NormalizeHEADmain

7 files changed, 17 insertions, 2767 deletions

diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes
new file mode 100644
index 0000000..d7b82bc
--- /dev/null
+++ b/.gitattributes
@@ -0,0 +1,4 @@
+*.txt text eol=lf
+*.htm text eol=lf
+*.html text eol=lf
+*.md text eol=lf
diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt
new file mode 100644
index 0000000..6312041
--- /dev/null
+++ b/LICENSE.txt
@@ -0,0 +1,11 @@
+This eBook, including all associated images, markup, improvements,
+metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be
+in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES.
+
+Procedures for determining public domain status are described in
+the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org.
+
+No investigation has been made concerning possible copyrights in
+jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize
+this eBook outside of the United States should confirm copyright
+status under the laws that apply to them.
diff --git a/README.md b/README.md
new file mode 100644
index 0000000..9f36954
--- /dev/null
+++ b/README.md
@@ -0,0 +1,2 @@
+Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for
+eBook #68884 (https://www.gutenberg.org/ebooks/68884)
diff --git a/old/68884-0.txt b/old/68884-0.txt
deleted file mode 100644
index e113b7a..0000000
--- a/old/68884-0.txt
+++ /dev/null
@@ -1,1286 +0,0 @@
-The Project Gutenberg eBook of Ballada a néma férfiakról, by
-Frigyes Karinthy
-
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at
-www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you
-will have to check the laws of the country where you are located before
-using this eBook.
-
-Title: Ballada a néma férfiakról
-       Novellák
-
-Author: Frigyes Karinthy
-
-Release Date: August 31, 2022 [eBook #68884]
-
-Language: Hungarian
-
-Produced by: Albert László from page images generously made available
-             by the Google Books Library Project
-
-*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK BALLADA A NÉMA
-FÉRFIAKRÓL ***
-
-
-KARINTHY FRIGYES
-
-BALLADA A NÉMA FÉRFIAKRÓL
-
-– NOVELLÁK –
-
-BUDAPEST
-
-ATHENAEUM IROD. ÉS NYOMD. RÉSZVÉNYT. KIADÁSA
-
-Költeni annyi, mint itélőszéket tartani önmagunk fölött.
-
-(IBSEN)
-
-A szerző minden jogot fentart magának
-
-
-
-
-AZ UJ ÉLET.
-
-Reggel, mikor felébredt, nehéz ködök feküdtek az utcán, de az ég tiszta
-lehetett – vérvörös korong a barátságtalan nap és valami fojtó szag
-szürődött be a rések között. Fáradt volt, egészen sajátságos fáradtságot
-érzett ezen a reggelen, ami jó is volt, de egyuttal nyugtalanitotta. Az
-utóbbi napok szorongásai most elmultak és ő most elhatározta, hogy többé
-nem is szabad azoknak visszatérni.
-
-Öltözködés közben többször gondolt erre. Hiszen nagyon könnyen el lehet
-intézni minden gyötrődést és fejtörést és aggodalmat. Egy, kettő, három,
-mondja az ember hangosan és elhatározza, hogy mire kimondta, hogy
-»három« már nem gondol arra, amire az elébb gondolt. Vagy igy: szomoru
-vagyok, de ez nem jó, vig akarok tehát lenni. Mondom: egy, kettő, három
-– és kihuzom magam és jól kinyitom a szemeimet, amiket a szomoruság és
-bágyadtság összehuzott és mosolygok – és mire kimondtam: »három«, már
-vig vagyok. Nagyon egyszerü ez. Egyszerüen azért, mert vig akarok lenni
-és nem akarok szomoru lenni.
-
-Csodálkozott, hogy ez milyen egyszerü és hogy ő erre még nem gondolt.
-Ezentul mindig igy lesz, mondta magában és ez nagyon megnyugtatta. Már a
-takaritónővel is vidámabban beszélt, sőt, mint később egy pillanatra
-átvillant az agyán, kicsit talán tulságosan is vidáman. A takaritónő
-kicsit csodálkozva nézett rá.
-
-Milyen egyszerü, folytatta később is, az utcán. És fütyörészett. A köd
-lefolyt a Dunapartra, messziről tülköltek a hajók. Nem ment be a
-tőzsdére, hevenyében olyan érzése volt, hogy erre most semmi szükség. A
-tőzsde és mindezek a dolgok – bolondság. Mire való? Emlékezett rá, hogy
-milyen nyomasztó és rettenetes volt minden ezekben az utolsó napokban és
-hogy a tőzsdén álldogált hosszan és szikáran és fogta a homlokát elől és
-mindez milyen halálosan szomoru volt. Az orvoshoz se megyek el, tette
-hozzá. Az orvos az utóbbi időben ostobán néz és ostoba kérdései vannak.
-Eee… izélni akarja az orvos… hogy is mondják csak? Egzekválni. Nem,
-dehogy, azt nem ugy mondják. Szuggerálni akarja az orvos. Szuggerálni.
-Szuggerálni. Igy mondják, szuggerálni.
-
-Ezen megint megörült. A Szabadság-téren kevesen jártak, egy szembejövőt
-szinte megállitott, hogy közölje vele, hogy igy kell mondani:
-szuggerálás. De aztán mégse mondta, csak a száját nyitotta ki és
-révetegen mosolygott rá. Az ember megfordult és utánanézett.
-
-Mindez szomoruság, ami eddig volt, az nyilvánvaló. És most még egyszer
-átgondolta az egészet s az az érzése volt, hogy elérkezett a számadásig.
-Csak mintha valamit elfelejtett volna. Mit felejtettem el, valószinüleg
-a feleségemnek felejtettem el szólni. Elhatározta, hogy délután felszól
-a feleségéhez és megmondja neki. De mit? Eh, mindegy.
-
-Végigment az utcán, még tisztában volt vele, hogy a sarkon visszafordult
-és összehuzott szemmel elolvasott egy cégtáblát – azután hosszu csend
-következett.
-
-Délután három óra felé jutott megint eszébe. Egy kávéházba találta
-magát, olyanféle érzéssel, mint mikor valaki nagyon erőlködik, hogy
-eszébe jusson, mit álmodott nehány perccel előbb – s végre hirtelen
-eszébe jut. Most jött csak rá, hogy órákig mászkált a köruton, boltokba
-vásárolt közben – a széken csomagok hevertek mellette – emberekkel
-beszélt, hangosan hadonászott. Valahol mintha veszekedett volna is.
-Aztán bejött ebbe a kávéházba – de miért is jött csak be ebbe a
-kávéházba? Ide ő nem szokott járni. És hirtelen nyomasztó szorongás
-fogta el, az ismeretlen ablakok és ismeretlen pincérek láttára. Majd
-egyszerre felderült, eszébejutott az »egy-kettő-három«, amit délelőtt
-kifundált. Annyira jókedve lett, hogy dudolni kezdett és zsebredugott
-kezekkel nézte a főpincért. A főpincér is nézte őt és valami furcsa volt
-az arcán. Ettől zavarba jött. Mi lehet az oka? A fia jutott eszébe és
-egy levélszekrény. Ellágyult, nagy melegséggel gondolt a fiára és
-félhangosan szólt maga elé: »Az én édes fiam szeret engem. Az én édes
-fiam ugy szeret engem, mint fiu apját szereti az emberiség
-történetében«. Elmondta ezt és megdöbbent szavainak ünnepélyes
-nagyszerüségétől: – egy pillanatra szinte megszédült, hogy ilyen nagy
-dolog az ő eszébe juthatott. Igen, az emberiség, mondta mégegyszer,
-mélyen megindulva – és hogy ő erre nem gondolt! Igen, a szeretet és az
-emberiség.
-
-Egy, kettő, három – mondta és megint ránézett a pincérre. Szegény
-pincér, ő nem tudja, mi az emberiség. Egyszere forró szeretetet érzett a
-pincér iránt, majdnem könnyek gyültek a szemébe és már kinyitotta a
-száját, hogy megmagyarázza neki. De aztán mást gondolt.
-
-A szeretet, beszélt magában, az emberek szeretete: ez az emberszeretet.
-Ó és ő erre nem gondolt! Talán ezért volt minden szomoruság és rosszaság
-eddig – ó igen, mert ő csak magára gondolt eddig és nem a szeretetre. De
-ma reggel, ma reggel, mindenre rájött. »Egy-kettő-három« ez mindent
-megcsinált. Most egyszerre oly világosan érezte, hogy szinte szemét
-kellett behunynia a nagy fényesség előtt. Ugy jött, hogy eddig homály és
-sötétség volt minden és valami gomolygó fuldoklás ennek a sötétségnek a
-fenekén. De most egyszerre kiderült. Ezentul a szeretet mindent
-megmagyaráz és ezzel uj élet kezdődik az ő életében. Csak ugy
-száguldoztak most a gondolatok zakatoló fejében, keresztülkasul, széditő
-sebességgel és mind tömegesebben. Egyszerre, minden átmenet nélkül,
-Krisztus jutott eszébe és erre igy szólt: »Igen, Krisztus és az
-emberszeretet. Szeretni, szeretni, szeretni kell az emberiséget, a
-szegény, szegény, édes, édes, édes emberiséget, szép, barna emberiséget.
-Ó, le kell borulni az emberiség előtt! Ime, ezért szenvedtem és
-gyötrődtem eddig, mert ezt nem tudtam. Mert mindig magammal törődtem
-csak, befelé fordultam, egzekváltam magam. Önmagamat emésztettem, nem
-volt kivül semmi, amibe kapaszkodjam. Most azonban boldog és tiszta
-emberszeretet következik – és uj élet, ennek az érzésnek harmoniumában –
-ó, harmónium!«
-
-Igen uj élet! – Uj élet! Uj élet! – ujjongott – aztán hirtelen ujabb
-nyugtalanság fogta el, hogyan fogja ő mindezt megmagyarázni tudni nekik?
-Lángoló vágyat érzett, hogy megmagyarázza valakinek, milyen uj élet
-kezdődött s milyen más lesz ezentul a világ.
-
-Az ajtóban rászólt a pincér, hogy nem fizetett. Ránevetett a pincérre és
-reszkető kezekkel adott át egy koronát. Most olyan könnyü volt minden s
-még meg is jegyezte magának, hogy az ilyen nagy mámor, mely egy uj
-igazság születését kiséri, nagyon hasonlit a részegséghez. Igazán, a vér
-fejébe szállt s egy kicsit tántorgott is.
-
-Esteledett.
-
-Ködben gomolyogtak a lámpák, egymás után gyultak ki a kirakatok – távol,
-a Váci-körut végén egyenkint ragyogtak fel a sósborszes-reklám betüi.
-
-– Hm. Most mit tegyek – szorongott egy percig.
-
-Bemegyek a kávéházba és beszélek valami szerkesztővel. Valami nagyon
-okos emberrel kellene beszélni. Hiszen ami ezután következik, gyorsan és
-energikusan történik majd s minden kiviláglik. Valami szerkesztővel kell
-beszélni. De gyorsan, mert a halántéka ijesztően lüktetett.
-
-Azért, aránylag egész nyugodt vagyok, – mondta egy perc mulva. Hangosan
-mondta.
-
-– Parancsol? – kérdezte a pincér.
-
-– Feketét, – mondta könnyedén és magában örült. A pincér nem vehet észre
-semmit, gondolta, mert ime, könnyedén és elegánsan rendelte a feketét,
-mintha semmi se történt volna. Elhatározta, hogy most nagyon fogja
-figyelni magát, hogy könnyed és elegáns legyen.
-
-Felhörpintette a feketét és magában dudolt valamit. Majdnem elnevette
-magát izgalmában, ugy örült, hogy a pincér nem vett észre semmit.
-Ingerlő vágya támadt, hogy még egyszer bebizonyitsa ezt a pincérnek.
-Átült egy másik asztalhoz és odaszólt a pincérnek.
-
-– Feketét.
-
-Felnézett és észrevett két embert, aki a középső asztal mellett állt és
-őt nézte. Egy pillanatra megzavarodott, aztán valami keményet érzett a
-szivében.
-
-– Ahá, – mondta, – már figyelnek. Annál jobb.
-
-Szembenézett velük. A halántéka vadul lüktetett. Összeszoritotta fogait
-és rájuk nevetett. Egyszerre rájött, hogy az egyiket ismeri. Hiszen
-akkor rendbe van.
-
-– Szervusz, Svarc! – mondta hangosan. Mikor látta, hogy az nem nevet,
-megharagudott. Én itt ebbe a kávéházba otthon vagyok, lihegte magában,
-itt végre nem lepődhetnek meg, hogy bejöttem. És nekem jogom van feketét
-inni.
-
-– Szervusz, Svarc! – mondta még hangosabban és az asztalra ütött. Több
-ember felállt. Vállat vont, felállt és a fogain keresztül fütyörészett.
-Zsebretette a kezét és átsétált a billiárd-terembe. Csak azért is, jó
-kedvem van, gondolta. Ha ezeknek nem tetszik, fulladjanak meg. De én már
-rájöttem, hogy lehet az embernek jókedve. Egy-kettő-három.
-Egy-kettő-három. Egy-kettő-három.
-
-Egészen az ablakig ment. Érezte, hogy az arca elvörösödik. Kinézett az
-ablakon: tovább dudolta az előbb elkezdett orfeum-kuplét és dobolt az
-üvegen. Aztán lassan megfordult és szembekerült az ajtóval.
-
-Egy csomó arcot pillantott meg, mind feléje volt fordulva: az emberek
-álltak és összetömörültek az ajtóban.
-
-Most egy pillanatra elcsudálkozott. Mi ez? Történt valami?
-
-Kinézett az ablakon, hogy talán odakint van az a valami. Aztán megint az
-ajtóban állókra meredt. Nyugtalansága csak percig tartott.
-
-– Ahá, az uj élet! – jött rá hirtelen. – Megtudtak valamit.
-
-És nyugtalanságán keresztül izgalmas örömet érzett.
-
-Végre meglátta a szerkesztőt. Ott állt a többiek közt. Egyenesen feléje
-tartott.
-
-– Alászolgája, szerkesztő ur, – szólt könnyedén, kicsit rekedten. – Na,
-nagyon örülök, hogy beszélhetek magával. Sok a baj, mi, sok a baj, a kis
-ujságirókkal, mi, hehe?
-
-Ez jó volt, hogy ilyen elfogulatlan vagyok, nyugtatta meg remegő és
-riadt idegeit. Egészen közel lépett és megveregette a szerkesztő vállát.
-Ez még nem elég, villant át agyán, ugy látszik nem ismert meg, meg kell
-mutatnom, hogy szeretem őt.
-
-És hirtelen átölelte a szerkesztő nyakát és fejét mellére hajtotta.
-Behunyta szemét és végtelen lágyság töltötte el. Érezte, hogy forró
-könnyek gyülnek szemébe a szeretettől. A rettentő káosz mintha
-oszladozni kezdett volna és pihegve sirni kezdett.
-
-Most sürü felhőket látott maga előtt s távolban hunyorgó tüzeket. A
-tompa és ijesztő hegyek felől vörös lángok csapkodtak. Ferde, acélkék
-felhők mögött három keresztfa állott: a Golgota. Felette narancssárga az
-ég. Krisztus feje vonaglott még és szemében mérhetetlen fájdalom és
-szeretet.
-
-Felemelte könnyes arcát: a szerkesztő ott állt még és csititotta őt.
-Körülöttük ember ember hátán, tolakodó és kiváncsi arcok.
-
-Ezek megijedtek, gondolta, ám hadd ijedjenek meg. Ijedjenek meg még
-jobban. Összevicsoritotta fogait és felrántotta szemöldökét. »Bá!«
-mondta és rémülten érezte, hogy csakugyan megijedtek. Ekkor halálos
-rémület szállta meg, mikor észrevette, hogy csakugyan megijednek.
-Eleresztette a szerkesztőt és botorkálva indult meg, elforditott arccal.
-Utat engedtek neki. A karzat felé indult. Tántorgott. Valami suhogást
-hallott. A karzatról hanyathomlok rohant le egy csomó asszony és
-fiatalember, amint ő lassan felfelé ment a lépcsőn – és ő gyötrődve
-próbálta eltalálni, hogy azok hová rohanhatnak és miért? Valami baj
-lehet, odalent, nyugtatta meg rémülettől zakatoló szivét, valami nagy,
-nagy, nagy baj lehet. Ó, valami borzasztó, rettenetes baj lehet, amitől
-azok ugy megijedtek. Ó, valami rettenetes, feneketlen sötétség lehet,
-valami förtelmes szörnyeteg, görbe karmokkal és tátongó szemekkel.
