30 files changed, 0 insertions, 8862 deletions
diff --git a/old/68979-h/68979-h.htm b/old/68979-h/68979-h.htm
deleted file mode 100644
index 6f77941..0000000
--- a/old/68979-h/68979-h.htm
+++ /dev/null
@@ -1,8862 +0,0 @@
-<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN"
-    "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd">
-<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
-<head>
-<meta name="generator" content=
-"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" />
-<meta http-equiv="Content-Type" content=
-"text/html; charset=utf-8" />
-<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />
-<title>The Project Gutenberg eBook of A rajongók (1. kötet) by
-Zsigmond Kemény</title>
-
-<style type="text/css">
-/*<![CDATA[*/
-body {
- margin-left: 10%;
- margin-right: 10%;
-}
-
-h1,h2,h3 {
- text-align: center;
- clear: both;
- line-height: 200%;
-}
-
-h2,h3 {
- margin-top: 2em;
-}
-
-p {
- margin-top: 0.75em;
- margin-bottom: 0.75em;
-}
-
-body > p {
- text-align: justify;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-hr {
- width: 33%;
- margin-top: 2em;
- margin-bottom: 2em;
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
- clear: both;
-}
-
-hr.chap {width: 65%}
-
-table {
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
-}
-
-td {
- padding-left: 1em;
- padding-right: 1em;
-}
-
-.pagenum {
- position: absolute;
- right: 2%;
- color: gray;
- font-size: smaller;
- text-align: right;
- text-indent:0;
-}
-
-.tdr {text-align: right;}
-
-.center {
- text-align: center;
- text-indent: 0;
-}
-
-.right {
- text-align: right;
- margin-right: 1.5em;
-}
-
-.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;}
-
-.caption {font-weight: bold;}
-
-.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;}
-
-.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;}
-
-.figcenter {
- margin: auto;
- text-align: center;
-}
-
-p.caption {
- margin-top: 0;
- font-size: smaller;
- font-style: italic;
-}
-
-.footnotes {
- border: dashed 1px;
-}
-
-.footnote {
- margin-left: 10%;
- margin-right: 10%;
- font-size: 0.9em;
- text-align: justify;
-}
-
-.footnote .label {
- position: absolute;
- right: 84%;
- text-align: right;
-}
-
-.fnanchor {
- vertical-align: super;
- font-size: .8em;
- text-decoration: none;
-}
-
-.poem {
- font-size: 0.9em;
- display: table;
- margin: auto;
- text-align: left;
-}
-
-.figcenter, .figcenter img {  
- max-width: 100%;
-}
-
-.poem .stanza {
- margin: 1em 0em 1em 0em;
-}
-
-.poem span.i0 {
- display: block;
- margin-left: 0em;
- padding-left: 3em;
- text-indent: -3em;
-}
-
-.poem span.i2 {
- display: block;
- margin-left: 1em;
- padding-left: 3em;
- text-indent: -3em;
-}
-
-.transnote {
- background-color: #E6E6FA;
- color: black;
- padding: 0.5em;
- font-family: sans-serif, serif;
- font-size: 0.9em;
-}
-
-.transnote p {
- text-align: center;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-ul.TOC {
- list-style-type: none;
- padding-left: 10%;
- text-indent: -5%;
- width: 70%;
- text-align: justify;
-}
-
-ul.TOC li {
- margin-top: 0.25em;
-}
-
-li.li2 {
- padding-left: 1em;
- text-indent: 0;
-}
-
-span.ralign {
- position: absolute;
- text-align: right;
- right: 15%;
- top: auto;
-}
-/*]]>*/
-</style>
-</head>
-<body>
-<div lang='en' xml:lang='en'>
-<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>A rajongók (1. kötet)</span>, by Zsigmond Kemény</p>
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
-at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you
-are not located in the United States, you will have to check the laws of the
-country where you are located before using this eBook.
-</div>
-</div>
-
-<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>A rajongók (1. kötet)</span></p>
-<p style='display:block; margin-left:2em; text-indent:0; margin-top:0; margin-bottom:1em;'><span lang='hu' xml:lang='hu'>Regény</span></p>
-<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Zsigmond Kemény</p>
-<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Illustrator: Nelli Hirsch</p>
-<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Contributor: Kálmán Mikszáth</p>
-<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: September 12, 2022 [eBook #68979]</p>
-<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p>
-  <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Internet Archive</p>
-<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>A RAJONGÓK (1. KÖTET)</span> ***</div>
-<div class="transnote">
-<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p>
-<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_301">301</a>. oldalon
-található.</p>
-</div>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title=
-"" /></div>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_I" id=
-"Page_I">I.</a></span></p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_II" id="Page_II"><br />
-II.</a></span></p>
-<p class="center"><span class="caption-150">MAGYAR
-REGÉNYIRÓK</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-large">KÉPES
-KIADÁSA</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-small">Szerkeszti és
-bevezetésekkel ellátja</span></p>
-<p class="center"><span class="caption">MIKSZÁTH KÁLMÁN</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-large">17. KÖTET</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-large">A RAJONGÓK</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">Irta</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-large">BÁRÓ KEMÉNY
-ZSIGMOND</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-large">I.</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-large">BUDAPEST</span></p>
-<p class="center"><span class=
-"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p>
-<p class="center"><span class="caption">magyar irod. intézet és
-könyvnyomda</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-large">1904</span></p>
-<hr class="chap" />
-<div class="figcenter" style="width: 392px;"><a href=
-"images/i001hq.jpg"><img src="images/i001.jpg" alt=
-"Báró Kemény Zsigmond" title="Báró Kemény Zsigmond" /></a></div>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_III" id=
-"Page_III">III.</a></span></p>
-<h1>A RAJONGÓK</h1>
-<p class="center"><span class="caption">REGÉNY</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-small">IRTA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-150">BÁRÓ KEMÉNY
-ZSIGMOND</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">ELSŐ KÖTET</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">R. HIRSCH NELLI
-RAJZAIVAL</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-large">BUDAPEST</span></p>
-<p class="center"><span class=
-"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p>
-<p class="center"><span class="caption">magyar irod. intézet és
-könyvnyomda</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-large">1904</span></p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_IV" id=
-"Page_IV">IV.</a></span></p>
-<p class="center"><i>Minden jog fentartva.</i></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">Franklin-Társulat
-nyomdája.</span></p>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_V" id=
-"Page_V">V.</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>BÁRÓ KEMÉNY ZSIGMOND.</h2>
-</div>
-<p class="center">1814–1875.</p>
-<p>A negyvenes évek közepén Erdély még messze volt Pesttől, szinte
-a világ vége. Hirek onnan csak az utasok révén szivárogtak be. Járt
-ugyan az «<i>Erdélyi Hiradó</i>» is, de igen kevés helyre, s azt is
-három-négy napig hozta a posta a szörnyű alföldi utakon, mégis úgy
-a «<i>Csigá</i>»-nál, a hol az írók, ujságírók vacsoráltak, mint a
-magasabb régióban, az akkor szereplő politikusok: Széchenyi István,
-Deák Ferencz, Eötvös József környezetében a «<i>Nemzeti
-Kaszinó</i>»-ban, a hol esténkint találkoztak, vagy a Heckenast
-kiadói irodájában, a hol nappal kaszinóztak, egy erdélyi embert –
-Kemény Zsigmondot – kezdtek sűrűbben emlegetni, mindinkább
-hangoztatván:</p>
-<p>– Nagy talentum, föl kellene Pestre hozni.</p>
-<p>Harminczéves fiatal embernek mondták, de úgy írt a
-«<i>Hiradó</i>»-ba, mint egy hetven éves bölcs, mérsékelten,
-szenvedélytől ment hangon, gazdag élettapasztalat látszatával és
-mélységes analizissel. Egymásnak küldözgették a lapot az akkori
-celebritások, ha Keménytől volt benne vezérczikk, némelyik le is
-iratta, arról megint leírták számosan, így terjedt az országban – a
-jobb koponyák közt, (mert a gyengébbek be nem vették még akkor a
-sallang nélküli okos szót). Különösen «<i>A korteskedés és
-ellenszerei</i>» czimű füzete ébresztett nagy figyelmet.</p>
-<p>Széchenyi lapot akart számára alapítani, de Csengery Antal
-megelőzte s az általa szerkesztett «<i>Pesti Hirlap</i>»
-munkatársának hívta meg. Helyét itt el <span class=
-"pagenum"><a name="Page_VI" id="Page_VI">VI.</a></span> is foglalta
-1846 őszén s leginkább politikával foglalkozott, hol csakhamar a
-legnagyobbak, legjobbak közt kezdték emlegetni az erős termetű,
-mord, mészároslegény kinézésű nagy publicistát, kit még mai napig
-sem multak felül.</p>
-<p>Már ekkor, sőt előbb még az «<i>Erdélyi Hiradó</i>»-ban
-megjelentek a politikai czikkeken kívül koronkint elbeszélő művei,
-eleinte kisebb lélegzetű beszélyek, azután egy nagyobb regény,
-«<i>Gyulai Pál</i>», mely nagy figyelmet keltett pompás
-részleteivel. Ezt követték később a «<i>Férj és nő</i>», az
-«<i>Özvegy és leánya</i>», valamint a többiek kisebb-nagyobb
-időközökben, a mint a politikai élet szünetelése engedte. E
-munkabiró hatalmas ember pihenésül írta a regényeit, mint egy
-középkori edzett harczos, ki ha nehéz fegyverzetét leveti s a
-könnyebbikben hadakozhat, azt hiszi, hogy heverész.</p>
-<p>Pedig ez a könnyebbik is nehéz fegyverzet volt. Szépirodalmi
-munkáiban egy mélyen látó filozófikus elme alapos tudása van
-lerakva, a kor- és jellemfestés kiállja a versenyt Európa
-legértékesebb ilynemű munkáival. De ezek a regények mégis
-unalmasak, mert elbeszélni nem tud, irálya nehéz, döczögős, nagy
-kitéréseket használ, a lélektani fejtegetéseket a szertelenségig
-viszi. Alkotásai formát és arányokat nélkülöző kolosszusok; nem tud
-építeni – a sok téglája miatt.</p>
-<p>Mikor e regények megindultak, a magyar közönség még csak a
-puszta mesét tudja élvezni, csak most kezd kinőni a Meluzina és a
-Genovéva érzékeny történeteiből, a tudományba burkolt nemes poézis
-nem érdekli – mikor még magát a tudományt is csak apró adagokban és
-legfeljebb czukorba burkolva veszi be. Bár már kialvó félben van a
-Scott Walter láz egyebütt, nálunk még csak most gyulladozik a báró
-Jósika Miklós regényeiben. Jósika is történelmi tárgyakat dolgozott
-fel, de a külsőségeket <span class="pagenum"><a name="Page_VII" id=
-"Page_VII">VII.</a></span> festette; körmönfont frappáns
-csattanókra feltagolt mesék keretében, várakat, udvarházakat,
-viseleteket, szokásokat, lovagokat, troubadourokat elevenít fel.
-Kemény Zsigmond ellenben a középkori felfogást, az akkor forrongó
-szenvedélyeket (többnyire sötéteket) személyesíti meg, tehát a
-lovagkor belső világát, minélfogva közel sem lehet olyan népszerű,
-mint Jósika, vagy az akkor kibontakozó Jókai, ki mint Aphrodite a
-vizekből, a magyar mezők hullámzó buzakalászai közül emelkedik ki,
-a magyar föld friss illatával.</p>
-<p>Különös végzete volt Keménynek, hogy rendkívüli tulajdonai
-mellett, nagy műveltsége, roppant látköre daczára sem
-érvényesülhetett egészen sehol: a szépirodalomban idegenszerű,
-nehézkes irálya és a formaérzék hiánya miatt, a publicistikában
-mint a «<i>Pesti Napló</i>» szerkesztője mindig a népszerű
-áramlatok ellen úszott; kivált a forradalom után, a mérsékelt
-reformok embere és az ábrándok üldözője. Regényeiben becses volt, a
-mit mondott, de élvezhetetlenné lett a mód miatt, a hogy mondta. A
-publicistikában megfordítva, mesterileg voltak felbonczolva a
-kérdések, de az volt antipatikus, a mit bizonyított; végül lett
-volna még egy harmadik mező, a parlament; bizonyára a legnagyobbak
-közül való volt ő itt, de nem tudott beszélni, úgy hogy a
-közvéleményben elfoglalt positióját úgyszólván az a kortesvers
-rajzolja híven, mely a lipótvárosi választás idején termett róla
-1867-ben:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Ha poros is a
-kabátja,<br /></span> <span class="i0">Deák Ferencz a
-barátja.<br /></span></div>
-</div>
-<p>A közvélemény inkább csak elhitte őt nagynak, mintsem annak
-<i>tudta</i> volna. A Deákok, Eötvösök, Csengeryek után indult, kik
-őt megértették és sokra becsülték. Ama társaság előtt pedig, mely a
-Mihalek éttermében gyűlt össze esténkint, hol a szellemes
-<span class="pagenum"><a name="Page_VIII" id=
-"Page_VIII">VIII.</a></span> Pompéry, a tudós Danielik püspök és az
-epés Kecskeméthy Aurél vitték a szót, ő volt az orakulum, Deák
-Ferencz valóságos personalisa.</p>
-<p>De a mint haladott és művelődött az ország, mind
-közelebb-közelebb jött Kemény Zsigmondhoz, (a mely processus még
-folyton tart); ő maga, fájdalom, egyre távolodott önmagától. A sok
-munka, az éjjelezés, a sok fekete kávé és a gyilkos magyar konyha
-kezdte őt apránként megőrölni. A paralysis progressiva
-belemélyítette karmait. A hatalmas koponya tompult a rászálló
-ködben és borulatban, míg végre üres lett. Lélek nélküli
-tekintettel fogadja ismerősei üdvözlését az utczákon, nagy,
-kidülledt, véres erekkel befuttatott szemeiben csak ritkán csillan
-meg és egyre halványabban némi fény.</p>
-<p>Csendes tompaságba merülve tengeti életét a 70-es évek elején
-budai villájában. (A nagy gondolkozó gondolat nélkül – a hogy
-felsóhajt Gyulai Pál.) Többnyire alszik, eszik és szuszog, csak
-ritkán, talán megszokásból olvastat fel magának; megesik, hogy az ő
-műveiből olvasnak fel neki.</p>
-<p>Hallgatja, hallgatja az ismerős és mégis idegen dolgokat,
-fel-felkapja a fejét, melyben mintha gyulladozni akarna valami, de
-hiú erőlködés, megint lehanyatlik üresen, komoran:</p>
-<p>– Erről én is akartam írni, – motyogja, – de nem volt rá
-időm.</p>
-<p>Élete utolsó éveiben Kamarásra költöztette családja, hol
-1875-ben egy zordon deczemberi napon másodszor is meghalt. Épen
-hatvanegy évet élt, egy nappal se többet vagy kevesebbet.
-Ismerőseinek, tisztelőinek csak az első halála fájt… Most csendesen
-alszik árnyas diófák alatt.</p>
-<p class="right"><i>Mikszáth Kálmán.</i></p>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id=
-"Page_1">-1-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h1>A RAJONGÓK</h1>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_2" id=
-"Page_2">-2-</a></span></p>
-<p class="center"><i>Első kiadása megjelent 1858-ban.</i>
-<span class="pagenum"><a name="Page_3" id=
-"Page_3">-3-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>ELSŐ RÉSZ.</h2>
-</div>
-<h3>I.</h3>
-<p>Azon nagy vallásháborúnak, melyet, a kik a békekötést megérték,
-harmincz évesnek neveztek, derekán vagyunk.</p>
-<p>Mennyit szenvedett Európa s különösen Németország, és mennyit
-küzdött!</p>
-<p>Hányszor nem óhajták a népek a békét s hányszor lépett az közel,
-hogy egy szeszélyes vagy tragikai fordulat után, beláthatatlan
-távolba tünjék; mintha csak álomlátvány volna, mely a véráztatott
-földből kisérteni jár fel, míglen a reményt könnyenhivőségre
-csábítván, csalódások közt fásultsághoz szoktat!</p>
-<p>De minek ily elegiai hang a tények helyett, melyekre vissza kell
-gondolnunk.</p>
-<p>A cseh forradalmat, s a már azelőtt egyenetlenkedő és elgyengült
-protestáns szövetséget, melynek élén a pfalzi választófejedelem
-állott, a fehérhegyi csatában egy csapással semmivé tették II.
-Ferdinánd s a katholikus liga seregei.</p>
-<p>De a győzedelmes fél szigorú szabályai a badendurlachi várgrófot
-és a braunschweigi herczeget az új hit és az országától megfosztott
-pfalzi választófejedelem védelmére fegyverzették fel. Ismét kitört
-<span class="pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> a
-háboru s a wimpfeni, höchsti és looi csatákban az evangelikusok
-összezúzásával végeztetett be.</p>
-<p>S ekkor viszont békéről álmodozott a világ, mint a fehérhegyi
-vérnap után.</p>
-<p>Azonban a kisarczolt Alsó-Szászország idegen hatalommal kötött
-szövetséget, a dánok betörtek a német birodalomba, s újra lángra
-lobbant a vallásháború.</p>
-<p>A megnyilt harcz folyama szintén rövid volt.</p>
-<p>Mannsfeld, az új hit seregeinek vezére Dessaunál, a szövetséges
-dán király Lutternél megveretett, Wallenstein a kelettengerig
-nyomult, Stralsundot ostromolta, az evangelikusok ereje teljesen
-kimerült, s a dánok a lübecki békekötésben kötelezék magokat, hogy
-többé Németország vallásügyeibe nem vegyülnek.</p>
-<p>II. Ferdinánd most eljöttnek vélé a perczet, hogy rendkívül
-erélyes szabályokkal hosszas időre biztosítsa a békét.</p>
-<p>De midőn már szigorú parancsai a kitűzött czélhoz közelebb
-vitték, Gusztáv Adolf svéd király, harmincz ezer fegyveressel a
-pomeraniai partokra kikötött, s a protestáns ügy számára az egyik
-diadalt a másik után nyerte meg, míg a lützeni nagy győzedelemmel
-életét a csatatéren végzé be.</p>
-<p>Halála után Oxenstierna svéd cancellár a már franczia
-segélypénzzel ellátott protestáns német fejedelmeket a heilbronni
-szövetségben egyesíté s az összes hadak vezérletét átvette.</p>
-<p>Az altenriedi győzelem s Regensburg elfoglalása lett e szövetség
-fényes eredménye. <span class="pagenum"><a name="Page_5" id=
-"Page_5">-5-</a></span></p>
-<p>De a lothringeni és spanyol segédseregekkel Regensburg
-visszavételére siető császári tábornok Gallas, Nördlingennél a
-protestánsok kardját, Bernhard weimari herczeget megverte s
-kipusztítva, földúlva Sveviát és Felső-Németország evangelikus
-részeit, a prágai békében a katholikus ligával való kézfogásra
-kényszeríté az új tant pártoló, azonban a heilbronni kötést alá nem
-írt szász és brandenburgi választófejedelmet.</p>
-<p>Ekkor a svédek és a heilbronni szerződésbe vegyült protestánsok
-a katholikus Francziaországtól, mely az ausztriai ház és a német
-birodalom természetes ellensége volt, kértek segélyt s nyertek
-is.</p>
-<p>Minden arra mutatott, hogy 1638-ban – melynek végnapjaiba tettük
-át magunkat – még sötétebb és kétségbeejtőbb színt ölt azon
-vallásháború, mely annyiszor látszott bevégezettnek, s tört ki
-mindig újabb erővel és dühvel.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p>Az erdélyi fejedelmek e nagy küzdelemben csak mellékesen vettek
-részt.</p>
-<p>Kiválaszták a kedvező alkalmat, hogy hadviseleteikkel a
-magyarországi protestánsoknak jogokat, s Erdély számára néhány
-megyét szerezzenek.</p>
-<p>Bocskaitól kezdve I. Rákóczi Györgyig, kinek fővárosába:
-Gyula-Fehérvárra vezetem olvasóimat, már három oly egyén országolt
-Erdélyben, kiket a magyar korona alatt élő evangelikusok szellemi
-fejöknek tekintettek, s kettő közülök idegen hatalmakkal biztosítá,
-s a magyar országrendekkel törvénykönyvbe <span class=
-"pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> igtattatá az
-új tan szabad gyakorlatát s jogait meghatározó békekötéseket.</p>
-<p>A harmadik, tudniillik Rákóczi György, még eddigelé csak
-izgatott a felső megyéken.</p>
-<p>Reményekkel táplálá a szenvedett sérelmek miatt panaszkodó
-hitsorsosait.</p>
-<p>Ha szerét teheté, egyenetlenséget szított a katholikus főurak
-sorában.</p>
-<p>Segélylyel kecsegtette a csüggedező protestánsokat, kitartásra s
-jogkövetelésre inté az erélyeseket.</p>
-<p>Körülmények szerint volt félénk és vakmerő, de a német ügyek
-folyamáról pontosan lévén értesítve, a vallássérelmi vitákért csak
-addig haladt előre, honnan könnyen vissza lehet lépni, s a hol, míg
-biztat és követel, nincs erkölcsileg lekötelezve a kardot kivonni,
-nincs kényszerülve hangzatos igéreteit ágyúdörejjel támogatni.</p>
-<p>E közben az erős akaratú és tevékeny II. Ferdinánd meghalt, s
-fia, a már régebben magyar király Pozsonyba országgyűlést hirdet,
-hogy a főhatalom jelvényét nejének is fejére tétesse.</p>
-<p>Hosszas, és minket – kik Gyula-Fehérvárt kerestük föl – nem
-érdeklő halasztások után, tanácskozásra átadattak a királyi
-előterjesztések, de a rendek protestáns többsége, Rákóczi
-küldötteitől buzdítva, kinyilatkoztatá, hogy a tárgyalásba addig
-nem ereszkedik, míg a vallásszabadságon elkövetett sérelmek
-orvosolatlan maradnak, és elmellőzvén a felső táblát, melynek
-többsége katholikus volt, kivánságát «mint Magyarország evangelikus
-rende» külön feliratban juttatá a korona elé, mi törvénytelen
-<span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span>
-ujításnak, forradalmi lépésnek, a fegyverre hivatkozás előjelének
-tekintetett.</p>
-<p>E merész feliratot épen a karácson előtti hetekben küldék meg
-párthívei az erdélyi fejedelemnek.</p>
-<p>A hír csakhamar a palotából az utczákra került, bekopogtatott a
-külvárosi házakhoz is, és rendkívüli izgatottságot terjesztett
-szanaszét.</p>
-<p>Dajka János püspök kéz alatt tudtúl adá híveinek, hogy
-legközelebb az evangelikus rendek panaszainak fejtegetésére
-használja a szószéket.</p>
-<p>Kiki ismerte a főpap izgató modorát, s a befolyást, melyet
-Rákóczi kedélyére gyakorol.</p>
-<p>A hadpárt bizonyosnak hitte a rég áhitott vallásháború kiütését.
-S a békepárt is, melyhez az erdélyi, akkor még csekély számú
-katholikus urakon kívül, néhány tekintélyes protestáns egyén is
-tartozott, alig mert többé kételkedni, hogy a koczka el van vetve;
-s bár az első megdöbbenés után gátlólag kezdett működni, szertelen
-ingerültségével árulá el kétségbeesését.</p>
-<p>A fejedelem a püspökön kívül még senkit sem bocsátott
-magához.</p>
-<p>Reggeltől késő éjig szünetlenül futárok indultak az ország
-különböző részeibe.</p>
-<p>Látszik, hogy Rákóczi nagy dolgokon jártatja az eszét.</p>
-<p>Kardot köszörülni, megnyergelni a hadi mént, a fejedelem
-személyes vezénylete alatt a vén Kornis Zsigmondot és a fiatal
-Kemény Jánost két tekintélyes hadtest élére állítani, a hit és
-lelkiismeret szabadságának zászlóit lobogtatva Tokajtól
-Nagyszombatig <span class="pagenum"><a name="Page_8" id=
-"Page_8">-8-</a></span> nyomulni, mindenütt a békétlen elemeket a
-seregbe olvasztván, legalább hatvan ezer emberrel a megostromolt
-Nagyszombatból Morvába vagy Sziléziába rontani, hogy Baner svéd
-tábornokkal közös hadterv szerint lehessen III. Ferdinándot eldöntő
-csatára kényszerítni: e merész tervet a hadpárt főnökei már Rákóczi
-szájába adták s különböző czifra változatokkal kicziczomázva
-terjesztették szét.</p>
-<p>De a béke barátai is szerencsések valának egy másik szintén
-fontos hír birtokába jutni.</p>
-<p>Állításuk szerint tudniillik Dajka püspök utolsó audientiája
-után, a fejedelem este tíz órakor magához hivatta Kassait, a czím
-nélküli cancellárt, s ennek tanácsára, míg Dajka templomozni fog,
-néhány főúr a palotában értekezletre gyül össze.</p>
-<p>Nagyhatású volt e hír a kedélyekre. Mindenki tudta, hogy a
-porból fölvergődött s az aristocratia által gyűlölt Kassai a világ
-legfélénkebb embere, ki soha lóra nem ült, ki soha fegyvert nem
-vett kezébe, s ki a háborút azért nem ohajtja, mert maga nem mer
-táborba menni, s mert a nyert csaták csak az ő halálos
-ellenségeinek, a főuraknak, befolyását növelnék.</p>
-<p>Remény és félelem közt virradt tehát a pártokra az a nevezetes
-nap, melynek reggelén Gyula-Fehérvár lakosai korábban keltek föl
-ágyaikból, mintha mindenik családnak fontos intézendője volna, s a
-halasztás kárral, az elmulasztás nagy veszélylyel járna.</p>
-<p class="center">*</p>
-<div class="figcenter" style="width: 375px;"><a href=
-"images/i002hq.jpg"><img src="images/i002.jpg" alt=
-"I. Rákóczi György." title="I. Rákóczi György." /></a>
-<p class="caption">I. Rákóczi György.</p>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_9" id=
-"Page_9">-9-</a></span></p>
-<p>Sűrű tömeg, melynek hullámzása alig észrevehető, lepi be azt a
-közt, mely a fejedelmi palotából a székesegyházig terjed.</p>
-<p>Fő főt ér. A könyöknek nincs elég helye, hogy kifeszülhessen, s
-működéseivel egy lépésnyi előrehaladást, vagy egy kevéssé szabadabb
-lélekzést szerezhessen annak, ki a népgomolyba mélyebben akar
-benyomulni, vagy onnan kibontakozni.</p>
-<p>A «kék darabontok» és udvari alabárdosok igyekeznek ugyan
-legalább akkora rést nyitva tartani, a mennyi elég, hogy a
-fejedelemhez menő lovagok, kik a kapuig vergődnek, senkit össze ne
-tapossanak; s viszont a hirnökök a kapuban elég magasra emelik
-gombos pálczáikat és hatalmasan sípolnak is, ha valaki az udvarból
-eltávozni készül; de a közlekedés föntartására czélzó minden
-szabály aránylag csekély sikerre vezet és sok kellemetlen surlódás
-árán.</p>
-<p>A nép néhol áttörhetetlen csoporttá forrt, s a hol valamivel
-gyérebb is, nehezen mozdul ki állásából, melyet küzdéssel foglalt
-volt el, s ingerült kedélylyel oltalmaz.</p>
-<p>Csak ha kedvelt vagy rettegett úr nevét hangoztatják a «kék
-darabontok», s ha a hirnök sípolása helyett dobok perdűlnek meg, a
-fejedelmi családhoz tartozók közelgését jelentvén, akkor kezd
-hullámzani s élénkebben ketté válni a tódulat, hogy szabad átjárást
-engedjen.</p>
-<p>Úgy látszik, a tömeg újságvágya s lelkesedése föl van fokozva,
-mert úrinők, kiváncsi vén asszonyok, aranyos kardu, sőt papi
-ornátusban levő egyének <span class="pagenum"><a name="Page_10" id=
-"Page_10">-10-</a></span> is, kik már elkéstek, vagy inkább
-szerettek künn maradni, vegyülvék a nép közé.</p>
-<p>S mily tarka, összhangzástalan, de érdekes képet ad az
-egész!</p>
-<p>A különböző nemzetek, czéhek, társulatok, a magasabb és alsóbb
-rendű polgárok sajátságos öltözete, mely szabásban, színben,
-ruhanemekben, sőt magokra a kelmékre nézve is egészen elüt a
-többiektől, alig enged szemeinknek nyugpontot, s nézésünk a
-meglepetés ingerével röpköd ide-oda, új meg új benyomásokat fogadva
-el és soha be nem telve általok. S még elevenebb hatást gyakorol
-kedélyünkre a tömeg hangulata, magatartása, szelleme.</p>
-<p>Eredetileg – mint látszik – két csoportozatot formált az
-összegyülöngő nép.</p>
-<p>Sokat tudniillik a fejedelmi udvar felé sodort kiváncsiságok és
-szenvedélyök, míg viszont számtalant újságvágya, mely mélyebb
-áhitattal vegyült, a székesegyházhoz csődített.</p>
-<p>Zarándokláshoz, búcsújárathoz hasonlított e kicsiny
-népköltözés.</p>
-<p>Falkában haladtak a vár utczáin, s inkább komoly meghatott
-arczczal, mint zajongva és társalogva.</p>
-<p>Egy rész a piaczra ömölvén, egyenesen az udvarnak tartott,
-mintha az volna Medinája, hová jutni fogadást tett; más rész
-szintén egyenesen a székesegyházhoz vonult, mintha az volna
-Mekkája.</p>
-<p>A kik a palota kapuin be nem férhettek, legalább arra fordíták
-tekintetöket, s a kik a templom belsejéig nem juthattak, legalább
-benézni és onnan valamit meghallani sovárogtak. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span></p>
-<p>Mindkettőjök háta mögé új meg új egyének szivárgának, s átlépvén
-az üresen maradt rést, a kezdetben különálló csoportokat egy testté
-forrasztották.</p>
-<p>S most az egész a czímertan legszeszélyesebb rajzai közé tartozó
-csoda-állathoz, valami kétfejű óriásgyík vagy teknősbéka-fajhoz
-hasonlít, melynek törzse lomha, tétlen és alélt, fejei pedig egymás
-ellen vannak fölingerelve.</p>
-<p>Mert a templom előtt tanyázók azért szorítják ki magokból
-majdnem a lelket, s azért tapostatják lábaikat, hogy a szószékből
-hozzájok hullámzó hangok közül mentül több érthető szót, s ha
-lehet, gondolatokat is halászszanak ki. Csendre s figyelemre van
-tehát szükségök.</p>
-<p>Ellenben a fejedelmi udvar kapuihoz tolongók azért roncsoltatják
-köntöseiket, azért tűrik a «kék darabontok» mogorva bánásmódját,
-hogy a palotából kijövő egyénektől hireket halljanak, s tények
-felől, melyek által érdekeltetni látszanak, minél gyorsabban
-világosíttassanak föl. Ezeknek tehát a csend helyett most épen
-annak ellenkezőjére van szükségök.</p>
-<p>Aztán a hírt és az igét lesők közt kedélyökre nézve is kirivó
-különbség mutatkozik, mit lehetetlen nekünk hamar észre nem
-venni.</p>
-<p>Az udvarba nézők tudniillik többnyire dühös mérsékeltek, míg a
-szószékhez tekintők csaknem kivétel nélkül mind dühös túlzók.
-Azoknak zöld remény, ezeknek fekete gyász szinében tűnik fel a
-hiresztelt vallásháború. Nem is csoda tehát, hogy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span> az egyik
-fél oly kevés rokonszenvet mutat a másik iránt, mintha közös
-osztálypörük volna, melyen ügyvédeik már rég meghíztak, magoknak
-pedig erszényök és kedvök rég megcsappant.</p>
-<h3>II.</h3>
-<p>A püspök úr szenvedélyesen szónokol.</p>
-<p>Soha nagyobb hangja s közönsége nem volt.</p>
-<p>A templomba tódult nép ifja és véne mély áhitattal, sőt azon
-sötét rajongással hallgatja, mely a hitújítás korszakának
-jellemvonásához tartozik.</p>
-<p>De a külső tömeg, miután keveset érthet a kenetes beszédből,
-nincs annak úgy varázshatalma alá vetve, hogy a szónok czélja
-szerint buzduljon föl vagy alázódjék meg, s érezzen keblében
-törődést vagy elszántságot.</p>
-<p>A templom előcsarnokán túl csak az erősebb hangnyomatú szavak,
-melyeket az egyén képzelődése kötött összefüggő gondolatokká,
-valának tisztán kivehetők.</p>
-<p>Itt teljes alkalma van az indulatoknak sejtések, gyanítások
-útján fokozódni.</p>
-<p>Dajka püspök predikatiójából hallák meg a távolabb állók is,
-hogy Nagyszombatban nem szabad az ágostai vallást követőknek a
-megrepedezett, szétdülő egyházat kiigazíttatni.</p>
-<p>Oh! ott bizonyosan a pap fejére hull az eső, midőn épen az
-evangeliumot kezébe veszi; a consistorium legbuzgóbb tagjainak a
-hirtelen lemállott vakolat alkalmasint vagy az orrát, vagy talán a
-koponyáját <span class="pagenum"><a name="Page_13" id=
-"Page_13">-13-</a></span> is betörte; s kétségtelenül minden isteni
-tisztelet kezdetekor külön kell azért imádkozni, mikép a Jehova
-hatalmas karjaival tartsa fel a boltíveket, hogy a nagy orgona
-szavára ne dőljenek a szent gyülekezetre.</p>
-<p>Ez iszonyú helyzet a legrészletesebb vonalakig lebeg a tömeg
-szeme előtt.</p>
-<p>Erről suttognak, ezt magyarázzák egymásnak.</p>
-<p>Megint hangzik a főpap szájából valami tisztán érthető:</p>
-<p>– Léván nem szabad lelkészt tartani.</p>
-<p>– Ki kereszteli meg a gyermekeket? – kérdé szomszédjától a
-tömegben egy várandós asszony.</p>
-<p>– Senki, kedves hugom! – válaszolja érzékenyen maga a
-szíjgyártók czéhmestere, – ott a mi szegény hitsorsosainknak még
-nevök sincsen.</p>
-<p>– Szakolczán nem adnak temetőhelyet halottainknak, panaszolá a
-főpap.</p>
-<p>– Borzasztó! – sóhajták künn.</p>
-<p>– Vajon hány halott hever Szakolczán temetetlen? hányat ástak be
-árkokba? hányat kapartak ki onnan a farkasok? hol pihen az, kinek
-életében nem volt egy talpalatnyi földje is?</p>
-<p>Ily tudakolások zsibongnak a nép ajkán, terjedve-széledve mindig
-tágabb körben.</p>
-<p>Az elkeseredés nőtt, az áhitatos csend apadt.</p>
-<p>S ez még szerencse volt, mert legalább a közös csillapítás alatt
-a főpap néhány panasza megérthető nem vala.</p>
-<p>Míg a templomnál ezek történnek, a fejedelmi lak kapui előtt
-hemzsegő csoport sincs izgatások <span class="pagenum"><a name=
-"Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> nélkül, mert időnként akad,
-ki a főurak értekezletének folyamáról hírt szed föl vagy kohol.</p>
-<p>– Össze akarják rögtön hívni az országgyűlést, hogy hadi
-segélypénzt ajánljon – szólt az egyik.</p>
-<p>– A fejedelem ő nagysága saját kincstárából a zsoldosok
-szaporítására nyolczvanezer tallért igért – erősíté a másik.</p>
-<p>– A hajduvárosokhoz és a székely nemzethez még az éjjel parancs
-megy a közfegyverzésre – mondá a harmadik.</p>
-<p>Természetesen minden ilyen hírre szembetünő lehangoltság
-mutatkozott a kapuk körül csoportozókban, mit mély hallgatásuk s
-komor tekintetök tanusít.</p>
-<p>De a felleg után verőfény jő, a borút derű váltja föl.</p>
-<p>Csakhamar így történt itt is.</p>
-<p>Békeremények kezdettek a palotából kiszivárogni.</p>
-<p>– Haller Péter és Mikó Ferencz – beszélé egy udvari tisztviselő
-– azt tanácsolják, hogy ő fensége figyelmeztesse ugyan a nádort az
-evangelikusok vallásszabadságát biztosító bécsi, nikolsburgi és
-pozsonyi béke pontjainak szoros fentartására, de most ennél még
-többre ne terjeszkedjék.</p>
-<p>– S legfölebb néhányat fogasson be azok közül – mormogák a dühös
-mérsékeltek – kik a törököt háboruskodásaik által nyakunkra akarják
-hozni. Úgy kell bánni velök, mint Zólyomi Dávid urammal és
-czimboráival. Van ám börtön a fogarasi várban, s Kőváron is hűs
-helyet lehet a heveskedők számára készíteni. Csak ne kíméljük a
-nehéz meg a <span class="pagenum"><a name="Page_15" id=
-"Page_15">-15-</a></span> kurta vasat. Olvasztanak eleget
-hegyeinkből, s marad, a kardon és ekén kívül, bőven békókra is.</p>
-<p>Egymást tüzelgeték fel pattogó szavakkal, s jókora nyugtalanság
-és zaj támadt, mely a templom felől sűrű kézintéseket hozott
-mozgásba.</p>
-<p>– Helyet, helyet! – sürgeték most a «kék darabontok» tért nyitva
-egy szürke bajuszú s egészen fehér szakállú lovag számára, kit
-összegörbedt dereka és a pofacsonthoz száradt arczbőre csaknem
-hetven évesnek, kopott dolmánya pedig csekély fontosságú vidéki
-úrnak gyaníttattak.</p>
-<p>– Ennek bizonyost kell tudni, ez az udvarból jő! – szóltak a
-hátrább állók, lábujjhegyre emelkedve, előre nyujtva nyakaikat a
-mások vállán, vagy könyökeikkel feszítve szomszédaikat, hogy az
-embergomolyékból, melybe zárultak, valahogy kiékeljék magokat.</p>
-<p>– Mi ujság, nemzetes nagyuram? Ha nem bántanók meg; mit főznek
-benn a tekintetes és nagyságos rendek? – kérdik a lovagtól, a kik
-mellett elhalad.</p>
-<p>– No hát, fiaim! – szólt ez köhécselve s elő-hátra inogva, –
-mindnyájan paripára ülünk, s táborba szállunk, hogy czikkelyes
-buzogányainkkal fejelágyára kopogtassunk a nádorispán úrnak. Aztán
-felrándulunk látogatás végett Pázmány Péter ő kegyelméhez is.</p>
-<p>– Messze lakik az érsek uram – jegyzi meg a tömegből valaki.</p>
-<p>– Messze ám, fiam! – folytatá az öreg, – de mi addig meg sem
-pihenünk, míg szakállánál fogva nem hurczoljuk ide. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span></p>
-<p>– De hátha az érsek uram találja a kegyelmed szakállát
-megtépni.</p>
-<p>Az öreg erre pattogni kezdett, a tömeg is visszasivalkodott s
-úgy körülfogá, hogy a darabontoknak kellett, s kevés sikerrel
-rendet csinálni.</p>
-<p>Szerencsére épen midőn hevében volt a czivódás, hangzék
-hátmögül: – György úrfi! György úrfi jő! Isten éltesse György
-úrfit!</p>
-<p>Mindenki tudta, kit kelljen György úrfi alatt érteni, s neve
-legalább annyira kihűté az öreg lovagot és veszekedő társait, hogy
-halkabb és gyérebb nyilatkozatok közt folyt le a per, s történt a
-távozás.</p>
-<p>A fejedelem nagyobbik fia az úgynevezett «Harmadik udvarból»,
-melynek kapuja a templomutcza hátulsó végére nyílt, s mely teljesen
-mentve volt a tömegek kiváncsiságától, léptetett ki gyönyörű arab
-lován.</p>
-<p>Kísérete csak egy szárnysegéd- és az allovászmesterből áll.</p>
-<p>György úrfi a fiatal kor kezdetén van; nagyságos anyja még csak
-gyermeknek tartja, de nagyságos atyja már érett férfiúnak akarja
-tekinteni, hogy hamar nyerjen önbizodalmat, s hogy tanuljon
-gondolkodni saját helyzetéről és azokéról, kiket idővel kormányozni
-fog. Mi György úrfi önbizodalmát illeti – e szép tulajdonról
-nevelője, vagyis udvarmestere úgy vélekedik, hogy már elbizakodássá
-fejlődött ki; ellenben a tetszelegni vágyó palotahölgyek – kiket
-akkor frauczimmereknek híttak – a deli herczegúrfi hibájául épen
-azt emelék ki, hogy igen szerény, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> szemérmes és visszahúzódó –
-szóval, nem bír a kellő önérzettel.</p>
-<p>Melyik félnek van igaza, az idő fogja megmutatni.</p>
-<p>György úrfi a templom hátrészénél felkanyarogva oly ponthoz ért,
-hol már szemébe tünt a csoportozat.</p>
-<p>Ekkor arabja vagy a sarkantyu-érintésre, vagy saját ösztönénél
-fogva, hegyezte fülét, magasra emelte első lábait, dagasztá a
-jegeshavat, tánczolt, hátulsó lábaira emelkedett, s néha félre is
-ugrott, de oly óvatos vakmerőséggel, oly kecses szeszélylyel, hogy
-mind gazdáját, mind magát a legfestőiebb helyzetekben tünteté a
-közönség szemébe.</p>
-<p>S György úrfi valóban daliás kinézésű ifjú.</p>
-<p>Hosszú göndör haja éjfekete s gazdag gyűrűzetben verdeste széles
-vállát, melyről ultramarin szinű, csillogó aranyvirágokkal hímzett,
-drágaköves gombú, s hófehér hermelin szegélyű és nyakú mente
-himbált a légben magasabbra felkapatva, vagy ékes hullámredőkbe
-fodorítva.</p>
-<p>Karcsú derekán csattog a hosszú szíjra eresztett kard, s fénylik
-a fekete gránát és smaragd boglárokkal terhelt öv.</p>
-<p>Piros-barna arcza, nagy s éles sötét szemei, erős homloka,
-büszke vonalai a dacz és erély jellegébe olvadtak fel, melyet
-negédes magatartása s hatásra számított mozdulatai még egy kevéssé
-talán túlzottá fokoznak, de a nép szeme előtt, mely a kirivót
-szereti, annál érdekesebbé.</p>
-<p>És e huszárnak való herczegúrfi még a tudományosság hírében is
-állott. <span class="pagenum"><a name="Page_18" id=
-"Page_18">-18-</a></span></p>
-<p>A <i>Küzdő keresztyén</i>, melyet senki sem olvasott, mert
-papírra téve sem volt, híres röpiratnak tartaték, mely szerzőjét az
-annyi vérbe került koreszmék élére emelé.</p>
-<p>Tartalmát a Rákóczi-családhoz ragaszkodó hittanárok úgy
-kikürtölték s előre is saját eszméikkel úgy felvirágozták, hogy
-György úrfi, a nagy gondolkozó, ha lóra pattant, csakhamar az
-ablakhoz csődíté az egész nővilágot, míg öcscse Zsigmond úrfit, a
-szorgalmas ifjút, másnak alig tartották, mint oly főrangú
-iródeáknak, ki a betűvetés helyett hasznosabb, s helyzetéhez
-méltóbb dolgokra fordíthatná a drága időt.</p>
-<p>Szóval a fejedelem nagyobbik fia a közönség kegyencze volt, míg
-a második fiút csak a hozzá közelebb állók bálványozták.</p>
-<p>György megjelenése most sem maradt hatás nélkül.</p>
-<p>Míg a deli úrfi a Miklós-kapu felé haladva a templom előcsarnoka
-irányában tomboltatta arabját, némelyike még a buzgóbb hallgatóknak
-is Dajka püspök szónoklatából kevesebb hangtöredéket ragadott meg
-figyelmével, mert a szép és daczos ifjúra fordította
-tekintetét.</p>
-<p>Voltak ugyan mások, kik az egyházban óhajtották volna látni a
-<i>Küzdő keresztyén</i> szerzőjét, s harag gerjedt szívökben és a
-botránkozás sötét árnya szállt arczvonalaikra, midőn az ünnepi
-szent csendet így szemlélék fölzavartatni, de a herczegúrfi neve és
-alakja annyi varázszsal mégis bírt rájok, hogy keserűségöket
-elnyelték, s a legcsekélyebb mormogással sem tanusíták
-visszatetszésöket.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 372px;"><a href=
-"images/i003hq.jpg"><img src="images/i003.jpg" alt=
-"György megjelenése most sem maradt hatás nélkül." title=
-"György megjelenése most sem maradt hatás nélkül." /></a>
-<p class="caption">György megjelenése most sem maradt hatás
-nélkül.</p>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_19" id=
-"Page_19">-19-</a></span></p>
-<p>Maga az uralkodó fejedelem alig részesült volna e rajongásig
-felhangolt kedélyűek ekkora kiméletében.</p>
-<p>Mert a tény, ha nem gyöngédtelen, legalább is felötlő volt.</p>
-<p>György úrfi tomboló ménén a tömeg azon középrétegeihez érkezett,
-hol az egyének igen távol voltak a templompitvartól arra nézve,
-hogy valamit hallhassanak és szintén igen távol a palotakapuktól,
-hogy a kijárókat kérdésekkel ostromolhassák.</p>
-<p>Itt a piaczra későn szivárgókból alakult vegyes nép, mely rossz
-helyzete miatt se az áhitat, se a kiváncsiság számára elég tápot
-nem nyerhetett, ujjongatásokban tört ki, s rokonszenvének
-kifejezéseül lekapott süvegét kezében forgatta.</p>
-<p>A hiú György úrfinak tetszett a kegynyilatkozat, s még
-mesteriebben tomboltatá arabját, nem hallva, vagy nem véve számba a
-zúgást, mely a püspököt élvezni kivánók ajkairól szélmorajként
-emelkedett föl.</p>
-<p>– Ez fogja az új ammoniták bálványoltárait ledönteni – suttogák
-körüle és távozása után – ez állítja megint lábra hitsorsosaink
-ügyét Németországban. S irat majd a bécsinél különb békét a magyar
-evangelikusok számára is.</p>
-<p>– Csak az kár, hogy addig meghal Pázmány! – szólt egyik
-békebarát némi gúnynyal.</p>
-<p>– És addig a kovásznál is inkább elsavanyul az evangelikus
-rendek minden édes reménye – jegyezte meg a második.</p>
-<p>– Kegyelmetek igen fenn kezdik szarvaikat hordani, pedig nemcsak
-Kassai uramból áll a világ. <span class="pagenum"><a name="Page_20"
-id="Page_20">-20-</a></span> Habár Kassai uram a béke mellett van,
-lehetnek a valóságos főurak s lehet a fejedelem ő nagysága is más
-nézetben – válaszolák hévvel a háború párthivei.</p>
-<p>– Mi nem Kassai uram részére beszélünk. Mi jól tudjuk, hogy nem
-ránk bízták az ország dolgát, s nem is akarunk, mint kendtek, ahhoz
-szólani, mihez semmi közünk. Ha insurgálni kell, majd kiköszörüljük
-szablyánkat, s ha hadisegélyre kapuadót kérnek, csak úgy
-megfizetjük, mint a maga jobbágyaitól akármelyik nemes ember. De
-azt nem találjuk helyén, ha valaki a lemenő nap rovására
-magasztalja a fölkelőt. A mi dicsőségesen uralkodó fejedelmünk sem
-hullott a fejelágyára. Ő is forgott elég csatában, el tudja
-intézni, a mit a haza javára szükségesnek lát, s nincs szükség
-György úrfi vitézségét az apja ócsárlásával magasztalni.</p>
-<p>A vitának ily ravasz fordulatot a várostanács főjegyzője adott,
-arra számítva, hogy pártelleneit kényelmetlen térre
-szoríthatja.</p>
-<p>– Hát ki szólott ő fensége ellen? – vette fel az álnok vádat egy
-köpczös kinézésű mezei kapitány. – Jobban nyakán fog ülni a
-nádorispán seregének a mi fejedelmünk, mint kegyelmetek óhajtanák;
-attól ne tartsunk semmit. Nem azért volt Bethlen Gábor hadainak
-vezére, hogy egyebet várhassunk tőle, mint fényes győzedelmeket. De
-az apák csak örvendhetnek azon, ha fiaik által idővel még felül is
-mulatnak. S meglássátok, György úrfiból minden hitsorsosaink feje,
-egy másik Gusztáv Adolf lesz, ki a Regensburgban ülésező német
-fejedelmeknek Gyula-Fehérvárból fog békepontokat diktálni.
-<span class="pagenum"><a name="Page_21" id=
-"Page_21">-21-</a></span></p>
-<p>– Sokáig éltesse hát az Isten ő felségét! – szólt hideg
-mosolylyal a városi jegyző.</p>
-<p>– A ki állításomat gúnyolni meri, majd meglátja: nyelve
-élesebb-e vagy szablyám? – hánytorgatá a mezei kapitány.</p>
-<p>– De miért czivakodnak kegyelmetek minden igaz ok nélkül? –
-mondá egy épen akkor érkezett papi személy, kiben a közönség
-Csulaira, az udvari káplánra ismert, – Fölöp maczedoni király
-akárhány győzedelmet nyert, maradt azért még elég tennivalója az ő
-hős fiának, Nagy Sándornak is. Ha Rákóczi György fejedelmünk most
-hadat üzen, megverheti a nádort, egyesülhet Baner svéd tábornokkal,
-a heilbronni szövetségesekkel és a franczia segédcsapatokkal, s
-aztán beveheti Regensburgot, Prágát, kihajtja országából régi
-ellenségünket, a bajor választót, kötelességére visszatérítheti a
-szász fejedelmet, megbüntetheti a köpenyforgató dán királyt. De
-mindezen győzedelmeivel csak felét teljesítené azon nagy
-feladatnak, melyet számunkra a gondviselés kitűzött. Mert,
-szeretett híveim! a mi egyik hatalmas ellenségünk a római császár,
-de a másik, a lengyel király, Ulászló, ki a köztársaságban, mely
-fölött uralkodik, még több erély- és szigorral lépett fel az új hit
-követői ellen. S ha idegen segély nem jő közbe, bizony a mi
-unokáink a lengyel földön nyomait sem fogják találni az evangelikus
-hitnek, mely az Isten igaz igéit ott terjeszté vala a legkitünőbb
-eredménynyel… És ezek után, szeretett híveim, nem látjátok-e be,
-hogy György úrfinak a hadi babért és béke pálmaágát Krakónál kell
-keresni, s nem Regensburg- <span class="pagenum"><a name="Page_22"
-id="Page_22">-22-</a></span> vagy Prágában? Apja küzdeni fog
-Magyar- és Németországban, s midőn szövetségeseivel a vallás- és
-lelkiismeret szabadságának kivívásához járul, előre kiegyenlíti
-azon útat, mely György úrfit a diffidensek, vagyis a mi szent
-vallásunkat követők élén viendi a lengyel trónra, hogy ott örökre
-véget vethessen Babylon hatalmának.</p>
-<p>Csulai uram rajongó beszéde tetszett ugyan a mezei kapitánynak,
-de annál kevésbbé másoknak, kik a főjegyző körül gyűlengének.</p>
-<p>A vita, melynek folytatását a hamar eltávozó udvari káplán
-szeretett híveire bízta, kik közé Eris almáját bedobá, –
-perczenkint zajosabbá vált.</p>
-<p>S midőn György úrfi a hánykódó arabon a Miklós-kapuig haladott,
-hogy a külvárosba szállhasson alá, háta mögött már a kósza méhraj
-zsibongásaként emelkedett és szállt a zúgás-bongás, itt kitörve,
-ott lankadva, s megint erőre kapva.</p>
-<p>Dajka püspök pedig a künn levő hallgatók számára csak
-terjedelmes hanglejtéseinek skálájával szolgálhatott. Minden egyéb
-elmerült a közmorajban. Pedig szónoklatának fénypontjához ért, s a
-vallásos térítések különböző nemeit vala elősorolandó, melyek a
-magyarországi evangelikusok ellen állítólag igénybe vétettek, s
-borzasztó jeleneteket tártak a megrémült világ szeme elé.</p>
-<p>S a szenvedélyes tömeg, mely a csend helyreállítása körüli
-sikertelen kísérletei miatt is ingerülve volt, épen a tények
-fölszámlálásánál hagyatott saját képzelődésére. Kiki szabad
-kénye-kedve szerint rajzolá az állított hajmeresztő eseményeket.
-Egyik <span class="pagenum"><a name="Page_23" id=
-"Page_23">-23-</a></span> máglyát vélt füstölögni, a vértanuk már
-elhamvasztott holttesteivel. A másik a dragonyosokat látta, a mint
-az anyák karjaiból ragadozzák a csecsemőket. A harmadik a szent
-könyv széttépett leveleit nézte a forgószél tölcsérében. A negyedik
-a száműzött hitszónokokkal együtt húzott gályát, vagy hevert nedves
-börtönpinczék fenekén. Szóval, a legveszélyesebb démon, a bősz
-álmokat történetekké hazudó képzelődés, mely a néplázadás
-karvezetője szokott lenni, és csalfa állításokkal vérfagylaló
-bűnöket nemez s az aljasra az erény álarczát vonja, – kezdé
-szemfényvesztő játékait űzni.</p>
-<p>– Le a képimádókkal! Irtsuk ki a kananéusok hitetlen faját!
-Haljunk meg a lelkiismeret szabadságának védelmében! – hánytorgaták
-a dühös rajongók egyre-másra.</p>
-<p>Szerencsére a deczemberi hideg legalább tizenöt fok volt a
-fagyponton alúl.</p>
-<p>Ezt Gyula-Fehérvár lakosai nem tudták ugyan; de annyit a higany
-megkérdezése nélkül is éreztek, hogy foga van a télnek, s az ember
-a prémes bundától kölcsönzött melegben végre is óvakodóbb szokott a
-kezdeményezések körül lenni, mintha a nap hő sugarai élesztik a
-vérkeringést.</p>
-<p>Aztán a templom nagy orgonája megdördült, hirdetvén, hogy a
-püspök úr is bevégezte a térítők ellen indított hadjáratot.</p>
-<p>Sürgés támadt.</p>
-<p>Voltak, kik a rövid utó-imát be nem várva, ki akartak menni, s
-míg ezeknek, hogy távozhassanak, rés nyilott, befejeztetett az
-istentisztelet is, és az <span class="pagenum"><a name="Page_24"
-id="Page_24">-24-</a></span> egész közönség fölkelt a padokról,
-tódult a szabadba.</p>
-<p>Szóval itt nem volt már többé mire várni, mitől hevülni, miért
-hallgatni.</p>
-<p>Kocsik, szánok robogtak elő zörögve, csengve, s hogy haza
-repítsék azon delnőket és öreg urakat, kik Dajka uram meleg
-szónoklata ellenére is, mint arczszínök gyaníttatja, a magas és
-szellős templomívek közt, néha talán a kandalló csendes derült
-lángjára vágyva gondoltak.</p>
-<p>Különböző irányban vastag erek törtek ki a népcsoportból s
-ágaztak a piaczon végig, oly egyénekből szőve mindig s mindig
-tovább, kik nem találták ámolygásra csábítónak a légmérséket és
-hangyagyorsasággal siettek haza.</p>
-<p>Nem is volt csoda.</p>
-<p>Mert már most a Maros völgyén zúgva száguldott végig az alszél,
-s míg a könnyű katángot és száraz ágakat tánczoltatá, s míg a fehér
-és csillámos hóhasábok éléről vékony lemezeket szeldelt le, hogy az
-útárkok körül új hófuvatagokat alkosson, addig a Kecskekő és
-kákovai hegygerinczek vihartömlőiből is kiszabadult egy-egy
-légroham, s Gyula-Fehérvárra húzódva, a fejedelmi palota ablakai
-előtt kezde fütyölni, a házereszekről a vékonyabb jégcsapokat
-dobálá az ácsorgó utczagyerekek nyakába, s a hol csak szintén a
-várba fölrepkedő róna-széllel találkozék, tüstént összesivalkodott
-vele, s aztán ketten küzdve, kigyódzó örvényt fúrtak a légkörbe,
-vagy tölcséreikben forgaták mindazt, mit az utczáról, a korcsmák
-czégéreiről, és a lekapott süvegek daru- és <span class=
-"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span>
-kerecsentollaiból hirtelen magukhoz ragadhattak.</p>
-<p>S ekként a hideg téli nap fanyarrá, csípőssé alakult.</p>
-<p>Az éltelen sugarak ragyogtak ugyan, de a sürge és zizegő lég a
-meleg ruhákon is minden parányi nyílást megtalált, s az arczot
-vörösre, a körmöt kékre festé.</p>
-<p>A békésebb hajlamú egyének tehát a templomból s annak csarnoka
-elől hazavonultak, és a tömegnek, melyet kétfejű csoda-állathoz
-hasonlítánk, egyik feje megszünt élni.</p>
-<p>A harczpárt száma – elenyészvén a főbb érdek, mely összecsődíté
-– tetemesen apadt ugyan; azonban e változás a fejedelmi lak kapuja
-előtt még mindig függőben tartott békepártra nézve épen nem vala
-kedvező.</p>
-<p>Mert a pöspök úr hallgatóiból a rajongóbb egyének most a főurak
-értekezlete iránt nyervén tudvágyat, falkákban nyomultak a másik
-tömegre, és míg némelyek ökleikkel s könyökeikkel rést nyitottak
-magoknak majdnem a kapukig, azalatt közűlök a nagy többség
-érczsorompókként vette körül a piacztér e szögletének régibb
-vendégeit, s úgy nyomta, szorítá előbbre, hogy az alabárdosok és
-«kék darabontok» minden törekvése sem volt elég a fejedelmi udvar
-bejárataitól őket visszaszoritani.</p>
-<p>A békepárt, egészen önhibáján kívül, a palotaőröktől a
-karabélyagygyal és a láncsafokkal egy-egy durva ütést kezdett kapni
-mellére és fejére, de hátulról annál erélyesebben szorítva,
-kénytelen volt <span class="pagenum"><a name="Page_26" id=
-"Page_26">-26-</a></span> nagy szitkozódások és zaj közt a kapun
-mindig beljebb tódulni, s minthogy az őröknek a tüzelést az
-alkapitány, ki a zavar növekedésekor érkezett a helyszinére,
-megtiltotta, csakhamar az egész előudvar, hol a «kék darabontok»
-tanyáztak, s melyre az értekezletet tartó főurak teremének ablakai
-néztek, zajgó és hangosan veszekedő néppel telt meg.</p>
-<p>A morajból pedig e fölkiáltások voltak észrevehetők: «Éljenek a
-Magyarországi evangelikus rendek! Éljen a vallásszabadság! Éljen a
-háború!» míg viszont merész ellenmondásként az is hangzott, hogy:
-«Éljen a béke! nem kell háború!»</p>
-<p>Szóval a mostani kifejezést használva, egy kis «krawall» volt
-keletkezőben.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p>De mi, kik nevelésünknél és véralkatunknál fogva inkább
-szeretjük a szenvedélyeket a szobában, mint a szabad ég alatt látni
-és vizsgálni, hagyjuk el most a tomboló sokaságot és szép csendesen
-a templom-utczán végig ballagva, kisértsük meg a «harmadik udvar»
-kapuján a fejedelmi lakba menni, hátha ott benn érdekesebb
-jelenetekre találunk.</p>
-<p>Minket senki sem fog föltartóztatni.</p>
-<p>Helyzetünk egészen kivételes.</p>
-<p>Használjuk tehát az alkalmat.</p>
-<p>Ne késsünk a szép nők öltözködőtermébe is betekinteni.</p>
-<p>Nekünk ez a szemérmes reggeliórákon sem tilos, midőn különben az
-ablakfüggönyök legördítve, és az ajtózávárok előre vannak
-tolva.</p>
-<p>Siessünk! <span class="pagenum"><a name="Page_27" id=
-"Page_27">-27-</a></span></p>
-<h3>III.</h3>
-<p>A «harmadik udvar», melybe lépünk, nagy nehézkes ötszög, két
-emeletre építve, s magas cserépfedelű.</p>
-<p>Homloka, mint mondám, a templom-utczára néz, s földszint
-tizenkét árú-raktára van, melyben kelet és nyugot fényűzési czikkei
-összehalmozvák, úgy, hogy az aranyművesek kirakatai is majdnem azt
-a szemkápráztató hatást gyakorolják az idegenre, mint Velenczében a
-Rialto-híd körüli ékszerboltok.</p>
-<p>Más fejedelem aligha bérbe adta volna kalmároknak palotája egy
-részét; de Rákóczi György szenvedélyes üzér és pénzszerző.</p>
-<p>Azonban észrevételek helyett haladjunk tovább.</p>
-<p>Az utczasor első emeletében György és Zsigmond úrfi lakik s
-fölöttük az országgyűlés és a királyi tábla termei vannak.</p>
-<p>A többi szárnyakon a főlovászmester, a nemesi társulat kapitánya
-– vagy mint más országokban nevezik, a palotaőr, – az apródok és a
-külső cselédség számos osztályai fészkelnek.</p>
-<p>Nekünk nincs szándékunk közülök valakivel most
-megismerkedni.</p>
-<p>A kaszárnya-alakú épület nehéz és izléstelen tömegével nyomja
-kedélyünket. A fegyverzaj, a mének nyerítése, a járó-kelők zsivaja,
-a megharsanó trombita s a katonai gyakorlatok, melyek a tág
-udvartér egyes pontjain folyamatban vannak, talán néhány perczig
-izgatnák figyelmünket, de zavart és kirivó hatásaikkal utóbb
-eltompítanának. <span class="pagenum"><a name="Page_28" id=
-"Page_28">-28-</a></span></p>
-<p>Csendesebb, festőiebb vagy legalább vonzóbb tekintetű helyre
-siessünk.</p>
-<p>Egy a fejedelem családczímerével ékített, és féldombor
-oszlopokon nyugvó bejárat minket a «második udvarhoz» vezet, mely a
-főépületen kívül több csinos, tündéri, szeszélyes alakú lakokból
-áll. Ezek csak szép-arányi kapcsolatban vannak egymással, s
-mindenik külön igézetet gyakorol a szemre, de azért az egésznek is
-emeli kellemét és kifejezését.</p>
-<p>Mint szeretnők, ha májusi nap, ha virágnyilás és mosolygó kék ég
-alatt jöttünk volna ide!</p>
-<p>Akkor megtelnék gyönyörrel lelkünk és magasztalással szánk.</p>
-<p>Míg most, a hideg télen, képzelődésünk eleven színben tudja
-ugyan maga elé rajzolni a kéjt, melyet a fejedelmi palota e
-részében lakók a derültebb évszakok alatt élvezhetnek; de
-lehetetlen azt is észre nem vennünk, hogy az építőmesterek, kiket
-Bethlen Gábor Olaszországból hozatott, több gondot fordítottak a
-szépségre, mint a czélirányosságra.</p>
-<p>A lapos fedélzetet vastag hó borítja, s víz levezetésére szánt
-pléh-csatornák mellett sem bírunk azon aggálytól megválni, hogy a
-beszivárgó nedv a termek gyönyörű falfestményeinek és drága
-szőnyegeinek előbb-utóbb ártani fog.</p>
-<p>S a nagy függő vagy erkélyes ablakok úgy vannak dél tájékairól
-zordabb égaljunk alá átvive, hogy a szép palotahölgyeket – mert a
-«második udvar» leginkább ezeknek van szánva – a csípős északi szél
-hatásától a márvány-kandallók festői lángjának és kedélyes
-melegének ellenére is féltenünk kell. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29">-29-</a></span></p>
-<p>Nem kárhoztatjuk tehát Rákóczi György fejedelmet, hogy a
-«második udvar» hátterén két bástyaszárnyat az összhangzás
-megsértésével magas fedél alá vett. Bizonyosan óvakodásból tevé,
-bizonyosan kényelmet akart azoknak szerezni, kik ott laknak, s kik,
-minden jel szerint, kiválóbb tisztelet és figyelem tárgyai; mert a
-hozzájok vezető bejáratokat a «nemesi társaság» tagjaiból
-választott őrök védik.</p>
-<p>A bástyaszárnyak szegleteiből phantastikus alakú tornyok nőnek
-ki, légben függő kioszkokat alkotva, melyekbe hajdan a
-virág-vedrekkel és szellős tarka sátrakkal ékített lapos
-fedélzetről volt a följárás; de ezentúl már az igéző tájképet, mely
-e tündérfészkek felé leírhatatlan varázszsal mosolyg, se a meleg
-tavaszalkonyon a nap bibor fényénél, se a hűs nyáréjeken a telt
-hold ábrándos világításában többé élvezni nem lehet, mert az új
-cserépfedél óta a tornyok kicsiny raktárakká változtak, s a
-repkény, mely a várfalak terrászáról rájok fölkúszik, most kirívó
-ellentétet képez, míg régen a költői hatást egészítette ki.</p>
-<p>A két bástyaszárnyat a várfalnak itt kertté alakított terrásza
-köti egymással össze. E terrász a tulsó oldalon fokozatokban száll
-alá, s baraczkfákkal és szőlőtőkékkel van beültetve. A téren pedig,
-mely lenn meglehetős távolságra nyúlik el, a fejedelemasszony
-virágos kertje van.</p>
-<p>De ideje már a szabadból hajlékba vonulnunk, s minthogy a bástya
-kaszamatáiban kevés elbeszélni valót találnánk, menjünk a
-szőnyegzett lépcsőkön a felső emeletbe. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span></p>
-<p>Mindjárt az első ajtó azon kor legdúsabb és legízletesebben
-butorzott teremsorainak egyikébe vezet be.</p>
-<p>Mennyi pénzt nem áldozna a mostani nagyúr vagy úrnő, hogy ily
-szobákban fogadhassa vendégeit, s mennyit nem beszélne az elegáns
-világ arról, a mit az előcsarnoktól kezdve a boudoirig látott,
-élvezett és – irigyelt!</p>
-<p>Igaz, hogy most e szóban: <i>rokoko</i> feküdnék a leirhatatlan
-varázs, mely az érzékeket vágygyal, a szemet káprázattal tölti; míg
-1638-ban, melynek végnapjain kerestük fel Gyula-Fehérvárt, a
-számunkra megnyilt bástyasor termei a legújabb divat ingerével
-hatnak a szerencsés halandókra, kik e tündérfény közt álmodják át,
-mint a sors kegyeltjei, életök napjait.</p>
-<p>Mert mi is volna itt szép álomnál egyéb az élet, mely a
-közönséges állapotú embereknek gond és munka, a szegényeknek pedig
-tűrés, szenvedés és megpróbáltatás?</p>
-<p>Boldogok a gazdagok, kik a bőség kiapadhatlan szaruját a
-véletlentől ajándékban nyerték!</p>
-<p>És százszor boldogok főként a gazdag nők, kiknek élete, mint
-ősmondák szerint a Barem vize, tiszta hullámokkal és arany-fövény
-fölött csörg le!</p>
-<p>De ne itéljünk hamar. A külszín csalhat. S hová is tévedett
-képzelődésünk?</p>
-<p>Lépjünk vissza a teremsor küszöbére, s nézzünk röpke tekintettel
-a bűbájos lakba.</p>
-<p>A szögletteremig – melynek szentélye elzárva, s <span class=
-"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span>
-mysteriumai még lepel alatt vannak – legfölebb nyolcz szoba lehet,
-több aligha.</p>
-<p>A falakon ne keressünk bőr- vagy papirkárpitozást, mint most
-divatozik. Mindenik faloldal arany vagy dúsan aranyzott szegély
-közé foglalt kép, – egy-egy nagy tableau történeti, allegoriai vagy
-hitregei alakokkal. Híres olasz festette a velenczei vagy flórenczi
-iskolából, kinek frescoképei oly magasztalásban részesültek vala,
-hogy a közdicséret a művészetet pártoló, de a polgáriasodás
-határszélén lakó Bethlen Gáborig is elhatott.</p>
-<p>A termeket az akkori építészet modora szerint mély bolthajtás
-ivezi, rendkívül mély ablakfalakkal, melyeknek köze, ha a nehéz
-selyemfüggöny leeresztetnék, csinos divánaival együtt egy külön
-diszszobácskát formálhatna, hol az úrnők könnyű csevegéseik számára
-egészen elválaszthatnák magokat a jelenlevő többi világtól.</p>
-<p>Óriási velenczei csillárok, vastag és sok szögletre metszett
-kristály-rajzokkal, függnek mindenik terem boltkapujáról,
-körültánczolva a könnyű lábú Horáktól, vagy a Kegyistennők
-karvezetése alatt a költészet kilencz tündérlányaitól. Mennyi fény
-áradhat e ragyogó csillárokból a fenn lebegő bűbájos alakokra és az
-alattjárókra, kik nem a művész ábrándjainak, de az életnek köszönik
-szépségöket, mely amazokéval versenyez! S hogyne? Hisz az akkori
-Erdély úrnői és a mostaniak is, az igézet, a hódítás minden
-fegyverét mosolyaikon, szemeikben és sugár termetökön hordják.
-Vitéz amazonai a szépség hadviseletének. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span></p>
-<p>De megint félrecsapongás!</p>
-<p>Maradjunk a padlózatnál, melyre az ajtóból léptünk, hogy
-tekintetünket a díszítményeken legeltessük.</p>
-<p>E padlózat nem négyszögben rakott, viaszos és tükörsima cser-
-vagy jávorfatáblákból áll, a századunkban uralkodó divat
-szerint.</p>
-<p>S hogy mi? biztosan nem mondhatjuk meg.</p>
-<p>Lehet márvány, antico verde, vagy – bár hinni alig bátorkodunk –
-lehet olcsó fenyődeszka is.</p>
-<p>Végére alig járhatnánk.</p>
-<p>Azonban szükség sincs kiváncsiságunknak eleget tenni.</p>
-<p>A fődolog csak az, hogy lábunk oly finom persa szőnyegeket
-tapos, milyenek a mostani műtárlatokban egészen hiányzanak, s
-mikből a ki egyetlen darabot nyerhetne ajándékba vagy hű
-szolgálataiért jutalmul, ha háza nincs, kényelmes hajlékot
-emelhetne; ha földje nincs, telket vásárolhatna; s ha bősz
-zsiványként fojtogatná torkát a szomj és éhség, parancsolón
-kiálthatna: hadd számoljak örökre veled, ronda nyomor, te szemtelen
-utonálló, ki gyilkolsz, vagy gyilkoltatsz! halj meg most lábam
-előtt!</p>
-<p>Boldogok a gazdagok!</p>
-<p>A szobákban minden butor bársony, vagy mély kék atlasz borítékú,
-s ezüst- vagy aranyhímzéssel, virágokkal, vagy rojtokkal
-terhelve.</p>
-<p>Az olcsó gyapotszöveteket, melyeknek csinos dessein-jei küzül a
-legkecsesebb alakuakat még a könnyű erszényű hölgyeink is végekkel
-vásárolják nappali szobáiknak felékesítésére, akkor Erdélyben alig
-ismerték. <span class="pagenum"><a name="Page_33" id=
-"Page_33">-33-</a></span> Sőt magokat a teveszőrből gyártott
-kelméket is, bár becsök jelentékeny vala, a főurak a színes bőrnél
-is ritkábban használták bevonatokra. A bástyaszárnyban egyetlen ily
-közönséges kelme sincs.</p>
-<p>S mekkora velenczei tükrök vannak! Most legalább két darabból
-lennének összeállítva.</p>
-<p>S mennyi ezüst- és aranynemű az asztalokon, az almáriomokban, az
-étagèreken, melyeknek akkor tán semmi nevök nem volt, vagy csak
-egyszerűen polcznak hívták, oly alázatos büszkeséggel, mintha a
-koronát fövegnek mondanák, mi igaz, de mégis valótlan elnevezés
-volna!</p>
-<p>Boldogok a gazdagok, kiket a fény úgy vesz körül, mint mást a
-levegőég. Beszívják, kilehelik s nem is mondhatják többé áldásnak,
-mert régi sajátjok, velök volt mindig, körülfolyja őket és
-sugárkörén át tekinthetik a tárgyakat, melyeket az élet nyújt, még
-pedig szebb világításban, mint mi, kiknek előbb könnyeinket és
-verítékünket kell szempilláinkról letörölni, hogy valamit
-láthassunk, s akkor is csak ugyanazon tárgyak sötétebb oldalán,
-mert a derültebb oldal mindig a gazdagok felé fordul. Valami
-delejes erő mozdítja így a világ tárgyait.</p>
-<p>Ezerszer boldogok a gazdagok!</p>
-<p>De vajon mindig-e?</p>
-<p>A betett ajtajú szögletszobáig értünk.</p>
-<p>S mi történik ott?</p>
-<p class="center">*</p>
-<p>Az ablakmélyedés zsámolyánál nőalak térdel, feje lehajtva, keze
-összefogva, előtte kisded Mária-kép és feszület.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 394px;"><a href=
-"images/i004hq.jpg"><img src="images/i004.jpg" alt=
-"Az ablakmélyedés zsámolyánál nő-alak térdel." title=
-"Az ablakmélyedés zsámolyánál nő-alak térdel." /></a>
-<p class="caption">Az ablakmélyedés zsámolyánál nő-alak térdel.</p>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_34" id=
-"Page_34">-34-</a></span></p>
-<p>Mekkora áhitattal rebegék ajkai a <i>Pater noster</i>-t és
-<i>Ave Maria</i>-t, míg ivor-fehér és finom újjai közül le-legördül
-az olvasófűzér gyöngyszeme!</p>
-<p>– Amen! Amen!… Oh! mennyei Atyám! bocsásd meg az iszonyú bűnt,
-melyet el fogok követni. Isten anyja! könyörögj érettem! Szentek!
-vessétek közbe magatokat! Jaj! mekkora bűn! De ti látjátok
-szívemet. Irgalmazz, segíts te, boldogságos szűz! Ave Maria! ave!
-ave! Könyörüljetek rajtam! Könyörögjetek érettem, a szegény
-szerencsétlen leányért, ki, lelke nyugalma végett, harmadnap mulva
-nagy bűnt fog elkövetni! Gyámolíts czélomban, vezess, oltalmazz én
-Istenem! Add, hogy ne reszkessen kezem, add, boldogságos szűz, hogy
-ne piruljon el arczom! S kérlek, takard homálylyal be Rákóczi
-György bácsi és Rákóczi Györgyné néném szemeit, hogy ne lássanak
-semmit. És ügyelj kérlek, térden kérlek, ügyelj, védszentem!
