéjét szomjuhozza <span class= -"pagenum"><a name="Page_246" id="Page_246">-246-</a></span> és az -oktatás malasztjával óhajt táplálkozni. A várban elég fölhagyott -terem, elég földalatti üreg van e czélra. Mert Pécsi ő nagysága -bölcsen belátja, hogy hitünket nem kell dobra verni, -kegyességünkkel nem kell az utczán kérkedni. Mi titkos szombatosok -vagyunk. Két ruhánk van, egyik a parádéköntös, a másik a házi. A -parádé-ruhát, melyet fitogtatunk, a reformált hitnek nevezik; a -fehér mezet, melyben magunk közt járunk-kelünk, szombatosságnak. -Így bú-gond nélkül éljük napjainkat, köpenyünk gallérját senkisem -ragadhatja meg s orrunk alá nem paczkázhatnak. Nevetjük a véres -betükkel írt törvényt, Kassai uram fenyegetéseit és bitang -üldözőinknek dühét. Vád van ellenünk elég; de bizonyság és adat -semmi.</p> -<p>– Nálunk – szólt Klára, – volnának, kik meggyőződésökért örömmel -mennének a bárd alá.</p> -<p>– A hány ház, annyi szokás, – jegyzé meg a számtartó vállvonva. -– S ha szabad kérdeni, hol lakik a nemzetes asszony?</p> -<p>– Kézdivásárhelytt. A férjem pap s most Fehérváron időzik.</p> -<p>– Úgy bizonyosan Pécsi Simon ő nagyságánál van szállva.</p> -<p>– Alig hiszem. Legalább nekem nem említé. Látogatására jöttem, s -attól tartok, hogy sokáig kell keresnem, míg lakására -találhatnék.</p> -<p>– Nincs oly szombatos, ki a mi urunknál ne fordulna meg. Ha -hamar akar férjére akadni, menjen egyenesen ő nagysága palotájába. -Dombról tekint a külvárosra alá, s föl a fejedelmi udvarra. Kúpjai -<span class="pagenum"><a name="Page_247" id= -"Page_247">-247-</a></span> messze ragyognak, oszlopos tornácza -homlokán czímert hord. A nép megáll és nézi szépségeit, s ha -százszor látta, megint nézi. Nincs barátságosabb hajlék a mi -urunkénál és nincs fényesebb. Hajtasson a nemzetes asszony -egyenesen oda. De talán igen hosszasan is fecsegek. Az asztal -terítve. Jó étvágyat és jó éjt! Csak hajtasson urunk palotájába. -Deborah kisasszonynak nagy örömet okoz vele. Rákóczi fejedelem -országában nincs szebb hajadon Deborah kisasszonynál. Büszke, ha az -urak oltároznak körülötte, de irántunk nyájas és leereszkedő. Apja -Sáron rózsájának hívja. Bár volna hitsorsosaink közt hozzá méltó -ifjú. De már igen bőbeszédüvé lettem. Jó éjtszakát!</p> -<p class="center">*</p> -<p>Az út elfárasztá Klárát, de mégsem ajándékozta meg csendes -álommal.</p> -<p>Tudta, hogy másnap fordulóponthoz jut élete és háznépének -sorsa.</p> -<p>Ha férjével bujdosásnak indul, hol fognak tanyát verni a széles -világon?</p> -<p>S ha férje nem akar távozni, mikor fognak nyugalmat lelni az -életben, melylyel sorsuk vagy szivök meghasonlott?</p> -<p>Ott a sivatag láthatár nyugpont nélkül, itt a mélység a sodró -örvénynyel.</p> -<p>Ott nyomor várhat rájok, itt sülyedés!</p> -<p>Mennyi ok, hogy a nő szemei be ne csukódjanak!</p> -<p>A megelégedésnek szép álmai vannak, a kétségbeesésnek tompa -nyugalma. Klára ébren tölté az éjet. <span class="pagenum"><a name= -"Page_248" id="Page_248">-248-</a></span> Gyermekének lélegzetére -figyelt, be-betakará kis kezeit, s ha fia csendesen pihent, akkor -aggodalma, szeretete, félelme az ágytól a bölcsőhöz ment vissza, az -idegen kéznél hagyott csecsemőhöz, kitől a nőért az anyának meg -kellett válni, s kit évek mulva vagy talán sohasem szoríthat -kebléhez.</p> -<p>A hold nyájasan sütött be az ablakon, s oly csendes volt az -éjhomály, hogy Klára saját szive dobogásától megrettent.</p> -<h3>XV.</h3> -<p>Gyulai Ferencz az előnyt, melyet a Pécsi-ház rokonszenvének -megnyerésére a véletlen nyujtott, nem hagyá használatlan.</p> -<p>Szeretett mulatni, társalogni, könnyű és nehéz hódításokat -tenni. Udvarolt a szép nőknek, kellemesen tölté a perczeket azokkal -is, kik nem állottak a szépség hirében, s magok az éltes matronák -sem említék őt másként, mint hiúságának teljesen hizelgő -dicséretekkel.</p> -<p>Minden tekintélyes házhoz járt, csak Deborah visszajövetele óta -Pécsiékhez nem, s most általok fogadtatott legszívesebben.</p> -<p>Az öreg úrral vitatkozott azon elmés, könnyű és gyermeteg -felszinűséggel, mely semmi kérdés mélységeit nem sejti, s mely az -ellentét bűbája által oly könnyen tudja a kellemes tudatlanságot a -komoly tudósokkal megkedveltetni. Pécsi sokszor mulatta magát az -ifju sajátságos ötletein, merészségeit hajlandó volt eredetiségnek -venni, s ha be is látta, hogy Gyulai annyi műveltséggel sem bír, a -mennyivel <span class="pagenum"><a name="Page_249" id= -"Page_249">-249-</a></span> a jó nevelésű urfiak, kezdé hinni, -mikép eszével mindeniket túlhaladja, s mint a nyers gyémántnak csak -csiszolásra van szüksége, hogy ragyogjon, s nagy értékét a világ -szó nélkül ismerje el.</p> -<p>Sokszor említé ezt Deboráhnak, ki mindig tudott – s néha -ingerült hangon, néha hideg közönynyel – Gyulai ellen valamit -fölhozni, mi az apának nem tetszett.</p> -<p>– Te nem akarsz igazságos lenni iránta, szólt ilyenkor az -öreg.</p> -<p>– Te pedig, atyám! az ő részére vagy elfogult.</p> -<p>– Te hibáit nagyítod.</p> -<p>– Te jó tulajdonait fölpiperézed képzelődéseddel.</p> -<p>– Mivel bánthatott meg, leányom?</p> -<p>– Mivel babonázott meg, atyám?</p> -<p>– Szeszélyed lehangolja.</p> -<p>– Hiuságát nevelik dicséreteid.</p> -<p>– Csak nem tagadhatod, Deborah! nemes modorát és könnyed -társalgását.</p> -<p>– Az önhitt ritkán jön zavarba. Kinek nincsenek mély érzései, -minden tárgyra hamar megtalálja az illő szót. S az oly egyén -magatartása könnyen lehet szabályos, kinek nem kell sem eszmékkel, -sem szenvedélylyel küzdeni. És állítottam-e valaha, hogy Gyulai -visszavonultan él, nem keresi fel a társaságokat, nem udvarol a -nőknek, nem képzeli megjelenését kellemes hatásunak? S kell-e ennél -több a biztos, a sima modorra?</p> -<p>– Leányom! a társaság még senkinek szellemet nem adott.</p> -<p>– De a szellem hiánya mellett még lehetnek <span class= -"pagenum"><a name="Page_250" id="Page_250">-250-</a></span> furcsa -ötleteink, s a kinek csak szelleme van, egy egész társaságot -mulattathat, a nélkül, hogy valakit meg tudjon nyerni.</p> -<p>– S azt hiszed, Gyulait a nők nem találják érdekesnek? – szólt -az apa.</p> -<p>– Még csak arra gondoltam, hogy én nem tudnám, – válaszolá -Deborah sötét daczczal.</p> -<p>A tetszelgést közönyünk szerelemre, szerelmünk közönyre ingerli. -Deborah nem volt egészen a szívtelenségig kaczér, de hiúságánál -fogva nem lehetett ment a hódítási vágytól, és élénk képzelődésénél -fogva magát s mást ámítani egyaránt képes volt. Érzéseit szeszélye -gyakran elvitatta, büszkesége legyőzte, de e szeszély és e -büszkeség, álérzéseket is hamar igtatott a valódiak helyébe, és a -szivet, midőn kifosztotta, gazdagítani látszott.</p> -<p>Gyulai, bár minden számítás nélkül, úgy viselte magát a szép és -büszke szombatos lány irányában, mintha a legkiképzettebb terve -volna a hódításra.</p> -<p>Gyakran megfordult Pécsiéknél, de érettük semmi társaságból nem -maradt ki, semmi örömről nem mondott le, semmi viszonyaiban nem -korlátozá magát.</p> -<p>Az atyával még többet szeretett időzni, mint a leánynyal, s noha -Deborah mindig hallott tőle valami lekötelezőt, a napok úgy teltek -el, hogy a legfigyelmesebb szem sem vehette észre a finom udvarlón -a kecses hölgy rendkívüli szépségének újabb meg újabb hatását. -Hangja, modora, nyájassága változatlan maradt. Nem közelített, nem -vonult hátrább, ugyanazon távolságot őrzé Deborah ellenében. A deli -és büszke alak, szelleme és bűbája varázsával nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_251" id="Page_251">-251-</a></span> -látszott igézetet gyakorolni az ifjura, s nem látszott -szeszélyeivel, hideg modorával és hatásra számított mellőzéseivel -ennek kedélyére ingerlőn hatni.</p> -<p>Gyulai néha fölmelegült az öreg Pécsivel folyt viták alatt, de -midőn Deboráhval társalga, a művelt és udvarias lovag szerepét -folytatá, pontosan, egyformán, s gyöngéd, de visszatartózkodó -modorban. Kalandori ötletei, humora, szeles és könnyelmű viselete, -mint a fátyol alá rejtett háttér, néha elő látszottak ugyan lépni, -hogy észrevétessenek, de semmi oly érzéssel vagy hangulattal nem -fordult elő ez eset, melyből Deborah magának diadalt -jósolhatott.</p> -<p>Hiúságát ez határtalanúl sérté.</p> -<h3>XVI.</h3> -<p>Az idő, bár nem a cyklopsok erejével, de serény napszámosi -kézzel mindig hordott fövényt és követ azon épület alapjához, -melyet Gyulai a herczegleány kegyének nevezett, s a dicsőség és -hatalom fellegvárának hitt.</p> -<p>Zsófia kellemes ifjúnak kezdé tartani, s az első benyomás -ellenére bizodalmat nyert jelleme iránt is. Azonban e ponton túl -nem haladt. Kevés barátságot mutatott iránta, még szeszélyeinek -sajátságosabb nemeivel sem üldözte. Míg Elemér volt körülötte, a -felügyelet ellenére és az udvari illem mellőzésével, tudott -alkalmat lelni, hogy félig komoly, félig enyelgő modorban őt -korholja mulasztásaiért, melyek tulajdonkép nem voltak mulasztások, -s halmozza el oly teendőkkel, melyeknek néha tizedrészét sem -lehetett teljesíteni, s melyeket csak egy <span class= -"pagenum"><a name="Page_252" id="Page_252">-252-</a></span> makacs, -egy képzelmeiben élő gyermek semmi akadályt nem tűrő, és semmit -nehéznek nem hivő elméje gondolhatott ki. Most, midőn Gyulai volt -az, ki az udvari felsőbb személyzet közül legtöbbször jelenhetett -meg nála, Zsófia, hacsak Anna volt is körülötte, s ha szeszélyeinek -szabad tért is nyerhetett, sohasem látszott elfeledni, hogy -nagybátyja Báthori Gábor volt, és hogy nagyatyjának nagybátyja a -lengyel trónon ült.</p> -<p>E lassú haladás s e minden erélyt igénybe vevő küzdés, Gyulainál -nem sok kedvet hagyott fenn új kalandokra, vonatkozzanak bár azok -becsvágy vagy szerelem álmaira.</p> -<p>Pécsiékhez szórakozás végett járt.</p> -<p>Nem izgalmakat, pihenést keresett ott.</p> -<p>Az öreg úr társaságát mulatságosnak találta, a Deboráhét -érdekesnek.</p> -<p>Ennyinél többet ez alkalommal nem ohajtott.</p> -<p>Utógondolata mi volt? oly kérdés, melyről saját magával sem -akart tisztába jönni.</p> -<p>Lehet, hogy ha tervei meghiúsulnak, ha az előmenetel útja -elzáródik előle, ha dicsvágya szirthez vagy örvénybe vezeti, akkor -mentődeszkaként ragadja meg Deborah kincsét, hogy a viszontagságok -és szükséggel küzdés hullámai közül a kényelem révpartjára -juthasson, s hetven falu nevető tekintetével kárpótolja magát, -ugyanannyi rokon és jó barát gúnymosolyáért.</p> -<p>Természetesen Deboráhnak sejtelme sincs a sok tényezőről, mely -Gyulai közönyére befoly.