diff options
Diffstat (limited to 'old/68884-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/68884-0.txt | 1286 |
1 files changed, 0 insertions, 1286 deletions
diff --git a/old/68884-0.txt b/old/68884-0.txt deleted file mode 100644 index e113b7a..0000000 --- a/old/68884-0.txt +++ /dev/null @@ -1,1286 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Ballada a néma férfiakról, by -Frigyes Karinthy - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Ballada a néma férfiakról - Novellák - -Author: Frigyes Karinthy - -Release Date: August 31, 2022 [eBook #68884] - -Language: Hungarian - -Produced by: Albert László from page images generously made available - by the Google Books Library Project - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK BALLADA A NÉMA -FÉRFIAKRÓL *** - - -KARINTHY FRIGYES - -BALLADA A NÉMA FÉRFIAKRÓL - -– NOVELLÁK – - -BUDAPEST - -ATHENAEUM IROD. ÉS NYOMD. RÉSZVÉNYT. KIADÁSA - -Költeni annyi, mint itélőszéket tartani önmagunk fölött. - -(IBSEN) - -A szerző minden jogot fentart magának - - - - -AZ UJ ÉLET. - -Reggel, mikor felébredt, nehéz ködök feküdtek az utcán, de az ég tiszta -lehetett – vérvörös korong a barátságtalan nap és valami fojtó szag -szürődött be a rések között. Fáradt volt, egészen sajátságos fáradtságot -érzett ezen a reggelen, ami jó is volt, de egyuttal nyugtalanitotta. Az -utóbbi napok szorongásai most elmultak és ő most elhatározta, hogy többé -nem is szabad azoknak visszatérni. - -Öltözködés közben többször gondolt erre. Hiszen nagyon könnyen el lehet -intézni minden gyötrődést és fejtörést és aggodalmat. Egy, kettő, három, -mondja az ember hangosan és elhatározza, hogy mire kimondta, hogy -»három« már nem gondol arra, amire az elébb gondolt. Vagy igy: szomoru -vagyok, de ez nem jó, vig akarok tehát lenni. Mondom: egy, kettő, három -– és kihuzom magam és jól kinyitom a szemeimet, amiket a szomoruság és -bágyadtság összehuzott és mosolygok – és mire kimondtam: »három«, már -vig vagyok. Nagyon egyszerü ez. Egyszerüen azért, mert vig akarok lenni -és nem akarok szomoru lenni. - -Csodálkozott, hogy ez milyen egyszerü és hogy ő erre még nem gondolt. -Ezentul mindig igy lesz, mondta magában és ez nagyon megnyugtatta. Már a -takaritónővel is vidámabban beszélt, sőt, mint később egy pillanatra -átvillant az agyán, kicsit talán tulságosan is vidáman. A takaritónő -kicsit csodálkozva nézett rá. - -Milyen egyszerü, folytatta később is, az utcán. És fütyörészett. A köd -lefolyt a Dunapartra, messziről tülköltek a hajók. Nem ment be a -tőzsdére, hevenyében olyan érzése volt, hogy erre most semmi szükség. A -tőzsde és mindezek a dolgok – bolondság. Mire való? Emlékezett rá, hogy -milyen nyomasztó és rettenetes volt minden ezekben az utolsó napokban és -hogy a tőzsdén álldogált hosszan és szikáran és fogta a homlokát elől és -mindez milyen halálosan szomoru volt. Az orvoshoz se megyek el, tette -hozzá. Az orvos az utóbbi időben ostobán néz és ostoba kérdései vannak. -Eee… izélni akarja az orvos… hogy is mondják csak? Egzekválni. Nem, -dehogy, azt nem ugy mondják. Szuggerálni akarja az orvos. Szuggerálni. -Szuggerálni. Igy mondják, szuggerálni. - -Ezen megint megörült. A Szabadság-téren kevesen jártak, egy szembejövőt -szinte megállitott, hogy közölje vele, hogy igy kell mondani: -szuggerálás. De aztán mégse mondta, csak a száját nyitotta ki és -révetegen mosolygott rá. Az ember megfordult és utánanézett. - -Mindez szomoruság, ami eddig volt, az nyilvánvaló. És most még egyszer -átgondolta az egészet s az az érzése volt, hogy elérkezett a számadásig. -Csak mintha valamit elfelejtett volna. Mit felejtettem el, valószinüleg -a feleségemnek felejtettem el szólni. Elhatározta, hogy délután felszól -a feleségéhez és megmondja neki. De mit? Eh, mindegy. - -Végigment az utcán, még tisztában volt vele, hogy a sarkon visszafordult -és összehuzott szemmel elolvasott egy cégtáblát – azután hosszu csend -következett. - -Délután három óra felé jutott megint eszébe. Egy kávéházba találta -magát, olyanféle érzéssel, mint mikor valaki nagyon erőlködik, hogy -eszébe jusson, mit álmodott nehány perccel előbb – s végre hirtelen -eszébe jut. Most jött csak rá, hogy órákig mászkált a köruton, boltokba -vásárolt közben – a széken csomagok hevertek mellette – emberekkel -beszélt, hangosan hadonászott. Valahol mintha veszekedett volna is. -Aztán bejött ebbe a kávéházba – de miért is jött csak be ebbe a -kávéházba? Ide ő nem szokott járni. És hirtelen nyomasztó szorongás -fogta el, az ismeretlen ablakok és ismeretlen pincérek láttára. Majd -egyszerre felderült, eszébejutott az »egy-kettő-három«, amit délelőtt -kifundált. Annyira jókedve lett, hogy dudolni kezdett és zsebredugott -kezekkel nézte a főpincért. A főpincér is nézte őt és valami furcsa volt -az arcán. Ettől zavarba jött. Mi lehet az oka? A fia jutott eszébe és -egy levélszekrény. Ellágyult, nagy melegséggel gondolt a fiára és -félhangosan szólt maga elé: »Az én édes fiam szeret engem. Az én édes -fiam ugy szeret engem, mint fiu apját szereti az emberiség -történetében«. Elmondta ezt és megdöbbent szavainak ünnepélyes -nagyszerüségétől: – egy pillanatra szinte megszédült, hogy ilyen nagy -dolog az ő eszébe juthatott. Igen, az emberiség, mondta mégegyszer, -mélyen megindulva – és hogy ő erre nem gondolt! Igen, a szeretet és az -emberiség. - -Egy, kettő, három – mondta és megint ránézett a pincérre. Szegény -pincér, ő nem tudja, mi az emberiség. Egyszere forró szeretetet érzett a -pincér iránt, majdnem könnyek gyültek a szemébe és már kinyitotta a -száját, hogy megmagyarázza neki. De aztán mást gondolt. - -A