diff options
Diffstat (limited to 'old/68216-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/68216-0.txt | 5645 |
1 files changed, 0 insertions, 5645 deletions
diff --git a/old/68216-0.txt b/old/68216-0.txt deleted file mode 100644 index 6203260..0000000 --- a/old/68216-0.txt +++ /dev/null @@ -1,5645 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Kant prolegomenái minden leendő -metafizikához, by Immanuel Kant - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Kant prolegomenái minden leendő metafizikához - -Author: Immanuel Kant - -Translator: Bernát Alexander - -Release Date: May 31, 2022 [eBook #68216] - -Language: Hungarian - -Produced by: Albert László from page images generously made available - by the Hungarian National Digital Archive - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK KANT PROLEGOMENÁI MINDEN -LEENDŐ METAFIZIKÁHOZ *** - - -FILOZÓFIAI IRÓK TÁRA. - -VIII. - -KANT PROLEGOMENÁI MINDEN LEENDŐ METAFIZIKÁHOZ, MELY TUDOMÁNYKÉNT FOG -SZEREPELHETNI. - -FILOZÓFIAI IRÓK TÁRA. - -A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA TÁMOGATÁSÁVAL - -SZERKESZTIK - -ALEXANDER BERNÁT ÉS BÁNÓCZI JÓZSEF. - -NYOLCZADIK KÖTET. - -KANT PROLEGOMENÁI MINDEN LEENDŐ METAFIZIKÁHOZ. - -MELY TUDOMÁNYKÉNT FOG SZEREPELHETNI. - -BUDAPEST. - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA. - -1909. - -KANT PROLEGOMENÁI MINDEN LEENDŐ METAFIZIKÁHOZ, - -MELY TUDOMÁNYKÉNT FOG SZEREPELHETNI. - -FORDITOTTA S BEVEZETÉSSEL ELLÁTTA - -ALEXANDER BERNÁT. - -MÁSODIK JAVITOTT ÉS BŐVITETT KIADÁS. - -BUDAPEST. - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA. - -1909. - -FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA. - - - - -ELŐSZÓ A MÁSODIK KIADÁSHOZ. - -Hogy Kant Prolegomenáinak magyar fordításából új kiadásra van szükség és -a Tiszta Ész Kritikájának első kiadása is immár teljesen elfogyott, -annak biztató jeléül tekinthetjük, hogy hazánkban is a komolyabb -filozófiai tanulmányoknak ideje elérkezett. Kötelességemnek tartottam -ezt a fordítást is, mint Descartes-ot és Hume-ot gondosan átnézni, -simítani, kijavítani, magyarosabbá tenni, hogy az olvasót a fordításból -származó idegenszerűségek és nehézségek mentül kisebb mértékben -akadályozzák tanulmányában. Fölhasználtam a porosz akadémia nagy -Kant-kiadásának kritikailag javított szövegét, melynek alapján a szöveg -néhány helyét szabatosabban és helyesebben fordíthattam. A bevezetésben -tekintettel voltam az azóta fölmerült kutatásokra, ámbár a legtöbb -esetben az eredmény negativ volt; mind _Erdmann_, mind _Vaihinger_ -föltevéseit el kellett utasítanom. A fordítás fárasztó revizióját és -javítását örömmel végeztem. Mennél tovább foglalkoztam e művel, annál -inkább éreztem, hogy örökbecsű remekművel foglalkozom, melynek az első -megjelenése óta lefolyt százhuszonöt év semmit se tudott ártani. - -Budapest, október havában. - -_Alexander Bernát._ - - - - -A FORDÍTÓ BEVEZETÉSE. - -A «Prolegomenák» 1783-ban, két évvel Kant főműve, a «Tiszta ész -kritikája», után jelent meg s e kis mű már e körülménynél fogva is -kiváló fontosságú Kant gondolatainak megértésére. A «Tiszta ész -kritikája» mint architektonikus rendszerességgel szerkesztett -nagyszabású s terjedelmű munka, e rendszeressége mellett is, vagy talán -épen miatta bonyodalmas, belsőleg nehezen áttekinthető egész; mint -hosszú, tizenegy évig tartó megfeszített gondolkozás eredménye pedig, -mely teljesen uj útat tör magának, sok helyütt homályos is, nem az -előadás külső, hanem a gondolatkifejtés belső okainál fogva. A soká egy -pontra összepontosított gondolkodás könnyen elveszti közvetetlenségét s -azt az elfogulatlanságát, melynél fogva az író saját gondolatait a -felvilágosítandó olvasó szemével is tudja nézni s ennek szükségletei -szerint előadni; az író nem uralkodik többé gondolata fölött, hogy -részeit az olvasó számára leleményesen elrendezhesse, hanem a gondolat -uralkodik ő rajta s keletkezésének előttünk ismeretlen körülményei -szerint jut kifejezésre. Mindez megváltozhatik, mihelyt a mű kilép a -világba s ezzel némileg idegenné válik saját irója előtt is. -Fogyatkozásai könnyebben feltárúlnak előtte, főleg az előadásbeliek, -mert az író most az olvasó szemével látja a művét s részben innét van, -hogy oly gyakran elégedetlen vele. Némi efféle elégedetlenséget érzett -Kant a «Tiszta ész kritikája» megjelenése után. Szilárd meggyőződése -volt, hogy korszakos munkát végzett, mely új fejlődést szab a -filozofiának, de jogosúltnak ismerte el azt a kifejezést, «hogy műve -itt-ott homályos» (9. l.[1]), hogy e homályosságnak részben legalább az -előadás az oka, melyet első izben nem lehetett mindenütt elég jól -berendezni. (11. l.) Ez indította a «Prolegomenák» megírására. A -«Prolegomenák» Kant saját nyilatkozata szerint «előkészítő gyakorlatok» -a főműhez (9. l.), melynek alaprajzát, tervét adják. (11. l.) «E terv -alapján azután áttekinthetjük az egészet, egyenkint megvizsgálhatjuk a -főpontokat, melyeken minden megfordúl s az előadást «egyben-másban -jobban berendezhetjük, mint a mű első kidolgozása alkalmával lehetett.» -(11. l.) A «Prolegomenák»-ban tehát Kant újra, rövidebben s -áttekinthetőbben adja elő a «Tiszta ész kritikája» tartalmát s minthogy -a «Tiszta ész kritikája» homályosságáról még ma sem szüntek meg a -panaszok, érthető, hogy ama nagy vitában, mely Kant gondolatairól több -mint száz év óta folyik, a «Prolegomenák»-at mindig a legfontosabb -okiratok egyikének tekintették. E szempont vezette a «Filozófiai Írók -Tára» kiadóit is, hogy mielőtt a «Tiszta ész kritikája» magyar -fordítását kiadnák, ennek különben se könnyű útját a «Prolegomenák» -fordításával egyengessék. - -Kantnak idézett nyilatkozata azonban, hogy a «Prolegomenák» tervrajzát -adják a «Tiszta ész kritiká»-jának, csak metaforikus módon, tehát -tökéletlenűl jelzi a «Prolegomenák» sajátosságát. A «Prolegomenák» -puszta tervrajznál sokkal többet foglalnak magukban. Némely része -valóban nem egyéb mint a főmű megfelelő részeinek puszta kivonata, néha -csak tartalomjegyzéke, mely magában kevéssé érthető, tehát csekély -jelentőségű is; de a műnek első fele igazi átdolgozása a «Kritika» -megfelelő szakaszának, meglepő világosságú új feltüntetése, mely nemcsak -mint előkészítő gyakorlat a rendszer tanulmányozásához, hanem mint -vezérfonal a rendszer megvizsgálásában is fontos szolgálatot tehet. Az a -gondolattömeg, mely a «Kritiká» – ban némely helyütt oly nehézkésen -rendezkedik el, a «Kritika» megjelenése után nem merevedik meg azonnal; -kezd átalakúlni, tisztúlni, habár némelykor úgy, hogy a rendszerben -megoldatlan s megoldhatatlan kérdések szirtjei tisztább előadásban csak -láthatóbbakká válnak. - -E világosodási folyamat hat évig tart a «Tiszta ész kritikája» második -kiadása megjelenéseig 1787-ben, s ez út mentében a Prolegomenák fontos -állomást jeleznek. Még ma is vitatott az a kérdés, hogy a «Tiszta ész -kritikája» második kiadásának az elsőtől való eltérései mily -jelentőségüek, pusztán formaiak-e, vagy pedig elvi változtatásokat -foglalnak-e magukban? E kérdés eldöntésére is a Prolegomenák figyelmes -vizsgálata mellőzhetetlen. A Prolegomenák mind a rendszer fejlődésének, -mind pedig értelmének megértésében egyaránt fontos szolgálatot tehetnek. - -A következőkben nem térhetünk ki mind e kérdések tárgyalására. Ez -megkívánná a rendszernek bő ismertetését, mely feladatra egy külön műben -(Kant Élete, fejlődése és filozofiája, írta Alexander Bernát. I. kötet. -Budapest 1881. A. m. t. Akadémia könyvkiadó vállalatában) vállalkoztunk. -De ez föltételezné azt is, hogy akik a Prolegomenákat olvassák, a -«Tiszta ész kritikáját» már ismerjék. S habár ezekre is kell, hogy -tekintettel legyünk, a következőkben mégis inkább azokhoz fordulunk, kik -a «Prolegomenák» olvasásával megkezdik Kant rendszere tanulmányozását. -Ezeket akarjuk röviden a mű keletkezéséről, szerkezetéről, -sajátosságairól felvilágosítani, a magyarázatokat s ama kérdések -taglalását, melyek Kant gondolatainak fejlődésére vonatkoznak, a «Tiszta -ész kritikája» kiadásában fogjuk adni. - - -I. A Prolegomenák keletkezése. - -A mű keletkezése első nyomáról Hamann levelei tudósítanak bennünket. -(Hamann-nak Kanthoz való viszonyát l. a fordító «Kant»-jában 131–137. -l.) Hamann 1781 augusztus 5-ikén írja Herdernek: «Kant szándékozik -Kritikája népszerű kivonatát laikusok számára is kiadni» (Hamann művei -Roth kiadásában VI. k. 202. l.) s nehány nappal később azt írja -Hartknochnak: «Kant Kritikájának népszerű kivonatáról beszél, melyet, -mint igéri, laikusok számára fog kiadni.» Haman-nak e szavai azonban -épen nem tekinthetők a megírandó mű kimerítő programmjának. Ha e szók -«népszerű kivonat» magától Kanttól származnak is, azért még nem -tudhatjuk, mit értett Kant «népszerű kivonat»-on. Vajjon a főpontok -egyszerű, világos előadása, a részletek mellőzésével, nem népszerű -előadás-e a szó legjobb értelmében? A Prolegomenák-ról nem mondhatni-e, -hogy ily értelemben a legkitünőbb népszerű művek közt foglalnak helyet? -S hogy mivé válik majd a mű kidolgozás közben, midőn esetleg egészen -más, új körülmények is érvényesíthetik befolyásukat, nem árulhatta el -ama cím, mely amúgy is Kant szándékát legfölebb jelezte, de nem -jellemezhette. – Mikor fogott hozzá Kant a mű megírásához, Hamann -leveleiből nem tudhatjuk meg. Hamann 1781-ben s 1782 elején folyton -kérdezősködik barátainál, mikor lesz meg a mű (l. az illető levélrészek -összeállítását Emil Arnoldt kis művében: «Kant’s Prolegomena nicht -doppelt redigirt.» Berlin, 1879. 26–28 l. továbbá újabban az említett -porosz akadémiai kiadásban Benno Erdmann tanulmányát IV. k. 598–607 l.), -de úgy látszik, csak 1782 ápril táján tud meg valami biztosat. Mert -mindaddig majd «kivonatnak», majd «tankönyvnek» vagy «olvasókönyvnek», -majd a Kritika «pótlásának» nevezi a megírandó művet; 1782 ápril 21-én -már egy még megírandó metafizika «prolegomenáinak» nevezi, tehát -körülbelül a végleges címet adja meg neki (Prolegomena einer noch zu -schreibenden Metaphysik), habár igen jól tudja, hogy voltakép csak a -Kritika «magyarázatát», «mellékletét» fogja benne találni. - -Közben ugyanis, 1782 január 19-én megjelent az első birálat a Tiszta ész -kritikájáról, a Göttinger Gelehrte Anzeigenben (L. «Kant» I. 433. l. -ff.), mely nagy mértékben hatott Kantra és a Prolegomenák megirását is -siettette. Ama birálat írója teljesen félreértette, jobban mondva, nem -értette meg Kant gondolatait s általában nem is sejtette a mű -jelentőségét. Ama számos kisérletek egyikének tartotta, melyek homályos -nyelven régi gondolatokat elevenítenek föl s nem az igazságot, hanem a -feltűnést keresik. Kant el volt készűlve rá, hogy gondolatai mind -újságuknál, mind mély s alapvető voltuknál fogva csak lassan s nehezen -fognak érvényesűlni, de e küzdelem első tünete a göttingai bírálatban -mégis mélyen bántotta. Nagyítva a bírálat jelentőségét, mintegy -kockáztatva látta hosszú, fáradságos munkájának lassan megérlelt -gyümölcsét s e balesetet részben annak is tulajdonította, hogy nem adta -meg művének azt a közérthetőséget, mely hatását biztosíthatta volna. Ha -eddig talán bele sem fogott még a tervezett kis mű irásába, most nemcsak -megírja, de határozottabbá vált céllal és szándékkal írja meg. Ha -egyáltalán ilyenre gondolt volt eddig, most már szó sem lehetett többé -tiszta kivonatról. Népszerűséget se kereshetett többé a szó közönséges -értelmében. Nem a nagyközönséget kellett első sorban felvilágosítani, -hanem azokat, kik ily könyvekről bírálatot írnak, a filozófia tanítóit. -Azért mindjárt első sora a műnek mondja: «E prolegomenák nem tanulók, -hanem leendő tanítók használatára valók.» S már a mű címében fel kell -tüntetni nemcsak a Tiszta ész kritikája tendenciáját, hanem a -Prolegomenák polemikus élét is. Mert a Tiszta ész kritikája abból a -szempontból itélendő meg, hogy metafizika eddig egyáltalán nem volt s a -Tiszta ész kritikája veti meg először annak a tudománynak az alapját, -mely ezentúl a metafizika helyébe fog lépni. Még ezt sem vette észre ama -bírálat szerzője, s azért a Prolegomenák főleg erre fogják a -közfigyelmet terelni. Ki fogják mutatni, hogy az eddigi metafizikának -egyáltalán nincs értéke, s a Tiszta ész kritikája valósággal forradalmat -idéz elő a filozófia terén. Azért a «Prolegomenák» nem közönséges -prolegomenák (bevezetés) a metafizikához, hanem prolegomenák «minden -leendő metafizikához, mely tudományként fog szerepelhetni». S azért a mű -elején is, végén is olyatén módon jelzi a Prolegomenák célját, hogy e mű -mintegy tervnek tekintessék, melynek alapján a főművet, minden pontját -egyenkint, meg lehet majd vizsgálni. (L. 11. és 125. l.) S annyira -beleélte magát e gondolatba, hogy nem tekintve keresztülvitelének -lehetetlenségét, komolyan ajánl formális vizsgálatfélét. «Azt ajánlom, -minthogy lehetetlen terjedelmes épületet futólagos áttekintéssel azonnal -egészben itélni meg, hogy vizsgálják meg alapjától kezdve részenként s -használják ennél e Prolegomenákat általános tervrajz gyanánt, melylyel -azután alkalmilag maga a mű hasonlítható egybe.» (125. l.) «A vizsgálat -tervrajzáúl s vezérfonaláúl pedig azért ajánlom e Prolegomenákat, nem -pedig magát a művet, mert ami az utóbbinak tartalmát, rendjét, tanítási -módját s azt a gondosságot illeti, melyet minden tételre fordítottam, -hogy mielőtt felállítom, pontosan megmérem s vizsgálom, még most is -egészen meg vagyok vele elégedve (mert évek kellettek hozzá, míg nem -csak az egésszel, hanem némelykor csak egy tételével is forrásait -illetőleg meg voltam elégedve); de előadásommal az elemtan némely -szakaszaiban nem vagyok teljesen megelégedve, példáúl az értelmi -fogalmak dedukciójában vagy a tiszta ész paralogizmusaiban, mert -bizonyos terjedelmesség ott kárára van a világosságnak. Ezek helyett a -vizsgálat alapjáúl az szolgálhat, amit e szakaszokra vonatkozólag a -Prolegomenák mondanak.» (126. l.) - -«Hogy a tudósoknak ily célra való törekvéseit mikép lehetne egyesíteni, -ennek eszközeit kigondolni másokra kell bíznom.» (127. l.) – Egy külön -függelékben pedig egyenesen ama bírálattal s egy időközben megjelent más -bírálattal is foglalkozik (1782 aug. 24. a Gothaische gelehrte -Zeitungenben jelent meg Ewald bírálata, amelyet Kant második helyen 125. -l. említ) s az első ellen sújtó ellenbírálatot ír. - -A munka megírása pedig gyorsan halad előre, valószínűleg 4–6 hónap alatt -készűl el. 1782 ápril havában már tudták Königsbergben, hogy a -Prolegomenák készülnek s augusztus havában már azt írja Hamann, hogy, -amint hallja, Kant már tisztába is írta a művet. 1782 végén már -megkezdték a mű nyomását, mely 1783 elején megjelent a könyvpiacon.[2] - - -II. A mű szerkezete. - -A Prolegomenáknak az előbbiekben elmondott keletkezési története egy -sajátságos föltevésre adott alkalmat. Benno Erdmann, ki nehány kitűnő -művel gazdagította a Kant-irodalmat, abból a nézetből indul ki, hogy ama -kivonat, melyről Hamann szól, jóformán készen volt, mikor a göttingai -bírálat megjelent. A bírálat megjelenése Erdmann nézete szerint arra -birta Kantot, hogy a kivonat hátralevő részét rövidítve befejezze, s -ebbe a most már kész kivonatba számos történeti s kritikai toldásokat -közbeszúrjon. A «Prolegomenák» tehát két alkotó részből állanának, a -kivonatból s a polemikus élű toldásokból, melyek oly különböző -természetűek, hogy pusztán tartalmukat tekintve, határozottan föl lehet -ismerni, hogy mi melyik részből való. Erdmann annyira bízik e -föltevésében, hogy ennek alapján készítette a Prolegomenák új kiadását, -s tipografiailag is, a toldásokat kisebb betűkkel szedetvén, -megkülönböztette a két alkotó részt egymástól.[3] - -E föltevés szerint: - - -_Eredeti kivonat._ - -§. 1–2. (12–16 l.) - -§. 4. (17–21 l.) két darab kivételével. - -§. 5. (22–26 l.) három darab kivételével. - -§. 6.–13. az I. jegyzetig (27–33). - -§. 14–22. (40–50 l.) - -§. 23–26. (51–56 l.) - -§. 32–34. (60–62 l.) - -§. 35–38. (62–67 l.) - -§. 40–48. (73–81 l.) - -§. 49. egy mondat kivételével (82–83.) - -§. 50–52_b_. (84 l.) - -§. 52_c_–56. (87–96 l.) - - -_Későbbi toldás._ - -Bevezetés 3–11 l. - -§. 3. (16–17 l.) - -§. 4 ben 18 l. De nem tehetem – Voltaképen met. ítéletet és 21 l. A -Tiszta ész kritikájában – Szerencsés eset. - -§. 5-ben 22 l. De itt nem kell – határait megállapíthassuk; a 22. l. a -jegyzet; a 23 l. De a mily mellőzhetetlen – Mind a metafizikusok. - -§. 13-ban az I., II. és III. jegyzet (33–39 l.) - -§. 22-ben a jegyzet. (51 l.) - -§. 27–31. (56–60 l.) - -§. 34-ben a jegyzet. (61 l.) - -§. 39. (68–72 l.) - -§. 40-ben a jegyzet (74 l.) - -§. 49-ben ilyetén módon – idealizmust. 83 l. 10. sor al. - -§. 52-ben a jegyzet 84 l. - -§. 57. – a mű végeig. (96–128 l.) - -Erdmann föltevése a szöveg éles megfigyelésén alapszik s hasznos -szolgálatot is tehet a mű tanulmányozásában, figyelmeztetvén Kant -gondolatmenetének kitéréseire, polemikus fordulataira s ez okból -közöltük részletesen Erdmann szövegfelosztását; de magát a föltevést -jogosulatlannak és szükségtelennek, a szöveg felosztását pedig, -amennyiben a művet két különböző időben s különböző célzattal készült -részre akarja bontani, teljesen önkényesnek tartjuk, amiért is Erdmann -szövegfelosztását fordításunk kiadásánál teljesen mellőznünk kellett. - -Külső okok nemcsak nem kényszerítenek e föltevésre, de nem is -támogatják. Csakis Hamann révén tudjuk, hogy Kant népszerű kivonatot -akart írni; de hogy Kant maga élt-e «népszerű kivonat» szókkal; s ha élt -velük, mit értett rajtuk; s ha valóban puszta népszerű kivonatot akart -csinálni, bele fogott-e ebbe a munkába; s ha belefogott, fölhasználta-e -azt, amit írt, a Prolegomenákban: minderről nem tudunk semmit. Sőt nem -is valószínű, hogy a szó közönséges értelmében népszerű művet akart -írni; valószínűbb, hogy elejétől fogva csak rövidebben s már azért is -áttekinthetőbben, közérthetőbben s ily értelemben népszerűen akarta -előadni a kritika alapelveit. Minthogy azonban Hamann leveleiből tudjuk, -hogy 1782. elején, mielőtt a göttingai bírálat megjelent, az erkölcsök -metafizikáján dolgozott, semmi sem támogatja azt a föltevést, hogy -ugyanakkor a kivonaton is dolgozott. Ha pedig Hamann igazat mondott, ha -Kant valóban laikusoknak írt volt valamit, nem valószínű, hogy amit írt, -felhasználta abban a munkában, melyet mint mindjárt az első sorban -mondja, leendő tanítóknak szánt. Hamann-nak egy odavetett nyilatkozatára -semmikép sem lehet oly kényes műveletet alapítani, minő a mű szövegének -elejétől végig való ketté osztása s tipografiai, tehát az olvasásban -rendkívűl zavaró, megkülönböztetése. - -Belső okok sem pótolják a külsők gyengeségét. Mert ha valószínű, hogy a -göttingai bírálat előtt Kant kivonatot nem írt, hogy az egész művet a -bírálat megjelenése után írta, mi ok szólhat amellett, hogy a mű két -alkotó részből lett összeszerkesztve? Az, hogy a bírálatra vonatkozó -polemikus, cáfoló s bizonyító szavak akadnak a műben? De hiszen az egész -mű a bírálat megjelenése után készült, miért ne lehetne benne vonatkozás -e bírálatra? Vagy talán az, hogy e vonatkozások némikép elkülöníthetők a -többi részektől? Ez a vonatkozások természetéből következik, melyeknek a -gondolatmenet fősodrától el kell válniok. Talán az adna okot e -föltevésre, hogy nagyon sok a műben a kitérés, jegyzet, mellékes -észrevétel, nincs egységes szervezete, meglátszik rajta, hogy sok -helyütt toldva-foldva van? De melyik műve Kantnak nem ilyen? A -többiekhez képest a Prolegomenák még művészileg van szerkesztve. A -«Tiszta ész bírálatában» némely helyütt a legfontosabb fejtegetések -jegyzetekbe szorulnak. A Prolegomenákon meglátszik, hogy egyhuzamba -rövid idő alatt készültek, főkép az I. és II. rész, melyek -gondolatmenete gyorsan és szorosan halad célja felé. Hogy ismételt -átolvasásnál a szerzőnek egyik-másik dolog eszébe jutott, mely vagy mint -közbeszúrás, vagy mint jegyzet találta meg helyét, melynek beletoldása -vagy észrevétlenül elsimíttatott, vagy többé-kevésbbé kilátszott, az -főleg Kantnál oly természetes, de különben is annyira vele jár minden -tudományos mű készítésével, hogy legkevésbbé sem adhat jogalapot oly -merész föltevésre, minő Erdmannt a Prolegomenák szövegének kiadásánál -vezette. - -Állíthatni-e végűl, hogy az állítólagos kivonat tartalma más mivoltú, -mint a szupponált későbbi toldások, hogy talán ellenmondások, vagy -legalább a gondolat nevezetes változásai találkoznak bennük? Az magában -is teljesen valószínűtlen, mert még Erdmann nézete szerint is oly rövid -időköz választja el egymástól a két alkatrész kidolgozását, hogy ez idő -alatt Kantnak 12 év óta megszilárdult gondolatsorai nem bomolhattak -szét, vagy változhattak meg. Erdmann maga sem vetemedik ily állításokra. -Csak azt fejtegeti, hogy összehasonlítva a Kritikával, a Prolegomenák -kivonat-jellegű része egyben-másban a bizonyítási mód javítását, a -toldások pedig egyes gondolatoknak erősebb kidomborítását, s a -gondolatok továbbfejlődésének egyes csiráit mutatják. De ennek az -eredménynek a leszármaztatására teljesen fölösleges volt apodiktikus -bizonyossággal ketté választani a Prolegomenák egységes szövegét, mintha -csak Kant eredeti kézirata vagy önvallomása feküdt volna a kiadó előtt. -Igen veszedelmes præcedens volna, ha szövegkiadásoknál a kiadó -képzeletének, szubjektiv vélekedésének ekkora hatalmat engednénk meg.[4] - - -III. A «lapcsere». - -Csakhamar Erdmann nagy szövegkritikai akciója után H. _Vaihinger_ is, a -ki a Kant-kutatás terén nagy érdemeket szerzett, szövegkritikai -fölfedezéssel lépett elő, melyet «Eine _Blattversetzung in Kants -Prolegomena_ c. a. a _Philosophische Monatshefte_»-ben (Ascherson -Schaarschmidt. XV. k.) tett közzé (321–332 l.). Ugyanebben a kötetben -ugyanezen a czímen (513–532. l.) ennek az általa fölfedezett lapcserének -történeti hatásait fejtegette. E folyóirat XVI. kötetében hozzászólván -az Erdmann-Arnoldt-féle vitához, ujra előhozakodik felfedezésével, -melyet odáig senki sem bántott volt, míg végre a XIX. kötetben J. H. -_Witte_ (Die angebliche «Blattversetzung in Kants Prolegomena» 145–174. -l.) igen alaposan végzett Vaihinger fölfedezésével. Ezek után az egész -ügy épen csak ezen a helyen érdemel rövid említést; szövegkritikai -értéke nincsen, de hozzájárulhat hamis föltevéseivel a Prolegomenák -illető helyei gondolatmenetének élesebb föltüntetéséhez. - -_Vaihinger_ a Prolegomenák 2. és 4. paragrafusát (l. fordításunkban al. -13–17. l. és 17–21. l.) nem találja rendben. A 2. §. felirata ez: Az -ismeretnek ama fajáról, mely egyedül metafizikainak nevezhető. Célja -tehát a metafizikai megismerés sajátosságát feltüntetni. Melyik az a -sajátosság? Az, hogy a metafizikai itéletek szintetikusok, még pedig _a -priori_. De ebben a §-ban _c)_ alatt szó van a tapasztalati és a -mathematikai itéletekről, mint a melyek szintetikusak. Hogy a -metafizikai itéletek is szintetikusak, még csak nem is említtetik. A -dolog annál feltűnőbb, mert az idézett helyen (14. l. _c_ első pont -vége) külön megmondja, «előbb osztályozni akarom a szintetikai -itéleteket», föl is sorolja sub 1. a tapasztalati, sub 2. a mathematikai -itéleteket, de a metafizikai itéleteket nem említi. A 2. §-ban tehát -hiányzik a metafizikai itéletek említése. Ezt megtaláljuk a 4. §-ban, a -hová pedig nem való. Ebben a 4. §-ban az első pontban szóvá tétetik, -hogy metafizika mint tudomány nem létezik, mintha már előbb szó lett -volna a metafizikai itéletekről; sőt határozott utalás is történik a 2. -§. lit. c-ra (18. l. 2. sor felülről), holott az említett helyen az -illető gondolatot nem találjuk meg; ellenben a 4. §. 4 pontja egyszerre -megadja azt a fejtegetést, melyet a 2. §-ban hiába kerestünk. -(«Voltaképi metafizikai itéletek mind szintetikaiak stb. 19. l.) Ez a 4. -pont semmiféle összefüggésben nincsen a 2. és 3. ponttal, melyekben a -mathematikai itéletekről van szó; ellenben az 5. és 6. pont logikai -folytatása a 4-nek. A 6. pont így kezdődik: Der _Schluss_ dieses -Paragraphes ist also, holott a 4. §. nem ezzel a ponttal végződik, még -három jő utána. Továbbá a 4. §. felirata ez: Lehetséges-e egyáltalán -metafizika? az előbb idézett német szavak után pedig ez következik, dass -Metaphysik es eigentlich mit synthetischen Sätzen a priori zu thun habe. -Ez nem felelet arra a kérdésre, melyet a §. felirata kitűzött; erre a -kérdésre azonban igenis a következő pontok adnak feleletet. Mindezek és -még néhány itt mellőzhető okadat alapján Vaihinger _abszolut biztosnak_ -mondja, hogy a szedő tévedése folytán állott be ez a zavar. A szedő a 4. -§-nak 2., 3., 4., 5., 6. pontját (a mi fordításunkban a 18. lapon onnét -kezdve: _A tiszta mathematikai ismeret lényeges_… a 20. lapon egészen -odáig: _a filozófiai ismeret szinthetikai a priori tételeinek -megalkotása_) tévedésből tette ide a 4. §-ba, holott ez a 2. §-ba -tartozik, a végére (fordításunkban 16. l. az utolsó mondat után: hanem -csak valamely szemlélet segítségével járul). Ez a csere véget vet az -egész zavarnak, melyet most találunk. Hogy a szedő mikép tévedhetett -így, mellékes. Ha Erdmannnak igaza van, akkor a kézirat egy része úgyis -külön betoldott lapokból állott. Nevezetesebb az, hogy Kant miért nem -tesz valahol említést erről a nagy tévedésről. Talán csak észrevette? De -a birálók és fordítók közül senki sem tesz róla említést, sem _Hamann_, -a ki oly feszült érdeklődéssel várta és olvasta a művet, sem a többiek, -sem _Tissot_ a franczia, sem _Kunhardt_ a latin fordító. Ellenben Kant -ellenfeleit ez a lapcsere vitte veszedelmes tévedésekbe, így Eberhardot -és másokat. Itt azután Vaihingeren is megesik, hogy míg a 330. l. azt -állítja, hogy K. bizonyára észrevette a lapcserét (der doch wohl diese -Blattversetzung merkte), néhány hónappal később (519. l.) bebizonyítja, -hogy K. a cserét nem vette észre! (Somit haben wir das wundersame -Resultat, _dass Kant, trotzdem er die Stelle vor Augen hatte, die -Blattversetzung in seinem eigenen Buche selbst nicht gemerkt hat_). - -Az egész okoskodás sarkpontja nyilván az, hogy Kant a metafizikai -itéletek szintetikus természetének fejtegetését a 2. §-ban igéri és csak -a 4. §-ban adja. De Witte helyesen jegyzi meg, hogy Kant a 2. §-ban -azért szorítkozik a mathematikai itéletek fölemlítésére, mert ezek -érvényessége kétségen felül áll, holott az egész metafizika még kétséges -tudomány (l. id. h. 153. l.). Ez az argumentum az én nézetem szerint is -helyt áll, főleg ha hozzátesszük, hogy a Prolegomena nem rendszeres, -hanem előkészítő mű, mely a hallgatót be akarja vezetni a metafizikába, -nem pedig a metafizikát mintegy már föltételezni. Vaihingernek a 2. §. -hiányosságára vonatkozó kifogása tehát legalább is inog. Ha most -bebizonyítható, hogy a 4. §-ba minden beletartozik, amit most benne -találunk, egész okoskodása megdűl. Igaza van Wittének, hogy a 4. §. -gondolatmenete sehol ugrást, kapcsolatlanságot nem mutat, csak kár, hogy -a gondolatmenet föltűntetése és logikai összefüggésének egyszerű -fölmutatása helyett a polemia kedvéért kevéssé világossá és -áttekinthetővé teszi okoskodását, melyet néhány ide nem tartozó szempont -belekeverésével is kissé megzavar. A 4. §. 1. pontja kifejti, hogy a -metafizika kétséges tudomány. Vannak ugyan biztos tételei, de azok -analitikusok, tehát nem mondanak újat. Vannak szintetikus tételei is, de -azok meg nincsenek bebizonyítva, és a metafizikusok velük élvén, -ellentétes eredményekhez jutnak. Ez a paragrafus általános bevezetése. -Ezért kell azt a kérdést fölvetni, mely a §. feliratában foglaltatik: -Lehetséges-e egyáltalán metafizika? Azután kezdődik a fejtegetés. Ennek -kell a mathematikából indulni, mert hiszen a mathematikai tételek -bizonyítják, hogy a priori itéletek lehetnek szintetikusok. Ezt nem -látta Hume, innét az ő nagy tévedése. Ha látta volna, akkor nem hitte -volna, hogy a metafizikai tételek is tapasztalatiak (2., 3. pont). Már -pedig a voltaképi metafizikai itéletek mind szintetikusok és a prioriak; -azok a metafizikai itéletek, melyek aprioriak ugyan, de csak -analitikusak, másodrendű fontosságúak. Az eredmény tehát az: a -metafizikának tulajdonkép szintetikus a priori itéletekkel van dolga -(4., 5., 6. pont). Ennélfogva, visszatérve a §. bevezetéséhez, mely a -metafizika mai állapotáról szól és kimutatja, hogy az dogmatizmus és -szkepticizmus közt támolyog, a 7. pont azt mondja, hogy sem a -dogmatizmus, sem a szkepticizmus nem elégíthet ki bennünket, hanem (8. -pont) arra a kritikai álláspontra kell helyezkednünk, melyen a Tiszta -Ész Kritikája áll és (9. pont) szerencsénkre itt arra a biztos alapra -állhatunk, hogy mint a mathematika is bizonyítja, szintetikus a priori -itéletek valósággal _vannak_, tehát csak azt kell kutatnunk, mikép -lehetségesek. Míg tehát a §. felirata azt kérdezte: Lehetséges-e -egyáltalán metafizika, az eredmény, melyhez eljut, ez: Metafizikai -tételek mindenesetre lehetségesek, mert hiszen vannak, csak az a kérdés, -mikép lehetségesek. Ez a gondolatmenet pedig oly logikus, oly -kapcsolatos, hogy Vaihinger egész okoskodása összedűl és ennek -részleteibe bocsátkozni egészen fölösleges.[5] - - - - -TARTALOM. - - Előszó a második kiadáshoz V - A fordító bevezetése VI - _Kant Prolegomenái_ 1–128 - Bevezetés 3 - Figyelmeztetés a metafizikai ismeretek sajátosságáról §. 1–3. 12 - A prolegomenák általános kérdése: Lehetséges-e egyáltalán metafizika? - §. 4. 17 - A prolegomenák általános kérdése: Mikép lehetséges tiszta észből való - ismeret? §. 5. 22 - A transscendentalis főkérdés első része: Mikép lehetséges tiszta - mathematika? §. 6–13. 27 - A transscendentalis főkérdés második része: Mikép lehetséges tiszta - természettudomány? §. 14–39 40 - A transscendentalis főkérdés harmadik része: Mikép lehetséges - metafizika általán? §. 40–45. 73 - I. Pszikhologiai eszmék §. 46–49 79 - II. Kozmologiai eszme §. 50–54. 84 - III. Theologiai eszme §. 55. 93 - Általános megjegyzés a transc. eszmékhez §. 56. 94 - Befejezés. A tiszta ész határainak megállapításáról §. 57–60. 96 - A Prolegomenák egyetemes kérdésének megoldása: Mikép lehetséges a - metafizika mint tudomány? 111 - Függelék arról, a mi a metafizikának mint tudománynak megvalósítására - történhetnék. 117 - A Kritikáról való oly ítélet próbája, mely annak vizsgálatát megelőzi - 118 - A Kritika oly vizsgálatának javaslata, melyre ítélet következhetik - 125 - -PROLEGOMENÁK - -MINDEN LEENDŐ METAFIZIKÁHOZ - -MELY TUDOMÁNYKÉNT FOG SZEREPELHETNI. - -1783. - -E prolegomenák nem tanulók, hanem leendő tanítók használatára valók; -nekik se arra szolgáljanak, hogy egy már kész tudomány előadását rendbe -szedjék, hanem hogy mindenek előtt magát ezt a tudományt megalkossák. - -Vannak tudósok, kiknek maga a filozófia története (az ókori, valamint az -újé) az ő filozófiájok; ezek számára nem írtam e prolegomenákat. Ezeknek -be kell várniok, míg azok, kik magának az észnek forrásaiból iparkodnak -meríteni, dolgukat befejezték; azután előállhatnak majd, hogy a -történtekről a világot tudósítsák. Ellenkező esetben semmit se -mondhatnánk, amit az ő nézetük szerint már azelőtt ne mondtak volna, ezt -pedig valóban minden leendőről csalhatatlanúl meg lehet jósolni; -minthogy tudniillik az emberi elme számtalan dologról sok évszázadon -keresztül mindenféléket összeábrándozott, nem nagyon nehéz lesz minden -újhoz oly valami régit találni, ami némiképen hasonlít hozzá. - -Az én szándékom az, hogy mindazokat, kik érdemesnek találják -metafizikával foglalkozni, meggyőzzem arról, hogy egyelőre okvetetlenül -abba kell hagyniok munkájokat, ami eddig történt, nem történtnek -tekinteniök s mindenek előtt azt a kérdést felvetniök: «Lehetséges-e -egyáltalán metafizika»? - -Ha a metafizika tudomány, honnét van az, hogy nem tudott úgy mint más -tudományok, általános s állandó tetszést biztosítani magának? Ha meg nem -tudomány, mikép lehetséges, hogy folyton a tudomány színével -büszkélkedik s az emberi elmét soha ki nem haló, de soha sem is -teljesedett reményekkel ámítja? De akár tudásunkat, akár nem-tudásunkat -bizonyítsuk: ez állítólagos tudomány mivoltára vonatkozólag végre -valahára biztos megállapodásra kell jutnunk, mert úgy amint most áll, a -dolog nem maradhat. Szinte nevetségesnek látszik, hogy míg minden más -tudomány folyton előre halad: ebben a tudományban, mely maga a bölcseség -akar lenni, melytől mindenki fölvilágosítást kér, mindig ugyanazon a -helyen körben forogjunk, anélkül, hogy csak egy lépést is előre tennénk. -El is maradoztak nagyon hívei, s akik elég erőt éreznek magukban, hogy -más tudományokban kitünjenek, nem igen kockáztatják dicsőségöket oly -tudományban, melyben mindenki, ki minden egyéb dologban tudatlan, döntő -ítéletre tartja magát jogosúltnak; mert ebben az országban valóban nincs -még biztos súly meg mérték, melynek segítségével az alaposságot az üres -fecsegéstől meg lehetne különböztetni. - -Nem is oly hallatlan, hogy valamely tudomány hosszú mívelése után, a -mikor azt hisszük, hogy tudja isten mennyire jutottunk benne, valakinek -eszébe jut kérdezni: Lehetséges-e ez a tudomány s mi módon lehetséges? -Mert az emberi ész annyira szeret építkezni, hogy már többször tornyot -emelt, de azután ismét lebontotta, hogy lássa, milyen is az alapzata. -Soha sem késő észre térni; de mennél később nyilik meg eszünk, annál -nehezebben indítjuk meg. - -Amidőn azt kérdezzük, hogy valamely tudomány lehetséges-e, e tudomány -valóságát vonjuk kétségbe. Ámde e kétség bántja mindazokat, kiknek eme -vélt kincs talán mindenük; azért, aki ily kétségre vetemedik, minden -oldalról való ellentállásra legyen elkészülve. Némelyek régi s ép azért -jogosnak hitt birtokuk büszke tudatában, metafizikai kézi könyveikkel -kezükben, megvetéssel fognak reá lenézni; mások, akik nem látnak meg -egyebet, csak ami olyan, amilyet már azelőtt valahol láttak, nem fogják -megérteni; s egy ideig minden úgy marad, mintha mi sem történt volna, -ami közeli változás reményét vagy aggodalmát kelthetné. - -Mindazáltal előre merem mondani, hogy e prolegomenák önálló gondolkozású -olvasója nemcsak eddigi tudományában fog kételkedni, hanem csakhamar -teljesen meg fog győződni róla, hogy amíg az itt kifejtett -követeléseknek, melyeken a metafizika lehetősége fordúl meg, eleget nem -tesznek, minden metafizika lehetetlen; minthogy pedig ez eddig nem -történt, metafizika egyáltalán nincs még. Mivel azonban másrészt a -metafizika szükséglete sem veszhet ki,[6] mert az egyetemes emberi ész -érdekeivel a legbensőbb módon kapcsolatos: át fogja látni, hogy a -metafizika teljes reformja, jobban mondva újjászületése, eddig teljesen -ismeretlen tervrajz alapján, bármennyire ellene szegüljenek is egy -ideig, okvetetlenül be fog következni. - -Locke s Leibniz kísérletei óta, jobban mondva a metafizika keletkezése -óta, ameddig csak története ér, nem történt semmi, aminek döntőbb hatása -lehetett volna e tudomány sorsára, mint az a támadás, melyet David Hume -ellene intézett. Nem világította ugyan meg az ismeretnek e fajtáját, de -mégis szikrát ütött, mellyel, ha fogékony taplóra talál, melynek tüzét -gondosan ápolják s növelik, világosságot gyújthattak volna. - -Hume leginkább a metafizikának egyetlen egy, de fontos fogalmából, -tudniillik az ok s okozat kapcsolata fogalmából (tehát e fogalom -származékfogalmából is, minő erő és cselekvés stb.) indúlt ki, s -fölhívta az észt, amely azt állítja, hogy e fogalmat saját belsejében -teremtette, mondaná meg neki: mely joggal gondolja ő, hogy valami olyan -mivoltú lehet, hogy ha tétetik, ezzel szükségképen valami más is -tétetik; mert hiszen ezt jelenti az ok fogalma. Megcáfolhatatlanúl -bizonyította, hogy az ész teljesen képtelen ily kapcsolatot _a priori_ -és fogalmakból gondolni; ez a kapcsolat ugyanis szükségességet foglal -magában; már pedig elgondolhatatlan, miért kelljen, mert valami van, -azért valami másnak is szükségkép lennie; mikép állítható tehát, hogy -ily kapcsolat fogalma _a priori?_ Ebből azt következtette, hogy az ész -teljesen csalódik e fogalmával: tévesen tartja tulajdon édes -gyermekének, holott nem egyéb, mint fattyúhajtása a képzeletnek, mely a -tapasztalattól megtermékenyítve bizonyos képzeteket gyakran -összetársított s az ebből eredő szubjektiv szükségességet, tudniillik -megszokást, objektiv, észbeli szükségességnek tüntette föl. Ebből meg -azt következtette, hogy az ész egyáltalán nem képes ily kapcsolatokat -még általánosságban sem gondolni, mert fogalmai ez esetben pusztán -költöttek volnának; az észnek állítólagos _a priori_ ismeretei mind nem -egyebek hamisan bélyegzett közönséges tapasztalatoknál, ami más szóval -annyi, hogy metafizika egyáltalán nincs s nem is lehetséges.