-
-Felért – a karzat üres volt – feldobott székek és asztalok – egyetlen
-lélek se az oszlopok között… No, mi az?… döbbent meg hirtelen, – na mi
-az, mi az, mi az?
-
-– Pincér, – mondta rekedten és vadul dobogó szivvel és fenyegetően –
-pincér, feketét…
-
-Érezte, hogy feketét kell kapnia, hogy ki kell őt szolgálni, hogy akkor
-elmulik ez a lidércnyomás. Ha ő okosan viselkedik és feketét kér,
-elfogulatlanul feketét kér, akkor még minden jóra fordulhat és az a
-szörnyeteg nem jön ide föl.
-
-– Pincér, feketét…
-
-De rögtön megbánta, érezte, hogy egy fokkal hangosabb volt, mint kellett
-volna, nagyon hangosat kurjantott – és most halkabban tette hozzá
-»feketét«. És leült a rács mellett egy székre. A lábai remegtek és
-táncoltak.
-
-Lenézett.
-
-A földszinten embertömeg hullámzott, megszámlálhatatlan arcot látott,
-odaszorongtak az alsó rács mellé. Ő egyedül ült a karzaton, a rács
-mellett, egy széken.
-
-De mi ez, mondta ekkor magában kimondhatatlan aggodalommal, de hát mi
-történt? Miért nem szól senki hozzá és miért nem mondják meg neki, hová
-bujt az a szörnyeteg? Talán a pincébe bujt, vagy az oszlopok közé. Vagy
-itt, a karzat alatt van, vagy felmászott ide és most az ő asztala alatt
-terpeszkedik – és azért nézik őt ugy? Jaj, vagy talán felkuszott őreá és
-most az ő arcán fekszik és az ő szemeiből fecskendezi ki rettentő
-pillantását…? Nem, nem, nem.
-
-Nem, nem, meg kell nyugtatni őket, mert szörnyü, szörnyü dolog
-történhetik. Miért nem jönnek azok közelebb? De hát mi történt, az
-istenért? Felemelte a kezét és halálosan meghökkent ettől a mozdulattól:
-nem emlékezett rá, hogy ő fel akarta emelni a kezét – a keze magától
-emelkedett fel az asztalról. És érezte, hogy most több ilyen mozdulat
-következik majd – feláll, járni fog, vagy nekimegy valaminek, vagy
-beszélni fog, egy perc mulva, vagy mindjárt – és mindezt ő nem akarja és
-mégis meg fog történni. Talán mégis álmodok, villant át rajta egy
-pillanatra a hiu és vacogó remény. De már nem hitte.
-
-Gyorsan, gyorsan, nógatta magát ugyanakkor. Gyorsan, gyorsan, beszélni,
-cselekedni, hogy lássák, ébren vagyok. Most görcsösen erőlködött, hogy
-miről beszéljen. Valami általános téma kellene, amit mindenki megért:
-amiből mindenki rögtön látja, hogy minden rendben van és hogy neki semmi
-titkolni valója nincs.
-
-– Uraim, – mondta hangosan, – a szociálizmus vezet minket a liberálizmus
-felé. Éljen Vázsonyi!
-
-Mialatt ezt mondta, belül kinosan s rémülten tolakodott fel a kérdés:
-hogy kerültem én ide és most mit csináltam? Mi történt? De nem jutott
-eszébe, hogy mi történt. Annyi azonban bizonyos volt, hogy most már
-folytatni kell, ha elkezdte.
-
-– A szociálizmus, uraim, az egyetlen megoldás uraim…
-
-Hadonászott, egyszerre, mintha villámcsapás érte volna, eszébe jutott.
-
-– Uraim! – orditott bele a gomolyagba. – Uraim! Az emberszeretet! Miért
-nem szeretik egymást az emberek? Uraim! Én szeretem az emberiséget! Én
-szeretem… Uj élet… Uraim… Emberiség… Uj élet… Egy-kettő-három… És uj
-élet fakad… Ó, szeretni, szeretni kell az emberiséget… ó, végtelenül
-szeretni kell az emberiséget!!… Édes, jó emberiség!…
-
-Örvény gomolygott, az oszlopok ferdén és keményen merevedtek meg.
-Kitárta karjait és ugy maradt: az emberszeretet fenséges gondolata
-töltötte be egészen, mint Krisztust a hegyen. Csak a szivében
-nyöszörgött és szükölt még egy riadt kis gyerek és menekülni próbált, ki
-innen, ki ebből a rettenetes kávéházból, – valahol az asztalok és székek
-között, kuszva, négykézláb, hogy senki ne lássa, eltakart szemekkel, ki
-a boldog, napfényes szabadba és futni, futni… Ki innen, e gyülöletes és
-gonosz és részvétlen arcok közül, ki ebből a szörnyü kávéházból, ahol
-rögtön minden összeomlik és valami büzös feketeség marad csak… ki innen,
-menekülni a kötelek elől, amik mindjárt kezére csavarodnak és
-hátracsavarják karjait… ki innen, ahol mindjárt betömik száját és egy
-sötét oduba dobják, hol bőr van a falakon, melyeknek acsarkodva s vért
-hányva dühében dobja majd neki megkötözött testét, hogy harapja és marja
-a falakat… hogy füleit letépje és felszakitsa száját… hogy belemarkoljon
-agyába s összerázza, – agyába, mely elárulta s elhagyta őt… s mely
-megdermedett az iszonyattól…
-
-Nyögve és tántorogva állt fel – már késő volt. Két kéksapkás ember
-közeledett. Az egyik melléje lépett.
-
-– Mit akarnak? – kérdezte és halálos fehérség öntötte el.
-
-– Jőjjön velünk.
-
-– Hová? – kérdezte. A hangja kongva verődött neki fülének. – Nem megyek.
-Ne nyuljon hozzám. Agyonverem.
-
-– Jőjjön, mert megkötöztetem.
-
-– Nem, nem, – szükölt magában az őrült – valamit tenni kell… csak ne
-kötözzenek meg… csak ne kelljen verekednem… Csak mehetnék igy,
-nyugodtan… Csak ezt, legalább… Csak mondana valamit, hogy mehessek…
-nyugodtan… Csapna be… Mondaná, hogy csak sétálni visz… hogy ne kelljen
-verekednem… ha már oda visznek…
-
-Halványan elmosolyodott.
-
-– De csak sétálni megyünk? mondta mosolyogva.
-
-– Igen, – lepődött meg a mentő, hogy kisegitették. – Csak sétálni. Majd
-kocsiba ülünk.
-
-És nyugodtan, békésen vonultak el az összecsődült tömeg sorfala közt.
-
-
-
-
-BALLADA A NÉMA FÉRFIAKRÓL.
-
-A hajó, kissé ferdén oldalt fordulva, egy hegy oldalában fekszik, ugy
-ahogy megérkezett. Jobb oldala, a visszahajtott kéményekkel, nekidőlt a
-hegynek, fedélzetéről ledőltek a padok. Esteledző, zöldes derengés árad
-szerte. A parancsnoki hid közelében, az egész felső fedélzeten, egyetlen
-ember maradt csak, a parancsnok. Kék ruhájánál fogva beleakadt a
-korlátba és most előretámasztott testtel kifelé mered, arca kevéssé
-lehajtva, mintha a talajt kémlelné. Nyitott, kék szemei előrenéznek, a
-derengésbe. Dombos, sárgásbarna sikság terül el előtte, a láthatár
-szélén szakgasztott, fanatisztikus hegyek violáznak, a középső hegy
-ormáról kavargó tajték-örvény kigyózik a zöld magosságba, pöfögve löki
-ki magából a tajtékot. Jobbra olivzöld korall-erdő sötétlik a sziklák
-alatt, alatta nyugalmas, ezüstös lap: a higanytó. Az a lejtő, ahol a
-hajó megállt, szelid eséssel egy sötét meder felé lapul el, abból már
-semmi se látszik, csak néha villan fel benne valami cikázó, vörös fény.
-A parancsnok tekintete mintha e mélység felé furódott volna, mintha az
-utat keresné, melyen haladniok kell, tovább, ha itt se nyugodott meg
-végleg ama sebzett óriás, akit az ő kezére biztak. Jobbkeze könnyedén
-pihen egyik zsebében, mintha távcső után kotorászna.
-
-Háta mögött az ötödik kémény tetejéből hosszu, tarajos kigyó mászik
-kifelé és lomhán végignyul a kürtő falán. A villódzó vizben cikáznak a
-halak és meduzák: bizonytalan körvonalu tömegek gombolyognak távolabb,
-szétnyulnak összehuzódnak, buta fejjel nekilódulnak a viznek és feketén
-tünnek el valahol, valami biborló sötétségbe. A hajó rengő
-spongya-hegynek farolt neki és ebből a spongyából ezer meg ezer halvány
-fényesség szökött ki, apró, kék lángocskák, a sötétség beálltával ezek
-mind fényesebbek lesznek, mint a csillagok. Mindez örökös némaságban.
-
-Egy tátogó félszeguszó nekilódul az ablakoknak, megáll és kerek szemei
-kidüllednek. Egy csomó férfi áll az ablakok közé gyömöszölve, szájukat
-az ablakra tapasztják. Néhány katona közöttük, uniformisban. Az alsó
-fedélzeten is, egy sarokban, csomóba állnak a férfiak: szorosan, egymás
-mellett, mintha valamin tanácskoznának. De mozdulatlanok és némák. Néha
-meggondoltan, lágyan egy-egy kar emelkedik, amint a meduza átszeli a
-szoba zöldjét. Többen átölelik egymást. A norvég iró egy csoport fölött
-lebeg, fejét befurta a tető sarkába, arcán kérlelhetetlen szigor és
-határozottság. Szemeit keményen lehunyta. Egy matróz fejére támaszkodik.
-
-Keresztbefont karokkal egy elegáns, szakállas férfi mosolyog: fogai
-kilátszanak. Ajkán még ott vannak szinte a szavak: »Uraim, ne
-tolakodjunk. Engedjék az asszonyokat, az asszonyok mehetnek!« Más
-arcokon vad düh és tajték. Egy-egy buborék tolakszik néha még a sápadt
-ajkak közzé, kigömbölyödik és száll. Aztán csönd. A halak némán tátognak
-s kigyóznak a szobákon keresztül.
-
-Éjfélben elsötétül a sárga fény s valami vöröses sugárzás ködlik fel ama
-mélységből. Ezek a világitó algák. Az öt néma kémény hosszában egy-egy
-vörös csik vibrál végig, a koráll-erdő sötéten vörösödik el most a
-higanytó is és vöröslő alakok mászkálnak a partján. A parancsnok
-jobbkeze még mindig zsebében, balja kissé lejebb csuszott a kormánykerék
-küllői között. Szemeiben két vörös pont gyuladt ki.
-
-Éjfélben muzsikaszó hallszik s a libegve alvó halak összerándulnak.
-Harmadik éjszakája már, hogy a viz idehozta ezt a zenét: mindig
-gyengébben hangzik, de még kivehető a lágy dallam, egy keringő
-melódiája. Hegedü és zongora kavarta össze a hangok olaját, uszik a
-vizek felett s idáig szivárog. Messze fönt a magasban, a zöld harang
-felett, uszik egy hajó, uszik és távolodik és huzza maga után a
-hang-uszályt. A hang nekilibben az ablaknak és besiklik, a fedélzet alá.
-Egy halk hullám verődik a fülekbe s a nyelvek alá tolakszik hogy
-felemelje a nyelveket. De némák maradnak.
-
-És a hullám beszél, s fültől-fülig szalad.
-
-Sorrento… Sorrento…
-
-Halljátok, néma férfiak… Sorrento felé megyünk a kék levegőben,
-Sorrentóban virulnak a narancsok. Nincs semmi veszély… a bárkák szeliden
-siklottak el az örvény mögött és az asszonyok hamar magukhoz tértek.
-
-Sorrento… Sorrento…
-
-Egy kicsit megijedtünk, mikor a vészharang kivert csipkés ágyunkból s
-fehér ingecskékben szaladgáltunk a félrebillent fedélzeten… Egy kicsit
-megijedtünk, mert éjszaka volt és sós a vizszag… és nedves lett a
-cipőcske…
-
-Sorrento… Sorrento…
-
-Egy kicsit megijedtünk és szepegtünk is… De ti nem sokáig hagytatok
-szepegni, ti kedves, néma férfiak… ó, mi mindenkor megbiztunk a ti nemes
-szivetekben… »Az asszonyok a mentőcsónakba!« hangzott a parancsnok szava
-és maradtatok, mosolyogva, a hajón és némán néztetek utánunk és
-mosolyogtatok, amint lassan tünt el a lámpasor, egyik a másik után…
-Részeg és mámoros mosoly ült néma ajkatokon… bizonyosan tetszettünk
-nektek ingecskékben, a borzongó hajnali levegőben… Ugy-e, szépek
-voltunk?…
-
-Sorrento… Sorrento…
-
-Csak egy pillanatig voltunk megijedve… Csak egy pillanatig hittük, ó
-nemes és néma férfiak, hogy most aztán nem használ a csipkés ingecske és
-puderes arcocska… hogy most aztán kiderül, milyen rongy és szemét
-gyámoltalan kis mosolyunk és ravasz kis harisnyánk és ravasz kis
-szerelmünk, a ti végtelen szerelmetekhez képest… hogy most aztán
-kiderül, hogy nektek kell élni, az erőseknek és igazaknak és mélyeknek…
-s hogy most aztán nincs bók és gyöngédség és ugy löktök vissza a vizbe
-minket, mint a haszontalan és sivalkodó kis macskákat… Mert mi igy
-tennénk veletek, ha erősebbek volnánk… és igy teszünk veletek ott, ahol
-erősebbek vagyunk, titokban… Csak egy pillanatig voltunk megjedve…
-
-Sorrento… Sorrento…
-
-Aztán jött a vezényszó: »Asszonyok a mentőcsónakba!« s mi hanyathomlok
-szaladtunk… Ó, mi mindig biztunk a ti lovagiaságotokban, néma férfiak…
-hiszen tudjuk, hogy ti még emlékeztek a tizennyolcadik századra, amire
-mi már alig emlékszünk… és mi ismerjük a ti csinos szonettjeiteket és mi
-mosolyogva fogadjuk el helyét, ha felálltok a kocsiban, hogy
-leülhessünk… Azt egy percig nem hittük, hogy az élet kocsijából is
-kiszálltok, hogy mi leülhessünk… hogy eddig terjed…
-
-Sorrento… Sorrento…
-
-Ó, köszönjük a gáláns ajándékot, néma férfiak… Oly szép az élet! Most
-megyünk Sorrentóba, ahol narancsfák virulnak és szenvedélyes olasz fiuk…
-Oly szép az élet… De mi mindig szivesen emlékezni fogunk rátok, néma
-férfiak, amiért oly kedvesek voltatok… nem felejtjük el, milyen nemesen
-adtátok oda, ami a tiétek volt… és hogy nektek köszönhetjük a forró, kék
-életet itt és Sorrento narancsfáit és a szép olasz fiukat… Messieurs!
-Uraink! Néma férfiak! Egy könyet ejtünk el értetek szép szemeinkből:
-ugy-e, örültök ennek? Odalent, a mélyen… De milyen mélyen lehettek most…
-Mi kihajolunk a bárkából és keresünk titeket, a viz alatt… de a vizlap
-gáláns és enyelgő és csak ami arcunkat veri vissza… Halljátok?
-
-Sorrento… Sorrento…
-
-Igy imbolyog a hullám egyik férfitól a másikig, s nyelvüket emelgeti, de
-ők nem felelnek. Éjfélben fokozódik a vörös fény. A parancsnok feje
-figyelmesebben lendül előre s keze görcsösen ráfeszült a kormánykerékre.