szeretet, beszélt magában, az emberek szeretete: ez az emberszeretet. -Ó és ő erre nem gondolt! Talán ezért volt minden szomoruság és rosszaság -eddig – ó igen, mert ő csak magára gondolt eddig és nem a szeretetre. De -ma reggel, ma reggel, mindenre rájött. »Egy-kettő-három« ez mindent -megcsinált. Most egyszerre oly világosan érezte, hogy szinte szemét -kellett behunynia a nagy fényesség előtt. Ugy jött, hogy eddig homály és -sötétség volt minden és valami gomolygó fuldoklás ennek a sötétségnek a -fenekén. De most egyszerre kiderült. Ezentul a szeretet mindent -megmagyaráz és ezzel uj élet kezdődik az ő életében. Csak ugy -száguldoztak most a gondolatok zakatoló fejében, keresztülkasul, széditő -sebességgel és mind tömegesebben. Egyszerre, minden átmenet nélkül, -Krisztus jutott eszébe és erre igy szólt: »Igen, Krisztus és az -emberszeretet. Szeretni, szeretni, szeretni kell az emberiséget, a -szegény, szegény, édes, édes, édes emberiséget, szép, barna emberiséget. -Ó, le kell borulni az emberiség előtt! Ime, ezért szenvedtem és -gyötrődtem eddig, mert ezt nem tudtam. Mert mindig magammal törődtem -csak, befelé fordultam, egzekváltam magam. Önmagamat emésztettem, nem -volt kivül semmi, amibe kapaszkodjam. Most azonban boldog és tiszta -emberszeretet következik – és uj élet, ennek az érzésnek harmoniumában – -ó, harmónium!« - -Igen uj élet! – Uj élet! Uj élet! – ujjongott – aztán hirtelen ujabb -nyugtalanság fogta el, hogyan fogja ő mindezt megmagyarázni tudni nekik? -Lángoló vágyat érzett, hogy megmagyarázza valakinek, milyen uj élet -kezdődött s milyen más lesz ezentul a világ. - -Az ajtóban rászólt a pincér, hogy nem fizetett. Ránevetett a pincérre és -reszkető kezekkel adott át egy koronát. Most olyan könnyü volt minden s -még meg is jegyezte magának, hogy az ilyen nagy mámor, mely egy uj -igazság születését kiséri, nagyon hasonlit a részegséghez. Igazán, a vér -fejébe szállt s egy kicsit tántorgott is. - -Esteledett. - -Ködben gomolyogtak a lámpák, egymás után gyultak ki a kirakatok – távol, -a Váci-körut végén egyenkint ragyogtak fel a sósborszes-reklám betüi. - -– Hm. Most mit tegyek – szorongott egy percig. - -Bemegyek a kávéházba és beszélek valami szerkesztővel. Valami nagyon -okos emberrel kellene beszélni. Hiszen ami ezután következik, gyorsan és -energikusan történik majd s minden kiviláglik. Valami szerkesztővel kell -beszélni. De gyorsan, mert a halántéka ijesztően lüktetett. - -Azért, aránylag egész nyugodt vagyok, – mondta egy perc mulva. Hangosan -mondta. - -– Parancsol? – kérdezte a pincér. - -– Feketét, – mondta könnyedén és magában örült. A pincér nem vehet észre -semmit, gondolta, mert ime, könnyedén és elegánsan rendelte a feketét, -mintha semmi se történt volna. Elhatározta, hogy most nagyon fogja -figyelni magát, hogy könnyed és elegáns legyen. - -Felhörpintette a feketét és magában dudolt valamit. Majdnem elnevette -magát izgalmában, ugy örült, hogy a pincér nem vett észre semmit. -Ingerlő vágya támadt, hogy még egyszer bebizonyitsa ezt a pincérnek. -Átült egy másik asztalhoz és odaszólt a pincérnek. - -– Feketét. - -Felnézett és észrevett két embert, aki a középső asztal mellett állt és -őt nézte. Egy pillanatra megzavarodott, aztán valami keményet érzett a -szivében. - -– Ahá, – mondta, – már figyelnek. Annál jobb. - -Szembenézett velük. A halántéka vadul lüktetett. Összeszoritotta fogait -és rájuk nevetett. Egyszerre rájött, hogy az egyiket ismeri. Hiszen -akkor rendbe van. - -– Szervusz, Svarc! – mondta hangosan. Mikor látta, hogy az nem nevet, -megharagudott. Én itt ebbe a kávéházba otthon vagyok, lihegte magában, -itt végre nem lepődhetnek meg, hogy bejöttem. És nekem jogom van feketét -inni. - -– Szervusz, Svarc! – mondta még hangosabban és az asztalra ütött. Több -ember felállt. Vállat vont, felállt és a fogain keresztül fütyörészett. -Zsebretette a kezét és átsétált a billiárd-terembe. Csak azért is, jó -kedvem van, gondolta. Ha ezeknek nem tetszik, fulladjanak meg. De én már -rájöttem, hogy lehet az embernek jókedve. Egy-kettő-három. -Egy-kettő-három. Egy-kettő-három. - -Egészen az ablakig ment. Érezte, hogy az arca elvörösödik. Kinézett az -ablakon: tovább dudolta az előbb elkezdett orfeum-kuplét és dobolt az -üvegen. Aztán lassan megfordult és szembekerült az ajtóval. - -Egy csomó arcot pillantott meg, mind feléje volt fordulva: az emberek -álltak és összetömörültek az ajtóban. - -Most egy pillanatra elcsudálkozott. Mi ez? Történt valami? - -Kinézett az ablakon, hogy talán odakint van az a valami. Aztán megint az -ajtóban állókra meredt. Nyugtalansága csak percig tartott. - -– Ahá, az uj élet! – jött rá hirtelen. – Megtudtak valamit. - -És nyugtalanságán keresztül izgalmas örömet érzett. - -Végre meglátta a szerkesztőt. Ott állt a többiek közt. Egyenesen feléje -tartott. - -– Alászolgája, szerkesztő ur, – szólt könnyedén, kicsit rekedten. – Na, -nagyon örülök, hogy beszélhetek magával. Sok a baj, mi, sok a baj, a kis -ujságirókkal, mi, hehe? - -Ez jó volt, hogy ilyen elfogulatlan vagyok, nyugtatta meg remegő és -riadt idegeit. Egészen közel lépett és megveregette a szerkesztő vállát. -Ez még nem elég, villant át agyán, ugy látszik nem ismert meg, meg kell -mutatnom, hogy szeretem őt. - -És hirtelen átölelte a szerkesztő nyakát és fejét mellére hajtotta. -Behunyta szemét és végtelen lágyság töltötte el. Érezte, hogy forró -könnyek gyülnek szemébe a szeretettől. A rettentő káosz mintha -oszladozni kezdett volna és pihegve sirni kezdett. - -Most sürü felhőket látott maga előtt s távolban hunyorgó tüzeket. A -tompa és ijesztő hegyek felől vörös lángok csapkodtak. Ferde, acélkék -felhők mögött három keresztfa állott: a Golgota. Felette narancssárga az -ég. Krisztus feje vonaglott még és szemében mérhetetlen fájdalom és -szeretet. - -Felemelte könnyes arcát: a szerkesztő ott állt még és csititotta őt. -Körülöttük ember ember hátán, tolakodó és kiváncsi arcok. - -Ezek megijedtek, gondolta, ám hadd ijedjenek meg. Ijedjenek meg még -jobban. Összevicsoritotta fogait és felrántotta szemöldökét. »Bá!