[7] - -Bármily elhamarkodott s helytelen volt is Hume következtetése, de -legalább kutatáson alapúlt s e kutatás megérdemelte volna, hogy korának -kiváló gondolkodói egyesüljenek avégett, hogy a föladatot abban az -értelemben, melyben ő előadta, ha lehet, szerencsésebben megoldják, -amivel azután okvetetlenül a tudomány teljes reformja járt volna. - -De a sors, mely sohasem kedvezett a metafizikának, úgy akarta, hogy -senki meg ne értse. Az ember bizonyos kínnal látja, hogy ellenfelei -Reid, Oswald, Beattie s még legutóbb Priestley is mennyire félreértik -föladatának sarkpontját; s mindig elfogadottnak tekintve, amit épen -kétségbe vont, ellenben nagy hévvel s többnyire nagy szerénytelenséggel -is igaznak bizonyítgatva, amit kétségbe vonni soha eszébe nem jutott: -oly kevés hasznát vették útbaigazító gondolatának, hogy minden a régiben -maradt, mintha semmi se történt volna. Nem az volt a kérdés, hogy az ok -fogalma igaz, hasznavehető s a természet megismerésében -mellözhetetlen-e, mert ezt Hume soha kétségbe nem vonta; hanem Hume azt -kutatta, hogy az ész _a priori_ gondolja-e ezt a fogalmat, aminek -következtében azután minden tapasztalattól független belső igazságú s -alkalmasint szélesebb körben, mint csak a tapasztalat tárgyaira -alkalmazható volna. Csak e fogalom eredetéről volt szó, nem -alkalmazásának szükségességéről; ha egyszer eredetével volnánk -tisztában, a többit, alkalmazásának föltételeit s érvényességének körét, -könnyen meg lehetne állapítani. - -A föladat megértésére azonban a híres férfiú ellenfeleinek igen mélyen -be kellett volna nyomúlniok az ész mivoltába, amennyiben ez csakis -tiszta gondolatokkal foglalkozik, ami terhükre volt. Föltaláltak tehát -egy kényelmesebb eszközt, hogy tudomány nélkül is hetvenkedhessenek, -tudniillik hivatkoztak a józan észre. – Való igaz is, hogy a józan ész -nagy adománya az égnek; de tettekkel kell bizonyságot adnunk róla, -gondolkodásunk s beszédünk megfontolt s okos voltával, nem pedig azzal, -hogy amidőn okos dolgot igazolásunkra mondani nem tudunk, ő reá mint -oraculumra hivatkozunk. A józan észre akkor s nem előbb hivatkozni, -amikor tudásból, meg tudományból kifogytunk, egyike az újabb idők -agyafúrt találmányainak, melynek segítségével a legüresebb fecsegő -bátran kiállhat s mérkőzhetik a legalaposabb eszűvel. Amíg csak egy -csöpp belátásunk marad, tartózkodni fogunk ily kétségbeesett -segítségtől. S ha közelről nézzük, ily fölebbezés nem egyéb, mint -hivatkozás a tömeg ítéletére, oly tapsokra, melyeken a filozófus -elpirúl, míg a népszerű élcelő diadalmaskodik s nagyra van velük. De -talán szabad hinnem, hogy Hume csakúgy tarthatott számot józan észre, -mint Beattie s még azonfölül, amivel Beattie bizonyára nem rendelkezett, -kritikai észre is, amely a közönséges értelmet korlátok közé szorítja, -hogy fönjáró spekulációkra ne vetemedjék; vagy pedig ha csak ilyenekről -van szó, döntő itélettől tartózkodjék, mert nem bír számot adni a maga -alapelveiről; csak így maradhat meg azután egészséges józan értelemnek. -Véső s kalapács igen alkalmasak lehetnek ácsmunkálatok teljesítésére, de -a rézmetszésben a metszőtűvel kell élnünk. Hasonlóképen mind a józan, -mind a spekulativ ész, de mindegyik a maga módján hasznavehető; amaz, ha -oly ítéletekről van szó, melyek a tapasztalatban találnak közvetetlen -alkalmazást; emez, ha általánosságban, tiszta fogalmak alapján itélnek, -mint például a metafizikában, melyben az úgynevezett józan észnek, mely -maga magát, de gyakran csak _per antiphrasin_ nevezi annak, nincs szava. - -Nyiltan vallom: épen David Hume emléke szakította először félbe, sok -évvel ezelőtt, dogmatikai álmomat s adott egészen más irányt a -spekulativ filozófia terén folytatott kutatásaimnak. Következtetéseit -éppenséggel nem fogadtam el. Ezek úgy jöttek létre, hogy Hume nem egész -kiterjedésében vette szemügyre a föladatot; csak a föladat egy részére -gondolt, mely, ha nem az egészet tekintjük, nem adhat fölvilágosítást. -De ha alapos, habár nem egészen kifejtett gondolatból indulunk ki, -melyet más valaki ránk hagyott, akkor biztosan remélhetjük, hogy -messzibbre jutunk, mint az az éleseszű ember, kinek e világosság első -szikráját köszönjük. - -Én azért először is megkísérlettem, nem lehetne-e Hume kifogását -egyetemesíteni és csakhamar láttam, hogy az ok meg okozat kapcsolatának -fogalma távolról sem az egyedüli, mely által az értelem dolgok -kapcsolatát _a priori_ gondolja, hanem hogy a metafizika csakis ily -fogalmakból áll. Iparkodtam számukat megállapítani s miután ez -kivánságom szerint t. i. egyetlen egy elv alapján sikerült, hozzáfogtam -e fogalmak dedukciójához, melyekről most már biztosan tudtam, hogy nem a -tapasztalatból, mint Hume gondolta, hanem a tiszta észből erednek. Ez a -dedukció, mely éleseszü elődömnek lehetetlennek látszott, melyre rajta -kívül soha senki még csak nem is gondolt, habár mindenki, anélkül, hogy -objektiv érvényességük jogosultságát kutatta volna, élt e fogalmakkal, – -mondom – e dedukció volt a legnehezebb föladat, melyre valaha valaki a -metafizika érdekében vállalkozhatott; a legnagyobb baj pedig az volt, -hogy e munkában az egész metafizika, amennyi csak belőle található, -legkisebb segítségemre sem lehetett, mert hiszen e dedukcióval kell -előbb a metafizika lehetőségét bizonyítani. Miután pedig a Hume-féle -problemát nemcsak egy részleges esetben, hanem egész kiterjedésében -megoldanom sikerült: biztosan, habár még mindig csak lassan, előre -haladhattam, hogy végre a tiszta ész egész körét, mind határaira, mind -pedig tartalmára vonatkozólag, teljesen s egyetemes elvek alapján -meghatározhassam, amire a metafizikának szüksége volt, hogy rendszerét -biztos terv szerint fölépíthesse. - -Tartok azonban tőle, hogy a Hume-féle problemának lehető legnagyobb -kiterjedésében való kivitele (tudniillik a Tiszta Ész Kritikája) úgy fog -járni, mint maga a problema járt, midőn először fölvetették. Helytelenül -fogják megítélni, mert félreértik; félre fogják érteni, mert a könyvet -át fogják ugyan lapozni, de át nem gondolni; ily fáradságot pedig azért -nem akarnak majd reá fordítani, mert a mű száraz, homályos, a megszokott -fogalmakkal ellenkezik s hozzá még hosszadalmas is. Megvallom ugyan, -hogy meglep, ha filozófusoktól hallok panaszt népszerűség, kellemesség s -kényelem hiányáról oly esetben, midőn egy dicsőített s az emberiség -számára mellözhetetlen igazság létéről van szó, melyet csak a tudományos -pontosság legszigorúbb szabályai alapján lehet megállapítani; a -népszerűség itt idővel bekövetkezik ugyan, de kezdetben nem járhat vele. -Jogosúltnak ismerem azonban el azt a kifogást, hogy itt-ott művem -homályos, ami részben onnét származik, mert a terv terjedelmes volta -megnehezíti a főpontok áttekintését; ezen fogok is e prolegomenák által -segíteni. - -Ama mű, mely a tiszta ész tehetségét egész kiterjedésében s határaiban -tárgyalja, amellett megmarad annak az alapnak, melyre a prolegomenák -csak mint előkészítő gyakorlatok vonatkoznak; mert ama Kritikának mint -rendszeres és legkisebb részeiben teljes tudománynak készen kell lennie, -mielőtt metafizikára csak gondolhatnánk is. - -Régóta megszokták, hogy avúlt, kopott ismereteket azáltal tüntetnek föl -újaknak, hogy előbbi kapcsolataikból kiveszik s önkényes szabású -rendszeres ruhát aggatnak reájuk új címekkel; ama Kritikától sem vár -majd az olvasók legnagyobb része egyebet. De e prolegomenák majd -megértetik vele, hogy az merőben új tudomány, melynek eddigelé gondolata -sem jutott eszébe senkinek, melynek puszta eszméje is ismeretlen volt, s -melyhez abból, mi eddig volt, semmi egyebet se lehetett fölhasználni, -mint Hume útbaigazító kételyeit. De Humenak sem volt sejtése egy efféle -valóságos tudomány lehetségéről. Ő, hogy biztosságba helyezze hajóját, a -partra (a skepticizmus partjára) húzta, a hol heverhet s elrothadhat; -míg én kalauzt adok neki, aki a hajókormányzásnak a földgömb ismeretéből -levont biztos szabályai alapján, tökéletes tengeri mappával s kompasszal -fölszerelve, biztosan vezetheti, ahová kedve tartja. - -Ha valaki egy új tudományhoz, mely egészen elszigetelten áll s egyetlen -a maga nemében, azzal az előitélettel közeledik, hogy már meglévő -állítólagos ismeretei segítségével megitélheti, holott mindenek előtt ép -ez ismeretek valóságában kell kételkednie; akkor nem érhet el egyebet, -mint hogy, talán a kifejezések hasonlósága miatt, mindenben azt véli -látni, mit már különben tud, csakhogy minden elferdítettnek, -értelmetlennek, zavarosnak látszik előtte, mert nem a szerző -gondolataiból indúl ki, hanem saját, hosszú megszokás folytán -természetévé vált felfogásmódjából. A mű hosszadalmassága azonban, -amennyiben magából a tudományból s nem az előadás módjából ered, a -szükségkép vele járó szárazság és skolasztikus pontosság nagy hasznára -válhatnak ugyan az ügynek, de magának a könyvnek csakugyan ártalmára -kell hogy legyenek. - -Igaz, hogy nem mindenkinek adatott oly mélyrehatóan s egyúttal oly -vonzóan írni, mint David Humenak, vagy oly alaposan s amellett oly -elegánsan, mint Moses Mendelssohnnak; de népszerűséget, azt hiszem, én -is adhattam volna előadásomnak, ha csak tervet akartam volna csinálni s -annak végrehajtását másoknak dicsérőleg ajánlgatni, s ha nem a tudomány -érdeke, mely oly régóta foglalkoztatott, feküdt volna szívemen. Mert -különben nagy állhatatosság, sőt nem csekély önmegtagadás kellett ahhoz, -hogy a korai kedvező fogadtatás csábításával szemben, későbbi ugyan, de -tartós tetszés reményének adjak elsőséget. - -Terveket csinálni gyakran kényelmes, dicsekvő szellemi foglalkozás, -mellyel az ember teremtő lángész színét adja magának, másoktól -követelvén, mit maga sem tud teljesíteni, gáncsolván, mit maga sem tudna -jobban csinálni s olyanokat ajánlgatván, miket maga sem tudna hol -keresni; habár az ész általános Kritikájának jó tervéhez is, ha az a -rendes jámbor óhajtások nyilvánításánál egyéb akar lenni, több kell, -mintsem az ember gondolná. De a tiszta ész oly elkülönített és maga -magában teljesen kapcsolatos kör, hogy egyik részéhez sem nyúlhatunk -anélkül, hogy a többieket is ne érintsük, és semmit sem végezhetünk, ha -csak előbb mindenik résznek nem állapítottuk meg helyét, s az egyiknek a -másikra való hatását. Minthogy ugyanis semmi sincsen rajta kívül, ami -körén belül ítéletünket helyre igazíthatná: azért mindenik résznek -érvényessége és használata attól a viszonytól függ, melyben ez magának -az észnek többi részeihez van, amint egy szerves test alkatánál az egyes -tagok célja csak az egésznek teljes fogalmából származtatható le. Azért -ily Kritikáról mondhatni, hogy ha csak nem teljes és a tiszta ész minden -alkotó részét ki nem meríti, megbízhatatlan; e képesség köréről vagy -mindent meg kell határoznunk és állapítanunk, vagy pedig semmit. - -De habár puszta terv, amely megelőzi a tiszta ész kritikáját, -érthetetlen, megbizhatatlan és haszontalan volna, annál hasznosabb a -terv, ha a kész műre következik. Mert a terv alapján azután -áttekinthetjük az egészet, egyenkint megvizsgálhatjuk a főpontokat, -melyeken minden megfordul és ez előadást egyben-másban jobban -rendezhetjük be, mint a mű első kidolgozása alkalmával lehetett. - -Ime, ez ilyen terv, mely a befejezett műre következik és amely -analitikai módszer szerint haladhat, holott magát a művet egészen -szintetikai módszer szerint kellett készítenem, hogy a tudomány minden -izületében, mint egészen sajátos ismereterő alkata, természetes -kapcsolatában előtünjék. Aki e tervet, melyet mint minden jövendő -metafizikához való bevezetést előre bocsátok, ugyancsak homályosnak -találja, az fontolja meg, hogy nem kell mindenkinek ép metafizikát -tanulni, s hogy sok oly ember van, ki alapos, sőt mélyebb tudományokban -is, ha csak közelebb állnak a szemlélethez, szépen előrehalad, míg oly -kutatásokban, melyek csupa elvont fogalmak körül forognak, nem tud -boldogulni, amely esetben legjobb lesz tehetségeit más tárgyra -fordítani. De aki arra vállalkozik, hogy metafizikát ítéljen meg, sőt -maga írjon: annak okvetetlenül eleget kell tennie az itt fölállított -követelményeknek, akár úgy, hogy elfogadja az én megoldásomat, akár -pedig, hogy alaposan megcáfolja s mást tesz helyébe, – mellőzni nem -mellőzheti. Ami pedig azt a sokat hánytorgatott homályosságot (a -kényelmesség vagy rövidlátás e szokott köpenyét) illeti, annak is megvan -a maga haszna; mert mindazok, kik minden más tudományban óvatosan -hallgatnak, azok metafizikai kérdésekben mesterként beszélnek, bátran -ítélnek, mivel tudatlanságuk itt nem üt ugyan el nagyon mások -tudományától, de igenis az igazi kritika alapelveitől. Ezekről tehát -méltán mondhatni: - - _Ignavum, fucos, pecus a praesepibus arcent._ - -Virg. - - - - -PROLEGOMENÁK. Figyelmeztetés a metafizikai ismeretek sajátosságairól. - - -1. §. A metafizika forrásairól. - -Ha valamely ismeretet tudományként akarunk előadni, előbb pontosan meg -kell állapítani tudnunk, ami mástól megkülönbözteti, ami tehát sajátos -benne, máskülönben a tudományok határai összezavarodnak s egyiket sem -tárgyalhatjuk alaposan, amint mivolta megkívánja. - -Akár a tudomány tárgyának, akár a megismerés forrásainak vagy a -megismerés módjának különbségéből, akár ezek egynehányából vagy -valamennyiből együttvéve ered e sajátosság, de csak ezen alapúlhat a -lehető tudomány s körének eszméje. - -Ami először valamely metafizikai ismeret forrásait illeti, már -fogalmukban rejlik, hogy e források nem lehetnek tapasztalatiak. Elvei -tehát (s ezekhez nemcsak alaptételei, hanem alapfogalmai is tartoznak) -nem meríthetők a tapasztalatból; mert nem fizikai, hanem metafizikai, -azaz a tapasztalat körén túl levő ismeret akar lenni. Tehát nem -alapúlhat sem külső tapasztalaton, mely forrása a tulajdonképeni -fizikának, sem belsőn, mely alapja a tapasztalati lélektannak. Tehát _a -priori_, vagyis tiszta értelemből és tiszta észből való ismeret. - -De ezzel még nem különböznék a tiszta mathematikától; azért tiszta -filozófiai ismeretnek kell nevezni. Ami e kifejezés jelentését illeti, -hivatkozom a Tiszta Ész Kritikájára 712. l. stb., ahol az ész használata -e két fajának különbségét világosan s kielégítően előadtam. Ennyit a -metafizikai megismerés forrásairól. - - -2. §. Az ismeretnek ama fajáról, mely egyedül metafizikainak nevezhető. - - -_a)_ A szintetikai s analitikai ítéletek különbségéről általában. - -Metafizikai ismeretnek csupa _a priori_ itéletekből kell állnia; ezt -forrásainak sajátos mivolta követeli. De bármily forrásból származnak is -ítéletek, vagy bármilyenek is logikai formájukat illetőleg: -különbözhetnek egymástól tartalomban, aszerint mint vagy pusztán -magyarázók, midőn az ismeret tartalmát semmivel se növelik, vagy pedig -bővítők, midőn az ismeret tartalmát növelik; az előbbiek analitikai, az -utóbbiak szintetikai ítéleteknek nevezhetők. - -Az analitikai ítélet állítmánya nem mond egyebet, mint a mi az alany -fogalmában valósággal, habár nem oly világosan és tudatosan, -gondoltatott. Ha azt mondom: minden test kiterjedt, ezzel semmivel sem -bővítettem fogalmamat a testről, csak fölbontottam; mert a kiterjedést -már az ítélet előtt, habár nem külön kifejezve, a test fogalmában -valóban gondoltam, az ítélet tehát analitikai. Ellenben ez a mondat: -némely test nehéz, olyasmit foglal az állítmányba, amit a test általános -fogalmában tényleg nem gondoltam, tehát ez az ítélet, növelvén -fogalmamat, bővíti ismeretemet, s azért szintetikai ítélet a neve. - - -_b)_ Valamennyi analitikai ítélet közös alapelve az ellenmondás tétele. - -Az analitikai ítéletek mind egészen az ellenmondás tételén alapúlnak s -mivoltuknál fogva _a priori_ ismeretek, akár empirikusak ama fogalmak, -melyek anyagúl szolgálnak nekik, akár nem. Minthogy ugyanis valamely -állító analitikai ítélet állítmányát már az alany fogalmában gondoljuk, -azért ellenmondás nélkűl nem tagadható róla; hasonlóképen analitikai, de -tagadó ítéletben az állítmány ellentétét okvetetlenül tagadnom kell, -ugyancsak az ellenmondás tételénél fogva. Példák ezekre e mondatok: -Minden test kiterjedt, és: egy test sem kiterjedés nélkül való -(egyszerű). - -Ugyanezért minden analitikai tétel, ha fogalmai empirikusak is, _a -priori_ ítélet, példáúl az arany sárga fém; mert ennek megtudására az -aranyról való fogalmamon kívül, mely magában foglalja azt, hogy e test -sárga fém, további tapasztalatra nem szorulok, mert ép ezekből áll -fogalmam, melyet csak föl kellett bontanom, anélkül, hogy rajta kívül -egyebet keressek. - - -_c)_ Szintetikai ítéletek egyéb elvre szorúlnak, mint az ellenmondás -tételére. - -Vannak szintetikai _a posteriori_ ítéletek, melyeknek eredete empirikus; -de vannak olyanok is, melyek _a priori_ bizonyosak s tiszta értelemből -meg észből erednek. De mindkettő megegyezik abban, hogy pusztán az -analizis alaptétele, tudniillik az ellenmondás tétele alapján nem -származhatnak; még egészen más alaptételre szorúlnak, ámbár bármely -alaptételből is, de minden esetre az ellenmondás tétele szerint -származtatandók le, mert ezzel a tétellel, habár nem minden belőle -származtatható le, ellenkezni nem ellenkezhetik semmi. Előbb osztályozni -akarom a szintetikai ítéleteket. - -1. Tapasztalati ítéletek mindig szintetikaiak. Mert képtelenség volna -analitikai ítéletet tapasztalatra alapítani, hiszen ily ítélet -alkotásánál nem is szabad a fogalom körét elhagynom, tehát nem szorúltam -a tapasztalat bizonyságára. Hogy valamely test kiterjedt, _a priori_ -bizonyos, nem pedig tapasztalati ítélet. Mert mielőtt a tapasztalathoz -fordulok, megvannak az itéletemhez szükséges föltételek a fogalomban, -melyből az állítmányt az ellenmondás tétele alapján csak ki kell vonnom, -miáltal egyszersmind ítéletem szükségességének tudatára juthatok, melyre -a tapasztalás nem is taníthatna. - -2. Mathematikai ítéletek mind szintetikaiak. Ez a tétel az emberi ész -taglalóinak úgy látszik teljesen elkerülte figyelmüket, sőt -homlokegyenest ellenkezik is föltevéseikkel, habár tagadhatatlanúl igaz, -s a következőkben nagy fontosságú. Mert midőn látták, hogy a -mathematikusok következtetései mind az ellenmondás tételének fonalán -haladnak (amit minden apodiktikus bizonyosság mivolta követel), -elhitették magukkal, hogy az alaptételek is mind az ellenmondás -tételéből ismerhetők meg, amiben nagyon tévedtek; mert szintetikai -ítélet az ellenmondás tételéből átlátható ugyan, de csak ha más -szintetikai tétel megelőzi, melyből leszármaztatható; nem pedig magában. - -Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy tulajdonképi mathematikai tételek -mindig _a priori_ ítéletek, nem pedig empirikusak, mert szükségességet -foglalnak magukban, mely tapasztalatból nem eredhet. De ha ezt nem -fogadnák el, akkor tételemet a tiszta mathematikára szorítom, melynek -már fogalmával vele jár, hogy nem empirikus, hanem tiszta _a priori_ -ismeretet zár magában. - -Kezdetben ugyan azt gondolhatná az ember, hogy e tétel 7 + 5 = 12 -pusztán analitikai tétel, mely hét meg öt összegének fogalmából az -ellenmondás tétele alapján következik. De ha közelebbről tekintjük, azt -találjuk, hogy 7 meg 5 összegének fogalma nem foglal egyebet magában, -mint a két számnak egy számba való összefoglalását, amiből még nem tudom -meg, melyik az a szám, mely a kettőt egybefoglalja. Tizenkettőnek a -fogalmát meg épenséggel nem gondoltam azzal, hogy pusztán a hét meg -ötnek egybefoglalását gondolom; s ha ily lehetséges összegről való -fogalmamat még annyit taglalgatom is, a tizenkettőt nem találom meg -benne. E fogalmak körét át kell lépnem, segítségül véve a szemléletet, -mely a kettő egyikének megfelel, teszem az öt ujjamat vagy (mint Segner -aritmetikájában) öt pontot s így egymás után a szemléletben adott ötnek -az egységeit a hétnek fogalmához hozzáadnom. E tétellel tehát 7 + 5 = 12 -valóban bővítem fogalmamat s az előbbi fogalomhoz újat teszek hozzá, -mely amabban épen nem foglaltatott; az aritmetikai tétel tehát mindig -szintetikai, amiről még inkább meggyőződünk, ha nagyobb számokat -veszünk; ilyenkor világosan átlátjuk, hogy bármikép forgassuk is -fogalmunkat, ha a szemléletet nem hívjuk segítségül, fogalmaink puszta -taglalgatásával az összeget nem találhatjuk meg soha. - -Ép oly kevéssé analitikai a tiszta geometriának valamely tétele. -Szintetikai tétel, hogy két pont közt az egyenes vonal a legrövidebb. -Fogalmam az egyenesről ugyanis nem foglal magában mennyiséget, csak -minőséget. A legrövidebbnek a fogalma tehát tisztán hozzájárúlt és -semmiféle taglalgatás által nem vonható ki az egyenes vonal fogalmából. -A szemléletet kell itt segítségűl hívnom, csak ennek alapján lehetséges -a szintezis. - -Néhány más tétel, melyet a geometerek fölvesznek, valóban analitikai -ugyan s az ellenmondás tételén alapúl; de ezek csak mint azonos tételek -a módszer láncolatáúl szolgálnak, nem pedig alapelvek; ilyen példáúl _a -= a_, az egész maga magával egyenlő vagy _(a + b)_ > _a_, azaz az egész -nagyobb valamely részénél. S még ezek is, habár puszta fogalmak alapján -érvényesek, a mathematikában csak mert a szemléletben föltüntethetők, -nyernek bebocsátást. Rendesen csak a kifejezés kétértelműsége hiteti el -velünk, hogy ily apodiktikus ítéletek állítmánya már benfoglaltatik -fogalmunkban, az ítélet tehát analitikai. Tartozunk ugyanis egy adott -fogalomhoz egy bizonyos állítmányt hozzá gondolni s e szükségesség már -vele jár a fogalommal. De nem az a kérdés, hogy mit tartozunk -hozzágondolni valamely adott fogalomhoz, hanem hogy valósággal habár -homályosan mit gondolunk benne e ekkor kitünik, hogy az állítmány ama -fogalmakhoz szükségkép ugyan, de nem közvetetlenül, hanem csak valamely -szemlélet segítségével járúl. - - -3. §. Jegyzet az ítéleteknek analitikaiakra és szintetikaiakra való -általános beosztásához. - -Ez a beosztás az emberi értelem kritikája szempontjából mellőzhetetlen s -azért megérdemli, hogy benne klasszikus legyen; nem igen tudom, hogy más -egyebütt nagyobb haszonnal járna. S ebben találom meg okát annak, hogy -dogmatikai filozófusok, kik metafizikai ítéletek forrását mindig csak -magában a metafizikában, nem pedig rajta kívül a tiszta ész törvényeiben -keresték, ezt a beosztást, mely magától látszik kinálkozni, mellőzték, -és mint a híres Wolf vagy a nyomdokait követő éleselmű Baumgarten, az -elegendő ok tétele bizonyítását, mely nyilván szintetikai, az -ellenmondás tételében kereshették. Ellenben már Locke művében az emberi -értelemről találom e beosztás sejtését. Mert a negyedik könyv harmadik -főrészének 9. §-ában és tov., miután már előbb a képzeteknek ítéletekben -való különböző kapcsolatáról s e kapcsolat forrásairól beszélt, melyek -egyikét az azonosságban vagy ellenmondásban keresi (analitikai -ítéletek), másikát azonban a képzeteknek egy alanyban való létében -(szintetikai ítéletek), kimondja a 10. §-ban, hogy ismeretünk _(a -priori)_ ez utóbbiakról igen szűk, s jóformán semmi. De amit az -ismeretnek e fajáról mond, oly kevéssé határozott s szabályokra fejtett, -hogy nem csudálhatni, ha senki, még Hume sem talált benne alkalmat ily -fajta tételekről elmélkedni. Mert efféle általános s mégis határozott -elveket nem igen tanulhatunk másoktól, kik előtt csak homályosan -lebegtek. Előbb saját gondolkodásunkkal kellett rájuk akadnunk, csak -azután találjuk meg őket másutt is, ahol először bizonyára nem leltük -volna, mert maguk a szerzők sem tudták, hogy megjegyzéseiknek ily eszme -szolgált alapúl. Akik maguk soha nem gondolkodnak, mégis vannak oly -éleselműek, hogy mindent, amit megmutatnak nekik, kifürkésznek abban, -amit már azelőtt mondtak, ahol pedig azelőtt ugyancsak nem látta meg -senki. - - - - -A PROLEGOMENÁK általános kérdése: Lehetséges-e egyáltalán metafizika? - - -4. §. - -Ha oly metafizika, mely mint tudomány megállhatna, valósággal megvolna; -ha mondhatnók: itt a metafizika, tanuljátok és ő ellenállhatatlanúl s -változhatatlanúl meg fog titeket győzni a maga igazságáról: akkor ama -kérdés felesleges volna, s csak az a kérdés maradna fönn, mely inkább -éleselműségünk próbájára, mint maga a dolog lételének bizonyítására -vonatkoznék, tudniillik, hogyan lehetséges s mi úton-módon jut el az ész -hozzá. De az emberi észnek ez esetben nincs oly jó dolga. Nem utalhatni -egy könyvre sem, mint teszem utalunk Euklidesre, mondván: ez itt a -metafizika, itt találjátok e tudomány főcélját, egy legfőbb lény s a -jövő élet ismeretét, a tiszta ész elveiből bizonyítva. Mert sok tételre -utalhatunk ugyan, melyek apodiktikailag bizonyosak s melyeket soha meg -nem támadtak; de ezek mind analitikaiak s inkább a metafizika anyagára, -építő szereire tartoznak, mint ismeretünk bővítésére, amit tulajdonképen -a metafizikában keresünk. (2. §. _lit. c._) De mégha szintetikai -tételekre (például az elegendő ok tételére) utaltok is, melyeket soha -tiszta észből, tehát – a mint pedig kötelességtek lett volna – _a -priori_ nem bizonyítottatok, melyeket azonban mindenki szívesen elismer; -mégis, ha e tételeket főcélotokra akarjátok fölhasználni, oly -megengedhetetlen s bizonytalan állításokra vetemedtek, hogy minden -időben az egyik metafizika ellenmondott a másiknak vagy magukban az -állításokban, vagy pedig ez állítások bizonyításában s ezzel tartós -tetszésre való jogát maga rombolta le. Sőt bizonyára ily tudomány -megalkotásának kísérlete volt első oka az oly korán támadt -skepticismusnak; a gondolkozásnak ebben a módjában pedig az ész oly -erőszakot követ el maga magán, hogy az nem keletkezhetett volna, ha az -ész nem esik vala teljesen kétségbe azon, hogy legfontosabb céljait el -nem érheti. Mert rég mielőtt a természetet kezdték rendszeresen kutatni, -kutatták az elszigetelt észt, melyet a közönséges tapasztalat némileg -kiművelt; mert hiszen az ész mindig rendelkezésünkre van, holott a -természet törvényeit fáradságosan ki kell kutatni; s így a metafizika -mindig habként a felszínen úszott, de úgy, hogy amint az, amelyet -lemerítettek, szétfoszlott, azonnal új hab mutatkozott a felszínen, -melyet némelyek buzgón gyűjtöttek, míg mások, ahelyett, hogy e tünemény -okát a mélységben keresték volna, nagyra voltak azzal, hogy amazok hiú -fáradságát nevették. - -A tiszta mathematikai ismeret lényeges, s minden más _a priori_ -ismerettől megkülönböztető jele az, hogy épenséggel nem fogalmakból, -hanem mindig csak a fogalmak szerkesztése útján (Tiszta Ész Kr. 713. l.) -jő létre. Minthogy tehát tételeiben a fogalmon túl a fogalomnak -megfelelő szemlélet tartalmához kell haladnia, azért tételei nem -származhatnak s ne is származzanak fogalmak taglalása útján, azaz -analitikailag, tehát valamennyien szintetikaiak. - -De nem tehetem, hogy ne figyelmeztessek ama kárra, melyet e könnyű és -jelentéktelennek látszó megfigyelésnek mellőzése a filozófiára hozott. -Hume, midőn azt a filozófushoz méltó hivatást érezte magában, hogy -átvizsgálja a tiszta _a priori_ ismeret egész területét, melyen az -emberi értelem oly nagy birtokra tart számot, meggondolatlanúl egy -egész, még pedig a legfontosabb tartományt, tudniillik a tiszta -mathematikát, elvágott belőle, abban a hitben, hogy mivolta, s hogy úgy -mondjam, alkotmánya egészen más alapelveken, tudniillik csakis az -ellenmondás tételén alapszik; s habár a tételeket nem osztotta be oly -határozottan s általánosan és így megnevezve mint én itt tettem, mégis -jóformán azt mondotta: a tiszta mathematika csak analitikai, a -metafizika ellenben szintetikai _a priori_ ítéleteket foglal magában. -Ebben meg nagyon tévedt s e tévedése döntőleg káros hatással volt egész -felfogására. Ha e tévedés nem esik meg rajta, akkor kutatását -szintetikai ítéleteink eredetéről messze az okság metafizikai fogalmán -túl, az _a priori_ mathematika lehetőségére is kiterjeszti vala, mert -ezt is szintetikainak kellett volna elismernie. De akkor metafizikai -tételeit épenséggel nem a puszta tapasztalatra alapíthatta volna, mert -különben a tiszta mathematika sarktételeit is a tapasztalatnak vetette -volna alá, és sokkal józanabb elméjű volt, hogy sem ezt tehette volna. A -jó társaság, melybe a metafizika ilyetén módon került volna, megvédte -volna lealázó bántalmak veszélyétől; mert a csapások, melyeket neki -szántak, szükségkép amazt is érték volna, amit Hume nem akart, nem is -akarhatott; és akkor ez éleselmű ember oly elmélkedésekre tért volna, -melyeknek a mieinkhez hasonlítaniok kellelt volna, de amelyek az ő -utánozhatatlan szép előadásában végtelen sokat nyertek volna. - -Voltaképi metafizikai ítéletek mind szintetikaiak. Metafizikához tartozó -ítéleteket meg kell különböztetni a voltaképi metafizikai ítéletektől. -Amazok közt sok analitikai van, de ezek csak eszközül szolgálnak a -metafizikai ítéletekhez, amelyek a tudomány célját teszik s amelyek -mindig szintetikaiak. Mert ha fogalmak, mint példáúl a szubstanciáé, -tartoznak a metafizikához, akkor az e fogalmak puszta taglalásából -származó ítéletek, mint pl. szubstancia az, ami csak mint szubjektum -létezik sat., szükségkép szintén a metafizikához tartoznak, s több -efféle analitikai ítélet segítségével a fogalmak meghatározását meg -akarjuk közelíteni. De minthogy valamely tiszta értelmi fogalomnak -(minőket a metafizika magában foglal) az analizise nem más úton -történik, mint bármely más empirikus fogalomé, mely nem tartozik a -metafizikához, (példáúl a levegő rugékony folyadék, melynek rugékonyságá -ta hidegség semmiféle eddig ismert foka nem szünteti meg): azért a -fogalom sajátosan metafizikai ugyan, de az az ítélet nem az; mert ez a -tudomány neki sajátos módon alkotja meg _a priori_ ismereteit, ezt tehát -attól, ami vele más értelmi ismeretekkel közös, meg kell különböztetni; -így pl. az a tétel: minden ami a dolgokban szubstancia, állandó, -szintetikai és sajátos metafizikai tétel. - -Ha az _a priori_ fogalmakat, melyek a metafizika anyagát s építő szereit -alkotják, előbb bizonyos elvek szerint összegyűjtöttük, akkor e fogalmak -taglalása nagy értékű; ezt külön részként (mintegy _philosophia -definitiva_-ként), mely puszta analitikai, a metafizikához tartozó -tételeket foglal magába, a szintetikai ítéletektől, melyek magát a -metafizikát alkotják, elkülönítve is elő lehet adni. Mert valóban e -taglalásoknak sehol egyebütt nincs számbavehető hasznuk, mint a -metafizikában, t. i. tekintettel a szintetikai tételekre, melyeket -azokból az előbb széttagolt fogalmakból meg kell alkotni. - -E szakasz végszava tehát, hogy a metafizikának voltakép szintetikai _a -priori_ tételekkel van dolga, és csak is ezek teszik célját; ehhez -szüksége van ugyan fogalmainak némely taglalására, tehát analitikai -ítéletekre, de akkor eljárása nem különbözik más ismeretfajétól, amidőn -fogalmainkat taglalás után csak világossá akarjuk tenni. De a metafizika -igazi tartalmát az _a priori_ megismerés megalkotása teszi, mind -szemléletek, mind fogalmak útján, végül pedig a filozofiai ismeret -szintetikai _a priori_ tételeinek megalkotása. - -Megunván tehát a dogmatizmust, mely semmire sem tanít bennünket; meg a -skepticizmust, mely még csak nem is igér semmit, a megengedett nem-tudás -nyugalmát sem; ösztönözve az ismeret fontosságától, melyre szükségünk -van; s hosszú tapasztalás folytán gyanúval eltelve minden ismeret iránt, -melynek birtokában hisszük magunkat vagy amely a tiszta ész címe alatt -kinálkozik: csak egy kritikai kérdésünk marad hátra – s a reá adandó -felelettől függ jövő magunktartása: lehetséges-e egyáltalán a -metafizika? De e kérdésre nem valamely valóságos metafizika bizonyos -állításai ellen intézett skeptikus kifogásokkal, (mert most még nem -ismerünk el egyet sem), hanem egy ily tudománynak még csak problematikus -fogalmából kell feleletet adni. - -A Tiszta Ész Kritikájában e kérdésre vonatkozólag szintetikailag jártam -el, t. i. úgy, hogy magát a tiszta észt vizsgáltam s magában e forrásban -iparkodtam mind alkotó elemeit, mind tiszta használatának törvényeit -elvek szerint megállapítani. Ez nehéz munka és oly olvasót kíván meg, ki -el van szánva lassan-lassan belegondolni magát oly rendszerbe, mely -semmi egyebet nem vesz alapúl, mint magát az észt, amely tehát, anélkül -hogy valamely tényre támaszkodnék, az ismeretet őseredeti csiráiból -iparkodik kifejteni. _Prolegomenák_-nak ellenben előgyakorlatoknak kell -lenniök; inkább csak utalniok kell arra, mit kelljen csinálni, hogy -valamely tudományt eshetőleg megvalósítsunk, mint magát a tudományt -előadni. Tehát támaszkodniok kell valamire, amit már biztosnak tudunk, -ahonnét bizalommal megindulhatunk s előre nyomulhatunk a forrásokhoz, -melyeket még nem ismerünk, s melyeknek fölfedezése nem csak biztosan -megmagyarázza, amit tudtunk, hanem sok oly ismeret körét is föltárja, -mely mind ugyanazon forrásokból ered. A Prolegomenák módszeres eljárása -tehát, főleg ama prolegomenáké, melyek egy jövő metafizikára akarnak -előkészíteni, _analitikai_ lesz. - -Szerencsés eset azonban, hogy bár nem tehetjük föl, hogy a metafizika -mint tudomány valósággal van, mégis bizalommal mondhatjuk, hogy bizonyos -tiszta szintetikai _a priori_ ismeretek valódiak s adva vannak, t. i. a -tiszta mathematika és tiszta természettudomány; mert mindkettő oly -tételeket foglal magában, melyek részint tiszta észből apodiktikusan -bizonyosak, részint pedig mint amelyekben minden tapasztalat megegyezik -s melyek mégis a tapasztalattól függetlenek, általánosan el vannak -ismerve. Tehát legalább nehány meg nem vitatott szintetikai a priori -ismeretünk van, s nem kell kérdeznünk, lehetséges-e (mert hiszen -valósággal megvan), hanem csak mikép lehetséges, hogy az adottak -lehetségének alapelvéből mind a többieknek is lehetséget -leszármaztathassuk. - - - - -A PROLEGOMENÁK általános kérdése: Mikép lehetséges tiszta észből való -ismeret? - - -5. §. - -Fent láttuk az analitikai és szintetikai ítéletek közti hatalmas -különbséget. Analitikai ítéletek lehetségét könnyen megérthettük, mert -csakis az ellenmondás tételén alapszik. _A posteriori_ szintetikai -ítéletek lehetsége, t. i. azoké, melyeket a tapasztalatból merítünk, -ugyancsak nem szorúl külön magyarázatra; mert a tapasztalat maga nem -egyéb, mint észrevételek folytonos összetétele (synthesis). Tehát csak -_a priori_ szintetikai ítéletek lehetségét kell keresnünk vagy -kutatnunk, mert ezek lehetsége szükségkép egyéb elveken alapszik, mint -az ellenmondás tételén. - -De itt nem kell előbb ily tételek lehetségét kutatnunk, azaz kérdeznünk, -vajjon lehetségesek-e? Mert elég ily tételünk van, még pedig kétségtelen -bizonyossággal adva, s minthogy itt analitikai módszer szerint járunk -el, ennélfogva abból indulunk ki, hogy efféle szintetikai, de tiszta -észismeret valódi; de azután mégis kutatnunk kell e lehetség okát s -kérdeznünk, mikép lehetséges ez ismeret avégből, hogy lehetsége -alapelveiből használatának föltételeit, ennek körét s határait -megállapíthassuk. A voltaképi, iskolaszerű szabatossággal kifejezett -kérdés tehát, melytől minden függ, ez: - -Mikép lehetségesek szintetikai _a priori_ tételek? - -Fentebb, népszerűség kedvéért, kissé máskép fejeztem ki a kérdést, t. i. -mikép lehetséges tiszta észből való ismeret; bátran tehettem, mert -minthogy itt pusztán a metafizika és forrásai forognak kérdésben, az -előbbiek után reméllem, mindenki emlékezni fog rá, hogy ha tiszta észből -való ismeretről beszélünk, soha az analitikairól, hanem csakis -metafizikairól van szó.