-tiszteletes Csulai uramra, ki ha tekintetét rám találná emelni, nem
-volna bátorságom azok megcsalására, kik az Istentől engemet örökre
-el akarnak idegeníteni. Oh! ne vonjátok el pártfogástokat porban
-csúszó szolgáló-leányotoktól, a szegény és bűnös Zsófitól! Amen,
-amen!…</p>
-<p>Szegény és bűnös!</p>
-<p>Hogyan? E királyi pompával bútorzott díszteremben, hol minden
-összpontosul, mit a pazar képzelet a telhetetlen vágynak ajándékul
-nyujtani képes… hogyan?… a művészet és fény közepett, szabad-e,
-lehet-e szegénynek lakni?</p>
-<p>Ő szegény! S nyulánk, karcsú termetén a legfinomabb reggeli
-pongyolát hordja. Hónyakát, melyet <span class="pagenum"><a name=
-"Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> a nap égő sugara talán soha
-sem érintett, minden megvásárolható női munkáknál drágább
-csipke-reczék körítik, miknek készítése közt Brabantban
-szemevilágát veszítheté el az árva varróleány. S gazdag fürteit,
-melyeknek ébensötét színe az aranyhímes fátyolhálón át oly igéző
-szépségben csillog, nem tartja-e össze rubin boglárú hajtű és
-gyöngyfonadék! És ő szegénynek mondja magát!</p>
-<p>S ah! még bűnös is!</p>
-<p>Ez a sápadt, de leírhatatlan kellemű gyermek, kinek mozgékony,
-benyomásos és rendkívül finom arczvonalaiban az ideges, az
-elkényeztetett s kimeríthetetlen szeszélyű hajadon vágyaival hűn
-egyesül a serdülő leányka szemérme és az angyal ártatlansága; ez a
-gyöngéd és gyenge lény, ki egyaránt nincs testi és szellemi
-szenvedélyek elviselésére teremtve, csakugyan bűnös volna,
-csakugyan megbírná egy nagy vétek súlyát, mely az erős jelleműeknél
-is lenyomva tartja a kedélyt, s szétzilálja az életörömeket?</p>
-<p>S ő még imádkozva fogad fel oly bűnt, mely harmadnap mulva
-teljesítendő!</p>
-<p>De micsoda bűnnek van joga az ég segélyéhez, s a gyermekkor
-ártatlanságához?</p>
-<p>Találós mesék s phantastikus rejtélyek lehüvelyezéseért
-jöttünk-e a komoly és száraz Rákóczi György fejedelmi udvarába?</p>
-<p>Mit nem tapasztalunk még!…</p>
-<p>A magát Zsófinak nevező gyermekleány, ki alig lehet
-tizenötévesnél több, az ima után gondosan berakta egy kis
-falrejtékbe a feszületet, gyöngyfűzért és Mária-képet. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span></p>
-<p>Sokáig vizsgálta: nem hagy-e valami látható szegélyt, valami
-vékony repedést a rejték köre. Távolabb és közelebb jött
-megkisérleni, hogy a különböző látpontok közül egyikén nem lesz-e
-észrevehető a titkos rugó. Figyelmes kutatásai kielégítették őt, de
-egyszersmind elfáraszták.</p>
-<p>Lankadtan ült a kerevetre, picziny lábát egy zsámolyra, fejét
-tenyerére, könyökét a vánkosra hajtá. Merengett, álmodozott, vagy
-gondolat nélkül pihent.</p>
-<p>Perczek teltek így, midőn kedélyét ismét izgatni kezdé az a
-titok, melyet teljesítni akar; az a veszély, melytől retteg; az a
-szorongás, mely fölfedeztetést sejdít; az a remény, mely a
-gondviselésben bízik, s az a csüggedés, mely önmagától fél.</p>
-<p>Könny gördült ki szeméből, s tudjuk, hogy a nőknél a könny nyoma
-még tartósabban marad meg a szemhéjon, mint a kedélyen.</p>
-<p>Zsófi egy perczig sírva, a másikon aggódás közt nézett a
-tükörbe, s ijedten vevé észre a vörös foltocskát.</p>
-<p>Öltözékasztalához szaladt, hogy hamar enyésztesse el az áruló
-jeleket.</p>
-<p>Ez sikerült is, s ő megint a kereveten ült: de ott… mit tehetett
-mást? újra könnyezett.</p>
-<p>Viszont hideg vízhez volt kénytelen folyamodni, mely épen az
-alkalmas perczben hatott, mert lassú lépés közelg az ajtóhoz.</p>
-<p>Zsófi minden vonalain oly szikrázó öröm sugárzott fel, mely ha
-tettetés műve, akkor a fiatalkorral ellenkezik; ha pedig
-őszinteségből eredt, akkor a legidegesebb természetre mutat.
-<span class="pagenum"><a name="Page_37" id=
-"Page_37">-37-</a></span></p>
-<p>Az ajtón két lassú kopogás hangzék.</p>
-<p>– Ő jön! és jele szerint néném még nincs itthon! rebegték inkább
-kellemes, mint nyugtalanító benyomások közt Zsófi ajkai.</p>
-<p>– Én vagyok, herczegnőm! Én vagyok, drága gyöngyöm! szólt halkan
-a künnlevő.</p>
-<p>– Nyitom, tüstént nyitom! válaszolá Báthory Zsófia, a fejedelmi
-család sarja, a királyok rokona, a deli alakú György úrfi hites
-mátkája, s Rákóczi György udvarának büszkesége, kit minden imád, és
-a kit leendő ipa, a fösvény fejedelem pazar fénynyel vett körül,
-mert jól tudta, hogy háza a Báthoryakkal való rokonsággal nyert
-erős alapot, biztos jövőt.</p>
-<h3>IV.</h3>
-<p>Egy éltes palotahölgy lépett a szép herczegkisasszony elé. Ez
-ölelésére siet oly átengedéssel, mintha anyját látná, s oly
-vidáman, mintha a bút nevéről sem ismerné.</p>
-<p>– S Elemér, a jó Elemér, az én kedves leventém, – kérdé hévvel –
-elhatározta-e magát vállalatunkra? Mennyi köszönettel tartozom
-neki! Úgy-e most is örömmel teljesíti kivánságomat? Szólj Anna! mit
-mondott? De te hallgatsz. Értesíts hamar és röviden, nem, nem,
-minél hosszabban – úgy, a hogy neked tetszik – csak hamar. Szivem
-Anna! édes nevelőnőm! micsoda zavart mutat arczod? Talán
-gyanakszanak Elemérre? vagy ő is fel akar végre hagyni egy szegény,
-szerencsétlen leány ügyével? Atyám udvarában volt apród.
-Elpártolhatna-e tőlem? <span class="pagenum"><a name="Page_38" id=
-"Page_38">-38-</a></span> – te jól ismered a világot – úgy-e nem?
-Úgy-e támaszkodhatom hűségére?</p>
-<p>Gyorsan, szenvedélyesen mondá Báthory Zsófia e szavakat. Heves
-indulata egészen le volt rajzolva minden vonásán s minden
-hanglejtésén.</p>
-<p>De Anna asszony, kit a kedvetlen helyzetekben is bizonyos hideg
-nyugalom jellemzett, bevárta növendékének első kitöréseit, s csak
-azután válaszolá: – Elemér ismert hűsége mellett sem tehetne most
-semmit a mi czéljainkra.</p>
-<p>– Ah! te velem kötődni, engem szomorítani akarsz! Ő ne tehetne?
-Mivel érdemli, hogy így sértsd? – szólt kérő szemrehányásokkal a
-herczegleány, s hátrahúzódott nevelőnőjétől, kinek nyakán tartá
-vékony, majdnem átlátszó kis kezecskéit. Midőn azonban egy lépést
-tovább vonulva, Anna komoly tekintetét látá, megrezgettek idegei, s
-mintha valami fölfedezés egészen ellenkező érzésvilágba ragadta
-volna, hévvel kiáltott fel: – Miért titkolódzól? Elemért elárulták,
-feljelentették, és – miért tagadod? – börtönbe hurczolták. Miért
-tagadod, Anna? Miért akarsz megcsalni? Én mindent tudok. Engem rá
-nem szedsz. Rögtön megyek Rákóczi bácsihoz. Térden állva kérem őt…
-nem, nem, fölemelt fővel, bátor tekintettel fogom tőle kivánni,
-követelni – s hisz! bennem is fejedelmi vér van – igen, követelni
-fogom, hogy az én hibámért senki ártatlanul ne szenvedjen, s hogy
-haladéktalanul bocsássa szabadon Elemért. Ereszsz, Anna! Sietek a
-fejedelemhez. Ah! ő még a tanácsteremben van. Mit tegyek addig? Én
-Istenem! <span class="pagenum"><a name="Page_39" id=
-"Page_39">-39-</a></span></p>
-<p>Zsófia zokogott, szeméhez tartva kezét.</p>
-<p>– Mily ok nélkül epeszted magadat, kisasszonyom! – szólt a
-nevelőnő. – Hisz Elemérnek egy hajszálát sem érinték. Ő otthon van,
-s oly száraz és jól befűtött szobában, mint a miénk. De egyéb a
-baj.</p>
-<p>– Mi? ő akarna engem elárulni, kinek annyi esküvel köté le
-hűségét és hallgatását?</p>
-<p>– Ismét helytelen gyanuk! Képzelődésed kiapadhatatlan
-szeszélyeiben. Elemér beteg.</p>
-<p>– Ah! – rebegték Zsófia ajkai. – De tán csak feje fáj. Ugy-e
-csak kevés főfájása van?</p>
-<p>– Ő komolyan beteg.</p>
-<p>– De meggyógyul délig. Ugy-e, jobban lesz délutánig? holnapig?
-Mennybeli atyám! csak talán nem tart betegsége harmadnapig is?
-Szólj! Te néma lettél. Te nem szeretsz engem többé.</p>
-<p>– Ő két hétig sem kelhet fel ágyából.</p>
-<p>– Fel kell kelnie. Akarom, hogy egészséges legyen.</p>
-<p>– Orvosával beszéltem. Ő nem mozdulhat.</p>
-<p>– Valami tudatlan orvost hivatott. Küldd a miénket hozzá.
-Harmadnapig is beteg lesz! Az nem lehet, annak nem szabad
-megtörténni. S mi a baja?</p>
-<p>– Ha épen tudni kivánod, megmondom, de el ne áruld. Ő párbajt
-vívott és szerencsétlenül.</p>
-<p>– S merte ezt tenni?</p>
-<p>– Hisz! herczegnőm! ő a «nemesi társaság» tagja, s mint katona
-és lovag csak nem lehet gyáva.</p>
-<p>– De eszébe kellett volna a szigorú büntetésnek jutni, mely az
-udvari személyzet körében történt párbajokra a napokban
-kihirdettetett. <span class="pagenum"><a name="Page_40" id=
-"Page_40">-40-</a></span></p>
-<p>– Ő azzal daczol.</p>
-<p>– De legalább azt meggondolhatá, hogy ha sebet kap, nem
-teljesítheti kötelességét irántam. Ah! a háládatlan, a hűtlen! Kit
-becsüljünk többé, midőn így csalatkozunk a világban. Szent Istenem!
-mi lesz belőlem! Boldog szűz! nyiss valami menedéket számomra,
-habár a föld mélyében, a koporsóban is, csak nyiss valahol!</p>
-<p>Zsófinak könny omlott szemeiből. – Jól van, szólt zokogva,
-megyek egyenesen a fejedelemhez, fölfedezem titkomat, nem tűröm
-többé ezt a szolgaságot, ezt a lealáztatást. Miért tagadjam meg
-érzéseimet, jellememet? Miért űzzem sokáig a színlést, az iszonyú
-tettetést, a borzasztó álnokságot? Nem halmoztam eddig is bűnt
-bűnre? Vitessenek inkább szidalmak közt haza, s átkozzon meg inkább
-anyám a küszöb előtt, mintsem hitemet levetkezzem.</p>
-<p>Ekkor indulatosan vonta le újjáról a mátkagyűrűt és az asztalra
-tevé.</p>
-<p>– Megint könnyelműen beszélsz, megint szeleverdi vagy,
-kisasszonyom! – dorgálá Zsófit volt nevelőnője.</p>
-<p>De a herczegleány daczosan bigyeszté ajkait.</p>
-<p>– Vond újjadra vissza a mátkagyűrűt!</p>
-<p>Zsófi fejét rázta.</p>
-<p>– Nem akarok férjhez menni – szólt. – Apáczává leszek. S miért
-ne tenném? Ki szakíthat el az égtől? kinek van erre joga? A legelső
-kolostornak, mely vakbuzgó üldözőim birtokán kívül fekszik,
-oltárzsámolyára borulva, föl fogom venni a fátyolt. Ott kivánok
-egykor fejedelemnővé lenni, s <span class="pagenum"><a name=
-"Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> nem e megromlott nép közt, s
-nem ez eretnek udvarban.</p>
-<p>Báthory Zsófia keservesen sírt.</p>
-<p>Anna csodálkozást tettető arczczal mondá:</p>
-<p>– Tehát el tudnád örökre hagyni Györgyöt, azt a deli lovagot,
-kinél szebb és vitézebb herczegurfiról még a tündérmesékben sincs
-említés! Bezzeg fognának távozásodon örvendeni a sok királyleányok,
-kik nem kaptak hozzájok méltó jegyest, s kikhez a te mátkád hódító
-és nemes tulajdonainak hire messze földről elhatott.</p>
-<p>Zsófia közbeszólt: – György, ha engemet elveszt, nem fog soha
-megházasodni. Arról biztos vagyok.</p>
-<p>– Miért hiszed, kisasszonykám, ezt?</p>
-<p>– Mert rendkívül szeret.</p>
-<p>– Hm! az ő irántad való hajlamát nem hozom kétségbe, de a
-fejedelmek keze és szíve fölött gyakran határoznak magas politikai
-tekintetek, melyeknek ellenszegülni lehetetlen. Pedig annyi
-csakugyan igaz, hogy György úrfi akaratát egyedül te tudnád tetszés
-szerint hajlítani. Más feleség rabnője volna, de neked ő lenne
-raboddá. A daczos, büszke és parancsoló ifjú most is minden
-szeszélyeidet teljesíti, s nem gondolhatsz, nem kivánhatsz oly
-csodálatost, melynek kész engedelmességgel alá ne vesse magát. A
-mely nap a fejedelmi székbe ülne, te büszkén fedezhetnéd föl nagy
-titkodat, s ő egy perczig sem engedné többé, hogy magaddal és
-kötelességeiddel meghasonlásban élj.</p>
-<p>– Igaz, igaz, kedves Annám! de addig mit tegyek? <span class=
-"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> Tudod,
-mily közel a karácson, és Elemér, én Istenem! Elemér beteg.</p>
-<p>– De hát ha te is beteggé lennél?</p>
-<p>– Mint a mult husvétkor? Nem, arra rá nem fogok állni, inkább
-egyúttal meghalok.</p>
-<p>– Ugyan miért vonakodol egy kevés ágybanfekvéstől?</p>
-<p>– Kevés?… Hisz! husvétkor is csak másnap reggelig akartam
-fekünni, de Rákócziné néni az egész héten ágyban tartott. Örökké
-vánkosom előtt ült, s magával hozta a főudvarmesternőt, a vén
-Petneházinét is, kit én egyáltalában ki nem állhatok. Együtt nézték
-nyelvemet, üteremet, együtt töltötték számba a keserű orvosságot, s
-együtt imádkoztattak szüntelenűl a Csulai uram által számomra
-készített könyörgésekből. Nem, Anna! Én eltökélettem, hogy
-életemben többé rosszul nem fogok lenni.</p>
-<p>– Már úgy, angyalkám, csak egy módot tudok a zavartól
-megmentésedre.</p>
-<p>– Ah! mondd hát hamar el, akarom hallani – sürgeté hévvel
-Zsófia.</p>
-<p>– Van egy derék unokaöcsém, kit Gyulai Ferencznek hívnak.</p>
-<p>– Ki a «nemesi társaság» zászlója alatt szolgál – közbeszólt
-Zsófia.</p>
-<p>– Csak szolgált, kisasszonykám! mert most már belső kamarási
-tisztet teljesít. Ferencz öcsém bátor jellemű, hallgatag,
-leleményes eszű és gyors kezű ifjú. Nincs szemfényvesztő, ki az
-ezermesterséget jobban értené, mint ő; azonban indulatja
-nemességével Elemért is felülmulja, s éretted kész volna
-<span class="pagenum"><a name="Page_43" id=
-"Page_43">-43-</a></span> tűzbe-vízbe rohanni. Hátha őt kevernők
-titkunkba. Hallgatására bizton támaszkodhatol.</p>
-<p>– Isten őrizzen! – kiáltá Zsófia, – inkább beteg leszek.</p>
-<p>– De miért vonakodol, herczegnőm?</p>
-<p>– Már úgy is ketten vannak, kik uralkodhatnak rajtam az által,
-mert árulóimmá lehetnek: a magammal hozott álruhás pap, kit Rákóczi
-bácsi Erdélyből elűzött, és… és a jó Elemér, kitől még sem tartok.
-Nem, benne kételkedni vétek volna. Azonban a te Ferenczed, mint
-gyanítom, hiú és udvarlásokhoz szokott egyén, kit valamelyik szép
-palotahölgyünk fecsegésre csábíthatna.</p>
-<p>– Attól ne tarts, herczegnőm! Hisz ő egészen rám támaszkodik,
-még vagyonilag is. Pedig az csak kétségtelen, hogy ha a titkot
-elárulná, te helyzetednél fogva könnyen ki tudnád magadat menteni,
-de én börtön vagy hóhérpallos elé mennék.</p>
-<p>Zsófia gondolkozásra vonta össze homlokát, melyen annyi szeszély
-játszott. – Ah! sóhajtá, mily rémítő vadállat az ember! Egymást
-tépi és marczangolja.</p>
-<p>Rákóczi bácsi meg akarja zsoldosaival magyarországi
-hitsorsosaimat gyilkoltatni azért, hogy nem engedik az
-evangelikusokat eleget imádkozni; de szabad-e nekem csak bár egy
-fohászt küldeni vallásom szabályai szerint az égbe?</p>
-<p>– Ez azért van, herczegnőm! mert te áttértél.</p>
-<p>– De erőltetve anyám és leendő ipam által. Ki nem látta
-szememben a könyeket?</p>
-<p>– Ne szóljunk erről többet, kedvesem, – mondá <span class=
-"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> a
-nevelőnő. – Azt határozd el, hogy tetszik-e neked Gyulai Ferencz
-öcsém segélye?</p>
-<p>– Tetszik – rebegé Zsófia. – De hátha jobb volna beteggé lennem?
-Ah! az orvosság és Petneháziné arcza kiállhatatlan… Beszélj,
-igazits Ferenczczel.</p>
-<p>– Tehát ő fog a karácsoni communiókor, mint szolgálattevő
-kamarás hátad mögött állani. Te a szent kenyérszeletet, melyet
-Csulai uram nyújt, az ajkad elé vont zsebkendőbe rejted, hogy
-hirtelen átadhasd Ferencznek, ki azt a tiszteletlenség és botrány
-elkerüléseért elégeti.<a name="FNanchor_1" id=
-"FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a></p>
-<p>– Igen, történjék meg… Ah! tizenegy óra, érkeznek kínzóim –
-sóhajtá Zsófia új aggodalmak közé vetve magát.</p>
-<p>Gyorsan járt körűl a teremben, míg az asztal-óra kalapácsa
-elverte a tizenegyet.</p>
-<p>Minden ütés idegeit rázta meg.</p>
-<p>Midőn az óra alkalmatlankodni megszünt, két palotahölgy nyitott
-a szobába.</p>
-<p>Az egyiknek kötelessége volt a herczegkisasszony haját fonni be,
-a másikon a többi felöltöztetés terhe és felelőssége feküdt, mi
-Petneháziné szigorát tekintve, nem vala tréfa.</p>
-<p>Az egész piperézet idejére egy teljes óra volt szabva, sem több,
-sem kevesebb. De hogy a herczegkisasszony meg ne unatkozzék, a
-hajrendezés alatt az öltöztető, s az öltözés alatt pedig a
-fodrászpalotahölgy olvasott föl vallásos oktatásokat, melyeknek
-<span class="pagenum"><a name="Page_45" id=
-"Page_45">-45-</a></span> czélja vala az áttértet új hitének
-szeretetéhez szoktatni.</p>
-<p>Mi, mint illik, visszavonulunk az öltöző-asztal és a szent
-leczkék elől, s a fejedelmi lakban tovább folytatjuk
-vándorlásunkat.</p>
-<p>A bástyaszárnyat, hol Báthory Zsófiát találtuk, egy kertté
-alakított mellvédfal – mely eredetileg Gyulafehérvár kerítéséhez
-tartozott, de később a fejedelmi udvarhoz lőn foglalva – köté össze
-az öreg fejedelemné palotájával.</p>
-<p>Ez épület, mint már láttuk, régen szintén bástyaszárny vala, s
-most is magán hordja az egyszerűség azon jellegét, mely a puritán
-erkölcsű Lorántfi Zsuzsannának, Rákóczi György életpárjának, nemes,
-de költőietlen ízlésével teljesen összhangzott.</p>
-<p>Itt nem akarunk senkivel találkozni, hogy hamar léphessünk az
-első udvarba, mely a királyi palota büszke czímét hordja, s ha jól
-emlékszünk, még Zápolya Zsigmondtól diszíttetett föl karcsú
-oszlopsorokkal, tág folyosókkal, réz kúpokkal, fényes
-elfogadó-termekkel, s a termekben gyönyörű falfestményekkel.</p>
-<p>A királyi palota tornyokkal és pavillonokkal ellátott ötszög,
-két emeletre.</p>
-<p>Piaczra nyiló kapuja, melyen a béke- s hadpártból vegyült tömeg
-berontott, egész pavillonostul a testőrség őrhelyéül szolgál.</p>
-<p>Magában a főépületben a fejedelem és az udvari marsall lakásán
-kívül csak oly dísztermek vannak, melyekben tanácskozások
-tartatnak, s az idegen hatalmak <span class="pagenum"><a name=
-"Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> követei vagy más magas
-vendégek számára van szállás rendelve.</p>
-<p>Nem szükség tehát mondanom, hogy az «evangelikus rendek»
-nyilatkozványáról tanácskozni is ide gyűltek össze a főurak, még
-pedig a fejedelem kisebb audientiás termébe, melynek ablakai, mint
-láttuk, az őrhely udvarára nyilnak.</p>
-<p>S most figyeljünk az audientiás teremben történtekre.</p>
-<h3>V.</h3>
-<p>Rákóczi György ő nagysága szabad vitatkozást enged, szokása
-szerint, visszatartóztatva saját véleményét.</p>
-<p>A hatalmasabb urak, kik a sereg és kormány élén állanak, Dajka
-püspök egyházi beszédének bevégzésekor már mind a háborúra
-szavaztak.</p>
-<p>Csak Haller Péter és Mikó Ferencz kivánták a béke
-fentartását.</p>
-<p>Hátra vala még a czímnélküli kanczellár: Kassai István, a
-gyülölt és fukar kegyencz, ki hogy házat ne tartson, magát csupán
-itélőmesternek hivatta; hogy szertelen vagyonszomját a zsákmányból
-kielégítse, folytonosan lázadásokat fedezett föl, s hogy gyávasága
-miatt befolyását ne koczkáztassa, és az ügyek vezetését kezéből ki
-ne ejtse, szünetlenül béke mellett rajongott.</p>
-<p>Kassai az évek, a gond s a sanyar miatt, melyre zsobráksága
-kárhoztatja, kiszikkasztott és csaknem vázzá aszott termettel birt,
-de szemében van valami azon sivár erélyből, mely félénk
-természetével, és <span class="pagenum"><a name="Page_47" id=
-"Page_47">-47-</a></span> modorában van valami azon szelid
-egyszerűségből, mely kedélytelen politikájával éles ellentétben
-áll. Hosszú fehér haját hátrasimítva hordja, s jól formált értelmes
-homloka tiszteletre csábíthatná azt, a ki őt szomorú
-tapasztalatokból megvetni még nem tanulná. Rákóczit mindig hűséggel
-szolgálta, Erdély iránt, melyet hazájának nem tekint, közönynyel
-viseltetik, a polgári rendet, melyhez születésénél fogva tartozik,
-még a kicsiny kérdésekben sem meri védelmezni, s az aristocratiát,
-ha haszonlesésből nem is üldözhetné, gyülölni fogná elvből.</p>
-<p>A főurak, az ő halálos ellenei, az evangelikusok ügyében békére
-intő nyilatkozatot várnak most tőle, s előrekészülnek a gúny minden
-dorongjával és a finom élczek mérgezett nyílvesszőjével megtámadni.
-Állhatatosan hiszik, hogy kislelkű és népszerűtlen tanácsai miatt
-ma Rákóczi szemében is nevetséges, vagy legalább elviselt s
-használhatatlan államférfiúnak tünik föl.</p>
-<p>Boszútervök élénk kiváncsisággal vegyülten lobbant arczaikra,
-midőn Kassainak vékony, száraz és monoton hangja megcsendült.</p>
-<p>A teremben alig van negyven ember, – oly szám, melyért inkább
-csak tanácskozni, mint szónokolni kell, s a czímtelen kanczellár az
-ékesbeszéd adományával nincs kiválón megáldva.</p>
-<p>S mégis most sűrű és szürke szemivei alatt élénken járnak
-szemei, ajkán kihívás ül, s hullatag termete fölegyenesedik, mintha
-levetett volna magáról néhány alkalmatlan évet.</p>
-<p>Talán megtámadáshoz készül, talán ő dobja a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span>
-viadalkeztyűt a főurak elé, talán a béke oltalmára bátor harczhoz
-fog!</p>
-<p>A békehőst gúnymosoly üdvözli, melyet még a fejedelem is
-észrevesz, de nem akar látni.</p>
-<p>– Ütött az óra, szól Kassai, s többé tétováznunk nem lehet.
-Kössük oldalunkra kardjainkat, én az erőtlen agg kiáltom:
-fegyverre! Most kell, vagy soha sem fogjuk a vallás és lelkiismeret
-szabadságát kivívni. Hadaink dereka szállja meg a védelmetlen
-magyarországi várakat és városokat s mellékcsapataink kössék
-hirtelen össze magokat a svéd és német protestáns táborral. A
-tavasz első zöldje a mezőn lássa lobogóinkat. Addig zaj nélkül, de
-nagy szabályokban hajtassék végre minden előkészület. Könyörögjünk
-magas uralkodónknak, hogy személyesen vegye át a vezényletet, s
-ajánljuk föl életünket és összes vagyonunkat a sikerért. Én az
-eddigiekkel ellenkezőleg erélyes háborút óhajtok, melyet ne
-akaszszanak meg a közbeszőtt és czéltalan alkudozások, ne hűtsön ki
-a lelkesülés első mozzanatában már a vérontástól való félelem, ne
-zsibbaszszon el semmi álnok fegyvernyugvás s ne foszszon meg
-gyümölcseitől oly békekötés, melynek keletkezésében új háborúkra
-remény, pontjaiban új viszályokra anyag van letéve.</p>
-<p>Midőn beszédében eddig haladott Kassai, ellenségei már érzik,
-hogy lábok alól a föld kisodródik s talán némely főúr magában bánni
-is kezdé nyilatkozatát, melyet a had mérlegébe vetett.</p>
-<p>– Várjuk még, mielőtt éljeneznénk, a <i>de</i> szócskát is,
-melyet most akar az itélőmester uram kimondani <span class=
-"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> – sugá
-eléggé hallhatón Serédi István, kinek a fejedelem jelenlétében sem
-szokása az illemet szigorúan megtartani.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 369px;"><a href=
-"images/i005hq.jpg"><img src="images/i005.jpg" alt=
-"– Ütött az óra, szól Kassai." title=
-"– Ütött az óra, szól Kassai." /></a>
-<p class="caption">– Ütött az óra, szól Kassai.</p>
-</div>
-<p>– Óhajtom, folytatá Kassai, a nagy háborút, mely már húsz év óta
-dúl Európában, az új hit győzedelmével mielőbb befejezve látni.
-Hadd kapjuk ki az apait és anyait egyszerre; különben folytassuk
-óriási osztályperünket az utolsó fillérig, az utolsó vércseppig.
-Nevünkre eddig sem hozott dicséretet, hogy szövetségeseinket,
-kikkel együtt küzdöttünk, a balszerencsében rögtön elhagyók azon
-különszerződésekért, melyek semmit meg nem oldottak, s csak
-hitelünket és a becsültetést csorbíták.</p>
-<p>– Ez vád Bocskai és Bethlen emléke ellen – közbeszól Kemény
-János.</p>
-<p>– Tüstént el fogom mondani: kik ellen vád? említé kedélyes
-hangon az öreg Kassai, s arcza vidám kifejezést nyert, mintha
-enyelegni akarna.</p>
-<p>Észrevehető ingerültség támad, melyet a fejedelem komolyabbá
-vált tekintete csillapít le.</p>
-<p>– Bocskai és Bethlen Gábor, folytatá Kassai, a míg országukon
-kívül harczoltak, minden nap annak néztek eléje, hogy valamelyik
-hatalmas úr a portánál fejedelemséget, a rendek közt párthiveket
-keres és talál. Egy vesztett csata lázadásra vagy tatárjárásra
-lehetett volna jelszó. Így igen nehéz győzni s győzve is hosszas
-háborút folytatni.</p>
-<p>– Magam is úgy hiszem – közbeszólt szokása ellen Rákóczi.</p>
-<p>E rendkívüli tény elnyomá a támadó czáfolatot. Kiki sejté, hogy
-felsőbb eszméket tolmácsol a ravasz <span class="pagenum"><a name=
-"Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> parvenu, a porból
-cseperedett főúr. – Mindent kifőzött már vele a fejedelem; és
-minket csak a föltálalásra hívtak meg: sugá most halkan Serédi. –
-Nem, barátom, a megkóstolásra is, és ínyünkön sokáig fog ízleni a
-trakta – feleli súgva Kemény János.</p>
-<p>Kassai tovább halad szónoklatában: – Minthogy tehát én erélyes
-háborút akarok, követelem annak eszközeit is, tudniillik a szigorú
-rendet benn, s a cselszövények megszüntetését a portánál.</p>
-<p>– Talán a jus ligatum által? kérdék most többen.</p>
-<p>– Nem, egyelőre csak a honesta custodia útján – válaszolá szelid
-mosolylyal Kassai.</p>
-<p>Hogy olvasóim e szavakat megérthessék, említenem kell, miként
-régi törvények szerint a rend fölforgatóit országgyűlés itélte
-élet- és birtokvesztésre. De a villongós időkben szokássá vált a
-büntetést előbb végrehajtani, s aztán terjeszteni jóváhagyásra a
-rendek elé. Ezt nevezték jus ligatumnak. Azonban Pécsi Simon,
-Bethlen Gábor kanczellárja, midőn a törvényes eljárást mellőzni
-akarta, a gyanus urakat egyszerűen csak elzáratá, a nélkül, hogy
-valaha perbe fogatná: ez a honesta custodia volt.</p>
-<p>– Öcsém! a míg mi a magyarországi evangelikus rendek
-vallásszabadságáért harczolunk, elszedi uradalmainkat Kassai – súgá
-Serédi.</p>
-<p>– Az még megjárná; de bezárat, mielőtt harczra mennénk –
-válaszolta nevetve Kemény János.</p>
-<p>Kassai folytatá: – Urunk fejedelmünk szelid jelleme és törvény
-iránti szeretete elég kezesség, hogy a közrend fenntartásának
-ürügye alatt nem fogja a <span class="pagenum"><a name="Page_51"
-id="Page_51">-51-</a></span> kezében levő hatalmat elnyomásra, a
-szigort üldözésekre használni. De a börtönbe zárt Zólyomi párthivei
-még reményekkel vannak telve, s a háború viszontagságait czéljaikra
-zsákmányolhatják ki. A szultán udvarának kapui előtt lézeng még
-egy-egy elbujdosott főúr, kit ellátnak fejedelmi süveg keresésére
-küldöttek czimborái pénzzel és árulkodásokkal. S valamint mi a
-nádorispán kormánya alá vetett részekben hitsorsosainkkal biztos
-egybeköttetéseket tartunk fenn, szintúgy természetes, hogy nálunk
-is lehetnek, kik a nádor és az érsek úr zsoldján és érdekében
-működnek, s mentől mélyebb titok leple mögött, annál veszélyesebb
-eszközökkel. Vajjon nem kell-e ennyiféle zavargó elemet, mely a
-kormány gyöngeségéből nyer erélyt s új vágyakat, félelemben
-tartani?</p>
-<p>– De e zavargó elemek csak az itélőmester úr fejében vannak –
-közbeszólt Serédi.</p>
-<p>– És a királyi ügyek directorának papirján – válaszolá a
-fejedelem, a főurak nagy megütközésére.</p>
-<p>Kassai folytatá: – Aztán eltűrhetjük-e hidegvérrel, összefogott
-kézzel, hogy míg idegen földön küzdünk a hit és lelkiismeret
-szabadságáért, addig otthon a mi szent vallásunkból secták
-szakadjanak ki, s titkos helyeken saját predikátoraik által
-hirdessenek tévtanokat?</p>
-<p>– De ki akarna ily gonoszságot eltűrni? Kit kiván kegyelmed
-közőlünk e nagy váddal terhelni? Melyikünket gyanusítja? – rivalgja
-több főúr.</p>
-<p>– Én nem gyanusítottam, csak a honesta custodia <span class=
-"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> szükségét
-fejtegettem – mondá gyermeteg vidámsággal Kassai, s miután e
-szabály czélszerűségében nagyságtok és kegyelmetek sem kétkednek,
-további szószaporítás nélkül a másik feltételre térek át, melyet az
-elhatározandó háború erélyes folytatására és sikeres bevégzésére
-mellőzhetlennek tartok. Értem a mi protectorunknak, a török császár
-ő felségének helybenhagyását.</p>
-<p>Kassainak nagyobb hangnyomattal ejtett végszavát zúgás
-követé.</p>
-<p>– Ez csak a háború halasztására van kigondolva – említé
-Serédi.</p>
-<p>– Tavasz kezdetéig a fényes porta beleegyezését könnyű
-kieszközölni – válaszolt Kassai.</p>
-<p>– De az adó tetemes növekedésével – szólt ismét Serédi.</p>
-<p>– Birtokunk is öregbedést nyer az elfoglalandó megyékkel –
-jegyzé meg Kassai.</p>
-<p>– S tudja-e bizonyosan kegyelmed, hogy a vezénylete alatti sereg
-sok megyét fog meghódítani? – kérdé gúnyos nevetéssel Serédi.</p>
-<p>– Kegyelmetek fognak a vezérek lenni, s épen ezért támaszkodom a
-sikerre – szólt udvarias hangon Kassai.</p>
-<p>– De honnan hiszi ön, közbevágott a vén Kornis Zsigmond, hogy a
-szultán a háborúba beleegyezik?</p>
-<p>– Remélem.</p>
-<p>– S mi okon?</p>
-<p>– Mert a szultán az adópótlékot, s pasái az ajándékokat kedvelik
-– válaszolá Kassai. <span class="pagenum"><a name="Page_53" id=
-"Page_53">-53-</a></span></p>
-<p>– S ha mégis csalódnék ön?</p>
-<p>– Akkor csalódtam – mondá vállvonítva.</p>
-<p>– S mi lesz ez esetben a háborúra készülődésből?</p>
-<p>– Béke.</p>
-<p>– S a magyarországi evangelikus rendek sérelmei?</p>
-<p>– Kedvezőbb időben fognak orvosoltatni – szólt Kassai.</p>
-<p>– S a tervezett háború díjául nyerjük a honesta custodiát –
-jegyzé meg hidegen Kemény János.</p>
-<p>Ekkor tódult a pavillon udvarába a tömeg, s kiabált a tanácskozó
-terem ablaka előtt békét és háborút.</p>
-<p>– Micsoda zaj? – kérdé a fejedelem.</p>
-<p>– Vélekednek künn is, fenséges uram, a benn vitatott dolgok
-felől – mondta száraz, de alázatos hangon Kassai, ki elhírhedt
-félénksége mellett sem látszék a népcsoportozatoktól tartani.</p>
-<p>– Hogy merték az őrök beereszteni e tolakodókat? – tudakolá
-ismét a fejedelem.</p>
-<p>– Ha fenséged kegyes lesz megengedni, majd kiutasítom és
-lecsendesítem egy rendelet által a titkos izgatóktól felbujtatott
-népet.</p>
-<p>A hangnyomat, melylyel ezt Kassai mondá, a valónál nagyobb
-fontosságot adott az udvari zajongásnak.</p>
-<p>– Ebből is vád kerül valamelyikünk ellen – sugá oly hangosan
-Serédi, hogy talán a fejedelem is értheté.</p>
-<p>Többen megdöbbentek. <span class="pagenum"><a name="Page_54" id=
-"Page_54">-54-</a></span></p>
-<p>Rákóczi György ő fensége pedig komoly arczkifejezéssel mondá: –
-Kegyelmeteknek, hű országnagyjaim, meghallgattuk a magyarországi
-evangelikusok ügyében nézeteiket, s ha a körülmények javasolják,
-konstantinápolyi követünkhöz utasításokat fogunk küldeni, s ha
-szükséges lesz, a hadra készülésre is kiterjesztjük
-figyelmünket.</p>
-<p>Ezzel az ülés feloszlott, s a fejedelem Kassaitól kisérve belső
-szobáiba vonult.</p>
-<h3>VI.</h3>
-<p>A szultán engedelmének megnyerése igen józan, s mindenesetre
-igen törvényes javaslatnak látszik, legalább a mi szemünk előtt,
-kik a napi érdekeken kívül foglalunk állást.</p>
-<p>Hisz Erdély fejedelmei török hűbéresek voltak, s hogy illethetné
-meg őket oly hadfolytatási jog, mely ha szerencsével használtatik,
-eszélyesen gyarapíthatja a hűbéres erejét, ha pedig
-szerencsétlenül, akkor a hűbért teszi ki elfoglalások- és
-földulásoknak?</p>
-<p>És a főurak másként fogják föl a dolgot.</p>
-<p>Ők Kassai tervében, melyet Rákóczi – bár általános szavakkal –
-magáévá tőn, a magyarországi evangelikus rendeknek üres igéretekkel
-kecsegtetését szemlélik.</p>
-<p>Mert ismervén Rákóczi fukarságát, nem képzelik, hogy annyi
-áldozatra kész volna, mennyivel a telhetetlen pasákat kielégíteni
-és a szultántól háborúengedélyt nyerni lehessen. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_55" id="Page_55">-55-</a></span></p>
-<p>Tudják, hogy a török a német császárral békességben, a szomszéd
-lengyelekkel pedig viszályban él. S valószínűtlen, mikép Rákóczi
-fölforgathassa a portának e helyzetét, melyet a svédek és a párisi
-udvar minden törekvései évek alatt sem birtak megingatni.</p>
-<p>Aztán a főurak hagyományos politikája volt, hogy a pogány nemzet
-egyedül a szerencsére vigyáz, s a siker követője szokott lenni, még
-a neki nem kedvező dolgokban is. Ha az erdélyi fejedelem háborút
-indít és veszt, török erő hajtja ki országából; ha nyert, akárkit
-győzött le, Konstantinápolyból dicséretet kap. – Ez vala,
-szerintök, a gyakorlati nézet. Hitték, hogy ha uralkodójok a fényes
-portánál sokat kérdezősködik, mielőtt a harczmezőn koczkáztatna,
-akkor csak ürügyet keres tétlenségre.</p>
-<p>Nem csoda tehát a népszerűtlen Kassai ellen szórt káromlás, mely
-a nagyurak hazatávozása alatt emelkedett s vált a tömeg közt mindig
-hangosabbá.</p>
-<p>Ha Rákóczi vén kegyencze az előudvarra nyíló ablakú szobában
-mulat, sok s igen szép czímet hallhat, mindaddig, mig a kék
-darabontok takarodásra nem szólítják fel azon csoportozatot,
-melynek már a kiváncsiság sem szolgálhat többé ürügyül a fejedelmi
-lakban ácsorgásra.</p>
-<p>– A kapu előtt várjuk be a hit ellenségét. Hadd lássuk, emberi
-arcza van-e az Istenét elárulónak.</p>
-<p>– S midőn közöttünk hajtat el, teli torokkal fogjuk kiáltani:
-Éljenek a magyarországi evangelikus rendek! És éljen a vallásháború
-a török mufti jóváhagyása nélkül is! <span class="pagenum"><a name=
-"Page_56" id="Page_56">-56-</a></span></p>
-<p>– De lármájokkal kendtek czélt nem érnek, mert Kassai uram vén
-gebéi nem egykönnyen forgatják fel a szánt – szólt ártatlannak
-látszó humorral Serédi.</p>
-<p>– Segítünk hát nekik mi is – rivalgák többen.</p>
-<p>– Azt nem tanácslom, mert a felfordulás által Kassai nyaka
-helyett az önöké törik ki – jegyzé meg szigorú hangon Kemény János,
-ki az ellenzést a termekben, nem a piaczon szerette.</p>
-<p>– Jobb is lesz, ha mindnyájan hazamegyünk.</p>
-<p>– Meghaladta a tizenkettőt, s feleségeink zsémbeskedni fognak,
-ha a leves elfő – jegyzé most meg Serédi, izgatását helyreütni
-akarva.</p>
-<p>Azonban a tömeg közől számosan rászánták magokat az elfőtt
-levesre, s inkább szerettek volna Kassai urammal perlekedni, mint
-kikerülni élettársaik zsémbjét.</p>
-<p>Az egész piacztér tehát meglehetősen telve maradt, s főleg a
-templom és regia környékén hemzseg a nép.</p>
-<p>E közben a «harmadik udvarból», hol a katonai gyakorlatok
-majdnem megszakadás nélkül szoktak folyni, trombita rivalgása közt
-léptetett ki fél század huszár, s a piacz közepén figyelmet
-ébresztő zaj- és tombolással foglalt helyet. Nyomában
-alabárdosoktól körülvéve egy vörös ruhába öltözött, s óriás alakú
-hirnök jelent meg, az ácsorgókból nagy csődületet vonván maga
-után.</p>
-<p>Midőn pedig a többi embertársai fölött végignéző góliát, vállán
-dobbal, kezében irattal és szivében a kitünő egyének teljes
-önérzetével, a huszárokig ért, azok hosszú félkört formáltak
-körüle. <span class="pagenum"><a name="Page_57" id=
-"Page_57">-57-</a></span></p>
-<p>Látszott, hogy valami nevezetes határozat ünnepi kihirdetése
-czéloztatik.</p>
-<p>A tömeg, mely különben is ingerült volt, a gyanúra fogékony
-kedélylyel tódult az új jelenet színhelyére; de az anyák félénken
-viszik be a kapukból gyermekeiket, néhány kalmár a sátrakban
-kapkodva gyűjté össze kelméit, s a méhser- és halárus nők a
-ponyvarudakat kezdik leszedni, körülmények szerint vagy támadó-
-vagy védharczra készülvén. Mert, hogy a vörös hirnök a népcsődület
-ellen akar tiltakozni, s a huszárokkal összekocczanás történhetik,
-azt általánosan hitték, kivált miután Kassai uram nevét nem a
-legszelidebb czímek kiséretében emlegetik a vakmerőbb izgatók, s a
-katonákat boszantani nagy kedvet mutatnak.</p>
-<p>– Halljuk! dörgé a hirnök háromszor ütve a rézdobra.</p>
-<p>– Halljuk! viszhangozá ingerkedve a csoportozat.</p>
-<p>A rézdob ismét megbődült, hogy csendet vívjon ki.</p>
-<p>De a nép folytatá a zajt, kiabálva: halljuk hát! azonban
-legkevésbbé sem tartva magát saját figyelmeztetéseihez.</p>
-<p>Végre a góliát, torkának erejében bízva, olvasni kezd:</p>
-<p>«Értésünkre esvén, hogy a szombatosok – kik az igaz evangelikus
-hittől elszakadva, zsidó szokásokat, szertartásokat vettek be, a
-szentirás helyes magyarázatát magoknak arrogálják, és a vasárnap
-helyett a szombatot ünneplik – törvényeink és felsőbb rendeleteink
-daczára még mindig régi tévedéseikhez <span class=
-"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span>
-ragaszkodnak, s nemcsak titkos összejöveteleket és isteni
-tiszteletet tartanak, hanem még magok közől papot is választanak, s
-az evangelikus lelkészek helyett, annak oktatásait hallgatják, sőt
-hihetetlen vakmerőségöket azon pontig vitték már, hogy különösen
-Udvarhelyszék némely helységeiben halottaikat külön temetőhelyre
-ássák, gyermekeiket más néven szólítják, mint a mely evangelikus
-naptárainkban előfordul, és házaikban orgonát is tartanak, mely
-mellett általuk készített verseket énekelnek a Sion dicséretére: –
-ennélfogva rendeljük és parancsoljuk, hogy a megyei és székelyföldi
-fő- és illetőleg altisztek, valamint a szabad királyi városok
-magistratusai is, törvényhatóságukban a szombatosokat meg ne
-tűrjék, s azokat, kik ennek a veszélyes sectának tagjai vagy titkos
-pártfogói, tüstént jelentsék fel nekünk, hogy fiskális directorunk
-által honárulási perbe idéztetvén, törvénytelen és Istent káromló
-merényleteikért fő- és jószágvesztéssel büntettessük.</p>
-<p>Kelt Gyulafehérvárott dec. 21.-én 1638-ban.</p>
-<p>A fejedelem parancsolatából kiadta Kassai István tanácsos és
-itélőmester.»</p>
-<p>– Úgy látszik, az itélőmester uram foga Pécsi Simon birtokaira
-vásik, s nem is csoda, mert kivált Radnót és Balázsfalva gyönyörű
-uradalom – szólt Serédi Kemény Jánoshoz, midőn a «harmadik udvar»
-kapujából a hirnök stentori hangját meghallák.</p>
-<p>– Lehet, hogy Orbán Ferencz udvarhelyszéki jószágrészére is
-hunyorít – válaszolá ez.</p>
-<p>– Hát Orbán is szombatos?</p>
-<p>– Azzal gyanusítják. <span class="pagenum"><a name="Page_59" id=
-"Page_59">-59-</a></span></p>
-<p>– Hm! tehát Kassai értök melegítette föl a «honesta custodiát?»
-No! az nem volna nagy szerencsétlenség. Ki kérte a szombatos
-uraimékat, hogy újítgassanak a vallás dolgában? Miért nem tudnak
-úgy imádkozni, mint mi, s mint mindig szokás volt?</p>
-<p>– Én sem akarom a hitvány rajongókat menteni; de végre is, ha
-Kassai uram elnyel egy darabot a szombatosok birtokából, utóbb
-étvágya támadhat valamely igazhitű jószágára is, például az
-urambátyáméra – szólt mosolyogva Kemény János.</p>
-<p>– A lánczhordtát! azt nem tanácsolnám neki. Azonban nem ártana a
-vén róka czéljairól előre értesítenünk az uribb rendű szombatosokat
-– sugá némi megütődéssel Serédi.</p>
-<p>– Én még ma gyors postát indítok Orbán Ferenczhez.</p>
-<p>– Én pedig tüstént látogatást teszek Pécsi Simonnál, bár
-szememet rég sérti e szűcsmester fiából faragott mágnás szertelen
-fényűzése. Bethlen Gábor fejedelem alatt oly büszke házat tartott,
-mintha a Báthoryak vagy Garák véréből származott volna, s most is
-kertjében káposzta helyett ananászt termeszt, s óntányér helyett
-ezüsttálakban hordatja föl a marczipánt. Nincs boszantóbb, mint egy
-pazar sehonnai. Ha a koldusfaj pénzre tesz szert, legalább
-koplaljon aranyládái mellett, mint a fukar Kassai. E szerénységgel
-tartozik nekünk, kik becsületes ősöktől kaptuk vagyonunkat.</p>
-<p>– Ha bátyám a vén Pécsi felől ily nézetben van akkor jobb lesz
-védelmezését Kassai uram unokaöcscsére: Elemérre bizni – mondá
-Kemény János. <span class="pagenum"><a name="Page_60" id=
-"Page_60">-60-</a></span></p>
-<p>– S mi köze Elemérnek Pécsi házához?</p>
-<p>– Csak az, hogy szereti Deboráht, Pécsi egyetlen leányát, a
-gyönyörű teremtést, kit a szombatos atyafiak Sáron rózsájának
-neveznek, s talán azt hiszik, hogy számára készítette Salamon
-király az énekek énekét.</p>
-<p>– Az átkozott istentagadók! Ej! de szeretnék legalább hat hétre
-kenyeren és vizen tartani minden ily bálványimádót.</p>
-<p>– Pedig, bátyám! a ki Deboráht csak egyszer is látja, könnyen
-kaphat kedvet a bálványozásra.</p>
-<p>– S valóban szép?</p>
-<p>– A legragyogóbb álomkép halvány mellette.</p>
-<p>– Tehát szép, s mégis szűcsmester unokája! Nagy lábai lehetnek,
-vagy hegyes könyöke van. Nézd csak jól meg.</p>
-<p>– Az irigység sem fedezhetne fel benne hiányt, ha nincs oly éles
-szeme, hogy a napban foltokat számlálgasson.</p>
-<p>– S én őt nem ismerem! – sóhajtá Serédi.</p>
-<p>– Csak most tért vissza Fehérvárra.</p>
-<p>– S hol lakott eddig?</p>
-<p>– Három év óta nagynénjénél Eperjesen; mert tyja nem akarta
-Kassai iránti gyűlölségből Elemérhez nőül adni, s eltávolítá, hogy
-feledje szerelmét.</p>
-<p>– De úgy-e, Deborah kisasszony hű maradt, mint a szép leányok
-szokása? – kérdi tréfálva Serédi.</p>
-<p>– Csak annyit tudok, hogy Elemér most is ábrándosan szereti.</p>
-<p>– S az atyával a leány iránti hajlamból még <span class=
-"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span> saját
-kedves nagybátyjának meggyilkolására is szövetkezni fog, nemde?</p>
-<p>– Elemér nemes indulatú ifjú.</p>
-<p>– Az kár, fölötte kár! – sóhajtá Serédi. – Mily derék lenne –
-tevé hozzá – ha a vén ravasz rókát a rókakölyök játszaná ki!</p>
-<p>Ekkor a «harmadik udvarból» csendesen közelg egy festetlen
-deszkájú szán. A lovak alig ügetve mennek, mintha beteget vinnének,
-s a szán üléséből a lábzsákon, farkasbőr bundán s prémes süvegen
-kívül, csak még egy hosszú rézszínű orr látszik ki.</p>
-<p>A hirnök fölolvasása más hatást gyakorolt a tömegre, mint Kemény
-Jánosra vagy Serédire.</p>
-<p>Az első sorok, melyek a rendelmény czélját már sejteni engedék,
-szikrázó örömsugarakat reszkettettek sok komor és befellegzett
-arczon, s e hatás fokonként növekedett, úgyannyira, hogy midőn a
-hirnök elhallgatott, harsány «éljen!» szállott föl száz meg száz
-ajakról.</p>
-<p>Góliátunk az «éljent», megbocsátható büszkeségből, sajátjának
-tekinté, mint óriás hangjáért a közönségtől nyert tiszteletdíjt, s
-volt is valami igaza. Vígan döngetve a dobot, s előre-hátra hányt
-lábakkal billegett a «harmadik udvar» felé, nem mulasztva el
-derekát egészen féloldalra tartani, mit régen deli és negédes
-testtartásnak tekintettek, s a czigányoknál néha még most is
-látható.</p>
-<p>Azonban tagadhatatlan, hogy a szombatosok üldözését is illette
-egy kevés az éljenből. A nép gyűlölte e sectát, mint a tömegeknél
-divatozik, minden <span class="pagenum"><a name="Page_62" id=
-"Page_62">-62-</a></span> valódi ok nélkül. Ellenszenvét nem birta
-többé magában tartani, midőn a templomok és középületek homlokára
-kiszögezve találá Kassai rendeletét.</p>
-<p>– Veszszenek a szombatosok, veszszenek! – hangzott.</p>
-<p>De miért?</p>
-<p>A köztársalgásból elleshetünk néhány okot.</p>
-<p>– Ki kell pusztítani a szombatosokat, igaza van Kassai ő
-nagyságának, irmagvat sem kell belőlök hagyni, mert mindnyájan
-gonosztevők. Ők uzsoráskodnak, ők csak a kóser húst eszik, ők
-hamisítják meg a mértékeket, ők feszítették fel Krisztus urunkat,
-és most is husvétonként egy-egy ellopott gyermek vérével
-keresztelik meg rühös kisdedeiket – szólt Panna asszony.</p>
-<p>– Hisz, angyalom, azok a zsidók – büntesse őket az Isten – de
-nem a szombatosok, – válaszolá a külvárosból egy iskolamester.</p>
-<p>– De, lelkemadta, a szombatos is csak olyan, mint a zsidó.</p>
-<p>– Hogy volna, angyalom, sőt egészen más.</p>
-<p>– Miért nem akar hát vasárnap imádkozni? A ki szombaton nem
-dolgozik sem a műhelyben, sem a boltban, sem a mezőn, az zsidó.</p>
-<p>– És hallotta-e kend – szólt Panna asszonyhoz Sára néni, ki
-akkor érkezett – hallotta-e, hogy Kerekes uram leánya éjenként, ha
-holdvilág süt, a házak tetején jár?</p>
-<p>– Nem csoda, galambom, mert Kerekes uram szomszédja Pécsi Simon
-ő nagysága. Hisz, ne volna csak Pécsi nagy úr, eddig rég
-felgyújtattuk volna a <span class="pagenum"><a name="Page_63" id=
-"Page_63">-63-</a></span> házát. De bizzunk csak Kassai uramban,
-majd elbánik ő a szombatosokkal.</p>
-<p>– Tavaly a jég hét falu határát rontotta meg – sóhajtá valaki a
-vidéki nemességből – de a közbeeső Balázsfalván semmi kárt nem
-tett.</p>
-<p>– Az természetes, mert Balázsfalva Pécsi Simon uram birtoka.</p>
-<p>– Nem kell több, hogy a szombatosokat kuruzslóknak tartsuk.</p>
-<p>– Kivált ha meggondoljuk, hogy ugyancsak tavaly Pécsi kertét nem
-pusztították a hernyók, holott a fejedelem ő fenségének legszebb
-csemetéit mind lekoppasztották.</p>
-<p>– Hejh, barátom! a szombatos chaldæai nyelven admoneálja a
-hernyókat, hogy az ő földjéről tüstént kitakarodjanak, s azok a
-megintésre oly gyorsan elmásznak, hogy a sietség miatt lábuk is
-elkopik. Magam találtam a kertemben két hernyót, melyeknek egészen
-levásott a lába. Pedig hány lába nincs a hernyónak? Mindjárt
-sejtém, miként Pécsi uramtól menekültek hozzám. Szegény nyomorék
-állatok! Sajnáltam volna megölni.</p>
-<p>– Az istentelen szombatosok! Még a hernyókat is megcsúfitják. S
-mit nem tennének az emberekkel, ha hivatalba raknák őket!</p>
-<p>– Példa rá Pécsi Simon, ki a honesta custodiát kitalálta.</p>
-<p>– S azóta gyakran jő divatba. De most rajta fogják szép
-találmányát megpróbálni.</p>
-<p>– Ne hígye a nemzetes úr! A szombatosok oly könyvekből is
-olvasnak, melyeknek betűit mi <span class="pagenum"><a name=
-"Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> tudósok sem ismerjük – szólt
-a külvárosi iskolamester.</p>
-<p>– De nem használ az olvasás semmit a director levátája
-ellen.</p>
-<p>– Téved a nemzetes úr! A ki titkos könyvekből tud olvasni, annak
-segítségére jő a sátán.</p>
-<p>– S minden szombatos tud olvasni?</p>
-<p>– Biz’ a főbbek többnyire tudnak.</p>
-<p>– Már ez nagy baj. Óvatosan kell tehát Kassa uramnak
-eljárni.</p>
-<p>– Hogyne? Hisz Pécsi Simon még a Millenniumban is hiszen.</p>
-<p>– A gonosz ember! Azt gondoltam, hogy csak a sátánban; de ha a
-Millenniumban is hiszen, akkor én nedves farakáson és lassú tűznél
-égetném meg.</p>
-<p>– S micsoda bogár az a Millennium?</p>
-<p>– Hát valami tengeri szörny lehet – válaszolá Panna asszony, ki
-a megégetést indítványozta.</p>
-<p>– Nem, angyalom! A Millennium ezer éves országot jelent, melyben
-a babonás szombatosok hite szerint Krisztus Urunk fog uralkodni –
-szólt tudákos hévvel a külvárosi iskolamester.</p>
-<p>– Hisz az még nem volna rossz – csattant fel Panna.</p>
-<p>– De a szent könyv egy helyének félrefacsarásából ered.</p>
-<p>– S ő a szent könyvet is facsargatja?</p>
-<p>– Hogyne!</p>
-<p>– Csavarja ki hát a hóhér a nyakát, – átkozódék a buzgó Panna.
-<span class="pagenum"><a name="Page_65" id=
-"Page_65">-65-</a></span></p>
-<p>– És még Gyulafehérvárt is Jeruzsálemnek akarná nevezni – tódítá
-a külvárosi iskolamester.</p>
-<p>– S talán zsidókkal betelepíteni! Hogy verné meg az Isten.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p>Ily hangulat közt tünt a csoportozat szemébe a lassú szán, a két
-rossz gebe, a lábzsák, a farkasbőrbunda, a prémes süveg, a rézszínű
-hosszú orr, szóval Kassai uram minden látható és láthatatlan
-appertinentiáival.</p>
-<p>Az első percz soknak eszébe juttatá a vén kanczellár régi
-népszerűtlenségét, s a fejedelmi tanácsteremben mondott
-véleményét.</p>
-<p>A szánhoz tódultak tehát, de mindenütt helyet nyitva a
-továbbhaladásra.</p>
-<p>Kassai mélyebben burkolá arczát a farkasbőr alá, s a rézszínű
-orr eltünt.</p>
-<p>– Veszszenek a szombatosok! – kiálták ekkor többen – s éljen a
-vallásháború!</p>
-<p>– Mi a szombatosok kiirtását akarjuk! – ordíták mások – de
-akarjuk a vallás és lelkiismeret szabadságát is.</p>
-<p>– Előbb meg kell büntetni a sectáriusokat, azután menjünk
-mindnyájan a magyarországi elnyomott evangélikus rendek segítségére
-– szólt a külvárosi iskolamester.</p>
-<p>Ekkor kiüté magát a farkasbőr közül a rézszínű orr, a kurtán
-nyirott fehér bajusz, és még hozzá a széles nyerges áll is.</p>
-<p>– Mindnyájan menjünk, fiaim – szólt szétterjesztett kezekkel,
-mintha áldaná a népet Kassai. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> A kocsis pedig megcsapta a
-lovakat, s a szán sebesen elment.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 372px;"><a href=
-"images/i006hq.jpg"><img src="images/i006.jpg" alt=
-"Veszszenek a szombatosok!" title=
-"Veszszenek a szombatosok!" /></a>
-<p class="caption">Veszszenek a szombatosok!</p>
-</div>
-<p>– Mégsem olyan rossz ember ez a Kassai uram – sóhajtott a
-külvárosi iskolamester, a kiszabadult szán után nézve.</p>
-<p>– Vannak ugyan gyöngeségei, de ki volna tökéletes.</p>
-<p>– Szereti ugyan a pénzt, vágyik a más birtokára, de… miért is
-kell a szombatosoknak birtok?</p>
-<p>– Igaz! Aztán a nagy urak többet mondanak róla, mint való.</p>
-<p>– Talán irigykednek rá.</p>
-<p>– És féltik befolyásukat.</p>
-<p>– Most is elterjesztették, hogy nem akar háborúba menni.</p>
-<p>– Pedig épen most ő maga mondá, hogy «menjünk», s «mindnyájan
-menjünk».</p>
-<p>– Úgy van! Menjünk mindnyájan… haza, – szólt gúnynyal Kemény
-János, ki a tömeg közé vegyült.</p>
-<p>Eloszlának.</p>
-<h3>VII.</h3>
-<p>Közel a Kapisztrán-kápolnához, jobbra a
-Szent-Mihálykaputól,<a name="FNanchor_2" id=
-"FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a> egy
-alacsony, de tiszta kinézésű ház áll, hat rostélyos, törpe ablakkal
-az utczára tekintve. A kisebb gyermek is beláthatna az
-ablaküvegeken a szobákba, ha hófehér színű félfüggöny nem védné a
-szerény lak titkait, a családéletet, minden kiváncsi szem elől.
-<span class="pagenum"><a name="Page_67" id=
-"Page_67">-67-</a></span></p>
-<p>Kapu helyett csak ajtó vezet az épület udvarára, melyből
-emlékezet óta egy vén szakácsnő járt ki a boltig vagy mészárszékig,
-sem tovább, sem közelebb. Voltak, kik néhanapján orvost és papot is
-találtak az ajtó előtt, miből aztán fényes eszmét nem formálhattak
-magoknak az özvegy egészségi állapotáról, ki a törpe házat még
-Bethlen Gábor fejedelemsége alatt vásárolta meg, s beköltözvén,
-mostanig sem lépett ki abból, mintha kriptája volna, melyben mint
-halott fekszik.</p>
-<p>Hogy kicsoda e nő, a világ nem tudja. Közönségesen csak a «beteg
-asszonynak» hívják, tartván magokat a vén szakácsnő elnevezéséhez,
-ki a szatócstól és hentestől ez érzékeny czímre hivatkozva, kéri a
-szükségelt árúkat olcsóbban vagy jobb minőségben. A szakácsnő
-keveset vásárol, de készpénzzel. Volt idő, midőn neki mindent
-hitelre és rovásra akartak adni, hogy ürügyök lehessen a «beteg
-asszony» házába lépésre; azonban a jó cseléd megoldá kék
-zsebkendőjén a göcsöt, kiszedte belőle fillérenkint tartozását, a
-fönmaradt összegre ismét bogot kötött, s oly hidegen távozott,
-mintha sértve lett volna. Már ismerik szokásait, s nem bántják sem
-kérdéseikkel, sem kandiságokkal. Különben is egy visszavonuló csak
-úgy érdekel hosszasan, ha fájdalmával vagy közönyével kaczérkodik,
-s ha a világról lemondásában követelés van.</p>
-<p>A «beteg asszony» létezése évek óta már csak akkor jutott a
-szomszédoknak is eszébe, ha házából idegent láttak kimenni. Ez
-esetben megkérdék nevét egymástól, s ha szerét tehették, a tőle
-jöttől, és a <span class="pagenum"><a name="Page_68" id=
-"Page_68">-68-</a></span> felvilágosítás, melyet nyertek, váltig
-csak az volt, hogy a szegény asszony ágyban fekszik, beteg, mindig
-beteg, mindig fekszik, s annálfogva kiki «beteg asszonynak» hívja,
-és neve talán a halotti prédikáczióban is az marad. Minek
-keresztelnék a koporsó számára másnak, mint a mi az életben
-volt.</p>
-<p>De az volt-e örökké? Szerencsétlensége-e, hogy beteg, vagy
-szerencséje? Hová menne, ha lábai birnák! Oh, melyik ösvény vezet
-ki leghamarább az életből? A betegség. Erőtlen lábakkal, fekve
-haladunk azon czélhoz. Az öngyilkolás rögetlen és rövid útját
-betorlaszolta a hit.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p>Fehér tiszta vánkosokba temetve alszik a «beteg asszony». Csak
-fejkötőjének csipkézete, átszűrt, vékony, viaszkhalvány arczélének
-egy része, mellén keresztbe tett kézcsontjai, melyeknek vázáról a
-láz leszedett minden húst s talán kiszárított minden véreret is, és
-a hihetetlenül keskeny, sovány testnek alig valami emelkedéssel
-biró körvonalai tünnek ki a puha ágyneműből, mintha az alabástrom
-emlékkövön egy már félig elenyészett domborművet látnál, mely régen
-a szenvedést ábrázolta, s most az ábra mulandóságával önt vigaszt a
-néző kedélyébe.</p>
-<p>A «beteg asszony» minden fényűzési vágyát fekhelye körül
-összpontosítá. Neki igen sok volt már a szoba, mint másnak nem az a
-világ. Mit érdekelheték a távolibb tárgyak. Ő csak az ágyban élt
-még. Mellette a rózsafa-asztal, kristály pohárral, ezüst kanállal
-és gyógyszerekkel; az ágy lábánál <span class="pagenum"><a name=
-"Page_69" id="Page_69">-69-</a></span> damaszt karszék, egy kevéssé
-színvesztett, de ruganyos, s a rózsafa-asztaltól a karszékig a
-padlózat szőnyeggel borítva. Kell-e többre gondolni neki, kinek
-élete ezen kis téren folyt le? Az ágyból a karszékig vánszorgani s
-onnan vissza, ez volt a «beteg asszony» egészsége; s midőn önerején
-többé nem teheté, akkor mondá a vén szakácsnő, hogy a «beteg
-asszony» ma rosszúl érzi magát, ma ismét beteg, még nem is
-sétálhatott.</p>
-<p>A szoba, melynek fénypontja, s hogy úgy szóljak, nappali terme
-az ágy környéke, három ablakos és tág, de majdnem üres. Néhány ódon
-s alig haszonvehető bútor hever benne itt-ott, s egy bőrrel bevont
-kerevet a gyakran virrasztó cseléd nyoszolyájául van szánva.</p>
-<p>A többi szobák csak szellőztetéskor nyittatnak meg, s egészen
-puszták. Bennök évekig tartózkodott néhány egér-család; azonban
-végre e zsellérek száma is apadni kezd, s közülök az utolsót a
-szakácsnő tavaly hallotta keservesen czinczogni a küszöbfal
-szögletében. Talán épen akkor búcsúzott el szállásától, melybe
-azután egy házi tücsök költözött, s monoton csicsergésével adja
-tudtul, hogy még él, Isten tudná, miből és meddig?</p>
-<p>A «beteg asszony», kihez megint visszatérünk, most már legalább
-fél óra óta alszik. Egészen kimerítette s bágyadásba hozá az öröm.
-S micsoda? Oh ég! a könnyező, panaszló, s a létezésért
-megszégyenült öröm, melynek boldogságát s önvádjait évek óta nem
-érezte.</p>
-<p>A «beteg asszony» aléltan pihen a puha hófehér <span class=
-"pagenum"><a name="Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> vánkoson,
-s még nem háborgatják bősz látványok, még nem hoz a lefolyt életből
-az álom vádképeket vissza, hogy a nyugvás perczét átokká s
-kíneszközzé változtassa.</p>
-<p>A karszéken pedig az alvó halk lélekzésére figyelve egy gyönyörű
-hajadon ül, előre hajoltan s részvékeny arczczal. Látszik, hogy
-azon pillanatok, melyeknek tanúi nem voltunk, rendkívül hatottak
-kedélyére, s hogy megindulása, melynek nyomai arczvonalain még
-rezgenek, a testi fájdalom martaléka iránti szánalomnál is mélyebb
-forrásból ered. Talán a beteg, kit ápolni jött, szíve sebét tárta
-föl, mert visszautasítani akará a gondot és gyöngeséget, mely neki
-úgy sem hozhatna enyhülést. Vagy talán a lány maga önkényt
-észrevette, miként a kórágyban fekvő minden testi szenvedései egy a
-vigasz által illetetlen, az időtől csillapulást nem váró erkölcsi
-fájdalomnak, egy reményét és hitét vesztett életnek szomorú
-következményei.</p>
-<p>A «beteg asszony» lélekzése most halkká lőn, s elakad.
-Viaszk-arczán mintha megszűnt volna a vérkeringés.</p>
-<p>A téli nap pedig a függöny fölött sugárt hint a szobába, s az
-ablakkarikákon áttört csillám épen az ágyvánkosra szállván le, a nő
-sáppadt és merev vonalait oly élesen emelé ki, hogy a karszéken ülő
-leány hideg borzadást érzett tagjain átszökelni. Úgy tetszék,
-mintha halottal volna, mintha holttestet őrizne.</p>
-<p>Fölkelt, s a betegre félénk és aggódó tekintetet vetve, előbb
-drága szövetű nyakkendőjével, melyet <span class="pagenum"><a name=
-"Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> a felső üvegkarikák elé
-vont, elzárta a fényt, mely oly kisértetien világított, s azután az
-ágyhoz lépvén, a vánkosokon, hogy időt nyerjen, egyengete, igazíta
-valamit, mígnem végre ajkaival érinté a halvány hideg homlokot, az
-elfonnyadt arczot, a mélyen fekvő s félig nyilt szemeket, keresve
-szikráit a melegnek, az életnek. «Csak dermedten alszik, vagy
-elájul», sóhajtá, de még sem bizva tapasztalataiban, még sem adva
-teljes hitelt reményeinek, a beteg lélekzetét leste, előrehajolva,
-ráborulva, ajkát ajkain tartva, s oly megható részvéttel, mintha a
-legszorosabb vérkötelékek csatolnák a szerencsétlenhez.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 546px;"><a href=
-"images/i007hq.jpg"><img src="images/i007.jpg" alt=
-"Viaszk-arczán mintha megszünt volna a vérkeringés." title=
-"Viaszk-arczán mintha megszünt volna a vérkeringés." /></a>
-<p class="caption">Viaszk-arczán mintha megszünt volna a
-vérkeringés.</p>
-</div>
-<p>– Ah! ő él! – rebegé égre emelt szemekkel Deborah, a dúsgazdag
-Pécsi Simon egyetlen gyermeke.</p>
-<p>A «beteg asszony» megmozdult; de zsibbadt testével az erőtlen
-öntudat, a halkan pislogó élet, az álmaiból kibontakozó lomha lélek
-siker nélkül küzdvén, megint a tetszhalálhoz hasonló állapotba
-sülyedt, csak annyi különbséggel, hogy most már időközönkint
-görcsös rángás lobbant át arczizmain, bár alig észrevehetően, s
-homlokát a tavaszi vékony ködpáránál finomabb, alig tapintható,
-majdnem láthatatlan veríték borítá.</p>
-<p>– Istennek hála! kedvezőbb fordulat mutatkozik, a mai napot
-megnyerte. Azonban holnap… ah! ki tudja, hogy holnap?… S ha örökre
-behunyva maradnának szemei, ugyan mit vesztene? Szegény néném, én
-imádkozom halálodért. Legyen gyors kimulásod. Ne ébredj, ne ébredj
-föl most, és aludjál mindig, de csendesen, érzés és mozdulat
-nélkül. <span class="pagenum"><a name="Page_72" id=
-"Page_72">-72-</a></span></p>
-<p>Deborah összefogta kezét s buzgón, egész bensőséggel
-imádkozott.</p>
-<p>A mint pedig ismét a támlára ereszté karjait, fölindulása
-lecsillapult, s csak egy könny rezgett még szemében, melyet
-hirtelen letörölt, és elővevé a hurkoló-tűket, szorgalmasan
-hozzálátott a csinos női munkához, melyet majdnem bevégezve hozott
-magával, hogy a «beteg asszonynál» emlékül hagyhassa.</p>
-<p>A foglalkozás oly jól illett hozzá, mint a szoborszerű nyugalom,
-vagy az élénk részvét, a kaczér mosoly és hideg büszkeség.</p>
-<p>Ismerősei csupán szépsége felől voltak egyező véleményben.</p>
-<p>Karcsú s eléggé magas termete az idomok és kecs teljes
-összhangzásával birt.</p>
-<p>Bájosabb mozdulatokat s tökéletesebb formákat képzelni sem
-lehetett volna.</p>
-<p>Egész lényén a kifejlett kor bevégzettsége, és a serdület
-frissesége volt csodálatos varázszsal összeolvasztva.</p>
-<p>Deborah már huszonkét éven túl van; de magával hozott mindent,
-mi a világba lépésekor igéző vala rajta, s megszerzé az érett
-szépségből azt, mi csak sajátságos, mi csak hódítani és ámulatba
-ringatni tud.</p>
-<p>Modorában tetszelgést vettek némelyek észre, mások kedélyt és
-gyermeteg ártatlanságot.</p>
-<p>Sötétkék szeme világossárga hajfürteivel és rendkívül finom,
-fehér, lágy, átlátszó, de egészséges, és az érzések játékait, a vér
-mozzanatait, a szeszély <span class="pagenum"><a name="Page_73" id=
-"Page_73">-73-</a></span> álmait, az akarat erélyét s az átengedés
-szendeségét hűn visszatükröző bőrszínével, sokkal erősebb
-fegyvereket adtak Deborah rendelkezése alá, mintsem azon vádat
-kikerülhette volna, hogy hatalmával olykor visszaél, s mintsem a
-visszaélés gyanújától is, még többen, mint a hányan
-megbotránkoztak, föl ne oldoznák.</p>
-<p>Ha egyik kétkedett mély érzéseiben, a másik csak önuralkodást
-fedezett föl nyugalmában s mindenik bámulta vagy hibáinak
-kellemeit, vagy szilárdabb tulajdonainak könnyű és igézetes formák
-közé rejtését.</p>
-<p>Deborah vonásai szabályosak voltak, a nélkül, hogy megszünnének
-jellemzők lenni.</p>
-<p>Arczélének az az egykissé meghajlott orr keleties kifejezést
-adott.</p>
-<p>A szokottnál valamivel nyiltabb homlokán ész és büszkeség
-székelt; de egész tekintete a kedves mosolylyal, mely ajkain
-gyakran játszott, s a behatásokat hamar átvevő idegeivel együtt,
-inkább a kedély és szelidség eszményképét tünteti szemünk
-elébe.</p>
-<p>Felindulásban sokan látták már őt, de a mély és tartós érzést
-azért kétlék benne, mert ez a szerelemben szokott leginkább
-nyilvánulni, és a huszonkét éves Deborah még eddig senkivel sem
-akarta sorsát összekötni.</p>
-<p>Elemért, Kassai unokaöcscsét, tartotta a világ a szép leány
-választottjának.</p>
-<p>De az apa nem győzheté le a fukar és cselszövő itélőmester
-iránti ellenszenvét, s a már bizonyosnak hitt viszony
-szétbomlott.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 367px;"><a href=
-"images/i008hq.jpg"><img src="images/i008.jpg" alt=
-"Deborah vonásai szabályosak voltak." title=
-"Deborah vonásai szabályosak voltak." /></a>
-<p class="caption">Deborah vonásai szabályosak voltak.</p>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_74" id=
-"Page_74">-74-</a></span></p>
-<p>Elemér szerencsétlen volt; Deborah komoly arczán nyomai
-látszottak a szenvedésnek, melynek ködfátyolán át szépsége még
-igézőbben sugárzott.</p>
-<p>Később Balázsfalváról, hol akkor Pécsi lakott, eltávozott
-Deborah, s három év mulva látták őt először Fehérvárott.</p>
-<p>Mit érez most? Visszaemlékezésekben vagy új benyomások
-tündérvarázsa közt él, ezt ki tudná még; de hány ne vágynék, az
-első percz óta, midőn megjelent, kémleni és megtudni?</p>
-<p class="center">*</p>
-<p>Deborah, mint mondám, a karszékbe ülve női munkához fogott, s
-oly iparkodással, oly figyelemmel, hogy a mikor szemeit a rámáról
-fölvette, már a «beteg asszony» ébren volt, s lankadt, kimerűlt
-tekintetét rája függesztve tartá.</p>
-<p>A leány vidám, biztató mosolylyal közelített hozzá.</p>
-<p>Az asszony lassan, erőlködve emelte föl kezét, hogy a
-meghajlottnak, ki ajkával homlokát érinté, fejére tegye; de az
-áldás, mely a beteg gondolatában élt, nem talált kellő
-szavakra.</p>
-<p>Ő úgy elszokott az áldástól.</p>
-<p>Az átkot jól ismeré!</p>
-<h3>VIII.</h3>
-<p>Deborah fehér, finom selyemlágy kezével a száraz, elfonnyadt és
-vértelen arczot, a «beteg asszony» viaszksárga arczát
-simogatta.</p>
-<p>– Hogy pihentél, kedves néném, jó néném? <span class=
-"pagenum"><a name="Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> úgy
-tetszik, hogy most enyhébb álmod volt, mint régen.</p>
-<p>– Csak a ketreczet láttam, Deborah! s a ketreczben senkit sem;
-talán más számára tisztogatják ki a sártól és szeméttől, ajtója
-nyitva volt, a csontok még benne.</p>
-<p>A «beteg asszony» suttogva szólt, Deborah átborzadt.</p>
-<p>– A csontok ott voltak, úgy a mint előbb az ebek rágták le
-azokról a húst, s a maradékot ő… Mind ott voltak… egy, kettő,
-három, négy… mind ott. De ő nem vala jelen, nem jött ki sirjából;
-másé lett Fogaras piaczán a tyúkkosár, a ronda ketrecz. Rendre
-járja a világ. Nem engem fognak többé gúnyolni. Mást, mást! S hogy
-élhetek a gúnykaczaj hangjai nélkül! Átkaimból szívott testem
-mindennapi táplálékot. És mi tartja már ébren szívemben a
-vérdobogást, ha nem a düh, a szégyen, a megvettetés érzése és a
-megvetés azok iránt, kik csúfot űztek szenvedésemből? Hogy élek
-csak egy hétig is bősz álmaim nélkül? Mi marad akkor velem?…
-Szegény beteg asszony!</p>
-<p>Deborah mély csodálkozással tekintett a beteg nőre, ki azért
-látszott vigasztalhatatlannak, hogy szendergése a szokottnál
-enyhébb volt. Mekkora örvénye nyilt föl előtte a szívnek, s benne
-az önkínzás minő rémalakjait szemlélheté.</p>
-<p>A «beteg asszony» fuldokolva, s égett szemhéjai közül serkedő
-könnyekkel folytatá: – Deborah! vajon mit jelent, hogy most
-álmomban erőtlenül feküdtem a fogarasi piaczon, és mégis senki sem
-<span class="pagenum"><a name="Page_76" id=
-"Page_76">-76-</a></span> tapodott sarkával köntösömre, senki sem
-vert arczomra sárt, senki sem suhogtatott testem fölött ostort? Más
-iránt fog-e a világ kegyetlen lenni, mint a tigris, s undorító,
-mint a hiéna, mely a halottakat kaparja ki a vermekből, hogy szája
-rothadással teljék meg?</p>
-<p>Deborah összeborzadt. Finom idegeit lázasan kezdték izgatni e
-bősz szavak. – Oh! néném! rimánkodott, – adjon hálát az Istennek,
-hogy annyi kínteljes év után volt egy órája, melyben csendesen
-pihenhetett. Vegye, kérem, ezt a gyógyulás jelének. Hígyen,
-reméljen, feledjen.</p>
-<p>– Ha, ha, ha! feledjek, Deborah! Izzó vassal égessék agyvelőmet
-az utolsó reszketésig, ha feledi kötelességét: az emlékezést. Mit
-nem tettek velem a vadállatok, melyeknek neve ember? Nem
-kiáltották-e dühösen, nevetve, fogukat vicsorgatva, mosolyogva; nem
-sugdosták-e álnok szánakozással és képmutató könnyekkel, hogy ime!
