NormalizeHEAD main

author: nfenwick <nfenwick@pglaf.org> 2025-01-21 18:14:32 -0800
committer: nfenwick <nfenwick@pglaf.org> 2025-01-21 18:14:32 -0800
commit: 01ab85f87d5ebd95327277dac6572f06c99b5e25 (patch)
tree: 096f503c63d08b543db43b77d1c992fdc5a8c4d1 /old/68427-h/68427-h.htm
parent: 071d57e87b30375ea6599c539dfe3189ad340160 (diff)
1 files changed, 0 insertions, 6998 deletions
diff --git a/old/68427-h/68427-h.htm b/old/68427-h/68427-h.htm
deleted file mode 100644
index 5071392..0000000
--- a/old/68427-h/68427-h.htm
+++ /dev/null
@@ -1,6998 +0,0 @@
-<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN"
-    "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd">
-<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
-<head>
-<meta name="generator" content=
-"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" />
-<meta http-equiv="Content-Type" content=
-"text/html; charset=utf-8" />
-<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />
-<title>The Project Gutenberg eBook of A pénz legendája; Gányó
-Julcsa by Zsigmond Justh</title>
-
-<style type="text/css">
-/*<![CDATA[*/
-body {
- margin-left: 10%;
- margin-right: 10%;
-}
-
-h1,h2,h3 {
- text-align: center;
- clear: both;
- line-height: 200%;
-}
-
-h2,h3 {
- margin-top: 2em;
-}
-
-p {
- margin-top: 0.75em;
- margin-bottom: 0.75em;
-}
-
-body > p {
- text-align: justify;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-hr {
- width: 33%;
- margin-top: 2em;
- margin-bottom: 2em;
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
- clear: both;
-}
-
-hr.chap {width: 65%}
-hr.tb {width: 25%;}
-
-table {
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
-}
-
-td {
- padding-left: 1em;
- padding-right: 1em;
-}
-
-.pagenum {
- position: absolute;
- right: 2%;
- color: gray;
- font-size: smaller;
- text-align: right;
- text-indent:0;
-}
-
-.tdr {text-align: right;}
-
-.blockquot2 {
- margin-left: 50%;
-}
-
-.center {
- text-align: center;
- text-indent: 0;
-}
-
-.right {
- text-align: right;
- margin-right: 1.5em;
-}
-
-em.gesperrt {
- font-style: normal;
- letter-spacing: 0.2em;
- padding-left: 0.2em;
-}
-
-.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;}
-
-.caption {font-weight: bold;}
-
-.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;}
-
-.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;}
-
-.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;}
-
-.figcenter {
- margin: auto;
- text-align: center;
-}
-
-p.caption {
- margin-top: 0;
- font-size: smaller;
- font-style: italic;
-}
-
-.footnotes {
- border: dashed 1px;
-}
-
-.footnote {
- margin-left: 10%;
- margin-right: 10%;
- font-size: 0.9em;
- text-align: justify;
-}
-
-.footnote .label {
- position: absolute;
- right: 84%;
- text-align: right;
-}
-
-.fnanchor {
- vertical-align: super;
- font-size: .8em;
- text-decoration: none;
-}
-
-.poem {
- font-size: 0.9em;
- display: table;
- margin: auto;
- text-align: left;
-}
-
-.figcenter, .figcenter img {  
- max-width: 100%;
-}
-
-.poem p {
- margin: 1em auto 1em auto;
-}
-
-.poem p.i7 {
- font-size: 0.9em;
- text-indent: 0em;
- text-align: right;
-}
- 
-.poem .stanza {
- margin: 1em 0em 1em 0em;
-}
-
-.poem span.i0 {
- display: block;
- margin-left: 0em;
- padding-left: 3em;
- text-indent: -3em;
-}
-
-.transnote {
- background-color: #E6E6FA;
- color: black;
- padding: 0.5em;
- font-family: sans-serif, serif;
- font-size: 0.9em;
-}
-
-.transnote p {
- text-align: center;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-ul.TOC {
- list-style-type: none;
- padding-left: 10%;
- text-indent: -5%;
- width: 70%;
- text-align: justify;
-}
-
-ul.TOC li {
- margin-top: 0.25em;
-}
-
-span.ralign {
- position: absolute;
- text-align: right;
- right: 15%;
- top: auto;
-}
-/*]]>*/
-</style>
-</head>
-<body>
-<div lang='en' xml:lang='en'>
-<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>A pénz legendája; Gányó Julcsa</span>, by Zsigmond Justh</p>
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
-at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you
-are not located in the United States, you will have to check the laws of the
-country where you are located before using this eBook.
-</div>
-</div>
-
-<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>A pénz legendája; Gányó Julcsa</span></p>
-<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Zsigmond Justh</p>
-<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Illustrator: Ödön Tull</p>
-<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Contributor: Kálmán Mikszáth</p>
-<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: June 29, 2022 [eBook #68427]</p>
-<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p>
-  <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Internet Archive</p>
-<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>A PÉNZ LEGENDÁJA; GÁNYÓ JULCSA</span> ***</div>
-<div class="transnote">
-<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p>
-<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_247">247</a>. oldalon
-található.</p>
-</div>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title=
-"" /></div>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_I" id=
-"Page_I">I.</a></span></p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_II" id="Page_II"><br />
-II.</a></span></p>
-<p class="center"><span class="caption-150">MAGYAR
-REGÉNYIRÓK</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-large">KÉPES
-KIADÁSA</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-small">Szerkeszti és
-bevezetésekkel ellátja</span></p>
-<p class="center"><span class="caption">MIKSZÁTH KÁLMÁN</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-large">53. KÖTET</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-large">A KIVÁLÁS
-GENEZISE</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-large">I.</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">Irta</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-large">JUSTH
-ZSIGMOND</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-large">BUDAPEST</span></p>
-<p class="center"><span class=
-"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p>
-<p class="center"><span class="caption">magyar irod. intézet és
-könyvnyomda</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-large">1905</span></p>
-<hr class="chap" />
-<div class="figcenter" style="width: 355px;"><a href=
-"images/i001hq.jpg"><img src="images/i001.jpg" alt="" title=
-"" /></a></div>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_III" id=
-"Page_III">III.</a></span></p>
-<p class="center"><span class="caption-largest">A PÉNZ
-LEGENDÁJA</span></p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="center"><span class="caption-largest">GÁNYÓ
-JULCSA</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-small">IRTA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-150">JUSTH
-ZSIGMOND</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">TULL ÖDÖN
-RAJZAIVAL</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-large">BUDAPEST</span></p>
-<p class="center"><span class=
-"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p>
-<p class="center"><span class="caption">magyar irod. intézet és
-könyvnyomda</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-large">1905</span></p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_IV" id=
-"Page_IV">IV.</a></span></p>
-<p class="center"><i>Minden jog fentartva.</i></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">Franklin-Társulat
-nyomdája.</span></p>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_V" id=
-"Page_V">V.</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>JUSTH ZSIGMOND.</h2>
-</div>
-<p class="center">1863–1894.</p>
-<p>Justh Zsigmond született Békésmegyében, a pusztaszenttornyai
-kastélyban, 1863-ban, és meghalt 1894-ben Cannesban.</p>
-<p>Ebből a két sorból egész élete konstruálható. Harminczegy évig
-élt, előkelő úrfi volt, mert kastélyban született a neczpáli
-Justhokból; regényeket írt, mert máskép nem fordulhatna elő e
-gyűjteményben, és tüdőbetegségben halt meg, mert mit keresne a
-békésmegyei ember Cannesban, ha új tüdőt nem?</p>
-<p>Egy bevégzett nagy pálya mindenkor fenséges látvány és kibékítő.
-Ellenben egy szép kezdet izgat és keserű hangulatot teremt. Ilyen
-kezdetek minden irodalomban vannak és az összetört remények polczán
-őriztetnek. Ez a nemzetek tetszelgése, akik kitárván mijök van,
-szeretik sejtetni, hogy még mijök lehetett volna.</p>
-<p>A nyolczvanas évek elbeszélő irodalmának ilyen alakja Justh
-Zsigmond. Törékeny, bágyadt, hirtelenszőke ifjú, kinek ábrándos
-szemeiben mély tűz ég. Nem úgy indul meg az Olympus felé, a hogy
-rendesen szoktak az emberek, hogy a környezetből merítik a kedvet.
-Az ő barátai a kaszinóban kártyáznak vagy Alagon versenylovaznak és
-valamelyik kis szinésznővel regényt szőnek, melyhez sok csipke és
-főleg igaz kő, smaragd és rubint kell; vadásznak, párbajoznak, a
-mások vérét pusztítják.</p>
-<p>Ő pedig tüdőbeteg lévén, a saját vérét hányja és <span class=
-"pagenum"><a name="Page_VI" id="Page_VI">VI.</a></span> álmodozván
-véget nem érő útján a tavaszi napfény nyomában, regényeket
-komponál, melyekbe a saját lelkét önti.</p>
-<p>Ám a regények építéséhez is sok kő kell, sok drágán szerzett kő,
-hosszú élettapasztalat, nagy emberismeret fájdalmakból,
-csalódásokból leszűrt bölcseség, éles megfigyelés és roppant látás.
-Ki látott már harmincz éves embert, a ki mindent látott? Harmincz
-év elég a lirikusnak. De mit kezdjen harmincz évvel egy regényíró?
-Mi volna Dickens, ha harmincz éves korában hal el? Hol volna az
-«<i>Új földesúr</i>» és a bűbájos «<i>Sárga rózsa</i>», ha Jókai
-csak harmincz évet él?</p>
-<p>Azért hát nem kell és nem lehet csodákat várni Justhtól. Csak
-egy igen érdekes, sőt értékes kezdetről van szó és egy rendkívüli
-processus hagyatott megoldatlanul.</p>
-<p>Az írók rendszerint úgy lesznek írókká, hogy nem lévén valamely
-pályához erős akaratuk, erre sodortatnak. Justh, ki Kielben,
-Zürichben és Párisban folytatta tanulmányait, Taine-nek arra a
-kérdésére, mire készül, azt felelte:</p>
-<p>– Szépíró akarok lenni. Adjon tanácsot, mester!</p>
-<p>– Mindenekelőtt egy kérdést kell intéznem önhöz, – mondá
-Taine.</p>
-<p>– Hogy van-e tehetségem? Átfordítom önnek
-szárnypróbálgatásaimat.</p>
-<p>Taine mosolygott:</p>
-<p>– Nem azt akarom kérdezni, de hogy van-e erős akarata?</p>
-<p>– Van.</p>
-<p>– Hát akkor legyen szépíró.</p>
-<p>A fiatal Justhban törhetetlen akarat lakott s olyan
-apparátussal, annyi szorgalommal készült szakmájára, melynek
-művelői vadon nőnek otthon, mint a hogy az orvosi vagy mérnöki
-pályára szokás.</p>
-<p>Négy telet töltvén Párisban, első munkáiban a
-«<i>Káprázatok</i>»-ban, «<i>Páris elemei</i>»-ben, a
-«<i>Művész-szerelem</i>»-ben <span class="pagenum"><a name=
-"Page_VII" id="Page_VII">VII.</a></span> teljesen franczia befolyás
-alatt áll, a secessio iszalagjai, kinövései közé fonódva. Páris
-illata, Páris levegője érzik leirásain és elbeszélése módszerén.
-Nem a csörgedező patakok mellől hozza alakjait, se a kökörcsines
-mezőkről. Nem járja az erdőket, hol vidám koboldok, najádok, faunok
-mulatoznak. Zola nyomában jár a modern szörnyek között, – melyeknek
-egyike (A széngáz) mesterét is meg fogja fojtani egy napon. A
-romlott emberiség bűneit, sebeit górcsövön nézi, mutogatja és
-mindez csak annyi, mintha a Zolától elhajigált törmelékeket szedné
-fel, hogy abból alakokat gyúrjon.</p>
-<p>De meddig fog ez tartani? Ábrahám báránya is ott ragadott az
-indák közt, mert fiatal volt; nem birta még őket széttépni, hogy
-kigázoljon közülök, de ha ideje van hozzá, kigázol, pedig nem
-voltak oroszlánkörmei, – Justhnak ellenben voltak.</p>
-<p>Úgy kell őt venni, mint egy Párisból elindult utast, a ki
-hazafelé tart. Még rajta van kocsija kerekén a párisi sár, lován
-(pegazusán) a párisi por, de a gondolata már az alföldi
-szélmalmokon és kútgémeken jár.</p>
-<p>A mint el-elmaradozik a Notre Dame-torony meg a fényes
-kirakatok, hogy im felbukkannak a pusztán a muskátlis ablakok,
-Justh előtt is halaványodnak Zola és naturalizmusa. 1891. és 1893.
-közt megjelent művei, «<i>A puszta könyve</i>», «<i>Gányó
-Julcsa</i>», «<i>Delelőben</i>», némi eredeti ízt vesznek fel, a
-melyből a Justh írói egyénisége fog kinőni, ha a jó isten
-megengedi. Mert hát míg ő tolla pengéjével a halhatatlanság
-barázdáit szántja s életet ad a gondolatainak, addig a halál a
-villogó kaszapengéjével ott áll mögötte és nem lehet többé őt
-lekérlelni.</p>
-<p>Zolát e műveiben már csak annyiban követi, hogy mélyebben markol
-bele a paraszt társadalomba, mint honfitársai, nem elégszik meg a
-külsőségek, néprajzi tarkaságok és furcsaságok rajzaival, behasít
-bonczoló késével társadalmukba, fölfogásaikba, erkölcseikbe. Ebben
-az időben más irányban is foglalkozik parasztjaival. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_VIII" id="Page_VIII">VIII.</a></span>
-Birtokán parasztszinházat állít, melyben a néppel magyar
-szinműveket, Shakespeare-Molière darabokat játszat, ő maga tanítván
-be nekik a szerepeket.</p>
-<p>Azt lehetne hinni, hogy a nyugati kulturáért rajongott. Dehogy.
-A magyar parasztért rajongott. Rendkívüli nemes, érdekes őslénynek
-tartotta, a kivel érdemes bíbelődni.</p>
-<p>A kis tollacska pengéje lázasan dolgozott – talán az a másik
-penge a háta mögött kergette. Egy cziklust akart irni (és itt
-megint Zola járt eszében), melyben a <i>Kiválás genezisét</i>
-előtáró filozófiát akarta publikálni. Nagy, monumentális munkát
-tervezett, tizenkét vagy tizennégy kötetet. Mikor a «<i>Fuimus</i>»
-utolsó lapjait lázasan írta, szerette elbeszélni az édes őszi
-napfényben melegedve látogatóinak, hogy mi minden lesz a még
-hátralévő tizenegy kötetben. Mind a tizenegy könyv tartalma benne
-volt a fejében. Csak még a kis pengének kell leírni.</p>
-<p>Csakhogy ahhoz a tizenegy kötethez már akkor nem volt tizenegy
-napja se. Következett a másik penge.</p>
-<p class="right"><i>Mikszáth Kálmán.</i></p>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id=
-"Page_1">-1-</a></span></p>
-<h1>A PÉNZ LEGENDÁJA</h1>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_2" id=
-"Page_2">-2-</a></span></p>
-<p class="center"><i>Első kiadása megjelent 1893-ban.</i></p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id=
-"Page_3">-3-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>CZOBEL ISTVÁN BARÁTOMNAK.</h2>
-</div>
-<p>Te, ki más utakon ugyanazon czél felé haladsz mint én, engedd
-meg, hogy tervezett regényciklusom első kötetét néked ajánljam
-fel.</p>
-<p>Nagy megnyugtatásomra szolgál az, hogy eddigi munkáimmal
-egyetértettél, s aláirtad az azokon keresztül vonuló
-tendentiát.</p>
-<p>Tudom, hogy ezentúl is mellettem lész, s tudományoddal,
-infinitiv szellemeddel támogatni fogsz müveimben. Mi, mindketten a
-jövő Magyarországnak az anyaföldben gyökerező filozófiai
-világnézletét, szellemét keressük.</p>
-<p>Te biologiai alapon állva, hatalmas kulturtörténeti művedben, (a
-melyet eddig csak nehány bizalmas embered ismer, a melyről azonban
-tudom, pár év mulva Európa fog beszélni) csak úgy a magyar jövendő
-kulturát szolgálod, mint én, ki erre regény formájában akarnék
-rávilágítani. <span class="pagenum"><a name="Page_4" id=
-"Page_4">-4-</a></span></p>
-<p>Egyet akarunk, édes társam, s ez megnyugtat, erre büszke vagyok.
-A mai társadalmi testet bonczoljuk, te is, én is, s mindketten azt
-nézzük, mi a kóros benne, s mi a használható, az a mi újat, jobbat
-fog teremthetni.</p>
-<p>Tanácsodra nevezem el ezt a cyklust is a «<i>Kiválás
-genezisének</i>». Tudom, ezzel, mint egy kedves regényíró kollegám
-igen helyesen megjegyezte, – «riasztgatni» fogom a magyar
-közönséget, a melynek jórésze az aktualist, az érdekfeszítőt, a
-mulatságost keresi.</p>
-<p>Jól van, legyen igy. Kevesen fogják olvasni e könyveket, de ki
-elolvassa, az lesz, a kinek irtuk. Mert ha, daczára e kissé kemény,
-s tán nem is nagyon irodalmi czímnek (hisz a biologia felé huz!),
-megteszi, ezzel bebizonyította, hogy érdeklődik tendentiáink iránt.
-És egy ilyen olvasó kedvesebb nékem száz olyannál, ki mulatságát
-keresve s várva, vette kezébe könyvem. Nem rejtem el, a mulattatás
-nem volt czélom, nem is lesz soha. Mert az életben sem a
-mulatságost keresem, de meg nem is látom mulatságosnak az
-életet.</p>
-<p>Igy hát nem akarván zsákban macskát árulni, a könyveket
-tanulmányoknak nevezem el.</p>
-<p>Mint mondtam – életczélomúl a magyar szellemi világnézlet
-keresését tüztem ki. Meglehet, hogy tévútra lépek, meglehet, hogy
-nem fogom megtalálni soha, de hát, tán egy érdemem lesz, hogy erre
-a kevéssé megvilágitott térre forditom a figyelmet. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span></p>
-<p>A néptől már igen sokat tanultam, sokat s újat. Ugy érzem, az ő
-nyugodt – mint mondani szoktad – turáni nyugalma biztos, erős
-alapunk nékünk. «Józansággal párosult idealizmusuk, népünk
-rendithetetlen szellemi egyensulyában s erejében nyilvánul», igy
-beszélsz róluk, azt a könyvemet taglalva, a melyet a népről irtam.
-E világnézletet, a melyet a puszta könyvében meg akartam
-állapitani, te felismerted, csak ugy mint nehány franczia és angol
-kritikusom, kiknek a magyar nép világnézlete a göröghöz hasonlónak
-tünt fel.</p>
-<p>És én éreztem ezt mindig, minden szavukból, minden tettükből. Te
-voltál az első, ki e hitemben megerősítettél. Te bátorítottál abban
-is, hogy a társadalom egyes osztályait áttanulmányozva a társadalmi
-test legkülönbözőbb fejlődési stádiumban levő részein keresztül, e
-világnézlet megállapítását tüzzem ki életczélomúl.</p>
-<p>Meglehet, hogy téves útra léptem. Jól van. Ha én nem találom
-meg, megtalálja más, nálam hivatottabb. Megnyugtat az, hogy
-legalább azt tettem, a mit megtenni kötelességemnek éreztem.</p>
-<p>E sorozat első száma ez a kis lélektanulmány, erre fog aztán a
-pusztuló felsőmagyarországi olygarcha világ, majd Erdély, legvégül
-a mai Pest elkövetkezni. Mind e munkákban azt keresve, hogy a lassu
-pusztulás vagy fejlődés folyamatában lévő társadalmi részek
-mennyiben járulnak majd azon világnézlet fejlődéséhez, a mely egy a
-népével <span class="pagenum"><a name="Page_6" id=
-"Page_6">-6-</a></span> – s igy a legmagyarabb – csak a fejlődés
-másodlagos fokán.</p>
-<p>Fogadd el könyvem ajánlatát. Kétszeresen a tiéd: mert te is ez
-úton indultál az igazság keresésére, s mert az én utamra
-rávilágítottál…</p>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_7" id=
-"Page_7">-7-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>A PÉNZ LEGENDÁJA.</h2>
-</div>
-<p class="center">(Belényesy Mária grófnő naplója).</p>
-<p class="right">Budapest, május 3-án.</p>
-<p>Ma reggel jött el először hozzánk. Mama azt állítja, ő az
-egyetlen, kihez mehetek. Én istenem, hiszen meglehet, de hát akkor
-miért mondja meg. Így még lehetőségét is elveszi annak, hogy
-belészeressek valaha. Mama pompásan tud számolni. Azt mondja, néked
-35 ezer forint jövedelmed lesz, ha meghalunk (miért beszél
-haláláról akkor, midőn épp az én szerelmemről lenne szó, nem
-tudom). Egy pesti palota, a mely azonban a senioratus jövedelméből
-épült, így tehát nagy a ház, kicsi a vagyon, s így mindenkép
-gazdagon kell férjhez menned. Nos megteszem. De hát elég ez? Tegnap
-este az estély után végig mentem a salonokon. Megnéztem szegről
-végre. A tánczterem tele aranyozással tetszik. A parquettáján úgy
-siklik az ember, mint madár a légben. A nagy salon ajtajából sok
-mindent lát meg az ember. Ezek alatt a nagy bársony függönyök alatt
-mama folyton engem figyel. Áldom érte. Anyai gondoskodása sok
-unalmas órámba került. Tegnap reggel is nagy predikácziót tartott:
-Légy mindenkivel nyájas – mondta. – De? – tettem hozzá nevetve. –
-No igen, légy tartózkodó a schmudlival (jő a schmudli magyarázata,
-Istenem hányadszor; kik nincsenek egészen benn, kiket csak úgy a
-nagy <span class="pagenum"><a name="Page_8" id=
-"Page_8">-8-</a></span> estélyekre hivunk, a noblesse de robe,
-azok, kiknek nincs censusok s mégis a feleségeikkel meg (sőt!)
-lányaikkal jönnek báljainkba, stb. stb.). Aztán kikkel még nem? –
-folytattam ártatlan arczczal beugratva a mamát. A tánczosokkal,
-kiket csak ágyutölteléknek hivunk meg. Ezekkel legfeljebb tour
-tánczot szabad járnod. Tudom. Csend. Mama folytatja, meg a kisebb
-partiekkal, ámbár ezekkel igen nyájas lehetsz akkor, ha az
-<i>illető</i> feltünik a láthatáron. Ezzel izgatod. Nos, az illető
-feltünt.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 371px;"><a href=
-"images/i002hq.jpg"><img src="images/i002.jpg" alt=
-"Belényesy Mária grófnő." title="Belényesy Mária grófnő." /></a>
-<p class="caption">Belényesy Mária grófnő.</p>
-</div>
-<p>Íme az illető: Bálványosy Sándor gróf cs. kir. kamarás (hozzá
-teszem, mintha – mama mondaná – a gentryhez tartozna, ezek mindig
-accolirozzák), hat láb magas (az anyja angol volt – Lady Sarah
-Spencer), olaj-barna arczbőr (Indiába járt, ott sült le végleg –
-ezt különben nem szeretem), szürke szemek, sötét haj, deresedő
-szakál (hegybe vágva) s hosszu, kissé túlhosszu bajusz. Egy méter
-széles vállak, hatalmas mellkas, hosszu, nagy lábak (de keskenyek)
-s kezek. Hangja mély, tudom, mert most mindenki énekel. (Hangját
-szeretem még legjobban.) Foglalkozása: a Bálványosy család ifjabb
-ágának, a grófinak feje. Kora 40 év (kissé vén, no de mindegy). Tud
-hajtani, kitünő vadász (hat tigrist lőtt Indiában), volt azt hiszem
-mindenütt. Fog utaztatni, – mondja mamám – mert anyja angol volt, s
-unja magát. De tán ez nem is igaz, ezt mama csak azért tette hozzá,
-hogy érdeklődjem iránta. Nos én érdeklődöm. Investigátiómmal
-kideritettem, hogy 250 ezer forint évi jövedelme van tisztán. Ezzel
-– az én 35 ezremet hozzácsatolva – megélhetünk. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> Mint a mama
-nevetve hozzá tette, telik lámpaolajra. Ha férjhez mész, majd
-minden este minden salonban fog égni a lámpa. Hát ha telik olajra,
-hozzá megyek. Basta!</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Budapest, május 4-én</p>
-<p>Tegnap a casinóban mulattunk. A czigány húzta, csak 12-en
-voltunk. Very select. Papa adta az ebédet, elég jó volt. Bár, tudja
-az Isten, de a mi tót szakácsunk jobban főz, mint az a hires
-franczia. A kis barna salonban ettünk. A Bálványosy-család volt még
-meghiva, Sándor nénje, az öreg herczegné, ki olyanokat mond, hogy
-az ebédeknél minden fiatal lányt hatodik helyre ültetnek tőle, hogy
-ne hallják, mit beszél. Azt mondják, Mária Teréziára hasonlít. Vele
-volt két kiállhatatlan fia. Igazi majmok. Milyen szerencsém van,
-hogy papáék nem akarnak hozzájuk kényszeríteni. No már az egyikhez,
-t. i. ahhoz, a ki herczeg s a család feje. Szerencsémre csak
-unmittelbar leányt vehet el, ez benne van a majorátusi levélben. S
-az ilyen szegény magyar comtesse nem elég neki. Bécsből kell
-házasodnia. Egyáltalán hiba van a családfánkon, mama sokszor
-elpityergi. A papa egyik anyai őse fakereskedő volt, s aztán
-báróságot kapott s egy megyét. De ezt a foltot már eltöröltük s
-jogtalanul bár, de ő is udvarképes és k. u. k. kämmerer. De – igaz
-a, az estéről? Volt még ott egy álmos kinézésü, hosszu haju fiatal
-ember, Vezekényi Elek. A Vezekényinek mondom, hosszu haja van,
-sápadt fakó szinű képe, nagy kék szemei. Most ez a divat külföldön,
-mondta az öreg <span class="pagenum"><a name="Page_10" id=
-"Page_10">-10-</a></span> herczegné. S hosszu előadást tartott
-arról, hogy a mai asszonyoknak miért nem kell corset s a fiatal
-uraink miért sápadtak s miért szavalják Baudelaire-t. Igaz, ezt az
-utóbbi poétát susogva ejtette ki – nem nékem való olvasmány, azt
-mondta. Megvettem, de még nem volt időm elolvasni.</p>
-<p>«Les fleurs du mal.» Majd Vezekényitől megkérdem, minő. Itt még
-a Gyallay Lőrincz, ez olyan tiszteletbeli czigány. Hosszu nógatásra
-kivette a hegedűt a primás kezéből s primázni kezdett. Szépen
-játszik. No de elmondom, még kik voltak itt. A Bajmóczyné férjével.
-Igen boldogtalan asszony, a mamája rontotta el, azt mondják, s most
-már sehogyse tud boldogulni. Most olyan æsthetical módon mulatja
-magát. Nem tudom, miből áll ez a mulatság. Még egy asszony, egy
-özvegy miniszterné, nem egészen copurlhic. De a mama ma reggel
-hivta meg hamarjában, mást nem mert volna, kisegítőnek. Mert
-Bálványosy Liza… a gyönyörü Liza! lemondott. Nékem a családot
-kellett megnyernem. Ez volt esti teendőm. De hát jövendőbelim
-mellettem ült, avval mulattam.</p>
-<p>Tegez… Tegez, nem hiszem, hogy rokonok lennénk. De úgy illik
-(ezt a papa mondta multkor neki), hogy egy Belényesy s egy
-Bálványosy rokonok legyenek. Kimutatták, hogy mindketten
-Stibor-ivadékok vagyunk. A Stibor ivadéka igen furcsa lélek. A
-sauce tartar-t átnyujtva (addig hallgatott), megszólal: Mini
-(Mininek nevez, mintha erre feljogosítottam volna; Mária is
-megtenné, de 250,000 forintja van évente, gondoltam, s zsebre
-raktam a Minit), szereti a czigányt? <span class="pagenum"><a name=
-"Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> Ekkor vettem csak észre,
-hogy a hangja majd csaknem olyan mély, mint a bőgő hangja. Én
-kinyitottam a legyezőmet s mintha igen melegem lenne,
-egyszer-kétszer meglegyeztem magamat, majd becsukva kissé
-szemeimet: igen, elmerengtem. S tréfán kivül tetszett a muzsika, új
-nóta volt a Czóbel Minkától. – Látod Mini, ha az ember
-messze-messze országokba jár, akkor sokszor elgondol arra a
-perczre, midőn először fogja a nótáját hallani! Az nem volt új, se
-nem valami igen érdekes s én mégis behunytam a szemeimet s
-abbahagytam a tok á la tartar felszelését s úgy hallgattam.
-Egyszerre csak észreveszem a mamát, ide néz s érzem a szeme tüzének
-változó fényéből, hogy bátorít. Nagyon elszégyeltem magamat. Ejha,
-csak tán nem. Józan fejjel fogunk csak azért is leülni a Bálványosy
-ifjabb ág dominiumaiba. – Hogy értem-e? s most már komédiáztam.
-Rövid idő multán elfogyasztottam a tok á la tartar szeletet.</p>
-<p>– Midőn fenn tanyáztam a Himalájában, sokszor elgondolkoztam
-azon, leszek-e én még boldog valaha.</p>
-<p>– Kin áll, ha nem rajtad, – mondtam nevetve, de – hozzá kell
-tennem – ártatlan arczczal.</p>
-<p>– De hát a boldogsághoz kettő kell.</p>
-<p>– Hiszem… Sándor, de furcsa vagy, hogy azt <i>te</i> mondod. –
-Az öreg Bálványosyné minket vizsgált, láttam s ez boszantott, nem
-akartam, hogy úgy nézzek ki, mintha…</p>
-<p>Sándort nevetésem, úgy látszik, lehangolta. Félreértette
-intentióimat. Titokban végig néztem rajta, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span> csak olyan
-igen sötétbarna ne lenne. Kicsit vadóczszerű, ki hinné, hogy anyja
-angolnő volt. Másik szomszédomhoz, Elekhez fordultam.</p>
-<p>– És hát igen messze járt?</p>
-<p>– Messze? mindenütt ugyanaz! – volt a gyors, kissé meglepő
-válasz; ez a fiu bágyadt és kedvetlennek látszott.</p>
-<p>– Nem hiszem, lássa, <i>már</i> a hajviselete is más, mint
-nálunk. – Megjegyzésemet elég ostobának tartottam, de nem akartam
-semmikép sem belemélyedni a társalgásba.</p>
-<p>– Az más, hosszu a hajam, mert utálok fodrászhoz járni.</p>
-<p>– Akár csak én – szólott bele Sándor a maga mély hangján – és
-Elek, hogyan áll Párisban a világ?</p>
-<p>– A moulin rouge kereke forog, az anarchisták szabadon sétálnak
-s a Bougival Grenouilliérejének évadja is elkezdődik nemsokára.</p>
-<p>A két ember összenevetett.</p>
-<p>A Sándor nevetését jobb szerettem, melegebb, férfiasabb. Eleké
-metszett, de azért hozzá fordultam, szája ize szerint akartam
-beszélni, hisz rokona s legjobb barátja Sándornak.</p>
-<p>– Olvas sokat?</p>
-<p>– Miért olvasnék, oly ritka a jó könyv. Nézek, látok s ez
-elég.</p>
-<p>– Ugyan ne affektálj – rikácsolt Niki az asztal túloldaláról, –
-a multkor is, hogy táskádat kipakoltad, 10 kötet könyv volt benne,
-meg egy hálóvánkos. Azzal érkezett meg Londonból. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span></p>
-<p>– Volt más táskám is, Niki! – nevetett Elek.</p>
-<p>– Reménylem – tettem hozzá okos arczczal. – És mondja, mik
-voltak azok a könyvek?</p>
-<p>– Én tudom, – mondta Sándor, – az Elekismus kátéi, egy
-Baudelaire (már megint Baudelaire!), egy Huysmans, pár Zola (pfui,
-mondtam s még jobban figyeltem rá, mit mond), Berge, Rollinat
-(megjegyeztem mind, ha a komornával kimegyek, titokban egyenként
-megveszem).</p>
-<p>– Ugyan hagyd el, én már jó ideje, hogy semmit sem olvasok.</p>
-<p>– Akár mint Loti – tette hozzá Sándor.</p>
-<p>– Az ám.</p>
-<p>– Mondja maga, úgylátszik, rá ért az olvasásra is messzi
-útjain.</p>
-<p>– Nem igen. De egy-két könyvet csak elolvastam.</p>
-<p>– Ugyan hagyjátok a sok könyvet – s Bálványosy herczegné egy
-bécsi dalt rendelt a czigánynál. Elhallgattunk. Sándor mintha hozzá
-ért volna kezemhez… Pedig igen széjjel ültünk. Nem mertem rá nézni,
-pedig úgy szerettem volna. Hogy lehet az, ha valaki az emberbe
-szerelmes? Milyen arczot vághat. Vigyázva, óvatosan, mintha az
-asztal túlvégén keresnék valamit, feltekintettem; tekintetünk
-találkozott. Egyik szemével mintha végig simított volna – lágyan.
-Furcsa, hát ez az? Olyan különös volt, mikor aztán egy óra multán a
-karjai között találtam magamat a keringő hangjánál. Úgy éreztem,
-erős karjai vannak, meleg lehellete is közel járt az arczomhoz.
-Furcsa! eddig még táncz közben nem vettem észre, hogy ez így
-szokott lenni. <span class="pagenum"><a name="Page_14" id=
-"Page_14">-14-</a></span></p>
-<p>Később igen meleg lett, kinyitották az ablakot, a hatvani-utcza
-járókelői megálltak bebámulni. Úgy éreztem, hogy büszke vagyok,
-hogy az ő (ő-nek neveztem, diadal – még belészeretek!) karján járom
-a csárdást.</p>
-<p>Reggel 6-kor párbeszéd a kocsiban.</p>
-<p><i>Mamám</i> (nagyokat ásít, de azért kinyögi): Nos, hogy
-vagytok?</p>
-<p><i>Én</i> (kissé ártatlanul): Kivel?</p>
-<p><i>Mamám</i> (idegességében felocsudva): Ugyan ne affektálj. Hát
-Sándorral.</p>
-<p><i>Én:</i> Jól tánczol, erős karjai vannak (no ez igaz is),
-szépen tud nézni.</p>
-<p><i>Mamám:</i> Ugyan őrült leány, hát nem látod, hogy azért néz
-szépen, mert beléd szeretett.</p>
-<p><i>Én</i> (de ezt már csak gondolom): Hát a ki szerelmes, az
-mind ilyen szépen néz? Kár!</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">1890 május 6-án.</p>
-<p>Az első versenyre! A Sándor meghítt engemet, a mamát, Bálványosy
-herczegnét s Nikit, és Stapszit (a két fiut) a coachára. Persze én
-ültem fenn a bakon. De leirom toilettemet. Igen szép voltam.
-Halvány arczomhoz, sötétkék szemeimhez, ébenfekete simára fésült
-hajamhoz, igen jól állt elefántcsont selyem, sima toilettem
-szürkéskék széles szalagokkal. Fejemen óriási szürkéskék kalap,
-rajta halvány csipkefátyol lebegett, a mely egészen
-beborította.</p>
-<p>A mint felültem a bakra, úgy éreztem, hogy végre <span class=
-"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> is csak
-uralkodni születtem, s bolond volnék, ha elmulasztanám a jó
-alkalmat és hozzá nem mennék ehhez a 250,000 forint évi
-jövedelemhez, a melynek Bálványosy Sándor a neve. Végre is es ist
-gar nicht ohne egy nagy, hatalmas angol négyes kocsisa mellett ülni
-fenn egy 20,000 franc értékü coach bakján, végig robogni
-trombitaszó mellett az Andrássy-úton s érezni, hogy most mind e
-bámészkodó ezer és ezer ember az én kicsinységemmel foglalkozik.
-Mamának mindig igaza van. Sándor kitett magáért. Igazán bámulatos
-kocsis, nem lennék apám leánya (pedig erről bizonyos vagyok, mama
-csunya volt s csak pénzeért vette el a papa), ha büszke nem lettem
-volna reá. Elragadó merészséggel hajtott ki a verseny végén, a
-kocsik tömkelegéből s oly nyugodtan és minden henczegés nélkül,
-hogy meglepett. Ebben angol, s eddig ezzel a tulajdonával imponál
-nekem legjobban. Mi – mind egész családunk, istenem hányan a
-«mienk» közül, csak szédelgünk. Ruhám igen szép volt, a mama azt
-anzágolta Worthtól való; szó sem igaz, a kis szabó fabrikálta az én
-rajzaim után (ezért fizetett mama 5 frtot annak a boglyas
-festő-művésznek, hogy tehetségeimet erre használjam fel!) a
-korona-utczában lakik, hátul az udvaron. A nagy ezüst tálakat, a
-melyekről papa legendákat mesél, a Link csinálta, újak. A Belényesi
-ős galleriát Bécsben festettük egy zugfestővel. Nem azért mintha
-nem lenne – van tán 36 – (az igaz, hogy köztük – a fakereskedő is),
-de hát ezt szemmel láthatólag produkálni is kellett. (A mama mindig
-bécsi rokonairól beszél, kik nem akarták a papát tegezni
-<span class="pagenum"><a name="Page_16" id=
-"Page_16">-16-</a></span> s rokonnak elismerni.) Ez mind schwindli.
-És Sándorban ebből semmi sincs, úgy él, mint a hogy hajt,
-becsületesen. Ezért szerettem volna megszorítani a kezét. De hát ez
-avance lett volna, már pedig… no, de hiszen a mama a papát is
-megfogta a maga idején, én meg a tanítványa volnék.</p>
-<p>A hogy a házunk elé ért a coach, a Sándor felállott, egy
-félkarjára vett, úgy emelt le. Furcsa, e perczben szinte kicsinynek
-éreztem magamat – én, Mab királynő!</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Május 9-én.</p>
-<p>Igen, megkért. A dolog így történt. Lini tantenál voltunk teán.
-Ő (hát legyen ő, Sándor) csak későn jött. Ez izgatott, nem mintha
-tetszett volna nekem, hiszen jól nevelt leány vagyok s tudom, mi a
-kötelességem. Kötelességtudóan vártam annak jövetelét, kit nekem a
-sors – és édes szülőim szántak.</p>
-<p>A Bálványosy Niki mulattatott. Nem, már sokat tudok, nem is
-vagyok valami prűd kisasszony (ma az ember nem prűd), de azért
-mégis azt találtam, hogy a Niki ostoba és szemtelen is, és… no de
-nem tehettem semmit. Hisz ő a Bálványosy herczeg, jövendőbeli
-családom feje – ki csak unmittelbar kisasszonyt vehet el. Hátrább
-az agarakkal, meg kell huznod magad, a 17-ik században volt egy
-ősapád, – gondoltam – ki nem «született» s még orrod alá kenhetné.
-(Bécsben mindenki emlegeti, én ott lehetetlen lennék – legalább
-mint komolyan számbavehető leány.) Igy hát mosolyogtam a Niki
-ostobaságán. <span class="pagenum"><a name="Page_17" id=
-"Page_17">-17-</a></span></p>
-<p>Istenem és milyen szépen! Szemben velem volt egy tükör, azzal
-mulattam magamat, hogy milyen szépen tudok én mosolyogni, még
-taktusra is. Elpazarolni ezt a mosolyt ennek a tökfilkónak. No de
-legalább szép voltam e perczben. A várakozás kissé pirosabbra
-«hangolta» arczomat, ez jól áll. Belépett. Egyenesen oda jött
-hozzám, s aztán oda szólt Nikihez:</p>
-<p>– Menj egy perczre át a szürke szalonba, Minivel fontos
-beszélgetésem lesz.</p>
-<p>Én tudtam, mire czéloz. Kinyitottam legyezőmet (ezzel mi mindig
-a várakozást, csudálkozást jelezzük), s ártatlan arczczal, kissé
-mosolyogva (mert mondom, mosolyom jól áll), bámulva néztem reá.
-Niki még egy vicczet szalasztott ki száján – s egyedül hagyott
-jövendőbeli urammal.</p>
-<p>– Mini, mondta mély hangján – maga tudja («magázott» jó jel),
-miért jöttem Pestre?</p>
-<p>Én a legyezőmet becsuktam s elpirultam. Láttam ezt is a szemben
-levő tükörben.</p>
-<p>– Sejtem, – mondtam susogva szintelen hangon.</p>
-<p>– Lássa – mondta a férfi, mert éreztem, e perczben áll előttem
-az első férfi – első percztől fogva szerettem s nem tudok, nem
-akarok várni. Mondja – s kezemet nyugodtan kezébe vette s rám
-nézett, – rám bizza jövendő életét?</p>
-<p>Megint oly csudálatos szépen nézett reám. Hát minden szerelmes
-így nézne?</p>
-<p>– Sándor – mondtam – hisz alig ismerem. – Mini – ez ügyes volt,
-sikerült e perczben igazat mondani s azért bátorítani – erőt adni
-néki, mama <span class="pagenum"><a name="Page_18" id=
-"Page_18">-18-</a></span> meg lesz elégedve velem, gondoltam, de –
-kezemet kezében hagytam.</p>
-<p>– Lássa, én egyszerű ember vagyok, de kezem s szivem a magáé
-lesz. Legyen feleségem.</p>
-<p>Én igazán mélyen elpirultam, de hogyne, ha egy férfi olyan igen
-közel ül az emberhez. Viszonoztam kézszorítását.</p>
-<p>Így jegyeztem el magamat vele, igen, Sándorral.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Május 13-án.</p>
-<p>Piknik a budai hegyekben. Mi mint jegyesek. Igen szép
-látványosság volt. Lánytársaim (Pesten a kisasszonyok nem mennek
-férjhez) sárgák lettek az irigységtől, a mint a 250,000 forint évi
-jövedelem karján végig lépegettem a «Szép juhászné» termében.</p>
-<p>Az épület előtt a gyepen sok bolondságot követtünk el. Az urak
-zsákban versenyeztek, aztán labdáztunk. Végre mi leányok futottunk
-versenyt. Én lettem az első, mert szerencsém (majd csak hogy nem
-«boldogságot» irtam, nem, ez még nem az) szárnyakat növesztett
-nékem. Azt hittem repülök. Sándor aggodalmas arczczal látott a
-hegynek futni. Beczézgetett, dajkált versenyem után. Én az ezüst
-tárczát (ez volt a díj, Stefanie adta, hogy beszéljenek róla) néki
-ajándékoztam. Ő kezemet megcsókolta – ez volt az első kézcsók, a
-melyet életemben kaptam. Nem égetett. Azt hittem, más lesz. Erre
-elmentünk járni, elszöktünk tőlük.</p>
-<p>Ez pedig, igen könnyelmü dolog volt, mondta <span class=
-"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> mama,
-hátha az egész házasság valamikép nem jő létre, ez a magányos séta
-nagyon kompromittálna. Mamának igaza volt, de – nékem is.</p>
-<p>Mentünk, mentünk. Egyszerre egy tisztásra érve, Sándor
-megragadja fejemet s oda szorítja a melléhez. Istenem, de furcsa
-volt, éreztem a mellényén keresztül a szive dobogását, hevesen
-dobogott – úgy mint a lázas emberé. Hát értem! Milyen különös ez a
-szív, ez engem szeret, ennek én vagyok a világ közepe, ez a nagy
-ember értem bele ugrana a tűzbe, mindez itt körültünk mit sem érne
-nélkülem néki.</p>
-<p>– Én vagyok hát néked minden? szerettem volna kérdeni tőle, de
-nem tudtam semmit sem mondani. Úgy éreztem, a virágok igen erősen
-illatoznak e perczben s amazoknak a lármájuk igen hiába való. A
-leányok közül csak én diadalmaskodtam. – Sándor – suttogtam, és ő
-azt hitte, szerelem beszélt. Oh nagy férfi, hát egy ilyen kis
-parányi asszonyka túl jár az eszeden. De túl járt-e? Ő vele
-tisztában vagyok, de magammal? ez a bökkenő. Mintha bizony az én
-szivem lépést doboghatna azzal a másik nagy szívvel. Mini! vigyázz
-magadra. Csak nem lész a vőlegényedbe szerelmes. Mama szava a
-szivembe zeng, s e perczben nevetni szeretnék magam felett, hogy az
-a szép tájkép, meg az a nagy férfi…</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Május 16-án.</p>
-<p>Ma összegyült a két család, illetőleg Sándor, (hisz szegény feje
-magányos tulajdonosa, no de az <span class="pagenum"><a name=
-"Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> összeget nem említem fel,
-mert már sok is lesz!) és a papáék.</p>
-<p>A kis dohányzóba mentünk, itt a papának összes trofeái, itt
-legerősebbnek érzi magát a mamával szemben. Itt a «Bájos»
-bronzszobra, itt néhány más diadalának emléke. Itt az az álló ezüst
-óra, a melyet egy a Pauline herczegnénél tartott privát matchon
-nyert, erre legbüszkébb, mert ezt a herczegné sajátkezüleg adta át
-neki. Hát ide gyültünk össze. Papa beleült egy nagy karos székbe a
-kandalló baloldalán, Sándort a főhelyre hagyta ülni. Mama a
-kandallóval szemben levő kis kanapén. Én, egy kis puffon, mint
-szerény leányhoz illik, kit épp csak hogy bebocsájtanak e fontos
-gyülésre, s kinek itt sem szava, sem joga. Papa szólalt meg
-legelőbb. Előre bocsájtom, hogy papának lehetetlen hangja van.
-Magasan fenn jár, aztán az orrán keresztül beszél, s elnyujtja a
-szavakat. Ez a maga idején igen divatos volt. Mi puristák kezdünk
-lenni s elég tisztán beszélünk.</p>
-<p>Nos, eleinte a papa vitte a szót. Elmondta, hogy az ő vagyonának
-nagy része seniorátus, hogy vagyonának zöme át megy a család egy
-más ágára, ha meghal. Hogy annak a 35 ezer forintnak, mit én kapok,
-kapitálisa a pusztahegyi jószág lenn Csongrádban, s ez a mama
-hozománya volt. Hogy ezt a birtokot, a hogy férjhez megyek,
-megkapom, mert ők ketten – mama meg ő – elélnek annak a rongyos
-senioratusnak járulékából is (123 ezer forint évi jövedelem) s hogy
-a palota, a melyet félre rakott filléreikből építettek, az enyém
-lesz, ha meg…</p>
-<p>De ezt már a Sándor nem hagyta, hogy elmondják. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> Elmondta,
-hogy nem pénzemért, nem palotáért, se ezért, se azért nem vesz el,
-de mert szép vagyok és jó (jó, – ez nem rossz!), s jövedelemre neki
-nincs szüksége, ezt tisztára elkölthetem s ez a leányunk hozománya
-lesz. (Hm, leányunk, az ám, még én belőlem is lehet leányos mama,
-igaz-e Mini?) Az ő vagyona majorátus, jövedelme – nem, nem irom le.
-Úgy is tudom – s már meguntam ennek az összegnek még a chiffre-jét
-is. Van azonkivül egy szabad jószága (erről papáék nem is tudtak) s
-ezzel rendelkezhet. Köhécselés a kandalló balján, mama orrát fujja.
-A birtok ugyancsak az alföldön van Békésben, (hogy lehet, fejezte
-ki papa arcza, hogy én erről nem tudok semmit) és a ti pusztahegyi
-birtokotokat érinti. A multkor vettem, akkor, mikor tudtam, hogy
-lányotok kezével megtiszteltek. A jövedelem felét se birtam már
-évek óta elkölteni, a birtok a «Salamoni uradalom». Papa
-elhalványult, mama piros lett…</p>
-<p>– Hogyan, hát megvetted, hisz egy millió százötvenezer forintért
-ajálgatták.</p>
-<p>– Megvettem egy hét előtt, azonban nem akartam, hogy tudjanak
-róla addig, mig el nem jegyeztem Minit. A birtokot néki ajánlom
-fel, mint nászajándékot, élete végéig használni fogja, még ha
-özvegy is lenne, azzal a feltétellel, hogy halála után gyermekeink
-egyenlően osztakoznak belőle. Ha gyermek nélkül halnánk el, a
-birtok a Bálványosyak idősebb ágára száll…</p>
-<p>Papa elhült, mamát az ájulás környékezte, csak én bennem volt
-elég izlés, hogy ne mutassam, a mit <span class="pagenum"><a name=
-"Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> érzek. Én közönyös arczczal
-felvettem egy ezüst kést az asztalról s a «Revue des deux Mondes»
-egy példányát kezdtem felvágni. Azonban titokban bámultam ezt az
-embert. Hát ennyire belém bolondult. Ugyan miért. Szépségemért? Hát
-ez elég. Mert végre is van elég itéletem arra, hogy belássam,
-miszerint nem vagyok jobb a többinél, tán okosabb… nem, mégis
-okosabb vagyok. S ez is erős fegyver, mamának igaza van…</p>
-<p>Aztán, miután láttam, szüleim oly igen parvenu módon elhülnek, s
-nem tudnak neki mit felelni, én keltem fel, s azt mondtam neki úgy
-hiszem, a mit kellett: «Sándor köszönöm», kezet nyujtva neki,
-«elfogadom a birtokot jövendő gyermekeink nevében. Meg fogom tudni
-őrizni, mint a nevünk fényét, tisztaságát.» Ez frázis volt, de
-éreztem, neki e perczben ezt kellett mondanom. A nagy férfi
-megszorította megint a kezemet s a szemembe nézett.</p>
-<p>És én nékem e perczben,… furcsa, mikor leirom ezeket a sorokat,
-<i>még most is</i>, nem a birtok, sem az ára, hanem az az egyik
-lágyan lecsukódó szeme van eszemben, meg az az erős kéz, a melynek
-szorítása melegebb volt sokkal annál, a mit mondott.</p>
-<p>Mini tu t’en amourache!</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Május 18-án.</p>
-<p>Elhatároz<i>tuk</i> (én, Sándor, papa és mama): hogy az esküvő
-junius 9-én lesz. Siettünk, mert Sándor úgy akarja, és… és kivált
-én. Vágytam már rég valami újra. A pestiek? Ismerem őket. A papát,
-mamát <span class="pagenum"><a name="Page_23" id=
-"Page_23">-23-</a></span> ismerem mint a zsebemet, az az jobban,
-mert hisz e perczben a Baudelaire egy kis bőrkötésü példányát
-rejtegetem benne, a melyet még nem olvashattam el. Udvarlóim, az
-egy Vezekényi Eleket kivéve, mind untatnak. Ez érdekel, – mint az a
-kemény könyv a zsebemben, a melyet nem nyitottam még ki. De hát
-Elek (valljuk be, hisz egyedül vagyunk) sohasem udvarolt nékem.
-Miért? Az igaz. Hisz ez szemtelenség. Legyek csak asszony, majd
-elforgatom a fejét. Addig úgyis hiábavaló mulatság lett volna, igen
-kis birtoka lehet, még a főrendiházban sincs benn. Ha férjhez
-megyek, akkor!… Milyen érdekes élet lesz!</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Junius 7-én.</p>
-<p>Ma, két nappal az esküvőnk előtt Sándor énekelt a Teréz néninél.
-Milyen csudálatos hangja van. Különös, hogy éneke alatt nem
-ismertem magamra. Mintha egy más ülne ott s hallgatná, nem én. Mi
-lehet ennek az oka. Egész este hallgattam, nem volt kedvem
-beszélni, még vele se. Pedig aztán odaült megint, hozzám közel,
-éreztem a meleg lehelletét, de hogy mit beszélt, nem értettem. Csak
-a hangját hallgattam. Ez így tartott egy félóráig. Aztán úgy
-kezdtem érezni, hogy nevetséges leszek. Mintha egy pár ember
-odafordult volna felénk s mosolyogni kezdett volna. Nem, nem.
-Felkeltem, megszorítottam kezét (de ezt azok nem láthatták).</p>
-<p>– Kissé fáradt vagyok, haza kell mennem, – mondtam s
-kényszerítettem a mamát, hogy hagyja ott a bezigue játszmát s
-vigyen haza! <span class="pagenum"><a name="Page_24" id=
-"Page_24">-24-</a></span></p>
-<p>Most otthon vagyok s még hangja folyton a fülemben.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Junius 8-án.</p>
-<p>Az esküvő előestéjén. Nem tudok elaludni, már lefeküdtem, de hát
-itt ülök ismét a papir előtt, úgy érzem, addig nem tudok elaludni,
-míg benyomásaimat le nem irtam. A brautsoiréen gyönyörű voltam.
-Fehér nehéz selyem ruha volt rajtam, a hajam simára lefésülve, a
-nyakamon a Bálványosy hetedhét országban hires tíz sor óriási
-gyöngy. Mindegyik szeme akkora, mint egy mogyoró, mint egy-egy
-solitair foglalva. Igen halavány voltam s fehér nyakam csak úgy,
-mint sápadt arczom, elragadóan rajzolódott ki a fehér stükk falon.
-Éreztem, olyan vagyok, mint egy kép. Sándor mellettem állott s ez a
-nagy férfi remegett az izgatottságtól. Én soha ilyen erősnek nem
-éreztem magamat. Határozottan uralkodni születtem, rájövök. Azaz
-rájöttem rég. Már kis koromban dajkám felett uralkodtam, majd a
-mamán, majd a nevelőnők hadán, végre a pesti társaságon… most már
-szélesebb térre vágyunk. S mint a jó csataló a harcz mezején
-leghasználhatóbb, így vagyok én az én kis benső óraművemmel is. Ma
-bámulatos ügyesen viseltem magamat, meg voltam magammal elégedve.
-Királynő voltam. De bámulatosan egyszerű királynő, kinek nincs
-semmiféle posera szüksége, hogy az legyen. Minden szóra feleltem
-valamit, azt, a mit épp felelnem kellett. Sándor hallgatott s némán
-engem csudált. Hát persze, ő egész életében az Indiákat, Amerikát
-járta, <span class="pagenum"><a name="Page_25" id=
-"Page_25">-25-</a></span> lovak és vadak között volt, hogy legyen
-hát oly biztos fellépése, mint nekem, ki szinte egy udvari bálon
-láttam meg a napvilágot. Ott volt az estélyen Elek is. Furcsán
-gratulált.</p>
-<p>Szemembe nézett. Nem szeretem halvány tekintetét, a mely azért
-annyira metsz.</p>
-<p>– Tehát meglesz? – kérdé s nevetett.</p>
-<p>Sándor, ki félig álomban, valószinüleg nem értette meg, mit
-mond, elragadtatva rebegett neki valamit. Én odanéztem egyenesen a
-szeme fehérébe.</p>
-<p>– Miért ne? – mondtam s azután hirtelen: – Gratulálj hát.</p>
-<p>– Örülök, hogy oly közeli rokonom lettél – s megcsókolta (minden
-bevett szokás ellenére) a kezemet. Furcsa, az ajka hideg volt s
-mégis úgy éreztem, még a sima szarvasbőr keztyűn is keresztül
-érzem, mintha csak beleharapott volna a kezembe.</p>
-<p>Szerelmes belém a szegény.</p>
-<p>Mama az estély után igen furcsa volt. Bejött szobámba s
-elkezdett sirni.</p>
-<p>– Mit sir mamám?</p>
-<p>– Hisz holnap elhagysz örökre.</p>
-<p>– De hiszen visszajövünk minden évben egynehány hónapra…
-(kicsibe mult, hogy hozzá nem tettem, a palotába).</p>
-<p>– Igen, de az máskép lesz, akkor például nem jöhetek be hozzád
-így éjjel… egy pár órára…</p>
-<p>– Miért nem? – kérdtem.</p>
-<p>Anyám jóizüen mosolyogni kezdett s aztán (még könyes szemmel)
-felnevetett.</p>
-<p>– Te Mini! <span class="pagenum"><a name="Page_26" id=
-"Page_26">-26-</a></span></p>
-<p>– Nos?</p>
-<p>– Te most már – mondta feltekintve rám s kissé kiegyenesedve
-(azelőtt egészen össze volt szegény guborodva) – most már bele is
-szerethetsz Sándorba, sőt azt tanácslom neked, hogy szeress belé,
-pour de bon! most már nem mehet szét a dolog.</p>
-<p>Én bevallom, hogy elpirultam.</p>
-<p>– Tán az is vagy már – s most a mama hevesen, melegen,
-gyorsított szóval folytatta, – igazad van, derék, szép, okos ember.