« -mondta és rémülten érezte, hogy csakugyan megijedtek. Ekkor halálos -rémület szállta meg, mikor észrevette, hogy csakugyan megijednek. -Eleresztette a szerkesztőt és botorkálva indult meg, elforditott arccal. -Utat engedtek neki. A karzat felé indult. Tántorgott. Valami suhogást -hallott. A karzatról hanyathomlok rohant le egy csomó asszony és -fiatalember, amint ő lassan felfelé ment a lépcsőn – és ő gyötrődve -próbálta eltalálni, hogy azok hová rohanhatnak és miért? Valami baj -lehet, odalent, nyugtatta meg rémülettől zakatoló szivét, valami nagy, -nagy, nagy baj lehet. Ó, valami borzasztó, rettenetes baj lehet, amitől -azok ugy megijedtek. Ó, valami rettenetes, feneketlen sötétség lehet, -valami förtelmes szörnyeteg, görbe karmokkal és tátongó szemekkel. - -Felért – a karzat üres volt – feldobott székek és asztalok – egyetlen -lélek se az oszlopok között… No, mi az?… döbbent meg hirtelen, – na mi -az, mi az, mi az? - -– Pincér, – mondta rekedten és vadul dobogó szivvel és fenyegetően – -pincér, feketét… - -Érezte, hogy feketét kell kapnia, hogy ki kell őt szolgálni, hogy akkor -elmulik ez a lidércnyomás. Ha ő okosan viselkedik és feketét kér, -elfogulatlanul feketét kér, akkor még minden jóra fordulhat és az a -szörnyeteg nem jön ide föl. - -– Pincér, feketét… - -De rögtön megbánta, érezte, hogy egy fokkal hangosabb volt, mint kellett -volna, nagyon hangosat kurjantott – és most halkabban tette hozzá -»feketét«. És leült a rács mellett egy székre. A lábai remegtek és -táncoltak. - -Lenézett. - -A földszinten embertömeg hullámzott, megszámlálhatatlan arcot látott, -odaszorongtak az alsó rács mellé. Ő egyedül ült a karzaton, a rács -mellett, egy széken. - -De mi ez, mondta ekkor magában kimondhatatlan aggodalommal, de hát mi -történt? Miért nem szól senki hozzá és miért nem mondják meg neki, hová -bujt az a szörnyeteg? Talán a pincébe bujt, vagy az oszlopok közé. Vagy -itt, a karzat alatt van, vagy felmászott ide és most az ő asztala alatt -terpeszkedik – és azért nézik őt ugy? Jaj, vagy talán felkuszott őreá és -most az ő arcán fekszik és az ő szemeiből fecskendezi ki rettentő -pillantását…? Nem, nem, nem. - -Nem, nem, meg kell nyugtatni őket, mert szörnyü, szörnyü dolog -történhetik. Miért nem jönnek azok közelebb? De hát mi történt, az -istenért? Felemelte a kezét és halálosan meghökkent ettől a mozdulattól: -nem emlékezett rá, hogy ő fel akarta emelni a kezét – a keze magától -emelkedett fel az asztalról. És érezte, hogy most több ilyen mozdulat -következik majd – feláll, járni fog, vagy nekimegy valaminek, vagy -beszélni fog, egy perc mulva, vagy mindjárt – és mindezt ő nem akarja és -mégis meg fog történni. Talán mégis álmodok, villant át rajta egy -pillanatra a hiu és vacogó remény. De már nem hitte. - -Gyorsan, gyorsan, nógatta magát ugyanakkor. Gyorsan, gyorsan, beszélni, -cselekedni, hogy lássák, ébren vagyok. Most görcsösen erőlködött, hogy -miről beszéljen. Valami általános téma kellene, amit mindenki megért: -amiből mindenki rögtön látja, hogy minden rendben van és hogy neki semmi -titkolni valója nincs. - -– Uraim, – mondta hangosan, – a szociálizmus vezet minket a liberálizmus -felé. Éljen Vázsonyi! - -Mialatt ezt mondta, belül kinosan s rémülten tolakodott fel a kérdés: -hogy kerültem én ide és most mit csináltam? Mi történt? De nem jutott -eszébe, hogy mi történt. Annyi azonban bizonyos volt, hogy most már -folytatni kell, ha elkezdte. - -– A szociálizmus, uraim, az egyetlen megoldás uraim… - -Hadonászott, egyszerre, mintha villámcsapás érte volna, eszébe jutott. - -– Uraim! – orditott bele a gomolyagba. – Uraim! Az emberszeretet! Miért -nem szeretik egymást az emberek? Uraim! Én szeretem az emberiséget! Én -szeretem… Uj élet… Uraim… Emberiség… Uj élet… Egy-kettő-három… És uj -élet fakad… Ó, szeretni, szeretni kell az emberiséget… ó, végtelenül -szeretni kell az emberiséget!!… Édes, jó emberiség!… - -Örvény gomolygott, az oszlopok ferdén és keményen merevedtek meg. -Kitárta karjait és ugy maradt: az emberszeretet fenséges gondolata -töltötte be egészen, mint Krisztust a hegyen. Csak a szivében -nyöszörgött és szükölt még egy riadt kis gyerek és menekülni próbált, ki -innen, ki ebből a rettenetes kávéházból, – valahol az asztalok és székek -között, kuszva, négykézláb, hogy senki ne lássa, eltakart szemekkel, ki -a boldog, napfényes szabadba és futni, futni… Ki innen, e gyülöletes és -gonosz és részvétlen arcok közül, ki ebből a szörnyü kávéházból, ahol -rögtön minden összeomlik és valami büzös feketeség marad csak… ki innen, -menekülni a kötelek elől, amik mindjárt kezére csavarodnak és -hátracsavarják karjait… ki innen, ahol mindjárt betömik száját és egy -sötét oduba dobják, hol bőr van a falakon, melyeknek acsarkodva s vért -hányva dühében dobja majd neki megkötözött testét, hogy harapja és marja -a falakat… hogy füleit letépje és felszakitsa száját… hogy belemarkoljon -agyába s összerázza, – agyába, mely elárulta s elhagyta őt… s mely -megdermedett az iszonyattól… - -Nyögve és tántorogva állt fel – már késő volt. Két kéksapkás ember -közeledett. Az egyik melléje lépett. - -– Mit akarnak? – kérdezte és halálos fehérség öntötte el. - -– Jőjjön