[8] - -E kérdés megoldásától függ a metafizika egész léte: élete vagy halála. -Ha valaki még oly tetszetősen adja benne elő állításait; ha -következtetést következtetésre zsúfolva halmoz: míg előbb ama kérdésre -nem tudott kielégítően felelni, jogomban áll mondani: mind hiába való -haszontalan bölcselkedés s hamis bölcsesség. Tiszta ész alapján -beszélsz, s nem csak adott fogalmakat taglalván, hanem új kapcsolatokat -alkotván, melyek nem az ellenmondás tételén alapszanak s melyeket mégis -minden tapasztalattól teljesen függetleneknek vélsz átláthatni, számot -tartasz arra, hogy _a priori_ ismereteket mintegy teremtesz; hogyan -jutottál ehhez, hogyan fogod e követelőzéseidet igazolni? Az általános -emberi ész megegyezésére nem szabad hivatkoznod; mert e tanú tekintélye -csak közönséges mende-mondán alapszik. - - _Quodcunque ostendis mihi sic, incredulus odi._ - -Horatius. - -De a mily mellőzhetetlen a felelet erre a kérdésre, oly nehéz is -egyszersmind; s habár a főok, hogy miért nem iparkodtak már régen -megfelelni rá, abban van, hogy még csak eszébe sem jutott senkinek, hogy -ilyesfélét kérdezni lehessen; mégis egy második ok az, hogy ez egy -kérdés kielégítő megoldása sokkal tartósabb, mélyebb s fárasztóbb -gondolkodást követel, mint valaha a legterjedelmesebb metafizikai munka, -mely első megjelenése alkalmával halhatatlanságot igért szerzőjének. -Minden józan olvasó, ha e föladat követelményeit gondosan megfontolja, -nehézségétől megrettenve, eleinte megoldhatatlannak kell hogy gondolja, -s ha ily tiszta szintetikai _a priori_ ismeretek tényleg nem léteznének, -tisztán lehetetlennek vélje, ami David Hume-on tényleg megesett, habár ő -a kérdést távolról sem állította maga elé oly általánosságban, mint mi -állítottuk s kellett is állítanunk, ha azt akarjuk, hogy a felelet az -egész metafizikára döntő legyen. Mert mikép lehetséges – mondá amaz -éleselmű ember – hogy ha valamely fogalom adva van, én e fogalom körét -átléphessem és vele egy más fogalmat összekapcsolhassak, mely amabban -épen nem foglaltatik, még pedig olykép, mintha emez szükségkép tartoznék -amahhoz? Csak tapasztalat szolgáltathat nekünk ily kapcsolatokat (ezt -következteté ő abból a nehézségből, melyet lehetetlenségnek tartott) s -ama vélt szükségesség, vagy, ami egyre megy, az annak tartott _a priori_ -ismeret nem egyéb, mint hogy megszoktunk valamit igaznak tartani s azért -a szubjektiv szükségességet objektivnek vélni. - -Ha az olvasó panaszkodik, hogy e feladat megoldásával sok bajt és -fáradságot szerzek neki, próbálja meg s oldja meg maga könnyebb módon. -Talán akkor majd lekötelezve érzi magát annak, ki ily mély kutatás -munkáját ő helyette magára vállalta s inkább még némikép csodálkozik -azon a könnyűségen, mely a dolog mivoltához képest a megoldásnak -adatott; éveken át tartó fáradságba is került, míg a feladatot egész -általánosságban, abban az értelemben, melyben a mathematikusok élnek e -szóval, t. i. minden esetre kiterjeszkedve, meg lehetett oldani s végre -analitikai alakban is, mint itt történt, előadni. - -Mind a metafizikusok tehát ünnepélyesen föl vannak függesztve -munkájuktól, míg erre a kérdésre: - -Mikép lehetségesek szintetikai _a priori_ ismeretek? - -kielégítően meg nem feleltek. Mert csak ez a felelet adja meg nekik azt -a kreditivát, melyet föl kell mutatniok, ha a tiszta ész nevében valamit -közölni akarnak velünk; ha ezzel nem rendelkeznek, el kell készülve -lenniök rá, hogy a józan emberek, kiket már annyiszor megcsaltak, -közleményük minden további vizsgálata nélkül el fogják utasítani őket. - -De ha nem mint tudományt, hanem mint üdvös és az általános emberi -értelemhez alkalmazkodó rábeszélések mesterségét akarják dolgukat -folytatni, ez iparukban senki méltányosan meg nem akaszthatja őket. -Észszerű hit szerény nyelvével fognak azután élni; be fogják vallani, -hogy arról, ami minden lehetséges tapasztalat határain túl van, nem hogy -tudnának valamit, de még sejtelmük sem lehet, s hogy (nem spekulativ -használatra, mert erről le kell mondaniok, hanem pusztán gyakorlati -célból) csak feltesznek valamit, ami az értelem és akarat vezetéséhez az -életben lehetséges, sőt mellőzhetetlen. Csak így viselhetik majd hasznos -és bölcs emberek nevét, még pedig annál nagyobb mértékben, mennél inkább -lemondanak a metafizikusokéról, mert ezek spekulativ filozofusok akarnak -lenni; s minthogy ha _a priori_ ítéletekről van szó, nem érhetjük be -üres valószínűségekkel (mert amit állítólag _a priori_ ismerünk meg, azt -ép ezzel szükségesnek hirdetjük), azért nem engedhetjük meg nekik, hogy -sejtésekkel játszadozzanak; állításuknak tudománynak kell lennie, -különben egyáltalán semmi. - -Mondhatni, hogy az egész transscendentalis filozófia, mely a metafizikát -szükségkép megelőzi, ma nem egyéb, mint csakis az itt föladott kérdésnek -rendszeres és kimerítő, teljes megoldása, hogy tehát eleddig -transscendentalis filozófia nincsen. Mert ami ennek nevét viseli, -tulajdonkép a metafizikának egy része; de ama tudománynak előbb ez -utóbbinak a lehetségét kell megállapítania, tehát meg kell előznie -minden metafizikát. Nem is szabad tehát csodálkoznunk rajta, hogy egy -egész tudomány, még pedig más tudományoktól vett segítség nélkül, tehát -egészen új tudomány szükséges ahhoz, hogy csak egyetlen egy kérdésre -kielégítően feleljünk; ha e megoldás bajjal, fáradsággal, sőt némi -homályossággal jár is. - -Midőn most e megoldáshoz fogunk, még pedig analitikai módszer alapján, -föltételezvén, hogy ily tiszta észből való ismeretek valósággal vannak, -az elméleti ismeretnek (mint amelyről itt egyedül szó van) csak két -tudományára hivatkozhatunk, t. i. a tiszta mathematikára s tiszta -természettudományra, mert csak ezek tüntethetik föl a tárgyakat -szemléletben, tehát ha bennük netalán _a priori_ ismeretekre akadnánk, -ezek igazságát vagy a tárggyal való megegyezésüket _in concreto_, azaz -valóságukat mutathatnók meg; amiből aztán lehetségük alapjához -analitikai úton haladhatnánk. Ez nagyon megkönnyíti a munkát, melyben az -általános elmélkedések nem csak alkalmaztatnak tényekre, hanem sőt -belőlük indulnak, míg a szintetikai eljárásban egészen _in abstracto_, -fogalmakból kellene őket leszármaztatnunk. - -De hogy e valódi s egyszersmind alappal biró tiszta _a priori_ -ismeretekből ahhoz, amit keresünk, t. i. a metafizikához mint -tudományhoz fölemelkedhessünk, bele kell foglalnunk főkérdésünkbe azt, -ami bennünk e metafizikát megindítja, ami mint természetesen adott, de -igazságát illetőleg nem gyanútlan _a priori_ ismeret neki alapúl -szolgál, és amelynek ez ismeretek lehetőségét kritikailag nem vizsgáló -földolgozását már rendesen metafizikának neveznek: egy szóval az e -tudományhoz való természeti hajlandóságunkat; e szerint a -transscendentális főkérdésre, négy más kérdésre osztva kell sorban -feleletet adnunk. - -1. Mikép lehetséges tiszta mathematika? - -2. Mikép lehetséges tiszta természettudomány? - -3. Mikép lehetséges metafizika egyáltalán? - -4. Mikép lehetséges metafizika mint tudomány? - -Látni való, hogy habár e föladatok megoldása főkép a Kritika lényeges -tartalmát fogja föltüntetni, mégis van benne sajátos is, ami magában is -figyelemre méltó, t. i. adott tudományokhoz a forrásokat magában az -észben keressük, hogy ezen az uton azt a tehetséget, melynél fogva ez az -ész valamit _a priori_ megismer, maga által a tény által megvizsgáljuk -és kimérjük. Ez által maguk e tudományok is, habár nem tartalmukat, de -helyes használatukat illetőleg előbbre jutnak s midőn közös eredetük -felsőbb kérdését deritjük föl, saját mivoltukra is nagyobb világosság -árad. - - - - -A TRANSSCENDENTALIS FŐKÉRDÉS ELSŐ RÉSZE. Mikép lehetséges tiszta -mathematika? - - -6. §. - -Íme egy nagy s kipróbált ismeret, mely már most is bámulatos terjedelmű -s határtalan kiterjedést igér a jövőben; mely minden izében -apodiktikusan bizonyos, azaz föltétlenül szükséges, tehát nem alapszik -tapasztalati okokon, ennélfogva tiszta szüleménye az észnek, de -azonfölül minden izében szintetikai. «Hogyan képes az emberi ész ily -ismeretet egészen _a priori_ hozni létre?» Minthogy nem alapúl s nem -alapúlhat tapasztalatokon, nem tételez-e föl e képesség valamely _a -priori_ ismeretalapot, mely mélyen rejtőzik, de ha csak első csiráit -szorgalmasan kutatjuk, e hatásaiból talán mégis megismerhető? - - -7. §. - -Azt találjuk, hogy minden mathematikai ismeretben az a sajátos, hogy -fogalmát előbb a szemléletben, még pedig _a priori_, tehát nem -empirikus, hanem tiszta szemléletben kell föltüntetnie, ami nélkül egy -lépést sem tehet előre; ítéletei ezért _intuitivak_, míg a filozofiának -puszta fogalmakból vont _diskurziv_ ítéletekkel kell beérnie s -apodiktikus tanait a szemlélet segitségével megvilágosíthatja ugyan, de -le belőle nem vonhatja. A mathematika mivoltának e megfigyelése már is -elvezet lehetségének első s legfelső föltételéhez: valamely tiszta -szemlélet kell hogy alapúl szolgáljon neki, melyben minden fogalmát _in -concreto_ s mégis _a priori_ tüntetheti föl, vagy amint mondani szokás, -megszerkesztheti.[9] Ha e tiszta szemléletet s ennek lehetségét -megtalálhatjuk, akkor könnyen magyarázható belőle, mikép lehetségesek _a -priori_ szintetikai tételek a mathematikában, tehát az is, mikép -lehetséges maga e tudomány. Mert valamint a tapasztalati szemlélet -minden nehézség nélkül lehetővé teszi, hogy a szemlélet valamely -tárgyáról alkotott fogalmunkat oly állítmányokkal, melyeket maga a -szemlélet szolgáltat, a tapasztalatban szintetikailag kibővíthessük, -azonkép a tiszta szemlélet is lehetővé teszi ezt, csak azzal a -különbséggel, hogy az utóbbi esetben a szintetikai ítélet _a priori_ -bizonyos s apodiktikus lesz, az előbbi esetben pedig csak _a posteriori_ -s tapasztalatilag bizonyos; mert emebben csak az foglaltatik, ami a -véletlen tapasztalati szemléletben, amabban pedig, ami a tiszta -szemléletben szükségkép találtatik; mert mint _a priori_ szemlélet -minden tapasztalat vagy egyes észrevevés előtt van elválaszthatatlanúl -összekötve a fogalommal. - - -8. §. - -De a nehézség ezzel úgy látszik inkább nő, mint csökken. Mert most az a -kérdés: Mikép lehet valamit _a priori_ szemlélni? Szemlélet oly képzet, -mely mintha közvetetlenül függne a tárgy jelenlététől. Lehetetlennek -látszik ennélfogva, _a priori_ eredetileg szemlélni, mert akkor a -szemlélet előbb jelen volt vagy most jelen levő tárgy nélkül való volna, -tehát szemlélet sem lehetne. Fogalmak oly természetűek ugyan, hogy -némelyeket, t. i. azokat, melyekkel csak a tárgyat általában gondoljuk, -_a priori_ alkothatunk, anélkül, hogy a tárgyhoz közvetetlen viszonyban -volnánk, pl. a mennyiség, ok stb. fogalma; de még ezek is, hogy értelmet -s jelentést nyerjenek, rászorúlnak arra, hogy _in concreto_ használjuk, -azaz valamely szemléletre alkalmazzuk, mely által nekünk ennek tárgya -adatik. De mikép előzheti meg a tárgy szemlélete magát a tárgyat? - - -9. §. - -Ha szemléletünknek oly fajtájúnak kellene lennie, hogy dolgokat úgy -állít maga elé, amint magukban vannak, akkor _a priori_ szemlélet -lehetetlen volna, akkor minden szemlélet empirikus volna. Mert hogy mi -foglaltatik magában a tárgyban, csak úgy tudhatom, ha jelen s adva van -előttem. Igaz, hogy akkor is megfoghatatlan, mikép ismertetheti meg -velem valamely jelenlevő dolog szemlélete magát a dolgot, amint magában -van, minthogy tulajdonságai nem szállhatnak át az én értelmembe; de ha -ezt mégis lehetségesnek gondoljuk, az efféle szemlélet még sem lehetne -_a priori_, azaz mielőtt a tárgyat szemlélem; mert enélkül nem található -ki, min alapúlna képzetünknek a tárgyra való vonatkozása, hacsak nem -sugallaton. Azért csak egy mód van, mikép előzheti meg szemléletem a -valóságos tárgyat, s lehet _a priori_ ismeret, ha ugyanis nem foglal -magában egyebet, mint az érzékiség formáját, mely énemben minden való -benyomást, melylyel tárgyak engem illetnek, megelőz. Mert hogy érzékek -tárgyai csak az érzékiség e formája szerint szemlélhetők, azt _a priori_ -tudhatom. Ebből következik, hogy tételek, melyek az érzéki szemléletnek -csak e formájára vonatkoznak, az érzékek tárgyaira vonatkozólag -lehetségesek s érvényesek lesznek; hasonlókép megfordítva: szemléletek, -melyek _a priori_ lehetségesek, soha egyébre, mint érzékeink tárgyaira, -nem vonatkozhatnak. - - -10. §. - -Csak az érzéki szemlélet formája által szemlélhetünk tehát dolgokat _a -priori_, de ennek következtében a tárgyakat csak úgy ismerhetjük meg, -amint nekünk (érzékeinknek) megjelenhetnek, nem amint magukban vannak; -és e föltevés okvetetlenül szükséges, hogy szintetikai _a priori_ -tételeket lehetségeseknek ismerjünk el, vagy ha tényleg rájuk akadunk, -lehetségüket megértsük s eleve megállapítsuk. - -De tér s idő azok a szemléletek, melyeket a tiszta mathematika minden -apodiktikus és szükséges ismeretének s ítéletének alapúl vet; mert a -mathematikának minden fogalmát előbb a szemléletben, a tiszta -mathematikának pedig a tiszta szemléletben kell feltüntetnie, azaz -megszerkesztenie, ami nélkül (minthogy nem analitikailag, t. i. a -fogalmak taglalása útján, hanem csak szintetikailag járhat el) nem tehet -egy lépést sem, mert hiányzik a tiszta szemlélet, melyben egyedűl a -szintetikai _a priori_ itéletekhez való anyag adva van. A geometria a -tér tiszta szemléletét veti alapúl. Az arithematika még számfogalmait is -az egységeknek sorban való hozzáadásával az időben hozza létre, de főkép -a tiszta mechanika a mozgásról való fogalmait csak az idő képzete -segítségével hozhatja létre. Mindkét képzet azonban pusztán szemlélet; -mert ha a testek s ezek változásainak (mozgás) empirikus szemléletéből -minden empirikus elemet t. i. ami az érzékletre tartozik, elhagyunk: -megmarad a tér s idő, amelyek tehát tiszta szemléletek; ezek amazoknak -_a priori_ szolgálnak alapúl, s azért maguk nem hagyhatók el soha; de -épen azzal, hogy tiszta _a priori_ szemléletek, azt bizonyítják, hogy -érzékiségünknek puszta formái, melyeknek minden tapasztalati -szemléletet, azaz valódi dolgok észrevevését meg kell előzniök, s melyek -szerint tárgyak _a priori_ megismerhetők, de persze csak amint nekünk -megjelennek. - - -11. §. - -A jelen szakasz feladata tehát meg van oldva. Tiszta mathematika mint -szintetikai _a priori_ ismeret csak úgy lehetséges, hogy nem vonatkozik -egyébre, mint az érzékek tárgyaira, melyek tapasztalati szemléletének -tiszta szemlélet (a tér és időé) még pedig _a priori_ szolgál alapúl, s -azért szolgálhat alapúl, mert e tiszta szemlélet nem egyéb, mint az -érzékiség puszta formája, mely a tárgyak valódi megjelenését megelőzi, -valósággal lehetővé tevén ezt. De ez _a priori_ szemlélés lehetsége a -jelenségnek nem anyagára vonatkozik, t. i. arra, ami benne érzéklet, -mert ez tapasztalati benne, hanem csak formájára, térre meg időre. Ha -valaki csak legkevésbbé is kételkednék benne, hogy mindkettő nem -maguknak a dolgoknak határozmánya, hanem a dolgoknak az érzékiséghez -való viszonyáé, szeretném tudni, mikép tudhatjuk _a priori_, tehát a -dolgokkal való ismeretségünk előtt, t. i. mielőtt ezek adva volnának, -hogy szemléletüknek milyen mivoltúnak kell lennie, amint ezt a térre s -időre vonatkozólag valóban tudjuk. Ellenben ez igen is érthető, ha -mindkettőt csak érzékiségünk formai föltételének, a tárgyakat pedig csak -jelenségeknek tartjuk, mert akkor a jelenség formáját, azaz a tiszta -szemléletet igenis magunkból, azaz _a priori_ képzelhetjük. - - -12. §. - -A dolgot megvilágítja s megerősíti, ha a geometerek rendes s okvetlen -szükséges eljárását tekintjük. Két adott alak teljes hasonlóságáról -(amidőn az egyik minden tekintetben a másik helyére tehető) szóló minden -bizonyítás végre is azon alapszik, hogy a kettő egymást födi, ami -nyilván nem egyéb, mint közvetetlen szemléleten alapuló szintetikai -tétel; s e szemléletnek tisztának s _a priori_ adottnak kell lennie, -különben ama tételt nem tarthatnók apodiktikusan bizonyosnak, csak -tapasztalati bizonyosságú volna. Azt mondanók: így látni ezt mindig, s -csak eddigi észleletünk határain belül érvényes. Az a tétel, hogy a -teljes tér (mely maga nem határa többé valamely más térnek) három -kiterjedésű, s tér egyáltalán nem is lehet több kiterjedésű, azon a -tételen alapszik, hogy egy pontban csak három vonal metszheti egymást -derékszög alatt; ez a tétel azonban nem is bizonyítható fogalmakból, -hanem közvetetlenül szemléleten alapúl, még pedig tiszta _a priori_ -szemléleten, mert apodiktikusan bizonyos; az efféle követelések -lehetősége is: egy vonal a végtelenig (in infinitum) húzandó, vagy a -változásoknak sora (pl. mozgás által megjárt útak) végtelenbe -folytatandó, a tér meg idő oly képzetét tételezi föl, mely pusztán a -szemlélettől függ, t. i. amennyiben magában nem határolja semmi; -fogalmakból soha sem következtethetnők. A mathematikának tehát valóban -tiszta _a priori_ szemléletek szolgálnak alapúl, amelyek annak -szintetikai s apodiktikailag érvényes tételeit lehetővé teszik; -transscendentalis dedukciónk a tér meg időbeli fogalmainkról tehát -egyszersmind a tiszta mathematika lehetőségét magyarázza, amelyet ily -dedukció nélkül, s anélkűl, hogy föltételeznők, hogy «mindazt, ami -érzékeinknek adathatik (a külsőknek a térben, a belsőknek az időben) -csak amint megjelenik, nem amint magában van, szemléljük», -megengedhetünk ugyan, de semmiképen át nem láthatunk. - - -13. §. - -Akik még nem tudnak attól a felfogástól szabadulni, hogy tér meg idő -valódi tulajdonságok, melyek magukhoz a dolgokhoz tartoznak, -éleselműségüket a következő paradoxonon gyakorolhatják s ha hiába -fáradoztak megoldásán, legalább néhány pillanatra előitéletektől menten -gyaníthatják, hogy a tér meg időnek érzéki szemléletünk puszta formáivá -való sülyesztése talán mégis alapos. - -Ha két dolog minden tekintetben, mely mindeniken külön egyáltalán -megismerhető (minden a mennyiséghez s minőséghez tartozó határozmányban) -azonegy, abból azt kell következtetnünk, hogy az egyik minden esetben s -tekintetben a másik helyére tehető, anélkül, hogy e csere a legkisebb -fölismerhető különbséget okozná. Ez így is van a sík alakokkal a -geometriában; de különböző szferikus alakok ama teljes belső megegyezés -ellenére külső viszonyukban mégis annyira különbözők, hogy az egyik -épenséggel nem tehető a másik helyére; pl. két gömbháromszög a két -félgömbön, melynek közös alapja az æquatornak egy íve, teljesen egyenlő -lehet, mind vonalaiban, mind szögeiben, úgy hogy ha az egyiket külön s -teljesen leírom, semmit sem találhatok benne, ami nem volna meg a -másiknak leírásában, s az egyik még sem tehető a másik helyére (t. i. az -ellenkező félgömbre); itt tehát mégis oly belső különbség van a két -háromszög között, melyet semmiféle értelem belsőlegesnek nem mondhat s -amely csak a térbeli külső viszonyban nyilvánúl. De közönségesebb -eseteket akarok felhozni, melyek a mindennapi életből vehetők. - -Mi lehet hasonlóbb kezemhez vagy fülemhez s vele minden tekintetben -egyenlőbb, mint képe a tükörben? S még sem tehetem azt a kezet, melyet a -tükörben látok, az eredetinek a helyébe; mert ha ez jobb kéz volt, az a -tükörben balkéz, a jobb fül képe bal fül, mely amannak a helyére nem -tehető. Itt semmiféle, értelemmel kigondolható belső különbség nincs; -mégis a különbség, amennyire érzékeim tanuskodnak róla, belsőleges, mert -a bal kéz a jobbal minden kölcsönös egyenlősége s hasonlósága mellett -sem foglalható ugyanazon határok közé (nem kongruálhatnak), az egyik -kézre való keztyűt nem húzhatom föl a másikra. Mi itt a megoldás? E -tárgyak nem képzetek a dolgokról, amint magukban vannak, s amint a -tiszta ész megismerhetné, hanem érzéki szemléletek, azaz jelenségek, -melyeknek lehetsége bizonyos magukban ismeretlen dolgoknak máshoz, t. i. -érzékiségünkhöz való viszonyán alapszik. Ez érzékiségben már most a tér -a külső szemlélet formája, s minden tér belső meghatározása csak az -által lehetséges, hogy külső viszonyát az egész térhez, melynek amaz -csak egyik része, megállapítjuk; más szavakkal, a rész csak az egész -által lehetséges, ami maguknál a dolgoknál, mint a puszta értelem -tárgyainál sohasem fordúlhat elő, de puszta jelenségeknél igenis -előfordúlhat. Hasonló s egyenlő, de mégis inkongruens dolgoknak (pl. -ellenkező értelemben kanyarodó csigáknak) különbségét azért nem is -magyarázhatjuk meg semmiféle fogalommal, csak a jobb és balkézhez való -viszonyukkal, ami közvetetlenül a szemlélet dolga. - - -I. Jegyzet. - -A tiszta mathematikának s főleg a tiszta geometriának csak azon föltétel -mellett lehet objektiv valósága, hogy pusztán érzékek tárgyaira irányúl, -de ezekre vonatkozólag áll az az alapelv, hogy érzéki képzetünk -épenséggel nem maguknak a dolgoknak képzete, hanem csak ama módé, amint -megjelennek nekünk. Ebből következik, hogy a geometria tételei nem -valahogy költő képzeletünk puszta szüleményének határozmányai, tehát -valódi tárgyakra biztossággal nem vonatkoztathatók, hanem szükségkép -érvényesek a térre, tehát mindenre is, ami a térben található, mert a -tér nem egyéb, mint minden külső jelenség formája, amelyben érzékek -tárgyai egyedül adhatók nekünk. Az érzékiségen, melynek formáját a -geometria alapúl veti, alapszik külső jelenségek lehetsége; ezekben -tehát sohasem lehet egyéb, mint amit a geometria megszab nekik. Egészen -másképen állna a dolog, ha az érzékeknek a tárgyakat, amint magukban -vannak, kellene föltüntetniök. Mert akkor a tér képzetéből, melyet a -geometer ennek mindenféle sajátságával _a priori_ alapúl vesz, semmikép -sem következnék, hogy mindez azzal együtt, ami belőle következhetik, ép -így van meg a természetben is. A geometer terét puszta képzelménynek -tartanók s nem tulajdonítanánk neki objektiv érvényességet, mert nem -láthatnók át, mikép egyeznek meg szükségkép tárgyak ama képpel, melyet -magunktól s eleve róluk alkotunk. Ellenben ha e kép, vagy inkább e -formális szemlélet érzékiségünk lényeges tulajdonsága, mely által -egyedül tárgyak adhatók nekünk, az érzékiség pedig nem magukat a -tárgyakat, hanem csak jelenségeiket tünteti föl, könnyen megértjük, -egyszersmind kétségbevonhatatlanúl bebizonyítottuk, hogy érzéki világunk -minden külső tárgyának szükségkép pontosan meg kell egyeznie a geometria -tételeivel, minthogy csak az érzékiség, külső szemléletének formája (a -tér) által, amellyel a geometer foglalkozik, teszi ama tárgyakat, mint -puszta jelenségeket lehetségessé. Mindenkorra figyelemre méltó tünemény -marad a filozófia történetében, hogy volt idő, midőn még mathematikusok -is, kik egyszersmind filozófusok voltak, nem ugyan geometriai tételeik -helyességében, amennyiben pusztán a térre vonatkoztak, hanem magának e -fogalomnak objektiv érvényességében s az ő, valamint geometriai -meghatározásainak a természetre való alkalmazásában kételkedni kezdtek, -mert tartottak tőle, hátha a vonal a természetben mégis fizikai -pontokból, a valódi tér tehát a tárgyban egyszerű részekből áll, bárha -az a tér, melyre a geometer gondol, semmikép sem állhat ilyenekből. Nem -látták át, hogy csak ez a gondolatbeli tér teszi lehetővé a fizikai -tért, t. i. magát az anyagnak a kiterjedését; hogy a tér nem maguknak a -dolgoknak tulajdonsága, hanem csak érzéki képzeterőnk formája; hogy mind -a tárgyak a térben puszta jelenségek, azaz nem magukban levő dolgok, -hanem érzéki szemléletünk képzetei, s minthogy a tér, amint a geometer -gondolja, egészen pontosan az érzéki szemlélet ama formája, melyet _a -priori_ magunkban találunk, s amely (formájukat illetőleg) mind a külső -jelenségek lehetőségének alapját teszi, ennélfogva a jelenségeknek -szükségkép s a legszabatosabban meg kell egyezniök a geometer -tételeivel, melyeket ő nem holmi költött fogalomból, hanem minden külső -jelenség szubjektiv alapjából, t. i. az érzékiségből származtat le. -Csakis ezen a módon biztosítható a geometer tételeinek kétségbe nem -vonható objektiv valósága a selejtes metafizika agyarkodásai ellen, ha -ez szükségkép meglepőnek tetszik is e metafizikának, mert fogalmainak -forrásáig nem hatol előre. - - -II. Jegyzet. - -Csak ami a szemléletben adatik, lehet nekünk tárgy. De minden -szemléletünk csak az érzékek útján történik; az értelem nem szemlél, -csak reflektál. Minthogy azonban az érzékek, amint előbb bizonyítottuk, -soha és semmiben nem ismertetik meg velünk magukat a tárgyakat, hanem -csak jelenségeiket, ezek pedig csak az érzékiség képzetei, «ennélfogva -mind a tárgyakat, magával a térrel együtt, melyben vannak, puszta -bennünk levő képzeteknek kell tartanunk, amelyek sehol sincsenek, csupán -gondolkodásunkban». Nem a nyilvánvaló idealizmus-e ez? - -Az idealizmus lényege abban az állításban van, hogy mások mint -gondolkodó lények nincsenek, a többi dolgok, melyeket a szemléletben -észrevenni vélünk, csak a gondolkodó lényben levő képzetek, melyeknek -ezeken kívül való tárgy tényleg nem felel meg. Én ellenben azt mondom: -dolgok mint érzékeinknek rajtunk kívül lévő tárgyai adva vannak nekünk, -de hogy magukban milyenek, nem tudjuk, csak jelenségeiket ismerjük, azaz -azokat a képzeteket, melyeket, érzékeinket megilletvén, bennünk -előidéznek. Tehát igenis elismerem, hogy vannak testek rajtunk kívül, t. -i. dolgok, melyekről teljességgel nem tudjuk ugyan, hogy milyenek -magukban, de amelyeket ama képzetekből ismerünk, melyeket érzékiségünkre -való hatásuk folytán nyerünk, ezeket nevezzük testeknek; ez a szó tehát -annak az ismeretlen, de azért nem kevésbbé való tárgynak csak jelenségét -jelenti. Idealizmusnak nevezhető-e ez? Hiszen egyenes ellentéte. - -Hogy külső dolgok valódi lételét nem érintve, számos tulajdonságukról -mondhatjuk, hogy nem magukhoz e dolgokhoz, hanem csak jelenségeikhez -tartoznak s gondolkodásunkon kívül külön nem léteznek, azt már rég Locke -előtt, de leginkább ő utána általánosan elfogadták és elismerték; ide -tartozik a hő, szín, íz stb. Hogy én fontos okokból ezeken kívül a -testek többi tulajdonságait, melyeket _primarius_-oknak neveznek, a -kiterjedést, a helyet s általában a tért mindennel, ami hozzátartozik -(áthatatlanság vagy anyagiság, alak stb.) szintén csak a puszta -jelenségekhez számítom – ez ellen nem mondhatni semmit; s amily kevéssé -nevezhető idealistának, aki a színeket nem a tárgyhoz tartozó -tulajdonságoknak, hanem csak a látás érzéke módosításainak tartja, époly -kevéssé mondható az én elméletem idealisztikusnak, csak azért, mert azt -találom, hogy még több, sőt minden tulajdonság, mely valamely test -szemléletét teszi, pusztán jelenségéhez tartozik; ama dolog lételét -ugyanis, amely megjelenik, ezzel nem szüntetjük meg, mint az igazi -idealizmus teszi, hanem csak kimutatjuk, hogy amint magában van, az -érzékek által nem ismerhetjük meg. - -Szeretném tudni, milyeneknek kellene lenniök állításaimnak, hogy -idealizmus ne legyen bennök; bizonyára azt kellene mondanom, hogy a tér -képzete nemcsak teljesen megfelel érzékiségünk viszonyának a tárgyakhoz, -mert hiszen ezt mondottam; hanem hogy teljesen hasonló a tárgyhoz, de -ennek az állításnak előttem nincs értelme, valamint nem értem, hogy a -vörös színnek érzete hasonló a cinóber ama tulajdonságához, mely ez -érzetet bennem előidézi. - - -III. Jegyzet. - -Ennek alapján azt a könnyen előrelátható, de semmis ellenvetést könnyen -elutasíthatjuk: «hogy a tér meg idő idealitása az egész érzéki világot -puszta látszattá változtatná». Miután ugyanis előbb az érzéki ismeret -mivoltának filozofiai megértését azzal rontották meg, hogy az -érzékiséget csak zavaros képzetfajnak állították, mellyel azért a -dolgokat, amint magukban vannak, megismerhetjük, csakhogy nem vagyunk -képesek mindent, ami e képzetünkben van, tisztán tudatossá tenni; míg -ellenben mi kimutattuk, hogy az érzékiséget nem a világosságnak vagy -homályosságnak ez a logikai, hanem az ismeret eredetének genetikai -különbsége jellemzi; mert az érzéki ismeret, nem is amint magukban -vannak, tünteti föl a dolgokat, hanem csak ama módot, ahogy megilletik -érzékeinket, tehát csak jelenségeket, nem magukat a dolgokat adja az -értelemnek reflexió végett: e szükséges helyreigazítás után ama -megbocsáthatatlan s majdnem szándékos ferdítésből eredő ellenvetés -támad, hogy elméletem az érzéki világ minden dolgát puszta látszattá -változtatja. - -Ha valamely tünemény adva van, még tőlünk függ, mikép akarjuk belőle a -dolgot megitélni. Amaz, a tünemény, az érzékeken alapúl, a megítélés -azonban az értelmen, és csak az a kérdés, vajjon a tárgy -meghatározásában igazság van-e vagy sem. Az igazság meg álom közti -különbséget azonban nem a tárgyakra vonatkoztatott képzetek mivolta -állapítja meg, mert a képzetek mindkét esetben egyformák, hanem ama -szabályok szerint való kapcsolatuk, melyek a képzetek összefüggését -valamely tárgy fogalmában meghatározzák s hogy mennyiben férhetnek meg -egy tapasztalatban vagy sem. Tehát épen nem a tünemények okai annak, ha -megismerésünk a látszatot valóságnak nézi, azaz, ha a szemléletet, mely -által valamely tárgy adatik, a tárgy fogalmának tartjuk, vagy pedig -létele fogalmának, melyet csak az értelem gondolhat. A bolygók pályáját -az érzékek majd jobb felé, majd visszafelé haladónak mutatják s ebben -nincs sem igazság, sem igaztalanság, mert amíg arra szorítkozunk, hogy -ez még csak tünemény, addig mozgásuk objektiv mivoltáról még nem is -ítéltünk. De mert, ha az értelem nem vigyáz rá, hogy e szubjektiv -képzetmódot ne objektivnek tartsuk, könnyen hamis ítélet támad, azért -mondjuk, úgy látszik, mintha visszafelé mennének; de a látszat nem az -érzékeknek, hanem az értelemnek esik rovására, az ő dolga lévén a -tünemény alapján objektiv ítéletet mondani. - -Ilyetén módon, ha képzeteink eredetéről nem is gondolkodnánk és -érzékeink szemléleteit, bármit foglalnak is magukban, minden ismeretnek -egy tapasztalatban való összefüggése szabályai szerint térben meg időben -egybekapcsoljuk, akkor aszerint, mint vigyázatlanúl vagy óvatosan járunk -el, csaló látszat vagy igazság származhatik; ez csak az érzéki -képzeteknek az értelemben való fölhasználására vonatkozik, nem pedig -eredetökre. Hasonlóképen ha az érzékek képzeteit mind, formájukkal -együtt, t. i. tért meg időt, csak jelenségeknek veszem, tért meg időt -pedig az érzékiség formájának, mely rajta kívül a tárgyakon nem -található, s ha e képzetekkel csak lehetséges tapasztalatra -vonatkoztatva élek, akkor az, hogy csak jelenségeknek tartom, -legkevésbbé sem foglal magában látszatot vagy tévedésre való -legcsekélyebb csábítást; mert emellett is helyesen összefügghetnek a -tapasztalatban az igazság szabályai szerint. Ilyetén módon érvényes a -geometriának minden a térről szóló tétele az érzékek minden tárgyára, -tehát minden tapasztalatra, akár az érzékiség puszta formájának, akár -magukhoz a dolgokhoz tartozó valaminek tekintsem a tért; ámbár csak az -előbbi esetben érthetem meg, mikép lehetséges ama tételeket a külső -szemlélet minden tárgyáról _a priori_ tudni; de különben minden -lehetséges tapasztalatot tekintve minden úgy marad, mintha nem pártoltam -volna el a közönséges véleménytől. - -De ha a tér meg időről szóló fogalmammal minden lehetséges tapasztalaton -túl merészkedem lépni, a mi elkerülhetetlen ha magukhoz a dolgokhoz -tartozó tulajdonságoknak mondom őket, (mert mi akadályozhatna meg akkor -engem abban, hogy ugyane dolgokra ne tekintsem őket érvényeseknek, ha -érzékeim más szerkezetűek is s hozzájuk illenek vagy nem illenek), akkor -fontos tévedés származhatik, mely látszaton alapúl, mert ez esetben azt, -mi a dolgok szemléletének csak énemhez tartozó föltétele s az érzékek -minden tárgyára, tehát minden lehetséges tapasztalatra érvényes, -egyetemes érvényűnek állítván, magukra a dolgokra vonatkoztattam s nem a -tapasztalat föltételeire szoritottam. - -Tanításom a tér meg idő idealitásáról tehát annyira nem teszi az egész -érzéki világot látszattá, hogy ellenkezőleg egyedüli eszköze annak, -mikép biztosíthatni a legfontosabb ismeretek egyikének, t. i. annak, -melyet a mathematika _a priori_ ad elő, valódi tárgyakra való -alkalmazását, s mikép kerülhetni el, hogy ne puszta látszatnak -tartassék; e nélkül ugyanis teljesen lehetetlen volna eldönteni, hogy a -tér meg idő szemléletei, melyeket semmiféle tapasztalat útján nem -szerzünk, s melyek mégis _a priori_ vannak meg gondolkodásunkban, nem -puszta önalkotta képzelmények-e, melyeknek semmiféle tárgy, legalább -adæquate nem felel meg, így tehát a geometria is nem látszat-e; míg -ellenben nekünk sikerűlt kimutatnunk, hogy az érzéki világ minden -tárgyára kétségtelenűl érvényesek, épen azért, mert e tárgyak puszta -jelenségek. - -Ez elveim továbbá, az érzékek képzeteiből tüneményeket csinálván, oly -annyira nem változtatják ezzel a tapasztalat igazságát puszta látszattá, -hogy ellenkezőleg ők az egyedüli eszköz arra, mikép kerülhetni el a -transscendentalis látszatot, mely kezdettől fogva csalódásba vitte a -metafizikát s arra a gyerekes törekvésre csábította, hogy -szappanbuborékok után kapkodjék, mert jelenségeket, melyek puszta -képzetek, magánvaló dolgoknak tartották. Ebből származtak azután az ész -antinomiájának mind ama furcsa jelenetei, melyekről alább említést -teszek s melyeket az az egy megjegyzés szüntet meg, hogy a jelenség, -amíg a tapasztalat körén belül marad, igazság, mihelyt azonban ennek -határait átlépi s transscendens-sé válik, csak látszatot idéz elő. - -Minthogy tehát a dolgoknak, melyeket érzékeinkkel fölfogunk, meghagyom -valóságukat és csak e dolgokról való érzéki szemléletünket szorítom -arra, hogy semmi részében, még a tér s idő tiszta szemléletében sem, -egyebet tüntet föl, mint ama dolgok jelenségét, soha magukban való -mivoltukat: ennélfogva ez nem valamely általam a természetre költött -általános látszat; az idealizmus rámfogása ellen való óvásom oly -határozott s meggyőző, hogy fölöslegesnek is látszhatnék, ha nem -volnának jogosulatlan bírák, kik ferde, habár közönséges nézetüktől való -minden eltérésnek régi nevet keresve, és soha filozofiai megnevezések -szellemét meg nem ítélve, hanem csak a betűhöz tapadva, mindig készek -arra, hogy saját balhitüket jól meghatározott fogalmak helyére tegyék s -őket ezáltal elferdítsék s eléktelenítsék. Az hogy magam adtam ez -elméletnek a transscendentalis idealizmus nevét, senkit sem jogosít fel -arra, hogy azt Cartesius tapasztalati idealizmusával (habár ez csak oly -föladat féle volt, melynek megoldhatatlansága miatt Cartesius szerint -mindenkinek szabadságában áll a testi világ létét tagadni, mert -kielégítőleg nem adhattak rá feleletet soha) vagy Berkeley misztikus és -rajongó idealizmusával (sőt ellene, valamint hasonló agyrémek ellen -kritikánk épen a voltaképi ellenszert foglalja magában) cseréljék föl. -Mert ez az én úgynevezett idealizmusom nem vonatkozik a dolgok létére -(pedig ezek kétségbevonása teszi az idealismust a szó elfogadott -jelentésében) mert ennek kétségbevonása soha eszembe nem jutott; hanem -csak a dolgok érzéki képzetére, melyhez első sorban tér meg idő -tartozik: s csak ezekről, tehát valamennyi jelenségről általában -mutattam ki, hogy nem dolgok (hanem puszta képzetfajok), sem pedig -magukhoz a dolgokhoz tartozó határozmányok. Annak a szónak pedig: -transscendentalis, mely nálam soha sem jelenti ismereteinknek a -dolgokra, hanem az ismereterőre való vonatkozását, meg kellett volna -akadályoznia e félreértést. Inkább hogy sem továbbra is erre okot -szolgáltasson, visszavonom e megnevezést s idealizmusomat kritikainak -nevezem. Ha azonban valóban elvetendő az olyan idealizmus, mely való -dolgokat (nem jelenségeket) puszta képzetekké változtat, minek nevezzük -majd azt, mely megfordítva puszta képzeteket dolgokká változtat? Azt -hiszem, ezt álmadozó idealizmusnak nevezhetni, megkülönböztetésül az -előbbitől, melyet rajongónak nevezhetünk; ennek a kettőnek a -távoltartása az én azelőtt transscendentalisnak, helyesebben azonban -kritikainak nevezett idealizmusomnak feladata. - - - - -A TRANSSCENDENTALIS FŐKÉRDÉS MÁSODIK RÉSZE. Mikép lehetséges tiszta -természettudomány? - - -14. §. - -Természet a dolgok létele, amennyiben általános törvények szerint meg -van határozva. Ha természet a magukban lévő dolgok lételét jelentené, -sem _a priori_, sem _a posteriori_ nem ismerhetnők meg soha. _A priori_ -nem, mert hogyan tudhatnók, mi tartozik magukra a dolgokra, minthogy ezt -soha fogalmaink taglalása (analitikai tételek) által nem tudhatnók meg; -hiszen nem azt akarom tudni, mi foglaltatik egy dologról való -fogalmamban (mert ez logikai mivoltához tartozik), hanem hogy e -fogalomhoz mi járúl hozzá a dolog valóságában, ami által maga e dolog -fogalmamon kívül lételében határoztatik meg. Értelmem s ama föltételek, -melyek szerint egyedül kapcsolhatja össze a dolgok határozmányait -lételükben, nem szab rendet maguknak a dolgoknak; a dolgok nem igazodnak -értelmemhez, hanem értelmemnek kellene hozzájuk igazodnia; tehát először -adva kellene nekik lenniök, hogy e határozmányaikat megtudhassam, de -akkor nem ismerném meg őket _a priori_. - -A posteriori sem volna lehetséges a magánvaló dolgok mivoltának ily -megismerése. Mert ha azt akarom, hogy a tapasztalat _törvényekre_ -tanítson, melyek alá a dolgok létele tartozik, akkor e törvényeknek, -amennyiben magukban levő dolgokra vonatkoznak, tapasztalatomon kívül is -szükségkép érvényeseknek kellene lenniök rájok. A tapasztalat azonban -megtanít ugyan arra, mi és mikép van, de soha sem arra, hogy szükségkép -ilyennek s nem másnak kell lennie. Tehát nem taníthat soha maguknak a -dolgoknak a mivoltára. - - -15. §. - -Mindazonáltal tényleg birtokában vagyunk egy tiszta -természettudománynak, mely _a priori_ és apodiktikus tételekkel vele -járó szükségességgel törvényeket ád elő, melyek alá a természet -tartozik. Csak a természettannak ama propedeutikáját hívom tanuságul, -mely általános természettudomány címe alatt a fizikát (mely tapasztalati -elveken alapszik) megelőzi. Ebben jelenségekre alkalmazott mathematikát, -továbbá puszta diszkurziv alaptételeket (fogalmakból) is találunk, -amelyek a tiszta természetismeret filozofiai részét teszik. De van benne -olyan is, ami nem egészen tiszta s tapasztalati forrásoktól nem -független, pl. a mozgás, az áthatatlanság (ezen alapszik az anyag -tapasztalati fogalma) a tehetetlenség stb. fogalma, melyek miatt nem -nevezhető egészen tiszta természettudománynak; azon felül csak külső -érzékek tárgyaira vonatkozik, tehát nem adja példáját a szó szoros -értelmében vett általános természettudománynak, melynek a természetet -általában, akár a külső érzékek akár a belső érzék (mind a fizika, mind -a pszikhologia) tárgyaira vonatkozik, kell általános törvények alá -vonnia. De amaz általános fizika alaptételei közt valóban akadunk egy -néhányra, mely tényleg ily általános, pl. e tétel: a szubstancia -megmarad és állandó; minden ami történik, mindenkor valamely ok által -állandó törvények szerint előre meghatároztatik stb. Ezek valóban -általános természeti törvények, melyek teljesen _a priori_ megállanak. -Tehát tényleg van tiszta természettudomány s most az a kérdés: mikép -lehetséges? - - -16. §. - -E szó természet még más jelentést is fölvesz, mely a tárgyat határozza -meg, míg előbbi jelentésében csak a dolgok létele határozmányainak -törvényszerűségére mutatott rá. _Materialiter_ tekintve tehát természet -a tapasztalat összes tárgyainak foglalatja. Csak ezzel a tapasztalattal -van itt dolgunk, mert ha oly dolgok mivoltát kellene megismernünk, -melyek soha tapasztalat tárgyai nem lehetnek, akkor oly fogalmakra -szorulnánk, melyeknek jelentése _in concreto_ (valamely lehetséges -tapasztalat példájában) sohasem adható. E dolgok mivoltáról tehát csupa -oly fogalmakat kellene alkotnunk, melyeknek valóságát, t. i. vajjon -valóban tárgyakra vonatkoznak vagy puszta képzelmények-e, soha el nem -dönthetnők. Ami nem lehet a tapasztalat tárgya, annak ismerete -hiperfizikai volna s ezzel itt nincs dolgunk, hanem igenis azzal a -természetismerettel, melynek valóságát a tapasztalat megerősítheti, -habár ez az ismeret _a priori_ lehetséges és minden tapasztalatot -megelőz. - - -17. §. - -A formai e szükebb jelentésű természetben tehát a tapasztalat összes -tárgyainak törvényszerűsége, amennyiben pedig _a priori_ ismerjük meg, -szükséges törvényszerűsége. Az imént kimutattuk azonban, hogy ha a -tárgyakat nem lehetséges tapasztalatra vonatkoztatva, hanem mint -magukban lévő dolgokat tekintjük, azokon a természet törvényeit _a -priori_ nem ismerhetjük meg soha. De itt nincs is közünk magukban lévő -dolgokhoz, (ezeknek tulajdonságaival nem törődünk), hanem csak dolgokhoz -mint lehetséges tapasztalat tárgyaihoz, s voltakép ezek foglalatja az, -amit természetnek nevezünk. Kérdem, ha _a priori_ természet-ismeret -lehetőségéről van szó, mi jobb, úgy állítani föl a kérdést: Mikép -lehetséges a dolgoknak mint a tapasztalat tárgyainak szükséges -törvényszerűsége vagy pedig mikép ismerhető meg _a priori_ a tapasztalat -szükséges törvényszerűsége tekintettel minden tárgyára általában. - -Közelről tekintve akár így akár úgy állítjuk fel a kérdést, megoldása a -tiszta természet-ismeretet tekintve (s ezen fordúl meg a kérdés) egészen -egyre megy. Mert ama szubjektiv törvények, amelyek a dolgok tapasztalati -megismerését egyedül lehetővé teszik, e dolgokra is mint egy lehetséges -tapasztalat tárgyaira (persze nem amint magukban vannak, de ez nem is jő -itt tekintetbe) érvényesek. Egészen mindegy, akár azt mondom: eme -törvény nélkül – ha valamely eseményt észreveszek, azt. mindig valami -megelőzőre vonatkoztatom, melyre általános szabály szerint következik – -észrevevés nem lehet tapasztalat, akár pedig így fejezem ki magam: -mindennek, amiről a tapasztalat azt tanítja, hogy történik, kell hogy -oka legyen. - -Mégis illőbb, hogy az előbbi formulát válasszuk. Minthogy ugyanis _a -priori_ s minden adott tárgy előtt lehet tudomásunk ama föltételekről, -melyek alatt ama tárgyak tapasztalata lehetséges, ellenben soha sem -tudhatjuk, mily törvényeknek vannak lehetséges tapasztalatra való -tekintet nélkül magukban alárendelve: ennélfogva a dolgok mivoltát _a -priori_ máskép nem kutathatjuk, mint ha ama föltételeket és általános -(habár szubjektiv) törvényeket vizsgáljuk, melyek ily ismeretet mint -tapasztalatot (formailag) lehetővé tesznek; ennek alapján fogjuk azután -a dolgoknak mint a tapasztalat tárgyainak lehetőségét megállapítani. Ha -a második fajta kifejezést választanám, s azokat az _a priori_ -föltételeket keresném, melyek a természetet mint a tapasztalat tárgyát -lehetővé teszik, könnyen eltévedhetnék, s képzelhetném, hogy a -természetről mint magában való dologról kell beszélnem. Hiába s vég -nélkül iparkodnám azután oly dolgoknak, melyekről semmi adatom nincsen, -törvényeit találni. - -Tehát csak a tapasztalattal lesz itt dolgunk s lehetségének általános s -_a priori_ adott föltételeivel s ebből fogjuk a természetet mint minden -lehetséges tapasztalat egész tárgyát meghatározni. Azt hiszem, -megértenek: nem a már adott természet megfigyelésének szabályait keresem -(ezek tapasztalatot tételeznek föl), tehát nem, hogy (tapasztalat útján) -mikép leshetem meg a természet törvényeit, mert ezek nem volnának azután -_a priori_ törvények s nem adnának tiszta természettudományt; hanem hogy -e tapasztalat lehetségének _a priori_ föltételei mikép lehetnek -egyszersmind azok a források, melyekből minden általános természeti -törvény leszármaztatandó. - - -18. §. - -Első sorban meg kell jegyeznünk, hogy habár minden tapasztalati itélet -empirikus, azaz az érzékek közvetetlen fölfogásában leli alapját, azért -nem minden empirikus ítélet megfordítva tapasztalati itélet; hanem az -empirikuson s általában az érzéki szemléletnek adotton fölül még külön -fogalmaknak kell hozzájárúlniok, melyeknek eredete egészen _a priori_ a -tiszta észben van; ezek alá kell előbb foglalni minden észrevevést, mely -ezek segítségével azután tapasztalattá változtatható. - -Empirikus itéletek, amennyiben objektiv érvényességűek, tapasztalati -ítéletek; amelyek azonban csak szubjektiv érvényességűek, azokat puszta -észrevevési ítéleteknek nevezem. Ez utóbbiak nem szorúlnak tiszta -értelmi fogalomra, hanem csak az észrevételeknek gondolkodó észben való -logikai kapcsolatára. Az előbbiek azonban az érzéki szemlélet képzetein -fölül külön az értelemben eredetileg alkotott fogalmakra szorúlnak -mindig, melyeknek műve azután, hogy a tapasztalati ítélet objektiv -érvényességű. - -Minden ítéletünk előbb puszta észrevevési ítélet; csak előttünk azaz -énünk előtt érvényes, s csak azután adunk neki új vonatkozást, t. i. -tárgyra, kivánván, hogy előttünk is, s ép úgy mindenki előtt mindig -érvényes legyen; mert ha valamely itélet megegyezik valamely tárggyal, -akkor ugyane tárgyról szóló minden itéletnek egymással is meg kell -egyeznie; a tapasztalati itélet objektiv érvényessége tehát nem jelent -egyebet, mint annak szükséges egyetemes érvényességét. S megfordítva, ha -van okunk valamely ítéletet szükségesnek s egyetemes érvényességűnek -tartani, (ami soha sem alapszik az észrevevésen, hanem a tiszta értelmi -fogalmon, mely alá foglaltuk az észrevevést), akkor objektivnek is kell -tartanunk, t. i. olyannak, hogy nemcsak valamely észrevevésnek az énhez -való viszonyát fejezi ki, hanem a tárgynak mivoltát; mert más ítéletek -nem egyezhetnének meg szükségkép az enyémmel, ha nem a tárgy egysége -volna ennek oka, melyre valamennyi vonatkozik, mellyel meg kell -egyezniök, minek folytán egymással is meg kell egyezniök. - - -19. §. - -Objektiv érvényesség s szükséges egyetemes érvényesség tehát (mindenki -előtt) cserefogalmak s habár magát a tárgyat nem ismerjük, mégis, ha -valamely ítéletet egyetemes érvényességűnek, tehát szükségesnek -tekintünk, ezen az objektiv érvényességet értjük. Ez ítélet által -megismerjük a tárgyat, (habár egyébként, amint magában van, ismeretlen -marad is) az adott észrevevések egyetemes érvényességű és szükséges -kapcsolata által, s minthogy az érzékek valamennyi tárgyánál így áll a -dolog, azért tapasztalati ítéletek objektiv érvényességüket nem a tárgy -közvetetlen megismeréséből nyerik, (mert ez lehetetlen), hanem csak az -empirikus ítéletek egyetemes érvényességének föltételéből, mely, amint -mondottuk, soha sem alapszik empirikus vagy általán érzéki föltételeken, -hanem tiszta értelmi fogalmon. A tárgy magában mindig ismeretlen marad; -de ha az értelmi fogalom a képzetek kapcsolatát, melyek róla az -érzékiségnek adva vannak, egyetemes érvényességüvé teszi, akkor e -viszony által a tárgy meghatároztatik, s az ítélet objektiv. - -Ezt példával akarjuk megvilágítani: Ezek az ítéletek, a szoba meleg, a -cukor édes, az üröm kellemetlen ízű,[10] csak szubjektiv érvényességű -ítéletek. Nem is követelem, hogy magam vagy más valaki mindig hasonlókép -ítéljen; ezek az ítéletek csak két érzetnek ugyanarra az alanyra t. i. -én rám való vonatkozását fejezik ki, még pedig csakis észrevevésem -akkori állapotában, tehát nem is érvényesek a tárgyra; ilyeket nevezek -észrevevési ítéleteknek. Egészen máskép áll a dolog a tapasztalati -ítéletekkel. Amire bizonyos körülmények közt a tapasztalat tanít, arra -mindenkor kell tanítania engem és mindenkit; érvényessége nem -szorítkozik az alanyra vagy ez időbeli állapotára. Azért az ily -ítéleteket objektiv érvényességűekként állítom; ha pl. azt mondom, a -levegő rugékony, akkor ez ítélet eleinte csak észrevevési ítélet, csak -két érzetet vonatkoztatok egymásra érzékeimben. Ha azt akarom, hogy -tapasztalati ítélet legyen, akkor e kapcsolatot oly föltétel alá kell -hoznom, mely egyetemes érvényességűvé teszi. Tehát azt akarom, hogy én -és mindenki más is ugyanazt az észrevevést mindenkor ugyanazon -körülmények közt szükségkép egybekapcsoljam. - - -20. §. - -Taglalnunk kell tehát a tapasztalatot általában, hogy lássuk, mi -foglaltatik az érzékek s értelem e produktumában s mikép lehetséges maga -a tapasztalati ítélet. Az alapot a szemlélet teszi, melyről tudomásom -van, t. i. az észrevevés _(perceptio)_, mely pusztán az érzékekre -tartozik. De másodszor hozzátartozik az ítélés (mely csak az értelemre -tartozik). Ez ítélés lehet kétféle, először, ha csak az észrevevéseket -hasonlítom össze, még pedig állapotom tudatában vagy másodszor, ha egy -tudatban általában kapcsolom egybe. Az első ítélet puszta észrevevési -ítélet, s ennyiben pusztán szubjektiv érvényességű, nem egyéb mint az -észrevevéseknek elmeállapotomban való egybekapcsolása, a tárgyra való -vonatkozás nélkül. Azért a tapasztalathoz nem elég, mint rendesen -képzelik, hogy észrevevéseket összehasonlítsunk s egy tudatban az ítélés -által egybekapcsoljunk; ebből nem származik az ítélet egyetemes -érvényessége és szükségessége, melynél fogva egyedül lehet objektiv -érvényességű s tapasztalat. - -Egészen más ítélet előzi tehát meg, mielőtt észrevevésből tapasztalat -lehet. Az adott szemléletnek fogalom alá kell foglaltatnia, mely az -ítélésnek általában a szemléletre vonatkozólag határozza meg formáját, -mely a szemlélet empirikus tudatát egy tudatban általában kapcsolja -egybe s ez által az empirikus ítéletnek egyetemes érvényességet szerez; -az ily fogalom tiszta _a priori_ fogalom, mely csak arra való, hogy azt -a módot általában határozza meg, hogy egy szemlélet mikép szolgálhat -ítélésre. Legyen ily fogalom az ok fogalma, akkor ez az alája foglalt -szemléletet pl. a levegőét az ítélés szempontjából általában határozza -meg t. i., hogy a levegő fogalma a kiterjedés szempontjából egy -feltételes ítéletben az előzőnek a következőhez való viszonyában áll. Az -ok fogalma tehát tiszta értelmi fogalom, mely minden lehető -észrevevéstől teljesen különbözik, s csak arra szolgál, hogy az alája -foglalt képzetet az ítélést általában tekintve határozza meg, tehát -egyetemes érvényességű ítéletet hozzon létre. - -Mielőtt tehát egy észrevevési ítéletből tapasztalati ítélet válhatik, -először megköveteltetik, hogy az észrevevés ily értelmi fogalom alá -foglaltassék pl. a levegő az ok fogalma alá tartozik, mely a róla való -ítéletet a kiterjedést tekintve föltételesnek határozza meg.[11] Ez -által e kiterjedést nem pusztán mint a levegőnek az én állapotomban vagy -több állapotaimban való észrevevéséhez vagy mások észrevevése -állapotához tartozónak, hanem mint hozzá szükségkép tartozónak -gondoltatik; s ez az ítélet: a levegő rugékony, az által válik egyetemes -érvényességűvé s csak ezzel tapasztalati ítéletté, hogy bizonyos -ítéletek megelőzik, amelyek a levegő szemléletét az ok meg az okozat -fogalma alá foglalják s ez által az észrevevéseket nem pusztán az én -énemben egymásra vonatkozólag, hanem az ítélésnek általában formáját -(itt a föltételest) tekintve határozzák meg s ilyetén módon az empirikus -ítéletet egyetemes érvényességűvé teszik. - -Ha valamennyi szintetikai ítéletünket amennyiben objektiv -érvényességűek, taglaljuk, azt találjuk, hogy sohasem állanak puszta -szemléletekből, amelyeket, mint rendesen hiszik, csak összehasonlítás -által kapcsolunk egybe valamely ítéletben, hanem hogy lehetetlenek -volnának, ha a szemléletből elvont fogalmakhoz nem járult volna hozzá -még tiszta értelmi fogalom, mely alá ama fogalmak foglaltattak, s csak -így objektiv érvényességű ítéletben egybekapcsoltattak. Még a tiszta -mathematika ítéletei legegyszerűbb sarktételeiben sem mentek e -föltételtől. Ez az alaptétel: Az egyenes vonal két pont közt a -legrövidebb, föltételezi, hogy a vonal a mennyiség fogalma alá -foglaltassék, mely bizonyára nem puszta szemlélet, hanem egyedűl az -értelemben székel s arra szolgál, hogy a szemléletet (a vonalét) a róla -alkotható ítéletekre vonatkozólag, mennyiségüket t. i. a sokaságot -tekintve (mint _judicia plurativa_)[12] határozzuk meg, értvén rajtuk, -hogy valamely adott szemléletben sok hasonnemű foglaltatik. - - -21. §. - -Hogy már most a tapasztalat lehetségét, amennyiben _a priori_ tiszta -értelmi fogalmakon alapszik, előadjam, előbb azt, mi az ítéléshez -általában tartozik s az értelem különböző mozzanatait az ítéletekben -teljes táblázatban kell bemutatnom; mert egészen párhúzamosak lesznek -velük a tiszta értelmi fogalmak, melyek nem egyebek, mint fogalmak -szemléletekről általában, amennyiben ezek e mozzanatok egyikét vagy -másikát tekintve magában levő ítéletté tehát szükségkép s egyetemes -érvényűen határoztatnak meg. Ezáltal minden tapasztalat mint objektiv -érvényű empirikus ismeret lehetőségének _a priori_ alaptételei is -pontosan megállapíthatók. Mert ezek nem egyebek mint oly tételek, melyek -minden észrevevést (a szemlélet bizonyos egyetemes föltételei szerint) -ama tiszta értelmi fogalmak alá foglalják. - -Az Ítéletek Logikai Táblája. - -1. Mennyiségre - - Egyetemesek - Részlegesek - Egyesek - -2. Minőségre - - Állítók - Tagadók - Végtelenek - -3. Viszonyra - - Kategorikusok - Föltételesek - Szétválasztók - -4. Módra - - Problematikusak - Asszertorikusak - Apodiktikusak - -Az értelmi fogalmak Transscendentalis táblája. - -1. Mennyiségre - - Egység (A mérték) - Többség (A mennyiség) - Mindenség (Az egész) - -2. Minőségre - - Valóság - Tagadás - Korlátozás - -3. Viszonyra - - Szubstancia - Ok. - Közösség. - -4. Módra - - Lehetség - Létel - Szükségesség. - -Természettudományi egyetemes alaptételek Tiszta fiziológiai táblája. - -1. A szemlélet Sarktételei - -2. Az észrevevés Megelőzései - -3. A tapasztalat Analogiái - -4. Az empirikai gondolkodásnak általában Követelményei. - - -21. §. _[a]_. - -Hogy mind az eddig mondottakat egy fogalomba foglaljuk, első sorban arra -kell emlékeztetnünk az olvasót, hogy itt nem a tapasztalás -keletkezéséről van szó, hanem arról, mi rejlik benne. Amaz a -tapasztalati lélektanhoz tartozik, s ott is az utóbbi nélkül, ami az -ismeretnek s főleg az értelemnek kritikájához tartozik, soha nem volna -kellően kifejthető. - -A tapasztalat szemléletekből áll, melyek az érzékiséghez tartoznak s -íteletekből, melyek pusztán az értelem műve. De azok az ítéletek, -melyeket az értelem csupán érzéki szemléletekből alkot, még távolról sem -tapasztalati ítéletek. Mert ez esetben az ítélet csak olykép kapcsolná -egybe az észrevételeket, amint az érzéki szemléletben adva vannak, az -utóbbi esetben pedig az ítéleteknek ki kell fejezniök, mit foglal a -tapasztalat általában magában, tehát nem azt, mit foglal a puszta -észrevevés magában, melynek érvényessége csak szubjektiv. A tapasztalati -ítéletben tehát az érzéki szemlélethez s az érzéki szemléletnek (miután -az összehasonlítás egyetemesítette) logikai kapcsolatához még valaminek -kell hozzájárulnia, ami a szintetikai ítéletet szükségessé s ezzel -egyetemes érvényűvé teszi s ez nem lehet egyéb, mint az a fogalom, mely -a szemléletet inkább az egyik, mint a másik ítéleti forma tekintetében -mint magában meghatározottat tünteti föl, azaz a szemléletek ama -szintetikai egységének fogalma, mely csak az ítéleteknek valamely adott -logikai funkciója által gondolható. - - -22. §. - -Az egésznek a foglalatja ez: az érzékek dolga szemlélni; az értelemé -gondolkodni. Gondolkodni pedig nem egyéb, mint képzeteket egy tudatban -egyesíteni. Ez az egyesítés vagy csak az alanyra vonatkozólag történik, -s akkor esetleges és szubjektiv, vagy egyetemesen történik, s akkor -szükséges vagy objektiv. Képzeteknek egy tudatban való egyesítése -ítélet. Tehát gondolkodni nem egyéb, mint ítélni vagy képzeteknek -ítéletekre általában való vonatkoztatása. Azért az ítéletek vagy csak -szubjektivek, ha képzeteket csak egy alanyban levő tudatra -vonatkoztatok, s benne egyesítek, vagy objektivek, ha tudatban -általában, azaz szükségkép egyesíttetnek. Az összes ítéletek logikai -momentumai nem egyebek mint megannyi lehetséges módja képzetek egy -tudatban való egyesítésének. Ha pedig ugyancsak ezek fogalmakúl -szolgálnak, akkor a képzetek egy tudatban való szükséges egyesítésének -fogalmai, tehát objektiv érvényű ítéletek alapelvei. Ez egy tudatban -való egyesítés vagy analitikai, az azonosság alapján, vagy szintetikai, -különböző képzeteknek egymáshoz való tétele és járulása folytán. A -tapasztalat a tüneményeknek (észrevevéseknek) egy tudatban való -szintetikai kapcsolatában áll, amennyiben e kapcsolat szükséges. Azért -minden észrevevésnek előbb tiszta értelmi fogalmak alá kell -foglaltatnia, mielőtt tapasztalati ítéletekűl szolgálhatna, melyekben az -észrevevések szintetikai egységét mint szükségeset s egyetemes érvényűt -gondoljuk.[13] - - -23. §. - -Ítéletek, ha csak mint adott képzetek egy tudatban való egyesítésének -föltételeit tekintjük, szabályok. E szabályok, ha az egyesítést -szükségesnek tüntetik fel, _a priori_ szabályok, s ha fölöttük állókból -nem származnak, alaptételek. Minthogy pedig minden tapasztalat -lehetségét illetőleg, ha csak a gondolkodás formáját vesszük rajta -tekintetbe, felsőbb feltételei a tapasztalati ítéleteknek nincsenek -azoknál, melyek a jelenségeket szemléletük különböző formája szerint -tiszta értelmi fogalmak alá foglalják s ezzel az empirikus ítéletet -objektiv érvényűvé teszik, ennélfogva ezek a lehető tapasztalatnak _a -priori_ alaptételei. - -A lehető tapasztalat alaptételei azonban egyszersmind általános -törvényei a természetnek, melyek _a priori_ megismerhetők. S ezzel azt a -feladatot, mely e második kérdésünkben rejlik: Mikép lehetséges tiszta -természettudomány, megoldottuk. Az a rendszeresség ugyanis, mely egy -tudomány formájához szükséges, itt teljesen megtalálható; mert az összes -ítéletek előbb megnevezett formális föltételei fölött, tehát valamennyi -szabály fölött, melyeket a logika adhat, nem állhat semmi, ezek pedig -logikai rendszert, a reá alapított fogalmak, melyek minden szintetikai -és szükséges ítéletnek _a priori_ feltételeit foglalják magukban, ép -ezért transscendentalis rendszert, végűl pedig az alaptételek, melyek -segítségével minden jelenség e fogalmak alá foglalható, fiziológiai, -azaz természetrendszert alkotnak, mely minden empirikai -természetismeretet megelőz, ezt előbb lehetővé teszi, s ezért a -voltaképi egyetemes s tiszta természettudománynak nevezhető. - - -24. §. - -Ama fiziológiai alaptételek elseje[14] minden jelenséget mint térben meg -időben való szemléletet a mennyiség fogalma alá foglal s annyiban a -mathematika tapasztalatra való alkalmazásának elve. A második azt ami -voltakép empirikus, t. i. az érzékletet, mely a szemléletek valóját (das -Reale) jelzi, alárendeli nem épen a mennyiség fogalma alá, mert az -érzéklet nem szemlélet, mely tért s időt foglalna magában, habár a neki -megfelelő tárgyat térbe s időbe helyezi; de a realitás (érzékleti -képzet) s a zéro közt, t. i. az időbeli szemlélet teljes üressége közt -mégis van mennyiségi különbség, minthogy a világosság minden adott foka -s a sötétség, a hő minden foka s a teljes hidegség, a nehézség minden -foka s az abszolut könnyűség, a tér megteltségének minden foka s a -teljesen üres tér közt még mindig kisebb fokok gondolhatók; minden tudat -s a teljes tudattalanság (lélektani sötétség) közt is vannak kisebb -fokok, úgy hogy nem lehetséges észrevevés, mely a tudat teljes hiányát -mutatná, azaz nem lehetséges lélektani sötétség, mely nem volna tudatnak -tekinthető, csakhogy más erősebb tudat elnyomja s ugyanez áll az -érzéklet minden más esetében is. Ezért előzheti meg az értelem még az -érzékleteket is, melyek az empirikus képzetek (jelenségek) tulajdonképi -minőségét alkotják, ezzel az alaptétellel, hogy valamennyinek, tehát -minden jelenség realejának fokai vannak, ami a mathematikának második -alkalmazása _(mathesis intensorum)_ a természettudományra. - - -25. §. - -A jelenségek viszonyát tekintve, még pedig csak lételükre vonatkozólag, -e viszony meghatározása nem mathematikai, hanem dinamikai, s nem lehet -soha objektiv érvényű, tehát tapasztalásra alkalmas, ha nem tartozik _a -priori_ alaptételek alá, amelyek a rájuk vonatkozó tapasztalati -megismerést lehetővé teszik. Azért a jelenségeket alá kell rendelni a -substancia fogalma alá, mely a létel minden meghatározásának mint -magának a dolognak fogalma szolgál alapúl, vagy másodszor, amennyiben -időrendet, azaz eseményt találunk a jelenségekben, okára vonatkoztatott -hatás fogalma alá, vagy amennyiben az együttlétet objektive, azaz -tapasztalati ítélet által akarjuk megismerni a közösség (kölcsönhatás) -fogalma alá; s így objektiv érvényű, habár empirikus ítéleteknek, azaz a -tapasztalat lehetségének, amennyiben ennek föladata dolgokat, lételüket -tekintve, a természetben egybekapcsolni, _a priori_ alaptételek -szolgálnak alapúl. Ez alaptételek a voltaképi természeti törvények, -melyek dinamikaiaknak nevezhetők. - -Végűl a tapasztalati ítéletekhez tartozik: nem annyira a jelenségek -egymás közti tapasztalatbeli megegyezésének s kapcsolatának ismerete, -mint inkább a tapasztalathoz általában való viszonyuk, mely vagy az -értelem megismerte formai föltételekkel való megegyezésüket, vagy az -érzékek s észrevevés anyagával való összefüggésüket, vagy mindkettőt egy -fogalomban egyesíti, tehát lehetséget, valóságot és szükségességet -egyetemes természeti törvények szerint foglal magában; ez a fiziológiai -módszertant (az igazság és a föltételek megkülönböztetését, s ez -utóbbiak megengedhetőségének határait) alkotná. - - -26. §. - -Habár az alapelveknek harmadik, magának az értelemnek mivoltából -kritikai módszer szerint levont táblája oly tökéletességet mutat, hogy -magasan föléje emelkedik minden egyébnek, melyet magukból a dolgokból, -dogmatikai módon, habár hiába, eddig iparkodtak vagy a jövőben próbálnak -majd leszármaztatni, t. i. hogy benne mind a szintetikai _a priori_ -alaptételek teljesen s egy alapelv szerint, t. i. az ítéleterő szerint -általában, mely az értelmet tekintve a tapasztalat mivoltát teszi, ki -lettek fejtve, úgy hogy biztosak lehetünk benne, hogy egyéb ily -alaptétel nincs (ily megnyugvást a dogmatikai módszer nem adhat meg -nekünk soha): még sem ez a legfőbb érdeme. - -Ügyet kell vetni arra a bizonyító alapokra, mely ez _a priori_ ismeret -lehetségét fölfedi, s mindezeket az alaptételeket egyszersmind oly -föltételhez köti, melyről nem szabad soha sem megfeledkeznünk, ha csak -nem akarjuk, hogy félreértsék s alkalmazásban továbbra terjesszék, mint -eredeti jelentése kivánja, t. i. hogy ez alaptételek csak a lehetséges -tapasztalatnak általában, amennyiben _a priori_ törvényeknek van -alávetve, foglalják magukban föltételeit. Nem mondom tehát, hogy -maguknak a dolgoknak van mennyiségük, hogy ezek realitásának van foka, -ezek lételében van a járulékoknak kapcsolatuk egy szubstanciával stb.; -ezt senki sem bizonyíthatja, mert puszta fogalmaknak ily szintetikai -kapcsolata, midőn egyrészt minden érzéki szemléletre való vonatkozás, -másrészt, lehetséges tapasztalatban való minden kapcsolat hiányzik, -teljességgel lehetetlen. A fogalmaknak lényeges korláta ez -alaptételekben tehát az, hogy minden dolog, csak mint a tapasztalás -tárgya tartozik szükségkép, _a priori_, a megnevezett feltételek alá. - -Ebből azután másodszor specifikusan sajátos bizonyítási módjuk -következik, hogy az említett alaptételeket nem is egyenesen jelenségekre -s ezek viszonyára vonatkoztatjuk, hanem a tapasztalat lehetségére, -melynek a jelenségek csak anyagát, és nem formáját teszik, azaz objektiv -s egyetemes érvényű szintetikai tételekre, hiszen épen ebben különböznek -tapasztalati ítéletek puszta észrevevési ítéletektől. Ez azáltal -történik, hogy jelenségek, mint puszta szemléletek, melyek a tér s -időnek egy részét elfoglalják, a mennyiség fogalma alá tartoznak, amely -elemeiket _a priori_, szabályok szerint szintetikailag egyesíti; hogy -amennyiben az észrevevés a szemléleten kívül érzékletet is magába -foglal, mely érzéklet s a zero t. i. az érzéklet teljes megszűnése közt, -kevesbedés által mindig átmenet van, annyiban a jelenség realéjának -mindig kell hogy foka legyen, amennyiben tudniillik a jelenség maga tért -meg időt nem foglal ugyan el,[15] de az üres időtől vagy tértől a hozzá -való átmenet mégis csak az időben lehetséges; ennélfogva, habár az -érzéklet mint az empirikus szemlélet minősége, amiben minden más -érzéklettől specifikusan különbözik, _a priori_ nem ismerhető ugyan meg -soha, mégis lehetséges tapasztalatban általában, mint észrevevés -mennyisége intenzive minden más egyenlőfajútól megkülönböztethető; csak -ez által válik lehetségessé s határoztatik meg a mathematika alkalmazása -a természetre az érzéki szemléletre vonatkozólag, mely által a természet -nekünk adatik. - -A legnagyobb figyelmet kell azonban az olvasónak amaz alaptételek -bizonyítási módjára fordítania, melyek a tapasztalat analogiái neve -alatt fordúlnak elő. Minthogy ugyanis ezek nem, mint a mathematika -természettudományra általában való alkalmazásának alaptételei, a -szemléletek létrehozására vonatkoznak, hanem lételüknek egy -tapasztalatban való kapcsolatára, e kapcsolat pedig nem lehet egyéb, -mint a létel meghatározása az időben, szükséges törvények szerint, -melyek objektiv érvényűvé, tehát tapasztalattá teszik, ennélfogva a -bizonyítás nem vonatkozik maguknak a dolgoknak, hanem az észrevevések -kapcsolatának szintetikai egységére, még pedig az észrevevéseknek nem -tartalmát tekintve, hanem időrendjét s lételének ebben való viszonyát -egyetemes törvények szerint. Ez egyetemes törvények tehát a létel -meghatározása szükséges voltát az időben általában (tehát az értelemnek -egy _a priori_ szabálya szerint) tartalmazzák, ha azt akarjuk, hogy a -viszonyos időben való empirikus meghatározás objektiv érvényű, tehát -tapasztalat legyen. Többet e helyen, Prolegomenákban, nem mondhatok, -csak ajánlom az olvasónak, aki régtől fogva megszokta, hogy a -tapasztalatot csak az észrevevések puszta empirikus összetételének -tartja, s azért nem is gondol rá, hogy ezeknél sokkal messzibbre terjed, -t. i. hogy empirikus ítéleteknek egyetemes érvényt ád, és e célra tiszta -értelmi egységre, mely _a priori_ megelőzi, szorúl, – hogy a -tapasztalatnak az észrevevések puszta aggregatumától való e különbségére -jól figyeljen, s e szempontból ítélje meg a bizonyítási eljárást. - - -27. §. - -Itt a helye, hogy Hume kételyét fenekestől kiforgassuk. Joggal -állította, hogy ésszel semmikép nem látható át az okság lehetsége, azaz, -mikép vonatkoztathatjuk valamely dolog lételét más valaminek a lételére, -amelyet emez szükségkép tételez. Én pedig még hozzáteszem, hogy ép oly -kevéssé láthatjuk át a szubzisztencia lehetségét, t. i. annak szükségét, -hogy a dolgok lételének valamely alany szolgál alapúl, mely maga -valamely más dolog állítmánya nem lehet, sőt, hogy ily dolog -lehetőségéről még fogalmat sem alkothatunk magunknak (habár a -tapasztalatban használatának példáit fölmutathatjuk); továbbá, hogy a -dolgok közössége ép oly megfoghatatlan, minthogy megfoghatatlan, mikép -következtethetünk valamely dolog állapotából egészen más rajta kívül -levő dolgok állapotára, s hogy szubstanciák, melyek mindegyikének saját -elkülönített létele van, mikép függhetnek egymástól, még pedig -szükségképen. Mégis távol állok tőle, hogy e fogalmakat pusztán a -tapasztalatból kölcsönzötteknek, a szükségességet pedig, melyet bennük -gondolunk, költöttnek s puszta látszatnak, melyet hosszú megszokás -hazud, tekintsem. Ellenkezőleg eléggé bebizonyítottam, hogy e fogalmak, -valamint a belőle folyó alaptételek _a priori_ a tapasztalatot -megelőzőleg állanak meg, s kétségtelen objektiv helyességűek, habár -persze csak a tapasztalatra vonatkozólag. - - -28. §. - -Noha tehát legkisebb fogalmam sincs maguknak a dolgoknak ilyetén -kapcsolatáról, mikép létezhetnek mint szubstanciák, vagy működhetnek -mint okok, vagy lehetnek (mint reális egésznek a részei) -kölcsönhatásban; de még kevésbbé tarthatom a jelenségeknek ily -tulajdonságait jelenségeknek (minthogy ama fogalmakban nincs semmi, ami -a jelenségekben foglaltatik, hanem csak az, amit az értelem gondol): -mégis van fogalmunk a képzeteknek ily kapcsolatáról az ítéletekben -általában, az a fogalmunk, hogy az ítéletek egyik fajában a képzetek -mint alany vonatkoztatva állítmányokra, másik fajában, mint ok -vonatkoztatva okozatára, harmadik fajában mint részek, melyek együtt egy -egész lehetséges ismeretet alkotnak, tartoznak egymáshoz. Továbbá _a -priori_ megismerjük, hogy ha egy tárgy képzetét e mozzanatok egyikére -vagy másikára vonatkozólag nem tekintjük meghatározottnak, semmiféle a -tárgyra érvényes ismeretünk nem lehetne; s ha a dologgal, amint magában -van, foglalkoznánk, nem volna semmiféle ismertető jelünk, melyből -megtudhatnók, hogy a megnevezett mozzanatok egyikére vagy másikára -vonatkozólag meg van határozva, azaz, hogy a szubstancia, ok vagy (más -szubstanciákhoz viszonyítva) a közösség fogalma alá tartozik, mert a -létel ilyetén kapcsolatának lehetségéről nincs fogalmunk. De nem is az a -kérdés, hogy maguk a dolgok, hanem hogy a tapasztalati ismeret az -ítéletek említett mozzanataira vonatkozólag általában miként van -meghatározva, azaz, hogy dolgok mint a tapasztalat tárgyai mikép -hozhatók s hozandók amaz értelmi fogalmak alá. S ekkor világos, hogy -nemcsak lehetségét, de szükségét is teljességgel átlátom annak, hogy a -jelenségek e fogalmak alá hozandók, melyek tehát a tapasztalat -lehetségének alaptételei gyanánt használandók. - - -29. §. - -Hogy kísérletet tegyek Hume problematikus fogalmán (ezen az ő _crux -metaphysicorum_-ján), t. i. az ok fogalmán, mindenekelőtt a logika -megadja nekem _a priori_ a föltételes ítéletnek általában formáját, t. -i. hogy az egyik adott ismeretet mint alapot, a másikat mint -következményt használjam. De lehetséges, hogy az észrevevésben a -viszonynak valamely szabályát találom, mely megmondja nekem, hogy egy -bizonyos jelenségre egy másik (habár nem megfordítva) állandóan -következik s ebben az esetben élek a föltételes ítélettel, s mondom: ha -valamely testre a nap elég soká süt, a kő megmelegszik. Ebben persze még -nincs meg a kapcsolat szükségessége, tehát az ok fogalma. De folytatom s -mondom: ha azt akarom, hogy e tétel, mely csak észrevevések szubjektiv -kapcsolata, tapasztalati tétel legyen, akkor szükségesnek s egyetemes -érvényűnek kell hogy tekintessék. Ily tétel volna: A nap, világossága -következtében, a melegség oka. A fentebbi empirikus szabály most -törvénynek tekintetik, még pedig nem mint pusztán jelenségekre -érvényesnek, hanem rájuk lehető tapasztalat céljából érvényesnek; -tapasztalat pedig egyetemes, tehát szükségképen érvényes szabályokra -szorúl. Tehát, hogy az ok fogalma a tapasztalat puszta formájához -szükségkép tartozó fogalom, mely az észrevevéseknek egy tudatban való -szintetikai egyesítését lehetővé teszi, azt igenis átlátom; de hogy -valamely dolog általában ok lehessen, épenséggel nem látom át, még pedig -azért nem, mert az ok fogalma semmikép sem jelenti a dolgokhoz, hanem -csak a tapasztalathoz tartozó föltételt, azt, hogy a tapasztalat csak -jelenségeknek s ezek sorrendjének objektiv-érvényes megismerése lehet, -amennyiben a megelőző a következővel feltételes ítéletek szabálya -szerint kapcsolható egybe. - - -30. §. - -A tiszta értelmi fogalmak nem is jelentenek semmit, ha a tapasztalat -tárgyait mellőzve, magukra a dolgokra _(noumena)_ vonatkoztatjuk. Csak -mintegy a jelenségek szótagolására szolgálnak, avégből, hogy mint -tapasztalatot olvashassuk őket; azok az alaptételek, melyek az érzéki -világra való vonatkoztatásukból erednek, csak tapasztalati használatra -szolgálnak értelmünknek; ha tovább megyünk velük, akkor objektiv valóság -nélkül való önkényes kapcsolatok, melyeknek sem lehetségét _a priori_ -nem ismerhetjük meg, sem tárgyakra való vonatkozását példa által meg nem -erősíthetjük vagy csak érthetővé is tehetjük; mert minden példa csak -valamely lehetséges tapasztalatból meríthető, ama fogalmak tárgyai is -tehát sehol egyebütt, mint lehetséges tapasztalatban, nem találhatók. - -A Hume-féle problemának ez a teljes, habár szerzőjének várakozása -ellenére történt megoldása tehát megmenti a tiszta értelmi fogalmak _a -priori_ eredetét, az egyetemes természeti törvényeknek meg mint az -értelem törvényeinek érvényességét, de úgy, hogy használatukat csak a -tapasztalatra szorítja, mert lehetségük csak az értelemnek tapasztalatra -való vonatkozásából ered; nem pedig úgy, hogy ők a tapasztalatból, hanem -a tapasztalat belőlük származik; ez az egészen megfordított neme a -kapcsolatnak Hume-nak soha eszébe nem jutott. - -Ebből valamennyi eddigi kutatásnak következő eredménye folyik: «Az -összes szintetikai _a priori_ alaptételek nem egyebek, mint lehetséges -tapasztalat elvei», és soha a dolgokra magukban, hanem csak -jelenségekre, mint a tapasztalat tárgyaira vonatkoztathatók. Ennélfogva -a tiszta mathematika, valamint a tiszta természettudomány soha egyébre, -mint puszta jelenségekre nem vonatkozhatik s csak azt tünteti föl, ami -vagy a tapasztalatot általában teszi lehetővé, vagy ez elvekből -leszármaztatva, mindenha valamely lehető tapasztalatban kell hogy -gondolható legyen. - - -31. §. - -S ezzel végre valami biztosat értünk el, amihez minden metafizikai -vállalkozásban, mely eddig elég bátran, de mindig vakon különbség nélkül -kapott mindenbe, ragaszkodhatunk. Dogmatikai gondolkodóknak soha sem -jutott eszükbe, hogy törekvéseik célját ily rövidre fogják majd szabni, -de még azoknak sem, kik állítólagos józan eszükben bizván a tiszta -észnek jogos s természetes ugyan, de csak tapasztalati használatra -szolgáló fogalmaival s alaptételeivel oly tudást kerestek; melynek -biztos határait nem ismerték, nem is ismerhették, mert ily tiszta ész -mivoltáról, sőt csak lehetségéről is soha sem gondolkodtak, vagy nem -voltak képesek gondolkodni. - -A tiszta ész nem egy naturalistájának (mely néven azt értem, ki elbizza -magát, hogy minden tanulmány nélkül dönthet a metafizika dolgában) talán -kedve lesz állítani, hogy amit itt annyi előkészülettel, vagy ha úgy -tetszik neki, annyi bőbeszédű, pedáns pompával előadtunk, azt ő az ő -józan eszének jósló szellemével réges-régen nemcsak sejtette, de tudta s -át is látta: «t. i. hogy minden eszünkkel a tapasztalat terét soha át -nem léphetjük». De minthogy, ha észbeli alapelveit sorban megtudakoljuk -tőle, mégis be kell ismernie, hogy sok olyan van köztük, melyeket -tapasztalatból nem merített, melyek tehát ettől függetlenek s _a priori_ -érvényesek, hogyan s miféle okokkal akarja majd a dogmatikust s maga -magát is korlátok közé szorítani, ha e fogalmakkal s alaptételekkel -minden lehető tapasztalat körén túl él, épen mert a tapasztalattól -függetlenűl ismerjük meg őket? Sőt ő maga, a józan észnek ez a lovagja, -nem oly biztos, hogy bitorolt, olcsón szerzett bölcsesége mellett is -észrevétlenűl a tapasztalat tárgyain túl az agyrémek terére ne tévedjen. -Rendesen mélyen bele is van bonyolítva ezekbe, habár népszerű előadása -által mindent csak valószínűségnek, észszerű sejtésnek vagy analogiának -állítván, alaptalan követeléseinek némi színt tud adni. - - -32. §. - -Már a filozófia legrégibb idejében az érzéki dolgokon vagy jelenségeken -_(phaenomena)_ kívül, melyek az érzéki világot alkotják, külön értelmi -lényeket _(noumena)_, melyek az értelmi világot alkotnák, képzeltek -maguknak a tiszta ész kutatói s minthogy ami egy fejletlen korszaknak -nagyon is megbocsátható volt, a jelenséget s látszatot -(Erscheinung-Schein) egynek tartották, csak az értelmi lényeknek -tulajdonítottak valóságot. - -Valóban, ha az érzékek tárgyait, amint kell is, puszta jelenségeknek -tekintjük, ezzel mégis egyszersmind elismerjük, hogy magában való dolog -szolgál nekik alapúl, habár nem ismerhetjük meg mivoltát, amint magában -van, hanem csak jelenségét, t. i. azt a módot, amint ez az ismeretlen -valami érzékeinket megilleti. Ép azzal tehát, hogy jelenségeket vesz -föl, magukban levő dolgok létét is elismeri az értelem s ennyiben -mondhatjuk, hogy a tüneményeknek alapúl szolgáló lényeknek, tehát puszta -értelmi lényeknek képzete nemcsak megengedhető, hanem elkerülhetetlen -is. - -Kritikai dedukciónk nem is zár ki ily dolgokat _(noumena)_, ellenkezőleg -az analitika alaptételeit arra szorítja, hogy épen nem vonatkoznak -valamennyi dologra, miáltal minden puszta tüneménynyé válnék, hanem hogy -csak lehetséges tapasztalat tárgyaira érvényesek. Ezzel tehát értelmi -lények el vannak ismerve, de ama kivételt nem ismerő szabály szemmel -tartásával, hogy e tiszta értelmi lényekről nem tudunk s nem is -tudhatunk semmit, mivelhogy tiszta értelmi fogalmaink, valamint tiszta -szemléleteink is csak lehetséges tapasztalat tárgyaira, tehát puszta -érzéki lényekre vonatkoznak s mihelyt ezeket elhagyjuk, ama fogalmaknak -nem marad a legcsekélyebb jelentésük sem. - - -33. §. - -Tiszta értelmi fogalmaink valóban veszedelmesen csábítanak transscendens -használatra; ennek nevezem ugyanis azt, mely minden lehetséges -tapasztalaton túl megy. Fogalmaink a szubstanciáról, erőről, -cselekvésről, realitásról ugyanis nemcsak teljesen függetlenek a -tapasztalattól, nem is foglalnak magukban semmiféle érzéki jelenséget, -tehát valóban magukban levő dolgokra _(noumena)_ látszanak vonatkozni, -hanem – s ez még megerősíti ama vélekedést – a meghatározás oly -szükségessége jár velük, melyet a tapasztalat soha el nem érhet. Az ok -fogalma szabályt foglal magában, mely szerint az egyik állapotból a -másik szükségkép következik; míg a tapasztalat csak azt mutatja, hogy a -dolgok egyik állapotára a másik gyakran, legfölebb rendesen következik, -tehát sem szigorú egyetemességet, sem szükségességet nem adhat stb. - -Ezért látszanak az értelmi fogalmak sokkal jelentősebbeknek s -tartalmasabbaknak, semhogy a puszta tapasztalati használat -rendeltetésüket kimerítené, s így épít hozzá az értelem észrevétlenűl a -tapasztalat házához még terjedelmesebb melléképületet, melyet csupa -értelmi lényekkel tölt meg, anélkül, hogy csak észre is venné, hogy -különben helyes fogalmaival használatuk határait átlépte. - - -34. §. - -Két igen fontos, sőt mellőzhetetlen, habár igen száraz vizsgálatra volt -tehát szükség, melyeket a Kritikában a 137. l. s tov. 235. lapon s -tov.[16] végeztem, melyek elsejében megmutattam, hogy az érzékek nem -szolgáltatják _in concreto_ a tiszta értelmi fogalmakat, hanem csak a -használatukra való sémát, az ennek megfelelő tárgy pedig csak a -tapasztalatban (mint amely az értelemnek az érzékiség anyagaiból való -alkotása) találtatik. A második vizsgálatban (Kritika 235. l.) -megmutattam, hogy habár tiszta értelmi fogalmaink s alaptételeink a -tapasztalattól függetlenek, sőt látszólag sokkal tágabb körben -használhatók; a tapasztalat terén kívül mégsem gondolható általuk semmi, -mert nem tehetnek egyebet, mint hogy adott szemléletekre vonatkozólag az -ítélet logikai formáját meghatározzák; minthogy pedig az érzékiség terén -túl szemléleteink egyáltalán nincsenek, ama tiszta fogalmak itt -egyáltalán nem jelentenek semmit, mert nincs mód benne, hogy _in -concreto_ föl lehessen őket tüntetni. Mind az ily noumenák tehát s -összeségük: egy intelligibilis[17] világ csak oly feladat képzetei, -melynek tárgya magában lehetséges ugyan, de amelynek megoldása értelmünk -mivoltánál fogva egészen lehetetlen. Mert értelmünk nem szemlélhet, csak -adott szemléleteket a tapasztalatban összekapcsolhat. A tapasztalatnak -tehát fogalmaink minden tárgyát magában kell foglalnia, rajta kívül -fogalmaink, minthogy szemlélet nem vethető nekik alapúl, nem -jelenthetnek semmit. - - -35. §. - -A képzeletnek talán megbocsátható, de néha-néha kicsapong, révedez, -azaz: ha nem marad óvatosan a tapasztalat korlátain belűl; mert ily -szabad nekilendülés legalább megeleveníti s erősíti és mindig könnyebb -bátorságát mérsékelni, mint bágyadtságán segíteni. De hogy az értelem, -melynek gondolkodnia kell, e helyett révedez, nem bocsátható meg neki -soha; mert csak ő tőle várhatunk segítséget, hogy a képzelet -révedezésének, ahol szükséges, határt szabjunk. - -De nagyon ártatlanúl s illedelmesen kezdi. Előbb tisztába hozza az elemi -ismereteket, melyek minden tapasztalat előtt benne rejlenek, de mégis a -tapasztalatban mindig kell, hogy alkalmazást találjanak. Lassan-lassan -mellőzi e korlátokat; s mi is akadályozhatná meg benne, minthogy -alaptételeit egészen szabadon magából merítette az értelem? S most -először új természeti erőket talál ki, majd meg lényeket a természeten -kívül, egy szóval oly világot, melynek berendezéséhez az építő szereknek -nem lehetünk hijjával, mert termékeny képzelés bőven szerzi, a -tapasztalat pedig meg nem erősíti ugyan, de meg nem is cáfolja soha. -Innét van, hogy fiatal gondolkodók annyira szeretik az igazi dogmatikai -módú metafizikát s gyakran idejüket s különben hasznavehető tehetségüket -föláldozzák neki. - -S nem használ semmit, ha a tiszta ész ama hiábavaló erőlködéseit -mindenféle figyelmeztetésekkel, hogy ily mélyen elrejtett kérdések -megoldása mily nehéz, panaszokkal eszünk korlátairól, s az állításoknak -puszta sejtésekké való leszállításával mérsékelni akarjuk. Mert amíg -lehetetlenségüket világosan ki nem mutattuk, s az ész magára eszmélése -igazi tudománynyá, melyben helyes használatának mezeje a semmis s meddő -használatától úgyszólva geometriai bizonyossággal elkülöníttetik, nem -válik: addig ama hiábavaló erőlködéseket teljesen soha meg nem -szüntetjük. - - -36. §. Mikép lehetséges maga a természet? - -Ez a kérdés a legmagasabb pont, melyet a transscendentalis filozófia -érinthet e pontig mint határához s befejezéséhez vinnünk is kell e -filozófiát. Ez a kérdés pedig voltakép két kérdést foglal magában. - -Először: Mikép lehetséges egyáltalán a természet _materialis_ -jelentésben, t. i. szemléletileg, mint a jelenségek összesége, mikép -lehetséges tér, idő, s ami mindkettőt megtölti, az érzéklés tárgya? A -felelet ez: Érzékiségünk mivoltánál fogva, melynél fogva érzékiségünk a -neki sajátos módon, magukban előtte ismeretlen s ama jelenségektől -teljesen különböző tárgyaktól megillettetik. E feleletet magában a -könyvben a transscendentalis esztetikában, itt pedig a Prolegomenákban -az első főkérdés megoldásával adtam meg. - -Másodszor: Mikép lehetséges a természet _formai_ jelentésben, mint ama -szabályok foglalatja, melyek alá mind a jelenségeknek tartozniok kell, -ha azt akarjuk, hogy mint egy tapasztalatban egybekapcsoltakat gondoljuk -őket? A felelet nem lehet más, mint ez: csak értelmünk ama mivoltánál -fogva lehetséges, melynél fogva az érzékiségnek mindama képzeteit -szükségkép egy tudatra vonatkoztatjuk; csak ennek folytán lehetséges -gondolkodásunk sajátos módja, t. i. szabályok szerint való gondolkodás s -ennek segítségével a tapasztalat, mely a tárgyaknak magukban való -megismerésétől teljesen megkülönböztetendő. Ez a felelet magában a -könyvben a transscendentalis logikában, itt a Prolegomenákban pedig a -második főkérdés megoldása folyamában adatott. - -De hogy mikép lehetséges érzékiségünknek vagy értelmünknek s a neki, -valamint minden gondolkodásnak alapúl szolgáló szükséges appercepciónak -e sajátos tulajdonsága maga, arra már nem adhatunk feleletet, mert -minden feleletre s a tárgyak minden gondolkodására ismét csak erre az -appercepcióra szorúlunk. - -Sok oly természeti törvény van, melyet csak a tapasztalatból tudhatunk -meg, de a jelenségek kapcsolatának törvényességét, azaz a természetet -általában nem ismerhetjük meg semmiféle tapasztalatból, mert maga a -tapasztalat rászorúlt ily törvényekre, melyek lehetőségének _a priori_ -szolgálnak alapúl. - -A tapasztalatnak általában lehetsége tehát egyszersmind a természet -egyetemes törvénye, s az előbbinek alaptételei maguk az utóbbinak -törvényei. Mert a természetet nem ismerjük egyébként, csak mint -jelenségeknek, azaz a bennünk levő képzeteknek foglalatját, -kapcsolatának törvényét tehát nem vehetjük egyebünnen, mint e képzetek -bennünk levő kapcsolatának alaptételeiből, azaz az egy tudatban való -szükséges kapcsolat föltételeiből, mely a tapasztalatot lehetővé teszi. - -Maga az a főtétel, melyet az egész szakaszon át kifejtettünk, hogy -egyetemes természeti törvények _a priori_ ismerhetők meg, magától vezet -el ahhoz a tételhez, hogy a természet legfőbb törvényhozásának bennünk, -azaz értelmünkben, kell rejlenie s hogy egyetemes törvényeit nem a -természetben tapasztalat útján, hanem megfordítva, a természetet, -egyetemes törvényszerűségét tekintve, csak a tapasztalat lehetségének -érzékiségünkben s értelmünkben rejlő föltételeiben kell keresnünk. -Máskép, minthogy e törvények nem analitikai ismeretek szabályai, hanem -annak valóságos szintetikai bővítése, mikép ismerhetnők meg őket _a -priori_? A lehetséges tapasztalat alapelveinek a természet lehetségének -törvényeivel való ilyetén, még pedig szükséges megegyezése csak két -okból történhetik: vagy a természetből veszszük e törvényeket a -tapasztalat segítségével, vagy megfordítva: a természetet a tapasztalat -lehetségének törvényeiből általában származtatjuk le s az ennek puszta -egyetemes törvényszerűségével azonos. Az előbbi maga magával ellenkezik, -mert az egyetemes természeti törvényeket lehet s kell _a priori_ (azaz -minden tapasztalattól függetlenül) megismerni s az értelem minden -empirikus használatának alapúl venni; tehát csak az utóbbi marad -hátra.[18] - -De a természet empirikus törvényeit, melyek mindig külön észrevevéseket -tételeznek föl, meg kell különböztetnünk a tiszta vagy egyetemes -természeti törvényektől, melyek külön észrevevések alapja nélkül csak -egy tapasztalatban való szükséges egyesítésük föltételeit foglalják -magukban. Ez utóbbiakat tekintve pedig, természet s lehetséges -tapasztalat teljesen azonegy. Minthogy pedig ebben a törvényszerűség a -jelenségeknek egy tapasztalatban való szükséges kapcsolatán (mely nélkül -az érzékiség semmiféle tárgyát nem ismerhetnők meg), tehát az értelem -eredeti törvényein alapszik, ennélfogva eleinte sajátságosnak hangzik -ugyan, de azért nem kevésbbé bizonyos, ha mondom: az értelem _(a -priori)_ nem meríti törvényeit a természetből, hanem szabja neki. - - -37. §. - -E látszólag merész mondatot példával akarjuk megvilágítani, melynek -célja megmutatni, hogy magunk is oly törvényeket, melyeket az érzéki -szemlélet tárgyain fedezünk föl, főleg ha szükségeseknek ismertük meg, -általunk a természetbe helyezetteknek tartunk, habár különben mindenben -a tapasztalatnak tulajdonított természeti törvényekhez hasonlók. - - -38. §. - -Ha a kör tulajdonságait tekintjük, melyeknél fogva ez az alak a tér -számos önkényes meghatározását azonnal egyetemes szabályban egyesíti -magában, nem tehetjük, hogy e geometriai dolognak bizonyos természetet -ne tulajdonítsunk. Két egyenes példáúl, mely egymást s egyúttal a kört -metszi, bármily véletlen tetszés szerint húztuk is, mindig oly -szabályosan metszi egymást, hogy a mindegyik vonal részeiből alkotott -derékszögű négyszög egyenlő a másikkal. Kérdem: «e törvény a körben -rejlik vagy az értelemben», azaz: az értelemtől függetlenűl foglalja-e -magában ez az alak e törvény alapját, vagy pedig az értelem, saját -fogalmai szerint (tudnillik a sugarak egyenlőségének fogalma szerint) -szerkesztvén magát az alakot, helyezi-e egyúttal belé az egymást -geometriai proporcióban metsző húrok törvényét? Ha e törvény -bizonyítását figyelemmel kisérjük, csakhamar átlátjuk, hogy csak ebből a -föltételből, melyet az értelem az alak szerkesztésének alapúl vetett, t. -i. a sugarak egyenlőségéből származtatható le. Ha most e fogalmat -bővítjük, hogy geometriai alakok különböző tulajdonságainak egységét -közös törvények alatt még tovább szemmel kisérhessük, s a kört -kúpszeletnek tekintjük, mely tehát más kúpszeletekkel a szerkesztés -ugyanazon alapföltételei alá tartozik, akkor azt találjuk, hogy mind a -húrok, melyek a kúpszeletekben, az ellipsziszben, a parabolában s -hiperbolában egymást metszik, mindig hasonlót mutatnak, nem ugyan, hogy -a részeikből alkotott derékszögű négyszögek egyenlők, de mégis mindig -ugyanabban a viszonyban állnak egymáshoz. Ha még tovább megyünk, t. i. a -fizikai asztronomia alaptanaihoz, akkor a kölcsönös vonzásnak az egész -anyagi természetre kiterjedő fizikai törvényére akadunk, melynek -szabálya az, hogy e vonzás minden vonzó ponttól való távolság -négyzetével megfordított arányban ugyanúgy fogy, amily arányban a -gömbfelületek, melyekbe az erő terjed, növekednek. E törvény a dolgok -mivoltában rejlőnek látszik s rendesen is _a priori_ megismerhetőnek -adatik elő. Bármily egyszerűek is e törvény forrásai, minthogy pusztán a -különböző félátmérőjű gömbfelületek viszonyán alapulnak; mégis -következménye megegyezésük változatosságát és szabályosságát tekintve -oly kitünő, hogy nemcsak az égi testek minden lehető pályái: -kúpszeletek, hanem oly viszony áll is fenn köztük, hogy a vonzásnak más -mint a négyzet megfordított arányában való törvénye világrendszerre -alkalmasnak nem gondolható. - -Íme tehát törvényeken alapúló természet, melyeket az értelem _a priori_, -még pedig leginkább a tér meghatározásának egyetemes elveiből ismer meg. -Kérdem: e természeti törvények a térben rejlenek-e, s az értelem, csak a -tér gazdag tartalmú jelentését kutatván, akad-e rájuk, vagy pedig az -értelemben rejlenek-e s abban a módban, ahogy az értelem a tért a -szintetikai egység föltételei szerint, amire összes fogalmai irányulnak, -meghatározza? A tér oly egyforma s különös sajátságok dolgában oly -határozatlan valami, hogy bizonyára senki sem fogja benne a természet -törvényeinek kincses bányáját keresni. Az értelem határozza a tért -köralakká, kúppá s gömbbé, szerkesztésük egységének alapját magában -rejtvén. Tehát a szemlélet puszta egyetemes formája, mely térnek -neveztetik, szubstratuma ugyan mind a külön tárgyakra vonatkoztatható -szemléleteknek s ezek lehetségének s változatosságának föltétele ő benne -rejlik; de a tárgyak egységét mégis csak az értelem határozza meg, még -pedig saját mivoltában rejlő föltételek alapján; s így az értelem a -természet egyetemes rendjének szerzője, minden jelenségét saját -törvényei alá vonva s csak ez által hozva _a priori_ létre (formáját -tekintve) tapasztalatot, melynélfogva minden ami tapasztalatilag -megismerendő, szükségkép az ő törvényeinek van alávetve. Mert nem -maguknak a dolgoknak mivoltával van dolgunk, ez mind érzékiségünk, mind -értelmünk föltételeitől független, hanem a természettel, mint a lehető -tapasztalat tárgyával, már pedig az értelem lehetővé tevén a -természetet, egyúttal azt is eszközli, hogy az érzék világ vagy -egyáltalán nem tárgya a tapasztalatnak, vagy pedig természet. - - -39. §. Függelék a tiszta természettudományhoz. - - -A kategoriák rendszeréről. - -A filozófus előtt mi sem lehet kivánatosabb, mint ha ama különböző -fogalmakat s alaptételeket, melyeket azelőtt, midőn _in concreto_ -használta, szétszórva talált, _a priori_ elvből tudja leszármaztatni, s -ezáltal mindent egy ismeretben egyesíteni. Előbb azt hitte, hogy amije -egy bizonyos elvonás után maradt s egymással való összehasonlítás útján -az ismeretek külön fajának tetszett neki, azt teljesen egybegyűjtötte; -de csak _aggregatum_ volt; most tudja, hogy épen ennyi s nem több -tartozik ez ismeretfajhoz s átlátja beosztásának szükségét; ez megértés -s csak most van neki rendszere. - -Hogy valaki a közönséges megismerésből kikeresse ama fogalmakat, -melyeknek külön tapasztalat nem szolgál alapúl, de amelyek azért minden -tapasztalati ismeretben előfordúlnak, melynek mintegy kapcsolási -formáját teszik, ahhoz nem kellett több gondolkodás vagy belátás, mintha -valaki egy nyelvből kikeresi a szók valódi használatának szabályait s -így a nyelvtan elemeit hordja össze (mindkét kutatás valóban közel rokon -is egymáshoz), anélkül azonban, hogy okát tudná adni, miért van minden -nyelvnek ép ez a formális alkata s nem más, még kevésbbé pedig, hogy -épen ennyi s nem több vagy kevesebb ily formai meghatározása -találkozott. - -Aristoteles tíz ily elemi fogalmat hordott össze a kategoriák[19] neve -alatt. Ezekhez, melyeket prædicamenták-nak is neveztek, szükségesnek -látott, még öt postprædicamentát[20] csatolni, melyek pedig részben már -az előbbiekben rejlenek (mint _prius, simul, motus_), de ez a rapszódia -inkább figyelmeztetés volt a jövendő vizsgálóknak, mint rendszeresen -keresztülvitt eszme, mely a tetszést megérdemli, amiért is a filozófia -haladtával mint teljesen hiábavalót elvetették. - -Az emberi ismeret tiszta (semmi empirikust magukban nem foglaló) elemeit -vizsgálván, hosszú gondolkodás után nekem sikerült először az érzékiség -tiszta elemi fogalmait (tért meg időt) az érteleméitől biztosan -megkülönböztetni s elválasztani. Ezáltal kimaradt ama lajstromból a -hetedik, nyolcadik meg kilencedik kategoria. A többieknek nem vehettem -hasznukat, mert nem volt elv, mely szerint az értelmet teljesen meg -lehetett volna mérni s minden funkcióját, melyből tiszta fogalmai -erednek, teljes számmal s pontosan megállapítani. - -Hogy ily elvet találjak, oly értelmi működést kerestem, mely a többieket -mind magában foglalja s csak ama különböző módosulásokban vagy -mozzanatokban különbözik, melyekkel a képzetek különböző részeit a -gondolkodás egysége alá általában hozhatni s e működést megtaláltam az -ítéletben. Itt azután a logikusoknak kész, habár nem egészen hibátlan -munkájával rendelkeztem, minek folytán a tiszta, de tárgyukat illetőleg -egészen határozatlan értelmi funkcióknak teljes tábláját állíthattam -össze. Végűl pedig az itélés e funkcióit tárgyakra általában -vonatkoztattam, jobban mondva az itéletek objektiv érvényesekké való -meghatározásának föltételeire s így keletkeztek a tiszta értelmi -fogalmak, melyekre vonatkozólag nem lehetett kétségem, hogy épen csak -ezek s csak ennyi, nem pedig több, alkotják a tárgyaknak puszta -értelemből való egész megismerését. Régi nevükön, mint illik, -kategoriáknak neveztem őket, fentartván magamnak, hogy a belőlük -leszármaztatandó fogalmakat mind, akár egymás közt való, akár a jelenség -tiszta formájával (térrel meg idővel), akár az empirikusan még meg nem -határozott anyagukkal (az érzéklet tárgyával általában) való kapcsolatuk -útján származnak, a praedicabiliák neve alatt teljes számmal hozzájuk -csatolom, mihelyt a transscendentalis filozófia rendszere, melynek -céljából most csak az ész kritikájával volt dolgom, létrejönne. - -A fődolog azonban a kategoriáknak e rendszerében, amiben amaz elvnélküli -rapszódiától különbözik s amiért egyedül megérdemli, hogy a filozófiához -számítsák, abban áll, hogy ezzel a tiszta értelmi fogalmak igaz -jelentését s használatuk föltételeit pontosan megállapíthattuk. Mert -kitűnt, hogy magukban nem egyebek logikai funkcióknál, mint ilyenek -pedig a legcsekélyebb fogalmat sem alkotják valamely tárgyról magában, -hanem érzéki szemléletre mint alapra szorúlnak, de akkor is csak arra -szolgálnak, hogy empirikus ítéleteket, melyek különben az ítélet -funkcióira vonatkozólag határozatlanok s közömbösek, e funkciók -szempontjából meghatározzanak, ezzel nekik egyetemes érvényességet -adjanak s általuk tapasztalati ítéleteket általában lehetővé tegyenek. - -A kategoriák természetének ilyetén megértéséből, mely egyszersmind -puszta tapasztalati használatra szorítja őket, sem első szerzőjük, sem -senki utána, nem sejtett semmit; e megértés nélkül azonban (mely egészen -levezetésüktől vagy dedukciójuktól függ) egészen hasznavehetetlenek, -nyomorúlt névlajstrom, használatának magyarázata s szabálya nélkül. Ha -ilyesvalami valaha eszükbe jut vala a régieknek, a tiszta ész -vizsgálata, mely a metafizika neve alatt sok századon át annyi jeles főt -megrontott, egész más alakban származott volna reánk, fölvilágosította -volna az emberek értelmét, ahelyett, hogy mint tényleg megtörtént, sötét -s hiábavaló töprenkedésekkel kimerítette s az igazi tudomány számára -hasznavehetetlenné tette. - -A kategoriáknak e rendszere pedig a tiszta ész minden tárgyának -vizsgálatát is rendszeressé teszi s biztos útmutatást vagy vezérfonalat -ád ahhoz, mikép s a vizsgálatnak mily mozzanatain át vezetendő minden -metafizikai elmélkedés, hogy teljessé legyen; mert kimeríti az értelem -minden mozzanatát, mely alá minden más fogalom hozandó. Így keletkezett -az alaptételek táblája is, melynek teljességéről csak a kategoriák -rendszere alapján lehetünk biztosak, s még a fiziológiai -értelemhasználatot meghaladó fogalmak beosztásában is (Kritika 344. l. -hasonlókép 415. l.)[21] ugyanez a vezérfonal az, amely, minhogy mindig -ugyanazokon a szilárd, az emberi értelemben _a priori_ meghatározott -pontokon át vezet, mindenkor zárt kört alkot és nem hágy kétséget azon, -hogy valamely tiszta értelmi vagy észfogalom tárgya, amennyiben -filozófiailag s _a priori_ elvek szerint megfontolandó, ilyetén módon -teljesen megismerhető. Sőt egyikében a legelvontabb ontologiai -beosztásokban t. i. a valami és semmi fogalmainak sokféle -megkülönböztetéseiben is nem tehettem, hogy ne ezzel a vezérfonallal -éljek s ennek alapján hoztam létre szabályos és (Kritika 292. l.)[22] -szükséges táblázatot.[23] - -Ugyanez a rendszer mint minden egyetemes elvre alapított igaz rendszer -eléggé nem magasztalható hasznát még abban is mutatja, hogy minden -idegenszerű fogalmat, mely különben ama tiszta értelmi fogalmak közé -belopózhatnék, eltávolít s minden ismeretnek megállapítja a maga helyét. -Ama fogalmak, melyeket a reflexió fogalmai nevén a kategoriák -vezérfonala alapján ugyancsak táblázatban állítottam össze, jogos -követelés nélkül elegyednek az ontológiában a tiszta értelmi fogalmak -közé, ámbár ezek a kapcsolatnak s ezzel magának a tárgynak fogalmai, míg -amazok csak már adott fogalmak összehasonlító fogalmai, tehát egészen -más természetűek s használatúak. Az én törvényszerű beosztásom (Kritika -260. l.)[24] eltávolítja őket onnét. A kategoriák külön táblájának -haszna még fényesebben kiviláglik, ha, amint azonnal meg fogjuk tenni, a -transscendentalis észfogalmak tábláját, melyek egészen más természetűek -s eredetűek mint az értelmi fogalmak (tehát kell, hogy más formájuak is -legyenek), amazoktól elkülönítjük. E szükséges elkülönítést még egy -metafizikai rendszer sem hajtotta végre, úgy hogy azok az észfogalmak az -értelmi fogalmakkal, mintha testvérekként egy családba tartoznának, -össze-vissza voltak, amit a kategoriák külön rendszere híjján nem is -lehetett elkerülni soha. - - - - -A TRANSSCENDENTALIS FŐKÉRDÉS HARMADIK RÉSZE. Mikép lehetséges -metafizika egyáltalán? - - -40. §. - -A tiszta mathematika s tiszta természettudomány saját biztossága s -bizonyossága céljából nem szorult volna az itt adott dedukcióra. Amaz -saját nyilvánvalóságára támaszkodik, emez pedig, habár az értelem tiszta -forrásaiból ered, a tapasztalásra, a tapasztalás adta bizonyságra, mely -nélkül azért nem lehet el egészen, mert mint filozófia bizonyosságra -mégsem mérkőzhetik soha a mathematikával. Mindkét tudomány tehát nem -magáért, hanem más tudományért, a metafizikáért szorúlt e vizsgálatra. - -A metafizikának a természeti fogalmakon kívül, melyek a tapasztalatban -találnak mindig alkalmazást, tiszta észbeli fogalmakkal is van dolga, -melyek soha semmiféle lehető tapasztalatban nem adhatók, tehát oly -fogalmakkal, melyeknek objektiv valóságát (hogy nem puszta agyrémek) s -oly állításokkal, melyeknek igazságát vagy hamisságát semmiféle -tapasztalat meg nem erősítheti, föl nem derítheti. A metafizikának ez a -része pedig teszi a metafizika tulajdonképi célját, melyhez minden egyéb -csak eszköz s azért ez a tudomány maga magáért szorul ily dedukcióra. A -most elénkbe tett harmadik kérdés tehát a metafizikának mintegy magvára -és sajátosságára vonatkozik, t. i. az észnek csakis maga magával való -foglalkozására, amidőn ez saját fogalmaiba mélyedvén, állítólag -közvetetlenül ismer meg tárgyakat, anélkül, hogy erre a tapasztalat -közvetítésére szorulna, vagy ehhez egyáltalán az ő segítségével -juthatna.[25] - -Ha e kérdést meg nem oldja, nem tesz magának eleget az ész. A -tapasztalat, melyre az ész a tiszta értelmet szorítja, nem meríti ki -egész hivatását. Minden egyes tapasztalat területe egész körének csak -egy része, a lehető tapasztalat abszolut egésze azonban maga nem -tapasztalat, mégis az ész szükséges problémája, melynek puszta -elgondolására egészen más fogalmakra van szüksége, mint ama tiszta -értelmi fogalmakra, melyeknek használata csak _immanens_, azaz minden -lehető tapasztalatra vonatkozó, holott észfogalmak teljességet, azaz az -egész lehető tapasztalat kollektiv egységét célozzák s ezáltal minden -adott tapasztalaton túl mennek s _transscendens_-ekké válnak. - -Valamint tehát az értelemnek a tapasztalat céljából szüksége volt a -kategoriákra, úgy az észből eszmék származnak, amin oly szükséges -fogalmakat értek, melyeknek tárgya mindazonáltal semmiféle -tapasztalatban nem adható. Az utóbbiak ép úgy rejlenek az ész -természetében, mint az előbbiek az értelemében; ha pedig ezeknek az -eszméknek könnyen csábító látszatuk van, ez a látszat elkerülhetetlen, -habár az, «hogy csaljon», igen is könnyen elkerülhető. - -Minthogy minden látszat abban áll, hogy az ítélet szubjektiv alapját -objektivnek tartjuk, a tiszta ész önismerése transscendens (minden -korláton túl menő) használatában lesz az egyedüli óvószer ama tévedések -ellen, melyekbe az ész kerül, midőn rendeltetését félreértve -transscendens módon magára a tárgyra vonatkoztatja azt, mi csak saját -alanyára s immanens használatában való vezetésére vonatkozik. - - -41. §. - -Az eszméknek, azaz a tiszta észfogalmaknak a kategoriáktól, vagyis a -tiszta értelmi fogalmaktól mint egészen más fajú, eredetű s használatú -ismeretektől való megkülönböztetése oly fontos alkotó rész ama tudomány -alapvetésében, melyben ez _a priori_ ismeretek egész rendszere -foglaltassék, hogy ily elkülönítés nélkül metafizika egyáltalán -lehetetlen, vagy legfölebb szabály nélküli kontárkodó kisérlet -kártyavárnak az összetákolására, az anyagoknak, melyekkel foglalkozunk, -s ez anyagoknak erre vagy arra való alkalmasságának ismerete nélkül. Ha -a tiszta ész kritikája egyebet se tett volna, mint hogy ezt a -különbséget derítette föl először, már ezzel is többet használt volna -metafizikai fogalmaink fölvilágosítására s ebbeli vizsgálataink -vezetésére, mint az összes hiábavaló kisérletek, melyeket a tiszta ész -transscendens feladatainak megoldására valaha megtettek, anélkül, hogy -csak sejtették is volna, hogy itt egészen más területeken állunk, mint -az értelemén, úgy hogy értelmi s észbeli fogalmakat, mintha egy fajtából -valók volnának, egy kalap alá vontak. - - -42. §. - -A tiszta értelmi ismereteknek az a sajátságuk, hogy fogalmaik a -tapasztalatban megadhatók s alaptételeiket a tapasztalat megerősítheti; -ellenben a transscendens ész-ismereteknek eszméi a tapasztalatban nem -adhatók meg soha, az alaptételeiket pedig a tapasztalat sem meg nem -erősítheti, sem meg nem cáfolhatja. A netán beléjük lopózott tévedést -azért csak maga a tiszta ész derítheti föl, ami azonban azért szerfelett -nehéz, mert ugyanez az ész a maga eszméi folytán dialektikaivá lesz, s -ezt az elkerülhetetlen látszatot nem a tárgyak objektiv s dogmatikai -kutatásai szoríthatják korlátok közé, hanem csak magának az észnek mint -az eszmék forrásának szubjektiv vizsgálata. - - -43. §. - -Leginkább ügyeltem mindig a Kritikában arra, hogy ne csak az -ismeretfajokat különítsem el gondosan egymástól, hanem a mindegyikhez -tartozó összes fogalmakat is közös forrásukból származtassam, hogy ne -csak eredetükből biztosan meghatározhassam használatukat, hanem azzal a -még eddig nem sejtett, de megbecsülhetetlen haszonnal élhessek, hogy az -_a priori_ fogalmak felsorolásában, osztályozásában s elrendezésében, -alapelvek szerint, teljességet érjek el. Enélkül csupa rapszódia minden -a metafizikában, és soha se tudhatjuk, hogy ami van, elég-e, vagy pedig -hiányzik-e még valami és hol. Igaz, hogy e haszonnal csak a tiszta -filozófiában élhetünk, de ennek azután velejét is teszi. - -Minthogy a kategoriák eredetét az értelem valamennyi ítéletének négy -logikai funkciójában találtam, igen természetes volt, hogy az eszmék -eredetét az észbeli következtetések három funkciójában kerestem. Mert ha -egyszer ily tiszta észfogalmak (transscendentalis eszmék) adva vannak, -akkor, ha csak velünk születetteknek nem akarjuk tartani, amaz -észműködésben kell rájuk akadnunk, mely amennyiben csak a formára -vonatkozik, az észkövetkeztetések logikumát alkotja, amennyiben pedig az -értelmi ítéletet egyik vagy másik forma tekintetében _a priori_ -meghatározottnak tünteti föl, a tiszta ész transscendentalis fogalmait -alkotja. - -Az észkövetkeztetések formai különbsége kategorikus, hipotetikus s -diszjunktiv következtetésekre való osztásukat teszi szükségessé. A rájuk -alapított észfogalmak tehát először a teljes alany eszméjét -(substantiale), másodszor a föltételek teljes sorának eszméjét, -harmadszor valamennyi fogalomnak a lehetőnek teljes összfoglalatja -eszméjében való meghatározását tartalmazzák.[26] Az első eszme -pszikhologiai, a második kozmologiai, a harmadik theologiai, s minthogy -mindegyik dialektikára ád alkalmat, habár mindegyik a maga módja -szerint, ezen alapszik a tiszta ész egész dialektikájának beosztása a -tiszta ész paralogizmusára, antinomiájára, s végül ideáljára; ez a -leszármaztatás arról biztosít bennünket, hogy a tiszta ész minden -követelését teljesen föltüntettük, hogy egyik sem hiányozhatik, mert -hiszen magát az észt, melyből erednek, ezzel teljesen kimerítettük. - - -44. §. - -Ez elmélkedésben még az a nevezetes, hogy az észbeli eszmék nem mint a -kategoriák talán hasznunkra volnának az értelem tapasztalati -használatában, hanem e tekintetben egészen fölöslegesek, sőt a természet -észbeli megismerésének szabályaival ellenkeznek s azokat megakasztják, -mindazonáltal más még meghatározandó tekintetben szükségesek. Hogy a -lélek egyszerű szubsztancia-e vagy sem, jelenségei magyarázatában -egészen közömbös lehet ránk nézve; mert egyszerű lénynek a fogalmát -semmiféle tapasztalatban nem tehetjük érzékileg, tehát _in concreto_ -érthetővé; e fogalom tehát a jelenség okának remélt földerítésére -vonatkozólag egészen üres s a belső s külső tapasztalat tényeinek -magyarázatában elvül nem szolgálhat. Ép oly kevéssé szolgálhatnak a -világkezdet vagy örökkévalóság (a parte ante) kozmologiai eszméi arra, -hogy valamely eseményt magában a világban belőlük magyarázzunk. Végül a -természet-filozófiának egyik helyes szabálya értelmében tartózkodnunk -kell a természet berendezésének oly magyarázatától, mely egy legfelső -lény akaratából indul ki, mert ez nem természet-filozófia többé, hanem -bevallása annak, hogy kifogytunk belőle. Ez eszméknek tehát egészen más -a használati rendeltetésük, mint ama kategoriáknak, melyek által -valamint a rájuk épített alaptételek által maga a tapasztalat tétetik -lehetővé. Mégis, ha egyebet nem céloznánk mint természet-ismeretet, -amint a tapasztalatban adva lehet, fáradságos értelmi taglalásunk -egészen fölösleges volna; mert mind a mathematikában, mind a -természettudományban az ész e szubtilis dedukció nélkül is biztosan s -jól jár el; értelmi kritikánk tehát a tiszta ész eszméivel oly célra -egyesül, mely az értelem tapasztalati használatát meghaladja; ámde erről -fent azt állítottuk, hogy teljesen lehetetlen s jelentés nélkül való. -Mégis szükséges, hogy abban, ami az ész s értelem mivoltához tártozik, -megegyezés legyen, az észnek az értelem tökéletességére kell szolgálnia -s lehetetlen, hogy megzavarja. - -E kérdés megoldása a következő: A tiszta ész a maga eszméivel nem a -tapasztalat mezején túl levő tárgyakat akar megismerni, hanem csak az -értelmi használatnak teljességét követeli a tapasztalat összefüggésében. -E teljesség azonban csak az alapelvek teljessége lehet, nem a -szemléleteké s tárgyaké. Mindazonáltal, hogy amaz alapelveket -meghatározottaknak képzelhesse, mint tárgy megismerését gondolja őket, -melynek megismerése, ama szabályokat tekintve, teljesen meg van -határozva, de amely tárgy csak eszme, hogy az értelmi megismerést az -eszme kijelölte teljességhez lehetőleg közel vigye. - - -45. §. Előleges megjegyzés a tiszta ész dialektikájához. - -Fentebb (33., 34. §.) kimutattuk, hogy a kategoriáknak minden érzéki -meghatározástól való mentessége arra csábíthatja az észt, hogy -használatukat minden tapasztalaton túl magukban levő dolgokra terjessze -ki, ámbár, mivel hogy nincs szemlélet, mely _in concreto_ jelentést s -értelmet adna nekik, ők mint puszta logikai funkciók dolgot általában -gondolhatnak ugyan, de magukban határozott fogalmat valamely dologról -nem adhatnak. Ily hiperbolikus tárgyak neve _noumena_, vagy tiszta -értelmi lények (jobban mondva gondolati lények), pl. szubstancia, de -amelyet időben való tartósság nélkül gondolunk, vagy ok, mely azonban -nem időben működik stb.; mert oly állítmányokat tulajdonítván nekik, -melyek csak a tapasztalat törvényszerűségének lehetővé tételére -szolgálnak, de egyuttal a szemlélet minden föltételét, mely a -tapasztalatot egyedül lehetővé teszi, megvonván tőlük, e fogalmak minden -jelentést elveszítenek. - -Attól azonban nem kell tartanunk, hogy az értelem magától, anélkül, hogy -idegen törvények erre szorítanák, fog ily könnyelműen határain túl -puszta képzelt lények területén bolyongani. De ha az ész, mely az -értelmi szabályoknak semmiféle tapasztalati használatával, mint amely -még mindig föltételes, nem érheti be, e föltételek láncának teljességét -követeli: akkor ez az értelmet kiűzi köréből, részint hogy tapasztalati -tárgyakat oly messze elnyúló láncban gondoljon, amilyet semmiféle -tapasztalat nem érhet el, részint pedig, hogy egészen e láncon kívül (a -tapasztalat teljessé tételére) _noumena_-kat keressen, melyekhez ama -láncot kapcsolhassa, s ezáltal, tapasztalati föltételektől valahára -függetlenül, a tapasztalatot teljessé tehesse. Ezek pedig a -transscendentalis eszmék, melyek habár talán eszünk természeti -rendeltetésének igaz ugyan, de rejtett célja szerint nem korlátlan -fogalmakra, hanem csak az értelmi használat határtalan kibővítésére -rendelvék, mégis elkerülhetetlen látszattal transscendens használatra -csábítják az értelmet, e látszatot pedig, habár csalfa, még sem azzal a -föltett szándékkal, hogy a tapasztalat határain belül akarunk maradni, -hanem csak tudományos fölvilágosítás által s így is csak nehezen, -szoríthatjuk korlátok közé. - - -46. §. I. Pszikhologiai eszmék. (Kritika 341. l. s. t.)[27] - -Rég megjegyezték, hogy minden szubstanciában a voltaképi alany, t. i. -az, ami, ha minden járulékot (mint prædicatumot) elkülönítünk tőle, -megmarad, tehát maga a _substantiale_ ismeretlen előttünk és sokat -panaszkodtak is belátásunk e korlátairól. Megjegyzendő azonban, hogy nem -róható fel az emberi értelemnek, hogy a dolgok substantiale-ját nem -ismeri, azaz magában meghatározni nem bírja, hanem inkább az, hogy ami -puszta eszme, adott tárgyként akarja megismerni. Követeli a tiszta ész, -hogy minden dolog állítmányához a hozzá tartozó alanyt, ehhez pedig, -mely szükségkép ismét csak állítmány, ugyancsak a maga alanyát s így -tovább a végtelenig (vagy a meddig birjuk) keressük. Ebből azonban -következik, hogy semmit, amihez elérhetünk, végső alanynak ne tartsunk, -s hogy értelmünk magát a substantialét, ha még oly mélyen behatol is, s -ha az egész természet nyitva áll is előtte, nem gondolhatja, mert -értelmünk sajátos mivolta abban áll, hogy mindent discursive, azaz -fogalmak, tehát csupa állítmányok által gondol, amihez tehát az abszolut -alanynak mindig hiányoznia kell. Azért minden valódi tulajdonság, mely -által testeket megismerünk, csupa járulék, maga az áthatatlanság is, -melyet mindig csak oly erő hatásaként gondolhatunk, melyhez az alany -hiányzik. - -Úgy tetszik azonban, hogy a magunk tudatában (a gondolkodó énben) szert -tettünk e substantialére, még pedig közvetetlen szemléletben; mert a -belső érzék minden állítmánya az énre mint alanyra vonatkozik, s ez maga -nem gondolható mint valamely más alany állítmánya. Úgy tetszik tehát, -hogy az adott fogalmaknak mint állítmányoknak alanyra való -vonatkozásában a teljesség itt nemcsak eszme, hanem maga a tárgy, t. i. -az abszolut alany a tapasztalatban adva van. De e várakozás meghiusúl. -Mert az Én nem is fogalom,[28] hanem csak a belső érzék tárgyának -megjelölése, amennyiben semmiféle állítmány által nem ismerhető meg; -ennélfogva nem lehet ugyan más dolog állítmánya, de ép oly kevéssé -abszolut alany határozott fogalma, hanem csak mint minden más esetben a -belső jelenségeknek ismeretlen alanyukra való vonatkozása. Mindazonáltal -igen természetes félreértés folytán mutatós argumentumra ád alkalmat ez -az eszme (mely mint regulativ eszme igen is arra szolgál, hogy lelkünk -belső jelenségeinek minden materialisztikus magyarázatát teljesen tönkre -tegye) hogy gondolkodó valónk szubstantialéjának e vélt megismeréséből -mivoltára, melynek megismerése egészen a tapasztalat körén kívül van, -következtetést vonjunk. - - -47. §. - -Legyen bár e gondolkodó Énnek (a léleknek), mint a gondolkodás végső -alanyának, mely maga más dolog állítmányaként nem gondolható, neve -szubstancia, mégis e fogalom egészen üres s meddő marad, ha a tartósság, -az, ami a szubstancia fogalmát a tapasztalatban termékenynyé teszi, nem -bizonyítható be róla. - -A tartósság pedig sohasem bizonyítható egy szubstanciának, mint magában -levő dolognak fogalmából; hanem mindig csak a tapasztalat céljára. Ezt a -tapasztalat első analogiájában eléggé kimutattam (Kritika 182. l.)[29] s -aki e bizonyítást nem fogadja el, próbálja meg, vajjon sikerül-e majd -neki egy alany fogalmából, mely mint más dolog állítmánya nem létezik, -bebizonyítani, hogy létele tartós, s hogy sem magától, sem valamely -természeti ok folytán nem keletkezhetik s nem enyészhetik. Ily -szintetikai a priori tételek soha sem bizonyíthatók magukban, hanem -mindig csak dolgokra, mint egy lehető tapasztalat tárgyaira -vonatkoztatva. - - -48. §. - -Ha tehát a léleknek mint szubstanciának fogalmából tartósságára akarunk -következtetést vonni, ez reá csak lehető tapasztalat céljából, nem pedig -mint magában levő dologra minden lehető tapasztalat körén túl, lehet -érvényes. Minden lehető tapasztalatunk szubjektiv föltétele azonban az -élet; ennélfogva a léleknek csak az életben való tartósságára -következtethetünk, mert ami a lelket, mint a tapasztalat tárgyát illeti, -az ember halála vége minden tapasztalatnak, ha csak az ellenkezőt nem -bizonyítják, ami épen e kérdés tárgya. Tehát csak a lélek tartósságát az -ember életében bizonyíthatjuk (mi alól bizonyára fölmentenek), nem pedig -a halál után (amit épen tudni szeretnénk), még pedig abból az általános -okból, mert a szubstancia fogalma, amennyiben a tartósság fogalmával -szükségkép egybekapcsoltnak akarjuk tekinteni, csak a lehető -tapasztalatnak egyik alaptétele folytán, de akkor egyszersmind csakis -tapasztalat céljából tekinthető annak.[30] - - -49. §. - -Hogy minden külső észrevevésünknek valami rajtunk kívül való nemcsak -megfelel, hanem kell is hogy megfeleljen, hasonlókép nem maguknak a -dolgoknak kapcsolataként, hanem igenis a tapasztalat céljából -bizonyítható. Ez annyit tesz, hogy igenis bebizonyítható, hogy valami -empirikus módon, tehát mint tünemény a térben rajtunk kívül van; mert -egyéb, a lehető tapasztalathoz nem tartozó tárgyakkal nincs dolgunk, -épen mert semmiféle tapasztalatban meg nem adhatók nekünk, tehát -számunkra semmik. Empirikusan rajtam kívül van, ami a térben -szemléltetik; s minthogy ez a jelenségekkel együtt, melyeket magában -foglal, a képzetekhez tartozik, melyeknek tapasztalati törvények szerint -való kapcsolata ép úgy bizonyítja objektiv igazságukat, mint a belső -érzék jelenségeinek kapcsolata lelkemét (mint a belső érzék tárgyáét): -ennélfogva a külső tapasztalat folytán ép úgy tudok a testeknek, mint a -térben való külső jelenségeknek valóságáról, mint a belső tapasztalat -folytán lelkemnek időben való lételéről; ezt is csak mint a belső érzék -tárgyát, belső állapotot tevő jelenségek folytán ismerem meg, míg maga a -lényeg, mely e jelenségeknek alapúl szolgál, ismeretlen előttem. A -cartesiusi idealizmus tehát csak a külső tapasztalatot különbözteti meg -az álomtól, a törvényszerűséget, mint az előbbi igazságának ismertető -jelét az utóbbinak szabálytalanságától s hamis látszatától. Mindkettőben -a tért meg időt mint a tárgyak lételének föltételeit fölteszi s csak azt -kérdi, vajjon a külső érzékek tárgyai, melyeket ébren a térbe helyezünk, -valóban megvannak-e benne, úgy mint a belső érzék tárgya, a lélek -valóban megvan az időben, azaz, vajjon a tapasztalat foglal-e magában -biztos ismertető jeleket, melyek a képzelménytől megkülönböztetik. Ez a -kételkedés könnyen szétoszlatható s a közönséges életben mindig szét is -oszlatjuk azzal, hogy mindkettőben a jelenségek kapcsolatát a -tapasztalat egyetemes törvényei szerint megvizsgáljuk s ha a külső -dolgok képzetei teljesen megegyeznek velük, nem kételkedhetünk benne, -hogy igaz tapasztalatot alkotnak. Az anyagi idealizmus tehát, amidőn -jelenségeket csak mint jelenségeket a tapasztalatban való kapcsolatuk -szempontjából tekintek, könnyen megdönthető, s az a tapasztalat, hogy -testek rajtunk kívül (a térben) vannak, ép oly biztos, mint az, hogy én -magam a belső érzék tapasztalata szerint (az időben) vagyok; mert e -fogalom «rajtunk kívül» csak a térben való létet jelenti. Minthogy -azonban e tételben «Én vagyok», az Én nemcsak a belső szemlélet tárgyát -(az időben) jelenti, hanem a tudat alanyát is, valamint a test nemcsak a -külső szemléletet (a térben), hanem magát a dolgot is jelenti, mely e -jelenségnek alapúl szolgál: ennélfogva erre a kérdésre, léteznek-e a -testek (mint a külső érzék jelenségei) gondolataimon kívül mint testek, -minden habozás nélkül nemmel felelhetünk; de ugyanígy áll a dolog azzal -a kérdéssel, hogy én magam, mint a belső érzék tárgya (mint lélek az -empirikus lélektan szerint) képzeterőmön kívül az időben létezem-e, mert -erre is ép úgy nemmel kell felelnem. Ilyetén módon, ha igazi -jelentésében vesszük, minden el van döntve s bizonyos. A formalis -idealizmus (melyet másutt transscendentalisnak neveztem) valóban -megdönti a materialis vagy cartesiusi idealizmust. Mert ha a tér nem -egyéb, mint érzékiségem formája, akkor mint bennem levő képzet ép oly -valódi, mint én magam, s akkor csak a benne levő jelenségeknek empirikus -igazságáról van még szó. De ha a tér nem az, hanem ha ő s a benne levő -jelenségek rajtunk kívül létezők, akkor a tapasztalat minden ismertető -jele észrevevésünkön kívül nem bizonyíthatja e tárgyaknak rajtunk kívül -levő valóságát. - - -50. §. II. Kozmologiai eszmék. (Kritika 405. l. s. f.)