-Néhány férfi, odalent a hajófenéken mozgolódni kezd: püffedt arccal
-emelkednek s libegve szállanak feljebb. A felfelé forditott szemgolyók
-rimánkodva keresik a magasságot, karjuk könyörögve nyulik ki. De a
-parancsnok kemény tekintete visszainti a nyugtalankodókat: »Maradjatok
-csak!«
-
-Maradjatok és bizzatok meg bennem, ki idáig vezényeltem a ti hajótokat,
-a néma férfiak hajóját. Azok a tengerek odafönt nagyon könnyüek és
-libegők voltak, mi bátran és szótlanul kerestünk szilárdabb talajt a
-mélyben. Nem tetszik nektek ez a sürübb elem? Nem tetszik nektek ez az
-uj fény s e rejtelmes lények, egy uj élet hirdetői? Itt a mi helyünk, a
-mozdulatlan mélységekben s a halálban, melynek felszine alá nem mehetünk
-velük, csak némán és egyedül, mi, kik odafönt gondoltunk rá, hogy mi
-lehet mögötte, s mit kaphatunk cserébe az ő életükért. Ide csak nélkülök
-jöhettünk, csak nélkülök és csak mi s az a muzsika, melynek szavára
-nincs mit felelnünk s melynek dallamát itt érthetjük csak meg igazábban,
-mint azok, kik szavakat adtak ennek a zenének.
-
-Maradjatok csak.
-
-
-
-
-JÓ VICC.
-
-Havazni kezdett, de csak ugy óvatosan: egy-két pihe ámolygott a hideg
-levegőben. A puhakalapos és őszikabátos fiatalember, aki később a jó
-viccet kigondolta egy óra előtt a jó viccel még az utcán sétált, egy
-kicsit borzongott és odasimult a szeretőjéhez. Másképp semmi baja se
-volt. Egy kicsit ideges lehetett és nyugtalan, talán nagyon sokat
-beszélt, fel volt hevülve, a szemei vidáman és ravaszul csillogtak. Azt
-magyarázta a szeretőjének, hogy mennyivel jobb igy, mióta együtt
-lehetnek: a nyugtalanságok és féltések elmultak. Vidám volt. A szeretője
-rejtélyesen mosolygott: drága és bóditó arca a puderes fátyolon
-keresztül nedvesen és csodálatosan meredt maga elé.
-
-– Előbb még sétálunk egyet, jó? – hadarta a fiatalember, aki később a jó
-viccet kigondolta. – Lemegyünk a vasuti hidig, aztán egy kerülővel haza,
-hozzánk.
-
-És a fiatalember, egy félórával a jó vicc előtt, szenvedélyesen rántotta
-magához a szeretője karját, amint kicsit borzongó agyvelejében a puha
-szoba feltünt, a puha pamlag és a fehér karok, kinyujtva, a pamlagon.
-Elhallgatott és szorongva gondolt a boldogságára.
-
-Aztán megint hadarni kezdett.
-
-– Látod, erre jártam mindig, itt kerestem lakást, mikor még nem volt
-biztos, hogy az enyém leszel egészen… Tudod, buta voltam, még nem voltam
-biztos, de azért kerestem lakást… Milyen napok voltak…
-
-És igy hadart tovább a fiatalember, egy negyedórával a jó vicc előtt, a
-Külső Vasutihid-utcában, egy kerülővel, félórányira a lakásától, ahová a
-szeretőjével tartott.
-
-– De aztán nem vettem itt… Ostoba és kétségbeesett voltam… A tizenkettes
-számban itt lakott… Bábolnay… és én féltékeny voltam rád, tudod? Nahát,
-szerelmes volt beléd… mindegy, emlékszel. Akkor még nem voltam biztos,
-hogy szeretsz… és borzasztó fájdalmakat álltam ki… ó, a nyomorult, hogy
-gyülöltem. Milyen rettenetes gyötrelmeket okozott nekem…
-
-És a fiatalember néhány perccel a jó vicc előtt, dacosan megállt a Külső
-Vasutihid-utca tizenegyes háza előtt, egy órányira a lakásától, ahova
-szeretőjével tartott.
-
-– Hónapokon át, – hadarta kézzel-lábbal, – hónapokon át. Nem volt
-nyugtom és nem tudtam dolgozni. Néha félőrülten iderohantam este és a
-szomszéd kapu alól lestem a kapujára: az a kényszerképzetem volt, hogy
-odajössz hozzá – borzasztó ugy-e? Remegtem, sirtam a félelemtől. A
-nyomorult, ostoba. És képzeld, tudta, hogy szenvedek, kinozott, csufolt,
-játszott velem. Az utcán gunyosan és messziről nagyokat köszönt nekem.
-Néha, mintha véletlenül tenné, nagyot sóhajtott és a nevedet mondta ki…
-Majd szándékosan leveleket dugdosott, hirtelen a mellényzsebébe…
-»Szegény barátom…« mondta emfatikusan, néha, mikor együtt üldögéltünk.
-Ha meglátogattam és egyedül volt, zavarba jött, hirtelen becsukta a
-szekrényt, az ágy elé állt… Zavartan hebegett… Azt mondta, hogy:
-bocsánat, de… és igy tovább. Aztán kinevetett, mikor látta, hogy sápadok
-el. Tudta, hogy görcs áll a szivembe ilyenkor.
-
-A fiatalember föllélegzett, aztán harsogót nevetett.
-
-– Képzeld, igy meggyötört, csupa viccből. De megérdemeltem, milyen
-ostoba gyerek voltam. A nyomorult.
-
-És a fiatalember, aki azelőtt olyan ostoba gyerek volt, megállt a
-tizenkettes számu ház előtt és hirtelen a szeretőjéhez fordult.
-Ránézett.
-
-– Te, – mondta halkan és a szemei furcsán fénylettek, – egy jó viccet
-gondoltam ki.
-
-A szeretője is megállt. Egy hosszu percig szótlanul nézték egymást.
-
-– Roppant érdekes lesz, hallod? Megtréfálom Bábolnayt… amiért ugy
-megkinzott… visszaadom neki a kölcsönt…
-
-A két ember megint egymásra nézett. A vicces fiatalember arca szokatlan,
-nyugtalan szinekben lángolt. Szemeit egészen összehuzta és az ajka
-sunyin remegett. A szeretője nyugodt volt, csak egy árnyalattal sápadt
-el a puderes fátyol alatt.
-
-– Nagyszerü lesz… ide figyelj… Te most fölmész Bábolnayhoz… egyedül
-találod… izgatottan és zavartan beszélni kezdesz… leülsz… Hiszen
-szinésznő vagy, meg tudod csinálni… Ő meg lesz lepetve, aztán mindent
-megérteni vél… hiszen ismered, elbizakodott és hiu ember… Szóval elkezd
-nyugtatni, hogy semmi baj… Aztán… aztán két perc mulva én feljövök…
-Becsöngetek… Te felsikoltasz: »Szent isten, ez János…« Én belépek…
-rettenetes csönd… Aztán Bábolnay mentegetőzik… erőlködik… produkálja
-magát… majd fölényes pózt vesz fel… és akkor mindketten egyszerre az
-arcába nevetünk: »Te marha, hiszen együtt beszéltük meg, ne kinlódj« és
-karonfogva távozunk… Képzeld…
-
-Hirtelen megállt. A jó vicc után révetegen néztek egymásra. Mindketten
-remegtek egy kicsit, de egészen halkan és észrevétlen.
-
-– Nos? – kérdezte a vicces fiatalember és furcsa, torz vonalban
-vigyorgott.
-
-A szeretője már közben, mialatt beszélt, befelé nézett, a sötét kapu
-aljába. Most se forditotta vissza az arcát. Talán egy pillanatig
-állhatott, azután még, hogy a másik abbahagyta a beszédet.
-
-– Jó, – mondta aztán egész röviden. S már el is tünt a kapu alatt.
-
-A vicces fiatalember utánanézett. Még látta, amint a szoknya lila és
-habos fodra rálibben az első lépcső márványkockáira… Alatta, a fodrok
-alatt még a cipőt is látni lehetett, egyik csücskét, fölötte diszkrét és
-álmos homály. S még a sálnak egy röpködő farkincáját is láthatta a
-lépcső hajlásában – ez volt az utolsó részlet, ami eltünt. Aztán csak a
-kapu volt és egy szük, sötét hasadék, a lépcső bejárata. Esteledett. A
-homályos és tátongó udvar hátterében három-négy apró pihe szállingózott…
-a hó… Senki se járt odabent. A fiatalember egy percig állhatott a kapu
-előtt. Aztán lassan és szükségtelen ösztönnel: ujjhegyen ment föl. Szük
-és magas lépcsők vezettek kanyarogva egy különösen épitett zeg-zugos
-emelet felé. Régi, százéves házban vannak ilyen emeletek Budán. Be
-kellett fordulnia, egy szük nyilt folyosón menni végig. Annak a végében
-volt az ajtó. Az ajtó, megint szabadon, nyitott emelkedés fölött: egy
-vasrács választotta el a tüzfaltól, melyen tul a budai hegyekre nyilt
-homályos, elfolyó kilátás a téli boruban. Halvány réztáblán csillogott a
-»Bábolnay« név.
-
-A fiatalember megállt. Lábujjhegyen állt, fülelt. Egy fél perc telt el.
-A homály bejött már a rács mögé és a folyosóba furódott.
-
-Aztán lassan, óvatosan nyomta meg a gombot. Egészen könnyü, pici nyomás
-volt: zengzetes, de csak pillanatig tartó csöngetés harsant az előszoba
-öbléből.
-
-Kettőt köhintett, aprókat. Egyik lábáról a másikra állt. Az arcán egy
-széles árok félszeg és ravasz mosolyra készülődött, ugy, ahogy majd be
-fog lépni. Várt.
-
-Megint köhögött. Aztán fölemelte a kezét és erősebben nyomta meg a
-gombot. Hosszu, fájdalmas sikoltás volt most a csengő szava: hirtelen
-halt el, csend lett.
-
-Egy perc telt el.
-
-És a homályban akkor lassan, egészen észrevétlen hajlott el az ajkak
-széles vonala és aki most hajolt volna arcához: egy szétesett és
-érthetetlen lyukat lát riasztó és csunya vigyorgáshoz hasonlót: hullák
-arcán látott ilyet, akiket egyetlen és váratlan pillanatban ütött meg a
-Halál rémülete.
-
-Aztán halkan és nesztelenül feküdt rá az ajtóra. Előbb a felső testével
-dőlt rá és a kezei tenyérrel kifelé rátapadtak az alsó táblára. A hó
-erősebben kezdett esni: hideg szél ütött be a rács fölött.
-Keresztülszaladt a gallérján és befutott a mellénye mögé. Hallotta,
-amint a csatornán zugva, bugva didergett keresztül.
-
-És ott dögölt meg az ajtó előtt.
-
-
-
-
-AZ ÜTKÖZET.
-
-Most a hegyekbe visz fel az ördög. Esteledik… már véres az ég. Van-e
-itten ennek mellettem egy korty a kulacsában? Kérnék tőle, ha olyan
-rettentő csunya szemei nem volnának. Valami földmivelő lehet, vagy
-kubikos. Nem, mégse szólok hozzá: nem, mikor az imént kértem, igazitsa
-meg a szijjam rámmordult és foghagymát lehelt felém… Meg kellett volna
-kötni ezt a szijjat, reggel belémvágott… véres a vállam, azt hiszem…
-
-(«_Kettős sorok – balra át!!… Jobbra kanya–rodj!!_»)
-
-Ne káromkodj má’ testvér, az isten áldjon meg, dögölj meg, ne káromkodj.
-Az a keserves isten, az a keserves, majd ezt a napot is megelégeli,
-testvér. Majd átmegyünk a hegyen… aztán majd fujnak… ugy-e, fujnak…
-aztán majd dögölhetünk… aztán majd leszedhetem ezt a véres szijjat és
-megdögölhetek én is, veled együtt, testvér. Ha még két órát megyünk,
-akkor ugy is jó lesz azért… akkor nem birom tovább, milyen jó az, hogy
-akkor ugyse birom tovább. Akkor szépen megállok, lefekszem…
-
-(«_Század – lépést – válts!!… Balra kanya–rodj!!_»)
-
-… akkor szépen megállok majd… de pont két óra mulva… nyugodtan lefekszem
-majd a fübe… a lábam kinyujtom… a fejem ráteszem a bornyura… és
-elalszom… és akkor rugnak majd… és belém lőnek… és milyen jó lesz akkor…
-hogy akkor már lőhetnek, élessel… ugy-e, kubikos pajtás, mert aki ugy
-elaludt, az már nem katona többé… ugy-e, testvér, aki meghalt, az má’
-nem katona… Ugy-e, testvér… Te drága, csak olyan förtelmes ne volnál… és
-ne büzlenél ugy, testvér… katonatestvér…
-
-(«_Harmadik század – állj!!… Brigád in–dulj!!…_»)
-
-Indulok már, kapitány ur, hogyne indulnék… Nem látunk mi már németet ma,
-azt tudom. Megyünk a németbe… bele ám, a keserves nyavalyába. Itt a
-hegyek előtt rajvonalba kellene fejlődni, ha az őrszemek láttak volna
-valamit… De azok nem láttak semmit. Nieder! Le a földre, a földre!
-
-(«_Négyes sorok – jobbra át!… Század lépést – válts!!_»)
-
-De csunya arcot vág az én kubikos barátom… Hazagondol. Valami falura,
-ahol most esteledik… az öregek pipáznak a házuk előtt… ó, szép lehet.
-
-  («_A monori kikötőben van egy öreg hajó,_
-  _Annak is a közelében egy fehér lobogó,_
-  _Fujja a szél, fujja,_
-  _Hazafelé fujja,_
-  _Harminckettes öregbakák mennek szabadságra._»)
-
-Talán velük kellene énekelni… nem érezném annyira… Hallod-e, kubikus
-barátom, én is hazagondolok. Most gyulnak fel az ivlámpák a körutakon… A
-kávéházak előtt kéksávos redőnyök… most olvassák az estilapokat és
-várják a hireket. Néhány lüszterkabátos fiatalember ül a terrászon,
-cigarettáznak. Az utolsó táviratokról beszélnek… Csapataink Oderberg-ig
-nyomultak előre. Holnapra ütközet várható… a Vág völgyében négyszáz
-ember esett el… a katonák…
-
-(«_Szakasz vi–gyázz!!… Kettős rendek – jobbra – nézz!!…_»)
-
-Lent a korzón sétál az egyetemi ifjuság. Selyemköpenyes nők… nagy
-kalapok, napernyők. Mióta is nem sétáltam már? Milyen furcsa… azok
-jönnek-mennek… megállnak… benéznek egy utcába… meggondolják magukat,
-befordulnak. Egy kirakat megtetszik… egy virág… a parkban… megállnak
-előtte és nézik… Jó volna hátrafordulni most és megnézni mögöttem az
-eget. De nem szabad. Nem szabad megfordulni. Balra nézz.
-
-(«_Vi–gyázz!! Kettős rendek – balra át!!_»)
-
-Hát aztán, kubikus testvér, ez igy van. Mert ők ugy-e sétálnak,
-jönnek-mennek, selyemköpenyük suhog a szélben. Tudod-e, miért sétálhat a
-cudar cibil? Te bizony nem nagyon tudod, ugy látom a képeden. Hát én
-majd megmagyarázom neked. Azért sétálhat, mert mi itt vagyunk helyette
-és vigyázunk rá, nehogy baja essék. Tudod-e, kubikos testvér, mi az,
-hogy: társadalom? A társadalom azok a lüszterkabátosok, meg a
-selyemköpenyesek. Azokat fenyegette meg a német – megijedtek. Ideküldtek
-minket, hogy ne engedjük, mert ők sétálni akarnak és cigarettázni a
-kávéházakban. Hát mi nem engedjük, ugy-e testvér, dögölj meg. Dögölj
-meg, testvér, ugy-e, mi eléjük álltunk: ide üss, német, ha mersz. Éppen
-mi: mi ketten, te meg én, kubikos. Mi ketten. A társadalom félt és szája
-begörbült ijedtében, – jaj, piszkos német, még mellbevág, összetépi a
-lüszterkabátot, két, ijedt tenyerét kinyujtotta hát és téged, kubikos
-testvér, meg engem maga elé állitott, páncélnak: – ezeket verd, német,
-ne engem. Mi vigyázunk most rá, ugy-e, hős katonák. Mi nem fordulunk
-meg, ugy-e, testvér, megyünk előre, a hazánkért, – meg ne fordulj,
-kubikos, mert hátbavág a káplár. De jó vitéznek lenni, hősnek lenni,
-kubikos testvér. Igazi csoda, hogy ezt megengedték nekünk. Ők, a kis
-szerények… ők, a szelidek… ők, átengedték nekünk a dicsőséget… a hősi
-halált… milyen szerények voltak… Mi védjük a nőket, testvér, meg az
-anyákat… ide lőjj német, ha mersz… Mi védjük az ők feleségét… mi védjük
-most más feleségét… más feleségét, a muskátlis ablakok közt, alkonyodó
-szobákban.