-Nem épen a legokosabb ember a világon, de hát a papa se volt az
-(tudom, gondoltam) és igazán fejedelmileg tud – szeretni (a
-salamoni uradalomra gondolt az én édes szülőm). Szeresd őt
-lelkedből, légy hűséges felesége. Ámen.</p>
-<p>Én a mama karjaiba vetettem magamat és soká sirtunk. Én az
-idegességtől vagy mi, hogy a mama miért, azt ő tudja.</p>
-<p>Én, mikor elment, lefeküdtem. De miért is keltem én csak fel,
-miért ültem ide a papirlap elé? Szerelmes vagyok belé vagy mi? Azaz
-kell, hogy legyek. Szeretem, igen szeretem. Hisz bolond lennék,
-mikor ez által a boldogság kék virágját is megfoghatom.</p>
-<p>Belé fogok szeretni.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Junius 9-én.</p>
-<p>Esküvő után vagyunk. Becsuktam magam után az ajtót, leeresztve a
-függöny. Fejemen még a myrtuskoszoru – 2 óra multán útban – vele,
-vele egyedül. Így hát ez is megvolt. Szemben velem a tükör.
-<span class="pagenum"><a name="Page_27" id=
-"Page_27">-27-</a></span> Egészen olyan vagyok, mint voltam. Hát az
-egész csak ebből állt?</p>
-<div class="figcenter" style="width: 369px;"><a href=
-"images/i003hq.jpg"><img src="images/i003.jpg" alt=
-"A mama karjaiba vetettem magamat." title=
-"A mama karjaiba vetettem magamat." /></a>
-<p class="caption">A mama karjaiba vetettem magamat.</p>
-</div>
-<p>Pedig milyen rettenetes nagy dolgot csapott a két család. A
-diszkocsi, mely vitt, 15 ezer frtba került, Bender tervei szerint
-készült Párisban. Hét díszkocsi volt, 3 Bálványosy (egy Sándoré,
-egy az öreg herczegnéé, egy a herczegéé – no Nikié), 3 Belényesy és
-egy Gyallay. A muzeumtól az egyetemtérig minden utcza tele
-emberrel.</p>
-<p>Az egyetem kápolnájában volt a szertartás. Én a kocsiban úgy
-viselkedtem, mint egy indiai bálvány, meg se mozdultam a hosszú
-fehér fátyol alatt. Hisz az egész város összegyűlt engem csodálni.
-A két kis Gyallay-fiu vitte az uszályomat, ügyetlen két kamasz, nem
-csak az uszályt, de őket is húznom kellett befelé. Niki és Elek
-vezetett az oltárhoz.</p>
-<p>A násznagy, az öreg Vezekényi Stefi délczegen lépegetett
-előttem. Jó kedvében volt, én nem tudom miért, de az esküvő reám
-mindig úgy hatott eddig, mint egy temetés. Ma – valamivel
-közönyösebben vettem a dolgot.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p>Letérdeltünk a piros imazsámoly előtt, <i>ő</i> (ma már csak így
-nevezem) és <i>én</i>. Niki a bokrétámat tartja, Elek a Sándor
-díszkardját. Igen, e perczben néztem meg először, még nem láttam
-díszmagyarban. Ma igazán szép volt. Olajbarna bőréhez jól állt a
-karmazsin piros díszruha s a nehéz egyszerű aranyláncz ékszer, a
-melyet a Bálványosy nemzetség még Rákóczi Ferencztől örökölt. – A
-nagy ember sírt. <span class="pagenum"><a name="Page_28" id=
-"Page_28">-28-</a></span></p>
-<p>Pfuj, sírt. Mind a két nagy szürke szeme tele volt könynyel. Mit
-siratott. Őt magát, engem? Vagy örömkönyeket. Oh én az
-örömkönyekben nem hiszek. Ez elrontotta egész hangulatomat. Az én
-vőlegényem ne sírjon! Oly ingerült voltam, hogy a bibornok-érsek
-kérdéseire határozottan éles hangon feleltem. Aztán észrevéve
-magamat, lehajtottam fejemet s hálaimát rebegtem el. Mert hisz
-vegyük akárhogy a dolgot, szerencsésnek vagyok mondható. Jóformán
-csak magamtól függ, hogy boldog is legyek. Mert azt mondják, a
-boldogsághoz szerelem is szükségeltetik. Mamának igaza van, – bele
-fogok férjembe szeretni.</p>
-<p>Esküvő után, midőn az orgona megszólalt… leírjam? Éreztem, két
-könycsepp villant meg a szempilláimon. Miért? Sem akkor, sem most
-nem tudok rá feleletet adni. A férjem karjára támaszkodtam és e
-perczben (milyen furcsa) olyan gyengének éreztem magamat (én, a ki
-végre is diadalmaskodtam) s oly jól esett, hogy a férjem karja oly
-erős.</p>
-<p>Az utczára vezető lépcsőkön egy perczre feltekintettem,
-tengernyi néptömeg szemünk előtt – minden arczon bámulat.</p>
-<p>A könycseppek határozottan jól álltak nékem. De – végezzünk, egy
-félóra s a dejeuner – de igaz az. Milyen szép volt Sándortól, az
-<i>én</i> jószágomra megyünk a mézeshetekre (de csunya szó, ki nem
-állhattam soha a mézet) azt mondja azért, hogy a szomszédos
-salamoni építkezésekre felügyelhessünk. Úgy látszik, Sándor nem
-szereti a bálványosi várat. De hogy is szeretné, midőn csak egy
-harmada az <span class="pagenum"><a name="Page_29" id=
-"Page_29">-29-</a></span> övé – két harmadában az öreg douarière
-herczegné lakik két ostoba fiával. Még képesek lennének nékem a
-mézeshetek alatt is udvarolni!</p>
-<p>De még valami. A mint az oltár elé mentünk volna, az egyik
-vőfélyemnek, Eleknek reszketett a keze. Nem tudom miért. Lopva
-ránéztem, halotthalvány volt, akár csak mint a jó menyasszonyok.
-Szegény fiú!</p>
-<p>A komorna kopog – holnap! Pá… mademoiselle Mini, pá…</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Pusztahegy, junius 10-én.</p>
-<p>Istenem, milyen unalmas volt ez a reggeli. A bibornok egy
-félóráig beszélt, minden létező földi s égi javat összehordott s
-mind feltálalta nékünk. Aztán a papa felelt, még pedig ha a papa
-egy toastra felel – c’ est longue! Majd a Niki – egy vicczes
-toastot eresztett meg, de olyat hogy nyoszoló lányaim mind belé
-pirultak, olyan borsos volt. Aztán Elek – remegett a hangja s a
-szemei villogtak. Határozottan nem tud a narancsvirágaimtól
-nyugodni, azt bolygatta most is… Alig érezhető illat áradt ki a
-narancsvirágokból a mint hozzá nyult, s ez az illat… a fejembe
-szállt.</p>
-<p>Egy pohár pezsgőt is kiittam.</p>
-<p>Aztán elutaztunk. Sírás, (s igen tarka toilettek) az indóházban.
-Mi ketten kiálltunk a vaggon ablakába s megmutatjuk magunkat.
-Bókok, frázisok s ismét könyek. Egy fütty… s mi úton.</p>
-<p>Külön szakaszunk van. Én, a hogy a vonat kirobogott az
-állomásról, a salonba vonulok, a meghatottság <span class=
-"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> ürügye
-alatt. Gondolkozom: hogy lesz. Mit mond majd ő, s mit felelek én.
-Vagy öt percz elteltével kopog. Beeresztem. Leül szembe velem s nem
-szól, nem ís csókol meg (milyen banális lett volna, ha megteszi,
-akár csak az enfin seul-ön), hanem megfogja két kezemet, kissé
-előre hajol s szembe néz velem. Hát tudja így, hogy mindennek
-ellene tudnék állani, csak a két szemének nem? Szemembe néz, és én,
-ostoba gyermekleány, tudja isten, hogy történt, szégyellem leírni,
-egyszerre elkezdek sírni, odavetem magamat a mellére, és sírok,
-sírok. Mit, miért? Eh, ostobaság!</p>
-<hr class="tb" />
-<p>Este érünk a pusztahegyi állomásra. Én még sohasem voltam itt.
-Előbb végig kocsiztunk a falun, a falu végén van a hosszú ház, a
-hol a nyarat töltjük. Este nem láttam az egészből semmit. A házat
-papáék úgy hagyták, mint a hogy azt még a nagypapa lakta. Empire
-butorok (kedves, szép, merev lények, mily illedelemtudólag
-tekintettek reánk!) nagy tágas szobák, becsületes szép, virágos
-tapétákkal. A közepén óriási «palota» nagy családi képekkel, tele
-selyem szövettel áthúzott butorokkal, innen kilátás… Sándor járt
-itt a mult héten, tudta mit kell megmutatni. Megmutatta a
-holdvilágot. Ezt már ismertem… Vacsora igen jó volt, a Sándor
-franczia szakácsa főzte, ma tudtam meg, hogy mindenüvé elviszi
-magával. Hej, mennyit dicsekedne ezzel más emberfia Pesten! Vacsora
-után karonfogott, végig mentünk a házon. Vagy húsz szoba egy
-sorban. Mind empire ízlésben butorozva, illedelemtudólag
-<span class="pagenum"><a name="Page_31" id=
-"Page_31">-31-</a></span> legvégén egy nagy piéce a hálószobánk.
-Furcsa többesszám. Sándor a mint kiejtette, kezet csókolt nekem,
-nini, az ő keze is remegett, mint az esküvőn az Eleké. Milyen
-gyengék a férfiak!</p>
-<p>Lemegyünk a ház előtti nagy terrassera, innen kilátás a Körösre.
-A kastély terrassera építve, úgy hogy az ember lábai előtt ezer
-tamariska körül a Kőrös habjai. Ez szép, meg szép a messze messze
-elterülő füzesek s amott a Katinka-liget (mama után nevezték el). A
-nagypapa ültette még, mert itt a városban nem volt csak kis kertre
-hely.</p>
-<p>Bejárjuk a ház tájékát, így egy egész az, amott egy csomó
-hársfa, közbe egy pár lugas. «Elférünk itt ketten», mondja a
-Sándor, s én hiszek neki.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Junius 18-án.</p>
-<p>Nini, már egy hete nem írtam naplót. Hát boldog volnék, vagy mi?
-Mert hisz azt mondják, a boldog embereknek nincs históriájuk. Mama
-szavai sokszor eszembe voltak, szeresd meg őt, most már lehet. És
-igyekszem is. Minden szavát, mit mond, latolgatom, s örülök, ha
-mélyebb értelmére lelek. Azóta hogy férjem, mintha nyert és
-vesztett volna. Nyert abban, hogy nem társas lény s így, kettesben
-nyer. Jobban áll neki a vadászkalap mint a czilinder. S
-lovagló-csizmában könnyebben mozog, mint lakczipőben a bálon.
-Veszített azzal, s ez az, a mire nem tudnék feleletet adni. Azt
-hiszem azzal, hogy belé akarok szeretni. S így most szigorúbban
-kritizálom, mint azelőtt. Tán magasabb mértéket is alkalmazok
-<span class="pagenum"><a name="Page_32" id=
-"Page_32">-32-</a></span> vele szemben. Ha elfelejtkeznék magamról…
-akkor máskép lenne. Ma a Katinka-ligetben pár szép órát töltöttünk.
-Ő hajtott s én mellette ültem. Ezt nagyon szeretem. Ilyenkor jól
-esik annak a tudata, hogy végre is csak gyenge nő vagyok s van, a
-ki megvédelmezzen. A liget igen szép, végig nyúlik a Körös partján.
-Nagy nagy füzesek rá dőlnek a vizre, hatalmas óriási nyárfák,
-tölgyfák csoportja, kissé beljebb nagy, messze elterülő tisztás, a
-melyet a fehér színű nyírfák csinosan vesznek körül. Egy nagy
-tölgyfánál a tisztás túloldalán leszálltunk a kocsiról, a kocsis
-félre állott. S mi egyedül maradtunk. Milyen különös még is egy
-asszony sorsa. Felnevelik 18–20 éven keresztül, úgy hogy egy
-férfivel jóformán egyedül három szót nem válthat, fel úgy, hogy a
-mi érdekes van az életben, azt mind suttyomba tudhatja meg csak,
-aztán – kilökik egy férfivel a nagy világba. Boldogulj hát, ha
-tudsz. Küzdj meg az élettel, a melyet nem ismersz. Mert hát én
-magam is mit tudok? A társaságot szegről végre ismerem. Tudom
-mindegyik csinját binját, tudok mindegyiknek nyelvén beszélni,
-ismertem őket könyv nélkül. De hát… ez az élet? Épp a Sándor
-beszélt erről. Azt mondja, még nem is éltem. Furcsa, pedig azt
-hittem, okosabb vagyok, mint ő. Hátha mégse? Ő bizonynyal többet
-próbált, látott, de hogyan, ez a kérdés!</p>
-<p>Életéről beszélt. Közel símult hozzám. Ezt szerettem. Támogasson
-hát nagy, erős ember, hogy belé tudjak szívből, igazán szeretni.
-Megfogta a kezemet, (körül néztem, a kocsis nem láthatott, a kocsi
-hatuljából két kerék látszott csak ki egy sűrű <span class=
-"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> bodzabokor
-mögül,) – s beszélt. Elmondta, hogy hamar egyedül maradt a világon.
-Már kis gyermekkorában tudta, hogy végtelen gazdagság vár reá. S
-félt – (nini, ez új felfogás, erről eddig még nem hallottam), félt,
-hogy küzd meg azzal, hogy nábobnak született. Senkije se volt,
-kiben bízzon. Érezte gyermekkorától, hogy senkije, ki önmagáért
-szeresse. Néhány öreg cseléd… ez volt, a kire támaszkodhatott.
-Aztán az egyetemi évek (csak udvara volt és nem barátai, tán az egy
-Eleket kivéve). Hogy Bonnban már-már úgy akart élni, czinikusan,
-mint azok, kik kiélvezik azt, hogy sok pénzök van s nem gondolnak
-mellé semmit (hát ez a czinizmus!). Nem talált benne sem gyönyört,
-sem megnyugvást. Haza jött, itt a világba járt… a mamák meg akarták
-fogni. Fiatal volt, elhatározta, hogy nem fog megházasodni, utazni
-ment, éveket töltött Indiában, Amerikában, Egyptomban. Most
-egyenesen Aszuánból jött, ott egy angol tisztnél töltötte a
-tavaszt, a ki mit sem tudott arról, hogy oly gazdag, s kivel így
-össze is barátkozhatott. Haza jött… Engem szinházban látott meg
-legelébb s a casinóban, végtelen boldogság töltötte el szívét,
-midőn meghallotta, hogy gazdag vagyok s így tán nem szorulok a
-pénzére. Ime, hát csak a pénz hozott össze minket. Én azért mentem
-hozzá, mert neki sok van s így méltó az én 35 ezer forint évi
-jövedelmemhez, ő azért vett el, mert ha annyim van, tán őszinte
-szerelemmel megyek hozzá. Oh fülemülék, rigók fütyüljetek, hisz ez
-a kikelet! Az igaz, hogy azt is mondta, hogy mama (oh édes mamám,
-hát ügyesebb vagy, mint hittelek volna), <span class=
-"pagenum"><a name="Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> nem akarta
-megfogni, s én oly tartózkodó voltam. Erre aztán felfortyantam.
-«Tán csak nem hiszi, hogy én (itt előnevemet, czímemet, stb. stb.
-hangsúlyozva az orra alá kentem), akárki után a föld hátán futni
-fogok. Hát nem tudja stb. stb.» Tudta. Kezet csókolt nékem s én
-megbocsájtottam néki. Nagy dolog, kellő pillanatban megbocsájtani
-tudni!</p>
-<p>Aztán a kocsit haza küldtük. S mi karonfogva, mint férj és
-feleség végig mentünk a ligeten. Az erdei madaraknak, meg a két
-erdei csősznek feltálalva boldogságunkat s büszkeségünket. Boldog?
-Nem hiszem, az vagyok-e. De büszke, az bizonynyal. Férjem, hiába, a
-legférfiasabb férfi nálunk, gazdag, Magyarország legelső
-családjából. (Bizony vehetett volna el egy unmittelbar bécsi leányt
-is, nem pedig egy ilyen ungarische Comtesse-t, mint Bécsben
-mondják.) Sokat látott s a hangja olyan férfias, mint a karja. Il
-n’y a rien à dire c’est un homme!</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Julius 3-án.</p>
-<p>Mama jött hozzánk. Alig hogy kiszállt a kocsiból, sírni kezdett.
-Szörnyű volt végig hallgatni. Azt mondta, hogy húsz éve mióta
-férjnél van, hogyan él. Eddig, azt mondja, nem beszélhette el, mert
-nem volt comtessen lectüre. Nem is nézett körül, csak jött be a
-hálószobámba, leült a tükör elé és idegesen, éles hangon elmondta,
-hogy milyen a papa. Hogy csak pénzéért vette el, hogy soha sem
-szerette. Mikor menyasszony volt, az arczképét elküldte egy
-szinésznőnek, «Und diese garstige Kredl muss ich <span class=
-"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> heiraten»,
-írta a kép hátára. Ezt későn hallotta meg egy barátnéjától. Ha
-előbb tudta volna meg! De hát! S azóta egyforma évről-évre, olyan,
-minden évben megcsalja, minden évben mással. Eleinte mondaine-ek
-voltak, «ez a vén Bálványosyné, azt hiszed, papa nem lovagolt
-keresztül az ő szivén is.» Ha ha! ilyen soká jóformán egygyel se
-volt a «bájos»! Leontinének viszonya, mint a papával. Aztán Lucie,
-aztán Klienigsteinné, hm Lolly!… a Lolly, a <i>te</i> nénéd. Az
-öreg Klienigsteinnak annyi szarva van, mint a mennyi érdemrendje a
-mellén, már pedig azt ambitionálja, hogy neki legyen legtöbb
-Európában. Szarva mindenesetre neki van a legtöbb. És a Rézi, és
-Niffor Felicie, és ez és amaz. Midőn öregebb lett, kopaszabb, s
-nyivákolóbb a hangja, akkor jöttek a szinpadi szépek. Eleinte csak
-a java, most már az aljára jutott… és így, így tart évek óta,
-folyton s én nem birom már bevárni, hogy végre rám jőjjön a sor s
-engem, <i>engem</i> szeressen. S mindez azért, mert az orrom
-valamivel hosszabb volt, mint a görög istennőknek.</p>
-<p>Szegény mama, a hogy így most szánalmasan ránéztem, igazán,
-életemben először úgy tünt fel, hogy az orra még sem olyan igen
-hosszú; és bizony a papa még hű is lehetett volna hozzá.
-Mindenesetre a papa hangja kellemetlenebb a mama orránál!</p>
-<p>– Szegény mamám, és hogy te erről nem szóltál.</p>
-<p>– Nem lehetett, nem neked való volt az én életem. Aztán meg, –
-és most kissé még jobban lekonyította az orrát, – szégyeltem volna
-is magamat, most már ismered az életet, jobban megérted!
-<span class="pagenum"><a name="Page_36" id=
-"Page_36">-36-</a></span></p>
-<p>Megsajnáltam. Szegény asszony, jobb sorsot érdemelt volna. Hát
-ezért volt velem mindig olyan hideg. Mert szeretetében soha semmi
-érzés nem volt, valami olyan nem létező valami volt. Megcsókolt,
-kényeztetett, beczézett, csak – éreztem, nem szeretett soha. Hogy a
-szobájába ment, önkénytelenül a férjemhez mentem. Kopogás nélkül
-nyitottam be hozzá (először eddig!), épp az egyik majorból jött
-meg, még nem is öltözködött át. Én magam sem tudom miért, de jól
-esett.</p>
-<p>– Lássa, – mondtam és szükségem volt ezt neki elmondani, – ne
-csodálkozzék rajtam, hogy oly hideg vagyok. Tán, – susogtam, pedig
-nem szégyeltem, a mit mondtam, – méltatlan magához. Itthon nem
-tanítottak meg szeretni. Hideg és fényes volt az életem, könnyű, de
-üres. Tanítson meg szeretni, úgy a hogy kell… kérem.</p>
-<p>Sándor nem értette el, a mit mondok, átölelt és lehúzott
-magához.</p>
-<p>Oh! nem értett meg s így azt hiszem, elszalasztotta a
-perczet.</p>
-<p>Egy félóra mulva a villásreggelinél nagyon furcsa arczczal
-ültünk mind a ketten a mama két oldalán. Én nagyon szégyeltem
-magamat, sokat beszéltem s ostobaságokat. Sándor villogó szemekkel
-nézett reám… haragudtam reá. Mama? Azt hitte, nagyon boldogok
-vagyunk, s a házasélet örömeiről diszertált. Szegény mama, ebben a
-perczben papa valahol egész másutt örülhetett a létnek!</p>
-<p>Igaz, csak annyit, hogy tegnap este elbúcsúztam Sándortól s a
-mamánál aludtam. <span class="pagenum"><a name="Page_37" id=
-"Page_37">-37-</a></span></p>
-<p>– Beszélgetni akarok vele még az éjjel, – mondtam.</p>
-<p>Sándor nem szólt, csak megcsókolta kezemet. Olyan nyugodtan,
-bizalomteljesen nézett reám, hogy nagyon elszégyeltem magamat. Hát
-ha neki volt ma délután igaza, nem nekem? Olyan rossz kedvem volt,
-hogy egy szót se szóltam mamához, hanem befordultam a fal felé s
-reggel azon gondolkoztam, hogy milyen ügyetlen is vagyok.</p>
-<p>Reggel a Sándor nem látta meg, hogy a szemeim ki vannak sírva
-(miért is sírtam?) milyen bakfis vagyok még, s úgy ölelt át, mint
-mindig. Olyan külünös, egyenletes a szerelme, szeretném egyszer
-fékvesztettnek, szevedélyesnek látni. Már azért is érdekelne, mert
-ilyen férfit még nem láttam soha. Legalább közelemben nem!</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Julius 5-én.</p>
-<p>Mama elutazott, örömtől sugárzó arczczal, hogy papához
-visszatérhet, kit daczára mindennek, húsz éve, egy hétnél továbbra
-nem hagyott el, s megelégelve boldogságunkat. Boldogságunkat!
-Boldogságát talán. Én… szerelmes szeretnék lenni! Az az egész.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Julius 16-án.</p>
-<p>Hát holnap érkezik ide Vezekényi Elek. Sándor tegnap egész este
-róla beszélt. Hogy milyen jó barátja, tán egyetlen barátja. Na
-ezzel nincs sok mondva. Tán Niki lenne vagy Stapszi? Akkor soha sem
-mentem volna hozzá. <span class="pagenum"><a name="Page_38" id=
-"Page_38">-38-</a></span></p>
-<p>Sándor nagyon szereti Eleket. Ez az egész generáczió igen
-összetart, pedig ugyancsak sokféle elemből állanak. Én már jórészét
-csak látásból ismertem. Hárman közülök meghaltak, egynehánya
-megházasodott. Jóformán már alig van közülök valaki Pesten. Ezek a
-fiatal urak reactionáltak. Sokan ki nem állhattuk őket; azt
-mondták, infesztálják a kaszinót, csak Bastien Lepageról, meg
-Wagnerről tudnak beszélni. Sándort szép hangja kötötte hozzájuk.
-Lett közülök minden, de mindben volt valami olyan fin de
-siècle-ismus; s ezért majd mind többet gondolkozott, mint –
-ugratott. Ezt mind a Sándor beszélte, ki az ő régi társairól csak
-jól emlékezik. Elek volt köztük az expert. Felolvasott képekről,
-kiállításokról, járatta a föld összes képes lapjait, a mennyire
-pénze engedte (sok nem volt neki soha), képeket vásárolt, de
-ezekből is csak az igen en avant dolgokat. Aztán írt, zongorázott
-és énekelt. Je ne le goberai point azt hiszem, van benne valami, a
-mi kiállhatatlan, magam sem tudom miért. Villásreggelire itt lesz,
-azzal a vonattal jő, a melylyel a mama érkezett.</p>
-<p>Ma pedig olyan szép esténk volt, a Sándor énekelt; ha énekel,
-van a legközelebb hozzám, magam sem tudom, miért, és ha ének közben
-szemembe néz, úgy érzem, a két sötétszürke szemével még többet tud
-elmondani, mint a mennyit e dalokkal kifejezhet.</p>
-<p>Ha mindig dalolna, belé szeretnék.</p>
-<p>Épp a Saphische Ode-t énekelte, midőn egyszerre félre verték a
-harangokat. Hirtelen abba hagyta, elsápadt… Én önkénytelenül az
-órára néztem, 11 óra volt. <span class="pagenum"><a name="Page_39"
-id="Page_39">-39-</a></span></p>
-<p>– Megyek, – mondta s fogatott.</p>
-<p>– Én megyek veled.</p>
-<p>Nem akarta. De hát a miféle asszonynak akaratával, hogy birna
-egy ilyen erős férfi. Mentem vele… oda símultam, egészen hozzá,
-olyan közel, hogy azt hiszem, a szíve dobogását is hallottam. A kis
-amerikai hintó gyorsan siklott a sötét pusztán. Egy közeli faluban
-volt a tűz. Én Istenem, hát ilyen is létezik! Ott ült egy csomó
-asszony egy üszkös gerenda alján s bambán nézte a pusztulást. Az
-egyik sikított, mert a gyermeke benn az égő házban. Mielőtt
-feleszméltem volna, már Sándor benn volt a recsegő, ropogó
-kunyhóban. Énbennem meghült a vér: ha elveszteném. E perczben
-nyomorultabbnak éreztem magam azoknál a szegény, szegény
-asszonyoknál… Imádkoztam. Oh anyám, szegény anyám, de csak jól is
-tetted, hogy megtanítottál – sirni. Két perczig nem láttam semmit,
-minden összefolyt a szemem előtt. Egyszerre recsegés, ropogás, a
-ház eleje bedőlt. Csak azt látom, hogy az a csoport asszony felkel
-ülőhelyéből s égnek emeli hangját mind, de nem szól. Oda veszett
-volna? Mi lesz akkor velem? De a jövő perczben a ház alsó részéből,
-füstből lángból, kihozta onnét a gyermeket, magasan emelve a
-férjem, <i>az uram</i>. Nem tudtam, mit teszek, a mi nálam volt az
-a pár forint, mind kiosztottam köztük s aztán sírtam, sírtam soká.
-Egy óra multán ott ült mellettem a kocsiban piszkosan, rongyosan,
-mint amazok. És én? Szeretem hát már mégis? Így hát boldog
-lennék?</p>
-<p class="center">*</p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_40" id=
-"Page_40">-40-</a></span></p>
-<p class="right">Julius 17-én.</p>
-<p>Elekért ment a kocsi, én vártam jövetelét, tudja Isten miért.
-Úgy éreztem, hogy szinte büszkén fogom majd megmutatni ennek a
-kételkedő gúnyos mosolyú uracskának, hogy igenis <i>boldog,
-boldog</i> vagyok. De végre is, most hogy leírom, azt kérdem, hogy
-miért éppen neki? Mi köze hozzá?</p>
-<p>De nem jött. Villásreggeli után érkezett a távirat, hogy csak
-két nap mulva jöhet és én, ki boldogságommal kérkedni akartam, úgy
-vettem észre, hogy most, hogy nincs nézőnk, valami után vágyakozom.
-Szóval <i>ő</i> még nem elég.</p>
-<p>Csak lenne asszony barátném, kivel az én furcsa lelkiállapotomat
-megbeszélhetném. De kivel? nincs senkim…</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Julius 19-én.</p>
-<p>A várva várt Elek megérkezett. Leszállva a kocsiról, jóakarólag
-a Sándor vállaira vert. Nekem kezet csókolt. De kézcsókjában volt
-valami, a mi bántott. Ajkain folytonos gúnymosoly, úgy éreztem, a
-mint megláttam, hogy a pesti Mini ébred fel bennem.</p>
-<p>Hát legyen à la guerre comme à la guerre. Villásreggelinél
-folyton Pestről beszélt. Ez mit tett, az mihez kezdett, ennek mik a
-tervei. Hány házasság van készülőben, ki kivel. A
-Szent-István-díjra melyik ló a favorit, a Katinkát a Feri veszi-e
-el, vagy a Tóni. Bánom is én, hogy a Tökfilkó lesz-e a favorit,
-vagy a Starlight. Bánom is én, Feri lesz-e, vagy Tóni a nábob veje.
-Egyformák vagytok ti ott mind, arra valók csak, hogy az orruknál
-vezessünk <span class="pagenum"><a name="Page_41" id=
-"Page_41">-41-</a></span> titeket. Pedig azt hiszem, ez a fiú
-zavarban volt, mert annyi mindent összehordott. Mi lehet az oka.
-Hát igazán szerelmes belém? Én rám mindig olyan gúnyosan néz,
-mintha keresztül látna rajtam, de hisz akkor nem szeret?</p>
-<p>Délután Sándor elvitte kocsin, én visszavonultam s lefeküdtem a
-chaise longue-ra. Fáradt vagyok, magam sem tudom, hogy miért.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Julius 20-án.</p>
-<p>Ma délután Sándort a sándorlaki majorba hivták. Én Elekkel
-egyedül mentem járni. Furcsa kiváncsiságból a Katinka-ligetbe
-mentem vele. Itt mintha más ember lett volna belőle. A gúnyos
-mosoly lefoszlott ajkáról s szemei fáradtak, szomorúak lettek.
-Tehát amaz csak álarcz? Miért?</p>
-<p>– Mondja, – kérdeztem hirtelen, – maga miért komédiázik a
-világban, nem olyan rossz maga, mint a milyennek látszani akar.
-(Most vettem észre, hogy magázom, pedig tegeznem kellett volna,
-hisz unokatestvérek vagyunk – Sándoron keresztül.)</p>
-<p>– Én…? – s felelet helyett egy kóró fejét ütötte le.</p>
-<p>– Lássa, magának nincs joga szomorúnak lenni. Hiszen azt
-mondják, annyi tehetsége van, hogy ebből tiznek is juttathatna.</p>
-<p>– Mindenből valami s egyféléből semmi…</p>
-<p>– Aztán látott, tanult, tapasztalt. Ha olyan gúnyosan néz reám,
-azt hiszem, tudatlanságomat neveti. Tanultam volna, de kitől. A
-nevelőnőktől – <span class="pagenum"><a name="Page_42" id=
-"Page_42">-42-</a></span> épp úgy, mint a társaságtól, csak
-felületességet tanul az ember. Szüleimtől? Anyámtól talán
-megtanultam volna a tűrés mesterségét, lássa, magának ezt is el
-mertem mondani. Papa? szeretett s megtanított lovagolni. Kitől
-tanulhatnék, – s aztán egyszerre észrevéve magamat, hirtelen hozzá
-tettem: – Sándortól még nem volt időm.</p>
-<p>– Maga tanulni akar? Én feledni szeretnék.</p>
-<p>– Eh, ez szépen van mondva, de sok értelme nincs. Sokat olvasott
-s megcsömörlött belé, hát jó, nyitva az élet, tanuljon meg küzdeni.
-Legyen férfi, – mondtam önkénytelenül.</p>
-<p>E perczben Elek felvetette rám szemeit, s én nem mertem tovább
-folytatni… tehát ez is. Hogyan, hisz alig látott, alig tudott rólam
-valamit. Önkénytelenül felkeltem ülőhelyemből s elindultam lassan,
-lassan, szótlanul, végig mentünk a Körös partján s én félni kezdtem
-önmagamtól. Eh, minek jött ez az ember utamba – Sándor szeret s én
-szeretem. Látom ott fenn a töltésen lóháton, mily férfiasan ül a
-nyeregben, mily bátor, nemes, csak ő és senki más. Szeretni akarom
-s szeretni fogom. Petit fin de siècle, jó éjszakát.</p>
-<p>Vacsoránál a két férfi barátságáról beszélt. Ifjúkori
-kalandjaikról. Arról az időről, midőn mindketten még olyan «zöld»
-ifjú urak voltak. Különös generáczió volt nagyon, mindegyik
-tanároknál lakott, de azért kiki azt tehette, a mit akart.
-Mindennap másnál jöttek össze. Sándor egy családi házat lakott
-egyedül a Stáczió-utczában. A bolond fiúk néha a ház födelén
-cziczáztak. Egy éjjel, egy első <span class="pagenum"><a name=
-"Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> májusi éjszakán, mind a
-legcsodálatosabb jelmezekbe öltözve, bejárták a Ferenczváros
-legalsóbb rendű butikjait, s reggel tértek csak haza. Egy izben
-Sándor és Elek eloltottak egy utczai lámpát, a rendőr bekisérte
-őket, épp midőn a legtöbb ember járt az utczákon, elég furcsa
-lehetett, midőn a Ferencziek terén levő fiakkerstand előtt haladtak
-el s a kocsisok mind megsüvegelték a két «gavallért». Meg mikor a
-Sándor házának tűzfalát teli lövöldözték flobert-pisztolyaikkal,
-meg az utczákon lakáshirdető czédulák, a szállodák, felcserélt
-czipők, s egyszerre egy este a két fiú egy nagy orgia kellő
-közepén, a Sándor lakásának egy hátulsó kamarájában, reá talált az
-egymás lelkének magjára. A dolog így történt: míg az első szobában
-a pajtások majd csak hogy az egymás fejét nem verték be széles
-jókedvükben, Sándor, ki dulakodva Elekkel, esett be inkább, mint
-lépett a kis szobába, így szólalt meg:</p>
-<p>– Te Elek, – kérdte Sándor.</p>
-<p>– No.</p>
-<p>– Mulattat ez?</p>
-<p>– Engem nem, és téged?</p>
-<p>– Engem se.</p>
-<p>– Akkor?!</p>
-<p>S a két fiú letelepedett egy kerevetre, elmondta, hogy mit élt
-eddig s mit látott az életben. Egyszerre bele láttak az egymás
-lelkébe s ott «másfélekép» álltak a dolgok. (Ej, hát ez a
-férfiaknál is lehetséges!) Mindkettő már szerelmes volt s a
-szerelemtől (mint Elek mondja) a legmélyebb filozófiához csak egy
-lépés. Reggelig beszélgettek. Amazok hiába keresték <span class=
-"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> a
-háziurat, elszéledtek, a nélkül, hogy reá találtak volna. A szobák
-lámpái elaludtak. A két fiú meg beszélt, beszélt. Én Istenem, ha én
-egyszer úgy istenigazában kibeszélhetném magamat valakivel. Egy
-hétre rá valami angol egyletfélét alapítottak, tudom, sokat
-hallottam még én is kislány koromban a Bálványosyék «bating»-jéről,
-mint a hogy az egyletüket csufolták. S ott kezdődik az Elek és
-társainak működése. A sok zöld filozofia, a sok kék szappanbuborék!
-Sándor csakhamar kivált közülök s ment a maga magányos útjain. Elek
-a fait son chemin aussi. És ez emlékeken alapult barátságuk. A hogy
-felkeltünk a vacsorától, Sándor átölelte Eleket s karon fogva őt,
-oda vezette hozzám.</p>
-<p>– Fiatalságom legjobb évei még is csak hozzá vannak fűzve.</p>
-<p>Mindketten kezet csókoltak nékem, egyszerre. Hogy Sándor a
-zongorához közeledett, Elek oda fordult hozzám:</p>
-<p>– Lássa, – mondta alig hallhatóan, – ezért nem kellett volna
-jönnöm.</p>
-<p>És Sándor énekelt, de én csak e pár szót hallottam, hallom most
-is.</p>
-<p>Nem, nem szabad. Hiszen ott van előttem Sándor, a mint a tűzből
-diadalmasan felém tart, átölel. Megyek, megyek feléd… hozzád!</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Julius 21-én.</p>
-<p>Átolvastam újra tegnap irt naplómat. Mini, Mini, te
-melodramatikus kezdesz lenni. Őrültség, hát nem <span class=
-"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> tanultad
-meg a papa jelszavát: – glissez mortel n’appuyez pas! – Sándor jó,
-komoly ember, szeretem. Elek: polichinel en bleu lilas. Mini, te
-pedig: szedd össze magad s légy méltó nevelésedhez. Ma lefeküdtem s
-ágyban irom e sorokat. Azt mondtam nekik, hogy fáradt vagyok, pedig
-szó sem igaz, untatnak, pihenni akarok. Egy Zola-regényt olvasok az
-ágyban. Eddig nem volt szabad. Mennyivel többet ér egy ilyen regény
-a valóságnál.</p>
-<p>Mini, tudod-e, hogy nagy ostobaság naplót vezetni?</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Julius 23-án.</p>
-<p>Ma reggel Sándor bejött hozzám, hogy keljek fel, ha csak
-lehetséges, mert Elek bucsuzni akar tőlem. Lini néninek igaza van,
-a férfiak s kivált a férjek mind egyformák.</p>
-<p>– Nem megyek.</p>
-<p>Oly idegesen mondtam, hogy Sándor észrevette, hogy a pár napi
-gyöngélkedésem csak szinlelés volt s hogy nem igaz, hogy beteg
-vagyok.</p>
-<p>Csodálkozva nézett reám. Aztán én idegesen, éles hangon kikeltem
-Elek ellen (oly jól esett!), elmondtam, hogy nem szivelem, hogy nem
-állom az arczát, hogy ki nem állhatom, hogy így, hogy amugy. Sándor
-nyugodtan odajött ágyamhoz s megfogva kezemet, így szólt:</p>
-<p>– Keljen fel, jőjjön ki, – mondta határozottan! nyugodtan, egy
-csepp harag nélkül. Úgy látszik parancsolni akart nékem, mint egy
-gyermeknek. <span class="pagenum"><a name="Page_46" id=
-"Page_46">-46-</a></span></p>
-<p>– Nem fogok, mert utálom, mert nem tudok szemeibe tekinteni.</p>
-<p>Sándor leült ágyamhoz s végig simította arczomat.</p>
-<p>– Figyeljen reám, gyermekem. Elek legrégibb barátom, tudja, s
-így magának is jó barátja kell, hogy legyen. Érti, <i>kell</i>.
-Sokkal tartozom neki, fiatalságom első derült napjait mindenesetre
-néki köszönhetem, így hát értse meg… máskép nem lehet, nem szabad
-lennie. Annál is inkább, mert az idei tél (s ezt tegnap határoztuk
-el) egy részét együtt fogjuk tölteni. Mi is Algierba megyünk s ott
-találkozni fogunk. Tehát keljen fel, s legyen nyájas vele… hisz
-tudom, elég ostoba, unalmas emberrel volt életében az. Erőszakoljon
-ajkaira mosolyt, ma egyszer az én – s a maga kedveért. Ezzel még
-egyszer megsimította arczomat, s kiment. Én még utána kiáltottam: –
-nem, nem megyek – s aztán (hogy szégyellem magamat még most is,
-hogy leirom e sorokat) felkeltem, s egy félóra multán lenn voltam
-az ebédlőben. Sándor arczára tekintettem, nem mozdult egy vonása
-sem. Úgy látszik, <i>áldozatomat</i> egész természetesnek tartotta.
-Ez ismét felingerelt s rossz kedvemet Eleken töltöttem ki.</p>
-<p>– Így hát hallom, – mondtam élesen, – a tél egy részét együtt
-töltjük, szép, hogy velem is közölték terveiket.</p>
-<p>– Ha néked ellenedre van (most tegezett a szemtelen), mehetek én
-Indiába is Algier helyett.</p>
-<p>– Óh miattunk – már-már gorombaságot mondtam volna neki, ha
-Sándoron nem akad meg szemem <span class="pagenum"><a name=
-"Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> (hát félnék tőle?) –
-miattunk ugyan mehet Indiába is, de azért jere oda, a hol mi
-leszünk – mondtam kellemesen mosolyogva (mamám, még mindig méltó
-tanítványod vagyok.)</p>
-<div class="figcenter" style="width: 371px;"><a href=
-"images/i004hq.jpg"><img src="images/i004.jpg" alt=
-"– Figyeljen reám, gyermekem." title=
-"– Figyeljen reám, gyermekem." /></a>
-<p class="caption">– Figyeljen reám, gyermekem.</p>
-</div>
-<p>Elek kezet adott nekem, szerettem volna visszahuzni… (nini, most
-meg az én kezem reszketett, akár csak mint az övék) de nem
-lehetett. Mosolyognom kellett. Elek elment s én Sándorral egyedül
-maradtam. Mit tegyek? Elek Füredre utazott.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Julius 24-én.</p>
-<p>Mióta Elek elment, nyugtalan vagyok. Valami kimagyarázhatatlan
-idegesség vett rajtam erőt. Ki nem állhatom ezt az embert, s érzem,
-utamba veti magát. Szeretnék elbánni vele, hogy így nyugalmamat
-visszakapjam.</p>
-<p>Szembe kell hogy nézzek vele. Aztán attól is félek, hogy Sándor
-észre veszi, hogy érdekel. Érdekel, nem, nem ez a szó illik lelki
-állapotomra. De mi? Érzem, ha Elekről van szó, hangom nem
-közvetlen.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Julius 25-én.</p>
-<p>Ma Sándor egy általa telepített faluba vitt. Hogy szereti a nép.
-Ezt még legjobban értettem, faire le bon roy, jót tenni, s
-megfürdeni az általános szeretet langy fürdőjében. Értem a
-nép-jótevőket. Igen mulatságos lehet jót tenni. Tréfásan akarnék
-irni, de nem megy, bevallom, meghatott…</p>
-<p class="center">*</p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_48" id=
-"Page_48">-48-</a></span></p>
-<p class="right">Julius 26-án.</p>
-<p>Határozottan nem megy. Napról-napra jobban bosszant ez az ember.
-Eh, ha máskép nem lehet, ám legyen. Megyünk mi is a füredi
-regattákra. Hisz Sándor augusztus közepén ugyis a weidmannsdorfi
-vadászatokra akar menni, hát egy pár nappal előbb mit sem tesz. S e
-pár nap alatt annyi szemtelenséget mondok majd neki, hogy minden
-bizonynyal elmegy a kedve velünk Biskrába jönni.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Julius 28-án.</p>
-<p>Reggel a kissé meglepett Sándornak kijelentettem, hogy
-Balatonfüredre <i>akarok</i> menni. Az akarok szót hangsúlyoztam. Ő
-egy pillanatig csodálkozva nézett reám, aztán egész nyugodtan
-beleegyezett. Ez bosszantott, azt hittem, nagy ellenzésre fogok
-találni. Így hát holnapután megyünk. Megyek, mert tisztázni akarom
-Elekkel a helyzetet. Megyünk, itt hagyjuk ezt a szép ódon házat,
-itt a Katinkaligetet, kettős boldogságom boldog szinhelyét. Mini tu
-es atroce!… Megyünk. Ha látom, meg kell hogy utáljam Eleket.
-Megyünk s mégis!… Egy perczig vártam s reá néztem Sándorra. Azt
-hittem, megszán s itt tart. Semmit sem akart észrevenni. Közönynyel
-megcsókolta homlokomat s kiment a gazdaságba. Egész nap egyedül
-hagyott. És én sirtam, nem is tudom mérgembe, avagy szomorúságomba.
-Ha megkérhetném? Nem, nem, megyünk, ám legyen.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_49" id=
-"Page_49">-49-</a></span></p>
-<p class="right">Augusztus 5-én.</p>
-<p>Hogy Füredre értünk, Elek állt a hajóállomáson s vele egy egész
-füredi társaság. Fékvesztett jókedvet mutattam, kaczérkodtam, úgy
-viselkedtem, mintha végtelen örömöt éreznék, hogy ismét a
-nagyvilágban lehetek. Csak azért, hogy Sándor észre ne vegye, hogy
-zavarban vagyok, s Elek azt ne higyje, hogy az ő kedvéért jöttem
-idáig. Elekhez különben alig szólok. A többiek előtt csak nem
-mennék vele semmire. Majd egyedül más lesz. Csak legyek egyszer
-egyedül vele…</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Augusztus 6-án.</p>
-<p>Első nap már ostobaságot követek el. Sándor el akar vinni
-yachtján, s mert Elek is velünk jött volna, nem megyek velük!
-Kijelentem, (ideges, éles hangon) hogy jobb szeretem a Balatonnál a
-füredi társaságot. A mi megint hazugság volt. Sándor elkomolyodott,
-nem szólt.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Augusztus 7-én.</p>
-<p>Egész a régi Mini lett belőlem. Hat udvarlóm van, meg a férjem,
-meg Eleket is gyakran látom. Ezek ketten folyton együtt az egész
-napot a Balatonon töltik. Furcsa élet. Reggel fél nyolczkor
-felkelek, matrózkalap, könnyű vászonruha a testemen. Egyenesen a
-Tomiék villájába. Ott lenni egész ebédig. Igen mulattat, mert
-legjobban játszom köztük. Ebéd a terrasseon, czigány húzza, s én
-nem figyelek arra, a mit játszik (quelle discipline), hanem a Niki
-ostobaságaiban gyönyörködöm. Igen, a Bálványosyak <span class=
-"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> feje most
-lábaim előtt fetreng s halálosan szerelmes belém. A multban a maga
-kedves ékes bécsi dialektusában tudtomra is adta, hogy daczára
-annak a bizonyos ősnek, elvett volna, ha tudta volna, hogy annyira
-homogének vagyunk. (Atrappe!) A füredi leánysereg ezért gyülöl, azt
-mondják, hogy a partiekat mind elvonom tőlük, s kivált Nikiért
-dühösek, kit legtöbben akarnának, miután néki közülök úgyse kéne
-egy se. A Niki egy pesti kisasszonyra rá se nézne! Ezt mondta nékem
-a maga fakó mosolyával, mintha ezzel nékem a legnyájasabb dolgot
-mondaná a világon.</p>
-<p>Második udvarlóm <i>Bálványosy Stapszi</i>. Mindig annak
-udvarolt, a kinek a bátyja. Nem tudom, illedelemtudásból, vagy mi?
-Azt mondják, az öreg herczegné szoktatta őket így. Niki t. i.
-mindig a legfashionableabb (s így legpénzesebb) lánynak szokott
-udvarolni, kit azonban ő, ki csak «unmittelbar» herczegnőknél kezdi
-a világot, soha sem vesz el… s az így felültetett szépség aztán (ki
-tudja) hátha Stapszihoz megy majd férjhez, kinek ugyan csak évi
-járuléka van, de végre mégis csak a Bálványosyak herczegesített
-ágából való. És Stapszi annyira megszokta ezt a «pót»-udvarlást,
-hogy most az én uszályomhoz is odaszegődött. A Stapszi majd csak
-nem olyan, mint a bátyja. Kissé nagyobb fogakkal, a melyek (mint a
-hogy Elek szokta mondani) tökéletesen hozzá vannak bőréhez hangolva
-s azért oly sárgák. Szintelen, halványkék szemei, kopaszodó homlok,
-hegyes szakáll, hegyes vadászkalap, s hegyes «academia». Orrhangon
-beszél és sokat. Mindig utamban <span class="pagenum"><a name=
-"Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> van, azt hiszem, egyszer
-igen goromba leszek vele.</p>
-<p><i>Harmadik udvarlóm</i>. Ez yachting. Egész nap fehér sapka,
-jersey, fehér ing, fehér czipők. A mellett feketére sült arczbőr,
-fekete torzonborz szakáll, sötétzöld szemek. Beszél: hajózásról, a
-szelek járásáról stb. Neve: Denghelegy Sándor. Kora 34 év.
-Foglalkozása: ismétlem yachting. Télen pedig Monte-Carlo. Családja:
-fejedelmi sarj. Ezt el is mondja néked a harmadik találkozásra.
-Snobis. Családja azért nem gróf, mert nem kellett nekik. Este
-lábaim előtt szokott ülni, sokat nem beszél, de jól hallgat. A mit
-(sajnos) többi udvarlóimról nem éppen mondhatnék.</p>
-<p><i>A negyedik</i>. Hans Graf von Klienigstein stb. stb. Különben
-huszár főhadnagy. A Gyallay Tominé és a Lolly bátyja. Ganz
-aerarisch. Olyan pozsonyvidéki bécsies úr. Igen gyakran emlegeti a
-pratert, a Ronachert s a kamarabálokat. Minden nap szerelmet vall
-nékem, katonai műszavakat használva, de azért mindig értésemre
-adja, hogy egy bécsi wäscherballi Mariankában több van, mint
-ezekben mind… ezek alatt, az összes jelenlevő kisasszonyságot érti,
-magamat is beleszámítva. Ostoba, de jó fiú. A napernyőmért szoktam
-küldeni, ha elhagyom, s nagy barátságot kötött Lindorral, a dán
-doggommal, a melyet ötödik udvarlómtól kaptam. S azt hiszem,
-Lindorral jobban meg is értik egymást, mint velem.</p>
-<p><i>Az ötödik</i>. Rittmeister Kappel. Egy Rittmeister. Igen
-szeretem, hisz annyira «ártatlan». Meg fog a magas iskola
-lovaglására tanítani. A kutyáról, lóról <span class=
-"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> senki sem
-tud jobban, szebben előadni annak, a kibe szerelmes, mint ez a jó
-kapitány. Különben szép fiú. Mindenesetre a gárdának legszebb
-tagja, – jól áll – a ruhámhoz.</p>
-<p><i>A hatodik</i>. Ez erdélyi. Neve: Bélhiday Döme. Kicsiny,
-zömök, széles vállú fiú. Négyszegletes arcz, sűrűn összenőtt
-szemöldök. Rémséges erő. Multkor a terrassemon ülve panaszkodtam,
-hogy ott egy kis ákáczfa elveszi a kilátásomat. Döme (a
-«négyszeglet», így csufolják) leugrik a terrasseról, s egy pillanat
-alatt kicsavarja a fát tövestől. Különben medvevadász. Czélba lő,
-voltigerozik, kitünő csárdástánczos, s alapjában jó fiú. A
-legjobban őt sajnálom, hogy hozzám szegődött. Valami jó erdélyi
-kisasszonyt boldogíthatott volna… Én egy pár hónapját, tán
-esztendejét rablom el. Pedig az úristen a megmondhatója, hogy nem
-vagyok kaczér. De mit csináljak, ha Sándor mindig Elekkel van, s
-Elek meg a Balaton vizeit járja. Magamban meg nem tudnék maradni és
-kivált most nem.</p>
-<p>Esténként aztán udvarlómmal és Kálnay Melaniéval a Denghelegy
-Sándor yachtján elibök vitorlázunk. A Melanie a legcsunyább
-asszony, kit életembe láttam, de roppant okos. S van annyi esze,
-hogy mindig olyan asszonyhoz szegődik, kit szépségeért ünnepelnek.
-Ennek napsugarainál aztán ő is melegszik. Azt mondják, már nem egy
-kétségbeesett – s hoppon maradt udvarlónak volt a villámhárítója.
-Az én oldalamon aztán hat mennykő is üthet belé. Illetőleg hét.
-Mert hisz – végre is – Elek nem tetszik nékem. Azaz, hogy Eleket
-csak <span class="pagenum"><a name="Page_53" id=
-"Page_53">-53-</a></span> azóta birom kiállani, mióta látom, hogy
-kerül. Vajjon a Sándor a saját kedvéből yachtozik mindig, vagy az
-Elek viszi magával? Ha ez igaz, – de nem, hisz tudom, Elek nem
-akarja. Tudja jól, hogy ezzel önmagának ártana az én szemem
-előtt.</p>
-<p>Nos, – Melanie – s én, meg a hatos. Melanie igen okosakat
-mondott, annyira okos volt, hogy szinte rosszul esett. Hisz a
-Balaton oly szép volt, s az én uram oly távol. Nem találkoztunk
-velük, rosszkedvűen visszavitorláztunk. Sándor és Elek egy víz
-volt, hogy haza értek, valamiféle baleset érte őket, elmondták
-nékem, de az ő yachtnyelvüket nem értem.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Augusztus 7-én.</p>
-<p>Reggel a Melanie volt nálam. Mig a komorna kifésülte a hajamat,
-furcsa dolgokat kérdett. Angolul beszéltünk, hogy a Mari ne
-értse.</p>
-<p>– Mondd – kérdte, – nem szereted te a férjedet?</p>
-<p>– Furcsa kérdés, miért?</p>
-<p>– Hogy jóformán már a mézes hetekre ide jöttetek.</p>
-<p>– Azért jöttünk ide – mondtam hatalmas applombbal, – hogy az még
-tovább tartson.</p>
-<p>– Vigyázzatok, így a méz el is száradhat. És ezek közül ki
-tetszik neked? – kérdte tán abból a czélból, hogy a «többi»
-vigasztalásához kezdjen.</p>
-<p>– Ezek közül… <i>én</i> nekem? Te tán tréfálsz. Hisz tudod te
-is, meg tán veled az egész világ, hogy szerelemből mentem férjhez.
-<span class="pagenum"><a name="Page_54" id=
-"Page_54">-54-</a></span></p>
-<p>– Nem, azt sem én, sem a világ nem tudja. Azt mondják,
-szerencsétlen, lehetetlen szerelmed volt. S azért mentél volt
-gyorsan az <i>elsőhöz</i>, ki elvett.</p>
-<p>– Édes Mélanie, tudd meg, hogy egyáltalán nem ez volt az első
-kérő, még a gyermekszobából kértek. Sándorhoz mentem, mert ép ő
-tetszett legjobban. S ma már szeretem is.</p>
-<p>Azt hiszem, tökéletesen őszintén beszéltem e perczben, az ilyen
-kérdésekre adott őszinte feleletet azonban soha sem hiszik el.