-ez az özvegy az, kinek férjét a kutyákkal együtt tartották a
-börtönben zabkenyéren és moslékon, kinek férjéről letépte a ruhát
-Baling János, hogy a fal penészes nedve s a padlazat pora testéhez
-ragadjon, kinek férjét naponként dorongokkal verték és karókkal
-szurdálták, míg ajkai tajtékot túrtak; kinek férjét ketreczben
-vivék a bitófa elé, hogy bevárják, míg a koldusok, kóborlók s
-minden söpredék, melyet népnek hívnak, megunják szidni, átkozni,
-pökni, s hogy csak azután üssék el nyakát, tompa bárddal s
-bevégezhetetlen kínok közt?… Ha, ha, ha! ne emlékezzem-e az iszonyú
-gúnykaczajra, az állati ordításra, mely <span class=
-"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> Fogaras
-piaczán ezer torokból hangzott, s megölte bennem a vallást, észt,
-érzést és a test erejét? Inkább tíz körmeimmel ásnám ki keblemből
-szívemet, mintsem egy másodperczig tudja feledni a multat… S miért
-nem jött vissza álmomban a mult? Deborah! miért nem éltem újra át a
-félhalál állapotjában azt a keserűt, azt a kétségbeejtőt, mit az
-élet nyújtott, s a mit az ébrenlét mindig hűn vezet szemem elé?
-Nincs-e e csodának jelentősége? Deborah! Nem tudod-e az álmokat
-hüvelyezni? Miért van, hogy ma csak láthatatlan ajkak sugdosták a
-légben: Ez a nő, ez a nő az, kinek férje…! s nem birták tovább
-mondani a történeteket.</p>
-<p>– Kedves néném, zokogta Deborah, önt oly mély ájulás lepte meg,
-hogy eszmélete egészen kialvék, s képzelődése nem kínozhatta az
-iszonyú emlékek felujításával.</p>
-<p>A «beteg asszony» kétkedőn rázta fejét. – Nem, nem, szólt
-kisérteti hangon. A világban valami nagynak kell történni, hogy a
-természet így kibillenhessen sarkaiból, s hogy velem
-fölhagyhassanak a szenvedések, mint elhasznált anyaggal. Deborah,
-oly fiatal voltam, mint te most, oly ünnepelt és majdnem oly szép.
-Nézz arczomra!</p>
-<p>Deborah ijedten tekintett a fonnyadt, kiszáradt arczra.</p>
-<p>– Lásd! mivé lettem, az iszonyú történet után, sugá rémes hangon
-a beteg asszony.</p>
-<p>Deborah szíve összeszorult, maga sem tudta, miért?</p>
-<p>– Egyedül te nem átalsz a megvetetthez jönni, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> bár
-titkon. S ha sejtené az én bátyám, a te atyád, Pécsi Simon!</p>
-<p>– Nem neheztelne ezért rám. Az én atyám nemes szívű férfiú,
-erősíté könnyekkel Deborah.</p>
-<p>– Nem volt soha nálam.</p>
-<p>– Mert minden ismeri, mentegetődzék Deborah, s fölfedezték volna
-nevedet a kiváncsiak, kik az ő nyomát kisérik.</p>
-<p>– Igaz, igaz. De hátha téged is meglátnak?</p>
-<p>– Mindenki a templom és fejedelmi palota elé csődült, közel van
-kocsim, és sűrű fátyol véd.</p>
-<p>– Igaz, igaz. De hát az éj nem sűrűbb fátyol-e, melyen, ha a
-csillagok alszanak, a szem nem hathat át?</p>
-<p>Deborah mélyen érzé a vádat, mely e kimélő szavakban atyjára
-vonatkozott.</p>
-<p>– Átok van a megbélyegzetten és családján, pedig a megbélyegzett
-néha ártatlan, sohajtá a «beteg asszony».</p>
-<p>Deborah leverten állott a nyoszolya előtt.</p>
-<p>– Férjem nem volt gyilkos, de elitélték. Régi történet s mindig
-új!</p>
-<p>A beteg kimerülten hajtá vissza fejét a vánkosra, s mint a
-kioltott gyertya, oly hamar hunytak el szemei. S csak nehéz,
-azonban mindig csillapuló lélekzete tanusítá, hogy egy pár perczig
-még talán ébren van.</p>
-<p>Deboráht babonás félelem lepte meg, aggódva tekintett körül a
-szobában, nem hagyhatá magára nénjét, s a szakácsnő még nem tért
-vissza. Ah! pedig ő most haza, atyjához vágyott, szorongón, igen
-nyugtalanul. <span class="pagenum"><a name="Page_79" id=
-"Page_79">-79-</a></span> Zavaros érzések zsibongtak keblében. Az
-idő is késő, már dél van, sűrű lépések hangzottak az utczán, az
-egész világ talpon volt, s oly rejtélyes, oly titkon gyötrő, oly
-megfoghatatlan hatást gyakoroltak rá a «beteg asszony» bősz
-eszméi.</p>
-<p>Mintha égne lába alatt a föld, nem maradhatott, atyjához
-vágyék,… s ah! a szakácsnő még késik!</p>
-<p>Ekkor oszlott szét a tömeg, mely a vallás szabadságát és a
-szombatosok vesztét a piaczon megéljenezte.</p>
-<h3>IX.</h3>
-<p>A Pécsi Simon ellen felgerjedt népből épen a söpredék lakott
-azon a tájékon, hol most a város fekszik.</p>
-<p>A békétlenek leghevesebbjeinek tehát a «beteg asszony» ablaka
-előtt kellett elhaladniok, hogy a Szent Mihály-kapun át haza
-érjenek.</p>
-<p>A zajból csakhamar riadó hangok törtek ki, s Deborah atyja nevét
-hallá szidalmak közt említtetni.</p>
-<p>– Irtsuk ki a szombatosokat, veszszen Pécsi Simon! ezt ismételte
-egy erősebb, s a többiek fölött uralkodó torok, és a törpe épület
-ablakainál helyeslő kiáltások emelkedtek.</p>
-<p>A «beteg asszony», kinek még nem eléggé mély álma a külső
-morajtól látszott titkos táplálékot nyerni, rívó és szaggatott
-nyöszörrel szólt: – Hah! mint zúgnak, bongnak Fogaras piaczán!
-Kiszabadult a pokol,… itt van, itt,… s látod-e a vicsorgó fogakat,
-a dühtől lihegő melleket, s a kárörvendő ezer szemet, mely babonáz,
-s megköti lépéseinket?… <span class="pagenum"><a name="Page_80" id=
-"Page_80">-80-</a></span> Hah! a ketrecz! a ketrecz! s mellette a
-szelid bakó, ki csak öl,… ah! a bakó legszelidebb embere a
-világnak; övé egyedül a mennyország, a többinek nincs joga hozzá,…
-szent bakó, jó bakó, kérlek, ki van a ketreczben?</p>
-<p>A «beteg asszony» alvó szemeiből könnyek serkedtek, s künn az
-utczán megint Pécsi nevét említé a hazavonuló csoport.</p>
-<p>– Ártatlan bakó, kegyes bakó! férjem kuporg-e ott a ketreczben,
-reszketve a hideg miatt? Szegénynek nincs öltözete; levonták róla
-mostoha testvéreid, szelid bakó!… De miért van neki fehér haja? A
-férjemé fekete volt. Deborah! Deborah! atyádnak milyen fürtjei
-vannak? Rég nem láttam; akkor csak szürke vala. S most?</p>
-<p>Deborah nyárfalevélként reszkető kezekkel érinté a «beteg
-asszonyt», hogy iszonyú álmából fölébreszsze; ah! de ujjai, mint
-hangszeren, tánczoltak a fekvő vállain, a nélkül, hogy
-megmozdíthatnák.</p>
-<p>Künn pedig ismét Pécsit említik.</p>
-<p>A «beteg asszony» nyöszörgé: – Deborah, nézz a ketreczbe! Nem
-apád ül-e benn? Biz Isten! ő az. Szegény leány! Ah! tagadd meg, ne
-ismerj reá, fuss, fuss hamar, hogy észre ne vegyenek, különben
-gúnykaczajjal fogadnak! Deborah, Deborah fuss!</p>
-<p>A kettős hatástól, mely az utczáról és a nyoszolyából rohanta
-meg furiaként, az ijedt leány egészen elvesztve a magánuralkodást,
-a szobából kinyargalt, a folyosótól a kapu-ajtónak rohant, s
-föltárván azt, egy ugrással a szűk utcza közepén termett.</p>
-<p>A hideg szél, mely arczára sivított s rögtön átjárta
-<span class="pagenum"><a name="Page_81" id=
-"Page_81">-81-</a></span> egész testét, fölébreszté mámoros
-félelméből, s világosabb eszméletre hozta, s csak most vevé észre,
-hogy prémes palástját, fátyolát, nyakkendőjét, mind ott hagyta, s
-hogy védelmetlenül van a sivár téli időnek s a durva tömeg
-szemeinek kitéve.</p>
-<p>Visszafordult, határozatlanul és küzdve, az ajtó felé.</p>
-<p>– Ni! ez a «beteg asszonyhoz» megy – kiáltá körüle valaki.</p>
-<p>– Nem, onnan jő – válaszolá más a bejárat küszöbénél.</p>
-<p>Deborah most, hogy a kiváncsiaktól menekedjék, a nem messze
-fekvő Mikó-házhoz akart menni, hol kocsija várt rá, s néhány lépést
-tett előre, de vele szemben alig húsz ölről, egy közelgő csoport
-kiáltá: Veszszen Pécsi Simon!</p>
-<p>A leány lábai a fagyhoz gyökereztek, nem tudott megmozdulni.</p>
-<p>Panna asszony, ki a kiabáló csoport élén jött, midőn Deborah
-mellé ért, kiséretéhez visszafordulva mondá:</p>
-<p>– Mégis vannak, kik a beteg nőt ismerik, ez a kisasszony az ő
-házából lépett ki.</p>
-<p>Sára néni, ki szintén Pannához csatlakozott, szemtelen
-tekintettel mérte végig Deboraht, s a többi társaihoz fordult
-arczczal s Deborah felé nyujtott kézzel mondá: – Ez a szombatos
-leánya, ez a fiatal boszorka, ki mindent megigéz, s kit ők a babona
-nyelvén Sáron rózsájának neveznek. Szép virág, gyönyörű mákvirág, a
-Pécsi Simon kertjéből.</p>
-<p>– Csak talán nem ő nagysága kisasszonya? – kérdi egy kőmíves, ki
-a szombatosok elleni kurjongatás közt sem vesztette el egészen
-eszét. <span class="pagenum"><a name="Page_82" id=
-"Page_82">-82-</a></span></p>
-<p>– De biz’ ő az – rikácsolá Sára néni.</p>
-<p>– Úgy, ereszszétek szabadon. Nem illik körüle csoportozni,
-mintha pórleány volna – szólt a kőmíves.</p>
-<p>– Nagy úr leánya, hm! igaz; de a nagy úr nyakához Kassai ő
-nagysága hóhért fog állítani, akármint erősíti az iskolamester,
-hogy Pécsi a kuruzsló könyvből olvasva, segítségül tudja az
-ördögöket hívni. – E megjegyzéssel Panna, csipőjére támasztva
-karjait, Deboráhhoz közelebb lépett.</p>
-<p>Az iskolamester pedig, mihelyt saját kis személyére hivatkozás
-történt, tüstént megragadta az alkalmat, még inkább magára vonni a
-nép figyelmét. – Pécsi uram, szólt kegyes hangon, nagy vagyonú
-ember és főúr, s e két erő segítségével, noha szombatos, még a
-törvény körme közül is kimenekülhet. Ezzel semmi ujságot nem
-beszéltem kendteknek. Ezt Panna asszony és Sára néni is tudják. De
-most már valami olyat mondok, mitől hajuk szála úgy fölborzad, mint
-a tüskedisznó tövise. Tudják-e…?</p>
-<p>– Mit? mondja hamar, mit? – közbeszólt Panna.</p>
-<p>– Angyalom! ha csodálkozásukban nagyon kitátnák szájokat, a
-kisasszonynak csak hült nyomát fogják találni.</p>
-<p>Deborah e figyelmeztetéskor valóban kezdett már a gyülevész nép
-közül kibontakozni; de most ismét körűlvették.</p>
-<p>– Szóljon hát iskolamester uram hamar! rukkoljon ki azzal a
-titokkal, melyet Panna húgom sem hallott soha! Furcsa titok lehet
-az ilyen! Minek hordja oly hosszasan a begyében? Csak ne
-köntörfalazzon soká – nógatózott Sára néne. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span></p>
-<p>– Tehát tudják-e kendtek, hogy honnan jött az utczára a
-szombatos leánya?</p>
-<p>– A «beteg asszony» házából, – kiálták többen.</p>
-<p>– Hm! folytatá az iskolamester, de vajon ki az a «beteg
-asszony»?</p>
-<p>– Nincs annak, szívem! más neve – válaszolá Sára néne.</p>
-<p>– Hm! de míg beteg nem volt, akkor is csak hívták valaminek –
-hánytorgatá az iskolamester.</p>
-<p>– Mielőtt kitalálnók régi nevét, könnyen átfázhatnék a
-kisasszony; jobb lesz hát hazabocsátani. Hisz! azzal talán nem
-vétkezett, hogy egy beteg nőt meglátogatott – mondá a kőmíves.</p>
-<p>– Attól függ, emberem! hogy kicsoda a beteg asszony – válaszolá
-lenézőleg az iskolamester.</p>
-<p>– No! kicsoda hát? – kérdezé nyugtalanul Panna asszony.</p>
-<p>– Biz azt, angyalom! magam is szeretném tudni – szólt az
-iskolamester. Többen hahotázva nevettek.</p>
-<p>– Ej, az ebszültét! ha kend semmit sem tud, mit hánykódik? mit
-ültet föl minket? s miért beszél oly garral, mintha kanállal enné a
-titkokat, melyekből más ajándékban sem kap egy harapásnyit? –
-agyarkodék Panna.</p>
-<p>– Én ne tudnék semmit? szólt nehezteléssel az iskolamester. Hát
-mondtam-e, hogy a «beteg asszony» felől egy titkot sem hallottam?
-hát eltagadtam volna, vagy eltagadjam most, a mit a tisztelendő úr,
-ki tegnap este a «beteg asszonynál» volt, mindjárt vacsora után a
-feleségének beszélt?</p>
-<p>– S mit beszélt? – tudakolták egyszerre többen. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span></p>
-<p>– Hogy a «beteg asszony» azt szokta álmodni, miként férjét a
-fogarasi piaczon ketreczbe zárva őrzik, s a népnek mutogatják
-szintúgy, mint a talián medvéjét… talán pénzért; de ezt a
-tisztelendő úr nem mondta tisztán, hanem csak, hogy mutogatják. Már
-most tehát csupán az a kérdés, vajon igaz álom-e a beteg asszonyé,
-vagy pedig csalárd álom, melynek semmi alapja? Mert ha valami nagy
-úrral így bántak Fogarason, akkor az a nagy úr a «beteg asszony»
-férje.</p>
-<p>– Hát a szivemadta! még hírből sem hallá, hogy Géczi András
-uramon történt mindez? Meglátszik, hogy kivülről származott be
-hozzánk! szólt egész lenézéssel a vén Sára.</p>
-<p>A Géczy András neve végig hangzék az utczán, többeknél
-kiváncsiságot, némelyeknél pedig undort költve fel.</p>
-<p>– S mily bűnt követett el Géczy András uram? – kérdé az
-iskolamester.</p>
-<p>– Hát meggyilkolta, másokkal együtt, Báthory Gábor fejedelmet, s
-ezen istentelenségéről maga küldött a megyesi országgyűléshez
-dicsekvő iratot, melyet a rendek, az ő gyalázatjának örök emlékére
-szóról-szóra törvényczikkbe igtattak, hogy a maradék soha el ne
-feledje Géczy András nevét.</p>
-<p>E fölvilágosítást Sára asszonynyal egyszerre legalább tízen
-kiabálták az iskolamester fülébe.</p>
-<p>A zaj alatt a szelídebb nézetű kőmíves sem nyugvék. – Mind igaz,
-a mit kendtek mondanak – szólt teli torokból – magam is jelen
-voltam a hatalmas és gazdag úr kivégeztetésén. Még 1613-ban
-történt. <span class="pagenum"><a name="Page_85" id=
-"Page_85">-85-</a></span> Akkor csak mesterinas valék; huszonötödik
-éve már. Géczy András csakugyan dicsekedett, hogy a fejedelem
-megölésében Nadányinak segélyére lett volna; de a kik őt ismerték,
-esküvel is állíták, miként csupán hiúságból fogta magára.</p>
-<p>– Ha! ha! ha!… – röhögték köröskörűl.</p>
-<p>– A dolog, barátim, inkább sajnálkozást, mint kaczajt érdemel –
-dorgálá ismerőseit a kőmíves.</p>
-<p>– De nem ettünk ám bolond gombát, hogy elhigyjük a kend meséjét
-– nyerte válaszúl.</p>
-<p>– Okosabbak is hiszik azt kendteknél. Géczy igen félénk úr volt.
-Nem merte volna senkinek egy hajszálát is kitépni; de minden módon
-óhajta nevezetessé válni, s remélé, hogy az országgyűlés és az új
-fejedelem meg fogják dicsérni. Senki sem ment oly nagy tollasan és
-aranyos ruhában Megyesre. Lovának takarója is bársony vala. Sokan
-éljenezték, csak felesége sírt a város kapitánynál, kinek épen
-tornáczát meszeltem, s kinél a szép és kegyes asszonyság épen
-szállást tartott.</p>
-<p>A hahota ismét megújult, bár gyérebben.</p>
-<p>– Így tehát – szólt az iskolamester, – a «beteg asszony» férje a
-gyilkos, a ketreczbe zárt és kutyákkal evő Géczy András, s ő senki
-sem más, mint özvegy Géczy Andrásné.</p>
-<p>– Igen, özvegy Géczy Andrásné asszony – ismétlé Panna.</p>
-<p>– Én ennél már többet is tudok – rikácsolá büszkén Sára
-néni.</p>
-<p>– Mit, anyácskám, ugyan mit? – kérdi az iskolamester.
-<span class="pagenum"><a name="Page_86" id=
-"Page_86">-86-</a></span></p>
-<p>– Hát hogy az özvegy a szombatos Pécsi Simon testvére.</p>
-<p>– Az istentelen! – sopánkodék Panna.</p>
-<p>– S tőle jött ez a leányzó! – szólt a mester, ujjával Deborahra
-mutatva.</p>
-<p>– A szombatos leánya!</p>
-<p>– Sáron rózsája, ha! ha! ha!</p>
-<p>– Bizonyosan boszorkányságot űztek együtt – jegyezte meg Panna
-asszony.</p>
-<p>– Vagy a fejedelem megölésén tanakodtak – említé Sára néne.</p>
-<p>– Ugyan, legyen eszök – csitított a kőmíves. Hisz! részeg fővel
-sem kellene képzelni, hogy egy nyomorék nő és egy finom, gyönge
-kisasszony kardot forgat, és gyilkolásra jár.</p>
-<p>– Hát méreggel nem lehet-e ölni? – patvarkodott Sára néni.</p>
-<p>– Gondolja meg, mit beszél kend! – fenyegetődzék a kőmíves.</p>
-<p>– Mit gondoljak meg? A szombatosoknak sem hitök, sem becsületök.
-A szombatosok zsidó-pogányok. Nem imádkoznak vasárnap, mert akkor
-keverik a mérget.</p>
-<p>– És Sáron rózsája is szombatos, s a «beteg asszony» is az! –
-szólt Panna.</p>
-<p>– Az egyik Pécsi Simon uram testvére, a másik leánya –
-okoskodott az iskolamester.</p>
-<p>– S miért legyen jobb Pécsi Simon, mint Géczy András? – süté ki
-Sára néne.</p>
-<p>– Holott Géczy még szombatos sem volt – mondá Panna.
-<span class="pagenum"><a name="Page_87" id=
-"Page_87">-87-</a></span></p>
-<p>– Igaz, s ennélfogva talán sokkal rosszabb ember is lehet Pécsi
-Simon – kiabálák szanaszét.</p>
-<p>– S leghelyesebb oly módon irtani ki a szombatosokat, mint Géczy
-Andrást – rikácsolta Sára néne.</p>
-<p>– Helyes! – hangzék elég nagy zajjal.</p>
-<p>Deborah mély megvetéssel tekintett a vad üldözőkre, kik őt
-körülfogva tarták; tagjai a hideg miatt reszkettek, de lelke sivár
-és elszánt lett. Nem kért, nem panaszolt volna, ha Sára és a többi
-furiák körmeikkel izekre szaggatnák is.</p>
-<p>Az utczai kiabálás pedig szavanként behallatszott a törpe ablakú
-házba, hol a «beteg asszony» fekvék.</p>
-<h3>X.</h3>
-<p>A kórágy rémítő képeit legyőzte az utcza, vad jeleneteivel.</p>
-<p>Géczy Andrásné, kit már nevén szólíthatunk, előbb a nép
-zajgásait követé álmaiban, s a törpe ház ablakain behangzó
-gúnyszavak és ingerkedések szerint alkotott bősz történeteket Pécsi
-Simonról, kit a fogarasi piaczon képzelt ugyanazon ketreczbe zárva,
-melyben férje szenvedett, s hasonló kínok közt. De midőn az
-iskolamester a «beteg asszonyt» annyiszor említé, s végre Géczy
-András neve és Deborahé is a rivalgásból élesen tört ki, az özvegy
-szemei fölpattantak, hogy azt, a mi egy borzasztó nap óta oly
-mérhetetlen fájdalom, akkora öngyötrés, kedélykór és őrültség
-anyagja volt, most ne csak az álom, hanem a zord élet is megujítsa.
-<span class="pagenum"><a name="Page_88" id=
-"Page_88">-88-</a></span></p>
-<p>A «beteg asszony» merően nézett a függönyre, mely nyoszolyájától
-átellenben fedte Deborah kendőjével együtt az ablakot s
-félhomályban tartá a szobát.</p>
-<p>– Géczy András, Pécsi Simon, – hangzott kívülről, s mindaz, a
-mit az álom démonai hangoztattak a mult perczben, szintén, kaján és
-fertelmes módon.</p>
-<p>A «beteg asszony» vázujjaival tapintgatá szemhéjait, hogy
-csakugyan nyitva vannak-e?</p>
-<p>Künn folyt a rakonczátlan zaj és gúny.</p>
-<p>A «beteg asszony» felült ágyában, arczát az ablakhoz fordítá, s
-kezét a vánkosra tevén, néha visszakacsintó tekintettel nézte,
-mérte a távolságot, mely feje és a párna közt van.</p>
-<p>Géczy András és a szombatosok káromlása rohant, mint a gátat
-tört ár, az utczáról a szobába.</p>
-<p>A «beteg asszony» az ágy előtti szőnyegre ereszté lábait s
-fölegyenesedvén, egyenként számlálta a butorokat; úgy látszik,
-tanukra volt szüksége, kik vallják be, hogy ébren van.</p>
-<p>Végre Deborah fátyolára esett tekintete, megrázkódott, s ingatag
-léptekkel kezd ahhoz közelíteni, ujjaival akarván bizonyságot
-szerezni, vajon szőtt kelme-e, a mit lát, vagy csak anyagtalan
-álomrajz?</p>
-<p>– Sáron rózsája! Deborah! a szombatos leány! – kiálták gúnyosan
-künn.</p>
-<p>A «beteg asszony» delejes vagy őrült erélylyel hagyja oda a
-szobát, a folyosón van, megnyitá a kapuajtót, melyet annyi év óta
-nem érintett keze, a <span class="pagenum"><a name="Page_89" id=
-"Page_89">-89-</a></span> mely eddig a koporsó fedeléhez hasonló
-hűséggel zárta el tőle a világot.</p>
-<p>Lábán nem volt papucs, köntöse a kórágyban viselt tiszta, könnyű
-pongyola.</p>
-<p>Az ajtókövön állott meg… egy nappali kísértet, egy csodás
-látomány, melyet hiszünk és eltagadunk, mely test és puszta kép,
-halott és élő, agyunk játéka és a valóság maga.</p>
-<p>Minden szem feléje fordult.</p>
-<p>– Néném! – sikoltá Deborah.</p>
-<p>A «beteg asszony» körülnézett.</p>
-<p>– Ha-ha-ha! Mind itt vagytok Fogarasról. Hadd átkozzalak
-meg.</p>
-<p>A «beteg asszony» fölemelte jobbját, kinyitá száját. Keresé az
-átokra a szavakat, melyeket ember még soha nem mondott el; ajkai
-mozogtak.</p>
-<p>– Irgalmas Istenem! e hang sivít a légben. A fölemelt kéz
-erőtlenül lehanyatlott.</p>
-<p>Egy mély lélekzés.</p>
-<p>A «beteg asszony» az ajtó kövéről halottan esett az utczára.</p>
-<p>Deborah a holttesthez rohant, de az iskolamester, kire egyedül
-nem volt behatással a jelenet, feltartóztatá.</p>
-<p>– A szombatos kisasszony el akar szökni, úgy-e? kérdezte
-mosolyogva, kezét a leány vállára tevén; de arczának vidor
-kifejezését villámgyorsan váltá fel ijedtség és torz.</p>
-<p>Valaki a kis ember nyakcsigáját szorítá át, s a jövő perczben
-Deborah szabadon borulhatott szerencsétlen nénjének tetemére, míg
-üldözője a földre <span class="pagenum"><a name="Page_90" id=
-"Page_90">-90-</a></span> sújtva iszonyú jajgatás közt erősíté,
-hogy keze-lába megbénult, hogy oldalcsontjai eltörtek, szeme
-kifolyt, agyveleje veszélyes rázkódást kapott, s hogy ő nemes
-ember, kin potentiát követtek el, s hogy egyházi személy, ki soha
-többé hivatala folytatására alkalmas nem lesz, s ennélfogva
-bizonyságra hívja fel a jelenlevőket, mert pört akar kezdeni még
-ma, s ha utolsó fillérét is a prókátoroknak lesz kénytelen adni,
-addig nem nyugszik, míg istentelen gyilkosát talion nem
-marasztatja, és míg annak fogát fogért, kezét kézért, lábát lábért,
-bordáját bordáért ki nem töreti; önként értetvén, ezenkívül a
-fejváltság letétele, a gyógyítási költségek, azután minden
-szenvedett kár s elmaradt haszon megtérítése.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 365px;"><a href=
-"images/i009hq.jpg"><img src="images/i009.jpg" alt=
-"– Ha-ha-ha! Mind itt vagytok Fogarasról." title=
-"– Ha-ha-ha! Mind itt vagytok Fogarasról." /></a>
-<p class="caption">– Ha-ha-ha! Mind itt vagytok Fogarasról.</p>
-</div>
-<p>Az utczai csoportozat, mely bőszültségében részint iszonyú
-kárörömmel, részint pedig hideg egykedvüséggel látta egy beteg nő
-szívrendítő halálát, s egy tündérszép leány könnyeit, most
-ingerültségre lobbant az iskolamesternek, kit betyár
-magaviseleteért semmi komoly baj nem ért, álnok
-jajveszéklésein.</p>
-<p>Panna asszony és Sára néni megoldották nyelvöket, s nem a
-legválogatottabb szavakkal kezdék halmozni a «büszke» úrfit, ki egy
-«belső embert» goromba bántalmakkal illetett, s nyomorékká tett oly
-ártatlan és jámbor életű férfit, ki az egész világgal békességben
-élt, és soha senkinek még csak hajaszálát sem görbítette meg.</p>
-<p>A nők nyelvharczai tüzelték azokat, kik szokva voltak a korcsmai
-táborozásokhoz.</p>
-<p>Néhányan már hetykén közelítettek is az iskolamester
-megtámadójához; de ennek rövid szabású s <span class=
-"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> hímes
-palástján észrevevék a «jegyet», mely a «nemesi társaság» zászlója
-alá tartozását mutatá. E tény fölhevülésöket hatalmasan
-csillapítá.</p>
-<h3>XI.</h3>
-<p>Most már, hogy a fejleményeket jobban érthessük, régibb dolgokra
-kell visszatérnünk.</p>
-<p>Olvasóim még emlékezni fognak Báthory Zsófia, a szép
-herczegasszony és fejedelmi mátka omló könnyeire.</p>
-<p>Szegény, mennyit sírt és haragudott, hogy egy ifjú, kit ő a «jó
-Elemérnek» szokott nevezni, a párbajban sebet kapott.</p>
-<p>Miután a sápadt, de leirhatatlan kellemű gyermek ébensötét
-fürteit az egyik palotahölgy rendbe hozta, s a másik Csulai
-vallásos elmélkedéseinek felét mulattatás végett fölolvasta volna,
-az öltözés többi része is, Petneháziné utasítása szerint, hasonló
-élvezet közt telt el.</p>
-<p>Zsófi százszor kapott kedvet ujjával összezilálni haját, mely
-körűl fodrásznője remekelt, százszor érzett alig fékezhető vágyat
-ruhája csipkézetéről, a kendőzés alatt, nagy darabokat szaggatni
-le, és még többször föltette magában, miként férjétől az eskű
-napján követelni fogja, hogytisztelendő Csulai uramat legalább két
-évre küldje gályát vonni, s oly tengerpartra, hol minden hegyfokon
-valamely szerzetes rendnek zárdája van, s hol a szünórákban a
-térítők az ő mulattatására folyvást vallásos értekezéseket
-olvashatnak. <span class="pagenum"><a name="Page_92" id=
-"Page_92">-92-</a></span></p>
-<p>Zsófia nemcsak ragyogó ötletnek, de méltányos és kivihető
-kivánatnak is hivé Csulai gályarabságát.</p>
-<p>Nem könnyen birt e szép álomtól megválni.</p>
-<p>– Ezt fogom nászajándékul kapni, ez legyen a gömböstűpénz,
-melylyel a menyegző reggelén György meglep. Ah! de mikor lesz
-összekelésünk? Hónapok, talán évek telnek el addig, s Istenem!
-addig legalább ezerszer kell felöltöznöm, és ezerszer
-végighallgatnom a gonosz udvari káplánnak számomra írt oktatásait.
-Hogy állom ki e kínzást? Azonban minden szabad perczemben erőért
-fogok a Boldogságos Szűzhöz könyörögni. Nem felejtem el Szent
-Erzsébet és Szent Margit közbenjárását is imáimmal sürgetni, s így
-napról-napra talán csak kigyőzöm béketűréssel. Oh, én szerencsétlen
-leány! De majd Csulai uramra kerül a sor. Jól mondja Anna, az én
-kedves nevelőnőm, hogy György akaratját, mihelyt hitvesévé leszek,
-tetszésem szerint hajthatom. Világos tehát, hogy Csulait az öltözés
-alatti oktatásokért kölcsönben az én szerzeteseim fogják
-megleczkézni, nem is említve a gályát, melynek köteleit már vállain
-képzelem.</p>
-<p>Zsófi a palotahölgyek távozása után ily kitörésekkel enyhített
-kedélyizgatottságán.</p>
-<p>Képzelődése a szeszélyes anyagot, melyet a bosszúnak egy lenge
-mozzanata idézett elő, a legfurcsább ábrákká alakította. Csulai
-ezer különböző helyzet és arczfintorítás közt vonta a terhelt
-hajót. Csulai dúlt-fult mérgében, midőn a kapuczinusok
-imádkoztatták, a domokosrendűek a hittanból vizsgálák, a pálosok
-<span class="pagenum"><a name="Page_93" id=
-"Page_93">-93-</a></span> bűnoldó czédulákat osztattak ki vele, és
-a jezsuiták szorgalmasan gyóntatták.</p>
-<p>Zsófit a megtorlás eszméje egészen fölvidámítá.</p>
-<p>Nevetett a kínzója számára kijelölt csodálatos szenvedéseken,
-melyek, ha az életben megvalósultak volna, talán épen őt indítnák
-legelőbb könyörre és könnyekre.</p>
-<p>Jól esik szívének a visszafizetésről szőtt álom azon sok
-unalomért, melyet a káplán száraz oktatásai okoztak s azon
-lélekvádért, melybe a hitétől nem egészen önkéntes áttérése
-került.</p>
-<p>De csakhamar új szinezetet nyert szeszélye.</p>
-<p>A karácson kezdé gyötreni.</p>
-<p>Eszébe vette, hogy menyegzőjének ideje a jövendő hátterében, kék
-homály közt fekszik, míg a communióval élés az előszínen van, s nem
-tűr halasztást. Havak, sőt évek mulhatnak el Csulai megfenyítéseig,
-de csak néhány nap kell arra, hogy ő, a herczegkisasszony, egy
-udvari szolga hűségétől és hallgatagságától tegye földi
-szerencséjének nagy részét és a közbecsültetést függővé.</p>
-<p>Ez a káplántól a «jó Elemérre» vonta haragját.</p>
-<p>Fölfogadá, hogy soha sem fog a hálátlan ifjunak megbocsátani, ki
-a párbajért egy szent és titkos kötelezés teljesíthetését
-könnyelműen koczkáztatta, szilárdul elhatározá, hogy őt többé színe
-elé sem engedi jönni; de míg hideg és könyörtelen akart lenni, az
-ég tudja miként, azon eltökéléshez jutott, hogy Elemér egészségi
-állapota felől naponként értesülést szerez magának. Terve nem volt
-ugyan nehéz feladatú, mert Elemér a «nemes társaság» zászlója alá
-<span class="pagenum"><a name="Page_94" id=
-"Page_94">-94-</a></span> tartozván, a «harmadik udvaron» lakott;
-azonban a herczegkisasszony kiváló helyzetében figyelmet és
-balmagyarázatokat támaszthatott. Ezt Anna, kit az öltöztető
-palotahölgyek távozása megint Zsófi szobájába csábított, eléggé is
-igyekezett értésül adni, de a növendékleány vagy gyermeki
-ártatlanságból, vagy makacs szeszélyből kijelentett szándéka
-mellett maradt, s Annát csókokkal és könnyekkel a közbenjáró
-szerepére kényszeríté.</p>
-<p>Ekkora megkülönböztetés bennünk is ébreszthet egy kis részvétet
-Elemér iránt.</p>
-<p>Szenteljünk tehát számára elbeszélésünkben annyi helyet, a
-mennyit tettei által maga szerzett.</p>
-<p>Elemér a fukar Kassai István óriási vagyonának örököse volt.
-Szerencséjét nem annak köszöné, mintha a nőtlen nagyúrhoz
-legközelebbi vérviszonyban állana, mert két rokon mellőzése kellett
-arra, hogy fogadott fiunak tekintessék.</p>
-<p>Föláldoztatott egy erszénykötő Kassai, miután mesterségével,
-melyet Rima-Szombaton szép sikerrel űzött, az aristocratiát gyülölő
-korlátnokot mégis igen gyakran emlékeztette volna atyjának
-foglalatosságára. Szintén mellőztetett a felvergődött férfiú
-unokahuga, ki a borosjenői alkapitány neje volt, s kitünő
-tiszteltetésben élt, de asszonyi állat levén, neménél fogva az új
-család emeléséhez nem járulhatott.</p>
-<p>Egyébiránt Elemér szerencséjének még eddiglen semmi gyakorlati
-értelme nem volt.</p>
-<p>Pécsi Simon, ki darab ideig Bethlen Gábor fejedelem kegyencze
-vala, eszközlé Elemérnek az apródok sorába fölvételét. Ebből azután
-önként következett, <span class="pagenum"><a name="Page_95" id=
-"Page_95">-95-</a></span> hogy a csinos külsejű gyermek, mihelyt
-ifjuvá serdült, a «nemesi társaság» zászlója alá vétetett, s így
-jövendője megállapíttatott.</p>
-<p>Saját erélyétől, műveltségétől és emelkedési becsvágyától
-függött, akár polgári, akár pedig katonai pályán kitünő polczra
-lépni.</p>
-<p>De Elemér lovagias jellemmel, mély érzéssel, vitézséggel és sok
-más szép tulajdonnal bírt; azonban becsvágya oly parányi minőségben
-vala, hogy az épen semmi említést sem érdemelt.</p>
-<p>Szerénysége ólomsúlyként gátlá a magasra törekvés pályaterén.
-Kortársai közül némelyek már hírre kaptak, míg neki csak jó neve
-volt, míg őt csak azon vélemény emelé a sokaság fölé, hogy
-jellemének tükör-tisztaságát az irígység lehellete sem meri
-elhomályosítani.</p>
-<p>Kassai István nem is igen sietett Elemért rokonai közé még csak
-be is sorozni; azonban egy körülmény annyira fölkölté a
-rokonszenvet benne, hogy rögtön örökösévé fogadta, s ha pénzével
-nem is, jó tanácsával kezdé gyarapítani.</p>
-<p>Pécsi Simon tudniillik mindinkább megkedvelé Elemért.</p>
-<p>Nyilt és pazar fényűzéssel vezetett házában kevés vendéget
-fogadott több szívességgel, mint e fiatal testőrtisztet.</p>
-<p>Pedig Pécsi, míg Bethlen Gábor korlátnoka volt, mellőztetésről
-épen nem panaszolhatott. A magas születésüek otthon és egymásközt
-eleget hánytorgatták ugyan, hogy ő tulajdonkép csak szűcsfiú, de
-eszének s jellemének befolyása alól nem tudták magokat <span class=
-"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> kivonni,
-sűrűn látogatták, bár valódi rokonszenvvel nem viseltettek iránta.
-Rangvágyának és vallásos nézeteinek éles gáncsolói voltak; azonban
-tudományát és a közdolgokban jártasságát tagadni nem merték, s még
-azok is, kik a később helyébe lépett Kassaira megvetéssel és
-boszankodással tekintettek, ha őket Pécsi sok foglalkozásai miatt
-nem fogadhatá el, fölkeresték az alkalmat, midőn vele résök nyilt
-találkozhatni.</p>
-<p>Pécsi bukása után sem szünt meg hamar ez ünnepeltetés, s ha az
-öregebbek, kiknek tőle reméleni és félni nem volt többé okuk,
-barátságok tanusításában takarékosabbá is lettek, az ifjabb
-nemzedék, az apa gazdag és szép leányáért, észrevehetetlenné tette
-azt az űrt, mely az államférfiu dísztermeiben az elenyészett
-politikai befolyás miatt különben mutatkozott volna.</p>
-<p>Deborah szépelgők csoportjától volt körülvéve, kik szíve vagy
-pénze, szerelme vagy csak keze megnyerésére sovárogtak.</p>
-<p>A régi családok, melyeknek története a nemzet őshagyományain
-átszövődve, a népmesék és hitregéknek is anyagul szolgált,
-többnyire vonakodás nélkül fogadták volna magok közé Deboraht, az
-«új nemes» leányát, kinek ősei a műhely, a papi szószék, s az
-iródeáki szobák homályában oly hamar vesztek el a kisérő szem elől,
-mint a róna homokján a vándor könnyű lábnyoma, s kinek leghíresebb
-élő rokonai, kik Pécs és Szegzárd környékén laknak, többre nem
-vitték dolgaikat, mint hogy remélhetőleg predikácziós halottak
-lesznek. <span class="pagenum"><a name="Page_97" id=
-"Page_97">-97-</a></span></p>
-<p>Deborah a társadalom felsőbb színéről is választhat vala magának
-férjet; de ő csak a vagyontalan és szintén homályos származású
-Elemér iránt érzett rokonszenvet.</p>
-<p>S Pécsi nem látszott e viszonyt gátolni, sőt annyira
-ragaszkodott az ifjúhoz, és kivált midőn visszavonultabb életre
-határozta el magát, annyira nem tudott nélküle huszonnégy órát is
-tölteni, hogy némelyek e vonzalmat egészen mysticus okokra vezették
-vissza.</p>
-<p>A XVII-ik század legtudósabb férfiai hittek a
-csillagjóslatokban, s Pécsi még babonásabb volt kortársainál.
-Haragja és szeretete gyakran támadt megfejthetetlen módon, gyakran
-enyésztették el oly lendületek, melyekről maga sem tudott volna
-számolni. Az égi testek változó fénye, a bujdosóknak egymáshoz való
-helyzete, s azon ábrák, melyekkel az astrolog kapcsolatba hozta a
-halandók tetteit és végzetét, a nagytudományú Pécsi kedélyére
-bizonyosan emelőleg vagy elborítólag hatottak. Ő – mint minden
-korban és minden műveltség mellett számosan – rabja lehetett az
-előérzetektől és elővéleményektől kezdve száz meg száz oly
-benyomásnak, melyek szívvilágunk fölött az értelem és szabad akarat
-leigázásával uralkodnak, s melyet mi, hogy még sötétebb titoklepel
-alá burkoljunk, a delejes erők működéséből igyekszünk
-megmagyarázni. Nem lehetetlen tehát, hogy Pécsinek Elemér iránti
-vonzalmát ábrándos sejtelmek fejtették ki, s hogy – mint a közhír
-mondja – ez akkor még kevesektől ismert ifjat azért vette védszárny
-alá, azért pártolta <span class="pagenum"><a name="Page_98" id=
-"Page_98">-98-</a></span> és emelé, mert egy csillagjóslat szerint
-általa fog az ő családjáról valami fenyegető vész, valami véletlen
-csapás elháríttatni. De ha megengedjük is, miként rejtélyes hatások
-szíták föl s gerjeszték lobogásra Pécsi rokonszenvét, kétségtelenné
-marad, hogy Elemért a legtermészetesebb okokból sokkal inkább
-lehetett szeretni, mint a csillagjósok ajánlatára és bármi delejes
-folyam rokonszenvi ereje miatt.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 371px;"><a href=
-"images/i010hq.jpg"><img src="images/i010.jpg" alt="Pécsi Simon."
-title="Pécsi Simon." /></a>
-<p class="caption">Pécsi Simon.</p>
-</div>
-<p>Jól formált, daliás termetén az erély kellemmel párosult. S a
-nélkül, hogy a kalandorok igéző és beszínlő csábhatalmával birna,
-meg tudta nyerni, a ki vele tartósb érintkezésbe jött. Vonásai,
-melyek szoros értelemben szabályosak nem voltak, a harczfi
-vitézségével egybeolvadt szívnemesség, a bátorságra támaszkodó
-szelidség, a férfias óvatossággal mérsékelt nyiltság, és az önérzet
-magasabb nemét el nem fojtó szerénység legtisztább kinyomatát
-tükrözték vissza.</p>
-<p>S mennyi költészet volt kedélyében, csakhogy nem a szavaké,
-hanem a tetteké!</p>
-<p>Elemér, midőn ismertté lett, közkedvességben állott, s Pécsi
-hajlamát inkább megmagyarázhatta volna a világ magának az ifjunak
-jelleméből, mint az égi jegyekből, melyekre rótta.</p>
-<p>Azonban akárhogy történt, annyi bizonyos, hogy Deborahnak atyja
-forróbban semmit sem ohajtott, mint őt leánya kezével
-megajándékozni.</p>
-<p>Szándéka, bár nem mondá, egész modorából elég világosan
-ragyogott ki.</p>
-<p>Ha Deboráht barátnői játsziságból Elemérrel boszanták s az öreg
-megtudta, örvendett és nevetett; sőt néha a családkörben, midőn
-semmi félreértéstől <span class="pagenum"><a name="Page_99" id=
-"Page_99">-99-</a></span> nem volt oka tartani, maga is faggatá az
-ifju nevéhez kötött finom czélzatokkal, melyek egyébiránt soha oly
-gyöngédtelenek nem voltak, hogy egy elfátyolozott hajnalpirnál
-többet vonnának a szemérmes leány arczára.</p>
-<p>Az udvarlók még inkább kezdék reményeiket veszíteni az apa
-modora miatt, mint Deborah hidegsége miatt.</p>
-<p>S a világ kétségtelennek hitte, hogy Pécsi a kedvelt Elemérrel
-fogja leányát eljegyezni, mihelyt ez tizenhetedik évét betölti.</p>
-<p>És még csak néhány hónap kellett a határidőig.</p>
-<p>Ekkor jutott eszébe Kassai István ő nagyságának, hogy Elemér
-neki közeli rokona.</p>
-<p>E tényt megelőzte már az erszénykötőnek, ki Rima-Szombatból a
-nagybácsihoz jött tisztelegni, goromba eltávolítása, s bizonyos
-hidegség a borosjenői alkapitány neje iránt, ki a nábob unokahuga
-volt. Minden előjel tehát azt gyaníttatá, hogy Kassai már korábban
-készült emlékezőtehetségét úgy fölfrissíteni, hogy egy alkalmas
-perczben a rokonság Elemérrel eszébe jusson. S minthogy az
-eljegyzés után gyanusabb lett volna a vérszeretet föllobbanása,
-előbb kellett történnie.</p>
-<p>Kassai István a hosszú számítgatás után gyors sikert
-szeretett.</p>
-<p>Óvakodó és lassú volt a kigondolásban, de erélyes a végrehajtás
-körül.</p>
-<p>Csakhamar tehát Elemért fiává fogadta, mi az örökössé
-kijelölést, mint kétségtelen záradékot – a közhit szerint – vonta
-maga után. <span class="pagenum"><a name="Page_100" id=
-"Page_100">-100-</a></span></p>
-<p>Látszott, hogy Kassai nagylelkűségére Deborah szerelme adott
-okott.</p>
-<p>A cynicus fölvergődött a fényűző és költői kedélyű másik
-fölvergődöttnek, ki nálánál idősb és gyöngébb jellemű volt,
-vagyonára és befolyására számított.</p>
-<p>Elemérnek a Pécsi leányával való házasságával a dúsgazdag Kassai
-család majdnem fejedelmi birtokra tenne szert. Azután Bethlen Gábor
-megbukott korlátnokának egykori pártja még töredékeivel is
-tetemesen tudná erősbíteni Rákóczi kegyenczének hatalmát, mely a
-főuraktól szünetlenül megtámadva, kisebb vagy nagyobb ingásoknak
-máris gyakran volt kitéve.</p>
-<p>Szóval, Kassai elég eszesen számított, de a világon gyakran
-történik, hogy a mély okoskodás csak úgy sántít, mint akármely dőre
-ötlet.</p>
-<p>Kevés idő kellett, hogy az élet meghazudtolja az ő
-bölcseségét.</p>
-<p>Pécsi tudniillik nem birt kibékülni a gyűlölt udvaronczczal
-kötendő sógorság eszméjével. Nem képzelhette magát azon helyzetbe,
-hogy Kassai naponként házához járjon, s hogy Deborah valaha azon
-hajlék küszöbén lépjen át tisztelettel, melyben annyi aljasság s
-oly kisszerű bűnök műhelye van.</p>
-<p>Ő Kassait, mint kormányférfiút kárhoztatá, mint embert
-megveté.</p>
-<p>Ellenszenvének oka jellemének alapján nyugvék, szilárdul,
-ledönthetetlenűl.</p>
-<p>Soha két porból emelkedettebb egyén ellenkezőbb álláspontot nem
-foglalhatott el, mint a megbukott <span class="pagenum"><a name=
-"Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> korlátnok, s a hatalomban
-álló, ámbár mindketten a kiinduló pontnál találkoztak.</p>
-<p>Pécsi is, mint Kassai, roppant nagy vagyont szerzett, s ha az
-utóbbi többnyire aljas módon, a másik sem mindig tiszta
-eszközökkel.</p>
-<p>Pécsit sokan hatalmaskodással vádolták, míg Kassai aranynyal
-telt erszényei a cselszövény és uzsora diadalemlékei voltak.</p>
-<p>Pécsi is, hogy a befolyás lépcsőin haladhasson, főurakat lökött
-félre; de Kassai csekély haszonért sem mulasztotta el a magasabb
-születésűeket, kiknek hizelegni is tudott, ha lehetett, orvul
-megtámadni, s mihelyt veszély nélkül tehette, csupa irigységből
-ingerelni, kijátszani, lealázni.</p>
-<p>E homályos oldalakon kívül, melyek a két államférfiút nem
-jellemökre, de tetteiknek vád alá esésére nézve némileg egy
-szinvonalra helyezik, minden más tekintetben óriási különbség
-létezett köztök.</p>
-<p>Pécsi bőkezű s adakozó volt, Kassai fukar és szívtelen.</p>
-<p>Az mesés fénynyel vette körül magát, s rendkívüli művelt
-izléssel birt, ez nemcsak fösvény, hanem ronda volt.</p>
-<p>Pécsi nagy udvart tartott, melyet nemesi vérből származott
-apródok és számos cselédség a középkori bárókéhoz majdnem hasonlóvá
-emeltek; de Kassai Gyula-Fehérváron egypár piszkos szobába vonult,
-s költségkiméletből a tanuló ifjuság közül a szegényebbekkel
-hordatott magának étket, falusi nagy kastélyaiban pedig a kéményt
-füstölni hébe-hóba is alig látta valaki, s hogy mily asztalterítéke
-van, arról <span class="pagenum"><a name="Page_102" id=
-"Page_102">-102-</a></span> a papon és iskolamesteren kívül kevés
-halandó adhatott biztos hirt.</p>
-<p>Pécsi a tudományos műveltség mellett még költői hivatással is
-volt a rája nézve pazar kegyű természettől megajándékozva. A szent
-énekeket, melyeket szerzett, s melyek hitsorsosait elragadták, maga
-tevé zenére. Az építészethez értett, tündérszép kerteket rendezett,
-gyönyörű olajfestményekkel díszíté termeit, s legbuzgóbb pártfogója
-volt a vándor hegedűstől kezdve a szorgalmas szobatudósig
-mindenkinek, ki a szellemi élet emeléséhez járult. Ellenben Kassai
-lenézte a haszontalan ábrándokat, melyek a konyhára semmit sem
-hoznak. Kevésre becsülte a tudományt, a rabulán és bizonyos
-macchiavelli ügyességeken kívül, melyek által a tömeget akaratunk
-eszközévé s a politikai hatalmat házi érdekeink ügynökévé,
-hiuságunk udvaronczává, és szenvedélyeink bérszolgájává lehet
-tenni.</p>
-<p>Pécsi eszményképei, melyek után lelkesült, egy Medici Cosimo
-vagy Lorenzo voltak; Kassai azon zsidót bámulhatta leginkább, ki
-pénzes ládáján ülve, megelégszik az egyiptomi hagymával, melyből
-elődeit, ha a gúlák építésénél megéheztek, Pharao király
-tápláltatá.</p>
-<p>Pécsi szeretett a mágnásokhoz számíttatni, de a kitünőséget
-rangkülönbség nélkül bámulta és kebléhez szorította. Kassai saját
-kézműves rokonait szégyenlé, a magas helyzetűeket inkább levonni
-vágyott, mint hozzájuk közelíteni, s a demagogok tulajdonaiból csak
-az irigységet sajátította el.</p>
-<p>Ily ellentétek után könnyen beláthatjuk, hogy Deborah
-<span class="pagenum"><a name="Page_103" id=
-"Page_103">-103-</a></span> szerelmének nem kedvezett azon készség,
-melylyel Kassai Elemérrel rokonságát elismeré és hirdeté.</p>
-<p>Pécsi nem szünt meg ugyan az ifjú iránt mély vonzalommal
-viseltetni; de érezni kezdé, s naponként mindinkább, hogy saját
-szive, és a csillagjóslat minden rábeszélő ereje soha annyi
-igézetet nem gyakorolhat rá, mely mellett a Kassai sógorságára
-undor nélkül ne gondolhasson.</p>
-<p>Szembetünőleg hidegebben fogadta tehát Elemért.</p>
-<p>Nem engedett alkalmat, hogy ez Deboráhval hosszasan
-társaloghasson.</p>
-<p>S midőn a leány, ki az apa zárkózottságát szeszélynek
-tulajdonította, a kaczérság ártatlan nemeivel igyekezett oly
-bűvkörben tartani Elemért, hogy észre ne vehesse a fellegeket,
-melyek boldogsága egét fenyegetik, s hogy a férfiui büszkeség miatt
-ne érezze magát visszavonulásra kényszerítve, midőn a leány annál
-átengedőbbé vált, minél feszesebb modorúvá az apa, s midőn éjjel
-hullatott sűrű könnyei közt csak nagy küzdéssel szerezhetett elég
-lélekerőt nappal mosolyogni s el nem árulni a szenvedést, melyet
-kedvesének várt és félt jelenléte szívében okoz, midőn ennyire
-bonyolódott az előbb oly természetesnek látszó, oly kielégítő
-viszony, Pécsi szükségesnek tartotta mindent fölfedezni Deborah
-előtt.</p>
-<p>A hetven éves férfiu összefogott kezekkel és esdekelve kéré
-leányát, hogy míg ő él, ne kösse egybe sorsát Elemérrel.</p>
-<p>Ha nem tud szerelméről lemondani, várjon, tűrjön, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> míg az
-apa halála föloldja egyik kötelessége alól, hogy a másik számára
-élhessen.</p>
-<p>Ekkor kivánta Deborah Eperjesre, a nénjéhez távozást.</p>
-<p>Ő gyöngédebb volt, mintsem Elemérnek a titkot fölfedezhesse.</p>
-<h3>XII.</h3>
-<p>Kassai éles tapintatával hamar észrevette, hogy hányat ütött az
-óra.</p>
-<p>A viszonyokhoz szabta magát.</p>
-<p>Helyzetét kitelhetőleg akarta hasznosítani, s azon körülményt,
-hogy drága idejét Pécsi házának szentelé, kizsákmányolni
-igyekezett.</p>
-<p>Nem tűrhette, hogy valami fáradsága illő napibér nélkül
-maradjon.</p>
-<p>Azután kedélyét egykevéssé sértette a gőg, melylyel Pécsi az ő
-előzékenységeit fogadta.</p>
-<p>Kassainál a gyűlölség is, mint minden indulat, nem az ablakon
-tört be, hanem mint a művelt vendéghez illik, az ajtónál
-kopogtatott s folytonos látogatások által lett majdnem
-észrevétlenül házibaráttá, kenyérpajtássá és sátortárssá.</p>
-<p>Ő előbb csak ártani akart Pécsinek, s miután sokszor ártott,
-gyűlölni kezdé, mert eléggé megbántotta.</p>
-<p>Azon hónapok alatt, melyekben Elemért Deborah vőlegényének
-képzelte, mesés pontossággal ismerkedett meg Pécsi birtokainak
-állapotával. Tudta, mily zálog lefizetése, mily örökváltsági
-bevallások erőtlenítése, mily határkijáratások és mily régi
-osztálypörök <span class="pagenum"><a name="Page_105" id=
-"Page_105">-105-</a></span> fölelevenítése útján lehetne legtöbb
-kárt tenni a jelenlegi tulajdonosnak, a nélkül, hogy a megtámadó
-sok költséget veszélyeztetne, ragyogó kártérítés reménye
-nélkül.</p>
-<p>Ily előkészület után könnyű volt neki a büszke Pécsit vérig
-boszantani, s tetemes veszteségekbe sodrani.</p>
-<p>A politikai körülmények is kedveztek Kassainak.</p>
-<p>Bethlen Istvánnak a fejedelmi szék elnyerésére tett
-kisérleteitől kezdve, Zólyomi merész terveiig, s e hatalmas
-pártfőnök bukását követő titkos és egészen soha be nem bizonyult
-összeesküvésekig csaknem szakadatlan rendületeket szenvedett Erdély
-belbékéje, s csaknem folytonos veszély fenyegette a török udvartól
-gyűlölt Rákóczi hatalmát és életét.</p>
-<p>Kassai gyakran födözhetett fel igazi és költött lázadásokat,
-melyeket szencsés volt épen a lobbanás perczében elfojtani.</p>
-<p>Ily megelőzött kisérleteknél mindig számos egyénre esett gyanu,
-bizonyító tények nélkül.</p>
-<p>S Kassai elég ügyes volt úgy intézni a nyomozatokat, hogy Pécsi,
-ki soha egy békétlennel sem állott összeköttetésben, mindig a
-terhes gyanu alatt levők közt első sorba esett, s a fejedelemnek
-kénytelen volt irott kötelezvényeket és zálogot adni jámbor
-magaviselete felől.</p>
-<p>Kémektől vétetett körül. Vendéglátó szokásai veszélyeseknek
-tűntek fel. Ha távol fekvő jószágaira utazott, bizodalmatlanságot
-ébresztett. Ha a székvároshoz közel levő Balázsfalván, hol
-leginkább szeretett lakni, megharsant a zene, s táncz és családi
-<span class="pagenum"><a name="Page_106" id=
-"Page_106">-106-</a></span> ünnepek derítették föl a falusi élet
-hétköznapi egyformaságát, akkor Pécsit azon gyanu sujtá, mikép az
-ifjuságot akarja mulatság szine alatt fölforgató tervek
-végrehajtására összpontosítani.</p>
-<p>A sok zaklatás utoljára arra birta a büszke öreget, hogy
-Gyula-Fehérvár külvárosában, közel a Miklós-kapuhoz, s a fejedelmi
-palotával majdnem szemben, egy majorházat pompás villává építtete,
-s állandólag oda költözött, mert mint mondá, visszavonultan és
-mégis szem előtt akar élni.</p>
-<p>Czifra épületét «remeteség»-nek nevezé, s oly magányban tölté
-napjait, mely más ember izlése szerint, aránylag mégis elég
-fényesnek és elég zajosnak látszott volna.</p>
-<p>E villában forrt gyűlölete Kassai ellen, ki bár nem tudta eddig
-őt vagyonától és a külső kényelmeitől megfosztani, csakugyan
-csoportos faggatásoknak tette ki, s a lelki nyugalmat, a gond s
-aggodalom nélküli szellemi életet egy napig sem engedé
-élveznie.</p>
-<p>Elemér a két öreg ellenségeskedését, a nélkül, hogy valódi okát
-tudná, elég világosan látta.</p>
-<p>Kassai iránt semmi szeretettel nem viseltetvén, ennek házából
-önként maradozott ki, és ohajtotta volna a rögtönzött fiui szerepet
-a roppant örökség minden kilátásaival együtt nyakáról lerázni.</p>
-<p>De a vén korlátnok, a mennyire kiszáradt szíve engedé,
-ragaszkodott hozzá, s bár egy körülnyiratlan és teljes súlyú
-aranyat csak oly nehezen ajándékozott volna Elemérnek, mint a
-templom-perselynek – noha vallásos volt – végre is komolyan el vala
-tökélve dáriusi kincsét az utolsó fillérig neki <span class=
-"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span>
-hagyományozni, miben azon kellemes tapasztalat is megszilárdítá,
-hogy Elemér az ő nagylelkűségét soha még igénybe nem vette, s alig
-kerülhetne elő idő és viszony, melyben a pénzesláda lakatjait
-miatta kellene megnyitnia.</p>
-<p>Elemér a legolcsóbb fiú volt, ki a család díszét emelte, de egy
-garasba sem került.</p>
-<p>Elemér nem látszott pazarnak, s mégis oly örökös vala, ki a
-gyanus Kassai hite szerint sem igen vágyott hamar jutni az
-örökséghez.</p>
-<p>E tekintetek a vén úr kebelében bizonyos vonzalmat gerjesztettek
-s tartottak ébren az ifjú testőrtiszt iránt.</p>
-<p>S most térjünk át az utczai jelenetre, melytől szemünket, hogy a
-multba visszanézhessünk, elvontuk…</p>
-<p>Midőn Elemér – ki a Pécsi és Kassai nevének hangoztatásakor
-ágyából fölkelt – a piaczra sietett, hogy a zaj okát megtudhassa, a
-tömeg már oszlóban volt.</p>
-<p>Természetes vala tehát, miként a legingerültebb csoportozatot
-követte, s midőn ez a mellékutczákon több sugárban bomlott szét,
-egyéb nem maradt hátra, mint nyomukban lenni azoknak, kik Pécsit
-hévvel szidalmazva, a Szent-Mihály-kapun a külváros oly része felé
-látszottak tartani, melyhez közel feküdt a forrón szeretett Deborah
-atyjának háza.</p>
-<p>Így volt a rendítő jelenetnek, melyet a «beteg asszony» halála
-előidézett, szemtanuja, s alkalma lett Deboráht – kit három hosszú
-év után most látott <span class="pagenum"><a name="Page_108" id=
-"Page_108">-108-</a></span> először – egy dühittas, de erőtlen és
-gyáva izgatónak kezéből kimenteni.</p>
-<p>A nép, melyet Elemér közbelépte megdöbbentett, de az
-iskolamesternek Panna és Sára néni szidalmaival elegyült
-jajveszéklése ismét bőszültségbe kezdett hozni, néhány másodperczig
-határozatlan volt.</p>
-<p>Mint két ellenkező hullám tolult össze indulata, s nem látszott,
-merre fogja a nyomás túlsúlya az özönt düleszteni.</p>
-<p>A hetykébbek is sokat hülepedtek, mihelyt a jegyről, melyet
-Elemér hordott, észrevevék, hogy a kit meg akarnak támadni,
-testőrtiszt. És a kard, melynek vége a rövid palást alól kitünt,
-szintén csillapító szer vala. De ellenkezőleg nagy bátorításul
-szolgált azon tény, melynek hamar kellett szembeötleni, hogy
-tudniillik a harczfinak, kit húszan is körülfogtak, jobbja föl van
-kötve, s csak balkezét használhatja védelemre és támadásra.</p>
-<p>E látvány merészsége sarkalta őket.</p>
-<p>Fölemelt öklökkel, pálczákkal, és még fölemeltebb hangon
-kezdének agyarkodni, mindig szorosabb kört vonva.</p>
-<p>Elemér, hogy a bőszülteket visszatartsa, balkézbe ragadott
-kardjával meg-megrezzenté, a kik csak hozzá igen közel férkőztek. S
-egy vér nélküli és épen ez okból semmi tragikai hatással nem biró
-küzdés támadt, melyben az aczél suhogása oly bűvös kört írt a
-támadók elé, hová lépni nem mertek, a nélkül azonban, hogy a
-fenyegető mozdulatok- és készülődéssel fölhagynának.</p>
-<p>– Ugyan, Elemér, mit bajlódol azokkal a pimaszokkal?
-<span class="pagenum"><a name="Page_109" id=
-"Page_109">-109-</a></span> Még elhiszik magokat, ha ronda testöket
-nem ostorral szabdalod meg.</p>
-<p>E szavakat deli arab paripáról kiáltá le egy csinosan öltözött
-fiatal úr, drága forgójú süveggel fején, bibor hüvelyű, zománczos
-karddal oldalán, és büszke mosolylyal ajkain.</p>
-<p>Intését tett is követte.</p>
-<p>– Elő az őrökkel! – szólt parancsolón.</p>
-<p>A Mihály-kapu felől, hol egy kis őrtanya volt, e fölhivásra
-fegyverzörej hallatszott, míg az utcza másik végén egyszerre
-megjelent néhány lovas hajdu s lassú léptekkel közelített a küzdés
-színhelyére. A nép, mely körülvéve látta magát, a nyitott kapukon,
-a mint közelebb érheté, az udvarokra kezdett nyomulni.</p>
-<p>Gyulai Ferencz, a csinos levente, lepattant nyergéből, épen
-midőn az iskolamester, ki csonka-bénaságáról óbégatott, hirtelen
-fölszedve magát a földről, illanáshoz fogott.</p>
-<p>– Nem úgy, emberkém! – mondá Gyulai suhogó kis ostorával
-föltartóztatva az apró egyént. – Kend a lovamat fogja tartani.
-Nehogy ellopja, mert fölakasztatom; nehogy megmocczanjon további
-rendeletemig, mert kalodába veretem.</p>
-<p>Az iskolamester minden szónoki s egyéb erejét is elvesztve,
-sompolygott az arabhoz, s reszkető kezekkel fogta meg a
-kantárt.</p>
-<p>Ezalatt a kőmíves, ki az utczai rakonczátlanságoknál a mérséklő
-szerepét játszá, a népből kivált szelidebb elemekkel egyesülve, a
-«beteg asszony» holttestét a törpe ablakú házba vitte. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span></p>
-<p>Gyulai, az egész jelenetet mozdulatlanul, félelmes bámulattal
-tekintő Deborahnak kart nyujtott, hogy a kapuajtó kőlépcsőjéig
-vezesse, s ott mélyen meghajtva magát, visszafordult, s Elemérhez
-sietvén, végig várta, míg a Mihály-kaputól érkezett őrök, s a velök
-szemben jövő lovas hajduk közt a megrémült utczacsoport, minden
-veszekedő hajlamból kigyógyulva, rendre elosonik.</p>
-<p>Csak az iskolamester maradt az arab mellett, míg egy jó leczkét
-kapva, ő is útilaput köthetett talpára.</p>
-<p>Semmi elfogatás nem történt.</p>
-<p>Deborah mély, átható tekintetet, melyben köszönet és hála
-tükröződék, vetett Gyulaira, s a folyosón eltünt.</p>
-<p>Elemér a Mikóházhoz indult, hogy a kocsit, mely a leányt haza
-vigye, magával hozza.</p>
-<h3>XIII.</h3>
-<p>Tekintsünk Pécsi Simon «remeteségébe».</p>
-<p>A nagy étteremből csigalépcső visz szintén akkora könyvtárba,
-honnan ismét csigalépcső vezet az épület kúpjához, mely egyetlen
-kerek szobát alkot, s annyi ablakkal, hogy fala keskeny
-választéknál többnek alig nevezhető.</p>
-<p>Ha az étteremben maradnánk, a háziúrban gazdag Epicurt
-keresnénk, ki a nélkülözésen túl nem is képzel szerencsétlenséget,
-a finom kényelmeken felül élvet; ha a könyvtárba érkezünk, szigorú
-tudósra vélünk találni, ki egész életét az ismeret kincseinek
-gyűjtésére szentelé, és csak azért hiszi, hogy létezik,
-<span class="pagenum"><a name="Page_111" id=
-"Page_111">-111-</a></span> mert gondolkodik; ha pedig a kúp
-titkáig hatoltunk – s ide nem mindennek nyilik bejárat – akkor a
-koboz és hangjegyek zenészt, az állatkör s a vizsgálatra
-felállított látcsövek csillagjóst, számtalan más tárgy pedig egy
-ábrándos és előitéletes embert leplez föl előttünk.</p>
-<p>S valóban, Pécsi Simon jellemében mindez egyesült.</p>
-<p>Külseje azonban leginkább a nagy urat tüntette szemünkbe, ki
-százak között akkor is felötlenék, ha elméje középszerű, s vagyona
-csekély volna.</p>
-<p>Pécsi Simon magas és testes alak volt, szőke, piros arczczal,
-gyér sárga fürtökkel, emelkedett és rendkívül értelmes homlokkal,
-nagy kék szemekkel, finom orral, húsos, eleven színű ajkakkal,
-melyeknek szögletein a bánat és mosoly görbületei a
-legrokonszenvesebb hatásúak voltak.</p>
-<p>A haladott kor, de alig hanyatlott testi és még egészen ép
-szellemi erő azon ősi természetek közé emelék őt, kiknek deli
-alakjára búcsúajándékul a távozó évek a kegyelet dics-sugarát vetik
-vissza.</p>
-<p>Most könyvtárában találjuk. Testén finom szövetű pongyola,
-szájában hosszú törökös pipa, s fején Deborah által horgolt s igen
-választékos sipka.</p>
-<p>A vele átelleni karszékben egy úgynevezett angyal ül
-Thyatirából, kinek teljes neve:
-Jonathán-Dávid-Elázer-Judás-Machabeus.</p>
-<p>Előre megjegyezzük, hogy itt semmit sem kell valódi értelmében
-venni.</p>
-<p>Mert a karszéken ülő nem igazi angyal volt, hanem csak a
-szombatosok lelkésze, kik szent János <span class=
-"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span>
-<i>Mennyei jelenetei</i> nyomán a papot angyalnak hívták. Az ő
-hivei sajátlag nem is Thyatirában, hanem Udvarhelyen laktak, de a
-szombatos szerette főbb egyházait azon városokra átbérmálni,
-melyekhez szent János intő levelet küldött. Azután eredetileg nem
-is hivták őt Jonathán-Dávid-Elázer-Judás-Machabeusnak, hanem csak
-egyszerűen Jaskó Pálnak; de a szombatosok szokásához tartozott az
-ó-testámentumból egész névkoszorúkat aggasztani magokra.</p>
-<p>Különben az említett angyal kondorhajú, kis és élénk egyéniség
-volt. Vonalai, ha bennök pusztítást nem tesz a ragya, szabályosak,
-sőt szépek is lettek volna. Így csak tüzes fekete szemei, melyek
-delejes színben villogtak, és gyönyörű csengésű hangja igézte meg a
-közönséget, s magát Pécsi Simont is, ki rendesen a ferde külső
-iránt ellenszenvvel viseltetett.</p>
-<p>– Nagyságos uram! szólt az angyal, – hiveink száma naponkint
-szaporodik. Thyatirában a közelebbi szent szombaton nyolczvan
-kegyes ajak zengé a száztizedik zsoltárt, mely a Messiás
-eljöveteléről szól, s utána mindjárt a kegyelmed gyönyörű versét,
-mely az ő második eljövetelére készíti elő a fehérruhában
-járókat.<a name="FNanchor_3" id="FNanchor_3"></a><a href=
-"#Footnote_3" class="fnanchor">3)</a> Szárdis városa
-(Kézdi-Vásárhely) pedig az idén három taggal szaporítá az új
-Jeruzsálemnek, mely az idők betelésével egyenesen a mennyországból
-száll alá,<a name="FNanchor_4" id="FNanchor_4"></a><a href=
-"#Footnote_4" class="fnanchor">4)</a> leendő polgárait.