-
-(«_Harmadik század állj!!… Század rajvonalba fej–lődj!!_»)
-
-Az én vállamat épen ugy szoritja, mint a tiédet, és még hozzá az enyém
-véres. Itt, ezen a helyen, ahol a szijj csuszik. Egy-kettő,… egy-kettő…
-egyet csuszik föl… egyet le… egyet föl… egyet le… ott, ahol véres. Ne
-káromkodj… nem birom ki… inkább a halált…
-
-(«_Első raj állj!! Föld–re!_»)
-
-Ott az erdő mögött esik, emitt meg süt még a nap. Szivárvány lehet most,
-valahol a hátunk mögött… de jó volna megfordulni, hadd látnám a
-szivárványt. Egyszer még jó volna szivárványt látni… csak egyszer… Szép,
-piros szivárvány… elmulik, testvér és mi nem látjuk soha többé… Szép,
-haszontalan szivárvány, halavány… De a katonának nem szabad azt nézni,
-testvér. Nem való az semmire, testvér. Jön a német.
-
-(«_Irány – jobbra a hegy! Fegyver – láb–hoz!!_»)
-
-Jeleznek valamit?… Mi az ott, odaát? Az őrszemek láttak valamit. Elől
-már szétfejlődtünk… az erdő mögött lehet valami… Ne nyugtalankodj,
-testvér, ne duzzogj, mint a feldühödött kutyák… majd meglátjuk, mi vár
-ránk…
-
-(«_Távolság – ezer! Cél – előre!!_»)
-
-Riadsz-e, testvér, ijedsz-e? Ugylátszik, mégis megütközünk ma. No, hős
-katona, mit nézel olyan ostobán? No, hős katona, katona testvér? Itt
-maradunk, tudod-e? Tudod-e már, miért maradunk itt, testvér? Ugy látom,
-pajtás, félsz egy kicsit! Már nem énekeled, hogy a »monori kikötőben«.
-No, mért nem énekelsz a szép hajóról, testvér, a monori kikötőben? Egy
-golyó fültövön talál, testvér… és akkor nem menetelünk már… jó lesz-e,
-kubikos… Jó lesz-e nekünk? Együtt esünk el, ugy-e,… iderogysz majd
-mellém… a borju fejemre csuszik… itt hörgöd majd arcomba a vért… és két
-homokos karod nyakamba esik… és átölelsz majd, mint azt a férfit az az
-asszony… a más felesége… akit mi védünk, hős katonák… Nem mennél előre,
-az első sorokba, kubikos testvér. Dögölj meg. Hogy téged találna elébb.
-Hogy öklével belevágna abba a szép szájadba… és betörné a sárga, ostoba
-fogaid… ostoba… te ostoba barom… te állat… hogy törtetsz előre… hogy
-törtetsz… mint a barom… te hős katona…
-
-(«_Távolság – ötszáz!!!… Harmadik század – balra át! Rohamlépés –
-in–dullj!!_»)
-
-Bal… jobb… bal… jobb… hehe, he. Lóg a nyelved kubikos? Hát csak rohanj,
-te szép katona… hehe… rohanunk, mi? Hajrá! Be vigan futunk… Mögöttünk
-leroskad az ég… Előttünk vérzik az erdő… Fuss, kubikos, fuss… Fussunk
-versenyt kubikos… No, ki lesz ott elébb?… Várnak ránk… szép asszony vár
-ránk, ugy-e,… hogy ugy futunk… Vár ám, a puskatus, a hátad megett… Nem
-állanál meg egy percre… hallod-e, mondani akarok valamit…
-
-(«_Rohamlépés – indulj!! Balra tarts!! Jobbra kanyarodj!!! Fegyver
-suly–ba!_»)
-
-Hahó! Hallod-e!… Csak azt akarom mondani… mielőtt összeesek… csak azt
-akarom mondani… hogy most harangoznak a falutokban… Templomból jönnek a
-lányok… Meg ezt: mielőtt összeesek…
-
-(«_Század lé–pés!!… Vi–gyázz!!_»)
-
-Meg ezt: hogy el ne felejtsem… hogy lássam még utoljára… Most asszonyok
-jönnek a partra… a tenger tajtékzik… a fürdőkabinok vöröslenek a
-fényben… Hallod-e, kubikus? A távoltengerek partjain… most asszonyok
-fürdenek… fátyolruhájuk testükre tapad… kijönnek a partra és a homokba
-vigigfeküsznek… Láttál-e már ilyet? Vörös fürdőruhák… karjuk a fejük
-alatt… és egy férfi közeledik… egy cibil… rájuk mosolyog… megáll…
-
-– («_Raj – menetlé–pés! Tömö–rülj!!_»)
-
-Most… mig itt mi rohanunk… mig itt mi összeesünk… most yachtok futnak a
-tengeren… tudd meg hát, te barom. A tenger ringatja a yachtot… A
-fedélzeten kosárszékben feküsznek angol leányok, szőke fejek.
-Flanellruhás urak szivaroznak… bent, a kajütből lágy muzsika szól…
-Halkan beszélnek, a part elhomályosodik… édes bort hordanak körül…
-
-(«_Raj – térdre!! Fegyver – kész!!_»)
-
-Tudd meg hát, te barom és dögölj meg. Most hangversenytermekben illatos
-asszonyok ülnek… sötét férfiszemek merengnek a pódium felé… Fájó hegedük
-sirnak. Solo… Még egyszer… még egyszer… még egyszer… akarom látni…
-
-(«_Raj – fel! Irány – a domb! Indulj!!_»)
-
-Most szomorufüzek borulnak a part márványpadjaira… Nehéz virágok omlanak
-össze… Két árnyék csókolózik… Még egyszer, akarom… Most csendes és
-hallgatag erdőkben kigyózó ösvény fut a tó felé és a tavon kigyózó
-fényfoltok bujdokolnak… És zene árad, messziről… és szivek áradnak tul a
-gyönyörtől… és lombok permeteznek a mély, meleg vizek fölé… és gőz árad
-az égbe… és most néma szobákban emberek ülnek, fejüket kezükbe temetve
-és sirnak… sirnak szabadon és boldogan… ó, élet gyönyörüsége… ó,
-gyötrelem gyönyöre, ó, szabadság és gondolat mámora… és szabad levegő…
-
-(«_Század – balra át!! Sza–kassz! Rajvonal – jobbra zár–kózz!!_»)
-
-(«_Öt ember ebből a szakaszból – hozzám!! Ez a sárga ló – hé! hallod?!
-Mars!_»)
-
-Hát igazán, hadnagy ur? Kezdődik?… – No, kubikos… most jön a tánc. Majd
-vigyázz, rám ne ess, kubikos. Dögölj meg… lóg-e a nyelved?… Észre ne
-vegye a hadnagy ur, hallod. – Megyek már, hadnagy ur… Nagyságos hadnagy
-ur… Szép hadnagy ur… Nagyságos hadnagy ur… Szép hadnagy ur… Hát akkor
-most már nem bánom, hadnagy ur. Érti-e? Nem bánom. Itt, a kubikos
-mellett… itt fordulok fel… itt akarta az isten… az a keserves isten az
-égben, aki idetett engem. Csak bele az ágyuba, hadnagy ur… dübörög már
-csak bele, mi kettőnket… engem, meg a kubikost…
-
-(«_Roham!!… Ötszáz méter – egyenes!! Mars!!… Második raj – le!! Első
-raj!!… térdre!!… Előre!!… Előre!!… Kutyák!!… Előre!!…_»)
-
-Félsz?! Te kutya, te barom. Te büdös paraszt! Te félsz? Hát idenézz… én
-is csak olyan sár vagyok, mint te… idenézz, én nem félek! A cudar isten
-nem engedi féljek! Hős katona, te komisz paraszt! Itt döglünk meg, –
-hadd éljen a cudar, a cibil! Hajrá! Hajrá! Ordits, paraszt!
-
-(«_Öt ember – oda, a dombra!!… Fel!… Fel!… Nem mentek?!… Káplár, lelőni,
-aki nem megy!… Fegyver – kész!…_»)
-
-Hajrá! hajrá! Megyek, káplár ur… ne hátulról, csak hátulról ne… brrr,
-azt nem szeretem… Vacogsz, te kutya… te kutya fogaim… vacogtok… Ember…
-emberméltóság… éljen a társadalom!
-
-(«_Első raj – le!… Állj!… Álljatok meg!… Le… a földre!… Takarás!!…
-Takarás mögé!… Jobbra tarts!!…_»)
-
-Most… most, hadnagy ur… Nagyságos hadnagy ur… itt… itt… Hadnagy ur,
-isten vele… Hadnagy ur… isten vele, szép hadnagy ur… látja-e… ott… most
-látom ám… most ölelik a szeretőmet… egy sima ficsur… homályos szobába… a
-függönyöket behuzták… és muzsikát duruzsol a fülébe… a szeretőmet, a
-ringyót… a gyáva cibil… a rongy… Pajtás… töltényt.
-
-(«_Tüz!… Tüz!…_»)
-
-Pajtás… töltényt… az enyém elfogyott… Hadnagy ur… áldja isten… maga
-megmenekül… menjen haza… és ölelje meg a szeretőmet… a magáé… magának
-adom… Pajtás… töltényt…
-
-(«_Tüz!… Tüz!… Tüz!…_»)
-
-
-
-
-TARTALOM.
-
-  Az uj élet  3
-  Ballada a néma férfiakról  13
-  Jó vicc  18
-  Az ütközet  23
-
-
-[Transcriber's Note:
-
-Javítások.
-
-Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
-
-A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
-
-26 |Föld–re!« |Föld–re!»
-
-26 |láb–hoz!! |láb–hoz!!»
-
-27 |(Század |(«Század
-
-30 |Tüz!… |(«Tüz!…]
-
-
-*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK BALLADA A NÉMA
-FÉRFIAKRÓL ***
-
-Updated editions will replace the previous one--the old editions will
-be renamed.
-
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the
-United States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for an eBook, except by following
-the terms of the trademark license, including paying royalties for use
-of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
-copies of this eBook, complying with the trademark license is very
-easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
-of derivative works, reports, performances and research. Project
-Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may
-do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
-by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
-license, especially commercial redistribution.
-
-START: FULL LICENSE
-
-THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
-
-To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase "Project
-Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg-tm License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project
-Gutenberg-tm electronic works
-
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the
-person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph
-1.E.8.
-
-1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the
-Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when
-you share it without charge with others.
-
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country other than the United States.
-
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work
-on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the
-phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-
-  This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-  most other parts of the world at no cost and with almost no
-  restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
-  under the terms of the Project Gutenberg License included with this
-  eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
-  United States, you will have to check the laws of the country where
-  you are located before using this eBook.
-
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase "Project
-Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
-
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg-tm License.
-
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format
-other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg-tm website
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain
-Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1.
-
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works
-provided that:
-
-* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-  the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
-  you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-  to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has
-  agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-  within 60 days following each date on which you prepare (or are
-  legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-  payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-  Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg
-  Literary Archive Foundation."
-
-* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-  you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-  does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
-  License. You must require such a user to return or destroy all
-  copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-  all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm
-  works.
-
-* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-  any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-  electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-  receipt of the work.
-
-* You comply with all other terms of this agreement for free
-  distribution of Project Gutenberg-tm works.
-
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
-the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set
-forth in Section 3 below.
-
-1.F.
-
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
-of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any
-Defect you cause.
-
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
-
-Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
-goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg-tm and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at
-www.gutenberg.org
-
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation
-
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state's laws.
-
-The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West,
-Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
-to date contact information can be found at the Foundation's website
-and official page at www.gutenberg.org/contact
-
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg
-Literary Archive Foundation
-
-Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without
-widespread public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular
-state visit www.gutenberg.org/donate
-
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-
-Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-
-Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works
-
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-
-Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-
-Most people start at our website which has the main PG search
-facility: www.gutenberg.org
-
-This website includes information about Project Gutenberg-tm,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
diff --git a/old/68884-0.zip b/old/68884-0.zip
deleted file mode 100644
index 418863e..0000000
--- a/old/68884-0.zip
+++ /dev/null
diff --git a/old/68884-h.zip b/old/68884-h.zip
deleted file mode 100644
index 93c1700..0000000
--- a/old/68884-h.zip
+++ /dev/null
diff --git a/old/68884-h/68884-h.htm b/old/68884-h/68884-h.htm
deleted file mode 100644
index d27f14f..0000000
--- a/old/68884-h/68884-h.htm
+++ /dev/null
@@ -1,1481 +0,0 @@
-<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN"
-    "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd">
-<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
-<head>
-<meta name="generator" content=
-"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" />
-<meta http-equiv="Content-Type" content=
-"text/html; charset=utf-8" />
-<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />
-<title>The Project Gutenberg eBook of Ballada a néma férfiakról by
-Frigyes Karinthy</title>
-
-<style type="text/css">
-/*<![CDATA[*/
-body {
- margin-left: 10%;
- margin-right: 10%;
-}
-
-h1,h2 {
- text-align: center;
- clear: both;
- line-height: 200%;
-}
-
-h2 {
- margin-top: 2em;
-}
-h1 span.smaller {
- font-size: 75%;
- line-height: 200%;
-}
-
-p {
- margin-top: 0.75em;
- margin-bottom: 0.75em;
-}
-
-body > p {
- text-align: justify;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-hr {
- width: 33%;
- margin-top: 2em;
- margin-bottom: 2em;
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
- clear: both;
-}
-
-hr.chap {width: 65%}
-
-table {
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
-}
-
-td {
- padding-left: 1em;
- padding-right: 1em;
-}
-
-.pagenum {
- position: absolute;
- right: 2%;
- color: gray;
- font-size: smaller;
- text-align: right;
- text-indent:0;
-}
-
-.tdr {text-align: right;}
-
-.blockquot {
- margin-left: 50%;
- margin-right: 0%;
- text-align: justify;
- font-size: 0.9em;
- max-width: 30em;
-}
-
-.center {
- text-align: center;
- text-indent: 0;
-}
-
-.right {
- text-align: right;
- margin-right: 1.5em;
-}
-
-.caption {font-weight: bold;}
-
-.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;}
-
-.poem {
- display: table;
- margin: auto;
- text-align: left;
-}
-
-.poem .stanza {
- margin: 1em 0em 1em 0em;
-}
-
-.poem span.i0 {
- display: block;
- margin-left: 0em;
- padding-left: 3em;
- text-indent: -3em;
-}
-
-.transnote {
- background-color: #E6E6FA;
- color: black;
- padding: 0.5em;
- font-family: sans-serif, serif;
- font-size: 0.9em;
-}
-
-.transnote p {
- text-align: center;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-ul.TOC {
- list-style-type: none;
- padding-left: 10%;
- text-indent: -5%;
- width: 70%;
- text-align: justify;
-}
-
-ul.TOC li {
- margin-top: 0.25em;
-}
-
-span.ralign {
- position: absolute;
- text-align: right;
- right: 15%;
- top: auto;
-}
-/*]]>*/
-</style>
-</head>
-<body>
-<div lang='en' xml:lang='en'>
-<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>Ballada a néma férfiakról</span>, by Frigyes Karinthy</p>
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
-at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you
-are not located in the United States, you will have to check the laws of the
-country where you are located before using this eBook.
-</div>
-</div>
-
-<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>Ballada a néma férfiakról</span></p>
-<p style='display:block; margin-left:2em; text-indent:0; margin-top:0; margin-bottom:1em;'><span lang='hu' xml:lang='hu'>Novellák</span></p>
-<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Frigyes Karinthy</p>
-<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: August 31, 2022 [eBook #68884]</p>
-<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p>
-  <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Google Books Library Project</p>
-<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>BALLADA A NÉMA FÉRFIAKRÓL</span> ***</div>
-<div class="transnote">
-<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p>
-<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_31">31</a>. oldalon
-található.</p>
-</div>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p class="center"><span class="caption-largest">KARINTHY
-FRIGYES</span></p>
-<h1><span class="smaller">BALLADA A NÉMA FÉRFIAKRÓL</span></h1>
-<p class="center"><span class="caption">– NOVELLÁK –</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p>
-<p class="center"><span class="caption">ATHENAEUM IROD. ÉS NYOMD.
-RÉSZVÉNYT. KIADÁSA</span></p>
-<hr class="chap" />
-<div class="blockquot">
-<p>Költeni annyi, mint itélőszéket tartani önmagunk fölött.</p>
-<p class="right">(IBSEN)</p>
-</div>
-<p class="center">A szerző minden jogot fentart magának</p>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id=
-"Page_3">-3-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>AZ UJ ÉLET.</h2>
-</div>
-<p>Reggel, mikor felébredt, nehéz ködök feküdtek az utcán, de az ég
-tiszta lehetett – vérvörös korong a barátságtalan nap és valami
-fojtó szag szürődött be a rések között. Fáradt volt, egészen
-sajátságos fáradtságot érzett ezen a reggelen, ami jó is volt, de
-egyuttal nyugtalanitotta. Az utóbbi napok szorongásai most elmultak
-és ő most elhatározta, hogy többé nem is szabad azoknak
-visszatérni.</p>
-<p>Öltözködés közben többször gondolt erre. Hiszen nagyon könnyen
-el lehet intézni minden gyötrődést és fejtörést és aggodalmat. Egy,
-kettő, három, mondja az ember hangosan és elhatározza, hogy mire
-kimondta, hogy »három« már nem gondol arra, amire az elébb gondolt.
-Vagy igy: szomoru vagyok, de ez nem jó, vig akarok tehát lenni.
-Mondom: egy, kettő, három – és kihuzom magam és jól kinyitom a
-szemeimet, amiket a szomoruság és bágyadtság összehuzott és
-mosolygok – és mire kimondtam: »három«, már vig vagyok. Nagyon
-egyszerü ez. Egyszerüen azért, mert vig akarok lenni és nem akarok
-szomoru lenni.</p>
-<p>Csodálkozott, hogy ez milyen egyszerü és hogy ő erre még nem
-gondolt. Ezentul mindig igy lesz, mondta magában és ez nagyon
-megnyugtatta. Már a takaritónővel is vidámabban beszélt, sőt, mint
-később egy pillanatra átvillant az agyán, kicsit talán tulságosan
-is vidáman. A takaritónő kicsit csodálkozva nézett rá.</p>
-<p>Milyen egyszerü, folytatta később is, az utcán. És fütyörészett.
-A köd lefolyt a Dunapartra, messziről tülköltek <span class=
-"pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> a hajók. Nem
-ment be a tőzsdére, hevenyében olyan érzése volt, hogy erre most
-semmi szükség. A tőzsde és mindezek a dolgok – bolondság. Mire
-való? Emlékezett rá, hogy milyen nyomasztó és rettenetes volt
-minden ezekben az utolsó napokban és hogy a tőzsdén álldogált
-hosszan és szikáran és fogta a homlokát elől és mindez milyen
-halálosan szomoru volt. Az orvoshoz se megyek el, tette hozzá. Az
-orvos az utóbbi időben ostobán néz és ostoba kérdései vannak. Eee…
-izélni akarja az orvos… hogy is mondják csak? Egzekválni. Nem,
-dehogy, azt nem ugy mondják. Szuggerálni akarja az orvos.
-Szuggerálni. Szuggerálni. Igy mondják, szuggerálni.</p>
-<p>Ezen megint megörült. A Szabadság-téren kevesen jártak, egy
-szembejövőt szinte megállitott, hogy közölje vele, hogy igy kell
-mondani: szuggerálás. De aztán mégse mondta, csak a száját nyitotta
-ki és révetegen mosolygott rá. Az ember megfordult és
-utánanézett.</p>
-<p>Mindez szomoruság, ami eddig volt, az nyilvánvaló. És most még
-egyszer átgondolta az egészet s az az érzése volt, hogy elérkezett
-a számadásig. Csak mintha valamit elfelejtett volna. Mit
-felejtettem el, valószinüleg a feleségemnek felejtettem el szólni.
-Elhatározta, hogy délután felszól a feleségéhez és megmondja neki.
-De mit? Eh, mindegy.</p>
-<p>Végigment az utcán, még tisztában volt vele, hogy a sarkon
-visszafordult és összehuzott szemmel elolvasott egy cégtáblát –
-azután hosszu csend következett.</p>
-<p>Délután három óra felé jutott megint eszébe. Egy kávéházba
-találta magát, olyanféle érzéssel, mint mikor valaki nagyon
-erőlködik, hogy eszébe jusson, mit álmodott nehány perccel előbb –
-s végre hirtelen eszébe jut. Most jött csak rá, hogy órákig
-mászkált a köruton, boltokba vásárolt közben – a széken csomagok
-hevertek mellette – emberekkel beszélt, hangosan hadonászott.
-Valahol <span class="pagenum"><a name="Page_5" id=
-"Page_5">-5-</a></span> mintha veszekedett volna is. Aztán bejött
-ebbe a kávéházba – de miért is jött csak be ebbe a kávéházba? Ide ő
-nem szokott járni. És hirtelen nyomasztó szorongás fogta el, az
-ismeretlen ablakok és ismeretlen pincérek láttára. Majd egyszerre
-felderült, eszébejutott az »egy-kettő-három«, amit délelőtt
-kifundált. Annyira jókedve lett, hogy dudolni kezdett és
-zsebredugott kezekkel nézte a főpincért. A főpincér is nézte őt és
-valami furcsa volt az arcán. Ettől zavarba jött. Mi lehet az oka? A
-fia jutott eszébe és egy levélszekrény. Ellágyult, nagy melegséggel
-gondolt a fiára és félhangosan szólt maga elé: »Az én édes fiam
-szeret engem. Az én édes fiam ugy szeret engem, mint fiu apját
-szereti az emberiség történetében«. Elmondta ezt és megdöbbent
-szavainak ünnepélyes nagyszerüségétől: – egy pillanatra szinte
-megszédült, hogy ilyen nagy dolog az ő eszébe juthatott. Igen, az
-emberiség, mondta mégegyszer, mélyen megindulva – és hogy ő erre
-nem gondolt! Igen, a szeretet és az emberiség.</p>
-<p>Egy, kettő, három – mondta és megint ránézett a pincérre.
-Szegény pincér, ő nem tudja, mi az emberiség. Egyszere forró
-szeretetet érzett a pincér iránt, majdnem könnyek gyültek a szemébe
-és már kinyitotta a száját, hogy megmagyarázza neki. De aztán mást
-gondolt.</p>
-<p>A szeretet, beszélt magában, az emberek szeretete: ez az
-emberszeretet. Ó és ő erre nem gondolt! Talán ezért volt minden
-szomoruság és rosszaság eddig – ó igen, mert ő csak magára gondolt
-eddig és nem a szeretetre. De ma reggel, ma reggel, mindenre
-rájött. »Egy-kettő-három« ez mindent megcsinált. Most egyszerre oly
-világosan érezte, hogy szinte szemét kellett behunynia a nagy
-fényesség előtt. Ugy jött, hogy eddig homály és sötétség volt
-minden és valami gomolygó fuldoklás ennek a sötétségnek a fenekén.
-De most egyszerre kiderült. Ezentul a szeretet mindent megmagyaráz
-és ezzel <span class="pagenum"><a name="Page_6" id=
-"Page_6">-6-</a></span> uj élet kezdődik az ő életében. Csak ugy
-száguldoztak most a gondolatok zakatoló fejében, keresztülkasul,
-széditő sebességgel és mind tömegesebben. Egyszerre, minden átmenet
-nélkül, Krisztus jutott eszébe és erre igy szólt: »Igen, Krisztus
-és az emberszeretet. Szeretni, szeretni, szeretni kell az
-emberiséget, a szegény, szegény, édes, édes, édes emberiséget,
-szép, barna emberiséget. Ó, le kell borulni az emberiség előtt!
-Ime, ezért szenvedtem és gyötrődtem eddig, mert ezt nem tudtam.
-Mert mindig magammal törődtem csak, befelé fordultam, egzekváltam
-magam. Önmagamat emésztettem, nem volt kivül semmi, amibe
-kapaszkodjam. Most azonban boldog és tiszta emberszeretet
-következik – és uj élet, ennek az érzésnek harmoniumában – ó,
-harmónium!«</p>
-<p>Igen uj élet! – Uj élet! Uj élet! – ujjongott – aztán hirtelen
-ujabb nyugtalanság fogta el, hogyan fogja ő mindezt megmagyarázni
-tudni nekik? Lángoló vágyat érzett, hogy megmagyarázza valakinek,
-milyen uj élet kezdődött s milyen más lesz ezentul a világ.</p>
-<p>Az ajtóban rászólt a pincér, hogy nem fizetett. Ránevetett a
-pincérre és reszkető kezekkel adott át egy koronát. Most olyan
-könnyü volt minden s még meg is jegyezte magának, hogy az ilyen
-nagy mámor, mely egy uj igazság születését kiséri, nagyon hasonlit
-a részegséghez. Igazán, a vér fejébe szállt s egy kicsit tántorgott
-is.</p>
-<p>Esteledett.</p>
-<p>Ködben gomolyogtak a lámpák, egymás után gyultak ki a kirakatok
-– távol, a Váci-körut végén egyenkint ragyogtak fel a
-sósborszes-reklám betüi.</p>
-<p>– Hm. Most mit tegyek – szorongott egy percig.</p>
-<p>Bemegyek a kávéházba és beszélek valami szerkesztővel. Valami
-nagyon okos emberrel kellene beszélni. Hiszen ami ezután
-következik, gyorsan és energikusan történik <span class=
-"pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> majd s minden
-kiviláglik. Valami szerkesztővel kell beszélni. De gyorsan, mert a
-halántéka ijesztően lüktetett.</p>
-<p>Azért, aránylag egész nyugodt vagyok, – mondta egy perc mulva.
-Hangosan mondta.</p>
-<p>– Parancsol? – kérdezte a pincér.</p>
-<p>– Feketét, – mondta könnyedén és magában örült. A pincér nem
-vehet észre semmit, gondolta, mert ime, könnyedén és elegánsan
-rendelte a feketét, mintha semmi se történt volna. Elhatározta,
-hogy most nagyon fogja figyelni magát, hogy könnyed és elegáns
-legyen.</p>
-<p>Felhörpintette a feketét és magában dudolt valamit. Majdnem
-elnevette magát izgalmában, ugy örült, hogy a pincér nem vett észre
-semmit. Ingerlő vágya támadt, hogy még egyszer bebizonyitsa ezt a
-pincérnek. Átült egy másik asztalhoz és odaszólt a pincérnek.</p>
-<p>– Feketét.</p>
-<p>Felnézett és észrevett két embert, aki a középső asztal mellett
-állt és őt nézte. Egy pillanatra megzavarodott, aztán valami
-keményet érzett a szivében.</p>
-<p>– Ahá, – mondta, – már figyelnek. Annál jobb.</p>
-<p>Szembenézett velük. A halántéka vadul lüktetett. Összeszoritotta
-fogait és rájuk nevetett. Egyszerre rájött, hogy az egyiket ismeri.
-Hiszen akkor rendbe van.</p>
-<p>– Szervusz, Svarc! – mondta hangosan. Mikor látta, hogy az nem
-nevet, megharagudott. Én itt ebbe a kávéházba otthon vagyok,
-lihegte magában, itt végre nem lepődhetnek meg, hogy bejöttem. És
-nekem jogom van feketét inni.</p>
-<p>– Szervusz, Svarc! – mondta még hangosabban és az asztalra
-ütött. Több ember felállt. Vállat vont, felállt és a fogain
-keresztül fütyörészett. Zsebretette a kezét és átsétált a
-billiárd-terembe. Csak azért is, jó kedvem van, gondolta. Ha
-ezeknek nem tetszik, fulladjanak meg. De én már rájöttem, hogy
-lehet az embernek <span class="pagenum"><a name="Page_8" id=
-"Page_8">-8-</a></span> jókedve. Egy-kettő-három. Egy-kettő-három.
-Egy-kettő-három.</p>
-<p>Egészen az ablakig ment. Érezte, hogy az arca elvörösödik.
-Kinézett az ablakon: tovább dudolta az előbb elkezdett
-orfeum-kuplét és dobolt az üvegen. Aztán lassan megfordult és
-szembekerült az ajtóval.</p>
-<p>Egy csomó arcot pillantott meg, mind feléje volt fordulva: az
-emberek álltak és összetömörültek az ajtóban.</p>
-<p>Most egy pillanatra elcsudálkozott. Mi ez? Történt valami?</p>
-<p>Kinézett az ablakon, hogy talán odakint van az a valami. Aztán
-megint az ajtóban állókra meredt. Nyugtalansága csak percig
-tartott.</p>
-<p>– Ahá, az uj élet! – jött rá hirtelen. – Megtudtak valamit.</p>
-<p>És nyugtalanságán keresztül izgalmas örömet érzett.</p>
-<p>Végre meglátta a szerkesztőt. Ott állt a többiek közt. Egyenesen
-feléje tartott.</p>
-<p>– Alászolgája, szerkesztő ur, – szólt könnyedén, kicsit
-rekedten. – Na, nagyon örülök, hogy beszélhetek magával. Sok a baj,
-mi, sok a baj, a kis ujságirókkal, mi, hehe?</p>
-<p>Ez jó volt, hogy ilyen elfogulatlan vagyok, nyugtatta meg remegő
-és riadt idegeit. Egészen közel lépett és megveregette a szerkesztő
-vállát. Ez még nem elég, villant át agyán, ugy látszik nem ismert
-meg, meg kell mutatnom, hogy szeretem őt.</p>
-<p>És hirtelen átölelte a szerkesztő nyakát és fejét mellére
-hajtotta. Behunyta szemét és végtelen lágyság töltötte el. Érezte,
-hogy forró könnyek gyülnek szemébe a szeretettől. A rettentő káosz
-mintha oszladozni kezdett volna és pihegve sirni kezdett.
-<span class="pagenum"><a name="Page_9" id=
-"Page_9">-9-</a></span></p>
-<p>Most sürü felhőket látott maga előtt s távolban hunyorgó
-tüzeket. A tompa és ijesztő hegyek felől vörös lángok csapkodtak.
-Ferde, acélkék felhők mögött három keresztfa állott: a Golgota.
-Felette narancssárga az ég. Krisztus feje vonaglott még és szemében
-mérhetetlen fájdalom és szeretet.</p>
-<p>Felemelte könnyes arcát: a szerkesztő ott állt még és csititotta
-őt. Körülöttük ember ember hátán, tolakodó és kiváncsi arcok.</p>
-<p>Ezek megijedtek, gondolta, ám hadd ijedjenek meg. Ijedjenek meg
-még jobban. Összevicsoritotta fogait és felrántotta szemöldökét.
-»Bá!« mondta és rémülten érezte, hogy csakugyan megijedtek. Ekkor
-halálos rémület szállta meg, mikor észrevette, hogy csakugyan
-megijednek. Eleresztette a szerkesztőt és botorkálva indult meg,
-elforditott arccal. Utat engedtek neki. A karzat felé indult.
-Tántorgott. Valami suhogást hallott. A karzatról hanyathomlok
-rohant le egy csomó asszony és fiatalember, amint ő lassan felfelé
-ment a lépcsőn – és ő gyötrődve próbálta eltalálni, hogy azok hová
-rohanhatnak és miért? Valami baj lehet, odalent, nyugtatta meg
-rémülettől zakatoló szivét, valami nagy, nagy, nagy baj lehet. Ó,
-valami borzasztó, rettenetes baj lehet, amitől azok ugy megijedtek.
-Ó, valami rettenetes, feneketlen sötétség lehet, valami förtelmes
-szörnyeteg, görbe karmokkal és tátongó szemekkel.</p>
-<p>Felért – a karzat üres volt – feldobott székek és asztalok –
-egyetlen lélek se az oszlopok között… No, mi az?… döbbent meg
-hirtelen, – na mi az, mi az, mi az?</p>
-<p>– Pincér, – mondta rekedten és vadul dobogó szivvel és
-fenyegetően – pincér, feketét…</p>
-<p>Érezte, hogy feketét kell kapnia, hogy ki kell őt szolgálni,
-hogy akkor elmulik ez a lidércnyomás. Ha <span class=
-"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> ő okosan
-viselkedik és feketét kér, elfogulatlanul feketét kér, akkor még
-minden jóra fordulhat és az a szörnyeteg nem jön ide föl.</p>
-<p>– Pincér, feketét…</p>
-<p>De rögtön megbánta, érezte, hogy egy fokkal hangosabb volt, mint
-kellett volna, nagyon hangosat kurjantott – és most halkabban tette
-hozzá »feketét«. És leült a rács mellett egy székre. A lábai
-remegtek és táncoltak.</p>
-<p>Lenézett.</p>
-<p>A földszinten embertömeg hullámzott, megszámlálhatatlan arcot
-látott, odaszorongtak az alsó rács mellé. Ő egyedül ült a karzaton,
-a rács mellett, egy széken.</p>
-<p>De mi ez, mondta ekkor magában kimondhatatlan aggodalommal, de
-hát mi történt? Miért nem szól senki hozzá és miért nem mondják meg
-neki, hová bujt az a szörnyeteg? Talán a pincébe bujt, vagy az
-oszlopok közé. Vagy itt, a karzat alatt van, vagy felmászott ide és
-most az ő asztala alatt terpeszkedik – és azért nézik őt ugy? Jaj,
-vagy talán felkuszott őreá és most az ő arcán fekszik és az ő
-szemeiből fecskendezi ki rettentő pillantását…? Nem, nem, nem.</p>
-<p>Nem, nem, meg kell nyugtatni őket, mert szörnyü, szörnyü dolog
-történhetik. Miért nem jönnek azok közelebb? De hát mi történt, az
-istenért? Felemelte a kezét és halálosan meghökkent ettől a
-mozdulattól: nem emlékezett rá, hogy ő fel akarta emelni a kezét –
-a keze magától emelkedett fel az asztalról. És érezte, hogy most
-több ilyen mozdulat következik majd – feláll, járni fog, vagy
-nekimegy valaminek, vagy beszélni fog, egy perc mulva, vagy
-mindjárt – és mindezt ő nem akarja és mégis meg fog történni. Talán
-mégis álmodok, villant át rajta egy pillanatra a hiu és vacogó
-remény. De már nem hitte. <span class="pagenum"><a name="Page_11"
-id="Page_11">-11-</a></span></p>
-<p>Gyorsan, gyorsan, nógatta magát ugyanakkor. Gyorsan, gyorsan,
-beszélni, cselekedni, hogy lássák, ébren vagyok. Most görcsösen
-erőlködött, hogy miről beszéljen. Valami általános téma kellene,
-amit mindenki megért: amiből mindenki rögtön látja, hogy minden
-rendben van és hogy neki semmi titkolni valója nincs.</p>
-<p>– Uraim, – mondta hangosan, – a szociálizmus vezet minket a
-liberálizmus felé. Éljen Vázsonyi!</p>
-<p>Mialatt ezt mondta, belül kinosan s rémülten tolakodott fel a
-kérdés: hogy kerültem én ide és most mit csináltam? Mi történt? De
-nem jutott eszébe, hogy mi történt. Annyi azonban bizonyos volt,
-hogy most már folytatni kell, ha elkezdte.</p>
-<p>– A szociálizmus, uraim, az egyetlen megoldás uraim…</p>
-<p>Hadonászott, egyszerre, mintha villámcsapás érte volna, eszébe
-jutott.</p>
-<p>– Uraim! – orditott bele a gomolyagba. – Uraim! Az
-emberszeretet! Miért nem szeretik egymást az emberek? Uraim! Én
-szeretem az emberiséget! Én szeretem… Uj élet… Uraim… Emberiség… Uj
-élet… Egy-kettő-három… És uj élet fakad… Ó, szeretni, szeretni kell
-az emberiséget… ó, végtelenül szeretni kell az emberiséget!!… Édes,
-jó emberiség!…</p>
-<p>Örvény gomolygott, az oszlopok ferdén és keményen merevedtek
-meg. Kitárta karjait és ugy maradt: az emberszeretet fenséges
-gondolata töltötte be egészen, mint Krisztust a hegyen. Csak a
-szivében nyöszörgött és szükölt még egy riadt kis gyerek és
-menekülni próbált, ki innen, ki ebből a rettenetes kávéházból, –
-valahol az asztalok és székek között, kuszva, négykézláb, hogy
-senki ne lássa, eltakart szemekkel, ki a boldog, napfényes szabadba
-és futni, futni… Ki innen, e gyülöletes és gonosz és részvétlen
-arcok közül, ki ebből <span class="pagenum"><a name="Page_12" id=
-"Page_12">-12-</a></span> a szörnyü kávéházból, ahol rögtön minden
-összeomlik és valami büzös feketeség marad csak… ki innen,
-menekülni a kötelek elől, amik mindjárt kezére csavarodnak és
-hátracsavarják karjait… ki innen, ahol mindjárt betömik száját és
-egy sötét oduba dobják, hol bőr van a falakon, melyeknek acsarkodva
-s vért hányva dühében dobja majd neki megkötözött testét, hogy
-harapja és marja a falakat… hogy füleit letépje és felszakitsa
-száját… hogy belemarkoljon agyába s összerázza, – agyába, mely
-elárulta s elhagyta őt… s mely megdermedett az iszonyattól…</p>
-<p>Nyögve és tántorogva állt fel – már késő volt. Két kéksapkás
-ember közeledett. Az egyik melléje lépett.</p>
-<p>– Mit akarnak? – kérdezte és halálos fehérség öntötte el.</p>
-<p>– Jőjjön velünk.</p>
-<p>– Hová? – kérdezte. A hangja kongva verődött neki fülének. – Nem
-megyek. Ne nyuljon hozzám. Agyonverem.</p>
-<p>– Jőjjön, mert megkötöztetem.</p>
-<p>– Nem, nem, – szükölt magában az őrült – valamit tenni kell…
-csak ne kötözzenek meg… csak ne kelljen verekednem… Csak mehetnék
-igy, nyugodtan… Csak ezt, legalább… Csak mondana valamit, hogy
-mehessek… nyugodtan… Csapna be… Mondaná, hogy csak sétálni visz…
-hogy ne kelljen verekednem… ha már oda visznek…</p>
-<p>Halványan elmosolyodott.</p>
-<p>– De csak sétálni megyünk? mondta mosolyogva.</p>
-<p>– Igen, – lepődött meg a mentő, hogy kisegitették. – Csak
-sétálni. Majd kocsiba ülünk.</p>
-<p>És nyugodtan, békésen vonultak el az összecsődült tömeg sorfala
-közt. <span class="pagenum"><a name="Page_13" id=
-"Page_13">-13-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>BALLADA A NÉMA FÉRFIAKRÓL.</h2>
-</div>
-<p>A hajó, kissé ferdén oldalt fordulva, egy hegy oldalában
-fekszik, ugy ahogy megérkezett. Jobb oldala, a visszahajtott
-kéményekkel, nekidőlt a hegynek, fedélzetéről ledőltek a padok.
-Esteledző, zöldes derengés árad szerte. A parancsnoki hid
-közelében, az egész felső fedélzeten, egyetlen ember maradt csak, a
-parancsnok. Kék ruhájánál fogva beleakadt a korlátba és most
-előretámasztott testtel kifelé mered, arca kevéssé lehajtva, mintha
-a talajt kémlelné. Nyitott, kék szemei előrenéznek, a derengésbe.
-Dombos, sárgásbarna sikság terül el előtte, a láthatár szélén
-szakgasztott, fanatisztikus hegyek violáznak, a középső hegy
-ormáról kavargó tajték-örvény kigyózik a zöld magosságba, pöfögve
-löki ki magából a tajtékot. Jobbra olivzöld korall-erdő sötétlik a
-sziklák alatt, alatta nyugalmas, ezüstös lap: a higanytó. Az a
-lejtő, ahol a hajó megállt, szelid eséssel egy sötét meder felé
-lapul el, abból már semmi se látszik, csak néha villan fel benne
-valami cikázó, vörös fény. A parancsnok tekintete mintha e mélység
-felé furódott volna, mintha az utat keresné, melyen haladniok kell,
-tovább, ha itt se nyugodott meg végleg ama sebzett óriás, akit az ő
-kezére biztak. Jobbkeze könnyedén pihen egyik zsebében, mintha
-távcső után kotorászna.</p>
-<p>Háta mögött az ötödik kémény tetejéből hosszu, tarajos kigyó
-mászik kifelé és lomhán végignyul a kürtő falán. A villódzó vizben
-cikáznak a halak és meduzák: bizonytalan körvonalu tömegek
-gombolyognak távolabb, szétnyulnak összehuzódnak, buta fejjel
-nekilódulnak a viznek <span class="pagenum"><a name="Page_14" id=
-"Page_14">-14-</a></span> és feketén tünnek el valahol, valami
-biborló sötétségbe. A hajó rengő spongya-hegynek farolt neki és
-ebből a spongyából ezer meg ezer halvány fényesség szökött ki,
-apró, kék lángocskák, a sötétség beálltával ezek mind fényesebbek
-lesznek, mint a csillagok. Mindez örökös némaságban.</p>
-<p>Egy tátogó félszeguszó nekilódul az ablakoknak, megáll és kerek
-szemei kidüllednek. Egy csomó férfi áll az ablakok közé
-gyömöszölve, szájukat az ablakra tapasztják. Néhány katona
-közöttük, uniformisban. Az alsó fedélzeten is, egy sarokban,
-csomóba állnak a férfiak: szorosan, egymás mellett, mintha valamin
-tanácskoznának. De mozdulatlanok és némák. Néha meggondoltan,
-lágyan egy-egy kar emelkedik, amint a meduza átszeli a szoba
-zöldjét. Többen átölelik egymást. A norvég iró egy csoport fölött
-lebeg, fejét befurta a tető sarkába, arcán kérlelhetetlen szigor és
-határozottság. Szemeit keményen lehunyta. Egy matróz fejére
-támaszkodik.</p>
-<p>Keresztbefont karokkal egy elegáns, szakállas férfi mosolyog:
-fogai kilátszanak. Ajkán még ott vannak szinte a szavak: »Uraim, ne
-tolakodjunk. Engedjék az asszonyokat, az asszonyok mehetnek!« Más
-arcokon vad düh és tajték. Egy-egy buborék tolakszik néha még a
-sápadt ajkak közzé, kigömbölyödik és száll. Aztán csönd. A halak
-némán tátognak s kigyóznak a szobákon keresztül.</p>
-<p>Éjfélben elsötétül a sárga fény s valami vöröses sugárzás ködlik
-fel ama mélységből. Ezek a világitó algák. Az öt néma kémény
-hosszában egy-egy vörös csik vibrál végig, a koráll-erdő sötéten
-vörösödik el most a higanytó is és vöröslő alakok mászkálnak a
-partján. A parancsnok jobbkeze még mindig zsebében, balja kissé
-lejebb csuszott a kormánykerék küllői között. Szemeiben két vörös
-pont gyuladt ki. <span class="pagenum"><a name="Page_15" id=
-"Page_15">-15-</a></span></p>
-<p>Éjfélben muzsikaszó hallszik s a libegve alvó halak
-összerándulnak. Harmadik éjszakája már, hogy a viz idehozta ezt a
-zenét: mindig gyengébben hangzik, de még kivehető a lágy dallam,
-egy keringő melódiája. Hegedü és zongora kavarta össze a hangok
-olaját, uszik a vizek felett s idáig szivárog. Messze fönt a
-magasban, a zöld harang felett, uszik egy hajó, uszik és távolodik
-és huzza maga után a hang-uszályt. A hang nekilibben az ablaknak és
-besiklik, a fedélzet alá. Egy halk hullám verődik a fülekbe s a
-nyelvek alá tolakszik hogy felemelje a nyelveket. De némák
-maradnak.</p>
-<p>És a hullám beszél, s fültől-fülig szalad.</p>
-<p>Sorrento… Sorrento…</p>
-<p>Halljátok, néma férfiak… Sorrento felé megyünk a kék levegőben,
-Sorrentóban virulnak a narancsok. Nincs semmi veszély… a bárkák
-szeliden siklottak el az örvény mögött és az asszonyok hamar
-magukhoz tértek.</p>
-<p>Sorrento… Sorrento…</p>
-<p>Egy kicsit megijedtünk, mikor a vészharang kivert csipkés
-ágyunkból s fehér ingecskékben szaladgáltunk a félrebillent
-fedélzeten… Egy kicsit megijedtünk, mert éjszaka volt és sós a
-vizszag… és nedves lett a cipőcske…</p>
-<p>Sorrento… Sorrento…</p>
-<p>Egy kicsit megijedtünk és szepegtünk is… De ti nem sokáig
-hagytatok szepegni, ti kedves, néma férfiak… ó, mi mindenkor
-megbiztunk a ti nemes szivetekben… »Az asszonyok a mentőcsónakba!«
-hangzott a parancsnok szava és maradtatok, mosolyogva, a hajón és
-némán néztetek utánunk és mosolyogtatok, amint lassan tünt el a
-lámpasor, egyik a másik után… Részeg és mámoros mosoly ült néma
-ajkatokon… bizonyosan tetszettünk nektek ingecskékben, a borzongó
-hajnali levegőben… Ugy-e, szépek voltunk?… <span class=
-"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span></p>
-<p>Sorrento… Sorrento…</p>
-<p>Csak egy pillanatig voltunk megijedve… Csak egy pillanatig
-hittük, ó nemes és néma férfiak, hogy most aztán nem használ a
-csipkés ingecske és puderes arcocska… hogy most aztán kiderül,
-milyen rongy és szemét gyámoltalan kis mosolyunk és ravasz kis
-harisnyánk és ravasz kis szerelmünk, a ti végtelen szerelmetekhez
-képest… hogy most aztán kiderül, hogy nektek kell élni, az
-erőseknek és igazaknak és mélyeknek… s hogy most aztán nincs bók és
-gyöngédség és ugy löktök vissza a vizbe minket, mint a haszontalan
-és sivalkodó kis macskákat… Mert mi igy tennénk veletek, ha
-erősebbek volnánk… és igy teszünk veletek ott, ahol erősebbek
-vagyunk, titokban… Csak egy pillanatig voltunk megjedve…</p>
-<p>Sorrento… Sorrento…</p>
-<p>Aztán jött a vezényszó: »Asszonyok a mentőcsónakba!« s mi
-hanyathomlok szaladtunk… Ó, mi mindig biztunk a ti
-lovagiaságotokban, néma férfiak… hiszen tudjuk, hogy ti még
-emlékeztek a tizennyolcadik századra, amire mi már alig emlékszünk…
-és mi ismerjük a ti csinos szonettjeiteket és mi mosolyogva
-fogadjuk el helyét, ha felálltok a kocsiban, hogy leülhessünk… Azt
-egy percig nem hittük, hogy az élet kocsijából is kiszálltok, hogy
-mi leülhessünk… hogy eddig terjed…</p>
-<p>Sorrento… Sorrento…</p>
-<p>Ó, köszönjük a gáláns ajándékot, néma férfiak… Oly szép az élet!
-Most megyünk Sorrentóba, ahol narancsfák virulnak és szenvedélyes
-olasz fiuk… Oly szép az élet… De mi mindig szivesen emlékezni
-fogunk rátok, néma férfiak, amiért oly kedvesek voltatok… nem
-felejtjük el, milyen nemesen adtátok oda, ami a tiétek volt… és
-hogy nektek köszönhetjük a <span class="pagenum"><a name="Page_17"
-id="Page_17">-17-</a></span> forró, kék életet itt és Sorrento
-narancsfáit és a szép olasz fiukat… Messieurs! Uraink! Néma
-férfiak! Egy könyet ejtünk el értetek szép szemeinkből: ugy-e,
-örültök ennek? Odalent, a mélyen… De milyen mélyen lehettek most…
-Mi kihajolunk a bárkából és keresünk titeket, a viz alatt… de a
-vizlap gáláns és enyelgő és csak ami arcunkat veri vissza…
-Halljátok?</p>
-<p>Sorrento… Sorrento…</p>
-<p>Igy imbolyog a hullám egyik férfitól a másikig, s nyelvüket
-emelgeti, de ők nem felelnek. Éjfélben fokozódik a vörös fény. A
-parancsnok feje figyelmesebben lendül előre s keze görcsösen
-ráfeszült a kormánykerékre. Néhány férfi, odalent a hajófenéken
-mozgolódni kezd: püffedt arccal emelkednek s libegve szállanak
-feljebb. A felfelé forditott szemgolyók rimánkodva keresik a
-magasságot, karjuk könyörögve nyulik ki. De a parancsnok kemény
-tekintete visszainti a nyugtalankodókat: »Maradjatok csak!«</p>
-<p>Maradjatok és bizzatok meg bennem, ki idáig vezényeltem a ti
-hajótokat, a néma férfiak hajóját. Azok a tengerek odafönt nagyon
-könnyüek és libegők voltak, mi bátran és szótlanul kerestünk
-szilárdabb talajt a mélyben. Nem tetszik nektek ez a sürübb elem?
-Nem tetszik nektek ez az uj fény s e rejtelmes lények, egy uj élet
-hirdetői? Itt a mi helyünk, a mozdulatlan mélységekben s a
-halálban, melynek felszine alá nem mehetünk velük, csak némán és
-egyedül, mi, kik odafönt gondoltunk rá, hogy mi lehet mögötte, s
-mit kaphatunk cserébe az ő életükért. Ide csak nélkülök jöhettünk,
-csak nélkülök és csak mi s az a muzsika, melynek szavára nincs mit
-felelnünk s melynek dallamát itt érthetjük csak meg igazábban, mint
-azok, kik szavakat adtak ennek a zenének.</p>
-<p>Maradjatok csak. <span class="pagenum"><a name="Page_18" id=
-"Page_18">-18-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>JÓ VICC.</h2>
-</div>
-<p>Havazni kezdett, de csak ugy óvatosan: egy-két pihe ámolygott a
-hideg levegőben. A puhakalapos és őszikabátos fiatalember, aki
-később a jó viccet kigondolta egy óra előtt a jó viccel még az
-utcán sétált, egy kicsit borzongott és odasimult a szeretőjéhez.
-Másképp semmi baja se volt. Egy kicsit ideges lehetett és
-nyugtalan, talán nagyon sokat beszélt, fel volt hevülve, a szemei
-vidáman és ravaszul csillogtak. Azt magyarázta a szeretőjének, hogy
-mennyivel jobb igy, mióta együtt lehetnek: a nyugtalanságok és
-féltések elmultak. Vidám volt. A szeretője rejtélyesen mosolygott:
-drága és bóditó arca a puderes fátyolon keresztül nedvesen és
-csodálatosan meredt maga elé.</p>
-<p>– Előbb még sétálunk egyet, jó? – hadarta a fiatalember, aki
-később a jó viccet kigondolta. – Lemegyünk a vasuti hidig, aztán
-egy kerülővel haza, hozzánk.</p>
-<p>És a fiatalember, egy félórával a jó vicc előtt, szenvedélyesen
-rántotta magához a szeretője karját, amint kicsit borzongó
-agyvelejében a puha szoba feltünt, a puha pamlag és a fehér karok,
-kinyujtva, a pamlagon. Elhallgatott és szorongva gondolt a
-boldogságára.</p>
-<p>Aztán megint hadarni kezdett.</p>
-<p>– Látod, erre jártam mindig, itt kerestem lakást, mikor még nem
-volt biztos, hogy az enyém leszel egészen… Tudod, buta voltam, még
-nem voltam biztos, de azért kerestem lakást… Milyen napok voltak…
-<span class="pagenum"><a name="Page_19" id=
-"Page_19">-19-</a></span></p>
-<p>És igy hadart tovább a fiatalember, egy negyedórával a jó vicc
-előtt, a Külső Vasutihid-utcában, egy kerülővel, félórányira a
-lakásától, ahová a szeretőjével tartott.</p>
-<p>– De aztán nem vettem itt… Ostoba és kétségbeesett voltam… A
-tizenkettes számban itt lakott… Bábolnay… és én féltékeny voltam
-rád, tudod? Nahát, szerelmes volt beléd… mindegy, emlékszel. Akkor
-még nem voltam biztos, hogy szeretsz… és borzasztó fájdalmakat
-álltam ki… ó, a nyomorult, hogy gyülöltem. Milyen rettenetes
-gyötrelmeket okozott nekem…</p>
-<p>És a fiatalember néhány perccel a jó vicc előtt, dacosan megállt
-a Külső Vasutihid-utca tizenegyes háza előtt, egy órányira a
-lakásától, ahova szeretőjével tartott.</p>
-<p>– Hónapokon át, – hadarta kézzel-lábbal, – hónapokon át. Nem
-volt nyugtom és nem tudtam dolgozni. Néha félőrülten iderohantam
-este és a szomszéd kapu alól lestem a kapujára: az a
-kényszerképzetem volt, hogy odajössz hozzá – borzasztó ugy-e?
-Remegtem, sirtam a félelemtől. A nyomorult, ostoba. És képzeld,
-tudta, hogy szenvedek, kinozott, csufolt, játszott velem. Az utcán
-gunyosan és messziről nagyokat köszönt nekem. Néha, mintha
-véletlenül tenné, nagyot sóhajtott és a nevedet mondta ki… Majd
-szándékosan leveleket dugdosott, hirtelen a mellényzsebébe…
-»Szegény barátom…« mondta emfatikusan, néha, mikor együtt
-üldögéltünk. Ha meglátogattam és egyedül volt, zavarba jött,
-hirtelen becsukta a szekrényt, az ágy elé állt… Zavartan hebegett…
-Azt mondta, hogy: bocsánat, de… és igy tovább. Aztán kinevetett,
-mikor látta, hogy sápadok el. Tudta, hogy görcs áll a szivembe
-ilyenkor.</p>
-<p>A fiatalember föllélegzett, aztán harsogót nevetett.</p>
-<p>– Képzeld, igy meggyötört, csupa viccből. De megérdemeltem,
-milyen ostoba gyerek voltam. A nyomorult. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span></p>
-<p>És a fiatalember, aki azelőtt olyan ostoba gyerek volt, megállt
-a tizenkettes számu ház előtt és hirtelen a szeretőjéhez fordult.
-Ránézett.</p>
-<p>– Te, – mondta halkan és a szemei furcsán fénylettek, – egy jó
-viccet gondoltam ki.</p>
-<p>A szeretője is megállt. Egy hosszu percig szótlanul nézték
-egymást.</p>
-<p>– Roppant érdekes lesz, hallod? Megtréfálom Bábolnayt… amiért
-ugy megkinzott… visszaadom neki a kölcsönt…</p>
-<p>A két ember megint egymásra nézett. A vicces fiatalember arca
-szokatlan, nyugtalan szinekben lángolt. Szemeit egészen összehuzta
-és az ajka sunyin remegett. A szeretője nyugodt volt, csak egy
-árnyalattal sápadt el a puderes fátyol alatt.</p>
-<p>– Nagyszerü lesz… ide figyelj… Te most fölmész Bábolnayhoz…
-egyedül találod… izgatottan és zavartan beszélni kezdesz… leülsz…
-Hiszen szinésznő vagy, meg tudod csinálni… Ő meg lesz lepetve,
-aztán mindent megérteni vél… hiszen ismered, elbizakodott és hiu
-ember… Szóval elkezd nyugtatni, hogy semmi baj… Aztán… aztán két
-perc mulva én feljövök… Becsöngetek… Te felsikoltasz: »Szent isten,
-ez János…« Én belépek… rettenetes csönd… Aztán Bábolnay
-mentegetőzik… erőlködik… produkálja magát… majd fölényes pózt vesz
-fel… és akkor mindketten egyszerre az arcába nevetünk: »Te marha,
-hiszen együtt beszéltük meg, ne kinlódj« és karonfogva távozunk…
-Képzeld…</p>
-<p>Hirtelen megállt. A jó vicc után révetegen néztek egymásra.
-Mindketten remegtek egy kicsit, de egészen halkan és
-észrevétlen.</p>
-<p>– Nos? – kérdezte a vicces fiatalember és furcsa, torz vonalban
-vigyorgott. <span class="pagenum"><a name="Page_21" id=
-"Page_21">-21-</a></span></p>
-<p>A szeretője már közben, mialatt beszélt, befelé nézett, a sötét
-kapu aljába. Most se forditotta vissza az arcát. Talán egy
-pillanatig állhatott, azután még, hogy a másik abbahagyta a
-beszédet.</p>
-<p>– Jó, – mondta aztán egész röviden. S már el is tünt a kapu
-alatt.</p>
-<p>A vicces fiatalember utánanézett. Még látta, amint a szoknya
-lila és habos fodra rálibben az első lépcső márványkockáira…
-Alatta, a fodrok alatt még a cipőt is látni lehetett, egyik
-csücskét, fölötte diszkrét és álmos homály. S még a sálnak egy
-röpködő farkincáját is láthatta a lépcső hajlásában – ez volt az
-utolsó részlet, ami eltünt. Aztán csak a kapu volt és egy szük,
-sötét hasadék, a lépcső bejárata. Esteledett. A homályos és tátongó
-udvar hátterében három-négy apró pihe szállingózott… a hó… Senki se
-járt odabent. A fiatalember egy percig állhatott a kapu előtt.
-Aztán lassan és szükségtelen ösztönnel: ujjhegyen ment föl. Szük és
-magas lépcsők vezettek kanyarogva egy különösen épitett zeg-zugos
-emelet felé. Régi, százéves házban vannak ilyen emeletek Budán. Be
-kellett fordulnia, egy szük nyilt folyosón menni végig. Annak a
-végében volt az ajtó. Az ajtó, megint szabadon, nyitott emelkedés
-fölött: egy vasrács választotta el a tüzfaltól, melyen tul a budai
-hegyekre nyilt homályos, elfolyó kilátás a téli boruban. Halvány
-réztáblán csillogott a »Bábolnay« név.</p>
-<p>A fiatalember megállt. Lábujjhegyen állt, fülelt. Egy fél perc
-telt el. A homály bejött már a rács mögé és a folyosóba
-furódott.</p>
-<p>Aztán lassan, óvatosan nyomta meg a gombot. Egészen könnyü, pici
-nyomás volt: zengzetes, de csak pillanatig tartó csöngetés harsant
-az előszoba öbléből.</p>
-<p>Kettőt köhintett, aprókat. Egyik lábáról a másikra <span class=
-"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> állt. Az
-arcán egy széles árok félszeg és ravasz mosolyra készülődött, ugy,
-ahogy majd be fog lépni. Várt.</p>
-<p>Megint köhögött. Aztán fölemelte a kezét és erősebben nyomta meg
-a gombot. Hosszu, fájdalmas sikoltás volt most a csengő szava:
-hirtelen halt el, csend lett.</p>
-<p>Egy perc telt el.</p>
-<p>És a homályban akkor lassan, egészen észrevétlen hajlott el az
-ajkak széles vonala és aki most hajolt volna arcához: egy szétesett
-és érthetetlen lyukat lát riasztó és csunya vigyorgáshoz hasonlót:
-hullák arcán látott ilyet, akiket egyetlen és váratlan pillanatban
-ütött meg a Halál rémülete.</p>
-<p>Aztán halkan és nesztelenül feküdt rá az ajtóra. Előbb a felső
-testével dőlt rá és a kezei tenyérrel kifelé rátapadtak az alsó
-táblára. A hó erősebben kezdett esni: hideg szél ütött be a rács
-fölött. Keresztülszaladt a gallérján és befutott a mellénye mögé.
-Hallotta, amint a csatornán zugva, bugva didergett keresztül.</p>
-<p>És ott dögölt meg az ajtó előtt. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_23" id="Page_23">-23-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>AZ ÜTKÖZET.</h2>
-</div>
-<p>Most a hegyekbe visz fel az ördög. Esteledik… már véres az ég.
-Van-e itten ennek mellettem egy korty a kulacsában? Kérnék tőle, ha
-olyan rettentő csunya szemei nem volnának. Valami földmivelő lehet,
-vagy kubikos. Nem, mégse szólok hozzá: nem, mikor az imént kértem,
-igazitsa meg a szijjam rámmordult és foghagymát lehelt felém… Meg
-kellett volna kötni ezt a szijjat, reggel belémvágott… véres a
-vállam, azt hiszem…</p>
-<p>(«<i>Kettős sorok – balra át!!… Jobbra kanya–rodj!!</i>»)</p>
-<p>Ne káromkodj má’ testvér, az isten áldjon meg, dögölj meg, ne
-káromkodj. Az a keserves isten, az a keserves, majd ezt a napot is
-megelégeli, testvér. Majd átmegyünk a hegyen… aztán majd fujnak…
-ugy-e, fujnak… aztán majd dögölhetünk… aztán majd leszedhetem ezt a
-véres szijjat és megdögölhetek én is, veled együtt, testvér. Ha még
-két órát megyünk, akkor ugy is jó lesz azért… akkor nem birom
-tovább, milyen jó az, hogy akkor ugyse birom tovább. Akkor szépen
-megállok, lefekszem…</p>
-<p>(«<i>Század – lépést – válts!!… Balra kanya–rodj!!</i>»)</p>
-<p>… akkor szépen megállok majd… de pont két óra mulva… nyugodtan
-lefekszem majd a fübe… a lábam kinyujtom… a fejem ráteszem a
-bornyura… és elalszom… és akkor rugnak majd… és belém lőnek… és
-milyen jó lesz akkor… hogy akkor már lőhetnek, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> élessel…
-ugy-e, kubikos pajtás, mert aki ugy elaludt, az már nem katona
-többé… ugy-e, testvér, aki meghalt, az má’ nem katona… Ugy-e,
-testvér… Te drága, csak olyan förtelmes ne volnál… és ne büzlenél
-ugy, testvér… katonatestvér…</p>
-<p>(«<i>Harmadik század – állj!!… Brigád in–dulj!!…</i>»)</p>
-<p>Indulok már, kapitány ur, hogyne indulnék… Nem látunk mi már
-németet ma, azt tudom. Megyünk a németbe… bele ám, a keserves
-nyavalyába. Itt a hegyek előtt rajvonalba kellene fejlődni, ha az
-őrszemek láttak volna valamit… De azok nem láttak semmit. Nieder!
-Le a földre, a földre!</p>
-<p>(«<i>Négyes sorok – jobbra át!… Század lépést –
-válts!!</i>»)</p>
-<p>De csunya arcot vág az én kubikos barátom… Hazagondol. Valami
-falura, ahol most esteledik… az öregek pipáznak a házuk előtt… ó,
-szép lehet.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">(«<i>A monori kikötőben van
-egy öreg hajó,</i><br /></span> <span class="i0"><i>Annak is a
-közelében egy fehér lobogó,</i><br /></span> <span class=
-"i0"><i>Fujja a szél, fujja,</i><br /></span> <span class=
-"i0"><i>Hazafelé fujja,</i><br /></span> <span class=
-"i0"><i>Harminckettes öregbakák mennek
-szabadságra.</i>»)<br /></span></div>
-</div>
-<p>Talán velük kellene énekelni… nem érezném annyira… Hallod-e,
-kubikus barátom, én is hazagondolok. Most gyulnak fel az ivlámpák a
-körutakon… A kávéházak előtt kéksávos redőnyök… most olvassák az
-estilapokat és várják a hireket. Néhány lüszterkabátos fiatalember
-ül a terrászon, cigarettáznak. Az utolsó táviratokról beszélnek…
-Csapataink Oderberg-ig nyomultak előre. Holnapra ütközet várható… a
-Vág völgyében négyszáz ember esett el… a katonák… <span class=
-"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span></p>
-<p>(«<i>Szakasz vi–gyázz!!… Kettős rendek – jobbra –
-nézz!!…</i>»)</p>
-<p>Lent a korzón sétál az egyetemi ifjuság. Selyemköpenyes nők…
-nagy kalapok, napernyők. Mióta is nem sétáltam már? Milyen furcsa…
-azok jönnek-mennek… megállnak… benéznek egy utcába… meggondolják
-magukat, befordulnak. Egy kirakat megtetszik… egy virág… a parkban…
-megállnak előtte és nézik… Jó volna hátrafordulni most és megnézni
-mögöttem az eget. De nem szabad. Nem szabad megfordulni. Balra
-nézz.</p>
-<p>(«<i>Vi–gyázz!! Kettős rendek – balra át!!</i>»)</p>
-<p>Hát aztán, kubikus testvér, ez igy van. Mert ők ugy-e sétálnak,
-jönnek-mennek, selyemköpenyük suhog a szélben. Tudod-e, miért
-sétálhat a cudar cibil? Te bizony nem nagyon tudod, ugy látom a
-képeden. Hát én majd megmagyarázom neked. Azért sétálhat, mert mi
-itt vagyunk helyette és vigyázunk rá, nehogy baja essék. Tudod-e,
-kubikos testvér, mi az, hogy: társadalom? A társadalom azok a
-lüszterkabátosok, meg a selyemköpenyesek. Azokat fenyegette meg a
-német – megijedtek. Ideküldtek minket, hogy ne engedjük, mert ők
-sétálni akarnak és cigarettázni a kávéházakban. Hát mi nem
-engedjük, ugy-e testvér, dögölj meg. Dögölj meg, testvér, ugy-e, mi
-eléjük álltunk: ide üss, német, ha mersz. Éppen mi: mi ketten, te
-meg én, kubikos. Mi ketten. A társadalom félt és szája begörbült
-ijedtében, – jaj, piszkos német, még mellbevág, összetépi a
-lüszterkabátot, két, ijedt tenyerét kinyujtotta hát és téged,
-kubikos testvér, meg engem maga elé állitott, páncélnak: – ezeket
-verd, német, ne engem. Mi vigyázunk most rá, ugy-e, hős katonák. Mi
-nem fordulunk meg, ugy-e, testvér, megyünk előre, a hazánkért, –
-meg ne fordulj, kubikos, mert hátbavág a káplár. De jó vitéznek
-lenni, hősnek lenni, kubikos testvér. Igazi csoda, hogy ezt
-megengedték <span class="pagenum"><a name="Page_26" id=
-"Page_26">-26-</a></span> nekünk. Ők, a kis szerények… ők, a
-szelidek… ők, átengedték nekünk a dicsőséget… a hősi halált… milyen
-szerények voltak… Mi védjük a nőket, testvér, meg az anyákat… ide
-lőjj német, ha mersz… Mi védjük az ők feleségét… mi védjük most más
-feleségét… más feleségét, a muskátlis ablakok közt, alkonyodó
-szobákban.</p>
-<p>(«<i>Harmadik század állj!!… Század rajvonalba
-fej–lődj!!</i>»)</p>
-<p>Az én vállamat épen ugy szoritja, mint a tiédet, és még hozzá az
-enyém véres. Itt, ezen a helyen, ahol a szijj csuszik. Egy-kettő,…
-egy-kettő… egyet csuszik föl… egyet le… egyet föl… egyet le… ott,
-ahol véres. Ne káromkodj… nem birom ki… inkább a halált…</p>
-<p>(«<i>Első raj állj!! Föld–re!</i>»)</p>
-<p>Ott az erdő mögött esik, emitt meg süt még a nap. Szivárvány
-lehet most, valahol a hátunk mögött… de jó volna megfordulni, hadd
-látnám a szivárványt. Egyszer még jó volna szivárványt látni… csak
-egyszer… Szép, piros szivárvány… elmulik, testvér és mi nem látjuk
-soha többé… Szép, haszontalan szivárvány, halavány… De a katonának
-nem szabad azt nézni, testvér. Nem való az semmire, testvér. Jön a
-német.</p>
-<p>(«<i>Irány – jobbra a hegy! Fegyver – láb–hoz!!</i>»)</p>
-<p>Jeleznek valamit?… Mi az ott, odaát? Az őrszemek láttak valamit.
-Elől már szétfejlődtünk… az erdő mögött lehet valami… Ne
-nyugtalankodj, testvér, ne duzzogj, mint a feldühödött kutyák… majd
-meglátjuk, mi vár ránk…</p>
-<p>(«<i>Távolság – ezer! Cél – előre!!</i>»)</p>
-<p>Riadsz-e, testvér, ijedsz-e? Ugylátszik, mégis megütközünk ma.
-No, hős katona, mit nézel olyan ostobán? No, hős katona, katona
-testvér? Itt maradunk, tudod-e? Tudod-e már, miért maradunk itt,
-testvér? Ugy látom, <span class="pagenum"><a name="Page_27" id=
-"Page_27">-27-</a></span> pajtás, félsz egy kicsit! Már nem
-énekeled, hogy a »monori kikötőben«. No, mért nem énekelsz a szép
-hajóról, testvér, a monori kikötőben? Egy golyó fültövön talál,
-testvér… és akkor nem menetelünk már… jó lesz-e, kubikos… Jó lesz-e
-nekünk? Együtt esünk el, ugy-e,… iderogysz majd mellém… a borju
-fejemre csuszik… itt hörgöd majd arcomba a vért… és két homokos
-karod nyakamba esik… és átölelsz majd, mint azt a férfit az az
-asszony… a más felesége… akit mi védünk, hős katonák… Nem mennél
-előre, az első sorokba, kubikos testvér. Dögölj meg. Hogy téged
-találna elébb. Hogy öklével belevágna abba a szép szájadba… és
-betörné a sárga, ostoba fogaid… ostoba… te ostoba barom… te állat…
-hogy törtetsz előre… hogy törtetsz… mint a barom… te hős
-katona…</p>
-<p>(«<i>Távolság – ötszáz!!!… Harmadik század – balra át!
-Rohamlépés – in–dullj!!</i>»)</p>
-<p>Bal… jobb… bal… jobb… hehe, he. Lóg a nyelved kubikos? Hát csak
-rohanj, te szép katona… hehe… rohanunk, mi? Hajrá! Be vigan futunk…
-Mögöttünk leroskad az ég… Előttünk vérzik az erdő… Fuss, kubikos,
-fuss… Fussunk versenyt kubikos… No, ki lesz ott elébb?… Várnak
-ránk… szép asszony vár ránk, ugy-e,… hogy ugy futunk… Vár ám, a
-puskatus, a hátad megett… Nem állanál meg egy percre… hallod-e,
-mondani akarok valamit…</p>
-<p>(«<i>Rohamlépés – indulj!! Balra tarts!! Jobbra kanyarodj!!!
-Fegyver suly–ba!</i>»)</p>
-<p>Hahó! Hallod-e!… Csak azt akarom mondani… mielőtt összeesek…
-csak azt akarom mondani… hogy most harangoznak a falutokban…
-Templomból jönnek a lányok… Meg ezt: mielőtt összeesek…</p>
-<p>(«<i>Század lé–pés!!… Vi–gyázz!!</i>») <span class=
-"pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span></p>
-<p>Meg ezt: hogy el ne felejtsem… hogy lássam még utoljára… Most
-asszonyok jönnek a partra… a tenger tajtékzik… a fürdőkabinok
-vöröslenek a fényben… Hallod-e, kubikus? A távoltengerek partjain…
-most asszonyok fürdenek… fátyolruhájuk testükre tapad… kijönnek a
-partra és a homokba vigigfeküsznek… Láttál-e már ilyet? Vörös
-fürdőruhák… karjuk a fejük alatt… és egy férfi közeledik… egy
-cibil… rájuk mosolyog… megáll…</p>
-<p>– («<i>Raj – menetlé–pés! Tömö–rülj!!</i>»)</p>
-<p>Most… mig itt mi rohanunk… mig itt mi összeesünk… most yachtok
-futnak a tengeren… tudd meg hát, te barom. A tenger ringatja a
-yachtot… A fedélzeten kosárszékben feküsznek angol leányok, szőke
-fejek. Flanellruhás urak szivaroznak… bent, a kajütből lágy muzsika
-szól… Halkan beszélnek, a part elhomályosodik… édes bort hordanak
-körül…</p>
-<p>(«<i>Raj – térdre!! Fegyver – kész!!</i>»)</p>
-<p>Tudd meg hát, te barom és dögölj meg. Most hangversenytermekben
-illatos asszonyok ülnek… sötét férfiszemek merengnek a pódium felé…
-Fájó hegedük sirnak. Solo… Még egyszer… még egyszer… még egyszer…
-akarom látni…</p>
-<p>(«<i>Raj – fel! Irány – a domb! Indulj!!</i>»)</p>
-<p>Most szomorufüzek borulnak a part márványpadjaira… Nehéz virágok
-omlanak össze… Két árnyék csókolózik… Még egyszer, akarom… Most
-csendes és hallgatag erdőkben kigyózó ösvény fut a tó felé és a
-tavon kigyózó fényfoltok bujdokolnak… És zene árad, messziről… és
-szivek áradnak tul a gyönyörtől… és lombok permeteznek a mély,
-meleg vizek fölé… és gőz árad az égbe… és most néma szobákban
-emberek ülnek, fejüket kezükbe temetve és sirnak… sirnak szabadon
-és boldogan… <span class="pagenum"><a name="Page_29" id=
-"Page_29">-29-</a></span> ó, élet gyönyörüsége… ó, gyötrelem
-gyönyöre, ó, szabadság és gondolat mámora… és szabad levegő…</p>
-<p>(«<i>Század – balra át!! Sza–kassz! Rajvonal – jobbra
-zár–kózz!!</i>»)</p>
-<p>(«<i>Öt ember ebből a szakaszból – hozzám!! Ez a sárga ló – hé!
-hallod?! Mars!</i>»)</p>
-<p>Hát igazán, hadnagy ur? Kezdődik?… – No, kubikos… most jön a
-tánc. Majd vigyázz, rám ne ess, kubikos. Dögölj meg… lóg-e a
-nyelved?… Észre ne vegye a hadnagy ur, hallod. – Megyek már,
-hadnagy ur… Nagyságos hadnagy ur… Szép hadnagy ur… Nagyságos
-hadnagy ur… Szép hadnagy ur… Hát akkor most már nem bánom, hadnagy
-ur. Érti-e? Nem bánom. Itt, a kubikos mellett… itt fordulok fel…
-itt akarta az isten… az a keserves isten az égben, aki idetett
-engem. Csak bele az ágyuba, hadnagy ur… dübörög már csak bele, mi
-kettőnket… engem, meg a kubikost…</p>
-<p>(«<i>Roham!!… Ötszáz méter – egyenes!! Mars!!… Második raj –
-le!! Első raj!!… térdre!!… Előre!!… Előre!!… Kutyák!!…
-Előre!!…</i>»)</p>
-<p>Félsz?! Te kutya, te barom. Te büdös paraszt! Te félsz? Hát
-idenézz… én is csak olyan sár vagyok, mint te… idenézz, én nem
-félek! A cudar isten nem engedi féljek! Hős katona, te komisz
-paraszt! Itt döglünk meg, – hadd éljen a cudar, a cibil! Hajrá!
-Hajrá! Ordits, paraszt!</p>
-<p>(«<i>Öt ember – oda, a dombra!!… Fel!… Fel!… Nem mentek?!…
-Káplár, lelőni, aki nem megy!… Fegyver – kész!…</i>»)</p>
-<p>Hajrá! hajrá! Megyek, káplár ur… ne hátulról, csak hátulról ne…
-brrr, azt nem szeretem… Vacogsz, te kutya… te kutya fogaim…
-vacogtok… Ember… emberméltóság… éljen a társadalom! <span class=
-"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span></p>
-<p>(«<i>Első raj – le!… Állj!… Álljatok meg!… Le… a földre!…
-Takarás!!… Takarás mögé!… Jobbra tarts!!…</i>»)</p>
-<p>Most… most, hadnagy ur… Nagyságos hadnagy ur… itt… itt… Hadnagy
-ur, isten vele… Hadnagy ur… isten vele, szép hadnagy ur… látja-e…
-ott… most látom ám… most ölelik a szeretőmet… egy sima ficsur…
-homályos szobába… a függönyöket behuzták… és muzsikát duruzsol a
-fülébe… a szeretőmet, a ringyót… a gyáva cibil… a rongy… Pajtás…
-töltényt.</p>
-<p>(«<i>Tüz!… Tüz!…</i>»)</p>
-<p>Pajtás… töltényt… az enyém elfogyott… Hadnagy ur… áldja isten…
-maga megmenekül… menjen haza… és ölelje meg a szeretőmet… a magáé…
-magának adom… Pajtás… töltényt…</p>
-<p>(«<i>Tüz!… Tüz!… Tüz!…</i>») <span class="pagenum"><a name=
-"Page_31" id="Page_31">-31-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>TARTALOM.</h2>
-</div>
-<ul class="TOC">
-<li>Az uj élet <span class="ralign"><a href=
-"#Page_3">3</a></span></li>
-<li>Ballada a néma férfiakról <span class="ralign"><a href=
-"#Page_13">13</a></span></li>
-<li>Jó vicc <span class="ralign"><a href=
-"#Page_18">18</a></span></li>
-<li>Az ütközet <span class="ralign"><a href=
-"#Page_23">23</a></span></li>
-</ul>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<div class="transnote">
-<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p>
-<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p>
-<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p>
-<table summary="Javítások">
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_26">26</a></td>
-<td>Föld–re!«</td>
-<td>Föld–re!»</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_26">26</a></td>
-<td>láb–hoz!!</td>
-<td>láb–hoz!!»</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_27">27</a></td>
-<td>(Század</td>
-<td>(«Század</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_30">30</a></td>
-<td>Tüz!…</td>
-<td>(«Tüz!…</td>
-</tr>
-</table>
-</div>
-<div lang='en' xml:lang='en'>
-<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>BALLADA A NÉMA FÉRFIAKRÓL</span> ***</div>
-<div style='text-align:left'>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Updated editions will replace the previous one&#8212;the old editions will
-be renamed.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United
-States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg&#8482; electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG&#8482;
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for an eBook, except by following
-the terms of the trademark license, including paying royalties for use
-of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
-copies of this eBook, complying with the trademark license is very
-easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
-of derivative works, reports, performances and research. Project
-Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away&#8212;you may
-do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
-by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
-license, especially commercial redistribution.
-</div>
-
-<div style='margin-top:1em; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE</div>
-<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE</div>
-<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-To protect the Project Gutenberg&#8482; mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase &#8220;Project
-Gutenberg&#8221;), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg&#8482; License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg&#8482; electronic works
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg&#8482;
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg&#8482; electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg&#8482; electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person
-or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.B. &#8220;Project Gutenberg&#8221; is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg&#8482; electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg&#8482; electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg&#8482;
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (&#8220;the
-Foundation&#8221; or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg&#8482; electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg&#8482; mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg&#8482;
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg&#8482; name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg&#8482; License when
-you share it without charge with others.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg&#8482; work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country other than the United States.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg&#8482; License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg&#8482; work (any work
-on which the phrase &#8220;Project Gutenberg&#8221; appears, or with which the
-phrase &#8220;Project Gutenberg&#8221; is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-</div>
-
-<blockquote>
-  <div style='display:block; margin:1em 0'>
-    This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most
-    other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-    whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-    of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
-    at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you
-    are not located in the United States, you will have to check the laws
-    of the country where you are located before using this eBook.
-  </div>
-</blockquote>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg&#8482; electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase &#8220;Project
-Gutenberg&#8221; associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg&#8482;
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg&#8482; electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg&#8482; License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg&#8482;
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg&#8482;.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg&#8482; License.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg&#8482; work in a format
-other than &#8220;Plain Vanilla ASCII&#8221; or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg&#8482; website
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original &#8220;Plain
-Vanilla ASCII&#8221; or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg&#8482; License as specified in paragraph 1.E.1.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg&#8482; works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg&#8482; electronic works
-provided that:
-</div>
-
-<div style='margin-left:0.7em;'>
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-        the use of Project Gutenberg&#8482; works calculated using the method
-        you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-        to the owner of the Project Gutenberg&#8482; trademark, but he has
-        agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-        Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-        within 60 days following each date on which you prepare (or are
-        legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-        payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-        Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-        Section 4, &#8220;Information about donations to the Project Gutenberg
-        Literary Archive Foundation.&#8221;
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-        you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-        does not agree to the terms of the full Project Gutenberg&#8482;
-        License. You must require such a user to return or destroy all
-        copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-        all use of and all access to other copies of Project Gutenberg&#8482;
-        works.
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-        any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-        electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-        receipt of the work.
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You comply with all other terms of this agreement for free
-        distribution of Project Gutenberg&#8482; works.
-    </div>
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg&#8482; electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
-the Project Gutenberg&#8482; trademark. Contact the Foundation as set
-forth in Section 3 below.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg&#8482; collection. Despite these efforts, Project Gutenberg&#8482;
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain &#8220;Defects,&#8221; such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the &#8220;Right
-of Replacement or Refund&#8221; described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg&#8482; trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg&#8482; electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you &#8216;AS-IS&#8217;, WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg&#8482; electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg&#8482;
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg&#8482; work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg&#8482; work, and (c) any
-Defect you cause.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg&#8482;
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg&#8482;&#8217;s
-goals and ensuring that the Project Gutenberg&#8482; collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg&#8482; and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation&#8217;s EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state&#8217;s laws.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Foundation&#8217;s business office is located at 809 North 1500 West,
-Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
-to date contact information can be found at the Foundation&#8217;s website
-and official page at www.gutenberg.org/contact
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; depends upon and cannot survive without widespread
-public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state
-visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 5. General Information About Project Gutenberg&#8482; electronic works
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg&#8482; concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg&#8482; eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Most people start at our website which has the main PG search
-facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-This website includes information about Project Gutenberg&#8482;,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
-</div>
-
-</div>
-</div>
-</body>
-</html>