</p> -<p>Csak azt érzi, csak az által van megalázva, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_253" id="Page_253">-253-</a></span> most -először talált oly ifjura, kire szépsége s szelleme nem hat, s ki -iránt hideg nem tud lenni. Mily csodás bűvölet! Deborah mentől -inkább hiszi keblét fájdalommal és szeretettel telve, annál -kevesebb érzés sugárzik Gyulai szeméből, annál kimértebb modora, -annál higgadtabb, az unalomig, a kétségbeesésig, minden szó, melyet -e megfoghatatlan ifju ajkairól hall. A pandal inkább -visszhangozhatja egy pásztordal méla rímét, a fövény, melyet a szél -kerget, inkább őrizheti a vándor lábnyomait, a folyam tükre inkább -viheti tova az árnyat, melyet a partról a virág emlékül vetett rá, -mint a hogy képes a Gyulai szíve Deborah érzéseinek felelni, a -Gyulai kedélye Deborah kecseinek igézete alá esni, a Gyulai szeme -Deborah tekintetének delejes erejét észrevenni, a Gyulai szelleme -Deborah szellemének varázsától át meg áthatva lenni. S Pécsi -leánya, a büszke hölgy, mégis bizonyos felsőséget látott ez -aristocratikus ifjun, kit Zsófia a fejedelmi ház sarja csak sima, -engedelmes és bohócz szolgának képzelt. Deborah talán Kassai Elemér -kevésbbé urias külseje miatt hajlott Gyulai felé, Zsófia talán épen -e külsőnek férfias és komolyabb jelleme miatt lett kedvezőtlen -elővéleménynyel Gyulai iránt. Melyiknek volt igaza? nem ide -tartozik. Mindketten helyzetök szempontjáról néztek Gyulaira és -Elemérre. A szűcs gazdag és művelt unokája a születés varázsa iránt -volt, bár öntudatlanúl, Gyulai külseje iránt fogékony, míg a -magasan álló Zsófia előtt a mélyből, hova alánézett, csak az egyéni -sajátságok emelkedhettek ki. Zsófia Elemér iránti ragaszkodása a -<span class="pagenum"><a name="Page_254" id= -"Page_254">-254-</a></span> fejedelmi vér érzetében soha szerelemmé -nem válhatott volna, míg a büszke Deborah szivében, bár álnév -alatt, az első hajlamot Gyulai iránt a születés igézete adta. A mit -a hiúság megkezdett, folytatá a hiúság. Érzéketlen volt Gyulai, -érzékenynyé kellett tenni, nem bókolt a szépség bálványképének, -hódolatra kellett szoktatni, ez a női hiúság észjárása, s ez volt -Deboráhé. Mind hasztalan! Gyulai a régi maradt, s a szép szombatos -nő arcza halaványabb, szeme merengőbb, szive sebzettebb lett. Néha -felébredt gőgje s Gyulai hidegségét mellőzéssel viszonzá, néha -gúnya meg-meglobbant és e démoni világításban a jégkeblű ifjú -minden szava, tette, mozdulata nevetséges szinezetűnek látszott, -néha hideg vérrel, kritikusi nyugalommal hitte Deborah Gyulai -jellemét fölfogni, s az öreg Pécsi elébe hosszú lajstromot tárt az -ifjú korlátolt eszéről, ízetlen élczeiről, kedélytelen és minden -magasabb ábránd, minden nemesebb lendület nélküli szelleméről, de -mindez csak oly zivatar kitöréséhez hasonlított, mely hirtelen -átvonúl a láthatáron, hogy távozásával még rekkenőbbé tegye a -levegőt. Deborah a hányszor föllázadt növekedő szerelme ellen, -annál nagyobb erőt adott e parancsoló szenvedélynek, mely semmi -jogos alappal nem bírt, semmi közösségéből az érzéseknek, semmi -összhangzásából a gondolkodásnak nem támadt, s mégis zsarnokává -vált. <span class="pagenum"><a name="Page_255" id= -"Page_255">-255-</a></span></p> -<h3>XVII.</h3> -<p>A mennyire csak föl lehet egy fiatal emberről tenni, hogy -érzéketlen maradhat az elismert szépségű és műveltségű leányok -igézetével szemben, a mennyire csak képzelhető, hogy a gazdag -házasság nem bir ingerrel egy vagyontalan, de nagy igényű -világfinál, azon határát a közönynek Gyulai a legszélsőbb vonalig -elérni látszott.</p> -<p>Sok ok vértezé szivét a szerelem nyilai ellen, sok tekintet -ösztönzé különösen Deborah iránt elfogulatlan nyugalomra, s -mindannak kikerülésére, mi czélzatos szépelgésnek, mi hódítási -vágynak tűnhetnék föl.</p> -<p>Csalhatatlanúl meglepte őt, kivált eleinte, Deborah junói -alakja, fejedelmi szépsége, de izlése, mely inkább hajlott a kecses -kis tündérek, mint a félelmes istennők felé, és könnyelmüsége, mely -a leigáztatást, habár a járompálcza a legtisztább szerelem -termésaranyából kovácsoltatott is, nem örömest tűré, hamar vissza -tudták állítani kedélyének egyensúlyát.</p> -<p>Aztán Gyulai nem volt ugyan oly hű barátja Elemérnek, hogy -érette nagy áldozatra is kész lenne, általában erős öntagadást tőle -még testvére, atyja, fejedelme sem kivánhatna, de az áldozattól, de -az öntagadástól még igen távol van azon illedelmi szabály szem -előtt tartása, hogy ha nem vonz szivünk egy nőhöz, s ha önzésünk -körébe nem esik e nő lefoglalása, akkor ne álljunk csupa hiúságból -másnak útjába, kivált ha e más barátaink sorába tartozik. Gyulai -sejté Deborah régi szerelmének elévülését, <span class= -"pagenum"><a name="Page_256" id="Page_256">-256-</a></span> tudta -Pécsi ellenszenvét az öreg Kassai iránt és egyre százat mert volna -föltenni, hogy Elemér házassága dugába dűl, de következik-e ebből, -hogy ő is befolyjon a válság siettetésére? S mi hasznát venné -Deborah rokonszenvének az oltári szertartások nélkül? Vétkes -viszonyra gondolnia sem lehetett. Deborah nem sülyedhetett volna -oly alá, s ő egy kitünő helyzetű leány elcsábításával saját -jövendőjét tette volna semmivé. A vallásos és szigorú erkölcsű -fejedelmi udvarban kellett Gyulai minden becsvágyának kielégítést -nyerni, s bár sok bűn volt, melytől inkább csak a nyilvánosság -miatt rettegett, titkon sem akart szertelen élvezet nélkül nagy -szerencsétlenség okozója lenni, s Deborah szépsége benne inkább -bámulatot, mint ingert gerjesztett.</p> -<p>Pécsi roppant vagyona foglalkoztatá még leginkább a fiatal úr -képzelődését. Annyi kincset, annyi falut egy szép kézzel, minden -fáradság, minden ellenszenv legyőzése nélkül nyerni, nem volt -tréfa.</p> -<p>Gyulai aránylag csekély zsoldért félnapokig állott -gyertyaegyenesen a palotaajtók előtt, s e mulatságnál valóban -kellemesb lett volna, palotákkal bírni, s egy szép, egy irigylett -kebelre hajolni. De valamint a nemes ércz a föld gyomrában sok -nemtelen anyaggal vegyűlten él, szintúgy midőn kitisztítva forgásba -hozatik, ritkán jön együvé, ritkán csoportosodik kincscsé a nélkül, -hogy ne szövetkezzék oly elemekhez, melyektől különválasztani -kivánnók, hogy igazán hasznát vehessük.</p> -<p>Így volt Gyulai is Deborah gazdagságával. A szombatosság nem -tetszhetett neki, mert gúny tárgya <span class="pagenum"><a name= -"Page_257" id="Page_257">-257-</a></span> volt. Pécsi multja s -jelen állása alkalmatlanul hatott rá, mert az udvar gyanuja és -neheztelése nem könnyen látszott csillapíthatónak.</p> -<p>Gyulai büszke volt családja régiségére, s igen sérté fülét, hogy -széles rokonsága s a főurak majdnem kivétel nélkül egymás közt -Pécsit «szűcs»-nek hívták. Volt ugyan a hatalmasok sorában, főleg -Kassai iránti gyűlöletből, Pécsinek nem egy párthíve, de a kik -hozzá szítottak is, a porból fölcseperedett nagyúr fényűzését -csípős észrevételekkel kisérni, jellemét kétes világításba -helyezni, s hivataloskodása idejét, a mennyire csak lehetett, -megbélyegezni, nem mulaszták el. S Gyulai, ki a vélemények rabja -volt, fősúlyt arra fektetett, hogy valaki sokaktól és sokszor -vádoltatik, s nem pedig arra, vajon igazságosan-e? vajon irigység, -boszú és elővélemény nélkül-e? Deborah kivételes helyzetben volt, -főleg a nővilágban. Ritka szépségét a férfiak annyira magasztalták, -hogy egyéb tulajdonait kiemelni idejök sem volt. Talán ebből -következett, hogy a nők gyöngeségeinek kilesésére, s erényeinek -alábbszállítására fordítottak sok gondot és időt. Botrányt nem -hozhattak föl ellene, de a finom rágalmakból mindig ragad a -kiszemelt áldozatra elég, s ha a jelent nem is mocskolhatja be -határozott váddal, megrendíti a hitet a jövő évek tisztasága iránt. -Deborah leendő férjét egy úrhölgy sem képzelhette boldognak, s -Gyulait megdöbbenté annyi szép ajk kétes mosolya, annyi bölcs néne -jövendölgetése. Előtte az is föltünt, hogy voltak családok, kiknél -Deborah meg sem jelenhetett, noha a férfiak többször mulattak -Pécsinél. <span class="pagenum"><a name="Page_258" id= -"Page_258">-258-</a></span> A nők ez ellenszegülése, mely vagy a -rangra vagy a személyre vonatkozott, s így vagy büszkeség, vagy -szemrehányás volt, Gyulait csak magára is megdöbbentette volna, ha -a többi tekintetek lehangoló befolyását számításba sem venné.</p> -<p>A roppant arahozomány vakító csillámából ennyi ködön és -porfellegen át kevés fény hatott a fiatal udvaronczig, kevés csáb -ingerlé képzelődését, melegíté ábrándokra szívét.</p> -<p>Az ő szenvedély nélkül való jelleme, mely mélyebb szerelemre nem -látszott hivatva, az önzés finomabb nemeire fordítá a rendelkezése -alatt álló erélyt.</p> -<p>Inkább óhajtott előhaladni, mint gazdagodni; inkább kitünni, -mint élvezni.</p> -<p>Mióta Zsófia herczegkisasszony veszélyes titkába volt avatva, -mióta a karácsonyi communiókor a leendő fejedelemnő kedvéért az -öreg fejedelem és neje vallásos buzgóságát segíté kijátszani, mióta -egy titok fölleplezésétől függött bukása, s eltakarásától gyors -emelkedése, oh! azóta Gyulai az emberi természet azon sajátságánál -fogva, mely a veszélyeztetett jót értékesebbnek tartja, mint midőn -semmi válság nem fenyegeté, majdnem mindennek tekinti az udvar -kegyét, s ha szíve szerelemre képes lett volna, még e szerelmet is -föláldozná a befolyásért, az emelkedésért.</p> -<p>Elemér csak szánalomból, csak Zsófia leigázott lelkiismeretének -védelmére, követé el a botrányt, de Gyulai könnyelműségbe takart -önzésből.</p> -<p>Elemér jutalmat nem ohajtott s a büntetést elszántan várta; -ellenben Gyulai fellegvárakat épített <span class= -"pagenum"><a name="Page_259" id="Page_259">-259-</a></span> a -sikerre, borzadott a veszélytől, s hasznosítani akarta -vakmerőségét. Vágyott a herczegkisasszony egész kedélyét -elfoglalni, csüggött a szeszélyes leány minden pillantásán, -szolgailag engedelmeskedett változó ötleteinek, ellesé gondolatait, -hogy teljesíthesse. Hisz e növendékleány alig félév mulva neje lesz -György úrfinak s György úrfit egy vagy legfölebb két év -leforgásával a rendek fejedelemmé fogják választani, hogy még az -apa életében ő az uralkodáshoz, a nép iránta hódolathoz -szoktathassék, s hogy a Rákóczi család, a szultán vagy a német -császár védelme alatt, az örökösödési jogot felötlő erőszakolás és -makacs visszahatás nélkül kivívhassa. Mekkora szerep nem vár egy -kegyencz számára e távoli, de regényes körvonalaival már derengő -háttérben! Gyulai szertelen reményeket csatolt a herczegleány -rokonszenvéhez; azonban fájdalom! épen e rokonszenv sehogysem akart -mutatkozni.</p> -<p>Anna néne, az ügyes cselszövő, elég sok jártassággal képviseli -öcscse érdekeit, de Zsófi, ha Gyulairól volt szó, mindig Elemért -dicsérte. Haragudott, ha csak azon lehetőséget is föltették, hogy -találkozott a világon oly tündér, oly királyleány, vagy -herczegkisasszony, a kinek hűbb szolgája volt a szelid, a jó -Elemérnél. Anna néne ilyenkor az unokaöcs ügyét egy kevés -befeketítés és rágalom által sem irtózott elősegíteni. Elpletykálá, -hogy Elemér ugyanakkor, midőn sebe miatt a herczegkisasszonyt nem -szolgálhatá, bezzeg, elég időt kapott Pécsi Deboráhnál mulatni, -bezzeg vívott, mint az óriás, ki mind a két kezében bárdot hord, -azok ellen, kik Deboráht <span class="pagenum"><a name="Page_260" -id="Page_260">-260-</a></span> bántalmazák. Zsófia az első perczben -zokul vette e hírt; de utóbb azzal biztatgatá Annát, hogy magához -fogja parancsolni Elemért, jól leszidja, s büntetésül egy hétig -vele őrizteti az öltöző-szoba ajtaját. Anna sokkal jobban ismeré -neveltjét, hogysem képesnek ne hihesse mindenre, mit csak a -korlátlan szeszély kigondolni tud és követelni mer; ennélfogva, -soha többé szájába sem vette Elemér nevét, nehogy furcsa tervekre -és vadregényes ötletekre adjon alkalmat. Hallgatása használt is. -Zsófi kezdett szokni Gyulaihoz; Gyulai pedig azon mértékben kezdett -Pécsi Simon házától elszokni.