velünk. - -– Hová? – kérdezte. A hangja kongva verődött neki fülének. – Nem megyek. -Ne nyuljon hozzám. Agyonverem. - -– Jőjjön, mert megkötöztetem. - -– Nem, nem, – szükölt magában az őrült – valamit tenni kell… csak ne -kötözzenek meg… csak ne kelljen verekednem… Csak mehetnék igy, -nyugodtan… Csak ezt, legalább… Csak mondana valamit, hogy mehessek… -nyugodtan… Csapna be… Mondaná, hogy csak sétálni visz… hogy ne kelljen -verekednem… ha már oda visznek… - -Halványan elmosolyodott. - -– De csak sétálni megyünk? mondta mosolyogva. - -– Igen, – lepődött meg a mentő, hogy kisegitették. – Csak sétálni. Majd -kocsiba ülünk. - -És nyugodtan, békésen vonultak el az összecsődült tömeg sorfala közt. - - - - -BALLADA A NÉMA FÉRFIAKRÓL. - -A hajó, kissé ferdén oldalt fordulva, egy hegy oldalában fekszik, ugy -ahogy megérkezett. Jobb oldala, a visszahajtott kéményekkel, nekidőlt a -hegynek, fedélzetéről ledőltek a padok. Esteledző, zöldes derengés árad -szerte. A parancsnoki hid közelében, az egész felső fedélzeten, egyetlen -ember maradt csak, a parancsnok. Kék ruhájánál fogva beleakadt a -korlátba és most előretámasztott testtel kifelé mered, arca kevéssé -lehajtva, mintha a talajt kémlelné. Nyitott, kék szemei előrenéznek, a -derengésbe. Dombos, sárgásbarna sikság terül el előtte, a láthatár -szélén szakgasztott, fanatisztikus hegyek violáznak, a középső hegy -ormáról kavargó tajték-örvény kigyózik a zöld magosságba, pöfögve löki -ki magából a tajtékot. Jobbra olivzöld korall-erdő sötétlik a sziklák -alatt, alatta nyugalmas, ezüstös lap: a higanytó. Az a lejtő, ahol a -hajó megállt, szelid eséssel egy sötét meder felé lapul el, abból már -semmi se látszik, csak néha villan fel benne valami cikázó, vörös fény. -A parancsnok tekintete mintha e mélység felé furódott volna, mintha az -utat keresné, melyen haladniok kell, tovább, ha itt se nyugodott meg -végleg ama sebzett óriás, akit az ő kezére biztak. Jobbkeze könnyedén -pihen egyik zsebében, mintha távcső után kotorászna. - -Háta mögött az ötödik kémény tetejéből hosszu, tarajos kigyó mászik -kifelé és lomhán végignyul a kürtő falán. A villódzó vizben cikáznak a -halak és meduzák: bizonytalan körvonalu tömegek gombolyognak távolabb, -szétnyulnak összehuzódnak, buta fejjel nekilódulnak a viznek és feketén -tünnek el valahol, valami biborló sötétségbe. A hajó rengő -spongya-hegynek farolt neki és ebből a spongyából ezer meg ezer halvány -fényesség szökött ki, apró, kék lángocskák, a sötétség beálltával ezek -mind fényesebbek lesznek, mint a csillagok. Mindez örökös némaságban. - -Egy tátogó félszeguszó nekilódul az ablakoknak, megáll és kerek szemei -kidüllednek. Egy csomó férfi áll az ablakok közé gyömöszölve, szájukat -az ablakra tapasztják. Néhány katona közöttük, uniformisban. Az alsó -fedélzeten is, egy sarokban, csomóba állnak a férfiak: szorosan, egymás -mellett, mintha valamin tanácskoznának. De mozdulatlanok és némák. Néha -meggondoltan, lágyan egy-egy kar emelkedik, amint a meduza átszeli a -szoba zöldjét. Többen átölelik egymást. A norvég iró egy csoport fölött -lebeg, fejét befurta a tető sarkába, arcán kérlelhetetlen szigor és -határozottság. Szemeit keményen lehunyta. Egy matróz fejére támaszkodik. - -Keresztbefont karokkal egy elegáns, szakállas férfi mosolyog: fogai -kilátszanak. Ajkán még ott vannak szinte a szavak: »Uraim, ne -tolakodjunk. Engedjék az asszonyokat, az asszonyok mehetnek!« Más -arcokon vad düh és tajték. Egy-egy buborék tolakszik néha még a sápadt -ajkak közzé, kigömbölyödik és száll. Aztán csönd. A halak némán tátognak -s kigyóznak a szobákon keresztül. - -Éjfélben elsötétül a sárga fény s valami vöröses sugárzás ködlik fel ama -mélységből. Ezek a világitó algák. Az öt néma kémény hosszában egy-egy -vörös csik vibrál végig, a koráll-erdő sötéten vörösödik el most a -higanytó is és vöröslő alakok mászkálnak a partján. A parancsnok -jobbkeze még mindig zsebében, balja kissé lejebb csuszott a kormánykerék -küllői között. Szemeiben két vörös pont gyuladt ki. - -Éjfélben muzsikaszó hallszik s a libegve alvó halak összerándulnak. -Harmadik éjszakája már, hogy a viz idehozta ezt a zenét: mindig -gyengébben hangzik, de még kivehető a lágy dallam, egy keringő -melódiája. Hegedü és zongora kavarta össze a hangok olaját, uszik a -vizek felett s idáig szivárog. Messze fönt a magasban, a zöld harang -felett, uszik egy hajó, uszik és távolodik és huzza maga után a -hang-uszályt. A hang nekilibben az ablaknak és besiklik, a fedélzet alá. -Egy halk hullám verődik a fülekbe s a nyelvek alá tolakszik hogy -felemelje a nyelveket. De némák maradnak. - -És a hullám beszél, s fültől-fülig szalad. - -Sorrento… Sorrento… - -Halljátok, néma férfiak… Sorrento felé megyünk a kék levegőben, -Sorrentóban virulnak a narancsok. Nincs semmi veszély… a bárkák szeliden -siklottak el az örvény mögött és az asszonyok hamar magukhoz tértek. - -Sorrento… Sorrento… - -Egy kicsit megijedtünk, mikor a vészharang kivert csipkés ágyunkból s -fehér ingecskékben szaladgáltunk a félrebillent fedélzeten… Egy kicsit -megijedtünk, mert éjszaka volt és sós a vizszag… és nedves lett a -cipőcske… - -Sorrento… Sorrento… - -Egy kicsit megijedtünk és szepegtünk is… De ti nem sokáig hagytatok -szepegni, ti kedves, néma férfiak… ó, mi mindenkor megbiztunk a ti nemes -szivetekben… »Az asszonyok a mentőcsónakba!« hangzott a parancsnok szava -és maradtatok, mosolyogva, a hajón és némán néztetek utánunk és -mosolyogtatok, amint lassan tünt el a lámpasor, egyik a másik után… -Részeg és mámoros mosoly ült néma ajkatokon… bizonyosan tetszettünk -nektek ingecskékben, a borzongó hajnali levegőben… Ugy-e, szépek -voltunk?