-Melanie sem hitt nékem – megint a hatra tért át – hogy hát mégis
-melyik érdekel közülök.</p>
-<p>– Édes Melanie, ha ez a hat egyedül lenne velem a világon, még
-akkor sem kellene közülök egy se.</p>
-<p>– És Elek?</p>
-<p>Hirtelen rá néztem, hát azt hinné…? Nem, csak azért kezdte, hogy
-éppen kérdjen valamit.</p>
-<p>– Férjem legjobb barátja, – mondtam oly hidegen, hogy még
-önmagamat is megleptem vele.</p>
-<p>– Te Mini, megmondjam? – s aztán oda hajlott egészen reám, – ez
-az egyetlen férfi, ki itt engemet érdekel.</p>
-<p>– Nincs rossz ízlésed, – mondtam még impersonelebb hangon, –
-okos ember, de azt hiszem, nincs szíve. – Szeretném tudni, hogy
-miért tettem hozzá ezt a hazugságot.</p>
-<p>Erre Melanie egy félórai védbeszédet tartott, ezer példával
-illusztrálva, hogy igen is van, mély szív és csupa érzés és így és
-úgy, – de már mindezt nem írom le, mert fáradt s álmos vagyok.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_55" id=
-"Page_55">-55-</a></span></p>
-<p class="right">Augusztus 8-án.</p>
-<p>Ma reggel Melanie megint eljött hozzám. S megint a házasságomról
-beszélt. Hogy jó barátném és a saját érdekemben fel kell említeni,
-a mit Füreden rólam pletykáznak. Hogy férjem nem szeret s azért
-hanyagol el. Hogy rég megunt stb. stb.</p>
-<p>– Mit? hogyan? – Még egyszer elmondattam magamnak, hogy időt
-nyerjek. – Te, mondd, melyik udvarlómra vetetted magadat, hogy
-erővel össze akarsz a férjemmel hozni?</p>
-<p>Melanie erre goromba lett. Én meg kiutasítottam. Az egész ebből
-áll. Pedig hiányozni fog nékem a parthiekon. Hisz rajta kívül más
-asszonybarátném nincs is, minddel össze vagyok veszve.</p>
-<p>De… ez nem minden. Szavainak mérge is volt. Hátha igaz, hátha? s
-éppen ma este Tihanyban maradnak. Eh, unalmas estém lesz.</p>
-<p>Pedig nagy czigányozás volt készülőben. Arra is kell gondolnom,
-hogy kivel menjek, hisz alig ismerem az itteni asszonyokat. Majd
-csak meglesz valahogy.</p>
-<p class="right">Esti hétkor.</p>
-<p>Hatkor táviratot kaptam a férjemtől, hogy haza jő félkilenczre.
-Vacsorán tegyek el számára egy helyet. All right! Magam mellé őt
-nem ültethetem, hátha kedveskednénk neki s Eleket venném
-asztaltársamnak?</p>
-<p>Jó van, úgy lesz. Hm. Mini, valld be, nem bánod ezt a
-combinátiót. <span class="pagenum"><a name="Page_56" id=
-"Page_56">-56-</a></span></p>
-<p class="right">Éjjel háromkor.</p>
-<p>Itthon ülök, ablakom előtt éjjeli zene, tudom, az erdélyi
-követte el, náluk van ez így szokásban; s míg a muzsika szól, írok;
-Sándort kértem, jőjjön be hozzám, s ő megtagadta, azt mondván
-fáradt, nem lehet; holnap hajnalban indulnak Elekkel. Ah! De hátha
-ez csak számítás? Ez nem tehető fel tőle. De mit jelent mindez?
-Mióta itt vagyunk, tökéletesen elhanyagol, rám se néz. Mintha csak
-a felesége sem lennék. Holnap beszélni fogok vele… És a zene csak
-szól. Ni, a zene. Hogy írtam, már egész el is felejtettem. Egy dalt
-játszik, a melyet Sándor annak a napnak az előestéjén énekelt, a
-melyen Elek Pusztahegyre jött… Multkor mondtam a négyszegletnek,
-hogy ez a kedvencz dalom, azért huzatja. S erre feküdjek le? Nem,
-ez tűrhetetlen, holnap beszélni fogok Sándorral.</p>
-<p>De igaz; ezt még nem mondtam. Elek nem jött el a vacsorára. Na
-bizony, nagyon elvoltunk nélküle. Sándor énekelt is a czigányokkal.
-Ez az édes úr igen nagyon furcsa módon viseli magát.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Augusztus 9-én.</p>
-<p>Este, hogy Sándor hazajött, egyenesen bementem szobájába.</p>
-<p>– Ez nem mehet így tovább, – kezdtem éles hangon, – végre is a
-felesége vagyok, miért hanyagol el olyan nagyon. Hiszen már egész
-Balatonfüred ujjal mutat rám. Ez hallatlan, ezt nem tűrhetem, –
-aztán sírva fakadva egy székre omlottam. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> Éreztem,
-hogy végtelenül nevetséges vagyok. Sándor egész nyugodtan leoldozta
-nyakkendőjét s oda fordulva hozzám, így szólt.</p>
-<p>– Elhanyagoltam? Hisz azt hittem, maga igen jól eltöltötte
-idejét a Melanie társaságában. (Hát a hat Sigisbéről miért nem
-teszen említést, mi!)</p>
-<p>– Melaniet tegnap kiutasítottam, nem állhatom tovább szemtelen
-megjegyzéseit.</p>
-<p>– Ha csak ebből áll a dolog, keresünk magának más barátnőt.</p>
-<p>– Ne keressen senkit, de vigyen el innen.</p>
-<p>– Hisz úgy is ezt akartam. Tudja, hogy egy hét mulva nyilnak meg
-a weidmannsdorfi vadászatok. Oda megyünk, majd ott bemutatom
-osztrák rokonaimnak is.</p>
-<p>– Hát még? – mondtam félhangon, – nem megyünk haza?</p>
-<p>– Mindent a maga idején. – És megcsókolta a homlokomat.</p>
-<p>Ugyanaz este Elektől búcsúztam el, kit az egész füredi létem
-alatt jóformán alig láttam. Úgy intéztem a dolgot, hogy egyedül
-fogadhassam.</p>
-<p>– Téged igen ritkán láttalak, – tegeztem, igen közönyösen.</p>
-<p>– Füreden nem igen látnak az asszonyok!</p>
-<p>– Kár, pedig az asszonyok egy eszes férfira mindig
-rászorulnak.</p>
-<p>– Mini, maga nagyon udvarias, – mondta kissé gúnyosan
-mosolyogva.</p>
-<p>– Kérlek, tegezzél, – mondtam kissé hevesen, – ezt a
-<i>módját</i> a magázásnak ki nem állhatom. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span></p>
-<p>Elek, mintha nem értette volna meg szavaim értelmét, terveimről
-tudakozott.</p>
-<p>– Tudod tán, hogy Ausztriába megyünk az én nagy
-szomorúságomra.</p>
-<p>– Hát mulatod magadat ott is, egy szép asszony mindenütt jól
-mulat. Aztán tudom, Niki, Stapszi is: meg Klienigstein Hansi is
-veletek mennek.</p>
-<p>– Ezzel vígasztalsz?</p>
-<p>– Mindenkit azzal, a mivel lehet.</p>
-<p>Ezt meg én nem akartam elérteni.</p>
-<p>– Mikor látunk?</p>
-<p>– A tél derekán Biskrában, én már őszszel oda megyek… addig, – s
-most egyenesen a szemembe nézett, – vigyázz a szívedre, – mondta
-élesen s felkapva kalapját, ott hagyott. Mit értett ez alatt? S
-miért mondja éppen <i>ő</i> nékem ezt. Hát tehetek én arról, hogy ő
-odajött Pusztahegyre, tehetek arról, hogy belém szeretett, tehetek,
-hogy férjem legjobb barátja, tehetek, hogy férjem… eh nem igaz, én
-a férjemet szeretem, hűséges felesége leszek, s néki fogok élni s
-boldog leszek. Úgy legyen!</p>
-<p>Nem fogunk Biskrába menni.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Augusztus 11-én.</p>
-<p>Bécs. Na hiszen, ez megint kedves úr volt. Sándorral nem voltunk
-egy perczig sem egyedül. Velünk a Klienigstein Hansi, a Niki s a
-Stapszi. Szép kompánia. Sándor, Stapszi s Hansi átmennek az étkező
-kocsiba kártyázni, én meg egyedül Nikivel. Nikivel! Ezzel éppen
-csak akkor hagynék igazán <span class="pagenum"><a name="Page_59"
-id="Page_59">-59-</a></span> udvaroltatni magamnak, ha féltékenynyé
-akarnék általa valakit tenni.</p>
-<p>Közel ült hozzám, czigarettájának füstjével körül ölelt. Pfuj!
-én is rá gyújtottam egyre, hogy kibirjam. Ha nem megyünk
-Weidmannsdorfba, hát goromba lettem volna vele, de így nem mertem.
-Ott szükségem lesz reá. Hisz alig ismerek egy-két osztrákot.</p>
-<p>Mondom, oda ült hozzám egész közel, a karjával majd csak hogy
-nem a vállamhoz ért. S úgy beszélt. Ime udvarlása:</p>
-<p>– Mini, te szép vagy.</p>
-<p>– Tudom.</p>
-<p>– Milyen kár, hogy Bálványosy herczegnővé nem tettelek.</p>
-<p>– Igen szép, hogy így gondolkodol, de kérdés, vágytam-e vajjon
-én erre a végtelen tisztességre.</p>
-<p>– Ha, ha, nem rossz. Azt hiszed, elhinném. Végre is gazdagabb is
-volnék, mint Sándor.</p>
-<p>– De hát úgy látszik, azt hiszed, hogy én nem szeretem
-Sándort.</p>
-<p>– Hiszek azt, a mit hiszek.</p>
-<p>– Szemtelen, – nos és most én ügyetlen, a Sándorról dicshymnuszt
-zengedeztem el neki. Hogy milyen jó, milyen okos, milyen derék… s
-mikor mindezt elmondtam, igen elszégyeltem magamat. Végre is ez
-senkire sem tartozik. Úgy éreztem, mintha éjjeli pongyolába
-mutattam volna előtte magamat.</p>
-<p>– Eh, lárifári! – vágott a szavamba, – azért te sohasem
-szeretted, s ő? ő róla sem tudom, hogy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> szeretett
-téged. Ez olyan illő házasság volt, végre is neked férjhez
-<i>kellett</i> menned, Sándornak meg <i>kellett</i> házasodnia s
-így – megegyeztetek.</p>
-<p>Nem és nem. De hiszen én szeretem őt, miért ne szeretném? Én
-szeretem, csak alkalmam lett volna akkor neki megmondani. Ha ebben
-a pillanatban belép a kupé ajtaján, tudom, hogy a nyakába borulok s
-össze-vissza csókolom mindenki előtt. Mit bántam volna, ha ez a
-három majom meg is ütődik viselkedésemen. De Sándor nem jött be
-Marcheggig. Egyedül voltam az egész úton Nikivel. Este Sachernál
-ebédeltünk. Mindig Hansi, Niki és Stapszi társaságában. Sándort még
-ilyennek nem láttam. Unalmas, fáradt volt. Alig beszélt s hagyott
-engem ezzel a három rüpőkkel!</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Augusztus 12-én.</p>
-<p>Este az orfeumban voltunk. Hát ilyen? Repülő, félmeztelen
-lányok, meg lányok, kik illedelmesen vannak ugyan öltözve, de a mit
-mondanak, öltözetlenebbek az amazok meztelenségénél! Ostoba
-fonnyadt arczú urak a páholyokban, monoklival belenézve a semmibe,
-füst, lárma, lenn a szörnyű plebs, a maga rettenetes sörszagú bántó
-lármájával. A szomszéd páholyban «eine unmittelbare!» valami kis
-herczegné három udvarlójával s a férjével (nini, csak úgy, mint én)
-épp oly hangosan nevet s lármázik s iszsza a sört, mint azok ott
-lenn. Én leeresztem fátyolomat s hosszú keztyűim, azt szeretném, a
-vállamig érnének, hogy a testemmel semmi ebből a légkörből
-<span class="pagenum"><a name="Page_61" id=
-"Page_61">-61-</a></span> ne érintkezzék. Utálom e helyet, de hát
-mit tehetek? Nikinek esek neki:</p>
-<p>– Hát ezekért a helyekért hanyagoltok ti minket el?</p>
-<p>– Ohne Weiber… dalolja Niki az énekesnővel s nem felel.</p>
-<p>– Mondd, mit szerettek ti <i>itt?</i></p>
-<p>– A salonjaitok zárkózottságát, ha visszatérünk beléjök –
-felelte gyorsan Sándor, Niki szavába vágva. Aztán keményen rám
-nézett. Láttam, nem szereti, a mit mondok. Én sem szerettem, de mit
-tehetek róla, ha szégyeltem, hogy itt szégyellem magamat.</p>
-<p>Hogy hazamentünk, Sándor a kocsiban keményen megkorholt,
-kiéreztem, a balatonfüredi viselkedéseimet érti alatta. Én boldogan
-hallgattam, de úgy tettem, mintha haragudnék érte s nem eresztettem
-haza érve a szobámba. Fokozni akartam érdeklődését irántam. Azt
-szeretném, hogy őrülésig belém szeressen, akkor talán – lehet,
-lehet. Vagy tán már ma is? Valamit érzek itt benn a szívemben, de
-<i>mi</i> az? s kiért? Ha én azt tudnám.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Augusztus 15-én.</p>
-<p>Tegnap óta Weidmannsdorfban. A társaság nagy, 15–20 asszony s
-ugyanannyi férfi. De mi asszonyok egész nap egyedül vagyunk, mert
-uraink vadásznak. Milyen unalom. De ime egy pár alak. Az öreg
-Weidmannsdorff herczegné. Magas, szikár asszony, olyan
-mozdulatokkal, mintha nyakörvet viselne. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span> Nem néz se
-jobbra, se balra, se le, csak mindig egyenesen felfelé. Szeretném
-látni ezt az asszonyt egyszer az udvar előtt bókolni, ugyan hogy
-törik ketté a dereka? Mindent kimérten, mereven mond el, minden
-szó, mi kiszalad a száján, az által, hogy ő mondja, nagy súlyt
-nyer. Csak kis ujját adta nékem, mikor megjöttem – tán megérezte
-rajtam a bizonyos ősapát? A férfi makog, nyafog s rémítően papucs
-alatt van. Leányuk van négy, mind olyan, mint egy-egy dragonyos,
-rettenetesen vállasak, szegletesek, de igen jó lányok. Az egyikkel,
-Marincsival összebarátkoztam. Minden szívbaját elmondta egy nap
-alatt. Tudom, kibe s hányszor volt szerelmes.</p>
-<p>Itt még Stachelnitz herczegné, a Pepi, a bécsiek elkényeztetett
-Pepije. Játszik minden műkedvelői előadáson, elad minden bazáron,
-minden carousselen lovagol, tud fütyülni, dalolni, magas iskolát
-lovagolni, tíz nyelvet egyformán jól beszél, énekli a bécsi és
-párisi kupleteket, franczia és olasz dalokat. Olvas minden könyvet,
-mit írtak. Mindig pattog s nincs soha ideje valakivel egy félóránál
-tovább beszélni. A férjével még nem is találkoztam. Itt az öreg
-Klienigstein, finom mosolyú öreg úr, kinek azonban azt mondják,
-csak minden harmadik szavát lehet és szabad elhinni, mert azt
-hiszi, jó diplomatának hazudnia kell. Annál szókimondóbb a lánya,
-Lolly, ki már két gorombaságot mondott nekem, de mind a kétszer
-összecsókolt utána – es war ja nicht bös gemeint – mondta s egy
-perczre el nem hágy, mióta megbocsájtottam neki. Roppant férfias
-mozdulatok, <span class="pagenum"><a name="Page_63" id=
-"Page_63">-63-</a></span> bizonyos férfiaknak, meg az asszonyoknak
-tetszik. Én nekem is… bár egy kicsit olyan, mint egy elszabadult
-csikó.</p>
-<p>Ezek a főbb alakok. Férfiak? Hansi, a bátyja, Niki és Stapszi
-(Istenem, de meguntam már őket), egy Gysenburg-Stachberg, a család
-feje, egy kis uralkodó herczeg, Ausztria legnagyobb partieja. Míg a
-férfiak vadásznak, addig a lányok őt vadászszák, «mert én jobb
-szeretem a vad libáknál a szelídeket», súgta nekem ebéd alatt,
-ezzel igen nagy bizalmat árult el irántam. De mit folytassam
-tovább, mind egyformák, legalább nékem.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Augusztus 16-án.</p>
-<p>Sándort alig látom. Egész nap vadászik. Este halálra ki van
-merülve. De hát ez már vadászatoknál így szokás. Ebéd után vele
-lehetnék, de ha ő nem, én sem.</p>
-<p>Ma este Pepi jött le hozzám. Én fáradt voltam, le akartam
-feküdni. Tulajdonkép nem tudom miért, de rosszkedvű voltam. Azt
-hiszem, a Katinka-ligetre gondoltam, azért. Pepi leült ágyam
-szélére.</p>
-<p>– Látod, édes gyermekem, ha én te lennék, másképen élnék.</p>
-<p>– Hiszen én olyan formán élek, mint te, csak mindenből
-kevesebbet.</p>
-<p>– Néked édes Minim – mondta s hangja színtelen lett – nincs okod
-arra, hogy úgy élj, mint én. Te… boldog is lehetsz.</p>
-<p>Csodálkozva néztem reá. Kissé furcsa volt, hogy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> így, első
-látásra olyan húrt pendít meg, melyből élettörténetére vonhatok
-következtetést.</p>
-<p>– Látod, te szép vagy, én sohasem voltam. (Ebben igaza van.) A
-te férjed derék ember, s nem volt okod, miért ne menj szerelemből
-hozzá (ez is igaz), te fiatal vagy… nézd. Én, a híres Pepi
-herczegné, ki egész Bécset mulattatja, kinek kalandjairól két
-ország beszél, hiszed-e, ha elmondom – soha boldog nem voltam. Mit
-ér egy ilyen élet? Reggeltől estig hajsza, hogy a szív csendjét
-befödje. Mit ér? Menj haza férjeddel, kérd bocsánatát. Mert a hiba
-benned kell hogy legyen. Ismertem Sándort rég, a Bálványosyak
-között a legtöbbet ér. Menj haza vele s hagyj minket tánczolni a mi
-korpára épült tündérvárainkban.</p>
-<p>Én megcsókoltam a kezét.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Augusztus 18-án.</p>
-<p>Sándorral párbeszéd.</p>
-<p>– Menjünk haza, Sándor, én már úgy vágyom haza.</p>
-<p>– A hogy akarja, pár napig azonban még nem lehet, most, hogy a
-vadászatra a meghivást elfogadtam s én egy más vadász helyét
-elfoglalom, itt kell maradnunk végig.</p>
-<p>– De én… én, úgy akarom!</p>
-<p>– Mini maga parancsol s én… cselekszem, – mondta Sándor s
-megcsókolta homlokomat.</p>
-<p>De azért itt maradtunk, ő győzedelmeskedett.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_65" id=
-"Page_65">-65-</a></span></p>
-<p class="right">Augusztus 19-én.</p>
-<p>Szemtelenség, szemtelenség. Ime Elektől ez a levél:</p>
-<p>«Édes Mini!</p>
-<p>Tudja, hogy szeretem. Tudja attól a percztől, hogy a
-Katinka-ligetben megcsókoltam a kezét. Tudom jól, hogy a maga lelke
-az én lelkemhez hasonló, s hogy a Sándor és maga között
-áthidalhatatlan örvény van, mert nincsenek egy anyagból. Szeretem.
-Maga volt az első, ki lelkemet felgyújtotta. Maga adott vissza
-önmagamnak. Nem tudja, mily üres volt életem, mielőtt megláttam. Az
-egész világban csak a szép érdekelt, s magában megtaláltam azt, a
-ki az asszonyban visszaadja ezt nékem. Nem szépségéről beszélek.
-Lelkéről. Van valami a tekintetében, a miből érzem, egy velem,
-egynek kell lennie, akár akarja, akár nem. Talán sohasem fog rólam
-többé hallani. De ezt meg kellett írnom. Tán tudja, hogy egy
-nagybátyám meghalt, váratlan óriási vagyon örököse lettem.
-Gazdagabb vagyok ma, mint Sándor. Ha ez egy év előtt történik, ma
-már nőm. De hát ezelőtt nemcsak szegény, de büszke is voltam.
-Kerültem magát. Ma megmondom azt, a mit úgy is tud. Későn találtunk
-egymásra, nagyon késő… Ne halljon rólam többet. Egy nagyobb afrikai
-utat teszek – az Isten áldja. Elek.»</p>
-<p>Ezt a levelet <i>merte</i> nékem írni. Hát azt hiszi, most már
-majd írni fogok neki, hogy kérni fogom, térjen vissza. Soha –
-Sándoré testem-lelkem. És boldoggá fogom tenni, mert megérdemli. Az
-Elek útjait az Isten vezérelje!</p>
-<p class="center">*</p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_66" id=
-"Page_66">-66-</a></span></p>
-<p class="right">Augusztus 20-án.</p>
-<p>Pepinél.</p>
-<p>– Mondd, mit tennél, ha házasságod után 3 hóra a férjed
-elhanyagolna – a saját hibádból – s egy más ember üldözne
-szerelmével?</p>
-<p>– Megmondanám férjemnek, – mondá Pepi, – az agyonlőné azt, a ki
-«üldöz szerelmével» s ez energikus actiója által ismét visszatérne
-hozzám.</p>
-<p>Ezen gondolkozom.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Augusztus 21-én.</p>
-<p>Nem, nem. A mit Pepi mond, az mégis lehetetlen. A skandalum,
-aztán meg Sándornak is történhetne baja. És Eleknek? Ezzel nem
-törődnék? Ha tudnám. Levelét nem téptem el; pedig mindig
-megbosszant, ha újra átolvasom.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Augusztus 22-én.</p>
-<p>A vadászatok utolsó estéjén nagy bál. Roppant körülvettek, szép
-voltam s okosabb, mint ezek a jó bécsi dámák, kik gorombaságukkal
-akarják szellemi hiányaikat fedezni. Persze az egy Pepit kivéve, ki
-csak úgy csillogott-villogott a jókedvtől, szellemtől s a
-gyémántoktól. Folyton tánczolt. Tánczközben megérintette toll
-legyezőjével a vállamat, «menj haza, Mini… még nem késő», súgta
-angolul. Pedig milyen szép egy ilyen bál!</p>
-<p>Sándor nem tánczolt, egy sarokban ült az öreg <span class=
-"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span>
-herczegnővel s annyira elmerült a beszélgetésbe, hogy engem észre
-sem vett. Megunt volna?</p>
-<p>Holnap haza megyünk.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Augusztus 24-én.</p>
-<p>Elutaztunk. A vasuton Sándor elmondta, hogy Elek nagy örökséget
-csinált. Én majd csak hogy a szavába nem vágtam, hogy tudom.</p>
-<p>Aztán… észrevettem magamat. És <i>most</i> e perczben közeledjek
-hozzá? Hazugságra állva kezdjem el a boldogságot… Nem, nem. Pedig
-hazudni tudok, jó iskolában nőttem fel erre. De ilyen esetekben
-nem. Éreztem, hogy egy borzasztó árny tolult közénk. Sándor pedig
-meleg volt velem s jóságos… Azt mondta, csak azért tartotta távol
-magát tőlem, nehogy azt mondhassák: ezek csak úgy, mint a fürediek,
-hogy én vagyok a dologban a hibás. Úgy akarta feltűntetni, mintha
-ez kettőnk közös megegyezése lenne.</p>
-<p>– És úgy-e, ha ez így is volt, ezentúl nem lesz így, – mondta s
-közelebb húzódott hozzám s lágyan, olyan lágyan, mint azokban az
-időkben rég, nézett a szemembe. És én e két szemében valami olyan
-igen fájdalmas vonást láttam meg, és én e két szem kifejezését,
-tekintetét, melegségét nem birtam el többet. E perczben igen tudom
-hogy lehettünk volna ketten még. De hát az a harmadik! Hátha a Pepi
-tanácsát elfogadnám… igaz, ha megmondanék neki mindent. Nem, nem
-birom. Félek, félek.</p>
-<p>Sándor át akart ölelni – s én visszavonulva a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> kupé egyik
-sarkába, sírva fakadtam – s nem hagytam magam. Azt hiszem, hogy
-nagyon boldogtalan vagyok.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Augusztus 26-án.</p>
-<p>Igen, boldogtalan. Átolvasom e naplót idáig. Mi lesz velem? Most
-itt vagyok, hol boldog voltam pár napig; hol boldogíthattam volna
-valakit. De hogyan? Hiszen egész életem hazugság az első
-pillanattól kezdve. Ez az Elek-féle levél csak megvilágította azt,
-a mit már oly rég éreztem. Minden a lelkemben, egész életem csak
-hazugság. Megszülettem. A gyermekszoba már a hazugság páráival
-telítve. Hazudtam akkor, midőn anyám s atyám kezét naponta
-megcsókoltam, mert nem tisztelhettem őket. Hazudtam, midőn a
-myrtuskoszorúval oda álltam az oltár elé, mert ha testem szűzi volt
-is, lelkem tele volt szenynyel. Hazudtam a nagy világban, mert csak
-mesteri hazudozással lehettem mindig az első. Hamisnak, hazugnak
-kellett lennem, hogy nyerjek. Hazudtam, midőn hűséget s szerelmet
-igértem ennek a becsületes embernek. Hazudtam önmagammal szemben,
-midőn <i>most</i> azóta azt hittem, hogy a mulatság iránt van
-érzékem csak, hazudtam néha még akkor is önmagamnak, midőn el
-akartam magammal hitetni, hogy boldog vagyok.</p>
-<p>Hazudtam Eleknek, midőn úgy tettem, hogy nem ismerem fel
-szerelmét, álnok vagyok ma, midőn ezt a levelet folyton magamnál
-hordom, hogy senki rá ne találjon, s midőn mosolyogva hazudok
-<i>néki</i> derült, nyugodt boldogságot, hogy ne tudjon meg
-<span class="pagenum"><a name="Page_69" id=
-"Page_69">-69-</a></span> semmit. Hazugságon állok, erre épült
-lelkem egész világa, erre jövőm… s most hogy boruljak én egy
-becsületes ember keblére s hogy élhessek az oldalán.</p>
-<p>Ha bevallanék néki mindent? Pedig ez lenne az egyetlen mód a
-boldogulásra. Hogy legyen? Nincs erőm, nincs erőm, hogy gőgös
-büszkeségemet megtörjem, hogy kicsinynyé váljak előtte s meghajtsam
-fejemet, én, ki mindig s mindenütt az első voltam s ehhez vagyok
-szokva.</p>
-<p>Folyton kerülöm, pedig vele szeretnék lenni, vele, hogy elbirjam
-azt, hogy az a levél úgy hiszem kiégeti a szívem egész
-érzésvilágát…</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Augusztus 27-én.</p>
-<p>Mamától egy levél. Leírom… mentségemül. «Légy mindig jó
-férjeddel. Látod, sokat köszönhetsz néki, hallom minden oldalról,
-hogy debut-d épp oly jól sikerült Füreden, mint Ausztriában. Ez nem
-kis dolog; és kivált így a «mézes hetek» alatt. Büszke vagyok rád,
-jól neveltelek. Érted, hogy kell az emberekkel bánni s hogy lehet
-mindig s minden körülmények között – nyakukra hágni, s erős kézzel
-ragadni meg az «elsőség» kormánygyeplőjét. Örülök, hogy boldogságod
-mellett «tenni» is rá érsz. Én tán azért nem értem rá soha, mert
-boldogtalanságom elfoglalt. A papa? Olyanabb az olyannál, multkor a
-bécsi angol követ tiszteletére ebédet adtam, képzeld, nem jött el,
-mint háziúr. Nem tudtam hová lenni szégyenletemben, ismét egy újat
-kezdett… <span class="pagenum"><a name="Page_70" id=
-"Page_70">-70-</a></span> De hát hogy értenéd meg, mibe kerül nékem
-ez a mosoly, a melylyel semmit, de semmit sem akarok meglátni, s a
-melylyel mindent, de mindent elfedek…»</p>
-<p>Ez a mosoly, ez is hazugság. Hát ez a mi sorsunk?
-Boldogtalanság, szerencse, boldogság, minden csak hazug módon
-viselve?</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Szeptember 2-án.</p>
-<p>Félek tőle. Ma oly jó volt velem, oda jött hozzám, mikor sirtam,
-rá tette erős kezét a homlokomra s lassan felemelte fejemet.
-Szemeim kifejezését kereste.</p>
-<p>– Miért sír? Tán boldogtalan? Lássa, én nem lehetek mindig
-emberek között, nem bírom ki a léhaságukat.</p>
-<p>– Hát azt hiszi, – akartam kiáltani neki, de megakadt a szó a
-torkomon. Ha én most oda mehetnék hozzá, s megcsókolva nyugodt,
-tiszta homlokát, azt mondanám neki: «Bocsáss meg, én szegény, bűnös
-asszony vagyok, ki hazudtam néked akkor, midőn az oltár előtt
-álltunk. De ma igaz szívvel mondhatom néked, hogy szeretlek, s te
-vagy boldogságom, mindenem.» De az igazság lenne-e ez? Hisz még az
-a levél, a mit az a másik írt, mindig megvan, még megcsalom minden
-felkelő nappal, még napról napra mélyebben sülyedek a sárba.</p>
-<p>Ha több ember lenne körültünk, igyekezném magamat új alakban
-mutatni, de vele szemben az <span class="pagenum"><a name="Page_71"
-id="Page_71">-71-</a></span> igazságot csak is ezzel a levél
-felmutatásával kéne kezdenem. És erre képes soha sem leszek.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Szeptember 10-én.</p>
-<p>Azt hiszem, igen boldogtalanná teszem. Azt hiszem, tönkre teszem
-átkos viselkedésemmel. Úgy hitte, unom magamat; egy hétig tele volt
-a ház vendéggel. Ekkor napokig nem is mutattam magamat. Ekkor
-megkorholt, kemény volt velem. S még ilyen perczekben érzem
-legközelebb magamat hozzá. Ilyenkor nem félek a szemébe tekinteni,
-ilyenkor oly jól esik, hogy lágyan, melegen tekint a szavai sulyos
-értelmeinek daczára reám. De aztán, s ez a bökkenő, hogy nem szólok
-ellen s megalázkodom, megteszem, a mit mond, mintha elszégyelné
-magát, bocsánatot kér ilyenkor tőlem: s ez a bocsánatkérés már épp
-elviselhetetlen.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Szeptember 15-én.</p>
-<p>Határozottan rosszul néz ki s beteg. Ma elvitt kocsin arra a
-birtokra, a melyet nékem szánt még <i>akkor</i>. Ott egy új
-cottageszerű házat építtetett, azt mutatta meg nékem. A nagy
-fáczányos szélén áll a kis épület. A mesterek három hónapig
-dolgoztak csak rajta. Természetes fa- s téglából készült kis
-emeletes alkotmány, gerendás tornáczokkal, czinóberszínű ajtók- s
-gerendaszélekkel. A terrasseokon angol piros fonott bútorok, nehány
-salon, s egy nagy hálószoba, a főépületben. Az utolsó szobában – az
-arczképe. Akkor festette Sargeant, a nagy angol <span class=
-"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span> mester,
-mikor jegyben jártunk. A hasonlóság feltünő, de a mellett ijesztő
-látni, mennyit öregedett azóta. Mi baja lehet? Arczbőre sárgás,
-szemei beestek, haja deresedni kezd. Én teszem tönkre? Boldogtalan
-volna? Annyira meghatott a kép, hogy a mellére borultam, s nem
-akartam sem az eredetit, sem a portrait-t látni.</p>
-<p>Pedig ma majdnem derült volt máskorhoz képest arczkifejezése.
-Látszott arczán, hogy boldog, hogy e birtokot a házzal együtt
-végleg átadhatja nékem. Ha én most ezt igaz szívvel, tiszta szemmel
-fogadhatnám el, ha egyenesen szemébe tekintve így szólhatnék neki:
-– Köszönöm férjem, ajándékod nagy értékü és nemes, vedd érte
-szerelmemet, a melynél többel nem birok.</p>
-<p>Ha ezt mondhattam volna néki!</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Szeptember 20-án.</p>
-<p>Nem, határozottan nem irok többé naplót. Ez átkos papiron
-szoktam rá a hazudozásra, s most, hogy lelkem igazságos képét irom
-le, napról napra nem birom el a sulyát. Bele bolondulok.</p>
-<p>Nem jó az embernek igen mélyen tekinteni bele a lelke világába.
-Addig, mig külső éltemet írtam le benne, mulattatott a dolog. Aztán
-– igen, kimondom, szégyeltem, – ma, megörjít.</p>
-<p>Nem irok többet.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_73" id=
-"Page_73">-73-</a></span></p>
-<p class="right">Október 3-án.</p>
-<p>Indulunk. Mától kezdve megint elkezdem az írást. Nem birom ki.
-Hogy ha még le sem írom, a mit érzek, úgy egészen egyedül vagyok.
-Igy legalább megkönnyit az, a mit énemből kipusztítok az által,
-hogy papirra vetem.</p>
-<p>Indulunk. Tegnapelőtt mondta Sándor, hogy el van tökélve
-délolaszországi s algieri útját megtenni. Én eleinte elleneztem
-(már megint hazudtam, nem mondhattam, hogy azért nem akartam menni,
-mert Elek is ott lesz). Sándor azt hitte, a pesti világot sajnálom,
-megigérte, hogy Cannesba visz a tavaszi hónapokra. Pfuj, milyen
-véleménye van rólam, de megérdemlem. Legyen ez a bünhödésem. Nem
-ellenkeztem tovább, nem is mondtam ellent. Higyjen rólam annyi
-rosszat, a mennyit lehet. Az sem lesz elég…</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Október 6-án.</p>
-<p>Az utolsó pillanatban <i>egyedül</i> oda szaladtam a partra,
-előttem a Körös, tovább a Katinkaliget, s a láthatárig a puszta.
-Mit mindent hagyott itt, a mit nem tudtam életté átváltoztatni…</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Október 10-én.</p>
-<p>Ime Pest: Egész nap itteni barátnőim járnak be hozzám, mindegyik
-irigyen nézi ezüst útikészletemet (csak a multkor kaptam
-Sándortól), megnézték ékszertokjaimat, elbámulva látják óriás
-solitair gyémántokból összefoglalt nyaklánczaimat, diadémjeimet.
-<span class="pagenum"><a name="Page_74" id=
-"Page_74">-74-</a></span> Egy se volt arra kiváncsi, hogy itt belül
-milyen a világ. Mama irigyen megcsodált, azt találta, sohasem
-voltam ily szép, még a papa is beczézgetett. Mindenki rontott.
-Harmadik napja vagyunk itt s s három ebédmeghívásunk volt.</p>
-<p>Én? előkerestem azt a könyvjegyzéket, a melyet egyszer Elek
-adott nekem, s rendeltem vagy 50 kötet franczia és angol könyvet.
-Olvasni fogok az úton. Én azt hiszem, az olvasás eltávolít majd
-önmagamtól, pedig erre szükségem van.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Október 12-én.</p>
-<p>Fiuméban. Sándor a hogy megérkeztünk, átöltözködött s
-unokatestvéréhez, a kormányzóhoz ment. Én a legegyszerűbb ruhámban,
-a komornám kiséretében, bejártam a várost. Olyan furcsa, kéjes
-érzés fogott el. Úgy éreztem, mintha ébredni kezdene valami a
-lelkemben, ez az arany napsugár, ezek a babérerdők, a végtelenség,
-ez a néptömeg, mely körülvesz s a mely nem ismer… Ime, tán ez
-legtöbbet ér. Hisz mióta megvagyok, üveg szekrénybe voltam
-kiállítva. Mindig tudta mindenki, vagy legalább tudni vélte, hogy
-mit teszek, mit gondolok s érzek. Itt senki, senkisem ismer.
-Lementem a horvát part egy osteriájába, leültem a szőlőlugas
-szélén, s belenéztem a messzehaladó tenger kék vizébe. Mily szép,
-szép az élet! Úgy éreztem, az életerő beleszalad a lelkembe… nini,
-szavalok! Most veszem észre. Nem hiába, hogy egész út alatt a Taine
-«Italie»-ját olvastam. <span class="pagenum"><a name="Page_75" id=
-"Page_75">-75-</a></span></p>
-<p>Elek, ha látna, csodálkozna rajtam. De tán nem annyira, mint én
-magam csodálkozom. Oly jól esett ez a frissen fejt tej, úgy
-éreztem, az igazság emlőjéből szivom! Azt hiszem, a mit látni
-fogok, közelebb fog az igazhoz hozni. Furcsa, hogy majd a
-művészetek segítségével kell hozzá jutnom. Tanulni akarok,
-fejlődni. Szeretnék az lenni, a mi vagyok, megszakítani a régi
-énemmel minden összeköttetést.</p>
-<p>A kormányzóéknál igen boldog ebéd volt (ritkán használom e szót
-«boldog!»). Igen rokonszenves emberek. A governatore még igen
-fiatal ember, van valami igazán fejedelmi abban, a mit mond, abban
-a mit tesz. Felesége komoly, szép asszony.</p>
-<p>Olyan komolyan nézett rám – hogy lesütöttem szemeimet. És –
-közvetlenül. Ez már haladás. Míg férjeink politizáltak, karon
-fogott, megmutatta a nagy, de roppant nyomott palota minden
-zege-zugát. Különös összeállítás, nagy aerarisch bútorok, s aztán
-ezek között olasz, velenczei ritkaságok. Úgy látszik, erre sokat
-tartanak. Furcsa, ezt soha sem láttam otthon. Peddig ezzel is
-mennyit szórakozik, tanul és felejt az ember. Ezeknek meg még erre
-sem volt szükségük, mert hisz boldogok, s van teendőjük elég. A
-gyermekekhez is bementünk. Komoly gyerekek, szinte már ezek is
-reprezentálnak.</p>
-<p>Milyen különös, ezeknél minden olyan – igaz benyomást tesz.</p>
-<p>Kiültünk egy terrasse-ra s hosszan elbeszélgettünk.</p>
-<p>– Mondd, – kértem hirtelen, – hogy tanultad meg az igazság útját
-járni?</p>
-<p>A fiatal asszony jóságosan mosolygott, nem felelt <span class=
-"pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> rá semmit,
-de szeméből láttam, hogy úgy született benne. Aztán tárgyakról
-beszéltünk. Minden egyes bútornak története van, mindegyikről tud
-valamit elmondani. Mennyit kellett hogy tanuljon, hogy érezze
-mindezt, hogy lássa, mi a szép, mi az összhangzatos.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 375px;"><a href=
-"images/i005hq.jpg"><img src="images/i005.jpg" alt=
-"Kiültünk egy terrassera." title="Kiültünk egy terrassera." /></a>
-<p class="caption">Kiültünk egy terrassera.</p>
-</div>
-<p>– Hogy irigyellek, hogy Rómába, Nápoly- s Szicziliába mentek, –
-mondta.</p>
-<p>– Hogy irigyellek, hogy itt maradhatsz, – viszonoztam elszólva
-magamat.</p>
-<p>– Mit irigyelsz rajtam, hisz néked is megvan mindened, mit
-kivánsz, férjed szeret, vagyonod nagyobb a mienknél, tehetsz annyi
-jót, mennyit akarsz, s élvezhetsz, a mennyit szemed és szád kiván.
-Mi kell több ennél? Még gyermeked nincs, de hát ez is csak idő
-kérdése. És te szabad is vagy, mi pedig kötelességünknek élünk.</p>
-<p>A két utolsó mondata szeget ütött a fejembe. Gyermekem, hátha
-lesz nékem is! Tán majd a kis fejére rá tett kézzel még el is
-mondhatok néki mindent.</p>
-<p>És kötelességem is lesz akkor. Most nincs? De ha nem birom, nem
-tudom betölteni!</p>
-<p class="right">Október 14-én.</p>
-<p><i>Róma</i>. Milyen furcsa volt tegnap a kis hajón vele együtt
-neki indulni a tengernek. Még soha sem voltam tengeren. Nyolczkor
-este lassan siklott ki a hajó a megvilágított fiumei kikötőből, oly
-csendes, oly nyugodt volt az éjszaka, és én úgy szerettem
-<span class="pagenum"><a name="Page_77" id=
-"Page_77">-77-</a></span> volna, ha nagy, igen nagy veszedelembe
-jutnék vele. Ha terhes felhők környékeznének, ha villám,
-mennydörgés elnyomná a szavunk. Hogy így közel-közel simulhassak
-hozzá még egyszer, s elfogadhassam védelmét, őszinte szeretettel,
-ragaszkodással.</p>
-<p>A tenger bámulatos csendes volt. S Anconától Rómáig napfényes
-idő. Este értünk Rómába. A Hotel Quirinalban ember ember hátán,
-villanyvilágítás, nyüzsgés. Késő éjjel csendesek voltak az
-utczák.</p>
-<p>Hát ez Róma?</p>
-<p class="right">Október 18-án.</p>
-<p>Rómáról nem merek írni. Azt hiszem, ostobaságokat mondanék, így
-hát csak Stendhalt s Tainet olvasom s azokat igyekszem Rómában
-feltalálni. Pedig furcsa, minden más hatást tesz rám. Valószinüleg
-éretlen vagyok még.</p>
-<p>Már két nagy ebéden voltunk. Sándornak mindenütt vannak rokonai.
-Az olasz rokonok! Gracié, majd felfalnak, olyan édeskések mind.
-Voilá une race qui ne me plait pas! Egy angolnéval, Lady Stanleyval
-ismerkedtem meg. Az vonzott hozzá, a mit az olaszoknál nem találtam
-meg: az igazság.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Október 20-án.</p>
-<p>Istenem, Istenem, hát nem lesz ennek vége. Elek ismét írt. Azt
-mondja, Kairóból az arab pusztába expeditióra készül. S nem bir
-magával, hozzám fordul egy kis érdeklődésért. Mit tehetek én érte?
-<span class="pagenum"><a name="Page_78" id=
-"Page_78">-78-</a></span> Levele tele van Rómával s Rómán keresztül
-minden sorából szerelme beszél, a melyet azonban nem említ. Így hát
-megmérgezi nékem Rómát. Délután a Campagnában voltunk… nem birtam
-magammal, e végtelenül szomorú mezőkből, e szürkés hangulatból
-annyira az Elek szavai beszéltek hozzám, hogy megkértem Sándort,
-forduljunk vissza, rosszul érzem magamat. S most itthon vagyok a
-kis szobámban – a villanyfény besugárzik idáig az iróasztalomig, s
-azért csak az a nagy, néma, csendes Campagna előttem… tovább még
-keletnek az az ismeretlen sivatag, s azon egy ember, ki megy, tán
-vesztét keresve…</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Október 24-én.</p>
-<p>Ha gyermekem lenne Sándortól, minden jobbra fordulna. Ma
-bementem a Szent-Péter-templomba, ezért imádkoztam. Meghallgatott-e
-az Úr? Ah! hiszen vallásom sincs, ezt is kiölték belőlem. Az a
-czinizmus, a mely megölte bennem a szerelem iránti érzéket, elvitte
-magával vallásomat is. Senkiben, semmiben nem hiszek. De igen,
-Sándorban… Hát akkor?</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">November 3-án.</p>
-<p>Palermóban. Megyünk, megyünk – az én szemeim nyitva s azért nem
-látok semmit, nem hallok semmit, nem vágyom semmire. Olvasom
-Baudelairet… Mint a mákony. Szeretném, ha mind e fény, pompa
-érdekelne. De mi közöm mindehhez?</p>
-<p class="center">*</p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_79" id=
-"Page_79">-79-</a></span></p>
-<p class="right">November 16-án.</p>
-<p>Megint egy levél Elektől, megérkezett a Szentföldre. Arra kért
-már akkor, hogy oda feleljek neki, s miután semmi hir rólunk, azt
-mondja, érzi, <i>igaza volt</i>, hogy megirta szerelmét, mert vagy
-tőlem kellett volna pár sornak jönni, vagy Sándortól egy levélnek,
-a melyben élethalál-párbajra hivja. Egyik sem jött, sem
-<i>igen</i>, sem <i>nem</i>. Tehát szavait félig meghallgattam.</p>
-<p>És igaza van, úgy van. Megcsaltam férjemet – és tán – önmagamat
-is?</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">November 18-án.</p>
-<p>Nem, nem fogok mindig ezzel foglalkozni. Ez ostobaság s
-eredménytelen.</p>
-<p>Egy óriási parkban kocsiztunk, a mely Katinka-ligetre
-emlékeztetett. Vagy csak minden a mit látok, azzá hasonul át, a mi
-bennem van. Ma Verlaine-t vettem meg, az Elek kedvencz költőjét.
-Mint lánynak megvolt, hogy férjhez mentem – akkor azt hittem – nem
-lesz könyvekre, vagy legalább ilyenre szükségem, nem vittem
-magammal. Éjjel olvasni fogom.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">November 19-én.</p>
-<p>Egész éjjel Baudelairet olvastam, mint olaj a tüzre ez a könyv.
-Magamra olvastam benne. «Comme vous êtes loin paradis parfumé!»
-Volt-e ilyen paradicsomom valaha? Voltam-e gyermek, fiatal, mint
-<span class="pagenum"><a name="Page_80" id=
-"Page_80">-80-</a></span> mások. Rothadás vett körül, hogy
-meglettem, s a rothadás légköre tápláló légköröm.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">November 24-én.</p>
-<p>Nem értem, nem ismerek magamra. Napról-napra közönyösebb leszek.
-A külvilág nem érdekel. Úgy ülök a nagy ebédeken, estélyeken mint
-egy bálvány, szemeim kerekre tágulnak, nem mondok semmit, nem
-hallgatom azt, a mit beszélnek, nem látok, nem hallok, semmi
-érdekem, sem kedvem semmihez.</p>
-<p>Este Baudelaire-re, Verlaine-re örülök.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">November 30-án.</p>
-<p>Nagy jelenetem volt Sándorral. Ez az ember tönkre megy
-mellettem. Napról-napra sápadtabb arczkifejezése. Girgentibe
-mentünk. Én a hajó egy sarkában egy Zólát olvastam (nagyon érdekel
-ez az író, ha utamba akadna, lehet, hogy vissza adna önmagamnak)
-Sándor a másik sarkában a Times-t. Így egész Sziczilián keresztül.
-Este későn érkeztünk.</p>
-<p>Kocsin, zekegő úton a szállodáig, ott vár a megrendelt ebéd, en
-tête á tête. Ettől most mindig félek. Sándor két üveg pezsgőt
-megiszik egyedül, én pár osztrigát eszem, s hallgatunk. Aztán
-külön-külön lefekszünk. Másnap nagy szél kerekedik, én nem merek
-kimenni a szállodából, félek, hogy nevralgiát kapok. Sándor egyedül
-nézi meg a görög templomokat. Este vissza Palermóba. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span></p>
-<p>Így lesz hát ez az út végig? Hogy vissza érkeztünk,
-kijelentettem neki, hogy én nem megyek tovább, már unom ezt a
-hajszát, aztán meg… Elek Biskrában. El fogom kerülni, bármibe
-kerül. Sándor nem tágított, nyugodtan azt mondta, ő megigérte
-Eleknek, hogy deczember végét ott együtt töltik s így
-<i>megyünk</i>. Megyünk. Igen… én pár perczig zokogtam, sírtam,
-aztán – mintha fénysugár szaladt volna át a lelkemen, végre is,
-miért ne, menjünk. Hisz úgy jobb lesz. Jobb szembe nézni az
-ellenséggel, így ártalmatlanabb. És aztán ki is fogom magyarázni
-vele a dolgot úgy, hogy baj nélkül megértethetem magamat Sándorral.
-De hát ez már megint csak nem lesz az igazság…</p>
-<p>Sándor meghallgatta végelhatározásomat s ott hagyott: megyünk,
-volt az utolsó szava.</p>
-<p>Most hát én… igen én, irok Eleknek, ez az egyetlen módja.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Deczember. 1-én.</p>
-<p>Ime levelem:</p>
-<p>«Édes Elek. Reménylem, soraim még Jeruzsálemben érnek. (De hát
-ha nem!) Hallgasd meg, a mit mondok. Nem szeretlek, nem is foglak
-soha. Nem akarlak látni se élve, se halva. Ne gyere utamba, mert
-kitérek előtted. Tudd meg, hogy tisztességes asszony vagyok s az is
-akarok maradni. Férjemet szeretem, s jövendőbeli gyermekeimnek
-akarok élni. Hogy megközelitesz, az gyalázatos dolog, s egész
-lelkem felháborodik, ha rágondolok. Mit akarsz velem? Testem nem
-lesz a tied, mint a <span class="pagenum"><a name="Page_82" id=
-"Page_82">-82-</a></span> hogy a lelkem nem az. Nem szóltam
-Sándornak, nem azért, mintha bármi módon vonzódnám hozzád, de mert
-nem akartam, hogy összeütközés lehessen köztetek. Nem akarom, hogy
-Sándort baj érje. Te mint könnyelmű lányt ismertél, mióta a
-<i>szerelem</i> (igen, az a szerelem!!) átváltoztatott, azóta sem
-érzésem, sem gondolatom nem az, a mi volt. Mi megyünk Biskrába, de
-megtiltom, <i>érted</i>, hogy oda gyere. Nyugalmamat nem adom
-semmiért. Az isten megáldjon s ez leszen első és utolsó levelem
-tehozzád. Bálványosy Mária.»</p>
-<p>Mini helyett Máriát írtam alá. Ebből aztán kiérzi, hogy semmikép
-sem akarok vele bizalmas lábon állani. Magam vittem a levelet a
-póstára, csak időre érkezne még oda. Jaffáig innen 6 nap, onnan 2
-Jeruzsálemig, ott 8–10 nap alatt. Decz. 12-ére ott lesz a levél s
-akkor még tudom, ott kapja, hiszen karácsonyt a Szentföldön
-tölti.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Deczember 3-án.</p>
-<p>Átolvastam a levél fogalmazványát. – Istenem, milyen
-ügyetlenséget követtem el, hogy azt irom: «nyugalmamat nem adom»;
-hisz így többet árultam el, mint kellett volna, lelki
-állapotomról.</p>
-<p>De most naplót sem irok egy darabig, ez is csak hiába izgat. A
-tárgyaknak fogok élni. Ugy mint egy utazó, – ki felejteni
-utazik.</p>
-<p>Felejteni… mit?</p>
-<p class="center">*</p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_83" id=
-"Page_83">-83-</a></span></p>
-<p class="right">Deczember 30-án.</p>
-<p>Anya vagyok, bizonyos. Ennek sem tudok most már örülni. Félek a
-gyermektől. Hogy neveljem fel, ha nem tudok igaz lenni. Az ő életét
-is megmérgezzem, mint a hogy az enyémet megmérgezték?</p>
-<p>Sándor, uram! ments meg.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Tunis, január 4-én.</p>
-<p>Éjjel-nappal a két férfi a fejemben. Nem látok semmit, csak
-őket. Éjjel róluk álmodom – úgy érzem, ketté tépik a szivemet. Mi
-lesz velem? Ha az Elek levelét olvasom, a Sándort is ott érzem az
-oldalamon. S félek mind a kettőtől s nem látok a lelkemben egyebet
-sötétségnél, némaságnál…</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Biskra, január 6-án.</p>
-<p>Sándor tegnap hirtelen hozzám fordult: «Az Elek <i>barátom</i>,
-bizom benne minden körülmény között… érted?» S mereven szemembe
-tekintett. Mit értett alatta – tán gyanakodott volna. Mikor árultam
-el magamat, vagy már rég gyanakszik? Egész testemben reszketek még
-most is, midőn szemeinek tompa kifejezésére gondolok. S holnap,
-vagy tán ma már megjöhet. Mi lesz velem? Összezavarodott az elmém s
-nem látok tisztán érzéseim chaosában. Nem látom a helyest, a jót,
-nem tudom, mit érzek igazán, nem tudom, hogy lesz… Én uram!
-támogass, mert eltántorodom…</p>
-<p class="center">*</p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_84" id=
-"Page_84">-84-</a></span></p>
-<p class="right">Biskra, január 8-án.</p>
-<p>Istenem! Istenem. Tönkre, tönkre vagyok téve. A dolog így
-történt. Egy arab kávéházban voltunk, Sándor és én. Rendesen itt
-töltöttük az estéket már jó ideje, Sándort igen mulattatja az
-arabok fegyvertáncza, mindennap eljáratja velök.</p>
-<p>Épp a fegyvertáncz közepén – én Uram Istenem – ki lép be az
-ajtón: Elek. Azt hittem, rám szakad a ház. Sándor tüstént abba
-hagyatta a vad tánczot, de a pokoli lárma után beállott csendet nem
-lehet a szívem csendjéhez hasonlítani.</p>
-<p>De tovább. Elek odafordul Sándorhoz, kezet ad neki.</p>
-<p>– Tudod-e, miért jöttem oly gyorsan? – mondta merészen,
-egyenesen a szemeim fehérébe tekintve, – mert Mini irt nekem.</p>
-<p>– Ugyan? – kérdé Sándor fásultan, – s te erről nem is
-szóltál.</p>
-<p>Azt hittem, szétszakad a szívem.</p>
-<p>– Igen, megirtam, hogy ide jövünk, miután tudtam terveidet, –
-rebegtem halkan, nehogy Elek megmondja az igazságot, hogy így az
-összeütközést elkerüljem.</p>
-<p>– Igen, Mini meg akart lepni téged s ezért irt, – mondta Elek
-még folyton rám nézve hidegen, közönyösen, tönkre téve tekintete
-által, – s én sietve jöttem.</p>
-<p>– Jól tetted, – mondta Sándor, hirtelen kézszorítását
-viszonozva.</p>
-<p>Ime, hazugságból hazugságba. – De ez még nem elég. Sándor éjjel
-sakálvadászatra készült. Ide rendelte <span class=
-"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> Ali Ben
-Hamedet, dragománját<a name="FNanchor_1" id=
-"FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a> a
-kávéházba, ki vezeti. Itt vártunk reá. 10 óra után megjött.</p>
-<p>– Elek, légy oly szives feleségemet haza kisérni a Hôtel
-Saharaba, te is ott vagy szállva úgy-e?</p>
-<p>– Igen, mellettetek vettem szállást, – felelte Elek szemtelenül.
-Sándor kezet szorított vele, nekem megcsókolta kezemet s szemembe
-tekintett. Ha száz évig élek, nem felejtem el tekintetét. Mintha
-egész lelkét a lelkembe lehelte volna. Vagy csak azért láttam ezt
-így, mert magam végtelen izgatott voltam s mert tudtam, hogy most,
-most fog elválni minden… Nem tudom. Elment. És Elek most hozzám
-fordult: «Indulunk hát?» Karon fogott. Én nem akartam, hiába
-mondtam neki magyarul, hogy nem engedem. Megtette. Végre is a még
-népes utczában, a hol az arab Ouled Nailok<a name="FNanchor_2" id=
-"FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a>
-házai előtt franczia katonatisztek árnyai suhantak el, nem
-téphettem ki magamat karjai közül. Elek a szó szoros értelmében
-vitt. A kis telep legnépesebb utczájába mentünk, a hol a téli
-éjszakán még ember ember hátán tolongott. És nem mertem szólni,
-egész testemben remegtem. Vitt, vitt. Egy európai kávéházba erővel
-bevonszolt. «Un caffé à madame, un verre de whisky à moi.» Úgy
-tett, mintha felesége lennék.</p>
-<p>– Eljöttem, mert levelének sorai között olvastam. Ha szeretné
-férjét, akkor nyugodt lenne, nyugodtan odaadta volna levelemet
-neki, hisz «vér»-leány, ki nem fél egy párbaj esélyeitől. Maga ha
-<span class="pagenum"><a name="Page_86" id=
-"Page_86">-86-</a></span> szereti férjét, csak egy módon
-cselekedhetett volna, hiába mondja, hogy nem. A szerelem parancsol.