[31] - -A tiszta észnek transscendens használatában való e szüleménye a -legnevezetesebb tünemény, mely valamennyi közt a legerősebben hat is -arra, hogy a filozófiát dogmatikai álmából fölkeltse, s az ész -birálatának nehéz munkájára ösztönözze. - -Azért nevezem ez eszmét kozmologiainak, mert tárgyát mindig csak az -érzéki világból veszi, egyéb eszmére, mint amelynek tárgya érzékek -objektuma, nincs is szüksége, ennyiben tehát a világon belül marad s nem -transscendens, tehát eddig még nem eszme; míg ellenben, ha a lelket -egyszerű szubstanciának gondoljuk, ezzel már oly tárgyat (az egyszerűt) -gondolunk, mely az érzékek elé nem kerülhet soha. Mindazonáltal a -kozmologiai eszme annyira bővíti a föltételezettnek föltételével (akár -mathematikai, akár dinamikai az), való kapcsolatát, hogy a tapasztalat -soha utól nem érheti s ennyiben tehát mindig eszme, melynek tárgya -valamely tapasztalatban megfelelően nem található soha. - - -51. §. - -A kategoriák rendszerének haszna itt oly világosan s -félreismerhetetlenül mutatkozik, hogy ha egyéb bizonyítéka nem volna is, -ez maga eléggé kitűntetné mellőzhetetlenségét a tiszta ész rendszerében. -Csak négy ily transscendens eszme van, annyi, ahány osztálya van a -kategoriáknak; mindegyikben azonban ez eszmék csak valamely adott -föltételezett föltételei sorának abszolut teljességét célozzák. E -kozmologiai eszméknek megfelelően, csakis négyféle dialektikai állítása -van a tiszta észnek, melyek, minthogy dialektikaiak, már ezzel maguk is -bizonyítják, hogy mindegyikkel a tiszta észnek ép oly látszólagos -alaptételei szerint ellentmondó áll szemben; ezt az ellenmondást a -legagyasabb megkülönböztetésnek semmiféle metafizikai mestersége sem -kerülheti el, ez kényszeríti a filozófust arra, hogy magának a tiszta -észnek ősi forrásaihoz térjen vissza. Ez a nem holmikép önkényesen -kigondolt, hanem az emberi ész mivoltán alapuló, tehát elkerülhetetlen -és soha véget nem érő antinomia a következő négy tételt s ellentételt -foglalja magában: - -=Első Tétel:= A világnak van kezdete (határa) időben s térben. - -=Ellentétel:= A világ időben s térben végtelen. - -=Második Tétel:= Minden a világban az egyszerűből áll. - -=Ellentétel:= Nincs egyszerű, hanem minden összetett. - -=Harmadik Tétel:= A világon vannak szabadság által való okok. - -=Ellentétel:= Nincs szabadság, hanem minden természet. - -=Negyedik Tétel:= A világokok sorában van valamely szükséges lény. - -=Ellentétel:= Semmi sem szükséges benne, hanem e sorban minden véletlen. - - -52. §. - -Íme az emberi ész legkülönösebb tüneménye, melynek párját semmiféle más -használatában nem mutathatni. Ha, amint rendesen megtörténik, az érzéki -világ jelenségeit magukban levő dolgoknak tartjuk; ha kapcsolatuk -alaptételeit magukban levő dolgokra s nemcsak a tapasztalatra érvényes -alaptételeknek veszszük, ami ép oly rendesen megtörténik, sőt Kritikánk -nélkül elkerülhetetlen: akkor nem sejtett ellenkezés tünik elő, melyet a -közönséges dogmatikai úton soha meg nem szüntethetni, mert mind a tétel, -mind az ellentétel egyenlően meggyőző, világos s ellenállhatatlan -bizonyításokkal bizonyítható – mert mind e bizonyítások helyességeért -felelek – az ész tehát meghasonlásban látja magát maga-magával, mely -állapoton a skeptikus ujjong, míg a kritikai filozófus gondolkodóba s -nyugtalanságba esik. - - -52. _b)_ §. - -Sokféleképen kontárkodhatni a metafizikában, anélkül, hogy tartani -kellene tőle, hogy igaztalanságon érik rajt az embert. Mert, ha csak -ellent nem mondunk magunknak, ami szintetikai, de teljesen légből kapott -tételeknél nagyon is lehetséges, akkor oly esetekben, melyekben az -egybekapcsoltunk fogalmak puszta eszmék, melyek (teljes tartalmukat -tekintve) a tapasztalatban meg sem is adhatók, soha meg nem cáfolhatnak -bennünket. Hogyan is lehetne tapasztalat által eldönteni, hogy a világ -öröktől fogva van, vagy pedig kezdődött, hogy az anyag a végtelenig -osztható vagy pedig egyszerű részekből áll? Az efféle fogalmak a -legszélesebb körű tapasztalatban sem adhatók meg, az állító vagy tagadó -tétel helytelensége tehát e próbakő által fel nem fedezhető. - -Az egyedül lehetséges eset, melyben az ész jogtalanul dogmatikának -hirdetett titkos dialektikáját akarata ellenére is nyilvánvalóvá tenné, -az volna, ha egy általánosan elfogadott alaptételre oly állítást -alapítana, melylyel egy más ép oly hiteles alaptételből a leghelyesebb -következtetéssel származtatott állítás homlokegyenest ellenkeznék. Ez az -eset itt valóság, még pedig négy természetes észbeli eszmére -vonatkozólag, melyből egyrészt négy állítás, másrészt pedig megannyi -ellenállítás, mindegyik helyes konzekvenciával általánosan elfogadott -alaptételekből ered, s ezzel a tiszta ész dialektikai látszatát, mely -különben örökre rejtve maradna, ez alaptételek használatában fölfedi. - -Íme tehát döntő kisérlet, mely szükségkép a tiszta ész föltevéseiben -elrejtett helytelenséget derít föl előttűnk.[32] Két egymásnak -ellenmondó tétel közül mindegyik nem lehet hamis, kivéve, ha a -mindkettőnek alapul szolgáló fogalom maga ellenmondó; például e két -tétel; négyszögű kör gömbölyű, és: négyszögű kör nem gömbölyű, mindkettő -hamis. Mert ami az elsőt illeti, nem igaz, hogy a nevezett kör gömbölyű, -mivelhogy négyszögű; de az sem igaz, hogy nem gömbölyű, azaz szögletes, -mivelhogy kör. Valamely fogalom lehetetlenségének logikai jele ugyanis -épen az, hogy ugyanazon föltevés mellett két ellenmondó tétel egyszerre -hamis volna, ennélfogva, mert harmadik eset nem gondolható, ama fogalom -által nem gondolunk semmit. - - -52. _c)_ §. - -A két első antinomiának pedig, melyet mathematikainak nevezek, mert a -hasonneműnek hozzáadásával vagy osztásával foglalkozik, ily ellenmondó -fogalom szolgál alapul; s ebből magyarázom, mikép lehetséges, hogy -mindkettőben mind a tétel, mind az ellentétel hamis. - -Ha térben meg időben való tárgyakról beszélek, nem magukban levő -dolgokról beszélek, mert ezekről nem tudok semmit, hanem csak -jelenségbeliekről, azaz a tapasztalatról, mint a tárgyaknak egyedül az -embernek adott sajátos ismeretfajáról. Amit már most térben s időben -gondolok, arról nem szabad mondanom, hogy magában, e gondolatom nélkül -is, térben meg időben van; mert akkor magamnak mondanék ellen, mert tér -meg idő a bennük levő jelenségekkel együtt nem magukban, képzetemen -kívül vannak, hanem maguk is csak képzetfajok s nyilván ellenmondás -volna azt állítani, hogy a képzeteknek egy faja képzeteinken kívül is -létezik. Az érzékek tárgyai tehát csak a tapasztalatban vannak; ellenben -a tapasztalat nélkül vagy előtt is külön magában álló lételt -tulajdonítani nekik, annyi volna, mintha azt gondolnók, hogy a -tapasztalat tapasztalat nélkül vagy előtt is valóban van. - -Ha most a világ nagyságát térben s időben kutatom, összes fogalmaimnál -fogva ép oly kevéssé mondhatom, hogy végtelen, mint hogy véges. Mert -egyik sem foglaltathatik a tapasztalatban, minthogy sem végtelen térről -vagy végtelen lefolyt időről, sem üres tértől vagy megelőző üres időtől -meghatárolt világról nem lehet tapasztalatunk; ezek csak eszmék. A -világnak egyik vagy másik módon meghatározott nagysága tehát, mellőzve -minden tapasztalatot, magukban a dolgokban kellene hogy rejtőzzék. Ez -azonban ellenkezik az érzéki világ fogalmával, mely csak a jelenségek -összfoglalatja; ennek létele s kapcsolata pedig csak a gondolkodásban, -t. i. a tapasztalatban történik, mert nem magában levő dolog, hanem maga -is nem egyéb, mint a képzeteknek egyik faja. Ebből következik, hogy, a -magában létező érzéki világ fogalma maga magának ellenmondó lévén, a -nagyságára vonatkozó kérdés megoldása, akár állító, akár tagadó legyen -az, mindig hamis lesz. - -Ugyanez áll a második antinomiáról, mely a jelenségek taglalására -vonatkozik. Mert a jelenségek puszta képzetek, a részek tehát csak mint -képzetek léteznek, tehát az osztásban, azaz lehető tapasztalatban, -melyben adatnak s amaz csak odáig terjed, ameddig ez ér. Ha föltesszük, -hogy jelenség, például a testé, mind a részeket, melyekhez a tapasztalat -elérhet, minden tapasztalat előtt foglalja magában, akkor a puszta -jelenségnek, mely csak a tapasztalatban létezhetik, mégis egyúttal -külön, minden tapasztalatot megelőző lételt tulajdonítunk, vagyis azt -mondjuk, hogy puszta képzetek vannak, mielőtt a képzeterőben találjuk; -ez ellenkezik maga-magával s azért hamissá teszi a félreértett feladat -minden megoldását, akár azt állítjuk benne, hogy a testek magukban -végtelen sok részből, akár pedig hogy egyszerű részek véges számából -állanak. - - -53. §. - -Az antinomia első osztályában (a mathematikaiban) a föltevés hamissága -abban állott, hogy ami egymásnak ellenmond (t. i. jelenség mint magában -való dolog) egy fogalomban egyesíthetőnek gondoltatott. Az antinomia -második osztályában, a dinamikaiban, a föltevés hamissága abban áll, -hogy ami egyesíthető, ellenmondónak gondoltatik; tehát, míg az előbbi -esetben mind a két ellenkező állítás hamis volt, itt a csupa -félreértésből egymással szembe állított két tétel mindkettő igaz lehet. - -A mathematikai kapcsolat ugyanis szükségkép az egybekapcsoltnak -egyneműségét (a mennyiség fogalmában) tételezi föl, a dinamikai pedig -ezt épenséggel nem követeli. Ha a kiterjedtnek nagyságáról van szó, -valamennyi résznek egymás közt s az egészszel egyneműnek kell lennie; -ellenben az ok meg okozat kapcsolatában található ugyan egyneműség, de -ez nem szükséges; az okság fogalma (melynélfogva valami által tőle -egészen különböző valami tétetik) legalább nem követeli. - -Ha az érzéki világ tárgyait magukban való dolgoknak vennők, a fent -említett természeti törvényeket pedig a magukban való dolgok -törvényeinek, az ellenmondás elkerülhetetlen volna. Hasonlókép nem -kerülhetnők el az ellenmondást, ha a szabadság alanyát a többi -tárgyakhoz hasonlóan puszta jelenségnek tekintenők, mert akkor azonegy -tárgyról ugyanazt ugyanabban az értelemben állítanók is, tagadnók is. De -ha a természeti szükségességet csak jelenségekre vonatkoztatom, a -szabadságot pedig csak magukban való dolgokra, akkor habár az okság -mindkét nemét vesszük föl vagy fogadjuk el s bármily nehéz vagy -lehetetlen is az utóbbit megfoghatóvá tenni, ellenmondás még sem -származik. - -A jelenségben minden okozat esemény, vagyis olyas valami, ami az időben -történik; az egyetemes természeti törvény szerint meg kell hogy előzze -az ok causalitás-ának meghatározása (valamely állapota), melyre állandó -törvény szerint következik. De az ok causalitásra való e -határoztatásának is olyas valaminek kell lennie, a mi megesik vagyis -történik; az oknak meg kellett kezdenie működni, különben közte s az -okozat közt nem gondolhatnánk időlefolyást, s az okozat mindig létezett -volna, ép úgy mint az ok causalitása. Tehát a jelenségek terén az ok -működésre való határozásának is keletkeznie kellett, s ő neki is, ép úgy -mint okozatának, eseménynek kell lennie, melynek megvan a maga oka stb., -tehát természeti szükségesség a föltétel, mely szerint a működő okok -meghatároztatnak. Hogy azonban a szabadság a jelenségek bizonyos okainak -tulajdonsága lehessen, a jelenségekre mint eseményekre vonatkozólag -annak a tehetségnek kell lennie, amely magától (sua sponte) kezdi meg -őket, azaz anélkül, hogy az ok causalitása maga is megkezdődnék, úgy -hogy más – kezdetét meghatározó – okra nem szorul. De akkor az oknak, -causalitását tekintve, nem szabad állapotabeli időmeghatározásoknak -alávetve lennie, azaz nem szabad jelenségnek lennie, azaz: őt magában -levő dolognak kellene tekintenünk és csak okozatait jelenségeknek.[33] -Ha értelmi lényeknek jelenségekre való ily befolyása ellenmondás nélkül -gondolható, akkor az érzéki világban minden ok meg okozat kapcsolatával -természeti szükségesség fog ugyan járni, de annak az oknak, mely maga -nem jelenség (habár ennek alapúl szolgál) szabadságot fogunk -tulajdoníthatni, úgy hogy azonegy dolognak, de különböző tekintetben, -egyszer mint tüneménynek, másszor mint magában való dolognak ellenmondás -nélkül természetet is, szabadságot is fogunk tulajdoníthatni. - -Oly tehetség van bennünk, mely nemcsak szubjektive határozó okaival, -azaz cselekedeteinek természeti okaival áll kapcsolatban, s ennyiben oly -lény tehetsége, mely maga is a jelenségekhez tartozik; hanem amelyet -objektiv okokra is, melyek puszta eszmék, vonatkoztatunk, amennyiben -ezek a tehetséget meghatározhatják; e kapcsolatot a kell (sollen) fejezi -ki. E tehetség neve ész, s amennyiben valamely lényt (az embert) csakis -ez objektive meghatározható ész szempontjából tekintek, nem nézhetem -érzéki lénynek, hanem a nevezett tulajdonság egy magában való dolog -tulajdonsága, mely tulajdonság lehetségét, t. i. hogy a kell, ami tehát -még sohasem történt, mikép határozhatja meg annak működését, s mikép -lehet cselekvések oka, melyeknek okozata jelenség az érzéki világban – -egyáltalán nem érthetjük meg. Mindazonáltal az ész causalitása, tekintve -okozatait az érzéki világban, mégis szabadság volna, amennyiben objektiv -okok, melyek maguk eszmék, reá vonatkozólag határozóknak tekintetnek. -Mert működése ekkor nem függne szubjektiv föltételektől, tehát nem is -időbeliektől, ennek folytán nem is a természet törvényétől, mely ezek -meghatározására szolgál, mert észbeli okok egyetemesen, elvekből, a tér -meg idő körülményeit nem tekintve, vetnek szabályt a cselekvéseknek. - -Amit itt fölhoztam, csak például szolgál a megértés kedvéért s nem -tartozik szükségkép a kérdéshez, melyet a való világban található -tulajdonságoktól függetlenül, puszta fogalmakból, kell eldöntenünk. - -Már pedig ellenmondás nélkül mondhatom: észbeli lényeknek minden -cselekedete, amennyiben jelenségek (valamely tapasztalatban találhatók), -a természeti szükségességnek van alávetve; ugyanezek a cselekedetek -azonban, csak az eszes alanyt s puszta ész szerint való cselekvésének -tehetségét tekintve, szabadok. Mert mi kell a természeti -szükségességhez? Nem egyéb, mint az érzéki világ minden eseményének -állandó törvények szerint való meghatározhatósága, tehát jelenségi okra -való vonatkoztatása, mi maga a dolog, mely alapul szolgál, s annak -causalitása ismeretlen marad. Állítom pedig, hogy a természeti törvény -megmarad, akár észből, tehát szabadon, oka az eszes lény az érzéki világ -okozatainak, akár pedig nem észbeli okokból határozza meg azokat. Mert -ha az előbbi áll, akkor a cselekedet szabályok szerint történik, -melyeknek hatása a jelenségben mindig állandó törvényeknek fog -megfelelni; ha az utóbbi áll, s a cselekvés nem történik észbeli -alapelvek szerint, akkor alá van vetve az érzékiség empirikus -törvényeinek, s mindkét esetben az okozatok állandó törvények szerint -függnek össze; többet pedig nem követelünk a természeti szükségességhez, -többet nem is ismerünk rajta. Az első esetben azonban az ész a -természeti törvényeknek oka, tehát szabad; a második esetben az okozatok -pusztán az érzékiség természeti törvényei szerint folynak le, mert az -ész nem tesz rájuk hatást; de maga az ész azért nem határoztatik meg az -érzékiség által (ami lehetetlen), tehát ebben az esetben is szabad. A -szabadság tehát nem akadályozza meg a jelenségek természeti törvényét, -valamint ez nem árt a gyakorlati észhasználat szabadságának, mely -magukban való dolgokkal mint határozó okokkal áll kapcsolatban. - -Ezzel tehát megmentjük a gyakorlati szabadságot, melyben az észnek -objektive határozó okok szerint van causalitása, anélkül, hogy a -természeti szükségességben ugyanez okozatokra, mint jelenségekre -vonatkozólag a legkisebb kár esnék. Ugyanez szolgálhat magyarázatául -annak, amit a transscendentalis szabadságról s annak a természeti -szükségességgel való egyesíthetéséről (azonegy alanyban, de nem azonegy -tekintetben) mondani akartam. Mert ezt illetőleg minden lény objektiv -okokból való minden cselekedetének kezdete, e határozó okokra -vonatkozólag, mindig első kezdet, ámbár ugyanez a cselekedet a -jelenségek sorában csak _(subaltern)_ viszonyos kezdet; ezt pedig meg -kell hogy előzzön az oknak, mely őt meghatározza, valamely állapota, -melyet ismét egy megelőző határoz meg, úgy, hogy eszes valókban, vagy -általában valókban, amennyiben causalitásuk bennük mint magukban való -dolgokban határoztatik meg, anélkül, hogy természeti törvényekkel -összeütközésbe jönnénk, oly tehetséget gondolhatunk, melynél fogva -állapotok sorát maguktól kezdhetik meg. Mert a cselekedetnek objektiv -észokokhoz való viszonya nem időbeli viszony; itt az, ami a causalitást -meghatározza, nem előzi meg időben a cselekvést, mert az ily határozó -okok nem tüntetnek föl tárgyaknak érzékekre való vonatkozását, tehát nem -jelenségbeli okokra való vonatkozást, hanem határozó okokat mint -magukban való dolgokat, melyek időbeli meghatározásoknak nincsenek -alávetve. Ilyetén módon valamely cselekedetet, az ész causalitását -tekintve első kezdetnek, a jelenségek sorát pedig tekintve mégis -egyúttal csak alárendelt kezdetnek nézhetjük, s ellenmondás nélkül -amabból a szempontból szabadnak, emebből pedig (amidőn csak jelenség) a -természeti szükségességnek alávetettnek tekinthetjük. - -Ami a negyedik antinomiát illeti, ugyanoly módon szüntetjük meg, mint az -eszmék magával való ellenkezését a harmadikban. Mert mihelyt az okot a -jelenségben a jelenségek okától, amennyiben magában levő dolognak -tekinthető, megkülönböztetem, mind a két tétel nagyon jól megférhet -egymással; mondhatni ugyanis, hogy az érzéki világnak (a causalitás -hasonló törvényei szerint) nincs oka, melynek létele föltétlenül -szükséges, de másrészt azt is, hogy e világ mégis szükséges valóval, -mint a maga okával (de másképen s más törvény szerint) van -egybekapcsolva. E két tétel megférhetetlensége csakis azon a -félreértésen alapul, hogy ami csak jelenségekre érvényes, magukban való -dolgokra kiterjesztik s egyáltalán a kettőt egy fogalomba összekeverik. - - -54. §. - -Íme fölállítása s megoldása az egész antinomiának, melybe az ész, midőn -elveit az érzéki világra alkalmazza, bonyolódik. Ennek puszta -felállítása egymaga is tetemes érdem volna az emberi ész ismerete körül, -mégha ez ellenkezés megoldása nem elégítené is ki teljesen az olvasót, -kinek itt természetes látszatot kell leküzdenie, melynek látszatvoltát -csak az imént derítették föl előtte, míg mindeddig valónak tartotta. -Mert ennek egyik következménye elkerülhetetlen, az ugyanis, hogy mivel -az észnek e maga magával való ellenkezéséből nem menekülhetünk ki -mindaddig, míg az érzéki világ tárgyait magukban való dolgoknak -tekintjük és nem annak, amik valóban, t. i. puszta jelenségeknek: az -olvasó kénytelen összes _a priori_ ismereteink dedukcióját s az általam -adottnak vizsgálatát újból elővenni, hogy e kérdésben dönthessen. Ennél -többet pedig most nem kívánok; mert ha csak e foglalkozás közepett -eléggé elmélyedt majd a tiszta ész mivoltába, akkor jártas lesz azokban -a fogalmakban, melyekkel az ész ellenkezésének megoldása egyedül -lehetséges, enélkül pedig a legfigyelmesebb olvasótól sem várhatok -teljes tetszést. - - -55. §. III. Theologiai eszme. (Kritika 571. l. s. t.)[34] - -A harmadik transscendentalis eszme, mely az ész legfontosabb, de ha -tisztán spekulative történik, minden korláton túl menő (transscendens) s -épen ez által dialektikai használatára ád alkalmat, a tiszta ész -ideálja. Minthogy itt nem a tapasztalatból indul ki az ész, mint a -lélektani s kozmologiai eszménél, hogy az okok fokozása által sorának ha -lehet abszolut teljességéhez eljusson; hanem teljesen megszakítván e -sort, annak a puszta fogalmából, ami egy dolog abszolut teljességét -kitenné, tehát egy legtökéletesebb ősvaló eszméjéből az összes többi -dolgok lehetőségének, tehát valóságának is meghatározásához halad: -ennélfogva ebben az esetben egy oly valónak puszta föltevése, melyet -habár nem a tapasztalat sorában, hanem mégis a tapasztalat céljából, -kapcsolatának, rendjének s egységének megértése céljából gondolunk, azaz -az eszme, könnyebben megkülönböztethető az értelmi fogalomtól, mint az -előbbi esetben. Azért itt könnyen földeríthettem a dialektikai -látszatot, mely abból ered, hogy gondolkodásunk szubjektiv föltételeit a -dolgok objektiv föltételeinek s egy eszünk kielégítésére szolgáló -szükséges föltevést dogmának tekintünk; nincs is egyéb mondani valóm a -transscendentalis theologia követelőzéseiről, mert amit a Kritika erről -mond, megérthető, meggyőző s döntő. - - -56. §. Általános megjegyzés a transscendentális eszmékhez. - -A tárgyak, melyeket a tapasztalat ád, sok tekintetben megfoghatatlanok -és sok kérdés, melyre a természet törvénye vezet, ha bizonyos távolságra -követjük, de mindig e törvények nyomán, megfejthetetlen pl. honnét van -az, hogy az anyagok vonzzák egymást. De ha egészen elhagyjuk a -természetet, vagy kapcsolatának rendjében minden lehető tapasztalaton -túl megyünk, tehát puszta eszmékbe mélyedünk, akkor nem mondhatjuk, hogy -a tárgy megfoghatatlan, vagy hogy a dolgok mivolta megfejthetetlen -kérdéseket tesz elénk; mert ez esetben nincs is dolgunk a természettel -vagy egyáltalán adott tárgyakkal, hanem csak fogalmakkal, melyek pusztán -eszünkből erednek s puszta gondolati valókkal, melyekre vonatkozólag -minden feladatnak, mely fogalmukból ered, megfejthetőnek kell lennie, -mivel hogy az ész saját eljárásáról mindenesetre teljesen számot adhat s -tartozik is adni.[35] Minthogy a lélektani kozmológiai s theologiai -eszmék mind tiszta ész-fogalmak, melyeket semmi tapasztalat nem adhat, -ennélfogva azokat a kérdéseket, melyeket az ész rájuk vonatkozólag elénk -ád, nem tárgyak adják föl nekünk, hanem saját magának az észnek a -kielégítésére az ész puszta szabályai, és valamennyinek teljesen -megfejthetőnek kell lennie. Meg is fejtettük, amidőn mutattuk, hogy ezek -az eszmék alaptételek az értelem használatának egyöntetűvé, teljessé s -szintetikailag egységessé tételére s ennyiben csak a tapasztalatra, de -ennek egészére érvényesek. Ámbár azonban a tapasztalat abszolut egésze -lehetetlen, mégis eszméje az ismeret egészének, elvek szerint általában, -egyedül adhatja meg neki az egységnek egy sajátos nemét, t. i. a -rendszer egységét, mely nélkül ismeretünk csak töredék s a legfőbb célra -(mely mindig csak az összes célok rendszere) nem használható. Értem -pedig itt az ész spekulativ használatának nemcsak gyakorlati, hanem -legfőbb célját is. - -A transscendentalis eszmék tehát az ész sajátos rendeltetését fejezik -ki, t. i., hogy az az értelmi használat rendszeres egységének elve. De -ha az ismeretmódnak ez egységét úgy tekintjük, mintha az ismeret -tárgyához tartoznék; ha ezt az ismeretmódot, mely voltakép csak -_regulativ, konstitutivnak_ tartjuk, s elhitetjük magunkkal, hogy ez -eszmék segítségével ismeretünket minden lehető tapasztalaton túl tehát -transcendens módon kiterjeszthetjük, holott csak arra szolgál, hogy a -tapasztalatot maga magában minél közelebb vigyük a teljességhez, azaz -haladását semmi által, ami a tapasztalathoz nem tartozhatik, meg ne -akaszszuk; akkor ez puszta félreértés eszünk s ennek alaptételei -voltaképi rendeltetésének megítélésében s nem egyéb, mint oly -dialektika, mely részint az ész tapasztalati használatát megzavarja, -részint pedig az észt maga magával meghasonlásba hozza. - - - - -BEFEJEZÉS. A tiszta ész határainak megállapításáról. - - -57. §. - -A fentadott legvilágosabb bizonyítások után képtelenség volna azt -remélni, hogy valamely tárgyról többet ismerhetünk meg, mint amennyi -lehető tapasztalatához tartozik, vagy pedig számot tartani arra, hogy -valamely tárgyról, melyről fölteszszük, hogy nem lehető tapasztalatnak -tárgya, csak a legkisebbet is megismerhetjük s mivoltát, amint magában -van, meghatározhatjuk. Hogyan is történjék ez a meghatározás, amikor -térnek, időnek s minden értelmi fogalomnak, még inkább pedig az -empirikus szemlélet vagy észrevevés útján az érzéki világból vont -fogalmaknak nincs és nem is lehet más használatuk, mint csakis a -tapasztalat lehetővé tétele, úgy hogy még ha a tiszta értelmi -fogalmaknál is e feltételt mellőzzük, ezek semmiféle tárgyat nem -határoznak meg s egyáltalán semmit se jelentenek. - -Másrészt azonban még nagyobb képtelenség volna, ha magukban levő -dolgokat egyáltalán nem ismernénk el, vagy tapasztalatunkat a dolgok -megismerése egyedüli módjának, térben meg időben való szemléletünket -tehát az egyedül lehetséges szemléletnek, diskurziv értelmünket pedig -minden lehető értelem mintaképének tartanók, ennek folytán pedig a -tapasztalat lehetőségének elveit maguknak a dolgoknak feltételei gyanánt -akarnók tekinteni. - -Elveink tehát, melyek az ész használatát csak lehetséges tapasztalatra -szorítják, maguk is _transscendensekké_ válhatnának s eszünk korlátait a -dolgok lehetősége korlátainak tüntethetnék föl, mire Hume dialogusai is -például szolgálhatnak: ha óvatos kritika eszünk határait ennek empirikus -használatában is nem őrizné s követeléseinek korlátot nem vetne. A -skepticizmus őseredetileg a metafizikából s ennek fegyelmezetlen -dialektikájából eredt. Eleinte tán csak az ész tapasztalati -használatának kedvéért mondott mindent semmisnek s csalónak, ami ennek -körét átlépi; de lassan, lassan, midőn észrevették, hogy mégis csak -ugyanazok az _a priori_ alaptételek, melyekkel a tapasztalatban élünk, -vezethetnek észrevétlenül s látszólag ugyanazzal a joggal még tovább is, -mint a meddig a tapasztalat ér, kezdtek a tapasztalat alaptételeiben is -kételkedni. Emiatt nyugodtak lehetünk ugyan, mert a józan értelem mindig -meg fogja védeni ebbeli jogait; de mégis különös zavar támadt a -tudományban, mely nem tudta meghatározni, meddig s miért csak odáig s -nem tovább bizhatunk az észben; e zavaron csak észhasználatunk formális -s alaptételekből vont határvetése segíthet és csak ez előzhet meg a -jövőben minden visszaesést. - -Igaz marad: a lehető tapasztalaton túl, arról, hogy mik a dolgok -magukban, határozott fogalmat nem adhatunk. De azért a reájuk vonatkozó -kérdésektől még sem tartózkodhatunk egészen. Mert a tapasztalat nem -elégítheti ki soha az észt; a kérdések megfelelésében mindig visszautal -bennünket messzibbre s teljes megoldásukra vonatkozólag mindig -elégedetlenek maradunk, amint ezt mindenki a tiszta ész dialektikájából, -melynek ép ezért igen jó szubjektiv alapja van, eléggé láthatja. Mert ki -viselheti el, hogy lelkünk mivoltát tekintve az alany világos tudatához -s egyúttal ama meggyőződéshez jussunk, hogy jelenségei materialisztikus -módon nem fejthetők meg, anélkül, hogy kérdezné, mi tulajdonképen a -lélek s ha tapasztalati fogalom feleletet erre nem adhat, csakis e célra -észfogalmat (egyszerű materialis valóét) ne venne fel, habár ennek -objektiv valóságát épenséggel nem bizonyíthatjuk? Ki érheti be a tiszta -tapasztalati ismerettel a világ tartama s nagysága, a szabadság s -természeti szükségesség kozmologiai kérdéseiben, mikor, akárhogy járunk -is el, minden tapasztalati alaptételek szerint adott felelet új kérdést -szül, mely hasonlóképen feleletet követel s ezáltal minden fizikai -magyarázatnak az ész kielégítésére elégtelen voltát világosan mutatja? -Végül pedig, minthogy minden, amit tapasztalati elvek szerint -gondolhatunk s elfogadhatunk, egyáltalán esetleges s függő, ki nem látja -át, hogy lehetetlen ezeknél megállapodni, ki nem érzi magát -kénytelenítve arra, hogy a transscendens eszmékbe való elmerülés minden -tilalma ellenére, mind ama fogalmakon túl, melyeket tapasztalat által -igazolhat, egy oly való fogalmában ne keressen megnyugvást s -elégedettséget, melynek eszméjét lehetségét tekintve, nem foghatja ugyan -föl, habár meg sem is cáfolhatja, mert puszta értelmi valóra vonatkozik, -mely nélkül azonban az észnek mindenkoron kielégítetlennek kell -maradnia. - -Határok (kiterjedt valóknál) mindig tért tételeznek föl, mely egy -bizonyos meghatározott helyen kívül találtatik s ezt körülveszi; -korlátok nem szorulnak ilyesvalamire, hanem puszta tagadások, melyek -mennyiséget, amennyiben nem abszolut teljességű, illetnek. Eszünk -azonban mintegy tért lát maga körül maguknak a dolgoknak a -megismerésére, habár határozott fogalmai róluk nem lehetnek és csak -jelenségekre van szorítva. - -Ameddig az ész megismerése egynemű, megállapított határai nem -gondolhatók. A mathematikában s természettudományban az emberi ész -elismer ugyan korlátokat, de nem határokat, azaz: elismeri ugyan, hogy -van valami rajta kívül, ahová nem érhet soha, de nem, hogy ő maga belső -haladásában valamikor befejezett lehessen. Az ismeretek bővítése a -mathematikában, újabbnál-újabb föltalálások lehetősége a végtelenig -megy; szintoly végtelen új természeti tulajdonságok, új erők meg -törvények fölfedezése a tapasztalat folytatásának s ész által való -egyesítésének útján. De korlátok itt mégis félreismerhetetlenek, mert a -mathematika csak jelenségekre vonatkozik s ami az érzéki szemléletnek -nem lehet tárgya, mint a metafizika vagy erkölcstan fogalmai, az egészen -körén kívül van s oda el nem vezethet soha; de nem is szorul rájuk. -Nincs tehát folytonos haladás s közeledés e tudományok felé, nincs az -érintkezésnek mintegy pontja vagy vonala. A természettudomány sohasem -fogja a dolgok belsejét, azaz azt, mi nem jelenség s mégis a jelenségek -legfőbb magyarázó alapjául szolgálhat, fölfedni előttünk; de fizikai -magyarázataiban nem is szorul erre; sőt ha másfelől ajánlanának is neki -ilyesmit (például anyagtalan valók befolyását), utasítsa vissza, -magyarázatainak folyamába be se vigye, mert ezeket mindig arra kell -alapítania, ami, mint az érzékek tárgya, a tapasztalathoz tartozik s -valódi észrevevéseinkkel tapasztalati törvények szerint összefüggésbe -hozható. - -Ellenben a metafizika a tiszta ész dialektikai kisérleteiben (melyek nem -önkényesen vagy könnyelműségből erednek, hanem melyekre az ész mivolta -maga készt) igenis elvezet bennünket határokhoz s a transscendentalis -eszmék, épen mert nem lehetünk el náluk nélkül, de azért még sem -valósíthatók meg soha, arra szolgálnak, hogy a tiszta észhasználatnak -nemcsak határait mutassák meg nekünk, hanem a módot is, mikép állapítsuk -meg őket. Ez pedig célja s haszna is eszünk e természeti -hajlandóságának, mely kedvelt gyermeke gyanánt szülte a metafizikát; -ennek nemzése, mint minden egyéb nemzés is a világon, nem a vak -véletlennek, hanem eredeti csirának tulajdonítható, mely nagy célokra -bölcsen van szervezve. Mert talán inkább mint más tudomány lőn a -metafizika, alapvonásait tekintve, maga a természet által belénk -helyezve s épenséggel nem tekinthető önkényes választás szüleményének, -vagy a tapasztalatok (melyektől egészen elválik) haladtában beálló -esetleges bővítésnek. - -Az ész a maga minden fogalmával s értelmi törvényével, melyekkel -empirikus használatra, tehát az érzéki világon belül, beéri, megnyugvást -még sem talál benne; mert a végtelenig mindig megújuló kérdések egészen -megfosztják teljes megoldásuk reményétől. A transscendentalis eszmék, -melyek e teljességet célozzák, ily problemái az észnek. Már most -világosan látja, hogy az érzéki világ nem foglalhatja magában e -teljességet, tehát ama fogalmak sem, melyek csak ennek megértésére -szolgálnak, tér meg idő s mind az, amit a tiszta értelmi fogalmak neve -alatt felhoztunk. Az érzéki világ nem egyéb, mint egyetemes törvények -szerint egybekapcsolt jelenségeknek a lánca, tehát nincs önmagában való -létele, ő tulajdonképen nem maga a dolog, tehát szükségkép vonatkozik -arra, ami e jelenség okát magában foglalja, valókra, melyek nemcsak mint -jelenségek, hanem mint magukban való dolgok is megismerhetők. Csak ezek -megismerésében remélheti az ész, hogy a föltételezettől annak -föltételeihez való haladtában teljesség utáni kivánságát kielégítve -lássa. - -Fent (33., 34. §.) az ész korlátait mutattuk puszta gondolati valók -megismerésében; most, miután a transscendentalis eszmék a hozzájuk való -haladást mégis szükségessé teszik s tehát mintegy a tele térnek (a -tapasztalaténak) az üressel (melyről nem tudhatunk semmit, a -noumenákkal) való érintkezéséig vittek bennünket, határait is -megállapíthatjuk a tiszta észnek. Mert minden határban van valami -pozitiv is (pl. a sík határa a testi térnek, de maga is tér; a vonal -tér, mely a sík határa; a pont határa a vonalnak, de azért ez is hely a -térben); míg ellenben korlátok puszta tagadást foglalnak magukban. Az -idézett szakaszban kijelölt korlátok nem elegendők, miután láttuk, hogy -ezeken túl is van valami, habár hogy milyen mivoltú magában, nem fogjuk -megtudni soha. Mert most az a kérdés, hogyan jár el eszünk annak, amit -ismerünk, azzal való egybekapcsolásában, amit meg nem ismerünk s nem is -fogunk megismerni soha? Itt valóban ismertet teljesen ismeretlennel -(mely az is lesz mindig) kapcsolunk össze s ha – amint valóban nem is -remélhető – ezzel az ismeretlen legkevésbbé sem válik ismertebbé, mégis -e kapcsolat fogalmát meg kell határoznunk s világossá tennünk. - -Tehát egy anyagtalan valót, egy értelmi világot s egy legfőbb valót -(csupa noumenát) kell gondolnunk, mert az ész csak ezekben, mint -magukban való dolgokban talál teljességet s megnyugvást, melyet a -tüneményeknek egynemű okokból való leszármaztatásában nem remélhet s -mert jelenségek valóban tőlük különböző valamire (tehát egészen -hasonlótlanra) vonatkoznak, minthogy jelenségek mégis csak mindig -magában levő dolgot tételeznek föl s ilyenre mutatnak rá, akár -megismerhető ez közelebbről, akár nem. - -Minthogy azonban ez értelmi valókat magukban levő voltukban, azaz -határozottan nem ismerhetjük meg soha, de az érzéki világhoz viszonyítva -mégis föl kell tennünk és az ész által vele egybekapcsolnunk: legalább e -kapcsolatot fogjuk oly fogalmak segítségével gondolhatni, melyek az -érzéki világhoz való viszonyukat kifejezik. Mert ha az értelmi valót -csak tiszta értelmi fogalmak által gondoljuk, akkor ezzel valóban semmi -határozottat nem gondolunk, tehát fogalmunk nem jelent semmit; ha pedig -oly tulajdonságok által gondoljuk, melyek az érzéki világból vannak -merítve, akkor az nem értelmi való többé, akkor mint a tünemények -egyikét gondoljuk s akkor az érzéki világhoz tartozik. Hadd szolgáljon a -legfőbb lény fogalma például. - -A deisztikus fogalom egészen tiszta észfogalom, de csak egy minden -realitást magában foglaló dolgot tüntet föl, anélkül, hogy csak egyet is -meghatározhatna, mert e célra az érzéki világból kellene példát -merítenie, de ebben az esetben az érzékek tárgyával, nem pedig egészen -hasonlótlan neművel, mely az érzékek tárgya nem is lehet, volna dolgunk. -Mert például értelmet tulajdonítanék neki; de más értelemről, mint -arról, mely olyan mint az enyém, t. i. melynek csak az érzékek adhatnak -szemléleteket, míg ő maga azzal foglalkozik, hogy e szemléleteket a -tudat egységének szabályai alá vonja, nincs fogalmam. De akkor fogalmam -alkotó részei mindig a jelenségben rejlenének; azonban ép a jelenségek -elégtelen volta késztetett arra, hogy a jelenségeken túl oly valónak a -fogalmához haladjak, mely a jelenségektől független vagy velük mint -meghatározásának föltételeivel nincs kapcsolatban. Ha pedig az értelmet -elkülönítem az érzékektől, hogy tiszta értelmet kapjak, akkor nem marad -egyéb hátra, mint a gondolkodás puszta formája szemlélet nélkül, mi -által semmi határozottat, tehát semmi tárgyat sem ismerhetek meg. E -célra más értelmet kellene gondolnom, olyat, mely a tárgyakat szemléli, -de ilyenről a legcsekélyebb fogalmam sincs, mert az emberi értelem -diszkurziv s csak egyetemes fogalmak segítségével ismerhet meg. Ugyanez -esik meg rajtam, ha a legfőbb lénynek akaratot tulajdonítok. Mert e -fogalmamat saját belső tapasztalatomból merítem, de ekkor elégedettségem -tárgyaktól függ, melyeknek lete reám nézve szükséges, tehát ily -akaratnak érzékiség szolgál alapul, ami a legfőbb való tiszta fogalmával -teljesen ellenkezik. - -Hume ellenvetései a deizmus ellen gyöngék s a deisztikus állításnak csak -bizonyítékait érintik, nem magát a tételét. De a theizmusra -vonatkozólag, mely a deisztikus legfőbb lény pusztán transscendens -fogalmának közelebbi meghatározásából jönne létre, nagyon erősek s ahogy -e fogalmat fölállítják, bizonyos (tényleg mind a rendes) esetekben -megcáfolhatatlanok. Hume mindig azt hajtja, hogy egy ős valónak puszta -fogalma által, melynek csak ontologiai állítmányokat (örökkévalóságot, -mindenütt jelenvalóságot, mindenhatóságot) tulajdonítunk, valósággal -semmi határozottat nem gondolunk; hozzá kellene oly tulajdonságoknak -járulniok, melyek konkrét fogalmat adnak; nem elég azt mondani, hogy ez -az ős való ok, hanem, hogy milyen az ő oksága, tán értelem vagy akarat -által működik, s itt kezdődnek azután támadásai maga a dolog, a -theizmus, ellen, holott azelőtt csak a deizmus bizonyítékait ostromolta, -ami nem jár valami nagy veszedelemmel. Veszedelmes argumentumai mind az -anthropomorfizmusra vonatkoznak, melyről azt tartja, hogy a theizmustól -elkülöníthetetlen s maga-magának ellenmondóvá teszi; ha pedig elhagyjuk, -amaz is eldűl s csak oly deizmus marad hátra, melylyel semmit se -kezdhetünk, melynek semmi hasznát nem vehetjük s amely vallásnak meg -erkölcsnek alapul nem szolgálhat. Ha az anthropomorfizmusnak ez az -elkerülhetetlensége bizonyos volna, akkor bármilyenek volnának is egy -legfőbb való lételének bizonyításai s ha megengednők is őket, még sem -határozhatnók meg soha e való fogalmát anélkül, hogy ellenmondásokba ne -bonyolódjunk. - -Ha a tiszta ész transscendens itéletei elkerülésének tilalmát azzal a -vele látszólag ellenkező paranccsal kapcsoljuk egybe, hogy immanens -(empirikus) használatának körén túl levő fogalmakig haladjunk előre: -észrevesszük, hogy a kettő megfér egymással, de épen csak a megengedett -észhasználat határán; mert ez ép úgy a tapasztalatnak, mint a gondolati -valóknak területéhez tartozik. Ez egyúttal fölvilágosít arra nézve, hogy -e nevezetes eszmék csak az emberi ész határainak megállapítására -szolgálnak, t. i. hogy egyrészt ne akarjuk a tapasztalati ismeretet -határtalanul kiterjeszteni, úgy hogy csak világ maradna számunkra -megismerésre, másrészt pedig még se túlmenni a tapasztalat határain s -rajta kívül levő dolgokról, mint magukban levőkről, itéletet mondani. - -E határon pedig megmaradunk, ha itéletünket csak arra a viszonyra -szorítjuk, melyben a világ oly valóhoz állhat, melynek fogalma a világon -belül elérhető minden ismereten kívül van. Mert ebben az esetben a -legfőbb valónak magában nem tulajdonítunk semmiféle oly tulajdonságot, -melylyel tapasztalati tárgyakat gondolunk s ezzel elkerüljük a -dogmatikai anthropomorfizmust; de a viszonynak, amely a legfőbb való és -a világ közt fennáll, mégis tulajdonítjuk őket s szimbolikus -anthropomorfizmust engedünk meg magunknak, mely valóban csak a -kifejezést s nem a tárgyat illeti. - -Ha azt mondom, kénytelenek vagyunk a világot olybá tekinteni, mintha egy -legfőbb értelem s akarat műve volna, valóban nem mondok többet, mint: -ahogyan viszonylik egy óra, hajó vagy ezred a művészhez, építőmesterhez, -vezérhez, úgy viszonylik az érzéki világ (vagy mindaz, ami a tünemények -e foglalatjának alapját teszi) az ismeretlenhez, melyet tehát ezzel nem -ugyan amint magában van, de mégis aszerint, hogy micsoda számomra, t. i. -a világra vonatkozólag, melynek egyik része vagyok, megismerek. - - -58. §. - -Analogia szerint való ismeret az olyan, mely nem mint közönségesen értik -e szót, két dolog tökéletlen hasonlóságát, hanem egészen hasonlótlan -dolgok két viszonyának tökéletes hasonlóságát jelenti.