… - -Sorrento… Sorrento… - -Csak egy pillanatig voltunk megijedve… Csak egy pillanatig hittük, ó -nemes és néma férfiak, hogy most aztán nem használ a csipkés ingecske és -puderes arcocska… hogy most aztán kiderül, milyen rongy és szemét -gyámoltalan kis mosolyunk és ravasz kis harisnyánk és ravasz kis -szerelmünk, a ti végtelen szerelmetekhez képest… hogy most aztán -kiderül, hogy nektek kell élni, az erőseknek és igazaknak és mélyeknek… -s hogy most aztán nincs bók és gyöngédség és ugy löktök vissza a vizbe -minket, mint a haszontalan és sivalkodó kis macskákat… Mert mi igy -tennénk veletek, ha erősebbek volnánk… és igy teszünk veletek ott, ahol -erősebbek vagyunk, titokban… Csak egy pillanatig voltunk megjedve… - -Sorrento… Sorrento… - -Aztán jött a vezényszó: »Asszonyok a mentőcsónakba!« s mi hanyathomlok -szaladtunk… Ó, mi mindig biztunk a ti lovagiaságotokban, néma férfiak… -hiszen tudjuk, hogy ti még emlékeztek a tizennyolcadik századra, amire -mi már alig emlékszünk… és mi ismerjük a ti csinos szonettjeiteket és mi -mosolyogva fogadjuk el helyét, ha felálltok a kocsiban, hogy -leülhessünk… Azt egy percig nem hittük, hogy az élet kocsijából is -kiszálltok, hogy mi leülhessünk… hogy eddig terjed… - -Sorrento… Sorrento… - -Ó, köszönjük a gáláns ajándékot, néma férfiak… Oly szép az élet! Most -megyünk Sorrentóba, ahol narancsfák virulnak és szenvedélyes olasz fiuk… -Oly szép az élet… De mi mindig szivesen emlékezni fogunk rátok, néma -férfiak, amiért oly kedvesek voltatok… nem felejtjük el, milyen nemesen -adtátok oda, ami a tiétek volt… és hogy nektek köszönhetjük a forró, kék -életet itt és Sorrento narancsfáit és a szép olasz fiukat… Messieurs! -Uraink! Néma férfiak! Egy könyet ejtünk el értetek szép szemeinkből: -ugy-e, örültök ennek? Odalent, a mélyen… De milyen mélyen lehettek most… -Mi kihajolunk a bárkából és keresünk titeket, a viz alatt… de a vizlap -gáláns és enyelgő és csak ami arcunkat veri vissza… Halljátok? - -Sorrento… Sorrento… - -Igy imbolyog a hullám egyik férfitól a másikig, s nyelvüket emelgeti, de -ők nem felelnek. Éjfélben fokozódik a vörös fény. A parancsnok feje -figyelmesebben lendül előre s keze görcsösen ráfeszült a kormánykerékre. -Néhány férfi, odalent a hajófenéken mozgolódni kezd: püffedt arccal -emelkednek s libegve szállanak feljebb. A felfelé forditott szemgolyók -rimánkodva keresik a magasságot, karjuk könyörögve nyulik ki. De a -parancsnok kemény tekintete visszainti a nyugtalankodókat: »Maradjatok -csak!« - -Maradjatok és bizzatok meg bennem, ki idáig vezényeltem a ti hajótokat, -a néma férfiak hajóját. Azok a tengerek odafönt nagyon könnyüek és -libegők voltak, mi bátran és szótlanul kerestünk szilárdabb talajt a -mélyben. Nem tetszik nektek ez a sürübb elem? Nem tetszik nektek ez az -uj fény s e rejtelmes lények, egy uj élet hirdetői? Itt a mi helyünk, a -mozdulatlan mélységekben s a halálban, melynek felszine alá nem mehetünk -velük, csak némán és egyedül, mi, kik odafönt gondoltunk rá, hogy mi -lehet mögötte, s mit kaphatunk cserébe az ő életükért. Ide csak nélkülök -jöhettünk, csak nélkülök és csak mi s az a muzsika, melynek szavára -nincs mit felelnünk s melynek dallamát itt érthetjük csak meg igazábban, -mint azok, kik szavakat adtak ennek a zenének. - -Maradjatok csak. - - - - -JÓ VICC. - -Havazni kezdett, de csak ugy óvatosan: egy-két pihe ámolygott a hideg -levegőben. A puhakalapos és őszikabátos fiatalember, aki később a jó -viccet kigondolta egy óra előtt a jó viccel még az utcán sétált, egy -kicsit borzongott és odasimult a szeretőjéhez. Másképp semmi baja se -volt. Egy kicsit ideges lehetett és nyugtalan, talán nagyon sokat -beszélt, fel volt hevülve, a szemei vidáman és ravaszul csillogtak. Azt -magyarázta a szeretőjének, hogy mennyivel jobb igy, mióta együtt -lehetnek: a nyugtalanságok és féltések elmultak. Vidám volt. A szeretője -rejtélyesen mosolygott: drága és bóditó arca a puderes fátyolon -keresztül nedvesen és csodálatosan meredt maga elé. - -– Előbb még sétálunk egyet, jó? – hadarta a fiatalember, aki később a jó -viccet kigondolta. – Lemegyünk a vasuti hidig, aztán egy kerülővel haza, -hozzánk. - -És a fiatalember, egy félórával a jó vicc előtt, szenvedélyesen rántotta -magához a szeretője karját, amint kicsit borzongó agyvelejében a puha -szoba feltünt, a puha pamlag és a fehér karok, kinyujtva, a pamlagon. -Elhallgatott és szorongva gondolt a boldogságára. - -Aztán megint hadarni kezdett. - -– Látod, erre jártam mindig, itt kerestem lakást, mikor még nem volt -biztos, hogy az enyém leszel egészen… Tudod, buta voltam, még nem voltam -biztos, de azért kerestem lakást… Milyen napok voltak… - -És igy hadart tovább a fiatalember, egy negyedórával a jó vicc előtt, a -Külső Vasutihid-utcában, egy kerülővel, félórányira a lakásától, ahová a -szeretőjével tartott. - -– De aztán nem vettem itt… Ostoba és kétségbeesett voltam… A tizenkettes -számban itt lakott… Bábolnay… és én féltékeny voltam rád, tudod? Nahát, -szerelmes volt beléd… mindegy, emlékszel. Akkor még nem voltam biztos, -hogy szeretsz… és borzasztó fájdalmakat álltam ki… ó, a nyomorult, hogy -gyülöltem. Milyen rettenetes gyötrelmeket okozott nekem… - -És a fiatalember néhány perccel a jó vicc előtt, dacosan megállt a Külső -Vasutihid-utca tizenegyes háza előtt, egy órányira a lakásától, ahova -szeretőjével tartott. - -– Hónapokon át, – hadarta kézzel-lábbal, – hónapokon át. Nem volt -nyugtom és nem tudtam dolgozni. Néha félőrülten iderohantam este és a -szomszéd kapu alól lestem a kapujára: az a kényszerképzetem volt, hogy -odajössz