-<span class="pagenum"><a name="Page_113" id=
-"Page_113">-113-</a></span> Mindenütt hódításokat tesz igaz
-hitvallásunk, s ha a véres törvények nem rémítenék vissza a népet
-az áttérésektől, Székelyföld nagy része a szombatos üdvözítő tanát
-fogadná el.</p>
-<p>– Magam is sajnosnak tartom, válaszolá Pécsi, hogy a
-lelkiismeret jogát honunkban nem tisztelik. A hiteszmék fejlődése,
-a szabad vizsgálat és a szentirás magyarázata, uralkodó secták
-által szoros korlátok közé van szorítva; de még sem hihetem, hogy a
-szombatosokat üldöző törvények eddig nagy gátul szolgáltak volna az
-áttérésekre, miután azt behunyt szemmel nézte a fejedelem és az
-országtanács, s minthogy közületek senki sem mutathatja a békókat,
-melyeket hiteért hordott, s a bitófa forgácsát, melyet a kivégzett
-szombatos vére tett ereklyévé.</p>
-<p>– De meddig tart e türelem? Van-e kezességünk, hogy a törvény
-vad betűi nem ébrednek fel szendergésökből, és a martalékra
-éhesebben nem rohannak, mintsem ha folyvást azzal táplálkoztak
-volna?</p>
-<p>– Rákóczi, ki annyira sürgeti Magyarországon a
-vallásszabadságot, a törvény örve alatt sem kezdhet Erdélyben
-hitüldözéshez. Azután mi… akarám mondani a szombatosok, külső
-szertartásokkal sem ingerelhetik magok ellen a többi felekezetek
-vakbuzgóságát. Nekünk… akarám mondani nekik, még templomra sincs
-okvetlenül szükségök. Vagy <span class="pagenum"><a name="Page_114"
-id="Page_114">-114-</a></span> nem mondja-e Szent János: Templomot
-sem láttam az új Jeruzsálemben, mert a mindenható Úristen és a
-bárány annak temploma.</p>
-<p>A thyatirai angyal nyugtalanul mozgott székén. Látszott
-elégületlensége, látszott neheztelése a közöny miatt, melyet Pécsi
-Simon nyilatkozatában vélt találni.</p>
-<p>– Nagyságos jó uram! szólt hévvel, soha egy vallásnak sem volt
-oly kevés büszkesége, hogy azzal elégült legyen, ha létezését a
-hatalom kegyelmesen tűri. Nekünk jogra van szükségünk, nem
-irgalomra, vagy lenéző kiméletre. Megengedem, hogy a fejedelem nem
-fogja kalodába veretni annak lábát, kinek ajka szombaton imádkozik.
-Lehet, hajlékainkból nem rugdosnak ki a poroszlók, mint gazdája a
-férges ebet. S talán nem süt a bakó szégyenjegyet homlokunkra
-azért, mert szigorúan hiszünk szent János <i>Mennyei
-jelenései</i>ben, melyről maga az evangelista mondja: «Boldog, ki
-olvassa, s boldogok, kik hallgatják e jövendőmondásnak beszédét, és
-megtartják azokat, melyek megirattak abban, mert az idő rövid».
-Nagyságos uram! Valószínű, hogy holnap is lehet titkon várni az új
-megváltást, mint tegnap szabad volt, de mi nyiltan akarjuk hitünket
-vallani; mi nem tengeni… mi élni, terjeszkedni és jogokat szerezni
-akarunk.</p>
-<p>– Úgy az Isten haragjának pohara fejetekre fog kitöltetni, szólt
-Pécsi Simon fájdalmas részvéttel. Lesznek vértanuitok, de nem marad
-hívő, ki azok nevét a késő kegyelet számára följegyezze. És a
-maradék azt sem fogja tudni, zsidók voltak-e, vagy a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span>
-kereszténység oly felekezete, mely a legtisztább igét hirdeté, bár
-süket füleknek.</p>
-<p>– Boldogok a vértanuk! kiáltá a thyatirai angyal ragyogó
-szemekkel, átszellemült arczczal, boldogok, a kiknek fejét vették
-Isten beszédeért, mert csak azok élednek föl az első föltámadáskor,
-s azok lesznek a Megváltó ezeréves birodalmának polgárai.<a name=
-"FNanchor_5" id="FNanchor_5"></a><a href="#Footnote_5" class=
-"fnanchor">5)</a> Bizonyára minden igaz szombatos örömtől repeső
-szívvel fogja a pallost megcsókolni, mely őt a vértanuság
-dicsőségében részelteti.</p>
-<p>Pécsi Simonra e rajongás kedvetlenül hatott.</p>
-<p>Ő «nem öltött még fehér köntöst», de a szombatosok
-főpártfogójának tartatott, s ily helyzetben természetes vala, hogy
-rettegett az új felekezet oly fontolatlan lépéseitől, melyek
-következményeiért valószínűleg őt terhelte volna legnagyobb
-felelősség.</p>
-<p>– Ugyan hányan vagytok? kérdé gúnynyal. Nem férnétek-e be
-Fehérvár székesegyházába apróstul, öregestül mind? Nem
-gyilkoltathatna-e meg titeket egy új Heródes, a nélkül, hogy nem
-vagytok még képesek sem a vértanuság adójának megfizetésére, sem a
-vallásjogok kivívására és megőrzésére.</p>
-<p>– A vértanuság adója, válaszolt az angyal, mindig azt
-gazdagítja, kitől behajtatik. Egyébiránt, ha nem is vagyunk sokan,
-emlékszünk rá, hogy az unitáriusok sem számláltak sokkal több
-hívőt, midőn egy vagyontalan és idegen orvosnak<a name="FNanchor_6"
-id="FNanchor_6"></a><a href="#Footnote_6" class="fnanchor">6)</a>
-erélye által az egész ország bevett vallásai közé emeltettek.
-<span class="pagenum"><a name="Page_116" id=
-"Page_116">-116-</a></span> S nagyságod, Pécsi Simon, jó uram,
-hazánkfia, dúsgazdag főúr, és az országgyűlés nagy befolyású
-tagja.</p>
-<p>– Mit? hebegé Pécsi egészen kipirulva, ti rám számíttok? Azt
-hiszitek-e, hogy ily nyaktörő vállalat kolomposa leszek? Furcsa
-fogalmatok van egy férfiuról, ki kormányszolgálatban őszülve meg,
-annyit legalább kénytelen tudni, hol válik a vakmerőség
-őrültséggé.</p>
-<p>– Nagyságos uram! Minden szombatos kegyelmedre fordítja szemét,
-s kegyelmedtől várja a föllépési jelszót. Én hasztalan mondanám:
-ettől a főúrtól ne várjatok semmit, mert csak akkor fáradna
-ügyetekért, midőn már fáradság nélkül is czélt lehet érni. Ők engem
-soraikból kilöknének. És hasztalan mondanám: guggoljatok csendesen,
-mint a haris a fűben, mert még nem jött el a szólásnak ideje. Ők
-megköveznének engemet. Ha nagyságod veszélyesnek tartja a
-szombatosok föllépését, győzze meg őket arról.</p>
-<p>– Igen, én ezt megteszem, s ha nem sikerülne, készebb vagyok
-végkép szakítni velök, mintsem nevem és befolyásom által is
-bátoríttassanak az önmegsemmisítés badar munkájához fogni. A jövő
-márczius hó második szombatján balázsfalvi jószágomon leszek.
-Értesítsd a felekezet kitünőbb egyéneit, s add nekik tudtul, hogy
-hitvallásuk ügyében kivánnék velök értekezni.</p>
-<p>A thyatirai angyal Pécsi Simon e határozatával elégülten
-távozik. – Minket vissza nem tartóztat, sőt mi fogjuk magunkkal
-ragadni őt, gondolá. Mert <span class="pagenum"><a name="Page_117"
-id="Page_117">-117-</a></span> mikor győzött a félénk és rémlátó
-ész tanácsa, a szent lelkesedés rohanó árja ellenében? Pécsi a
-miénk. A szombatos kivívott jogainak diadalünnepére már készülhet,
-fölhúrozhatja a kobozt, fonhatja fürtei közé a koszorút, szabhatja
-vállaira a fehér öltönyt. Az igazság napvilága győz; a sötétség
-angyalai erejöket vesztve tünnek el a vidám láthatárról.</p>
-<p>A szent férfiú ily ábrándokkal érkezett a nagy piaczra épen
-akkor, midőn az óriás alakú herold büszkén lépdelt ki a fejedelmi
-palotából, hogy a szombatosok ellen hozott végzést fölolvassa.</p>
-<h3>XIV.</h3>
-<p>A thyatirai angyalon kívül a sardisit is a hitterjesztés ösztöne
-Fehérvárra csábította.</p>
-<p>Ez a szombatosok szemefénye volt.</p>
-<p>Erkölcsében a thyatirai papnál kevésbbé vala ugyan szigorú, de
-elméje magasabb, modora kellemesebb és külsője oly megnyerő, hogy
-nemcsak községe, de a szombatosok egész felekezete bálványozta.</p>
-<p>A szerencse mindenütt követte.</p>
-<p>Mint koldusgyermek lépett egy híres szombatos orvosnak házába. A
-kegyes és tudós ősz férfiu az alamizsna fillérje helyett ruhával
-látta el a rongyba takart, a hideg miatt reszkető fiut, s midőn
-megtudá, hogy a betűket ismeri, szolgálatba vevé, iskolába küldötte
-s üres órái alatt maga is oktatá.</p>
-<p>A már tizenötévet betöltött gyerek, ki még csak a nyomtatott
-betűket tudá megkülönböztetni, hamar <span class="pagenum"><a name=
-"Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> haladott az ismeret
-gyűjtésében, s midőn pártfogója meghalt, az új hit a szenvedett
-veszteségért leginkább benne keresett kárpótlást, mert bár felső
-iskolákat nem hallgatott, s külföldi egyetemre utazni nem volt
-pénze, a hollandi híres tanintézetekben tudorrá avatott református
-papokat is a szentírás magyarázata fölött támadt vitákban gyakran
-szögletbe szorította.</p>
-<p>Neve az egész környéken hamar lett ismeretessé.</p>
-<p>De a jó szerencse máskép is kedvezett neki.</p>
-<p>Az orvos szép és egyetlen leánya tudniillik, a gyász kitöltével,
-hozzá ment nőül. Hasztalan igyekezett az anya lebeszélni, hasztalan
-botránkoztak meg fiu-testvérei és a rokonok.</p>
-<p>Nem tagadhatni, hogy e házasság kicsinyben esemény volt, s hire
-húsz mértföldig is elterjedhetett, mert Klára tősgyökeres székely
-családból származván, nemesi jogokkal birt. Szép bútorokat, hat
-jármos ökröt, eresztő fejős teheneket, finom kamukát és fehérneműt,
-sőt egész tuczat ezüst kést, kanalat is vitt hozományúl. A mi pedig
-mindennél több, keze után, egész az alkirálybiró fiáig, a székely
-urfiak szine vágyott.</p>
-<p>Klára nevelésénél és választékos izlésénél fogva a nemes
-kisasszonyok sorába úgy be is illett, mint virágos kertbe a
-százlevelű rózsa.</p>
-<p>A szombatos pár szerény laka csakhamar legyőzte a kálvinista pap
-házát, s vetélkedett, bár nem nagyságban, kényelemben, az egyházi
-gondnok cserepes épületével is, mert a férj derék gazda, a nő
-tűzről pattant gazdasszony volt és mindketten birták a kevésből
-<span class="pagenum"><a name="Page_119" id=
-"Page_119">-119-</a></span> kijöhetés titkát, s azon adományt, hogy
-rajtok és körülök minden szebbnek, díszesebbnek és kellemesb
-formájunak tűnjék föl, mint máson és más helyt.</p>
-<p>Miért vállalt a szorgalmas és családi körében boldog férfiu új
-hitsorsosai közt oly egyházi méltóságot, melynek létezése sem volt
-az ország által elismerve, s melynek foglalatossága sok, de
-jövedelme épen semmi? E kérdésre csak annyit válaszolhatok, hogy
-így szokott az ember kedvencz eszméjéért áldozatot hozni, így
-lépünk át, ha a lelkesedés megragadott, csendéletünkből a
-veszélyes, s néha még dicstelen tevékenységbe is.</p>
-<p>Klára hozományának jelentékeny részét megemészté e változás, de
-férje naponként közelgeni látta az alkalmas perczet új hitök
-országossá tételére, s mint paptársa, ő is Pécsi Simonnak
-tevékenységre nógatása végett jött Gyula-Fehérvárra.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p>A szárdisi angyal derült arczczal lépett egy szombatos pék
-ajtója elébe, midőn a harangok megkondulása nagy csoportozatokban
-kezdé vonni a népet a székesegyházba, hol Dajka püspök volt
-szónoklandó. Mikor fogják szent elmékedéseimet ennyien hallgatni?
-mikor mondhatom el büszkén: Klárám! te nem szégyelheted, hogy a
-pórfiut, hogy a szegény koldust választád férjül? Reméljünk! Az új
-Jeruzsálemnek alapja megvettetett, épületei hamar fognak
-emelkedni!</p>
-<p>Ily gondolatokba merűlve a szárdisi angyal észre <span class=
-"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> se
-vette a kék darabont káplárt, ki a pékhez betérve, egy pohár méhsör
-mellett róla tudakolt, szemét rajta tartá, s midőn több kérdezője
-nem volt, melléje simulva kezét vállára tevé.</p>
-<p>– Nem tetszenék-e kegyelmednek – szólt durva nyájassággal – az
-én társaságomban egy rövid sétára rándulni?</p>
-<p>– Talán valami ügye van kendnek velem? – kérdé látható
-nehezteléssel a szárdisi angyal.</p>
-<p>– Van ám, még pedig a javából, – szólt a káplár.</p>
-<p>– Mi tetszik hát, szóljon!</p>
-<p>– Nekem ugyan semmi, de annál több Kassai uram ő
-nagyságának.</p>
-<p>E névre a szárdisi angyal egészséges, életvidor arcza sápadt
-lett.</p>
-<p>– Kendet hozzá kell kisérnem. Karabélyom töltve, kopjámat látja,
-tessék tehát csendesen előttem haladni.</p>
-<p>A fogoly, mert helyzetéről többé kétségben nem lehetett,
-csodálkozásából alig birt magához térni. Mi baja lehet vele Rákóczi
-miniszterének, gyanítani sem tudta? Visszatekinte multjára, s
-tisztának találta, mint a tükröt. Bizonyosan új vallása foroghat
-szóban, gondolá. De miért kezdenék épen ma s épen rajta a
-szombatosok üldözését? Mit bizonyíthatnak be e perczben ellene? S
-ha törvényes adatokat csak nyomozás útján szerezhetnek, miért tevék
-őt fogolylyá, mielőtt vádolhatnák? s miért vezetik, mint rabot,
-börtön helyett a fejedelmi palotába és az ország első hivatalnoka
-szine elébe?</p>
-<p>A szárdisi angyal e komor kérdéseket forgatá elméjében.
-<span class="pagenum"><a name="Page_121" id=
-"Page_121">-121-</a></span> Kedélye befellegzett vala s arcza, ha
-nem is félelmet, megdöbbenést árult el.</p>
-<p>– Most üt a kisértés órája! Légy hív mindhalálig s neked adom az
-életnek koronáját, mondja a szentirás. Atyám! ha lehet, maradjon el
-tőlem e keserű pohár! szól a Megváltó. Szegény Klára! Oh! az én
-kedves kis gyermekeim! Mi tevő legyek?</p>
-<p>Ily eszmék követék a szárdisi angyalt a fejedelmi irodába. A
-levéltárnokon, s egy pár diákon kivül a nagyteremben alig volt
-ember. Az egész szobasor oly csendes, mintha bezárt templom volna,
-s a szombatos saját lába kopogásától megdöbbent.</p>
-<p>Végre a fogoly és őre, hosszú, de aránytalanul keskeny kabinet
-küszöbéhez értek, honnan egy karszék vánkosai közül Kassai uram kis
-testének egyes részletei és egész kopasz nagy feje valának
-láthatók.</p>
-<p>Az öreg úr előtt durva keresztkötésű irományok hevertek. Csak
-kezét tartá rajtok, szemét a belépőn. Hm! posztóruhája, nadrágja,
-csizmája és dupla süvege van! Négyszeres megsértése a törvényeknek.
-Hm! E szavak hatottak a karszékből a szárdisi angyalig, kinek
-szivét e különös üdvözlésre remegés fogta el.</p>
-<p>– Laczkó Istvánnak hivják kendet, hüm! És a másik neve?</p>
-<p>A szárdisi angyal szótlanul állott, igézetes kényszerüséggel a
-karszéknek szegezve tekintetét.</p>
-<p>– Nó! hangzék Kassai lapos ajkairól, nó! hangzék ismét, és még
-ferdébb mosolylyal.</p>
-<p>– Ha a kormány, válaszolá a fogoly, bizonyos hitfelekezethez
-szításom iránt gyanut táplál és üldözni <span class=
-"pagenum"><a name="Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> akar,
-van elég eszköze nevemet kinyomozni, s egészen fölösleges, hogy
-saját vallomásom által terheljem magamat, és önszántomból gyűjtsek
-fejemre parázst.</p>
-<p>– Ez bátran van mondva:
-Ananiás-Azariás-Nisael-Szombaton-viaskodó uram! ez a keresztre
-feszítést áhítók merészségével van mondva, de én tőled álnevű
-Laczkó István valóságos nevedet kérdem.</p>
-<p>A szárdisi angyal fejébe tódult minden vér, s erélye ismét
-megtört.</p>
-<p>A korlátnok az irománycsomagra tevén kezét, száraz gúnynyal
-mondá:</p>
-<p>– Téged Szőke Pistának hívnak s nagyrápolti féltelkes jobbágy
-vagy. Földesurad Döbrögi Péter uram volt. Tíz éves korodban atyádat
-egy erdőfoglaláskor agyonütötték. Döbrögi Péter, hogy atyád
-érdeméért megkülönböztessen, saját konyhájában kuktává tett, de te
-a szakácsnak nem akarál engedelmeskedni. A hátadra mért husángokat,
-hum! zokul vetted. A serpenyő és nyárs mellől megszöktél, egy
-izmos, ép gyereket lopván el ez által jámbor földesuradtól. Anyád
-nemsokára kimult.</p>
-<p>– Szegény anyám! sohajtá a szárdisi angyal.</p>
-<p>– Nem arról van itt szó, Szőke Pista, hogy néhai anyád szegény-e
-vagy nem. A baj az, hogy te szökött jobbágy vagy, és örökséged
-tizenhat kerek év óta üres. Ennyi idő alatt senki sem tett róla
-robotot, senki sem adott tizedet, senki sem állított katonát, senki
-sem fizetett adót. A te féltelked többnyire hasznavehetetlen
-földekből állván, népesítlen maradt. Én tavaly megvevém Döbrögi
-Péter uramtól a <span class="pagenum"><a name="Page_123" id=
-"Page_123">-123-</a></span> rápolti birtokrészt, még pedig a
-jobbágyok minden restantiájával együtt. Érted-e?</p>
-<div class="figcenter" style="width: 370px;"><a href=
-"images/i011hq.jpg"><img src="images/i011.jpg" alt=
-"– Téged Szőke Pistának hivnak." title=
-"– Téged Szőke Pistának hivnak." /></a>
-<p class="caption">– Téged Szőke Pistának hivnak.</p>
-</div>
-<p>Ekkor egy diák a korlátnokhoz valami iratot hozott
-ellenjegyzésre. Kassai hosszasan tudakolt tőle minden apróságot,
-hagyván azalatt a szárdisi angyalt a rémítő gondolattal küzdeni,
-hogy feleségestül, gyermekestül örökös jobbágy, még pedig egy
-fukar, szívtelen földesúrnál.</p>
-<p>– Szőke Pista! én téged még ma Rápoltra indítalak, szól a
-korlátnok vigyorogva.</p>
-<p>– Holttestemet küldheti nagyságod oda, magam nem fogok
-menni.</p>
-<p>– Hm! tehát öngyilkosságra készülsz! Nem jut-e eszedbe, hogy
-feleséged vagyonából a tizenhat évi robot és tized hátralékját sem
-hajthatnám be. Boldogtalan! Meg akarsz-e károsítani? Porontyaidból
-hogy sajtolhatom ki pénzemet? Egyik gyermekedet pujka-, a másikat
-sertéspásztornak fognám használni, de nőd nemes leány. Akaratja
-ellen tulajdonomnak nem tekinthetném. El kellene kölykeitől űznöm.
-S ha anyai szeretet ösztönéből a telken maradna is, igen gyönge,
-igen kényes. A háromágú korbács sem szoktathatná hamar a kapához és
-sarlóhoz.</p>
-<p>– Mennyei atyám! kiáltá a szerencsétlen szombatos, hát csakugyan
-beteljesül az idő, midőn a sátán hatalmat nyer a világ feletti
-uralkodásra? Hát csakugyan néhány nap mulva azon év fog kezdődni,
-melyben az ötödik<a name="FNanchor_7" id="FNanchor_7"></a><a href=
-"#Footnote_7" class="fnanchor">7)</a> angyal trombitájának hangjára
-<span class="pagenum"><a name="Page_124" id=
-"Page_124">-124-</a></span> egy csillag hull a földre, s a
-megrendült égsarkakkal együtt az erkölcsi rend tengelye kisiklik
-helyéből? Szent atyám! most kezdődnek-e ama szörnyű csapások,
-melyeknek nem szabad az embereket megölni, de gyötreniök kell
-éjjel-nappal oly iszonyúan, mint a scorpió marása miatti gyötrelem?
-Rajtam kezdődik-e előjele a jósolt időknek, melyekről mondatik:
-keresik az emberek a halált és nem találják meg, kivánnának
-meghalni, de a halál elmegyen előttök? Mit vétettem, hogy
-homlokomon nincs az Isten pecsétje,<a name="FNanchor_8" id=
-"FNanchor_8"></a><a href="#Footnote_8" class="fnanchor">8)</a> mely
-védelmezzen a sátán véres körmeitől? S ha bűnös is valék, miért
-választattam épen én a legnagyobb büntetésre, hogy tudniillik saját
-élő szemeim fedezzék fel először az Antikrisztust? Kassai! ha a bűn
-és elvetemültség eszményének meg kell testesülni, mint megtestesült
-a szeretet a Krisztusban, akkor te vagy az Antrikrisztus!</p>
-<p>Annyi fájdalom, annyi kétségbeesés és magasztaltság volt a
-szombatos arczán, hogy még Kassai is némi megütközéssel tekintett
-rá, de hidegvére hamar győzött a percz benyomásán.</p>
-<p>– Szőke Pista! nem költészetről van köztünk szó, hanem pénzről,
-robotról. Te öngyilkolással jogomtól akarsz megfosztani, azonban én
-sem estem fejem lágyára. Rajtam túl nem teszesz. Feleséged és
-gyermekeid bőrén kiveszem, a mit benned vesztenék. Most pedig
-pórruhába öltöztetve tartalak három napig a börtönben. Melléd
-tétetek egy éles tőrt, melylyel minden perczben kivégezheted
-magadat; ha <span class="pagenum"><a name="Page_125" id=
-"Page_125">-125-</a></span> három nap elteltével élve maradsz,
-Nagy-Rápoltra vitetlek azon roskadt kunyhóba, melyhez maradékostul
-tartozol. Nőd és gyereked utánad fognak jönni. Egy év alatt a deres
-oly munkás paraszttá alakítand, a milyen szájas pap vagy most. Ha a
-négy bevett vallás valamelyikének hivei közt mester, egyházfi, vagy
-sekrestyés lettél volna, most jogom nem lenne téged a röghöz
-visszavitetni, de midőn szombatosoknál angyal vagy, rápolti hajdum
-pálczája alá esel vissza. Hm! nem disznó orrára való az arany
-perecz! Nem parasztnak való az új vallás készítése. Három nap mulva
-ismét találkozunk.</p>
-<p>Kassai száraz köhögések közt vonult ki egy falajtón.</p>
-<h3>XV.</h3>
-<p>Ha Szőke Pista e megaláztatást új hitéért szenvedte volna, ha
-Szőke Pista valami vakmerő bűnért vitetnék börtönbe, akkor talán
-emelt fővel lépne sorsa elébe, talán maga tépné le testéről az úri
-ruhát, hogy az utczaseprő durva és szennyes rongyait adhassák reá a
-poroszlók. De most visszaborzadt attól a gondolattól, hogy a
-fejedelmi iroda tanuja lehet átöltöztetésének, s hogy midőn majd az
-utczán hurczoltatik, midőn a bámészok tudakolni fogják a hajduktól:
-kit visztek a tömlöczbe? ezek vállvonva mondhatják: csak egy
-szökevény jobbágyot, kit földesura megtalált.</p>
-<p>Van oly büszkeség s még a nemesebb természetekben is, mely
-inkább retteg a balhelyzet szégyenétől, mint a bűn súlyától.
-<span class="pagenum"><a name="Page_126" id=
-"Page_126">-126-</a></span></p>
-<p>A kék darabontok beléptek, de kezökben czondra, abaposztóból
-szabott nadrág és paraszt bocskor nélkül. Fegyver közé fogták a
-fegyenczet, kinek lélekzete szabadabbá lett, midőn a szelidebb
-bánásmódot látta.</p>
-<p>Kassai irodájából a várfalak mellett, a közfigyelem magára
-vonása nélkül értek a kijelölt börtönhöz, mely a kapisztrán-kápolna
-szomszédságában feküdt.</p>
-<p>A porkoláb a letartóztatott nevét nem kérdé. Redős vén arczának
-hideg vonásain, ha valami, úgy egy neme a tiszteletnek, egy árnya
-azon kedvező sejtelemnek csillámlott át, hogy úrral van dolga.</p>
-<p>Kötött sipkáját tar homlokán kissé megmozdítá, s kezébe a
-bokorkulcs mellé vékony rövid lábvasat vett, mely karikástól együtt
-alig birt három fontnyi súlylyal.</p>
-<p>Szőke Pista sötét, de tág pinczébe vezetteték, mely egykor, mint
-az ászok rothadt maradványai mutaták, sok hordót, utóbb, mint a
-falbékók hosszú sorából gyanítni lehet, sok bűnöst, s köztök
-kétségkivül nem egy ártatlan üldözöttet is, rejtett penészlepett,
-nedves és dohos keblébe.</p>
-<p>A porkoláb Szőke Pista lábára zárta a vasat, a kisérő őr pedig a
-pinczeszöglethez vezetvén őt, a falbékót szorítá jobb kezére. Csak
-balja maradt szabad, hol a szív dobog, mely az élet kerekeit
-forgatja, s melynek mozgását a legkisebb gyilok is, ha irányát
-elszánás vezeti, rögtön megszüntethetné.</p>
-<p>De Kassai gúnyos igérete ellenére, az ölőszer, szintúgy mint a
-pórruha, sehol sem vala. Szánalomból-e vagy fondor terv miatt?
-gyanítni is alig lehetne. <span class="pagenum"><a name="Page_127"
-id="Page_127">-127-</a></span></p>
-<p>A falbékó Szőke Pistának szabad mozgásra csak félöl széles és
-egy öl hosszú tért hagyott. Ez vala talán a világtól számára
-kiszakított azon rész, melyből szenvedésének története mélyebb és
-mélyebb sülyedések közt fog tovább ömleni, hasonlóan azon
-folyamhoz, mely a hitrege szerint, a föld szinéről eltűnvén, végre
-még a pokol üregéig is utat lel magának, hogy sötét hullámaiban a
-kárhozat szellemei fürödjenek!</p>
-<p>A rab tompán, fásúltan hevert a nedves földön, hátát a
-penészborított falnak támasztva. Feje mélyen hajlott keblére.
-Arczának kifejezés- és majdnem érzés nélküli vonalait a börtön
-félhomálya elől is rejtegetni látszott, mintha a tanútlan magánynak
-ezer szeme volna, melylyel néz, itél és gúnyol.</p>
-<p>Mennyi kínnak és őrjöngő eszmének kellett a kedélyben tombolni,
-az arczon átviharzani, míg egy pár rövid óra alatt a túlizgatott
-idegek ily aléltsága bekövetkezhetett.</p>
-<p>Szőke Pista nyelve majdnem szájpadlásához tapadt a szomjuság
-miatt.</p>
-<p>A vándor, ki rekkenő nyárban, szellőtlen rónán, csillogó, égő
-fövényben utazik, nem lehet tikkadtabb, nem sóvároghatná az ég
-harmatát, a forrás cseppét inkább, mint e szegény fogoly, kit tél
-közepén egy nedves üreg árnya vesz körül.</p>
-<p>Testi aléltsága már a legfelsőbb fokra hágott, midőn az
-utczazaj, mely a beteg asszonyt ágyából ki és a halál karjaiba
-szólítá, az ő börtöne ablakain is besivalkodott, hogy a dermedt
-érzékeket bősz erejével föloldja megkötöttségökből. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span></p>
-<p>Szőke Pista figyelni kezdett, s a mit hallott, a mitől zengett
-az utcza, a szombatosok káromlása, a szombatosok ellen szórt átok
-és fenyegetés volt. A népvéleménynek e felekezetet üldöző iránya
-megrendíté őt, s épen váratlanságával nagy hatást gyakorolt
-kedélyére. Mert a Székelyföld azon vidékein, hol ő és társai az új
-igét – bár titokban – hirdették, a bevett vallások követői irántok
-kirivó gyűlölséget nem tanusítottak. Erdély többi részeiben pedig
-annyira ismeretlenek voltak a szombatosok, s babonáiknak oly kevés
-fontosságot tulajdonítottak, hogy még e secta létezése is ritkán
-jött szóba.</p>
-<p>S épen a türelem, a közöny félreértése nyújtott a hevesebb
-vérmérsékű szombatosoknak reményt a bevett vallások közé
-soroztatásra. Csekélységök bizonyítékában jövendőjök kezességét
-vélték.</p>
-<p>Mekkora csalódás!</p>
-<p>Szőke Pista tehát most hallotta először hitsorsosai dühös
-szidalmazását.</p>
-<p>A mennyire csak lánczai engedék, közel vonult az
-ablaknyiláshoz.</p>
-<p>Lázas figyelemmel kapott föl minden hangot, s hő képzelődése e
-töredékekből egészíté ki a künn történteket.</p>
-<p>Észrevevé, hogy a szombatosok elleni gyűlölet a tömeget
-megtámadásokra vezette. Gyanította, hogy valaki e dühnek áldozatul
-esett, sőt eshettek többen. Hallá különösen a Pécsi nevet szidalmak
-közé vegyíttetni, s a nép szétoszlásának folyama és a rögtön
-beállott csend sejteté, hogy katonaságnak kellett a szombatosok
-védelmére sietni. <span class="pagenum"><a name="Page_129" id=
-"Page_129">-129-</a></span></p>
-<p>– Ah! tehát minket a kormánynak kell a széttépéstől oltalmazni?
-Nem a törvény, de a közvélemény kövez-e meg? Hát nem is a bakó lesz
-bakónk, hanem a gyönge leány körmeivel, a reszkető agg átkával, az
-erőtlen gyerek az utczasárral? S csak azért prédikálok új hitet,
-hogy hahoták közt vettessék családom az utolsó itéletig rabigába?
-Mivel érdemlem büntetésedet, Izrael és Jákob Istene! kiről mondják,
-hogy nemcsak boszuálló, de igazságos és irgalmas is vagy? Oh! a
-börtön sötétsége elhomályosítja lelkemet! Jehova, oltalmazz a bűnös
-gondolatoktól!</p>
-<p>Szőke Pistának sűrűn omlottak könnyei orczájára, a kézbilincsre
-s a különben is nedves földre.</p>
-<p>A vértanuságot a hiú ember is gyakran hetykén fogadta el, midőn
-a máglyához vagy bárdhoz kisérte a nép rokonszenve, de a
-legszilárdabb jellem sem hallhatja megrázkódás nélkül a polgári
-hatalom és a közvélemény egyértelmüleg hozott halálitéletét.</p>
-<p>Új Jeruzsálem angyalai között pedig, ha nem is a leghiúbb, de a
-legcsekélyebb akaraterejű Szőke Pista volt.</p>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_130" id=
-"Page_130">-130-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>MÁSODIK RÉSZ.</h2>
-</div>
-<h3>I.</h3>
-<p>Bár a nap leszállott, künn az alkony szürkülete alig kezdődik,
-de benn, a vad tekintetű pincze-börtönben csak a fogoly sötéthez
-szokott szeme veheté észre a tárgyak körvonalait.</p>
-<p>A vasajtó zára nyikorga.</p>
-<p>Az éles hang Szőke Pista csontvelejéig hatott.</p>
-<p>Halantéka úgy lüktetett, üterei oly lázasan dobogtak, mintha a
-végitélet trombitája harsant volna meg.</p>
-<p>A porkoláb lép be.</p>
-<p>Ételt hozott a rabnak, kit már az éhség gyötört és hozott egy
-kanna vizet, hogy szomját, mely miatt már nyelni és lélekzeni alig
-tud, enyhíthesse.</p>
-<p>Szőke Pista mohón ragadta ajkaihoz az edényt, midőn meglátta a
-hajdut a börtönőr háta mögött, a mint a szomszéd falbilincs horgára
-valami podgyászt akasztott.</p>
-<p>– Mi az? – kérdé gyanakvó félelemmel, szemét a hozott tárgyon,
-száját a kannán tartva, melyet erős kortyokkal ürített.</p>
-<p>– A jobbágyruha – válaszolta a börtönőr, ujjával a hajdunak
-távozást intvén.</p>
-<p>– Büntessen Isten, ha magamra veszem. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span></p>
-<p>– Nem is szükség, míg kegyelmed mostani ruhája testéről le nem
-rothad.</p>
-<p>– Mit? Engem itt akartok tartani, míg megrothadok, míg a hús
-foszlányokban hull le csontomról, míg az éhes férgek lakomát ülnek
-az élő-halotton, s a sír pondrói elől fölemésztenek minden
-táplálékot? Borzasztó!… Ha! ha! Kassai úr ő nagysága jámbor
-becsületes ember! Úgy áldja az Isten, mint én kivánom!… Lám, lám!
-tehát három nap helyett három évtizedet fogok e dohos üregben
-heverni, ha! ha!… Oh ég!</p>
-<p>– E falak közé csak terhes bűnöst szokás csukni – szólt
-vállvonva a porkoláb.</p>
-<p>– Szegény szerencsétlen nőm, édes gyermekeim! S nyomorult, te a
-gyilkot nem hoztad el?</p>
-<p>– Annyit teljesítek, a mennyit kötelességemmé tesznek – mondá
-hidegen és harag nélkül a börtönőr.</p>
-<p>– Hol a gyilok? Sehol!… Előjelnek vegyem-e, hogy öngyilkos
-helyett gyilkossá szánt az ég!… Markolatig döföm bele a tőrt. De
-miért van a tőrnek markolata, hogy sokkal mélyebben ne lehessen
-döfni?… Oh! szép tavasz! te a földre ki fogod teríteni virághimes
-zöld szőnyegedet,… előmbe a bakó terít fekete szőnyeget, s hulló
-vércseppjeim lesznek rajta az árva pipacsok! Látom a tőkét… a
-bárdot! Börtönőr! hisz én élni kivánok! Börtönőr! tanum az ég: én
-élni kivánok! Ki meri mondani, hogy a sarló alá megértem? Ki gázol
-az Úr aratásában? Nem hallottátok-e, hogy én nem kivánok meghalni?…
-Oh! Klára! oh! gyászruhás özvegyem, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_132" id="Page_132">-132-</a></span> honnan vásárlod
-könnyeidet, hogy szemedben mindig új csepp van a régi helyett. Ha!
-ha! neki köntöse sincs! Kassai poroszlói letépték gyönge, finom,
-alabástromfehér tagjairól. Holla! takarjátok be testét a buja
-szemek és ostor elől. Jobbágynővé lett ugyan, de még ma szemérmes…
-eddig nem volt megszeplősítve és megostorozva. Várjatok, várjatok!
-majd szenved és sülyed… akkor lesz nektek való. Szent ég!
-megőrültem! Agyam fölolvadott, s mint az égő láva fog kitörni
-rekeszein. Hány felé pattant koponyám?… Segítség! segítség! Engem
-ne végezzetek ki. Hallod-e, börtönőr, engem ne tarts sokáig ezen
-ürgelyukban! Szántani, kaszálni, trágyázni akarunk. Én jobbágy
-vagyok. Elkésem a napszámtól. Barázdát akarok ekevasammal hasítani.
-Vagy a helyett gyilkoljak-e más vassal?</p>
-<p>Szőke Pista rázta bilincseit és dühöngött, de a börtönőr már rég
-rácsukta az ajtót, rég eltávozott.</p>
-<p>Mécstelen éj borítá el a börtönt, annak nesztelen magányát még
-rémítőbbé alakítva.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p>Rákóczi első hivatalnoka, a hatalmas és gyűlölt Kassai egy
-szökevény jobbágygyal szemben – mint látszik – nem hivé
-szükségesnek a kimondott szót megtartani.</p>
-<p>Ott hevert ő piszkos börtönben, undorral telve a lég iránt,
-melyet beszív, a fal iránt, melyre hátát támasztja, a nedves föld
-iránt, melyet lába tapod, a ronda pokrócz iránt, mely a
-koldusrongynál még épebb ugyan, de már förtelmesb és
-visszataszítóbb. <span class="pagenum"><a name="Page_133" id=
-"Page_133">-133-</a></span> Ott hevert ő elvégre önmagától is
-iszonyodva. S mily kecsegtető alakban lebegett most szeme előtt a
-durva, azonban tiszta pórköntös! Ez is rövid időn szenynyel fogna
-beboríttatni, ezen is penészfolt törne ki; de pár napig megmentené
-viselőjét az undor legélesebb, legközvetetlenebb okától. Ha nem
-szégyelte volna, a börtönőrt most már figyelmeztetné, hogy
-öltöztesse őt más mezbe, habár a rabszolgáéba is. S miért nem tud
-meghalni? hisz! az öngyilkolásra a falbilincs horga, vagy a
-nyakkendő, melylyel lélekzetét elfojthatná, szintugy vezetne, mint
-a tőr, melyet Kassai megigért, de el nem küldött. Szőke Pista a
-halálnak ezer különös nemét forgatá eszében, s mindeniket áhitá, s
-mindeniktől visszaborzadt. Egykor, midőn magával leginkább küzdött,
-s midőn legnagyobb szüksége volt vagy egy kevés vigasztalásra, hogy
-elviselhesse az életet, vagy egy kevés csüggedésre, hogy a halált
-önkezével megtalálja, – egykor, midőn hasonló hévvel akart
-imádkozni és átkozódni s nem birván a két indulat rohama közül
-választani, sötéten tekintett a parányi világosságra, mely a nap
-keltét vagy talán leáldozását jelentve, a börtön komor üregét
-fölkeresé, – egykor, mondom, a falszögleten a fény élénk rezgése
-tünt szemébe. Rég nem látott csoda a homály tanyáján! Oh! mily
-felhőtlennek kellett künn az égnek lenni, hogy a pazar sugarakból e
-vak helynek is jutott valami osztalékul! S a nedves fal vakolatján
-mily porondcsilla volt elég bátor fölfogni és visszaverni a sugárt;
-honnan származik a fény e megtörése, e parányi, de majdnem
-<span class="pagenum"><a name="Page_134" id=
-"Page_134">-134-</a></span> lángoló tükör, mely a rab elébe
-kihivón, kaczérul villog? Soká, soká nézett Szőke Pista, mígnem
-arczát tenyerével borítá, s ajkai szitkokkal teltek Kassai
-ellen.</p>
-<p>Tőle elérhetetlen távolságban egy tőrt vett észre, melynek
-hüvelyén és markolatán gyémánt- és rubinkövek játszottak a börtönbe
-lopózó világgal. Mikor és hogy jutott oda e fegyver, gyanítani sem
-tudta.</p>
-<p>A börtönőr még aznap föladá a fogolyra a jobbágyruhát; de
-egyszersmind nehéz vasat veretett kezére és lábaira. A falbékóhoz
-bilincselést megszüntette. Szőke Pista már a közönséges rabok
-osztályába látszott soroztatva. Eddig az országra nézve veszélyes
-egyénnek tarthaták fölvigyázói; most csak valami csinyen vagy
-gonosztetten kapott bűnösként tünt föl. A börtönőr nyersebb modorán
-eléggé észlelhető volt e változás. Nem is köszönt, midőn az ajtót
-rácsuká, s míg az öltöztetés folyt, a «kegyelmed» helyett
-megkisérté «tenek» szólítani; de a sötét és parancsoló tekintettől
-még egyszer s talán utoljára visszadöbbent. Szőke Pista most
-valóban csekélynek tartá az életet, s a halál színletlen ohajával
-ragadta meg a tőrt; de a kimulás küszöbén Klára képe visszacsábítón
-lépett elébe. Reszketeggé lett keze, ingadozóvá akaratja. Nem tartá
-ugyan többé bűnnek, eldobni magától oly életet, melynek tartalma
-csak két szóból áll: nyomor és megaláztatás; de gyávaságnak hivé
-annak egész terhét öngyilkolása által nejének gyönge, finom,
-törékeny alakjára vetni. A mellére szegzett tőrt szeméből egy
-keserű cseppel hullatá a földre, s a másik perczben bősz haraggal
-<span class="pagenum"><a name="Page_135" id=
-"Page_135">-135-</a></span> ismét fölemelte. – Add nekem, Uram! –
-kiáltá öklével görcsösen szorítva a markolatot, – add a machabeusok
-bátorságát, hogy tudjak ölni, és szemhunyorítás nélkül töröljem le
-házam ellenségének, kit földre verek, arczomra feccsent vérét.</p>
-<p>A rab ezer esélyt gondolt ki Kassai meggyilkolására; de mit
-használt a boszu ábrándja azon száraz tény ellenében, hogy a
-szökött jobbágy nejének gyalázatját és inségét még tetézni fogná,
-ha orgyilkos és kerékbetört gonosztevő özvegyévé válik.</p>
-<p>Mihelyt Kassai, mint földesur, törvényes jogait igénybe veszi,
-vége szakad minden reménynek, akár a boszun, akár az Istenben
-helyzett bizodalmon épüljön az: – ezt hitte a szerencsétlen
-szombatos, midőn a tőrt megint kihullatá kezéből.</p>
-<p>– De miért akarná épen az én testi munkámhoz nem szokott
-családomat jobbágyúl Kassai? – sugá ekkor a szenvedőnek
-mentőeszméül egy gonosz démon.</p>
-<p>– Ő fösvény, – fűzé tovább a rab, – de nőm vagyonából teljes
-kárpótlást adhatunk neki. Miért ragaszkodnék tehát személyünkhez? A
-fösvénységnek ellenkezőt kellene tanácsolni. Vagy tán gyűlöl engem?
-Hisz, akkor látott először, midőn bilincsbe veretett. S miért
-említé, hogy ha bármelyik bevett vallás szolgái közé tartoznám,
-most nem volna joga mint szökevényt fölkeresni? Ah! és hogy
-dühöngött a nép a szombatosok ellen! Igen, Kassai alkudni kiván
-velem, s a váltság ára hitvallásom… Ne említsétek, hogy Eleazar a
-kegyetlen Fülöp poroszlóira hidegvérrel tekintett! Szökött jobbágy
-volt-e ő? <span class="pagenum"><a name="Page_136" id=
-"Page_136">-136-</a></span> Fenyegette-e egyéb kín, mint a mit a
-bakó eszközeivel lehet a testből kicsikarni? Jelent-e meg lelkének
-más látvány, mint a vértanuság dicsfényében ragyogó halál képe? De
-én azt a fájdalmat érzem, melyet nőm és gyermekeim fognak
-szenvedni, s idegeim nem birhatják a terhet, melyet a szolgaság
-testökre, az elaljasodás lelkiismeretökre fog rakni. Térdet hajtok
-templomod bálványai előtt Izrael zsarnoka Fülöp, hogy szivem
-bálványait oltalmazhassam, Átok legyen a napon, midőn a szombatosak
-közé fölvétettem magamat s meggyőződésemért családom szerencséjét
-áruba bocsátottam!…</p>
-<h3>II.</h3>
-<p>Pár nappal e belküzdelmek után a szárdisi angyal a börtönőr
-által kihallgatást kért Kassaitól s e főurral hosszas értekezése
-volt, mely szabadon bocsáttatásán végződött.</p>
-<p>A pék, kinek boltjában látjuk őt ismét, most sokkal több
-tisztelettel tekint rája, sokkal több készséggel rakja tányérába a
-turóslepényt, rozspogácsát, sokkal frisebben töltöget poharába
-méhsört, s egész magatartásából sejthetjük, hogy e vendéget egy
-tuczat más jobb torkunál és nagyobb zsebünél többre becsüli.</p>
-<p>Fehérvár érdemes polgárai közt is az élénkebb tudvágyúak nem
-minden részvét nélkül kisérik a megszabadult fogolyt, bár a derék
-pékétől különböző modorban nyilvánítják iránta figyelmöket.</p>
-<p>Egyik a szárdisi angyalt tetőtől talpig méri, mintha
-<span class="pagenum"><a name="Page_137" id=
-"Page_137">-137-</a></span> keresné azon helyet, hová legjobban
-lehetne egypár pálczavonást lerakni; a másik vidoran tekint szeme
-közé, mintha a fejedelem törpéjén vagy a fejedelemasszony bohóczán
-kívül a legfurcsább alakkal most találkoznék. Vannak, kik előle az
-utcza másik szélére térnek, s vannak, kik a másik szélről eljönnek,
-hogy párhuzamban lépdeljenek vele, sem gyorsabban, sem lassabban. A
-kufárnők pedig bódéikból kidugják fejöket, s kötekedve kérdik
-egymástól: nem kinálná-e meg hugom bőrös pecsenyével azt a szép
-magyar zsidót, az ebszültét? Zsidó, nem zsidó, mi tagadás, oly
-deli, mintha képiró festette volna, s nénémasszony se esnék
-kétségbe, ha kegyelmed töpörtyűje miatt vétkeznék a Mózes törvénye
-ellen.</p>
-<p>A szárdisi angyal nyugodt kedélylyel tűrte az ingerkedéseket, de
-arczát láng, majd viaszsárga szín borította, keble küzdött a dühvel
-és szégyennel, midőn Kassait dicsértetni hallá azon kegyelmes
-eljárásért, hogy egy szombatost, kire halál várt, néhány heti
-börtön után a törvény kezéből kisurranni engedett.</p>
-<p>– Hisz a rab tagadta szombatosságát – szólt az egyik polgár.</p>
-<p>– Egy kevés torturával vallomásra lehetett volna birni – jegyzé
-meg a másik.</p>
-<p>– Oh! hogy nem dobhatom szemök közé: Kassai Erdély legalávalóbb
-embere; ti pedig fortélyos és hazug hireknek nyomorult terjesztői
-vagytok! – mormogá a szárdisi angyal, míg a róla pletykálók
-mellette elhaladtak. – Oh, hogy a számat feltörhetetlen
-<span class="pagenum"><a name="Page_138" id=
-"Page_138">-138-</a></span> lakattal zárta le a bűn! Miért is nem
-maradtam a börtönben! miért váltám ki családomat szennyes áron a
-jobbágyság szennyéből. Mit használ a fehér ruha és a munkától föl
-nem tört kéz, sötét bűntudat és megtört lélek mellett! Adjátok
-vissza a börtön békóit, s vegyétek le a bilincseket, melyek
-szellememet az öntudat pellengérére szegzik, hogy öröktől örökre
-magam legyek magam előtt megszégyenítve! Nőm tiszta tekintete az
-átok rajtam! Ki nem fogom állani kérdő kék szemeit, pedig érettök s
-gyermekeim ártatlan mosolyáért áldoztam föl a föláldozhatatlan
-erényt. Késő vád, hasztalan vergődés! Hol van, a ki küzdhet végzete
-ellen! A sátán rám tette körmét,… illetésének nyoma lelkemen fog
-maradni!</p>
-<p>Ily hangulatban kevéssé érdeklé a szárdisi angyalt a nép
-kiváncsisága, mely környezte, s a kandik élczei, melyek máskor az ő
-ingerlékeny idegeire erős hatást gyakoroltak volna.</p>
-<p>Csak azt ohajtá, hogy mielőbb távozhassék Fehérvárról, s
-örvendett, midőn e város kapuin túl volt, s még inkább, midőn a
-magas tornyok körvonalait tekintete elől elzárták a közbelépő
-dombok.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p>Székelyföld némely vidékei sokkal kedvezőbb színben látták azon
-férfiúnak, kit Kassai Szőke Pistának, a tájék, hol lakott, Laczkó
-Istvánnak, a község pedig, melynek predikált, a szárdisi angyalnak
-nevezett, viszontagságos élményeit, elfogatását és
-bebörtönöztetését. <span class="pagenum"><a name="Page_139" id=
-"Page_139">-139-</a></span></p>
-<p>Üldözöttnek tünt föl, ki eszméjeért, hiteért szenvedett.</p>
-<p>A kézdivásárhelyi szombatosok, kik, mint olvasóim tudják,
-magokat szardisiaknak hivatták, büszkén tekintettek
-versenytársaikra, az udvarhelyi (vagy szerintök thyatirai) község
-tagjaira. S hogy is ne? Hisz, soraikból támadt az első üldözött, az
-első vértanú.</p>
-<p>A thyatirai angyalt újja hegyével sem érintette Fehérvárott
-senki; de az övéket nehéz bilincsre verték s majdnem halálra
-kínozták. Igen, a köztiszteletű Laczkó István még eddig egyedül
-szenvedett az új Jeruzsálemért, az ő szent testéről tépték le a
-zsarnok poroszlói az öltözéket, az ő kezén és lábán mély rovatokat
-hagyott a vas. Meg is csókolták a vénebb nők a békó nyomait, s
-könnyeikkel mosták volna le a börtön minden szennyét, de a
-tisztaságot kedvelő papnál ily kegyeletes buzgóságra nem maradt
-semmi anyag.</p>
-<p>Kézdi-Vásárhelyen az országtanács tiltó rendelete és Kassai
-szigora után feltünőleg gyarapodott a szombatosok száma, s titkos
-imahelyeiken a vidéki birtokosok közül is többen kezdettek
-megjelenni. Hasonló eredmény vala ez új felekezet más gyűlpontjain
-is észrevehető.</p>
-<p>A merészebbeket a veszély csábítgatá a keletkező valláshoz, a
-kiváncsiakat a titok leple, a szeszélyeseket a tilalom, a gyöngéket
-azon tapasztalat, hogy a kormány, mióta a szombatosok elleni
-hirdetményt kiadta, mintha tettét megbánta volna, nyugodtan nézi
-még a nyiltabb izgatásokat is. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_140" id="Page_140">-140-</a></span></p>
-<p>A politika szintén szerepet kezdett ez ügyben játszani.</p>
-<p>A katholikusok tudván, hogy Kassai a felső-magyarországi megyék
-sérelmei miatti nyilt fellépést azért ellenezte, mert Erdélyben még
-sok békétlen elem van, s mert különösen a szombatosok
-hitterjesztésöket rakonczátlanul űzik, nem késtek kéz alatt szítani
-e rajongók buzgóságát, mert csak úgy hitték Rákóczi fejedelemnek az
-európai vallásháborúba vegyülését hátráltatni.</p>
-<p>Szóval, a titkos felekezeteknél elevenség, mozgás támadt.</p>
-<p>A tulzóbbak közelegni hitték az időt, midőn vallásuknak
-nyilvánosságot és jogokat követelhetnek.</p>
-<p>Jaskó Pál, a thyatirai angyal, mély megyőződése és ragyogó
-szónoki tehetsége az óvakodókat is kezdé magával ragadni.</p>
-<p>Laczkó István, a szárdisi angyal, ki börtönöztetése előtt a
-mérséklésre néha oly szép védveket tudott találni, most nem szegült
-ellen semmi indítványnak.</p>
-<p>Ő vontatva, a költői emelkedettségnek minden csilláma nélkül,
-komor arczczal, a föld porát kereső szemekkel és páratlan érczű
-hangja bűbájos erejének igénybevétele nélkül, helyeslé versenytársa
-merészebb terveit, s kedélye annál levertebb volt, mennél döntőbb
-hatással birtak nyilatkozatai.</p>
-<p>Megfoghatatlan szomorúság fellegzett egész kifejezésén, midőn
-társai reménytől sugárzó tekintettel s a jövendőben hivő lélek
-derült elszántságával jártak-keltek, erősítve az ingadozókat, védve
-eszméiket, hirdetve az igét. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_141" id="Page_141">-141-</a></span></p>
-<p>A ki figyelemmel kisérte az ellentétet e férfiu szavai és
-kedélyhangulata közt, a ki elleste a fájó benyomást, mely idegein
-átrezgett, midőn magasztalni hallá magát, a ki látta, hogy máskor
-meleg, részvékeny és áradozó szive mennyire elfeledte a hőbb
-dobogással együtt a lelkesülést és életörömet, a ki fanyar
-mosolyát, sötét merengéseit, nyugtalan álmait és álmatlan éjeit
-aggódva követé szemeivel s gondjaival: az kénytelen volt valami
-mélyen ható, valami rejtélyes és bősz történetben keresni e rögtöni
-átalakulás okát.</p>
-<p>S van-e élesebb szem, mint a férjet szerető nőé?</p>
-<p>Klára az első öleléskor, az első csóknál érzé, hogy minden ámító
-hasonlatossága mellett más természet és fogékonyság, más kedély és
-jellem lakik most ama külalakban, mely oltáreskünél és szerelem
-jogánál fogva az ő élettársáé vala. Ha a kecses ifju nő a mesék
-világában, ha egy regényes és rémes korban élt volna, midőn jó és
-rossz nemtők közvetetlenül vegyítették magokat a szegény halandók
-ügyeibe s örömet leltek gyarló érzékeinknek varázslat általi
-ámításában: akkor a babonás előitéleteknek hódolva, talán hinni
-tudná, hogy férje testéből valami démon kilopta a lelket, s egy
-egészen idegenével cserélte föl. Ha Klára évek óta nincs úgy
-értesülve, hogy férje egy kihalt családból egyedül maradt életben,
-akkor félve vonná el tőle karjait és keblét, nehogy tévedésből
-ikertestvérre áraszsza a kéjeket, s a nő édes kötelességeit
-teljesítve, hűtlenség bűnébe essék.</p>
-<p>Valóban a régi Laczkó Istvánból semmi sem maradt <span class=
-"pagenum"><a name="Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> meg,
-csak Klára iránti szerelme, s azt is a távollét rövid hat hete
-csodálatosan alakítá át.</p>
-<p>Mohó, sovár, kielégíthetetlen lett e mostanig gyöngéd és költői
-színezetű indulat, s nemcsak anyagiasb alapízet nyert, hanem élvei
-közé nyugtalan, rémes és idegenszerű elemek is vegyültek oly
-lélekállapotból, melynek titkai sejtetlen mélységben laktak.</p>
-<p>Mintha hinné, hogy csak napokra, órákra van szorítva az időköz,
-mely alatt nejét szeretnie szabad; mintha a baljóslatok egész raját
-rezzentené föl e szerelem s mintha legártatlanabb és legédesebb
-kéjeiben keserű átok lappangana, vad bűn tombolna.</p>
-<p>Képzelni, Klárának mennyi aggodalmat szerzett férje
-megfejthetetlen hangulata.</p>
-<p>Az éles szemű nő hamar belátta, hogy itt nem mulékony
-hatásokról, nem az idegen kór okozta túlizgatottságáról van szó,
-melyen ápolás és gyógyszer könnyen segíthetne; belátta, hogy valami
-szokatlannak kellett férjével történni, mely egész valóját
-földrengésként rázta meg, s annál mélyebb nyomokat hagyott hátra,
-mennél véletlenebb volt rombolása.</p>
-<p>Klára szerelmének erélyével tudta csak szülei megegyezését a
-vagyon és helyzet nélküli Laczkó Istvánnal való házasságra
-kicsikarni, s a kézfogás után lefolyt nyolcz év még bensőbbé, még
-áthatóbbá tette szenvedélyét.</p>
-<p>Nem volt titkuk, osztoztak örömben és búban, soha sem kellett
-egyiknek is bizalomra szólítani föl a másikat, soha sem volt
-szükség esetlegességek közt találgatni az okot, mely valamelyik fél
-homlokára felleget vagy ajkára mosolyt vont. Lelkök egész
-láthatárát <span class="pagenum"><a name="Page_143" id=
-"Page_143">-143-</a></span> úgy besugározta a szerelem, hogy abban
-homályos zúg nem maradt, hová a világosságtól rettegő legkisebb
-titok is bevonulhatna.</p>
-<p>Legalább így hitte Klára.</p>
-<p>S most férje egész magaviselete talányok szövedékéből áll.</p>
-<p>Nincs nehezebb, mint kölcsönös bizalomban átélt évek után az
-első titkot tudakolni, mert szigorú itélet fekszik ebben vagy a
-kérdőre, vagy a kérdezettre.</p>
-<p>Klára érzé saját ártatlanságát, s hogy vádolhassa férjét, kit
-eddig csak tisztelni tanult?</p>
-<p>Várt, hallgatott, tűrt, s az óra minden ütésekor elérkezettnek
-hitte a perczet, midőn hőn szeretett élettársa szívének terhét vele
-meg fogja osztani.</p>
-<p>– Hasztalan!</p>
-<p>Napok, hetek teltek, s férje mind sötétebbé, rejtélyesebbé
-lett.</p>
-<p>A szárdisi angyal fizetése néhány hívő család szűk adományaiból
-állván, a kecses szombatosné a drága időt nem áldozhatá föl
-merengésekre. Férje növekedő tétlensége új ösztönül szolgált neki,
-hogy takarékosság, erély és helyes számítás által házát a
-sülyedéstől megóvja, s örökségül nyert csekély hozományából annyi
-kényelmet varázsoljon elő, melyet az ügyetlen bőség sok eszköz
-igénybe vételével sem tud mindig.</p>
-<p>Reggeltől estig dologhoz látott, s tevékenysége egészen
-kimeríté, s mégis lehetetlen volt észre nem vennie, hogy
-fáradozásain nincs a régi áldás. Most káros szórakozottságon, majd
-lényeges apróságok <span class="pagenum"><a name="Page_144" id=
-"Page_144">-144-</a></span> elfeledésén kapta magát rajta, majd
-ismét a találékonyság teljes hiányán és a körülmények
-felhasználásában elkövetett vétségeken. Az egész háztartás nem volt
-többé oly összevágó, mint eddig, s azon parányi tőkék, melyekkel,
-hogy kamatozzanak, bevásárlásokat tett, most az egyszer nem elég
-biztosan látszottak forogni. Szóval minden egy kissé kibillent a
-szokott kerékvágásból, mert Klára kedélye sem volt többé helyén, s
-munka közt is gondolatai mindig azon iszonyú talány körül
-csapongtak, mely férje boldogságát ismeretlen örvényekbe sodrá. Ha
-ez soká tart, a lelki elégültséggel együtt a külső kényelem is
-eltünik, s a csendes lakba a sötét merengés és önvád mellé vendégül
-bekopogtat a nyomor is.</p>
-<p>Ily érzés, ily hangulat közt hallá férjétől, hogy az új hit
-ügyében ismét Fehérvárra készül.</p>
-<p>Egy igen szerény jövedelmű családnál, hol a fillérnek kijelölt
-helye van, a hosszabb út tetemes költségei mindig válságot idéznek
-elő, melynek utóhatásától csak lemondások és apró megszorítások
-árán tudnak idejekorán menekülni. De Klárát most nemcsak e tény
-hangolta le, sokkal mélyebben hatott kedélyére férjének zavart
-tekintete, s a majdnem reszketeg hang, melylyel távozási szándékát
-közlé.</p>
-<p>– Minket új veszély fenyeget! gondolá Klára szorongó és
-sejtelmes szívvel. Fehérvárról hoza ő átkot házunkra, s most megint
-azért megy, hogy hozzon. Mi történhetett vele, mit követhete el ő?
-Az orvnak, ki örömeink gazdag kincstárát kirabolta,
-szerencsétlenség-e a neve vagy bűn? <span class="pagenum"><a name=
-"Page_145" id="Page_145">-145-</a></span></p>
-<p>– Mennybeli atyám! – kiáltá most Klára saját eszméjétől
-eliszonyodva.</p>
-<p>Férjének lábai elébe borult, töredelmesen hajtá fejét a
-padlózatra, s arany csillámú gazdag sárga haja szétbontakozva
-omlott alá, sűrű palástjával eltakarva a szem elől az egész
-ábrázatot, csak a vékony ivorfehér nyakat hagyván meztelenűl,
-mintha bárdcsapásra váró elitélt volna.</p>
-<p>Laczkó István szobormereven állott, s bámulata határtalan
-lőn.</p>
-<h3>III.</h3>
-<p>– Taposs szét – rimánkodott a kétségbeesés hangján a nő – tedd
-lábadat nyakamra, hogy haragod súlya zárja el rögtön lélekzetemet s
-oltsa ki az életet testemből. Oh! én téged most gondolatomban
-bűnösnek neveztelek,… férjem! jóltevőm! büntesd meg a hűtlen
-rágalmazót.</p>
-<p>A férj tagjain hideg borzadály nyargalt át. Vértelen arczczal,
-kék ajakkal, összecsapott kezekkel rebegé: – Ő látja homlokomon a
-Kain-bélyeget!</p>
-<p>Gépileg vonta végig homlokán ujjait, mintha szennyet akarna
-letörleni; neje pedig fölemelé a padlózatról omló könnyekkel
-áztatott arczát és tekintetét férjére fordítván, megható és sűrű
-zokogások közt így szólt: – Homlokodon, mint a márványlapon, melyet
-a művész szent oltárnak készített, csak az Isten előtt kedves
-gondolat és érzés lehet följegyezve. De az én gyanakvó
-képzelődésem, mely minden sötétben kisértetet lát, borult kedélyed
-szürkületén <span class="pagenum"><a name="Page_146" id=
-"Page_146">-146-</a></span> a bűn alakját hitte át meg átsuhanni.
-Oh! iszonyú káprázolat! Úgy-e, Pistám! te csak szerencsétlen vagy,
-több nem,… minket csak nyomor fenyeget,… több nem? Ne szólj
-titkodról, mert a gyönge nőnek nem szükség azon komoly dolgokat
-tudni, melyek a férfiú érczakaratját és törhetetlen szilárdságát
-veszik igénybe; ne szellőztesd a bánatod s lélekküzdelmeid elébe
-vont fátyolt; hallgasd el – mert a bizalmas szó, ha vissza sem
-éltek vele, sokat ejtett már tőrbe, – hallgasd el, kérlek, hogy
-vallásunkat fenyegeti-e veszély, vagy családunkat romlás, de
-megnyugtatásomra, de kínzó szeszélyeim lecsendesítésére mondd, hogy
-a te nézeted szerint is, a legnagyobb szerencsétlenség a bűn.
-Nyilatkoztasd ezt ki!</p>
-<p>Klára erős hangnyomatot adott a végszavaknak, míg enyhítéseül a
-sebnek, melyet ajkai ejtettek, férje kezét voná ajkaihoz.</p>
-<p>Laczkó István indulatosan rántá el karját. – Távozzál tőlem!
-kiáltá vadúl. Távozzál! ismétlé a fájdalom leirhatatlanúl mély,
-azonban szelid kifejezésével. Éretted… de ne szóljunk erről! Eredj,
-lépj azok sorába, kik mondani fogják: ha előbb ismertem volna
-jellemét, most nem kellene pirulnom! ha nem lettem volna elfogult
-iránta, most nem panaszolnék a végzet ellen, s könny helyett öröm
-csillogna szememben! Távozzál! rég tudom én, mi a szerencsétlenség
-hatása! Még a fát is odahagyják levelei a hideg őszi szél
-lehelletére!</p>
-<p>– Mert elhervadtak! mert meghaltak! szólt Klára, csüggedt fővel
-s alig hallhatóan. <span class="pagenum"><a name="Page_147" id=
-"Page_147">-147-</a></span></p>
-<p>– Édes nőm! feledd kiméletlen bánásomat. Indulatom túlragadott.
-Jer keblemre!</p>
-<p>Hőn szorítá magához a szenvedő alakot és szeméből égő könny
-hullott ennek liliomarczára.</p>
-<p>– Veled együtt érezném, zokogott Klára, a bűnvádat, ha
-ismeretlen volna is előttem oka; veled lépnék a gyalázat elébe, s
-egyenlő jogot követelnék a közmegvetésből. De úgy-e, erről nem
-lehet szó? Úgy-e, te is legnagyobb rossznak a bűnt tartod, s a
-szenvedés poharából az igazán keserű cseppnek azt, ha a kiürítést
-megérdemeltük?</p>
-<p>– Mit tudja a te tapasztalatlan szived, Klára, hogyan támad a
-bűn, s hogyan szívta táplálékát gyakran épen azon nedvből, melytől
-a büszke erény virít? Engem még senki sem vádolhat, bízzuk a
-bölcsekre a szabadakarat felőli hiú okoskodást.</p>
-<p>– És mit tegyünk a Szentkönyvvel?</p>
-<p>Oly megható és gyermeteg volt e kérdés, hogy a szárdisi angyal,
-ki maga is az igét hirdeté, csak lesütött szemekkel s néma ajkkal
-tudott nejének válaszolni.</p>
-<p>Klára férje keblére borult, szeretettel és legkedvesebb
-kaczérságával egy bűbájos nőnek, ki szépségét is az igazság
-védelmére fegyverül akarja használni.</p>
-<p>– Ládd, mily rosszúl tudod a kétkedő szerepét játszani? A büszke
-tudóst, ki nagynevű egyházférfiakkal versenyez, most egy együgyű
-kis némber szorította kelepczébe.</p>
-<p>Klára csókjával zárta el a választ férje ajkán.</p>
-<p>– Hát csakugyan annyira gyöngének képzelsz? <span class=
-"pagenum"><a name="Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> kérdé
-hizelgőn. Két ép, egészséges gyermeket szültem neked, s ne birnám-e
-el egy kis titok terhét vagy egy kis csapásnak fájdalmát, mely
-minket fenyeget? Miért nem nyilik meg kebled, hogy a közléssel
-könnyüljön? Ha eszemet gyöngének véled a tanácsadásra, úgy nincs
-hallgatásod ellen kifogásom; de ha lelkemet tartod erőtlennek a
-gondviseléstől ránk mért megpróbáltatásra, akkor soha igazán nem
-szerettél, mert érdemesnek sem hivéd keblembe mélyebben
-tekinteni.</p>
-<p>– Mondhatnám neked Klára, szólt Laczkó István, hogy képzelődésed
-játéka a titok, melyet rejtegetek, s a bűn, melyet, hited szerint,
-tervelek; lenevethetném bohó aggodalmaidat, vagy szenteskedő
-rémlátásodat: de nem akarom a hallgatás kötelességét a hazugság
-vétkével könnyűvé tenni. Bevallom tehát, hogy Fehérvárott igen
-nehéz napokat töltöttem s hogy nehezebbek várnak rám. Bősz jóslatú
-fellegek gyűlnek össze a mi kicsiny kunyhónk felett, s ki tudja:
-nem volna-e jobb, ha magunk vetnénk még bele tüzet, mielőtt az ég
-nyila találná? Elgázolhatja vetéseinket az utolsó kalászig a
-jégeső, s ki tudja: nem volna-e jobb, előre rá hajtani a helység
-csordáját, hogy aztán a pusztító vihar nyom nélkül öntse ki dühét?
-Örvényeikbe sodorhatják magzatainkat, a fellegszakadás áradalmai, s
-ki tudja: nem volna-e jobb, egy kosárban előre a hullámoknak
-ereszteni őket, hogy teljesedjék az Úr akaratja, s a kaján végzet
-az előfélelmek kínjai nélkül zúzza szét szívünket? Néha kedvem
-volna átkokból készíteni imádságos könyvet, s egész hitfelekezetet
-szervezni <span class="pagenum"><a name="Page_149" id=
-"Page_149">-149-</a></span> a gyűlölet számára. De, Klárám, hagyjuk
-a titkot titoknak, s ülj mellém e kerevetre, hogy meséljünk fontos
-ügyekről, melyeket talán gyerekségeknek tartasz, és gyerekségekről,
-melyek talán igenis fontosak. Jer, üljünk le… Így ni… Már most,
-angyalom! képzeld, hogy még ez a kerevet, melyen helyet foglaltunk,
-sem a miénk s a széles világban, hajléktalanúl és vagyon nélkül
-tengünk. Érted, Klárám, hajléktalanúl és vagyon nélkül.</p>
-<p>– Csak ez, hála ég! csak ez volna, mit akkora aggálylyal
-takartál előlem! szólt a nő könnyűlt lélekzettel és sugárzó
-arczczal.</p>
-<p>– Hajlék- és vagyontalanúl!… de halld, Klára, tovább. A madárnak
-az egész zöld mező és berek terített asztal. Szabad szárnyakkal
-röpköd, s míg örvendett, evék, s míg jóllakott, kiénekelte magát. S
-mit tennél te, ha számunkra az életből csak a nyomor maradna?
-Szólj, mit tennél? A nyomornak nincs éléskamarája, konyhája,
-asztala és terítéke. Rosszabb háztartó a fukarságnál. De azért,
-hogy tűzhelyéről füst nem emelkedik és keze mindig üres, apasztja-e
-vendégeinek, kiket ő tart, étvágyát? Oh! ha ez így volna, boldogabb
-lenne az emberi nem, mint a könyörületről szóló erkölcstan által!
-Tudsz-e eleget dolgozni, Klárám?</p>
-<p>– Tudok – válaszolá büszke önérzettel a derék szombatosnő.</p>
-<p>– Ha, ha, ha! fölkaczagott a férj vad fájdalommal.</p>
-<p>– Te kétkedel?</p>
-<p>– Nekünk való, sorsunkhoz mért munkáról beszélj. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span></p>
-<p>– Bízzunk a gondviselésben és magunkban! válaszolá Klára. Érzem,
-hogy erélyemnek a szükség csak újabb meg újabb tért nyitna.</p>
-<p>– S mily munkára szánnád büszke erélyedet?</p>
-<p>– Ha nagy városba költözünk, skofiummal hímzek díszruhákat,
-bíbor palástra ezüst rózsát és keleti gyöngyből szeszélyes
-virágokat és arabeszkeket fűzök a hölgyek fürt-ékeire s a leventék
-övére. A mennyezetek, zászlók, oltárszőnyegek és hadisátrak
-szegélyeire rojtokat fogok sodrani, s az úrnők és lovagok pénze sok
-utat s ösvényt fog szerény lakunkhoz találni.</p>
-<p>A férj gúnyos kétkedéssel mosolygott.</p>
-<p>– Ha nem szereted városon, vonuljunk tehát falura – folytatá
-rábeszélőn a nő. Falun még könnyebb lesz kenyeret szereznünk. Atyám
-a növényvilág csodaerejének ismeretére tanított. A sebet nemcsak
-bekötni, orvosolni is tudom. A lázak különböző nemei ellen ritka
-hatású szereim vannak. Eddig ingyen ápoltam és gyógyítottam a
-betegeket, ezentúl fáradságomért gabnát és más házi szükségekre
-valót szerzek. Te is vehetsz haszonbérbe korcsmát, bortizedet vagy
-néhány hold tanarokat.</p>
-<p>– Az egész holdat, kedvesem, s még hozzá egy tuczat csillagot –
-közbeszólt keserűen a férj. Ha álmodni akarunk, Klára, ne
-elégedjünk meg csekélylyel. Ha az elérhetetlen vágyakra szorulunk,
-kivánjuk egyúttal az egész lehetetlenséget.</p>
-<p>– S komolyan hiszed-e – tudakolá a szombatosnő gyönyörű kék
-szemeit kérdőn fordítva a szárdisi <span class="pagenum"><a name=
-"Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> angyal mélabús arczára,
-hogy helyzetünk ily szerény tervekre sem jogosíthat föl?</p>
-<p>– Micsoda munkához értesz még? – szólt ez kikerülőn.</p>
-<p>– Elmondottam volna, hogy lehetek kulcsárnő, vihetem egy egész
-idegen háztartás terhét, taníthatnék gyermekeket olvasni és írni, s
-ha a várasszony elnéző volna, még növendék leányának oktatását is
-rám bízhatná; – de már nem merek ily magas igényekről előtted
-beszélni. Tekinteted porba vezeti az én szemeimet is. Mit találjak
-ott az éhség és hideg ellen! Boldog Isten, mily tudatlan vagyok!…
-Ah, Pistám! van egy hárfám, letörlöm róla a port, ismét felhúrozom
-és vállamra veszem. Visszajönnek elmémbe a régi dalok, újjaim
-engednek az ihletésnek s a szép hangok hűn fognak újjaimnak
-szolgálni. És elmegyünk várról várra. Te énekled a verseket, én
-kisérem A tiszta holdas éjeken, midőn ligetekben és ezüst patakok
-mellett fogunk vándorolni, a költészet és zene tündérkéi még soha
-sem dalolt mesékre oktatnak, s a mit sugalataik után versekbe
-szedve a függönynyel félig takart ablakok alatt és a fényesen
-kivilágított csarnokokban, a szerelem és hír számára eléneklünk, az
-édes könnyet fog csalni a merengés galambszeméből és harsány rivajt
-a lelkesedés férfi-ajkairól. Úrhölgy és lovag meg fogja irígyelni
-szegénységünket, s mit ily érzés közt nyujtanak nekünk, az nem
-alamizsna többé, mert hódolat.</p>
-<p>– S csak ezekből áll, a mit tudsz?</p>
-<p>– A lelékenységen kívül, mely épen arra fog tanítni,
-<span class="pagenum"><a name="Page_152" id=
-"Page_152">-152-</a></span> a mire legnagyobb szükségem lesz, s a
-megnyugváson kívül, mely nem engedi, hogy szükségeket teremtsek
-magamnak.</p>
-<p>– Kis pacsirta, ki a sírfára szállva énekelsz az életről és a
-halál kertjében is keressz örömtanyát, te a ledér remény számára
-még meg tudnád nyitni szivemet, ha nem zárta volna be örökre a
-komor való! Oh! Klárám, mit használ az, a mit balgatag fejecskéd
-vigasztalásul kigondol!… Tudsz-e kontyodra tekert kendőn nehéz
-csöbröt vinni a mezőre? Tudsz-e forró rekkenőségben naphosszat
-aratni? Tudsz-e sárban, mezitláb és permeteg alatt állványokra
-téglát, meszet hordani, s tűrni pirulás nélkül, ha a rongyok által
-rosszul födött szépségeden kőmiveslegények, uradalmi hajdúk s
-koldus léhütők buja szeme nyugszik?</p>
-<p>– Nézz rám… és felelj magad! szepegé a nő, arczát férje keblére
-rejtvén.</p>
-<p>Klára gyöngéd, finom alak volt, s kiválólag ideges
-természetű.</p>
-<p>– Tudsz-e kapálni és ásni? tudakolá a szombatos.</p>
-<p>– Ah! ki venné hasznát az én ásásomnak? kérdé Klára mosolylyal
-arczán, de egy könynyel pilláin.</p>
-<p>– Az, a ki meg is büntethetne, ha nem tudnál sokat ásni.</p>
-<p>– Sokat? s ezzel a kézzel, ezzel a lábbal?</p>
-<p>Parányi lábfejét s hófehér gyenge karját láttatá férjével.</p>
-<p>– Nevetnem kell ötleteiden, szólt alig leplezhető megütközéssel.