[36] Ez analogia -segítségével egy számunkra mégis eléggé meghatározott fogalom a legfőbb -valóról marad meg, habár mindent elhagytunk belőle, ami föltétlenül és -magában határozná meg; mert a világra s tehát magunkra vonatkozólag -mégis meghatározzuk s több nem is kell nekünk. Azok a támadások, -melyeket Hume azok ellen intéz, kik e fogalmat abszolute akarják -meghatározni, amihez az anyagokat magukból s a világból merítik, minket -nem érnek; azt sem vetheti szemünkre, hogy nem marad semmink se hátra, -ha a legfőbb való fogalmából az objektiv anthropomorfizmust elveszik -tőlünk. - -Mert ha csak eleinte egy ősvaló deisztikus fogalmát mint szükségképi -föltevést engedik meg nekünk (amint Hume is dialogusában Philo -személyében Kleanth ellen megengedi), amelyben az ősvalót csupa -ontologiai állítmány által, a szubstancia, ok, stb. állítmánya által -gondoljuk (ezt pedig meg kell tennünk, mert az érzéki világban folyton -feltételektől űzve, melyek maguk is föltételezettek, az ész enélkül -megnyugvást nem talál; s joggal szabad is megtennünk, anélkül, hogy abba -az anthropomorfizmusba tévednénk, mely az érzéki világból vett -állítmányokat egy a világtól egészen különböző valóra visz át, mert -amazok az állítmányok puszta kategoriák, melyek nem adnak ugyan -határozott, de ép azért nem is az érzékiség feltételeire szorított -fogalmát e valónak): semmi sem akadályozhat meg bennünket abban, hogy e -valónak ész által ható causalitást ne tulajdonítsunk s így a theizmusra -ne térjünk, anélkül, hogy kénytelenek volnánk ez észt mint hozzá tapadó -tulajdonságot tulajdonítani neki. Mert ami az elsőt illeti: az egyedüli -út, melyen az értelmi használatot az érzéki világban való minden lehető -tapasztalatot tekintve a maga-magával való megegyezés legmagasabb fokára -vihetjük, az: ha a világban való valamennyi kapcsolatnak okául egy -legfőbb észt veszünk föl; ily elv teljességgel csak hasznára lehet neki -s természeti használatában sehol kárt nem tehet benne; másodszor pedig -ezzel mégsem visszük át az észt mint tulajdonságot magára az ősvalóra, -hanem csak ennek az érzéki világhoz való viszonyára s így teljesen -elkerüljük az anthropomorfizmust. Mert itt amaz észformának, melyet a -világon mindenütt találhatni, csak okát tekintjük s a legfőbb valónak, -amennyiben a világ ez észformájának okát foglalja magában, észt -tulajdonítunk ugyan, de csak analogia szerint, azaz amenyiben e -kifejezés csak ama viszonyt illeti, melyben az előttünk ismeretlen -legfőbb ok a világhoz van, hogy benne mindent a legnagyobb mértékben -célszerűen elrendezzen. Ez veszi elejét annak, hogy az ész tulajdonságát -ne Istennek a gondolására használjuk, hanem hogy a világot gondoljuk -általa, még pedig úgy, amint szükséges, hogy reá vonatkozólag eszünkkel -elv szerint a legteljesebb mértékben élhessünk. Ezzel elismerjük, hogy a -legfőbb való a maga mivoltában teljesen ismeretlen előttünk, sőt hogy -határozott módon gondolhatatlan is; s ez visszatart attól, hogy egyrészt -fogalmainkkal, melyek nekünk az észről mint (az akarat által) működő -okról vannak, ne transscendens módon éljünk, az Isten mivoltát mégis -csak mindig az emberi természetből merített tulajdonságokkal határozván -meg s vaskos meg révedező fogalmakba merülvén; másrészt pedig, hogy a -világ felfogását az emberi észről istenre átvitt fogalmaink értelmében -természet fölötti magyarázatokkal el ne árasszuk s tulajdonképi -rendeltetésétől el ne vonjuk, mely szerint az pusztán a természetnek ész -által való vizsgálata legyen, ne pedig jelenségeinek egy legfőbb észből -való merész leszármaztatása. Gyönge fogalmainknak meg fog felelni az a -kifejezés, hogy a világot úgy gondoljuk, mintha lételét s belső -rendeltetését tekintve egy legfőbb észből eredne; ez által részint a -világ mivoltát, mely neki magának sajátja, ismerjük meg, anélkül hogy -meg mernők okának mivoltát is határozni; részint pedig e mivoltának (a -világ észformájának) okát a legfőbb oknak a világhoz való viszonyába -helyezzük, anélkül, hogy a világot magában erre elegendőnek -találnók.[37] - -Ilyetén módon eltünnek a nehézségek, melyek a theizmusnak, úgy látszik, -útját állják. Hume elvével, hogy az ész használatát ne vigyük dogmatikus -módon a lehető tapasztalat körén túl, összekapcsoljuk azt a másikat, -melyet Hume épenséggel nem vett észre, t. i. hogy a lehető tapasztalat -körét ne tekintsük olyannak, mint amely eszünk szemében önmaga határolná -meg magát. Az ész kritikája jelzi itt azt a helyes középútat a -dogmatizmus közt, mely ellen Hume küzdött s a skepticizmus közt, melyet -ennek ellenében ő akart meghonosítani; ez a középút pedig nem olyan, -mint más középútak, melyeket mintegy mechanikusan, egy keveset ebből, -egy keveset meg amabból véve, állapítanak meg, amiből senki sem tanúl -semmit; hanem a melyet elvek szerint pontosan állapíthatunk meg. - - -59. §. - -E jegyzet elején a határ jelképével éltem, hogy az ész korlátait, a neki -megfelelő használatát tekintve, megállapítsam. Az érzéki világ pusztán -jelenségeket foglal magában, melyek még sem magukban levő dolgok -(noumena); s épen mert puszta jelenségeknek ismeri meg értelmünk a -tapasztalat tárgyait, kénytelen e noumenákat föltenni. Eszünkben -mindkettő foglaltatik s az a kérdés támad: mikép jár el az ész, hogy -mind a két területre vonatkozólag az értelemnek határokat szabjon? A -tapasztalat, mely mindent, mi az érzéki világhoz tartozik, magában -foglal, maga nem határolja meg magát; minden föltételezettől ő csak más -föltételezetthez halad. Ami neki határokat vessen, annak egészen rajta -kívül kell lennie, s ez a tiszta értelmi valók területe. Ez azonban, -amennyiben az értelmi valók mivoltának meghatározásáról van szó, üres -tér számunkra s ennyiben, ha dogmatikailag meghatározott fogalmakat -akarunk, a lehető tapasztalat körén túl nem juthatunk. Mivelhogy azonban -a határ maga pozitiv valami, ami ahhoz is tartozik, mi rajta belül van, -de ahhoz a térhez is, mely egy adott összeségen kívül van: ez mégis -valódi, pozitiv ismeret, melyre az ész csak azáltal tesz szert, hogy e -határig kiterjed, de úgy, hogy e határt átlépni meg nem kisérti, mert -ott üres tért talál, melyben dolgokhoz való formákat, de nem dolgokat -magukat gondolhat. De a tapasztalati területnek olyas által való -meghatárolása, ami egyébként ismeretlen előtte, mégis oly ismeret, mely -megmarad számára s ezáltal sem az érzéki világon belül nincs bezárva, se -rajta kívül nem bolyong, hanem mint határismerethez illik, ama viszonyra -szorítkozik, mely a határon kívül s belül levő közt fennáll. - -Ily fogalom az emberi ész határán a természetes theologia: az ész itt -kénytelen egy legfőbb való eszméjéhez (s gyakorlati tekintetben egy -intelligibilis világéhoz is) haladni, nem hogy e puszta értelmi valóra -vonatkozólag, tehát az érzéki világ körén túl, valamit megállapítson, -hanem hogy rajta belül saját használatát a lehető legnagyobb (mind -elméleti, mind gyakorlati) egység elvei szerint vezérelje, s e célra egy -önálló észre mint e kapcsolatok okára való vonatkozással éljen; ezzel -azonban nem költ valamiképen egy valót, hanem minthogy az érzéki világon -kívül szükségkép lennie kell valaminek, amit csak a tiszta ész gondol, -ezt ilyetén módon, de persze csak analogia szerint meghatározza. - -Ilyképen megmarad fentebbi tételünk, mely az egész Kritika eredménye, -«hogy az ész minden _a priori_ elvével nem tanít soha egyébre, mint -csakis lehető tapasztalat tárgyaira, s ezekre vonatkozólag sem többre, -mint amennyit a tapasztalatban megismerhetünk»; de e korlátozás nem -állja útját annak, hogy el ne vezessen bennünket a tapasztalat objektiv -határáig, t. i. az olyas valamire való vonatkozásig, ami maga nem tárgya -a tapasztalatnak, de mégis legfőbb oka kell hogy legyen minden -tapasztalatnak; anélkül azonban, hogy erről magában tanítana valamire, -hanem csak vonatkoztatva a saját teljes s a legfőbb célokra irányzott -használatára a lehető tapasztalat mezején. De észszerűen csakis e -hasznot kívánhatni meg tőle, mellyel mindenképen meg is lehetünk -elégedve. - - -60. §. - -Szubjektiv lehetősége szempontjából, még pedig tárgyalása lényeges -célját tekintve, kimerítően adtuk tehát elő a metafizikát, amint tényleg -az emberi ész természeti hajlandóságában adva van. Minthogy azonban -mégis azt találtuk, hogy eszünk ily tulajdonságának csakis természetes -használata, ha a tudományos kritika által egyedűl lehetséges fegyelem -nem zabolázza s korlátok közé szorítja, korláton túl menő, részint csak -látszólagos, részint maguk-magukkal is ellenkező dialektikai -következtetésekbe bonyolítja; azon felül pedig ez az okoskodó metafizika -a természetismeret előbbrevitelére nem szükséges, sőt annak kárára is -lehet: még mindig méltó tárgya a kutatásnak, kitalálni azokat a -természeti célokat, melyekre eszünknek transscendens fogalmakra való e -hajlandósága rendelve lehet, minthogy minden, ami a természetben rejlik, -mégis csak eredetileg valamely hasznos célra kell hogy rendelve legyen. - -Ily vizsgálat tényleg bajos; meg is vallom, hogy amit erről mondani -tudok, mint minden, ami a természet végcéljait illeti, csak sejtés, mely -csakis ez esetben meg van engedve nekem, mivel hogy a kérdés nem -metafizikai ítéletek objektiv érvényességét, hanem a metafizikai -ítéletekre való természetes hajlandóságot illeti, tehát a metafizika -rendszerén kívül van s az anthropologiába tartozik. - -Ha mind a transscendentalis eszméket összegezem, melyeknek foglalatja a -természetes tiszta ész voltaképi feladatát teszi, amely arra készti az -észt, hogy a puszta természet-ismeretet elhagyva minden tapasztalaton -túl menjen s e törekvésében azt a metafizikának nevezett valamit, (akár -tudás az, akár csak okoskodás), létrehozza, úgy hiszem, azt veszem -észre, hogy e természeti hajlandóságnak az a rendeltetése, hogy -felfogásunkat annyiban megszabadítsa a tapasztalat bilincseitől s a -puszta természet-szemlélet korlátaitól, hogy legalább megnyitva lásson -maga előtt egy tért, mely csak a tiszta értelemnek való dolgokat foglal -magában, amelyeket az érzékiség nem érhet el soha; nem ugyan abból a -célból, hogy ezekkel spekulative foglalkozzunk, (mert nem találunk -alapot, ahol lábunkat megvethetnők), hanem hogy a gyakorlati elveket, -melyek, ha szükséges várakozásuk s reményük számára ily tért nem -találnak, azt az egyetemességet nem érhetnék el, melyre az észnek -moralis tekintetben okvetetlenül szüksége van, mint causalis erejűeket -gondolhassuk.[38] - -Úgy látom pedig, hogy a lélektani eszme, bármily keveset tudjak is meg -általa az emberi lélek tiszta s minden tapasztalati fogalmat meghaladó -mivoltából, mégis eléggé világosan mutatja e fogalmak elégtelen voltát, -s ezzel elterel a materializmustól, mint a természet magyarázatára -alkalmatlan, gyakorlati tekintetben pedig az észt szűkítő fogalomtól. A -kozmologiai eszmék, kitüntetvén, hogy semmiféle lehető természetismeret -nem képes eszünk jogosúlt kérdezősködésére kielégítő feleletet adni, -távol tartanak a naturalizmustól, mely azt állítja, hogy a természet -maga magának elegendő. Végűl, minthogy az érzéki világban minden -természeti szükségesség mindig föltételezett, mert a dolgoknak más -dolgoktól függését tételezi föl mindig; a föltétlen szükségességet pedig -csak az érzéki világtól megkülönböztetett ok egységében kell keresnünk; -ennek a causalitása pedig, ha csak természet volna, soha sem magyarázná -meg az esetlegesnek, mint okozatának, lételét: a theologiai eszme -segítségével az ész megszabadúl a fatalizmustól, még pedig mind az őselv -nélkűl való vak természeti szükségesség fatalizmusától magának a -természetnek összefüggésében, mind magának ez őselvnek causalitásában -való fatalizmustól, s eljut a szabad ok fogalmához, tehát egy legfőbb -intelligenciához. A transscendentalis eszmék tehát, ha nem is pozitiv -felvilágításunkra, de a materializmus, naturalizmus s fatalizmus -arcátlan s az ész területét szűkítő állításainak lerontására szolgálnak, -és ezzel helyet biztositanak az erkölcsi eszméknek a spekuláció mezején -kívül. S ez. úgy látszik előttem, némileg megmagyarázná ama természeti -hajlandóságot. - -Valamely pusztán spekulativ tudomány gyakorlati haszna e tudomány -határain kívül van, tehát csak scholionnak tekinthető s mint minden -scholion nem tartozik a tudományhoz mint ennek része. Mindazonáltal e -vonatkozás mégis legalább a filozófia határain belül van, különösen -azén, mely tiszta észforrásokból merit, amelyben az ész spekulativ -használatának a metafizikában szükségkép meg kell egyeznie gyakorlati -használatával az erkölcstanban. Azért érdemli meg a tiszta ész -elkerülhetetlen dialektikája, melyet a metafizikában természeti -hajlandóságnak tekintenek, hogy ne csak mint eloszlatást követelő -látszat, hanem mint természeti berendezés célját tekintve, ha lehet, -magyaráztassék, habár e munka mint kötelességen kívül való a voltaképi -metafizikától joggal nem követelhető. - -Második, de a metafizika tartalmával rokonabb scholionnak kellene ama -kérdések megoldását tekinteni, melyek a Kritikában a 642. laptól a -668-ig[39] terjednek. Mert ott bizonyos észelveket adok elő, melyek a -természet rendjét vagy inkább az értelmet, mely ennek törvényeit a -tapasztalat útján keresi, a priori meghatározzák. Konstitutivoknak s -törvényhozóknak látszanak a tapasztalatot illetőleg, holott a puszta -észből erednek, melyet pedig nem mint az értelmet tekinthetünk lehető -tapasztalat elvének. Hogy e megegyezés azon alapszik-e, hogy valamint a -természet nem fűződik a tüneményekhez, vagy ezek forrásához, az -érzékiséghez magában, hanem csak ez utóbbinak az értelemhez való -viszonyában találtatik: azonkép használatának általános egysége az -összes lehető tapasztalat céljából (rendszerben) csak az észre -vonatkoztatva illeti meg az értelmet, s ennélfogva a tapasztalat is -közvetve az ész törvényhozása alá tartozik – ennek bővebb megfontolását -azokra bízom, kik az ész mivoltát metafizikai használatán kívül is, még -a természetrajz rendszeressé tételének egyetemes elveiben is, fürkészni -akarják; mert a feladatot fontosnak mondottam ugyan munkámban, de -megoldását nem kísérlettem meg.[40] - -S így befejezem a magam fölvetette főkérdés analitikai megoldását: Mikép -lehetséges metafizika általában? olykép, hogy attól, amiben használata -tényleg, legalább következményeiben adva van, fölemelkedem lehetőségének -okaihoz. - - - - -A PROLEGOMENÁK EGYETEMES KÉRDÉSÉNEK MEGOLDÁSA. Mikép lehetséges a -metafizika mint tudomány? - -Metafizika mint az ész természetes készsége, tényleg van, de egymagában -(mint a harmadik főkérdés analitikai megoldása bizonyította) dialektikai -és csalékony is. Ha tehát ő belőle vesszük alapelveinket s ezek -használatában a természetes ugyan, de mégis hamis látszatot követjük, -soha tudományt nem alkothatunk, csak üres dialektikai mesterséget, -melyben az egyik iskola túltehet ugyan a másikon, de jogosúlt s tartós -tetszést egyik sem arathat. - -Hogy mint tudomány ne csak csalfa rábeszélésre, hanem belátásra s -meggyőzésre is számot tarthasson, előbb az ész birálatának elő kell -adnia az _a priori_ fogalmak egész készletét, ezek beosztását a -különböző források, érzékiség, értelem s ész szerint, továbbá ezek -tökéletes tábláját s a fogalmak teljes taglálását mind azzal, ami -belőlük következtethető, főleg pedig a szintetikai _a priori_ ismeret -lehetőségét, e fogalmak dedukciója alapján, használatuk alapelveit, -végűl pedig ennek határait is, de mindezt teljes rendszerben. A kritika -tehát s csakis ő foglalja magában az egész jól megvizsgált s kipróbált -tervet, de még a terv keresztülvitelének eszközeit is, mely szerint a -metafizika mint tudomány létesíthető: más úton s módon ez lehetetlen. -Tehát itt nem annyira az a kérdés, mikép lehetséges e munka, hanem mikép -indítandó meg, s a jó tehetségűek mikép terelhetők el az eddigi ferde s -meddő földolgozástól e csalhatatlan felé, s hogy ily egyesülés közös -célra mikép vezethető a legcélszerűbben. - -Annyi bizonyos, aki egyszer a kritikát megízlelte, örökre undorodik -minden dogmatikai fecsegéstől, mellyel azelőtt szükségből beérte, mert -eszének szüksége volt valamire s jobbat foglalkoztatására nem -találhatott. A kritika úgy viszonylik a közönséges iskolai -metafizikához, mint a kémia az alkimiához vagy az asztronómia a jósoló -asztrológiához. Bizonyos vagyok benne, hogy senki, aki a Kritika -alapelveit csak e prolegomenákban is átgondolta s fölfogta, nem fog -többé ama régi és szofisztikai áltudományhoz visszatérni; ellenkezőleg -bizonyos örömmel fogja azt a metafizikát nézni, mely most valóban -hatalmában van, előkészítő fölfedezésekre sem szorúl s mely először -adhat tartós megelégedést az észnek. Mert valamennyi lehető tudomány -közűl csak a metafizika számíthat biztosan arra az előnyre, hogy -tökéletességre s abba a maradandó állapotba hozható, hogy nem -változhatik többé s új fölfedezések sem gyarapíthatják, mert az ész itt -nem a tárgyakban s szemléletükben (mely bővebben föl nem -felvilágosíthatja többé), hanem maga magában találja ismerete forrásait, -s ha tehetsége alaptörvényeit teljesen s minden félreértés ellen -biztosítva előadta, semmi sem marad hátra, amit a tiszta ész _a priori_ -megismerhetne, sőt csak jogos kérdés tárgyává is tehetne. Ily határozott -s befejezett tudásra való kilátásnak különös varázsa van, ha ennek -hasznát (melyről azután fogok szólni) mellőzzük is. - -Minden álmesterség, minden hiú bölcseség csak ideig-óráig tart; mert -végre maga magát rontja le; legfőbb virágzása egyszersmind enyészetének -időpontja. Hogy a metafizika dolgában ez az idő elérkezett, mutatja -állapota, melybe, noha máskülönben minden faját a tudománynak nagy -buzgósággal mívelik, az összes művelt népeknél sülyedt. Az egyetemi -tanúlmányok régi rendje fentartja még árnyékát, egyetlen egy tudományos -akadémia néha-néha kitűzött jutalmak által egy-egy ilyféle kísérletre -buzdít, de az alapos tudományok közé nem számítják többé s mindenki -ítélje meg maga, mikép fogadná egy szellemes férfiú, kit nagy -metafizikusnak neveznének, e jóakaratú, de aligha valakitől irigyelt -dícséretet. - -De habár minden dogmatikai metafizika hanyatlásának ideje kétségtelenül -elérkezett, sok hijja van még annak, hogy mondhatnók, újjászületésének -ideje, az ész alapos s befejezett kritikája segítségével, már -elérkezett. Minden átmenet az egyik hajlamtól a vele ellentetthez a -közömbösség állapotán visz keresztül, s ez az időpont a szerzőre a -legveszedelmesebb, de mégis úgy tetszik nekem, a tudományra nézve a -legkedvezőbb. Mert ha előbbi szövetkezetek teljes szétválása után a -pártszellem kialudt, az elmék a legjobb hangulatban vannak, hogy -lassan-lassan más terv szerint való szövetkezési javaslatokat -meghallgassanak. - -Ha azt mondom, hogy e prolegomenáktól azt remélem, hogy tán fölélesztik -a kritika terén a kutatást s új meg sokat igérő foglalkozási tárgyat -adnak a filozófia általános szellemének, mely spekulativ részében a -táplálékból úgy látszik kifogyott, már előre elképzelhetem, hogy -mindenki, kit a tövises utak, melyeken a Kritikában vezettem, -elkedvetlenítettek s untattak, azt fogja kérdezni, mire is alapítom e -reményemet. Feleletem: a szükségesség ellenállhatatlan törvényére. - -Hogy az emberek szelleme valaha teljesen abba fogja hagyni a metafizikai -kutatásokat, ép oly kevéssé várhatni, mint hogy valamikor, csakhogy ne -kelljen mindig tisztátalan levegőt színi inkább egészen meg fogjuk -szüntetni a lélekzetvételt. Lesz tehát a világon mindig, sőt mi több, -mindenkiben, főleg a gondolkodó emberben metafizika, melyet nyilvános -mérték híjján mindenki maga fog a maga módja szerint kiszabni magának. -Amit eddig metafizikának neveztek, nem elégíthet ki vizsgálódó főt; de -teljesen lemondani róla mégis lehetetlen; tehát végre valahára magának a -tiszta észnek kritikáját kell megkísérteni, ha pedig megvan, -megvizsgálni, mert különben nincs mód rá, hogy e sürgős szükséget, mely -még valamivel több mint puszta tudás vágya, kielégítsük. - -Mióta kritikát ismerek, valamely metafizikai tartalmú könyv elolvasása -után, mely fogalmai meghatározásával, változatosságával, rendjével s -könnyű előadásával foglalkoztatott is, művelt is, mégis kérdeznem -kellett: ugyan tovább vitte-e egy lépéssel a szerző a metafizikát? -Megkövetem a tudós férfiakat, kiknek művei más tekintetben hasznomra -voltak s elmém erőinek műveléséhez mindig hozzájárultak, de megvallom, -hogy sem az ő, sem a magam csekély kísérleteiben (melyeknek az -önszeretet pedig hasznukra van) nem találhattam, hogy a tudományt csak -legkevésbbé is előre vitték; még pedig abból az egyszerű okból nem, mert -e tudomány még nem létezett, nem is tákolható össze darabonként, hanem -csirájának előbb a Kritikában teljesen preformáltnak kell lennie. De -minden félreértés elkerülése végett az előbbiből emlékezetünkbe kell -hoznunk, hogy fogalmaink analitikai taglalása az értelemnek hasznára -volt ugyan, a tudományt azonban (a metafizikát) legkevésbbé sem viszi -előre, mert a fogalmak ama taglalásai csak anyagok, melyekből a tudomány -még csak megszerkesztendő. A szubstancia meg járulék fogalmát még oly -szépen taglalhatom s határozhatom meg, ez igen jó előkészítés jövő -használatára; de ha nem bizonyíthatom be, hogy mindenben, ami van, a -szubstancia megmarad, és csak a járulékok változnak, akkor az az egész -taglalás legkevésbbé sem vitte előre a tudományt. A metafizika pedig sem -ezt a tételt, sem az elegendő ok tételét, még kevésbbé valamely más -összetettebbet, pl. lélektani vagy kozmologiai tételt s egyáltalán -semmiféle szintetikai tételt nem tudott eddigelé _a priori_ érvényesen -bizonyítani; tehát azzal az egész analizissal nem végeztünk semmit, nem -alkottunk, nem vittük előre semmit annyi tülekedés és lárma után a -tudomány még ott áll, a hol Aristoteles idejében volt, habár a hozzá -való előkészületek, ha csak előbb a szintetikai ismeretekhez való -vezérfonalat találták volna meg, sokkal jobbak voltak, mint ezelőtt. - -Ha ez által valaki sértve érzi magát, könnyen megsemmisítheti e vádakat, -ha csak egyetlen egy szintetikai, a metafizikához tartozó tételt -sziveskedik idézni, melyet dogmatikai módon _a priori_ bizonyítani -vállalkozik. Mert csak ha erre képes, fogom elismerni, hogy a tudományt -valóban előbbre vitte; még ha a tételt a közönséges tapasztalat különben -is eléggé megerősítette. Mérsékeltebb s méltányosabb nem lehet -követelés, ha pedig ami elmaradhatatlanul bizonyos, erre nem képes, -akkor igazságosabb nem lehet nyilatkozat ennél: hogy a metafizika mint -tudomány eddig nem is létezett. - -Kihivásom elfogadása esetében azonban két dolgot kikérek magamnak: -először a valószínűséggel és hozzávetéssel való játékot, mely a -metafizikának ép oly rosszul illik, mint a geometriának; másodszor az -úgynevezett józan emberi értelem varázsvesszejével való döntést, mely -vessző nem mindenkit üt, hanem személyes tulajdonságokhoz alkalmazkodik. - -Mert, ami az elsőt illeti, aligha találhatni képtelenebb dolgot, mint ha -metafizikában, tiszta észből való filozófiában ítéleteinket -valószínűségre s hozzávetésre akarjuk alapítani. Amit _a priori_ kell -megismerni, azt ép azzal apodiktikailag bizonyosnak állítjuk s ennek -bizonyítandó is. Ez ép olyan volna, mintha a geometriát vagy -arithmetikát akarnók hozzávetésekre alapítani. Mert ami a valószínűségi -számítást (calculus probabilium) az arithmetikában illeti, ez nem -valószínű, hanem egészen biztos ítéleteket foglal magában bizonyos -esetek lehetőségének fokáról, adott egynemű föltételek mellett, mely -esetek az összes lehető esetek összegében csalhatatlanúl a szabály -értelmében bekövetkeznek, ámbár minden egyes eset tekintetében a szabály -nem eléggé határozott. Csak a tapasztalati természettudományban tűrhetők -meg a hozzávetések (indukció s analogia útján), de itt is annak, amit -fölteszek, legalább lehetősége egészen bizonyos kell hogy legyen. - -Még rosszabbúl áll a dolog a józan emberi értelemre való hivatkozással, -ha nem arról van szó, hogy fogalmak s alaptételek mennyiben érvényesek a -tapasztalatra vonatkozólag, hanem ha a tapasztalat föltételeit mellőzve -is érvényeseknek állítjuk őket. Mert mi az a józan értelem? Nem egyéb -mint a közönséges értelem, amennyiben helyesen ítél. S mi a közönséges -értelem? A szabályok konkrét alkalmazásának s megismerésének tehetsége, -megkülönböztetésül a spekulativ értelemtől, amely a szabályok elvont -megismerésének tehetsége. A közönséges értelem pl. aligha fogja -megérteni azt a szabályt, hogy minden ami történik okánál fogva meg van -határozva, egyetemességében pedig soha sem fogja átlátni. Példát fog -tehát kérni a tapasztalattól s ha azt hallja, hogy ez nem jelent -egyebet, mint amit maga is mindig gondolt, ha egy ablaktáblája eltört -vagy valamely szerszáma eltünt, akkor megérti ezt az alaptételt s el is -fogadja. A közönséges értelem tehát csak annyiban használható, -amennyiben szabályait (habár ezek tényleg _a priori_ rejlenek benne) a -tapasztalatban megerősítve láthatja; hogy őket _a priori_ s a -tapasztalattól függetlenül lássuk, át a spekulativ ész dolga, s egészen -kivűl van a közönséges értelem látáskörén. A metafizikának pedig egyes -egyedül az ismeretnek ez utóbbi fajával van dolga s bizonyára igen rossz -ismertető jele a józan értelemnek, oly tanúra hivatkozni, kinek itt -semmi szava sincs, akit egyébkor csak úgy félvállról nézünk, kivéve, ha -bajban látjuk magunkat és spekulációnkban nem tudunk segíteni magunkon. - -Közönséges kifogása a józan emberi értelem rossz barátainak (kik -alkalmilag nagyon dicsérik, de rendszerint megvetik), hogy azt mondják: -végre is csak kell nehány oly tételnek lenni, mely közvetetlenűl -bizonyos s melyről nemcsak bizonyítást, de egyáltalán számot sem kell -adni, mert különben ítéleteink alapokaival soha véget nem érhetnénk. De -a jogosultság bizonyítására soha sem tudnak (az ellenmondás tételén -kívül, mely azonban szintetikai ítéletek igazságának bizonyítására -elégtelen) egyéb kétségbevonatlanra, amit a közönséges emberi értelemnek -közvetetlenül tulajdoníthatnak, hivatkozni, mint mathematikai tételekre, -például hogy kétszer kettő négy, hogy két pont közt csak egy egyenes van -stb. De ezek oly ítéletek, melyek a metafizikáétól ég s föld távol -vannak. Mert a mathematikában mindent, amit egy fogalom által -lehetségesnek gondolok, saját gondolkodásom által magam szerkeszthetek -(konstruálhatok); a kettőhöz a másik kettőt egymásután hozzáteszem s -magam csinálom a négyet, vagy pedig gondolatban az egyik ponttól a -másikhoz mindenféle vonalakat húzok, de csak egyet húzhatok, mely minden -részében (mind az egyenlőkben, mind az egyenlőtlenekben) magához -hasonló. Ellenben valamely dolog fogalmából egész gondolkodási erőmmel -nem hozhatom ki oly dolog fogalmát, melynek létele az előbbivel -szükségkép egybe van kapcsolva; a tapasztalatot kell segítségül hívnom s -habár értelmem _a priori_ (de mindig csak lehető tapasztalatra -vonatkoztatva) szolgáltatja nekem az ily kapcsolat (az okság) fogalmát, -azért még sem tüntethetem föl _a priori_ a szemléletben, mint a -mathematikai fogalmakat, hogy ez által lehetőségét _a priori_ mutassam -ki, hanem e fogalom, valamint alkalmazásának alaptételei, hogy _a -priori_ érvényes legyen – amint hát ezt a metafizikában megkívánjuk – -lehetőségének igazolására s dedukciójára szorúl, mert különben nem -tudjuk, mely mértékben érvényes, hogy csak a tapasztalatban -használható-e, vagy pedig rajta kívül is. A metafizikában tehát, mint a -tiszta ész spekulativ tudományában, nem hivatkozhatunk soha a közönséges -emberi értelemre; igen is hivatkozhatunk reá, ha kénytelenek vagyunk a -metafizikát elhagyva minden tiszta spekulativ ismeretről, mely mindig -csak tudás lehet, tehát magáról a metafizikáról is és (bizonyos -alkalmakkal való) tanításáról lemondani, s ha pusztán észszerű hitet -találunk magunk számára lehetségesnek, szükségünket ki is elégítőnek -(talán még a tudásnál is üdvösebbnek). Mert ekkor a dolog egészen más -képet ölt. A metafizikának nemcsak egészben, hanem minden részében is -tudománynak kell lennie, különben semmi; mert mint a tiszta ész -spekulációja nem támaszkodhatik egyébre, mint tiszta ismeretekre. De -rajta kívűl a valószínűségnek s józan emberi értelemnek nagyon is lehet -hasznos s jogosult használata, de egészen sajátos alapelvek szerint, -melyeknek súlya mindig a gyakorlatira való vonatkozástól függ. - -Ez az, amit a metafizikának mint tudománynak lehetősége céljából -követelni, jogosúltnak tartom magamat. - - - - -FÜGGELÉK arról, ami a metafizikának, mint tudománynak, megvalósítására -történhetnék. - -Minthogy egyik út sem, melyen eddig jártak, ért e célhoz: a tiszta ész -megelőző kritikáját mellőzve pedig e cél jóformán elérhetetlen marad: -nem látszik méltánytalannak az a kivánság, hogy az itt előadott -kísérletet pontos s gondos vizsgálatnak vessék alá, hacsak nem akarunk -inkább minden metafizikáról teljesen lemondani, mi ellen, ha csak hivek -maradunk szándékunkhoz, kifogás nem tehető. Ha a dolgok folyását úgy -veszszük, amint valóban van, nem amint lennie kellene, kétféle ítéletet -találhatunk: olyat mely a vizsgálatot megelőzi, s ami esetünkben ily -ítélet az olyan, amidőn az olvasó a maga metafizikája szempontjából mond -ítéletet a Tiszta Ész Kritikájáról, (melynek föladata előbb a metafizika -lehetőségét vizsgálni meg); s az olyat, mely a vizsgálatot követi, midőn -az olvasó a kritikai kutatásokból vont következtetéseket, melyek az ő -előbb elfogadott metafizikájával valószinűleg elég erősen ellenkeznek, -egy időre félre tudja tenni s előbb az alapot vizsgálja, melyből ama -következtetéseket leszármaztathatták. Ha az, amit a közönséges -metafizika előad, kétségtelenül bizonyos volna, (mint például a -geometria), az ítélet első faja volna helyén; mert ha bizonyos -alaptételek következményei megállapított igazságokkal ellenkeznek, akkor -amaz alaptételek hamisak s minden megelőző vizsgálat nélkül elvetendők. -Ha azonban nem úgy áll a dolog, hogy a metafizika kétségtelenül bizonyos -(szintetikai) tételek készletével rendelkezik, sőt talán úgy, hogy egész -csomó olyan található benne, mely látszólag ép oly igaz, mint akár a -legjobbak közülök, de következményeiben mégis egymással ellenkezik, -továbbá a voltaképi metafizikai (szintetikai) tételek igazságának biztos -kriteriuma egyáltalán nem található meg benne: akkor az ítélet előbbi -fajtája nincs helyén, hanem a kritika alaptételeinek vizsgálata meg kell -hogy előzzön minden e kritika értékéről vagy értéktelenségéről szóló -ítéletet. - - -A Kritikáról való oly ítélet próbája, mely annak vizsgálatát megelőzi. - -Ily ítélet a Göttingische Gelehrte Anzeigenben található az 1782. év -január 19-i számában a Zugabe harmadik darabjában, 40. l. sf. - -Ha oly szerző, ki művének tárgyát jól ismeri, ki mindenütt önálló -gondolkodással iparkodott azt földolgozni, oly birálónak esik a kezébe, -ki elég éleselmű, hogy azokat a mozzanatokat, melyeken a mű értéke vagy -értéktelensége tulajdonkép alapszik, ki tudja fürkészni, aki nem tapad a -szóhoz, hanem a dolgokat vizsgálja s nemcsak az elveket tisztázza s -kutatja, melyekből a szerző kiindúlt: akkor az utóbbinak az ítélet -szigorúsága talán nem lesz inyére, de a közönség azzal mit sem törődik, -mert nyert vele; maga a szerző is meg lehet elégedve azzal, hogy -alkalmat talál egy hozzáértő által elég korán megvizsgált értekezéseit -megigazítani vagy megmagyarázni s ilyetén módon, ha azt gondolja, hogy -alapjában neki van igaza, a félreértés okát, mely művének a jövőben -kárára lehetne, idejekorán az útból eltávolítani. - -Egészen más helyzetben vagyok én az én bírálómmal szemben. Át nem látja, -úgy látszik, hogy ama kutatásban, melylyel (szerencsémre vagy -szerencsétlenségemre) foglalkozom, min fordul meg tulajdonképen a dolog; -s akár mert nem volt türelme ily nagy munkát átgondolni; akár mert -kedvetlen volt ama tudomány fenyegető reformja miatt, melyben ő a maga -hite szerint már régen mindent tisztába hozott; akár pedig, mit nem -szívesen teszek föl, valóban korlátolt fölfogás volt oka annak, hogy -iskolai metafizikáján túl nem tudott gondolni: egy szóval, nagy hévvel -fölsorolja a tételek hosszú sorát, melyeknél, ha előzményeiket nem -ismerjük, nem gondolhatunk semmit; itt-ott gáncsolását szövi közbe, -melynek az olvasó ép oly kevéssé látja okát, mint nem érti a tételeket, -melyek ellen a gáncsolás intéztetik, tehát sem a közönségnek nem -szolgálhat fölvilágosítással, sem bennem a hozzáértők szemében nem tehet -kárt; ezért egészen mellőztem is volna e bírálatot, ha nehány -magyarázatra nem adna alkalmat, mely e prolegomenák olvasóit némely -esetben félreértésektől megóvhatja. - -A bíráló, hogy oly szempontja legyen, melyből a legkönnyebben a szerzőre -nézve kedvezőtlen módon tüntetheti föl az egész művet, anélkül, hogy -valamely különös kutatással kellene bajlódnia, azzal kezdi s végzi is, -azt mondván: «e munka a transscendentell (vagy amint ő fordítja, a -magasabb)[41] idealizmus rendszere». - -E sor láttára csakhamar tudtam, miféle bírálat jő ki majd ebből; -körülbelül olyan, mintha valaki, ki soha sem látott vagy hallott semmit -a geometriából, egy Euclidesre akadna s arra a kérésre, hogy mondja meg -ítéletét róla, miután átlapozásánál sok rajzot talált, azt mondaná: E -könyv rendszeres vezérfonal a rajzoláshoz; a szerző sajátos nyelvvel él, -hogy homályos érthetetlen szabályokat adjon, melyekkel végre is nem -végezhetni többet, mint amennyit mindenki jó természetes szemmértékkel -is elérhet stb. - -De lássuk, miféle idealizmus is az, mely végig megy egész művemen, habár -azért távolról sem lelke a rendszernek. - -Az összes igazi idealisták tétele, az eleai iskolától kezdve Berkeley -püspökig, e formulában foglaltatik: «Minden érzéki és tapasztalati -ismeret nem egyéb puszta látszatnál és csak a tiszta értelem meg ész -eszméiben van igazság.» - -Az én idealizmusomat ellenben a következő alaptétel irányozza s -határozza meg: «A dolgoknak csakis tiszta értelemből vagy tiszta észből -való megismerése nem egyéb puszta látszatnál és csak a tapasztalatban -van igazság.» - -De hiszen ez egyenes ellentéte ama voltaképi idealizmusnak; hogyan -történhetett tehát, hogy én egész ellenkező értelemben éltem e szóval s -a bíráló ezt látta meg mindenütt. - -E nehézség megoldása olyasmin fordul meg, amit, ha akarták volna, művem -összefüggéséből könnyen megérthettek volna. Tér meg idő mindennel, amit -magukban foglalnak, együtt nem maguk a dolgok vagy ezek tulajdonságai, -hanem csak ezek megjelenéséhez tartoznak; idáig ugyanazt vallom, mint -amaz idealisták. Ezek azonban s köztük főleg Berkeley, pusztán empirikus -képzetnek tekintik a tért, mely minden meghatározásával együtt valamint -a benne levő jelenségek, csak a tapasztalat vagy észrevevés útján -ismeretesek előttünk. Ezzel szemben én bizonyítom legelőször, hogy a tér -(s hasonlóképen az idő, melyre Berkeley nem vetett ügyet) minden -meghatározásával együtt, _a priori_ ismertetik meg általunk, mert a tér -valamint az idő minden észrevevés vagy tapasztalat előtt mint -érzékiségünk tiszta formája van meg bennünk s ennek minden szemléletét, -tehát valamennyi jelenséget is lehetővé teszi. Ebből következik, hogy -mert az igazság egyetemes és szükséges törvényeken mint ismertető jelein -alapul, azért a tapasztalatnak Berkeley-nél nem lehetnek az igazságot -ismertető jelei, mert jelenségeinek (ő nála) semmi sem szolgál _a -priori_ alapul, amiből azután következik, hogy nem egyebek puszta -látszatnál, míg ellenben én nálam tér meg idő (a tiszta értelmi -fogalmakkal egyetemben) _a priori_ szabják meg minden lehető -tapasztalatnak törvényét, amely egyszersmind biztos ismertető jel az -igazságnak a látszattól való megkülönböztetésére.[42] - -Az én úgynevezett (tulajdonkép kritikai) idealizmusom tehát egészen -sajátos mivoltú, t. i. megdönti a közönségest s először ad objektiv -valóságot minden _a priori_ ismeretnek, magának a geometriának is, -melyet a tér- meg időnek általam bebizonyított idealizmusa nélkül a -legbuzgóbb realista sem állíthatna. A dolgok ilyetén állásánál, minden -félreértés megelőzése végett, szeretném, ha e fogalmamnak más nevet -adhatnék; de egészen még sem másíthatom meg. Legyen tehát megengedve, -hogy ezentúl, mint már fennebb mondottam, formai vagy még inkább -kritikai idealizmusnak nevezzem, hogy Berkeley dogmatikai, meg Cartesius -skeptikus idealizmusától megkülönböztessem. - -Egyéb nevezetest nem találok e könyvbirálatban. Szerzője mindig _en -gros_ ítél, ami igen okosan kigondolt eljárás, mert az ember így nem -árulja el, hogy ő maga mit tud vagy nem tud; egyetlen egy kimerítő _en -detail_ ítélet, ha amint kellett volna, a főkérdést érinti, földerítette -volna vagy az én tévedésemet, vagy a biráló belátásának mértékét az -efféle vizsgálatokban. Az sem volt rosszul kigondolt fogás, oly -olvasóknak, kik csak ujság-hirekből szoktak maguknak könyvekről fogalmat -alkotni, a könyv olvasásától eleve való elriasztására, hogy egyhuzamban -egymásután egész sor tételt mond el, melyeknek, bizonyítékaikkal és -magyarázataikkal való összefüggésükből kiszakítva (főleg ha még az -iskolai metafizikával homlokegyenest ellenkeznek) szükségkép -képteleneknek kell hangzaniok; az olvasó türelmét az undorodásig -ostromolja; azután pedig, miután azzal az elmés mondással ismertetett -meg engem, hogy az állandó látszat igazság, e vaskos de atyai tanítással -végzi: «Mire való tehát a közönséges elfogadott nyelv ellen való -hadakozás, és mire meg honnét való az idealisztikus megkülönböztetés?» -Ez az ítélet, miután előbb könyvemet metafizikailag eretneknek mondotta, -egész sajátosságát puszta nyelvujításban keresi s világosan bizonyítja, -hogy feltolakodott biróm legkevésbbé sem értette meg a könyvet, hozzá -pedig még maga magát sem igen.