-Hiába minden törvény, hiába esküje, a mit mond. Az enyém, mert
-szeretem s mert viszont szeret.</p>
-<p>És én gyenge báb csak hallgattam s mintha megszáradt volna a szó
-a torkomon, nem tudtam, nem tudtam rá felelni semmit.</p>
-<p>– Azt mondja, nem ismerem azt, a mi ma. Csakis azt szeretem s
-nem azt, a minek lenni látszott. Maga még pár hó előtt nem önmaga
-volt, hanem társadalmi körének visszfénye. Egy szava nem jött
-szivéből s egy szó nem juthatott a szivéig, s így hogy
-választhatott volna akkor a szíve szerint. Az enyém az Isten s
-emberek előtt. Akkor a Katinka-ligetben láttam már – s ma az
-enyém.</p>
-<p>Hangja olyan áttetsző, tiszta lett, mint a fejünk felett
-elterülő égbolt, a melyen az afrikai ég miriad és miriadnyi
-csillagja ragyogott. A mimóza-fák virágoztak, messzi, messziről
-szomorú dal hangzott, tán egy arab ház terrasseáról; fejem felett a
-tejút fenséges íve; szivem tágult, úgy éreztem, karjaim
-széttárulnak s átölelem az egész mindenséget, s szavam most is,
-mint mindig, máskép beszélt.</p>
-<p>– Sándort tisztelem – kiáltottam (Istenem miért is ezt).</p>
-<p>– Nem tisztelet kell nékem, de szerelem. – S vitt, vitt.</p>
-<p>Úgy éreztem egész testem lelkem azon az egy karján csügg, a mely
-visz s a melynek ellenállani nem tudok. S nem tudtam. Felvitt.
-Szobánk egymás <span class="pagenum"><a name="Page_87" id=
-"Page_87">-87-</a></span> mellett… s a sötét éjszakában amazok ott
-nem láthatták, hogy az ő szobájába tértünk.</p>
-<p>Hát miért is nem öntöttetek erélyt, szivet belém, <i>ti</i>,
-kikre ez rá volt bizva.</p>
-<p>A Sándor gyermekével szivem alatt – ma az Elek szeretője vagyok.
-Ime az igazság.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Biskra, január 9-én.</p>
-<p>Sándor délben jött haza, és furcsa, én nyugodtabb, s lehet
-mondani igazabb vagyok vele, mint voltam. Szinte kihivólag
-viselkedtem vele szemben. Kijelentettem, hogy áthurczolkodom a déli
-oldalra eső szobába, mert éjszaknak fázom. Sándor nem ellenkezett –
-pedig ez azt jelentette, hogy ágytól válunk. Nos igen, ha már így
-kellett hogy legyen, hát hadd legyen így. S legyen egészen. Kettős
-játékra már igazán képtelen volnék. Szivem alatt levő gyermeket
-említettem… ez aljas volt. De hát miért ne, ki egy olyan aljasságot
-el tudott követni, mint én tegnap, az már mindent pirulás nélkül
-elkövethet. Most hát előre – csuszszunk lefelé a lejtőn, nyitott
-szemmel, sans peur et sans reproche!</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Biskra, január 14-én.</p>
-<p>Sándor minden éjjel vadászni jár, már vagy húsz sakált s pár
-hienát lőtt. Azalatt én a Hôtel Sahara széles erkélyén ülök késő
-éjszakáig, mellettem Elek. Előttünk a végtelen csillagos ég s
-lábaink előtt a kis tér mimosa-bokrai. Keret, illat, mind
-<span class="pagenum"><a name="Page_88" id=
-"Page_88">-88-</a></span> ugyanaz, mint akkor. És én egész lélekkel
-oda vetem magamat neki. Szinte túlságba megyek, akkor csókolom
-száját, midőn tán nem is kivánom. Beszéltetem, mert szépen tud
-beszélni. Elmondatom vele szerelmének egész történetét, el, hogy
-mit szeret rajtam, hogy gondolt rám, ott azokon a hosszú útakon.
-Már rég szeret. Még – azt mondja – kis leány voltam s nevelőnővel
-jártam ki a jégre, hogy rám vetette szemét. Csak hogy büszke volt,
-el akarta nyomni szerelmét. Nem akarta, hogy a partie-vadászok közé
-sorolják, mint annyi mást Pesten. Került, mert szegény volt. Mióta
-azonban gazdag, olyan gazdag mint Sándor, azóta kétszeres erővel
-kivánt meg engem. Kivánt meg – igen, így mondta. Pfuj, a szó
-csunya. De hát méltó – viszonyunkhoz. Tehát mindig csak pénz!</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Biskra, január 16-án.</p>
-<p>Ma ebéd alatt elnéztem Sándort. Ez az ember beteg. Valami van a
-szemében, a mi szinte a túlvilágba húz. Milyen furcsa az élet.
-Miért találkoztunk mi egymással, miért ott, hol nem lehettünk az
-egymáséi. Milyen egyszerü dolog: két ember találkozik, vonzódik
-egymáshoz, megszeretik egymást, egyek lesznek a sírig. Így van ez
-az egyszerü embereknél. De hát nálunk hány kis mellékút, kitérés
-van a fővonalak mellett, vagy tán fővonalak nincsenek is; csak
-árnyalatok, csak félszinek. A félhomály misticzismusa, a mely éppen
-csak az igazsággal van ellentétben. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_89" id="Page_89">-89-</a></span></p>
-<p>A félszinektől az örök világossághoz hogy lehessen jutni?</p>
-<p>Én szegény hites férjem, miért is kellett néked éppen én rám
-bukkannod? Miért nem találtál magadhoz méltó, becsületes, igaz
-asszonyt, ki az oltártól a halálos ágyig egyet gondolt és érzett
-volna veled? Ha én egyszer elmondhatnám néked még az igazságot úgy
-a hogy van! De jól is van az, hogy <i>ma</i> már ez lehetetlen. De
-jó, mert én, ha <i>akkor</i> két mély szemeddel a szemembe
-tekintenél, visszakivánnám azt a boldogságot is, mely után egyszer
-már kinyujtottam a kezemet, és beléd találva szeretni – el kéne
-pusztítanom magamat. De jó is az, hogy az igazságot néked soha, de
-soha el nem mondhatom, mert tiltja az a kis gyermek ott a szivem
-alatt, az, melynek bűnös szivem minden dobbanását meg kell
-hallania, ki tud a <i>másik</i> minden öleléséről – csókjáról.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Biskra, január 21-én.</p>
-<p>Napról-napra merészebb leszek. Ma, hogy Sándor a Kadinál ebédel,
-mi Elekkel egy háromlovu kis kocsin Sidi Okbába rándulunk. A kocsi
-elhagyva a biskrai város utolsó pálmáit, szélsebesen szeli a
-sivatag homokját, az arab kocsis mélyen lenn guggol szinte a
-lábaink előtt, s dalt zümmög. Elek átkarol s úgy röpülünk át a
-végtelenen. A kocsis néha visszanéz, s bátorítva mosolyog ránk. Azt
-hiszi, férj és feleség vagyunk, tudja, hogy csókolom az Elek ajkát,
-hogy lássa ez az ember, hogy mondhasson el <span class=
-"pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span> esetleg
-Sándornak olyat, a melyből meg kell hogy tudja vétkemet.</p>
-<p>Sidi Okbában is így viseltem magamat (hála a régi divatos
-manierjaimnak, a melyek napról-napra jobban visszatérnek), hogy az
-európai fogadósné, kinek terrasseán ebédelünk, már nem is az Elek
-feleségének, de párisi cocottenak tart s folyton «ma belle» – nek
-szólít. Ez vérszemet csinál nékem, czigarettára gyujtok s Elek
-vállára hajtom a fejemet… s e perczben úgy érzem… nem érzek
-semmit.</p>
-<p>Késő este érkezünk haza. Sándor tekintetét keresem. Lenn várt a
-fogadósnál, előtte fehér burnusos dragománja, ki vadászhistóriákat
-mond el neki.</p>
-<p>Még fel se nézett, hogy lejöttünk, azt se kérdte, honnan jövünk.
-Pedig kihivó tekintetemmel magam mondtam el neki mindent! Istenem,
-ha megölne mindkettőnket!</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Biskra, január 23-án.</p>
-<p>Ma Elekkel Ó-Biskrába járunk. Egy arab asszony jövendőt mond
-nékem. Oly szép szőke gyermekeim lesznek, mint a gazdámnak (ez
-alatt Eleket értette), rá fog hasonlítani a szemök, szivök azonban
-olyan lesz, mint az anyjuké. Reménylem, hogy nem… A város végeig
-megyünk, ott egy oued-en<a name="FNanchor_3" id=
-"FNanchor_3"></a><a href="#Footnote_3" class="fnanchor">3)</a>
-kellene átgázolnunk. Elek habozik, pedig túl a folyón gyönyörű, úgy
-mondják, a kilátás.</p>
-<p>Én? mutatom, hogy kell. Lehuzom sárga kivágott czipőimet,
-harisnyáimat, ruhámat felemelem a térdemig, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> s megyek
-előre. Elek is átgázol. Vissza már a karjain hoz át a vizen.</p>
-<p>Ugyanazon eszközök, mint a Pál és Virginiában. Első regényem
-volt, igen szinpadiasnak találtam akkor, csak úgy, mint a mai
-kirándulásnak egyes részleteit.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Biskra, január 24-én.</p>
-<p>Ma komornámat hazugságon értem. Ali Ben Hamettel valahol a
-városban csatangolt s azt állította, hogy a bibornok által épített
-menházat vizsgálta meg. Kisült, hogy hazudott, a vendéglős ott
-látta az oáz azon részén a dragománnal, hol mi jártunk tegnap. Nem
-szidhattam meg, mert nincs már jogom hozzá. Érzem, napról-napra
-sülyedek.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Biskra, január 26-án.</p>
-<p>Elutazásunk előtt tisztelegni voltunk a carthagói érseknél. A
-bibornok itt szokta a teleket tölteni. Egész operettejelenet volt.
-Az öreg úr felcziczomált szinpadias fogadószobájában, veres
-székében, s mi hárman előtte. Mert mind a hárman ott voltunk. Aztán
-a biboros hosszú beszédje, melyben házasságunkat példásnak és
-tanulságosnak nevezte. Végén czélzások nagy vagyonunkra.</p>
-<p>A beszédet, azt hiszem Eleknek igaza van, minden átutazó de
-marque házaspárnak el szokta mondani, az alluziokat is elértettem.
-Küldtem neki szegényei számára 1000 frankot. Megfizettem a
-hazugságát, a mint amazok az én hazugságaimat fizetik meg. Eleknek
-<span class="pagenum"><a name="Page_92" id=
-"Page_92">-92-</a></span> mégis igaza van, kár skrupulizálnom,
-hiszen minden hazugságra van építve, egész társadalmunk, minden
-intézményünk. Egész fejlődésünk, minden tettünk, minden szavunk
-hazugság.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 373px;"><a href=
-"images/i006hq.jpg"><img src="images/i006.jpg" alt=
-"Vissza már a karjain hoz át." title=
-"Vissza már a karjain hoz át." /></a>
-<p class="caption">Vissza már a karjain hoz át.</p>
-</div>
-<p>De hát miért kárpótol ez engem?</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Algier, január 30-án.</p>
-<p>Ime a Hotel St. Georgeban. Csupa angol s angolné. Csupa flirt az
-egész bódé. Lépcsőkön tuczat számra ülnek el az angolok
-missjeikkel, a kiknek felét egy saisonra elbolondítják. A salonok
-spanyolfalai mögött, az istálló dohányzójában, a tennistéren csupa
-flirt. Annyira beleillek a keretbe, hogy siettetem elutazásunkat.
-Most már igazán egy olyan helyre szeretnék menni, mint Cannes, hol
-a nagy világ telel. A mámor, azt mondják, jót tesz, hadd igyam ki
-poharát szinig.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Algier-Marseilles, február 1-én.</p>
-<p>A hajón. Sándor és Elek a hajó orrán beszélgetnek. Nekem a fejem
-fáj. Szomorú vagyok. És furcsa, most még ijesztőbbnek érzem azt, a
-mi reám vár.</p>
-<p>Mi lesz velem?</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Február 3-án. Cannes.</p>
-<p>Kora reggel érkeztünk ide. Sándor egy igen nagy butorozott
-villát bérelt a Californiában. Ennek berendezése szórakoztat,
-elvonja figyelmemet. A villának <span class="pagenum"><a name=
-"Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> falai rózsaszinüek, igen jól
-áll a boldogságunkhoz.</p>
-<p>Lépcsőház fehér lakk-fából. Igen könnyen építve, salonok, ebédlő
-mind lakkirozott puha fából. A butorok igen izléses, egyszerü
-kartonnal áthuzva. Itt-ott pár értékes régi, vaskos tölgyfa
-szekrény. Minden sans prétention, s igen nagy izléssel berendezve.
-A salonok s ebédlő óriási ablakaiból nagy virágparkligetre a
-kilátás, tovább pedig a cannesi öböl, ellátni Frejusig. Ez a tájkép
-az, melyet Maupassant egyik könyvében a herczegek paysage-ának
-nevez.</p>
-<p>Factice itt minden, de ez áll jól az én benső világomhoz. Ez
-kellett nekem, most már teljek be vele.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Február 4-én. Cannes.</p>
-<p>Boudoirom is rózsaszin. A plafondjára angyalkák vannak festve.
-Émelygős persiflátió. Sándor a másodikat lakja, ő maga választotta
-a lakást, én a földszinten. A fogadószobák az első emeleten (a mely
-a kert felé tekint) vannak. Elek a közeli Montfleury szállodába
-ment lakni. Tiz percznyi gyaloglás innen. Ha kerti kapunk kulcsát
-odaadjuk neki, három percz alatt ide ér.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Február 5-én.</p>
-<p>Igen, ezentúl csak tényeket irok le. Nem ér ez az érzelmeskedés
-semmit. A dolgokat úgy sem változtathatom meg. Glissez mortel
-n’appuyez pas! ez volt a papa jelszava is. A szerint fogok élni. Ma
-egész nap Pepivel, ki itt tölti a telet szintén, bár <span class=
-"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> sajnos, a
-város túloldalán, a West Endben lakik. Látogatásokat csináltunk.
-Bejártuk a város 200 lehető házát, voltunk, mint Pepi nevetve
-mondta, nehány lehetetlenben is. Pepi igen mulatságos előadást
-tartott Cannesról, ez a snob-ok városa. Itt épp csak herczegnél
-kezd az ember számítani. Van vagy 12 nagy, fő- és vérbeli
-herczegük. Azonkivül 30 olyanféle családból, mint ő. Ezeken kivül
-az egész párisi, londoni és bécsi high Tory-világ jórésze itt
-telel. Ezek mögött meg az amerikaiaknak egész hada, kik azért
-jöttek ide, hogy mivelünk megismerkedjenek. Hogy bátyáink az ő
-leányaikat vegyék el… hugaink (ha vannak) fiaikat
-szerencséltessék.</p>
-<p>Óriási hajsza. Első kérdés: «ki ő» valakiről, ki megérkezik.
-Második: «How much!» mennyit ér. A «ki ő» alatt családját értik.
-Hány őse van, mi rangfokozata, «született, vagy nem született.» A
-zsidóbárók és amerikaiak így taksálják az «ember» fiát. Pepi igen
-szellemesen megjegyezte, hogy arra van elég ősünk (már mint neki),
-hogy a bécsi kamarabálokra meghivják, arra azonban nincs mindig,
-hogy egyik-másik vasuti király, vagy párisi pénzfejedelem elhivja
-az intim jellegü ebédjeire. Mais n’est ce pas nous, nous en
-passerons! mondta mosolyogva.</p>
-<p>Beiratott minden nagy herczegnél (én persze mindenütt a Sándor
-nevét is oda bigygyesztettem), elvitt minden socziális
-hatalmassághoz. Mindenütt voltunk. És én haza érve, halálra
-fáradtan végig feküdtem a chaise longuera s messze, messze repültem
-el innen. Ha egy év előtt lenne még? Tán okosabban élnék? Nem
-hiszem. Hisz nincs anyag bennem a <span class="pagenum"><a name=
-"Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> boldogulásra. Csak az élet
-kis eshetőségeire vagyok kikészítve.</p>
-<p>Este Sándor állítólag kártyázni ment. Elek a művészetbe akar
-beavatni. Azt mondja, a művészet czélja elfeledteti az élet
-hazugságait. Azért minden nagyvilági embernek dilettansnak kell
-lennie. Hogy így igaz élete is legyen. Azt hiszem, ebben igaza
-van.</p>
-<p>Pedig Elek!… Ah, de mindegy! Legyen <i>így</i>. Beülünk a kis
-rózsaszinü boudoirba s a narancsszinü lámpaellenző fényénél egy
-Bourget-regényt olvas fel nekem. Néki tetszik, én nékem ezek az
-asszonyok mind hamisak. Úgy tünnek fel nékem, mintha egy velenczei
-kristálycsillár utánzatát látnám. Nem egy dolgot másképp tennék,
-mint ők teszik. Je serais plus canaille et plus grande dame à la
-fois. Hogy beleuntunk az olvasásba, Elek előadást tartott nékem a
-«szép»-ről. Nem sokára majd a jóra kerül a sor s akkor… pirulni
-leszek kénytelen. Azt állítja, jól állana nekem, ha aláfesteném
-szemeimet s szemöldökömet is meghúznám a Pinaud plajbászával Miért
-ne? ha őt mulattatja, tegyük meg. Elek hiu – s úgy látszik, hiu
-reám és szebbnek szeretne még, mint a milyen vagyok. Midőn
-elmondtam neki (féktelen czinizmusomban), hogy anyának érzem magam,
-már innen-onnan két hónapja, aggályait fejezte ki, hogy fogok majd
-kinézni, hogy fogok majd öltözködni kis idő multán. Furcsa, én
-nékem már egész más aggályaim vannak. Elek szépségemet szereti. Ez
-is valami. Ha Sándor is <i>csak</i> ezt szeretné!</p>
-<p>Aztán Elek elmondja, hogy az egész asszonyi világot látta itt s
-én vagyok a legszebb mind között. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> Milyen kár, hogy már ennek
-sem tudok örülni. Mit ér?</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Február 6-án.</p>
-<p>Redfernnél 17 ruhát próbáltam fel. Pompás foglalkozás, ez alatt
-az ember határozottan képtelen a gondolkodásra. 13 (rossz szám!)
-utczai ruhát tartottam meg, a számla 9000 frank. Aztán Worth
-szabásza érkezett meg Párisból (1600 frank cachet azért, hogy
-lejött!) 9 estélyi ruhát rendeltem. Egész nap mérték, szabták a
-testemet. Estére annyira ki voltam merülve, hogy pirulás nélkül
-dobhattam magam az Elek ölelő karjai közé.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Február 7-én.</p>
-<p>Sándor egy yachtot és egy kis vitorlás hajót bérelt. Az utóbbi
-oly kicsiny, hogy maga kormányozhatja. Ennek örülök. Tán némelykor
-elvisz – Elek nélkül is. De ezt már alig merem reményleni. Ha ugyan
-«reményleni», ez a szó kifejezi azt, a mit gondolok. Hisz félek
-vele egyedül lenni, nem tudok néki semmit mondani s ő is épp csak
-egészségemről tudakozódik. Ezt is úgy, mintha minden egyes szavával
-mentséget akarna nékem adni arra, hogy miért lakik ő a másodikon és
-én földszinten.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Február 8-án.</p>
-<p>Felülmulom magamat. Ma este az örökszép Fernande estélyén
-debuteiroztam Cannesban. Első <span class="pagenum"><a name=
-"Page_97" id="Page_97">-97-</a></span> megjelenésem volt a nagy
-világban. A szó szoros értelmében – meztelenül jelentem meg. Én nem
-tudom miért, de az ilyet most megkivánom. Fáj nékem kínozni vele
-Sándort, tudom, s mégis meg kell hogy tegyem. Egy finom, szinte
-áttetsző selyem directoire ruha volt rajtam, a mely alatt csak igen
-könnyű alsóruha. Nem volt fűzőm s mellem alatt csak egy
-aranypánttal volt a ruha megerősítve. Fejemen babérkoszorú gyémánt
-cseppekkel tarkítva, nyakamon semmi. Midőn letettem sorteéimat,
-Sándor elsápadt. S az inasok is zavartan néztek rám. Én kihivó
-arczczal léptem be a salonba – utolsók voltunk – s egy csapással,
-éreztem, mind meghódítottam őket. Asszonya meghódolt, mert tudta,
-érezte, első leszek köztük, férfia – én Istenem, ha az Elek
-szemeinek kifejezését el tudtam viselni, akkor elviselem ezt
-is.</p>
-<p>Az ebéd alatt egy zsidó báró s a választófejedelem között ülök.
-A fejedelem igen rokonszenves ember. Van valami bánatos, igen
-bánatos az arczán. Én nem tudom mi, de valami úgy vonzott hozzá,
-hogy az ebéd végén már barátok lettünk. A háziasszony kissé
-ingerülten látta, mily gyorsan «elbántam» a prince charmanttal,
-Cannesban a diadal a választófejedelem első mosolyánál
-kezdődik.</p>
-<p>Asztalhoz a háziasszonyt vezette, de már a fekete kávéját
-oldalomon itta ki. És pedig… nem a ruhám «szabása» vonzotta, mint a
-többieket, valami suggestio-féle volt kettőnk között, mi? magam se
-tudnám megmondani.</p>
-<p>Egy óráig lefoglalt. Jóformán csak közönyös dolgokról
-<span class="pagenum"><a name="Page_98" id=
-"Page_98">-98-</a></span> beszélt, a melyek között volt valami, a
-mit elmondani első látásra nem lehetett neki. Azt mondják, nagy
-beteg. Mi lehet a baja? Mily könnyen viselném én el egy betegség
-minden kínját!</p>
-<p>Hogy a herczeg elbocsájtott… fiatal urakból udvar támadt
-körültem. Majd mindegyik bemutatta magát nékem. Ugy fél 10-kor,
-midőn már az estélyre hivatalosak is érkeztek, kilenczen vettek
-körül. Elek 10-kor jött. A mint belépett az ajtón, tekintete engem
-keresett. Diadalmasan mosolygott, midőn a fejem fölött lebegő
-villanylámpától fényesen megvilágított testemet meglátta. Látszott
-a szemeiből, hogy büszke, hogy ez a fejedelmi termet az övé… s
-hiába van körülöttem egy tuczat udvarló, azért fehér karjaim csak
-őt fogják ölelni. Övé a testem… tekintetének igaza van. De a
-lelkem? Az is… mert azt csirájában fojtotta el és ugyanakkor, midőn
-már-már meg akart volna születni.</p>
-<p>Sándort egész este nem láttam. Valami öreg douariére oldalán
-beszélgetett.</p>
-<p>A kocsiban férfiasan kikérte magának, hogy máskor ilyen
-toiletteben megjelenjek. Hogy haza értünk, hirtelen pongyolába
-vetettem magamat (hisz a Sándor oldalán égetett ez a ruha) s a
-ruhát becsomagolva, átvittem néki a második emeletre. Tudom,
-szinpadias volt, pedig igaz érzést akartam ezzel kifejezni. Dobja a
-tűzbe – mondtam neki. – Megtette, a kandallóban elhamvadt, aztán
-hirtelen kisiettem a szobából.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_99" id=
-"Page_99">-99-</a></span></p>
-<p class="right">Február 9-én.</p>
-<p>De azért – reggel csak alá festettem szemeimet. Meg kellett,
-hogy tegyem. Miért? nem tudom megmondani, bizonyos voltam, Sándort
-bántani fogja. Elek? Elekkel nem törődöm. Azaz ebből a szempontból
-nem. De valami visz feltartóztatlanul ebben az irányban. Jóformán
-nem akarom egy perczig sem, hogy Sándor azt ne higyje, hogy
-őszintén – az vagyok, a mi vagyok. Ha már meg nem mondhatom neki,
-legalább hadd lássa meg; minden nap minden órájában, hogy aljas,
-hozzá méltatlan a testem, a lelkem. Elek elragadtatva látott így.
-Este, hogy háláját megmutassa, egy mogyoró nagyságu smaragdot
-hozott. Elfogadtam. Pedig vehetnék magamnak, a mit akarok. De… el
-fogok tőle mindent fogadni. Hadd legyek az, a minek születtem.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Február 10-én.</p>
-<p>Három igen mulatós asszony van itt, kettő nagyon szép, a
-harmadik csunya, de azért ünneplik. Ezekhez szegődtem én is. Igy
-most én vagyok az ostorhegyes Cannes legfast-abb asszonyai között.
-A legszebb köztük, Malthens grófné, egy nehézkes német felesége.
-Születésére nézve angol. A legártatlanabb kifejezésü sötétkék
-szemek, mit életemben láttam. Aranybarna haj, finoman ivelt
-szemöldök. Roppant sápadt, vértelen arczszin. Nagy szalonban nem
-mutat semmit, de otthon a legbájosabb asszony, kit életemben
-láttam. A legártatlanabb arczczal tud olyanokat mondani, a mikről
-én még nem is álmodtam. <span class="pagenum"><a name="Page_100"
-id="Page_100">-100-</a></span> Maga a romlottság s ezt tudja és
-erre büszke. Tudja – de nem hiszi senki – még barátnői,
-vetélytársnői sem, olyan ártatlanul tud nézni. Oly szomorunak
-látszik… Inséparable-ja a sötét hattyúnyaku Bennettné, egy
-amerikaihoz férjhez ment római principessa, csupa szenvedély és
-láng – látszólag. Pepi azt mondja, olyan mint egy darab jég.</p>
-<p>A csunya asszony köztük Herrenstein Dahnstein Marianne, csunya s
-eszesnek látszik, oly szemtelen, oly vakmerő s oly biztos
-önmagáról.</p>
-<p>Mi – úgy látszik – asszonyok – mindazzal tetszünk nekik, hogy
-nem vagyunk azok, a minek látszani akarunk. Én egy cocodette
-benyomását akarom tenni, pedig tán egy szemernyivel jobb – és igen
-sokkal rosszabb vagyok a cocodette-eknél.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Február 10-én.</p>
-<p>Délután rendesen három baratnémmal Rumpelmeyernél, a tengerparti
-czukrászdában találkozunk. Mindegyik elmondja a haditervét, mit
-akar aznap tenni, hány embert akar elbolondítani. Ez mulattatja
-őket. Marianne és Bennetné felkapaszkodnak a Marianne két kerekü
-kocsijába, a melyet az maga hajt – s elrobognak.</p>
-<p>Hová? nem merem megkérdezni. Én egyedül Matthes Lillyvel. Furcsa
-párbeszéd.</p>
-<p><i>Lilly:</i> Ti – tegez, mert itt is már divatba jött a mi
-kinövésünk, az általános tegeződés, a kik egy «set»-hez tartoznak,
-tegezik egymást – együtt jöttetek Vezekényi Elekkel Afrikából?
-<span class="pagenum"><a name="Page_101" id=
-"Page_101">-101-</a></span></p>
-<p><i>Én</i> (nyugodtan): Igen, ott is jó időt töltöttünk együtt –
-két hónapot (egy hónappal többet mondtam neki).</p>
-<p><i>Lilly:</i> Nem értem hogy kibirod egy udvarlóval. Én halálra
-unnám magamat.</p>
-<p><i>Én:</i> Ki mondta azt néked, hogy csak egy udvarlóm lesz.
-Lesz – a mennyit akarok.</p>
-<p><i>Lilly:</i> Azt tudom. De… úgy látszik, túlságosan tartasz
-erre az egyre, hogy a többinek igazán audencziát adj.</p>
-<p><i>Én</i> (naivan): Rokonom!</p>
-<p><i>Lilly:</i> Nektek meg az osztrákoknak mind rokonaitok – ez
-semmit sem jelent. Rokonod-e a férjed is?</p>
-<p><i>Én</i> (még ártatlanabbul): Hogy ne… kivált azóta, mióta
-elvett.</p>
-<p>Hangosan felnevettünk.</p>
-<p>Pár percz mulva Sándor bejött a szobánkba. Lilly rettenetes
-sokat fáradozik, hogy «fény»-körébe vonja. De hát Sándor… jobban
-szereti nálunk a yachtot.</p>
-<p>Mikor egy órai időzés után elmegy, Lilly elragadtatva beszél
-róla, hogy mennyivel érdekesebb mind a többinél, kik itt vannak,
-mennyivel érdekesebb Eleknél is… és énnékem <i>ezt</i>
-gúnymosolylyal ajkamon, szinte érdektelenül kell végig
-hallgatnom.</p>
-<p>Elek jő értem. Szerettem volna, ha éppen most nem jő. De hát…?
-Mit tehettem. Ugy tettem, mintha igazán <i>ő lenne</i>. Haza
-kisért, feljött velem a villába s mindig, mindig abba a rózsaszinű
-boudoirba. Már úgy utálom s azt találom, azok az amorette-ek ott a
-plafondon épp oly factice-ok, mint a <span class="pagenum"><a name=
-"Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> mi szerelmünk Elekkel.
-Csókjai úgy hatnak rám, mint egy édeskés franczia parfum
-illata.</p>
-<p>Sándor egész nap láthatatlan volt. Holnap kis vitorlás hajóján
-kirándulást tesz. Én a választófejedelemnél ebédeltem. Előbb
-ültettek D’Agnan herczegnénél. Ezt pedig Francziaországban nem
-teszik, ott rang szerint ülnek a dámák. Ő így, mint herczegné, a
-fejedelem mellett kellett volna hogy üljön (másik oldalán az
-«örökszép» Fernande ült), s harmadik volt köztünk. Midőn kimentünk
-az asztalhoz, elsápadt, elveresedett s azt hittem, tüstént haza
-megy. Engem két perczre mulattatott a diadalom. A herczeg jóformán
-csak velem foglalkozott. Hogy fogják azt nékem a többiek
-megbocsájtani?</p>
-<p>Ebéd után kivitt a villa terrasse-ára, honnan messze ellát az
-ember a California örökzöld ligeteibe, (ni, ni, észrevettem a
-tájképet, mit jelent ez?) egy ellenző mögött elrejtett japáni
-kanapén leült mellém.</p>
-<p>– Mondja, grófné, – mondta halk hangon, – érzi maga azt, hogy
-valami közös van köztünk?</p>
-<p>– Én az első perczben kiéreztem, fenség.</p>
-<p>– Mi lehet ez?</p>
-<p>– Ez, fenség, – s egyszerre tisztán láttam magam előtt azt, a mi
-bennünk közös, – ez, fenség az, hogy mindketten az igazságot
-keressük.</p>
-<p>– De sehol, sehol se tudjuk megtalálni, – tette hozzá Degenburg
-örökös és választó fejedelem.</p>
-<p>– Énnekem kezemben volt, fenség, de… lányos fővel, ostoba
-észszel ki hagytam siklani kezemből.</p>
-<p>És most én magam se tudom miért, de kitört lelkemből minden, úgy
-éreztem, megtaláltam benne <span class="pagenum"><a name="Page_103"
-id="Page_103">-103-</a></span> azt, a kit oly rég kerestem,
-barátomat, azt, a ki anyámat, atyámat pótolja, azt, a kinek mindent
-elmondhassak.</p>
-<p>– Lássa fenség, a hogy így maga előtt állok, minden izében
-romlott asszony vagyok. – A fejedelem jóságosan mosolygott, nem
-látta, úgy látszik, csak a szemem szinét s nem azt, a mit
-szemeimnek vissza kellene tükröznie.</p>
-<p>– Lehettem volna derék asszony is. Azt hiszem, benne volt a
-lelkem mélyében a becsületesség csirája, a mely fává, hatalmas fává
-növekedhetett volna. De hát a környezet, az első szavak, a melyeket
-életemben a szerelemről, az élet nagy törvényeiről hallottam,
-megmérgezték lelkemet gyökeréig. A társaság ezer hazugsága fátyolt
-vont szemeim elé, az első pillanattól kezdve nem láttam meg az
-igazság útját, a melyet pedig oly szenvedélylyel szerettem volna
-követni. Most – ma? Nincs senkim. A férjem? Fenség, nincs ember a
-föld hátán, kit jobban ne tisztelnék nála. De hát lássa, milyen
-formát ölt az a tisztelet, mire világot lát… Pfuj, fenséges uram,
-undorodom magamtól, undorodom a világtól…</p>
-<p>– Különös szavak, különös hang egy annyira ünnepelt asszonytól,
-mint a grófné.</p>
-<p>– De hát nem érti, hogy épp én…</p>
-<p>– De értem, – vágott szavamba. – Egyszer majd én is önmagamról
-fogok a grófnénak beszélni, s akkor majd meglátja, hogy mi vonzott
-engem önhöz. – Erre karját nyujtotta s bevezetett a szalonba. Ott
-már észrevették hosszas távollétünket. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span></p>
-<p>Elek (igaz, ő is hivatalos volt az ebédre) dühös pillantásokat
-lövelt rám.</p>
-<p>– Ugyan szedd össze kissé magadat, – sziszegte, midőn közel jött
-hozzám, – mindenki észreveszi.</p>
-<p>– Mit? – mondtam majdnem hangosan, egyenesen a szemébe
-nézve.</p>
-<p>– Azt, hogy hogyan igyekszel a herczeg fejét is elforgatni.</p>
-<p>– Férjem vagy? – kérdtem élesen.</p>
-<p>– Nem, a szeretőd. Tehát sokkal több jogom van hozzád.</p>
-<p>S én, hogy önmagamat büntessem, nem feleltem szemtelen szavaira
-semmit, odaadtam néki az egyik rózsát a bokrétámból. Az örökszép
-Fernande belesápadt, mikor ezt meglátta. Midőn Elek elment,
-odasietett hozzám s élesen markirozott hangon megleczkéztetett.</p>
-<p>– A mi időnkben, a második császárság idején, sohasem mertünk
-volna egy férfinek – éppen a fivérünket kivéve – egy rózsát
-nyilvánosan átadni; ti a század végének asszonyai igazán kissé túl
-mentek a határon.</p>
-<p>– Vous êtiez vieux jeux voilà tout, madame, – feleltem rá én s
-hátat fordítottam neki. Észrevettem, hogy az egész salon figyel
-minket, s gyors, éles mozdulatomat meglátták csak úgy, mint
-Fernande elhült ábrázatját. Meglátta mindenki, hogy <i>én</i>
-voltam az erősebb. Ha így halad, én leszek Cannes legünnepeltebb
-asszonya. Mit ér?</p>
-<p class="center">*</p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_105" id=
-"Page_105">-105-</a></span></p>
-<p class="right">Február 11-én.</p>
-<p>Elek ma egy Dagnan Bouveret képet hozott nekem ajándékba. 15
-ezer frankért vette, tudom, multkor együtt néztük meg. Igaz,
-születésnapom van, 20 éves! és már milyen tapasztalt. Sándor egy
-egyszerű ibolyabokrétát küldött. Maga le sem jött szobámba, csak
-ebédre jő majd haza, üzentette. Elek már 11-kor itt volt, meg
-akarta látni, milyen hatást tesz rám fejedelmi ajándéka. Látszik az
-ajándékozási módján, hogy «nouveau riche». A pénzével akar nékem is
-port hinteni a szemembe. Furcsa, pedig jó családból van, mégis?…
-Ugy tettem, mintha el lettem volna ragadtatva ajándéka által.
-Mellemen azonban a Sándor bokrétája volt s ezt nem tudhatta, kitől
-való. A képről hosszú előadást tartott. Én figyelemmel hallgattam,
-szinte várva, mikor mondja majd el, hogy mennyibe került.
-Igyekeztem azonban úgy kinézni, mint a falánk gyermek, ki éhesen
-falja az édes süteményeket, de ha két tuczat nyalánkságot is eszik
-meg, mégse tud betelni vele. Mit adnék érte, ha tönkre tudnám tenni
-úgy, mint azok a hirneves párisi cocotte-ok a szeretőiket. Hadd
-pusztuljon el az a pénz, a mi engem tett semmivé. Mert végre is ha
-nem örököl, sohasem mert volna megközelíteni.</p>
-<p>Ugyan gyűlölöm-e, vagy még szeretem? Vagy egyiket sem tettem
-soha? Ha meggyűlölném, akkor valóban szerettem valaha.</p>
-<p>Az a bajom, hogy az igazság iránt nincs érzékem s így önmagam
-lelkében sem látom meg a valót. Sándorral egyedül ebédeltünk. Az
-asztalon <span class="pagenum"><a name="Page_106" id=
-"Page_106">-106-</a></span> csak én magam egyszerü fehér ruhában,
-mellemen csak az ő ibolyabokrétája. Sándor azt hitte, nagy ebédünk
-lesz, fehér nyakkendővel, frakkban jött az asztalhoz. Bámulatát
-fejezte ki, hogy egyedül vagyunk. Az asztal ibolyadísze felett
-udvariasan bókot mondott. Nem mertem néki megmondani, hogy én magam
-diszítettem fel. Cannesról beszélt, hogy milyen jól mulat a
-tengeren – egyedül. Sohasem járt a yachton, csak mindig a kis
-vitorlás hajón. Battiste, a matróza se jő most már vele, egyedül
-megy, jóval túl a szigeteken.</p>
-<p>– Istenem, ha valami baja lenne?</p>
-<p>– Ugyan Mini, mi jut eszébe, hisz tudja, hogy kezemben a
-vitorlázás minden csinja, binja…</p>
-<p>– Elvisz-e egyszer magával? – susogtam félénken, szinte bámulva,
-hogy ki tudtam nyögni.</p>
-<p>– Miért ne, – de elébb egyszer barátnéit a yachtra hivjuk meg.
-Akarja hogy holnap a nizzai versenyre a yachton menjünk. A szakács
-meg tudja addig a hideg villásreggelit csinálni.</p>
-<p>– Hogyne, – mondtam örömmel, hogy így egy napot mégis vele
-tölthetek. – És kiket hivjunk?…</p>
-<p>– Barátnéit – a három inseparablet, aztán azok férjeit és
-barátait, – mondta minden hangsúlyozás nélkül.</p>
-<p>– De – tettem hozzá zavartan, – igen sok barátjuk van.</p>
-<p>– Válaszsza ki közülök azokat, kikre leginkább tart. Carpont,
-Steatont, Eggerfeldet, Starzenskyt. Ha akarja, mondta gyorsan,
-minden habozás nélkül. <span class="pagenum"><a name="Page_107" id=
-"Page_107">-107-</a></span></p>
-<p>– Hát ha sok lesz? Eggerfeldet talán ki is hagyhatjuk.</p>
-<p>– És Eleket? – kérdte nyugodtan Sándor.</p>
-<p>Azt hiszem elpirultam. Én Istenem hová jutottam?</p>
-<p>– Eleket is, ha nincs ellenedre.</p>
-<p>– Eleket is, válaszolt.</p>
-<p>Tudja vajjon? Mit gondolhat akkor rólam? Miért nem öli meg,
-akkor legalább látná, hogy csak őt, igen, csak őt szeretem. Akkor
-megmondanék neki első mámoromban mindent. Akkor nem félnék, akkor
-látná szememben, hogy még mindig, mindig őt szeretem… s fogom
-szeretni, örökké.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Február 12-én.</p>
-<p>Óriási tömeg a parton, midőn indultunk. Három barátném s Pepi
-(kit még hozzá csatoltam a listához) mind tarka-barka ruhákban
-jelentek meg. Rengeteg kalapok, toll, legyezők, gyémánt övök s
-csattok. Az urak fehér flanell szines ing, nyakkendők. Akár egy
-marionette-szinház. Elek halványlila flanellruhában volt. Sándor
-volt az egyetlen, ki férfinek nézett ki közöttük. Izmos derekán
-sötétkék yersey, yachtsapka fején, vitorlavászon nadrág, sárga
-bőrczipők. Ő vezényelt.</p>
-<p>Mi mind kis csoportokba oszoltunk. Elek persze mellém ült.
-Szerencsére hogy Pepi nem hagyott vele egyedül. Sándor onnan
-felülről az egész fedélzetet belátta, pedig nem szerettem volna, ha
-folyton az oldalam mellett látja halvány lila flanellruha,
-<span class="pagenum"><a name="Page_108" id=
-"Page_108">-108-</a></span> sárga selyempántlikás, szalmakalapos
-barátját. Pepi nagyokat nevetett, mintha csak csiklandoznák. A
-szigetekig jól ment minden.</p>
-<p>A férjek lementek az alsó szalonba rouge et noirt játszani.</p>
-<p>A szigeteken túl már kissé furcsa lett a mulatság. A tenger
-tajtékos lett, nyugati szél kezdett felemelkedni (mi itt a zord
-szél). A dámák sápadt arczához nem igen állott a tarka ruha.
-Udvarlóik (kivált a lengyel Starzensky s a két franczia) savószinű
-arczán csepp nyoma sincs a szerelem-hódolatnak. A hajó tánczol, s
-én egyszerre az angol Steaton-t kivéve egyedül vagyok Elek- és
-Sándorral. Pepi, miután öt pohárka cocnactól tökéletesen becsipett,
-szintén bement aludni.</p>
-<p>De jó, hogy az angol úgy bírja a tengert. Én nem tudom, de nem
-bírtam volna ki itt a zúgó tenger közepén egyedül lenni Elekkel,
-midőn ott felettünk Sándor kormányozza a hajót. Este lett, hogy
-Nizzába értünk, elkéstünk a lóversenyről, a társaság harmadrésze
-halálra volt fáradva. Épp csak az amerikai Malthensné, Steaton
-(pedig ez nem egy pár, Steaton a Benettné boldogítója), Elek,
-Sándor meg én éreztünk elég erőt arra, hogy a London Houseba
-menjünk ebédelni, a többiek halálra merülve, átkozva a yachtingot,
-visszavonultak vasuton Cannesba.</p>
-<p>Az ebéd, méltó hozzám. Én, (most egy idő óta nem birok Elekkel
-lenni a Sándor szeme láttára) a szó szoros értelmében elforgatom a
-Steaton fejét. Aztán, midőn már beleuntam a játékba, karonfogom
-<span class="pagenum"><a name="Page_109" id=
-"Page_109">-109-</a></span> Malthensnét s felviszem az emeleti kis
-salonba a férfiakat egyedül hagyva lenn dohányozni.</p>
-<p>Malthensné azt mondja, nem ért. Nem tudja, miféle anyagból
-vagyok, sok asszonyt látott, de olyat mint én, még soha sem. Meg
-tudnál-e vajjon érteni akkor, gondoltam, ha a kulcsot jellememhez
-kezedbe adnám? Tán még kevésbbé.</p>
-<p>Elek, mint visszatérőben Steatontól hallom, erősen belekötött
-férjembe, de az nyugodtan visszavágta minden támadását. Mit akar ez
-az Elek? Ha összekapnak, mi lesz akkor? Hisz ha Elek megöli
-Sándort, csak nem vehetne el, mit ér hát így vele. Ha Sándor
-megölné Eleket? Ez más, ez volna az egyetlen lehető mód. De ezt én
-nem eszközölhetem. Aztán mit érne most már!</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Február 13-án.</p>
-<p>Sándor elvitt magával vitorlás hajóján. Tán életemben először
-éreztem, mi lenne a boldogság. Ha én még az vagyok, a mi tán
-sohasem voltam, s az ő erős karjára támaszkodva neki megyünk a
-viharos tengernek, nem félve a halált, most boldogan egyetértve,
-egyet gondolva halunk meg. Egyedül voltunk, nem volt senki velünk.
-A hajó lassan hagyta el a cannesi kikötőt. A szigetek egyikénél
-kikötöttünk. Bámulatos nyugalom, csak a fenyők óriási oromja
-felettünk s csend. Távol egymástól mint idegenek haladtunk el a fák
-alatt. Hiába daloltak a madarak, hiába nyiltak az első ibolyák a
-nagy fák alján, se madárdal, sem tavasz, sem virágillat értem nem
-<span class="pagenum"><a name="Page_110" id=
-"Page_110">-110-</a></span> tehet már semmit. Hogy a szigetet
-elhagytuk, a tenger nyugtalanabb lett, viharosan csapdosott. Ugy,
-hogy Sándor karjain vitt a vitorlás hajóba. Szinte beleszédültem,
-oly boldog voltam, hogy ismét karjai között éreztem magamat. De
-majd bele haltam a gondolatba, hogy soha, soha többé máskép nem
-lehet.</p>
-<p>Sándor, hogy a hajóba értünk, megkérdte, kifelé vagy be. Én –
-szinte önfeledten – kifelé mutattam. Hátha a tenger hullámaiba
-vesznék vele. Ha már vele nem élhetek, hát haljak meg vele. Tán
-megértette gondolatomat, mert egyenesen neki vágott a tengernek s a
-hajó siklott, siklott a folyton emelkedő hullámokon, eszeveszett
-gyorsasággal haladtunk le délfelé, hol száz és száz kilométernyire
-csak tenger. A hajó orrán egyenesen állott Sándor s némán maga elé
-mutatott. Igen, igen, ő is azt akarta. A tenger zúgott, a szél mind
-erősebb lett, most már oldalról is kezdtek a hullámok csapdosni,
-úgy érzettem, egyik-másik tüstént elnyeli a járművet. Cannes mind
-távolodott tőlünk, én úgy éreztem, ezzel távolodik tőlem is az, a
-mi szennyes, földi. Zúgnak a habok, haragos a tenger és Sándor
-egyszerre visszafordul, elereszti a vitorlát, mereven szemembe
-néz.</p>
-<p>Igen, elpusztulunk, ezt akarja.</p>
-<p>Én e perczben felvetettem szememet reá: hallgass meg, elmondok
-mindent, – rebegtem.</p>
-<p>De Sándor, mintha mást gondolt volna, hirtelen tagadólag intett
-kezével, – megtiltom, – mondta szintelen hangon, vállat vonva a
-vitorlát megigazította… <span class="pagenum"><a name="Page_111"
-id="Page_111">-111-</a></span> s két óra multán a cannesi kikötőben
-voltunk. Nem talált érdemesnek arra, hogy vele haljak… hát a vele
-való életre érdemesnek tart?</p>
-<div class="figcenter" style="width: 378px;"><a href=
-"images/i007hq.jpg"><img src="images/i007.jpg" alt=
-"Eszeveszett gyorsasággal haladtunk." title=
-"Eszeveszett gyorsasággal haladtunk." /></a>
-<p class="caption">Eszeveszett gyorsasággal haladtunk.</p>
-</div>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Február 16-án.</p>
-<p>Anyámtól egy levél. Elragadtatva ír az én szocziális
-sikereimről. Hogy pár osztrák hazatérve Cannesből, a legnagyobb
-elragadtatással írt rólam, a mit azután a mamának írtak meg. Hát
-ilyformán kell élnem, hogy szocziális sikereket érjünk el! Mama
-csak szerényen azt teszi hozzá, hogy igyekezzek <i>egy</i> udvarlót
-tartani, (hogy udvarló alatt mit értett!) s ha már kell, hát legyen
-az a választófejedelem (hát már ennek is híre ment). «Le sang des
-roys ne soulle pas» (a régi ortografiával írta le… de azért még se
-folytatom).</p>
-<p>Anyám tanácsait tudomásul vettem… egy igen megelégedett,
-szerencsétől áradó levéllel feleltem neki. Papáról is sokat ír,
-üdvözöltet s örömmel lát azon a szocziális magaslaton, a melyre
-születtem. Enchantée ms. et mesdames.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Február 17-én.</p>
-<p>Hogy Eleket boszanthassam, folyton a herczeggel vagyok. Egyik
-ajándékot a másik után fekteti lábaim elé. Úgy látszik, vannak
-férfiak, kik az amolyanokat is azzal a szerelemmel szeretik, mint a
-tisztességes nőket kéne (ilyen Sándor). Vannak olyanok, kik a
-tisztességeseket akkép ünneplik, mint a hogy az <span class=
-"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span>
-amolyanokat szokták (Elek). Nini… most veszem észre, hogy mily nagy
-igazságot írtam le. Az vagyok, mindkettőből áll a lelkem. Rosszabb
-vagyok a legrosszabb párisi cocotte-nál és… lehetett volna a
-legjobb hitves anya is belőlem.</p>
-<p>Ma Elek egy gyémántkeresztet hozott. Ilyenkor aztán egy napra
-úgy teszek, mintha melegebben éreznék iránta. Hadd tegye hát magát
-értem tönkre. Ez az egy vágyam van csak ma már. Több nem is
-lehet.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Február 19-én.</p>
-<p>Fernande-nál az első garden party. Egy virágzó kamélia-lugasban
-a fejedelemmel.</p>
-<p>– A multkor be hagytam fenséged által a lelkembe látni. Ma…</p>
-<p>– Igen, ma én beszélek. Lássa, grófné, elmondom őszintén. Miért
-ne mondanám. Tisztább, jobb a többinél.</p>
-<p>– Sem az egyik, sem a másik, fenség, csak tán boldogtalanabb –
-tettem hozzá félhangon.</p>
-<p>– Miért? nem keresem. De érzem, van valami köztünk, a mi több a
-szerelemnél – felvetettem kérdőleg szemeimet – mert nagyon közel
-áll a barátsághoz.</p>
-<p>– Igen – feleltem nyugodtan – ha ugyan fenségednek és nekem
-lehetnek barátjai.</p>
-<p>– Éppen azért, mert ez jutott eszébe, látom, hogy igen. Meg
-fogjuk érteni egymást. Lássa, tán tudja, hogy a német császár
-unokaöcscse vagyok.</p>
-<p>– Igen, fenség. <span class="pagenum"><a name="Page_113" id=
-"Page_113">-113-</a></span></p>
-<p>– Az ő udvaránál nevelkedtem… boldogan… gyermekek között
-gyermekként. Sok fiatal herczeg volt akkor a berlini udvarban, mind
-jó pajtásaim… aztán… tíz éves koromban, hogy szegény atyám meghalt,
-haza vittek Degenburgba. Uralkodnom kellett volna. Én katona
-voltam, azt hittem, egész életemben csak katonákkal lesz dolgom. A
-mi udvarunk fekélyes, rothadó talajra épült. Első perczben
-elragadtatva láttam a jó akaratot, mely körülvett… aztán.</p>
-<p>… Aztán? itt egy mosoly, elrejtett gondolat, egy tett… lassan
-beláttam, hogy az egész udvarban nincs egy jó emberem…</p>
-<p>– Aztán?</p>
-<p>– Aztán a nép felé fordítottam tekintetem, úgy éltem, mint a
-nagy királyok, kik a szalmafödeles kunyhókban keresték az
-igazságot, én is bejártam kis országom minden falvát, városát. Azt
-hittem, megértenek… azoknak a nagy királyoknak könnyű volt, mert
-nem a mi kétkedő, megismerő, mérgezett századunkban éltek… a porból
-emeltem magamhoz embereket. Szerettem őket, mert leköteleztem őket.
-Ők gyűlöltek, mert hálásaknak kellett volna lenniök… Igy
-napról-napra, emberről-emberre.</p>
-<p>– Hol van hát az igazság? – kérdtem önkénytelenül – ha még a
-legmagasabb csúcsokról sem látni meg csillagát?</p>
-<p>– Az igazság… gyermekem – mondta, e perczben arcza végtelen
-jóságos kifejezésű lett, de egyúttal igen öregnek látszott. – Az
-igazság? – és nem felelt kérdésemre. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_114" id="Page_114">-114-</a></span></p>
-<p>– Aztán? – kérdtem.</p>
-<p>– Aztán? Elhagytam herczegségemet. Úgy sincs szükségük reám.
-Most itt töltöm a teleket, nem azért, mintha itt jobb lenne. Itt
-csak úgy hazudnak, komédiáznak az emberek, mint másutt, de hát itt
-legalább kevesebbet várva tőlem, mint kis országomban, valamivel
-őszintébbek velem szemben. Meg hát itt, hol a föld legelső
-társasága csapódott össze, többen állnak közel hozzám.</p>
-<p>– Legalább társadalmilag, – mondtam s azt hiszem, keserűen
-mosolyogtam.</p>
-<p>– De most grófné, egy vallomást, – fordult hirtelen hozzám – s
-aztán mint barátok válunk el.</p>
-<p>– Akár kettőt is fenség, – mondtam határozott hangon, pedig
-zavarba jöttem, ugyan mit akarhat tőlem</p>
-<p>– Barátja önnek gr. Vezekényi Elek?</p>
-<p>Bámulva néztem reá – miért kérdi, s aztán nyugodtan felelni:</p>
-<p>– Férjemnek rokona, régebben vele utaztunk. Igen okos ember,
-kitől jóformán, mit művészi dolgokban tudok, tanultam.</p>
-<p>– De hisz ez nem felelet.</p>
-<p>– Fenséges uram – mondtam s mélyen meghajlottam előtte, – ha
-valaki tőlem azt kérdené, baráti viszonyban vagyok-e fenségeddel,
-azt hiszi, tudnék reá felelni?… azt hiszi, tudja az ember, hogy
-embertársával milyen viszonyban van?… Egyet tudok csak.</p>
-<p>– S az?</p>
-<p>– Hogy szeretni tudok, – s egyedül vagyok. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span></p>
-<p>– S ezt rég tudja?</p>
-<p>– Feleletem első felét – párbedészünk hozta tudtomra – másodikát
-pár napja tudom.</p>
-<p>– Mióta? – kérdé a herczeg s szeme felvillant.</p>
-<p>– Mióta a multkor a <i>férjemmel</i> – s e szót erősen
-hangsúlyoztam – egy nagy viharban voltam együtt a sík tengeren.</p>
-<p>S e perczben láttam a szeméből, hogy a herczeg is szeret. – Hát
-ez is? – Feleletemre vállat vont s ott hagyott egyedül. Azt hitte,
-komédiázok vele. De hát szerelmét csak nem fogadtam volna el. Így
-mindegy.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Február 20-án.</p>
-<p>Sándort négy napja nem láttam. Ma a cannesi ujságban nagy
-betűkkel hírdették, hogy az itteni árvaháznak 30 ezer frankot
-adott. Magyarországon is nagy adományokat tett. Én meg csak hordom
-az Elek gyémántjait, felemelt homlokkal lépek a szalonokba, mint
-Cannes királynője.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Február 22-én.</p>
-<p>Ma két ügyvédje volt itt, azt mondja üzleti dolgai vannak vele.
-Egész nap nem láthattam.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Február 23-án.</p>
-<p>Mindnyájan a farsang utolsó napjaira Nizzában voltunk. A kis
-Bennetné napról-napra féktelenebb, udvarlójával legképtelenebb
-dolgokat követte el <span class="pagenum"><a name="Page_116" id=
-"Page_116">-116-</a></span> A mit már azért sem volna szabad, mert
-férje Amerikában van. Különben azt mondják, válni akar s férjhez
-akar Steatonhoz menni.</p>
-<p>Mi mind furcsán viseltük magunkat. Mind egyforma Pierret és
-Pierrette jelmezben voltunk. Strazenszky coachán mentünk. Mi négyen
-egy szabad perczben, midőn urainktól megszabadulhattunk, felmentünk
-Malthensé egy unokabátyjának lakására. Tudtuk, nincs otthon.
-Bejártuk minden zegezúgát. A komornyik goromba volt velünk, ki
-akart hajtani. Nem hagytuk magunkat, megnéztük fürdőszobáját.
-Egypár borzasztó lány arczképe van a tükörben… Könyveinek czímeit
-nem irom itt le.</p>
-<p>A hogy kijöttünk a lakásából, az öreg komornyik dühösen ajtót
-mutatott nekünk (az álarcz alatt nagyot nevettem).</p>
-<p>– Oda valók vagytok ti is, oda ni! – felmutatott a második
-emeletre, – ott is olyan igen víg hölgyek laknak.</p>
-<p>– Menjünk fel, nézzük meg, hogy laknak. – Ez a Benettné ideája
-volt. Egy a szó s a tett. A még épp csak öltözködő leányok bámulva
-látnak minket (félre lökve az ellenálló szobalányt) nehéz
-illatoktól terhes salonjukba berontani. Eleinte sikoltnak, aztán
-azt híve mi is olyanok vagyunk mint ők, egy csésze theával kináltak
-meg, meg édességekkel. Elfogadtuk s igy egy félóráig ott ültünk mi,
-Cannes divatkirálynéi, azokon a bizonyos kanapékon, szembe vagy öt
-hat leánynyal, koczintanak velünk. Igen, mert cognacot is
-ittunk.</p>
-<p>Csakhogy… s ime a bökkenő, egyre nem számítottunk. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_117" id="Page_117">-117-</a></span>
-Pierrette ruháink (egyforma fekete-sárga koczkából varrva)
-elárultak minket. Alig hogy kimegyünk tőlük, «uraink» (kik szintén
-lenn voltak előbb), épp ilyen jelmezben törnek be a «dámák»-hoz.
-Persze ezek ismerték őket. A cocotte-ok elragadtatva tudják meg,
-kik voltak náluk.</p>
-<p>Fogadok, hogy ma már az egész Nizza erről beszél. Elek lilaszinű
-volt a dühtől, hogy elmondtam neki. Ennek örülök… csak Sándor
-<i>ezt</i> ne tudja meg. Vagy miért ne? Tán összetör s ez jó lenne
-nékem, testem, lelkem fáradt.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Február 24-én.</p>
-<p>Az összes nizzai lapok (persze nevek elhallgatása mellett)
-leírták kalandunkat. Malthensné sírva hozta az ujságot. Benettné
-csak nevet… az okos Dahnstein Marianne büszke, hogy olyat tett, mit
-a mi világunkból való asszony nem mert megtenni soha. Én, ahogy a
-három asszony elment, otthon maradok, várok… egész nap várom,
-félek. A hideg lel vagy mi, de egész testemben reszketek. Este jő
-meg Sándor. Bejő hozzám. Én felkelek, eléje megyek, de nem tudom
-hogyan… ágyamban találom magamat. Ágyam fejénél komornám, ki ápol.
-Úgy látszik, elájultam mikor bejött. Istenem, ha Sándor ezt is
-komédiának hitte.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Február 25-én.</p>
-<p>Elek jött korán reggel hozzám. Izgatottan elmondta, hogy ez nem
-járja, a mit teszek. Hogy az <span class="pagenum"><a name=
-"Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> egész város rólunk
-beszél. Hogy keljek fel (még csak a chaise longue-on feküdtem),
-most esetleg ha ma nem mutatom magamat, szocziális positiómnak
-árthatok. Oh Cannes! Oh Elek! Hisz úgy látszik, csak szocziális
-sikereim érdeklik, mint a papát és mamát.</p>
-<p>Felkeltem, de… de nem az Elek miatt. Halványsárga selyem ruhában
-szürke tollakkal díszitve, á la Daumont befogott négyesen, végig a
-Crozetten. Mindenki ott sétált, olyan diadalmasan robogtam végig
-közöttük – hogy még Fernande is abbahagyta – tudom, a szapulásomat.
-A czukrászdába lépve, halk morajjal fogadtak. Mindenki felugrált.
-Minden tánczomat elkapták estére a Fernande jelmezbáljára – a mely
-az utolsó ez idén. Szerencsére… hisz a Sándor gyermeke már
-megmozdult a szívem alatt.</p>
-<p>Ha a szülés közben elpusztulnék, beszélne-e Sándor valaha majd
-gyermekünknek rólam?</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Éjjel 2 órakor.</p>
-<p>A herczeg aggressiv kezd lenni. Igen szemtelen volt. Azóta, hogy
-a férjemet emlegettem, engem is a többi közé sorol. Hiszen igaza
-van más szempontból – de azért mégis felkeltem mellőle, végig menve
-az egész báltermen, ott hagytam egyedül. Második botrány, a melyben
-részem van a héten.</p>
-<p>Erről még többet fognak beszélni a cannesiak s még
-kegyetlenebbül, tudom, mint a nizzai kalandról.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_119" id=
-"Page_119">-119-</a></span></p>
-<p class="right">Február 26-án.</p>
-<p>Szörnyű dolog történt ma éjjel. Benettné haza menve a bálból –
-még úgy látszik elfogadta a kis angol udvarlását – elég az hozzá
-hogy Bennet, ki váratlanul jött haza Amerikából, rájuk tört s
-lelőtte Steatont.</p>
-<p>Irtóztató skandalum… az egész város erről beszél. Steaton reggel
-6-kor meghalt. Benettné még ma a délutáni vonattal Párisba
-utazott.</p>
-<p>Én Istenem, ha Sándor kezébe is pisztolyt adhatnék. – Persze
-minálunk ez lehetetlen. Amerika nagy, s hamar felejtenek. De végre
-is én egy jövendőbeli Bálványosy anyja vagyok.</p>
-<p>A botrány hírével Elek sietett hozzám, halotthalványan, tán
-megijedt?</p>
-<p>Én, hogy végig hallgattam, mintegy önfeledten – a karjai közé
-vetettem magamat. Elek még sápadtabb lett.</p>
-<p>– Félsz? – kérdtem.</p>
-<p>– Akarja, hogy lelőjjem Sándort? –</p>
-<p>– Tudod, hogy ez lehetetlen, – mondtam a lehető legnyugodtabbnak
-akarva látszani – mert hisz akkor nem vehetnél el.</p>
-<p>– Igaza van – s lehorgasztotta fejét.</p>
-<p>Este újabb részletek. Ebéden Pepi volt nálunk csak. Sándor, ha
-Pepit hivom, mindig otthon marad – s én is a Pepi oldalán
-erősebbnek érzem magamat s ilyenkor szinte még a tekintetét is
-elbirom. A tegnapi esetről van szó. Én tréfásan beszéltem a
-dologról (nem tudom miért, de valami benső vágy arra ösztökél, hogy
-még szennyesebbnek tűnjek fel Sándor <span class="pagenum"><a name=
-"Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> előtt, mint a milyen
-valóban vagyok) elmondtam az «eset» egyik verzióját. Hogy midőn
-Benett lelőtte a felesége szeretőjét, Benettné sikoltva egy székre
-rogyott s így kiáltott fel: «Jaj Istenem, el vagyok veszve, többet
-nem fogadnak Cannesban.» Férje pedig, hogy letörölte pisztolya
-csövét a kabátja ujján, csengetett <i>egy pohár vízért</i>. Midőn a
-pinczér behozta, nyugodtan megkérdezte tőle, hogy át van-e szűrve,
-beszéltem nagyokat nevetve.</p>
-<p>Sándor némán tekintett rám, aztán, mint ki nem tudja tovább
-visszatartani, felpattant.</p>
-<p>– Ocsmány história ocsmány verziója. Nem a te szádba való. –
-Szemei kifejezése az enyémet kereste s ebben benne volt, hogy
-megvet, hogy méltónak tart a Benettné barátságára, hogy elhisz
-rólam mindent, hogy az utolsónál utolsóbbnak tart… s a «nem a te
-szádba való»… annak az volt az értelme, hogy nincs jogom éppen
-<i>nékem</i> dobni az első követ Benettnére. Erre felkelt s kiment
-szótlanul az ebédlőből. Pár percz mulva komornyikja lejött, hogy
-erős szédülése van, azért nem jöhetett le. Én Pepivel egyedül
-maradtam, némán ebédeltünk.</p>
-<p>Ebéd után Pepi karon fogott s a kis szalonban összeszidott, de
-úgy, mint egy kis iskolás leányt. Elmondta, hogy nem érti, mit
-akarok, méltatlan vagyok önmagamhoz, méltatlan férjemhez,
-nevemhez.</p>
-<p>– Én bizony kimondom az én bécsies szókimondásommal. Undokság, a
-hogy vele bánsz. Hát nem látod, hogy a világon a legderekabb férfi…
-hogy többet ér a kis ujja Eleknél, a fejedelemnél s minden
-<span class="pagenum"><a name="Page_121" id=
-"Page_121">-121-</a></span> udvarlódnál együttvéve, de hát miért
-cselekszel így vele, miért?</p>
-<p>És én hevesen, élesen, szakgatottan zokogni kezdtem s a Pepi
-mellén alig, hogy kitudtam nyögni, mert – szeretem.</p>
-<p>Még némán sírtam-ríttam az oldalán, midőn a komornyik
-lélekvesztve berohan. – Grófné, a méltóságos úr igen rosszul van,
-elállt a szava, levegő után kapkod.</p>
-<p>Én esztelenül felrohanok, be akarok menni hozzá, a mint belépek,
-összeesik. Szívgörcse volt… Egész éjjel sírtam, virrasztottam
-oldalán. Én Istenem, ha elmondhatnám neki, hogy szívem, lelkem a
-képével van tele, ha elmondhatnám!</p>
-<p>Az orvos azt mondja, már rég szervezeti szívbaja van. És ennek
-mostanában kellett kifejlődnie. Reggel neki is megmondta – angol
-egyenességével, – hogy vigyáznia kell magára s a nagy izgalmakat
-kerülnie kell, mert pórul járhat.</p>
-<p>És énnékem ezt <i>mind</i> végig kellett hallgatnom. Én nem
-szólhattam, nem törülhettem le a hideg verejtéket gyöngyöző
-homlokáról.</p>
-<p>Sándor nyugodtan mosolygott, – az én életemben már nem igen
-lesznek izgalmas napok, – mondta s megfogta a kezemet. Én… igen…
-megtettem, volt-e jogom hozzá? megcsókoltam a kezét.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Február 28-án.</p>
-<p>Azóta nem fogadtam senkit, nem láttam senkit. Elek leveleivel
-üldöz. Én egész éjjel Sándor szobája <span class="pagenum"><a name=
-"Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> mellett vigyázom minden
-lépését, tettét. De nem megyek hozzá, hisz ehhez jogom sincs.</p>
-<p>Ma az orvos kijelentette, hogy tengerre mehet, ez jót fog tenni
-neki.</p>
-<p>Én magam mondtam meg neki, – megkérdtem, hogy
-elkisérhetem-e?</p>
-<p>– Magam fogok csak menni, – mondta nyugodtan.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Márczius 3-án.</p>
-<p>Mindennap kinn vitorlázik a tengeren, és mindig ott várom a
-parton, a halászvárostól jó messze, a Golfe Juan mellett. Rendesen
-indulás után jövök oda, ott lesem egy halászházban, a melyet erre a
-czélra béreltem ki. Ott vagyok, míg elindul, s aztán a parton, míg
-visszajő.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Márczius 6-án.</p>
-<p>Pár nap óta egyedül jár. Azt mondja, a tenger nyugodt, így jobb,
-s csak épp a szigetekig megy. Úgy szeretnék vele menni.</p>
-<p>Ma este bejött a szobámba, úgy mint ezelőtt. Terveimről
-kérdezősködött. Elmondta, hogy ha <i>haza</i> megyünk, ott fogunk
-az új házban, az <i>én</i> birtokomon, a melyet nekem vett, – élni.
-Elmondta, hogy ő volt a hibás…</p>
-<p>– Miben? – kérdem.</p>
-<p>– Hogy – de elakadt a szó a torkán.</p>
-<p>Tán csak nem hiszi, hogy igazán Elekbe vagyok szerelmes?</p>
-<p class="center">*</p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_123" id=
-"Page_123">-123-</a></span></p>
-<p class="right">Márczius 7-én.</p>
-<p>Az ágyban lázasan… csak egy pár szót. A hajót a tenger a frejusi
-úton vetette ki üresen… Sándor holttestét ma este találták meg a
-halászok a Bocca alatt.</p>
-<p>Nem tudom, élek-e még, vagy csak álmodom. Én öltem meg!
-Tudom…</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Május 6-án.</p>
-<p>Majdnem két hónapig ágyban. Azt mondják, élethalál között
-voltam. Az élet győzedelmeskedett. Újra kezdhetem.</p>
-<p>Ime a helyzet.</p>
-<p>A pusztahegyi ház nagy szalonjában fekszem. Chaise longue-omat
-oda tolattam az ablakhoz, szemeim előtt a Katinka-liget.</p>
-<p>Egyedül vagyok…</p>
-<p>Sándor ott a templom alatt a kriptában. Bármit mondjanak,
-gondoljanak bármit, <i>én tudom</i>, hogy én öltem meg. Nincs
-mentség sem a földiek, sem az égiek előtt?</p>
-<p>Mit tegyek?</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Május 7-én.</p>
-<p>Napok, heteken keresztül a folytonos lázban. Terhes álmaimban
-azon törtem fejemet, mit tegyek, ha felkelek. Első gondolatom volt…
-Eleket tönkre tenni. Eh, ha minden baj oka a pénz volt, hát
-pusztuljon az a pénz. De ekkor úgy kellene kezdenem, hogy
-látogatásait elfogadjam, már háromszor volt itt, sohasem fogadtam.
-Mama (ki igazán meghatóan <span class="pagenum"><a name="Page_124"
-id="Page_124">-124-</a></span> ápol), roppant irigyel. Egy nagy
-partiet eltemetek, s már egy másik kopogtat ajtómon.</p>
-<p>– S ehhez el is kell menned, – mondja, – már a jó hired miatt
-is. Igen sokat beszéltek rólatok már a Sándor idejében. Ezt helyre
-kell ütnöd… kérlek… Menj hozzá…</p>
-<p>– Igen, édes mamám, hozzá megyek, – mondtam két kezét
-megcsókolva, – de elébb tönkre teszem lelkileg, – ismételtem
-magamban, – s vagyonilag – ha még akkor is kedve van, hát jó, –
-akkor hozzámegyek. Tán szegényen még becsületesek ís lehetünk. Tán
-még az igazság útjára is rátalálunk…</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Május 8-án.</p>
-<p>És gyermekem? már mozdul a szívem alatt. Hogy fogok a szemébe
-tekinteni, ha atyjáról kérdezősködik majd? Mit fogok neki
-mondani?</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Május 9-én.</p>
-<p>Átvitettem magamat Salamonba. Arra a birtokra, a melyet Sándor
-nékem a lakodalom napján adományozott. Ott vagyok a kis házban, a
-mely boldogságunknak épült. Itt fog gyermekem is megszületni… itt a
-képe előtt. Mert a hálószobámban ágyammal szemben függ a képe.
-Nyiltan, derülten, bizalmasan néz le reám. Szeret. És én szeretem.
-Igen… szeretem… a tavasz egész bűbájos költészetével, szeretem
-lelkem egész erejével; felébresztette lelkem életét. Vissza adott
-önmagamnak… <span class="pagenum"><a name="Page_125" id=
-"Page_125">-125-</a></span> Szeretem. És átadom magamat szerelmem
-egész szenvedésének. Ha őt már azzal tönkretettem, hogy szeretni
-nem tudtam, hadd menjek én tönkre az ő iránta érzett szerelmemben.
-De előbb Elekkel végzek.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Május 12-én.</p>
-<p>Ugy tettem, mintha mama szavára hajtottam volna s az ő szaváért
-engedtem volna magamhoz Eleket. Mama túlboldog. S én változatlan.
-Mosolyogva fogadtam, mintha semmi sem történt volna, mintha nem
-lett volna e gyilkosságban őneki is része. Kezemet forrón
-megcsókolta, én viszonoztam kézszorítását. Leült velem szemben,
-egypár nyájas szó után üzletről beszéltünk. Elmondtam, hogy
-szeretném, ha egy palotát venne. Vesz. Hogy azt párisi emberekkel
-rendezze be. Megteszi. Beleugrattam, hogy három díszkocsit
-rendeljen Párisban, hogy egy gyémánt diadémet vegyen. (Mert hisz
-nincsenek családi gyémántjai.) Egy millió erejéig beleugrasztottam.
-Gondolom három milliója van, sietnem kell, mert fáradt vagyok.</p>
-<p>Mindent megigér, meghunyászkodik, hisz szerelme erősebb, mint
-valaha, már attól félt, nem fogadom el, hogy nem akarom látni
-többet.</p>
-<p>Várj csak, majd megismersz még.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Május 24-én.</p>
-<p>Órákig elülök a Sándor arczképe előtt. Mit tehettünk volna mi
-együtt, ha ki tudta volna lelkemet <span class="pagenum"><a name=
-"Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> gyomlálni, ha visszaadott
-volna önmagamnak. Ha megneveltél volna, én szerelmes férjem!</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Május 25-én.</p>
-<p>Elek jött megint hozzám. Minden zsebe tele ritkasággal. A
-bibelot-mánia rajta is kiütött. Renaissance csészék fél drága
-kőből, arany tálak, meg két óriási solitaire. Roppant szeret
-költeni, látszik, hogy nem szokott a pénzhez. Ebben igazi
-parvenu.</p>
-<p>Dicsekedett, hogy már talált egy <i>hozzánk</i> (pfuj, milyen
-többes szám) méltó palotát. Szebb, mint a papáéké. (Én t. i. ezt a
-papafélét <i>tőle</i> születendő gyermekemnek akarom fentartani.)
-Ebben a legfényesebb estélyeket adhatjuk Pesten. Tiz öl hosszú
-tánczterem, két főlépcső, hat szalon.</p>
-<p>Én hallgatom s boldogan mosolygok. Csak már azt a dobot
-hallanám, a melyet annak a palotának udvarán ütnek meg.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Május 26-án.</p>
-<p>Ma igen különös párbeszéd Elekkel. Sándorról beszéltünk – ma
-először.</p>
-<p>– Mondja, – kérdtem tőle hirtelen, – ígazán barátja volt
-neki?</p>
-<p>– Igazán, – mondta, s láttam, nem hazudott.</p>
-<p>– Hát így… hogy tehette azt, a mit tett?</p>
-<p>– Szerettem.</p>
-<p>– De hát, – folytattam, kinozni akarván, – szerelme is csak oly
-csekély, mint a barátsága volt?</p>
-<p>– Mit tegyek még magáért, hogy bebizonyítsam szerelmem
-mélységét? <span class="pagenum"><a name="Page_127" id=
-"Page_127">-127-</a></span></p>
-<p>– Eddig csak költött értem.</p>
-<p>– Azt tettem, a mit követelt, mit tegyek még?</p>
-<p>– Semmit… semmit, – mondtam s tréfásan végig simítottam
-toll-legyezőmmel a szempilláit.</p>
-<p>Esténként azonban nem birom látni, ilyenkor bezárkózom szobámba
-s nézem a <i>másik</i> arczképét. Ha még egyszer, csak egyszer
-beszélhetnék vele, hogy legalább elmondhatnám neki, mily undok,
-undorító teremtés vagyok. Csak azt s nem mást, azt hiszem,
-könnyebben birnám el a mostani órák, napok terhes pillanatait,
-végtelen súlyát.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p class="right">Május 30-án.</p>
-<p>A Sándor ügyvédje eljött s felolvasta nékem a végrendeletet. Az
-a végrendelet, a melyet esküvőnk előtt említett, de a melyhez
-halála előtt még Cannesban pár héttel nehány tételt csatolt.
-Istenem, milyen szégyen.</p>
-<p>A nagy szalonba gyültünk össze, én a lehető legközönyösebb
-arczczal hallgattam. Nem, nem akarom, hogy megtudják, hogy majd
-meghalok utána. Anyám és atyám is (!!) jelen voltak ez
-aktusnál.</p>
-<p>Ime a végrendelet: Nékem hagyja a salamoni birtokot egy kerek
-millió értékben. Ez az enyém lesz, mégha férjhez is mennék máshoz.
-A majorátusi javak felett nem rendelkezhetett. Ezeken kívül van még
-vagy másfél millióra menő szabad vagyon. Ez a többi gyermekeink
-között egyenlően lett volna felosztva. Eddig az eredeti
-végrendelet. Záradékában, ezt Cannesban irta, arról az esetről
-beszél, ha hirtelen meg találna halni, miután (így <i>mondja</i>)
-érzi, <span class="pagenum"><a name="Page_128" id=
-"Page_128">-128-</a></span> nem soká viszi már, az orvosok azt
-mondták, gyógyíthatatlan baja van. (Én tudom, mi volt a baja.) Igy,
-ha előbb halna meg, mielőtt gyermekünk meg találna születni, a
-végrendeletet a maga érvényességében fenntartja. Ha fiú, az összes
-javak örököse ő, (kivéve az énnekem hagyományozott részt), ha
-leány, a szabad javak illetik meg. Nevelését reám bizza, ki ebben,
-<i>tudja</i>, nevünkhöz méltóan fogok eljárni. Ha meghal, kér, hogy
-gyámul Eleket fogadjam el. Kit mint testvérjét szerette mindig s
-kit kegyembe ajánl. Hozzá teszi (én jóságos, fenséges lelkü uram!),
-hogy bevallja, úgy szeretné legjobban, ha hozzá mennék egyszer
-majd, a gyászév elteltével feleségül. Ki legméltóbban vezetné
-gyermekünk nevelését. Különben szabadon hagyja akaratomat, mert meg
-van győződve arról, hogy méltót s méltóan önmagamhoz fogok
-választani.</p>
-<p>A végrendelethez még hozzá vannak hagyományai csatolva, vagy 200
-ezer frt jótékony czélra, s vagy 50 ezer cselédei, hivatalnokai
-között kiosztandó.</p>
-<p>De a végrendeletben még valami. Tanácsok. Ezt leirom a maga
-egész teljében. Ehhez kell alkalmazkodnom – ez legyen
-életprogrammom azután.</p>
-<p>Ime a zárt levél:</p>
-<p>Kedves, szeretett nőm!</p>
-<p>Érzem, éltem virágai fogynak, érzem, elérkezik nemsokára a
-nyugalom, az ébredés órája. Tudom, helytelen volt tőlem, hogy
-téged, a viruló szép hajadont, az én korhadó életfámhoz
-lánczoltalak. Tévedtem, bocsásd meg tévedésemet. De ha szerelmem
-melegénél nem is tudtál felvirulni, engedd meg, hogy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129">-129-</a></span> egy pár
-élettanácscsal szolgáljak; tanulj tapasztalatomból, hallgasd meg
-azt a programmot, a melyet elétek: Elek és eléd vonok. Engedjétek
-meg, hogy ha már boldogságtokban volt részem, éltetek helyes
-alakulásához hozzájárulhassak. Ti mindketten fényes családból
-származtok, mindkettőtöket nagy vagyonnal ajándékozott meg a
-mindenható. Legyetek méltók vagyonotokhoz, nevetekhez. A nagy név s
-a nagy vagyon csak teher annak, ki a boldogságot nem abba helyezi,
-a mit ad, hanem mástól várja. Az aristokratia hivatása megmutatni
-nagyban azt, a mit a többinek kicsinyben követnie kell. A századok
-tükrében hűségesen kell visszaadni azt, hogy nevéhez mérten hogyan
-<i>kell</i> élni. Én nem voltam életemben más, csak aristokrata;
-tán azért, mert kedvem, tehetségem nem volt máshoz, vagy tán
-körülményeim nem engedték meg, hogy máskép nyilatkozzak. De a nemes
-ember hivatását így tán jobban tudom másnál, hát engedjétek meg,
-hogy mesteretek legyek. Meg akarom néktek a ti körötökön
-<i>belül</i> a boldogság útját világítani.</p>
-<p>Ma divatban van az aristokratiát gáncsolni, piszkolni. Valamely
-társadalom rétegét mindig piszkolni kell, hát legyenek ezek ma a
-főurak. Az igaz, hogy a pesti társadalom léha, a «svihákság»
-vezérfonala vonul rajta keresztül. Fenn az ernyő, nincsen kas. Ez a
-jelszó. De azért a mi társaságunk egy cseppel sem svihákabb a
-társadalom többi rétegénél. Csak nagyobb arányokban dolgozván, ez
-jobban szembetűnik. A boltoslegény hamis gyémántja nem olyan
-feltünő, mint a homokra épült várkastélyok szélkakasai.
-<span class="pagenum"><a name="Page_130" id=
-"Page_130">-130-</a></span></p>
-<p>Te feleségem e talajon születtél, az első szó, a mit tanultál,
-«látszani» volt s nem «lenni». És ez a szó mételyezi meg
-társadalmunkat. Felülről le mind látszani akar s igy az igazságot
-megveti s nem is akarja – ha tudná is – keresni.</p>
-<p>A mi társaságunk ne legyen az, a minek nem kell lenni, ne
-akarjon minden újítást lóhalálában előre tolni; de igen, igen is,
-legyen egészségesen conservativ. Ez a hivatása. Vegye védelmébe a
-földet, a melyre hazánk épült s a mely századok folyamán a hazát –
-s két legerősebb tényezőjét, a nemes embert s a parasztot –
-istápolta. Mutassa meg, hogy kell annak a társadalmi testnek, mely
-gyökereivel mélyen, mélyen hat az anyaföld testébe,
-megnyilatkoznia. Hogy kell élnie, tennie, küzdenie s meghalnia. És
-itt a hiba, ti ezt nem teszitek ott fenn, vagy csak igen kevesen
-közületek.</p>
-<p>A mi világunknak nem a pénz által való kérkedés a hivatása,
-hagyjuk ezt azoknak, kik mással nem hivalkodhatnak. Nekünk
-<i>ellenkezőleg</i> azt kell bebizonyítanunk, hogy <i>daczára</i>
-vagyonunknak, <i>nemesek</i> maradunk. Hisz a pénz… igazuk van az
-anarchistáknak, lealacsonyít, kiöli az érzést a szívből, eltompítja
-az elmét, mert ostoba gőggel tölti be a koponyát.</p>
-<p>Ebből semmise legyen a mi sziveinkben. Hajolj le a néphez s
-emeld fel magadhoz… tanítsd, segítsd, meríts tőle (végtelen
-bölcseségétől) vigaszt s ne felejtsd el egy perczig sem, hogy
-közelebb van hozzád minden másnál itt az anyaország határain belül.
-Tanuld meg tőlük a családi élet egyszerű strukturáját, tanuld meg
-tőlük az élet nagy esélyeit egyszerüen <span class=
-"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span> venni
-fel. És aztán fejleszd, nemesítsd, a mit tőlük tanultál, s ezt
-hirdesd fennen, de csak <i>akkor</i>, ha már igazsággá változott a
-lelked mélyén.</p>
-<p>Ez a társadalom, hiszem, tönkre fog menni, mint a többiek tönkre
-mentek, ekkor lesz a mi hivatásunk – az aristokratáé, emlékeztetni
-az új embereket a régi erkölcsökre s átvinni mindazt, a mit
-szükséges tudni az új embereknek, mert a forrongás, a pusztulás, a
-harczok terén ezt meg nem tanulhatták.</p>
-<p>Tégy jót, mert ez igazzá tesz. A felszárított köny megtanít
-mosolyogni.</p>
-<p>Tudom, tudtam mindig, jobb vagy annál, a minek látszani akarsz.
-Azt hiszed, nem ismertelek? Nem láttam, hogy léha viselkedéseddel
-csak az Elek iránt érzett szerelmet akartad palástolni. Tudom, ez
-álczáskodásban többet szenvedtél, mint én magam. Mert te nem
-tudtad, hogy hová visz utad, míg én az első pillanatban, midőn
-megláttam, nem mehet a tiéddel párhuzamosan, láttam a czélját s
-utolsó állomását is. Mert szerettelek… nagyon szerettelek. Jobban
-életczéljaimnál, mindenemnél. Nélküled nem láttam az életben semmit
-s ezért… bocsásd meg tettem. Hisz úgy se tartott volna soká… még
-boldogságom se. Egy orvos már három év előtt megmondta, hogy
-napjaim meg vannak számlálva. Köszönöm azt az egy pár nagyon szép
-órát, a melyet néked köszönök… hisz ezért érdemes volt élni.</p>
-<p>Még pár tanácsot. Tudom, követni fogod, mert most már, hogy
-nyugodt, – boldog leszel:</p>
-<p>Pártold azt, a mi szép. A művészet- s irodalomért tégy annyit,
-mint a mennyit tehetsz. <span class="pagenum"><a name="Page_132"
-id="Page_132">-132-</a></span></p>
-<p>Adj példát életeddel, a melynek ezentúl szépnek s igaznak kell
-lenni. És minden esetben átlátszónak. Érted?</p>
-<p>És most menj, én feleségem, légy boldog mással. Megbocsájtok,
-mert <i>tudom</i>, hogy méltó édes anyja lész gyermekemnek. Én
-veled akartam élni, nem lehetett. Bocsásd meg tehát most, hogy
-nélküled mentem nyugalomra.</p>
-<p>Légy <i>magyar</i> és légy <i>igaz</i>. E két szót vésd
-lelkedbe… Ezzel boldogulsz.</p>
-<p>A jó Isten megáldjon!</p>
-<p class="right">Férjed.</p>
-<p>Légy igaz… Azt hittem leroskadok. Hát ismert, elitélt s kitért
-utamból. És azt hitte, Eleket szeretem. Miért nem árulta el egy
-szóval, hogy ismer, hisz akkor tán kipattant volna lelkemből az
-igazság, s tán még boldogulunk!</p>
-<p>Én édes, szeretett uram, minden úgy lesz, a mint
-parancsolod.</p>
-<p>Ezentúl ide, ebbe a könyvbe más bele nem lesz irva, mint az, a
-mit a te tanácsodra, a te igédre építve cselekedtem.</p>
-<p>Láttam, a pénz mit árthat, aztán fel akartam használni a vagyon
-pusztító erejét, most meg kell a pénz áldásos erejét ismernem.</p>
-<p>Megtanítottál élni.</p>
-<p>Te vagy mesterem. Ha már a boldogság titkát nem is tanultam meg
-tőled, úgy megtanulom az igazság útját járni…</p>
-<p>Úgy leszen!</p>
-<p class="center">*</p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_133" id=
-"Page_133">-133-</a></span></p>
-<p class="right">Junius 6-án.</p>
-<p>Elek jött hozzám. Ismét ajándékot hozott, egy képet… Nem
-fogadtam el. Látva visszautasító mozdulatomat, elhalványult. Azt
-hitte, végleg visszautasítom.</p>
-<p>– Nem Elek, – mondtam, – ülj le, komoly beszédem van veled.
-Olvasd el e levelet… átnyujtottam neki Sándor utolsó sorait.
-Figyeltem arczát, míg elolvasta. Láttam, hogy lesujtotta, tönkre
-tette őt is. Tehát Elek is olyan, mint én, tán a lelkének gyökere
-ép, csak iszapban nyiltak virágai!</p>
-<p>– Hogy az Úr Isten bocsássa meg nekem, hogy tönkre tettem, –
-mondta színtelen hangon, a mint a levelet visszaadta.</p>
-<p>– Nem úgy, Elek. Hallgass meg. Nézz szemembe. Hallgasd meg végig
-az igazságot, s szedd össze egész erődet. Mert olyan fog néked
-igazat szólni, kinek egész eddigi élete csak hazugság volt, s ki
-minden egyes szavával csak hazudott. Hallgass reám… Én öltem meg
-Sándort. Ne mozdulj, ne ellenkezz, tudom. Én mérgeztem meg
-napról-napra lelkét, én tettem tönkre. Pedig, – és most nézz a
-szemembe s tekints a lelkem legmélyébe s ott is csak az <i>egy</i>
-egyetlen igazságot fogod látni: pedig csak őt szerettem, és nem
-szerettem soha senkit mást a világon, és nem is fogok szeretni
-soha. Érzem, mert <i>ma</i> már úgy ismerem magamat, mint a hogy az
-igazság útját látom tisztán magam előtt.</p>
-<p>Az Elek arcza elborult, mondott volna valamit, de nem tudott,
-fel akart volna emelkedni székéből, de visszaroskadt, nem tudott
-mozdulni, szólni, tán gondolkozni sem e perczben, csak nézett maga
-elé. <span class="pagenum"><a name="Page_134" id=
-"Page_134">-134-</a></span></p>
-<p>– A perczben, midőn odaadtam testemet néked, akkor is a lelkem
-az övé volt, s azé lesz az utolsó itéletig… Nem ismertem magamat,
-nem tudtam a lelkembe látni, mert még nem tudtam a valót a
-hazugságtól, a lélek álczás képleteit annak igaz anyagától
-megkülönböztetni. Ekkor még csak hazudni tudtam. Egy ember életébe
-került, hogy megtanuljam az igazság útját, annak az embernek az
-életébe, kit legjobban szeretek a világon. Igy tehát szerelmemet
-néked nem ajánlhatom. És ne is számíts arra, hogy a nagy világban
-éljek. Ezentúl úgy fogok élni, s úgy fogom nevelni szívem alatt élő
-gyermekemet, hogy éltünk minden percze a Sándor akaratához legyen
-mérve. Ha te azonban egy ilyen élettársat elfogadsz, megyek
-veled…</p>
-<p>Szerelmet nem ajánlhatok, csak hűséget s igaz életet. Ha elég
-erősnek érzed magadat egy vezeklővel lépést tartani, akkor fogj
-kezet velem, hűséges élettársad leszek.</p>
-<p>Elek egész testében megrendült, aztán kezeibe temetett arczczal,
-görcsösen zokogni kezdett.</p>
-<p>– Szegény barátom, eltévesztettük életünk útját. Még nem késő,
-én megmutatom a helyes ösvényt. Én már látom…</p>
-<p>Közeledtem hozzá, megálltam előtte. Egyszerre feltekintett,
-aztán forró homlokát kezeimbe temette.</p>
-<p>– Szeretlek… minden úgy lesz, mint akarod. Bocsáss meg…</p>
-<p>És felvettük az élet keresztjét… tán elbirjuk együtt?</p>
-<div class="figcenter" style="width: 374px;"><a href=
-"images/i008hq.jpg"><img src="images/i008.jpg" alt=
-"És felvettük az élet keresztjét." title=
-"És felvettük az élet keresztjét." /></a>
-<p class="caption">És felvettük az élet keresztjét.</p>
-</div>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_135" id=
-"Page_135">-135-</a></span></p>
-<h1>GÁNYÓ JULCSA</h1>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_136" id=
-"Page_136">-136-</a></span></p>
-<p class="center"><i>Első kiadása megjelent 1894-ben.</i></p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_137" id=
-"Page_137">-137-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>BEVEZETÉS.</h2>
-</div>
-<p>Míg pár hónap előtt megjelent regényemben, a «Pénz
-legendájában», a túlságba vitt analizis hatását akarom egy finomult
-lelki szövetü lényre feltüntetni, megvilágítván azt, hogy az akarat
-mennyire pusztul a túldifferenczirozott agyműködés hatása alatt;
-addig e kis tanulmányban a szenvedély impetuosus erejével
-foglalkozom.</p>
-<p>A Pénz legendájában az akaratbetegséget, ezt a tán legmodernebb
-és legveszedelmesebb lelki kórt tárgyaltam. A melyet majd, a
-cziklus harmadik számát képező regényben, a «Fuimus»-ban
-szélesebben festek.</p>
-<p>Hiszen ha a «Pénz legendájá»-nak hősnőjében, Mini grófnőben van
-akaraterő, akkor megteszi férje felé azt az <i>egy</i> lépést, a
-mely megmenti. Éppen ugy, mint ha Bálványosy Sándor erélyes,
-akaraterős ember, megneveli alapjában nem rossz lelkü feleségét, de
-persze akkor e tulajdona megadja az egyéniségéből hiányzó egyetlen
-vonást arra, hogy kiváló, talán nagy ember legyen belőle. Ez
-esetben azonban nem tesz fel mindent egy kártyára: – a szerelemre s
-így valószínűleg a regény se történik meg.</p>
-<p>A «Pénz legendájában» a bőség veszedelmét akartam megírni. A
-regény egy kiváló kritikusa, Pekár Gyula igazat adott nekem, hogy
-három főalakom: Mini grófné, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> Balványosy és Vezekényi
-Elek tragikuma abban áll, «hogy az élet minden dús javait mintegy
-magától az ölükbe ontja s így nem tudnak többé akarni…»</p>
-<p>Gányó Julcsában társadalmunk egy másik typikus részének, a
-magyar népnek két véghatárát: a könnyűvérü, szilaj dohánykertészt
-és a csupa eszmévé tisztult nazarénust akarom bemutatni. Ezek
-között pedig a paraszt rationalistát, a gazdát.</p>
-<p>Gányó Julcsát egészséges szenvedélye, ős ereje keresztül kergeti
-jón, rosszon, majd kiválasztja lelkének jobb anyagát s egy új
-vallás karjaiba hajtja.</p>
-<p>Hogy menti meg Julcsát impetusa és lelki egyensúlya, ez utolsó
-tanulmányom filozofiai háttere. Hogy bukik el a passziv Mária
-grófnő, ez a pénz legendája.</p>
-<p>Az egyikben a magyar nép haladó, bár még kötött filozofiáját
-akarom megvilágítani, a mely azért életképes, mert fajunk <i>józan
-ideálizmusa szülte</i>. A másikban egy túlfinomult társadalmi kör,
-csupán izgalmakat kereső, akaratra képtelen alakjának tragikus
-sorsát rajzolom. Mint grófnő elbukik, mert képtelen megtenni az
-egyetlen lépést a boldogulás felé. Elbukik, mert passziv.</p>
-<p>Julcsa kiállja a tűzpróbát, mert fajának ez életerős, bár
-életnagyságúnál nem nagyobb s így typikus alakra szüksége van.
-Julcsa emelkedik, mert <i>erős</i>. Ebben párhuzamos a két
-tanulmány, ebben kapcsolódik össze. Ezt akarom a két regényben
-feltüntetni.</p>
-<p><i>Szent-Tornya</i>, 1893 szeptember havában. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>GÁNYÓ JULCSA.</h2>
-</div>
-<h3>I.</h3>
-<p>Forró nyári estén Csepcsányi Bálint hazafelé indult a munkából.
-Szombat este volt, holnap pihen, vasárnap munkaszünet, így
-parancsolja ezt a magas kormány. Házuk túl volt a
-szabad-szent-tornyai határon, a Gyopáros partján. Épp a homokhát
-felé eső nagy utczán ment végig, midőn egy kis házból hangos
-énekszó hallatszott ki az utczára.</p>
-<p>– Ki lehet? – gondolta a legény s oda ment a kerítéshez
-hallgatni. Leány dalolt, de mély hangja szinte férfiasan csengett.
-Hallgatta… csak hallgatta. A nóta hangzott, szétáradt a nyugvó
-mindenségben. A forró, poros este csöndjét betöltötte… s a jó Isten
-tudja, hogy történt, de Bálint szívében is megmozdult valami a
-hallatára. Odakönyökölt a kis ház falára s úgy hallgatta. Két sűrű
-szemöldöke összenőve, két szürke szeme elmélázva pihen. – Néha
-meg-megsimítja hosszú, seprüs bajuszát. Tetszik neki a dal. Pedig a
-szavát alig érti.</p>
-<p>Betaszítja az udvar kis ajtaját, most már odahajol az ablakra s
-benéz. Odabenn a lány tánczol. Egy mécsestől van megvilágítva a
-termete, de azért Bálint kilátja, hogy hajlik erre, hajlik arra. És
-jól áll neki a táncz. Ki lehet? Arczát sem veszi ki. Ebben a házban
-meg, úgy tudja, hogy Madarászné <span class="pagenum"><a name=
-"Page_140" id="Page_140">-140-</a></span> lakik emberemlékezet óta,
-annak meg semmi néven nevezendő magzatja sincsen.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 374px;"><a href=
-"images/i009hq.jpg"><img src="images/i009.jpg" alt=
-"Odakönyökölt a kis ház falára." title=
-"Odakönyökölt a kis ház falára." /></a>
-<p class="caption">Odakönyökölt a kis ház falára.</p>
-</div>
-<p>Eh, megtudja.</p>
-<p>– Hé, húgom, adhatsz egy pohár friss vizet? – kiáltja be a
-lánynak. Aztán befelé fordul a pitvarajtó felé. De csak a küszöbig
-juthat, mert az ajtót hosszában becsapta az orra előtt a lány.</p>
-<p>– Ide ugyan nem jön senki fia, de az Istennek se, – kiáltja
-ugyanaz az érczes hang s a lány nekifekszik a zárt ajtónak.</p>
-<p>– No ne izélj hát, csak egy pohár vizet…</p>
-<p>– Menj oda, a honnan jöttél, – volt reá a felelet s az ajtó elé
-tolta a reteszt.</p>
-<p>De Bálintnak most már elfutotta a vér a szemeit. Ez a két szürke
-szem szembe néz azzal, a ki fenyegeti, legyen az férfi vagy
-asszony. Most már bemegy, ha addig él is.</p>
-<p>– Ereszsz be, mert kiemelem az ajtót a sarkából…</p>
-<p>Semmi felelet, némaság.</p>
-<p>A legény nem rest, a mit mondott, meg is teszi. Egyet emel a
-vállával az ajtón s az kiesik a sarkából.</p>
-<p>Előtte a lány, megvilágítva a függő lámpától – tetőtől-talpig.
-Csak egy rokkolya a termetén, fehér ingváll a derekán. Épp olyan
-sűrű a szemöldöke mint a legénynek, szürkéskék szemei villognak,
-széles állkapczája összeszorítva, felvetett ajkai lihegnek a
-visszatartott dühtől, karjait kifeszíti – támadásra készül vagy
-csak védelemre? De elszánt a lány. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_141" id="Page_141">-141-</a></span></p>
-<p>Egy pillanatig némán szembenéztek. És le volt győzve a legény,
-le a lány…</p>
-<p>– Adj egy pohár vizet, ihatnám, – mondja Bálint csöndesen.</p>
-<p>– Itt a víz. – Azután, mikor átnyujtja a poharat Bálintnak,
-szeliden hozzáteszi: – egyedül vagyok. Néném, Madarászné,
-halottas-házba ment… De – és szemei ismét felvillantak – nem félek
-azért.</p>
-<p>– Ne is félj semmitől. Nem vagyok én rossz ember, csak szomjas
-voltam, – tette hozzá lassan. – Messziről jöttem, poros volt az
-út.</p>
-<p>– Poros nagyon. Aztán hazafelé indult? – kérdé a lány, mostan
-már épp oly csendesen, halkan, mint Bálint.</p>
-<p>– Hazafelé a homokhátra. Odavaló vagyok. A Csepcsányiék tanyáját
-tudod merre van?</p>
-<p>– Tudom. Szembe a Lőveyék portájával.</p>
-<p>– Ott. Én az öreg Csepcsányi fia vagyok, Bálint…</p>
-<p>– Hisz akkor, – s a leány szemei mintha felvillantak volna, –
-nálunk részes kigyelmed.</p>
-<p>– Hát te ki vagy?</p>
-<p>– Manga Julcsa, a gányó Manga András lánya. Hallottad tán a
-hírem…</p>
-<p>– Még az apádat is ismerem. Úrnapja óta, hogy a nagy majorba
-vagyok részes. A nótát is tudom, a mit fújnak rólad.</p>
-<p>– El ne mond, mert megbánod. – És a lány szemei megint
-felvillantak.</p>
-<p>– Nem én. Meg nem is tudnám. Aztán, hogy jutottál ide,
-Kopogba?</p>
-<p>– Segíteni jöttem Madarásznénak. Beteges volt <span class=
-"pagenum"><a name="Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> a
-nyáron a keresztanyám. A jövő hét elején azért csak haza megyek,
-mert apámnak is szüksége lesz rám, anyám rég meghalt.</p>
-<p>– Jövő hétfőn én is nálatok virradok. Vasárnap este kimegyek. Az
-Isten áldjon meg.</p>
-<p>– Békességes nyugodalmat addig is… Világítsak?</p>
-<p>– Tudom most már a járást… És a legény elhaladt.</p>
-<p>Hogy a Hajduvölgy partjáról leért, azt a nótát kezdte fütyülni,
-a mit elébb a lány dalolt. <span class="pagenum"><a name="Page_143"
-id="Page_143">-143-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h3>II.</h3>
-</div>
-<p>Így találtak egymásra még a nyár elején. Most már nótát is
-fújnak róluk a gányók. Híres legény, híres lányra akadt. Beszéltek
-róluk annyit, mint akár a Zana Zsuzsiról, megtérése előtt.</p>
-<p>Marga Julcsa apja dohánykertész volt a laposi uraságnál. Ott
-szolgált vagy huszonöt esztendeje. Az öreg gányó és két gyereke egy
-nagy szobában lakott, együtt a Györgyiekkel, meg az Annusékkal. Öt
-öl hosszú volt a szoba és huszonketten laktak benne. A szoba nagy
-volt, piszkos és czifra. A falról, az Annusék oldalán, czifra szűz
-Mária aranyrámás képe tekingetett alá. A sarokban poros, hosszú
-viaszgyertyák, a melyeket Radnáról hoztak magukkal az utolsó bucsú
-alkalmával. Itt lógtak egy fogason az Annus Terka czifra viganói
-is, vagy heten.</p>
-<p>A másik sarok, a Volenszki Jóska sarka volt. Ebben szerelmes pár
-lakott. A leghetykébb gányó fészke volt. Picziny, fekete-szemü
-feleségével, Czombos Verával a harmadik eléggé üres sarkot foglalta
-el. Ezeknél csecs-szopó is gőgicsélt. A harmadik sarokban Györgyiék
-tanyáztak. Györgyi óhitü feleségével, kit Pankotáról hozott s a ki
-magával hozta a görög rituálizmus minden csudabogarát. Egy hosszú
-keresztet, a melyet a pópa szentelt meg, egy nagy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_144" id="Page_144">-144-</a></span>
-fonatost, tán ezt is megszentelte valami papjuk. Meg aranyalapú
-orosz szent képeket, a jó Isten tudja honnan.</p>
-<p>A háznak ebben a részében ordított a Mihály hat gyermeke, meg
-itt lakott Györgyi Jóska is, a nóta Györgyi Jóskája, kit megcsalt a
-kedvese, Rétes Mari s a ki ezért széles kedvvel, nagy megvetéssel,
-hátat fordított az összes gányó- s gazdalányoknak.</p>
-<p>A háznak negyedik sarkában, mert hisz minden háznak négy sarka
-volna, lakozott özvegy Manga András leányával, Julcsával, meg
-nyomorék fiával, Lajkóval.</p>
-<p>Épp vacsoránál ültek mind. Mindegyik a maga rekeszében, de azért
-átal-átal szólva a másik sarokba. Julcsán ócska, piros viganó,
-foltos, piros derék. De hajában piros muskátli, az urasági
-kertésztől kapta egy rongyos mosolyáért.</p>
-<p>– Kelmed még mindig arra a lányra gondol, – mondta Julcsa, nem
-törődve, hogy a többiek is hallják.</p>
-<p>– Arra hát, – felelt Jóska, lehuzva orrára a kalapot. – Annyit
-ér csak, hogy gondoljon rá az ember. Ha többet érne, meg is
-kérném.</p>
-<p>– Miért ne kérné? – Azért, hogy a pajta alján mással találták?
-Akkor is magára gondolt, ha azt csókolta. – Ismerem én a Mari
-veséjét, a máját…</p>
-<p>– Akkor mire volt ez jó neki.</p>
-<p>– Arra, hogy kigyelmedet megigézze. Ilyen az asszonynép, nem
-egyenes az útja, – mondta Julcsa s keserűen nevetve oldotta le a
-kendőt fejéről, – <span class="pagenum"><a name="Page_145" id=
-"Page_145">-145-</a></span> többet ér azért az a Mari három
-gazdalánynál, kik vásárhelyi czafatos ruhában járnak s akkora
-selyemkendőt kötnek a derekukra, hogy mozdulni sem tudnak tőle.
-Azért olyan a tánczuk is, mintha medvét tánczoltatnának, nem tudnak
-a rokolyájuktól…</p>
-<p>– De leszólod őket, pedig gazda fia a szeretőd. Vetette oda neki
-Jóska nevetve.</p>
-<p>– Az, elnézem neki még azt is, hogy gazdaember az apja.</p>
-<p>– De rátartós lettél Julcsa, – szólott oda az apja, a legöregebb
-majorosi gányó, kinek kékes inge, gatyája tisztára megbarnult a
-dohánylétől. – Azért nem vesz az téged el soha, ne higyj neki.</p>
-<p>– Nem ám, – bólintott fejével Györgyi Jóska s utána mondta a
-Volenszki is, meg a felesége: – nem az.</p>
-<p>– Nem-e? – pattant fel a leány kihuzott derékkal. – Kinek néztek
-engem? Hát én velem csak úgy lehet cziczázni, mint valami csárdai
-lánynyal. A hány selyemkendőt adtam neki, annyiszor verje meg az
-Isten…</p>
-<p>– Ki ne mondd leányom. Az Isten szavát ne vegyed hiába, –
-szólalt meg a kemencze oldalán egy öreg, összetöpörödött asszony –
-a Györgyi-fiuk öreg anyja, ki vénségére beépült a nazarénusok
-közé.</p>
-<p>Julcsa leült ismét s kibontva az asztalra terített kendőt, végig
-simította kétszer.</p>
-<p>– Elvesz, tudom, igérte, – mondta nyugodtan.</p>
-<p>E perczben felnyílott az ajtó s Tóth András, egy orosházi
-csendőr lépett be rajta. <span class="pagenum"><a name="Page_146"
-id="Page_146">-146-</a></span></p>
-<p>– Szerencsés jó estét, hasznos beszélgetést, – mondta szinte
-félénk hangon.</p>
-<p>Mind köszönt neki, csak Julcsa nem, ki föl se nézett rá.</p>
-<p>– Jó estét Julcsa, – szólott most oda a magas, csontos fiú a
-lánynak. Még félénkebben, mint az előtt.</p>
-<p>– Adjon Isten kelmednek is, – feleli a lány hetykén.</p>
-<p>– Nem jöttél a bánomi bálba. Pedig vártunk.</p>
-<p>– Ki várt?</p>
-<p>– Hát… én is.</p>
-<p>– Aztán kelmeden kivül még ki?</p>
-<p>– Én nem vagyok elég?</p>
-<p>– Nekem nem. Másnak lehet.</p>
-<p>Györgyiné, hogy tompítsa a szóbeszéd élét, egy pohár borral
-kinálta meg a csendőrt. Az leült a Györgyiék sarkába s most már oda
-se mert a lányra nézni többet. Julcsa meg nem törődve, hogy a
-csendőr, meg amazok is ott vannak, lassan leoldotta rokolyáját,
-pruszlikját. Mind felaggatta egy fogasra. Egy szílkébe vizet öntött
-s megmosta arczát, fogait és sötét vászonszoknyát, felöltőt vett
-magára.</p>
-<p>Mintha csak a csendőr ott se lett volna, pedig az majd felfalta
-a szemével.</p>
-<p>– Kinek öltöztél fel ilyen későn, Julcsa? – kérdé Györgyi Jóska
-gúnyosan.</p>
-<p>– A szeretőmnek, nyolczra végzi a dolgát. Azzal volna pár
-szavam.</p>
-<p>– És ki az? – kérdi a csendőr, de már most hangja fenyegető.
-<span class="pagenum"><a name="Page_147" id=
-"Page_147">-147-</a></span></p>
-<p>– Tudja kelmed úgy mint én. De hajaszála se görbüljön, mert
-akkor még azt sem engedem meg, hogy egy perczre rajtam felejtse a
-szemét, – pattant fel a leány s aztán Tóth Andrásra rá se nézve,
-kiment az ajtón. <span class="pagenum"><a name="Page_148" id=
-"Page_148">-148-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h3>III.</h3>
-</div>
-<p>Úgy esti nyolcz óra felé járt az idő. A nap lement már, de azért
-még elég világosan lehetett látni. A lány gyors léptekkel ment
-végig a nagy akáczsoron, a mely az országútra vezetett s ott a
-hajduvölgyi nádas szélén megállott.</p>
-<p>Csendes volt minden. A napkeletnek elterülő falu fehér házai
-élesen rajzolódnak ki a szürkéskék ég alapjára. A kopogi-utcza
-felett sürü szürke por lebegett. Amarrébb, az Eötvösék határán levő
-akáczsor fái lilaszinü árnyat vetettek a szürkés láthatár vonalára.
-Egyik-másik házban már felgyuladt a mécses. Messziről egy cséplőgép
-egyhangu dudolása hallatszott, meg a nádasból felrebbenő
-vizimadarak sivítása.</p>
-<p>A lány figyelt. Még nincs itt, hol lehet? Pedig jól hallotta,
-mikor átöltözött, hogy az uradalmi gép zakatolása elnémult, így hát
-már vége a munkának. Oda könyökölt egy ákácz törzséhez s csak
-nézett maga elé. Itt is, ott is egy gazda tanyája. Ime egy ilyen
-háza, ilyen istállója s háztája van neki is. Bánná is ő, bárcsak
-semmije se lenne, hogy így semmi akadály se lenne a boldogságukban.
-De hát azok a házak tiszták s egyszerüek. Az ő életük, meg ruhájuk,
-a házuk is czifra, de piszkos. Dohánylétől szagos a czafat a
-testén. Pedig most le is tette azt <span class="pagenum"><a name=
-"Page_149" id="Page_149">-149-</a></span> az aranyszegélyű tarka
-rongyot s olyat vett magára, minőt a gazdalányok viselnek. Nem áll
-neki, tudja. Sápadt lehet… Kékes a szeme alja. Felemészti a vágy, a
-szenvedély. És az a dohány, a melynek kéjes nehéz illatja reggeltől
-estig izgatja!… Úgy érzi, felbontja testét ezer tűzparányra s ez
-mind külön ég és mind egyet-egyet követel: élni, szeretni, szeretve
-lenni. Eh, nem áll a testéhez ez a ruha. Hisz mint kis lánynak már
-dohánylevelek lógtak a bölcsője felett. Édes anyja a mig szoptatta
-is, csak dohányt csomózott s az első dajka-dalokat dohányfűzés
-közben hallotta. Aztán az átkos, édes dohánylevelek elvitték az
-anyját. Nem birta ki a nehéz izgató ájért, heptikás lett.
-Eltemették. Nem volt ki rájuk vigyázzon. Az öcscse, a Lajkó három
-éves korában felmászott a kasztenra egy köteg dohányért, a melyet
-el akart csenni, lebukott s összetörte a derekát. Ma nyomorék. Ő
-tudja, hogy lenne olyan, mint a gazdaleányok. Tudná ő is olyan
-begyesen, urasan emelni a lábait, mint ők, tempózni, mint ők
-szoktak – – de a dohány, az az… széttépi a módos tempót s
-kiárasztja a szívéből azt, mit ott már rég kifejlesztett. Öltözne ő
-is tisztán, egyszerűen… de a dohánylé elkeveri a fehér gyolcsot,
-kieszi a fekete vásznat. Olcsó rongyot kell akasztani a testére, a
-melynek tarka virágain nem látszik a piszok, a melynek lármás
-színei olyanok, mint néha a lelke, midőn az érzelmek
-össze-visszaságától majd kicsordul. Van ebben is minden, tarka,
-színes virág, szenny, aranyos czikornya, bársonyos szeglet, kimart
-alsó. <span class="pagenum"><a name="Page_150" id=
-"Page_150">-150-</a></span></p>
-<p>– Julcsa, itt vagy már? – kérdte Bálint s átfogta a derekát.</p>
-<p>– Lassan, lassan, mert megégeted a körmöd. Nem látod, hogy olyan
-gúnya van a testemen, mint a milyet a ti lányaitok a templom
-udvarára vesznek. Ne nyúlj hozzám.</p>
-<p>– No, kis czirmosom, szeretsz?</p>
-<p>– Szeretlek. Most nézz rám. Ugy-e nem vagyok már olyan
-gányós?</p>
-<p>– Hisz azért szeretlek, mert olyan vagy.</p>
-<p>– Elvennél azért, hogy gányós vagyok?</p>
-<p>– Hisz tudod, hogy elveszlek az őszszel, szüret után.</p>
-<p>– Hiszem. De csak én hiszem. Amazok mind azt hajtják, csak
-hitegetsz. Csak a nádas szélén csillagfénynél igéred a
-házasságodat, a napfény tüze meg eloltja a szavadat.</p>
-<p>– Hazudik a ki mondja.</p>
-<p>– Még senki sem ismer az övéid közül.</p>
-<p>– Ismernek a szavam után.</p>
-<p>– Mit felelnek a szavadra?</p>
-<p>A legény hangja megrezgett.</p>
-<p>– Van olyan, a ki ellenzi… van olyan…</p>
-<p>– Ki ellenzi? – pattant fel a lány. – Mit vethetnek a szememre.