hozzá – borzasztó ugy-e? Remegtem, sirtam a félelemtől. A -nyomorult, ostoba. És képzeld, tudta, hogy szenvedek, kinozott, csufolt, -játszott velem. Az utcán gunyosan és messziről nagyokat köszönt nekem. -Néha, mintha véletlenül tenné, nagyot sóhajtott és a nevedet mondta ki… -Majd szándékosan leveleket dugdosott, hirtelen a mellényzsebébe… -»Szegény barátom…« mondta emfatikusan, néha, mikor együtt üldögéltünk. -Ha meglátogattam és egyedül volt, zavarba jött, hirtelen becsukta a -szekrényt, az ágy elé állt… Zavartan hebegett… Azt mondta, hogy: -bocsánat, de… és igy tovább. Aztán kinevetett, mikor látta, hogy sápadok -el. Tudta, hogy görcs áll a szivembe ilyenkor. - -A fiatalember föllélegzett, aztán harsogót nevetett. - -– Képzeld, igy meggyötört, csupa viccből. De megérdemeltem, milyen -ostoba gyerek voltam. A nyomorult. - -És a fiatalember, aki azelőtt olyan ostoba gyerek volt, megállt a -tizenkettes számu ház előtt és hirtelen a szeretőjéhez fordult. -Ránézett. - -– Te, – mondta halkan és a szemei furcsán fénylettek, – egy jó viccet -gondoltam ki. - -A szeretője is megállt. Egy hosszu percig szótlanul nézték egymást. - -– Roppant érdekes lesz, hallod? Megtréfálom Bábolnayt… amiért ugy -megkinzott… visszaadom neki a kölcsönt… - -A két ember megint egymásra nézett. A vicces fiatalember arca szokatlan, -nyugtalan szinekben lángolt. Szemeit egészen összehuzta és az ajka -sunyin remegett. A szeretője nyugodt volt, csak egy árnyalattal sápadt -el a puderes fátyol alatt. - -– Nagyszerü lesz… ide figyelj… Te most fölmész Bábolnayhoz… egyedül -találod… izgatottan és zavartan beszélni kezdesz… leülsz… Hiszen -szinésznő vagy, meg tudod csinálni… Ő meg lesz lepetve, aztán mindent -megérteni vél… hiszen ismered, elbizakodott és hiu ember… Szóval elkezd -nyugtatni, hogy semmi baj… Aztán… aztán két perc mulva én feljövök… -Becsöngetek… Te felsikoltasz: »Szent isten, ez János…« Én belépek… -rettenetes csönd… Aztán Bábolnay mentegetőzik… erőlködik… produkálja -magát… majd fölényes pózt vesz fel… és akkor mindketten egyszerre az -arcába nevetünk: »Te marha, hiszen együtt beszéltük meg, ne kinlódj« és -karonfogva távozunk… Képzeld… - -Hirtelen megállt. A jó vicc után révetegen néztek egymásra. Mindketten -remegtek egy kicsit, de egészen halkan és észrevétlen. - -– Nos? – kérdezte a vicces fiatalember és furcsa, torz vonalban -vigyorgott. - -A szeretője már közben, mialatt beszélt, befelé nézett, a sötét kapu -aljába. Most se forditotta vissza az arcát. Talán egy pillanatig -állhatott, azután még, hogy a másik abbahagyta a beszédet. - -– Jó, – mondta aztán egész röviden. S már el is tünt a kapu alatt. - -A vicces fiatalember utánanézett. Még látta, amint a szoknya lila és -habos fodra rálibben az első lépcső márványkockáira… Alatta, a fodrok -alatt még a cipőt is látni lehetett, egyik csücskét, fölötte diszkrét és -álmos homály. S még a sálnak egy röpködő farkincáját is láthatta a -lépcső hajlásában – ez volt az utolsó részlet, ami eltünt. Aztán csak a -kapu volt és egy szük, sötét hasadék, a lépcső bejárata. Esteledett. A -homályos és tátongó udvar hátterében három-négy apró pihe szállingózott… -a hó… Senki se járt odabent. A fiatalember egy percig állhatott a kapu -előtt. Aztán lassan és szükségtelen ösztönnel: ujjhegyen ment föl. Szük -és magas lépcsők vezettek kanyarogva egy különösen épitett zeg-zugos -emelet felé. Régi, százéves házban vannak ilyen emeletek Budán. Be -kellett fordulnia, egy szük nyilt folyosón menni végig. Annak a végében -volt az ajtó. Az ajtó, megint szabadon, nyitott emelkedés fölött: egy -vasrács választotta el a tüzfaltól, melyen tul a budai hegyekre nyilt -homályos, elfolyó kilátás a téli boruban. Halvány réztáblán csillogott a -»Bábolnay« név. - -A fiatalember megállt. Lábujjhegyen állt, fülelt. Egy fél perc telt el. -A homály bejött már a rács mögé és a folyosóba furódott. - -Aztán lassan, óvatosan nyomta meg a gombot. Egészen könnyü, pici nyomás -volt: zengzetes, de csak pillanatig tartó csöngetés harsant az előszoba -öbléből. - -Kettőt köhintett, aprókat. Egyik lábáról a másikra állt. Az arcán egy -széles árok félszeg és ravasz mosolyra készülődött, ugy, ahogy majd be -fog lépni. Várt. - -Megint köhögött. Aztán fölemelte a kezét és erősebben nyomta meg a -gombot. Hosszu, fájdalmas sikoltás volt most a csengő szava: hirtelen -halt el, csend lett. - -Egy perc telt el. - -És a homályban akkor lassan, egészen észrevétlen hajlott el az ajkak -széles vonala és aki most hajolt volna arcához: egy szétesett és -érthetetlen lyukat lát riasztó és csunya vigyorgáshoz hasonlót: hullák -arcán látott ilyet, akiket egyetlen és váratlan pillanatban ütött meg a -Halál rémülete. - -Aztán halkan és nesztelenül feküdt rá az ajtóra. Előbb a felső testével -dőlt rá és a kezei tenyérrel kifelé rátapadtak az alsó táblára. A hó -erősebben kezdett esni: hideg szél ütött be a rács fölött. -Keresztülszaladt a gallérján és befutott a mellénye mögé. Hallotta, -amint a csatornán zugva, bugva didergett keresztül. - -És ott dögölt meg az ajtó előtt. - - - - -AZ ÜTKÖZET. - -Most a hegyekbe visz fel az ördög. Esteledik… már véres az ég. Van-e -itten ennek mellettem egy korty a kulacsában? Kérnék tőle, ha olyan -rettentő csunya szemei nem volnának. Valami földmivelő lehet, vagy -kubikos. Nem, mégse szólok hozzá: nem, mikor az imént kértem, igazitsa -meg a szijjam rámmordult és foghagymát lehelt felém… Meg kellett volna -kötni ezt a szijjat, reggel belémvágott… véres a vállam, azt hiszem… - -(«_Kettős sorok – balra át!!… Jobbra kanya–rodj!!