[43] - -A biráló különben mint oly férfiú beszél, kinek fontos s kiváló -igazságokat kell tudnia, melyeket azonban még rejtve tart; én legalább -újabban nem vettem tudomást semmiről a metafizikában, ami ily hangra -feljogosítana. De nagyon rosszul teszi, hogy fölfedezéseit nem közli a -világgal; mert valószinűleg mások is úgy járnak, mint én, t. i. hogy -noha annyi időn át oly sok szépet írtak e téren, még sem láthatják, hogy -ezzel a tudomány csak egy ujjnyival is előbbre vitetett volna. Egyebet, -meghatározások hegyezgetését, sánta bizonyításoknak új mankókkal való -ellátását, a metafizika toldozott-foldozott ruhájának új rongyokkal vagy -más szabással való ellátását, igen is találhatni, csakhogy ezt nem -kivánja a világ. Metafizikai állításokkal torkig van a világ; e tudomány -lehetőségét kivánják, ama forrásokat, melyekből bizonyosság -származtatható le, s biztos ismertető jeleket a tiszta ész dialektikai -látszatának az igazságtól való megkülönböztetésére. Ennek kulcsa van meg -bizonyára a biráló kezében, különben dehogy beszélhetett volna ily nagy -hangon. - -De az a gyanú éled bennem, hogy a tudomány ily szükséglete talán soha -eszébe se jutott, máskülönben e pontra irányozta volna birálatát s ily -fontos ügyben sikertelen kísérlet is tiszteletben részesült volna -előtte. Ha így van a dolog, megint jó barátok vagyunk. Elmerülhet amily -mélyen csak akar a metafizikában, senki sem fogja útját állani; csak -arról, ami a metafizikán kívül van, a metafizikának az észben levő -forrásáról nem, mondhat ítéletet. Hogy pedig gyanúm nem alaptalan, azzal -bizonyítom, hogy a szintetikai _a priori_ ismeret lehetőségéről, mi a -voltaképi föladat volt, melynek megoldásától függ egészen a metafizika -sorsa, amiért is erre irányult egész kritikám (valamint ezek a -prolegomenáim is), szót sem említ. Az idealizmus, melyre ráakadt s -amelyben meg is akadt, csak mint ama feladat megoldásának egyetlen -eszköze vétetett föl a tantételbe (habár más okok is megerősítették); -neki pedig ki kellett volna mutatnia, vagy hogy ama feladatnak nincs meg -az a fontossága, melyet tulajdonítok neki (itt a prolegomenákban is), -vagy hogy a jelenség fogalma nem oldja meg e feladatot, vagy hogy más -módon jobban megoldható; minderről azonban egy szót se találok a -birálatban. A biráló tehát nem értett semmit művemből, talán semmit a -metafizika szelleméből s lényegéből sem, ha csak, amit szivesebben -fölteszek, birálói elhamarkodás, megbotránkozva azon a nehézségen, hogy -annyi akadályon keresztül kell törnie, káros árnyékot nem vetett az -előtte levő műre s alapvonalaiban fölismerhetetlenné nem tette előtte. - -Sok hijja van még annak, hogy egy tudományos ujság, ha munkatársai még -oly jól s gondosan vannak is megválogatva, különben jól kiérdemelt -tekintélyét úgy mint másutt a metafizika terén is fentarthassa. Más -tudományoknak s ismereteknek mégis megvan a maguk mértéke. A -mathematikának maga magában, a történetnek s theologiának világi és -szent könyvekben, a természettudománynak s orvosi tudománynak a -mathematikában s tapasztalatban, a jogtudománynak törvénykönyvekben, s -még az ízlés műveinek is a régiek mintáiban. De annak a valaminek -megítélésére, mit metafizikának neveznek, a mértéket még előbb meg kell -találni (én kísérletet tettem, hogy ezt, valamint használatát -meghatározzam). De amíg nem találtuk meg, mit tegyünk, ha mégis ily -könyvekről kell ítéletet mondanunk? Ha dogmatikaiak, tegyen mindenki, -amint neki tetszik; soká úgy sem fogja senki a másik fölött az urat -adni, anélkül, hogy ne találkozzék valaki, aki hasonlóval fizet neki. De -ha kritikaiak, még pedig nem más művekre, hanem magára az észre -vonatkozólag, úgy hogy a megítélés mértéke nem vehető föl előre, hanem -előbb keresendő: akkor ellenvetés és gáncs meg van engedve, de -megférhetőségnek mégis alapúl kell szolgálnia, mert a szükséglet közös s -a szükséges tudás hiánya miatt birói döntő tekintélynek nincs helye. - -De hogy e védelmemet a filozofáló közügy érdekéhez kössem, kisérletet -javaslok, mely ama módra vonatkozólag, mikép kelljen minden metafizikai -kutatásnak közös célra irányulnia, dönt. Ez pedig nem egyéb, mint amit -régebben a mathematikusok tettek, hogy versenyben döntsék el módszereik -elsőségét, t. i. kihívom birálómat, hogy egyetlenegy általa állított -igazán metafizikai, azaz szintetikai s _a priori_ fogalmakból megismert, -mindenesetre pedig mellőzhetetlen alaptételt, példáúl a szubstancia -tartósságáét, vagy a világeseményeknek okaik által való szükséges -meghatározásáét bizonyítson be, a maga módja szerint, de amint illik _a -priori_ okokkal. Ha erre nem képes (a hallgatás pedig ennek bevallása), -akkor, minthogy a metafizika az efféle tételek apodiktikai bizonyossága -nélkül semmi: el kell ismernie, hogy az efféle tételek lehetőségét vagy -lehetetlenségét mindenekelőtt a tiszta ész kritikájában kell eldönteni, -minek folytán kénytelen vagy elismerni, hogy kritikám alaptételei -helyesek, vagy bebizonyítani, hogy érvénytelenek. Minthogy pedig előre -látom, hogy bármily gondtalanúl bizott is eddig alaptételei -bizonyosságában, kemény próbáról lévén szó, a metafizika egész területén -egyetlen egyet sem fog találni, melylyel bátran fölléphetne, a -legkedvezőbb feltételt, melyet versenyben csak várhatni, engedem meg -neki, t. i. leveszem róla az _onus probandi_-t s a magam vállára -tétetem. - -E prolegomenákban ugyanis s Kritikámban a 426–461. l.[44] nyolc tételt -talál, melyek közül kettő-kettő mindig ellenkezik egymással, mindegyik -azonban szükségkép a metafizikához tartozik, melynek vagy el kell azt -fogadnia, vagy pedig megcáfolnia, (habár egy sincs köztük, melyet annak -idején valamely filozófus el nem fogadott volna). Már most szabadságában -áll egyet a nyolc tétel közül tetszés szerint kiválasztania, s -bizonyítás nélkül, melyet elengedek neki, elfogadnia; de csak egyet -(mert idővesztegetés neki ép oly kevéssé lehet hasznára, mint nekem), -azután pedig támadja meg az ellentételről adott bizonyításomat. Ha mégis -meg tudom ezt védeni s így kimutatni, hogy minden dogmatikai filozófia -által szükségkép elismert alaptételek szerint az általa elfogadott tétel -ellentétele ép oly világosan bebizonyitható; akkor ezzel el van döntve, -hogy a metafizika öröklő hibában szenved, melyet meg nem magyarázhatunk, -még kevésbbé pedig megszüntethetünk, míg szülő helyéhez, a tiszta észhez -nem hatolunk előre; s így vagy el kell fogadnia kritikámat, vagy annak -helyére jobbat tennie, tehát amazt legalább megvizsgálnia, s csak is ezt -kivánom most. Ha azonban bizonyításomat nem tudom megvédeni, akkor -ellenfelem javára egy szintetikai _a priori_ tétel dogmatikai -alaptételek folytán megáll, vádam a közönséges metafizika ellen tehát -igazságtalan volt s én kész vagyok kritikámról való gáncsát jogosnak -ismerni el (habár ez még távolról se következnék ebből). E célra -azonban, úgy hiszem, szükséges volna, hogy inkognitójából kilépjen, -különben nem tudom, mikép lehetne elejét venni annak, hogy névtelen s -mégis hivatlan ellenfelek egy feladat helyett többel ne tiszteljenek -meg, vagy ostromoljanak. - - -A kritika oly vizsgálatának javaslata, amelyre ítélet következhetik. - -A tisztelt közönségnek a hallgatásért is le vagyok kötelezve, mellyel -hosszabb időn át Kritikámat megtisztelte; ez mégis az ítélet -elhalasztását bizonyítja, tehát annak sejtését, hogy oly műben, mely -minden járt utat elhágy és új útra tér, melyen nem igazodhatni el -mindjárt, talán mégis van valami, ami az emberi ismeret egyik fontos, de -most kihalt ágának új életet s termékenységet adhatna, tehát -óvatosságot, hogy elhamarkodott ítélettel a még gyenge oltványt le ne -törjék és el ne pusztítsák. Az ily okokból elkésett ítélet próbája ép -most kerül szemem elé a Gothaische Gelehrte Zeitungban, melynek -alaposságát (mellőzve az én itt gyanús dicséretemet) a művem -alapelveihez tartozó szakasz érthető s hamisítatlan előadásából minden -olvasó maga fogja észrevenni. - -S itt azt ajánlom, minthogy lehetetlen terjedelmes épületet futólagos -áttekintéssel azonnal egészben ítélni meg, hogy vizsgálják meg alapjától -kezdve részenként, s használják ennél e prolegomenákat általános -tervrajz gyanánt, melylyel azután alkalmilag maga a mű hasonlítható -egybe. Ez ajánlat, ha csak ama képzeltem fontosság szolgálna neki -alapúl, melyet a szerző hiúsága rendesen a saját művének tulajdonít, -szerénytelen volna s megérdemelné, hogy keményen visszautasítsák. De az -egész spekulativ filozófia ügyei úgy állanak, hogy azon a ponton vannak, -hogy végkép elaludnak, ámbár az emberi ész soha ki nem haló hajlammal -csüng rajtuk, mely csak mert folyton csalódott, iparkodik most, habár -hiába, közömbösséggé válni. - -A mi gondolkodó korunkban nem tehető fel, hogy sok érdemes férfiú ne -ragadna meg minden jó alkalmat, hogy a mindinkább felvilágosodó ész -közös érdekén közre ne működjék, ha csak némi remény mutatkozik, hogy -ezzel célt érünk. A mathematika, természettudomány, törvények, -művészetek, maga a morál stb. még nem töltik be egészen a lelket; még -mindig marad benne üres tér, mely csak a tiszta és spekulativ ész -számára van kiszabva, s amelynek üressége arra kényszerít bennünket, -hogy torzképekben vagy haszontalan játékban vagy még rajongásban is -látszólagos foglalkozást s mulatságot, voltakép pedig csak szórakozást -keressünk, hogy elkábítsuk az ész panaszkodó szavát, mely -rendeltetésénél fogva olyat kíván, ami maga magában elégíti ki, nem -pedig csak más célok kedvéért, vagy a hajlamok érdekében hozza -tevékenységbe. Hiszem is, hogy ép azért mindenki, aki csak fogalmainknak -e kibővítését megkisérlette, nagy kedvét találja oly elmélkedésben, mely -csak a magában álló ész e körével foglalkozik, mert épen ő benne kell, -hogy összefolyjanak s egészszé egyesüljenek mind a többi ismeretek, sőt -célok is; merem állítani nagyobb kedvét találja benne, mint bármely -elméleti tudásban, melyet nem könnyen cserélnénk be amazért. - -A vizsgálat tervrajzáúl s vezérfonaláúl pedig azért ajánlom e -prolegomenákat, nem pedig magát a művet, mert ami az utóbbinak -tartalmát, rendjét, tanítási módját s azt a gondosságot illeti, melyet -minden tételre fordítottam, hogy mielőtt felállítom, pontosan megmérem s -vizsgálom, még most is egészen meg vagyok vele elégedve (mert évek -kellettek hozzá, míg nem csak az egésszel, hanem némelykor csak egy -tételével is forrásait illetőleg meg voltam elégedve); de előadásommal -az elemtan némely szakaszaiban nem vagyok teljesen megelégedve, példáúl -az értelmi fogalmak dedukciójában vagy a tiszta ész paralogizmusaiban, -mert bizonyos terjedelmesség ott kárára van a világosságnak. Ezek -helyett a vizsgálat alapjáúl az szolgálhat, amit e szakaszokra -vonatkozólag a prolegomenák mondanak. - -Dicsérik a németekben, hogy amihez állhatatosság s kitartó szorgalom -kell, abban túltehetnek más népeken. Ha e vélemény alapos, itt alkalom -mutatkozik ama kedvező vélemény megerősítésére s oly dolognak -befejezésére, melynek szerencsés végében alig kételkedhetni, melyben -minden gondolkodó ember egyformán részt vesz s mely eddig még sem -sikerült; főleg minthogy oly sajátos tudományról van szó, mely egyszerre -hozható teljes befejezésre, s abba a maradandó állapotba, hogy semmikép -nem fejthető tovább s későbbi fölfedezések által sem nem gyarapítható, -de még csak meg sem változtatható (itt-ott nagyobbított világosság vagy -hozzá függesztett haszon által való kicifrázást nem számítok ide). E -haszna nem lehet semmi más tudománynak, mert egyik se vonatkozik ily -teljesen elszigetelt, másoktól független s tiszta ismereterőre. A -mostani időpont kedvezőtlennek sem látszik ajánlatomra, mert most -Németországban jóformán nem tudják, hogy az úgynevezett hasznos -tudományokon kívül mivel foglalkozzanak, úgy hogy még sem puszta játék, -hanem egyszersmind oly munka is volna, melylyel maradandó célt érhetni -el. - -Hogy a tudósoknak ily célra való törekvéseit mikép lehetne egyesíteni, -ennek eszközeit kigondolni másokra kell bíznom. Nem úgy vélekedem -azonban, mintha azt várnám, vagy csak remélném is, hogy valaki egyenesen -elfogadja tételeimet; történjék támadás, ismétlés, helyreigazitás, vagy -pedig megerősítés, kiegészítés vagy bővítés, ahogy jön; csak vizsgálják -meg alapjától fogva a dolgot, s a siker nem maradhat el; oly elmélet, -habár nem is az enyim, jő majd létre, s hagyható örökségbe az utódoknak, -melyért ez joggal hálás lesz. - -Hosszú volna kimutatni, hogy, ha csak előbb a kritika alapelveivel -jöttünk tisztába, mily metafizikát várhatunk ennek alapján, s ha -áltollaitól megfosztottuk is a metafizikát, azért épenséggel nem jelenne -meg szegényesen s kicsiny formájúra összezsugorítva, ellenkezőleg más -tekintetben gazdagon s tisztességesen ellátva jelenhetnék meg; de más -nagy haszon, mely ez újítással vele járna, azonnal szembe tűnik. A -közönséges metafizika mégis már hasznot hajtott azzal, hogy a tiszta -értelem elemi fogalmait fölkereste, hogy taglalás által világossá, -magyarázatokkal határozottá tegye. Ezzel művelte az észt, bármihez is -fordúlt ez azután. De aztán egyéb hasznot se hajtott. Mert ez érdemét -megsemmisítette azzal, hogy merész állításaival kedvezett az -elbizottságnak, szubtilis kifogásaival és szépítgetéseivel az -álokoskodásnak, s azzal a könnyűséggel, melylyel egy kevés iskolai -bölcseséggel a legnehezebb feladatokon el tudott suhanni, a -selejtességnek, mely annál csábítóbb, mennél inkább tud egyrészt valamit -a tudomány nyelvéből, másrészt pedig a népszerűségből kölcsön venni s -ezzel mindenkinek minden volt, de voltakép magában semmi. Ellenben a -kritika azt a mértékét szolgáltatja ítéletünknek, mely által a tudást -biztosan megkülönböztethetjük az áltudástól, s ha a metafizikában -teljesen alkalmazzuk, e kritika oly gondolkodásmódot szül, mely jótékony -hatását azután minden más észhasználatra is kiterjeszti s először kelti -az igazi filozófiai szellemet. De bizonyára az a szolgálat sem -becsmérlendő, melyet a theologiának tesz, függetlenné tevén azt a -dogmatikai spekulació ítéletétől s épen ezzel teljesen biztosítván őt -ily ellenfelek minden támadása ellen. Mert a közönséges metafizika, -habár nagy segítséget igért a theologiának, később nem tudta az igéretét -beváltani, s azonfölül, a spekulativ dogmatikát segítségére híván, ezzel -csak annyit ért el, hogy maga fegyverzett föl maga ellen ellenségeket. A -rajongást, mely felvilágosodott korszakban nem kaphat lábra, ha csak az -iskolai metafizika mögé nem búvik, melynek oltalma alatt merhet mintegy -észszel dühöngeni, a kritikai filozófia kergeti ki ez utolsó búvó -helyéből. Végül pedig metafizika tanítójának csak fontos lehet az, hogy -egyszer közmegegyezéssel mondhassa, hogy amit előad, végre valahára -tudomány, s ez a közügynek igazi hasznára válik. - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: A mely idézetek mellett a mű címe nincs kitéve, ott a -lapszámok a «Prolegomenák» e magyar kiadására vonatkoznak. Kant -munkáiból vett egyéb idézetek az új nagy Kant-kiadásra vonatkoznak: Kant -Gesammelte Schriften, herausgegeben von der Königl. Pr. Akademie d. -Wissensch. Bd. IV. Berlin 1903.] - -[Footnote 2: Ezen a helyen említjük, hogy Scheffner hagyatékában két -folio ívet találtak, mely a Prolegomenák két helyének más fogalmazását -tartalmazza. A változatok nem fontosak. L. Warda Altpreussische -Monatsschrift, XXXVII. köt. 533–553 l.] - -[Footnote 3: Immanuel Kant Prolegomena etc. herausgegeben und historisch -erklärt von Benno Erdmann. Leipzig. L. Voss. 1878. V. ö. Emil Arnoldt -előbb említett művét. Kuno Fischer Geschichte der neuen Philosophie III. -Bd. Dritte neu bearbeitete Auflage. München 1882. Vierteljahrsschrift f. -wiss. Phil. II. 484. l.] - -[Footnote 4: L. Die Erdmann-Arnoldt’sche Controverse über Kants -Prolegomena von H. Vaihinger, Phil. Monatshefte XVI. 44–71. -Altpreussische Monatshefte, 1900. 37. köt. Otto Schöndörffer Kants -Briefwechsel 364–374. l. Vaihinger szerint a külső események Erdmann -föltevésének mind a kivonat és a Proleg. tárgyi azonosságát, mind a két -alkatrész időbeli különbségét tekintve, határozottan kedveznek. De -vajjon a két alkatrész minden pontjában helyesen van-e elkülönítve, s -vajjon szükséges-e ezeket egészben oly ellentéteseknek fogni föl, hogy -kettős szerkesztésről lehessen szó, az oly kérdés, mely csak a -Prolegomenák belső mivoltának beható vizsgálata által dönthető el. Ezt a -kérdéspárt Arnoldt, aki a mellékkérdésekben nyomós okokat hozott föl E. -ellen és általában lényegesen hozzájárult az egész ügy tisztázásához, -idáig nem érintette (l. 70–71. l.). Schöndörffer ahhoz az eredményhez -jut, hogy Kant sem népszerű kivonatot, sem tankönyvet nem írt, hanem az -említett birálat folytán írta a Proleg. uno tenore. A porosz akadémia -kiadásában Erdmann kisérletet sem tesz régi nézetének fenntartására és -érvényesítésére, csak a föntemlített adatokat a mű keletkezésére -vonatkozólag állítja össze.] - -[Footnote 5: L. Die angebliche Blattversetzung in Kants Prolegomena von -Dr. J. H. _Witte_. Phil. Monatshefte XIX. köt. 145–174. l. _Vaihinger_: -Eine angebliche Widerlegung der Blattversetzung in Kants Prolegomena. -Phil. Monatshefte. 1883. IX–X.] - - Rusticus exspectat, dum defluat amnis; at ille - Labitur et labetur in omne volubilis aevum. - Horat.] -[Footnote 6: - -[Footnote 7: Mindazáltal Hume ép ezt a romboló filozófiát nevezte -metafizikának s nagy becsben tartotta. «Metafizika és erkölcstan, -úgymond (Értek. IV. r.) a tudomány legfontosabb ágai; mathematika s -természettudomány fél annyit se érnek». Az éleselmű férfiú itt csak azt -a negativ hasznot tekinti, mellyel a spekulativ ész szertelen -követeléseinek mérséklése járna: tudniillik annak a sok végtelen s -üldöző vitatkozásnak, mely az emberiséget megzavarja, mindenkorra véget -vetne; e miatt nem látta meg azt a pozitiv kárt, mely abból származik, -ha az észt megfosztjuk ama legfontosabb kilátásaitól, melyek alapján -egyedül képes az akaratnak törekvése legfőbb céljait kitűzni.] - -[Footnote 8: Nem kerűlhetjük el, hogy az ismeret haladtával bizonyos már -klasszikusakká vált kifejezések, melyek még a tudomány gyermekkorából -valók, később elégtelenekké s alkalmatlanakká ne váljanak és újabb s -megfelelőbb használatuk a régivel való összetévesztés veszélyébe ne -kerüljön. Analitikai módszer mint a szintetikainak ellentéte egészen más -valami, mint analitikai tételek foglalatja; csak annyit jelent, hogy -abból, amit keresünk, mint ha adott volna, indulunk ki, és azokhoz a -föltételekhez nyomulunk előre, melyek mellett egyedül lehetséges. E -tanítási módszerben néha csupa szintetikai tétellel élünk, mire a -mathematikai analizis ád példát; s inkább regressziv tanítási módszernek -lehetne nevezni, megkülönböztetésül a szintetikai vagy progressziv -módszertől. Az analitika mint a logikának egyik főrésze is előfordúl, s -itt az igazság logikáját értjük rajta s ellentétbe helyezzük a -dialektikával, anélkül, hogy tekintettel volnánk arra, vajjon az -amazokhoz tartozó ismeretek analitikaik-e vagy szintetikaiak.] - -[Footnote 9: L. Kritika 713. l. (741. l. II. kiadás).] - -[Footnote 10: Szivesen elismerem, hogy e példák nem oly észrevevési -ítéletek, melyek valaha, ha értelmi fogalmat hozzá tennének is, -tapasztalati ítéletekké válhatnának, mert csak az érzésre vonatkoznak, -melyet mindenki szubjektivnek ismer föl, melyet tehát soha sem szabad a -tárgynak tulajdonítani; azért nem is válhatnak soha objektivekké; csak -oly ítéletnek akartam egyelőre példáját adni, mely pusztán szubjektiv -érvényességű s magában alapot szükséges egyetemes érvényességhez s ezzel -tárgyra való vonatkozáshoz nem foglal magában. Oly észrevevési ítéletnek -példája, mely hozzákapcsolt értelmi fogalom által tapasztalati ítéletté -válik, a legközelebbi jegyzetben következik.] - -[Footnote 11: Hogy könnyebben érthető példánk legyen, vegyük a -következőt: ha a nap a kőre süt, ez megmelegszik. Ez az ítélet puszta -észrevevési ítélet s nem foglal magában szükségességet, akár hányszor -vettem is észre én vagy mások; az észrevevéseket csak rendesen így -egybekapcsolva találtuk. De ha azt mondom: a nap megmelegíti a követ, -akkor az észrevevésen felül az ok értelmi fogalma járult hozzá, amely a -napfény fogalmával a melegségét szükségkép kapcsolja egybe s a -szintetikai ítélet szükségessé s egyetemessé, tehát objektivvé s -észrevevésből tapasztalássá válik.] - -[Footnote 12: Így nevezném inkább azokat az ítéleteket, melyeknek neve a -logikában _particularia_. Mert ez utóbbi kifejezés már azt a gondolatot -foglalja magában, hogy nem egyetemesek. De ha az egységen (egyes -ítéletekben) kezdem és így haladok a mindenség felé, még nem szabad a -mindenségre való vonatkozást hozzá elegyíteni; csak a sokaságot gondolom -a mindenség nélkül, nem az alóla való kivételt. Ez szükséges, ha a -logikai momentumokat a tiszta értelmi fogalmaknak alapúl vettem; a -logikai használatban megmaradhatunk a régi mellett.] - -[Footnote 13: Miképen egyezik azonban meg az a tétel, hogy tapasztalati -ítéletek az észrevevések szintezisében szükségességet rejtenek magukban, -azzal az előbbi sokszor hangsúlyozott tételemmel, hogy a tapasztalat, -mint a posteriori ismeret csak esetleges ítéleteket adhat? Ha azt -mondom, a tapasztalat tanít valamire, ezzel mindig csak a benne levő -észrevevést értem, például hogy a kőnek a naptól való megvilágítására -melegség következik s ennyiben a tapasztalati tétel mindig esetleges. -Hogy e melegítés szükségkép következik a naptól való megvilágításra, -benne foglaltatik ugyan a tapasztalati ítéletben (az ok fogalma folytán) -de ezt nem a tapasztalatból tanulom, hanem megfordítva, a tapasztalat -csak az értelmi fogalomnak (az ok fogalmának) az észrevevéshez való e -hozzá tétele folytán származik. Mikép jut az észrevevés e járulékhoz, a -Kritikában a transscendentalis ítéleterőről szóló szakaszban (137. l. -sf.1 176. l. a II. kiadásban. A tiszta értelmi fogalmak sematizmusa) -olvasandó.] - -[Footnote 14: E három egymásra következő szakasz nehezen érthető meg -kellően, ha a Kritikának az alaptételekre vonatkozó részét nem vesszük -számba; de az a hasznuk lehet, hogy ennek egyetemes részét jobban át -lehet tekinteni s a főmozzanatokra jobban figyelni.] - -[Footnote 15: Hőség, világosság stb. kis térben (fokilag) ép akkorák, -mint nagyban; hasonlókép fokilag nem kisebbek a belső képzetek, a -fájdalom, a tudat általában, akár hosszú, akár rövid ideig tartanak. -Azért a mennyiség itt egy pontban, vagy pillanatban ép akkora, mint -bármekkora térben vagy időben. Fokok tehát nagyobbak, de nem a -szemléletben, hanem csak az érzéklésben, vagy pedig egy szemlélet -alapjának mennyiségében, s csak az 1-nek 0-hoz való viszony által -foghatók föl mint mennyiségek, azaz az által, hogy mindegyik végtelen -átmeneti fokok által a megszűnésig, vagy pedig a zerótól a gyarapodás -végtelen mozzanatain át egy bizonyos időben levő meghatározott -érzéklésig nőhet. _(Quantitas qualitatis est gradus.)_] - -[Footnote 16: 176 s tov. s. 294. l. s tov. a II. kiadásban «A tiszta -értelmi fogalmak sematizmusa» s «A tárgyaknak általában fenomenákra s -noumenákra való osztásának okáról» c. főszakaszok. _A ford._] - -[Footnote 17: Nem pedig (mint rendesen mondják) intellektualis világ. -Mert intellektualisak ismereteink az értelem folytán s ezek érzéki -világunkra is vonatkoznak; intelligibilisek azonban oly tárgyak, -melyeket csak az értelem gondolhat s amelyekre érzéki szemléletünk nem -vonatkozhatik. Minthogy azonban minden tárgynak kell hogy valamely -lehetséges szemlélet feleljen meg, oly értelmet kellene képzelnünk, mely -közvetetlenül szemlél dolgokat; ily értelemről azonban nincs a -legcsekélyebb fogalmunk sem, tehát azokról az értelmi lényekről sem, -melyekre vonatkoznék.] - -[Footnote 18: Csak Crusius tudott középutat, t. i. hogy egy tévedni s -csalni nem tudó szellem eredetileg belénk oltotta e természeti -törvényeket. Minthogy azonban gyakran csalfa alaptételek is belopóznak, -mire magának e férfiúnak rendszere nem kevés példát szolgáltat s biztos -ismertető jeleink az igaz eredetnek az igaztalantól való -megkülönböztetésére nincsen: ily alaptétel használata nagyon bajos -dolog, mert sohse tudhatjuk biztosan, mit csepegtetett belénk az igazság -szelleme, mit a hazugságok atyja.] - -[Footnote 19: 1. Substantia. 2. Qualitas. 3. Quantitas. 4. Relatio. 5. -Actio. 6. Passio. 7. Quando. 8. Ubi. 9. Situs. 10. Habitus.] - -[Footnote 20: Oppositum, Prius, Simul, Motus, Habere.] - -[Footnote 21: Második kiadás 442. és 403. l. A két tábla «A tiszta ész -paralogizmusairól» című szakaszban s a tiszta ész antinomiája első -szakaszában: «A kozmológiai eszmék rendszere». - -_A ford._] - -[Footnote 22: Második kiadás 348. l. «A reflexió fogalmainak -amfiboliájáról» című szakasz végén. - -_A ford._] - -[Footnote 23: A kategoriáknak itt felállított táblájáról mindenféle -érdekes megjegyzés tehető, minő l. hogy a harmadik az elsőnek s -másodiknak egy fogalomba való kapcsolatából származik; 2. hogy a -mennyiség s minőség kategoriáiban csak az egységtől a mindenségig vagy a -valamitől a semmiig (e célra a minőség kategoriái így helyezendők el; -realitás, korlátozás, teljes negatio) van haladás _correlata_k vagy -_opposita_k nélkül, míg a relatio s modalitás kategoriáiban ilyenek igen -is vannak; 3. hogy valamint a logikában kategoriai ítéletek szolgálnak -mindig a többieknek alapul, hasonlókép a szubstancia kategoriája szolgál -alapul valódi dolgok minden fogalmának; 4. hogy valamint a modalitás az -ítéletben nem külön állítmány, hasonlókép a modalfogalmak sem tesznek -hozzá meghatározást a dolgokhoz stb.; ilyféle elmélkedéseknek megvan a -maguk nagy haszna. Ha pedig azonfölül a praedicabiliákat mind -felsoroljuk, melyeket körülbelül teljes számban minden jó ontologiában -(példáúl Baumgartenében) találhatni, és osztályonként a kategoriák alá -foglaljuk és mind e fogalmak lehetőleg tökéletes taglálására ügyelünk: -akkor így a metafizikának egy pusztán analitikai része származik, -melyben még egy szintetikai mondat sincs s amely megelőzhetné a -másodikat (a szintetikait) s határozottságával meg teljességével nemcsak -hasznot hozhatna, hanem rendszerességében bizonyos szépséget is -mutatna.] - -[Footnote 24: Második kiadás 316. l. «A reflexió fogalmainak -amfiboliájáról» című szakasz elején. - -_A ford._] - -[Footnote 25: Ha mondhatni, mihelyt valamely tudományról be van -bizonyítva, hogy feladatait az emberi ész természete mindenkinek -föladja, úgy hogy megoldásuknak sok, habár hibás kisérlete -elkerülhetetlen, hogy e tudomány legalább minden ember eszméjében van -meg valósággal, akkor bizonyára mondhatni, hogy a metafizika szubjektive -(még pedig szükségkép) valósággal megvan s joggal kérdezzük, hogy -(objekive) mikép lehetséges.] - -[Footnote 26: A diszjunktiv ítéletben minden lehetőséget egy bizonyos -fogalomra vonatkoztatva, beosztottnak tekintjük. Valamely dolog teljes -meghatározásának ontologiai elve (minden lehető ellentett állítmányból -minden dolgot egy illet meg), mely egyszersmind minden diszjunktiv -ítélet alapelve, minden lehetőség foglalatját veti alapul, melyben -minden dolognak általában lehetősége meghatározhatónak tekintetik. Ez -némi fölvilágosítására szolgál ama fentebbi tételnek, hogy az észbeli -funkció diszjunktiv észkövetkeztetésekben formailag azonegy azzal, mely -által minden realitás foglalatjának amaz eszméjét hozza létre, mely -valamennyi egymásnak ellentett állítmány pozitivumát magában foglalja.] - -[Footnote 27: «A tiszta ész paralogizmusairól» című főszakasz, melyről -azonban megjegyzendő, hogy a Kritika II. kiadásában egészen át van -dolgozva. Minden újabb kiadás az I. és II. kiadás szövegét közli. - -_A ford._] - -[Footnote 28: Ha az appercepció képzete, az Én, fogalom volna, mely -által valamit gondolhatni, akkor mint állítmányt más dolgokról is -használni, lehetne, vagy pedig ily állítmányokat magában foglalna. De -nem egyéb, mint a létel érzete, a legkisebb fogalom nélkül és csak annak -képzete, amihez minden gondolkodás viszonyban _(relatione accidentis)_ -van.] - -[Footnote 29: Második kiadás 224. lap. «A tapasztalat analogiáiról» című -fejezetben. - -_A ford._] - -[Footnote 30: Valóban nevezetes dolog, hogy a metafizikusok mindenkor -oly gondtalanúl siklottak át a szubstancia tartósságának alaptételén, -anélkül, hogy valaha bizonyítását kisérlették volna meg; kétségtelenül, -mert mihelyt a szubstancia fogalmával volt dolguk, minden bizonyításnak -híjjával voltak. A közönséges értelem, mely jól látta, hogy e föltevés -nélkül az észrevevéseknek egy tapasztalatban való egyesítése lehetetlen, -e hiányt posztulatummal pótolta; mert magából a tapasztalatból nem -vonhatta le ezt az alaptételt, részint mert a tapasztalat az anyagokat -(szubstanciákat) nem követheti annyira nyomon minden változásukban s -feloldásukban, hogy az anyagot mindig hiány nélkül megtalálja, részint -mert az alaptétel szükségességet foglal magában, mely mindig _a priori_ -elvnek a jele. Bizvást alkalmazták már most ez alaptételt a léleknek -mint substanciának a fogalmára s következtetést vontak az ember halálán -túl való szükséges fenmaradására (főleg minthogy e szubstancia -egyszerűsége, melyet a tudat oszthatatlanságából következtettek, a -felbomlás által való elenyészés ellen biztosította őket). Ha ez -alaptétel igazi forrását találták volna, ami azonban sokkal mélyebb -kutatásokat követel, mint aminőkre nekik valaha kedvük volt, akkor -átlátták volna, hogy a szubstanciák tartósságának törvénye csak -tapasztalati célra érvényes, tehát csak dolgokra, amennyiben -tapasztalatilag ismerhetők meg s másokkal kapcsolandók egybe, nem pedig -minden lehető tapasztalatot mellőzve, tehát nem is a lélekre a halál -után, vonatkozhatik.] - -[Footnote 31: Második kiadás 432. l. «A tiszta ész antinomiája» c. -főrész.] - -[Footnote 32: Kivánatosnak tartom azért, hogy a kritikai olvasó főleg -ezzel az antinomiával foglalkozzék, mert maga a természet úgy látszik -állította föl, hogy az észt merész követeléseiben meghökkentse, s -önbirálatra késztesse. Mindegyik bizonyításért, melylyel a tételt -csakúgy, mint az ellentételt bebizonyítottam, kész vagyok felelni s -ezzel az ész elkerülhetetlen antinomiájának bizonyosságát kimutatni. Ha -e különös jelenség arra birja az olvasót, hogy az alapúl szolgáló -föltevés vizsgálatára tér, akkor kénytelen lesz, mint én, a tiszta ész -minden ismeretének ősalapját mélyebben megvizsgálni.] - -[Footnote 33: A szabadság eszméjének csak az intellektualisnak mint -oknak a jelenséghez, mint okozathoz való viszonyában van helye. Azért az -anyagnak, tekintve ama folytonos cselekedetét, mellyel helyét betölti, -nem tulajdoníthatunk szabadságot, habár e cselekedet belső elvből -történik. Ép oly kevéssé tarthatjuk megfelelőnek tiszta értelmi -lényeknek, például Istennek, amennyiben cselekedetei immanensek, -szabadságot tulajdonítani. Mert cselekedete, habár külső határozó -okoktól független, mégis örök eszében, tehát az isteni természetben meg -van határozva. Csak ha cselekedet által valaminek kezdődni kell, s -ennélfogva az okozatnak az időrendben, tehát az érzéki világban kell -találtatnia, vetődik fel a kérdés, kell-e az ok causalitásának is -kezdődnie, vagy pedig kezdhet-e az ok okozatot anélkül, hogy a maga -causalitása is kezdődnék. Az előbbi esetben a causalitás fogalma a -természeti szükségesség fogalma, az utóbbiban a szabadságé. Ebből -láthatja az olvasó, hogy mivel a szabadságot úgy magyaráztam, hogy az -valamely eseménynek magától való megkezdésének a tehetsége, fején -találtam a szöget, azt a fogalmat, mely a metafizika problemája.] - -[Footnote 34: Második kiadás 599. l. «A transscendentális ideálról» című -szakasz. - -_A ford._] - -[Footnote 35: Platner úr azért éleselműen mondja aforizmusaiban (728., -729. §.): «Ha az ész kriterium, akkor nem lehetséges oly fogalom, mely -az emberi ész előtt megfoghatatlan. Csak a valóságban van -megfoghatatlanság. Itt a megfoghatatlanság a szerzett eszmék -elégtelenségéből ered». Tehát csak paradoxnak hangzik, különben azonban -nem meglepő, ha azt mondjuk, hogy a természetben sokat nem értünk meg -(például a nemzés tehetségét), de ha még magasabbra emelkedünk, s túl -megyünk magán a természeten, minden ismét megérthető lesz: mert akkor -egészen elhagyjuk a tárgyakat, melyek tapasztalhatók és csak eszmékkel -foglalkozunk, melyekben a törvényt, melyet az ész bennük tapasztalati -használata céljából az értelemnek megszab, nagyon jól megértjük, mert -hiszen ez a törvény magának az észnek szüleménye.] - -[Footnote 36: Így analogia van emberi cselekedetek jogviszonya s a -mozgató erők mechanikai viszonya közt; nem tehetek más ellen semmit, -anélkül, hogy jogot ne adnék neki arra, hogy ugyanazon föltételek -mellett ugyanazt ellenem ne tegye, valamint: egy test sem hathat a -másikra mozgató erejével anélkül, hogy ezzel ne okozná, hogy a másik -ugyanoly ellenhatást ne tegyen. Itt jog és mozgató erők egészen -hasonlótlan dolgok, de viszonyukban mégis teljes hasonlóság van. Az ily -analogia segítségével tehát teljesen ismeretlen dolgokról -viszonyfogalmat adhatok. Például: Amint viszonylik a gyermekek -boldogságának elősegítése = _a_ a szülők szeretetéhez = _b_, úgy -viszonylik az emberiség jóléte = _c_ ahhoz az ismeretlen dologhoz -istenben = _x_, melyet szeretetnek nevezünk; nem mintha ez legkevésbbé -is hasonlítana valamely emberi hajlandósághoz, hanem mert a világhoz -való viszonyát hasonlónak tehetjük a világ dolgainak egymáshoz való -viszonyához. A viszonyfogalom pedig itt puszta kategoria, tudniillik az -ok fogalma, melynek semmi köze az érzékiséghez.] - -[Footnote 37: Azt fogom mondani: a legfőbb ok causalitása ugyanaz a -világra vonatkozólag, ami a maga műalkotásaira vonatkozólag az emberi -ész. A legfőbb ok mivolta maga emellett ismeretlen marad előttem; csak -előttem ismeretes hatását (a világrendet) s annak észszerűségét -összehasonlítom az emberi észnek előttem ismeretes hatásaival s ennek -alapján nevezem amazt észnek, anélkül azonban, hogy ezzel azt, mit az -emberben e kifejezésen értek, vagy egyéb előttem ismeretest tulajdonság -gyanánt tulajdonítanék neki.] - -[Footnote 38: _Mint – gondolhassuk:_ a fordító toldása. Ez a mondat az -eredeti szövegben nyilván befejezetlen. Az ajánlottam toldásra nézve l. -Kant Ges. Schriften. IV. szöveg 363. l. Variansok 619. l. Erdmann ott -más toldást ajánl.] - -[Footnote 39: Második kiadás 670–696. l. A transscendentalis -dialektikához való függelékben: «A tiszta ész eszméinek regulativ -használatáról».] - -[Footnote 40: Kritikámban mindig azon voltam, hogy semmit el ne -mulasszak, ami a tiszta ész mivoltának vizsgálatát teljessé tehetné, ha -még oly mélyen rejtőznék is. Mindenkinek azután szabadságában áll, -vizsgálódásait amennyire akarja folytatni, ha csak kijelölik neki, -melyek ejtendők még meg. Ezt pedig méltán várhatni meg attól, ki -feladatává tette, hogy az egész területet kimérje s azután jövő -megmunkálásra s tetszés szerinti felosztásra másoknak átengedje. Ide -tartozik ez a két scholion is, mely szárazságával műkedvelőknek nem igen -fog ajánlkozni s azért csak hozzáértők számára tétetett ide.] - -[Footnote 41: Az istenért nem: magasabb. Magas tornyok s a hozzájuk -hasonló nagy metafizikusok, melyek mindketteje körül rendesen nagy a -szél, nem nekem valók. Az én helyem a tapasztalat termékeny «bathos»-a s -e szó transcendentalis, melynek általam annyiszor megjelölt jelentését a -biráló meg sem értette (oly futólag nézett meg mindent), nem olyat -jelent, ami minden tapasztalaton túl megy, hanem ami _(a priori)_ -megelőzi ugyan, de mégis nem egyébre való, mint csakis a tapasztalati -használatnak lehetővé tételére. Ha e fogalmak meghaladják a -tapasztalatot, akkor használatuk transscendensnek neveztetik, melyet -immanens t. i. a tapasztalatra szorított használatuktól -megkülönböztetünk. Mind az efféle félreértéseknek a műben elejét vettem; -de a biráló félreértésekben találta hasznát.] - -[Footnote 42: A tulajdonképi idealizmusnak mindig rajongó szándéka van, -ami nem is lehet máskép. Az enyém ellenben csak arra való, hogy a -tapasztalat tárgyairól való _a priori_ ismeretünk lehetőségét, mely -eddig meg nem oldott, de még föl se vetett probléma volt, megértesse. -Ezzel halomra dűl az egész rajongó idealizmus, mely (mint már Platonál -is látható) _a priori_ ismereteinkből (még a geometriáéiból is) mindig -mást (t. i. intellektualis) szemléletre, mint aminő az érzéki, -következtet, mert eszébe se jutott senkinek, hogy érzékek _a priori_ is -szemlélhetnének.] - -[Footnote 43: A biráló legtöbbször saját árnyékával hadakozik. Ha én a -tapasztalat igazságát az álommal állítom szembe, ő nem is gondol arra, -hogy itt csak a Wolf-féle filozófiának ismeretes _somnium objective -sumtum_-járól van szó, mely pusztán formai, s amelynél az álom és -ébrenlét különbségét nem tekintjük s transscendentalis filozófiában nem -is tekinthetjük. Különben dedukciómat a kategoriákról s az értelmi -alaptételek tábláját «a logika s ontologia közismeretes, idealisztikus -módon kifejezett alaptételeinek» nevezi. Az olvasónak csak e -prolegomenákat kell olvasnia, hogy lássa, hogy nyomorultabb s még -históriailag is helytelenebb ítélet nem mondható.] - -[Footnote 44: II. Kiadás: 454–489. l.] - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -VI |rendszerességa |rendszeressége - -VIII |magükban |magukban - -IX |Benns Erdmann |Benno Erdmann - -21 |megállaptíani |megállapítani - -37 |származkatik |származhatik - -39 |elmeletnek |elméletnek - -40 |Mikép lehetéges |Mikép lehetséges - -40 |kozzájuk |hozzájuk - -40 |törvényeknok |törvényeknek - -41 |érzekek tárgyaira |érzékek tárgyaira - -43 |empirikon |empirikuson - -46 |forgalom tiszta |fogalom tiszta - -46 |mép pedig |még pedig - -63 |mindkettőt megtölt |mindkettőt megtölti - -66 |melyeknélfogvaz ez az |melyeknél fogva ez az - -71 |dolgokkoz |dolgokhoz - -106 |ismeretlne |ismeretlen - -120 |meg.» A dolgoknak |meg: «A dolgoknak] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK KANT PROLEGOMENÁI MINDEN -LEENDŐ METAFIZIKÁHOZ *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |