diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/68216-0.txt | 5645 | ||||
| -rw-r--r-- | old/68216-0.zip | bin | 119815 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68216-h.zip | bin | 129503 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68216-h/68216-h.htm | 6413 |
7 files changed, 17 insertions, 12058 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..bf52fa1 --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #68216 (https://www.gutenberg.org/ebooks/68216) diff --git a/old/68216-0.txt b/old/68216-0.txt deleted file mode 100644 index 6203260..0000000 --- a/old/68216-0.txt +++ /dev/null @@ -1,5645 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Kant prolegomenái minden leendő -metafizikához, by Immanuel Kant - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Kant prolegomenái minden leendő metafizikához - -Author: Immanuel Kant - -Translator: Bernát Alexander - -Release Date: May 31, 2022 [eBook #68216] - -Language: Hungarian - -Produced by: Albert László from page images generously made available - by the Hungarian National Digital Archive - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK KANT PROLEGOMENÁI MINDEN -LEENDŐ METAFIZIKÁHOZ *** - - -FILOZÓFIAI IRÓK TÁRA. - -VIII. - -KANT PROLEGOMENÁI MINDEN LEENDŐ METAFIZIKÁHOZ, MELY TUDOMÁNYKÉNT FOG -SZEREPELHETNI. - -FILOZÓFIAI IRÓK TÁRA. - -A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA TÁMOGATÁSÁVAL - -SZERKESZTIK - -ALEXANDER BERNÁT ÉS BÁNÓCZI JÓZSEF. - -NYOLCZADIK KÖTET. - -KANT PROLEGOMENÁI MINDEN LEENDŐ METAFIZIKÁHOZ. - -MELY TUDOMÁNYKÉNT FOG SZEREPELHETNI. - -BUDAPEST. - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA. - -1909. - -KANT PROLEGOMENÁI MINDEN LEENDŐ METAFIZIKÁHOZ, - -MELY TUDOMÁNYKÉNT FOG SZEREPELHETNI. - -FORDITOTTA S BEVEZETÉSSEL ELLÁTTA - -ALEXANDER BERNÁT. - -MÁSODIK JAVITOTT ÉS BŐVITETT KIADÁS. - -BUDAPEST. - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA. - -1909. - -FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA. - - - - -ELŐSZÓ A MÁSODIK KIADÁSHOZ. - -Hogy Kant Prolegomenáinak magyar fordításából új kiadásra van szükség és -a Tiszta Ész Kritikájának első kiadása is immár teljesen elfogyott, -annak biztató jeléül tekinthetjük, hogy hazánkban is a komolyabb -filozófiai tanulmányoknak ideje elérkezett. Kötelességemnek tartottam -ezt a fordítást is, mint Descartes-ot és Hume-ot gondosan átnézni, -simítani, kijavítani, magyarosabbá tenni, hogy az olvasót a fordításból -származó idegenszerűségek és nehézségek mentül kisebb mértékben -akadályozzák tanulmányában. Fölhasználtam a porosz akadémia nagy -Kant-kiadásának kritikailag javított szövegét, melynek alapján a szöveg -néhány helyét szabatosabban és helyesebben fordíthattam. A bevezetésben -tekintettel voltam az azóta fölmerült kutatásokra, ámbár a legtöbb -esetben az eredmény negativ volt; mind _Erdmann_, mind _Vaihinger_ -föltevéseit el kellett utasítanom. A fordítás fárasztó revizióját és -javítását örömmel végeztem. Mennél tovább foglalkoztam e művel, annál -inkább éreztem, hogy örökbecsű remekművel foglalkozom, melynek az első -megjelenése óta lefolyt százhuszonöt év semmit se tudott ártani. - -Budapest, október havában. - -_Alexander Bernát._ - - - - -A FORDÍTÓ BEVEZETÉSE. - -A «Prolegomenák» 1783-ban, két évvel Kant főműve, a «Tiszta ész -kritikája», után jelent meg s e kis mű már e körülménynél fogva is -kiváló fontosságú Kant gondolatainak megértésére. A «Tiszta ész -kritikája» mint architektonikus rendszerességgel szerkesztett -nagyszabású s terjedelmű munka, e rendszeressége mellett is, vagy talán -épen miatta bonyodalmas, belsőleg nehezen áttekinthető egész; mint -hosszú, tizenegy évig tartó megfeszített gondolkozás eredménye pedig, -mely teljesen uj útat tör magának, sok helyütt homályos is, nem az -előadás külső, hanem a gondolatkifejtés belső okainál fogva. A soká egy -pontra összepontosított gondolkodás könnyen elveszti közvetetlenségét s -azt az elfogulatlanságát, melynél fogva az író saját gondolatait a -felvilágosítandó olvasó szemével is tudja nézni s ennek szükségletei -szerint előadni; az író nem uralkodik többé gondolata fölött, hogy -részeit az olvasó számára leleményesen elrendezhesse, hanem a gondolat -uralkodik ő rajta s keletkezésének előttünk ismeretlen körülményei -szerint jut kifejezésre. Mindez megváltozhatik, mihelyt a mű kilép a -világba s ezzel némileg idegenné válik saját irója előtt is. -Fogyatkozásai könnyebben feltárúlnak előtte, főleg az előadásbeliek, -mert az író most az olvasó szemével látja a művét s részben innét van, -hogy oly gyakran elégedetlen vele. Némi efféle elégedetlenséget érzett -Kant a «Tiszta ész kritikája» megjelenése után. Szilárd meggyőződése -volt, hogy korszakos munkát végzett, mely új fejlődést szab a -filozofiának, de jogosúltnak ismerte el azt a kifejezést, «hogy műve -itt-ott homályos» (9. l.[1]), hogy e homályosságnak részben legalább az -előadás az oka, melyet első izben nem lehetett mindenütt elég jól -berendezni. (11. l.) Ez indította a «Prolegomenák» megírására. A -«Prolegomenák» Kant saját nyilatkozata szerint «előkészítő gyakorlatok» -a főműhez (9. l.), melynek alaprajzát, tervét adják. (11. l.) «E terv -alapján azután áttekinthetjük az egészet, egyenkint megvizsgálhatjuk a -főpontokat, melyeken minden megfordúl s az előadást «egyben-másban -jobban berendezhetjük, mint a mű első kidolgozása alkalmával lehetett.» -(11. l.) A «Prolegomenák»-ban tehát Kant újra, rövidebben s -áttekinthetőbben adja elő a «Tiszta ész kritikája» tartalmát s minthogy -a «Tiszta ész kritikája» homályosságáról még ma sem szüntek meg a -panaszok, érthető, hogy ama nagy vitában, mely Kant gondolatairól több -mint száz év óta folyik, a «Prolegomenák»-at mindig a legfontosabb -okiratok egyikének tekintették. E szempont vezette a «Filozófiai Írók -Tára» kiadóit is, hogy mielőtt a «Tiszta ész kritikája» magyar -fordítását kiadnák, ennek különben se könnyű útját a «Prolegomenák» -fordításával egyengessék. - -Kantnak idézett nyilatkozata azonban, hogy a «Prolegomenák» tervrajzát -adják a «Tiszta ész kritiká»-jának, csak metaforikus módon, tehát -tökéletlenűl jelzi a «Prolegomenák» sajátosságát. A «Prolegomenák» -puszta tervrajznál sokkal többet foglalnak magukban. Némely része -valóban nem egyéb mint a főmű megfelelő részeinek puszta kivonata, néha -csak tartalomjegyzéke, mely magában kevéssé érthető, tehát csekély -jelentőségű is; de a műnek első fele igazi átdolgozása a «Kritika» -megfelelő szakaszának, meglepő világosságú új feltüntetése, mely nemcsak -mint előkészítő gyakorlat a rendszer tanulmányozásához, hanem mint -vezérfonal a rendszer megvizsgálásában is fontos szolgálatot tehet. Az a -gondolattömeg, mely a «Kritiká» – ban némely helyütt oly nehézkésen -rendezkedik el, a «Kritika» megjelenése után nem merevedik meg azonnal; -kezd átalakúlni, tisztúlni, habár némelykor úgy, hogy a rendszerben -megoldatlan s megoldhatatlan kérdések szirtjei tisztább előadásban csak -láthatóbbakká válnak. - -E világosodási folyamat hat évig tart a «Tiszta ész kritikája» második -kiadása megjelenéseig 1787-ben, s ez út mentében a Prolegomenák fontos -állomást jeleznek. Még ma is vitatott az a kérdés, hogy a «Tiszta ész -kritikája» második kiadásának az elsőtől való eltérései mily -jelentőségüek, pusztán formaiak-e, vagy pedig elvi változtatásokat -foglalnak-e magukban? E kérdés eldöntésére is a Prolegomenák figyelmes -vizsgálata mellőzhetetlen. A Prolegomenák mind a rendszer fejlődésének, -mind pedig értelmének megértésében egyaránt fontos szolgálatot tehetnek. - -A következőkben nem térhetünk ki mind e kérdések tárgyalására. Ez -megkívánná a rendszernek bő ismertetését, mely feladatra egy külön műben -(Kant Élete, fejlődése és filozofiája, írta Alexander Bernát. I. kötet. -Budapest 1881. A. m. t. Akadémia könyvkiadó vállalatában) vállalkoztunk. -De ez föltételezné azt is, hogy akik a Prolegomenákat olvassák, a -«Tiszta ész kritikáját» már ismerjék. S habár ezekre is kell, hogy -tekintettel legyünk, a következőkben mégis inkább azokhoz fordulunk, kik -a «Prolegomenák» olvasásával megkezdik Kant rendszere tanulmányozását. -Ezeket akarjuk röviden a mű keletkezéséről, szerkezetéről, -sajátosságairól felvilágosítani, a magyarázatokat s ama kérdések -taglalását, melyek Kant gondolatainak fejlődésére vonatkoznak, a «Tiszta -ész kritikája» kiadásában fogjuk adni. - - -I. A Prolegomenák keletkezése. - -A mű keletkezése első nyomáról Hamann levelei tudósítanak bennünket. -(Hamann-nak Kanthoz való viszonyát l. a fordító «Kant»-jában 131–137. -l.) Hamann 1781 augusztus 5-ikén írja Herdernek: «Kant szándékozik -Kritikája népszerű kivonatát laikusok számára is kiadni» (Hamann művei -Roth kiadásában VI. k. 202. l.) s nehány nappal később azt írja -Hartknochnak: «Kant Kritikájának népszerű kivonatáról beszél, melyet, -mint igéri, laikusok számára fog kiadni.» Haman-nak e szavai azonban -épen nem tekinthetők a megírandó mű kimerítő programmjának. Ha e szók -«népszerű kivonat» magától Kanttól származnak is, azért még nem -tudhatjuk, mit értett Kant «népszerű kivonat»-on. Vajjon a főpontok -egyszerű, világos előadása, a részletek mellőzésével, nem népszerű -előadás-e a szó legjobb értelmében? A Prolegomenák-ról nem mondhatni-e, -hogy ily értelemben a legkitünőbb népszerű művek közt foglalnak helyet? -S hogy mivé válik majd a mű kidolgozás közben, midőn esetleg egészen -más, új körülmények is érvényesíthetik befolyásukat, nem árulhatta el -ama cím, mely amúgy is Kant szándékát legfölebb jelezte, de nem -jellemezhette. – Mikor fogott hozzá Kant a mű megírásához, Hamann -leveleiből nem tudhatjuk meg. Hamann 1781-ben s 1782 elején folyton -kérdezősködik barátainál, mikor lesz meg a mű (l. az illető levélrészek -összeállítását Emil Arnoldt kis művében: «Kant’s Prolegomena nicht -doppelt redigirt.» Berlin, 1879. 26–28 l. továbbá újabban az említett -porosz akadémiai kiadásban Benno Erdmann tanulmányát IV. k. 598–607 l.), -de úgy látszik, csak 1782 ápril táján tud meg valami biztosat. Mert -mindaddig majd «kivonatnak», majd «tankönyvnek» vagy «olvasókönyvnek», -majd a Kritika «pótlásának» nevezi a megírandó művet; 1782 ápril 21-én -már egy még megírandó metafizika «prolegomenáinak» nevezi, tehát -körülbelül a végleges címet adja meg neki (Prolegomena einer noch zu -schreibenden Metaphysik), habár igen jól tudja, hogy voltakép csak a -Kritika «magyarázatát», «mellékletét» fogja benne találni. - -Közben ugyanis, 1782 január 19-én megjelent az első birálat a Tiszta ész -kritikájáról, a Göttinger Gelehrte Anzeigenben (L. «Kant» I. 433. l. -ff.), mely nagy mértékben hatott Kantra és a Prolegomenák megirását is -siettette. Ama birálat írója teljesen félreértette, jobban mondva, nem -értette meg Kant gondolatait s általában nem is sejtette a mű -jelentőségét. Ama számos kisérletek egyikének tartotta, melyek homályos -nyelven régi gondolatokat elevenítenek föl s nem az igazságot, hanem a -feltűnést keresik. Kant el volt készűlve rá, hogy gondolatai mind -újságuknál, mind mély s alapvető voltuknál fogva csak lassan s nehezen -fognak érvényesűlni, de e küzdelem első tünete a göttingai bírálatban -mégis mélyen bántotta. Nagyítva a bírálat jelentőségét, mintegy -kockáztatva látta hosszú, fáradságos munkájának lassan megérlelt -gyümölcsét s e balesetet részben annak is tulajdonította, hogy nem adta -meg művének azt a közérthetőséget, mely hatását biztosíthatta volna. Ha -eddig talán bele sem fogott még a tervezett kis mű irásába, most nemcsak -megírja, de határozottabbá vált céllal és szándékkal írja meg. Ha -egyáltalán ilyenre gondolt volt eddig, most már szó sem lehetett többé -tiszta kivonatról. Népszerűséget se kereshetett többé a szó közönséges -értelmében. Nem a nagyközönséget kellett első sorban felvilágosítani, -hanem azokat, kik ily könyvekről bírálatot írnak, a filozófia tanítóit. -Azért mindjárt első sora a műnek mondja: «E prolegomenák nem tanulók, -hanem leendő tanítók használatára valók.» S már a mű címében fel kell -tüntetni nemcsak a Tiszta ész kritikája tendenciáját, hanem a -Prolegomenák polemikus élét is. Mert a Tiszta ész kritikája abból a -szempontból itélendő meg, hogy metafizika eddig egyáltalán nem volt s a -Tiszta ész kritikája veti meg először annak a tudománynak az alapját, -mely ezentúl a metafizika helyébe fog lépni. Még ezt sem vette észre ama -bírálat szerzője, s azért a Prolegomenák főleg erre fogják a -közfigyelmet terelni. Ki fogják mutatni, hogy az eddigi metafizikának -egyáltalán nincs értéke, s a Tiszta ész kritikája valósággal forradalmat -idéz elő a filozófia terén. Azért a «Prolegomenák» nem közönséges -prolegomenák (bevezetés) a metafizikához, hanem prolegomenák «minden -leendő metafizikához, mely tudományként fog szerepelhetni». S azért a mű -elején is, végén is olyatén módon jelzi a Prolegomenák célját, hogy e mű -mintegy tervnek tekintessék, melynek alapján a főművet, minden pontját -egyenkint, meg lehet majd vizsgálni. (L. 11. és 125. l.) S annyira -beleélte magát e gondolatba, hogy nem tekintve keresztülvitelének -lehetetlenségét, komolyan ajánl formális vizsgálatfélét. «Azt ajánlom, -minthogy lehetetlen terjedelmes épületet futólagos áttekintéssel azonnal -egészben itélni meg, hogy vizsgálják meg alapjától kezdve részenként s -használják ennél e Prolegomenákat általános tervrajz gyanánt, melylyel -azután alkalmilag maga a mű hasonlítható egybe.» (125. l.) «A vizsgálat -tervrajzáúl s vezérfonaláúl pedig azért ajánlom e Prolegomenákat, nem -pedig magát a művet, mert ami az utóbbinak tartalmát, rendjét, tanítási -módját s azt a gondosságot illeti, melyet minden tételre fordítottam, -hogy mielőtt felállítom, pontosan megmérem s vizsgálom, még most is -egészen meg vagyok vele elégedve (mert évek kellettek hozzá, míg nem -csak az egésszel, hanem némelykor csak egy tételével is forrásait -illetőleg meg voltam elégedve); de előadásommal az elemtan némely -szakaszaiban nem vagyok teljesen megelégedve, példáúl az értelmi -fogalmak dedukciójában vagy a tiszta ész paralogizmusaiban, mert -bizonyos terjedelmesség ott kárára van a világosságnak. Ezek helyett a -vizsgálat alapjáúl az szolgálhat, amit e szakaszokra vonatkozólag a -Prolegomenák mondanak.» (126. l.) - -«Hogy a tudósoknak ily célra való törekvéseit mikép lehetne egyesíteni, -ennek eszközeit kigondolni másokra kell bíznom.» (127. l.) – Egy külön -függelékben pedig egyenesen ama bírálattal s egy időközben megjelent más -bírálattal is foglalkozik (1782 aug. 24. a Gothaische gelehrte -Zeitungenben jelent meg Ewald bírálata, amelyet Kant második helyen 125. -l. említ) s az első ellen sújtó ellenbírálatot ír. - -A munka megírása pedig gyorsan halad előre, valószínűleg 4–6 hónap alatt -készűl el. 1782 ápril havában már tudták Königsbergben, hogy a -Prolegomenák készülnek s augusztus havában már azt írja Hamann, hogy, -amint hallja, Kant már tisztába is írta a művet. 1782 végén már -megkezdték a mű nyomását, mely 1783 elején megjelent a könyvpiacon.[2] - - -II. A mű szerkezete. - -A Prolegomenáknak az előbbiekben elmondott keletkezési története egy -sajátságos föltevésre adott alkalmat. Benno Erdmann, ki nehány kitűnő -művel gazdagította a Kant-irodalmat, abból a nézetből indul ki, hogy ama -kivonat, melyről Hamann szól, jóformán készen volt, mikor a göttingai -bírálat megjelent. A bírálat megjelenése Erdmann nézete szerint arra -birta Kantot, hogy a kivonat hátralevő részét rövidítve befejezze, s -ebbe a most már kész kivonatba számos történeti s kritikai toldásokat -közbeszúrjon. A «Prolegomenák» tehát két alkotó részből állanának, a -kivonatból s a polemikus élű toldásokból, melyek oly különböző -természetűek, hogy pusztán tartalmukat tekintve, határozottan föl lehet -ismerni, hogy mi melyik részből való. Erdmann annyira bízik e -föltevésében, hogy ennek alapján készítette a Prolegomenák új kiadását, -s tipografiailag is, a toldásokat kisebb betűkkel szedetvén, -megkülönböztette a két alkotó részt egymástól.[3] - -E föltevés szerint: - - -_Eredeti kivonat._ - -§. 1–2. (12–16 l.) - -§. 4. (17–21 l.) két darab kivételével. - -§. 5. (22–26 l.) három darab kivételével. - -§. 6.–13. az I. jegyzetig (27–33). - -§. 14–22. (40–50 l.) - -§. 23–26. (51–56 l.) - -§. 32–34. (60–62 l.) - -§. 35–38. (62–67 l.) - -§. 40–48. (73–81 l.) - -§. 49. egy mondat kivételével (82–83.) - -§. 50–52_b_. (84 l.) - -§. 52_c_–56. (87–96 l.) - - -_Későbbi toldás._ - -Bevezetés 3–11 l. - -§. 3. (16–17 l.) - -§. 4 ben 18 l. De nem tehetem – Voltaképen met. ítéletet és 21 l. A -Tiszta ész kritikájában – Szerencsés eset. - -§. 5-ben 22 l. De itt nem kell – határait megállapíthassuk; a 22. l. a -jegyzet; a 23 l. De a mily mellőzhetetlen – Mind a metafizikusok. - -§. 13-ban az I., II. és III. jegyzet (33–39 l.) - -§. 22-ben a jegyzet. (51 l.) - -§. 27–31. (56–60 l.) - -§. 34-ben a jegyzet. (61 l.) - -§. 39. (68–72 l.) - -§. 40-ben a jegyzet (74 l.) - -§. 49-ben ilyetén módon – idealizmust. 83 l. 10. sor al. - -§. 52-ben a jegyzet 84 l. - -§. 57. – a mű végeig. (96–128 l.) - -Erdmann föltevése a szöveg éles megfigyelésén alapszik s hasznos -szolgálatot is tehet a mű tanulmányozásában, figyelmeztetvén Kant -gondolatmenetének kitéréseire, polemikus fordulataira s ez okból -közöltük részletesen Erdmann szövegfelosztását; de magát a föltevést -jogosulatlannak és szükségtelennek, a szöveg felosztását pedig, -amennyiben a művet két különböző időben s különböző célzattal készült -részre akarja bontani, teljesen önkényesnek tartjuk, amiért is Erdmann -szövegfelosztását fordításunk kiadásánál teljesen mellőznünk kellett. - -Külső okok nemcsak nem kényszerítenek e föltevésre, de nem is -támogatják. Csakis Hamann révén tudjuk, hogy Kant népszerű kivonatot -akart írni; de hogy Kant maga élt-e «népszerű kivonat» szókkal; s ha élt -velük, mit értett rajtuk; s ha valóban puszta népszerű kivonatot akart -csinálni, bele fogott-e ebbe a munkába; s ha belefogott, fölhasználta-e -azt, amit írt, a Prolegomenákban: minderről nem tudunk semmit. Sőt nem -is valószínű, hogy a szó közönséges értelmében népszerű művet akart -írni; valószínűbb, hogy elejétől fogva csak rövidebben s már azért is -áttekinthetőbben, közérthetőbben s ily értelemben népszerűen akarta -előadni a kritika alapelveit. Minthogy azonban Hamann leveleiből tudjuk, -hogy 1782. elején, mielőtt a göttingai bírálat megjelent, az erkölcsök -metafizikáján dolgozott, semmi sem támogatja azt a föltevést, hogy -ugyanakkor a kivonaton is dolgozott. Ha pedig Hamann igazat mondott, ha -Kant valóban laikusoknak írt volt valamit, nem valószínű, hogy amit írt, -felhasználta abban a munkában, melyet mint mindjárt az első sorban -mondja, leendő tanítóknak szánt. Hamann-nak egy odavetett nyilatkozatára -semmikép sem lehet oly kényes műveletet alapítani, minő a mű szövegének -elejétől végig való ketté osztása s tipografiai, tehát az olvasásban -rendkívűl zavaró, megkülönböztetése. - -Belső okok sem pótolják a külsők gyengeségét. Mert ha valószínű, hogy a -göttingai bírálat előtt Kant kivonatot nem írt, hogy az egész művet a -bírálat megjelenése után írta, mi ok szólhat amellett, hogy a mű két -alkotó részből lett összeszerkesztve? Az, hogy a bírálatra vonatkozó -polemikus, cáfoló s bizonyító szavak akadnak a műben? De hiszen az egész -mű a bírálat megjelenése után készült, miért ne lehetne benne vonatkozás -e bírálatra? Vagy talán az, hogy e vonatkozások némikép elkülöníthetők a -többi részektől? Ez a vonatkozások természetéből következik, melyeknek a -gondolatmenet fősodrától el kell válniok. Talán az adna okot e -föltevésre, hogy nagyon sok a műben a kitérés, jegyzet, mellékes -észrevétel, nincs egységes szervezete, meglátszik rajta, hogy sok -helyütt toldva-foldva van? De melyik műve Kantnak nem ilyen? A -többiekhez képest a Prolegomenák még művészileg van szerkesztve. A -«Tiszta ész bírálatában» némely helyütt a legfontosabb fejtegetések -jegyzetekbe szorulnak. A Prolegomenákon meglátszik, hogy egyhuzamba -rövid idő alatt készültek, főkép az I. és II. rész, melyek -gondolatmenete gyorsan és szorosan halad célja felé. Hogy ismételt -átolvasásnál a szerzőnek egyik-másik dolog eszébe jutott, mely vagy mint -közbeszúrás, vagy mint jegyzet találta meg helyét, melynek beletoldása -vagy észrevétlenül elsimíttatott, vagy többé-kevésbbé kilátszott, az -főleg Kantnál oly természetes, de különben is annyira vele jár minden -tudományos mű készítésével, hogy legkevésbbé sem adhat jogalapot oly -merész föltevésre, minő Erdmannt a Prolegomenák szövegének kiadásánál -vezette. - -Állíthatni-e végűl, hogy az állítólagos kivonat tartalma más mivoltú, -mint a szupponált későbbi toldások, hogy talán ellenmondások, vagy -legalább a gondolat nevezetes változásai találkoznak bennük? Az magában -is teljesen valószínűtlen, mert még Erdmann nézete szerint is oly rövid -időköz választja el egymástól a két alkatrész kidolgozását, hogy ez idő -alatt Kantnak 12 év óta megszilárdult gondolatsorai nem bomolhattak -szét, vagy változhattak meg. Erdmann maga sem vetemedik ily állításokra. -Csak azt fejtegeti, hogy összehasonlítva a Kritikával, a Prolegomenák -kivonat-jellegű része egyben-másban a bizonyítási mód javítását, a -toldások pedig egyes gondolatoknak erősebb kidomborítását, s a -gondolatok továbbfejlődésének egyes csiráit mutatják. De ennek az -eredménynek a leszármaztatására teljesen fölösleges volt apodiktikus -bizonyossággal ketté választani a Prolegomenák egységes szövegét, mintha -csak Kant eredeti kézirata vagy önvallomása feküdt volna a kiadó előtt. -Igen veszedelmes præcedens volna, ha szövegkiadásoknál a kiadó -képzeletének, szubjektiv vélekedésének ekkora hatalmat engednénk meg.[4] - - -III. A «lapcsere». - -Csakhamar Erdmann nagy szövegkritikai akciója után H. _Vaihinger_ is, a -ki a Kant-kutatás terén nagy érdemeket szerzett, szövegkritikai -fölfedezéssel lépett elő, melyet «Eine _Blattversetzung in Kants -Prolegomena_ c. a. a _Philosophische Monatshefte_»-ben (Ascherson -Schaarschmidt. XV. k.) tett közzé (321–332 l.). Ugyanebben a kötetben -ugyanezen a czímen (513–532. l.) ennek az általa fölfedezett lapcserének -történeti hatásait fejtegette. E folyóirat XVI. kötetében hozzászólván -az Erdmann-Arnoldt-féle vitához, ujra előhozakodik felfedezésével, -melyet odáig senki sem bántott volt, míg végre a XIX. kötetben J. H. -_Witte_ (Die angebliche «Blattversetzung in Kants Prolegomena» 145–174. -l.) igen alaposan végzett Vaihinger fölfedezésével. Ezek után az egész -ügy épen csak ezen a helyen érdemel rövid említést; szövegkritikai -értéke nincsen, de hozzájárulhat hamis föltevéseivel a Prolegomenák -illető helyei gondolatmenetének élesebb föltüntetéséhez. - -_Vaihinger_ a Prolegomenák 2. és 4. paragrafusát (l. fordításunkban al. -13–17. l. és 17–21. l.) nem találja rendben. A 2. §. felirata ez: Az -ismeretnek ama fajáról, mely egyedül metafizikainak nevezhető. Célja -tehát a metafizikai megismerés sajátosságát feltüntetni. Melyik az a -sajátosság? Az, hogy a metafizikai itéletek szintetikusok, még pedig _a -priori_. De ebben a §-ban _c)_ alatt szó van a tapasztalati és a -mathematikai itéletekről, mint a melyek szintetikusak. Hogy a -metafizikai itéletek is szintetikusak, még csak nem is említtetik. A -dolog annál feltűnőbb, mert az idézett helyen (14. l. _c_ első pont -vége) külön megmondja, «előbb osztályozni akarom a szintetikai -itéleteket», föl is sorolja sub 1. a tapasztalati, sub 2. a mathematikai -itéleteket, de a metafizikai itéleteket nem említi. A 2. §-ban tehát -hiányzik a metafizikai itéletek említése. Ezt megtaláljuk a 4. §-ban, a -hová pedig nem való. Ebben a 4. §-ban az első pontban szóvá tétetik, -hogy metafizika mint tudomány nem létezik, mintha már előbb szó lett -volna a metafizikai itéletekről; sőt határozott utalás is történik a 2. -§. lit. c-ra (18. l. 2. sor felülről), holott az említett helyen az -illető gondolatot nem találjuk meg; ellenben a 4. §. 4 pontja egyszerre -megadja azt a fejtegetést, melyet a 2. §-ban hiába kerestünk. -(«Voltaképi metafizikai itéletek mind szintetikaiak stb. 19. l.) Ez a 4. -pont semmiféle összefüggésben nincsen a 2. és 3. ponttal, melyekben a -mathematikai itéletekről van szó; ellenben az 5. és 6. pont logikai -folytatása a 4-nek. A 6. pont így kezdődik: Der _Schluss_ dieses -Paragraphes ist also, holott a 4. §. nem ezzel a ponttal végződik, még -három jő utána. Továbbá a 4. §. felirata ez: Lehetséges-e egyáltalán -metafizika? az előbb idézett német szavak után pedig ez következik, dass -Metaphysik es eigentlich mit synthetischen Sätzen a priori zu thun habe. -Ez nem felelet arra a kérdésre, melyet a §. felirata kitűzött; erre a -kérdésre azonban igenis a következő pontok adnak feleletet. Mindezek és -még néhány itt mellőzhető okadat alapján Vaihinger _abszolut biztosnak_ -mondja, hogy a szedő tévedése folytán állott be ez a zavar. A szedő a 4. -§-nak 2., 3., 4., 5., 6. pontját (a mi fordításunkban a 18. lapon onnét -kezdve: _A tiszta mathematikai ismeret lényeges_… a 20. lapon egészen -odáig: _a filozófiai ismeret szinthetikai a priori tételeinek -megalkotása_) tévedésből tette ide a 4. §-ba, holott ez a 2. §-ba -tartozik, a végére (fordításunkban 16. l. az utolsó mondat után: hanem -csak valamely szemlélet segítségével járul). Ez a csere véget vet az -egész zavarnak, melyet most találunk. Hogy a szedő mikép tévedhetett -így, mellékes. Ha Erdmannnak igaza van, akkor a kézirat egy része úgyis -külön betoldott lapokból állott. Nevezetesebb az, hogy Kant miért nem -tesz valahol említést erről a nagy tévedésről. Talán csak észrevette? De -a birálók és fordítók közül senki sem tesz róla említést, sem _Hamann_, -a ki oly feszült érdeklődéssel várta és olvasta a művet, sem a többiek, -sem _Tissot_ a franczia, sem _Kunhardt_ a latin fordító. Ellenben Kant -ellenfeleit ez a lapcsere vitte veszedelmes tévedésekbe, így Eberhardot -és másokat. Itt azután Vaihingeren is megesik, hogy míg a 330. l. azt -állítja, hogy K. bizonyára észrevette a lapcserét (der doch wohl diese -Blattversetzung merkte), néhány hónappal később (519. l.) bebizonyítja, -hogy K. a cserét nem vette észre! (Somit haben wir das wundersame -Resultat, _dass Kant, trotzdem er die Stelle vor Augen hatte, die -Blattversetzung in seinem eigenen Buche selbst nicht gemerkt hat_). - -Az egész okoskodás sarkpontja nyilván az, hogy Kant a metafizikai -itéletek szintetikus természetének fejtegetését a 2. §-ban igéri és csak -a 4. §-ban adja. De Witte helyesen jegyzi meg, hogy Kant a 2. §-ban -azért szorítkozik a mathematikai itéletek fölemlítésére, mert ezek -érvényessége kétségen felül áll, holott az egész metafizika még kétséges -tudomány (l. id. h. 153. l.). Ez az argumentum az én nézetem szerint is -helyt áll, főleg ha hozzátesszük, hogy a Prolegomena nem rendszeres, -hanem előkészítő mű, mely a hallgatót be akarja vezetni a metafizikába, -nem pedig a metafizikát mintegy már föltételezni. Vaihingernek a 2. §. -hiányosságára vonatkozó kifogása tehát legalább is inog. Ha most -bebizonyítható, hogy a 4. §-ba minden beletartozik, amit most benne -találunk, egész okoskodása megdűl. Igaza van Wittének, hogy a 4. §. -gondolatmenete sehol ugrást, kapcsolatlanságot nem mutat, csak kár, hogy -a gondolatmenet föltűntetése és logikai összefüggésének egyszerű -fölmutatása helyett a polemia kedvéért kevéssé világossá és -áttekinthetővé teszi okoskodását, melyet néhány ide nem tartozó szempont -belekeverésével is kissé megzavar. A 4. §. 1. pontja kifejti, hogy a -metafizika kétséges tudomány. Vannak ugyan biztos tételei, de azok -analitikusok, tehát nem mondanak újat. Vannak szintetikus tételei is, de -azok meg nincsenek bebizonyítva, és a metafizikusok velük élvén, -ellentétes eredményekhez jutnak. Ez a paragrafus általános bevezetése. -Ezért kell azt a kérdést fölvetni, mely a §. feliratában foglaltatik: -Lehetséges-e egyáltalán metafizika? Azután kezdődik a fejtegetés. Ennek -kell a mathematikából indulni, mert hiszen a mathematikai tételek -bizonyítják, hogy a priori itéletek lehetnek szintetikusok. Ezt nem -látta Hume, innét az ő nagy tévedése. Ha látta volna, akkor nem hitte -volna, hogy a metafizikai tételek is tapasztalatiak (2., 3. pont). Már -pedig a voltaképi metafizikai itéletek mind szintetikusok és a prioriak; -azok a metafizikai itéletek, melyek aprioriak ugyan, de csak -analitikusak, másodrendű fontosságúak. Az eredmény tehát az: a -metafizikának tulajdonkép szintetikus a priori itéletekkel van dolga -(4., 5., 6. pont). Ennélfogva, visszatérve a §. bevezetéséhez, mely a -metafizika mai állapotáról szól és kimutatja, hogy az dogmatizmus és -szkepticizmus közt támolyog, a 7. pont azt mondja, hogy sem a -dogmatizmus, sem a szkepticizmus nem elégíthet ki bennünket, hanem (8. -pont) arra a kritikai álláspontra kell helyezkednünk, melyen a Tiszta -Ész Kritikája áll és (9. pont) szerencsénkre itt arra a biztos alapra -állhatunk, hogy mint a mathematika is bizonyítja, szintetikus a priori -itéletek valósággal _vannak_, tehát csak azt kell kutatnunk, mikép -lehetségesek. Míg tehát a §. felirata azt kérdezte: Lehetséges-e -egyáltalán metafizika, az eredmény, melyhez eljut, ez: Metafizikai -tételek mindenesetre lehetségesek, mert hiszen vannak, csak az a kérdés, -mikép lehetségesek. Ez a gondolatmenet pedig oly logikus, oly -kapcsolatos, hogy Vaihinger egész okoskodása összedűl és ennek -részleteibe bocsátkozni egészen fölösleges.[5] - - - - -TARTALOM. - - Előszó a második kiadáshoz V - A fordító bevezetése VI - _Kant Prolegomenái_ 1–128 - Bevezetés 3 - Figyelmeztetés a metafizikai ismeretek sajátosságáról §. 1–3. 12 - A prolegomenák általános kérdése: Lehetséges-e egyáltalán metafizika? - §. 4. 17 - A prolegomenák általános kérdése: Mikép lehetséges tiszta észből való - ismeret? §. 5. 22 - A transscendentalis főkérdés első része: Mikép lehetséges tiszta - mathematika? §. 6–13. 27 - A transscendentalis főkérdés második része: Mikép lehetséges tiszta - természettudomány? §. 14–39 40 - A transscendentalis főkérdés harmadik része: Mikép lehetséges - metafizika általán? §. 40–45. 73 - I. Pszikhologiai eszmék §. 46–49 79 - II. Kozmologiai eszme §. 50–54. 84 - III. Theologiai eszme §. 55. 93 - Általános megjegyzés a transc. eszmékhez §. 56. 94 - Befejezés. A tiszta ész határainak megállapításáról §. 57–60. 96 - A Prolegomenák egyetemes kérdésének megoldása: Mikép lehetséges a - metafizika mint tudomány? 111 - Függelék arról, a mi a metafizikának mint tudománynak megvalósítására - történhetnék. 117 - A Kritikáról való oly ítélet próbája, mely annak vizsgálatát megelőzi - 118 - A Kritika oly vizsgálatának javaslata, melyre ítélet következhetik - 125 - -PROLEGOMENÁK - -MINDEN LEENDŐ METAFIZIKÁHOZ - -MELY TUDOMÁNYKÉNT FOG SZEREPELHETNI. - -1783. - -E prolegomenák nem tanulók, hanem leendő tanítók használatára valók; -nekik se arra szolgáljanak, hogy egy már kész tudomány előadását rendbe -szedjék, hanem hogy mindenek előtt magát ezt a tudományt megalkossák. - -Vannak tudósok, kiknek maga a filozófia története (az ókori, valamint az -újé) az ő filozófiájok; ezek számára nem írtam e prolegomenákat. Ezeknek -be kell várniok, míg azok, kik magának az észnek forrásaiból iparkodnak -meríteni, dolgukat befejezték; azután előállhatnak majd, hogy a -történtekről a világot tudósítsák. Ellenkező esetben semmit se -mondhatnánk, amit az ő nézetük szerint már azelőtt ne mondtak volna, ezt -pedig valóban minden leendőről csalhatatlanúl meg lehet jósolni; -minthogy tudniillik az emberi elme számtalan dologról sok évszázadon -keresztül mindenféléket összeábrándozott, nem nagyon nehéz lesz minden -újhoz oly valami régit találni, ami némiképen hasonlít hozzá. - -Az én szándékom az, hogy mindazokat, kik érdemesnek találják -metafizikával foglalkozni, meggyőzzem arról, hogy egyelőre okvetetlenül -abba kell hagyniok munkájokat, ami eddig történt, nem történtnek -tekinteniök s mindenek előtt azt a kérdést felvetniök: «Lehetséges-e -egyáltalán metafizika»? - -Ha a metafizika tudomány, honnét van az, hogy nem tudott úgy mint más -tudományok, általános s állandó tetszést biztosítani magának? Ha meg nem -tudomány, mikép lehetséges, hogy folyton a tudomány színével -büszkélkedik s az emberi elmét soha ki nem haló, de soha sem is -teljesedett reményekkel ámítja? De akár tudásunkat, akár nem-tudásunkat -bizonyítsuk: ez állítólagos tudomány mivoltára vonatkozólag végre -valahára biztos megállapodásra kell jutnunk, mert úgy amint most áll, a -dolog nem maradhat. Szinte nevetségesnek látszik, hogy míg minden más -tudomány folyton előre halad: ebben a tudományban, mely maga a bölcseség -akar lenni, melytől mindenki fölvilágosítást kér, mindig ugyanazon a -helyen körben forogjunk, anélkül, hogy csak egy lépést is előre tennénk. -El is maradoztak nagyon hívei, s akik elég erőt éreznek magukban, hogy -más tudományokban kitünjenek, nem igen kockáztatják dicsőségöket oly -tudományban, melyben mindenki, ki minden egyéb dologban tudatlan, döntő -ítéletre tartja magát jogosúltnak; mert ebben az országban valóban nincs -még biztos súly meg mérték, melynek segítségével az alaposságot az üres -fecsegéstől meg lehetne különböztetni. - -Nem is oly hallatlan, hogy valamely tudomány hosszú mívelése után, a -mikor azt hisszük, hogy tudja isten mennyire jutottunk benne, valakinek -eszébe jut kérdezni: Lehetséges-e ez a tudomány s mi módon lehetséges? -Mert az emberi ész annyira szeret építkezni, hogy már többször tornyot -emelt, de azután ismét lebontotta, hogy lássa, milyen is az alapzata. -Soha sem késő észre térni; de mennél később nyilik meg eszünk, annál -nehezebben indítjuk meg. - -Amidőn azt kérdezzük, hogy valamely tudomány lehetséges-e, e tudomány -valóságát vonjuk kétségbe. Ámde e kétség bántja mindazokat, kiknek eme -vélt kincs talán mindenük; azért, aki ily kétségre vetemedik, minden -oldalról való ellentállásra legyen elkészülve. Némelyek régi s ép azért -jogosnak hitt birtokuk büszke tudatában, metafizikai kézi könyveikkel -kezükben, megvetéssel fognak reá lenézni; mások, akik nem látnak meg -egyebet, csak ami olyan, amilyet már azelőtt valahol láttak, nem fogják -megérteni; s egy ideig minden úgy marad, mintha mi sem történt volna, -ami közeli változás reményét vagy aggodalmát kelthetné. - -Mindazáltal előre merem mondani, hogy e prolegomenák önálló gondolkozású -olvasója nemcsak eddigi tudományában fog kételkedni, hanem csakhamar -teljesen meg fog győződni róla, hogy amíg az itt kifejtett -követeléseknek, melyeken a metafizika lehetősége fordúl meg, eleget nem -tesznek, minden metafizika lehetetlen; minthogy pedig ez eddig nem -történt, metafizika egyáltalán nincs még. Mivel azonban másrészt a -metafizika szükséglete sem veszhet ki,[6] mert az egyetemes emberi ész -érdekeivel a legbensőbb módon kapcsolatos: át fogja látni, hogy a -metafizika teljes reformja, jobban mondva újjászületése, eddig teljesen -ismeretlen tervrajz alapján, bármennyire ellene szegüljenek is egy -ideig, okvetetlenül be fog következni. - -Locke s Leibniz kísérletei óta, jobban mondva a metafizika keletkezése -óta, ameddig csak története ér, nem történt semmi, aminek döntőbb hatása -lehetett volna e tudomány sorsára, mint az a támadás, melyet David Hume -ellene intézett. Nem világította ugyan meg az ismeretnek e fajtáját, de -mégis szikrát ütött, mellyel, ha fogékony taplóra talál, melynek tüzét -gondosan ápolják s növelik, világosságot gyújthattak volna. - -Hume leginkább a metafizikának egyetlen egy, de fontos fogalmából, -tudniillik az ok s okozat kapcsolata fogalmából (tehát e fogalom -származékfogalmából is, minő erő és cselekvés stb.) indúlt ki, s -fölhívta az észt, amely azt állítja, hogy e fogalmat saját belsejében -teremtette, mondaná meg neki: mely joggal gondolja ő, hogy valami olyan -mivoltú lehet, hogy ha tétetik, ezzel szükségképen valami más is -tétetik; mert hiszen ezt jelenti az ok fogalma. Megcáfolhatatlanúl -bizonyította, hogy az ész teljesen képtelen ily kapcsolatot _a priori_ -és fogalmakból gondolni; ez a kapcsolat ugyanis szükségességet foglal -magában; már pedig elgondolhatatlan, miért kelljen, mert valami van, -azért valami másnak is szükségkép lennie; mikép állítható tehát, hogy -ily kapcsolat fogalma _a priori?_ Ebből azt következtette, hogy az ész -teljesen csalódik e fogalmával: tévesen tartja tulajdon édes -gyermekének, holott nem egyéb, mint fattyúhajtása a képzeletnek, mely a -tapasztalattól megtermékenyítve bizonyos képzeteket gyakran -összetársított s az ebből eredő szubjektiv szükségességet, tudniillik -megszokást, objektiv, észbeli szükségességnek tüntette föl. Ebből meg -azt következtette, hogy az ész egyáltalán nem képes ily kapcsolatokat -még általánosságban sem gondolni, mert fogalmai ez esetben pusztán -költöttek volnának; az észnek állítólagos _a priori_ ismeretei mind nem -egyebek hamisan bélyegzett közönséges tapasztalatoknál, ami más szóval -annyi, hogy metafizika egyáltalán nincs s nem is lehetséges.[7] - -Bármily elhamarkodott s helytelen volt is Hume következtetése, de -legalább kutatáson alapúlt s e kutatás megérdemelte volna, hogy korának -kiváló gondolkodói egyesüljenek avégett, hogy a föladatot abban az -értelemben, melyben ő előadta, ha lehet, szerencsésebben megoldják, -amivel azután okvetetlenül a tudomány teljes reformja járt volna. - -De a sors, mely sohasem kedvezett a metafizikának, úgy akarta, hogy -senki meg ne értse. Az ember bizonyos kínnal látja, hogy ellenfelei -Reid, Oswald, Beattie s még legutóbb Priestley is mennyire félreértik -föladatának sarkpontját; s mindig elfogadottnak tekintve, amit épen -kétségbe vont, ellenben nagy hévvel s többnyire nagy szerénytelenséggel -is igaznak bizonyítgatva, amit kétségbe vonni soha eszébe nem jutott: -oly kevés hasznát vették útbaigazító gondolatának, hogy minden a régiben -maradt, mintha semmi se történt volna. Nem az volt a kérdés, hogy az ok -fogalma igaz, hasznavehető s a természet megismerésében -mellözhetetlen-e, mert ezt Hume soha kétségbe nem vonta; hanem Hume azt -kutatta, hogy az ész _a priori_ gondolja-e ezt a fogalmat, aminek -következtében azután minden tapasztalattól független belső igazságú s -alkalmasint szélesebb körben, mint csak a tapasztalat tárgyaira -alkalmazható volna. Csak e fogalom eredetéről volt szó, nem -alkalmazásának szükségességéről; ha egyszer eredetével volnánk -tisztában, a többit, alkalmazásának föltételeit s érvényességének körét, -könnyen meg lehetne állapítani. - -A föladat megértésére azonban a híres férfiú ellenfeleinek igen mélyen -be kellett volna nyomúlniok az ész mivoltába, amennyiben ez csakis -tiszta gondolatokkal foglalkozik, ami terhükre volt. Föltaláltak tehát -egy kényelmesebb eszközt, hogy tudomány nélkül is hetvenkedhessenek, -tudniillik hivatkoztak a józan észre. – Való igaz is, hogy a józan ész -nagy adománya az égnek; de tettekkel kell bizonyságot adnunk róla, -gondolkodásunk s beszédünk megfontolt s okos voltával, nem pedig azzal, -hogy amidőn okos dolgot igazolásunkra mondani nem tudunk, ő reá mint -oraculumra hivatkozunk. A józan észre akkor s nem előbb hivatkozni, -amikor tudásból, meg tudományból kifogytunk, egyike az újabb idők -agyafúrt találmányainak, melynek segítségével a legüresebb fecsegő -bátran kiállhat s mérkőzhetik a legalaposabb eszűvel. Amíg csak egy -csöpp belátásunk marad, tartózkodni fogunk ily kétségbeesett -segítségtől. S ha közelről nézzük, ily fölebbezés nem egyéb, mint -hivatkozás a tömeg ítéletére, oly tapsokra, melyeken a filozófus -elpirúl, míg a népszerű élcelő diadalmaskodik s nagyra van velük. De -talán szabad hinnem, hogy Hume csakúgy tarthatott számot józan észre, -mint Beattie s még azonfölül, amivel Beattie bizonyára nem rendelkezett, -kritikai észre is, amely a közönséges értelmet korlátok közé szorítja, -hogy fönjáró spekulációkra ne vetemedjék; vagy pedig ha csak ilyenekről -van szó, döntő itélettől tartózkodjék, mert nem bír számot adni a maga -alapelveiről; csak így maradhat meg azután egészséges józan értelemnek. -Véső s kalapács igen alkalmasak lehetnek ácsmunkálatok teljesítésére, de -a rézmetszésben a metszőtűvel kell élnünk. Hasonlóképen mind a józan, -mind a spekulativ ész, de mindegyik a maga módján hasznavehető; amaz, ha -oly ítéletekről van szó, melyek a tapasztalatban találnak közvetetlen -alkalmazást; emez, ha általánosságban, tiszta fogalmak alapján itélnek, -mint például a metafizikában, melyben az úgynevezett józan észnek, mely -maga magát, de gyakran csak _per antiphrasin_ nevezi annak, nincs szava. - -Nyiltan vallom: épen David Hume emléke szakította először félbe, sok -évvel ezelőtt, dogmatikai álmomat s adott egészen más irányt a -spekulativ filozófia terén folytatott kutatásaimnak. Következtetéseit -éppenséggel nem fogadtam el. Ezek úgy jöttek létre, hogy Hume nem egész -kiterjedésében vette szemügyre a föladatot; csak a föladat egy részére -gondolt, mely, ha nem az egészet tekintjük, nem adhat fölvilágosítást. -De ha alapos, habár nem egészen kifejtett gondolatból indulunk ki, -melyet más valaki ránk hagyott, akkor biztosan remélhetjük, hogy -messzibbre jutunk, mint az az éleseszű ember, kinek e világosság első -szikráját köszönjük. - -Én azért először is megkísérlettem, nem lehetne-e Hume kifogását -egyetemesíteni és csakhamar láttam, hogy az ok meg okozat kapcsolatának -fogalma távolról sem az egyedüli, mely által az értelem dolgok -kapcsolatát _a priori_ gondolja, hanem hogy a metafizika csakis ily -fogalmakból áll. Iparkodtam számukat megállapítani s miután ez -kivánságom szerint t. i. egyetlen egy elv alapján sikerült, hozzáfogtam -e fogalmak dedukciójához, melyekről most már biztosan tudtam, hogy nem a -tapasztalatból, mint Hume gondolta, hanem a tiszta észből erednek. Ez a -dedukció, mely éleseszü elődömnek lehetetlennek látszott, melyre rajta -kívül soha senki még csak nem is gondolt, habár mindenki, anélkül, hogy -objektiv érvényességük jogosultságát kutatta volna, élt e fogalmakkal, – -mondom – e dedukció volt a legnehezebb föladat, melyre valaha valaki a -metafizika érdekében vállalkozhatott; a legnagyobb baj pedig az volt, -hogy e munkában az egész metafizika, amennyi csak belőle található, -legkisebb segítségemre sem lehetett, mert hiszen e dedukcióval kell -előbb a metafizika lehetőségét bizonyítani. Miután pedig a Hume-féle -problemát nemcsak egy részleges esetben, hanem egész kiterjedésében -megoldanom sikerült: biztosan, habár még mindig csak lassan, előre -haladhattam, hogy végre a tiszta ész egész körét, mind határaira, mind -pedig tartalmára vonatkozólag, teljesen s egyetemes elvek alapján -meghatározhassam, amire a metafizikának szüksége volt, hogy rendszerét -biztos terv szerint fölépíthesse. - -Tartok azonban tőle, hogy a Hume-féle problemának lehető legnagyobb -kiterjedésében való kivitele (tudniillik a Tiszta Ész Kritikája) úgy fog -járni, mint maga a problema járt, midőn először fölvetették. Helytelenül -fogják megítélni, mert félreértik; félre fogják érteni, mert a könyvet -át fogják ugyan lapozni, de át nem gondolni; ily fáradságot pedig azért -nem akarnak majd reá fordítani, mert a mű száraz, homályos, a megszokott -fogalmakkal ellenkezik s hozzá még hosszadalmas is. Megvallom ugyan, -hogy meglep, ha filozófusoktól hallok panaszt népszerűség, kellemesség s -kényelem hiányáról oly esetben, midőn egy dicsőített s az emberiség -számára mellözhetetlen igazság létéről van szó, melyet csak a tudományos -pontosság legszigorúbb szabályai alapján lehet megállapítani; a -népszerűség itt idővel bekövetkezik ugyan, de kezdetben nem járhat vele. -Jogosúltnak ismerem azonban el azt a kifogást, hogy itt-ott művem -homályos, ami részben onnét származik, mert a terv terjedelmes volta -megnehezíti a főpontok áttekintését; ezen fogok is e prolegomenák által -segíteni. - -Ama mű, mely a tiszta ész tehetségét egész kiterjedésében s határaiban -tárgyalja, amellett megmarad annak az alapnak, melyre a prolegomenák -csak mint előkészítő gyakorlatok vonatkoznak; mert ama Kritikának mint -rendszeres és legkisebb részeiben teljes tudománynak készen kell lennie, -mielőtt metafizikára csak gondolhatnánk is. - -Régóta megszokták, hogy avúlt, kopott ismereteket azáltal tüntetnek föl -újaknak, hogy előbbi kapcsolataikból kiveszik s önkényes szabású -rendszeres ruhát aggatnak reájuk új címekkel; ama Kritikától sem vár -majd az olvasók legnagyobb része egyebet. De e prolegomenák majd -megértetik vele, hogy az merőben új tudomány, melynek eddigelé gondolata -sem jutott eszébe senkinek, melynek puszta eszméje is ismeretlen volt, s -melyhez abból, mi eddig volt, semmi egyebet se lehetett fölhasználni, -mint Hume útbaigazító kételyeit. De Humenak sem volt sejtése egy efféle -valóságos tudomány lehetségéről. Ő, hogy biztosságba helyezze hajóját, a -partra (a skepticizmus partjára) húzta, a hol heverhet s elrothadhat; -míg én kalauzt adok neki, aki a hajókormányzásnak a földgömb ismeretéből -levont biztos szabályai alapján, tökéletes tengeri mappával s kompasszal -fölszerelve, biztosan vezetheti, ahová kedve tartja. - -Ha valaki egy új tudományhoz, mely egészen elszigetelten áll s egyetlen -a maga nemében, azzal az előitélettel közeledik, hogy már meglévő -állítólagos ismeretei segítségével megitélheti, holott mindenek előtt ép -ez ismeretek valóságában kell kételkednie; akkor nem érhet el egyebet, -mint hogy, talán a kifejezések hasonlósága miatt, mindenben azt véli -látni, mit már különben tud, csakhogy minden elferdítettnek, -értelmetlennek, zavarosnak látszik előtte, mert nem a szerző -gondolataiból indúl ki, hanem saját, hosszú megszokás folytán -természetévé vált felfogásmódjából. A mű hosszadalmassága azonban, -amennyiben magából a tudományból s nem az előadás módjából ered, a -szükségkép vele járó szárazság és skolasztikus pontosság nagy hasznára -válhatnak ugyan az ügynek, de magának a könyvnek csakugyan ártalmára -kell hogy legyenek. - -Igaz, hogy nem mindenkinek adatott oly mélyrehatóan s egyúttal oly -vonzóan írni, mint David Humenak, vagy oly alaposan s amellett oly -elegánsan, mint Moses Mendelssohnnak; de népszerűséget, azt hiszem, én -is adhattam volna előadásomnak, ha csak tervet akartam volna csinálni s -annak végrehajtását másoknak dicsérőleg ajánlgatni, s ha nem a tudomány -érdeke, mely oly régóta foglalkoztatott, feküdt volna szívemen. Mert -különben nagy állhatatosság, sőt nem csekély önmegtagadás kellett ahhoz, -hogy a korai kedvező fogadtatás csábításával szemben, későbbi ugyan, de -tartós tetszés reményének adjak elsőséget. - -Terveket csinálni gyakran kényelmes, dicsekvő szellemi foglalkozás, -mellyel az ember teremtő lángész színét adja magának, másoktól -követelvén, mit maga sem tud teljesíteni, gáncsolván, mit maga sem tudna -jobban csinálni s olyanokat ajánlgatván, miket maga sem tudna hol -keresni; habár az ész általános Kritikájának jó tervéhez is, ha az a -rendes jámbor óhajtások nyilvánításánál egyéb akar lenni, több kell, -mintsem az ember gondolná. De a tiszta ész oly elkülönített és maga -magában teljesen kapcsolatos kör, hogy egyik részéhez sem nyúlhatunk -anélkül, hogy a többieket is ne érintsük, és semmit sem végezhetünk, ha -csak előbb mindenik résznek nem állapítottuk meg helyét, s az egyiknek a -másikra való hatását. Minthogy ugyanis semmi sincsen rajta kívül, ami -körén belül ítéletünket helyre igazíthatná: azért mindenik résznek -érvényessége és használata attól a viszonytól függ, melyben ez magának -az észnek többi részeihez van, amint egy szerves test alkatánál az egyes -tagok célja csak az egésznek teljes fogalmából származtatható le. Azért -ily Kritikáról mondhatni, hogy ha csak nem teljes és a tiszta ész minden -alkotó részét ki nem meríti, megbízhatatlan; e képesség köréről vagy -mindent meg kell határoznunk és állapítanunk, vagy pedig semmit. - -De habár puszta terv, amely megelőzi a tiszta ész kritikáját, -érthetetlen, megbizhatatlan és haszontalan volna, annál hasznosabb a -terv, ha a kész műre következik. Mert a terv alapján azután -áttekinthetjük az egészet, egyenkint megvizsgálhatjuk a főpontokat, -melyeken minden megfordul és ez előadást egyben-másban jobban -rendezhetjük be, mint a mű első kidolgozása alkalmával lehetett. - -Ime, ez ilyen terv, mely a befejezett műre következik és amely -analitikai módszer szerint haladhat, holott magát a művet egészen -szintetikai módszer szerint kellett készítenem, hogy a tudomány minden -izületében, mint egészen sajátos ismereterő alkata, természetes -kapcsolatában előtünjék. Aki e tervet, melyet mint minden jövendő -metafizikához való bevezetést előre bocsátok, ugyancsak homályosnak -találja, az fontolja meg, hogy nem kell mindenkinek ép metafizikát -tanulni, s hogy sok oly ember van, ki alapos, sőt mélyebb tudományokban -is, ha csak közelebb állnak a szemlélethez, szépen előrehalad, míg oly -kutatásokban, melyek csupa elvont fogalmak körül forognak, nem tud -boldogulni, amely esetben legjobb lesz tehetségeit más tárgyra -fordítani. De aki arra vállalkozik, hogy metafizikát ítéljen meg, sőt -maga írjon: annak okvetetlenül eleget kell tennie az itt fölállított -követelményeknek, akár úgy, hogy elfogadja az én megoldásomat, akár -pedig, hogy alaposan megcáfolja s mást tesz helyébe, – mellőzni nem -mellőzheti. Ami pedig azt a sokat hánytorgatott homályosságot (a -kényelmesség vagy rövidlátás e szokott köpenyét) illeti, annak is megvan -a maga haszna; mert mindazok, kik minden más tudományban óvatosan -hallgatnak, azok metafizikai kérdésekben mesterként beszélnek, bátran -ítélnek, mivel tudatlanságuk itt nem üt ugyan el nagyon mások -tudományától, de igenis az igazi kritika alapelveitől. Ezekről tehát -méltán mondhatni: - - _Ignavum, fucos, pecus a praesepibus arcent._ - -Virg. - - - - -PROLEGOMENÁK. Figyelmeztetés a metafizikai ismeretek sajátosságairól. - - -1. §. A metafizika forrásairól. - -Ha valamely ismeretet tudományként akarunk előadni, előbb pontosan meg -kell állapítani tudnunk, ami mástól megkülönbözteti, ami tehát sajátos -benne, máskülönben a tudományok határai összezavarodnak s egyiket sem -tárgyalhatjuk alaposan, amint mivolta megkívánja. - -Akár a tudomány tárgyának, akár a megismerés forrásainak vagy a -megismerés módjának különbségéből, akár ezek egynehányából vagy -valamennyiből együttvéve ered e sajátosság, de csak ezen alapúlhat a -lehető tudomány s körének eszméje. - -Ami először valamely metafizikai ismeret forrásait illeti, már -fogalmukban rejlik, hogy e források nem lehetnek tapasztalatiak. Elvei -tehát (s ezekhez nemcsak alaptételei, hanem alapfogalmai is tartoznak) -nem meríthetők a tapasztalatból; mert nem fizikai, hanem metafizikai, -azaz a tapasztalat körén túl levő ismeret akar lenni. Tehát nem -alapúlhat sem külső tapasztalaton, mely forrása a tulajdonképeni -fizikának, sem belsőn, mely alapja a tapasztalati lélektannak. Tehát _a -priori_, vagyis tiszta értelemből és tiszta észből való ismeret. - -De ezzel még nem különböznék a tiszta mathematikától; azért tiszta -filozófiai ismeretnek kell nevezni. Ami e kifejezés jelentését illeti, -hivatkozom a Tiszta Ész Kritikájára 712. l. stb., ahol az ész használata -e két fajának különbségét világosan s kielégítően előadtam. Ennyit a -metafizikai megismerés forrásairól. - - -2. §. Az ismeretnek ama fajáról, mely egyedül metafizikainak nevezhető. - - -_a)_ A szintetikai s analitikai ítéletek különbségéről általában. - -Metafizikai ismeretnek csupa _a priori_ itéletekből kell állnia; ezt -forrásainak sajátos mivolta követeli. De bármily forrásból származnak is -ítéletek, vagy bármilyenek is logikai formájukat illetőleg: -különbözhetnek egymástól tartalomban, aszerint mint vagy pusztán -magyarázók, midőn az ismeret tartalmát semmivel se növelik, vagy pedig -bővítők, midőn az ismeret tartalmát növelik; az előbbiek analitikai, az -utóbbiak szintetikai ítéleteknek nevezhetők. - -Az analitikai ítélet állítmánya nem mond egyebet, mint a mi az alany -fogalmában valósággal, habár nem oly világosan és tudatosan, -gondoltatott. Ha azt mondom: minden test kiterjedt, ezzel semmivel sem -bővítettem fogalmamat a testről, csak fölbontottam; mert a kiterjedést -már az ítélet előtt, habár nem külön kifejezve, a test fogalmában -valóban gondoltam, az ítélet tehát analitikai. Ellenben ez a mondat: -némely test nehéz, olyasmit foglal az állítmányba, amit a test általános -fogalmában tényleg nem gondoltam, tehát ez az ítélet, növelvén -fogalmamat, bővíti ismeretemet, s azért szintetikai ítélet a neve. - - -_b)_ Valamennyi analitikai ítélet közös alapelve az ellenmondás tétele. - -Az analitikai ítéletek mind egészen az ellenmondás tételén alapúlnak s -mivoltuknál fogva _a priori_ ismeretek, akár empirikusak ama fogalmak, -melyek anyagúl szolgálnak nekik, akár nem. Minthogy ugyanis valamely -állító analitikai ítélet állítmányát már az alany fogalmában gondoljuk, -azért ellenmondás nélkűl nem tagadható róla; hasonlóképen analitikai, de -tagadó ítéletben az állítmány ellentétét okvetetlenül tagadnom kell, -ugyancsak az ellenmondás tételénél fogva. Példák ezekre e mondatok: -Minden test kiterjedt, és: egy test sem kiterjedés nélkül való -(egyszerű). - -Ugyanezért minden analitikai tétel, ha fogalmai empirikusak is, _a -priori_ ítélet, példáúl az arany sárga fém; mert ennek megtudására az -aranyról való fogalmamon kívül, mely magában foglalja azt, hogy e test -sárga fém, további tapasztalatra nem szorulok, mert ép ezekből áll -fogalmam, melyet csak föl kellett bontanom, anélkül, hogy rajta kívül -egyebet keressek. - - -_c)_ Szintetikai ítéletek egyéb elvre szorúlnak, mint az ellenmondás -tételére. - -Vannak szintetikai _a posteriori_ ítéletek, melyeknek eredete empirikus; -de vannak olyanok is, melyek _a priori_ bizonyosak s tiszta értelemből -meg észből erednek. De mindkettő megegyezik abban, hogy pusztán az -analizis alaptétele, tudniillik az ellenmondás tétele alapján nem -származhatnak; még egészen más alaptételre szorúlnak, ámbár bármely -alaptételből is, de minden esetre az ellenmondás tétele szerint -származtatandók le, mert ezzel a tétellel, habár nem minden belőle -származtatható le, ellenkezni nem ellenkezhetik semmi. Előbb osztályozni -akarom a szintetikai ítéleteket. - -1. Tapasztalati ítéletek mindig szintetikaiak. Mert képtelenség volna -analitikai ítéletet tapasztalatra alapítani, hiszen ily ítélet -alkotásánál nem is szabad a fogalom körét elhagynom, tehát nem szorúltam -a tapasztalat bizonyságára. Hogy valamely test kiterjedt, _a priori_ -bizonyos, nem pedig tapasztalati ítélet. Mert mielőtt a tapasztalathoz -fordulok, megvannak az itéletemhez szükséges föltételek a fogalomban, -melyből az állítmányt az ellenmondás tétele alapján csak ki kell vonnom, -miáltal egyszersmind ítéletem szükségességének tudatára juthatok, melyre -a tapasztalás nem is taníthatna. - -2. Mathematikai ítéletek mind szintetikaiak. Ez a tétel az emberi ész -taglalóinak úgy látszik teljesen elkerülte figyelmüket, sőt -homlokegyenest ellenkezik is föltevéseikkel, habár tagadhatatlanúl igaz, -s a következőkben nagy fontosságú. Mert midőn látták, hogy a -mathematikusok következtetései mind az ellenmondás tételének fonalán -haladnak (amit minden apodiktikus bizonyosság mivolta követel), -elhitették magukkal, hogy az alaptételek is mind az ellenmondás -tételéből ismerhetők meg, amiben nagyon tévedtek; mert szintetikai -ítélet az ellenmondás tételéből átlátható ugyan, de csak ha más -szintetikai tétel megelőzi, melyből leszármaztatható; nem pedig magában. - -Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy tulajdonképi mathematikai tételek -mindig _a priori_ ítéletek, nem pedig empirikusak, mert szükségességet -foglalnak magukban, mely tapasztalatból nem eredhet. De ha ezt nem -fogadnák el, akkor tételemet a tiszta mathematikára szorítom, melynek -már fogalmával vele jár, hogy nem empirikus, hanem tiszta _a priori_ -ismeretet zár magában. - -Kezdetben ugyan azt gondolhatná az ember, hogy e tétel 7 + 5 = 12 -pusztán analitikai tétel, mely hét meg öt összegének fogalmából az -ellenmondás tétele alapján következik. De ha közelebbről tekintjük, azt -találjuk, hogy 7 meg 5 összegének fogalma nem foglal egyebet magában, -mint a két számnak egy számba való összefoglalását, amiből még nem tudom -meg, melyik az a szám, mely a kettőt egybefoglalja. Tizenkettőnek a -fogalmát meg épenséggel nem gondoltam azzal, hogy pusztán a hét meg -ötnek egybefoglalását gondolom; s ha ily lehetséges összegről való -fogalmamat még annyit taglalgatom is, a tizenkettőt nem találom meg -benne. E fogalmak körét át kell lépnem, segítségül véve a szemléletet, -mely a kettő egyikének megfelel, teszem az öt ujjamat vagy (mint Segner -aritmetikájában) öt pontot s így egymás után a szemléletben adott ötnek -az egységeit a hétnek fogalmához hozzáadnom. E tétellel tehát 7 + 5 = 12 -valóban bővítem fogalmamat s az előbbi fogalomhoz újat teszek hozzá, -mely amabban épen nem foglaltatott; az aritmetikai tétel tehát mindig -szintetikai, amiről még inkább meggyőződünk, ha nagyobb számokat -veszünk; ilyenkor világosan átlátjuk, hogy bármikép forgassuk is -fogalmunkat, ha a szemléletet nem hívjuk segítségül, fogalmaink puszta -taglalgatásával az összeget nem találhatjuk meg soha. - -Ép oly kevéssé analitikai a tiszta geometriának valamely tétele. -Szintetikai tétel, hogy két pont közt az egyenes vonal a legrövidebb. -Fogalmam az egyenesről ugyanis nem foglal magában mennyiséget, csak -minőséget. A legrövidebbnek a fogalma tehát tisztán hozzájárúlt és -semmiféle taglalgatás által nem vonható ki az egyenes vonal fogalmából. -A szemléletet kell itt segítségűl hívnom, csak ennek alapján lehetséges -a szintezis. - -Néhány más tétel, melyet a geometerek fölvesznek, valóban analitikai -ugyan s az ellenmondás tételén alapúl; de ezek csak mint azonos tételek -a módszer láncolatáúl szolgálnak, nem pedig alapelvek; ilyen példáúl _a -= a_, az egész maga magával egyenlő vagy _(a + b)_ > _a_, azaz az egész -nagyobb valamely részénél. S még ezek is, habár puszta fogalmak alapján -érvényesek, a mathematikában csak mert a szemléletben föltüntethetők, -nyernek bebocsátást. Rendesen csak a kifejezés kétértelműsége hiteti el -velünk, hogy ily apodiktikus ítéletek állítmánya már benfoglaltatik -fogalmunkban, az ítélet tehát analitikai. Tartozunk ugyanis egy adott -fogalomhoz egy bizonyos állítmányt hozzá gondolni s e szükségesség már -vele jár a fogalommal. De nem az a kérdés, hogy mit tartozunk -hozzágondolni valamely adott fogalomhoz, hanem hogy valósággal habár -homályosan mit gondolunk benne e ekkor kitünik, hogy az állítmány ama -fogalmakhoz szükségkép ugyan, de nem közvetetlenül, hanem csak valamely -szemlélet segítségével járúl. - - -3. §. Jegyzet az ítéleteknek analitikaiakra és szintetikaiakra való -általános beosztásához. - -Ez a beosztás az emberi értelem kritikája szempontjából mellőzhetetlen s -azért megérdemli, hogy benne klasszikus legyen; nem igen tudom, hogy más -egyebütt nagyobb haszonnal járna. S ebben találom meg okát annak, hogy -dogmatikai filozófusok, kik metafizikai ítéletek forrását mindig csak -magában a metafizikában, nem pedig rajta kívül a tiszta ész törvényeiben -keresték, ezt a beosztást, mely magától látszik kinálkozni, mellőzték, -és mint a híres Wolf vagy a nyomdokait követő éleselmű Baumgarten, az -elegendő ok tétele bizonyítását, mely nyilván szintetikai, az -ellenmondás tételében kereshették. Ellenben már Locke művében az emberi -értelemről találom e beosztás sejtését. Mert a negyedik könyv harmadik -főrészének 9. §-ában és tov., miután már előbb a képzeteknek ítéletekben -való különböző kapcsolatáról s e kapcsolat forrásairól beszélt, melyek -egyikét az azonosságban vagy ellenmondásban keresi (analitikai -ítéletek), másikát azonban a képzeteknek egy alanyban való létében -(szintetikai ítéletek), kimondja a 10. §-ban, hogy ismeretünk _(a -priori)_ ez utóbbiakról igen szűk, s jóformán semmi. De amit az -ismeretnek e fajáról mond, oly kevéssé határozott s szabályokra fejtett, -hogy nem csudálhatni, ha senki, még Hume sem talált benne alkalmat ily -fajta tételekről elmélkedni. Mert efféle általános s mégis határozott -elveket nem igen tanulhatunk másoktól, kik előtt csak homályosan -lebegtek. Előbb saját gondolkodásunkkal kellett rájuk akadnunk, csak -azután találjuk meg őket másutt is, ahol először bizonyára nem leltük -volna, mert maguk a szerzők sem tudták, hogy megjegyzéseiknek ily eszme -szolgált alapúl. Akik maguk soha nem gondolkodnak, mégis vannak oly -éleselműek, hogy mindent, amit megmutatnak nekik, kifürkésznek abban, -amit már azelőtt mondtak, ahol pedig azelőtt ugyancsak nem látta meg -senki. - - - - -A PROLEGOMENÁK általános kérdése: Lehetséges-e egyáltalán metafizika? - - -4. §. - -Ha oly metafizika, mely mint tudomány megállhatna, valósággal megvolna; -ha mondhatnók: itt a metafizika, tanuljátok és ő ellenállhatatlanúl s -változhatatlanúl meg fog titeket győzni a maga igazságáról: akkor ama -kérdés felesleges volna, s csak az a kérdés maradna fönn, mely inkább -éleselműségünk próbájára, mint maga a dolog lételének bizonyítására -vonatkoznék, tudniillik, hogyan lehetséges s mi úton-módon jut el az ész -hozzá. De az emberi észnek ez esetben nincs oly jó dolga. Nem utalhatni -egy könyvre sem, mint teszem utalunk Euklidesre, mondván: ez itt a -metafizika, itt találjátok e tudomány főcélját, egy legfőbb lény s a -jövő élet ismeretét, a tiszta ész elveiből bizonyítva. Mert sok tételre -utalhatunk ugyan, melyek apodiktikailag bizonyosak s melyeket soha meg -nem támadtak; de ezek mind analitikaiak s inkább a metafizika anyagára, -építő szereire tartoznak, mint ismeretünk bővítésére, amit tulajdonképen -a metafizikában keresünk. (2. §. _lit. c._) De mégha szintetikai -tételekre (például az elegendő ok tételére) utaltok is, melyeket soha -tiszta észből, tehát – a mint pedig kötelességtek lett volna – _a -priori_ nem bizonyítottatok, melyeket azonban mindenki szívesen elismer; -mégis, ha e tételeket főcélotokra akarjátok fölhasználni, oly -megengedhetetlen s bizonytalan állításokra vetemedtek, hogy minden -időben az egyik metafizika ellenmondott a másiknak vagy magukban az -állításokban, vagy pedig ez állítások bizonyításában s ezzel tartós -tetszésre való jogát maga rombolta le. Sőt bizonyára ily tudomány -megalkotásának kísérlete volt első oka az oly korán támadt -skepticismusnak; a gondolkozásnak ebben a módjában pedig az ész oly -erőszakot követ el maga magán, hogy az nem keletkezhetett volna, ha az -ész nem esik vala teljesen kétségbe azon, hogy legfontosabb céljait el -nem érheti. Mert rég mielőtt a természetet kezdték rendszeresen kutatni, -kutatták az elszigetelt észt, melyet a közönséges tapasztalat némileg -kiművelt; mert hiszen az ész mindig rendelkezésünkre van, holott a -természet törvényeit fáradságosan ki kell kutatni; s így a metafizika -mindig habként a felszínen úszott, de úgy, hogy amint az, amelyet -lemerítettek, szétfoszlott, azonnal új hab mutatkozott a felszínen, -melyet némelyek buzgón gyűjtöttek, míg mások, ahelyett, hogy e tünemény -okát a mélységben keresték volna, nagyra voltak azzal, hogy amazok hiú -fáradságát nevették. - -A tiszta mathematikai ismeret lényeges, s minden más _a priori_ -ismerettől megkülönböztető jele az, hogy épenséggel nem fogalmakból, -hanem mindig csak a fogalmak szerkesztése útján (Tiszta Ész Kr. 713. l.) -jő létre. Minthogy tehát tételeiben a fogalmon túl a fogalomnak -megfelelő szemlélet tartalmához kell haladnia, azért tételei nem -származhatnak s ne is származzanak fogalmak taglalása útján, azaz -analitikailag, tehát valamennyien szintetikaiak. - -De nem tehetem, hogy ne figyelmeztessek ama kárra, melyet e könnyű és -jelentéktelennek látszó megfigyelésnek mellőzése a filozófiára hozott. -Hume, midőn azt a filozófushoz méltó hivatást érezte magában, hogy -átvizsgálja a tiszta _a priori_ ismeret egész területét, melyen az -emberi értelem oly nagy birtokra tart számot, meggondolatlanúl egy -egész, még pedig a legfontosabb tartományt, tudniillik a tiszta -mathematikát, elvágott belőle, abban a hitben, hogy mivolta, s hogy úgy -mondjam, alkotmánya egészen más alapelveken, tudniillik csakis az -ellenmondás tételén alapszik; s habár a tételeket nem osztotta be oly -határozottan s általánosan és így megnevezve mint én itt tettem, mégis -jóformán azt mondotta: a tiszta mathematika csak analitikai, a -metafizika ellenben szintetikai _a priori_ ítéleteket foglal magában. -Ebben meg nagyon tévedt s e tévedése döntőleg káros hatással volt egész -felfogására. Ha e tévedés nem esik meg rajta, akkor kutatását -szintetikai ítéleteink eredetéről messze az okság metafizikai fogalmán -túl, az _a priori_ mathematika lehetőségére is kiterjeszti vala, mert -ezt is szintetikainak kellett volna elismernie. De akkor metafizikai -tételeit épenséggel nem a puszta tapasztalatra alapíthatta volna, mert -különben a tiszta mathematika sarktételeit is a tapasztalatnak vetette -volna alá, és sokkal józanabb elméjű volt, hogy sem ezt tehette volna. A -jó társaság, melybe a metafizika ilyetén módon került volna, megvédte -volna lealázó bántalmak veszélyétől; mert a csapások, melyeket neki -szántak, szükségkép amazt is érték volna, amit Hume nem akart, nem is -akarhatott; és akkor ez éleselmű ember oly elmélkedésekre tért volna, -melyeknek a mieinkhez hasonlítaniok kellelt volna, de amelyek az ő -utánozhatatlan szép előadásában végtelen sokat nyertek volna. - -Voltaképi metafizikai ítéletek mind szintetikaiak. Metafizikához tartozó -ítéleteket meg kell különböztetni a voltaképi metafizikai ítéletektől. -Amazok közt sok analitikai van, de ezek csak eszközül szolgálnak a -metafizikai ítéletekhez, amelyek a tudomány célját teszik s amelyek -mindig szintetikaiak. Mert ha fogalmak, mint példáúl a szubstanciáé, -tartoznak a metafizikához, akkor az e fogalmak puszta taglalásából -származó ítéletek, mint pl. szubstancia az, ami csak mint szubjektum -létezik sat., szükségkép szintén a metafizikához tartoznak, s több -efféle analitikai ítélet segítségével a fogalmak meghatározását meg -akarjuk közelíteni. De minthogy valamely tiszta értelmi fogalomnak -(minőket a metafizika magában foglal) az analizise nem más úton -történik, mint bármely más empirikus fogalomé, mely nem tartozik a -metafizikához, (példáúl a levegő rugékony folyadék, melynek rugékonyságá -ta hidegség semmiféle eddig ismert foka nem szünteti meg): azért a -fogalom sajátosan metafizikai ugyan, de az az ítélet nem az; mert ez a -tudomány neki sajátos módon alkotja meg _a priori_ ismereteit, ezt tehát -attól, ami vele más értelmi ismeretekkel közös, meg kell különböztetni; -így pl. az a tétel: minden ami a dolgokban szubstancia, állandó, -szintetikai és sajátos metafizikai tétel. - -Ha az _a priori_ fogalmakat, melyek a metafizika anyagát s építő szereit -alkotják, előbb bizonyos elvek szerint összegyűjtöttük, akkor e fogalmak -taglalása nagy értékű; ezt külön részként (mintegy _philosophia -definitiva_-ként), mely puszta analitikai, a metafizikához tartozó -tételeket foglal magába, a szintetikai ítéletektől, melyek magát a -metafizikát alkotják, elkülönítve is elő lehet adni. Mert valóban e -taglalásoknak sehol egyebütt nincs számbavehető hasznuk, mint a -metafizikában, t. i. tekintettel a szintetikai tételekre, melyeket -azokból az előbb széttagolt fogalmakból meg kell alkotni. - -E szakasz végszava tehát, hogy a metafizikának voltakép szintetikai _a -priori_ tételekkel van dolga, és csak is ezek teszik célját; ehhez -szüksége van ugyan fogalmainak némely taglalására, tehát analitikai -ítéletekre, de akkor eljárása nem különbözik más ismeretfajétól, amidőn -fogalmainkat taglalás után csak világossá akarjuk tenni. De a metafizika -igazi tartalmát az _a priori_ megismerés megalkotása teszi, mind -szemléletek, mind fogalmak útján, végül pedig a filozofiai ismeret -szintetikai _a priori_ tételeinek megalkotása. - -Megunván tehát a dogmatizmust, mely semmire sem tanít bennünket; meg a -skepticizmust, mely még csak nem is igér semmit, a megengedett nem-tudás -nyugalmát sem; ösztönözve az ismeret fontosságától, melyre szükségünk -van; s hosszú tapasztalás folytán gyanúval eltelve minden ismeret iránt, -melynek birtokában hisszük magunkat vagy amely a tiszta ész címe alatt -kinálkozik: csak egy kritikai kérdésünk marad hátra – s a reá adandó -felelettől függ jövő magunktartása: lehetséges-e egyáltalán a -metafizika? De e kérdésre nem valamely valóságos metafizika bizonyos -állításai ellen intézett skeptikus kifogásokkal, (mert most még nem -ismerünk el egyet sem), hanem egy ily tudománynak még csak problematikus -fogalmából kell feleletet adni. - -A Tiszta Ész Kritikájában e kérdésre vonatkozólag szintetikailag jártam -el, t. i. úgy, hogy magát a tiszta észt vizsgáltam s magában e forrásban -iparkodtam mind alkotó elemeit, mind tiszta használatának törvényeit -elvek szerint megállapítani. Ez nehéz munka és oly olvasót kíván meg, ki -el van szánva lassan-lassan belegondolni magát oly rendszerbe, mely -semmi egyebet nem vesz alapúl, mint magát az észt, amely tehát, anélkül -hogy valamely tényre támaszkodnék, az ismeretet őseredeti csiráiból -iparkodik kifejteni. _Prolegomenák_-nak ellenben előgyakorlatoknak kell -lenniök; inkább csak utalniok kell arra, mit kelljen csinálni, hogy -valamely tudományt eshetőleg megvalósítsunk, mint magát a tudományt -előadni. Tehát támaszkodniok kell valamire, amit már biztosnak tudunk, -ahonnét bizalommal megindulhatunk s előre nyomulhatunk a forrásokhoz, -melyeket még nem ismerünk, s melyeknek fölfedezése nem csak biztosan -megmagyarázza, amit tudtunk, hanem sok oly ismeret körét is föltárja, -mely mind ugyanazon forrásokból ered. A Prolegomenák módszeres eljárása -tehát, főleg ama prolegomenáké, melyek egy jövő metafizikára akarnak -előkészíteni, _analitikai_ lesz. - -Szerencsés eset azonban, hogy bár nem tehetjük föl, hogy a metafizika -mint tudomány valósággal van, mégis bizalommal mondhatjuk, hogy bizonyos -tiszta szintetikai _a priori_ ismeretek valódiak s adva vannak, t. i. a -tiszta mathematika és tiszta természettudomány; mert mindkettő oly -tételeket foglal magában, melyek részint tiszta észből apodiktikusan -bizonyosak, részint pedig mint amelyekben minden tapasztalat megegyezik -s melyek mégis a tapasztalattól függetlenek, általánosan el vannak -ismerve. Tehát legalább nehány meg nem vitatott szintetikai a priori -ismeretünk van, s nem kell kérdeznünk, lehetséges-e (mert hiszen -valósággal megvan), hanem csak mikép lehetséges, hogy az adottak -lehetségének alapelvéből mind a többieknek is lehetséget -leszármaztathassuk. - - - - -A PROLEGOMENÁK általános kérdése: Mikép lehetséges tiszta észből való -ismeret? - - -5. §. - -Fent láttuk az analitikai és szintetikai ítéletek közti hatalmas -különbséget. Analitikai ítéletek lehetségét könnyen megérthettük, mert -csakis az ellenmondás tételén alapszik. _A posteriori_ szintetikai -ítéletek lehetsége, t. i. azoké, melyeket a tapasztalatból merítünk, -ugyancsak nem szorúl külön magyarázatra; mert a tapasztalat maga nem -egyéb, mint észrevételek folytonos összetétele (synthesis). Tehát csak -_a priori_ szintetikai ítéletek lehetségét kell keresnünk vagy -kutatnunk, mert ezek lehetsége szükségkép egyéb elveken alapszik, mint -az ellenmondás tételén. - -De itt nem kell előbb ily tételek lehetségét kutatnunk, azaz kérdeznünk, -vajjon lehetségesek-e? Mert elég ily tételünk van, még pedig kétségtelen -bizonyossággal adva, s minthogy itt analitikai módszer szerint járunk -el, ennélfogva abból indulunk ki, hogy efféle szintetikai, de tiszta -észismeret valódi; de azután mégis kutatnunk kell e lehetség okát s -kérdeznünk, mikép lehetséges ez ismeret avégből, hogy lehetsége -alapelveiből használatának föltételeit, ennek körét s határait -megállapíthassuk. A voltaképi, iskolaszerű szabatossággal kifejezett -kérdés tehát, melytől minden függ, ez: - -Mikép lehetségesek szintetikai _a priori_ tételek? - -Fentebb, népszerűség kedvéért, kissé máskép fejeztem ki a kérdést, t. i. -mikép lehetséges tiszta észből való ismeret; bátran tehettem, mert -minthogy itt pusztán a metafizika és forrásai forognak kérdésben, az -előbbiek után reméllem, mindenki emlékezni fog rá, hogy ha tiszta észből -való ismeretről beszélünk, soha az analitikairól, hanem csakis -metafizikairól van szó.[8] - -E kérdés megoldásától függ a metafizika egész léte: élete vagy halála. -Ha valaki még oly tetszetősen adja benne elő állításait; ha -következtetést következtetésre zsúfolva halmoz: míg előbb ama kérdésre -nem tudott kielégítően felelni, jogomban áll mondani: mind hiába való -haszontalan bölcselkedés s hamis bölcsesség. Tiszta ész alapján -beszélsz, s nem csak adott fogalmakat taglalván, hanem új kapcsolatokat -alkotván, melyek nem az ellenmondás tételén alapszanak s melyeket mégis -minden tapasztalattól teljesen függetleneknek vélsz átláthatni, számot -tartasz arra, hogy _a priori_ ismereteket mintegy teremtesz; hogyan -jutottál ehhez, hogyan fogod e követelőzéseidet igazolni? Az általános -emberi ész megegyezésére nem szabad hivatkoznod; mert e tanú tekintélye -csak közönséges mende-mondán alapszik. - - _Quodcunque ostendis mihi sic, incredulus odi._ - -Horatius. - -De a mily mellőzhetetlen a felelet erre a kérdésre, oly nehéz is -egyszersmind; s habár a főok, hogy miért nem iparkodtak már régen -megfelelni rá, abban van, hogy még csak eszébe sem jutott senkinek, hogy -ilyesfélét kérdezni lehessen; mégis egy második ok az, hogy ez egy -kérdés kielégítő megoldása sokkal tartósabb, mélyebb s fárasztóbb -gondolkodást követel, mint valaha a legterjedelmesebb metafizikai munka, -mely első megjelenése alkalmával halhatatlanságot igért szerzőjének. -Minden józan olvasó, ha e föladat követelményeit gondosan megfontolja, -nehézségétől megrettenve, eleinte megoldhatatlannak kell hogy gondolja, -s ha ily tiszta szintetikai _a priori_ ismeretek tényleg nem léteznének, -tisztán lehetetlennek vélje, ami David Hume-on tényleg megesett, habár ő -a kérdést távolról sem állította maga elé oly általánosságban, mint mi -állítottuk s kellett is állítanunk, ha azt akarjuk, hogy a felelet az -egész metafizikára döntő legyen. Mert mikép lehetséges – mondá amaz -éleselmű ember – hogy ha valamely fogalom adva van, én e fogalom körét -átléphessem és vele egy más fogalmat összekapcsolhassak, mely amabban -épen nem foglaltatik, még pedig olykép, mintha emez szükségkép tartoznék -amahhoz? Csak tapasztalat szolgáltathat nekünk ily kapcsolatokat (ezt -következteté ő abból a nehézségből, melyet lehetetlenségnek tartott) s -ama vélt szükségesség, vagy, ami egyre megy, az annak tartott _a priori_ -ismeret nem egyéb, mint hogy megszoktunk valamit igaznak tartani s azért -a szubjektiv szükségességet objektivnek vélni. - -Ha az olvasó panaszkodik, hogy e feladat megoldásával sok bajt és -fáradságot szerzek neki, próbálja meg s oldja meg maga könnyebb módon. -Talán akkor majd lekötelezve érzi magát annak, ki ily mély kutatás -munkáját ő helyette magára vállalta s inkább még némikép csodálkozik -azon a könnyűségen, mely a dolog mivoltához képest a megoldásnak -adatott; éveken át tartó fáradságba is került, míg a feladatot egész -általánosságban, abban az értelemben, melyben a mathematikusok élnek e -szóval, t. i. minden esetre kiterjeszkedve, meg lehetett oldani s végre -analitikai alakban is, mint itt történt, előadni. - -Mind a metafizikusok tehát ünnepélyesen föl vannak függesztve -munkájuktól, míg erre a kérdésre: - -Mikép lehetségesek szintetikai _a priori_ ismeretek? - -kielégítően meg nem feleltek. Mert csak ez a felelet adja meg nekik azt -a kreditivát, melyet föl kell mutatniok, ha a tiszta ész nevében valamit -közölni akarnak velünk; ha ezzel nem rendelkeznek, el kell készülve -lenniök rá, hogy a józan emberek, kiket már annyiszor megcsaltak, -közleményük minden további vizsgálata nélkül el fogják utasítani őket. - -De ha nem mint tudományt, hanem mint üdvös és az általános emberi -értelemhez alkalmazkodó rábeszélések mesterségét akarják dolgukat -folytatni, ez iparukban senki méltányosan meg nem akaszthatja őket. -Észszerű hit szerény nyelvével fognak azután élni; be fogják vallani, -hogy arról, ami minden lehetséges tapasztalat határain túl van, nem hogy -tudnának valamit, de még sejtelmük sem lehet, s hogy (nem spekulativ -használatra, mert erről le kell mondaniok, hanem pusztán gyakorlati -célból) csak feltesznek valamit, ami az értelem és akarat vezetéséhez az -életben lehetséges, sőt mellőzhetetlen. Csak így viselhetik majd hasznos -és bölcs emberek nevét, még pedig annál nagyobb mértékben, mennél inkább -lemondanak a metafizikusokéról, mert ezek spekulativ filozofusok akarnak -lenni; s minthogy ha _a priori_ ítéletekről van szó, nem érhetjük be -üres valószínűségekkel (mert amit állítólag _a priori_ ismerünk meg, azt -ép ezzel szükségesnek hirdetjük), azért nem engedhetjük meg nekik, hogy -sejtésekkel játszadozzanak; állításuknak tudománynak kell lennie, -különben egyáltalán semmi. - -Mondhatni, hogy az egész transscendentalis filozófia, mely a metafizikát -szükségkép megelőzi, ma nem egyéb, mint csakis az itt föladott kérdésnek -rendszeres és kimerítő, teljes megoldása, hogy tehát eleddig -transscendentalis filozófia nincsen. Mert ami ennek nevét viseli, -tulajdonkép a metafizikának egy része; de ama tudománynak előbb ez -utóbbinak a lehetségét kell megállapítania, tehát meg kell előznie -minden metafizikát. Nem is szabad tehát csodálkoznunk rajta, hogy egy -egész tudomány, még pedig más tudományoktól vett segítség nélkül, tehát -egészen új tudomány szükséges ahhoz, hogy csak egyetlen egy kérdésre -kielégítően feleljünk; ha e megoldás bajjal, fáradsággal, sőt némi -homályossággal jár is. - -Midőn most e megoldáshoz fogunk, még pedig analitikai módszer alapján, -föltételezvén, hogy ily tiszta észből való ismeretek valósággal vannak, -az elméleti ismeretnek (mint amelyről itt egyedül szó van) csak két -tudományára hivatkozhatunk, t. i. a tiszta mathematikára s tiszta -természettudományra, mert csak ezek tüntethetik föl a tárgyakat -szemléletben, tehát ha bennük netalán _a priori_ ismeretekre akadnánk, -ezek igazságát vagy a tárggyal való megegyezésüket _in concreto_, azaz -valóságukat mutathatnók meg; amiből aztán lehetségük alapjához -analitikai úton haladhatnánk. Ez nagyon megkönnyíti a munkát, melyben az -általános elmélkedések nem csak alkalmaztatnak tényekre, hanem sőt -belőlük indulnak, míg a szintetikai eljárásban egészen _in abstracto_, -fogalmakból kellene őket leszármaztatnunk. - -De hogy e valódi s egyszersmind alappal biró tiszta _a priori_ -ismeretekből ahhoz, amit keresünk, t. i. a metafizikához mint -tudományhoz fölemelkedhessünk, bele kell foglalnunk főkérdésünkbe azt, -ami bennünk e metafizikát megindítja, ami mint természetesen adott, de -igazságát illetőleg nem gyanútlan _a priori_ ismeret neki alapúl -szolgál, és amelynek ez ismeretek lehetőségét kritikailag nem vizsgáló -földolgozását már rendesen metafizikának neveznek: egy szóval az e -tudományhoz való természeti hajlandóságunkat; e szerint a -transscendentális főkérdésre, négy más kérdésre osztva kell sorban -feleletet adnunk. - -1. Mikép lehetséges tiszta mathematika? - -2. Mikép lehetséges tiszta természettudomány? - -3. Mikép lehetséges metafizika egyáltalán? - -4. Mikép lehetséges metafizika mint tudomány? - -Látni való, hogy habár e föladatok megoldása főkép a Kritika lényeges -tartalmát fogja föltüntetni, mégis van benne sajátos is, ami magában is -figyelemre méltó, t. i. adott tudományokhoz a forrásokat magában az -észben keressük, hogy ezen az uton azt a tehetséget, melynél fogva ez az -ész valamit _a priori_ megismer, maga által a tény által megvizsgáljuk -és kimérjük. Ez által maguk e tudományok is, habár nem tartalmukat, de -helyes használatukat illetőleg előbbre jutnak s midőn közös eredetük -felsőbb kérdését deritjük föl, saját mivoltukra is nagyobb világosság -árad. - - - - -A TRANSSCENDENTALIS FŐKÉRDÉS ELSŐ RÉSZE. Mikép lehetséges tiszta -mathematika? - - -6. §. - -Íme egy nagy s kipróbált ismeret, mely már most is bámulatos terjedelmű -s határtalan kiterjedést igér a jövőben; mely minden izében -apodiktikusan bizonyos, azaz föltétlenül szükséges, tehát nem alapszik -tapasztalati okokon, ennélfogva tiszta szüleménye az észnek, de -azonfölül minden izében szintetikai. «Hogyan képes az emberi ész ily -ismeretet egészen _a priori_ hozni létre?» Minthogy nem alapúl s nem -alapúlhat tapasztalatokon, nem tételez-e föl e képesség valamely _a -priori_ ismeretalapot, mely mélyen rejtőzik, de ha csak első csiráit -szorgalmasan kutatjuk, e hatásaiból talán mégis megismerhető? - - -7. §. - -Azt találjuk, hogy minden mathematikai ismeretben az a sajátos, hogy -fogalmát előbb a szemléletben, még pedig _a priori_, tehát nem -empirikus, hanem tiszta szemléletben kell föltüntetnie, ami nélkül egy -lépést sem tehet előre; ítéletei ezért _intuitivak_, míg a filozofiának -puszta fogalmakból vont _diskurziv_ ítéletekkel kell beérnie s -apodiktikus tanait a szemlélet segitségével megvilágosíthatja ugyan, de -le belőle nem vonhatja. A mathematika mivoltának e megfigyelése már is -elvezet lehetségének első s legfelső föltételéhez: valamely tiszta -szemlélet kell hogy alapúl szolgáljon neki, melyben minden fogalmát _in -concreto_ s mégis _a priori_ tüntetheti föl, vagy amint mondani szokás, -megszerkesztheti.[9] Ha e tiszta szemléletet s ennek lehetségét -megtalálhatjuk, akkor könnyen magyarázható belőle, mikép lehetségesek _a -priori_ szintetikai tételek a mathematikában, tehát az is, mikép -lehetséges maga e tudomány. Mert valamint a tapasztalati szemlélet -minden nehézség nélkül lehetővé teszi, hogy a szemlélet valamely -tárgyáról alkotott fogalmunkat oly állítmányokkal, melyeket maga a -szemlélet szolgáltat, a tapasztalatban szintetikailag kibővíthessük, -azonkép a tiszta szemlélet is lehetővé teszi ezt, csak azzal a -különbséggel, hogy az utóbbi esetben a szintetikai ítélet _a priori_ -bizonyos s apodiktikus lesz, az előbbi esetben pedig csak _a posteriori_ -s tapasztalatilag bizonyos; mert emebben csak az foglaltatik, ami a -véletlen tapasztalati szemléletben, amabban pedig, ami a tiszta -szemléletben szükségkép találtatik; mert mint _a priori_ szemlélet -minden tapasztalat vagy egyes észrevevés előtt van elválaszthatatlanúl -összekötve a fogalommal. - - -8. §. - -De a nehézség ezzel úgy látszik inkább nő, mint csökken. Mert most az a -kérdés: Mikép lehet valamit _a priori_ szemlélni? Szemlélet oly képzet, -mely mintha közvetetlenül függne a tárgy jelenlététől. Lehetetlennek -látszik ennélfogva, _a priori_ eredetileg szemlélni, mert akkor a -szemlélet előbb jelen volt vagy most jelen levő tárgy nélkül való volna, -tehát szemlélet sem lehetne. Fogalmak oly természetűek ugyan, hogy -némelyeket, t. i. azokat, melyekkel csak a tárgyat általában gondoljuk, -_a priori_ alkothatunk, anélkül, hogy a tárgyhoz közvetetlen viszonyban -volnánk, pl. a mennyiség, ok stb. fogalma; de még ezek is, hogy értelmet -s jelentést nyerjenek, rászorúlnak arra, hogy _in concreto_ használjuk, -azaz valamely szemléletre alkalmazzuk, mely által nekünk ennek tárgya -adatik. De mikép előzheti meg a tárgy szemlélete magát a tárgyat? - - -9. §. - -Ha szemléletünknek oly fajtájúnak kellene lennie, hogy dolgokat úgy -állít maga elé, amint magukban vannak, akkor _a priori_ szemlélet -lehetetlen volna, akkor minden szemlélet empirikus volna. Mert hogy mi -foglaltatik magában a tárgyban, csak úgy tudhatom, ha jelen s adva van -előttem. Igaz, hogy akkor is megfoghatatlan, mikép ismertetheti meg -velem valamely jelenlevő dolog szemlélete magát a dolgot, amint magában -van, minthogy tulajdonságai nem szállhatnak át az én értelmembe; de ha -ezt mégis lehetségesnek gondoljuk, az efféle szemlélet még sem lehetne -_a priori_, azaz mielőtt a tárgyat szemlélem; mert enélkül nem található -ki, min alapúlna képzetünknek a tárgyra való vonatkozása, hacsak nem -sugallaton. Azért csak egy mód van, mikép előzheti meg szemléletem a -valóságos tárgyat, s lehet _a priori_ ismeret, ha ugyanis nem foglal -magában egyebet, mint az érzékiség formáját, mely énemben minden való -benyomást, melylyel tárgyak engem illetnek, megelőz. Mert hogy érzékek -tárgyai csak az érzékiség e formája szerint szemlélhetők, azt _a priori_ -tudhatom. Ebből következik, hogy tételek, melyek az érzéki szemléletnek -csak e formájára vonatkoznak, az érzékek tárgyaira vonatkozólag -lehetségesek s érvényesek lesznek; hasonlókép megfordítva: szemléletek, -melyek _a priori_ lehetségesek, soha egyébre, mint érzékeink tárgyaira, -nem vonatkozhatnak. - - -10. §. - -Csak az érzéki szemlélet formája által szemlélhetünk tehát dolgokat _a -priori_, de ennek következtében a tárgyakat csak úgy ismerhetjük meg, -amint nekünk (érzékeinknek) megjelenhetnek, nem amint magukban vannak; -és e föltevés okvetetlenül szükséges, hogy szintetikai _a priori_ -tételeket lehetségeseknek ismerjünk el, vagy ha tényleg rájuk akadunk, -lehetségüket megértsük s eleve megállapítsuk. - -De tér s idő azok a szemléletek, melyeket a tiszta mathematika minden -apodiktikus és szükséges ismeretének s ítéletének alapúl vet; mert a -mathematikának minden fogalmát előbb a szemléletben, a tiszta -mathematikának pedig a tiszta szemléletben kell feltüntetnie, azaz -megszerkesztenie, ami nélkül (minthogy nem analitikailag, t. i. a -fogalmak taglalása útján, hanem csak szintetikailag járhat el) nem tehet -egy lépést sem, mert hiányzik a tiszta szemlélet, melyben egyedűl a -szintetikai _a priori_ itéletekhez való anyag adva van. A geometria a -tér tiszta szemléletét veti alapúl. Az arithematika még számfogalmait is -az egységeknek sorban való hozzáadásával az időben hozza létre, de főkép -a tiszta mechanika a mozgásról való fogalmait csak az idő képzete -segítségével hozhatja létre. Mindkét képzet azonban pusztán szemlélet; -mert ha a testek s ezek változásainak (mozgás) empirikus szemléletéből -minden empirikus elemet t. i. ami az érzékletre tartozik, elhagyunk: -megmarad a tér s idő, amelyek tehát tiszta szemléletek; ezek amazoknak -_a priori_ szolgálnak alapúl, s azért maguk nem hagyhatók el soha; de -épen azzal, hogy tiszta _a priori_ szemléletek, azt bizonyítják, hogy -érzékiségünknek puszta formái, melyeknek minden tapasztalati -szemléletet, azaz valódi dolgok észrevevését meg kell előzniök, s melyek -szerint tárgyak _a priori_ megismerhetők, de persze csak amint nekünk -megjelennek. - - -11. §. - -A jelen szakasz feladata tehát meg van oldva. Tiszta mathematika mint -szintetikai _a priori_ ismeret csak úgy lehetséges, hogy nem vonatkozik -egyébre, mint az érzékek tárgyaira, melyek tapasztalati szemléletének -tiszta szemlélet (a tér és időé) még pedig _a priori_ szolgál alapúl, s -azért szolgálhat alapúl, mert e tiszta szemlélet nem egyéb, mint az -érzékiség puszta formája, mely a tárgyak valódi megjelenését megelőzi, -valósággal lehetővé tevén ezt. De ez _a priori_ szemlélés lehetsége a -jelenségnek nem anyagára vonatkozik, t. i. arra, ami benne érzéklet, -mert ez tapasztalati benne, hanem csak formájára, térre meg időre. Ha -valaki csak legkevésbbé is kételkednék benne, hogy mindkettő nem -maguknak a dolgoknak határozmánya, hanem a dolgoknak az érzékiséghez -való viszonyáé, szeretném tudni, mikép tudhatjuk _a priori_, tehát a -dolgokkal való ismeretségünk előtt, t. i. mielőtt ezek adva volnának, -hogy szemléletüknek milyen mivoltúnak kell lennie, amint ezt a térre s -időre vonatkozólag valóban tudjuk. Ellenben ez igen is érthető, ha -mindkettőt csak érzékiségünk formai föltételének, a tárgyakat pedig csak -jelenségeknek tartjuk, mert akkor a jelenség formáját, azaz a tiszta -szemléletet igenis magunkból, azaz _a priori_ képzelhetjük. - - -12. §. - -A dolgot megvilágítja s megerősíti, ha a geometerek rendes s okvetlen -szükséges eljárását tekintjük. Két adott alak teljes hasonlóságáról -(amidőn az egyik minden tekintetben a másik helyére tehető) szóló minden -bizonyítás végre is azon alapszik, hogy a kettő egymást födi, ami -nyilván nem egyéb, mint közvetetlen szemléleten alapuló szintetikai -tétel; s e szemléletnek tisztának s _a priori_ adottnak kell lennie, -különben ama tételt nem tarthatnók apodiktikusan bizonyosnak, csak -tapasztalati bizonyosságú volna. Azt mondanók: így látni ezt mindig, s -csak eddigi észleletünk határain belül érvényes. Az a tétel, hogy a -teljes tér (mely maga nem határa többé valamely más térnek) három -kiterjedésű, s tér egyáltalán nem is lehet több kiterjedésű, azon a -tételen alapszik, hogy egy pontban csak három vonal metszheti egymást -derékszög alatt; ez a tétel azonban nem is bizonyítható fogalmakból, -hanem közvetetlenül szemléleten alapúl, még pedig tiszta _a priori_ -szemléleten, mert apodiktikusan bizonyos; az efféle követelések -lehetősége is: egy vonal a végtelenig (in infinitum) húzandó, vagy a -változásoknak sora (pl. mozgás által megjárt útak) végtelenbe -folytatandó, a tér meg idő oly képzetét tételezi föl, mely pusztán a -szemlélettől függ, t. i. amennyiben magában nem határolja semmi; -fogalmakból soha sem következtethetnők. A mathematikának tehát valóban -tiszta _a priori_ szemléletek szolgálnak alapúl, amelyek annak -szintetikai s apodiktikailag érvényes tételeit lehetővé teszik; -transscendentalis dedukciónk a tér meg időbeli fogalmainkról tehát -egyszersmind a tiszta mathematika lehetőségét magyarázza, amelyet ily -dedukció nélkül, s anélkűl, hogy föltételeznők, hogy «mindazt, ami -érzékeinknek adathatik (a külsőknek a térben, a belsőknek az időben) -csak amint megjelenik, nem amint magában van, szemléljük», -megengedhetünk ugyan, de semmiképen át nem láthatunk. - - -13. §. - -Akik még nem tudnak attól a felfogástól szabadulni, hogy tér meg idő -valódi tulajdonságok, melyek magukhoz a dolgokhoz tartoznak, -éleselműségüket a következő paradoxonon gyakorolhatják s ha hiába -fáradoztak megoldásán, legalább néhány pillanatra előitéletektől menten -gyaníthatják, hogy a tér meg időnek érzéki szemléletünk puszta formáivá -való sülyesztése talán mégis alapos. - -Ha két dolog minden tekintetben, mely mindeniken külön egyáltalán -megismerhető (minden a mennyiséghez s minőséghez tartozó határozmányban) -azonegy, abból azt kell következtetnünk, hogy az egyik minden esetben s -tekintetben a másik helyére tehető, anélkül, hogy e csere a legkisebb -fölismerhető különbséget okozná. Ez így is van a sík alakokkal a -geometriában; de különböző szferikus alakok ama teljes belső megegyezés -ellenére külső viszonyukban mégis annyira különbözők, hogy az egyik -épenséggel nem tehető a másik helyére; pl. két gömbháromszög a két -félgömbön, melynek közös alapja az æquatornak egy íve, teljesen egyenlő -lehet, mind vonalaiban, mind szögeiben, úgy hogy ha az egyiket külön s -teljesen leírom, semmit sem találhatok benne, ami nem volna meg a -másiknak leírásában, s az egyik még sem tehető a másik helyére (t. i. az -ellenkező félgömbre); itt tehát mégis oly belső különbség van a két -háromszög között, melyet semmiféle értelem belsőlegesnek nem mondhat s -amely csak a térbeli külső viszonyban nyilvánúl. De közönségesebb -eseteket akarok felhozni, melyek a mindennapi életből vehetők. - -Mi lehet hasonlóbb kezemhez vagy fülemhez s vele minden tekintetben -egyenlőbb, mint képe a tükörben? S még sem tehetem azt a kezet, melyet a -tükörben látok, az eredetinek a helyébe; mert ha ez jobb kéz volt, az a -tükörben balkéz, a jobb fül képe bal fül, mely amannak a helyére nem -tehető. Itt semmiféle, értelemmel kigondolható belső különbség nincs; -mégis a különbség, amennyire érzékeim tanuskodnak róla, belsőleges, mert -a bal kéz a jobbal minden kölcsönös egyenlősége s hasonlósága mellett -sem foglalható ugyanazon határok közé (nem kongruálhatnak), az egyik -kézre való keztyűt nem húzhatom föl a másikra. Mi itt a megoldás? E -tárgyak nem képzetek a dolgokról, amint magukban vannak, s amint a -tiszta ész megismerhetné, hanem érzéki szemléletek, azaz jelenségek, -melyeknek lehetsége bizonyos magukban ismeretlen dolgoknak máshoz, t. i. -érzékiségünkhöz való viszonyán alapszik. Ez érzékiségben már most a tér -a külső szemlélet formája, s minden tér belső meghatározása csak az -által lehetséges, hogy külső viszonyát az egész térhez, melynek amaz -csak egyik része, megállapítjuk; más szavakkal, a rész csak az egész -által lehetséges, ami maguknál a dolgoknál, mint a puszta értelem -tárgyainál sohasem fordúlhat elő, de puszta jelenségeknél igenis -előfordúlhat. Hasonló s egyenlő, de mégis inkongruens dolgoknak (pl. -ellenkező értelemben kanyarodó csigáknak) különbségét azért nem is -magyarázhatjuk meg semmiféle fogalommal, csak a jobb és balkézhez való -viszonyukkal, ami közvetetlenül a szemlélet dolga. - - -I. Jegyzet. - -A tiszta mathematikának s főleg a tiszta geometriának csak azon föltétel -mellett lehet objektiv valósága, hogy pusztán érzékek tárgyaira irányúl, -de ezekre vonatkozólag áll az az alapelv, hogy érzéki képzetünk -épenséggel nem maguknak a dolgoknak képzete, hanem csak ama módé, amint -megjelennek nekünk. Ebből következik, hogy a geometria tételei nem -valahogy költő képzeletünk puszta szüleményének határozmányai, tehát -valódi tárgyakra biztossággal nem vonatkoztathatók, hanem szükségkép -érvényesek a térre, tehát mindenre is, ami a térben található, mert a -tér nem egyéb, mint minden külső jelenség formája, amelyben érzékek -tárgyai egyedül adhatók nekünk. Az érzékiségen, melynek formáját a -geometria alapúl veti, alapszik külső jelenségek lehetsége; ezekben -tehát sohasem lehet egyéb, mint amit a geometria megszab nekik. Egészen -másképen állna a dolog, ha az érzékeknek a tárgyakat, amint magukban -vannak, kellene föltüntetniök. Mert akkor a tér képzetéből, melyet a -geometer ennek mindenféle sajátságával _a priori_ alapúl vesz, semmikép -sem következnék, hogy mindez azzal együtt, ami belőle következhetik, ép -így van meg a természetben is. A geometer terét puszta képzelménynek -tartanók s nem tulajdonítanánk neki objektiv érvényességet, mert nem -láthatnók át, mikép egyeznek meg szükségkép tárgyak ama képpel, melyet -magunktól s eleve róluk alkotunk. Ellenben ha e kép, vagy inkább e -formális szemlélet érzékiségünk lényeges tulajdonsága, mely által -egyedül tárgyak adhatók nekünk, az érzékiség pedig nem magukat a -tárgyakat, hanem csak jelenségeiket tünteti föl, könnyen megértjük, -egyszersmind kétségbevonhatatlanúl bebizonyítottuk, hogy érzéki világunk -minden külső tárgyának szükségkép pontosan meg kell egyeznie a geometria -tételeivel, minthogy csak az érzékiség, külső szemléletének formája (a -tér) által, amellyel a geometer foglalkozik, teszi ama tárgyakat, mint -puszta jelenségeket lehetségessé. Mindenkorra figyelemre méltó tünemény -marad a filozófia történetében, hogy volt idő, midőn még mathematikusok -is, kik egyszersmind filozófusok voltak, nem ugyan geometriai tételeik -helyességében, amennyiben pusztán a térre vonatkoztak, hanem magának e -fogalomnak objektiv érvényességében s az ő, valamint geometriai -meghatározásainak a természetre való alkalmazásában kételkedni kezdtek, -mert tartottak tőle, hátha a vonal a természetben mégis fizikai -pontokból, a valódi tér tehát a tárgyban egyszerű részekből áll, bárha -az a tér, melyre a geometer gondol, semmikép sem állhat ilyenekből. Nem -látták át, hogy csak ez a gondolatbeli tér teszi lehetővé a fizikai -tért, t. i. magát az anyagnak a kiterjedését; hogy a tér nem maguknak a -dolgoknak tulajdonsága, hanem csak érzéki képzeterőnk formája; hogy mind -a tárgyak a térben puszta jelenségek, azaz nem magukban levő dolgok, -hanem érzéki szemléletünk képzetei, s minthogy a tér, amint a geometer -gondolja, egészen pontosan az érzéki szemlélet ama formája, melyet _a -priori_ magunkban találunk, s amely (formájukat illetőleg) mind a külső -jelenségek lehetőségének alapját teszi, ennélfogva a jelenségeknek -szükségkép s a legszabatosabban meg kell egyezniök a geometer -tételeivel, melyeket ő nem holmi költött fogalomból, hanem minden külső -jelenség szubjektiv alapjából, t. i. az érzékiségből származtat le. -Csakis ezen a módon biztosítható a geometer tételeinek kétségbe nem -vonható objektiv valósága a selejtes metafizika agyarkodásai ellen, ha -ez szükségkép meglepőnek tetszik is e metafizikának, mert fogalmainak -forrásáig nem hatol előre. - - -II. Jegyzet. - -Csak ami a szemléletben adatik, lehet nekünk tárgy. De minden -szemléletünk csak az érzékek útján történik; az értelem nem szemlél, -csak reflektál. Minthogy azonban az érzékek, amint előbb bizonyítottuk, -soha és semmiben nem ismertetik meg velünk magukat a tárgyakat, hanem -csak jelenségeiket, ezek pedig csak az érzékiség képzetei, «ennélfogva -mind a tárgyakat, magával a térrel együtt, melyben vannak, puszta -bennünk levő képzeteknek kell tartanunk, amelyek sehol sincsenek, csupán -gondolkodásunkban». Nem a nyilvánvaló idealizmus-e ez? - -Az idealizmus lényege abban az állításban van, hogy mások mint -gondolkodó lények nincsenek, a többi dolgok, melyeket a szemléletben -észrevenni vélünk, csak a gondolkodó lényben levő képzetek, melyeknek -ezeken kívül való tárgy tényleg nem felel meg. Én ellenben azt mondom: -dolgok mint érzékeinknek rajtunk kívül lévő tárgyai adva vannak nekünk, -de hogy magukban milyenek, nem tudjuk, csak jelenségeiket ismerjük, azaz -azokat a képzeteket, melyeket, érzékeinket megilletvén, bennünk -előidéznek. Tehát igenis elismerem, hogy vannak testek rajtunk kívül, t. -i. dolgok, melyekről teljességgel nem tudjuk ugyan, hogy milyenek -magukban, de amelyeket ama képzetekből ismerünk, melyeket érzékiségünkre -való hatásuk folytán nyerünk, ezeket nevezzük testeknek; ez a szó tehát -annak az ismeretlen, de azért nem kevésbbé való tárgynak csak jelenségét -jelenti. Idealizmusnak nevezhető-e ez? Hiszen egyenes ellentéte. - -Hogy külső dolgok valódi lételét nem érintve, számos tulajdonságukról -mondhatjuk, hogy nem magukhoz e dolgokhoz, hanem csak jelenségeikhez -tartoznak s gondolkodásunkon kívül külön nem léteznek, azt már rég Locke -előtt, de leginkább ő utána általánosan elfogadták és elismerték; ide -tartozik a hő, szín, íz stb. Hogy én fontos okokból ezeken kívül a -testek többi tulajdonságait, melyeket _primarius_-oknak neveznek, a -kiterjedést, a helyet s általában a tért mindennel, ami hozzátartozik -(áthatatlanság vagy anyagiság, alak stb.) szintén csak a puszta -jelenségekhez számítom – ez ellen nem mondhatni semmit; s amily kevéssé -nevezhető idealistának, aki a színeket nem a tárgyhoz tartozó -tulajdonságoknak, hanem csak a látás érzéke módosításainak tartja, époly -kevéssé mondható az én elméletem idealisztikusnak, csak azért, mert azt -találom, hogy még több, sőt minden tulajdonság, mely valamely test -szemléletét teszi, pusztán jelenségéhez tartozik; ama dolog lételét -ugyanis, amely megjelenik, ezzel nem szüntetjük meg, mint az igazi -idealizmus teszi, hanem csak kimutatjuk, hogy amint magában van, az -érzékek által nem ismerhetjük meg. - -Szeretném tudni, milyeneknek kellene lenniök állításaimnak, hogy -idealizmus ne legyen bennök; bizonyára azt kellene mondanom, hogy a tér -képzete nemcsak teljesen megfelel érzékiségünk viszonyának a tárgyakhoz, -mert hiszen ezt mondottam; hanem hogy teljesen hasonló a tárgyhoz, de -ennek az állításnak előttem nincs értelme, valamint nem értem, hogy a -vörös színnek érzete hasonló a cinóber ama tulajdonságához, mely ez -érzetet bennem előidézi. - - -III. Jegyzet. - -Ennek alapján azt a könnyen előrelátható, de semmis ellenvetést könnyen -elutasíthatjuk: «hogy a tér meg idő idealitása az egész érzéki világot -puszta látszattá változtatná». Miután ugyanis előbb az érzéki ismeret -mivoltának filozofiai megértését azzal rontották meg, hogy az -érzékiséget csak zavaros képzetfajnak állították, mellyel azért a -dolgokat, amint magukban vannak, megismerhetjük, csakhogy nem vagyunk -képesek mindent, ami e képzetünkben van, tisztán tudatossá tenni; míg -ellenben mi kimutattuk, hogy az érzékiséget nem a világosságnak vagy -homályosságnak ez a logikai, hanem az ismeret eredetének genetikai -különbsége jellemzi; mert az érzéki ismeret, nem is amint magukban -vannak, tünteti föl a dolgokat, hanem csak ama módot, ahogy megilletik -érzékeinket, tehát csak jelenségeket, nem magukat a dolgokat adja az -értelemnek reflexió végett: e szükséges helyreigazítás után ama -megbocsáthatatlan s majdnem szándékos ferdítésből eredő ellenvetés -támad, hogy elméletem az érzéki világ minden dolgát puszta látszattá -változtatja. - -Ha valamely tünemény adva van, még tőlünk függ, mikép akarjuk belőle a -dolgot megitélni. Amaz, a tünemény, az érzékeken alapúl, a megítélés -azonban az értelmen, és csak az a kérdés, vajjon a tárgy -meghatározásában igazság van-e vagy sem. Az igazság meg álom közti -különbséget azonban nem a tárgyakra vonatkoztatott képzetek mivolta -állapítja meg, mert a képzetek mindkét esetben egyformák, hanem ama -szabályok szerint való kapcsolatuk, melyek a képzetek összefüggését -valamely tárgy fogalmában meghatározzák s hogy mennyiben férhetnek meg -egy tapasztalatban vagy sem. Tehát épen nem a tünemények okai annak, ha -megismerésünk a látszatot valóságnak nézi, azaz, ha a szemléletet, mely -által valamely tárgy adatik, a tárgy fogalmának tartjuk, vagy pedig -létele fogalmának, melyet csak az értelem gondolhat. A bolygók pályáját -az érzékek majd jobb felé, majd visszafelé haladónak mutatják s ebben -nincs sem igazság, sem igaztalanság, mert amíg arra szorítkozunk, hogy -ez még csak tünemény, addig mozgásuk objektiv mivoltáról még nem is -ítéltünk. De mert, ha az értelem nem vigyáz rá, hogy e szubjektiv -képzetmódot ne objektivnek tartsuk, könnyen hamis ítélet támad, azért -mondjuk, úgy látszik, mintha visszafelé mennének; de a látszat nem az -érzékeknek, hanem az értelemnek esik rovására, az ő dolga lévén a -tünemény alapján objektiv ítéletet mondani. - -Ilyetén módon, ha képzeteink eredetéről nem is gondolkodnánk és -érzékeink szemléleteit, bármit foglalnak is magukban, minden ismeretnek -egy tapasztalatban való összefüggése szabályai szerint térben meg időben -egybekapcsoljuk, akkor aszerint, mint vigyázatlanúl vagy óvatosan járunk -el, csaló látszat vagy igazság származhatik; ez csak az érzéki -képzeteknek az értelemben való fölhasználására vonatkozik, nem pedig -eredetökre. Hasonlóképen ha az érzékek képzeteit mind, formájukkal -együtt, t. i. tért meg időt, csak jelenségeknek veszem, tért meg időt -pedig az érzékiség formájának, mely rajta kívül a tárgyakon nem -található, s ha e képzetekkel csak lehetséges tapasztalatra -vonatkoztatva élek, akkor az, hogy csak jelenségeknek tartom, -legkevésbbé sem foglal magában látszatot vagy tévedésre való -legcsekélyebb csábítást; mert emellett is helyesen összefügghetnek a -tapasztalatban az igazság szabályai szerint. Ilyetén módon érvényes a -geometriának minden a térről szóló tétele az érzékek minden tárgyára, -tehát minden tapasztalatra, akár az érzékiség puszta formájának, akár -magukhoz a dolgokhoz tartozó valaminek tekintsem a tért; ámbár csak az -előbbi esetben érthetem meg, mikép lehetséges ama tételeket a külső -szemlélet minden tárgyáról _a priori_ tudni; de különben minden -lehetséges tapasztalatot tekintve minden úgy marad, mintha nem pártoltam -volna el a közönséges véleménytől. - -De ha a tér meg időről szóló fogalmammal minden lehetséges tapasztalaton -túl merészkedem lépni, a mi elkerülhetetlen ha magukhoz a dolgokhoz -tartozó tulajdonságoknak mondom őket, (mert mi akadályozhatna meg akkor -engem abban, hogy ugyane dolgokra ne tekintsem őket érvényeseknek, ha -érzékeim más szerkezetűek is s hozzájuk illenek vagy nem illenek), akkor -fontos tévedés származhatik, mely látszaton alapúl, mert ez esetben azt, -mi a dolgok szemléletének csak énemhez tartozó föltétele s az érzékek -minden tárgyára, tehát minden lehetséges tapasztalatra érvényes, -egyetemes érvényűnek állítván, magukra a dolgokra vonatkoztattam s nem a -tapasztalat föltételeire szoritottam. - -Tanításom a tér meg idő idealitásáról tehát annyira nem teszi az egész -érzéki világot látszattá, hogy ellenkezőleg egyedüli eszköze annak, -mikép biztosíthatni a legfontosabb ismeretek egyikének, t. i. annak, -melyet a mathematika _a priori_ ad elő, valódi tárgyakra való -alkalmazását, s mikép kerülhetni el, hogy ne puszta látszatnak -tartassék; e nélkül ugyanis teljesen lehetetlen volna eldönteni, hogy a -tér meg idő szemléletei, melyeket semmiféle tapasztalat útján nem -szerzünk, s melyek mégis _a priori_ vannak meg gondolkodásunkban, nem -puszta önalkotta képzelmények-e, melyeknek semmiféle tárgy, legalább -adæquate nem felel meg, így tehát a geometria is nem látszat-e; míg -ellenben nekünk sikerűlt kimutatnunk, hogy az érzéki világ minden -tárgyára kétségtelenűl érvényesek, épen azért, mert e tárgyak puszta -jelenségek. - -Ez elveim továbbá, az érzékek képzeteiből tüneményeket csinálván, oly -annyira nem változtatják ezzel a tapasztalat igazságát puszta látszattá, -hogy ellenkezőleg ők az egyedüli eszköz arra, mikép kerülhetni el a -transscendentalis látszatot, mely kezdettől fogva csalódásba vitte a -metafizikát s arra a gyerekes törekvésre csábította, hogy -szappanbuborékok után kapkodjék, mert jelenségeket, melyek puszta -képzetek, magánvaló dolgoknak tartották. Ebből származtak azután az ész -antinomiájának mind ama furcsa jelenetei, melyekről alább említést -teszek s melyeket az az egy megjegyzés szüntet meg, hogy a jelenség, -amíg a tapasztalat körén belül marad, igazság, mihelyt azonban ennek -határait átlépi s transscendens-sé válik, csak látszatot idéz elő. - -Minthogy tehát a dolgoknak, melyeket érzékeinkkel fölfogunk, meghagyom -valóságukat és csak e dolgokról való érzéki szemléletünket szorítom -arra, hogy semmi részében, még a tér s idő tiszta szemléletében sem, -egyebet tüntet föl, mint ama dolgok jelenségét, soha magukban való -mivoltukat: ennélfogva ez nem valamely általam a természetre költött -általános látszat; az idealizmus rámfogása ellen való óvásom oly -határozott s meggyőző, hogy fölöslegesnek is látszhatnék, ha nem -volnának jogosulatlan bírák, kik ferde, habár közönséges nézetüktől való -minden eltérésnek régi nevet keresve, és soha filozofiai megnevezések -szellemét meg nem ítélve, hanem csak a betűhöz tapadva, mindig készek -arra, hogy saját balhitüket jól meghatározott fogalmak helyére tegyék s -őket ezáltal elferdítsék s eléktelenítsék. Az hogy magam adtam ez -elméletnek a transscendentalis idealizmus nevét, senkit sem jogosít fel -arra, hogy azt Cartesius tapasztalati idealizmusával (habár ez csak oly -föladat féle volt, melynek megoldhatatlansága miatt Cartesius szerint -mindenkinek szabadságában áll a testi világ létét tagadni, mert -kielégítőleg nem adhattak rá feleletet soha) vagy Berkeley misztikus és -rajongó idealizmusával (sőt ellene, valamint hasonló agyrémek ellen -kritikánk épen a voltaképi ellenszert foglalja magában) cseréljék föl. -Mert ez az én úgynevezett idealizmusom nem vonatkozik a dolgok létére -(pedig ezek kétségbevonása teszi az idealismust a szó elfogadott -jelentésében) mert ennek kétségbevonása soha eszembe nem jutott; hanem -csak a dolgok érzéki képzetére, melyhez első sorban tér meg idő -tartozik: s csak ezekről, tehát valamennyi jelenségről általában -mutattam ki, hogy nem dolgok (hanem puszta képzetfajok), sem pedig -magukhoz a dolgokhoz tartozó határozmányok. Annak a szónak pedig: -transscendentalis, mely nálam soha sem jelenti ismereteinknek a -dolgokra, hanem az ismereterőre való vonatkozását, meg kellett volna -akadályoznia e félreértést. Inkább hogy sem továbbra is erre okot -szolgáltasson, visszavonom e megnevezést s idealizmusomat kritikainak -nevezem. Ha azonban valóban elvetendő az olyan idealizmus, mely való -dolgokat (nem jelenségeket) puszta képzetekké változtat, minek nevezzük -majd azt, mely megfordítva puszta képzeteket dolgokká változtat? Azt -hiszem, ezt álmadozó idealizmusnak nevezhetni, megkülönböztetésül az -előbbitől, melyet rajongónak nevezhetünk; ennek a kettőnek a -távoltartása az én azelőtt transscendentalisnak, helyesebben azonban -kritikainak nevezett idealizmusomnak feladata. - - - - -A TRANSSCENDENTALIS FŐKÉRDÉS MÁSODIK RÉSZE. Mikép lehetséges tiszta -természettudomány? - - -14. §. - -Természet a dolgok létele, amennyiben általános törvények szerint meg -van határozva. Ha természet a magukban lévő dolgok lételét jelentené, -sem _a priori_, sem _a posteriori_ nem ismerhetnők meg soha. _A priori_ -nem, mert hogyan tudhatnók, mi tartozik magukra a dolgokra, minthogy ezt -soha fogalmaink taglalása (analitikai tételek) által nem tudhatnók meg; -hiszen nem azt akarom tudni, mi foglaltatik egy dologról való -fogalmamban (mert ez logikai mivoltához tartozik), hanem hogy e -fogalomhoz mi járúl hozzá a dolog valóságában, ami által maga e dolog -fogalmamon kívül lételében határoztatik meg. Értelmem s ama föltételek, -melyek szerint egyedül kapcsolhatja össze a dolgok határozmányait -lételükben, nem szab rendet maguknak a dolgoknak; a dolgok nem igazodnak -értelmemhez, hanem értelmemnek kellene hozzájuk igazodnia; tehát először -adva kellene nekik lenniök, hogy e határozmányaikat megtudhassam, de -akkor nem ismerném meg őket _a priori_. - -A posteriori sem volna lehetséges a magánvaló dolgok mivoltának ily -megismerése. Mert ha azt akarom, hogy a tapasztalat _törvényekre_ -tanítson, melyek alá a dolgok létele tartozik, akkor e törvényeknek, -amennyiben magukban levő dolgokra vonatkoznak, tapasztalatomon kívül is -szükségkép érvényeseknek kellene lenniök rájok. A tapasztalat azonban -megtanít ugyan arra, mi és mikép van, de soha sem arra, hogy szükségkép -ilyennek s nem másnak kell lennie. Tehát nem taníthat soha maguknak a -dolgoknak a mivoltára. - - -15. §. - -Mindazonáltal tényleg birtokában vagyunk egy tiszta -természettudománynak, mely _a priori_ és apodiktikus tételekkel vele -járó szükségességgel törvényeket ád elő, melyek alá a természet -tartozik. Csak a természettannak ama propedeutikáját hívom tanuságul, -mely általános természettudomány címe alatt a fizikát (mely tapasztalati -elveken alapszik) megelőzi. Ebben jelenségekre alkalmazott mathematikát, -továbbá puszta diszkurziv alaptételeket (fogalmakból) is találunk, -amelyek a tiszta természetismeret filozofiai részét teszik. De van benne -olyan is, ami nem egészen tiszta s tapasztalati forrásoktól nem -független, pl. a mozgás, az áthatatlanság (ezen alapszik az anyag -tapasztalati fogalma) a tehetetlenség stb. fogalma, melyek miatt nem -nevezhető egészen tiszta természettudománynak; azon felül csak külső -érzékek tárgyaira vonatkozik, tehát nem adja példáját a szó szoros -értelmében vett általános természettudománynak, melynek a természetet -általában, akár a külső érzékek akár a belső érzék (mind a fizika, mind -a pszikhologia) tárgyaira vonatkozik, kell általános törvények alá -vonnia. De amaz általános fizika alaptételei közt valóban akadunk egy -néhányra, mely tényleg ily általános, pl. e tétel: a szubstancia -megmarad és állandó; minden ami történik, mindenkor valamely ok által -állandó törvények szerint előre meghatároztatik stb. Ezek valóban -általános természeti törvények, melyek teljesen _a priori_ megállanak. -Tehát tényleg van tiszta természettudomány s most az a kérdés: mikép -lehetséges? - - -16. §. - -E szó természet még más jelentést is fölvesz, mely a tárgyat határozza -meg, míg előbbi jelentésében csak a dolgok létele határozmányainak -törvényszerűségére mutatott rá. _Materialiter_ tekintve tehát természet -a tapasztalat összes tárgyainak foglalatja. Csak ezzel a tapasztalattal -van itt dolgunk, mert ha oly dolgok mivoltát kellene megismernünk, -melyek soha tapasztalat tárgyai nem lehetnek, akkor oly fogalmakra -szorulnánk, melyeknek jelentése _in concreto_ (valamely lehetséges -tapasztalat példájában) sohasem adható. E dolgok mivoltáról tehát csupa -oly fogalmakat kellene alkotnunk, melyeknek valóságát, t. i. vajjon -valóban tárgyakra vonatkoznak vagy puszta képzelmények-e, soha el nem -dönthetnők. Ami nem lehet a tapasztalat tárgya, annak ismerete -hiperfizikai volna s ezzel itt nincs dolgunk, hanem igenis azzal a -természetismerettel, melynek valóságát a tapasztalat megerősítheti, -habár ez az ismeret _a priori_ lehetséges és minden tapasztalatot -megelőz. - - -17. §. - -A formai e szükebb jelentésű természetben tehát a tapasztalat összes -tárgyainak törvényszerűsége, amennyiben pedig _a priori_ ismerjük meg, -szükséges törvényszerűsége. Az imént kimutattuk azonban, hogy ha a -tárgyakat nem lehetséges tapasztalatra vonatkoztatva, hanem mint -magukban lévő dolgokat tekintjük, azokon a természet törvényeit _a -priori_ nem ismerhetjük meg soha. De itt nincs is közünk magukban lévő -dolgokhoz, (ezeknek tulajdonságaival nem törődünk), hanem csak dolgokhoz -mint lehetséges tapasztalat tárgyaihoz, s voltakép ezek foglalatja az, -amit természetnek nevezünk. Kérdem, ha _a priori_ természet-ismeret -lehetőségéről van szó, mi jobb, úgy állítani föl a kérdést: Mikép -lehetséges a dolgoknak mint a tapasztalat tárgyainak szükséges -törvényszerűsége vagy pedig mikép ismerhető meg _a priori_ a tapasztalat -szükséges törvényszerűsége tekintettel minden tárgyára általában. - -Közelről tekintve akár így akár úgy állítjuk fel a kérdést, megoldása a -tiszta természet-ismeretet tekintve (s ezen fordúl meg a kérdés) egészen -egyre megy. Mert ama szubjektiv törvények, amelyek a dolgok tapasztalati -megismerését egyedül lehetővé teszik, e dolgokra is mint egy lehetséges -tapasztalat tárgyaira (persze nem amint magukban vannak, de ez nem is jő -itt tekintetbe) érvényesek. Egészen mindegy, akár azt mondom: eme -törvény nélkül – ha valamely eseményt észreveszek, azt. mindig valami -megelőzőre vonatkoztatom, melyre általános szabály szerint következik – -észrevevés nem lehet tapasztalat, akár pedig így fejezem ki magam: -mindennek, amiről a tapasztalat azt tanítja, hogy történik, kell hogy -oka legyen. - -Mégis illőbb, hogy az előbbi formulát válasszuk. Minthogy ugyanis _a -priori_ s minden adott tárgy előtt lehet tudomásunk ama föltételekről, -melyek alatt ama tárgyak tapasztalata lehetséges, ellenben soha sem -tudhatjuk, mily törvényeknek vannak lehetséges tapasztalatra való -tekintet nélkül magukban alárendelve: ennélfogva a dolgok mivoltát _a -priori_ máskép nem kutathatjuk, mint ha ama föltételeket és általános -(habár szubjektiv) törvényeket vizsgáljuk, melyek ily ismeretet mint -tapasztalatot (formailag) lehetővé tesznek; ennek alapján fogjuk azután -a dolgoknak mint a tapasztalat tárgyainak lehetőségét megállapítani. Ha -a második fajta kifejezést választanám, s azokat az _a priori_ -föltételeket keresném, melyek a természetet mint a tapasztalat tárgyát -lehetővé teszik, könnyen eltévedhetnék, s képzelhetném, hogy a -természetről mint magában való dologról kell beszélnem. Hiába s vég -nélkül iparkodnám azután oly dolgoknak, melyekről semmi adatom nincsen, -törvényeit találni. - -Tehát csak a tapasztalattal lesz itt dolgunk s lehetségének általános s -_a priori_ adott föltételeivel s ebből fogjuk a természetet mint minden -lehetséges tapasztalat egész tárgyát meghatározni. Azt hiszem, -megértenek: nem a már adott természet megfigyelésének szabályait keresem -(ezek tapasztalatot tételeznek föl), tehát nem, hogy (tapasztalat útján) -mikép leshetem meg a természet törvényeit, mert ezek nem volnának azután -_a priori_ törvények s nem adnának tiszta természettudományt; hanem hogy -e tapasztalat lehetségének _a priori_ föltételei mikép lehetnek -egyszersmind azok a források, melyekből minden általános természeti -törvény leszármaztatandó. - - -18. §. - -Első sorban meg kell jegyeznünk, hogy habár minden tapasztalati itélet -empirikus, azaz az érzékek közvetetlen fölfogásában leli alapját, azért -nem minden empirikus ítélet megfordítva tapasztalati itélet; hanem az -empirikuson s általában az érzéki szemléletnek adotton fölül még külön -fogalmaknak kell hozzájárúlniok, melyeknek eredete egészen _a priori_ a -tiszta észben van; ezek alá kell előbb foglalni minden észrevevést, mely -ezek segítségével azután tapasztalattá változtatható. - -Empirikus itéletek, amennyiben objektiv érvényességűek, tapasztalati -ítéletek; amelyek azonban csak szubjektiv érvényességűek, azokat puszta -észrevevési ítéleteknek nevezem. Ez utóbbiak nem szorúlnak tiszta -értelmi fogalomra, hanem csak az észrevételeknek gondolkodó észben való -logikai kapcsolatára. Az előbbiek azonban az érzéki szemlélet képzetein -fölül külön az értelemben eredetileg alkotott fogalmakra szorúlnak -mindig, melyeknek műve azután, hogy a tapasztalati ítélet objektiv -érvényességű. - -Minden ítéletünk előbb puszta észrevevési ítélet; csak előttünk azaz -énünk előtt érvényes, s csak azután adunk neki új vonatkozást, t. i. -tárgyra, kivánván, hogy előttünk is, s ép úgy mindenki előtt mindig -érvényes legyen; mert ha valamely itélet megegyezik valamely tárggyal, -akkor ugyane tárgyról szóló minden itéletnek egymással is meg kell -egyeznie; a tapasztalati itélet objektiv érvényessége tehát nem jelent -egyebet, mint annak szükséges egyetemes érvényességét. S megfordítva, ha -van okunk valamely ítéletet szükségesnek s egyetemes érvényességűnek -tartani, (ami soha sem alapszik az észrevevésen, hanem a tiszta értelmi -fogalmon, mely alá foglaltuk az észrevevést), akkor objektivnek is kell -tartanunk, t. i. olyannak, hogy nemcsak valamely észrevevésnek az énhez -való viszonyát fejezi ki, hanem a tárgynak mivoltát; mert más ítéletek -nem egyezhetnének meg szükségkép az enyémmel, ha nem a tárgy egysége -volna ennek oka, melyre valamennyi vonatkozik, mellyel meg kell -egyezniök, minek folytán egymással is meg kell egyezniök. - - -19. §. - -Objektiv érvényesség s szükséges egyetemes érvényesség tehát (mindenki -előtt) cserefogalmak s habár magát a tárgyat nem ismerjük, mégis, ha -valamely ítéletet egyetemes érvényességűnek, tehát szükségesnek -tekintünk, ezen az objektiv érvényességet értjük. Ez ítélet által -megismerjük a tárgyat, (habár egyébként, amint magában van, ismeretlen -marad is) az adott észrevevések egyetemes érvényességű és szükséges -kapcsolata által, s minthogy az érzékek valamennyi tárgyánál így áll a -dolog, azért tapasztalati ítéletek objektiv érvényességüket nem a tárgy -közvetetlen megismeréséből nyerik, (mert ez lehetetlen), hanem csak az -empirikus ítéletek egyetemes érvényességének föltételéből, mely, amint -mondottuk, soha sem alapszik empirikus vagy általán érzéki föltételeken, -hanem tiszta értelmi fogalmon. A tárgy magában mindig ismeretlen marad; -de ha az értelmi fogalom a képzetek kapcsolatát, melyek róla az -érzékiségnek adva vannak, egyetemes érvényességüvé teszi, akkor e -viszony által a tárgy meghatároztatik, s az ítélet objektiv. - -Ezt példával akarjuk megvilágítani: Ezek az ítéletek, a szoba meleg, a -cukor édes, az üröm kellemetlen ízű,[10] csak szubjektiv érvényességű -ítéletek. Nem is követelem, hogy magam vagy más valaki mindig hasonlókép -ítéljen; ezek az ítéletek csak két érzetnek ugyanarra az alanyra t. i. -én rám való vonatkozását fejezik ki, még pedig csakis észrevevésem -akkori állapotában, tehát nem is érvényesek a tárgyra; ilyeket nevezek -észrevevési ítéleteknek. Egészen máskép áll a dolog a tapasztalati -ítéletekkel. Amire bizonyos körülmények közt a tapasztalat tanít, arra -mindenkor kell tanítania engem és mindenkit; érvényessége nem -szorítkozik az alanyra vagy ez időbeli állapotára. Azért az ily -ítéleteket objektiv érvényességűekként állítom; ha pl. azt mondom, a -levegő rugékony, akkor ez ítélet eleinte csak észrevevési ítélet, csak -két érzetet vonatkoztatok egymásra érzékeimben. Ha azt akarom, hogy -tapasztalati ítélet legyen, akkor e kapcsolatot oly föltétel alá kell -hoznom, mely egyetemes érvényességűvé teszi. Tehát azt akarom, hogy én -és mindenki más is ugyanazt az észrevevést mindenkor ugyanazon -körülmények közt szükségkép egybekapcsoljam. - - -20. §. - -Taglalnunk kell tehát a tapasztalatot általában, hogy lássuk, mi -foglaltatik az érzékek s értelem e produktumában s mikép lehetséges maga -a tapasztalati ítélet. Az alapot a szemlélet teszi, melyről tudomásom -van, t. i. az észrevevés _(perceptio)_, mely pusztán az érzékekre -tartozik. De másodszor hozzátartozik az ítélés (mely csak az értelemre -tartozik). Ez ítélés lehet kétféle, először, ha csak az észrevevéseket -hasonlítom össze, még pedig állapotom tudatában vagy másodszor, ha egy -tudatban általában kapcsolom egybe. Az első ítélet puszta észrevevési -ítélet, s ennyiben pusztán szubjektiv érvényességű, nem egyéb mint az -észrevevéseknek elmeállapotomban való egybekapcsolása, a tárgyra való -vonatkozás nélkül. Azért a tapasztalathoz nem elég, mint rendesen -képzelik, hogy észrevevéseket összehasonlítsunk s egy tudatban az ítélés -által egybekapcsoljunk; ebből nem származik az ítélet egyetemes -érvényessége és szükségessége, melynél fogva egyedül lehet objektiv -érvényességű s tapasztalat. - -Egészen más ítélet előzi tehát meg, mielőtt észrevevésből tapasztalat -lehet. Az adott szemléletnek fogalom alá kell foglaltatnia, mely az -ítélésnek általában a szemléletre vonatkozólag határozza meg formáját, -mely a szemlélet empirikus tudatát egy tudatban általában kapcsolja -egybe s ez által az empirikus ítéletnek egyetemes érvényességet szerez; -az ily fogalom tiszta _a priori_ fogalom, mely csak arra való, hogy azt -a módot általában határozza meg, hogy egy szemlélet mikép szolgálhat -ítélésre. Legyen ily fogalom az ok fogalma, akkor ez az alája foglalt -szemléletet pl. a levegőét az ítélés szempontjából általában határozza -meg t. i., hogy a levegő fogalma a kiterjedés szempontjából egy -feltételes ítéletben az előzőnek a következőhez való viszonyában áll. Az -ok fogalma tehát tiszta értelmi fogalom, mely minden lehető -észrevevéstől teljesen különbözik, s csak arra szolgál, hogy az alája -foglalt képzetet az ítélést általában tekintve határozza meg, tehát -egyetemes érvényességű ítéletet hozzon létre. - -Mielőtt tehát egy észrevevési ítéletből tapasztalati ítélet válhatik, -először megköveteltetik, hogy az észrevevés ily értelmi fogalom alá -foglaltassék pl. a levegő az ok fogalma alá tartozik, mely a róla való -ítéletet a kiterjedést tekintve föltételesnek határozza meg.[11] Ez -által e kiterjedést nem pusztán mint a levegőnek az én állapotomban vagy -több állapotaimban való észrevevéséhez vagy mások észrevevése -állapotához tartozónak, hanem mint hozzá szükségkép tartozónak -gondoltatik; s ez az ítélet: a levegő rugékony, az által válik egyetemes -érvényességűvé s csak ezzel tapasztalati ítéletté, hogy bizonyos -ítéletek megelőzik, amelyek a levegő szemléletét az ok meg az okozat -fogalma alá foglalják s ez által az észrevevéseket nem pusztán az én -énemben egymásra vonatkozólag, hanem az ítélésnek általában formáját -(itt a föltételest) tekintve határozzák meg s ilyetén módon az empirikus -ítéletet egyetemes érvényességűvé teszik. - -Ha valamennyi szintetikai ítéletünket amennyiben objektiv -érvényességűek, taglaljuk, azt találjuk, hogy sohasem állanak puszta -szemléletekből, amelyeket, mint rendesen hiszik, csak összehasonlítás -által kapcsolunk egybe valamely ítéletben, hanem hogy lehetetlenek -volnának, ha a szemléletből elvont fogalmakhoz nem járult volna hozzá -még tiszta értelmi fogalom, mely alá ama fogalmak foglaltattak, s csak -így objektiv érvényességű ítéletben egybekapcsoltattak. Még a tiszta -mathematika ítéletei legegyszerűbb sarktételeiben sem mentek e -föltételtől. Ez az alaptétel: Az egyenes vonal két pont közt a -legrövidebb, föltételezi, hogy a vonal a mennyiség fogalma alá -foglaltassék, mely bizonyára nem puszta szemlélet, hanem egyedűl az -értelemben székel s arra szolgál, hogy a szemléletet (a vonalét) a róla -alkotható ítéletekre vonatkozólag, mennyiségüket t. i. a sokaságot -tekintve (mint _judicia plurativa_)[12] határozzuk meg, értvén rajtuk, -hogy valamely adott szemléletben sok hasonnemű foglaltatik. - - -21. §. - -Hogy már most a tapasztalat lehetségét, amennyiben _a priori_ tiszta -értelmi fogalmakon alapszik, előadjam, előbb azt, mi az ítéléshez -általában tartozik s az értelem különböző mozzanatait az ítéletekben -teljes táblázatban kell bemutatnom; mert egészen párhúzamosak lesznek -velük a tiszta értelmi fogalmak, melyek nem egyebek, mint fogalmak -szemléletekről általában, amennyiben ezek e mozzanatok egyikét vagy -másikát tekintve magában levő ítéletté tehát szükségkép s egyetemes -érvényűen határoztatnak meg. Ezáltal minden tapasztalat mint objektiv -érvényű empirikus ismeret lehetőségének _a priori_ alaptételei is -pontosan megállapíthatók. Mert ezek nem egyebek mint oly tételek, melyek -minden észrevevést (a szemlélet bizonyos egyetemes föltételei szerint) -ama tiszta értelmi fogalmak alá foglalják. - -Az Ítéletek Logikai Táblája. - -1. Mennyiségre - - Egyetemesek - Részlegesek - Egyesek - -2. Minőségre - - Állítók - Tagadók - Végtelenek - -3. Viszonyra - - Kategorikusok - Föltételesek - Szétválasztók - -4. Módra - - Problematikusak - Asszertorikusak - Apodiktikusak - -Az értelmi fogalmak Transscendentalis táblája. - -1. Mennyiségre - - Egység (A mérték) - Többség (A mennyiség) - Mindenség (Az egész) - -2. Minőségre - - Valóság - Tagadás - Korlátozás - -3. Viszonyra - - Szubstancia - Ok. - Közösség. - -4. Módra - - Lehetség - Létel - Szükségesség. - -Természettudományi egyetemes alaptételek Tiszta fiziológiai táblája. - -1. A szemlélet Sarktételei - -2. Az észrevevés Megelőzései - -3. A tapasztalat Analogiái - -4. Az empirikai gondolkodásnak általában Követelményei. - - -21. §. _[a]_. - -Hogy mind az eddig mondottakat egy fogalomba foglaljuk, első sorban arra -kell emlékeztetnünk az olvasót, hogy itt nem a tapasztalás -keletkezéséről van szó, hanem arról, mi rejlik benne. Amaz a -tapasztalati lélektanhoz tartozik, s ott is az utóbbi nélkül, ami az -ismeretnek s főleg az értelemnek kritikájához tartozik, soha nem volna -kellően kifejthető. - -A tapasztalat szemléletekből áll, melyek az érzékiséghez tartoznak s -íteletekből, melyek pusztán az értelem műve. De azok az ítéletek, -melyeket az értelem csupán érzéki szemléletekből alkot, még távolról sem -tapasztalati ítéletek. Mert ez esetben az ítélet csak olykép kapcsolná -egybe az észrevételeket, amint az érzéki szemléletben adva vannak, az -utóbbi esetben pedig az ítéleteknek ki kell fejezniök, mit foglal a -tapasztalat általában magában, tehát nem azt, mit foglal a puszta -észrevevés magában, melynek érvényessége csak szubjektiv. A tapasztalati -ítéletben tehát az érzéki szemlélethez s az érzéki szemléletnek (miután -az összehasonlítás egyetemesítette) logikai kapcsolatához még valaminek -kell hozzájárulnia, ami a szintetikai ítéletet szükségessé s ezzel -egyetemes érvényűvé teszi s ez nem lehet egyéb, mint az a fogalom, mely -a szemléletet inkább az egyik, mint a másik ítéleti forma tekintetében -mint magában meghatározottat tünteti föl, azaz a szemléletek ama -szintetikai egységének fogalma, mely csak az ítéleteknek valamely adott -logikai funkciója által gondolható. - - -22. §. - -Az egésznek a foglalatja ez: az érzékek dolga szemlélni; az értelemé -gondolkodni. Gondolkodni pedig nem egyéb, mint képzeteket egy tudatban -egyesíteni. Ez az egyesítés vagy csak az alanyra vonatkozólag történik, -s akkor esetleges és szubjektiv, vagy egyetemesen történik, s akkor -szükséges vagy objektiv. Képzeteknek egy tudatban való egyesítése -ítélet. Tehát gondolkodni nem egyéb, mint ítélni vagy képzeteknek -ítéletekre általában való vonatkoztatása. Azért az ítéletek vagy csak -szubjektivek, ha képzeteket csak egy alanyban levő tudatra -vonatkoztatok, s benne egyesítek, vagy objektivek, ha tudatban -általában, azaz szükségkép egyesíttetnek. Az összes ítéletek logikai -momentumai nem egyebek mint megannyi lehetséges módja képzetek egy -tudatban való egyesítésének. Ha pedig ugyancsak ezek fogalmakúl -szolgálnak, akkor a képzetek egy tudatban való szükséges egyesítésének -fogalmai, tehát objektiv érvényű ítéletek alapelvei. Ez egy tudatban -való egyesítés vagy analitikai, az azonosság alapján, vagy szintetikai, -különböző képzeteknek egymáshoz való tétele és járulása folytán. A -tapasztalat a tüneményeknek (észrevevéseknek) egy tudatban való -szintetikai kapcsolatában áll, amennyiben e kapcsolat szükséges. Azért -minden észrevevésnek előbb tiszta értelmi fogalmak alá kell -foglaltatnia, mielőtt tapasztalati ítéletekűl szolgálhatna, melyekben az -észrevevések szintetikai egységét mint szükségeset s egyetemes érvényűt -gondoljuk.[13] - - -23. §. - -Ítéletek, ha csak mint adott képzetek egy tudatban való egyesítésének -föltételeit tekintjük, szabályok. E szabályok, ha az egyesítést -szükségesnek tüntetik fel, _a priori_ szabályok, s ha fölöttük állókból -nem származnak, alaptételek. Minthogy pedig minden tapasztalat -lehetségét illetőleg, ha csak a gondolkodás formáját vesszük rajta -tekintetbe, felsőbb feltételei a tapasztalati ítéleteknek nincsenek -azoknál, melyek a jelenségeket szemléletük különböző formája szerint -tiszta értelmi fogalmak alá foglalják s ezzel az empirikus ítéletet -objektiv érvényűvé teszik, ennélfogva ezek a lehető tapasztalatnak _a -priori_ alaptételei. - -A lehető tapasztalat alaptételei azonban egyszersmind általános -törvényei a természetnek, melyek _a priori_ megismerhetők. S ezzel azt a -feladatot, mely e második kérdésünkben rejlik: Mikép lehetséges tiszta -természettudomány, megoldottuk. Az a rendszeresség ugyanis, mely egy -tudomány formájához szükséges, itt teljesen megtalálható; mert az összes -ítéletek előbb megnevezett formális föltételei fölött, tehát valamennyi -szabály fölött, melyeket a logika adhat, nem állhat semmi, ezek pedig -logikai rendszert, a reá alapított fogalmak, melyek minden szintetikai -és szükséges ítéletnek _a priori_ feltételeit foglalják magukban, ép -ezért transscendentalis rendszert, végűl pedig az alaptételek, melyek -segítségével minden jelenség e fogalmak alá foglalható, fiziológiai, -azaz természetrendszert alkotnak, mely minden empirikai -természetismeretet megelőz, ezt előbb lehetővé teszi, s ezért a -voltaképi egyetemes s tiszta természettudománynak nevezhető. - - -24. §. - -Ama fiziológiai alaptételek elseje[14] minden jelenséget mint térben meg -időben való szemléletet a mennyiség fogalma alá foglal s annyiban a -mathematika tapasztalatra való alkalmazásának elve. A második azt ami -voltakép empirikus, t. i. az érzékletet, mely a szemléletek valóját (das -Reale) jelzi, alárendeli nem épen a mennyiség fogalma alá, mert az -érzéklet nem szemlélet, mely tért s időt foglalna magában, habár a neki -megfelelő tárgyat térbe s időbe helyezi; de a realitás (érzékleti -képzet) s a zéro közt, t. i. az időbeli szemlélet teljes üressége közt -mégis van mennyiségi különbség, minthogy a világosság minden adott foka -s a sötétség, a hő minden foka s a teljes hidegség, a nehézség minden -foka s az abszolut könnyűség, a tér megteltségének minden foka s a -teljesen üres tér közt még mindig kisebb fokok gondolhatók; minden tudat -s a teljes tudattalanság (lélektani sötétség) közt is vannak kisebb -fokok, úgy hogy nem lehetséges észrevevés, mely a tudat teljes hiányát -mutatná, azaz nem lehetséges lélektani sötétség, mely nem volna tudatnak -tekinthető, csakhogy más erősebb tudat elnyomja s ugyanez áll az -érzéklet minden más esetében is. Ezért előzheti meg az értelem még az -érzékleteket is, melyek az empirikus képzetek (jelenségek) tulajdonképi -minőségét alkotják, ezzel az alaptétellel, hogy valamennyinek, tehát -minden jelenség realejának fokai vannak, ami a mathematikának második -alkalmazása _(mathesis intensorum)_ a természettudományra. - - -25. §. - -A jelenségek viszonyát tekintve, még pedig csak lételükre vonatkozólag, -e viszony meghatározása nem mathematikai, hanem dinamikai, s nem lehet -soha objektiv érvényű, tehát tapasztalásra alkalmas, ha nem tartozik _a -priori_ alaptételek alá, amelyek a rájuk vonatkozó tapasztalati -megismerést lehetővé teszik. Azért a jelenségeket alá kell rendelni a -substancia fogalma alá, mely a létel minden meghatározásának mint -magának a dolognak fogalma szolgál alapúl, vagy másodszor, amennyiben -időrendet, azaz eseményt találunk a jelenségekben, okára vonatkoztatott -hatás fogalma alá, vagy amennyiben az együttlétet objektive, azaz -tapasztalati ítélet által akarjuk megismerni a közösség (kölcsönhatás) -fogalma alá; s így objektiv érvényű, habár empirikus ítéleteknek, azaz a -tapasztalat lehetségének, amennyiben ennek föladata dolgokat, lételüket -tekintve, a természetben egybekapcsolni, _a priori_ alaptételek -szolgálnak alapúl. Ez alaptételek a voltaképi természeti törvények, -melyek dinamikaiaknak nevezhetők. - -Végűl a tapasztalati ítéletekhez tartozik: nem annyira a jelenségek -egymás közti tapasztalatbeli megegyezésének s kapcsolatának ismerete, -mint inkább a tapasztalathoz általában való viszonyuk, mely vagy az -értelem megismerte formai föltételekkel való megegyezésüket, vagy az -érzékek s észrevevés anyagával való összefüggésüket, vagy mindkettőt egy -fogalomban egyesíti, tehát lehetséget, valóságot és szükségességet -egyetemes természeti törvények szerint foglal magában; ez a fiziológiai -módszertant (az igazság és a föltételek megkülönböztetését, s ez -utóbbiak megengedhetőségének határait) alkotná. - - -26. §. - -Habár az alapelveknek harmadik, magának az értelemnek mivoltából -kritikai módszer szerint levont táblája oly tökéletességet mutat, hogy -magasan föléje emelkedik minden egyébnek, melyet magukból a dolgokból, -dogmatikai módon, habár hiába, eddig iparkodtak vagy a jövőben próbálnak -majd leszármaztatni, t. i. hogy benne mind a szintetikai _a priori_ -alaptételek teljesen s egy alapelv szerint, t. i. az ítéleterő szerint -általában, mely az értelmet tekintve a tapasztalat mivoltát teszi, ki -lettek fejtve, úgy hogy biztosak lehetünk benne, hogy egyéb ily -alaptétel nincs (ily megnyugvást a dogmatikai módszer nem adhat meg -nekünk soha): még sem ez a legfőbb érdeme. - -Ügyet kell vetni arra a bizonyító alapokra, mely ez _a priori_ ismeret -lehetségét fölfedi, s mindezeket az alaptételeket egyszersmind oly -föltételhez köti, melyről nem szabad soha sem megfeledkeznünk, ha csak -nem akarjuk, hogy félreértsék s alkalmazásban továbbra terjesszék, mint -eredeti jelentése kivánja, t. i. hogy ez alaptételek csak a lehetséges -tapasztalatnak általában, amennyiben _a priori_ törvényeknek van -alávetve, foglalják magukban föltételeit. Nem mondom tehát, hogy -maguknak a dolgoknak van mennyiségük, hogy ezek realitásának van foka, -ezek lételében van a járulékoknak kapcsolatuk egy szubstanciával stb.; -ezt senki sem bizonyíthatja, mert puszta fogalmaknak ily szintetikai -kapcsolata, midőn egyrészt minden érzéki szemléletre való vonatkozás, -másrészt, lehetséges tapasztalatban való minden kapcsolat hiányzik, -teljességgel lehetetlen. A fogalmaknak lényeges korláta ez -alaptételekben tehát az, hogy minden dolog, csak mint a tapasztalás -tárgya tartozik szükségkép, _a priori_, a megnevezett feltételek alá. - -Ebből azután másodszor specifikusan sajátos bizonyítási módjuk -következik, hogy az említett alaptételeket nem is egyenesen jelenségekre -s ezek viszonyára vonatkoztatjuk, hanem a tapasztalat lehetségére, -melynek a jelenségek csak anyagát, és nem formáját teszik, azaz objektiv -s egyetemes érvényű szintetikai tételekre, hiszen épen ebben különböznek -tapasztalati ítéletek puszta észrevevési ítéletektől. Ez azáltal -történik, hogy jelenségek, mint puszta szemléletek, melyek a tér s -időnek egy részét elfoglalják, a mennyiség fogalma alá tartoznak, amely -elemeiket _a priori_, szabályok szerint szintetikailag egyesíti; hogy -amennyiben az észrevevés a szemléleten kívül érzékletet is magába -foglal, mely érzéklet s a zero t. i. az érzéklet teljes megszűnése közt, -kevesbedés által mindig átmenet van, annyiban a jelenség realéjának -mindig kell hogy foka legyen, amennyiben tudniillik a jelenség maga tért -meg időt nem foglal ugyan el,[15] de az üres időtől vagy tértől a hozzá -való átmenet mégis csak az időben lehetséges; ennélfogva, habár az -érzéklet mint az empirikus szemlélet minősége, amiben minden más -érzéklettől specifikusan különbözik, _a priori_ nem ismerhető ugyan meg -soha, mégis lehetséges tapasztalatban általában, mint észrevevés -mennyisége intenzive minden más egyenlőfajútól megkülönböztethető; csak -ez által válik lehetségessé s határoztatik meg a mathematika alkalmazása -a természetre az érzéki szemléletre vonatkozólag, mely által a természet -nekünk adatik. - -A legnagyobb figyelmet kell azonban az olvasónak amaz alaptételek -bizonyítási módjára fordítania, melyek a tapasztalat analogiái neve -alatt fordúlnak elő. Minthogy ugyanis ezek nem, mint a mathematika -természettudományra általában való alkalmazásának alaptételei, a -szemléletek létrehozására vonatkoznak, hanem lételüknek egy -tapasztalatban való kapcsolatára, e kapcsolat pedig nem lehet egyéb, -mint a létel meghatározása az időben, szükséges törvények szerint, -melyek objektiv érvényűvé, tehát tapasztalattá teszik, ennélfogva a -bizonyítás nem vonatkozik maguknak a dolgoknak, hanem az észrevevések -kapcsolatának szintetikai egységére, még pedig az észrevevéseknek nem -tartalmát tekintve, hanem időrendjét s lételének ebben való viszonyát -egyetemes törvények szerint. Ez egyetemes törvények tehát a létel -meghatározása szükséges voltát az időben általában (tehát az értelemnek -egy _a priori_ szabálya szerint) tartalmazzák, ha azt akarjuk, hogy a -viszonyos időben való empirikus meghatározás objektiv érvényű, tehát -tapasztalat legyen. Többet e helyen, Prolegomenákban, nem mondhatok, -csak ajánlom az olvasónak, aki régtől fogva megszokta, hogy a -tapasztalatot csak az észrevevések puszta empirikus összetételének -tartja, s azért nem is gondol rá, hogy ezeknél sokkal messzibbre terjed, -t. i. hogy empirikus ítéleteknek egyetemes érvényt ád, és e célra tiszta -értelmi egységre, mely _a priori_ megelőzi, szorúl, – hogy a -tapasztalatnak az észrevevések puszta aggregatumától való e különbségére -jól figyeljen, s e szempontból ítélje meg a bizonyítási eljárást. - - -27. §. - -Itt a helye, hogy Hume kételyét fenekestől kiforgassuk. Joggal -állította, hogy ésszel semmikép nem látható át az okság lehetsége, azaz, -mikép vonatkoztathatjuk valamely dolog lételét más valaminek a lételére, -amelyet emez szükségkép tételez. Én pedig még hozzáteszem, hogy ép oly -kevéssé láthatjuk át a szubzisztencia lehetségét, t. i. annak szükségét, -hogy a dolgok lételének valamely alany szolgál alapúl, mely maga -valamely más dolog állítmánya nem lehet, sőt, hogy ily dolog -lehetőségéről még fogalmat sem alkothatunk magunknak (habár a -tapasztalatban használatának példáit fölmutathatjuk); továbbá, hogy a -dolgok közössége ép oly megfoghatatlan, minthogy megfoghatatlan, mikép -következtethetünk valamely dolog állapotából egészen más rajta kívül -levő dolgok állapotára, s hogy szubstanciák, melyek mindegyikének saját -elkülönített létele van, mikép függhetnek egymástól, még pedig -szükségképen. Mégis távol állok tőle, hogy e fogalmakat pusztán a -tapasztalatból kölcsönzötteknek, a szükségességet pedig, melyet bennük -gondolunk, költöttnek s puszta látszatnak, melyet hosszú megszokás -hazud, tekintsem. Ellenkezőleg eléggé bebizonyítottam, hogy e fogalmak, -valamint a belőle folyó alaptételek _a priori_ a tapasztalatot -megelőzőleg állanak meg, s kétségtelen objektiv helyességűek, habár -persze csak a tapasztalatra vonatkozólag. - - -28. §. - -Noha tehát legkisebb fogalmam sincs maguknak a dolgoknak ilyetén -kapcsolatáról, mikép létezhetnek mint szubstanciák, vagy működhetnek -mint okok, vagy lehetnek (mint reális egésznek a részei) -kölcsönhatásban; de még kevésbbé tarthatom a jelenségeknek ily -tulajdonságait jelenségeknek (minthogy ama fogalmakban nincs semmi, ami -a jelenségekben foglaltatik, hanem csak az, amit az értelem gondol): -mégis van fogalmunk a képzeteknek ily kapcsolatáról az ítéletekben -általában, az a fogalmunk, hogy az ítéletek egyik fajában a képzetek -mint alany vonatkoztatva állítmányokra, másik fajában, mint ok -vonatkoztatva okozatára, harmadik fajában mint részek, melyek együtt egy -egész lehetséges ismeretet alkotnak, tartoznak egymáshoz. Továbbá _a -priori_ megismerjük, hogy ha egy tárgy képzetét e mozzanatok egyikére -vagy másikára vonatkozólag nem tekintjük meghatározottnak, semmiféle a -tárgyra érvényes ismeretünk nem lehetne; s ha a dologgal, amint magában -van, foglalkoznánk, nem volna semmiféle ismertető jelünk, melyből -megtudhatnók, hogy a megnevezett mozzanatok egyikére vagy másikára -vonatkozólag meg van határozva, azaz, hogy a szubstancia, ok vagy (más -szubstanciákhoz viszonyítva) a közösség fogalma alá tartozik, mert a -létel ilyetén kapcsolatának lehetségéről nincs fogalmunk. De nem is az a -kérdés, hogy maguk a dolgok, hanem hogy a tapasztalati ismeret az -ítéletek említett mozzanataira vonatkozólag általában miként van -meghatározva, azaz, hogy dolgok mint a tapasztalat tárgyai mikép -hozhatók s hozandók amaz értelmi fogalmak alá. S ekkor világos, hogy -nemcsak lehetségét, de szükségét is teljességgel átlátom annak, hogy a -jelenségek e fogalmak alá hozandók, melyek tehát a tapasztalat -lehetségének alaptételei gyanánt használandók. - - -29. §. - -Hogy kísérletet tegyek Hume problematikus fogalmán (ezen az ő _crux -metaphysicorum_-ján), t. i. az ok fogalmán, mindenekelőtt a logika -megadja nekem _a priori_ a föltételes ítéletnek általában formáját, t. -i. hogy az egyik adott ismeretet mint alapot, a másikat mint -következményt használjam. De lehetséges, hogy az észrevevésben a -viszonynak valamely szabályát találom, mely megmondja nekem, hogy egy -bizonyos jelenségre egy másik (habár nem megfordítva) állandóan -következik s ebben az esetben élek a föltételes ítélettel, s mondom: ha -valamely testre a nap elég soká süt, a kő megmelegszik. Ebben persze még -nincs meg a kapcsolat szükségessége, tehát az ok fogalma. De folytatom s -mondom: ha azt akarom, hogy e tétel, mely csak észrevevések szubjektiv -kapcsolata, tapasztalati tétel legyen, akkor szükségesnek s egyetemes -érvényűnek kell hogy tekintessék. Ily tétel volna: A nap, világossága -következtében, a melegség oka. A fentebbi empirikus szabály most -törvénynek tekintetik, még pedig nem mint pusztán jelenségekre -érvényesnek, hanem rájuk lehető tapasztalat céljából érvényesnek; -tapasztalat pedig egyetemes, tehát szükségképen érvényes szabályokra -szorúl. Tehát, hogy az ok fogalma a tapasztalat puszta formájához -szükségkép tartozó fogalom, mely az észrevevéseknek egy tudatban való -szintetikai egyesítését lehetővé teszi, azt igenis átlátom; de hogy -valamely dolog általában ok lehessen, épenséggel nem látom át, még pedig -azért nem, mert az ok fogalma semmikép sem jelenti a dolgokhoz, hanem -csak a tapasztalathoz tartozó föltételt, azt, hogy a tapasztalat csak -jelenségeknek s ezek sorrendjének objektiv-érvényes megismerése lehet, -amennyiben a megelőző a következővel feltételes ítéletek szabálya -szerint kapcsolható egybe. - - -30. §. - -A tiszta értelmi fogalmak nem is jelentenek semmit, ha a tapasztalat -tárgyait mellőzve, magukra a dolgokra _(noumena)_ vonatkoztatjuk. Csak -mintegy a jelenségek szótagolására szolgálnak, avégből, hogy mint -tapasztalatot olvashassuk őket; azok az alaptételek, melyek az érzéki -világra való vonatkoztatásukból erednek, csak tapasztalati használatra -szolgálnak értelmünknek; ha tovább megyünk velük, akkor objektiv valóság -nélkül való önkényes kapcsolatok, melyeknek sem lehetségét _a priori_ -nem ismerhetjük meg, sem tárgyakra való vonatkozását példa által meg nem -erősíthetjük vagy csak érthetővé is tehetjük; mert minden példa csak -valamely lehetséges tapasztalatból meríthető, ama fogalmak tárgyai is -tehát sehol egyebütt, mint lehetséges tapasztalatban, nem találhatók. - -A Hume-féle problemának ez a teljes, habár szerzőjének várakozása -ellenére történt megoldása tehát megmenti a tiszta értelmi fogalmak _a -priori_ eredetét, az egyetemes természeti törvényeknek meg mint az -értelem törvényeinek érvényességét, de úgy, hogy használatukat csak a -tapasztalatra szorítja, mert lehetségük csak az értelemnek tapasztalatra -való vonatkozásából ered; nem pedig úgy, hogy ők a tapasztalatból, hanem -a tapasztalat belőlük származik; ez az egészen megfordított neme a -kapcsolatnak Hume-nak soha eszébe nem jutott. - -Ebből valamennyi eddigi kutatásnak következő eredménye folyik: «Az -összes szintetikai _a priori_ alaptételek nem egyebek, mint lehetséges -tapasztalat elvei», és soha a dolgokra magukban, hanem csak -jelenségekre, mint a tapasztalat tárgyaira vonatkoztathatók. Ennélfogva -a tiszta mathematika, valamint a tiszta természettudomány soha egyébre, -mint puszta jelenségekre nem vonatkozhatik s csak azt tünteti föl, ami -vagy a tapasztalatot általában teszi lehetővé, vagy ez elvekből -leszármaztatva, mindenha valamely lehető tapasztalatban kell hogy -gondolható legyen. - - -31. §. - -S ezzel végre valami biztosat értünk el, amihez minden metafizikai -vállalkozásban, mely eddig elég bátran, de mindig vakon különbség nélkül -kapott mindenbe, ragaszkodhatunk. Dogmatikai gondolkodóknak soha sem -jutott eszükbe, hogy törekvéseik célját ily rövidre fogják majd szabni, -de még azoknak sem, kik állítólagos józan eszükben bizván a tiszta -észnek jogos s természetes ugyan, de csak tapasztalati használatra -szolgáló fogalmaival s alaptételeivel oly tudást kerestek; melynek -biztos határait nem ismerték, nem is ismerhették, mert ily tiszta ész -mivoltáról, sőt csak lehetségéről is soha sem gondolkodtak, vagy nem -voltak képesek gondolkodni. - -A tiszta ész nem egy naturalistájának (mely néven azt értem, ki elbizza -magát, hogy minden tanulmány nélkül dönthet a metafizika dolgában) talán -kedve lesz állítani, hogy amit itt annyi előkészülettel, vagy ha úgy -tetszik neki, annyi bőbeszédű, pedáns pompával előadtunk, azt ő az ő -józan eszének jósló szellemével réges-régen nemcsak sejtette, de tudta s -át is látta: «t. i. hogy minden eszünkkel a tapasztalat terét soha át -nem léphetjük». De minthogy, ha észbeli alapelveit sorban megtudakoljuk -tőle, mégis be kell ismernie, hogy sok olyan van köztük, melyeket -tapasztalatból nem merített, melyek tehát ettől függetlenek s _a priori_ -érvényesek, hogyan s miféle okokkal akarja majd a dogmatikust s maga -magát is korlátok közé szorítani, ha e fogalmakkal s alaptételekkel -minden lehető tapasztalat körén túl él, épen mert a tapasztalattól -függetlenűl ismerjük meg őket? Sőt ő maga, a józan észnek ez a lovagja, -nem oly biztos, hogy bitorolt, olcsón szerzett bölcsesége mellett is -észrevétlenűl a tapasztalat tárgyain túl az agyrémek terére ne tévedjen. -Rendesen mélyen bele is van bonyolítva ezekbe, habár népszerű előadása -által mindent csak valószínűségnek, észszerű sejtésnek vagy analogiának -állítván, alaptalan követeléseinek némi színt tud adni. - - -32. §. - -Már a filozófia legrégibb idejében az érzéki dolgokon vagy jelenségeken -_(phaenomena)_ kívül, melyek az érzéki világot alkotják, külön értelmi -lényeket _(noumena)_, melyek az értelmi világot alkotnák, képzeltek -maguknak a tiszta ész kutatói s minthogy ami egy fejletlen korszaknak -nagyon is megbocsátható volt, a jelenséget s látszatot -(Erscheinung-Schein) egynek tartották, csak az értelmi lényeknek -tulajdonítottak valóságot. - -Valóban, ha az érzékek tárgyait, amint kell is, puszta jelenségeknek -tekintjük, ezzel mégis egyszersmind elismerjük, hogy magában való dolog -szolgál nekik alapúl, habár nem ismerhetjük meg mivoltát, amint magában -van, hanem csak jelenségét, t. i. azt a módot, amint ez az ismeretlen -valami érzékeinket megilleti. Ép azzal tehát, hogy jelenségeket vesz -föl, magukban levő dolgok létét is elismeri az értelem s ennyiben -mondhatjuk, hogy a tüneményeknek alapúl szolgáló lényeknek, tehát puszta -értelmi lényeknek képzete nemcsak megengedhető, hanem elkerülhetetlen -is. - -Kritikai dedukciónk nem is zár ki ily dolgokat _(noumena)_, ellenkezőleg -az analitika alaptételeit arra szorítja, hogy épen nem vonatkoznak -valamennyi dologra, miáltal minden puszta tüneménynyé válnék, hanem hogy -csak lehetséges tapasztalat tárgyaira érvényesek. Ezzel tehát értelmi -lények el vannak ismerve, de ama kivételt nem ismerő szabály szemmel -tartásával, hogy e tiszta értelmi lényekről nem tudunk s nem is -tudhatunk semmit, mivelhogy tiszta értelmi fogalmaink, valamint tiszta -szemléleteink is csak lehetséges tapasztalat tárgyaira, tehát puszta -érzéki lényekre vonatkoznak s mihelyt ezeket elhagyjuk, ama fogalmaknak -nem marad a legcsekélyebb jelentésük sem. - - -33. §. - -Tiszta értelmi fogalmaink valóban veszedelmesen csábítanak transscendens -használatra; ennek nevezem ugyanis azt, mely minden lehetséges -tapasztalaton túl megy. Fogalmaink a szubstanciáról, erőről, -cselekvésről, realitásról ugyanis nemcsak teljesen függetlenek a -tapasztalattól, nem is foglalnak magukban semmiféle érzéki jelenséget, -tehát valóban magukban levő dolgokra _(noumena)_ látszanak vonatkozni, -hanem – s ez még megerősíti ama vélekedést – a meghatározás oly -szükségessége jár velük, melyet a tapasztalat soha el nem érhet. Az ok -fogalma szabályt foglal magában, mely szerint az egyik állapotból a -másik szükségkép következik; míg a tapasztalat csak azt mutatja, hogy a -dolgok egyik állapotára a másik gyakran, legfölebb rendesen következik, -tehát sem szigorú egyetemességet, sem szükségességet nem adhat stb. - -Ezért látszanak az értelmi fogalmak sokkal jelentősebbeknek s -tartalmasabbaknak, semhogy a puszta tapasztalati használat -rendeltetésüket kimerítené, s így épít hozzá az értelem észrevétlenűl a -tapasztalat házához még terjedelmesebb melléképületet, melyet csupa -értelmi lényekkel tölt meg, anélkül, hogy csak észre is venné, hogy -különben helyes fogalmaival használatuk határait átlépte. - - -34. §. - -Két igen fontos, sőt mellőzhetetlen, habár igen száraz vizsgálatra volt -tehát szükség, melyeket a Kritikában a 137. l. s tov. 235. lapon s -tov.[16] végeztem, melyek elsejében megmutattam, hogy az érzékek nem -szolgáltatják _in concreto_ a tiszta értelmi fogalmakat, hanem csak a -használatukra való sémát, az ennek megfelelő tárgy pedig csak a -tapasztalatban (mint amely az értelemnek az érzékiség anyagaiból való -alkotása) találtatik. A második vizsgálatban (Kritika 235. l.) -megmutattam, hogy habár tiszta értelmi fogalmaink s alaptételeink a -tapasztalattól függetlenek, sőt látszólag sokkal tágabb körben -használhatók; a tapasztalat terén kívül mégsem gondolható általuk semmi, -mert nem tehetnek egyebet, mint hogy adott szemléletekre vonatkozólag az -ítélet logikai formáját meghatározzák; minthogy pedig az érzékiség terén -túl szemléleteink egyáltalán nincsenek, ama tiszta fogalmak itt -egyáltalán nem jelentenek semmit, mert nincs mód benne, hogy _in -concreto_ föl lehessen őket tüntetni. Mind az ily noumenák tehát s -összeségük: egy intelligibilis[17] világ csak oly feladat képzetei, -melynek tárgya magában lehetséges ugyan, de amelynek megoldása értelmünk -mivoltánál fogva egészen lehetetlen. Mert értelmünk nem szemlélhet, csak -adott szemléleteket a tapasztalatban összekapcsolhat. A tapasztalatnak -tehát fogalmaink minden tárgyát magában kell foglalnia, rajta kívül -fogalmaink, minthogy szemlélet nem vethető nekik alapúl, nem -jelenthetnek semmit. - - -35. §. - -A képzeletnek talán megbocsátható, de néha-néha kicsapong, révedez, -azaz: ha nem marad óvatosan a tapasztalat korlátain belűl; mert ily -szabad nekilendülés legalább megeleveníti s erősíti és mindig könnyebb -bátorságát mérsékelni, mint bágyadtságán segíteni. De hogy az értelem, -melynek gondolkodnia kell, e helyett révedez, nem bocsátható meg neki -soha; mert csak ő tőle várhatunk segítséget, hogy a képzelet -révedezésének, ahol szükséges, határt szabjunk. - -De nagyon ártatlanúl s illedelmesen kezdi. Előbb tisztába hozza az elemi -ismereteket, melyek minden tapasztalat előtt benne rejlenek, de mégis a -tapasztalatban mindig kell, hogy alkalmazást találjanak. Lassan-lassan -mellőzi e korlátokat; s mi is akadályozhatná meg benne, minthogy -alaptételeit egészen szabadon magából merítette az értelem? S most -először új természeti erőket talál ki, majd meg lényeket a természeten -kívül, egy szóval oly világot, melynek berendezéséhez az építő szereknek -nem lehetünk hijjával, mert termékeny képzelés bőven szerzi, a -tapasztalat pedig meg nem erősíti ugyan, de meg nem is cáfolja soha. -Innét van, hogy fiatal gondolkodók annyira szeretik az igazi dogmatikai -módú metafizikát s gyakran idejüket s különben hasznavehető tehetségüket -föláldozzák neki. - -S nem használ semmit, ha a tiszta ész ama hiábavaló erőlködéseit -mindenféle figyelmeztetésekkel, hogy ily mélyen elrejtett kérdések -megoldása mily nehéz, panaszokkal eszünk korlátairól, s az állításoknak -puszta sejtésekké való leszállításával mérsékelni akarjuk. Mert amíg -lehetetlenségüket világosan ki nem mutattuk, s az ész magára eszmélése -igazi tudománynyá, melyben helyes használatának mezeje a semmis s meddő -használatától úgyszólva geometriai bizonyossággal elkülöníttetik, nem -válik: addig ama hiábavaló erőlködéseket teljesen soha meg nem -szüntetjük. - - -36. §. Mikép lehetséges maga a természet? - -Ez a kérdés a legmagasabb pont, melyet a transscendentalis filozófia -érinthet e pontig mint határához s befejezéséhez vinnünk is kell e -filozófiát. Ez a kérdés pedig voltakép két kérdést foglal magában. - -Először: Mikép lehetséges egyáltalán a természet _materialis_ -jelentésben, t. i. szemléletileg, mint a jelenségek összesége, mikép -lehetséges tér, idő, s ami mindkettőt megtölti, az érzéklés tárgya? A -felelet ez: Érzékiségünk mivoltánál fogva, melynél fogva érzékiségünk a -neki sajátos módon, magukban előtte ismeretlen s ama jelenségektől -teljesen különböző tárgyaktól megillettetik. E feleletet magában a -könyvben a transscendentalis esztetikában, itt pedig a Prolegomenákban -az első főkérdés megoldásával adtam meg. - -Másodszor: Mikép lehetséges a természet _formai_ jelentésben, mint ama -szabályok foglalatja, melyek alá mind a jelenségeknek tartozniok kell, -ha azt akarjuk, hogy mint egy tapasztalatban egybekapcsoltakat gondoljuk -őket? A felelet nem lehet más, mint ez: csak értelmünk ama mivoltánál -fogva lehetséges, melynél fogva az érzékiségnek mindama képzeteit -szükségkép egy tudatra vonatkoztatjuk; csak ennek folytán lehetséges -gondolkodásunk sajátos módja, t. i. szabályok szerint való gondolkodás s -ennek segítségével a tapasztalat, mely a tárgyaknak magukban való -megismerésétől teljesen megkülönböztetendő. Ez a felelet magában a -könyvben a transscendentalis logikában, itt a Prolegomenákban pedig a -második főkérdés megoldása folyamában adatott. - -De hogy mikép lehetséges érzékiségünknek vagy értelmünknek s a neki, -valamint minden gondolkodásnak alapúl szolgáló szükséges appercepciónak -e sajátos tulajdonsága maga, arra már nem adhatunk feleletet, mert -minden feleletre s a tárgyak minden gondolkodására ismét csak erre az -appercepcióra szorúlunk. - -Sok oly természeti törvény van, melyet csak a tapasztalatból tudhatunk -meg, de a jelenségek kapcsolatának törvényességét, azaz a természetet -általában nem ismerhetjük meg semmiféle tapasztalatból, mert maga a -tapasztalat rászorúlt ily törvényekre, melyek lehetőségének _a priori_ -szolgálnak alapúl. - -A tapasztalatnak általában lehetsége tehát egyszersmind a természet -egyetemes törvénye, s az előbbinek alaptételei maguk az utóbbinak -törvényei. Mert a természetet nem ismerjük egyébként, csak mint -jelenségeknek, azaz a bennünk levő képzeteknek foglalatját, -kapcsolatának törvényét tehát nem vehetjük egyebünnen, mint e képzetek -bennünk levő kapcsolatának alaptételeiből, azaz az egy tudatban való -szükséges kapcsolat föltételeiből, mely a tapasztalatot lehetővé teszi. - -Maga az a főtétel, melyet az egész szakaszon át kifejtettünk, hogy -egyetemes természeti törvények _a priori_ ismerhetők meg, magától vezet -el ahhoz a tételhez, hogy a természet legfőbb törvényhozásának bennünk, -azaz értelmünkben, kell rejlenie s hogy egyetemes törvényeit nem a -természetben tapasztalat útján, hanem megfordítva, a természetet, -egyetemes törvényszerűségét tekintve, csak a tapasztalat lehetségének -érzékiségünkben s értelmünkben rejlő föltételeiben kell keresnünk. -Máskép, minthogy e törvények nem analitikai ismeretek szabályai, hanem -annak valóságos szintetikai bővítése, mikép ismerhetnők meg őket _a -priori_? A lehetséges tapasztalat alapelveinek a természet lehetségének -törvényeivel való ilyetén, még pedig szükséges megegyezése csak két -okból történhetik: vagy a természetből veszszük e törvényeket a -tapasztalat segítségével, vagy megfordítva: a természetet a tapasztalat -lehetségének törvényeiből általában származtatjuk le s az ennek puszta -egyetemes törvényszerűségével azonos. Az előbbi maga magával ellenkezik, -mert az egyetemes természeti törvényeket lehet s kell _a priori_ (azaz -minden tapasztalattól függetlenül) megismerni s az értelem minden -empirikus használatának alapúl venni; tehát csak az utóbbi marad -hátra.[18] - -De a természet empirikus törvényeit, melyek mindig külön észrevevéseket -tételeznek föl, meg kell különböztetnünk a tiszta vagy egyetemes -természeti törvényektől, melyek külön észrevevések alapja nélkül csak -egy tapasztalatban való szükséges egyesítésük föltételeit foglalják -magukban. Ez utóbbiakat tekintve pedig, természet s lehetséges -tapasztalat teljesen azonegy. Minthogy pedig ebben a törvényszerűség a -jelenségeknek egy tapasztalatban való szükséges kapcsolatán (mely nélkül -az érzékiség semmiféle tárgyát nem ismerhetnők meg), tehát az értelem -eredeti törvényein alapszik, ennélfogva eleinte sajátságosnak hangzik -ugyan, de azért nem kevésbbé bizonyos, ha mondom: az értelem _(a -priori)_ nem meríti törvényeit a természetből, hanem szabja neki. - - -37. §. - -E látszólag merész mondatot példával akarjuk megvilágítani, melynek -célja megmutatni, hogy magunk is oly törvényeket, melyeket az érzéki -szemlélet tárgyain fedezünk föl, főleg ha szükségeseknek ismertük meg, -általunk a természetbe helyezetteknek tartunk, habár különben mindenben -a tapasztalatnak tulajdonított természeti törvényekhez hasonlók. - - -38. §. - -Ha a kör tulajdonságait tekintjük, melyeknél fogva ez az alak a tér -számos önkényes meghatározását azonnal egyetemes szabályban egyesíti -magában, nem tehetjük, hogy e geometriai dolognak bizonyos természetet -ne tulajdonítsunk. Két egyenes példáúl, mely egymást s egyúttal a kört -metszi, bármily véletlen tetszés szerint húztuk is, mindig oly -szabályosan metszi egymást, hogy a mindegyik vonal részeiből alkotott -derékszögű négyszög egyenlő a másikkal. Kérdem: «e törvény a körben -rejlik vagy az értelemben», azaz: az értelemtől függetlenűl foglalja-e -magában ez az alak e törvény alapját, vagy pedig az értelem, saját -fogalmai szerint (tudnillik a sugarak egyenlőségének fogalma szerint) -szerkesztvén magát az alakot, helyezi-e egyúttal belé az egymást -geometriai proporcióban metsző húrok törvényét? Ha e törvény -bizonyítását figyelemmel kisérjük, csakhamar átlátjuk, hogy csak ebből a -föltételből, melyet az értelem az alak szerkesztésének alapúl vetett, t. -i. a sugarak egyenlőségéből származtatható le. Ha most e fogalmat -bővítjük, hogy geometriai alakok különböző tulajdonságainak egységét -közös törvények alatt még tovább szemmel kisérhessük, s a kört -kúpszeletnek tekintjük, mely tehát más kúpszeletekkel a szerkesztés -ugyanazon alapföltételei alá tartozik, akkor azt találjuk, hogy mind a -húrok, melyek a kúpszeletekben, az ellipsziszben, a parabolában s -hiperbolában egymást metszik, mindig hasonlót mutatnak, nem ugyan, hogy -a részeikből alkotott derékszögű négyszögek egyenlők, de mégis mindig -ugyanabban a viszonyban állnak egymáshoz. Ha még tovább megyünk, t. i. a -fizikai asztronomia alaptanaihoz, akkor a kölcsönös vonzásnak az egész -anyagi természetre kiterjedő fizikai törvényére akadunk, melynek -szabálya az, hogy e vonzás minden vonzó ponttól való távolság -négyzetével megfordított arányban ugyanúgy fogy, amily arányban a -gömbfelületek, melyekbe az erő terjed, növekednek. E törvény a dolgok -mivoltában rejlőnek látszik s rendesen is _a priori_ megismerhetőnek -adatik elő. Bármily egyszerűek is e törvény forrásai, minthogy pusztán a -különböző félátmérőjű gömbfelületek viszonyán alapulnak; mégis -következménye megegyezésük változatosságát és szabályosságát tekintve -oly kitünő, hogy nemcsak az égi testek minden lehető pályái: -kúpszeletek, hanem oly viszony áll is fenn köztük, hogy a vonzásnak más -mint a négyzet megfordított arányában való törvénye világrendszerre -alkalmasnak nem gondolható. - -Íme tehát törvényeken alapúló természet, melyeket az értelem _a priori_, -még pedig leginkább a tér meghatározásának egyetemes elveiből ismer meg. -Kérdem: e természeti törvények a térben rejlenek-e, s az értelem, csak a -tér gazdag tartalmú jelentését kutatván, akad-e rájuk, vagy pedig az -értelemben rejlenek-e s abban a módban, ahogy az értelem a tért a -szintetikai egység föltételei szerint, amire összes fogalmai irányulnak, -meghatározza? A tér oly egyforma s különös sajátságok dolgában oly -határozatlan valami, hogy bizonyára senki sem fogja benne a természet -törvényeinek kincses bányáját keresni. Az értelem határozza a tért -köralakká, kúppá s gömbbé, szerkesztésük egységének alapját magában -rejtvén. Tehát a szemlélet puszta egyetemes formája, mely térnek -neveztetik, szubstratuma ugyan mind a külön tárgyakra vonatkoztatható -szemléleteknek s ezek lehetségének s változatosságának föltétele ő benne -rejlik; de a tárgyak egységét mégis csak az értelem határozza meg, még -pedig saját mivoltában rejlő föltételek alapján; s így az értelem a -természet egyetemes rendjének szerzője, minden jelenségét saját -törvényei alá vonva s csak ez által hozva _a priori_ létre (formáját -tekintve) tapasztalatot, melynélfogva minden ami tapasztalatilag -megismerendő, szükségkép az ő törvényeinek van alávetve. Mert nem -maguknak a dolgoknak mivoltával van dolgunk, ez mind érzékiségünk, mind -értelmünk föltételeitől független, hanem a természettel, mint a lehető -tapasztalat tárgyával, már pedig az értelem lehetővé tevén a -természetet, egyúttal azt is eszközli, hogy az érzék világ vagy -egyáltalán nem tárgya a tapasztalatnak, vagy pedig természet. - - -39. §. Függelék a tiszta természettudományhoz. - - -A kategoriák rendszeréről. - -A filozófus előtt mi sem lehet kivánatosabb, mint ha ama különböző -fogalmakat s alaptételeket, melyeket azelőtt, midőn _in concreto_ -használta, szétszórva talált, _a priori_ elvből tudja leszármaztatni, s -ezáltal mindent egy ismeretben egyesíteni. Előbb azt hitte, hogy amije -egy bizonyos elvonás után maradt s egymással való összehasonlítás útján -az ismeretek külön fajának tetszett neki, azt teljesen egybegyűjtötte; -de csak _aggregatum_ volt; most tudja, hogy épen ennyi s nem több -tartozik ez ismeretfajhoz s átlátja beosztásának szükségét; ez megértés -s csak most van neki rendszere. - -Hogy valaki a közönséges megismerésből kikeresse ama fogalmakat, -melyeknek külön tapasztalat nem szolgál alapúl, de amelyek azért minden -tapasztalati ismeretben előfordúlnak, melynek mintegy kapcsolási -formáját teszik, ahhoz nem kellett több gondolkodás vagy belátás, mintha -valaki egy nyelvből kikeresi a szók valódi használatának szabályait s -így a nyelvtan elemeit hordja össze (mindkét kutatás valóban közel rokon -is egymáshoz), anélkül azonban, hogy okát tudná adni, miért van minden -nyelvnek ép ez a formális alkata s nem más, még kevésbbé pedig, hogy -épen ennyi s nem több vagy kevesebb ily formai meghatározása -találkozott. - -Aristoteles tíz ily elemi fogalmat hordott össze a kategoriák[19] neve -alatt. Ezekhez, melyeket prædicamenták-nak is neveztek, szükségesnek -látott, még öt postprædicamentát[20] csatolni, melyek pedig részben már -az előbbiekben rejlenek (mint _prius, simul, motus_), de ez a rapszódia -inkább figyelmeztetés volt a jövendő vizsgálóknak, mint rendszeresen -keresztülvitt eszme, mely a tetszést megérdemli, amiért is a filozófia -haladtával mint teljesen hiábavalót elvetették. - -Az emberi ismeret tiszta (semmi empirikust magukban nem foglaló) elemeit -vizsgálván, hosszú gondolkodás után nekem sikerült először az érzékiség -tiszta elemi fogalmait (tért meg időt) az érteleméitől biztosan -megkülönböztetni s elválasztani. Ezáltal kimaradt ama lajstromból a -hetedik, nyolcadik meg kilencedik kategoria. A többieknek nem vehettem -hasznukat, mert nem volt elv, mely szerint az értelmet teljesen meg -lehetett volna mérni s minden funkcióját, melyből tiszta fogalmai -erednek, teljes számmal s pontosan megállapítani. - -Hogy ily elvet találjak, oly értelmi működést kerestem, mely a többieket -mind magában foglalja s csak ama különböző módosulásokban vagy -mozzanatokban különbözik, melyekkel a képzetek különböző részeit a -gondolkodás egysége alá általában hozhatni s e működést megtaláltam az -ítéletben. Itt azután a logikusoknak kész, habár nem egészen hibátlan -munkájával rendelkeztem, minek folytán a tiszta, de tárgyukat illetőleg -egészen határozatlan értelmi funkcióknak teljes tábláját állíthattam -össze. Végűl pedig az itélés e funkcióit tárgyakra általában -vonatkoztattam, jobban mondva az itéletek objektiv érvényesekké való -meghatározásának föltételeire s így keletkeztek a tiszta értelmi -fogalmak, melyekre vonatkozólag nem lehetett kétségem, hogy épen csak -ezek s csak ennyi, nem pedig több, alkotják a tárgyaknak puszta -értelemből való egész megismerését. Régi nevükön, mint illik, -kategoriáknak neveztem őket, fentartván magamnak, hogy a belőlük -leszármaztatandó fogalmakat mind, akár egymás közt való, akár a jelenség -tiszta formájával (térrel meg idővel), akár az empirikusan még meg nem -határozott anyagukkal (az érzéklet tárgyával általában) való kapcsolatuk -útján származnak, a praedicabiliák neve alatt teljes számmal hozzájuk -csatolom, mihelyt a transscendentalis filozófia rendszere, melynek -céljából most csak az ész kritikájával volt dolgom, létrejönne. - -A fődolog azonban a kategoriáknak e rendszerében, amiben amaz elvnélküli -rapszódiától különbözik s amiért egyedül megérdemli, hogy a filozófiához -számítsák, abban áll, hogy ezzel a tiszta értelmi fogalmak igaz -jelentését s használatuk föltételeit pontosan megállapíthattuk. Mert -kitűnt, hogy magukban nem egyebek logikai funkcióknál, mint ilyenek -pedig a legcsekélyebb fogalmat sem alkotják valamely tárgyról magában, -hanem érzéki szemléletre mint alapra szorúlnak, de akkor is csak arra -szolgálnak, hogy empirikus ítéleteket, melyek különben az ítélet -funkcióira vonatkozólag határozatlanok s közömbösek, e funkciók -szempontjából meghatározzanak, ezzel nekik egyetemes érvényességet -adjanak s általuk tapasztalati ítéleteket általában lehetővé tegyenek. - -A kategoriák természetének ilyetén megértéséből, mely egyszersmind -puszta tapasztalati használatra szorítja őket, sem első szerzőjük, sem -senki utána, nem sejtett semmit; e megértés nélkül azonban (mely egészen -levezetésüktől vagy dedukciójuktól függ) egészen hasznavehetetlenek, -nyomorúlt névlajstrom, használatának magyarázata s szabálya nélkül. Ha -ilyesvalami valaha eszükbe jut vala a régieknek, a tiszta ész -vizsgálata, mely a metafizika neve alatt sok századon át annyi jeles főt -megrontott, egész más alakban származott volna reánk, fölvilágosította -volna az emberek értelmét, ahelyett, hogy mint tényleg megtörtént, sötét -s hiábavaló töprenkedésekkel kimerítette s az igazi tudomány számára -hasznavehetetlenné tette. - -A kategoriáknak e rendszere pedig a tiszta ész minden tárgyának -vizsgálatát is rendszeressé teszi s biztos útmutatást vagy vezérfonalat -ád ahhoz, mikép s a vizsgálatnak mily mozzanatain át vezetendő minden -metafizikai elmélkedés, hogy teljessé legyen; mert kimeríti az értelem -minden mozzanatát, mely alá minden más fogalom hozandó. Így keletkezett -az alaptételek táblája is, melynek teljességéről csak a kategoriák -rendszere alapján lehetünk biztosak, s még a fiziológiai -értelemhasználatot meghaladó fogalmak beosztásában is (Kritika 344. l. -hasonlókép 415. l.)[21] ugyanez a vezérfonal az, amely, minhogy mindig -ugyanazokon a szilárd, az emberi értelemben _a priori_ meghatározott -pontokon át vezet, mindenkor zárt kört alkot és nem hágy kétséget azon, -hogy valamely tiszta értelmi vagy észfogalom tárgya, amennyiben -filozófiailag s _a priori_ elvek szerint megfontolandó, ilyetén módon -teljesen megismerhető. Sőt egyikében a legelvontabb ontologiai -beosztásokban t. i. a valami és semmi fogalmainak sokféle -megkülönböztetéseiben is nem tehettem, hogy ne ezzel a vezérfonallal -éljek s ennek alapján hoztam létre szabályos és (Kritika 292. l.)[22] -szükséges táblázatot.[23] - -Ugyanez a rendszer mint minden egyetemes elvre alapított igaz rendszer -eléggé nem magasztalható hasznát még abban is mutatja, hogy minden -idegenszerű fogalmat, mely különben ama tiszta értelmi fogalmak közé -belopózhatnék, eltávolít s minden ismeretnek megállapítja a maga helyét. -Ama fogalmak, melyeket a reflexió fogalmai nevén a kategoriák -vezérfonala alapján ugyancsak táblázatban állítottam össze, jogos -követelés nélkül elegyednek az ontológiában a tiszta értelmi fogalmak -közé, ámbár ezek a kapcsolatnak s ezzel magának a tárgynak fogalmai, míg -amazok csak már adott fogalmak összehasonlító fogalmai, tehát egészen -más természetűek s használatúak. Az én törvényszerű beosztásom (Kritika -260. l.)[24] eltávolítja őket onnét. A kategoriák külön táblájának -haszna még fényesebben kiviláglik, ha, amint azonnal meg fogjuk tenni, a -transscendentalis észfogalmak tábláját, melyek egészen más természetűek -s eredetűek mint az értelmi fogalmak (tehát kell, hogy más formájuak is -legyenek), amazoktól elkülönítjük. E szükséges elkülönítést még egy -metafizikai rendszer sem hajtotta végre, úgy hogy azok az észfogalmak az -értelmi fogalmakkal, mintha testvérekként egy családba tartoznának, -össze-vissza voltak, amit a kategoriák külön rendszere híjján nem is -lehetett elkerülni soha. - - - - -A TRANSSCENDENTALIS FŐKÉRDÉS HARMADIK RÉSZE. Mikép lehetséges -metafizika egyáltalán? - - -40. §. - -A tiszta mathematika s tiszta természettudomány saját biztossága s -bizonyossága céljából nem szorult volna az itt adott dedukcióra. Amaz -saját nyilvánvalóságára támaszkodik, emez pedig, habár az értelem tiszta -forrásaiból ered, a tapasztalásra, a tapasztalás adta bizonyságra, mely -nélkül azért nem lehet el egészen, mert mint filozófia bizonyosságra -mégsem mérkőzhetik soha a mathematikával. Mindkét tudomány tehát nem -magáért, hanem más tudományért, a metafizikáért szorúlt e vizsgálatra. - -A metafizikának a természeti fogalmakon kívül, melyek a tapasztalatban -találnak mindig alkalmazást, tiszta észbeli fogalmakkal is van dolga, -melyek soha semmiféle lehető tapasztalatban nem adhatók, tehát oly -fogalmakkal, melyeknek objektiv valóságát (hogy nem puszta agyrémek) s -oly állításokkal, melyeknek igazságát vagy hamisságát semmiféle -tapasztalat meg nem erősítheti, föl nem derítheti. A metafizikának ez a -része pedig teszi a metafizika tulajdonképi célját, melyhez minden egyéb -csak eszköz s azért ez a tudomány maga magáért szorul ily dedukcióra. A -most elénkbe tett harmadik kérdés tehát a metafizikának mintegy magvára -és sajátosságára vonatkozik, t. i. az észnek csakis maga magával való -foglalkozására, amidőn ez saját fogalmaiba mélyedvén, állítólag -közvetetlenül ismer meg tárgyakat, anélkül, hogy erre a tapasztalat -közvetítésére szorulna, vagy ehhez egyáltalán az ő segítségével -juthatna.[25] - -Ha e kérdést meg nem oldja, nem tesz magának eleget az ész. A -tapasztalat, melyre az ész a tiszta értelmet szorítja, nem meríti ki -egész hivatását. Minden egyes tapasztalat területe egész körének csak -egy része, a lehető tapasztalat abszolut egésze azonban maga nem -tapasztalat, mégis az ész szükséges problémája, melynek puszta -elgondolására egészen más fogalmakra van szüksége, mint ama tiszta -értelmi fogalmakra, melyeknek használata csak _immanens_, azaz minden -lehető tapasztalatra vonatkozó, holott észfogalmak teljességet, azaz az -egész lehető tapasztalat kollektiv egységét célozzák s ezáltal minden -adott tapasztalaton túl mennek s _transscendens_-ekké válnak. - -Valamint tehát az értelemnek a tapasztalat céljából szüksége volt a -kategoriákra, úgy az észből eszmék származnak, amin oly szükséges -fogalmakat értek, melyeknek tárgya mindazonáltal semmiféle -tapasztalatban nem adható. Az utóbbiak ép úgy rejlenek az ész -természetében, mint az előbbiek az értelemében; ha pedig ezeknek az -eszméknek könnyen csábító látszatuk van, ez a látszat elkerülhetetlen, -habár az, «hogy csaljon», igen is könnyen elkerülhető. - -Minthogy minden látszat abban áll, hogy az ítélet szubjektiv alapját -objektivnek tartjuk, a tiszta ész önismerése transscendens (minden -korláton túl menő) használatában lesz az egyedüli óvószer ama tévedések -ellen, melyekbe az ész kerül, midőn rendeltetését félreértve -transscendens módon magára a tárgyra vonatkoztatja azt, mi csak saját -alanyára s immanens használatában való vezetésére vonatkozik. - - -41. §. - -Az eszméknek, azaz a tiszta észfogalmaknak a kategoriáktól, vagyis a -tiszta értelmi fogalmaktól mint egészen más fajú, eredetű s használatú -ismeretektől való megkülönböztetése oly fontos alkotó rész ama tudomány -alapvetésében, melyben ez _a priori_ ismeretek egész rendszere -foglaltassék, hogy ily elkülönítés nélkül metafizika egyáltalán -lehetetlen, vagy legfölebb szabály nélküli kontárkodó kisérlet -kártyavárnak az összetákolására, az anyagoknak, melyekkel foglalkozunk, -s ez anyagoknak erre vagy arra való alkalmasságának ismerete nélkül. Ha -a tiszta ész kritikája egyebet se tett volna, mint hogy ezt a -különbséget derítette föl először, már ezzel is többet használt volna -metafizikai fogalmaink fölvilágosítására s ebbeli vizsgálataink -vezetésére, mint az összes hiábavaló kisérletek, melyeket a tiszta ész -transscendens feladatainak megoldására valaha megtettek, anélkül, hogy -csak sejtették is volna, hogy itt egészen más területeken állunk, mint -az értelemén, úgy hogy értelmi s észbeli fogalmakat, mintha egy fajtából -valók volnának, egy kalap alá vontak. - - -42. §. - -A tiszta értelmi ismereteknek az a sajátságuk, hogy fogalmaik a -tapasztalatban megadhatók s alaptételeiket a tapasztalat megerősítheti; -ellenben a transscendens ész-ismereteknek eszméi a tapasztalatban nem -adhatók meg soha, az alaptételeiket pedig a tapasztalat sem meg nem -erősítheti, sem meg nem cáfolhatja. A netán beléjük lopózott tévedést -azért csak maga a tiszta ész derítheti föl, ami azonban azért szerfelett -nehéz, mert ugyanez az ész a maga eszméi folytán dialektikaivá lesz, s -ezt az elkerülhetetlen látszatot nem a tárgyak objektiv s dogmatikai -kutatásai szoríthatják korlátok közé, hanem csak magának az észnek mint -az eszmék forrásának szubjektiv vizsgálata. - - -43. §. - -Leginkább ügyeltem mindig a Kritikában arra, hogy ne csak az -ismeretfajokat különítsem el gondosan egymástól, hanem a mindegyikhez -tartozó összes fogalmakat is közös forrásukból származtassam, hogy ne -csak eredetükből biztosan meghatározhassam használatukat, hanem azzal a -még eddig nem sejtett, de megbecsülhetetlen haszonnal élhessek, hogy az -_a priori_ fogalmak felsorolásában, osztályozásában s elrendezésében, -alapelvek szerint, teljességet érjek el. Enélkül csupa rapszódia minden -a metafizikában, és soha se tudhatjuk, hogy ami van, elég-e, vagy pedig -hiányzik-e még valami és hol. Igaz, hogy e haszonnal csak a tiszta -filozófiában élhetünk, de ennek azután velejét is teszi. - -Minthogy a kategoriák eredetét az értelem valamennyi ítéletének négy -logikai funkciójában találtam, igen természetes volt, hogy az eszmék -eredetét az észbeli következtetések három funkciójában kerestem. Mert ha -egyszer ily tiszta észfogalmak (transscendentalis eszmék) adva vannak, -akkor, ha csak velünk születetteknek nem akarjuk tartani, amaz -észműködésben kell rájuk akadnunk, mely amennyiben csak a formára -vonatkozik, az észkövetkeztetések logikumát alkotja, amennyiben pedig az -értelmi ítéletet egyik vagy másik forma tekintetében _a priori_ -meghatározottnak tünteti föl, a tiszta ész transscendentalis fogalmait -alkotja. - -Az észkövetkeztetések formai különbsége kategorikus, hipotetikus s -diszjunktiv következtetésekre való osztásukat teszi szükségessé. A rájuk -alapított észfogalmak tehát először a teljes alany eszméjét -(substantiale), másodszor a föltételek teljes sorának eszméjét, -harmadszor valamennyi fogalomnak a lehetőnek teljes összfoglalatja -eszméjében való meghatározását tartalmazzák.[26] Az első eszme -pszikhologiai, a második kozmologiai, a harmadik theologiai, s minthogy -mindegyik dialektikára ád alkalmat, habár mindegyik a maga módja -szerint, ezen alapszik a tiszta ész egész dialektikájának beosztása a -tiszta ész paralogizmusára, antinomiájára, s végül ideáljára; ez a -leszármaztatás arról biztosít bennünket, hogy a tiszta ész minden -követelését teljesen föltüntettük, hogy egyik sem hiányozhatik, mert -hiszen magát az észt, melyből erednek, ezzel teljesen kimerítettük. - - -44. §. - -Ez elmélkedésben még az a nevezetes, hogy az észbeli eszmék nem mint a -kategoriák talán hasznunkra volnának az értelem tapasztalati -használatában, hanem e tekintetben egészen fölöslegesek, sőt a természet -észbeli megismerésének szabályaival ellenkeznek s azokat megakasztják, -mindazonáltal más még meghatározandó tekintetben szükségesek. Hogy a -lélek egyszerű szubsztancia-e vagy sem, jelenségei magyarázatában -egészen közömbös lehet ránk nézve; mert egyszerű lénynek a fogalmát -semmiféle tapasztalatban nem tehetjük érzékileg, tehát _in concreto_ -érthetővé; e fogalom tehát a jelenség okának remélt földerítésére -vonatkozólag egészen üres s a belső s külső tapasztalat tényeinek -magyarázatában elvül nem szolgálhat. Ép oly kevéssé szolgálhatnak a -világkezdet vagy örökkévalóság (a parte ante) kozmologiai eszméi arra, -hogy valamely eseményt magában a világban belőlük magyarázzunk. Végül a -természet-filozófiának egyik helyes szabálya értelmében tartózkodnunk -kell a természet berendezésének oly magyarázatától, mely egy legfelső -lény akaratából indul ki, mert ez nem természet-filozófia többé, hanem -bevallása annak, hogy kifogytunk belőle. Ez eszméknek tehát egészen más -a használati rendeltetésük, mint ama kategoriáknak, melyek által -valamint a rájuk épített alaptételek által maga a tapasztalat tétetik -lehetővé. Mégis, ha egyebet nem céloznánk mint természet-ismeretet, -amint a tapasztalatban adva lehet, fáradságos értelmi taglalásunk -egészen fölösleges volna; mert mind a mathematikában, mind a -természettudományban az ész e szubtilis dedukció nélkül is biztosan s -jól jár el; értelmi kritikánk tehát a tiszta ész eszméivel oly célra -egyesül, mely az értelem tapasztalati használatát meghaladja; ámde erről -fent azt állítottuk, hogy teljesen lehetetlen s jelentés nélkül való. -Mégis szükséges, hogy abban, ami az ész s értelem mivoltához tártozik, -megegyezés legyen, az észnek az értelem tökéletességére kell szolgálnia -s lehetetlen, hogy megzavarja. - -E kérdés megoldása a következő: A tiszta ész a maga eszméivel nem a -tapasztalat mezején túl levő tárgyakat akar megismerni, hanem csak az -értelmi használatnak teljességét követeli a tapasztalat összefüggésében. -E teljesség azonban csak az alapelvek teljessége lehet, nem a -szemléleteké s tárgyaké. Mindazonáltal, hogy amaz alapelveket -meghatározottaknak képzelhesse, mint tárgy megismerését gondolja őket, -melynek megismerése, ama szabályokat tekintve, teljesen meg van -határozva, de amely tárgy csak eszme, hogy az értelmi megismerést az -eszme kijelölte teljességhez lehetőleg közel vigye. - - -45. §. Előleges megjegyzés a tiszta ész dialektikájához. - -Fentebb (33., 34. §.) kimutattuk, hogy a kategoriáknak minden érzéki -meghatározástól való mentessége arra csábíthatja az észt, hogy -használatukat minden tapasztalaton túl magukban levő dolgokra terjessze -ki, ámbár, mivel hogy nincs szemlélet, mely _in concreto_ jelentést s -értelmet adna nekik, ők mint puszta logikai funkciók dolgot általában -gondolhatnak ugyan, de magukban határozott fogalmat valamely dologról -nem adhatnak. Ily hiperbolikus tárgyak neve _noumena_, vagy tiszta -értelmi lények (jobban mondva gondolati lények), pl. szubstancia, de -amelyet időben való tartósság nélkül gondolunk, vagy ok, mely azonban -nem időben működik stb.; mert oly állítmányokat tulajdonítván nekik, -melyek csak a tapasztalat törvényszerűségének lehetővé tételére -szolgálnak, de egyuttal a szemlélet minden föltételét, mely a -tapasztalatot egyedül lehetővé teszi, megvonván tőlük, e fogalmak minden -jelentést elveszítenek. - -Attól azonban nem kell tartanunk, hogy az értelem magától, anélkül, hogy -idegen törvények erre szorítanák, fog ily könnyelműen határain túl -puszta képzelt lények területén bolyongani. De ha az ész, mely az -értelmi szabályoknak semmiféle tapasztalati használatával, mint amely -még mindig föltételes, nem érheti be, e föltételek láncának teljességét -követeli: akkor ez az értelmet kiűzi köréből, részint hogy tapasztalati -tárgyakat oly messze elnyúló láncban gondoljon, amilyet semmiféle -tapasztalat nem érhet el, részint pedig, hogy egészen e láncon kívül (a -tapasztalat teljessé tételére) _noumena_-kat keressen, melyekhez ama -láncot kapcsolhassa, s ezáltal, tapasztalati föltételektől valahára -függetlenül, a tapasztalatot teljessé tehesse. Ezek pedig a -transscendentalis eszmék, melyek habár talán eszünk természeti -rendeltetésének igaz ugyan, de rejtett célja szerint nem korlátlan -fogalmakra, hanem csak az értelmi használat határtalan kibővítésére -rendelvék, mégis elkerülhetetlen látszattal transscendens használatra -csábítják az értelmet, e látszatot pedig, habár csalfa, még sem azzal a -föltett szándékkal, hogy a tapasztalat határain belül akarunk maradni, -hanem csak tudományos fölvilágosítás által s így is csak nehezen, -szoríthatjuk korlátok közé. - - -46. §. I. Pszikhologiai eszmék. (Kritika 341. l. s. t.)[27] - -Rég megjegyezték, hogy minden szubstanciában a voltaképi alany, t. i. -az, ami, ha minden járulékot (mint prædicatumot) elkülönítünk tőle, -megmarad, tehát maga a _substantiale_ ismeretlen előttünk és sokat -panaszkodtak is belátásunk e korlátairól. Megjegyzendő azonban, hogy nem -róható fel az emberi értelemnek, hogy a dolgok substantiale-ját nem -ismeri, azaz magában meghatározni nem bírja, hanem inkább az, hogy ami -puszta eszme, adott tárgyként akarja megismerni. Követeli a tiszta ész, -hogy minden dolog állítmányához a hozzá tartozó alanyt, ehhez pedig, -mely szükségkép ismét csak állítmány, ugyancsak a maga alanyát s így -tovább a végtelenig (vagy a meddig birjuk) keressük. Ebből azonban -következik, hogy semmit, amihez elérhetünk, végső alanynak ne tartsunk, -s hogy értelmünk magát a substantialét, ha még oly mélyen behatol is, s -ha az egész természet nyitva áll is előtte, nem gondolhatja, mert -értelmünk sajátos mivolta abban áll, hogy mindent discursive, azaz -fogalmak, tehát csupa állítmányok által gondol, amihez tehát az abszolut -alanynak mindig hiányoznia kell. Azért minden valódi tulajdonság, mely -által testeket megismerünk, csupa járulék, maga az áthatatlanság is, -melyet mindig csak oly erő hatásaként gondolhatunk, melyhez az alany -hiányzik. - -Úgy tetszik azonban, hogy a magunk tudatában (a gondolkodó énben) szert -tettünk e substantialére, még pedig közvetetlen szemléletben; mert a -belső érzék minden állítmánya az énre mint alanyra vonatkozik, s ez maga -nem gondolható mint valamely más alany állítmánya. Úgy tetszik tehát, -hogy az adott fogalmaknak mint állítmányoknak alanyra való -vonatkozásában a teljesség itt nemcsak eszme, hanem maga a tárgy, t. i. -az abszolut alany a tapasztalatban adva van. De e várakozás meghiusúl. -Mert az Én nem is fogalom,[28] hanem csak a belső érzék tárgyának -megjelölése, amennyiben semmiféle állítmány által nem ismerhető meg; -ennélfogva nem lehet ugyan más dolog állítmánya, de ép oly kevéssé -abszolut alany határozott fogalma, hanem csak mint minden más esetben a -belső jelenségeknek ismeretlen alanyukra való vonatkozása. Mindazonáltal -igen természetes félreértés folytán mutatós argumentumra ád alkalmat ez -az eszme (mely mint regulativ eszme igen is arra szolgál, hogy lelkünk -belső jelenségeinek minden materialisztikus magyarázatát teljesen tönkre -tegye) hogy gondolkodó valónk szubstantialéjának e vélt megismeréséből -mivoltára, melynek megismerése egészen a tapasztalat körén kívül van, -következtetést vonjunk. - - -47. §. - -Legyen bár e gondolkodó Énnek (a léleknek), mint a gondolkodás végső -alanyának, mely maga más dolog állítmányaként nem gondolható, neve -szubstancia, mégis e fogalom egészen üres s meddő marad, ha a tartósság, -az, ami a szubstancia fogalmát a tapasztalatban termékenynyé teszi, nem -bizonyítható be róla. - -A tartósság pedig sohasem bizonyítható egy szubstanciának, mint magában -levő dolognak fogalmából; hanem mindig csak a tapasztalat céljára. Ezt a -tapasztalat első analogiájában eléggé kimutattam (Kritika 182. l.)[29] s -aki e bizonyítást nem fogadja el, próbálja meg, vajjon sikerül-e majd -neki egy alany fogalmából, mely mint más dolog állítmánya nem létezik, -bebizonyítani, hogy létele tartós, s hogy sem magától, sem valamely -természeti ok folytán nem keletkezhetik s nem enyészhetik. Ily -szintetikai a priori tételek soha sem bizonyíthatók magukban, hanem -mindig csak dolgokra, mint egy lehető tapasztalat tárgyaira -vonatkoztatva. - - -48. §. - -Ha tehát a léleknek mint szubstanciának fogalmából tartósságára akarunk -következtetést vonni, ez reá csak lehető tapasztalat céljából, nem pedig -mint magában levő dologra minden lehető tapasztalat körén túl, lehet -érvényes. Minden lehető tapasztalatunk szubjektiv föltétele azonban az -élet; ennélfogva a léleknek csak az életben való tartósságára -következtethetünk, mert ami a lelket, mint a tapasztalat tárgyát illeti, -az ember halála vége minden tapasztalatnak, ha csak az ellenkezőt nem -bizonyítják, ami épen e kérdés tárgya. Tehát csak a lélek tartósságát az -ember életében bizonyíthatjuk (mi alól bizonyára fölmentenek), nem pedig -a halál után (amit épen tudni szeretnénk), még pedig abból az általános -okból, mert a szubstancia fogalma, amennyiben a tartósság fogalmával -szükségkép egybekapcsoltnak akarjuk tekinteni, csak a lehető -tapasztalatnak egyik alaptétele folytán, de akkor egyszersmind csakis -tapasztalat céljából tekinthető annak.[30] - - -49. §. - -Hogy minden külső észrevevésünknek valami rajtunk kívül való nemcsak -megfelel, hanem kell is hogy megfeleljen, hasonlókép nem maguknak a -dolgoknak kapcsolataként, hanem igenis a tapasztalat céljából -bizonyítható. Ez annyit tesz, hogy igenis bebizonyítható, hogy valami -empirikus módon, tehát mint tünemény a térben rajtunk kívül van; mert -egyéb, a lehető tapasztalathoz nem tartozó tárgyakkal nincs dolgunk, -épen mert semmiféle tapasztalatban meg nem adhatók nekünk, tehát -számunkra semmik. Empirikusan rajtam kívül van, ami a térben -szemléltetik; s minthogy ez a jelenségekkel együtt, melyeket magában -foglal, a képzetekhez tartozik, melyeknek tapasztalati törvények szerint -való kapcsolata ép úgy bizonyítja objektiv igazságukat, mint a belső -érzék jelenségeinek kapcsolata lelkemét (mint a belső érzék tárgyáét): -ennélfogva a külső tapasztalat folytán ép úgy tudok a testeknek, mint a -térben való külső jelenségeknek valóságáról, mint a belső tapasztalat -folytán lelkemnek időben való lételéről; ezt is csak mint a belső érzék -tárgyát, belső állapotot tevő jelenségek folytán ismerem meg, míg maga a -lényeg, mely e jelenségeknek alapúl szolgál, ismeretlen előttem. A -cartesiusi idealizmus tehát csak a külső tapasztalatot különbözteti meg -az álomtól, a törvényszerűséget, mint az előbbi igazságának ismertető -jelét az utóbbinak szabálytalanságától s hamis látszatától. Mindkettőben -a tért meg időt mint a tárgyak lételének föltételeit fölteszi s csak azt -kérdi, vajjon a külső érzékek tárgyai, melyeket ébren a térbe helyezünk, -valóban megvannak-e benne, úgy mint a belső érzék tárgya, a lélek -valóban megvan az időben, azaz, vajjon a tapasztalat foglal-e magában -biztos ismertető jeleket, melyek a képzelménytől megkülönböztetik. Ez a -kételkedés könnyen szétoszlatható s a közönséges életben mindig szét is -oszlatjuk azzal, hogy mindkettőben a jelenségek kapcsolatát a -tapasztalat egyetemes törvényei szerint megvizsgáljuk s ha a külső -dolgok képzetei teljesen megegyeznek velük, nem kételkedhetünk benne, -hogy igaz tapasztalatot alkotnak. Az anyagi idealizmus tehát, amidőn -jelenségeket csak mint jelenségeket a tapasztalatban való kapcsolatuk -szempontjából tekintek, könnyen megdönthető, s az a tapasztalat, hogy -testek rajtunk kívül (a térben) vannak, ép oly biztos, mint az, hogy én -magam a belső érzék tapasztalata szerint (az időben) vagyok; mert e -fogalom «rajtunk kívül» csak a térben való létet jelenti. Minthogy -azonban e tételben «Én vagyok», az Én nemcsak a belső szemlélet tárgyát -(az időben) jelenti, hanem a tudat alanyát is, valamint a test nemcsak a -külső szemléletet (a térben), hanem magát a dolgot is jelenti, mely e -jelenségnek alapúl szolgál: ennélfogva erre a kérdésre, léteznek-e a -testek (mint a külső érzék jelenségei) gondolataimon kívül mint testek, -minden habozás nélkül nemmel felelhetünk; de ugyanígy áll a dolog azzal -a kérdéssel, hogy én magam, mint a belső érzék tárgya (mint lélek az -empirikus lélektan szerint) képzeterőmön kívül az időben létezem-e, mert -erre is ép úgy nemmel kell felelnem. Ilyetén módon, ha igazi -jelentésében vesszük, minden el van döntve s bizonyos. A formalis -idealizmus (melyet másutt transscendentalisnak neveztem) valóban -megdönti a materialis vagy cartesiusi idealizmust. Mert ha a tér nem -egyéb, mint érzékiségem formája, akkor mint bennem levő képzet ép oly -valódi, mint én magam, s akkor csak a benne levő jelenségeknek empirikus -igazságáról van még szó. De ha a tér nem az, hanem ha ő s a benne levő -jelenségek rajtunk kívül létezők, akkor a tapasztalat minden ismertető -jele észrevevésünkön kívül nem bizonyíthatja e tárgyaknak rajtunk kívül -levő valóságát. - - -50. §. II. Kozmologiai eszmék. (Kritika 405. l. s. f.)[31] - -A tiszta észnek transscendens használatában való e szüleménye a -legnevezetesebb tünemény, mely valamennyi közt a legerősebben hat is -arra, hogy a filozófiát dogmatikai álmából fölkeltse, s az ész -birálatának nehéz munkájára ösztönözze. - -Azért nevezem ez eszmét kozmologiainak, mert tárgyát mindig csak az -érzéki világból veszi, egyéb eszmére, mint amelynek tárgya érzékek -objektuma, nincs is szüksége, ennyiben tehát a világon belül marad s nem -transscendens, tehát eddig még nem eszme; míg ellenben, ha a lelket -egyszerű szubstanciának gondoljuk, ezzel már oly tárgyat (az egyszerűt) -gondolunk, mely az érzékek elé nem kerülhet soha. Mindazonáltal a -kozmologiai eszme annyira bővíti a föltételezettnek föltételével (akár -mathematikai, akár dinamikai az), való kapcsolatát, hogy a tapasztalat -soha utól nem érheti s ennyiben tehát mindig eszme, melynek tárgya -valamely tapasztalatban megfelelően nem található soha. - - -51. §. - -A kategoriák rendszerének haszna itt oly világosan s -félreismerhetetlenül mutatkozik, hogy ha egyéb bizonyítéka nem volna is, -ez maga eléggé kitűntetné mellőzhetetlenségét a tiszta ész rendszerében. -Csak négy ily transscendens eszme van, annyi, ahány osztálya van a -kategoriáknak; mindegyikben azonban ez eszmék csak valamely adott -föltételezett föltételei sorának abszolut teljességét célozzák. E -kozmologiai eszméknek megfelelően, csakis négyféle dialektikai állítása -van a tiszta észnek, melyek, minthogy dialektikaiak, már ezzel maguk is -bizonyítják, hogy mindegyikkel a tiszta észnek ép oly látszólagos -alaptételei szerint ellentmondó áll szemben; ezt az ellenmondást a -legagyasabb megkülönböztetésnek semmiféle metafizikai mestersége sem -kerülheti el, ez kényszeríti a filozófust arra, hogy magának a tiszta -észnek ősi forrásaihoz térjen vissza. Ez a nem holmikép önkényesen -kigondolt, hanem az emberi ész mivoltán alapuló, tehát elkerülhetetlen -és soha véget nem érő antinomia a következő négy tételt s ellentételt -foglalja magában: - -=Első Tétel:= A világnak van kezdete (határa) időben s térben. - -=Ellentétel:= A világ időben s térben végtelen. - -=Második Tétel:= Minden a világban az egyszerűből áll. - -=Ellentétel:= Nincs egyszerű, hanem minden összetett. - -=Harmadik Tétel:= A világon vannak szabadság által való okok. - -=Ellentétel:= Nincs szabadság, hanem minden természet. - -=Negyedik Tétel:= A világokok sorában van valamely szükséges lény. - -=Ellentétel:= Semmi sem szükséges benne, hanem e sorban minden véletlen. - - -52. §. - -Íme az emberi ész legkülönösebb tüneménye, melynek párját semmiféle más -használatában nem mutathatni. Ha, amint rendesen megtörténik, az érzéki -világ jelenségeit magukban levő dolgoknak tartjuk; ha kapcsolatuk -alaptételeit magukban levő dolgokra s nemcsak a tapasztalatra érvényes -alaptételeknek veszszük, ami ép oly rendesen megtörténik, sőt Kritikánk -nélkül elkerülhetetlen: akkor nem sejtett ellenkezés tünik elő, melyet a -közönséges dogmatikai úton soha meg nem szüntethetni, mert mind a tétel, -mind az ellentétel egyenlően meggyőző, világos s ellenállhatatlan -bizonyításokkal bizonyítható – mert mind e bizonyítások helyességeért -felelek – az ész tehát meghasonlásban látja magát maga-magával, mely -állapoton a skeptikus ujjong, míg a kritikai filozófus gondolkodóba s -nyugtalanságba esik. - - -52. _b)_ §. - -Sokféleképen kontárkodhatni a metafizikában, anélkül, hogy tartani -kellene tőle, hogy igaztalanságon érik rajt az embert. Mert, ha csak -ellent nem mondunk magunknak, ami szintetikai, de teljesen légből kapott -tételeknél nagyon is lehetséges, akkor oly esetekben, melyekben az -egybekapcsoltunk fogalmak puszta eszmék, melyek (teljes tartalmukat -tekintve) a tapasztalatban meg sem is adhatók, soha meg nem cáfolhatnak -bennünket. Hogyan is lehetne tapasztalat által eldönteni, hogy a világ -öröktől fogva van, vagy pedig kezdődött, hogy az anyag a végtelenig -osztható vagy pedig egyszerű részekből áll? Az efféle fogalmak a -legszélesebb körű tapasztalatban sem adhatók meg, az állító vagy tagadó -tétel helytelensége tehát e próbakő által fel nem fedezhető. - -Az egyedül lehetséges eset, melyben az ész jogtalanul dogmatikának -hirdetett titkos dialektikáját akarata ellenére is nyilvánvalóvá tenné, -az volna, ha egy általánosan elfogadott alaptételre oly állítást -alapítana, melylyel egy más ép oly hiteles alaptételből a leghelyesebb -következtetéssel származtatott állítás homlokegyenest ellenkeznék. Ez az -eset itt valóság, még pedig négy természetes észbeli eszmére -vonatkozólag, melyből egyrészt négy állítás, másrészt pedig megannyi -ellenállítás, mindegyik helyes konzekvenciával általánosan elfogadott -alaptételekből ered, s ezzel a tiszta ész dialektikai látszatát, mely -különben örökre rejtve maradna, ez alaptételek használatában fölfedi. - -Íme tehát döntő kisérlet, mely szükségkép a tiszta ész föltevéseiben -elrejtett helytelenséget derít föl előttűnk.[32] Két egymásnak -ellenmondó tétel közül mindegyik nem lehet hamis, kivéve, ha a -mindkettőnek alapul szolgáló fogalom maga ellenmondó; például e két -tétel; négyszögű kör gömbölyű, és: négyszögű kör nem gömbölyű, mindkettő -hamis. Mert ami az elsőt illeti, nem igaz, hogy a nevezett kör gömbölyű, -mivelhogy négyszögű; de az sem igaz, hogy nem gömbölyű, azaz szögletes, -mivelhogy kör. Valamely fogalom lehetetlenségének logikai jele ugyanis -épen az, hogy ugyanazon föltevés mellett két ellenmondó tétel egyszerre -hamis volna, ennélfogva, mert harmadik eset nem gondolható, ama fogalom -által nem gondolunk semmit. - - -52. _c)_ §. - -A két első antinomiának pedig, melyet mathematikainak nevezek, mert a -hasonneműnek hozzáadásával vagy osztásával foglalkozik, ily ellenmondó -fogalom szolgál alapul; s ebből magyarázom, mikép lehetséges, hogy -mindkettőben mind a tétel, mind az ellentétel hamis. - -Ha térben meg időben való tárgyakról beszélek, nem magukban levő -dolgokról beszélek, mert ezekről nem tudok semmit, hanem csak -jelenségbeliekről, azaz a tapasztalatról, mint a tárgyaknak egyedül az -embernek adott sajátos ismeretfajáról. Amit már most térben s időben -gondolok, arról nem szabad mondanom, hogy magában, e gondolatom nélkül -is, térben meg időben van; mert akkor magamnak mondanék ellen, mert tér -meg idő a bennük levő jelenségekkel együtt nem magukban, képzetemen -kívül vannak, hanem maguk is csak képzetfajok s nyilván ellenmondás -volna azt állítani, hogy a képzeteknek egy faja képzeteinken kívül is -létezik. Az érzékek tárgyai tehát csak a tapasztalatban vannak; ellenben -a tapasztalat nélkül vagy előtt is külön magában álló lételt -tulajdonítani nekik, annyi volna, mintha azt gondolnók, hogy a -tapasztalat tapasztalat nélkül vagy előtt is valóban van. - -Ha most a világ nagyságát térben s időben kutatom, összes fogalmaimnál -fogva ép oly kevéssé mondhatom, hogy végtelen, mint hogy véges. Mert -egyik sem foglaltathatik a tapasztalatban, minthogy sem végtelen térről -vagy végtelen lefolyt időről, sem üres tértől vagy megelőző üres időtől -meghatárolt világról nem lehet tapasztalatunk; ezek csak eszmék. A -világnak egyik vagy másik módon meghatározott nagysága tehát, mellőzve -minden tapasztalatot, magukban a dolgokban kellene hogy rejtőzzék. Ez -azonban ellenkezik az érzéki világ fogalmával, mely csak a jelenségek -összfoglalatja; ennek létele s kapcsolata pedig csak a gondolkodásban, -t. i. a tapasztalatban történik, mert nem magában levő dolog, hanem maga -is nem egyéb, mint a képzeteknek egyik faja. Ebből következik, hogy, a -magában létező érzéki világ fogalma maga magának ellenmondó lévén, a -nagyságára vonatkozó kérdés megoldása, akár állító, akár tagadó legyen -az, mindig hamis lesz. - -Ugyanez áll a második antinomiáról, mely a jelenségek taglalására -vonatkozik. Mert a jelenségek puszta képzetek, a részek tehát csak mint -képzetek léteznek, tehát az osztásban, azaz lehető tapasztalatban, -melyben adatnak s amaz csak odáig terjed, ameddig ez ér. Ha föltesszük, -hogy jelenség, például a testé, mind a részeket, melyekhez a tapasztalat -elérhet, minden tapasztalat előtt foglalja magában, akkor a puszta -jelenségnek, mely csak a tapasztalatban létezhetik, mégis egyúttal -külön, minden tapasztalatot megelőző lételt tulajdonítunk, vagyis azt -mondjuk, hogy puszta képzetek vannak, mielőtt a képzeterőben találjuk; -ez ellenkezik maga-magával s azért hamissá teszi a félreértett feladat -minden megoldását, akár azt állítjuk benne, hogy a testek magukban -végtelen sok részből, akár pedig hogy egyszerű részek véges számából -állanak. - - -53. §. - -Az antinomia első osztályában (a mathematikaiban) a föltevés hamissága -abban állott, hogy ami egymásnak ellenmond (t. i. jelenség mint magában -való dolog) egy fogalomban egyesíthetőnek gondoltatott. Az antinomia -második osztályában, a dinamikaiban, a föltevés hamissága abban áll, -hogy ami egyesíthető, ellenmondónak gondoltatik; tehát, míg az előbbi -esetben mind a két ellenkező állítás hamis volt, itt a csupa -félreértésből egymással szembe állított két tétel mindkettő igaz lehet. - -A mathematikai kapcsolat ugyanis szükségkép az egybekapcsoltnak -egyneműségét (a mennyiség fogalmában) tételezi föl, a dinamikai pedig -ezt épenséggel nem követeli. Ha a kiterjedtnek nagyságáról van szó, -valamennyi résznek egymás közt s az egészszel egyneműnek kell lennie; -ellenben az ok meg okozat kapcsolatában található ugyan egyneműség, de -ez nem szükséges; az okság fogalma (melynélfogva valami által tőle -egészen különböző valami tétetik) legalább nem követeli. - -Ha az érzéki világ tárgyait magukban való dolgoknak vennők, a fent -említett természeti törvényeket pedig a magukban való dolgok -törvényeinek, az ellenmondás elkerülhetetlen volna. Hasonlókép nem -kerülhetnők el az ellenmondást, ha a szabadság alanyát a többi -tárgyakhoz hasonlóan puszta jelenségnek tekintenők, mert akkor azonegy -tárgyról ugyanazt ugyanabban az értelemben állítanók is, tagadnók is. De -ha a természeti szükségességet csak jelenségekre vonatkoztatom, a -szabadságot pedig csak magukban való dolgokra, akkor habár az okság -mindkét nemét vesszük föl vagy fogadjuk el s bármily nehéz vagy -lehetetlen is az utóbbit megfoghatóvá tenni, ellenmondás még sem -származik. - -A jelenségben minden okozat esemény, vagyis olyas valami, ami az időben -történik; az egyetemes természeti törvény szerint meg kell hogy előzze -az ok causalitás-ának meghatározása (valamely állapota), melyre állandó -törvény szerint következik. De az ok causalitásra való e -határoztatásának is olyas valaminek kell lennie, a mi megesik vagyis -történik; az oknak meg kellett kezdenie működni, különben közte s az -okozat közt nem gondolhatnánk időlefolyást, s az okozat mindig létezett -volna, ép úgy mint az ok causalitása. Tehát a jelenségek terén az ok -működésre való határozásának is keletkeznie kellett, s ő neki is, ép úgy -mint okozatának, eseménynek kell lennie, melynek megvan a maga oka stb., -tehát természeti szükségesség a föltétel, mely szerint a működő okok -meghatároztatnak. Hogy azonban a szabadság a jelenségek bizonyos okainak -tulajdonsága lehessen, a jelenségekre mint eseményekre vonatkozólag -annak a tehetségnek kell lennie, amely magától (sua sponte) kezdi meg -őket, azaz anélkül, hogy az ok causalitása maga is megkezdődnék, úgy -hogy más – kezdetét meghatározó – okra nem szorul. De akkor az oknak, -causalitását tekintve, nem szabad állapotabeli időmeghatározásoknak -alávetve lennie, azaz nem szabad jelenségnek lennie, azaz: őt magában -levő dolognak kellene tekintenünk és csak okozatait jelenségeknek.[33] -Ha értelmi lényeknek jelenségekre való ily befolyása ellenmondás nélkül -gondolható, akkor az érzéki világban minden ok meg okozat kapcsolatával -természeti szükségesség fog ugyan járni, de annak az oknak, mely maga -nem jelenség (habár ennek alapúl szolgál) szabadságot fogunk -tulajdoníthatni, úgy hogy azonegy dolognak, de különböző tekintetben, -egyszer mint tüneménynek, másszor mint magában való dolognak ellenmondás -nélkül természetet is, szabadságot is fogunk tulajdoníthatni. - -Oly tehetség van bennünk, mely nemcsak szubjektive határozó okaival, -azaz cselekedeteinek természeti okaival áll kapcsolatban, s ennyiben oly -lény tehetsége, mely maga is a jelenségekhez tartozik; hanem amelyet -objektiv okokra is, melyek puszta eszmék, vonatkoztatunk, amennyiben -ezek a tehetséget meghatározhatják; e kapcsolatot a kell (sollen) fejezi -ki. E tehetség neve ész, s amennyiben valamely lényt (az embert) csakis -ez objektive meghatározható ész szempontjából tekintek, nem nézhetem -érzéki lénynek, hanem a nevezett tulajdonság egy magában való dolog -tulajdonsága, mely tulajdonság lehetségét, t. i. hogy a kell, ami tehát -még sohasem történt, mikép határozhatja meg annak működését, s mikép -lehet cselekvések oka, melyeknek okozata jelenség az érzéki világban – -egyáltalán nem érthetjük meg. Mindazonáltal az ész causalitása, tekintve -okozatait az érzéki világban, mégis szabadság volna, amennyiben objektiv -okok, melyek maguk eszmék, reá vonatkozólag határozóknak tekintetnek. -Mert működése ekkor nem függne szubjektiv föltételektől, tehát nem is -időbeliektől, ennek folytán nem is a természet törvényétől, mely ezek -meghatározására szolgál, mert észbeli okok egyetemesen, elvekből, a tér -meg idő körülményeit nem tekintve, vetnek szabályt a cselekvéseknek. - -Amit itt fölhoztam, csak például szolgál a megértés kedvéért s nem -tartozik szükségkép a kérdéshez, melyet a való világban található -tulajdonságoktól függetlenül, puszta fogalmakból, kell eldöntenünk. - -Már pedig ellenmondás nélkül mondhatom: észbeli lényeknek minden -cselekedete, amennyiben jelenségek (valamely tapasztalatban találhatók), -a természeti szükségességnek van alávetve; ugyanezek a cselekedetek -azonban, csak az eszes alanyt s puszta ész szerint való cselekvésének -tehetségét tekintve, szabadok. Mert mi kell a természeti -szükségességhez? Nem egyéb, mint az érzéki világ minden eseményének -állandó törvények szerint való meghatározhatósága, tehát jelenségi okra -való vonatkoztatása, mi maga a dolog, mely alapul szolgál, s annak -causalitása ismeretlen marad. Állítom pedig, hogy a természeti törvény -megmarad, akár észből, tehát szabadon, oka az eszes lény az érzéki világ -okozatainak, akár pedig nem észbeli okokból határozza meg azokat. Mert -ha az előbbi áll, akkor a cselekedet szabályok szerint történik, -melyeknek hatása a jelenségben mindig állandó törvényeknek fog -megfelelni; ha az utóbbi áll, s a cselekvés nem történik észbeli -alapelvek szerint, akkor alá van vetve az érzékiség empirikus -törvényeinek, s mindkét esetben az okozatok állandó törvények szerint -függnek össze; többet pedig nem követelünk a természeti szükségességhez, -többet nem is ismerünk rajta. Az első esetben azonban az ész a -természeti törvényeknek oka, tehát szabad; a második esetben az okozatok -pusztán az érzékiség természeti törvényei szerint folynak le, mert az -ész nem tesz rájuk hatást; de maga az ész azért nem határoztatik meg az -érzékiség által (ami lehetetlen), tehát ebben az esetben is szabad. A -szabadság tehát nem akadályozza meg a jelenségek természeti törvényét, -valamint ez nem árt a gyakorlati észhasználat szabadságának, mely -magukban való dolgokkal mint határozó okokkal áll kapcsolatban. - -Ezzel tehát megmentjük a gyakorlati szabadságot, melyben az észnek -objektive határozó okok szerint van causalitása, anélkül, hogy a -természeti szükségességben ugyanez okozatokra, mint jelenségekre -vonatkozólag a legkisebb kár esnék. Ugyanez szolgálhat magyarázatául -annak, amit a transscendentalis szabadságról s annak a természeti -szükségességgel való egyesíthetéséről (azonegy alanyban, de nem azonegy -tekintetben) mondani akartam. Mert ezt illetőleg minden lény objektiv -okokból való minden cselekedetének kezdete, e határozó okokra -vonatkozólag, mindig első kezdet, ámbár ugyanez a cselekedet a -jelenségek sorában csak _(subaltern)_ viszonyos kezdet; ezt pedig meg -kell hogy előzzön az oknak, mely őt meghatározza, valamely állapota, -melyet ismét egy megelőző határoz meg, úgy, hogy eszes valókban, vagy -általában valókban, amennyiben causalitásuk bennük mint magukban való -dolgokban határoztatik meg, anélkül, hogy természeti törvényekkel -összeütközésbe jönnénk, oly tehetséget gondolhatunk, melynél fogva -állapotok sorát maguktól kezdhetik meg. Mert a cselekedetnek objektiv -észokokhoz való viszonya nem időbeli viszony; itt az, ami a causalitást -meghatározza, nem előzi meg időben a cselekvést, mert az ily határozó -okok nem tüntetnek föl tárgyaknak érzékekre való vonatkozását, tehát nem -jelenségbeli okokra való vonatkozást, hanem határozó okokat mint -magukban való dolgokat, melyek időbeli meghatározásoknak nincsenek -alávetve. Ilyetén módon valamely cselekedetet, az ész causalitását -tekintve első kezdetnek, a jelenségek sorát pedig tekintve mégis -egyúttal csak alárendelt kezdetnek nézhetjük, s ellenmondás nélkül -amabból a szempontból szabadnak, emebből pedig (amidőn csak jelenség) a -természeti szükségességnek alávetettnek tekinthetjük. - -Ami a negyedik antinomiát illeti, ugyanoly módon szüntetjük meg, mint az -eszmék magával való ellenkezését a harmadikban. Mert mihelyt az okot a -jelenségben a jelenségek okától, amennyiben magában levő dolognak -tekinthető, megkülönböztetem, mind a két tétel nagyon jól megférhet -egymással; mondhatni ugyanis, hogy az érzéki világnak (a causalitás -hasonló törvényei szerint) nincs oka, melynek létele föltétlenül -szükséges, de másrészt azt is, hogy e világ mégis szükséges valóval, -mint a maga okával (de másképen s más törvény szerint) van -egybekapcsolva. E két tétel megférhetetlensége csakis azon a -félreértésen alapul, hogy ami csak jelenségekre érvényes, magukban való -dolgokra kiterjesztik s egyáltalán a kettőt egy fogalomba összekeverik. - - -54. §. - -Íme fölállítása s megoldása az egész antinomiának, melybe az ész, midőn -elveit az érzéki világra alkalmazza, bonyolódik. Ennek puszta -felállítása egymaga is tetemes érdem volna az emberi ész ismerete körül, -mégha ez ellenkezés megoldása nem elégítené is ki teljesen az olvasót, -kinek itt természetes látszatot kell leküzdenie, melynek látszatvoltát -csak az imént derítették föl előtte, míg mindeddig valónak tartotta. -Mert ennek egyik következménye elkerülhetetlen, az ugyanis, hogy mivel -az észnek e maga magával való ellenkezéséből nem menekülhetünk ki -mindaddig, míg az érzéki világ tárgyait magukban való dolgoknak -tekintjük és nem annak, amik valóban, t. i. puszta jelenségeknek: az -olvasó kénytelen összes _a priori_ ismereteink dedukcióját s az általam -adottnak vizsgálatát újból elővenni, hogy e kérdésben dönthessen. Ennél -többet pedig most nem kívánok; mert ha csak e foglalkozás közepett -eléggé elmélyedt majd a tiszta ész mivoltába, akkor jártas lesz azokban -a fogalmakban, melyekkel az ész ellenkezésének megoldása egyedül -lehetséges, enélkül pedig a legfigyelmesebb olvasótól sem várhatok -teljes tetszést. - - -55. §. III. Theologiai eszme. (Kritika 571. l. s. t.)[34] - -A harmadik transscendentalis eszme, mely az ész legfontosabb, de ha -tisztán spekulative történik, minden korláton túl menő (transscendens) s -épen ez által dialektikai használatára ád alkalmat, a tiszta ész -ideálja. Minthogy itt nem a tapasztalatból indul ki az ész, mint a -lélektani s kozmologiai eszménél, hogy az okok fokozása által sorának ha -lehet abszolut teljességéhez eljusson; hanem teljesen megszakítván e -sort, annak a puszta fogalmából, ami egy dolog abszolut teljességét -kitenné, tehát egy legtökéletesebb ősvaló eszméjéből az összes többi -dolgok lehetőségének, tehát valóságának is meghatározásához halad: -ennélfogva ebben az esetben egy oly valónak puszta föltevése, melyet -habár nem a tapasztalat sorában, hanem mégis a tapasztalat céljából, -kapcsolatának, rendjének s egységének megértése céljából gondolunk, azaz -az eszme, könnyebben megkülönböztethető az értelmi fogalomtól, mint az -előbbi esetben. Azért itt könnyen földeríthettem a dialektikai -látszatot, mely abból ered, hogy gondolkodásunk szubjektiv föltételeit a -dolgok objektiv föltételeinek s egy eszünk kielégítésére szolgáló -szükséges föltevést dogmának tekintünk; nincs is egyéb mondani valóm a -transscendentalis theologia követelőzéseiről, mert amit a Kritika erről -mond, megérthető, meggyőző s döntő. - - -56. §. Általános megjegyzés a transscendentális eszmékhez. - -A tárgyak, melyeket a tapasztalat ád, sok tekintetben megfoghatatlanok -és sok kérdés, melyre a természet törvénye vezet, ha bizonyos távolságra -követjük, de mindig e törvények nyomán, megfejthetetlen pl. honnét van -az, hogy az anyagok vonzzák egymást. De ha egészen elhagyjuk a -természetet, vagy kapcsolatának rendjében minden lehető tapasztalaton -túl megyünk, tehát puszta eszmékbe mélyedünk, akkor nem mondhatjuk, hogy -a tárgy megfoghatatlan, vagy hogy a dolgok mivolta megfejthetetlen -kérdéseket tesz elénk; mert ez esetben nincs is dolgunk a természettel -vagy egyáltalán adott tárgyakkal, hanem csak fogalmakkal, melyek pusztán -eszünkből erednek s puszta gondolati valókkal, melyekre vonatkozólag -minden feladatnak, mely fogalmukból ered, megfejthetőnek kell lennie, -mivel hogy az ész saját eljárásáról mindenesetre teljesen számot adhat s -tartozik is adni.[35] Minthogy a lélektani kozmológiai s theologiai -eszmék mind tiszta ész-fogalmak, melyeket semmi tapasztalat nem adhat, -ennélfogva azokat a kérdéseket, melyeket az ész rájuk vonatkozólag elénk -ád, nem tárgyak adják föl nekünk, hanem saját magának az észnek a -kielégítésére az ész puszta szabályai, és valamennyinek teljesen -megfejthetőnek kell lennie. Meg is fejtettük, amidőn mutattuk, hogy ezek -az eszmék alaptételek az értelem használatának egyöntetűvé, teljessé s -szintetikailag egységessé tételére s ennyiben csak a tapasztalatra, de -ennek egészére érvényesek. Ámbár azonban a tapasztalat abszolut egésze -lehetetlen, mégis eszméje az ismeret egészének, elvek szerint általában, -egyedül adhatja meg neki az egységnek egy sajátos nemét, t. i. a -rendszer egységét, mely nélkül ismeretünk csak töredék s a legfőbb célra -(mely mindig csak az összes célok rendszere) nem használható. Értem -pedig itt az ész spekulativ használatának nemcsak gyakorlati, hanem -legfőbb célját is. - -A transscendentalis eszmék tehát az ész sajátos rendeltetését fejezik -ki, t. i., hogy az az értelmi használat rendszeres egységének elve. De -ha az ismeretmódnak ez egységét úgy tekintjük, mintha az ismeret -tárgyához tartoznék; ha ezt az ismeretmódot, mely voltakép csak -_regulativ, konstitutivnak_ tartjuk, s elhitetjük magunkkal, hogy ez -eszmék segítségével ismeretünket minden lehető tapasztalaton túl tehát -transcendens módon kiterjeszthetjük, holott csak arra szolgál, hogy a -tapasztalatot maga magában minél közelebb vigyük a teljességhez, azaz -haladását semmi által, ami a tapasztalathoz nem tartozhatik, meg ne -akaszszuk; akkor ez puszta félreértés eszünk s ennek alaptételei -voltaképi rendeltetésének megítélésében s nem egyéb, mint oly -dialektika, mely részint az ész tapasztalati használatát megzavarja, -részint pedig az észt maga magával meghasonlásba hozza. - - - - -BEFEJEZÉS. A tiszta ész határainak megállapításáról. - - -57. §. - -A fentadott legvilágosabb bizonyítások után képtelenség volna azt -remélni, hogy valamely tárgyról többet ismerhetünk meg, mint amennyi -lehető tapasztalatához tartozik, vagy pedig számot tartani arra, hogy -valamely tárgyról, melyről fölteszszük, hogy nem lehető tapasztalatnak -tárgya, csak a legkisebbet is megismerhetjük s mivoltát, amint magában -van, meghatározhatjuk. Hogyan is történjék ez a meghatározás, amikor -térnek, időnek s minden értelmi fogalomnak, még inkább pedig az -empirikus szemlélet vagy észrevevés útján az érzéki világból vont -fogalmaknak nincs és nem is lehet más használatuk, mint csakis a -tapasztalat lehetővé tétele, úgy hogy még ha a tiszta értelmi -fogalmaknál is e feltételt mellőzzük, ezek semmiféle tárgyat nem -határoznak meg s egyáltalán semmit se jelentenek. - -Másrészt azonban még nagyobb képtelenség volna, ha magukban levő -dolgokat egyáltalán nem ismernénk el, vagy tapasztalatunkat a dolgok -megismerése egyedüli módjának, térben meg időben való szemléletünket -tehát az egyedül lehetséges szemléletnek, diskurziv értelmünket pedig -minden lehető értelem mintaképének tartanók, ennek folytán pedig a -tapasztalat lehetőségének elveit maguknak a dolgoknak feltételei gyanánt -akarnók tekinteni. - -Elveink tehát, melyek az ész használatát csak lehetséges tapasztalatra -szorítják, maguk is _transscendensekké_ válhatnának s eszünk korlátait a -dolgok lehetősége korlátainak tüntethetnék föl, mire Hume dialogusai is -például szolgálhatnak: ha óvatos kritika eszünk határait ennek empirikus -használatában is nem őrizné s követeléseinek korlátot nem vetne. A -skepticizmus őseredetileg a metafizikából s ennek fegyelmezetlen -dialektikájából eredt. Eleinte tán csak az ész tapasztalati -használatának kedvéért mondott mindent semmisnek s csalónak, ami ennek -körét átlépi; de lassan, lassan, midőn észrevették, hogy mégis csak -ugyanazok az _a priori_ alaptételek, melyekkel a tapasztalatban élünk, -vezethetnek észrevétlenül s látszólag ugyanazzal a joggal még tovább is, -mint a meddig a tapasztalat ér, kezdtek a tapasztalat alaptételeiben is -kételkedni. Emiatt nyugodtak lehetünk ugyan, mert a józan értelem mindig -meg fogja védeni ebbeli jogait; de mégis különös zavar támadt a -tudományban, mely nem tudta meghatározni, meddig s miért csak odáig s -nem tovább bizhatunk az észben; e zavaron csak észhasználatunk formális -s alaptételekből vont határvetése segíthet és csak ez előzhet meg a -jövőben minden visszaesést. - -Igaz marad: a lehető tapasztalaton túl, arról, hogy mik a dolgok -magukban, határozott fogalmat nem adhatunk. De azért a reájuk vonatkozó -kérdésektől még sem tartózkodhatunk egészen. Mert a tapasztalat nem -elégítheti ki soha az észt; a kérdések megfelelésében mindig visszautal -bennünket messzibbre s teljes megoldásukra vonatkozólag mindig -elégedetlenek maradunk, amint ezt mindenki a tiszta ész dialektikájából, -melynek ép ezért igen jó szubjektiv alapja van, eléggé láthatja. Mert ki -viselheti el, hogy lelkünk mivoltát tekintve az alany világos tudatához -s egyúttal ama meggyőződéshez jussunk, hogy jelenségei materialisztikus -módon nem fejthetők meg, anélkül, hogy kérdezné, mi tulajdonképen a -lélek s ha tapasztalati fogalom feleletet erre nem adhat, csakis e célra -észfogalmat (egyszerű materialis valóét) ne venne fel, habár ennek -objektiv valóságát épenséggel nem bizonyíthatjuk? Ki érheti be a tiszta -tapasztalati ismerettel a világ tartama s nagysága, a szabadság s -természeti szükségesség kozmologiai kérdéseiben, mikor, akárhogy járunk -is el, minden tapasztalati alaptételek szerint adott felelet új kérdést -szül, mely hasonlóképen feleletet követel s ezáltal minden fizikai -magyarázatnak az ész kielégítésére elégtelen voltát világosan mutatja? -Végül pedig, minthogy minden, amit tapasztalati elvek szerint -gondolhatunk s elfogadhatunk, egyáltalán esetleges s függő, ki nem látja -át, hogy lehetetlen ezeknél megállapodni, ki nem érzi magát -kénytelenítve arra, hogy a transscendens eszmékbe való elmerülés minden -tilalma ellenére, mind ama fogalmakon túl, melyeket tapasztalat által -igazolhat, egy oly való fogalmában ne keressen megnyugvást s -elégedettséget, melynek eszméjét lehetségét tekintve, nem foghatja ugyan -föl, habár meg sem is cáfolhatja, mert puszta értelmi valóra vonatkozik, -mely nélkül azonban az észnek mindenkoron kielégítetlennek kell -maradnia. - -Határok (kiterjedt valóknál) mindig tért tételeznek föl, mely egy -bizonyos meghatározott helyen kívül találtatik s ezt körülveszi; -korlátok nem szorulnak ilyesvalamire, hanem puszta tagadások, melyek -mennyiséget, amennyiben nem abszolut teljességű, illetnek. Eszünk -azonban mintegy tért lát maga körül maguknak a dolgoknak a -megismerésére, habár határozott fogalmai róluk nem lehetnek és csak -jelenségekre van szorítva. - -Ameddig az ész megismerése egynemű, megállapított határai nem -gondolhatók. A mathematikában s természettudományban az emberi ész -elismer ugyan korlátokat, de nem határokat, azaz: elismeri ugyan, hogy -van valami rajta kívül, ahová nem érhet soha, de nem, hogy ő maga belső -haladásában valamikor befejezett lehessen. Az ismeretek bővítése a -mathematikában, újabbnál-újabb föltalálások lehetősége a végtelenig -megy; szintoly végtelen új természeti tulajdonságok, új erők meg -törvények fölfedezése a tapasztalat folytatásának s ész által való -egyesítésének útján. De korlátok itt mégis félreismerhetetlenek, mert a -mathematika csak jelenségekre vonatkozik s ami az érzéki szemléletnek -nem lehet tárgya, mint a metafizika vagy erkölcstan fogalmai, az egészen -körén kívül van s oda el nem vezethet soha; de nem is szorul rájuk. -Nincs tehát folytonos haladás s közeledés e tudományok felé, nincs az -érintkezésnek mintegy pontja vagy vonala. A természettudomány sohasem -fogja a dolgok belsejét, azaz azt, mi nem jelenség s mégis a jelenségek -legfőbb magyarázó alapjául szolgálhat, fölfedni előttünk; de fizikai -magyarázataiban nem is szorul erre; sőt ha másfelől ajánlanának is neki -ilyesmit (például anyagtalan valók befolyását), utasítsa vissza, -magyarázatainak folyamába be se vigye, mert ezeket mindig arra kell -alapítania, ami, mint az érzékek tárgya, a tapasztalathoz tartozik s -valódi észrevevéseinkkel tapasztalati törvények szerint összefüggésbe -hozható. - -Ellenben a metafizika a tiszta ész dialektikai kisérleteiben (melyek nem -önkényesen vagy könnyelműségből erednek, hanem melyekre az ész mivolta -maga készt) igenis elvezet bennünket határokhoz s a transscendentalis -eszmék, épen mert nem lehetünk el náluk nélkül, de azért még sem -valósíthatók meg soha, arra szolgálnak, hogy a tiszta észhasználatnak -nemcsak határait mutassák meg nekünk, hanem a módot is, mikép állapítsuk -meg őket. Ez pedig célja s haszna is eszünk e természeti -hajlandóságának, mely kedvelt gyermeke gyanánt szülte a metafizikát; -ennek nemzése, mint minden egyéb nemzés is a világon, nem a vak -véletlennek, hanem eredeti csirának tulajdonítható, mely nagy célokra -bölcsen van szervezve. Mert talán inkább mint más tudomány lőn a -metafizika, alapvonásait tekintve, maga a természet által belénk -helyezve s épenséggel nem tekinthető önkényes választás szüleményének, -vagy a tapasztalatok (melyektől egészen elválik) haladtában beálló -esetleges bővítésnek. - -Az ész a maga minden fogalmával s értelmi törvényével, melyekkel -empirikus használatra, tehát az érzéki világon belül, beéri, megnyugvást -még sem talál benne; mert a végtelenig mindig megújuló kérdések egészen -megfosztják teljes megoldásuk reményétől. A transscendentalis eszmék, -melyek e teljességet célozzák, ily problemái az észnek. Már most -világosan látja, hogy az érzéki világ nem foglalhatja magában e -teljességet, tehát ama fogalmak sem, melyek csak ennek megértésére -szolgálnak, tér meg idő s mind az, amit a tiszta értelmi fogalmak neve -alatt felhoztunk. Az érzéki világ nem egyéb, mint egyetemes törvények -szerint egybekapcsolt jelenségeknek a lánca, tehát nincs önmagában való -létele, ő tulajdonképen nem maga a dolog, tehát szükségkép vonatkozik -arra, ami e jelenség okát magában foglalja, valókra, melyek nemcsak mint -jelenségek, hanem mint magukban való dolgok is megismerhetők. Csak ezek -megismerésében remélheti az ész, hogy a föltételezettől annak -föltételeihez való haladtában teljesség utáni kivánságát kielégítve -lássa. - -Fent (33., 34. §.) az ész korlátait mutattuk puszta gondolati valók -megismerésében; most, miután a transscendentalis eszmék a hozzájuk való -haladást mégis szükségessé teszik s tehát mintegy a tele térnek (a -tapasztalaténak) az üressel (melyről nem tudhatunk semmit, a -noumenákkal) való érintkezéséig vittek bennünket, határait is -megállapíthatjuk a tiszta észnek. Mert minden határban van valami -pozitiv is (pl. a sík határa a testi térnek, de maga is tér; a vonal -tér, mely a sík határa; a pont határa a vonalnak, de azért ez is hely a -térben); míg ellenben korlátok puszta tagadást foglalnak magukban. Az -idézett szakaszban kijelölt korlátok nem elegendők, miután láttuk, hogy -ezeken túl is van valami, habár hogy milyen mivoltú magában, nem fogjuk -megtudni soha. Mert most az a kérdés, hogyan jár el eszünk annak, amit -ismerünk, azzal való egybekapcsolásában, amit meg nem ismerünk s nem is -fogunk megismerni soha? Itt valóban ismertet teljesen ismeretlennel -(mely az is lesz mindig) kapcsolunk össze s ha – amint valóban nem is -remélhető – ezzel az ismeretlen legkevésbbé sem válik ismertebbé, mégis -e kapcsolat fogalmát meg kell határoznunk s világossá tennünk. - -Tehát egy anyagtalan valót, egy értelmi világot s egy legfőbb valót -(csupa noumenát) kell gondolnunk, mert az ész csak ezekben, mint -magukban való dolgokban talál teljességet s megnyugvást, melyet a -tüneményeknek egynemű okokból való leszármaztatásában nem remélhet s -mert jelenségek valóban tőlük különböző valamire (tehát egészen -hasonlótlanra) vonatkoznak, minthogy jelenségek mégis csak mindig -magában levő dolgot tételeznek föl s ilyenre mutatnak rá, akár -megismerhető ez közelebbről, akár nem. - -Minthogy azonban ez értelmi valókat magukban levő voltukban, azaz -határozottan nem ismerhetjük meg soha, de az érzéki világhoz viszonyítva -mégis föl kell tennünk és az ész által vele egybekapcsolnunk: legalább e -kapcsolatot fogjuk oly fogalmak segítségével gondolhatni, melyek az -érzéki világhoz való viszonyukat kifejezik. Mert ha az értelmi valót -csak tiszta értelmi fogalmak által gondoljuk, akkor ezzel valóban semmi -határozottat nem gondolunk, tehát fogalmunk nem jelent semmit; ha pedig -oly tulajdonságok által gondoljuk, melyek az érzéki világból vannak -merítve, akkor az nem értelmi való többé, akkor mint a tünemények -egyikét gondoljuk s akkor az érzéki világhoz tartozik. Hadd szolgáljon a -legfőbb lény fogalma például. - -A deisztikus fogalom egészen tiszta észfogalom, de csak egy minden -realitást magában foglaló dolgot tüntet föl, anélkül, hogy csak egyet is -meghatározhatna, mert e célra az érzéki világból kellene példát -merítenie, de ebben az esetben az érzékek tárgyával, nem pedig egészen -hasonlótlan neművel, mely az érzékek tárgya nem is lehet, volna dolgunk. -Mert például értelmet tulajdonítanék neki; de más értelemről, mint -arról, mely olyan mint az enyém, t. i. melynek csak az érzékek adhatnak -szemléleteket, míg ő maga azzal foglalkozik, hogy e szemléleteket a -tudat egységének szabályai alá vonja, nincs fogalmam. De akkor fogalmam -alkotó részei mindig a jelenségben rejlenének; azonban ép a jelenségek -elégtelen volta késztetett arra, hogy a jelenségeken túl oly valónak a -fogalmához haladjak, mely a jelenségektől független vagy velük mint -meghatározásának föltételeivel nincs kapcsolatban. Ha pedig az értelmet -elkülönítem az érzékektől, hogy tiszta értelmet kapjak, akkor nem marad -egyéb hátra, mint a gondolkodás puszta formája szemlélet nélkül, mi -által semmi határozottat, tehát semmi tárgyat sem ismerhetek meg. E -célra más értelmet kellene gondolnom, olyat, mely a tárgyakat szemléli, -de ilyenről a legcsekélyebb fogalmam sincs, mert az emberi értelem -diszkurziv s csak egyetemes fogalmak segítségével ismerhet meg. Ugyanez -esik meg rajtam, ha a legfőbb lénynek akaratot tulajdonítok. Mert e -fogalmamat saját belső tapasztalatomból merítem, de ekkor elégedettségem -tárgyaktól függ, melyeknek lete reám nézve szükséges, tehát ily -akaratnak érzékiség szolgál alapul, ami a legfőbb való tiszta fogalmával -teljesen ellenkezik. - -Hume ellenvetései a deizmus ellen gyöngék s a deisztikus állításnak csak -bizonyítékait érintik, nem magát a tételét. De a theizmusra -vonatkozólag, mely a deisztikus legfőbb lény pusztán transscendens -fogalmának közelebbi meghatározásából jönne létre, nagyon erősek s ahogy -e fogalmat fölállítják, bizonyos (tényleg mind a rendes) esetekben -megcáfolhatatlanok. Hume mindig azt hajtja, hogy egy ős valónak puszta -fogalma által, melynek csak ontologiai állítmányokat (örökkévalóságot, -mindenütt jelenvalóságot, mindenhatóságot) tulajdonítunk, valósággal -semmi határozottat nem gondolunk; hozzá kellene oly tulajdonságoknak -járulniok, melyek konkrét fogalmat adnak; nem elég azt mondani, hogy ez -az ős való ok, hanem, hogy milyen az ő oksága, tán értelem vagy akarat -által működik, s itt kezdődnek azután támadásai maga a dolog, a -theizmus, ellen, holott azelőtt csak a deizmus bizonyítékait ostromolta, -ami nem jár valami nagy veszedelemmel. Veszedelmes argumentumai mind az -anthropomorfizmusra vonatkoznak, melyről azt tartja, hogy a theizmustól -elkülöníthetetlen s maga-magának ellenmondóvá teszi; ha pedig elhagyjuk, -amaz is eldűl s csak oly deizmus marad hátra, melylyel semmit se -kezdhetünk, melynek semmi hasznát nem vehetjük s amely vallásnak meg -erkölcsnek alapul nem szolgálhat. Ha az anthropomorfizmusnak ez az -elkerülhetetlensége bizonyos volna, akkor bármilyenek volnának is egy -legfőbb való lételének bizonyításai s ha megengednők is őket, még sem -határozhatnók meg soha e való fogalmát anélkül, hogy ellenmondásokba ne -bonyolódjunk. - -Ha a tiszta ész transscendens itéletei elkerülésének tilalmát azzal a -vele látszólag ellenkező paranccsal kapcsoljuk egybe, hogy immanens -(empirikus) használatának körén túl levő fogalmakig haladjunk előre: -észrevesszük, hogy a kettő megfér egymással, de épen csak a megengedett -észhasználat határán; mert ez ép úgy a tapasztalatnak, mint a gondolati -valóknak területéhez tartozik. Ez egyúttal fölvilágosít arra nézve, hogy -e nevezetes eszmék csak az emberi ész határainak megállapítására -szolgálnak, t. i. hogy egyrészt ne akarjuk a tapasztalati ismeretet -határtalanul kiterjeszteni, úgy hogy csak világ maradna számunkra -megismerésre, másrészt pedig még se túlmenni a tapasztalat határain s -rajta kívül levő dolgokról, mint magukban levőkről, itéletet mondani. - -E határon pedig megmaradunk, ha itéletünket csak arra a viszonyra -szorítjuk, melyben a világ oly valóhoz állhat, melynek fogalma a világon -belül elérhető minden ismereten kívül van. Mert ebben az esetben a -legfőbb valónak magában nem tulajdonítunk semmiféle oly tulajdonságot, -melylyel tapasztalati tárgyakat gondolunk s ezzel elkerüljük a -dogmatikai anthropomorfizmust; de a viszonynak, amely a legfőbb való és -a világ közt fennáll, mégis tulajdonítjuk őket s szimbolikus -anthropomorfizmust engedünk meg magunknak, mely valóban csak a -kifejezést s nem a tárgyat illeti. - -Ha azt mondom, kénytelenek vagyunk a világot olybá tekinteni, mintha egy -legfőbb értelem s akarat műve volna, valóban nem mondok többet, mint: -ahogyan viszonylik egy óra, hajó vagy ezred a művészhez, építőmesterhez, -vezérhez, úgy viszonylik az érzéki világ (vagy mindaz, ami a tünemények -e foglalatjának alapját teszi) az ismeretlenhez, melyet tehát ezzel nem -ugyan amint magában van, de mégis aszerint, hogy micsoda számomra, t. i. -a világra vonatkozólag, melynek egyik része vagyok, megismerek. - - -58. §. - -Analogia szerint való ismeret az olyan, mely nem mint közönségesen értik -e szót, két dolog tökéletlen hasonlóságát, hanem egészen hasonlótlan -dolgok két viszonyának tökéletes hasonlóságát jelenti.[36] Ez analogia -segítségével egy számunkra mégis eléggé meghatározott fogalom a legfőbb -valóról marad meg, habár mindent elhagytunk belőle, ami föltétlenül és -magában határozná meg; mert a világra s tehát magunkra vonatkozólag -mégis meghatározzuk s több nem is kell nekünk. Azok a támadások, -melyeket Hume azok ellen intéz, kik e fogalmat abszolute akarják -meghatározni, amihez az anyagokat magukból s a világból merítik, minket -nem érnek; azt sem vetheti szemünkre, hogy nem marad semmink se hátra, -ha a legfőbb való fogalmából az objektiv anthropomorfizmust elveszik -tőlünk. - -Mert ha csak eleinte egy ősvaló deisztikus fogalmát mint szükségképi -föltevést engedik meg nekünk (amint Hume is dialogusában Philo -személyében Kleanth ellen megengedi), amelyben az ősvalót csupa -ontologiai állítmány által, a szubstancia, ok, stb. állítmánya által -gondoljuk (ezt pedig meg kell tennünk, mert az érzéki világban folyton -feltételektől űzve, melyek maguk is föltételezettek, az ész enélkül -megnyugvást nem talál; s joggal szabad is megtennünk, anélkül, hogy abba -az anthropomorfizmusba tévednénk, mely az érzéki világból vett -állítmányokat egy a világtól egészen különböző valóra visz át, mert -amazok az állítmányok puszta kategoriák, melyek nem adnak ugyan -határozott, de ép azért nem is az érzékiség feltételeire szorított -fogalmát e valónak): semmi sem akadályozhat meg bennünket abban, hogy e -valónak ész által ható causalitást ne tulajdonítsunk s így a theizmusra -ne térjünk, anélkül, hogy kénytelenek volnánk ez észt mint hozzá tapadó -tulajdonságot tulajdonítani neki. Mert ami az elsőt illeti: az egyedüli -út, melyen az értelmi használatot az érzéki világban való minden lehető -tapasztalatot tekintve a maga-magával való megegyezés legmagasabb fokára -vihetjük, az: ha a világban való valamennyi kapcsolatnak okául egy -legfőbb észt veszünk föl; ily elv teljességgel csak hasznára lehet neki -s természeti használatában sehol kárt nem tehet benne; másodszor pedig -ezzel mégsem visszük át az észt mint tulajdonságot magára az ősvalóra, -hanem csak ennek az érzéki világhoz való viszonyára s így teljesen -elkerüljük az anthropomorfizmust. Mert itt amaz észformának, melyet a -világon mindenütt találhatni, csak okát tekintjük s a legfőbb valónak, -amennyiben a világ ez észformájának okát foglalja magában, észt -tulajdonítunk ugyan, de csak analogia szerint, azaz amenyiben e -kifejezés csak ama viszonyt illeti, melyben az előttünk ismeretlen -legfőbb ok a világhoz van, hogy benne mindent a legnagyobb mértékben -célszerűen elrendezzen. Ez veszi elejét annak, hogy az ész tulajdonságát -ne Istennek a gondolására használjuk, hanem hogy a világot gondoljuk -általa, még pedig úgy, amint szükséges, hogy reá vonatkozólag eszünkkel -elv szerint a legteljesebb mértékben élhessünk. Ezzel elismerjük, hogy a -legfőbb való a maga mivoltában teljesen ismeretlen előttünk, sőt hogy -határozott módon gondolhatatlan is; s ez visszatart attól, hogy egyrészt -fogalmainkkal, melyek nekünk az észről mint (az akarat által) működő -okról vannak, ne transscendens módon éljünk, az Isten mivoltát mégis -csak mindig az emberi természetből merített tulajdonságokkal határozván -meg s vaskos meg révedező fogalmakba merülvén; másrészt pedig, hogy a -világ felfogását az emberi észről istenre átvitt fogalmaink értelmében -természet fölötti magyarázatokkal el ne árasszuk s tulajdonképi -rendeltetésétől el ne vonjuk, mely szerint az pusztán a természetnek ész -által való vizsgálata legyen, ne pedig jelenségeinek egy legfőbb észből -való merész leszármaztatása. Gyönge fogalmainknak meg fog felelni az a -kifejezés, hogy a világot úgy gondoljuk, mintha lételét s belső -rendeltetését tekintve egy legfőbb észből eredne; ez által részint a -világ mivoltát, mely neki magának sajátja, ismerjük meg, anélkül hogy -meg mernők okának mivoltát is határozni; részint pedig e mivoltának (a -világ észformájának) okát a legfőbb oknak a világhoz való viszonyába -helyezzük, anélkül, hogy a világot magában erre elegendőnek -találnók.[37] - -Ilyetén módon eltünnek a nehézségek, melyek a theizmusnak, úgy látszik, -útját állják. Hume elvével, hogy az ész használatát ne vigyük dogmatikus -módon a lehető tapasztalat körén túl, összekapcsoljuk azt a másikat, -melyet Hume épenséggel nem vett észre, t. i. hogy a lehető tapasztalat -körét ne tekintsük olyannak, mint amely eszünk szemében önmaga határolná -meg magát. Az ész kritikája jelzi itt azt a helyes középútat a -dogmatizmus közt, mely ellen Hume küzdött s a skepticizmus közt, melyet -ennek ellenében ő akart meghonosítani; ez a középút pedig nem olyan, -mint más középútak, melyeket mintegy mechanikusan, egy keveset ebből, -egy keveset meg amabból véve, állapítanak meg, amiből senki sem tanúl -semmit; hanem a melyet elvek szerint pontosan állapíthatunk meg. - - -59. §. - -E jegyzet elején a határ jelképével éltem, hogy az ész korlátait, a neki -megfelelő használatát tekintve, megállapítsam. Az érzéki világ pusztán -jelenségeket foglal magában, melyek még sem magukban levő dolgok -(noumena); s épen mert puszta jelenségeknek ismeri meg értelmünk a -tapasztalat tárgyait, kénytelen e noumenákat föltenni. Eszünkben -mindkettő foglaltatik s az a kérdés támad: mikép jár el az ész, hogy -mind a két területre vonatkozólag az értelemnek határokat szabjon? A -tapasztalat, mely mindent, mi az érzéki világhoz tartozik, magában -foglal, maga nem határolja meg magát; minden föltételezettől ő csak más -föltételezetthez halad. Ami neki határokat vessen, annak egészen rajta -kívül kell lennie, s ez a tiszta értelmi valók területe. Ez azonban, -amennyiben az értelmi valók mivoltának meghatározásáról van szó, üres -tér számunkra s ennyiben, ha dogmatikailag meghatározott fogalmakat -akarunk, a lehető tapasztalat körén túl nem juthatunk. Mivelhogy azonban -a határ maga pozitiv valami, ami ahhoz is tartozik, mi rajta belül van, -de ahhoz a térhez is, mely egy adott összeségen kívül van: ez mégis -valódi, pozitiv ismeret, melyre az ész csak azáltal tesz szert, hogy e -határig kiterjed, de úgy, hogy e határt átlépni meg nem kisérti, mert -ott üres tért talál, melyben dolgokhoz való formákat, de nem dolgokat -magukat gondolhat. De a tapasztalati területnek olyas által való -meghatárolása, ami egyébként ismeretlen előtte, mégis oly ismeret, mely -megmarad számára s ezáltal sem az érzéki világon belül nincs bezárva, se -rajta kívül nem bolyong, hanem mint határismerethez illik, ama viszonyra -szorítkozik, mely a határon kívül s belül levő közt fennáll. - -Ily fogalom az emberi ész határán a természetes theologia: az ész itt -kénytelen egy legfőbb való eszméjéhez (s gyakorlati tekintetben egy -intelligibilis világéhoz is) haladni, nem hogy e puszta értelmi valóra -vonatkozólag, tehát az érzéki világ körén túl, valamit megállapítson, -hanem hogy rajta belül saját használatát a lehető legnagyobb (mind -elméleti, mind gyakorlati) egység elvei szerint vezérelje, s e célra egy -önálló észre mint e kapcsolatok okára való vonatkozással éljen; ezzel -azonban nem költ valamiképen egy valót, hanem minthogy az érzéki világon -kívül szükségkép lennie kell valaminek, amit csak a tiszta ész gondol, -ezt ilyetén módon, de persze csak analogia szerint meghatározza. - -Ilyképen megmarad fentebbi tételünk, mely az egész Kritika eredménye, -«hogy az ész minden _a priori_ elvével nem tanít soha egyébre, mint -csakis lehető tapasztalat tárgyaira, s ezekre vonatkozólag sem többre, -mint amennyit a tapasztalatban megismerhetünk»; de e korlátozás nem -állja útját annak, hogy el ne vezessen bennünket a tapasztalat objektiv -határáig, t. i. az olyas valamire való vonatkozásig, ami maga nem tárgya -a tapasztalatnak, de mégis legfőbb oka kell hogy legyen minden -tapasztalatnak; anélkül azonban, hogy erről magában tanítana valamire, -hanem csak vonatkoztatva a saját teljes s a legfőbb célokra irányzott -használatára a lehető tapasztalat mezején. De észszerűen csakis e -hasznot kívánhatni meg tőle, mellyel mindenképen meg is lehetünk -elégedve. - - -60. §. - -Szubjektiv lehetősége szempontjából, még pedig tárgyalása lényeges -célját tekintve, kimerítően adtuk tehát elő a metafizikát, amint tényleg -az emberi ész természeti hajlandóságában adva van. Minthogy azonban -mégis azt találtuk, hogy eszünk ily tulajdonságának csakis természetes -használata, ha a tudományos kritika által egyedűl lehetséges fegyelem -nem zabolázza s korlátok közé szorítja, korláton túl menő, részint csak -látszólagos, részint maguk-magukkal is ellenkező dialektikai -következtetésekbe bonyolítja; azon felül pedig ez az okoskodó metafizika -a természetismeret előbbrevitelére nem szükséges, sőt annak kárára is -lehet: még mindig méltó tárgya a kutatásnak, kitalálni azokat a -természeti célokat, melyekre eszünknek transscendens fogalmakra való e -hajlandósága rendelve lehet, minthogy minden, ami a természetben rejlik, -mégis csak eredetileg valamely hasznos célra kell hogy rendelve legyen. - -Ily vizsgálat tényleg bajos; meg is vallom, hogy amit erről mondani -tudok, mint minden, ami a természet végcéljait illeti, csak sejtés, mely -csakis ez esetben meg van engedve nekem, mivel hogy a kérdés nem -metafizikai ítéletek objektiv érvényességét, hanem a metafizikai -ítéletekre való természetes hajlandóságot illeti, tehát a metafizika -rendszerén kívül van s az anthropologiába tartozik. - -Ha mind a transscendentalis eszméket összegezem, melyeknek foglalatja a -természetes tiszta ész voltaképi feladatát teszi, amely arra készti az -észt, hogy a puszta természet-ismeretet elhagyva minden tapasztalaton -túl menjen s e törekvésében azt a metafizikának nevezett valamit, (akár -tudás az, akár csak okoskodás), létrehozza, úgy hiszem, azt veszem -észre, hogy e természeti hajlandóságnak az a rendeltetése, hogy -felfogásunkat annyiban megszabadítsa a tapasztalat bilincseitől s a -puszta természet-szemlélet korlátaitól, hogy legalább megnyitva lásson -maga előtt egy tért, mely csak a tiszta értelemnek való dolgokat foglal -magában, amelyeket az érzékiség nem érhet el soha; nem ugyan abból a -célból, hogy ezekkel spekulative foglalkozzunk, (mert nem találunk -alapot, ahol lábunkat megvethetnők), hanem hogy a gyakorlati elveket, -melyek, ha szükséges várakozásuk s reményük számára ily tért nem -találnak, azt az egyetemességet nem érhetnék el, melyre az észnek -moralis tekintetben okvetetlenül szüksége van, mint causalis erejűeket -gondolhassuk.[38] - -Úgy látom pedig, hogy a lélektani eszme, bármily keveset tudjak is meg -általa az emberi lélek tiszta s minden tapasztalati fogalmat meghaladó -mivoltából, mégis eléggé világosan mutatja e fogalmak elégtelen voltát, -s ezzel elterel a materializmustól, mint a természet magyarázatára -alkalmatlan, gyakorlati tekintetben pedig az észt szűkítő fogalomtól. A -kozmologiai eszmék, kitüntetvén, hogy semmiféle lehető természetismeret -nem képes eszünk jogosúlt kérdezősködésére kielégítő feleletet adni, -távol tartanak a naturalizmustól, mely azt állítja, hogy a természet -maga magának elegendő. Végűl, minthogy az érzéki világban minden -természeti szükségesség mindig föltételezett, mert a dolgoknak más -dolgoktól függését tételezi föl mindig; a föltétlen szükségességet pedig -csak az érzéki világtól megkülönböztetett ok egységében kell keresnünk; -ennek a causalitása pedig, ha csak természet volna, soha sem magyarázná -meg az esetlegesnek, mint okozatának, lételét: a theologiai eszme -segítségével az ész megszabadúl a fatalizmustól, még pedig mind az őselv -nélkűl való vak természeti szükségesség fatalizmusától magának a -természetnek összefüggésében, mind magának ez őselvnek causalitásában -való fatalizmustól, s eljut a szabad ok fogalmához, tehát egy legfőbb -intelligenciához. A transscendentalis eszmék tehát, ha nem is pozitiv -felvilágításunkra, de a materializmus, naturalizmus s fatalizmus -arcátlan s az ész területét szűkítő állításainak lerontására szolgálnak, -és ezzel helyet biztositanak az erkölcsi eszméknek a spekuláció mezején -kívül. S ez. úgy látszik előttem, némileg megmagyarázná ama természeti -hajlandóságot. - -Valamely pusztán spekulativ tudomány gyakorlati haszna e tudomány -határain kívül van, tehát csak scholionnak tekinthető s mint minden -scholion nem tartozik a tudományhoz mint ennek része. Mindazonáltal e -vonatkozás mégis legalább a filozófia határain belül van, különösen -azén, mely tiszta észforrásokból merit, amelyben az ész spekulativ -használatának a metafizikában szükségkép meg kell egyeznie gyakorlati -használatával az erkölcstanban. Azért érdemli meg a tiszta ész -elkerülhetetlen dialektikája, melyet a metafizikában természeti -hajlandóságnak tekintenek, hogy ne csak mint eloszlatást követelő -látszat, hanem mint természeti berendezés célját tekintve, ha lehet, -magyaráztassék, habár e munka mint kötelességen kívül való a voltaképi -metafizikától joggal nem követelhető. - -Második, de a metafizika tartalmával rokonabb scholionnak kellene ama -kérdések megoldását tekinteni, melyek a Kritikában a 642. laptól a -668-ig[39] terjednek. Mert ott bizonyos észelveket adok elő, melyek a -természet rendjét vagy inkább az értelmet, mely ennek törvényeit a -tapasztalat útján keresi, a priori meghatározzák. Konstitutivoknak s -törvényhozóknak látszanak a tapasztalatot illetőleg, holott a puszta -észből erednek, melyet pedig nem mint az értelmet tekinthetünk lehető -tapasztalat elvének. Hogy e megegyezés azon alapszik-e, hogy valamint a -természet nem fűződik a tüneményekhez, vagy ezek forrásához, az -érzékiséghez magában, hanem csak ez utóbbinak az értelemhez való -viszonyában találtatik: azonkép használatának általános egysége az -összes lehető tapasztalat céljából (rendszerben) csak az észre -vonatkoztatva illeti meg az értelmet, s ennélfogva a tapasztalat is -közvetve az ész törvényhozása alá tartozik – ennek bővebb megfontolását -azokra bízom, kik az ész mivoltát metafizikai használatán kívül is, még -a természetrajz rendszeressé tételének egyetemes elveiben is, fürkészni -akarják; mert a feladatot fontosnak mondottam ugyan munkámban, de -megoldását nem kísérlettem meg.[40] - -S így befejezem a magam fölvetette főkérdés analitikai megoldását: Mikép -lehetséges metafizika általában? olykép, hogy attól, amiben használata -tényleg, legalább következményeiben adva van, fölemelkedem lehetőségének -okaihoz. - - - - -A PROLEGOMENÁK EGYETEMES KÉRDÉSÉNEK MEGOLDÁSA. Mikép lehetséges a -metafizika mint tudomány? - -Metafizika mint az ész természetes készsége, tényleg van, de egymagában -(mint a harmadik főkérdés analitikai megoldása bizonyította) dialektikai -és csalékony is. Ha tehát ő belőle vesszük alapelveinket s ezek -használatában a természetes ugyan, de mégis hamis látszatot követjük, -soha tudományt nem alkothatunk, csak üres dialektikai mesterséget, -melyben az egyik iskola túltehet ugyan a másikon, de jogosúlt s tartós -tetszést egyik sem arathat. - -Hogy mint tudomány ne csak csalfa rábeszélésre, hanem belátásra s -meggyőzésre is számot tarthasson, előbb az ész birálatának elő kell -adnia az _a priori_ fogalmak egész készletét, ezek beosztását a -különböző források, érzékiség, értelem s ész szerint, továbbá ezek -tökéletes tábláját s a fogalmak teljes taglálását mind azzal, ami -belőlük következtethető, főleg pedig a szintetikai _a priori_ ismeret -lehetőségét, e fogalmak dedukciója alapján, használatuk alapelveit, -végűl pedig ennek határait is, de mindezt teljes rendszerben. A kritika -tehát s csakis ő foglalja magában az egész jól megvizsgált s kipróbált -tervet, de még a terv keresztülvitelének eszközeit is, mely szerint a -metafizika mint tudomány létesíthető: más úton s módon ez lehetetlen. -Tehát itt nem annyira az a kérdés, mikép lehetséges e munka, hanem mikép -indítandó meg, s a jó tehetségűek mikép terelhetők el az eddigi ferde s -meddő földolgozástól e csalhatatlan felé, s hogy ily egyesülés közös -célra mikép vezethető a legcélszerűbben. - -Annyi bizonyos, aki egyszer a kritikát megízlelte, örökre undorodik -minden dogmatikai fecsegéstől, mellyel azelőtt szükségből beérte, mert -eszének szüksége volt valamire s jobbat foglalkoztatására nem -találhatott. A kritika úgy viszonylik a közönséges iskolai -metafizikához, mint a kémia az alkimiához vagy az asztronómia a jósoló -asztrológiához. Bizonyos vagyok benne, hogy senki, aki a Kritika -alapelveit csak e prolegomenákban is átgondolta s fölfogta, nem fog -többé ama régi és szofisztikai áltudományhoz visszatérni; ellenkezőleg -bizonyos örömmel fogja azt a metafizikát nézni, mely most valóban -hatalmában van, előkészítő fölfedezésekre sem szorúl s mely először -adhat tartós megelégedést az észnek. Mert valamennyi lehető tudomány -közűl csak a metafizika számíthat biztosan arra az előnyre, hogy -tökéletességre s abba a maradandó állapotba hozható, hogy nem -változhatik többé s új fölfedezések sem gyarapíthatják, mert az ész itt -nem a tárgyakban s szemléletükben (mely bővebben föl nem -felvilágosíthatja többé), hanem maga magában találja ismerete forrásait, -s ha tehetsége alaptörvényeit teljesen s minden félreértés ellen -biztosítva előadta, semmi sem marad hátra, amit a tiszta ész _a priori_ -megismerhetne, sőt csak jogos kérdés tárgyává is tehetne. Ily határozott -s befejezett tudásra való kilátásnak különös varázsa van, ha ennek -hasznát (melyről azután fogok szólni) mellőzzük is. - -Minden álmesterség, minden hiú bölcseség csak ideig-óráig tart; mert -végre maga magát rontja le; legfőbb virágzása egyszersmind enyészetének -időpontja. Hogy a metafizika dolgában ez az idő elérkezett, mutatja -állapota, melybe, noha máskülönben minden faját a tudománynak nagy -buzgósággal mívelik, az összes művelt népeknél sülyedt. Az egyetemi -tanúlmányok régi rendje fentartja még árnyékát, egyetlen egy tudományos -akadémia néha-néha kitűzött jutalmak által egy-egy ilyféle kísérletre -buzdít, de az alapos tudományok közé nem számítják többé s mindenki -ítélje meg maga, mikép fogadná egy szellemes férfiú, kit nagy -metafizikusnak neveznének, e jóakaratú, de aligha valakitől irigyelt -dícséretet. - -De habár minden dogmatikai metafizika hanyatlásának ideje kétségtelenül -elérkezett, sok hijja van még annak, hogy mondhatnók, újjászületésének -ideje, az ész alapos s befejezett kritikája segítségével, már -elérkezett. Minden átmenet az egyik hajlamtól a vele ellentetthez a -közömbösség állapotán visz keresztül, s ez az időpont a szerzőre a -legveszedelmesebb, de mégis úgy tetszik nekem, a tudományra nézve a -legkedvezőbb. Mert ha előbbi szövetkezetek teljes szétválása után a -pártszellem kialudt, az elmék a legjobb hangulatban vannak, hogy -lassan-lassan más terv szerint való szövetkezési javaslatokat -meghallgassanak. - -Ha azt mondom, hogy e prolegomenáktól azt remélem, hogy tán fölélesztik -a kritika terén a kutatást s új meg sokat igérő foglalkozási tárgyat -adnak a filozófia általános szellemének, mely spekulativ részében a -táplálékból úgy látszik kifogyott, már előre elképzelhetem, hogy -mindenki, kit a tövises utak, melyeken a Kritikában vezettem, -elkedvetlenítettek s untattak, azt fogja kérdezni, mire is alapítom e -reményemet. Feleletem: a szükségesség ellenállhatatlan törvényére. - -Hogy az emberek szelleme valaha teljesen abba fogja hagyni a metafizikai -kutatásokat, ép oly kevéssé várhatni, mint hogy valamikor, csakhogy ne -kelljen mindig tisztátalan levegőt színi inkább egészen meg fogjuk -szüntetni a lélekzetvételt. Lesz tehát a világon mindig, sőt mi több, -mindenkiben, főleg a gondolkodó emberben metafizika, melyet nyilvános -mérték híjján mindenki maga fog a maga módja szerint kiszabni magának. -Amit eddig metafizikának neveztek, nem elégíthet ki vizsgálódó főt; de -teljesen lemondani róla mégis lehetetlen; tehát végre valahára magának a -tiszta észnek kritikáját kell megkísérteni, ha pedig megvan, -megvizsgálni, mert különben nincs mód rá, hogy e sürgős szükséget, mely -még valamivel több mint puszta tudás vágya, kielégítsük. - -Mióta kritikát ismerek, valamely metafizikai tartalmú könyv elolvasása -után, mely fogalmai meghatározásával, változatosságával, rendjével s -könnyű előadásával foglalkoztatott is, művelt is, mégis kérdeznem -kellett: ugyan tovább vitte-e egy lépéssel a szerző a metafizikát? -Megkövetem a tudós férfiakat, kiknek művei más tekintetben hasznomra -voltak s elmém erőinek műveléséhez mindig hozzájárultak, de megvallom, -hogy sem az ő, sem a magam csekély kísérleteiben (melyeknek az -önszeretet pedig hasznukra van) nem találhattam, hogy a tudományt csak -legkevésbbé is előre vitték; még pedig abból az egyszerű okból nem, mert -e tudomány még nem létezett, nem is tákolható össze darabonként, hanem -csirájának előbb a Kritikában teljesen preformáltnak kell lennie. De -minden félreértés elkerülése végett az előbbiből emlékezetünkbe kell -hoznunk, hogy fogalmaink analitikai taglalása az értelemnek hasznára -volt ugyan, a tudományt azonban (a metafizikát) legkevésbbé sem viszi -előre, mert a fogalmak ama taglalásai csak anyagok, melyekből a tudomány -még csak megszerkesztendő. A szubstancia meg járulék fogalmát még oly -szépen taglalhatom s határozhatom meg, ez igen jó előkészítés jövő -használatára; de ha nem bizonyíthatom be, hogy mindenben, ami van, a -szubstancia megmarad, és csak a járulékok változnak, akkor az az egész -taglalás legkevésbbé sem vitte előre a tudományt. A metafizika pedig sem -ezt a tételt, sem az elegendő ok tételét, még kevésbbé valamely más -összetettebbet, pl. lélektani vagy kozmologiai tételt s egyáltalán -semmiféle szintetikai tételt nem tudott eddigelé _a priori_ érvényesen -bizonyítani; tehát azzal az egész analizissal nem végeztünk semmit, nem -alkottunk, nem vittük előre semmit annyi tülekedés és lárma után a -tudomány még ott áll, a hol Aristoteles idejében volt, habár a hozzá -való előkészületek, ha csak előbb a szintetikai ismeretekhez való -vezérfonalat találták volna meg, sokkal jobbak voltak, mint ezelőtt. - -Ha ez által valaki sértve érzi magát, könnyen megsemmisítheti e vádakat, -ha csak egyetlen egy szintetikai, a metafizikához tartozó tételt -sziveskedik idézni, melyet dogmatikai módon _a priori_ bizonyítani -vállalkozik. Mert csak ha erre képes, fogom elismerni, hogy a tudományt -valóban előbbre vitte; még ha a tételt a közönséges tapasztalat különben -is eléggé megerősítette. Mérsékeltebb s méltányosabb nem lehet -követelés, ha pedig ami elmaradhatatlanul bizonyos, erre nem képes, -akkor igazságosabb nem lehet nyilatkozat ennél: hogy a metafizika mint -tudomány eddig nem is létezett. - -Kihivásom elfogadása esetében azonban két dolgot kikérek magamnak: -először a valószínűséggel és hozzávetéssel való játékot, mely a -metafizikának ép oly rosszul illik, mint a geometriának; másodszor az -úgynevezett józan emberi értelem varázsvesszejével való döntést, mely -vessző nem mindenkit üt, hanem személyes tulajdonságokhoz alkalmazkodik. - -Mert, ami az elsőt illeti, aligha találhatni képtelenebb dolgot, mint ha -metafizikában, tiszta észből való filozófiában ítéleteinket -valószínűségre s hozzávetésre akarjuk alapítani. Amit _a priori_ kell -megismerni, azt ép azzal apodiktikailag bizonyosnak állítjuk s ennek -bizonyítandó is. Ez ép olyan volna, mintha a geometriát vagy -arithmetikát akarnók hozzávetésekre alapítani. Mert ami a valószínűségi -számítást (calculus probabilium) az arithmetikában illeti, ez nem -valószínű, hanem egészen biztos ítéleteket foglal magában bizonyos -esetek lehetőségének fokáról, adott egynemű föltételek mellett, mely -esetek az összes lehető esetek összegében csalhatatlanúl a szabály -értelmében bekövetkeznek, ámbár minden egyes eset tekintetében a szabály -nem eléggé határozott. Csak a tapasztalati természettudományban tűrhetők -meg a hozzávetések (indukció s analogia útján), de itt is annak, amit -fölteszek, legalább lehetősége egészen bizonyos kell hogy legyen. - -Még rosszabbúl áll a dolog a józan emberi értelemre való hivatkozással, -ha nem arról van szó, hogy fogalmak s alaptételek mennyiben érvényesek a -tapasztalatra vonatkozólag, hanem ha a tapasztalat föltételeit mellőzve -is érvényeseknek állítjuk őket. Mert mi az a józan értelem? Nem egyéb -mint a közönséges értelem, amennyiben helyesen ítél. S mi a közönséges -értelem? A szabályok konkrét alkalmazásának s megismerésének tehetsége, -megkülönböztetésül a spekulativ értelemtől, amely a szabályok elvont -megismerésének tehetsége. A közönséges értelem pl. aligha fogja -megérteni azt a szabályt, hogy minden ami történik okánál fogva meg van -határozva, egyetemességében pedig soha sem fogja átlátni. Példát fog -tehát kérni a tapasztalattól s ha azt hallja, hogy ez nem jelent -egyebet, mint amit maga is mindig gondolt, ha egy ablaktáblája eltört -vagy valamely szerszáma eltünt, akkor megérti ezt az alaptételt s el is -fogadja. A közönséges értelem tehát csak annyiban használható, -amennyiben szabályait (habár ezek tényleg _a priori_ rejlenek benne) a -tapasztalatban megerősítve láthatja; hogy őket _a priori_ s a -tapasztalattól függetlenül lássuk, át a spekulativ ész dolga, s egészen -kivűl van a közönséges értelem látáskörén. A metafizikának pedig egyes -egyedül az ismeretnek ez utóbbi fajával van dolga s bizonyára igen rossz -ismertető jele a józan értelemnek, oly tanúra hivatkozni, kinek itt -semmi szava sincs, akit egyébkor csak úgy félvállról nézünk, kivéve, ha -bajban látjuk magunkat és spekulációnkban nem tudunk segíteni magunkon. - -Közönséges kifogása a józan emberi értelem rossz barátainak (kik -alkalmilag nagyon dicsérik, de rendszerint megvetik), hogy azt mondják: -végre is csak kell nehány oly tételnek lenni, mely közvetetlenűl -bizonyos s melyről nemcsak bizonyítást, de egyáltalán számot sem kell -adni, mert különben ítéleteink alapokaival soha véget nem érhetnénk. De -a jogosultság bizonyítására soha sem tudnak (az ellenmondás tételén -kívül, mely azonban szintetikai ítéletek igazságának bizonyítására -elégtelen) egyéb kétségbevonatlanra, amit a közönséges emberi értelemnek -közvetetlenül tulajdoníthatnak, hivatkozni, mint mathematikai tételekre, -például hogy kétszer kettő négy, hogy két pont közt csak egy egyenes van -stb. De ezek oly ítéletek, melyek a metafizikáétól ég s föld távol -vannak. Mert a mathematikában mindent, amit egy fogalom által -lehetségesnek gondolok, saját gondolkodásom által magam szerkeszthetek -(konstruálhatok); a kettőhöz a másik kettőt egymásután hozzáteszem s -magam csinálom a négyet, vagy pedig gondolatban az egyik ponttól a -másikhoz mindenféle vonalakat húzok, de csak egyet húzhatok, mely minden -részében (mind az egyenlőkben, mind az egyenlőtlenekben) magához -hasonló. Ellenben valamely dolog fogalmából egész gondolkodási erőmmel -nem hozhatom ki oly dolog fogalmát, melynek létele az előbbivel -szükségkép egybe van kapcsolva; a tapasztalatot kell segítségül hívnom s -habár értelmem _a priori_ (de mindig csak lehető tapasztalatra -vonatkoztatva) szolgáltatja nekem az ily kapcsolat (az okság) fogalmát, -azért még sem tüntethetem föl _a priori_ a szemléletben, mint a -mathematikai fogalmakat, hogy ez által lehetőségét _a priori_ mutassam -ki, hanem e fogalom, valamint alkalmazásának alaptételei, hogy _a -priori_ érvényes legyen – amint hát ezt a metafizikában megkívánjuk – -lehetőségének igazolására s dedukciójára szorúl, mert különben nem -tudjuk, mely mértékben érvényes, hogy csak a tapasztalatban -használható-e, vagy pedig rajta kívül is. A metafizikában tehát, mint a -tiszta ész spekulativ tudományában, nem hivatkozhatunk soha a közönséges -emberi értelemre; igen is hivatkozhatunk reá, ha kénytelenek vagyunk a -metafizikát elhagyva minden tiszta spekulativ ismeretről, mely mindig -csak tudás lehet, tehát magáról a metafizikáról is és (bizonyos -alkalmakkal való) tanításáról lemondani, s ha pusztán észszerű hitet -találunk magunk számára lehetségesnek, szükségünket ki is elégítőnek -(talán még a tudásnál is üdvösebbnek). Mert ekkor a dolog egészen más -képet ölt. A metafizikának nemcsak egészben, hanem minden részében is -tudománynak kell lennie, különben semmi; mert mint a tiszta ész -spekulációja nem támaszkodhatik egyébre, mint tiszta ismeretekre. De -rajta kívűl a valószínűségnek s józan emberi értelemnek nagyon is lehet -hasznos s jogosult használata, de egészen sajátos alapelvek szerint, -melyeknek súlya mindig a gyakorlatira való vonatkozástól függ. - -Ez az, amit a metafizikának mint tudománynak lehetősége céljából -követelni, jogosúltnak tartom magamat. - - - - -FÜGGELÉK arról, ami a metafizikának, mint tudománynak, megvalósítására -történhetnék. - -Minthogy egyik út sem, melyen eddig jártak, ért e célhoz: a tiszta ész -megelőző kritikáját mellőzve pedig e cél jóformán elérhetetlen marad: -nem látszik méltánytalannak az a kivánság, hogy az itt előadott -kísérletet pontos s gondos vizsgálatnak vessék alá, hacsak nem akarunk -inkább minden metafizikáról teljesen lemondani, mi ellen, ha csak hivek -maradunk szándékunkhoz, kifogás nem tehető. Ha a dolgok folyását úgy -veszszük, amint valóban van, nem amint lennie kellene, kétféle ítéletet -találhatunk: olyat mely a vizsgálatot megelőzi, s ami esetünkben ily -ítélet az olyan, amidőn az olvasó a maga metafizikája szempontjából mond -ítéletet a Tiszta Ész Kritikájáról, (melynek föladata előbb a metafizika -lehetőségét vizsgálni meg); s az olyat, mely a vizsgálatot követi, midőn -az olvasó a kritikai kutatásokból vont következtetéseket, melyek az ő -előbb elfogadott metafizikájával valószinűleg elég erősen ellenkeznek, -egy időre félre tudja tenni s előbb az alapot vizsgálja, melyből ama -következtetéseket leszármaztathatták. Ha az, amit a közönséges -metafizika előad, kétségtelenül bizonyos volna, (mint például a -geometria), az ítélet első faja volna helyén; mert ha bizonyos -alaptételek következményei megállapított igazságokkal ellenkeznek, akkor -amaz alaptételek hamisak s minden megelőző vizsgálat nélkül elvetendők. -Ha azonban nem úgy áll a dolog, hogy a metafizika kétségtelenül bizonyos -(szintetikai) tételek készletével rendelkezik, sőt talán úgy, hogy egész -csomó olyan található benne, mely látszólag ép oly igaz, mint akár a -legjobbak közülök, de következményeiben mégis egymással ellenkezik, -továbbá a voltaképi metafizikai (szintetikai) tételek igazságának biztos -kriteriuma egyáltalán nem található meg benne: akkor az ítélet előbbi -fajtája nincs helyén, hanem a kritika alaptételeinek vizsgálata meg kell -hogy előzzön minden e kritika értékéről vagy értéktelenségéről szóló -ítéletet. - - -A Kritikáról való oly ítélet próbája, mely annak vizsgálatát megelőzi. - -Ily ítélet a Göttingische Gelehrte Anzeigenben található az 1782. év -január 19-i számában a Zugabe harmadik darabjában, 40. l. sf. - -Ha oly szerző, ki művének tárgyát jól ismeri, ki mindenütt önálló -gondolkodással iparkodott azt földolgozni, oly birálónak esik a kezébe, -ki elég éleselmű, hogy azokat a mozzanatokat, melyeken a mű értéke vagy -értéktelensége tulajdonkép alapszik, ki tudja fürkészni, aki nem tapad a -szóhoz, hanem a dolgokat vizsgálja s nemcsak az elveket tisztázza s -kutatja, melyekből a szerző kiindúlt: akkor az utóbbinak az ítélet -szigorúsága talán nem lesz inyére, de a közönség azzal mit sem törődik, -mert nyert vele; maga a szerző is meg lehet elégedve azzal, hogy -alkalmat talál egy hozzáértő által elég korán megvizsgált értekezéseit -megigazítani vagy megmagyarázni s ilyetén módon, ha azt gondolja, hogy -alapjában neki van igaza, a félreértés okát, mely művének a jövőben -kárára lehetne, idejekorán az útból eltávolítani. - -Egészen más helyzetben vagyok én az én bírálómmal szemben. Át nem látja, -úgy látszik, hogy ama kutatásban, melylyel (szerencsémre vagy -szerencsétlenségemre) foglalkozom, min fordul meg tulajdonképen a dolog; -s akár mert nem volt türelme ily nagy munkát átgondolni; akár mert -kedvetlen volt ama tudomány fenyegető reformja miatt, melyben ő a maga -hite szerint már régen mindent tisztába hozott; akár pedig, mit nem -szívesen teszek föl, valóban korlátolt fölfogás volt oka annak, hogy -iskolai metafizikáján túl nem tudott gondolni: egy szóval, nagy hévvel -fölsorolja a tételek hosszú sorát, melyeknél, ha előzményeiket nem -ismerjük, nem gondolhatunk semmit; itt-ott gáncsolását szövi közbe, -melynek az olvasó ép oly kevéssé látja okát, mint nem érti a tételeket, -melyek ellen a gáncsolás intéztetik, tehát sem a közönségnek nem -szolgálhat fölvilágosítással, sem bennem a hozzáértők szemében nem tehet -kárt; ezért egészen mellőztem is volna e bírálatot, ha nehány -magyarázatra nem adna alkalmat, mely e prolegomenák olvasóit némely -esetben félreértésektől megóvhatja. - -A bíráló, hogy oly szempontja legyen, melyből a legkönnyebben a szerzőre -nézve kedvezőtlen módon tüntetheti föl az egész művet, anélkül, hogy -valamely különös kutatással kellene bajlódnia, azzal kezdi s végzi is, -azt mondván: «e munka a transscendentell (vagy amint ő fordítja, a -magasabb)[41] idealizmus rendszere». - -E sor láttára csakhamar tudtam, miféle bírálat jő ki majd ebből; -körülbelül olyan, mintha valaki, ki soha sem látott vagy hallott semmit -a geometriából, egy Euclidesre akadna s arra a kérésre, hogy mondja meg -ítéletét róla, miután átlapozásánál sok rajzot talált, azt mondaná: E -könyv rendszeres vezérfonal a rajzoláshoz; a szerző sajátos nyelvvel él, -hogy homályos érthetetlen szabályokat adjon, melyekkel végre is nem -végezhetni többet, mint amennyit mindenki jó természetes szemmértékkel -is elérhet stb. - -De lássuk, miféle idealizmus is az, mely végig megy egész művemen, habár -azért távolról sem lelke a rendszernek. - -Az összes igazi idealisták tétele, az eleai iskolától kezdve Berkeley -püspökig, e formulában foglaltatik: «Minden érzéki és tapasztalati -ismeret nem egyéb puszta látszatnál és csak a tiszta értelem meg ész -eszméiben van igazság.» - -Az én idealizmusomat ellenben a következő alaptétel irányozza s -határozza meg: «A dolgoknak csakis tiszta értelemből vagy tiszta észből -való megismerése nem egyéb puszta látszatnál és csak a tapasztalatban -van igazság.» - -De hiszen ez egyenes ellentéte ama voltaképi idealizmusnak; hogyan -történhetett tehát, hogy én egész ellenkező értelemben éltem e szóval s -a bíráló ezt látta meg mindenütt. - -E nehézség megoldása olyasmin fordul meg, amit, ha akarták volna, művem -összefüggéséből könnyen megérthettek volna. Tér meg idő mindennel, amit -magukban foglalnak, együtt nem maguk a dolgok vagy ezek tulajdonságai, -hanem csak ezek megjelenéséhez tartoznak; idáig ugyanazt vallom, mint -amaz idealisták. Ezek azonban s köztük főleg Berkeley, pusztán empirikus -képzetnek tekintik a tért, mely minden meghatározásával együtt valamint -a benne levő jelenségek, csak a tapasztalat vagy észrevevés útján -ismeretesek előttünk. Ezzel szemben én bizonyítom legelőször, hogy a tér -(s hasonlóképen az idő, melyre Berkeley nem vetett ügyet) minden -meghatározásával együtt, _a priori_ ismertetik meg általunk, mert a tér -valamint az idő minden észrevevés vagy tapasztalat előtt mint -érzékiségünk tiszta formája van meg bennünk s ennek minden szemléletét, -tehát valamennyi jelenséget is lehetővé teszi. Ebből következik, hogy -mert az igazság egyetemes és szükséges törvényeken mint ismertető jelein -alapul, azért a tapasztalatnak Berkeley-nél nem lehetnek az igazságot -ismertető jelei, mert jelenségeinek (ő nála) semmi sem szolgál _a -priori_ alapul, amiből azután következik, hogy nem egyebek puszta -látszatnál, míg ellenben én nálam tér meg idő (a tiszta értelmi -fogalmakkal egyetemben) _a priori_ szabják meg minden lehető -tapasztalatnak törvényét, amely egyszersmind biztos ismertető jel az -igazságnak a látszattól való megkülönböztetésére.[42] - -Az én úgynevezett (tulajdonkép kritikai) idealizmusom tehát egészen -sajátos mivoltú, t. i. megdönti a közönségest s először ad objektiv -valóságot minden _a priori_ ismeretnek, magának a geometriának is, -melyet a tér- meg időnek általam bebizonyított idealizmusa nélkül a -legbuzgóbb realista sem állíthatna. A dolgok ilyetén állásánál, minden -félreértés megelőzése végett, szeretném, ha e fogalmamnak más nevet -adhatnék; de egészen még sem másíthatom meg. Legyen tehát megengedve, -hogy ezentúl, mint már fennebb mondottam, formai vagy még inkább -kritikai idealizmusnak nevezzem, hogy Berkeley dogmatikai, meg Cartesius -skeptikus idealizmusától megkülönböztessem. - -Egyéb nevezetest nem találok e könyvbirálatban. Szerzője mindig _en -gros_ ítél, ami igen okosan kigondolt eljárás, mert az ember így nem -árulja el, hogy ő maga mit tud vagy nem tud; egyetlen egy kimerítő _en -detail_ ítélet, ha amint kellett volna, a főkérdést érinti, földerítette -volna vagy az én tévedésemet, vagy a biráló belátásának mértékét az -efféle vizsgálatokban. Az sem volt rosszul kigondolt fogás, oly -olvasóknak, kik csak ujság-hirekből szoktak maguknak könyvekről fogalmat -alkotni, a könyv olvasásától eleve való elriasztására, hogy egyhuzamban -egymásután egész sor tételt mond el, melyeknek, bizonyítékaikkal és -magyarázataikkal való összefüggésükből kiszakítva (főleg ha még az -iskolai metafizikával homlokegyenest ellenkeznek) szükségkép -képteleneknek kell hangzaniok; az olvasó türelmét az undorodásig -ostromolja; azután pedig, miután azzal az elmés mondással ismertetett -meg engem, hogy az állandó látszat igazság, e vaskos de atyai tanítással -végzi: «Mire való tehát a közönséges elfogadott nyelv ellen való -hadakozás, és mire meg honnét való az idealisztikus megkülönböztetés?» -Ez az ítélet, miután előbb könyvemet metafizikailag eretneknek mondotta, -egész sajátosságát puszta nyelvujításban keresi s világosan bizonyítja, -hogy feltolakodott biróm legkevésbbé sem értette meg a könyvet, hozzá -pedig még maga magát sem igen.[43] - -A biráló különben mint oly férfiú beszél, kinek fontos s kiváló -igazságokat kell tudnia, melyeket azonban még rejtve tart; én legalább -újabban nem vettem tudomást semmiről a metafizikában, ami ily hangra -feljogosítana. De nagyon rosszul teszi, hogy fölfedezéseit nem közli a -világgal; mert valószinűleg mások is úgy járnak, mint én, t. i. hogy -noha annyi időn át oly sok szépet írtak e téren, még sem láthatják, hogy -ezzel a tudomány csak egy ujjnyival is előbbre vitetett volna. Egyebet, -meghatározások hegyezgetését, sánta bizonyításoknak új mankókkal való -ellátását, a metafizika toldozott-foldozott ruhájának új rongyokkal vagy -más szabással való ellátását, igen is találhatni, csakhogy ezt nem -kivánja a világ. Metafizikai állításokkal torkig van a világ; e tudomány -lehetőségét kivánják, ama forrásokat, melyekből bizonyosság -származtatható le, s biztos ismertető jeleket a tiszta ész dialektikai -látszatának az igazságtól való megkülönböztetésére. Ennek kulcsa van meg -bizonyára a biráló kezében, különben dehogy beszélhetett volna ily nagy -hangon. - -De az a gyanú éled bennem, hogy a tudomány ily szükséglete talán soha -eszébe se jutott, máskülönben e pontra irányozta volna birálatát s ily -fontos ügyben sikertelen kísérlet is tiszteletben részesült volna -előtte. Ha így van a dolog, megint jó barátok vagyunk. Elmerülhet amily -mélyen csak akar a metafizikában, senki sem fogja útját állani; csak -arról, ami a metafizikán kívül van, a metafizikának az észben levő -forrásáról nem, mondhat ítéletet. Hogy pedig gyanúm nem alaptalan, azzal -bizonyítom, hogy a szintetikai _a priori_ ismeret lehetőségéről, mi a -voltaképi föladat volt, melynek megoldásától függ egészen a metafizika -sorsa, amiért is erre irányult egész kritikám (valamint ezek a -prolegomenáim is), szót sem említ. Az idealizmus, melyre ráakadt s -amelyben meg is akadt, csak mint ama feladat megoldásának egyetlen -eszköze vétetett föl a tantételbe (habár más okok is megerősítették); -neki pedig ki kellett volna mutatnia, vagy hogy ama feladatnak nincs meg -az a fontossága, melyet tulajdonítok neki (itt a prolegomenákban is), -vagy hogy a jelenség fogalma nem oldja meg e feladatot, vagy hogy más -módon jobban megoldható; minderről azonban egy szót se találok a -birálatban. A biráló tehát nem értett semmit művemből, talán semmit a -metafizika szelleméből s lényegéből sem, ha csak, amit szivesebben -fölteszek, birálói elhamarkodás, megbotránkozva azon a nehézségen, hogy -annyi akadályon keresztül kell törnie, káros árnyékot nem vetett az -előtte levő műre s alapvonalaiban fölismerhetetlenné nem tette előtte. - -Sok hijja van még annak, hogy egy tudományos ujság, ha munkatársai még -oly jól s gondosan vannak is megválogatva, különben jól kiérdemelt -tekintélyét úgy mint másutt a metafizika terén is fentarthassa. Más -tudományoknak s ismereteknek mégis megvan a maguk mértéke. A -mathematikának maga magában, a történetnek s theologiának világi és -szent könyvekben, a természettudománynak s orvosi tudománynak a -mathematikában s tapasztalatban, a jogtudománynak törvénykönyvekben, s -még az ízlés műveinek is a régiek mintáiban. De annak a valaminek -megítélésére, mit metafizikának neveznek, a mértéket még előbb meg kell -találni (én kísérletet tettem, hogy ezt, valamint használatát -meghatározzam). De amíg nem találtuk meg, mit tegyünk, ha mégis ily -könyvekről kell ítéletet mondanunk? Ha dogmatikaiak, tegyen mindenki, -amint neki tetszik; soká úgy sem fogja senki a másik fölött az urat -adni, anélkül, hogy ne találkozzék valaki, aki hasonlóval fizet neki. De -ha kritikaiak, még pedig nem más művekre, hanem magára az észre -vonatkozólag, úgy hogy a megítélés mértéke nem vehető föl előre, hanem -előbb keresendő: akkor ellenvetés és gáncs meg van engedve, de -megférhetőségnek mégis alapúl kell szolgálnia, mert a szükséglet közös s -a szükséges tudás hiánya miatt birói döntő tekintélynek nincs helye. - -De hogy e védelmemet a filozofáló közügy érdekéhez kössem, kisérletet -javaslok, mely ama módra vonatkozólag, mikép kelljen minden metafizikai -kutatásnak közös célra irányulnia, dönt. Ez pedig nem egyéb, mint amit -régebben a mathematikusok tettek, hogy versenyben döntsék el módszereik -elsőségét, t. i. kihívom birálómat, hogy egyetlenegy általa állított -igazán metafizikai, azaz szintetikai s _a priori_ fogalmakból megismert, -mindenesetre pedig mellőzhetetlen alaptételt, példáúl a szubstancia -tartósságáét, vagy a világeseményeknek okaik által való szükséges -meghatározásáét bizonyítson be, a maga módja szerint, de amint illik _a -priori_ okokkal. Ha erre nem képes (a hallgatás pedig ennek bevallása), -akkor, minthogy a metafizika az efféle tételek apodiktikai bizonyossága -nélkül semmi: el kell ismernie, hogy az efféle tételek lehetőségét vagy -lehetetlenségét mindenekelőtt a tiszta ész kritikájában kell eldönteni, -minek folytán kénytelen vagy elismerni, hogy kritikám alaptételei -helyesek, vagy bebizonyítani, hogy érvénytelenek. Minthogy pedig előre -látom, hogy bármily gondtalanúl bizott is eddig alaptételei -bizonyosságában, kemény próbáról lévén szó, a metafizika egész területén -egyetlen egyet sem fog találni, melylyel bátran fölléphetne, a -legkedvezőbb feltételt, melyet versenyben csak várhatni, engedem meg -neki, t. i. leveszem róla az _onus probandi_-t s a magam vállára -tétetem. - -E prolegomenákban ugyanis s Kritikámban a 426–461. l.[44] nyolc tételt -talál, melyek közül kettő-kettő mindig ellenkezik egymással, mindegyik -azonban szükségkép a metafizikához tartozik, melynek vagy el kell azt -fogadnia, vagy pedig megcáfolnia, (habár egy sincs köztük, melyet annak -idején valamely filozófus el nem fogadott volna). Már most szabadságában -áll egyet a nyolc tétel közül tetszés szerint kiválasztania, s -bizonyítás nélkül, melyet elengedek neki, elfogadnia; de csak egyet -(mert idővesztegetés neki ép oly kevéssé lehet hasznára, mint nekem), -azután pedig támadja meg az ellentételről adott bizonyításomat. Ha mégis -meg tudom ezt védeni s így kimutatni, hogy minden dogmatikai filozófia -által szükségkép elismert alaptételek szerint az általa elfogadott tétel -ellentétele ép oly világosan bebizonyitható; akkor ezzel el van döntve, -hogy a metafizika öröklő hibában szenved, melyet meg nem magyarázhatunk, -még kevésbbé pedig megszüntethetünk, míg szülő helyéhez, a tiszta észhez -nem hatolunk előre; s így vagy el kell fogadnia kritikámat, vagy annak -helyére jobbat tennie, tehát amazt legalább megvizsgálnia, s csak is ezt -kivánom most. Ha azonban bizonyításomat nem tudom megvédeni, akkor -ellenfelem javára egy szintetikai _a priori_ tétel dogmatikai -alaptételek folytán megáll, vádam a közönséges metafizika ellen tehát -igazságtalan volt s én kész vagyok kritikámról való gáncsát jogosnak -ismerni el (habár ez még távolról se következnék ebből). E célra -azonban, úgy hiszem, szükséges volna, hogy inkognitójából kilépjen, -különben nem tudom, mikép lehetne elejét venni annak, hogy névtelen s -mégis hivatlan ellenfelek egy feladat helyett többel ne tiszteljenek -meg, vagy ostromoljanak. - - -A kritika oly vizsgálatának javaslata, amelyre ítélet következhetik. - -A tisztelt közönségnek a hallgatásért is le vagyok kötelezve, mellyel -hosszabb időn át Kritikámat megtisztelte; ez mégis az ítélet -elhalasztását bizonyítja, tehát annak sejtését, hogy oly műben, mely -minden járt utat elhágy és új útra tér, melyen nem igazodhatni el -mindjárt, talán mégis van valami, ami az emberi ismeret egyik fontos, de -most kihalt ágának új életet s termékenységet adhatna, tehát -óvatosságot, hogy elhamarkodott ítélettel a még gyenge oltványt le ne -törjék és el ne pusztítsák. Az ily okokból elkésett ítélet próbája ép -most kerül szemem elé a Gothaische Gelehrte Zeitungban, melynek -alaposságát (mellőzve az én itt gyanús dicséretemet) a művem -alapelveihez tartozó szakasz érthető s hamisítatlan előadásából minden -olvasó maga fogja észrevenni. - -S itt azt ajánlom, minthogy lehetetlen terjedelmes épületet futólagos -áttekintéssel azonnal egészben ítélni meg, hogy vizsgálják meg alapjától -kezdve részenként, s használják ennél e prolegomenákat általános -tervrajz gyanánt, melylyel azután alkalmilag maga a mű hasonlítható -egybe. Ez ajánlat, ha csak ama képzeltem fontosság szolgálna neki -alapúl, melyet a szerző hiúsága rendesen a saját művének tulajdonít, -szerénytelen volna s megérdemelné, hogy keményen visszautasítsák. De az -egész spekulativ filozófia ügyei úgy állanak, hogy azon a ponton vannak, -hogy végkép elaludnak, ámbár az emberi ész soha ki nem haló hajlammal -csüng rajtuk, mely csak mert folyton csalódott, iparkodik most, habár -hiába, közömbösséggé válni. - -A mi gondolkodó korunkban nem tehető fel, hogy sok érdemes férfiú ne -ragadna meg minden jó alkalmat, hogy a mindinkább felvilágosodó ész -közös érdekén közre ne működjék, ha csak némi remény mutatkozik, hogy -ezzel célt érünk. A mathematika, természettudomány, törvények, -művészetek, maga a morál stb. még nem töltik be egészen a lelket; még -mindig marad benne üres tér, mely csak a tiszta és spekulativ ész -számára van kiszabva, s amelynek üressége arra kényszerít bennünket, -hogy torzképekben vagy haszontalan játékban vagy még rajongásban is -látszólagos foglalkozást s mulatságot, voltakép pedig csak szórakozást -keressünk, hogy elkábítsuk az ész panaszkodó szavát, mely -rendeltetésénél fogva olyat kíván, ami maga magában elégíti ki, nem -pedig csak más célok kedvéért, vagy a hajlamok érdekében hozza -tevékenységbe. Hiszem is, hogy ép azért mindenki, aki csak fogalmainknak -e kibővítését megkisérlette, nagy kedvét találja oly elmélkedésben, mely -csak a magában álló ész e körével foglalkozik, mert épen ő benne kell, -hogy összefolyjanak s egészszé egyesüljenek mind a többi ismeretek, sőt -célok is; merem állítani nagyobb kedvét találja benne, mint bármely -elméleti tudásban, melyet nem könnyen cserélnénk be amazért. - -A vizsgálat tervrajzáúl s vezérfonaláúl pedig azért ajánlom e -prolegomenákat, nem pedig magát a művet, mert ami az utóbbinak -tartalmát, rendjét, tanítási módját s azt a gondosságot illeti, melyet -minden tételre fordítottam, hogy mielőtt felállítom, pontosan megmérem s -vizsgálom, még most is egészen meg vagyok vele elégedve (mert évek -kellettek hozzá, míg nem csak az egésszel, hanem némelykor csak egy -tételével is forrásait illetőleg meg voltam elégedve); de előadásommal -az elemtan némely szakaszaiban nem vagyok teljesen megelégedve, példáúl -az értelmi fogalmak dedukciójában vagy a tiszta ész paralogizmusaiban, -mert bizonyos terjedelmesség ott kárára van a világosságnak. Ezek -helyett a vizsgálat alapjáúl az szolgálhat, amit e szakaszokra -vonatkozólag a prolegomenák mondanak. - -Dicsérik a németekben, hogy amihez állhatatosság s kitartó szorgalom -kell, abban túltehetnek más népeken. Ha e vélemény alapos, itt alkalom -mutatkozik ama kedvező vélemény megerősítésére s oly dolognak -befejezésére, melynek szerencsés végében alig kételkedhetni, melyben -minden gondolkodó ember egyformán részt vesz s mely eddig még sem -sikerült; főleg minthogy oly sajátos tudományról van szó, mely egyszerre -hozható teljes befejezésre, s abba a maradandó állapotba, hogy semmikép -nem fejthető tovább s későbbi fölfedezések által sem nem gyarapítható, -de még csak meg sem változtatható (itt-ott nagyobbított világosság vagy -hozzá függesztett haszon által való kicifrázást nem számítok ide). E -haszna nem lehet semmi más tudománynak, mert egyik se vonatkozik ily -teljesen elszigetelt, másoktól független s tiszta ismereterőre. A -mostani időpont kedvezőtlennek sem látszik ajánlatomra, mert most -Németországban jóformán nem tudják, hogy az úgynevezett hasznos -tudományokon kívül mivel foglalkozzanak, úgy hogy még sem puszta játék, -hanem egyszersmind oly munka is volna, melylyel maradandó célt érhetni -el. - -Hogy a tudósoknak ily célra való törekvéseit mikép lehetne egyesíteni, -ennek eszközeit kigondolni másokra kell bíznom. Nem úgy vélekedem -azonban, mintha azt várnám, vagy csak remélném is, hogy valaki egyenesen -elfogadja tételeimet; történjék támadás, ismétlés, helyreigazitás, vagy -pedig megerősítés, kiegészítés vagy bővítés, ahogy jön; csak vizsgálják -meg alapjától fogva a dolgot, s a siker nem maradhat el; oly elmélet, -habár nem is az enyim, jő majd létre, s hagyható örökségbe az utódoknak, -melyért ez joggal hálás lesz. - -Hosszú volna kimutatni, hogy, ha csak előbb a kritika alapelveivel -jöttünk tisztába, mily metafizikát várhatunk ennek alapján, s ha -áltollaitól megfosztottuk is a metafizikát, azért épenséggel nem jelenne -meg szegényesen s kicsiny formájúra összezsugorítva, ellenkezőleg más -tekintetben gazdagon s tisztességesen ellátva jelenhetnék meg; de más -nagy haszon, mely ez újítással vele járna, azonnal szembe tűnik. A -közönséges metafizika mégis már hasznot hajtott azzal, hogy a tiszta -értelem elemi fogalmait fölkereste, hogy taglalás által világossá, -magyarázatokkal határozottá tegye. Ezzel művelte az észt, bármihez is -fordúlt ez azután. De aztán egyéb hasznot se hajtott. Mert ez érdemét -megsemmisítette azzal, hogy merész állításaival kedvezett az -elbizottságnak, szubtilis kifogásaival és szépítgetéseivel az -álokoskodásnak, s azzal a könnyűséggel, melylyel egy kevés iskolai -bölcseséggel a legnehezebb feladatokon el tudott suhanni, a -selejtességnek, mely annál csábítóbb, mennél inkább tud egyrészt valamit -a tudomány nyelvéből, másrészt pedig a népszerűségből kölcsön venni s -ezzel mindenkinek minden volt, de voltakép magában semmi. Ellenben a -kritika azt a mértékét szolgáltatja ítéletünknek, mely által a tudást -biztosan megkülönböztethetjük az áltudástól, s ha a metafizikában -teljesen alkalmazzuk, e kritika oly gondolkodásmódot szül, mely jótékony -hatását azután minden más észhasználatra is kiterjeszti s először kelti -az igazi filozófiai szellemet. De bizonyára az a szolgálat sem -becsmérlendő, melyet a theologiának tesz, függetlenné tevén azt a -dogmatikai spekulació ítéletétől s épen ezzel teljesen biztosítván őt -ily ellenfelek minden támadása ellen. Mert a közönséges metafizika, -habár nagy segítséget igért a theologiának, később nem tudta az igéretét -beváltani, s azonfölül, a spekulativ dogmatikát segítségére híván, ezzel -csak annyit ért el, hogy maga fegyverzett föl maga ellen ellenségeket. A -rajongást, mely felvilágosodott korszakban nem kaphat lábra, ha csak az -iskolai metafizika mögé nem búvik, melynek oltalma alatt merhet mintegy -észszel dühöngeni, a kritikai filozófia kergeti ki ez utolsó búvó -helyéből. Végül pedig metafizika tanítójának csak fontos lehet az, hogy -egyszer közmegegyezéssel mondhassa, hogy amit előad, végre valahára -tudomány, s ez a közügynek igazi hasznára válik. - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: A mely idézetek mellett a mű címe nincs kitéve, ott a -lapszámok a «Prolegomenák» e magyar kiadására vonatkoznak. Kant -munkáiból vett egyéb idézetek az új nagy Kant-kiadásra vonatkoznak: Kant -Gesammelte Schriften, herausgegeben von der Königl. Pr. Akademie d. -Wissensch. Bd. IV. Berlin 1903.] - -[Footnote 2: Ezen a helyen említjük, hogy Scheffner hagyatékában két -folio ívet találtak, mely a Prolegomenák két helyének más fogalmazását -tartalmazza. A változatok nem fontosak. L. Warda Altpreussische -Monatsschrift, XXXVII. köt. 533–553 l.] - -[Footnote 3: Immanuel Kant Prolegomena etc. herausgegeben und historisch -erklärt von Benno Erdmann. Leipzig. L. Voss. 1878. V. ö. Emil Arnoldt -előbb említett művét. Kuno Fischer Geschichte der neuen Philosophie III. -Bd. Dritte neu bearbeitete Auflage. München 1882. Vierteljahrsschrift f. -wiss. Phil. II. 484. l.] - -[Footnote 4: L. Die Erdmann-Arnoldt’sche Controverse über Kants -Prolegomena von H. Vaihinger, Phil. Monatshefte XVI. 44–71. -Altpreussische Monatshefte, 1900. 37. köt. Otto Schöndörffer Kants -Briefwechsel 364–374. l. Vaihinger szerint a külső események Erdmann -föltevésének mind a kivonat és a Proleg. tárgyi azonosságát, mind a két -alkatrész időbeli különbségét tekintve, határozottan kedveznek. De -vajjon a két alkatrész minden pontjában helyesen van-e elkülönítve, s -vajjon szükséges-e ezeket egészben oly ellentéteseknek fogni föl, hogy -kettős szerkesztésről lehessen szó, az oly kérdés, mely csak a -Prolegomenák belső mivoltának beható vizsgálata által dönthető el. Ezt a -kérdéspárt Arnoldt, aki a mellékkérdésekben nyomós okokat hozott föl E. -ellen és általában lényegesen hozzájárult az egész ügy tisztázásához, -idáig nem érintette (l. 70–71. l.). Schöndörffer ahhoz az eredményhez -jut, hogy Kant sem népszerű kivonatot, sem tankönyvet nem írt, hanem az -említett birálat folytán írta a Proleg. uno tenore. A porosz akadémia -kiadásában Erdmann kisérletet sem tesz régi nézetének fenntartására és -érvényesítésére, csak a föntemlített adatokat a mű keletkezésére -vonatkozólag állítja össze.] - -[Footnote 5: L. Die angebliche Blattversetzung in Kants Prolegomena von -Dr. J. H. _Witte_. Phil. Monatshefte XIX. köt. 145–174. l. _Vaihinger_: -Eine angebliche Widerlegung der Blattversetzung in Kants Prolegomena. -Phil. Monatshefte. 1883. IX–X.] - - Rusticus exspectat, dum defluat amnis; at ille - Labitur et labetur in omne volubilis aevum. - Horat.] -[Footnote 6: - -[Footnote 7: Mindazáltal Hume ép ezt a romboló filozófiát nevezte -metafizikának s nagy becsben tartotta. «Metafizika és erkölcstan, -úgymond (Értek. IV. r.) a tudomány legfontosabb ágai; mathematika s -természettudomány fél annyit se érnek». Az éleselmű férfiú itt csak azt -a negativ hasznot tekinti, mellyel a spekulativ ész szertelen -követeléseinek mérséklése járna: tudniillik annak a sok végtelen s -üldöző vitatkozásnak, mely az emberiséget megzavarja, mindenkorra véget -vetne; e miatt nem látta meg azt a pozitiv kárt, mely abból származik, -ha az észt megfosztjuk ama legfontosabb kilátásaitól, melyek alapján -egyedül képes az akaratnak törekvése legfőbb céljait kitűzni.] - -[Footnote 8: Nem kerűlhetjük el, hogy az ismeret haladtával bizonyos már -klasszikusakká vált kifejezések, melyek még a tudomány gyermekkorából -valók, később elégtelenekké s alkalmatlanakká ne váljanak és újabb s -megfelelőbb használatuk a régivel való összetévesztés veszélyébe ne -kerüljön. Analitikai módszer mint a szintetikainak ellentéte egészen más -valami, mint analitikai tételek foglalatja; csak annyit jelent, hogy -abból, amit keresünk, mint ha adott volna, indulunk ki, és azokhoz a -föltételekhez nyomulunk előre, melyek mellett egyedül lehetséges. E -tanítási módszerben néha csupa szintetikai tétellel élünk, mire a -mathematikai analizis ád példát; s inkább regressziv tanítási módszernek -lehetne nevezni, megkülönböztetésül a szintetikai vagy progressziv -módszertől. Az analitika mint a logikának egyik főrésze is előfordúl, s -itt az igazság logikáját értjük rajta s ellentétbe helyezzük a -dialektikával, anélkül, hogy tekintettel volnánk arra, vajjon az -amazokhoz tartozó ismeretek analitikaik-e vagy szintetikaiak.] - -[Footnote 9: L. Kritika 713. l. (741. l. II. kiadás).] - -[Footnote 10: Szivesen elismerem, hogy e példák nem oly észrevevési -ítéletek, melyek valaha, ha értelmi fogalmat hozzá tennének is, -tapasztalati ítéletekké válhatnának, mert csak az érzésre vonatkoznak, -melyet mindenki szubjektivnek ismer föl, melyet tehát soha sem szabad a -tárgynak tulajdonítani; azért nem is válhatnak soha objektivekké; csak -oly ítéletnek akartam egyelőre példáját adni, mely pusztán szubjektiv -érvényességű s magában alapot szükséges egyetemes érvényességhez s ezzel -tárgyra való vonatkozáshoz nem foglal magában. Oly észrevevési ítéletnek -példája, mely hozzákapcsolt értelmi fogalom által tapasztalati ítéletté -válik, a legközelebbi jegyzetben következik.] - -[Footnote 11: Hogy könnyebben érthető példánk legyen, vegyük a -következőt: ha a nap a kőre süt, ez megmelegszik. Ez az ítélet puszta -észrevevési ítélet s nem foglal magában szükségességet, akár hányszor -vettem is észre én vagy mások; az észrevevéseket csak rendesen így -egybekapcsolva találtuk. De ha azt mondom: a nap megmelegíti a követ, -akkor az észrevevésen felül az ok értelmi fogalma járult hozzá, amely a -napfény fogalmával a melegségét szükségkép kapcsolja egybe s a -szintetikai ítélet szükségessé s egyetemessé, tehát objektivvé s -észrevevésből tapasztalássá válik.] - -[Footnote 12: Így nevezném inkább azokat az ítéleteket, melyeknek neve a -logikában _particularia_. Mert ez utóbbi kifejezés már azt a gondolatot -foglalja magában, hogy nem egyetemesek. De ha az egységen (egyes -ítéletekben) kezdem és így haladok a mindenség felé, még nem szabad a -mindenségre való vonatkozást hozzá elegyíteni; csak a sokaságot gondolom -a mindenség nélkül, nem az alóla való kivételt. Ez szükséges, ha a -logikai momentumokat a tiszta értelmi fogalmaknak alapúl vettem; a -logikai használatban megmaradhatunk a régi mellett.] - -[Footnote 13: Miképen egyezik azonban meg az a tétel, hogy tapasztalati -ítéletek az észrevevések szintezisében szükségességet rejtenek magukban, -azzal az előbbi sokszor hangsúlyozott tételemmel, hogy a tapasztalat, -mint a posteriori ismeret csak esetleges ítéleteket adhat? Ha azt -mondom, a tapasztalat tanít valamire, ezzel mindig csak a benne levő -észrevevést értem, például hogy a kőnek a naptól való megvilágítására -melegség következik s ennyiben a tapasztalati tétel mindig esetleges. -Hogy e melegítés szükségkép következik a naptól való megvilágításra, -benne foglaltatik ugyan a tapasztalati ítéletben (az ok fogalma folytán) -de ezt nem a tapasztalatból tanulom, hanem megfordítva, a tapasztalat -csak az értelmi fogalomnak (az ok fogalmának) az észrevevéshez való e -hozzá tétele folytán származik. Mikép jut az észrevevés e járulékhoz, a -Kritikában a transscendentalis ítéleterőről szóló szakaszban (137. l. -sf.1 176. l. a II. kiadásban. A tiszta értelmi fogalmak sematizmusa) -olvasandó.] - -[Footnote 14: E három egymásra következő szakasz nehezen érthető meg -kellően, ha a Kritikának az alaptételekre vonatkozó részét nem vesszük -számba; de az a hasznuk lehet, hogy ennek egyetemes részét jobban át -lehet tekinteni s a főmozzanatokra jobban figyelni.] - -[Footnote 15: Hőség, világosság stb. kis térben (fokilag) ép akkorák, -mint nagyban; hasonlókép fokilag nem kisebbek a belső képzetek, a -fájdalom, a tudat általában, akár hosszú, akár rövid ideig tartanak. -Azért a mennyiség itt egy pontban, vagy pillanatban ép akkora, mint -bármekkora térben vagy időben. Fokok tehát nagyobbak, de nem a -szemléletben, hanem csak az érzéklésben, vagy pedig egy szemlélet -alapjának mennyiségében, s csak az 1-nek 0-hoz való viszony által -foghatók föl mint mennyiségek, azaz az által, hogy mindegyik végtelen -átmeneti fokok által a megszűnésig, vagy pedig a zerótól a gyarapodás -végtelen mozzanatain át egy bizonyos időben levő meghatározott -érzéklésig nőhet. _(Quantitas qualitatis est gradus.)_] - -[Footnote 16: 176 s tov. s. 294. l. s tov. a II. kiadásban «A tiszta -értelmi fogalmak sematizmusa» s «A tárgyaknak általában fenomenákra s -noumenákra való osztásának okáról» c. főszakaszok. _A ford._] - -[Footnote 17: Nem pedig (mint rendesen mondják) intellektualis világ. -Mert intellektualisak ismereteink az értelem folytán s ezek érzéki -világunkra is vonatkoznak; intelligibilisek azonban oly tárgyak, -melyeket csak az értelem gondolhat s amelyekre érzéki szemléletünk nem -vonatkozhatik. Minthogy azonban minden tárgynak kell hogy valamely -lehetséges szemlélet feleljen meg, oly értelmet kellene képzelnünk, mely -közvetetlenül szemlél dolgokat; ily értelemről azonban nincs a -legcsekélyebb fogalmunk sem, tehát azokról az értelmi lényekről sem, -melyekre vonatkoznék.] - -[Footnote 18: Csak Crusius tudott középutat, t. i. hogy egy tévedni s -csalni nem tudó szellem eredetileg belénk oltotta e természeti -törvényeket. Minthogy azonban gyakran csalfa alaptételek is belopóznak, -mire magának e férfiúnak rendszere nem kevés példát szolgáltat s biztos -ismertető jeleink az igaz eredetnek az igaztalantól való -megkülönböztetésére nincsen: ily alaptétel használata nagyon bajos -dolog, mert sohse tudhatjuk biztosan, mit csepegtetett belénk az igazság -szelleme, mit a hazugságok atyja.] - -[Footnote 19: 1. Substantia. 2. Qualitas. 3. Quantitas. 4. Relatio. 5. -Actio. 6. Passio. 7. Quando. 8. Ubi. 9. Situs. 10. Habitus.] - -[Footnote 20: Oppositum, Prius, Simul, Motus, Habere.] - -[Footnote 21: Második kiadás 442. és 403. l. A két tábla «A tiszta ész -paralogizmusairól» című szakaszban s a tiszta ész antinomiája első -szakaszában: «A kozmológiai eszmék rendszere». - -_A ford._] - -[Footnote 22: Második kiadás 348. l. «A reflexió fogalmainak -amfiboliájáról» című szakasz végén. - -_A ford._] - -[Footnote 23: A kategoriáknak itt felállított táblájáról mindenféle -érdekes megjegyzés tehető, minő l. hogy a harmadik az elsőnek s -másodiknak egy fogalomba való kapcsolatából származik; 2. hogy a -mennyiség s minőség kategoriáiban csak az egységtől a mindenségig vagy a -valamitől a semmiig (e célra a minőség kategoriái így helyezendők el; -realitás, korlátozás, teljes negatio) van haladás _correlata_k vagy -_opposita_k nélkül, míg a relatio s modalitás kategoriáiban ilyenek igen -is vannak; 3. hogy valamint a logikában kategoriai ítéletek szolgálnak -mindig a többieknek alapul, hasonlókép a szubstancia kategoriája szolgál -alapul valódi dolgok minden fogalmának; 4. hogy valamint a modalitás az -ítéletben nem külön állítmány, hasonlókép a modalfogalmak sem tesznek -hozzá meghatározást a dolgokhoz stb.; ilyféle elmélkedéseknek megvan a -maguk nagy haszna. Ha pedig azonfölül a praedicabiliákat mind -felsoroljuk, melyeket körülbelül teljes számban minden jó ontologiában -(példáúl Baumgartenében) találhatni, és osztályonként a kategoriák alá -foglaljuk és mind e fogalmak lehetőleg tökéletes taglálására ügyelünk: -akkor így a metafizikának egy pusztán analitikai része származik, -melyben még egy szintetikai mondat sincs s amely megelőzhetné a -másodikat (a szintetikait) s határozottságával meg teljességével nemcsak -hasznot hozhatna, hanem rendszerességében bizonyos szépséget is -mutatna.] - -[Footnote 24: Második kiadás 316. l. «A reflexió fogalmainak -amfiboliájáról» című szakasz elején. - -_A ford._] - -[Footnote 25: Ha mondhatni, mihelyt valamely tudományról be van -bizonyítva, hogy feladatait az emberi ész természete mindenkinek -föladja, úgy hogy megoldásuknak sok, habár hibás kisérlete -elkerülhetetlen, hogy e tudomány legalább minden ember eszméjében van -meg valósággal, akkor bizonyára mondhatni, hogy a metafizika szubjektive -(még pedig szükségkép) valósággal megvan s joggal kérdezzük, hogy -(objekive) mikép lehetséges.] - -[Footnote 26: A diszjunktiv ítéletben minden lehetőséget egy bizonyos -fogalomra vonatkoztatva, beosztottnak tekintjük. Valamely dolog teljes -meghatározásának ontologiai elve (minden lehető ellentett állítmányból -minden dolgot egy illet meg), mely egyszersmind minden diszjunktiv -ítélet alapelve, minden lehetőség foglalatját veti alapul, melyben -minden dolognak általában lehetősége meghatározhatónak tekintetik. Ez -némi fölvilágosítására szolgál ama fentebbi tételnek, hogy az észbeli -funkció diszjunktiv észkövetkeztetésekben formailag azonegy azzal, mely -által minden realitás foglalatjának amaz eszméjét hozza létre, mely -valamennyi egymásnak ellentett állítmány pozitivumát magában foglalja.] - -[Footnote 27: «A tiszta ész paralogizmusairól» című főszakasz, melyről -azonban megjegyzendő, hogy a Kritika II. kiadásában egészen át van -dolgozva. Minden újabb kiadás az I. és II. kiadás szövegét közli. - -_A ford._] - -[Footnote 28: Ha az appercepció képzete, az Én, fogalom volna, mely -által valamit gondolhatni, akkor mint állítmányt más dolgokról is -használni, lehetne, vagy pedig ily állítmányokat magában foglalna. De -nem egyéb, mint a létel érzete, a legkisebb fogalom nélkül és csak annak -képzete, amihez minden gondolkodás viszonyban _(relatione accidentis)_ -van.] - -[Footnote 29: Második kiadás 224. lap. «A tapasztalat analogiáiról» című -fejezetben. - -_A ford._] - -[Footnote 30: Valóban nevezetes dolog, hogy a metafizikusok mindenkor -oly gondtalanúl siklottak át a szubstancia tartósságának alaptételén, -anélkül, hogy valaha bizonyítását kisérlették volna meg; kétségtelenül, -mert mihelyt a szubstancia fogalmával volt dolguk, minden bizonyításnak -híjjával voltak. A közönséges értelem, mely jól látta, hogy e föltevés -nélkül az észrevevéseknek egy tapasztalatban való egyesítése lehetetlen, -e hiányt posztulatummal pótolta; mert magából a tapasztalatból nem -vonhatta le ezt az alaptételt, részint mert a tapasztalat az anyagokat -(szubstanciákat) nem követheti annyira nyomon minden változásukban s -feloldásukban, hogy az anyagot mindig hiány nélkül megtalálja, részint -mert az alaptétel szükségességet foglal magában, mely mindig _a priori_ -elvnek a jele. Bizvást alkalmazták már most ez alaptételt a léleknek -mint substanciának a fogalmára s következtetést vontak az ember halálán -túl való szükséges fenmaradására (főleg minthogy e szubstancia -egyszerűsége, melyet a tudat oszthatatlanságából következtettek, a -felbomlás által való elenyészés ellen biztosította őket). Ha ez -alaptétel igazi forrását találták volna, ami azonban sokkal mélyebb -kutatásokat követel, mint aminőkre nekik valaha kedvük volt, akkor -átlátták volna, hogy a szubstanciák tartósságának törvénye csak -tapasztalati célra érvényes, tehát csak dolgokra, amennyiben -tapasztalatilag ismerhetők meg s másokkal kapcsolandók egybe, nem pedig -minden lehető tapasztalatot mellőzve, tehát nem is a lélekre a halál -után, vonatkozhatik.] - -[Footnote 31: Második kiadás 432. l. «A tiszta ész antinomiája» c. -főrész.] - -[Footnote 32: Kivánatosnak tartom azért, hogy a kritikai olvasó főleg -ezzel az antinomiával foglalkozzék, mert maga a természet úgy látszik -állította föl, hogy az észt merész követeléseiben meghökkentse, s -önbirálatra késztesse. Mindegyik bizonyításért, melylyel a tételt -csakúgy, mint az ellentételt bebizonyítottam, kész vagyok felelni s -ezzel az ész elkerülhetetlen antinomiájának bizonyosságát kimutatni. Ha -e különös jelenség arra birja az olvasót, hogy az alapúl szolgáló -föltevés vizsgálatára tér, akkor kénytelen lesz, mint én, a tiszta ész -minden ismeretének ősalapját mélyebben megvizsgálni.] - -[Footnote 33: A szabadság eszméjének csak az intellektualisnak mint -oknak a jelenséghez, mint okozathoz való viszonyában van helye. Azért az -anyagnak, tekintve ama folytonos cselekedetét, mellyel helyét betölti, -nem tulajdoníthatunk szabadságot, habár e cselekedet belső elvből -történik. Ép oly kevéssé tarthatjuk megfelelőnek tiszta értelmi -lényeknek, például Istennek, amennyiben cselekedetei immanensek, -szabadságot tulajdonítani. Mert cselekedete, habár külső határozó -okoktól független, mégis örök eszében, tehát az isteni természetben meg -van határozva. Csak ha cselekedet által valaminek kezdődni kell, s -ennélfogva az okozatnak az időrendben, tehát az érzéki világban kell -találtatnia, vetődik fel a kérdés, kell-e az ok causalitásának is -kezdődnie, vagy pedig kezdhet-e az ok okozatot anélkül, hogy a maga -causalitása is kezdődnék. Az előbbi esetben a causalitás fogalma a -természeti szükségesség fogalma, az utóbbiban a szabadságé. Ebből -láthatja az olvasó, hogy mivel a szabadságot úgy magyaráztam, hogy az -valamely eseménynek magától való megkezdésének a tehetsége, fején -találtam a szöget, azt a fogalmat, mely a metafizika problemája.] - -[Footnote 34: Második kiadás 599. l. «A transscendentális ideálról» című -szakasz. - -_A ford._] - -[Footnote 35: Platner úr azért éleselműen mondja aforizmusaiban (728., -729. §.): «Ha az ész kriterium, akkor nem lehetséges oly fogalom, mely -az emberi ész előtt megfoghatatlan. Csak a valóságban van -megfoghatatlanság. Itt a megfoghatatlanság a szerzett eszmék -elégtelenségéből ered». Tehát csak paradoxnak hangzik, különben azonban -nem meglepő, ha azt mondjuk, hogy a természetben sokat nem értünk meg -(például a nemzés tehetségét), de ha még magasabbra emelkedünk, s túl -megyünk magán a természeten, minden ismét megérthető lesz: mert akkor -egészen elhagyjuk a tárgyakat, melyek tapasztalhatók és csak eszmékkel -foglalkozunk, melyekben a törvényt, melyet az ész bennük tapasztalati -használata céljából az értelemnek megszab, nagyon jól megértjük, mert -hiszen ez a törvény magának az észnek szüleménye.] - -[Footnote 36: Így analogia van emberi cselekedetek jogviszonya s a -mozgató erők mechanikai viszonya közt; nem tehetek más ellen semmit, -anélkül, hogy jogot ne adnék neki arra, hogy ugyanazon föltételek -mellett ugyanazt ellenem ne tegye, valamint: egy test sem hathat a -másikra mozgató erejével anélkül, hogy ezzel ne okozná, hogy a másik -ugyanoly ellenhatást ne tegyen. Itt jog és mozgató erők egészen -hasonlótlan dolgok, de viszonyukban mégis teljes hasonlóság van. Az ily -analogia segítségével tehát teljesen ismeretlen dolgokról -viszonyfogalmat adhatok. Például: Amint viszonylik a gyermekek -boldogságának elősegítése = _a_ a szülők szeretetéhez = _b_, úgy -viszonylik az emberiség jóléte = _c_ ahhoz az ismeretlen dologhoz -istenben = _x_, melyet szeretetnek nevezünk; nem mintha ez legkevésbbé -is hasonlítana valamely emberi hajlandósághoz, hanem mert a világhoz -való viszonyát hasonlónak tehetjük a világ dolgainak egymáshoz való -viszonyához. A viszonyfogalom pedig itt puszta kategoria, tudniillik az -ok fogalma, melynek semmi köze az érzékiséghez.] - -[Footnote 37: Azt fogom mondani: a legfőbb ok causalitása ugyanaz a -világra vonatkozólag, ami a maga műalkotásaira vonatkozólag az emberi -ész. A legfőbb ok mivolta maga emellett ismeretlen marad előttem; csak -előttem ismeretes hatását (a világrendet) s annak észszerűségét -összehasonlítom az emberi észnek előttem ismeretes hatásaival s ennek -alapján nevezem amazt észnek, anélkül azonban, hogy ezzel azt, mit az -emberben e kifejezésen értek, vagy egyéb előttem ismeretest tulajdonság -gyanánt tulajdonítanék neki.] - -[Footnote 38: _Mint – gondolhassuk:_ a fordító toldása. Ez a mondat az -eredeti szövegben nyilván befejezetlen. Az ajánlottam toldásra nézve l. -Kant Ges. Schriften. IV. szöveg 363. l. Variansok 619. l. Erdmann ott -más toldást ajánl.] - -[Footnote 39: Második kiadás 670–696. l. A transscendentalis -dialektikához való függelékben: «A tiszta ész eszméinek regulativ -használatáról».] - -[Footnote 40: Kritikámban mindig azon voltam, hogy semmit el ne -mulasszak, ami a tiszta ész mivoltának vizsgálatát teljessé tehetné, ha -még oly mélyen rejtőznék is. Mindenkinek azután szabadságában áll, -vizsgálódásait amennyire akarja folytatni, ha csak kijelölik neki, -melyek ejtendők még meg. Ezt pedig méltán várhatni meg attól, ki -feladatává tette, hogy az egész területet kimérje s azután jövő -megmunkálásra s tetszés szerinti felosztásra másoknak átengedje. Ide -tartozik ez a két scholion is, mely szárazságával műkedvelőknek nem igen -fog ajánlkozni s azért csak hozzáértők számára tétetett ide.] - -[Footnote 41: Az istenért nem: magasabb. Magas tornyok s a hozzájuk -hasonló nagy metafizikusok, melyek mindketteje körül rendesen nagy a -szél, nem nekem valók. Az én helyem a tapasztalat termékeny «bathos»-a s -e szó transcendentalis, melynek általam annyiszor megjelölt jelentését a -biráló meg sem értette (oly futólag nézett meg mindent), nem olyat -jelent, ami minden tapasztalaton túl megy, hanem ami _(a priori)_ -megelőzi ugyan, de mégis nem egyébre való, mint csakis a tapasztalati -használatnak lehetővé tételére. Ha e fogalmak meghaladják a -tapasztalatot, akkor használatuk transscendensnek neveztetik, melyet -immanens t. i. a tapasztalatra szorított használatuktól -megkülönböztetünk. Mind az efféle félreértéseknek a műben elejét vettem; -de a biráló félreértésekben találta hasznát.] - -[Footnote 42: A tulajdonképi idealizmusnak mindig rajongó szándéka van, -ami nem is lehet máskép. Az enyém ellenben csak arra való, hogy a -tapasztalat tárgyairól való _a priori_ ismeretünk lehetőségét, mely -eddig meg nem oldott, de még föl se vetett probléma volt, megértesse. -Ezzel halomra dűl az egész rajongó idealizmus, mely (mint már Platonál -is látható) _a priori_ ismereteinkből (még a geometriáéiból is) mindig -mást (t. i. intellektualis) szemléletre, mint aminő az érzéki, -következtet, mert eszébe se jutott senkinek, hogy érzékek _a priori_ is -szemlélhetnének.] - -[Footnote 43: A biráló legtöbbször saját árnyékával hadakozik. Ha én a -tapasztalat igazságát az álommal állítom szembe, ő nem is gondol arra, -hogy itt csak a Wolf-féle filozófiának ismeretes _somnium objective -sumtum_-járól van szó, mely pusztán formai, s amelynél az álom és -ébrenlét különbségét nem tekintjük s transscendentalis filozófiában nem -is tekinthetjük. Különben dedukciómat a kategoriákról s az értelmi -alaptételek tábláját «a logika s ontologia közismeretes, idealisztikus -módon kifejezett alaptételeinek» nevezi. Az olvasónak csak e -prolegomenákat kell olvasnia, hogy lássa, hogy nyomorultabb s még -históriailag is helytelenebb ítélet nem mondható.] - -[Footnote 44: II. Kiadás: 454–489. l.] - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -VI |rendszerességa |rendszeressége - -VIII |magükban |magukban - -IX |Benns Erdmann |Benno Erdmann - -21 |megállaptíani |megállapítani - -37 |származkatik |származhatik - -39 |elmeletnek |elméletnek - -40 |Mikép lehetéges |Mikép lehetséges - -40 |kozzájuk |hozzájuk - -40 |törvényeknok |törvényeknek - -41 |érzekek tárgyaira |érzékek tárgyaira - -43 |empirikon |empirikuson - -46 |forgalom tiszta |fogalom tiszta - -46 |mép pedig |még pedig - -63 |mindkettőt megtölt |mindkettőt megtölti - -66 |melyeknélfogvaz ez az |melyeknél fogva ez az - -71 |dolgokkoz |dolgokhoz - -106 |ismeretlne |ismeretlen - -120 |meg.» A dolgoknak |meg: «A dolgoknak] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK KANT PROLEGOMENÁI MINDEN -LEENDŐ METAFIZIKÁHOZ *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/old/68216-0.zip b/old/68216-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index fae5a31..0000000 --- a/old/68216-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/68216-h.zip b/old/68216-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index ecd7c5f..0000000 --- a/old/68216-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/68216-h/68216-h.htm b/old/68216-h/68216-h.htm deleted file mode 100644 index b720ac8..0000000 --- a/old/68216-h/68216-h.htm +++ /dev/null @@ -1,6413 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Kant prolegomenái minden -leendő metafizikához by Immanuel Kant</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3,h4 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -h1 span.smaller { - font-size: 75%; - line-height: 200%; -} - -h2 span.smaller { - font-size: 75%; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -p.i0 { - text-indent: 0; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -ul.lsoff { - list-style-type: none; - text-align: justify; -} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -.smcap { - font-variant: small-caps; -} - -em.gesperrt { - font-style: normal; - letter-spacing: 0.2em; - padding-left: 0.2em; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.poem { - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.poem p { - margin: 1em auto 1em auto; -} - -.poem p.center { - max-width: 30em; - text-align: center; -} - -.poem p.i7 { - font-size: 0.9em; - text-indent: 0em; - text-align: right; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.25em; -} - -ul.indented { - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - text-align: justify; -} - -.TOC .roman { - margin-right: 1em; - float: left; - text-align: right; - margin-left: -4em; - min-width: 3em; -} - -li.li2 { - padding-left: 1em; - text-indent: 0; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>Kant prolegomenái minden leendő metafizikához</span>, by Immanuel Kant</p> -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>Kant prolegomenái minden leendő metafizikához</span></p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Immanuel Kant</p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Translator: Bernát Alexander</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: May 31, 2022 [eBook #68216]</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p> - <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Hungarian National Digital Archive</p> -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>KANT PROLEGOMENÁI MINDEN LEENDŐ METAFIZIKÁHOZ</span> ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_XIX">XIX</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p class="center"><span class="caption-largest">FILOZÓFIAI IRÓK -TÁRA.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">VIII.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">KANT PROLEGOMENÁI MINDEN -LEENDŐ METAFIZIKÁHOZ, MELY TUDOMÁNYKÉNT FOG -SZEREPELHETNI.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-largest">FILOZÓFIAI IRÓK -TÁRA.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">A MAGYAR TUDOMÁNYOS -AKADÉMIA TÁMOGATÁSÁVAL</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-small">SZERKESZTIK</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">ALEXANDER BERNÁT ÉS -BÁNÓCZI JÓZSEF.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">NYOLCZADIK -KÖTET.</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-150">KANT PROLEGOMENÁI -MINDEN LEENDŐ METAFIZIKÁHOZ,</span></p> -<p class="center"><span class="caption">MELY TUDOMÁNYKÉNT FOG -SZEREPELHETNI.</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST.</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET -ÉS KÖNYVNYOMDA.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">1909.</span></p> -<hr class="chap" /> -<h1>KANT PROLEGOMENÁI MINDEN LEENDŐ METAFIZIKÁHOZ,<br /> -<span class="smaller">MELY TUDOMÁNYKÉNT FOG -SZEREPELHETNI.</span></h1> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">FORDITOTTA S -BEVEZETÉSSEL ELLÁTTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-150">ALEXANDER -BERNÁT.</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">MÁSODIK JAVITOTT ÉS -BŐVITETT KIADÁS.</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST.</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET -ÉS KÖNYVNYOMDA.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">1909.</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">FRANKLIN-TÁRSULAT -NYOMDÁJA.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_V" id= -"Page_V">V.</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>ELŐSZÓ A MÁSODIK KIADÁSHOZ.</h2> -</div> -<p>Hogy Kant Prolegomenáinak magyar fordításából új kiadásra van -szükség és a Tiszta Ész Kritikájának első kiadása is immár teljesen -elfogyott, annak biztató jeléül tekinthetjük, hogy hazánkban is a -komolyabb filozófiai tanulmányoknak ideje elérkezett. -Kötelességemnek tartottam ezt a fordítást is, mint Descartes-ot és -Hume-ot gondosan átnézni, simítani, kijavítani, magyarosabbá tenni, -hogy az olvasót a fordításból származó idegenszerűségek és -nehézségek mentül kisebb mértékben akadályozzák tanulmányában. -Fölhasználtam a porosz akadémia nagy Kant-kiadásának kritikailag -javított szövegét, melynek alapján a szöveg néhány helyét -szabatosabban és helyesebben fordíthattam. A bevezetésben -tekintettel voltam az azóta fölmerült kutatásokra, ámbár a legtöbb -esetben az eredmény negativ volt; mind <i>Erdmann</i>, mind -<i>Vaihinger</i> föltevéseit el kellett utasítanom. A fordítás -fárasztó revizióját és javítását örömmel végeztem. Mennél tovább -foglalkoztam e művel, annál inkább éreztem, hogy örökbecsű -remekművel foglalkozom, melynek az első megjelenése óta lefolyt -százhuszonöt év semmit se tudott ártani.</p> -<p>Budapest, október havában.</p> -<p class="right"><i>Alexander Bernát.</i> <span class= -"pagenum"><a name="Page_VI" id="Page_VI">VI.</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>A FORDÍTÓ BEVEZETÉSE.</h2> -</div> -<p>A «Prolegomenák» 1783-ban, két évvel Kant főműve, a «<em class= -"gesperrt">Tiszta ész kritikája</em>», után jelent meg s e kis mű -már e körülménynél fogva is kiváló fontosságú Kant gondolatainak -megértésére. A «Tiszta ész kritikája» mint architektonikus -rendszerességgel szerkesztett nagyszabású s terjedelmű munka, e -rendszeressége mellett is, vagy talán épen miatta bonyodalmas, -belsőleg nehezen áttekinthető egész; mint hosszú, tizenegy évig -tartó megfeszített gondolkozás eredménye pedig, mely teljesen uj -útat tör magának, sok helyütt homályos is, nem az előadás külső, -hanem a gondolatkifejtés belső okainál fogva. A soká egy pontra -összepontosított gondolkodás könnyen elveszti közvetetlenségét s -azt az elfogulatlanságát, melynél fogva az író saját gondolatait a -felvilágosítandó olvasó szemével is tudja nézni s ennek -szükségletei szerint előadni; az író nem uralkodik többé gondolata -fölött, hogy részeit az olvasó számára leleményesen elrendezhesse, -hanem a gondolat uralkodik ő rajta s keletkezésének előttünk -ismeretlen körülményei szerint jut kifejezésre. Mindez -megváltozhatik, mihelyt a mű kilép a világba s ezzel némileg -idegenné válik saját irója előtt is. Fogyatkozásai könnyebben -feltárúlnak előtte, főleg az előadásbeliek, mert az író most az -olvasó szemével látja a művét s részben innét van, hogy oly gyakran -elégedetlen vele. Némi efféle elégedetlenséget érzett Kant a -«Tiszta ész kritikája» megjelenése után. Szilárd meggyőződése volt, -hogy korszakos munkát végzett, mely új fejlődést szab a -filozofiának, de jogosúltnak ismerte el azt a kifejezést, «hogy -műve itt-ott homályos» (9. l.<a name="FNanchor_1" id= -"FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a>), -hogy e <span class="pagenum"><a name="Page_VII" id= -"Page_VII">VII.</a></span> homályosságnak részben legalább az -előadás az oka, melyet első izben nem lehetett mindenütt elég jól -berendezni. (11. l.) Ez indította a «Prolegomenák» megírására. A -«Prolegomenák» Kant saját nyilatkozata szerint «előkészítő -gyakorlatok» a főműhez (9. l.), melynek alaprajzát, tervét adják. -(11. l.) «E terv alapján azután áttekinthetjük az egészet, -egyenkint megvizsgálhatjuk a főpontokat, melyeken minden megfordúl -s az előadást «egyben-másban jobban berendezhetjük, mint a mű első -kidolgozása alkalmával lehetett.» (11. l.) A «Prolegomenák»-ban -tehát Kant újra, rövidebben s áttekinthetőbben adja elő a «Tiszta -ész kritikája» tartalmát s minthogy a «Tiszta ész kritikája» -homályosságáról még ma sem szüntek meg a panaszok, érthető, hogy -ama nagy vitában, mely Kant gondolatairól több mint száz év óta -folyik, a «Prolegomenák»-at mindig a legfontosabb okiratok -egyikének tekintették. E szempont vezette a «Filozófiai Írók Tára» -kiadóit is, hogy mielőtt a «Tiszta ész kritikája» magyar fordítását -kiadnák, ennek különben se könnyű útját a «Prolegomenák» -fordításával egyengessék.</p> -<p>Kantnak idézett nyilatkozata azonban, hogy a «Prolegomenák» -<em class="gesperrt">tervrajzát</em> adják a «Tiszta ész -kritiká»-jának, csak metaforikus módon, tehát tökéletlenűl jelzi a -«Prolegomenák» sajátosságát. A «Prolegomenák» puszta tervrajznál -sokkal többet foglalnak magukban. Némely része valóban nem egyéb -mint a főmű megfelelő részeinek puszta kivonata, néha csak -tartalomjegyzéke, mely magában kevéssé érthető, tehát csekély -jelentőségű is; de a műnek első fele igazi átdolgozása a «Kritika» -megfelelő szakaszának, meglepő világosságú új feltüntetése, mely -nemcsak mint előkészítő gyakorlat a rendszer tanulmányozásához, -hanem mint vezérfonal a rendszer megvizsgálásában is fontos -szolgálatot tehet. Az a gondolattömeg, mely a «Kritiká» – ban -némely helyütt oly nehézkésen rendezkedik el, a «Kritika» -megjelenése után nem merevedik meg azonnal; kezd átalakúlni, -tisztúlni, habár némelykor úgy, hogy a rendszerben megoldatlan s -megoldhatatlan kérdések szirtjei tisztább előadásban csak -láthatóbbakká válnak.</p> -<p>E világosodási folyamat hat évig tart a «Tiszta ész kritikája» -második kiadása megjelenéseig 1787-ben, s ez út mentében a -Prolegomenák fontos állomást jeleznek. Még ma is vitatott -<span class="pagenum"><a name="Page_VIII" id= -"Page_VIII">VIII.</a></span> az a kérdés, hogy a «Tiszta ész -kritikája» második kiadásának az elsőtől való eltérései mily -jelentőségüek, pusztán formaiak-e, vagy pedig elvi változtatásokat -foglalnak-e magukban? E kérdés eldöntésére is a Prolegomenák -figyelmes vizsgálata mellőzhetetlen. A Prolegomenák mind a rendszer -fejlődésének, mind pedig értelmének megértésében egyaránt fontos -szolgálatot tehetnek.</p> -<p>A következőkben nem térhetünk ki mind e kérdések tárgyalására. -Ez megkívánná a rendszernek bő ismertetését, mely feladatra egy -külön műben (<em class="gesperrt">Kant</em> Élete, fejlődése és -filozofiája, írta <em class="gesperrt">Alexander</em> Bernát. I. -kötet. Budapest 1881. A. m. t. Akadémia könyvkiadó vállalatában) -vállalkoztunk. De ez föltételezné azt is, hogy akik a -Prolegomenákat olvassák, a «Tiszta ész kritikáját» már ismerjék. S -habár ezekre is kell, hogy tekintettel legyünk, a következőkben -mégis inkább azokhoz fordulunk, kik a «Prolegomenák» olvasásával -<em class="gesperrt">megkezdik</em> Kant rendszere tanulmányozását. -Ezeket akarjuk röviden a mű keletkezéséről, szerkezetéről, -sajátosságairól felvilágosítani, a magyarázatokat s ama kérdések -taglalását, melyek Kant gondolatainak fejlődésére vonatkoznak, a -«Tiszta ész kritikája» kiadásában fogjuk adni.</p> -<h3>I. A Prolegomenák keletkezése.</h3> -<p>A mű keletkezése első nyomáról <em class="gesperrt">Hamann</em> -levelei tudósítanak bennünket. (Hamann-nak Kanthoz való viszonyát -l. a fordító «Kant»-jában 131–137. l.) Hamann 1781 augusztus 5-ikén -írja Herdernek: «Kant szándékozik Kritikája népszerű kivonatát -laikusok számára is kiadni» (Hamann művei Roth kiadásában VI. k. -202. l.) s nehány nappal később azt írja Hartknochnak: «Kant -Kritikájának népszerű kivonatáról beszél, melyet, mint igéri, -laikusok számára fog kiadni.» Haman-nak e szavai azonban épen nem -tekinthetők a megírandó mű kimerítő programmjának. Ha e szók -«népszerű kivonat» magától Kanttól származnak is, azért még nem -tudhatjuk, mit értett Kant «népszerű kivonat»-on. Vajjon a főpontok -egyszerű, világos előadása, a részletek mellőzésével, nem népszerű -előadás-e a szó legjobb értelmében? A <em class= -"gesperrt">Prolegomenák</em>-ról nem mondhatni-e, hogy ily -értelemben a legkitünőbb népszerű művek közt foglalnak helyet? S -hogy mivé válik majd a mű kidolgozás <span class="pagenum"><a name= -"Page_IX" id="Page_IX">IX.</a></span> közben, midőn esetleg egészen -más, új körülmények is érvényesíthetik befolyásukat, nem árulhatta -el ama cím, mely amúgy is Kant szándékát legfölebb jelezte, de nem -jellemezhette. – Mikor fogott hozzá Kant a mű megírásához, Hamann -leveleiből nem tudhatjuk meg. Hamann 1781-ben s 1782 elején folyton -kérdezősködik barátainál, mikor lesz meg a mű (l. az illető -levélrészek összeállítását Emil Arnoldt kis művében: «Kant’s -Prolegomena nicht doppelt redigirt.» Berlin, 1879. 26–28 l. továbbá -újabban az említett porosz akadémiai kiadásban Benno Erdmann -tanulmányát IV. k. 598–607 l.), de úgy látszik, csak 1782 ápril -táján tud meg valami biztosat. Mert mindaddig majd «kivonatnak», -majd «tankönyvnek» vagy «olvasókönyvnek», majd a Kritika -«pótlásának» nevezi a megírandó művet; 1782 ápril 21-én már egy még -megírandó metafizika «prolegomenáinak» nevezi, tehát körülbelül a -végleges címet adja meg neki (Prolegomena einer noch zu -schreibenden Metaphysik), habár igen jól tudja, hogy voltakép csak -a Kritika «magyarázatát», «mellékletét» fogja benne találni.</p> -<p>Közben ugyanis, 1782 január 19-én megjelent az első birálat a -Tiszta ész kritikájáról, a Göttinger Gelehrte Anzeigenben (L. -«Kant» I. 433. l. ff.), mely nagy mértékben hatott Kantra és a -Prolegomenák megirását is siettette. Ama birálat írója teljesen -félreértette, jobban mondva, nem értette meg Kant gondolatait s -általában nem is sejtette a mű jelentőségét. Ama számos kisérletek -egyikének tartotta, melyek homályos nyelven régi gondolatokat -elevenítenek föl s nem az igazságot, hanem a feltűnést keresik. -Kant el volt készűlve rá, hogy gondolatai mind újságuknál, mind -mély s alapvető voltuknál fogva csak lassan s nehezen fognak -érvényesűlni, de e küzdelem első tünete a göttingai bírálatban -mégis mélyen bántotta. Nagyítva a bírálat jelentőségét, mintegy -kockáztatva látta hosszú, fáradságos munkájának lassan megérlelt -gyümölcsét s e balesetet részben annak is tulajdonította, hogy nem -adta meg művének azt a közérthetőséget, mely hatását biztosíthatta -volna. Ha eddig talán bele sem fogott még a tervezett kis mű -irásába, most nemcsak megírja, de határozottabbá vált céllal és -szándékkal írja meg. Ha egyáltalán ilyenre gondolt volt eddig, most -már szó sem lehetett többé tiszta kivonatról. Népszerűséget se -kereshetett többé <span class="pagenum"><a name="Page_X" id= -"Page_X">X.</a></span> a szó közönséges értelmében. Nem a -nagyközönséget kellett első sorban felvilágosítani, hanem azokat, -kik ily könyvekről bírálatot írnak, a filozófia tanítóit. Azért -mindjárt első sora a műnek mondja: «E prolegomenák nem tanulók, -hanem leendő tanítók használatára valók.» S már a mű címében fel -kell tüntetni nemcsak a <em class="gesperrt">Tiszta ész -kritikája</em> tendenciáját, hanem a <em class= -"gesperrt">Prolegomenák</em> polemikus élét is. Mert a <em class= -"gesperrt">Tiszta ész kritikája</em> abból a szempontból itélendő -meg, hogy metafizika eddig egyáltalán nem volt s a <em class= -"gesperrt">Tiszta ész kritikája</em> veti meg először annak a -tudománynak az alapját, mely ezentúl a metafizika helyébe fog -lépni. Még ezt sem vette észre ama bírálat szerzője, s azért a -<em class="gesperrt">Prolegomenák</em> főleg erre fogják a -közfigyelmet terelni. Ki fogják mutatni, hogy az eddigi -metafizikának egyáltalán nincs értéke, s a <em class= -"gesperrt">Tiszta ész kritikája</em> valósággal forradalmat idéz -elő a filozófia terén. Azért a «Prolegomenák» nem közönséges -prolegomenák (bevezetés) a metafizikához, hanem prolegomenák -«minden leendő metafizikához, mely tudományként fog szerepelhetni». -S azért a mű elején is, végén is olyatén módon jelzi a <em class= -"gesperrt">Prolegomenák</em> célját, hogy e mű mintegy tervnek -tekintessék, melynek alapján a főművet, minden pontját egyenkint, -meg lehet majd vizsgálni. (L. 11. és 125. l.) S annyira beleélte -magát e gondolatba, hogy nem tekintve keresztülvitelének -lehetetlenségét, komolyan ajánl formális vizsgálatfélét. «Azt -ajánlom, minthogy lehetetlen terjedelmes épületet futólagos -áttekintéssel azonnal egészben itélni meg, hogy vizsgálják meg -alapjától kezdve részenként s használják ennél e Prolegomenákat -általános tervrajz gyanánt, melylyel azután alkalmilag maga a mű -hasonlítható egybe.» (125. l.) «A vizsgálat tervrajzáúl s -vezérfonaláúl pedig azért ajánlom e Prolegomenákat, nem pedig magát -a művet, mert ami az utóbbinak tartalmát, rendjét, tanítási módját -s azt a gondosságot illeti, melyet minden tételre fordítottam, hogy -mielőtt felállítom, pontosan megmérem s vizsgálom, még most is -egészen meg vagyok vele elégedve (mert évek kellettek hozzá, míg -nem csak az egésszel, hanem némelykor csak egy tételével is -forrásait illetőleg meg voltam elégedve); de előadásommal az -elemtan némely szakaszaiban nem vagyok teljesen megelégedve, -példáúl az értelmi fogalmak dedukciójában vagy a tiszta -<span class="pagenum"><a name="Page_XI" id="Page_XI">XI.</a></span> -ész paralogizmusaiban, mert bizonyos terjedelmesség ott kárára van -a világosságnak. Ezek helyett a vizsgálat alapjáúl az szolgálhat, -amit e szakaszokra vonatkozólag a Prolegomenák mondanak.» (126. -l.)</p> -<p>«Hogy a tudósoknak ily célra való törekvéseit mikép lehetne -egyesíteni, ennek eszközeit kigondolni másokra kell bíznom.» (127. -l.) – Egy külön függelékben pedig egyenesen ama bírálattal s egy -időközben megjelent más bírálattal is foglalkozik (1782 aug. 24. a -Gothaische gelehrte Zeitungenben jelent meg Ewald bírálata, amelyet -Kant második helyen 125. l. említ) s az első ellen sújtó -ellenbírálatot ír.</p> -<p>A munka megírása pedig gyorsan halad előre, valószínűleg 4–6 -hónap alatt készűl el. 1782 ápril havában már tudták Königsbergben, -hogy a <em class="gesperrt">Prolegomenák</em> készülnek s augusztus -havában már azt írja Hamann, hogy, amint hallja, Kant már tisztába -is írta a művet. 1782 végén már megkezdték a mű nyomását, mely 1783 -elején megjelent a könyvpiacon.<a name="FNanchor_2" id= -"FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a></p> -<h3>II. A mű szerkezete.</h3> -<p>A Prolegomenáknak az előbbiekben elmondott keletkezési története -egy sajátságos föltevésre adott alkalmat. Benno <em class= -"gesperrt">Erdmann</em>, ki nehány kitűnő művel gazdagította a -Kant-irodalmat, abból a nézetből indul ki, hogy ama kivonat, -melyről Hamann szól, jóformán készen volt, mikor a göttingai -bírálat megjelent. A bírálat megjelenése Erdmann nézete szerint -arra birta Kantot, hogy a kivonat hátralevő részét rövidítve -befejezze, s ebbe a most már kész kivonatba számos történeti s -kritikai toldásokat közbeszúrjon. A «Prolegomenák» tehát két alkotó -részből állanának, a kivonatból s a polemikus élű toldásokból, -melyek oly különböző természetűek, hogy pusztán tartalmukat -tekintve, határozottan föl lehet ismerni, hogy mi melyik részből -való. Erdmann annyira bízik e föltevésében, hogy ennek alapján -készítette a Prolegomenák új kiadását, s tipografiailag is, a -toldásokat <span class="pagenum"><a name="Page_XII" id= -"Page_XII">XII.</a></span> kisebb betűkkel szedetvén, -megkülönböztette a két alkotó részt egymástól.<a name="FNanchor_3" -id="FNanchor_3"></a><a href="#Footnote_3" class= -"fnanchor">3)</a></p> -<p>E föltevés szerint:</p> -<ul class="lsoff indented"> -<li><i>Eredeti kivonat.</i></li> -<li>§. 1–2. (12–16 l.)</li> -<li>§. 4. (17–21 l.) két darab kivételével.</li> -<li>§. 5. (22–26 l.) három darab kivételével.</li> -<li>§. 6.–13. az I. jegyzetig (27–33).</li> -<li>§. 14–22. (40–50 l.)</li> -<li>§. 23–26. (51–56 l.)</li> -<li>§. 32–34. (60–62 l.)</li> -<li>§. 35–38. (62–67 l.)</li> -<li>§. 40–48. (73–81 l.)</li> -<li>§. 49. egy mondat kivételével (82–83.)</li> -<li>§. 50–52<i>b</i>. (84 l.)</li> -<li>§. 52<i>c</i>–56. (87–96 l.)</li> -</ul> -<ul class="lsoff indented"> -<li><i>Későbbi toldás.</i></li> -<li>Bevezetés 3–11 l.</li> -<li>§. 3. (16–17 l.)</li> -<li>§. 4 ben 18 l. De nem tehetem – Voltaképen met. ítéletet és 21 -l. A Tiszta ész kritikájában – Szerencsés eset.</li> -<li>§. 5-ben 22 l. De itt nem kell – határait megállapíthassuk; a -22. l. a jegyzet; a 23 l. De a mily mellőzhetetlen – Mind a -metafizikusok.</li> -<li>§. 13-ban az I., II. és III. jegyzet (33–39 l.)</li> -<li>§. 22-ben a jegyzet. (51 l.)</li> -<li>§. 27–31. (56–60 l.)</li> -<li>§. 34-ben a jegyzet. (61 l.)</li> -<li>§. 39. (68–72 l.)</li> -<li>§. 40-ben a jegyzet (74 l.)</li> -<li>§. 49-ben ilyetén módon – idealizmust. 83 l. 10. sor al.</li> -<li>§. 52-ben a jegyzet 84 l.</li> -<li>§. 57. – a mű végeig. (96–128 l.)</li> -</ul> -<p><em class="gesperrt">Erdmann</em> föltevése a szöveg éles -megfigyelésén alapszik s hasznos szolgálatot is tehet a mű -tanulmányozásában, figyelmeztetvén Kant gondolatmenetének -kitéréseire, polemikus fordulataira s ez okból közöltük részletesen -Erdmann szövegfelosztását; de magát a föltevést jogosulatlannak és -szükségtelennek, a szöveg felosztását pedig, amennyiben a művet két -különböző időben s különböző célzattal készült részre akarja -bontani, teljesen önkényesnek tartjuk, amiért is Erdmann -szövegfelosztását fordításunk kiadásánál teljesen mellőznünk -kellett. <span class="pagenum"><a name="Page_XIII" id= -"Page_XIII">XIII.</a></span></p> -<p>Külső okok nemcsak nem kényszerítenek e föltevésre, de nem is -támogatják. Csakis Hamann révén tudjuk, hogy Kant népszerű -kivonatot akart írni; de hogy Kant maga élt-e «népszerű kivonat» -szókkal; s ha élt velük, mit értett rajtuk; s ha valóban puszta -népszerű kivonatot akart csinálni, bele fogott-e ebbe a munkába; s -ha belefogott, fölhasználta-e azt, amit írt, a Prolegomenákban: -minderről nem tudunk semmit. Sőt nem is valószínű, hogy a szó -közönséges értelmében népszerű művet akart írni; valószínűbb, hogy -elejétől fogva csak rövidebben s már azért is áttekinthetőbben, -közérthetőbben s ily értelemben népszerűen akarta előadni a -<em class="gesperrt">kritika</em> alapelveit. Minthogy azonban -Hamann leveleiből tudjuk, hogy 1782. elején, mielőtt a göttingai -bírálat megjelent, az erkölcsök metafizikáján dolgozott, semmi sem -támogatja azt a föltevést, hogy ugyanakkor a kivonaton is -dolgozott. Ha pedig Hamann igazat mondott, ha Kant valóban -laikusoknak írt volt valamit, nem valószínű, hogy amit írt, -felhasználta abban a munkában, melyet mint mindjárt az első sorban -mondja, leendő tanítóknak szánt. Hamann-nak egy odavetett -nyilatkozatára semmikép sem lehet oly kényes műveletet alapítani, -minő a mű szövegének elejétől végig való ketté osztása s -tipografiai, tehát az olvasásban rendkívűl zavaró, -megkülönböztetése.</p> -<p>Belső okok sem pótolják a külsők gyengeségét. Mert ha valószínű, -hogy a göttingai bírálat előtt Kant kivonatot nem írt, hogy az -egész művet a bírálat megjelenése után írta, mi ok szólhat -amellett, hogy a mű két alkotó részből lett összeszerkesztve? Az, -hogy a bírálatra vonatkozó polemikus, cáfoló s bizonyító szavak -akadnak a műben? De hiszen az egész mű a bírálat megjelenése után -készült, miért ne lehetne benne vonatkozás e bírálatra? Vagy talán -az, hogy e vonatkozások némikép elkülöníthetők a többi részektől? -Ez a vonatkozások természetéből következik, melyeknek a -gondolatmenet fősodrától el kell válniok. Talán az adna okot e -föltevésre, hogy nagyon sok a műben a kitérés, jegyzet, mellékes -észrevétel, nincs egységes szervezete, meglátszik rajta, hogy sok -helyütt toldva-foldva van? De melyik műve Kantnak nem ilyen? A -többiekhez képest a <em class="gesperrt">Prolegomenák</em> még -művészileg van szerkesztve. A «Tiszta ész bírálatában» némely -helyütt a legfontosabb fejtegetések jegyzetekbe <span class= -"pagenum"><a name="Page_XIV" id="Page_XIV">XIV.</a></span> -szorulnak. A <em class="gesperrt">Prolegomenákon</em> meglátszik, -hogy egyhuzamba rövid idő alatt készültek, főkép az I. és II. rész, -melyek gondolatmenete gyorsan és szorosan halad célja felé. Hogy -ismételt átolvasásnál a szerzőnek egyik-másik dolog eszébe jutott, -mely vagy mint közbeszúrás, vagy mint jegyzet találta meg helyét, -melynek beletoldása vagy észrevétlenül elsimíttatott, vagy -többé-kevésbbé kilátszott, az főleg Kantnál oly természetes, de -különben is annyira vele jár minden tudományos mű készítésével, -hogy legkevésbbé sem adhat jogalapot oly merész föltevésre, minő -Erdmannt a Prolegomenák szövegének kiadásánál vezette.</p> -<p>Állíthatni-e végűl, hogy az állítólagos kivonat tartalma más -mivoltú, mint a szupponált későbbi toldások, hogy talán -ellenmondások, vagy legalább a gondolat nevezetes változásai -találkoznak bennük? Az magában is teljesen valószínűtlen, mert még -Erdmann nézete szerint is oly rövid időköz választja el egymástól a -két alkatrész kidolgozását, hogy ez idő alatt Kantnak 12 év óta -megszilárdult gondolatsorai nem bomolhattak szét, vagy változhattak -meg. Erdmann maga sem vetemedik ily állításokra. Csak azt -fejtegeti, hogy összehasonlítva a <em class= -"gesperrt">Kritikával</em>, a Prolegomenák kivonat-jellegű része -egyben-másban a bizonyítási mód javítását, a toldások pedig egyes -gondolatoknak erősebb kidomborítását, s a gondolatok -továbbfejlődésének egyes csiráit mutatják. De ennek az eredménynek -a leszármaztatására teljesen fölösleges volt apodiktikus -bizonyossággal ketté választani a Prolegomenák egységes szövegét, -mintha csak Kant eredeti kézirata vagy önvallomása feküdt volna a -kiadó előtt. Igen veszedelmes præcedens volna, ha szövegkiadásoknál -a kiadó képzeletének, szubjektiv vélekedésének ekkora hatalmat -engednénk meg.<a name="FNanchor_4" id="FNanchor_4"></a><a href= -"#Footnote_4" class="fnanchor">4)</a> <span class= -"pagenum"><a name="Page_XV" id="Page_XV">XV.</a></span></p> -<h3>III. A «lapcsere».</h3> -<p>Csakhamar Erdmann nagy szövegkritikai akciója után H. -<i>Vaihinger</i> is, a ki a Kant-kutatás terén nagy érdemeket -szerzett, szövegkritikai fölfedezéssel lépett elő, melyet «Eine -<i>Blattversetzung in Kants Prolegomena</i> c. a. a -<i>Philosophische Monatshefte</i>»-ben (Ascherson Schaarschmidt. -XV. k.) tett közzé (321–332 l.). Ugyanebben a kötetben ugyanezen a -czímen (513–532. l.) ennek az általa fölfedezett lapcserének -történeti hatásait fejtegette. E folyóirat XVI. kötetében -hozzászólván az Erdmann-Arnoldt-féle vitához, ujra előhozakodik -felfedezésével, melyet odáig senki sem bántott volt, míg végre a -XIX. kötetben J. H. <i>Witte</i> (Die angebliche «Blattversetzung -in Kants Prolegomena» 145–174. l.) igen alaposan végzett Vaihinger -fölfedezésével. Ezek után az egész ügy épen csak ezen a helyen -érdemel rövid említést; szövegkritikai értéke nincsen, de -hozzájárulhat hamis föltevéseivel a Prolegomenák illető helyei -gondolatmenetének élesebb föltüntetéséhez.</p> -<p><i>Vaihinger</i> a Prolegomenák 2. és 4. paragrafusát (l. -fordításunkban al. 13–17. l. és 17–21. l.) nem találja rendben. A -2. §. felirata ez: Az ismeretnek ama fajáról, mely egyedül -metafizikainak nevezhető. Célja tehát a metafizikai megismerés -sajátosságát feltüntetni. Melyik az a sajátosság? Az, hogy a -metafizikai itéletek szintetikusok, még pedig <i>a priori</i>. De -ebben a §-ban <i>c)</i> alatt szó van a tapasztalati és a -mathematikai itéletekről, mint a melyek szintetikusak. Hogy a -metafizikai itéletek is szintetikusak, még csak nem is említtetik. -A dolog annál feltűnőbb, mert az idézett helyen (14. l. <i>c</i> -első pont vége) külön megmondja, «előbb osztályozni akarom a -szintetikai itéleteket», föl is sorolja sub 1. a tapasztalati, sub -2. a mathematikai itéleteket, de a metafizikai itéleteket nem -említi. <span class="pagenum"><a name="Page_XVI" id= -"Page_XVI">XVI.</a></span> A 2. §-ban tehát hiányzik a metafizikai -itéletek említése. Ezt megtaláljuk a 4. §-ban, a hová pedig nem -való. Ebben a 4. §-ban az első pontban szóvá tétetik, hogy -metafizika mint tudomány nem létezik, mintha már előbb szó lett -volna a metafizikai itéletekről; sőt határozott utalás is történik -a 2. §. lit. c-ra (18. l. 2. sor felülről), holott az említett -helyen az illető gondolatot nem találjuk meg; ellenben a 4. §. 4 -pontja egyszerre megadja azt a fejtegetést, melyet a 2. §-ban hiába -kerestünk. («Voltaképi metafizikai itéletek mind szintetikaiak stb. -19. l.) Ez a 4. pont semmiféle összefüggésben nincsen a 2. és 3. -ponttal, melyekben a mathematikai itéletekről van szó; ellenben az -5. és 6. pont logikai folytatása a 4-nek. A 6. pont így kezdődik: -Der <i>Schluss</i> dieses Paragraphes ist also, holott a 4. §. nem -ezzel a ponttal végződik, még három jő utána. Továbbá a 4. §. -felirata ez: Lehetséges-e egyáltalán metafizika? az előbb idézett -német szavak után pedig ez következik, dass Metaphysik es -eigentlich mit synthetischen Sätzen a priori zu thun habe. Ez nem -felelet arra a kérdésre, melyet a §. felirata kitűzött; erre a -kérdésre azonban igenis a következő pontok adnak feleletet. -Mindezek és még néhány itt mellőzhető okadat alapján Vaihinger -<i>abszolut biztosnak</i> mondja, hogy a szedő tévedése folytán -állott be ez a zavar. A szedő a 4. §-nak 2., 3., 4., 5., 6. pontját -(a mi fordításunkban a 18. lapon onnét kezdve: <i>A tiszta -mathematikai ismeret lényeges</i>… a 20. lapon egészen odáig: <i>a -filozófiai ismeret szinthetikai a priori tételeinek -megalkotása</i>) tévedésből tette ide a 4. §-ba, holott ez a 2. -§-ba tartozik, a végére (fordításunkban 16. l. az utolsó mondat -után: hanem csak valamely szemlélet segítségével járul). Ez a csere -véget vet az egész zavarnak, melyet most találunk. Hogy a szedő -mikép tévedhetett így, mellékes. Ha Erdmannnak igaza van, akkor a -kézirat egy része úgyis külön betoldott lapokból állott. -Nevezetesebb az, hogy Kant miért nem tesz valahol említést erről a -nagy tévedésről. Talán csak észrevette? De a birálók és fordítók -közül senki sem tesz róla említést, sem <i>Hamann</i>, a ki oly -feszült érdeklődéssel várta és olvasta a művet, sem a többiek, sem -<i>Tissot</i> a franczia, sem <i>Kunhardt</i> a latin fordító. -Ellenben Kant ellenfeleit ez a lapcsere vitte veszedelmes -tévedésekbe, így Eberhardot és másokat. Itt azután <span class= -"pagenum"><a name="Page_XVII" id="Page_XVII">XVII.</a></span> -Vaihingeren is megesik, hogy míg a 330. l. azt állítja, hogy K. -bizonyára észrevette a lapcserét (der doch wohl diese -Blattversetzung merkte), néhány hónappal később (519. l.) -bebizonyítja, hogy K. a cserét nem vette észre! (Somit haben wir -das wundersame Resultat, <i>dass Kant, trotzdem er die Stelle vor -Augen hatte, die Blattversetzung in seinem eigenen Buche selbst -nicht gemerkt hat</i>).</p> -<p>Az egész okoskodás sarkpontja nyilván az, hogy Kant a -metafizikai itéletek szintetikus természetének fejtegetését a 2. -§-ban igéri és csak a 4. §-ban adja. De Witte helyesen jegyzi meg, -hogy Kant a 2. §-ban azért szorítkozik a mathematikai itéletek -fölemlítésére, mert ezek érvényessége kétségen felül áll, holott az -egész metafizika még kétséges tudomány (l. id. h. 153. l.). Ez az -argumentum az én nézetem szerint is helyt áll, főleg ha -hozzátesszük, hogy a Prolegomena nem rendszeres, hanem előkészítő -mű, mely a hallgatót be akarja vezetni a metafizikába, nem pedig a -metafizikát mintegy már föltételezni. Vaihingernek a 2. §. -hiányosságára vonatkozó kifogása tehát legalább is inog. Ha most -bebizonyítható, hogy a 4. §-ba minden beletartozik, amit most benne -találunk, egész okoskodása megdűl. Igaza van Wittének, hogy a 4. §. -gondolatmenete sehol ugrást, kapcsolatlanságot nem mutat, csak kár, -hogy a gondolatmenet föltűntetése és logikai összefüggésének -egyszerű fölmutatása helyett a polemia kedvéért kevéssé világossá -és áttekinthetővé teszi okoskodását, melyet néhány ide nem tartozó -szempont belekeverésével is kissé megzavar. A 4. §. 1. pontja -kifejti, hogy a metafizika kétséges tudomány. Vannak ugyan biztos -tételei, de azok analitikusok, tehát nem mondanak újat. Vannak -szintetikus tételei is, de azok meg nincsenek bebizonyítva, és a -metafizikusok velük élvén, ellentétes eredményekhez jutnak. Ez a -paragrafus általános bevezetése. Ezért kell azt a kérdést fölvetni, -mely a §. feliratában foglaltatik: Lehetséges-e egyáltalán -metafizika? Azután kezdődik a fejtegetés. Ennek kell a -mathematikából indulni, mert hiszen a mathematikai tételek -bizonyítják, hogy a priori itéletek lehetnek szintetikusok. Ezt nem -látta Hume, innét az ő nagy tévedése. Ha látta volna, akkor nem -hitte volna, hogy a metafizikai tételek is tapasztalatiak (2., 3. -pont). Már pedig a voltaképi metafizikai <span class= -"pagenum"><a name="Page_XVIII" id="Page_XVIII">XVIII.</a></span> -itéletek mind szintetikusok és a prioriak; azok a metafizikai -itéletek, melyek aprioriak ugyan, de csak analitikusak, másodrendű -fontosságúak. Az eredmény tehát az: a metafizikának tulajdonkép -szintetikus a priori itéletekkel van dolga (4., 5., 6. pont). -Ennélfogva, visszatérve a §. bevezetéséhez, mely a metafizika mai -állapotáról szól és kimutatja, hogy az dogmatizmus és szkepticizmus -közt támolyog, a 7. pont azt mondja, hogy sem a dogmatizmus, sem a -szkepticizmus nem elégíthet ki bennünket, hanem (8. pont) arra a -kritikai álláspontra kell helyezkednünk, melyen a Tiszta Ész -Kritikája áll és (9. pont) szerencsénkre itt arra a biztos alapra -állhatunk, hogy mint a mathematika is bizonyítja, szintetikus a -priori itéletek valósággal <i>vannak</i>, tehát csak azt kell -kutatnunk, mikép lehetségesek. Míg tehát a §. felirata azt -kérdezte: Lehetséges-e egyáltalán metafizika, az eredmény, melyhez -eljut, ez: Metafizikai tételek mindenesetre lehetségesek, mert -hiszen vannak, csak az a kérdés, mikép lehetségesek. Ez a -gondolatmenet pedig oly logikus, oly kapcsolatos, hogy Vaihinger -egész okoskodása összedűl és ennek részleteibe bocsátkozni egészen -fölösleges.<a name="FNanchor_5" id="FNanchor_5"></a><a href= -"#Footnote_5" class="fnanchor">5)</a></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_XIX" id= -"Page_XIX">XIX.</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>TARTALOM.</h2> -</div> -<ul class="TOC"> -<li>Előszó a második kiadáshoz <span class="ralign"><a href= -"#Page_V">V</a></span></li> -<li>A fordító bevezetése <span class="ralign"><a href= -"#Page_VI">VI</a></span></li> -<li><i>Kant Prolegomenái</i> <span class="ralign"><a href= -"#Page_1">1</a>–128</span></li> -<li>Bevezetés <span class="ralign"><a href= -"#Page_3">3</a></span></li> -<li>Figyelmeztetés a metafizikai ismeretek sajátosságáról §. 1–3. -<span class="ralign"><a href="#Page_12">12</a></span></li> -<li>A prolegomenák általános kérdése: Lehetséges-e egyáltalán -metafizika? §. 4. <span class="ralign"><a href= -"#Page_17">17</a></span></li> -<li>A prolegomenák általános kérdése: Mikép lehetséges tiszta -észből való ismeret? §. 5. <span class="ralign"><a href= -"#Page_22">22</a></span></li> -<li>A transscendentalis főkérdés első része: Mikép lehetséges -tiszta mathematika? §. 6–13. <span class="ralign"><a href= -"#Page_27">27</a></span></li> -<li>A transscendentalis főkérdés második része: Mikép lehetséges -tiszta természettudomány? §. 14–39 <span class="ralign"><a href= -"#Page_40">40</a></span></li> -<li>A transscendentalis főkérdés harmadik része: Mikép lehetséges -metafizika általán? §. 40–45. <span class="ralign"><a href= -"#Page_73">73</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> Pszikhologiai eszmék -§. 46–49 <span class="ralign"><a href="#Page_79">79</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> Kozmologiai eszme §. -50–54. <span class="ralign"><a href="#Page_84">84</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">III.</span> Theologiai eszme §. -55. <span class="ralign"><a href="#Page_93">93</a></span></li> -<li>Általános megjegyzés a transc. eszmékhez §. 56. <span class= -"ralign"><a href="#Page_94">94</a></span></li> -<li>Befejezés. A tiszta ész határainak megállapításáról §. 57–60. -<span class="ralign"><a href="#Page_96">96</a></span></li> -<li>A Prolegomenák egyetemes kérdésének megoldása: Mikép lehetséges -a metafizika mint tudomány? <span class="ralign"><a href= -"#Page_111">111</a></span></li> -<li>Függelék arról, a mi a metafizikának mint tudománynak -megvalósítására történhetnék. <span class="ralign"><a href= -"#Page_117">117</a></span></li> -<li>A Kritikáról való oly ítélet próbája, mely annak vizsgálatát -megelőzi <span class="ralign"><a href= -"#Page_118">118</a></span></li> -<li>A Kritika oly vizsgálatának javaslata, melyre ítélet -következhetik <span class="ralign"><a href= -"#Page_125">125</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-largest">PROLEGOMENÁK</span></p> -<p class="center"><span class="caption-150">MINDEN LEENDŐ -METAFIZIKÁHOZ</span></p> -<p class="center"><span class="caption">MELY TUDOMÁNYKÉNT FOG -SZEREPELHETNI.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">1783.</span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_2" id= -"Page_2">-2-</a></span> <span class="pagenum"><a name="Page_3" id= -"Page_3"><br /> --3-</a></span></p> -<p>E prolegomenák nem tanulók, hanem leendő tanítók használatára -valók; nekik se arra szolgáljanak, hogy egy már kész tudomány -előadását rendbe szedjék, hanem hogy mindenek előtt magát ezt a -tudományt megalkossák.</p> -<p>Vannak tudósok, kiknek maga a filozófia története (az ókori, -valamint az újé) az ő filozófiájok; ezek számára nem írtam e -prolegomenákat. Ezeknek be kell várniok, míg azok, kik magának az -észnek forrásaiból iparkodnak meríteni, dolgukat befejezték; azután -előállhatnak majd, hogy a történtekről a világot tudósítsák. -Ellenkező esetben semmit se mondhatnánk, amit az ő nézetük szerint -már azelőtt ne mondtak volna, ezt pedig valóban minden leendőről -csalhatatlanúl meg lehet jósolni; minthogy tudniillik az emberi -elme számtalan dologról sok évszázadon keresztül mindenféléket -összeábrándozott, nem nagyon nehéz lesz minden újhoz oly valami -régit találni, ami némiképen hasonlít hozzá.</p> -<p>Az én szándékom az, hogy mindazokat, kik érdemesnek találják -metafizikával foglalkozni, meggyőzzem arról, hogy egyelőre -okvetetlenül abba kell hagyniok munkájokat, ami eddig történt, nem -történtnek tekinteniök s mindenek előtt azt a kérdést felvetniök: -«Lehetséges-e egyáltalán metafizika»?</p> -<p>Ha a metafizika tudomány, honnét van az, hogy nem tudott úgy -mint más tudományok, általános s állandó tetszést biztosítani -magának? Ha meg nem tudomány, mikép lehetséges, hogy folyton a -tudomány színével büszkélkedik s az emberi elmét soha ki nem haló, -de soha sem is teljesedett reményekkel ámítja? De akár tudásunkat, -akár nem-tudásunkat bizonyítsuk: ez állítólagos tudomány mivoltára -vonatkozólag végre valahára biztos megállapodásra kell jutnunk, -mert úgy amint <span class="pagenum"><a name="Page_4" id= -"Page_4">-4-</a></span> most áll, a dolog nem maradhat. Szinte -nevetségesnek látszik, hogy míg minden más tudomány folyton előre -halad: ebben a tudományban, mely maga a bölcseség akar lenni, -melytől mindenki fölvilágosítást kér, mindig ugyanazon a helyen -körben forogjunk, anélkül, hogy csak egy lépést is előre tennénk. -El is maradoztak nagyon hívei, s akik elég erőt éreznek magukban, -hogy más tudományokban kitünjenek, nem igen kockáztatják -dicsőségöket oly tudományban, melyben mindenki, ki minden egyéb -dologban tudatlan, döntő ítéletre tartja magát jogosúltnak; mert -ebben az országban valóban nincs még biztos súly meg mérték, -melynek segítségével az alaposságot az üres fecsegéstől meg lehetne -különböztetni.</p> -<p>Nem is oly hallatlan, hogy valamely tudomány hosszú mívelése -után, a mikor azt hisszük, hogy tudja isten mennyire jutottunk -benne, valakinek eszébe jut kérdezni: Lehetséges-e ez a tudomány s -mi módon lehetséges? Mert az emberi ész annyira szeret építkezni, -hogy már többször tornyot emelt, de azután ismét lebontotta, hogy -lássa, milyen is az alapzata. Soha sem késő észre térni; de mennél -később nyilik meg eszünk, annál nehezebben indítjuk meg.</p> -<p>Amidőn azt kérdezzük, hogy valamely tudomány lehetséges-e, e -tudomány valóságát vonjuk kétségbe. Ámde e kétség bántja -mindazokat, kiknek eme vélt kincs talán mindenük; azért, aki ily -kétségre vetemedik, minden oldalról való ellentállásra legyen -elkészülve. Némelyek régi s ép azért jogosnak hitt birtokuk büszke -tudatában, metafizikai kézi könyveikkel kezükben, megvetéssel -fognak reá lenézni; mások, akik nem látnak meg egyebet, csak ami -olyan, amilyet már azelőtt valahol láttak, nem fogják megérteni; s -egy ideig minden úgy marad, mintha mi sem történt volna, ami közeli -változás reményét vagy aggodalmát kelthetné.</p> -<p>Mindazáltal előre merem mondani, hogy e prolegomenák önálló -gondolkozású olvasója nemcsak eddigi tudományában fog kételkedni, -hanem csakhamar teljesen meg fog győződni róla, hogy amíg az itt -kifejtett követeléseknek, melyeken a metafizika lehetősége fordúl -meg, eleget nem tesznek, minden metafizika lehetetlen; minthogy -pedig ez eddig nem történt, metafizika egyáltalán nincs még. Mivel -azonban másrészt a metafizika <span class="pagenum"><a name= -"Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> szükséglete sem veszhet -ki,<a name="FNanchor_6" id="FNanchor_6"></a><a href="#Footnote_6" -class="fnanchor">6)</a> mert az egyetemes emberi ész érdekeivel a -legbensőbb módon kapcsolatos: át fogja látni, hogy a metafizika -teljes reformja, jobban mondva újjászületése, eddig teljesen -ismeretlen tervrajz alapján, bármennyire ellene szegüljenek is egy -ideig, okvetetlenül be fog következni.</p> -<p><span class="smcap">Locke s Leibniz</span> kísérletei óta, -jobban mondva a metafizika keletkezése óta, ameddig csak története -ér, nem történt semmi, aminek döntőbb hatása lehetett volna e -tudomány sorsára, mint az a támadás, melyet <span class= -"smcap">David</span> <span class="smcap">Hume</span> ellene -intézett. Nem világította ugyan meg az ismeretnek e fajtáját, de -mégis szikrát ütött, mellyel, ha fogékony taplóra talál, melynek -tüzét gondosan ápolják s növelik, világosságot gyújthattak -volna.</p> -<p><span class="smcap">Hume</span> leginkább a metafizikának -egyetlen egy, de fontos fogalmából, tudniillik <em class= -"gesperrt">az ok s okozat kapcsolata</em> fogalmából (tehát e -fogalom származékfogalmából is, minő erő és cselekvés stb.) indúlt -ki, s fölhívta az észt, amely azt állítja, hogy e fogalmat saját -belsejében teremtette, mondaná meg neki: mely joggal gondolja ő, -hogy valami olyan mivoltú lehet, hogy ha tétetik, ezzel -szükségképen valami más is tétetik; mert hiszen ezt jelenti az ok -fogalma. Megcáfolhatatlanúl bizonyította, hogy az ész teljesen -képtelen ily kapcsolatot <i>a priori</i> és fogalmakból gondolni; -ez a kapcsolat ugyanis szükségességet foglal magában; már pedig -elgondolhatatlan, miért kelljen, mert valami van, azért valami -másnak is szükségkép lennie; mikép állítható tehát, hogy ily -kapcsolat fogalma <i>a priori?</i> Ebből azt következtette, hogy az -ész teljesen csalódik e fogalmával: tévesen tartja tulajdon édes -gyermekének, holott nem egyéb, mint fattyúhajtása a képzeletnek, -mely a tapasztalattól megtermékenyítve bizonyos képzeteket gyakran -összetársított s az ebből eredő szubjektiv szükségességet, -tudniillik megszokást, objektiv, észbeli szükségességnek tüntette -föl. Ebből meg azt következtette, hogy az ész egyáltalán nem képes -ily kapcsolatokat még általánosságban sem gondolni, mert fogalmai -ez esetben pusztán költöttek volnának; az észnek állítólagos <i>a -priori</i> ismeretei mind nem egyebek hamisan bélyegzett közönséges -tapasztalatoknál, ami más szóval <span class="pagenum"><a name= -"Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> annyi, hogy metafizika -egyáltalán nincs s nem is lehetséges.<a name="FNanchor_7" id= -"FNanchor_7"></a><a href="#Footnote_7" class="fnanchor">7)</a></p> -<p>Bármily elhamarkodott s helytelen volt is <span class= -"smcap">Hume</span> következtetése, de legalább kutatáson alapúlt s -e kutatás megérdemelte volna, hogy korának kiváló gondolkodói -egyesüljenek avégett, hogy a föladatot abban az értelemben, melyben -ő előadta, ha lehet, szerencsésebben megoldják, amivel azután -okvetetlenül a tudomány teljes reformja járt volna.</p> -<p>De a sors, mely sohasem kedvezett a metafizikának, úgy akarta, -hogy senki meg ne értse. Az ember bizonyos kínnal látja, hogy -ellenfelei <span class="smcap">Reid</span>, <span class= -"smcap">Oswald</span>, <span class="smcap">Beattie</span> s még -legutóbb <span class="smcap">Priestley</span> is mennyire -félreértik föladatának sarkpontját; s mindig elfogadottnak -tekintve, amit épen kétségbe vont, ellenben nagy hévvel s többnyire -nagy szerénytelenséggel is igaznak bizonyítgatva, amit kétségbe -vonni soha eszébe nem jutott: oly kevés hasznát vették útbaigazító -gondolatának, hogy minden a régiben maradt, mintha semmi se történt -volna. Nem az volt a kérdés, hogy az ok fogalma igaz, hasznavehető -s a természet megismerésében mellözhetetlen-e, mert ezt -<span class="smcap">Hume</span> soha kétségbe nem vonta; hanem -<span class="smcap">Hume</span> azt kutatta, hogy az ész <i>a -priori</i> gondolja-e ezt a fogalmat, aminek következtében azután -minden tapasztalattól független belső igazságú s alkalmasint -szélesebb körben, mint csak a tapasztalat tárgyaira alkalmazható -volna. Csak e fogalom eredetéről volt szó, nem alkalmazásának -szükségességéről; ha egyszer eredetével volnánk tisztában, a -többit, alkalmazásának föltételeit s érvényességének körét, könnyen -meg lehetne állapítani.</p> -<p>A föladat megértésére azonban a híres férfiú ellenfeleinek -<span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> -igen mélyen be kellett volna nyomúlniok az ész mivoltába, -amennyiben ez csakis tiszta gondolatokkal foglalkozik, ami terhükre -volt. Föltaláltak tehát egy kényelmesebb eszközt, hogy tudomány -nélkül is hetvenkedhessenek, tudniillik hivatkoztak a józan észre. -– Való igaz is, hogy a józan ész nagy adománya az égnek; de -tettekkel kell bizonyságot adnunk róla, gondolkodásunk s beszédünk -megfontolt s okos voltával, nem pedig azzal, hogy amidőn okos -dolgot igazolásunkra mondani nem tudunk, ő reá mint oraculumra -hivatkozunk. A józan észre akkor s nem előbb hivatkozni, amikor -tudásból, meg tudományból kifogytunk, egyike az újabb idők agyafúrt -találmányainak, melynek segítségével a legüresebb fecsegő bátran -kiállhat s mérkőzhetik a legalaposabb eszűvel. Amíg csak egy csöpp -belátásunk marad, tartózkodni fogunk ily kétségbeesett segítségtől. -S ha közelről nézzük, ily fölebbezés nem egyéb, mint hivatkozás a -tömeg ítéletére, oly tapsokra, melyeken a filozófus elpirúl, míg a -népszerű élcelő diadalmaskodik s nagyra van velük. De talán szabad -hinnem, hogy <span class="smcap">Hume</span> csakúgy tarthatott -számot józan észre, mint <span class="smcap">Beattie</span> s még -azonfölül, amivel <span class="smcap">Beattie</span> bizonyára nem -rendelkezett, kritikai észre is, amely a közönséges értelmet -korlátok közé szorítja, hogy fönjáró spekulációkra ne vetemedjék; -vagy pedig ha csak ilyenekről van szó, döntő itélettől -tartózkodjék, mert nem bír számot adni a maga alapelveiről; csak -így maradhat meg azután egészséges józan értelemnek. Véső s -kalapács igen alkalmasak lehetnek ácsmunkálatok teljesítésére, de a -rézmetszésben a metszőtűvel kell élnünk. Hasonlóképen mind a józan, -mind a spekulativ ész, de mindegyik a maga módján hasznavehető; -amaz, ha oly ítéletekről van szó, melyek a tapasztalatban találnak -közvetetlen alkalmazást; emez, ha általánosságban, tiszta fogalmak -alapján itélnek, mint például a metafizikában, melyben az -úgynevezett józan észnek, mely maga magát, de gyakran csak <i>per -antiphrasin</i> nevezi annak, nincs szava.</p> -<p>Nyiltan vallom: épen <span class="smcap">David</span> -<span class="smcap">Hume</span> emléke szakította először félbe, -sok évvel ezelőtt, dogmatikai álmomat s adott egészen más irányt a -spekulativ filozófia terén folytatott kutatásaimnak. -Következtetéseit éppenséggel nem fogadtam el. Ezek úgy jöttek -létre, hogy <span class="smcap">Hume</span> nem egész -kiterjedésében vette szemügyre <span class="pagenum"><a name= -"Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> a föladatot; csak a föladat egy -részére gondolt, mely, ha nem az egészet tekintjük, nem adhat -fölvilágosítást. De ha alapos, habár nem egészen kifejtett -gondolatból indulunk ki, melyet más valaki ránk hagyott, akkor -biztosan remélhetjük, hogy messzibbre jutunk, mint az az éleseszű -ember, kinek e világosság első szikráját köszönjük.</p> -<p>Én azért először is megkísérlettem, nem lehetne-e <span class= -"smcap">Hume</span> kifogását egyetemesíteni és csakhamar láttam, -hogy az ok meg okozat kapcsolatának fogalma távolról sem az -egyedüli, mely által az értelem dolgok kapcsolatát <i>a priori</i> -gondolja, hanem hogy a metafizika csakis ily fogalmakból áll. -Iparkodtam számukat megállapítani s miután ez kivánságom szerint t. -i. egyetlen egy elv alapján sikerült, hozzáfogtam e fogalmak -dedukciójához, melyekről most már biztosan tudtam, hogy nem a -tapasztalatból, mint <span class="smcap">Hume</span> gondolta, -hanem a tiszta észből erednek. Ez a dedukció, mely éleseszü -elődömnek lehetetlennek látszott, melyre rajta kívül soha senki még -csak nem is gondolt, habár mindenki, anélkül, hogy objektiv -érvényességük jogosultságát kutatta volna, élt e fogalmakkal, – -mondom – e dedukció volt a legnehezebb föladat, melyre valaha -valaki a metafizika érdekében vállalkozhatott; a legnagyobb baj -pedig az volt, hogy e munkában az egész metafizika, amennyi csak -belőle található, legkisebb segítségemre sem lehetett, mert hiszen -e dedukcióval kell előbb a metafizika lehetőségét bizonyítani. -Miután pedig a <span class="smcap">Hume</span>-féle problemát -nemcsak egy részleges esetben, hanem egész kiterjedésében -megoldanom sikerült: biztosan, habár még mindig csak lassan, előre -haladhattam, hogy végre a tiszta ész egész körét, mind határaira, -mind pedig tartalmára vonatkozólag, teljesen s egyetemes elvek -alapján meghatározhassam, amire a metafizikának szüksége volt, hogy -rendszerét biztos terv szerint fölépíthesse.</p> -<p>Tartok azonban tőle, hogy a <span class="smcap">Hume</span>-féle -problemának lehető legnagyobb kiterjedésében való <em class= -"gesperrt">kivitele</em> (tudniillik a Tiszta Ész Kritikája) úgy -fog járni, mint maga a <em class="gesperrt">problema</em> járt, -midőn először fölvetették. Helytelenül fogják megítélni, mert -félreértik; félre fogják érteni, mert a könyvet át fogják ugyan -lapozni, de át nem gondolni; ily fáradságot pedig azért nem akarnak -majd reá fordítani, mert a mű száraz, homályos, a megszokott -<span class="pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> -fogalmakkal ellenkezik s hozzá még hosszadalmas is. Megvallom -ugyan, hogy meglep, ha filozófusoktól hallok panaszt népszerűség, -kellemesség s kényelem hiányáról oly esetben, midőn egy dicsőített -s az emberiség számára mellözhetetlen igazság létéről van szó, -melyet csak a tudományos pontosság legszigorúbb szabályai alapján -lehet megállapítani; a népszerűség itt idővel bekövetkezik ugyan, -de kezdetben nem járhat vele. Jogosúltnak ismerem azonban el azt a -kifogást, hogy itt-ott művem homályos, ami részben onnét származik, -mert a terv terjedelmes volta megnehezíti a főpontok áttekintését; -ezen fogok is e prolegomenák által segíteni.</p> -<p>Ama mű, mely a tiszta ész tehetségét egész kiterjedésében s -határaiban tárgyalja, amellett megmarad annak az alapnak, melyre a -prolegomenák csak mint előkészítő gyakorlatok vonatkoznak; mert ama -Kritikának mint rendszeres és legkisebb részeiben teljes -tudománynak készen kell lennie, mielőtt metafizikára csak -gondolhatnánk is.</p> -<p>Régóta megszokták, hogy avúlt, kopott ismereteket azáltal -tüntetnek föl újaknak, hogy előbbi kapcsolataikból kiveszik s -önkényes szabású rendszeres ruhát aggatnak reájuk új címekkel; ama -Kritikától sem vár majd az olvasók legnagyobb része egyebet. De e -prolegomenák majd megértetik vele, hogy az merőben új tudomány, -melynek eddigelé gondolata sem jutott eszébe senkinek, melynek -puszta eszméje is ismeretlen volt, s melyhez abból, mi eddig volt, -semmi egyebet se lehetett fölhasználni, mint <span class= -"smcap">Hume</span> útbaigazító kételyeit. De <span class= -"smcap">Hume</span>nak sem volt sejtése egy efféle valóságos -tudomány lehetségéről. Ő, hogy biztosságba helyezze hajóját, a -partra (a skepticizmus partjára) húzta, a hol heverhet s -elrothadhat; míg én kalauzt adok neki, aki a hajókormányzásnak a -földgömb ismeretéből levont biztos szabályai alapján, tökéletes -tengeri mappával s kompasszal fölszerelve, biztosan vezetheti, -ahová kedve tartja.</p> -<p>Ha valaki egy új tudományhoz, mely egészen elszigetelten áll s -egyetlen a maga nemében, azzal az előitélettel közeledik, hogy már -meglévő állítólagos ismeretei segítségével megitélheti, holott -mindenek előtt ép ez ismeretek valóságában kell kételkednie; akkor -nem érhet el egyebet, mint hogy, talán a kifejezések hasonlósága -miatt, mindenben azt véli látni, mit már <span class= -"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> különben -tud, csakhogy minden elferdítettnek, értelmetlennek, zavarosnak -látszik előtte, mert nem a szerző gondolataiból indúl ki, hanem -saját, hosszú megszokás folytán természetévé vált felfogásmódjából. -A mű hosszadalmassága azonban, amennyiben magából a tudományból s -nem az előadás módjából ered, a szükségkép vele járó szárazság és -skolasztikus pontosság nagy hasznára válhatnak ugyan az ügynek, de -magának a könyvnek csakugyan ártalmára kell hogy legyenek.</p> -<p>Igaz, hogy nem mindenkinek adatott oly mélyrehatóan s egyúttal -oly vonzóan írni, mint <span class="smcap">David</span> -<span class="smcap">Hume</span>nak, vagy oly alaposan s amellett -oly elegánsan, mint <span class="smcap">Moses -Mendelssohn</span>nak; de népszerűséget, azt hiszem, én is adhattam -volna előadásomnak, ha csak tervet akartam volna csinálni s annak -végrehajtását másoknak dicsérőleg ajánlgatni, s ha nem a tudomány -érdeke, mely oly régóta foglalkoztatott, feküdt volna szívemen. -Mert különben nagy állhatatosság, sőt nem csekély önmegtagadás -kellett ahhoz, hogy a korai kedvező fogadtatás csábításával -szemben, későbbi ugyan, de tartós tetszés reményének adjak -elsőséget.</p> -<p><em class="gesperrt">Terveket csinálni</em> gyakran kényelmes, -dicsekvő szellemi foglalkozás, mellyel az ember teremtő lángész -színét adja magának, másoktól követelvén, mit maga sem tud -teljesíteni, gáncsolván, mit maga sem tudna jobban csinálni s -olyanokat ajánlgatván, miket maga sem tudna hol keresni; habár az -ész általános Kritikájának jó tervéhez is, ha az a rendes jámbor -óhajtások nyilvánításánál egyéb akar lenni, több kell, mintsem az -ember gondolná. De a tiszta ész oly elkülönített és maga magában -teljesen kapcsolatos kör, hogy egyik részéhez sem nyúlhatunk -anélkül, hogy a többieket is ne érintsük, és semmit sem -végezhetünk, ha csak előbb mindenik résznek nem állapítottuk meg -helyét, s az egyiknek a másikra való hatását. Minthogy ugyanis -semmi sincsen rajta kívül, ami körén belül ítéletünket helyre -igazíthatná: azért mindenik résznek érvényessége és használata -attól a viszonytól függ, melyben ez magának az észnek többi -részeihez van, amint egy szerves test alkatánál az egyes tagok -célja csak az egésznek teljes fogalmából származtatható le. Azért -ily Kritikáról mondhatni, hogy ha csak nem <em class= -"gesperrt">teljes</em> és a tiszta ész minden alkotó részét ki nem -<em class="gesperrt">meríti</em>, <span class="pagenum"><a name= -"Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> megbízhatatlan; e képesség -köréről vagy <em class="gesperrt">mindent</em> meg kell határoznunk -és állapítanunk, vagy pedig <em class="gesperrt">semmit</em>.</p> -<p>De habár puszta terv, amely megelőzi a tiszta ész kritikáját, -érthetetlen, megbizhatatlan és haszontalan volna, annál hasznosabb -a terv, ha a kész műre következik. Mert a terv alapján azután -áttekinthetjük az egészet, egyenkint megvizsgálhatjuk a főpontokat, -melyeken minden megfordul és ez előadást egyben-másban jobban -rendezhetjük be, mint a mű első kidolgozása alkalmával -lehetett.</p> -<p>Ime, ez ilyen <em class="gesperrt">terv</em>, mely a befejezett -műre következik és amely <em class="gesperrt">analitikai -módszer</em> szerint haladhat, holott magát a művet egészen -<em class="gesperrt">szintetikai módszer</em> szerint kellett -készítenem, hogy a tudomány minden izületében, mint egészen sajátos -ismereterő alkata, természetes kapcsolatában előtünjék. Aki e -tervet, melyet mint minden jövendő metafizikához való bevezetést -előre bocsátok, ugyancsak homályosnak találja, az fontolja meg, -hogy nem kell mindenkinek ép metafizikát tanulni, s hogy sok oly -ember van, ki alapos, sőt mélyebb tudományokban is, ha csak -közelebb állnak a szemlélethez, szépen előrehalad, míg oly -kutatásokban, melyek csupa elvont fogalmak körül forognak, nem tud -boldogulni, amely esetben legjobb lesz tehetségeit más tárgyra -fordítani. De aki arra vállalkozik, hogy metafizikát ítéljen meg, -sőt maga írjon: annak okvetetlenül eleget kell tennie az itt -fölállított követelményeknek, akár úgy, hogy elfogadja az én -megoldásomat, akár pedig, hogy alaposan megcáfolja s mást tesz -helyébe, – mellőzni nem mellőzheti. Ami pedig azt a sokat -hánytorgatott homályosságot (a kényelmesség vagy rövidlátás e -szokott köpenyét) illeti, annak is megvan a maga haszna; mert -mindazok, kik minden más tudományban óvatosan hallgatnak, azok -metafizikai kérdésekben mesterként beszélnek, bátran ítélnek, mivel -tudatlanságuk itt nem üt ugyan el nagyon mások tudományától, de -igenis az igazi kritika alapelveitől. Ezekről tehát méltán -mondhatni:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0"><i>Ignavum, fucos, pecus a -praesepibus arcent.</i><br /></span> -<p class="i7"><span class="smcap">Virg</span>.</p> -</div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>PROLEGOMENÁK.<br /> -Figyelmeztetés a metafizikai ismeretek sajátosságairól.</h2> -</div> -<h3>1. §.<br /> -A metafizika forrásairól.</h3> -<p>Ha valamely ismeretet <em class="gesperrt">tudományként</em> -akarunk előadni, előbb pontosan meg kell állapítani tudnunk, ami -mástól megkülönbözteti, ami tehát <em class="gesperrt">sajátos</em> -benne, máskülönben a tudományok határai összezavarodnak s egyiket -sem tárgyalhatjuk alaposan, amint mivolta megkívánja.</p> -<p>Akár a tudomány <em class="gesperrt">tárgyának</em>, akár a -<em class="gesperrt">megismerés forrásainak</em> vagy a <em class= -"gesperrt">megismerés módjának</em> különbségéből, akár ezek -egynehányából vagy valamennyiből együttvéve ered e sajátosság, de -csak ezen alapúlhat a lehető tudomány s körének eszméje.</p> -<p>Ami először valamely metafizikai ismeret <em class= -"gesperrt">forrásait</em> illeti, már fogalmukban rejlik, hogy e -források nem lehetnek tapasztalatiak. Elvei tehát (s ezekhez -nemcsak alaptételei, hanem alapfogalmai is tartoznak) nem -meríthetők a tapasztalatból; mert nem fizikai, hanem metafizikai, -azaz a tapasztalat körén túl levő ismeret akar lenni. Tehát nem -alapúlhat sem külső tapasztalaton, mely forrása a tulajdonképeni -fizikának, sem belsőn, mely alapja a tapasztalati lélektannak. -Tehát <i>a priori</i>, vagyis tiszta értelemből és tiszta észből -való ismeret.</p> -<p>De ezzel még nem különböznék a tiszta mathematikától; azért -tiszta <em class="gesperrt">filozófiai ismeretnek</em> kell -nevezni. Ami e kifejezés jelentését illeti, hivatkozom a Tiszta Ész -Kritikájára 712. l. stb., ahol az ész használata e két fajának -különbségét világosan s kielégítően előadtam. Ennyit a metafizikai -megismerés forrásairól. <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span></p> -<h3>2. §.<br /> -Az ismeretnek ama fajáról, mely egyedül metafizikainak -nevezhető.</h3> -<h4><i>a)</i><br /> -A szintetikai s analitikai ítéletek különbségéről általában.</h4> -<p>Metafizikai ismeretnek csupa <i>a priori</i> itéletekből kell -állnia; ezt forrásainak sajátos mivolta követeli. De bármily -forrásból származnak is ítéletek, vagy bármilyenek is logikai -formájukat illetőleg: különbözhetnek egymástól tartalomban, -aszerint mint vagy pusztán <em class="gesperrt">magyarázók</em>, -midőn az ismeret tartalmát semmivel se növelik, vagy pedig -<em class="gesperrt">bővítők</em>, midőn az ismeret tartalmát -növelik; az előbbiek <em class="gesperrt">analitikai</em>, az -utóbbiak <em class="gesperrt">szintetikai</em> ítéleteknek -nevezhetők.</p> -<p>Az analitikai ítélet állítmánya nem mond egyebet, mint a mi az -alany fogalmában valósággal, habár nem oly világosan és tudatosan, -gondoltatott. Ha azt mondom: minden test kiterjedt, ezzel semmivel -sem bővítettem fogalmamat a testről, csak fölbontottam; mert a -kiterjedést már az ítélet előtt, habár nem külön kifejezve, a test -fogalmában valóban gondoltam, az ítélet tehát analitikai. Ellenben -ez a mondat: némely test nehéz, olyasmit foglal az állítmányba, -amit a test általános fogalmában tényleg nem gondoltam, tehát ez az -ítélet, növelvén fogalmamat, bővíti ismeretemet, s azért -szintetikai ítélet a neve.</p> -<h4><i>b)</i><br /> -Valamennyi analitikai ítélet közös alapelve az ellenmondás -tétele.</h4> -<p>Az analitikai ítéletek mind egészen az ellenmondás tételén -alapúlnak s mivoltuknál fogva <i>a priori</i> ismeretek, akár -empirikusak ama fogalmak, melyek anyagúl szolgálnak nekik, akár -nem. Minthogy ugyanis valamely állító analitikai ítélet állítmányát -már az alany fogalmában gondoljuk, azért ellenmondás nélkűl nem -tagadható róla; hasonlóképen analitikai, de tagadó ítéletben az -állítmány ellentétét okvetetlenül tagadnom kell, ugyancsak az -ellenmondás tételénél fogva. Példák ezekre e mondatok: Minden test -kiterjedt, és: egy test sem kiterjedés nélkül való (egyszerű). -<span class="pagenum"><a name="Page_14" id= -"Page_14">-14-</a></span></p> -<p>Ugyanezért minden analitikai tétel, ha fogalmai empirikusak is, -<i>a priori</i> ítélet, példáúl az arany sárga fém; mert ennek -megtudására az aranyról való fogalmamon kívül, mely magában -foglalja azt, hogy e test sárga fém, további tapasztalatra nem -szorulok, mert ép ezekből áll fogalmam, melyet csak föl kellett -bontanom, anélkül, hogy rajta kívül egyebet keressek.</p> -<h4><i>c)</i><br /> -Szintetikai ítéletek egyéb elvre szorúlnak, mint az ellenmondás -tételére.</h4> -<p>Vannak szintetikai <i>a posteriori</i> ítéletek, melyeknek -eredete empirikus; de vannak olyanok is, melyek <i>a priori</i> -bizonyosak s tiszta értelemből meg észből erednek. De mindkettő -megegyezik abban, hogy pusztán az analizis alaptétele, tudniillik -az ellenmondás tétele alapján nem származhatnak; még egészen más -alaptételre szorúlnak, ámbár bármely alaptételből is, de minden -esetre <em class="gesperrt">az ellenmondás tétele szerint</em> -származtatandók le, mert ezzel a tétellel, habár nem minden belőle -származtatható le, ellenkezni nem ellenkezhetik semmi. Előbb -osztályozni akarom a szintetikai ítéleteket.</p> -<p><em class="gesperrt">1. Tapasztalati ítéletek</em> mindig -szintetikaiak. Mert képtelenség volna analitikai ítéletet -tapasztalatra alapítani, hiszen ily ítélet alkotásánál nem is -szabad a fogalom körét elhagynom, tehát nem szorúltam a tapasztalat -bizonyságára. Hogy valamely test kiterjedt, <i>a priori</i> -bizonyos, nem pedig tapasztalati ítélet. Mert mielőtt a -tapasztalathoz fordulok, megvannak az itéletemhez szükséges -föltételek a fogalomban, melyből az állítmányt az ellenmondás -tétele alapján csak ki kell vonnom, miáltal egyszersmind ítéletem -<em class="gesperrt">szükségességének</em> tudatára juthatok, -melyre a tapasztalás nem is taníthatna.</p> -<p><em class="gesperrt">2. Mathematikai ítéletek</em> mind -szintetikaiak. Ez a tétel az emberi ész taglalóinak úgy látszik -teljesen elkerülte figyelmüket, sőt homlokegyenest ellenkezik is -föltevéseikkel, habár tagadhatatlanúl igaz, s a következőkben nagy -fontosságú. Mert midőn látták, hogy a mathematikusok -következtetései mind az ellenmondás tételének fonalán haladnak -(amit minden apodiktikus bizonyosság mivolta követel), elhitették -magukkal, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span> az alaptételek is mind az ellenmondás -tételéből ismerhetők meg, amiben nagyon tévedtek; mert szintetikai -ítélet az ellenmondás tételéből átlátható ugyan, de csak ha más -szintetikai tétel megelőzi, melyből leszármaztatható; nem pedig -magában.</p> -<p>Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy tulajdonképi mathematikai -tételek mindig <i>a priori</i> ítéletek, nem pedig empirikusak, -mert szükségességet foglalnak magukban, mely tapasztalatból nem -eredhet. De ha ezt nem fogadnák el, akkor tételemet a <em class= -"gesperrt">tiszta mathematikára</em> szorítom, melynek már -fogalmával vele jár, hogy nem empirikus, hanem tiszta <i>a -priori</i> ismeretet zár magában.</p> -<p>Kezdetben ugyan azt gondolhatná az ember, hogy e tétel 7 + 5 = -12 pusztán analitikai tétel, mely hét meg öt összegének fogalmából -az ellenmondás tétele alapján következik. De ha közelebbről -tekintjük, azt találjuk, hogy 7 meg 5 összegének fogalma nem foglal -egyebet magában, mint a két számnak egy számba való -összefoglalását, amiből még nem tudom meg, melyik az a szám, mely a -kettőt egybefoglalja. Tizenkettőnek a fogalmát meg épenséggel nem -gondoltam azzal, hogy pusztán a hét meg ötnek egybefoglalását -gondolom; s ha ily lehetséges összegről való fogalmamat még annyit -taglalgatom is, a tizenkettőt nem találom meg benne. E fogalmak -körét át kell lépnem, segítségül véve a szemléletet, mely a kettő -egyikének megfelel, teszem az öt ujjamat vagy (mint <span class= -"smcap">Segner</span> aritmetikájában) öt pontot s így egymás után -a szemléletben adott ötnek az egységeit a hétnek fogalmához -hozzáadnom. E tétellel tehát 7 + 5 = 12 valóban bővítem fogalmamat -s az előbbi fogalomhoz újat teszek hozzá, mely amabban épen nem -foglaltatott; az aritmetikai tétel tehát mindig szintetikai, amiről -még inkább meggyőződünk, ha nagyobb számokat veszünk; ilyenkor -világosan átlátjuk, hogy bármikép forgassuk is fogalmunkat, ha a -szemléletet nem hívjuk segítségül, fogalmaink puszta -taglalgatásával az összeget nem találhatjuk meg soha.</p> -<p>Ép oly kevéssé analitikai a tiszta geometriának valamely tétele. -Szintetikai tétel, hogy két pont közt az egyenes vonal a -legrövidebb. Fogalmam az egyenesről ugyanis nem foglal magában -mennyiséget, csak minőséget. A legrövidebbnek a fogalma tehát -tisztán hozzájárúlt és semmiféle taglalgatás által <span class= -"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> nem -vonható ki az egyenes vonal fogalmából. A szemléletet kell itt -segítségűl hívnom, csak ennek alapján lehetséges a szintezis.</p> -<p>Néhány más tétel, melyet a geometerek fölvesznek, valóban -analitikai ugyan s az ellenmondás tételén alapúl; de ezek csak mint -azonos tételek a módszer láncolatáúl szolgálnak, nem pedig -alapelvek; ilyen példáúl <i>a = a</i>, az egész maga magával -egyenlő vagy <i>(a + b)</i> > <i>a</i>, azaz az egész nagyobb -valamely részénél. S még ezek is, habár puszta fogalmak alapján -érvényesek, a mathematikában csak mert a szemléletben -föltüntethetők, nyernek bebocsátást. Rendesen csak a kifejezés -kétértelműsége hiteti el velünk, hogy ily apodiktikus ítéletek -állítmánya már benfoglaltatik fogalmunkban, az ítélet tehát -analitikai. <em class="gesperrt">Tartozunk</em> ugyanis egy adott -fogalomhoz egy bizonyos állítmányt hozzá gondolni s e szükségesség -már vele jár a fogalommal. De nem az a kérdés, hogy mit <em class= -"gesperrt">tartozunk hozzágondolni</em> valamely adott fogalomhoz, -hanem hogy <em class="gesperrt">valósággal</em> habár homályosan -mit <em class="gesperrt">gondolunk benne</em> e ekkor kitünik, hogy -az állítmány ama fogalmakhoz szükségkép ugyan, de nem -közvetetlenül, hanem csak valamely szemlélet segítségével -járúl.</p> -<h3>3. §.<br /> -Jegyzet az ítéleteknek analitikaiakra és szintetikaiakra való -általános beosztásához.</h3> -<p>Ez a beosztás az emberi értelem kritikája szempontjából -mellőzhetetlen s azért megérdemli, hogy benne <em class= -"gesperrt">klasszikus</em> legyen; nem igen tudom, hogy más -egyebütt nagyobb haszonnal járna. S ebben találom meg okát annak, -hogy dogmatikai filozófusok, kik metafizikai ítéletek forrását -mindig csak magában a metafizikában, nem pedig rajta kívül a tiszta -ész törvényeiben keresték, ezt a beosztást, mely magától látszik -kinálkozni, mellőzték, és mint a híres <span class= -"smcap">Wolf</span> vagy a nyomdokait követő éleselmű <span class= -"smcap">Baumgarten</span>, az elegendő ok tétele bizonyítását, mely -nyilván szintetikai, az ellenmondás tételében kereshették. Ellenben -már <span class="smcap">Locke</span> művében az emberi értelemről -találom e beosztás sejtését. Mert a negyedik könyv harmadik -főrészének 9. §-ában és tov., miután már előbb a képzeteknek -ítéletekben való különböző kapcsolatáról s e kapcsolat forrásairól -beszélt, melyek <span class="pagenum"><a name="Page_17" id= -"Page_17">-17-</a></span> egyikét az azonosságban vagy -ellenmondásban keresi (analitikai ítéletek), másikát azonban a -képzeteknek egy alanyban való létében (szintetikai ítéletek), -kimondja a 10. §-ban, hogy ismeretünk <i>(a priori)</i> ez -utóbbiakról igen szűk, s jóformán semmi. De amit az ismeretnek e -fajáról mond, oly kevéssé határozott s szabályokra fejtett, hogy -nem csudálhatni, ha senki, még <span class="smcap">Hume</span> sem -talált benne alkalmat ily fajta tételekről elmélkedni. Mert efféle -általános s mégis határozott elveket nem igen tanulhatunk másoktól, -kik előtt csak homályosan lebegtek. Előbb saját gondolkodásunkkal -kellett rájuk akadnunk, csak azután találjuk meg őket másutt is, -ahol először bizonyára nem leltük volna, mert maguk a szerzők sem -tudták, hogy megjegyzéseiknek ily eszme szolgált alapúl. Akik maguk -soha nem gondolkodnak, mégis vannak oly éleselműek, hogy mindent, -amit megmutatnak nekik, kifürkésznek abban, amit már azelőtt -mondtak, ahol pedig azelőtt ugyancsak nem látta meg senki.</p> -<div class="chapter"> -<h2>A PROLEGOMENÁK<br /> -<span class="smaller">általános kérdése:</span><br /> -Lehetséges-e egyáltalán metafizika?</h2> -</div> -<h3>4. §.</h3> -<p>Ha oly metafizika, mely mint tudomány megállhatna, valósággal -megvolna; ha mondhatnók: itt a metafizika, tanuljátok és ő -ellenállhatatlanúl s változhatatlanúl meg fog titeket győzni a maga -igazságáról: akkor ama kérdés felesleges volna, s csak az a kérdés -maradna fönn, mely inkább éleselműségünk próbájára, mint maga a -dolog lételének bizonyítására vonatkoznék, tudniillik, <em class= -"gesperrt">hogyan lehetséges</em> s mi úton-módon jut el az ész -hozzá. De az emberi észnek ez esetben nincs oly jó dolga. Nem -utalhatni egy könyvre sem, mint teszem utalunk <span class= -"smcap">Euklidesre</span>, mondván: ez itt a metafizika, itt -találjátok e tudomány főcélját, egy legfőbb lény s a jövő élet -ismeretét, a tiszta ész elveiből bizonyítva. Mert sok tételre -utalhatunk ugyan, melyek apodiktikailag bizonyosak s melyeket soha -meg nem támadtak; de ezek mind analitikaiak s inkább a metafizika -anyagára, <span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span> építő szereire tartoznak, mint ismeretünk -bővítésére, amit tulajdonképen a metafizikában keresünk. (2. §. -<i>lit. c.</i>) De mégha szintetikai tételekre (például az elegendő -ok tételére) utaltok is, melyeket soha tiszta észből, tehát – a -mint pedig kötelességtek lett volna – <i>a priori</i> nem -bizonyítottatok, melyeket azonban mindenki szívesen elismer; mégis, -ha e tételeket főcélotokra akarjátok fölhasználni, oly -megengedhetetlen s bizonytalan állításokra vetemedtek, hogy minden -időben az egyik metafizika ellenmondott a másiknak vagy magukban az -állításokban, vagy pedig ez állítások bizonyításában s ezzel tartós -tetszésre való jogát maga rombolta le. Sőt bizonyára ily tudomány -megalkotásának kísérlete volt első oka az oly korán támadt -skepticismusnak; a gondolkozásnak ebben a módjában pedig az ész oly -erőszakot követ el maga magán, hogy az nem keletkezhetett volna, ha -az ész nem esik vala teljesen kétségbe azon, hogy legfontosabb -céljait el nem érheti. Mert rég mielőtt a természetet kezdték -rendszeresen kutatni, kutatták az elszigetelt észt, melyet a -közönséges tapasztalat némileg kiművelt; mert hiszen az ész mindig -rendelkezésünkre van, holott a természet törvényeit fáradságosan ki -kell kutatni; s így a metafizika mindig habként a felszínen úszott, -de úgy, hogy amint az, amelyet lemerítettek, szétfoszlott, azonnal -új hab mutatkozott a felszínen, melyet némelyek buzgón gyűjtöttek, -míg mások, ahelyett, hogy e tünemény okát a mélységben keresték -volna, nagyra voltak azzal, hogy amazok hiú fáradságát -nevették.</p> -<p>A tiszta <em class="gesperrt">mathematikai</em> ismeret -lényeges, s minden más <i>a priori</i> ismerettől megkülönböztető -jele az, hogy épenséggel nem <em class="gesperrt">fogalmakból</em>, -hanem mindig csak a fogalmak szerkesztése útján (Tiszta Ész Kr. -713. l.) jő létre. Minthogy tehát tételeiben a fogalmon túl a -fogalomnak megfelelő szemlélet tartalmához kell haladnia, azért -tételei nem származhatnak s ne is származzanak fogalmak taglalása -útján, azaz analitikailag, tehát valamennyien szintetikaiak.</p> -<p>De nem tehetem, hogy ne figyelmeztessek ama kárra, melyet e -könnyű és jelentéktelennek látszó megfigyelésnek mellőzése a -filozófiára hozott. <span class="smcap">Hume</span>, midőn azt a -filozófushoz méltó hivatást érezte magában, hogy átvizsgálja a -tiszta <i>a priori</i> ismeret egész területét, melyen az emberi -értelem oly nagy <span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span> birtokra tart számot, meggondolatlanúl -egy egész, még pedig a legfontosabb tartományt, tudniillik a tiszta -mathematikát, elvágott belőle, abban a hitben, hogy mivolta, s hogy -úgy mondjam, alkotmánya egészen más alapelveken, tudniillik csakis -az ellenmondás tételén alapszik; s habár a tételeket nem osztotta -be oly határozottan s általánosan és így megnevezve mint én itt -tettem, mégis jóformán azt mondotta: a tiszta mathematika csak -<em class="gesperrt">analitikai</em>, a metafizika ellenben -szintetikai <i>a priori</i> ítéleteket foglal magában. Ebben meg -nagyon tévedt s e tévedése döntőleg káros hatással volt egész -felfogására. Ha e tévedés nem esik meg rajta, akkor kutatását -szintetikai ítéleteink eredetéről messze az okság metafizikai -fogalmán túl, az <i>a priori</i> mathematika lehetőségére is -kiterjeszti vala, mert ezt is szintetikainak kellett volna -elismernie. De akkor metafizikai tételeit épenséggel nem a puszta -tapasztalatra alapíthatta volna, mert különben a tiszta mathematika -sarktételeit is a tapasztalatnak vetette volna alá, és sokkal -józanabb elméjű volt, hogy sem ezt tehette volna. A jó társaság, -melybe a metafizika ilyetén módon került volna, megvédte volna -lealázó bántalmak veszélyétől; mert a csapások, melyeket neki -szántak, szükségkép amazt is érték volna, amit <span class= -"smcap">Hume</span> nem akart, nem is akarhatott; és akkor ez -éleselmű ember oly elmélkedésekre tért volna, melyeknek a mieinkhez -hasonlítaniok kellelt volna, de amelyek az ő utánozhatatlan szép -előadásában végtelen sokat nyertek volna.</p> -<p><em class="gesperrt">Voltaképi metafizikai</em> ítéletek mind -szintetikaiak. <em class="gesperrt">Metafizikához tartozó</em> -ítéleteket meg kell különböztetni a voltaképi <em class= -"gesperrt">metafizikai</em> ítéletektől. Amazok közt sok analitikai -van, de ezek csak eszközül szolgálnak a metafizikai ítéletekhez, -amelyek a tudomány célját teszik s amelyek mindig szintetikaiak. -Mert ha fogalmak, mint példáúl a szubstanciáé, tartoznak a -metafizikához, akkor az e fogalmak puszta taglalásából származó -ítéletek, mint pl. szubstancia az, ami csak mint szubjektum létezik -sat., szükségkép szintén a metafizikához tartoznak, s több efféle -analitikai ítélet segítségével a fogalmak meghatározását meg -akarjuk közelíteni. De minthogy valamely tiszta értelmi fogalomnak -(minőket a metafizika magában foglal) az analizise nem más úton -történik, mint bármely más empirikus <span class="pagenum"><a name= -"Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> fogalomé, mely nem tartozik -a metafizikához, (példáúl a levegő rugékony folyadék, melynek -rugékonyságá ta hidegség semmiféle eddig ismert foka nem szünteti -meg): azért a fogalom sajátosan metafizikai ugyan, de az az ítélet -nem az; mert ez a tudomány neki sajátos módon alkotja meg <i>a -priori</i> ismereteit, ezt tehát attól, ami vele más értelmi -ismeretekkel közös, meg kell különböztetni; így pl. az a tétel: -minden ami a dolgokban szubstancia, állandó, szintetikai és sajátos -metafizikai tétel.</p> -<p>Ha az <i>a priori</i> fogalmakat, melyek a metafizika anyagát s -építő szereit alkotják, előbb bizonyos elvek szerint -összegyűjtöttük, akkor e fogalmak taglalása nagy értékű; ezt külön -részként (mintegy <i>philosophia definitiva</i>-ként), mely puszta -analitikai, a metafizikához tartozó tételeket foglal magába, a -szintetikai ítéletektől, melyek magát a metafizikát alkotják, -elkülönítve is elő lehet adni. Mert valóban e taglalásoknak sehol -egyebütt nincs számbavehető hasznuk, mint a metafizikában, t. i. -tekintettel a szintetikai tételekre, melyeket azokból az előbb -széttagolt fogalmakból meg kell alkotni.</p> -<p>E szakasz végszava tehát, hogy a metafizikának voltakép -szintetikai <i>a priori</i> tételekkel van dolga, és csak is ezek -teszik célját; ehhez szüksége van ugyan fogalmainak némely -taglalására, tehát analitikai ítéletekre, de akkor eljárása nem -különbözik más ismeretfajétól, amidőn fogalmainkat taglalás után -csak világossá akarjuk tenni. De a metafizika igazi tartalmát az -<i>a priori</i> megismerés <em class="gesperrt">megalkotása</em> -teszi, mind szemléletek, mind fogalmak útján, végül pedig a -filozofiai ismeret szintetikai <i>a priori</i> tételeinek -megalkotása.</p> -<p>Megunván tehát a dogmatizmust, mely semmire sem tanít bennünket; -meg a skepticizmust, mely még csak nem is igér semmit, a -megengedett nem-tudás nyugalmát sem; ösztönözve az ismeret -fontosságától, melyre szükségünk van; s hosszú tapasztalás folytán -gyanúval eltelve minden ismeret iránt, melynek birtokában hisszük -magunkat vagy amely a tiszta ész címe alatt kinálkozik: csak egy -kritikai kérdésünk marad hátra – s a reá adandó felelettől függ -jövő magunktartása: <em class="gesperrt">lehetséges-e egyáltalán a -metafizika?</em> De e kérdésre nem valamely valóságos metafizika -bizonyos állításai ellen intézett skeptikus kifogásokkal, (mert -most még nem ismerünk el egyet sem), hanem <span class= -"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> egy ily -tudománynak még csak <em class="gesperrt">problematikus</em> -fogalmából kell feleletet adni.</p> -<p><em class="gesperrt">A Tiszta Ész Kritikájában</em> e kérdésre -vonatkozólag szintetikailag jártam el, t. i. úgy, hogy magát a -tiszta észt vizsgáltam s magában e forrásban iparkodtam mind alkotó -elemeit, mind tiszta használatának törvényeit elvek szerint -megállapítani. Ez nehéz munka és oly olvasót kíván meg, ki el van -szánva lassan-lassan belegondolni magát oly rendszerbe, mely semmi -egyebet nem vesz alapúl, mint magát az észt, amely tehát, anélkül -hogy valamely tényre támaszkodnék, az ismeretet őseredeti csiráiból -iparkodik kifejteni. <i>Prolegomenák</i>-nak ellenben -előgyakorlatoknak kell lenniök; inkább csak utalniok kell arra, mit -kelljen csinálni, hogy valamely tudományt eshetőleg megvalósítsunk, -mint magát a tudományt előadni. Tehát támaszkodniok kell valamire, -amit már biztosnak tudunk, ahonnét bizalommal megindulhatunk s -előre nyomulhatunk a forrásokhoz, melyeket még nem ismerünk, s -melyeknek fölfedezése nem csak biztosan megmagyarázza, amit -tudtunk, hanem sok oly ismeret körét is föltárja, mely mind -ugyanazon forrásokból ered. A Prolegomenák módszeres eljárása -tehát, főleg ama prolegomenáké, melyek egy jövő metafizikára -akarnak előkészíteni, <i>analitikai</i> lesz.</p> -<p>Szerencsés eset azonban, hogy bár nem tehetjük föl, hogy a -metafizika mint tudomány <em class="gesperrt">valósággal van</em>, -mégis bizalommal mondhatjuk, hogy bizonyos tiszta szintetikai <i>a -priori</i> ismeretek valódiak s adva vannak, t. i. a <em class= -"gesperrt">tiszta mathematika</em> és <em class="gesperrt">tiszta -természettudomány</em>; mert mindkettő oly tételeket foglal -magában, melyek részint tiszta észből apodiktikusan bizonyosak, -részint pedig mint amelyekben minden tapasztalat megegyezik s -melyek mégis a tapasztalattól függetlenek, általánosan el vannak -ismerve. Tehát legalább nehány <em class="gesperrt">meg nem -vitatott</em> szintetikai a priori ismeretünk van, s nem kell -kérdeznünk, lehetséges-e (mert hiszen valósággal megvan), hanem -csak <em class="gesperrt">mikép lehetséges</em>, hogy az adottak -lehetségének alapelvéből mind a többieknek is lehetséget -leszármaztathassuk. <span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>A PROLEGOMENÁK<br /> -<span class="smaller">általános kérdése:</span><br /> -Mikép lehetséges tiszta észből való ismeret?</h2> -</div> -<h3>5. §.</h3> -<p>Fent láttuk az analitikai és szintetikai ítéletek közti hatalmas -különbséget. Analitikai ítéletek lehetségét könnyen megérthettük, -mert csakis az ellenmondás tételén alapszik. <i>A posteriori</i> -szintetikai ítéletek lehetsége, t. i. azoké, melyeket a -tapasztalatból merítünk, ugyancsak nem szorúl külön magyarázatra; -mert a tapasztalat maga nem egyéb, mint észrevételek folytonos -összetétele (synthesis). Tehát csak <i>a priori</i> szintetikai -ítéletek lehetségét kell keresnünk vagy kutatnunk, mert ezek -lehetsége szükségkép egyéb elveken alapszik, mint az ellenmondás -tételén.</p> -<p>De itt nem kell előbb ily tételek <em class= -"gesperrt">lehetségét</em> kutatnunk, azaz kérdeznünk, vajjon -lehetségesek-e? Mert elég ily tételünk van, még pedig kétségtelen -bizonyossággal adva, s minthogy itt analitikai módszer szerint -járunk el, ennélfogva abból indulunk ki, hogy efféle szintetikai, -de tiszta észismeret valódi; de azután mégis <em class= -"gesperrt">kutatnunk</em> kell e lehetség okát s kérdeznünk, -<em class="gesperrt">mikép</em> lehetséges ez ismeret avégből, hogy -lehetsége alapelveiből használatának föltételeit, ennek körét s -határait megállapíthassuk. A voltaképi, iskolaszerű szabatossággal -kifejezett kérdés tehát, melytől minden függ, ez:</p> -<p><em class="gesperrt">Mikép lehetségesek szintetikai</em> <i>a -priori</i> <em class="gesperrt">tételek</em>?</p> -<p>Fentebb, népszerűség kedvéért, kissé máskép fejeztem ki a -kérdést, t. i. mikép lehetséges tiszta észből való ismeret; bátran -tehettem, mert minthogy itt pusztán a metafizika és forrásai -forognak kérdésben, az előbbiek után reméllem, mindenki emlékezni -fog rá, hogy ha tiszta észből való ismeretről beszélünk, soha az -analitikairól, hanem csakis metafizikairól van szó.<a name= -"FNanchor_8" id="FNanchor_8"></a><a href="#Footnote_8" class= -"fnanchor">8)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span></p> -<p>E kérdés megoldásától függ a metafizika egész léte: élete vagy -halála. Ha valaki még oly tetszetősen adja benne elő állításait; ha -következtetést következtetésre zsúfolva halmoz: míg előbb ama -kérdésre nem tudott kielégítően felelni, jogomban áll mondani: mind -hiába való haszontalan bölcselkedés s hamis bölcsesség. Tiszta ész -alapján beszélsz, s nem csak adott fogalmakat taglalván, hanem új -kapcsolatokat alkotván, melyek nem az ellenmondás tételén -alapszanak s melyeket mégis minden tapasztalattól teljesen -függetleneknek vélsz átláthatni, számot tartasz arra, hogy <i>a -priori</i> ismereteket mintegy teremtesz; hogyan jutottál ehhez, -hogyan fogod e követelőzéseidet igazolni? Az általános emberi ész -megegyezésére nem szabad hivatkoznod; mert e tanú tekintélye csak -közönséges mende-mondán alapszik.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0"><i>Quodcunque ostendis mihi -sic, incredulus odi.</i><br /></span> -<p class="i7"><span class="smcap">Horatius</span>.</p> -</div> -</div> -<p>De a mily mellőzhetetlen a felelet erre a kérdésre, oly nehéz is -egyszersmind; s habár a főok, hogy miért nem iparkodtak már régen -megfelelni rá, abban van, hogy még csak eszébe sem jutott senkinek, -hogy ilyesfélét kérdezni lehessen; mégis egy második ok az, hogy ez -egy kérdés kielégítő megoldása sokkal tartósabb, mélyebb s -fárasztóbb gondolkodást követel, mint valaha a legterjedelmesebb -metafizikai munka, mely első megjelenése alkalmával -halhatatlanságot igért szerzőjének. Minden józan olvasó, ha e -föladat követelményeit gondosan <span class="pagenum"><a name= -"Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> megfontolja, nehézségétől -megrettenve, eleinte megoldhatatlannak kell hogy gondolja, s ha ily -tiszta szintetikai <i>a priori</i> ismeretek tényleg nem -léteznének, tisztán lehetetlennek vélje, ami <span class= -"smcap">David</span> <span class="smcap">Hume</span>-on tényleg -megesett, habár ő a kérdést távolról sem állította maga elé oly -általánosságban, mint mi állítottuk s kellett is állítanunk, ha azt -akarjuk, hogy a felelet az egész metafizikára döntő legyen. Mert -mikép lehetséges – mondá amaz éleselmű ember – hogy ha valamely -fogalom adva van, én e fogalom körét átléphessem és vele egy más -fogalmat összekapcsolhassak, mely amabban épen nem foglaltatik, még -pedig olykép, mintha emez <em class="gesperrt">szükségkép</em> -tartoznék amahhoz? Csak tapasztalat szolgáltathat nekünk ily -kapcsolatokat (ezt következteté ő abból a nehézségből, melyet -lehetetlenségnek tartott) s ama vélt szükségesség, vagy, ami egyre -megy, az annak tartott <i>a priori</i> ismeret nem egyéb, mint hogy -megszoktunk valamit igaznak tartani s azért a szubjektiv -szükségességet objektivnek vélni.</p> -<p>Ha az olvasó panaszkodik, hogy e feladat megoldásával sok bajt -és fáradságot szerzek neki, próbálja meg s oldja meg maga könnyebb -módon. Talán akkor majd lekötelezve érzi magát annak, ki ily mély -kutatás munkáját ő helyette magára vállalta s inkább még némikép -csodálkozik azon a könnyűségen, mely a dolog mivoltához képest a -megoldásnak adatott; éveken át tartó fáradságba is került, míg a -feladatot egész általánosságban, abban az értelemben, melyben a -mathematikusok élnek e szóval, t. i. minden esetre kiterjeszkedve, -meg lehetett oldani s végre analitikai alakban is, mint itt -történt, előadni.</p> -<p>Mind a metafizikusok tehát ünnepélyesen föl vannak függesztve -munkájuktól, míg erre a kérdésre:</p> -<p class="center"><em class="gesperrt">Mikép lehetségesek -szintetikai</em> <i>a priori</i> <em class= -"gesperrt">ismeretek?</em></p> -<p class="i0">kielégítően meg nem feleltek. Mert csak ez a felelet -adja meg nekik azt a kreditivát, melyet föl kell mutatniok, ha a -tiszta ész nevében valamit közölni akarnak velünk; ha ezzel nem -rendelkeznek, el kell készülve lenniök rá, hogy a józan emberek, -kiket már annyiszor megcsaltak, közleményük minden további -vizsgálata nélkül el fogják utasítani őket. <span class= -"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span></p> -<p>De ha nem mint <em class="gesperrt">tudományt</em>, hanem mint -üdvös és az általános emberi értelemhez alkalmazkodó rábeszélések -<em class="gesperrt">mesterségét</em> akarják dolgukat folytatni, -ez iparukban senki méltányosan meg nem akaszthatja őket. Észszerű -hit szerény nyelvével fognak azután élni; be fogják vallani, hogy -arról, ami minden lehetséges tapasztalat határain túl van, nem hogy -<em class="gesperrt">tudnának</em> valamit, de még <em class= -"gesperrt">sejtelmük</em> sem lehet, s hogy (nem spekulativ -használatra, mert erről le kell mondaniok, hanem pusztán gyakorlati -célból) csak <em class="gesperrt">feltesznek</em> valamit, ami az -értelem és akarat vezetéséhez az életben lehetséges, sőt -mellőzhetetlen. Csak így viselhetik majd hasznos és bölcs emberek -nevét, még pedig annál nagyobb mértékben, mennél inkább lemondanak -a metafizikusokéról, mert ezek spekulativ filozofusok akarnak -lenni; s minthogy ha <i>a priori</i> ítéletekről van szó, nem -érhetjük be üres valószínűségekkel (mert amit állítólag <i>a -priori</i> ismerünk meg, azt ép ezzel szükségesnek hirdetjük), -azért nem engedhetjük meg nekik, hogy sejtésekkel játszadozzanak; -állításuknak tudománynak kell lennie, különben egyáltalán -semmi.</p> -<p>Mondhatni, hogy az egész transscendentalis filozófia, mely a -metafizikát szükségkép megelőzi, ma nem egyéb, mint csakis az itt -föladott kérdésnek rendszeres és kimerítő, teljes megoldása, hogy -tehát eleddig transscendentalis filozófia nincsen. Mert ami ennek -nevét viseli, tulajdonkép a metafizikának egy része; de ama -tudománynak előbb ez utóbbinak a lehetségét kell megállapítania, -tehát meg kell előznie minden metafizikát. Nem is szabad tehát -csodálkoznunk rajta, hogy egy egész tudomány, még pedig más -tudományoktól vett segítség nélkül, tehát egészen új tudomány -szükséges ahhoz, hogy csak egyetlen egy kérdésre kielégítően -feleljünk; ha e megoldás bajjal, fáradsággal, sőt némi -homályossággal jár is.</p> -<p>Midőn most e megoldáshoz fogunk, még pedig analitikai módszer -alapján, föltételezvén, hogy ily tiszta észből való ismeretek -valósággal vannak, az elméleti ismeretnek (mint amelyről itt -egyedül szó van) csak két <em class="gesperrt">tudományára</em> -hivatkozhatunk, t. i. a tiszta <em class= -"gesperrt">mathematikára</em> s tiszta <em class= -"gesperrt">természettudományra</em>, mert csak ezek tüntethetik föl -a tárgyakat szemléletben, tehát ha bennük netalán <i>a priori</i> -ismeretekre akadnánk, ezek igazságát vagy a tárggyal való -megegyezésüket <i>in concreto</i>, <span class="pagenum"><a name= -"Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> azaz <em class= -"gesperrt">valóságukat</em> mutathatnók meg; amiből aztán -lehetségük alapjához analitikai úton haladhatnánk. Ez nagyon -megkönnyíti a munkát, melyben az általános elmélkedések nem csak -alkalmaztatnak tényekre, hanem sőt belőlük indulnak, míg a -szintetikai eljárásban egészen <i>in abstracto</i>, fogalmakból -kellene őket leszármaztatnunk.</p> -<p>De hogy e valódi s egyszersmind alappal biró tiszta <i>a -priori</i> ismeretekből ahhoz, amit keresünk, t. i. a metafizikához -mint tudományhoz fölemelkedhessünk, bele kell foglalnunk -főkérdésünkbe azt, ami bennünk e metafizikát megindítja, ami mint -természetesen adott, de igazságát illetőleg nem gyanútlan <i>a -priori</i> ismeret neki alapúl szolgál, és amelynek ez ismeretek -lehetőségét kritikailag nem vizsgáló földolgozását már rendesen -metafizikának neveznek: egy szóval az e tudományhoz való természeti -hajlandóságunkat; e szerint a transscendentális főkérdésre, négy -más kérdésre osztva kell sorban feleletet adnunk.</p> -<p>1. Mikép lehetséges tiszta mathematika?</p> -<p>2. Mikép lehetséges tiszta természettudomány?</p> -<p>3. Mikép lehetséges metafizika egyáltalán?</p> -<p>4. Mikép lehetséges metafizika mint tudomány?</p> -<p>Látni való, hogy habár e föladatok megoldása főkép a Kritika -lényeges tartalmát fogja föltüntetni, mégis van benne sajátos is, -ami magában is figyelemre méltó, t. i. adott tudományokhoz a -forrásokat magában az észben keressük, hogy ezen az uton azt a -tehetséget, melynél fogva ez az ész valamit <i>a priori</i> -megismer, maga által a tény által megvizsgáljuk és kimérjük. Ez -által maguk e tudományok is, habár nem tartalmukat, de helyes -használatukat illetőleg előbbre jutnak s midőn közös eredetük -felsőbb kérdését deritjük föl, saját mivoltukra is nagyobb -világosság árad. <span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>A TRANSSCENDENTALIS FŐKÉRDÉS ELSŐ RÉSZE.<br /> -Mikép lehetséges tiszta mathematika?</h2> -</div> -<h3>6. §.</h3> -<p>Íme egy nagy s kipróbált ismeret, mely már most is bámulatos -terjedelmű s határtalan kiterjedést igér a jövőben; mely minden -izében apodiktikusan bizonyos, azaz föltétlenül szükséges, tehát -nem alapszik tapasztalati okokon, ennélfogva tiszta szüleménye az -észnek, de azonfölül minden izében szintetikai. «Hogyan képes az -emberi ész ily ismeretet egészen <i>a priori</i> hozni létre?» -Minthogy nem alapúl s nem alapúlhat tapasztalatokon, nem tételez-e -föl e képesség valamely <i>a priori</i> ismeretalapot, mely mélyen -rejtőzik, de ha csak első csiráit szorgalmasan kutatjuk, e -hatásaiból talán mégis megismerhető?</p> -<h3>7. §.</h3> -<p>Azt találjuk, hogy minden mathematikai ismeretben az a sajátos, -hogy fogalmát előbb a <em class="gesperrt">szemléletben</em>, még -pedig <i>a priori</i>, tehát nem empirikus, hanem tiszta -szemléletben kell föltüntetnie, ami nélkül egy lépést sem tehet -előre; ítéletei ezért <i>intuitivak</i>, míg a filozofiának -<em class="gesperrt">puszta fogalmakból</em> vont <i>diskurziv</i> -ítéletekkel kell beérnie s apodiktikus tanait a szemlélet -segitségével megvilágosíthatja ugyan, de le belőle nem vonhatja. A -mathematika mivoltának e megfigyelése már is elvezet lehetségének -első s legfelső föltételéhez: <em class="gesperrt">valamely tiszta -szemlélet</em> kell hogy alapúl szolgáljon neki, melyben minden -fogalmát <i>in concreto</i> s mégis <i>a priori</i> tüntetheti föl, -vagy amint mondani szokás, <em class= -"gesperrt">megszerkesztheti</em>.<a name="FNanchor_9" id= -"FNanchor_9"></a><a href="#Footnote_9" class="fnanchor">9)</a> Ha e -tiszta <span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span> szemléletet s ennek lehetségét -megtalálhatjuk, akkor könnyen magyarázható belőle, mikép -lehetségesek <i>a priori</i> szintetikai tételek a mathematikában, -tehát az is, mikép lehetséges maga e tudomány. Mert valamint a -tapasztalati szemlélet minden nehézség nélkül lehetővé teszi, hogy -a szemlélet valamely tárgyáról alkotott fogalmunkat oly -állítmányokkal, melyeket maga a szemlélet szolgáltat, a -tapasztalatban szintetikailag kibővíthessük, azonkép a tiszta -szemlélet is lehetővé teszi ezt, csak azzal a különbséggel, hogy az -utóbbi esetben a szintetikai ítélet <i>a priori</i> bizonyos s -apodiktikus lesz, az előbbi esetben pedig csak <i>a posteriori</i> -s tapasztalatilag bizonyos; mert emebben csak az foglaltatik, ami a -véletlen tapasztalati szemléletben, amabban pedig, ami a tiszta -szemléletben szükségkép találtatik; mert mint <i>a priori</i> -szemlélet <em class="gesperrt">minden tapasztalat</em> vagy egyes -észrevevés előtt van elválaszthatatlanúl összekötve a -fogalommal.</p> -<h3>8. §.</h3> -<p>De a nehézség ezzel úgy látszik inkább nő, mint csökken. Mert -most az a kérdés: <em class="gesperrt">Mikép lehet valamit</em> -<i>a priori</i> <em class="gesperrt">szemlélni?</em> Szemlélet oly -képzet, mely mintha közvetetlenül függne a tárgy jelenlététől. -Lehetetlennek látszik ennélfogva, <i>a priori</i> <em class= -"gesperrt">eredetileg</em> szemlélni, mert akkor a szemlélet előbb -jelen volt vagy most jelen levő tárgy nélkül való volna, tehát -szemlélet sem lehetne. Fogalmak oly természetűek ugyan, hogy -némelyeket, t. i. azokat, melyekkel csak a tárgyat általában -gondoljuk, <i>a priori</i> alkothatunk, anélkül, hogy a tárgyhoz -közvetetlen viszonyban volnánk, pl. a mennyiség, ok stb. fogalma; -de még ezek is, hogy értelmet s jelentést nyerjenek, rászorúlnak -arra, hogy <i>in concreto</i> használjuk, azaz valamely szemléletre -alkalmazzuk, mely által nekünk ennek tárgya adatik. De mikép -előzheti meg a tárgy <em class="gesperrt">szemlélete</em> magát a -tárgyat?</p> -<h3>9. §.</h3> -<p>Ha szemléletünknek oly fajtájúnak kellene lennie, hogy dolgokat -úgy állít maga elé, <em class="gesperrt">amint magukban -vannak</em>, akkor <i>a priori</i> szemlélet lehetetlen volna, -akkor minden szemlélet empirikus volna. Mert hogy mi foglaltatik -magában a <span class="pagenum"><a name="Page_29" id= -"Page_29">-29-</a></span> tárgyban, csak úgy tudhatom, ha jelen s -adva van előttem. Igaz, hogy akkor is megfoghatatlan, mikép -ismertetheti meg velem valamely jelenlevő dolog szemlélete magát a -dolgot, amint magában van, minthogy tulajdonságai nem szállhatnak -át az én értelmembe; de ha ezt mégis lehetségesnek gondoljuk, az -efféle szemlélet még sem lehetne <i>a priori</i>, azaz mielőtt a -tárgyat szemlélem; mert enélkül nem található ki, min alapúlna -képzetünknek a tárgyra való vonatkozása, hacsak nem sugallaton. -Azért csak egy mód van, mikép előzheti meg szemléletem a valóságos -tárgyat, s lehet <i>a priori</i> ismeret, <em class="gesperrt">ha -ugyanis nem foglal magában egyebet, mint az érzékiség formáját, -mely énemben minden való benyomást, melylyel tárgyak engem -illetnek, megelőz</em>. Mert hogy érzékek tárgyai csak az érzékiség -e formája szerint szemlélhetők, azt <i>a priori</i> tudhatom. Ebből -következik, hogy tételek, melyek az érzéki szemléletnek csak e -formájára vonatkoznak, az érzékek tárgyaira vonatkozólag -lehetségesek s érvényesek lesznek; hasonlókép megfordítva: -szemléletek, melyek <i>a priori</i> lehetségesek, soha egyébre, -mint érzékeink tárgyaira, nem vonatkozhatnak.</p> -<h3>10. §.</h3> -<p>Csak az érzéki szemlélet formája által szemlélhetünk tehát -dolgokat <i>a priori</i>, de ennek következtében a tárgyakat csak -úgy ismerhetjük meg, amint nekünk (érzékeinknek) <em class= -"gesperrt">megjelenhetnek</em>, nem amint magukban vannak; és e -föltevés okvetetlenül szükséges, hogy szintetikai <i>a priori</i> -tételeket lehetségeseknek ismerjünk el, vagy ha tényleg rájuk -akadunk, lehetségüket megértsük s eleve megállapítsuk.</p> -<p>De tér s idő azok a szemléletek, melyeket a tiszta mathematika -minden apodiktikus és szükséges ismeretének s ítéletének alapúl -vet; mert a mathematikának minden fogalmát előbb a szemléletben, a -tiszta mathematikának pedig a tiszta szemléletben kell -feltüntetnie, azaz megszerkesztenie, ami nélkül (minthogy nem -analitikailag, t. i. a fogalmak taglalása útján, hanem csak -szintetikailag járhat el) nem tehet egy lépést sem, mert hiányzik a -tiszta szemlélet, melyben egyedűl a szintetikai <i>a priori</i> -itéletekhez való anyag adva van. A geometria a tér <span class= -"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> tiszta -szemléletét veti alapúl. Az arithematika még számfogalmait is az -egységeknek sorban való hozzáadásával az időben hozza létre, de -főkép a tiszta mechanika a mozgásról való fogalmait csak az idő -képzete segítségével hozhatja létre. Mindkét képzet azonban pusztán -szemlélet; mert ha a testek s ezek változásainak (mozgás) empirikus -szemléletéből minden empirikus elemet t. i. ami az érzékletre -tartozik, elhagyunk: megmarad a tér s idő, amelyek tehát tiszta -szemléletek; ezek amazoknak <i>a priori</i> szolgálnak alapúl, s -azért maguk nem hagyhatók el soha; de épen azzal, hogy tiszta <i>a -priori</i> szemléletek, azt bizonyítják, hogy érzékiségünknek -puszta formái, melyeknek minden tapasztalati szemléletet, azaz -valódi dolgok észrevevését meg kell előzniök, s melyek szerint -tárgyak <i>a priori</i> megismerhetők, de persze csak amint nekünk -megjelennek.</p> -<h3>11. §.</h3> -<p>A jelen szakasz feladata tehát meg van oldva. Tiszta mathematika -mint szintetikai <i>a priori</i> ismeret csak úgy lehetséges, hogy -nem vonatkozik egyébre, mint az érzékek tárgyaira, melyek -tapasztalati szemléletének tiszta szemlélet (a tér és időé) még -pedig <i>a priori</i> szolgál alapúl, s azért szolgálhat alapúl, -mert e tiszta szemlélet nem egyéb, mint az érzékiség puszta -formája, mely a tárgyak valódi megjelenését megelőzi, valósággal -lehetővé tevén ezt. De ez <i>a priori</i> szemlélés lehetsége a -jelenségnek nem anyagára vonatkozik, t. i. arra, ami benne -érzéklet, mert ez tapasztalati benne, hanem csak formájára, térre -meg időre. Ha valaki csak legkevésbbé is kételkednék benne, hogy -mindkettő nem maguknak a dolgoknak határozmánya, hanem a dolgoknak -az érzékiséghez való viszonyáé, szeretném tudni, mikép tudhatjuk -<i>a priori</i>, tehát a dolgokkal való ismeretségünk előtt, t. i. -mielőtt ezek adva volnának, hogy szemléletüknek milyen mivoltúnak -kell lennie, amint ezt a térre s időre vonatkozólag valóban tudjuk. -Ellenben ez igen is érthető, ha mindkettőt csak érzékiségünk formai -föltételének, a tárgyakat pedig csak jelenségeknek tartjuk, mert -akkor a jelenség formáját, azaz a tiszta szemléletet igenis -magunkból, azaz <i>a priori</i> képzelhetjük. <span class= -"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span></p> -<h3>12. §.</h3> -<p>A dolgot megvilágítja s megerősíti, ha a geometerek rendes s -okvetlen szükséges eljárását tekintjük. Két adott alak teljes -hasonlóságáról (amidőn az egyik minden tekintetben a másik helyére -tehető) szóló minden bizonyítás végre is azon alapszik, hogy a -kettő egymást födi, ami nyilván nem egyéb, mint közvetetlen -szemléleten alapuló szintetikai tétel; s e szemléletnek tisztának s -<i>a priori</i> adottnak kell lennie, különben ama tételt nem -tarthatnók apodiktikusan bizonyosnak, csak tapasztalati -bizonyosságú volna. Azt mondanók: így látni ezt mindig, s csak -eddigi észleletünk határain belül érvényes. Az a tétel, hogy a -teljes tér (mely maga nem határa többé valamely más térnek) három -kiterjedésű, s tér egyáltalán nem is lehet több kiterjedésű, azon a -tételen alapszik, hogy egy pontban csak három vonal metszheti -egymást derékszög alatt; ez a tétel azonban nem is bizonyítható -fogalmakból, hanem közvetetlenül szemléleten alapúl, még pedig -tiszta <i>a priori</i> szemléleten, mert apodiktikusan bizonyos; az -efféle követelések lehetősége is: egy vonal a végtelenig (in -infinitum) húzandó, vagy a változásoknak sora (pl. mozgás által -megjárt útak) végtelenbe folytatandó, a tér meg idő oly képzetét -tételezi föl, mely pusztán a szemlélettől függ, t. i. amennyiben -magában nem határolja semmi; fogalmakból soha sem -következtethetnők. A mathematikának tehát valóban tiszta <i>a -priori</i> szemléletek szolgálnak alapúl, amelyek annak szintetikai -s apodiktikailag érvényes tételeit lehetővé teszik; -transscendentalis dedukciónk a tér meg időbeli fogalmainkról tehát -egyszersmind a tiszta mathematika lehetőségét magyarázza, amelyet -ily dedukció nélkül, s anélkűl, hogy föltételeznők, hogy «mindazt, -ami érzékeinknek adathatik (a külsőknek a térben, a belsőknek az -időben) csak amint megjelenik, nem amint magában van, szemléljük», -megengedhetünk ugyan, de semmiképen át nem láthatunk.</p> -<h3>13. §.</h3> -<p>Akik még nem tudnak attól a felfogástól szabadulni, hogy tér meg -idő valódi tulajdonságok, melyek magukhoz a dolgokhoz tartoznak, -éleselműségüket a következő paradoxonon gyakorolhatják <span class= -"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> s ha hiába -fáradoztak megoldásán, legalább néhány pillanatra előitéletektől -menten gyaníthatják, hogy a tér meg időnek érzéki szemléletünk -puszta formáivá való sülyesztése talán mégis alapos.</p> -<p>Ha két dolog minden tekintetben, mely mindeniken külön -egyáltalán megismerhető (minden a mennyiséghez s minőséghez tartozó -határozmányban) azonegy, abból azt kell következtetnünk, hogy az -egyik minden esetben s tekintetben a másik helyére tehető, anélkül, -hogy e csere a legkisebb fölismerhető különbséget okozná. Ez így is -van a sík alakokkal a geometriában; de különböző szferikus alakok -ama teljes belső megegyezés ellenére külső viszonyukban mégis -annyira különbözők, hogy az egyik épenséggel nem tehető a másik -helyére; pl. két gömbháromszög a két félgömbön, melynek közös -alapja az æquatornak egy íve, teljesen egyenlő lehet, mind -vonalaiban, mind szögeiben, úgy hogy ha az egyiket külön s teljesen -leírom, semmit sem találhatok benne, ami nem volna meg a másiknak -leírásában, s az egyik még sem tehető a másik helyére (t. i. az -ellenkező félgömbre); itt tehát mégis oly <em class= -"gesperrt">belső</em> különbség van a két háromszög között, melyet -semmiféle értelem belsőlegesnek nem mondhat s amely csak a térbeli -külső viszonyban nyilvánúl. De közönségesebb eseteket akarok -felhozni, melyek a mindennapi életből vehetők.</p> -<p>Mi lehet hasonlóbb kezemhez vagy fülemhez s vele minden -tekintetben egyenlőbb, mint képe a tükörben? S még sem tehetem azt -a kezet, melyet a tükörben látok, az eredetinek a helyébe; mert ha -ez jobb kéz volt, az a tükörben balkéz, a jobb fül képe bal fül, -mely amannak a helyére nem tehető. Itt semmiféle, értelemmel -kigondolható belső különbség nincs; mégis a különbség, amennyire -érzékeim tanuskodnak róla, belsőleges, mert a bal kéz a jobbal -minden kölcsönös egyenlősége s hasonlósága mellett sem foglalható -ugyanazon határok közé (nem kongruálhatnak), az egyik kézre való -keztyűt nem húzhatom föl a másikra. Mi itt a megoldás? E tárgyak -nem képzetek a dolgokról, amint magukban vannak, s amint a tiszta -ész megismerhetné, hanem érzéki szemléletek, azaz jelenségek, -melyeknek lehetsége bizonyos magukban ismeretlen dolgoknak máshoz, -t. i. érzékiségünkhöz való viszonyán alapszik. Ez érzékiségben -<span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> már most a tér a külső szemlélet formája, -s minden tér belső meghatározása csak az által lehetséges, hogy -külső viszonyát az egész térhez, melynek amaz csak egyik része, -megállapítjuk; más szavakkal, a rész csak az egész által -lehetséges, ami maguknál a dolgoknál, mint a puszta értelem -tárgyainál sohasem fordúlhat elő, de puszta jelenségeknél igenis -előfordúlhat. Hasonló s egyenlő, de mégis inkongruens dolgoknak -(pl. ellenkező értelemben kanyarodó csigáknak) különbségét azért -nem is magyarázhatjuk meg semmiféle fogalommal, csak a jobb és -balkézhez való viszonyukkal, ami közvetetlenül a szemlélet -dolga.</p> -<h3>I. Jegyzet.</h3> -<p>A tiszta mathematikának s főleg a tiszta geometriának csak azon -föltétel mellett lehet objektiv valósága, hogy pusztán érzékek -tárgyaira irányúl, de ezekre vonatkozólag áll az az alapelv, hogy -érzéki képzetünk épenséggel nem maguknak a dolgoknak képzete, hanem -csak ama módé, amint megjelennek nekünk. Ebből következik, hogy a -geometria tételei nem valahogy költő képzeletünk puszta -szüleményének határozmányai, tehát valódi tárgyakra biztossággal -nem vonatkoztathatók, hanem szükségkép érvényesek a térre, tehát -mindenre is, ami a térben található, mert a tér nem egyéb, mint -minden külső jelenség formája, amelyben érzékek tárgyai egyedül -adhatók nekünk. Az érzékiségen, melynek formáját a geometria alapúl -veti, alapszik külső jelenségek lehetsége; ezekben tehát sohasem -lehet egyéb, mint amit a geometria megszab nekik. Egészen másképen -állna a dolog, ha az érzékeknek a tárgyakat, amint magukban vannak, -kellene föltüntetniök. Mert akkor a tér képzetéből, melyet a -geometer ennek mindenféle sajátságával <i>a priori</i> alapúl vesz, -semmikép sem következnék, hogy mindez azzal együtt, ami belőle -következhetik, ép így van meg a természetben is. A geometer terét -puszta képzelménynek tartanók s nem tulajdonítanánk neki objektiv -érvényességet, mert nem láthatnók át, mikép egyeznek meg szükségkép -tárgyak ama képpel, melyet magunktól s eleve róluk alkotunk. -Ellenben ha e kép, vagy inkább e formális szemlélet érzékiségünk -lényeges tulajdonsága, mely által egyedül tárgyak adhatók nekünk, -az érzékiség pedig nem magukat a tárgyakat, hanem csak -jelenségeiket <span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span> tünteti föl, könnyen megértjük, -egyszersmind kétségbevonhatatlanúl bebizonyítottuk, hogy érzéki -világunk minden külső tárgyának szükségkép pontosan meg kell -egyeznie a geometria tételeivel, minthogy csak az érzékiség, külső -szemléletének formája (a tér) által, amellyel a geometer -foglalkozik, teszi ama tárgyakat, mint puszta jelenségeket -lehetségessé. Mindenkorra figyelemre méltó tünemény marad a -filozófia történetében, hogy volt idő, midőn még mathematikusok is, -kik egyszersmind filozófusok voltak, nem ugyan geometriai tételeik -helyességében, amennyiben pusztán a térre vonatkoztak, hanem -magának e fogalomnak objektiv érvényességében s az ő, valamint -geometriai meghatározásainak a természetre való alkalmazásában -kételkedni kezdtek, mert tartottak tőle, hátha a vonal a -természetben mégis fizikai pontokból, a valódi tér tehát a tárgyban -egyszerű részekből áll, bárha az a tér, melyre a geometer gondol, -semmikép sem állhat ilyenekből. Nem látták át, hogy csak ez a -gondolatbeli tér teszi lehetővé a fizikai tért, t. i. magát az -anyagnak a kiterjedését; hogy a tér nem maguknak a dolgoknak -tulajdonsága, hanem csak érzéki képzeterőnk formája; hogy mind a -tárgyak a térben puszta jelenségek, azaz nem magukban levő dolgok, -hanem érzéki szemléletünk képzetei, s minthogy a tér, amint a -geometer gondolja, egészen pontosan az érzéki szemlélet ama -formája, melyet <i>a priori</i> magunkban találunk, s amely -(formájukat illetőleg) mind a külső jelenségek lehetőségének -alapját teszi, ennélfogva a jelenségeknek szükségkép s a -legszabatosabban meg kell egyezniök a geometer tételeivel, melyeket -ő nem holmi költött fogalomból, hanem minden külső jelenség -szubjektiv alapjából, t. i. az érzékiségből származtat le. Csakis -ezen a módon biztosítható a geometer tételeinek kétségbe nem -vonható objektiv valósága a selejtes metafizika agyarkodásai ellen, -ha ez szükségkép meglepőnek tetszik is e metafizikának, mert -fogalmainak forrásáig nem hatol előre.</p> -<h3>II. Jegyzet.</h3> -<p>Csak ami a szemléletben adatik, lehet nekünk tárgy. De minden -szemléletünk csak az érzékek útján történik; az értelem nem -szemlél, csak reflektál. Minthogy azonban az érzékek, amint előbb -bizonyítottuk, soha és semmiben nem ismertetik <span class= -"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> meg velünk -magukat a tárgyakat, hanem csak jelenségeiket, ezek pedig csak az -érzékiség képzetei, «ennélfogva mind a tárgyakat, magával a térrel -együtt, melyben vannak, puszta bennünk levő képzeteknek kell -tartanunk, amelyek sehol sincsenek, csupán gondolkodásunkban». Nem -a nyilvánvaló idealizmus-e ez?</p> -<p>Az idealizmus lényege abban az állításban van, hogy mások mint -gondolkodó lények nincsenek, a többi dolgok, melyeket a -szemléletben észrevenni vélünk, csak a gondolkodó lényben levő -képzetek, melyeknek ezeken kívül való tárgy tényleg nem felel meg. -Én ellenben azt mondom: dolgok mint érzékeinknek rajtunk kívül lévő -tárgyai adva vannak nekünk, de hogy magukban milyenek, nem tudjuk, -csak jelenségeiket ismerjük, azaz azokat a képzeteket, melyeket, -érzékeinket megilletvén, bennünk előidéznek. Tehát igenis -elismerem, hogy vannak testek rajtunk kívül, t. i. dolgok, -melyekről teljességgel nem tudjuk ugyan, hogy milyenek magukban, de -amelyeket ama képzetekből ismerünk, melyeket érzékiségünkre való -hatásuk folytán nyerünk, ezeket nevezzük testeknek; ez a szó tehát -annak az ismeretlen, de azért nem kevésbbé való tárgynak csak -jelenségét jelenti. Idealizmusnak nevezhető-e ez? Hiszen egyenes -ellentéte.</p> -<p>Hogy külső dolgok valódi lételét nem érintve, számos -tulajdonságukról mondhatjuk, hogy nem magukhoz e dolgokhoz, hanem -csak jelenségeikhez tartoznak s gondolkodásunkon kívül külön nem -léteznek, azt már rég <span class="smcap">Locke</span> előtt, de -leginkább ő utána általánosan elfogadták és elismerték; ide -tartozik a hő, szín, íz stb. Hogy én fontos okokból ezeken kívül a -testek többi tulajdonságait, melyeket <i>primarius</i>-oknak -neveznek, a kiterjedést, a helyet s általában a tért mindennel, ami -hozzátartozik (áthatatlanság vagy anyagiság, alak stb.) szintén -csak a puszta jelenségekhez számítom – ez ellen nem mondhatni -semmit; s amily kevéssé nevezhető idealistának, aki a színeket nem -a tárgyhoz tartozó tulajdonságoknak, hanem csak a látás érzéke -módosításainak tartja, époly kevéssé mondható az én elméletem -idealisztikusnak, csak azért, mert azt találom, hogy még több, -<em class="gesperrt">sőt minden tulajdonság, mely valamely test -szemléletét teszi</em>, pusztán jelenségéhez tartozik; ama dolog -lételét ugyanis, amely megjelenik, ezzel nem szüntetjük meg, -<span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span> mint az igazi idealizmus teszi, hanem -csak kimutatjuk, hogy amint magában van, az érzékek által nem -ismerhetjük meg.</p> -<p>Szeretném tudni, milyeneknek kellene lenniök állításaimnak, hogy -idealizmus ne legyen bennök; bizonyára azt kellene mondanom, hogy a -tér képzete nemcsak teljesen megfelel érzékiségünk viszonyának a -tárgyakhoz, mert hiszen ezt mondottam; hanem hogy teljesen hasonló -a tárgyhoz, de ennek az állításnak előttem nincs értelme, valamint -nem értem, hogy a vörös színnek érzete hasonló a cinóber ama -tulajdonságához, mely ez érzetet bennem előidézi.</p> -<h3>III. Jegyzet.</h3> -<p>Ennek alapján azt a könnyen előrelátható, de semmis ellenvetést -könnyen elutasíthatjuk: «hogy a tér meg idő idealitása az egész -érzéki világot puszta látszattá változtatná». Miután ugyanis előbb -az érzéki ismeret mivoltának filozofiai megértését azzal rontották -meg, hogy az érzékiséget csak zavaros képzetfajnak állították, -mellyel azért a dolgokat, amint magukban vannak, megismerhetjük, -csakhogy nem vagyunk képesek mindent, ami e képzetünkben van, -tisztán tudatossá tenni; míg ellenben mi kimutattuk, hogy az -érzékiséget nem a világosságnak vagy homályosságnak ez a logikai, -hanem az ismeret eredetének genetikai különbsége jellemzi; mert az -érzéki ismeret, nem is amint magukban vannak, tünteti föl a -dolgokat, hanem csak ama módot, ahogy megilletik érzékeinket, tehát -csak jelenségeket, nem magukat a dolgokat adja az értelemnek -reflexió végett: e szükséges helyreigazítás után ama -megbocsáthatatlan s majdnem szándékos ferdítésből eredő ellenvetés -támad, hogy elméletem az érzéki világ minden dolgát puszta -látszattá változtatja.</p> -<p>Ha valamely tünemény adva van, még tőlünk függ, mikép akarjuk -belőle a dolgot megitélni. Amaz, a tünemény, az érzékeken alapúl, a -megítélés azonban az értelmen, és csak az a kérdés, vajjon a tárgy -meghatározásában igazság van-e vagy sem. Az igazság meg álom közti -különbséget azonban nem a tárgyakra vonatkoztatott képzetek mivolta -állapítja meg, mert a képzetek mindkét esetben egyformák, hanem ama -szabályok szerint való kapcsolatuk, melyek a képzetek összefüggését -valamely tárgy fogalmában meghatározzák s hogy mennyiben férhetnek -<span class="pagenum"><a name="Page_37" id= -"Page_37">-37-</a></span> meg egy tapasztalatban vagy sem. Tehát -épen nem a tünemények okai annak, ha megismerésünk a látszatot -valóságnak nézi, azaz, ha a szemléletet, mely által valamely tárgy -adatik, a tárgy fogalmának tartjuk, vagy pedig létele fogalmának, -melyet csak az értelem gondolhat. A bolygók pályáját az érzékek -majd jobb felé, majd visszafelé haladónak mutatják s ebben nincs -sem igazság, sem igaztalanság, mert amíg arra szorítkozunk, hogy ez -még csak tünemény, addig mozgásuk objektiv mivoltáról még nem is -ítéltünk. De mert, ha az értelem nem vigyáz rá, hogy e szubjektiv -képzetmódot ne objektivnek tartsuk, könnyen hamis ítélet támad, -azért mondjuk, úgy látszik, mintha visszafelé mennének; de a -látszat nem az érzékeknek, hanem az értelemnek esik rovására, az ő -dolga lévén a tünemény alapján objektiv ítéletet mondani.</p> -<p>Ilyetén módon, ha képzeteink eredetéről nem is gondolkodnánk és -érzékeink szemléleteit, bármit foglalnak is magukban, minden -ismeretnek egy tapasztalatban való összefüggése szabályai szerint -térben meg időben egybekapcsoljuk, akkor aszerint, mint -vigyázatlanúl vagy óvatosan járunk el, csaló látszat vagy igazság -származhatik; ez csak az érzéki képzeteknek az értelemben való -fölhasználására vonatkozik, nem pedig eredetökre. Hasonlóképen ha -az érzékek képzeteit mind, formájukkal együtt, t. i. tért meg időt, -csak jelenségeknek veszem, tért meg időt pedig az érzékiség -formájának, mely rajta kívül a tárgyakon nem található, s ha e -képzetekkel csak lehetséges tapasztalatra vonatkoztatva élek, akkor -az, hogy csak jelenségeknek tartom, legkevésbbé sem foglal magában -látszatot vagy tévedésre való legcsekélyebb csábítást; mert -emellett is helyesen összefügghetnek a tapasztalatban az igazság -szabályai szerint. Ilyetén módon érvényes a geometriának minden a -térről szóló tétele az érzékek minden tárgyára, tehát minden -tapasztalatra, akár az érzékiség puszta formájának, akár magukhoz a -dolgokhoz tartozó valaminek tekintsem a tért; ámbár csak az előbbi -esetben érthetem meg, mikép lehetséges ama tételeket a külső -szemlélet minden tárgyáról <i>a priori</i> tudni; de különben -minden lehetséges tapasztalatot tekintve minden úgy marad, mintha -nem pártoltam volna el a közönséges véleménytől.</p> -<p>De ha a tér meg időről szóló fogalmammal minden lehetséges -tapasztalaton túl merészkedem lépni, a mi elkerülhetetlen -<span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span> ha magukhoz a dolgokhoz tartozó -tulajdonságoknak mondom őket, (mert mi akadályozhatna meg akkor -engem abban, hogy ugyane dolgokra ne tekintsem őket érvényeseknek, -ha érzékeim más szerkezetűek is s hozzájuk illenek vagy nem -illenek), akkor fontos tévedés származhatik, mely látszaton alapúl, -mert ez esetben azt, mi a dolgok szemléletének csak énemhez tartozó -föltétele s az érzékek minden tárgyára, tehát minden lehetséges -tapasztalatra érvényes, egyetemes érvényűnek állítván, magukra a -dolgokra vonatkoztattam s nem a tapasztalat föltételeire -szoritottam.</p> -<p>Tanításom a tér meg idő idealitásáról tehát annyira nem teszi az -egész érzéki világot látszattá, hogy ellenkezőleg egyedüli eszköze -annak, mikép biztosíthatni a legfontosabb ismeretek egyikének, t. -i. annak, melyet a mathematika <i>a priori</i> ad elő, valódi -tárgyakra való alkalmazását, s mikép kerülhetni el, hogy ne puszta -látszatnak tartassék; e nélkül ugyanis teljesen lehetetlen volna -eldönteni, hogy a tér meg idő szemléletei, melyeket semmiféle -tapasztalat útján nem szerzünk, s melyek mégis <i>a priori</i> -vannak meg gondolkodásunkban, nem puszta önalkotta képzelmények-e, -melyeknek semmiféle tárgy, legalább adæquate nem felel meg, így -tehát a geometria is nem látszat-e; míg ellenben nekünk sikerűlt -kimutatnunk, hogy az érzéki világ minden tárgyára kétségtelenűl -érvényesek, épen azért, mert e tárgyak puszta jelenségek.</p> -<p>Ez elveim továbbá, az érzékek képzeteiből tüneményeket -csinálván, oly annyira nem változtatják ezzel a tapasztalat -igazságát puszta látszattá, hogy ellenkezőleg ők az egyedüli eszköz -arra, mikép kerülhetni el a transscendentalis látszatot, mely -kezdettől fogva csalódásba vitte a metafizikát s arra a gyerekes -törekvésre csábította, hogy szappanbuborékok után kapkodjék, mert -jelenségeket, melyek puszta képzetek, magánvaló dolgoknak -tartották. Ebből származtak azután az ész antinomiájának mind ama -furcsa jelenetei, melyekről alább említést teszek s melyeket az az -egy megjegyzés szüntet meg, hogy a jelenség, amíg a tapasztalat -körén belül marad, igazság, mihelyt azonban ennek határait átlépi s -transscendens-sé válik, csak látszatot idéz elő.</p> -<p>Minthogy tehát a dolgoknak, melyeket érzékeinkkel fölfogunk, -meghagyom valóságukat és csak e dolgokról való érzéki -szemléletünket szorítom arra, hogy semmi részében, még a tér -<span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span> s idő tiszta szemléletében sem, egyebet -tüntet föl, mint ama dolgok jelenségét, soha magukban való -mivoltukat: ennélfogva ez nem valamely általam a természetre -költött általános látszat; az idealizmus rámfogása ellen való -óvásom oly határozott s meggyőző, hogy fölöslegesnek is -látszhatnék, ha nem volnának jogosulatlan bírák, kik ferde, habár -közönséges nézetüktől való minden eltérésnek régi nevet keresve, és -soha filozofiai megnevezések szellemét meg nem ítélve, hanem csak a -betűhöz tapadva, mindig készek arra, hogy saját balhitüket jól -meghatározott fogalmak helyére tegyék s őket ezáltal elferdítsék s -eléktelenítsék. Az hogy magam adtam ez elméletnek a -transscendentalis idealizmus nevét, senkit sem jogosít fel arra, -hogy azt <span class="smcap">Cartesius</span> tapasztalati -idealizmusával (habár ez csak oly föladat féle volt, melynek -megoldhatatlansága miatt <span class="smcap">Cartesius</span> -szerint mindenkinek szabadságában áll a testi világ létét tagadni, -mert kielégítőleg nem adhattak rá feleletet soha) vagy <span class= -"smcap">Berkeley</span> misztikus és rajongó idealizmusával (sőt -ellene, valamint hasonló agyrémek ellen kritikánk épen a voltaképi -ellenszert foglalja magában) cseréljék föl. Mert ez az én -úgynevezett idealizmusom nem vonatkozik a dolgok létére (pedig ezek -kétségbevonása teszi az idealismust a szó elfogadott jelentésében) -mert ennek kétségbevonása soha eszembe nem jutott; hanem csak a -dolgok érzéki képzetére, melyhez első sorban tér meg idő tartozik: -s csak ezekről, tehát valamennyi <em class= -"gesperrt">jelenségről</em> általában mutattam ki, hogy nem dolgok -(hanem puszta képzetfajok), sem pedig magukhoz a dolgokhoz tartozó -határozmányok. Annak a szónak pedig: transscendentalis, mely nálam -soha sem jelenti ismereteinknek a dolgokra, hanem az <em class= -"gesperrt">ismereterőre</em> való vonatkozását, meg kellett volna -akadályoznia e félreértést. Inkább hogy sem továbbra is erre okot -szolgáltasson, visszavonom e megnevezést s idealizmusomat -kritikainak nevezem. Ha azonban valóban elvetendő az olyan -idealizmus, mely való dolgokat (nem jelenségeket) puszta képzetekké -változtat, minek nevezzük majd azt, mely megfordítva puszta -képzeteket dolgokká változtat? Azt hiszem, ezt <em class= -"gesperrt">álmadozó</em> idealizmusnak nevezhetni, -megkülönböztetésül az előbbitől, melyet rajongónak nevezhetünk; -ennek a kettőnek a távoltartása az én azelőtt transscendentalisnak, -helyesebben azonban <em class="gesperrt">kritikainak</em> nevezett -idealizmusomnak feladata. <span class="pagenum"><a name="Page_40" -id="Page_40">-40-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>A TRANSSCENDENTALIS FŐKÉRDÉS MÁSODIK RÉSZE.<br /> -Mikép lehetséges tiszta természettudomány?</h2> -</div> -<h3>14. §.</h3> -<p><em class="gesperrt">Természet</em> a dolgok <em class= -"gesperrt">létele</em>, amennyiben általános törvények szerint meg -van határozva. Ha természet a <em class="gesperrt">magukban -lévő</em> dolgok lételét jelentené, sem <i>a priori</i>, sem <i>a -posteriori</i> nem ismerhetnők meg soha. <i>A priori</i> nem, mert -hogyan tudhatnók, mi tartozik magukra a dolgokra, minthogy ezt soha -fogalmaink taglalása (analitikai tételek) által nem tudhatnók meg; -hiszen nem azt akarom tudni, mi foglaltatik egy dologról való -fogalmamban (mert ez logikai mivoltához tartozik), hanem hogy e -fogalomhoz mi járúl hozzá a dolog valóságában, ami által maga e -dolog fogalmamon kívül lételében határoztatik meg. Értelmem s ama -föltételek, melyek szerint egyedül kapcsolhatja össze a dolgok -határozmányait lételükben, nem szab rendet maguknak a dolgoknak; a -dolgok nem igazodnak értelmemhez, hanem értelmemnek kellene -hozzájuk igazodnia; tehát először adva kellene nekik lenniök, hogy -e határozmányaikat megtudhassam, de akkor nem ismerném meg őket -<i>a priori</i>.</p> -<p>A posteriori sem volna lehetséges a magánvaló dolgok mivoltának -ily megismerése. Mert ha azt akarom, hogy a tapasztalat -<i>törvényekre</i> tanítson, melyek alá a dolgok létele tartozik, -akkor e törvényeknek, amennyiben magukban levő dolgokra -vonatkoznak, tapasztalatomon kívül is <em class= -"gesperrt">szükségkép</em> érvényeseknek kellene lenniök rájok. A -tapasztalat azonban megtanít ugyan arra, mi és mikép van, de soha -sem arra, hogy szükségkép ilyennek s nem másnak kell lennie. Tehát -nem taníthat soha maguknak a dolgoknak a mivoltára. <span class= -"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span></p> -<h3>15. §.</h3> -<p>Mindazonáltal tényleg birtokában vagyunk egy tiszta -természettudománynak, mely <i>a priori</i> és apodiktikus -tételekkel vele járó szükségességgel törvényeket ád elő, melyek alá -a természet tartozik. Csak a természettannak ama propedeutikáját -hívom tanuságul, mely általános természettudomány címe alatt a -fizikát (mely tapasztalati elveken alapszik) megelőzi. Ebben -jelenségekre alkalmazott mathematikát, továbbá puszta diszkurziv -alaptételeket (fogalmakból) is találunk, amelyek a tiszta -természetismeret filozofiai részét teszik. De van benne olyan is, -ami nem egészen tiszta s tapasztalati forrásoktól nem független, -pl. a <em class="gesperrt">mozgás</em>, az <em class= -"gesperrt">áthatatlanság</em> (ezen alapszik az anyag tapasztalati -fogalma) a <em class="gesperrt">tehetetlenség</em> stb. fogalma, -melyek miatt nem nevezhető egészen tiszta természettudománynak; -azon felül csak külső érzékek tárgyaira vonatkozik, tehát nem adja -példáját a szó szoros értelmében vett általános -természettudománynak, melynek a természetet általában, akár a külső -érzékek akár a belső érzék (mind a fizika, mind a pszikhologia) -tárgyaira vonatkozik, kell általános törvények alá vonnia. De amaz -általános fizika alaptételei közt valóban akadunk egy néhányra, -mely tényleg ily általános, pl. e tétel: a szubstancia <em class= -"gesperrt">megmarad és állandó; minden ami történik</em>, mindenkor -valamely <em class="gesperrt">ok által</em> állandó törvények -szerint előre <em class="gesperrt">meghatároztatik</em> stb. Ezek -valóban általános természeti törvények, melyek teljesen <i>a -priori</i> megállanak. Tehát tényleg van tiszta természettudomány s -most az a kérdés: <em class="gesperrt">mikép lehetséges?</em></p> -<h3>16. §.</h3> -<p>E szó <em class="gesperrt">természet</em> még más jelentést is -fölvesz, mely a <em class="gesperrt">tárgyat</em> határozza meg, -míg előbbi jelentésében csak a dolgok létele határozmányainak -<em class="gesperrt">törvényszerűségére</em> mutatott rá. -<i>Materialiter</i> tekintve tehát természet a <em class= -"gesperrt">tapasztalat összes tárgyainak foglalatja</em>. Csak -ezzel a tapasztalattal van itt dolgunk, mert ha oly dolgok mivoltát -kellene megismernünk, melyek soha tapasztalat tárgyai nem lehetnek, -akkor oly fogalmakra szorulnánk, melyeknek jelentése <i>in -concreto</i> (valamely lehetséges tapasztalat példájában) sohasem -adható. E dolgok mivoltáról <span class="pagenum"><a name="Page_42" -id="Page_42">-42-</a></span> tehát csupa oly fogalmakat kellene -alkotnunk, melyeknek valóságát, t. i. vajjon valóban tárgyakra -vonatkoznak vagy puszta képzelmények-e, soha el nem dönthetnők. Ami -nem lehet a tapasztalat tárgya, annak ismerete hiperfizikai volna s -ezzel itt nincs dolgunk, hanem igenis azzal a természetismerettel, -melynek valóságát a tapasztalat megerősítheti, habár ez az ismeret -<i>a priori</i> lehetséges és minden tapasztalatot megelőz.</p> -<h3>17. §.</h3> -<p>A <em class="gesperrt">formai</em> e szükebb jelentésű -természetben tehát a tapasztalat összes tárgyainak -törvényszerűsége, amennyiben pedig <i>a priori</i> ismerjük meg, -<em class="gesperrt">szükséges</em> törvényszerűsége. Az imént -kimutattuk azonban, hogy ha a tárgyakat nem lehetséges -tapasztalatra vonatkoztatva, hanem mint magukban lévő dolgokat -tekintjük, azokon a természet törvényeit <i>a priori</i> nem -ismerhetjük meg soha. De itt nincs is közünk magukban lévő -dolgokhoz, (ezeknek tulajdonságaival nem törődünk), hanem csak -dolgokhoz mint lehetséges tapasztalat tárgyaihoz, s voltakép ezek -foglalatja az, amit természetnek nevezünk. Kérdem, ha <i>a -priori</i> természet-ismeret lehetőségéről van szó, mi jobb, úgy -állítani föl a kérdést: Mikép lehetséges a <em class= -"gesperrt">dolgoknak</em> mint a tapasztalat tárgyainak szükséges -törvényszerűsége vagy pedig mikép ismerhető meg <i>a priori</i> a -<em class="gesperrt">tapasztalat</em> szükséges törvényszerűsége -tekintettel minden tárgyára általában.</p> -<p>Közelről tekintve akár így akár úgy állítjuk fel a kérdést, -megoldása a tiszta természet-ismeretet tekintve (s ezen fordúl meg -a kérdés) egészen egyre megy. Mert ama szubjektiv törvények, -amelyek a dolgok tapasztalati megismerését egyedül lehetővé teszik, -e dolgokra is mint egy lehetséges tapasztalat tárgyaira (persze nem -amint magukban vannak, de ez nem is jő itt tekintetbe) érvényesek. -Egészen mindegy, akár azt mondom: eme törvény nélkül – ha valamely -eseményt észreveszek, azt. mindig valami megelőzőre vonatkoztatom, -melyre általános szabály szerint következik – észrevevés nem lehet -tapasztalat, akár pedig így fejezem ki magam: mindennek, amiről a -tapasztalat azt tanítja, hogy történik, kell hogy oka legyen.</p> -<p>Mégis illőbb, hogy az előbbi formulát válasszuk. Minthogy -ugyanis <i>a priori</i> s minden adott tárgy előtt lehet tudomásunk -<span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span> ama föltételekről, melyek alatt ama -tárgyak tapasztalata lehetséges, ellenben soha sem tudhatjuk, mily -törvényeknek vannak lehetséges tapasztalatra való tekintet nélkül -magukban alárendelve: ennélfogva a dolgok mivoltát <i>a priori</i> -máskép nem kutathatjuk, mint ha ama föltételeket és általános -(habár szubjektiv) törvényeket vizsgáljuk, melyek ily ismeretet -mint tapasztalatot (formailag) lehetővé tesznek; ennek alapján -fogjuk azután a dolgoknak mint a tapasztalat tárgyainak lehetőségét -megállapítani. Ha a második fajta kifejezést választanám, s azokat -az <i>a priori</i> föltételeket keresném, melyek a természetet mint -a tapasztalat <em class="gesperrt">tárgyát</em> lehetővé teszik, -könnyen eltévedhetnék, s képzelhetném, hogy a természetről mint -magában való dologról kell beszélnem. Hiába s vég nélkül iparkodnám -azután oly dolgoknak, melyekről semmi adatom nincsen, törvényeit -találni.</p> -<p>Tehát csak a tapasztalattal lesz itt dolgunk s lehetségének -általános s <i>a priori</i> adott föltételeivel s ebből fogjuk a -természetet mint minden lehetséges tapasztalat egész tárgyát -meghatározni. Azt hiszem, megértenek: nem a már adott természet -<em class="gesperrt">megfigyelésének</em> szabályait keresem (ezek -tapasztalatot tételeznek föl), tehát nem, hogy (tapasztalat útján) -mikép leshetem meg a természet törvényeit, mert ezek nem volnának -azután <i>a priori</i> törvények s nem adnának tiszta -természettudományt; hanem hogy e tapasztalat lehetségének <i>a -priori</i> föltételei mikép lehetnek egyszersmind azok a források, -melyekből minden általános természeti törvény leszármaztatandó.</p> -<h3>18. §.</h3> -<p>Első sorban meg kell jegyeznünk, hogy habár minden tapasztalati -itélet empirikus, azaz az érzékek közvetetlen fölfogásában leli -alapját, azért nem minden empirikus ítélet megfordítva tapasztalati -itélet; hanem az empirikuson s általában az érzéki szemléletnek -adotton fölül még külön fogalmaknak kell hozzájárúlniok, melyeknek -eredete egészen <i>a priori</i> a tiszta észben van; ezek alá kell -előbb foglalni minden észrevevést, mely ezek segítségével azután -tapasztalattá változtatható.</p> -<p><em class="gesperrt">Empirikus itéletek, amennyiben objektiv -érvényességűek</em>, tapasztalati ítéletek; amelyek azonban -<em class="gesperrt">csak szubjektiv érvényességűek</em>, azokat -puszta észrevevési ítéleteknek <span class="pagenum"><a name= -"Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> nevezem. Ez utóbbiak nem -szorúlnak tiszta értelmi fogalomra, hanem csak az észrevételeknek -gondolkodó észben való logikai kapcsolatára. Az előbbiek azonban az -érzéki szemlélet képzetein fölül külön <em class="gesperrt">az -értelemben eredetileg alkotott fogalmakra</em> szorúlnak mindig, -melyeknek műve azután, hogy a tapasztalati ítélet <em class= -"gesperrt">objektiv érvényességű</em>.</p> -<p>Minden ítéletünk előbb puszta észrevevési ítélet; csak előttünk -azaz énünk előtt érvényes, s csak azután adunk neki új vonatkozást, -t. i. tárgyra, kivánván, hogy előttünk is, s ép úgy mindenki előtt -mindig érvényes legyen; mert ha valamely itélet megegyezik valamely -tárggyal, akkor ugyane tárgyról szóló minden itéletnek egymással is -meg kell egyeznie; a tapasztalati itélet objektiv érvényessége -tehát nem jelent egyebet, mint annak szükséges egyetemes -érvényességét. S megfordítva, ha van okunk valamely ítéletet -szükségesnek s egyetemes érvényességűnek tartani, (ami soha sem -alapszik az észrevevésen, hanem a tiszta értelmi fogalmon, mely alá -foglaltuk az észrevevést), akkor objektivnek is kell tartanunk, t. -i. olyannak, hogy nemcsak valamely észrevevésnek az énhez való -viszonyát fejezi ki, hanem a tárgynak mivoltát; mert más ítéletek -nem egyezhetnének meg szükségkép az enyémmel, ha nem a tárgy -egysége volna ennek oka, melyre valamennyi vonatkozik, mellyel meg -kell egyezniök, minek folytán egymással is meg kell egyezniök.</p> -<h3>19. §.</h3> -<p>Objektiv érvényesség s szükséges egyetemes érvényesség tehát -(mindenki előtt) cserefogalmak s habár magát a tárgyat nem -ismerjük, mégis, ha valamely ítéletet egyetemes érvényességűnek, -tehát szükségesnek tekintünk, ezen az objektiv érvényességet -értjük. Ez ítélet által megismerjük a tárgyat, (habár egyébként, -amint magában van, ismeretlen marad is) az adott észrevevések -egyetemes érvényességű és szükséges kapcsolata által, s minthogy az -érzékek valamennyi tárgyánál így áll a dolog, azért tapasztalati -ítéletek objektiv érvényességüket nem a tárgy közvetetlen -megismeréséből nyerik, (mert ez lehetetlen), hanem csak az -empirikus ítéletek egyetemes érvényességének föltételéből, mely, -amint mondottuk, soha sem alapszik empirikus vagy általán érzéki -föltételeken, hanem tiszta értelmi fogalmon. <span class= -"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> A tárgy -magában mindig ismeretlen marad; de ha az értelmi fogalom a -képzetek kapcsolatát, melyek róla az érzékiségnek adva vannak, -egyetemes érvényességüvé teszi, akkor e viszony által a tárgy -meghatároztatik, s az ítélet objektiv.</p> -<p>Ezt példával akarjuk megvilágítani: Ezek az ítéletek, a szoba -meleg, a cukor édes, az üröm kellemetlen ízű,<a name="FNanchor_10" -id="FNanchor_10"></a><a href="#Footnote_10" class= -"fnanchor">10)</a> csak szubjektiv érvényességű ítéletek. Nem is -követelem, hogy magam vagy más valaki mindig hasonlókép ítéljen; -ezek az ítéletek csak két érzetnek ugyanarra az alanyra t. i. én -rám való vonatkozását fejezik ki, még pedig csakis észrevevésem -akkori állapotában, tehát nem is érvényesek a tárgyra; ilyeket -nevezek észrevevési ítéleteknek. Egészen máskép áll a dolog a -tapasztalati ítéletekkel. Amire bizonyos körülmények közt a -tapasztalat tanít, arra mindenkor kell tanítania engem és -mindenkit; érvényessége nem szorítkozik az alanyra vagy ez időbeli -állapotára. Azért az ily ítéleteket objektiv érvényességűekként -állítom; ha pl. azt mondom, a levegő rugékony, akkor ez ítélet -eleinte csak észrevevési ítélet, csak két érzetet vonatkoztatok -egymásra érzékeimben. Ha azt akarom, hogy tapasztalati ítélet -legyen, akkor e kapcsolatot oly föltétel alá kell hoznom, mely -egyetemes érvényességűvé teszi. Tehát azt akarom, hogy én és -mindenki más is ugyanazt az észrevevést mindenkor ugyanazon -körülmények közt szükségkép egybekapcsoljam.</p> -<h3>20. §.</h3> -<p>Taglalnunk kell tehát a tapasztalatot általában, hogy lássuk, mi -foglaltatik az érzékek s értelem e produktumában s mikép lehetséges -maga a tapasztalati ítélet. Az alapot a szemlélet teszi, -<span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span> melyről tudomásom van, t. i. az -észrevevés <i>(perceptio)</i>, mely pusztán az érzékekre tartozik. -De másodszor hozzátartozik az ítélés (mely csak az értelemre -tartozik). Ez ítélés lehet kétféle, először, ha csak az -észrevevéseket hasonlítom össze, még pedig állapotom tudatában vagy -másodszor, ha egy tudatban általában kapcsolom egybe. Az első -ítélet puszta észrevevési ítélet, s ennyiben pusztán szubjektiv -érvényességű, nem egyéb mint az észrevevéseknek elmeállapotomban -való egybekapcsolása, a tárgyra való vonatkozás nélkül. Azért a -tapasztalathoz nem elég, mint rendesen képzelik, hogy -észrevevéseket összehasonlítsunk s egy tudatban az ítélés által -egybekapcsoljunk; ebből nem származik az ítélet egyetemes -érvényessége és szükségessége, melynél fogva egyedül lehet objektiv -érvényességű s tapasztalat.</p> -<p>Egészen más ítélet előzi tehát meg, mielőtt észrevevésből -tapasztalat lehet. Az adott szemléletnek fogalom alá kell -foglaltatnia, mely az ítélésnek általában a szemléletre -vonatkozólag határozza meg formáját, mely a szemlélet empirikus -tudatát egy tudatban általában kapcsolja egybe s ez által az -empirikus ítéletnek egyetemes érvényességet szerez; az ily fogalom -tiszta <i>a priori</i> fogalom, mely csak arra való, hogy azt a -módot általában határozza meg, hogy egy szemlélet mikép szolgálhat -ítélésre. Legyen ily fogalom az ok fogalma, akkor ez az alája -foglalt szemléletet pl. a levegőét az ítélés szempontjából -általában határozza meg t. i., hogy a levegő fogalma a kiterjedés -szempontjából egy feltételes ítéletben az előzőnek a következőhez -való viszonyában áll. Az ok fogalma tehát tiszta értelmi fogalom, -mely minden lehető észrevevéstől teljesen különbözik, s csak arra -szolgál, hogy az alája foglalt képzetet az ítélést általában -tekintve határozza meg, tehát egyetemes érvényességű ítéletet -hozzon létre.</p> -<p>Mielőtt tehát egy észrevevési ítéletből tapasztalati ítélet -válhatik, először megköveteltetik, hogy az észrevevés ily értelmi -fogalom alá foglaltassék pl. a levegő az ok fogalma alá tartozik, -mely a róla való ítéletet a kiterjedést tekintve föltételesnek -határozza meg.<a name="FNanchor_11" id="FNanchor_11"></a><a href= -"#Footnote_11" class="fnanchor">11)</a> Ez által e kiterjedést nem -pusztán mint <span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span> a levegőnek az én állapotomban vagy több -állapotaimban való észrevevéséhez vagy mások észrevevése -állapotához tartozónak, hanem mint hozzá <em class= -"gesperrt">szükségkép</em> tartozónak gondoltatik; s ez az ítélet: -a levegő rugékony, az által válik egyetemes érvényességűvé s csak -ezzel tapasztalati ítéletté, hogy bizonyos ítéletek megelőzik, -amelyek a levegő szemléletét az ok meg az okozat fogalma alá -foglalják s ez által az észrevevéseket nem pusztán az én énemben -egymásra vonatkozólag, hanem az ítélésnek általában formáját (itt a -föltételest) tekintve határozzák meg s ilyetén módon az empirikus -ítéletet egyetemes érvényességűvé teszik.</p> -<p>Ha valamennyi szintetikai ítéletünket amennyiben objektiv -érvényességűek, taglaljuk, azt találjuk, hogy sohasem állanak -puszta szemléletekből, amelyeket, mint rendesen hiszik, csak -összehasonlítás által kapcsolunk egybe valamely ítéletben, hanem -hogy lehetetlenek volnának, ha a szemléletből elvont fogalmakhoz -nem járult volna hozzá még tiszta értelmi fogalom, mely alá ama -fogalmak foglaltattak, s csak így objektiv érvényességű ítéletben -egybekapcsoltattak. Még a tiszta mathematika ítéletei legegyszerűbb -sarktételeiben sem mentek e föltételtől. Ez az alaptétel: Az -egyenes vonal két pont közt a legrövidebb, föltételezi, hogy a -vonal a mennyiség fogalma alá foglaltassék, mely bizonyára nem -puszta szemlélet, hanem egyedűl az értelemben székel s arra -szolgál, hogy a szemléletet (a vonalét) a róla alkotható ítéletekre -vonatkozólag, mennyiségüket t. i. a sokaságot tekintve (mint -<i>judicia plurativa</i>)<a name="FNanchor_12" id= -"FNanchor_12"></a><a href="#Footnote_12" class="fnanchor">12)</a> -határozzuk meg, <span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span> értvén rajtuk, hogy valamely adott -szemléletben sok hasonnemű foglaltatik.</p> -<h3>21. §.</h3> -<p>Hogy már most a tapasztalat lehetségét, amennyiben <i>a -priori</i> tiszta értelmi fogalmakon alapszik, előadjam, előbb azt, -mi az ítéléshez általában tartozik s az értelem különböző -mozzanatait az ítéletekben teljes táblázatban kell bemutatnom; mert -egészen párhúzamosak lesznek velük a tiszta értelmi fogalmak, -melyek nem egyebek, mint fogalmak szemléletekről általában, -amennyiben ezek e mozzanatok egyikét vagy másikát tekintve magában -levő ítéletté tehát szükségkép s egyetemes érvényűen határoztatnak -meg. Ezáltal minden tapasztalat mint objektiv érvényű empirikus -ismeret lehetőségének <i>a priori</i> alaptételei is pontosan -megállapíthatók. Mert ezek nem egyebek mint oly tételek, melyek -minden észrevevést (a szemlélet bizonyos egyetemes föltételei -szerint) ama tiszta értelmi fogalmak alá foglalják.</p> -<p class="center"><em class="gesperrt">Az Ítéletek</em><br /> -Logikai Táblája.</p> -<div class="poem"> -<p class="center">1.<br /> -<em class="gesperrt">Mennyiségre</em></p> -<div class="stanza"><span class="i0">Egyetemesek<br /></span> -<span class="i0">Részlegesek<br /></span> <span class= -"i0">Egyesek<br /></span></div> -<p class="center">2.<br /> -<em class="gesperrt">Minőségre</em></p> -<div class="stanza"><span class="i0">Állítók<br /></span> -<span class="i0">Tagadók<br /></span> <span class= -"i0">Végtelenek<br /></span></div> -<p class="center">3.<br /> -<em class="gesperrt">Viszonyra</em></p> -<div class="stanza"><span class="i0">Kategorikusok<br /></span> -<span class="i0">Föltételesek<br /></span> <span class= -"i0">Szétválasztók<br /></span></div> -<p class="center">4.<br /> -<em class="gesperrt">Módra</em></p> -<div class="stanza"><span class="i0">Problematikusak<br /></span> -<span class="i0">Asszertorikusak<br /></span> <span class= -"i0">Apodiktikusak<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span></p> -<p class="center"><em class="gesperrt">Az értelmi -fogalmak</em><br /> -Transscendentalis táblája.</p> -<div class="poem"> -<p class="center">1.<br /> -<em class="gesperrt">Mennyiségre</em></p> -<div class="stanza"><span class="i0">Egység (A mérték)<br /></span> -<span class="i0">Többség (A mennyiség)<br /></span> <span class= -"i0">Mindenség (Az egész)<br /></span></div> -<p class="center">2.<br /> -<em class="gesperrt">Minőségre</em></p> -<div class="stanza"><span class="i0">Valóság<br /></span> -<span class="i0">Tagadás<br /></span> <span class= -"i0">Korlátozás<br /></span></div> -<p class="center">3.<br /> -<em class="gesperrt">Viszonyra</em></p> -<div class="stanza"><span class="i0">Szubstancia<br /></span> -<span class="i0">Ok.<br /></span> <span class= -"i0">Közösség.<br /></span></div> -<p class="center">4.<br /> -<em class="gesperrt">Módra</em></p> -<div class="stanza"><span class="i0">Lehetség<br /></span> -<span class="i0">Létel<br /></span> <span class= -"i0">Szükségesség.<br /></span></div> -</div> -<p class="center"><em class="gesperrt">Természettudományi egyetemes -alaptételek</em><br /> -Tiszta fiziológiai táblája.</p> -<div class="poem"> -<p class="center">1.<br /> -A szemlélet<br /> -<em class="gesperrt">Sarktételei</em></p> -<p class="center">2.<br /> -Az észrevevés<br /> -<em class="gesperrt">Megelőzései</em></p> -<p class="center">3.<br /> -A tapasztalat<br /> -<em class="gesperrt">Analogiái</em></p> -<p class="center">4.<br /> -Az empirikai gondolkodásnak általában<br /> -<em class="gesperrt">Követelményei.</em></p> -</div> -<h3>21. §. <i>[a]</i>.</h3> -<p>Hogy mind az eddig mondottakat egy fogalomba foglaljuk, első -sorban arra kell emlékeztetnünk az olvasót, hogy itt nem a -tapasztalás keletkezéséről van szó, hanem arról, mi rejlik benne. -Amaz a tapasztalati lélektanhoz tartozik, s ott is az utóbbi -nélkül, ami az ismeretnek s főleg az értelemnek kritikájához -tartozik, soha nem volna kellően kifejthető. <span class= -"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span></p> -<p>A tapasztalat szemléletekből áll, melyek az érzékiséghez -tartoznak s íteletekből, melyek pusztán az értelem műve. De azok az -ítéletek, melyeket az értelem csupán érzéki szemléletekből alkot, -még távolról sem tapasztalati ítéletek. Mert ez esetben az ítélet -csak olykép kapcsolná egybe az észrevételeket, amint az érzéki -szemléletben adva vannak, az utóbbi esetben pedig az ítéleteknek ki -kell fejezniök, mit foglal a tapasztalat általában magában, tehát -nem azt, mit foglal a puszta észrevevés magában, melynek -érvényessége csak szubjektiv. A tapasztalati ítéletben tehát az -érzéki szemlélethez s az érzéki szemléletnek (miután az -összehasonlítás egyetemesítette) logikai kapcsolatához még -valaminek kell hozzájárulnia, ami a szintetikai ítéletet -szükségessé s ezzel egyetemes érvényűvé teszi s ez nem lehet egyéb, -mint az a fogalom, mely a szemléletet inkább az egyik, mint a másik -ítéleti forma tekintetében mint magában meghatározottat tünteti -föl, azaz a szemléletek ama szintetikai egységének fogalma, mely -csak az ítéleteknek valamely adott logikai funkciója által -gondolható.</p> -<h3>22. §.</h3> -<p>Az egésznek a foglalatja ez: az érzékek dolga szemlélni; az -értelemé gondolkodni. Gondolkodni pedig nem egyéb, mint képzeteket -egy tudatban egyesíteni. Ez az egyesítés vagy csak az alanyra -vonatkozólag történik, s akkor esetleges és szubjektiv, vagy -egyetemesen történik, s akkor szükséges vagy objektiv. Képzeteknek -egy tudatban való egyesítése ítélet. Tehát gondolkodni nem egyéb, -mint ítélni vagy képzeteknek ítéletekre általában való -vonatkoztatása. Azért az ítéletek vagy csak szubjektivek, ha -képzeteket csak egy alanyban levő tudatra vonatkoztatok, s benne -egyesítek, vagy objektivek, ha tudatban általában, azaz szükségkép -egyesíttetnek. Az összes ítéletek logikai momentumai nem egyebek -mint megannyi lehetséges módja képzetek egy tudatban való -egyesítésének. Ha pedig ugyancsak ezek fogalmakúl szolgálnak, akkor -a képzetek egy tudatban való <em class="gesperrt">szükséges</em> -egyesítésének fogalmai, tehát objektiv érvényű ítéletek alapelvei. -Ez egy tudatban való egyesítés vagy analitikai, az azonosság -alapján, vagy szintetikai, különböző képzeteknek egymáshoz való -tétele és járulása folytán. A tapasztalat a tüneményeknek -<span class="pagenum"><a name="Page_51" id= -"Page_51">-51-</a></span> (észrevevéseknek) egy tudatban való -szintetikai kapcsolatában áll, amennyiben e kapcsolat szükséges. -Azért minden észrevevésnek előbb tiszta értelmi fogalmak alá kell -foglaltatnia, mielőtt tapasztalati ítéletekűl szolgálhatna, -melyekben az észrevevések szintetikai egységét mint szükségeset s -egyetemes érvényűt gondoljuk.<a name="FNanchor_13" id= -"FNanchor_13"></a><a href="#Footnote_13" class= -"fnanchor">13)</a></p> -<h3>23. §.</h3> -<p>Ítéletek, ha csak mint adott képzetek egy tudatban való -egyesítésének föltételeit tekintjük, szabályok. E szabályok, ha az -egyesítést szükségesnek tüntetik fel, <i>a priori</i> szabályok, s -ha fölöttük állókból nem származnak, alaptételek. Minthogy pedig -minden tapasztalat lehetségét illetőleg, ha csak a gondolkodás -formáját vesszük rajta tekintetbe, felsőbb feltételei a -tapasztalati ítéleteknek nincsenek azoknál, melyek a jelenségeket -szemléletük különböző formája szerint tiszta értelmi fogalmak alá -foglalják s ezzel az empirikus ítéletet objektiv érvényűvé teszik, -ennélfogva ezek a lehető tapasztalatnak <i>a priori</i> -alaptételei.</p> -<p>A lehető tapasztalat alaptételei azonban egyszersmind általános -törvényei a természetnek, melyek <i>a priori</i> megismerhetők. S -ezzel azt a feladatot, mely e második kérdésünkben rejlik: -<em class="gesperrt">Mikép lehetséges tiszta -természettudomány</em>, megoldottuk. Az a rendszeresség ugyanis, -mely egy tudomány formájához szükséges, itt teljesen megtalálható; -mert az összes ítéletek előbb megnevezett formális föltételei -fölött, tehát valamennyi szabály <span class="pagenum"><a name= -"Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> fölött, melyeket a logika -adhat, nem állhat semmi, ezek pedig logikai rendszert, a reá -alapított fogalmak, melyek minden szintetikai és szükséges -ítéletnek <i>a priori</i> feltételeit foglalják magukban, ép ezért -transscendentalis rendszert, végűl pedig az alaptételek, melyek -segítségével minden jelenség e fogalmak alá foglalható, -fiziológiai, azaz természetrendszert alkotnak, mely minden -empirikai természetismeretet megelőz, ezt előbb lehetővé teszi, s -ezért a voltaképi egyetemes s tiszta természettudománynak -nevezhető.</p> -<h3>24. §.</h3> -<p>Ama fiziológiai alaptételek elseje<a name="FNanchor_14" id= -"FNanchor_14"></a><a href="#Footnote_14" class="fnanchor">14)</a> -minden jelenséget mint térben meg időben való szemléletet a -<em class="gesperrt">mennyiség</em> fogalma alá foglal s annyiban a -mathematika tapasztalatra való alkalmazásának elve. A második azt -ami voltakép empirikus, t. i. az érzékletet, mely a szemléletek -valóját (das Reale) jelzi, alárendeli nem épen a <em class= -"gesperrt">mennyiség</em> fogalma alá, mert az érzéklet nem -szemlélet, mely tért s időt <em class="gesperrt">foglalna -magában</em>, habár a neki megfelelő tárgyat térbe s időbe helyezi; -de a realitás (érzékleti képzet) s a zéro közt, t. i. az időbeli -szemlélet teljes üressége közt mégis van mennyiségi különbség, -minthogy a világosság minden adott foka s a sötétség, a hő minden -foka s a teljes hidegség, a nehézség minden foka s az abszolut -könnyűség, a tér megteltségének minden foka s a teljesen üres tér -közt még mindig kisebb fokok gondolhatók; minden tudat s a teljes -tudattalanság (lélektani sötétség) közt is vannak kisebb fokok, úgy -hogy nem lehetséges észrevevés, mely a tudat teljes hiányát -mutatná, azaz nem lehetséges lélektani sötétség, mely nem volna -tudatnak tekinthető, csakhogy más erősebb tudat elnyomja s ugyanez -áll az érzéklet minden más esetében is. Ezért előzheti meg az -értelem még az érzékleteket is, melyek az empirikus képzetek -(jelenségek) tulajdonképi minőségét alkotják, ezzel az -alaptétellel, hogy valamennyinek, tehát minden jelenség realejának -fokai vannak, ami a mathematikának második alkalmazása <i>(mathesis -intensorum)</i> a természettudományra. <span class= -"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span></p> -<h3>25. §.</h3> -<p>A jelenségek viszonyát tekintve, még pedig csak lételükre -vonatkozólag, e viszony meghatározása nem mathematikai, hanem -dinamikai, s nem lehet soha objektiv érvényű, tehát tapasztalásra -alkalmas, ha nem tartozik <i>a priori</i> alaptételek alá, amelyek -a rájuk vonatkozó tapasztalati megismerést lehetővé teszik. Azért a -jelenségeket alá kell rendelni a substancia fogalma alá, mely a -létel minden meghatározásának mint magának a dolognak fogalma -szolgál alapúl, vagy másodszor, amennyiben időrendet, azaz eseményt -találunk a jelenségekben, okára vonatkoztatott hatás fogalma alá, -vagy amennyiben az együttlétet objektive, azaz tapasztalati ítélet -által akarjuk megismerni a közösség (kölcsönhatás) fogalma alá; s -így objektiv érvényű, habár empirikus ítéleteknek, azaz a -tapasztalat lehetségének, amennyiben ennek föladata dolgokat, -lételüket tekintve, a természetben egybekapcsolni, <i>a priori</i> -alaptételek szolgálnak alapúl. Ez alaptételek a voltaképi -természeti törvények, melyek dinamikaiaknak nevezhetők.</p> -<p>Végűl a tapasztalati ítéletekhez tartozik: nem annyira a -jelenségek egymás közti tapasztalatbeli megegyezésének s -kapcsolatának ismerete, mint inkább a tapasztalathoz általában való -viszonyuk, mely vagy az értelem megismerte formai föltételekkel -való megegyezésüket, vagy az érzékek s észrevevés anyagával való -összefüggésüket, vagy mindkettőt egy fogalomban egyesíti, tehát -lehetséget, valóságot és szükségességet egyetemes természeti -törvények szerint foglal magában; ez a fiziológiai módszertant (az -igazság és a föltételek megkülönböztetését, s ez utóbbiak -megengedhetőségének határait) alkotná.</p> -<h3>26. §.</h3> -<p>Habár az alapelveknek harmadik, <em class="gesperrt">magának az -értelemnek mivoltából</em> kritikai módszer szerint levont táblája -oly tökéletességet mutat, hogy magasan föléje emelkedik minden -egyébnek, melyet <em class="gesperrt">magukból a dolgokból</em>, -dogmatikai módon, habár hiába, eddig iparkodtak vagy a jövőben -próbálnak majd leszármaztatni, t. i. hogy benne mind a szintetikai -<span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span> <i>a priori</i> alaptételek teljesen s -egy alapelv szerint, t. i. az ítéleterő szerint általában, mely az -értelmet tekintve a tapasztalat mivoltát teszi, ki lettek fejtve, -úgy hogy biztosak lehetünk benne, hogy egyéb ily alaptétel nincs -(ily megnyugvást a dogmatikai módszer nem adhat meg nekünk soha): -még sem ez a legfőbb érdeme.</p> -<p>Ügyet kell vetni arra a bizonyító alapokra, mely ez <i>a -priori</i> ismeret lehetségét fölfedi, s mindezeket az -alaptételeket egyszersmind oly föltételhez köti, melyről nem szabad -soha sem megfeledkeznünk, ha csak nem akarjuk, hogy félreértsék s -alkalmazásban továbbra terjesszék, mint eredeti jelentése kivánja, -t. i. hogy ez alaptételek csak a lehetséges tapasztalatnak -általában, amennyiben <i>a priori</i> törvényeknek van alávetve, -foglalják magukban föltételeit. Nem mondom tehát, hogy <em class= -"gesperrt">maguknak a dolgoknak</em> van mennyiségük, hogy ezek -realitásának van foka, ezek lételében van a járulékoknak -kapcsolatuk egy szubstanciával stb.; ezt senki sem bizonyíthatja, -mert puszta fogalmaknak ily szintetikai kapcsolata, midőn egyrészt -minden érzéki szemléletre való vonatkozás, másrészt, lehetséges -tapasztalatban való minden kapcsolat hiányzik, teljességgel -lehetetlen. A fogalmaknak lényeges korláta ez alaptételekben tehát -az, hogy minden dolog, csak mint a <em class="gesperrt">tapasztalás -tárgya</em> tartozik szükségkép, <i>a priori</i>, a megnevezett -feltételek alá.</p> -<p>Ebből azután másodszor specifikusan sajátos bizonyítási módjuk -következik, hogy az említett alaptételeket nem is egyenesen -jelenségekre s ezek viszonyára vonatkoztatjuk, hanem a tapasztalat -lehetségére, melynek a jelenségek csak anyagát, és nem formáját -teszik, azaz objektiv s egyetemes érvényű szintetikai tételekre, -hiszen épen ebben különböznek tapasztalati ítéletek puszta -észrevevési ítéletektől. Ez azáltal történik, hogy jelenségek, mint -puszta szemléletek, <em class="gesperrt">melyek a tér s időnek egy -részét elfoglalják</em>, a mennyiség fogalma alá tartoznak, amely -elemeiket <i>a priori</i>, szabályok szerint szintetikailag -egyesíti; hogy amennyiben az észrevevés a szemléleten kívül -érzékletet is magába foglal, mely érzéklet s a zero t. i. az -érzéklet teljes megszűnése közt, kevesbedés által mindig átmenet -van, annyiban a jelenség realéjának mindig kell hogy foka legyen, -amennyiben tudniillik a jelenség maga <em class="gesperrt">tért meg -időt</em> <span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span> <em class="gesperrt">nem foglal ugyan -el</em>,<a name="FNanchor_15" id="FNanchor_15"></a><a href= -"#Footnote_15" class="fnanchor">15)</a> de az üres időtől vagy -tértől a hozzá való átmenet mégis csak az időben lehetséges; -ennélfogva, habár az érzéklet mint az empirikus szemlélet minősége, -amiben minden más érzéklettől specifikusan különbözik, <i>a -priori</i> nem ismerhető ugyan meg soha, mégis lehetséges -tapasztalatban általában, mint észrevevés mennyisége intenzive -minden más egyenlőfajútól megkülönböztethető; csak ez által válik -lehetségessé s határoztatik meg a mathematika alkalmazása a -természetre az érzéki szemléletre vonatkozólag, mely által a -természet nekünk adatik.</p> -<p>A legnagyobb figyelmet kell azonban az olvasónak amaz -alaptételek bizonyítási módjára fordítania, melyek a tapasztalat -analogiái neve alatt fordúlnak elő. Minthogy ugyanis ezek nem, mint -a mathematika természettudományra általában való alkalmazásának -alaptételei, a szemléletek létrehozására vonatkoznak, hanem -lételüknek egy tapasztalatban való kapcsolatára, e kapcsolat pedig -nem lehet egyéb, mint a létel meghatározása az időben, szükséges -törvények szerint, melyek objektiv érvényűvé, tehát tapasztalattá -teszik, ennélfogva a bizonyítás nem vonatkozik maguknak a -<em class="gesperrt">dolgoknak</em>, hanem az <em class= -"gesperrt">észrevevések</em> kapcsolatának szintetikai egységére, -még pedig az észrevevéseknek nem tartalmát tekintve, hanem -időrendjét s lételének ebben való viszonyát egyetemes törvények -szerint. Ez egyetemes törvények tehát a létel meghatározása -szükséges voltát az időben általában (tehát az értelemnek egy <i>a -priori</i> szabálya szerint) tartalmazzák, ha azt akarjuk, hogy a -viszonyos időben való empirikus meghatározás objektiv érvényű, -tehát tapasztalat legyen. Többet e helyen, Prolegomenákban, nem -mondhatok, csak ajánlom az olvasónak, aki régtől fogva megszokta, -hogy <span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span> a tapasztalatot csak az észrevevések -puszta empirikus összetételének tartja, s azért nem is gondol rá, -hogy ezeknél sokkal messzibbre terjed, t. i. hogy empirikus -ítéleteknek egyetemes érvényt ád, és e célra tiszta értelmi -egységre, mely <i>a priori</i> megelőzi, szorúl, – hogy a -tapasztalatnak az észrevevések puszta aggregatumától való e -különbségére jól figyeljen, s e szempontból ítélje meg a -bizonyítási eljárást.</p> -<h3>27. §.</h3> -<p>Itt a helye, hogy <span class="smcap">Hume</span> kételyét -fenekestől kiforgassuk. Joggal állította, hogy ésszel semmikép nem -látható át az okság lehetsége, azaz, mikép vonatkoztathatjuk -valamely dolog lételét más valaminek a lételére, amelyet emez -szükségkép tételez. Én pedig még hozzáteszem, hogy ép oly kevéssé -láthatjuk át a szubzisztencia lehetségét, t. i. annak szükségét, -hogy a dolgok lételének valamely alany szolgál alapúl, mely maga -valamely más dolog állítmánya nem lehet, sőt, hogy ily dolog -lehetőségéről még fogalmat sem alkothatunk magunknak (habár a -tapasztalatban használatának példáit fölmutathatjuk); továbbá, hogy -a dolgok közössége ép oly megfoghatatlan, minthogy megfoghatatlan, -mikép következtethetünk valamely dolog állapotából egészen más -rajta kívül levő dolgok állapotára, s hogy szubstanciák, melyek -mindegyikének saját elkülönített létele van, mikép függhetnek -egymástól, még pedig szükségképen. Mégis távol állok tőle, hogy e -fogalmakat pusztán a tapasztalatból kölcsönzötteknek, a -szükségességet pedig, melyet bennük gondolunk, költöttnek s puszta -látszatnak, melyet hosszú megszokás hazud, tekintsem. Ellenkezőleg -eléggé bebizonyítottam, hogy e fogalmak, valamint a belőle folyó -alaptételek <i>a priori</i> a tapasztalatot megelőzőleg állanak -meg, s kétségtelen objektiv helyességűek, habár persze csak a -tapasztalatra vonatkozólag.</p> -<h3>28. §.</h3> -<p>Noha tehát legkisebb fogalmam sincs maguknak a dolgoknak ilyetén -kapcsolatáról, mikép létezhetnek mint szubstanciák, vagy -működhetnek mint okok, vagy lehetnek (mint reális egésznek a -részei) kölcsönhatásban; de még kevésbbé tarthatom a jelenségeknek -ily tulajdonságait jelenségeknek (minthogy ama <span class= -"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> -fogalmakban nincs semmi, ami a jelenségekben foglaltatik, hanem -csak az, amit az értelem gondol): mégis van fogalmunk a képzeteknek -ily kapcsolatáról az ítéletekben általában, az a fogalmunk, hogy az -ítéletek egyik fajában a képzetek mint alany vonatkoztatva -állítmányokra, másik fajában, mint ok vonatkoztatva okozatára, -harmadik fajában mint részek, melyek együtt egy egész lehetséges -ismeretet alkotnak, tartoznak egymáshoz. Továbbá <i>a priori</i> -megismerjük, hogy ha egy tárgy képzetét e mozzanatok egyikére vagy -másikára vonatkozólag nem tekintjük meghatározottnak, semmiféle a -tárgyra érvényes ismeretünk nem lehetne; s ha a dologgal, amint -magában van, foglalkoznánk, nem volna semmiféle ismertető jelünk, -melyből megtudhatnók, hogy a megnevezett mozzanatok egyikére vagy -másikára vonatkozólag meg van határozva, azaz, hogy a szubstancia, -ok vagy (más szubstanciákhoz viszonyítva) a közösség fogalma alá -tartozik, mert a létel ilyetén kapcsolatának lehetségéről nincs -fogalmunk. De nem is az a kérdés, hogy maguk a dolgok, hanem hogy a -tapasztalati ismeret az ítéletek említett mozzanataira vonatkozólag -általában miként van meghatározva, azaz, hogy dolgok mint a -tapasztalat tárgyai mikép hozhatók s hozandók amaz értelmi fogalmak -alá. S ekkor világos, hogy nemcsak lehetségét, de szükségét is -teljességgel átlátom annak, hogy a jelenségek e fogalmak alá -hozandók, melyek tehát a tapasztalat lehetségének alaptételei -gyanánt használandók.</p> -<h3>29. §.</h3> -<p>Hogy kísérletet tegyek <span class="smcap">Hume</span> -problematikus fogalmán (ezen az ő <i>crux metaphysicorum</i>-ján), -t. i. az ok fogalmán, mindenekelőtt a logika megadja nekem <i>a -priori</i> a föltételes ítéletnek általában formáját, t. i. hogy az -egyik adott ismeretet mint alapot, a másikat mint következményt -használjam. De lehetséges, hogy az észrevevésben a viszonynak -valamely szabályát találom, mely megmondja nekem, hogy egy bizonyos -jelenségre egy másik (habár nem megfordítva) állandóan következik s -ebben az esetben élek a föltételes ítélettel, s mondom: ha valamely -testre a nap elég soká süt, a kő megmelegszik. Ebben persze még -nincs meg a kapcsolat szükségessége, tehát az ok fogalma. De -folytatom s mondom: ha azt akarom, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span> e tétel, -mely csak észrevevések szubjektiv kapcsolata, tapasztalati tétel -legyen, akkor szükségesnek s egyetemes érvényűnek kell hogy -tekintessék. Ily tétel volna: A nap, világossága következtében, a -melegség oka. A fentebbi empirikus szabály most törvénynek -tekintetik, még pedig nem mint pusztán jelenségekre érvényesnek, -hanem rájuk lehető tapasztalat céljából érvényesnek; tapasztalat -pedig egyetemes, tehát szükségképen érvényes szabályokra szorúl. -Tehát, hogy az ok fogalma a tapasztalat puszta formájához -szükségkép tartozó fogalom, mely az észrevevéseknek egy tudatban -való szintetikai egyesítését lehetővé teszi, azt igenis átlátom; de -hogy valamely dolog általában ok lehessen, épenséggel nem látom át, -még pedig azért nem, mert az ok fogalma semmikép sem jelenti a -dolgokhoz, hanem csak a tapasztalathoz tartozó föltételt, azt, hogy -a tapasztalat csak jelenségeknek s ezek sorrendjének -objektiv-érvényes megismerése lehet, amennyiben a megelőző a -következővel feltételes ítéletek szabálya szerint kapcsolható -egybe.</p> -<h3>30. §.</h3> -<p>A tiszta értelmi fogalmak nem is jelentenek semmit, ha a -tapasztalat tárgyait mellőzve, magukra a dolgokra <i>(noumena)</i> -vonatkoztatjuk. Csak mintegy a jelenségek szótagolására szolgálnak, -avégből, hogy mint tapasztalatot olvashassuk őket; azok az -alaptételek, melyek az érzéki világra való vonatkoztatásukból -erednek, csak tapasztalati használatra szolgálnak értelmünknek; ha -tovább megyünk velük, akkor objektiv valóság nélkül való önkényes -kapcsolatok, melyeknek sem lehetségét <i>a priori</i> nem -ismerhetjük meg, sem tárgyakra való vonatkozását példa által meg -nem erősíthetjük vagy csak érthetővé is tehetjük; mert minden példa -csak valamely lehetséges tapasztalatból meríthető, ama fogalmak -tárgyai is tehát sehol egyebütt, mint lehetséges tapasztalatban, -nem találhatók.</p> -<p>A <span class="smcap">Hume</span>-féle problemának ez a teljes, -habár szerzőjének várakozása ellenére történt megoldása tehát -megmenti a tiszta értelmi fogalmak <i>a priori</i> eredetét, az -egyetemes természeti törvényeknek meg mint az értelem törvényeinek -érvényességét, de úgy, hogy használatukat csak a tapasztalatra -szorítja, mert lehetségük csak az értelemnek tapasztalatra való -vonatkozásából <span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span> ered; nem pedig úgy, hogy ők a -tapasztalatból, hanem a tapasztalat belőlük származik; ez az -egészen megfordított neme a kapcsolatnak <span class= -"smcap">Hume</span>-nak soha eszébe nem jutott.</p> -<p>Ebből valamennyi eddigi kutatásnak következő eredménye folyik: -«Az összes szintetikai <i>a priori</i> alaptételek nem egyebek, -mint lehetséges tapasztalat elvei», és soha a dolgokra magukban, -hanem csak jelenségekre, mint a tapasztalat tárgyaira -vonatkoztathatók. Ennélfogva a tiszta mathematika, valamint a -tiszta természettudomány soha egyébre, mint puszta jelenségekre nem -vonatkozhatik s csak azt tünteti föl, ami vagy a tapasztalatot -általában teszi lehetővé, vagy ez elvekből leszármaztatva, mindenha -valamely lehető tapasztalatban kell hogy gondolható legyen.</p> -<h3>31. §.</h3> -<p>S ezzel végre valami biztosat értünk el, amihez minden -metafizikai vállalkozásban, mely eddig elég bátran, de mindig vakon -különbség nélkül kapott mindenbe, ragaszkodhatunk. Dogmatikai -gondolkodóknak soha sem jutott eszükbe, hogy törekvéseik célját ily -rövidre fogják majd szabni, de még azoknak sem, kik állítólagos -józan eszükben bizván a tiszta észnek jogos s természetes ugyan, de -csak tapasztalati használatra szolgáló fogalmaival s alaptételeivel -oly tudást kerestek; melynek biztos határait nem ismerték, nem is -ismerhették, mert ily tiszta ész mivoltáról, sőt csak lehetségéről -is soha sem gondolkodtak, vagy nem voltak képesek gondolkodni.</p> -<p>A tiszta ész nem egy naturalistájának (mely néven azt értem, ki -elbizza magát, hogy minden tanulmány nélkül dönthet a metafizika -dolgában) talán kedve lesz állítani, hogy amit itt annyi -előkészülettel, vagy ha úgy tetszik neki, annyi bőbeszédű, pedáns -pompával előadtunk, azt ő az ő józan eszének jósló szellemével -réges-régen nemcsak sejtette, de tudta s át is látta: «t. i. hogy -minden eszünkkel a tapasztalat terét soha át nem léphetjük». De -minthogy, ha észbeli alapelveit sorban megtudakoljuk tőle, mégis be -kell ismernie, hogy sok olyan van köztük, melyeket tapasztalatból -nem merített, melyek tehát ettől függetlenek s <i>a priori</i> -érvényesek, hogyan s miféle okokkal akarja majd a dogmatikust s -maga magát is korlátok közé szorítani, ha e fogalmakkal s -alaptételekkel minden lehető <span class="pagenum"><a name= -"Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> tapasztalat körén túl él, -épen mert a tapasztalattól függetlenűl ismerjük meg őket? Sőt ő -maga, a józan észnek ez a lovagja, nem oly biztos, hogy bitorolt, -olcsón szerzett bölcsesége mellett is észrevétlenűl a tapasztalat -tárgyain túl az agyrémek terére ne tévedjen. Rendesen mélyen bele -is van bonyolítva ezekbe, habár népszerű előadása által mindent -csak valószínűségnek, észszerű sejtésnek vagy analogiának állítván, -alaptalan követeléseinek némi színt tud adni.</p> -<h3>32. §.</h3> -<p>Már a filozófia legrégibb idejében az érzéki dolgokon vagy -jelenségeken <i>(phaenomena)</i> kívül, melyek az érzéki világot -alkotják, külön értelmi lényeket <i>(noumena)</i>, melyek az -értelmi világot alkotnák, képzeltek maguknak a tiszta ész kutatói s -minthogy ami egy fejletlen korszaknak nagyon is megbocsátható volt, -a jelenséget s látszatot (Erscheinung-Schein) egynek tartották, -csak az értelmi lényeknek tulajdonítottak valóságot.</p> -<p>Valóban, ha az érzékek tárgyait, amint kell is, puszta -jelenségeknek tekintjük, ezzel mégis egyszersmind elismerjük, hogy -magában való dolog szolgál nekik alapúl, habár nem ismerhetjük meg -mivoltát, amint magában van, hanem csak jelenségét, t. i. azt a -módot, amint ez az ismeretlen valami érzékeinket megilleti. Ép -azzal tehát, hogy jelenségeket vesz föl, magukban levő dolgok létét -is elismeri az értelem s ennyiben mondhatjuk, hogy a tüneményeknek -alapúl szolgáló lényeknek, tehát puszta értelmi lényeknek képzete -nemcsak megengedhető, hanem elkerülhetetlen is.</p> -<p>Kritikai dedukciónk nem is zár ki ily dolgokat <i>(noumena)</i>, -ellenkezőleg az analitika alaptételeit arra szorítja, hogy épen nem -vonatkoznak valamennyi dologra, miáltal minden puszta tüneménynyé -válnék, hanem hogy csak lehetséges tapasztalat tárgyaira -érvényesek. Ezzel tehát értelmi lények el vannak ismerve, de ama -kivételt nem ismerő szabály szemmel tartásával, hogy e tiszta -értelmi lényekről nem tudunk s nem is tudhatunk semmit, mivelhogy -tiszta értelmi fogalmaink, valamint tiszta szemléleteink is csak -lehetséges tapasztalat tárgyaira, tehát puszta érzéki lényekre -vonatkoznak s mihelyt ezeket elhagyjuk, ama fogalmaknak nem marad a -legcsekélyebb jelentésük sem. <span class="pagenum"><a name= -"Page_61" id="Page_61">-61-</a></span></p> -<h3>33. §.</h3> -<p>Tiszta értelmi fogalmaink valóban veszedelmesen csábítanak -transscendens használatra; ennek nevezem ugyanis azt, mely minden -lehetséges tapasztalaton túl megy. Fogalmaink a szubstanciáról, -erőről, cselekvésről, realitásról ugyanis nemcsak teljesen -függetlenek a tapasztalattól, nem is foglalnak magukban semmiféle -érzéki jelenséget, tehát valóban magukban levő dolgokra -<i>(noumena)</i> látszanak vonatkozni, hanem – s ez még megerősíti -ama vélekedést – a meghatározás oly szükségessége jár velük, melyet -a tapasztalat soha el nem érhet. Az ok fogalma szabályt foglal -magában, mely szerint az egyik állapotból a másik szükségkép -következik; míg a tapasztalat csak azt mutatja, hogy a dolgok egyik -állapotára a másik gyakran, legfölebb rendesen következik, tehát -sem szigorú egyetemességet, sem szükségességet nem adhat stb.</p> -<p>Ezért látszanak az értelmi fogalmak sokkal jelentősebbeknek s -tartalmasabbaknak, semhogy a puszta tapasztalati használat -rendeltetésüket kimerítené, s így épít hozzá az értelem -észrevétlenűl a tapasztalat házához még terjedelmesebb -melléképületet, melyet csupa értelmi lényekkel tölt meg, anélkül, -hogy csak észre is venné, hogy különben helyes fogalmaival -használatuk határait átlépte.</p> -<h3>34. §.</h3> -<p>Két igen fontos, sőt mellőzhetetlen, habár igen száraz -vizsgálatra volt tehát szükség, melyeket a Kritikában a 137. l. s -tov. 235. lapon s tov.<a name="FNanchor_16" id= -"FNanchor_16"></a><a href="#Footnote_16" class="fnanchor">16)</a> -végeztem, melyek elsejében megmutattam, hogy az érzékek nem -szolgáltatják <i>in concreto</i> a tiszta értelmi fogalmakat, hanem -csak a használatukra való sémát, az ennek megfelelő tárgy pedig -csak a tapasztalatban (mint amely az értelemnek az érzékiség -anyagaiból való alkotása) találtatik. A második vizsgálatban -(Kritika 235. l.) megmutattam, hogy habár tiszta értelmi fogalmaink -s alaptételeink a tapasztalattól függetlenek, sőt látszólag sokkal -tágabb körben használhatók; <span class="pagenum"><a name="Page_62" -id="Page_62">-62-</a></span> a tapasztalat terén kívül mégsem -gondolható általuk semmi, mert nem tehetnek egyebet, mint hogy -adott szemléletekre vonatkozólag az ítélet logikai formáját -meghatározzák; minthogy pedig az érzékiség terén túl szemléleteink -egyáltalán nincsenek, ama tiszta fogalmak itt egyáltalán nem -jelentenek semmit, mert nincs mód benne, hogy <i>in concreto</i> -föl lehessen őket tüntetni. Mind az ily noumenák tehát s -összeségük: egy intelligibilis<a name="FNanchor_17" id= -"FNanchor_17"></a><a href="#Footnote_17" class="fnanchor">17)</a> -világ csak oly feladat képzetei, melynek tárgya magában lehetséges -ugyan, de amelynek megoldása értelmünk mivoltánál fogva egészen -lehetetlen. Mert értelmünk nem szemlélhet, csak adott szemléleteket -a tapasztalatban összekapcsolhat. A tapasztalatnak tehát fogalmaink -minden tárgyát magában kell foglalnia, rajta kívül fogalmaink, -minthogy szemlélet nem vethető nekik alapúl, nem jelenthetnek -semmit.</p> -<h3>35. §.</h3> -<p>A képzeletnek talán megbocsátható, de néha-néha kicsapong, -révedez, azaz: ha nem marad óvatosan a tapasztalat korlátain belűl; -mert ily szabad nekilendülés legalább megeleveníti s erősíti és -mindig könnyebb bátorságát mérsékelni, mint bágyadtságán segíteni. -De hogy az értelem, melynek <em class="gesperrt">gondolkodnia</em> -kell, e helyett <em class="gesperrt">révedez</em>, nem bocsátható -meg neki soha; mert csak ő tőle várhatunk segítséget, hogy a -képzelet révedezésének, ahol szükséges, határt szabjunk.</p> -<p>De nagyon ártatlanúl s illedelmesen kezdi. Előbb tisztába hozza -az elemi ismereteket, melyek minden tapasztalat előtt benne -rejlenek, de mégis a tapasztalatban mindig kell, hogy alkalmazást -találjanak. Lassan-lassan mellőzi e korlátokat; s mi is -akadályozhatná meg benne, minthogy alaptételeit egészen -<span class="pagenum"><a name="Page_63" id= -"Page_63">-63-</a></span> szabadon magából merítette az értelem? S -most először új természeti erőket talál ki, majd meg lényeket a -természeten kívül, egy szóval oly világot, melynek berendezéséhez -az építő szereknek nem lehetünk hijjával, mert termékeny képzelés -bőven szerzi, a tapasztalat pedig meg nem erősíti ugyan, de meg nem -is cáfolja soha. Innét van, hogy fiatal gondolkodók annyira -szeretik az igazi dogmatikai módú metafizikát s gyakran idejüket s -különben hasznavehető tehetségüket föláldozzák neki.</p> -<p>S nem használ semmit, ha a tiszta ész ama hiábavaló erőlködéseit -mindenféle figyelmeztetésekkel, hogy ily mélyen elrejtett kérdések -megoldása mily nehéz, panaszokkal eszünk korlátairól, s az -állításoknak puszta sejtésekké való leszállításával mérsékelni -akarjuk. Mert amíg <em class="gesperrt">lehetetlenségüket</em> -világosan ki nem mutattuk, s az <em class="gesperrt">ész magára -eszmélése</em> igazi tudománynyá, melyben helyes használatának -mezeje a semmis s meddő használatától úgyszólva geometriai -bizonyossággal elkülöníttetik, nem válik: addig ama hiábavaló -erőlködéseket teljesen soha meg nem szüntetjük.</p> -<h3>36. §.<br /> -Mikép lehetséges maga a természet?</h3> -<p>Ez a kérdés a legmagasabb pont, melyet a transscendentalis -filozófia érinthet e pontig mint határához s befejezéséhez vinnünk -is kell e filozófiát. Ez a kérdés pedig voltakép két kérdést foglal -magában.</p> -<p><em class="gesperrt">Először</em>: Mikép lehetséges egyáltalán a -természet <i>materialis</i> jelentésben, t. i. szemléletileg, mint -a jelenségek összesége, mikép lehetséges tér, idő, s ami mindkettőt -megtölti, az érzéklés tárgya? A felelet ez: Érzékiségünk mivoltánál -fogva, melynél fogva érzékiségünk a neki sajátos módon, magukban -előtte ismeretlen s ama jelenségektől teljesen különböző tárgyaktól -megillettetik. E feleletet magában a könyvben a transscendentalis -esztetikában, itt pedig a Prolegomenákban az első főkérdés -megoldásával adtam meg.</p> -<p><em class="gesperrt">Másodszor</em>: Mikép lehetséges a -természet <i>formai</i> jelentésben, mint ama szabályok foglalatja, -melyek alá mind a jelenségeknek tartozniok kell, ha azt akarjuk, -hogy mint egy tapasztalatban <span class="pagenum"><a name= -"Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> egybekapcsoltakat gondoljuk -őket? A felelet nem lehet más, mint ez: csak értelmünk ama -mivoltánál fogva lehetséges, melynél fogva az érzékiségnek mindama -képzeteit szükségkép egy tudatra vonatkoztatjuk; csak ennek folytán -lehetséges gondolkodásunk sajátos módja, t. i. szabályok szerint -való gondolkodás s ennek segítségével a tapasztalat, mely a -tárgyaknak magukban való megismerésétől teljesen -megkülönböztetendő. Ez a felelet magában a könyvben a -transscendentalis logikában, itt a Prolegomenákban pedig a második -főkérdés megoldása folyamában adatott.</p> -<p>De hogy mikép lehetséges érzékiségünknek vagy értelmünknek s a -neki, valamint minden gondolkodásnak alapúl szolgáló szükséges -appercepciónak e sajátos tulajdonsága maga, arra már nem adhatunk -feleletet, mert minden feleletre s a tárgyak minden gondolkodására -ismét csak erre az appercepcióra szorúlunk.</p> -<p>Sok oly természeti törvény van, melyet csak a tapasztalatból -tudhatunk meg, de a jelenségek kapcsolatának törvényességét, azaz a -természetet általában nem ismerhetjük meg semmiféle tapasztalatból, -mert maga a tapasztalat rászorúlt ily törvényekre, melyek -lehetőségének <i>a priori</i> szolgálnak alapúl.</p> -<p>A tapasztalatnak általában lehetsége tehát egyszersmind a -természet egyetemes törvénye, s az előbbinek alaptételei maguk az -utóbbinak törvényei. Mert a természetet nem ismerjük egyébként, -csak mint jelenségeknek, azaz a bennünk levő képzeteknek -foglalatját, kapcsolatának törvényét tehát nem vehetjük egyebünnen, -mint e képzetek bennünk levő kapcsolatának alaptételeiből, azaz az -egy tudatban való szükséges kapcsolat föltételeiből, mely a -tapasztalatot lehetővé teszi.</p> -<p>Maga az a főtétel, melyet az egész szakaszon át kifejtettünk, -hogy egyetemes természeti törvények <i>a priori</i> ismerhetők meg, -magától vezet el ahhoz a tételhez, hogy a természet legfőbb -törvényhozásának bennünk, azaz értelmünkben, kell rejlenie s hogy -egyetemes törvényeit nem a természetben tapasztalat útján, hanem -megfordítva, a természetet, egyetemes törvényszerűségét tekintve, -csak a tapasztalat lehetségének érzékiségünkben s értelmünkben -rejlő föltételeiben kell keresnünk. Máskép, minthogy e törvények -nem analitikai ismeretek szabályai, <span class="pagenum"><a name= -"Page_65" id="Page_65">-65-</a></span> hanem annak valóságos -szintetikai bővítése, mikép ismerhetnők meg őket <i>a priori</i>? A -lehetséges tapasztalat alapelveinek a természet lehetségének -törvényeivel való ilyetén, még pedig szükséges megegyezése csak két -okból történhetik: vagy a természetből veszszük e törvényeket a -tapasztalat segítségével, vagy megfordítva: a természetet a -tapasztalat lehetségének törvényeiből általában származtatjuk le s -az ennek puszta egyetemes törvényszerűségével azonos. Az előbbi -maga magával ellenkezik, mert az egyetemes természeti törvényeket -lehet s kell <i>a priori</i> (azaz minden tapasztalattól -függetlenül) megismerni s az értelem minden empirikus használatának -alapúl venni; tehát csak az utóbbi marad hátra.<a name= -"FNanchor_18" id="FNanchor_18"></a><a href="#Footnote_18" class= -"fnanchor">18)</a></p> -<p>De a természet empirikus törvényeit, melyek mindig külön -észrevevéseket tételeznek föl, meg kell különböztetnünk a tiszta -vagy egyetemes természeti törvényektől, melyek külön észrevevések -alapja nélkül csak egy tapasztalatban való szükséges egyesítésük -föltételeit foglalják magukban. Ez utóbbiakat tekintve pedig, -természet s <em class="gesperrt">lehetséges</em> tapasztalat -teljesen azonegy. Minthogy pedig ebben a törvényszerűség a -jelenségeknek egy tapasztalatban való szükséges kapcsolatán (mely -nélkül az érzékiség semmiféle tárgyát nem ismerhetnők meg), tehát -az értelem eredeti törvényein alapszik, ennélfogva eleinte -sajátságosnak hangzik ugyan, de azért nem kevésbbé bizonyos, ha -mondom: az <em class="gesperrt">értelem</em> <i>(a priori)</i> -<em class="gesperrt">nem meríti törvényeit a természetből, hanem -szabja neki</em>.</p> -<h3>37. §.</h3> -<p>E látszólag merész mondatot példával akarjuk megvilágítani, -melynek célja megmutatni, hogy magunk is oly törvényeket, melyeket -az érzéki szemlélet tárgyain fedezünk föl, főleg ha <span class= -"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> -szükségeseknek ismertük meg, általunk a természetbe helyezetteknek -tartunk, habár különben mindenben a tapasztalatnak tulajdonított -természeti törvényekhez hasonlók.</p> -<h3>38. §.</h3> -<p>Ha a kör tulajdonságait tekintjük, melyeknél fogva ez az alak a -tér számos önkényes meghatározását azonnal egyetemes szabályban -egyesíti magában, nem tehetjük, hogy e geometriai dolognak bizonyos -természetet ne tulajdonítsunk. Két egyenes példáúl, mely egymást s -egyúttal a kört metszi, bármily véletlen tetszés szerint húztuk is, -mindig oly szabályosan metszi egymást, hogy a mindegyik vonal -részeiből alkotott derékszögű négyszög egyenlő a másikkal. Kérdem: -«e törvény a körben rejlik vagy az értelemben», azaz: az értelemtől -függetlenűl foglalja-e magában ez az alak e törvény alapját, vagy -pedig az értelem, saját fogalmai szerint (tudnillik a sugarak -egyenlőségének fogalma szerint) szerkesztvén magát az alakot, -helyezi-e egyúttal belé az egymást geometriai proporcióban metsző -húrok törvényét? Ha e törvény bizonyítását figyelemmel kisérjük, -csakhamar átlátjuk, hogy csak ebből a föltételből, melyet az -értelem az alak szerkesztésének alapúl vetett, t. i. a sugarak -egyenlőségéből származtatható le. Ha most e fogalmat bővítjük, hogy -geometriai alakok különböző tulajdonságainak egységét közös -törvények alatt még tovább szemmel kisérhessük, s a kört -kúpszeletnek tekintjük, mely tehát más kúpszeletekkel a szerkesztés -ugyanazon alapföltételei alá tartozik, akkor azt találjuk, hogy -mind a húrok, melyek a kúpszeletekben, az ellipsziszben, a -parabolában s hiperbolában egymást metszik, mindig hasonlót -mutatnak, nem ugyan, hogy a részeikből alkotott derékszögű -négyszögek egyenlők, de mégis mindig ugyanabban a viszonyban állnak -egymáshoz. Ha még tovább megyünk, t. i. a fizikai asztronomia -alaptanaihoz, akkor a kölcsönös vonzásnak az egész anyagi -természetre kiterjedő fizikai törvényére akadunk, melynek szabálya -az, hogy e vonzás minden vonzó ponttól való távolság négyzetével -megfordított arányban ugyanúgy fogy, amily arányban a -gömbfelületek, melyekbe az erő terjed, növekednek. E törvény a -dolgok mivoltában rejlőnek látszik s rendesen is <i>a priori</i> -megismerhetőnek adatik elő. Bármily <span class="pagenum"><a name= -"Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> egyszerűek is e törvény -forrásai, minthogy pusztán a különböző félátmérőjű gömbfelületek -viszonyán alapulnak; mégis következménye megegyezésük -változatosságát és szabályosságát tekintve oly kitünő, hogy nemcsak -az égi testek minden lehető pályái: kúpszeletek, hanem oly viszony -áll is fenn köztük, hogy a vonzásnak más mint a négyzet -megfordított arányában való törvénye világrendszerre alkalmasnak -nem gondolható.</p> -<p>Íme tehát törvényeken alapúló természet, melyeket az értelem -<i>a priori</i>, még pedig leginkább a tér meghatározásának -egyetemes elveiből ismer meg. Kérdem: e természeti törvények a -térben rejlenek-e, s az értelem, csak a tér gazdag tartalmú -jelentését kutatván, akad-e rájuk, vagy pedig az értelemben -rejlenek-e s abban a módban, ahogy az értelem a tért a szintetikai -egység föltételei szerint, amire összes fogalmai irányulnak, -meghatározza? A tér oly egyforma s különös sajátságok dolgában oly -határozatlan valami, hogy bizonyára senki sem fogja benne a -természet törvényeinek kincses bányáját keresni. Az értelem -határozza a tért köralakká, kúppá s gömbbé, szerkesztésük -egységének alapját magában rejtvén. Tehát a szemlélet puszta -egyetemes formája, mely térnek neveztetik, szubstratuma ugyan mind -a külön tárgyakra vonatkoztatható szemléleteknek s ezek -lehetségének s változatosságának föltétele ő benne rejlik; de a -tárgyak egységét mégis csak az értelem határozza meg, még pedig -saját mivoltában rejlő föltételek alapján; s így az értelem a -természet egyetemes rendjének szerzője, minden jelenségét saját -törvényei alá vonva s csak ez által hozva <i>a priori</i> létre -(formáját tekintve) tapasztalatot, melynélfogva minden ami -tapasztalatilag megismerendő, szükségkép az ő törvényeinek van -alávetve. Mert nem <em class="gesperrt">maguknak a dolgoknak</em> -mivoltával van dolgunk, ez mind érzékiségünk, mind értelmünk -föltételeitől független, hanem a természettel, mint a lehető -tapasztalat tárgyával, már pedig az értelem lehetővé tevén a -természetet, egyúttal azt is eszközli, hogy az érzék világ vagy -egyáltalán nem tárgya a tapasztalatnak, vagy pedig természet. -<span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span></p> -<h3>39. §.<br /> -Függelék a tiszta természettudományhoz.</h3> -<h4>A kategoriák rendszeréről.</h4> -<p>A filozófus előtt mi sem lehet kivánatosabb, mint ha ama -különböző fogalmakat s alaptételeket, melyeket azelőtt, midőn <i>in -concreto</i> használta, szétszórva talált, <i>a priori</i> elvből -tudja leszármaztatni, s ezáltal mindent egy ismeretben egyesíteni. -Előbb azt hitte, hogy amije egy bizonyos elvonás után maradt s -egymással való összehasonlítás útján az ismeretek külön fajának -tetszett neki, azt teljesen egybegyűjtötte; de csak -<i>aggregatum</i> volt; most tudja, hogy épen ennyi s nem több -tartozik ez ismeretfajhoz s átlátja beosztásának szükségét; ez -megértés s csak most van neki <em class= -"gesperrt">rendszere</em>.</p> -<p>Hogy valaki a közönséges megismerésből kikeresse ama fogalmakat, -melyeknek külön tapasztalat nem szolgál alapúl, de amelyek azért -minden tapasztalati ismeretben előfordúlnak, melynek mintegy -kapcsolási formáját teszik, ahhoz nem kellett több gondolkodás vagy -belátás, mintha valaki egy nyelvből kikeresi a szók valódi -használatának szabályait s így a nyelvtan elemeit hordja össze -(mindkét kutatás valóban közel rokon is egymáshoz), anélkül -azonban, hogy okát tudná adni, miért van minden nyelvnek ép ez a -formális alkata s nem más, még kevésbbé pedig, hogy épen ennyi s -nem több vagy kevesebb ily formai meghatározása találkozott.</p> -<p><span class="smcap">Aristoteles</span> tíz ily elemi fogalmat -hordott össze a kategoriák<a name="FNanchor_19" id= -"FNanchor_19"></a><a href="#Footnote_19" class="fnanchor">19)</a> -neve alatt. Ezekhez, melyeket prædicamenták-nak is neveztek, -szükségesnek látott, még öt postprædicamentát<a name="FNanchor_20" -id="FNanchor_20"></a><a href="#Footnote_20" class= -"fnanchor">20)</a> csatolni, melyek pedig részben már az -előbbiekben rejlenek (mint <i>prius, simul, motus</i>), de ez a -rapszódia inkább figyelmeztetés volt a jövendő vizsgálóknak, mint -rendszeresen keresztülvitt eszme, mely a tetszést megérdemli, -amiért is a filozófia haladtával mint teljesen hiábavalót -elvetették. <span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span></p> -<p>Az emberi ismeret tiszta (semmi empirikust magukban nem foglaló) -elemeit vizsgálván, hosszú gondolkodás után nekem sikerült először -az érzékiség tiszta elemi fogalmait (tért meg időt) az érteleméitől -biztosan megkülönböztetni s elválasztani. Ezáltal kimaradt ama -lajstromból a hetedik, nyolcadik meg kilencedik kategoria. A -többieknek nem vehettem hasznukat, mert nem volt elv, mely szerint -az értelmet teljesen meg lehetett volna mérni s minden funkcióját, -melyből tiszta fogalmai erednek, teljes számmal s pontosan -megállapítani.</p> -<p>Hogy ily elvet találjak, oly értelmi működést kerestem, mely a -többieket mind magában foglalja s csak ama különböző módosulásokban -vagy mozzanatokban különbözik, melyekkel a képzetek különböző -részeit a gondolkodás egysége alá általában hozhatni s e működést -megtaláltam az ítéletben. Itt azután a logikusoknak kész, habár nem -egészen hibátlan munkájával rendelkeztem, minek folytán a tiszta, -de tárgyukat illetőleg egészen határozatlan értelmi funkcióknak -teljes tábláját állíthattam össze. Végűl pedig az itélés e -funkcióit tárgyakra általában vonatkoztattam, jobban mondva az -itéletek objektiv érvényesekké való meghatározásának föltételeire s -így keletkeztek a tiszta értelmi fogalmak, melyekre vonatkozólag -nem lehetett kétségem, hogy épen csak ezek s csak ennyi, nem pedig -több, alkotják a tárgyaknak puszta értelemből való egész -megismerését. Régi nevükön, mint illik, kategoriáknak neveztem -őket, fentartván magamnak, hogy a belőlük leszármaztatandó -fogalmakat mind, akár egymás közt való, akár a jelenség tiszta -formájával (térrel meg idővel), akár az empirikusan még meg nem -határozott anyagukkal (az érzéklet tárgyával általában) való -kapcsolatuk útján származnak, a <em class= -"gesperrt">praedicabiliák</em> neve alatt teljes számmal hozzájuk -csatolom, mihelyt a transscendentalis filozófia rendszere, melynek -céljából most csak az ész kritikájával volt dolgom, létrejönne.</p> -<p>A fődolog azonban a kategoriáknak e rendszerében, amiben amaz -elvnélküli rapszódiától különbözik s amiért egyedül megérdemli, -hogy a filozófiához számítsák, abban áll, hogy ezzel a tiszta -értelmi fogalmak igaz jelentését s használatuk föltételeit pontosan -megállapíthattuk. Mert kitűnt, hogy magukban nem egyebek logikai -funkcióknál, mint ilyenek pedig a legcsekélyebb <span class= -"pagenum"><a name="Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> fogalmat -sem alkotják valamely tárgyról magában, hanem érzéki szemléletre -mint alapra szorúlnak, de akkor is csak arra szolgálnak, hogy -empirikus ítéleteket, melyek különben az ítélet funkcióira -vonatkozólag határozatlanok s közömbösek, e funkciók szempontjából -meghatározzanak, ezzel nekik egyetemes érvényességet adjanak s -általuk <em class="gesperrt">tapasztalati ítéleteket</em> általában -lehetővé tegyenek.</p> -<p>A kategoriák természetének ilyetén megértéséből, mely -egyszersmind puszta tapasztalati használatra szorítja őket, sem -első szerzőjük, sem senki utána, nem sejtett semmit; e megértés -nélkül azonban (mely egészen levezetésüktől vagy dedukciójuktól -függ) egészen hasznavehetetlenek, nyomorúlt névlajstrom, -használatának magyarázata s szabálya nélkül. Ha ilyesvalami valaha -eszükbe jut vala a régieknek, a tiszta ész vizsgálata, mely a -metafizika neve alatt sok századon át annyi jeles főt megrontott, -egész más alakban származott volna reánk, fölvilágosította volna az -emberek értelmét, ahelyett, hogy mint tényleg megtörtént, sötét s -hiábavaló töprenkedésekkel kimerítette s az igazi tudomány számára -hasznavehetetlenné tette.</p> -<p>A kategoriáknak e rendszere pedig a tiszta ész minden tárgyának -vizsgálatát is rendszeressé teszi s biztos útmutatást vagy -vezérfonalat ád ahhoz, mikép s a vizsgálatnak mily mozzanatain át -vezetendő minden metafizikai elmélkedés, hogy teljessé legyen; mert -kimeríti az értelem minden mozzanatát, mely alá minden más fogalom -hozandó. Így keletkezett az alaptételek táblája is, melynek -teljességéről csak a kategoriák rendszere alapján lehetünk -biztosak, s még a fiziológiai értelemhasználatot meghaladó fogalmak -beosztásában is (Kritika 344. l. hasonlókép 415. l.)<a name= -"FNanchor_21" id="FNanchor_21"></a><a href="#Footnote_21" class= -"fnanchor">21)</a> ugyanez a vezérfonal az, amely, minhogy mindig -ugyanazokon a szilárd, az emberi értelemben <i>a priori</i> -meghatározott pontokon át vezet, mindenkor zárt kört alkot és nem -hágy kétséget azon, hogy valamely tiszta értelmi vagy észfogalom -tárgya, amennyiben filozófiailag s <i>a priori</i> elvek szerint -megfontolandó, ilyetén módon teljesen megismerhető. Sőt egyikében a -legelvontabb <span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span> ontologiai beosztásokban t. i. a valami -és semmi fogalmainak sokféle megkülönböztetéseiben is nem tehettem, -hogy ne ezzel a vezérfonallal éljek s ennek alapján hoztam létre -szabályos és (Kritika 292. l.)<a name="FNanchor_22" id= -"FNanchor_22"></a><a href="#Footnote_22" class="fnanchor">22)</a> -szükséges táblázatot.<a name="FNanchor_23" id= -"FNanchor_23"></a><a href="#Footnote_23" class= -"fnanchor">23)</a></p> -<p>Ugyanez a rendszer mint minden egyetemes elvre alapított igaz -rendszer eléggé nem magasztalható hasznát még abban is mutatja, -hogy minden idegenszerű fogalmat, mely különben ama tiszta értelmi -fogalmak közé belopózhatnék, eltávolít s minden ismeretnek -megállapítja a maga helyét. Ama fogalmak, melyeket a reflexió -fogalmai nevén a kategoriák vezérfonala alapján ugyancsak -táblázatban állítottam össze, jogos követelés nélkül elegyednek az -ontológiában a tiszta értelmi fogalmak közé, ámbár ezek a -kapcsolatnak s ezzel magának a tárgynak fogalmai, míg amazok csak -már adott fogalmak összehasonlító fogalmai, tehát egészen más -természetűek s használatúak. Az én törvényszerű beosztásom (Kritika -260. l.)<a name="FNanchor_24" id="FNanchor_24"></a><a href= -"#Footnote_24" class="fnanchor">24)</a> eltávolítja őket onnét. A -kategoriák külön táblájának haszna még fényesebben <span class= -"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span> -kiviláglik, ha, amint azonnal meg fogjuk tenni, a transscendentalis -észfogalmak tábláját, melyek egészen más természetűek s eredetűek -mint az értelmi fogalmak (tehát kell, hogy más formájuak is -legyenek), amazoktól elkülönítjük. E szükséges elkülönítést még egy -metafizikai rendszer sem hajtotta végre, úgy hogy azok az -észfogalmak az értelmi fogalmakkal, mintha testvérekként egy -családba tartoznának, össze-vissza voltak, amit a kategoriák külön -rendszere híjján nem is lehetett elkerülni soha. <span class= -"pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73">-73-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>A TRANSSCENDENTALIS FŐKÉRDÉS HARMADIK RÉSZE.<br /> -Mikép lehetséges metafizika egyáltalán?</h2> -</div> -<h3>40. §.</h3> -<p>A tiszta mathematika s tiszta természettudomány <em class= -"gesperrt">saját biztossága s bizonyossága</em> céljából nem -szorult volna az itt adott dedukcióra. Amaz saját nyilvánvalóságára -támaszkodik, emez pedig, habár az értelem tiszta forrásaiból ered, -a tapasztalásra, a tapasztalás adta bizonyságra, mely nélkül azért -nem lehet el egészen, mert mint filozófia bizonyosságra mégsem -mérkőzhetik soha a mathematikával. Mindkét tudomány tehát nem -magáért, hanem más tudományért, a metafizikáért szorúlt e -vizsgálatra.</p> -<p>A metafizikának a természeti fogalmakon kívül, melyek a -tapasztalatban találnak mindig alkalmazást, tiszta észbeli -fogalmakkal is van dolga, melyek soha semmiféle lehető -tapasztalatban nem adhatók, tehát oly fogalmakkal, melyeknek -objektiv valóságát (hogy nem puszta agyrémek) s oly állításokkal, -melyeknek igazságát vagy hamisságát semmiféle tapasztalat meg nem -erősítheti, föl nem derítheti. A metafizikának ez a része pedig -teszi a metafizika tulajdonképi célját, melyhez minden egyéb csak -eszköz s azért ez a tudomány <em class="gesperrt">maga magáért</em> -szorul ily dedukcióra. A most elénkbe tett harmadik kérdés tehát a -metafizikának mintegy magvára és sajátosságára vonatkozik, t. i. az -észnek csakis maga magával való foglalkozására, amidőn ez saját -fogalmaiba mélyedvén, állítólag közvetetlenül ismer meg -<span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span> tárgyakat, anélkül, hogy erre a -tapasztalat közvetítésére szorulna, vagy ehhez egyáltalán az ő -segítségével juthatna.<a name="FNanchor_25" id= -"FNanchor_25"></a><a href="#Footnote_25" class= -"fnanchor">25)</a></p> -<p>Ha e kérdést meg nem oldja, nem tesz magának eleget az ész. A -tapasztalat, melyre az ész a tiszta értelmet szorítja, nem meríti -ki egész hivatását. Minden egyes tapasztalat területe egész körének -csak egy része, a <em class="gesperrt">lehető tapasztalat abszolut -egésze</em> azonban maga nem tapasztalat, mégis az ész szükséges -problémája, melynek puszta elgondolására egészen más fogalmakra van -szüksége, mint ama tiszta értelmi fogalmakra, melyeknek használata -csak <i>immanens</i>, azaz minden lehető tapasztalatra vonatkozó, -holott észfogalmak teljességet, azaz az egész lehető tapasztalat -kollektiv egységét célozzák s ezáltal minden adott tapasztalaton -túl mennek s <i>transscendens</i>-ekké válnak.</p> -<p>Valamint tehát az értelemnek a tapasztalat céljából szüksége -volt a kategoriákra, úgy az észből eszmék származnak, amin oly -szükséges fogalmakat értek, melyeknek tárgya mindazonáltal -semmiféle tapasztalatban nem adható. Az utóbbiak ép úgy rejlenek az -ész természetében, mint az előbbiek az értelemében; ha pedig -ezeknek az eszméknek könnyen csábító látszatuk van, ez a látszat -elkerülhetetlen, habár az, «hogy csaljon», igen is könnyen -elkerülhető.</p> -<p>Minthogy minden látszat abban áll, hogy az ítélet szubjektiv -alapját objektivnek tartjuk, a tiszta ész önismerése transscendens -(minden korláton túl menő) használatában lesz az egyedüli óvószer -ama tévedések ellen, melyekbe az ész kerül, midőn rendeltetését -félreértve transscendens módon magára a tárgyra vonatkoztatja azt, -mi csak saját alanyára s immanens használatában való vezetésére -vonatkozik.</p> -<h3>41. §.</h3> -<p>Az <em class="gesperrt">eszméknek</em>, azaz a tiszta -észfogalmaknak a kategoriáktól, vagyis a tiszta értelmi fogalmaktól -mint egészen más <span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span> fajú, eredetű s használatú ismeretektől -való megkülönböztetése oly fontos alkotó rész ama tudomány -alapvetésében, melyben ez <i>a priori</i> ismeretek egész rendszere -foglaltassék, hogy ily elkülönítés nélkül metafizika egyáltalán -lehetetlen, vagy legfölebb szabály nélküli kontárkodó kisérlet -kártyavárnak az összetákolására, az anyagoknak, melyekkel -foglalkozunk, s ez anyagoknak erre vagy arra való alkalmasságának -ismerete nélkül. Ha a tiszta ész kritikája egyebet se tett volna, -mint hogy ezt a különbséget derítette föl először, már ezzel is -többet használt volna metafizikai fogalmaink fölvilágosítására s -ebbeli vizsgálataink vezetésére, mint az összes hiábavaló -kisérletek, melyeket a tiszta ész transscendens feladatainak -megoldására valaha megtettek, anélkül, hogy csak sejtették is -volna, hogy itt egészen más területeken állunk, mint az értelemén, -úgy hogy értelmi s észbeli fogalmakat, mintha egy fajtából valók -volnának, egy kalap alá vontak.</p> -<h3>42. §.</h3> -<p>A tiszta értelmi ismereteknek az a sajátságuk, hogy fogalmaik a -tapasztalatban megadhatók s alaptételeiket a tapasztalat -megerősítheti; ellenben a transscendens ész-ismereteknek <em class= -"gesperrt">eszméi</em> a tapasztalatban nem adhatók meg soha, az -<em class="gesperrt">alaptételeiket</em> pedig a tapasztalat sem -meg nem erősítheti, sem meg nem cáfolhatja. A netán beléjük -lopózott tévedést azért csak maga a tiszta ész derítheti föl, ami -azonban azért szerfelett nehéz, mert ugyanez az ész a maga eszméi -folytán dialektikaivá lesz, s ezt az elkerülhetetlen látszatot nem -a tárgyak objektiv s dogmatikai kutatásai szoríthatják korlátok -közé, hanem csak magának az észnek mint az eszmék forrásának -szubjektiv vizsgálata.</p> -<h3>43. §.</h3> -<p>Leginkább ügyeltem mindig a Kritikában arra, hogy ne csak az -ismeretfajokat különítsem el gondosan egymástól, hanem a -mindegyikhez tartozó összes fogalmakat is közös forrásukból -származtassam, hogy ne csak eredetükből biztosan meghatározhassam -használatukat, hanem azzal a még eddig nem sejtett, de -megbecsülhetetlen haszonnal élhessek, hogy az <i>a priori</i> -fogalmak felsorolásában, osztályozásában s elrendezésében, -alapelvek szerint, teljességet érjek el. Enélkül csupa rapszódia -minden <span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span> a metafizikában, és soha se tudhatjuk, -hogy ami van, elég-e, vagy pedig hiányzik-e még valami és hol. -Igaz, hogy e haszonnal csak a tiszta filozófiában élhetünk, de -ennek azután velejét is teszi.</p> -<p>Minthogy a kategoriák eredetét az értelem valamennyi ítéletének -négy logikai funkciójában találtam, igen természetes volt, hogy az -eszmék eredetét az észbeli következtetések három funkciójában -kerestem. Mert ha egyszer ily tiszta észfogalmak (transscendentalis -eszmék) adva vannak, akkor, ha csak velünk születetteknek nem -akarjuk tartani, amaz észműködésben kell rájuk akadnunk, mely -amennyiben csak a formára vonatkozik, az észkövetkeztetések -logikumát alkotja, amennyiben pedig az értelmi ítéletet egyik vagy -másik forma tekintetében <i>a priori</i> meghatározottnak tünteti -föl, a tiszta ész transscendentalis fogalmait alkotja.</p> -<p>Az észkövetkeztetések formai különbsége kategorikus, hipotetikus -s diszjunktiv következtetésekre való osztásukat teszi szükségessé. -A rájuk alapított észfogalmak tehát először a teljes alany eszméjét -(substantiale), másodszor a föltételek teljes sorának eszméjét, -harmadszor valamennyi fogalomnak a lehetőnek teljes összfoglalatja -eszméjében való meghatározását tartalmazzák.<a name="FNanchor_26" -id="FNanchor_26"></a><a href="#Footnote_26" class= -"fnanchor">26)</a> Az első eszme pszikhologiai, a második -kozmologiai, a harmadik theologiai, s minthogy mindegyik -dialektikára ád alkalmat, habár mindegyik a maga módja szerint, -ezen alapszik a tiszta ész egész dialektikájának beosztása a tiszta -ész paralogizmusára, antinomiájára, s végül ideáljára; ez a -leszármaztatás arról biztosít bennünket, hogy a tiszta ész minden -követelését teljesen föltüntettük, hogy egyik sem hiányozhatik, -<span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span> mert hiszen magát az észt, melyből -erednek, ezzel teljesen kimerítettük.</p> -<h3>44. §.</h3> -<p>Ez elmélkedésben még az a nevezetes, hogy az észbeli eszmék nem -mint a kategoriák talán hasznunkra volnának az értelem tapasztalati -használatában, hanem e tekintetben egészen fölöslegesek, sőt a -természet észbeli megismerésének szabályaival ellenkeznek s azokat -megakasztják, mindazonáltal más még meghatározandó tekintetben -szükségesek. Hogy a lélek egyszerű szubsztancia-e vagy sem, -jelenségei magyarázatában egészen közömbös lehet ránk nézve; mert -egyszerű lénynek a fogalmát semmiféle tapasztalatban nem tehetjük -érzékileg, tehát <i>in concreto</i> érthetővé; e fogalom tehát a -jelenség okának remélt földerítésére vonatkozólag egészen üres s a -belső s külső tapasztalat tényeinek magyarázatában elvül nem -szolgálhat. Ép oly kevéssé szolgálhatnak a világkezdet vagy -örökkévalóság (a parte ante) kozmologiai eszméi arra, hogy valamely -eseményt magában a világban belőlük magyarázzunk. Végül a -természet-filozófiának egyik helyes szabálya értelmében -tartózkodnunk kell a természet berendezésének oly magyarázatától, -mely egy legfelső lény akaratából indul ki, mert ez nem -természet-filozófia többé, hanem bevallása annak, hogy kifogytunk -belőle. Ez eszméknek tehát egészen más a használati rendeltetésük, -mint ama kategoriáknak, melyek által valamint a rájuk épített -alaptételek által maga a tapasztalat tétetik lehetővé. Mégis, ha -egyebet nem céloznánk mint természet-ismeretet, amint a -tapasztalatban adva lehet, fáradságos értelmi taglalásunk egészen -fölösleges volna; mert mind a mathematikában, mind a -természettudományban az ész e szubtilis dedukció nélkül is biztosan -s jól jár el; értelmi kritikánk tehát a tiszta ész eszméivel oly -célra egyesül, mely az értelem tapasztalati használatát meghaladja; -ámde erről fent azt állítottuk, hogy teljesen lehetetlen s jelentés -nélkül való. Mégis szükséges, hogy abban, ami az ész s értelem -mivoltához tártozik, megegyezés legyen, az észnek az értelem -tökéletességére kell szolgálnia s lehetetlen, hogy megzavarja.</p> -<p>E kérdés megoldása a következő: A tiszta ész a maga eszméivel -nem a tapasztalat mezején túl levő tárgyakat akar megismerni, hanem -csak az értelmi használatnak teljességét <span class= -"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> követeli a -tapasztalat összefüggésében. E teljesség azonban csak az alapelvek -teljessége lehet, nem a szemléleteké s tárgyaké. Mindazonáltal, -hogy amaz alapelveket meghatározottaknak képzelhesse, mint tárgy -megismerését gondolja őket, melynek megismerése, ama szabályokat -tekintve, teljesen meg van határozva, de amely tárgy csak eszme, -hogy az értelmi megismerést az eszme kijelölte teljességhez -lehetőleg közel vigye.</p> -<h3>45. §.<br /> -Előleges megjegyzés a tiszta ész dialektikájához.</h3> -<p>Fentebb (33., 34. §.) kimutattuk, hogy a kategoriáknak minden -érzéki meghatározástól való mentessége arra csábíthatja az észt, -hogy használatukat minden tapasztalaton túl magukban levő dolgokra -terjessze ki, ámbár, mivel hogy nincs szemlélet, mely <i>in -concreto</i> jelentést s értelmet adna nekik, ők mint puszta -logikai funkciók dolgot általában gondolhatnak ugyan, de magukban -határozott fogalmat valamely dologról nem adhatnak. Ily -hiperbolikus tárgyak neve <i>noumena</i>, vagy tiszta értelmi -lények (jobban mondva gondolati lények), pl. <em class= -"gesperrt">szubstancia</em>, de amelyet időben való <em class= -"gesperrt">tartósság nélkül</em> gondolunk, vagy ok, mely azonban -<em class="gesperrt">nem időben</em> működik stb.; mert oly -állítmányokat tulajdonítván nekik, melyek csak a tapasztalat -törvényszerűségének lehetővé tételére szolgálnak, de egyuttal a -szemlélet minden föltételét, mely a tapasztalatot egyedül lehetővé -teszi, megvonván tőlük, e fogalmak minden jelentést -elveszítenek.</p> -<p>Attól azonban nem kell tartanunk, hogy az értelem magától, -anélkül, hogy idegen törvények erre szorítanák, fog ily könnyelműen -határain túl puszta képzelt lények területén bolyongani. De ha az -ész, mely az értelmi szabályoknak semmiféle tapasztalati -használatával, mint amely még mindig föltételes, nem érheti be, e -föltételek láncának teljességét követeli: akkor ez az értelmet -kiűzi köréből, részint hogy tapasztalati tárgyakat oly messze -elnyúló láncban gondoljon, amilyet semmiféle tapasztalat nem érhet -el, részint pedig, hogy egészen e láncon kívül (a tapasztalat -teljessé tételére) <i>noumena</i>-kat keressen, melyekhez ama -láncot kapcsolhassa, s ezáltal, tapasztalati föltételektől valahára -függetlenül, a tapasztalatot teljessé tehesse. Ezek <span class= -"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> pedig a -transscendentalis eszmék, melyek habár talán eszünk természeti -rendeltetésének igaz ugyan, de rejtett célja szerint nem korlátlan -fogalmakra, hanem csak az értelmi használat határtalan kibővítésére -rendelvék, mégis elkerülhetetlen látszattal <em class= -"gesperrt">transscendens</em> használatra csábítják az értelmet, e -látszatot pedig, habár csalfa, még sem azzal a föltett szándékkal, -hogy a tapasztalat határain belül akarunk maradni, hanem csak -tudományos fölvilágosítás által s így is csak nehezen, szoríthatjuk -korlátok közé.</p> -<h3>46. §.<br /> -I. Pszikhologiai eszmék. (Kritika 341. l. s. t.)<a name= -"FNanchor_27" id="FNanchor_27"></a><a href="#Footnote_27" class= -"fnanchor">27)</a></h3> -<p>Rég megjegyezték, hogy minden szubstanciában a voltaképi alany, -t. i. az, ami, ha minden járulékot (mint prædicatumot) elkülönítünk -tőle, megmarad, tehát maga a <i>substantiale</i> ismeretlen -előttünk és sokat panaszkodtak is belátásunk e korlátairól. -Megjegyzendő azonban, hogy nem róható fel az emberi értelemnek, -hogy a dolgok substantiale-ját nem ismeri, azaz magában -meghatározni nem bírja, hanem inkább az, hogy ami puszta eszme, -adott tárgyként akarja megismerni. Követeli a tiszta ész, hogy -minden dolog állítmányához a hozzá tartozó alanyt, ehhez pedig, -mely szükségkép ismét csak állítmány, ugyancsak a maga alanyát s -így tovább a végtelenig (vagy a meddig birjuk) keressük. Ebből -azonban következik, hogy semmit, amihez elérhetünk, végső alanynak -ne tartsunk, s hogy értelmünk magát a substantialét, ha még oly -mélyen behatol is, s ha az egész természet nyitva áll is előtte, -nem gondolhatja, mert értelmünk sajátos mivolta abban áll, hogy -mindent discursive, azaz fogalmak, tehát csupa állítmányok által -gondol, amihez tehát az abszolut alanynak mindig hiányoznia kell. -Azért minden valódi tulajdonság, mely által testeket megismerünk, -csupa járulék, maga az áthatatlanság is, melyet mindig csak oly erő -hatásaként gondolhatunk, melyhez az alany hiányzik. <span class= -"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span></p> -<p>Úgy tetszik azonban, hogy a magunk tudatában (a gondolkodó -énben) szert tettünk e substantialére, még pedig közvetetlen -szemléletben; mert a belső érzék minden állítmánya az <em class= -"gesperrt">énre</em> mint alanyra vonatkozik, s ez maga nem -gondolható mint valamely más alany állítmánya. Úgy tetszik tehát, -hogy az adott fogalmaknak mint állítmányoknak alanyra való -vonatkozásában a teljesség itt nemcsak eszme, hanem maga a tárgy, -t. i. az <em class="gesperrt">abszolut alany</em> a tapasztalatban -adva van. De e várakozás meghiusúl. Mert az Én nem is -fogalom,<a name="FNanchor_28" id="FNanchor_28"></a><a href= -"#Footnote_28" class="fnanchor">28)</a> hanem csak a belső érzék -tárgyának megjelölése, amennyiben semmiféle állítmány által nem -ismerhető meg; ennélfogva nem lehet ugyan más dolog állítmánya, de -ép oly kevéssé abszolut alany határozott fogalma, hanem csak mint -minden más esetben a belső jelenségeknek ismeretlen alanyukra való -vonatkozása. Mindazonáltal igen természetes félreértés folytán -mutatós argumentumra ád alkalmat ez az eszme (mely mint regulativ -eszme igen is arra szolgál, hogy lelkünk belső jelenségeinek minden -materialisztikus magyarázatát teljesen tönkre tegye) hogy -gondolkodó valónk szubstantialéjának e vélt megismeréséből -mivoltára, melynek megismerése egészen a tapasztalat körén kívül -van, következtetést vonjunk.</p> -<h3>47. §.</h3> -<p>Legyen bár e gondolkodó Énnek (a léleknek), mint a gondolkodás -végső alanyának, mely maga más dolog állítmányaként nem gondolható, -neve szubstancia, mégis e fogalom egészen üres s meddő marad, ha a -tartósság, az, ami a szubstancia fogalmát a tapasztalatban -termékenynyé teszi, nem bizonyítható be róla.</p> -<p>A tartósság pedig sohasem bizonyítható egy szubstanciának, mint -magában levő dolognak fogalmából; hanem mindig csak a tapasztalat -céljára. Ezt a tapasztalat első analogiájában <span class= -"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> eléggé -kimutattam (Kritika 182. l.)<a name="FNanchor_29" id= -"FNanchor_29"></a><a href="#Footnote_29" class="fnanchor">29)</a> s -aki e bizonyítást nem fogadja el, próbálja meg, vajjon sikerül-e -majd neki egy alany fogalmából, mely mint más dolog állítmánya nem -létezik, bebizonyítani, hogy létele tartós, s hogy sem magától, sem -valamely természeti ok folytán nem keletkezhetik s nem enyészhetik. -Ily szintetikai a priori tételek soha sem bizonyíthatók magukban, -hanem mindig csak dolgokra, mint egy lehető tapasztalat tárgyaira -vonatkoztatva.</p> -<h3>48. §.</h3> -<p>Ha tehát a léleknek mint szubstanciának fogalmából tartósságára -akarunk következtetést vonni, ez reá csak lehető tapasztalat -céljából, nem pedig mint magában levő dologra minden lehető -tapasztalat körén túl, lehet érvényes. Minden lehető tapasztalatunk -szubjektiv föltétele azonban az élet; ennélfogva a léleknek csak az -életben való tartósságára következtethetünk, mert ami a lelket, -mint a tapasztalat tárgyát illeti, az ember halála vége minden -tapasztalatnak, ha csak az ellenkezőt nem bizonyítják, ami épen e -kérdés tárgya. Tehát csak a lélek tartósságát az ember életében -bizonyíthatjuk (mi alól bizonyára fölmentenek), nem pedig a halál -után (amit épen tudni szeretnénk), még pedig abból az általános -okból, mert a szubstancia fogalma, amennyiben a tartósság -fogalmával szükségkép egybekapcsoltnak akarjuk tekinteni, csak a -lehető tapasztalatnak egyik alaptétele folytán, de akkor -egyszersmind csakis tapasztalat céljából tekinthető annak.<a name= -"FNanchor_30" id="FNanchor_30"></a><a href="#Footnote_30" class= -"fnanchor">30)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span></p> -<h3>49. §.</h3> -<p>Hogy minden külső észrevevésünknek valami rajtunk kívül való -nemcsak megfelel, hanem kell is hogy megfeleljen, hasonlókép nem -maguknak a dolgoknak kapcsolataként, hanem igenis a tapasztalat -céljából bizonyítható. Ez annyit tesz, hogy igenis bebizonyítható, -hogy valami empirikus módon, tehát mint tünemény a térben rajtunk -kívül van; mert egyéb, a lehető tapasztalathoz nem tartozó -tárgyakkal nincs dolgunk, épen mert semmiféle tapasztalatban meg -nem adhatók nekünk, tehát számunkra semmik. Empirikusan rajtam -kívül van, ami a térben szemléltetik; s minthogy ez a jelenségekkel -együtt, melyeket magában foglal, a képzetekhez tartozik, melyeknek -tapasztalati törvények szerint való kapcsolata ép úgy bizonyítja -objektiv igazságukat, mint a belső érzék jelenségeinek kapcsolata -lelkemét (mint a belső érzék tárgyáét): ennélfogva a külső -tapasztalat folytán ép úgy tudok a testeknek, mint a térben való -külső jelenségeknek valóságáról, mint a belső tapasztalat folytán -lelkemnek időben való lételéről; ezt is csak mint a belső érzék -tárgyát, belső állapotot tevő jelenségek folytán ismerem meg, míg -maga a lényeg, mely e jelenségeknek alapúl szolgál, ismeretlen -előttem. A cartesiusi idealizmus tehát csak a külső tapasztalatot -különbözteti meg az álomtól, a törvényszerűséget, mint az előbbi -igazságának ismertető jelét az utóbbinak szabálytalanságától s -hamis látszatától. Mindkettőben a tért meg időt mint a tárgyak -lételének föltételeit fölteszi s csak azt kérdi, vajjon a külső -érzékek tárgyai, melyeket ébren a térbe helyezünk, valóban -megvannak-e benne, úgy mint a belső érzék <span class= -"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> tárgya, a -lélek valóban megvan az időben, azaz, vajjon a tapasztalat foglal-e -magában biztos ismertető jeleket, melyek a képzelménytől -megkülönböztetik. Ez a kételkedés könnyen szétoszlatható s a -közönséges életben mindig szét is oszlatjuk azzal, hogy -mindkettőben a jelenségek kapcsolatát a tapasztalat egyetemes -törvényei szerint megvizsgáljuk s ha a külső dolgok képzetei -teljesen megegyeznek velük, nem kételkedhetünk benne, hogy igaz -tapasztalatot alkotnak. Az anyagi idealizmus tehát, amidőn -jelenségeket csak mint jelenségeket a tapasztalatban való -kapcsolatuk szempontjából tekintek, könnyen megdönthető, s az a -tapasztalat, hogy testek rajtunk kívül (a térben) vannak, ép oly -biztos, mint az, hogy én magam a belső érzék tapasztalata szerint -(az időben) vagyok; mert e fogalom «<em class="gesperrt">rajtunk -kívül</em>» csak a térben való létet jelenti. Minthogy azonban e -tételben «<em class="gesperrt">Én vagyok</em>», az <em class= -"gesperrt">Én</em> nemcsak a belső szemlélet tárgyát (az időben) -jelenti, hanem a tudat alanyát is, valamint a test nemcsak a külső -szemléletet (a térben), hanem <em class="gesperrt">magát a -dolgot</em> is jelenti, mely e jelenségnek alapúl szolgál: -ennélfogva erre a kérdésre, léteznek-e a testek (mint a külső érzék -jelenségei) <em class="gesperrt">gondolataimon kívül</em> mint -testek, minden habozás nélkül nemmel felelhetünk; de ugyanígy áll a -dolog azzal a kérdéssel, hogy én magam, <em class="gesperrt">mint a -belső érzék tárgya</em> (mint lélek az empirikus lélektan szerint) -képzeterőmön kívül az időben létezem-e, mert erre is ép úgy nemmel -kell felelnem. Ilyetén módon, ha igazi jelentésében vesszük, minden -el van döntve s bizonyos. A formalis idealizmus (melyet másutt -transscendentalisnak neveztem) valóban megdönti a materialis vagy -cartesiusi idealizmust. Mert ha a tér nem egyéb, mint érzékiségem -formája, akkor mint bennem levő képzet ép oly valódi, mint én -magam, s akkor csak a benne levő jelenségeknek empirikus -igazságáról van még szó. De ha a tér nem az, hanem ha ő s a benne -levő jelenségek rajtunk kívül létezők, akkor a tapasztalat minden -ismertető jele észrevevésünkön kívül nem bizonyíthatja e tárgyaknak -rajtunk kívül levő valóságát. <span class="pagenum"><a name= -"Page_84" id="Page_84">-84-</a></span></p> -<h3>50. §.<br /> -II. Kozmologiai eszmék. (Kritika 405. l. s. f.)<a name= -"FNanchor_31" id="FNanchor_31"></a><a href="#Footnote_31" class= -"fnanchor">31)</a></h3> -<p>A tiszta észnek transscendens használatában való e szüleménye a -legnevezetesebb tünemény, mely valamennyi közt a legerősebben hat -is arra, hogy a filozófiát dogmatikai álmából fölkeltse, s az ész -birálatának nehéz munkájára ösztönözze.</p> -<p>Azért nevezem ez eszmét kozmologiainak, mert tárgyát mindig csak -az érzéki világból veszi, egyéb eszmére, mint amelynek tárgya -érzékek objektuma, nincs is szüksége, ennyiben tehát a világon -belül marad s nem transscendens, tehát eddig még nem eszme; míg -ellenben, ha a lelket egyszerű szubstanciának gondoljuk, ezzel már -oly tárgyat (az egyszerűt) gondolunk, mely az érzékek elé nem -kerülhet soha. Mindazonáltal a kozmologiai eszme annyira bővíti a -föltételezettnek föltételével (akár mathematikai, akár dinamikai -az), való kapcsolatát, hogy a tapasztalat soha utól nem érheti s -ennyiben tehát mindig eszme, melynek tárgya valamely tapasztalatban -megfelelően nem található soha.</p> -<h3>51. §.</h3> -<p>A kategoriák rendszerének haszna itt oly világosan s -félreismerhetetlenül mutatkozik, hogy ha egyéb bizonyítéka nem -volna is, ez maga eléggé kitűntetné mellőzhetetlenségét a tiszta -ész rendszerében. Csak négy ily transscendens eszme van, annyi, -ahány osztálya van a kategoriáknak; mindegyikben azonban ez eszmék -csak valamely adott föltételezett föltételei sorának abszolut -teljességét célozzák. E kozmologiai eszméknek megfelelően, csakis -négyféle dialektikai állítása van a tiszta észnek, melyek, minthogy -dialektikaiak, már ezzel maguk is bizonyítják, hogy mindegyikkel a -tiszta észnek ép oly látszólagos alaptételei szerint ellentmondó -áll szemben; ezt az ellenmondást a legagyasabb megkülönböztetésnek -semmiféle metafizikai mestersége sem kerülheti el, ez kényszeríti a -filozófust arra, hogy magának a tiszta észnek ősi forrásaihoz -térjen vissza. Ez a nem holmikép önkényesen kigondolt, hanem az -emberi <span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span> ész mivoltán alapuló, tehát -elkerülhetetlen és soha véget nem érő antinomia a következő négy -tételt s ellentételt foglalja magában:</p> -<p class="center"><b>Első Tétel:</b><br /> -A világnak van <em class="gesperrt">kezdete</em> (határa) időben s -térben.</p> -<p class="center"><b>Ellentétel:</b><br /> -A világ időben s térben <em class="gesperrt">végtelen</em>.</p> -<p class="center"><b>Második Tétel:</b><br /> -Minden a világban az <em class="gesperrt">egyszerűből</em> áll.</p> -<p class="center"><b>Ellentétel:</b><br /> -Nincs egyszerű, hanem minden <em class= -"gesperrt">összetett</em>.</p> -<p class="center"><b>Harmadik Tétel:</b><br /> -A világon vannak <em class="gesperrt">szabadság</em> által való -okok.</p> -<p class="center"><b>Ellentétel:</b><br /> -Nincs szabadság, hanem minden <em class= -"gesperrt">természet</em>.</p> -<p class="center"><b>Negyedik Tétel:</b><br /> -A világokok sorában van valamely <em class="gesperrt">szükséges -lény</em>.</p> -<p class="center"><b>Ellentétel:</b><br /> -Semmi sem szükséges benne, hanem e sorban <em class= -"gesperrt">minden véletlen</em>.</p> -<h3>52. §.</h3> -<p>Íme az emberi ész legkülönösebb tüneménye, melynek párját -semmiféle más használatában nem mutathatni. Ha, amint rendesen -megtörténik, az érzéki világ jelenségeit magukban levő dolgoknak -tartjuk; ha kapcsolatuk alaptételeit magukban levő dolgokra s -nemcsak a tapasztalatra érvényes alaptételeknek veszszük, ami ép -oly rendesen megtörténik, sőt Kritikánk nélkül elkerülhetetlen: -akkor nem sejtett ellenkezés tünik elő, melyet a közönséges -dogmatikai úton soha meg nem szüntethetni, mert mind a tétel, mind -az ellentétel egyenlően meggyőző, világos s ellenállhatatlan -bizonyításokkal bizonyítható – mert mind e bizonyítások -helyességeért felelek – az ész tehát meghasonlásban látja magát -maga-magával, mely állapoton a skeptikus <span class= -"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> ujjong, -míg a kritikai filozófus gondolkodóba s nyugtalanságba esik.</p> -<h3>52. <i>b)</i> §.</h3> -<p>Sokféleképen kontárkodhatni a metafizikában, anélkül, hogy -tartani kellene tőle, hogy igaztalanságon érik rajt az embert. -Mert, ha csak ellent nem mondunk magunknak, ami szintetikai, de -teljesen légből kapott tételeknél nagyon is lehetséges, akkor oly -esetekben, melyekben az egybekapcsoltunk fogalmak puszta eszmék, -melyek (teljes tartalmukat tekintve) a tapasztalatban meg sem is -adhatók, soha meg nem cáfolhatnak bennünket. Hogyan is lehetne -tapasztalat által eldönteni, hogy a világ öröktől fogva van, vagy -pedig kezdődött, hogy az anyag a végtelenig osztható vagy pedig -egyszerű részekből áll? Az efféle fogalmak a legszélesebb körű -tapasztalatban sem adhatók meg, az állító vagy tagadó tétel -helytelensége tehát e próbakő által fel nem fedezhető.</p> -<p>Az egyedül lehetséges eset, melyben az ész jogtalanul -dogmatikának hirdetett titkos dialektikáját akarata ellenére is -nyilvánvalóvá tenné, az volna, ha egy általánosan elfogadott -alaptételre oly állítást alapítana, melylyel egy más ép oly hiteles -alaptételből a leghelyesebb következtetéssel származtatott állítás -homlokegyenest ellenkeznék. Ez az eset itt valóság, még pedig négy -természetes észbeli eszmére vonatkozólag, melyből egyrészt négy -állítás, másrészt pedig megannyi ellenállítás, mindegyik helyes -konzekvenciával általánosan elfogadott alaptételekből ered, s ezzel -a tiszta ész dialektikai látszatát, mely különben örökre rejtve -maradna, ez alaptételek használatában fölfedi.</p> -<p>Íme tehát döntő kisérlet, mely szükségkép a tiszta ész -föltevéseiben elrejtett helytelenséget derít föl előttűnk.<a name= -"FNanchor_32" id="FNanchor_32"></a><a href="#Footnote_32" class= -"fnanchor">32)</a> Két <span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span> egymásnak ellenmondó tétel közül -mindegyik nem lehet hamis, kivéve, ha a mindkettőnek alapul -szolgáló fogalom maga ellenmondó; például e két tétel; négyszögű -kör gömbölyű, és: négyszögű kör nem gömbölyű, mindkettő hamis. Mert -ami az elsőt illeti, nem igaz, hogy a nevezett kör gömbölyű, -mivelhogy négyszögű; de az sem igaz, hogy nem gömbölyű, azaz -szögletes, mivelhogy kör. Valamely fogalom lehetetlenségének -logikai jele ugyanis épen az, hogy ugyanazon föltevés mellett két -ellenmondó tétel egyszerre hamis volna, ennélfogva, mert harmadik -eset nem gondolható, ama fogalom által nem gondolunk <em class= -"gesperrt">semmit</em>.</p> -<h3>52. <i>c)</i> §.</h3> -<p>A két első antinomiának pedig, melyet mathematikainak nevezek, -mert a hasonneműnek hozzáadásával vagy osztásával foglalkozik, ily -ellenmondó fogalom szolgál alapul; s ebből magyarázom, mikép -lehetséges, hogy mindkettőben mind a tétel, mind az ellentétel -hamis.</p> -<p>Ha térben meg időben való tárgyakról beszélek, nem magukban levő -dolgokról beszélek, mert ezekről nem tudok semmit, hanem csak -jelenségbeliekről, azaz a tapasztalatról, mint a tárgyaknak egyedül -az embernek adott sajátos ismeretfajáról. Amit már most térben s -időben gondolok, arról nem szabad mondanom, hogy magában, e -gondolatom nélkül is, térben meg időben van; mert akkor magamnak -mondanék ellen, mert tér meg idő a bennük levő jelenségekkel együtt -nem magukban, képzetemen kívül vannak, hanem maguk is csak -képzetfajok s nyilván ellenmondás volna azt állítani, hogy a -képzeteknek egy faja képzeteinken kívül is létezik. Az érzékek -tárgyai tehát csak a tapasztalatban vannak; ellenben a tapasztalat -nélkül vagy előtt is külön magában álló lételt tulajdonítani nekik, -annyi volna, mintha azt gondolnók, hogy a tapasztalat tapasztalat -nélkül vagy előtt is valóban van.</p> -<p>Ha most a világ nagyságát térben s időben kutatom, összes -fogalmaimnál fogva ép oly kevéssé mondhatom, hogy végtelen, mint -hogy véges. Mert egyik sem foglaltathatik a tapasztalatban, -minthogy sem <em class="gesperrt">végtelen</em> térről vagy -végtelen lefolyt időről, sem üres tértől vagy megelőző üres időtől -<em class="gesperrt">meghatárolt</em> világról nem lehet -tapasztalatunk; ezek csak eszmék. A világnak <span class= -"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> egyik vagy -másik módon meghatározott nagysága tehát, mellőzve minden -tapasztalatot, magukban a dolgokban kellene hogy rejtőzzék. Ez -azonban ellenkezik az érzéki világ fogalmával, mely csak a -jelenségek összfoglalatja; ennek létele s kapcsolata pedig csak a -gondolkodásban, t. i. a tapasztalatban történik, mert nem magában -levő dolog, hanem maga is nem egyéb, mint a képzeteknek egyik faja. -Ebből következik, hogy, a magában létező érzéki világ fogalma maga -magának ellenmondó lévén, a nagyságára vonatkozó kérdés megoldása, -akár állító, akár tagadó legyen az, mindig hamis lesz.</p> -<p>Ugyanez áll a második antinomiáról, mely a jelenségek -taglalására vonatkozik. Mert a jelenségek puszta képzetek, a részek -tehát csak mint képzetek léteznek, tehát az osztásban, azaz lehető -tapasztalatban, melyben adatnak s amaz csak odáig terjed, ameddig -ez ér. Ha föltesszük, hogy jelenség, például a testé, mind a -részeket, melyekhez a tapasztalat elérhet, minden tapasztalat előtt -foglalja magában, akkor a puszta jelenségnek, mely csak a -tapasztalatban létezhetik, mégis egyúttal külön, minden -tapasztalatot megelőző lételt tulajdonítunk, vagyis azt mondjuk, -hogy puszta képzetek vannak, mielőtt a képzeterőben találjuk; ez -ellenkezik maga-magával s azért hamissá teszi a félreértett feladat -minden megoldását, akár azt állítjuk benne, hogy a testek magukban -végtelen sok részből, akár pedig hogy egyszerű részek véges -számából állanak.</p> -<h3>53. §.</h3> -<p>Az antinomia első osztályában (a mathematikaiban) a föltevés -hamissága abban állott, hogy ami egymásnak ellenmond (t. i. -jelenség mint magában való dolog) egy fogalomban egyesíthetőnek -gondoltatott. Az antinomia második osztályában, a dinamikaiban, a -föltevés hamissága abban áll, hogy ami egyesíthető, ellenmondónak -gondoltatik; tehát, míg az előbbi esetben mind a két ellenkező -állítás hamis volt, itt a csupa félreértésből egymással szembe -állított két tétel mindkettő igaz lehet.</p> -<p>A mathematikai kapcsolat ugyanis szükségkép az egybekapcsoltnak -egyneműségét (a mennyiség fogalmában) tételezi föl, a dinamikai -pedig ezt épenséggel nem követeli. Ha a kiterjedtnek nagyságáról -van szó, valamennyi résznek egymás <span class="pagenum"><a name= -"Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> közt s az egészszel -egyneműnek kell lennie; ellenben az ok meg okozat kapcsolatában -található ugyan egyneműség, de ez nem szükséges; az okság fogalma -(melynélfogva valami által tőle egészen különböző valami tétetik) -legalább nem követeli.</p> -<p>Ha az érzéki világ tárgyait magukban való dolgoknak vennők, a -fent említett természeti törvényeket pedig a magukban való dolgok -törvényeinek, az ellenmondás elkerülhetetlen volna. Hasonlókép nem -kerülhetnők el az ellenmondást, ha a szabadság alanyát a többi -tárgyakhoz hasonlóan puszta jelenségnek tekintenők, mert akkor -azonegy tárgyról ugyanazt ugyanabban az értelemben állítanók is, -tagadnók is. De ha a természeti szükségességet csak jelenségekre -vonatkoztatom, a szabadságot pedig csak magukban való dolgokra, -akkor habár az okság mindkét nemét vesszük föl vagy fogadjuk el s -bármily nehéz vagy lehetetlen is az utóbbit megfoghatóvá tenni, -ellenmondás még sem származik.</p> -<p>A jelenségben minden okozat esemény, vagyis olyas valami, ami az -időben történik; az egyetemes természeti törvény szerint meg kell -hogy előzze az ok causalitás-ának meghatározása (valamely -állapota), melyre állandó törvény szerint következik. De az ok -causalitásra való e határoztatásának is olyas valaminek kell -lennie, a mi megesik vagyis <em class="gesperrt">történik</em>; az -oknak meg kellett <em class="gesperrt">kezdenie működni</em>, -különben közte s az okozat közt nem gondolhatnánk időlefolyást, s -az okozat mindig létezett volna, ép úgy mint az ok causalitása. -Tehát a jelenségek terén az ok <em class="gesperrt">működésre</em> -való <em class="gesperrt">határozásának</em> is keletkeznie -kellett, s ő neki is, ép úgy mint okozatának, eseménynek kell -lennie, melynek megvan a maga oka stb., tehát természeti -szükségesség a föltétel, mely szerint a működő okok -meghatároztatnak. Hogy azonban a szabadság a jelenségek bizonyos -okainak tulajdonsága lehessen, a jelenségekre mint eseményekre -vonatkozólag annak a tehetségnek kell lennie, amely <em class= -"gesperrt">magától</em> (sua sponte) kezdi meg őket, azaz anélkül, -hogy az ok causalitása maga is megkezdődnék, úgy hogy más – -kezdetét meghatározó – okra nem szorul. De akkor az <em class= -"gesperrt">oknak</em>, causalitását tekintve, nem szabad -állapotabeli időmeghatározásoknak alávetve lennie, azaz <em class= -"gesperrt">nem szabad jelenségnek</em> lennie, azaz: őt magában -levő dolognak kellene tekintenünk és csak okozatait <span class= -"pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span> -jelenségeknek.<a name="FNanchor_33" id="FNanchor_33"></a><a href= -"#Footnote_33" class="fnanchor">33)</a> Ha értelmi lényeknek -jelenségekre való ily befolyása ellenmondás nélkül gondolható, -akkor az érzéki világban minden ok meg okozat kapcsolatával -természeti szükségesség fog ugyan járni, de annak az oknak, mely -maga nem jelenség (habár ennek alapúl szolgál) szabadságot fogunk -tulajdoníthatni, úgy hogy azonegy dolognak, de különböző -tekintetben, egyszer mint tüneménynek, másszor mint magában való -dolognak ellenmondás nélkül természetet is, szabadságot is fogunk -tulajdoníthatni.</p> -<p>Oly tehetség van bennünk, mely nemcsak szubjektive határozó -okaival, azaz cselekedeteinek természeti okaival áll kapcsolatban, -s ennyiben oly lény tehetsége, mely maga is a jelenségekhez -tartozik; hanem amelyet objektiv okokra is, melyek puszta eszmék, -vonatkoztatunk, amennyiben ezek a tehetséget meghatározhatják; e -kapcsolatot a <em class="gesperrt">kell</em> (sollen) fejezi ki. E -tehetség neve <em class="gesperrt">ész</em>, s amennyiben valamely -lényt (az embert) csakis ez objektive meghatározható ész -szempontjából tekintek, nem nézhetem érzéki lénynek, hanem a -nevezett tulajdonság egy magában való dolog tulajdonsága, mely -tulajdonság lehetségét, t. i. hogy a <em class= -"gesperrt">kell</em>, ami tehát még sohasem történt, mikép -határozhatja meg annak működését, s mikép lehet cselekvések oka, -melyeknek okozata jelenség az érzéki világban – egyáltalán nem -érthetjük meg. Mindazonáltal az ész causalitása, <span class= -"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> tekintve -okozatait az érzéki világban, mégis szabadság volna, amennyiben -<em class="gesperrt">objektiv okok</em>, melyek maguk eszmék, reá -vonatkozólag határozóknak tekintetnek. Mert működése ekkor nem -függne szubjektiv föltételektől, tehát nem is időbeliektől, ennek -folytán nem is a természet törvényétől, mely ezek meghatározására -szolgál, mert észbeli okok egyetemesen, elvekből, a tér meg idő -körülményeit nem tekintve, vetnek szabályt a cselekvéseknek.</p> -<p>Amit itt fölhoztam, csak például szolgál a megértés kedvéért s -nem tartozik szükségkép a kérdéshez, melyet a való világban -található tulajdonságoktól függetlenül, puszta fogalmakból, kell -eldöntenünk.</p> -<p>Már pedig ellenmondás nélkül mondhatom: észbeli lényeknek minden -cselekedete, amennyiben jelenségek (valamely tapasztalatban -találhatók), a természeti szükségességnek van alávetve; ugyanezek a -cselekedetek azonban, csak az eszes alanyt s puszta ész szerint -való cselekvésének tehetségét tekintve, szabadok. Mert mi kell a -természeti szükségességhez? Nem egyéb, mint az érzéki világ minden -eseményének állandó törvények szerint való meghatározhatósága, -tehát jelenségi okra való vonatkoztatása, mi maga a dolog, mely -alapul szolgál, s annak causalitása ismeretlen marad. Állítom -pedig, hogy a <em class="gesperrt">természeti törvény -megmarad</em>, akár észből, tehát szabadon, oka az eszes lény az -érzéki világ okozatainak, akár pedig nem észbeli okokból határozza -meg azokat. Mert ha az előbbi áll, akkor a cselekedet szabályok -szerint történik, melyeknek hatása a jelenségben mindig állandó -törvényeknek fog megfelelni; ha az utóbbi áll, s a cselekvés nem -történik észbeli alapelvek szerint, akkor alá van vetve az -érzékiség empirikus törvényeinek, s mindkét esetben az okozatok -állandó törvények szerint függnek össze; többet pedig nem -követelünk a természeti szükségességhez, többet nem is ismerünk -rajta. Az első esetben azonban az ész a természeti törvényeknek -oka, tehát szabad; a második esetben az okozatok pusztán az -érzékiség természeti törvényei szerint folynak le, mert az ész nem -tesz rájuk hatást; de maga az ész azért nem határoztatik meg az -érzékiség által (ami lehetetlen), tehát ebben az esetben is szabad. -A szabadság tehát nem akadályozza meg a jelenségek természeti -törvényét, <span class="pagenum"><a name="Page_92" id= -"Page_92">-92-</a></span> valamint ez nem árt a gyakorlati -észhasználat szabadságának, mely magukban való dolgokkal mint -határozó okokkal áll kapcsolatban.</p> -<p>Ezzel tehát megmentjük a gyakorlati szabadságot, melyben az -észnek objektive határozó okok szerint van causalitása, anélkül, -hogy a természeti szükségességben ugyanez okozatokra, mint -jelenségekre vonatkozólag a legkisebb kár esnék. Ugyanez szolgálhat -magyarázatául annak, amit a transscendentalis szabadságról s annak -a természeti szükségességgel való egyesíthetéséről (azonegy -alanyban, de nem azonegy tekintetben) mondani akartam. Mert ezt -illetőleg minden lény objektiv okokból való minden cselekedetének -kezdete, e határozó okokra vonatkozólag, mindig <em class= -"gesperrt">első kezdet</em>, ámbár ugyanez a cselekedet a -jelenségek sorában csak <i>(subaltern)</i> <em class= -"gesperrt">viszonyos kezdet</em>; ezt pedig meg kell hogy előzzön -az oknak, mely őt meghatározza, valamely állapota, melyet ismét egy -megelőző határoz meg, úgy, hogy eszes valókban, vagy általában -valókban, amennyiben causalitásuk bennük mint magukban való -dolgokban határoztatik meg, anélkül, hogy természeti törvényekkel -összeütközésbe jönnénk, oly tehetséget gondolhatunk, melynél fogva -állapotok sorát maguktól kezdhetik meg. Mert a cselekedetnek -objektiv észokokhoz való viszonya nem időbeli viszony; itt az, ami -a causalitást meghatározza, nem előzi meg időben a cselekvést, mert -az ily határozó okok nem tüntetnek föl tárgyaknak érzékekre való -vonatkozását, tehát nem jelenségbeli okokra való vonatkozást, hanem -határozó okokat mint magukban való dolgokat, melyek időbeli -meghatározásoknak nincsenek alávetve. Ilyetén módon valamely -cselekedetet, az ész causalitását tekintve első kezdetnek, a -jelenségek sorát pedig tekintve mégis egyúttal csak alárendelt -kezdetnek nézhetjük, s ellenmondás nélkül amabból a szempontból -szabadnak, emebből pedig (amidőn csak jelenség) a természeti -szükségességnek alávetettnek tekinthetjük.</p> -<p>Ami a <em class="gesperrt">negyedik</em> antinomiát illeti, -ugyanoly módon szüntetjük meg, mint az eszmék magával való -ellenkezését a harmadikban. Mert mihelyt az <em class= -"gesperrt">okot a jelenségben a jelenségek okától</em>, amennyiben -<em class="gesperrt">magában levő dolognak</em> tekinthető, -megkülönböztetem, mind a két tétel nagyon jól <span class= -"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> megférhet -egymással; mondhatni ugyanis, hogy az érzéki világnak (a causalitás -hasonló törvényei szerint) nincs oka, melynek létele föltétlenül -szükséges, de másrészt azt is, hogy e világ mégis szükséges -valóval, mint a maga okával (de másképen s más törvény szerint) van -egybekapcsolva. E két tétel megférhetetlensége csakis azon a -félreértésen alapul, hogy ami csak jelenségekre érvényes, magukban -való dolgokra kiterjesztik s egyáltalán a kettőt egy fogalomba -összekeverik.</p> -<h3>54. §.</h3> -<p>Íme fölállítása s megoldása az egész antinomiának, melybe az -ész, midőn elveit az érzéki világra alkalmazza, bonyolódik. Ennek -puszta felállítása egymaga is tetemes érdem volna az emberi ész -ismerete körül, mégha ez ellenkezés megoldása nem elégítené is ki -teljesen az olvasót, kinek itt természetes látszatot kell -leküzdenie, melynek látszatvoltát csak az imént derítették föl -előtte, míg mindeddig valónak tartotta. Mert ennek egyik -következménye elkerülhetetlen, az ugyanis, hogy mivel az észnek e -maga magával való ellenkezéséből nem menekülhetünk ki mindaddig, -míg az érzéki világ tárgyait magukban való dolgoknak tekintjük és -nem annak, amik valóban, t. i. puszta jelenségeknek: az olvasó -kénytelen összes <i>a priori</i> ismereteink dedukcióját s az -általam adottnak vizsgálatát újból elővenni, hogy e kérdésben -dönthessen. Ennél többet pedig most nem kívánok; mert ha csak e -foglalkozás közepett eléggé elmélyedt majd a tiszta ész mivoltába, -akkor jártas lesz azokban a fogalmakban, melyekkel az ész -ellenkezésének megoldása egyedül lehetséges, enélkül pedig a -legfigyelmesebb olvasótól sem várhatok teljes tetszést.</p> -<h3>55. §.<br /> -III. Theologiai eszme. (Kritika 571. l. s. t.)<a name="FNanchor_34" -id="FNanchor_34"></a><a href="#Footnote_34" class= -"fnanchor">34)</a></h3> -<p>A harmadik transscendentalis eszme, mely az ész legfontosabb, de -ha tisztán spekulative történik, minden korláton túl menő -<span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span> (transscendens) s épen ez által -dialektikai használatára ád alkalmat, a tiszta ész ideálja. -Minthogy itt nem a tapasztalatból indul ki az ész, mint a lélektani -s kozmologiai eszménél, hogy az okok fokozása által sorának ha -lehet abszolut teljességéhez eljusson; hanem teljesen megszakítván -e sort, annak a puszta fogalmából, ami egy dolog abszolut -teljességét kitenné, tehát egy legtökéletesebb ősvaló eszméjéből az -összes többi dolgok lehetőségének, tehát valóságának is -meghatározásához halad: ennélfogva ebben az esetben egy oly valónak -puszta föltevése, melyet habár nem a tapasztalat sorában, hanem -mégis a tapasztalat céljából, kapcsolatának, rendjének s egységének -megértése céljából gondolunk, azaz az eszme, könnyebben -megkülönböztethető az értelmi fogalomtól, mint az előbbi esetben. -Azért itt könnyen földeríthettem a dialektikai látszatot, mely -abból ered, hogy gondolkodásunk szubjektiv föltételeit a dolgok -objektiv föltételeinek s egy eszünk kielégítésére szolgáló -szükséges föltevést dogmának tekintünk; nincs is egyéb mondani -valóm a transscendentalis theologia követelőzéseiről, mert amit a -Kritika erről mond, megérthető, meggyőző s döntő.</p> -<h3>56. §.<br /> -Általános megjegyzés a transscendentális eszmékhez.</h3> -<p>A tárgyak, melyeket a tapasztalat ád, sok tekintetben -megfoghatatlanok és sok kérdés, melyre a természet törvénye vezet, -ha bizonyos távolságra követjük, de mindig e törvények nyomán, -megfejthetetlen pl. honnét van az, hogy az anyagok vonzzák egymást. -De ha egészen elhagyjuk a természetet, vagy kapcsolatának rendjében -minden lehető tapasztalaton túl megyünk, tehát puszta eszmékbe -mélyedünk, akkor nem mondhatjuk, hogy a tárgy megfoghatatlan, vagy -hogy a dolgok mivolta megfejthetetlen kérdéseket tesz elénk; mert -ez esetben nincs is dolgunk a természettel vagy egyáltalán adott -tárgyakkal, hanem csak fogalmakkal, melyek pusztán eszünkből -erednek s puszta gondolati valókkal, melyekre vonatkozólag minden -feladatnak, mely fogalmukból ered, megfejthetőnek kell lennie, -mivel hogy az ész saját eljárásáról mindenesetre teljesen -<span class="pagenum"><a name="Page_95" id= -"Page_95">-95-</a></span> számot adhat s tartozik is adni.<a name= -"FNanchor_35" id="FNanchor_35"></a><a href="#Footnote_35" class= -"fnanchor">35)</a> Minthogy a lélektani kozmológiai s theologiai -eszmék mind tiszta ész-fogalmak, melyeket semmi tapasztalat nem -adhat, ennélfogva azokat a kérdéseket, melyeket az ész rájuk -vonatkozólag elénk ád, nem tárgyak adják föl nekünk, hanem saját -magának az észnek a kielégítésére az ész puszta szabályai, és -valamennyinek teljesen megfejthetőnek kell lennie. Meg is -fejtettük, amidőn mutattuk, hogy ezek az eszmék alaptételek az -értelem használatának egyöntetűvé, teljessé s szintetikailag -egységessé tételére s ennyiben csak a tapasztalatra, de ennek -<em class="gesperrt">egészére</em> érvényesek. Ámbár azonban a -tapasztalat abszolut egésze lehetetlen, mégis eszméje az ismeret -egészének, elvek szerint általában, egyedül adhatja meg neki az -egységnek egy sajátos nemét, t. i. a rendszer egységét, mely nélkül -ismeretünk csak töredék s a legfőbb célra (mely mindig csak az -összes célok rendszere) nem használható. Értem pedig itt az ész -spekulativ használatának nemcsak gyakorlati, hanem legfőbb célját -is.</p> -<p>A transscendentalis eszmék tehát az ész sajátos rendeltetését -fejezik ki, t. i., hogy az az értelmi használat rendszeres -egységének elve. De ha az ismeretmódnak ez egységét úgy tekintjük, -mintha az ismeret tárgyához tartoznék; ha ezt az ismeretmódot, mely -voltakép csak <i>regulativ, konstitutivnak</i> tartjuk, s -elhitetjük magunkkal, hogy ez eszmék segítségével ismeretünket -minden lehető tapasztalaton túl tehát transcendens módon -kiterjeszthetjük, holott csak arra szolgál, hogy a tapasztalatot -maga magában minél közelebb vigyük a teljességhez, azaz haladását -semmi által, ami a tapasztalathoz nem tartozhatik, meg ne -akaszszuk; <span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span> akkor ez puszta félreértés eszünk s ennek -alaptételei voltaképi rendeltetésének megítélésében s nem egyéb, -mint oly dialektika, mely részint az ész tapasztalati használatát -megzavarja, részint pedig az észt maga magával meghasonlásba -hozza.</p> -<div class="chapter"> -<h2>BEFEJEZÉS.<br /> -A tiszta ész határainak megállapításáról.</h2> -</div> -<h3>57. §.</h3> -<p>A fentadott legvilágosabb bizonyítások után képtelenség volna -azt remélni, hogy valamely tárgyról többet ismerhetünk meg, mint -amennyi lehető tapasztalatához tartozik, vagy pedig számot tartani -arra, hogy valamely tárgyról, melyről fölteszszük, hogy nem lehető -tapasztalatnak tárgya, csak a legkisebbet is megismerhetjük s -mivoltát, amint magában van, meghatározhatjuk. Hogyan is történjék -ez a meghatározás, amikor térnek, időnek s minden értelmi -fogalomnak, még inkább pedig az empirikus szemlélet vagy <em class= -"gesperrt">észrevevés</em> útján az érzéki világból vont -fogalmaknak nincs és nem is lehet más használatuk, mint csakis a -tapasztalat lehetővé tétele, úgy hogy még ha a tiszta értelmi -fogalmaknál is e feltételt mellőzzük, ezek semmiféle tárgyat nem -határoznak meg s egyáltalán semmit se jelentenek.</p> -<p>Másrészt azonban még nagyobb képtelenség volna, ha magukban levő -dolgokat egyáltalán nem ismernénk el, vagy tapasztalatunkat a -dolgok megismerése egyedüli módjának, térben meg időben való -szemléletünket tehát az egyedül lehetséges szemléletnek, diskurziv -értelmünket pedig minden lehető értelem mintaképének tartanók, -ennek folytán pedig a tapasztalat lehetőségének elveit maguknak a -dolgoknak feltételei gyanánt akarnók tekinteni.</p> -<p>Elveink tehát, melyek az ész használatát csak lehetséges -tapasztalatra szorítják, maguk is <i>transscendensekké</i> -válhatnának s eszünk korlátait a dolgok lehetősége korlátainak -tüntethetnék föl, mire <span class="smcap">Hume</span> dialogusai -is például szolgálhatnak: ha óvatos kritika eszünk határait ennek -empirikus használatában is nem őrizné s követeléseinek korlátot nem -vetne. A skepticizmus <span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span> őseredetileg a metafizikából s ennek -fegyelmezetlen dialektikájából eredt. Eleinte tán csak az ész -tapasztalati használatának kedvéért mondott mindent semmisnek s -csalónak, ami ennek körét átlépi; de lassan, lassan, midőn -észrevették, hogy mégis csak ugyanazok az <i>a priori</i> -alaptételek, melyekkel a tapasztalatban élünk, vezethetnek -észrevétlenül s látszólag ugyanazzal a joggal még tovább is, mint a -meddig a tapasztalat ér, kezdtek a tapasztalat alaptételeiben is -kételkedni. Emiatt nyugodtak lehetünk ugyan, mert a józan értelem -mindig meg fogja védeni ebbeli jogait; de mégis különös zavar -támadt a tudományban, mely nem tudta meghatározni, meddig s miért -csak odáig s nem tovább bizhatunk az észben; e zavaron csak -észhasználatunk formális s alaptételekből vont határvetése segíthet -és csak ez előzhet meg a jövőben minden visszaesést.</p> -<p>Igaz marad: a lehető tapasztalaton túl, arról, hogy mik a dolgok -magukban, határozott fogalmat nem adhatunk. De azért a reájuk -vonatkozó kérdésektől még sem tartózkodhatunk egészen. Mert a -tapasztalat nem elégítheti ki soha az észt; a kérdések -megfelelésében mindig visszautal bennünket messzibbre s teljes -megoldásukra vonatkozólag mindig elégedetlenek maradunk, amint ezt -mindenki a tiszta ész dialektikájából, melynek ép ezért igen jó -szubjektiv alapja van, eléggé láthatja. Mert ki viselheti el, hogy -lelkünk mivoltát tekintve az alany világos tudatához s egyúttal ama -meggyőződéshez jussunk, hogy jelenségei <em class= -"gesperrt">materialisztikus</em> módon nem fejthetők meg, anélkül, -hogy kérdezné, mi tulajdonképen a lélek s ha tapasztalati fogalom -feleletet erre nem adhat, csakis e célra észfogalmat (egyszerű -materialis valóét) ne venne fel, habár ennek objektiv valóságát -épenséggel nem bizonyíthatjuk? Ki érheti be a tiszta tapasztalati -ismerettel a világ tartama s nagysága, a szabadság s természeti -szükségesség kozmologiai kérdéseiben, mikor, akárhogy járunk is el, -minden tapasztalati alaptételek szerint adott felelet új kérdést -szül, mely hasonlóképen feleletet követel s ezáltal minden fizikai -magyarázatnak az ész kielégítésére elégtelen voltát világosan -mutatja? Végül pedig, minthogy minden, amit tapasztalati elvek -szerint gondolhatunk s elfogadhatunk, egyáltalán esetleges s függő, -ki nem látja át, <span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span> hogy lehetetlen ezeknél megállapodni, ki -nem érzi magát kénytelenítve arra, hogy a transscendens eszmékbe -való elmerülés minden tilalma ellenére, mind ama fogalmakon túl, -melyeket tapasztalat által igazolhat, egy oly való fogalmában ne -keressen megnyugvást s elégedettséget, melynek eszméjét lehetségét -tekintve, nem foghatja ugyan föl, habár meg sem is cáfolhatja, mert -puszta értelmi valóra vonatkozik, mely nélkül azonban az észnek -mindenkoron kielégítetlennek kell maradnia.</p> -<p>Határok (kiterjedt valóknál) mindig tért tételeznek föl, mely -egy bizonyos meghatározott helyen kívül találtatik s ezt -körülveszi; korlátok nem szorulnak ilyesvalamire, hanem puszta -tagadások, melyek mennyiséget, amennyiben nem abszolut teljességű, -illetnek. Eszünk azonban mintegy tért lát maga körül maguknak a -dolgoknak a megismerésére, habár határozott fogalmai róluk nem -lehetnek és csak jelenségekre van szorítva.</p> -<p>Ameddig az ész megismerése egynemű, megállapított határai nem -gondolhatók. A mathematikában s természettudományban az emberi ész -elismer ugyan korlátokat, de nem határokat, azaz: elismeri ugyan, -hogy van valami rajta kívül, ahová nem érhet soha, de nem, hogy ő -maga belső haladásában valamikor befejezett lehessen. Az ismeretek -bővítése a mathematikában, újabbnál-újabb föltalálások lehetősége a -végtelenig megy; szintoly végtelen új természeti tulajdonságok, új -erők meg törvények fölfedezése a tapasztalat folytatásának s ész -által való egyesítésének útján. De korlátok itt mégis -félreismerhetetlenek, mert a mathematika csak <em class= -"gesperrt">jelenségekre</em> vonatkozik s ami az érzéki -szemléletnek nem lehet tárgya, mint a metafizika vagy erkölcstan -fogalmai, az egészen körén kívül van s oda el nem vezethet soha; de -nem is szorul rájuk. Nincs tehát folytonos haladás s közeledés e -tudományok felé, nincs az érintkezésnek mintegy pontja vagy vonala. -A természettudomány sohasem fogja a dolgok belsejét, azaz azt, mi -nem jelenség s mégis a jelenségek legfőbb magyarázó alapjául -szolgálhat, fölfedni előttünk; de fizikai magyarázataiban nem is -szorul erre; sőt ha másfelől ajánlanának is neki ilyesmit (például -anyagtalan valók befolyását), utasítsa vissza, magyarázatainak -folyamába be se vigye, mert ezeket mindig <span class= -"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> arra kell -alapítania, ami, mint az érzékek tárgya, a tapasztalathoz tartozik -s valódi észrevevéseinkkel tapasztalati törvények szerint -összefüggésbe hozható.</p> -<p>Ellenben a metafizika a tiszta ész dialektikai kisérleteiben -(melyek nem önkényesen vagy könnyelműségből erednek, hanem melyekre -az ész mivolta maga készt) igenis elvezet bennünket határokhoz s a -transscendentalis eszmék, épen mert nem lehetünk el náluk nélkül, -de azért még sem valósíthatók meg soha, arra szolgálnak, hogy a -tiszta észhasználatnak nemcsak határait mutassák meg nekünk, hanem -a módot is, mikép állapítsuk meg őket. Ez pedig célja s haszna is -eszünk e természeti hajlandóságának, mely kedvelt gyermeke gyanánt -szülte a metafizikát; ennek nemzése, mint minden egyéb nemzés is a -világon, nem a vak véletlennek, hanem eredeti csirának -tulajdonítható, mely nagy célokra bölcsen van szervezve. Mert talán -inkább mint más tudomány lőn a metafizika, alapvonásait tekintve, -maga a természet által belénk helyezve s épenséggel nem tekinthető -önkényes választás szüleményének, vagy a tapasztalatok (melyektől -egészen elválik) haladtában beálló esetleges bővítésnek.</p> -<p>Az ész a maga minden fogalmával s értelmi törvényével, melyekkel -empirikus használatra, tehát az érzéki világon belül, beéri, -megnyugvást még sem talál benne; mert a végtelenig mindig megújuló -kérdések egészen megfosztják teljes megoldásuk reményétől. A -transscendentalis eszmék, melyek e teljességet célozzák, ily -problemái az észnek. Már most világosan látja, hogy az érzéki világ -nem foglalhatja magában e teljességet, tehát ama fogalmak sem, -melyek csak ennek megértésére szolgálnak, tér meg idő s mind az, -amit a tiszta értelmi fogalmak neve alatt felhoztunk. Az érzéki -világ nem egyéb, mint egyetemes törvények szerint egybekapcsolt -jelenségeknek a lánca, tehát nincs önmagában való létele, ő -tulajdonképen nem maga a dolog, tehát szükségkép vonatkozik arra, -ami e jelenség okát magában foglalja, valókra, melyek nemcsak mint -jelenségek, hanem mint magukban való dolgok is megismerhetők. Csak -ezek megismerésében remélheti az ész, hogy a föltételezettől annak -föltételeihez való haladtában teljesség utáni kivánságát kielégítve -lássa. <span class="pagenum"><a name="Page_100" id= -"Page_100">-100-</a></span></p> -<p>Fent (33., 34. §.) az ész korlátait mutattuk puszta gondolati -valók megismerésében; most, miután a transscendentalis eszmék a -hozzájuk való haladást mégis szükségessé teszik s tehát mintegy a -tele térnek (a tapasztalaténak) az üressel (melyről nem tudhatunk -semmit, a <em class="gesperrt">noumenákkal</em>) való érintkezéséig -vittek bennünket, határait is megállapíthatjuk a tiszta észnek. -Mert minden határban van valami pozitiv is (pl. a sík határa a -testi térnek, de maga is tér; a vonal tér, mely a sík határa; a -pont határa a vonalnak, de azért ez is hely a térben); míg ellenben -korlátok puszta tagadást foglalnak magukban. Az idézett szakaszban -kijelölt korlátok nem elegendők, miután láttuk, hogy ezeken túl is -van valami, habár hogy milyen mivoltú magában, nem fogjuk megtudni -soha. Mert most az a kérdés, hogyan jár el eszünk annak, amit -ismerünk, azzal való egybekapcsolásában, amit meg nem ismerünk s -nem is fogunk megismerni soha? Itt valóban ismertet teljesen -ismeretlennel (mely az is lesz mindig) kapcsolunk össze s ha – -amint valóban nem is remélhető – ezzel az ismeretlen legkevésbbé -sem válik ismertebbé, mégis e kapcsolat fogalmát meg kell -határoznunk s világossá tennünk.</p> -<p>Tehát egy anyagtalan valót, egy értelmi világot s egy legfőbb -valót (csupa noumenát) kell gondolnunk, mert az ész csak ezekben, -mint magukban való dolgokban talál teljességet s megnyugvást, -melyet a tüneményeknek egynemű okokból való leszármaztatásában nem -remélhet s mert jelenségek valóban tőlük különböző valamire (tehát -egészen hasonlótlanra) vonatkoznak, minthogy jelenségek mégis csak -mindig magában levő dolgot tételeznek föl s ilyenre mutatnak rá, -akár megismerhető ez közelebbről, akár nem.</p> -<p>Minthogy azonban ez értelmi valókat magukban levő voltukban, -azaz határozottan nem ismerhetjük meg soha, de az érzéki világhoz -viszonyítva mégis föl kell tennünk és az ész által vele -egybekapcsolnunk: legalább e kapcsolatot fogjuk oly fogalmak -segítségével gondolhatni, melyek az érzéki világhoz való -viszonyukat kifejezik. Mert ha az értelmi valót csak tiszta értelmi -fogalmak által gondoljuk, akkor ezzel valóban semmi határozottat -nem gondolunk, tehát fogalmunk nem jelent semmit; ha pedig oly -tulajdonságok által gondoljuk, melyek az <span class= -"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> érzéki -világból vannak merítve, akkor az nem értelmi való többé, akkor -mint a tünemények egyikét gondoljuk s akkor az érzéki világhoz -tartozik. Hadd szolgáljon a legfőbb lény fogalma például.</p> -<p>A <em class="gesperrt">deisztikus</em> fogalom egészen tiszta -észfogalom, de csak egy minden realitást magában foglaló dolgot -tüntet föl, anélkül, hogy csak egyet is meghatározhatna, mert e -célra az érzéki világból kellene példát merítenie, de ebben az -esetben az érzékek tárgyával, nem pedig egészen hasonlótlan -neművel, mely az érzékek tárgya nem is lehet, volna dolgunk. Mert -például értelmet tulajdonítanék neki; de más értelemről, mint -arról, mely olyan mint az enyém, t. i. melynek csak az érzékek -adhatnak szemléleteket, míg ő maga azzal foglalkozik, hogy e -szemléleteket a tudat egységének szabályai alá vonja, nincs -fogalmam. De akkor fogalmam alkotó részei mindig a jelenségben -rejlenének; azonban ép a jelenségek elégtelen volta késztetett -arra, hogy a jelenségeken túl oly valónak a fogalmához haladjak, -mely a jelenségektől független vagy velük mint meghatározásának -föltételeivel nincs kapcsolatban. Ha pedig az értelmet elkülönítem -az érzékektől, hogy tiszta értelmet kapjak, akkor nem marad egyéb -hátra, mint a gondolkodás puszta formája szemlélet nélkül, mi által -semmi határozottat, tehát semmi tárgyat sem ismerhetek meg. E célra -más értelmet kellene gondolnom, olyat, mely a tárgyakat szemléli, -de ilyenről a legcsekélyebb fogalmam sincs, mert az emberi értelem -diszkurziv s csak egyetemes fogalmak segítségével ismerhet meg. -Ugyanez esik meg rajtam, ha a legfőbb lénynek akaratot -tulajdonítok. Mert e fogalmamat saját belső tapasztalatomból -merítem, de ekkor elégedettségem tárgyaktól függ, melyeknek lete -reám nézve szükséges, tehát ily akaratnak érzékiség szolgál alapul, -ami a legfőbb való tiszta fogalmával teljesen ellenkezik.</p> -<p><span class="smcap">Hume</span> ellenvetései a deizmus ellen -gyöngék s a deisztikus állításnak csak bizonyítékait érintik, nem -magát a tételét. De a theizmusra vonatkozólag, mely a deisztikus -legfőbb lény pusztán transscendens fogalmának közelebbi -meghatározásából jönne létre, nagyon erősek s ahogy e fogalmat -fölállítják, bizonyos (tényleg mind a rendes) esetekben -megcáfolhatatlanok. <span class="smcap">Hume</span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> mindig -azt hajtja, hogy egy ős valónak puszta fogalma által, melynek csak -ontologiai állítmányokat (örökkévalóságot, mindenütt -jelenvalóságot, mindenhatóságot) tulajdonítunk, valósággal semmi -határozottat nem gondolunk; hozzá kellene oly tulajdonságoknak -járulniok, melyek konkrét fogalmat adnak; nem elég azt mondani, -hogy ez az ős való ok, hanem, hogy milyen az ő oksága, tán értelem -vagy akarat által működik, s itt kezdődnek azután támadásai maga a -dolog, a theizmus, ellen, holott azelőtt csak a deizmus -bizonyítékait ostromolta, ami nem jár valami nagy veszedelemmel. -Veszedelmes argumentumai mind az anthropomorfizmusra vonatkoznak, -melyről azt tartja, hogy a theizmustól elkülöníthetetlen s -maga-magának ellenmondóvá teszi; ha pedig elhagyjuk, amaz is eldűl -s csak oly deizmus marad hátra, melylyel semmit se kezdhetünk, -melynek semmi hasznát nem vehetjük s amely vallásnak meg erkölcsnek -alapul nem szolgálhat. Ha az anthropomorfizmusnak ez az -elkerülhetetlensége bizonyos volna, akkor bármilyenek volnának is -egy legfőbb való lételének bizonyításai s ha megengednők is őket, -még sem határozhatnók meg soha e való fogalmát anélkül, hogy -ellenmondásokba ne bonyolódjunk.</p> -<p>Ha a tiszta ész transscendens itéletei elkerülésének tilalmát -azzal a vele látszólag ellenkező paranccsal kapcsoljuk egybe, hogy -immanens (empirikus) használatának körén túl levő fogalmakig -haladjunk előre: észrevesszük, hogy a kettő megfér egymással, de -épen csak a megengedett észhasználat <em class= -"gesperrt">határán</em>; mert ez ép úgy a tapasztalatnak, mint a -gondolati valóknak területéhez tartozik. Ez egyúttal fölvilágosít -arra nézve, hogy e nevezetes eszmék csak az emberi ész határainak -megállapítására szolgálnak, t. i. hogy egyrészt ne akarjuk a -tapasztalati ismeretet határtalanul kiterjeszteni, úgy hogy csak -világ maradna számunkra megismerésre, másrészt pedig még se -túlmenni a tapasztalat határain s rajta kívül levő dolgokról, mint -magukban levőkről, itéletet mondani.</p> -<p>E határon pedig megmaradunk, ha itéletünket csak arra a -viszonyra szorítjuk, melyben a világ oly valóhoz állhat, melynek -fogalma a világon belül elérhető minden ismereten kívül van. Mert -ebben az esetben a legfőbb valónak <em class= -"gesperrt">magában</em> nem tulajdonítunk semmiféle oly -tulajdonságot, melylyel tapasztalati <span class="pagenum"><a name= -"Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> tárgyakat gondolunk s -ezzel elkerüljük a <em class="gesperrt">dogmatikai</em> -anthropomorfizmust; de a viszonynak, amely a legfőbb való és a -világ közt fennáll, mégis tulajdonítjuk őket s <em class= -"gesperrt">szimbolikus</em> anthropomorfizmust engedünk meg -magunknak, mely valóban csak a kifejezést s nem a tárgyat -illeti.</p> -<p>Ha azt mondom, kénytelenek vagyunk a világot olybá tekinteni, -<em class="gesperrt">mintha</em> egy legfőbb értelem s akarat műve -volna, valóban nem mondok többet, mint: ahogyan viszonylik egy óra, -hajó vagy ezred a művészhez, építőmesterhez, vezérhez, úgy -viszonylik az érzéki világ (vagy mindaz, ami a tünemények e -foglalatjának alapját teszi) az ismeretlenhez, melyet tehát ezzel -nem ugyan amint magában van, de mégis aszerint, hogy micsoda -számomra, t. i. a világra vonatkozólag, melynek egyik része vagyok, -megismerek.</p> -<h3>58. §.</h3> -<p><em class="gesperrt">Analogia szerint</em> való ismeret az -olyan, mely nem mint közönségesen értik e szót, két dolog -tökéletlen hasonlóságát, hanem egészen hasonlótlan dolgok két -viszonyának tökéletes hasonlóságát jelenti.<a name="FNanchor_36" -id="FNanchor_36"></a><a href="#Footnote_36" class= -"fnanchor">36)</a> Ez analogia segítségével egy <em class= -"gesperrt">számunkra</em> mégis eléggé meghatározott fogalom a -legfőbb valóról marad meg, habár mindent elhagytunk belőle, ami -föltétlenül és <em class="gesperrt">magában</em> határozná meg; -mert a világra s tehát magunkra vonatkozólag mégis meghatározzuk s -több nem is kell nekünk. <span class="pagenum"><a name="Page_104" -id="Page_104">-104-</a></span> Azok a támadások, melyeket -<span class="smcap">Hume</span> azok ellen intéz, kik e fogalmat -abszolute akarják meghatározni, amihez az anyagokat magukból s a -világból merítik, minket nem érnek; azt sem vetheti szemünkre, hogy -nem marad semmink se hátra, ha a legfőbb való fogalmából az -objektiv anthropomorfizmust elveszik tőlünk.</p> -<p>Mert ha csak eleinte egy ősvaló <em class= -"gesperrt">deisztikus</em> fogalmát mint szükségképi föltevést -engedik meg nekünk (amint <span class="smcap">Hume</span> is -dialogusában <span class="smcap">Philo</span> személyében -<span class="smcap">Kleanth</span> ellen megengedi), amelyben az -ősvalót csupa ontologiai állítmány által, a szubstancia, ok, stb. -állítmánya által gondoljuk (<em class="gesperrt">ezt pedig meg kell -tennünk</em>, mert az érzéki világban folyton feltételektől űzve, -melyek maguk is föltételezettek, az ész enélkül megnyugvást nem -talál; s <em class="gesperrt">joggal szabad is megtennünk</em>, -anélkül, hogy abba az anthropomorfizmusba tévednénk, mely az érzéki -világból vett állítmányokat egy a világtól egészen különböző valóra -visz át, mert amazok az állítmányok puszta kategoriák, melyek nem -adnak ugyan határozott, de ép azért nem is az érzékiség -feltételeire szorított fogalmát e valónak): semmi sem akadályozhat -meg bennünket abban, hogy e valónak <em class="gesperrt">ész által -ható causalitást</em> ne tulajdonítsunk s így a theizmusra ne -térjünk, anélkül, hogy kénytelenek volnánk ez észt mint hozzá -tapadó tulajdonságot tulajdonítani neki. Mert ami az <em class= -"gesperrt">elsőt</em> illeti: az egyedüli út, melyen az értelmi -használatot az érzéki világban való minden lehető tapasztalatot -tekintve a maga-magával való megegyezés legmagasabb fokára -vihetjük, az: ha a világban való valamennyi kapcsolatnak okául egy -legfőbb észt veszünk föl; ily elv teljességgel csak hasznára lehet -neki s természeti használatában sehol kárt nem tehet benne; -<em class="gesperrt">másodszor</em> pedig ezzel mégsem visszük át -az észt mint tulajdonságot magára az ősvalóra, hanem csak ennek az -érzéki világhoz való <em class="gesperrt">viszonyára</em> s így -teljesen elkerüljük az anthropomorfizmust. Mert itt amaz -észformának, melyet a világon mindenütt találhatni, csak <em class= -"gesperrt">okát</em> tekintjük s a legfőbb valónak, amennyiben a -világ ez észformájának okát foglalja magában, észt tulajdonítunk -ugyan, de csak analogia szerint, azaz amenyiben e kifejezés csak -ama viszonyt illeti, melyben az előttünk ismeretlen legfőbb ok a -világhoz van, hogy benne <span class="pagenum"><a name="Page_105" -id="Page_105">-105-</a></span> mindent a legnagyobb mértékben -célszerűen elrendezzen. Ez veszi elejét annak, hogy az ész -tulajdonságát ne Istennek a gondolására használjuk, hanem hogy a -világot gondoljuk általa, még pedig úgy, amint szükséges, hogy reá -vonatkozólag eszünkkel elv szerint a legteljesebb mértékben -élhessünk. Ezzel elismerjük, hogy a legfőbb való a maga mivoltában -teljesen ismeretlen előttünk, sőt hogy <em class= -"gesperrt">határozott módon</em> gondolhatatlan is; s ez visszatart -attól, hogy egyrészt fogalmainkkal, melyek nekünk az észről mint -(az akarat által) működő okról vannak, ne transscendens módon -éljünk, az Isten mivoltát mégis csak mindig az emberi természetből -merített tulajdonságokkal határozván meg s vaskos meg révedező -fogalmakba merülvén; másrészt pedig, hogy a világ felfogását az -emberi észről istenre átvitt fogalmaink értelmében természet -fölötti magyarázatokkal el ne árasszuk s tulajdonképi -rendeltetésétől el ne vonjuk, mely szerint az pusztán a -természetnek ész által való vizsgálata legyen, ne pedig -jelenségeinek egy legfőbb észből való merész leszármaztatása. -Gyönge fogalmainknak meg fog felelni az a kifejezés, hogy a világot -úgy gondoljuk, mintha lételét s belső rendeltetését tekintve egy -legfőbb észből eredne; ez által részint a világ mivoltát, mely neki -magának sajátja, ismerjük meg, anélkül hogy meg mernők okának -mivoltát is határozni; részint pedig e mivoltának (a világ -észformájának) okát a legfőbb oknak a világhoz való <em class= -"gesperrt">viszonyába</em> helyezzük, anélkül, hogy a világot -magában erre elegendőnek találnók.<a name="FNanchor_37" id= -"FNanchor_37"></a><a href="#Footnote_37" class= -"fnanchor">37)</a></p> -<p>Ilyetén módon eltünnek a nehézségek, melyek a theizmusnak, úgy -látszik, útját állják. <span class="smcap">Hume</span> elvével, -hogy az ész használatát ne vigyük dogmatikus módon a lehető -tapasztalat körén túl, összekapcsoljuk azt a másikat, melyet -<span class="smcap">Hume</span> épenséggel <span class= -"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span> nem -vett észre, t. i. hogy a lehető tapasztalat körét ne tekintsük -olyannak, mint amely eszünk szemében önmaga határolná meg magát. Az -ész kritikája jelzi itt azt a helyes középútat a dogmatizmus közt, -mely ellen <span class="smcap">Hume</span> küzdött s a skepticizmus -közt, melyet ennek ellenében ő akart meghonosítani; ez a középút -pedig nem olyan, mint más középútak, melyeket mintegy mechanikusan, -egy keveset ebből, egy keveset meg amabból véve, állapítanak meg, -amiből senki sem tanúl semmit; hanem a melyet elvek szerint -pontosan állapíthatunk meg.</p> -<h3>59. §.</h3> -<p>E jegyzet elején a <em class="gesperrt">határ</em> jelképével -éltem, hogy az ész korlátait, a neki megfelelő használatát -tekintve, megállapítsam. Az érzéki világ pusztán jelenségeket -foglal magában, melyek még sem magukban levő dolgok (noumena); s -épen mert puszta jelenségeknek ismeri meg értelmünk a tapasztalat -tárgyait, kénytelen e noumenákat föltenni. Eszünkben mindkettő -foglaltatik s az a kérdés támad: mikép jár el az ész, hogy mind a -két területre vonatkozólag az értelemnek határokat szabjon? A -tapasztalat, mely mindent, mi az érzéki világhoz tartozik, magában -foglal, maga nem határolja meg magát; minden föltételezettől ő csak -más föltételezetthez halad. Ami neki határokat vessen, annak -egészen rajta kívül kell lennie, s ez a tiszta értelmi valók -területe. Ez azonban, amennyiben az értelmi valók mivoltának -<em class="gesperrt">meghatározásáról</em> van szó, üres tér -számunkra s ennyiben, ha dogmatikailag meghatározott fogalmakat -akarunk, a lehető tapasztalat körén túl nem juthatunk. Mivelhogy -azonban a határ maga pozitiv valami, ami ahhoz is tartozik, mi -rajta belül van, de ahhoz a térhez is, mely egy adott összeségen -kívül van: ez mégis valódi, pozitiv ismeret, melyre az ész csak -azáltal tesz szert, hogy e határig kiterjed, de úgy, hogy e határt -átlépni meg nem kisérti, mert ott üres tért talál, melyben -dolgokhoz való formákat, de nem dolgokat magukat gondolhat. De a -tapasztalati területnek olyas által való <em class= -"gesperrt">meghatárolása</em>, ami egyébként ismeretlen előtte, -mégis oly ismeret, mely megmarad számára s ezáltal sem az érzéki -világon belül nincs bezárva, se rajta kívül nem bolyong, hanem mint -határismerethez illik, ama viszonyra szorítkozik, mely a határon -kívül s belül levő közt fennáll. <span class="pagenum"><a name= -"Page_107" id="Page_107">-107-</a></span></p> -<p>Ily fogalom az emberi ész határán a természetes theologia: az -ész itt kénytelen egy legfőbb való eszméjéhez (s gyakorlati -tekintetben egy intelligibilis világéhoz is) haladni, nem hogy e -puszta értelmi valóra vonatkozólag, tehát az érzéki világ körén -túl, valamit megállapítson, hanem hogy rajta belül saját -használatát a lehető legnagyobb (mind elméleti, mind gyakorlati) -egység elvei szerint vezérelje, s e célra egy önálló észre mint e -kapcsolatok okára való vonatkozással éljen; ezzel azonban nem -<em class="gesperrt">költ</em> valamiképen egy valót, hanem -minthogy az érzéki világon kívül szükségkép lennie kell valaminek, -amit csak a tiszta ész gondol, ezt ilyetén módon, de persze csak -analogia szerint <em class="gesperrt">meghatározza</em>.</p> -<p>Ilyképen megmarad fentebbi tételünk, mely az egész Kritika -eredménye, «hogy az ész minden <i>a priori</i> elvével nem tanít -soha egyébre, mint csakis lehető tapasztalat tárgyaira, s ezekre -vonatkozólag sem többre, mint amennyit a tapasztalatban -megismerhetünk»; de e korlátozás nem állja útját annak, hogy el ne -vezessen bennünket a tapasztalat objektiv <em class= -"gesperrt">határáig</em>, t. i. az olyas valamire való <em class= -"gesperrt">vonatkozásig</em>, ami maga nem tárgya a tapasztalatnak, -de mégis legfőbb oka kell hogy legyen minden tapasztalatnak; -anélkül azonban, hogy erről magában tanítana valamire, hanem csak -vonatkoztatva a saját teljes s a legfőbb célokra irányzott -használatára a lehető tapasztalat mezején. De észszerűen csakis e -hasznot kívánhatni meg tőle, mellyel mindenképen meg is lehetünk -elégedve.</p> -<h3>60. §.</h3> -<p>Szubjektiv lehetősége szempontjából, még pedig tárgyalása -lényeges célját tekintve, kimerítően adtuk tehát elő a metafizikát, -amint tényleg az emberi ész <em class="gesperrt">természeti -hajlandóságában</em> adva van. Minthogy azonban mégis azt találtuk, -hogy eszünk ily tulajdonságának <em class="gesperrt">csakis -természetes</em> használata, ha a tudományos kritika által egyedűl -lehetséges fegyelem nem zabolázza s korlátok közé szorítja, -korláton túl menő, részint csak látszólagos, részint maguk-magukkal -is ellenkező <em class="gesperrt">dialektikai</em> -következtetésekbe bonyolítja; azon felül pedig ez az okoskodó -metafizika a természetismeret előbbrevitelére nem szükséges, sőt -annak kárára is lehet: még mindig méltó tárgya a <span class= -"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> -kutatásnak, kitalálni azokat a <em class="gesperrt">természeti -célokat</em>, melyekre eszünknek transscendens fogalmakra való e -hajlandósága rendelve lehet, minthogy minden, ami a természetben -rejlik, mégis csak eredetileg valamely hasznos célra kell hogy -rendelve legyen.</p> -<p>Ily vizsgálat tényleg bajos; meg is vallom, hogy amit erről -mondani tudok, mint minden, ami a természet végcéljait illeti, csak -sejtés, mely csakis ez esetben meg van engedve nekem, mivel hogy a -kérdés nem metafizikai ítéletek objektiv érvényességét, hanem a -metafizikai ítéletekre való természetes hajlandóságot illeti, tehát -a metafizika rendszerén kívül van s az anthropologiába -tartozik.</p> -<p>Ha mind a transscendentalis eszméket összegezem, melyeknek -foglalatja a természetes tiszta ész voltaképi feladatát teszi, -amely arra készti az észt, hogy a puszta természet-ismeretet -elhagyva minden tapasztalaton túl menjen s e törekvésében azt a -metafizikának nevezett valamit, (akár tudás az, akár csak -okoskodás), létrehozza, úgy hiszem, azt veszem észre, hogy e -természeti hajlandóságnak az a rendeltetése, hogy felfogásunkat -annyiban megszabadítsa a tapasztalat bilincseitől s a puszta -természet-szemlélet korlátaitól, hogy legalább megnyitva lásson -maga előtt egy tért, mely csak a tiszta értelemnek való dolgokat -foglal magában, amelyeket az érzékiség nem érhet el soha; nem ugyan -abból a célból, hogy ezekkel spekulative foglalkozzunk, (mert nem -találunk alapot, ahol lábunkat megvethetnők), hanem hogy a -gyakorlati elveket, melyek, ha szükséges várakozásuk s reményük -számára ily tért nem találnak, azt az egyetemességet nem érhetnék -el, melyre az észnek moralis tekintetben okvetetlenül szüksége van, -mint causalis erejűeket gondolhassuk.<a name="FNanchor_38" id= -"FNanchor_38"></a><a href="#Footnote_38" class= -"fnanchor">38)</a></p> -<p>Úgy látom pedig, hogy a <em class="gesperrt">lélektani</em> -eszme, bármily keveset tudjak is meg általa az emberi lélek tiszta -s minden tapasztalati fogalmat meghaladó mivoltából, mégis eléggé -világosan <span class="pagenum"><a name="Page_109" id= -"Page_109">-109-</a></span> mutatja e fogalmak elégtelen voltát, s -ezzel elterel a materializmustól, mint a természet magyarázatára -alkalmatlan, gyakorlati tekintetben pedig az észt szűkítő -fogalomtól. A <em class="gesperrt">kozmologiai</em> eszmék, -kitüntetvén, hogy semmiféle lehető természetismeret nem képes -eszünk jogosúlt kérdezősködésére kielégítő feleletet adni, távol -tartanak a naturalizmustól, mely azt állítja, hogy a természet maga -magának elegendő. Végűl, minthogy az érzéki világban minden -természeti szükségesség mindig föltételezett, mert a dolgoknak más -dolgoktól függését tételezi föl mindig; a föltétlen szükségességet -pedig csak az érzéki világtól megkülönböztetett ok egységében kell -keresnünk; ennek a causalitása pedig, ha csak természet volna, soha -sem magyarázná meg az esetlegesnek, mint okozatának, lételét: a -<em class="gesperrt">theologiai</em> eszme segítségével az ész -megszabadúl a fatalizmustól, még pedig mind az őselv nélkűl való -vak természeti szükségesség fatalizmusától magának a természetnek -összefüggésében, mind magának ez őselvnek causalitásában való -fatalizmustól, s eljut a szabad ok fogalmához, tehát egy legfőbb -intelligenciához. A transscendentalis eszmék tehát, ha nem is -pozitiv felvilágításunkra, de a <em class="gesperrt">materializmus, -naturalizmus s fatalizmus</em> arcátlan s az ész területét szűkítő -állításainak lerontására szolgálnak, és ezzel helyet biztositanak -az erkölcsi eszméknek a spekuláció mezején kívül. S ez. úgy látszik -előttem, némileg megmagyarázná ama természeti hajlandóságot.</p> -<p>Valamely pusztán spekulativ tudomány gyakorlati haszna e -tudomány határain kívül van, tehát csak scholionnak tekinthető s -mint minden scholion nem tartozik a tudományhoz mint ennek része. -Mindazonáltal e vonatkozás mégis legalább a filozófia határain -belül van, különösen azén, mely tiszta észforrásokból merit, -amelyben az ész spekulativ használatának a metafizikában szükségkép -meg kell egyeznie gyakorlati használatával az erkölcstanban. Azért -érdemli meg a tiszta ész elkerülhetetlen dialektikája, melyet a -metafizikában természeti hajlandóságnak tekintenek, hogy ne csak -mint eloszlatást követelő látszat, hanem mint <em class= -"gesperrt">természeti berendezés</em> célját tekintve, ha lehet, -magyaráztassék, habár e munka mint kötelességen kívül való a -voltaképi metafizikától joggal nem követelhető. <span class= -"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span></p> -<p>Második, de a metafizika tartalmával rokonabb scholionnak -kellene ama kérdések megoldását tekinteni, melyek a Kritikában a -642. laptól a 668-ig<a name="FNanchor_39" id= -"FNanchor_39"></a><a href="#Footnote_39" class="fnanchor">39)</a> -terjednek. Mert ott bizonyos észelveket adok elő, melyek a -természet rendjét vagy inkább az értelmet, mely ennek törvényeit a -tapasztalat útján keresi, a priori meghatározzák. Konstitutivoknak -s törvényhozóknak látszanak a tapasztalatot illetőleg, holott a -puszta észből erednek, melyet pedig nem mint az értelmet -tekinthetünk lehető tapasztalat elvének. Hogy e megegyezés azon -alapszik-e, hogy valamint a természet nem fűződik a tüneményekhez, -vagy ezek forrásához, az érzékiséghez magában, hanem csak ez -utóbbinak az értelemhez való viszonyában találtatik: azonkép -használatának általános egysége az összes lehető tapasztalat -céljából (rendszerben) csak az észre vonatkoztatva illeti meg az -értelmet, s ennélfogva a tapasztalat is közvetve az ész -törvényhozása alá tartozik – ennek bővebb megfontolását azokra -bízom, kik az ész mivoltát metafizikai használatán kívül is, még a -természetrajz rendszeressé tételének egyetemes elveiben is, -fürkészni akarják; mert a feladatot fontosnak mondottam ugyan -munkámban, de megoldását nem kísérlettem meg.<a name="FNanchor_40" -id="FNanchor_40"></a><a href="#Footnote_40" class= -"fnanchor">40)</a></p> -<p>S így befejezem a magam fölvetette főkérdés analitikai -megoldását: Mikép lehetséges metafizika általában? olykép, hogy -attól, amiben használata tényleg, legalább következményeiben adva -van, fölemelkedem lehetőségének okaihoz. <span class= -"pagenum"><a name="Page_111" id="Page_111">-111-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>A PROLEGOMENÁK EGYETEMES KÉRDÉSÉNEK MEGOLDÁSA.<br /> -Mikép lehetséges a metafizika mint tudomány?</h2> -</div> -<p>Metafizika mint az ész természetes készsége, tényleg van, de -egymagában (mint a harmadik főkérdés analitikai megoldása -bizonyította) dialektikai és csalékony is. Ha tehát ő belőle -vesszük alapelveinket s ezek használatában a természetes ugyan, de -mégis hamis látszatot követjük, soha tudományt nem alkothatunk, -csak üres dialektikai mesterséget, melyben az egyik iskola túltehet -ugyan a másikon, de jogosúlt s tartós tetszést egyik sem -arathat.</p> -<p>Hogy mint tudomány ne csak csalfa rábeszélésre, hanem belátásra -s meggyőzésre is számot tarthasson, előbb az ész birálatának elő -kell adnia az <i>a priori</i> fogalmak egész készletét, ezek -beosztását a különböző források, érzékiség, értelem s ész szerint, -továbbá ezek tökéletes tábláját s a fogalmak teljes taglálását mind -azzal, ami belőlük következtethető, főleg pedig a szintetikai <i>a -priori</i> ismeret lehetőségét, e fogalmak dedukciója alapján, -használatuk alapelveit, végűl pedig ennek határait is, de mindezt -teljes rendszerben. A kritika tehát s csakis ő foglalja magában az -egész jól megvizsgált s kipróbált tervet, de még a terv -keresztülvitelének eszközeit is, mely szerint a metafizika mint -tudomány létesíthető: más úton s módon ez lehetetlen. Tehát itt nem -annyira az a kérdés, mikép lehetséges e munka, hanem mikép -indítandó meg, s a jó tehetségűek mikép terelhetők el az eddigi -ferde s meddő földolgozástól e csalhatatlan felé, s hogy ily -egyesülés közös célra mikép vezethető a legcélszerűbben.</p> -<p>Annyi bizonyos, aki egyszer a kritikát megízlelte, örökre -undorodik minden dogmatikai fecsegéstől, mellyel azelőtt szükségből -beérte, mert eszének szüksége volt valamire s jobbat -foglalkoztatására nem találhatott. A kritika úgy viszonylik a -közönséges iskolai metafizikához, mint a kémia az alkimiához vagy -az asztronómia a jósoló asztrológiához. Bizonyos vagyok -<span class="pagenum"><a name="Page_112" id= -"Page_112">-112-</a></span> benne, hogy senki, aki a Kritika -alapelveit csak e prolegomenákban is átgondolta s fölfogta, nem fog -többé ama régi és szofisztikai áltudományhoz visszatérni; -ellenkezőleg bizonyos örömmel fogja azt a metafizikát nézni, mely -most valóban hatalmában van, előkészítő fölfedezésekre sem szorúl s -mely először adhat tartós megelégedést az észnek. Mert valamennyi -lehető tudomány közűl csak a metafizika számíthat biztosan arra az -előnyre, hogy tökéletességre s abba a maradandó állapotba hozható, -hogy nem változhatik többé s új fölfedezések sem gyarapíthatják, -mert az ész itt nem a tárgyakban s szemléletükben (mely bővebben -föl nem felvilágosíthatja többé), hanem maga magában találja -ismerete forrásait, s ha tehetsége alaptörvényeit teljesen s minden -félreértés ellen biztosítva előadta, semmi sem marad hátra, amit a -tiszta ész <i>a priori</i> megismerhetne, sőt csak jogos kérdés -tárgyává is tehetne. Ily határozott s befejezett tudásra való -kilátásnak különös varázsa van, ha ennek hasznát (melyről azután -fogok szólni) mellőzzük is.</p> -<p>Minden álmesterség, minden hiú bölcseség csak ideig-óráig tart; -mert végre maga magát rontja le; legfőbb virágzása egyszersmind -enyészetének időpontja. Hogy a metafizika dolgában ez az idő -elérkezett, mutatja állapota, melybe, noha máskülönben minden faját -a tudománynak nagy buzgósággal mívelik, az összes művelt népeknél -sülyedt. Az egyetemi tanúlmányok régi rendje fentartja még -árnyékát, egyetlen egy tudományos akadémia néha-néha kitűzött -jutalmak által egy-egy ilyféle kísérletre buzdít, de az alapos -tudományok közé nem számítják többé s mindenki ítélje meg maga, -mikép fogadná egy szellemes férfiú, kit nagy metafizikusnak -neveznének, e jóakaratú, de aligha valakitől irigyelt -dícséretet.</p> -<p>De habár minden dogmatikai metafizika hanyatlásának ideje -kétségtelenül elérkezett, sok hijja van még annak, hogy mondhatnók, -újjászületésének ideje, az ész alapos s befejezett kritikája -segítségével, már elérkezett. Minden átmenet az egyik hajlamtól a -vele ellentetthez a közömbösség állapotán visz keresztül, s ez az -időpont a szerzőre a legveszedelmesebb, de mégis úgy tetszik nekem, -a tudományra nézve a legkedvezőbb. Mert ha előbbi szövetkezetek -teljes szétválása után a pártszellem kialudt, az elmék a legjobb -hangulatban vannak, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_113" -id="Page_113">-113-</a></span> lassan-lassan más terv szerint való -szövetkezési javaslatokat meghallgassanak.</p> -<p>Ha azt mondom, hogy e prolegomenáktól azt remélem, hogy tán -fölélesztik a kritika terén a kutatást s új meg sokat igérő -foglalkozási tárgyat adnak a filozófia általános szellemének, mely -spekulativ részében a táplálékból úgy látszik kifogyott, már előre -elképzelhetem, hogy mindenki, kit a tövises utak, melyeken a -Kritikában vezettem, elkedvetlenítettek s untattak, azt fogja -kérdezni, mire is alapítom e reményemet. Feleletem: <em class= -"gesperrt">a szükségesség ellenállhatatlan törvényére</em>.</p> -<p>Hogy az emberek szelleme valaha teljesen abba fogja hagyni a -metafizikai kutatásokat, ép oly kevéssé várhatni, mint hogy -valamikor, csakhogy ne kelljen mindig tisztátalan levegőt színi -inkább egészen meg fogjuk szüntetni a lélekzetvételt. Lesz tehát a -világon mindig, sőt mi több, mindenkiben, főleg a gondolkodó -emberben metafizika, melyet nyilvános mérték híjján mindenki maga -fog a maga módja szerint kiszabni magának. Amit eddig metafizikának -neveztek, nem elégíthet ki vizsgálódó főt; de teljesen lemondani -róla mégis lehetetlen; tehát végre valahára magának a tiszta észnek -kritikáját kell <em class="gesperrt">megkísérteni</em>, ha pedig -megvan, <em class="gesperrt">megvizsgálni</em>, mert különben nincs -mód rá, hogy e sürgős szükséget, mely még valamivel több mint -puszta tudás vágya, kielégítsük.</p> -<p>Mióta kritikát ismerek, valamely metafizikai tartalmú könyv -elolvasása után, mely fogalmai meghatározásával, változatosságával, -rendjével s könnyű előadásával foglalkoztatott is, művelt is, mégis -kérdeznem kellett: <em class="gesperrt">ugyan tovább vitte-e egy -lépéssel a szerző a metafizikát?</em> Megkövetem a tudós férfiakat, -kiknek művei más tekintetben hasznomra voltak s elmém erőinek -műveléséhez mindig hozzájárultak, de megvallom, hogy sem az ő, sem -a magam csekély kísérleteiben (melyeknek az önszeretet pedig -hasznukra van) nem találhattam, hogy a tudományt csak legkevésbbé -is előre vitték; még pedig abból az egyszerű okból nem, mert e -tudomány még nem létezett, nem is tákolható össze darabonként, -hanem csirájának előbb a Kritikában teljesen preformáltnak kell -lennie. De minden félreértés elkerülése végett az előbbiből -emlékezetünkbe <span class="pagenum"><a name="Page_114" id= -"Page_114">-114-</a></span> kell hoznunk, hogy fogalmaink -analitikai taglalása az értelemnek hasznára volt ugyan, a tudományt -azonban (a metafizikát) legkevésbbé sem viszi előre, mert a -fogalmak ama taglalásai csak anyagok, melyekből a tudomány még csak -megszerkesztendő. A szubstancia meg járulék fogalmát még oly szépen -taglalhatom s határozhatom meg, ez igen jó előkészítés jövő -használatára; de ha nem bizonyíthatom be, hogy mindenben, ami van, -a szubstancia megmarad, és csak a járulékok változnak, akkor az az -egész taglalás legkevésbbé sem vitte előre a tudományt. A -metafizika pedig sem ezt a tételt, sem az elegendő ok tételét, még -kevésbbé valamely más összetettebbet, pl. lélektani vagy -kozmologiai tételt s egyáltalán semmiféle szintetikai tételt nem -tudott eddigelé <i>a priori</i> érvényesen bizonyítani; tehát azzal -az egész analizissal nem végeztünk semmit, nem alkottunk, nem -vittük előre semmit annyi tülekedés és lárma után a tudomány még -ott áll, a hol <span class="smcap">Aristoteles</span> idejében -volt, habár a hozzá való előkészületek, ha csak előbb a szintetikai -ismeretekhez való vezérfonalat találták volna meg, sokkal jobbak -voltak, mint ezelőtt.</p> -<p>Ha ez által valaki sértve érzi magát, könnyen megsemmisítheti e -vádakat, ha csak egyetlen egy szintetikai, a metafizikához tartozó -tételt sziveskedik idézni, melyet dogmatikai módon <i>a priori</i> -bizonyítani vállalkozik. Mert csak ha erre képes, fogom elismerni, -hogy a tudományt valóban előbbre vitte; még ha a tételt a -közönséges tapasztalat különben is eléggé megerősítette. -Mérsékeltebb s méltányosabb nem lehet követelés, ha pedig ami -elmaradhatatlanul bizonyos, erre nem képes, akkor igazságosabb nem -lehet nyilatkozat ennél: hogy a metafizika mint tudomány eddig nem -is létezett.</p> -<p>Kihivásom elfogadása esetében azonban két dolgot kikérek -magamnak: először a <em class="gesperrt">valószínűséggel</em> és -hozzávetéssel való játékot, mely a metafizikának ép oly rosszul -illik, mint a geometriának; másodszor az úgynevezett <em class= -"gesperrt">józan emberi értelem</em> varázsvesszejével való -döntést, mely vessző nem mindenkit üt, hanem személyes -tulajdonságokhoz alkalmazkodik.</p> -<p>Mert, <em class="gesperrt">ami az elsőt illeti</em>, aligha -találhatni képtelenebb dolgot, mint ha metafizikában, tiszta észből -való filozófiában ítéleteinket valószínűségre s hozzávetésre -akarjuk alapítani. Amit <i>a priori</i> kell megismerni, azt ép -azzal apodiktikailag bizonyosnak <span class="pagenum"><a name= -"Page_115" id="Page_115">-115-</a></span> állítjuk s ennek -bizonyítandó is. Ez ép olyan volna, mintha a geometriát vagy -arithmetikát akarnók hozzávetésekre alapítani. Mert ami a -valószínűségi számítást (calculus probabilium) az arithmetikában -illeti, ez nem valószínű, hanem egészen biztos ítéleteket foglal -magában bizonyos esetek lehetőségének fokáról, adott egynemű -föltételek mellett, mely esetek az összes lehető esetek összegében -csalhatatlanúl a szabály értelmében bekövetkeznek, ámbár minden -egyes eset tekintetében a szabály nem eléggé határozott. Csak a -tapasztalati természettudományban tűrhetők meg a hozzávetések -(indukció s analogia útján), de itt is annak, amit fölteszek, -legalább lehetősége egészen bizonyos kell hogy legyen.</p> -<p>Még rosszabbúl áll a dolog a <em class="gesperrt">józan emberi -értelemre való hivatkozással</em>, ha nem arról van szó, hogy -fogalmak s alaptételek mennyiben érvényesek a tapasztalatra -vonatkozólag, hanem ha a tapasztalat föltételeit mellőzve is -érvényeseknek állítjuk őket. Mert mi az a <em class= -"gesperrt">józan értelem</em>? Nem egyéb mint a közönséges értelem, -amennyiben helyesen ítél. S mi a <em class="gesperrt">közönséges -értelem</em>? A szabályok konkrét alkalmazásának s megismerésének -tehetsége, megkülönböztetésül a <em class="gesperrt">spekulativ -értelemtől</em>, amely a szabályok elvont megismerésének tehetsége. -A közönséges értelem pl. aligha fogja megérteni azt a szabályt, -hogy minden ami történik okánál fogva meg van határozva, -egyetemességében pedig soha sem fogja átlátni. Példát fog tehát -kérni a tapasztalattól s ha azt hallja, hogy ez nem jelent egyebet, -mint amit maga is mindig gondolt, ha egy ablaktáblája eltört vagy -valamely szerszáma eltünt, akkor megérti ezt az alaptételt s el is -fogadja. A közönséges értelem tehát csak annyiban használható, -amennyiben szabályait (habár ezek tényleg <i>a priori</i> rejlenek -benne) a tapasztalatban megerősítve láthatja; hogy őket <i>a -priori</i> s a tapasztalattól függetlenül lássuk, át a spekulativ -ész dolga, s egészen kivűl van a közönséges értelem látáskörén. A -metafizikának pedig egyes egyedül az ismeretnek ez utóbbi fajával -van dolga s bizonyára igen rossz ismertető jele a józan értelemnek, -oly tanúra hivatkozni, kinek itt semmi szava sincs, akit egyébkor -csak úgy félvállról nézünk, kivéve, ha bajban látjuk magunkat és -spekulációnkban nem tudunk segíteni magunkon. <span class= -"pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span></p> -<p>Közönséges kifogása a józan emberi értelem rossz barátainak (kik -alkalmilag nagyon dicsérik, de rendszerint megvetik), hogy azt -mondják: végre is csak kell nehány oly tételnek lenni, mely -közvetetlenűl bizonyos s melyről nemcsak bizonyítást, de egyáltalán -számot sem kell adni, mert különben ítéleteink alapokaival soha -véget nem érhetnénk. De a jogosultság bizonyítására soha sem tudnak -(az ellenmondás tételén kívül, mely azonban szintetikai ítéletek -igazságának bizonyítására elégtelen) egyéb kétségbevonatlanra, amit -a közönséges emberi értelemnek közvetetlenül tulajdoníthatnak, -hivatkozni, mint mathematikai tételekre, például hogy kétszer kettő -négy, hogy két pont közt csak egy egyenes van stb. De ezek oly -ítéletek, melyek a metafizikáétól ég s föld távol vannak. Mert a -mathematikában mindent, amit egy fogalom által lehetségesnek -gondolok, saját gondolkodásom által magam szerkeszthetek -(konstruálhatok); a kettőhöz a másik kettőt egymásután hozzáteszem -s magam csinálom a négyet, vagy pedig gondolatban az egyik ponttól -a másikhoz mindenféle vonalakat húzok, de csak egyet húzhatok, mely -minden részében (mind az egyenlőkben, mind az egyenlőtlenekben) -magához hasonló. Ellenben valamely dolog fogalmából egész -gondolkodási erőmmel nem hozhatom ki oly dolog fogalmát, melynek -létele az előbbivel szükségkép egybe van kapcsolva; a tapasztalatot -kell segítségül hívnom s habár értelmem <i>a priori</i> (de mindig -csak lehető tapasztalatra vonatkoztatva) szolgáltatja nekem az ily -kapcsolat (az okság) fogalmát, azért még sem tüntethetem föl <i>a -priori</i> a szemléletben, mint a mathematikai fogalmakat, hogy ez -által lehetőségét <i>a priori</i> mutassam ki, hanem e fogalom, -valamint alkalmazásának alaptételei, hogy <i>a priori</i> érvényes -legyen – amint hát ezt a metafizikában megkívánjuk – lehetőségének -igazolására s dedukciójára szorúl, mert különben nem tudjuk, mely -mértékben érvényes, hogy csak a tapasztalatban használható-e, vagy -pedig rajta kívül is. A metafizikában tehát, mint a tiszta ész -spekulativ tudományában, nem hivatkozhatunk soha a közönséges -emberi értelemre; igen is hivatkozhatunk reá, ha kénytelenek -vagyunk a metafizikát elhagyva minden tiszta spekulativ ismeretről, -mely mindig csak tudás lehet, tehát magáról a metafizikáról is és -(bizonyos alkalmakkal való) tanításáról lemondani, <span class= -"pagenum"><a name="Page_117" id="Page_117">-117-</a></span> s ha -pusztán észszerű hitet találunk magunk számára lehetségesnek, -szükségünket ki is elégítőnek (talán még a tudásnál is -üdvösebbnek). Mert ekkor a dolog egészen más képet ölt. A -metafizikának nemcsak egészben, hanem minden részében is -tudománynak kell lennie, különben semmi; mert mint a tiszta ész -spekulációja nem támaszkodhatik egyébre, mint tiszta ismeretekre. -De rajta kívűl a valószínűségnek s józan emberi értelemnek nagyon -is lehet hasznos s jogosult használata, de egészen sajátos -alapelvek szerint, melyeknek súlya mindig a gyakorlatira való -vonatkozástól függ.</p> -<p>Ez az, amit a metafizikának mint tudománynak lehetősége céljából -követelni, jogosúltnak tartom magamat.</p> -<div class="chapter"> -<h2>FÜGGELÉK<br /> -arról, ami a metafizikának, mint tudománynak, megvalósítására -történhetnék.</h2> -</div> -<p>Minthogy egyik út sem, melyen eddig jártak, ért e célhoz: a -tiszta ész megelőző kritikáját mellőzve pedig e cél jóformán -elérhetetlen marad: nem látszik méltánytalannak az a kivánság, hogy -az itt előadott kísérletet pontos s gondos vizsgálatnak vessék alá, -hacsak nem akarunk inkább minden metafizikáról teljesen lemondani, -mi ellen, ha csak hivek maradunk szándékunkhoz, kifogás nem tehető. -Ha a dolgok folyását úgy veszszük, amint valóban van, nem amint -lennie kellene, kétféle ítéletet találhatunk: <em class= -"gesperrt">olyat mely a vizsgálatot megelőzi</em>, s ami esetünkben -ily ítélet az olyan, amidőn az olvasó a maga metafizikája -szempontjából mond ítéletet a Tiszta Ész Kritikájáról, (melynek -föladata előbb a metafizika lehetőségét vizsgálni meg); s -<em class="gesperrt">az olyat, mely a vizsgálatot követi</em>, -midőn az olvasó a kritikai kutatásokból vont következtetéseket, -melyek az ő előbb elfogadott metafizikájával valószinűleg elég -erősen ellenkeznek, egy időre félre tudja tenni s előbb az alapot -vizsgálja, melyből ama következtetéseket leszármaztathatták. Ha az, -amit a közönséges metafizika előad, kétségtelenül bizonyos volna, -(mint például a geometria), az ítélet első faja volna helyén; mert -ha bizonyos alaptételek következményei megállapított <span class= -"pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> -igazságokkal ellenkeznek, akkor amaz alaptételek hamisak s minden -megelőző vizsgálat nélkül elvetendők. Ha azonban nem úgy áll a -dolog, hogy a metafizika kétségtelenül bizonyos (szintetikai) -tételek készletével rendelkezik, sőt talán úgy, hogy egész csomó -olyan található benne, mely látszólag ép oly igaz, mint akár a -legjobbak közülök, de következményeiben mégis egymással ellenkezik, -továbbá a voltaképi metafizikai (szintetikai) tételek igazságának -biztos kriteriuma egyáltalán nem található meg benne: akkor az -ítélet előbbi fajtája nincs helyén, hanem a kritika alaptételeinek -vizsgálata meg kell hogy előzzön minden e kritika értékéről vagy -értéktelenségéről szóló ítéletet.</p> -<h4>A Kritikáról való oly ítélet próbája, mely annak vizsgálatát -megelőzi.</h4> -<p>Ily ítélet a Göttingische Gelehrte Anzeigenben található az -1782. év január 19-i számában a Zugabe harmadik darabjában, 40. l. -sf.</p> -<p>Ha oly szerző, ki művének tárgyát jól ismeri, ki mindenütt -önálló gondolkodással iparkodott azt földolgozni, oly birálónak -esik a kezébe, ki elég éleselmű, hogy azokat a mozzanatokat, -melyeken a mű értéke vagy értéktelensége tulajdonkép alapszik, ki -tudja fürkészni, aki nem tapad a szóhoz, hanem a dolgokat vizsgálja -s nemcsak az elveket tisztázza s kutatja, melyekből a szerző -kiindúlt: akkor az utóbbinak az ítélet szigorúsága talán nem lesz -inyére, de a közönség azzal mit sem törődik, mert nyert vele; maga -a szerző is meg lehet elégedve azzal, hogy alkalmat talál egy -hozzáértő által elég korán megvizsgált értekezéseit megigazítani -vagy megmagyarázni s ilyetén módon, ha azt gondolja, hogy alapjában -neki van igaza, a félreértés okát, mely művének a jövőben kárára -lehetne, idejekorán az útból eltávolítani.</p> -<p>Egészen más helyzetben vagyok én az én bírálómmal szemben. Át -nem látja, úgy látszik, hogy ama kutatásban, melylyel (szerencsémre -vagy szerencsétlenségemre) foglalkozom, min fordul meg -tulajdonképen a dolog; s akár mert nem volt türelme ily nagy munkát -átgondolni; akár mert kedvetlen volt ama tudomány fenyegető -reformja miatt, melyben ő a maga hite szerint már régen mindent -tisztába hozott; akár pedig, mit <span class="pagenum"><a name= -"Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> nem szívesen teszek föl, -valóban korlátolt fölfogás volt oka annak, hogy iskolai -metafizikáján túl nem tudott gondolni: egy szóval, nagy hévvel -fölsorolja a tételek hosszú sorát, melyeknél, ha előzményeiket nem -ismerjük, nem gondolhatunk semmit; itt-ott gáncsolását szövi közbe, -melynek az olvasó ép oly kevéssé látja okát, mint nem érti a -tételeket, melyek ellen a gáncsolás intéztetik, tehát sem a -közönségnek nem szolgálhat fölvilágosítással, sem bennem a -hozzáértők szemében nem tehet kárt; ezért egészen mellőztem is -volna e bírálatot, ha nehány magyarázatra nem adna alkalmat, mely e -prolegomenák olvasóit némely esetben félreértésektől -megóvhatja.</p> -<p>A bíráló, hogy oly szempontja legyen, melyből a legkönnyebben a -szerzőre nézve kedvezőtlen módon tüntetheti föl az egész művet, -anélkül, hogy valamely különös kutatással kellene bajlódnia, azzal -kezdi s végzi is, azt mondván: «e munka a transscendentell (vagy -amint ő fordítja, a magasabb)<a name="FNanchor_41" id= -"FNanchor_41"></a><a href="#Footnote_41" class="fnanchor">41)</a> -idealizmus rendszere».</p> -<p>E sor láttára csakhamar tudtam, miféle bírálat jő ki majd ebből; -körülbelül olyan, mintha valaki, ki soha sem látott vagy hallott -semmit a geometriából, egy <span class="smcap">Euclides</span>re -akadna s arra a kérésre, hogy mondja meg ítéletét róla, miután -átlapozásánál sok rajzot talált, azt mondaná: E könyv rendszeres -vezérfonal a rajzoláshoz; a szerző sajátos nyelvvel él, hogy -homályos érthetetlen szabályokat adjon, melyekkel végre is nem -végezhetni többet, mint amennyit mindenki jó természetes -szemmértékkel is elérhet stb.</p> -<p>De lássuk, miféle idealizmus is az, mely végig megy egész -művemen, habár azért távolról sem lelke a rendszernek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span></p> -<p>Az összes igazi idealisták tétele, az eleai iskolától kezdve -<span class="smcap">Berkeley</span> püspökig, e formulában -foglaltatik: «Minden érzéki és tapasztalati ismeret nem egyéb -puszta látszatnál és csak a tiszta értelem meg ész eszméiben van -igazság.»</p> -<p>Az én idealizmusomat ellenben a következő alaptétel irányozza s -határozza meg: «A dolgoknak csakis tiszta értelemből vagy tiszta -észből való megismerése nem egyéb puszta látszatnál és csak a -tapasztalatban van igazság.»</p> -<p>De hiszen ez egyenes ellentéte ama voltaképi idealizmusnak; -hogyan történhetett tehát, hogy én egész ellenkező értelemben éltem -e szóval s a bíráló ezt látta meg mindenütt.</p> -<p>E nehézség megoldása olyasmin fordul meg, amit, ha akarták -volna, művem összefüggéséből könnyen megérthettek volna. Tér meg -idő mindennel, amit magukban foglalnak, együtt nem maguk a dolgok -vagy ezek tulajdonságai, hanem csak ezek megjelenéséhez tartoznak; -idáig ugyanazt vallom, mint amaz idealisták. Ezek azonban s köztük -főleg <span class="smcap">Berkeley</span>, pusztán empirikus -képzetnek tekintik a tért, mely minden meghatározásával együtt -valamint a benne levő jelenségek, csak a tapasztalat vagy -észrevevés útján ismeretesek előttünk. Ezzel szemben én bizonyítom -legelőször, hogy a tér (s hasonlóképen az idő, melyre <span class= -"smcap">Berkeley</span> nem vetett ügyet) minden meghatározásával -együtt, <i>a priori</i> ismertetik meg általunk, mert a tér -valamint az idő minden észrevevés vagy tapasztalat előtt mint -érzékiségünk tiszta formája van meg bennünk s ennek minden -szemléletét, tehát valamennyi jelenséget is lehetővé teszi. Ebből -következik, hogy mert az igazság egyetemes és szükséges törvényeken -mint ismertető jelein alapul, azért a tapasztalatnak <span class= -"smcap">Berkeley</span>-nél nem lehetnek az igazságot ismertető -jelei, mert jelenségeinek (ő nála) semmi sem szolgál <i>a -priori</i> alapul, amiből azután következik, hogy nem egyebek -puszta látszatnál, míg ellenben én nálam tér meg idő (a tiszta -értelmi fogalmakkal egyetemben) <i>a priori</i> szabják meg minden -lehető tapasztalatnak törvényét, amely egyszersmind biztos -ismertető jel az igazságnak a látszattól való -megkülönböztetésére.<a name="FNanchor_42" id= -"FNanchor_42"></a><a href="#Footnote_42" class="fnanchor">42)</a> -<span class="pagenum"><a name="Page_121" id= -"Page_121">-121-</a></span></p> -<p>Az én úgynevezett (tulajdonkép kritikai) idealizmusom tehát -egészen sajátos mivoltú, t. i. megdönti a közönségest s először ad -objektiv valóságot minden <i>a priori</i> ismeretnek, magának a -geometriának is, melyet a tér- meg időnek általam bebizonyított -idealizmusa nélkül a legbuzgóbb realista sem állíthatna. A dolgok -ilyetén állásánál, minden félreértés megelőzése végett, szeretném, -ha e fogalmamnak más nevet adhatnék; de egészen még sem másíthatom -meg. Legyen tehát megengedve, hogy ezentúl, mint már fennebb -mondottam, formai vagy még inkább kritikai idealizmusnak nevezzem, -hogy <span class="smcap">Berkeley</span> dogmatikai, meg -<span class="smcap">Cartesius</span> skeptikus idealizmusától -megkülönböztessem.</p> -<p>Egyéb nevezetest nem találok e könyvbirálatban. Szerzője mindig -<i>en gros</i> ítél, ami igen okosan kigondolt eljárás, mert az -ember így nem árulja el, hogy ő maga mit tud vagy nem tud; egyetlen -egy kimerítő <i>en detail</i> ítélet, ha amint kellett volna, a -főkérdést érinti, földerítette volna vagy az én tévedésemet, vagy a -biráló belátásának mértékét az efféle vizsgálatokban. Az sem volt -rosszul kigondolt fogás, oly olvasóknak, kik csak ujság-hirekből -szoktak maguknak könyvekről fogalmat alkotni, a könyv olvasásától -eleve való elriasztására, hogy egyhuzamban egymásután egész sor -tételt mond el, melyeknek, bizonyítékaikkal és magyarázataikkal -való összefüggésükből kiszakítva (főleg ha még az iskolai -metafizikával homlokegyenest ellenkeznek) szükségkép képteleneknek -kell hangzaniok; az olvasó türelmét az undorodásig ostromolja; -azután pedig, miután azzal az elmés mondással ismertetett meg -engem, hogy az állandó látszat igazság, e vaskos de atyai -tanítással végzi: «Mire való tehát a közönséges elfogadott nyelv -ellen való hadakozás, és mire meg honnét való az idealisztikus -megkülönböztetés?» Ez az ítélet, miután előbb könyvemet -metafizikailag eretneknek mondotta, egész sajátosságát puszta -nyelvujításban keresi s világosan bizonyítja, hogy feltolakodott -biróm legkevésbbé sem <span class="pagenum"><a name="Page_122" id= -"Page_122">-122-</a></span> értette meg a könyvet, hozzá pedig még -maga magát sem igen.<a name="FNanchor_43" id= -"FNanchor_43"></a><a href="#Footnote_43" class= -"fnanchor">43)</a></p> -<p>A biráló különben mint oly férfiú beszél, kinek fontos s kiváló -igazságokat kell tudnia, melyeket azonban még rejtve tart; én -legalább újabban nem vettem tudomást semmiről a metafizikában, ami -ily hangra feljogosítana. De nagyon rosszul teszi, hogy -fölfedezéseit nem közli a világgal; mert valószinűleg mások is úgy -járnak, mint én, t. i. hogy noha annyi időn át oly sok szépet írtak -e téren, még sem láthatják, hogy ezzel a tudomány csak egy -ujjnyival is előbbre vitetett volna. Egyebet, meghatározások -hegyezgetését, sánta bizonyításoknak új mankókkal való ellátását, a -metafizika toldozott-foldozott ruhájának új rongyokkal vagy más -szabással való ellátását, igen is találhatni, csakhogy ezt nem -kivánja a világ. Metafizikai állításokkal torkig van a világ; e -tudomány lehetőségét kivánják, ama forrásokat, melyekből -bizonyosság származtatható le, s biztos ismertető jeleket a tiszta -ész dialektikai látszatának az igazságtól való megkülönböztetésére. -Ennek kulcsa van meg bizonyára a biráló kezében, különben dehogy -beszélhetett volna ily nagy hangon.</p> -<p>De az a gyanú éled bennem, hogy a tudomány ily szükséglete talán -soha eszébe se jutott, máskülönben e pontra irányozta volna -birálatát s ily fontos ügyben sikertelen kísérlet is tiszteletben -részesült volna előtte. Ha így van a dolog, megint jó barátok -vagyunk. Elmerülhet amily mélyen csak akar a metafizikában, senki -sem fogja útját állani; csak arról, ami a metafizikán kívül van, a -metafizikának az észben levő forrásáról nem, mondhat ítéletet. Hogy -pedig gyanúm nem alaptalan, azzal bizonyítom, hogy a szintetikai -<i>a priori</i> ismeret lehetőségéről, <span class= -"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> mi a -voltaképi föladat volt, melynek megoldásától függ egészen a -metafizika sorsa, amiért is erre irányult egész kritikám (valamint -ezek a prolegomenáim is), szót sem említ. Az idealizmus, melyre -ráakadt s amelyben meg is akadt, csak mint ama feladat megoldásának -egyetlen eszköze vétetett föl a tantételbe (habár más okok is -megerősítették); neki pedig ki kellett volna mutatnia, vagy hogy -ama feladatnak nincs meg az a fontossága, melyet tulajdonítok neki -(itt a prolegomenákban is), vagy hogy a jelenség fogalma nem oldja -meg e feladatot, vagy hogy más módon jobban megoldható; minderről -azonban egy szót se találok a birálatban. A biráló tehát nem értett -semmit művemből, talán semmit a metafizika szelleméből s lényegéből -sem, ha csak, amit szivesebben fölteszek, birálói elhamarkodás, -megbotránkozva azon a nehézségen, hogy annyi akadályon keresztül -kell törnie, káros árnyékot nem vetett az előtte levő műre s -alapvonalaiban fölismerhetetlenné nem tette előtte.</p> -<p>Sok hijja van még annak, hogy egy tudományos ujság, ha -munkatársai még oly jól s gondosan vannak is megválogatva, különben -jól kiérdemelt tekintélyét úgy mint másutt a metafizika terén is -fentarthassa. Más tudományoknak s ismereteknek mégis megvan a maguk -mértéke. A mathematikának maga magában, a történetnek s -theologiának világi és szent könyvekben, a természettudománynak s -orvosi tudománynak a mathematikában s tapasztalatban, a -jogtudománynak törvénykönyvekben, s még az ízlés műveinek is a -régiek mintáiban. De annak a valaminek megítélésére, mit -metafizikának neveznek, a mértéket még előbb meg kell találni (én -kísérletet tettem, hogy ezt, valamint használatát meghatározzam). -De amíg nem találtuk meg, mit tegyünk, ha mégis ily könyvekről kell -ítéletet mondanunk? Ha dogmatikaiak, tegyen mindenki, amint neki -tetszik; soká úgy sem fogja senki a másik fölött az urat adni, -anélkül, hogy ne találkozzék valaki, aki hasonlóval fizet neki. De -ha kritikaiak, még pedig nem más művekre, hanem magára az észre -vonatkozólag, úgy hogy a megítélés mértéke nem vehető föl előre, -hanem előbb keresendő: akkor ellenvetés és gáncs meg van engedve, -de megférhetőségnek mégis alapúl kell szolgálnia, mert a szükséglet -közös s a szükséges tudás hiánya miatt birói döntő tekintélynek -nincs helye. <span class="pagenum"><a name="Page_124" id= -"Page_124">-124-</a></span></p> -<p>De hogy e védelmemet a filozofáló közügy érdekéhez kössem, -kisérletet javaslok, mely ama módra vonatkozólag, mikép kelljen -minden metafizikai kutatásnak közös célra irányulnia, dönt. Ez -pedig nem egyéb, mint amit régebben a mathematikusok tettek, hogy -versenyben döntsék el módszereik elsőségét, t. i. kihívom -birálómat, hogy egyetlenegy általa állított igazán metafizikai, -azaz szintetikai s <i>a priori</i> fogalmakból megismert, -mindenesetre pedig mellőzhetetlen alaptételt, példáúl a szubstancia -tartósságáét, vagy a világeseményeknek okaik által való szükséges -meghatározásáét bizonyítson be, a maga módja szerint, de amint -illik <i>a priori</i> okokkal. Ha erre nem képes (a hallgatás pedig -ennek bevallása), akkor, minthogy a metafizika az efféle tételek -apodiktikai bizonyossága nélkül semmi: el kell ismernie, hogy az -efféle tételek lehetőségét vagy lehetetlenségét mindenekelőtt a -tiszta ész kritikájában kell eldönteni, minek folytán kénytelen -vagy elismerni, hogy kritikám alaptételei helyesek, vagy -bebizonyítani, hogy érvénytelenek. Minthogy pedig előre látom, hogy -bármily gondtalanúl bizott is eddig alaptételei bizonyosságában, -kemény próbáról lévén szó, a metafizika egész területén egyetlen -egyet sem fog találni, melylyel bátran fölléphetne, a legkedvezőbb -feltételt, melyet versenyben csak várhatni, engedem meg neki, t. i. -leveszem róla az <i>onus probandi</i>-t s a magam vállára -tétetem.</p> -<p>E prolegomenákban ugyanis s Kritikámban a 426–461. l.<a name= -"FNanchor_44" id="FNanchor_44"></a><a href="#Footnote_44" class= -"fnanchor">44)</a> nyolc tételt talál, melyek közül kettő-kettő -mindig ellenkezik egymással, mindegyik azonban szükségkép a -metafizikához tartozik, melynek vagy el kell azt fogadnia, vagy -pedig megcáfolnia, (habár egy sincs köztük, melyet annak idején -valamely filozófus el nem fogadott volna). Már most szabadságában -áll egyet a nyolc tétel közül tetszés szerint kiválasztania, s -bizonyítás nélkül, melyet elengedek neki, elfogadnia; de csak egyet -(mert idővesztegetés neki ép oly kevéssé lehet hasznára, mint -nekem), azután pedig támadja meg az ellentételről adott -bizonyításomat. Ha mégis meg tudom ezt védeni s így kimutatni, hogy -minden dogmatikai filozófia által szükségkép elismert alaptételek -szerint az általa elfogadott tétel ellentétele ép oly világosan -bebizonyitható; <span class="pagenum"><a name="Page_125" id= -"Page_125">-125-</a></span> akkor ezzel el van döntve, hogy a -metafizika öröklő hibában szenved, melyet meg nem magyarázhatunk, -még kevésbbé pedig megszüntethetünk, míg szülő helyéhez, a tiszta -észhez nem hatolunk előre; s így vagy el kell fogadnia kritikámat, -vagy annak helyére jobbat tennie, tehát amazt legalább -megvizsgálnia, s csak is ezt kivánom most. Ha azonban -bizonyításomat nem tudom megvédeni, akkor ellenfelem javára egy -szintetikai <i>a priori</i> tétel dogmatikai alaptételek folytán -megáll, vádam a közönséges metafizika ellen tehát igazságtalan volt -s én kész vagyok kritikámról való gáncsát jogosnak ismerni el -(habár ez még távolról se következnék ebből). E célra azonban, úgy -hiszem, szükséges volna, hogy inkognitójából kilépjen, különben nem -tudom, mikép lehetne elejét venni annak, hogy névtelen s mégis -hivatlan ellenfelek egy feladat helyett többel ne tiszteljenek meg, -vagy ostromoljanak.</p> -<h4>A kritika oly vizsgálatának javaslata, amelyre ítélet -következhetik.</h4> -<p>A tisztelt közönségnek a hallgatásért is le vagyok kötelezve, -mellyel hosszabb időn át Kritikámat megtisztelte; ez mégis az -ítélet elhalasztását bizonyítja, tehát annak sejtését, hogy oly -műben, mely minden járt utat elhágy és új útra tér, melyen nem -igazodhatni el mindjárt, talán mégis van valami, ami az emberi -ismeret egyik fontos, de most kihalt ágának új életet s -termékenységet adhatna, tehát óvatosságot, hogy elhamarkodott -ítélettel a még gyenge oltványt le ne törjék és el ne pusztítsák. -Az ily okokból elkésett ítélet próbája ép most kerül szemem elé a -Gothaische Gelehrte Zeitungban, melynek alaposságát (mellőzve az én -itt gyanús dicséretemet) a művem alapelveihez tartozó szakasz -érthető s hamisítatlan előadásából minden olvasó maga fogja -észrevenni.</p> -<p>S itt azt ajánlom, minthogy lehetetlen terjedelmes épületet -futólagos áttekintéssel azonnal egészben ítélni meg, hogy -vizsgálják meg alapjától kezdve részenként, s használják ennél e -prolegomenákat általános tervrajz gyanánt, melylyel azután -alkalmilag maga a mű hasonlítható egybe. Ez ajánlat, ha csak ama -képzeltem fontosság szolgálna neki alapúl, melyet a szerző hiúsága -rendesen a saját művének tulajdonít, szerénytelen volna -<span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span> s megérdemelné, hogy keményen -visszautasítsák. De az egész spekulativ filozófia ügyei úgy -állanak, hogy azon a ponton vannak, hogy végkép elaludnak, ámbár az -emberi ész soha ki nem haló hajlammal csüng rajtuk, mely csak mert -folyton csalódott, iparkodik most, habár hiába, közömbösséggé -válni.</p> -<p>A mi gondolkodó korunkban nem tehető fel, hogy sok érdemes -férfiú ne ragadna meg minden jó alkalmat, hogy a mindinkább -felvilágosodó ész közös érdekén közre ne működjék, ha csak némi -remény mutatkozik, hogy ezzel célt érünk. A mathematika, -természettudomány, törvények, művészetek, maga a morál stb. még nem -töltik be egészen a lelket; még mindig marad benne üres tér, mely -csak a tiszta és spekulativ ész számára van kiszabva, s amelynek -üressége arra kényszerít bennünket, hogy torzképekben vagy -haszontalan játékban vagy még rajongásban is látszólagos -foglalkozást s mulatságot, voltakép pedig csak szórakozást -keressünk, hogy elkábítsuk az ész panaszkodó szavát, mely -rendeltetésénél fogva olyat kíván, ami maga magában elégíti ki, nem -pedig csak más célok kedvéért, vagy a hajlamok érdekében hozza -tevékenységbe. Hiszem is, hogy ép azért mindenki, aki csak -fogalmainknak e kibővítését megkisérlette, nagy kedvét találja oly -elmélkedésben, mely csak a magában álló ész e körével foglalkozik, -mert épen ő benne kell, hogy összefolyjanak s egészszé egyesüljenek -mind a többi ismeretek, sőt célok is; merem állítani nagyobb kedvét -találja benne, mint bármely elméleti tudásban, melyet nem könnyen -cserélnénk be amazért.</p> -<p>A vizsgálat tervrajzáúl s vezérfonaláúl pedig azért ajánlom e -prolegomenákat, nem pedig magát a művet, mert ami az utóbbinak -tartalmát, rendjét, tanítási módját s azt a gondosságot illeti, -melyet minden tételre fordítottam, hogy mielőtt felállítom, -pontosan megmérem s vizsgálom, még most is egészen meg vagyok vele -elégedve (mert évek kellettek hozzá, míg nem csak az egésszel, -hanem némelykor csak egy tételével is forrásait illetőleg meg -voltam elégedve); de előadásommal az elemtan némely szakaszaiban -nem vagyok teljesen megelégedve, példáúl az értelmi fogalmak -dedukciójában vagy a tiszta ész paralogizmusaiban, mert bizonyos -terjedelmesség ott kárára van a világosságnak. Ezek helyett a -vizsgálat alapjáúl az szolgálhat, <span class="pagenum"><a name= -"Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> amit e szakaszokra -vonatkozólag a prolegomenák mondanak.</p> -<p>Dicsérik a németekben, hogy amihez állhatatosság s kitartó -szorgalom kell, abban túltehetnek más népeken. Ha e vélemény -alapos, itt alkalom mutatkozik ama kedvező vélemény megerősítésére -s oly dolognak befejezésére, melynek szerencsés végében alig -kételkedhetni, melyben minden gondolkodó ember egyformán részt vesz -s mely eddig még sem sikerült; főleg minthogy oly sajátos -tudományról van szó, mely egyszerre hozható teljes befejezésre, s -abba a <em class="gesperrt">maradandó</em> állapotba, hogy semmikép -nem fejthető tovább s későbbi fölfedezések által sem nem -gyarapítható, de még csak meg sem változtatható (itt-ott -nagyobbított világosság vagy hozzá függesztett haszon által való -kicifrázást nem számítok ide). E haszna nem lehet semmi más -tudománynak, mert egyik se vonatkozik ily teljesen elszigetelt, -másoktól független s tiszta ismereterőre. A mostani időpont -kedvezőtlennek sem látszik ajánlatomra, mert most Németországban -jóformán nem tudják, hogy az úgynevezett hasznos tudományokon kívül -mivel foglalkozzanak, úgy hogy még sem puszta játék, hanem -egyszersmind oly munka is volna, melylyel maradandó célt érhetni -el.</p> -<p>Hogy a tudósoknak ily célra való törekvéseit mikép lehetne -egyesíteni, ennek eszközeit kigondolni másokra kell bíznom. Nem úgy -vélekedem azonban, mintha azt várnám, vagy csak remélném is, hogy -valaki egyenesen elfogadja tételeimet; történjék támadás, ismétlés, -helyreigazitás, vagy pedig megerősítés, kiegészítés vagy bővítés, -ahogy jön; csak vizsgálják meg alapjától fogva a dolgot, s a siker -nem maradhat el; oly elmélet, habár nem is az enyim, jő majd létre, -s hagyható örökségbe az utódoknak, melyért ez joggal hálás -lesz.</p> -<p>Hosszú volna kimutatni, hogy, ha csak előbb a kritika -alapelveivel jöttünk tisztába, mily metafizikát várhatunk ennek -alapján, s ha áltollaitól megfosztottuk is a metafizikát, azért -épenséggel nem jelenne meg szegényesen s kicsiny formájúra -összezsugorítva, ellenkezőleg más tekintetben gazdagon s -tisztességesen ellátva jelenhetnék meg; de más nagy haszon, mely ez -újítással vele járna, azonnal szembe tűnik. A közönséges metafizika -mégis már hasznot hajtott azzal, hogy a tiszta értelem <span class= -"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> elemi -fogalmait fölkereste, hogy taglalás által világossá, -magyarázatokkal határozottá tegye. Ezzel művelte az észt, bármihez -is fordúlt ez azután. De aztán egyéb hasznot se hajtott. Mert ez -érdemét megsemmisítette azzal, hogy merész állításaival kedvezett -az elbizottságnak, szubtilis kifogásaival és szépítgetéseivel az -álokoskodásnak, s azzal a könnyűséggel, melylyel egy kevés iskolai -bölcseséggel a legnehezebb feladatokon el tudott suhanni, a -selejtességnek, mely annál csábítóbb, mennél inkább tud egyrészt -valamit a tudomány nyelvéből, másrészt pedig a népszerűségből -kölcsön venni s ezzel mindenkinek minden volt, de voltakép magában -semmi. Ellenben a kritika azt a mértékét szolgáltatja ítéletünknek, -mely által a tudást biztosan megkülönböztethetjük az áltudástól, s -ha a metafizikában teljesen alkalmazzuk, e kritika oly -gondolkodásmódot szül, mely jótékony hatását azután minden más -észhasználatra is kiterjeszti s először kelti az igazi filozófiai -szellemet. De bizonyára az a szolgálat sem becsmérlendő, melyet a -theologiának tesz, függetlenné tevén azt a dogmatikai spekulació -ítéletétől s épen ezzel teljesen biztosítván őt ily ellenfelek -minden támadása ellen. Mert a közönséges metafizika, habár nagy -segítséget igért a theologiának, később nem tudta az igéretét -beváltani, s azonfölül, a spekulativ dogmatikát segítségére híván, -ezzel csak annyit ért el, hogy maga fegyverzett föl maga ellen -ellenségeket. A rajongást, mely felvilágosodott korszakban nem -kaphat lábra, ha csak az iskolai metafizika mögé nem búvik, melynek -oltalma alatt merhet mintegy észszel dühöngeni, a kritikai -filozófia kergeti ki ez utolsó búvó helyéből. Végül pedig -metafizika tanítójának csak fontos lehet az, hogy egyszer -közmegegyezéssel mondhassa, hogy amit előad, végre valahára -<em class="gesperrt">tudomány</em>, s ez a közügynek igazi hasznára -válik.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> A mely idézetek -mellett a mű címe nincs kitéve, ott a lapszámok a «Prolegomenák» e -magyar kiadására vonatkoznak. Kant munkáiból vett egyéb idézetek az -új nagy Kant-kiadásra vonatkoznak: Kant Gesammelte Schriften, -herausgegeben von der Königl. Pr. Akademie d. Wissensch. Bd. IV. -Berlin 1903.</p> -<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= -"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Ezen a helyen -említjük, hogy Scheffner hagyatékában két folio ívet találtak, mely -a Prolegomenák két helyének más fogalmazását tartalmazza. A -változatok nem fontosak. L. Warda Altpreussische Monatsschrift, -XXXVII. köt. 533–553 l.</p> -<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= -"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> Immanuel Kant -Prolegomena etc. herausgegeben und historisch erklärt von Benno -<em class="gesperrt">Erdmann</em>. Leipzig. L. Voss. 1878. V. ö. -Emil <em class="gesperrt">Arnoldt</em> előbb említett művét. Kuno -<em class="gesperrt">Fischer</em> Geschichte der neuen Philosophie -III. Bd. <em class="gesperrt">Dritte</em> neu bearbeitete Auflage. -München 1882. Vierteljahrsschrift f. wiss. Phil. II. 484. l.</p> -<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href= -"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> L. Die -Erdmann-Arnoldt’sche Controverse über Kants Prolegomena von H. -Vaihinger, Phil. Monatshefte XVI. 44–71. Altpreussische -Monatshefte, 1900. 37. köt. Otto Schöndörffer Kants Briefwechsel -364–374. l. Vaihinger szerint a külső események Erdmann -föltevésének mind a kivonat és a Proleg. tárgyi azonosságát, mind a -két alkatrész időbeli különbségét tekintve, határozottan kedveznek. -De vajjon a két alkatrész <em class="gesperrt">minden -pontjában</em> helyesen van-e elkülönítve, s vajjon szükséges-e -ezeket <em class="gesperrt">egészben</em> oly ellentéteseknek fogni -föl, hogy kettős szerkesztésről lehessen szó, az oly kérdés, mely -csak a Prolegomenák belső mivoltának beható vizsgálata által -dönthető el. Ezt a kérdéspárt Arnoldt, aki a mellékkérdésekben -nyomós okokat hozott föl E. ellen és általában lényegesen -hozzájárult az egész ügy tisztázásához, idáig nem érintette (l. -70–71. l.). <em class="gesperrt">Schöndörffer</em> ahhoz az -eredményhez jut, hogy Kant sem népszerű kivonatot, sem tankönyvet -nem írt, hanem az említett birálat folytán írta a Proleg. -<em class="gesperrt">uno tenore</em>. A porosz akadémia kiadásában -Erdmann kisérletet sem tesz régi nézetének fenntartására és -érvényesítésére, csak a föntemlített adatokat a mű keletkezésére -vonatkozólag állítja össze.</p> -<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href= -"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> L. Die angebliche -Blattversetzung in Kants Prolegomena von Dr. J. H. <i>Witte</i>. -Phil. Monatshefte XIX. köt. 145–174. l. <i>Vaihinger</i>: Eine -angebliche Widerlegung der Blattversetzung in Kants Prolegomena. -Phil. Monatshefte. 1883. IX–X.</p> -<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a> <a href= -"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a></p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Rusticus exspectat, dum -defluat amnis; at ille<br /></span> <span class="i0">Labitur et -labetur in omne volubilis aevum.<br /></span> -<p class="i7"><span class="smcap">Horat</span>.</p> -</div> -</div> -<p><a name="Footnote_7" id="Footnote_7"></a> <a href= -"#FNanchor_7"><span class="label">7)</span></a> Mindazáltal -<span class="smcap">Hume</span> ép ezt a romboló filozófiát nevezte -metafizikának s nagy becsben tartotta. «Metafizika és erkölcstan, -úgymond (Értek. IV. r.) a tudomány legfontosabb ágai; mathematika s -természettudomány fél annyit se érnek». Az éleselmű férfiú itt csak -azt a negativ hasznot tekinti, mellyel a spekulativ ész szertelen -követeléseinek mérséklése járna: tudniillik annak a sok végtelen s -üldöző vitatkozásnak, mely az emberiséget megzavarja, mindenkorra -véget vetne; e miatt nem látta meg azt a pozitiv kárt, mely abból -származik, ha az észt megfosztjuk ama legfontosabb kilátásaitól, -melyek alapján egyedül képes az akaratnak törekvése legfőbb céljait -kitűzni.</p> -<p><a name="Footnote_8" id="Footnote_8"></a> <a href= -"#FNanchor_8"><span class="label">8)</span></a> Nem kerűlhetjük el, -hogy az ismeret haladtával bizonyos már klasszikusakká vált -kifejezések, melyek még a tudomány gyermekkorából valók, később -elégtelenekké s alkalmatlanakká ne váljanak és újabb s megfelelőbb -használatuk a régivel való összetévesztés veszélyébe ne kerüljön. -Analitikai módszer mint a szintetikainak ellentéte egészen más -valami, mint analitikai tételek foglalatja; csak annyit jelent, -hogy abból, amit keresünk, mint ha adott volna, indulunk ki, és -azokhoz a föltételekhez nyomulunk előre, melyek mellett egyedül -lehetséges. E tanítási módszerben néha csupa szintetikai tétellel -élünk, mire a mathematikai analizis ád példát; s inkább <em class= -"gesperrt">regressziv</em> tanítási módszernek lehetne nevezni, -megkülönböztetésül a szintetikai vagy <em class= -"gesperrt">progressziv</em> módszertől. Az analitika mint a -logikának egyik főrésze is előfordúl, s itt az igazság logikáját -értjük rajta s ellentétbe helyezzük a dialektikával, anélkül, hogy -tekintettel volnánk arra, vajjon az amazokhoz tartozó ismeretek -analitikaik-e vagy szintetikaiak.</p> -<p><a name="Footnote_9" id="Footnote_9"></a> <a href= -"#FNanchor_9"><span class="label">9)</span></a> L. Kritika 713. l. -(741. l. II. kiadás).</p> -<p><a name="Footnote_10" id="Footnote_10"></a> <a href= -"#FNanchor_10"><span class="label">10)</span></a> Szivesen -elismerem, hogy e példák nem oly észrevevési ítéletek, melyek -valaha, ha értelmi fogalmat hozzá tennének is, tapasztalati -ítéletekké válhatnának, mert csak az érzésre vonatkoznak, melyet -mindenki szubjektivnek ismer föl, melyet tehát soha sem szabad a -tárgynak tulajdonítani; azért nem is válhatnak soha objektivekké; -csak oly ítéletnek akartam egyelőre példáját adni, mely pusztán -szubjektiv érvényességű s magában alapot szükséges egyetemes -érvényességhez s ezzel tárgyra való vonatkozáshoz nem foglal -magában. Oly észrevevési ítéletnek példája, mely hozzákapcsolt -értelmi fogalom által tapasztalati ítéletté válik, a legközelebbi -jegyzetben következik.</p> -<p><a name="Footnote_11" id="Footnote_11"></a> <a href= -"#FNanchor_11"><span class="label">11)</span></a> Hogy könnyebben -érthető példánk legyen, vegyük a következőt: ha a nap a kőre süt, -ez megmelegszik. Ez az ítélet puszta észrevevési ítélet s nem -foglal magában szükségességet, akár hányszor vettem is észre én -vagy mások; az észrevevéseket csak rendesen így egybekapcsolva -találtuk. De ha azt mondom: a <em class="gesperrt">nap -megmelegíti</em> a követ, akkor az észrevevésen felül az ok értelmi -fogalma járult hozzá, amely a napfény fogalmával a melegségét -<em class="gesperrt">szükségkép</em> kapcsolja egybe s a -szintetikai ítélet szükségessé s egyetemessé, tehát objektivvé s -észrevevésből tapasztalássá válik.</p> -<p><a name="Footnote_12" id="Footnote_12"></a> <a href= -"#FNanchor_12"><span class="label">12)</span></a> Így nevezném -inkább azokat az ítéleteket, melyeknek neve a logikában -<i>particularia</i>. Mert ez utóbbi kifejezés már azt a gondolatot -foglalja magában, hogy nem egyetemesek. De ha az egységen (egyes -ítéletekben) kezdem és így haladok a mindenség felé, még nem szabad -a mindenségre való vonatkozást hozzá elegyíteni; csak a sokaságot -gondolom a mindenség nélkül, nem az alóla való kivételt. Ez -szükséges, ha a logikai momentumokat a tiszta értelmi fogalmaknak -alapúl vettem; a logikai használatban megmaradhatunk a régi -mellett.</p> -<p><a name="Footnote_13" id="Footnote_13"></a> <a href= -"#FNanchor_13"><span class="label">13)</span></a> Miképen egyezik -azonban meg az a tétel, hogy tapasztalati ítéletek az észrevevések -szintezisében szükségességet rejtenek magukban, azzal az előbbi -sokszor hangsúlyozott tételemmel, hogy a tapasztalat, mint a -posteriori ismeret csak esetleges ítéleteket adhat? Ha azt mondom, -a tapasztalat tanít valamire, ezzel mindig csak a benne levő -észrevevést értem, például hogy a kőnek a naptól való -megvilágítására melegség következik s ennyiben a tapasztalati tétel -mindig esetleges. Hogy e melegítés szükségkép következik a naptól -való megvilágításra, benne foglaltatik ugyan a tapasztalati -ítéletben (az ok fogalma folytán) de ezt nem a tapasztalatból -tanulom, hanem megfordítva, a tapasztalat csak az értelmi -fogalomnak (az ok fogalmának) az észrevevéshez való e hozzá tétele -folytán származik. Mikép jut az észrevevés e járulékhoz, a -Kritikában a transscendentalis ítéleterőről szóló szakaszban (137. -l. sf.<sup>1</sup> 176. l. a II. kiadásban. A tiszta értelmi -fogalmak sematizmusa) olvasandó.</p> -<p><a name="Footnote_14" id="Footnote_14"></a> <a href= -"#FNanchor_14"><span class="label">14)</span></a> E három egymásra -következő szakasz nehezen érthető meg kellően, ha a Kritikának az -alaptételekre vonatkozó részét nem vesszük számba; de az a hasznuk -lehet, hogy ennek egyetemes részét jobban át lehet tekinteni s a -főmozzanatokra jobban figyelni.</p> -<p><a name="Footnote_15" id="Footnote_15"></a> <a href= -"#FNanchor_15"><span class="label">15)</span></a> Hőség, világosság -stb. kis térben (fokilag) ép akkorák, mint nagyban; hasonlókép -fokilag nem kisebbek a belső képzetek, a fájdalom, a tudat -általában, akár hosszú, akár rövid ideig tartanak. Azért a -mennyiség itt egy pontban, vagy pillanatban ép akkora, mint -bármekkora térben vagy időben. Fokok tehát nagyobbak, de nem a -szemléletben, hanem csak az érzéklésben, vagy pedig egy szemlélet -alapjának mennyiségében, s csak az 1-nek 0-hoz való viszony által -foghatók föl mint mennyiségek, azaz az által, hogy mindegyik -végtelen átmeneti fokok által a megszűnésig, vagy pedig a zerótól a -gyarapodás végtelen mozzanatain át egy bizonyos időben levő -meghatározott érzéklésig nőhet. <i>(Quantitas qualitatis est -gradus.)</i></p> -<p><a name="Footnote_16" id="Footnote_16"></a> <a href= -"#FNanchor_16"><span class="label">16)</span></a> 176 s tov. s. -294. l. s tov. a II. kiadásban «A tiszta értelmi fogalmak -sematizmusa» s «A tárgyaknak általában fenomenákra s noumenákra -való osztásának okáról» c. főszakaszok. <i>A ford.</i></p> -<p><a name="Footnote_17" id="Footnote_17"></a> <a href= -"#FNanchor_17"><span class="label">17)</span></a> Nem pedig (mint -rendesen mondják) <em class="gesperrt">intellektualis</em> világ. -Mert <em class="gesperrt">intellektualisak ismereteink</em> az -értelem folytán s ezek érzéki világunkra is vonatkoznak; <em class= -"gesperrt">intelligibilisek</em> azonban oly tárgyak, melyeket csak -az értelem gondolhat s amelyekre érzéki szemléletünk nem -vonatkozhatik. Minthogy azonban minden tárgynak kell hogy valamely -lehetséges szemlélet feleljen meg, oly értelmet kellene képzelnünk, -mely közvetetlenül szemlél dolgokat; ily értelemről azonban nincs a -legcsekélyebb fogalmunk sem, tehát azokról az <em class= -"gesperrt">értelmi lényekről</em> sem, melyekre vonatkoznék.</p> -<p><a name="Footnote_18" id="Footnote_18"></a> <a href= -"#FNanchor_18"><span class="label">18)</span></a> Csak <span class= -"smcap">Crusius</span> tudott középutat, t. i. hogy egy tévedni s -csalni nem tudó szellem eredetileg belénk oltotta e természeti -törvényeket. Minthogy azonban gyakran csalfa alaptételek is -belopóznak, mire magának e férfiúnak rendszere nem kevés példát -szolgáltat s biztos ismertető jeleink az igaz eredetnek az -igaztalantól való megkülönböztetésére nincsen: ily alaptétel -használata nagyon bajos dolog, mert sohse tudhatjuk biztosan, mit -csepegtetett belénk az igazság szelleme, mit a hazugságok -atyja.</p> -<p><a name="Footnote_19" id="Footnote_19"></a> <a href= -"#FNanchor_19"><span class="label">19)</span></a> 1. Substantia. 2. -Qualitas. 3. Quantitas. 4. Relatio. 5. Actio. 6. Passio. 7. Quando. -8. Ubi. 9. Situs. 10. Habitus.</p> -<p><a name="Footnote_20" id="Footnote_20"></a> <a href= -"#FNanchor_20"><span class="label">20)</span></a> Oppositum, Prius, -Simul, Motus, Habere.</p> -<p><a name="Footnote_21" id="Footnote_21"></a> <a href= -"#FNanchor_21"><span class="label">21)</span></a> Második kiadás -442. és 403. l. A két tábla «A tiszta ész paralogizmusairól» című -szakaszban s a tiszta ész antinomiája első szakaszában: «A -kozmológiai eszmék rendszere».</p> -<p class="right"><i>A ford.</i></p> -<p><a name="Footnote_22" id="Footnote_22"></a> <a href= -"#FNanchor_22"><span class="label">22)</span></a> Második kiadás -348. l. «A reflexió fogalmainak amfiboliájáról» című szakasz -végén.</p> -<p class="right"><i>A ford.</i></p> -<p><a name="Footnote_23" id="Footnote_23"></a> <a href= -"#FNanchor_23"><span class="label">23)</span></a> A kategoriáknak -itt felállított táblájáról mindenféle érdekes megjegyzés tehető, -minő l. hogy a harmadik az elsőnek s másodiknak egy fogalomba való -kapcsolatából származik; 2. hogy a mennyiség s minőség -kategoriáiban csak az egységtől a mindenségig vagy a valamitől a -semmiig (e célra a minőség kategoriái így helyezendők el; realitás, -korlátozás, teljes negatio) van haladás <i>correlata</i>k vagy -<i>opposita</i>k nélkül, míg a relatio s modalitás kategoriáiban -ilyenek igen is vannak; 3. hogy valamint a <em class= -"gesperrt">logikában</em> kategoriai ítéletek szolgálnak mindig a -többieknek alapul, hasonlókép a szubstancia kategoriája szolgál -alapul valódi dolgok minden fogalmának; 4. hogy valamint a -modalitás az ítéletben nem külön állítmány, hasonlókép a -modalfogalmak sem tesznek hozzá meghatározást a dolgokhoz stb.; -ilyféle elmélkedéseknek megvan a maguk nagy haszna. Ha pedig -azonfölül a <em class="gesperrt">praedicabiliákat</em> mind -felsoroljuk, melyeket körülbelül teljes számban minden jó -ontologiában (példáúl <span class="smcap">Baumgarten</span>ében) -találhatni, és osztályonként a kategoriák alá foglaljuk és mind e -fogalmak lehetőleg tökéletes taglálására ügyelünk: akkor így a -metafizikának egy pusztán analitikai része származik, melyben még -egy szintetikai mondat sincs s amely megelőzhetné a másodikat (a -szintetikait) s határozottságával meg teljességével nemcsak hasznot -hozhatna, hanem rendszerességében bizonyos szépséget is -mutatna.</p> -<p><a name="Footnote_24" id="Footnote_24"></a> <a href= -"#FNanchor_24"><span class="label">24)</span></a> Második kiadás -316. l. «A reflexió fogalmainak amfiboliájáról» című szakasz -elején.</p> -<p class="right"><i>A ford.</i></p> -<p><a name="Footnote_25" id="Footnote_25"></a> <a href= -"#FNanchor_25"><span class="label">25)</span></a> Ha mondhatni, -mihelyt valamely tudományról be van bizonyítva, hogy feladatait az -emberi ész természete mindenkinek föladja, úgy hogy megoldásuknak -sok, habár hibás kisérlete elkerülhetetlen, hogy e tudomány -legalább minden ember eszméjében <em class="gesperrt">van meg -valósággal</em>, akkor bizonyára mondhatni, hogy a metafizika -<em class="gesperrt">szubjektive</em> (még pedig szükségkép) -valósággal megvan s joggal kérdezzük, hogy (<em class= -"gesperrt">objekive</em>) mikép lehetséges.</p> -<p><a name="Footnote_26" id="Footnote_26"></a> <a href= -"#FNanchor_26"><span class="label">26)</span></a> A diszjunktiv -ítéletben <em class="gesperrt">minden lehetőséget</em> egy bizonyos -fogalomra vonatkoztatva, beosztottnak tekintjük. Valamely dolog -teljes meghatározásának ontologiai elve (minden lehető ellentett -állítmányból minden dolgot egy illet meg), mely egyszersmind minden -diszjunktiv ítélet alapelve, minden lehetőség foglalatját veti -alapul, melyben minden dolognak általában lehetősége -meghatározhatónak tekintetik. Ez némi fölvilágosítására szolgál ama -fentebbi tételnek, hogy az észbeli funkció diszjunktiv -észkövetkeztetésekben formailag azonegy azzal, mely által minden -realitás foglalatjának amaz eszméjét hozza létre, mely valamennyi -egymásnak ellentett állítmány pozitivumát magában foglalja.</p> -<p><a name="Footnote_27" id="Footnote_27"></a> <a href= -"#FNanchor_27"><span class="label">27)</span></a> «A tiszta ész -paralogizmusairól» című főszakasz, melyről azonban megjegyzendő, -hogy a Kritika II. kiadásában egészen át van dolgozva. Minden újabb -kiadás az I. és II. kiadás szövegét közli.</p> -<p class="right"><i>A ford.</i></p> -<p><a name="Footnote_28" id="Footnote_28"></a> <a href= -"#FNanchor_28"><span class="label">28)</span></a> Ha az appercepció -képzete, az Én, fogalom volna, mely által valamit gondolhatni, -akkor mint állítmányt más dolgokról is használni, lehetne, vagy -pedig ily állítmányokat magában foglalna. De nem egyéb, mint a -létel érzete, a legkisebb fogalom nélkül és csak annak képzete, -amihez minden gondolkodás viszonyban <i>(relatione accidentis)</i> -van.</p> -<p><a name="Footnote_29" id="Footnote_29"></a> <a href= -"#FNanchor_29"><span class="label">29)</span></a> Második kiadás -224. lap. «A tapasztalat analogiáiról» című fejezetben.</p> -<p class="right"><i>A ford.</i></p> -<p><a name="Footnote_30" id="Footnote_30"></a> <a href= -"#FNanchor_30"><span class="label">30)</span></a> Valóban nevezetes -dolog, hogy a metafizikusok mindenkor oly gondtalanúl siklottak át -a szubstancia tartósságának alaptételén, anélkül, hogy valaha -bizonyítását kisérlették volna meg; kétségtelenül, mert mihelyt a -szubstancia fogalmával volt dolguk, minden bizonyításnak híjjával -voltak. A közönséges értelem, mely jól látta, hogy e föltevés -nélkül az észrevevéseknek egy tapasztalatban való egyesítése -lehetetlen, e hiányt posztulatummal pótolta; mert magából a -tapasztalatból nem vonhatta le ezt az alaptételt, részint mert a -tapasztalat az anyagokat (szubstanciákat) nem követheti annyira -nyomon minden változásukban s feloldásukban, hogy az anyagot mindig -hiány nélkül megtalálja, részint mert az alaptétel <em class= -"gesperrt">szükségességet</em> foglal magában, mely mindig <i>a -priori</i> elvnek a jele. Bizvást alkalmazták már most ez -alaptételt a léleknek mint <em class="gesperrt">substanciának</em> -a fogalmára s következtetést vontak az ember halálán túl való -szükséges fenmaradására (főleg minthogy e szubstancia egyszerűsége, -melyet a tudat oszthatatlanságából következtettek, a felbomlás -által való elenyészés ellen biztosította őket). Ha ez alaptétel -igazi forrását találták volna, ami azonban sokkal mélyebb -kutatásokat követel, mint aminőkre nekik valaha kedvük volt, akkor -átlátták volna, hogy a szubstanciák tartósságának törvénye csak -tapasztalati célra érvényes, tehát csak dolgokra, amennyiben -tapasztalatilag ismerhetők meg s másokkal kapcsolandók egybe, nem -pedig minden lehető tapasztalatot mellőzve, tehát nem is a lélekre -a halál után, vonatkozhatik.</p> -<p><a name="Footnote_31" id="Footnote_31"></a> <a href= -"#FNanchor_31"><span class="label">31)</span></a> Második kiadás -432. l. «A tiszta ész antinomiája» c. főrész.</p> -<p><a name="Footnote_32" id="Footnote_32"></a> <a href= -"#FNanchor_32"><span class="label">32)</span></a> Kivánatosnak -tartom azért, hogy a kritikai olvasó főleg ezzel az antinomiával -foglalkozzék, mert maga a természet úgy látszik állította föl, hogy -az észt merész követeléseiben meghökkentse, s önbirálatra -késztesse. Mindegyik bizonyításért, melylyel a tételt csakúgy, mint -az ellentételt bebizonyítottam, kész vagyok felelni s ezzel az ész -elkerülhetetlen antinomiájának bizonyosságát kimutatni. Ha e -különös jelenség arra birja az olvasót, hogy az alapúl szolgáló -föltevés vizsgálatára tér, akkor kénytelen lesz, mint én, a tiszta -ész minden ismeretének ősalapját mélyebben megvizsgálni.</p> -<p><a name="Footnote_33" id="Footnote_33"></a> <a href= -"#FNanchor_33"><span class="label">33)</span></a> A szabadság -eszméjének csak az <em class="gesperrt">intellektualisnak</em> mint -oknak a <em class="gesperrt">jelenséghez</em>, mint okozathoz való -viszonyában van helye. Azért az anyagnak, tekintve ama folytonos -cselekedetét, mellyel helyét betölti, nem tulajdoníthatunk -szabadságot, habár e cselekedet belső elvből történik. Ép oly -kevéssé tarthatjuk megfelelőnek tiszta értelmi lényeknek, például -Istennek, amennyiben cselekedetei immanensek, szabadságot -tulajdonítani. Mert cselekedete, habár külső határozó okoktól -független, mégis örök eszében, tehát az isteni természetben meg van -határozva. Csak ha cselekedet által <em class="gesperrt">valaminek -kezdődni</em> kell, s ennélfogva az okozatnak az időrendben, tehát -az érzéki világban kell találtatnia, vetődik fel a kérdés, kell-e -az ok causalitásának is kezdődnie, vagy pedig kezdhet-e az ok -okozatot anélkül, hogy a maga causalitása is kezdődnék. Az előbbi -esetben a causalitás fogalma a természeti szükségesség fogalma, az -utóbbiban a szabadságé. Ebből láthatja az olvasó, hogy mivel a -szabadságot úgy magyaráztam, hogy az valamely eseménynek magától -való megkezdésének a tehetsége, fején találtam a szöget, azt a -fogalmat, mely a metafizika problemája.</p> -<p><a name="Footnote_34" id="Footnote_34"></a> <a href= -"#FNanchor_34"><span class="label">34)</span></a> Második kiadás -599. l. «A transscendentális ideálról» című szakasz.</p> -<p class="right"><i>A ford.</i></p> -<p><a name="Footnote_35" id="Footnote_35"></a> <a href= -"#FNanchor_35"><span class="label">35)</span></a> <span class= -"smcap">Platner</span> úr azért éleselműen mondja aforizmusaiban -(728., 729. §.): «Ha az ész kriterium, akkor nem lehetséges oly -fogalom, mely az emberi ész előtt megfoghatatlan. Csak a valóságban -van megfoghatatlanság. Itt a megfoghatatlanság a szerzett eszmék -elégtelenségéből ered». Tehát csak paradoxnak hangzik, különben -azonban nem meglepő, ha azt mondjuk, hogy a természetben sokat nem -értünk meg (például a nemzés tehetségét), de ha még magasabbra -emelkedünk, s túl megyünk magán a természeten, minden ismét -megérthető lesz: mert akkor egészen elhagyjuk a <em class= -"gesperrt">tárgyakat</em>, melyek tapasztalhatók és csak eszmékkel -foglalkozunk, melyekben a törvényt, melyet az ész bennük -tapasztalati használata céljából az értelemnek megszab, nagyon jól -megértjük, mert hiszen ez a törvény magának az észnek -szüleménye.</p> -<p><a name="Footnote_36" id="Footnote_36"></a> <a href= -"#FNanchor_36"><span class="label">36)</span></a> Így analogia van -emberi cselekedetek jogviszonya s a mozgató erők mechanikai -viszonya közt; nem tehetek más ellen semmit, anélkül, hogy jogot ne -adnék neki arra, hogy ugyanazon föltételek mellett ugyanazt ellenem -ne tegye, valamint: egy test sem hathat a másikra mozgató erejével -anélkül, hogy ezzel ne okozná, hogy a másik ugyanoly ellenhatást ne -tegyen. Itt jog és mozgató erők egészen hasonlótlan dolgok, de -viszonyukban mégis teljes hasonlóság van. Az ily analogia -segítségével tehát teljesen ismeretlen dolgokról viszonyfogalmat -adhatok. Például: Amint viszonylik a gyermekek boldogságának -elősegítése = <i>a</i> a szülők szeretetéhez = <i>b</i>, úgy -viszonylik az emberiség jóléte = <i>c</i> ahhoz az ismeretlen -dologhoz istenben = <i>x</i>, melyet szeretetnek nevezünk; nem -mintha ez legkevésbbé is hasonlítana valamely emberi -hajlandósághoz, hanem mert a világhoz való viszonyát hasonlónak -tehetjük a világ dolgainak egymáshoz való viszonyához. A -viszonyfogalom pedig itt puszta kategoria, tudniillik az ok -fogalma, melynek semmi köze az érzékiséghez.</p> -<p><a name="Footnote_37" id="Footnote_37"></a> <a href= -"#FNanchor_37"><span class="label">37)</span></a> Azt fogom -mondani: a legfőbb ok causalitása ugyanaz a világra vonatkozólag, -ami a maga műalkotásaira vonatkozólag az emberi ész. A legfőbb ok -mivolta maga emellett ismeretlen marad előttem; csak előttem -ismeretes hatását (a világrendet) s annak észszerűségét -összehasonlítom az emberi észnek előttem ismeretes hatásaival s -ennek alapján nevezem amazt észnek, anélkül azonban, hogy ezzel -azt, mit az emberben e kifejezésen értek, vagy egyéb előttem -ismeretest tulajdonság gyanánt tulajdonítanék neki.</p> -<p><a name="Footnote_38" id="Footnote_38"></a> <a href= -"#FNanchor_38"><span class="label">38)</span></a> <i>Mint – -gondolhassuk:</i> a fordító toldása. Ez a mondat az eredeti -szövegben nyilván befejezetlen. Az ajánlottam toldásra nézve l. -<span class="smcap">Kant</span> Ges. Schriften. IV. szöveg 363. l. -Variansok 619. l. <span class="smcap">Erdmann</span> ott más -toldást ajánl.</p> -<p><a name="Footnote_39" id="Footnote_39"></a> <a href= -"#FNanchor_39"><span class="label">39)</span></a> Második kiadás -670–696. l. A transscendentalis dialektikához való függelékben: «A -tiszta ész eszméinek regulativ használatáról».</p> -<p><a name="Footnote_40" id="Footnote_40"></a> <a href= -"#FNanchor_40"><span class="label">40)</span></a> Kritikámban -mindig azon voltam, hogy semmit el ne mulasszak, ami a tiszta ész -mivoltának vizsgálatát teljessé tehetné, ha még oly mélyen -rejtőznék is. Mindenkinek azután szabadságában áll, vizsgálódásait -amennyire akarja folytatni, ha csak kijelölik neki, melyek ejtendők -még meg. Ezt pedig méltán várhatni meg attól, ki feladatává tette, -hogy az egész területet kimérje s azután jövő megmunkálásra s -tetszés szerinti felosztásra másoknak átengedje. Ide tartozik ez a -két scholion is, mely szárazságával műkedvelőknek nem igen fog -ajánlkozni s azért csak hozzáértők számára tétetett ide.</p> -<p><a name="Footnote_41" id="Footnote_41"></a> <a href= -"#FNanchor_41"><span class="label">41)</span></a> Az istenért nem: -<em class="gesperrt">magasabb</em>. Magas tornyok s a hozzájuk -hasonló nagy metafizikusok, melyek mindketteje körül rendesen nagy -a szél, nem nekem valók. Az én helyem a tapasztalat termékeny -«<em class="gesperrt">bathos</em>»-a s e szó transcendentalis, -melynek általam annyiszor megjelölt jelentését a biráló meg sem -értette (oly futólag nézett meg mindent), nem olyat jelent, ami -minden tapasztalaton túl megy, hanem ami <i>(a priori)</i> megelőzi -ugyan, de mégis nem egyébre való, mint csakis a tapasztalati -használatnak lehetővé tételére. Ha e fogalmak meghaladják a -tapasztalatot, akkor használatuk transscendensnek neveztetik, -melyet immanens t. i. a tapasztalatra szorított használatuktól -megkülönböztetünk. Mind az efféle félreértéseknek a műben elejét -vettem; de a biráló félreértésekben találta hasznát.</p> -<p><a name="Footnote_42" id="Footnote_42"></a> <a href= -"#FNanchor_42"><span class="label">42)</span></a> A tulajdonképi -idealizmusnak mindig rajongó szándéka van, ami nem is lehet máskép. -Az enyém ellenben csak arra való, hogy a tapasztalat tárgyairól -való <i>a priori</i> ismeretünk lehetőségét, mely eddig meg nem -oldott, de még föl se vetett probléma volt, megértesse. Ezzel -halomra dűl az egész rajongó idealizmus, mely (mint már -<span class="smcap">Plato</span>nál is látható) <i>a priori</i> -ismereteinkből (még a geometriáéiból is) mindig mást (t. i. -intellektualis) szemléletre, mint aminő az érzéki, következtet, -mert eszébe se jutott senkinek, hogy érzékek <i>a priori</i> is -szemlélhetnének.</p> -<p><a name="Footnote_43" id="Footnote_43"></a> <a href= -"#FNanchor_43"><span class="label">43)</span></a> A biráló -legtöbbször saját árnyékával hadakozik. Ha én a tapasztalat -igazságát az álommal állítom szembe, ő nem is gondol arra, hogy itt -csak a <span class="smcap">Wolf</span>-féle filozófiának ismeretes -<i>somnium objective sumtum</i>-járól van szó, mely pusztán formai, -s amelynél az álom és ébrenlét különbségét nem tekintjük s -transscendentalis filozófiában nem is tekinthetjük. Különben -dedukciómat a kategoriákról s az értelmi alaptételek tábláját «a -logika s ontologia közismeretes, idealisztikus módon kifejezett -alaptételeinek» nevezi. Az olvasónak csak e prolegomenákat kell -olvasnia, hogy lássa, hogy nyomorultabb s még históriailag is -helytelenebb ítélet nem mondható.</p> -<p><a name="Footnote_44" id="Footnote_44"></a> <a href= -"#FNanchor_44"><span class="label">44)</span></a> II. Kiadás: -454–489. l.</p> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_VI">VI</a></td> -<td>rendszerességa</td> -<td>rendszeressége</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_VIII">VIII</a></td> -<td>magükban</td> -<td>magukban</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_IX">IX</a></td> -<td>Benns Erdmann</td> -<td>Benno Erdmann</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_21">21</a></td> -<td>megállaptíani</td> -<td>megállapítani</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_37">37</a></td> -<td>származkatik</td> -<td>származhatik</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_39">39</a></td> -<td>elmeletnek</td> -<td>elméletnek</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_40">40</a></td> -<td>Mikép lehetéges</td> -<td>Mikép lehetséges</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_40">40</a></td> -<td>kozzájuk</td> -<td>hozzájuk</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_40">40</a></td> -<td>törvényeknok</td> -<td>törvényeknek</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_41">41</a></td> -<td>érzekek tárgyaira</td> -<td>érzékek tárgyaira</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_43">43</a></td> -<td>empirikon</td> -<td>empirikuson</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_46">46</a></td> -<td>forgalom tiszta</td> -<td>fogalom tiszta</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_46">46</a></td> -<td>mép pedig</td> -<td>még pedig</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_63">63</a></td> -<td>mindkettőt megtölt</td> -<td>mindkettőt megtölti</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_66">66</a></td> -<td>melyeknélfogvaz ez az</td> -<td>melyeknél fogva ez az</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_71">71</a></td> -<td>dolgokkoz</td> -<td>dolgokhoz</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_106">106</a></td> -<td>ismeretlne</td> -<td>ismeretlen</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_120">120</a></td> -<td>meg.» A dolgoknak</td> -<td>meg: «A dolgoknak</td> -</tr> -</table> -</div> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>KANT PROLEGOMENÁI MINDEN LEENDŐ METAFIZIKÁHOZ</span> ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin-top:1em; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> -</div> -</body> -</html> |