-Szűz leány vagyok és szeretlek. Ilyen menyasszonyt nem kapsz minden
-tanyán.</p>
-<p>– De van olyan, a ki nem azt keresi, de a tanyát, melyet a leány
-móringba kap. Anyám ötezerforintos leányt szánt nekem. Böske néném
-tizezressel hiteget. <span class="pagenum"><a name="Page_151" id=
-"Page_151">-151-</a></span></p>
-<p>– És te?</p>
-<p>– Én rád gondolok, ha azokról beszélnek.</p>
-<p>– De szót nem ejtesz rólam? Tudom.</p>
-<p>– Anyám hallott rólad. Azt is megigérte, hogy egyszer eljő
-hozzátok és széjjelnéz a házatok táján. Azt mondja, a leányt háza
-tájáról ismerni fel.</p>
-<p>– Huszonketten lakunk egy házban.</p>
-<p>– De a pitvar ajtaját csak te söpröd?</p>
-<p>– Azt is az anyád mondotta neked?</p>
-<p>– Ő is. De ne bántson téged az, a mit mond, csak téged viszlek
-haza, a cserepes tanyánkra.</p>
-<p>– Hej, bár csak gaz lenne annak a tanyának a teteje. Bárcsak ne
-is volna meg.</p>
-<p>– Mit érnél vele? Akkor is csak téged vennélek el.</p>
-<p>– Hej Bálint, attól félek, hogy csakis akkor vennél el.</p>
-<p>– Gazda fia vagyok. Ura szavamnak, – mondta Bálint dölyfösen,
-felhúzva a vállát.</p>
-<p>– Leszek a szolgálója… én édes gazdám. – A lány odaborult a
-vállára. – Azért, hogy én szegény lány vagyok, nincs az égnek annyi
-csillaga, mint a mennyit én kegyelmednek minden éjjel lehozok a
-csókjaimmal. Nem tudom, mit szeretek kelmeden. Azt-e, hogy akkor,
-épp akkor tért be hozzám s úgy, ott dalolva meglepett. Vitt a nóta,
-elvitt… úgy éreztem, tágul a lelkem, felpattant a kis ház ajtaja s
-az édes tavasz iramlott be rajta. Kelmed volt az első… A két szeme
-megigézett, azt hittem, mindaz, a mit eldaloltam, valóság lett s a
-mit még gondolatba se tudtam volna foglalni, hangos <span class=
-"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> szóval
-elárasztotta a mindenséget Én gazdám, én uram…</p>
-<p>És a gazda szerelemittasan vitte, vitte magával. Oda a nádas
-szélére, a melynek susogó rengetege ráborult a kiszáradt mocsárra s
-a melynek mélye édes vágygyal, forró szenvedélylyel, titkos
-homálylyal, kimondhatatlan boldogsággal van tele… <span class=
-"pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h3>IV.</h3>
-</div>
-<p>Pár nap multán a majori kukás pajtában fűztek a lányok. Az
-estalkonyat hamar leszállt, künn nagy a borulat. A mestergerendáról
-lecsüngő egyetlen ligroinlámpa éppen csakhogy a fűzőket világítja
-meg. A padmalyról száz kötéllel is csüngött már a dohánylevél. A
-munka gyorsan haladt. Mindegyik rekesz más családé. Mangáék épp az
-Annusék mellett fűztek. Annus Terka átjött a komájához, Julcsához
-fűzni. Ott ül most egymás mellett a két leány, mindakettő munkának
-vetkezve. Annus Terka kerek termetét csak egy nagy virágos vékony
-gyolcsruha fedte. Ujjai feltűrve, feje menyecskésen bekötve, hogy
-be ne keverje haját a dohányról leváló nehéz por.</p>
-<p>Mindegyik leány kezében hosszu vastű, a melylyel nagy
-gyorsasággal, ügyesen fűzték a levelet.</p>
-<p>– Az a, Julcsa! Úgy mondták nékem a bánomi legények.</p>
-<p>– Hazudtak, mert én voltam az első szeretője, tudom.</p>
-<p>– Lehet, – felelt rá Terka s nagy gyermekszemeivel csodálkozva
-nézte Julcsát. Öt éve, hogy egy házban laknak, de azért még mindig
-megbámulja pattogó szenvedélyét, szikrát hányó szemeit. – Én ugyan
-nem bánnám, ha lett volna neki tíz is… <span class=
-"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> A
-Czombos Mihály még gyereklegény, így nem is lehetett neki… Elég baj
-rám nézve, hogy azt kell tudnom, hogy utánam lesz még neki vagy
-tíz…</p>
-<p>– Hát nem várod meg?</p>
-<p>– Megvárjam? Hogyan? Én tizennyolcz éves vagyok, a Mihály meg
-négy év mulva kerül sor alá, aztán meg még legalább két év… Öreg
-leány lennék, mire elvehetne, akkor meg már úgy se kellenék
-neki.</p>
-<p>– És te ebbe beletörődsz?</p>
-<p>– Mit tegyek?</p>
-<p>– De ha csókol, nem szalad át a hátadon a hideg, hogy a jövő
-nyáron már tán mást ölel a karja?</p>
-<p>– Ugyan ne ríkass hát meg, – s a leány sírva fakadt.</p>
-<p>– No ne sírj hát, hisz csak kérdem. No te bolond gojhó. – És
-Julcsa nagy hévvel össze-vissza csókolta a sírástól csak úgy
-ziháló, nagy, kerekre hízott leányt. – Ne bomolj. Gyerekember
-szerelmét könnyü pótolni. Hisz még azt se tudja, <em class=
-"gesperrt">mért</em> csókol. – Mihály után lesz egy derék gazdád, a
-ki megbecsül s ha átfogja derekadat, tudja azt is, hogy ilyen derék
-leányt nem ölelt még, ilyen meleg szív nem volt az övé…</p>
-<p>Annus Terka mosolyogni kezdett a könyei alatt.</p>
-<p>– Aztán… tudnál ilyet? – kérdte halkan.</p>
-<p>– No nézzék ezt a csifincset, máris erre gondol. Hát a
-Mihály?</p>
-<p>– No most meg azt nem akarod, hogy megvígasztalódjam. Julcsa, de
-nehéz is veled. – És a leány megint sírni kezdett. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_155" id="Page_155">-155-</a></span></p>
-<p>– No nézzék ezt a két lányt, összeül sírni, a helyett, hogy
-dohányt fűzne, – szólott át a rácson egy fiú, ki e perczben lépett
-be a pajtába. Végig nézett nagy méltósággal rajtuk, lassan bejött
-hozzájuk. Nagyot lépett, lassan mozdult, akár csak egy királyfi.
-Fiók Szent Lászlónak is csúfolták a gányók. Czombos Mihály volt, a
-Terka szeretője. Oda állt a lányok elé s nyugodtan felvett egy
-csomó dohányt és nézegetni kezdte.</p>
-<p>– No Mihály, épp a szeretődet vigasztalom. Azt mondja, meghal,
-ha nem mehet hozzád.</p>
-<p>– Tüstént el nem vehetem, – felelt rá a fiú, méltóságos
-lassúsággal leülve közéjük.</p>
-<p>– Nem veszed biz azt el soha, mert nem lesz bolond megvárni.</p>
-<p>– Elébb, mint téged a Bálint, – viszonozta Mihály s fűzni
-kezdett ő is.</p>
-<p>– Hallgass, mert megbánod, – szisszent föl Julcsa, odadobva a
-lába elé egy köteg dohányt, a melyet kezében tartott.</p>
-<p>– De úgy van. Büszke lány vagy Julcsa. Mi nem kellettünk neked
-soha. Nagyravágyó; tudja az egész major. Kávén, meg mazsolán akarsz
-ezentúl élni, meguntad a vöröshagymát.</p>
-<p>– Azt mondják? Azt?</p>
-<p>– Azt. Meg hogy a Bálint csak bolondít. Én nem bánom, semmi
-közöm hozzá. De néked jobb lesz tudni róla, azért mondtam el.</p>
-<p>– Ugyan hagyd el, ne bosszantsd a Julcsát, – vágott szavába
-Terka s odasimult hozzá.</p>
-<p>– Gazda ember lenézi a mi fajtánkat. Ezért <span class=
-"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> nem
-szeretem, ha gányó utánuk jár, – folytatta Mihály, nem hagyva magát
-félbe szakíttatni, épp oly méltósággal és komoly hangon.</p>
-<p>– Hát én, én, – pattant fel ülőhelyéről most Manga Julcsa, –
-jártam valaki után vagy látott valaki valaha egy lépést legény felé
-tenni. A nőválaszon nem ültem mindig… mert nincs a véremben, hogy
-én kérjek meg egy legényt… te mégis azt mered mondani.</p>
-<p>– Én azt mondom Julcsa, a mit tudok, hogy gőgös vagy és szegény
-vagy. A szegénynek meg alázatosnak kell lenni, hogy
-boldoguljon.</p>
-<p>– Te se vagy a rátóti zsidó keresztfia.</p>
-<p>– Nékem nincs szükségem arra, hogy gőgös legyek, arra se, hogy
-alázatos. Hétköznap a dohánylevél között ülök… de dalolok az alatt
-is. Vasárnap meg, ha bálba megyek, a gányó lányok megismernek,
-akkor is, ha csak hat forintos a csizmám, s megismernének, ha
-színaranyban állanék is előttük.</p>
-<p>– Meg ám Szent László.</p>
-<p>– Annak neveznek, mert felfelé nézek, hogy a mestergerendába be
-ne üssem a fejemet.</p>
-<p>– Majd a Terka lakodalmán beszélek még veled egyszer, – és
-Julcsa felnevetett.</p>
-<p>– Azon is eltánczolom veled a csárdást, ha a gazdák ülve hagynak
-is.</p>
-<p>– Ugyan legyetek egy kis nyugodalommal, Julcsa már úgy is
-eltépte mind a dohánylevelet…</p>
-<p>– Az az ő dolga. A Bálint elveszi így is. Ha az ő felesége lesz,
-úgy se fűz többet.</p>
-<p>De most már Julcsa nem figyelt. A szérüs kertről <span class=
-"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span> nóta
-hallatszott. Egy gányó nóta, de tudja jól, hogy gazda dalolja. Oda
-vetette egy csomóba a dohánylevelet, rá se nézve azokra, kisettyent
-az ajtón.</p>
-<p>– Megbánja még, meglátod.</p>
-<p>– Nem jóra visz az, ha a leány fut a legény után, kivált ha
-gazdag a legény.</p>
-<p>– Ne hidd, hogy a pénzét szereti, én ismerem. Csak a szíve kapja
-el… Most is csak annak a szavára hallgatott…</p>
-<p>Csak annak a szava felelet nélkül ne maradjon…</p>
-<p>– Mihály… az én szavamra ki felel?</p>
-<p>– Az, a ki a dohányod fűzésében is segítségedre vagyon, – felelt
-a legény s nagy méltósággal átfonta a leány derekán a karját.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 383px;"><a href=
-"images/i010hq.jpg"><img src="images/i010.jpg" alt=
-"Átfonta a leány derekán a karját." title=
-"Átfonta a leány derekán a karját." /></a>
-<p class="caption">Átfonta a leány derekán a karját.</p>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_158" id=
-"Page_158">-158-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h3>V.</h3>
-</div>
-<p>A Julcsa meg futott-futott végig a pajta szélén, ment a hang
-után. Csillagtalan az éjszaka. Minden csendes, csak a nóta
-hallatszik. Ott a nagy szalmakazal aljáról szól a hang. Nyomtatás
-után Bálint lepihent s még a pipája ki nem égett, eldalolta a szíve
-szerelmét.</p>
-<p>A leány megállt előtte.</p>
-<p>– Dallos a kedved, Bálint?</p>
-<p>A legény felriadt.</p>
-<p>– Hát lejöttél…? Hát eddig sohase jöttél ide. Nem akartál a
-világ csúfja lenni… így mondtad. – És a legény karja tágult.</p>
-<p>– Nem úgy. Nem csókolózni jöttem. Van itt még rajtunk kivül
-valaki?</p>
-<p>– Amott a szalmakazal túlsó oldalán az öreg Bús, meg a Kunos
-Mihály szalonnát sütnek, a többi már alszik a kert árka szélén.</p>
-<p>– Jól van. Annál jobb… Hallgass rám… Ezek mind csúfolnak,
-bántanak. Mert eddig mást nem szerettem. Hiába járt utánam három
-határ legénye. Most azt hiszik, a pénzedbe szerettem. Attól nincs
-se nappalom, se éjjelem.</p>
-<p>– Hiszen tudod jól, hogy én nem hiszem.</p>
-<p>– Ez nékem nem elég. Nem akarom, hogy leszóljanak. Ha a tieid
-megadják nékem a tiszteletet, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> a többi is tisztelni fog.
-Ha anyád ellátogat hozzánk, nékem is jobb dolgom lesz. Akkor még
-elvárok valameddig.</p>
-<p>– Az anyám?</p>
-<p>– Az. Hisz igérted, hogy még a nyáron eljő.</p>
-<p>– Jól van, legyen, ha addig élek is, de elhozom. – És a
-szerelemittas legény két szeme felvillant. – Szeretsz hát?</p>
-<p>– Szeretlek… Tudod, hogy nincs szívembe zárva, csak a te képed,
-csak a te szavadra hallgatok, csak a te nótáid kavarognak a
-szívemben. Tudod, tudod jól, – s a leány leült Bálint mellé a
-szalmába.</p>
-<p>– Lesz egy kis házunk. Mert ha magam gazdája leszek, apám rám
-iratja a kis rátai részét.</p>
-<p>– Lesz két olyan dolgos kezed, mint a milyen családodban nem
-volt még. Dalom betölti nem csak a kis házat, de az apai jus egész
-területét. A mit lámpagyujtáskor mondok néked, arra a feleletet a
-hajnali csillag adja…</p>
-<p>– Lesz két kis tehenünk is. Az egyiket anyám ajánlotta, úgy
-igérte az esküvőmre.</p>
-<p>– Még akkor is, ha engem viszel a paphoz?</p>
-<p>– Hisz te fogod fejni majd, gyönyörűm.</p>
-<p>– Lesz kertünk is? Lesz benne majoránna?</p>
-<p>– Lesz benne virág. Meg mák, paszuly, szőllő. Te sütöd nékem a
-turóslepényt szombat este.</p>
-<p>– Te meg szombat éjszakáján, mikor kifekszünk a küszöb elé,
-átfonod a karodat a derekamon, aztán elaltatsz édesen, csittítva
-szívemet, csittítva a csókjaiddal. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_160" id="Page_160">-160-</a></span></p>
-<p>– Így, – s a legény át akarta fonni a leány derekán a karjait.
-De a leány nem hagyta magát. Felugrott. – Nem, nem. Csak ma nem… Az
-Isten áldjon Bálint, – és fejére húzva a fehér kendőt, eltűnt a
-sötét éjszakában. <span class="pagenum"><a name="Page_161" id=
-"Page_161">-161-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h3>VI.</h3>
-</div>
-<p>A lány hazafelé indult. Alig hogy kiért azonban a szérüskertről,
-egy magas ember állta útját. Tóth András volt.</p>
-<p>– Rám leselkedett kelmed úgy-e? – kérdte a leány, megriadva, de
-azért hetykén.</p>
-<p>– Rád. És most már szemedbe mondom, hogy nem jó úton jársz. Én
-elvettelek volna.</p>
-<p>– Ugyan úgy-e, hát azt hiszed, mentem volna hozzád?</p>
-<p>– Jobb amannak a szeretője lenni?</p>
-<p>– Hallgass András! Elhallgass!</p>
-<p>– Nem, nem hallgatok. – És most az erős legény megfogta Julcsa
-kezét s úgy megszorította, hogy az felszisszent. – Eddig nem mertem
-szólni néked. Nem tudom mi volt, az életem csak veszedelem, de ha
-szembe találtam magamat véled, olyan lettem, mint a ma született
-bárány. De ma nem félek. Nem… Elmondom, a mi a szívemet nyomja.
-Szeretlek, tudod. Szeretlek úgy, hogy bűnbe kergethetnél, hogy az
-édes szülőmet meggyilkolnám érted… te meg csak nevetsz rajtam s nem
-hallgatsz a szavamra. Mondták, szeretőd a Bálint, tudtam, hogy vele
-tánczolsz minden bálon, hogy az ő gyűrűit hordod, hogy… de, hogy az
-éjszakákat vele…</p>
-<p>– Ki ne mondd, András! Ki ne mondd!</p>
-<p>– Kimondom, miért ne mondanám. Hisz most <span class=
-"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> már úgy
-sem veszítek vele semmit, hogy az éjszakákat nála töltöd, azt csak
-ma este tudtam meg… Mert úgy-e, úgy van?</p>
-<p>– Higyjen, a mit akar. Ott járok, a merre nekem tetszik, arra
-nézek, kire kedvem tartja, annak a gyűrűit hordom, a kiét
-elfogadom.</p>
-<p>– És azt ölelem, csókolom, a kit szeretőmnek elfogadtam. Julcsa,
-ide jutottál?</p>
-<p>– Csendőr, kisérj be, lehúzom a kendőmet. Állíts a
-pellengérre!</p>
-<p>– Julcsa, Julcsa, hallgass reám. A hogy én szeretlek, annak még
-az árnyékát se közelíti meg annak a gazdának a gondolatja… Tud is
-ez a gazdanép szeretni. Csak a kétszer-kettőt tudja.</p>
-<p>– Azt, hogy énrólam mit mondtál, azzal nem törődöm. De Bálintot
-ne vedd nyelved hegyére, mert megbánod.</p>
-<p>– Nincs mit veszítsek, ha te nem szeretsz.</p>
-<p>– Nem, nem szeretlek. Elmondom ma, holnap, mindennap. Se
-feleséged, se társad nem lehetek… Menj utadra, András.</p>
-<p>– Megyek. Az Isten meg fog verni, nem azért, hogy az én társam
-nem lettél, de hogy mással bűnbe estél.</p>
-<p>– Ha megver, én tűröm, nem te. Az Isten megáldjon, András, – s
-most, mintha a leány szívében megrezdült volna valami: – Szánlak,
-András. De nem tehetek érted semmit. Az Isten áldjon.</p>
-<p>A leány ment útjára hetykén, de azért a szíve mélyén sajnálta
-Andrást, annyira sajnálta, hogy még azt se vette neki zokon, a
-miért azt merte neki mondani, hogy most már úgy se venné el
-feleségül… <span class="pagenum"><a name="Page_163" id=
-"Page_163">-163-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h3>VII.</h3>
-</div>
-<p>Bálint meg másnap – vasárnap reggelre – haza ment, pedig nem
-volt szándékában. Beszélni akart az anyjával. Künn volt a tanyájuk,
-közel a Gyopároshoz. Magas part szélén épült, az udvarban néhány
-eper- és cseresznyefa. Egyik oldalán istálló, a másikon szérűskert.
-A tanya körül nagy darab föld, hatvan hold. Ez kettőjüké lesz,
-Bálinté, meg a testvérnénjié, ki egy vásárhelyi gazdához ment
-feleségül.</p>
-<p>A házban még a szülőin kívül, az édes anyja huga, a kora
-özvegységre jutott Keresztesné, Böske néni, mint a hogy a
-hármasfalu nevezte: Kopog, Ballarész, meg Homokhát, s annak egy kis
-tizenegy éves leánya, a Julcsa lakott. De csak édes anyja volt
-otthon. Az öreg, száraz, csontos asszony a kemencze oldalán ült,
-talpig sötét festőruhában, derekán vastag húszforintos gyapotkendő,
-ha mindjárt julius van is.</p>
-<p>– Azt véltük, haza se jösz, – mondta az öreg asszony, hogy
-Bálint belépett az ajtón. – Vasárnap ritka vendég vagy itthon,
-Bálint.</p>
-<p>Bálint leült a lóczára, maga elé vetette kenyeres
-tarisznyáját.</p>
-<p>– Hazajöttem tisztálkodni.</p>
-<p>– Majd a fejed megmosásával kezdem el. Csak nem mész a Zalaiék
-felé. Pedig tudod – <span class="pagenum"><a name="Page_164" id=
-"Page_164">-164-</a></span></p>
-<p>– Hallgasson reám szülém, – szólt szavába hirtelen Bálint, – nem
-veszem el azt a lányt. Nem szeretem.</p>
-<p>– Ki beszél szerelemről? Tán még nótát is tudsz a
-szeretkezésről, mi? – nevetett az öreg asszony, de nevetése
-köhögéssé csorbult. És minél jobban köhögött, annál gyorsabb,
-élesebb lett a szava. – Nem kell néki a Zalai Örzsi, hogyis kéne?
-Az apjának hatvan holdja van az orosházi határban s a lány magába
-van rá. A szőllők szélén pedig négyszázötven forint a kis hold ára.
-Hogy kéne az az én Bálintomnak.</p>
-<p>– A szívemet nem is kérdi.</p>
-<p>– A szíved tartja majd el a gyerekeidet?</p>
-<p>– Anyám, tudja kelmed jól, hogy Manga Julcsát szeretem.</p>
-<p>– Ne beszélj erről. Mit ér neked az, ha szereted. És mit ér
-nekünk? Ezzel se te, se én nem leszünk gazdagabbak.</p>
-<p>– Csak az a pénz ér hát valamit a világon?</p>
-<p>– Csak. A szerelem elröpül, nyoma se marad. Nézd a sok
-szocziálistát, ez mind szerelmes szívvel fogott feleséget, mert
-mivel fogott volna egyébbel? Most még se telik be a szerelemmel.
-Elhallgat a szív, ha üres a gyomor.</p>
-<p>– De a mienk nem lesz az.</p>
-<p>– Apád földjére számítasz, meg a kis rátai tanyára? Apád csak
-kitagad, ha elveszed, – mondta az öreg asszony véghetetlen
-nyugalommal.</p>
-<p>– Két karomat nem vághatja le, – felelt reá Bálint épp oly
-nyugodtan. <span class="pagenum"><a name="Page_165" id=
-"Page_165">-165-</a></span></p>
-<p>– Azt nem, azt majd az élet töri meg.</p>
-<p>– Anyám, igértél nékem valamit még régen, még mielőtt a Zalaiék
-hatvan holdjáról szó lett volna ejtve.</p>
-<p>– Igértem neked sok mindent, te is azt igérted mindig, hogy
-engedelmes cselédünk lész.</p>
-<p>– Az leszek. Csak egyet tegyen meg. Olyat, a mit igért. Jöjjön
-el a Mangáékhoz csak egyszer. Ha meglátja Julcsát, tudom,
-közbenjáróm lesz az édes apámnál.</p>
-<p>– Ezt igértem, meg is tartom. De apádnál csak a menyasszonyod
-értéke szól majd érted.</p>
-<p>– Julcsa aranyat ér.</p>
-<p>– Ezt mondod, mert szereted.</p>
-<p>– Kelmed is meg fogja szeretni.</p>
-<p>– Én elmegyek veled, körülnézek náluk, hogy megmondhassam, mit
-tartok róla.</p>
-<p>– Mikor jön hozzájuk?</p>
-<p>– Akár ma is. Minél előbb, annál jobb. Az Annusné, kivel laknak,
-úgyis ángyom. Azt látogatom meg s akkor őket is kinézem.</p>
-<p>– Csak le ne nézze őket…</p>
-<p>– Azt látom majd meg, a mi látható. A szemeimet meg az Úristen
-adta nékem.</p>
-<p>Bálint nagy örömében nem tudott hová lenni. Kisietett az ajtón,
-megmosdott a kútnál, hamar magára rántotta a tisztát, befogta a két
-mezőhegyesi lovat s úgy bepótyikálta nagy kendőkbe az édes anyját –
-a juliusi napon – úgy, hogy az pipacspirosra pirulva ült az
-oldalán. <span class="pagenum"><a name="Page_166" id=
-"Page_166">-166-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h3>VIII.</h3>
-</div>
-<p>A mint Csepcsányiék kocsija megállott Mangáék háza előtt, a
-gányók mind künn voltak a napon czifra ruhában. Ünnepeltek. Ott
-virított a Manga Julcsa sáfrányzöld selyemviganója mellett, a
-melyre szürkéskék selyem átalvető kendő borult, az Annus Terka
-sárgás rózsaszín rokolyája s a Badár Rebeka fehér felöltője, nagy
-virágos narancsszín szoknyája mellett. Mindegyiknek hajában,
-kezében, mellén lángszín muskátli. Köztük vegyesen a legények vörös
-ingben, fehér ránczbaszedett gatyában, sűrűn pitykézett
-mellényben.</p>
-<p>Manga Julcsa, a hogy meglátta az érkezőket, pár lépéssel
-elindult feléjök, végigsimította a ruháját, azután megállt… várni.
-Hátha még se hozzájok jöttek.</p>
-<p>– Eljöttem, – szólalt meg Csepcsányiné, hogy leszállt a
-kocsiról, – az ángyomat, Annusnét, meglátogatni. Otthon van,
-Terka?</p>
-<p>Terka lesegítette a ruháiba bonyolult öreg asszonyt.</p>
-<p>– Nincs itt, – mondta, megcsókolva arczát. – Bánomba ment, Pál
-bátyámékhoz, de azért fáradjon be nénémasszony a mi szegényes
-házunkba.</p>
-<p>– Hát nem hozzám jöttek, nem, – gondolta Julcsa, s az egyik
-kezében levő muskátlit lassan szétmorzsolta. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span></p>
-<p>– Ez itt… a Manga Julcsa, – úgy-e? – kérdezte Csepcsányiné,
-odafordulva Julcsához. – A Madarászné komámasszony huga (hát csak
-erről ismersz, erről, – zengett a Julcsa fejében). – Derék lány,
-pajtásod Terka, úgy-e? Együtt laktok?</p>
-<p>– Együtt, néném, meg Volenszkiékkal és a Györgyi Mihályékkal.
-Szegényesen vagyunk.</p>
-<p>– Kis házban nagy boldogság elfér, – szólalt meg most
-Julcsa.</p>
-<p>– Nagyba is elfér az, húgom. Nagyba is, – felelt reá
-Csepcsányiné.</p>
-<p>Ezalatt Bálint levetette a lovak istrángját, oda jött a ház elé
-s a gányó fiúk közé keveredett. Az öreg asszony Terkával bement a
-házba. Julcsa daczosan künn akart maradni, de Bálint intett neki,
-erre bement ő is.</p>
-<p>– Hát melyik a ti részetek, ez? No ide ülök, miután hozzátok
-jöttem el látogatóba. Csinos nagy ház, tele van.</p>
-<p>Terka leült mellé, Julcsa pedig a saját szegletükbe vonult s ott
-kihúzta a sublót egyik fiókját, úgy tett, mintha keresgélne benne
-valamit.</p>
-<p>– Csinos ház. És ez a tengersok viganó mind a tied, Terka?</p>
-<p>– Az a, néném. Most is hét van rajtam ez alatt, – mondta,
-felhajtva a selyemszoknyát.</p>
-<p>– Persze, persze, telik nektek. Én nékem soha se volt háromnál
-több egyszerre a testemen. – Persze, persze. Ti birjátok.</p>
-<p>– Mi nem birjuk, néném, – szólott oda most Julcsa, pártját
-akarva fogni Terkának. – De nénémasszonynak <span class=
-"pagenum"><a name="Page_168" id="Page_168">-168-</a></span> egyebe
-is volt, mint a teste, nem kellett annyira csinosítani, mint
-minékünk. Minket nem vehetnek el az apánk négy ökréért, mert neki
-nincs.</p>
-<p>– Ejnye de igazat is szóltál. Engem csak azért vett el az
-uram.</p>
-<p>– Azt nem mondtam, néném, – felelt most hevesen Julcsa,
-vérvörösre pirulva. – Csak úgy magunkról beszéltem.</p>
-<p>– Ti kényesek vagytok. Mi nem voltunk. Selyem viganó se volt
-rajtam, mint lány, soha se. Két átalvető selyemkendőm volt, az
-egyiknek hat forint volt az ára, a másiké négy. A tied mennyijébe
-volt az apádnak, Julcsa?</p>
-<p>– Semennyiébe se. Magam szereztem a mult kukoriczatöréskor.
-Tizennyolczat fizettem érte.</p>
-<p>– Erre persze jutott. Erre mindig jut.</p>
-<p>– Jut másra is, néném, – szólott közbe Terka, hogy csittítsa a
-két beszélőt. – Nézze, ez a láda tele van vászonnal, ezt a Julcsa
-mind a saját keresményéből szerezte…</p>
-<p>– Persze, persze. Ez a lakodalomra készült. Módos ember fia
-kerülgeti a szép leányt, hát tizenhat vég vászonra lesz szükség,
-hogy az ágyakat befödje véle…</p>
-<p>– Nem kell nékem egyéb, mint egy kis kunyhó gazfedele s abban
-egy vaczok szalma. Boldog leszek én azon is azzal, a kit szeretek,
-– vágta oda Julcsa mind élesebb hangon.</p>
-<p>– Boldog-e? De jó is a dolgotok. Az én édes apám nem mert volna
-négy szekér bútor nélkül elküldeni az uramhoz. Úgy tudták az én
-gondos, bölcs <span class="pagenum"><a name="Page_169" id=
-"Page_169">-169-</a></span> szülőim, hogy mikor a tejfel elfogy,
-akkor nincs már méz se.</p>
-<p>– Az Úristen nem csengő aranypénzért árulja a kis méheknek a
-mezei virágok mézét.</p>
-<p>– De a koldustarisznyába se juttat belőle.</p>
-<p>– Koldus az, a ki kér, könyörög. Én nékem mindig magasan volt a
-fejem. Nem tudtam megalázni magamat semmiért.</p>
-<p>– Büszke lány vagy, gányó Julcsa, büszke lány, – vágott vissza
-az öreg asszony, de mind nyugodtan, mozdulatlanul. Még ajkain is
-csak oly egyforma változatlan mosolylyal, mint mikor leszállott a
-kocsiról. – Büszke, persze selyemruha a testeden. A suhogása
-bátorít…</p>
-<p>– Nem az, de a szerelmem. Tudja meg néném, hogy az, a kit
-szeretnek, az méltán büszke lehet, mert azt az Isten pártolja.</p>
-<p>– Akkor az is fog tudom megvédelmezni, ha a szegények szegényei
-lesztek, úgy-e?</p>
-<p>– Az, akkor is. A szegényt szereti az Isten a legjobban.</p>
-<p>– De nem azt a szegényt, ki selyemmel födi a rongyait.</p>
-<p>– Ne bántsa néném. Nem ismeri, milyen jó, derék lány az.
-Színaranyat ér a szíve, – szólalt meg Terka, a ki félve figyelte a
-két asszony harczát.</p>
-<p>– Hagyjad el Terka, hisz azért jött ide, hogy legyalázzon.</p>
-<p>– Azért jöttem ide, – mondta az asszony s nyugodtan simogatta a
-kezében levő keszkenő szélét, – hogy megmondjam néked, hogy hiába
-jársz <span class="pagenum"><a name="Page_170" id=
-"Page_170">-170-</a></span> a fiam után. Jobb, ha idejekorán én
-tőlem tudod meg. Menj máshoz, ne vesd a szemeidet mindjárt a
-legderekabb s legpénzesebb gazda fiára. Mert az csak addig pénzes,
-míg téged nem ismer. A mi fiúnkat nem gányó lánynak neveltük, a mi
-portánkon ne érezze senki a dohánylé szagát…</p>
-<p>De ezt már Julcsa nem birta tovább. Felpattant ülőhelyéből,
-odament az öreg asszony elé és szembenézett vele:</p>
-<p>– Ismer? nem ismer? Szegény ember lánya vagyok. De… csak úgy
-megyek a fiához, tudja meg, hogy ott hagyja értem mindenét, pénzét,
-tanyáját, családját. Hogy csak úgy megyek hozzá, ha koldus lesz.
-Koldus vagyok, koldus legyen a párom.</p>
-<p>Ezzel kiment.</p>
-<p>A házajtónál Bálint várt reá. Körülte a gányók.</p>
-<p>– Megmondtam anyádnak is, megmondom neked is. Úgy megyek hozzád,
-ha elhagyod értem apádat, anyádat, el pénzedet. Mert csak így vagy
-az én nyomorúságomhoz méltó. Gazda-emberhez nem megyek.</p>
-<p>A gányók szemmeresztve hallgatták. Czombos Miska szólalt
-meg:</p>
-<p>– Igazad van. Most már veled tartok. – A kinek nem tetszik, a
-mit a Julcsa mondott, megfelelek neki én.</p>
-<p>– Ne akarj az olyannak prókátora lenni, kinek nincs szüksége
-reá, – mordult rá Bálint, félrelökve a fiút. – Te meg gyere Julcsa
-innen velem, még nem késő. Békéld meg anyámat s menjünk aztán a
-paphoz. <span class="pagenum"><a name="Page_171" id=
-"Page_171">-171-</a></span></p>
-<p>– Én… őt? És ha azt mondanád, tépjem ki a szívemet gyökerestül,
-hamarább megtenném. A mint mondtam, úgy van. Most terajtad áll,
-hogy az enyim lész-e vagy másé. Szegény sorsban veled megyek. Nem
-az én gyomromnak való a gazdák kenyere… Isten áldjon…</p>
-<p>És a lány, a többi gányó legények-, lányoktól követve
-elment.</p>
-<p>Bálint egyedül maradt. Odabenn meg szegény Annus Terka nyelte a
-keserű falatokat egyre-másra, Csepcsányiné meg csak tartotta
-szóval. <span class="pagenum"><a name="Page_172" id=
-"Page_172">-172-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h3>IX.</h3>
-</div>
-<p>És Manga Julcsa várt. Napok multak s Bálintról se hír, se hang.
-A munkába embert állított maga helyett. Izenetet meg nem küldött a
-lánynak semmit.</p>
-<p>Julcsát majd elpusztította a lelkében lázongó szenvedély. Se
-éjjele, se nappala nem volt. Szólni meg nem szólt senkinek. Nem
-engedte a büszkesége. Dalolt egész nap, hogy azok ne sejtsék, mi
-marja a szívét. Pedig a fenhéjázó szavával megnyerte mind a
-gányókat. Mind neki adott most már igazat. Nem volt melegebb
-szószólója Czombos Mihálynál, a ki pedig idáig lenézte, mert azt
-hitte, csak a legény pénze után bomlik.</p>
-<p>De mit törődött ő most ezzel? Mit a szóbeszéddel? Mit bánta
-volna, ha az egész világ felfordul is, csak Bálintról jött volna
-hír.</p>
-<p>Esténkint leste a hajduvölgy szélén, tán oda jő beszélni véle…
-Tán akadályok vannak az útjában, azért nem jöhet, tán ez, tán amaz.
-Szabad-Szent-Tornyáról meg csak jöttek a részesek, de büszkesége
-nem engedte, hogy tőlük tudakolja, hogy mi van Bálinttal.</p>
-<p>Így telt el egy hét. Vasárnap Juczi néninél, a homokháton volt
-bál. Hítták a lányok, Terka meg <span class="pagenum"><a name=
-"Page_173" id="Page_173">-173-</a></span> Rebeka, menjen velük. Nem
-akart. Bálint nélkül úgy se érne a bál semmit…</p>
-<p>– Ugyan hagyd el, hisz még azt mondják, ott hagyott, azért nem
-mutatod magad, – ejtette ki Terka.</p>
-<p>– Azt mondják, azt… Akkor megyek… Nem látta még Manga Julcsát
-senki se sírni, nem is fogja.</p>
-<p>És a lány felöltözött a legszínesebb ruhájába. Fejébe, hajába
-piros szegfűt tűzött. Rózsaszín szallagot font a hajába s hat
-alsószoknyát vett a selyem viganója alá. Olyan kényes volt, mint
-még soha.</p>
-<p>Suhogott a sok szoknya körülte, illatozott egész teste a
-rozmarintól, szagos majoránnától. Napbarnult nyakán tíz sor kláris,
-arany gyöngykoszorú övezte a fejét. A fülében két nagy máriás arany
-fülbevaló. A füle mellett egy egész csokor téglaszín muskátli.</p>
-<p>A mint kilépett a házajtó elé, a két másik lány irigységgel,
-elragadtatással nézte. Ilyen szépnek még nem látták soha se.</p>
-<p>A mint végigmentek a homokháti főutczán, a gazda-lányok mind
-összebújtak szapulni. Ez az a híres Manga Julcsa, ki a Csepcsányi
-Bálintra vetette a szemét, ez az, ki azzal kérkedik, nem kell néki
-se pénze, se háza. – Ez az a híres gányó lány, kiről hét nótát
-csináltak egy takarás alatt.</p>
-<p>Éppen három órát ütött, hogy befordultak a Juczi néni kapuján.
-Az udvarban volt az egész mindenség. A nagy eperfák alatt tánczolt
-a hármas falu egész fiatalsága.</p>
-<p>Ott volt Misinszki Franczi sötét gyászruhában (nem tudom kit
-gyászolt olyan vígan) az újdonsült <span class="pagenum"><a name=
-"Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> urával. Ott Guba János
-meg a felesége, kit a tavalyi szénagyűjtéskor választott künn a
-sós-tó partján, három lány közül. Ott Molnár Jánosné, madárkaszerű
-arczélével, meg a derék Jánossal, ki kötelességtudólag, nagy
-figyelemmel és becsülettudással tánczoltatta pirinkó feleségét. Meg
-Berta Pál, kivel Molnárné, mint a hogy az írás mondja: «ült egy
-meleg subában, no de persze régen, még kislánykorában». A subát
-Bertáné sikkasztatta el valami vándorlólegénynyel, hogy ne legyen
-többé szóbeszéd róla.</p>
-<p>Meg a csendes Éliásné is eljött a falu széléről, gyönyörködni a
-süldő legény fiában, kiből olyan híres tánczos lett.</p>
-<p>Meg Rétes Mari, magára rántva legszebb tarka viganóját, kijött
-Orosházáról, hol szolgálatba lépett és itt nyolcz major gányósága,
-elvegyülve fehér gyolcsgatyáju, kaczkiás kis kalapjukban, a
-gazda-fiúk fekete, finom posztó-mándlijai között. – Hányféle szín a
-sárga napfényen, a fehér ingek, gatyák szinte vakítóan világítanak
-ki a tarka selyemkendők, színes viganók közül. A homokháti
-paraszt-banda húzza, odabenn meg két czigánynál, néhány legény
-mulat.</p>
-<p>Bálint nincs a tánczolók között. De hogy is lenne, hisz itt úgy
-se tánczolhatna mással, mint a «gányólánynyal».</p>
-<p>Azért Julcsa csak elmegy a tánczba. Hisz itt minden legény, lány
-tudja a történetét, itt hát nem lehet bús, levert. Itt nem
-láthatják, csak csapongó kedvét, három határban híres tánczát.
-Györgyi Jóskával <span class="pagenum"><a name="Page_175" id=
-"Page_175">-175-</a></span> járja. A legények között ő a legjobb
-tánczos. A legény méltósággal, lassú lépéssel kezdi, ő azonban
-gyorsítja. Tánczol, mintha csak minden egyes lépéssel a szíve
-bánatján könnyítene, annyira rezeg egész teste, oly szenvedélylyel
-járja.</p>
-<p>A csárdás alatt azonban eszébe jut, hátha Bálint az ivók között
-van, hátha egy pohár bor mellett várja… nem akar addig tánczolni,
-míg megérkezik.</p>
-<p>A táncz végeztével odasiklik az ivó ajtajához. Odabenn csak Tóth
-András, meg egy társa isznak. Széles a kedvük, hangzik a daluk, két
-czigány húzza nékik, de annak a két czigánynak még a czinczogásából
-se hall az ember semmit.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">«Mig engemet
-szerettél,<br /></span> <span class="i0">Piros csizmát
-viseltél.<br /></span> <span class="i0">De mióta nem
-szeretsz,<br /></span> <span class="i0">Mezitláb is
-elmehetsz.»<br /></span></div>
-</div>
-<p>Így dalolja a csendőr. Érti a lány, ellepi két arczát a vér.
-Hirtelen a tánczolók közé vegyül s még feléje se néz többé az
-ivónak.</p>
-<p>Senki… senki. De hát hol lehet? Hát csak ilyen volt a hűsége,
-olyan, mint az árvalányhaj virága, a melyet az első nagyobb szél
-elkap s elvisz oda, honnan nincs visszajövetel! Eh… annál jobb,
-hajtja a lány. És tánczol, tánczol őrült szenvedélylyel. A legények
-meg majd szétszedik. Hisz azelőtt csak nagy nógatásra ment el
-egyik-másikkal. Most meg nem nézi, ki kéri, megy mindegyikkel és
-szinte tüzes szenvedélyével lávát önt annak a lelkébe is, a kivel
-tánczol. Mert a legény is mind úgy járja az <span class=
-"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span>
-oldalán, mintha ennek az egy táncznak végeztével már egyenesen az
-örök fényesség birodalmába kivánkozna. Julcsa lángszín rokolyája
-perdül, kibomlott piros szalagjai körülövezik testét, megrezgő ajka
-kéjes szenvedélytől liheg, szikrát hány a szeme, minden izma
-mozdul, úgy tánczol, mintha csak nem is a testével, de a féktelen
-kíntól megtelt lelkével járná a csárdást arra a hegedű hangjára, a
-mely boldogságról, szerelemről húzza ezt a keserűt!</p>
-<p>Egy táncz végeztével, egyszer csak odasiklott hozzá Juczi néni s
-letörülve az izzadtságtól gyöngyöző arczát nagy piros kendőjével,
-így sóhajtott fel:</p>
-<p>– Hej, ha nékem ilyen szolgálóim volnának, mint te vagy Julcsa,
-nem volna üres az ivóm hétszámra.</p>
-<p>Julcsa szürke szeme szinte bogárszínűvé vált, oly sötéten nézett
-vissza Juczi nénire:</p>
-<p>– Nem fogadna fel tán szolgálójának? – kérdte élesen.</p>
-<p>– No, ne haragudj hát lányom. Ennél én ugyse tudtam volna többet
-mondani a tánczodról.</p>
-<p>De a leány oda se figyelt már rá, odadobta magát egy új tánczosa
-karjai közé s csak járta-járta tovább. Késő este lett s csárdása
-még csak oly tüzes volt, csak oly szenvedélylyel járta ki a muzsika
-minden hangját, mint kezdetben, a mint épp egy friss kellő közepén
-meglátta, hogy Bálint lassan… mint a kinek nem sietős a dolga,
-belép a korcsma kis kapuján.</p>
-<p>Julcsa azért csak tánczolt, mintha nem is látná… <span class=
-"pagenum"><a name="Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> A
-csárdás végeztével aztán felment a ház sötét folyosójára épp az ivó
-elé s ott várta. Itt lesz a legjobb hely, mert sötét is, az ivók
-zajától meg nem hallatszik a hangjuk.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 371px;"><a href=
-"images/i011hq.jpg"><img src="images/i011.jpg" alt=
-"Julcsa lángszin rokolyája perdül…" title=
-"Julcsa lángszin rokolyája perdül…" /></a>
-<p class="caption">Julcsa lángszin rokolyája perdül…</p>
-</div>
-<p>Egy fél perczig egyik se szólt, csak álltak egymás mellett,
-végre Bálint törte meg a csendet.</p>
-<p>– Egy hétig küzdöttem. Egy hétig – mondta megcsukló hangon. –
-Nem bírtam velük és most…</p>
-<p>– És most eljöttél úgy-e… Megmondani, hogy velem maradsz és
-megélünk a két kezünk munkájából, – szakította félbe Julcsa,
-hevesen közeledve Bálinthoz.</p>
-<p>– Most eljöttem – s Bálint akadozva folytatta – tudod, hogy
-szeretlek, tudod. Nem lesz soha más a szivemben, csak végtelen
-szerelem… irántad. De így nem lehet. Nem, nem lehet… Az öregjeim
-kitagadnak. De nem ez fáj. Az apámat szeretem, nagyon öreg már és
-gyönge. Szüksége lesz rám nemsokára. Látod, mit tehettem… Meg
-kellett tennem. Akad még néked vígasztalód, Julcsa. Énnekem nem
-lesz ebben az életben boldog napom többet. Koldushoz ne menjél!</p>
-<p>Elhallgatott, kereste a szót. A lány meg nem felelt rá semmit.
-Nem hitte, nem, a mit hallott. Hát ilyen is lehetséges? Annyira nem
-várta Bálint szavát, hogy szinte beledermedt a hallatára. Szinte a
-szíve megszünt dobogni, szinte elalélt a lélek benne.</p>
-<p>Hallgattak mind a ketten. Az udvaron azok új csárdáshoz kezdtek.
-Odabenn meg a két czigány csak czinczogott. Tóth András harsogó
-hangja meg <span class="pagenum"><a name="Page_178" id=
-"Page_178">-178-</a></span> elnyomta a két muzsikás visszás hangját
-– s csak folytatta a nótát folyton: «Mezitláb is elmehetsz…»</p>
-<p>Ismét Bálint szólalt meg:</p>
-<p>– Mit tehettem? Voltam Zalaiéknál. Egy hétig kértem apámékat,
-könyörögtem egy hétig.</p>
-<p>– Egy hétig! egy hétig! – kiáltotta be a hangos éjszakába a
-leány. – És egy örökkévalóság fogja bánni, a mit meg én követek el.
-Kövess! – mondta tompa hangon Bálintnak. Aztán feltárta az ivó
-ajtaját, ott András a czimborájával, odakönyököl az asztalra s csak
-dalol. A korcsmárosné egy liter bort tesz éppen eléje.</p>
-<p>– Tóth András, tudom, nem kellek már neked hitestársul. Nem is
-kívánom ezt a tisztességet. Jobb lánynak való ez, mint én vagyok. A
-Gányó Julcsát nem viszik a paphoz, az csak ölelni jó. Leszek a
-szeretőd, ölelj át… Kelmed meg, Juczi néni, ha dallos, nótás
-szolgálót akart, hát leszek én olyan, hogy még a homokháti pap
-szava se hallik, fogadjon meg, leszek a cselédje…</p>
-<p>És odament Tóth Andráshoz, lebontotta nyakáról az odakötött kis
-selyemkendőt s odanyujtotta néki. Az félig mámorban, mint ki maga
-se tudja, ébren van-e vagy álmodik, átfonja karját a leány dereka
-körül…</p>
-<p>Bálint, egyet káromkodva, mint párducz ott terem s ki akarja a
-karjai közül tépni. De a leány megnyúlt derékkal, erős karral
-visszalöki, úgy, hogy a poharak közé esik.</p>
-<p>– András a szeretőm, ne legyen gondja kelmednek rá. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span></p>
-<p>A lármára a tánczolók is bejönnek. Julcsa egyenesen szembe néz a
-mindenséggel.</p>
-<p>– Vezessétek ki ezt a legényt. Szememre hányta, hogy az András
-szeretője vagyok. Hát igaza volt. Az leszek. Vigyétek innen, mert
-elvesztette a fejét, megártott neki, hogy gazdalánynyal volt a
-papnál. Ti meg lányok, – fordult oda a két gányó lányhoz, Rétes
-Marihoz meg Annus Terkához, – mondjátok meg otthon, hogy a Julcsa
-nem olyan lány, a kit el is lehetne venni. Az csak csárdába
-czégernek való. Igazuk volt… Beszegődtem a Juczi nénihez. Itt majd
-megbecsülnek…</p>
-<p>És a szilaj leány oda vetette magát András karjai közé. Bálintot
-meg a gazdalegények körülfogták s erőszakkal kituszkolták az
-ivóból. <span class="pagenum"><a name="Page_180" id=
-"Page_180">-180-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h3>X.</h3>
-</div>
-<p>Reggelig dalolt, mulatott az András oldalán, csókolta az ajka,
-ölelte a karja… Csak a szívében volt véghetetlen némaság. Mikor
-aztán a csendőr mámorosan elhagyta s a két czigány is kilódult a
-csárda ajtaján, a leány szinte bambán kérdte magától, igaz volt-e
-mindez vagy álom? Hová jutott és hogyan?… Maga se tudta. Egy lépést
-tett csak előre s ezzel lecsúszott, le a lejtő legaljára. Miért?
-Hisz Andrást nem szerette… Bálint meg nem érdemelte meg a
-szerelmet. De most már késő a bánat, késő…</p>
-<p>Reggel még munkához se foghatott, hisz nem volt vele egyebe,
-mint ez a tarka köntös, csupa selyem, arany a testén. A Juczi néni
-meg boldog is volt nagyon, hogy egy ilyen szolgálót kapott, hogy
-hagyta volna már első reggel dolgozni! Hisz még így tán el is
-kedvetlenedett volna a dologtól.</p>
-<p>Mig az öreg asszony benn a szobában rendezkedett, porolt, Julcsa
-leült a tornácz lépcsőjére és nézett maga elé… A szomszéd szőllőben
-egy ember kapált. Nem volt éppen fiatal, haja is deresedett már,
-ránczok boronálták be a képét, de azért a szemeiből fiatal, ifjú
-szív melege sugárzott ki. Horváth János volt, a nazarénus.</p>
-<p>A leány csak nézett maga elé.</p>
-<p>Az ember úgy látszik, hallott a históriáról, mert <span class=
-"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span> munkája
-közben nem egyszer feltekintett reá. Míg egyszer csak, hogy
-tekintetük összevágott, megszólalt.</p>
-<p>– A Manga András leánya vagy, úgy-e hugom?</p>
-<p>– Az, – felelt rá a lány röviden.</p>
-<p>– Ismerem apádat. Györgyiékkel laktak egy házba, tudom.</p>
-<p>– Azokkal.</p>
-<p>– Reggelig tartott a bál?</p>
-<p>– Nem, csak az ivóban tánczoltunk.</p>
-<p>– Te is? A Manga András lánya.</p>
-<p>– Az vagyok. Gányó Julcsának is hínak. Nóta is van rólam.</p>
-<p>– Ez nem érdem.</p>
-<p>– Nem? Az se, ha az ilyen szegény ember lánya csendőrökkel
-mulatja át az éjszakát?</p>
-<p>– Az meg már éppen bűnös cselekedet.</p>
-<p>– Hát ez nem bűnös, ki ott hagyja szeretőjét s olyat vesz el, a
-kit nem szeret?</p>
-<p>– Az olyan elkárhozik.</p>
-<p>– Mit ér az nékem?</p>
-<p>– Csak az Isten malasztja ér valamit.</p>
-<p>– Kelmed tán hivő?</p>
-<p>– Krisztusban hiszek.</p>
-<p>– Én is hittem az Isten igazságában eddig. Most kiben higyjek,
-ha a szeretőm szavába se lehet.</p>
-<p>– Ne káromold az Urat, lányom, – mondta János szeliden. – A nagy
-megpróbáltatásban van ő legközelebb hozzánk.</p>
-<p>– Hej, elszakadtam én tőle… igen nagyon messzire. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span></p>
-<p>– Egy megtért bűnös száz jámbor hivővel felér, így mondja ezt a
-szentirás.</p>
-<p>– Elbukni könnyű… pedig még nem is olyan rég buktam el, csak
-tegnap. Ugyan milyen is lehetek így, megváltozott az ábrázatom? –
-Ezzel oda ment a lány a kúthoz s belenézett a medrébe. – Olyan
-vagyok, mint voltam. Úgy látszik, azelőtt se értem többet.</p>
-<p>– Annyit értél, mint a mennyi jó érzés a szívedbe szorult.</p>
-<p>– Szerettem Bálintot… szerettem. És most vette észre magát, hogy
-ennek az idegen embernek itt, maga se tudja miért, de mindent
-elmondott.</p>
-<p>– A szerelem határa az emberöltőig se tart, csak az az érzés ér
-valamit, a mi Istenhez emel.</p>
-<p>A lány felnézett rá. Az ember dolgozott nyugodtan, fel se
-tekintett rá, a mint ezt mondta.</p>
-<p>– Könnyű kigyelmednek. Én nékem üres a világ.</p>
-<p>– Nékem telve van azzal, a mit érzek…</p>
-<p>– Mit érez… mit? – kérdé a lány kérdő arczczal.</p>
-<p>E perczben kocsi állott meg a csárda kapuja előtt, egy rakott
-szekér. Rajta nyoszolya, ládák, kocsisa Czombos Mihály.</p>
-<p>A mint Julcsa meglátta a kocsit, azt hitte, meghasad a szive.
-Megismerte a ládákat, az ágyat. Az ő ruhája… az ő ládája, az ő
-szűzi nyoszolyája van rajta. Az, a melyet a Bálintékhoz kellett
-volna vinni, szüret után… Így hát kitették az apai födél alól.
-Nyitva, nyitva előtte a széles világ…</p>
-<p>– Az apád küldött, – mondta Mihály egymásután <span class=
-"pagenum"><a name="Page_183" id="Page_183">-183-</a></span>
-lerakosgatva a butorokat földre. – Elküldötte néked a két
-ládát.</p>
-<p>– El? – kérdte a lány szívszorongva.</p>
-<p>– Meg ezt az ágast, a ruháidat akasztottad rá, úgy tudom.</p>
-<p>– Azokat… aztán mit még?</p>
-<p>– Meg a nyoszolyádat. Benne van az ágyneműd is mind. Egy dunyha,
-négy vánkos, két derékalj, czihák…</p>
-<p>– Aztán még mit?</p>
-<p>– Ezt a pár tányért is. Keresményedből vetted. Jó lesz néked…
-ezentúl.</p>
-<p>– Egyebet semmit?</p>
-<p>– Egyebed nem volt.</p>
-<p>– Aztán… izent valamit még nékem?</p>
-<p>– Úgy szólott, hogy hagyjam meg néked, – mondta kérlelhetetlen
-nyugalommal Mihály, – hogy soha többé át ne lépd a házuk küszöbét.