</p> -<p>Deboráht az ifjú gyér látogatásai megalázták.</p> -<p>Büszkesége, mely szerelmének előbb szószólója volt, most a -gyűlölet tolmácsává akart szegődni.</p> -<p>A szombatos leány, midőn a boldogságról álmodozott, mindig csak -egy jelenetet látott maga előtt. Lábainál térdelve képzelte -Gyulait, s hallá saját hangját, midőn az ifjút nevetve utasítja -vissza.</p> -<p>S mennyi gúnyt foglalt volna magában e nevetés! mennyi -elégtételt, mennyi kéjt ébresztének föl a diadalán dobogó szívben a -kikosarazott udvarló zavart, hüledező vonalai.</p> -<p>– Bár lenne atyám jelen, midőn szememmel eltaszítom, midőn ajkam -hideg mosolyával megsebzem őt!</p> -<p>Deborah sivár ábrándjai egész lelkét elborították; de -szerencséjére közbe jött egy másik inger, mely szintén gőgjét -ostromlá, mely szintén a lealáztatás szégyenével hatott rá, s -kedélyét megosztva gondolatainak új irányt adva, nem engedé, hogy -mindig makacs szeszélyén csüngjön. <span class="pagenum"><a name= -"Page_261" id="Page_261">-261-</a></span></p> -<p>Pécsi Simon tudniillik, bár a szombatosok pártfogója volt, -térítési erélyét leányánál nem nagyon vette igénybe. Az apa -előrelátása győzött a hitterjesztő buzgóságán. Minthogy nem -hitetheté el magával, hogy a szombatosságot hamar sikerülhessen -országosan bevett vallássá emelni, nem akarta egyetlen leánya -szerencséjét rögeszméjével korlátozni és szabadon kivánta hagyni -azt a kérdést: hogy Deborah leendő férjének kövesse-e hitét, vagy -pedig atyjának?</p> -<p>Az öreg úr ily óvakodó eljárásából következett, hogy a szombatos -leánynak a tiltott hitről homályos, határozatlan ismeretei voltak. -Elméjének iránya nem is szólítá föl e nemü vizsgálatokra. Apja -énekei, melyeket néha orgonajáték mellett hallott, kedvesek voltak -előtte, de csak mint költői művek, s mint egy általa forrón -szeretett egyén szerzeményei. Egyébként a szombatosok iránt inkább -kedvezőtlen elővéleménynyel viseltetett; mert úgy tapasztalá, hogy -nagy részben rongyos öltözékű és műveletlen emberek. De a kik e -felekezetből atyjánál tevék udvarlásaikat, méltó elragadtatással -említhették a ház kisasszonya nyájas és leereszkedő bánását, mert -Deborah a nyilt háztartás kötelességei közé számította a nyilt -arczot, szives modort, finom tapintatot, s e kötelességnek örömest -alávetette személyes érzéseit. A Pécsi házánál a családélet -fűszerei közé számíttatott a fény és illem mellett bizonyos -fesztelenség, mely kényelmes mozgást enged mindenkinek, s a -szükségtelen beavatkozásoktól tartózkodik. Pécsi sokkal szabadabban -nevelte Deboráht, mint akkor <span class="pagenum"><a name= -"Page_262" id="Page_262">-262-</a></span> szokás volt, s nem -korlátozá a kényeztetett gyermek felötlőbb szeszélyeit sem. Hagyá, -hogy kedve szerint oszsza el idejét. Nem tudakolt tettei s -kedvtelései után, ha azok komoly aggodalomra nem adtak okot. Az -öreg úr szokása Deboráhra is átszállott. Alig fordult elő oly eset, -midőn Deborah szabadságot vett volna magának atyja eljárásaiba -vegyülni s tanácsadóul lépvén föl, őt valamire rá, vagy valamiről -lebeszélni. E gyöngéd tartózkodás mellett igen természetes volt, -hogy az öreg Pécsi naponként tarthatott volna egyházi zsinatokat, s -egész hosszú téli estéket tölthetett volna pórias vagy gyanús -kinézésű egyénekkel, a nélkül, hogy Deborah egy szóval, vagy egy -tekintettel is legcsekélyebb aggodalmát vagy visszatetszését -fejezze ki.</p> -<p>De a «beteg asszony» küszöbe előtt történt jelenetek fölnyiták -Deborah szemét. Lehetetlen volt észre nem vennie, hogy atyja oly -tűzzel játszik, mely lángba boríthatja az egész házat, mely hamuvá -égetheti a család vagyonával együtt a család becsületét és -boldogságát is. Nagy távolságot kezdett sejteni atyja többi -különczségei és a szombatosság közt. A különös nyelvű és iratú -könyvek, az ég képlete, az állatkör és bújdosó csillagok házai -minden rejtélyes jóslatokkal együtt most egészen más horderejű -dolgoknak tüntek föl előtte, mint az új vallás hirdetése, mint a -második Jeruzsálem szépségeiről írt csinos versek. Hallá Mikóéknál -az országtanács tilalmát, a hirnök kikiáltásait, a falragaszok -tartalmát; hallá az álmodó Gécziné szájából a vérfagyasztó -jóslatokat, s az iszony és óvatosság kölcsönös <span class= -"pagenum"><a name="Page_263" id="Page_263">-263-</a></span> hatásai -eléggé meggyőzték arról, hogy tudós és mély felfogású atyja, a -tisztes ősz, bizonyos tekintetben végre is gyermek, ki az ő -vezetésére szorúl, s ki, ha magára hagyatik, az alvajáróként -veszélyes mélységek fölött behunyt szemmel fog bolyongani.</p> -<p>Deborah szíve vérzett, midőn ábrándja, mely atyját a -legtökéletesebb halandó dicskörében tünteté föl, szét akart -oszlani; de szeretetét nem gyöngítette, sőt erősbíté új -tapasztalata. Ő, ki atyjára büszke volt érdemeiért, büszke lett -volna rá az elhagyattatás- és megaláztatásban is. E szilaj -természet, e fönhéjázó szellem tudta tisztelni a világtól -megbélyegzett Géczinében a vér kötelékeit, s ha Pécsit, a -szombatost, a törvény szigora földönfutóvá tette volna, Deborah, az -aristokratikus ízlésű leány, ki a disztelentől csak úgy undorodott, -mint a vétkestől, egy koldus ronda öltözékében is követné atyját a -nyomor, az elhagyatás ösvényein. De bár sorsát soha külön nem -választaná emezétől, érzé, hogy, ha bukniok kellene, az ő szeme -előtt nem a legnagyobb mélységbeesés volna a legiszonyúbb látvány, -hanem az, melyben az esést nevetséges botlás előzné meg. S ilyennek -gyanítá a szombatosságot.</p> -<p>Az első benyomások alatt mindjárt eltökélé tehát, hogy -kitelhetőleg fogja atyját minden gyanús egyén befolyásától -oltalmazni.</p> -<p>De erre alkalom nem mutatkozott.</p> -<p>Pécsi a fényes és lármás temetéssel megvetését, haragját és -dölyfét kielégítvén, csendesen ült «remeteségében», s Gyulain kívül -alig társalgott valakivel. <span class="pagenum"><a name="Page_264" -id="Page_264">-264-</a></span></p> -<p>Könyvek és astrologiai észlelések közt tölté ideje nagy részét, -s midőn Deboráhval volt, oly vidám és gondnélkül való arczczal -beszélt ezer apró, de érdekes tárgyról, annyira mellőze mindent, mi -a phantastikus új hitre legkisebb vonatkozással birt, hogy leánya -teljesen megnyugodott, sőt néha magában szégyenlé is azon vakmerő -perczet, melyben képzelni merészlé, hogy még ő fog atyja -oltalmazója, tanácsadója és gyöngeségének elleplezője lenni.</p> -<p>Azonban a csendes heteket egyszerre aggodalmas napok válták -föl.</p> -<p>Pécsi Simon a téli estéken megint orgonája mellé ült. És a szent -énekek a «remeteségből» a fegyverzörej és utczazaj elhalása után -talán a fejedelmi palotáig is elhatottak.</p> -<p>Deborah annyira el volt foglalva saját beléletével, hogy eleinte -eszébe sem jutott, miként a szelid és áhitatos dalok, melyek ellen -józan kifogást tenni nem lehet, még a csavargó népnek és az -ármányos udvaronczoknak alkalmat nyújthatnak a szombatosokról -költött mendemondák fölélesztésére, s őt és forrón szeretett atyját -új botrányoknak tehetik ki.</p> -<p>Később lehetetlen volt észre nem vennie, hogy oly egyének járnak -a házhoz, kiket apja soha sem vezet a társalgási szobákba, kik – -hihetőleg tanácskozás végett – a könyvtárba, vagy a kis bástyába -zárkóznak, s kik besötétedés után mennek föl a csigalépcsőkön és -igen későn távoznak.</p> -<p>Deborah óvakodva, a legkiméletesebb modorban czélzott egypárszor -ez ismeretlenekre, de Pécsi Simon homlokára mindig köd borult, s -különben <span class="pagenum"><a name="Page_265" id= -"Page_265">-265-</a></span> szelid vonalairól neheztelő -visszautasítás volt olvasható.</p> -<p>– Bizonyosan szombatosok környezik őt! – sóhajtá a nyugtalan -kedélyű leány.</p> -<p>A rejtélyes vendégek csakhamar kimaradoztak, s az öreg úr nem -háborgatá az orgonát, más kedvencz foglalatosságokba merült, de -Deborah észrevevé, hogy többé jó atyja ajkain elvétve sem ül vidám -mosoly, s azok a nagy jelentékeny kék szemek, melyek annyi érzéstől -voltak lelkesedve, annyi eszme fényében égtek, most már többnyire a -csendes szomorúság kifejezését tükrözik vissza.</p> -<p>– Valamin aggódik, valami nyomja szivét, oh! bár lenne -bizalommal hozzám! bár házunk szokása ne az volna, hogy magunkra, -hanem hogy egymásra támaszkodjunk! Ha szegény anyám élne, nem -választanák el bizodalmunkat láthatatlan, de át nem törhető -sorompók, s annyi szeretet mellett nem volna az apa és leány egymás -iránt némileg idegen!</p> -<p>Míg Deborah ily tünődések közt élt, megint elkezdődtek a -vallásos énekek. Az orgona zengett majdnem éjfélig, s a kenetes -zsolozsmák a felső emeletből a hálószobáig lehatottak, s -ijedelemmel tölték el őt. Annál is inkább, mert egy terjedelmes és -gyönyörű hang vegyült a Pécsi Simonéhoz, hogy a szorongó leány -pilláiról az álmot váltig elűzze.</p> -<p>Deborah az énekes férfiút nem látta a kapun bejönni. Titkon és -későn kellett házokba lopóznia; de a dallamok szövege, s némely -hangosabban folytatott vita, melynek töredékét lehetetlen volt meg -<span class="pagenum"><a name="Page_266" id= -"Page_266">-266-</a></span> nem hallania, azon gyanúra vezeték, -hogy a rejtélyes idegen alkalmasint szombatos pap.</p> -<p>Eszébe jutott minden veszély, szeme előtt lebegett a haldokló -néne rémalakja, fülében zúgtak a jós-szavak, s kimondhatatlanul -szerencsétlen volt.</p> -<p>Reggel beszélni akart atyjával, térdre borulva akará kérni -óvakodásra; de az öreg úr szokatlanul sötét tekintete -visszadöbbenté.</p> -<p>– Ez legyen utolsó gyöngeségem! – sóhajtott Deborah, midőn atyja -sejtvén, hogy leánya szivét valami nyomja, gyöngéd tudakozódás -helyett visszatartózkodó modorban tett némely házi intézkedéseket, -s aztán könyvei és az astrologiai képletek közé távozott.</p> -<h3>XVIII.</h3> -<p>A nemzeti hadak főgenerálisa nagy meglepetéseknek volt -kitéve.</p> -<p>Zöld Mihály, a Háromszéken fekvő zászlóalj kapitánya, kitől a -Zólyomi Dávid szétvert és üldözött pártjának maradványai leginkább -rettegtek, a fejedelem parancsára nyugalomra bocsáttatott. Senki -sem kérdezte a tábornokot e tárgyban. Ő csak rendeletet kapott, -melyet tüstént végre kellett hajtania. Rákóczinak nem volt szokása -az ily rövid és indokolatlan eljárás, és nem csoda, hogy elég -széles körben figyelmet gerjesztett, és sok politikai -hozzávetéseknek szolgált támpontul. Növekedett az öreg Kornis -Zsigmond ámulata, midőn Vincze Péter, a radnóthi kapitány, ki a -vitézségen kívül semmi ajánlatos tulajdonnal nem birt, kénye és -kedve ellen, a Zöld Mihály <span class="pagenum"><a name="Page_267" -id="Page_267">-267-</a></span> nehéz és sok felelősséggel járó -állomására szállíttatott át. Rebesgették, hogy a fejedelemasszony -kívánságára történt. Mi annál feltünőbb volt, mert ez az erélyes és -mély belátású úrhölgy a befolyást, melyet férje fölött gyakorolt, -igen ritkán használta az állam ügyeire vonatkozó czélokra.</p> -<p>Olvasóim képzelhetik, hogy a harmadik meglepetés Kassai -Elemérnek a Radnóth körébe vont mezei hadak kapitányává -kineveztetése volt. Erre a különben neheztelő Kornis is örömmel adá -beleegyezését; de az látszott megfoghatatlannak, az nyujtott a -találgatásokra különféle anyagot, hogy az öreg Kassai mi okból -kivánhatta eltávolítását annak, kit annyi fitogtatással vallott -rokonának, s kit a világ az ő általános örököséül tekintett. Sokan -elidegenedést véltek e lépésben, némelyek lappangó czélokat. S ha -Elemér jelleméhez homály férhetne, az utóbbiak gyanúja nyert volna -alakot; de az ifjú szelíd magaviselete, önzéstelen multja a rágalom -nyelvét is lekötötte, a sötétebb képzelődésűek találgatásait is -keletkezésökben elnyomá.</p> -<p>István úr saját kezével szedett ki a pohárszékekből és fülkékből -ezüst tálakat, aranynyal befuttatott serlegeket. Ügyelt, hogy -idegen czímerűek és olyanok, melyeknek zálogideje nem régen járt -le, ne vegyíttessenek a választottak közé. Ibrikeket, kannákat is -tett ki. Némi tusakodás után előhozatta a Katalin fejedelemnőtől -Csákihoz került, és tőle a szabad-csapatok által elrabolt óriási -tálczát is, melyre egy egész őzet lehetett volna fektetni, s mely -csak nagy ünnepélyeken játszott szerepet. Megvizsgálta <span class= -"pagenum"><a name="Page_268" id="Page_268">-268-</a></span> a drága -ezüstneműek jelen állapotját, s fájdalommal tapasztalván, hogy -tisztításra szorultak, útmutatásokat adott az irnokoknak és -legényeknek, fűszerezve száraz oktatásait hatásos fenyegetésekkel a -történhető sértések, kártételek esetére. Csakhamar a korlátnok -mellékszobái ezüstmíves boltjához hasonlítottak, s lett elég -sürgés, mozgás.</p> -<p>Kassai az unokaöcs távozása előnapján roppant búcsúlakomát -rendezett. Azon egészséges elvből indult ki, hogy ily nagy -alkalmakkor czélszerűbb az ételek halmaza és finomsága helyett a -terítékek és evőeszközök drágaságát, mennyiségét tüntetni föl, s -inkább a cynismus, mint a takarékosság szabályai ellen véteni. Hadd -gondolják, ha már lehetetlen a félreértést kikerülni, őt, az -egyszerű erszénykötő fiát, inkább dölyfös aristocratának, mintsem -hígeszű pazarnak, ki torkosságba merült és e rossz korban rossz -példával akar előljárni!</p> -<p>Kassai gyönge lábai ellenére a kamarába és konyhába is -betekintett. Szakácsnője, ki a kis adagokhoz volt szoktatva, -nagyszerűnek hitte a készülő ebédet, s ezen nézetben osztozni -kezdének az éhes subalternusok is, kik biztos reményben voltak, -hogy az asztal végén lesz hely számokra tartva, mert a hivatalos -vendégek közül többen a meg nem jelenhetésért ki fogják magokat -menteni.</p> -<p>A korlátnok most kezébe fogta félmankóját, s lábzsákosan -czammogott le a lépcsőn. Nyomban kisérte titkára, a rózsaszín -kedélyű férfiú, lopótököt, pinczekulcsot és gyertyát hozva. Az -inasok pedig karafinokkal és kannákkal zárták be a menetet. -<span class="pagenum"><a name="Page_269" id= -"Page_269">-269-</a></span></p> -<p>István úr, a gazdag földbirtokos, hires boraiból keveset szánt -háztartásra. Nála inkább csak átalagokat, mint hordókat lehetett -látni. A pinczében gondolkodva nézett körül; látszott, hogy -szándékát új vizsgálat alá veti.</p> -<p>– Czelnaim igen erős, – szólt.</p> -<p>– Olyan mint a tűz, – jegyzé meg a titkár.</p> -<p>– Kegyelmed is tehát a mellett van, hogy a tavalyi sárdiból -húzassak?</p> -<p>– Meg a tíz éves czelnaiból, nagyságos uram, azon ünnepélyes -percz számára, midőn a magas vendégek Elemér úrfi egészségeért -ürítenek poharat.</p> -<p>Kassai megütközött a titkár ellenzéki vakmerőségén, de -csodálatos módon az ő keble is most tágabb volt, s nemcsak jobban -tudott köhinteni, lélekzeni, de érezni is.</p> -<p>– Ha kend szükségesnek hiszi, tehát bontsa föl az átalag -pecsétjét.</p> -<p>A titkár levakarta a szurkot, kivette a dugaszt, kezével szépen -megtörlé a nyílás széleit, s oly hatalmasan kezdett szivattyúzni, -hogy orczáján a basarózsa pírja virított föl. Néhányszor ismétlé -erélyes működéseit s egy öreg kanna már félig megtelt az aranynyal -vetekedő borral, midőn Kassai pihenési jelt adott.</p> -<p>Most már a csekélyebb értékű sárdira került a sor, s miután az -igényelt mennyiség ki volt szíva, a titkár az átalagoknak -visszaadta a szükséges táplálékot, s ismét lepecsétlé a -dugaszokat.</p> -<p>Kassai ő nagysága alkalmat vett időközben megkopogtatni a -hordókat, hogy vajon nem lopnak-e <span class="pagenum"><a name= -"Page_270" id="Page_270">-270-</a></span> cselédei? szemügyre vette -az abroncsokat, hogy vajon nem tolták-e egyiket is félre, s nem -furták-e meg a tolvajnád és szalma végett a dongát? de mindent -rendben talált és nyugodtan czammogott vissza.</p> -<p>A vendégek, kikért ennyi mozgás történt, néhány hivatalnokból, a -collegium tanáraiból, s a «nemesi társaság» Elemérrel közelebbi -viszonyban álló tagjaiból állottak. Jelent meg egy pár félig tönkre -jutott főúr is, azon sanyargatott aristocraták közűl, kiknek -ingóságai Kassai szekrényeibe voltak zárva, s fekvőbirtokaik fölött -is a szigorú hitelezőnek damoklesi kardja lebegett.</p> -<p>A ravasz irnokok jól számítottak, hogy csakugyan marad a hosszú -asztal körül üres szék; mert Dajka püspök, mint vén ember, otthon -szeretett ebédelni, és volt vagy két adós, ki nagy szerencséjének -tartá ő nagysága szives megemlékezését, de rögtöni betegség vagy -véletlen akadály miatt épen a végperczekben kénytelen volt meg nem -jelenhetését levélben kimenteni.</p> -<p>Kassai Pécsi Simontól egészen különböző hiúságokkal birván, nem -sokat bánta, ha valaki nem az ő kanalával akar enni, s a mennyiben -új költséget nem okoznak, örömmel bocsátotta asztalához -legkopottabb külsejű irnokait is.</p> -<p>A mi a takarékos ebédet illeti, az a drága terítékekhez képest -tekintet alá sem jöhetett ugyan, de a ki a költséges fűszerek -helyett a víg társalgást a szájíz ingeréül elfogadta, nem -állíthatta sem azt, hogy élvezetre nem talált, sem azt, hogy éhesen -és szomjasan kelt föl az asztaltól. <span class="pagenum"><a name= -"Page_271" id="Page_271">-271-</a></span></p> -<p>A fukar, mogorva Kassai a komoly és tudományos csevegést, ha -rászánta magát, oly ügyesen tudta vezetni, mint akárki, s a tanárok -hizelkedés nélkül csodálhatták éles elméjét és belátását. Gyulai -Ferencz pedig, miután Elemérért rokonainak élczeire ki merte magát -tenni s az ebédre megjelent, víg ötleteivel földerítette a -legridegebb kedélyűeket is.</p> -<p>Kassai maga ürítette poharát nyájas vendégei egészségére, és -szíve, mely elszáradt és összezsugorodott izmok szövetéből állott, -végtére az eddig ismeretlen megilletődések varázsával tágulni, -vérrel megtelni, élni és éledni látszott. Forgószélként ragadta -magával a szigorú, örömtelen öreget a vendégöröm, mely a sötét -hajlékokban jelen lenni és zajongni nem tartotta eddig illendőnek. -Lapos, hideg ajkairól eltünt a gúny és mogorvaság, kedélyes -tekintetet vetett Elemérre, elmondá, hogy büszke ez ifjúra, s midőn -észrevevé, hogy a czelnai fogyatékán van, intett a titkárnak, -fülébe súgta, hogy a fülkében négy palaczk tokaji van, s tüstént -hozza föl az egyiket. A gyér diplomatikus ebédeken kívül ez még -soha sem történt.</p> -<p>Midőn pedig az asztaltól fölkeltek, megölelte Elemért; a -vendégek előtt adott neki egy díszkardot, s atyai szeretettel -mondá: – Kedves öcsém, délután és este útikészületekkel lészsz -elfoglalva, de nyolcz óra körül tekints be hozzám, mert számodra -még egy egész üres órát gazdálkodtam meg, és sokat akarok veled -dolgainkról beszélni.</p> -<p>A fürge kis titkár uszkált az örömben, mint a hal a vízben. -Elemér javát senki sem hordozta inkább <span class= -"pagenum"><a name="Page_272" id="Page_272">-272-</a></span> szívén, -senki sem hitte makacsabb őszinteséggel, hogy Kassai unokaöcscse -most már a szerencse kegyeltjévé lett, s hogy boldogságának – e -nagy épületnek, melynek alapja le van téve – betetőzéséhez és -megkoronázásához még csak az évek hiányzanak. Maga előtt szemlélte -leendő pártfogóját, ki azt is, a mi a korlátnok igéreteiből el -találna maradni, utánpótolja. Helyzetem most ugyancsak biztos, -gondolá kiapadhatatlan optimismusával. Ha ő nagysága, az én -tisztelt principálisom, sok gondja és foglalatosságai közt, -előléptetésemről meg is feledkeznék, nem alkalmatlankodom neki -czélzásokkal, kérelmekkel. Minek a sürgés, nyugtalankodás? Hála -Istennek! ép, egészséges ember vagyok. Igen messze se haladtam az -években. Várhatok. Nincs rosszabb a tolakodónál, ki parányi -egyéniségét mindenüvé beékeli, és szüntelen lábatlankodik, hogy -észrevétessék. Ismeri Kassai ő nagysága csekély érdemeimet, s ha a -megjutalmazásban valahogy elkésnék, minek duzzogjak? Hisz itt van -Elemér úrfi, s ha ő – miben semmi kétség – magas polczra emelkedik, -meg fog emlékezni szolgálataimról. Jövendőm markomban, az -előléptetés úgyszólván zsebemben van, csak idő kell hozzá és -béketűrés. S mi könnyebb a béketűrésnél? Szeretném tudni, hogy -Rákóczi ő fensége egész irodájában ki lehetne szebb és biztosabb -kilátásokkal ellátva, mint én? Hohó? senki! Vagy volna-e valaki! -Haha! senki sincs! Becsületszavamra! senki.</p> -<p>A titkár épen fölkaczagott örömében, midőn a távozó Elemér hozzá -benyitott. <span class="pagenum"><a name="Page_273" id= -"Page_273">-273-</a></span></p> -<p>– Ezer bocsánat, édes úrfim, – mentegetődzék a titkár, – hogy -magamban egy kissé hangosan mertem nevetni. Ferde szokásaim vannak. -Aztán ez a pompás, dicső nap még a halat is melegvérű állattá képes -varázsolni. Ittas vagyok, nem a bortul, az úrfi szerencséjétől.</p> -<p>– Engem, – szólt Elemér, a titkár mindkét kezét kezébe fogva, – -engem csak az a szerencse ért, hogy kegyelmed szivét megtanultam -még többre becsülni. De minek mondanék bókot a szerénységnek, mely -saját nevét is pirulva hallja, s nagyobb zavarba jön a dicséret, -mint a kárhoztatás miatt!… Holnap korán távozom; de egyet szeretnék -tudni, hogy nyugodt lehessek, s ezért kerestem fel kegyelmedet. -Óhajtanék fölvilágosodni azon ok iránt, mi nagybátyámat -előléptetésem sürgetésére birta.</p> -<p>A titkár nagy szemeket vetett Elemérre. Minden vonalán, egész -lényén, arczától a kis ujjáig, látszott a csodálkozás. – Hát már -elfeledte, édes úrfim, hogy saját maga kérte az áttétetést. Ő -nagysága sokáig tanakodott a legjobb állomás ügyében, s végre azt -választá, mely közel esik Fehérvárhoz. Csak most volt alkalmam -tapasztalni, mennyire szereti az úrfit. Véghagyományát is -elővéteti, hogy még egyszer átvizsgálva, letétesse a kolosmonostori -levéltárba. Ma reggel, midőn hivatott, el volt érzékenyedve. Úgy -hiszem, nehezére esik az úrfi távozása. Hiába! vén ember, s holnap -már egészen magára van hagyva.</p> -<p>A titkár szavai, a nélkül, hogy valami tartalommal birtak volna, -kielégíteni látszottak Elemért. Titkos <span class= -"pagenum"><a name="Page_274" id="Page_274">-274-</a></span> -aggodalma oszlott. Ama sötét sejtést, mely betegsége alatt ezer -rémalakot idézett lelke elébe, visszarezzenté a nagybátya ügyeibe -mélyen avatott férfiú hangja és egész viselete.</p> -<p>– Sokáig kerestünk az úrfi számára helyet, – folytatá a titkár. -– A be nem töltöttek nem tetszének ő nagyságának. S mennyi -fáradságba került, míg végre sikerült, a küküllővári kapitány -fejébe verni, hogy számára egészségesebb valamit alig lehetne -kigondolni, mint a lak- és légváltoztatást. Sokáig tüszkölt, -vonakodott; de utoljára mégis fölszedte a sátorfát.</p> -<p>– Tehát érettem egy érdemes és tapasztalt katona mozdíttatott -el? – kérdé leirhatatlan megütközéssel Elemér.</p> -<p>– Isten őrizzen! – szólt a titkár, szokás elleni fecsegésének -lehető következményei miatt sápadozva. – A kapitány sokkal -fontosabb állásba helyeztetett. Legfölebb annyi áldozatot hozott, -hogy most más urakkal kell poharaznia. Talán ez nem tetszett neki, -de szép hadsereg válnék abból, melyet ily tekintetek szerint -látnának el tisztekkel.</p> -<p>– De rám nézve minden állomás egyenlő. A legszélső végvárba csak -oly örömest mennék, mint oda, hova most küldenek.</p> -<p>– Kassai István ő nagysága másként gondolkozik. Neki épen ez a -kapitányság volt izlése szerint. Magához közel akarja Elemér úrfit -tartani.</p> -<p>Kielégítő magyarázat ez, s mégis Elemér szivében alaptalan -gyanuk ébredeztek. <span class="pagenum"><a name="Page_275" id= -"Page_275">-275-</a></span></p> -<p>– Talán nagybátyám személyes ellenségei laknak ott?</p> -<p>– Mi gondja volna azokra az úrfinak? Ő nagysága hatalmas úr, nem -ijed meg árnyékától. És ha találkozni fognak, kik úrfit nagybátyja -miatt hidegen fogadnák, lesznek mások, kik megkettőztetik -előzékenységöket. Csak a szombatosok társaságától tartózkodjék -vissza. De hisz azok a Küküllőmentén kevés számmal vannak. Közöttök -csak a gonosz Pécsi Simon fújja a kigyókövet. Bocsásson meg, Elemér -úrfi, hogy ily illetlen kifejezéssel találtam róla szólani. Hiában! -a ki a Kassai-család ellensége, az megoldja az én nyelvemet is, az -előtt én szellőztetés helyett még mélyebben nyomom fejembe a -süveget.</p> -<p>A titkár saját furcsa ötletén nevet, s élénken dörzsöli -kezeit.</p> -<p>Elemérnek nem volt kedve a társalgást tovább fűzni.</p> -<p>Szárazabban búcsuzott, mint akará, s mint egy iránta annyi -részvétet tanusító egyén érdemelte: de a titkár nem volt követelő. -Önérzete a taránd gyomrához hasonlít, melyet a legsilányabb eledel -is ki tud elégíteni. Szinletlen megindulás és ezer -szerencse-kivánat közt követé Elemért a keskeny folyosón a -lépcsőig. Itt tusakodva állott meg, s kezével visszainté ifju -pártfogóját. Midőn megint szobájában voltak, körülnézett, mintha -félne, hogy a pohárszékben, az ágy alatt, vagy talán épen hátok -mögött láthatatlan lények hallgatóznak. Aztán közel vivé száját -Elemér füléhez, s a félénk szerelmesek suttogásánál <span class= -"pagenum"><a name="Page_276" id="Page_276">-276-</a></span> alig -emeltebb hangon mondá: – Czudar ficzkónak tartom azt, a ki a nyert -bizodalommal visszaél, s kifecsegi, a mit előljáróitól hallott, -vagy a mit hivatalánál fogva titokban tartani köteles. -Megérdemlené, hogy kerékbe törjék, igazán mondom, megérdemlené, ha -szintén magam volnék is az. De néha a vak tyúk is kapar ki a -szemétből gyöngyöt, s a legcsekélyebb sorsú ember is juthat saját -ügyességéből oly dolgok nyomára, melyek által felebarátjának -használhat. Úgy hiszem, ért engem, Elemér úrfi. Csak azt akartam -megsugni, hogy a mezei kapitánynak gyakran vannak fontos teendői, -melyeket csak azért is jó előre tudnia, mert különben pontosan nem -teljesítheti, vagy túlságos hévvel hajtja végre. Ért engem, Elemér -úrfi? nemde? Biz’ Isten! ért. Csak annak vagyok tehát mondója, hogy -nem szokásom a papir és tenta fogyasztása, s midőn levelemet -veendi, a fösvény szavakban aranynál drágább titok fog rejleni. S -most kisérje az Isten áldása!</p> -<p>Kezet szorítottak, örömtől szikrázó arczczal a titkár, s nem -megdöbbenés nélkül az ifjú.</p> -<p>– Micsoda tömkelegben vagyok? micsoda rejtély vesz körül, mint a -lég? Pórusaimba hatol, fölszivom, vele járok, lélekzetem beléje -olvad, sehol ki nem kerülhető, mindenütt ott van! Nagybátyám töri -valamin fejét. Tervét a titkár sejti. Eszközül választottak,… s ha -a czél, melyre törnek, bűnös volna, akkor az csak Pécsi megrontása. -Csalódtak, uraim!… S én legyek-e eszköz?… Mivel?… Kezemmel? Inkább -levágom. Szememmel? Inkább kiszurom. <span class="pagenum"><a name= -"Page_277" id="Page_277">-277-</a></span> Fülemmel? Siket leszek. -Eszemmel? Megőrülök. Deboráht szerettem, Pécsit tisztelem, magamat -becsülöm: három ok ellenetek… De talán igazságtalan vagyok -gyanúimmal? Ma este,… igen ma este szólani fogok bátyámmal, nyiltan -– történjék bármi – nyiltan és határozottan.</p> -<p>E gondolatok közt Elemér a harmadik számú fejedelmi udvar -kapujához ért.</p> -<p>Restelt szobájába nyitni.</p> -<p>Félt a magánytól, mely termékeny volna képekkel, szorongással, -bánattal.</p> -<p>Hová vonuljon?</p> -<p>Gyulaihoz ment czél és szándék nélkül. Csak az időt akarta -lopni, hogy az neki ne alkalmatlankodjék a fölösleges és hosszu -perczekkel. A nap még teljes arczczal függött a láthatár szélén, s -bár a tél végéhez közelített és az éjek rövidűltek, mégis az alkony -kezdetétől nyolcz óráig, midőn nagybátyjával volt találkozandó, -igen sok időköz volt arra, hogy kedélyét a magány el ne -mérgezze.</p> -<p>Gyulai épen öltözködött.</p> -<p>Anna nénéhez kell mennie.</p> -<p>– Ha asszonyok nem volnának, – szólt haját nagy gonddal -rendezve, – paradicsomnak mondanám az életet. S ha te egy tücskös -vén nő és egy átkozottul szép, de szeszélyes fiatal hölgy -rabszolgája lennél, akkor, pajtás! megérdemlenéd, hogy a béketűrés -királyává kenjenek föl, mihelyt három nap alatt magából az -édenkertből ki nem szöknél. És én még a fejedelmi palotában -szolgálok, s pedig az nem is paradicsom. Mióta kellett volna -menekülnöm! <span class="pagenum"><a name="Page_278" id= -"Page_278">-278-</a></span> S ime vándorbot helyett fésűt tartok -kezemben, s mint a kaczér leány kendőzködöm. Furcsa bogara az -Istennek az ember. Csak a lepke győz le minket az ostobaságban, -midőn pörzsölt szárnynyal megint a gyertyafénynek rohan.</p> -<p>Gyulai most himzett mellényei között válogatott.</p> -<p>Elemér sejté, hogy Zsófia herczegkisasszonyra történik czélzás; -de óvakodott alkalmat nyujtani a továbbfüzésekre.</p> -<p>– Épen rossz perczben találtam jönni, ha a szeszélyek ellen úgy -kikelsz; mert nekem is egy igen szeszélyes kérésem van hozzád. -Lelkedre akartam kötni, hogy látogasd meg gyakran Deboráht.</p> -<p>– És legyek távolléted alatt érdekeid képviselője, nemde? – -szólt Gyulai mosolylyal ajkán, mely önkéntelen és őszinte volt, -azonban arczán a megütközés hamar eltörölt kinyomatával némi -ellenkezésbe látszott jönni.</p> -<p>– Nincs semmi érdekem, mely képviselés nélkül is -veszélyeztetnék, – válaszolá Elemér. – A tenger közepén elsülyedt -kincses hajóból, midőn a mérő-ólom sehol fenékre nem talál, -akarjunk-e könnyű hálóinkkal kihalászni csak egyetlen emlékpénzt -is? Istenemre! ok nélkül fáradnánk!… De látogasd meg gyakran -Deboráht.</p> -<p>Gyulai kérdő tekintete hosszasan pihent Elemér komoly -vonalain.</p> -<p>– Látogasd meg gyakran Deboráht; mert e lyány szépsége -rokonszenvet fog benned atyja iránt ébreszteni. A bűvös szem, a -tündéri tagok fiatal varázsa, az agg apa gyöngeségeit is kedvessé -teszi, <span class="pagenum"><a name="Page_279" id= -"Page_279">-279-</a></span> s kénytelen lészsz tisztelni Pécsit, -oltalmazni ellenségeitől és magától. Ki áll magasabban, mint e -férfiú? S csoda-e, hogy szédeleg, midőn a mélység alatta oly nagy?… -Látogasd meg gyakran Deboráht. Atyja híres csillagjós, számára az -ég egy kigöngyölített pergament-tekercs, melyből olvassa a végzet -gondolatait s értesül annak a világteremtésekor már bejegyzett -szándékai felől. De a betűk álnokok-e, vagy talán a lélek, mely a -csillagirat titkait fürkészi, tehetetlen, mit tudom én? Csak azt -sejtem, hogy míg Pécsi az égbe tekint, lába oly kövön fog -megbotlani, melyet a vak koldus is kikerült volna, ha kezében mankó -van… Kérlek, látogasd meg gyakran Deboráht,… deli alak, kápráztató -szépségű arcz, istennői termet, s minő kár volna, ha atyja a -szombatosságért hurczoltatnék vérpadra! Hallottam, hogy régen a -lovagok még egy ismeretlen némber védelméért is szivesen ontották -véröket. Most erkölcseink sokat változtak; de te úgy-e jól ismered -már Deboráht? Oltalmazd Pécsit, ha egy keveset vesztenél is az -udvar kegyéből. Őt a szombatosság miatt veszély fenyegetheti. -Holnap reggel már eltávoztam Fehérvárról. Találkozunk-e többé az -életben? Szeretném, ha hinnéd, hogy nem. Szeretném, ha egy haldokló -barátod végkivánatának tekintenéd kérésemet; mert akkor egészen meg -volnék nyugodva teljesítése felől.</p> -<p>Elemér egyszerű szavai oly szívreható erővel birtak, hogy még -Gyulai is komolylyá lett.</p> -<p>– Régóta nem voltam Pécsieknél; de már ezentúl szorgalmas -vendégök leszek. Még ma helyre hoznám mulasztásaimat, ha Anna néni -magához nem <span class="pagenum"><a name="Page_280" id= -"Page_280">-280-</a></span> rendelt volna. Mihelyt tőle -menekedhetem, fájdalom, Szeredit kell sétájára kisérnem. Tudod, a -fejedelemné rokona. Orvosa fejébe verte, hogy egészsége -föntartására nemcsak lovon ülni, de gyalogolnia is kell, épen -annyit, mint a parasztnak. Ő a fejedelemné rokona, s mi udvari -cselédek ne hallottuk volna-e a közmondást, hogy kéz kezet mos? -Egyébiránt mielőbb és azután gyakran elmegyek Pécsi Simonhoz. -Szavamra! elmegyek. S te végkép lemondtál Deboráhról? De ne is -válaszolj badar kérdésemre. Deborah kisasszony nemének ritkább -példányai közé tartozik. Azonban a rendkívüli-e az, a mi boldogít?… -Nézd újabb szabású dolmányomat. Szorosabban simul a testre, mint -szokás, s akkora redőt sem vet, mint egy hajszál. Ma hordom -először. S tetszik-e színe? Oh! barátom, sokat kell a nők miatt -fáradnunk, szenvednünk… s hát még az adósságok! Szabóm türelmes -természetű; mindig hiszen Anna néni bőkezűségében. Csak ne válnék -előbb-utóbb hitetlenné. Pécsi szombatossága miatt ne aggódjál. Nála -ez csak olyan szeszély, mint Mátyás király álneve és álruhája, -melyet azért vett föl, hogy Czinkotán vagy Soroksáron a paraszt -menyecskék és iskolamesterek bohóságain egy kevéssé mulassa magát. -E tréfa soha sem tartott sokáig. A királynak hamar eszébe jutott, -hogy van biborpalástja, trónja, palotája, Pécsi is büszkébb, -mintsem évekig elfeledhesse, hogy ki ő és micsodák a szombatosok? A -hol a nyomor lakik, ott nem választ éjjeli szállást a mi jó -öregünk. Ne féltsd őt. S ha végre is a szombatosságba bonyolódnék, -mitől <span class="pagenum"><a name="Page_281" id= -"Page_281">-281-</a></span> tartson? Hát bevett vallás-e nálunk a -görög? s mégis kit üldöznek érette komolyan? Nem tűrik-e Fehérvár -elővárosában a zsidókat? Nem laknak-e Vinczén oly morvák, kik -titkon újra keresztelkednek? befogatja-e őket a director?… Nem -azért mondom ezt, Elemér, hogy ne teljesítsem kivánságodat. Még ma -inkább szeretnék Pécsihez menni, mint holnap. Szorgalmas vendég -leszek házoknál. S említsem-e nevedet, ha Deboráhval vagyok? Talán -kétled óvatosságomat?</p> -<p>– Lovagi szavamra! egyetlen halandó van, kivel a véletlen -leggazdagabb változatossága közt is soha össze nem köthetném -sorsomat, s ez Deborah.</p> -<p>Annyi meggyőző erő sugárzik Elemér nyilt, de komor tekintetéből, -hogy Gyulai nem kételkedett többé.</p> -<p>Keblén kéj rezgett át, pedig érzé, hogy nem szereti Pécsi -leányát és szeretve sem venné nőül.</p> -<p>– Meg fogsz elégedni velem – szólt, midőn a fejedelmi palota -kapujánál Elemértől elvált.</p> -<p class="center">*</p> -<p>A nap még nem hunyt el egészen, s már a hold mosolygott, -fénylett, hódított és andalgott. Nézte a komoly székesegyházat, -bekacsintott a dévaj herczegkisasszony ablakain, sugarainak -bűbájával rábeszélte a vén Dajka püspököt, hogy rókaprémes tógáját -felöltve, a tornácz elébe üljön, s mellén összefogva karjait, a -csillagos égre tekintsen és a földi lét rövidségéről elmélkedjék. -Percz az élet, de e perczbe mennyi öröm, csalódás és bánat nincs -összpontosítva! <span class="pagenum"><a name="Page_282" id= -"Page_282">-282-</a></span> Örökkévalóság vár reánk, s a koporsó -azon szekrény, melybe minden terhet, mit magunkon hordánk, -leteszünk és elzárunk; de hány ember van, ki tántorgó léptekkel is -ne ajánlkoznék a sír párkányától visszafordulni, hogy tovább -hordhassa a tehert, mely alatt már alig tud lélegzeni? Csak oly -nehezen válik meg az egyik a koldus-mankótól és a vándorbottól, -mint a másik a királyi pálczától és az aranyrudaktól, melyeket -várának legelrejtettebb boltja alatt őriz. Miért tapadunk annyira a -végeshez, midőn a végtelent hitünk biztosította?… A hold ezüst -arczának sugarait reszketteté a temető emlékkövein is; -végigtekintett a Maros rónáján, megvilágítá Elemér számára a -tájékot, melyet holnap el fog hagyni, s homályos körvonalait -megmutatá azon hegyeknek is, melyek új lakhelye felé vezetik.</p> -<p>Még legalább két óra kellett, míg nagybátyjával -találkozhatik.</p> -<p>Szíve a kiáradásig telt meg.</p> -<p>A mi keserű volt a multban, csak alig sejthető vonalokkal -lebegett körülötte; míg minden örömnek, boldogságnak és -elragadtatásnak emléke elébe lépett, hogy az elválás perczében -mélyen éreztesse vele mindazon kéjt, melyet odahagy és többé nem -fog föltalálni.</p> -<p>Elemér egészen feledé, a miért neki elviselhetetlenné vált -Fehérvár; csak az forgott elméjében, a miért minden köve és pora -drága volt.</p> -<p>Vagy nem lakik-e itt Deborah?</p> -<p>Csillárfény ragyogott Pécsi termeiből.</p> -<p>Az ablakok kivétel nélkül dús világot árasztottak, <span class= -"pagenum"><a name="Page_283" id="Page_283">-283-</a></span> mintha -lakoma és lakodalom volna; pedig a család hihetőleg csak egyedűl -van.</p> -<p>S egyik szobából vörösebb láng lobog.</p> -<p>Ah! a bolygó csillagok házait kémleli Pécsi.</p> -<p>Percz mulik percz után.</p> -<p>Mit tud Elemér, ki távolról tekint az egykor oly kedves s most -megint azzá varázsolt lakra, – mit tud az álmodó ifjú a mellette -elhaladó emberekről, a fegyvercsörrenésről, lódobogásról, a mindig -csendesedő zajról, a külváros bezárt házkapuiról?</p> -<p>Mintha a remeteség egyik fénylő ablakán belől árny vonult volna -el.</p> -<p>Deboráhé lehet!</p> -<p>– Isten hozzád kedvesem! örökre… örökre.</p> -<p>Elemér távozni akart s észrevétlenül közeledett Pécsi -házához.</p> -<h3>XIX.</h3> -<p>Háromszor ismételt kopogás hangzott a csillagjóslat rejtelmeit -őrző terem ajtaján.</p> -<p>Merkur a skorpio-jegyben baljóslatú fénynyel lobogott s -megzavará az egész constellatiót, mely sikert, dicsőséget és -nagyságot igért.</p> -<p>Pécsi Simon keresztbe veté kezét és mind nézte a bujdosó -csillagok képleteit.</p> -<p>Szép, nagy, értelmes homlokán összegyültek a redők, s közülök -gond és aggály tekintett ki.</p> -<p>– Egy hozzám ragaszkodó veszélyeztesse-e életét érettem?… S -miért? hogy eláruljon, eladjon, mint Judás Iscariotes a Megváltót? -<span class="pagenum"><a name="Page_284" id= -"Page_284">-284-</a></span></p> -<p>Míg Pécsi e szavakat mormogá, tisztes arczának vonalai mélabús -kinyomatot váltottak.</p> -<p>– Hogy is van a szentkönyvben e különös, e borzasztó eset -följegyezve? Judás mondá a papi fejedelmeknek: «Mit adtok én nékem, -és én őtet nektek kezetekbe adom. Ők pedig rendelének neki harmincz -ezüst pénzt. Az időtől fogva keres vala alkalmatosságot Judás, hogy -az ember fiát elárulja». Szörnyű, szörnyű!</p> -<p>Az ajtón megint három kopogás történt.</p> -<p>– Mint megváltozott Kassai Elemér horoscopja, a mióta Deborah -kezét tőle megtagadám! Az ő csillagháza most fenyegető állást -foglal ellenem, s mégis sugarai oly barátságosan vegyülnek össze a -sorsomat hordozó égitest világával! Ki hüvelyezhetné le e bősz -talányt?…</p> -<p>Pécsit merengéséből erélyes kopogtatás rázta föl.</p> -<p>Az ismert jelre hátra vonta a závárt.</p> -<p>Laczkó István, a Klára férje, lépett be.</p> -<p>– Nagyságod parancsa szerint mindent elrendeztem. A thyatirai -angyalt biztosítám, hogy nagyságod a kikelet első szombatján, régi -igérethez tartva magát, Balázsfalvára összegyűjti a fehér köntösben -járókat.</p> -<p>– De csak azért, mert meg akarom győzni tervök -vakmerőségéről.</p> -<p>– E záradékot nem feledtem ki. Szintén dorgáló levelet küldöttem -Kádárhoz, az új Jeruzsálem leghevesebb hitterjesztőjéhez. A szent -férfiút dühössé tette az a rágalom, melyet az Antikrisztus -bérencze, Kassai István terjeszt, hogy tudniillik a mi hitünket -<span class="pagenum"><a name="Page_285" id= -"Page_285">-285-</a></span> egy székely kocsis gyártotta, midőn -Lengyelországból zsidó leányt hozott nőül. Lépjen föl vádlóul az -utolsó itéletkor Kassai ellen maga a szent könyv! Mondjanak fejére -átkot Szent Pál és Szent János, s emészsze meg őt az Úr, az ő -szájának lelkével.</p> -<p>Laczkó István átkát a legőszintébb gyűlölet kifejezése kisérte -az arczon és minden mozdulatán.</p> -<p>– Megírtad-e Kádárnak, hogy semmi közöm velök, mihelyt a -szombatosságot a bevett vallások közé akarják emelni? Bárgyuság -volna oly gyönge felekezetnek, mint a tiétek, most a csendes -visszavonultságból kilépni.</p> -<p>– Többen vagyunk, nagyságos uram, mint gondolná. Titkos hiveink -száma naponként szaporodik. De azért én mégis teljesítem az adott -parancsot.</p> -<p>– Még annyian sem vagytok, a hány hóhérja van Kassainak. Semmi -közöm az őrültekhez, kik a palloshoz rohannak, mint a menyasszony a -vőlegény karjaiba. Az idő előtti izgatásoknak véget akarok vetni, s -csak ez okból egyeztem a balázsfalvi összejövetelbe.</p> -<p>– Ki határozhatja meg az izgatásra alkalmas időt? A mustármagból -néha a vihar közt is egészséges fa nő ki, míg a büszke csert -ledönti a szélvész. A tizenkét apostol, midőn az igét hirdetni -indult, nem várt a bujdosó csillagoktól jelt a cselekvésre; csak -azt tudta, hogy a Szentlélektől van megszállva, hogy hivatás -ruháztatott reá, hogy kötelességét teljesítnie kell… és ez elég -volt.</p> -<p>Pécsi Simon merően szegezte nagy kék szemeit <span class= -"pagenum"><a name="Page_286" id="Page_286">-286-</a></span> Laczkó -Istvánra. Volt valami kérdő és vizsgáló, valami szigorú és -visszautasító e tekintetben.</p> -<p>A szombatos pap érezte, hogy vére arczára gyűlt. Nyugtalan -mozdulatot tett fejével, mintha bűverő ellen védné magát, s midőn -szeme még egyszer találkozott a Pécsiével, vérerein hideg nyargalt -át.</p> -<p>– S te nem tartasz semmit a csillagjóslatról? – kérdé majdnem -gúnyos hangon Pécsi.</p> -<p>Laczkó szabadabban lélegzett.</p> -<p>– Nézz e jelekre!</p> -<p>Pécsi az állatkörre mutatott és a bujdosókra.</p> -<p>A csillagjós kémterme reánk nem tenné sem azt a hatást, melyet a -tudomány emberének a vizsgálódásokra szükséges eszköztára tesz, sem -azt, melyet egy delejező mystikus szobája, hol a tisztánlátók és -nyilt szemmel alvók kérdeztetnek ki.</p> -<p>De Laczkó István megdöbbenéssel tekintett a vörös, a halvány és -rézsárga színben világoló bujdosókra. S ha tagadni merészelné is a -malefikus befolyást, melyet az állatkör képleteinek viszonya -gyakorol a halandók szerencse-csillagára, idegeit izgatná, kábítaná -a csillagjóslat, s képzelődésére a titokszerű, a megfoghatatlan, de -mégis félelmes dolgok bűverejével hatna.</p> -<p>– Nézzen kegyelmed – ismétlé Pécsi – a vészteljes -constellatióra, mely Jupitert fenyegeti. E csillag az enyém, s -arczára van fölírva végzetem. Kegyelmed szerencsés, hogy a szörnyű -betűket nem ismeri. Én tudok az égről olvasni.</p> -<p>– És mit olvasott nagyságod? <span class="pagenum"><a name= -"Page_287" id="Page_287">-287-</a></span></p> -<p>– Hogy Judas Iscariotes elárulta fejemet, – szólt merengően -Pécsi.</p> -<p>Laczkó István tenyerével takarta el arczát és térdei -reszkettek.</p> -<p>Pécsi e megindulásban csak a becsületes embernek a bűn iránt -való természetes iszonyát látta.</p> -<p>– Pedig szerettem őt, s ha egy utálatos, egy gyűlölt férfiú nem -vetette volna magát közénkbe, akkor ő az én szerencsémet s én az -övét biztosítottuk volna.</p> -<p>– Szent Isten! – rebegte Laczkó István.</p> -<p>– Iszonyodol, úgy-e? Oh, bár győznél meg, hogy hazugság a -csillagjóslat!… De ne szóljunk erről többet.</p> -<p>Pécsi hallgatva sétált a termen végig, s onnan a -szöglet-erkélybe lépett, hol orgona-asztala áll.</p> -<p>A szombatos pap gépileg követte.</p> -<p>– Barátaimból támadnak gyilkosaim! – sóhajtá Pécsi.</p> -<p>Ujjai az orgonát pengeték lassan, mélán, gondolat nélkül, de -egyszerre összeszedvén magát, harsány hangon kezdé énekelni:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Én Istenem, én erős -Istenem,<br /></span> <span class="i2">Miért hagytál el ennyire -engem?<br /></span> <span class="i0">Kiáltásomtól az -segedelem<br /></span> <span class="i2">Nagy távol -vagyon.<br /></span> <span class="i0">Én kiáltok te hozzád egész -napon,<br /></span> <span class="i2">De még sem felelsz -meg:<br /></span> <span class="i0">Nincs ki megtartson!<a name= -"FNanchor_9" id="FNanchor_9"></a><a href="#Footnote_9" class= -"fnanchor">9)</a><br /></span></div> -</div> -<div class="figcenter" style="width: 370px;"><a href= -"images/i014hq.jpg"><img src="images/i014.jpg" alt= -"– Judas Iscariotes elárulta fejemet." title= -"– Judas Iscariotes elárulta fejemet." /></a> -<p class="caption">– Judas Iscariotes elárulta fejemet.</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_288" id= -"Page_288">-288-</a></span></p> -<p>– Atyám! atyám! – zokogá Deborah a nagy teremből, a bujdosó -csillagok által világított arczczal, összefogott kezekkel, büszke -és megtört, kérő és feddő tekintettel. – Jer le! miért hagysz a -hosszú este magamra? s miért teremtesz rémeket, hogy magányodat -háborgassák?… De te nem vagy egyedül. Ki ez az idegen? hogy jött -hozzád? Mit akar veled? Atyám, atyám! ki ez az idegen? Miért tartja -szükségesnek titkon jőni föl a csigalépcsőn és észrevétlenül -távozni? Mivel hiteget? Nézz szeme közé! de nem tartja-e lesütve? -nézz arczára! de nem fehérebb-e az a falnál? Ugyan ki ő?</p> -<p>Deborah főtől talpig jártatta tekintetét a szombatos papon.</p> -<p>– Távozzál! – szólt az apa indulatosan. – Most viselted magadat -először illetlenül. El e szobából!</p> -<p>– Engedd könnyekkel öntözni kezedet, atyám! s kérdeni ettől az -idegentől, hogy mit keres itt?</p> -<p>– Ne több gorombaságot, Deborah! – fenyegetődzék Pécsi a leányt -karon ragadva. – El! el!</p> -<p>– Ez a szombatos tudja, hogy hitsorsosait halállal és -jószágvesztéssel fenyegetik. Vannak-e ellenségei, kik romlására -törnek? mert neked, atyám, vannak. Van-e birtoka, melyet -koczkáztasson? mert neked sok van. Szóljon ő maga. S ha veled -egyenlő veszélyben forog, akkor tüstént elhallgatok és távozom.</p> -<p>Pécsi vezetni kezdé Deboraht, de ez visszafordult az idegen -felé.</p> -<p>– Van-e kegyelmednek leánya, kit a felbőszült <span class= -"pagenum"><a name="Page_289" id="Page_289">-289-</a></span> nép az -utczán végighurczoljon, s kiről a ruhát piszkos kezek tépjék?</p> -<p>– Van nőm, – válaszolá tompa, fojtott hangon Laczkó István.</p> -<p>– Ha e nő ismeri a szemérmet és erényt, s még sem fél a -kegyelmed eljárásától, akkor én vád és panasz nélkül távozom. Mer-e -neje fejére esküdni? Emelje föl ujjait, s midőn elmondotta az -esküt, házunk szívesen látott vendégének tekintem… nem fogom még -nevét is kérdezni.</p> -<p>– Most már én könyörgök kegyelmednek a távozásáért – mondá a -háziúr mély megindulással. – Ne legyen tanúja, mint bünteti Izrael -Istene az atyát magzatában. Jó nevelést kaptál Deborah, s mégis… -kérem, édes barátom, távozzék és hallgassa el, titkolja a -történteket. Én vén ember vagyok, s nagyon fájna, ha az utczán -szemem közé nevetnének.</p> -<p>Deborah összeszedte lelkének minden erélyét, s az apa -vérmérséklete fölött uralkodó nyugalommal mondá: – Meg fogsz -győződni, édes atyám, hogy a mit vakmerően tettem, helyesen -történt, s hogy engedetlenségem minden hizelgő szavaknál és szép -kifejezéseknél hűbben beszélte el az én szeretetemet. Oh! csak -későn ne látnád be, hogy a szegény Deborah, midőn megbántott, -oltalmazott téged.</p> -<p>Laczkó István, mintha az üldöző angyal kergetné, rohant a -csigalépcsőn, le az udvarba.</p> -<p>Csak a szabad lég oszlatá kábultságát, zavarát.</p> -<p>Megállott, körültekintett, mintha a kopasz fák, a szobrok és a -vízmedenczék amorkáitól is tartana.</p> -<p>Cselédek jöttek, mentek az udvarkertben, és <span class= -"pagenum"><a name="Page_290" id="Page_290">-290-</a></span> Laczkó -kiegyenesült, fontolva, lassan lépett, nehogy magát gyanúba -hozza.</p> -<p>Csak ne volna oly hosszú az út a palota tornáczától a czímeres -kertkapuig.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Elemér, midőn háta mögött Szeredi és Gyulai hangját meghallotta, -kedvetlenül tekintett vissza.</p> -<p>Álmai szétfoszlottak.</p> -<p>– Öcsém, már nem tartóztatlak. Itt van a mi barátunk: Elemér. -Szíves lesz hazakisérni. Aztán úgy-e, Elemér, nálam fogod az estét -tölteni? Gyulait nem is hívom, mert ha nagynénje nem parancsolta -magához, akkor Pécsiéknél marad. Igen kezd szívéhez ragadni a szép -szűcsleány. Nem is csoda! Volnék csak fiatal!… tehát, Elemér, mi -együtt vacsorálunk.</p> -<p>– Nagybátyámhoz vagyok híva.</p> -<p>– Talán búcsú-lakoma? Még megérem, hogy az itélőmester úr ő -kegyelme a pazarok hírébe jön.</p> -<p>– Ma nagy ebéd volt nála – szólt Gyulai.</p> -<p>– Ebéd is?</p> -<p>– Igen kitünő.</p> -<p>– De mit hallok? – kiáltott föl Szeredi, – Pécsi most tartja az -isteni tiszteletet. Orgonál, imádkozik, énekel. Valóban, a XXII-ik -zsoltárt dudolja. Csak azt szeretném tudni, öcséim, hogy -melyiteknek lesz ipjává a vén orgonás?</p> -<p>Gyulai mosolygó arczba temeté boszankodását; Elemér száraz és -komoly választ adott.</p> -<p>– Veled, öcsém, jóizűen tréfálni sem lehet. Gyulai <span class= -"pagenum"><a name="Page_291" id="Page_291">-291-</a></span> derült, -mintha már megkapta volna a kosarat, s csak el kellene rejteni… De -a Pécsi kertje előtt vagyunk. Tudjátok, mit gondoltam? Lepjük meg -őt az orgonázásnál.</p> -<p>– Már késő lenne… elhallgatott az ének és zene – szólt -Gyulai.</p> -<p>Apró vitatások közt jöttek mindig közelebb a kert-kapuhoz.</p> -<p>Elől ment Szeredi egyedül.</p> -<p>A mint az illem követelte, egy kurta lépéssel hátrább a két -ifjú, kikkel Szeredi meg-megállva és félig visszafordított fővel -beszélt.</p> -<p>Utánok a komornyik, fölpodgyászolva minden hideg, meleg és -véletlen elleni óvszerekkel.</p> -<p>A háttért csatlósok foglalták el.</p> -<p>A főúr kiséretestül a kapuhoz ért.</p> -<p>Ekkor közeledett a palota felől Laczkó István.</p> -<p>Lassú, kimért lépése magára vonta a gúnyos Szeredi -figyelmét.</p> -<p>– Ez az úr Pécsi barátunk névtelen öcséi közé tartozhatik, kik a -faluról jőnek be nagy rokonukhoz egy napra, hogy tíz évre való -gőgöt vigyenek ki magokkal.</p> -<p>– Úgy gondolom, – szólt Gyulai – Fridrik péknél lakik. Legalább -többször láttam ott.</p> -<p>Laczkó már alig volt tíz ölre a sétálóktól, kik épen a -kertkapunál haladtak el.</p> -<p>– Fridrik péknél? – kérdé Szeredi.</p> -<p>– Igen, nagyságos uram – válaszolta Gyulai.</p> -<p>– Fridrik a fejedelemnő ő magasságának asztalára süteményeket és -nekem fris botrányokat szállít. <span class="pagenum"><a name= -"Page_292" id="Page_292">-292-</a></span> S tudod, Elemér öcsém, -mit mond ő a komáról? Azt fecsegi, hogy nagybátyád kémje.</p> -<p>– Lehetetlen, – szólt borzadva Elemér.</p> -<p>Laczkó most épen mellettök haladt el.</p> -<p>– Mit, lehetetlen. Én erősen meg vagyok győződve, hogy ez az -ember Kassai István czím nélküli korlátnok, országtanácsos és -itélőmester ő nagyságának igen kitünő és tevékeny kémje.</p> -<p>Szeredi hangosan ejté e szavakat.</p> -<p>Laczkó István térdhajlása összeroskadt.</p> -<p>Látszott, hogy mindent hallott.</p> -<p>Összeszedte magát és gyorsan tett előre néhány lépést.</p> -<p>E perczben az utcza szélén egy beburkolt nőalak jelent meg, -félénken vonulva a csatlósok mellől Elemér felé, hogy tovább -haladhasson.</p> -<p>Laczkó, mintha lélekküzdelme új fordulóponthoz ért volna, -megállott, de egész testében reszketve.</p> -<p>– Itt várom be őket! – mormogá.</p> -<p>– Én, Szeredi, mondom, hogy kém.</p> -<p>Laczkó szívéhez kapott, mintha golyó találta volna, s -megfordulván, vad dühvel rohant gyalázója ellen.</p> -<p>– Előre, csatlósok! – kiáltá most Szeredi.</p> -<p>Éles sikoltás hangzott, s a női alak eszméletlenül hullott a -földre, testével mintegy az utat zárva el, Szeredi és Laczkó István -közt.</p> -<p>– Klára! Klára! – e dermesztő, vérfagyasztó hörgés tört ki a -szombatos pap összehúzódott torkán.</p> -<p>Elemér az ájult némber segítségére sietett.</p> -<p>Kiki csodálkozással várta a további fejlődést.</p> -<p>De nem történt semmi különös, semmi iszonyú. <span class= -"pagenum"><a name="Page_293" id="Page_293">-293-</a></span></p> -<p>Laczkó levette fövegét, kezében tartá, mélyen meghajolva és -rendkívül alázatos hangon szólt: – Kegyelmes uraim! csókolom -nagysádtok kezét, lábát! én vétségből a Miklós-kapu helyett a -Szent-György-kapu felé indultam, s most észrevéve tévedésemet, -vissza kellett fordulnom. Könyörgök egy szökött jobbágyhoz, egy -ágról szakadt koldushoz illő alázatossággal, kegyeskedjenek -nagyságtok megengedni, hogy csatlósaik közt csendesen tovább -haladhassak.</p> -<p>Laczkó mindig kezében tartá a föveget. Az utolsó csatlós előtt -is mélyen hajladozott. S a meddig csak a holdvilág a szemet -vezette, Szeredi bámuló szolgái őt föveg nélkül látták a -Miklós-kapu felé haladni.</p> -<h3>XX.</h3> -<p>Élénken pattogott a tűz a kandallóban.</p> -<p>Kassai István a karszéket közel vonatta a lobogó lánghoz.</p> -<p>Köszvénye, a szigorú ellenség, mintha meg lett volna hatva a -melegebb vér és a vidám tűzhely varázsától, rendre oldozá a dermedt -tagokat bilincseik alól, s a korlátnok a zsámolyra kényelmesen -nyújtá ki lábait.</p> -<p>Szíve is tágult.</p> -<p>A pénzen kívül kezdett beléje férni egy kevés szeretet és -lélekvád.</p> -<p>Talán az aránylag bőkezű ebéd, talán unokaöcscse távozása hatott -a vén és roncsolt testre, a kopár és összezsugorodott lélekre. -<span class="pagenum"><a name="Page_294" id= -"Page_294">-294-</a></span></p> -<p>Kassai épen most számította föl pénzét, kötelezvényeit és a -zálogban tartott drágaságok értékét.</p> -<p>– Örökösöm lesz Elemér; hagyományosaim az iskolák és -közintézetek – gondolá, s érzékeny tekintetet vetett a frissen -lobogó hasábokra. – Elemérnek még ma tudtára adom szándékomat… ő -nem fog ezért pénzt kizsarolni, nem él vissza helyzetével. A többi -rokonaim nadályok, vérszopó, élősdi férgek.</p> -<p>Kassai megdörzsölé ujjaival a lábát, mintha valamelyik azon -állatok közül csípné, melyekre atyafiai vezették képzelődését.</p> -<p>– Magát jól biró földesúr fog unokaöcsémből válni. Talán nem -ohajtja halálomat, ha jövője felől értesül?… Hm! az emberek -gyarlók! Egyiket a szerencsétlenség, másikat a szerencse rontja el. -Ugyan kibe bizhatunk igazán? A mit szereztem, ha mind kiraknám az -utczára, tolvajjá tenném magát az ártatlanságot… s ezért szükséges -a zár, a lakat és a titkolás. Erényre a bűn elkövetésének -nehézségei tanítanak. Csak sejtetni fogom Elemérrel szándékomat. -Sok jószágom van. A falvak névsora lázadóvá teheti ellenem -utódomat. Reszkessen minden öreg ember a rokonoktól, ha Tacitust és -Svetoniust olvasta. Rómában a föladók és méregkeverők többnyire a -fiak és unokaöcsök voltak. Hm!… De mégis Elemér kivétel. Minek -gyanusítanám őt?… A szegény ifjú! Sokáig nem fogom látni. S mily -békén tűri, hogy miattam Pécsi leányáról és vagyonáról kellett -lemondania! Örökösömmé nevezem. Ma mondom meg neki, hogy rája száll -vagyonom… He, <span class="pagenum"><a name="Page_295" id= -"Page_295">-295-</a></span> he! Pécsinek bukni kell. Megérem, hogy -Deborah parasztszoknyát fog derekán hordani… Kapzsisággal, -gonoszsággal vádolnak. S miért? Rendes törvényszék itélt pereimben. -Ősei birtokából fegyveres erővel nem dobtam ki senkit. Hamis -tanúkkal nem tétettem esküt. Hozattak-e föl hamis okmányok, költött -aláírások én ellenem? S mi nyugtalanít? Miért teltek oly -örömtelenül éveim? miért tartanak rossznak? az emberek tőlem miért -húzódnak tovább? miért nem kényeztetett el úgy a világ, hogy Elemér -figyelmét és gyöngédségét könnyen észre ne vegyem? Gyűlölnek, -kiknek elébe léptem, kik nyomomban haladnak, kiket megaláztam, -kiket fölemelék… gyűlöl, a ki hálával adós, és a ki a bántalmakat -akarja visszafizetni. S vajon miért? Van-e vérfolt kezemen? Pécsi -halálos ellenségem, s nem kivánok-e előbb teljes bizonyítékot -bűneiről, s csak azután megtorlást? Vagy talán hiba, hogy tetteit -lesetem, szándékairól értesülni akarok? Mondtam-e kémemnek, hogy -hazudjon róla, ingerelje őt bűnre, tegyen hamis vallomást felőle? -Nem, ezerszer nem… De hol késik Elemér?… Miért nyugtalankodom? Hisz -még fél nyolczra sincs. Várjunk, várjunk!… Örökössé teszem őt. A -természet rendje, hogy tovább éljen ő, mint én, ki agg vagyok. -Megvénültem… s köszönje meg a sír felé tántorgó, ha hagyják utódai, -hogy magától hulljon a sírverembe. Elemér nem taszít be, sőt -pénzemre minden illendőséggel várakozik… De miért nem jön már?</p> -<p>Az öreg elmélkedéseit gyors lépések nesze zavarta meg. -<span class="pagenum"><a name="Page_296" id= -"Page_296">-296-</a></span></p> -<p>Igyekezett karszékét a kandallóhoz visszafordítani, hogy az ajtó -felé nézhessen, de hasztalan.</p> -<p>Az érkező csizmája élesen kopogott a szomszéd szobában.</p> -<p>– Bejelentés nélkül jön! Ki meri ezt? Csak Szőke Pista lehet. -Mily szemtelenül dörömböl!</p> -<p>Míg Kassai így mormogott, megjelent Klára férje.</p> -<p>Az öreg korlátnok gyűjtött már annyi erőt, hogy karszékéből -fölemelkedjék.</p> -<p>– Mit rontasz a szobába, he? Nem utasítottalak-e a kisebb -dolgokban titkáromhoz? Mi történt?</p> -<p>– A föld nem billent ki tengelyéből, nagyságos uram; a -csillagokból egy sem hiányzik, a holdat sem lopták el, magam láttam -az égen. Valóban csak egy gazemberrel van több, de egy elszánttal -is. És az én vagyok.</p> -<p>Laczkó István izmos karját fölemelve közelített a gyönge, a -köszvényes, a csodálkozás miatt mozdulatlan öreghez.</p> -<p>– Hej, segítség! – hörgé ez.</p> -<p>– Miért, nagyságos úr! a ki ölhet, nem öl mindig. Hány férget -kimélünk, nem tapodunk el, pedig lábunk előtt hentereg? Ne féljen -tőlem, tanácsos úr! Az a szerencsétlen, kit maga előtt lát, nem -bűneit tetézni, de az Istent kiengesztelni jött ide. Tessék -nagyságodnak a karszékbe ülni… ne nézzen az ajtó felé… ne mozdítsa -kezét csengetyűjéhez… tessék leülni és hallgatni: majd szólok -én.</p> -<p>Kassai Laczkó István szavainál még merészebbnek találta -arczkifejezését és mozdulatát.</p> -<p>– Beszélj, hadd halljalak! No, mi a kivánságod? <span class= -"pagenum"><a name="Page_297" id="Page_297">-297-</a></span> -Emlékezzél rá, hogy én az ország első hivatalnoka és saját házamban -vagyok. Jeladásomra betódulnak cselédeim.</p> -<p>– Csődítse össze őket nagyságod, ha saját gyalázatjának tanúkat -akar szerezni.</p> -<p>– De mit akarsz te? – kiáltá Kassai indulatosan.</p> -<p>– Becsületes nevet.</p> -<p>– Az oly kevéssé függ tőlem, mint tőled.</p> -<p>– Akarom, nagyságos úr, hogy e perczen túl ne Laczkó István, -hanem Szőke Pista legyek. A kém meghalt, a szökött jobbágy áll -előtted. Oh, hogy a megaláztatást és testi szenvedéseket a bűn árán -kivántam kikerűlni! Hová sülyedék! Veresd lábamra bilincseidet, -nagy úr, s kisértess Rápoltra poroszlóiddal. De követelem, hogy -tüstént. Engedelmeskedjél, vagy mielőtt lélekzenél, kezemmel -fojtalak meg.</p> -<p>– Ha csak ez a kivánságod, Szőke Pista, ne félj, rögtön -teljesíttetni fog.</p> -<p>Kassai az asztalhoz sietett, hogy csengessen.</p> -<p>– Uram! midőn a csengetyűt érinted kezeddel, már reád csuktam az -ajtó reteszét, s míg betörhetnének cselédeid, halott leszesz.</p> -<p>Szilaj eltökélést hirdettek a szombatos vonalai.</p> -<p>– Furcsa ficzkó vagy, Pista – szólt Kassai sötét hamuszínű -arczczal, de elég csengő hangon, s majdnem gúnyos ajkrángással. – -Követelsz, s ha kész vagyok teljesíteni, fenyegetsz. Hol az eszed? -Eredj, fiam, aludd ki magad, s jőj holnap. A vén, a tapasztalt -Kassai mondja, keserves a jobbágy kenyere. Álmodjál szebb -kilátásokról, mint a füstölgő viskó, a <span class= -"pagenum"><a name="Page_298" id="Page_298">-298-</a></span> -koplalás és a deres. Valami megszúrta az orrodat, fiam, s minthogy -mindig hóbortos valál, belebolondultál az erénybe és a -koldustáskába. Ülj le, Pista, hisz’ még úr vagy. Ide mellém ülj le. -Beszéld el, mi történt veled. Hátha jobb tanácsot adhatok, mint te -magadnak tudsz.</p> -<p>– Verje az Isten magzataimat az utolsó izig némasággal, ha most -hallgatni nem fogok, s ha midőn szólásra nyitom számat, ajkaim -gyalázatodat nem hirdetik ki, kezem véredet nem ontja! -Lélekgyilkos! erkölcsfosztogató! hurczoltasd a szökött jobbágyot -rögtön a röghöz, hogy vonja a szolgaság jármát, s midőn fáradtan -dűl a barázdára, pattogjon hátán a korbács és kaczagjanak hajduid a -leírhatatlan kínokon. Kiérdemeltem a szenvedést. Hadd lakoljak, de -csak én. Ha nőm megtudja, hogy hol vagyok és mivé lettem, esküszöm, -a fejedelem és az egész ország hallani fogja, mily eszközökkel -kényszerítettél Pécsi vesztésére munkálni. Ha pedig nőmet Rápoltra -mered vitetni, hogy velem osztozzék a nyomorban és gyalázatban, -esküszöm, meg foglak gyilkolni az utczán, a tanácsteremben, az -Isten házában, kórágyadon, haldoklásod perczében, ott és akkor, hol -módját ejthetem. Nagyságos úr, már szólíthatod embereidet. Számat -több szóra ki nem nyitom.</p> -<p>Szőke Pista keresztbe fonta karjait és merően állott Kassai -előtt.</p> -<p>– Mit csináljak ezzel az eszeveszettel? – töprenkedett a háziúr. -– Takarodjál innen (de a fejedelemhez megy: gondolá). Megállj, ne -mocczanj! (Hisz, szemet sem hunyorít a nyomorult.) Még itt -<span class="pagenum"><a name="Page_299" id= -"Page_299">-299-</a></span> vagy? (Mintha lábát a padimentumhoz -szegezték volna.) Cselédeimmel kidobatlak. (Hallgat az -akasztófa-virág.) No, Pista, többet ne tréfálj velem. (El kell, -hogy láb alól tegyem.)</p> -<p>Léptek hangzának.</p> -<p>– Mégis itt vagy? (Bizonyosan Elemér jön.)</p> -<p>Kassai redős homlokán gyöngyözött a veríték.</p> -<p>Nem az unokaöcs jelent meg, de Demeter, a vén szolga.</p> -<p>Laczkó István még mindig összefont karral, fenyegetően és -daczosan állott a főúr előtt.</p> -<p>Nem tűrheté Kassai a megaláztatást, és cselédje bámuló -tekintetét.</p> -<p>– Demeter! ezt az embert ki nem kell innen bocsátani, míg -rendeletemet nem veszed.</p> -<p>– Értem, nagyságos úr.</p> -<p>Kassai más szobába távozott.</p> -<p>Egy legényt a tornáczra küldött, hogy ha Elemér jönne, ne -bocsássa be. – Mondd neki, beteg vagyok, lefeküdtem.</p> -<p>Ekkor hivatá a titkárt.</p> -<p>Elbeszélte, hogy egy szökött jobbágyot akar Rápoltra küldeni. -Megparancsolá, induljon vele tüstént útra, s tartson mindent -titokban.</p> -<p>– Csak Demeter fog társad lenni. Vigyetek magatokkal töltött -fegyvert. Lőjétek le, ha mocczanni mer. Demetert Rápolton kulcsárrá -teszed. Ott mondd meg neki akaratomat. Podgyászait, vagyonát később -indítod utána.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Az egykoruak ezt -egyezőleg állítják.</p> -<p class="right">Szerző.</p> -<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= -"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Most -Károlykapu.</p> -<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= -"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> Az, a ki -győzedelmes leszen, fehérruhában öltöztetik. (Szent János -<i>Mennyei jelenetek</i> III. rész, 5. vers.)</p> -<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href= -"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> Az, ki győzedelmes -leszen, azt mívelem, hogy az én Istenemnek templomában oszlop -legyen, És ő reá felirom az én Istenemnek nevét, és az én Istenem -városának nevét, az új Jeruzsálemnek nevét, mely a mennyből száll -alá az én Istenemtől és az én új nevemet is. (Mondja a megváltó sz. -János <i>Mennyei jelenése</i> III. részének 12. versében.)</p> -<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href= -"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> Szent János: -<i>Menny. jel.</i> XX. rész. 4. és 5. verse.</p> -<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a> <a href= -"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a> Blandrata.</p> -<p><a name="Footnote_7" id="Footnote_7"></a> <a href= -"#FNanchor_7"><span class="label">7)</span></a> <i>Mennyei -jelenések</i> IX. rész.</p> -<p><a name="Footnote_8" id="Footnote_8"></a> <a href= -"#FNanchor_8"><span class="label">8)</span></a> Sz. János: -<i>Mennyei jelenés</i>.</p> -<p><a name="Footnote_9" id="Footnote_9"></a> <a href= -"#FNanchor_9"><span class="label">9)</span></a> XXII-ik -zsoltár.</p> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_300" id= -"Page_300">-300-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_301" id="Page_301"><br /> --301-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>TARTALOM.</h2> -</div> -<ul class="TOC"> -<li>BÁRÓ KEMÉNY ZSIGMOND. Irta <i>Mikszáth Kálmán</i> <span class= -"ralign"><a href="#Page_V">V</a></span></li> -<li>A RAJONGÓK <span class="ralign"><a href= -"#Page_1">1</a></span></li> -<li class="li2">Első rész <span class="ralign"><a href= -"#Page_3">3</a></span></li> -<li class="li2">Második rész <span class="ralign"><a href= -"#Page_130">130</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_302" id= -"Page_302">-302-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>KÉPJEGYZÉK.</h2> -</div> -<ul class="TOC"> -<li>1. Kemény Zsigmond arczképe <span class="ralign"><a href= -"#Page_III">III</a></span></li> -<li>2. I. Rákóczi György <span class="ralign"><a href= -"#Page_8">8</a></span></li> -<li>3. György megjelenése most sem maradt hatás nélkül <span class= -"ralign"><a href="#Page_18">18</a></span></li> -<li>4. Az ablakmélyedés zsámolyánál nő-alak térdel <span class= -"ralign"><a href="#Page_33">33</a></span></li> -<li>5. Ütött az óra, szól Kassai <span class="ralign"><a href= -"#Page_48">48</a></span></li> -<li>6. Veszszenek a szombatosok! <span class="ralign"><a href= -"#Page_65">65</a></span></li> -<li>7. Viaszk-arczán mintha megszünt volna a vérkeringés -<span class="ralign"><a href="#Page_70">70</a></span></li> -<li>8. Deborah vonásai szabályosak voltak <span class= -"ralign"><a href="#Page_73">73</a></span></li> -<li>9. – Ha-ha-ha! Mind itt vagytok Fogarasról <span class= -"ralign"><a href="#Page_89">89</a></span></li> -<li>10. Pécsi Simon <span class="ralign"><a href= -"#Page_97">97</a></span></li> -<li>11. – Téged Szőke Pistának hivnak <span class="ralign"><a href= -"#Page_122">122</a></span></li> -<li>12. A másik perczben már Jefta keblén volt az idegen csecsemő -<span class="ralign"><a href="#Page_169">169</a></span></li> -<li>13. – Egyik Kassai ellenetek tört, a másik téged védelmezett -<span class="ralign"><a href="#Page_172">172</a></span></li> -<li>14. – Judas Iscariotes elárulta fejemet <span class= -"ralign"><a href="#Page_287">287</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_V">V</a></td> -<td>Harmin czéves</td> -<td>Harminczéves</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_42">42</a></td> -<td>él temben</td> -<td>életemben</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_60">60</a></td> -<td>tyja… Elemér-a hez</td> -<td>atyja… Elemérhez</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_69">69</a></td> -<td>elete</td> -<td>élete</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_109">109</a></td> -<td>mejgelent</td> -<td>megjelent</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_118">118</a></td> -<td>vételkedett,</td> -<td>vetélkedett,</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_129">129</a></td> -<td>gondolatoktól</td> -<td>gondolatoktól!</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_168">168</a></td> -<td>boldogság nevet</td> -<td>boldogság nevét</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_229">229</a></td> -<td>üreget, emly</td> -<td>üreget, mely</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_254">254</a></td> -<td>nyugalomml</td> -<td>nyugalommal</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_266">266</a></td> -<td>Dehorah</td> -<td>Deborah</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_271">271</a></td> -<td>kedélyűeket ls</td> -<td>kedélyűeket is</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_279">279</a></td> -<td>magasabbban</td> -<td>magasabban</td> -</tr> -</table> -</div> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>A RAJONGÓK (1. KÖTET)</span> ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin-top:1em; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> -</div> -</body> -</html> |