-Ugyan mi nem jut még eszedbe, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> hogy elvond figyelmemet a
-titkolt veszélytől, mely reánk vár.</p>
-<p>– Hátha annak nagy részét már föl is fedezém?</p>
-<p>Klára viaszsápadt lőn.</p>
-<p>– Hátha a titok kapuján már belül vagy, s a rémes épület egyes
-szobáiban vezetlek, a tárgyakat, melyek előnkbe lépnek,
-magyarázva?</p>
-<p>– Az lehetetlen! kiáltá reszketve, dermedve.</p>
-<p>– De miért?</p>
-<p>– Mert képtelenség, hogy tőlem, ki sokféle munkával kereshetnék
-kenyeret, épen oly foglalkozást kívánjanak, melyre testalkatomnál
-fogva képtelen vagyok, s mely semmi jövedelmet nem hozna. Ezt te
-nem akarhatod.</p>
-<p>– Én nem.</p>
-<p>– S ki volna oly dőre, hogy követelhetné?</p>
-<p>– Talán a törvény, kedvesem!</p>
-<p>– Oh ég! csakugyan komoly tekintettel mondod ezt?</p>
-<p>– Még nem vagyok tisztában, szólt a férj, hogy minő kinyomatot
-adjak arczomnak… De hallgasd tovább. Nagyobbik fiúnk alig töltötte
-be hatodik évét s már ismeri a betüket, tud számlálni, s játékul
-virágbokrokat és tarka pillangókat rajzol. Szellemi foglalkozásra
-látszik hivatva, s te hamar észrevévén hajlamát, a szerint is
-nevelted. Most más iskolán kell őt átvinned. Tedd erős barommá,
-mely terhet bírjon hordani, állati ösztöneit vadul elégítse ki, s a
-szerelem epedése helyett csak a testiség nyers kitöréseit áhítsa.
-Tudod-e, Klára, ezt eszközölni?</p>
-<p>A nő homlokán végig vonta kezét, hogy jól eszmélhessen.
-<span class="pagenum"><a name="Page_154" id=
-"Page_154">-154-</a></span> – Nem értelek – mondá végre azon
-borongó színezetével kedélyének, melyen az iszony, mint a villanyos
-anyag a még nyugvó fellegeken, rossz idők jóslataként
-meg-megcsillámlott.</p>
-<p>– Nem értesz? mily kába egyszerűség! Hát nem tudsz képzelni
-helyzetet, melyben az emelkedettebb lélek átokká válik, s a mély
-kedély hullámaiba okvetetlenül bele kell fúlni a boldogságnak,
-egész tündér kiséretestűl? Nem képzelsz-e körülményt, mely
-parancsolón követeli, hogy a durva testnek durva erkölcsei
-legyenek, s az érzéketlen szív és szégyelni nem tudó arcz a
-korlátolt elmében találja istápját?… Klára! te zokogsz. Te már
-fölfogtad, hogy mire czélzok.</p>
-<p>– Inkább lássam gyermekemet a terítőn! kiáltá a nő.</p>
-<p>– E szavaddal megmentéd őt és magadat. Ne félj, ne remegj! A
-vihar elvonult; egetek tiszta. Oh, de az enyém!?…</p>
-<p>Mély sohaj emelkedett a szombatos kebléből.</p>
-<p>– Esküszöm, folytatá vad hévvel, esküszöm Mojzes bölcseségére,
-Szent János evangelista jósszellemére, a Messiásra, kinek második
-eljövetelét és ezeréves uralkodását várjuk, s az ő dicső
-székvárosára, az új Jeruzsálemre, – esküszöm mindenre, a mit a
-szombatosok hisznek, s a mi előttem legszentebb, a te tiszta és
-boldogító szerelmedre, Klára! hogy ha végzetem bűnbe sodorna, az a
-kisértés, mely engem elejt, meg fogná tántorítani még azokat is,
-kik legszigorúbb birái természetünk gyarlóságainak, s kiknek
-markában mindig van egy alkalomra váró kő, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> hogy
-vétkes felebarátjaikra dobják. Ne aggódjál, Klárám! Élénk
-képzelődésem túlélesen színezé a fenyegető veszélyeket… Holnap
-reggel indulok Fehérvárra. Legfölebb két hét alatt ismét haza fogok
-térni, s akkor, Klára, arczom derült, jövendőd biztosított leend. S
-most, kedvesem, ne tudakolj semmit. A kiváncsiság szavait ajkadról
-tiltsa el e csókom.</p>
-<p>Szőke Pista, vagyis – mert neje e nevet nem ismeré – Laczkó
-István hévvel ölelé át Klárát.</p>
-<p>– Oh! ő már nem szeret engem, mert szíve zárva maradt – sóhajtá
-a nő, midőn magányos kamrájába vonult.</p>
-<p>Könnyei áztaták kendőjét s most először feledé a haztartás száz
-apró gondjait, melyek egyedül enyhítették volna fájdalmát.</p>
-<h3>IV.</h3>
-<p>Másnap reggel az udvaron befogott lovak tüszköltek s unalmokban
-rágták a zablát.</p>
-<p>A szárdisi angyal mindig talált valami igazítni valót hívei
-közt, házában vagy kocsiján. Podgyászokat raktak a szekér-kasba, a
-láb elébe s hordottak onnan ismét vissza, mint fölöslegest vagy
-alkalmatlant. Midőn pedig már az idő szép messze haladott, s Klára
-a tornácz küszöbéről várta az indulást, a férjnek a kocsilépcsőn
-eszébe jut, hogy zsebében nincs elég tapló, s hogy az
-esetlegességek számára nem árt még egy darabot magával vinni.</p>
-<p>Leszállva a szobába siet tehát, Klára követé.</p>
-<p>– Tudod, mit gondoltam, kedvesem? szólt, midőn <span class=
-"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> magokra
-voltak. Már lanyhább téli napok kezdenek beállani, s ez a kocsi
-csak oly könnyen vihetne el engem oda, hová Rákóczinak hatalma nem
-terjed ki, mint Fehérvárra. Itt hagynók házunkat csűröstül,
-bútorostul. Úgy nem ébresztene távozásunk semmi gyanút. Új életet
-kezdenénk a török császár vagy a magyar király földén, s még
-nevünket is elhagynók a gyalázattal együtt, mely leselkedik
-utánunk, de többé föltalálni nem tudna. Jer, Klára! feledjük itt
-vagyonunkat, különben Kassai azt mondhatná, hogy tőle loptuk
-el.</p>
-<p>– S hát e bölcsővel mit csináljunk? kérdé Klára a helyre
-mutatva, hol alig három hónapos csecsemője szendergett.</p>
-<p>– Igaz, mi kötve vagyunk. A szegény beteg gyermeket miként
-tennők ki egy hosszú vándorlás viszontagságainak! Vad gondolat volt
-tőlem. Egyébiránt csak tréfából hoztam föl; de nem kellene veled
-épen az elváláskor ilyen könnyelműen játszani. Jóságod, Klárám!
-maholnap engem kiállhatatlan szeszélyessé tesz. Isten veled!</p>
-<p>Klára karjaival tartá vissza a férjet és kéréseivel, mert ha
-eddig aggódott, az újabb nyilatkozat után elrémült. Úgy tetszik
-neki, hogy a Kassai névben a rémítő titokhoz kulcsot nyert, s bár
-nem tudta miként, meg vala győződve, hogy ennek az embernek kell
-tulajdonítni szerencsétlenségöket s a veszélyt, melynek ki vannak
-téve.</p>
-<p>Rimánkodása nem használt. Laczkó ingerülten bontakozott ki
-karjai közül, s a kocsira fölpattanva gyorsan elhajtatott.
-<span class="pagenum"><a name="Page_157" id=
-"Page_157">-157-</a></span></p>
-<p>Az utcza végén, úgy kellett jobbra fordulnia, hogy a szombatos
-pap házának homloka ismét föltünt.</p>
-<p>Klára még a tornáczon állott, szemére tartott kendővel.</p>
-<p>A férj magasra emelt föveggel int búcsút, de viszonoztatás
-nélkül.</p>
-<p>– Egészen el van merűlve a bánatban, s mintha hallanám
-zokogását. Igen sokat fedeztem fel neki, vagy igen keveset. Jobb
-lett volna hallgatni, ha nem lehettem nyilt… De vezekeljen – szövé
-tovább gondolatait a szárdisi angyal – öltözzék zsákba és hintsen
-hamvat a fejére az, ki a szabadakaratról tud a világ nagy
-szolgaságában álmodni. Szégyen e jámbor együgyűségre! megvetés rá!…
-Minden cselekedetünk tükör, melyben a végzet mutatja meg képét. S
-jó-e a tükör, ha egy király, rossz-e, ha egy zsivány arczát tünteti
-elő! Ki koszorúzná meg vagy törné szét ezért? Az őrült… Ah! fejem
-kábul. Gondolatim örvényt szőttek, tánczolnak a habok a mély
-tölcsér körül, s bele vonják bősz erejökkel hitemet, reményemet, az
-emberméltóság érzetét s az erény ábraképeit. Minden, minden
-szellemi elmerűl!… Hadd! történjék meg! Vagy vesztettem-e vele?
-Szegényebb-e az ember, ha betegségeitől fosztatik meg. S miért
-volna szívem üres, holott benne van minden, mi az állaté?… Oh
-gondviselés! miért nem hirdethetem létedet a gonosz bukásában, s az
-erény ünnepnapjain? Miért nem kell nevednek mindig eszünkbe jutni,
-ha a világra fordítjuk szemeinket? S miért fosztott meg uralkodó
-székedtől fattyútestvéred, a kényszerűség? Ő vak <span class=
-"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> és
-érzéketlen, de rólad az irástudók komolyan mondák, hogy szemed van
-és szíved.</p>
-<p>A szárdisi angyal kedélye kormányvesztett hajóként hányatott az
-ellenséges hullámokon, partot nem látva és a tájékozó csillagok
-útmutatásait nem követhetve többé.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p>Térjünk vissza az utazókocsitól az elhagyott nő szobájába.</p>
-<p>Bármennyire szerette Klára azon ifjut, kit családja akaratának
-ellenére kezével ajándékozott meg, mégis házasságok alkalmasint meg
-nem köttetik, ha világosságra jön, hogy a leendő férj
-jobbágy-gyerek.</p>
-<p>A XVII. században a legerősebb szenvedély is meghunyászkodott e
-korlát előtt. Az örökös jobbágy végtelenűl alantabb állott
-helyzetre és szabadságra nézve úrbéreseinknél, kiknek költözködési
-jogok biztosítva, szolgálataik szabályozva voltak. S Klára
-szívkegyeltje sokkal többet tanult és tapasztalt, hogysem a
-szerelem föláldozási készségét a legiszonyúbb tűzpróbára ki merte
-volna tenni. Ő tehát több ügyességgel, mint őszinteséggel a
-kővárvidéki Laczkókkal köté magát össze, kik a puskások közé
-tartoztak. Olvasóim számára megjegyzem, hogy a puskás oly jobbágy
-volt, kit a fejedelem minden szolgálattól fölmentett, azon
-kikötéssel, hogy a vadászatokban tartozzék részt venni. A puskás
-látszólag csak hajszálnyival állott a jobbágy fölött, s mégis
-végtelenül magasan, mert szabad volt. Őt senki sem kérte föl, mint
-szökevény rabszolgát. Nem is vala szükség e <span class=
-"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span>
-rendszabályra, mert a puskássággal járó birtoknak két kézzel akadt
-mindig ura.</p>
-<p>Klára rokoninak, midőn választottját legrosszabb színben akarták
-is föltüntetni, eszökbe nem jutott azt születésére nézve egy
-puskásnál alacsonyabbnak mondani. Már itt, szerintök, ki volt
-merítve minden, mit az osztálykülönbség lebeszélőt hozhat föl.</p>
-<p>Hogy lehessen szökött jobbágy eléggé merész, művelt és tisztes
-állású leányt oldhatatlan kötelékekkel csatolni a testi büntetések
-és személyes szolgaság soha sem évülhető igájához: erről Laczkó
-István ellenségei sem birhattak sejtelemmel, miután a rágalmazók
-gyanusítása is csak a hihetőségek korlátai közt szokott működni,
-különben hatását vesztené.</p>
-<p>A közszellem ily irányából magyarázhatjuk ki, hogy Klárára elég
-mély benyomást nem tett mind az, a mit férje a legdurvább nemeiről
-a napszámos munkának, s a legsértőbb lealázatásairól a más
-akaratjától függésnek, előkészítésül és vallomásként
-megemlített.</p>
-<p>A nő csak annyit hitt belőle, hogy minden vagyonuk veszélyben
-forog, de ezt, önerejébe s férje műveltségébe bízva, még nem tartá
-kétségbeejtő körülménynek.</p>
-<p>Ha a fecske levert fészkét ismét újra és újra tudja rakni, s
-legfölebb az üldözésen okulva más eresz alatt keres védelmet, rommá
-dőlt életterve vagy vesztett vagyona mellett miért csüggedne el
-épen az ember, ki egyedül bir értelemmel, s egyedül hisz a
-gondviselésben? Klára nem becsülte oly csekélyre magát, hogy az
-első balesetre tuladjon önérzetén, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> s az első
-megpróbáltatáskor féltse szívének erélyét.</p>
-<p>De midőn férje Kassait említé, midőn ködbe takart szavain is
-átsugárzott, hogy a hatalmas és gyülölt miniszter kezében van
-sorsok, s hogy általa üldöztetnek, akkor Klára egészen átérzé a
-veszély nagyságát, bár azt megnevezni nem tudta.</p>
-<p>Szorongását rémületté fokozta a magábanlét.</p>
-<p>Most először nem bírt foglalkozni.</p>
-<p>Bálványként állott a tornácz előtt; merengett szobája sötét
-zúgában.</p>
-<p>Reggel könnyű öltözékében nem érzi a hideget künn, a kialudt
-kandallónál ülve nem gyujtott késő este gyertyát, nagyobbik fia
-imádság nélkül aludt el. De midőn az utcza egyik ablakából sem
-csillog már mécsvilág, midőn oly néma lett a különben oly élénk
-helység, mint a temető, melyben végződik; midőn minden ház és sírkő
-a kétféle álom egyenlő csendjét őrzé, s a lélekóra eltelte után
-kisértet és gondolat nem bolyg többé, a szombatos neje halk,
-azonban folytonos tevékenységben volt. A szekrények fiókjait
-nyitogatá, válogatott, összegyűjtött, irományokat tekintett meg,
-számolatokat nézett át, s csak ha mosolygó csecsemőjére, kivel
-talán álmában angyalok játszottak, veté tekintetét, látszott
-megindulva; különben nyugodt, gondolkodó, figyelmes és mindig
-elfoglaltabb volt.</p>
-<p>Így találta a hajnal.</p>
-<p>Ekkor kibontá hajfürteit, vetkezett, egybekulcsolt kezekkel
-állott egy perczig ágya előtt, csak lelkében imádkozott,
-mozdulatlanul halvány arczczal, néma <span class="pagenum"><a name=
-"Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> ajkakkal, emelkedő
-kebellel, s egyetlen félénk könynyel szemében, mely sokáig
-reszketett pilláin, míg eltünt.</p>
-<p>Most háló-fejkötőjét gondosan csokorba köté, néhány téveteg
-hajszálat visszaillesztett a csipke alá. Futó tekintetet vetett a
-tükörbe, parányi lábairól czipőjét, s himes szegélyű finom
-harisnyáját levonta, szabad mellét szűz ovatossággal kis
-nyakkendőjével befödé, ágyába csúszott, s gyorsan magára húzta a
-takarót.</p>
-<p>A fölkelés szokott idejéig alig volt még fél óra.</p>
-<p>Egyetlen cseléde akkor már ébren találta, mint máskor
-mindig.</p>
-<p>Rendeleteket adott ki, s maga is dolgozott egész
-harangozásig.</p>
-<p>Oh! az ő vallása hiveit nem szólítá semmi harang imára! A
-tiltott hit titkon, kivételes időben, erdők, sziklaüregek, romok
-közt vagy magányos hajlékokban és ritkán gyűlt össze. De nemcsak
-kőből épült templomok vannak; minden ember szíve az, s Klára
-megcsókolá, könnyeivel, szavaival megáldá csecsemőjét, s kiemelvén
-a bölcsőből, keblére vette. Fohászkodott, szoptata, elragadtatással
-merült a kisded mosolygó tekintetébe, áhítattal fordítá szemét az
-égre, s míg az anyai szeretet édes kötelességét teljesíté, oly
-szűzies, ártatlan pír borítá arczát, és finom átlátszó vonalai oly
-szende – bár bánatos – kifejezésűek voltak, hogy a ki most látta
-volna őt, többé el nem hihetné, hogy a kellemet és szépséget a
-dísztermekben és ünnepi alkalmakkor lehet föltalálni, s
-meggyőződött volna arról, mit a kéjencz soha sem fog <span class=
-"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> érteni:
-hogy a test bűbájának legfőbb alkatrésze a lélek jósága s egy nő
-egész lénye akkor van összhangzásban, midőn a külalak igézetéből az
-első hatás nem az érzékekre esik.</p>
-<p>Klára letörlé szemeiből a könnyet, midőn ismét a leplet mellére
-összeilleszté, s meleg kelmékbe takart gyermekével az utczára
-lépett.</p>
-<p>A helység népesebb részéből szegény és szétszórt kunyhók közé
-sietett.</p>
-<h3>V.</h3>
-<p>– Atyám, – szólt Klára, – e kisdedet a tejtől el akarom
-választani, és kérlek, kereszteld meg. Eddigi nevét a reformáltak
-templomából nyeré, s most még Barbarának hivtuk őt.</p>
-<p>Az aggastyán, kihez a szombatosnő szavai intézve voltak, a
-lelkesültek sorába tartozott, kik az íhletéstől környezve, gyakran
-prédikáltak a hivek gyülekezetében az új Jeruzsálem szépségéről, az
-Antikrisztus arczáról, a végitélet rémes nagyszerűségéről, s a
-kárhozottakra váró gyötrelmek minősége felől. Minthogy pedig a
-tisztes öreg férfiú szónoklatainál fogva az Isten szolgái közé
-számíthatá magát, Laczkó István távolléte alatt a rendes papi
-kötelességeket teljesítette.</p>
-<p>– Leányom, kivánságod könnyelmünek látszik. Barbara még gyönge,
-alig tölté be hatodik hónapját, s ha kebledről ily korán szakítod
-el ajkait, meg fogja sínyleni.</p>
-<p>Klára aggodalommal tekintett magzatára.</p>
-<p>– Hiszed-e, atyám, hogy e hideg téli időben nem <span class=
-"pagenum"><a name="Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> lenne
-rája nézve még veszélyesebb, ha egész napokon át a szabadban
-tartanám, s a vihar elől is ritkán vihetném meleg hajlékába?</p>
-<p>– Leányom! kinek jutna eszébe egy csecsemőt a hóra tenni, midőn
-bölcsőben tarthatja, s dajkáló kéz helyett a zivatar által
-ringattatni?… A kosarat, melyben első nagy prófétánk, mint gyermek
-aludt, a Nilus hullámai sodorták ugyan magokkal, de Izrael
-Istenének szeme ügyelt a kevély vízre, hogy lassan ringva haladjon
-és tisztelje az erőtlen ártatlanságot, mely szilaj kényére volt
-bizva. Azonban nemzedékek halnak el, míg az Úr egyszer találja
-szükségesnek, a bölcsőtől kezdve csodás kisérettel védni azt, kit
-nagy küldetésre szánt. S a te magzatod, leányom! azért adatott
-neked ajándékul, hogy úgy takard be az élet viszontagságai ellen
-gondoskodásoddal, mint a hogy tested elzárva és oltalma alatt
-tartotta, míg a születésre megérlelődött. Az ember akkor hisz a
-gondviselésben igazán, ha kötelességéből semmit sem mulaszt.</p>
-<p>– Isten bizonyságom, hogy kötelességből akarom gyermekemtől idő
-előtt megvonni az emlőt – szólt Klára könnyezve.</p>
-<p>– Akkor is, leányom! az újrakeresztelésnek ideje még nem
-érkezett el. Mi a hitbeigtatás vizét fejlettebb koruaknak szeretjük
-elosztani.</p>
-<p>– Atyám! meg kell válni magzatomtól, s talán hosszú időre. Ne
-kérdezd, mit érez szívem ekkora áldozatnál! Férjem egy kivánságát
-makacsságból tagadtam meg, s most belátom, hogy teljesítni kellett
-volna. Az Isten a férjet bizta meg a parancsolás <span class=
-"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span>
-tisztével, s a szombatosnő első erénye engedelmesség.</p>
-<p>Az agg szokott szertartások szerint igtatta a kis Barbarát a
-törvény üldözése alá eső felekezetbe, s ada neki igen czifra és
-hosszú nevet, melynek a világban nem sok hasznát lehetett venni,
-minthogy a polgári hatóság minden érintkezései közt csak álnévnek
-tekintik.</p>
-<p>A keresztelés után Klára kételkedően, magával küzdve tekintett a
-szent férfiúra. Látszott, hogy fél még be nem forrt sebeket
-érinteni, de még sem gondolja azt kikerülhetőnek.</p>
-<p>Az öreg előérzé a szombatosnő szándékát, mély árny vonult
-arczára, s tisztes hószakála reszketni kezdett az indulat miatt,
-mely görcsös rángásokat idézett ajkaira.</p>
-<p>– Ki ne mondd nevét! – szólt leírhatatlan keserűséggel. – Nekem
-nincs többé leányom. Ne tudakold a kárhozat edényét, melyből
-kiöntetett a mirha és tömény, hogy mint az elrablott templomkincs a
-szentségtörés vad czéljaira használtassék. Megtagadtam őt, mint ő
-megtagadta Istenét.</p>
-<p>– Miért vagy oly szigorú iránta, hisz! most veszté el egyetlen
-fiát s az özvegyi gyászt még hordja.</p>
-<p>– Az Úr itéletei igazak! Elhagyja atyját, az erkölcsöt és a
-szent szombatot. Három főbűnért még csak két csapás érte. Nincs
-eléggé büntetve, – szólt az öreg kegyetlen fájdalommal.</p>
-<p>– Szerelme volt tévedéseinek oka s eléggé lakolt szereteted
-elvesztésével. Szíve nincs megromolva.</p>
-<p>– Nincs megromolva? – kiáltá indulatosan az <span class=
-"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span> agg. –
-Akkor fűszert lehel maga a rothadás is, és a tiszta ég sugaraiban
-repkedő angyalok rázzák le kis szárnyaikról a ragályt, hagymázt és
-azon dögvészt, mely földünk virágzó vidékeit egyszerre temetővé
-változtatja. Nincs megromolva?… Akkor az Istent káromlás által
-imádjuk s Ábrahám úgy fogad ölébe, az égnek kapui úgy nyilnak fel
-számunkra, ha ördögöket idéztünk, a kígyóval földet ettünk s ha a
-sötétség lelkeinek szolgálva, csak akkor pirul el orczánk, midőn
-egy jó cselekedeten magunkat rajtakaptuk… Nincs megromolva?… Vagy
-talán az én vén fejem megfeledkezett a szavak értelméről, s azóta,
-hogy ő kéjhölgy lett, atyjától elszökött, s vallását csábítója
-kedveért elhagyta, a bűnt erénynek hívják, és a tisztaságot
-szennynek nevezik?… Nincs megromolva?… Átkom reá azért, mivel lelke
-gyökeréig meg van romolva.</p>
-<p>– Oh atyám! ekkora gyülöleted gyermekemet teszi szerencsétlenné,
-– zokogá Klára könnyekkel szemében.</p>
-<p>Az öreg kérdőn és ámulva tekintett reá.</p>
-<p>– Még ma elutazom, s talán messzebb, mint képzelem, talán
-elhagyottabb ösvényeken és több sanyaruságnak kitéve, mint egy nő
-gyönge teste el tudná birni. Higyem-e, hogy csecsemőm nálamnál
-jobban fogja tűrni a vándorlás alkalmatlanságait és az idő
-sanyarát? Oh! a tavasz még messze van! s nekem menni kell, sietve,
-tétovázás nélkül! És kinél hagyjam a kis Barbarát, ha leányod nem
-venné gondja alá?</p>
-<p>– Hagyd egy barlang szája előtt, hol a nőstény farkas lakik.
-Majd beviszi odvába s emlőin fogja <span class="pagenum"><a name=
-"Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> szoptatni. Keresd meg e
-barlangot, de ne közelíts a hittagadó küszöbéhez, ki elég szemtelen
-magát még most is leányomnak nevezni. Legyen öröksége tőlem minden
-átok, melyet halálom órájáig agyam kigondolhat!</p>
-<p>– Most már igazán szerencsétlen vagyok!</p>
-<p>Oly csüggeteg hangon mondá ezt Klára, arczán úgy látszott az
-elhagyottság érzése, hogy az öreg a fájó benyomásnak ellen nem
-állhatott. Vigasztalni, bátorítni kezdé őt, orczáját, homlokát,
-redős, száraz, hideg kezeivel simítva.</p>
-<p>– Nem kérdém, miért akarsz elutazni; te megfontoló nő vagy, s
-tettednek van bizonyosan elég oka; nem kérdem, miért hagyod el
-magadtól csecsemődet; te jó anya vagy s ekkora öntagadásra
-kétségtelen nem csekély tekintet birt rá. De gyógyszereid nem
-szerezték-e vissza sok szenvedő egészségét? anyádnak nincsenek
-rokonai? s mit vétettek testvéreid, hogy épen Jeftához – kinek
-nevét saját atyja undorral mondja ki – óhajtod vinni méhed
-legkedvesebb gyümölcsét, férjed szeretetének utolsó zálogát? Ily
-gondolatlanul kell-e bánni kincsünkkel! Ki adott valaha
-gyémántgyűrűt őrzés végett oly tolvajnak, ki szeme előtt rabolta el
-a koldus egyetlen fillérét? Helységünkben a hála, a becsülés, a
-rokoni indulat készen áll szolgálatodra, s te ahhoz folyamodnál,
-kit csak a bűn ismer, csak az elfajulás vezet, csak a hálátlanság
-táplál, csak az állati kéj ringat álomba, csak az istentagadás költ
-fel tevékenységre? Menj, leányom, akármelyik szombatos hajlékába,
-menj akármely felekezet házába, a hol csak asszony <span class=
-"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span> van, s
-meg fogod látni, mekkora örömmel fognak gyermekedről távolléted
-alatt gondoskodni.</p>
-<p>– Nem hagyom e helységben őt, nem annál, kit ismerősömnek
-vallhatnék és semmi esetre sem egy szombatos hajlékában. Veszély
-vár rá. A gonoszok érdeke kivánhatja, hogy megtaláltassék. Kutatni
-fognak utána. Én minden iszonytól tartok s tán jöhet oly gyászos
-idő is, midőn anyai kötelességem lesz: esküvel – bocsássa meg az
-Isten e bűnt! – más anya magzatának vallani őt. Jefta most temette
-el szerencsétlen vonzalmának egyetlen zálogát, még nedvesek szemei
-a könnyektől, szive még nyitva van az idegen fájdalom előtt; ő nem
-utasíthat vissza. Együtt játszottunk, mint gyermek, s azóta nem
-láttuk egymást. Mi emlékezhetünk a multra; a világ elfeledte azt:
-ez szükséges nekem.</p>
-<p>– Meg vagy átalkodva, Klára, s ismerem makacs természetedet. Ám
-vidd oda gyermekedet, hova szántad; de ha majd átkozni fogod
-leányomat, emlékezzél rá, hogy én nem tartottam őt leányomnak, én
-érdeme szerint megbélyegeztem őt előtted; én óva intettelek minden
-közeledéstől e gonosz lélekhez. Én mosom kezeimet. Rám semmi vád ne
-háruljon.</p>
-<p>– Atyám! ne vond meg tőlem e lépésemért szeretetedet, –
-rimánkodott Klára.</p>
-<p>– Eredj, én nem akarok haragudni rád, s lesz erőm feledni, hogy
-megbántottál.</p>
-<p>Szivesebb szót nem lehetett nyerni az öregtől, ki magát gyakran
-a Szentlélek által hivé környezve, ki a szombatosok előtt nagy
-tiszteletben állott s Klára néhai atyjának legjobb barátja volt.
-<span class="pagenum"><a name="Page_168" id=
-"Page_168">-168-</a></span></p>
-<p>Midőn az asszony távozott, Kádár – mert így hívták áhítatos
-aggastyánunkat – Kádár, a szent férfiú, egész hosszú sorát nyitá
-meg az átkozódásnak, s a mi csapást nem kért leánya fejére, az
-egyedül az emberi nyelv szegénységének s nem az ő indulatjának
-köszönhető.</p>
-<p>Jefta valóban sokat is vétkezett; letért az erény útjáról,
-eltünt az atyai háztól, s hogy csábítójának neje lehessen, hitéről
-mondott le, de szíve a boldogabb pillanatokban is az atyján
-elkövetett vétkek miatt vérzett, s midőn egyik bánat a másik után
-szállt rá, midőn egyik szerencsétlenség a másikat váltá föl, ha nem
-is legszaggatóbb, de legállandóbb keserve azon sötét órák emlékéből
-szivárgott, melyek atyja haragjára okot szolgáltattak.</p>
-<p>Félévi házasság után férjétől megfosztva, egyedül gyermekének
-élt, s még a gyászév kitelte előtt gyermekétől megfosztva, a
-bánatnak és jótékonyságnak áldozta óráit; de egyik áldozat sem volt
-kedves az ég előtt. Bánatja nem tisztult a könnyek által;
-förgeteges és sötét maradt; jótékonysága nem szült kielégíttetést
-kedélyének, s azokat, kikre hárult, nem lelkesíté hálára.</p>
-<p>Jefta és az ég kegyelme közt ólomfellegként terült szét az atyai
-átok s fölfogott minden sugarat, hogy alászállani ne engedje.</p>
-<p>Jefta már nem ismerte többé a reményt, s hogyan volna oly
-merész, hogy a boldogság nevét eszében akarja tartani!</p>
-<p>Puszta volt szíve és életkilátása.</p>
-<p>De csak a bezárt koporsóba nem hathat egy csillám <span class=
-"pagenum"><a name="Page_169" id="Page_169">-169-</a></span> is a
-világosságból. A barlang, hova üldözőink elől menekszünk, s a
-börtön, hova üldözőink hurczolnak, bir oly nyilással, melyen a
-derűből valami parány áttévedhet.</p>
-<p>S Jefta vétkezett, midőn reméleni félt.</p>
-<p>A kislelküség legszelidebb, de mégis egyik neme az
-istentagadásnak.</p>
-<p>Ezért megszégyeníttetett.</p>
-<p>A merengés sötét pillanatában lepte meg őt Klára.</p>
-<p>Mily véletlen és kedves változás a komor egyhanguság
-közepett.</p>
-<p>A másik perczben már Jefta kebelén volt az idegen csecsemő; oly
-közel szivéhez, mintha szülöttje volna.</p>
-<p>Oh! mint sírt ő örömében, és mint sírt Klára bánatában.</p>
-<h3>VI.</h3>
-<p>Kassai Elemér, midőn Gyulai Ferencz az utczai rakonczátlanságnak
-véget vetett, Pécsi Deboráht kocsin a Mikóházba vitte.</p>
-<p>A leány arcza márványfehér és hideg, nyugodt volt; de ajkát
-élesebben szorítá össze, sötétkét szemében mélyebb tűz égett.</p>
-<p>Mozdulatlan vonalai vitázó és erős érzéseket lepleztek el.</p>
-<p>Mielőtt Elemér kart nyujthatna, a kocsiból kilebbent, s mintegy
-kerülve az ifjút, gyorsan, igen gyorsan siete föl a
-tornáczlépcsőn.</p>
-<p>Az előszobákban aggódó, zajló, s megfélemlett cselédekkel
-találkozott, bent pedig sápító nők, kik <span class=
-"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span>
-ijedtségökből még kiócsudni nem tudtak, veték rá rémült
-tekintetöket.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 385px;"><a href=
-"images/i012hq.jpg"><img src="images/i012.jpg" alt=
-"A másik perczben már Jefta kebelén volt az idegen csecsemő."
-title="A másik perczben már Jefta kebelén volt az idegen csecsemő." /></a>
-<p class="caption">A másik perczben már Jefta kebelén volt az
-idegen csecsemő.</p>
-</div>
-<p>Csak Mikóné, egy tisztes matrona, fekete főkötője alatt ősz
-fürtökkel s az évek, de nem a megindulás miatt reszkető kezekkel –
-csak a ház asszonya fogadá a szokott nyugalommal s ölelé meg azon
-szives és vidám magatartással, melyből szeretet és bátorítás
-sugárzott.</p>
-<p>– Férjem még a fejedelemnél, s minthogy soká késhetik, ha
-megengeded, Deboráhm! én viszlek haza. Kisérőül nagyobbik fiam fog
-jőni, s hogy az utczanépet a vállszalag illő távolságban tartsa
-tőlünk, reménylem, szives lesz Kassai Elemér öcsém is kocsink
-mellett lovagolni.</p>
-<p>– A Kassai név, – szólt felgyult szenvedélylyel Deborah, – eddig
-sem szokott a gyülölet lecsendesítésére használtatni, ma pedig a mi
-családunk kiirtására vészharang és lármadob volt. Vagy nem
-éltették-e Kassai Istvánt azok, kik Pécsi Simon fejét kérték?… Oh!
-Elemér, indulatom igazságtalanná tett ön iránt! – folytatá a leány
-a gúny mosolyáról fájdalmas rezgésre átmenő ajkszöglettel és
-kipirult arczczal. – Bocsásson meg gyöngédtelenségemért! De Pécsi
-Simon leánya…</p>
-<p>– Ne folytassa tovább, Deborah, akár bünös, akár ártatlan
-nagybátyám a tömeg lázításában, én mélyen érzem, hogy jelenlétem az
-ön atyjára rossz benyomást okozhatna. Helyzetünk által gyakran
-elitéltetünk; helyzetünkben van sorsunk és bününk. Miért
-panaszkodjam! Egyébiránt engedje meg, Deborah, s engedje meg kedves
-asszonynéném, hogy magam <span class="pagenum"><a name="Page_171"
-id="Page_171">-171-</a></span> helyett barátaim közül állíthassak
-más kiséretet. A nép már csendesnek látszik ugyan, de csak most
-dühönge, s egy részeg vagy őrült megint föllázíthatná. Néhány percz
-alatt itt lesznek barátaim; addig, kérem, halaszszák
-menetelöket.</p>
-<p>Elemér szelid, majdnem nyugodt hangon ejté e szavakat. Csak
-arczvonalain látszott a bánatnak vagy szenvedésnek árnya, – egy
-vékony ködfátyol, melyet a nem eléggé éles szemű észre sem vett, és
-a kételkedő szintúgy magyarázhatott volna a még be nem hegedt seb
-által okozott fájdalom nyomának, mint a végkép szétszakított
-viszony, az eloszlott utolsó csalálom és az eltemetett szerelem
-miatti szomorúságnak.</p>
-<p>Deboráht ingerlé a lovagias ajánlat és a higgadt hang.</p>
-<p>– Nénémnél maradok, – mentegetőzék, – míg férje hazajövén,
-elégséges kiséretről fog gondoskodni. Talán egy országtanácsos
-házából nem hurczolhat egy másik országtanácsos az utczára, nem
-tépeti le ruháimat magas politikai czélokért, s nem tesz ki
-közgúnyra, mert atyám pénze nem az övé. Szívemből sajnálom, Elemér,
-hogy midőn ön bántalmaktól oltalmazott, nagybátyját bántá meg, bűn
-volna tőlem, ismét hasonló áldozatot követelni. Sőt
-visszautasítanám ezt, esküszöm, ha életem függne is e makacsságtól;
-visszautasítanám, mint önre károst, atyámra megalázót, rám nézve
-gyöngédtelent.</p>
-<p>Majdnem sátáni gőggel és gúnynyal voltak e szavak ejtve.</p>
-<p>Mikóné neheztelő bámulattal tekintett Deboráhra. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_172" id="Page_172">-172-</a></span></p>
-<p>– Ne ütközzék meg, – szólt Elemérhez fordulva, – ne ütközzék meg
-hugom ingerült kedélyén. A szegény leány ma annyi gyalázatos és
-rémítő dolgoknak volt tanuja; atyját annyi ármánytól látta
-fenyegetve, hogy alig lehet hibáztatni, ha az első benyomás közt
-csak Kassai István uram ellenséges indulatjára gondolt. De azért
-nem szünik meg elismeréssel lenni ön nemes magaviseleteért, és
-sajnálni fogná, ha a pillanat hevében esett nyilatkozatai többnek
-vétetnének, mint a mik valódilag.</p>
-<p>– Néném, – tiltakozék Deborah, – nem akarom sem magamat, sem
-mást abban a csalódásban ringatni, hogy a Pécsi és Kassai név közt
-örök sorompóként nem áll a mai nap emléke.</p>
-<p>– Hisz ez emlék vegyes, – válaszolá Mikóné. – Egyik Kassai
-ellenetek tört, a másik téged védelmezett.</p>
-<p>– Nagyságos asszony, – közbeszólt Elemér, – kétségtelen, hogy
-nagybátyám gyülölettel viseltetik Deborah kisasszony atyja iránt.
-Azt sem merném tagadni, hogy boszúra hajló ne volna. De alig
-hihetem, hogy képes lenne a nép söpredékét rakonczátlanságokra
-izgatni. Ha szive ily eljárást áhítna is, elméje kárhoztatná, s
-nála az ész az úr. Én nem értek országos dolgokhoz, nem is kivánok
-azon titkokba avattatni, mik a sötétségben keletkeznek s csak az
-okozott veszélyek útján vezetnek létezésök nyomára. De bármennyi
-rosszat tegyek föl a hatalom embereiről, még sem hihetem, hogy
-egyesek megrontásáért a nép dühét élesztenék, mert e düh az
-elnyomatottól az elnyomókra szokott visszafordulni. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173">-173-</a></span> S
-nagybátyám, ha hirénél rosszabb jellemű volna is, csupa önzésből
-sem folyamodnék utczai lázadásokhoz. Azonban föltéve, hogy
-lázított, s hogy ő gyüjtött össze Pécsi Simon nagyuram
-szidalmazására egy csoport bőszült nőt és részeg kézművest: akkor
-is hogyan tudhatta Deborah kisasszonynak egy beteg asszonynál
-mulatását? s ha tudta, hogyan vetemülhetett férfi és magasrangú
-létére egy úrhölgy bántalmazására? s ha bántalmazni is akarta őt,
-hogyan nem küldötte tehát bérenczeit a beteg asszonyság házára, s
-hogyan bizta ördögi tervének sikerülését azon véletlenre, hogy
-Deborah kisasszony a szobában maradás helyett az utczára fog
-kilépni? Oh, kérem, e kérdéseket méltóztassék nagysád saját
-belátása szerint eldönteni. Nincs kedvem Pécsi Simon leánya ellen
-egy kérdésben oly rokonomat védelmezni, kit százban magamnak is
-kárhoztatni kell. Csak azt sajnálom, hogy midőn nagybátyám
-hihetőleg bűneinél erősebb vádakkal terheltetik, én nagysád által
-oly elismerésben részesülök, melyre, fájdalom, érdemetlen vagyok.
-Bár védhettem volna sikerrel őt, kit nemtelenül támadtak meg; bár
-onthattam volna engesztelő áldozatul véremet azon család egyetlen
-ivadékáért, ki csak keserűséggel fog a névre emlékezni, melyet
-hordok; bár részesűltem volna a gyöngéd szerencsében, hogy most
-holttestem, nem pedig halló, látó érzékeim, nem fájó lelkem előtt
-hozzon itéletet Deborah kisasszony rólam és nemzetségemről! De
-sebem miatt nem valék képes sikerrel oltalmazni nagyságod tisztelt
-rokonát, a megtámadók gyávasága pedig életemet semmi koczkára
-<span class="pagenum"><a name="Page_174" id=
-"Page_174">-174-</a></span> nem tette ki. S ha egy bajtársam
-erélyes, büszke magatartása varázst nem gyakorol a tömegre, akkor a
-felbőszült szenvedély rakonczátlanságai még tovább terjedtek volna.
-Deborah kisasszony egyedül Gyulai Ferencznek köszönheti
-szabadulását.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 368px;"><a href=
-"images/i013hq.jpg"><img src="images/i013.jpg" alt=
-"– Egyik Kassai ellenetek tört, a másik téged védelmezett." title=
-"– Egyik Kassai ellenetek tört, a másik téged védelmezett." /></a>
-<p class="caption">– Egyik Kassai ellenetek tört, a másik téged
-védelmezett.</p>
-</div>
-<p>Mit érzett e nyilatkozat közben Deborah, nehéz volna a
-legmerészebb arczismerőnek is a gyorsan változó vonalokról
-leolvasni. Annyi igaz, hogy a végszavakra finom pír borította a
-büszke és hideg leány orczáját, s a szégyennek és önvádnak bizonyos
-vegyülete olvadt a neheztelésbe, mely rövid habozás után
-tekintetének állandó kifejezésévé lett.</p>
-<p>Elemér, kerülve minden további vitát, a távozásra kinálkozó
-alkalmat megragadta, s mielőtt a csend félbeszakíttathatott, rövid,
-száraz búcsúval távozott azon házból, melynek küszöbét átlépni
-talán sokáig nem lesz alkalma, s azon bálványozott lénytől, kivel
-sorsát egykor összekötöttnek hitte s kivel minden viszonya most már
-örökre megszakítva.</p>
-<p>– Igazságtalan voltál iránta, – szólt Mikóné Deboráhhoz.</p>
-<p>– Atyám nem engedte volna meg életében házasságunkat és sirjában
-is megfordulna, ha a mai nap után, halálát bevárva és a gyászruhát
-elviselve, kezemet nyujtanám neki. Polgárháborúk, pártok
-villongásai elégszer távolították egymástól messze a szíveket,
-kiket igéret és hajlam egymáshoz kötöttek; de mióta történetirók
-vannak, s a multat a jelen számára kiragadják az enyészet
-örvényéből, mint a buvár az erőtlen gyermeket, ki el akar merülni;
-a mióta szerzetesek és az iródiákok papirosra teszik, a mi a bűn
-<span class="pagenum"><a name="Page_175" id=
-"Page_175">-175-</a></span> és erény küzdelmeiből szemök előtt foly
-le, soha, néném! nem volt eset, melyben inkább lett volna
-kötelesség gyűlölni azt, kit egykor szerettünk, mint a mostani.
-Elemér szándékosan feledé, hogy nagybátyjáért atyám iszonyodik vele
-találkozni; értse meg tehát, hogy Pécsi Simon leánya előbbre
-becsüli atyjának jogos haragját, mint saját érzelmének dőre
-tévedéseit.</p>
-<p>– Hugom! Báthory Zsigmond leköszönése óta napjainkig sok
-család-gyűlöletet láttam házassággal kiegyenlíttetni. Egy jobb
-nemzetség sincs Erdélyben, mely a lefolyt ötven év alatt esküdt
-ellensége ne lett volna a másiknak; de a sebeket, melyeket az atyák
-meghasonlása metszett, többnyire az ivadékok szerelme hegeszté be.
-E balzsam által élünk mi, s nem lett még halottá hazánk. Nagyatyám
-Báthory Zsigmondért küzdött, férjem nagyatyja Kendinek és Báthory
-Boldizsárnak fogta pártját; apám a megvert Báthory Gáborral vonult
-Váradra, míg férjem atyja Bethlen Gábor kedvelt tanácsosa lett. A
-két ház két nemzedéken át egymás rontását tervezé; de végre bennünk
-egyesültek a rég ellenségeskedő érdekek, s én és férjem a mult ádáz
-gyűlöletéből csak a szeretetről vettünk okulást.</p>
-<p>Deborah szemében köny csillogott, de mintha felindulását
-szégyelné vagy kárhoztatná, vállat vonva szólt: – A Gesztiek,
-Kamutiak, Jósika István, Imrefi csak pártdühből vagy személyes
-boszúból üldözték ellenfeleiket, ellenben Kassai István közönséges
-rabló, ki mindazon erszényt, melyet valaha atyja kötött, atyám
-aranyaival szeretné megtömni. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_176" id="Page_176">-176-</a></span></p>
-<p>Deborahnak majdnem igaza vala Kassai István jellemére nézve, s
-mégis maga érzé legjobban, hogy egész föllengésében önámítás,
-csalfaság és színlés volt.</p>
-<p>Mikóné kifordult gazdasszonyi intézkedéseket tenni, Mikó még nem
-érkezik, s Pécsi leányának oly erős izgalmak után, melyeken ma
-átment, úgy látszik fél, vagy talán egész órát magában kell
-tölteni.</p>
-<p>Ma hallá nénjének, a «beteg asszonynak», hajmeresztő
-történetét;</p>
-<p>ma látá e szerencsétlen teremtés iszonyú halálát;</p>
-<p>ma rohanta meg őt, a büszke és aristocratikus érzelmű leányt, a
-bőszült nép s neveté ki vad hahotával;</p>
-<p>ma szegezték ellene rongyokba takart kufárnők, piszkos kezű,
-bort lehelő banyák ferde szitkok közt ökleiket, és ma akarták
-letépni róla a ruhát, hogy szemérmes szűz keble, melynek igézetét
-csak a vakmerő képzelem rajzolta le magának, most az összecsődült
-utczanép fajtalan szeme és gúnyai számára feltárassék, úgy, a
-miként egy kéjhölgyé sem szokott;</p>
-<p>ma szabadítá meg őt a gyalázattól és veszélytől két ifjú; egyik,
-ki határtalanul imádta, másik, ki negédes modorával akarta
-figyelmét megnyerni, talán csak szeszélyből, talán csak kalandori
-szórakozásért;</p>
-<p>ma szakított végkép azzal, kit egykor vőlegényének hitt s évek
-óta vélt szeretni;</p>
-<p>ma támadtak szivében kétes küzdelmek, melyeknek természetére
-gondolni még nem volt ideje.</p>
-<p>S most egyedül van!</p>
-<p>Most Deborah gondolkodhatik! <span class="pagenum"><a name=
-"Page_177" id="Page_177">-177-</a></span></p>
-<p>Oh Istenem, mily kín magányosan lenni, midőn vádak vagy emlékek
-nyomják lelkünket! midőn álmokból, ferde benyomásokból és démoni
-érzésekből egy bősz sokadalom támad, fölvert rajként zsibong
-körülünk, fullánkjaival fenyeget, s védve vagy elhagyva magunkat,
-egyaránt lehetünk bántalmaiknak kitéve! és százszor kín e magány,
-ha sejtjük, hogy idegeink izgatottsága oly tükröt tarthat előnkbe,
-mely által önbecsülésünk csökken; holott ha nyugodtabb perczekben
-lepne meg az egyedüllét, hidegvérünk és részrehajló eszünk oly
-vonásokban rajzolná le énünket, melyek letörölnék vagy szelidítnék
-lelkünk arczáról a sötét, a kisérteti árnyakat! A ki néhány perczet
-úgy élt át, hogy magát nem becsülhette, a gyémántként, mely törést
-kap, sohasem fogja úgy összegyűjteni és visszaragyogtatni a
-sugarakat; sohasem képes úgy örvendeni, mint addig tevé. Nem minden
-bűnből vagy vádból támad azon mély szomor, mely a hang és arcz
-derűjén mindig útat tud törni magának, s örök tiltakozásként vegyül
-a szerencse és boldogság közé. A belső meghasonlást csak az idézi
-elő, ha tetteinkben hiányzott a nemesség, s ha azok a jog szinével
-birván, helyeseltetnek a sokaságtól, de elitéltetnek egy egyén, –
-önmagunk által.</p>
-<p>Mint mondám, Mikóné távozott.</p>
-<p>Deborah a teremben egyedül maradt.</p>
-<h3>VII.</h3>
-<p>Körülnézett. Neszt hallott, szive dobogása volt.</p>
-<p>Lehajtá fejét könyökére, s könyökét, mely az asztalra
-<span class="pagenum"><a name="Page_178" id=
-"Page_178">-178-</a></span> támaszkodott, elfedte a pártájáról
-aláomló fátyol, mely hullámzó fehér ködével arczát is beborítá.</p>
-<p>De a mint a világ elzárva lett előle, a világba ragadtatott
-be.</p>
-<p>Elemér rég kiment a házból, s már lakására is megérkezhetett, ha
-oda akart; azonban Deborah az elűzött ifjú lépéseit még hallá a
-tornáczlépcső kövezetén. Oly lassú, oly kisérteti nesz volt ez,
-mintha a vékony fövény fölött őszi szél járna, s a súlytalan
-parányokat söprené tovább, tovább. Néha úgy rémlett, hogy Elemér
-visszafordúl, s azért nincs több zaj, mert az ajtóra néz, melynek
-kilincsét soha érinteni nem fogja, s mert előveszi a kis érmét,
-melyet három év óta keblén hord, fölpattintja rugóját, kitépi az
-aranysárga tincset, mely benne az örökkévalóságot jelentve, gyűrűvé
-tekerődzött. Oh! az a Deborah haja,… egyetlen emlék szerelmök
-verőfényes, de már lehunyt napjából. És Elemér a porba dobja. Ah!
-előbb legdrágább kincse volt, most megvetésének tárgya.</p>
-<p>Deborah indulatosan emelkedett föl az asztaltól, letépte
-kebléről a másik érmét, mely Elemér fürtjét őrzé. Kis lábával
-dühösen tapodott a vékony arany lemezre, s megint felvevén,
-megnyitá az ablakot s hirtelen aláereszté az érmét. A hideg szél
-forró arczára csapott s kijózanítá őt mámorából.</p>
-<p>Az egyik ábránd volt, a mi az ifjú tettét festé, a másik való, a
-mit a leány tett.</p>
-<p>Nem volt többé keblén érzelme. Ott hever a havon, csak a fekete
-selyem zsinór, mely Deborah nyakán maradt, él tanúként a multból.
-<span class="pagenum"><a name="Page_179" id=
-"Page_179">-179-</a></span></p>
-<p>S kivel bánt ő oly szívtelenül?… Megint előtte Elemér; pedig
-most nem hajtá fejét merengőn a könyökére, pedig most hátravetett
-fátyollal és büszkén jár a szobában. De körüle van az ifjú, nem úgy
-már, mint a lázas idegek ábrája, hanem mint az emlékezet hű rajza,
-melyet elménkben látunk, nem a térben, s mely nem kisértet, de
-kisér, velünk van. Deborahnak eszébe jut Elemér, s hogy sebzett
-jobbjával nem birván a kardot, baljával védelmezi őt. A helyzet nem
-festői, a fordulatok nem művésziek, s általában kevés igézet van
-oly jelenetben, midőn valakit védünk, holott magunkat sem tudjuk
-oltalmazni. Miért tenné vászonra a művész, mért vésné ki a
-szobrász? A balkézzel folytatott vívásnak nincs elég kecse.
-Életünkbe kerülhet, de a néző szemének nem tetszik. Azonban csak
-néző volt-e Deborah? Oh! a finom izlésű leány gyöngédtelen
-lelkiismerete most valami olyasról is kezd beszélni, hogy Elemér
-kórágyból kelt fel, védelmére sietett, s ha az a kardot forgató bal
-kéz nincs az utczacsopotozat közepett, Pécsi Deborah igen
-művészietlen, sőt torzhelyzetekbe juthat vala, mielőtt a
-Mihály-kaputól az őrizet elhivatott volna… Mivel fizettél
-föláldozásáért neki? kérdezte ismét a finom leánytól a goromba
-lelkiismeret. Úgy-e, szakítottál vele, mintha bünös volna, családja
-nevét dobtad szeme közé s egy tisztes úrhölgy előtt kivántad
-lealázni őt? Hol volt a szíved, hogy ezt tehetted? vagy a te szíved
-csak vértartó edény, csak vérforgató gép volna-e? Szeretném, ha
-kevesebbet tartana a világ rólad, Deborah, s te többet tarthatnál
-magadról!… <span class="pagenum"><a name="Page_180" id=
-"Page_180">-180-</a></span></p>
-<p>– Oh hiú gondolatok, tépelődött magában a leány egy puha
-kerevetre dőlve, melyen még sem lelt nyugvóhelyet. Tekintetét
-véletlenül az átelleni tükörre veté, s a drága velenczei üveg,
-melynek hűségéért annyi pénzt fizettek, nem akart neki hizelegni.
-Sápadt, dúlt, sötét vonásokat vert vissza.</p>
-<p>– Ki merné állítani, hogy annyi árulás, üldözés és ármány után,
-akkora családgyűlölet mellett kezem valaha Eleméré lehetett volna?
-S ha még csak gyűlölet forogna fönn! De atyám utálja, megveti a vén
-Kassait. Nem ülne oly székre, melyet az ő ruhája érint, s ha
-undorát pillanatig legyőzve egy hóhérral szorítana jobbot, csak
-megmosdanék s azonnal tovább folytatná a munkáját; de ha Kassainak
-nyujtana kezet, örökre hinné, hogy maradt ujjain valami mocsok,
-melyet lemosni lehetetlen és a lopott kincs rozsdáját, a hamis
-itéletek tintafoltját s a legpiszkosabb üzletek szennyét bélyegként
-látná bőrébe evődni. Hiba volt, hogy midőn atyám indulatját
-legelőször észrevevém, akkor nem viseltem határozottan magamat,
-akkor nem téptem szét Elemér minden reményét. S ha végre most
-teljesítém azt, mit eddig is bűn halogatni, kinek van joga
-szemrehányásra, ki szólhat meg engemet? Elemérnek volt kötelessége
-visszavonulni, neki nem kellett volna engemet azon kényszerűségbe
-hozni, hogy tudtára adjam: mivel tartozik saját büszkeségének és
-atyja akaratjának egy önérző némber és egy engedelmes leány.</p>
-<p>Így okoskodott Deborah, de a kíméletlen lelkiismeret a kereveten
-is vele volt s rövid hallgatás után ezt mondá: – Esküszöm, Deborah,
-s csak én <span class="pagenum"><a name="Page_181" id=
-"Page_181">-181-</a></span> nem szoktam hamis esküt tenni, hitemre
-állítom, hogy te ma azt a szegény Elemért el nem taszítottad volna
-magadtól, ha Gyulait meg nem látod, ha az ő lovagiassága,
-merészsége, gőgje, urias magatartása nem bilincseli le szivedet.
-Jól esett sebzett kedélyednek a gőg, melylyel a népsöpredékre
-tekintett s hogy selyem ostorral fékezé a ronda vadállatokat, és
-azok reszkettek szeme élétől, míg az Elemér kardja élét fitymálák.
-Ez tetszett neked, s most ledérségedet takarod elvekkel. De honnan
-tudod, hogy ő vágynék a te szerelmedre? hiszed-e, hogy csak egy
-szikra is lesz keblében azon hűségből, mely a megvetett másik
-ifjúban évekig égett egyenlő lánggal, és semmi hamu sem mutatá
-fogyását? Mit birsz Gyulaitól egy nyájas mosolyon kívül? s te azért
-a szíved táján sokáig hordott érmét dobtad az utczára? Úgy-e, most
-fölvennéd a hóról, honnan, ha az ablakon kinézsz, még vádlólag fog
-szemedbe csillogni? s végtére is miért vennéd föl?</p>
-<p>– Soha, soha! – zokogá Deborah. – Inkább törjék el kezem.</p>
-<p>Sűrűn omló könnyek közt találta őt a belépő Mikóné.</p>
-<p>– Atyádat értesítettem a történtek felől, s most már minden
-aggodalom nélkül maradhatsz nálam. Holnap reggel, vagy ha tetszik,
-ma estve magam viszlek haza. Gécziné halálát is megírtam, csak
-Elemérről hallgaték,… de te sírsz, képedből ki vagy kelve, szemeid
-veresek, ajkad reszket,… édes Deboráhm, mi lelt? <span class=
-"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span></p>
-<p>– Igen rosszul érzem magamat, néném, – szólt a leány.</p>
-<p>Mikóné Deborah homlokát tapintá, kezét megfogta, üterét érinté
-ujjaival.</p>
-<p>– Egy kevés lázad van, hugom! Ágyat vettetek, pihenj ki, hogy
-hamar visszanyerhesd nyugalmadat. Feküdjél le kedvesem! Ne
-vonakodjál,… Deborah, csak egy pár órát ülj ágyban. Meglásd, megint
-jobban fogsz lenni. Halantékod dobog. Deborah, jer
-hálószobámba.</p>
-<p>Valóban ő beteg volt, egész nap beteg, nyugtalanúl gyűrte össze
-vánkosait, arcza rózsapiros volt, szemében idegen láng égett, s
-összefüggés nélküli éber álmok s álmodó éberlét közt beszélt egy
-érméről is, mely villog, égeti a havat,… s ha még csak ez volna! de
-az ő szemét is égeti, lelkéig süt tikkasztón, hervasztón.</p>
-<p>– Szegény félrebeszél – mondá nejének Mikó.</p>
-<p>– Mindjárt itt lesz az orvos – válaszolá halkan a
-háziasszony.</p>
-<p>– Túlizgatottság miatt támadt baj, holnaputánig bizonyosan el
-fog múlni – szólt az orvos, rövid vizsgálatot tartva a betegen s
-hosszú receptet írván számára.</p>
-<h3>VIII.</h3>
-<p>Pécsi Simont a történtekről értesülés kiragadta magányából.</p>
-<p>Meg akarta mutatni, hogy ki ő; látni akarta, hogy mit tartanak
-felőle.</p>
-<p>Daczczal tölt el keserüség helyett. A szerény <span class=
-"pagenum"><a name="Page_183" id="Page_183">-183-</a></span>
-visszavonulást gazdagságának és tekintélyének fitogtatásával
-szakítá félbe.</p>
-<p>Kedvező alkalmat nyujtott erre Gécziné gyászesete.</p>
-<p>Szégyelte az élő rokont ismerni, a halottat büszkén vallá
-magáénak.</p>
-<p>A «beteg asszony» nem volt egy főúr társaságába való, mert
-férjét a gúnyoló népnek ketreczben mutogatták; de a «beteg asszony»
-holttestét a családi sírboltba fejedelmi díszszel kelle
-eltakaríttatni, mert a nép hasonló gúnynyal illette Pécsi Simont,
-mint egykor Géczit, s e silány tömegnek nyomorult véleményét
-kislelkűség volna tekintetbe venni.</p>
-<p>S mint fogja boszantani Kassait, ha üldözöttje, aggodalom köde
-helyett, homlokán a magas rang és szertelen vagyon dicskörével
-jelen meg, s ha a nép, mely tegnap dühös szelindek volt, ma szelid
-és alázatos uszkárrá válik!</p>
-<p>S mitől félne Pécsi?</p>
-<p>Talán a szombatosok elleni törvény fölélesztésétől?</p>
-<p>Hisz nyiltan nem állott még e felekezethez.</p>
-<p>S hát Kassainak nincs-e oka tőle félni?</p>
-<p>Nem volt-e Pécsi egykor mindenható korlátnok, nincs-e most is
-erős pártja az aristocratiában, s nem üríthet-e ki aranynyal tömött
-zsákokat, akár a boszúért, akár becsvágyból, míg a fukar Kassai a
-halált sem váltaná meg a rája nézve még iszonyúbb halál – a pénztől
-megválás által?</p>
-<p>Volt-e csalokoskodás e nézetekben? vizsgálni nem akarjuk, csak
-följegyeztük.</p>
-<p>A «beteg asszony» holtteste díszes terítőn, drága kelmékben
-hevert, míg nem hármas koporsóba záratott, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span> s
-fölemeltetett a halottas kocsiba, melyet gyászfátyollal takart hat
-paripa vont a székesegyházig, hogy ott nagyhirű papok szónoklata s
-a püspök búcsúztatója avassa a Pécsi Simon balázsfalvi sírboltjának
-méltó lakosává.</p>
-<p>A szónoklatok ki is tüntek, s a nép figyelemmel hallgatta, míg a
-főurak, kik majdnem teljes számmal voltak jelen, gyakran feledék
-szemeiket az ismeretlen czímereken, melyek az egyház falait
-belepték, s tanakodni látszottak: melyik a Pécsieké, melyik a
-Géczieké?</p>
-<p>A fejedelem a szertartáson nem volt jelen; de György úrfi
-tartván magát a «tegnapi dynastiák» azon aranyszabályához, hogy a
-trónörökösnek az ellenzékhez kell szítni, egész udvari
-személyzetével ott vala.</p>
-<p>Némelyek nagy fontosságúnak rebesgeték a tényt, mivel híre járt,
-hogy a fejedelem még életében utóddá fogja választani György úrfit;
-de Pécsi bölcsebb államférfiú volt, mintsem a fiatal herczegnek, ki
-iskoláját most végzé, elégületlenségét csak félig megtanult
-leczkénél többnek vegye, s ha büszkén tekintett a díszruhás halotti
-vendégekre, nem a jövendőre számíta, hanem jelen helyzetének súlyát
-méregeté, s elégnek találta azt, még Kassaival szemben is.</p>
-<p>Ez adott szép és kifejezésdús arczának akkora méltóságot, mintha
-római patricius volna, még pedig a köztársaság arany korából.</p>
-<p>Az isteni tisztelet végével a koporsót megint halotti kocsira
-tevék s eljött a döntő pillanat, mely Kassai és a népzavargás ellen
-volt kiszámítva. <span class="pagenum"><a name="Page_185" id=
-"Page_185">-185-</a></span></p>
-<p>A holttestet Balázsfalvára a Mihály-kapun kellett volna vinni,
-de Pécsi a Miklós-kapu felé indítá, hogy Kassai háza előtt vonassék
-halkan tovább. Értesülve volt a vén korlátnok gyöngélkedő
-állapotáról, mely őt szobájában tartá, s tudta gyermekies
-kiváncsiságát, hogy lopvást mindig az ablakon tekintget ki, s ha
-fontosabb látvány nincs, az utczagyerekek veszekedéseit élvezi.</p>
-<p>A nagy és kicsiny harangok megkondultak.</p>
-<p>A főiskola minden énekelni tudó növendéke zengé a
-gyászdalokat.</p>
-<p>Néhány pap is a tetem előtt járdalt, zsoltárral kezében,
-áhítattal arczán.</p>
-<p>De a kiséret, mely a koporsó után ment, volt hivatva, nagy
-benyomást tenni az összecsődült tömegre.</p>
-<p>E kiséret létesítése a porból emelkedett főúr sok fáradságába
-került.</p>
-<p>Nem alázhatá le magát unszolásokig, s a Kassai elleni dacz egy
-félig elhangzott név körül dicskört vonni nem volt elég erejű.</p>
-<p>Mikó, ki Pécsi régi barátja vala, czímeres kocsija elé hat lovat
-fogatott, s fekete bársonyba öltözött nején ragyogtak az ékszerek,
-három ősanya takarékossága és fényvágya csillogó emlékei.</p>
-<p>Szerédi a vén Kassai ingerlésére megjelent díszhintójával, s ezt
-azért sem mulasztá el, mert alkalmat lelhetett a másik fölvergődött
-főúrnak, kit most pártol, nevetséges gyöngeségeit kémleni, és
-élczekre használni.</p>
-<p>A Mikó és Szerédi rokonságaiból jelentékeny számú dandár telt
-ki, nyalka öltözetben, szilaj méneken; <span class=
-"pagenum"><a name="Page_186" id="Page_186">-186-</a></span> György
-úrfi kamarásai közül is egypár csatlakozott hozzájok, s Pécsi a
-Fehérvárhoz közel fekvő jószágaiból tudott annyi védenczet és
-uradalmi tisztet előállítani, hogy a testet követő tömeg számára és
-fényére nézve az emlékezetesek közé vala sorozható.</p>
-<p>A «beteg asszonyt» e csoportozatból talán senki sem ismerte,
-csak azt tudták, hogy a népsöpredék bántalmai okozák halálát s hogy
-Pécsi Simon rokona volt.</p>
-<p>A gyászmenet tehát erős tiltakozásnak látszott azokra nézve, kik
-Bethlen Gábor fejedelem megbukott miniszterének befolyását
-tagadták, s kik többé veszélyesnek sem hivék a haldokló oroszlánt,
-egy régi mesében említett állatként, megrúgni. Azonban a mi az
-idegennek és a sokaságnak imponál, a részleteket vizsgáló és a
-viszonyokat ismerő előtt gyakran veszti el komolyságát, s az erő
-öltözékében a gyöngeség alakját gyaníttatja, vaspánczélban az
-izmatlan testet, melynek csak tehetetlenségét növeli az, mit
-védelmül vett magára.</p>
-<p>A gazdagság varázsával inkább hatott Pécsi, mint az
-aristokratikus összeköttetések dicskörével.</p>
-<p>A hintó, melyben ült, Brandenburgi Katalin menyegzője óta
-párjára nem talált, mert Rákóczi az aranyat nem kerékpántokra
-szerette veretni, hanem szekrényébe zárta el, s példája hatással
-volt fiatalabb korú országnagyokra, kik a pazar Báthori Gábor és a
-fényűző Bethlen udvarában nem tehetik még hosszas megszokás által
-második természetökké a csínt, választékosságot és ragyogást.
-<span class="pagenum"><a name="Page_187" id=
-"Page_187">-187-</a></span></p>
-<p>S ha Pécsi hintójának diszítményei a dúsgazdagot vezették a
-bámész nép képzelődése elébe, kecses alakja a szép izléssel birót
-elégíté ki. Nagy volt a nélkül, hogy a nehézség eszméjét költené
-föl. Nemcsak külsőjének és borítékának színe, de minden, a
-legkisebb szegtől a legizmosabb izekig, oly összhangzású, mintha
-nem egyberakva, hanem egyszerre lett volna alkotva, s a választás,
-rendezés és széparányuság nehézségeit nem is kellett volna
-leküzdeni, mert azok önkényt oldattak meg.</p>
-<p>Azurkék szövetű s áttört aranytól csillogó hálóval borított hat
-andaluzi szürke vonta a pompás járművet, büszkén hordozva nyakát, s
-oly iskolázattal, melynek föladata volt sok mozgékonyság mellett
-keveset haladni s az idomok szépségét, a vér tüzét, a meghajlások
-kecsét tüntetni föl. Mindenik ló mellett, vezetéket tartva kezében,
-díszruhás csatlós léptet. A fogat előtt a kengyelfutó halad,
-mintegy utat törve, a hintó háta mögött pedig a szolgák sűrű
-csoportozata.</p>
-<p>Pécsi Simon egyedül ült a bibor-vánkosokon, betegsége miatt
-Deborah jelen nem lehetvén.</p>
-<p>Az agg államférfiú tekintélyes alakjával, az esteledő kor minden
-sajátos szépségét és méltóságát kifejező arczával, tar homlokával,
-nagy kék szemeivel, hideg s mégis szives magatartásával, melybe
-jellemének s a gyászszertartásnak kellő komolysága vegyült, nem
-tévesztheté el hatását a tömegre, még akkor sem, ha a vagyon, rang
-és hatalom számos jelvényeivel nincs körülvéve.</p>
-<p>A merre a hintaja haladt, emelkedtek a fövegek, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_188" id="Page_188">-188-</a></span> mintha
-a harmadik nap, mely a nép rakonczátlansága után telőben van,
-ugyanannyi év távolságát ékelné a jelen hangulat és a régi
-közé.</p>
-<p>De a tisztes férfiu egészség-piros vonalai most a szokottnál
-jóval halványabbak voltak, s ki tudná, e csekély elhajlás hányféle
-indulatot s mekkora szenvedélyt jelezett!</p>
-<p>Mi nem jutott Pécsi eszébe, míg tekintete csendesen nyugodott az
-egyéneken, kiket most bámész kiváncsiság csődített össze, s egykor
-vak düh?</p>
-<p>A hintó ajtóinál jobbról és balról egy-egy udvari tiszt
-lovagolt, bogláros övében rakott mívű vadászkéssel s hosszú török
-pisztolyokkal. Mindkettőnek nyregkápájáról zömök vidrabőr-zacskó
-függött. A hogy a menet a templom körét áthaladta, az udvari
-tisztek marokkal kezdték szórni a pénzt.</p>
-<p>A közszokás ellenére ezért zárta be Pécsinek, a legközelebbi
-rokonnak hintója a gyászkiséretet.</p>
-<p>A jelenet, mely bekövetkezett, vadabb volt, mint a mennyit
-mélyebb érzésű kedély mellett rendezni vagy csak eltűrni is
-lehetett volna, de a gazdag fölvergődöttet hiusága és sértett gőgje
-ragadá a temetéskor divatozó alamizsna-osztás e badar
-gyakorlására.</p>
-<p>Kapzsi öröm zaja vegyült a gyászénekbe, tolongás háborítá meg az
-ünnepi menetet, a mulandóság rendítő eszméje mellé az élet
-alávalóságának érzése társult, s a halottat a rothadt élők
-csődülete látszott nyomról-nyomra üldözni.</p>
-<p>Hullott a réz és ezüst pénzdarab göröngyökre, hóra, a feltartott
-süvegekbe, a nép fejére, egy érczeső, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> melynek
-minden cseppje a szégyenpírt kellett volna a tömeg arczán
-föllobbantani, de csak örömét gyujtá meg.</p>
-<p>Pécsi komolyan nézett ki a hintóüvegen. Észre vett minden
-mozdulatot. Látta azt, ki görcsösebben szorítá tenyerébe a
-dénárokat, kinek szeme birvágygyal villog a szerencsésebbek
-szerzeményére, ki daczos vonalait mosolyra torzítja az ezüst
-hetesre vagy lengyel forintra, mely ölébe hull, ki a kövér
-alamizsnán hálálkodva fogja össze kezét, s ki a pénzosztók lovainak
-zablafékéhez kapkod, mintha az ajándékot rablással akarná
-bővítni.</p>
-<p>– E nyomorultak támadták meg leányomat, s fenyegettek engemet.
-Hadd veszítsék el eszöket ma pénzemen, mint tegnapelőtt Kassai üres
-szavain. Hadd legyenek most ittasok a bortól, mint akkor a dühtől.
-Melyik volna közülök, ki harminczegy kispénzért ne adná el magát a
-Megváltót is? Ime, az iskolamester most már nem félne a kis Gyulai
-selyem-ostorától! Mindig lovaim előtt lábatlankodik, csatlósomnak
-kell az útból félrelökni őt, s ismét itt van.</p>
-<p>Ilyen a nép! S hát az a vastag asszony vajon nem Panna-e, ki
-tigris körmeivel Deborah arczának rohant? Ah, leányom, sohajta
-ekkor Pécsi, látván, miként a kövér nő ökleit szorította össze a
-helyett, hogy kinyitná. Szegény gyermekem! életed csakugyan nagy
-veszélyben lehetett. De mi az?</p>
-<p>Pécsi e kérdésre, mely a fölvillant gondolattal egyszerre
-szavakban is kitört, sáppadt lett.</p>
-<p>Valaki tudniillik ezüst féltallért fogott ki, s egy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_190" id="Page_190">-190-</a></span> vén
-koldusnőnek adá át, ki évei miatt a földre nem görnyedhetett, a
-légbe nem kapkodhatott, s a pazarlás nagy napján üres kézzel
-maradt.</p>
-<p>Pécsi hirtelen feltárta a kocsiajtót, s néhány körmöczit dobott
-az ajándékozóhoz. A csillogó aranydarabok épen ennek lába elé
-hullottak. Rá se tekintett e csábkincsre, pedig avult ruhája volt,
-de a helyett gúnyos mosolylyal fordítá szemeit Pécsire.</p>
-<p>Ismeretes arcz!</p>
-<p>Pécsi merengett, fölkutatta emlékezetét, hasztalan!</p>
-<p>Pedig bizonyosan többször látta ezt az embert.</p>
-<p>Ki lehet ő?</p>
-<p>A főúr homlokára sötét felleg vonult.</p>
-<p>– Rajongónak kell lennie! Gyilkosommá is lehet! Bizonyosan a
-szombatosok gyűlölője!</p>
-<p>Pécsi visszább vonúlt hintajába, és sokáig, sokáig nem látta, mi
-történik körülötte.</p>
-<p>Őt lehangolá az önérzet első nyilatkozása; mert zaklatott
-kedélye veszélyesnek vélte azt, kit nem vethetett meg.</p>
-<p>Pedig az önérző férfiu, a jámbor kőmíves volt, ki a szombatosok
-elleni kitörés alkalmával mindent tőn a Pécsi Simonra és Deboráhra
-fölingerült tömeg csillapítása végett.</p>
-<p>A temetési kiséret a Miklós-kapun túl volt már, midőn Pécsi
-észrevevé, hogy merengése megfosztá őt a legérdekesebb látványtól,
-melyre sovárgott, tudniillik a hatás szemléletétől, mit a kiváncsi
-Kassaira a nép hódolata, a számos gyászkiséret, a pazar fényüzés
-gyakorolt.</p>
-<p>– A pimasz tollrágó, gondolá magában, ha nem <span class=
-"pagenum"><a name="Page_191" id="Page_191">-191-</a></span> fél a
-megismertetéstől, kétségtelenül a koldusok és csavargók közé
-lopódzott volna, hogy néhány fillért az éhező gyomrok és meztelen
-testek elől elkaparíthasson. S én nem láthatám arczán az irigy
-dühöt, a szomju birvágyot! S Kassai nem nézhetett szemem közé, hogy
-érezhesse, mennyire képtelen vagyok őt gyűlölni, mennyire
-lefegyverzi aljasságával még haragomat is!</p>
-<p>Midőn a gyászmenet az Ompoly partjához ért s a külvárost háta
-mögött hagyta, kocsik vártak azokra, kik a gyalogok közül
-Balázsfalvára akarják a holttestet kisérni. A nagy tor és az
-ajándékok reménye annyi csáberővel hatott, hogy miután a jármüvekre
-több föl nem kapaszkodhatott, sűrű falka lepte el az utat és
-tarlókat, hogy a legalább három órára fekvő helységbe barangoljanak
-télnek idején, s azon lehangoló kilátás ellenére, hogy hihetőleg
-késő estig kell a Marosparton vesztegelniök, míg a repülő hidak
-átszállíthatnák.</p>
-<p>E csopotozatot azonban meggyéríté egy terjengeni kezdő hír a
-fehérvári tor iránt, mely szintén sokat igérő körrajzokat festett a
-falánk képzelődés elébe. A vállalkozóbb szellemüek tehát tovább
-haladtak, míg a kik a hideget csipősnek, az utat hosszúnak s
-ruháikat vékonynak találták, vissza kezdének szivárogni, s még
-jókor érkeztek meg ama fontos perczre, midőn a külvárosban Pécsi
-egyik nagy pusztatelkén rögtönzött tűzhelyek és ernyős sátrak alatt
-a hízott ökör részletei fölött dulakodott a nép, s a második hordó
-csapját kiverték, hogy a hatalmasok asztalán is kedvelt sárdi bor
-öblös cserépedényekben <span class="pagenum"><a name="Page_192" id=
-"Page_192">-192-</a></span> osztassék ki azoknak, kik még nem
-töltek torkig a dáridóval.</p>
-<p>Pécsi elégült vala, midőn meggondolta, hogy valószinüleg egyen
-kívül, minden, a ki csak őt szidalmazá, ki a «beteg asszonyt» vad
-zajongással örökre elnémítá, s ki Deboráht mocskos kezeivel,
-szemtelen szemével és nyelvével sértette, a mai napon jól lakott,
-egészen leitta eszét és lapos zsebeit pénzzel tömé meg az ő
-nagylelküségéből.</p>
-<p>Ez vala boszuja.</p>
-<h3>IX.</h3>
-<p>Midőn Elemér a Mikó-házból távozott, a csapásnak, mely őt érte,
-egész súlyát épen temérdeksége miatt nem érezé.</p>
-<p>Keble fásult volt inkább, mint izgatott, s önérzete, ha nem is
-bírt fájdalmán uralkodni, annak küljeleit letiltá az arczról, s
-hevesebb rohamait óvatosan mérséklé.</p>
-<p>A fejedelmi udvar III. osztályához közeledvén, bajtársai épen
-őrt váltottak. A künn és foglalatosság nélkül levők nevetve és
-baráti szivességgel üdvözölték, tréfáltak gyors fölgyógyulásán,
-tudakozódtak a történtekről, s volt ki dévajon – mint ifjaknál
-szokás – czélza a szerelemre és Deboráhra, volt ki megbocsátható
-gyöngédtelenséggel a nagybátya magaviseletéről ejtett kellemetlen
-szavakat.</p>
-<p>Úgy szerették Elemért, mint testvéröket, és mégis ellenségként
-sem érinthettek volna kedélyében fájóbb húrokra.</p>
-<p>A velök töltött percz jobban fárasztá, mint a küzdés,
-<span class="pagenum"><a name="Page_193" id=
-"Page_193">-193-</a></span> melylyel a Mikó-házban annyi arany
-álomtól és boldogságtól vált meg. Míg csak a viszonyok kedvezése
-fordult el tőle, de Deborah hidegségét nem a szív kihülésének
-vélte, míg csak Pécsi háza volt zárva a gyűlölt nagybátyának
-unokaöcscse elől s nem a lány hajlama, míg egymásé nem lehettek, de
-a nélkül, hogy lemondásuk a közöny jelmezét hordaná, oh! addig
-Elemér még áldá a gondviselést s az élet fáradalmait, s hétköznapi
-örömei közűl oly szivesen menekűlt a reménytelen szerelem
-ábrándvilágába, mintha a bánatnak is saját édene volna, melynek
-sötét, regényes árnyaiból s könyharmattól áztatott virányairól csak
-a ledér szív vágyhatnék többé vissza a boldogság verőfényes
-tájékaira. De most… most, a mikor Deborah, kit istennőként imádott,
-maga rombolta le az oltárt, melyet számára az ifju rajongó emelt;
-most, a mikor nemcsak szerelmét vonta el tőle, hanem nemesebb,
-fensőbb természete iránti hitét is néhány kedélytelen szavával
-meggyilkolá; most e sivár elhagyottságban úgy rémlék Elemérnek,
-hogy az ő árva szivétől kezdve minden tárgy elvesztette
-életjelentőségét, s valamint keblében nincs meg többé a drága
-eszménykép, mely a helyet, hol őrizé, szentté tette, úgy az egész
-érzéki világ is e percztől kezdve valamit sirat, mi belőle
-elraboltatott, mi soha vissza nem kerül, s mi azt a kellem
-igézetétől és a vidámság mosolyától örökre megfosztotta. Szemünkben
-egy könny elég arra, hogy elfátyolozza a csillagok fényét. S ki
-örömeit eltemette, a tavasz virágos kertjeiben is csak temetőben
-járkál, minden kő a keresztet, minden fa <span class=
-"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span> a
-fejfát hozza emlékezetébe s a porszem, mely a verőfényben játszik,
-a port, melyet a koporsó zárva tart, míg a deszkák elrothadnak.</p>
-<p>Szerencséjére Elemérnek a párbajban nyert seb a mozgás,
-belizgatottság és surlódások miatt ingerülve, mindinkább kezdett
-sajgani, külfájdalmakkal súlyegyenzé a lelkieket, s lázat idézvén
-elő, nem engedte a gondolatoknak egy tárgy körüli
-összpontosulását.</p>
-<p>Tompa, mély és tartós álom követé a kimerültséget, s már a
-reggel szürkülete félig földerítette a beteg szobáját, midőn az
-csendesen kinyitá szemeit, s előbb jobb karjára, mely, mint
-látszik, még túlérzékeny vala, tekintett, s aztán figyelőn, kémlőn
-a vánkosokra, gyógyszeres üvegekre, a kerevetre, a fogasra, hol
-handzsárok, lándzsák, kardok, pisztolyok és egy idomtalan torkú
-kerekes puska függöttek.</p>
-<p>– Lám, lám! otthon vagyok, s csakugyan az én saját szobám! mondá
-érthetőn, hogy maga is hallja szavát, abban keresve mintegy tanut
-ébrenléte iránt. Magyarországba vagy pokolba ragadtak-e szilaj
-álmaim, mit tudom én? Élet és halál ölelkezett körűlem. Különös
-vegyülete volt a kéjnek és kínnak, mely ereimben pezsgett,
-zsibongott.</p>
-<p>Elemér a történtek és lázálmak zűrzavaros tüneményei közűl,
-melyek egymást félre- és előtolva lebegtek lelke előtt, rendre
-különválasztá s összefűzé a valóságot, s midőn a téli nap
-hajnalsugarai ablakára sütöttek, már elméjében is minden világossá
-lett. <span class="pagenum"><a name="Page_195" id=
-"Page_195">-195-</a></span></p>
-<p>Ah! hogy kedves csalódásainkkal egyszerre nem szünik meg
-életünk!</p>
-<p>– El, el innen! De lesz-e a széles világon hely, melynek minden
-fűszála, minden zsendülő virága és hervadt levele ne kiáltsa nekem:
-el, el tőlünk! Elemér e sohajjal a vánkosra visszahajtá fejét.</p>
-<p>Legelső látogatója Gyulai Ferencz volt.</p>
-<p>– Hát megint ágyba huzódtál? – szólt szeles és dévaj modorával,
-miért nem ültél tegnap itthon, vagy miért fekszel most?
-Kijárásoddal mindenkit figyelmeztettél, hogy párbajod volt;
-bennüléseddel elhiteted velök, hogy veszélyben forog életed. Nem
-rajtad mulik, pajtás! ha a «nemes társaság» tagjai sorából trombita
-és dobszó mellett kicsapnak, s csak ne kellene még fekete palástot
-tartani nyakadon a czeremonia alatt, s ne volna a bakó kötelessége
-azt az ünnepi szertartás végével sajátkezüleg lekapcsolni rólad!
-Megköszönném ő kelmének e furcsa szolgálatot.</p>
-<p>Elemér leirhatlan közönynyel hallgatá Gyulai szavait.</p>
-<p>– S te meg sem ütközöl? arczodon a szemérem vércseppéből egy
-parány sem jelentkezik? Hát miért szabadítottalak meg a bajból, ha
-haltermészeted miatt áldozati készségemért még hálára sem
-számíthatok? Pedig nem hullott-e ki majdnem zsebemből a kamarási
-kulcs, melylyel az elfogadási termeket a szolgáló apródok- és a
-könyörgő nagy uraknak megnyitom? A testőrkapitány már az
-udvarmesternek közlé azt a gyanuját, hogy alkalmasint füllentek.
-Szerencsémre az a buta Kőszegi, kivel vívtál, egyszerre éleseszüvé
-vált, kitalálta még gondolataimat <span class="pagenum"><a name=
-"Page_196" id="Page_196">-196-</a></span> is s velem mindenben
-egyenlőn vallott. Megérdemli, hogy druszámnak hívjam, bár nem
-Ferencznek, de Tamásnak keresztelték, azonban ily csekély tévedés a
-névben nem bír jelentőséggel. Elég az hozzá, Kőszegi az eget veri
-fejével, hogy oly jeles családból, minő az enyém, druszája
-akadt.</p>
-<p>Míg Elemér fásult nyugalommal hallgatá a párbaj iránt tett
-előleges nyomozatot, melynek kimenetele katonai rangjába
-kerülhetett volna, Gyulai elbeszélé a további vizsgálatoknak véget
-vető csínyt.</p>
-<p>Ő tudniillik magára fogta Elemér megsebzését s tanúul Kőszegire,
-a párbajvívóra hivatkozott. A történetet úgy adta elő, hogy
-kardhordozási ügyességről vitatkozott Elemérrel, s a próbán tőle
-egy vak ütést kapott, melynek sárga foltját mutogatá is, míg
-viszont a hévtől elragadtatva, ő a kard élével sérté meg diadalmas
-versenytársát, de tüstént bocsánatot kért ügyetlenségeért, mit
-sebzett barátja, ha megkérdik, bizonyosan nem fog eltagadni.</p>
-<p>– Így hát czimborám, szólt Gyulai, mindent körűlményesen
-előadva, neked más tennivalód nincs, mint kapitányunk és az
-udvarmester előtt kinyilatkoztatni, hogy nem kivánsz semmi
-elégtételt és szivedből megbocsátasz nekem.</p>
-<p>Elemér, bár alig figyel a történtek elbeszélésére, annyit mégis
-sejt, hogy Gyulainak köszönettel tartozik, s a jelenleg
-használatban nem levő jobbja helyett balját nyujtá neki.</p>
-<p>– Már most, czimborám, szólt Gyulai a kerevetről felpattanva,
-sietnem kell Anna nénihez, ki a beharangozáskor rám vár; de, ne
-hidd, hogy pénzzel, <span class="pagenum"><a name="Page_197" id=
-"Page_197">-197-</a></span> nem vagyok oly adósság-csináló, mint a
-világ hiszi, s azt se hidd, hogy templombamenetel végett, nagynéném
-korántsem oly vallásos, minőnek ki van kiáltva, ha! ha! ne hidd!
-Tudnék én szépeket beszélni asszonynéném kegyességéről, ha! ha!
-Tegnap este is nagyon furcsa kötelességet tukmált rám a
-herczegkisasszonynál. Nevetnem kell, ha meggondolom, hogy
-fejedelmünk, kivel a belátásban bölcs Salamonon és a svecus
-királyon kivül senki sem versenyezhet, még saját háznépét sem
-ismeri. Hüm! pajtás, szeszélyes fejecskéje van Zsófi
-herczegkisasszonynak! Ha te, Elemér, tudnád, a mit én tegnap óta
-tudok.</p>
-<p>– S mit tudsz? kérdé most a beteg öszpontosított
-figyelemmel.</p>
-<p>– Azt, hogy a nők a ravaszság testvérhugai, válaszolta kikerülőn
-Gyulai.</p>
-<p>– A herczegkisasszonyról akartál nekem beszélni.</p>
-<p>– Csak azért, hogy róla Pécsi Deboráhra térjek át.</p>
-<p>Elemér arcza halvány színt váltott.</p>
-<p>– Deborah, szólt Gyulai, Erdélynek alkalmasint legszebb leánya,
-s csak azt akarnám tőled, de megbántás nélkül, kérdeni, hogy
-hasonlíthatlan varázsú szemei szivének szolgálatjában állanak-e,
-vagy csak mint szabad-csapatok folytatják a háborut eszünk ellen.
-Isten látja, hogy nekünk férfiaknak, eszünk nincs jól vértezve oly
-szemsugarak ellen, melyek élökkel a numidák nyilait is
-megszégyenítnék. Elemér, téged Deborah lovagjának tartanak; te,
-mint tornákon mondani szokás, évek óta az ő szinét hordod jelül,
-szólj igazán, nagyon hiúnak tartasz-e? <span class=
-"pagenum"><a name="Page_198" id="Page_198">-198-</a></span></p>
-<p>– Egy kevéssé az vagy Ferencz, – válaszolá a beteg.</p>
-<p>– S Deborah, de ne haragudjál! ne volna-e egy kevéssé
-tetszelgős?</p>
-<p>Elemér mellét visszafojtott sohaj emelé.</p>
-<p>– Deboráhról, – szólt, – csak azt mondhatnám, a mit a
-személyesített erény sem vehetne ócsárlásnak, ha mi gyarló halandók
-az ő halhatatlan tulajdonai felől beszélgetnénk.</p>
-<p>– Te imádod Deboráht, s igazad van, ha engem nevetségig hiúnak
-tartasz. Másnál lehet tetszelgés, a mi Deboráhnál csak az
-elfogulatlan és élénk kedélynek mozzanata. A szeleverdi urfiak
-önhittsége gyakran tulajdonított mély jelentőséget még annak is, ha
-egy szép leány összevonta szempilláit, midőn a szellő vagy sugár
-kellemetlenül érinté. De már eleget fecsegtünk, s Anna néném lehord
-késedelmezésemért. Isten veled, Elemér! Feledd el, hogy Zsófia
-herczegkisasszony nevét említettem. Ha, ha! csak azt szeretném
-tudni, ki volt még oly vakmerő levente, mint a milyenné Anna akar
-engemet tenni? Nincs furcsább teremtése az Istennek a szeszélyes
-némbereknél.</p>
-<p>– És vétkesebb a hallgatni nem tudó férfiaknál, – tevé hozzá
-Elemér.</p>
-<p>Gyulai arczára vér szökelt. – E megjegyzésedet nem fogom soha
-feledni. Kérlek, ha sejtesz valamit, ne itélj balul. Legjobb
-barátom vagy, s tudom, hogy minden gondatlanul ejtett szavam
-kebledben mélyen el van temetve.</p>
-<p>Ezzel Gyulai távozott. <span class="pagenum"><a name="Page_199"
-id="Page_199">-199-</a></span></p>
-<h3>X.</h3>
-<p>Elemér marczangoló gondolatok zsákmányává lett.</p>
-<p>Változatos s egymással veszekvő érzések küzdöttek keblében.</p>
-<p>Gyulai a párbajra szabott szigorú büntetéstől mentette meg őt,
-de mit használ a büntetést az önvád magasabbra fokozásával kerülni
-ki!</p>
-<p>Vagy nem volt-e annak, ki Zsófia herczegkisasszony titkába
-avattatott, lovagi kötelessége, az úr asztalához járulást megelőző
-hetekben minden párbajt kerülni? Nem volt-e Elemérre nézve
-becsületi tartozás, saját testének épségét védeni, hogy e delnő
-lelkiismeretét oltalmazhassa s ne adjon alkalmat veszélyes
-fölfedezésekre? Nem kell-e tudnia, hogy bajvívásban ő csak úgy
-kaphat sebet, mint ellenfele, s hogy a vér, mely ereiből kiömlik, a
-lankadás, mely kórágyba szegzi, a fejedelmi család közé örökéletű
-botrányt és meghasonlást vethet?</p>
-<p>Elemér élénk színekben rajzolá maga elébe a helyzetet, melybe a
-katholika hitvallású herczeglányt taszította.</p>
-<p>Borzadva gondolt arra, mily közel már a karácsony, s e rövid idő
-alatt betegsége enyhülés helyett akkora erősbülést nyerhet, mely a
-válságos perczben a kamarási szolgálatra egészen képtelenné
-teszi.</p>
-<p>S mi fog ekkor történni?</p>
-<p>– Ah! – sohajtá Elemér – Gyulai szavaiból azon keserű
-vigasztalást vonhatom, hogy mások nálamnál előrelátóbbak voltak, a
-baj ki van kerülve s helyem <span class="pagenum"><a name=
-"Page_200" id="Page_200">-200-</a></span> betöltve. Úgy látszik,
-Gyulai utódom, s mily rossz véleményt kell jellememről a
-herczeglánynak táplálnia. Személyes ügyemet előbbre tevém
-érdekeinél. Szégyenbélyeg rajtam a becsületi vitában nyert seb,
-mert bizonysága a becsületről való magasabb fogalmak hiányának. Nem
-érdemem, hogy György herczeg jegyese nem volt elébe dobva a
-hazaküldetés gyalázatának. S most mentve-e a titok
-föllepleztetésének veszélyétől? Oh ég! – töprenkedett Elemér –
-Gyulai ügyes, lovagias, bátor; de könnyelmű, és a túlságig
-közlékeny természetű. S nem tőn-e nálam is rosszúl leplezett
-czélzatokat, s hány ember nincs, kiben még inkább bízik, mint
-bennem?</p>
-<p>Elemér gyönge szivét, mint a galambot az ölyv, éles körmökkel
-ragadta meg az önvád.</p>
-<p>Eszméi nyomonként rémítőbb lehetségekbe barangoltak.</p>
-<p>Ha világra lépne a titok, nem volna-e ő is saját hitsorsosai
-előtt bemocskolva? Nem tartatnék-e vallása kigúnyolásában silány
-eszköznek vagy gonosz bűntársnak? S a fejedelem szabhatna-e oly
-szigorú büntetést rá, mely a közvélemény méltó ingerültségével
-versenyezhetne?</p>
-<p>E kérdések mindenike fáklyafény volt, mely sötét ösvényeken
-vezette sejtelmes mélységek fölött.</p>
-<p>Elemér izgékony figyelmét már többé nem kerülheté ki azon eddig
-általa kellőleg nem méltatott tény, hogy Rákóczi fejedelem ellen
-terhes bűnt követett el, midőn a ravasz Anna kéréseinek engedvén,
-csalás és kijátszások eszközéül vállalkozott. Elragadta a költői s
-leventei látszat. Csillogó fényben <span class="pagenum"><a name=
-"Page_201" id="Page_201">-201-</a></span> tünt föl előtte, hogy ő,
-az igénytelen ifju, a legmagasabb rangú hölgy
-lelkiismeretszabadságának őre, s nem vevé észre, hogy e ragyogó
-álerény leple alatt végre is egy hűtlen udvari szolga fenyítést
-érdemlő csínyje lappang.</p>
-<p>– És nem áll-e ily ballépések sorozatából egész életem! –
-sohajtá Elemér. – Pécsi kész volt hozzám, a vagyontalan testőrhöz,
-kinek kardján kívül semmije, még kilátása sem volt, nőül adni
-Deboráht. S ekkor Isten büntetéseként veti magát nyakamra egy
-nagybátya. Jellemétől idegenkedtem, kincsére nem vágytam, s bár
-hallám, hogy Pécsinek halálos ellensége, nem volt szivem
-visszautasítani a gyűlölt öreget, kit annyian üldöznek és vetnek
-meg, s ki lelki elhagyottságában s egy örömtelen élet alkonyán, a
-közös eredetre hivatkozva, követelé tőlem a szeretet kötelességét
-és a családi kötelékek becsülését. Szeretni nem tudtam őt; becsülni
-tisztemnek tartám. De épen e becsülés egyenlőnek mutatkozott Pécsi
-kárhoztatásával. Vagy ipam vagy nagybátyám nem élhet
-emlékezetemben, ezt sejteté minden jel. A két ellenkező földsark
-közelebb fekszik egymáshoz, mint szivök, s tudtam, hogy
-ragaszkodásomban soha osztozni nem fognak. Inkább, mindketten,
-használatlanúl dobják el azt. S mégis lemondottam-e nagybátyámról,
-mert vérárulásnak festé gyöngeségem a szerelemnek hozandó
-áldozatot, s lemondottam-e Deborahról, mert a szerelmet hittem az
-élet legdrágább kincsének, melyet elalkudni, fölcserélni, s mint az
-aranyat silányabb érczekkel beváltani, nem lehet?.. Oh! gyöngeség,
-neked mennyi neved van! <span class="pagenum"><a name="Page_202"
-id="Page_202">-202-</a></span> Jóságnak mond a bamba, gyávaságnak a
-szilárd jellemű, hiuságnak a bölcs, eszelősségnek az önző, s Kassai
-Elemérnek mondalak én… S mily szemtelen voltam, – folytatá a beteg
-ifju kéjelgő hévvel az önkínzást, – mily igazságtalan és nemtelen
-voltam én, midőn tegnap Deborah fölött törtem el szivemben a
-pálczát. Mit vétett ő, ha velem szakított? s ha midőn én őt
-határozatlanságommal évek óta megtagadám, végre tudatá velem, hogy
-atyját nem tagadhatja meg oly ifjuért, ki egy rögtönzött
-nagybátyáról nem tud érte lemondani.</p>
-<p>Elemér ágyvánkosába szorítá arczát, hogy könnyeit saját maga
-elől fedje.</p>
-<p>A szegény ifjú csak egy körülményt feledett ki okoskodásából;
-azt a kaczér tekintetet, melyet Deborah Gyulaira vetett, s mely a
-lyány magaviseletét egészen más világításba állította volna. Csak
-imént Gyulai észrevehetőn czélzott erre; de a leghatározottabb
-szavak sem birtak volna elég erővel bármi gyanut csempészni Elemér
-szivébe oly gyarlóságok iránt, melyek az imádott lyányt a
-közönséges némberek, a hétköznapi lények színvonalára
-sülyeszthetnék.</p>
-<p>Nincs is lehangolóbb kiábrándulás, mintha kénytelenek vagyunk
-azt, kit imádtunk, midőn angyalnak többé nem hiszszük, démonnak nem
-képzelni. A csalódott szív utolsó hiusága: nagyszerű csalódáson
-könnyezhetni.</p>
-<p>Elemér sokáig könnyezett haragudva e gyöngeségért, s haragvék,
-hogy nem tudja szeméből az utolsó cseppel szivében az utolsó
-dobbanást előidézni, <span class="pagenum"><a name="Page_203" id=
-"Page_203">-203-</a></span> és bevégezni az élet színpadán azon
-elhibázott szerepet, mely a játszót nem lelkesítheti, a nézőt pedig
-részvét helyett közönynyel tölti be.</p>
-<p>Tartós és méregkeserű fölindulások után a lélek
-túlizgatottságának a test lankadása vetett véget s e visszahatás
-annyira makacs volt, hogy Elemér néhány órát töltött oly
-kimerültségben, mely ájuláshoz hasonlított s oly féléber
-állapotban, mely az alvás majd minden jelenségeit egyesíté.</p>
-<p>Midőn kábultsága – mint a nehéz felhő a láthatárról, melyet
-ólomlemezzel látszott befedni, – végtére eltünt, Elemér csak
-egyetlen érzés lidércznyomása alatt szenvedett. Üldözé
-Gyulafehérvár háza, utczája, mezeje, ege. Unta e tájat körülvevő
-levegőt szívni, gyűlölte a vidám sugárt, melyet ablakrostélyához
-küld a nap, gyűlölte az utolsó csillám elhalásával bekandikáló
-alkonyt, a szomorú sötétséget, mely ezt követé, a kedélyes
-gyertyafényt, mely a homályt és az élénken pattogó kandalló tüzet,
-mely a hideget tiltotta ki. Szerencsétlennek érzé magát, ha a közel
-fekvő székesegyház toronyórája mély és átható érczével
-figyelmezteté az időre, s még inkább neheztelt a hosszas közök
-miatt, melyek alatt a harang néma volt, s a gyűlölt időparányokat,
-a perczeket és másodperczeket – figyelem nélkül hagyá tovább
-osonni. A palota kapuinál őrt váltottak s a parancsszó és fegyver
-megcsattant; de megint sokáig, igen sokáig hallatszott mind a
-parancsszó, mind a fegyver. Hogy melyik volt alkalmatlanabb
-Elemérnek, kartársai zaja-e vagy csendje? nehéz volna meghatározni.
-Iszonyú éjt töltött, s virrasztásai <span class="pagenum"><a name=
-"Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> és bősz álmai benne csak
-azon meggyőződést erősíték meg, hogy mielőbb el kell e várost
-hagyni, mielőbb menekülni kell e helytől és tárgyaktól, melyek
-szomorú emlékekkel vannak összekötve, ha kedélybetegségéből
-gyógyulni és férfihoz illő lélekerővel akar birni.</p>
-<p>Ezt sugta az első benyomás is; ebben szilárdítá meg a későbbi
-fájdalmak tömött csoportja.</p>
-<p>De a terv és kivitel nem áll mindig oly közel, mint a küszöbtől
-a szoba.</p>
-<p>A nemesi társaság zászlójának hír és engedelem nélküli
-elhagyását a legszigorúbb büntetéssel fenyítették.</p>
-<p>Az ifjak bizonyos szolgálati év elteltével, s némely esetben még
-az előtt is, kilépési kérelmöket benyujthatták ugyan; de a
-fejedelmi udvarra mindig rossz hatást gyakorolt, midőn az nem volt
-ismeretes és kielégítő okokkal támogatva. S ha lettek volna is
-Elemérnek ily okai: vagyontalan lévén, hová forduljon? hol nyilik
-pálya számára? hol van a foglalkozásra tér, hol a visszavonulásra
-nyughely?… Sehol, épen sehol.</p>
-<p>Józanon tehát csak áttételről lehetett szó.</p>
-<p>De hova, a közszolgálat mely terére?</p>
-<p>Elemér tiszttársai, ha megunták a dísztermekben és a palota
-bejáratai előtti őrködést, azon voltak, hogy küldetésekkel
-bízassanak meg, s residensek vagy rendkívüli követek mellett
-alkalmaztatást nyerjenek. Ilyesmit Elemér szerénysége, ha
-ajánltatnék is, visszautasított volna; mert nem hitte, hogy a hozzá
-hasonló műveltségű egyén a diplomatiai nehéz <span class=
-"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span> pályán
-alárendelt helyzetet is kellőleg be tudjon tölteni.</p>
-<p>Ő csak a kardot birta forgatni; a tollnak – képzelete szerint –
-sokkal nehezebb forgatását a gondviseléstől kegyeltebbekre
-bízta.</p>
-<p>Nem volt tehát más választása, mint a mezei hadakhoz tétetni át
-magát.</p>
-<p>De itt is mennyi akadály nem tolult elébe!</p>
-<p>A testőrségtől a mezei hadakhoz előléptetés nélkül csak az
-küldeték, ki csínyei vagy ügyetlensége miatt a fejedelmi udvarban
-maradásra nem volt méltó.</p>
-<p>Elemérnek tehát, ki eddig mindig hátrahuzódott, most a hiu- és
-becsvágyó úrfiak nyugtalanságával kellene az előljárók
-pártfogásáért cseleket szőni, s a fejedelem kegyeltjeit
-esdeklésekkel ostromolni, hizelgésekkel megnyerni. E szerep
-jelleméhez nem férhetett. Hogy jusson máskép az előléptetéshez,
-mely egyedül teszi lehetségessé szerencsétlen szerelmének
-tanyájától hosszas időre, talán örökre elszakadni?</p>
-<p>Könnyű annak boldogulni, kinek Krisztus a barátja: mondaná
-Gyulai Ferencz, ha most betegünk ágya mellett ülne s
-lélekküzdelmeinek tanuja volna. A ki a hatalmas Kassai unokaöcscse,
-az játszodva juthat czélhoz: tenné hozzá, ugyan csak Gyulai, a
-fürge s minden ajtónál szivesen kopogtató kamarás.</p>
-<p>Elemér legutoljára gondolt nagybátyja segélyére, s akkor is
-kényelmetlen rezgést érzett idegein átrohanni, mintha egy jó nemtő,
-egy messzelátó sejtelem, egy felette könnyezve őrködő szem, vagy
-<span class="pagenum"><a name="Page_206" id=
-"Page_206">-206-</a></span> az aggodalom mezében lappangó önérzet
-óva intené, hogy hagyja inkább szivét a fájdalom éles körmeitől
-szünetlen marczangoltatni, tűrje inkább, hogy minden kőről, melyre
-lép, minden alakból, melyre néz, minden zugból, hová vonul, a kínzó
-emlékek egész raja rohanja meg, mintsem Fehérvárról való
-menekülésre Kassai István közbenjárását vegye igénybe, mintsem tőle
-fogadjon el oly pártfogást, melyet a többi nagybátyáktól az
-unokaöcsök méltán kérhetnek s minden nehézség nélkül meg szoktak
-nyerni.</p>
-<p>Eddig Elemér függetlensége azon épült, hogy szegénysége mellett
-sem szorult jobban a dúsgazdag rokonra, mint ez rá.</p>
-<p>Most az első kérés az alárendeltség első lánczszemét verné az ő
-szabad szellemére.</p>
-<p>Tudta azt is, hogy az öreg Kassai, ki senkit becsülni nem
-szokott, iránta bizonyos tartózkodást érez, épen azért, mert
-valamint szükségei nincsenek, úgy becsvágya sincs, s valamint a
-nagybátya pénzes ládáját, úgy befolyását sem veszi igénybe.</p>
-<p>– S most nem fogja-e ő gondolni, – sóhajtá Elemér – hogy a
-hiuság tört útján akarok én is járni, s nem várva be a sort, előre
-tolakodom, csak azon érdemre támaszkodva, melyet nagybátyám a
-fejedelemnél hosszas szolgálatokkal szerzett. S mivel indokolhatom
-kivánatomat, midőn a valódi okról hallgatnom illik? És nem tudom-e
-szint oly jól, mint ellenségei, hogy ő a legönzőbb emberek közé
-tartozik, ki semmi szolgálatot ingyen nem tesz, s mindenért
-túlságos árt követel pénzben, alávetésben, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_207" id="Page_207">-207-</a></span> sőt a
-közhír szerint, ha kell, még bűnben is? Én volnék-e egyetlen, kit
-Kassai István melléktekintetek nélkül segítene? Oh ég! mittevő
-legyek?</p>
-<p>Elemér nyugtalanul hánykodott ágyában.</p>
-<p>Aggodalmaihoz járult még Deborah vádja is.</p>
-<p>Nem hitte ugyan, hogy nagybátyja Pécsi ellen utczai lázadást
-támasztott volna, s annál kevésbbé, hogy a Deboráhra szórt durva
-bántalmak előidézését rája lehetne róni; de mégsem vívhatta le azon
-gyanuját, mikép a szombatosok ügyét Kassai csakugyan Pécsi
-megrontására hozta szőnyegre. Ezért félelmes undorral kezdett az
-öreg úrra gondolni, s majdnem iszonyodott azon küszöbre lépni,
-melyen belül egy általa becsült család ellen annyi gyűlölet él.</p>
-<p>De bár mennyi okot hozhatott föl elméje a nagybátyjához
-folyamodás gátlására, egy levívhatlan indulat, mely távozásra
-ösztönzé, uralkodott Eleméren, s ha nem győzött is le, legalább
-háttérbe szorított minden mást.</p>
-<p>Mihelyt orvosa, ki a szokott reggeli órán megjelent, sebét
-beköté s nyugalmat ajánlva távozott, Elemér legott öltözködni
-kezdett, s katonaköpenyét fülig vonva, a palota mellékkapuján
-kiosont. Sápadt arczczal, élénken verő szívvel haladott a
-Miklós-kapu felé. Sietett, de vissza-visszatartózkodva,
-meg-megállva és ismét gyors léptekkel előnyomulva, sietett a «beteg
-asszony» temetésére gyülöngő nép közt magának rést nyitva, a
-hatalmas nagybátya, Kassai István szerény hajlékához.</p>
-<p>Midőn a kilincsre tevé kezét, azt hivé, hogy meleg <span class=
-"pagenum"><a name="Page_208" id="Page_208">-208-</a></span> és
-nyugtalan szívét egy jéghideg kéz megszorítá.</p>
-<h3>XI.</h3>
-<p>Kassai István köszvénye és rokkantsága miatt magas épületben nem
-lakhatik.</p>
-<p>Fukarsága minél olcsóbb szállást követel.</p>
-<p>A személyzet, mely körülveszi, csekély térben nem fér meg.</p>
-<p>Rangjának mellőzhetetlen igényei vannak.</p>
-<p>Mi magát illeti, még inkább szeretne egy csigahéjba, mely
-hátához ragad, bujhatni, mint Diogenes hordójába; de Erdély első
-hivatalnoka s egyik leggazdagabb földesura levén, kénytelen a
-fényüzés és kényelem ördögének is néhány szemernyi töményt égetni,
-s valamivel tekintélyesebb lakásra volt szüksége, mint apjának, a
-becsületes erszénykötőnek.</p>
-<p>E czéloknak együtt véve kitelhetőleg megfelel a Miklós-kapu
-melletti ház, mely nem sajátja, de annyiban mégis sajátjának
-mondhatja, mert a községi tanács egy tagjától kamat fejében bérelte
-ki, s ha akarja, a kölcsönzött tőkéért minden perczben
-elfoglalhatná.</p>
-<p>Az említett épület, a vár töltéséről tekintve, emeletes, s bár
-kicsiny, de számos ablakkal pislog alá az árkokba; míg ellenben az
-utczáról nézve földszintesnek látszik, lépcső nélkül vezet a felső
-osztályba, s az alsóba a cselédeknek töredezett kövű s vékony
-karfával ellátott hágcsón kell alászállani, mintha pinczébe
-mennének.</p>
-<p>Meg kell vallanunk, hogy a vastag bolthajtású, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span> tág, de
-sötét kaszamátákban, számra elég szolgáló lélek van
-összezsufolva.</p>
-<p>Kevés költségbe kerülnek. S miért ne tartaná őket, ha rangja s
-foglalkozásai nem engedik a vakondok elhagyottságát példányképül
-választani?</p>
-<p>Az alsó sor szögletszobáját kizárólag titkárja birja, egyik
-könyvvívő a fejedelmi irodában, ki az egyiptomi hét sovány esztendő
-napjait éli most; de reménye van, hogy a kövér évek beálltáig fogai
-még mind ki nem hullanak, nyelve nem ragad szájpadlásához, s vékony
-tíz ujjával előbb-utóbb a közönségesnél nagyobb hulladékokat
-kaparhat el a kegyelem asztaláról. Titkári fizetése a levéltárnoki
-hivatalra nyujtott kilátás. Ez a honorarium, mely Kassai ő nagysága
-pénzládáját a maga teljes épségében hagyja, jámbor
-papirfogyasztónkat teljesen kielégíti. Hasonló tartásban részesül
-négy táblai irnok is, kik egy magtárhoz hasonló teremben laknak,
-szemök nem csekély erőltetésével régi okmányokat másolnak, ő
-nagysága olvashatatlan betűit tisztázzák le, s pihenés kedvéért a
-számtartói, kulcsári s házmesteri kötelességekben osztoznak, legény
-helyett a nagy úr bakjára ülnek fel, csinnyán kefélgetik a prémes
-dolmányokat, gyorsan postáskodnak a város egyik szögletétől a
-másikig. Álmuk a jól végzett munka után édes, s ez a fáradt emberek
-számára fentartott oly áldás, melyet tőlük, ha lehetne, drága
-pénzen vásárolnának meg a henye gazdagok, s melyet ők badar
-együgyüségökben, ha lehetne, készek is volnának eladni. Van még
-Kassainak egy pár úrfi apródja, kiket hazulról tartanak, s egy pár
-szegény <span class="pagenum"><a name="Page_210" id=
-"Page_210">-210-</a></span> tanulója, kiknek számára alumneumot
-szerzett, kik úgy vétetnek, mintha a tanodában laknának, s kik nem
-mulasztják el név- és ünnepnapokon szép latin versekben magasztalni
-hatalmas pártfogójuk minden erényét s különösen bőkezűségét.</p>
-<p>Ennyi nép elég zajossá tehetné az alsó sort, ha Kassai uram
-házában főtörvény nem volna a csend.</p>
-<p>A korlátnok sovány lovai a szomszéd udvar telkén vannak
-elhelyezve azon becsületes gyertyamártónál, ki e szivességért
-előjogot nyert: a fejedelmi udvart a világítás minden
-anyagszereivel ellátni, a szerény mécstől kezdve a csillárok és
-kandeláberek büszke viaszgyertyájáig.</p>
-<p>A korlátnok konyháján takaros tűz ég s a szakácsnő, a szolgáló,
-a nyársforgató czigány és Demeter, az öreg étekfogó, János pap
-országa boldogságának felét, a henyélést, elég bő mértékben
-élvezik; a másik felét, tudniillik a sült galambokat, a patakkal
-folyó bort, a kolbászból font kerítést ő nagysága sem kivánja, – s
-mi okon lehetnének ők magas rangú gazdájoknál követelőbbek?</p>
-<p>Elemér, kit Kassai házáig kisértünk, nem az alsó sorba nyit be,
-s nekünk, a hova csak megy, nyomban kell követnünk.</p>
-<p>Az előszoba belső ajtójánál két irnok áll, Cerberusként őrízve a
-bejáratot; mert ő nagyságának sok a dolga, s most senkit sem
-fogadhat.</p>
-<p>Elemér már készült visszavonulni, midőn a titkár nagy csomag
-irattal hónalja alatt, pápaszemmel orrán, jobb füle mögé szúrt s
-még tintanedves tollal, megjelen. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_211" id="Page_211">-211-</a></span></p>
-<p>Élénk, vidám, mindig mosolygó emberke ez. S ha meggondoljuk,
-hogy rég szolgálja Kassait, áldott humorára csak azon borból
-üríthetnénk méltán poharat, mely silány dongájú átalagban a
-hajófenékre dobva, át- és visszautazik az egyenlítőn, a nélkül,
-hogy legkisebb törést szenvedne, noha bizvást meg is
-eczetesedhetett volna.</p>
-<p>– Vidd Gabi öcsém, – sugá a titkár, – az alsó csomagot a
-direktor ő kegyelméhez… Alázatos szegény szolgája Elemér úrfi! hogy
-s mint vagyok gratiájában?… a másik köteggel pedig Gazsi öcsém
-tüstént lódítsa valamelyik diákot a nagytiszteletű püspök úrhoz…
-Elemér úrfi után már másodszor tudakolt ő nagysága… Siessenek
-öcséim az iratnyalábokkal!… Nem emlékszem, hogy Kassai uram ő
-nagysága huszonnégy óra alatt kétszer kérdezősködött volna az
-iránt, kire nem haragszik. Egyedül ma történt kivétel. Mert, ha
-principálisom vonalaiból hibátlanul tudok olvasni, neheztelés
-helyett csak csodálkozni látszott, hogy az ifjú úr oly régóta nem
-mutatá magát nála.</p>
-<p>– Sietek jóvá tenni hibámat.</p>
-<p>Ezzel Elemér az étterembe lépett.</p>
-<p>– Ne vegye rossz néven az úrfi, – szólt a titkár, – ha most
-előbb be kell jelentenem. Rohanok, tüstént itt leszek.</p>
-<p>Elemér Bethlen Gábor s a Rákóczi-család olajfestésű s
-életnagyságú képein nyugtatá szemét, azon egyedüli tárgyakon,
-melyek nem zsibvásárról kerültek Erdély legfőbb hivatalnokához, s
-melyek a többi butorok által hagyák Kassai fösvénységét hirdetni,
-<span class="pagenum"><a name="Page_212" id=
-"Page_212">-212-</a></span> hogy magok annál többet beszélhessenek
-alattvalói hűségéről, mi egyébiránt épen nem volt minden kétségen
-kívül, minden rágalmon felül.</p>
-<p>– Tessék belépni! – szólt a titkár az ajtó szárnyait
-megnyitva.</p>
-<p>Elemér ezüst rojtú és tengerzöld bársonyú karszéket látott a
-háttérben, ugyanazt, melyet Csáki szökésekor Bethlen István gróf
-garázda zsoldosai széthasogattak s az utczára dobtak, de a melyet
-Bogdán, egy bosnyák kereskedő, potom árért sajátjává tevén, szépen
-kitatarozott, s kamatpótlékul bátorkodott alázatos bókok közt a
-nagy úr dísztermében elhelyezni, a hozzá tartozó lábszékkel és
-gyöngyszín szőnyeggel egyetemben.</p>
-<p>E karszék mély ülésének kell tulajdonítani, hogy egy nagy és tar
-fejen kívül alig volt valami kivehető Kassai István parányi
-alakjából; de az arcz szürke tömött szemívekkel, éles, majdnem
-szúrós személlel, redőtakart, azonban még mindig erélyes és
-kifejezésdús vonalakkal, mindent magában foglalt, a mi Rákóczi
-hatalmas tanácsnokán jelentékenységgel birt. Összeaszott s a
-szánalomig gyönge termetéről csak azon egyénre ismernénk, ki az
-öleb ugatásától is megszeppen, s a lőfegyver hangját kiállani nem
-képes; míg arcza a bátor, majdnem vakmerő államférfiút tünteti
-szemünkbe, ki az ellene törő pártok dühét megmosolyogja, s a
-politikai bátorságot a rablóéval egyesítvén, oly kevéssé döbben
-vissza a szigorú szabályoktól, mint az aljas bűnöktől, s bár a
-vérontástól retteg, egész családoknak akár kapzsiságból, akár
-állami érdekek tekintetéből, semmivé tételét <span class=
-"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> oly
-ingerlő játéknak tartja, mint a lovag a tornát, s lovagtársának egy
-lándzsalökés által a nyeregből kiemelését.</p>
-<p>Elemér pár szobán át a karosszékhez közelítvén, nagybátyja
-jelleme felől semmi általános szemlélődésekbe nem merült. Csak
-saját ügye foglalkoztatá, s meghányván a lehetőségeket,
-czélszerűnek hitte, hosszas kerülgetés helyett, kérésével – mint
-mondani szokás – az ajtóval együtt hullani a ház közepébe. Mihelyt
-tehát a nagybátya alig észrevehető főingással viszonozta bókját, s
-mihelyt mutató ujjával egy szék felé intett, mi annyit jelente,
-hogy Elemér leülhet s nagy úri kegy helyett rokoni szivességgel van
-látva; az unokaöcs határozott és nyugodt hangon mondá: – Egy rám
-nézve nagy fontosságú kéréssel jöttem urambátyámhoz.</p>
-<p>Kassai fölebb húzta térdén a lábzsákot s ajkszögletével gyér
-bajuszát némi mozgásba hozta. Úgy látszott, meg volt lepetve, s nem
-kedvezőleg.</p>
-<p>– Hm! a mennyire e szűk időben, hm! a mennyire mostoha
-körülményeim közt lehet (mert az ember csak addig nyujtozzék, a
-meddig a pokrócz ér) örömmel szolgálok öcsém. Hm! pénz kell? most
-drága a pénz, a gabnának semmi ára, nagy a luxus, a parasztok is
-kucsma helyett forintos süveget hordanak. Hm! lóra kell a pénz?
-adósságra? Van egy fiatal nyerges paripám, elhozatom számodra, hm!
-Talán csak nem csináltál sok adósságot? Eddig nem voltál
-szeleverdi, mint a főnemesek fiai, kik ha dénárjok nincs,
-jobbágytelkeket vetnek koczkára, ha vadászebök nincs, őseik
-díszkardján cserélnek egyet, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_214" id="Page_214">-214-</a></span> ha lovuk megsántul,
-czímeres levelöket adják a kupecznek zálogba, s ha egy ledér
-pórlyány szemökbe mosolyog, lovagi sarkantyújokon vásárolnak a
-szatócstól piros szalagot. Hm! te nem tartozol e csürhe, de gőgös
-néphez. Egyszerű, rangtalan házból származtál. A porból
-fölcseperedettek hiuságával sem birsz. E szemétdombon termő ostoba
-gombák, még rosszabbak a kétszersült úrfiaknál is. Hm! adósságod
-van? Reméllem nem sok és nem könnyelmű. Száz tallért talán még
-nélkülözhetnék. Szép összeg! Rendelkezésed alatt áll, öcsém,
-hm!</p>
-<p>– Nagy hálára kötelez urambátyám kegye, de pénzem van.</p>
-<p>– Van? hm! kevés ifju beszél így. Kedves öcsém, terjeszd elé
-kivánságodat.</p>
-<p>– Szeretnék a mezei hadakhoz rögtön áttétetni; ez csak
-urambátyám közbenjárása mellett lehető.</p>
-<p>Kassai arcza pergament-sárga lett, és sűrű piczi redői
-hemzsegtek, mint a megmozdult hangyaboly.</p>
-<p>– Hm! szólt szárazan és epésen.</p>
-<p>– Nem hittem, hogy kérésemmel urambátyámnak kerűséget
-okozhassak.</p>
-<p>Most az összevont szemívek alól ki-kivillant Kassai égető
-tekintete, míg homloka gondolatokba látszék merülni, gúnyos
-ajkszögletei pedig szilárd állának vadállati, majdnem a
-marczangolás dühébe borult kifejezést szereztek.</p>
-<p>– Ezt is Pécsinek köszönöm! – sóhajtá az öreg nagybátya harag és
-boszu közé vegyített bánattal. – Veled akar ellenem
-demonstráltatni. Az unokaöcs nem szeret nagybátyjával egy városban
-lakni, egy léget <span class="pagenum"><a name="Page_215" id=
-"Page_215">-215-</a></span> szívni és sajnálja, hogy vele együtt
-kell látnia éjjel a csillagokat, reggel a kelő, este a leáldozó
-napot. Hm! balog nézése van a sátán leányának, kit a minap a nép
-dühe ellen védelmeztél. Ismét megbűvölt ámító tekintetével.
-Lázadásra birt a vérségi kötelékek ellen, parázna vágyakba meríté
-lelkedet. Hm! itt fogsz hagyni, nemde? s ez jelentse azt, nemde,
-hogy Kassai Istvánt elitéli maga az unokaöcs? hogy Kassai Elemér
-Pécsi kedvéért szégyenli családnevét, s pirul a vagyonon, melyet
-vén gonosztevő rokona örökségül hagyományozott? Erre tanított,
-úgy-e Deborah kaczér szeme, álnok sóhaja, hitegető ajka? Megint
-szerelmet igért, hogy megint megcsaljon.</p>
-<p>– Esküszöm, hogy soha méltatlanabbul nem vádoltatott Deborah,
-soha szíve nem volt tőlem távolabb, mint most, és soha ajka
-őszintébben nem fejezte ki, a mit keblében hord. Mi a távozási
-vágyat bennem fölébreszté, nincs a boldogság reményével, nincs a
-szerelem álmaival kapcsolatban. S ha urambátyám tetteit
-kárhoztatnám is, nézeteim alapjául nem fogadnám el sem a tömeg
-rágalmazásait, sem a versenytársak gyanusításait, sem az ellenség
-gyűlöletét. Itélnék és cselekedném saját eszem szerint.</p>
-<p>Kassai kételkedőn nógatta fejét. – Miért akarsz, – szólt metsző
-hangon, – épen azon jelenet után távozni Fehérvárról, melyben az
-utczacsoportozat Pécsi Simon ellen dühöngött, s épen azon jelenet
-előtt, melyben Pécsi azt készül bebizonyítani, hogy az én
-bujtogatásom nélkül a nép ragaszkodnék hozzá? Vagy talán semmit sem
-tudtál arról, hogy Gécziné temetése ellenem használtatik
-bizonyítékul? <span class="pagenum"><a name="Page_216" id=
-"Page_216">-216-</a></span></p>
-<p>– Legkevesebbet sem – válaszolá Elemér. – A mi pedig – folytatta
-rövid szünet után, – az utczacsoportok lázítását illeti, e részben
-én urambátyámat vétkesnek azért sem hihetem, mert nincs okom
-rövidlátónak tartani.</p>
-<p>– Köszönöm, Elemér! – szólt félgúnynyal és félbókkal Kassai. –
-Igen le vagyok kötelezve, Elemér! a te gyöngéd, a te kiméletes, a
-te engedékeny nézetedért. Hm! tehát oly bűnt nem követnék el, mely
-még inkább volna ostobaság. Ezt mondád, hm! Igazad van! S hová
-vágynál áttétetni? A fejedelemnek mezei hada szétszórva fekszik. A
-véghelyeken kívül Déván és Kőváron van derekasabb csapatunk. De az
-elégületlenek szükségessé tevék, kivált a Küküllő torkából
-Marosvásárhelyig, a hol csak nagy áldozat nélkül lehet, őrséget
-tartani. Hol óhajtanál mezei kapitányságot? Hm! legmesszebb
-Fehérvártól, legmesszebb tőlem, nemde?… Gyűlölöm Pécsi Simont, tört
-ki most megint a nagybátya. Ha miattam nem tagadta volna meg leánya
-kezét tőled, s ha soha ellenem semmi bűnt nem követ el, akkor is
-hasonló erővel gyűlölném. Ha elégetné házamat, elrablaná
-vagyonomat, nem növekednék gyűlöletem iránta, s ha megmentené
-életemet, nem apadna. Állandó és teljes leend e gyűlölet koporsóm
-zártáig. Te tudod, s mégis az ő részén vagy. Ne szólj Elemér, ne
-válaszolj, intett kezével az öreg. Hallgasd végig, a mit mondani
-akarok. Ha én Pécsit úgy szeretném is, a mint gyűlölöm, a fejedelem
-és ország érdekében óhajtanom kellene, hogy vagy életének világa
-aludjék ki, vagy befolyásának minden <span class="pagenum"><a name=
-"Page_217" id="Page_217">-217-</a></span> eszközei, a vagyontól a
-becsültetésig, széttöressenek.</p>
-<p>– Szörnyű, szörnyű – kiáltá Elemér, nem fékezhetve magát.</p>
-<p>– Szörnyű lehet, de igaz. Kételkedel? Lám, mily bölcs a fiatal
-kor, midőn csak érzései után indul! Pécsi fényes elméjű, kellemes
-modorú és nem rossz szívű férfiú, mondod. Megengedem. De mi hasznát
-vettük elhiresztelt elméjének? Ő egy őrültházi vallás élén áll. S
-modora? Simaság, aljas hizelgés a főurak irányában; finom, de annál
-sértőbb gőg, a nép ellenében. Csekély sorsú szüléktől származott,
-hogy megvesse eredetét, s a nagyok közé tolakodik, hogy
-visszataszíttassék általok. Magasztalod szivét? Hm! tőlem a szivet
-vitatják el. S miért? Mert egy csoport háborgó elem ellenében és a
-kivételes körülmények nyomása alatt használni vagyok kénytelen azon
-fegyvereket, melyeket a hatalom számára és igen békés időkben Pécsi
-kovácsolt. S micsoda jelleme van neki mint államférfiunak? Midőn
-Bethlen Gábor első hivatalnoka volt, a némettel czimborált s félig
-világosságra derített hitszegésének börtön lett a díja. S bár most
-hűséget színlel Rákóczi ő fensége iránt, a közvádló lajstromában
-neve mindig a gyanúsok közt áll. Zólyomi lázadásában aligha nem
-vett részt és Székely Mojses együgyű fiának sem szégyenlene
-zászlója alá állani, ha nem tudná, hogy szemem mindig rajta
-függ.</p>
-<p>– Kit ne itélne el a törvényszék és az utókor, ha ellensége
-volna előbb birája s aztán történetirója? – sohajtá Elemér, mély
-megilletődéssel. <span class="pagenum"><a name="Page_218" id=
-"Page_218">-218-</a></span></p>
-<p>– Minő badar beszéd! – dörmögte Kassai.</p>
-<p>– Én bölcsnek vélem. Hisz urambátyám mondá egy igen nevezetes
-alkalomkor.</p>
-<p>– Én?</p>
-<p>– Igen. Saját védelmére.</p>
-<p>Az öreg úr ajkai fanyar mosolyra húzódtak félre. – Ellensége
-vagyok Pécsinek, de a szombatosok országtörvény szerint honárulók s
-fejök a pallosé. Azonban nem lélekzik-e még Pécsi? Nem hordja-e
-dölyfös nyakát ezrek fölött? nem néz-e megvetéssel reám és reád?
-Törvényeink nyujtottak nekem, mint ellenségnek, elég eszközt, hogy
-vérét onthassam. De, hm! halott-e ő? Miért, he? miért nem az? Mert
-a kormány engedékenysége aludni hagyta a törvényt, s ha Kassai
-István Pécsi számára éleszti föl, azt mondták volna, hogy
-gyűlöletének áldozta e férfiút. Most a közkiáltó hirdeté ki, s
-hirnökök hordták szét minden hatóságban az országtanács azon
-határozatát, mely a szombatosok ellen a régi törvény szigorú
-alkalmazását parancsolja, s ha Pécsi mégis babonája mellett
-maradna, akkor, úgy-e, meg kellene büntetnem őt, bár ellenség
-vagyok, szintúgy, mintha barátja volnék? Úgy-e, van eset, midőn a
-gyűlöletnek és szeretetnek egy úton kell járni, s midőn te is azon
-halált mondanád ki Pécsire, melyet én.</p>
-<p>– Pécsi nem fog a szombatosokkal czimborálni – jegyzé meg
-Elemér.</p>
-<p>– De fog – erősítette Kassai.</p>
-<p>– Jó nemtője megőrzi őt e vakmerőségtől.</p>
-<p>– Rossz szenvedélyei belesodorják. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_219" id="Page_219">-219-</a></span></p>
-<p>– Lehetetlen.</p>
-<p>– S ha megtörténnék, – folytatá Kassai – akkor hinni fogod-e,
-hogy csak gyűlölet vezeti tettemet? Ha te, mint egy század
-kapitánya, kénytelen volnál őt, kötelességednek engedve, fogolylyá
-tenni, akkor nem hozod-e többé kétségbe, hogy nekem is kötelességem
-mindazt teljesíteni ellene, a mit hivatali állásom parancsol?</p>
-<p>Elemér gerinczén hideg nyargalt át.</p>
-<p>– Nem, nem, – szólt, – Pécsit rajongása a nyilt lázadásig soha
-sem fogja vinni.</p>
-<p>– Egyikünk sem jós, Elemér! Ejtsük el e kérdést. Sűrű kárpit
-fedi a jövendőt. Homályán sem az én vén, sem a te ifjú szemed nem
-tör át… A harangok zúgnak. Minő zaj az utczán! Hej! gördítsétek
-székemet az ablak elébe. Géczinét temetik. Talán én is láthatok
-valamit a nagy komédiából. Maradj nálam, Elemér, míg lezúg e vihar.
-Hátha mennykő csap tar fejemre, he! he!… Hol vannak a diákok, hol a
-táblai jegyzők, hol cselédeim? Csődítse kend őket össze, titkár
-uram! Arról értesültem, hm! hogy Pécsi Simon, a szombatos, pénzt
-fog a nép közé szóratni. Nem minden nap akad ilyen bolond.
-Használni kell az alkalmat. Menjenek ki embereim. Erős fiak, sokat
-gyűjthetnek össze a pénzből, ellökhetik a kapzsikat. Nosza!
-vegyétek hasznát a szombatos őrültségének. Rajta! Fiam, Elemér,
-korodhoz és a hivalkodó pajtásokhoz képest takarékos voltál. Mint
-mondod, van is pénzed; de a vér nem válik vízzé, s nagybátyád,
-kitől te eddig egy fillér segélyt sem kértél, tudja becsülni az
-atyafiság <span class="pagenum"><a name="Page_220" id=
-"Page_220">-220-</a></span> kötelékeit. Szegény legény vagyok, s
-minden denárt verítékkel szereztem, módom és kedvem sem volt a
-zavarosban halászni, mint Pécsinek! azonban a mostoha termés
-mellett is talán lesz, min tengjek napról-napra. Emlékeztetlek
-tehát, hogy épen most igértem neked háromszáz tallért, hm! szép
-összeg.</p>
-<p>– Csak százat, urambátyám! – közbeszólt Elemér, – s én forró
-köszönetem mellett bátor voltam megjegyezni, hogy saját vagyonomból
-is hordozhatom az új helyzettel járó kiadásokat.</p>
-<p>– Semmi köszönet, Elemér. Úgy emlékszem, kerek számmal ötszázat
-igértem. Még ma meg fogod kapni. Hm! de nem mondám-e azt is, hogy
-egy derék paripa is készen áll számodra, skófiummal áttört vörös
-takaróval? Mondtam, hm! valósággal mondtam. Öcsém! négy hét alatt
-kapitány leszesz a mezei hadaknál, s ha nem is szeretsz
-Gyulafehérvárott lakni, remélem, közel kaphatok helyet számodra.
-Semmi köszönet, Elemér, a vér vízzé nem válik. Fukarnak mondanak,
-mert tudom, hogy egyszerű polgára vagyok a hazának, s a mesterember
-fia nem pöffeszkedik, mintha bársonyban született volna, s már
-bölcsőjében a nagymogultól kapott volna névnapi ajándékot. Bár
-tudná ezt Pécsi is. Ő szintén csak mesterember gyermeke, de
-carrarai márványból szeretné sertésólait építtetni, mintha
-fölfedezte volna a bölcsek kövét, az aranycsinálás titkát. Leánya
-számára a Báthoryakból is csekélylené a vőlegényt. Hm! a gőgös
-paraszt! Feledd, Elemér, Deboráht! ne gondolj rá! E hajadont a
-természet bűbájjal ajándékozta meg, dölyffel és érzéketlen szívvel;
-<span class="pagenum"><a name="Page_221" id=
-"Page_221">-221-</a></span> apja vére és példája, hódítani tud,
-boldogítani nem… Mily éktelen zajt üt a nép! Ma minden naplopó
-részeg lesz! A nép közül kicsoda köszöni Pécsinek műveltségét vagy
-szerencséjét? Úri szülék apródjait hizlalja, a koldus gyermekétől
-undorodik. Hm! a pórruhában Apollót is faragatlan suhancznak nézné,
-de a nyomorék gróf úrfit gyors futónak, a ragyás herczeget
-Adonisnak, s egy szúette trón örökösét cziterázó szent Dávidnak
-képzelné. Pécsi hiú, gőgös, dölyfös, erőszakos, rabló, vallástalan,
-tébolyodott… pazarló. Hm! ordít a nép! Marakodik a harazsolt
-pénzen,… mindig közelebb, mindig ferdébb a zaj. He, he! embereim
-nem utolsók lesznek a kapkodásban, még tolakodásaikkal elvadítják
-Pécsi uram lovait, még szerencsétlenség történhetik, hm!</p>
-<p>Kassai szeme kárörömmel villogott, ujjai összehuzódtak, mintha
-pénzt akarna kaparni, vagy körmét ellensége arczába vésni.</p>
-<p>– A czudar megtagadta tőled Deborah kezét! Elemér, négy hét
-alatt kapitány fogsz lenni. A gondviselés útjai csodálatosak! Ki
-mondhatná meg előre, mivé szánt téged a végzet… Elemér, a katona
-engedelmeskedik, nem okoskodik… Ha az ötszáz tallér elfogy, jusson
-eszedbe, hogy néhány vén, de körülnyiratlan arany van
-vasasládámban.</p>
-<p>Kassai nagy erőlködés közt mozdult meg karszékében, s míg száraz
-ujjaival reszketve mutatott a vasrúddal és lakatokkal elzárt láda
-felé, mely a szomszéd szobából kacsintott ki, kettős lárma csapta
-meg füleit, s izgatott idegekkel, réz-sárga arczczal, foga
-<span class="pagenum"><a name="Page_222" id=
-"Page_222">-222-</a></span> közé vont al-ajakkal, és reszketeg
-vonalain démoni kifejezéssel fészkelődék ismét az ablakhoz.</p>
-<p>Most a karika-üvegekig nyomá orrát, szemei üregeikből elődüledni
-látszottak, de már csak egy fényes hintó hátát veheté ki.</p>
-<p>A Pécsi hintója volt.</p>
-<h3>XII.</h3>
-<p>Ha van helyzet, melyben kivánságunk betöltése fájóbban hat
-reánk, mint a visszautasítás; ha van modor, mely elért vágyainkat
-örömtelenné, a nyert kegyet gyanússá, s a szemünk előtt lebegő
-czélt a törekvésre már többé nem is érdemessé teszi, akkor a
-nagybátyától távozó Elemérnek mindezt együtt kellett átérezni.</p>
-<p>Megdöbbenté a fukar rokon rendkívüli bőkezűsége.</p>
-<p>Csodálatosnak találta, hogy az öreg úr, ki egész cynismussal
-szokta szándékait foganatosítani, most egy fiatal unokaöcs
-véleményére nagyobb súlyt vet, mint máskor az országéra, s igazolni
-akarja Pécsi elleni eljárását, ő, ki közönyös volt az ócsárlások és
-vádak ellen.</p>
-<p>E kopár szív érzi-e a ragaszkodás szükségességét, s ezrektől
-kárhoztatva, vágyik-e legalább egy által becsültetni?</p>
-<p>Elemér, midőn nagybátyja némely nyilatkozatára gondolt,
-kénytelen volt hinni, hogy igen, és hogy az öreg úr szeretett volna
-előtte szebb színben tünni föl, mint a minő világításba helyezték
-cselekedetei. <span class="pagenum"><a name="Page_223" id=
-"Page_223">-223-</a></span></p>
-<p>De ha ily gyanítás hizelgett is Elemér becsvágyának, sokkal
-szerényebb volt, mintsem azzal ámíthatná magát, hogy érette akkora
-erély s akkora boszu, mint a Kassaié, levetkőzhetné természetét,
-eldobhatná fegyvereit s lemondhatna rég táplált vágyairól.</p>
-<p>Nagybátyának Pécsi ellen emelt vádjai meggyőzték arról, hogy nem
-csak személyes, hanem országos kérdés is rejlik a két hatalmas
-férfiu torzsalkodásaiban, s hogy a rideg gyülöleten kívül vannak
-még más és kevésbbé kárhoztató okok, melyek Kassait erőszakos
-eljárásra ingerlik. Mennél inkább mélyedt Elemér taglalásokba,
-mennél többször frissité föl a hallottakat, annál inkább súgá
-előérzete, hogy válságos percz közelít. Egész lénye attól volt
-áthatva, hogy az öreg urat már semmi tekintet vissza nem
-tartóztathatja Pécsi Simon megbuktatásától, és a legaljasabb útra
-térni, a leggyalázatosabb eszközökhez nyulni sem fog vonakodni,
-mihelyt tetteire a törvényesség palástját vetheti.</p>
-<p>– Csak a külszínre van szüksége, csak a látszatot keresi! –
-sóhajtá Elemér. – De miért akarja a birák mellett még az én
-véleményemmel is elitéltetni Pécsit, s a fejedelem aláirásán túl mi
-szüksége van az én helyeslésemre is? Fél-e, hogy mennél kevésbbé
-kárhoztatom Deborah atyját, annál inkább fogok gyilkosától
-idegenkedni? De hát az Istenért! oly közel áll a vég?
-Előkészítettem-e rá, mint barátaink vonaglásakor szokás óvatosan
-megemlíteni, hogy a beteg nyavalyája még rossz fordulatot is vehet?
-Nem nem! Pécsi most félrevonultan él, ha <span class=
-"pagenum"><a name="Page_224" id="Page_224">-224-</a></span>
-hitújítási viszketegéért gyanu alatt is van, mikor nem vádoltatott
-szintúgy, mint most!… Még derült az ég s a cserfa nem dől le bősz
-vihar nélkül. A közönséges embert észrevétlenül tehetik el láb
-alól; a nagyok bukását a világ látja, előneszét ezrek érzik. Korán
-aggódtam! S mégis, mintha jósszó mondaná: Pécsi ellen nagy csapás
-készül, s az én szerelmem, az én visszautasíttatásom adta a végső
-és legerősebb indokot e tervre. S ha még nagybátyám, midőn a
-gyűlölet fokozására befolytam, a boszú végrehajtására is bennem
-keresne eszközt, s ha azt akarná, hogy a szerencsétlen áldozat
-véréből az én kezemre is ragadjon egy csepp, az én lelkemre is
-essék egy bűnfolt! Ah! ez iszonyú ötlet!… De hová tévedtem?…
-Bizonyosan rossz hatással volt sebemre a szobából kijárás, az
-izgatottság, a hideg idő. Megint seblázam van, s azért teremti
-beteg képzelődésem e bősz eszméket, e torz ábrákat, azért ijesztget
-szívszorító sejtelmekkel, azért festi nagybátyám komor jellemére az
-éjtszakánál is sötétebb színeket, melyek még sem oda valók. Hisz! ő
-nem maga a sátán. Kormányzása alatt sok panasz támadt ellene, de a
-bakó ritkábban volt a piaczokon látható, mint a kedvelt korlátnokok
-idejében. Tagadhatatlanul seblázam van.</p>
-<p>Elemér egész komolysággal tulajdonítá pessimismusát
-seblázának.</p>
-<p>Igyekezett vissza sem gondolni nagybátyja nyilatkozataira.</p>
-<p>De hasztalan.</p>
-<p>Minden szó fülében hangzott, lelkében élt. Vele <span class=
-"pagenum"><a name="Page_225" id="Page_225">-225-</a></span> volt a
-magányban, meglepte a társalgás közt, kiséré nyoszolyájába,
-fölébreszté álmából.</p>
-<p>Különösen gyanúsnak látszott előtte, hogy az öreg úr mennél
-keserűbben kelt ki Pécsi ellen, annál inkább feledé fukarságát,
-annál több pénzt igért neki, annál határozottabban biztosítá a
-mezei kapitányságra előléptetést. Igaz, volt ilyenkor Kassai
-hangjában valami kedélyes is, de volt meg több visszadöbbentő.
-Egyaránt lehetett hinni, hogy Elemért, ki miatta esett el Deborah
-kezétől, sajnálja, mint azt, hogy a Pécsi ellen való ármányba
-szándékozik sodorni. Egyaránt lehetett a fukar táglelküséget
-szeretetnek vagy ravasz számításnak magyarázni.</p>
-<p>Elemér majd az egyik, majd a másik magyarázathoz hajlott.
-Folytonos küzdésben volt kedélye. Elrettenve az előjelektől, most a
-Fehérváron maradást a visszaemlékezések bánatos tárgyaival együtt
-inkább óhajtá, mint a távozást; majd pedig lesujtva a vesztett
-boldogság annyi tanujeleinek szemléletétől, nyugtalanul várta a
-perczet, midőn nagybátyja közbenjárásával búcsút mondhat a
-városnak, hol Deborah varázskörében a feledésre iszonyú csalódásai
-sem taníthatják meg.</p>
-<p>Kassai az unokaöcs távozása után csakhamar hivatta titkárát.</p>
-<p>– Állítsa össze kegyelmed pontosan a mezei hadak fekvésére
-vonatkozó adatokat, s a különböző helyeken szállásolók létszámát,
-megemlítve mindenütt a kapitányok nevét, s az ürességben levő
-tiszti állomásokat.</p>
-<p>– Kornis Zsigmond ő nagyságától, – válaszolá <span class=
-"pagenum"><a name="Page_226" id="Page_226">-226-</a></span> a
-titkár, – talán még holnap estig teljes fölvilágosítást nyerhetek
-mindenről.</p>
-<p>– Hm! – szólt Kassai mogorván, – kend restelli a fáradságot,
-szeretné, hogy a sült galamb a szájába repüljön.</p>
-<p>– Isten őrizzen! – válaszolá sápadozva a szerencsétlen
-hivatalnok. – Szívemből óhajtanám, minden nap negyvennyolcz órából
-álljon s így alkalmam legyen kétannyi időt szentelni nagyságod
-parancsainak teljesítésére. A főtábornok nevét csak azért hoztam
-fel, hogy az ő segítségével gyorsabban reménylettem sikerhez
-jutni.</p>
-<p>– Nincs kedvem Kornis Zsigmond uramat ügyeimbe avatni.</p>
-<p>– Úgy a fejedelem ő fensége levéltárnokához fordulok.</p>
-<p>– Helyesen cselekszi, s a mennyiben még kétségei volnának, a
-nemes társaság kapitánya és az udvarmester ő kegyelme
-fölvilágosítást fog adni. Csak nem kell dobra ütni a dolgot.</p>
-<p>– Értem, nagyságos uram!</p>
-<p>Néhány nap mulva a fürge, szorgalmas titkár jobban tudta magánál
-a fejedelemnél és Kornis Zsigmond uramnál is a mezei hadak
-állapotját.</p>
-<p>Írásba foglalta a főbb dolgokat, de emlékezetének roppant
-archivumába a legkisebb részleteket is oly jól elhelyezé és őrizte,
-hogy a sereg számáról és szalmazsupokról is számot adhatott volna,
-annál inkább az élő emberekről, annál inkább különösen a
-tisztikarról, a betöltött és még rendelkezés alatti állomásokról.
-<span class="pagenum"><a name="Page_227" id=
-"Page_227">-227-</a></span></p>
-<p>A szigorú Kassait is meglepte s majdnem kedélyesre hangolta e
-pontosság.</p>
-<p>Redőtlen homlokkal hallgatta végig s vizsgálta meg a papirra
-tett értesítéseket, tudakolt, számítgatott, latolt,
-tanácskozott.</p>
-<p>– Hm! Kőváron s Gyaluban egy-egy állomás üres, de nem vehetem
-hasznát. A hódoltságban három fölött rendelkezhetik ő fensége, de
-mit érek vele?</p>
-<p>– Ecseden a kapitányt agg kora, Sólymoson garázda élete miatt el
-lehet mozdítani.</p>
-<p>– Miattam ott maradhatnak, hol vannak – szólt Kassai.</p>
-<p>– A görgényi Déván egy özvegybe szerelmes; a dévai tavaly kérte
-az oláhországi csapatokhoz küldetését, s ha nagyságod akarja,
-akármelyiket át lehet tenni, hogy rést nyisson.</p>
-<p>– Görgény s Déva igen messze fekszik Fehérvártól.</p>
-<p>– Gaudi ő kegyelme idegen csapatja naponként gyarapodik, s ott
-szükség van jó tisztre. Közülök két század Fehérvár környékén
-szétszórva tanyáz.</p>
-<p>– Jöttment emberek közt nem lehet helye Elemérnek – jegyzé meg
-Kassai.</p>
-<p>A titkár egészen kipirult, úgy szégyenlé baklövését, pedig
-szegény nem is sejtette, hogy kegyelmes jóltevője és főnöke
-unokaöcscse forog kérdésben.</p>
-<p>– Még csak Háromszéken van fél zászlóalj a Zólyomi által
-gerjesztett nyugtalanságok miatt ideiglenesen beszállásolva, miért
-is a székely urak nagyon haragusznak, és szabadságaik sérelmét
-panaszolják. <span class="pagenum"><a name="Page_228" id=
-"Page_228">-228-</a></span> Itt az öreg Zöld Mihály szeretne a
-kapitányságról lemondani, mert születésére nézve székely puskás
-lévén, több boszantásoknak van kitéve, mintha helyében más
-volna.</p>
-<p>– Hm! ott a szombatosok fészke! – szólt gondolatokba merülve
-Kassai; – de… még sem czélszerű.</p>
-<p>A titkár se nem értette, se nem vizsgálta a korlátnok ő nagysága
-e megjegyzését s különben is szokva volt találgatás helyett kész
-kérdésekre felelni.</p>
-<p>– Hm! Radnóthtól csaknem Balázsfalváig szintén hevernek téli
-szálláson mezei hadak.</p>
-<p>– Két század, nagyságos uram!</p>
-<p>– S kapitányok?</p>
-<p>– Vincze Péter! – válaszolá a titkár.</p>
-<p>– S mily ember?</p>
-<p>– Vitéz katona, nagy ivó és kevés pénzű.</p>
-<p>– Szeretik-e a vidéki földesurak?</p>
-<p>– Velök vadász, lakomáz, koczkáz.</p>
-<p>– Úgy tehát mostani állomását nem cserélné föl örömest a
-háromszékivel, melytől Zöld Mihály uram menekülni akar?</p>
-<p>– Életének legkeserűbb napja volna az.</p>
-<p>– S előljárói nem panaszkodnak ellene?</p>
-<p>– Nem, nagyságos uram.</p>
-<p>– Csupa elnézésből, úgy-e?</p>
-<p>– Semmi panasz vagy föladás nem terheli.</p>
-<p>– S oly bűnt vagy kihágást nem követett el, mely veszélyére
-fordulhatna?</p>
-<p>– Egy leányzót közbenjárásával megmentett a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_229" id="Page_229">-229-</a></span>
-templomkövetéstől, s ezért az esperes leszidta az illető papot.</p>
-<p>– Hm! alkalmasint e leányzót Vincze Péter maga csábította
-el.</p>
-<p>– Közönségesen azt hiszik, nagyságos uram!</p>
-<p>– Úgy a semmirekellő még megköszönheti, ha Háromszékre Zöld
-Mihály uram helyébe küldik. A fejedelemné, Lorántffy Zsuzsánna, a
-mi kegyelmes nagyasszonyunk, a bestének letétetését, sőt gyalázatos
-elüzetését követelné, mihelyt a csábítás tudomására esnék. S
-kegyelmed, édes fiam, hiteles és megnevezhető helyről hallá e
-hírt?</p>
-<p>– A palotadámák rebesgették, a hopmester szintén orrantá, s a
-leányzó egy rokona fenyegetőzve említette az ötvösök czéhmesterének
-a <i>Három rucza</i> vendéglőben.</p>
-<p>– Kegyelmed most már elmehet – szólt a korlátnok derült
-arczczal.</p>
-<p>A jó kedv sokáig honolt a máskor szigorú, komor és hideg
-vonalakon. S mi különös! Kassai örömében a bősz kinyomat mellett
-volt valami kedélyes szín is s volt a merengésnek egy szelid,
-majdnem lágy árnyalata is. Fehér, aszketailag fehér ajkain a támadt
-és elhervadó mosoly engesztelő és éles jellemmel birt egyszersmind.
-Vegyült bele sok a gyűlöletből s némi csillám a szeretetből is.</p>
-<p>– Nem akarnám, hogy Elemér még tiszta lelkiismerete foltot
-kapjon. Nem az a nagy ész ő, ki a dicsőség babér lombjaival
-befedhetné az üreget, mely jóhiszeműségében támad. Nem politikus ő,
-kinek kevesebb szüksége volna a vád nélküli névre, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_230" id="Page_230">-230-</a></span> mint a
-hajadonnak a szeméremre. A kormányzat gépe nincs kristályból
-készítve, mert erősnek kell lennie. Alkotásában kevesebb tekintet
-van az anyag átlátszó tisztaságára, mint szilárd czélszerűségére.
-Ily eszközökhöz egészen hasonló természetű emberekre van szükség.
-Én Rákóczi első tanácsosa vagyok; Elemérnek semmi viszonya a
-közélettel. Ő egyszerű katona, minden becsvágya nélkül még a
-katonai hivatásnak is. Kedélye lágy, költői; külseje igénytelen és
-modora csak a nemes szív által nyer, s nem a forma kecseivel hódít.
-Semmi sem maradna rajta, ha megromlanék. A gyémánttól a legkisebb
-repedés becsének nagyobb részét veszi el ugyan, de a gyémánt,
-csorbája mellett is drágakő marad. A keleti gyöngy olcsóbb, ha
-hólyagai vannak, s nem foglalják a királyné koronájába; de elég nő
-van, ki boldog, ha pártájában látja, s nyaka körül fűzheti. A ki
-pusztán csak mint jó ember részesül megkülönböztetésben, egy bűn
-által egész értékét elveszti, s nem számíthat a világ azon
-kegyelésére, melylyel a hibás gyémánt és drágagyöngy aljas
-minőségben is bir. Nem csődülnek hozzá az alkuszok, nem igérnek
-érte semmit. A nagy szellemű férfiú silány erkölcscsel is gyémánt
-és gyöngy. Az egyenes útról letévedt középszerűség minden becsét
-lehullatja magáról. Hm! Elemérnek állandó szüksége van a tiszta
-lelkiismeretre. Ő örökösöm, s a Kassai név föntartója.</p>
-<p>Így okoskodott a nagybátya. Meg-megmozdult karszékében, ujjaival
-dobolt az asztalon, s megint okoskodott.</p>
-<p>– Deborah kezét Pécsi csak irántam való gyülöletből <span class=
-"pagenum"><a name="Page_231" id="Page_231">-231-</a></span> tagadta
-meg Elemértől. Mekkora vagyon esett el ezzel tőlünk! S mennyi
-befolyás csatlakozott volna e házassággal hozzám! De hisz az övé
-volt a vagyon. Egy hóbortos, egy pazarló, egy dölyfös emberé; de
-végre is az övé. Hm! hm! s ki mondhadná, hogy Kassai Istvánt
-megbántja Pécsi Simon azzal, ha vagyona számára más családból keres
-birtokost, másból leányának férjet? Sérelmem, hogy miattam teszi
-azt. De mivé törpül e bántalom, az Eleméren elkövetetthez képest!
-Magához kecsegteti a szerény, a bátortalan ifjút, leányával hagyja,
-örvend a fejlődő vonzalmon, lesi, mint növekedik ez indulat
-szerelemmé, mint ér a bálványozás határáig, az őrjöngés
-fölmagasztaltságáig, s midőn az ifjú hozzászokott a szép
-boszorkányt sajátjának tekinteni, midőn képzelődése Deborah nevét a
-boldogsággal kötötte össze: akkor előáll a hóbortos és gonosz apa s
-így szól: Deboráht másnak szántam, Deboráht nem szabad szeretned
-többé, Deboráht inkább adom akármelyik czímeres és ős családú
-bitangnak, mint neked. S miért? Talán rosszabb lettél, mint akkor,
-midőn Deboráht elődbe vezettem, hogy fogadd el? Nem. Talán
-czímertelenebb volt családod, mint akkor? Nem. Talán elvesztetted
-vagyonodat? Nem. Sőt most vagy gazdag. Miért tehát? Mert nagybátyád
-van. Én gyülölöm őt, és te nem akarod megtagadni és velem együtt
-gyűlölni. S most nekem jól esik a te szerencsétlenségedben az ő
-boszankodását élvezni… Így bánik Elemérrel Pécsi. Kit illet tehát
-inkább a boszú joga: engem-e, vagy Elemért?… Mily dicső elégtétel
-volna, ha <span class="pagenum"><a name="Page_232" id=
-"Page_232">-232-</a></span> Elemér tenné kezét Pécsi Simonra, s ha
-az ő kezén, mint csatornán, a hitvány szombatos vagyona idegen és
-jobb kezekbe folyna át! De fájdalom! Elemér csak becsületes ember,
-egyéb semmi. Én térítsem-e a bűn ösvényére?… Ragaszkodik hozzám,
-nagybátyja vagyok, hm! családomnak, mely alig kezdett még élni,
-végreménye! S én térítsem-e a bűn ösvényére?</p>
-<p>Kassai gondolkozott, s hévvel, mintegy szemrehányóan kérdé
-magától: – Micsoda bűn? Hol van itt a bűn? Pécsi a megújított
-tilalom ellenére sem fogja megállani, hogy a szombatosokkal titkos
-gyűlést ne tartson. Kényelemvágya eddig sem engedte tanácskozásokra
-a székely barlangokat és rengetegeket fölkeresni. Két év óta
-negyedszer tettek nála látogatást Balázsfalván az új Jeruzsálem
-hívei, s ötödször is bizonyosan ott fognak értekezni. Ha tehát Zöld
-Mihály helyére Vincze Pétert küldöm, hogy Elemér számára maradjon a
-radnóthi kapitányság, akkor hozzá, mint e vidéken legfőbb tiszthez,
-utasíttatik a befogatási parancs, mihelyt tudnillik Pécsi tilos
-összejövetelt tart. Ő a fejedelem egyenes akaratját fogja
-végrehajtani; köteles s katonai törvényszék elébe állíttatnék, ha
-elmulasztaná. Ártatlan marad, ha Pécsit elfogja; bűnössé lesz, ha
-nem. Csak Zöld Mihály elmozdítására kell tehát törekednem, a többi
-önkényt megy.</p>
-<p>Kassai összehajtá hasán kezét, mint a fáradt munkás, ha
-erőfeszítései után pihenésre nyer időt és árnyat; de pár percz
-mulva megint új aggály kezdé nyugtalan lelkét izgatni. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_233" id="Page_233">-233-</a></span></p>
-<p>– Hátha Pécsi nem tart gyűlést? gondolá. Hátha hisz a
-szombatosokra mért szigorú büntetés végrehajtásában? Csökkenteni
-szükség ez aggályát, és szítani bátorságát, hm!</p>
-<p>Csengetett.</p>
-<p>– A börtönőrrel akarok beszélni – szólt egy belépő irnokhoz.</p>
-<p>Kevés idő mulva a tömlöcztartó a korlátnokhoz bevezettetett.</p>
-<p>– Hogy viseli magát a falhoz lánczolt rab?</p>
-<p>– Hol dühös, nagyságos uram! mint a fenevad, hol csüggeteg, mint
-a pártában maradt leány.</p>
-<p>– Ezentúl naponként hozzám jösz, hogy a rab iránt
-utasítsalak.</p>
-<p>– Értem, nagyságos uram!</p>
-<p>Mihelyt Kassai megint egyedül maradt, szelid mosoly vonult
-arczára. – Hamar fog megtörni a szombatos pap, s ha az Isten ő
-szent felsége is úgy akarja, jó eszközömmé válik Pécsi ellen.</p>
-<p>Olvasóim tudják már, mert előre elbeszéltem, hogy Laczkó István,
-a kézdivásárhelyi szombatosok lelkésze, a kedves, a szeretetreméltó
-Klára férje, nem igen hosszú ideig tartó szenvedés után a börtönt
-szabadsággal cserélte föl, s oly helyzetbe jött, mely előtte
-nyugtalanítónak látszott és rejtelmessége miatt hitvesének
-tündérszép szeméből sok könnyet, angyaltiszta kebeléből sok sóhajt
-facsart ki.</p>
-<p>Kisérjük most Klárát, ki mint tudjuk, bölcsőben ringó gyermekét
-az öreg Kádár leányához, Jeftához elhelyeztetve, útnak indult
-Fehérvár felé, s onnan akármerre a széles világba, csakhogy férjét
-árnyékként <span class="pagenum"><a name="Page_234" id=
-"Page_234">-234-</a></span> ne kövesse a titkos és sötét bú, bűn,
-veszély vagy rémület. Mit tudja ő, melyik? De retteg, hogy a
-bűn?</p>
-<h3>XIII.</h3>
-<p>Ötödik napja utazik a szombatos nő.</p>
-<p>Az idő derült és hideg volt. Szikrázott a nap a havon, hollók és
-varjak tömött falkában repültek a mezőkről az egyházakra, s a
-torony gombjától az ablakok kőkeresztjének párkányáig, mindenütt
-állást foglaltak a fekete mezű vendégek, ki bölcs nyugalommal
-szárnya alá dugva fejét, ki élénk czivakodási vágygyal riasztá
-tovább szomszédját, a nyert győzedelmen nagyot károgva. A hol a
-templom mellett czinterem volt, a sötét madárraj hosszasan ringatta
-magát a csendes légben, finnyás ízléssel, mintegy kémlelve
-választott helyet a fejfák tetején, a sírdomb tövében, a halál
-lakának kapuján s kerítésén. A varjak az új hantokat látszottak
-inkább kegyelni, s békétlenül néztek alá, mintha szaglásuk
-ingerelné; a hollók inkább a besüppedt köveken, melyeknek betűit,
-mintegy haragúva a kegyelet s visszaemlékezés megszünésén a moh és
-idő olvashatatlanná tette, kerestek magoknak tanyát. Egyenként és
-világunalommal ültek ott. Hosszas életök csökkenté kiváncsiságokat,
-hűté társalgási vágyaikat, s azon komoly hangulatban tartá, mely
-helyét cserélni, benyomásokat fogadni el lusta. Ha néha
-meg-megszólaltak vagy szomorú jóslat lehetett a falu vénei számára,
-vagy rejtelmes beszéd a halottakkal. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_235" id="Page_235">-235-</a></span></p>
-<p>Hideg nappalok voltak, csipős szél és fehér fellegek nélkül.</p>
-<p>Klára nagyobbik gyermeke, kit magával hozott, fázott és
-panaszolt. Az anya saját kendőivel is takarta s kék ajakkal
-magyarázta, hogy ne dugja ki kezét, ne mozduljon, a másik faluban
-meleg szoba, meleg leves lesz, szép ragyogó tűz, mely mellett
-hosszú mesét fog mondani az utazó királyfiról, a nagy bundájú
-télről és az okos hollóról, ki a királyleányt aranyhajú
-vőlegényének közelgéséről szerzett hirekkel vigasztalja. Szép mesét
-fog majd mondani… hideg volt, a gyerek fázott, az anya fázott, s
-előre kezdett a fázó figyelő gyereknek mesélni.</p>
-<p>Még csak egy óra kell, s akkor talán Balázsfalvára érnek, hol az
-éjet töltik. Hisz, már alkonyodik.</p>
-<p>A nap búcsút vőn.</p>
-<p>A hold világított, télies arczczal, hidegen.</p>
-<p>Klára ölébe vette gyermekét, hogy még jobban védje.</p>
-<p>Ez behunyta szemét. A hidegnek álmosító ereje van.</p>
-<p>Az anya aggódni kezdett gyermekén, bebonyolítá mindennel, mi őt
-magát még oltalmazhatta volna a mély átfázástól.</p>
-<p>Jó még, hogy nem kell már mesélni; reszkető hangon hogy
-fejezhetné be szépen és érthetően a királyúrfi és a nagy bundájú
-tél történetét.</p>
-<p>Balázsfalvára értek.</p>
-<p>Csak az anya dermedezett; a gyermek már édesen alvék, meleg,
-erős lélekzete megnyugtatta a női <span class="pagenum"><a name=
-"Page_236" id="Page_236">-236-</a></span> szivet, mely magáról úgy
-el tud feledkezni, mihelyt van, kiről gondoskodjék!</p>
-<p>A fogadó, melynek udvarára hajtott a szekér, a földesúri kastély
-átellenében feküdt. Tág, csinos és sok kényelmet igérő épület volt.
-Külsejét tekintve egész Küküllőmentén ritkította párját, s belseje
-is elég megnyerő vala, csakhogy a czélnak legkevésbbé sem látszott
-megfelelni.</p>
-<p>Vendégszobái tükörtiszták s jól butorzottak, de bennök két
-nevezetes hiány tapasztalható: asztal és ágy tudniillik sehol sem
-tekintett az éhes s kifáradt elébe.</p>
-<p>A fogadós Klárát két egymásba nyíló terembe vezeté és szolgálati
-készségét bemutatandó, a hatalmas fúvóval maga kezdé a kandalló
-tüzét szítni.</p>
-<p>– Igen nagy szállás ez számomra, fiammal a legkisebb szobában is
-megférek – szólt Klára, az árjegyzékre gondolva.</p>
-<p>A gazda kettőzött iparkodással folytatá a tűzszítást.</p>
-<p>– Mi nem vagyunk gazdagok, nyisson kegyelmed a hátulsó szobákból
-egyet.</p>
-<p>– Kérem alásan! a nemzetes asszonyt megilleti két csinos
-terem.</p>
-<p>A fúvó megint szorgalmasan működött, a száraz hasábok lobbot
-vetettek, festvényileg terjedt a láng, kedélyesen a meleg.</p>
-<p>Klára gyermeke nagy fekete szemeit egészen kinyitá, nem volt
-többé álmos, majd mosolyogva csimpolykozott anyjára, majd a
-kandalló elébe ment, kezecskéjét melengeté, gyönyörködött a pattogó
-szenen. <span class="pagenum"><a name="Page_237" id=
-"Page_237">-237-</a></span></p>
-<p>Mit volt tenni! Klára nem sürgeté többé a kiköltözést.</p>
-<p>– Kaphatok-e hamar vacsorát?</p>
-<p>– Mindenesetre, nemzetes asszonyom! – szólt a korcsmáros
-udvarias mosolylyal.</p>
-<p>– Egy kis csirkebecsináltat készíttessen, mielőbb.</p>
-<p>– Követem alásan, épen csirkebecsinálttal nem szolgálhatok; de
-azért lesz vacsora.</p>
-<p>– Sült csirkét hozzon hát.</p>
-<p>– Részemről azzal sem kedveskedhetem, de azért lesz vacsora.</p>
-<p>– Úgy libát.</p>
-<p>– Nincs, de azért lesz vacsora.</p>
-<p>– Ruczát.</p>
-<p>– Nem szolgálhatok vele, de lesz vacsora.</p>
-<p>– Legalább hát egy kevés köménymag-levest.</p>
-<p>– Alásan engedelmet kérek, nem tehetem.</p>
-<p>– De hát korpacziberéje a legszegényebb parasztnak is van.
-Hozzon azt.</p>
-<p>– Lesz vacsora, nemzetes asszonyom! – jó vacsora lesz.</p>
-<p>Klára látván, hogy hasztalan rendel étkeket, megnyugodott azon
-gondolatban, hogy ma czélszerűbb lesz fiacskáját hamar
-elaltatni.</p>
-<p>– Hozasson a kisebbik szobába ágyat.</p>
-<p>– Épen azzal nem szolgálhatok, nemzetes asszonyom! – válaszolá a
-fogadós.</p>
-<p>– De legalább ágyneműje van?</p>
-<p>– Instálom alásan, azt sem lehet adnom.</p>
-<p>– Teríttessen szénát a földre.</p>
-<p>– Lehetetlen, nemzetes asszonyom. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_238" id="Page_238">-238-</a></span></p>
-<p>– Hozasson hát szalmazsupot.</p>
-<p>– Szalmazsup nincs e végre.</p>
-<p>– S talán a lovak számára sincs e vendéglőben se széna, se
-szalma? – kérdé Klára meghökkenve.</p>
-<p>– Nincs, nemzetes asszonyom!</p>
-<p>– Az Istenért, hát hogy alszunk s mit esznek a lovak?</p>
-<p>– Ha ő szent felségének is úgy tetszik, jól fog a nemzetes
-asszony és a kedves úrfi is aludni. Majd a lovak sem koplalnak.</p>
-<p>Klára hinni kezdé, hogy féleszű emberrel van dolga.</p>
-<p>– Nincs-e, tudakolá, közel oly fogadó, mely ha nem is czifra,
-mint ez, de legalább ágyfája és asztala van?</p>
-<p>– Kujakomnyi sincs.</p>
-<p>Klára meglepetését tetézte a korcsmáros víg, alázatos és elégült
-tekintete.</p>
-<p>– Mindennel elégült fog lenni a nemzetes asszony – biztatá
-emberünk.</p>
-<p>– Istenem, de mi lehet az a minden semmiből… Legjobb, ha rögtön
-fogatok! De hová forduljak késő éjjel! Hogy megyek át a Maros
-jegén! S ha itt maradok, kiéhezett lovaim holnap miként vihetnek
-tovább?</p>
-<p>E szavakat Klára szükségtelennek tartá a korcsmároshoz intézni.
-Csak aggodalomként jelentek meg ajkaira s lebbentek el azon.</p>
-<p>E közben a folyosón lábkopogás hallszék, az ajtó előtt
-lábsurlás. Valaki zsebkendőjét vette igénybe, köhögött is, s midőn
-orrával és torkával rendben volt, fölöslegül még csizmatalpát törlé
-a küszöbhöz, <span class="pagenum"><a name="Page_239" id=
-"Page_239">-239-</a></span> hogy semmi havat be ne czipeljen, – s
-végre kopogtatott.</p>
-<p>Klára helyett a fogadós kiáltá: szabad!</p>
-<p>Piros, gömbölyded férfi lépett be, széles arczczal, és víg, de
-udvarias kifejezéssel.</p>
-<p>A bók után széjjel nézett a szobában, mintha keresne szemeivel
-tárgyat vagy embert.</p>
-<p>– A tisztelt kisasszonyt keresem, ki látogatásával
-szerencséltette szegény helységünket.</p>
-<p>A korcsmáros Klárára mutatott.</p>
-<p>A gömbölyű úr ezer bocsánatot kért, hogy Klárát kisasszonynak
-gondolta, hisz oly fiatal, s jobban beillenék a kis úrfi nénjének.
-– A szállás, szólt végre bókjaiból és a zavarból, mely arczát is
-szinezni kezdé, kibontakozva, a szállás parancsolatjára készen áll,
-a lovakat is elhelyeztettem, a hintó a vendéglő kapuja előtt, a kis
-úrfit a nemzetes asszony engedelmével ölembe veszem, s ha úgy
-tetszik, indulhatunk.</p>
-<p>Ezzel feleletet sem várva, karjára ragadta Klára gyermekét, ki a
-nyájas úr szolgálatkészségét félremagyarázván, lábával kapálni,
-körmeivel pedig az idegen torzonborz bajuszához kezdett
-kapkodni.</p>
-<p>– Viseld szépen magadat Endre, – inté magzatát az anya.</p>
-<p>– A kedves, fürge úrfi, mily eleven, mily jó kedvű, mint szeret
-tréfálni! – szólt a magát meg nem nevezett egyén. – Szakasztott
-mása unokámnak. Nincs az Istennek nagyobb áldása a vidám
-gyerekeknél. Bezzeg az én unokám néha olyat rándít üstökömön, hogy
-örömömben könnyezek. Ham! <span class="pagenum"><a name="Page_240"
-id="Page_240">-240-</a></span></p>
-<p>Endre ijedten kapta vissza a bajuszról körmeit, de annál
-erélyesebben csimpalykozott, az unoka példáján tanulva, a nyájas úr
-üstökébe.</p>
-<p>– Lám, lám! mily szerencse, hogy nem vagyok török! Unokámat,
-mihelyt sír, mindig azzal ijesztgetem: ha Gabi rosszul viseli
-magát, a nagypapa tüstént leberetváltatja a haját, s akkor nem lesz
-mit tépni. Menjünk, kis úrfi, menjünk a nagy fa-lóhoz, melynek
-aranyos nyerge van, akkora, mint egy agár, s úgy nyargal, mintha
-élne. Tizenkét katonát is adok magának. Hát még mennyi fényes tollú
-madarat! Aztán eszünk édes pogácsát, marczipánt és kürtös
-kalácsot.</p>
-<p>– Igazán? – kérdi az úrfi.</p>
-<p>– Biz, igazán. Hát a sok füge, mazsola és rózsaméz! Aztán
-mutatok egy kis majmot karmazsin köntösben. Úgy ám! Látunk pávákat
-és strucztojást.</p>
-<p>Endre előbb nagy fekete szemeivel bámult, s aztán a beszédes
-bácsi nyakába csimpalykozott.</p>
-<p>– Pécsi Simon ő nagysága számtartója vagyok, – szólt most a
-kövér úr Klárához – s uramtól szoros kötelességemmé van téve, hogy
-a fogadóból minden vendéget a várba vezessek, nem kérdve nevét,
-járatát, s kényelméről úgy gondoskodjam, mintha földesuramat vagy
-Deborah kisasszonyt fogadnám.</p>
-<p>– Fáradt vagyok – mentegetődzék Klára a szivességet
-megköszönve.</p>
-<p>– Az ágyak már vetve vannak – szólt a számtartó.</p>
-<p>– Nem akarnék senkivel találkozni.</p>
-<p>– Parancsolja szobájába a vacsorát?</p>
-<p>– Holnap korán óhajtanék indulni. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_241" id="Page_241">-241-</a></span></p>
-<p>– A rendelt perczre befogatom lovait.</p>
-<p>– Köszönöm! de mégis inkább szeretnék itt maradni, ha a
-korcsmáros ágyról gondoskodnék.</p>
-<p>– Csak azt nem tehetem – közbeszólt most a korcsmáros, ki a
-kandalló mellé huzódva, tanuja volt az egész jelenetnek. – E
-vendéglőben, nemzetes asszonyom, bőven van minden, kivévén az
-ágyat, az asztalt, az eledelt, az ágyneműt és a lovak ellátását,
-meg a szekérszínt.</p>
-<p>– De hát miért építették e vendéglőt, ha se enni, se aludni nem
-lehet benne?</p>
-<p>– Két fontos okból, – szólt most a számtartó, – először, hogy
-azok, kik nem lévén ő nagyságával ismeretesek, különben tovább
-utaznának, a függő czégér által becsábíttatva, kijátszatva,
-szándékok ellenére is, kénytetve legyenek a várúr vendégszeretetét
-élvezni; másodszor, hogy a jobbágyok ünnepnapokon és lakodalmaikon
-tiszta, nagy teremben tánczolhassanak, s jó bort ingyen
-kaphassanak.</p>
-<p>Klára értesülvén a balázsfalvi szokásokról, vonakodás nélkül ült
-az udvari kocsiba.</p>
-<h3>XIV.</h3>
-<p>A várkastély, hová a vendéget beszállásolták, azon épületek közé
-tartozék, melyek a vár nevére is számot tarthattak.</p>
-<p>Dombon feküdt, széles, de rongált árkokkal volt körülvéve.</p>
-<p>Kapujához fölvonóhíd vezetett.</p>
-<p>Emeletes, tornyokkal, bástyákkal erősített mű volt, s míg Pécsi
-birtokába nem jutott, Küküllővárnál és <span class=
-"pagenum"><a name="Page_242" id="Page_242">-242-</a></span>
-Radnóthnál inkább védheté magát az ellenség támadásaitól.
-Rendszeres ostromot akkor sem állhatott volna ki, de a fellázadt
-nép dühét, a martalóczok zsákmányvágyát, a harambasák leshányásait,
-sőt a csatangoló tatár és török csapatok rohamait is többször
-visszautasítá, a nélkül, hogy valaha a megaláztatástól komolyan
-rettegni s kulcsait félteni oka lett volna.</p>
-<p>Most már az érdemes és tömör műnek e részben kevesebb oka van a
-dicsekvésre.</p>
-<p>Erejének gazdája hajlamai sokat ártottak.</p>
-<p>Büszkesége is meg van alázva.</p>
-<p>Környezete fölött bir ugyan még a pallosjoggal, de
-kaszatömlöczei már beomladoznak, börtönei veteménypinczékké váltak,
-s a híres szobák, hol a kínpad előtt a várúr a váltságdíj fölött
-néha a török rabokkal, néha saját rokonaival alkudott, most vagy
-elhagyatva, megrongálva és lakatlanúl tengnek, vagy oly derült és
-ragyogó kinézést nyertek, mintha záváraik sohasem csukódtak volna
-szerencsétlenekre, ablakrostélyaikon át sohasem tekintett volna a
-kétségbeesés a fekete éjbe, a könyörtelen égre, s mintha falaikra
-sohasem feccsent volna vér, nem gördült volna padlataikra könny,
-nem térdelt volna zúzott kebellel, rimánkodva a porban az egyik
-lény, s nem állott egyenesen, szívében irgalom nélkül a másik.</p>
-<p>Szóval a balázsfalvi vár egy része szabad martalékul vetteték az
-idő foga elébe, míg a más részét Pécsi Simon czifra és egészen új
-izlésű kéjlakká alakította.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_243" id=
-"Page_243">-243-</a></span></p>
-<p>Klára a holdvilágított épületnek csak nagy körvonalait veheté
-ki.</p>
-<p>A bejárat előtt fürge cselédség fogta körül.</p>
-<p>Egyszerre több kéz kapott málhái után. Igyekeztek szolgálni
-neki, s majdnem az alkalmatlanságig. Úgy látszott, a ház szokásai
-közé inkább tartozott az előzékenység, mint a rend, inkább a
-vendégszeretet, mint a zajtalan pontosság.</p>
-<p>A cselédeknek fáklyával kelle vezetniök Klárát a sötétebb
-lépcsőkön, míg a főbb folyosónak falfestményeit, ércz- és
-márványszobrait a színes lámpák, melyek hosszú zsinorokon
-himbáltak, csodásan, rémesen világíták meg. S vezették népes szobák
-előtt s óriási termeken keresztül, elhagyatott részekbe, hol a tört
-ablakokon egész arczczal nézett be a hold és kisérteti neszt
-támasztott a legkisebb szellő is. Végre egy kis pavillonba érkeztek
-a vár keleti oldalán. Három gazdagon butorozott szobából állott ez.
-A török izlésre készült elfogadóterem, melyben csak divánok és nagy
-tükrök voltak, gondosan rejtett falajtóval nyilt a hálószobába. Itt
-a mennyezetes ágyat faragványok, elefántcsont alakok s mozaik
-virágok ékíték. Lábszőnyegei, habzó bársonykárpitjai és a csipkés
-vánkosok fejedelmi díszt fitogtattak, megközelíthetetlen kényelmet
-igértek. A szomszéd cabinban pedig az ezüst- és kristályedényekkel
-ellátott öltözőasztal a legkényesebb palotahölgy szeszélyeit is
-teljesen kielégíthette.</p>
-<p>– Én csak egy szegény szombatos nő vagyok, – szólt Klára, azt
-gyanítván, hogy főrangú némbernek vélik, s azért nyitottak számára
-oly pazar fényű lakást. <span class="pagenum"><a name="Page_244"
-id="Page_244">-244-</a></span></p>
-<p>– Örvendek, – válaszolá a számtartó, még mélyebben meghajtva
-magát. – Nálunk minden úrhölgyet úgy szokás fogadni, mintha Deborah
-kisasszony, a mi földesurunk egyetlen leánya, érkezett volna meg.
-Ez szoros kötelességünkké is van téve. De a nemzetes asszony iránt,
-miután a jáspis és gyémánt kövekből épült új Jeruzsálem leendő
-birtokosai közé tartozik, kettős figyelemmel kell viseltetnünk.
-Minő csekély az emberkéz alkotta művek pompája és kényelme az
-ezeréves városéhoz képest! Ez a nyoszolya, melynek lágy vánkosaira
-fogja fáradt fejét kegyelmed lehajtani, éles tüskékkel behintett
-kínpad a fehérruhás hívek pihenésére készült ágyakkal
-összehasonlítva. Az ezeréves városban nekem sem kell többé a nehéz
-kamara- és pinczekulcsokat hordani. Áldassék a Messiás! Én is
-fehérruhás vagyok, s azok közé tartozom, kiknek homlokáról csillag
-fog ragyogni.</p>
-<p>Klára sokkal szellemibb lény volt, mintsem vallásának a
-túlvilágra vonatkozó igéreteit ily anyagi értelemben vegye. Nem
-képzelte, hogy szent János a <i>Mennyei jelenésekben</i>
-statisztikai leirását közölte volna az új Jeruzsálemnek. Jelképes
-értelmet keresett az anyagiakra czélzó igékben. Növeltetésére nézve
-egészen szombatos, de szivében főleg keresztyén volt. Tartá magát a
-vallásnak, melyben született, külső szertartásaihoz; azonban keble
-mélyéből a szeretet Istenéhez szállottak imái, még pedig oly
-bensőséggel, oly feltétlen átengedéssel, oly gyermeteg
-megnyugvással, minőre csak a kivételes természetűek tudnak
-fölemelkedni, az élet nagy iskolájának keserű <span class=
-"pagenum"><a name="Page_245" id="Page_245">-245-</a></span>
-leczkéi, a tévedések, törődés és bűnbánat tisztító szenvedései
-nélkül. Klára a síron túl, nem anyagi élveket várt erényeiért, s
-bár művelt volt, voltakép azt sem tudta, hogy vannak-e erényei,
-csak a bűntől irtózott, azért is, mert rossz, azért is, mert csúf,
-s mert elkövetve, nemcsak büntetést von maga után, de a lélekben
-magában is undort ébreszt, alább szállítja lényünket és közelebb
-vonja az Isten haragjához.</p>
-<p>Azonban bármi nézetei voltak Klárának, nem tartá szükségesnek a
-számtartóval elvi vitákba elegyedni. Egyszerűen csak azt kérdé
-tehát, van-e Balázsfalván több szombatos?</p>
-<p>– A mint veszszük, nemzetes asszonyom! – válaszolá ez. – Mi
-alsóbb helyzetűek, még az üdvösségre vonatkozó dolgokban is
-követjük urunkat. Van a ki gondolkozzék helyettünk. Hál’ Isten!
-Pécsi Simon ő nagysága esze legalább fél-tuczat tanácsos számára
-való. Csodálom, hogy fér meg egy főben. Osztozhatnék másokkal,
-adhatna kölcsön a híres Kassai uramnak is, s még sem fogyatkoznék
-meg, volna elege, nem válnék a maradványnyal is bambává. Salamon
-király óta, ki a frigyládának állandó templomot épített s a mágiát
-könyv nélkül tudta, mint mi a Miatyánkot, nálánál talán tíz
-bölcsebb férfiú sem született. Kanállal nyeli a tudományt, hallja a
-fű növését is, s a chaldeusok titkos mesterségébe hajszálig be van
-avatva. Hát még mily szépen énekel! Hát még mennyi verset ír! Maga
-tart nekünk prédikácziót azon szent szombatokon, midőn testünk
-pihen, lelkünk az áhítat igéjét szomjuhozza <span class=
-"pagenum"><a name="Page_246" id="Page_246">-246-</a></span> és az
-oktatás malasztjával óhajt táplálkozni. A várban elég fölhagyott
-terem, elég földalatti üreg van e czélra. Mert Pécsi ő nagysága
-bölcsen belátja, hogy hitünket nem kell dobra verni,
-kegyességünkkel nem kell az utczán kérkedni. Mi titkos szombatosok
-vagyunk. Két ruhánk van, egyik a parádéköntös, a másik a házi. A
-parádé-ruhát, melyet fitogtatunk, a reformált hitnek nevezik; a
-fehér mezet, melyben magunk közt járunk-kelünk, szombatosságnak.
-Így bú-gond nélkül éljük napjainkat, köpenyünk gallérját senkisem
-ragadhatja meg s orrunk alá nem paczkázhatnak. Nevetjük a véres
-betükkel írt törvényt, Kassai uram fenyegetéseit és bitang
-üldözőinknek dühét. Vád van ellenünk elég; de bizonyság és adat
-semmi.</p>
-<p>– Nálunk – szólt Klára, – volnának, kik meggyőződésökért örömmel
-mennének a bárd alá.</p>
-<p>– A hány ház, annyi szokás, – jegyzé meg a számtartó vállvonva.
-– S ha szabad kérdeni, hol lakik a nemzetes asszony?</p>
-<p>– Kézdivásárhelytt. A férjem pap s most Fehérváron időzik.</p>
-<p>– Úgy bizonyosan Pécsi Simon ő nagyságánál van szállva.</p>
-<p>– Alig hiszem. Legalább nekem nem említé. Látogatására jöttem, s
-attól tartok, hogy sokáig kell keresnem, míg lakására
-találhatnék.</p>
-<p>– Nincs oly szombatos, ki a mi urunknál ne fordulna meg. Ha
-hamar akar férjére akadni, menjen egyenesen ő nagysága palotájába.
-Dombról tekint a külvárosra alá, s föl a fejedelmi udvarra. Kúpjai
-<span class="pagenum"><a name="Page_247" id=
-"Page_247">-247-</a></span> messze ragyognak, oszlopos tornácza
-homlokán czímert hord. A nép megáll és nézi szépségeit, s ha
-százszor látta, megint nézi. Nincs barátságosabb hajlék a mi
-urunkénál és nincs fényesebb. Hajtasson a nemzetes asszony
-egyenesen oda. De talán igen hosszasan is fecsegek. Az asztal
-terítve. Jó étvágyat és jó éjt! Csak hajtasson urunk palotájába.
-Deborah kisasszonynak nagy örömet okoz vele. Rákóczi fejedelem
-országában nincs szebb hajadon Deborah kisasszonynál. Büszke, ha az
-urak oltároznak körülötte, de irántunk nyájas és leereszkedő. Apja
-Sáron rózsájának hívja. Bár volna hitsorsosaink közt hozzá méltó
-ifjú. De már igen bőbeszédüvé lettem. Jó éjtszakát!</p>
-<p class="center">*</p>
-<p>Az út elfárasztá Klárát, de mégsem ajándékozta meg csendes
-álommal.</p>
-<p>Tudta, hogy másnap fordulóponthoz jut élete és háznépének
-sorsa.</p>
-<p>Ha férjével bujdosásnak indul, hol fognak tanyát verni a széles
-világon?</p>
-<p>S ha férje nem akar távozni, mikor fognak nyugalmat lelni az
-életben, melylyel sorsuk vagy szivök meghasonlott?</p>
-<p>Ott a sivatag láthatár nyugpont nélkül, itt a mélység a sodró
-örvénynyel.</p>
-<p>Ott nyomor várhat rájok, itt sülyedés!</p>
-<p>Mennyi ok, hogy a nő szemei be ne csukódjanak!</p>
-<p>A megelégedésnek szép álmai vannak, a kétségbeesésnek tompa
-nyugalma. Klára ébren tölté az éjet. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_248" id="Page_248">-248-</a></span> Gyermekének lélegzetére
-figyelt, be-betakará kis kezeit, s ha fia csendesen pihent, akkor
-aggodalma, szeretete, félelme az ágytól a bölcsőhöz ment vissza, az
-idegen kéznél hagyott csecsemőhöz, kitől a nőért az anyának meg
-kellett válni, s kit évek mulva vagy talán sohasem szoríthat
-kebléhez.</p>
-<p>A hold nyájasan sütött be az ablakon, s oly csendes volt az
-éjhomály, hogy Klára saját szive dobogásától megrettent.</p>
-<h3>XV.</h3>
-<p>Gyulai Ferencz az előnyt, melyet a Pécsi-ház rokonszenvének
-megnyerésére a véletlen nyujtott, nem hagyá használatlan.</p>
-<p>Szeretett mulatni, társalogni, könnyű és nehéz hódításokat
-tenni. Udvarolt a szép nőknek, kellemesen tölté a perczeket azokkal
-is, kik nem állottak a szépség hirében, s magok az éltes matronák
-sem említék őt másként, mint hiúságának teljesen hizelgő
-dicséretekkel.</p>
-<p>Minden tekintélyes házhoz járt, csak Deborah visszajövetele óta
-Pécsiékhez nem, s most általok fogadtatott legszívesebben.</p>
-<p>Az öreg úrral vitatkozott azon elmés, könnyű és gyermeteg
-felszinűséggel, mely semmi kérdés mélységeit nem sejti, s mely az
-ellentét bűbája által oly könnyen tudja a kellemes tudatlanságot a
-komoly tudósokkal megkedveltetni. Pécsi sokszor mulatta magát az
-ifju sajátságos ötletein, merészségeit hajlandó volt eredetiségnek
-venni, s ha be is látta, hogy Gyulai annyi műveltséggel sem bír, a
-mennyivel <span class="pagenum"><a name="Page_249" id=
-"Page_249">-249-</a></span> a jó nevelésű urfiak, kezdé hinni,
-mikép eszével mindeniket túlhaladja, s mint a nyers gyémántnak csak
-csiszolásra van szüksége, hogy ragyogjon, s nagy értékét a világ
-szó nélkül ismerje el.</p>
-<p>Sokszor említé ezt Deboráhnak, ki mindig tudott – s néha
-ingerült hangon, néha hideg közönynyel – Gyulai ellen valamit
-fölhozni, mi az apának nem tetszett.</p>
-<p>– Te nem akarsz igazságos lenni iránta, szólt ilyenkor az
-öreg.</p>
-<p>– Te pedig, atyám! az ő részére vagy elfogult.</p>
-<p>– Te hibáit nagyítod.</p>
-<p>– Te jó tulajdonait fölpiperézed képzelődéseddel.</p>
-<p>– Mivel bánthatott meg, leányom?</p>
-<p>– Mivel babonázott meg, atyám?</p>
-<p>– Szeszélyed lehangolja.</p>
-<p>– Hiuságát nevelik dicséreteid.</p>
-<p>– Csak nem tagadhatod, Deborah! nemes modorát és könnyed
-társalgását.</p>
-<p>– Az önhitt ritkán jön zavarba. Kinek nincsenek mély érzései,
-minden tárgyra hamar megtalálja az illő szót. S az oly egyén
-magatartása könnyen lehet szabályos, kinek nem kell sem eszmékkel,
-sem szenvedélylyel küzdeni. És állítottam-e valaha, hogy Gyulai
-visszavonultan él, nem keresi fel a társaságokat, nem udvarol a
-nőknek, nem képzeli megjelenését kellemes hatásunak? S kell-e ennél
-több a biztos, a sima modorra?</p>
-<p>– Leányom! a társaság még senkinek szellemet nem adott.</p>
-<p>– De a szellem hiánya mellett még lehetnek <span class=
-"pagenum"><a name="Page_250" id="Page_250">-250-</a></span> furcsa
-ötleteink, s a kinek csak szelleme van, egy egész társaságot
-mulattathat, a nélkül, hogy valakit meg tudjon nyerni.</p>
-<p>– S azt hiszed, Gyulait a nők nem találják érdekesnek? – szólt
-az apa.</p>
-<p>– Még csak arra gondoltam, hogy én nem tudnám, – válaszolá
-Deborah sötét daczczal.</p>
-<p>A tetszelgést közönyünk szerelemre, szerelmünk közönyre ingerli.
-Deborah nem volt egészen a szívtelenségig kaczér, de hiúságánál
-fogva nem lehetett ment a hódítási vágytól, és élénk képzelődésénél
-fogva magát s mást ámítani egyaránt képes volt. Érzéseit szeszélye
-gyakran elvitatta, büszkesége legyőzte, de e szeszély és e
-büszkeség, álérzéseket is hamar igtatott a valódiak helyébe, és a
-szivet, midőn kifosztotta, gazdagítani látszott.</p>
-<p>Gyulai, bár minden számítás nélkül, úgy viselte magát a szép és
-büszke szombatos lány irányában, mintha a legkiképzettebb terve
-volna a hódításra.</p>
-<p>Gyakran megfordult Pécsiéknél, de érettük semmi társaságból nem
-maradt ki, semmi örömről nem mondott le, semmi viszonyaiban nem
-korlátozá magát.</p>
-<p>Az atyával még többet szeretett időzni, mint a leánynyal, s noha
-Deborah mindig hallott tőle valami lekötelezőt, a napok úgy teltek
-el, hogy a legfigyelmesebb szem sem vehette észre a finom udvarlón
-a kecses hölgy rendkívüli szépségének újabb meg újabb hatását.
-Hangja, modora, nyájassága változatlan maradt. Nem közelített, nem
-vonult hátrább, ugyanazon távolságot őrzé Deborah ellenében. A deli
-és büszke alak, szelleme és bűbája varázsával nem <span class=
-"pagenum"><a name="Page_251" id="Page_251">-251-</a></span>
-látszott igézetet gyakorolni az ifjura, s nem látszott
-szeszélyeivel, hideg modorával és hatásra számított mellőzéseivel
-ennek kedélyére ingerlőn hatni.</p>
-<p>Gyulai néha fölmelegült az öreg Pécsivel folyt viták alatt, de
-midőn Deboráhval társalga, a művelt és udvarias lovag szerepét
-folytatá, pontosan, egyformán, s gyöngéd, de visszatartózkodó
-modorban. Kalandori ötletei, humora, szeles és könnyelmű viselete,
-mint a fátyol alá rejtett háttér, néha elő látszottak ugyan lépni,
-hogy észrevétessenek, de semmi oly érzéssel vagy hangulattal nem
-fordult elő ez eset, melyből Deborah magának diadalt
-jósolhatott.</p>
-<p>Hiúságát ez határtalanúl sérté.</p>
-<h3>XVI.</h3>
-<p>Az idő, bár nem a cyklopsok erejével, de serény napszámosi
-kézzel mindig hordott fövényt és követ azon épület alapjához,
-melyet Gyulai a herczegleány kegyének nevezett, s a dicsőség és
-hatalom fellegvárának hitt.</p>
-<p>Zsófia kellemes ifjúnak kezdé tartani, s az első benyomás
-ellenére bizodalmat nyert jelleme iránt is. Azonban e ponton túl
-nem haladt. Kevés barátságot mutatott iránta, még szeszélyeinek
-sajátságosabb nemeivel sem üldözte. Míg Elemér volt körülötte, a
-felügyelet ellenére és az udvari illem mellőzésével, tudott
-alkalmat lelni, hogy félig komoly, félig enyelgő modorban őt
-korholja mulasztásaiért, melyek tulajdonkép nem voltak mulasztások,
-s halmozza el oly teendőkkel, melyeknek néha tizedrészét sem
-lehetett teljesíteni, s melyeket csak egy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_252" id="Page_252">-252-</a></span> makacs,
-egy képzelmeiben élő gyermek semmi akadályt nem tűrő, és semmit
-nehéznek nem hivő elméje gondolhatott ki. Most, midőn Gyulai volt
-az, ki az udvari felsőbb személyzet közül legtöbbször jelenhetett
-meg nála, Zsófia, hacsak Anna volt is körülötte, s ha szeszélyeinek
-szabad tért is nyerhetett, sohasem látszott elfeledni, hogy
-nagybátyja Báthori Gábor volt, és hogy nagyatyjának nagybátyja a
-lengyel trónon ült.</p>
-<p>E lassú haladás s e minden erélyt igénybe vevő küzdés, Gyulainál
-nem sok kedvet hagyott fenn új kalandokra, vonatkozzanak bár azok
-becsvágy vagy szerelem álmaira.</p>
-<p>Pécsiékhez szórakozás végett járt.</p>
-<p>Nem izgalmakat, pihenést keresett ott.</p>
-<p>Az öreg úr társaságát mulatságosnak találta, a Deboráhét
-érdekesnek.</p>
-<p>Ennyinél többet ez alkalommal nem ohajtott.</p>
-<p>Utógondolata mi volt? oly kérdés, melyről saját magával sem
-akart tisztába jönni.</p>
-<p>Lehet, hogy ha tervei meghiúsulnak, ha az előmenetel útja
-elzáródik előle, ha dicsvágya szirthez vagy örvénybe vezeti, akkor
-mentődeszkaként ragadja meg Deborah kincsét, hogy a viszontagságok
-és szükséggel küzdés hullámai közül a kényelem révpartjára
-juthasson, s hetven falu nevető tekintetével kárpótolja magát,
-ugyanannyi rokon és jó barát gúnymosolyáért.</p>
-<p>Természetesen Deboráhnak sejtelme sincs a sok tényezőről, mely
-Gyulai közönyére befoly.</p>
-<p>Csak azt érzi, csak az által van megalázva, hogy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_253" id="Page_253">-253-</a></span> most
-először talált oly ifjura, kire szépsége s szelleme nem hat, s ki
-iránt hideg nem tud lenni. Mily csodás bűvölet! Deborah mentől
-inkább hiszi keblét fájdalommal és szeretettel telve, annál
-kevesebb érzés sugárzik Gyulai szeméből, annál kimértebb modora,
-annál higgadtabb, az unalomig, a kétségbeesésig, minden szó, melyet
-e megfoghatatlan ifju ajkairól hall. A pandal inkább
-visszhangozhatja egy pásztordal méla rímét, a fövény, melyet a szél
-kerget, inkább őrizheti a vándor lábnyomait, a folyam tükre inkább
-viheti tova az árnyat, melyet a partról a virág emlékül vetett rá,
-mint a hogy képes a Gyulai szíve Deborah érzéseinek felelni, a
-Gyulai kedélye Deborah kecseinek igézete alá esni, a Gyulai szeme
-Deborah tekintetének delejes erejét észrevenni, a Gyulai szelleme
-Deborah szellemének varázsától át meg áthatva lenni. S Pécsi
-leánya, a büszke hölgy, mégis bizonyos felsőséget látott ez
-aristocratikus ifjun, kit Zsófia a fejedelmi ház sarja csak sima,
-engedelmes és bohócz szolgának képzelt. Deborah talán Kassai Elemér
-kevésbbé urias külseje miatt hajlott Gyulai felé, Zsófia talán épen
-e külsőnek férfias és komolyabb jelleme miatt lett kedvezőtlen
-elővéleménynyel Gyulai iránt. Melyiknek volt igaza? nem ide
-tartozik. Mindketten helyzetök szempontjáról néztek Gyulaira és
-Elemérre. A szűcs gazdag és művelt unokája a születés varázsa iránt
-volt, bár öntudatlanúl, Gyulai külseje iránt fogékony, míg a
-magasan álló Zsófia előtt a mélyből, hova alánézett, csak az egyéni
-sajátságok emelkedhettek ki. Zsófia Elemér iránti ragaszkodása a
-<span class="pagenum"><a name="Page_254" id=
-"Page_254">-254-</a></span> fejedelmi vér érzetében soha szerelemmé
-nem válhatott volna, míg a büszke Deborah szivében, bár álnév
-alatt, az első hajlamot Gyulai iránt a születés igézete adta. A mit
-a hiúság megkezdett, folytatá a hiúság. Érzéketlen volt Gyulai,
-érzékenynyé kellett tenni, nem bókolt a szépség bálványképének,
-hódolatra kellett szoktatni, ez a női hiúság észjárása, s ez volt
-Deboráhé. Mind hasztalan! Gyulai a régi maradt, s a szép szombatos
-nő arcza halaványabb, szeme merengőbb, szive sebzettebb lett. Néha
-felébredt gőgje s Gyulai hidegségét mellőzéssel viszonzá, néha
-gúnya meg-meglobbant és e démoni világításban a jégkeblű ifjú
-minden szava, tette, mozdulata nevetséges szinezetűnek látszott,
-néha hideg vérrel, kritikusi nyugalommal hitte Deborah Gyulai
-jellemét fölfogni, s az öreg Pécsi elébe hosszú lajstromot tárt az
-ifjú korlátolt eszéről, ízetlen élczeiről, kedélytelen és minden
-magasabb ábránd, minden nemesebb lendület nélküli szelleméről, de
-mindez csak oly zivatar kitöréséhez hasonlított, mely hirtelen
-átvonúl a láthatáron, hogy távozásával még rekkenőbbé tegye a
-levegőt. Deborah a hányszor föllázadt növekedő szerelme ellen,
-annál nagyobb erőt adott e parancsoló szenvedélynek, mely semmi
-jogos alappal nem bírt, semmi közösségéből az érzéseknek, semmi
-összhangzásából a gondolkodásnak nem támadt, s mégis zsarnokává
-vált. <span class="pagenum"><a name="Page_255" id=
-"Page_255">-255-</a></span></p>
-<h3>XVII.</h3>
-<p>A mennyire csak föl lehet egy fiatal emberről tenni, hogy
-érzéketlen maradhat az elismert szépségű és műveltségű leányok
-igézetével szemben, a mennyire csak képzelhető, hogy a gazdag
-házasság nem bir ingerrel egy vagyontalan, de nagy igényű
-világfinál, azon határát a közönynek Gyulai a legszélsőbb vonalig
-elérni látszott.</p>
-<p>Sok ok vértezé szivét a szerelem nyilai ellen, sok tekintet
-ösztönzé különösen Deborah iránt elfogulatlan nyugalomra, s
-mindannak kikerülésére, mi czélzatos szépelgésnek, mi hódítási
-vágynak tűnhetnék föl.</p>
-<p>Csalhatatlanúl meglepte őt, kivált eleinte, Deborah junói
-alakja, fejedelmi szépsége, de izlése, mely inkább hajlott a kecses
-kis tündérek, mint a félelmes istennők felé, és könnyelmüsége, mely
-a leigáztatást, habár a járompálcza a legtisztább szerelem
-termésaranyából kovácsoltatott is, nem örömest tűré, hamar vissza
-tudták állítani kedélyének egyensúlyát.</p>
-<p>Aztán Gyulai nem volt ugyan oly hű barátja Elemérnek, hogy
-érette nagy áldozatra is kész lenne, általában erős öntagadást tőle
-még testvére, atyja, fejedelme sem kivánhatna, de az áldozattól, de
-az öntagadástól még igen távol van azon illedelmi szabály szem
-előtt tartása, hogy ha nem vonz szivünk egy nőhöz, s ha önzésünk
-körébe nem esik e nő lefoglalása, akkor ne álljunk csupa hiúságból
-másnak útjába, kivált ha e más barátaink sorába tartozik. Gyulai
-sejté Deborah régi szerelmének elévülését, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_256" id="Page_256">-256-</a></span> tudta
-Pécsi ellenszenvét az öreg Kassai iránt és egyre százat mert volna
-föltenni, hogy Elemér házassága dugába dűl, de következik-e ebből,
-hogy ő is befolyjon a válság siettetésére? S mi hasznát venné
-Deborah rokonszenvének az oltári szertartások nélkül? Vétkes
-viszonyra gondolnia sem lehetett. Deborah nem sülyedhetett volna
-oly alá, s ő egy kitünő helyzetű leány elcsábításával saját
-jövendőjét tette volna semmivé. A vallásos és szigorú erkölcsű
-fejedelmi udvarban kellett Gyulai minden becsvágyának kielégítést
-nyerni, s bár sok bűn volt, melytől inkább csak a nyilvánosság
-miatt rettegett, titkon sem akart szertelen élvezet nélkül nagy
-szerencsétlenség okozója lenni, s Deborah szépsége benne inkább
-bámulatot, mint ingert gerjesztett.</p>
-<p>Pécsi roppant vagyona foglalkoztatá még leginkább a fiatal úr
-képzelődését. Annyi kincset, annyi falut egy szép kézzel, minden
-fáradság, minden ellenszenv legyőzése nélkül nyerni, nem volt
-tréfa.</p>
-<p>Gyulai aránylag csekély zsoldért félnapokig állott
-gyertyaegyenesen a palotaajtók előtt, s e mulatságnál valóban
-kellemesb lett volna, palotákkal bírni, s egy szép, egy irigylett
-kebelre hajolni. De valamint a nemes ércz a föld gyomrában sok
-nemtelen anyaggal vegyűlten él, szintúgy midőn kitisztítva forgásba
-hozatik, ritkán jön együvé, ritkán csoportosodik kincscsé a nélkül,
-hogy ne szövetkezzék oly elemekhez, melyektől különválasztani
-kivánnók, hogy igazán hasznát vehessük.</p>
-<p>Így volt Gyulai is Deborah gazdagságával. A szombatosság nem
-tetszhetett neki, mert gúny tárgya <span class="pagenum"><a name=
-"Page_257" id="Page_257">-257-</a></span> volt. Pécsi multja s
-jelen állása alkalmatlanul hatott rá, mert az udvar gyanuja és
-neheztelése nem könnyen látszott csillapíthatónak.</p>
-<p>Gyulai büszke volt családja régiségére, s igen sérté fülét, hogy
-széles rokonsága s a főurak majdnem kivétel nélkül egymás közt
-Pécsit «szűcs»-nek hívták. Volt ugyan a hatalmasok sorában, főleg
-Kassai iránti gyűlöletből, Pécsinek nem egy párthíve, de a kik
-hozzá szítottak is, a porból fölcseperedett nagyúr fényűzését
-csípős észrevételekkel kisérni, jellemét kétes világításba
-helyezni, s hivataloskodása idejét, a mennyire csak lehetett,
-megbélyegezni, nem mulaszták el. S Gyulai, ki a vélemények rabja
-volt, fősúlyt arra fektetett, hogy valaki sokaktól és sokszor
-vádoltatik, s nem pedig arra, vajon igazságosan-e? vajon irigység,
-boszú és elővélemény nélkül-e? Deborah kivételes helyzetben volt,
-főleg a nővilágban. Ritka szépségét a férfiak annyira magasztalták,
-hogy egyéb tulajdonait kiemelni idejök sem volt. Talán ebből
-következett, hogy a nők gyöngeségeinek kilesésére, s erényeinek
-alábbszállítására fordítottak sok gondot és időt. Botrányt nem
-hozhattak föl ellene, de a finom rágalmakból mindig ragad a
-kiszemelt áldozatra elég, s ha a jelent nem is mocskolhatja be
-határozott váddal, megrendíti a hitet a jövő évek tisztasága iránt.
-Deborah leendő férjét egy úrhölgy sem képzelhette boldognak, s
-Gyulait megdöbbenté annyi szép ajk kétes mosolya, annyi bölcs néne
-jövendölgetése. Előtte az is föltünt, hogy voltak családok, kiknél
-Deborah meg sem jelenhetett, noha a férfiak többször mulattak
-Pécsinél. <span class="pagenum"><a name="Page_258" id=
-"Page_258">-258-</a></span> A nők ez ellenszegülése, mely vagy a
-rangra vagy a személyre vonatkozott, s így vagy büszkeség, vagy
-szemrehányás volt, Gyulait csak magára is megdöbbentette volna, ha
-a többi tekintetek lehangoló befolyását számításba sem venné.</p>
-<p>A roppant arahozomány vakító csillámából ennyi ködön és
-porfellegen át kevés fény hatott a fiatal udvaronczig, kevés csáb
-ingerlé képzelődését, melegíté ábrándokra szívét.</p>
-<p>Az ő szenvedély nélkül való jelleme, mely mélyebb szerelemre nem
-látszott hivatva, az önzés finomabb nemeire fordítá a rendelkezése
-alatt álló erélyt.</p>
-<p>Inkább óhajtott előhaladni, mint gazdagodni; inkább kitünni,
-mint élvezni.</p>
-<p>Mióta Zsófia herczegkisasszony veszélyes titkába volt avatva,
-mióta a karácsonyi communiókor a leendő fejedelemnő kedvéért az
-öreg fejedelem és neje vallásos buzgóságát segíté kijátszani, mióta
-egy titok fölleplezésétől függött bukása, s eltakarásától gyors
-emelkedése, oh! azóta Gyulai az emberi természet azon sajátságánál
-fogva, mely a veszélyeztetett jót értékesebbnek tartja, mint midőn
-semmi válság nem fenyegeté, majdnem mindennek tekinti az udvar
-kegyét, s ha szíve szerelemre képes lett volna, még e szerelmet is
-föláldozná a befolyásért, az emelkedésért.</p>
-<p>Elemér csak szánalomból, csak Zsófia leigázott lelkiismeretének
-védelmére, követé el a botrányt, de Gyulai könnyelműségbe takart
-önzésből.</p>
-<p>Elemér jutalmat nem ohajtott s a büntetést elszántan várta;
-ellenben Gyulai fellegvárakat épített <span class=
-"pagenum"><a name="Page_259" id="Page_259">-259-</a></span> a
-sikerre, borzadott a veszélytől, s hasznosítani akarta
-vakmerőségét. Vágyott a herczegkisasszony egész kedélyét
-elfoglalni, csüggött a szeszélyes leány minden pillantásán,
-szolgailag engedelmeskedett változó ötleteinek, ellesé gondolatait,
-hogy teljesíthesse. Hisz e növendékleány alig félév mulva neje lesz
-György úrfinak s György úrfit egy vagy legfölebb két év
-leforgásával a rendek fejedelemmé fogják választani, hogy még az
-apa életében ő az uralkodáshoz, a nép iránta hódolathoz
-szoktathassék, s hogy a Rákóczi család, a szultán vagy a német
-császár védelme alatt, az örökösödési jogot felötlő erőszakolás és
-makacs visszahatás nélkül kivívhassa. Mekkora szerep nem vár egy
-kegyencz számára e távoli, de regényes körvonalaival már derengő
-háttérben! Gyulai szertelen reményeket csatolt a herczegleány
-rokonszenvéhez; azonban fájdalom! épen e rokonszenv sehogysem akart
-mutatkozni.</p>
-<p>Anna néne, az ügyes cselszövő, elég sok jártassággal képviseli
-öcscse érdekeit, de Zsófi, ha Gyulairól volt szó, mindig Elemért
-dicsérte. Haragudott, ha csak azon lehetőséget is föltették, hogy
-találkozott a világon oly tündér, oly királyleány, vagy
-herczegkisasszony, a kinek hűbb szolgája volt a szelid, a jó
-Elemérnél. Anna néne ilyenkor az unokaöcs ügyét egy kevés
-befeketítés és rágalom által sem irtózott elősegíteni. Elpletykálá,
-hogy Elemér ugyanakkor, midőn sebe miatt a herczegkisasszonyt nem
-szolgálhatá, bezzeg, elég időt kapott Pécsi Deboráhnál mulatni,
-bezzeg vívott, mint az óriás, ki mind a két kezében bárdot hord,
-azok ellen, kik Deboráht <span class="pagenum"><a name="Page_260"
-id="Page_260">-260-</a></span> bántalmazák. Zsófia az első perczben
-zokul vette e hírt; de utóbb azzal biztatgatá Annát, hogy magához
-fogja parancsolni Elemért, jól leszidja, s büntetésül egy hétig
-vele őrizteti az öltöző-szoba ajtaját. Anna sokkal jobban ismeré
-neveltjét, hogysem képesnek ne hihesse mindenre, mit csak a
-korlátlan szeszély kigondolni tud és követelni mer; ennélfogva,
-soha többé szájába sem vette Elemér nevét, nehogy furcsa tervekre
-és vadregényes ötletekre adjon alkalmat. Hallgatása használt is.
-Zsófi kezdett szokni Gyulaihoz; Gyulai pedig azon mértékben kezdett
-Pécsi Simon házától elszokni.</p>
-<p>Deboráht az ifjú gyér látogatásai megalázták.</p>
-<p>Büszkesége, mely szerelmének előbb szószólója volt, most a
-gyűlölet tolmácsává akart szegődni.</p>
-<p>A szombatos leány, midőn a boldogságról álmodozott, mindig csak
-egy jelenetet látott maga előtt. Lábainál térdelve képzelte
-Gyulait, s hallá saját hangját, midőn az ifjút nevetve utasítja
-vissza.</p>
-<p>S mennyi gúnyt foglalt volna magában e nevetés! mennyi
-elégtételt, mennyi kéjt ébresztének föl a diadalán dobogó szívben a
-kikosarazott udvarló zavart, hüledező vonalai.</p>
-<p>– Bár lenne atyám jelen, midőn szememmel eltaszítom, midőn ajkam
-hideg mosolyával megsebzem őt!</p>
-<p>Deborah sivár ábrándjai egész lelkét elborították; de
-szerencséjére közbe jött egy másik inger, mely szintén gőgjét
-ostromlá, mely szintén a lealáztatás szégyenével hatott rá, s
-kedélyét megosztva gondolatainak új irányt adva, nem engedé, hogy
-mindig makacs szeszélyén csüngjön. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_261" id="Page_261">-261-</a></span></p>
-<p>Pécsi Simon tudniillik, bár a szombatosok pártfogója volt,
-térítési erélyét leányánál nem nagyon vette igénybe. Az apa
-előrelátása győzött a hitterjesztő buzgóságán. Minthogy nem
-hitetheté el magával, hogy a szombatosságot hamar sikerülhessen
-országosan bevett vallássá emelni, nem akarta egyetlen leánya
-szerencséjét rögeszméjével korlátozni és szabadon kivánta hagyni
-azt a kérdést: hogy Deborah leendő férjének kövesse-e hitét, vagy
-pedig atyjának?</p>
-<p>Az öreg úr ily óvakodó eljárásából következett, hogy a szombatos
-leánynak a tiltott hitről homályos, határozatlan ismeretei voltak.
-Elméjének iránya nem is szólítá föl e nemü vizsgálatokra. Apja
-énekei, melyeket néha orgonajáték mellett hallott, kedvesek voltak
-előtte, de csak mint költői művek, s mint egy általa forrón
-szeretett egyén szerzeményei. Egyébként a szombatosok iránt inkább
-kedvezőtlen elővéleménynyel viseltetett; mert úgy tapasztalá, hogy
-nagy részben rongyos öltözékű és műveletlen emberek. De a kik e
-felekezetből atyjánál tevék udvarlásaikat, méltó elragadtatással
-említhették a ház kisasszonya nyájas és leereszkedő bánását, mert
-Deborah a nyilt háztartás kötelességei közé számította a nyilt
-arczot, szives modort, finom tapintatot, s e kötelességnek örömest
-alávetette személyes érzéseit. A Pécsi házánál a családélet
-fűszerei közé számíttatott a fény és illem mellett bizonyos
-fesztelenség, mely kényelmes mozgást enged mindenkinek, s a
-szükségtelen beavatkozásoktól tartózkodik. Pécsi sokkal szabadabban
-nevelte Deboráht, mint akkor <span class="pagenum"><a name=
-"Page_262" id="Page_262">-262-</a></span> szokás volt, s nem
-korlátozá a kényeztetett gyermek felötlőbb szeszélyeit sem. Hagyá,
-hogy kedve szerint oszsza el idejét. Nem tudakolt tettei s
-kedvtelései után, ha azok komoly aggodalomra nem adtak okot. Az
-öreg úr szokása Deboráhra is átszállott. Alig fordult elő oly eset,
-midőn Deborah szabadságot vett volna magának atyja eljárásaiba
-vegyülni s tanácsadóul lépvén föl, őt valamire rá, vagy valamiről
-lebeszélni. E gyöngéd tartózkodás mellett igen természetes volt,
-hogy az öreg Pécsi naponként tarthatott volna egyházi zsinatokat, s
-egész hosszú téli estéket tölthetett volna pórias vagy gyanús
-kinézésű egyénekkel, a nélkül, hogy Deborah egy szóval, vagy egy
-tekintettel is legcsekélyebb aggodalmát vagy visszatetszését
-fejezze ki.</p>
-<p>De a «beteg asszony» küszöbe előtt történt jelenetek fölnyiták
-Deborah szemét. Lehetetlen volt észre nem vennie, hogy atyja oly
-tűzzel játszik, mely lángba boríthatja az egész házat, mely hamuvá
-égetheti a család vagyonával együtt a család becsületét és
-boldogságát is. Nagy távolságot kezdett sejteni atyja többi
-különczségei és a szombatosság közt. A különös nyelvű és iratú
-könyvek, az ég képlete, az állatkör és bújdosó csillagok házai
-minden rejtélyes jóslatokkal együtt most egészen más horderejű
-dolgoknak tüntek föl előtte, mint az új vallás hirdetése, mint a
-második Jeruzsálem szépségeiről írt csinos versek. Hallá Mikóéknál
-az országtanács tilalmát, a hirnök kikiáltásait, a falragaszok
-tartalmát; hallá az álmodó Gécziné szájából a vérfagyasztó
-jóslatokat, s az iszony és óvatosság kölcsönös <span class=
-"pagenum"><a name="Page_263" id="Page_263">-263-</a></span> hatásai
-eléggé meggyőzték arról, hogy tudós és mély felfogású atyja, a
-tisztes ősz, bizonyos tekintetben végre is gyermek, ki az ő
-vezetésére szorúl, s ki, ha magára hagyatik, az alvajáróként
-veszélyes mélységek fölött behunyt szemmel fog bolyongani.</p>
-<p>Deborah szíve vérzett, midőn ábrándja, mely atyját a
-legtökéletesebb halandó dicskörében tünteté föl, szét akart
-oszlani; de szeretetét nem gyöngítette, sőt erősbíté új
-tapasztalata. Ő, ki atyjára büszke volt érdemeiért, büszke lett
-volna rá az elhagyattatás- és megaláztatásban is. E szilaj
-természet, e fönhéjázó szellem tudta tisztelni a világtól
-megbélyegzett Géczinében a vér kötelékeit, s ha Pécsit, a
-szombatost, a törvény szigora földönfutóvá tette volna, Deborah, az
-aristokratikus ízlésű leány, ki a disztelentől csak úgy undorodott,
-mint a vétkestől, egy koldus ronda öltözékében is követné atyját a
-nyomor, az elhagyatás ösvényein. De bár sorsát soha külön nem
-választaná emezétől, érzé, hogy, ha bukniok kellene, az ő szeme
-előtt nem a legnagyobb mélységbeesés volna a legiszonyúbb látvány,
-hanem az, melyben az esést nevetséges botlás előzné meg. S ilyennek
-gyanítá a szombatosságot.</p>
-<p>Az első benyomások alatt mindjárt eltökélé tehát, hogy
-kitelhetőleg fogja atyját minden gyanús egyén befolyásától
-oltalmazni.</p>
-<p>De erre alkalom nem mutatkozott.</p>
-<p>Pécsi a fényes és lármás temetéssel megvetését, haragját és
-dölyfét kielégítvén, csendesen ült «remeteségében», s Gyulain kívül
-alig társalgott valakivel. <span class="pagenum"><a name="Page_264"
-id="Page_264">-264-</a></span></p>
-<p>Könyvek és astrologiai észlelések közt tölté ideje nagy részét,
-s midőn Deboráhval volt, oly vidám és gondnélkül való arczczal
-beszélt ezer apró, de érdekes tárgyról, annyira mellőze mindent, mi
-a phantastikus új hitre legkisebb vonatkozással birt, hogy leánya
-teljesen megnyugodott, sőt néha magában szégyenlé is azon vakmerő
-perczet, melyben képzelni merészlé, hogy még ő fog atyja
-oltalmazója, tanácsadója és gyöngeségének elleplezője lenni.</p>
-<p>Azonban a csendes heteket egyszerre aggodalmas napok válták
-föl.</p>
-<p>Pécsi Simon a téli estéken megint orgonája mellé ült. És a szent
-énekek a «remeteségből» a fegyverzörej és utczazaj elhalása után
-talán a fejedelmi palotáig is elhatottak.</p>
-<p>Deborah annyira el volt foglalva saját beléletével, hogy eleinte
-eszébe sem jutott, miként a szelid és áhitatos dalok, melyek ellen
-józan kifogást tenni nem lehet, még a csavargó népnek és az
-ármányos udvaronczoknak alkalmat nyújthatnak a szombatosokról
-költött mendemondák fölélesztésére, s őt és forrón szeretett atyját
-új botrányoknak tehetik ki.</p>
-<p>Később lehetetlen volt észre nem vennie, hogy oly egyének járnak
-a házhoz, kiket apja soha sem vezet a társalgási szobákba, kik –
-hihetőleg tanácskozás végett – a könyvtárba, vagy a kis bástyába
-zárkóznak, s kik besötétedés után mennek föl a csigalépcsőkön és
-igen későn távoznak.</p>
-<p>Deborah óvakodva, a legkiméletesebb modorban czélzott egypárszor
-ez ismeretlenekre, de Pécsi Simon homlokára mindig köd borult, s
-különben <span class="pagenum"><a name="Page_265" id=
-"Page_265">-265-</a></span> szelid vonalairól neheztelő
-visszautasítás volt olvasható.</p>
-<p>– Bizonyosan szombatosok környezik őt! – sóhajtá a nyugtalan
-kedélyű leány.</p>
-<p>A rejtélyes vendégek csakhamar kimaradoztak, s az öreg úr nem
-háborgatá az orgonát, más kedvencz foglalatosságokba merült, de
-Deborah észrevevé, hogy többé jó atyja ajkain elvétve sem ül vidám
-mosoly, s azok a nagy jelentékeny kék szemek, melyek annyi érzéstől
-voltak lelkesedve, annyi eszme fényében égtek, most már többnyire a
-csendes szomorúság kifejezését tükrözik vissza.</p>
-<p>– Valamin aggódik, valami nyomja szivét, oh! bár lenne
-bizalommal hozzám! bár házunk szokása ne az volna, hogy magunkra,
-hanem hogy egymásra támaszkodjunk! Ha szegény anyám élne, nem
-választanák el bizodalmunkat láthatatlan, de át nem törhető
-sorompók, s annyi szeretet mellett nem volna az apa és leány egymás
-iránt némileg idegen!</p>
-<p>Míg Deborah ily tünődések közt élt, megint elkezdődtek a
-vallásos énekek. Az orgona zengett majdnem éjfélig, s a kenetes
-zsolozsmák a felső emeletből a hálószobáig lehatottak, s
-ijedelemmel tölték el őt. Annál is inkább, mert egy terjedelmes és
-gyönyörű hang vegyült a Pécsi Simonéhoz, hogy a szorongó leány
-pilláiról az álmot váltig elűzze.</p>
-<p>Deborah az énekes férfiút nem látta a kapun bejönni. Titkon és
-későn kellett házokba lopóznia; de a dallamok szövege, s némely
-hangosabban folytatott vita, melynek töredékét lehetetlen volt meg
-<span class="pagenum"><a name="Page_266" id=
-"Page_266">-266-</a></span> nem hallania, azon gyanúra vezeték,
-hogy a rejtélyes idegen alkalmasint szombatos pap.</p>
-<p>Eszébe jutott minden veszély, szeme előtt lebegett a haldokló
-néne rémalakja, fülében zúgtak a jós-szavak, s kimondhatatlanul
-szerencsétlen volt.</p>
-<p>Reggel beszélni akart atyjával, térdre borulva akará kérni
-óvakodásra; de az öreg úr szokatlanul sötét tekintete
-visszadöbbenté.</p>
-<p>– Ez legyen utolsó gyöngeségem! – sóhajtott Deborah, midőn atyja
-sejtvén, hogy leánya szivét valami nyomja, gyöngéd tudakozódás
-helyett visszatartózkodó modorban tett némely házi intézkedéseket,
-s aztán könyvei és az astrologiai képletek közé távozott.</p>
-<h3>XVIII.</h3>
-<p>A nemzeti hadak főgenerálisa nagy meglepetéseknek volt
-kitéve.</p>
-<p>Zöld Mihály, a Háromszéken fekvő zászlóalj kapitánya, kitől a
-Zólyomi Dávid szétvert és üldözött pártjának maradványai leginkább
-rettegtek, a fejedelem parancsára nyugalomra bocsáttatott. Senki
-sem kérdezte a tábornokot e tárgyban. Ő csak rendeletet kapott,
-melyet tüstént végre kellett hajtania. Rákóczinak nem volt szokása
-az ily rövid és indokolatlan eljárás, és nem csoda, hogy elég
-széles körben figyelmet gerjesztett, és sok politikai
-hozzávetéseknek szolgált támpontul. Növekedett az öreg Kornis
-Zsigmond ámulata, midőn Vincze Péter, a radnóthi kapitány, ki a
-vitézségen kívül semmi ajánlatos tulajdonnal nem birt, kénye és
-kedve ellen, a Zöld Mihály <span class="pagenum"><a name="Page_267"
-id="Page_267">-267-</a></span> nehéz és sok felelősséggel járó
-állomására szállíttatott át. Rebesgették, hogy a fejedelemasszony
-kívánságára történt. Mi annál feltünőbb volt, mert ez az erélyes és
-mély belátású úrhölgy a befolyást, melyet férje fölött gyakorolt,
-igen ritkán használta az állam ügyeire vonatkozó czélokra.</p>
-<p>Olvasóim képzelhetik, hogy a harmadik meglepetés Kassai
-Elemérnek a Radnóth körébe vont mezei hadak kapitányává
-kineveztetése volt. Erre a különben neheztelő Kornis is örömmel adá
-beleegyezését; de az látszott megfoghatatlannak, az nyujtott a
-találgatásokra különféle anyagot, hogy az öreg Kassai mi okból
-kivánhatta eltávolítását annak, kit annyi fitogtatással vallott
-rokonának, s kit a világ az ő általános örököséül tekintett. Sokan
-elidegenedést véltek e lépésben, némelyek lappangó czélokat. S ha
-Elemér jelleméhez homály férhetne, az utóbbiak gyanúja nyert volna
-alakot; de az ifjú szelíd magaviselete, önzéstelen multja a rágalom
-nyelvét is lekötötte, a sötétebb képzelődésűek találgatásait is
-keletkezésökben elnyomá.</p>
-<p>István úr saját kezével szedett ki a pohárszékekből és fülkékből
-ezüst tálakat, aranynyal befuttatott serlegeket. Ügyelt, hogy
-idegen czímerűek és olyanok, melyeknek zálogideje nem régen járt
-le, ne vegyíttessenek a választottak közé. Ibrikeket, kannákat is
-tett ki. Némi tusakodás után előhozatta a Katalin fejedelemnőtől
-Csákihoz került, és tőle a szabad-csapatok által elrabolt óriási
-tálczát is, melyre egy egész őzet lehetett volna fektetni, s mely
-csak nagy ünnepélyeken játszott szerepet. Megvizsgálta <span class=
-"pagenum"><a name="Page_268" id="Page_268">-268-</a></span> a drága
-ezüstneműek jelen állapotját, s fájdalommal tapasztalván, hogy
-tisztításra szorultak, útmutatásokat adott az irnokoknak és
-legényeknek, fűszerezve száraz oktatásait hatásos fenyegetésekkel a
-történhető sértések, kártételek esetére. Csakhamar a korlátnok
-mellékszobái ezüstmíves boltjához hasonlítottak, s lett elég
-sürgés, mozgás.</p>
-<p>Kassai az unokaöcs távozása előnapján roppant búcsúlakomát
-rendezett. Azon egészséges elvből indult ki, hogy ily nagy
-alkalmakkor czélszerűbb az ételek halmaza és finomsága helyett a
-terítékek és evőeszközök drágaságát, mennyiségét tüntetni föl, s
-inkább a cynismus, mint a takarékosság szabályai ellen véteni. Hadd
-gondolják, ha már lehetetlen a félreértést kikerülni, őt, az
-egyszerű erszénykötő fiát, inkább dölyfös aristocratának, mintsem
-hígeszű pazarnak, ki torkosságba merült és e rossz korban rossz
-példával akar előljárni!</p>
-<p>Kassai gyönge lábai ellenére a kamarába és konyhába is
-betekintett. Szakácsnője, ki a kis adagokhoz volt szoktatva,
-nagyszerűnek hitte a készülő ebédet, s ezen nézetben osztozni
-kezdének az éhes subalternusok is, kik biztos reményben voltak,
-hogy az asztal végén lesz hely számokra tartva, mert a hivatalos
-vendégek közül többen a meg nem jelenhetésért ki fogják magokat
-menteni.</p>
-<p>A korlátnok most kezébe fogta félmankóját, s lábzsákosan
-czammogott le a lépcsőn. Nyomban kisérte titkára, a rózsaszín
-kedélyű férfiú, lopótököt, pinczekulcsot és gyertyát hozva. Az
-inasok pedig karafinokkal és kannákkal zárták be a menetet.
-<span class="pagenum"><a name="Page_269" id=
-"Page_269">-269-</a></span></p>
-<p>István úr, a gazdag földbirtokos, hires boraiból keveset szánt
-háztartásra. Nála inkább csak átalagokat, mint hordókat lehetett
-látni. A pinczében gondolkodva nézett körül; látszott, hogy
-szándékát új vizsgálat alá veti.</p>
-<p>– Czelnaim igen erős, – szólt.</p>
-<p>– Olyan mint a tűz, – jegyzé meg a titkár.</p>
-<p>– Kegyelmed is tehát a mellett van, hogy a tavalyi sárdiból
-húzassak?</p>
-<p>– Meg a tíz éves czelnaiból, nagyságos uram, azon ünnepélyes
-percz számára, midőn a magas vendégek Elemér úrfi egészségeért
-ürítenek poharat.</p>
-<p>Kassai megütközött a titkár ellenzéki vakmerőségén, de
-csodálatos módon az ő keble is most tágabb volt, s nemcsak jobban
-tudott köhinteni, lélekzeni, de érezni is.</p>
-<p>– Ha kend szükségesnek hiszi, tehát bontsa föl az átalag
-pecsétjét.</p>
-<p>A titkár levakarta a szurkot, kivette a dugaszt, kezével szépen
-megtörlé a nyílás széleit, s oly hatalmasan kezdett szivattyúzni,
-hogy orczáján a basarózsa pírja virított föl. Néhányszor ismétlé
-erélyes működéseit s egy öreg kanna már félig megtelt az aranynyal
-vetekedő borral, midőn Kassai pihenési jelt adott.</p>
-<p>Most már a csekélyebb értékű sárdira került a sor, s miután az
-igényelt mennyiség ki volt szíva, a titkár az átalagoknak
-visszaadta a szükséges táplálékot, s ismét lepecsétlé a
-dugaszokat.</p>
-<p>Kassai ő nagysága alkalmat vett időközben megkopogtatni a
-hordókat, hogy vajon nem lopnak-e <span class="pagenum"><a name=
-"Page_270" id="Page_270">-270-</a></span> cselédei? szemügyre vette
-az abroncsokat, hogy vajon nem tolták-e egyiket is félre, s nem
-furták-e meg a tolvajnád és szalma végett a dongát? de mindent
-rendben talált és nyugodtan czammogott vissza.</p>
-<p>A vendégek, kikért ennyi mozgás történt, néhány hivatalnokból, a
-collegium tanáraiból, s a «nemesi társaság» Elemérrel közelebbi
-viszonyban álló tagjaiból állottak. Jelent meg egy pár félig tönkre
-jutott főúr is, azon sanyargatott aristocraták közűl, kiknek
-ingóságai Kassai szekrényeibe voltak zárva, s fekvőbirtokaik fölött
-is a szigorú hitelezőnek damoklesi kardja lebegett.</p>
-<p>A ravasz irnokok jól számítottak, hogy csakugyan marad a hosszú
-asztal körül üres szék; mert Dajka püspök, mint vén ember, otthon
-szeretett ebédelni, és volt vagy két adós, ki nagy szerencséjének
-tartá ő nagysága szives megemlékezését, de rögtöni betegség vagy
-véletlen akadály miatt épen a végperczekben kénytelen volt meg nem
-jelenhetését levélben kimenteni.</p>
-<p>Kassai Pécsi Simontól egészen különböző hiúságokkal birván, nem
-sokat bánta, ha valaki nem az ő kanalával akar enni, s a mennyiben
-új költséget nem okoznak, örömmel bocsátotta asztalához
-legkopottabb külsejű irnokait is.</p>
-<p>A mi a takarékos ebédet illeti, az a drága terítékekhez képest
-tekintet alá sem jöhetett ugyan, de a ki a költséges fűszerek
-helyett a víg társalgást a szájíz ingeréül elfogadta, nem
-állíthatta sem azt, hogy élvezetre nem talált, sem azt, hogy éhesen
-és szomjasan kelt föl az asztaltól. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_271" id="Page_271">-271-</a></span></p>
-<p>A fukar, mogorva Kassai a komoly és tudományos csevegést, ha
-rászánta magát, oly ügyesen tudta vezetni, mint akárki, s a tanárok
-hizelkedés nélkül csodálhatták éles elméjét és belátását. Gyulai
-Ferencz pedig, miután Elemérért rokonainak élczeire ki merte magát
-tenni s az ebédre megjelent, víg ötleteivel földerítette a
-legridegebb kedélyűeket is.</p>
-<p>Kassai maga ürítette poharát nyájas vendégei egészségére, és
-szíve, mely elszáradt és összezsugorodott izmok szövetéből állott,
-végtére az eddig ismeretlen megilletődések varázsával tágulni,
-vérrel megtelni, élni és éledni látszott. Forgószélként ragadta
-magával a szigorú, örömtelen öreget a vendégöröm, mely a sötét
-hajlékokban jelen lenni és zajongni nem tartotta eddig illendőnek.
-Lapos, hideg ajkairól eltünt a gúny és mogorvaság, kedélyes
-tekintetet vetett Elemérre, elmondá, hogy büszke ez ifjúra, s midőn
-észrevevé, hogy a czelnai fogyatékán van, intett a titkárnak,
-fülébe súgta, hogy a fülkében négy palaczk tokaji van, s tüstént
-hozza föl az egyiket. A gyér diplomatikus ebédeken kívül ez még
-soha sem történt.</p>
-<p>Midőn pedig az asztaltól fölkeltek, megölelte Elemért; a
-vendégek előtt adott neki egy díszkardot, s atyai szeretettel
-mondá: – Kedves öcsém, délután és este útikészületekkel lészsz
-elfoglalva, de nyolcz óra körül tekints be hozzám, mert számodra
-még egy egész üres órát gazdálkodtam meg, és sokat akarok veled
-dolgainkról beszélni.</p>
-<p>A fürge kis titkár uszkált az örömben, mint a hal a vízben.
-Elemér javát senki sem hordozta inkább <span class=
-"pagenum"><a name="Page_272" id="Page_272">-272-</a></span> szívén,
-senki sem hitte makacsabb őszinteséggel, hogy Kassai unokaöcscse
-most már a szerencse kegyeltjévé lett, s hogy boldogságának – e
-nagy épületnek, melynek alapja le van téve – betetőzéséhez és
-megkoronázásához még csak az évek hiányzanak. Maga előtt szemlélte
-leendő pártfogóját, ki azt is, a mi a korlátnok igéreteiből el
-találna maradni, utánpótolja. Helyzetem most ugyancsak biztos,
-gondolá kiapadhatatlan optimismusával. Ha ő nagysága, az én
-tisztelt principálisom, sok gondja és foglalatosságai közt,
-előléptetésemről meg is feledkeznék, nem alkalmatlankodom neki
-czélzásokkal, kérelmekkel. Minek a sürgés, nyugtalankodás? Hála
-Istennek! ép, egészséges ember vagyok. Igen messze se haladtam az
-években. Várhatok. Nincs rosszabb a tolakodónál, ki parányi
-egyéniségét mindenüvé beékeli, és szüntelen lábatlankodik, hogy
-észrevétessék. Ismeri Kassai ő nagysága csekély érdemeimet, s ha a
-megjutalmazásban valahogy elkésnék, minek duzzogjak? Hisz itt van
-Elemér úrfi, s ha ő – miben semmi kétség – magas polczra emelkedik,
-meg fog emlékezni szolgálataimról. Jövendőm markomban, az
-előléptetés úgyszólván zsebemben van, csak idő kell hozzá és
-béketűrés. S mi könnyebb a béketűrésnél? Szeretném tudni, hogy
-Rákóczi ő fensége egész irodájában ki lehetne szebb és biztosabb
-kilátásokkal ellátva, mint én? Hohó? senki! Vagy volna-e valaki!
-Haha! senki sincs! Becsületszavamra! senki.</p>
-<p>A titkár épen fölkaczagott örömében, midőn a távozó Elemér hozzá
-benyitott. <span class="pagenum"><a name="Page_273" id=
-"Page_273">-273-</a></span></p>
-<p>– Ezer bocsánat, édes úrfim, – mentegetődzék a titkár, – hogy
-magamban egy kissé hangosan mertem nevetni. Ferde szokásaim vannak.
-Aztán ez a pompás, dicső nap még a halat is melegvérű állattá képes
-varázsolni. Ittas vagyok, nem a bortul, az úrfi szerencséjétől.</p>
-<p>– Engem, – szólt Elemér, a titkár mindkét kezét kezébe fogva, –
-engem csak az a szerencse ért, hogy kegyelmed szivét megtanultam
-még többre becsülni. De minek mondanék bókot a szerénységnek, mely
-saját nevét is pirulva hallja, s nagyobb zavarba jön a dicséret,
-mint a kárhoztatás miatt!… Holnap korán távozom; de egyet szeretnék
-tudni, hogy nyugodt lehessek, s ezért kerestem fel kegyelmedet.
-Óhajtanék fölvilágosodni azon ok iránt, mi nagybátyámat
-előléptetésem sürgetésére birta.</p>
-<p>A titkár nagy szemeket vetett Elemérre. Minden vonalán, egész
-lényén, arczától a kis ujjáig, látszott a csodálkozás. – Hát már
-elfeledte, édes úrfim, hogy saját maga kérte az áttétetést. Ő
-nagysága sokáig tanakodott a legjobb állomás ügyében, s végre azt
-választá, mely közel esik Fehérvárhoz. Csak most volt alkalmam
-tapasztalni, mennyire szereti az úrfit. Véghagyományát is
-elővéteti, hogy még egyszer átvizsgálva, letétesse a kolosmonostori
-levéltárba. Ma reggel, midőn hivatott, el volt érzékenyedve. Úgy
-hiszem, nehezére esik az úrfi távozása. Hiába! vén ember, s holnap
-már egészen magára van hagyva.</p>
-<p>A titkár szavai, a nélkül, hogy valami tartalommal birtak volna,
-kielégíteni látszottak Elemért. Titkos <span class=
-"pagenum"><a name="Page_274" id="Page_274">-274-</a></span>
-aggodalma oszlott. Ama sötét sejtést, mely betegsége alatt ezer
-rémalakot idézett lelke elébe, visszarezzenté a nagybátya ügyeibe
-mélyen avatott férfiú hangja és egész viselete.</p>
-<p>– Sokáig kerestünk az úrfi számára helyet, – folytatá a titkár.
-– A be nem töltöttek nem tetszének ő nagyságának. S mennyi
-fáradságba került, míg végre sikerült, a küküllővári kapitány
-fejébe verni, hogy számára egészségesebb valamit alig lehetne
-kigondolni, mint a lak- és légváltoztatást. Sokáig tüszkölt,
-vonakodott; de utoljára mégis fölszedte a sátorfát.</p>
-<p>– Tehát érettem egy érdemes és tapasztalt katona mozdíttatott
-el? – kérdé leirhatatlan megütközéssel Elemér.</p>
-<p>– Isten őrizzen! – szólt a titkár, szokás elleni fecsegésének
-lehető következményei miatt sápadozva. – A kapitány sokkal
-fontosabb állásba helyeztetett. Legfölebb annyi áldozatot hozott,
-hogy most más urakkal kell poharaznia. Talán ez nem tetszett neki,
-de szép hadsereg válnék abból, melyet ily tekintetek szerint
-látnának el tisztekkel.</p>
-<p>– De rám nézve minden állomás egyenlő. A legszélső végvárba csak
-oly örömest mennék, mint oda, hova most küldenek.</p>
-<p>– Kassai István ő nagysága másként gondolkozik. Neki épen ez a
-kapitányság volt izlése szerint. Magához közel akarja Elemér úrfit
-tartani.</p>
-<p>Kielégítő magyarázat ez, s mégis Elemér szivében alaptalan
-gyanuk ébredeztek. <span class="pagenum"><a name="Page_275" id=
-"Page_275">-275-</a></span></p>
-<p>– Talán nagybátyám személyes ellenségei laknak ott?</p>
-<p>– Mi gondja volna azokra az úrfinak? Ő nagysága hatalmas úr, nem
-ijed meg árnyékától. És ha találkozni fognak, kik úrfit nagybátyja
-miatt hidegen fogadnák, lesznek mások, kik megkettőztetik
-előzékenységöket. Csak a szombatosok társaságától tartózkodjék
-vissza. De hisz azok a Küküllőmentén kevés számmal vannak. Közöttök
-csak a gonosz Pécsi Simon fújja a kigyókövet. Bocsásson meg, Elemér
-úrfi, hogy ily illetlen kifejezéssel találtam róla szólani. Hiában!
-a ki a Kassai-család ellensége, az megoldja az én nyelvemet is, az
-előtt én szellőztetés helyett még mélyebben nyomom fejembe a
-süveget.</p>
-<p>A titkár saját furcsa ötletén nevet, s élénken dörzsöli
-kezeit.</p>
-<p>Elemérnek nem volt kedve a társalgást tovább fűzni.</p>
-<p>Szárazabban búcsuzott, mint akará, s mint egy iránta annyi
-részvétet tanusító egyén érdemelte: de a titkár nem volt követelő.
-Önérzete a taránd gyomrához hasonlít, melyet a legsilányabb eledel
-is ki tud elégíteni. Szinletlen megindulás és ezer
-szerencse-kivánat közt követé Elemért a keskeny folyosón a
-lépcsőig. Itt tusakodva állott meg, s kezével visszainté ifju
-pártfogóját. Midőn megint szobájában voltak, körülnézett, mintha
-félne, hogy a pohárszékben, az ágy alatt, vagy talán épen hátok
-mögött láthatatlan lények hallgatóznak. Aztán közel vivé száját
-Elemér füléhez, s a félénk szerelmesek suttogásánál <span class=
-"pagenum"><a name="Page_276" id="Page_276">-276-</a></span> alig
-emeltebb hangon mondá: – Czudar ficzkónak tartom azt, a ki a nyert
-bizodalommal visszaél, s kifecsegi, a mit előljáróitól hallott,
-vagy a mit hivatalánál fogva titokban tartani köteles.
-Megérdemlené, hogy kerékbe törjék, igazán mondom, megérdemlené, ha
-szintén magam volnék is az. De néha a vak tyúk is kapar ki a
-szemétből gyöngyöt, s a legcsekélyebb sorsú ember is juthat saját
-ügyességéből oly dolgok nyomára, melyek által felebarátjának
-használhat. Úgy hiszem, ért engem, Elemér úrfi. Csak azt akartam
-megsugni, hogy a mezei kapitánynak gyakran vannak fontos teendői,
-melyeket csak azért is jó előre tudnia, mert különben pontosan nem
-teljesítheti, vagy túlságos hévvel hajtja végre. Ért engem, Elemér
-úrfi? nemde? Biz’ Isten! ért. Csak annak vagyok tehát mondója, hogy
-nem szokásom a papir és tenta fogyasztása, s midőn levelemet
-veendi, a fösvény szavakban aranynál drágább titok fog rejleni. S
-most kisérje az Isten áldása!</p>
-<p>Kezet szorítottak, örömtől szikrázó arczczal a titkár, s nem
-megdöbbenés nélkül az ifjú.</p>
-<p>– Micsoda tömkelegben vagyok? micsoda rejtély vesz körül, mint a
-lég? Pórusaimba hatol, fölszivom, vele járok, lélekzetem beléje
-olvad, sehol ki nem kerülhető, mindenütt ott van! Nagybátyám töri
-valamin fejét. Tervét a titkár sejti. Eszközül választottak,… s ha
-a czél, melyre törnek, bűnös volna, akkor az csak Pécsi megrontása.
-Csalódtak, uraim!… S én legyek-e eszköz?… Mivel?… Kezemmel? Inkább
-levágom. Szememmel? Inkább kiszurom. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_277" id="Page_277">-277-</a></span> Fülemmel? Siket leszek.
-Eszemmel? Megőrülök. Deboráht szerettem, Pécsit tisztelem, magamat
-becsülöm: három ok ellenetek… De talán igazságtalan vagyok
-gyanúimmal? Ma este,… igen ma este szólani fogok bátyámmal, nyiltan
-– történjék bármi – nyiltan és határozottan.</p>
-<p>E gondolatok közt Elemér a harmadik számú fejedelmi udvar
-kapujához ért.</p>
-<p>Restelt szobájába nyitni.</p>
-<p>Félt a magánytól, mely termékeny volna képekkel, szorongással,
-bánattal.</p>
-<p>Hová vonuljon?</p>
-<p>Gyulaihoz ment czél és szándék nélkül. Csak az időt akarta
-lopni, hogy az neki ne alkalmatlankodjék a fölösleges és hosszu
-perczekkel. A nap még teljes arczczal függött a láthatár szélén, s
-bár a tél végéhez közelített és az éjek rövidűltek, mégis az alkony
-kezdetétől nyolcz óráig, midőn nagybátyjával volt találkozandó,
-igen sok időköz volt arra, hogy kedélyét a magány el ne
-mérgezze.</p>
-<p>Gyulai épen öltözködött.</p>
-<p>Anna nénéhez kell mennie.</p>
-<p>– Ha asszonyok nem volnának, – szólt haját nagy gonddal
-rendezve, – paradicsomnak mondanám az életet. S ha te egy tücskös
-vén nő és egy átkozottul szép, de szeszélyes fiatal hölgy
-rabszolgája lennél, akkor, pajtás! megérdemlenéd, hogy a béketűrés
-királyává kenjenek föl, mihelyt három nap alatt magából az
-édenkertből ki nem szöknél. És én még a fejedelmi palotában
-szolgálok, s pedig az nem is paradicsom. Mióta kellett volna
-menekülnöm! <span class="pagenum"><a name="Page_278" id=
-"Page_278">-278-</a></span> S ime vándorbot helyett fésűt tartok
-kezemben, s mint a kaczér leány kendőzködöm. Furcsa bogara az
-Istennek az ember. Csak a lepke győz le minket az ostobaságban,
-midőn pörzsölt szárnynyal megint a gyertyafénynek rohan.</p>
-<p>Gyulai most himzett mellényei között válogatott.</p>
-<p>Elemér sejté, hogy Zsófia herczegkisasszonyra történik czélzás;
-de óvakodott alkalmat nyujtani a továbbfüzésekre.</p>
-<p>– Épen rossz perczben találtam jönni, ha a szeszélyek ellen úgy
-kikelsz; mert nekem is egy igen szeszélyes kérésem van hozzád.
-Lelkedre akartam kötni, hogy látogasd meg gyakran Deboráht.</p>
-<p>– És legyek távolléted alatt érdekeid képviselője, nemde? –
-szólt Gyulai mosolylyal ajkán, mely önkéntelen és őszinte volt,
-azonban arczán a megütközés hamar eltörölt kinyomatával némi
-ellenkezésbe látszott jönni.</p>
-<p>– Nincs semmi érdekem, mely képviselés nélkül is
-veszélyeztetnék, – válaszolá Elemér. – A tenger közepén elsülyedt
-kincses hajóból, midőn a mérő-ólom sehol fenékre nem talál,
-akarjunk-e könnyű hálóinkkal kihalászni csak egyetlen emlékpénzt
-is? Istenemre! ok nélkül fáradnánk!… De látogasd meg gyakran
-Deboráht.</p>
-<p>Gyulai kérdő tekintete hosszasan pihent Elemér komoly
-vonalain.</p>
-<p>– Látogasd meg gyakran Deboráht; mert e lyány szépsége
-rokonszenvet fog benned atyja iránt ébreszteni. A bűvös szem, a
-tündéri tagok fiatal varázsa, az agg apa gyöngeségeit is kedvessé
-teszi, <span class="pagenum"><a name="Page_279" id=
-"Page_279">-279-</a></span> s kénytelen lészsz tisztelni Pécsit,
-oltalmazni ellenségeitől és magától. Ki áll magasabban, mint e
-férfiú? S csoda-e, hogy szédeleg, midőn a mélység alatta oly nagy?…
-Látogasd meg gyakran Deboráht. Atyja híres csillagjós, számára az
-ég egy kigöngyölített pergament-tekercs, melyből olvassa a végzet
-gondolatait s értesül annak a világteremtésekor már bejegyzett
-szándékai felől. De a betűk álnokok-e, vagy talán a lélek, mely a
-csillagirat titkait fürkészi, tehetetlen, mit tudom én? Csak azt
-sejtem, hogy míg Pécsi az égbe tekint, lába oly kövön fog
-megbotlani, melyet a vak koldus is kikerült volna, ha kezében mankó
-van… Kérlek, látogasd meg gyakran Deboráht,… deli alak, kápráztató
-szépségű arcz, istennői termet, s minő kár volna, ha atyja a
-szombatosságért hurczoltatnék vérpadra! Hallottam, hogy régen a
-lovagok még egy ismeretlen némber védelméért is szivesen ontották
-véröket. Most erkölcseink sokat változtak; de te úgy-e jól ismered
-már Deboráht? Oltalmazd Pécsit, ha egy keveset vesztenél is az
-udvar kegyéből. Őt a szombatosság miatt veszély fenyegetheti.
-Holnap reggel már eltávoztam Fehérvárról. Találkozunk-e többé az
-életben? Szeretném, ha hinnéd, hogy nem. Szeretném, ha egy haldokló
-barátod végkivánatának tekintenéd kérésemet; mert akkor egészen meg
-volnék nyugodva teljesítése felől.</p>
-<p>Elemér egyszerű szavai oly szívreható erővel birtak, hogy még
-Gyulai is komolylyá lett.</p>
-<p>– Régóta nem voltam Pécsieknél; de már ezentúl szorgalmas
-vendégök leszek. Még ma helyre hoznám mulasztásaimat, ha Anna néni
-magához nem <span class="pagenum"><a name="Page_280" id=
-"Page_280">-280-</a></span> rendelt volna. Mihelyt tőle
-menekedhetem, fájdalom, Szeredit kell sétájára kisérnem. Tudod, a
-fejedelemné rokona. Orvosa fejébe verte, hogy egészsége
-föntartására nemcsak lovon ülni, de gyalogolnia is kell, épen
-annyit, mint a parasztnak. Ő a fejedelemné rokona, s mi udvari
-cselédek ne hallottuk volna-e a közmondást, hogy kéz kezet mos?
-Egyébiránt mielőbb és azután gyakran elmegyek Pécsi Simonhoz.
-Szavamra! elmegyek. S te végkép lemondtál Deboráhról? De ne is
-válaszolj badar kérdésemre. Deborah kisasszony nemének ritkább
-példányai közé tartozik. Azonban a rendkívüli-e az, a mi boldogít?…
-Nézd újabb szabású dolmányomat. Szorosabban simul a testre, mint
-szokás, s akkora redőt sem vet, mint egy hajszál. Ma hordom
-először. S tetszik-e színe? Oh! barátom, sokat kell a nők miatt
-fáradnunk, szenvednünk… s hát még az adósságok! Szabóm türelmes
-természetű; mindig hiszen Anna néni bőkezűségében. Csak ne válnék
-előbb-utóbb hitetlenné. Pécsi szombatossága miatt ne aggódjál. Nála
-ez csak olyan szeszély, mint Mátyás király álneve és álruhája,
-melyet azért vett föl, hogy Czinkotán vagy Soroksáron a paraszt
-menyecskék és iskolamesterek bohóságain egy kevéssé mulassa magát.
-E tréfa soha sem tartott sokáig. A királynak hamar eszébe jutott,
-hogy van biborpalástja, trónja, palotája, Pécsi is büszkébb,
-mintsem évekig elfeledhesse, hogy ki ő és micsodák a szombatosok? A
-hol a nyomor lakik, ott nem választ éjjeli szállást a mi jó
-öregünk. Ne féltsd őt. S ha végre is a szombatosságba bonyolódnék,
-mitől <span class="pagenum"><a name="Page_281" id=
-"Page_281">-281-</a></span> tartson? Hát bevett vallás-e nálunk a
-görög? s mégis kit üldöznek érette komolyan? Nem tűrik-e Fehérvár
-elővárosában a zsidókat? Nem laknak-e Vinczén oly morvák, kik
-titkon újra keresztelkednek? befogatja-e őket a director?… Nem
-azért mondom ezt, Elemér, hogy ne teljesítsem kivánságodat. Még ma
-inkább szeretnék Pécsihez menni, mint holnap. Szorgalmas vendég
-leszek házoknál. S említsem-e nevedet, ha Deboráhval vagyok? Talán
-kétled óvatosságomat?</p>
-<p>– Lovagi szavamra! egyetlen halandó van, kivel a véletlen
-leggazdagabb változatossága közt is soha össze nem köthetném
-sorsomat, s ez Deborah.</p>
-<p>Annyi meggyőző erő sugárzik Elemér nyilt, de komor tekintetéből,
-hogy Gyulai nem kételkedett többé.</p>
-<p>Keblén kéj rezgett át, pedig érzé, hogy nem szereti Pécsi
-leányát és szeretve sem venné nőül.</p>
-<p>– Meg fogsz elégedni velem – szólt, midőn a fejedelmi palota
-kapujánál Elemértől elvált.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p>A nap még nem hunyt el egészen, s már a hold mosolygott,
-fénylett, hódított és andalgott. Nézte a komoly székesegyházat,
-bekacsintott a dévaj herczegkisasszony ablakain, sugarainak
-bűbájával rábeszélte a vén Dajka püspököt, hogy rókaprémes tógáját
-felöltve, a tornácz elébe üljön, s mellén összefogva karjait, a
-csillagos égre tekintsen és a földi lét rövidségéről elmélkedjék.
-Percz az élet, de e perczbe mennyi öröm, csalódás és bánat nincs
-összpontosítva! <span class="pagenum"><a name="Page_282" id=
-"Page_282">-282-</a></span> Örökkévalóság vár reánk, s a koporsó
-azon szekrény, melybe minden terhet, mit magunkon hordánk,
-leteszünk és elzárunk; de hány ember van, ki tántorgó léptekkel is
-ne ajánlkoznék a sír párkányától visszafordulni, hogy tovább
-hordhassa a tehert, mely alatt már alig tud lélegzeni? Csak oly
-nehezen válik meg az egyik a koldus-mankótól és a vándorbottól,
-mint a másik a királyi pálczától és az aranyrudaktól, melyeket
-várának legelrejtettebb boltja alatt őriz. Miért tapadunk annyira a
-végeshez, midőn a végtelent hitünk biztosította?… A hold ezüst
-arczának sugarait reszketteté a temető emlékkövein is;
-végigtekintett a Maros rónáján, megvilágítá Elemér számára a
-tájékot, melyet holnap el fog hagyni, s homályos körvonalait
-megmutatá azon hegyeknek is, melyek új lakhelye felé vezetik.</p>
-<p>Még legalább két óra kellett, míg nagybátyjával
-találkozhatik.</p>
-<p>Szíve a kiáradásig telt meg.</p>
-<p>A mi keserű volt a multban, csak alig sejthető vonalokkal
-lebegett körülötte; míg minden örömnek, boldogságnak és
-elragadtatásnak emléke elébe lépett, hogy az elválás perczében
-mélyen éreztesse vele mindazon kéjt, melyet odahagy és többé nem
-fog föltalálni.</p>
-<p>Elemér egészen feledé, a miért neki elviselhetetlenné vált
-Fehérvár; csak az forgott elméjében, a miért minden köve és pora
-drága volt.</p>
-<p>Vagy nem lakik-e itt Deborah?</p>
-<p>Csillárfény ragyogott Pécsi termeiből.</p>
-<p>Az ablakok kivétel nélkül dús világot árasztottak, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_283" id="Page_283">-283-</a></span> mintha
-lakoma és lakodalom volna; pedig a család hihetőleg csak egyedűl
-van.</p>
-<p>S egyik szobából vörösebb láng lobog.</p>
-<p>Ah! a bolygó csillagok házait kémleli Pécsi.</p>
-<p>Percz mulik percz után.</p>
-<p>Mit tud Elemér, ki távolról tekint az egykor oly kedves s most
-megint azzá varázsolt lakra, – mit tud az álmodó ifjú a mellette
-elhaladó emberekről, a fegyvercsörrenésről, lódobogásról, a mindig
-csendesedő zajról, a külváros bezárt házkapuiról?</p>
-<p>Mintha a remeteség egyik fénylő ablakán belől árny vonult volna
-el.</p>
-<p>Deboráhé lehet!</p>
-<p>– Isten hozzád kedvesem! örökre… örökre.</p>
-<p>Elemér távozni akart s észrevétlenül közeledett Pécsi
-házához.</p>
-<h3>XIX.</h3>
-<p>Háromszor ismételt kopogás hangzott a csillagjóslat rejtelmeit
-őrző terem ajtaján.</p>
-<p>Merkur a skorpio-jegyben baljóslatú fénynyel lobogott s
-megzavará az egész constellatiót, mely sikert, dicsőséget és
-nagyságot igért.</p>
-<p>Pécsi Simon keresztbe veté kezét és mind nézte a bujdosó
-csillagok képleteit.</p>
-<p>Szép, nagy, értelmes homlokán összegyültek a redők, s közülök
-gond és aggály tekintett ki.</p>
-<p>– Egy hozzám ragaszkodó veszélyeztesse-e életét érettem?… S
-miért? hogy eláruljon, eladjon, mint Judás Iscariotes a Megváltót?
-<span class="pagenum"><a name="Page_284" id=
-"Page_284">-284-</a></span></p>
-<p>Míg Pécsi e szavakat mormogá, tisztes arczának vonalai mélabús
-kinyomatot váltottak.</p>
-<p>– Hogy is van a szentkönyvben e különös, e borzasztó eset
-följegyezve? Judás mondá a papi fejedelmeknek: «Mit adtok én nékem,
-és én őtet nektek kezetekbe adom. Ők pedig rendelének neki harmincz
-ezüst pénzt. Az időtől fogva keres vala alkalmatosságot Judás, hogy
-az ember fiát elárulja». Szörnyű, szörnyű!</p>
-<p>Az ajtón megint három kopogás történt.</p>
-<p>– Mint megváltozott Kassai Elemér horoscopja, a mióta Deborah
-kezét tőle megtagadám! Az ő csillagháza most fenyegető állást
-foglal ellenem, s mégis sugarai oly barátságosan vegyülnek össze a
-sorsomat hordozó égitest világával! Ki hüvelyezhetné le e bősz
-talányt?…</p>
-<p>Pécsit merengéséből erélyes kopogtatás rázta föl.</p>
-<p>Az ismert jelre hátra vonta a závárt.</p>
-<p>Laczkó István, a Klára férje, lépett be.</p>
-<p>– Nagyságod parancsa szerint mindent elrendeztem. A thyatirai
-angyalt biztosítám, hogy nagyságod a kikelet első szombatján, régi
-igérethez tartva magát, Balázsfalvára összegyűjti a fehér köntösben
-járókat.</p>
-<p>– De csak azért, mert meg akarom győzni tervök
-vakmerőségéről.</p>
-<p>– E záradékot nem feledtem ki. Szintén dorgáló levelet küldöttem
-Kádárhoz, az új Jeruzsálem leghevesebb hitterjesztőjéhez. A szent
-férfiút dühössé tette az a rágalom, melyet az Antikrisztus
-bérencze, Kassai István terjeszt, hogy tudniillik a mi hitünket
-<span class="pagenum"><a name="Page_285" id=
-"Page_285">-285-</a></span> egy székely kocsis gyártotta, midőn
-Lengyelországból zsidó leányt hozott nőül. Lépjen föl vádlóul az
-utolsó itéletkor Kassai ellen maga a szent könyv! Mondjanak fejére
-átkot Szent Pál és Szent János, s emészsze meg őt az Úr, az ő
-szájának lelkével.</p>
-<p>Laczkó István átkát a legőszintébb gyűlölet kifejezése kisérte
-az arczon és minden mozdulatán.</p>
-<p>– Megírtad-e Kádárnak, hogy semmi közöm velök, mihelyt a
-szombatosságot a bevett vallások közé akarják emelni? Bárgyuság
-volna oly gyönge felekezetnek, mint a tiétek, most a csendes
-visszavonultságból kilépni.</p>
-<p>– Többen vagyunk, nagyságos uram, mint gondolná. Titkos hiveink
-száma naponként szaporodik. De azért én mégis teljesítem az adott
-parancsot.</p>
-<p>– Még annyian sem vagytok, a hány hóhérja van Kassainak. Semmi
-közöm az őrültekhez, kik a palloshoz rohannak, mint a menyasszony a
-vőlegény karjaiba. Az idő előtti izgatásoknak véget akarok vetni, s
-csak ez okból egyeztem a balázsfalvi összejövetelbe.</p>
-<p>– Ki határozhatja meg az izgatásra alkalmas időt? A mustármagból
-néha a vihar közt is egészséges fa nő ki, míg a büszke csert
-ledönti a szélvész. A tizenkét apostol, midőn az igét hirdetni
-indult, nem várt a bujdosó csillagoktól jelt a cselekvésre; csak
-azt tudta, hogy a Szentlélektől van megszállva, hogy hivatás
-ruháztatott reá, hogy kötelességét teljesítnie kell… és ez elég
-volt.</p>
-<p>Pécsi Simon merően szegezte nagy kék szemeit <span class=
-"pagenum"><a name="Page_286" id="Page_286">-286-</a></span> Laczkó
-Istvánra. Volt valami kérdő és vizsgáló, valami szigorú és
-visszautasító e tekintetben.</p>
-<p>A szombatos pap érezte, hogy vére arczára gyűlt. Nyugtalan
-mozdulatot tett fejével, mintha bűverő ellen védné magát, s midőn
-szeme még egyszer találkozott a Pécsiével, vérerein hideg nyargalt
-át.</p>
-<p>– S te nem tartasz semmit a csillagjóslatról? – kérdé majdnem
-gúnyos hangon Pécsi.</p>
-<p>Laczkó szabadabban lélegzett.</p>
-<p>– Nézz e jelekre!</p>
-<p>Pécsi az állatkörre mutatott és a bujdosókra.</p>
-<p>A csillagjós kémterme reánk nem tenné sem azt a hatást, melyet a
-tudomány emberének a vizsgálódásokra szükséges eszköztára tesz, sem
-azt, melyet egy delejező mystikus szobája, hol a tisztánlátók és
-nyilt szemmel alvók kérdeztetnek ki.</p>
-<p>De Laczkó István megdöbbenéssel tekintett a vörös, a halvány és
-rézsárga színben világoló bujdosókra. S ha tagadni merészelné is a
-malefikus befolyást, melyet az állatkör képleteinek viszonya
-gyakorol a halandók szerencse-csillagára, idegeit izgatná, kábítaná
-a csillagjóslat, s képzelődésére a titokszerű, a megfoghatatlan, de
-mégis félelmes dolgok bűverejével hatna.</p>
-<p>– Nézzen kegyelmed – ismétlé Pécsi – a vészteljes
-constellatióra, mely Jupitert fenyegeti. E csillag az enyém, s
-arczára van fölírva végzetem. Kegyelmed szerencsés, hogy a szörnyű
-betűket nem ismeri. Én tudok az égről olvasni.</p>
-<p>– És mit olvasott nagyságod? <span class="pagenum"><a name=
-"Page_287" id="Page_287">-287-</a></span></p>
-<p>– Hogy Judas Iscariotes elárulta fejemet, – szólt merengően
-Pécsi.</p>
-<p>Laczkó István tenyerével takarta el arczát és térdei
-reszkettek.</p>
-<p>Pécsi e megindulásban csak a becsületes embernek a bűn iránt
-való természetes iszonyát látta.</p>
-<p>– Pedig szerettem őt, s ha egy utálatos, egy gyűlölt férfiú nem
-vetette volna magát közénkbe, akkor ő az én szerencsémet s én az
-övét biztosítottuk volna.</p>
-<p>– Szent Isten! – rebegte Laczkó István.</p>
-<p>– Iszonyodol, úgy-e? Oh, bár győznél meg, hogy hazugság a
-csillagjóslat!… De ne szóljunk erről többet.</p>
-<p>Pécsi hallgatva sétált a termen végig, s onnan a
-szöglet-erkélybe lépett, hol orgona-asztala áll.</p>
-<p>A szombatos pap gépileg követte.</p>
-<p>– Barátaimból támadnak gyilkosaim! – sóhajtá Pécsi.</p>
-<p>Ujjai az orgonát pengeték lassan, mélán, gondolat nélkül, de
-egyszerre összeszedvén magát, harsány hangon kezdé énekelni:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Én Istenem, én erős
-Istenem,<br /></span> <span class="i2">Miért hagytál el ennyire
-engem?<br /></span> <span class="i0">Kiáltásomtól az
-segedelem<br /></span> <span class="i2">Nagy távol
-vagyon.<br /></span> <span class="i0">Én kiáltok te hozzád egész
-napon,<br /></span> <span class="i2">De még sem felelsz
-meg:<br /></span> <span class="i0">Nincs ki megtartson!<a name=
-"FNanchor_9" id="FNanchor_9"></a><a href="#Footnote_9" class=
-"fnanchor">9)</a><br /></span></div>
-</div>
-<div class="figcenter" style="width: 370px;"><a href=
-"images/i014hq.jpg"><img src="images/i014.jpg" alt=
-"– Judas Iscariotes elárulta fejemet." title=
-"– Judas Iscariotes elárulta fejemet." /></a>
-<p class="caption">– Judas Iscariotes elárulta fejemet.</p>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_288" id=
-"Page_288">-288-</a></span></p>
-<p>– Atyám! atyám! – zokogá Deborah a nagy teremből, a bujdosó
-csillagok által világított arczczal, összefogott kezekkel, büszke
-és megtört, kérő és feddő tekintettel. – Jer le! miért hagysz a
-hosszú este magamra? s miért teremtesz rémeket, hogy magányodat
-háborgassák?… De te nem vagy egyedül. Ki ez az idegen? hogy jött
-hozzád? Mit akar veled? Atyám, atyám! ki ez az idegen? Miért tartja
-szükségesnek titkon jőni föl a csigalépcsőn és észrevétlenül
-távozni? Mivel hiteget? Nézz szeme közé! de nem tartja-e lesütve?
-nézz arczára! de nem fehérebb-e az a falnál? Ugyan ki ő?</p>
-<p>Deborah főtől talpig jártatta tekintetét a szombatos papon.</p>
-<p>– Távozzál! – szólt az apa indulatosan. – Most viselted magadat
-először illetlenül. El e szobából!</p>
-<p>– Engedd könnyekkel öntözni kezedet, atyám! s kérdeni ettől az
-idegentől, hogy mit keres itt?</p>
-<p>– Ne több gorombaságot, Deborah! – fenyegetődzék Pécsi a leányt
-karon ragadva. – El! el!</p>
-<p>– Ez a szombatos tudja, hogy hitsorsosait halállal és
-jószágvesztéssel fenyegetik. Vannak-e ellenségei, kik romlására
-törnek? mert neked, atyám, vannak. Van-e birtoka, melyet
-koczkáztasson? mert neked sok van. Szóljon ő maga. S ha veled
-egyenlő veszélyben forog, akkor tüstént elhallgatok és távozom.</p>
-<p>Pécsi vezetni kezdé Deboraht, de ez visszafordult az idegen
-felé.</p>
-<p>– Van-e kegyelmednek leánya, kit a felbőszült <span class=
-"pagenum"><a name="Page_289" id="Page_289">-289-</a></span> nép az
-utczán végighurczoljon, s kiről a ruhát piszkos kezek tépjék?</p>
-<p>– Van nőm, – válaszolá tompa, fojtott hangon Laczkó István.</p>
-<p>– Ha e nő ismeri a szemérmet és erényt, s még sem fél a
-kegyelmed eljárásától, akkor én vád és panasz nélkül távozom. Mer-e
-neje fejére esküdni? Emelje föl ujjait, s midőn elmondotta az
-esküt, házunk szívesen látott vendégének tekintem… nem fogom még
-nevét is kérdezni.</p>
-<p>– Most már én könyörgök kegyelmednek a távozásáért – mondá a
-háziúr mély megindulással. – Ne legyen tanúja, mint bünteti Izrael
-Istene az atyát magzatában. Jó nevelést kaptál Deborah, s mégis…
-kérem, édes barátom, távozzék és hallgassa el, titkolja a
-történteket. Én vén ember vagyok, s nagyon fájna, ha az utczán
-szemem közé nevetnének.</p>
-<p>Deborah összeszedte lelkének minden erélyét, s az apa
-vérmérséklete fölött uralkodó nyugalommal mondá: – Meg fogsz
-győződni, édes atyám, hogy a mit vakmerően tettem, helyesen
-történt, s hogy engedetlenségem minden hizelgő szavaknál és szép
-kifejezéseknél hűbben beszélte el az én szeretetemet. Oh! csak
-későn ne látnád be, hogy a szegény Deborah, midőn megbántott,
-oltalmazott téged.</p>
-<p>Laczkó István, mintha az üldöző angyal kergetné, rohant a
-csigalépcsőn, le az udvarba.</p>
-<p>Csak a szabad lég oszlatá kábultságát, zavarát.</p>
-<p>Megállott, körültekintett, mintha a kopasz fák, a szobrok és a
-vízmedenczék amorkáitól is tartana.</p>
-<p>Cselédek jöttek, mentek az udvarkertben, és <span class=
-"pagenum"><a name="Page_290" id="Page_290">-290-</a></span> Laczkó
-kiegyenesült, fontolva, lassan lépett, nehogy magát gyanúba
-hozza.</p>
-<p>Csak ne volna oly hosszú az út a palota tornáczától a czímeres
-kertkapuig.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p>Elemér, midőn háta mögött Szeredi és Gyulai hangját meghallotta,
-kedvetlenül tekintett vissza.</p>
-<p>Álmai szétfoszlottak.</p>
-<p>– Öcsém, már nem tartóztatlak. Itt van a mi barátunk: Elemér.
-Szíves lesz hazakisérni. Aztán úgy-e, Elemér, nálam fogod az estét
-tölteni? Gyulait nem is hívom, mert ha nagynénje nem parancsolta
-magához, akkor Pécsiéknél marad. Igen kezd szívéhez ragadni a szép
-szűcsleány. Nem is csoda! Volnék csak fiatal!… tehát, Elemér, mi
-együtt vacsorálunk.</p>
-<p>– Nagybátyámhoz vagyok híva.</p>
-<p>– Talán búcsú-lakoma? Még megérem, hogy az itélőmester úr ő
-kegyelme a pazarok hírébe jön.</p>
-<p>– Ma nagy ebéd volt nála – szólt Gyulai.</p>
-<p>– Ebéd is?</p>
-<p>– Igen kitünő.</p>
-<p>– De mit hallok? – kiáltott föl Szeredi, – Pécsi most tartja az
-isteni tiszteletet. Orgonál, imádkozik, énekel. Valóban, a XXII-ik
-zsoltárt dudolja. Csak azt szeretném tudni, öcséim, hogy
-melyiteknek lesz ipjává a vén orgonás?</p>
-<p>Gyulai mosolygó arczba temeté boszankodását; Elemér száraz és
-komoly választ adott.</p>
-<p>– Veled, öcsém, jóizűen tréfálni sem lehet. Gyulai <span class=
-"pagenum"><a name="Page_291" id="Page_291">-291-</a></span> derült,
-mintha már megkapta volna a kosarat, s csak el kellene rejteni… De
-a Pécsi kertje előtt vagyunk. Tudjátok, mit gondoltam? Lepjük meg
-őt az orgonázásnál.</p>
-<p>– Már késő lenne… elhallgatott az ének és zene – szólt
-Gyulai.</p>
-<p>Apró vitatások közt jöttek mindig közelebb a kert-kapuhoz.</p>
-<p>Elől ment Szeredi egyedül.</p>
-<p>A mint az illem követelte, egy kurta lépéssel hátrább a két
-ifjú, kikkel Szeredi meg-megállva és félig visszafordított fővel
-beszélt.</p>
-<p>Utánok a komornyik, fölpodgyászolva minden hideg, meleg és
-véletlen elleni óvszerekkel.</p>
-<p>A háttért csatlósok foglalták el.</p>
-<p>A főúr kiséretestül a kapuhoz ért.</p>
-<p>Ekkor közeledett a palota felől Laczkó István.</p>
-<p>Lassú, kimért lépése magára vonta a gúnyos Szeredi
-figyelmét.</p>
-<p>– Ez az úr Pécsi barátunk névtelen öcséi közé tartozhatik, kik a
-faluról jőnek be nagy rokonukhoz egy napra, hogy tíz évre való
-gőgöt vigyenek ki magokkal.</p>
-<p>– Úgy gondolom, – szólt Gyulai – Fridrik péknél lakik. Legalább
-többször láttam ott.</p>
-<p>Laczkó már alig volt tíz ölre a sétálóktól, kik épen a
-kertkapunál haladtak el.</p>
-<p>– Fridrik péknél? – kérdé Szeredi.</p>
-<p>– Igen, nagyságos uram – válaszolta Gyulai.</p>
-<p>– Fridrik a fejedelemnő ő magasságának asztalára süteményeket és
-nekem fris botrányokat szállít. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_292" id="Page_292">-292-</a></span> S tudod, Elemér öcsém,
-mit mond ő a komáról? Azt fecsegi, hogy nagybátyád kémje.</p>
-<p>– Lehetetlen, – szólt borzadva Elemér.</p>
-<p>Laczkó most épen mellettök haladt el.</p>
-<p>– Mit, lehetetlen. Én erősen meg vagyok győződve, hogy ez az
-ember Kassai István czím nélküli korlátnok, országtanácsos és
-itélőmester ő nagyságának igen kitünő és tevékeny kémje.</p>
-<p>Szeredi hangosan ejté e szavakat.</p>
-<p>Laczkó István térdhajlása összeroskadt.</p>
-<p>Látszott, hogy mindent hallott.</p>
-<p>Összeszedte magát és gyorsan tett előre néhány lépést.</p>
-<p>E perczben az utcza szélén egy beburkolt nőalak jelent meg,
-félénken vonulva a csatlósok mellől Elemér felé, hogy tovább
-haladhasson.</p>
-<p>Laczkó, mintha lélekküzdelme új fordulóponthoz ért volna,
-megállott, de egész testében reszketve.</p>
-<p>– Itt várom be őket! – mormogá.</p>
-<p>– Én, Szeredi, mondom, hogy kém.</p>
-<p>Laczkó szívéhez kapott, mintha golyó találta volna, s
-megfordulván, vad dühvel rohant gyalázója ellen.</p>
-<p>– Előre, csatlósok! – kiáltá most Szeredi.</p>
-<p>Éles sikoltás hangzott, s a női alak eszméletlenül hullott a
-földre, testével mintegy az utat zárva el, Szeredi és Laczkó István
-közt.</p>
-<p>– Klára! Klára! – e dermesztő, vérfagyasztó hörgés tört ki a
-szombatos pap összehúzódott torkán.</p>
-<p>Elemér az ájult némber segítségére sietett.</p>
-<p>Kiki csodálkozással várta a további fejlődést.</p>
-<p>De nem történt semmi különös, semmi iszonyú. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_293" id="Page_293">-293-</a></span></p>
-<p>Laczkó levette fövegét, kezében tartá, mélyen meghajolva és
-rendkívül alázatos hangon szólt: – Kegyelmes uraim! csókolom
-nagysádtok kezét, lábát! én vétségből a Miklós-kapu helyett a
-Szent-György-kapu felé indultam, s most észrevéve tévedésemet,
-vissza kellett fordulnom. Könyörgök egy szökött jobbágyhoz, egy
-ágról szakadt koldushoz illő alázatossággal, kegyeskedjenek
-nagyságtok megengedni, hogy csatlósaik közt csendesen tovább
-haladhassak.</p>
-<p>Laczkó mindig kezében tartá a föveget. Az utolsó csatlós előtt
-is mélyen hajladozott. S a meddig csak a holdvilág a szemet
-vezette, Szeredi bámuló szolgái őt föveg nélkül látták a
-Miklós-kapu felé haladni.</p>
-<h3>XX.</h3>
-<p>Élénken pattogott a tűz a kandallóban.</p>
-<p>Kassai István a karszéket közel vonatta a lobogó lánghoz.</p>
-<p>Köszvénye, a szigorú ellenség, mintha meg lett volna hatva a
-melegebb vér és a vidám tűzhely varázsától, rendre oldozá a dermedt
-tagokat bilincseik alól, s a korlátnok a zsámolyra kényelmesen
-nyújtá ki lábait.</p>
-<p>Szíve is tágult.</p>
-<p>A pénzen kívül kezdett beléje férni egy kevés szeretet és
-lélekvád.</p>
-<p>Talán az aránylag bőkezű ebéd, talán unokaöcscse távozása hatott
-a vén és roncsolt testre, a kopár és összezsugorodott lélekre.
-<span class="pagenum"><a name="Page_294" id=
-"Page_294">-294-</a></span></p>
-<p>Kassai épen most számította föl pénzét, kötelezvényeit és a
-zálogban tartott drágaságok értékét.</p>
-<p>– Örökösöm lesz Elemér; hagyományosaim az iskolák és
-közintézetek – gondolá, s érzékeny tekintetet vetett a frissen
-lobogó hasábokra. – Elemérnek még ma tudtára adom szándékomat… ő
-nem fog ezért pénzt kizsarolni, nem él vissza helyzetével. A többi
-rokonaim nadályok, vérszopó, élősdi férgek.</p>
-<p>Kassai megdörzsölé ujjaival a lábát, mintha valamelyik azon
-állatok közül csípné, melyekre atyafiai vezették képzelődését.</p>
-<p>– Magát jól biró földesúr fog unokaöcsémből válni. Talán nem
-ohajtja halálomat, ha jövője felől értesül?… Hm! az emberek
-gyarlók! Egyiket a szerencsétlenség, másikat a szerencse rontja el.
-Ugyan kibe bizhatunk igazán? A mit szereztem, ha mind kiraknám az
-utczára, tolvajjá tenném magát az ártatlanságot… s ezért szükséges
-a zár, a lakat és a titkolás. Erényre a bűn elkövetésének
-nehézségei tanítanak. Csak sejtetni fogom Elemérrel szándékomat.
-Sok jószágom van. A falvak névsora lázadóvá teheti ellenem
-utódomat. Reszkessen minden öreg ember a rokonoktól, ha Tacitust és
-Svetoniust olvasta. Rómában a föladók és méregkeverők többnyire a
-fiak és unokaöcsök voltak. Hm!… De mégis Elemér kivétel. Minek
-gyanusítanám őt?… A szegény ifjú! Sokáig nem fogom látni. S mily
-békén tűri, hogy miattam Pécsi leányáról és vagyonáról kellett
-lemondania! Örökösömmé nevezem. Ma mondom meg neki, hogy rája száll
-vagyonom… He, <span class="pagenum"><a name="Page_295" id=
-"Page_295">-295-</a></span> he! Pécsinek bukni kell. Megérem, hogy
-Deborah parasztszoknyát fog derekán hordani… Kapzsisággal,
-gonoszsággal vádolnak. S miért? Rendes törvényszék itélt pereimben.
-Ősei birtokából fegyveres erővel nem dobtam ki senkit. Hamis
-tanúkkal nem tétettem esküt. Hozattak-e föl hamis okmányok, költött
-aláírások én ellenem? S mi nyugtalanít? Miért teltek oly
-örömtelenül éveim? miért tartanak rossznak? az emberek tőlem miért
-húzódnak tovább? miért nem kényeztetett el úgy a világ, hogy Elemér
-figyelmét és gyöngédségét könnyen észre ne vegyem? Gyűlölnek,
-kiknek elébe léptem, kik nyomomban haladnak, kiket megaláztam,
-kiket fölemelék… gyűlöl, a ki hálával adós, és a ki a bántalmakat
-akarja visszafizetni. S vajon miért? Van-e vérfolt kezemen? Pécsi
-halálos ellenségem, s nem kivánok-e előbb teljes bizonyítékot
-bűneiről, s csak azután megtorlást? Vagy talán hiba, hogy tetteit
-lesetem, szándékairól értesülni akarok? Mondtam-e kémemnek, hogy
-hazudjon róla, ingerelje őt bűnre, tegyen hamis vallomást felőle?
-Nem, ezerszer nem… De hol késik Elemér?… Miért nyugtalankodom? Hisz
-még fél nyolczra sincs. Várjunk, várjunk!… Örökössé teszem őt. A
-természet rendje, hogy tovább éljen ő, mint én, ki agg vagyok.
-Megvénültem… s köszönje meg a sír felé tántorgó, ha hagyják utódai,
-hogy magától hulljon a sírverembe. Elemér nem taszít be, sőt
-pénzemre minden illendőséggel várakozik… De miért nem jön már?</p>
-<p>Az öreg elmélkedéseit gyors lépések nesze zavarta meg.
-<span class="pagenum"><a name="Page_296" id=
-"Page_296">-296-</a></span></p>
-<p>Igyekezett karszékét a kandallóhoz visszafordítani, hogy az ajtó
-felé nézhessen, de hasztalan.</p>
-<p>Az érkező csizmája élesen kopogott a szomszéd szobában.</p>
-<p>– Bejelentés nélkül jön! Ki meri ezt? Csak Szőke Pista lehet.
-Mily szemtelenül dörömböl!</p>
-<p>Míg Kassai így mormogott, megjelent Klára férje.</p>
-<p>Az öreg korlátnok gyűjtött már annyi erőt, hogy karszékéből
-fölemelkedjék.</p>
-<p>– Mit rontasz a szobába, he? Nem utasítottalak-e a kisebb
-dolgokban titkáromhoz? Mi történt?</p>
-<p>– A föld nem billent ki tengelyéből, nagyságos uram; a
-csillagokból egy sem hiányzik, a holdat sem lopták el, magam láttam
-az égen. Valóban csak egy gazemberrel van több, de egy elszánttal
-is. És az én vagyok.</p>
-<p>Laczkó István izmos karját fölemelve közelített a gyönge, a
-köszvényes, a csodálkozás miatt mozdulatlan öreghez.</p>
-<p>– Hej, segítség! – hörgé ez.</p>
-<p>– Miért, nagyságos úr! a ki ölhet, nem öl mindig. Hány férget
-kimélünk, nem tapodunk el, pedig lábunk előtt hentereg? Ne féljen
-tőlem, tanácsos úr! Az a szerencsétlen, kit maga előtt lát, nem
-bűneit tetézni, de az Istent kiengesztelni jött ide. Tessék
-nagyságodnak a karszékbe ülni… ne nézzen az ajtó felé… ne mozdítsa
-kezét csengetyűjéhez… tessék leülni és hallgatni: majd szólok
-én.</p>
-<p>Kassai Laczkó István szavainál még merészebbnek találta
-arczkifejezését és mozdulatát.</p>
-<p>– Beszélj, hadd halljalak! No, mi a kivánságod? <span class=
-"pagenum"><a name="Page_297" id="Page_297">-297-</a></span>
-Emlékezzél rá, hogy én az ország első hivatalnoka és saját házamban
-vagyok. Jeladásomra betódulnak cselédeim.</p>
-<p>– Csődítse össze őket nagyságod, ha saját gyalázatjának tanúkat
-akar szerezni.</p>
-<p>– De mit akarsz te? – kiáltá Kassai indulatosan.</p>
-<p>– Becsületes nevet.</p>
-<p>– Az oly kevéssé függ tőlem, mint tőled.</p>
-<p>– Akarom, nagyságos úr, hogy e perczen túl ne Laczkó István,
-hanem Szőke Pista legyek. A kém meghalt, a szökött jobbágy áll
-előtted. Oh, hogy a megaláztatást és testi szenvedéseket a bűn árán
-kivántam kikerűlni! Hová sülyedék! Veresd lábamra bilincseidet,
-nagy úr, s kisértess Rápoltra poroszlóiddal. De követelem, hogy
-tüstént. Engedelmeskedjél, vagy mielőtt lélekzenél, kezemmel
-fojtalak meg.</p>
-<p>– Ha csak ez a kivánságod, Szőke Pista, ne félj, rögtön
-teljesíttetni fog.</p>
-<p>Kassai az asztalhoz sietett, hogy csengessen.</p>
-<p>– Uram! midőn a csengetyűt érinted kezeddel, már reád csuktam az
-ajtó reteszét, s míg betörhetnének cselédeid, halott leszesz.</p>
-<p>Szilaj eltökélést hirdettek a szombatos vonalai.</p>
-<p>– Furcsa ficzkó vagy, Pista – szólt Kassai sötét hamuszínű
-arczczal, de elég csengő hangon, s majdnem gúnyos ajkrángással. –
-Követelsz, s ha kész vagyok teljesíteni, fenyegetsz. Hol az eszed?
-Eredj, fiam, aludd ki magad, s jőj holnap. A vén, a tapasztalt
-Kassai mondja, keserves a jobbágy kenyere. Álmodjál szebb
-kilátásokról, mint a füstölgő viskó, a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_298" id="Page_298">-298-</a></span>
-koplalás és a deres. Valami megszúrta az orrodat, fiam, s minthogy
-mindig hóbortos valál, belebolondultál az erénybe és a
-koldustáskába. Ülj le, Pista, hisz’ még úr vagy. Ide mellém ülj le.
-Beszéld el, mi történt veled. Hátha jobb tanácsot adhatok, mint te
-magadnak tudsz.</p>
-<p>– Verje az Isten magzataimat az utolsó izig némasággal, ha most
-hallgatni nem fogok, s ha midőn szólásra nyitom számat, ajkaim
-gyalázatodat nem hirdetik ki, kezem véredet nem ontja!
-Lélekgyilkos! erkölcsfosztogató! hurczoltasd a szökött jobbágyot
-rögtön a röghöz, hogy vonja a szolgaság jármát, s midőn fáradtan
-dűl a barázdára, pattogjon hátán a korbács és kaczagjanak hajduid a
-leírhatatlan kínokon. Kiérdemeltem a szenvedést. Hadd lakoljak, de
-csak én. Ha nőm megtudja, hogy hol vagyok és mivé lettem, esküszöm,
-a fejedelem és az egész ország hallani fogja, mily eszközökkel
-kényszerítettél Pécsi vesztésére munkálni. Ha pedig nőmet Rápoltra
-mered vitetni, hogy velem osztozzék a nyomorban és gyalázatban,
-esküszöm, meg foglak gyilkolni az utczán, a tanácsteremben, az
-Isten házában, kórágyadon, haldoklásod perczében, ott és akkor, hol
-módját ejthetem. Nagyságos úr, már szólíthatod embereidet. Számat
-több szóra ki nem nyitom.</p>
-<p>Szőke Pista keresztbe fonta karjait és merően állott Kassai
-előtt.</p>
-<p>– Mit csináljak ezzel az eszeveszettel? – töprenkedett a háziúr.
-– Takarodjál innen (de a fejedelemhez megy: gondolá). Megállj, ne
-mocczanj! (Hisz, szemet sem hunyorít a nyomorult.) Még itt
-<span class="pagenum"><a name="Page_299" id=
-"Page_299">-299-</a></span> vagy? (Mintha lábát a padimentumhoz
-szegezték volna.) Cselédeimmel kidobatlak. (Hallgat az
-akasztófa-virág.) No, Pista, többet ne tréfálj velem. (El kell,
-hogy láb alól tegyem.)</p>
-<p>Léptek hangzának.</p>
-<p>– Mégis itt vagy? (Bizonyosan Elemér jön.)</p>
-<p>Kassai redős homlokán gyöngyözött a veríték.</p>
-<p>Nem az unokaöcs jelent meg, de Demeter, a vén szolga.</p>
-<p>Laczkó István még mindig összefont karral, fenyegetően és
-daczosan állott a főúr előtt.</p>
-<p>Nem tűrheté Kassai a megaláztatást, és cselédje bámuló
-tekintetét.</p>
-<p>– Demeter! ezt az embert ki nem kell innen bocsátani, míg
-rendeletemet nem veszed.</p>
-<p>– Értem, nagyságos úr.</p>
-<p>Kassai más szobába távozott.</p>
-<p>Egy legényt a tornáczra küldött, hogy ha Elemér jönne, ne
-bocsássa be. – Mondd neki, beteg vagyok, lefeküdtem.</p>
-<p>Ekkor hivatá a titkárt.</p>
-<p>Elbeszélte, hogy egy szökött jobbágyot akar Rápoltra küldeni.
-Megparancsolá, induljon vele tüstént útra, s tartson mindent
-titokban.</p>
-<p>– Csak Demeter fog társad lenni. Vigyetek magatokkal töltött
-fegyvert. Lőjétek le, ha mocczanni mer. Demetert Rápolton kulcsárrá
-teszed. Ott mondd meg neki akaratomat. Podgyászait, vagyonát később
-indítod utána.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="footnotes">
-<h2>Lábjegyzetek.</h2>
-<div class="footnote">
-<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href=
-"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Az egykoruak ezt
-egyezőleg állítják.</p>
-<p class="right">Szerző.</p>
-<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href=
-"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Most
-Károlykapu.</p>
-<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href=
-"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> Az, a ki
-győzedelmes leszen, fehérruhában öltöztetik. (Szent János
-<i>Mennyei jelenetek</i> III. rész, 5. vers.)</p>
-<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href=
-"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> Az, ki győzedelmes
-leszen, azt mívelem, hogy az én Istenemnek templomában oszlop
-legyen, És ő reá felirom az én Istenemnek nevét, és az én Istenem
-városának nevét, az új Jeruzsálemnek nevét, mely a mennyből száll
-alá az én Istenemtől és az én új nevemet is. (Mondja a megváltó sz.
-János <i>Mennyei jelenése</i> III. részének 12. versében.)</p>
-<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href=
-"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> Szent János:
-<i>Menny. jel.</i> XX. rész. 4. és 5. verse.</p>
-<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a> <a href=
-"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a> Blandrata.</p>
-<p><a name="Footnote_7" id="Footnote_7"></a> <a href=
-"#FNanchor_7"><span class="label">7)</span></a> <i>Mennyei
-jelenések</i> IX. rész.</p>
-<p><a name="Footnote_8" id="Footnote_8"></a> <a href=
-"#FNanchor_8"><span class="label">8)</span></a> Sz. János:
-<i>Mennyei jelenés</i>.</p>
-<p><a name="Footnote_9" id="Footnote_9"></a> <a href=
-"#FNanchor_9"><span class="label">9)</span></a> XXII-ik
-zsoltár.</p>
-</div>
-</div>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_300" id=
-"Page_300">-300-</a></span></p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_301" id="Page_301"><br />
--301-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>TARTALOM.</h2>
-</div>
-<ul class="TOC">
-<li>BÁRÓ KEMÉNY ZSIGMOND. Irta <i>Mikszáth Kálmán</i> <span class=
-"ralign"><a href="#Page_V">V</a></span></li>
-<li>A RAJONGÓK <span class="ralign"><a href=
-"#Page_1">1</a></span></li>
-<li class="li2">Első rész <span class="ralign"><a href=
-"#Page_3">3</a></span></li>
-<li class="li2">Második rész <span class="ralign"><a href=
-"#Page_130">130</a></span></li>
-</ul>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_302" id=
-"Page_302">-302-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>KÉPJEGYZÉK.</h2>
-</div>
-<ul class="TOC">
-<li>1. Kemény Zsigmond arczképe <span class="ralign"><a href=
-"#Page_III">III</a></span></li>
-<li>2. I. Rákóczi György <span class="ralign"><a href=
-"#Page_8">8</a></span></li>
-<li>3. György megjelenése most sem maradt hatás nélkül <span class=
-"ralign"><a href="#Page_18">18</a></span></li>
-<li>4. Az ablakmélyedés zsámolyánál nő-alak térdel <span class=
-"ralign"><a href="#Page_33">33</a></span></li>
-<li>5. Ütött az óra, szól Kassai <span class="ralign"><a href=
-"#Page_48">48</a></span></li>
-<li>6. Veszszenek a szombatosok! <span class="ralign"><a href=
-"#Page_65">65</a></span></li>
-<li>7. Viaszk-arczán mintha megszünt volna a vérkeringés
-<span class="ralign"><a href="#Page_70">70</a></span></li>
-<li>8. Deborah vonásai szabályosak voltak <span class=
-"ralign"><a href="#Page_73">73</a></span></li>
-<li>9. – Ha-ha-ha! Mind itt vagytok Fogarasról <span class=
-"ralign"><a href="#Page_89">89</a></span></li>
-<li>10. Pécsi Simon <span class="ralign"><a href=
-"#Page_97">97</a></span></li>
-<li>11. – Téged Szőke Pistának hivnak <span class="ralign"><a href=
-"#Page_122">122</a></span></li>
-<li>12. A másik perczben már Jefta keblén volt az idegen csecsemő
-<span class="ralign"><a href="#Page_169">169</a></span></li>
-<li>13. – Egyik Kassai ellenetek tört, a másik téged védelmezett
-<span class="ralign"><a href="#Page_172">172</a></span></li>
-<li>14. – Judas Iscariotes elárulta fejemet <span class=
-"ralign"><a href="#Page_287">287</a></span></li>
-</ul>
-<hr class="chap" />
-<div class="transnote">
-<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p>
-<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p>
-<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p>
-<table summary="Javítások">
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_V">V</a></td>
-<td>Harmin czéves</td>
-<td>Harminczéves</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_42">42</a></td>
-<td>él temben</td>
-<td>életemben</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_60">60</a></td>
-<td>tyja… Elemér-a hez</td>
-<td>atyja… Elemérhez</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_69">69</a></td>
-<td>elete</td>
-<td>élete</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_109">109</a></td>
-<td>mejgelent</td>
-<td>megjelent</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_118">118</a></td>
-<td>vételkedett,</td>
-<td>vetélkedett,</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_129">129</a></td>
-<td>gondolatoktól</td>
-<td>gondolatoktól!</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_168">168</a></td>
-<td>boldogság nevet</td>
-<td>boldogság nevét</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_229">229</a></td>
-<td>üreget, emly</td>
-<td>üreget, mely</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_254">254</a></td>
-<td>nyugalomml</td>
-<td>nyugalommal</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_266">266</a></td>
-<td>Dehorah</td>
-<td>Deborah</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_271">271</a></td>
-<td>kedélyűeket ls</td>
-<td>kedélyűeket is</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_279">279</a></td>
-<td>magasabbban</td>
-<td>magasabban</td>
-</tr>
-</table>
-</div>
-<div lang='en' xml:lang='en'>
-<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>A RAJONGÓK (1. KÖTET)</span> ***</div>
-<div style='text-align:left'>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Updated editions will replace the previous one&#8212;the old editions will
-be renamed.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United
-States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg&#8482; electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG&#8482;
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for an eBook, except by following
-the terms of the trademark license, including paying royalties for use
-of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
-copies of this eBook, complying with the trademark license is very
-easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
-of derivative works, reports, performances and research. Project
-Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away&#8212;you may
-do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
-by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
-license, especially commercial redistribution.
-</div>
-
-<div style='margin-top:1em; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE</div>
-<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE</div>
-<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-To protect the Project Gutenberg&#8482; mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase &#8220;Project
-Gutenberg&#8221;), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg&#8482; License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg&#8482; electronic works
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg&#8482;
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg&#8482; electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg&#8482; electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person
-or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.B. &#8220;Project Gutenberg&#8221; is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg&#8482; electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg&#8482; electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg&#8482;
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (&#8220;the
-Foundation&#8221; or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg&#8482; electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg&#8482; mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg&#8482;
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg&#8482; name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg&#8482; License when
-you share it without charge with others.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg&#8482; work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country other than the United States.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg&#8482; License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg&#8482; work (any work
-on which the phrase &#8220;Project Gutenberg&#8221; appears, or with which the
-phrase &#8220;Project Gutenberg&#8221; is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-</div>
-
-<blockquote>
-  <div style='display:block; margin:1em 0'>
-    This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most
-    other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-    whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-    of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
-    at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you
-    are not located in the United States, you will have to check the laws
-    of the country where you are located before using this eBook.
-  </div>
-</blockquote>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg&#8482; electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase &#8220;Project
-Gutenberg&#8221; associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg&#8482;
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg&#8482; electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg&#8482; License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg&#8482;
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg&#8482;.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg&#8482; License.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg&#8482; work in a format
-other than &#8220;Plain Vanilla ASCII&#8221; or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg&#8482; website
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original &#8220;Plain
-Vanilla ASCII&#8221; or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg&#8482; License as specified in paragraph 1.E.1.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg&#8482; works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg&#8482; electronic works
-provided that:
-</div>
-
-<div style='margin-left:0.7em;'>
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-        the use of Project Gutenberg&#8482; works calculated using the method
-        you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-        to the owner of the Project Gutenberg&#8482; trademark, but he has
-        agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-        Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-        within 60 days following each date on which you prepare (or are
-        legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-        payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-        Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-        Section 4, &#8220;Information about donations to the Project Gutenberg
-        Literary Archive Foundation.&#8221;
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-        you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-        does not agree to the terms of the full Project Gutenberg&#8482;
-        License. You must require such a user to return or destroy all
-        copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-        all use of and all access to other copies of Project Gutenberg&#8482;
-        works.
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-        any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-        electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-        receipt of the work.
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You comply with all other terms of this agreement for free
-        distribution of Project Gutenberg&#8482; works.
-    </div>
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg&#8482; electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
-the Project Gutenberg&#8482; trademark. Contact the Foundation as set
-forth in Section 3 below.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg&#8482; collection. Despite these efforts, Project Gutenberg&#8482;
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain &#8220;Defects,&#8221; such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the &#8220;Right
-of Replacement or Refund&#8221; described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg&#8482; trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg&#8482; electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you &#8216;AS-IS&#8217;, WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg&#8482; electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg&#8482;
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg&#8482; work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg&#8482; work, and (c) any
-Defect you cause.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg&#8482;
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg&#8482;&#8217;s
-goals and ensuring that the Project Gutenberg&#8482; collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg&#8482; and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation&#8217;s EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state&#8217;s laws.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Foundation&#8217;s business office is located at 809 North 1500 West,
-Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
-to date contact information can be found at the Foundation&#8217;s website
-and official page at www.gutenberg.org/contact
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; depends upon and cannot survive without widespread
-public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state
-visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 5. General Information About Project Gutenberg&#8482; electronic works
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg&#8482; concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg&#8482; eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Most people start at our website which has the main PG search
-facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-This website includes information about Project Gutenberg&#8482;,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
-</div>
-
-</div>
-</div>
-</body>
-</html>
diff --git a/old/68979-h/images/cover.jpg b/old/68979-h/images/cover.jpg
deleted file mode 100644
index b1f7ce0..0000000
--- a/old/68979-h/images/cover.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/68979-h/images/i001.jpg b/old/68979-h/images/i001.jpg
deleted file mode 100644
index fb2d97d..0000000
--- a/old/68979-h/images/i001.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/68979-h/images/i001hq.jpg b/old/68979-h/images/i001hq.jpg
deleted file mode 100644
index 0f5b89f..0000000
--- a/old/68979-h/images/i001hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/68979-h/images/i002.jpg b/old/68979-h/images/i002.jpg
deleted file mode 100644
index 79b2ba5..0000000
--- a/old/68979-h/images/i002.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/68979-h/images/i002hq.jpg b/old/68979-h/images/i002hq.jpg
deleted file mode 100644
index d53c235..0000000
--- a/old/68979-h/images/i002hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/68979-h/images/i003.jpg b/old/68979-h/images/i003.jpg
deleted file mode 100644
index 33974ac..0000000
--- a/old/68979-h/images/i003.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/68979-h/images/i003hq.jpg b/old/68979-h/images/i003hq.jpg
deleted file mode 100644
index 0b3f05e..0000000
--- a/old/68979-h/images/i003hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/68979-h/images/i004.jpg b/old/68979-h/images/i004.jpg
deleted file mode 100644
index 058af23..0000000
--- a/old/68979-h/images/i004.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/68979-h/images/i004hq.jpg b/old/68979-h/images/i004hq.jpg
deleted file mode 100644
index 9e4d34c..0000000
--- a/old/68979-h/images/i004hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/68979-h/images/i005.jpg b/old/68979-h/images/i005.jpg
deleted file mode 100644
index a57b1df..0000000
--- a/old/68979-h/images/i005.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/68979-h/images/i005hq.jpg b/old/68979-h/images/i005hq.jpg
deleted file mode 100644
index c6408fd..0000000
--- a/old/68979-h/images/i005hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/68979-h/images/i006.jpg b/old/68979-h/images/i006.jpg
deleted file mode 100644
index ba58c7b..0000000
--- a/old/68979-h/images/i006.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/68979-h/images/i006hq.jpg b/old/68979-h/images/i006hq.jpg
deleted file mode 100644
index fef41df..0000000
--- a/old/68979-h/images/i006hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/68979-h/images/i007.jpg b/old/68979-h/images/i007.jpg
deleted file mode 100644
index 7009406..0000000
--- a/old/68979-h/images/i007.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/68979-h/images/i007hq.jpg b/old/68979-h/images/i007hq.jpg
deleted file mode 100644
index b78373f..0000000
--- a/old/68979-h/images/i007hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/68979-h/images/i008.jpg b/old/68979-h/images/i008.jpg
deleted file mode 100644
index d92c4c2..0000000
--- a/old/68979-h/images/i008.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/68979-h/images/i008hq.jpg b/old/68979-h/images/i008hq.jpg
deleted file mode 100644
index 618d12d..0000000
--- a/old/68979-h/images/i008hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/68979-h/images/i009.jpg b/old/68979-h/images/i009.jpg
deleted file mode 100644
index 2d8ffcf..0000000
--- a/old/68979-h/images/i009.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/68979-h/images/i009hq.jpg b/old/68979-h/images/i009hq.jpg
deleted file mode 100644
index 50539e6..0000000
--- a/old/68979-h/images/i009hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/68979-h/images/i010.jpg b/old/68979-h/images/i010.jpg
deleted file mode 100644
index f324710..0000000
--- a/old/68979-h/images/i010.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/68979-h/images/i010hq.jpg b/old/68979-h/images/i010hq.jpg
deleted file mode 100644
index 6167b2e..0000000
--- a/old/68979-h/images/i010hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/68979-h/images/i011.jpg b/old/68979-h/images/i011.jpg
deleted file mode 100644
index e918d97..0000000
--- a/old/68979-h/images/i011.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/68979-h/images/i011hq.jpg b/old/68979-h/images/i011hq.jpg
deleted file mode 100644
index 9b022a7..0000000
--- a/old/68979-h/images/i011hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/68979-h/images/i012.jpg b/old/68979-h/images/i012.jpg
deleted file mode 100644
index 28abbd7..0000000
--- a/old/68979-h/images/i012.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/68979-h/images/i012hq.jpg b/old/68979-h/images/i012hq.jpg
deleted file mode 100644
index d794280..0000000
--- a/old/68979-h/images/i012hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/68979-h/images/i013.jpg b/old/68979-h/images/i013.jpg
deleted file mode 100644
index 1be05da..0000000
--- a/old/68979-h/images/i013.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/68979-h/images/i013hq.jpg b/old/68979-h/images/i013hq.jpg
deleted file mode 100644
index d84d393..0000000
--- a/old/68979-h/images/i013hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/68979-h/images/i014.jpg b/old/68979-h/images/i014.jpg
deleted file mode 100644
index 88fee34..0000000
--- a/old/68979-h/images/i014.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/68979-h/images/i014hq.jpg b/old/68979-h/images/i014hq.jpg
deleted file mode 100644
index 173a94b..0000000
--- a/old/68979-h/images/i014hq.jpg
+++ /dev/null