-Hogy ne tudjon rólad ezentúl se jót, se rosszat. Ne hallja a
-nevedet említeni, még a halálos ágyán se, mert ha szegény ember is,
-meg gányó is, de eddig becsületben öregedett meg. Csárdás lányt nem
-tűr meg a házánál. Így mondta.</p>
-<p>– Így mondta?</p>
-<p>– Így. Többet nem mondott.</p>
-<p>Julcsa odament az egyik szekrényhez s kinyította. Mintha csak rá
-nézve e perczben a legnagyobb fontossággal az bírna, hogy minden
-megvan-e benne. Aztán odament a másikhoz, kinyította azt is. Abban
-is rendben van minden. Majd odafordult Mihályhoz. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span></p>
-<p>– Jól van Mihály. Menj haza… Én meg csak azt izenem néki, hogy a
-jó Isten áldja meg minden ősz szál haját. A jó Isten őrködjék
-minden lépte fölött… és ne is halljon soha, soha többé rólam
-semmit. Ezt mondd meg neki Mihály egyedűl, most az Isten
-áldjon…</p>
-<p>Mihály odament hozzá és kezet adott neki. Összenéztek, egy se
-szólt egyet se. Aztán felpattant a fiú a kocsira, közibe vágott a
-lovaknak s gyors vágtatással elrobogott.</p>
-<p>Julcsa pedig, elfelejtve, hogy Horváth János ott van a
-kerítésnél és láthatja, oda rogyott az egyik szekrényre s
-keservesen elkezdett sírni.</p>
-<p>Sírt, sírt soká. Elsírta a tegnap szivében maradt könnyet is, a
-melyet csókra, ölelésre váltott az éjszaka.</p>
-<p>A mint így elhagyatva zokogott, egyszerre csak egy hang
-riasztotta fel, János volt. Átjött a kerítésen. Rátette vállára a
-kezét.</p>
-<p>– Mi bajod van leányom?</p>
-<p>A leány felvetette szemét. Hej, ha ezelőtt valaki így sírás
-közben találja, de megbánta volna… Vagy tán ennek az embernek
-szabad?</p>
-<p>– Egyedűl vagyok és széles a világ.</p>
-<p>– Telve a világ azzal, a mit érzek, és az Isten veled vagyon, –
-mondta a nazarénus és lassan elballagott. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h3>XI.</h3>
-</div>
-<p>Julcsa mint szolgáló nagyon bevált. Rendes, gyors és pontos
-volt. Ellátta a Juczi néni minden vendégét, mindegyik nyelvén
-tudott szólni, csak csókolni, ölelni nem hagyta magát többé. Akkor
-este egyszer – és soha többé. De ennek a híre csak több vendéget
-hozott a csárdába. A legények kerülgették nagyon, mind azt hitte, ő
-lesz az, a kit kiválaszt s kinek majd szavára hallgat. Azért aztán
-a Juczi néni is belenyugodott, hogy nem tesz eleget a vendégei
-kivánságának. Egy hétig nyugodtan is volt. Mind csak azért
-remegett, hogy Tóth András majd visszajő s jogait fogja követelni.
-De az orosházi csendőröket Csorvásra rendelték, hol a szocziálisták
-újra zavarogni kezdettek, ott lehetett az András is. Reggelenkint,
-mielőtt vendég jöhetett volna, odament a kerítéshez s
-elelbeszélgetett Jánossal, ki ott bíbelt szőllőjében.</p>
-<p>– Aztán mikor lesz a szüret bátyám?</p>
-<p>– Az idén korábban, egy hét multán meglesz.</p>
-<p>Egy hét multán. És a lánynak az járt az eszében, hogy pár hét
-még és Bálint esküvője is meglesz… és akkor, akkor vége lesz reá
-nézve dalnak, vége táncznak. De hát ma is, mit ér! Vissza csak nem
-térhet már hozzá. <span class="pagenum"><a name="Page_186" id=
-"Page_186">-186-</a></span></p>
-<p>– Hosszú lesz a tél, – mondta a lány. Arra gondolt, milyen lesz
-a tél. Hová hajtja majd a fejét? Itt csak nem maradhat örökké.</p>
-<p>– Nékem nem. Mert nem fogy el a dolgom akkor se.</p>
-<p>– De mi lesz az én dolgom télen?</p>
-<p>– A vendéget ellátni, mint tavaszszal, nyáron meg őszszel.</p>
-<p>– Tán csak nem hiszi? – pattant fel Julcsa, lángszínre
-pirulva.</p>
-<p>– Tudom, hogy nem. Látom a szemedből. De hát nem találnál jobb
-helyet?</p>
-<p>– Hol, kinél? Urat még nem is láttam.</p>
-<p>– Parasztgazda is felfogadna.</p>
-<p>– El is szegődök innen, csak találjak helyet. Bár a Juczi néni
-nem bánt. Beletörődött már abba, hogy csak félkonvencziónak teszek
-eleget.</p>
-<p>– Az Istennek csak nem tetszik ez a hely.</p>
-<p>– Majd elsegít innen… aztán meg – – tette hozzá akadozva a lány
-– itt hallhatok hírt amazokról is.</p>
-<p>– A Bálintról úgy-e?</p>
-<p>– Arról is. De meg a majorosiakról is.</p>
-<p>– Ha az én szavamra hallgatnál…</p>
-<p>– Nem vagyok én arra érdemes, hogy kigyelmed a szavát pazarolja
-rám, – felelt reá Julcsa keserű hangon.</p>
-<p>– Ha te megértenéd, hogy Krisztus miért eresztette magához a
-kicsinyeket, miért hagyta megcsókolni a lábait a vétkes
-asszonytól…</p>
-<p>A leány figyelte arczát, hangját. Nem tudta maga <span class=
-"pagenum"><a name="Page_187" id="Page_187">-187-</a></span> se
-miért, de úgy érezte, mintha más ülne itt, mikor beszél s más
-hallgatná a szavát, nem ő. A beszédje alatt, mintha elaludt volna a
-tűzláng a szivében, mintha se gányókról, se Bálintról, sem a
-csendőrről nem tudott volna semmit. De jó is elhallgatni, a mit
-beszél.</p>
-<p>A szeretet szavát hallotta mindenben. A ki szeret, az nem
-kárhozik el, a ki szeret, csak az él.</p>
-<p>– De a ki meghal – az szerelmét is elviszi magával. – S a lány
-úgy érezte, leg is jobb lenne meghalni – s elvinni szerelmét
-magával a fekete föld alá.</p>
-<p>– Nincs halál, csak élet, élet volt, van és lesz, – mondta a
-nazarénus és nyugodtan feltekintett reá. A lány meg lesütötte a
-szemét. Bálint pedig soha se látta szemlesütve. Azzal szembe nézett
-mindig. Ez meg, ha reá néz, mintha kinyítná a lelke könyvét s
-lapozna-lapozna benne úgy, a hogy a kedve tartja.</p>
-<p>A lány hallgatta volna még soká, de Juczi néni kiáltott reá, be
-kellett az ivóba mennie. Tán vendég érkezett. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_188" id="Page_188">-188-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h3>XII.</h3>
-</div>
-<div class="blockquot2">
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Utolsó házai csendes
-faluvégnek, –<br /></span> <span class="i0">Minden kis ablakban
-piros mécsek égnek.<br /></span> <span class="i0">Kivilágítanak a
-nagy éjszakába,<br /></span> <span class="i0">Letaposott utcza
-fehérlő havára.<br /></span> <span class="i0">Amott a hegy felett,
-tiszta fehér fényben,<br /></span> <span class="i0">Ragyogó nagy
-csillag a távol kék égen.<br /></span> <span class="i0">Bizalmas a
-mécsfény – ott emberek laknak,<br /></span> <span class=
-"i0">Betérek hozzájuk – hátha befogadnak?<br /></span> <span class=
-"i0">Ugyan mért térnék be? Engem ott ki várna?<br /></span>
-<span class="i0">– Csak a csillag után – tisztább a
-sugárja.<br /></span>
-<p class="i7"><i>Czóbel Minka.</i></p>
-</div>
-</div>
-</div>
-<p>Egy este, tán három napra rá, a mint a vendégek elmentek és
-Julcsa elrakosgatott, kinyílott az ajtó s Tóth András lépett be
-rajta. Julcsa azt hitte, fejére szakad a ház. Mintha tűzláng
-borította volna el a lelkét, daczosan megállt előtte és szembe
-nézett vele. András azonban nem riadt vissza, kitárta karjait,
-ment, mint a ki ismert háznak kapuján indul befelé, biztosan.</p>
-<p>– Vissza, András. Ne nyúlj hozzám!</p>
-<p>– Tán ismersz még hé, Gányó Julcsa!</p>
-<p>– Az vagyok, de nem a szeretőd.</p>
-<p>– Egy éjszaka az voltál.</p>
-<p>– Meg is átkoztam százszor azt az éjszakát.</p>
-<p>– Én meg megáldottam minden pillanatát.</p>
-<p>– Akkor éjszaka fordult tőlem el az Isten.</p>
-<p>– Akkor éjszaka nyílott ki előttem a magas égbolt. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span>
-Julcsám, gyönyörűm! – s a férfi közeledett hozzá.</p>
-<p>A leány halottra válva, szinte megdermedve ott állt egy helyen,
-a mint azonban hozzáért a karja, egy ugrással az ivó túlsarkában
-termett s az asztalt tolta maga elé.</p>
-<p>A csendőr szemét azonban elfutotta a vér, már nem látott, nem
-hallott semmit, csak az a multkori éjszaka járt az eszében. Bírni
-akarta a lányt, ha addig él is. Egy kézzel félrelódította az
-asztalt s most előtte állt.</p>
-<p>A lány egy perczig tétovázva nézett maga elé, sem előre, se
-hátra. Előtte a magas, erős férfi, mögötte a fal… Mit tegyen?
-Egyszerre, mint a macska, felszökött az ivóból a padlásra vezető
-létrára s homlokegyenest felszaladt rajta. A meglepett férfi első
-pillanatban nem tudta, hogy történhetett. Aztán észrevevé magát,
-utána akart rohanni, de a lány egyet rántott a létrán s felkapta a
-padlásra. Ide nem jöhetett utána. De a legénynek volt-e távolság, a
-melyet át ne lábolt volna, – volt-e olyan emelet, a melyre ő érte
-fel ne tudott volna mászni. Egyet gondolt s aztán gyorsan oda húzta
-az ivó asztalát a padlás-ajtó elé, egy szék még reá és fenn van.
-Ott pedig a padláson az övé, – ott nincs, nincs mentség.</p>
-<p>Eh, ha meghal – czikázik át a leány lelkén – hát meghal. Amott a
-padlás hátulsó ajtaja nyitva, arra kimenekül. Egy ugrás és a János
-szöllőjében van… Ha kitöri derekát… az is jobb, mint egy pillanat
-még ennek az embernek a karjai között. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_190" id="Page_190">-190-</a></span></p>
-<p>Mint a macska, odasiklik az ajtóhoz, behunyja a szemeit s egy
-pillanat alatt lenn volt a szőllő-venyigék között. De jó az Isten.
-Egy pár nap előtt kapált itt János, puha a szőllő hantja s a
-lánynak csak a ruháját tépte el a venyige.</p>
-<p>Innen hová? Csak egy út lehet. Ott a János kunyhója, egy mécses
-világít még ki belőle, – oda. A lány lélekszakadva rohan a kis
-házig, belöki ajtaját és benn halálra válva, János elé rogy.</p>
-<p>– Mentsen meg, mentsen meg! Tóth András jő utánam. Meghalok, ha
-itt ér.</p>
-<p>– Hajad szála se görbül az én kunyhómban, – mondta János
-nyugodtan. Kiment háza elé, rázárta a lányra a kunyhót s ott várt
-az ajtó előtt.</p>
-<p>Az éjszaka csendjét András káromkodása szakította meg. Kiugrott
-ő is a lány után. Összekarmolva a képe, vér önti el az arczát, – de
-azért nyomában.</p>
-<p>Látta, hogy abba a kunyhóba ment be.</p>
-<p>A küszöbnél, szemben egymással, a két ember.</p>
-<p>– Itt van, ereszsz be, mert tönkre teszlek.</p>
-<p>– Az én házam az Úr hajléka, oda csak tiszta fővel, tiszta
-lélekkel jut az ember.</p>
-<p>– Ereszsz be, mert darabokra zúzlak – s felemelte a kezét.</p>
-<p>A nazarénus nyugodtan közeledett felé, leeresztett kézzel,
-messzire elhajítva magától a süveget.</p>
-<p>– Itt a homlokom, nincs süveg rajta, mely ütésedet felfogja.
-Nincs kezemben fegyver, nincs velem más, mint az Úr mindenható
-ereje. Testemen keresztül bejuthatsz, lelkem azonban megvédi akkor
-is a lányt. <span class="pagenum"><a name="Page_191" id=
-"Page_191">-191-</a></span></p>
-<p>A csendőr visszariadt. Maga se tudta miért, de ő, a ki annyi
-fegyveres emberrel állt már szemközt életében, ettől a
-fegyvertelentől iszonyodni kezdett. Bárcsak lett volna véle valami,
-egy kő, egy fejsze. De semmi, semmi. Nincs más fegyvere, mint a
-testi ereje. A keze fejével meg hogy illethette volna ennek a
-védtelen embernek a homlokát, itt az Isten ege alatt?</p>
-<p>A nazarénus ment feléje, a csendőr meg hátrált. De János mind
-gyorsabban haladt s midőn odaért hozzá, megfogta szeliden a kezét s
-így szólt:</p>
-<p>– Ketten vagyunk védtelenek. Egy olyan ember, ki fegyvert nem
-foghat a kezébe s egy lány odabenn, kit az édes apja elkergetett,
-mert egy éjszaka tartamán a te szavadra hallgatott és a ki ma a
-szegények szegénye, nincs egyebe, mint a mit az Úr végtelen kegye
-reá ruházott: lelki ereje. Törj reánk András, tégy tönkre minket.
-Vagy ereszd útjára a szegény embert, hogy megmutathassa annak a
-lánynak, hogy melyik az a csillag, a melynek fénye tündöklőbb az
-emberek hajlékából kiáradó mécsek sugarainál.</p>
-<p>És a csendőr – egész lelkében megrendülve – megrázta a nazarénus
-kezét s aztán torony iránt elrohant a sötét éjszakába.</p>
-<p>A nazarénus, megtörülve a homlokáról gyöngyöző verejtéket,
-visszatért a házba.</p>
-<p>– Mai napunk munkáját bevégeztük, menj pihenni lányom. Holnap az
-igaz útra vezetlek.</p>
-<p>Manga Julcsa felállt s ment feléje. A szemeik összenéztek, de
-nem szólt egyik sem. <span class="pagenum"><a name="Page_192" id=
-"Page_192">-192-</a></span></p>
-<p>Soká így álltak szemben egymással. Majd Julcsa szólalt meg:</p>
-<p>– Vezess el bárhová,… csak oda ne. Bárhová vezetsz, az igaz
-ösvény leszen… érzem.</p>
-<p>– Istenben bízzál csak, én az ő útját járom. A keskeny ösvény
-szövétnekét tartom.</p>
-<p>– Megyek veled, – mondta a lány.</p>
-<p>És a nazarénus elvezette. Nem ment messze véle, csak a szomszéd
-házig. Ott lakott az öreg Ányosné, annak gondjaira bízta a lányt.
-<span class="pagenum"><a name="Page_193" id=
-"Page_193">-193-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h3>XIII.</h3>
-</div>
-<p>Ányosné, kihez vezette, szűkszavú, beteges asszony volt. Már
-jóformán nem is élt, csak abban még, a miben hitt. A homokháti
-főutczán lakott, tán ötödik ház volt a portája a Juczi néni
-korcsmájától. Kicsiny ház, szőllő közepén, a melyet szintén János
-munkált. Így szokták ezt a hivők, összetartanak, támogatják
-egymást. A ki elaggott és maga nem munkálhatja földjét, azét
-elmunkálják a «barátai», mint a hogy azokat nevezik, kik már
-beépültek.</p>
-<p>– Egy bűnös, eltévelyedett lelket hozok a házadba, gondodra
-bízom. Meglátta az igaz ösvényt, azon akarná végigjárni ezentúl az
-élet útját. Igaz szolgálód leszen.</p>
-<p>– Az Úr kedveli azt, ki bűnből tér vissza közénk s megtért. Az
-Úr szolgálója vagyok.</p>
-<p>– Én járok majd hozzá tanítani. Te istápold.</p>
-<p>Az öreg asszony felkelt ülőhelyéből, odament a lányhoz s az
-egyik nyoszolyához vezette.</p>
-<p>– Itt megpihenhetsz, ha elfáradtál.</p>
-<p>– Elfáradtam… nagyon fáradt vagyok, – szólalt meg a lány. Úgy
-érezte igazán, megingott alatta a föld s pihenni vágyna.</p>
-<p>– De azért még elmondom azt, a mint mondanom kell. Hallgass meg
-néném, ki vagyok. A Gányó <span class="pagenum"><a name="Page_194"
-id="Page_194">-194-</a></span> Julcsa, a nóták Julcsája. Pár nap
-előtt még fiatal szeretőm volt, – most hangja éles lett egy
-pillanatra. – Elhagyott. Odavetettem magamat a más karjai közé, kit
-nem szerettem, tisztátlan testem, lelkem, – tette hozzá most már
-nyugodt hangon. – Befogad így a házába?</p>
-<p>– Nem azt kérdem, mi voltál. De azt, mi vagy. Ha elfáradtál, itt
-megpihenhetsz.</p>
-<p>– Maradok, – s a leány körülnézve a tiszta tágas szobában, úgy
-érezte, e perczben született.</p>
-<p>– Ányosné lát el engem is, Julcsa. Ő főz, mos reám, én meg a
-szőllőjét gondozom.</p>
-<p>– Majd főzök, mosok én kelmednek ezentúl, tudok én hozzá, hogyha
-gányó leány vagyok is.</p>
-<p>– Az nem vétek. Lehetsz gányó is, csak hivő legyél. A csárdába
-meg én átmegyek, tette hozzá János, és elintézem dolgaidat.</p>
-<p>– Mitévő legyek a butoraimmal?</p>
-<p>– Ruháidra bizonynyal nem lesz már szükség.</p>
-<p>– Ágyamra se, elhálok én a földön is.</p>
-<p>– De azért mind elhozom. Odaadhatod ruháidat a lánytársaidnak.
-Azokról úgy se tudsz majd ezentúl semmit.</p>
-<p>– Ők se tudjanak rólam.</p>
-<p>– Isten tudjon rólunk csak s mi róla, – mondta János és
-kiment.</p>
-<p>A lány, hogy egyedül maradt az öreg asszonynyal, munkához fogott
-s dolgozott délig. Délután ő vitte ki az ebédet Jánosnak a
-szőllőbe. A nazarénus szürethez készült. Holnap reggel kezdik a
-szőllőt szedni, az idén hamar lesz újbor. A mint a lány
-<span class="pagenum"><a name="Page_195" id=
-"Page_195">-195-</a></span> végigment a nagy, tágas, pusztai
-szőllőn, meg-megállt az őszi napon. Elmerengett. Merre szem lát,
-csak szőllő. Itt-ott egy sugár jegenyenyárfa szakította meg a nyári
-naptól oly szinesre perzselt szőllő sorait… Ott az út szélénél kis
-présház, a melyet tökéletesen befutott az össze-vissza kuszált
-venyige, amott egy csomó pirosra érett riczinus. A szőllő útjain
-szerteszét ágbogas alma-, meggy- és cseresznyefák. Itt-ott egy
-százados diófa, jobb idők emlékeül. A tőkék oldalán érett, kékelő
-szöllőfürtök, a tőkék alján meg szertefutott tök s egyéb
-vetemények. Mindezen túlért, viruló mindenséget keresztültánczolta
-az ősz még szines, de azért már langyos napsugara… s a levegőt
-meg-megvonalozták a vén asszonyok nyarának finom, pókhálószerü
-ezüstös szálai.</p>
-<p>Végtelen nyugalom itt a virulás közepén. Nyugalom, pedig holnap
-kezdődik a szőllő pusztulása; a szüret, s aztán letarolva élet,
-termés. Olyan, mint a hivők élete. Nyugodalmas, békés… pedig holnap
-tán már porba hull az élet gyümölcse és vége a földi létnek.</p>
-<p>De jó is itt. Miért is jutott ide olyan későn? Miért nem
-jöhetett ez emberek elé szennytelen testtel, lélekkel; miért nem
-nézhetett annak az egyszerü embernek a szemeibe akkor, midőn még
-arczát sem a szenvedély, sem a szégyen pirja el nem futotta. Midőn
-még, ha tarka ruha fedte is a testét, lelkén még rajta volt a
-harmat, míg a forró nyár el nem pörzsölte szíve virágait.</p>
-<p>– Késő, késő… Most már nem nézhet a szemeibe, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_196" id="Page_196">-196-</a></span> csak
-akkor, ha hibáiról, vétkeiről beszél neki…</p>
-<p>És a lány haladt lassan. Nem sietett, jól esett neki az őszi
-napfény, jól, hogy itt olyan távol van attól a másiktól. S
-egyszerre mintha kigyó siklott volna át a testén, úgy megborzadt.
-Eszébe jutott, hogy Bálint elhagyta, hogy megcsalta, hogy
-érdemetlen volt szerelmére. Egyszerre lángba borult a lelke –
-szilaj vágy fogta el, szembe nézni s arczába köpni néki még
-egyszer, utoljára azt, hogy undok, hogy haszontalan ember! Hogy
-gyülöli, hogy nem akar róla tudni se jót, se rosszat, hogy
-eltemette a szerelmét örökre… De minek azt neki elmondani, ha így
-van? kérdte önmagától… És így van-e? A lány összehúzta keblén a
-nagy fekete kendőt, (már sötét ruhában volt, mint a hivő asszonyok)
-meggyorsította lépteit. Egy pár lépés csak s a János kunyhója. Ott
-áll a kunyhó előtt s feni a kapáját. Odamenjen eléje?… Nem, nem,
-most nem. Úgy érezte, e perczben méltatlan arra, hogy a szemeibe
-tekintsen.</p>
-<p>Odalopózkodott mögé, a kunyhó túlsarkára. Letette a kosarat és
-csendesen, nesztelenül elment…</p>
-<p>De, mikor már jó messze volt a kunyhótól, önkénytelenül
-visszatekintett. János nem vett észre semmit. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_197" id="Page_197">-197-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h3>XIV.</h3>
-</div>
-<p>Egy délután, a mint künn ült a pitvarajtóban a földön s az öreg
-Ányosnétól kapott bibliát lapozta, egyszerre, a mint föltekint,
-mintha csak a földből nőtt volna ki – Bálint állt előtte. A lány
-felugrott. Be akart a szobába menni, Bálint megragadta a kezét.</p>
-<p>– Állj meg egy szóra, csak egy szóra, Julcsa.</p>
-<p>– Miért jöttél, hát nem volt elég, a mit mondtál, még tetézni
-akarod? – kiáltott fel a lány.</p>
-<p>– Hallgass meg. Megbántam, a mit tettem, meg a mit elkövettem,
-te tőled függ csak Julcsa s visszatérek hozzád…</p>
-<p>– Nekem nincs már szavam hozzád. A mi mondani valóm volt,
-megmondtam s megtettem. Azt is, a mit nem kellett volna. Miről
-legyen hát szóbeszéd ezentúl közöttünk.</p>
-<p>– Arról… hallgass meg Julcsa… arról, hogy ma és mindig, örökre
-téged szeretlek. Hiába minden. Hiába az apám igérete, pénze, hiába
-a szülőim fenyegetései… Tevéled a nyomorúság paradicsom lészen,
-nélküled a jólét maga a pokol. Eljöttem hozzád, hogy megkérjem a
-kezedet.</p>
-<p>A lány odakapott a szívéhez. Én Istenem, mily boldogságot
-jelentett volna néki ez a három szó pár nap előtt! És ma mit
-ér?</p>
-<p>– Kezemet kéred. Hát nem tudod, hogy azt az <span class=
-"pagenum"><a name="Page_198" id="Page_198">-198-</a></span>
-éjszakát a csendőrrel töltöttem? – vágta szemébe Julcsa
-felegyenesedve, emelt fővel, szembe nézve vele.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 371px;"><a href=
-"images/i012hq.jpg"><img src="images/i012.jpg" alt=
-"Künn ült a pitvarajtóban." title=
-"Künn ült a pitvarajtóban." /></a>
-<p class="caption">Künn ült a pitvarajtóban.</p>
-</div>
-<p>– Tudom, tudok mindent. Mit bánom én még ezt is. Így is csak az
-a két szem fog reám nézni, mint azelőtt az éjszaka előtt nézett, az
-a két kar fog ölelni, mint azelőtt,… az a száj…</p>
-<p>– Ne folytasd, mert többet találnál mondani, mint a mennyit a
-gyomrom bevenne. Megcsalódtam benned, – mondta a leány, de most már
-csendesebben, szinte oly nyugodtan, mint a hogy Jánossal szokott
-beszélni, – és nem csókoltalak soha, karom nem érte a vállad, szám
-nem illetett jó szóval…</p>
-<p>– El akarod tán tagadni. Hát igaz az, a mit mondanak, hogy a
-nazarénus szeretője lettél. Egy takarás alatt három szerető! Sokra
-vitted húgom! – kaczagott fel Bálint s végig vágott botjával egy
-katang kórón.</p>
-<p>– Gondolj a mit akarsz, – felelte a lány még nyugodtabban,
-színtelen hangon – ismétlem, hozzád jó szóval soha nem szóltam,
-mert a kihez én szóltam, a kit én szerettem, az nem te vagy.
-Legalább nem az, a kinek ma látlak. Az én szeretőm egyenes férfi
-volt, bátor, szavának állt, igaz ember volt… tehozzád nem hajolok
-le… a te nyelveden nem tudok. Az Isten vezérelje útjaidat – s a
-lány még egyszer a szemeibe tekintett, mintha ezzel a tekintettel
-végleg kitörölte volna lelkéből azt a véges haszontalan érzést, a
-mely ehhez a férfihez fűzte; aztán lassan elfordult tőle s a ház
-felé indult. <span class="pagenum"><a name="Page_199" id=
-"Page_199">-199-</a></span></p>
-<p>– Julcsa… Julcsa! Ez az utolsó szavad?</p>
-<p>– A mit mondtam eddig, mind igaz szó volt. A mit ezentúl mondok,
-az is az lesz. A te nyelveden nem tudok.</p>
-<p>– Megvert, megvert az Isten. Megbánod ezt még Gányó Julcsa. Ha
-majd tönkre tettél egészen… akkor az Istennél felelsz értem.</p>
-<p>A lány visszafordult.</p>
-<p>– Az Isten útjára léptem, annak a szavára hallgatok. Annak az
-itéletét várom. Az legyen veled!</p>
-<p>A lány bement.</p>
-<p>A legény meg lázongó lélekkel, szenvedélytől remegő testtel,
-kirohant az udvarból. <span class="pagenum"><a name="Page_200" id=
-"Page_200">-200-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h3>XV.</h3>
-</div>
-<p>Pár nap a szüreteléssel telt el. Ezalatt Julcsa úgy érezte,
-végleg megnyugodott, úgy érezte, azzal a másikkal végzett s most
-már csak azt fogja tenni, a mit amazok, a hivők fognak néki
-mondani. Ha az élettel végezett is, úgy látszik, van még ezentúl is
-valami.</p>
-<p>Mit tudott erről eddig? Pedig tágult a lelke amazok szavára.
-Mintha balzsammal csepegtették volna be sebzett, összetört szívét.
-Úgy érezte, nyugalom, béke áradt szavaikból. Az egyik sor szőllőt
-Jánossal együtt szedte. Elmondta néki, hogy Bálint járt nála s mi
-történt köztük.</p>
-<p>– De jó is, hogy végeztem vele. Olyan könnyű a szívem, mintha
-mázsányi kő gördült volna le róla.</p>
-<p>– Könnyen itélsz lányom. Nem tekintesz felé. De tekintened kell.
-Ha rossz útra tér, te lész okozója. Te felelsz meg üdvösségeért a
-Mindenható előtt addig, míg cselekedetei a tiédből szakadnak. A mit
-most fog tenni, azért rajtad a felelősség.</p>
-<p>A lány elsápadt.</p>
-<p>– Hisz én elutasítottam, én szemére vetettem, hogy miért nem
-akarok tudni róla.</p>
-<p>– Ez nem volt elég, elhagytad menni a nélkül, hogy megnyugodott
-volna. Az elvadult ember vadakat tehet. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_201" id="Page_201">-201-</a></span></p>
-<p>– Mit tegyek hát, mit? – kérdte a lány szívszorongva.</p>
-<p>– Most nem tehetsz mást, mint várni. Ha meglesz a baj, néked
-kell majd megorvosolnod a lelkét.</p>
-<p>– Én Istenem, mit követtem én el ellened, hogy annyit mérsz a
-fejemre – zokogott fel hangosan a lány.</p>
-<p>János odament hozzá, felemelte fejét s a szemébe nézett.</p>
-<p>– Az élet azért van ránk róva, hogy kiéljük. A mennyit az
-életben küzdünk, annyi nyugalom vár reánk azután. Mitől félsz?</p>
-<p>– Attól, hogy szerettem. Hogy küzdjek így meg vele?</p>
-<p>– Szereted még?</p>
-<p>– Nem, – felelt a lány s most felnézett a János szemébe,
-nyugodtan, megnyugodva.</p>
-<p>– Az Úr veled leszen. <span class="pagenum"><a name="Page_202"
-id="Page_202">-202-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h3>XVI.</h3>
-</div>
-<p>Vagy tíz nap mulva, hogy künn dolgozott az udvaron a lány,
-egyszerre csak Annus Terka, meg Czombos Mihály toppantak be az
-udvarára.</p>
-<p>– Hát te Julcsa, hogy kerültél ide a hivők közé? – kérdte
-Terka.</p>
-<p>– Úgy, hogy beálltam szolgálónak az öreg Ányosnéhoz.</p>
-<p>– Hát a csárdában nem ment jól a dolgod? – kérdte ártatlan
-arczczal, kerekre nyilt szemmel, Terka.</p>
-<p>Julcsa végigsimítva fekete rokolyáját, így szólt:</p>
-<p>– Nem nékem való volt a munka… Beleúntam.</p>
-<p>– Mondd ki már, ne szégyeld, hogy nem becsületes lánynak való,
-még ha gányó, akkor se, – szólott közbe Mihály.</p>
-<p>– Én nem vagyok becsületes…</p>
-<p>– Ne piszkold be magadat annyira, Julcsám, tudjuk mi azt jól,
-hogy miért vetetted oda magadat az András keblére. Tudjuk, hogy nem
-a gusztusod vitt arra, hogy csaplár-lány legyél.</p>
-<p>– Akármi vitt rá, ezen már se Isten, se ember nem változtat. Ott
-a bélyeg a homlokomon.</p>
-<p>– Lecsókolom, – tréfálkozott Terka és átölelve <span class=
-"pagenum"><a name="Page_203" id="Page_203">-203-</a></span>
-Julcsát, össze-vissza csókolta. – De tán fel is tartunk, Julcsa.
-Dolgod van?</p>
-<p>– Nincsen. Úgy is izentem volna nektek, hogy jertek át, beszédem
-lett volna veled. Gyere be Mihály, segítsd kihozni a ládáimat.</p>
-<p>Bementek, a szoba üres volt.</p>
-<p>– Hát a gazdasszonyod hol jár? – kérdte Mihály.</p>
-<p>– A gyülekezetbe ment. Este jő vissza.</p>
-<p>– Van jó dolga. Különben vén asszonynak való időtöltés.</p>
-<p>– Ne csúfolódj, Mihály. Nem jól áll néked. Komoly fiú voltál… Ne
-vedd a nyelved hegyére azt, a miről nem tudsz.</p>
-<p>– Tán te is annak akarsz felcsapni, Julcsa. Az ám, most látom,
-hogy szakasztott olyan a ruhád, mint a hivő asszonyoknak.</p>
-<p>– Attól kapom a ruhát, kinél lakom. A jóra meg az tanít, a ki
-segítségemre volt.</p>
-<p>– A nazarénus János, úgy-e? – kiáltott be az udvarról Terka, ki
-figyelte a beszédüket.</p>
-<p>– Az, ha ő nem lenne, vagy a szeméten lennék vagy a kopogi
-temetőben.</p>
-<p>– Az Isten megáldja, ha jót tett veled, – mondta Mihály s
-felkapva egyik vállára a nagy ládát, kivitte az udvarra. Nem akarta
-sehogyse Julcsa segítségét elfogadni, a másikat azonban már csak
-ketten hozták ki.</p>
-<p>Julcsa az őszi napon kipakolta a ládákat.</p>
-<p>Ebben a viganói. Ez sáfrányzöld, amaz halványzöld, ez meg
-lángpiros. Mindegyik emlék,… de <span class="pagenum"><a name=
-"Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> szive csak nem mozdul meg
-a láttukra. Pedig mindegyiket Bálint kedviért vette.</p>
-<p>– Ez legyen a tiéd, Terka. Tudom, szeretted ezt a sáfrányszint
-mindig. Ehhez nagyon jól áll a kék selyem általvető kendő, tudod a
-nagy aranybabokkal.</p>
-<p>Terkában elhült a vér.</p>
-<p>– Nékem, nékem adod? – Örömében ujjongani kezdett, Julcsa
-nyakába vetette magát, aztán egyszerre csak, maga se tudta, hogy
-miért, de sírva fakadt.</p>
-<p>– Ugyan bolond! Azért, hogy én nékem nem lesz többet tarka
-viganóra, tizennyolcz forintos selyemkendőre szükségem, azért még
-nem visznek ki a kopogi határba!</p>
-<p>– Fogadd el, Terka. Julcsa tudta mindig, mit csinált. Nem
-habarodott meg azért, mert nem kell neki a babos kendő.</p>
-<p>– Ezt meg, – mondta Julcsa, nem figyelve a mit Mihály mondott, –
-ezt a violaszín köntöst add a Rebekának. Az ő holló hajához illeni
-fog nagyon… Ezt a harmadik ünneplőmet meg Rétes Marinak adjad át.
-Felveheti az orosházi bálba.</p>
-<p>– Hát akkor néked mi marad? – kérdte Terka álmélkodva.</p>
-<p>– Én nékem már nem lesz szükségem ünneplőre, mert én nékem
-ezentúl mindennap ünnep lészen, – válaszolt Julcsa sugárzó
-szemekkel.</p>
-<p>– Így igazán, igazán nékem adod a sáfrányszín rokolyát, meg a
-kék kendőt?</p>
-<p>– Neked szántam. Legkedvesebb lánytársam voltál. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span></p>
-<p>– Az vagyok tán most is, vagy mi? – s a lány ismét elfakadt
-sírva.</p>
-<p>– Nem,… csak voltál. A mi útjaink szétválnak, Terka. Hol
-találkoznánk? A dolgunk más, ünnepelni is másutt fogunk.</p>
-<p>– A Julcsa hivő lett, – mondta Mihály most már a mély
-meggyőződés hangján. – Beépült.</p>
-<p>– Nem fogadnának be ilyen bűnös lányt, mint a milyen én vagyok.
-Nem vagyok én közéjük való. Csak a vétkeimről tudnak.</p>
-<p>– Julcsa, elhagysz minket? El…</p>
-<p>– Ti úgy sem akartok tudni rólam. Az édes apám szava sújtott. De
-megérdemeltem, most van időm elmélkedni róla.</p>
-<p>– De hisz azért jöttünk éppen, hogy elmondjuk, édes apád megbánt
-mindent, haza hí, vár téged, megbocsájt.</p>
-<p>– Késő. Más otthonom van nékem. Más utat látok és más tartja
-nékem a szövétneket, késő.</p>
-<p>– De hát, hogy bolondíthattak el téged ilyen rövid idő
-alatt.</p>
-<p>– Úgy, hogy megmutatták az élet igaz útját, azt járom.</p>
-<p>Terka csak csóválta a fejét.</p>
-<p>– Hagyd el, Terka. Julcsa fejét ismerem. A szívét meg becsülöm
-is. Keményfejű lány s a szíve vitte erre az útra, tán visszahozza
-majd minékünk is.</p>
-<p>– Soha, Mihály, soha! Mindenki csak egy nyelven beszélheti az
-igazság szavát. Én már csak így tudnám. És most segítsd visszavinni
-a ládákat.</p>
-<p>Terka ezalatt vállvonogatva, könyes szemmel, de <span class=
-"pagenum"><a name="Page_206" id="Page_206">-206-</a></span>
-mosolyogva, boldog arczczal rakosgatta össze a viganókat. Julcsa
-adott neki egy nagy vászon-kendőt, abba belekötötte, aztán még
-egyszer összecsókolta ismét nagy zokogás közt Julcsát s elindult
-hazafelé.</p>
-<p>Mihály lassú léptekkel követte, az ajtónál mégegyszer
-visszafordult.</p>
-<p>– Az Isten segítsen meg, ha haza vágynál, a mi kéményünk füstje
-után mindig elindulhatsz. Sütnek ott számodra is Julcsa,… ezzel
-megfordult s méltóságos léptekkel kiment az ajtón.</p>
-<p>A lány soká nézett utánuk. Ott fordultak el a Juczi néninél,
-midőn eltüntek, Julcsa megkönnyebbülve sóhajtott fel.</p>
-<p>Egy lépéssel most már közelebb… Kihez? Talán még Istenhez is.
-<span class="pagenum"><a name="Page_207" id=
-"Page_207">-207-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h3>XVII.</h3>
-</div>
-<p>Az öreg Ányosnéval igen jól megfértek. Az ájtatos hivő asszony
-keveset törődött háza tájával s jóformán másra sem ért rá, mint
-«barátkozás»-ra. Ha csak ideje volt, hol egyik, hol másik hivő
-asszonyhoz ment át s aztán a vén asszonyok kiültek az őszi napnál
-az ambitusra és zsoltárokat énekeltek.</p>
-<p>A házi teendőket meg rábízta Julcsára, ki el is járt benne
-hűségesen. Egész nap dolgozott. Főzött, mosott, sikált. Estefelé
-pedig rendesen Horváth János látogatott át hozzájuk, ki mindig nála
-költötte el az estebédet, hogy az Ányosné szolgálójának ne kelljen
-késő este átbandukolni egy egész soron.</p>
-<p>Ilyenkor aztán Julcsa és János kiültek a pitvarba beszélgetni,
-addig míg az öreg asszony odabenn nagyokat bóbiskolva elszenderült
-a padkán.</p>
-<p>Ma is – meleg őszi este volt, – künn ültek az ajtóküszöbön. Az
-est lassan leszállott, hamvas, kéményekből felszálló nehéz
-tőzeg-füsttel telített fátyol borult mindenre. A házak fehér árnyai
-belefolytak a leereszkedő ködbe. A haldokló ősz, beleálmodik
-lassan, csendesen az ébredő télbe. De a leány nem fázott, nem félt
-a téltől.</p>
-<p>Hisz János annyi mindenre tanította meg, a hangja meg oly szép,
-olyan jó hallgatni. <span class="pagenum"><a name="Page_208" id=
-"Page_208">-208-</a></span></p>
-<p>– Minékünk nincs papunk, se egyházunk. Azt tartjuk, ember ne
-legyen közvetítő embertársai s az Isten között. Úgy házasodik a
-hivő ember, az Isten ege alatt. Maga az Úr adja össze feleségével.
-Mert hisz, a mit ember köt egybe, azt ember fel is bonthatja.</p>
-<p>– De örök így a házasság? – kérdte a leány akadozva.</p>
-<p>– Az, mert a ki megszegi, elkárhozik. Nem azért, mert társát
-csalta meg, de mert az Istent.</p>
-<p>– De… Kimondom, hisz magamról tudom, meg kelmed is mondta, a
-szerelem nem tart egy emberöltőig.</p>
-<p>– A szerelem nem. A szeretet igen, de te nem szereted Bálintot,
-– mondta tiszta hangon János, – mert nem volt az, a kinek hitted.
-Ha az lett volna, szerelmed átváltozott volna valami olyan érzéssé,
-a mely Istenhez vezet, mert az éltet adja.</p>
-<p>– Ígazad van, nem szerettem Bálintot. Mást szerettem s az Bálint
-nem volt soha, soha se lesz. Ezt meg is mondtam neki.</p>
-<p>– És tán ez vitte a bajba. Erről akartam már szót ejteni néked.
-Pár nap óta Bálint a Juczi néninél tanyáz, minden éjszaka iszik s
-húzatja.</p>
-<p>– A lakodalma előtt? Úgy tudom, a hónap végivel lesz. Odáig
-pedig már csak egy pár nap telik el…</p>
-<p>– Bűnös lélekkel megy az Isten elé, mert a leányt nem szereti s
-a te irántad érzett szerelmét mámorba akarja fojtani. Rosz útra
-tért.</p>
-<p>– Én Istenem… Akkor hát én tettem tönkre… <span class=
-"pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span></p>
-<p>– De máskép nem cselekedhettél. Nehéz útra léptél… De úgy-e
-üdvözölni akarsz?</p>
-<p>– A kigyelmed szavában bizom csak. A mit kelmed parancsol, azt
-fogom megcselekedni.</p>
-<p>– Csak arra hallgass, a mikor az Isten beszél belőlem.</p>
-<p>– Mit tegyek?</p>
-<p>– Most csak várj. Mást nem tehetsz. Holnap meg elvezetlek a
-gyülekezetbe s bemutatlak nékik.</p>
-<p>– De hisz bűnös leány vagyok. Az utolsók utolsója.</p>
-<p>– Ha meghajtod fejedet, ezzel elébe jutsz azoknak, kik emelt
-fővel járnak. Reggel eljövök érted. Az Úr legyen veled.
-<span class="pagenum"><a name="Page_210" id=
-"Page_210">-210-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h3>XVIII.</h3>
-</div>
-<p>Reggel elmentek a gyülekezeti házba. Ott volt a nagy szélmalom
-mellett, a kis fehér ház, egyszerü, tiszta udvar közepén. Benn egy
-kis előcsarnok. Itt a hivők kalapjai, pálczái. Benn fehérre meszelt
-nagy szoba, a melynek falán se kép, se kereszt. A fal két oldalán
-padok, az egyik oldalon az emberek, a másikán az asszonyok ülnek. A
-padokban csak a biblia, egyetlen imakönyvük. A középen emelvény,
-innen hirdeti az Isten igéjét az, kit a Szentlélek megszállt.</p>
-<p>Ma reggel csak kevesen voltak. Olyanok csak, kik már be voltak
-épülve. – Mind leborultak s imádkoztak.</p>
-<p>Fekete mondta az imát:</p>
-<p>– «Imádkozzunk. Add meg Uram Istenem, hogy éltünk minden
-perczében emelkedhessünk, világítsd meg a boldogulás útját. Add,
-hogy egyszerűek, szegények lehessünk. Add, hogy az ajándékozás és
-könyörület boldogságában részünk legyen. Minden szavunk, tettünk a
-Te országod mintájára legyen. Add, hogy már itt a földön
-megismerhessük cselekedeteink és szenvedéseink által is, a
-megnyugvás gyönyörét. Adj erőt Uram az élethez. Ránk róttad, így
-add meg nekünk azt, hogy így méltóan Tehozzád és önmagunkhoz
-kiélhessük. Életet adtál nekünk és mi <span class=
-"pagenum"><a name="Page_211" id="Page_211">-211-</a></span> életet
-igérünk. Igérjük, hogy éltünk minden perczében feléd fog
-gondolatunk, érzésünk szállani. Nem kérünk Tőled semmit, mert Te
-tudsz és Te akarsz. Mi csak sugárzó szemmel nézünk fel reád és
-hálát adunk Teneked, Te nagy, Te dicső, hogy az élet nyugodalmas
-perczeiben csak úgy, mint a szenvedés óráiban részünk lehetett,
-hogy erőt adtál elviselni a pusztulást, csak úgy, mint a sikert és
-a szerencsét. Van, a mi van, mert hogy lehetne máskép. Minden, a mi
-jó, Te vagy. De Te változtatod a roszat is jóvá. Tereád építünk,
-Téged dicsérünk, Te légy velünk ma és mindörökké!</p>
-<p>Az ima végeztével Fekete kiküldte az egyik hivőt János- és
-Julcsáért, kik kézenfogva jelentek meg a hivők előtt.</p>
-<p>– Ennek a bűnös hajadonnak lelkét megszállotta az Ur malasztja.
-A megismerésre vágyik. A szűk ösvényre óhajtana lépni.</p>
-<p>– Legyen hát köze a mi dolgainkhoz. Utazzon velünk az örök
-világosság felé, – felelte a tanító.</p>
-<p>– Ez a bűnös hajadon, a gyülekezet bocsánatát kéri. Kegyelméért
-esedezik.</p>
-<p>– A kegyelem Istennél van, mi csak tanácsot adhatunk. Leányom,
-mik bűneid?</p>
-<p>Manga Julcsa körülnézett. Lehettek vagy huszan összevéve. Ott az
-öreg Györgyiné is egy padban. Mind reá figyel. Mind elitélheti,
-mindnek hatalma lehet fölötte. De a leány felemelte fejét s egy
-lépéssel közelebb ment a tanítóhoz.</p>
-<p>– Ki tud erről a lányról bűnt, rosz cselekedetet elmondani? –
-kérdte a tanító hangosan. <span class="pagenum"><a name="Page_212"
-id="Page_212">-212-</a></span></p>
-<p>Elébb az öreg Györgyiné kelt föl.</p>
-<p>– Ez a leány gőgös, nem tudja magát se az Isten, se az emberek
-előtt megalázni. Nem miközénk való.</p>
-<p>– Ne itélj testvér. Csak azt mondd, mi a vétke, hibája, –
-harsogta Fekete az emelvényről.</p>
-<p>Györgyiné folytatta reszkető, de határozott hangon:</p>
-<p>– Hivalgó, hívságos. Megveti az egyszerü embert. Czifraságra,
-gazdagságra vágyakozik.</p>
-<p>– Igaz ez leányom? – kérdezte Fekete szeliden.</p>
-<p>– Ilyen voltam. Más leszek… Igérem, – mondta a leány határozott
-hangon.</p>
-<p>– A leány parázna. Szűzi testét odadobta olyannak, kit nem
-szeretett sohase, gőgből.</p>
-<p>– Igaz ez leányom?</p>
-<p>Julcsa meg se mocczant, csak egy kissé halványabb lett. Hangja
-azonban még mintha csengőbb, tisztább lett volna, mint azelőtt.</p>
-<p>– Igaza van annak, a ki vádol. Odadobtam szűzi testemet
-olyannak, kit nem szerettem sohase. Beállottam csárdai lánynak,
-beszennyeztem testem-lelkem, balga hiuságból, gőgös fejjel.</p>
-<p>– Ki tud még e lányról valamit?</p>
-<p>A szoba hátulsó sarkából szólt valaki:</p>
-<p>– A lány megtagadta régi szeretőjét s az most ivásra adta magát
-és a pusztulás útjára lépett.</p>
-<p>– Így van ez lányom?</p>
-<p>– Így. Elutasítottam, mert már nem szeretem. Mert úgy érzem, más
-világból való, mint én. Most <span class="pagenum"><a name=
-"Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> az italra adta magát s
-két nap mulva azt viszi oltár elé, kit sohase szeretett.</p>
-<p>Ismét Györgyiné szólalt meg:</p>
-<p>– Édes apja küldött érte, térjen vissza hozzá s ő megtagadta.
-Gőgjében nem akar a szülőjének megbocsátani, hogy az, mikor
-elbukott, elküldte néki minden podgyászát és nem akart róla tudni
-semmit.</p>
-<p>Eddig Julcsa mind nyugodtan, határozott hangon beszélt, de ez
-igaztalan vádra elfutotta arczát a vér, egész testében reszketve,
-szakgatott hangon – úgy mint régen szokta – vágott vissza a
-vádra:</p>
-<p>– Ez nem igaz! Nem igaz! Hazudik néném, ki merem mondani itt a
-gyülekezet előtt. És ezért el fogják itélni, mint a hogy elébb
-engemet itélt el. Nem mentem vissza apámhoz a kelmedék nemzetsége
-közé, mert megtaláltam az igaz ösvényt, mert látom a világosságot.
-Hogy menjek én vissza a dohánylé s a czifra rongyok közé, mikor itt
-a tisztaság fehér gyolcsa világít a szemem előtt… Tehetek én róla,
-hogy Gányó Julcsa volt a nevem? Tehetek arról, hogy éltem minden
-perczében csak a hivalkodást, a kérkedést tanulhattam meg? Tehetek
-róla, hogy szennyben nőttem fel? Tehetek róla, hogy
-gyermeklánykoromban már pirosítót vettem az iskolapénzen. Hogy egy
-rőf szalag többet ért nekem az örök üdvösségnél? Szidjatok,
-itéljetek el, köpjetek a homlokomra, itt van, – s lebontotta
-kendőjét, – csak engedjétek meg, hogy köztetek maradjak életre,
-halálra… Ne hagyjatok el! Támogassatok, mert szegény vagyok és
-nyomorult…</p>
-<p>Horváth János megfogta a kezét s mondá: <span class=
-"pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span></p>
-<p>– Én ezt a lányt tisztának nevezem. Mert bűnbánó és érez.</p>
-<p>– Én ezt a lányt szennyesnek nevezem, mert elbukott és fenhéjázó
-szava, gondolatja, – felelt reá Györgyiné.</p>
-<p>– Györgyiné, ne itélj, hogy ne itéltessél, – harsogta most neki
-a tanító s lelépve az emelvényről, megfogta a leány kezét és így
-szólott hozzá:</p>
-<p>– Elfogadom vallomásodat. Bűnbánó vagy, alázatos és beismered
-vétkeidet. A mi elmult, arról ne tudjunk semmit ezentúl, a jövőre
-meg az Úr veti fényes sugarát. Elbuktál, gőgös voltál és hiu. Most
-csak azt kell tudnunk, milyen lész, hogy a szerint itéljünk
-feletted, addig, míg «utazol». Megpróbáltatást pedig kettőt mérünk
-reád, úgy-e testvéreim? Egyik, hogy haza mész apádhoz s azok előtt
-mind elmondod néki vétkedet s megkérleled őt. A másik és ez lesz a
-nehezebb, régi szeretődet, ki miattad teszi magát tönkre, a helyes
-útra téríted s visszaadod őt övéinek. Ha e két próbát leteszed,
-visszatérhetsz hozzánk. Nyitott ajtóval fogadunk s karjainkba
-zárunk. Most pedig menj én eltévelyedett testvérem, menj útadra.
-Addig járd ez ösvényt, míg a lelked gőgjét meg nem törted és míg
-egyszerü szívvel, tiszta lélekkel, lelki békével telve, visszatérsz
-közénk.</p>
-<p>Te pedig, Horváth János, te lész a tanítója, vezetője. Érdemeld
-ki magadnak e lelket és fogadd alázattal rendeltetésedet.</p>
-<p>János és Julcsa lassan kimentek. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_215" id="Page_215">-215-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h3>XIX.</h3>
-</div>
-<p>Ezalatt Bálint csak ivott.</p>
-<p>A menyasszonyát, Zalai Örzsit, épp csak akkor látta, mikor a
-paphoz mentek együtt. De ez fel se tűnt azoknál. Hisz gazdák, ezek
-meg a tempót szeretik. A szerelmet – ha van is – jobb nem mutatni,
-így illendőbb. Ezt szokta mondani Böske néni Örzsinek, ha tán az
-kérdőleg vetette volna reá a könyektől alig-alig felszáradt
-szemeit.</p>
-<p>Bálint szülői azt hitték, hogy az esküvő után megváltozik. Azért
-siettették is a lakodalmat, még szörnyű savanyu, karczos volt az
-újbor s mégis október negyedikére tűzték…</p>
-<p>A lakodalomra nagy előkészületeket tettek. Egy nappal előtte ott
-sütött, főzött a Csepcsányiék minden asszony rokonsága a konyhában.
-Böske néni vezette az asszonyok hadát. Hazajött a Bálint nénje is,
-Monusné, a vásárhelyi pusztáról, az urával. Böske egyre-másra
-kanyarította ki a szép fonatosokat, Monus Mari meg rakta befelé a
-kemenczébe.</p>
-<p>– Hej néni, mikor még az én lakodalmamra rakták így a
-fonatosokat, de jó idő is volt az.</p>
-<p>– Jó-e?… Jó az most is. No nézzék, nem ízlik neki az a fehér
-kalács, a mivel az ura tartja.</p>
-<p>– Ízlik az Böske néném, de jobb volna sokszor egy darab száraz
-kenyér annál. <span class="pagenum"><a name="Page_216" id=
-"Page_216">-216-</a></span></p>
-<p>– Hát mi bajod?</p>
-<p>– Az a bajom, hogy még máig se szeret az uram.</p>
-<p>– Nyolczvan holdja van a vásárhelyi pusztán, nagydarab föld, úgy
-se tudnád telesírni, – mondta Böske néni, feltűzve a kötényét.</p>
-<p>– A tenger medrét telesírtam én már nyolcz esztendő alatt!</p>
-<p>– Hát mást szeret az urad?</p>
-<p>– Azt hiszem, nem szeret az senkit, semmit, csak az
-aranypénzt.</p>
-<p>– Hisz akkor jól van. Mi kell több ennél. Így bizonyosan nem
-halsz meg éhen az oldalán.</p>
-<p>– De elszomjazok… Nincs a ki szeressen.</p>
-<p>– Ti mind olyan hóbortosak vagytok. Mind a hány. Látod húgám,
-engem szeretett a megboldogult Boldizsár, – s az asszony az égre
-vetette a szemeit, – mégis nyomorogtunk hat éven által. Abban az
-időben, mikor én férjhez mentem, még olcsón adták a lányt. Te
-kikaptad mindjárt az anyád jussát.</p>
-<p>– Bárcsak az uram szerelmét is megkaptam volna vele.</p>
-<p>– Mit tettél volna akkor, ha úgy kellett volna nyomorogni
-évszámra, mint nékem. Úgy loptam meg magamtól
-krajczárról-krajczárra a mai vagyonkánkat. Bálba nem jártunk,
-szalag soha se látta a nyakamat Selyem átalvető kendőt, két éve,
-hogy az elsőt vettem.</p>
-<p>– És aztán, mit ér el vele?</p>
-<p>– Azt, hogy most már megvan.</p>
-<p>– És ez a boldogság?</p>
-<p>– Nem, nyugton vagyok. Nem félek attól, hogy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_217" id="Page_217">-217-</a></span> éhen
-halok meg. Lesz, ki megfizesse a temetésem árát.</p>
-<p>– És ezzel mit ér?</p>
-<p>– Mit érek? Hát te mit érsz el azzal, hogy furt azt vitatod,
-hogy az urad nem szeret?</p>
-<p>– Ezzel könnyítek a lelkemen.</p>
-<p>– Úgy, mint Bálint az ivással.</p>
-<p>– Ezt is tönkre tettétek. Meglátod, Böske néném, ennek nem jó
-vége lesz.</p>
-<p>– Nem-e? De hát mi kell ennek a fiúnak. A lánynak hatvan holdja
-van az orosházi szőlők alatt. Hisz ez kincset ér. Ötszáz forintot
-is megkaphatnak holdjáért. A lány szép… Van olyan, mint az a
-rongyos Gányó Julcsa volt…</p>
-<p>– Mit ér neki, ha nem szereti.</p>
-<p>– Meg fogja szeretni. Ha meg nem fogja… Hát eltölti az időt a
-felesége hatvan holdjával. Az ad majd neki munkát, a munka meg a
-legjobb búfelejtő.</p>
-<p>Böske néni beszélt, beszélt, de nem jött ki nyugalmából. Fonta
-egyre-másra a fehér kalácsot… Egyszerre csak felpattant az ajtó és
-Bálint lépett be rajta.</p>
-<p>– Jöjjön át a másik szobába néném, – szólott oda a nénjéhez.</p>
-<p>Mónusné letörülte a két kezét s átment a szobába vele.</p>
-<p>– Hol vannak az öregek? – kérdte Bálint mogorván.</p>
-<p>– Bementek Orosházára, még egyet-mást vásárolni a holnapi
-napra.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 377px;"><a href=
-"images/i013hq.jpg"><img src="images/i013.jpg" alt=
-"Böske néni beszélt, beszélt." title=
-"Böske néni beszélt, beszélt." /></a>
-<p class="caption">Böske néni beszélt, beszélt.</p>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_218" id=
-"Page_218">-218-</a></span></p>
-<p>– Tönkre is tették testem-lelkem üdvösségét, – mondta Bálint
-tompa hangon.</p>
-<p>És Mónusné ugyanazt ismételte most Bálintnak, a mit elébb Böske
-néni mondott neki: hogy a lány szép, pénzes… Csak Gányó Julcsáról
-nem tett említést.</p>
-<p>– Mit ér nékem? Kelmed legjobban tudhatja. Mert hisz, a mióta
-férjnél van, egy boldog percze se volt. Kelmedet is feláldozták,
-mint engem.</p>
-<p>– De én szeretem az uramat, – felelte Monusné megadással.</p>
-<p>– Hát így a kelmed dolga még könnyebb. Mivé lettünk. Az a
-gazdanép nem akar más egyebet látni a földön, mint a mi kézzel
-fogható. Nem kell néki se nóta, se táncz, csendes leszen a föld.
-Tán még a madarak is elhallgatnak… Hej! csúnya, csúnya világ ez
-Mari néném.</p>
-<p>– Hát azzal meg mit érsz, ha iszol?</p>
-<p>– Akkor elkábulok… Ilyenkor még úgy érzem, érek valamit.</p>
-<p>– És… Julcsát láttad azóta?</p>
-<p>– Annak se kellek már. Pedig azt tudtam, ott hagyok érte
-mindent… Megutált. Tán hivőnek készül.</p>
-<p>– Van jó dolga, – nevetett fel hangosan most Böske néni, ki egy
-tálba kalácsot hozott. – Gányó Julcsából csárdás Julcsa, azután meg
-hivő Julcsa. De sokszínű viganója van a lelkemadtának, akad minden
-alkalomra.</p>
-<p>– Elhallgasson néném, el! Mert úgy segéljen az Úr Jézus, hogy
-nem hagyok rá mondani még egy <span class="pagenum"><a name=
-"Page_219" id="Page_219">-219-</a></span> rosz szót se. És ma még
-kevésbbé, mint régen. Hisz hogy gányó-lány volt, arról nem
-tehetett. Mert hisz csak a kelmedék fagyos világában szégyen a
-szegénység. Hogy aztán csárdás-lány lett, azt daczból tette. Én
-tudom, mert hisz azóta győzöm az italt, mióta így van. Hogy hivő
-lett belőle… Az Isten megáldja érte. Tán juttat a lelke
-üdvösségéből minekünk szegény bűnösöknek is valamit. A jó Isten
-áldja meg mind a két kezivel.</p>
-<p>– A menyasszonyodról beszélsz, Bálint? – kérdte az öreg
-Csepcsányi, a mint belépett a szobába s a port leverte sötétkék
-ünneplőjéről.</p>
-<p>– Nem, a szeretőmről… A régi szeretőmről apám…</p>
-<p>A fiú hangos zokogással odaborult az apja vállára, kit nagyon
-szeretett s a kinek föláldozta boldogságát. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_220" id="Page_220">-220-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h3>XX.</h3>
-</div>
-<p>Pár napra a lakodalom után Bálint már megint csak a Juczi néni
-vendége volt, csak úgy, mint azelőtt. Az italban találta meg azt, a
-mit a felesége csókjaiban nem találhatott: – feledést,
-nyugalmat.</p>
-<p>Az ivó üres volt, csak az egy Tóth András ivott a kármentő
-oldalánál.</p>
-<p>Ezt is a szerelem vitte az italra.</p>
-<p>A mint Bálintot megpillantotta, hirtelen fölkelt, nagy zajjal
-letette poharát az asztalra s odalépett elé:</p>
-<p>– Jó, hogy jöttél Bálint, vártalak. Volna még szóbeszédünk
-együtt.</p>
-<p>– Van ám, van, – felelt rá Bálint és fokosával nagyot ütött az
-asztalra. – A te paráznaságod vitte őt a bűnbe, az tántorította el
-tőlünk. A tejfelt te szedted le az édes tejről, te, ki eddig csak
-savón éltél.</p>
-<p>– Tán azt veted a szememre, te gőgös gazda, hogy én az
-alamizsnádból éltem.</p>
-<p>– Az enyimből is, máséból is, – vetette oda néki Bálint
-gőgösen.</p>
-<p>De erre a csendőr már nem felelt, hanem felkapott egy széket s
-azzal ment Bálintra. Bálint egyik kezével messzire eldobta magától
-azt s aztán egyet rántva a csendőrön, belökte a padok közé.
-<span class="pagenum"><a name="Page_221" id=
-"Page_221">-221-</a></span></p>
-<p>Erre már a csárda népe összeszaladt. Juczi néni és szolgálói
-jajgatva nézték. De hát nem tehettek semmit, férfi nem volt a
-házban.</p>
-<p>András zúzott karral, de azért fölkelt a darabokra mállott
-lóczák közül, felvett egy butykost s azt vágta volna Bálint
-fejéhez, de az irányt tévesztve berepült a csárda ablakába, a mely
-most nagy csörömpöléssel betört.</p>
-<p>Bálint erre egyet kanyarított fokosával a levegőbe s egyszeribe
-a csendőr fejét érte, kinek szerencsére fején volt a kalap, a mely
-most szétmállva lehullott a földre. Homlokából meg csergedezni
-kezdett a vér. A csendőr egyet fordult maga körül, azután
-halotthalványan összeesett.</p>
-<p>– Meghalt… gyilkos vagyok! – rebegte Bálint és kirohant az
-ivóból.</p>
-<p>A legény most félőrülten szaladt végig a nagy utczán… Ment,
-ment… abba a házba, hol tudta, hogy a Julcsa húzta meg magát.
-Ugyanazzal a fokossal ütött egyet a ház ajtajára, a mely a csendőr
-homlokát érte.</p>
-<p>A zajra Julcsa kilépett a küszöbre. Az esthomályban is
-megismerte, hogy ki az.</p>
-<p>– Mit akarsz, hogy így fokossal kéred a «fogadj Istent?» –
-kérdte tiszta hangon Julcsa.</p>
-<p>– Eljöttem, megmondani néked, Julcsa, – felelt rá Bálint épp oly
-tiszta, csengő hangon, – hogy gyilkoltam érted. Az Andrást
-elpusztítottam, most már itt a bűn a homlokomon. Isten és ember
-eltaszított. Most már nyomorult vagyok, senkim sincs… Szeretlek még
-mindig, jobban mint valaha. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_222" id="Page_222">-222-</a></span></p>
-<p>A leány megingott. Milyen borzasztóan bekövetkezett… Azok azt
-mondják, csak akkor jut közéjük (s mikor azokra gondolt, János két
-szeme világított a lelkébe), ha Bálintot megmenti… Bálint gyilkolt,
-halálos bűnbe esett… És Bálint most földönfutó. Szegényebb,
-nyomorultabb nála és tán reá szorul.</p>
-<p>– Érted, mit mondtam? – kérdte Bálint hangosan.</p>
-<p>– Értem, de most már teérted semmit se tehetek, – felelt neki a
-lány egy percznyi ingadozás után. – Ha egy hónap előtt történik, ha
-egy hónap előtt rongyosan, vérben állsz meg előttem s azt mondod,
-gyere velem Julcsa, oszd meg a kenyeret, a melyet bujdosásban
-napról-napra fogok összekoldulni, mentem volna veled. Most már
-késő, mit érnél velem, ha már nem szeretlek…</p>
-<p>– Hát igaz, igaz, hogy nem szeretsz?</p>
-<p>– Szánlak. Ha tehetnék érted mást… egyebet, megtenném. De ma már
-nem adhatom a szívemet oda… mert…</p>
-<p>– Mert másé, – szakította félbe Bálint fenyegető szemmel. Mondd
-ki, hogy másé, az a birkaszivű ember megigézte, azé tested,
-lelked.</p>
-<p>– Testem és lelkem az Istené. Olyané leszen, kit az Isten szán
-nekem, a kit megérdemelek.</p>
-<p>– Hogyne… Hisz ha a nazarénushoz mész, egyenesen a mennyországba
-emel a két karja, megnyitja a paradicsom hét pecsétes kapuját a
-csókjaival.</p>
-<p>– Hallgass, – szólalt meg Julcsa szilárdan, erős <span class=
-"pagenum"><a name="Page_223" id="Page_223">-223-</a></span>
-hanggal, de egy csepp élesség nélkül. – Távozz hajlékunkból. Ide
-alázatos fővel kell még annak is jönnie, ki a koldusok koldusa.
-Úgy, ha maga a király fia is. Ez a hajlék tiszta… Mert még én is
-megtisztulok benne. Ne szennyezd be sárral a fehér oldalát. Menj
-Bálint, az Isten segítsen meg ezentúl is. Imádkozni fogok érted…
-Ennél többet nem tehetek. Az Úr legyen teveled.</p>
-<p>Ezzel megfordult s bement a kis ajtón, de a melyet csak behúzott
-maga után, a nélkül, hogy a reteszt rátolta volna.</p>
-<p>Bálint odaborult a kis ajtóra s hörögve kérte bocsánatát, aztán
-eldobva magától a fokost, a melyet eddig még mindig a kezében
-szorított, kirohant az utczára. Egyenesen Orosházára ment s ott
-feladta magát a járásbiróságnál.</p>
-<p>Julcsa pedig bement a szobába, hol Ányosné remegve várt reá,
-megcsókolta az öreg asszonyt s így szólt:</p>
-<p>– Helyesen cselekedtem néném?</p>
-<p>– Én nem tudom. Én csak azt tudom, hogy derék, jó lány vagy.
-János majd megmérlegeli szavaid súlyát. Én szegény, gyengeelméjű
-asszony vagyok, én csak azt tudom, a mit szívem sugall nékem, én
-derék lányom, – mondta és zokogva a nyakába borult. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_224" id="Page_224">-224-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h3>XXI.</h3>
-</div>
-<p>Szerencsére, Tóth András sebe nem volt súlyos. A csapást a fején
-lévő kalap felfogta. Aztán meg ő volt a támadója (a csárdai
-asszonyok vallomásai szerint), így Bálint csak egy pár hetet
-kapott.</p>
-<p>Tóth Andrást meg áthelyezték a szolnoki csendőrséghez, hogy így
-minden zenebonának elejét vegyék.</p>
-<p>Julcsa nagy megkönnyebbüléssel hallotta a hírt.</p>
-<p>– Mi lett volna velem, ha igazán agyonütötte volna Andrást? –
-kérdezte egy izben Jánost.</p>
-<p>– Félek, lányom, hogy akkor nem épülhettél volna be soha. Mert
-nem számolhattál volna Bálint lelke üdveért a Mindenható előtt.</p>
-<p>– De így is? Hogy számolhatok? Ha ki is jut. Holnap újra
-kezdheti.</p>
-<p>– Akkor kell majd térítő munkádat elkezdeni.</p>
-<p>– Én Istenem, hogy lesz az? – kérdte a leány szívszorongva. –
-Hogy lesz?</p>
-<p>– A jó Isten segíteni fog ezentúl is, mint a hogy eddig
-megsegített. Minden akadályon átjutottál eddig.</p>
-<p>– És ha megtérítettem… Azután való cselekedeteiért is én leszek
-a felelős?</p>
-<p>– Hogy lennél. Csak azért lehetsz, a melyet a te befolyásod
-alatt követ el. A mit ezután tesz majd, az az ő és a Mindenható
-dolga leszen. <span class="pagenum"><a name="Page_225" id=
-"Page_225">-225-</a></span></p>
-<p>– Addig pedig…</p>
-<p>– Addig Ányosnét látod el.</p>
-<p>Szegény öreg asszony nagy beteg volt már három nap óta. A gyomra
-megdagadt és se enni, se beszélni nem tudott már. Meghűlt vagy az
-öregség tette, nem lehetett tudni.</p>
-<p>Julcsa éjjel-nappal ápolta. El nem hagyta egy perczig se. Oly
-nyugodtnak érezte magát a nagy beteg mellett, ki úgy látszik,
-boldogan néz át a másvilágba s ki a multkor is, hogy felnyitotta
-szederjes ajkait, vigasztalást adott neki: – nincsen halál, csak
-élet! – rebegte s aztán ismét visszahanyatlott párnái közé.</p>
-<p>Egy nyugodt őszi estén négy hivő asszony látogatott el hozzá,
-meg János, ki minden este, úgy most is átjött hozzájok. Az
-asszonyok énekeltek, az egyik nehány őszi rózsát hozott, azt
-hintette az öreg asszony lábához. Mind nyugodtan beszélt. És ép oly
-nyugodtan felelt Ányosné is kérdéseikre. Mint családtagok, kik nagy
-út előtt állnak, mielőtt szétválnának, ügybajaikat beszélik meg.
-Halkan beszélgettek.</p>
-<p>Ányosné eközben egyszerre csak felült az ágyában, kimeresztette
-elhaló szemeit, ajkai rebegtek valamit s aztán visszaesett
-párnáira. Meghalt.</p>
-<p>Julcsa megborzadt, aztán sírva fakadt volna, de hisz egyiknek se
-változott az arcza. Talán meg se halt. Egyik ép oly nyugodtan ült
-ott, mint a másik, aztán egyszerre a nélkül, hogy összenéztek
-volna, mind a négy egy zsoltárt kezdett el énekelni. Dicsérték az
-Urat.</p>
-<p>János meg odamegy az öreg asszonyhoz és csendesen <span class=
-"pagenum"><a name="Page_226" id="Page_226">-226-</a></span>
-leszorítja szempilláit. Julcsa még egyszer odanéz egyikre-másikra,
-majd elfullad és zokogva odaborul az ágy szélére.</p>
-<p>János nyugodtan megfogta kezét, szinte mosolyogva így szólt:</p>
-<p>– Úgy mondta a testvérünk, a ki meghalt, hogy nincsen halál,
-csak élet. Emlékezz szavaira. Elment… Mi is elmegyünk nemsokára
-utána. Jó helyre jutott.</p>
-<p>És ezt mint vigasztalást mondta. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_227" id="Page_227">-227-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h3>XXII.</h3>
-</div>
-<p>Másnap volt a temetése. Négy férfi: János, Fekete a tanító,
-Ravasz és az öreg Franyó vitték a gyalulatlan deszkakoporsót. Pár
-férfi a nyomában. Asszony nem jár a nazarénusok temetésére. Azoknak
-lágy a lelkük, ki találnának törni és sírni találnának akkor, mikor
-ujjongani kéne, hogy az elköltözött az Úr színe elé lépett s része
-vagyon az örök fényességben. Julcsa nézte, a mint nyugodtan, sírás
-és ének nélkül kimentek a ház udvarából. Követte szemével a
-menetet. Csendesen, szótlanul elmentek a lombvesztett nagy eperfák
-alatt. Végig haladtak a homokháti főutczán, aztán csak mentek,
-mentek.</p>
-<p>Ott a középlakhely végiben van a hivők temetője. Oda vitték. A
-négy ember letette a koporsót, aztán sírt ásott a kis terület
-szélén. A koporsót átkötötték kötéllel – leeresztették a földbe. Se
-szó, se hang. Csak a koporsóra hulló göröngyök tompa kongása. A kis
-hantot hamar ráhányták, aztán mindegyik elment a maga útjára.</p>
-<p>János a halottasházba indult. Ott találta Julcsát sírva.</p>
-<p>– Mit sírsz? Ne sirasd. Üdvözült.</p>
-<p>– Tán magamat siratom. Hisz úgy megszerettem. Anyámat nem
-ismertem. Ez a jó, csendes asszony meg pártomat fogta. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_228" id="Page_228">-228-</a></span></p>
-<p>– Ezentúl se lész árva. Mi mind körülted leszünk.</p>
-<p>– De hol leszek ezentúl? Ez a hajlék már most nem lehet az
-enyém. Az Ányosné családja eladja vagy bele jő lakni. Hová hajtsam
-fejem?</p>
-<p>– A ház az enyém. Ányosnénak én adtam lakásul. Szegény volt.
-Nekem meg ez a ház nagy. Magános embernek az a kis kunyhó is
-megteszi. Ezért főzött, mosott reám az elköltözött.</p>
-<p>– De én így magával nem lakhatok.</p>
-<p>– Nem lakhatnál, ha gányó lennék. De lakhatsz mert Krisztusban
-hiszek. Ki illethetne szóval? Tetteinkért Istennek vagyunk
-felelősek, azt meg hogy csalhatnánk meg?</p>
-<p>– De örökké csak nem lakhatok itt?</p>
-<p>– Csak míg beépülsz.</p>
-<p>A leány nem kérdezett többet semmit. János azonban folytatta: –
-Még két lépést kell tenned. Az egyik atyád felé. Még nem követted
-meg.</p>
-<p>– Vasárnap akartam menni, mikor mind otthon lesznek, hogy így
-nagyobb súlya legyen.</p>
-<p>– Ez igaz szó volt, a mit ejtettél.</p>
-<p>– És a második megpróbáltatás?</p>
-<p>– Ez akkor lesz, ha kiszabadult! <span class="pagenum"><a name=
-"Page_229" id="Page_229">-229-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h3>XXIII.</h3>
-</div>
-<p>Következő vasárnap Julcsa magára vett egy fekete hosszú
-szoknyát, fekete derekat s elindult gyalog az atyjához.</p>
-<p>Elment a mellett a kis ház mellett is, a melyben akkor takarás
-idején először találkozott Bálinttal. De sok idő is telt el azóta.
-Több, mint a mennyi négy esztendő keretében elfér.</p>
-<p>De Julcsa közönyösen látta a házat, épp oly nyugodtan maradt a
-láttára, mintha csak ott soha semmi se történt volna.</p>
-<p>A szabad-szent-tornyai főutczát elkerülte. Igen sok kérdésre
-kellett volna felelnie. Neki meg már megtudnia valója úgy se volt
-semmi. Keresztül vágott a letarolt mezőn s ment. Milyen másnak
-érezte magát, mint akkor rég! Pedig akkor is érzéssel volt tele a
-lelke mindig. Minden fűszálra, minden hervadó levélre, minden
-fakadó virágból, nóta ébredt a lelkében. Most minden, a mi életre
-ébredt s minden, a mi elmúlik, egy érzéssé simul a lelkében, de ezt
-az egyet nem váltja dalra, lenn marad az, a lelke legbensőbb
-kamrájában, ott, hová emberi szem nem láthat, hová csak az
-tekinthet, ki ezt életre hivta: az Isten. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_230" id="Page_230">-230-</a></span></p>
-<p>Lassan haladt, nem mintha félt volna. Tudta, a mit tenni fog,
-lealázkodással jár. De hát hogy ezt megteheti, épp erre volt büszke
-a hajdani gőgös Gányó Julcsa. Érezte, hogy kicsinyes hiúság,
-kicsinyes gúny nem érintheti már lelkét. Egy utat lát maga előtt
-már csak, a mely keskeny s tele van göröngygyel, de maga elfér
-rajta és végén egy világ. A majorhoz érve, perczre megállott. Ott a
-hosszú ház, az, a melyben született. Az ott a kukás pajta meg, a
-melyben a dohányt fűzték. Hej, de sokszor elöntötte lelkét benne a
-keserű bánat, hányszor fent járt a lelke, fenn… a csillagoknál.
-Miért? Ma úgy érzi, semmiért. De ezt azok hogy értenék? Ott állnak
-a ház előtt mind. Ide rikít a ruhájok. Látja Terkán az ő régi
-köntösét. Milyen különös ez neki most. Mire volt azon a ruháján
-nyolcz fodor. Mivel ért ő azzal többet? Miben segítette meg az,
-hogy a hajában arany gyöngyöt viselt s hogy a nyakán czifra kláris
-csillogott-villogott. Ez csak a testét ékesítette… Csoda-e, hogy
-így csak a testét kivánták meg. Mit ért azzal, hogy a bálban minden
-tánczát elkapdosták? És minek volt maga az a táncz? Tán, hogy
-forrongó, csapongó vérét lecsillapítsa? De hát hol az a vér?
-elfolyt… Vagy vízzé lett a testében. Megvan, megvan! Harsogja át
-valami a lelkét… Gyorsítva lépteit, úgy érzi, épp oly tüzes láva
-csörgedezik most is az ereiben, mint azelőtt, csakhogy most… Hol,
-és hogy fog kitörni?</p>
-<p>Megy, gyorsított léptekkel. Körülveszik a leányok, csókolják
-arczát-nyakát. A legények is körülzajongják, ő meg csak hagyja. Úgy
-érzi, nem egy képet <span class="pagenum"><a name="Page_231" id=
-"Page_231">-231-</a></span> alkotnak véle a boldogságról, hát mit
-mondjanak így egymásnak ezentúl?</p>
-<div class="figcenter" style="width: 370px;"><a href=
-"images/i014hq.jpg"><img src="images/i014.jpg" alt="Lassan haladt."
-title="Lassan haladt." /></a>
-<p class="caption">Lassan haladt.</p>
-</div>
-<p>– Hát hazajöttél, haza Julcsám! – kiáltja örömujjongva Annus
-Terka, ki most még azt se bánná, ha ezt a czifra köntöst vissza is
-kéne neki így adni.</p>
-<p>– Visszajöttem. De nem azért, a mit ti hisztek. Csak apámhoz
-jöttem… Egy pár szavam volna vele. Jertek be ti is mind, hogy
-tudjátok, mi járatban vagyok.</p>
-<p>– Jertek.</p>
-<p>És a lány bement a házba. A legények s lányok meg utána.</p>
-<p>Az öreg Manga épp a kemenczénél ült és ebédelt, a mint leánya
-belépett az ajtón.</p>
-<p>– Hozott Isten, édes lányom! – Az öreg megtántorodva odasietett
-hozzá.</p>
-<p>– Nem apám. Hallgass meg. Nem jöttem vissza hozzád. Nem ez
-hozott vissza. Nézd, menyecske lett a lányodból, pedig férjhez nem
-is ment soha, (azt eszelte ki reggel, beköti fejét, hogy szemmel
-látható legyen szégyene). Bűnbe estem. Gyalázat érte lányodat. Nem
-érdemli meg többé, hogy felemeld. Nem is kérem ezt a kegyet tőled.
-Csak megkövetni jöttelek. Bocsásd meg lányodnak, a mit tett, mert
-akkor nem tudta, mit csinált…</p>
-<p>Julcsa meghajtva fejét, odament atyja elé s úgy érezte, most épp
-úgy csapong a lelke, mint mikor féktelen szerelemmel, észbontó
-vágygyal volt színig tele. De hogy lesz most? Az öreg ember szinte
-tántorogva odament hozzá, megfogta a bekötött fejét és
-odaszorította a melléhez. <span class="pagenum"><a name="Page_232"
-id="Page_232">-232-</a></span></p>
-<p>– Én szegény, szegény menyecske lányom, – mondta megcsukló
-hangon.</p>
-<p>És most, úgy érezte, most jött a megpróbáltatás nehezebb
-része.</p>
-<p>– Az Isten megáldjon. Az őrködjék a házad felett. Én megyek,
-mert más a hivatásom.</p>
-<p>– Maradj velem, édes lányom. Öreg, nyomorult vagyok már. Ne menj
-el.</p>
-<p>– Én ide vissza nem térhetek. Közétek nem illik se szavam, se
-tettem. Az én életem nem vágna a tiétekhez. Megyek apám. Magamhoz
-meg úgy se vehetnélek, mert nincs otthonom.</p>
-<p>– Hát kinél vagy?</p>
-<p>– A hivő Horváth János házában. Ányosné meghalt. Egyedül lakom
-most már benne.</p>
-<p>És egyszerre az öreg ember arcza eltorzult, eltaszította a
-leányt magától.</p>
-<p>– Hát igaz az, a mit mondanak, most meg a Horváth János
-szeretője lettél. Te czégéres! Hát ilyen vagy. Minden héten másik,
-eltakarodj a szemem elől… Mert össze találom törni csontjaidat, te…
-te… s odaköpött a homlokára.</p>
-<p>Julcsa lassan letörülte a halántékát, aztán felkötötte a kendőt
-a homlokára s nyugodtan így szólt:</p>
-<p>– Horváth Jánosnak az élete tiszta. Csak az enyém szennyes. Az ő
-házába belát az Isten, ott az őrködik és tudja, hogy mi történik a
-négy fala között. Az Isten áldja meg a kelmed hajlékát is, édes
-apám, az Isten áldjon titeket…</p>
-<p>A gányókon nyugodtan végig nézve, kiment az ajtón. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_233" id="Page_233">-233-</a></span></p>
-<p>Mikor letért a rétre, úgy érezte tágul a lelke, mint akkor rég,
-mikor néha napján csillagos éjjel dalolva tért haza a takarásból,
-mint hajadon lány, szűzi testtel, szűzi lélekkel.</p>
-<p>Másnap a gyülekezeten felvették az «utazók» közé. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_234" id="Page_234">-234-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h3>XXIV.</h3>
-</div>
-<p>Egy este egyedül üldögélt a nagy házban, Jánost ma estére nem
-várta. Pár nap előtt Kondorosra ment két kocsi hivővel barátkozni,
-az ottani nazarénusokhoz. Kinn lassan hullott a hó. Maga se tudta
-miért, de tán először, mióta a hivőkkel van, elszorult a szíve.
-Félt, vagy mi… Maga se tudta. Elgondolkozott. Milyen furcsa is a
-sorsa. Egy fél év se telt el s mennyin ment keresztül. Úgy él ebben
-a nagy házban, mint valami magányos özvegy. Pedig még férje se
-volt. A lemondás útjára lépett, pedig jóformán még az életet sem
-ismerte meg. Ha egy sugár volna, mi az élethez köti, mert hisz
-olyan az élete, mint a sűrű fehér hópehely alatt nyugvó világ,
-csendes és vágytalan.</p>
-<p>Egy fény, egy csillag!… Mely a hófehér pusztaságból kivezesse.
-És a lány imádkozni kezdett. Nem úgy, mint a szektákhoz tartozók,
-nem borult le, nem kulcsolta össze a kezét, nem kért semmit, csak
-nézett, nézett maga elé. Látott… Látta maga előtt nyitva az örök
-világosság birodalmát. Látott ott maga előtt végtelen fényességet…
-és egy keskeny utat. És annak a fehér ösvénynek, a mely olyan
-fényes, mintha hó lepte volna el, – annak szélén egy deresedő
-ember, kinek szürke szemei úgy világítanak <span class=
-"pagenum"><a name="Page_235" id="Page_235">-235-</a></span> felé,
-mint maga a fényesség ott a távolban…</p>
-<p>– János, – rebegte a leány s behunyta a szemét. Behunyt szemmel
-csak azt látta, a mit elébb. Egyszerre egész testében megrendülve,
-odaborult az asztalra és szakgatott hangon zokogni kezdett. És volt
-e zokogásban valami, a régi időkből. Élet, szenvedély rezegte át
-minden hangját, minden könyjét… Vágyakat érzett… Kitágult a két
-karja… János… János, rebegte s csak zokogott még mindig.</p>
-<p>Egyszerre halkan kinyílt az ajtó és a nazarénus lépett be
-rajta.</p>
-<p>A leány megrettent, letörölte könnyeit.</p>
-<p>– Bocsáss meg, bocsáss meg nekem!</p>
-<p>– Mit bocsássak meg lányom?</p>
-<p>– Nem tudom, mi történt velem, de összezavarodott a lelkem. És
-úgy érzem, a régi Julcsa ébredt föl a lelkemben, a midőn…
-hívtalak.</p>
-<p>– És jöttem. Ne félj semmitől. Már ma csak az lehetsz, a mi
-vagy, nyitva előtted a boldogulás útja.</p>
-<p>– Igen… uram, – felelt a leány és lehajtotta fejét. De érezte,
-hogy van még valami, a mi még a véges lény szemében több magánál az
-üdvösségnél is. De hát hogy tudná ő azt néki megmondani, hogy mi
-az!</p>
-<p>– Lányom, ma a nagy megpróbáltatás napja érkezett meg. Ma fogsz
-győzedelmeskedni fölötte s így végleg legyőzöd a magad lelkét
-is.</p>
-<p>– De hátha nem, hátha nem. – A lány úgy érezte, hogy lelkiereje,
-a mely már annyi akadályon keresztülvitte – meggyengült. Úgy érzi,
-bizodalma <span class="pagenum"><a name="Page_236" id=
-"Page_236">-236-</a></span> gyengül… úgy érzi, még köze van az
-élethez is. – Félek, mi lesz velem, ha ő lesz az erősebb?</p>
-<p>– A jövőt csak Isten ismeri.</p>
-<p>– És kigyelmed hisz nékem, bízik bennem? – kérdte a leány
-önkénytelenül. – Hiszi, hogy lesz belőlem még jó, nemes, becsületes
-leány, ki még be is épülhet maguk közé? Kinek nem lesz mit
-szégyelnie, se az emberek, sem az Isten előtt? Hej, mert hiszen nem
-tudja, milyen szennyes házban nőttem fel, kelmed nem tudhatja,
-milyen szenvedély emésztheti egy ilyen bűnös leány lelkét. Nem
-tudhatja, mi mindent kell felednie, mit tanulnia, hogy igaz legyen
-belőle. Hogy csittítsam a háborgó szívet! Nem tudja, nem tudhatja,
-mi vagyok, mert hisz jó volt, mindig jó, mi leszek én és mi voltam
-én?</p>
-<p>A lány szenvedélyes hangon, lángoló szemekkel beszélt.</p>
-<p>János oda állt elé, szembe nézett vele.</p>
-<p>– De igen, én tudhatom. Húsz év előtt katona voltam. Öreg ember
-vagyok, negyven felé járok. Szép szeretőm volt… Szerettem, ő is
-szeretett. A lány igérte, hozzám jő, ha visszatérek. Hogy
-visszajöttem, más kedvese volt s be volt kötve a feje…</p>
-<p>– Mint az enyém, – mondta Julcsa keserűen.</p>
-<p>– Mint a tiéd. Kis gyermeket ringatott… Kit törvénytelenül,
-istentelenül hozott a világra és én… Én is – s a nazarénus hangja
-egyszerre mély lett, mint az orgona hangja – szerettem, szerettem
-máskép, mint ma. Tele volt szerelmem mindennel, a mi a földre húz,
-tele haszontalan vágygyal, fékevesztett <span class=
-"pagenum"><a name="Page_237" id="Page_237">-237-</a></span>
-indulattal. A lány megcsalt… én rátörtem, meg akartam ölni…</p>
-<p>Julcsa megremegett. Úgy érezte, megindult alatta a föld. – És…
-és?</p>
-<p>– A leány… A Mindenható bölcsesége el nem hagyott akkor sem,
-megmenekült… Én négy évet ültem várfogságban. Négy évet… A
-nazarénus homlokát kiverte a verejték.</p>
-<p>– Aztán – s a lány úgy érezte, tágul, tágul a szive.</p>
-<p>– Kijövet elbujdokoltam messzire. Itt nehány szegény ember
-befogadott megbélyegzett homlokkal is… És pár év multán bevettek
-maguk közé… Látod, én megbocsájthatok. És ők megbocsájtanak.</p>
-<p>A leány végtelen boldogsággal hallgatta az ember szavait. Úgy
-érezte, visszaadta őt az életnek. Nem azzal, hogy még nagyobb bűnök
-is meg lesznek bocsájtva, mint az övé… De hogy így hát ez a szent,
-ez is ember, ember, ki szeret s kit szeretni is lehet… Szeretni
-szabad.</p>
-<p>Pár perczig hallgattak.</p>
-<p>Julcsa nem mert szólni, hátha elárulja, a mit érez – s mi lesz
-akkor! Most még jobban remegett.</p>
-<p>– De nem azért jöttem. Bálint ott van a korcsmában. Iszik s
-húzatja. Épp most jött, most még tán józan… El ne mulaszd e
-perczet. Menj át s végezd be művedet.</p>
-<p>– Most, ebben az órában? És hozzá a csárdában? – A leány
-szemérmesen összehúzta keblén a kendőt. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_238" id="Page_238">-238-</a></span></p>
-<p>– Félsz tán? Félsz tán tőle, avagy attól, a mit érez, vagy
-attól, a mit a világ beszél?</p>
-<p>– Nem félek se magamtól, se mástól, – felelt rá a lány. – Mit
-tegyek?</p>
-<p>– Azt te tudod, mit kell tenned. Isten sugalmazni fog…
-tudom.</p>
-<p>– És bármit tegyek, ha a bensőm súgja, jól leszen téve?</p>
-<p>– Isten fog sugalmazni, tudom, – mondta a hivő a meggyőződés
-hangján.</p>
-<p>A lány magára vett egy nagykendőt. János a ház kapujáig kisérte.
-Ott elhagyta… A lány magában maradt a hulló hó közepén, fagyos,
-hideg téli éjszakában. <span class="pagenum"><a name="Page_239" id=
-"Page_239">-239-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h3>XXV.</h3>
-</div>
-<p>A korcsma elé ért. Belülről harsány muzsikaszó hallatszik, tán
-egy egész banda húzza. Bele-belebömböl Bálint szava, kemény, durva
-betyárnóta. Betyár szilajsága, fékvesztett szenvedélye beszél
-belőle, ki mindenre kész, mindenre el van szánva.</p>
-<p>Julcsa még egy perczig tétováz… A hólepte tornáczon megáll. Csak
-a banda s a Bálint hangja. Lány nincs az ivóban. És ha lenne! Akkor
-is – mert másképp nem lehet.</p>
-<p>Kinyitotta az ajtót. Bálint háttal feléje. A primás ráhajlik a
-vállára, úgy húzza, a banda egész erejével kiséri.</p>
-<p>Julcsa egyenesen odamegy hozzá s ráteszi a Bálint vállára a
-kezét.</p>
-<p>– Bálint, – szólalt meg.</p>
-<p>– Ki az… A Julcsa… haj… a Julcsa! – és hangosan kaczagni
-kezdett. – Hát ide jöttél utánam? Most már kellek neked… Vagy azt
-akarod megtudni, hogy milyen a vármegye tömlöcze? Dohos az,
-penészes, hugám. A ki ott hűsöl, annak sok mindentől megy el a
-kedve, még a dalolástól is.</p>
-<p>– Bálint, hallgass meg csak pár perczig. Küldd ki a
-czigányt.</p>
-<p>– Nem tetszik a nóta? Tudok én vígabbat is! – <span class=
-"pagenum"><a name="Page_240" id="Page_240">-240-</a></span> Bálint
-fütyülni kezdett, majd eldalolta a nóta szavait:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">«Nagyváradi váradi vár
-alatt,<br /></span> <span class="i0">Vasalják a keselylábú
-lovamat,<br /></span> <span class="i0">Míg a keselylábú lovam
-keselylábát vasalják,<br /></span> <span class="i0">Szent-Tornyában
-a babámat csókolják.»<br /></span></div>
-</div>
-<p>– Hallgass, Bálint, vagy elmegyek s akkor sohse fogod megtudni,
-miért jöttem ide.</p>
-<p>– Hát ha úgy van, elküldöm őket… Úgy se beszéltünk már kettesben
-rég. Lóduljatok ki a tornáczra… Pakoltok hát? Gyorsan!</p>
-<p>A czigányok kiváncsi arczczal kisompolyogtak a szobából.</p>
-<p>Hogy egyedül maradtak, Julcsa odajött elé és szembe nézve vele,
-határozott hangon beszélni kezdett.</p>
-<p>– Hallgass meg, Bálint. Ne gúnyolj, ne sérts meg. Sokat
-szenvedtem érted, te sokat szenvedtél értem. A jó Isten nem kivánta
-a frigyünket.</p>
-<p>– Nem… Nem kivánta! Hej nem az!</p>
-<p>– Ne kivánjuk mi se… Te tudod, tudod Bálint, hogy szerettelek.
-Szerettelek egész szűzi szerelmemmel. Szívem minden dobbanása a
-tiéd volt, tiéd boldogságom, tiéd lettem volna boldogtalanságban
-is. Akkor este életre született a szívem, szívem egész mindenségét
-te ölelted által… Szerettelek.</p>
-<p>És Bálint szinte megmeredve figyelte. Eltünt a vér arczáról,
-mind a szívébe szaladt, látszott rajta. Szinte kifagyott az élet a
-lelkéből.</p>
-<p>– Hogy nem lehettünk egymáséi, annak oka kellett, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_241" id="Page_241">-241-</a></span> hogy
-legyen. Nem így volt az megírva. De nem is illettünk volna
-egymáshoz. Szegény lány nem illik gazdaemberhez. Nem boldogíthat
-olyant, kinek szerelme csengő aranypénzre váltható.</p>
-<p>– Julcsa, Julcsám, ne mondd! – És most Bálint gőgös szívében is
-megmozdult valami. Véghetetlen boldogtalannak érezte magát, hogy
-oly közel érzi magát ahhoz, kit szeretett, kit szeret még ma is, de
-a ki soha, soha többé az övé nem lehet. Lerogyott egy székre,
-balkarjára hajtotta fejét s úgy hallgatta keserű szívvel, a mit
-Julcsa mond neki.</p>
-<p>– Te csak eltántorodtál tőlem. Most már így van jól. De hát… Mit
-ér neked, hogy itt dorbézolod át éjszakáidat, itt váltod aprópénzre
-a szíved szerelmét? Nem látod, hogy ez méltatlan hozzám és
-méltatlan tehozzád?</p>
-<p>– Mit tegyek hát, mit tegyek? Legyek tán hivő… Mint te. Nékem
-nincsen tanítom, ki oktasson, mint teneked Julcsa.</p>
-<p>– Ne káromold az Istent. Azok is a te javadat akarják csak.
-Addig, míg te itt dorbézolsz, addig ők a te lelki üdvösségedért
-imádkoznak.</p>
-<p>– Van jó dolguk, törődnek is azok velem, – mondta Bálint
-keserűen.</p>
-<p>– Törődnek, mert a te üdvösségedhez van az enyém is kötve. Értsd
-meg jól. Ha te tönkre mész, tönkre kell nékem is mennem. Mert a
-pusztulásodnak végre is én vagyok az okozója.</p>
-<p>Erre az önvádra Bálint önváddal felelt:</p>
-<p>– Nem úgy van. Így cselekszem, mert ez nékem így tetszik. Inkább
-a te pusztulásodat idéztem én <span class="pagenum"><a name=
-"Page_242" id="Page_242">-242-</a></span> elő… Tudom, ne tagadd, –
-mondta a legény ellágyult hangon.</p>
-<p>– Erről ne beszéljünk. Az is szükséges volt a boldogulásomhoz,
-üdvözülésemhez. A hiba se tebenned, sem énbennem nem volt. Kiben?
-Keresse az, ki tud hozzá. Elbuktam. Hát jól van, erről nem tehetsz…
-Most csak arra kérlek Bálint, hogy segíts felemelni.</p>
-<p>És a legényben a vele született nagylelkűség kezdett
-ébredezni.</p>
-<p>– Julcsám… én angyalom. Mit tehetnék én te érted?</p>
-<p>– A mit tenned kell, az mind a kettőnkért, mind a hármunkért
-leszen. Térj haza a feleségedhez.</p>
-<p>– És te mondod ezt nékem, Julcsa, te?</p>
-<p>– Nézd. Én ismerem azt a szegény asszonyt. Jó lány volt.
-Gazdalány volt, de azért soha se nézett le minket. Szelid és téged
-szeret.</p>
-<p>– Mit ér ez nekem?</p>
-<p>– Azt még nem érted úgy-e, hogy elérkezik az az idő, midőn a
-szegények szegénye lehetünk és ha már tán nem is szeretünk,
-legalább a szeretetre vágyunk.</p>
-<p>– Én ugyan azt se tudom, milyen szinű a szeme.</p>
-<p>– Az enyém színét tudtad, mégis elfordultál tőlem. És ne is azt
-nézzed, de hogy milyen a szíve. Az meg néked nagy drágasággal
-fölér, mert tele a képeddel színig.</p>
-<p>– Szeret… De hát mit tehetek érte?</p>
-<p>– Ne tégy ma még érte semmit. Ha majd szeretni fogod, megérted,
-mi a tennivalód vele szemben. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_243" id="Page_243">-243-</a></span> Ma még csak mikettőnkért
-tegyél. Te érted és én értem. Mindkettőnk nyugalmáért egy lépést,
-csak egyet.</p>
-<p>– És te, te elfordultál tőlem örökre, – mondta a fiú hangos
-zokogással.</p>
-<p>Ha így élsz tovább, soha se látsz többé. Ha visszatérsz
-párodhoz, ha baj ér benneteket, mindig hozzám fordulhattok, mert én
-tudom, mi a szenvedés…</p>
-<p>– Bocsáss meg Julcsa, ha megszenvedtél értem, – mondta a
-gőgös-szívű, de azért gyenge férfi, feltekintve reá s megfogta a
-kezét.</p>
-<p>– Jere, Bálint, kezem a kezedben… Jere, elvezetlek.</p>
-<p>És Bálint, nyitott szemmel, mintegy megigézve ment. A leány
-kivezette az ivóból. A czigányok bámulva látták, hogy Bálint, a
-nélkül, hogy szót ejtene hozzájuk, megy-megy a lánynyal. Kiértek az
-utczára, Julcsa mindig fogta a kezét. Igy mentek az egymás oldalán,
-a sűrün hulló hó közepén, a mely elnyomta lépteik neszét s a mely
-mint fehér fátyol terült el felettük. Nem hallatszott semmi
-kelettől nyugatig. Kelettől nyugatig fehér hó-tenger, a melyet csak
-itt-ott egy kis fehér ház s az abból kiáradó mécs fénye pontozott
-ki.</p>
-<p>Mentek…</p>
-<p>Egyszerre Bálint szólalt meg:</p>
-<p>– És így kéz-kézben haladtunk volna egy életen által.</p>
-<p>– És így kéz-kézben mehetsz át egy életen olyannal, a ki szeret,
-s ki méltó szerelmedre. <span class="pagenum"><a name="Page_244"
-id="Page_244">-244-</a></span></p>
-<p>Bálint némán megszorította a kezét. És csak mentek. Most a
-mellett a ház mellett haladtak el, a melyben legelébb látták meg
-egymást.</p>
-<p>De nem szólott egyik se. Áthaladtak a nyugvó
-Szabad-Szent-Tornyán, mintha ebből is kihalt volna az élet, oly
-csendes, álmatagon csendes volt minden. Aztán itt künn a pusztán,
-csak egymást láthatják már a sűrü hó közepén. Hó-tenger merre szem
-lát… és magány.</p>
-<p>– Julcsa, mindent megigérek, csak egyet, egyet tegyél meg.</p>
-<p>– Mit, Bálint?</p>
-<p>– Nyújtsd ide az arczodat, hogy egyszer, egyszer még
-megcsókolhassam.</p>
-<p>A lány reá hajolt. Hideg arczát odanyújtotta a legénynek és a
-csók, mintha megfagyott volna. Egyik se érzett semmit.</p>
-<p>– És most megigéred, hogy hűséges párja leszel a feleségednek,
-meg?</p>
-<p>– Isten engem úgy segéljen! – S az ember felemelte kezét. A lány
-hitt neki.</p>
-<p>Csak mentek…</p>
-<p>Éjfél után egyre járt az idő, midőn a kisrátai tanyára értek.
-Még pislogott benn a mécses.</p>
-<p>– Engem vár, reggelig elvár néha, – mondta Bálint.</p>
-<p>– Látod, megérdemli, hogy ezentúl része legyen az éjszaka s az
-élet nyugodalmában.</p>
-<p>Beléptek az udvarra. A kutyák megismerték gazdájukat.
-Nesztelenül futottak a pitvarig. Bálint leverte magáról a havat, le
-a lányról is. <span class="pagenum"><a name="Page_245" id=
-"Page_245">-245-</a></span></p>
-<p>Beléptek a házba. A fiatal asszony sokáig virraszthatott, ott
-ült felöltözve egy karos-széken, egyik karjára borult s alszik.</p>
-<p>Julcsa csendesen odalépett hozzá.</p>
-<p>– Nézd Bálint, milyen szép, mily csendes, nyugodt, tiszta az
-ajka. Nézd, milyen nyugodtan alszik. Párod lesz az élet viharaiban
-s nyugodt szivvel térhetsz hozzá pihenni bárhonnan is. Örzsi,
-Örzsi! – ébresztette a fiatal asszonyt.</p>
-<p>Az felriadt, aztán azt hitte, hogy Julcsát és urát az álmában
-látja maga előtt, nagyot sóhajtva, visszahanyatlott a székre.</p>
-<p>– Ébredj, mi vagyunk. Nézd Örzsi… én meg az urad.</p>
-<p>Az asszonyka kitörülte az álmot szemeiből és álmélkodva, szinte
-megrettenve, látta őket maga előtt…</p>
-<p>– Hazajött s megkért, legyek én nálad a közbenjáró. Kérleljelek
-meg téged. Eddig nem szeretett, ezentúl hűséges párod lészen.
-Úgy-e, úgy lesz, Bálint?</p>
-<p>Bálint, könyekkel telt szemmel, beszélt volna, de szólni nem
-tudott, csak a két ujját emelte fel esküre.</p>
-<p>– Ne esküdj, Bálint. A pap előtt is esküdtél. De hűséged első
-pillanatja csak a mai éjszakától kezdődjék. Legyen a tied, Örzsim.
-Légy boldog vele, add a kezedet neki és aztán nekem. Úgy… És most
-az Isten áldjon benneteket.</p>
-<p>És a leány, a nélkül, hogy amazok megakadályozhatták volna,
-összehúzta keblén a nagy kendőt s <span class="pagenum"><a name=
-"Page_246" id="Page_246">-246-</a></span> kiment a házból. Azok meg
-utána indultak. Az asszony hálálkodni akart volna, – az ember
-marasztotta.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 374px;"><a href=
-"images/i015hq.jpg"><img src="images/i015.jpg" alt=
-"Julcsa csendesen odalépett hozzá." title=
-"Julcsa csendesen odalépett hozzá." /></a>
-<p class="caption">Julcsa csendesen odalépett hozzá.</p>
-</div>
-<p>De Julcsa csak ment… Nem akarta hangjukat hallani többet. Sűrün,
-sűrün hullott a hó, nehezen, bajjal lépett. De azért úgy érezte,
-szárnya nőtt, a melyet ha kibont, átiramlik véle a mindenségen.</p>
-<p>Nem érezte a fáradságot. Mélyen járt a hóban, de mit bánta ő
-most? A faluig kis csapáson haladt, onnan meg… Tudja jól az
-utat.</p>
-<p>Ugy háromkor, mikor a falu közepére ért, elállt a havazás.
-Tiszta, csillagos éjszaka. Merre a szem lát, hó és hó. Egy végtelen
-fehér lap a világ – s benne úgy érzi, egyedül halad… egyedül a
-révpart felé. Hát ha itt fagy meg az úton? Nem, nem lehet, nem
-szabad… Az Isten vele volt egész éjjel, ezentúl se hagyja el.</p>
-<p>Ment.</p>
-<p>Erre már tudja, várják itt otthon, otthon van. Négy óra volt,
-hogy a János kunyhója elé ért. Benn mécses égett.</p>
-<p>Várták…</p>
-<p>Kopogtatott. János kijött a kunyhó elé.</p>
-<p>– Uram, megtettem, a mit kivántatok. Az Isten igéje szerint
-történt.</p>
-<p>– Akkor add kezedet én feleségem, hagy vezesselek majd én a
-hivők közé…</p>
-<p>És karjaiba zárta a leányt.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="footnotes">
-<h2>Lábjegyzetek.</h2>
-<div class="footnote">
-<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href=
-"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Vezető.</p>
-<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href=
-"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Tánczosnők egy arab
-törzsből.</p>
-<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href=
-"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> Sivatagi
-folyam.</p>
-</div>
-</div>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_247" id=
-"Page_247">-247-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>TARTALOM.</h2>
-</div>
-<ul class="TOC">
-<li>JUSTH ZSIGMOND. Irta <i>Mikszáth Kálmán</i> <span class=
-"ralign"><a href="#Page_V">V</a></span></li>
-<li>A PÉNZ LEGENDÁJA <span class="ralign"><a href=
-"#Page_1">1</a></span></li>
-<li>GÁNYÓ JULCSA <span class="ralign"><a href=
-"#Page_135">135</a></span></li>
-</ul>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_248" id=
-"Page_248">-248-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>KÉPJEGYZÉK.</h2>
-</div>
-<ul class="TOC">
-<li>1. Justh Zsigmond arczképe <span class="ralign"><a href=
-"#Page_II">II</a></span></li>
-<li>2. Belényesy Mária grófnő <span class="ralign"><a href=
-"#Page_7">7</a></span></li>
-<li>3. A mama karjaiba vetettem magamat <span class=
-"ralign"><a href="#Page_26">26</a></span></li>
-<li>4. Figyeljen reám, gyermekem <span class="ralign"><a href=
-"#Page_46">46</a></span></li>
-<li>5. Kiültünk egy terrassera <span class="ralign"><a href=
-"#Page_75">75</a></span></li>
-<li>6. Vissza már a karjain hoz át <span class="ralign"><a href=
-"#Page_91">91</a></span></li>
-<li>7. Eszeveszett gyorsasággal haladtunk <span class=
-"ralign"><a href="#Page_110">110</a></span></li>
-<li>8. És felvettük az élet keresztjét <span class=
-"ralign"><a href="#Page_134">134</a></span></li>
-<li>9. Odakönyökölt a kis ház falára <span class="ralign"><a href=
-"#Page_139">139</a></span></li>
-<li>10. Átfonta a leány derekán a karját <span class=
-"ralign"><a href="#Page_157">157</a></span></li>
-<li>11. Julcsa lángszín rokolyája perdül <span class=
-"ralign"><a href="#Page_176">176</a></span></li>
-<li>12. Künn ült a pitvarajtóban <span class="ralign"><a href=
-"#Page_197">197</a></span></li>
-<li>13. Böske néni beszélt, beszélt <span class="ralign"><a href=
-"#Page_217">217</a></span></li>
-<li>14. Lassan haladt <span class="ralign"><a href=
-"#Page_230">230</a></span></li>
-<li>15. Julcsa csendesen odalépett hozzá <span class=
-"ralign"><a href="#Page_245">245</a></span></li>
-</ul>
-<hr class="chap" />
-<div class="transnote">
-<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p>
-<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p>
-<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p>
-<table summary="Javítások">
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_42">42</a></td>
-<td>«zöld«</td>
-<td>«zöld»</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_44">44</a></td>
-<td>«bating«-jéről</td>
-<td>«bating»-jéről</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_63">63</a></td>
-<td>formánélek</td>
-<td>formán élek</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_98">98</a></td>
-<td>bogy ez</td>
-<td>hogy ez</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_114">114</a></td>
-<td>akarhat őlem</td>
-<td>akarhat tőlem</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_230">230</a></td>
-<td>valami a elkét</td>
-<td>valami a lelkét</td>
-</tr>
-</table>
-</div>
-<div lang='en' xml:lang='en'>
-<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>A PÉNZ LEGENDÁJA; GÁNYÓ JULCSA</span> ***</div>
-<div style='text-align:left'>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Updated editions will replace the previous one&#8212;the old editions will
-be renamed.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United
-States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg&#8482; electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG&#8482;
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for an eBook, except by following
-the terms of the trademark license, including paying royalties for use
-of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
-copies of this eBook, complying with the trademark license is very
-easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
-of derivative works, reports, performances and research. Project
-Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away&#8212;you may
-do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
-by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
-license, especially commercial redistribution.
-</div>
-
-<div style='margin-top:1em; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE</div>
-<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE</div>
-<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-To protect the Project Gutenberg&#8482; mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase &#8220;Project
-Gutenberg&#8221;), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg&#8482; License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg&#8482; electronic works
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg&#8482;
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg&#8482; electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg&#8482; electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person
-or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.B. &#8220;Project Gutenberg&#8221; is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg&#8482; electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg&#8482; electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg&#8482;
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (&#8220;the
-Foundation&#8221; or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg&#8482; electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg&#8482; mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg&#8482;
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg&#8482; name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg&#8482; License when
-you share it without charge with others.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg&#8482; work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country other than the United States.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg&#8482; License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg&#8482; work (any work
-on which the phrase &#8220;Project Gutenberg&#8221; appears, or with which the
-phrase &#8220;Project Gutenberg&#8221; is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-</div>
-
-<blockquote>
-  <div style='display:block; margin:1em 0'>
-    This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most
-    other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-    whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-    of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
-    at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you
-    are not located in the United States, you will have to check the laws
-    of the country where you are located before using this eBook.
-  </div>
-</blockquote>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg&#8482; electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase &#8220;Project
-Gutenberg&#8221; associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg&#8482;
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg&#8482; electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg&#8482; License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg&#8482;
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg&#8482;.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg&#8482; License.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg&#8482; work in a format
-other than &#8220;Plain Vanilla ASCII&#8221; or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg&#8482; website
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original &#8220;Plain
-Vanilla ASCII&#8221; or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg&#8482; License as specified in paragraph 1.E.1.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg&#8482; works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg&#8482; electronic works
-provided that:
-</div>
-
-<div style='margin-left:0.7em;'>
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-        the use of Project Gutenberg&#8482; works calculated using the method
-        you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-        to the owner of the Project Gutenberg&#8482; trademark, but he has
-        agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-        Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-        within 60 days following each date on which you prepare (or are
-        legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-        payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-        Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-        Section 4, &#8220;Information about donations to the Project Gutenberg
-        Literary Archive Foundation.&#8221;
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-        you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-        does not agree to the terms of the full Project Gutenberg&#8482;
-        License. You must require such a user to return or destroy all
-        copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-        all use of and all access to other copies of Project Gutenberg&#8482;
-        works.
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-        any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-        electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-        receipt of the work.
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You comply with all other terms of this agreement for free
-        distribution of Project Gutenberg&#8482; works.
-    </div>
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg&#8482; electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
-the Project Gutenberg&#8482; trademark. Contact the Foundation as set
-forth in Section 3 below.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg&#8482; collection. Despite these efforts, Project Gutenberg&#8482;
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain &#8220;Defects,&#8221; such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the &#8220;Right
-of Replacement or Refund&#8221; described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg&#8482; trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg&#8482; electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you &#8216;AS-IS&#8217;, WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg&#8482; electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg&#8482;
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg&#8482; work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg&#8482; work, and (c) any
-Defect you cause.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg&#8482;
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg&#8482;&#8217;s
-goals and ensuring that the Project Gutenberg&#8482; collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg&#8482; and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation&#8217;s EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state&#8217;s laws.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Foundation&#8217;s business office is located at 809 North 1500 West,
-Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
-to date contact information can be found at the Foundation&#8217;s website
-and official page at www.gutenberg.org/contact
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; depends upon and cannot survive without widespread
-public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state
-visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 5. General Information About Project Gutenberg&#8482; electronic works
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg&#8482; concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg&#8482; eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Most people start at our website which has the main PG search
-facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-This website includes information about Project Gutenberg&#8482;,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
-</div>
-
-</div>
-</div>
-</body>
-</html>
author	nfenwick <nfenwick@pglaf.org>	2025-01-21 18:14:32 -0800
committer	nfenwick <nfenwick@pglaf.org>	2025-01-21 18:14:32 -0800
commit	01ab85f87d5ebd95327277dac6572f06c99b5e25 (patch)
tree	096f503c63d08b543db43b77d1c992fdc5a8c4d1 /old/68427-h/68427-h.htm
parent	071d57e87b30375ea6599c539dfe3189ad340160 (diff)