_») - -Ne káromkodj má’ testvér, az isten áldjon meg, dögölj meg, ne káromkodj. -Az a keserves isten, az a keserves, majd ezt a napot is megelégeli, -testvér. Majd átmegyünk a hegyen… aztán majd fujnak… ugy-e, fujnak… -aztán majd dögölhetünk… aztán majd leszedhetem ezt a véres szijjat és -megdögölhetek én is, veled együtt, testvér. Ha még két órát megyünk, -akkor ugy is jó lesz azért… akkor nem birom tovább, milyen jó az, hogy -akkor ugyse birom tovább. Akkor szépen megállok, lefekszem… - -(«_Század – lépést – válts!!… Balra kanya–rodj!!_») - -… akkor szépen megállok majd… de pont két óra mulva… nyugodtan lefekszem -majd a fübe… a lábam kinyujtom… a fejem ráteszem a bornyura… és -elalszom… és akkor rugnak majd… és belém lőnek… és milyen jó lesz akkor… -hogy akkor már lőhetnek, élessel… ugy-e, kubikos pajtás, mert aki ugy -elaludt, az már nem katona többé… ugy-e, testvér, aki meghalt, az má’ -nem katona… Ugy-e, testvér… Te drága, csak olyan förtelmes ne volnál… és -ne büzlenél ugy, testvér… katonatestvér… - -(«_Harmadik század – állj!!… Brigád in–dulj!!…_») - -Indulok már, kapitány ur, hogyne indulnék… Nem látunk mi már németet ma, -azt tudom. Megyünk a németbe… bele ám, a keserves nyavalyába. Itt a -hegyek előtt rajvonalba kellene fejlődni, ha az őrszemek láttak volna -valamit… De azok nem láttak semmit. Nieder! Le a földre, a földre! - -(«_Négyes sorok – jobbra át!… Század lépést – válts!!_») - -De csunya arcot vág az én kubikos barátom… Hazagondol. Valami falura, -ahol most esteledik… az öregek pipáznak a házuk előtt… ó, szép lehet. - - («_A monori kikötőben van egy öreg hajó,_ - _Annak is a közelében egy fehér lobogó,_ - _Fujja a szél, fujja,_ - _Hazafelé fujja,_ - _Harminckettes öregbakák mennek szabadságra._») - -Talán velük kellene énekelni… nem érezném annyira… Hallod-e, kubikus -barátom, én is hazagondolok. Most gyulnak fel az ivlámpák a körutakon… A -kávéházak előtt kéksávos redőnyök… most olvassák az estilapokat és -várják a hireket. Néhány lüszterkabátos fiatalember ül a terrászon, -cigarettáznak. Az utolsó táviratokról beszélnek… Csapataink Oderberg-ig -nyomultak előre. Holnapra ütközet várható… a Vág völgyében négyszáz -ember esett el… a katonák… - -(«_Szakasz vi–gyázz!!… Kettős rendek – jobbra – nézz!!…_») - -Lent a korzón sétál az egyetemi ifjuság. Selyemköpenyes nők… nagy -kalapok, napernyők. Mióta is nem sétáltam már? Milyen furcsa… azok -jönnek-mennek… megállnak… benéznek egy utcába… meggondolják magukat, -befordulnak. Egy kirakat megtetszik… egy virág… a parkban… megállnak -előtte és nézik… Jó volna hátrafordulni most és megnézni mögöttem az -eget. De nem szabad. Nem szabad megfordulni. Balra nézz. - -(«_Vi–gyázz!! Kettős rendek – balra át!!_») - -Hát aztán, kubikus testvér, ez igy van. Mert ők ugy-e sétálnak, -jönnek-mennek, selyemköpenyük suhog a szélben. Tudod-e, miért sétálhat a -cudar cibil? Te bizony nem nagyon tudod, ugy látom a képeden. Hát én -majd megmagyarázom neked. Azért sétálhat, mert mi itt vagyunk helyette -és vigyázunk rá, nehogy baja essék. Tudod-e, kubikos testvér, mi az, -hogy: társadalom? A társadalom azok a lüszterkabátosok, meg a -selyemköpenyesek. Azokat fenyegette meg a német – megijedtek. Ideküldtek -minket, hogy ne engedjük, mert ők sétálni akarnak és cigarettázni a -kávéházakban. Hát mi nem engedjük, ugy-e testvér, dögölj meg. Dögölj -meg, testvér, ugy-e, mi eléjük álltunk: ide üss, német, ha mersz. Éppen -mi: mi ketten, te meg én, kubikos. Mi ketten. A társadalom félt és szája -begörbült ijedtében, – jaj, piszkos német, még mellbevág, összetépi a -lüszterkabátot, két, ijedt tenyerét kinyujtotta hát és téged, kubikos -testvér, meg engem maga elé állitott, páncélnak: – ezeket verd, német, -ne engem. Mi vigyázunk most rá, ugy-e, hős katonák. Mi nem fordulunk -meg, ugy-e, testvér, megyünk előre, a hazánkért, – meg ne fordulj, -kubikos, mert hátbavág a káplár. De jó vitéznek lenni, hősnek lenni, -kubikos testvér. Igazi csoda, hogy ezt megengedték nekünk. Ők, a kis -szerények… ők, a szelidek… ők, átengedték nekünk a dicsőséget… a hősi -halált… milyen szerények voltak… Mi védjük a nőket, testvér, meg az -anyákat… ide lőjj német, ha mersz… Mi védjük az ők feleségét… mi védjük -most más feleségét… más feleségét, a muskátlis ablakok közt, alkonyodó -szobákban. - -(«_Harmadik század állj!!… Század rajvonalba fej–lődj!!_») - -Az én vállamat épen ugy szoritja, mint a tiédet, és még hozzá az enyém -véres. Itt, ezen a helyen, ahol a szijj csuszik. Egy-kettő,… egy-kettő… -egyet csuszik föl… egyet le… egyet föl… egyet le… ott, ahol véres. Ne -káromkodj… nem birom ki… inkább a halált… - -(«_Első raj állj!! Föld–re!_») - -Ott az erdő mögött esik, emitt meg süt még a nap. Szivárvány lehet most, -valahol a hátunk mögött… de jó volna megfordulni, hadd látnám a -szivárványt. Egyszer még jó volna szivárványt látni… csak egyszer… Szép, -piros szivárvány… elmulik, testvér és mi nem látjuk soha többé… Szép, -haszontalan szivárvány, halavány… De a katonának nem szabad azt nézni, -testvér. Nem való az semmire, testvér. Jön a német. - -(«_Irány – jobbra a hegy! Fegyver – láb–hoz!!_») - -Jeleznek valamit?… Mi az ott, odaát? Az őrszemek láttak valamit. Elől -már szétfejlődtünk… az erdő mögött lehet valami… Ne nyugtalankodj, -testvér, ne duzzogj, mint a feldühödött kutyák… majd meglátjuk, mi vár -ránk… - -(«_Távolság – ezer! Cél – előre!!_») - -Riadsz-e, testvér, ijedsz-e? Ugylátszik, mégis megütközünk ma. No, hős -katona, mit nézel olyan ostobán? No, hős katona, katona testvér? Itt -maradunk, tudod-e? Tudod-e már, miért maradunk itt, testvér? Ugy látom, -pajtás, félsz egy kicsit! Már nem énekeled, hogy a »monori kikötőben«. -No, mért nem énekelsz a szép hajóról, testvér, a monori kikötőben? Egy -golyó fültövön talál, testvér… és akkor nem menetelünk már… jó lesz-e, -kubikos… Jó lesz-e nekünk? Együtt esünk el, ugy-e,… iderogysz majd -mellém… a borju fejemre csuszik… itt hörgöd majd arcomba a vért… és két -homokos karod nyakamba esik… és átölelsz majd, mint azt a férfit az az -asszony… a más felesége… akit mi védünk, hős katonák… Nem mennél előre, -az első sorokba, kubikos testvér. Dögölj meg. Hogy téged találna elébb. -Hogy öklével belevágna abba a szép szájadba… és betörné a sárga, ostoba -fogaid… ostoba… te ostoba barom… te állat… hogy törtetsz előre… hogy -törtetsz… mint a barom… te hős katona… - -(«_Távolság – ötszáz!!!… Harmadik század – balra át! Rohamlépés – -in–dullj!!_») - -Bal… jobb… bal… jobb… hehe, he. Lóg a nyelved kubikos? Hát csak rohanj, -te szép katona… hehe… rohanunk, mi? Hajrá! Be vigan futunk… Mögöttünk -leroskad az ég… Előttünk vérzik az erdő… Fuss, kubikos, fuss… Fussunk -versenyt kubikos… No, ki lesz ott elébb?… Várnak ránk… szép asszony vár -ránk, ugy-e,… hogy ugy futunk… Vár ám, a puskatus, a hátad megett… Nem -állanál meg egy percre… hallod-e, mondani akarok valamit… - -(«_Rohamlépés – indulj!! Balra tarts!! Jobbra kanyarodj!!! Fegyver -suly–ba!_») - -Hahó! Hallod-e!… Csak azt akarom mondani… mielőtt összeesek… csak azt -akarom mondani… hogy most harangoznak a falutokban… Templomból jönnek a -lányok… Meg ezt: mielőtt összeesek… - -(«_Század lé–pés!!… Vi–gyázz!!_») - -Meg ezt: hogy el ne felejtsem… hogy lássam még utoljára… Most asszonyok -jönnek a partra… a tenger tajtékzik… a fürdőkabinok vöröslenek a -fényben… Hallod-e, kubikus? A távoltengerek partjain… most asszonyok -fürdenek… fátyolruhájuk testükre tapad… kijönnek a partra és a homokba -vigigfeküsznek… Láttál-e már ilyet? Vörös fürdőruhák… karjuk a fejük -alatt… és egy férfi közeledik… egy cibil… rájuk mosolyog… megáll… - -– («_Raj – menetlé–pés! Tömö–rülj!!_») - -Most… mig itt mi rohanunk… mig itt mi összeesünk… most yachtok futnak a -tengeren… tudd meg hát, te barom. A tenger ringatja a yachtot… A -fedélzeten kosárszékben feküsznek angol leányok, szőke fejek. -Flanellruhás urak szivaroznak… bent, a kajütből lágy muzsika szól… -Halkan beszélnek, a part elhomályosodik… édes bort hordanak körül… - -(«_Raj – térdre!! Fegyver – kész!!_») - -Tudd meg hát, te barom és dögölj meg. Most hangversenytermekben illatos -asszonyok ülnek… sötét férfiszemek merengnek a pódium felé… Fájó hegedük -sirnak. Solo… Még egyszer… még egyszer… még egyszer… akarom látni… - -(«_Raj – fel! Irány – a domb! Indulj!!_») - -Most szomorufüzek borulnak a part márványpadjaira… Nehéz virágok omlanak -össze… Két árnyék csókolózik… Még egyszer, akarom… Most csendes és -hallgatag erdőkben kigyózó ösvény fut a tó felé és a tavon kigyózó -fényfoltok bujdokolnak… És zene árad, messziről… és szivek áradnak tul a -gyönyörtől… és lombok permeteznek a mély, meleg vizek fölé… és gőz árad -az égbe… és most néma szobákban emberek ülnek, fejüket kezükbe temetve -és sirnak… sirnak szabadon és boldogan… ó, élet gyönyörüsége… ó, -gyötrelem gyönyöre, ó, szabadság és gondolat mámora… és szabad levegő… - -(«_Század – balra át!! Sza–kassz! Rajvonal – jobbra zár–kózz!!_») - -(«_Öt ember ebből a szakaszból – hozzám!! Ez a sárga ló – hé! hallod?! -Mars!_») - -Hát igazán, hadnagy ur? Kezdődik?… – No, kubikos… most jön a tánc. Majd -vigyázz, rám ne ess, kubikos. Dögölj meg… lóg-e a nyelved?… Észre ne -vegye a hadnagy ur, hallod. – Megyek már, hadnagy ur… Nagyságos hadnagy -ur… Szép hadnagy ur… Nagyságos hadnagy ur… Szép hadnagy ur… Hát akkor -most már nem bánom, hadnagy ur. Érti-e? Nem bánom. Itt, a kubikos -mellett… itt fordulok fel… itt akarta az isten… az a keserves isten az -égben, aki idetett engem. Csak bele az ágyuba, hadnagy ur… dübörög már -csak bele, mi kettőnket… engem, meg a kubikost… - -(«_Roham!!… Ötszáz méter – egyenes!! Mars!!… Második raj – le!! Első -raj!!… térdre!!… Előre!!… Előre!!… Kutyák!!… Előre!!…_») - -Félsz?! Te kutya, te barom. Te büdös paraszt! Te félsz? Hát idenézz… én -is csak olyan sár vagyok, mint te… idenézz, én nem félek! A cudar isten -nem engedi féljek! Hős katona, te komisz paraszt! Itt döglünk meg, – -hadd éljen a cudar, a cibil! Hajrá! Hajrá! Ordits, paraszt! - -(«_Öt ember – oda, a dombra!!… Fel!… Fel!… Nem mentek?!… Káplár, lelőni, -aki nem megy!… Fegyver – kész!…_») - -Hajrá! hajrá! Megyek, káplár ur… ne hátulról, csak hátulról ne… brrr, -azt nem szeretem… Vacogsz, te kutya… te kutya fogaim… vacogtok… Ember… -emberméltóság… éljen a társadalom! - -(«_Első raj – le!… Állj!… Álljatok meg!… Le… a földre!… Takarás!!… -Takarás mögé!… Jobbra tarts!!…_») - -Most… most, hadnagy ur… Nagyságos hadnagy ur… itt… itt… Hadnagy ur, -isten vele… Hadnagy ur… isten vele, szép hadnagy ur… látja-e… ott… most -látom ám… most ölelik a szeretőmet… egy sima ficsur… homályos szobába… a -függönyöket behuzták… és muzsikát duruzsol a fülébe… a szeretőmet, a -ringyót… a gyáva cibil… a rongy… Pajtás… töltényt. - -(«_Tüz!… Tüz!…_») - -Pajtás… töltényt… az enyém elfogyott… Hadnagy ur… áldja isten… maga -megmenekül… menjen haza… és ölelje meg a szeretőmet… a magáé… magának -adom… Pajtás… töltényt… - -(«_Tüz!… Tüz!… Tüz!…_») - - - - -TARTALOM. - - Az uj élet 3 - Ballada a néma férfiakról 13 - Jó vicc 18 - Az ütközet 23 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -26 |Föld–re!« |Föld–re!» - -26 |láb–hoz!! |láb–hoz!!» - -27 |(Század |(«Század - -30 |Tüz!… |(«Tüz!…] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK BALLADA A NÉMA -FÉRFIAKRÓL *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |